Full text of "Magyar nyelvőr"

See other formats

This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  pubHc  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non- commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 

at  http  :  //books  .  google  .  com/| 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


MAGYAR 


NYELVŐR. 


>  UAGYAII  TUDOMÁNYOS  JIKADÉUIA 
NYELVTUDOMÁNYI    BIZOTTSÁGÁNAK 

MBGBIZÁSÍBÖL  '       AjfA7 


SZERKESZTI    S    KIADJA    \     " 


SZARVAS     GAB  O  R_.:  ^ 


^ '  ■  ^ 


iUDAPEST,    1875. 

PESTI    KÖNYVNYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSÜLAT 
(Hold-utcza  4.  8Z.) 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


FHzoci 

Mze> 
A  Magyar  Nyelvőr  dolgozótársai  és  gyűjtöl 


Ágai  Adolf. 

A 1 V  i  n  c  z  y  Istv. 

^  rany  János. 

Arp  ádf  i  G. 

jíL  u  g  u  s  t  Gerft. 

Asbóth  Oszkár. 

B  a  b  i  c  s   Kálmán. 

Bakó  s  s  Lajos. 

B  a  1 1  a  g  i  Aladár. 

Balogh  Dénes. 

Baráth  Ferencz. 

B  árkász  Károly. 

Barna  Dezs&. 

Barna  Ferdinánd. 

Bartha  Károly. 

Bay  e  r  József. 

Bánóczy  (Weisz)J. 

Béler  Jenő. 

Ben  ke  Islv^án.^ 

Bérezik  Árpád. 

Bodor  István. 

Boné  József. 

B  o  r  b  á  s  Vincze. 

Borcsa  Mihály. 

Bo  r  o  styánkövi. 

B  o  s  k  ó  József. 

Bras  sai  Sámuel. 

Bu  d  e  n  z  József. 
Cher  ven  Flóris. 
C  i  b  o  r  Mór. 
Csaplár  Benedek. 
Deák  Farkas. 
D  o  n  n  e  r  Lajos. 
Erdélyi  Béla. 
Fater  József. 
Felméri   Lajos. 
F  e  r  e  n  c  z  i  János. 
Find  u  r  a  Imre. 
F  i  s  c  h  e  r  Ignácz. 
Fog  arás  i  János. 
Frics  Józsefné. 
Gaál  Ferencz. 
Gáb  o  rfi  Károly. 
G  é  r  e  s  i  Kálmán. 
G  o  n  d  a  Béla. 
G  ó  z  o  n  Imre. 


Greguss  Ágost 
t  Gyergyay  Fer. 

György  Aladárné. 

Gyulai  Béla. 

Hajnal  István* 

H  a  m  a  r  j  Dániel. 

H  e  i  n  ri  c  h   Guszt. 

Hetesy  Péter. 

Horváth  János 

R.Horváth  János. 

H  o  k  e  Lajos. 

Hun  fal  vy  Pál. 

Ihász  Gábor. 

I  rsik  Ferencz. 

I  ványos  Soma. 

Jeszenák  Rafael. 

Joannovics  Gy. 

Kantz   Gyula. 

(Ifj.)  Káplány  J. 

Károly  Gy.  H. 

K  a  u  n  i  t  z    János. 

Kelecsényi  Mih. 

Király    Pál. 
t  Király  Terka. 
Kisfalud  i   Nánd. 
Kiss  Ignácz. 
Kiss  Rezső. 
Komárom  y  Lajos. 
K  o  n  c  z  Anna. 
Kova  eh  Albert. 
Kovács   János. 
Komi  ve  s  Imre. 
Könnye  Nándor. 
Kórész  Kelemen. 
K  r  a  j  n  i  k  Gyula. 
t  Kriza  János. 
Kurc  z  Vilmos. 
Kürthy  Emil. 
L  á  g  1  e  r  Sándor. 
L a  ky  Demeter. 
Lauk  a  József. 
Le  dere  r  Gyula. 
Ledniczky  Péter. 
L  e  h  r  Albert. 
L  i  n  t  n  e  r  Lajos. 
Lócskai  József. 


r>31 


Digitized  by  VjOOQIC 


L  o  r  i  n  c  z  Károly. 
Lövei  P. 
L  ö  w  Tóbiás. 
Malmö  si  Károly. 
Markovi  cs  Sánd 
Marmarosi  F. 
Márton  Imre, 
M  e  1  c  z  e  r  Kálmán 
Mezey  Miksa. 
Moenich  Károly. 
Mo  rg  en  stern  rí. 
Nagjr  Gyula. 
Nagy  Lajos. 
Nagy  László. 
Nagy  Péten 
Nagy  Sándor. 
Németh  Lajos. 
Névy  Gyula. 
0  blatt  Béni. 
P  a  a  1  Gyula. 
Pap  p  A  ntal. 
P  a  p  p  György. 
Makiári  Pap  Miki. 
Paszlavszky  S. 
Pettko  János. 
Pfeiffe^r  Júlia. 
Pfu  bl  Ágost. 
B.  Pongrácz  E 
Pór  AntaU 
Rákosi  Jen6. 
Ralovich  Lajos. 
Rodiczky  Jen5. 
Rokonföldi. 
Roth  Ferencz. 
Ruehietl  Miklós. 
Sándor  János. 
Sass  János. 
Sá  ro  spataki. 
Simonyi  (Steiner)  J. 
Simonyi(    „    )Zs, 
S  i  p  o  s  £s  zti. 
S  omly  ai  József. 


S  u  p  k  a  Dezsó. 
Szabó   Ignácz. 
Szabó  Imre. 
Szakács  Balázs. 
Szalóki  J. 
Szamosi  János. 
Szász  Károly. 
Szeb  erényi  Laj 
Szegedi   Kálmán; 
Szepezdy  K.  Gy. 
Szets  ody  Júlia, 
Sz  éká  cs  József. 
Székely  ,Sándor. 
Szilády  Aroa 
Szivák  János. 
Szülik  József. 
Szűcs  István. 
Szűcs  Móricz. 
Szvorényi  József, 
T ap  o d y  G. 
P.Thewrewk  £♦ 
T  o  p  p  1  e  r  István. 
Török  Bertalan. 
Tóth   József. 
Török  Károly. 
Töttössy  Béla. 
Turcsányi  And. 
Varga  János. 
Veres  Imre. 
Veres  József. 

V  i  d  a  Aladár. 
Volf  György. 

V  o  z  á  r  1  Gyula. 
Wi  ttmann  Miksa. 
Wolf  Vilmos. 
Zámbó  János. 

Z  e  1 1  e  s  Ilma. 
Zibrinyi  Gyula. 
Zsilinszky  End. 
Zsoldos  Benő. 
Z  s  o  1  n  a  y  György 


Digitized  by  LjOOQIC 


i'^SZÉKEÍFÉJEÍvJiíl'l 


^jj^UntJc                          MAGYAR  SKRKE$2T« 

minden    hónap  M  "V  TT    T    V  A    D  ^^^^^  "'^^^'^'^ 

hórotu  ívnyi                          SZERKESZTI  II.  ker.  fo-ötczi, 

tartalommal.                   SZARVAS    GÁBOR.  ^^^  "^ 


IV,  kötet.  1875.  JANUÁR  15.  /.  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

A  M.  Nyelvőrnek  eddigi  tevékenysége  leginkább  három 
fö  irányban  nyilvánult,-  egyik  az  elvi  kérdések  tisztázása, 
másik  az  anyaggyűjtés,  s  a'  harmadik  á  nyelvünkbe  becsú- 
szott viszásságok  kimutatása.  A  mi  különösen  ez  utóbbit,  a 
harmadikat  illeti,  tudjuk  mi  azt  jól,  hogy  ez  csak  fél  munka; 
a  bajnak  fölismerése,  meghatározása  még  nem  orvoslás.  A 
javításnak  komoly  megkezdése  azonban  bizonyos  feltételek- 
től függött.  Ezefcntk  egy  része  immár  teljesítve  levén,  a 
szerkesztőség  elérkezettnek  látta  az  időt,  hogy  hozzáfogjon 
a  javítás  munkájához.  E  végből  érintkezésbe  tette  magát  az 
irodalmi  férfiakkal,  a  lapok  s  folyóiratok  szerkesztőivel,  s  a 
tanító  világgal.  A  tárgy  kellő  megbeszélése  után  abban  tör- 
tént a  köz  megállapodás,  hogy  a  javítás  munkájának  végzé- 
sére havonként  nyilvános  tanácskozásokat  tart,  a  melye- 
ken miijden  ügybarát  részt  vehet. 

Az  első  tanácskozás  a  most  folyó  hónap  2-án  tartatott 
meg.  Mindenek  előtt  a  követendő  el>árás  kérdése  kerülvén 
szóba,  erre  nézve  a  következőkben  történt  megállapodás. 

1.  A  magyar  nyelvbeli  hibák  megjaVítását   czélba  vevő 
tanácskozmány  egyelőre  különösen  a  mindennapi  élet  szűk* 
ségeire  irányozza  figyelmét.  Ennélfogva    leginkább  azon  hi 
bás  szók  és  asólásnlc  megvitatásával  kezdi  meg   munkálko* 
dását,  a  melyek  a  társalkodás  nyelvében  kiválóan  járatosak. 

2.  A  lehető  helyes  kifejezések  ajánlását  minden  egyes 
esetben  a  helytelenségek  okadatos  kimutatásával  nyitja  meg. 

3.  A  kifogásoltak  helyébe  ajánlandó  szókra  nézve  első 
sorban   a  régi    irodalmat,  a    népnyelvet  s  a  nyelvjárásokat 


■.  NTELTOR.  IT. 


Digitized  by  VjOOQIC 


2  HIBÁS    SZÓK    ES    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

tekinti  forrásának;  ide  számítja  még  az  újabb  irodalomnak 
netalán  kcvésbbé  ismert  azon  alkotásait  is,  a  melyek  semmi 
tekintetben  kifogás  alá  aenj  esn^k.  Hogy  soíc  esetben,  kivált 
az  újkori  és  tud9mányös  ./ogaJmak  elnevezésében  a  szó- 
képzést is  föl  kell  használnia,  az  magától  érthető ;  természe- 
tes azonban,  hogy  ezt  szigorúan  nyelvünk  törvényeinek  szel- 
lemében teljesíti. 

4.  Az  új  nevezetek  megállapításában,  függetlenül  min- 
den idegen  befolyástól,  egyedül  saját,  önálló  felfogásától 
kalauzoltatja  magát;  úgy  jár  el,  mintha  neki  magának  kel- 
lene az  illető  fogalomra  az  első  nevezetet  megtalálnia.  E 
szerint  tehát  szorosan  véve  sohasem  fordít,  hanem  a  tárgyat 
egyik  kiválóbb  tulajdonsága  szerint  nevezi  el. 

5.  Hogy  mindenki  előre  tájékozhassa  magát,  s  egy 
részről  kellően  okadatolt  ellenvetéseit,  más  részről  pedig 
megfontolt  javaslatait  megtehesse,  minden  hónapban  előre 
közzé  teendők  a  következő  tanácskozásban  vitatás  és  javítás 
alá  kerülendő  szók  és  szólások. 

A  megjavítandó  hibás  szók,  szójelentések,  szólások, 
szószerkesztések  s  idegenszerűségek  sorát  a  következők  nyi- 
tották meg. 

u  lUkpart 

A  rakpart'félQ  szóösszetételek,  melyeknek  pedig  egész 
seregét  alkotta  meg  a  félreértett  német  compositumok  után 
a  nyelvújítás,  merőben  ellenkeznek  nyelvünk  természetével. 
Ha  az  újításDak  yármw  (fahrzeug,  fahrwerk) -féle  összetételeit 
figyelem  kívül  hag3nra,  nyelvünknek  nagy  számban  réges- 
régtöl  élő  e  nemű  alkotásait  tekintjük,  az  igetővel  való  com- 
positiót  mindjárt  első  tekintetre  igazolatlannak,  idegenszerű- 
nek kell  találnunk.  Látjuk,  hogy  a  német  esslöf  fel  ma- 
gyarul evő  kanál,  schlafzimmer:,  hálószoba, 
waschwasser:  mosdó  víz,  schrcibstubc:  iró-^ 
szoba;  s  a  mint  tniodegyikűnk  tudja,  egész  serege-raja  áll 
rendelkezésünkre  az  ide  vágó  példáknak;  a  melyek  kétség- 
telenül tanúskodnak  ama  nyelvbeli  tény  mellett,  hogy  a 
magyar  nyelv  az  igetős  compositiótól  idegenkedik,  s  helyette 
igeneves  szerkezetet  használ.  E  tényt  nem  is  tagadták,  mert 
nem  tagadhatták  az  újítók ;  hanem  minthogy  azon  hitükben, 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK    KS   SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  3 

hogy  a  mi  egy  nyelvben  járja,  az  a  másikban  is  jó,  a  német 
titán  a  szóban  levó  compositumokat  megalkották,  utóbb 
azonban  fdvilágosítiatva  e  nézet  h^ytelenségéröl,  alkotásai- 
kat a  magyarból  is  igazolni  akarván,  kutatni  kezdettek,  s  e 
kutatásuknak  volt  is  némi  eredménye,  a  mennyiben  részint 
a  régi  irodalom,  részint  a  nép  nyelvében  találtak  is  néhány 
adatot,  a  melyek  eljárásukat  igazolni  látszottak:  az  igetos 
összetételt  is  helyesnek,  s  minthogy  rövidebbf  szebbnek  is 
állítva,  tovább  folytatták  munkájukat;  s  ma  már  annyira  ju- 
tottunk, hogy  -^  a  sokból  csak  egy  példát  említve  —  a 
régi,  tisztességes  ballépés  szót  is  ki  akarják  küszöbölni, 
s  helyette  a  német  fehliritt  kaptájára  a  Ai*W^jt?^s-t  terjesz- 
tik. Ama  pár  hiteles  analógia,  a  melyről  szólottunk,  a  kö- 
vetkező: fogház,  lakhely,  t^akhegy  (falu  Vasmegyé- 
ben), fenko,  csaltoj  ás,  éleszmag,  fekhely,  pisz- 
ka fa,  gyakfa;  s  ha  még  jobban  utána  néznénk,  talán  e 
rsort  még  egy-kettővel  kiegészíthetnők. 

E  példákra  nézve  a  következők  szolgáljanak  felvilágo- 

-sításúL  - 

» 

Már  maga  e  nagyon  is  kivételes  s  hozzá  részben  még 
tájdivatos  használat  ama  másik  végtelen  nagy  szánimal  szem- 
ében ingadozónak,  roskatagnak  tünteti  fel  az  alapot,  a  melyre 
.az  igetős  összetétel  fektetve  van.  Ehhez  járul  még,  hogy  az 
idézett  példákból  a  lakhely,  fekhely,  gyakfa,  fenkő, 
^  n^y  valószinúséggel  a  piszkafa,  éleszmag  nagyon 
is  rosi&  .an^ogiák ;  mert  nomiaalis  compositiók  lehetnek ;  s 
tekintve  az  általános. tíyelv|iasz>náLatot,  azoknak  is  kell  tarta- 
nunk. A  hk  főnév  ugyanis  él  ndég  a  következő  helyaégekne* 
vekben;  Kislaka,  Kislak,  Nagylak^  Baromlak;  sót 
^nállów  is  (L  a  k)  Borsodi  Heves,  Pest  és  Baranya  otegyék- 
ben.  A  fek  megvan  a  Bécsi  codex  é sz  f e  k  szavában  s  több- 
-szőrösen  elékerül.  S^intígy  a  gyak  is  főnév^  s  Sándor  István 
szerint  annyit  tesz  mint:  pugio,  sica;  s  Volf  György  érte- 
-sítése  szerint  a  fen  főnév  is  él  Pest  megyében  »wetz- 
-stein^  jelentésben.  ,Add  csak  ide  azt  a  fent!"  A  pisz- 
kál ige  is  főnevet  gyaníttat  a  pis^^ka  szóban  (v.  ö.  kapál 
kapa).  Az  éles^  pedig  tökéletes  hasonmása  a  re^e^^-nek 
(v.  ö.  még  szakaszt  szakasz,  választ  válasz,  du- 
gaszt dugasz).  A  többi  esetben   is  tehát  vagy  kiveszett 


Digitized  by  VjOOQIC 


4  HFBAS   SZÓK    ES    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA 

fÖTiévrel  van  dolgunk,  vagy  pedig  véghangfa-veszett  igenév-- 
vel^  úgy  hogy  pL  fékhely  ebből  is  tátnadhatott  fekej- 
hely  v.  fekü-hely*  Hogy  az  alaki  kifejezdk  néha  elpusz- 
tulnak, s  különösen  hogy  nyelvünkben  az  igenévi  képza 
(aj  ef,  d  J,  «  fi)  valójában  ie  is  kopik,  s  így  látszólag  igetos 
képzés  vagy  összetétel  támadhat^  világos  tanúíág  rá  a  we^fi - 
telén  (ebből :  m  e  z  e  j-t  el  e  n)  szó,  mely  képzője-vesztetten  is 
járatos:  meztelen. 

Hogy  különben  milyen  fonák,  mennyire  viszás  az  ilyen 
németutánzó  igetös  összetétel  nyelvünkben,  kézzel  fogható- 
lag  bizonyítanák,  ha  a  rakpart  mintájára  használnók  őket, 
a  következő  példák:  mosteknőy  s^^apulkád^  futbolondy 
s:{elelliky  forgs\ély  irtháború^  f?rets:^késj  halfóldy  verfényy 
f5\kanálj  ivpohár  v.  isi^pohár  sat.  sat.  Tudná-e  ezeket  ma- 
gyar ajk,  az  újítókat  is  beleszámítjuk,  a  legkellemetlenebb 
erőlködés  nélkül  kimondani  ?  Ha  ez  összetétel  nyelvünk  ter- 
mészetében fekünnék,  mért  ne  volna  az  egyik  a  másikkal 
felc3erélhető ;  a  miat  fekserélhetok  Hrás  járat,  hazu'd ás 
hazudság,  alkotás  alkotmány,  poroz  porol, 
futos  futkározik  sat,?  -      , 

Az  újabban  a  Iko  tatt  igetós  .összetételek 
tehát^  mint;  a  magyar  nyelv  termeszetáv.el  aaeg 
nem  férők,  egytősl-egyig.  h  elyteleae  k. 

A  rakpart  tudvalevőleg  a  franczia  quai  szónak  felel 
meg«  A taaácskozmány,.egyík  elvéhez  híven,  a  franczia  szó 
jelentését  nem  véve  ügyelőmbe^  as  új  megnevezésben  csupán 
csak  a  helyi  viszonyokból  indi^k  ki.  Budapesten  azonban  a 
folyó  két  mellékének  tíSbb  része-  is  van  annál,  melyet  a  né- 
met ajkú  polgárok  quai^nek  neveznek  f  ezeket  is  s^em  előtt 
kellett  tehát  tartania;  s  a  következő  elnevezéseket  találta 
legmegfelelőbbeknek  s  ajánlásra  méltóknak.  ^ 

1/ A  folyóval  érintkező  száraz  réézek  neve  part}  pl. 
D  una-part,  tudái  part,  pesti  part. 

2.  A  partnak  egyes,  hosszában  ejnyuló  részei  ugyan- 
csak a  'párt  szóval  s  a  megfelelő  jelzővel  különböztetendők 
m^g?  pl-  alsó  part,'  í első  part,  Fere  n.cz- J  ózsef 
par.t,  ftüdolf  p  art.. 

3.'  A  házak  előtti  kővel  szégélyzett  rész  e  sajátságáról 
köpart-nak  neveztetik,  s  ez  a  franczia  q'u  á  i. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HiBAS  szoíí;  es  szólások  javítása.  5 

4*  A  kopárt  alaui  mélyebben  fckvo  rés^  a  piclyen  a 
hajakból  s  a  hajókra  való  rakodás  munkája  in^gy  végb^,  e 
sajátságáról  a  rakodó  nev/et  kap/n.  Szinte  szükségtelerv  mon 
danj,  hogy  ipinden  egyéb  e  czélra  használt  tér  is  rakod q; 
a  megkülönböztetést  ^  hety  oiinoségéiol,*  fekvésétől  sat.  köl- 
csönzött jel^k  hajt)ák  végre.  E  szerint  lesz :  budai^  pesti; 
felső^  alsóypartii  vasúti,  stb.  rakodó. 

5.  A  rakodó  azon  pontjai,, a  hol  a  hajók  rendes  állo- 
másukat tartok,  állon^ás* 

'  2.  Raktár. 

Helytelenségé^  a  rakpart*nál  iputattuk  ki.  Különben 
s,ena  volt  szükség  piegalk9tás4ra,  mert  már  a  legrégibb .  iro- 
dalomban iwgvolt  jó  aequiyalense,.  a  t  á  r  h  á  z. 

Minth'Qgy  azpnban  a  „promptu^rium, .  magazin"  megfe- 
lelőjének ^z  újabb  irodalom  a  különben  kifogás  alá  nem 
eso  tár  szót  fogadta  el,  (fegyvertár,  könyvtár,  levéltár, 
pénztári  szó  tárj,  a  taaácskozmánynak  e  ténynyel  szápaol- 
nia  kellett;  a  t  á  r  szót  tehát  e  fqcntiójáb^m  meghagyaxKlónak 
tartja,  azonkívül  pedig  a  raktár  helyébe  is  elfogadandónak 
ajánlja.  E  szerint 

I.  Tér  a  neve  minden  ^\y  helyiségnek,  melyben  gaz- 
dasági, kereskedelipi  sxb.  czikkek  és  eszközök  tartatnak;. a 
jelzőt  b9zzíá  termés7*etesen  ^z  pszközök  ininőségc  és  faja 
határozza  a>eg;  pt  mag  tár,  yászontár,  fej  ér  nemű- 
tár,  óra.tár,  ékj^zertár,  p.apiro  stár  sat. 

0,.  A  ker^kedelmi  yiUgbau  a  „niagazin"  azon  helyisé- 
get is  jelöli,  hpvá  a.  tartalékképzo  czikkeket,  s  e  mellett 
egyéb  ideiglenes  haszpálatú.  vagjr  már  jcl^asznált  ^s^kozöke) 
tartanak.  Ejhelyk^pek^  nevczetéxe.  ajánlja,  a,  fotg^pmból 
kiipént  tápM«  3fót.|  ^  ,.  ;       .  .    a  •        ■     - 

Mint  láthatöj,  az  í<íény  i\)^  képzővel,  az  idő  iszóbol  van 
aíkotya.  A  kik  az  /í^-yél  való  képzést  ipegkezdték,  mint  a 
legtöbb  esetben,  úgy  ebben'  is  a  puszta  találomra  építettek ; 
látták,  hogy  van  kemény,  sován/y  ráfogták  tehát,  hogy  lehet 
s:[erény^  korány  sáti-  »JííJ»ét1,  hbgf^-^ém-t^  a  tő,  vagy  keme^ 
kemij  'Vagy  .t^lán  ,  egyik  ,§ea?r  ^ftzal  édes^  kövesei  töf^fitek; 
eí^g.  a^.jhoz^l^^zf  mxoiták,^  h^gy-;ríawt.k4pe^eii , egy. „pár. 


Digitized  by  VjOOQIC 


6  HIBÁS    SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

szóval.  így  szülemlettek  meg  a  „koníor,  bokor,  gödör** 
rímjére  az or  ör,  a  „fukar,  egér  (egér)"  képére  az  ar  er 
sat.  nem  ismert  képzők.  E  szerint  a  „paraszt,  malaszt, 
kereszt"  is  analógiát  nyújthatnának  egy  as^t  es!{t  képző- 
megteremtésére.  Hogy  ilyen,  csupán  csak  sejtelemre  épített 
eljárás,  mennyi  hibásat  alkothat,  bizonyítja  a  magyar  nyelv- 
újítás, s  bizonyítja  az  idény  szó  és  társai.  Nem  tagadhatni 
ugyan,  a  mint  az  összehasonlítás  utóbb  felvilágosította,  hogy 
vannak  szavaink,  a  melyek  deminutiv  ny  képzővel  vannak 
képezve;  de  erről  újitóink  vajmi  keveset  tudtak,  s  csak  is 
sejtelem  után  indultak;  a  sejtelem  pedig  tudvalevőleg  nem 
tudomány.  Ez  a  később  földerített  ny  azonben  ma  már  tel- 
jesen megmerevült,  meghalt,  s  mint  ilyen  egészen  alkalmat- 
lan bármi  functió  teljesítésére  is.  Holt  képzővel  többé- 
nem  képezhetni  szavakat.  E  tételt  a  nyelvtudomány 
mint  többé  vitatás  alá  sem  eshetőt  végkép  eldöntötte.  A  kit 
egyébként  ez  a  kérdés  érdekel,  a  külföldi  nyelvtudományt 
müveken  kívül  felvilágosítást  találhat  e  részben  Budenz  L 
czikkében,  mely  a  Nyelvőr  I.  k.  i.  füzetében  jelent  meg. 

Az  idény  (saisonj  helyébe  az  általános  jelentésű  idő, 
továbbá  siaky  id6s:{ak,  s  a  régi  s  egyszersmind  tájdivatos 
ivad  vagy  évad  ajánltattak.  A  három  első  ellen  különösen 
az  volt  a  kifogás,  hogy  részben  generikus  jelentésűek  (idör 
zeit),  részben  pedig  más  fogalmak  kifejezésére  levén  lefog- 
lalva (szak :  fach,  időszak :  zeitperiode),  elfogadásuk  némileg 
a  szabatosság  kárával  járna;  a  nyelv  pedig,  a  mint  általáno 
san  ismeretes,  e  kellék  kifejlesztésére  hathatósan  törekszik. 
Ehhez  járul,  hogy  az  egyáltalában  nem,  vagy  csak  kevéssé 
ismert  szavak  épen  ismeretlen  jelentésűknél  fogva,  a  legai-- 
kalmasabbak  valamely  új  fogalom  kifejezésére.  Ennélfogva  a 
saison  magyar  aequivalenseül  az  ivad  szó  ajánltatik,  mint 
a  saison-nak  jelentésileg  teljesen  fedező  kifejezője.  E  szó 
elékerül  párszor  a  régi  nyelv-emlékekben,  azonkívül  még 
máig  is  él  Komárom  megyében  és  Szeged  vidékén  e  kife- 
jezésekben :  „erdőirtás  i  v  a  d  á  n,  gyapjúnyirás  i  v  a  d  á  n,  éj- 
szakának i  vadán." 

4.  Vigarda.  SxáUoda. 

Ha  nem  mondjuk  is,  mindenki  tudja,  hogy  a  da  de  ar 
nyelvújítás  szerint  helynévképző.  Hogyan  termett  meg,  me- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS    SZÓK    ES    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA.  7 

lyik  szó  (men  szókról  alig  beszélhetünk)  volt  a  mintája,  a 
melyből  leszármaztatták,  azt  csak  sejteni,  de  biztosan  tudni 
nem  lehet;  elég  az  hozzá,  hogy  itt  van,  szerfölött  divatos, 
s  oly  terjedőben  van,  hogy  nem  sokára  minden  egyéb  hely- 
név-jelentő  szót  ki  készül  szorítani  a  forgalomból;  a  mint 
ezt  többi  közt  az  a  város  is  bizonyítja,  a  melyben  az  „ol- 
vasó kört"  immár  társai gdá-n^k  nevezik. 

Nagyon  messze  vezetne,  de  különben  sem  tartozik  ránk 
annak  kimutatása,  hogy  helynév-jelelö  da  de  képzőt,  a  mely 
per  eminentiam  ezt  a  functiót  végezné,  a  magyar  nyelv 
egyáltalában  nem  ismer;  ezt  lenni  azoknak  lesz  a  köteles- 
ségük, a  kik  ezt  a  koholmányt  védelmük  alá  veszik.  Mi 
annyit  állítunk,  s  ezt  teljes  biztossággal,  hogy  a  da  de 
álképzövel  alkotott  szók  ki véte  1  nélkül  mi  nd 
helytelenek. 

Hogy  minő  eszközöket  használ  nyelvünk  a  hely  kife- 
jezésére, annak  kimutatását  más  alkalomra  hagyjuk  annál 
inkább,  mert  a  czímbeli  két  szó  pótlására  nincs  is  szükség 
új  kifejezések  választására;  csupán  azokat  kellelfogadnunk, 
a  melyeket  egy  részben  a  józanabb  irodalom,  más  részben 
a  köz  nyelv  régtől  fogva  használ.  E  két  szó  a  vigadó  és 
fogadó. 

E  szerint  r  e  d  o  u  t  e :  TÍgadó ;  (a  redoute  bérlője 
a  nagy  közönséggel  szembeír  lehetne  vigadós);  hotel: 
fogadó,  h  6 1  e  1  i  é  r  :  fogadós.  Ezekkel  kapcsolatban  föl- 
említjük a  következőket  is,  melyek  szintén  járatosak: 
restauration:  vendéglő,  restaurateur:  vendéglős ; 
herberge:  szálló. 

A  következő  tanácskozás  tárgyai  lesznek:  Járda.  Men- 
hely. S\ívéljres.  S^ellemdús^  kenetteljesj  élethiu  Miután  (da, 
quum).  Mis:{erint  (dass).  Valamit  ural.  Valakinek  véleményéét 
os\tja.  K  szenvedő  alak  használata. 

Ha  valakinek  egy  vagy  más  szóra  s  kitételre  nézve 
alapos  kétségei  vagy  eltérő  nézetei  volnának,  ezeket,  valamint 
ajánlatait  is  a  Nyelvőr  szerkesztősége  utján  írásban  is  kö- 
zölheti a  tanácskozmánynyal. 


Digitized  by  VjOOQIC 


8  LEHR     ALBERT 

HATÁROZÓ-E  A  HATÁROZÓ  ? 

Az  ilyen  számneveket :  k  e  1 1  e  n,  h  á  r  m  a  n,  t  i  z  e  n,  s  o- 
kan,  kevesen  stb.  az  általános  meggyőződés  határozóknak 
tartotta,  s  mi  azoknak  néztük  eddig.  Az  igaz,  van  nekik 
olyas  használatuk  is,  mely  az  embert  a  felől,  ha  valóságos 
határozók-e  vagy  sem,  gondolkodásba  ejti.  Már  Molnár 
Albert  így  tétovázik:  ;,Ad  v  erb  iu  m  etiam  aliquando  est 
loco  no  mi  natívig  ut:  Sokan  járnak  az  széles  utón, 
multum  ambulant  per  latam  viam.  Kevesen  mennek  bé 
az  szoros  kapun,  pauci  íntrant  per  angustam  portám**  (Corp. 
Gramm.  261.  1.).  Ilyenformát  beszél  a  Debr.  Gramm,  is: 
„Osztószámok  ezek  is:  egyedül,  ketten,  ötvenen, 
százan,  tízezerén  stb.,  melyek  ámbár  végzeteikre  nézve 
határozók;  mindazáltal  mássalérthetök  gyanánt 
élünk  vélek"  (47.  1)  s  másutt  is.  Pereszlényi  ily  csodást 
hirdet:  „Adjectivum  mindnyájan,  quod  est  compositum 
ex  mind  et  nyáj,  adverbiale  est,  nec  per  casus  flectitur" . 
(Corp.  Gramm,  433.  I.) 

Nem  határozók  az  egyetlenegy  Adáminak,  kiről  Révay 
így  emlékezik:  „Hunc  casum  nominativum  plura- 
lem  pro  regulari  dicit  Adamius  in  lingua  nostra  adhi- 
beri  peculiarem"  (Gramm*  I.  276.  1.)  Az  ö  véleménye  a  mily 
határozott,  oly  ridegen  áll' régibb  nyelvtani    irodalmunkban. 

Ujabban  két  nagy  tekintélyű  nyelvész  fölelevenítvén  ezt 
a  véleményt,  több  izben  is  azt  mutogatják,  hogy  az  -an,  -en 
végű  számnevek  koránsem  l]atározók,  hanem 
sajártságos  képzésű  többési  nevező  alakok. 
Állításukat  részint  ez  alakok  természetére  s  miképvaló  hasz- 
nálatára épített  nyomós  erősségekkel  támogatják,  részint  a 
rokon  nyelvekben  is  megleva  hasonló  jelenségeket  is  serpe- 
nyőbe vetik  (1.  Nyelvű  Közi.  2,  k.  2.  f.  3i4— 317.  1.,-*-  3.  k. 
2.  J.  264.  J.,  továbbá  Magy.  Nyelvőr    1874.  f*    258^259.   L). 

Én  mind  e  mellett  azt  hiözem  és  vallom,  hogyha  szó-- 
ban  forgó  számnevek  valóságos  hat.ározók.  ^fíadd 
próbálom  meg  a  jeleri  czikkb^i)  elésorplni  az  okokat^  melyek^ 
ebbeli  meggyőződésemre  jiittattak^s  bejbizojyfitani  azt,, hogy 
eme  számnevek  határozókúl  vételében. nemcsak, hpgy  n^ncs 
semmi,  a  mi  aggasson,  de  sőt  högj'  mind  külsejük  mind 
belsejük  megkívánja  tőlünk,   hogy   határozóknak   tiszteljük. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁROZÓ-E    A    HiVTÁROZÓ  ?  9 

1.  Felhoznám  elsőben  is  azt»  hogy  grammatikáink  a 
legrégiebbektöl  a  M.  Ny.  Rendszeréig /^s  ezen  innen  a  leg- 
frissebb sütésüig  úgy  szólván  mind  valamennyieji  a  határo- 
zók közé  iktatják,  ha  néha  húzódozva  vs^  De  ennek  magam 
sem  tulajdonítok  nagy  fontQ:^ságot,.  egyért  azért^  mert  armak, 
hogy  mért  tartják  határozóknak,  semmi  derekasabb  okát  nem 
adják  (csak  a  végzet  vihette  rá  őket),  s. másért  íizért,  mert  az 
összehasonlító  nyelvészetről,  mely  már  a  grammatikákba  s 
tudásunkba  szinte  belerögzött  annyi  hibást  kijavított,  hami- 
sat megigazítQtt,  homályost  felderített,  egyelőre .  fel  kell  ten- 
nem, hogy  a  dolognak  itt  is  nyitjára  akadt  Ezt  az  elsőt  hát 
csak  szájhütésből  mondtam.  ^  f 

2.  Többet  mond  az,  hogy  külső  származásúidra  szakasz- 
tott olyanok,  mint  az  adverbia  qualitatts;  vidám-an, 
könny-en,  szép-én,  oko  s-an.  A  rag  itt  is  ott  is:  n, 
resp.  aw,  eii  {on,  én),  a  melyről  a?  a  qfiegjegyezni  való,  hogy 
szolgabetüt  mindig  olyat  választ,  a  ^milyent  az  illető  tőszó 
másféle  ragozáskor  vagy  képzéskor  is  állandólag  fel  szokott 
venni,  pl.  vidám-a-k,  vidám-a-t,  tehát  vidám-a-n ;  s^ép-e-k, 
szép-í?-t,  szép-é-m,  tehát  szép-^  n.  így;  3pkí-^-tjv  sok-a-m, 
sok-a-U,sok-a-ság,  tehát  sok-a-n;  négy-/e-t,  négy-e-l,  aégy-e-s, 
tehát  négy-e-n.  Látnivaló,  hogy  ez,  a. rag  elüt  a  .  superessi- 
vustól,  mely  soha  se^i  lehet, a/i,  sem  .cíí^^  hanem  csak;  n^  on^ 
én^  Ö1U  Mellesleg  megemlítem,  hogy.  egyik  másilf  vidéken  s 
az  irodalomban  is  .  pémi .  köyetkeí^^tíeiiség  uralkodik,  ezen 
ragok  használatában:.  Jiat-^w  helyett  ;hat-ö;i,  AX:en  ^helyett 
öt-ön  volna  ^szabályos;  az  elsőt  alakodat  azosabau  ajk^ln^asint 
a  superes^ivustól  yajó  i  megkülönböztetés  hjuiprek vese  , kar 
pattá  fel,  Másrészt;  esf  is  eíéfordul :  Netm  ,láthatpa,7engem 
soha  senki  józan-ti«  (Petőfi)  (=  józan-o«)  vagy :  kop^$;5ftn  is 
tudom  bajos-ow  (Axí^ny)  (p=  bajos-a«J.  Még,  rQs;zab}3ÚV  teszi 
Imre  Sándor,, mikor  a  s^p^ressjv.^i^t  ezzel,  a  raggaJ,  mply  r-^, 
a  potiori,,—  had^  legyen  rncjdríig,  egy  k-alap.alá,  zavarja 
(Nyelvt.  i;45^.L)..    ,,       .'.    '      .  .  .   /     ,  \   \'/  \[  \  ,[  .    ..; 

^  E,  szerint  bíkjosyan  ,é^  tiápn^^ajp,  ^f  ősi--e;a..és. 
>^égy-en  két  ^y testvér;  s  ha  nej^n  tudnáfx^,  hogy  itt  is, 
mint  a  barátságban  „píus  yalet,sip3LÍ^tu^9 :  morpm,  -q^iapj.. 
affiiiitas",  ,  n^iár.  Jupsj  If^ip^áh^in^in  ^^  ama;sok  )iatároz,^k,. 
senk'i^^em  jtagadj^,  tehát  ezek  isazpjf.  így '.a^^  lígypQck> 

még  tpbbesi  nev^zok-j      .  ^  ^  ,     :  :,.;■-'/  '       ;  .    i  ^    i   ,  s  :: 


Digitized  by  VjOOQIC 


lO  LEHR    ALBKRT 

3.  Az  tehát  a  mondás,  hogy  a  vitás  számnevek  töb- 
besi  nevező  alakok.  Mi  következik  ebből?  Kiki  tudja,  hogy 
valamely  név  feloltvén  a  többes-jelentŐ  képzőt,  még  min- 
dennemű más  ragot  egyenkint  magára  aggathat.  De  itt  az 
ellenkezőt  tapasztaljuk.  Húszan,  kevesen  stb.  olyannyira 
maguknak  valók,  hogy  semmiféle  ragnak  hozzájuk  csatló- 
dását  nem  szíveh'k,  se  tárgyrag,  se  nek  rag,  se  semmi  más 
viszonyrag  avagy  névutó  velük  nem  szövetkezik.  Továbbá 
a  név,  s  bár  ritkábban,  a  számnév  is,  nyomosítás  kedvéért 
vagy  közelebbi  határozásul  maga  elé  kerítheti  a  névmutatót, 
összeállhat  valamely  jelzővel.  Ezek  az  alakok  soha. 

Vizsgáljuk  ezt  rendben. 

á)  Mondhatom :  ház-ak-a^,  ház-ak-fw^,  ház-ak-íó/,  -éaw, 
-ra,  ház-ak  mellett^  mögött  stb.;  továbbá  sok-ak-af,  sok- 
dk-naky  -ra,-íó/,  stb. ;  de  sokan,  tizen,  százan  a  ragok 
és  névutók  közöl  sem  ezzel  sem  azzal  nem  kerülhetnek 
össze  (egyéb  ezzel :  ként  pl.  egyen-k ént,  nyolczan  ként, 
de  van:  lassan- ként,  kicsinyen-ként  is). 

b)  Mondhatom:  a  ház-ak,  e\ek  a  ház-ak,  a  sok,  e\  a 
soky  mondhatnám  épen:  a  sok-ak,  e^ek  a  sok-ak;  de 
ezt  semmiképen  sem:  a  sokan,  e^ek  a  sokan.  Hát 
mindanégyen,  ily  sok an,  mily  sokan  nem  mást 
beszélnek?  Nem.  Mert  az  első  így  lett  (mind  a  négy)-\-eíi 
s  a  névmutatót  inkább  a  m  i  n  d  kivan  ja,  mely  puszta  nevek 
elé  nem  Örömest  járúi;  már  azt  nem  lehet  mondani:  a  né- 
gyen. Az  utóbbiféle  kapcsolatok  pedig  a  határozóktól  egy- 
általában nem  idegenek,  mert  nem  jelzők,  mint:  ily  ví- 
gan, mily  vigan,  nagy  néha,  jó  lasssan,  szép  csín- 
ján. (Más  nyelv  ilyenkor  határozóval  él:  quam  bene, 
so  fleissig.) 

A  többesi  névalaknak  háíom  állapotja  lehet  a  mon- 
datban: mint  subjectum,  mint  apposítio,  mint 
noinen  praedicatum^  És  csakugyan  a  vitatott  alakok 
is  mind  a  háromfélekép  eléfordulnak.  Bizvást  azon  erős- 
ködhetnek az  ellenkező  véléményfiek,  hogy  ebben:  „So- 
kan a  theát  vörös  borral  iszszák",  a  sokan  subjectum,  — 
ebben:  „Mi  öten  toronyiránt  menjünk",  az  öten  appo- 
sitio;  —  ebbeti:  ,Az  elégületlenek  sokan  vannak",  a 
sokan  nemen  praedicatimm.  Megvallom,  hogy  itt  el$Ö  tekin- 
tetre probabiüsnek  tűnik   fel   az  említett   theoria,  de   csak 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁROZÓ-E    A   HATÁROZÓ  ?  I  I 

ebö  tekintetre,  mert  a  szorosabb  vizsgálat  máshova  visz. 
E  pont  alatt  csak  mellék  úton  akarván  czáfolni,  a  két  első 
példát  most  nem  bántom,  s  csak  a  harmadikat  veszem  és 
vétetem  szemügyre.  Teg3rük  fel  tehát,  hogy  ebben  a  példá- 
ban: „Az  elégületlenek  sokan  vannak**  a  sokan  nomen  prae- 
dícativum  (s  ha  nevező,  nem  is  lehet  más),  a  subjectum 
természetesen  az  elégületlenek;  ml  akkor  a  „vannak" 
létige?  Copula.  Már  pedig  abcéje  a  magyar  synt.  congruen- 
tiaenek,  hogy  van  és  vannak  mint  copulák  mindig  elmarad- 
nak; ha  ki  vannak  téve,  tartalmasok,  lemúlik  róluk  a  co- 
pula hivatal,  egymaguk  veszik  át  a  praedicatum  szerepét;  s 
ha  járul  hozzájuk  valami,  az  már  nevező  nem  lehet,  csupán 
adverbium.  Csak  ez  a  conclusio  lehetséges  az  előbbi 
példára  nézve.  Ha  sokan  nevező,  akkor  a  vamiak-nak  el  kell 
maradnia;  úgy  de  a  Pannák  el  nem  maradhat,  tehát  sokan 
nem  lehet  nevező.  Budenz  felhozta,  hogy  így  is  lehet  mon- 
dani: „ember  sok  van  ott**.  Igaz,  hogy  itt  ki  van  téve  a  ra;í, 
pedig  a  sok  nevező  alak;  csakhogy  ezt  a  példát  nem  lehet 
ama  mellé  verni,  mert  itt  sok  nem  nomen  praedicativum, 
hanem  a  subjectumnak  nyomatékosan  utána  csapott  attribú- 
tuma, s  a  pan  is  nem  copula,  hanem  maga  a  praedicatum  = 
ily  a,  es  gibt.  így  kellett  volna  mondania:  „Sok  ott  az 
ember* ;  így  pedig  ez  is  víz  az  én  malmomra. 

4.  A  föfő  argumentum  e  számnevek  batározósága  ellen 
az,  hogy  az  adverbium  csak  a  verbum  cselekvését,  lé- 
tét határozza  meg,  nem  számát;  továbbá  nem  kérdhetem 
hányan  vagy?  Ha  adverbtumok  volnának,  így  lehetne 
beszélni:  a  nép  oda  gyűlt  sokan  stb. 

Hogy  a  ketten,  hárman,  sokan  használatának  és 
értékének  teljes  megismerésére  Juthassunk,  állítsuk  (az  ellen- 
kezők kívánsága  szerint  is)  oly  határozók  mellé,  melyek 
hason  képzéssel  tulajdonságnevekből  származnak,  ^zt  kér- 
dezem először,  vájjon  a  határozók  mindig  az  ige  cselekvé- 
sét, létét  határozzák-e  meg  egyenesen?  Bizonyára  nem 
mindig.  S  ez  áll  főkép  az  'an-on-en-cs  határozókról.  Van  úgy, 
hogy  az  ilyen  határozó  nem  mást  fejez  ki,  mint  a  mondat 
subjectumának,  objectuntának  vagy  m4s  ragos  szavának  tu- 
lajdonságát, állapotját;  s  csak  határozói  alakjánál  fogva  tar 
t62ik  a  mondatbefí  igéhez,  de  jelentése  szerint  vele  semmi 
köze;  pl.  Ott    fehéren  a  sürübül    rá- rábukkan  egy  fatő 


Digitized  by  VjOOQIC 


12  LEHR    ALBERT 

(Ar.)  =  egy  fehér  fató  vagy  egy  fatö  az  q  fehérségé- 
ben, mint  fehér.  A  fehéren  a  rábukkan  módját  fe- 
jezi-e ki  igazában,?  Hisz  fehér  bukjcanás  nincs.  Vagjr: 
„Ne  edd  frissen  azt  a  kenyere^,  mert  megbetegszel."  Hová 
való  a  frissen?  Az  objectumhoz  =  ne  edd  a  friss  ke- 
nyeret =  a  kenyerex  friss  korában,  mint  frisset. 
Vonatkoztathatnám  a  predicatumra  is,  csakhogy  akkor  egész 
mást  jelentene. 

Ilyenek  még: 

Ültem  a  rét  zöld  pázsi^tjáo. 
Hol  a  csermely  omlott  tisztán. 
Vagy:  Ha,  a  ki  fölnevelt,  a  kedvps  jó  anya 

Betegen,  rongyosan  eledbe  áljiana. 
Tegyük  ezt  egy  példában  világoss^á  :    •     .     ' 

1.  Nem  mehetek  el  eve  ne  na  föld  ^. 

2.  Ha  lehet,  fogjátok  el  eleven  e  n. 

3.  Még  mindig  e  1  ey  enien  emlékezem  arí:zárii. 

Az  első  pont  alatti  mondáiban  ehuenen  éf^-tc  vpnatr 
kőzik; (=  én  eleven);  a  második  alattiban  íí-re  (^  öt  ele- 
vent) j  a  harmadik  mondatban  yégre  ^z.emjékezés  ele- 
ven; tehát  csak  az  utolsóban  yal^ségps  ige  határozó. 

Jogot^  ád-e  már  most  ez  a  jelenség,  mely  épen  nem 
gyér  a  magyarban^  arra,  hogy  azt  állítsuk:  fehéren  nem 
határozó,.  n;iert  >csak  az  alaoy^  tulajdonságát  fejezi  ki^  nem 
pedig  az  ige  cseljekyésének  módját?  hogy  frissen  sem  az, 
mert  nem  az  evés  történik  fris^n,  hanem  a  kenyér  friss? 
a  három  elevenen  közöl  csak  az  uf<?lsó  határozó;  a  két 
első  nevező  és  tárgyi  alak,,  vagy  mi  ?  Sen^mi  szin  alatt  sem- 
Azért  a  h^t^rpzó  habozó  mar^d^  (mint  a  felesége  csak 
feleséged  maradt,  ha  mást  szeret  ix)  Csak  azt  bizonyítja:.  ja% 
a  jelenség  hogy. a  magyar  nyelv  az.  a4verbiális  kifejezj^el^- 
nek  nagyobb  kedvelője  míat  pl.  a  latin,  mely  mondhaj^a 
ezt  is:  yé;ppertin  u^  pete  lectum.  Vilá^os^  hogy  a  ve* 
speftinus  a  verbumot  illeti,  nem  a  subjectumot,  .melylyel 
csak  kül^leg  függ  összeg  dq.azéi;t  .még  senkiqek  scm-jatott. 
eszébe  avespertin  uAt  .éjs  társaita^iy^biumokkádecretálni 
(az  eUó,  elevenéi!  =  viyus^a  .második;^  yivum)*.     ,  , 

,  Aljtaimazván  a  feíhozóitakat  az,-ay>  ren  ragos  3zfmnje- 
vekre,'  ázt  tap|isztal|ul;,  ho^y.  a  tuiajdpAságne^vekböl  sz^rn^af^j 
takka]  n^m  csak  egy,  bordában  szőtté^  őke^/h^qm  h,as^j^-,^ 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁR02Ó-E   A    HATÁROZÓ?  l3 

latuk  is    azokéval   egy  hajszálra    összevág;  T.  i.  ezek  is  há- 
romképen ferdulnak  elé: 

1.  A  sub/ebtumhoz  csatlakozva,  midón  ennek  számát 
határozzák  meg;  pl.  Mi  négyen  amarra  kerülünk,  ti  hár- 
man meg  itt  várakozzatok. 

2.  Az  objectumhoz  vagy  más  ragos  szóhoz  járulva,' 
midőn  szintén  azok  számát  mondják  ki;  p\.  Ha  minket  Is- 
ten ketten  összebir  (Adhort.  mul.).  A  való,  hogy  kivált 
minekünk  ketten-hárman  többünk  lehetne.  (Mikes).  Kiket 
a  mint  Gyöngyvérsátor'alól  k  etten  Megláta  kijöni  (Arany). 
És  ezen  nincs  mit  csodálni.  Ha  néha  a  tulajdonságnév  ha- 
tározó alakját  öltve  is  csak  valamely  név  tulajdonságát  fejezi 
ki,  megtílthatjuk-e  a  számnévnek,  hogy  határózó  alakjában 
ne  csak  a  név  számát  fejezze  ki?  Quod  uni  jüstum,  alteri 
aequum. 

3.  Éíéfbrdulnak  egyenesen  a  verbumhoz  szövetkezve. 
Dé  hogy  fejezhesse  ki  á  számviszonyjeledtó  szó  a  cselekvés 
vagy  állapot  módját  Vagy  bárminemű  körülményét?  (Ismét- 
lését kifejezheti,  att  könnyű  érteni).  Mi  előtt  erre  felelnék, 
jónak  látbifi  megjegyezni,  hogy  az  adveAium  és  a  nomen 
praedicativum  közt  sokszor  csak  kis  árnyalati  különbség  van ; 
pl.  Tegnap  ugyah  vigán  voltunk  —  és:  vigak  voltunk; 
vagy :  k  é  s  z  a  vacsora  —  és:  készen  van  a  vacsora.  Mi 
természetesebb,  mint  hogy  a  magyar  nyelv,  nem  levén  a 
tős^mok  töbir^Qe  használatos^  valahányszor  stsükségét  érzi, 
a  megfelelő  határoaókat  rántfa  élés  becsülettel  alkalmazza  ? 
Tehát  nem  a  hiányzó  többes  helyett  csinál  egy  líMönatúj^ 
szokatlan  formájú^  ^  mert  akkor  minek  vdtné  meg  a  ren- 
des többes  kiqjíző  /r-t  ?  r-*  haáiem  a  meglevő  határoízóval 
végezteti  a.  többes  funtttoját  Eg3rébirárit  ez  a  csere  csak 
olyankor  jogos,.. ní^Ht^r  a  'lé^ge  aí  praedicatum ;  máfe  esetben 
a  számhatáro^é  ;nem  Í6ledk«icTéii  meg  batározósá^ról^  azon- 
kívül ho^  a^  alany  sz&méx  mutatja^  egyúttal  -  összefogó, 
gyűjtő  érteirníet  tart  m^ában  5  úgy  hogy  hárman  nerti  == 
hármak,  hanem  =  három  együtt,  egyszerre,  egy 
erővel,  mint  ezt  a  következő  egymás  mellé  tett  példa 
eléggé  megértetheti: 

A  vezér,  is  pörget  egyet  (buzogányt) 
Melyet  el  nem  birna  hat.  (Kisfaludi  K.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


l4  LKHR    ALBERT 

Hiba*  Tudom,  mit  akar  mondani;  de  ha  kapczáskodní 
volna  kedvem,  így  érteném:  nem  akadhat  oly  erős  ember, 
a  ki  elbírná  (egyenként).  Mert  ezt  mondja.  Ellenben: 

Hárman  sem  bírnátok  súlyos  buzogányát  (Arany) 
annyit  tesz,  hogy :  közületek  három  összeállva  se  birná* 
S  így  van  jól. 

Itt  van  helye  kimondanom,  hogy  én  a  világos  látású 
Révaynak  tökéletes  igazat  adok,  midón  így  magyaráz:  „Há- 
nyan  jöttetek  hozzám  ?  hárman,  heten,  Uzen.  In  quotitate 
venislis  ad  me?  in  triade,  inheptade,  indecade, 
stb.'* 

Ezen  számnevek  határozói  voltát  végre  az  mutatja 
legvilágosabban,  Jhogy  —  bár  a  dolog  természetéhez  képest 
ritkábban  —  egyes  számú  igéhez  is  járulhatnak. 

Beállítanak  az  aratóim.  Kérdem  tőlük.  Hányan  van 
kendtek?  Máshogyan  nem  is  kérdezhetem.  —  Panaszko- 
dik egy  öreg,  hogy  n>eghalt  a  felesége.  Sajnálkozva  mondom 
neki:  Hát  csak  magára  maradt  kend?  Azt  feleli:  De  bizon 
ketten  lakom  egy  másikkal ;  de  csak  nem  feleség  az.  — 
Játszani  akarunk.  Az  egyik  instáltatja  magát :  Ne  erőltesd 
ha  nem  akar,  lehet  ezt  a  játékot  ketten  is  játszani. 
—  Ez  jó  széles  ágy,  az  ember  ketten  is  meg  fekhe- 
tik benne. 

Ezek  a  példák,  —  melyek  nem  mondvacsináltak*), 
ha  tetszik,  urát  adhatom  mindegyiknek  —  bovségcsen  bizo- 
nyítják neai  csak  azt,  hogy  a  s^ámhatározók  egyes  számú 
igékkel  is  eléfordulhatnak,  hanem  azt  is,  hogy  a  számjelentö 
momentum  vissz^zorulván,  a  cselekvés  mód  ját,  kö- 
rülményét is  kifejezhetik.  Ilyen  példák  még: 

Hatos  >minétet  is  ketten  fognak  járni.  (Csokonay). 
Ki  állandó  marad,  soha  meg  nem  retten^ 
Bár  e  két  hatalmak  ostromolják  ketten.  (Csók.) 
A  lugasban  ketecskén  beszélgetünk*  (Tompa). 
Ne  beszéljünk  ezren,  úgy  sohse  lesz  vége*  (Arany.) 
így  ketten,  kedvesen  (táncz  szó.) 


*)  Én  a  slavóniai  magyaroknál  a  következőket  jegyeztem  föl  : 
„Ketten  marattam  ezzel  á  gyerékvel.  Kettöcsén  vágy,  hác$  csak 
migSlégetöl."  S  z  a  r  y  a  s. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁROZÓ-E   A    HATÁROZÓ?  l5 

Sokra  ment  magában,  többre  mentek  ketten  (Apany.) 
A  mi  mondani  valóm  még  van,  máskorra  hagyom. 

Lehr  Al^srt. 


A  NYELVÖRBELI  NÉPNYELVI  ADATOK. 

18  7  4, 

I. 

Eleitol  fogva  igen  helyes  szokása  az  a  „Nyelvör"*nek, 
ho^y  az  egyik  év  leforgása  alatt  benne  összegyűlt  népnyelvi 
adatokról  a  következő  év  elején  rendesen  beszámol.  Ez  el- 
járásával szolgálatot  tesz  általában,  leginkább  pedig  a  tudo^ 
mánynak,  beszolgáltatva  annak  műhelyébe  mindazon  anya- 
got, mely  bármily  nemű  feldolgozásra  méltó  és  alkalmas. 

A  beszámolás  eddigi  alakja  oly  czélszerű,  hogy  fölös- 
leges lenne  e  részben  új  szokást  kezdenünk^  s  ez  által  a 
régibb  és  újabb  adatok  áttekinthető  voltát  megnehezítenünk. 
Hadd  sorakozzanak  tehát  a  következő  adatok  a  régiekhez 
a  már  ismert  pontok  szerint ;  hadd  tüntessük  föl,  mily  ered- 
ményre juttatott  hang-  alak-  és  mondattani  tekintet- 
ben, valamint  általában  a  népies  szókincset  illetőleg 
az  1874.  év  termelése. 

Hangtani  tünemények. 
A  hangtani  tünemények  f^jegyezgetését  illetőleg  most  is 
kénytelenek  vagyunk  azt  a  szemrehányást  tenni  a  népnyelvi 
közleményeknek,  hogy  pár  kivétellel  nem  használják  fÖl 
kellőleg  a  hangok  reprodukálására  hatalmakban  álló  eszkö- 
zöket. Vagy  túlságosan  alkalmazkodnak  az  irodalmi  nyelv 
hangjelzés  módjához,  vagy  pedig  oly  következetlenek  a  je- 
gyek alkalmazásában,  hogy  ritkán  lehet  bennük  teljesen  meg- 
bízni. Ennélfogva  czélszerünek  látnók^  ha  a  „Nyelvőr**  egy 
részletes  abcét  állítana  össze  minél  előbb  az  általa  használt 
jegyekből  s  annak  szabatos  használására  hívná  föl  gyűjtőit. 
Nagyon  valószinű,  hogy  ily  módon  rövid  időn  egészen  meg- 
bízható följegyzésekhez  jutnánk,  s  nagyon  meg  lenne  köny- 
nyítve  a  népnyelv  hangtörvényeinek  kipuhatolása  és  biztos 
megállapítása,  és  el  lenne  hárítva  azon  tagadhatatlan  téve- 
dése némely  gyűjtőnek,  hogy  közleményét  inkább  kuriózum 
gyanánt,  mintsem  komolyabb  czélból  küldi  be. 


Digitized  by  LjOOQIC 


l6  KIRÁLY    PÁL 

kz  assimilatio  minden  fokára  számos  példára 
akadtunk.  Keményűlés:  kÖrömszakattigSo,  fokta 
32,  p e n t ö  (pendel)  276,  mekszaporoccz  iSg,  nehesz- 
t ellett  281,  hotyha  234,  akkfa:  aggfa  235.  Lágyu- 
lás: éd  darabig  33,  ^1  lányom  33,  mén  nem  nyuk- 
szik  37,  röbdöztek  33,  szabaggya3o.  —-Hangszervi 
közeledés:  holdba  (holtba)  234,  t  o  r  o  m  b  ú  284,  g  o  d- 
hárdi  178,  mim  belé  fullad  32i,  mozsd  még  277, 
men dörög  324,  valam  incségöse  n  368,  rezsdereje 
563.  —  Teljes  assimilatio:  ritésség  3i,  hon  nem  32, 
viraccz  4i,  hanni  (hagyni)  85,  öli  (dr{ö]l)  85,  mék^ 
kéri  j85.  Gelle  (Gerle)  i44,  küllő  (külról)  181,  tunnád 
(tudnád)  228,  ék  könVet  a34,  mén  né  nyomjon  237, 
kíssig  (készség)  i38,  fottán  (fogytán)  275,  dom  még 
(dobd  m.)  275,  mim  mögtalálod  277,  álla  (alja)  3i8, 
tölles  (tölgyes)  3i9,  ha.bburullon  (hadd  boruljon)  319, 
hazuccság  (hazudság)  Sig,  im  még:  így  még  372,  vap 
p  ö r :  vagy  pör  372,  csimma  (csizma)  325,  mögt alá  lluk 
(megtaláljuk)  425,  lejjobban  5 14,  basse.reg  (hadsereg) 
5i4.  —  Dissimilatio:  pányva  (párlva)  555,  lajbri 
(lajbU)  232. 

Mássalhangzók   egymás   helyett. 

r  h.  /.és  viszont:  parozs,  parozsna:  palozsna  88, 
vöfér:  vófél  179,  kiét  a:  kr4ta  i83,  riba:  liba  327,' fa  r- 
alya:  falalja  524,  karázli:  kalázli  (glas)  282,  lajbri: 
lajbli  232. 

/  h.  dl  évádúnyi:  elrállalni. 

/h.  w:  valahun  3o,  tanátt:  talált  32,  halom: 
hanem  t4i,  a  hun:  a  hol  3^3^  féfordún:  felfordul  5i2, 
nekűn  i«3. 

/,  Z;^  h.  /  és  viszont:  emejtem:  emeltem  178,  han- 
tol Ián:  hátulján  178,  csipöle:  csipóje  182,  vóféj  187, 
haszna j  237,  ojjan  85j  jánya  95,  mej  423. 

/  h.  í!  teppeh tyés:  leppentyes  23i. 

/  h.  (^  és  viszont:  szélyes  i44,  vályú  23g,  íieíétt 
279,  1  ik  373,  fcűllű'í  kölyü  222.     í       ' 

-b^i  j  h*  ny^  r;s árnyú  46,  pászúrt:  pa^zulyt  277, 
rózan  428. 

r  h.  «:  mán  80. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVÖRBELt^  NÉt>NYFXVl   ADATOK.  17 

m  h.  n:  án  3o. 
'-M  h.  ^  és  Visáfortt:  r  á  gasztaiiyi  3ó,  arán  42,  Ián: 
lány  90,  nyöllön:  nöjjön  go,  ganyéba    234,   ki  csent 
369,  nitva  429.  ;    *■  '        .  /  <      .     , 

*  h. '^,  A^Vk'ábot'é:'haba^^  $79^  gö- 

vics  429!^'    '    ''  "''^  ::-.:.:.w;  .•'••..;.  ■       -  .^        r 

jt?  h.  6  és  viszont:  röbdöztek  33,  le'gtö'ö:  legtöbb 
180;  &o^at)rj^^555,''nr'é'sz^teláptirá:  mezitlábra  556. 

V  h.  A, 7;  biha  i4o,  bihalom:  bivatem  554,  ez ü-' 
jek:  czövek  i4o,  kühef:  kövér  1*82,^  Icóhács  i83,  hó- 
fújat  i83^  li0h,a>;23,0f^üj€g  :>3i^  .jcühtil  bel^  24q,  kü- 
méhes:  kömives  282,  föhenyés:    fövenyes  465,   viúz: 

mzb2^:  \'  ■;' ';  \/  y\     '"  \'  ]  /'■'..."  !'/ . 

í  h./^í  m  ind:  mint  24o,  döng:  tönk  i4i,  idd; 
itt  i82t  döní.^i':  tomfcsí,'324.    \\         .    ' 

gf,  V  h.  'ty:'  éty   85,'  isií^tyot:'^  süvót    (fütyöl)'  281,' 

hoty  468. ''-;;-  • "  ■  V  ■  .  .'•'  '^'  '/      ,'    .'  • '    '     / 

t  h.^ty  és  víszortt:  t'estyinek3o,  tik  ók  90,  készt e: 
kesztyű  181.  .       i  ,         , 

d,  j  b.  ^,  ty:  párgyá:  párjá  35,sebgyéh'(víz  se- 
bes folyásán)':' seb jén 'Sy,  tűrgyé  eí:    türJe  él  89,   gyaó: 
jó  178,  gyáobrá;  jobbra  1^8,  jása^oí:  gyászol  i83,  gyé-' 
lés:  jeíes  3 1*9,  vaj   peig:    vagy  pedig  43o,    líaptyV  85/ 
ugorgy  i4'2,'  M-^gyá":    bjabjá  191,    borgyü    276,    g.yó 


gy  h.  fp^:  kényó:  kigjó  368. 
s:{'h/c:(:  aj  ez  ü:aszszú  (szilva)  326.  '  \ 

5  h.  cSy  s^:  m ú'íc u c s :  íriókus    182,  c s i n d e s z :  csön- 
des 31-9,'  ''  '''    '\;  _  -'  •;;■  /  * /  '  '    /' ; '  ';  '    ''    •/  ,  • .. 

/Hi.yés  vísiortr:  pűstorli/fü  stöl  lÖi,  kofó:'kopó' 
i83,^á^zofyk'á,Yüssió  Ty'a:  paszuly' 3i6.  '/ 

ni  fil  'p,  b\  p'  á  s z^á t?(í  s  :^  moszatós' ' 281;   b  o  z~o g n a'k : ' 
mozognak  5 II.  ^  /       , 

g  h:  m\  -f Ö  r'rh  e\'é  g :  -fergeteg  '3*7^.    '  ;  '  ''    ' 
th:  fti'ktirkáir^türkál  i8i.     .  '      "        .  .     '/ 

6'h.  '^\  k  íi  5  Wög^V  küszöb  38.        '      -'.\  '  '' 

*  >  h.'i/í  h'd'dfgáí:'hajigái  428.' \     '*;; 

n  h.  ti  dísztó  370.  ' ' 


Digitized  by  VjOOQIC 


l8  KIRÁLY    PÁL 

5  h.  /:  á j  ó:  ásó  90. 

k  h.  b,p:  buhiqt:  kuhint,  köhiot  89,  tónkul:,  tom- 
pul 428. 

t  h.  p\  picsök:  tücsök  280. 

h  h.  cs^  ty:  csűr  ka:  hurka  i4i,  rotyog:  röhög  523. 

?  h.  /,  k:  házhol  33,  kataku:  zakatol  [81.. 

/  h.  :j5:  zsiba:  liba  5i3,     . 

X  h.  df,  dl;  irigykeznek  .48,  evedzó  238,  megr 
V ide  sült  319. 

í/?  ji.  :j;  mazag:  madzag  i83. 

Magánhangzók  egymás  helyett. 

a  h.  o,  í,  M,  c:  vosárnap  523,  házomat  32,  sza- 
Ionná jo  90,  ki  szarod  90,  áro  178,  tóró:  tarló  23o, 
z  u  b  o  r o  g :  zavarog  (a  gyomor)  1 78^  k  u  t  y  ú  (kis  kutya, 
vagy  csak  megszóUtás:  kutyu  v.  kutyú  né!).  181^  szó- 
vát:  szavát  334,  mutisd  34,  élig  B26,  gublnczolon- 
nyi  i4i,  vésárnap  32,  vérgányo  gomba  2^1. 

á  h.  ó:  bóba:  bába  182. 

ah.  d:  kapaszkodott  371. 

e  h.  é^  öy  ü^  i  és  viszont:  blzzeg:  bezzeg  32,  zsák- 
t  e  m  ő  :  zsáktömő  238,  k  ö  g  y  ö  s  286,  üköt:  iőket  33, 
szegy:  szügy  i84,  küher:  kövér  182^  összü:  össze  379. 

e  h.  Ö,  I,  o:  sömmit  3o,  röggfetü  29,  van-i  (-é?) 
3i.  hornyú:  hernyó  i84,  szölégy:  szélid  23o,  vídör: 
vSdér  23o,  fortály,  fertály  326,  girizd  89. 

éh.€ye,ö,i:  ízit  3o,  bel  ej  e  89,  fele:  felé  89, 
förfi  90,  mész:  mész  182,  rizsott:  rézsut  23i,  edí- 
nyes  239,  kémen:  kemény  281,  ilt  319,  iféí  237,  izej 
3i8,  idés  5i3,  mérce  43o,  ippen  32.    , 

I  h.  e,  é,  íi,  o,  a:  ménap  178,  héány  i83,  é  fiú  554, 
kintérnál  373,  vérág  23o,  szölégy  23o,  vél  ág  277, 
béz  178,  Esten  178,  gélészta  89,  füzjetó  87,  vügyc 
179,  mü  286,  kélincs  479,  szüvem  24o,  i^potáj  i85, 
c'sénál  522,  ma  óta  178. 

o  h.  óy  a,  w,  í:  bérzedék:  borzadok  224,  macsár 
382,  térnácz  479,  alacsin:  alacsony  182,  •  kapriny a 
i83,  hugy,  hugyan  33,  bugár  284,  uján:  olyan  323, 
kamurába  469,  m  u  s  t  u  h  a  470,  u  r  d  a:  orda  (túró)  564, 
maótku:  múltkor  178. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVORBELl:  NÉPNVELVI   ADATOK.  I9 

ö  b.  ft  í§s  vÍ9zont:  güdör  43^  küher  182,  küet: 
követ  ík^)  tt^z;  döh«s  Sig,  4cüUü;  kölyü  i83; 

ő  b>  tf  i:  s»érny4  384,  ^sztik^:  ösBtöke  23a. 

ó,  5h*«;,ü,  í,  é:  lú  4í),  ötam:  $ltöa>  87,  törüdötr. 
179^  hordvip  179,  nasaaju:  pypszolyó  iTg,  gujú:  go- 
lyó 182,  az^Htö:  ftz  óta  i&a,  küdök:  köldök  i83,  aura: 
óra  237,  rúzaa  24o,  iket:  őket,  279,  it:  öt 465,  küh mé- 
hes: kőműves  282>  íinezzti;  mezd  333»  bordákat  425, 
esküyü425;  füvei  239;  esi  vek  238}  hérész:  hörész 
£nachhocbzeit]  229  ^ 

u,h.ajíjó:  kajtat:  kutat  36,  karul;  gurul  38, 
<:sipor:  <^por  36,  roózsika  23o,  fordóna:  fordulna 
178;  hönó  (hunyó)  is  fordul  elé  a  188.  lap  alján;  de  gya- 
nakodunk^ hogy  a, följegyzés  aligha  helyes. 

ü  h.  i,  €,  é:  k  1  s ö :  külső  i84,  n y  i  s  t  23o,  gy  é  m  ö  1  c  s 
465;  éveg  324;  ű  h.  é:  küméhes  282. 

Methathesis:  somojog  3o,  bugya:  gubacs 
i4o,  ergye  32o,  porbányi:  próbálni  827,  terö:  teher 
327,  rétla;  létra  428,  karjába:  karéjba  43o,  kiUü:  kí- 
vül 43o,  csokány:  kocsány  524,  tasak:  táska  (tok)  525; 
homokul:  mohokul  (mohón)  283. 

Han  gfogyatk  ozá  sok. 

A  hangfogyatkozásoknak  következő  példáit  sorolhatjuk 
Bz  eddigiekhez  (11.  22.  III.  i3.) 

Leggyakrabban  elkopik  az  /,  de  nyom  nélkül  igen  rit- 
kán s  leginkább  csak  hosszü  hangzók  után,  meg  a  göcseji 
nyelvjárásban*  Legtöbb  esetben  beolvad  a  megelőző  hang- 
zóba s  azt,  ha  rövid  volt,  megnyújq'a  vagy  pedig  az  utána 
következő  /^vel  assitnilálódik.  Feltűnő,  hogy  a  megelőző  rö- 
vid a-val  legtöbbnyire  ó-vá  olvad  még  akkor  is,  ha  közöt- 
tük r  áU.Inihol  a  példák:  röggétú  29,  kiátam  29,éritt 
3o,  ünek:  ülnek  383,  tilónyi  43,  éburut  3i9,  átu  94, 
üssze:  6sz9zel 327, m  á $ s o  383,  titnya:  tiltni  474,  b e s ü, 
küsü  ^83;  ókuszik  93o,  ókonyodik  23o,  pacz  ó: 
pacal  327,  tó  ró:  tarló  23o,  só  ró  (sóru):  sarló  23o;  rhe- 
titt:  metélt  283;  tő,,  tó  fa:  tölgy,  tölgyfa  23 1,  föszóval 
ií38,  'aádom:  áldom  238,  avít:  avult  5i4,  ajángotás 
557,  hava  383,  itit  558,  átu:  által  94,  évásúta  177, 
parancsósz    180,    ablakná    234,    pácza    327,  jó:  jól 


Digitized  by  VjOOQIC 


20'  KIRÁLY     PAL 

424,  ám^tlan  Sig,  zad  32i,  vs^bd  5ií,  villdmiróva 
5i4,  dógoztunk  555,  vót  5i4.  ^  ly:  kirá^^^cirálfl^iy 
i8o,  feki:  fekély  22g  (a  közlehíéíiyf  hibásan  érteímtffci^^n^- 
nék)^  gévaí  gélyva  i33.  -*  //rfraászl-t:  hate2ik*563.  — 
Ij:  ne  fi:  félf  ^79;^:  elkopik  leginkább  r elönt  sütülás: 
sajtolás  43>  satd:  sajtó  236,  b^üt  8^,  bütökt  még  34ó,  st- 
tár:  sajtár  372';'  gyakrSft  össlmííálódik  a  következő: í- vet; 
de  dz  elözö  hangzó  rovására;  pl.  óh  irt:- óhajt  177,  16ttAr 
lejtó  23o,  Tryóttóí  nyu^ó  275,- 1* itta:  röjtá  334.  stb. 

R  elkopik  szóvégen  és  mássalhangzó  előtt:  éccé  3i, 
maótku  178,  vánduló  3t,  míngyá  S2,  mingyát  336, 
valamié  278,  máma:  már  ma  276,  vásári84. 

Tj  d  szó  elején,  szó  végén  és  .mássalhangzó  előtt: 
m  e  g e  n  33,  k  e r b  e  37,  m ér  90, ki s  z n  e  k :  kísztriek  (kész- 
tetnek) 179,  mégin  322,  üstint  323,  csukájó:  csutkája 
556;  hajcs:  hajtsd  37,  gerez'  89,  k észtemé  kezdtem 
94^  ma j nem  319,  ne  hozz'  ki  323,  min*  553. 

Dy  g/  hangzók  közt:  peig  43o,  pejg:  pedig  3i9, 
naobbra  275,  vaok  319;  g;^  olykor  sziszegők  előtt  és 
szóvégén  is  elkopik,  pl.  elmész  4i,  uo  vaok  319,  uo 
vá"  372. 

Z  elkopik  szó  elején  közepén  és  végén  :  á  1  o  g  b  a  473, 
acskó  558,  asszonyh.ó  279,  ait:  a^sén  i8o,  ajs:/az  is 
5 18,  abbi'e:  a  biz'a  554. 

5:  éde  .89,  trázsál  52o,  fülebagó:  füles  bugoly 
276. 

A^,  n/,  szó  közepén  és  végén:  muka  3i9,  mük  336, 
felkukorit  466,  'iszé  3i9>  osztá  3i.,  va"  3ií3>  pésrt 
226,  pizre  557,  kételcnsőg  176,  kitelen  5j4.  Az.i^i  clr 
kopását  itt  is  muta^a.  egy  ég  89,  és  aszangyii  3i. 

V  elkopik"  magáflfhahgzók  közt  és  szóvégen:  üég  *i84, 
suáróg:  sóvárog  23o,  r é á  fe  :  rívás  23i,  szu  ár-gyán: 
szivárvány  23o, •  h u á :  hbva "'  3 rg^  4 0  át  ^25,  t tx á b  b  vfe5^ 
gyö  89,  3I9, 'gyüix*^5=jöv6,  u rus ág:  orvosság  373^ s^A- 
24o,  384.  -   *'^  •       •       '  -     '   -•    1    -  -t'  '      -'.  .  :  ., 

M'rszé:  hiszéó  3i9,á  110^2-473,.  ni  áetékv!3í9,s*öa: 
372.      '  y-       .•'"..'.■•      '   .-'.-  :     .:/.,     ,•'•_ 

Pármajgánh^iÓ-kopásfa'  isíiéfofútól ;  ilyenek:  ^j^Js  z%xi 
fa  565,  es^'tán:  márw  319.         -  '  .  ^  ^on:  •,  ; 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVORÜELl.KfilH^yKLVl    ADATOK.  tt 

r.  Osi^7je;4i>tojt^  .^opatt  3zók:  Icilnktk:!  kint  lakik  3o, 
mote:  cDiót^  34j  gyj&:  jövó  Sg^rken  ö:.rckkenó-i77,  tisis: 
te  .is  is  (Er^plyhiCD^  ^vaí^mint  Szatmár  megyének  Erdélyre 
szögoUoi  részeiben  igen'kfizfinséges.a.  te»  után  az  i;  nvegket- 
tözése,  csakhogy  egyberántva,  mint  a  példában  látffátó), 
káttonyi:  kiákftfli  r^,  ícscs^Fg:  így  s  ígf  225,  tán  23o, 
hánt:  hántat  278,  févó:  féjalj  =  párna  (Rimaszombat  vi- 
dékén {  e  f  *e  1)  282,'  kacs  i'  kajács  283/ só  k  b  d  n  í :  sivalkodni 
283,  tártpva  3i8,  ésapád:  édes  a.  319^  ha':  hanem  365, 
méke^n':  melyikén  372,'máp6;  nagyapó,  mányi:  nagy- 
anyó, m  á  s  k  a  p  ó  m,  ni  á  s  k  a  ay  ^  m  (Jia^onló .  értelenaben) 
373,.  n^  eh  ejt:  mejy  helyt  423,  qs,zt:  a,zxé?x  424i.na<}.g;é'- 
dék:  oxegife^ek  jte3,  ^ü^f^dbip  (kíizdé^híey ;/>lre)  megy  3i, 
e  U  e  m  b  á  t :  pllepbe  ^  át  .^9,  nojszen:  no  hiszert  468, 
p  oru:  porhanyó  474>  pegy  376^  ü  cscsegí  j  jöri  564. 

Ron^lnatt  ^zók:  rétojátí  lajtorját  371,  raj ta;af 
lajtorja  ,373y  k  o  Ijedi  j  ó  m^.  colíegiüm  371,  G  á  fi  r :  Szapái^ 
falu  .372,  p  Lr  i  ngfó :  parányi.  (Abaujban  :  pirinyó)  374,  v  e  s- 
dit  fut:  versenyt  f.  374,  mlnnyán:  mindnyájan ^428,  átjj: 
által  42^,  Ma  lika:  Marf  474,"  sijja:  sinlí  565,  fontos: 
fundüs'565,^z  észtét  valószinüleg  schwester  5í^4^  RÍse  jog  j 
mosolyog  '(Tiamisaii  pislog?)  554,  Jutka:  Jjiiíi?ka  554,  vi- 
lág.otos    világ  .554,    vérditani    (ordítani?)  525,  dup* 

dufio  524v  .  :  .       ,^  *  .  .  :  ~ 

.  ,  j    *  KIRAI4V  P^L. 

,.      ..  ->      O  í  í    '.  %  ."""  "^  '  ,  .  ,  , 

•'TÍYELTÉ1«LÉKB5LI  SZÓK.  .        .; 

Magának:      különmagár A^i       -  iti  a  r  a  d  s  á  g    Erd.  tört.  t:) 
.Qr4kigi,ii}9>.^g4nak  (Kftp-         még    vagy    niög.    íÖItár 

nik).  Díjidflváz  ánfil^  ixe  mi.  megéje    ,Erd.    egyh.     tort.); 

magoknak.-  (Bécsi  Cod.)    1  h  e'g  y  m  é  g  ö  (Bárifi  Ján.^  • 

jstSLg^njiré^^  ^^  s.  jnásj>-an  tnega  1  kük  z'i  k.  ..A  tiri-bé  n 

levő  állat.  (GeL  Ka^.)-  miadnyájan  meg^tdk-usz- 

iDj#ft?.vjiste;l  5  ;.    ip^gayi^c-  nak  (Páriz  Pap.)  inn^n^  m«*g^ 

letü  (B.  S^atjq  p.),     ...       -  aíkutí  raegbe'kéltet./Erd:íögy, 

.ipag^okna  gj)^^o  '^Gel.Kaí.)  torív  .   ,  :     ,  . ..      '^. 
A  map^Hiagy  z^á  s  mégvan  ai         megaluszik,  megaluyá- 
sjekpl^^'kn^^^,^  ^  .."      ,        -^  '  sa.a'tagghn^H  .(Pár»  Ráp.)  In- 
'^ma^gyaS;Z  Vi^j'd  tság(i643),,  qen  m  e  g  al  ut  .ajinyi  is    mint 

nja  ri'guVka'n  ji ;  pinducká  megzsibbaszt  ;Páriz  P,) 
nyf^(GeÍ,' KAt).j      /              .  ,/        me  gb  iz  ony  gat(GeL  Kat). 


Digitized  by  VjOOQIC 


22 


LORINCZ   KÁROLY 


m  égbolt:  boltívvel  cr6sit. 
(i664.)  A  székelyeknél  is  bolt, 
b  o  1 1  á  s. 

megcsiszol:  megkoptat 
(Pázm.) 

megelöször:  primodum 
(Páriz  Páp.) 

megereszt:  odaenged  — 
(régi  könyv). 

megeszeli:  észre  veszi 
magát,  magához  tér,  pl.  meg- 
esz él  lette  magát  (Kun. 
Szentmárt.  és  Moln.  Albert.  V. 
5.  e  szedik  vagy  eszéjed  ik 
és  kieszel). 

m  e  g  é  t  e  1 :  megovés  (Debr. 
Káté  1773.)  Ilyenek:  m eg hi- 
te 1,  megvilel,  megfizet  el 
slb. 

meg  foglal  a  bú  valakit 
(Sz.  László  leg.)  tlyenképen 
van  az  uj  fazakak  megfog* 
I  a  1  á  s'a    szénpárával   Hszéken. 

meggyülekezik  (E.  tör. 
tár.) 

meghiteles:  megbízható ? 

megintéz  hetetlen:  meg- 
arányozhatatlan  ^Debr.  Cod.) 

megkutyálja  magát: 
megköti  magát  átalkodva.  (Kr.) 

megkülönödik       (Páriz 

Páp.) 
meglakoz  (Erd.  tört.  tár), 
meglétlen  (Gel.  Kat.) 
m  e  g  m  e  n  i  k :  megmenekszik 

(Katalin  verses  leg.  és  tájszó), 
megnégyszegit  (Páriz  P.) 
megnyargal   várat  (Pázm. 

Pét.) 
megparáznit  (Gelei  Kat.,^ 
megrészlel:  részekre  oszt 

(B.  Szabó  D.) 
megruház,    pl.    könnyű 


a  szegényt  kigúnyolni, 

de  nefaéz  megruházni. 

*    megsasusodik       hosszas 

Ülést&l  a  láb  (Tifszót.  1.  se  0  y- 

ved). 
megsirallík    {Táí'szót   l. 

sira]l). 
megszegik    (H    Szentek. 

leg.) 
megteker  Ül  (Gel.  Kat.) 
megtermett  test  (M.  Szen- 
tek leg.) 

megtérül,      pl.      terül) 

meg  asztalkám  (mese). 
megtörül  az  eke  vas  sártók 

(Tájszórár). 
megujogat  (Szentek  leg.) 
megvagdalkozik    (Páz.) 
megváltozik    hivatalától 

(E.  egy.  t.  ad.) 

megvelosödik  (Pázm.) 
megver h üt  (Gel.  Kat.) 
megveszthető:  viliabilis 

(Páriz  Páp.) 
megvet  ele  édik:  megvitat- 

kőzik  iErd.  egyh.  t,  ad.) 

megzajosodík  feje  slz 
italtól  (PázmO 

m  e  1 1  i  n  g  e  s  kerubimok(Gel , 
Kat) 

méltat,  pl.  méltatlan  ak 
és  osztottanak  ki  <GeL 
Kat> 

m  e  r  é  s  z  i  k  :  merésekedik 
(Tátrai  Cod ) 

merödönmerö  (Gel  Kat.) 

messzin  t  (Vadr.) 

mi,  pl.  láttál  mit?  (Sz. 
László  leg.)  A  mi  kérdés  ki- 
vül  igeszóval. a  népnyelvben  is 
el&j&,  pt.  irni-mi,  ha  megí- 
gér te  d-mi  sat.  névsző  után 
„mi**  afféle  helyett  gyakori. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVEMLÉKBELI    SZÓK,  23 

miattan  (Bécsi  Cod.)  mírigyvész:  pesüs  (?) 

roikorontqn  (i552.)  mi  ves.-emb  er  (Eritört.  t.) 

.  í^^^lfr';        '''''"^^'         inon^hatlan(Fer.nrzleg. 


mináén-^ökvetl  é  n    (Gel. 


Kat.) 


mulat,    pl.    Báthori    O. 


m  1  n  d-i  s-öo-a  d    magával  ^         •-    ...^       .,     .     ,^. 

vagyon  (Erd.  tört.  tárO  azaz:  L\     >^^        .f""    V-      ^í^'"^' 

mindi ssze  is.  ^*- J)  K  .  m ü  1  a  t-.  d  S  t   (Le- 

mindjártán  (Páriz.  Páp.)  ^endáíi  fcöny v). 

m  i  n  t-i  m  :  mint-la  (Gel.  Kat)         mulatozik.  .Lelkem  veled 

m  i  n  t  h  a  m  a  r  á  b  b ;     ment&Í  mdlatozik.  -  (B.  Szabó  D.) 
hamarább  (Sz.  Lás:Uó  leg.)  L6rincz  Karoly. 


NftVÉWYTANI  ELNEVEZÉSEKÉ. 

M  á  c  s  a  q  a :  Lycopsis  arvensis  (Hatvan). 

muhar  (Panicum  crus  gallt)  Nódrádm. 

órafü  (Erodium  Neilreichii)  Hatvan.  ^ 

virágszál,  mely  a  scapusra  alkalmas  kifejezés  az  idegen 
hangú  ,tokocsán»  helyett;  Nógrádban  az  ártatlí^n  gyermekeket 
nevezik  így. 

sárkerep;  TrifoUum  agrarium, Hatvan. 

sás  hagyma:  Allium  scorodoprasum.  Hatvan. 

kalász  nem  a  szálkára  vonatkozik,  hanem  az  egész  vi-, 
rágzatra,  a  tokiászok  hosszú  bajuszait  nevezik  szálkának; 
innét  van  szálkás  búza  és  tar  vagy  tariska  búza,  ha  a 
szálkák  hiányzanak  vagy  rövidek. 

Sz.  Jakabfű:  Pulicaria  vulgáris.  Az  ágasvárí  (Mátra) 
kincses  pinczét  ezzel  lehet  feltörni.  Nógrádm.  (v.  ö.  Fáy  a  Hasz- 
nosi  kincskeresők). 

babszaka (1):  Tragopodon,  Nógrádm. 

gerezd:  a  görög  dinnye  kÜlsö  boltozatai,  Nógrádm. 
.     paszkoncza   kender:   a  hím  egyének,  Nógrádm.,  el- 
lentétben a  magvas  kenderrel. -/^ 

górd  ős:  a  vörös  hagyma  felfúvódott  szára.  Nógrádm. 

c  s  i  p  k  e  f  a  :  Robinia  pseudoacacia,  Nógrádm. 


*)  A  múltkori  közleményban  (Nyr.  III.  k.  12.  f.)  becsúszott  sajtó* 
hibák  így  javitamiók  ki:  »pesré  {et^Hcus  h*  Agartcus),  sé^erfa  h. 
jégerfa,  tíkárf^iu  ^ikéLvf-űy  ücoálMi  h.  k  a  s  i  k  a,  kapoKia-homték  h. 
kaposztürborttl  ék. 

cj-    *'        '-■..'  /    -:       -  ;  c  .-! ->  /  / 


24  BORBÁS.   NÖVÉl^YTANI  ,Ei,NEV{í;ZÉSEK. 

had:  sgyes,  családok,  pl.  Vérségi  had,^  Imr^bfi^d.  ^l^pgrsíd, 
Lelesz  Hevekm.)/  naít  á  séctiők  jelölésere  fc^dítbatupk^  i  u  -      - 
'  '   émbferkffp'tf  ffi-'CPaítnoaarU  officiqalis)  M^trA^^  ,^,.  ., 
>,:>:    varjű  B^em  (Piaris' qüadrifolia)  Mátra.        .•     ,\,j. ,  ^ 

varjúháj  (Sédtnif  ácre)  vacjji  makí^ibis^iA,  jjeiraatus), 
Nfátra.;  .  «       ,    ,:  i  ■  .  ;.• 

,  ^    ,h ü  V  c  1  k  e[  ^Iiyif  aj^eps,  rjipíitapgere  gyümölcse)  Mátra. 
<     ;  rajfü:  M^littis,  N9grá4tp. 

hécslke,  ((i^Iiqpsi^  lűmtoria)  schwárzgeíb  'szineroI  tneg; 
járja  (Zabar).  Litkéo  :  ,ci%p  i;a  f  orgó,  , 

b  á  b  a  g  u  z  s  a  1  y ;  Equj^etum  palp&tre,  Kógrádm. 
békarokka  .     ,  Somogy.  '   /    ',* 

embertökü  fű:  Orchis  (Verocze,  Nográ^m'.X 
le  ve  se  sík:  Levisticum,  Ipoly-Litke.   Látni  lehet,  hogy  a' 
nép  az  idegen  szókat  ismert  magyar    szók   szerint   ejti  ki.    Ha- 
sonló eset :  gácsmari  kendő:  kaschimir,    s  az  Öreg  czigány 
mondása,  mikor  fiát  i|  pap  ellenerő  s^  KlQQtCáiínak  keresztelte, 
kalinkó:  pántlikából  készített  fejköto  dísz. 
rihes  fa:  ha  gombák  mosdatok  lépték  még.  ' 
c  si  1 1  e  n  g  (kis  fürt  szolo),  Eger. 
csecs:  a  burgonyán,  Kógrádm.  .  * 

'"         pozsgáí:  húsos.  ;        . 

'-      pázsitkla:métel6  hagyma,' Nógrádm. 

c  s  e  p  1  y  e  :  töröl  fakadt  erdő  i — 3  évig ;  ugyanez  mintegy  i5 
évig  =  vágás,  s  ^ha  oly  ti  ágyra  nőtt,  hogy  a  marha  nem  éri  el 
ágait:  erdS;  S'  elekor  felszabadul  a  marháítnák!  (Maczóríka,  a 
világ  közepe,  Heveám.)     *  !    '''        "  *"  ,  , 

'   cseplye  (Kógrádm.)  6Úi*ü  í'erjédelmes's  felkapó'  cserjék-, 
bbkrókból  áll,' vagy 'f^el'kapó  félben  levp  erdö.'^    ,         V 
.  h  a  u  k  á  c  s,  h  a  1  k  á  c  s  :,  forgács  (Litké). 
'   ''jf'ah'ang:    a  Yának   elrpvésedetf,'   vagy   eJtapIosodott   bele, 
taplókbdás  (pl.  a  retek,  Nógrád), 

lengubó:  a  len  gyüqiölcse  (Nógrád), 
poshadás,  pbssajrás:  pl.  uborka  savanyítás',  rNógVád.) 
sarjadék,,  sark  vesszői  á    gyökér  töhajtása^  (Kis-Te- 
renne,  Nógrád).  '        "  '       •  -  -     •  >         '..',.     .. 

görcs:  a  gabnanemüek  szárán.  Kógráct'.  T 

kocs:  a  tökszár^,  irídájá.  Nógrád.  "    .      ;    ' 

páka:  a  káka  szára.'^  Nógrád.  ^  -      i       ^ 

bajusz:  a  szollö  kacskaringója.  Nógrád, 
ip^da:  „       ;        .n  ,      •      JÍJ-.c8Í,^'F^érai,   A 

;  murva:  kavics.  Ercsi;  rajpndj4k  íl ö r ö>z gjiaefc  is^. 
r^oköny^ödcs;  a  karhidás. kezdete,  Nógrádrtív '       •     .     i 

J  BOUBÁS  VlUGZtt,   • 


Digitized  by  VjOOQIC 


S1M0Í|ÍYU  .IKER  ^ÓK.  a5 

0^'^'^*-     IKER  SMIC.    .    .  . 

Again  i-b  ogain  i:  csürni-csavarni  fCr.  Vad^  r.  ,491. 

á  j  o  m-v  á  j  o  m :  a  titkot  fürlvészetn  Ny!  JIL  523. . 

ám^ilt-bámul t  a  kis  p.aszlor.  NépL  f^y,  L  38i.,. 

bid^'Ös-bodros  .fössio^  (rtthfi)  N7.  III.  5 1 2 . 

birzes-borzas  szakállamat  Népk. ^yt  I.  80. 
,     9e-có  (?):  hcécó  :.alsóbb-rendü  táncz  mulatság;  cécó  z  n  i* 
Ny.  II.  i33.'  *  " 

cirok  a-m  a  róka  gyermek    versik4ben/Népk.,gy.  H.  25 1. 
(v.  a,  cirógat),  ;    .  .         ._  j       ' 

csa  j  ka-b  a  jka:  girbe-gorbe  fa  Ny.  fll.  i4o,     . 

csász-mász:  csusz-mász  Ny.  11^466. 

cséng-bong:  „füle  visszacseng  bong  minden  hajlottakat* 
Ar.  11.  i84. 

csig-big:    már  Geleji    Kat.  említi  a  „csúfoló  szók**  k^^t 
(Corp.  gramm.  3:j3.)    .  ,        , 

csill  og-ragyog:  ^rany  hajuk ...  psiÍlog-x;agyog"  Gyúl. 
a  gon.  most.  .         .         „ 

^c s^i  1 1  o^-Y  i  1 1  o  g  a  sok    fegyver**    u.    o,    r csillog- villog 
nagy  pallosa"  Ar.  II.  292. 

„esi  mí-cs  om  ő,    csupa   csom.4**  (találós  mesében)  Népk. 

gy-  "•  366.  ...•,.      .   . 

,  q$irt-Cfliá,ci  (gúnynév)  Kr.  vad.  r.  388. 
c  s  ö  g-b  ö  g :  szemet ;  c  s  ö  g  ö  s-b  ö  g  ö  s :  bokros  Ny.  II.  44. 
csőn  g  5  s-p  ö  n  g  ö  s  lovak  Kr.  476. 
csörgo-börgo  szarkák  Népk.gy,  II.,  210. 
„csörog-c's  at  t  og    szélvész    gyanánt"    (a  fegyver)  Ar.  I, 
297.  .cs^4g.-€SíltCog  líápk.  gy.  I.  z5..      ,     ..        /  .'nír   í.:j 

-    -V€«ö^rög>-p'Ö  r  ö  g    igeh  nagyon"  ^a  rci^ifívá  Ktr  6S.  Cd^*" 
rég-péjrég  (a'szaffca^  u-  0.  tSc^.-*  \     .    '  .  ,     j -. 

d'X>b-t>ait+ro ppa n:    t^rossz    ez   az   ágy,  dobban-roppan* 
Oyul.  a  górt.  mosti :       ■  *• 

^.ö-g.y cftbÁBg ja:  rendetlen  Ny.  H.  427.  -  -  - 

j  fi  tyhf  jrijty:  ekven,  ügyei  Tsz.  (gúnynév,)  .Kifc  308*. : 
.    ^i,i^^z-gala;^:  giz-ga^  /Ny^lvturf.  kö^l. JL  37$; 
giixc-gönc  Tsz.  genye-gunya  .szónál •  -    ,  , 

g  y4  k  p  s-g  y  a  k  Q  6 -  (gyilkps-gyakos).  Ny^  JIL  38.\^  i  : 

.w     ^y  in^gy-gyíJngy:  „zibet-rzafept  a  Ipvának^  gyiogyet-gyön- 
gyöt  asszonyának"  Ny.  III. -Sai.    ji  »    :..         .  ■  -     v     /  » 
^  .  .h^ér  ^rborz:  „puídii^-^  i^ríelen  fel|)atíiitóie|öbeB'*fííil  5o2, 
b  e  te-b:ojt  á  z,i  k  r  j«b(>>Í9rQge  íkadoz  i  jártában^:  bes;&édben)' 
Ny*  közt  IIj  3^^.^   .  :.:-.,.      .        •      .         -   ;     •  -     ' 


Digitized  by  VjOOQIC 


26  IDEGEN    CSEMETÉK.     FATTYÚ   HAJTÁSOK. 

hü-hó:  lárma,  zaj  (pL  Ar.  U.  i6.) 

idör-bodor  ("szoIovessz&rBl)  Népk.  gy.  II.  369. 

idrés-bodros  kontytyal  Ar.  III.  167.' 

idrés-budrés  fökötóje  vagyon  K.  48. 

idrétt-pödrötr,  idrétt-fodrott  Ny.  III.  498. 

idros-bodfos  (s:í6Í6tokér61 ;  a  talányt  v.  Ö.  Nepk.  gy. 
II.  369.  a  XCIX.-kel)  Ny.  Ilí.  38. 

i  n  d  e-b  i  n  d  é  j  e  a    dolognak :    nyitja,  csinja-binja  Ny.  IIL 
563. 

iz-viz-eszű  Ny.  III.  499. 

,izseg-bizseg,    mint  a  esik,    mint  a  kit  a  darázs    csip* 
Erd.  népd.  II.  i35. 

Julcsa-pulcsa  Népk.  gy.  II    259. 

Kata-fata  u.  o. 

kit  y  ég-k  o  ty  og  :  „hadd  kityegjen^  hadd  kotyogjon**  Erd. 
népd.  II.  t3o. 

kozi-bozi  ncsúfoló  szó"  Gcl  Kat.  Corp.  gramm.  323. 

kórintosba-b  o  ri  ntósba  Ny.  III.  188. 

lehve-pihve  u.  o.  54o. 

licskös-lucskos    (ellentéte :    tiszta,    fényes)   Népk.  gy. 
IL  366.  í 

1  i  rom-Iá  ro  m  OS  Ny.  II.  120. 

lityke-pityke  u.  o.  269. 

SiMOifvi  Zsigmond. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Utat  csinál.  Mindennapivá  kezd  válni  ezen  értelemzavaró,  né- 
metes kifejezés.  »Nagy  litat  csindllam  :  ich  machteeine  grosse  rei- 
se",  ehelyett:  »nagy  utat  te  ttem  vagy  csaptam."  Ped  tg  tudni- 
való, hogy  „út  csinálással"*  azon  munkások  foglaáko^iiak,  kik 
valamely  országutat  vagy  gyalogösvényt  kípéczéznek,  a  földet 
hozzá  elegyengetik,  kövicscsel  megfaordják,  megfurkózzák  atb. 

Belitzom.  nMajd  behozom  a  mit  elmulasztottam*.  Ich  werde 
das  versáumte  einholen."  Ha  nem  tudnám,  hogy  így  mondja  a 
német,  meg  sem  érteném.  A  magyar  » kipótol  ja,  helyre  üti"  a 
mit  elmulasztott;  azt  meg,  a  ki  el&tte  szalad  „utol  éri.*  Ezt  is 
jó  tudni,  mert  fél&,  hogy  valami  lóverseny  félér&l  ilyet  találunk 
olvasni:  „A  szürke  beho^^ta  a  feketét." 

Nra-e  eléf  énlM?  Ilyet  olvastam  a  „Debreczen"  lapnak  m.  é. 
238-ik  számában.  Erdemet  de  egy  cseppet  sem  találok  benne, 
hogy    valaki  egy  mondatnak  a  nyakát    olyan  mesterileg  ki  tud}a 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEtíEN    CSEMETÉK.    FATTYÜ   HAJTÁSOK.  27 

tdcerni.  Héi  tahulta  az  iUet&  átr  ilyen  szórendet,  meg  nem  fog- 
hatom. Még  kevesbbé  értem,  hogy  faa  haNotta  is,  hogy  szerethe- 
tett bele?  Hát  nem  jobban  esik  így  mondani:  „Nem  elég  ér- 
dcm-e?*        - 

Nemctak  --  baMm . . .  ..It.  Ezek  olyan  természetű  köt&szők, 
hogy  az  általuk  egymás  mellé  sorolt,  vagy  egymással  ellen- 
tétbe állított  fogalmakat,  mondatokat,  nyomban  maguk  után  vonz- 
zák; pL  Nemcsak  az  élit 51  kérdem,  hanem  a  fokától  is 
(Közmondás).  Nemhogy  bezárta  volna  az  ajtót,  sfti  inkább  tátva 
nvitva  hagyta.  Hibásak  tehát  a  következő  mondatok,  ^Nemcsak 
ki  nem  zár,  hanem  határozottan  más  fogalmat  is  feltételez. 
(Nyelvőr  I.  167-}  A  beszéift  hangsúlyozni  (helyesebben:  hangsúlyt 
használni)  az  író  pedig  írást  kénytelen  vdlto:(tatni»  (u.  o.  t66.) 
Részint  az  állam  bel-  részint  küléletére  vonatkoznak.'  (Korbuly 
Magy.  orsz.  közjoga.  3.  1.)  Helyesen  így  kellene  lenniök:  Nem 
hogy  kizárna,  sót  inkább  határozattan  feltételez  más  fogal- 
mat is  —  (mert  megyjegy^em,  hogy  ellentét  kitüntetésére  csak 
a  „nemhogy  —  s6t  inkább"  nem  pedig  a  „nemcsak  —  hanem' 
is  alkalmas;.  A  beszélő  hangsúlyozni  ^mit?)  az  író  pedig  írást 
változtatni  kénytelen.  Az  államnak  részint  bel  —  ré- 
szint kQl  életére  vonatkosnak. 

MÍRTON    I^E. 

beállít  valaMlt.  A  németes  beszéd  a  lapok  útján  már-már  a 
székelyföldi  literatusok,  honoratiorok  közé  is  elterjed.  A  buda- 
pestiek után  a  kolozsvári  lapok  is  nagy  hamar  elkapják  az  efféle 
kitételeket,  hogy  „a  békealkudozások  vagy  a  tót  iskolák  be  van- 
nak állítva",  azaz  megszüntetve;  holott  itt  nálunk  Erdély- 
ben .iskolát  beállít  ni"  épen  ellenkezőjét  teszi  a  megszün- 
tetésnek Kriza  János. 

Fekszik.  Épen  most  fekszik  el&ttem  egy    fekvésben  betegift 
idiotismps,  mely  egy  hirlapí  czikbol  van  kiszakasztva,  s  szövegén 
kivül  is  érthetoleg    igy   hangzik :  „mint  fekünnék  bizalomhiány 
abban  ?•  Itt  a  magyar  fekszik  a  német  „es  liegt*  szerepkörébe  mód 
nélkül    ártja    magát,    másolni  akarván   annak  meg,  de  néki  nem 
illő  translativ  jelentekét  Még  a  lat.  cu  ba  r  e  sem  éri  el,  composi- 
tumait  is  véve,  a  német  Hegen  s  ennek  egyenes  és  oklallagos 
származékainak  érzéki  határon  lul  is  járó  virtualítását.  A  német 
például    mondhatja :    esliegt    mir   darán,  a  mint  ahhoz  jó 
anlage-ja    is   van,    és    activ    igeképzödékkel    mondhatja    ugy 
grund-  a  hogy  eier  legén.  A  magyar  is    megszokta  e  szó- 
lást:   szivemen    fekszik    a  do  Jog;  de  már  a  t  íkmony 
fektetés-stl    nehezen    tudna    megbarátkozni    az  ép  magyar  fül 


Digitized  by  VjOOQIC 


28  HELY^KIGAZÍTÁSQK.    H^GYAJkÁl^TO^.  , 

FöMri^jzi,.  hadtaai  .teíminq|9g!Í?iUasn.,^fg  m{?gi^      Mfi^yi^f^ 

csapat  valahol  fekvésbe;,  de  yadáwqltaydvén:  a.  i^i^^d/^J^^J' 
té$  helyett  9  nécn^t;^ifJ,eg^eq  JbjetjU^g  való  magfraiptása  vfila,aii 
lefektetésnek  vagy  hát  megdöntésnek  lenne  esetlen  ^.kif ^7^ 
jezöje.  Mivel  tehát  a  feszülten  hever6  vagy  ,dQlten^  heívzödS 
fekvés  és  a  veszteg-állíipodó  és  afestract  Togalmaferá  "is  bövcn 
szs^bható  liegeq  az  alapj^Ientésen  túl  nagy  közzel  fe^zen'ek 
egymáshoz,  azaz  állanak  el  egymástői:  ne  eroltessül^  a  magyar 
szót  a  német  széles  randájára  na  kell  is  ha  nem  is.  Szerintem  ^ 
fejvett  njagyartalan  szólás  így  lenne  helyrehozandó :  m  i  n  t  v  o  1  na 
b  i  z  a  l  o  m  h  í  á  n  y  abban?  vagy  k  i ,  1  á  t^  m  í  n  t  lelhetni 
bíza,l  om  hiápy  t'abb  an?  vagy  v  a  n-e  j  e.len  ségc  biz2t- 
loiphiánynak  abbafi?  vagy  más,  a  szöveghez  illó  versi- 
ókban.   -  ,  .  í  [    \ 

L5rincz  KaroLV. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 
.  M  a  r  o  k  V  a  s. 

A'  ^Nyelvőr**  10. füzetében  a  többi  közt  a  „marokva^",  elne- 
vezés eredetéről  is  tétetik  kérdés.  A'  novemberi   füzeiben  6o4pr  J^ 
úr  onnan  igyekszik  azt    leszármaztatni,    hogy  a  Tisza  melléken  a 
„marok"    ^zót  ,cr5"  kifejezésére  is    használják^  Ez   nem    helyei 
Abból,    hogy    ezen    kifejezés  „markos   legény"  azt   leíehti  „erős 
legény",. nem  következik,  hogy  a    „marok"    szót    magán    állva    is 
„ero"  kifejezésére  használják.  Ezen  esetben  ,a  „markos*'  csak  át-' 
vitt  ét;telemben  s  cs^k  ennek  rövidjtéséül  használtatik :  „Jő  mar- 
kos" (az  íiz  „jó  marka,  erős  fogása"  van)  „eros"'  helyett;  mint  pl. 
„testes"  (nagy  testű),  „vállas"  (erős,  szélles  vállú),  „hasas **  (nagy 
hasú).    Mert    furcsa  volna    pl.  ha    abból,    hogy  a    „nyakas*  szót 
többnyire   ^tpfikju:s"    értelemben  használiuk^  azt  kövejk^^^tetnok, 
hogy  a  „nyak"  szón  makacsságot  is  értenek.  A  deczembVriiüzet- 
ben    egy .  másik    t  beküldő    úr  csak   annyiban  felel  e  kérdésre. 
hogy  íiéiuk,  í|  rúdyasat  is,i,marokvas"nak  nevezik;  annak  nevezik 
as  olyírt,,  m^ly.^s^kuj^an    „marokvas*-nak  van  "szánva,  jie  hogy. 
pl.  a^raraglya-^íarlpnak  .  yaló  vékony,  vagy. a  csoroszlyának  való 
széi^s.t^rad vasai  is  ,«marokyas"aak    neveznék,    azt   nem  vagypk 
ha jlifpdQ' elhinni. 

.   Aíipthpgy  a  .^marpkvas"    elnevezés    eredetét;  egyik  beküldő 
sem  fej^^W^.  «^^i  bátorságot  veszek  magamnak  gzt  itt  elruondani. 
Hogy    valamely    műszó  eredetét  megmagyarázhassuk,  egész  tel- 
jességeidéin ^mernünk  kejla  tárgyat,  a  melyet  azon  értünk.  A  má-^ 
rokvasatbárkimegnézi,rágtön  átlátja,  hogy  mért  nevezik  „marok-. 


Digitized  by  VjOOQIC 


helyreicA2ítAsok.   ^t^GYARÁrATOK.  29 

vtís'öak.  'A'  (tít  teúgeVyt  t,  i.  végín  az  aíátta  !cvd  vas  (a  ^marok-' 
va***)  egésztn  'kfti»ül#agja/ ^niíntégy  ^  markol^á^  így  ai  e^ész  vas 
hasonJít  egy  alkarhoz,  mely  végignyúlik  a  tengely  alatt  ^  annak 
yégét  B  Xét  (űzta  „marok")  tnarirolja.  Ezen  hasoniat  ibiyián  ne- 
vtizift  azt  úz  én  nézetem  szerint  „nuirökvas'nak. 

'  Török  BKirr4LAN.    ^ 

,    Az  igebeli  2.  sz  etnéJyrag, 

A  Nyehrftr  III.  k;.  483.  538:  lapjain  az  egyes  második  sze- 
mély hassnátacíra  vonatkozó  állítá$oki^a  nézve  hadd  szolgáljanak 
táfékoztatöál  m  következő  adatbit.  A  síékély  népnél,  tudtommal 
legalább>  még  eddig  nem  hallhatók  a  keresel,  olvasol,  neszel  stb. 
alakok,  faai^em  helyetf5k  ke  rész  6  2,  olvasatsz,  nész^sz. 
„Mit  nészsz  oly  erősen?''  nem  -pedig:  Aézel.  ^ Azonban  a 
magytít  megyékben  s5t  a  Torda  megyébe  keblezett  Aranyos 
széken  is  már  sürün  hallható  a  keresel,  olvasol,  nézel, 
teszel,    leszel   sat 

Kriza  János. 

Amódhatározok. 

A  Ny.eLy&rL  kötetében  6.  szám  frUtt  feltett  kérdésre  azon 
vájÍ49Zt  adtam^  hogy  »a  eziszegö  hang  ketl&ztetése  a  módhatáro* 
zókb^n  a    helybeli   lakosok-  beszédén  soha   sem  vehető  észre.^ 
Ehhez  az  igazság  kedvéért  hozzá  kell  tennem,  hogy  a  köVetke^O/. 
de  csak  i&  ezen.  egynéhány,  módhatáro^&ők;  s5t  magában  a^  mel- 
léknév is,  következőleg  h^ngzaMk:  er-őssen^  erős^  eggy  em-: 
ber;  frissen,  friss;  la  pos^ian,.]  apöss  'alma;  magos  san. 
repül  a  darú^  jaj  de    magoss  ég,  a  csillagos  ég;  pifössaii^ 
piross    i^ma    bor    ízű;  sebe;5  sen,   sebesa;  ve  ressen  v  e^ 
r  c  s  )5.  MÁRTON  Imre* 

Vegyesek. 

Telleg  Ny.  II.  56i.  nem  egyéb,  mint  telek;  v/Ö.  Tsz. 
telek  es  és  Bod.  m.-u.  szót.  2S1.  sz.  Ép^  így  találunk  kettős 
/-et:  Ny.  II.  422,  tellek. 

Virteltg  Ny*  IL  J37-  ágy  látszik  «  v  é  r  t  e  1  e  k,  Tsz.  de  ez 
utóbbi  nagyon  homályos' ssiavakkal  van  értelmezve. 

vendég  si^elleni  Ny.  III.  89.  Nem  kell  holmi  szellemre  gon- 
doínuiik;  á.  m.    vendég  szelemen   (1-    ezt  Tsz.);  vagy    tán 
csak  ^ajtóhifea? 

'     Esó  ruha   (sic  \)  mindeíi  esetre  sa jtóhibíi,  vagy  elő  ruha' 
vagy  éhíSr  rtihá"  helyett;'!,  az' ntóbtit  Ny.  I.  ^79.  (v.  ö.  II.  20.) 

íTcri-/ Ny.  Hl.  SiS!  móíidat  elején  és  hangsúlyozva ;  a  vers 


Digitized  by  VjOOQIC 


3o  MAGYAR    NYELV^LÉKTÁR. 

is  így  követeli,  de  ny elvérzetein  a^m.moipd  fteki  elleat  Kz  le- 
rontja Fischer  fejtegetését  a.  tudott  és  tom  í6iXi  k(U&fibség* 
rol  Ny.  Jlt  23. 

^Tergyelik:  rok^Oíág**  Ny.  IIJ.  23i.  Ha  e  %^Q  ö$5«efüg^e 
a  térd-át\,  akkor  valpban  cftodáljatgs  anjilpgiát  pyú/t  a.  fiaa 
/7o/v/,  .mely.  térdet  jelent  és  nemzetséget.  Ha  jól  emlék- 
szem, a  polvi'ta.  nézve  Budenztól  azt  a  magyarázatot  hallottam, 
hogy  eredetileg  ízt  jelént  (ez  a  jelentése  megvan  még  e  kifeje- 
zésben :  poivi  polv^lta  „ízfbl  ízre* ;  s  jelenti  egy  kifejezésben  a 
folyó  hajlását,  kanyarodását)^  s  így  kdnnycn  fölvebetteegy  résit 
a  ,lib  ízje"  azaz  .térd**,  más  résist  az  „emberíi,  emberöltőr  ntm- 
ze4ék,  nemzetség"  jelentést  {palvise  —  a.  m.  ,egy  emberkörig, 
tartó  ;**  pply^kse-  a<  m.  emberöltd).  Igen*  de  most  \6  voltul 
tudnunk  átérd  etymologiaiét. 

SmOKYl  ^SIGMCmD. 


MAGYAR  NYELVEMLÉKTAR. 

A  magyar  nyelvtudomány  'forrásainak  száma,  melyekb&l  a 
nyelvbuvárok,  kiki  a  maga  czétja  szerint,  számtalan  becses,  eddig 
használafianúl  hevert  adatot  meríthetnek,  három  va^ag  kötettel 
gazdagodott  Ezdc  a  M:  T.  Akadémia  kiadásában  újonnan  mag- 
jelent itRégi  magyar  codexek^  i— 3«  kfttete.  Szerkesztik  Budenz» 
Szarvas  és  Szilády. 

Aa  eU&  kötet  a  «Régi  magyar  nyelveml^ek''  i.  és  3.  kö« 
teteinek  második  kiadása,  s  magiban  fogialfa  a  Eécsi  és  MQn- 
cheni  codeieket  A  máspdik  kdtetbqn  nyolcz,  eddig  kiadatlan 
régi  kéziratpt  kap  az  olvasó ;  ezek  a  Veszprémi,  Peer, 
Winkler,  Sándor,  Gyöngyösi,  The  w  r  ewk,  Kr  iza, 
és  B  o  d  codexek.  Mind  a  két  kötetet  a  Nyelvőr  buzgó  munkása, 
Volf  György  teszi  közzé.  A  harmadik  kötet  szintén  a  Nyelvőr 
ismert  dolgozó  társai:  Kom  áromy  La  j  os  és  Király  Pál 
felügyelete  alatt  .készült,  s  báromy  eddig  kiadattan  codexeket 
foglal  magában ;  ezek  a  Nagyszombati,  Domonkos  és 
Virginia  codexek. 

A  23—26.  ívnyi,  nagy  8.  rét  alakú  egyes  kötetek  ára  a  frt, 
mind  a  három  köteté  együtt  véve  5  frt  Mid&n  nyelvünk  minden 
barátjának,  különösen  pedig  a  magyar  nyelv  tanítóinak  figyel- 
mébe ajánljuk  nyelvünknek  e  becses  emlékeit,  el  nem  mulaszt-^ 
hatjuk,  hogy  méltó  elismerésünket  ne  nyilvánítsuk  a  M.  T.  Aka- 
démiának, nem  csak  hogy  kOzre  bocsátotta  ez  eddig  csak  kevés- 
nek hoezáférheto  emlékeket,  hanem  hogy  a  Jkbeto  legcsekélyebb 
árt  szabva,  mindenkinek  könnyen  megszerezhetövé  is  tette. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÉRLÉS^K   ÉS  FELÜLETEK.  3| 

KfcRDÉ&EK  ÉS  F£LELETEK. 

* '  i. '  „Ml  tiszabalparti :  Debrcc2«n,  Nagykunság,  Hajdúság, 
íffirség.  Sámliit  vidéke,  Szathmá^  Szabolcs,  Bihar,  KűlsS  Szol- 
nok, Békés,  Csongrád  '  megyei,  jobbára  tosgyökeret  kálvinista 
nttgyarofc  e£t  tartjuk,  hogy  kieftésönk  íegcredetiebb  magyaros ; 
mert,  (bár  —  dfe  csak  is  a  trivialitást  és  calinaristnüst  affektáló  p6r- 
népftnk  a  Jó;  szép,  kész,  csekély,  pénz-  sat.  helyett  Jú,  szíp,  kísz» 
csékíf,  píz*  stöbb  efféléket  mond},  az  irodalmi  nyelvet  legjobban 
ej5  k5«elití  meg,  vagy  §s  á  keletkcift  magyar  irodalom  ezt  vette 
bia^  a  káiiMbú :  s  még  h  épen  mi  e  vidékiek  a  nyefvtudósole  ál- 
tál' ny^lvöiifcre  (véleményünk  szerint  legalább)  er&szakolt  közép 
tf-nek  léteiéről  vagy  szükséges  voltáról  semmit  sem  tudunk; 
továbbá  az  ly  hangot  ép  úgy  ejtjük  ki,  mint  az  egyszerű  j  betűt, 
például  nálunk  folyó;  fojót  ke.vély ;  ka  vé>,  sat.:  bizoda- 
lom teljesen  kérdésbe  teszem,  és  a  Nyelvőrben  palám- publice 
megfejtetni  kérem,  i)  Mi  küUMbaog  ystin  ama  közép  e  és  a  má- 
sik kettő,  a  hosszú  e,  és  rövid  e  közt,  s  hol  és  mikor  kell  hasz- 
nálni ?  2)  Miként  hangzik  vagy  ejtetik  ki  az  (^  ?  —  mert  ha  úgy 
mint  as  ^yszerű  /,  és  hasaaála^^ít  még  orthogmíitt  határozott- 
ság aem  követeli;  vúre  y«tók  a|4u>c  a  kett&s  betűk?" 

E  kér4ésxiek  veleje  abbao  áU^  vajjoa  a  ^t  é  és  az  />^ 
hai^gok  ;ogo$ak-e  nyeivUakbea,  vagy  naint  a  Hérdexö  mondia^ 
csak,  a  nyelvtudósok  erőszakolták  vagy  akarják  ránk  erősza- 
kolni? épen  tz  a  kfrdés  az,  a  melyet  a  Nyelvőr  II.  köt.  3 . 
fittének  első  czikke  táiigyal;  a  ká*déstevőt  Mk^t  oda  ut^íc- 
]\3l,  ott  sok  poatra  nézve  felvilágosítást-  találhat*  Ide  czélozAak 
mjéi^.  A  UL  k.  274.  é&  509.  lapjain  lelhető  feleletei  a  szerkesztő - 
ségftekr.  Itt  jtebát  csak  a  kérdező  némely  tételébe  teszszük  meg 
észrevételeinket.  1)  Hogy  a  tiszabalpartiak  «  maguk  nyelvjárását 
tartják  legeredetibb  magyarosnak,^  az  természetes 4olog;  dehogy 
egy  lény eges'^ang,  épen  a  kérdésbeli  zárt  e  hiányzik  belőle,  s  hogy 
ennélfogva  nem  mondható  a  1  e  gmagyarosabbnak^  az  is  kétség* 
teien,  a)  Hogy  mi  különbség  van  az  e  és  e  között,  továbbá  a^ 
é  és  é  között,  arra  egyszeri  a  felelet.  Az,  a  mi  «e  a  és  a  az  á  éa 
a  között:  az  a  és  e  í^üx,  rövid,  az  o,  é  zárt,  hoaazú,  az  a  és  é 
zárt  rövid  hangok.  kzeé%.é  közt  továbbá  ais  a, különbség,  hogy 
a  zárt  ^'  mélyliangú  jszótaggal  is  párosul,  pl.  gyertya,  s  hogy 
e^  ^sefen  kivfU  d-vel  is*  fielcserélbecő  pl.  fél  föl,  még  mög, 
p6i:  pő^r,  ^z>6m  4m  sz  qmö  m»  nézem  nézőm,  kegyelém 
ke^yelönv  visztek  vis  ztök,  széké  n  székö  n,  ne  m- 
z  e  1 9  é  g  é  s  n  e  m  z  e  t  s  é  g  Ö  s  sat.  sat.  a  nyilt  e  pedig  egyikre 
sem  alkalmas ;  nem  mouflhatni  s  az  6'-ző  vidékek  sem  mondják 
oha    pl.    szeles    helyett   s^ölös^    szeretet  helyeit  sifőrötai, 


Digitized  by  VjOOQIC 


3l  SZÓLÁSMÓDOK. 

kegyetlen  helyen  iiogy^^,  tát,']  itAg  pí.'a  vcrcs  felül- 
ről helyett  az  irodalofn  is  inkáJtAíV  örös-t,.föltil  rilt  hasz- 
nai. 3)  Hogy    miként    hangzik  ez  a  zact  e?  Úgy,  -^línt- az  g,  ha^ 
rpvidcn    cjliök  kL.S  az,/;r?  Úgy,  mint  az  egybe' olvadt  .//r  Kü-^ 
iönben    mind  a  kettőt  legtaná$:sosabb    hallásból  megtajüulni*;  /^ 
Hogy  níLkor  és  hol  kell  a  zárté-l  használni?  A  i5szókra  nézve 
minden    egyes   cselben  jonegmondjaa  Nagy  Szótár;  a  ragokban 
és  képzőkben  pedig  az  ének  megfelelő  mélyfaangú  o:  -pl.  „nagy- 
ságos/, tehát    •fölséges";   ^Hatalom",  tehát  ,szercW0i*v  ,rf(ár<isV 
tehát  nyerést ;  „tjá^on/  teb^t  wrél^'a**  Ellenben :  foiwíUkf%  tehé*; 
^kötdtfk" ;  «lát;tfm'*,  Jehát  „idéztem** ;  nsárosün",  tehát^„ vizesen •*  saL: 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
>  S2óf(|Miédak. 

.'.  Udvarhely  sz  ék  iek. 

Jánosba.  Héj  stamaéá  1  l>e  igazán  beszöé  ké,  végötös  végig 
(véges  végig.  nA  falubaA  véges  végig**  Népdal)  igaz,  a  mit  ehejt 
étíionda.  A  világra  neköm   is  i jen    a  kí^zepso    léjánkátn,   pedég 
csak  a  farsang  farkán  (fark   wVég'*  jelentéssel  gyakori;   ph   falu* 
farka,   az  ünnep  farka,  b6}t  farka  stb.)  a  j(5yÖ  üdvarhqííivásárkő^ 
lösz  égy  héján  tiz^  esztendei.    A   bangó'  (bugyuta,  hölye)  az  es' 
minctég  poroszmWá  (prosmitálni,'  nytigölödnt,  zsémbelhí)  tnindég  ' 
vigyorog  (mosolyog,  fógSt  ínutatva  -nevet)  a  legéiikékre,   mind  a 
vidéki  kutya,  s  <6n  a  nagy  nyavaja,  ha  cszibe  jut  az  a  hóhérnak ' 
való  táncz.  A  nyű  ögye  még  a  dógát  szomszéd ;  poszticcsa  -el  a 
fekete  fene,  a  menynyi  héába  való  teremtés  tapossa  az  isten  fögy- 
gyit,  me  (me,  teett:  mert)  rúin  rtégötte  a  lelkömtf  a  nagj^ob- 
bik  leány onh  a  kit  áfc  a  tábájdók  (Ügyetlen,  ügyefogyott)  Molnár 
Gyuri  Sz5n  GyÖr  napkó  lötóz  esfctendeje    ^ött  vót.  Az   Ördög 
bígliájábó  (biblia)  keilile  ki  rájök  az  adás,  me  jót  sé  tnoiidhatok. 
Hisze  mán  má^cKk  kapálás   után  mindakett&t  Ötté  a  fene,  hogy 
6k  biz  e  eváának   (elválnak).    A   tömlecz   niind  hitvány   cmbött' 
ögyék,    met  a  f&dnek  nehéz  es  ijen  gonosz  lélköt  'a  hátán  ^séni. 
O  édös  szerelnvetök  Jézusom,  hol  állanánk  műnk  most,'  ha  ez  a 
dteznózom  atta  (disznós  atta,  áisH  nófeom  attá,  d'ísiínó* 
veszett   káromló  kifejezések)  dologság  úgy  még   nefn    rántott 
vóna.  Héj  nincs  pábjá  szélös  e  vflágon  az    asszony  portékának'; 
annak  mindön  zeléccsége  (pereputtya}3ojan,  hogyha  az  Ördög  bélé 
búvik,  ai  e^ze  mindcsak  ördögségön,  még  zuvaton  (pletyica)  jár: 
Eleget  morbgtaití,  li=ogy  hess,  hess,  né  repöjj  (hess^  a  tyúkok 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓnOK.  33 

előzésére  használt  kifejezést  igen  találóan  viszi  át  a  székely  az 
emberi  gftg  rcpkcdésének  a  jelzésére)  asszony!  égy  szikrát  sé 
hasznát,  annyit  es,  mind  égy  köröm  feketéje.  Az  asszonyembör 
egyik  hecscs-ki,  másik  hújki  (h  e  c  s  é  h  li  j !  a  disznók  elűzésére 
szolgáló  nógató  kifejezések ;  a  macskák  elűzésére  k  a  c  z !  a  ku- 
tyákéra kusti  (coüchc  loi  ?)  a  kifejezés  Erdélyben;  neki  ha  él, 
ha  hal  (minden  áron),  táncz  kell,  még  mozsika,  mig  osztá*  éccé 
(egyszer)  úgy  ésszé  mönyön,  mind  a  Túri  farakja  (közmondás  : 
^összement,  mini  a  tót  orgona**  helyett).  Ahajt  mit  csinálának 
ténnap  a  kalákába  (valamely  nagyobb  munkának  elvégzésére  hi- 
vottak  közreműködése  és  mulatsága,  pl.  éhíttak  kalákába, 
s  é  ké  hogy  mönynyünk.  A  közös  munkára  rendesen  táncz- 
mulatság  következik)  es?  a  legény ök  elvitték  a  Minya  báék  Ka- 
tóját es  a  lötyönfütybe  (Oláhfaluban  használt  szó  táncz  jelen- 
tésben}, s  ahajt  a  nepi  vól  elég,  hanem  úgy  ézuvatoták  (elplety- 
kálták, megszólták,  szapulták)  szögén  fejit,  hogy  tán  biz  e  soha 
sem  és  réndöl  az  isten  neki  szöröncsét  Osztég  úgy  eránczóták 
magikot  mind  közönségösön,  hogy  disznócsorda  hájtáskó  vetői- 
tek haza,  akkó  és  csak  a  mikó  mán  a  fejérnépeköt  mind  haza 
duvasztották  (hazavitték).  A  mozsika  ojan  ékös  vót,  hogy  soha 
embör  ojant  né  lásson ! 

Felméri  Lajos. 

Szegedvidékiek, 

De  jár  a  légykapója:  jár  a  szája. 

Hitelbe  beszél:  hallgatag,  szótalan;  kevés  beszédű. 

A  kend  szava  sé  kész  pénz  ám :  nem  hiszünk  neki. 

Ott  hattá  a  kezest:  ágyba  ganajazott. 

Fejin  lánczol;  nagy  bajban  van. 

Kifordították  a  gúnyából :    adósságban  elvetlék,  a  mivel  birt. 

Tótágast  áll  benne  a  szemlélők:  határtalan  jó  kedve  van.  i 

Kinyúlt  ám  kilencz    kulya-hoszszára :  arra  mondják,  kinek 
uj  ruhája  van  és  kényesen  jár. 

Előre  fordították  a  farát :  teherbe  ejtették. 

Szemétön  szödötl  gyerök:  törvénytelen  gyermek. 

Rágyutott  ám  ez  is  a  nótára ;  hangosan  dalpl. 

Add  érébb  a  kanalat:  hozd  ide  a  pipámat. 

Suhancsék  kend  a  levesre :  vessen  rá  zsírban  piritott  veres 
hagymát. 

Mindönbe    beleakad  a  szöme :    azt   is  meglátja,  a  mit  nem 
kellene. 

Lejárta  magát:  kifogyott  a  vagyonból  és  becsületből. 

Dűcscs  égy  pohár  bort.  Kidütötle  a  vizet  Ugy  esik  az  eso, 
mintba  dülenék.  FöWűtöite  a  korsót. 

M.  KYFXVÖR.    IV.  S 

Digitized  byLjOOQlC 


34  SZÓLÁSMÓDOK     BABONÁK. 

Sora  van  a  sornak;  oka  van  mindennek. 
Foklumra  völte  a  dogot :  munkája  fölött  gondolkozik. 
Réson  járjon  az  eszöd :  figyelmes  légy.  (1.  Erd.  63Ó2,) 
Viszi  ám  a  sörpenyonyelet ;    siető  parasztlányról  mondják* 
midőn  egy  ágra  fonott  haja  ide-oda  \ógg. 

Foga  van  a  napnak:  mondják,  ha  napos  időben  hideg  van. 
Hibít  a  nyelve:  selypes,  hibás  beszédű. 

Ferknczi  János. 

Veszprém  megyeiek. 

Majd  a  fene  léül  Messiást  várni :  nem  várok  hiába. 

Ha  így  soká  jár  az  id6,  bizon  mégérjük  a  kruczifiksz-futást; 
akkor  mondják,  ha  sok  az  eso  vagy  hosszú  a  szárazság. 

Má  ez  sajnos  dolog  74-ben  (vagy  yS-ban  stb )  Akkor  mond- 
ják, ha  valakin  baj  esik. 

Ez  a  léány    usz    szól,    mintha  kanári  tnadár  vóna :  szépen 
énekel. 

Kár,    hogy    neked    édes    apád    kaliczkát   nem    csinátatott: 
csünya  gyereknek  mondják. 

Ugy  gyün  ez  az  ember,  mint  a  veszedelem :  gyorsan. 

Gyere  be  fiam,  mer  mégész  a  kankus :  kis  gyerek  ijesztge- 
tésére mondják. 

Né  járasd  ugy  a  szádat,  mer  elkopik :  ne  koptasd  a  szádat  i 

Talán  zsirral  ész?  Annak  mondják,  ki  nagyon  hizik. 

Milyen  ez?  Ha  nem  akarják  megmondani,  azt  felelik:  „Mit 
kérded?  tulipiros!* 

Ejnye  de  tintafosó  gyerek  vagy:  annak,  a  ki  nem  mer,  vagy 
hamar  megijed  vlmit51. 

De  kirúgtál :  kicsíptél. 

Hát  ha    mégbetegszö,    mit    ész  6?  kérdik  attól,  ki  kalácsot 
vagy  más  vlmi  jót  eszik. 

Ném  lehet  ám  mindig  rétessel  éni !    mondja  az,  ki  egysze- 
rűen él. 

Té  csak  engem  kinulJázó  !  annak,  ki  kitolja  vlmbol. 

Lassan  1    én    is    tudom    ám,    mennyi  kécczér    kett6 :    nem 
csalatom  meg  magam. 

Ném    jácczom    én  most:  ez  az  enyim,    az  a  tied;   ha  fel- 
osztanak s  egyik  a  másiknak  kevesebbet  akar  adni. 

Sé  baj  papéknál:  nem  tesz  semmit,  nincs  baj 

Bánóczi  József. 
Babonák. 

Ha  a  jérce    kukurikol,  tűz  lesz ;  vágd  el  a  nyakát  azonnal. 
Ha  ég  (tűz  van),   fordicsd  fel  a  ház  el5tt  az  clsö  kenyeret; 


Digitized  by  VjOOQIC 


BAliONÁK.  35 

(E    czélra    az  először    szakajtott  kenyeret  mindég  megjegyzik,  s 
legutoljára  fogyasztják  el,  midőn  az  uj  sütés  következik.) 

Midőn  az  első  fecskét  meglátják,  felé  fordulnak  s  kezökkel 
mintegy  a  képöket  (arczokat)  mossák,  „plü  ptü,  minden  rútsá- 
gom rád  szálljon^-félét  mondanak,  hogy  a  szeplő  ki  ne  verjen 
rajtok. 

Ha  a  fecskefészket  leverik  a  házfedésröl,  a  teben  vért  ad. 
Els5  gyümölcs  evéskor:  »Ujság  hasamba,  hidegfogás  (lelés) 
pokolba" 

A  kinek  a  szemöldöke  az  orra  fölött  Összenő,  a  gyerme- 
ket féltik  tSle,  mert  megigézi,  azután  mindég  betegeskedik. 

Ha  a  gyermek  foggal  születik)  szerencsés  óriás  lesz,  de  ha 
a  bába  ellopja,  nem. 

Kukucska  hány  esztendeig  élek  ?  (mondják  a  kakuk  szavára, 
s  megolvassák,  hányat  kukkan  még  azután.  Ez  azonban  inkább 
tréfa  mint  babona.) 

Tejbe  késvei  aprítani  kenyeret  nem  engednek,  mert  az  olyan, 
mintha  a  tehén  togyit  vagdalná  az  ember. 

A  mely  ház  udvarába  bebög  az  elzüllo  tehén,  annak  a  gazd- 
asszonya vette  el  a  hasznát,  rontotta  meg. 

A  be  a  forgó  szébe  (szélbe),  ód  meg  az  inged  gallérját,  s 
mélátod,  ki  boszorkány  a  falába. 

Ha  akarod  tunnyi,  minek  hiják  uradot  (férjedet),  Lucza 
naptó  fogva  karácsony  botyiig  minden  adott  nap  harapj  bele 
egy  aumába,  osztán  tedd  vissza  a  zsebedbe.  Karácsony  böttyi  est- 
vején  á  ki  a  kis  kapuba,  s  edd  meg:  a  minő  nevo  legény  vagy 
ember  legelő  (először)  meszóllít,  úgy  híják  az  uradot. 

Ha  szén  Győr  nap  előtt  (sz.  György)  kecskebékát  (Hyla 
arborea)  fogsz,  takard  be  a  hangyazsombikba.  Három  het  múva 
(az  időt  bizonyosan  nem  tudom)  ott  tanász  egy  kis  villát,  meg 
egy  gereblyét;  a  kit  evvel  mégereblyézél,  mindég  utánnad  jár  (sze- 
ret), s  ha  nem  szereted,  szurkád  még  a  villával,  nem  szeret 
többet. 

Ha  evésközben  véletlenül  kenyeret  szel  valaki,  midőn  még 
van  (az előbb  szeltből)  egy  kis  darab,  azt  mondják:  valamellyík 
atyaiim  éhezik. 

A  halva  szülött  hét  esztendeig  van  a  sötétségben ;  ekkor 
sírni  kezd,  s  ha  valaki  meghallja,  megkeresheti:  „Ha  gyerek  vagy, 
légyé  Ádám,  ha  lány  vagy,  legye  Éva,  én  téged  stb.**  Ha  senki 
sem  hallja  meg  a  szerencsétlen  sírását,  hét  meg  hét  esztendeig 
marad  ismét  a  sötétségben,  s  újra  sír  a  7-ik  évben. 

(Ipoly-Lilke.) 

BORBÁS    ViNCZE 


8» 


Digitized  by  LjOOQIC 


36  BABONÁK.    NÉPMESÉK. 

Klnc8á8é  babonák. 
L 

Puszta-Kapoj  határába  van  égy  régi  szentegyház.  Ászt 
mongyák,  hogy  ott  én  nagy  kincs  van  elásva,  de  ászt  csak  ugy 
lehet  fölvénnyí,  ha  éggy  kis  gyereknek  a  dérékát  léötik.  Mer 
aszongyák,  hogy  a  török  világba  ásta  el  éggy  harangozó^  asztány 
éty  kis  fiának  a  dérékát  leütötte,  asztány  aszonta,  hogy  ászt  ad- 
dig senki  f6  ném  veheti,  mig  ugy  nem  cselekszik. 

II. 
Két  ember  is  émént  egykor  pészt  ásnyi;  asztány  aszonták, 
hogy  ük  ég  ném  ijennek  sémmitú  ezen  a  világon.  Ástak,  ástak ; 
má  jókora  gödör  vót,  asztány  a  zéggyiknek  a  kapája  má  beleü- 
tött a  csöngő  érczbe;  hát  éczczérre  a  zárok  szélén  él  lovas  áll. 
A  zéggyik  efutott,  de  a  másik  aszonta,  hogy  Ü  a  zistennek  sé 
fut  most  má.  Hajjá  ám  csak  éczczér :  „Húzzátok  fo  ászt  a  kék- 
dolmányost is!**  Fönéz,  hát  láttya,  hogy  a  pajtása  má  fönnlőgg 
a  fán.  Na'on  égijett;  asztány  éfutott.  A  zerdö  szélén  ég  találta 
a  pajtását,  pejig  ászt  hitte,  hof  fölakasztották. 

(Kapoly.  Somogy  m.) 

SONNENFELD    MÓR» 

Népmesék. 
A  Jávorfa. 

Vót  éccér  ék  kirá,  annak  vót  három  leánya;  éccér  asjt 
monta  nekik,  hom  mennyének  ki  a  vágásba  eprésznyi.  A  mellik, 
elöb  teli  szedi  a  fazekát,  ak  kap  égy  uj  ruhát.  Éménték  mind  a 
hárman,  mindéggyik  vitt  éf  fazekat.  A  lekkissebbik  legjobban  sie- 
tett, asztán  legelőbb  teli  szétte  a  fazekát.  Amazok  igén  irillét- 
tík*;,  hogy  ü  elob  teli  szelte;  asztán  aszonta  a  legüdosebbik  a 
középsőnek,  hogy  ü  maj  keres  a  legfiatalabbiknak  a  fejibe,  asztam 
majd  émecczi  a  nyakát  nekije.  A  közípso  nem  akart  rá  ányi.  de 
asztam  mégis  rá  át.  Oda  hitta  a  fiatat,  hom  maj  keres  a  fejibe^ 
asztán  lévákta  a  fejit  nekije.  Csinyátak  ég  gödröt,  abba  elásták, 
asztá"^  a  zeprén  elosztosztak.  mindenik  teli  lötötte  a  fazekát^ 
aszta  haza  mentek.  Kérdi  a  kirá,  hoty  hun  a  lekkissebbik  lánya ; 
aszonták,  hogy  ük  ném  tuggyák,  valahun  ébódút  a  zerdobe  ;  ke- 
restik,  de  ném  taláták. 

Asztá^  a  hun  elásták,  ott  kihajtott  ész  szíp  jávorfa.  Ara 
mént  ék  kódis,  lévákta,  csinyát  belüle  éra  muzsikát.  Asztam  mi-^ 
kor  mék  poróbáta,  isz  szót: 


*)  -\z  í  =  i  felé  hajló  A. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  37 

Én  is  vótam  kirá  lánya, 
De  mos  vi^ok  jávorfábű 
Kis  hegediicske. 

Oda  mégy  a  kődis  a  kirának  a  zablaktya  alá,  asztá"^  ott 
hegedű.  Mékhallották,  aszta  f6híták  a  kődist.  Aszta  kézibe  vette 
a  kirá,  aniiá  meg  isz  szót : 

Fújjad,  fújjad  idés  apám, 
Én  is  vótam  a  leányod, 
De  mos  vagyok  jávorfábű 
Kis  hegediicske. 

Aszta*  odátta  a  kdzipsö  léánnak,  anná  még  isz  szót: 

Fújjad,  fújjad  idés  néném. 
Én  is  vótam  kirá  lánya, 
De  mos  vagyok  jávorfábű 
Kis  hegedScske. 

Oszt  odátták  a  iegöregebbiknek,  de  an  ném  akarta  a  ké- 
zibe ve'nnyi,  utójára  mégis  csak  ráát ;  anná  még  isz  szót : 

Fújjad,  fújjad  én  gyilkosom, 
Én  is  vótam  kirá  lánya  ; 
*  De  mos  vagyok  jávorfábű 
Kis  hegedűcske. 

No,  érímiit  ére  a  leá",  asztán  ijettibe  elejtette  a  hegedűt. 
A  hegedű  odacsapódott  a  zasztáláphö,  aszta*  összetörött.  A  mind 
összetörött,  hát  csak  kiugrik  beiülc  a  kirákisasszony.  Nagy  örömmé 
lett  ére  a  kirá,  összecsókáta  a  kedves  leányát,  a  kódísnak  még 
'éj  jó  marok  aram  pízt  adott.  Aszta  kíszégesztek  éh  hordót,  bele 
tették  a  legtidösebbik  leá*t,  fStétték  éh  hegyre,  osztá*  onnajt 
légurgilották ;  uh  hat  még. 

íBaltton  vidék.) 

FlSCHER  lONÁCZ. 

IJetztös   Mese. 

Vót  éccér  égy  ember,  a  ki  má'  rígúta  githéskédétt-göthös- 
ködott;  próbátak  vele  mindén-féiit,  de  csak  ném  tudott  méggyó- 
^úni  séhugyan  sc.  Asz*  javáják  éccér  a  felesígínek,  hosz  szerez- 
zen akasztott  ember  máját,  süsse  még  neki,  attú  meggyógyú. 
El  is  mént  az  asszon  égy  akasztófa  alá,  kiveszi  az  akasztott 
«aibér  máját,  haza  mégy,  megsüti,  odaagygya  az  uránok,  hogy 
égyc  még.  Megette,  de  mingyár  is  könnyebben  lett  rá.  Nagyobb 
igasságér  az  ember  ném  tudott  a  dologba  semmit. 

Hát  ugy  íjféltájban  lehetett  —  az  ember  má  fekütt,  az  asz- 
szon  még  még  oda  kinn  tétt-vétt  valamit  a  konyhán  -^  megzör- 
getik ám  az  ajtót  s  beszól  valaki : 


Digitized  by  VjOOQIC 


38  NÉl>Mi:SKK.     TALÁLÓS    MKSÉK     PÁRBESZÉDEK. 

—  Eressz  be,  lé ! 

—  Erezz  be,  annyuk,  azt  a  szégíny  embdrt. 

—  Dehogy  eresztem,  eressze  be  ké. 

Mégin  csak  zörget,  a  ki  ott  kia  vót  s  beszól: 

—  Eressz  be,  tél 

—  Ugyan  erezz  be  ma  annyuk  ászt  a  szégíoy  enaöert. 

—  Dehogy  eresztem,  má  mér  ereszteném,  eressze  be  ké. 
Mikor  harmaccor    is  mégzörgetik  az  ajtót,  kimégy  az  em- 
ber s  beereszti.  Hát  az  akasztott  ember  vót. 

—  Hol  a  széméd  ? 

~  Kivágták  a  vargyuk. 

—  Hol  a  hajad  ? 

—  Éhorta  a  szél. 

—  Hát  a  majád  hol  van  ? 

—  Té   etted    meg!    (s  az  elbeszélő  valakire  hirtelen  rámutat.) 

(Tolna  m.) 

Lehr  Albihit. 
Találós  iMsék. 

Hun  van  az  ökörnek  lektöbb  húsa?  ~  A  füli    mögött. 

Méllik  ódaián  van  az  ökörnek  löpp  szőri?  —  A  mé  II  ikre 
afarkátcsapi. 

Mije  nincs  az  istennek?   -    Istené. 

A  temető  rengett,  a  koporsó  sétát,  a  halott  sirdogát.  — 
Jónás  a  czetha  Ib  a  n. 

Fa  a  kóccsa,  viz  a  lakaltya,  a  vad  emént,  ^  vadász  ott  ve- 
szett. —  Mózes  és  Farao  a  vörös  tengerért 

Mi  csinyál  az  isten,  mikor  az  ess5  esik?  —  Sarat, 

Mi  csinyánok  a  városiak^  mikor  az  esso  esik?  —  Hagy- 
gy  á  k  e  s  ny  í. 

Mér  esik  az  esso?  — Mer  laj  térgyán  nem  gy  ü  het  1  é- 

Föd  lopj  a  fődet.  -Haaz  ember  fehér  vaj  sárga  stb. 
fődet  lop. 

Méllik  a  legnehezebb  sulok?  —  A  búsulok. 

Mineknem  jőottkigyünnyí,ahun  bemént?  —  Az  ítének. 

(Sföke  Dtncs.  Somogy  m.) 

Veres.  JÓZSEF. 
Párbeaxédek. 

Őrségi. 

—  De  rósz  kedvé  van,  Ferku  bátyó  ! 

—  Az-án,  met  az-ijje  ném  aluttam  kü  magamat.  Kk  kis 
késisbe  (mulatság)  vótunk, 

—  Aszta  hun  ? 

—  Adomás-itába  (kézfogon^  vótunk. 

—  Kiná? 


Digitized  by  LjOOQIC 


lARBKSZKDEK.  og 

—  A  Balogokná.  Az-este  elitták  (eljegyezték;  a  Katit. 

—  Hát  vótak  sokan  a  vencÜgíék? 

—  Ajje  I  TelH  ház  ember  v6t.  Aszta  csak  eliágottunk,  emu' 
Jattunk  égisz  vérattig,  még  a  boft  mind  meg  ném  ittok.  (A  bort 
a  vőlegény  adja.) 

—  Hács  csak  sokan  vótak? 

—  Ajje!  Annyan  vötak  a  forgudűk  (f6zo  és  udvarló  nök), 
csaknem  ég^toás  csipejit  vertik  le. 

—  Hát  tniker  értek  haza  magok? 

—  Tisztán  akkor,  mikor  béakomodótt  falkonyodoit.) 

Sípos  Eszti. 
S^ckelyséf ű 
Személyek:  Egy  székely  ember.  Egy  tiszékelyesedett  öreg 

Czigaay. 

Szék    Vől-é  kicdnck  vaj;égygy  ^aeféteje,  Samuba. 

C  z  i  g.  Nekem  Herenc2  (Ferencz)  Uram  Patakfalán  vót 
égygy,  Telekfalán  a  második,  Varosfalán  a  harmadik,  Oklándon 
a  negyedik,  Almáson  az  öt5dik  ;  ojan  nerti  vót  a  nap  fája  alatt. 
Déborának  hittak,  az  a  va^áuiapi  vót. 

Szék.  Hát  kied  Samubci,  azt  miét  nem  vévé  el  ? 

C  z  i  g.  Kn  bizén  mégmátkásottam  vót  vélle,  elhoztam  a 
jegyjfet,  égygyífc  asszony  égygyet  mondott,  a  másik  asszony  mást 
mondott,  hogy  a  nem  m6Cfe]^n  úwkééf  k  faluba  lisztétt,  túróétt, 
ahajt  a  jegyét  visszaküldöm,  ugy  mégharagutt  az  az  aszszonpép 
reám  Herencz  Uram,  hogy  még  az  úton  séra  köszönt  többel 
nekem ;  hanem  uján  legén  mint  én  nem  és  vót  nem  és  Jéssz 
uján  arany  fonallal  kivarrott  dolmányom  vót,  apám  Ugrón  Pál- 
tól vélte  vót,  hogy  mikor  én  felültösztem  Herencz  Uram,  a 
napra  lehetett  nézni,  de  reám  nem,  o^n  sarkantyút  üttem  a 
csidmám  isorkára  Herencz  Uram,  igy  és  állott  úgy  és  állot^,  mi- 
kor mentem  az  utonn.   csengett    pengéit a; lelkit,  mikor 

én  az  utonn  mégindultam,  a  nemes  ember  az  utón  lövette  a  ka- 
lapját előttem. 

Szék.  Hát  a  Samuba  hogy  esélt  vót? 

Czig.  A  bizén  ugy  Herencz  Uram,  hogy  én  Városfalára 
vótam  guzsajasba,  jöttem  haza,  a  kard  zérgétt  az  ódalomonn,  a 
jó  paripa  mént  alattam,  Kénosi  Pál  dulló  (szolgabiró)  vót,  a 
kalapját  levéve  s  nekem  ugy  köszöne,  alász  szolgája,  én  pedég 
semmit  sém  szóUék.  Az  igaz  éjjel  vót.*j 

(Erdő  vidéke.) 
Kriza  János. 

*)  S  a  j  tóhibá  k.  Az  1874.  deczember  füzetben  az  bó6,  lapon 
közlött  „Gúnynevek"  közt  Godra  István  atán  hibásan  van  szedve /e/«^/í 
c  helvett:  fel  sz  ed  i.  On'csin  Borsó  helyeti  oljv.  Csricsiri.  Fanyar  helyett 
olv.  Furulyás.  Térdig  éró  tasha  helyett  olv.  laska.  Kr.  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


4o  NÉVNAPI    KÖSZÖNTÖK.    GYERMEKJÁTÉKOK. 

Névnapi  kÍM9nték. 

Sándor  napjára. 
Örújj  és  örvendezz,  né  halazd  sokára^ 
Mer  eljött  az  id5,  mellyet  szíved  vára ; 
Hogy  jutái  neved  tUndÖklft  napjára, 
Immár  félvirattál  Sándor  napjára; 
Tígédet  az  Isten  íltessen  sokáig. 
Soha  még  né  vesse'n,  sót  inkább  szeressen. 
Szerencse  bódogság  mindenkor  kövessen. 
Rajtad  az  irgalmas  Úrnak  keze  légyén,. 
Hogy  né  írjén  tígéd  soha  semmi  szígyénj 
Pirújjon  orczája,  ki  ellenéd  megyén. 
Szájjon  annyi  áldás  reád  az  egekbül. 
Valamennyi  szó,  hang  származik  nyelvedbül. 
Álgyon  még  az  Isten  a  magos  ménnyekbűl. 
Mikor  elvígezéd  pályafutásodat, 
E  világon  való  zarándokságodat: 
Amaz  igaz  birő  mennybe  szállásodat 
Helyeztesse  még  nyugodalmodat. 
Szívesén  kívánom. 

(Földes). 

Ba&oss  Lajos. 
fiyM*mkJátékak. 

(Két  gyermek  összfogja  a  kezét  s  föltartja;  ez  a  hid.  A 
többiek,  az  utasok,  egy  lánczczá  fogóznak). 

Utasok:  Itthum  van-é  a  hidas  mester? 

Hidasmester:  Itthum  vagyok,  csak  mozs  gyüttem. 

Utas.  Ereszsz  átu  a  hidadon. 

Hid.  Ném  ereszbetlek,  mert  pitkéssek-patkóssak  a  lovaid; 
hátha  leszakad. 

Utas.  Ha  leszakad,  fölállicscsuk  (vagy :  föláglálluk.) 

Hid.  De  mivé? 

Utas.  Naty  fejszévé,  kalapácscsó.  (Futnak:  az  utolsókata 
leeresztett  hiddal  föltartóztatják,  ha  bírják,  s  akkor  ezek  lesznek 
a  hidasok.) 

(SzSkc  Dencs,  Somogy.) 

Litya  játék. 
5. 
Ámszám  szubélla, 
Drágo  bödzsélla, 
Ébregucsé  nánetuti 
Ojmoj  momoré. 


Digitized  by  LjOOQIC 


GYERMEKVERSIKÉK.   TÁNCZSZÓK.  4i 

El6mbelécn  bénnározi, 
SzenasEem  kuttdalározi, 
Ikmá  ukmá  hábóka. 

7- 
Dándőri  davandóri, 
Mama  purgátőrí, 
Sz^kszáromi  komároim, 
Csali  csali  dongó  cicélle. 
Talán  néin  vagy  csörögd, 
Nánó  nánó,  bücscs  ki  té  Trészka. 

8. 
Antán  titáni, 
Finifani  kapínyi, 
Arisláris  bugyelláris, 
Liklakatárís. 

VsmEs  JőzsB?. 

fiyernekversikék. 
Gólya  látáskor. 

-Gólya,  gólya,  gelicze,  ki  lányát  vetted  el?« 

„A  tengeri  puskásét." 

„Mivel  hoztad  haza.* 

„Síppal,  dobbal,  nyári  hegedűvel. • 
„Ha  én  gólya  vónék,  az  ágy  alá  búnék ; 

Onnét  kurjongatnék. 
Kúr ja,  bácsi,  kúr ja !  elszakatt  a  húrja ; 
Kösse  még  a  róka,  térdig  ír5  hóba.* 

(F5ldot). 

Bakoss  Lajos. 
Tánczszók. 


Hopp  a  Jézus  hirivel. 
Szűz  Mária  képivel^ 
Kerülöleg  ki,  fordulólag  be, 
Egy  darabig  kifelé. 
Egy  darabig  befelé. 

2. 

Hátra  felé,  elé  felé. 
Hányd  a  lábad' mindénfelé. 


Digitized  by  LjOOQIC 


42 


TÁJSZÓK. 


A  mögyfámra  rigók  jöttek,   ' 
Vaj  két  szemét  még  is  öttek, 

4. 
Sárga  rigó  csérésnyére, 
Gyere  babám  eskttore. 
Négyen  vadtok  édes  égygyek, 
Négyen  nem  érték  még  égygyet. 

(Erdövidék.) 


Kriza  J. 


L. 


Albét:  Albert. 

ám  b  o  ly  og:  kőszál. 

á  m  o  1 1  a  m  :    álmomban. 
Kriz. 

Aois:  Anna. 

b  a  t  y  u  k  a  :  maszk,   álarczos. 

bélézna:  az  a  hézag,  mely 
az  osztovátában  a  fonalban  a 
leszakadtak  után  támad, 

b  é  r  ö  s  :  béres,  szolga. 

bezzene:  a  kenderföldön 
a  lábán  megszáradt  kender. 

b  i  h  a  1 .  bival. 

b  i  n  y  9  :  bogyó, 

b  i  g  i  ó :  gubacs. 

b  o  r  d  i  ez  a :  járombélfa. 

bosonyázni:  odakószální. 

b  o  s  s :  bors. 

bo  s  s  ó:  borsó. 

b  o  z  z  o  s  :  borzas. 

buszú:  boszu. 

cs  al  f  ás  :  csalfa. 

csapongos;  rézsútos. 


Tájszdk. 

S  z  ék  ely  ségi  ek. 

c  s  é  n  á  1 :  csinál. 

csépé  sz:  fokötö.  1.  Kr. 

cserese:  fülbevaló.  Kr.-nál 
más  jekntés. 

csépié  s  z  :  haszontalan,  alá- 
való. 

csérpenyo:  serpenyő  l.Kr. 

cs  i  cs  :  csecs.  I.  Kr. 

c  s  i  r  i  k  o  1 :  csiripel.  1.  Kr. 

cs  ü  r  ke;  csirke. 

c  sű  g  o  r  :  almamust. 

c  sü  tk  e  :  csipke 

c  z  é  p  o  k  :  bakkancs.  1.  Kr. 

czinlorom:  czinterem. 

c  z  i  r  ó  k  á  1 :  édesget. 

ez  o  c  z  ó  :  ló. 

c  zo  m:  czomb.  1.  Kr. 

d  é  c  z  k  a :  deszka. 

d  é  s  z  ü  :  gyüszü. 

diszké:  egy  évesnél  tíata- 
labb  juh.  1.  Kr. 

d  o  b  o  n  k  a :  víztartó  edény, 
olyan  mint  a  korsó. 

(Száldabos). 

Bartha  Károly. 


Kis  Kunságiak. 
Mamogtat:  fujtogat.  nyámmog:  lassan  eszik, 

murva:  uti  kavics.  ocsmonda:  csúnya,  rút. 

ny  ám  á  di:  ügyetlen,  mihasz-         padmaj,    padmai:     oldal 
na,  mamlasz.  fülke,  pl.  a  sírban. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TAJ8ZOK. 


43 


pacsa:  ronda,  csúnya. 

pajáz,  pöczint,  cztgé-^ 
réz:  a  pAtykejáték  különféle 
fogásai. 

p  ö  l  y  k  e :  bányaveti. 

p  u  r  ui  t  y  a :  lusta,  tespedt. 

s  1  a  m  p  e'  1 1 :  1.  puruttya. 

süsü:  paraszt. 


s  z  ü  s  z  k  a  :  alamuszi, 
szuszoga:    galuska    árpa- 
lif^zcb&i* 

t  i  t  i  1  á  1 :  piszmog,  élhetetlen* 
kedik. 

:  lassú,  lasta. 
dédelget,  kény  esz- 


tohonya 
t o  to  j  iz: 
tel. 


BsNKB  István. 


Borsod  megyeiek. 
Nem  akarődzik;  nem  aka-  h  a  m  ▼  a  s  j 


rok,  nem  tetszik  vlmit  tennem. 
(1.  Nyv.  11.  i8i.  422.) 

budár,  budi:  árnyékszék. 

bunkó:  sfityok. 

cilinder:  pintes  üveg. 

esik  a  r:  karmol. 

cs&lleni:  kerékre  hajtani 
a  fonalat. 

ludat  dugni:  ludat  tömni. 

eszváta.-  szövőszék. 

évo  dni:  feleselni. 

fia  tál  úr:  ifjú  úr. 

f  r  ász  :  nyavalatörés. 

garád:  kerités. 

gall  ók  a  :  hinta. 


háti  ruha,  mely- 
ben füvet  szoktak  a  mezőről 
haza  hordani. 

h  o  1  y  a  n  :  olyan.  (Nem  m  i  I  y- 
1  yen?  A  szerk.) 

i  n  g  e  s  z  t  e  1 :  ingerel. 

irongálni:  jégen  csusz- 
kálnL 

j  od:  majd. 

k  éleb.e  :  kebele. 

k  o  c  zí  k:  patka. 

k  o  m  ó  t :  fiókos  ruhaszekrény. 

kötő:  elöruha,  kötény. 

kupa:  öntöző. 

látránkodílc:  alkalmatlan- 
kodik. 


(Diósgyőr  vidéke.) 


NÉvV  Gyula. 


B  í  h  a  r  m 

Bakó:  vászontáska  hosszú 
madzaggal,  hogy  a  nyakba  le- 
hessen vetfii. 

ba  odzs  i  t:  kancsal 

bán.y^:  fücdo..  Eimcnék  lel- 
kem a  bányába,  három  napig 
ültem  a  vízben;  úgy  kiszítta  a 
testeméit  ojan  vótam  mint  a 
rosta.** 

bekecs:  bekes,  prémes  téli 
ruha. 

bére  na:  deszkakerítés. 

biling;  öt-hac  szénből  álló 
szoUofürt. 


egyei  ek. 

báskát  adott  neki  =  kosa- 
rat adott- 

csa  jfitás,  csá  mpis, 

csángui*di  gyalázó  szók- 
csámborog: kószál  az 
utczán. 

cserkészni:  böngészni 
valami  mezftn. 

c  seléd:  család. 

csívclyeg:  tévelyegve  jár. 

c  s  ü  V  ö  1  o  :  szövőszékhez  va- 
ló eszköz. 

czókmók,       czepeczu- 


Digitized  by  VjOOQIC 


44 


TAJSZOK. 


p  a :  limlom,  aprócscprö  ruha- 
darabok. 

dercze:  a  tiszta  lisztből 
sürü  szitában  maradt  rész,  mely 
a  korpánál  táplálóbb.;  kenyeret 
sütnek  bel&le. 

dül&  út:  mellék  út. 

elote:  a  boglyakemenczének 
sárbői  tapasztott  ajtaja. 

este  ráng:  istráng. 

fi  reg:  patkány,  egér;  az 
előbbit  p  o  c  z*nak  is  hívják. 

gácsir:  himrucza;  a  ka- 
csa ismeretlen. 

garággya:      trágyából     s 

(Furu 


szalmából  összehordott  fél  51 
magas  kerítés. 

g  el  ebem:  kebelem.  ^Gele- 
bembe  tevém  a  pízt,  mégis  el- 
lopák." 

gez.emicze:  a  boglya  k5» 
rUl  lev&  hulladék. 

gomoly  a:  sajt. 

gömörödik:  mikor  csak 
annyira  fagy  meg,  hogy  az 
ember  alatt  leszakad. 

görhe:  kukoriczalisztbo  1 
készült  pogácsa. 

guriga:  karika. 

környéke.) 

György  Aladárnb. 


Fehér  megyeiek. 


Abronica:  kötőfék  fajta 
fonadék,  melyben  élekfazéka- 
kat  visznek  a  szántók  után. 

azon;  »azon  melegen  kösd 
reá;  azon  nyersen  falta  bé: 
azon  lisztesen  szaladtam  el.** 

b  o  g  j  ó,  b  o  g  ly  ó  :  a  disznó 
nyakán  lelógó  két  csöcs ;  bog- 
lyós  disznó. 

belebordulni:  belefor- 
dulni. 

erős;  „erős  égy  ido  van." 

elállni;  „ha  elállja  a  szeme* 
=s  ha  elbirja. 

esni;  »úgy  esik  mondanom  *" 
=  úgy  mondhatom. 

elvadulni:  elvállalni. (Vesz 
prémett  is) 

feküdni;  „Jézuskát  fekszik 
(mint  Jézus  a  kereszten) ;  utol- 
sót fekszik**  =  haldoklik. 

hallgatkozni:  hallga- 
tódzni. 

hegyesen;  „nagy  hegye- 
sen kurjant.** 


hazapirongatní;  „eljött 
értem  az  én  rózsám  hazapiron- 
gatní.** 

ha  jnali  kurjantás:  az 
ökrész  hajnalban  békurjant  a 
béreseknek,  hogy:  ganéjni,  itatni. 

különös:  a  ki  künn  van. 

kettőző,  1.  marokszedő. 

körüllegelni;  „a  barom 
körüllegeli  a  fát.** 

lenni;  „nagy  zajjal  vannak ; 
milyen  hamissággal  vannak.* 

markotszédni:  égy  cso- 
mó veteményt  egybe  kötni. 

marokszedő:  oly  leány, 
ki  a  veteményt  marokba  fogva, 
kötelet,  szalma  gúzst  fektet 
alája  s  kévébe  köti. 

máglya:  boglya,  kazal. 

mérges  a  szél,  az  idő,  a 
tél,  az  eczet. 

nyílni:  pirosat  nyílik  a 
rózsa. 

nesz:  ürügy ;  „avval  a  nesz- 
szel indult.** 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYNEVEK.   KÖZMONDÁSOK.  45 

p  a  k  1  á  r :  paplan.  s  i  f  1  i :  mézeskalács, 

pujna  túró:  juhtúrós  bir-  szédíbaba:        ringelspiel; 

ka  savóból.  szédibabáznt. 

p  í  z  s  i :  hangyaboly.  u  r  og  n  i :  ugorni. 

(SzolgaegyházR.) 

Markovics  Sándor. 
iffO  I  y  Hv  vaR. 

A  Magyar  Nyelvőr  IIL  k.  526.  lapján  Slavoniából  Eszék 
felsó  várossal  összekötött  Magyar-Rétfalu  már  érintve  levén,  nem 
lesz  tán  felesleges  Szent- Lászlóval  is  megismerkednünk,  mely  egy 
a  legrégibb  reform,  egyházak  között,  hol  Sztáray  Mihály  püspök 
gyujtá  meg  a  reformatiő  fáklyáját  i54i  körül.  Szentegyházának 
alapját  Lampe  szerint,  mint  az  egyház  legrégibb  jegyzökönyvé- 
ben is  olvasható,  Slipan  Schirianpvich  despota  (rácz  vajda)  ve- 
tette meg  i2i8-ban.  „Hic  elegantissimum  quondam  Templum 
fuerat  extractum  per  stephanum  Despotera  Schirianovich  Siklo- 
sini  m  orluus  et  sepultus  Gyontér  in  comitatu  Baranyiensi."  De 
c  tárgyról  majd  bővebben  a  slavoniai  most  már  öt  reform,  egy- 
ház története  leírása  alkalmával. 

Szent-László  fekszik  Eszék,  Csepin,  Vuka,  Díakovár, 
Vinkovce,  Vukovár  és  Dálya  között,  csaknem  a  központon  róna- 
ságával  elterülve  a  sokfelé  elágazó  Valkó  vagy  Vuka  által  körítve 
mint  kis  sziget. 

D  ü  1 1  5  ki  Kis  erdő.  Bucsák.  Katonák  réve.  Gyorfalva. 
Cfókaberda.  Gycnes.  Lúkó.  Mókavölgye.  Samur€tje.  Bajafalva. 
Nebojsza.  Újfalu.  Újfalvi  temetés.  Kismihály.  Hosszúgaj.  Gara- 
gistya.  Hosszúföldek.  Gyore.  László.  Doravölgye.  Nedván.  Ku- 
ruczkertje.  Faluk  alja.  Kis  sziget.  Nagy  sziget.  Méheske.  Füzes 
(legelő).  Palacsa  tava  (nagy  mocsár).  Dez^o  völgye.  Vuka.  Ura- 
ság szérűje.  Jókút.  Csahér. 

(Szent-Liíszló.  Verocze  m.) 

Kelecsényi  Mihály. 

Közmondások. 

Megtetézlék,  mint  Bózsván  az  alult  tejet. 

Kesereg,  mint  a  Bárányi  dudája. 

Ül,  mint  Kis  Anna  az  elsö  urával. 

Újság,  mint  Préposton  a  zsámiska. 

Nyög,  mint  pokolba  a  juh. 

Pislog,  mint  a  pederi  pap  a    varsába. 

Megadta  a  módját,  mint  Dobra  Panna  a  táncznak. 

Kikönyökölt,  mint  a  kabai  kutya  a  garádra. 

Elbúcsúzott,  mint  Kócsvai  a  Jézustól. 

Nem  tarthat  mindég,  mint  a  baktai  kemence. 


Digitized  by  LjOOQIC 


46  NÉPDALOK. 

Haladja,  mint  a  cigány  lelke  a  mennyországot. 
Küszködik,  mint  a  luteránus  gyermek  az  anynyában. 
Maj  megtérgycltem,  mint  a  harangozó  a  macskát. 

(Szepsi.  Abatíj  m.)  •) 

Paszlavszky  Sándor. 


népdalok. 

Szentül  napom  szép  ragyogva, 
Marad  szüvem  szomorogva. 
Egész  napom  ugy  telik  el, 
Mikép  féljö,  ugy  halad  el. 

Látod  rózsám,  hogy  nyergelék. 
Még  sé  hiszed,  hogy  elmének. 
Elmentedet  nem  kívánom, 
Visza  jöttöd  holtig  várom. 

Elméntél,  nem  búcsúztál  el, 
Megátkozlak,  hogy  hérvaggy  el. 
Még  sém  átkozlak  erössen, 
Hogy  el  né  hérvaggy  egészen. 

Mégesküszöm  hat  pap  előtt. 
Akárhány  szentegyház  előtt: 
Nekem  nincsen  más  szeretöm. 
Nem  es  lesz  több  hitégetőm. 
;  '   (Klézse.  Moldva.) 


ROKONFÖLDI. 


Tompa  Erzsi  paszulykaró, 
Rá  futott  a  magnak  való. 
Koszta  Jancsi  most  kap  rajta. 
Most  van  gyenge  hüvely  rajta. 
(Bégány). 

3, 
Ketten  hálunk  mi  egy  ágyba, 
Tudom  is,  hogy  kell  a  bába. 
Ha  mi  még  majd  együtt  hálunk. 
Szőke  lesz  a  mi  kis  jányunk. 

(Gcléncs). 


Bodor  István. 


*)  A  „M.  Ny.-  III.  k.  12.  füzetében  megjelent  „Gól  y  ak  é  r  d  ö" 
és  „Na  pb  ivó"  gyermekversikék  nem  Szepsiböl,  hanem  Deregnyö- 
b  Ö 1  (Zempl.  m.)  valók.  P.  S. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPDALOK,    VÁLASZOK. 


4. 


47 


Mikor  mengyek  Hatvan  ucczán  felfele. 
Megy  a  rózsám  a  csárdába  befele; 
Teli  pohár  a  kézibe,  köszönti, 
Gyenge  karja  derekamat  öleli. 
Végig  mentem  Hatvan  ucczán,  de  bánom ; 
Szeretömet  íppen  szembe  tanálom  ; 
Még  a  köszöni  sem  et  se  fogaggya, 
Harakszik  rám,  a  szemíbúl  muiattya^ 

(Dcbrcczen.) 


VozARi  Gyula. 


Munkás  legények  dala. 

A,  bé,  cé,  dé,  nem  kéli  kávé ; 
I,  ká,  el,  em,  nem  kémélem 
Lábomot  a  portul,  torkomat  a  bortu! ; 
U,  rés,  té,  u,  uju,  ju,  ju ! 
Ugrok,  mint  a  daru, 
Tombolok,  mint  a  juh; 
ü,  rés,  lé,  u. 
Uju,  ju,  ju  1 


Paszlavszky  Sándor. 


VÁLASZOK. 
VII. 

I.  K6zép-Baranyá^>an,  nevezetesen:  Cserkút,  Kővágó- 
Sz&llös,  Tötlös,  Bakon>a  és  Boda  vidékén  az  igék  tört.  s  végz. 
múlt  alakjai  a  nép  ajkán  még  élnek,  noha  gyakrabban  az  értesítő 
múltat  használják  ezen  alakok  helyett.  Pclda.  —  Nem  látta  ké  a 
mi  Térénket  (Teréz)?  —  De  éppen  most  méné  el  innen.  —  De 
há  is  möhetétt  az  a  lány?  —  Tán  Rétiéknél  lesz,  ténnap  is. ott 
láttam  val  a.  —  Sot  Bakonyán  ily  alakban  is  hallottam:  Iá- 
tám  val  a,  haliám  val  a. 

AuGüszT  Gero. 
Vili 

8.  Az  idézett  összetételek  közöl  csak  a  « méregdrága^ -t  hal- 
lottam közbeszédben,  azt  is  inkább  adv.  alakban :  „méregdrágán 
vettem"  Veszprémben  és  Somogyban  általános. 

9.  „Ki  vele,  ide  vele"  nagyon  el  van  terjedve,  pl.  Szilason 
(Veszprém)  és  Kapolyon  (Somogy). 

10.  Kapolyi  ember  a  „locomotivot,  waggon-t,  coupé-t"  ezen 
egy  nevezet  alá  foglalja  „gözkocsi*  vagy  „g&z&s**,  (a  „loco- 
motiv*-ot  gyakran  körülírja:  „a  gozös  masinája"  vagy  »g&z- 
masina")  pl.  »ammint  fölütünk  a  g&zösre",    «gyün  a  gózös  vagy 


Digitized  by  VjOOQIC 


48  VÁLASZOK. 

a  gözkccsi**,  ha  maga  a  locomotiv  jár  is.  Az  , indóház" -at  .állo- 
más^-naK  mondják. 

SONNENFELD   MoR, 

IX. 

7.  A  7.  számú  ngyak,  gyakfák"  Gyöngyös  vidékén  isme- 
retlenek. 

8.  A  kérdésbeli  összetételek  általános  használatban  vannak. 
Példák.  „Olyan  setét  koromfekete  éczaka  vót,  mikor  az  er- 
dórii  gyüttünk,  hogy  állig  láttuk  egymást."  A  .koromfekete" 
mellett  még  a  „bogárfekete**  is  használatos  ily  kitételekben:  Bo- 
gárfekete hajú,  bogárfekete  szemű.  „Kökénykék  szemű 
lánya  születelt.  Fgszinkék  ruhát  veitek  neki.  Pedig  olylyan 
kedves  galambősz  hajú  ember  az,  csudálom  hogy  te  nem 
szereted.  Méregdrága  a  zsírnak,  szalonnának  stb.  fontja.  O 
lelkem,  ha  ily  méregdrágán  árúUya,  nem  fog  abbúl  venni  senki. 
Hófehér  kezű.  Gyakrabban  így:  „Olyan  a  keze  mint  a  hó,  hab*. 

9.  A  „ki  vele,  el  vele,  félre  vele"  stb.  általános  haszná- 
laiuak. 

10.  A  .,locomotiv,  telegráf"  sat.  szavakat  csak  kevéssé  el- 
ferdítve használja  a  nép.  (De  miként?  Aztán  használja-e  az  „in- 
dóház-at,  távirdá-t,  mozdony- 1"?  A  szerk.) 

11.  Az  „inadék"  szó,  bár  ritkán,  de  hallható;  rendszerint  a 
lábikrák-al  értik  rajta. 

Ifj.  KÁPLÁNY  Józstep. 
X. 

1.  A  tört.  multat  mindössze  csak  kétszer  hallottam]  itt 
(Turkevén),  s  akkor  is  ez  egy  szóban:  meg  hal  a. 

2.  A  végz.  multat  itt  széltére  használják,  pl.  i  z  e  n  t  e  m 
volt,  Írtam  volt;  a  mint  bementem  volt  sat. 

5.  Kis-Kun-Halason  hajdan  gyermek  koromban  —  jól  em- 
lékszem reá,  de  vájjon  szokásban  van-e  most  is  vagy  nincs,  nem 
állíthatom  —  a  tengelyre  szükséges  vas  hosszát  marok  számra 
mérték;  talán  innen  a  „marokvas"  nevezet;  semmi  más  egyéb- 
hez szükséges  vasat  marokkal  nem  mértek.  Vájjon  dívik-e ;tez 
most  is  ott,  Halas,  Kecskemét,  Szeged  vidékér&l  kellene  felvilá- 
gosítást nyerni. 

8.  Szeged,  Halas,  Kecskemét  tájékán,  továbbá  Turkevében 
is  használják  a  „koromfekete,  kávébarna,  égszínkék,  gesztenye- 
barna, galambősz**  összetételeket. 

Papp^  Aktal. 


Pesö  hönyvnyomda-részTény-tárMltt.  (Hoíd-uietA  4.  «a.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^jdenik                       MAG  Y  A  R  SZERKESZTŐ 

minden  hónap    MVUTArAD  ^^^^^  Wkm 

isén          J^    I    JL  JL  V    U  IV.  BiíajesL 

h^rom    Ívnyi                                  SZERKESZTI  "•  ^'^^'  FŐ-ülCZa. 

urttlommal.                 SZARVAS   GÁBOR.  ^^  "" 


IV.  kötet,  1875.  FEBRUÁR  15.  //.  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

Több  oldalról  jött  abbeli  kérdezősködésre,  minő  ok 
alapján  van  ez  vagy  az  a  szó  a  hibásak  közé  sorozva, 
hogy  valamely  szónak  helyes  vagy  helytelen  voltáról  min- 
denki előre  is  némileg  tájékozhassa  magát,  kötelességszerű- 
nek tartjuk  ez  alkalommal  olvasóinkkal  a  nyelvtudománynak 
ide  vágó  megállapításait  megismertetni. 

Általában  véve  hibás  minden  olyan  újabb 
keliü  szó,  a  melynek  , megvolta  akár  jelentés, 
akár  alak  tekintetében,  egészére  vagy  csak 
egyik  tagjára  nézve  is  magából  a  nyelvből  vi- 
lágosan nem  igazolható.  Helytelenek  ennélfogva  az 
oly  szóalkotások: 

I.  A  melyeknek  alakjuk  is,  jelentésük  is  teljesen  isme- 
retlen. Ily  fajta  koholmányok:  iiyák  (ebben:  nydkhártj^a) ; 
pamlag  {ngyepleg:  gyepből  való  kanapé;  pamlag:  házban 
való  kanapé**.  Bartz.  Szabó  D.);  burcsán  (balgfrucht,  Mi- 
hálka);  elecs  (butomus,  Mih.);  hög  (ebben,  höghurut);  bot- 
rog  (ollótlan  rák);  iblany  (jod);  imola  (templom),  sat. 

2.  A  melyek  akár  való,  akár  csak  gondolt  képzőjüktől 
megfosztva,  csupán  csak  sejtett,  de  világosan  ki  nem  mutat- 
ható jelentésben  önálló  szókként  szerepelnek.  Ilyenek:  :{Öm 
(zöm-ök);  táv  (táv-ol);  kér  (kér-eg);  végy  (vegy-ít);  táp 
(táp-lál);  gép  (gépely);  c:{im  (czím-er);  /e/?  (több  lepük: 
polysepala,  Mih.  lep-ed-ő?);  bur  schale  (bur-ok);  vir:  go- 
molyviry  tor:^savir  (vir-ág);  csir  (csir-a);  csirbur:  büchse 
(csiraburok);  virbiir  (virágburok,  Mihálka),  sat.  Ide  tartoz- 
nak azok  a  csak  kizárólag  cselekvésjelelő  szók  is,  a  melye- 
ket minden  alaki  kifejező  hozzájárulása  nélkül   tárgyszókká 


M.   NTtLVOll.    IT. 


Digitized  by  VjOOQIC 


5o  HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

erőszakolt  a  nyelvújítás  ,•  pl.  íör,  kőtör :  saxifraga  ;  Péd,  ügy- 
péd;  csuky  gyomorcsuk;  hörg^  a  hörgők  üre,  sat. 

3.  A  melyekben  kifogás  alá  esik  mind  a  tó,  mind  a 
képző.  Ilyenek:  tak-áry  lob-or^  könenfy  kesr-enj^  ham- 
anfy  sat. 

4.  A  melyekben  a  képző  kifogástalan,  de  a  tőnek  vagy 
alakja  vagy  jelentése  nem  igazolható.  Ilyenek:  ned-ély^  tök- 
élfy  egyl-ety  többl-ety  sat. 

5.  Az  oly  szók,  a  melyeknek  töve  helyes,  de  kifogás 
alá  esik  a  képző.  Ezek  három  osztályba  szakadnak,  a)  A 
megmerevült  képzőkkel  alkotott  szók,  mint:  föl-epy  korá-nj^ 
s^ak-may  sat.  í>)  Idegen  képzős  szók:  toll-noky  hord-ár,  nye- 
lü-c\e^  sat.  c)  A  melyekben  a  képző  csak  fictio:  loV'anc:{y 
tol-onc:{y  jég-ncy  hosi-nya  (talár),  nyom-day  fós^y  bor-osilán  : 
kellerhals  (ad  normám  :  or-oszlán),  nyak-orján :  girafife  (bojt- 
orján mintájára),  sat. 

6.  Mind  a  tő,  mind  a  képző  helyes,  de  a  képző  alkal- 
matlan ama  működés  végzésére,  a  melyre  alkalmazva  van ; 
pl.  önkmd-ety  ok-mánj^  fest-és^^  ga^d-ás^y  sat, 

7.  Nem  fogadhatók  el  helyeseknek  az  egy  vagy  egy-két 
analógiára  támaszkodó  alkotások  sem,  kivált  ha  magukhoz 
az  analóg  példákhoz  is  még  némi  kétség  fér.  Helytelenül 
hivatkoznának  például  azok,  a  kik  a  s^es\élj^  lábtfúy  okmány 
s  hasonló  denominativ  (névből  való)  képzéseket  csinálták,  a 
S'{em'élj%  ke\'tyűy  ^^sák-mány  analógiákra;  mert  ezek  vagy 
egészen  magukban  vagy  csak  egy-két  társsal  állanak;  azon- 
kívül a  vélt  képző  is  homályos.  Kérdéses  t.  i.  vájjon  a  s^e- 
mélj%  ke\tyü  nem  összetételek-e.  A  :{sákmány  kétségtelenül 
hamis  analógia;  mert  idegen  szó. 

A  mondottakat  még  egyszer  röviden  egybefoglalva:  a 
nyelvtudomány  itélő  széke  csak  az  oly  újon- 
nan alkotott  szó  jogosultságát  ismerheti  el,  a 
m  elyb  en  nem  csak  h  o  gy  az  alapszónak  jelen- 
tése tiszta,  átlátszó,  nem  csak  hogy  a  képző- 
nek értelemmódosító  ereje  érezhető,  hanem 
megkívánja  még,  hogy  ez  utóbbit  csak  is  azon 
működés  végzésére  alkalmazzuk,  a  melyet  a 
nyelvszellem  eléje  szabott,  s  ezt  ahatárt  szán 
dékosan  sehol  és  soha  át  ne  lépjük. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA.  5r 

A  megjavításra  kitűzött  szók  sorában  következnek 
5.  Szívély,  szívélyes. 

Elsó  hibája,  hogy  szükségtelen  szó;  a  második  pedig, 
hogy  a  föntebb  elsorolt  kifogások  6.  pontja  alá  esik.  A  s%{v 
névszó  helyessége  ugyan  felüláll  minden  kétségen;  az  ály 
élf  képzőt  is  még  némileg  érezhetővé  teszik  a  kifogástalan 
os^Uálfy  as^'álfy  ves^'élfy  S!{ab'ály,  s\eg'élfy  akad-ily ;  fon-ály 
hal-ál,  köt'él;  de  a  mint  e  példák  félreérthetetlenül  tanús- 
kodnak, az  álfy  ély  (ály  él)  deverbalis  képző  azaz  az  idézett 
nevek  igetőböl  vannak  alkotva;  a  s:{iv  ellenben  kétségtelen 
főnév.  Hogy  a  legtöbb  képző  csak  is  bizonyos,  szigorúan 
megszabott  körben  gyakorolja  fogalommódosító  erejét, 
annak  elég  lesz  csupán  nyelvünkből  néhány  bizonyítékát 
fölemlítenünk.  Az  ás  és  egyike  legszaporább  képzőinknek; 
nincs  egyetlen  egy  ige  sem,  a  melyből  vele  főnevet  ne  ké- 
pezhetnénk; s  mind  annak  ellenére  összes  szókincsünkben 
nem  találunk  oly  névszót,  a  melyhez  az  ás  és  vagy  at  et 
hozzáfüggedne,  ha  csak  a  nyelvújításnak  felül-et-féle  alko- 
tásait számba  nem  veszszük.  Hasonló  természetű  a  mány^ 
vá7iy  is.  Az  ít  csak  bizonyos,  meghatározott  jellemű  igéken, 
s  a  mellékneveken  veszi  foganatba  jelentés-módosító  erejét; 
mondjuk  pl.  bátor-íty  kemény-ity  de  már  nem  sok-tíy  hanem 
sokaS'Üy  nem  sár-ít,  hanem  sáros-Ü. 

A  névtőkből  képzett  ály  ély  végű  szók  tehát  nem  fo- 
gadhatók el  helyes  alkotásoknak. 

A  síivélf  s\ivélfes  szókat  a  német  „gemüth,  gemüth- 
lich**  alkottatta  meg  neologusainkkal ;  e  jelentését  azonban 
a  kedély  később  elragadta  tőle,  s  ma  már  inkább  csak  a 
„herzlichkeit,  gefálligkeit"  értelmet  tulajdonítják  neki.  De  sem 
az  egyik,  sem  a  másik  jelentésben  nem  volt  szükségünk  rá. 
Nyelvünk,  mint  a  németen  kívül  más  nyelvek  is,  a  gé- 
műt h-öt  más-más  szókkal  fejezi  ki.  E  szók  a  lélek,  ke- 
bel, szív,  vagy  pedig  kedv,  indulat.  Példák.  „Mint  az 
elhagyott  sír,  lelkem  oly  kietlen."  (Arany.  Névn.  gond.) 
„Kietlen  lélek",  a  német  ezt  úgy  mondaná  hogy  „ein  leeres, 
wüstes  gemüth."  így:  ruhiges  gemüth:  nyugott  lélek; 
unschuldiges  gemüth :  ártatlan  szív;  trauriges  gemüth : 
bánatos  kebel.  „Er  hat  einen  scharfen  verstand,  aber  kein 
gemüth:  éles  esze  van,  de   szíve  nincs."    Eínem  etwas  zu 

4' 


Digitized  by  LjOOQIC 


52  HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA 

gemüthe  führen:  szivére,  lelkére  kötni  vlkinek  vlmit. 
Sich  zu  gemüthe  führen :  szivére  venni.  „Otthon  lakjék,  a 
ki  kedvére  (gemüthlich)  akar  élni."  (Kozm.)  s  így  tovább. 
A  mi  pedig  a  „herzUch,  gefallig"  jelentést  illeti,  e  te- 
kintetben még  kevesebb  szükség  volt  és  van  a  s:{ipél/es 
szóra.  Van  nekünk  e  fogalomra  nem  egy,  hanem  több  kife- 
jezésünk is:  szíves,  kedves,  kedvelete  s,  kellete  s, 
nyájas.  Válogathatnánk  bennük,  de  egyik  sem  kell;  már  oda 
jutunk  nem  sokára,  hogy  e  szók  kivesznek,  kipusztulnak  az 
irodalomból;  kipusztítja  őket  a  korcs  s:{ivéljes.  „Szívből 
fakadt  hangon  üdvözlé  az  érkezőt  —  Nyájas  szavai  el- 
oszlaták  homlokáról  a  borút  —  Szíves  kézszorítással  bo- 
csáta  el  magától  —  Kedves  magaviseletével  mindenkit 
barátjává  teve  —  Kedveletes  előzékenysége  volt  a  nap- 
sugár, a  mely  a  tartózkodás  jegét  fölengesztelé",  ezek  újabb 
íróink  egy  részénél  igazi  ritkaságok;  náluk  most  már  min- 
den szivélyes:  szívélyes  a  szó,  hang;  szivélyes  a 
mosoly,  tekintet;  szivélyes  a  magaviselet,  előzékenység, 
kézszorítás;  szivélyes  a  fogadás,  búcsúzás,  épen  úgy 
mint  némely  embernél  minden  klasszikus:  klasszikus 
a  viruló  hajadon  s  klasszikus  a  ránczos  képű  ba- 
nya, klasszikus  ha  jól  mulat  s  klasszikus  ha  halálra 
unatkozik,  klasszikus  a  jól  hordó  puska  s  klasszi- 
kus a  c  s  ö  k  ö  n  ö  s  ló.  Az  ilyen  általánosítás  mindig  szegény- 
ségnek a  jele,  s  rendszerint  elszegényedéssel  jár.  Példák  rá 
a  régi  jó  „szívesség,  Byájasság"  szók,  melyeket  újabb  s 
nagyon  is  „szivélyes"  íróink  gondatlansága  már-már  a  pusz- 
tulás révére  juttat. 

6.  Gyermek-menhely.  Honvéd-menház. 

A  mellhely,  menhá\  kétszeres  hibában  szenvednek ;  nem 
csak  hogy  igetős  összetételek,  hanem  az  igető  (mett-t)  még 
képzőjétől  is  meg  van  fosztva.  Hasonlóképen  szükségtelen 
szók.  A  nbünösök  menedéke:  refugium  peccatorum" 
.már  legrégibb  imádságainkban  elékerül,  s  minden  koron  át 
folytonos  használatban  volt.  A  korcs  menhely y  menhd:;  he- 
lyébe alítsuk  tehát  vissza  az  ősrégi  helyes  menedék-ct;  s 
legyen  az  ,jasylum"  menedék,  vagy  a  mint  már  Molnár  Al- 
bert följegyezte:  menedékhelye  s  mondjuk  e  szerint  helye- 
sen: „Gyermek-menedékhely.  Honvéd -menedékház." 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA.  53 

7.  Szellemdús,  kenetteljes,  vizbö. 

Van  nyelvünknek  egy  sajátsága,  a  mely  abban  áll, 
hogy  bizonyos  kapcsolatokban  a  viszonyjelölés  minden  alaki 
kifejező  nélkül  állhat  s  nagyobb  részt  áll  is.  Ez  exponens- 
hiány a  tárgy  és  birtokviszony  esetében  tapasztalható.  A 
tárgyvíszony  rendszerint  kifejezetlenúl  marad  i)  a  transitiv 
igéknek  úgynevezett  jelen  és  múlt  részesülőjével  való  kap- 
csolatban,  mint :  szíjgyártó,  kötélverő,  naplopó; 
szinevesztetty  eszefelejtett,  nyakatörött,  sat. 
2)  ugyan  csak  a  trans.  igékből  képzett  cselekvés-nevekben, 
mint :  szentségtörés,  esküszegé s,  emberszere- 
tet, stb.  Kifejezetlenúl  maradhat  3)  oly  trans.  igék  infíniti- 
vusa  mellett,  a  melyek  valamely  mozgásjelentö  kifejezésnek 
a  vonzatai;  pl.  Háztúznézni  jártunk.  Fa  vág  ni  ment. 
Szénagyújteni  van  kinn  a  mezőn.  4)  az  első  és  máso- 
dik személyragos  szók  is  állhatnak  tárgyrag  nélkül  mind  az 
cgy^j  mind  a  többes  számban;  pl.  Nyújtsd  neki  a  kis  uj- 
ja d,  s  az  egész  kezed  kéri.  Kikunyorálná  még  a  lelkünk 
is.  A  birtokviszony  is,  mint  általánosan  tudva  vair,  a  birto- 
kos szóban  rendszerint  kifejező  nélkül  áll,  mint:  Künn  az 
isten  szabad  ege  alatt.  A  most  felsorolt  esetek  kivételével 
nyelvünk  természete  a  többi  viszonynál  az  alaki  kifejezést, 
a  rag  kitételét  is  szigorúan  megköveteli.  A  czimbeli  szók 
tehát  ily  kapcsolatban,  rag  nélkül,  nyelvünk  természete  ellen 
vannak  szerkesztve.  Helyesen  így  kellene  állniok :  szellem- 
ben dús,  kenettel  teljes,  vízben  vagy  vízzel  bő. 

Az  ilynemű  szerkezetek  is  azonban,  valamint  az  újí- 
tásnak legtöbb  alkotása,  világosan  tanúskodnak  ama  tény 
mellett,  hogy  nyelvünk  törvényeinek  kutatása  s  fölismerése 
utolsó  gondja  volt  a  neologismusnak.  Ok  a  dolog  könnyebb 
végét  fogták.  A  mit  a  németben  láttak,  egyezik  az  nyelvünk 
természetével,  vagy  homlokegyenest  ellenkezik,  azzal  szik- 
rányit sem  törődtek,  hanem  mint  szépet,  helyeset,  a  mely- 
hez kétség  sem  fér,  átültették,  meghonosították.  így  szület- 
tek meg  a  „geistreich,  salbungsvoU,  virasserreich"  képére  a 
szóban  levő  idegenszerűségek.  Pedig  csak  itthon  kellett 
volna  kissé  körültekinteniök,  s  megtalálták  volna  azt  a  jób 
a  mit  künn  roszúl  tanultak;  s  a  „fruchtreiches  jahr"-t  bizo- 
nyára   nem  mondták  volna  „gabnadús  évnek,"  hanem  „bő, 


Digitized  by  VjOOQIC 


54  HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

gazdag,  termékeny,  áldott  évnek  v.  esztendőnek." 
A  magyarnak  nincs  „borteljes  pohara,"  hanem  „teli  pohár 
bora";  neki  a  „sorgenvoll"  nem  „gondteljes^  hanem  ;,teli 
gonddal,  csupa  gond,  aggódó,  aggóskodó,  aggo- 
dalmas; s  a  „handvoU"  nem  ké^teli^  hanem  „marok- 
nyi"; s  a  „zahlreich"  sem  s\ámga:{dag,  hanem  „számos/ 
Megjegyezzük,  hogy  a  németben  már  csaknem  képzővé  vált 
„reich,  voU"  szóknak  ily  esetekben  a  magyarban  a  legtöbb- 
szörte  s  képzős  melléknevek  felelnek  meg;  pl.  „volkreiche 
stadt:  népes  város;  kummervoU:  bánatos,  freudenvoU: 
örvendetes;  bedeutungsvoU :  jelentős  v*  jelenté- 
keny, sat.  Ezekre  nézve  azonban  egy  általános,  minden 
esetre  kiterjedő  útba  igazítást  adni  lehetetlen;  ez  a  szótár 
dolga;  itt  csak  annyit  jegyzünk  meg,  hogy  a  ki  magyarul 
gondolkozik,  az  soha  sem  fog  útkés^-tj  élethű-t,  vérs^e- 
gényty  tis^íeletteljeS't  sat.  mondani,  hanem  talál  mindegyikére 
nem  egy,  hanem  több  tőről-metszett  magyaros  kitételt. 

E  szerint  a  czímbeli  szók  így  javítandók  ki:  jellem- 
dús  helyett  szellemes,  kenetteljes -.  kenetes,  vi:(bo  forrás  h. 
bö  vizti  V.  gazdag  forrás. 

8.  Miután. 

A  miután  alakilag  is,  jelentésUeg  is  helyes  szó ;  kifo- 
gás alá  csak  annyiban  esik,  a  mennyiben  az  újabb  irodalom 
oly  működést  is  végeztet  vele,  a  melyre  nincs  képessége,  s 
a  melyet  nyelvünkben  egészen  más  erők  hajtanak  végre-  A 
miután  ugyanis,  a  mint  nyelvünk  történetének  minden  egyes 
adata  tanúskodik,  kizárólag  csak  is  idöconjunctio 
nem  pedig,  mint  az  újabb  irodalom  használja, 
ok  kötő.  E  jelentésben  latinizmus.  Tudvalevőleg  a  latin 
quum  egyéb  functiókon  kívül  még  az  időjelölést  s  az  oka- 
dást  is  teljesíti.  Midőn  tehát  a  latin  nyelv  helyett  hazánkban 
is  nemzeti  nyelvünk  lett  a  hivatalos,  deákos  uraink  a  quum- 
nak  e  kettős  functióját  minden  előleges  vizsgálódás  s 
megfontolás  nélkül  átruházták  az  egy  jelentésében  neki  meg- 
felelő miután-vaL  is;  holott  ez  addig  az  ideig  csak  is  egy 
szerepet  töltött  be,  az  időjelölést;  az  okadást  ellenben  a 
7nipely  merty  mivelhogy^  minthogy  kötő-szók  végezték.  Ez 
állítás  bizonyítására  nem  idézünk  példákat;  hitelességéről 
mindenki  meggyőződhetik,    a  ki  kezébe  vesz  bármely  mun- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS   SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA.  55 

kát,  mely  a  harminczas  évek  előtt  megjelent,  föl  egész  a 
régi  bibliáig;  csak  egyszerűen  constatáljuk  a  tényt,  mely  a 
miután-TÓl  nyelvünk  történetéből  kiolvasható,  s  a  mely  így 
hangzik:  a  miután  kizárólagosan  időt,  még  pedig 
előidejűséget  jel  elő  kötő-szó  s  egyértékese  a 
latin  postquaniy  a  német  nachdem  conjunctióknak; 
más  szóval:  oly  temporalis  függő  mondatokban 
áll,  a  melyek  előidejüség  viszonyában  állnak 
vonzó  mondatukhoz.  Ok  jel  ölést  végeztetni  a 
miután-nú  latinosság. 

A  mit  föntebb  a  szívélyes  szorul  mondtunk,  hogy  t.  i. 
miatta  a  s:{iveSy  nyájas  s  synonymjai  kiveszőben  vannak, 
ugyanaz  teljes  mértékben  áll  a  szóbeli  miután-vól  is.  E  miatt 
is  a  pusztulás  határán  állnak  már  a  valódi  okkötők,  a  mi- 
vei,  mert;  minthogy,  mivelhogy ,  mindamellett  hogy  négy 
század  múltja  hangos  szóval  tanúskodik  megvoltuk  s  sza- 
kadatlan működésük  mellett. 

9.  Ural. 

Hogy  mennyire  uralkodik  rajtunk  a  német  nyelv,  az 
ural  igének  legújabbi  fonák  s  nagyon  elterjedt  használata  is 
fényes  tanúság  reá.  „Uralni  val  a k  tt"  a  legrégibb  idők- 
től fogva  'egész  napjainkig  mind  az  irodalomban,  mind  a 
népnél  annyit  jelentett  és  jelent,  mint  „valakit  urának 
elismerni,  vallani**.  Ezt  vallja  már  Molnár  Albert,  ezt 
Kresznerics,  a  kiknél  e  szóról  im  ez  áll:  „Ural  (urnák 
mondja,  ismeri):  dominum  agnoscit,  veneratur,  suspicit. 
Meguralja  idem.  Meguraltatja  magát:  curat  se  ut 
dominum  honorari."  Ezt  hirdeti  az  ismeretes  hymnusbeli 
óhajtás:  »Adja  isten,  hogy  a  magyart  a  félvifág  ural- 
jal**  A  hírlapirodalom  azonban  ez  általános,  s  a  népnél  is 
gyakran  hallható  használattal  semmit  sem  törődve,  hanem 
szolgailag  utánozva  a  német  „beherrschen"  kiléteit,  épen 
ellenkező  jelentésben  alkalmazza  az  ural  igét,  s  pl.  ezt  a 
mondatot:  ,Die  anhöhc  beherrscht  die  festungs- 
werke"  így  fordítja:  „A  magaslat  uralja  a  várerődtímé- 
nyéket'' ;  holott  helyes  magyarsággal  így  kellene  állnia :  A 
magaslat  uralkodik  a  vár  erősségein. 

A  német  „beherrschen  etwas"  tehát  nem  uralni 
valamity  hanem  uralkodni  valamin. 


Digitized  by  VjOOQIC 


56  HIBÁS   SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

xo.  Osztja  a  nézetet. 

Testvére  az  előbbinek;  szintén  germanismus,  a  német 
„er  theilt  die  ansicht"  kitételnek  rósz  fordítása.  A  ma- 
gyar os:[t  dativus  commodi  nélkül  (valakinek)  csak  is  az 
egésznek  részekre  választását  jelenti,  s  a  subjectumuak  (a 
ki  oszt)  az  osztásból  nem  juttat  részt;  más  szóval  a  ré- 
szekre választott  egésznek  hovajutását  meg- 
határozatlanul hagyja;  pl.  jutalmat  osztok.  E 
szerint  tehát  épen  nem  fejezi  ki  azt,  a  mit  ki  akarna  fejezni^ 
t.  i.  a  résznyerést,  részesülést  va  la  miben.  Ezt  az 
„osztozik,  osztakozik   valamiben"  kitétel   teljesíti. 

Az  idegenszerű,  németes  j^osutom  az  előttem  szólónak 
né\etét^  fehát  helyes  magyarosan  így  hangzik:  .osztozom 
V.  osztakozom  az  előttem  szóló  nézetében^.  Magától  ért- 
hető, hogy  e  kifejezésen  kívül  egyéb  kitételek  is  használ- 
hatók, mint:  „egy  nézeten  vagyok  az  előttem  szólóval 
—  magamévá  teszem  indítványát  —  csatlako- 
zom nézetéhez  —  elfogadom  javaslatát",  sat. 


A  következő  tanácskozás  tárgyai  lesznek:  HorderS. 
Bölcsőde.  Kisdedopóda.  Képeddé.  Tömkeleg.  Talány.  Egylet. 
Dalár,  dalárda.  Létezik.  Besiüntet^  beállít  valamit.  Magas 
kor^  magas  papság. 


IVAD.  ÉVAD. 

Nem  csuda,  ha  e  szó,  a  nrfelyet  most  a  Nyelvőr  a  rosz- 
szúl  sült  idénj-  helyébe  („saison**  értelemben)  használatra 
ajánl,  némelyeknek  még  vadnak  vagy  legalább  is  vadonat- 
újnak tetszik.  Hiszen  jelenleg  már  csak  néhány  szókapcso- 
latban él,  a  melyek  megint  csak  igen  gyér  helyen  maradtak 
fönn  az  országban  (erdöirtás  ivadán,  gyapjunyi- 
rás  ivadán,  éjszakának  ivadán  =  „korában,  idején" 
(Komárommegye  Kürth  falujában,  lásd  István  bácsi  nap- 
tára, szerk.  Majer  István7r86i.  a  90.  lapon);  másutt,  pl.  Sze- 
geden csak  az  éjnek  évad)  á  n-t  ismerik;  (lásd  „Szegedi" 
czikkét  „A  hibás  szók  ügyében*  a  Nemzeti  Hírlap  jan.  3o. 
számában).  A  régi  magyar  irodalomban  is  elég  gyéren  for- 


<   J 


V  f: 


;  *   '  \     DigitizedbyLjOOQlC 


BÜDENZ   JÓZSEF.    IVAD.    ÉVAD.  D'J 

dül  elé  az  ivad,  évad  (lásd  „Mátyás  Flórián"  magyar  nyelv- 
tudomáíiy,  II.  füz.  57.  lap). 

Mindenki  lát/a,  hogy  a  szegedi  évadján  és  a  kürthi 
tvadán  vagyis  évad  és  ivad  azon  egy  szó,  mely  egysze- 
rűen annyi  mint:  idején  (idö).  E  szerint  nem  is  kell  bő- 
vebben megczáfolnom  a  szónak  olyan  értelmezését  és  ety- 
mologiáját,  mely  legfeljebb  —  még  pedig  egy  kis  vadságot 
is  megtűrve  —  a  szegcdi  „éjnek  évadiá"-ra  illenék,  s  az 
is  csak  úgy  a  hogy  („éjnek  éj-vadján",  azaz  az  „éjnek 
legsötétebb,  legmélyebb  pontján,  mintegy  az  éjnek  legvá- 
dabbján").  Megengedem  azonban,  hogy  a  szegedi  ember, 
mikor  a  kevésbbé  közönséges  évad  szót  használja,  melyet 
tapogatódzó  nyelvérzékével  magának  meg  nem  fejthet;  csak- 
ugyan egy  kis  „vad"-ságot  is  képzel  hozzá.  De  a  kürthi 
ember,  li  az  erdöirtás  és  gyapjunyirás  ivadát  is 
ismeri,  már  nincs  kitéve  ily  hamis  hozzáértésnek. 

Az  ivadf  évad  j6  magyar  szó  s  a  fönnebbiekböí  =  „ído** 
jelentése  világos;  s  így,  ha  különben  tetszik,  szerezhetünk 
neki  megint  általánosabb  divatot,  ha  nem  tudjuk  is,  mily 
etymonnál  fogva  teszi  azt,  a  mit  tesz  t.  i.  „időt".  Még  jobb, 
*  ha  talán  még.  ezt  is  tudhatjuk,  vagy  legalább  e  kérdésre 
neöJ  épen  „vad  izű"  véleménynyel  felelhetünk.  Fogadjanak 
szívesen  tőlem  egy  ily  véleményt  a  most  a  sutból  kihozott 
ivad^Tíúk  kegyes  pártolói! 

Szerintem  az  ivad  {évad)  szóban  az  „idő*  vagy  tulaj- 
donkép bizonyos  „időszak"  jelentés  az  átalánosabb  „folyni, 
múlni  (fluere,  currere,  verlaufen)**  igefogalomból  ered,, úgy 
hogy  ivad  eredetileg,  etymon  szerint  nem  tesz  egyebet,  mint 
„cursus,  verlauf",  éjnek  ivadán  v.  évadján  „im  ver- 
laufe  der  nacht"  =  bei  nSchtlicher  weile.  E  tekintetben 
hasonmása  a  finn  kaiite  (nom.  kausi)  szó,  mely  szintén  ki- 
sebb-nagyobb „időszakot"  teszen,  pl.  kuu-kausi  hónap  (hó- 
kausi)^  pdiv3-k.  nap  (azaz  egész  nap,  napotszaka,  journée), 
vuosi'k.  esztendő,  année ;  az  észtben  a  megfelelő  szó  kauda 
(nom.  kaitd)  ezt  teszi  „ríchtung,  'weg*',  a  miből  megtetszik, 
hogy  a  finn  kaiite  tkp.  „cursus,  verlauf,  elmúlás";  ezenfelül 
más  szókból  kifejthető  alapszava  kau-'^^  ugor  kjg-  »ííuere, 
currere".  A  magyat  ivad  (évadynsk  ily  értelemben  való 
•megfejtésére  megkívántató  alapige  pedig  benne  rejlik  nríég  a 
jut'    igében,    iheg  a  jó    „fluvius"  szóban    {Sa-jó  e  h.  sav-jó 


Digitized  by  VjOOQIC 


58  BUDENZ.    IVAD.     ÉVAD. 

,salz  fluss**),  s  ennek  az  igének  eredetibb  épebb  (a  rokon 
nyelvekből  kimutatható)  alakja:  7^-  (j\g^-,  ejtsük  hiv  jogá- 
nak. Lásd  ennek  kimutatását  magyar,  ugor  szótáram  i74. 
és  177.  s7,  czikkeiben)^  A  magyarban  ilyen  ugor  joga*  épen 
úgy  válhatott  jopo-vi  —  s  csakugyan  vált  is  a  jó  .fluvius"- 
ban  (v.ö.  ló  ebből:  loPo)  —  mint  vált  a  finn  (s  több  ugor) 
nyelvbeli  tege-  „facere**  a  m.  téve-vé;  hozzájárulván  még  a 
d-  (=ugor  -ni)  frequentativ  vagy  continuativ  igeképzö,  lett 
joved'  (v.  ö.  az  észtben  jogenda-,  jo'enda  „strömen**).  A  ki 
tudja,  hogy  a  magyarban  a  szókezdő  í,  1,  é  nem  egyszer 
régibb  joy  je-höl  keletkezett  (pl.  jonkább :  inkább;  jonh^  joh : 
íhy  éh)j  könnyen  megismerheti  a  deducált  jovod-  frequ. 
igetőt  még  ivad'y  évad-félt  alakban  is  ;  ezzel  pedig 
teljesen  egyező  a  fennmaradt  ipad,  évad  (teljes  tő:  ivadoy 
évado)  névszótő,  a  mennyiben  t.  i.  különös  képző  nél- 
kül vagy  megvolt  képző  elkopásával  nomen  verbale  (nő- 
mén actionis)  functiójával  jár  =  ^cursus,  folyás,  múlás**. 
Szintilyen  képzőtelen  vagy  képzővesztett  nomen  verbale- 
nak  fejtegettem  a  gond  és  hid  szókat  (lásd  a  m.  ugor  szó- 
tárban) ;  V.  ö.  a  székely  kűsd  =  kű\d  főnevet  (k  ü  s  d  b  e 
menni). 

Az  egyszerű  jogo  „fluere,  currere"  igének  magyar 
alakja  ivady  évad  ujjmutatása  szerint  évo-y  ivo-  l^nne.  Fi- 
gyelemre méltó  hogy  a  mondott  jogo  igének  egy  másik 
frequentativ  származéka,  a  finn.  észt.  juokse-,  jokse^  ^currere, 
fluere"  szorosb  értelemben  a  hal-ivás-ról  is  eléfordul :  észt- 
kala  jokseb  ,die  fische  gehen  (zum  laichen)  den  fluss  hinauf" 
(szó  szerint:  „piscis  fluit,  currit");  kala-  mari  alles  joksmata 
=  ,die  fische  habén  noch  nicht  gelaicht**  (szó  sz.  ,der 
físchrogen  ist  noch  ungeflossen"). 

BUDENZ    JÓZSEF. 


„AT"  ÉS  „ÁS"  NÉVKÉPZÖK. 

Az  -at  és  'ás  névképzők  nem  csak  nyelvtani  tekintet- 
ben, hanem  jelentésileg  is  annyira  összefüggnek  egymással, 
hogy  nem  csak  jogosult,  de  szükséges  is  azoknak  együttes 
fejtegetése.  —  Kölcsönös  egybevetés  által  magyarázhatjuk 
csak  őket,  annyival  is  inkább,  mert  elterjedt  vélemény  az, 
hogy  a  kettő    között    nincsen  semmi,  vagy  csak  igen  kevés 


Digitized  by  VjOOQIC 


SONNENFELD   MÓR.   AT   ÉS   ÁS    NÉVKÉPZOK.  Sq 

jdentésbelí  különbség.  Czéluok  a  kérdést  a  nyelvtények 
alapján  tisztába  hozni^  a  mi  teroiészetesea  föltételezi,  hogy 
magát  a  képző  eredetét,  a  képzés  szabályos  voltát  is  földe- 
rítsük. 

Az  -a/-ban  a  voltaképen  i  képző  csak  -/,  míg  az  -ás- 
ban  a  bosszú  hangzó  két  rövidnek  az  összevonásából  ke- 
letkezett. Mert  például  ezek :  tudat^  irat,  kezdet  nem  így 
alakultak:  tud-at,  ir-at^  ke^d-et^  hanem:  tudata  ira-t,  ke:;- 
de-t.  Hogy  ez  így  történt,  bizonyítja  egyébb  képzéseken 
kivül  ez  is:  tudotnányy  iro-mánjry  keide-mény  stb.,  hol  még 
a  képző  tisztán  elválasztható  a  tőígéktöl,  és  ez  világosan 
kimutatja,  hogy  a  magyar  igéket  hangzós  végűekre  kell  kie- 
gészítenünk. —  A  rokon  nyelvek  összehasonlítása^  az  ige- 
ragozás csak  megerősítenek  bennünket  e  nézetűnkben: 
tudo-nty  iro-mj  ke^de-m.  Tehát:  tudás,  ivás,  adás  is  csak 
így  alakulhatott:  tudai-as,  ira  +  as,  ada+as. 

E  szerint  nem  -at,  hanem  -í  a  névképző,  meljrről 
szólni  akarunk.  —  De  hogyan  történt  az,  hogy  az  a  -/, 
mely  mint  igeképzö  annyi  sokféle  változatban  fordul  elé, 
egyszerre  fölcserélte  szerepét?  Nem  lehetetlen  ugyan,  de 
méltán  föltűnő. 

E  kérdést  megfejti  nekünk  a  régi,  az  ó-magyar  nyelv. 
Innen  kitűnik,  hogy  nem  ok  nélkül  való  volt  megütközé- 
sünk, és  hogy  a  -t  csak  igeképző  és  soha  sem  is  volt  igazi 
névképző.  —  A  „Halotti  beszédben"  még  ezen  alakokat  ta- 
láljuk: intetvinecy  tldetvitől,  kin^otviától  (es  zoboducha  wt 
urdung  ildetuitvl  es  pucul  kivzotuiatwl).  —  A  „Königsbergi 
tör. "-ben:  wylagnoc  ke:{dettntuL 

Mit  lehet  ezekből  következtetnünk?  Azt  hogy  a  tulaj- 
donképeni  névképző  -pi  volt,  mely,  a  mennyire  e  néhány 
példából  föltehetjük,  csak  -t  képzős  igékhez  járult.  Hogy 
azután  ez  a  -/  a  perfectiv  (intensiv)  -í,  az  a  következőkből 
fog  bebizonyulni.  Ez  a  -pt  azután  idő  jártával  elkopván,  a 
beszélő  nép  az  -at-ot  nézte  képzőnek,  és  ezzel  alkotta  szóit 
annyival  is  inkább,  minthogy  az  igéknek  véghangzós  volta 
is  kiveszett  a  nyelvérzékből.  Fölösleges  bizonyítanom,  hogy 
ez  a  'P  egészen  más  annál,  melyet  Toldy  (1.  írod.  olvasó 
könyv)  ajak-szelletnek  nevez  ezekben:  bopdug,  mtp,  ttp,opga, 
vimagguky  iopben,  lept.  —  Ezekben  a  -p  magához  a  tőhöz 
tartozik,    vagy    mint    ezekben:    uolop,   keserup,  iarop  nem 


Digitized  by  VjOOQIC 


6o  SONNENFELD    MÓR. 

egyéb,  mint  a  jelen  idejű  igenévnek  eredetibb  alakja.  Még 
ha  el  is  fogadnánk  egy  -v  úgy  nevezett  ajak-szelletet,  még 
akkor  is  másnak  kell  tekintenünk  a  -W-t,  mely  világosan 
meg  van  ebben :  kiniot-vi-a-twl ;  mert  itt  az  -i-t  még  a  töb- 
bes szám  ragjának  sem  lehet  tartani,  mint  talán  ezekben: 
intetPinec,  ildetuitvly  a  melyekben  a  két  i  valószínűleg  ösz- 
szevonatott. 

A  hangzós  kezdetű  -as  névképzót  a  N.  Sz.  szerint  (1. 
-ás  czikket),  talán  össze  lehetne  vetnünk  a  finn  -uksey  -j'kse, 
'Okse,  -ökse  (nom.  -uSy  js ;  -oSy  -Ö5,)  deverbális  névképzövel, 
mely  egyaránt  alkot  nomen  acti  és  nom.  actionis-t 
is  (1.  Budenz  finn  ny.  i3. 1.):  finn  palveluksey  nom.  palvelus 
(ige :  palírele-) :  szolgálat,  vastauksey  nom.  vastaus  (ige : 
vastaa-)i  felelet,  Mvitjkse  nom.  hdvitjrs  (ige:  hávittd-)'. 
pusztítás,  stb. 

Már  a  képzőknek  eredetükből  kitűnik,  hogy  igéktől 
képeznek  főneveket ;  és  ezt  föltétlenül  bizonyítja  a  nyelvszo- 
kás is:  sütéSy  cselekvéSy  nemzet  stb.  Kresznericsnél  csak  ezt 
az  egyet  találtam,  mely  a  szabálylyal  nyíltan  elenkezik : 
orc\ul-at ;  de  talán,  nem  merem  határozottan  áHítani,  ezt  is 
igére  lehet  visszavezetnünk.  —  Talán  mint  orro\at^  os^lo- 
po^aty  padolat  megállhat  orc\ulat  is  ?  (-/  és  -^  denominativ 
képzők.)  Az  ilyen  mint  fár/íi/  (Kaz.  Ny.  III.  54i.)  semmi 
szín  alatt  sem  helyeselhetők. 

Még  ezeket  a  kétes  alakokat  kell  megmagyaráznunk 
mint  a  leghasználatosabbakat :  gyarmat,  harmat y  követ y per- 
mety  garaty  gamaty  pamat,  pemet,  s\emety  s^amaty  s^mat. 

A  gj^armat  szóban  határozottan  lehet  egy  g^^ar*  igére 
következtetnünk,  mely  még  meg  van  ebben  „gyarapodik" 
(v.  ö,  áll-apodik);  gyarmat  "agyaromat  m  perfectiv-intensiv 
képzővel  úgy  alakúit,  mint:  áldomáSy  hallomás,  hagfomás 
Ér.  344.  Harmat-ot  Budenz  m.-ugor  szótárában  169.  sz.  a. 
a  zürj*  !(ermt'Ve\  állítja  egybe,  (v.  ö.  Máté.  16.  3.  talun  ^er- 
mas  ma  eső  lesz.  u.  o.),  mely  ismét  egy  ;jer-  alapigére  kö- 
vetkeztet; az  m  perfectiv-intensív  képző  (v.  ö.  zürj.  me;{-mf 
sich  retten,  davon  kommen,  causativuma  me!('di  Vetten,  be- 
freien);^  tehát  a  harmat-bdni  már  a  tovább  képzett  ige  ^ 
harmo.  —  Követ  elkopott  partícipium  volna  e.  h.  követő 
*kölető  (1.  Budenz  id.  h.  a  kel  köl  ez.  a.).  ^  Permet  •j  alap- 
szava per-  (ebben  peregy  perg  v.  ö.  kullog),  és  úgy  alakúit 


Digitized  by  VjOOQIC 


AT    ÉS   ÁS    NÉVKÉPZOK.  6í 

mint  gyarmat,  harmat  —  Garat  valószinüleg  szláv  szó. 
Pemety  pamat,  $:{emet,  $:{imat  (Ballaginál  :{imat)  szintén  szláv 
kölcsönzések :  pometlo,  smet\  lima  (tél,  hideg  v.  ö.  zimatol). 
—  Gamaty  svamat  (zamat)  szók  eredetét  nem  deríthettem  ki. 
Figyelmet  érdemelnek  még  azon  -/  képzős  nevek  is, 
melyek  csak  a  3.  személyraggal  ragozva,  birtokos  viszony- 
ban használatosak :  folyta,  ittába  Balásfi,  Ny.  UL  497. 
ültetekben  u.  o.  496.  volta  stb.  Különösen  nem  sza- 
bad ezeket  összetéveszteni  a  múlt  idejű  igenévvel,  melyek 
ily  féle  alakban  használatosak:  az  említettem  könyv,  az 
idéztük  hely  stb.  Ezek  valószinüleg  csak  utánzatai  ama- 
zoknak, és,  úgy  hiszem,  hogy  félreértésből,  helytelen  ana- 
lógiára készültek.  Ezek  csak  igés  melléknevek  és  nem  köt- 
hetők össze  még  a  személyraggal  sem;  amazok  deverbál 
főnevek,  és,  mint  láttuk,  még  a  niévragokat  is  fölveszik. 

Szerfölött  fontosak  még  az  úgy  nevezett  'S\  enyésztő 
igéktől  képezett  -/-s  nevek,  mert  ezekben  még  tisztán  meg 
van  a  képző  kettős  t.  i.  igei  és  névi  functiója.  --  Hit^  ét 
(étvágy),  véfy  tét,  tett  '  széltében  hosszában  divó  főnevek, 
míg  ezek:  hitely  tétel,  vetélj  tétel,  étel  (v.  ö.  fonal),  étniény 
(Ny.  in.  5oo.),  tétemény,  vetemény  (v.  Ö.  sütemény)  de  verbá- 
lis képzések,  és  hit,  tét  stb.  igére  utalnak. 

Müvés:{et,  festészet,  s'{obrás\at  és  hasonlók  vadászat, 
halászat  után  készültek,  nem  szabályosan  ugyan,  de  minthogy 
helj'es  analógiára,  elfogadhatók. 

Lássuk  immár  a  két  képző  jelentésbeli  kűlÖmbségét. 
A  't  mint  perfectiv  képző  (1.  fönt)  a  cselekvés  bevé- 
geztet, eredményét  kifejező  névszókat  (nom.  acti)  alkot, 
míg  az  -J5-(as)-sal  képzett  szók  a  cselekvés  gyakorlatát, 
folyamatát,  folytonosságát  jelölik.  Bizonyítsanak  a  példák 
(mind  Kresznericsből) :  akarat:  akarás,  böcsület:  böcsülés^ 
csipet:  csipés^  mondat :  mondás,  né\et :  né\és,  magzati  mag- 
más, állat:  állás  stb.  Ezen  különbség,  mely  a  két  képzőt 
functiójában  elválasztja,  megvolt  ugyan  mindig,  de  nem 
oly  határozottan,  hogy  föl  ne  cseréltetett  volna.  Különösen 
a  középkori  magyar  nyelv  előszeretettel  élt  a  -t  képzős  ne- 
vekkel,.és  használta  azt  ott  is,  hol  az  új-magyar,  még  pedig 
•  szabályosan  -ás-i  használ.  íme  néhány  példa  Kresznericscsel 
egybevetve,    még    pedig    olyan,  a  hol.  Kr.  a  -t  képzős  szót 


Digitized  by  VjOOQIC 


62  KIRÁLY    PÁL. 

nem  is  ismeri :  evedet  M.  c.  259. :  eve:{éSy  fogyatkozhat  u.  0. 
227. :  fogyatko:{áSj  tjes^tet  u.  o.  257. :  ijes:{téSy  föld  indulat 
u.  o.  246.:  fóldindolás  u.  o.  247.  megujulat  u.  o.  227.:  tneg- 
ujulásy  veret  Vg.  c.  35 :  verés^  syetet  Ér.  65.  sietés  stb.  A 
nép  nyelvében  is  találtam  egy  példát  erre :  vetetüdű  Ny.  II. 
323. :  vetés  idő. 

Van  azután  fölös  számmal  mindkét  képzésű  szó, 
melyben  a  képző  eredeti  functiója  a  nyelvérzékböl  kiveszett 
és  az  elvont  fogalom  konkrétté  vált;  mint:  állaty  boltozhat ^ 
forráSy  kisértet,  nem^ety  rántáSy  irás^  tojás  stb. 

SoNNENFELt)   M6r. 


A  NYELVŐRBELI  NÉPNYELVI  ADATOK. 

1874. 

II. 

Hangbövülés.  A  hangbövülésnek;  mind  a  három 
esetével  elég  gyakran  találkozhatunk  a  czikkűnk  tárgyát 
képező  népnyelvi  adatokban ;  de  itt  is  azt  látjuk,  hogy  — 
mint  köz  tudomású  dolog  —  nyelvünkben  egy  részről  a  szó* 
középi  bővülés,  más  részről  pedig  az  úgynevezett  jésülés 
és  hangkettőződés  fordul  elé  legsűrűbben.  Itt  a  következő 
példákat  sorolhatjuk  el. 

Bővülés  van.  i.  S\ók  elejém  eskátula  179,  ístirinfli 
232,  buborka:  ugorka  282,  v érdit;  ordít  525. 

2,  S\ók  közepén :  k  e  z  d  e  v  e :  kezdve  90,  m  i  k  o  r  é  r  a : 
mikorra  371,  bégének:  bégnek  5i5,  n  ehe  sztellett: 
neheztelt  281,  ^^c  suti  ka:  csutka  374,  kalázli:  glázli  282, 
rá  szar  ott  33;  kieje:  kié  3 18,  kjén  tök:  kendtek  286, 
b  i  é  k  á  t :  békát  379,  s  z  j  é  t  (szatmárban  s  z  i  é  t) :  szét  379, 
hunnajd:  honnat  90,  inejd:  innét  3i8,  gyepjü  há  t: 
gyepühát  382,  máskjép:  máskép  429;  csolkol  284,  szölke 
36,  egész  len  89,  nézelge  t  35;  ültő  helyiből  3i,  csitkó 
553,  szabadíttanyi  469;  piarcz  517,  sertv  és  473, 
1  u  d  V  é  r  c  z :  lidércz  35 ;  e  v  e  d  z  ő  238,  f  ü  d  c  z  fa  382,  m  e  g- 
babádzott  470  stb. 

3.  S^ók  végén:  tekercse:  tekercs  (rétes)  327,  sza- 
markehü  i83,  biz  a,  bizé  (Felméry  L.  közleményében 
biz'e    553)  319,    hangyái:  hangya  i4i,  szinteg:  szinte 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVORBELI    NÉPNYELVI   ADATOK.  63 

23o,  ré  88,  rín:  ri  (Pest  vidékén  ríl,  szintén  így  hí  1)562, 
immáng:  immár  5i2,  czimbolond:  czímbalom  i4o, 
kinyöl:  kinő  32i,  ippensi:  épen  i83,  métten:  mert 
3r9. 

Jésülés:  elevennyet  235,  v e n n y i  284,  t e h e n y, 
tehény  326,  madár  mennyetnyi  fód  367,  áteresz- 
teni élek  38o,  njézz  43o,  osztány  468;  vággyuk 
275,  vetegetyi  276,  szoptya:  szopja  3i8,  foggyák 
379,  vetyé:  veti  428,  test  vér  gyei  468,  mégéttjék  476, 
mjég  476,  gyáuraóm  öáróm)  van  179,  gyó:  jó  319, 
gyei  és:  jeles  3i9,a  kj  etök  Andergyik  319,  lajtérgya 
Sif,  mek  horkanyodik  182,  móczikányí  182,  isz- 
tergye  i83. 

Hangkett6:[tetés :  ellennem,  általiam 423,  s  z a b a- 
di  ttany  i  469,  ippen  32,  óllat  90,  utonn  3i8,  mezzeje 
333,  mezzó  56o,  megvassaltam  91,  karróvá  275, 
mellik  279,  hideggyebb,  meUeggyebb  3i8,  mul- 
latott  319,  órákkor  323,  fö  dön  n  90,  tul  1  369,  kis- 
sé b  b  238,  hasznossan  277,  k  a c c z i n t  229. 

Akár  a  természetes,  akár  az  önkény  szülte  hangrés 
betöltésénél  legszabályosabb  szereplése  van  a  közbeszúrt^ 
A,  jy  V  hangoknak.  Pl.  meg3árhatott  224,  e  1  á r v a h o- 
dott  233,  virhedzik:  vérzik;  sokájig  3o,  leján  279, 
lejányomba  554,  palink  ájér  372,  di  jakot,  23o,  ne- 
ki jje  319,  möj  öget  319,  to város:  társ  (értelmezése 
pajtás)  564,  csive:  cső  i4o,  rivája:  reája  384,  gyó- 
vonni,  gyivonni  (Abaujban :  gyobonni,  gyuhonni) 
428;  mihénk:  mienk  23o. 

Hangrend:  gelegonya  90,  legénho  179,  fele- 
sé gého  180,  háromszér  180,  mindenki  tu  180,  ka  t- 
rocz:  ketrecz  181,  nepestig:  napestig  i83,ap- 
tyájé,  anyájé  234,  ménrtá:  mennél  3i8,  ha jnalle: 
hajnallal  (hajnalban)  319,  huzásse  319,  daréjc:  derék 323, 
h  e  z  z  á  m  324,  o  1  y  b  é :  .  olybá  423,  e  g  g  y  i  k  h  o  425,  e  h  o' 
425,  a  hajt:  a  helyt  5i2,  gyortya  524,  ebba:  ebbe  556, 
átosságe  86,  tökinávé  86. 

Sajátságos  ragos  alakok. 

1.  Igéki  á)  folyó  jelen:  menőnk  86,  mének  224, 
érnének  425,  t  o  ó  k  :  tudok  23o,  megtsinyátotom  38o, 


Digitized  by  VjOOQIC 


64  KIRÁLY    PÁL. 

betólak:  tollak  279,  m  égy  368,  mísz  872,  megehedd, 
élhihedd,  elmondhadd  375,  elmensz  48o,  méssz 
224,  tudi^láti48,  meglátigo,  mén  234,  sáré:  sár- 
gul 23o,  csuki:  csukja  365,  ész:  hun  ész  a  fene  annyi 
idejig ?  372,  tárcsa:  tartja  555,  taníccsa:  tanítja  564  (ez 
az  alak  a  Sajó  völgyén  is,  főleg  Sz  Péteren  és  vidékén, 
széltében  használatos  így),  ménén  564,  éményén  88,, 
sajnállok:  sajnáljuk  319,  kitögyük:  kjteszszük  365  (a 
Hernád  völgyén  is  így),  bevarrik:  bevarrják  90,.  járik: 
járják  286,  lop  hátik:  lophatják  368. 

í>)  végzett  jelen:  mögköttö:  megkötötte  425, 
kötte  429,  aárétt:  sárgult  23o,  vót  234,  megütte: 
ütötte  423,  m égett  465;  vettünk:  vetettünk  42 J,  eki-' 
átták  (elkiáltották)  magokat  i8ó,  megettik  279,  szok- 
ta n  a  k  559;  lévécgette  179. 

Parancsoló  mód:  gyöszti  csak!i8í,  mén  kü: 
menj  ki!  319,  áll  meg:  állj  m. !  432,  ne!^(nézd)  56i. 
tápészt  ki!  (támasztd  ki)  23o,  nyűgözz!:  Őrizz  ángyai 
nyűgözz  Marja  237,  gyejde  té!  275,  hozz!:  hozd  320, 
nyughass!  (hagyj  békét)  325,  hocczi!  465,  mutl/mu- 
tizsd!  523,  rr.onccza!  56i,  hajdé  be,  hajd  e!  326, 
vezs  lé!  vesd  le  323,  gyüss!  gyűjts  336,  ládd  558. 

Fónévi  igenév:  laknya  180,  rénya  23i,  ví- 
szónnyi:  vesződni  23i,látnyi  vót  275,  kászulonnya 
3i9,  rabunya  425,  számunya  425,  á  monya:  álmodrii 
426,  aggnya:  aggódni  473,  ájnya:  ájni  (ásni)  473, 

Határozói  igenév:  élvén  volna  87,  hallván 
hallotta  187,  halva  van  24o,  kérvén  kértük,  adván  adta 
285,  megnyugoddal  371,  egy  fél  óra  mul  ván  468, 
ír  rá:  írva  5i8,  naon  még  van  hajtova  87. 

Személyragos  névi  alakok:  testyinek  3o,, 
ré  vi  n  29,  ré  ja  88,  ízi  t  3o,  nekije  32,  csöcsi  90,  tő  lö 
180,  kieje:  kié  181  üe  je:  övé  181,  eli  béd  .186,  is  t  eny- 
nye  222,  léányo  279,  szógáik:  szolgájok,3i9,  nekük; 
223,  Nekem  is  van  házam  tüzem  334,  ajtódot  325, 
arczá  j  ára  336,  a  mi  vendégink  378,  alája  379,  zuz- 
z  a :  zúzája  423,  *  1  á  t  a  d :  kilátásod  43í3,  e  m  i  n  k :  mienk, 
e  m  i  n  k  é  (e  kérdésre; :  kié  ?)  428,  a  mi  hold  földünkén: 
földünkén   429,    lója   465,  mellőnk  5ii,  bihalam  554, 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVÖRBELI   NÉPNYELVI   ADATOK.  65 

magík:    maguk    564,    cselédimek    283,  majáját  5i8, 
r  a  j  t  i  k  87. 

Vei  rag  helyett  -j  e  és  -jje:  feleségije  180,  zsi- 
duje:  zsidóval  180,  aptyájé,  annyájé  234,  fönszójér 
fönszóval  234,  m  a  g  á  j  e  4-25,  t  e  r  i  j  j  e :  terühvel  3 19.  Épen 
maradt  e  rag  ezekben :  búbánatval,  víz-harmatval 
24o. 

Hoz  rag  helyett  -hol  és  hon:  házhol  33,  püs- 
pökből 33,  paphol  278,  fogáhon  3o,  fér  hon  mégy 
278,  lábáhon  32o. 

Ikes  é$  iktelen  alakok:  a)  szemlélkezik  326, 
törülködzél  i42,  tanákozol  32 1,  enném  43o,  bik- 
hatnék  ^286,  ennék  465,  fekünném  33o,  búcsúzom 
376,  kerekedék,  vettetek,  el  vétetek  384,  te  ssik 
465,  bánik  vmivel  223,  születik  470,  megdöglék 
552.  —  b)  Nyelvtan  szerint  ikes  igék :  halász  az  Oltón  375, 
kárhoszkoggy  568^  álmoccz  32o,  ösz  3o,  ész  (a fene) 
372,  ihaccz  467,  alhat  52o,  hálálkoggy  319,  csele- 
köggy  322,  ess  essö!  562,  fürdők  24o,  házasoccz 
179,  csukóggyon  226,  ugorgy  236,  sz  öktyön  még 
275,  meks  zaporoccz  139,  csujklok  226,  megcsa- 
pon  233,  bevall  (katonának)  319,  ötözzön  378,  iszok 
282,  nyugoggyon  384,  szomjazok  467,  szaporog- 
g  y  o  n  562.  —  c)  ,  Nyelvtan  szerint  iktelen  igék  :  hozol 
278,  hozu  179,  beugrók  280,  adol,  mondói  284,  lö- 
szö  321,  lészél  432,  nízel  619,  dörmögöl  (te)  568, 
vi  szel  371,  f  őzzé  277,  tögy  é  278,  vigye  32i,  figyel- 
mezzél 519,  segijjé  227,  eljussál  426,  várgyá  5i8, 
kapó  87,  ájjik  43o,  el  ne  haggyék  471,  vegyik:  ve- 
gyen 236,  férhessék  47i,  termik  429,  köllik  5i3, 
pattanyik  555.  d)  Nyelvtanilag  kétesek :  f o  1 1  y o n  277, 
meg;elcnem  87,  áitoz  473,  illatoz,  herv  adóz  432, 
b  azudo  k  557. 

Sajátságos  szóalakok:  abanyudní  524, 
aharré :  a  merre  553.  beleándorodik  87,  babuka 
89  .bángyorog,  bángyorgós  (beteges)  i4o.  bákány 
(a  sás  vége)  i4o.  binga:  hitvány  pl.  agyerek  i4o.  bodo- 
bács:  Hona  bogár  i4o.  böczök:  buczka  i4o.  b  öl  len- 
ke  nnyi:.  czivakodni  i4o.  bugybóka:  banka  i4o.  bugyii 

V.   NTILVŐK.   IT.  5 


Digitized  by  VjOOQIC 


66  KIRÁLY     PÁL. 

i4o.  bubuta:  gombóta  i4o.  botromász:  botor  177. 
bár  adag:  bárgyú  182.  bonczos:  csapzott  pl.  haj  23a. 
bö tőrész,  bötyörész:  oldalog  233.  bücske  233.  Bu- 
zsák  238.  bocskás:  csobolyó  282.  boné  287.  baj  ka: 
kaczabajka  288.  bakócz  326.  bodócs:  rügy  326.  bon- 
gos  335.  beg  465.  bi  ngyérég:  inog  473.  bat  la  479. 
bándor:  bendö,  pacal  523.  bérszán  523.  bérzene  523. 
borbál  523.  buhu:  buksi  523.  boczog  56i.  bébi  11  ér 
563.  bétya  563.  bagócs  280,  bagó  ez  427,  bohaj  i84, 
czemende,  czihó  88,  czefet:  rima  473.  czelöke  i4o. 
czöpök  5i2.  czedele  5i3.  czorhalék  565.  czikó 
282.  csatit  36.  csánk  i4o.  Csicsa:  Pista  i4o.  csögbog 
i4o.  csimbánkul  178.  csirigulya  i84.  cs  ingázni 
224.  csomolykós,  összecsomolykózík  223.  csaj- 
torás  283.  Csüh  382.  csárog5i4.  cséndéri  524.  ese- 
tén ye  524.  esetért  524.  cseler  326.  csuklyon 
524.  csempe  524.  csökkentyü  565.  csobám  568. 
csevet  427.  csuhi  i4o.  csönge  182.  csórag  182. 
dorozmás  i4i.  dörgő  let  i4i.  deszik:  de  hiszen  182. 
durczok  287.  déher  319.  dajnál  326.  döngő  let  473. 
d  á  V  o  r  i  k  o  1  (N.-Körösön  d  á  v  o  r  o  g)  564.  duhaj  4^5. 
dug:  dugó  i4i.  elkámpicsorodik  36.  éség  178.  esz- 
terú  280.  eszteró  5i4.  elkudal  282.  ej  tel:  kupa  326. 
elementesség  428.  észke  i43.  étt  336.  eltassog86. 
ezöntelen  182.  eruha  32o,  esz  talán  425.  fuka  332. 
kőpércze  232.  firkorácza  224.  févó  282.  fike  282. 
fölajtár  473.  fokán  326.  görönd  47,  görcz  i4i.gan- 
gócz  182.  godona  i84.  gunczi  233.  guji  324.  gez- 
dérnye  473.  gecze  479,  gölödin  564.  gicza,  gi- 
czázni  89.  gyentet  i4i.  gyuba  88.  gyomború  i4i. 
hittyes  36.  háncsuk:  hant  36.  hall-ároz  177.  kókács 
182,  hajók  524.  hont  elén  182.  hájháju   i85,  hecskó 

282.  hebre  524.  huzat  i4i.  hol  88.  hötyögö  233.  in- 
tést: egyenest  88.  i  s  k  a  182.  isztergye  i83.  iszkel232. 
iszonkodik  232.  kölömp  273.  kurgyál  23o.  karú 
38.  káczi  43.  kajszol  181.  kíreghőcs  181.  kévés  181  • 
kerimbózsányi  181.  kostyatt  i8i.kurigja  i83.ko- 
pincz  i85.  kízéterek  i85.  katakul  222.  kófit  ál  224. 
kinczélni    232.    kászla    283.  kolozsma,  korozsma 

283.  korfinyá3i9.  könyigés  319.  kétrán  327.  keme- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A  NYELVÖRBELI  NÉPNYELVI  ADATOK.  67 

necz  379.  kupacz  465.  kakó,  kajkó  472.  kaczimbál 
525.  kalingyál563.  kukó563.  kálik  563.  kasolya563. 
kégyénd  563.  kirpács,  kirpácsol  564.  kobza  564. 
kölöny  564.  kacza  280.  kovrics  327.  konicza  373. 
kozsók  373.  lüödér  23o.  lende  182.  loboz  329,  le- 
be  1  e  g  423.  l  a  s  p  a  n  t  425.  L  e  m  e  s  s  239.  1  e  m  p  e  s  474. 
lamp  5i3.  lityak  5.63.  lómbita:  hinta,  harang  karja  88. 
Iákon  564.  légej  564.  leffeg,  tertyeg  564.  löndök 
565.  máringó  i4o.  merékle  182.  meggöbörönny i 
182.  mégczérkan  182.  megribányi  182.  mócziká- 
nyi  182.  morvány  i85.móda  232.  majkó  281.  mínár: 
hím  —  no  281.  megfínczolta  t  281.  morcsó,  morc  sós 
282.  mozga  474.  mánczog  525.  megszopornyiczás 
sodik  423.  mosos  88.  malát  48.  mecset:  mécs  281. 
még  még  3i8.  nünügélget  229.  nyuszka  23o.  nye- 
trés  23i.  nyeszet  36.  nyírei y,  nyirásza  285.  nyi- 
retéz:  bog  (v.  ö.  nyerít)  474.  ontok  374.  ollyik  35.  ojsz 
178.  örebb  i84.  púzsu  23o.  porzsás,  porzsábás  23 1. 
putyora  23i,  pempö  35.  pila  88.  perántyás  pi- 
zséle  283.  p  ihat  ás,  porzsávás  (v.  ö.  porzsábás)  283. 
pirity  286.  pícze  287.  pipityér:  szekfü  5i3.  písojog 
554.papusa,  papusál  374.  palé  47.  pöttön  23i.  rög: 
dög,  rögzik:  rögben  döglik  (a  birka)  23 1.  ram  az  (v.  ö. 
kölömp)  373.  röpintye  23i.  róna  565.  sipóka  238. 
sümmög,  sümmöget  89.  sajinka  564.  sami:  nyak- 
kendő 320.  sibár  327..sering  428.  szódé:  falánk  23o. 
szutya  23i.  szipni:  színi  373.  szíjókányi,  szíjókés 
23i.  szöszmörög  525.  szörinszán  87,  szórika  373. 
szuszu  23i.  taszliny  23o.  taráta  89.  tergyelík  23i. 
topor  3i8.  tebe  564.  továros  564,  tegéd,  tegét565. 
tapikol  565,  tikál  283.  tabajdok  374.  tombácz  327. 
ták:  erélytelen  374.  turka  374.  törke  33i.  villiz  286. 
vekeng  36.  vattog  177.  varkocs  223.  vérdíi  525. 
valusi:  való  87.  venyeledni  525.  vérzsélés:  hímzés 
564.  vi csór:  repedés  327.  viszorog:  viszket 427.  zúzák 
i85.  zahiny  23i.  Zsombó  288.  zabban  ás  473.  zúzol: 
zilál  375.  zsimbölög:  sínlödik,  betegeskedik  177.  232. 
zsökönnyi  232.  zsompor  427. 

Érdekesebb    képzések:    Gyümöcsény    47,  mek- 
fuókodik:    megszikkad  88,  csepités  i4o,  egy  korás: 

6* 


Digitized  by  VjOOQIC 


68  KIRÁLY    PÁL. 

korú  i4i,  fájdít  i4i,  hagatkozik  177,  éddégel  88. 
szabbitá:  szabogat  177,  möglöögethet  179,  kóbor- 
kás  i8i,katag  i83,  húzdogál  88.  me  gbugyanodik 
i83,  kacczint:  egyet  kaczag  229,  csaló  s:  kétes  233. 
émink:  torkos  233,  haló  más:  meghalás  233,  csukka- 
nás  226,  megsokál  281,  hullároz  564,  sérik:  fáj  568, 
nyertézik  282,  idoma ny  287,  száiszó  (szájazó  = 
dugó)  327,  üzelmez  327,  kaparík  33o.  Halomi  333,  ba- 
gó s  á  g  366,  serit  373,  üzüség  (büzüség,  szagosság), 
üzül:  szagol  874,  szőttes  5i2,  hajtokvány  238,  Or- 
só ez  239.  tekinted:  te  szerinted  3 18,  erdól  324,  lábittó 
324,  tekercse  327,  met  éltes  373,  furgancs  383, 
ég  ed  elém  423,  törek  427,  fözél:  fözöget  428,  szopo- 
dék  465,  mégkönnyedül  465,  fölkér e  toz  ik  467, 
handalikákoz  472,  táros  kapuja  vminek  477,  g y é r- 
tyásdi,  körösdi  52 1,  bájol  522,  háldog  523,  káczá- 
ráz  523,  kijarai  523,  m  ozsd  óko  di  k  56o,  bukoro- 
dik  562,  nyügség  564,  szem écz  564,  ossz ekaro  l- 
kozik  324. 

Figyelemre  méltó  összetételek  és  kapcsolatok: 
rabszekér  35,  szegszín  35,  asztalszék  36,  liszt- 
láng 44,  gyűrű  völgy  45,  pap  rét  45,  An  gy  aln  ád45. 
Sárfok  47,  szörszekér  86,  Hátrahegyes  92,  Po- 
kolpatak 93,  királány  180,  bélme  nő  s  i84,  *ásfá 
i84,  tehe  n-v  esz  tett  222,  torkása  223,  tű  lemálló 
(joppe)  232,  székgazda  232,  arczal jászol:  két  oldalú 
jászol,  félszer  jászol  233,  balszemez  233,  kés-vel- 
lának  fészédísiig  234,  akkfa:  agg  fa  235,  tár-tombácz 
238,  tárhajó  238,  k  öpad-gerenda  238,  Cselfalu, 
Úsz-falu,  Úsz-salgó  239,  beharankszó  275,  bor- 
vinnyi  87,  kepe  hordat  87,  országmirü  87,  *tem- 
plom  menés  278,  á  d  o  m  á  s-i  t  a  1  283,  véghorog  287, 
házvégdeszka  287,  hászszín:  padlás  320,  szent- 
györgysaláta 326,  falnagy:  biró  326,  kisgyakor 
333,  kerékasszony  33o,  kárakatona  367,  fuga z- 
dagság:  nagy  g.  36q,  virattájt  374,  Gyakorszeg 
382,  elóhasi  427,  szoking:  szoknya  428,  villámíró 
5i4,  Komazsidó  92,  elmegyen  atyafi-láto  gatni  369, 
emink  lovunk  428,  enyim  lábam  közt  38,  szép  ké- 
relem   szóval     187,   s  zen  t-el  e  gy  ibe  fújják  365,  haza 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVORBELI    NÉPNYELVI    ADATOK. 


69 


ment  a  komája  asszonyával  280,  ó  kegymék 
öröme  napjára  285,  minden  eggy ö  nk  3i8,  pos- 
taluó  86,  szemre  való  állat  87,  a  magam  s  zápor  it- 
tasa 87. 

Idegen  szók:kaszsza29,  pudli  34,  ruszszan 
(Békésben  rucczan)  36,  kártus  37,  léhó  43,  druzba 
46,  kőm  árkon  nyi  88,  ampuli  89,  ápétus  89,  áren- 
dás 89,  barbé  89,  beászekurát  89,  fi  nyi  (fein)  89, 
tséza  91,  ráf  91,  sróf  91,  gurgyina  (georgina)  i4i, 
eská  tula  179,  f  óros  (fuvaros)  182,  ka  1  ázli  282,  nyugi  i 
i83,  pantel  i85,  puhar  i85,  langaléta  190,  kétrán 
224,  estráng  229,  héber  229,  ófrálonnyi  (abfahren?) 
23i,  tempós  23i,  istirinfli  232,  kutricza  232,  ligir 
232,  lajbri  232,  pitar  232,  sze kúrál  232,  vir gulya 
238,  mondér  238,  czirkallyom  276,  ez  olt  (zoll)  282, 
p  i  n  1 1  i  288,  k  u  r  u  m  p  i  323,  s  a  n  a  s  é  r  (sonnenschirm  ?) 
325,  kárpál  427,  éspa  ktor  524,  riba23i,  banga  (bange) 
bi4,  ópéréczijás  558,  mozsákok  55q.  —  E  nemben  a 
múlt  évról  a  mester  műszók  és  a  kaszárnyai  szók  nyújtják 
a  legtöbb  példát,  melyeket  itt  ismételni  nem  tartok  szüksé- 
gesnek. 

Pleonásztikus    alakok:    valas- valamennyi 

87,  ró  lu ja  90,    megintennég  182,  osztánaton  23o, 

ottannég,    ittennég    23i,    csupándoko  n  233,  ha  j- 

d^inánomba    233,    m  ihe  n  tes-mi  hen  t    325,  csztetet 

5i3,  világotos  világra 554,  cselédimek  283,  k  ie  j  e  3 18, 

mindétig  88. 

Király  Pál. 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 


Napja  fogy  ott:  kinek  nap- 
jai már  megszámlálvák  (Legén* 
dás  k.) 

napoló;  helyt  napoló 
tábor  (B.  Szabó  D.) 

név.  néh:  nézd,  ime,'  lám 
(régi  prédikáczió). 

Q^Sy^Sbástya.  (Orbán 
Bal.) 


n  e{h  e  z  t  e  1,  pl.  n  e  h  e  z  t  e  1  é 
elhinni  (Páriz  Pap.) 

neki  iktat  jószágot. 

-nót  -n6t:  -nat,  -net, 
•nét,  pl.  táv  un  nót,  min- 
denfelünnöt.  (Deés). 

nyálad  ék  ember  (Tájsz  ^ 

nyalánkoztat  (Tájszót.  1. 
pákosztás) 


Digitized  by  VjOOQIC 


70 


LÓRINCZ.    NYELVEMLÉKBELI     SZÓK. 


n  y  a  r  a  s  :  megpállott,  nyár- 
lott. 

nyelv,  pL  nyel  vem  ügyé- 
ben,  mint  kezem  Ügyében. 
Nyelvén  a  szive,  nyelv- 
végről  kel  a  beszéde. 

nyilvábban.  (Gelei.    Kat.) 

nyomós,  pl.  ritkán  ny  o- 
mos,   a    ki    hazugsággal 
toldja  (Pázm.  Pét.) 
r   nyomtányi:  annyit  nyomó 
(néh.  Szabó  J.) 

nyugalomüzés      (Pázm. 

Pét.) 

Odabeli:  odavaló  (iSgi.) 

oda  vall:  jogosan  odaereszt 
(Erd.  tört  t) 

ogtalan(?)  (Endrekori  ima). 

ok,  pl.  Isten  el6  tt  okot 
a  d  n  i  r  ó  1  a  (Erd.  tört.  t.) 

ollőháUő  (Tájszók,  l.ke 
cze). 

oltalomhad  (Erd.  tört  t.) 

'ónk  -6nk:  -ánk  -énk,  pl. 
adónk,  adnónk,  tev&nk, 
t  e  n  n  5  n  k  (Székely). 

ónoz;  ónoz  hidegen  = 
bazud  (Székely.) 

ó  n  y  a  s  (ónos) :  nyulszivü 
(Tájszót.  1.  nyúl  az). 

o  r  r  s  ti  1  y :    polypus     (Páriz 

Páp.) 
otthoniatlan  (M.  szentek 

leg.)  Tehát  az  otthonos  nem 

stiltelen  uj  szó. 
ölgyelit:  elegyit  (Gel.  K.) 
öldöktet:  (Döbrent.  Cod.) 
Ö 1 1 5,  1.  ember  ö  1 1 5. 
önkényén  pl.  ahoznem 

illethetni.  (Gel.  Kat.) 
öregese  (Gel   Kat.) 
Örömkiáltoz   ("Tájszót.  1. 

s  a  1  a  p  o  1). 


örvesszö.  (Tájsz.  1.  p e c z- 
cz5). 
összabásu. 

5  sszecsa  pony  uló,  a  mi 
huttyadt  czilinder  alakú  (Szen- 
tek leg.) 

összeczimborálkodik 
(Gel.  Kat.) 

összeegye»edik  (Debr. 
leg.  könyv.) 

összefelel;  össze  felel- 
vén mindkét  fél  (Gel. Kat) 
Innen  Összefeleltet:  szem- 
behozva vallat. 

Össze  hevül  pl.  két  rokon 
sziv  (Kisfal.  K.) 

összetekermény  (Páriz 
Páp.)  1.  pannus. 

összeveszít:  összetéveszt, 
összevét,  pl.  követelések 
és  teljesítések  összeve- 
szítése  (Dobránszki). 

összezürzavar  (Gel.  K.) 

öszintevaló  természe- 
tes víz  (Gel.  Kat.) 

ö  1 1  e d,  pl.  h a  kívül  há- 
borgattató!, szívedbe 
ne  ötledjen  fájdalom 
(Gel.  Kat.) 

Párkovász   (B.    Szabó  D.) 

parlagféreg   (Tájszót.  1.) 

pépe,  annyi  is  mint :  sze- 
métsár (Orbán  B.) 

pérféligazitás  (Erd.  egy. 
tört.  a.) 

pillátlan  szemmel  (B. 
Szabó  D.) 

piromszég  (Erd.  hivat, 
értesítő.) 

pompálkodik  (Orbán  B.) 

p  o  s  k  a  :  czibre-féle  lé  (régi 
vers.) 


Digitized'by  LjOOQIC 


BORBÁS.    NÖVÉNYTANI   ELNEVEZÉSEK.  7I 

pörnyeteg:  porhanyu(Szí-         ragadvány,  f^világi    ra- 

lágyság.)  gadvány  (Legendás  K.) 

puhát  OS  (B.  Szabó  D.)  ragasztal  (B.  Szabó  D.) 

púsz:  p6rc  (?)  rá  jaképest. 

Rábocsát»    pl.   amire   a         rakakosz(B.  Szabó  D.) 
m  OS  tani  id&  rábo  csat.  részosztály    (M.    Szentek 

ráédesedik:  rászokik  leg.) 

(Moln.  Alb.)  rökÖmez^  v.  6.  rönkcsz 

r  á  f  é  d  d  i  k  (Legendás  K.)  (Gel.  Kat.) 

L&RINCZ   KÁROLY. 


NÖVÉNYTANI  ELNEVEZÉSEK. 

Szarvasmoha:  Lycopodium  complanatum,  Párád.  Any- 
nyiban  nevezetes,  mert  díchotomicus  elágazásáról  nevezi  így  a 
nép,  melyet  a  növénytanban  villás  nak,  helyesebben  két-két 
ágúnak  neveznek;  innét  mondhatjuk  szarvas  (azaz  kétágú)  elá- 
gazás; a  villa  többnyire  több  ágú  szokott  lenni,  s  inkább  a 
trichotomiára  alkalmas  kifejezés. 

eleven  gát:  Lycium,  Litke. 

mocsárfa:  Quercus  pedunculata,  Nógrád,  Hevesm. 

Sz.  György  virág:  Capsella  bursa  pastoris,  Nógrádm . 
=  Corydalis  cava,  Hevesm. 

sári  virág:  Caltha  palustrisi  Nógrádm. 

hegye  dohány:  a  felső  apróbb  levelek,  Nógrádm. 

vasfű:  Verbéna  officinalis,  Nógrádm. 

árva  csanál  (v.  ö.  Csan ál ossy) :  Urtica  urens,  Nógrádm. 

keserű  fű:  Polygonum  Perticaria,  Nógrádm. 

Pulykataknya:  Polygonum  orientale,  lecsüggü  piros 
virágftizérjénél  fogva,  Nógrádm. 

vörös  paréj:  Amaranthus  caudatus,  Nógrád. 

disznó  paréj:  Amaranthus  retoílexus,  Nógrád. 

kéreg  haj:  a  fákról  lehámló  vagy  lehasgatott  táblák. 
Nógrádm. 

nyakas  körtve:  a  müveit  körtefa  gyümölcse;  ellentét- 
ben a  vad  (gömbölyded  gyümölcsű)  körtével.  Nógrádm. 

borsika:  Saturea  hortensis,  Nógrádm. 

vioUa:  Cheiranthus. 

ragadvány:  Galium  Aparine  (Nógrád) ;  így  mondja  a 
nem  ragadó  szárú,  de  egyébként  az  előbbi  fajhoz  hasonló  G. 
MoUugót  is  azon  hitben,  hogy  az  eredeti  G.  Aparine  később 
megkopaszodik. 


Digitized  by  LjOOQIC 


72  SIMONYI.    IKER    SZÓK. 

csemb5k  virág:  Cacalia,  Nográdm. ;  mondják  c $  e m- 
bőkének  is. 

ördögszem:  Scabiosa  atropurpurea. 

Ördög  oldalborda:  Poly pódium  vulgare,  Aspidium 
Fílex  mas. 

Isten  gyaloltatök:  Cucurbita  melanosperma.  A.  Br. 
azaz  nem  kell  meggyalolni,  csak  lehámozva  megf&zni^  s  szét 
foszlik,  mintha  gyalolták  volna. 

gyaloló  tök,  sárga  disznó  tök  =  Cucurbita  Pepo,  Nog- 
rádm. 

olasz  tök:  C.  Melopepo^  Nográdm. 

sári  tök:  C.  aurantía,  Nográdm. 

kukucskafü:  Thymus  serpyllum,  Nográdm. 

ragya:  a  mákfej  (gyümölcs)  gombája,  Nográdm. 

feles  V.  kétszer  búza:  rozszsal  vegyitett  tiszta,  Nog- 
rádm. 

séder:  Rubus. 

Istenke  cipóka:  Trifolium  pratense>  Nográdm. 

csormolya, csormoly,  csormó:  Melampyrum,  Nóg- 
rád; magva  megbarnítja  a  kenyeret. 

karácsonyi  morzsika:  Pyrethrum  Parthenium  teljes 
alakban.  Heves. 

árvácska:  Nola  tricolor,  Zabar ;=  százszorszép: 
Eger. 

bikkmakk:  a  bikkfa  gyümölcse,  Litke. 

BORBÁS   ViNCZE. 


IKER   SZÓK. 


Löttyen-fittyen  Ny.  III.  320. 

„lyik'lyuk,  csupa  lyuk"  Népk.  gy.  II.  366. 

misz  i-muszi  (gúnynév)  Kr.  388. 

„mozog-robog  a  tenger  nép*  Gyúl.  a  gon.  most. 

n  y  i  h  o  g-v  i  h  o  g  (a.  m.  ihog-vihog)  Ar.  II.  i  Sg, 

öt-kátt:  kiabál  Ny.  II.  56o.  öt -kiált  Tsz.  (azaz  üvölt- 
kiált). 

pelle-pötye  „csúfoló  szó"  Gel.  Kat.  id.  h. 

p  í  p  o  m-p  á  p  o  m :   taraxacum  officináié  Ny.  III.  543. 

„réce-ruca  fürdik  benne"  Erd.  népd.  II.  175. 

ripp-ropp  János  (gúnynév)  Ny.  III.  191. 

rittyég-récség:  „zúgott,  rittyégétt,  recsegett"  (az  erdő 
a  mint  vágták  le).  Kr.  397. 

Sándor-bándor  Népk.  gy.  II.  258. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KURTZ.    A    VÍGARDA   TÖRTÉNETpHEZ.  jZ 

síkat*ríkat:  „síkasd-ríkasd  a  húrokat"  u.  o.  289. 

»sík  ol  t-ríkol  t  a  sarkantyú"  Erd.  népd.  11.  i36. 

s  z  ö  t  y-m  o  t  y,    szötyni-motyni :     késlelkedve    babrál    Ny. 
III.  87. 

szusz u  (szu-ázu?)  a.  m.  szuszi-muszi :  lassú  dolgú  ember ^ 
u.  o.   23l. 

t  é  t'y  é  g-t  Ö  t  y  ö  g  :  „öregségének  miatta  nem  tudott  utánam 
tetyegni-tBtyögni"  Népk.  gy,  I.  12. 

„tik  o  s-t  á  kos  fejelés  csidm4ia"  Kr.  48. 

„tirty  i-to  rtyi  vén  legén"  Kr.  88. 

ürget-forgat:  nfelveszi  a  fa  poharat,    nézi,  ürgeti,  for- 
gatja" Népk.  gy.  II.  44o. 

vápa-kotyás  a.  m.  vápa-hupás,  hápa-hupás  Kr.  522. 

váta-hota:  1)  szó  fia  beszéd,  2)  v.  dolog:  kétséges   ered- 
ményű u.  o. 

zib-zab  1.  gyingy-gyöngy. 

zúg-búg:     .zúgnak -búgnak    a    trombiták"    Gyúl.    a  gon. 
most. 

Zsuska-puska  Népk.  gy.  II.  259. 

SiMONYi  Zsigmond. 


A  „VIGARDA"  TÖRTÉNETÉHEZ. 

i865.  évi  jan.  hó  12.  napján  tartották  meg  a  pesti  redoute- 
épület  házfelavató  ünnepét.  Ez  alkalommal  szóba  jött  az  épület- 
nek magyar  elnevezése.  Mondanunk  sem  kqll,  hogy  özönnel 
ajánlották  a  czifrábbnál  czifrább  szavakat.  íme  néhány  belőlük : 
bdlhd:{,  bálpalota,  tdncipalota,  vigadó,  élve:{de,  gyönyörde, 
kedvlelde,  hóralak,  bdjlak,  vdrosi  tivornya^  idénylö,  vigarda, 
vdrda,  kéjvdrday  lejtvdrda,  üdvlelde,  vigalda,  üdülde,  üdlelde, 
gondilla^  rajonda  stb. 

Ez  ajánlatokra  valaki  Z.  A.  aláírással  a  „Pesti  Naplód- 
ban i865.  évi  jan.  i5.  napján  a  következő  epigrammát  közié: 

„A   gyermek   neve. 
Hát  mi  legyen  ?  Kéjvár da-e  ?  vagy  Lejtvdrda  f  vigarda  f 
ysígy  tán  jobb,  ha  vigaidaf  s  rosszabb-e,  ha  rajonda  f 
Üdvleldének  jó,  s  még  jobban  üdül,  ha  —  üdülde  t 
Hát  Gondilla  miért  nem  lenne,  ha  nem  gonerilla  f 
Túl  a  Dunán  hej,  s  túl  a  Tiszán  ebugatta  magyarság! 
Hívjátok  magyarul  s  magyarán  inkább  ^Vi  gadó**-nak. 
Földim  e  szót,  bár  sírva  vigadj  benn,  úgy-e  meg  érted  ?** 

Czuczor  a  szófaragők  e  viszketegén  jó  ízűket  nevetett 
ugyany  de  a  vigarda  szóval  sehogy  sem   tudott  megbarátkpzni ; 


Digitized  by  VjOOQIC 


7*  JOANXOVICS    GYÖRGY. 

pedig  a  bérl5k  lepedő  nagyságú  falragszaíkon  e  szót  használták 
tényleg.  Czuczor  a  vigadót  ajánlotta.  És  hogy  a  vigarda  ke- 
mény és  otromba  hangzású  szót  nevetségessé  tegye,  az  eddigi 
ajánlatokhoz  jő  kedvében  még  újabb  tiz  variatiőt  ajánlott. 

A  Nyelvőr  IV.  kötetének  I.  füzetében  a  vigadót  ajánlja; 
néhai  Czuczor  Gergely  is  azt  ajánlotta;  azért  a  boldogult  szelle- 
mének vélek  igazságot  szolgáltatni,  ha  az  eredeti  kéziratból 
(mely  kezeim  közt  van)  híven  lemásolom  a  vigarda  sző  ellen 
irt  verseit.  íme  igy  hangzanak: 

»A  redoute  vigarda  legyen-e?  vagy  mi? 

Hogy  ha  vigarda^  miért  nem  ugwdaf  szőkeUdef  caapongdaf 

Ujjongóda  talán  ?  vagy  hejhujjáda  f  tebajda  f 

Faraangóda  helyesb-e  ?  vagy  dlorczáda^  hohódaf 

Nem!!  Hol  széles  kedv,  zene,  táncz  és  szoknya  viharzik, 

Isten  s  ember  előtt  legszebb  neve  lenne  niharda,^ 

(Szívesen  fogadtuk  s  közöltök  e  czikkecskét,  egy  részről 
hogy  mulatságot  szerezztink  olvasóinknak,  más  részr&l  hogy  tá- 
jékoztassuk, mit  kell  tartania  arról  a  nyelvtudományról  s  lel- 
kiismeretességről, a  mely  komoly  arczczal  a  nagy  közönség  elé 
ily  kífíczamodott  ajánlatokkal  mert  lépni.  A  szerk.) 

KüRTz  Vilmos. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Jogfoaztáa.  A  választó-törvény  tárgyalásakor  nagyban  szere- 
pelt. Furcsa  összetétel  f  A  hol  az  alapsző  átható  igéből  alakúit 
név,  ott  a  ragozatlan  határozó  szóban  vagy  is  az  előtagban  min- 
dig tárgyeset  lappang  :  pl.  ú  t-m  u  t  a  t  ó  annyi  mint  ut  a  t  mutató; 
k  ö  n  y  v-i  r  á  s  a.  m.  könyv  e  t  irás ;  t  o  1  l-f  o  s  z  t  ó  a.  m.  toll  a  t 
fosztó;  (t.  i.  fosztja  a  tollat  pelyhes  szálaitól),  tollfosztása. 
m.  tollat  fosztás.  Jog-fositds  tehát  olyan  cselekményt  jelentene, 
melynél  fogva  valaki  a  jogot  fosztja  meg  valamitol.  Igen  de 
mitől?  Erre  bajos  felelni.  Hogy  embert  foszt  meg  j  o gá- 
tol, azt  ez  a  szó  nem  fejezi  ki.  Van  e  szónak  egy  hasonló  faj- 
tájú társa:  hon'ü\és  (a.  m.  száműzés,  számkivetés)  Ott 
áll  többek  közt  a  N.  Szótárban  is ;  de  nincs  forgalomban.  Nincs 
is  szükségünk  rá.  A  mig  teljesen  kifogástalan  szót  nem  sikerül 
alkotnunk,  beérjük  mi  a  s\dniüiés,  számkivetés  szókkal  is. 

Mit-tev5  és  társai.  Úton  útfélen  találkozunk  az  ilyenekkel: 
,Mií-tev5  (vagy  mit  tevő)  legyen  a  Deákpárt?  —  A  részívállalás 
nem  czélszerü  ez  esetben"  stb.  Tudvalevő  dolog,  hogy  az  efféle 
összetételekben  a  halárzó  szónak  tárgyeseti    ragja    elmarad;    pl. 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDliGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK.  76 

föld-mi V  el6,  bor-ivó,  jő-tev6,  szava-ta  rtő;  (elielyctt: 
földet-mivelö,  bor  t-i  vő,  szavát-tartő  stb.  Tárgy  eseti 
raggal  e  szók  nem  is  lehetnek  összetételek),  és  így  tovább :  m  í- 
tev5,  semmi-tevö,  jelentés-te  v5,  rész-vállaló;  sem- 
mi-tevés, csata-vesztés,  rész-vállalás;  kár-vallott 
csata-vesztett,  pere-vesztett,  hite-hagyott,  stb.  Ha- 
sonló módon  alakúit  az  ismeretes  Bornemisza  név  (Bor-nem- 
isza).  Semmitevft  a  semmi-wd  ktilönben  együttjáró  sem  kö- 
tőszót is  elenyészteti.  Az  ilyen  összetételnek  kiváló  sajátja  a  rö- 
vidség. Látjuk  is,  hogy  még  az  igekötö  is  elmarad  az  alapszó 
elöl,  a  hol  csak  lehet;  és  ha  egyfelől  mondjuk  is:  ár-1  e szállitás, 
gabna-k i vitel.  Ön-feláldozás  (mert  itt  bajos  volna  elhagyni  az 
igekötot),  mondjuk  másfelöl  ezeket:  er  5-f  eszités,  bir  ó-kül- 
dés, V á m-s züntetés,  munka-szüntetés,  adó-emelés, 
adó-térités,  rendhagyás,  ön-adóztatás.  Kerüljük  tehát 
az  olyan  nehézkes  összetételeket,  mint:  ero-megfeszités,  vám- 
meg^szüntetés,  munka -beszüntetés,  adó-/b7emelés,  adó-v/55;[atéri- 
tés,  ön-me^adóztatás  stb. 

• 
Ki  és  M6ly.  Sokan  összetévesztik  a  ki  és  mely  visszamutató 

névmásokat.  Az  irodalom  nyelve  régebben,  sot  a  köznép  nyelve 
ma  is  eltér  az  irodalmi  nyelvben  teljesen  megállapodott  gyakor- 
lattól, melynél  fogva  személynévre  ki,  dolognévre  pedig  mely 
névmással  mutatunk  vissza.  Nézetem  szerint  a  mostani  nyelvszo 
kás  a  döntő.  E  szerint  nem  így  kell  beszélnünk:  ö  oly  egyé- 
niség, a  kit  stb.  Nincs  a  megyének  olyan  közege,  a  ki  stb. 
Az  a  városi  tanács,  a  kiről  stb.  Kormányunk,  a  kinek  stb.; 
hanem  így :  egyéniség,  a  melyet  stb.  közege,  a  mely  stb, 
tanács,  a  melyről  stb.  kormányunk,  a  melynek  stb  ;  mert 
e  szók,  ha  mindjárt  személyt,  vagy  több  személyből  álló 
csoportot,  testületet  jelentenek  is,  nem  a  személy-,  hanem  dolog- 
nevek közé  tartoznak.  Mondjuk  tehát:  Az  olyan  őrség,  amely 
még  erre  sem  ügyel,  stb.  Hova  lett  az  a  szép  had,  amely sib,} 
Derék  házaspár  ez,  a  melyet  lehetetlen  nem  szeretni.  Az 
egyház  olyan  jogi  személy,  a  melynek  stb.  Az  a  hivatalviselő 
személy,  a  melynek  teendői  stb.  Közönséges  beszédben  s z e- 
mélya.m.  nőszemély.  Ebben  az  értelemben  használva  a 
szót,  ki  névmással  mutatunk  vissza  rá  ;  pl.  Irma  kedves  sze- 
mély, a  ki  első  első  pillanatra  stb.  Itt  van  az  az  érdekes  sze- 
mély, a  kit  nem  rég  a  színházban  láttunk.  Ez  egyetlen  kivétel- 
lei    a    személy    is  a    fenn    elsorolt    dolognevek    osztályába 

esik. 

Azon  ezen.  Némelyek  úgy  vélekednek,  hogy  a  mutató    név- 
más ez    alakjának  kizárólag    idem,    derselbe   a  jelentése.  E 


Digitized  by  VjOOQIC 


76  IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

szerint:  azon  vagy  ezen  ember  nem  annyi  mint  ille,  iste 
homo,  hanem;a.  m.  i  d  e  m  homo,  épen  úgy,  mint  a  z  o  n-n  e  m  ú 
is  csak  a.  m.  homogénen s,  azon* jelentő  a.  m.  synony* 
mus,  azonság  a.  m.  identitás.  Révai  nyelvtanában  E^en : 
hic  idem,  iste  idem;  hic  ipse,  ille  ipse;  A{on:  is  idem  stb. 
Ragozva:  E^en-é,  e^en-nek  stb.  a:[on-é,  áronnak  stb.  Ma  már 
így  nem  ragozzuk,  és  jobbadán  csak  ille  iste  értelemben  hasz  • 
náljuk.  Az  idem  jelentést  ugyanazon,  egya^oriy  ugyane\en, 
szókkal  fejezzük  ki.  A  közönség  úgy  megszokta  már  ez  alakot  az 
itt  jeleztem  értelemben  hog/  az  egyszerű  a\on  e:{en  szók- 
nak nem  idem^  hanem  ille  iste  értelmet  tulajdonít.  Ez  jól 
van-e  így?  Most  ne  vitassuk.  Abban  egyek  vagyunk,  úgy  hiszem, 
mindnyájan,  hogy  az  ama\^  emei,  meg  a  névelős  a^  a\^  e^  a^ 
névmásoknak  elhanyagolása,  az  a\on  e^en  szóknak  pedig  úton 
útfelén  használása  ellenkezik  a  magyar  beszéd  természetével. 
Nem  erolteietl-e  az  olyan  beszéd,  mint ;  A:[on  kép  ott  igen  szép. 
i4^on  kérdést  nem  vizsgálom.  E^en  tárgyat  illetSleg  a{on  nézet- 
ben vagyok,  hogy  a^on  harcz,  mely  e:{en  a  téren  stb.  „Valóban 
szép  e\en  történep;  Lesz  min  nevetni  a  városban."  (Nemzeti 
szinház.  „Álarczos  bál**  czimü  opera).  Miért  nem  így :  A:{  a  kép 
ott  igen  szép.  A^t  a  kérdést  nem  vizsgálom.  E  tárgyat  illetőleg 
nézetem  az,  hogy  a^  a  harcz,  mely  e:[en  a  téren  stb.  „Valóban 
szép  e\  a  történet*",  stb?  A  néző  körünkbe  eso,  a  már  szóban 
forgó,  vagy  a  múltból  fölidézett  tárgyakra  ama\  eme^  névmások- 
kal szoktunk  rámutatni ;  pl.  Ott  ül  a  m  a  tölgyfa  alatt.  Egy  ré- 
szét ama  kölcsönnek  értékesítette  már  az  ausztriai  kormány. 
Jusson  eszetekbe  amaz  igazságtalan  szemrehányás,  a  melyet 
akkor  stb.  Eme  föltételt  úgy  értelmezem,  hogy  stb.  —  A  közelre 
mutatás  legkisebb  nehézséggel  sem  jár;  mert  az  egyszerű  e:{ 
vagy  e  legtöbbnyire  teljesen  megfelel  a  czélnak;  pl.  e  tárgyban 
e\  idöt&l  fogva  stb.  Mirevaló  itt  az  a  minduntalan  használt  e\en  ? 
pl.  e:ien  kisebb  kölcsönnel;  e^en  föltevéseknek;  eien  nagyobb 
emissio  stb.  A  távolra  mutató  a\  szűkebb  körben  mozog;  mert 
összetéveszthető  a  névelővel  Látjuk  is,  hogy  mindössze  is  csak 
egypár  főnévre  mutatólag  szerepel  ;pl.  a  tekintetben,  a  rész- 
ben, az  esetre,  az  érdemben,  a  z  i  d  ő  b  e  n  (adverbíális 
kifejezések.)  De  már  nem  mondjuk:  Nekem  a  kép  tetszik.  A 
házban  mulatok  legjobban.  A:^  intézetben  keveset  tanulnak.  A:{ 
erdőben  nincs  ilyen  fa  (a{  a  kép,  abban  a  házban  stb.  értelem- 
ben.) A  névelő  és  az  a^  mutató  névmás  alakazonsága  szülhette 
az  a:{on,  ennek  révén  pedig  az  e:{en  alaknak  tágabb  működő 
körét.  JoANNOvics  György. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  77 

HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 

Gyük  szél. 
„Gyük  szélnek  nevezik  a  vidéken  (Sopron  megyében)  azon 
szelet,  mely  a  Fertő  jegét  felolvasztja."  (Nyelvőr  1874^507.  1.) 
Sopron  megyében  nevekedvén,  akár  hányszor  hallottam,  hogy 
„Kuk  szél  fuj"  (nem  gyük);  s  ha  kérdi  az  ember:  mi  az,  azt 
felelik:  „az,  a  ki  a  faovat  megposhasztya."  Azt  a  meleg  szelet 
nevezik  így,  melytol  egyszerre  olvad  jég,  hó;  csak  úgy  csurog 
az  esztergya ;  nyáron  meg  a  fonyasztő,  „pörkenyö"  meleg  szelet 
nevezik  ^kuk  szél"-nek.  Talán  rokonságban  áll  a  szinte  haszná- 
latos „kukső"-val :  az  a  főzött  só,  a  melyet  egykoriban  árultak, 
mely  nem  oly  kemény,  erős,  izes,   mint  a  k5s6,  hanem  lágyabb 

A  névmagyarosításokhoz. 

Ballagi  Aladár  úr  kifogást  tesz  a  névmagyarosításokról 
írt  czikkem  némely  pontjára ;  de  kifogásai  csak  részben  állják  meg 
a  sarat ;  azért  megengedjen,  hogy  viszont  megjegyzéseket  teszek 
az  6  czikkére. 

Hogy  a  nép  csupán  keresztnevekhez  ragasztja  a  f  i  szót, 
azt  én  nem  mondtam.  Igaza  van  B.  urnák,  ragasztja  biz  azt  más- 
hoz is;  de  én  nem  terjeszkedtem  ki  erre  bővebben,  mert  nem 
ez  volt  előttem  a  fődolog. 

Hogy  „Ballagi"  rósz  magyar  név  volna,  azt  sem  mondtam ; 
bár  megvallom,  rosznak  tartottam,  mert  .ballagni"  igéből  szár- 
maztattam ;  a  mint  hogy  azt  hiszem,  sokan  igy  származtatják 
azt,  a  kik  velem  együtt  a  földiratban  nem  oly  jártasak,  hogy 
minden  helynevet  ismerjenek.  De  viszont  engedje  meg  B.  ur, 
hogy  a  mint  van  Ballagi  tő,  a  mit  én  eddig  nem  tudtam,  úgy 
lehetnek,  a  mint  hogy  vannak  is  pl.  a  Bakonyban  „Hárs"  nevű 
helyek;  Hárshegy,  -völgy,  -börcz,  -kü,  -dÜlő,  -kut  stb.  s  így  a 
„Hársi"  név  lehet,  hogy  rósz  hangzású,  de  nem  torzítás. 

De  —  a  mi  pedig  a  fő  dolog  az  én  czikkemben  —  hogy 
a  nép  nem  fordítja,  hanem  hangzás  után  magyarosítja  az  idegen 
neveket,  ezt  nem  czáfolta  meg  B.  úr,  sőt  megerősítette  jlz  egyik 
felhozott  példájával.  íme  a  nép  nem  fordítja  le  a  Proebstlt  pré- 
postocskára  (vagy  mit  jelent?),  hanem  csinál  belőle,  „Paczalt" 
vágy  „Kapszli "t,  a  mint  köny ebben  esik  a  nyelvének.  A  többi 
felhozott  példák  meg  nem  bizonyítanak  semmit,  mert  a  mit  az 
úri  rend  tesz,  mely  több  nyelvet  ismer,  azt  nem  a  nép  teszi;  a 
mit  pedig  a  nép  felsőbb  indításra  tesz,  azt  bizonyosan  felsőbb 
befolyással  és  útmutatás  szerint  is  teszi.  Az  így  képzett  nevek 
tudományos  fő  idegen  nyelvekkel  terhelt  retortájában  sztilettek. 
Fpen  úgy  mint  a  rósz,  új,    fordított  szók.    Ez  nem  természetes. 


Digitized  by  VjOOQIC 


78  HKLYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK. 

hanem  mesterkélt  alakulás.  Hogy  a  nép  így  „gúnyneveket  gyárt", 
erről  már  múltkor  szóltam.  Egyébiránt  tudok  elég  példát,  hogy 
a  család  elfogadta  a  népalkptta    nevet  és  ezt  tisztességgel  viseli. 

TüRCsÁNYi  Andor. 

•  Ivad. 

Az  ivad  szónak  megvoltát  kezdik  kétségbe  vonni;  egyik 
lap  már  hazátlannak  nevezi.  Mi  azzal  támogattuk  ajánlását, 
hogy  régi  szó,  s  Komárom  megyében  és  Szeged  táján  ma  is 
használják.  Azt  hittük,  komoly  szó  hitelre  talál;  azért  tanúink 
idézését  abbahagytuk.  Csalódtunk ;  a  mulasztást  tehát  helyre  kell 
ütnünk. 

A  régi  nyelvemlékek  közöl  (1.  Mátyás  FI.  Magy.  Nyelv- 
tud. II.  57.  1.)  eléfordúl  a  Debreczeni  s  Winkler  codexekben.  íme 
a  szövegbelyek  „Felkelek  es  megkeresőm  en  fiamath,  de  ennek 
évada  (olv.  éjnek  évada)  vag'on  nem  illik  nekem  azzon'i  állath 
valvan  budosnom."  (Debr.  cod.  611.  1.)  —  „Felkelenek  es  elme- 
nenek  ének  ö  évada n  (olv.  éjnek  b  évadán)  a  kepén  nag  si- 
rassál keresic  vala  iesost."  (Debr.  cod.  623.  1.  „Önek  Ö vadá- 
ban." Winkl.  cod.  62.  1.) 

A  Nyelvőr  II.  kötetének  4o.  lapján  a  szegedi  szólások  közt 
(közli  Varga  János)  ez  is  ott  áll:  ,écczakának  évaggyán  =a 
legkésőbb  éjjel" ;  s  mindjárt  rá  a  43.  lapon  a  Szeged-vidéki 
tájszók  közt  (közli  Ferenczi  János):  éjszakának  évaggya  = 
legsötétebb  része.  Ne  indúj  el  éjszakának  évaggyán!" 

Az  „István  bácsi  naptára"  (szerkeszti  Majer  István)  1861. 
évi  folyamában  a  75—90.  lapokon  K  Ü  r  t  h,  Komárom  megyei 
helység  ismertetését  közli.  A  89.  lapon  ez  áll :  „Elvégre  ide  csa- 
tolunk a  kürthiek  különös  szavaik  és  szójárásaikból  egy-két 
példányt"  ;  s  e  különös  szók  közt  a  90.  lapon  a  következőt  ta- 
láljuk: rtivadán,  azaz  idejében,  korában,  pl.  erdöirtás  i vadán, 
gyapjúnyirás  ivadán,  éjszakának  i vadán." 

Volf  György  értesítése  szerint  Czegléden  is  él  az  évad  szó 
e  szólásban:  „éczakának  évaggyán." 

Kriza  János  1875.  febr.  8-án  kelt  levelében  a  többi  közi 
ezt  írja  r  „Mihelyt  időt  kapok  rá,  tisztázok  egy  kevés  tájszót  a 
Torda  vármegyében  fekvő,  sajátságos  népviseletéről  bires  T  o- 
roczkó  bányavárosból,  a  mely  el  lévén  szigetelve  magas  kő- 
szirtjei által  más  helységektől,  s  nem  házasodván  össze  soha  más 
helységben  néppel,  mind  erkölcsét  és  öltözékét,  mind  beszéd- 
módját, szavait  leginkább  megtartotta  úgy,  a  mint  örökölte. 
Köztök  még  ma  is  nagyon  dívik  az  ily  ódonszerú  szólásmód: 
ének  (éjnek)  évodába  v.  évodán  =  éjnek  idején;  késő  estve, 
éjfél  tájatt." 


Digitized  by  VjOOQIC 


HEHYREIGAZÍTÁSOK.   MAGYARÁZATOK.  79 

A  nyelvtudomány  számára  Budenz  jegyezte  föl  a  kürthi 
iva  d-ot  a  Nyt.  Közi.  II.  466.  lapján.  (V.  ö.  még  Nyr.  II.  499.  I.) 

E  szerint  tehát  nem  volt  ráfogás,  midőn  azt  állítottuk  (1. 
Nyr  IV.  6.  1.),  hogy  „az  ivad  v.  évad  elékerül  párszor  a  régi 
nyelvemlékekben,  azonkívül  még  máig  is  él  Komárom  megyében 
és  Szeged  vidékén"  ;  s  most  hozzá  tehetjük :  továbbá  Czegléden 
és  Toroczkőn ;  s  e  szerint  épen  nem  lehet  hazátlan  szónak 
mondani. 

És  most  egy  pár  szót  ama  laptudosítókhoz,  a  kik  felszólal- 
tak az  ivad  megvolta  ellen. 

A  Nemzeti  Hirlap  jan.  3o-iki  számában  Szegedi  aláírással 
egy  levél  jelent  meg,  a  mely  tisztán  az  ivad  szóval  foglalkozik 
s  azon  kezdi,  hogy  Szeged  és  vidéke  ezt  a  szót  nem  ismeri ;  a 
mit  ott  használnak,  az  „éjszakának  évadja";  ez  pedig  nem 
ivad,  hanem  —  »az  éj  vadja."  Ej  ej  fiú,  beh  sokra  haladál!  spi- 
ritusod  van,  vagy  mi  a  tatár !  Mondtuk  mi  mindig,  hogy  nálunk 
legkönnyebb  mesterség  a  nyelvtudomány.  íme  a  szegedi  piaczon 
is  fakad  az  etymoJogia  1  No  de  hagyjuk !  Olvasható  ez  az  „éj 
vadja"*  egy  nagy  képű  munkában  is.  Csak  arra  akarjuk  figyel- 
meztetni a  tudósítót,  hogy  ha  nincs  se  írja  se  szelenczéje,  akkor 
ne  fogjon  a  gyógyításhoz ;  mert  kudarczot  vall,  mint  itt  is.  E16- 
ször  is  tudnia  kell,  hogy  az  é,  í,  i  váltakozása  nyelvünkben 
mindennapi  tünemény,  pl.  késérteti  kisértet,  kégyó:  kigyó, 
kévdn :  kivan,  ténta :  tinta ;  e  jelenség  ismerete  nélkül  tehát  kár 
volt  belekapnia  az  ivad  kitagadásába.  Másodszor  ha  az  évad 
„é]]  vadja**,  mondja  meg  nekünk,  mi  akkor  az  jtéjs^akának  éj 
vadja**;  s  hogy  magyarázza  meg  a  kürthieknnk  az  „erdőirtds 
éj  vadját**? 

Ugyanebből  a  fűzfából  faragták  azt  a  sípot  is,  a  mely  a 
„Közérdek"  febr.  6-iki  számában  szólal  meg.  „Ma  olvasom  a  la- 
pokban, így  hangzik  a  sípszó,  hogy  Szegeden  az  ivad  szót  senki 
sem  ismeri.  Én  is,  ki  Komárom  egész  vidékén  elegei  forogtam,  ' 
sietek  közzétenni,  hogy  nálunk  az  ivad-nak  hirét-hamvát  sem 
ismerik.**  E  komáromi  nótából  három  az  üdvös  tanulság.  E16- 
ször,  hogy  a  mihez  az  ember  hozzászól,  azt  iparkodjék  meg  is 
érteni;  másodszor  hogy  az  ember  foroghat  még  elegebbet  egész 
Komáromban,  azért  mégis  lesz  sok  oly  dolog,  a  mit  o  n  e  m 
fog  tudni;  s  harmadszor  hogy  Komáromban  is  vannak,  akik- 
nek sántít  a  logikájuk.  Ha  a  tudósítónak  helyes  volna  a  logikája, 
így  írt  volna :  En  ugyan  eleget  forogtam  egész  Komáromban  és 
figy  c  1  tem  is,  de  az  íva^  szót  m  égs  em  hallottam  —  nem 
pedig,  hogy  hirét  hamvát  sem  ismerik. 

Szarvas  Gábor. 


Digitized  by  VjOOQIC 


8o  HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK. 

A   szenvedő    igealak. 

A  szenvedő  alak  használatára  nézve  nyelvünkben  igen  ta* 
nulságos  példával  szolgálhatok  olvasóimnak. 

Nem  rég  két  magyar  földmüvelöt  kellett  tanúul  megidéz- 
nünk. A  tanúvallomás  után  következett  a  megesketés.  Kijelentettük 
nekik,  hogy  az  esküt,  úgy  a  mint  felolvassák  előttük,  szóról 
szóra  kell  utána  mondaniok. 

—  Megértettek  jól?  kérdezé  az  elnök, 

—  Meg,  uram!  volt  válaszuk. 

—  Mondják  tehát!  s  a  jegyző  elkezdte  az  esküt  előttük 
olvasni :    „Esküszöm  — 

—  Esküszöm,  ismétlé  az  els5. 

—  Hogy  mindazok  — 

—  Hogy  mindazok. 

—  Melyek  iránt  — 
-^  Melyek  iránt. 

—  Megkérdeztettem  — 

Itt  a  tanú  kissé  habozott,  a  jegyző  tehát  ismételte :  meg- 
kérdeztettem; erre  azonban  a  tanú  határozott  hangon  monda  : 
megkérdeztek. 

A  második  tanú  is,  mintha  csak  Összebeszéltek  volna,  ismét- 
lés után  sem  hozhatta  ki  a  megkérde:{tettem  alakot,  hanem 
társát  utánozva,  úgy  monda  ki,  hogy:  megkérdeztek. 

Löw  TÓBIÁS. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Szólásmidok. 

Udvarhelyszékiek. 

János  bá.  Másnap  a  zötelakiak  essze  vereködtek  a  fősz- 
szögben  (felszeg,  a  falú  felső  része)  Andris  báékkal,  met  ő*  ké- 
mék  bize  nem  akartak  kitérni  az  utbó.  Ahajt  Andrisba  se  vövé 
téréfára  a  dogot,  hanem  éccöjrre  le  (a  1  e»  f  é  stb.  szép  példa 
arra,  hogy  a  székely  csak  az  igék  praeíixumait  szokta  használni, 
mikor  valamely  eseménynek  a  gyorsaságát  akarja  nézleltetni) ; 
de  azok  es  lé;  erre  ő  kéme  égy  rudat  fé;  de  azok  isfé;  azutég 
Andrisba  es  neki  égy  istiranggal,  de  azok  es  neki ;  erre  a  szom- 
szédok elé,  s  a  falu  népe  es  elé,  s  ahajt  lőtt  ojan  kaláka  (csaté- 
paté),  hogy  fődindulásnak  is  számot  tött  vóna,  s  emböri  körösz* 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  8l 

tyén  ojant  tudoiri  nem  látott.  Utójjára  a  kit  ésszé  nem  potyótak, 
s  karját  s  lábát  emelinteni  tudá,  az  a  szekérre  fé^osztég  Andris* 
báék  is  fé,  azok  é  (elmentek) ;  de  Andrísbáék  es  é.  Mindörökkön 
örökkétig  űgy  vót  a  kerek  e  világon,  hogy  kevés  embörnek  van 
elég  esze,  met  sok  a  vires  (üres)  koponyájú  embör;  osztég  pha 
égy  bolond  égy  kö  vet  a  gá  t  alá  ve  t,  h  uz  za  k  i  tiz 
okos,  ha  tugygya*"  (közmondás).  Még  es  hiszöm,  hogy  töb- 
bet aZötelakíak  sem  fincögnek  (hencegnek)^  met  osztán  (erősítő, 
állitást  nyomatékosító  szó:  ^Osztán  ijen  embör  hetedhét  or- 
szágon sincs.  Osztán  se  nem  ok  nékíi  szípod  (^  szívod)  a 
levegőt.  Osztán  ojan  hejjö^  egy  magaviseletű  éfjít,  mind  az  5 
kéme  fia,  tudom,  hogy  kerek  Udvarhejj  városában  sincs)  ojan 
egész*  vágás  (egész  vágás  szekér,  nagy,  kifejlett,  a  ki  maga 
szopta  az  annyát  Királyhágón  túl  mondják)  égy  embör,  mint 
Andrisbáj  vessöt  (versenyt)  birkózik  akármejjik  mónárlegénnnye 
s  ojan  mókán  (neki  telt,  igen  izmos  ;  leginkább  az  oláhokról 
mondják)  mészáros  még  nem  születött,  a  kit  o  a  porba  né  rity* 
tyentsön  (csapjon.  A  rittyentést  használják-  ostorról  is;  pl.  rity- 
tyents  égygyet  sógor;  átvitt  értetemben  valahonnan  ellábolni, 
elkövetkezni  [ormányság]  pl.  rittyentöm  magamat !)  Andrisba  nem 
es  sokat  ttyügötódík  (bajlódik)  a  beszéddé,  hanem  ahajt  töszön. 
Minya  bá  es  dárék  Cderék  helyett,  kivált  az  első  szótagol  nyo- 
maték olva,  sokkal  többet  jelent  mint  az  ügyes  is,  holott  Erdély- 
ben ezkiváló  dicsérő  szó;  pl.  Ügyes  ember,  ügyes  város. 
Ügyes  egy  színházatok  van;  Ü gyes  dolog  stb.)  égy 
gyalogló;  hanem  osztán  tudom  bizonyoson,  hogy  kerek  Udvar- 
hejszékön  még  csak  égy  főt  (egy  szál  sincs  stb.  így  is  használják : 
Elfogyott  mind  égy  szálig  a  lísztöm,  vagy  mind  egy  lábig  oda 
van  a  jószágom  [birtokom]  stb.)  sincs  ojan  embör,  kinek  az  ina 
(lába)  vele  vessöt  birja.  Más  napra  vírjadólag  tálálom  az  úton 
zotelaki  Sándor  Gyurkit,  s  ahajt  mondám  üeki :  Hálládé  hécskóm 
(hékám)  ?  igen  ékapott  tüktököt  a  ló  (fennhordjátok  az  orrotokat)  I 
No  csak  hadd  é  (fenyegető  kifejezés:  várj  csak,  majd  meg- 
látod mi  lesz!)  Gyurka,  met  ez  a  vereködés  még  valakinek 
mégbüdössödik  (szomorúságot,  kellemetlenséget  szerez).  Ö  vissza- 
felesott  nekÖm»  én  pedég  ismég  balabbú  (balul,  compar.  b  a- 
labbúl)  felétem,  s  ahajjos-ahajt  úgy  fó  duralla  a  száját,  mind 
égy  kakaspujka.  Eleget  toróbálá,  hogy  ingömöt  még  jobban  még- 
boszoncson,  erőst  hányavetötte  magát,  a  fejévé  födindulást  csinyát 
(azaz  a  feje  bőrét  mozgatta),  de  biz  én  égy  mákszömöt  se  mordútam 
neki,  csak  nesztem  (nézd,  néztem,  stb.  nézd  néztem  helyeit 
egész  székelyföldön  mégszokott  kiejtés)  a  nyavajást,  s  a  Végin 
úgy    letácsótam    (letorkoltam,    tacet    erőszakoltam    rá),  s  úgy 

M.    NYILVŐH.  IV.  S 


Digitized  by  VjOOQIC 


82  SZÓLÁSMÓDOK. 

odamondogaték  a  bögye  (begye.  Az  ujjuk  végét  is  begynek  hív- 
ják ;  az  uj jom  bögye  fáj ;  innen  a  gyermekeknek  kavicsdarabokkal 
való  egyik  játékát  bögygyezé  s-nek  mondják)  alá,  hogy  tudom 
míg  a  világ,  mégemlögeti.  Törje  ki  a  nyavaja  (közönséges  [utczai 
és  konyhai]  átok  szó)  tetvessit,  kévánom,  hogy  kerüjjön  nemso- 
kára Szomosujvárra  (t.  i.  a  Szamosujvári  börtönbe,  hova  a  ne- 
hezebb fogságra  Ítélteket  szállítják).  Tömlec  a  nyákára  a  hitvány 
embörnek,  dögöljék  meg  s  vesszőn  8,  hogy  é !  (a  h  o  g  y  és  az 
állítás  vagy  tagadás  ismétlése  az  állítás  fokozását  fejezi  ki.) 

Felméri  Lajos. 

Szegedvidékiek, 

Sé  tud,  sé  lát,  csak  neki  mén^  mint  a  vak  légy  a  hebe- 
hurgyán lát  dolgához. 

Szögény  légy,  kevéjj  légy,  hogy  be  né  köpjön  a  légy ;  arra 
mondják  ki  szegény  állapotban  van  ugyan  és  még  is  urat  j  á  t- 
szik. 

Nyakába  tötték  a  mindönös  tarisznyát  =s  koldusbotra 
juttatták  (tudni  való,  hogy  mindent  raknak  a  koldus  tarisznyá- 
jába). 

Pali  mindönös  lőtt  =  olyan  szolga,  kiqek  a  gazdaságnál 
minden  dologhoz  érteni  kell. 

Né  előzz  1  =  menj  az  utamból;  ne  állj  elém. 

Láb  alatt  jár  =  előttem  akadékoskodik, 

TűrUl  szakajtott  sógor  =  testvérsógor. 

Kitartya  az  árábú  =  jóval  többet  kér  a  portékájáért,  mint 
a  mennyit  ér. 

Fővötte  magát,  mögszötte  magát  =  vagyonos^  tehetős  em- 
ber lett. 

Sok  vágyom  néz  utánna. 

Ényfltte  a  ruháját  =  elviselte,  viselés  közben  elkoptatta. 
Ezzel  egyértelmű:  Éhordoszta  a  ruháját. 

Nem  számit  a  kosztunk  =  nála  nélkül  meglehetünk;  más- 
kép: Nem  olvas  a  kosztunk  =  Nem  tösz  ki  kosztunk  égyembör 
számot. 

Ferenczi  JXnos. 
Veszprémiek. 

Ez  még  a  faluhó  tartozandó;  em  má  ném  az  ü  jószá- 
gáhó  tartóz  a  n  d  ó.  —  Ez  itt  a  kezdője  (kezdete).  —  FA  6 
föd  (szántó  föld,  élőt  azaz  eleséget  termő;  v.ö.Nyr.  L23i.).  — 
Épen  e  1 1  ő  b  e  vpt  a  tehene.  —  Fene  egye  még  a  két  látódat 
(V.  ö.  Iá  toka  =3  szem,  Nyr.  I.  456,). 

Csak  é  darabég  (egy  darabig). 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  BABONÁK.  83 

Huzamőssan  méntünk.  —  Ára  szinte  jő  az  ut,  csak 
hogy  huzőssabb.  —  Asztán  ijjen  r  i  ő  s  (rivős  :  sirós)  vagy?  mi? 

Még  akarta  vénnyi  kísz  pínzü  (pénzül). 

É  V  ó  t,  habatúta  hová,  de  én  ném  értettem  (v.  5.  oda  van). 

Ez  az  országuttyuk. 

Ha  oda  fótnégy  az  ember,  valamennyi  hegyekén  körosz- 
tűlát 

Ném  méhettünk  az  ess&  végett  (ok). 

Az  a  malom  ott  a  zsiványok  fSváross  u  k. 

A  kérgíbe  bele  vákták  a  képet,  hanem  persze  a  fa 
enyotte  (benőtte,  rá  nfttt).  Most  8  van  nyöve. 

A  hajó  mékfordú  főnek  (föl  felé).  A  viz  lének  gyün, 
am  mék  főnek  siet. 

Kaszának  (kaszálnak)  nepestétü  nepestig. 

Akkor  mijen  oda  vótam  (mennyire  o.  v.) 

Ném  múlik  g  bucsu  békévé,  hogy  né  verekéggyenek. 
—  Ném  hiszem,  hogy  ü  jobban  tuggyon  kapányi. 

Ném  nagy  vírtusság  az  ijent  kapányi. 

SiMONYi  Zsigmond, 

Babonák. 

Ha  jég  esik,  vezsd  ki  a  baltát,  mingyá  eláll.  >        ^    ' 

Ha  az  ajtót  betöszöd,  asztán  kinyilik  utánnad:  möghalsz. 

Ha  a  pohár  8reped,  valaki  möghal  a  bázná. 

Ha  a  tűz  sistörög,  pörleködés  lösz. 

Az  égö  gyertya  a  bél  körű  fölolvad  és  lecsordul,  es6  lösz. 

A  hány  napra  szén  György  nap  előtt  zöng  a  zég,  annyi 
forint  lössz  égy  kÖbÖl  búza  ára. 

Fordícs  mög  a  párnát;  avva  álmocz  a  kit  szerecz. 

Köss  a  lábodra  spárgát,  nem  fog  mög  a  görcs.  (Ezt  a  ti- 
losban fürdő  gyermekek  szokták  praktizálni.) 

Piros  pántlikát  köss  a  kis  gyerök  kézire  vagy  nyakára,  mé 
mögverik  szömmé. 

Ha  kelés  (támadás)  van  rajtad,  keresetlen  üveggS  dörgőd 
mög,  hónap  mán  nem  lösz  semmi  sé,  vagy  hód  ujságkó  észt 
mond :  csértessék  a  jézus,  uj  nap,  uj  király,  a  mit  most  látok, 
ujjujjon,  a  mire  nézők,  Smujjon. 

Fogj  égy  körösztös  pókot,  tödd  égy  bögrébe,  a  huvá  mán 
papirosra  írt  számokat  tötté,  a  mik  számokat  a  pók  főköti  a 
hallóba,  tödd  a  lutriba,  nyersz. 

(Szeged.) 

Kovács  János. 


Digitized  by  LjOOQIC 


84  NÉPMESÉK. 

Népmesék. 
A   bolondoa   gyerek. 

Vót  éczczér  éggy  öreg  embernek  három  fija;  ketl&  okos 
vót,  a  harmadik  ujján  bolondos.  A  zöreg  szegény  szegény  em- 
ber vót  a  sorsába,  és  ékütte  a  fijajit,  hogy  mennyének  é  valamit 
poróbányi;  fogagygyanak  szolgálatot.  Émént  a  két  öregebbik  1 
má  mintha  ma  émént  vóna  a  zöregebbik,  hónap  ég  a  másik,  és 
mind  a  ketten  éggy  faluba  kerütek.  A  legöregebbik  éggy  em- 
bérné  mingyá  kapott  szolgálatot;  asztány  abba  alkuttak  ég,  hogy 
a  ki  először  égharakszik,  annak  lévággyák  a*  zórát.  Epeny  a  csép- 
lés ideje  vót,  beállították  más  cséplokké  éggyütt  csépunyi.  Hát 
a  mint  gyütt  a  fölöstökön  ideje,  a  többieket  jó  égtraktálták,  űt 
ég  a  szürüre  alították  vigyáznyi.  így  gyárt  a  zébédné,  ég  a  va- 
csaráná  is.  A  legény  égbaragudott^  asztány  lévákták  a  zórát. 

Émént  a  zöpjcsihöl,  émonta  néki,  hogy  mijén  szoros  kötése 
vót  űneki  a  gazdájává,  asztányég  hugyan  gyárt.  «Mai'ég  tanittom 
én",  aszongya  a  zöcscse,  és  ü  is  ément  ahhol  a  zembérho.  Észt 
is  égfogatta;  de  ü  is  csak  ugy  gyárt,  mind  a  báttya;  lévákták  a 
zórát. 

Haza  gyűlt  a  két  öregebbik  a  zaptyukhó,  ébeszéték,  hogy 
hugyan  gyártak.  „Maj  églanittom  én**,  aszongya  a  lekkisebbik,  az 
a  boloíídos  forma.  Azzá  asztány  émént  ahhol  a  zembérho  szol- 
gálatot keresnyi.  , Hitvány  vagy  té  még  szolgának",  aszongya 
neki  a  zembér;  de  azér  még  is  ékfogatta.  „Hát  tudod-é,  hogy  a 
ki  először  égharakszik,  annak  lévággyák  a  zórát?"  —  „Tudom". 
Még  akkor  a  cséplés  ideje  vót,  üt  is  beállították  a  szürübe.  Fö- 
löslökönkor,  mikor  a  többiek  jóizüen  falatosztak,  a  zembér  titet 
ott  hattá  a  szürübe  vigyáznyi.  Fogott  ézs  zsák  búzát,  évítte  a 
kocsmába,  asztány  jól  égfölöstökömüt.  Szint  így  débe  is,  ég  va- 
csorára. A  gazda  haragudott,  de  nem  merte  mutatni,  csak  úgy 
magában  dönnyögön.  „Te  fijam",  ászt  kérdi  rüle,  „há  vitted  a 
három  zsák  búzát?"  —  „Nem  vittem  én",  aszongya.  „Harakszik, 
gazduram?"  —  „Nem  én  fijam,  csak  kérdésztem;  van  még  több 
is,  adott  á  zűr-isten." 

Más-nap  émént  a  zeiíibér  a  feleségivé  a  vásárra ;  a  szolga- 
nak  ég  ászt  parancsúla,  hogy  débe  12  órakor  ászt  tegye,  a  mit 
a  szomszédgyába  tesznek.  Jó  van,  a  szolga  várt  délig;  hát  pon- 
ttimossan  débe  gyünnék  a  kümisék,  asztány  a  szomszédnak  vót 
éggy  rossz  düledezett  háza,  ászt  keszték  nyakra-főre  bontogat- 
nyi ;  dobáták  róla  a  rossz  tetőt.  A  zembérnek  vót  éggy  szép 
ujdanat-új  cserepes  háza;  neki  áll  a  bolondos  gyerek,  asztány 
egésszen  lepusztította  a  tetejit.   Haza  gyütt  a  zembér,    naon  ég- 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.     Ál-LATMESE.  83 

ijett.  „Mics  csínyátá  fijam?"  —  nA  mit  a  szomszédba:  ászt  pa- 
rancsúta  gazduram!   Marakszik  gazduram?**  — ,,Nem   én  íijam.** 

A  zcmbér  s^rette  vóna  a  gyerekét  a  háztú  etávolittanyi ; 
tanakodott  a  feleségíve,  hogy  hát  mics  csinyájjanak.  Más-nap  ászt 
parancsúta  neki,  hogy  horgyon  ki  ganyét,  asztány  ott  rakgya  lé 
éggy  here,  a  hun  a  kutyája  lefekszik.  Vőt  a  zem^érnek  éggy  igep 
jó  kutyája ;  sokszor  kiment  má  vele  a  fóggyire^  ászt  hittQ,  hogy 
majd  ott  fekszik  lé.  A  gyerek  égrakta  a  szekeret,  elejbe  fokta.  a 
zökröket,  asztány  mentek.  Ei5re  futott  a  kutya,  a  gyerek  ég  a 
szekér  után  fütyürészgetétt.  Nagy  rekkenő  meleg  vöt;  a  kutya 
églátott  a  zutoo  én  nagy  vízmosást,  égyénessen  neki  mént,  asz- 
tány oda  bele  ugrott.  A  gyerek  sé  vót  rost;  égyénessen  utánna, 
asztány  fhind  behányta  a  ganéjt  a  vízmosásba.  Évitt-oda  asztány 
valami  negyvennyócz  edénynye  (szekérrel).  A  gazda  kimégy 
más-nap;  ászt  hitte,  hogy  a  zű  foggye  most  már  jő  ég  van  ga- 
nyézva;  hát  ész  szemét  sé  látott  ott.  »Té  gyerek,  há  telted  a 
ganyét?*  —  «Ahá  gazduram,  parancsúta.**  —  »Hát  hun  van?"  A 
gyerek  odavezette  a  gazdáját  a  vizmosáshó,  asztány  mutatta  néki. 
,Ide  fekütt  a  kutya",  aszongya.  A  sok  szép-  ganyét  má  ki  sé 
lehetett  vennyi,  mind  émosta  a  viz.  „Harakszik,  gazduram  ?".  A 
gazda  haragudott,  de  ném  merte  mutatnyi.  .Nem  éot  fíjam", 
aszongya  neki. 

A  zembér  most  ma  mindenféleképen  szerette  vóna  a  gye- 
rekét etávolittanyi ;  sokáig  tanakodott  a  felescgivc.  Vőt  az  udva- 
ron én  nagy  mélyedés,  ujján  árok-forma.  „Fijam",  aszongya  a 
szolgájának,  „nékem  ezen  a  dzsíndzsándzson  hónap  réggére  csi- 
nyájj  éh  hidat,  hogy  mikor  átmegyek  rajta,  éggyik  lábammá  ke- 
ményre, a  másikká  ég  puhára  léptyek."  A  bolondos  gyereknek 
vót  éggy  jó  élés  kese,  avvá  éjjé  bémént  a  zakóba;  vót  ott  a 
gazdájának  több  mind  száz  birkája.  Minnek  lévákta  a  nyakát, 
asztány  éggyiket  a  hasára,  másikát  ég  a  hátára  fektette,  uh  hogy 
éczczér  puhára,  aszlányég  keményre  léphetett  a  zembér^  Réggé  a 
zember  égláttya  a  hidat;  naon  haragudott.  „Harakszikg^duram?" 
A  zembér  nem  szót  semmit,  csak  bemént  a  szobájába.  A  gyerek 
fokta  a  késit,  jól  égköszörúte,  asztány  bemégy  a  szobába.  „Ha- 
rakszik-é  gazduram  ?"  —  „Nem**,  aszl  dörmökte  a  zembér.  „De 
látom  én,  hogy  harakszík."  Azzá  fokta,  lékanyaritotta  a  zórát. 

(Kapoly.  Somogy  in.) 

SOHNBNFELO    MÓR. 

AllatMM. 

A  farkas,  a  róka,  a  nyúl  még  a  vargyo. 
Éccér  a  farkas,  még  a  róka,   még   a   nyúl  éméntek    árkot, 
ugranyi;  asztam  mikor  oda  érnek,  a  hu*  vót   a  nagy   árok,    hát 
elül  ugrik  a  róka,  aszongya: 


Digitized  by  VjOOQIC 


86  ÁLLATMESE. 

—  RSvit  fülem,  hosszi  lábom,  hosszi  farkam,  huppi  de 
nagy  ez  az-árokf 

Avvá  beleesik  az-árok  köUös  közepibe.  Asztam  még  ugrik 
a  nyúl,  aszongya: 

—  Hosszi  lábom,  hosszi  fülem,  csuta  farkam,  hupp!  de 
nagy  ez  az-árokl 

Aszta  átugrott,  csak  ur  r5pűt.  Aszta  ugrott  a  farkas, 
aszongya : 

—  Hosszi  lábom,  hosszi  fülem,  hosszi  farkam,  hupp !  de 
nagy  ez  azárokf 

Nagyot  ugrott,  aszta  beleesett  Ü  is,  ippen  a  róka  hegyibe. 
No  má  mos  ott  vannak  áz  árogba  a  róka,  még  a  farkas,  aszta 
rágódik  éccér  a  farkas,  aszongya  neki  a  róka: 

—  Mit  ész6  farkas  koma? 

—  0,  kihusztam  a  belemet,  ászt  észém. 

—  No,  aszongya,  húzzuk  ki  az-enyimet  is. 

—  No,  csak  tardsd,  aszongya  a  farkas,  asztam  maj  té  is 
ész5. 

Hát  sesztérgétt  a  róka,  a  mi*  kaparták  a  bélit  neki,  mer 
fájt  neki,  aszta  megdöglött,  a  farkas  még  megette. 

Hát  óra  mént  a  vargyu,  aszongya  neki  a  farkas: 

—  Taniccsá  még  engemet  röpünyi. 

—  0,  csak  fogodz  bele  farkas  koma  a  farkamba. 

Had  bele  fogúdott  a  farkába,  aszta  viszi  föfelé  a  vargyu. 
Mikor  má  jó  magossat  vótak,  aszongya  a  farkasnak: 

—  Farkas  koma,  látod-é  még  a  fődet? 

—  Még  látom. 

Mégi*  viszi  f5felé,  mégi*m  mongya  : 

—  Farkas  koma,  lálod-é  még  a  fődet? 

—  Még  látom. 

Ménnek  föjjebb,  mégim  mongya: 

—  Látod-é  még? 
^  Má  ném  látom. 
Aszongya  neki  a  vargyu: 

—  No  hát  erezd  el  a  farkomat. 

Eleresztette,  aszta  mént  lefele;  nagyon  örül  a  farkas,  hogy 
ije*  sebessé*  rSpfi,  aszongya  ét  tuskónak: 

—  K6j  elttlem,  té  szenes  tuskó,  mer  agyon  ütlek;  kéj  elü- 
lem,  té  szenes  tuskó,  mer  agyon  Ütlek. 

De  biz  a  szenes  tuskó  ném  mént  el  elülle,  asztán  rávágó- 
dott a  farkas,  menten  agyonütötte  magát. 

(Bakony  vidék.) 

FiSCHER  IgnÁCZ. 


Digitized  by  VjOOQIC 


IGAZ  KIMONDÁSOK.  MIT  MONDANAK  AZ  ÁLLATOK.       87 

,»lgtz  Mfliondtsolc/* 

(Egy  régibb  írott  kdnyvecikóböl). 

Kettőt  utál  a  ház:  haragot  az  asztalnál,  fecsegést  a  kony- 
hában. 

Kettőt  nem  lehet  az  országból  kiirtani:  a  pert  és  az  adós- 
ságot. 

Kettőt  nem  tanácsos  venni:  vén  asszonyt  pénzéért,  ó  ko- 
csit vasáért 

Kettőt  nehéz  megcsalni:  a  szemet  és  fület 

Kett&  viszi  utálatba  az  embert:  midőn  a  szegény  kevélyke- 
dik, s  a  kinek  semmije  sincs,  kérkedik. 

Kettő  előtt  hasznos  kitérni:  a  terhes  szekér  előtt  és  a  ré- 
szeg ember  előtt.  Ama  régi  példa  beszéd  szerint :  az  Isten  is 
kitért  a  részeg  ember  előtt. 

Kettő  égeti  meg  a  száját:  a  hirtelen,  gondatlan  szólás  s  a 
haragos  pattogás. 

Kettő  gyakorta  megtörténik :  a  rest  kétszer  fárad,  a  fösvény 
többet  költ. 

Kettő  káros  a  háznál:  rósz  pénz  (rósz  úton  szerzett),  gaz 
cseléd. 

Kettő  nem  sokat  ér:  a  beteg  ember  böjtje  és  a  részeg 
ember  imádsága. 

Kettő  halad  lóháton:  a  rósz  hir  és  a  szerencsétlenség. 

Kettő  soha  sem  elégszik  meg  e  világon:  a  ki  elmé|ét  csu- 
pán csak  a  gazdagságra  fordítja;  a  ki  mindenkor  olyat  kivan,  a 
mit  meg  nem  kaphat. 

Kettő  nyilatkoztatja  ki  a  tudatlanságot:  a  hallgatás,  midőn 
szólni  kellene;  s  a  fecsegés^  midőn  hallgatni  kellene. 

Két  tanitó-mester  szükséges  a  házhoz  :  a  korbács  és  a 
vessző.  Maklári  Pap  Miklós. 

Mit  nondtntk  az  állatok. 

Karácsony  reggel  a  kakas :  ma  születeeet;a  kutya : 
hun,  hun?  —  a  bárány:  Betlehembeeen. 

A  bárány  télen :  mikor  lésznyáárPaz  anyja :  n é m 
Írem  én  azt 

A  kakas:  kukorikuu,  /Üstös  likuu. 

A  kakas,    mikor  a  kertben    vakarász :    fekete  kóró,  ró, 
ró I  —  ha    megrezzenti    az    ember,  föl  röpül  a  kertre:  fénye 
egye    még  a    kezedeet;  —  mikor   megbabozta    a    tyúkot 
u gy-é  de  jó  v ó t . 

A  récze  a  kamara  ajtó  előtt:  két  héttú  fogva  nemét- 
tem:  vagy:  három  hét  úta  né  m  ettem. 


Digitized  by  VjOOQIC 


88  KÁROMLÁSOK  ÉS  ÁTKOK.  SZÓHABARLATOK. 

A  liba:  szíp  vagyekj  szíp;  alud:  ién  is  avvőtam. 
A  bika :  samu,  mu  mu,  mú! 
Az  ökör;  Mihály,  Mihály! 

A  kutyák,  mikor  találkoznak :soőgor,  soógor;  mikor 
összevesznek ;  akár  sogőr  akár  ném. 

(Sopron  m.) 

TüRCsÁNYi  Andor. 

SzékelyfSIdi  káromkodások  és  átkok. 

Egy  pár  átkozódó  szólás  a  seékcly  népnél  fölébresztette 
volt  figyelmemet,  s  azon  elhatározást  keltette  föl  beanem,  hogy 
példát  adva  a  Nyelvőr  gyűjtőinek,  megkezdjem  a  székelyföldi 
káromkodások  s  átkok  följegyzését  és  köfislését.  Azon  gondola- 
tom támadt  t  i.,  hátha  ez  átkok  egyik-misikában  valami  nyo- 
mára akadhatnánk  a  székelyek  ősrégi  vallásának.  Aztán  meg j azt 
is  gondoltam,  hátha  a  régi  pogány  korban  nem  volt  oly  sok 
istentelen  csúf  káromkodása  magyarok,  s  különösen  a  székelyek 
közt,  mint  most ;  s  vájjon  nem  a  keresztyén  vallásnak  kissé  erő- 
szakos rajok  nyomása  folytán,  mintegy  a  belső  elkeseredés  visz* 
szahatásaképen  jött-e  divatba  s  rögzÖtt  meg  aztán  a  sok  égi 
lény  szídalmalmazása.  Az  alább  közlött  átkok  közt  legalább 
egy-kett6,  különösen  a  negyedik,  világosan  a  székelyek  pogány 
korából  maradt  fenn,  s  a  föntebbi  gyanítást  némileg  igazolni 
látszik.  íme  itt  következnek. 

Lánczos  horta.  Csikorgós  atta.  Hóhározom  atta.  V  e  r  j  ö  n 
még  a  nap  isten!  (Kereszlúrfiszékben^  a  Fejér  Nyikó  vize 
mellett,  s  a  Homoród  vidékén  is  olykor).  Üssön  még  az  isten 
nyila.  Köhortát  Fikom  teremtölte.  Égjen  meg  az  isten  tüze 
(ményko).  Ébügatta  1  (koldus).  Sok  háztól  éjj,  levestol  boldqgujj. 
(Légy  nyomorék).  Adjon  isten  anjlyi  nyugalmat  mint  a  német 
kalapnak!  VerjÖn  még  az  isten  rossz  szomszéddal.  Az  ördögök 
bújjanak  beléd.  A  forgó  szél  kergessön  még.  Isten  ne  öngedje, 
hogy  több  kakuk  szót  érj.  Akkor  láíSölafc,  mikor  a  nyakam  csi- 
gáját. Te  czégér.  Az  isten  ostora  sújtson  még.  Vigyön  el  a 
Bambucz.  VigyÖn  el  a  Manó.  Az  isten  zörigye  fojtsoa  még-  Vi- 
gyön el  a  Csorna.  Oh  hogy  essél  a  büdübe  (börtönbe). 

Kriza  János. 
Szóhaborlatok. 

1.  Uj  kut  kürül  ireg- forog  tarka-barka  kicsi  törpe  kurta 
farkú  gulya  tyúk. 

2.  Jakab  pap  kapuján  hat  vak  bak  vadgalamb  ül. 

3.  Ló  lába  szúrta  kerék  talpa  gyúrta  disznó  orra  túrta  ko- 
torta uti  tészta  torta.  (Sár.)  ,      .   .  ^ 

(Marmaros.) 

LÖRiwcz  KXroev. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   KÁNAI   MENYEGZŐ.  89 

A  kánai  peiiyegzl. 

Mikó  Urunk  még  ef  f&doo  jára, 
Hozzá  mdiiC  az  éggyik  tanitványa, 

A  ki  magát  m&ghajtotca. 

Jézus  kézit  mőgcsókóta : 

Jónás  fia,  Pétör. 
Édös  anyád,  Mettör,  tidv'óz6tet» 
Keresnéd  fb,  hogyha  lÖhet>  öt^t; 

Mert  a  voCéj  régön  várja, 

Felelést  kér  mondójára 

Kánán  möi^egz&bű. 

Uttyát  hogy  a  Jézus  haza  v5tte«. 
Utfél5n  a  bottyát  éve^ztötte; 

Pétör  nem  tud  úgy  halanni, 

Kéntelen  vót  émaranni 

Jqzus  mestörétű. 
Hogy  Pétö^r  a  bottá  hazajárott, 
Mán  a  vöféj  akkó  odébb  állott; 

Mert  a  Jézus  mögigérte> 

Hagy  émén  a  mönyegzöbe, 

Kánán  mönyegz&be. 
A  mint  nagy  csöndessen  gyütt  az  este, 
Jézus  tam'tványit  fökereste : 

Hogy  talám  má  indánának, 

Hogy  ott  rájuk  né  várnának 

Kánán  raöhiyegz&be. 
Tiszt61ettg  várnak  ott  reájuk, 
Tánczőhatnék  mindön  ^orcziká^uk ; 

De  hogy  Jézus  odajárott, 

Mind5n  lelök  talpra  állott 

Kánán  möhyegzöbe.  . 
,Dicsérjük  a  Jézust'  mondi  Pétör; 
Ráfelének  minden*):  „mindörökkön!** 

„ígéretre  mögjelöntünk, 

Ha  ugyan  még  e  nem  késtünk 

Kánán  möríyégzöbü. 

Nagy  öröm  lőtt  Kána  mönyegzöbe; 
Jézust  ütetik  az  asztáfürct 

Máriát  a  jobb  ódára, 

Tanítványokat  a  bára 

Kánán  mönyegzöbe. 


*)  Mindnyájan.  L.  J. 


Digitized  by  LjOOQIC 


9^  A   KÁNAI   MENYEGZŐ. 

Mikó  vége  lőtt  a  vocsorának, 
Az  asszonyok  és  sorjába  ának; 
A  czigányok  pöndÖritnck 
Lábalávaldt  nékiek 

Kánán  mönyegzöbc 
Tánczra  kének  asztán  kiki  niássá; 
Az  öreg  Pctör  a  szűz  anyává. 

»Hopp  szent  asszony,  Anna  lánya ! 
Hagy  repüjjön  a  szoknyája 

Kánán  mönyegzobe  !* 
Ellensége  sok-sok  vőt  a  bornak. 
Fcríinépek  jojó  fopakónak ; 

Addig-addig  hogy  mérgébe 
Mögrekkett  a  csap  gégéje 

Kánán  mönyegzobe. 
Hogy  né  lögyön  vége  a  jó  kedvnek, 
Parancsoli  Jézus  a  vöfénynek, 

Hogy  a  vSdröt  töcscsék  teli 
S  hozzák  elejibe  neki 

Kánán  mönyegzobe. 
Éhozik  a  vödört  elejébe, 
Jézus  mög  csak  oda  néz  föléje ; 
Oszt  odadi  a  gazdának. 
Hogy  kóstojja  mög  magának 

Kánán  mönyegzobe 
Hát  csudák  csudája  mi  történt, 
Majd  a  guta  csipte  mög  a  vöfényt; 
A  mint  az  is  mögkostóta, 
Ojan  fajin  bornak  monta 

Kánán  mönyegzobe. 

Meg  vagy  hat  vödörrS  hoznak  arra, 

Hogy  Jézus  ászt  bornak  változtassa  5 

Es  a  legjobb  bornak  vála 

A  hideg  viz  égy  szavára 

Kánán  mönyegzobe. 
A  hogy  észt  a  zsidók  möghallották, 
A  lagziba  mindönfelé  hittak  : 

Hogy  talán  maj  bort  csinána. 
De  a  Jézus  nem  kivána 

Több  lagziba  mönni. 

(Üj-Kigjós.  Békés  m.) 

LÓCSKAV   JÓZSEF. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉVNAPI   KÖSZÖNTÖK.    BOKKÖSZÖNTÖ.   KOMAKÉRÉS.  9I 

Névnapi  köszSntMc. 

Zsigmond  napjára. 
Rózsa  színnel  ragyog  a  napnak  sugara, 
Mellyet  kiterjesztett  az  egek  bótlyára. 
Örűjj  té  is  Zsigmond,  mert  nevednapjára 
Er5t,  mejjet  adott  neked  Isten  papja, 
örüiheccz,  örülünk  mi  is  tejes  szívbül, 
Ezeket  kívánnyuk  szívünk  közepibűi: 
Annyi  áldás  szájjon  reád  az  egekbűl, 
A  hány  csillag  ragyog  a  magos  ménnyekbül. 
Míg  ílsz,  a  nagy  Isten  té  reád  vigyázzon, 
A  té  íletédre  semmi  bút  né  hozzon ;         , 
Bánat,  keserűsig  elo  né  tanájjon, 
Szerencse  mint  tökincs  té  melletted  ájjon, 
Mind  kivül,  mind  belül  té  veled  sétájjon. 
Maj  ha  eljön  íletédnek  határa, 
Eljön  írted  a  halálnak  postája, 
Az  íróknak  kezei  azt  irja  néked: 
Dészkábúl  kiszíttesd  gyászos  koporsódat, 
Hol  tested  títessék  a  földnek  gyomrába. 
És  lelked  vitessík  a  mennyei  várba, 
A  hol  az  angyalok  vannak  vígasságba-. 

Szívesén  kívánom. 

(Földet). 

Bakoss  Lajos. 
BorkSazSnta. 

Itt  vagy  mán  té  gonosz,  té  vagy  az  a  pusztító. 

Erszényem  pusztító,  ruhám  rongyositó! 

Tudod-é,  hogy  mindén  károktú^védelmesztclek, 

Görbe  késécskémmel  mégmecczéttelek, 

És  egész  nyáron  a  jégtú  ótalmasztalak, 

Még  is  vélem  oly  kegyetlenül  cselekéttél, 

Minap  écczér  a  köfalhő  vetettél, 

Onnan  pedig  szépen  felvettél, 

S  irgalmatlanul  az  árokba  csaptál. 

Már  most  gyertek  tizedesek  öten  (öt  u/fát  a  pohárra  szorítja), 

Ha  öten  nem  birtok  vele,  tizen! 

Úgy  tészék  mint  az  écczéri  katona, 

Mars  be  az  árístomba! 

(Gyöngyöa.)  Ifj.  KÍPlXny  JÓZSEF. 

Kontkéréf, 
Mátkázó    (húsvét    után  első)  vasárnapon  a  lányok   egy  tá- 
nyérba   egy    üveg  bort,  piros  tojást,  süteményt  stb.  kötnek,  azt 


Digitized  by  LjOOQIC 


92  KOMAKÉRÉS.   TÁNCZSZÓK.   GYERMEKJÁTÉKOK. 

fölpántlikázzák,  bokrétázsákt  s  elküldik  ahhoz,  akit  komájuknak 
akarnak ;  a  ki  abból  valamit  kicserél,  a  küldőnek  komájává  lesz. 
A  tányérvivonek  ez  a  mondokája  : 

»Koma  koma  kőmáliunk, 

Esztendeig  kőmáliunk, 

Jő  legyünk,  komák  legyünk; 

Ha  roszsz  legyünk,  kutyák  legyünk. 

Iltig,  bőttig,  kis  karácson  bojtig 

Örökös  komák  legyünk. 

Szív  küdi  szifh&  szivessen, 

Szív  vegye  sziftü  szivessen ! 

Ha  ném  vészi  azt  szív  szivessen, 

Üsse  még  a  ménkű  szivessen. 

(Sz6kc  Dencs,  Somogy.) 

Veres  József. 

Tánozuók. 

I.  4. 

Vérés  csákó  süvegem,  Galambbúgos  kapuzábé, 

így  elém  gyöngy  életem;  Beh  édes   csók  a  rószámé. 

Bokréta  van  mellette,  ^ 

Barna  babám  kötötte.  ^n  istenem,  add  nekem, 

\'  .',  Beh  igazán  szeretem ! 

Vess  figurát,  olyan  czifrat, 

Hogy  a  patkód  vessen    szikrát*  Ne  beszéljek  rózsám  veled, 

3.  Csak  lássalak,  az  és  könnyebb. 

Ez  az  enyim,  ezt  nem  adom,  (Erdovidék.) 

Ha  kérik  és,  eltagadom.  Kriza  J. 

Gyeraekjilékak. 

KörÖsdi. 

A  leányok  a  szabadban  körbe  állnak,    aztán  körbe  forogva 
ezt  éneklik: 

Gyere  rózsám,  kerittessünk  ék  kis  várt, 

Küllű-bellú  bemeszeltük,  szípenn  áll; 

Ára  gyün  az  iródiák  Ujvárbú, 

Ára  gyün  az  iródiák  Ujvárbú. 

Jop  tenéked  ídés  rózsám,  min  nekem, 

Tígéd  szeret  az  én  mátkám,  ném  engem. 

Hejje  zsirom,  petrezsirom,  happ  happ  happ! 

(„LétérbetyÜnek*  s  a  kezüket  összeverik) 
Hejje  zsirom,  petrezsirom,  happ  happ  happ! 

(Szdke  Dencs.  Somogy  n.) 

Veres  József. 


Digitized  by  VjOOQIC 


GYERMEKJÁTÉKOK   TÁJSZÓK, 


93 


L  i  b  á  s  d  i 

„Mit  ás,  mit  ásy  farkas  koma?*^ 

>Kemenczét/ 

nMínek  az  a  kemencze?** 

,Tözct  rakni  bele/ 

„Minek  az  a  tűz?* 

jVizet  melegitni/ 

„Minek  az  a  viz  ?" 

,Ludat  koppasztani.* . 

„Hol  vette  kend?** 


,Loptam^ 


E  j  t  el :  kupa  1.  Tsz. 

e  n  y  ü  :  enyv  1.  Tsz. 

é  s  z  s  z  e :  össze. 

észtérunga:  nyilas,  kibú- 
vólyuk a  juhkosáron,  hol  a  ju- 
hokat fejeskor  kieresztik.  Tsz. 
esztrenga. 

éveg:  Üveg.  1.  Tsz. 

farmatring:  nyergettartó 
farhám.  1.  Tsz. 

f  a  r  t  a  t  ó :  tréfás  neve  a  pá- 
linkának. 

férög,  féreg:  egér.  1.  Kr. 

fésű:  fusü. 

fésze:  fejsze,  L  Kr. 

fe  teke:  fekete. 

fonája:*  viszszája  egy  kel- 
mének, vászonnak,  sat.  1.  Kr. 

f  r  u  s  t  u  k  :  reggeli. 

f  a  s  z  u  j  k  a :    paszily.  1.  Tsz. 


.De  becsukják  !" 

,De  elbújok.' 

„Hová?- 

,Hid   alá,   hód   alá,  a  nap   háta 

megé.' 
„Mibe  mosdik?** 
,Arany  veréczébe.* 
„Mibe  törölközik  ?'* 
,A  gubások  farkába.' 
„Őke  hazai  mind  apátok,  mind 

anyátok!** 

(Bcreg  m.  Tiszahát.) 

Bodor  IsrvÁN. 
Táj  szók. 

Szék  ely  ségiek. 

gaj:  göröngy,  1.  Tsz. 

ganyé:  ganaj.  1.  Kr. 

gyortyánfa:  gyertyánfa. 

harang  töke:  harang 
ütője. 

harisnya:  daróczposztó 
nadrág.  I.  Tsz. 

hetfü:  hétfő. 

h  i  b  ó  k :  pocsolya.  Tsz.  h  i- 
bo  k  a. 

h  o  b :  hab. 

ige;  egy  szál  a  matólált  fo- 
nalban. 

í  k  s  z  é  g :  ék.  J.  Kr. 

innap:  ionep.  1.  Kr. 

í  m  é  1 1  e  m  :  ébredten. 

i  r  o  m  b  á  s :  petytyegQtett 
sárga  és  veressel.  1.  Kr. 

istirim  fi:  harisnya. 

í  z  i  n  k  :  )zék« 


(Sc4Idabo8). 

Bartha  Károly. 
Nógrá  d  m  egy  eiek. 

Adogál;  kinál.  Keveset  ado-         akurátus:  derék,  becsüle- 

gáltak  a  búzámé.  tes  (ember). 

akaródzik    neki:    kedve         csuszkandik:  csuszkái. 
van.  csürtiszköl:      dörzsölve 


Digitized  by  VjOOQIC 


94 


TÁJSZÓK.    GÚNYNEVEK. 


koptat,  pl.  a  gyerek  a  csizsniá- 
ját,  ha  csuszkandik. 

d  é  r  é  k  a :   toké  pénz,    pl.    Sé 
intérés,  sé  déréka. 

d  rém  ál:  szunnyad. 

é  t  k  é  s  :    jő    étvágyú,    nagy- 
ehet&. 

farboszszontó:     a    no- 
ruha  hátulján  levő  rojt,  csokor. 

fumigál:  semmibe  sé  vész. 
'  Fumigálylya  a  világqt. 

g  1  o  n  g  á  1 :  egy  lábon  ugrál. 

gurcsi:  gömbölyű  gomb. 

h  a  m  u  1  y  a ;  krumpli  kása. 

k  u  r  u  c  z :    szigorú,    kemény, 
(ember). 

1  o  ty  ó  ;  erkölcstelen  n6. 

magamnak,  pi].  heverészek 
magamnak;  sétál  magának. 


mázna,  maznos:  elké- 
nyeztetett, a  ki  könnyen  sirva- 
fakad. 

mu  ti:  mutasd. 

nyifny  a  f:  mázna. 

pa  p  uly  a  :  nagy  szá). 

p  é  c  z  t  e  j  (?). 

péz  él:  pénzt  szerez. 

pötyög:  beszél,  trécsel. 

spórol:  takarékoskodik. 
.  s  p  r  é  n  á  gl  i :  nagy  vas  szög. 

s  z  o  t  y  k  a :  lotyó. 

t  i  s  z  p  a  1 :  tűzhely. 

tudni:  hinni,  vélni.  Ászt 
tuttam,  hogy  eljön. 

V  i  s  z  sz  á  j  a :'  fordítottja,  pl. 
a  kabát  visszája :  belseje. 

Kaunitz  János. 


Bihar  m  egy  eiek. 


Hébekorba:  néhanéha. 

hepehupás:  csiribiri,  apró- 
cseprő. 

herczehurcza:  rágalma- 
zás. 

hi  r  í  nta  :  hinta. 

í  1  e  1  e  m  :   fózelék. 

incselkedik:  pajkoskodik. 

ízibe;  „szaladj  csak  ízibe" 
(hamar). 

i  z  í  k  :  törmelék,  a  mit  a  marha 
a  jászolban  hagy. 

kaczamajka:  felöltő. 

k  á  k  ó  :  ^z  a  horgas  faág»  a 
melyre  az  iskolás  leányok  kas- 
kájokat  akasztják. 


a  közös  fonást  kö- 


kaláka: 
vető  táncz. 

k  a  1  a  s  i  s  :  tanterem. 

karczos:  vinkó,  kerti  sa- 
vanyú bor. 

karatyol:  sokat  beszél. 

kátyú:  gödör  az  ország- 
úton; azonkivül  a  gyermekek 
nád  játékszerét   is  így  nevezik. 

k  e  1  e  p  c  z  e :  gyermekjáték. 

köcze:  rövid  ködmön. 

k  i  V  í  g  z  o  :  végrehajtó  hiva- 
talnok. 

kúra;  farkatlan  tyúk. 

k  ü  t  y  ti  1  n  i :  kavargatni  ételt. 

legyeskedik:  udvarol  a 
lányoknak. 

(Fúrta  környéke.) 

György  Aladárné. 


Gúnynevek. 

Férfia  k  :  Czégér.  Bata.  Czímér  (az  aptya  .czíméréssen'' : 
büszkén  járt).  Bíambé  borgyu.  Pihi.  Csicsa  (Istvánból  lett).  Dufa 


Digitized  by  VjOOQIC 


GÜNYNEVEK.  HELYNEVEK.  qS 

(nem  volt  esze).  Marczi  (kicsiny).  Babos  (himlőhelyes).  Halojn 
(vastag).  Csúnya  Papa  (csúnya ,  ember). 

N  &  k.  Zsusmóka.  Solojka.  Postás  Örzse  (apja  postás).  Ge- 
zemicza  (köpczös).  Csúnya  Papáné. 

Zsidók.  Férfiak.  Pity-Pity.  Soló.  Kis  Pörcz.  Nagyfejű. 
Siska  (nagy  kalaptya  van).  Görény  (tikokat  szeret  enni).  Maki. 
Csákó  (sanda).  Edeczanczanczon  (roszul  tud  magyarul).  Lele 
(hebegő).  Czipóvalagú  (kis  ember).  Sánta  zsidó.  Pók  szemű  (nagy 
szeme  van).  Hugyos  Pali.  Bolond  EUás. 

N&k.  Hosszi  Czafatos.  Futos.  Fingós.  Hentérgö  (csúnyán 
jár).  Hosszi  Szárú.  Füles  fazék  (kezeit  mindég  csipöjére  teszi). 
Kényes  Kánya  (kényesen  beszél).  Sörös  Zsuzsi  (sört  iszik).  Fut- 
likné  (hamar  megy).  Zsiros  köcsög  (mindig  ruhájába  törüli  pisz- 
kos kezeit)* 

A  Spitzer  nevet  a  nép  így  ejti ;  Piczér ;  a  Bauer-t :   Bajor. 

Czigányok.  Kukus  (András  helyett).  Susa  (Józsi  h.) Káli 
(Juli  h.)  Trafkó  (Mari  h.)  Pencs  (Náni  h.)  Bozorka  (Julis  h.). 

(Adáiid  Somogy  m.)  BÁmÓCZI  JÓZSRF. 

Helynevek. 
Tállya  helységben. 

U  t  c  z  á  k.  Nagy-útcza.  Rózsa-útcza.  Nyerges-útcza.  Szent- 
Anna-útcza.  Sáncz-útcza.  Galyagas-útcza.  Hustát.  Új-sor.  Kossuth - 
útcza.  Út-v51gy. 

Kutak.  Piaczi  kút  Czigány-kút.  Kőkút.  Kerekes  kút. 
Hustáti  kút. 

Szólok.  Palota.  Sípos.  Tatajka.  Nyerges.  Köves-hegy. 
Cserepes.  Galambos.  Halas-tó.  Nyírjes.  Jó-nap.  Bakugró.  Ökör- 
táncz.  Kódú.  Kerek-togyes.  Piski-,  Varga-,  Sovány-,  Padi -hegy. 
Kis-,  Nagy-  és  Sarkad-Isten-hegy.  Remete.  Galuska.  Tökös-máj. 
Bárdfí  (=Bárdfai).  Gomboska.  Galyagas.  Bohomáj.  Dukát.  Mu- 
lató Kis-,  Nagy-  és  Köpor- Hasznos.  Görbe- Hasznos.  Rohos. 
Mecsege.  Bányász.  Kerek-domb.  Somszeg.  Bátori.  Patócs.  Pap- 
kereszt.  Kis-,  Nagy-  és  Grimlát  Meggyes.  K&vágó.  Hetény.  Czék- 
lás.  Vároldal. 

E  r  d  S  k.  Kopasz.  Hideg-kút  v&gye.  Faragványos.  Molyvás. 
Disznó-szállás.  Lóhalál.  Kódú.  Galambos.  Csipkés.  Özhatár.  Re- 
kettyés. 

Rétek.  Csátó.  Porkoláb-útja.  Város  rétje.  Biró  rétje.  Gu- 
lya-delel5. 

Határban  levő  kutak.  Hideg-kút.  Hármas  kút.  Visszafolyó 
kút.  Hárskút.  Mannás  kút. 

T  ó.  Óvár.  (Ez  egy  magasan  —  a  Várhegyen  —  levő  kerek 
medencze,  melyet  a  tállyaiak  állitólag  a  tatárfutáskor  ástak  volna 
védelmül.)  Khúly  Pal. 


Digitized  by  VjOOQIC 


q6  KÖZMONDÁSOK,  néprománcz. 

KSznomlisok. 

1 .  Este  leányt,  harmaton  füvet  ne  néssz ! 

2.  Isten  orizz  házas  szolgától,  jármas  bihaltól,   út   melletti 
földtol,  paplány  feleségtől! 

3.  Hozzá  n6,  mint  a  kis  csacsi  a  fűlibézr 

4.  Lábáról  fejik  a  lovat,  hátáról  a  birkát. 

5.  Alú  vájd,  alti  vészed  hasznát! 

6.  A  ki  a  madártól  fél,  az  ne  vessen  kölest. 

7.  Nem  bánomból  lészsz  a  bánom. 

».  A  ki  3o  éves  koráig  nem  er6s,  4o  evés  fcoráíg  nenr  okos, 
3o  éves  koráig  nem  gazdag:  az  többet  soha  selész.' 

9.  Az   igazság   elvétté   a   becsület  leányát,   de   magtalanok 
voltak  és  kihaltak,  csak  a  hirök  maratt.  ... 

10.  Az  isten  nem  bottal  ver, 

11.  Er5s  erdőt  szánt,  a  gyenge  u^ft  se. 

12.  Nem  égy  nap  Jakabtiap. 

i3.  Neiti  mindén  na]i  Jakabnap. 
'  i4.  Koplal  mint  a  molnár  tyúkja. 
i3.  Úgy  él  mint  a  molnár  disznaja. 

16.  Megkóstoltí^,  mint  a  cs^igány  lovát  a  farkas  (t.  i    csak  a 
körme  maradt).  .     .    t 

(Háromszék.) 

r  .  Gaboitfi  Károlv 

Népronáncz. 

Szűcs  Marcsá>) 
(Az  alföldről  került  Nógrádba.) 

Estve  van,  estve  van,  hetet  ver  az  óra, 
Mindén  eladó  lyány  készü  a  fonóba; 
Szegény  Szűcs  Marcsa  is  oda  indór  vóna^ 
Ha  a  csillagos  ég  be  nem  borót  vóna. 
Beborót,  beborói,  be  is  estvei édétt; 
A  szegén  Szűcs  Marcsa  pl  is  tévelyedett. 
„Kisírj  el,  galambonr,  kisírj  el  má  haza  ; 
Nem  gyövök  én  többet  e  té  fonótokba  " 
El  is  kísirtétte  a  szikszai  vögybe, 
A  szikszai  vögybe,  beásta  a  fődbe ; 
Ráírta,  rávágta  cifra  fbfájára: 
„Mindén  eiádó  lány  vigyázzon  magára !" 
„Lányok,  lányok,  lányok,  rólam  tanóljatok, 
A  hami&  legénnek  csókot  né  aggyátok ; 
Mer  ha  csókot  attok,  maj  tyík  is  úgy  jártok: 
Piros  véretekkel  fődet  áazíattyátok.'* 

BORBÁS   ViNCZE. 

•)  V.  5.  Népkölt.  Gyűjt.  l.  ai2.  I.  A  8  zerk. 


Pe«ti  kaavToyomd&-r6szvénv-»társaUt.  (Hold-utcza  4.  $z.> 


Digitized  by  VjOOQIC 


^jjeUnik                    MAG  Y  A  R  •ZEWtESZTÖ 

minden  hónap  MVIÍTVAD  ^^^^^  Wmi 

15-éii  Jl     I    £l  Ll  V    U  lA.  BHíWíL 

heroin    Ívnyi                                    SZERKESZTI  ^*  ^^'*  K-OtCIt. 

uri.iomm.1.            SZARVAS  GÁBOR.  ^^  •" 


IV,  kötet.  1875.  MARCZIÜS  15.  ///.  fü{et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

II.  A  szenvedő  alak  használata. 

A  'tetik'féle  igealak  használata  már  igen  sok  és  heves 
támadásoknak  volt  kitéve;  némelyek  még  jogosultságát  is 
kétségbe  vonták;  azt  állítván,  hogy  a  magyar  nyelvben  nincs 
szenvedő  forma. 

Az  elsó  kérdés  tehát,  vájjon  helyes  alapon  'nyugszik-e 
az  a  nézet,  mely  a  szenvedő  alak  megvoltát  s  jogosultságát 
nyelvünkben  kereken  megtagadja. 

Tekintsünk  bele  irodalmunk  bármely  korszakának  akár- 
melyik termékébe,  ezeknek  mondhatni  minden  egyes  lapja 
kétségtelen  bizonyítékát  szolgáltatja  ama  ténynek,  hogy  a 
kérdéses  alak  nem  csak  hogy  megvolt  és  megvan,  hanem 
hogy,  különösen  a  latin  fordításokban,  majdnem  ép  oly 
gyakori  használatú,  mint  a  cselekvő  formáé.  A  szenvedő 
alak  megvoltához  tehát,  s  ennek  következtében  jogosultságá- 
hoz semmi  kifogás  nem  fér. 

Szemben  e  ténynyel  azonban  ama  másikat  sem  szabad 
figyelmen  kívül  hagynunk,  hogy  a  nép  s  vele  a  müveit  osz- 
tály is  a  mindennapi  használatban  a  -tetik-féle  alakkal  csak 
nagy  ritkán,  mondhatni  elvétve  él.  Itt  tehát  azzal  a  kérdés- 
sel állunk  szemközt,  miben  kell  keresnünk  okát  ez  el  nem 
vitatható  különválásnak. 

A  cselekvő  alaknak  általános  vagy  legalább  túlnyomóan 
erősebb  használata  nem  csak  a  mi  népünknél  van  meg,  hanem 
közös  az  minden  nyelvvel,  úgy  hogy  a  szenvedő  mondatszerke- 
zetet mindenütt  nagyobbára  csak  az  irodalom  ápolta  és  ápolja. 
S  e  jelenségnek  könnyen  érthető  oka  van.  A  cselekvő  alak 
s  így  a  cselekvő  mondatszerkezet  is  az  eredetibb,  termesze- 
it. NTCLvfill.  IV.  7 


Digitized  by  VjOOQIC 


q8  hibás  szók  és  szólások  javítása. 

tesebb;  a  szenvedő,  mint  a  nyelvek  története  mutatja,  jóval 
későbbi  származású;  további  ok,  hogy  a  cselekvésszók  egy 
nagy  osztálya,  az  intransitivák,  alkalmatlanok  az  úgy  neve- 
zett passiv  jelentés  kifejezésére;  s  ehhez  járul  végre,  a  mi 
különben  az  első  okból  következik,  hogy  a  cselekvő  szerke- 
zet minden  esetben  lehetséges,  míg  a  szenvedőről  ezt  nem 
mondhatni.  Egy  részről  tehát  a  használat  általánossága  s 
természetessége,  más  részről  minden  kényszerítő  szükség 
absolut  hiánya  nagyon  is  megfoghatóvá  teszik,  hogy  a  nép 
egyszerű  fia  egyszerű  eszejárásával  inkább  a  megszokott 
úton  halad,  s  eszébe  sem  ötlik  neki,  hogy,  kivált  a  minden- 
napi beszédben,  valami  szokatlanabbhoz  csapjon  át. 

Hogy  irodalmunkban,  különösen  a  régiebben,  a  szen- 
vedő forma  oly  annyira  elterjedett,  annak  is  megvan  a  maga 
természetes  oka.  Tudvalevő,  hogy  a  legrégibb  magyar  iro- 
dalmi termékek  nagyobbára  latin  fordítások,  még  pedig 
szent  könyvek  fordításai.  Ama  jámbor  férfiak,  a  kik  e  mun- 
kára vállalkoztak,  a  mint  ez  számtalan  adattal  bebizonyít- 
ható, a  szentségtöréshez  közel  álló  tettnek  tartották  volna, 
ha  parányit  is  változtatnak,  ha  mindenben,  még  az  alakban 
is  szorosan  nem  ragaszkodnak  az  eredetihez.  A  latin  nyelv 
pedig  köz  tudomás  szerint,  legalább  a  mint  az  most  előttünk 
áll,  kiváló  szeretettel  alkalmazza  a  szenvedő  szerkezetet. 
Ugyanez  mondható  a  német  irodalmi  nyelvről  is.  Épen  nincs 
mit  tehát  csodálkoznunk,  hogy  e  két  nyelv  befolyása  alatt 
fejlődött  irodalmunk  ez  erős  nyomásnak  engedve,  valamint 
másutt,  úgy  e  téren  is  szolgálatába  szegődött  az  idegennek, 
s  a  mit  nála  látott,  azt  idehaza  is  buzgón  terjesztette. 

Még  egy  sajátságos    jelenséget   kell  megmagyaráznunk. 

Azt  mondtuk  föntebb,  hogy  a  köznépnél  mindenütt 
azt  tapasztaljuk,  hogy  általában  véve  a  cselekvő  alakkal  él. 
Vannak  azonban  népek,  a  melyeknél  az  alsóbb  osztályoknál 
sem  ritkaság  a  szenvedő  használata,  s  több  adat  tanúsága 
szerint  ez  a  forma  inkább  és  inkább  terjedni  kezd;  míg  a  ma- 
gyarban alig  tudunk  pár  hiteles  példát  felmutatni,  mely  a  -tetik- 
féle  alak  használatban  voltáról  bizonyítana ;  ellenkezőleg  min- 
den jel  arra  mutat,  hogy  népünk  ettől  az  alaktól  némileg 
irtózik.  (V.  ö.  a  Nyr.  IV.  80.  lapján  levő  adatot.)  Ennek 
oka,  legalább  egyik  fő  oka  magában  az  alak  czélszerütlen- 
ségében  rejlik.  Minden  nyelv  ugyanis,  valamig  fejlődik,  több- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS   SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA-  09 

féle  erőnek  befolyása  alatt  áll;  ezeknek  leghatalmasbika  a 
czélszerüség,  kényelmesség,  vagy  nevezük,  a  mint  némelyek 
szeretik,  szépségnek,  jóhangzatnak.  A  hol  ez  segítőleg  mű- 
ködik, ott  van  fejlődés,  élet;  a  hol  azonban  ellenszegül,  ott 
már  csirájában  megfojt  minden  tenyészetet.  Ez  az  oka,  hogy 
népünknél  az  irodalom  s  a  prédikátorok  minden  buzgólko- 
dása  ellenére  sem  tud  lábra  kapni  a  szenvedő  forma.  Azért 
mert  nem  czélszerü. 

Minthogy  tehát  egy  részről  a  szenvedő  alak  jogosult- 
sága kétségbe  nem  vonható,  másrészről  vannak  esetek,  a 
melyekben  a  rövidség,  a  mondatszerkezet  azonossága  alkal- 
mazását eléggé  ajánlják,  különösen  eme  két  kellék  esetében 
használata  ellen  kifogást  nem  tehetni ;  s  a  hivatalos  s  részben 
a  tudományos  nyelv  a  maga  helyén,  módjával  élhet  is  vele. 
Méltó  kifogás  alá  esik  ellenben  ama  használat,  mely,  külö. 
nősen  a  fordításokban,  csupán  szolgai  utánzása  a  latinnak 
vagy  a  németnek,  s  egészen  szükségtelenül  a  czélszerüség 
rovására  nyelvünknek  egyik  fő  gyöngeségét,  a  szavak  hosz- 
szaságában  rejlő  nehézkességet,  darabosságot  szaporítja,  más 
részről  pedig  nyelvünknek  egyik  legszebb,  legírigylendőbb 
sajátságát,  a  reflexiv  kifejezést  gyéríti,  pusztítja. 

Lássunk  mind  a  két  esetre  példát.  „Kenyházy  András 
vagy  Bandi  bácsi,  miként  leghívebb  barátai  által  neveltetett ^ 
egészen  az  írás  azon  szavaihoz  alkalmazá  életét,  melyekben 
rendeltetik,  hogy :  ha  egyik  pofánkon  megcsapattunk,  a 
másikat  is  tartsuk  oda,  s  valahányszor  főbirája  megsértet  etty 
—  értvén  a  sértés  alatt  a  megvesztegetést  —  ő  is  oda  tartá 
kezét,  sőt  kész  volt  a  legnagyobb  haragra  lobbanni,  ha  ezen 
méltatlanság  rajta  el  nem  követtetett.^  (B.  Eötvös  J.  A  falu 
jegyz.  I.  17.)  íme  alig  pár  sornyi  periódus,  s  benne,  nem 
minden  ok  nélkül,  hanem  minden  ok  ellenére  öt  szenvedő 
mondat  van,  a  melyek  se  nem  rövidebbek,  se  nem  folyékonyab 
bak  a  cselekvőnél,  sőt  ellenkezőleg  hosszabbak,  darabosab- 
bak. Hogy  szükségtelenek  is,  ime  itt  a  bizonyíték  rá:  „Bandi 
bácsi,  miként  leghívebb  barátai  nevezték,  egészen  az 
irás  azon  szavaihoz  alkalmazá  életét,  a  melyek  rende- 
lik, hogy  ha  egyik  pofánkon  megcsaptak,  a  másikat  is 
tartsuk  oda,  s  valahányszor  főbíráját  megsértették,  ő  is 
oda  tartá  kezét,  sőt  kész  volt  haragra  lobbanni,  ha  e  méltat- 
lanságot rajta  el  nem  követték." 

?• 


Digitized  by  VjOOQIC 


100  HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVlTÁSA. 

A  második  esetben  a  szenvedő  alkalmazása  annyival 
megrovandóbb,  hogy  visszaható  jelentésű  igéinket  szorítja 
ki  lassankánt  a  forgalomból.  Fordítóink,  a  régiek  úgy  mint 
az  újak,  nem  ismervén  a  latin  s  német  nyelvek  ama  saját- 
ságát, hogy  külön  alak  hiányában  a  refiexiv  jelentést  több- 
szörte  szenvedővel  fejezik  ki,  oly  esetekben  is,  a  melyekben 
nyelvünk  visszaható  igével  rendelkezik,  e  szenvedőket  híven 
a  magyarban  is  szenvedővel  fordítják;  ez  aztán  lassanként 
szokássá  válik,  s  eredeti  dolgozataikban  is  e  használathoz 
ragaszkodnak.  „Quum  turris  exstructa  esset:  midőn  a 
a  torony  fölépíttetett.  Cimon  custodia  liberatus  est: 
Cimon  a  fogságból  kis\abadit tátott.  Das  schiflf  wurde  an 
die  felsen  gechleudert:  a  hajó  a  sziklához  vettetett. 
Idővel  a  fájdalom  enyhíttetik.  E  kérés  által  szive  meglágyít- 
tátott.''  —  ezek  és  hasonlók  manap  már  annyira  járatosak, 
közönségesek,  hogy  az  érzéketompúlt  közönségnek  fel  sem 
tűnnek;  pedig  semmi  mások,  mint  egy  hiányon,  fogyatékon 
alapuló  idegen  használatnak  szolgaszerü  utánzatai.  Nyelvünk 
az  ily  szenvedők  helyett  mindenütt  visszaható  igét  alkalmaz, 
mint :  A  torony  fölépült.  Cimon  fogságából  kiszaba- 
dult. A  hajó  a  sziklához  csapódott  (vetődött).  Idővel 
a  fájdalom  enyhül.  E  kérésre  szíve  meglágyult. 

A  tanácskozmány  e  néhány  vonással  csak  tájékoztatót 
kivánt  nyújtani  a  közönségnek,  s  figyelmeztetni  Íróinkat, 
hogy  óvakodjanak  a  passivumnak  szertelen  és  sok  esetben 
idegen  nyelvek  hibás  utánzásán  alapuló  használatától.  A 
kérdés  maga  annyira  fontos,  egyes  tüneményei  anoyi  érdeket 
keltenek,  hogy  végleges  megfejtése  csak  komolyabb  buvárlat  s 
több  oldalú  megvitatás  után  várható.  A  tanácskozmány  ad- 
dig is  figyelmébe  ajánlja  a  Nyelvőr  szerkesztőségének,  hogy 
kisérje  éber  szemmel  a  szenvedő  alakkal  űzött  visszaélést,  s 
mennél  nagyobb  számú  példákon  iparkodjék  kimutatni  e 
túlvitt  használatnak  szükségtelenségét,  igazolatlanságát  és 
sokszorta  fonákságát. 

12.  Bölcsödé.  Eisdedovóda.  Eépezde. 

Mind  a  három  korcs  szó.  A  Nyelvőr  49— 5o.  lapjain 
felállított  elvek  5.  pontjával  állnak  összeütközésben. 

Nyelvünknek  a  helynevek  jelölésére  többféle  eszköz 
áll    rendelkezésére.    Nem    áll    szándékunkban,    de    nem    is 


^  Digitized  by  VjOÓQIC 


HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  lOI 

szükséges,  hogy  ez  alkalommal  mind  felsoroljuk  ez  eszkö- 
zöket ;  itt  csak  azt  említjük  meg,  a  mely  épen  czélunk  elé- 
rését előmozdítja.  A  helyiségek  jelölésére  nyelvünk  nem 
ritkán  jelzős  főnevet  használ,  melynek  második  tagja  vala- 
mely köz-helynevet,  elseje  pedig  ennek  egyik  kiváló  saját- 
ságát, tulajdonságát  jelöli;  pl.  székváros;  diós-völgy; 
országház,  vámház,  árva-ház;  ivó-szoba,  alvó- 
szoba;mos  ó-k  onyha,  mos  ó«k  a  m  r  a,  mos  ó-p  i  n  c  z  e  ; 
műhely;  szérű s-kert,  sat.  Ez  az  eszköz  alkalmazható 
mind  a  három  czímbeli  szónak  megjavításában  is. 

A  bölcsőde  tudomás  szerint  ugyanazt  akarja  kifejezni, 
a  mit  a  franczia  créche:  jászol;  créche-nek  pedig  a 
aszóiban  fekvő  gyermek  Jézus  tiszteletére  oly  intézeteket 
neveznek  Francziaországban,  a  melyek  részint  talált  gyer- 
mekeknek, részint  szegény  sorsú  kisdedeknek  szolgálnak 
menedékül.  Ez  intentiót  tartva  szem  előtt  a  tanácskozmány 
a  helyesen  választott  bölcső  szót  megtartandónak  véli,  s  a 
bölcsőde  helyett  a  föntebb  idézett  példák  analógiájára  a  böl- 
csöház-at  ajánlja;  továbbá  a  képeddé  helyett  a  képző-inté- 
zet, s  a  kisdedovóda  helyett  a  kisdede vó  szókat. 

i3.  Talány. 

E  szóban  mind  a  tő,  akár  tal-^  ^  akár  tala-^  mind  a 
képző  'ánjr  vagy  -ny  kifogás  alá  esik;  egyikről  sem  tudni  mi, 
sem  amannak  jelentését,  sem  emennek  functióját.  A  tanács- 
kozmány ajánlja  helyébe  a  szintén  újabb,  de  mind  jelen- 
tésileg,  mind  képzésileg  helyesen  alkotott  s  már  e  jelen- 
tésben használatos  rejtvény  szót.  E  szóval  s  a  szükséges 
jelzők  hozzájárulásával  igen  alkalmasan  kifejezhetők  az 
aenigma  egyéb  fajai  is,  mint :  anagramm :  betűrejtvén/y  cha- 
rade :  s\ótagrejtvényj  logogryph  :  's\órejtvériyy  rebus :  kép- 
rejtvény. Ezek  mellett  különösen  a  népnél  divatos  szórejt- 
vényekre megmaradhat  az  eddig  is  használatos  találós 
mese^. 

i4.  Magas  kor. 

Nyelvünk  a  magas  szót  a  német  befolyás  idejéig  csak 
is  a  térviszony  jelölésére  alkalmazta,  s  a  „magas  kor"-féle 
kitételek  csak  is  a  legújabb  idők  termékei,  melyeket  a  né- 
met fordítók  honosítottak  meg.  A  magas-nak  németes  hasz- 


Digitized  by  VjOOQIC 


Í02  HIBÁS    SZÓK    KS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA 

nálata,  különösen  e  kapcsolatokban  szokásos:  magas  idö 
(hohe  zeit),  helyesen:  nagy  idö,  késő  idó;  magas  kor 
(hohes  altér),  jól:  nagy,  előrehaladt,  vén  v.  aggkor, 
hosszú  kor;  a  magas  arisztokraczia  (die  hohe  aristokra- 
tie),  magas  uraságok  (hohe  herrschaften),  magyarosan:  a  f ó 
arisztokraczia,  fo  v.  fö-fö  uraságok;  magasabb  tudomá- 
nyok (höhere  wissenschaften),  magyarosan:  felsőbb  tudo- 
mányok ;  a  magas  papság  (der  hohe^klerus),  helycsen :  a  f  ő 
papság  sat. 

i5.  Egylet. 

Az  egylet  is  azon  szók  közé  tartozik,  a  melyeknek 
megalkotása  teljesen  szükségtelen  volt;  ehhez  járul,  hogy 
a  tő  jelentését  semmi  féle  analógiával  igazolni  nem  lehet. 
Nem  mondhatni  például,  hogy  „a  fővárosi  nők  legközelebb 
egy  jótékony  czélra  egyeltek'' j  hanem  egyesültek;  már 
pedig  az  egyl-et-héW  -et  képző  egy  ilyen  kimagyarázhatat- 
lan  egyel  v.  egylik  igét  föltételez.  Lehet  azonban,  hogy 
mint  sok  más  esetben  történt,  úgy  c  szónál  is  csonkítással 
van  dolgunk. 

Bármelyik  álljon  is  a  kettő  közöl,  az  kétségtelen,  hogy 
jogtalanul  hozták  divatba  e  szót  a  régi  jó  egyesület  he- 
lyébe, a  melynek  most  újólagos  visszaállítását  ajánljuk. 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN.*) 

Jutalmazott  pályamű. 

/.  Bevezetés. 

I.  §.  Hogy  a  ragozás,  szóképzés,  kettőztetés  (doppe- 
lung,  Pott.),  továbbá  a  szóknak  mondattani  összeszerkesz- 
tési    soha    sem    képeznek    összetételt   olyan    értelemben,    a 


*)Röviditések:  Ny.  =  Magyar  Nyelvőr.— K.  =  Kriza,  Vadró- 
zsák 1.  —  E.  =  Erdélyi  Népdalok  és  mondák.  —  N.  =  Népköltési  gyűj- 
temény, űj  folyam  (szerk.  Arany  L.  és  Gyulai).  —  T.  =  Tájszótár.  — 
F.  =  Faludí  (F.  u.  =  Faludi,    Udvari    ember  újra  kiadta    P.   Thewrewk 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMONyi    ZS.    A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  Io3 

milyenben  az  összetételt  venni  szoktuk,  azt  nem  kell  bizo- 
nyítanunk. (L,  ezekről:  „Ueber  die  wortzusammensetzung" 
von  Dr.  L.  Tobler.  Berlin,  Dümmler,  1868.  I.  szakaszát.) 
Csak  azzal  kell  itt  mindjárt  tisztában  lennünk^  mit  nevezünk 
összetételnek. 

Összetétel  alatt  olyan  két  vagy  több  szóból  összeforrt 
nyelvi  egységet  értünk,  mely  a)  egységes,  de  természetesen 
soha  sem  egyszerű,  egy  -  jegyű  fogalmat  fejez  ki,  b)  nincs 
mondattanilag  szerkesztve.  (Ezért  nem  tartom  az  „összeté- 
ter-nél  jobbnak  a  Brassai  által  használt  „szószerkesztmény" 
nevezetet.)  Tehát  a)  szerint  nem  összetételek  az  ilyen  kife- 
jezések: boldog  boldogtalan,  kényekedve,  ámbár  syntaktikus 
viszonyuk  nincs  megjelölve ;  azért  nem  összetételek,  mert 
nem  egységes  fogalmat  értünk  rajtuk,  hanem  egészen 
annyit,  mint  ha  mondanók:  boldog  és  boldogtalan,  kénye  és 
kedve.  Nem  összetételek  b)  szerint,  ámbár  egy  egységes 
fogalmat  jelölnek :  isten  nyila,  asztal  fia ;  agg  legény,  gom- 
bos tű;  föláll,  bejár;  mert  tagjaik  nyilván  való  mondattani 
viszonyban  állanak  egymáshoz:  isten  és  asztal  birtokos 
jelzők,  agg  és  gombos  melléknévi  jelzők,  föl  és  be 
helyhatározók,  tehát  csupa  önálló  mondatrészek,  melyek  a 
másik  szóval  nem  a  szóösszetétel,  hanem  a  syntaktikus 
kapcsolat  viszonyában  állanak.  E  szerint  az  elsorolt  kapcso- 
latok ép  oly  kevéssé  összetételek,  mint  pl.  ezek:  isten  jósága, 
asztal  lába ;  fiatal  legény,  rossz  tű ;  székre  áll,  iskolába  jár. 
—  Ellenben  összetételek  pl.  a  következők:  szóbeszéd,  pör- 
patvar, ágbog;  pókháló,  faluvég,  képiró,  számadás,  hófehér. 

De  ha  csak  e  példákon  is  végig  tekintünk,  két  nagyon 
különböző  csoportra  oszlanak.  Az  első  háromban  a  két-két 
tag  mindig  egyenjogú,  egyik  sincsen  alája  rendelve  a  másik- 
nak, hanem  egymás  mellé  járulván,  képezik  az  új,  egységes 
fogalmat.  Az  utolsó  ötben  ellenben  mindig  az  első  tag  a 
másodiknak  alája  van  rendelve,  szolgálatában  áll,  meghatá- 
rozza. Az  elsőket  olyan  összetett  mondathoz  lehetne  hason- 


J.  Pozsony  1837.)  —  A.  =  Arany  J.  Összes  költ.  űj  olcsó  kiadás  1872. 
P.  =  Petőfi  költ.  Első  teljes  (képes)  kiadás  1  k.bcn.  Budapest  Ath.  1874. 
—  V.  =  Vörösmarty  (Z.  =  Zalán  futása).  —  M.  ny.  =  Magyar  nyelvé- 
szet ;  szerk.  Hunfalvy.  —  Ny.  k.  =  Nyclvtud.  közi.  —  Gy.  =  Gyulai 
(Római  szám  rendesen  kötet,  arab  sz.  lapot  jelöl.)  S.  Zs. 


Digitized  by  VjOOQIC 


I04  SIMON Yl    ZSIGMOND. 

lítani,  mely  két  egymás  mellé  rendelt  fő  mondatból  áll,  az 
utolsókat  pedig  olyanhoz,  mely  egy  alárendelt  mellék  és 
egy  uralkodó  fomondatból  áll.  Szembe  tünö,  hogy  a  máso- 
dik csoportban  az  elemek  valóban  összeolvadnak,  sokkal 
inkább  mint  az  első  csoportban.  Nevezzük  őket  tehát 
valódi  összetételeknek,  az  elsőket  pedig,  melyek  alacsonyabb 
fokon  állanak,  nem  valódiaknak,  (V.  ö.  Tobler,  az  id.  h. 
II.  szak.  —  Steinthal,  Ztschr.  für  völkerps.  u.  sprachw.  VL 
az  összetételnek  három  fó  nemét  különbözteti  meg:  i)  hol 
a  két  tag  egymás  mellé  van  rendelve;  2)  hol  az  első  a 
másodikat  határozza  meg;  3)  hol  a  második  tag  vonzata  az 
elsőnek  pl.  bo^ea.  Az  első  kettő  megegyez  a  mi  két  osz- 
tályunkkal, a  harmadikra  nincs  példa  nyelvünkben.) 

2.  §.  Mielőtt  hozzáfogunk  az  összetételek  vizsgálatá- 
hoz, végeznünk  kell  itt  egy  sereg  oly  szóval,  melyeket 
többnyire  összetételeknek  tartanak,  holott  épen  nem  azok. 
Ezt  a  tévedést  a  helyes  (vagy  inkább  helytelen)  irás  okozta, 
mely  vakon  az  illető  kifejezésnek  német  irása  módja  után 
indult:  Ny.  I.  78.  Azon  fölül  a  helyes  irás  e  tekintetben 
következetlen  is;  erre  nézve  legyen  elég  néhány  példa: 
róka  lyuk  N.  I.  456.  rókalyuk  u.  o.  474;  —  nádszál  N.  II. 
i4o.  s  a  másik  sorban  rozmaring  szál;  pásztor  társaim 
N.  I.  12.  s  egy  sorral  alább  pásztor-pajtásim;  —  fő-adószedő 
A.  II.  229.  és  u.  o.  fővezér;  szemen  szedett  Ny.  I.  244.  sze- 
menszedett u.  o.  191;  —  dél  felé  N.  I.  471,  délfelé  u.  o. 
439.  (L.  még  Ny.  11.  2x5.— 220.) 

Némely  kapcsolatokban  rendesen  összeírják  a  jelző 
melléknevet  vagy  igenevet  a  maga  főnevével,  pl.  aggdada, 
agglamos,  aprómarha,  álorcza,  baleset,  balhir,  balítélet,  bal- 
sugalom,  drágakő,  elegybuza,  félvállra,  házasélet,  hitestárs, 
tisztabuza,  törökbuza,  vadállat,  vadgalamb,  vadrucza,  záp- 
tojás, folyóvíz,  forgószél,  harapófogó.  Összeírnak  néhány 
birtokos  jelzőt  a  jelzett  szóval:  asztalfia,  barátfüle  (átvitt 
jelentéssel),  csapalja,  ebédfia,  hadakutja  T.,  istennyila.  Luca- 
napja Ny.  III.  278.  vásárfia  u.  o.  374.  Összeírják  sokszor  a 
névutót  a  megelőző  szóval :  hazafelé  Ny.  III.  369.  visszafelé 
u.  o.  371.  kétféle  N.  I.  429.  délfelé  u.  o.  439.  szemközt, 
azután,  azonfölül  stb.  Továbbá  a  határozót  az  igével :  sze- 
menszedett Ny.  I.  191.,  kézrekeriteni  u.  o.  435.,  észrevette  u. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  Io5 

o,  457.,  félrerúg  A.  II.  225.,  karonfogvást  Arany  L.  Népm. 
261.  odahívják  Ny.  I.  gS.,  hová  való  u.  o.  180.,  fenkiteit  u.  o. 
291.,  hazaért  Ny.  III.  37i.,  372.  Az  pedig  szabály  a  mi  helyes- 
írásunkban, hogy  az  ok  nélkül  igekötöknek  nevezett  rövi- 
debb helyhatározókat  az  igével  egybe  írjuk:  visszalép,  bejön, 
kifut,  beszáll,  föláll  stb.  Hogy  mind  ez  elsorolt  esetekben 
nem  összetételekkel^  hanem  csak  összeirt  szavakkal  van 
dolgunk,  azt  hiszem,  nem  szorul  bizonyításra.  A  mi  külö- 
nösen az  igekötöket  illeti  (melyekre  nézve  —  itt  bővebben 
nem  vizsgálható  okokból  —  sokan  talán  hajlandók  volnának 
az  ellenkezőt  vitatni),  ezeknek  párját  nem  csak  az  ugor, 
hanem  az  altáji  nyelvekben  egyáltalában  nem  találjuk;  a 
mint  hogy  Schott  ezt  már  1847-ben  kiemelte  (Phílol.  u.  hist. 
abhandlungen  der  akad.  d.  wiss.  zu  Berlin  1847.  —  Berl. 
1849.  307.  lap). 

Azonban  legelterjedtebb  szokás  a  mi  irodalmunkban 
összeírni  a  jelzett  szóval  a  jelzőt,  ha  ez  nem  melléknév. 
Ezt  a  pontot  tehát  kissé  részletesebben  kell  vizsgálnunk. 

Főnév  és  melléknév  közt  a  mondatban  épen  nincs  olyan 
határozott  különbség,  mint  gondolni  szokás.  Hogy  a  mellék- 
név a  főnév  szerepét  vállalja  magára,  az  egyike  a  legközönsége- 
sebb jelenségeknek.  Azonban  szintén  nagyon  gyakran  találunk 
főnevet  oly  functióval,  melyet  rendesen  melléknév  szokott 
végezni,  különösen  a  jelző  functiójával,  pl.  özvegy  asszony, 
arany  szablya,  arany  kalász.  A  kit  ilyen  példák  nem  győz- 
nek meg,  annak  azonnal  a  legerősebb  bizonyítékot  idézhet- 
jük. Rendesen  t.  i.  azt  tartják  a  legnagyobb  alaki  különb- 
ségnek a  két  beszédrész  közt,  hogy  a  melléknév  fölveszi  a 
fokragokat,  s  így  a  tulajdonságnak  fokát,  mértékét  is  meg- 
jelöli. Már  pedig  sok  főnév  szintén  fölveheti  a  fokragokat: 
gyöngyebb  szó  N.  II.  80.,  kutyább  Arany  L.  népm.  253., 
rózsánál  rózsább  V.,  legközepén,  legszélén,  legdivatjába  M. 
ny.  VI.  338.  337.  (több  példa:  Ny.  I.  378.  Thewrewk  E.  az 
id.  h.  94.)  Ez  minden  esetre  oly  sajátsága  nyelvünknek, 
melyet  sok  nyelvben  hiában  keresünk.  (Analóg  jelenség 
a  számnevek  sőt  névmások  fokozása:  magy.  egyéb  Ny.  I. 
63.  finn  j  o  m  p  i  k  u  m  p  i ,  lat.  u  t  e  r .  gör.  TcÓTspo^,  Stepoí.)  —  A 
német  mondja  goldhaar,  az  angol  is  mond  —  ámbár  sok- 
kal ritkábban  —  ilyent:  hazel-eye  (mogyoró  szem:  diószinü, 
barna),  de  egyik  sem    fokragozhatja    a    jelzőt.    Azonban    a 


Digitized  by  VjOOQIC 


Io6  SIMOXYI    ZSIGMOND. 

görögben  —  mely  syntaktikus  tekintetben  különben  is  sok 
meglepő  analógiát  nyújt  a  magyarhoz  —  találunk  egészen 
olyan  kifejezéseket,  mint  a  mieink;  pl.  SouXórspoc  szolgább, 
XpuöÓTepoc  aranyabb,  xuvrepoc  kutyább,  Tcpopárou  Tcpopárepov  bir- 
kánál birkább;  v.  ö.  ökörnél  ökrebbek  K.  366.  (több  példa 
Kühner  ausf.  gramm.*  I.  422.) 

A  magyarban  —  mint  minden  nyelvben  —  helyesebb 
kétféle  jelzőt  megkülönböztetnünk:  főnévit  és  melléknévit. 
Az  első  alatt  czélszerü  lesz  csak  azt  a  főnevet  értenünk, 
mely  jelző  létére  is  megőrzi  főnévi  természetét,  azaz  a  bir- 
tokos jelzőt:  az  arany  becse.  Melléknévi  jelzőnek  nevez- 
hetünk minden  egyébb  jelzőt,  akár  melléknév  vagy  mellék- 
névi igenév  (éneklő  madár),  akár  pedig  ilyen  minőségben 
álló  főnév  vagy  egyéb  beszédrész.  Azon  esetek,  melyekben 
nyelvünk  egyéb  beszédrészeket  alkalmaz  melléknévi  jelzőkül, 
a  következők: 

I.  Főnevek*): 

1.  Állást,  foglalkozást,  általában  valami  szerepet,  func- 
tiót  jelölők: 

a)  Élő  lények:  anya  kecske  P.  182,  asszony  ember  T. 
asszony  hős  A.  II.  4o4.  baka  gyerek,  anya  gyerek  Ny.  I.  363. 
biró  gazda  Ny.  II.  287.  az  a  sütni  való  boszorkány  mosto- 
hád A.  III.  3o£.  botos  legény  Ny.  I.  274.  czigány  asszony 
u.  o.  178.  egy  cseléd  lyán  A.  I.  161.  csikó  mén  A.  11.  24o. 
csikó  ló  N.  I.  226.  csikós  bojtár  N,  II.  333.  csőcselék  nép 
T.  fejedelem  asszonyom  K.  463.  fogoj  madár  K.  i75.  egy 
gazda  embör  K.  485:  P.  586.  Gulyás  bojtár  N.  II.  22.  gye- 
rek ember  Ny.  II.  374.  gyermek  özvegy  A.  II.  253.  hajdú 
sógor  Ny.  I.  186.  halász  legény  N.  II.  29.  hazádnak  haramja 
fiai  P.  585.  herczeg  kisasszony  Ny.  I.  275.  him  páva  A.  II. 
124.  him  szarvas  u.  o.  29.  iker  gyermekek  N.  43 1.  juhász 
bojtár  P.  573.  kancza  csikó  K.  399.  kapitány  uram  Ny.  I. 
229.  katona  pajtásai.  P.  58o.  kádár  inas  T.  kertész  inas  Ny. 
I.  419.  kiráj  atyád  K.  438.  költő  társam  P.  329.  kölyök  bol- 
gár V.  Z.  V.  -  A  legény  fiuk  N.  I.  44i.  lyán  cseléd  A. 
III.  320.  lány  testvér  P.  i58.  leány  pajtásai  N.  I.  i64.  leány 
gyermek  u.  o.  24o.  molnár  legény  A.    II.    35.    nő    személy 


*)  Ide  járulnak  még  a  22.  §.  2.  b)  alatt  állók.  S.  Zs. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  1 07 

A.  II.  180.  no  vezér  u.  o.  4o2.  paraszt  ember  M.  ny.  IV. 
473.  pásztor  ember  N.  I.  25.  rab  gólya  A.  I.  i4.  rabszolga 
nép  u.  o.  43.  suhancz  gyerek  N.  I.  459.  szakács  asszony  Ny. 
m.  4o.  szolga  zsarnok  P.  180,  szolga  legény  N.  244.  szolga 
nép  A.  I.  39.  szomszéd  asszony  Ny.  I.  227.  szökevény  ifiak 
N.  I.  159.  a  testvér  bátyátok  A.  II.  49.  tinó  borjú  Ny.  I. 
179.  tündér  gyerekek  P.  699.  ur  isten;  ur  szász  M.  ny.  VI. 
353.  vadász  embör  Ny.  III.  32 1.  vendég  királyfi  N.  I.  363. 
zarándok  jövevény  A.  III.  261.  —  Még  névmások  előtt  is: 
ur  magát  A.  II.  23.  (v.  Ö.  uri  magam  E.  I.  iii.  magácska) 
szúz  magánál  V.  Ny.  III.  3o5.  a  próféta  valaki  Ny.  I.  49. 

b)  Tárgyak:  asztal  szék  N.  II.  44i.  bizonyság  levél  N. 
I.  3 10.  fegyver  szerszám  F.  u.  84.  füst  anyja  A.  III.  291.  jel 
szó  P.  112.  jegy  gyürü  N.  I.  246.  kapta  fa  P.  io3.  rege 
beszéd  F.  u.  94.  rege  dal  A.  I.  4£4.  sátor  palota  A.  II.  209. 
sziget  hazám  A.  I.  37.  tanács  szó  A  11.  345.  torony  épület 
A.  III.  290.  tréfa  dolog  P.  578.  tréfa  szó  A.  I.  288-  üszök 
fa  A.  III.  177. 

c)  Igékből  képzett  elvont  főnevek  mint  melléknévi  jel- 
zők: égés  seb  Ny.  II.  i83.  fejelés  csizma  N.  I.  i5o.  K.  48. 
fejetek  árok  Ny.  II.  i84  (v.  ö.  lefejteni  a  bort),  fogyaték 
áru  M.  ny.  VI.  327.  habarék  szó  A.  II.  339.  maradék  kenyér 
Ny.  III.  277.  maradék  kevés  szalonnáját  P.  577.  menedék 
tanya  A.  I.  187.  nyáladék  ember  Ny.  Hl.  427.  ortás  földek 
Ny.  II.  280.  sarkalat  kenyér  T.  K.  426.  termék  kö  Ny.  I. 
termés  kű  Ny.  II.  176.  vezeték  erő  F.  Ny.  I.  127.  vezetek 
szándék  F.  u.  16. 

2.  Az  anyagot  jelölők,  melyből  készült,  lett,  áll  a  jel- 
zett szó :  abrak  czipó  T.  aczél  szablya  P.  583.  arany  bárány 
Ny.  I.  273.  arany  boritás  F.  u.  8.  árpa  lepény,  búza  lepény  Ny. 
I.  274.  bársony  öv  A.  I.  11.  bőr  ernyő  T.  búza  liszt  K. 
446.  búza  kenyér  E.  11.  8.  bükkfa  erdő  E.  II.  i48.  czukor 
süveg  A.  III.  187.  czin  kalány  N.  II.  108.  cziprusfa  erdő.  Ny. 

I.  329.  csalán  koszorú  E.  II.  82:  csillag  korona  A.  III.  388. 
csont  fog  P.  109.  csók  eső  P.  i38.  csók  zivatar  A.  II.  255. 
deszka  kerités  N.  I.  23i.  a  télnek  dér  virága  P.  178.  ezüst 
pénz  Ny.  I.  i3i.  fa  láb  P.  542.  fa  Jankó  P.  81.  fodorminta 
bokréta  K.  87.  föveny  ágy  V.  Z.  I.  gyep  ágy  A.  III.  4ii. 
gyékény  kötél  N.  II.  75.  hus  torony  A.  II.  i32.  jég  csap  A. 

II.  96.  jég  eső  P.  276.  kecske  tömlő    A.    216.    kender    hám 


Digitized  by  VjOOQIC 


I08  SIMONYl    ZSIGMOND. 

E.  II.  i8o.  korpa  kevert  K.  i8.  kócz  madzag  P.  65.  köd 
oszlop  P.  100.  kötél  hágcsó  A.  II.  433.  kó  fal  A.  I.  i4.  kö 
pad  N.  I.  149.  kö  szent  A.  II.  67.  kö  vár  N.  I.  i44.  nád 
paripa  A.  II.  24o.  nyárfa  sulyok  Pázm.  M.  ny.  VL  407. 
nyir  pózna  F.  Ny.  I.  126.  nyirfa  vessző  N.  I.  175.  réz  kürt 
A.  II.  i44.  rozmarinfa  erdő  P.  58 1.  rózsa  koszorú  N.  I. 
200.  sár  kunyhó  Tompa.  Mohos;  sáska  felleg  A.  I.  24.  sárga 
selyem  kötő,  zöld  selyem  rosta  Ny.  I.  228.  229.  sugár  mez 
P.  210.  szalma  ágy  A.  I.  52.  szalma  födél  P.  181.  széna 
boglya  A.  III.  265.  test  halom  Kisf.  K.  Mohács;  A.  I.  i3. 
törköly  pálinka  A.  III.  282.  tövis  garádja  u.  o.  186.  vas 
ajtó  N.  I.  193.  vas  üng  A.  II.  173.  vér  folyam  P.  355.  vér 
patak  A.  I.  54.  vér  tenger  u.  o.  52.  viaszgyertya  E.  II.  109. 
virág  nyoszolya  P.  599   virág  párta  V.  Z.  V. 

3.  Olyan  tulajdonságot  jelölők,  melyet  a  jelzett  szónak 
akarunk  tulajdonítani;  pl.  kökény  szem  =  kék  szem,  gyim- 
gyom  ember  =  haszontalan  ember,  csiga  lépcső  =  tekergő  1. 
A  jelző  ilyenkor  jelölhet: 

á)  Szint :  arany  haj  Gy.  arany  kalász  P.  3.  bibor  ajk 
A.  II.  397.  Ny.  II.  432.  bibor  kerevet  A.  II.  444.  bibor  szalag 
u.  o.  2i4.  ezüst  szakáll  u.  o.  ii4.  hó  kebel  A.  L  i48;  hó  nyak 
K,  229.  hó  ruha  V.  Ny.  III.  3o6.  hó  szakái  A.  I.  178.  kiris- 
táj  víz  K.  45i.  kökény  szem  E.  II.  ii3.  P.  i4.  573.  nefelejcs 
szem  Ny.  II.  432.  rózsa  ajak  A.  I.  395.  rózsa  felhő  P.  34i. 
rózsa  hajnal  A.  II.  270.  rózsa  kárpit  u.  o.  269,  smaragd  tó 
A.  III.  44o.  tej  arcukon  A.  I.  180. 

t)  Alakot:  bodon  kut  T.  csiga  garádics  K.  443.  karika 
gyürü  E.  II.  i65.  kereszt  fa  Ny.  I.  182.  kereszt  ut  N.  I.  194, 
Ny.  III.  368.  kereszt  vas  N.  I.  238.  korong  vas  T.  köcsög 
kalap;  kör  táncz  A.  I.  5o.  por  só  M.  ny.  Ví.  3i8  tér  mező 
Pázm.  M.  ny.  VI.  4oi.  (A  székelyeknél  is  a  tér  szó  adjec- 
tivum :  tér  hely  u.  o.  Térebb :  téresebb  Ny.  k.  II.  38o.) 

c)  Nagyságot :  ár  viz  N.  I.  243.  E.  II.  66.  hús  torony 
testével  A.  II.  i32.  ez  a  nyulfark  élet  E.  I.  160.  óriás  szú- 
nyog A.  II.  7.  özön  viz;  tálak  özön  fénye  A.  II.  256.  özön 
had  A.  I.  2o4.  III.  399.  sáska  nép  A.  II.  16.  vitorla  két  füled 
V.  Ny.  IIL  3o6.  mahumet  ember  Ny.  I.  i36.  Legközönsé- 
gesebb nagyító  szók:  csoda  és  tenger:  cs.  álhatatlanság  Matkó 
Ny.  II.  117.  cs.  dolog  A.  II.  i23.  cs.    szemfényvesztő    u.    o. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  lOg 

243.  cs.  rémülés  F.  u.  7  tenger  búza  N.  I.  4o.  t.  hólapály 
A.  I.  5. 

d)  Egyéb  tulajdonságokat :  arany  ember  Jók.  (v.  ö. 
arany  a  szád  N.  II.  201.),  árnyék  szolga  F.  Ny.  I.  i24.  ár- 
nyék világ  F.  u.  83.  gaz  ember;  gyehenna  ember  Ny.  III, 
467.  gyimgyom  ember  T.,  gyöngy  karjára  E.  II.  80.  gyöngy 
óra  u.  o.  2i4.  hab  ágy  A.  II.  373.  harmat  kéz  u.  o.  3oi. 
jég  gyöngyétói  szeme  harmatának  P.  i5.  jég  öledbe  P.  9. 
láng  szerelmem  jég  jutalma  P.  127.  láng  ifjú  P.  37.  láng 
szem  V.  Z.  I.  láng  szó  Gy.  Romh.  IV.  17.  majom  ember 
A.  III.  259.  pap  kéve  Ny.  I.  271.  selyem  haj  N.  I.  i5o.  szél 
Borka,  szél  Margit  Ny.  I.  245.  tüz  fájdalom  A.  III.  262.  tűz 
szem  A.  I.  45.  V.  Z.  I.  vándor  madár  A.  II.  122.  vendég 
haj,  oldal,  szelemen  T.  villám  vasa  V.  Z.  Gyakran  szere- 
pelnek jelzökül  fene  és   kutya. 

4.  Végre  ide  kell  sorolnunk  azon  főneveket,  melyek 
jelzőül  helyet,  rangot  jelölnek:  a  1,  föl,  fö,  bel,  kül,  eló, 
utó,  vég,  derék,  oldal,  mellék,  szomszéd,  köz. 
Pl.  al  föld;  al  lég  A.  II.  219.  al  szél,  aj  bor,  aj  fa  T.  föl 
peres;  föl  vár.  A.  I.  3o8,  fő  vezér,  fő  adószedő  A.  III.  229. 
elő  fü,  széna,  lév,  ruha  T.  elő  álom  A.  II.  373.  vég  hely 
A.  II.  175.  vég  nap  N.  I.  92.  vég  rendelet  (v.  ö.  végső  ren- 
delkezés A.  II.  195.)  vég  szó  P.  3.  derék  ut,  szeg  T.  derék 
had;  oldal  ház  A.  I.  225.  K.  422.  szomszéd  határ  Ny.  I. 
271.  köz  jó,  köz  igazgatás  A.  IIL  229.  köz  baj  u.  o.  4i8, 
köz  beszédek  F.,  k.  katona,  k.  ember  k.  legény.  —  Minthogy 
föl  és  elő  nem  csak  nominativusok  minőségében  szerepel- 
nek (vminek  föle,  tejföl;  vminek  eleje,  kézelő),  hanem 
határozókul  is,  és  minthogy  bel  is  egykor  ilyen  minőség- 
ben volt  használatos  (fölmegy,  előjön,  belmegy  =  bemegy): 
talán  nem  csalódom,  ha  azt  hiszem,  hogy  ezeknek  analógiá- 
jára   készült   az  a  néhány  kifejezés,  melyben  a  jelző  helyén 

II.  Határozó  áll:  beharankszó  Ny.  III.  275.  fennlak 
A.  II.  255.  fennszóval  u.  o.  246.  (de  „fő  szóval"  Ny.  III. 
238.)  kiút  („a  kiúton  hegynek  megyünk"  Dunán  túl  hallot- 
tam); átalfa,  átalkapu  M.^  ny.  VL  3i6.  317.  általüt  Ilosvai 
(A.  II.  8.)  és  F.  u.  12.  átalhalál  (?)  K.  524.  összemarok  Ny. 
II.  65.  visszuton  Ny.  I.  333.  visszhang  A.  I.  173.  túlpart  P. 
592.  —  Közönséges  a  messze  szónak  jelzői  használata,  pl. 
messze  fődrű  N.  I.  4o6. 


Digitized  by  VjOOQIC 


no  SIMONYI   ZSIGMOND. 

III.  Igealakot  is  (mégpedig  rendesen  i.  szem.)  találunk 
mint  jelzőt  néhány  (tréfás)  kifejezésben :  türöm  fü  Ny.  IL 
175.  türöm  olaj  N.  II.  428.  találom  próba:  stichprobe,  Bal- 
lagi.  (Példák  Faludiból  Ny.  I.  176.) 

IV,  A  jaj  indulatszó  mint  jelző:  jaj  kóró  T.  jaj  lapi 
Ny.  II.  175.  jaj  szó  E.  II.  92.  A.  II.  60. 

Mind  ezekkel  itt  kellett  végeznünk,  hogy  az  összetéte- 
lek nyomozásánál  ne  legyenek  utunkban. 

3.  §.  Még  egy  szócsoportot  kell  vizsgálatunkból  kizár- 
nunk: olyan  szókat  t.  i.,  melyeknek  egyik  vagy  másik,  vagy 
mind  a  két  tagjuk  magára  vagy  épen  nem  használatos,  vagy 
azon  alakban  nem,  melyet  az  összetételben  öltött.  Mert  az 
ilyenek  a  nyelvérzékre  nézve  többé  nem  összetételek,  mint 
ilyenek  nem  érezhetők  s  nem  élök^  csak  arra  nézve,  a  ki  a 
nyelvtörténetből  vagy  szófejtésből  ismeri  az  illető  alkotó 
részeket.  A  görög  bizonyára  nem  érezhetett  két  szót  ebben : 
áXXTfjXou^  (*aXX-aXXcuí:),  sem  a  római  ezekben :  benignus  (beni- 
gnus),  jubeo  (jus-habeo);  a  franczia  sem  érezheti  többé  két 
szónak  az  ilyeneket:  autruche  (avis-struthio),  ainé  (ains-né), 
sem  a  német  ezeket:  adler  (adel  ar),  drittel  (dritt-teil).  És 
vannak  a  magyarban  is  ilyenek,  ámbár  nem  valami  nagyon 
sok  (mert  „a  magyar  nyelvérzék  igen  élénk,  Thewrewk  id. 
h.  26.  és  szereti  az  összetételnek  minden  tagját  lehetőleg 
épen  megőrizni  Ny.  I.  76.)  nép  (tő  népe  —  azaz  n  é  -f-  p  e 
=  nő-fi,  mind  a  két  nembeli  emberek;  v.  ö.  zürj.  nil-pi 
„kinder"),  ifjú  (i-fiú  Bud.  szóegy.  755.),  kengyel  kengy-|-  el  = 
csizma  alja,  Bud.  m.  u.szót.  21.  Donner,  vergl.  wörterb.  320.) 
fejel  V.  févaly  (1.  alább  a  birtokos  összetételek  közt,  főal), 
pajtás  (1.  alább  bajtárs)  szomjú  (Bud.  id.  h.  3o8.)  ünnep  v. 
innep  v.  innap  K.  (id-^  nap  =  szent  nap,  Bud.  Ny.  I.)  szem- 
öldök (Bud.  m.  u.  szót.  42.  1.)  jámbor  (régebben  jómbor  = 
jó  ember  Thewrewk  id.  h.  32.)  padmaly  (1.  alább),  kar- 
mantyú (  =  karmentő  K.  5o4.),  bösztörü  T.  (  =  borstöró?) 
Ezen  elhomályosult  eredetű  szavakból  lesznek  aztán  olyan  (a 
nyelvész  szemében  pleonasztikus,  sőt  ellenmondásos)  kifejezé- 
sek, minők :  ünnep  nap,  ludtikmony  V.  ö.  ouov  ou^óaux  disznó- 
csordák, szanszkr.  go-gostha  :  tehénistálló,  a^va-gostha  ló  (te- 
hén) istálló,  ang.  hand-kerchief  (kéz-fejtakaró),  fr.  cormoran. 

Megemlítem  még  e  helyen  azokat  a  szavakat,  melyeket 
a  népetymologia  összetett  szavaknak  vesz.  (Ilyen  pl.  a  ném 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  1 1  I 

mühselig,  armselig,  mely  nem  a.  m.  müh*sel-ig,  hanem 
müh-sal-ig),  és  sokszor  ehhez  képest  többé  kevésbbé  elvál- 
toztat. —  Thewrewk  E.  (id.  h.  3i.  32.  34.)  ezeket  említi: 
káposzta,  oroszlány,  tubarózsa.  Az  utóbbira 
nézve  v.  ö.  különösen  a  köv.  helyeket.  K.  60.  N.  I.  258.  II. 
217.  Az  oroszlányról  Th.  azt  mondja:  ^A  magyar  ejtés 
rgy  tünteti  föl,  mint  ha  orosz  és  lányból  volna  összetéve". 
Erre  nézve  van  egy  nevezetes  adat  Tudom,  gyűjt.  XVIII. 
96.  hol  a  balatonmelléki  népnyelvből  ez  az  ejtés  van  közölve: 
oroszleány.  Ezekhez  járul  még  mészáros,  melyet 
Dugonics  az  Etelka  egyik  jegyzetében  mész-árosnak,  azaz 
hús-árusnak  magyaráz  (eredetéről  1.  Ny.  k.  II.  i64.),  és 
m  arc z  a  fánk  T.  e.  h.  marczapán  (Pázm.  Ny.  II.  356.) 

SiMOMYi  Zsigmond. 


A  NYELVŐRBELI  NÉPNYELVI  ADATOK. 

18  7  4. 

III. 

Különös  használatú  s  zók:.  ak  ad;  az  asszony 
is  má  ter'be  akatt470^áró  szer  i  nt:  hitelben  i4o,  akna: 
kémény  182,  agglegény  (egy  tészta  neve)  280.  ahun: 
ime  369  azon:  arra  (járt)  467.  balkörmü:  zsivány  85. 
balos:  süket  89.  birkás:  juhász  i4o.  bürge:  himlőseb, 
ragya  233.  bogár:  légy  280.  czicza:  hajfonadék,  varkocs 
182.  csádé:  faág,  bordó  i4o.  Abaújban  a  csaté  csak  sást 
jelent;  c  s  ö  r  m  ö  1  y :  üszög  i4o.  csoszogó:  közbenjáró  vén 
asszony  280.  csuha;  kis  csuha:  mellény,  nagy  csuha 
felöltő  320.  duna:  árviz  428.  dörgölet:  domborulat  i4r, 
partos  szántóföld  473.  északotkoznyi:  nagyon  meg- 
éhezni 88.  e:  a,  e  szerszám  87,  88.  étt:  mikor  336.  ele- 
mészt: megöl,  megsemmisít  470.  érőm  lőtt:  elsoványo- 
dott 555.  értékes:  birtokos  86.  eltűr:  eltöröl  89.  éjár: 
megtanul,  elkezd  járni  277.  e  zöm  ben:  épen  most  282. 
elszemlél:  roszúl  nézve  föl  nem  ismer  326.  épség:  épü- 
'let  523.  étető:  méreg  280.  fél  vész :  szemmel  kivesz  vmit 
181.  fa:  hordó  (v.  ö.  karika  fa)  88.  füles:  fa  oszlop  88. 
forraszt:  forral  89.  fireg:  kártékony  kis  állat,  legtöbb- 
nyire  egér  232.  föle:  teteje  3 18.  gu  ba  :  (tésztafaj)  34.  g  a  z: 


Digitized  by  VjOOQIC 


112  KIRÁLY    PAL. 


gabnaszár  229.  húzás:  sorshúzás  3 19.  h  arisny  a:  férfi 
nadrág  326.  had  az:  hadonáz  523.  határ:  halmaz,  rakás 
i4i.  hang:  parányi  177.  kiáh  a  tó  s:  meglehetős  177.  kan- 
táros:  kész  181.  kiszemlél:  szemügyre  véve  kiismer 
326.  kering:  kaszál  373.  kigyugó:  felső  párna  a  vetett 
ágyon  428.  kegyös:  kedves,  ^zép  5i3,  kegyes:  hetyke, 
rátarti  366.  locsogó:  sasos  sekély  viz  181.  lap:  lapály 
i8i.  lobogó:  szalag  35.  leró k kan:  hirtelen  beáll  az  idő 
182.  leszab:  letép  281.  *  lakó  ma:  falánk  283.  lükött: 
köleskása  283.  ló:  a  szőlőtőke  csapja  465.  megcsábúl: 
megőrül  523.  megkell:  megtetszik  vmi  vkinek  325.  m  o  z  g  a : 
velő  474.  megemészt:  1.  elemészt  470.  megvesz:  el- 
vesz (leányt)  554.  még  oszt:  szétver  556.  meksóz:  meg- 
dob 88.  megaggódik:  összeesik  a  szőlő  a  kosárban  182. 
megbogárodzott,  megfutosott,  megsárhatott, 
megröhetett  224.  megvasal:  boronál  (földet)  23o. 
megfordít:  megtérít  (kárt)  285.  mcgfa  ró  1  286.  mered: 
szúródik  321.  meghitel:  házassági  esküt  tétet  373.  né- 
melykor: valamikor  i83.  nyálad  ék:  vézna  (ember)  427. 
nyuktat:  ballag  23 1.  öreg:  nagy  (Abaújban  a  sárról: 
sürü,  keményes)  275.  paczal:  túrós  paczal  (Abaújban  m  e- 
télke)  5i4.  pislogás:  villámlás  88.  parasztja:  kapá- 
latlan  maradt  föld  229.  p  e  c  s  i  n  y  e :  szalonna  23o.  p  a  p  f  e  j  ü  : 
búbos  23 1.  pinzes;  kis  pohár  23 1.  pityöre:  budi  472. 
possadt:  rothadt  281.  pár:  parázs,  pártüz  320.  ragasz- 
tanyi;  rakni  3o.  rög:  dög  23 1.  rengő:  karos  fapad  232. 
ráruház:  hozzá  told  281.  sivatag:  siró  rívó  86.  sava- 
nyodik,  neki  savanyodik:  hozzá  lát  vmihez  5 1 2.  sió: 
vizrekesz  327.  szerén  szép:  igen  jó  466.  személyes: 
szép  523.  szállt:  vált  3o.  számos:  számot  tevő  229. 
szer  és:  soros  23i.  szered  ás:  tarisznya  232.  szél:  szál 
kelme,  pl.  ennyi,  annyi  szél  szoknya*),  gatya,  női  ing  35. 
szemlél:  vizsgálva  ismerget  ;reászemlél:  hozzá  hason- 
lónak látszik  326.  szóbeli  (nő) :  rósz  hirü  428.  szorgos: 
serény  428.   szemérem:   szégyen   466.  tojtat:  totojgat 


*)  Muzsikálnak  a  csobádí  czigányok, 
Tánczolnak  az  aszalai  leányok. 
Hat  szél  szoknya,  rámás  csizma  a  lábán. 
Zöd  pántlika  göndörödik  a  haján.  (Abaúj)  K.  P. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A  NYELVÓRBEU  NÉPNYELVI  ADATOK.  I  1 3 

282.  tetés:  magas  87.  talál  vele:  illik  hozzá  48o.  ter- 
hes: zacskó  23 K.  tökéletlen:  haszontalan  232.  tarto- 
mány: városrész.  327*  támaszt,  pl.  én  ára  (istenre)  tá- 
masztok mindént  178.  un  dokit:  megszól  87.  vád  óni: 
vállalni  i84,  vall:  szenved  (pl.  fájdalmat)  281-  vereség: 
verekedés  28 1.  vénül:  sürüdik  (a  sár)  23o.  v  é  1 1  a  n  t  ó  ; 
gyufa  327.  vérmes  szemeivel.  384.  inas:  fiu  gyerek  48o. 
zanót:  bozót  23i.  z á p :  a  kocsioldal  foga  23 1.  zsölllér: 
köcsög  i84. 

Beszédrés  z  ek  külön  ös  használata* 

Főnév  mint  melléknévi  jelzó:  szép  kérelem  szóval 
187,  hat  lány  baráinéi  körülötte  ünek  383,  szegfű  kele- 
tét 432,  boszorkán  leány  279,  madár  mennyeinyi  föd 
367,  egy  hang  drágája  sincs  177,  í  nas  esztendőt  töteni  177, 
egy  falka  dolgom  van  224,  öröm  apa,  öröm  anya,  öröm 
lyány  285,  keménéc  kalácsot  379,  a  mi  hold  földenken 
429,  te  firfi  gyerek!  465,  igen  kutya,  gyehenna  em- 
ber 467,  aszta  lőcsös  lábú  csuda  férög  apját  555,  kirá 
ruhábo  425,  por  essővé  szárogatnya  329.  —  Ez  a  gyerek 
mindenre  ojan  élet:  eleven  178. 

Igenevek:  Nincs  megevő  kenyere  3i,  vető  alá 
szántanyi  31,  a  mégigért  személyt  tennék  mé  gad  ó  vá  187, 
az  esküvő  helyre  187,  esküvőre  megy  32 1,  takarul  ó 
út  427,  a  sütnivalóból  nem  kell  senkinek  se  adni  557, 
nem  vót  neki  semmi  elanni  valója  557,  gyütt  égy  vevő 
557,  Jóf  on  ó,  Jó  V  arró  558,  sok  a  fonni  valóm  558,  t  é 
gyerekek  ijesztője  568,  arra  való  nézve  mondom  87, 
orozva  (Abaújban  o  r  0  z  b  a)  kőtt  367. 

Igék:  kikap  i,  rátarti,  hányi-veti  lege  3o,  Be- 
téri 93,  Szedikert  23g,  teszi-veszi  háló  286,  vót  ott 
né-mulass  372,  hánd-el,  vesd-el  módra  424,  jár- 
tomba;  vesztemre;  egér  rágta  sajt;  siettembe 
422,  Becsali  478,  Gyanakszi  478;  búj  béli  563,  há- 
ny a  veti  563,  urahagyotl  asszon  178,  Ingyérád, 
Mingyármcglész  478,  N  e  b  i  z  d  r  á  bácsi  526,  dugig: 
egészen  tele  233,  szélnek  fel  fútt  ára  i44;  —  állegyek 
466,  bele  hatia  vetni  a  vén  mustohájái  470. 

Ragos  alakok  használata.  Pazérra  ejteni 
(elpazarolni)  a  jószágot  86;  a  balta  csak  jó  kezebeli:  kézi 


M.    NTCLVAK.    IV. 


Digitized  by  VjOOQIC 


Il4  KIRÁLY    PÁL. 

eszköz  87,  égy  ó  nk  89,  elment  f  ö  d  e  tlen  főddé:  világgá; 
gyerekbe  se  jó  a  kísei;a  seb  maga  sz  erin  t  (magától)  ki- 
fakatt;  világho  termett;  mindennaposak  össze: 
mindennap  összejárnak  177,  a  mezöók  neki  zöödónek  178, 
emönt  a  cigán  onnan  házul  180,  i  ngy  ér  i83,  f al  nagy- 
n  i  t ;  p  a  p  n  u  I  224,  csikót,  borgyut  t  ó  1 1  i  b  e  kó  eválasztanyi, 
nem  fottán  vagy  ujján;  hánkor  szokták  Dencsénn  a  be- 
harankszót  ténnyi?  275,  ispán  nett  276,  ha  elinJúsz  ha- 
zúrú  278,  mikor  a  templomlnenésh  e  z  ideje  vót  278,  a  zsi- 
ványok fejüket  vágto  lé  279,  a  komája  asszonya  elment; 
átment  a  tón  280,  ö  kegy  mik  öröme  napjára  285,  eny- 
nyi  tisztességes  becsületét  tudunk  mondani  az  o  kegymik 
személye  felül  kégymeték  személye  felé  286,  leányokat  tánczra 
fárasztották  288,  óronn  esik;  lektúfeiüre  erigy;  min- 
den egyönk  másmás  utonn^  ték  i  nt  e  d:  te  szerinted  3 18, 
mégiréd  évinnyi;  még  hajnalié  (-ban)  819,  gyerek  eseit 
hozzá;  a  tábor  nagy  úját  32o,  kös  a  gatyamadzagodon  écs 
csomót  23 1,  écczéribe  372,  lilékre  való  ;  s  i  kétségre  vélni ; 
nagy  vírre,  botra;  jó  szerint  367,  ízibe  (Abaújban  ézibe) 
mönny  366,  tisztára  vagyok  a  dogommá;  sebbe  lobba  jár; 
nincs  hozzá  semmi  kötelességöm  365,  egyetlenben  egy  376. 
vessen  el  az  égedelém,  bolongya!  mejet  vet;  olybé  képze- 
lem 423,  módban  hanni  valakit;  mikor  tájt  gyün?  466, 
addigra  5ii,  teli  van  hcjáva  (kevés  hiján);  leiköm 
fölött  mindönt  mégtövék  ;  mintha  a  h  arré  mönnénk;  ma- 
gára vötte  vasárnapi  egyetmássát  5i3,  nem  kitelen  vele 
5i4,  kifizették  pizü;  az  enyim  szám  is  .  .  .,  ha  több  lett 
vóna  a  napba  555,  mesztiláptira  vetkeszte  556,  két 
pofára  dogozik  3o,  tizenketted  magáje  425,  eróst  és  jól  lak- 
tam 5 12,  ugyan  hejbe!;  káré  töszön  minket  (a  farkas)  5i3, 
a  zembér  még  hét  hosszat  éjárt  kártyáznya  517;  —  oda  tette 
a  nem  jót  177,  a  kit  a  so  ha  tesz  367,  vijja  magát:  igaz- 
ságával kérkedik  374,  szép  f  o  n  á  s  ú  szalmaszék  ;  jó  f  o  g  á  s  ú 
ostornyél;  olyan  vas  alá  sú  szekér;  apró  vágású  dohány 
368,  ék  kis  vártatra  469. 

Igealakok  használata :  i)  szenvedő  alak  :  t  a  n  á  1- 
tatik  4o,  tartatnak  225,  rá  n  tátott  227,  vettetek, 
elvétetek  384,  t  a  r  t  ó  d  i  k  226,  é  t  i  1  a  1  ó  d  i  k :  eltékozlódik 
323.—  2)  Refexivus  kifejezések:  ekiá tták  magokat  180*, 
még  se   hannám   magamat   mutatni,  ha  evvel  tartoz- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A  NYELVÓRBELI  NÉPNYELVI  ADATOK.  I  1 5 

nék  555,  *a  tenger  megjátszta  magát  3i,  *vijja  ma- 
gát: igazságával  kérkedik  374,  meghajtattya  magát  (a 
ló)  467.  -  3)  Elbeszélő  alak:  valék  48,  jövék  48, 
tanálék;  toppanték  i42,  feljövétek,  eltöretek 
285,  valának  288,  felnézel  335,  elalitá  336.  csiná- 
lónk  (-ánk);  tevőnk  v.  ténk;  adónk;  szedőnk  375, 
hoza;  hordaza;  táplála  376,  megdöglék  553,kez- 
dék  5i2;  mozog  vala  384.  —  4)  Beálló  cse  lekvést 
jelentő  igenevek:  el  Jövendők;  elfárandók  (elfáradan- 
dók)  legyenek  285,  rothadandó  tested  370,  fel  illendő 
521.  —  5)  Végzett  multak:  tettek  vala  187,  vötte 
v  ót;  mentek  vót  372,  talált  lenne,  biztattáU  enne 
48o.  —  6)  Jövő:  el  is  fogjuk  méltóztatni  187. 

Szó  egyezés:  ha  gyün  kentök,  lösz  kentök  3o, 
.  .  .  hogy  ne  legyünk  rongyos  3i,  csakúgy  leszünk  boldog 
3í,  éjfél  után  óra  kettő  4i,  vélek  hozzá  i84,  számot  is  tar- 
tott e  mai  naphoz  187,  egy  kis  bejárásokat  tartani  225,  Tó- 
ték voltam ;  megyek  Kisek  23o,  majd  én  el  segittém  vígezni 
a  dogot  279,  kert  alatt  lesz  hálásom  (V.  ö.  Hol  vagyon  la- 
kása?) 280,  más  embörök  a  kutyát  is  od-ben  tartya  319,  há- 
rom ördög  gyerek  égy  bakancson  cziva kották  323,  a  kiráj 
finak  a  két  testvérei  is  mék  házasodtak  323,  nem  tuggya 
ke,  hun  a  birákok?  323.  észték-é  benne?  33o,  mégvöszi 
harmincz  magyar  forint  t  a  1  (Erdélyben  igen  közönséges) 
88,  már  régen  akartam  szerencsésen  lenni  369,  vett  jó 
egy  négy  ökröt  369,  a  két  egy  pár  .  .  .  egy  raéj  göd- 
röt vájt;  alig  kezdtek  egy  kicsént  jól  lenni  370,  kitüle  vi- 
lágon szü  jobbat  nem  talál  (A  Hernád  völgyén  meg  a  Hegy- 
alján, kivált  Szerencs  vidékén,  széltében  használják  az  ily  ki- 
fejezéseket: tülem  jobb,  tüled  nagyobb)  stb.  384,  emink  lo- 
vunk mán  égy  hétye  van,  hon  nem  dogozik  438,  akkor  átji 
húzzák  éggyik  a  másikat  429,  a  rucákat  köllöm  ériznyi ;  én 
köllöttem  émennyi,  mér  idés  ném  vót  háza ;  rósz  cseléd  az, 
a  ki  sokat  szereti  vátoznyi  5i3,  szívós  az  élete,  mint  akár 
a  macskának  555,  két  ember  mán  csak  beléhetétt  vóna  fe- 
künnyi  ebba  a  gödörbe ;  é  kellették  mennyi  királ  parancsáro 
556,  Kr.  urunk  is  mékszorút  écczér  égy  kis  pízre  557; 
uram  bátyám  467 ;  éltessen  az   isten  sok  számos  ideig  426 ; 


8* 


Digitized  by  VjOOQIC 


Il6  KIRÁLY     PÁL. 

ért  ögy  naon  szép  szobát,  nrsel*)  mög  vót  rakva  .  .  .  425; 
az  én  hét  vadlúdgyaim  468;  a  sarkantyú  tart  a  víz  sebgyén 
87,  siketségre  vél  367,  siess»  maj  megsoká  (megsokáll,  soká 
járónak  itél)  gazdád,  281,  reggé  fökelés  van  5ii. 

Szórend:  segíjjé  te  ki  szegíny  ember  227,  öves  után 
ha  valakinek  mögöszöd  a  kenyérit  277,  isten  áldását  magokra 
kívánom  376,  szó  kosztunk  maraggyon  424,  Lévetkézte  az  íj 
mán  gyászos  ruháját.  —  Vígre  eljussál  az  örök  bódogságba 
426,  hát  a  cigán  kéretözött  föl  a  kocsira  467,  dógai  czílod- 
nak  475,  meny  csak  fö  a  pallásra  558. .  • .  ha  evvel  tartoz- 
nék 555  (1.  fentebb). 

I  kerszók:  ájom- vájom  523,  áta-botával  565,  csajba - 
bajba  89,  csajka-bajka;  csippényí-csuppanyi  i4o,  csihé-puhé 
(Abaujban  csihi-puhi  223,  csillag-billag  234,  —  egye-bu- 
gya  i4i,  frissentó  friss  5 12,  gics-göcs  5i2,  gyikos-gyakos  38, 
gyingyét-gyöngyöt  52 1,  hebe-hubál  i4i,  hájhájú  i85,  hety- 
hoty  224,  hével-lével  233,  hörcsög  hörcsög  234,  hápa-hupás 
(V.  ö.  Ny— r.  II.  5o6.)  5i3,  idros-bodros  38,  iszli-muszü  282, 
icim-pici  55q,  inde-binde  563,  kele-kolányi ;  kecz-mecz  181, 
meres-merevül  181,  öt-föt;  ös-mos  282,  ötöm  bötöm  56o, 
szöty-moty,  szötyni-motyni  (V.  ö.  Ny— r.  IIL  218)  87,  zibet- 
zabot  521 ;  égyen-égyen:  egyenként  v.  kikí  (csak  Erdély- 
ben) 377. 

K  i  c  s  i  n  y  í  t  ö  k  :  *dombolagos  88,  borókás  89,  *  kutyú 
181,  szülikém  23o,  bangyoskám  234,  Váradka  239,  szakácska 
288,  szémérke  325,  gyöngyörkéje  33o,  lyányocska  336,  ket- 
tecskén 369,  *gy erecske  428,  Balogcsa  567,  tejesét  87,  tutika: 
cső  23i,  gunczi  233,  bücske?  233.  siska  234,  tacska  234, 
kalinkó  280,  majkó  281,  sipóka  238,  büdöske  i4o,  nyuszka 
23o,  lepiczke  i85,  észke?  i43,  czeloke  i4o,  mércze  43o, 
hóborkás  181  ;  gyertyásdi,  körösdi  52 1,  Egyébke  526. 

Gyakoritok:  nyomkod  373,  ééget  466,  mendegélt 
468,  lipinkázik  325,  nümügélget  229,  móczikányí  182,  né- 
zelget  35,  fujicská  178,  mööget;  möglöögethet ;  lévéégette 
179,  vekeng  36,  bángyorog  i4o,  szíjókányi  23i,  fózéhfózö- 


*)  A  vizsgálat  alatti  tisztán  népnyelvi  adatokban  ez  az  egyetlen 
példa  arra,  hogy  a  relatív  mondat  így  kezdődik.  A  476.  lap  6.  sora  már 
literátus  tollra  mutat.  K.  P. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A  NYELVORBELI  NÉPNYELVI  ADATOK.  l  I7 

get  428,  pököd  5i8,  háldog  523,  kijárál  523,  sutyogatni  i84, 
elszapirogázza.  87. 

Leggyakrabban  eléforduló  diphthongusok:  kindá d 
5 12,  gyaó,  maótku  178,  \aótam  aoit  375,  gyáuraóm  179, 
moa:  ma  319,  hoax  :  holt  425,  kuácshau  179,  aura  238,  xau- 
dom  375,  ééUj  néém,  heizon  375,  teölünk  471,  mzegy,  sziVp ; 
fwozök,  kendwot;  rwózsa,  kószoroóját  379,  ropogi^ős  476. 

AUiteratió:  Gyikos,  gyakos,  gyakfilléres. 

Fényes,  füstös,  nat  törvényes  38;  tört 
mart  munkált  föld  87,  Pallag  Péter  meg  Faré  Pál  dógozza 
a  fölgyét  367,  volt  az  ipi  papi  papnak  pompás  papi  pipája 
és  piros  pej  patkós  papi  paripája  471. 

Király  Pál. 


A  SZÓJAVÍTASHOZ. 

A  megjavítandó  szók  körött  láttam  a  hordero  s  be- 
szüntet szókat  is.  Ezekre  nézve  szándékom  egy  pár  megjegy- 
zést közzétenni. 

A  hordero  szónak,  melynek  megjavítását  másokra  bízom, 
rokonai  a  korcs  hordképes  és  hordképesség  műszavak^ 
melyek  a  technikai  irodalomban  köz  kelendőségre  jutottak.  Ezek 
azt  akarnák  jelenteni,  hogy  valamely  épület  egész  szerkezetének 
vagy  egyes  alkatrészeinek,  minők :  gerendák,  oszlopok,  stb.  mek- 
kora a  teher-biró,  teher-tartó  tehetsége,  képessége,  egy  szóval 
mekkora  a  terhelékenységük  ?  Ámde  soha  senki  se  hallotta, 
legalább  jó  magyar  embertől  nem,  hogy  így  beszélne  :  ^ez  az 
oszlop  V.  gerenda  hord  száz  mázsát";  vagy:  „ez  a  hid  nagy 
terhet  képes  hordani;  hordja  az  ágyút  is;**  hanem  mind- 
ezeket a  magyar  így  mondja :  ,,cz  az  oszlop  v.  gerenda  megbír 
V.  eltart,  megtart  száz  mázsát ;  v.  száz  mázsa  terhet  is ;  ez  a 
hid  nagy  terhel  bir  meg,  megbírja  az  ágyút  is." 

E  példákból  világos,*  hogy  a  tragfdhígkeit  szó  magyaro- 
sítására a  h  o  r  d  ige,  melynek  jelentése  a  kifejezendó  fogalomra 
a  magyarban  nem  vizonyítható ,  alapszóul  nem  szolgálhat; 
hanem  igenis  arravaló  lehet  egy  oly  képzés,  melynek  alapszavát 
a  bir  V.  tartv.  teher  szavak  teszik.  Ezekből  kell  tehát  a 
tragf'áhig  és  tragfáhigkei t  technikai  műszavakra  alkal- 
mas  magyar   alakzatokat  keresntink. 


Digitized  by  VjOOQIC 


Il8  LAUKA.   A    SZÓJAVÍTÁSHOZ. 

tn  tehát  azt  ajánlanám,  hogy  a  tragfahigkeit  főnevet 
egyszerűen  biralom,  a  tragfdhig  jelzőt  biralmas  szavakkal 
nevezzük. 

E  szavak  használhatóságának  bizonyítására  szolgáljon  e 
két  példa.  Ha  magyarul  ezt  kellene  kifejeznünk  :  Diese  s^ule 
besitzt  eine  grosse  tragfahigkeit^^ ,  lenne:  Ez  oszlopnak  nagy 
a  biraltna.  , Diese  brückenconstruction  ist  sehr  tragfdhig*^ :  Ez 
a  hídszerkezet  nagyon  biralmas. 

Hogy  a  biralom  szó  nem  csak  birtokot  (a  mit  t.  i.  bir 
valaki)  jeleni,  hanem  erőt  is,  a  melylyel  valamit  tenni,  tartani 
bir  valaki,  ennek  bizonyítására  hivatkozom  a  Nyelvőrre  (111. 4oi. 
illetőleg  III.  2.) 

Különben  a  tragf'áhig  és  tragfáhi  gkeit;  magyarul 
még  így  is  lehetnének :  biralmas,  biralmasság  (v.  ö.  tü- 
relmes, türelmesség);  vagy  birékony,  birékonyság  (v.  ö. 
törékeny,  törékenység);  vagy  biratag,  biratagság  (v.  ö. 
bomlatag,  bomlatagság) ;  vagy  ha  úgy  tetszenék  :  terhelékeny, 
terhelékenység. 

A  beszüntet  széra  azon  igénytelen  megjegyzésem  van, 
hogy  a  megszüntet  legtöbb  esetben,  de  nem  mindenütt  pó- 
tolhatja ott,  hol  Íróink  az  elsőt  szokták  használni.  „Munkát  b  e- 
szüntetni"  helyett  pl.  jól  van :  munkát  megsiüntetni.  „X. 
kereskedő  fizetéseit  beszüntette"  helyett  is  jó :  fizetéseit 
megs\üntette.  De  már  ezt:  „Sein  gehalt  wurde  eingestellt*', 
szerény  véleményem  szerint  nem  mondhatjuk  így  ;  fizetését  meg- 
szüntették; mert  ebben  a  mondatban  a  fiietés  szó  valósá- 
gos tárgyai  jelent  (gehalt,  gage);  a  „megszüntet"  objectuma 
pedig  konkrét  főnév  nem  lehet;  nem  mondhatjuk  pl.  az  épü- 
letet, a  vizet  megszüntették,  hanem:  megszüntették  az  épí- 
tést, a  ví:{hordást. 

Bátorkodom  e  körülményre  a  t.  tanácskozmány  figyelmét 
fölhÍDÍ  azon  kérelemmel,  hogy  a  beszüntetni  kiküszöbölé- 
sére ajánlandó  szavak  között  egy  olyanról  is  gondoskodjék,  a 
mely  a  „gehalt  einstellen"-féle  kifejezésekre  is  helyesen  használ- 
ható legyen.  Laüka  József. 


HELYTELENSÉGEK. 
1.  A  mutató  névmásnak  másféle  hibás  használata. 
Már  többször  megróvta  a  „Nyelvőr"  e  névmásnak  haszná- 
latát Olt,  a  hol  épen  mellőzését  kívánja  a  szabály.  Hibás  például 
ez:  nhogy  Sz.  úr  továbbra  is  felkarolandja  (az  eszmét)  és  a  köz- 
gyűlés elé  terjeszti  a^í." 


Digitized  by  VjOOQIC 


JOANNO^ICS.    HELYTELENSÉGEK.  I  TQ 

Szintoly  helytelen  szólás  az  is,  a  melyben  a  névmást  az 
igehetározatlanával  kapcsolják  egybe,  így  pl.:  A  törvényhozás- 
nak a^o«  feladata:  az  igazságügyet  mentül  elftbb  rendbeho^ni, 
nem  tartozik  a  könnyű  feladatok  közé.**  Ez  kézzelfogható  után- 
zása a  német  szólásnak:  Die  aufgabe  der  gesetzgebung,  das 
justizwesen  zu  ordneh,  etc.  „Legelső  feladatunk  most  a^i 
megvizsgálni  a  dolgot."  Unsere  allererste  aufgabe  ist  Jetzt 
die;  die  sache  zu  untersuchen. 

Az  első  példában  infinitivusnaky  nézetem  szerint,  épen 
nincs  helye;  a  másikban  pedig  csak  ügy  van  helye,  ha  elmarad 
az  a\\  és  viszont  az  a\  meghagyása  maga  után  vonja  az  inii- 
nitivus  mellőzését.  Az  els&  példát  e  szerint  igy  szerkeszteném: 
A  törvényhozásnak  abbeH  feladata,  hogy  az  igazságügyet 
rendezze  mentülelobb,  nem  tartozik  stb.  A  másik  példát  így  iga- 
zítom ki:  Legelső  feladatunk  most:  megvizsgálni   a   dolgot 

—  vagy  így:  Legelső  feladatunk  most  az,  hogy  megvizsgáljuk 
a  dolgot. 

2.  Viszonyragok. 

Elhagyogatjuk  ott,  a  hol  elkerülhetetlen  szükség  van  rájuk, 
pl.  „mit  egy  kormány,  vagy  a  kormány  egyes  tagjainak  köteles- 
sége gyanánt kijelentettem.*  Itt  egyazon  birtok  két  birto- 
kosra viszonyúi;  a  tulajdonitó  rag  tehát  vagy  mind  a  két  bir- 
tokoshoz járul,  vagy  egyik  után  sem  ragad,  a  szerint  a  mint  a 
mondat  természete  kivánja.  Tertiumnon  datur.  Kiigazítom  e  sze* 
rint  a  mondatot:  »a  mit  a  karmányna/r,  vagy  a  kormány  egyes 
tagjaina/f  kötelessége  gyanánt  stb.*"  Tulajdonitó  rag 
nélküli  példa:  Ez  egyfelül  a  kormány,  másfelől  a  tör- 
vényhozás feladata  (nem  pedig:  a  kormány  másfelől  a  lör- 
vényhozáswa/r  feladata;  vagy  megfordítva:  a  V.ovminynak,  más- 
felől a  törvényhozás  feladata.) 

Hibás  mondat  ez  is:  „A  czikk  majdnem  elhiteti,  nem 
ugyan  a  közönséggel,  de  irója^  vagy  a  mint  utóbb  láttuk,  — 
Íróival  stb.**  Hogy  lehel  itt  az  irója  szót  ve/ rag  nélkül  hagyni  ? 

Kiigazítva  így   lesz:  » nem  ugyan  a  közönséggel,  hanem 

a  czikk  Írójával,  vagy  —  —  íróival." 

„A  törvényhozás  öt  havi  működése  alatt  az  eloföltételeket 

—  —  •*  íme  még  sem  tudjuk,  alany-e,  vagy  birtokosatörvény- 
hozás?  Csak  akkor  látjuk,  hogy  birtokos,  mikor  a  mondatot 
befejező  szókhoz  érünk:  ^igyeke\tek  megszerezni.**  így  kezde- 
ném tehát:  A  törvényhozásnak  Öl  havi  stb.**  A  nek  itt  a  rá 
következő  fogalom  kiemelése  szempontjából  is  helyesen  van  al- 
kalmazva. 


Digitized  by  VjOOQIC 


120 


LORINCZ.    NYELVEMLEKBKLI   SZÓK. 


3.  Megél  (valamit.) 

„Vajha  sikerülne  (a  béke),  s  a  világ  ne  e/we  me^."  —  n^o^y 
(Espartcro)  a  nemzeti  ügy  diadalát  megélje."  —  Sült  germanis- 
mus  (erieben).  Mondjuk  például ;  Ebből  meg  nem  élek.  Megél 
abból  a  szegény  ember;  de  a  német  er lében  értelmének 
megér  felel  meg;  pl.  Azt  meg  nem  ér e'm.  „Megérem  még 
azt  az  id5t,  sírva  mégy  el  kapum  előtt*  (népdal).  Megérjük 
még  azt  is,  hogy  kiteszik  a  szűrünket. 

JoANNOvics  György. 


NYELVEMLÉKBBLl  SZÓK. 

Sajgat:     pislogó    sze- 
meivel sajgatja  (Gel.  Kai.) 

sárfertö    (Tájszót,   l   ká 
tyol. 

segédfi:  szolga  (Moln.  A.) 

semegyik,  semegyké- 
pen  (Ferencz  Leg) 

5  e  p  e  1  y  é  g :  érte  sápít  (Táj- 
szót, l  nyirkuzkodik.) 

siratoz;  kezemet  a  fe- 
jemre kapcsolom,  maga- 
matúgysiratozom  (Vadr.) 

sócsompó  (Orbán  B.) 

somfánálfozö  sobrák 
(Gel.  Kat.) 

súlyán,  tán :  sub  onere  (Pá- 
riz  PápO 

szabadszakára  valóságot 
fenyíték  alá  venni  (Páriz  P.  1. 
ordo.)  Ellenmása:  erosz.ak. 

szabóval  erszényedet 
is   méresd  meg. 

száll;  félelem  szállta 
meg;  a  hajdúság  leszáll- 
jon  t.  i.  szűnjék  hadakozni  (Erd. 
trt.);  külön  kenyérre  száll- 
tak  (Kun-Szt.-Márt.) 

számszeri  djei  (Gel. Kat.) 

szármád  tság:  generatió 
(Érd.  Cod.) 


szekérsatu;  (Tájszót.  1. 
satu.) 

szemlátamps  (Dugonics). 

szennykiverte  (Tájszót. 
1.  $  as  k  ó) ;  s  z  e  n  n  y  f  o  1 1  (táj- 
szó). A  szennyit, szennyül 
Nagybánya  felé  s  székelyeknél 
is  megvan,  nemcsak  Szabó  D-nál 
s  ehhez  több  hasonló  mint;  vi- 
zit, v  i  z  ü  1,  piszkít,  p  i  s  z- 
kul  sat. 

szecskevészCB.  Szabó  D.) 

szegik,  kiszegik  (Gel. 
Kat.) 

s  z  e  1  k  ó  (B.  Szabó  D.) 

szemlél, pl.  szivem  min- 
denkor azokra  szemlél, 
(régi  ima) ;  úgy  szemlélem, 
mintha  ismerném  Reá- 
szemlél: hasonlónak  látszik 
(Tájszót) 

szentelet:  isteni  tisztelet. 
(Moln    Alb.) 

szépdicséretésen.  Mol- 
nár Alb.) 

széplátszató.  (Páriz  P.  1. 
visQS.) 

sz  ér,  pl  város  szerében 
lakó  (Érd.  1. 1.) ;  n  a  g  y  s  z  e  f  e- 
szavával  szabód ásával. 
Jó  szerben  áll:   jó   karban 


Digitized  by  VjOOQIC 


LORINCZ.    NYELVEMLEKBELI    SZÓK. 


[21 


áll;szerébben:  íUob szerrel. 
Mint  ige  :  készít.  (Nyelvőr  Fater 
Jőzs.) 

szerbeszéd:  história  (Fcr. 
Leg.); 

szérkétél.  (Tájszót.  1.  h  u- 
rész.) 

szértéskédik:  zörtöskö- 
dik.  (B.  Szabó  D,) 

szervété  s.  (Páriz  ?•  1.  c  o  ^ 
1  e  c  t  a.) 

szin;  se  szine  se  fon á ja 
(Gel.  Kat.  é$  Nagybánya).  Szi- 
ne*.s  zaba  su. 

szinelíti  és  képesíti. 
(GeL  Kat.) 

szinkédik,  v.  Ö.  sziné- 
lég  (B.  Szabó  D.) 

színűién  ;  fölszinleg  (Gel. 
Kat.) 

s  z  ó ;  j  á  r  j  o  n  a  s  z  ó,  á  1 1- 
j  o  n  a  jó ;  k  ö  n  n  y  ü  a  s  z  ó,  d  e 
nehéz  a  só.  Sem  sző,  sem 
tartomány. 

szótétetlen  (Vadr.) 

szőrzet:  életszer,  állapot 
(Leg.  könyv.) 

szürete lozés:  provinde- 
raia  (Páriz  P.) 

sz  ü  V  e  s  i  t :  bátorit.(Pázm.  P.) 

tág-bág:  tikom  -  bakom 
(Tájszór.  1.  teles  mán). 

la  j  ték:  belefo  tt  a  taj- 
tékja (E    tört.) 

tanácstalan  (Gel.  Kat.) 

tápul:  tapad,  odalapul. 
(Torda.) 

tar  ék:    fedelormozal     (Táj 
szót.     1.    k  a  b  o  n  a).     A    Nagy 
szótárban :  taraj. 

tartató:  a  mi  tartatik (Gel. 
Kat.) 


tarlodzik:  helyt  lakik  (Gel. 
Kat.  és  Vadr.) 

tat,  annyi  is  mint :  c s  a  t« 
(Páriz  P.  1.  fori.) 

távotta  levó  (GeLKat.) 

tébul  (Gel.  Kat.) 

t  e  p  s  é  g  sárban.  (Vadr ) 

tetememelés,  tetemre 
való  hivás.  (Erd.  egyh.  tört. 
adatok.)  • 

t  í  k  o  s-t  á  k  0  s :  toldott-fol- 
dott (Vadr.) 

tippanos:  tongyó  (Táj- 
szót. L  t  o  n  g  y  ó) ;  Krizánál  tip- 
panos. 

tisztekül:  tisztén  kivül. 
(Erd.  tört.  tár). 

tojomány;  tiknak  alatta 
van  lojománya  (Gel.  Kat.) 

továbbilag,  (Tájszót.  1. 
dőre) 

többeden  (Moln.  Alb.) 

törpéd:  törpén  terjed  (M. 
Szentek  leg.) 

törvényköz:  litis  pen- 
dentia  (Páriz  Páp.) 

törvénytöro  (Érdi   Cod.) 

tulajdop-saját;  oltal- 
mazd az  inyimet  mint 
tulajdon  sajátodat  (Pécsi 
Simon  i6o5). 

tuldonul;  a  mama  nem 
tuldonul  az  égtől.  CGel. 
Kat.) 

tü  dökása  (B.  Szabó  D.) 

lüzelgo  k  ö  tél  (B.  Szabó  D.) 

tüzaranyzott:  tűzben 
aranyzott. 

tüz-füz;  mindenből 
összetíizött-f  űzött  (Táj- 
szót. 1.  tatár). 

LoRlNCZ    KÁROLY. 


Digitized  by  VjOOQIC 


1^2  BORBAS    NÖVÉNYTANI    ELNEVEZÉSEK. 

NÖVÉNYTANI  ELNEVEZÉSEK. 

Suska  (Nógrád);  a  tölgy  gyümölcs-csészikéjének  meg- 
szúrás  következtében  tortént  olajos  kiduzzadása. 

g  u  b  i  c  s :  gubók  a  tölgy  levelein  a  rovarok  sértése  által. 
(Nógrádm.) 

1  a  b  o  d  a:  Atriplex.  (Nógrádm.) 

g  u  r  d  o  n :  Cirsium,  Abaújm. 

katon  a-petrezselem:  Glehoma  hederacea,  Ip.-Litke. 

gyurtyánfa:  gyertyánfa,  Ipoly-Lilkc. 

vad-  V.  lógesztenye:  gesztenye,  Ipoly-Litke. 

temondád  góré:  Eryngium  plánum,       „  „ 

c  z  i  n  t  o  r  i  a  ;  Ery  thraea  Centaurium,  Ipoly-Lítke. 

halyag  cseresznye:  piros  és  nagy  szemű  leveses  cser. 
Eger. 

bodzavölgy:  bodza  bele ;  v.  ö.  pattanás,  gyüllés  vogye. 
Nógrádm. 

csipdelkés:  kiszaggatott  szélű,  Nógrádm. 

fa  csipa:  mézga.  Nógrádm. 

barlangó:  Salsola  Káli,  Czegléd  és  a  Tápiő  vidéken. 

tyűkvakitó:  Anagallis  arvensis,  Nógrádm. 

boldogasszony-  szilva  (az  idorol^  mikor  érik.) 
Nógrádm. 

duranczi  szilva,    baraczk^   Nógrád. 

lószemű  szilva,  Nógrád. 

fosóka-szilva,  Nógrád. 

cickafarka:  Achillea  nobilis,  Nógrád. 

ördög  csípte  fü:  Veronica  chamaedris ;  középsS  ágai 
(főága)  rendesen  elmaradnak  a  növekedésben,  s  így  az  oldalágak 
túlhaladják.  Az  ördög  t.  i.  kínjában  lecsípte  e  növény  tetejét  s 
megátkozta,  hogy  tovább  ne  nőjön. 

mátrafű:  Nepeta  Cataria,  Nógrád. 

bárány  fark:  Chenopodium  botrys,  Nógrád. 

boczfa:  bodzafa,  Nógrád. 

mályfa:  májusi  diszfa,  Nógrád. 

kakastejjel  sütött  kenyér^  Nógrádm. 

lánycsecsü  alma,  Nógrádm. 

medve  szája:  Anlirrhium  maius,  Nógrádm. 

V  a  j  f  ű  :  Saxifraga,  Nógrádm. 

vad  ó  k  a :  erdei  vadalma,  Nógrádm. 

b  is  ó  k  a :  birsalma,  Nógrádm. 

cserbóka:  töcserba,  Sonchus.  Nógrádm. 

mihók  a:  Cherophyllum  bulbosum  gumója,  Nógrádm. 


Digitized  by  LjOOQIC 


PONGRÁCZ    B.    A    FINANCZ    MAGYARSÁG.  1^3 

mi  nd  en  zár  t  f  elt5  r  o  és  vér  rel  harmatozó  fú: 
Chelidonium  maius,  Nógrádm. 

herélik  a  krumplit:  azaz  a  burgoayafészkekbol  az 
oldalról  kiszedik  a  megnőtt  gumókat^  a  nélkúi  hogy  az  anya- 
növényt megsértenék. 

BORBÁS   ViNCZE. 


A  FINANCZ  MAGYARSÁG: 

Sok  fattyú-hajtást  és  idegen  csemetét  láttunk  már,  melyet 
a  „Nyelvőr"  ügyes  kézzel  nyesegetett;  láttunk  sok  felmagzott 
parajt,  melyet  a  napi  sajtó  buján  termo  földjén  gyomlálgatott ; 
találkoztunk  magyartalannál  magyartalanabb  kifejezésekkel,  szó- 
fűzésekkel,  melyeket  regényekből  és  tudományos  munkákból 
összeböngészett;  de  a  legháladatosabb  tárgyról  még  senki  sem 
emlékezett  meg.  Ez  a  tárgy  a  pénzügyi  hatóságoknál  baszná- 
laban  levő  irásmód. 

Mindenki  tudja,  hogy  a  magyar  hivatalos  stilus  általában 
és  mindenütt  fertelmes.  A  régi  helytartótanács  a  megbotránko- 
zásig elferdítette  nyelvünket;  fo  ereje  abban  rejlett,  hogy  egész 
szenvedély lyel  faragta  a  nyaka-tekert  ^műszókat",  melyeket  a 
szegény  „alantas  közeg**  elfogadni  és  használni  tartozott.  A  fele* 
los  kormány  legnagyobb  része  ebből  az  elemb&l  telt  ki,  s  az 
onnan  ránk  származott  hivatalnokok  lelkiismeretes  pontossággal 
folytatták  ezt  a  nagy  munkát,  s  ma  ott  állunk,  hogy  csak  nagyon 
elvétve  akad  a  hivatalnokok  között  egy-egy  olyan,  a  ki  tisztes- 
séges magyarsággal  tud  irni.  A  törvényszékekről  nem  is  szólok; 
Ítéleteiket  legalább  tízszer  kell  elolvasni,  míg  az  ember  az  ötven 
tagú  körmondatból  kibontakozva  sejteni  kezdi,  hogy  a  sok  „te- 
kintetéből** és  „indokából"  mi  „Ítéltetett."  Még  leginkább  meg- 
emészthető, (habár  ehhez  is  erős  gyomor  kell)  egy-egy  vármegye 
úgynevezett  „ékes  tollú"  főjegyzőjének  pennájából  kifolyó  fel- 
terjesztés; mely  azonban  egytől  egyig  abban  a  bajban  szenved, 
hogy  legrövidebb  mondata  harmincz  rőfös. 

Szomorú  igazság,  hogy  a  kerek  világon  nincs  müveit  nép, 
mely  anyanyelvén  oly  gyarlón  irna  mint  a  magyar.  Bőven  talál- 
hatunk az  úgynevezett  literátus  emberek  közt,  a  kik  ugyancsak 
7  ijgényt  tartanak  arra,  hogy  mivelteknek  mondjuk .  okét,  kik  egy 
mondatot  nem  birnak  tisztességesen  megírni,  és  három  soruk- 
ban legalább  nyolcz  helyesírási  hibára  bukkanunk.  Én  magam 
ismerek  ilyet  egy  pár  százat,  és  ismerek  sok  tekintélyes,  nagy 
vagyonú  urat,  a  kinek  összes  könyvtára  a  „nemzeti  képes  nap- 
tár**,  olvasmánya    pedig   egy  szál  politikai  lap;    de   azt    is   csak 


Digitized  by  VjOOQIC 


124  P0NGRÁC7.    EMIL. 

azért  tartja,  hogy  a  hirdetések  rovatát  végig  nézze,  vájjon  nincs-e 
ott  valami  neki  való. 

Senki  se  tartja  szégyennek,  hogy  irni  nem  tud;  senki  se 
tartja  lelkiismeretlen  dolognak^  hogy  saját  nyelvén  durva  sebe- 
ket ejt ;  mindenki  hivatva  érzi  magát  arra,  hogy  borzasztóbbnál 
borzasztóbb  „műszókat"  faragjon ;  és  nagyon  kevesen  tartják 
szűkségesnek,  hogy  a  jót,  a  mit  hallanak  vagy  olvasnak,  magukévá 
tegyék.  így  azután  nem  csuda,  ha  fent  és  alant,  a  magán  és  hi- 
vatalos körökben,  lépten  nyomon  egyaránt  vétünk  a  nyelv  sza- 
bályai ellen,  és  valósággal  úgy  írunk,  mintha  két  év  előtt  ván- 
doroltunk volna  ide  —  Csehországból. 

Ráillik  ez  nagyban  és  egészben  az  egész  osztály  hivatalos 
Írásmódjára  (tisztelet  a  kivételnek !),  de  leginkább  a  pénzügyi 
hatóságokéra. 

Hogy  önök  tréfára  ne  vegyék  a  dolgot,  egész  komolyság- 
gal kijelentem,  hogy  az  alább  következő,  hihetetlennek  látszó  fer- 
telmességeket  nem  én  gondoltam  ki,  hanem  hivatalos  iratokból 
jegyeztem  össze,  melyek  itt-ott  kezemen  megfordultak.  Termé- 
szetes dolog,  hogy  mindazt  elhallgatom,  a  mi  félreértésre  szolgál- 
tathatna okot,  vagy  az  indiscretiónak  legkisebb  árnyékát  is  ma- 
gán viselhetné;  mert  nem  szatírát  írok,  nem  gúnyolni  és  ártani, 
hanem  a  nyelv  ellen  elkövetett  borzasztó  hibákat  kimutatva,  a 
a  mennyire  lehet,  használni  akarok. 

Olvassák  például  ezt:  „Illetvén,  a  nagymélt.  ministerium- 
nak  f.  é.  september  hó  20-án  szám  alatt  kelt  rendeletét,  és 
vonatkozással  ugyancsak  f.  é.  szeptember  25-én  4oo.  sz.  a.  kelt 
ide  lemenesztett  elöfekvö  nagybecsű  megtaldldsdra,  a  meg- 
fogott rekesitményeknek  7.  alatti  viss:{ahoritda  melletti 
dtsidrmaitatása  mellett  kegyesen  tudomdsdra  juttaxik,  mis^^e- 
rint  a  .//•  alá  ide  viss\aboritott  kemény itögydr  jelentése  s^e^ 
rint,  annak  volt  tulajdonosa,  ama  ötlet  indokdból,  miszerint 
több  éveni  külföldöm  tartózkodása  kipuhatolható  nem  lévén, 
adóhdtrdnydnak  felhajtása  tekintetéből  szükségesnek  kinálkozó 
intézkedések  anndl  is  kevésbé  megtehetők  levén,  miszerint  a 
vonatko!(ó  és  hivatott  elöiratok  csatolmányaikkal  együtt  az  el- 
nökségnél kegyesen  elveszni  méltóztattak,  s  igy  a  szükséges 
els\dmolds  nem  megtehető  lévén,  áldhattál  megkéretik  a  mi- 
nisterium,  miszerint  ezen  hdtrdny  leirdsa  tekintetének  c:{éljd' 
ból  kegyes  utasitds  miatti  megtaldlds  dltal  elrendelni  méltós^- 
tassék^ 

Jogosult  kívánságnak  tarlom,  ha  önök  e  magyar  pénzügy- 
igazgatósági zagyvaléknak  magyar  fordítását  akarják.  Ez  körül- 
belül így  hangzanék:  Jelentjük,  hogy  az  Xi  keményítőgyár  volt 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   FINANCZ   MAGYARSÁG.  125 

tulajdonosa  több  6v  óta  külföldön  lakik,  tartózkodása  helyét 
kipuhatolni  nem  lehet,  s  így  adóhátraléka  sem  hajtható  be  ;  a 
tartozásra  vonatkozó  okiratok  pedig  elvesztek,  s  így  kérjük, 
hogy  az  adóhátralék  letörlését  elrendelni  méltóztassék. 

íme  egy  még  szebb:  ^Vonatkozással  az  X.  sz.  a.  ide  ke- 
gyesen leutasított  Boros  Pál  abbeli  nyilatkozata  felterjesztésére, 
miszerint  adóhdtrdnya  tekintetéből  a  letéteménjre^ett  kötvé- 
nyek lejárandó  szelvényeinek  leendő  törlesztése  foganatosít- 
tatni  fog^  eilÍTíattai  jelentetik,  miszerint  a  megfogva  ide  bon- 
tott 3L  szánul  Boros  Pál  jegyzőkönyvileg  felvett  szóbelileges 
állítmány  a  szerint  az  általa  adóhátrányok  el  törlesztésére  fel^ 
ajánlott  kötvények  helytelen  használása  miatt  —  tökéletesen 
eláll,  és  még  1868.  évben  elhalálozott^  —  végül  oldalilag  meg- 
hagyatott az  alantas  közegeknek,  hogy  ilyen  dolgokon  sokáig 
ne  nyargaltassék,*" 

Hát  ez  mi  az  isten  csudája?  kérdezi  a  magyar  ember 
megborzadva.  Háromszor  elolvastam  elülrol,  hátulról;  de  még 
akkor  sem  értettem.  Erre  kénytelen  voltam  egy  érdemekben 
megőszült  úrhoz  fordulni,  a  ki  jártasnak  látszott  az  5o-es  évek 
rendszerének  titkaiban ;  az  következőképen  világosított  fel  : 
Boros  Pálnak  adóhátraléka  volt,  s  ezt  bizonyos  kötvények  szel- 
vényeivel akarta  törleszteni,  kés&bb  kijelentette  szóval  —  se 
nyilatkozatát  jegyzőkönyvbe  is  felvették  —  hogy  lemond  a  köt- 
vényekről is,  azoknak  az  árát  is  fordítsák  az  adótartozás  tör- 
lesztésére;  ö  maga  pedig  még  1868.  előtt  meghalt. 

A  kinek  füle  ettől  tengeri  betegséget  nem  kapott,  talán 
képes  lesz  a  következőt  is  meghallgatni,  melyet  betűről  betűre 
az  eredeti  pontozás  és  ékezés    megtartása  mellett  közlök. 

r,Mi  az  adóhátralék  tel  hetes  mennyiségét  illeti  ez  onnan 
jönj  mivel  egy  felől  a  múlt  három  évek  olyan  rósz  termést 
a  földmívelö  népnek  adott,  hogy  alig  tudd  abból  eletétt  fön- 
tartani  és  következendőképen  az  iparosok  és  ez  által,  nagyon 
szenvedtek,  —  más  felől  pediglen  sok  idegen  emberek  jöttek 
be  Hátszegen,  mikor  a  petrozseni  vasút  munkálatok  megtör- 
téntek a  hogy  az  idecsatolt  adószedő  a  kimutatásban  tanúsít, 
melyek  az  itteni  adótabellákba  beirattak  de,  eltávoztak  isme^ 
rétien  helyen,  és  még  ámbár  többször  megkerített  adóhivatal 
ejtett,  ennek  letörlése  végett  eddig  meg  nem  történt  az  eltá- 
vozott idegenekkel  kik  közül  csak  egy  kisebb  rész  ^áóját  el- 
törlesztette a  városi  tabellákból  de  a  többiség  még  most  is 
törlesztés  alá  áll'' 

Es  hogy  tetszik  ez  a  szintén  erdélyi  stilus :  „Hunyad- 
megye  közönsége  f.  é.  január  hó  lO-én  megtaláltatott,  nagy- 


Digitized  by  VjOOQIC 


126  PONGRÁCZ    EMIL. 

sdgos  Fehérmegye  pedig  a  mai  napon  kelt  rendelet  kapcsá- 
ban kerestetik,*" 

Vagy  ez  (szintén  erdélyi):  „^  dulló  több  versben  kiszál- 
lott a  községbe  a^  adóhdtrdny  felhajtása  tekintetének  ötle- 
téből'' 

Ez  is  takaros :  ^a  ./'  ald  hason  mellékelt  Fehérmegye 
kö:{önségének  jelentése  mar  csatolva  volt,  de  \nss\aküldetett 
a:(  abban  hivatkozott,  de  hiányzott  ide  fektetett  mdsolatbani 
kimutatás  miatt,  a  mint  e^  a  meg  nem  talált  szövedékéből  is 
kitűnvén,** 

Ez  azt  akarja  jelenteni,  hogy:  Fehérmegye  közönségének 
jelentése  már  egy  ízben  felterjesztelett,  de  visszaktildelett  azért, 
mert  hiányzott  belőle  bizonyos  kimutatás,  a  melyre  a  pénzügy- 
igazgatóság hivatkozott,  s  melyet  most  másolatban  mellékel. 

Ez  se  megvetni  valő  magyarság:  y^Vonatko^ással  elöfekvo 
nagybecsű  jegyzékére  tiszteltetünk  visszafelelnie  Szoról- 
szóra  le  van  fordítva  a  németből :  „Mit  bezúg  auf  Ihre  vorlie- 
gende  geschátzte  note  beehrt  man  sích  zu  erwiedern." 

Lássunk  még  egynéhányat. 

y,A  bevehetienné  vált  özvegy  Kovács  Sándorné  adóhát- 
ránya leírása  tekintetéből  intézkedni  méltóztassék." 

„Legközelebb  a  kir.  adóhivatal  személyzete  2  napidijas 
munkaerővel  ismét  hosszabb  időre  felszaporittatni  fogván^  — 
a  jelen  jelenségben  jelzett  (költök,  bámuljatok  e  sikerült  paro- 
nomasián!)  munkaegyének  még  feles  számmal  megleendenek." 
(Egy  osztálytanácsos.) 

„A  legkedvezményezettebb  államokkal  kötött  vámszerzo- 
dések  figyelembevételé böli   tekintetből." 

y,Az  emiitett  árumennyiségek  akkor  vámmentesek,  ha  a 
kevesebb  Vioooo  vámmázsányi  küldemény,  melyért  1^/^  kr.  ille- 
ték lenne  fizetendő^  mint  egész  ^^  ^^^*  egymagára  fordul 
elő.'' 

y,A  mennyiben  a  lastrom  illető  oldala  nem  öszleteztetett 
a  bekönyvelés  kihúzandó*'.  Magyarra  fordítva :  ha  a  szómtéte- 
lek  a  lajstrom  bizonyos  oldalán  össze  nem  adattak,  azokat  ki 
kell  törülni  (vagy  keresztül  húzni.) 

„a  kérdelt  rekesztmények  a  tőkeösszeg  biztosítására  idő- 
közben lefogott  (!)  és  megkötött  Dániel  Terézia  kötvényeiből 
oldalilag  mellézárva  hajlittatnak,*" 

rtillemteljesen  megtaláltatik  a  társhatóság,  miszerint  a 
kezdetben  hivatolt  rendelet  értelmében  szükségesnek  kínál- 
kozó intézkedések  megtételére  ne  terheltessen."*  (így  ir  egyik 
erdélyi  hatóság  a  másiknak.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   FINANCZ   MAGYARSÁG.  I  27 

p jelentem  alázattal,  miszerint  az  esedékes  adóhdtrány  tör' 
les:{tésébe  a  fizetési  képes  hátralékosokat  kedélyesen  beingerel- 
tem,''  (Egy  kir.  tanácsos.) 

„a  kimutatások  egyike  a  fi:[etési  képes  másika  pedig  a 
fi:{etési  képtelen  földbirtokosokat  tartalma:(^a,  hivatkozással 
a\  X.  s^ám  alatt  kelt  rendeletre  kéretik,  miszerint  a  szolga- 
birói  járás  sújtott  kisebb  birtokosok  részére  a  f,  hó  X.  s^ám 
alatt  kelt  magas  határolhattál  engedménye:{ett  kedve:{ményben 
rés\esiteni  méltóztasson,'' 

«/.  e.  X.  s^ám  alatt  kelt  magas  hátirati  rendeletével  a 
melléklettek  viss^aügyelt  behajlítása  mellett  jelentödik,  misze- 
rint a  lefoglalt  s^ivarkák  és  dohányt  kolozsvári  lakos  Schnei- 
der  Jakabtól  a  magyar  királyi  dohdnyjárakból  nem  szár- 
mazik.'' 

„vonatkozva  X.  szám  alatt  kelt  magas  rendeletre  a 
számos-újvári  Jakab  Péternek  egy  dohány kisárulási  szaba- 
dalom elnyerése  iránti  folyamodásos  ügyében  a  megrendelt 
véleményezés  a  vonatkozó  leküldött  rekesztmények  vissza  — 
valamint  egyéb  tárgyalási  és  helyrajzi  iratok  hozz^  hajlitása 
mellett  abban  tétetik  meg," 

Ezekhez  a  szépségekhez,   azt  hiszem,  kár  kommentárt  írni. 

Milyen  egyszerű  volna,  ha  a  rendeletet  vagy  jelentést  így 
kezdenék :  Folyó  évi  január  hó  3o-áról  kelt  X.  számú  jelentésére 
(vagy  rendeletére)  a  mellékletek  visszaküldése  mellett  rendelem 
(vagy  jelentem)  ezt  meg  ezt. 

De  a  bureaukrata  gyűlöli  az  egyszerűséget,  s  hogy  egy- 
szerűen értelmesen  írhasson,  ahhoz  egy  csepp  magyar  nyelv- 
ismeret is  kellene !  A  fentebbi  egyszerű  Írásmód  helyett  ez  van 
divatban:  „Rámutatással^, vagy  hivatkozással,  vagy  vonatko- 
zással f.  hó  30-án  X.  szám  alatt  kelt  rendeletére,  a  lehajlított 
csatolmány  felrekesz^ése,  vagy  az  oldalitva  visszarekesztett 
csatolmány,  vagy  a  leközlött  rekesztmény  ide  bontása,  vagy 
a  beügyelt  rekesztmények  visszaszármaztatása,  vagy  a  leköz- 
lött csatolmányok  felhaj  Utasa  mellett,  slb.  —  sot  ilyen  is  van 
elég:  a  megfogott  rekesztmények  visszahajlít atnak,  mellé 
zárva," 

Nagyon  eredetiek  a  „műszók"  is,  melyeket  széltében  hasz- 
nálnak ;  pl.  kezdetben  hivatott  rendeletem  (ezt  majd  minden 
osztálytanácsos  használja),  annyit  tesz,  mint  olyan  rendelet,  a 
a  melyre  már  hivatkozott ;  tehát  hivatolni  =  hivatkozni  ;  előfek- 
vő  =  ellőttünk  fekvő  ;  leirni  (abschreiben)  =  letörülni  ;/o/>^05/7a«í, 
folyományositani  =  folyóvá  lenni  (a  fizetést) ;  elszámolni  =e  fel- 
számolni ;  nehéztnényezített  =  nehézségét  tett;  egyben  —  együtt ; 


Digitized  by  VjOOQIC 


128  VOLF   GY.    IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK. 

adóhdtrány  =:  aidóhilrá\ék\  esedékes  =^lc\árt;  jelzett  e  belyeit: 
megjelölt;  /re r^/Wí  =  kérdésben  forgó;  /jaí<25f7ofí  =s  hátirattal  el- 
látott: alantas  kö\eg  ^  alárendelt  hivatalnok  stb. 

De  azt  hiszem,  hogy  elég  ebből  ennyi  kóstolónak,   melytol 
valószínűleg  már  is  megcsömörlöttek. 

B.  PoNGRÁcz  Emil. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYŰ  HAJTÁSOK. 

Jóságteljesen,  németül:  gütevoll,  magyarul:  jóságosan.  A 
„F6v.  Lap"  4o.  sz.  szerint  b.  Wenckheim  Béla  boldogult  édes  anyja 
„kertészét  még  utójára  is  jóságteljesen  ajánlá  örökösei  figyel- 
mébe*. Ezt  a  hirt  talán  valamelyik  Lloydból  vette  át,  máskép  nem 
érteni,  hogyan  került  bele  az  a  szó  épen  akkor,  mikor  a  Nyelvőr- 
ből közli  a  kenetteljesnek  kenetesre  való  javitását. 

Kinál,  okoz  vagy  útjába  gördít  értelemben  silány  ger- 
manismus,  mert  a  „bieten"  szolgai  fordítása.  Az  Atbenaeum  könyv-* 
kiadó  hivatala  mondja  Quida  regényéről,  Cigarelterol,  hogy  »kü- 
lönösen  első  részében  a  szerző  irályának  sajátos  eredetiségénél 
fogva  a  forditónak  jelentékeny  nehézségeket  kinál*".  Ennél  rosz- 
szabbul  fordítást  csakugyan  nem  ajánlhatni. 

Megkisérlé  mosolyogni,  így  fordítja  Kiss  Elek  a  Föv.  Lap, 
37.  sz.  ezt  a  német  mondatot,  hogy  :'  er  versuchte  zu  iScheln. 
Nekem  ez  nagyon  viszásan  hangzik.  Úgy  érzem,  hogy  itt  a  tár^ 
gyas  alak  nem  állhat,  mert  ni^egkisérlé  mosolyogni*  majd  olyan 
mint  az,  hogy  „a  tyúk  eljárja  tojni**.  De  aztán  „megkisérlé  mo- 
solyogni'^ sem  tetszik,  mert  azt  sem  mondjuk  ám,  hogy  „kérő 
kis  fiának  megenged  inni  egyet**,  hanem  csak  enged.  Tehát  a 
meg  igekötő  elhagyandó  s  talán  a  szórendet  is  meg  kellene  vál- 
toztatni. Hogy  már  most  „mosolyogni  kisérle'*,  jó-e,  mégsem 
merem  eldönteni.  Ha  valaki  fölvilágosít,    s/ivesen  veszem. 

Bodó  asszony,  értsd :  Bodóné  asszony;  német  kakukto- 
jás,  melyei  ily  petlyezettel  is  találni:  Bodó  Sági  Panna,  meg: 
Bodó  Panna  s:{ületett  Sági^  azaz  Bodóné  Sági  Panna.  A 
név  kíméletből  költött  ugyan,  de  a  dolog  való.  A  ki  nem  hiszi^ 
olvassa  el  a  Föv.  Lap.  35.  számában  a  Liszt  Ferencz  hazaér- 
kezéséről szóló  hirt,  aztán  kutassa  az  „Előitélet  és  fölvilágosultság" 
czimü  regény  szerzőjét,  s  végre  ha  nem  iríózik  tőle,  pillantson 
valamely  törvényszéki  iratba,  bizonyára  meggyőződik  róla.  E 
visszásságot  elég  megemlítenem,  mert  reméllem,  hogy  majd  ettől 
is  meggyógyul  némelyek  beteges  nyelvérzéke. 

Jó  szenmel  vesz,  összezavarása  a  jó  szemmel  néz  és  jó 
néven  vesz  szólásmódoknak.  Eléfordul  Erődi  Bélának  a  Főv. 
Lap.  4o.  sz.  megjeleni  közleménye  ezen  mondatában :  „Különben 


Digitized  by  VjOOQIC 


VOLF  GY.  IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK.  1 29 

a  többnejűség  csak  igen  gyéren  fordul  el5  Törökországban,  s  a 
törökök  nem  is  igen  jó  szemmel  veszik  a\ty  ki  e  kedvezményt 
fölhasználja".  Itt  a  ki  helyett  is  talán  ha  valaki  olvasandó. 

Igazgatónő  közel  rokona  a  mesternő-ntk  e  fordításban :  „a 
történet  az  élet  mesternője'' :  história  est  m  agi  s  t  r  a  vitae.  Mind 
a  kettő  az  indogermán  grammatikálís  nemnek  utánzása.  Kétszeres 
hiba  az  olyan  akkor,  mikor  (mint  a  Fov.  Lap  35.  sz.)  meg  is  van 
nevezve  az  illető,  tehát  kétség  sem  támadhat,  hogy  férfi-e  vagy  nö? 
Kérdés,  az  anya  mije  gyermekének,  sz  ü  1  6  j  e  -  e  vagy  s:(ülönője  ? 
Új  magyar  nyelven  az  utóbbi. 

F5lkelnil  Tüstént  abbahagyni  I  Ily  kategorikus  infinitivussal 
förmed  rá  Kiss  Elek  szerint  a  bécsi  Au-kert  ore  Mozartra,  a 
Föv.  Lap.  35.  sz.  Megvallom,  ha  valami  útonálló  oly  szóval  sze- 
gezne pisztolyt  a  mellemnek,  hogy :  „megállni !  tüstént  a  pénzt 
ide  adni  I"  én  a  helyett,  hogy  megrémülnék,  elnevetném  maga- 
mat. Kiss  Elek  a  fordítás  hevében  megfeledkezett  arról,  hogy  a 
magyar  és  német  infinitivus  közt  nagy  a  különbség.  A  német 
igaz,  hogy  néha  sokkal  keményebb  magánál  az  imperativusnál 
is  (v.  ö.  maui  haltén !  és :  halt*s  mául  I),  de  nem  úgy  a  magyar. 
Ez  imperativus  gyanánt  rendesen,  mint  a  német  is,  csak  csonka 
mondatokban  fordul  elé,  pl.  a  honnan  elmaradt  a  „gyere,  eredj** 
s  több  efféle  ige,  de  mindig  csak  gyöngéd  parancsolást  (hivást 
küldést)  fejez  ki,  teszem:  gyerekek,  enni!  —  lányok,  aludnif 
így  használja  Arany  János  is  a  Szent-Iván  éji  álom  II  felvonás- 
ban, a  hol  Titanla  ezt  mondja : 

No  még  egy  körtáncz,  egy  tündéri  dal: 
És  akkor,  egy  perez  harmadára,  el: 
Ki  férget  ölni  pézsmák  bimbain; 
Ki  böregérrel  víni  szárnyakért. 
Hogy  kis  manóim  Öltönyt  kapjanak; 
Ki  meg  elűzni  a  lármás  bagolyt. 
Mely  itt  huhogva  nagy  szemet  mereszt 
Vigalmainkra.  Most  egy  eltató  dalt; 
És  dolgotokra  mind,  hadd  nyúgoszom. 

Ez  infinitivusok  itt  oly  természetesek,  hogy  még  soha  se 
tűntek  fel,  pedig  a  darabot  sokszor  olvastam,  sokszor  láttam 
eléadni  is,  és  ha  Lehr  barátom  nem  figyelmeztet  rájuk,  most  se 
veszem  észre.  Ellenben  Kiss  Eleknél  mindjárt  föltűntek,  mert  — 
no  mert  Kiss  Elek  nem  Arany.  Csak  egyre  vagyok  kíváncsi.  A 
németben  ugyanis  parancsoló  mód  helyett  a  mull  idejű  része- 
sülő is  járja,  így:  aufgepasst!  magyarul:  vigyázz !' Hogy  fordí- 
taná ezt  Kiss  Elek,  így-e:  vigyázott!  vagy  így:  vigyázva!? 

M.   NriíLVÖR.   IV.  9 


Digitized  by  VjOOQIC 


1 3o  HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK. 

Szilárda.  Ez  a  csodabogár  keresztnév  akar  lenni)  még  pedig 
ha  nem  csalódom,  n&é.  Szerencsétlenebb  sző  alig  képzelhető. 
Eloszór  is  az  az  a  a  végén  idegen  rongy,  mely  csak  kölcsönne- 
vekben  fordul  elé,  de  magyar  szóhoz  a  nőnem  Jelölése  czéljá- 
ból  nem  járul.  Aztán  maga  szilárd  ki  tudja  milyen  szó?  Az  drd 
képző  megvan  ugyan  a  csalárdban  is,  de  látni  való,  hogy  igé- 
hez ragad.  Már  most  s^il  ige-e  ?  Err61  talán  származása  adhat 
fölvilágosítást.  Tehát  honnan  való  ez  a  fatális  s\il?  Ezt  már 
mások  is  kérdezték,  sokan  találgatták,  gondoltak  szilfára, 
szilánkra,  szilvára,  sot  még  S  z  i  1  é  z  i  á  r  a  is,  csak  ^{í- 
lajra  nem,  pedig  Ballagi  Mór  szóbeli  közlése  szerint  Szemere 
Pál,  a  s\ildrd  alkotója,  épen  abból  hasította  ki.  No  már  most 
tessék  kitalálni,  hogy  mégis  mi  az  a  s:{il,  ige-e  vagy  micsoda  ? 
Végre  föltéve,  hogy  szilárd  is,  Szilárda  is  hibátlan,  nem 
fonák-e  a  Constancenak,  egy  keresztnévnek  lefordítása?  Akkor 
azt  inditványozom,  hogy  a  Georgine  is,  mely  körülbelül 
annyit  jelent  mint  földmivelö    asszony,   jövőben   Pora    legyen. 

VoLF  György. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 

„Pustol:  füstöl.  Csak  úgy  pustol  az  es5."  III.  i8i.  Azt 
hiszem  a  füstöl  szó  vagy  a  leiró  vagy  a  szedő  tévedése  foly- 
tán áll  itt,  én  legalább  nem  igen  tudom  elképzelni,  mit  akarna 
jelenteni:  Csak  úgy  füstöl  az  eso.  A  hegy,  völgy  igenis  füstöl 
vagy  pipáz  (mint  a  nép  mondja)  meleg  időben  eso  után.  Talán 
fütyöl-t  írt  a  közlő,  mert  azt  már  megértjük:  Csak  úgy  fü- 
tyül, süvölt  az  eso.  Pustol  mindenesetre  hangutánzó  szó  s  a 
német  pusten  (fújni),  pausten,  pauschen,  bauschen, 
(dagadni,  duzzadni),  svéd  uppösa  (földuzzasztani)  és  finn  pus- 
saa-,  pussahta-,  pussahtele-  (fölfujni,  föl  puffasztani)  stb. 
szavakra  emlékeztet. 

Förmeteg:  fergeteg.  Király  P.  a  17.  lapon  azt  mondja, 
hogy  itt  ^helyett  m  áll;  ezzel  természetesen  nem  akarhatja  azt 
mondani,  hogy  a  ^-böl  lett  itt  az  m,  mert  ez  hallatlan  hangválr 
lozás.  Förmeteg  igéből  van  képezve  ép  úgy,  mint  fúvat  ag, 
ingatag,  s  egy  *  f  ö  r  m  e-  igetöre  mutat  vissza.  Ezt  megtalál- 
juk még  frequentativ  rf-vel  továbbképezve  a  förmed  igében, 
mely  kétségkivül  ide  tartozik.  Ha  a  *förme-  és  a  förge  lég- 
ből kiváló  *förge-  (v.  ö.  még  fürge,  mint  lenge)  iget&ket 
összehasonh'tjuk  ,  úgy  látszik,  hogy  amaz  momentán,  emez 
frequentativ  származéka  egy  egyszerűbb  *för-  igének  (v.  ö. 
mormo-l  és  morg-,  duzm-ál  duzmálódik  és  duzzog). 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  l  3  ( 

De  a  rokon  nyelvek  megfelelő  alakjai  (Budenz,  Szóegyezések 
525.  szám)  egy  *fögrö-  vagy  inkább  *bsgsr-  alapigére  mutatnak 
s  a  f  ö  rge(te  g)- béli  ^-ben  talán  még  ezen  alapige  ^-je  van 
megőrizve  metathesissel,  mint  terje(d),  terhe(t),  azaz  *ter- 
ge(d}  az  eredeti  *tegre-  alakból  (1.  e  folyóir.  III.  532.)  S  így 
förmed-  ebből  lett:  *förgemed-,  *förhemed-  (mint 
terhe-  ebből  *terge-),  *fö  remed-.  Förmed  tehát  tökéle- 
tesen úgy  viszonylik  az  ugor  b^gr;-  igéhez,  mint  terme- 
(teremni)  az  ugor  t^gr^-  alapszóhoz;  1.  III.  532.  Az  utóbbi  ala- 
kot ismerem  még  föl  a  füremed(ik)  igében,  mely  e  szerint 
képzésében  ízről  ízre  azonosa  fö  r  med-del,  de  jelentésérenézve 
a  fürge  (és  förgeteg)  szóhoz  áll  közelebb,  mert  a.  m.  ^föl- 
éledni,  frissülni"  Pázmánynál,  1.  e.  folyóir.  II.  355. 

Mikoronton  23.  1.  nagyon  föltűnő  alak;  jó  volna  lát- 
nunk az  uti  levelét,  azaz  jó  volna,  ha  Lorincz  K.  megmondaná, 
micsoda  nyomtatványban  vagy  kéziratban  és  micsoda  lapon  ta- 
lálható ez  a  szó;  mert  tisztelet  becsület,  de  a  nyelvésznek  sokkal 
kevésbbé  feltűnő  adatoknál  is  szüksége  van  arra,  hogy  meggyo* 
zodést  szerezhessen  magának  minden  legcsekélyebb  körülmény- 
ből. Ki  kezeskedik  róla,  hogy  pl.  ez  a  mikoronton  nem  hibás 
leirás  kifolyása  ott,  a  hol  Lorincz  K.  látta ;  vagy  hogy  nem  ol- 
vasta-e 6  roszúl?  És  általában  jól  tette  volna,  ha  adatainak  pon- 
tosabban urát  és  helyét  adta  volna. 

nBilis?  .  .  .  hátra  még  a  bilis*  (Matkónál,  Nyv.  II.  iió) 
Nem  igen  lehet  egyéb,  mint  a  latin  bilis  ^epe" ;  tehát  a.  m.. 
bátra  van  még  a  keserű  falat,  a  fekete  leves. 

SiMONYi  Zsigmond. 

Kötél. 
A  „Nyelvőr"  (II.  365.  l.)  megróta  a  kötbér  s  még  néhány 
csonka  elofelü  szót.  —  Nem  régen  lapozgatva  az  „Athenaeum 
kis  naptár^-át  1875.  33.  lap,  egy  a  kecskeméti  kathoUküsok  és  pro- 
testánsok között  történt  egyezkedésről  készült  okiratban  meg- 
találtam, hogyan  tudták  eleink  már  3oo  év  előtt  az  egyszerű 
kötél  szó  használatával  kikerülni  a  kötbér  v.  latin  vincu- 
lum  szót;  s  csak  azt  jegyzem  még  meg,  hogy  hivatalos  iratokban 
mást-mást  jelent  e  három  szó:  bdnatpén:{  =  reugeld ;  biztosi- 
tékf  Y.  némelyek  szerint:  ovaí/e/r  =  caution  ;  és  kötbér  =  vin- 
culum  v.  poenale.  —  „A  kütemplom  felöl  egyaránt  úgy  egy eneset- 
tűnk  meg,  .  .  .  hogy  miglen  két  felé  leszünk  és  valaki  o  közö- 
lök törvénynyel  keresné  az  templomot,  annak  ezer  forint  köte- 
let vetettünk  egymás  között."  Kecskemét.  Anno  Domíni  i564. 

Lauka  József. 


Digitized  by  LjOOQIC 


l32  HELYREIGAZÍTÁSOK.   MAGYARÁZATOK 

T  O  d-é. 
Nagyon  rosz  példára  támaszkodott  Simonyi,  mikor  sietett 
kijelenteni,  hogy  „ez  lerontja  Fischer  fejtegetését  a  tudom  és 
t  o  m  közti  különbségről."  (L.  Ny.  IV.  29—30.)  Én  pedig  azt  je- 
lentem ki,  hogy  épen  nem  rontja  le;  mert  hol  találta  ezt  a  pél- 
dát? valami  kánlorcsinálla  betlehemes  versben,  a  ki  talán  épen 
a  vers  kedveért  erőszakolta  oda  azt  a  „tod-é**-féle  kifejezést  a 
mondai  elejére.  De  megengedve,  hogy  ez  jól  van,  hogy  azon  a 
vidéken  mondat  elején  és  hangsúlyozva  is  használják  ezt  a  ki- 
fejezést, az  én  fejtegetésemet  még  se  rontja  le.  En  ugyanis  fej- 
tegetésem alapjául  e  kifejezés  dunántúli  használatátvettem  föl ;  és 
azt  csak  nem  állíthatja  Simonyi  mint  dunántúli,  bár  nyelvérzé- 
kére hivatkozik  is,  hogy  például  az  ily  mondatot:  „Ha  te  tu- 
dod azt,  hát  mért  nem  teszed,"  mikor  a  tudod-on  van  a 
hangsúly,  így  is  hallotta  volna  :  Ha  te  t  o  d  azt,  hát .  .  .  stb.  Mert 
ha  hallotta  volna,  czikkecském  megjelente  óta  bizony  már  lelt 
volna  alkalma  állitásomat  megczáfolni.  Mióta  fejtegetésem  meg- 
jelent, azóta  még  jobban  megfigyeltem  a  rövidült  alak  haszná- 
latát és  mondhatom,  hogy  az  életben  való  alkalmazása  mindig 
igazolta  állitásomat.  Fischer  Ignácz. 

Izík. 
Azizík.  melyet  György  Aladárné  az  utolsó  füzetben 
(94.  1.)  mint  Bibarmegyei  szót  közöl,  Czegléden  is  használatos, 
csakhogy  itt  az  első  tagját  is  megnyújtják,  tehát:  ízík.  Ez  ok- 
ból lehetséges,  s6t  valószínű,  habár  nem  szükséges,  hogy  Bihar- 
ban is  így  ejtik.  A  jelentése  Czegléden  sem  más  mint  törme- 
lék, de  nem  csak  „a  mit  a  marba  a  jászolban  hagy",  hanem 
még  a  káposztának  is  marad  ízíkje,  h^  meggyalulják.  Ez 
utóbbi  kapcsolatban  azonban  csak  ritkán  hallani.  A  kukoricza- 
hajtásnak  a  marha  csak  a  levelét  eszi,  a  szárát  ott  hagyja,  s  azt 
szárízíknek  mondják.  Más  állatnak  nem  tulajdonítanak  ízí- 
ket,  csak  a  szarvasmarhának. 

VoLF  György. 

Az  -at  -et  k é p z o. 
Sonnenfeld  Mór  az  utolsó  füzetben  (»At"  és  »ás"  névkép- 
zok  58  —  62.  I.)  a  Halotti  Beszéd  és  Königsbcrgi  Töredék  néhány 
példájára  (intetvinec,  ildetuilvl,  kinzotviatwl,  —  kezdetuitul)  tá- 
maszkodva azt  állítja,  hogy  az  olyanokban  mint  csudálat, 
kezdet  «a  tulajdonképeni  névképzo"  valaha  nem  -t  {-at  -et), 
hanem  „-v/  volt,  mely,  a  mennyire  e  néhány  példából  föltehet- 
jük,  csak  -/  képzős  igékhez  járult;    a   -vi  azonban     „idSjárlával 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK.  l33 

elkopván,  a  beszélő  nép  az  -at-ot  nézte  képzőnek,  és  ezzel  al- 
kotta szóit".  Ezt  puszta  vélekedésnél  többnek  nem  vehetni,  mert 
a  bizonyítást  Sonnenfeld  elengedte  magának.  Mondja  ugyan, 
hogy  a  V  nem  tartozik  a  tohöz,  meg  hogy  az  f  nem  lehet  más 
mint  a  v-nek  társa,  a  mint  hogy  a  -vi  .világosan  megvan  eb- 
ben: kinzot-vi-a-twl ;  mert  itt  az  -í-t  még  a  többes  szám  rag- 
jának sem  lehet  tartani,  mind  talán  ezekben:  intetvinec, 
ildetuitvl*  (hát  kezd e  tűit ul?),  .a  melyekben  a  két  f 
valószínűleg  összevonatott."  De  mind  ez  bizonyitéknak  édes 
kevés,  és  kevés  volna  még  akkor  is,  ha  nem  csak  abban  az  egy- 
ben,  hanem  a  többi  háromban  is  kétségtelenül  meg  tudná  mu- 
tatni a  -v;-t,  azaz  ha  sikerülne  neki  kiokoskodni,  hogy  az  utób- 
biakban .a  két  2*  nem  csak  „valószinűleg",  hanem  valósággal 
.összevonatott".  Mert  még  akkor  sem  bizonyos  ám,  hgy  a  v  iga- 
zán nem  a  tohöz,  s  az  /  csakugyan  a  v-hez  tartozik.  —  Vég- 
hangzós  névalakok  ugyanis,  —  igaz  hogy  csak  ragasztékok  előtt 
megóva,  de  hát  az  a  négy  szó  sem  áll  ilyenek  nélkül  —  elég 
nagy  számban  maradtak  fenn  mind  a  Hal.  Besz.-ben,  mind  a 
Kön.  Tör.-ben  (halaltt-t,  reze-t,  —  chudalti/-s,  oz«-t,  byni/-t.) 
Az  i  meg  azért,  hogy  nem  .a  többes  szám  ragja",  bízvást  lehet 
más.  teszem  mért  ne  tartozhatnék  oda  az  egyes  számú  harma- 
dik személy  jeléhez,  hiszen  ez,  mint  az  összefüggés  mutatja, 
mind  a  négy  szóban  világosan  megvan.  (Engede  urdung  intet- 
vinec; Es  zoboducha  vot  urdung  ildetuitvl  es  pucul  kinzot- 
viatwl;  —  Wylagnoc  kezdetuitul  fuguan.)  Tehát  nem  azt  kellett 
volna  megmutatni,  hogy  az  i  „nem  lehet  a  többes  szám  ragja", 
mert  annak  úgy  se  nézte  a  világ,  hanem  igenis  azt,  hogy  nem 
tartozhatik  az  egyes  számú  harmadik  személy  jeléhez.  Míg  ezt 
Sonnenfeld  meg  nem  bizonyítja,  mind  addig  a  -vi-nek  nemcsak 
képző  voltát,  hanem  még  valaha  létezését  is  tagadni  merem,  s 
megmaradok  a  mellett,  hogy  a  v  (-u,  ü)  a  tohöz,  az  í  (j)  az 
egyes  számú  harmadik  személy  jeléhez  tartozik.  Azt  az  idézett 
négy  szót  ennélfogva  így  elemezem :  intetv-i-nec,  ildetu- 
i-tvl,  kinzoiv-ia-lwl,  kezdetu-i-tul;  és  kérdem 
Sonnenfeldet,  ha  az  a  -ví  csakugyan  megvolt,  mért  van  ugyan- 
csak a  Kön.  Tör.-ben  chudaltu-s,  nem  pedig  chudaltvi-s? 
Az  'ás  'és  társa  azonban  valamikor  csakugyan  nem  -t  (--aí  -et), 
de  nem  is  -vi,  hanem  valójában  -tu  -iü  {'Utu  -etü)  volt.  A 
czikkhez    még  több   megjegyzés  is  fér,    de  azt  másnak  hagyom. 

VoLF  György. 

Vígadó  és  redoute. 

A  «F&v.  Lap."  43.  sz.  valaki  a    „redoute"  szó  visszahelye- 
zését kivánja.  Ez  csakis  annyiban  helyes,  hogy  a  „redoute,"  mint 


Digitized  by  VjOOQIC 


1 34  HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK. 

minden  művelt  nép  nyelvében  honos,  úgy  szólván  világszó,  me- 
lyet  másutt  sem  szokás  nemzetivel  fölcserélni,  meg  hogy  minden 
idegensége  mellett  sem  csúfítja  el  nyelvünket  annyira,  mint  a 
rosszul  alkotott  vigarda.  Ha  azonban  jó  eredetivel  rendelke- 
zünk, akkor  úgy  áll  a  dolog,  hogy  az  idegen  épen  idegen  vol- 
tánál fogva  mellőzendő;  mert  a  mi  a  magunkéból  is  kitelik,  azt 
szégyen  mástól  koldulnunk.  Már  pedig  olyannal  rendelkezünk,  s 
az  a  vi  ga  d  ó.  A  „redoute"  védelmezőjének  két  rendbeli  kifogása 
van  e  szó  ellen.  Először  azt  hiszi,  hogy  a  fogadó  példájára 
nem  támaszkodhalik,  mert  „az  a  ház,  mely  vendégeket  fogad 
magába,  csakugyan  fogadó,  azaz  fogad,  mig  a  vigadó  (mint 
ház  vagy  terem)  maga  nem  vigad,  hanem  benne  vigadnak*. 
Pedig  a  szó  szoros  értelmében  bizony  a  'fogadó  sem  fogad, 
hanem  igenis  a  fogadós,  mert  a  házról  csak  képes  értelemben 
mondjuk.  Azután  meg  az  ebéd  16  sem  ebédel,  a  fonó  sem 
fon  ám,  rhanem  benne*  ebédelnek,  benne  fonnak.  Nagyon  találó 
felelet  volt  az  a  kérdés,  melyet  valaki  aztán  a  47.  számban  mért 
ama  ferde  okoskodásra,  hogy  „háta  temet 6,  mely  nem  temet, 
a  kaszáló,  mely  nem  kaszál,  az  ivó,  mely  nem  iszik,  a  to- 
borzó, mely  nem  verbuvál,  a  szakajtó,  mely  nem  szakajt, 
szintén  rósz  szavak?  A  fogadó  sem  fogad,  hanem  benne  fo- 
gadnak, a  vigadó  sem  vigad,  hanem  benne  vigadnak".  Hasonló 
leczkébcn  részesítették  a  redoute  barátját  az  Egyetértésben 
is.  Másodszor  azt  veti  ellene,  hogy  „a  redouteban  nemcsak 
vigadnak,  hanem  concerteket  és  komoly  gyűléseket  is  tartanak*. 
Az  utóbbi  azonban  csak  történetes  és  kivételes,  tehát  a  hely 
mégis  csak  f6kép  a  vigalomé,  s  így  a  vigadó  szó  a  fogalom- 
nak egy  kiváló  jegyét  födözi.  Ez  pedig  mindenkor  elég,  mert 
nincs  az  a  szó,  mely  az  egész  fogalmat  fedezné.  Teszem  a  f  o- 
gadóban  is  nemcsak  fogadják  az  embert,  hanem  jól  is  lakat- 
ják, meg  meg  is  hálatják.  Különben  az  okoskodás  ama  része, 
mely  a  redouteról  elég  őszintén  megvallja,  hogy  „csak  ál- 
arczos  bált  jelent",  ép  úgy  szól  a  redoute  elfogadása  ellen, 
mint  az,  hogy  a  mondott  helyen  „komoly  gyűléseket  is  tarta- 
nak**, a  vigadóé  ellen.  Ezt  az  ellenmondást  fölemlítette  va- 
laki az  Egyetértésben  is,  a  kinek  rövid  fölszólalása  egyébként  is 
igen  józan,  igen  helyes  gondolkozásra  mutatott.  Az  egész  dolog- 
ban az  az  örvendetes,  hogy  már  akad  magyar  ember,  a  ki  job- 
ban irtózik  a  rósz  eredeti  szótól,  még  ha  csak  képzeli  is,  hogy 
rósz,  mint  az  idegentol,  s  ilyen  a  redoute  védelmezője.  De 
még  örvendetesebb,  hogy  szemlátomást  szaporodik  azoknak  a 
száma,  a  kik  a  nyelv  iránt  egészséges  érzéket  s  helyes  fölfogást 
tanúsítanak.  Ilyenek  pedig  a  „Fov.  Lap."  és  „Egyetértés**  fölszó- 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  l35 

lalói.     Ez  a   jobbra    fordulásnak    egy    kétségbevonhatatlan    jele, 
melj  egymaga  is  eléggé  igazolja  ez  Ügy  fölmelegítését. 

VoLF  György. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szölásinódok. 

Debreczeniek. 

Elmírte  af  farkát:  elbízta  magát. 

Fél  bürkapczás:  bolond. 

Új  kapu,  veres  bornyii,  így  is :  megnízi,  mint  veres  bornyú 
az  új  kaput. 

Ne  sijess  ojan  nagyon,  Ülj  le,  tán  főzik  a  kapczádat  P  (Fia- 
talnak mondják,  jelentése  ez  :  tán  a  szeretöd  vár?) 

Kíson  kelt  fel  mám  ma  (már,  ma) :  nem  képes  valamit 
megtenni. 

Am  mán  nem  megyén :  az  már  nem  illik. 

Ah  ház  elibe  horták  asz  szemetet:  terhes  az  asszony. 

A  dohos  kásának  ára  futamodott :  értéktelen  valami  nagy 
becsben  részesült,  ez  is :  féleszű  no  férjhez  ment. 

A  veréb  lípíst  mengyen :  sohasem  lesz  abból  semmi. 

Nem  fűlik  hozzá  a  foga:  vagy:  nem  vásik  rá  a  foga:  nem 
kedves  előtte,  nem  tetszik  neki. 

Leveles  vagy!:  megállj,  maj  kapsz  még  (t.  í.  büntetést.) 

Lébe  van:  bajba  van. 

Lé  tart  szógát,  hűs  ag  gazdát. 

Lelkítűl  kiválva  mijén  barom. 

BüdÖss  mint  av  vesztís. 

VozXri  Gyula. 

Veszprémiek. 

Bele  kaptam  szántan  yi. 

Semmit  sé  tuttam  bele  (belüle). 

Mos  még  émégyék  éggy  e  l  valamére  bojogni.  —  Kimegyek 
éggyet  a  kukoriczafödre.  —  Ot  vőt  éty  föd  répa,  oszt'  ászt  ették. 

Mégmontam  én  neki,  ojan  bolondnak  né  nézzen,  mind  a 
mijennek  lát. 

Az  utátu  fogva  (az  óta>. 

A  dörgés  még  é  sé  hattá  (meg  sem  szünt;  a^2i3— 2i5.  1. 
fölsoroltakhoz  való).  Sokszor  űgy  mégdörgött,  hogy  az  gondútam, 
ez  a  ház  édül.  (Szórend  1) 

Éty  kis  szél  ha  fújna,  nap  sütne,  hamar  föszáranna. 

Kertészkedik,  mint  a  kecske  a  kábosztás  kerbe. 


Digitized  by  VjOOQIC 


l36  BABONÁS    SZÓLÁSOK. 

Bízik  benne,  mint  kutyába  a  nyúl. 

Neki  szokott,    mint  a  sváb  a  f5t  krumplinak   (V.  ö.  Erd. 

Sikos   a   csizmája   (részeg)  v.   szoros  kapczáju,  sikos  csiz- 

májú. 

Akasztófa  virága,  hóhérpallos  czifrája* 

Vámosi  ember  (tolvaj ;  mert  a  vámosiak  hires  tolvajok.  V. 
ö.  Erd.  4991.) 

Szoknya  mögé  való  ember  (gyáva). 

As  sé  monta  pacsmag.  (V.  Ö.  Erd.  24.  Sgi.  681.  1229.  i23o. 

1929.) 

Lottöre  ál  a  dőga  (lejtőre  áll,  roszra  fordult.  V.  Ö.  Erd. 
4Q-gN  SiMONYi  Zsigmond. 

Babonás  szóláaok. 

Viszked  az  állam,  szakálas  vendég  jön. 

Repked  a  szémém,  új  embert  látok. 

Cseng  a  bal  fülem,  jó  hírt  hallok. 

Szíp  id6  léssz  hónap.  (Akkor  mondják,  ha  a  tál  kiürül  az 
ebéd  alatt). 

Ott  az  apád  píze.  (Ha  megbotlik  valaki.) 

Kalapos  vendig  jön.  (Ha  az  égö  faggyúgyertya  hamva,  a  le 
nem  koppantás  miatt  megcsomósodik.) 

Lészalatt  égy  csillag,  meghalt  valaki. 

Viszked  a  tenyerem,  pízt  kapok. 

Csörög  a  szarka,  vendig  jön. 

Szíp  felesige  léssz  (ki  a  macskát  szereti). 

Váratlan  vendig  jön  (ha  valamit  egy  ugyanazon  időben  ket- 
ten találnak  mondani.) 

Mászik  a  gyerek,  vendig  jön. 

Mozsdik  a  macska,  esö  léssz. 

Mégódott  a  kötöm,  kikapok. 

Fére  van  a  köiom,  szél  léssz. 

Fére  van  a  kontyom,  jól  ittam. 

Né  hadd  a  széked  ott,  mer  jány  pártába  maraccz. 

lg  a  kipem,  szólnak. 

Viszked  a  talpam,  tánczot  érez. 

Elmaratt  égy  hajfürtöm,  méghal  valami  rokonom. 

Viszked  az  orom,  hosszúságin 

Kinyik  az  ajtú  utánnam,  méghalok. 

Viszked  a  farom,  dicsírnek. 

Fekete  szerencse  pók  ereszkedett  le  róllam,  barna  vendig 
jön.  (Ha  szőke  ereszkedik,  sz&ke  jön.) 

Viszked  a  jobb  szémém,  eso  léssz. 


Digitized  by  LjOOQIC 


BABONÁK      RÁIMÁDKOZÁSOK.  iSy 

Hétfőn  é  (éh)  gyomorra  tüszk51tem^  ajándikot  kapok. 

Ásítozom,  jó  nyulászó  id&  léssz. 

Knkoríkol  a  kokas,  eso  léssz. 

Lészalatt  égy  csillag,  betejesűl  a  mit  gondoltam. 

Kérésztélft  léssz,  (annál,  a  ki  felé  a  feldöntött  pohárból 
ki5ml&  víz  folyik.) 

Vonít  a  kutya,  méghal  valaki ;  vagy  tüz  léssz. 

Tizenhármán  ülünk  az  asztalnál,  égy  méghal. 

Vírés  lesz  a  tehén  teje.  (Ezzel  szoktatják  le  a  gyermeket  a 
fecskefészek  leveréséről.) 

Huhog  a  bagoj,  méghal  valaki  a  háznál. 

(Földes,  Szabolcsin.) 

Bakoss  Lajos. 
Babonák. 

Ha  az  apró  jószágok  döglenek,  égygyet  a  döglöttek  közzü 
akaszsz  fo  a  fára  lábáná  fogva,  nem  döglenek   attúl  fogvást. 

Keress  vérfüt  (erről  egész  monda  van),  mindön  závár  kinyí- 
lik vele. 

A  holló  fészkébe,  ha  nincs  ott  az  annya,  közsd  föl  annak  a 
kisíiját  sejöm  czérnává,  de  a  fát  jó  mögjegyözd,  hogy  hun  van? 
Nem  sokára  gyün  a  holló,  mögszégyöli  ezt  és  ojjan  füvet  hoz  a 
kis  íijának  a  nyelve  alá,  hogy  láthatatlan  lössz  attú  a:^  egész  fa. 
Té  fomászó,  kivöszöd  a  füvet  és  láthatatlan   löszo  vele. 

A  gója  fészkit  é  né  pusztidd,  mé  az  egész  vidéköt  éveri 
a  jég. 

Üjjön  lé  nálunk,  mS  évészi  az  álmunk. 

A  lány  ha  fütyül,  rin  (sír)  a  szűz  Mária. 

A  ki  bürökbe  születik  (mint  Rózsa  Sándorról  tartják),  azon 
nem  fog  a  gojó. 

Ha  a  bútorok  (használatos  ez  a  szó?  ASzerk.)  ropognak, 
möghal  valaki. 

Ha  a  halott  szöme  kissé  nyitott,  valakit  vár  maga  után. 

Valakit  ha  a  görcs  fog,  jegykendöt  köil  a  dérékára  kötni. 
(Ezt  a  kolerában  használták  is;  de  hasztalanul.) 

Húsvétkor,  ha  a  na  lant  mög  nem  locsolják,  rühes  lösz. 
(Azért  mondják  a  legények,    hogy  meglocsolhassák    a  lányokat.) 

Ha  a  torony  órák  össze  vernek,  tüz  lössz. 

(Szeged.) 

Kovács  János. 
Ráimádkozáaok. 

Hogy  mily  titokban  tartják  a  kuruzsló  öreg  asszonyok  s 
itt-ott  ritkább  esetben  az  öreg  emberek  is  a  »ráimádkozás*-uk 
szövegét,  azt  eléggé  bizonyítja  azon  körülmény,  hogy  a  titkos 
szavakat  hangosan   soha  sem  mondják,    hanem   csak   érthetetlen 


Digitized  by  VjOOQIC 


l38  RÁIMÁOKOZÁSOK.    NKPMKSÉK. 

.seppögéssei."  Magamon  történt,  hogy  egy  aJkalommal  öreg 
mosónénk  —  csupa  szivességb&l  rá  akart  imádkozni  lábamra, 
melyen  valami  kelés  (kii is)  támadt.  No,  gondoltam  magamban, 
itt  lesz  a  jő  alkalom  meghallgatni  a  titkos  ráimádkozás  szavait. 
Szobámba  jött  az  öreg  asszony,  s  markába  nyomtam  fájós  lába* 
mat,  ö  pedig  azonnal  rákezdte  az  érhetetlen  sziszegést,  vagy  is 
seppögést.  Kértem  azután,  hogy  hangosan  mondja  a  szavakat, 
de  ö  semmikép  sem  egyezett  bele;  azt  monda:  „nem  lőhet  uram, 
mé  étanulik,  osztáng  akkó  mibű  élők  én;  ha  seppögve  mon- 
gyuk,  hát  anná  nagyobb  foganattya  lösz."  Hanem  mind  e  tét- 
kolődzás  daczára,  bár  nehezen,  de  mégis  sikerült  néhány  rá- 
imádkozást  megszereznünk,  még  pedig  „kíérdemülf  seppögók- 
tol.  íme  itt  következnek. 

Eml5-daganatra. 

A  ráimádkozó  keresztet  vet  a  daganatra  s  mondja :  ^Dü- 
csöség  a  zatyának  és  fijának  ész  szentlélöknek,  miképpen  kez~ 
detbe  vala,  most  és  mindörökkön  örökké,  ámmen.  Engödetlen 
gazdasszony,  engödelmes  gazda ,  gyékénnád,  kűpárna,  Jézus 
monta  szó,  hol  lappagygyon !"  Ezt  elmondják  háromszor  egy 
miatyánk  és  egy  üdvözlet  kiséretében. 

Hályogra  való  imádkozás. 

A  hályogos  szemre  vagy  szemekre  keresztet  vetvén  mond- 
ja :  pHasagygy  hájog  a  Jézus  Krisztus  halálájé ;  oszojj  termés  a 
Jézus  Krisztus  mönybe  mönetelijé ;  vér  a  vízre  mönnyön,  sütécs- 
cség  a  sárba  mönnyön,  vélágosság  ezön  vaknak  szömére  gyüj- 
jön  I  Isten  igébül,  boldogságos  szűz  Marja,  Isten  anynya  azon 
tejjel  mosogassa,  kivel  szent  fiját  táplála." 

(Szeged.) 

Ferbnczi  János. 
Népmesék. 

Hun  vót,  hun  ném  vót,  vót  a  világon  éggy  ember,  még  éggy 
asszony.  Mer  szégínyék  vótak,  az  ember  hun  ide,  hun  oda  járt 
dógozni.  Écczér  kinn  vót  az  erdőbe  fát  vágni.  Az  asszony  oda 
haza  maratt  a  gyerekekké,  mer  hát  gyerekeik  is  vótak;  éggy  öt- 
hat hónapos  kis  gyerek,  még  égy  tíz  esztendős  lány.  Az  asszony- 
nak főzni  köllött  vóna  valamit  ebídre,  de  ném  vót  mit.  Az  isten- 
telen, míg  a  kis  lány  oda  járt  valahun,  addig  mégöte  a  kis  gye- 
rekét, fodarabóta,  s  oda  telte  fózni.  Mikor  hazagyütt  a  kis  lány, 
erossen  ráparancsót,  hogy  vigyázzon  az  ítelre,  míg  ü  kimégy. 
Écczér  csak  ékezd  ám  fórni  a  leves;  a  kía  lány  bizon  föleméte 
a  födöt,    oszt'    (azután)    belenízétt  a  fazíkba;  hogy  elát  a  szeme 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESKK.    ÁtLATMESbÍK.  I  Sg 

szájjá,  mikor  ott  kis  öccsinek  kézit,  még  a  lábát  látta.  De  ném 
szót  semmit  sé,  hanem  vigyázott  tovább  az  ítelre.  Díl  felé  mikor 
ma  megfőtt  az  íteJ,  beletette  az  asszony  égy  másik  fazíkba,  osz- 
tán  odaatta  a  kis  lánynak,  bogy  vigye  ki  az  erdőbe  ides  apjá- 
nak. Erossen  ráparancsót,  hogy  a  fazíkba  bele  né  merjen  nízni, 
mer  agyonveri.  Mikor  kiírt  a  faldbű,  hát  úgy  sírt,  mint  a  pa- 
rancsolat. F5vétte  a  födot,  belenízétt  a  fazékba  hát  csak  ott 
látta  ű  kis  öccsinek  mindén  tagját.  Nemsokára  kiirt  az  erdőbe. 
Az  apja  mtngyá  hozzá  üt  a  fazikhó,  osztán  mer  ébés  vót,  csak- 
hamar megette  a  levest.  A  kis  lány  Összeszétte  a  csontocskákat, 
betekerte  égy  kis  rongyba,  osztán  betétté  égy  odvas  fába.  Har- 
mad nap  múlva  égy  kis  madár  énekot  a  ház  kiminnyin:  Anyám 
mégöle,  apám  mégéve,  nénécském  csontocskámat  összeszétte, 
odvas  fába  tétté.  A  kis  gyerek  vöt,  a  ki  azalatt  kis  madárrá  vál- 
tozott át.  A  mint  ezt  méghallotta  a  kis  lány,  kiment  a  ki'míny  alá, 
hát  a  több  szébbné  szebb  pántlika  úgy  hullott  az  ölibe,  hogy 
nagyon.  Beszalatt  a  házba  nagy  örömmel,  ászt  mongya  az  apjá- 
nak: Nini,  idés  apám,  mit  kaptam  a  kis  madártul.  Mennyén  ki. 
hátha  magának  is  ád  valamit.  Az  ember  kiment.  A  kis  madár 
amint  méglátta,  mégint  elkezdett  danűni  :  Anyám  mégöle,  apám 
mégéve,  nénécském  csontocskámat  összeszétte,  odvas  fába  telte  ; 
azzal  egy  szíp  pörge  kalapot  vetett  lé.  Mégörüt  az  ember  na- 
gyon; beszalad  a  házba,  ászt  mongya  a  felesíginek:  Menny  ki  té 
is  annyuk,  hátha  ád  valamit  a  kis  madár.  Kimégy  az  asszony. 
Amint  mégláttya  a  kis  madár,  ekézd  danűni:  Anyám  mégöle, 
apám  mégéve,  nénécském  csontocskámat  összeszétte,  odvas  fába 
létté,  azzal  egy  nagy  malomkövet  hajtott  az  asszonyra,  hogy  az 
mingyá  szörnyet  hát.  Másnap  étemetlék.  A  kis  madár  asztán  még 
sokat  járt  a  házhó ;  mindig  vitt  valami  ajándíkot,  hun  eggyel, 
hun  mást.  Az  ember,  még  a  kis  lány  még  most  is  ínek,  ha  még 
ném  hátak.  • 

Ez   a   mese   eddig  vót.  Keleménnek  kedve  vót,  édd  még  a 
mi  benne  vót. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 
Állatmesék. 

A  Pikó  még  aDongó. 

Éccér    vót    ép    Pikó    még    éd  Dongó.  Asztam  mikor  azok 

éméniek,  mégehütek,  éméntek  halat  fognyi.  Jó  hideg  tél  vót,  osz- 

tám  mikor  oda  értek  éf  fojóhó,  aszongya  a  Dongó  nekíje: 

—  Pikó  pajtás,  fog*gyunk  il  halat. 

—  No  hát,  aszongya,  erezd  el  a  farkadat  a  vízbe. 
Beeresztette    a    Dongó    a    farkát    a    vízbe,   aszta    mongya 

nekije : 


Digitized  by  VjOOQIC 


l4o  ÁLÍ.ATMESÉK. 

—  Nehéz- é  má  Dongó  pajtás? 

—  Még  ném. 
Mégin  csak  mongya: 

—  Nehéz-é  má  Dongó  pajtás? 

—  É  kicsikét  má. 

—  No,  aszongya,  hát  húzd. 

Debz  a  Dongó  ném  tutta  kihuznyi,  mer  má  oda  fagyott. 
Hát  oda  gyüttek  cmbérék,  jó  mékcsípüték.  Addik  csípoték,  a  még 
csak  a  Dongó  é  ném  szabadút,  hanem  a  farka  ot  maratt. 

Aszta  e  szalattak,  ehessek  vótak,  mer  má  rég  ném  ettek; 
aszta  elo  tálatok  ém  malmot.  Hát  azasztá  íia  teli  vdt  túrós  le- 
pinté;  a  Pikó  még  a  Dongó  mim  megette. 

Mikor  ménnek  haza  a  mónár  még  a  felesége,  aszongya : 

—  Feleségém  maj  é  visz  azördög. 

—  Dehogy  visz  é,  né  beszíj  ujant. 

Hác  éccér  csak  szalad  ám  ki  a  Pikó,  mégijettek  nagyon, 
de  aszta  níszték,  hát  oda  be  a  Dongó ;  jól  éverték,  mer  sé  a  liko, 
se  azajtón  ném  fért  ki,  mer  igé*  jó  Jakoit. 

Hát  osztá  mentek  mégin  éggyütt  ketten.  Mongya  nekíje: 

—  Vigye  engemet  Dongó  pajtás. 

—  O  Pikó  pajtás,  engem  vertek,  mégis  é^  vigyelek    téged? 

Hát  addik  könyörgött  a  Pikó,  a  még  a  Dongó  asz  ném 
monta : 

—  U  f o  a  hatomra,  maj  viszlek. 
Aszonggya  a  Pikó,  mikor  vitték: 

—  Föllebb  emellebbe  Dongó  pajtás,  mer  csipkénnek  a  kis 
kutyák. 

Am  még  anná  méjebben  eresztette. 

—  Mit  beszész  Pikó  pajtás? 

—  O  Dongó  pajtás,  lecsúszott  az  éggyik  kezem  még  az 
éggyik  lábom. 

Megi'  vitte  éd  darabig,  mégim  mongya  a  Pikó: 

—  Föllebb  emellebbe.  Dongó  pajtás,  mer  csipnek  a  kis 
kutyák. 

Am  még  anná  lejjebb  eresztette. 

—  Mid  beszész  Pikó  pajtás? 

—  O  Dongó  pajtás,  lecsúszott  a  másik  kezem,  lábom,  eméj 
föllebb. 

An  ném  gondút  vele,  csak  vitte,  értek  én  naty  kühöl.  Ak- 
kor mékfokta  zsákostú,  odacsapta  a  naty  kühöl,  asztam  megdög- 
lött. Hát  mos  má  maga  mént,  utazott  ais,  éccér  aszta  valahun 
ais  agyonütötte  magát. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TALÁLÓS   MESÉK     ADOMÁK.  l4l 

(Váró  Ferencz  úr  értesítése  szerint  Haró  faluban^  Hunyad 
megyében  is  ismerik  a  mese    azon  részletét,  a  hol  a  farkas  viszi 
a  rókát  és  a  róka  vivés  közben  mongya  neki: 
Verett  viszen  veretlent 

Agya-feje  töretlent.) 

Fischer  Ignacz. 
Találós  mesék. 

Mese  mese  mi  az  ? 

Avo  kérik,  guggva  agygyák,  tövit  foggyák,  csavarintyák  ? 
—  Csap. 

Két  szőrös  között  é  mesztelen  Gyurka,  um  még  mereve- 
déit mind  é  fagyos  hurka.  —  Rud. 

At  dobom  a  házon,  még  is  a  kezembe  marad  a  vígé.  — 
Gombolyag. 

Utón  mégy,  magát  módikállo ;  piros  bársony  papucshajó.— 
R  é  c  z  e. 

Hégyén-vogyön  tánczot  jár,  haza  viszik  szegén  áll.  — 
Kasza. 

Ut  fut,  mindén  házho  be  fut.  —  U  t. 

Lity  loty,  mindén  házná  é  toty.  —   Mosódó. 

Fekete  piczin,  boton  áll.  —  Mák. 

(Körmend  vidéki.) 

TuRCsÁNYi  Andor. 
Székely  adomák. 
1. 
Minap  Mónis  Sámibá  (Molnos  Samu  bátyám),    két    kábálá* 
val  éggy  fazék  szekérré  mégindult  ki  a  Káiándán    (hegy    neve) ; 
mikd  nem  ákárná  a  két  mén6s  (két  kancza  ló)    a  szekeret  birni 
ütni  vágni  kezte  o  kigyéme ;    vígre  káromkodásra  fakatt:   Czuki 
a  farkasok  ögyenek  még,  mé'jöttetök  ide,  ha  tuttátok,  hogy  nem 
birjátok  el? 

2. 

Tőt  Sámibá  túrós  kényérrel  úgy  megtömte  a  száját,  hogy 
sönkinek  se  tudott  tisztán  felelni ;  éggy  uraság  kérdötte,  hogy  a 
tavaj  nálok  vót-é  sok  esso?  Csak  annyit  tudott  felelni:  hnil 

—  Hát  sok  árvíz? 

—  JajI 

—  Vitt-é  el  sok  hidat? 

—  Hopp  I 

(Korond.) 

^^^^  '  Kriza  János.*) 


*)  A  IV.  k.  39.  lap  24.  sorában  asszonypáp  helyett  olvasd  asszony- 
nép; 88.  1.  zorigye  h.  olvasd  mirigye.    Kr. 


Digitized  by  LjOOQIC 


l42 


TAJSZOK. 


Táj 

Nógrád 

Ad  i  :  addide. 

a  z  ő  tá  t  u:  azóta. 

baglyoskodik:  éjszakázik. 

brunczlik:  kis  ember. 

b  ü  c  s  ü  :  bölcső. 

dög:  beteg 

évődik,  évelodik:  bo- 
szankodik,  mérgel&dik. 

f  a  s  z  a  r  i :   fösvény,    zsugori. 

féketö:  f6köto. 

gyönyörves:     gyönyörű. 

habaricska:     szeleburdi. 

hanczuroz:  futkos,  hány- 
ja-veti  magát. 

hatro  ngyos:  sehonnai, 
csavargó  (hasonló :  hatökör : 
ostoba). 

ház:  szoba. 

h  i  v  ó ;  (legtöbbnyire  éneklő 
madár,  melyet  kalitba  zárva 
kitesznek,  hogy  odacsalogassa 
a  többi  madarakat. 

kapricskál:   kapargál. 


azok. 

m  egy  eie  k. 

k  i  á  1 1  o  m  á  s  :  vasúti  állomás. 

ko  czo  g:  üget. 

koppérda:  levélborilék. 

kuppaszkodik:   összeku- 
czorodva  ül. 

lebzsel:  henyélve  időz. 

m  elly :  mell. 

mélyföld:  mérföld. 

m  u  t  a  :  mutasd. 

oszt:  aztán. 

r  i  g  1  i :  zár,  závár. 

sillent:  hazudik,  füllent. 

s  r  é  g :  rézsut. 

szuszog:  csak  imígy  amúgy 
dolgozik. 

szuszogó:    tréfás    neve    a 
hurkának. 

t  ö  p  s  i  n  c  s ,    kis    emberről 
mondják. 

A  múlt  számban  közlött 
p  é  c  z  t  e  j  —  melyet  a  borjazás 
ideje  alatt  fejnek.  Csuszkandik 
helyesen:  csuszkondik. 

Kaunitz  J. 
v  a  1  a  k. 


Mold 

A  b  a  j  o  g  n  i :  panaszkodni. 

bi  belégni:  haszon  nélkül  munkálkodni. 

csümülygetni:  mesélni ;  itt  a  mesélés  csümülyge- 
t  é  s ,  a  mese  c  s  ü  m  ü  1  y. 

ds  elél  ni:   egyszerre  sokan  beszélni  haszon  nélkül. 

dsögni:  lármázni;  a  lárma  dsögés. 

lebelégni,  nebelégni:  hasztalan  enyelegni. 

vicsorogni:  szájfeszitve  valakit  fenyegetni. 

V  i  s  z  r  a :  vissza,  Szabófalva  körül  változatlanul  használt 
szóejiés.  (A  Román  város  vidéki  csángó  szójárás  figyelmet  érde- 
mel ;  ott  még  sok  falvakban  magyarul  szeretnek  a  csángók  ro- 
konaikkal értekezni;  ámbár  töredezve:  de  még  sem  megvetendő 
szójárásuk.) 

verje:  férfi  rokonaikat  így  szólítják. 

vés  ár:    a  n5  rokonok  megszóiitása  e  szóval  történik. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVSAJÁTSÁGOK.  ÁTKOZÓDÁSOK.  G VERMEK VERSIKÉK.         l43 

vityéz:  virág  neme,  a  melyet  Magyarhonban  szarkaláb- 
nak hívnak  ;  a  csángó  lyányok  kedvencz  virága,  kitönBen  szere- 
tik igyenes  állásáért 

(Klézse.) 

Rokonföld  I. 

Nyelvsajátságok. 

Nőtt,  nettónál,  nél,  de  csak  ilyen  alkalmazásban:  Biró- 
éknott  V.  BirőnottoB Biróéknál. 

nissho:{j  szintén  csak  személynevekhez:  Szab  óni  vagy 
Szabóékni  =  Szabóékhoz. 

A  comparátióbeli  összehasonlítás  nal  helyett  tol  rag  se- 
gítségével történik,  pl.  Pál  nagyobb  Pétertol. 

Néha,  különösen  főnév  előtt  a  de,  hanem  kötőszók  helyett 
ha-t  használnak.  így :  Nem  gőzösen,  h  a  kocsin  utazok. 

Az  iratik,  veretik^iélt  passivumokat  verődik^  íródik-val 
helyettesitik,  pl.  A  levél  megíródik.  Á  fa  felvágódik,  stb. 

Megemlítem  még  a  következő,  csak  igen-igen  ritkán  hal- 
lottam szólásokat: 

A  vót  a  szózat:  az  a  hir  járt. 

Gondoskodott:  gondolkozott. 

Követte  a  pénzit:  követelte ;  s megfordítva :  iszonlató,  a 
mit  elkövetélsz:  elkövetsz. 

(Nográd-tnegye.) 

Kaunitz  János. 
Átkpzödások. 
Té    vak   légy  I  —  Kórságos    veréb  I  —  DöhÖs   czinége !  — 
Döhös  állat  I 

Az  esten  fújcson  még ! 
Hogy  a  döhös  kigyu  gyárgyon 'még! 
A  csatorázu  ménkU  üssön  még! 
A  nyavala  kezgyén  fö  I    „ 

(Őrség.) 

Zelles  Ilma. 
Gyermekverslkék. 

Éty,  kettő,  három,  négy,  Minek  az  a  vaj  ? 

Té  kis  leány,  hová  mégy?  —  Arán  kocsit  kény  égetni. 

—  Zöld  erdőbe  virágén  Minek  az  a  arán  kocsi? 
Minek  az  a  virág?  —  Marván  küet  hordogatní. 

—  Szitát  kötögetni.  Minek  az  a  marván  kü? 
Minek  az  a  szita  ?  —  Kis  palotát  épittenyi. 

—  Tejet  szürögetni.  Minek  az  a  kis  'palota? 

Minek  az  a  tej  ?  —  Sok  szép  jádzó  gyermekeket 

—  Vajat  köpögetni  (köpülgetni).     Beléje   heléznyí. 

(Veszprém.) 

SiMONYi  Zsigmond. 


Digitized  by  VjOOQIC 


/ 


l44  KÖZMONDÁSOK.    NÉPDALOK. 

KSznondtsok. 

17.  Kutya  nem  eszi  még  a  maga  fiát. 

18.  A  szél  nem  indul  zúgatlan. 

19.  A  ki  a  tüztSl  távolról  füttözik,  befagy  a  segge. 
v<<./v-v^-*^'>^        2a  Öregség  mindén  napi  betegség. 

-^x^^f.^^w*  ti^  21.  Khés  disznó  makkal  álmodik,  de  ha  fölébred,  tökkel  is 

mégelégszik. 

22.  Ha   városon    malaczot   kaphatsz,    disznóért   né   menny 

falura. 

23.  Káros  bánkódjék  I 

24.  Spekulál,  mint  a  görög  az  üres  boltban. 
25.^Rosz  kutya  az,  mely  a  maga  vaczkát  megugatja. 

26.  A  ki  pokolba  mégy,  legalább  üljön  jó  lóra. 

27.  Macska  az  &  farkával  könnyen  kibékéllik. 

28.  Lakodalom,  sokadalom,  nincsen  akkor  beteg  asszony. 

29.  Három  asszony  égy  sokadalom. 

30.  A  hátul  ütö  fától  tarts  1 

3i.  Késő  hegy  alatt  abrakolni  a  lovat. 

32.  Addig  hántsd  a  fát,  mig  mezgés. 

33.  Annyit  ér,  mint  holt  lóra  a  patkó. 

34.  Fedő  tudja,  mi  f5  a  fazékban. 

35.  Vízbe  ölték  a  rákot 

36.  A  káros  többet  vétkezik,  mint  a  kártevő. 

37.  Könnyebb  gyökérről  nevelni  a  fát^  mint  ágról. 

38.  Felhőből  nem  merhetsz  vizet,  mert  messzi  van! 

39.  Ehés  disznó  moslékos  cseberbe  is  beleváj. 

40.  Szarnak  kárnak  nem  akad  gazdája. 

4i.  Rövid  dinom-:dánom,  hosszú  szánom-bánom. 

42.  Kecskének  ágon  a  szeme. 

43.  Czigánytól  n6  végy  szenet. 

Gáborfi  Karoly. 

Népdalok. 

Szénmártoni  köves  patak  Hej  találna,  ha  akarna, 

Csekefalva  között  matat.  Szép  a  szénmártoni  barna, 

Keze  matat  kebelembe,  Mind  a  firis  rózsa  bingó, 

S  szöme  kaczag  a  szömömbe.  Szája  olyan  csókra  nyíló. 

Csekefaivi  köves  patak  Csekefaivi  sugár  legén, 

Szénmárton  közt  végig  szalad.  .Gyere  hézzánk  péntek  estén, 

Szalad  szalad,  még  még  sem  áll,  Péntek  este  setét  este, 

Szivem  szeretöt  nem  talál.  Tudom,  senki  még  nem  lesne. 


(Udvarhelyszék.) 


Kriza  János. 


Pesti  könyvnyomda-részvény-társuUt.  (Hold*utcz«  4.  sz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^jcUník                         MAGYAR  SZERKESZTŐ 

minden  hónap  M  V  1?    T   V  A    D  KIADÓ  HIVATAL 

h4rom    Ívnyi                                    SZERKESZTI  "•  ^*'*  K-ltűl. 

tartalommal.                 SZARVAS   GÁBOR.  ^^'  "^ 


IV.  kötet.  1875.  ÁPRILIS  15.  ÍV.  fü^et. 

HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

i6.  Járda. 

A  korcs  járda  (1.  Nyr.    IV.  6—7,  l)  helyébe  a  követ- ^^  (^^ 
kezó    szók    ajánltattak:  járóy  járóka,  járka^  járosó^  járáló,        ,■ .    f 
járkáló,   járdalój  gyalogjáró ;  sétáló,  gyalogló;  gyalogiity  /''  '  *' 
gj^alogsor,  gyalogösvény ;  úts:{él,  utc\as:{él,  útmellék. 

A  felsorolt  szók  közöl  azok,  a  melyeknek  elfogadása 
mellett  legtöbb  ok  szólt  s  legkevesebb  ellenük,  ime  a  követ- 
kezők :  járó,  járosó,  járka ;  gyalogút,  úts!{él.  A  két  utóbbit 
nevezetesen  az  ajánlja,  hogy  a  kocsiúttal  ellentétben  álló 
iro  ttoir-t  világosabban  fejezik  ki,  az  általánosabb  jelentésű 
első  csoportnál;  azonkívül  a  népnél  már  rég  használatban 
is  vannak,  A  tanácskozmány  mind  a  mellett  az  első  csoport 
mellett  nyilatkozott  azon  okból,  mivel  a  járda  némileg  már 
megszokott  szó  levén,  a  helyébe  ajánlandó  szó  elfogadha- 
tóságát nagyban  emeli  az  a  körülmény,  ha  a  javasolt  új 
műszó  szintén  a  jár  igének  egyik  származéka  leend.  Ugyanez 
okból  első  tekintetre  legtetszósebbnek  látszott  a  három  kö- 
zöl a  járka,  mivel  csak  egyetlen  egy  s  az  sem  dissonans 
hang  választja  el  a  járda  szótól ;  elfogadhatóságát  ellenezte 
azonban  ama  körülmény,  hogy  a  valóban  helynévjelölo 
csus^^ka  szón  kívül  más  analóg  példával  nem  támogathatni 
használhatóságát.  A  járosó  frequentativ  s  képzővel  alkotott 
igének  a  származéka  (v.  ö.  fut :  fut-os,  s^ök:  s\Ök'ös,  folf : 
folyifiS'ó,  sat.),  s  mint  ilyen  kiválóan  alkalmas  a  helyjelő- 
lésre;  ehhez  járul  még,  hogy  eddigelé  használatlan  s  még 
semmi  jelentésre  le  nem  foglalt  szó  levén,  e  sajátságánál 
fogva  ama  különben  erőtelen  ellenvetésnek*^  is  élét  veszi, 
hogy    kétértelműségre    szolgáltathatna   alkalmat.  A  járó-hdiVt 

M.    NYELVŐR.  IV.  10 


Digitized  by  VjOOQIC 


l46  HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA. 

végül  szintén  meg  van  az  a  kellék,  hogy  semmi  jelentés 
számára  sincs  lefoglalva ;  a  személyekről  ugyanis  j  á  r  ó-k  e  1 6, 
sétáló  van  használatban ;  ajánlatossá  teszi  másodszor  a 
könnyű,  kényelmes  kezelés ;  s  a  mi  fö  harmadszor,  hogy 
tényleg  már  használatban  is  van  (v.  ö.  Nyr.  IV.  i64— í65.  1.)- 
Ezen  okoknál  fogva  a  tanácskozmány  a  járda  helyébe 
a  járó  szót  ajánlja. 

17.  Tömkeleg. 

Egyike  a  nyelvújítás  legfonákabb  alkotásainak,  s  hasz- 
nálata a  legkiáltóbb  bizonyság,  mennyire  meg  van  romolva 
némely  Írónknál  a  nyelvérzék.  Hogy  minő  viszonyban  áll 
ugyanis  a  töm  és  kel  a  l  aby  ri  n  thus  sal,  azt  alkotóján 
kívül  alig  mondhatná  meg  valaki.  Nem  sokkal  egyszerűbb 
lett  volna  a  jelentésileg  találó  s  könnyen  érthető  kerengő 
V.  kerengős  szót  elfogadni,  vagy  akár  a  megmagyarosí- 
tott baralintos-t,  a  melyek  már  Molnár  Albertnél  meg- 
vannak, mint  ezt  a  viszás  tömkeleg-tt  megalkotni  ? 

A  tanácskozmány  megállapított  elvéhez  híven,  hogy 
t.  í.  „a  kifogásoltak  helyébe  ajánlandó  szókra  nézve  első 
sorban  a  régi  irodalmat,  a  népnyelvet  s  a  nyelvjárásokat 
tekinti  forrásának"  (Nyr.  IV.  i.  1.  3.  pont),  mindenekelőtt 
a  régi  irodalomhoz  fordult,  s  itt  talált  is  két  arra  való  szót 
a  labyrinthusra.  Az  egyik  a  föntebb  említett  kerengő  v« 
kerengős,  a  másik  pedig  az  útvesztő  szó  Faludinál* 
„A  mondott  zöld  utcza  beszolgált  egy  nagy  útvesztő- 
kertbe (labyrinthus).  Eleget  vesződtünk,  míg  kiverdődtünk 
belőle."  (Nemes  úrfi.  Hetedik  közbeszéd.  Toldy  kiad.  33qA.) 
És  ismét  a  343  lapon:  ^Arravaló  az  ú  t  ves  z tó-ke  r  t, 
hogy  belebocsátkozván  a  mindenféle  nem-jóba,  fel  ne  talál- 
hasd utadat  a  visszatérésre."  E  két  megfelelő  szó  közöl 
Faludié  mégis  határozottabb  levén  Molnárénál,  a  tanácskoz- 
mány ennek  elfogadását  határozta  s  a  tömkeleg  helyébe  az 
iitvesztö  szót  ajánlja. 

18.  Beállít,  beszüntet  valamit. 

A  beállít  a  német  „einstellen"  idegenszerű  használatá- 
nak szolgai  utánzása.  Beállít  a  helyes  magyarságban  „meg- 
szüntfet**  jelentésben  ismeretlen  (1.  Nagyszótár  és  Ball.  Magy. 
Szót.).  A  beszüntet  sem  sokkal  jobb  az  előbbinél.  Nyelvünk 
valamely  cselekvés,  működés  teljes  megszakasztását  a  meg- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA-  l47 

szüntet,  felhagy,  abbahagy  igékkel  fejezi  ki,  pl.  A  ház 
építését  megszüntették.  A  további  üldözéssel  felhagy- 
tak.  A  munkát  abbahagyták.  Megjegyzendő  e  helyütt, 
hogy  a  mint  a  ^Szójavításhoz"  czímü  Czikk  is  (Nyr.IV.  ii8. 
1.)  megtette  rá  a  figyelmeztetést,  a  megszűntei  igének  tárgya 
csak  is  cselekvésnév  vagy  ezzel  rokon  jelentésű  szó  lehet; 
nem  mondható  tehát  „valakinek  a  pénzét  (=  fizetését) 
megszűntették.^  Ennélfogva  a  „megszüntet*  ige  a  ng^halt 
einstellen"  kifejezés  magyar  megfelelőjében  nem  alkalmaz- 
ható ;  ez  magyarul :  valakinek  fizetését  lefogni ;  épen 
úgy  mint  a  „cselédnek  bérét  lefogni". 

19.  Létezik. 

A  létezik  nem  sorolható  ama  szók  közé,  a  melyek  egé- 
szen szükségtelenül  voltak  megalkotva.  Tagadhatatlan,  hogy 
a  tudománynak  valóban  szüksége  volt  egy  közös  törzsökbői 
sarjadzó  oljtan  szócsaládra,  a  melynek  egyes  tagjai  félreért- 
hetetlenül kifejezzék  valamely  tárgynak  határozott  megvol- 
tál. E  fogalomjelölésre  a  régi  nyelv  szavai  annyiban  voltak 
alkalmatlanok,  hogy  bár  egyazon  fogalomcsalád  kifejezői 
valának,  alakilag  mind  a  mellett  egynémtlyikük  semmi  ro- 
konságban sem  állott  a  másikkal,  azonkívül  egyik-másik 
már  valamely  jelentés  számára  le  is  volt  foglalva.  Részben 
látszólag,  részben  valójában  különböző  törzsökök  szárma- 
zékai: vagy-on,  val-ój  pol-t;  /e«-ni,  lev-ö,  lev-és.  Lefoglalt 
jelentésűek:  val-ó,  valóság;  lev-ő^  lévőség y  levés ^  leendő* 

A  kifogás  tehát  nem  használatát  illeti  általában,  hanem 
túlhajtott  használatát^  azt,  mely  a  föntebb  meghatározott 
fogalomkör  határán  túlcsapva  oly  esetekben  is  él  vele,  a 
melyekben  valamely  tárgy  megvoltát  nem  hangsúlyozzuk. 

Példák.  „A  közönyösség,  mely  nem  csak  napjainkban, 
de  mindig  léte^ett^  (B.  Eötvös  J.  Gondolatok.  3. 1.)  e  helyett : 
a  közönyösség,  mely  mindig  megvolt.  „— -  a  kr  ebből  azt 
következtetné,  hogy  semmi  más  nem  léte^iky  a  mi  a  gépe- 
zetet mozgásba  hozza"  (u.  o.  5.  1.)  e  helyett :  azt  következ- 
tetné, hogy  más  erő  nincs  — .  „A  viszony  az  ész  éá  s?ív 
között  ahhoz  hasonló,  mely  a  melegség  s  világoissíg  között 
létezik  (u.  ó.  5i.  1.)  e  helyett:  mely  a  melegség  b  világos- 
ság között  van  v.  leledzik.  „Tökéletes  ugyanazonosság 
a  világon    nem'  létezik"    (u.  o.   60.    1.)  e  helyett:    tökéletes 

1<A 


Digitized  by  VjOOQIC 


l48  HIBÁS   SZÓK    KS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

ugyazonosság  nincs  v.  nem  található,  nem  lelhető. 
^Miután  kétséges  kérdéseknél  igen  kevés  megczáfolhatlan  ok 
léte^ik^  (u.  o.  i32.  1.)  e  helyett:  igen  kevés  a  megczáfolha- 
tatlan  ok  sat.  E  most  idézett  példákban  a  létezik  nagyobb 
részt  egy-egy  magyaros  kifejezés  rovására  áll,  s  nem  egyéb 
mint  idegenszerűség :  a  német  ,,es  gibt^-nek  utánzása.  Kü- 
lönben a  szerző  maga  is  víszásnak  tűnteti  föl  ez  alkalma- 
zást a  nagyobb  számmal  található  helyes  használattal,  mi- 
nők: „A  legkülönbözőbb  tárgyak  között  mindig  található 
valami  analógia  (u.  o.  60.).  Senki  sincs,  kinek  mindenki 
egyaránt  hasznát  vehetné  (ii8.)-  Nincs  nagyobb  képtelen- 
ség, mint  —  (122.).  Talán  nem  volt  soha  lángész  a  ki  — " 
(i340,  sat. 

Megjegyzendő  különösen,  hogy  a  létezik  soha  sem 
állhat  abstrakt  főnevekkel  kapcsolatban;  kétségtelenül  hely- 
telen például:  léte\ik  v.  netn  létezik  igazság,  e  helyett :  van 
V.  nincs  igazság  a  földön. 

A  következő  tanácskozás  tárgyai  lesznek:  Dac:{ára  an- 
nak hogy  — .  Vnn9pély.Ga\dás^y  ga\dás^at;festés:{^  festészet; 
lelkés\ ;  történés:^.  Önkívület.  Ai{t  értjük  alatta ;  elbámul  fö- 
lötte ;  rendelkezik  valami  felett.  C^é^atos  accusativus  infi- 
nitivussal. 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 

Jutalmazott  pályamO. 

//.  Nem-valódi  összetételek. 

4.  §.  Ide  azokat  számítom,  melyekben  az  első  tag  nem 
áll  a  második  szolgálatában  (1.  i.  §.  — -  Tobler  id.  h.  80—82). 
Ezek  úgy  származnak,  hogy  a  nyelv  vagy  1)  két  ellenkező, 
de  egynemű,  vagy  2)  nyomósítás  végett  két  rokon-értelmü 
szót  összefoglal,  hogy  mind  a  két  esetben  egy  egységes 
képzetet  jelöljön.  Példák. 

1)  A.  Főnevek:  ágbog:  agaboga  vminek,  annyira  egy 
szóvá  vált,  hogy  lett  belőle  ágabogálni.  M.  ny.  VL  3i6.  Bú- 
bánat. Szóbeszéd  Ny.  III.  5i5.  Szerszám:  szerbe  számba  A. 
I.  4o3.  II.  i44.  III.  i85.  V.  ö.  számszerigy  Pesti  G.  Ny.  II. 
3 16.    Osztályrész.    Felebarát:    régebben    még    feled   barátid, 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMON YI   ZS.    A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  í4g 

feleídbarátid  Thewr.  id.  h.  42.  Fenevad  v.  ö.  Bud.  szóegy. 
6o3.  Hadsereg  v.  ö.  Bud.  M.  u.  szót.  89.  Hírnév  niég  így  is : 
híre  neve  A.  II.  io3.  III.  227.  Béklyólánc  E.  ü.  160.  Tárház  (?) 
F.  u.  56.  Kőszikla.  Záporeső  (?).  Okfő  A.  III.  97.  v.  ö.  feje 
oka  F.  Ny.  II.  443.  és  kútfő  u.  o.  Harcháború  A.  III.  2o5. 
Szélvihar  A.  I.  260.  Rabszolga.  Szolgacseléd  A.  11.  267. 
Epeméreg  u.  o.  234.  Morzsaszikra  A.  III.  3o5.  Tréfabolond- 
ság A.  II.  34o.  Mennyég  u.  o.  357.  N.  11.  335.  Egy  kondor 
birkabáránykám  N.  I.  69.  Pörpatvar.  Végehossza,  pl.  ebben  : 
végehossza-nem-szakadó  Jókai,  Ny.  III.  46o.  Huzavona  V.  ö. 
zürj.  tnil'kid  Bud.  szót.  i4. 

B.  Melléknevek:  Kórbeteg  Báth.  L.  bibi.  Oszöreg  K. 
484.  A.  II.  i5o.  309.  III.  3o8.  Örökállandó  v.  ö.  xaXoxáYa5'o<; 
sacrosanctus  A.  II.  379.  Bitangvetett  K.  Hányiveti. 

C  Igék :  Járkel ;  innen  jártában  keltében  Arany  L.  népm. 
=  járatkelet  M.  ny.  VI.  333.  j'áráskelés  N.  I.  36 1.  Fúrfarag; 
innen  fúró-faragó  u.  o.  387.  Otkiált:  *  üvöltkiált  T.  Csiglóg: 
csügglóg  Ny.  II.  i84.  stb. 

D.  Határozók  :  Keresztülkasul.  Nyakrafőre.  Összevissza  : 
esszeviszálni  M.  ny.  VL  344.  Szerteszéjjel. 

2)  A.  Főnevek.  Adásvevés.  Árapály.  Éjnap  ebben :  éj- 
naponta  M.  ny.  VI.  323.  Délest:  dél  utáni  idő,  este  felé  A. 
II.  334.  (Delej  is  annyit  akar  mondani,  hogy  déléj)  japáni 
fo-i  , éjnap**  a.  m.  este  V.  ö.  „Te  vagy  a  nap,  én  az  éjjel . . . 
Ha  szivünk  egybe  olvadna,  Ránk  be  szép  hajnal  hasadna^  P. 
és  fönt  délesL  Több  példa  Tobler  id.  h.  80.) 

B.  Melléknevek:  Okosbolond;  így  is  hallottam  nép- 
mesében :  bölcsbolond.  Forróhideg  lehellet  Köles,  vanit.  van. 
A.  11.  19.  Kínosédes  V.  Vigszomorkás  A.  III.  255.  Komoly- 
víg u.  o.  256.  V.  ö.  spanyol  calofrio  meleghideg  a.  m.  láz; 
cl.  fortepiano,  agrodolce  =  lat.  dulcacidus,  bittersüsz. 

C.  Igék :  Advész  ebben :  agyvigyezNy.  II.  i35.  „Év  év  után 
gyorsan  lejár,  Jő-megy  miként  vándor  madár"  A.  I.  Innen 
gyütt-mönt  N.  1. 4i6.  (V.  ö.  szánsz,  gatagata :  gehen  u.  kommen.) 

D.  Határozók:  Hanyatthomlok.  Körülbelül.  Elülhátul 
találni  vkit  =  találkozni  vele  Mer.  népm.  Fölebb-alább  Ny.  II. 
176.  Fölsalá,  ill.  fésallá :  főlő  bab  Ny.  II.  3o2.  Alásfél  ebben  : 
alásfelez  M.  ny.  VL  3 16.  Innenonnan  =  körülbelül.  Tétova 
Bud.  szóegy.  837.  v.  ö.  se  té  se  tova  Ny.  I.  363.  Téltúl: 
téltúlozni  ptéltúl,  imígy  amúgy   megtenni"   M.   ny.  VI.  35 1. 


Digitized  by  VjOOQIC 


l5o  SIMONYI    ZSIGMOND. 

Látjuk,  hogy  az  ilyen  összefoglaló  kifejezések  még  néha 
szét  is  esnek  ismét:  feleid  barátid,  híre  neve,  jártában  kel- 
tében. Nehéz  néha  meghúzni  a  határt  ezen  összetételek 
közt  és  az  olyan  kifejezések  közt,  minők :  éjjel  nappal,  bol- 
dog boldogtalan,  derül  borul,  itt  ott,  ide  s  tova.  Leghelye- 
sebben járunk  el,  ha  az  alakra  is  tekintettel  vagyunk  s 
azokat  tekintjük  összetételeknek^  melyekből  a  ragos  és  kép- 
zős alakok  úgy  keletkeznek,  mint  az  egyszerű  szavakból 
(hírnévnek,  hírneves)  agabogán,  agabogai,  fesallát,  téltuloz. 
Thewrewk  E.  is  (id.  h.  80.)  a  hántvetettet,  tipegtopoghat, 
agabogán,  huzóvonók  szavakban  azért  lát  szóösszetételt, 
mert  ,a  rag,  a  képző  csak  egyszer  áll,  a  végén.**  Minden 
esetre  igaz,  a  mit  Tobler  mond  a  megfelelő  ind-germán 
szavakról:  „Wir  stehen  hier  eben  noch  auf  der  untersten 
granze  wirklicher  zusammensetzung  gegen  blosze  zusam- 
menrückung. 

///.   Birtokos  összetételek. 

5.  §.  Az  indgermán  nyelvekben  rendesen  azokat  ne- 
vezik birtokos  összetételeknek  (possessive  composita),  me- 
lyek a  mi  íí,  ü  végű  mellékneveinknek  felelnek  meg: 
magnanimus,  rothkelchen.  Curtius  azonban  elvetette  ezt 
a  megnevezést,  s  az  ilyeneket  —  véleményem  szerint  sok- 
kal helyesebben  —  jelzői  összetételeknek  (attributive  com- 
posita) nevezi.  A  birtokos  összetétel  elnevezés  legjobban 
illik  azokra,  melyekre  a  magyarban  tudtomra  először 
Ny.  II.  3i3.  volt  alkalmazva:  a  melyekben  t.  i.  a  két 
tag  (valódi  összetételben  természetesen  mindig  csak  két  tag- 
ról van  szó,  ámbár  aztán  mindenik  tag  már  magára  is  ösz- 
szetétel,  tehát  kéttagú  lehet,  pl.  atyafijóság)  birtokos  viszony- 
ban áll  egymáshoz,  az  első  a  birtokos,  a  második  a  birtok. 
Ezt  a  viszonyt  tisztán  látjuk,  ha  az  összetételt  fölbontjuk 
alkotó  részeire  és  syntaktice  szerkesztjük;  pl.  ágyüszó:  az 
ágyú  szava,  ekevas :  az  eke  vasa,  gyermeksirás :  gyermek 
vagy  gyermekek  sirása,  leányszerelem:  leány  szerelme. 

Ilyen  birtokos  összetételek  példái :  Ablakszem :  ablak- 
üveg, fensterscheibe  Ny.  I.  38 1.  11.  517.  Ajtófél  M.  ny.  VI. 
3i6.  V.  ö.  kapufél,  útfél.  Ajtósark  E.  II.  188.  Almaszag  N. 
II.  io3.  Angyalbőr:  „keveset  használ  á  sátán  szolgáinak  az 
angyalbőr"  Matko  Ny.  II.  29.  28.  Anyatej  P.  4.  Asszonyfő: 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  l6l 

„Büszke  lányok  megbékéltek  asszonyfővel"  A.  II.  271.  Asz- 
szonyvagyon :  az  asszony  hozománya  Ny.  II.  i43.  Asztalfő : 
„Buda  az  asztalfőn,  mellette  az  öccse,  alul  a  két  asszony* 
A.  II.  290.   „Asztalfőre  való  válogatott  szavakkal  él  B.  Szabó 

D.  Ny.  II.  444.  v.  ö.  agyfej  u.  o.  Atyafi:  eredetileg  testvér, 
ugyanazon  atyának  fia.  Atyafiharc:  „Hun  atyafi-harcnak  mi 
köze  a  góthoz?"  Etele  és  Buda  viszálkodásáról  van  szó; 
(bruderzwist)  A.  II.  347.  Atyafijóság :  az  atyafi  jósága,  testvéri 
jóság  A.  II.  223.  329.  Atyafiosztály  A.  II.  2i3.  Atyafivér: 
„Atyafivér  vizzé  hogy  változik**  A.   II.    232.   Agyszél:  —  re 

E.  II.  73.  V.  ö.  posztószél,  utszél.  Ágyúdörgés  A.  I.  54. 
V.  ö.  mennydörgés.  Ágyúgolyó  A  II.  391.  Ágyuszó  A.  III. 
i85.  V.  ö.  kürtszó.  Állcsont:  „ezer  pogányt  vert  egy  állcsont- 
tal agyon  A.  II.  24.  Az  áll  csontja;  v.  ö.  ebcsont  =  az  eb 
csontja.  Álomméz  :  „álommézet  csókolt  ajkára"  A.  II.  3o.  Az 
álom  méze.  Árokpart  E.  II.  25.  V.  ö.  tengerpart.  Árpapiru- 
lás:  „haza  jön  tavaszra;  ha  tavaszra  nem  jön:  árpapirulásra* 
N.  II.  69.  azaz  árpaérésre,  nyárra.  Árpatalló  :  az  árpa  tallója ; 
v.  ö  búzamező.  N.  II.  46.  Ásónyél  A.  II.  122.  az  ásó  nyele. 
V.  ö.  ostornyél. 

Bagolytüdő  T.  Bagolyláb  M.  ny.  VI,  317.  Bajtárs  A. 
II.  II.  P.  5.  Most  bajok  társának  értjük,  de  a  mi  most  paj- 
tásnak hangzik,  az  eredetileg  pajktárs  volt  és  gyermek  tár- 
sat, kortársait  jelentett.  L.  Thewrewk  E.  A  helyes  magyars. 
elvei  32.  1.  Baromélő:  legelő  Ny.  I..  23 1.  azaz  a  baromnak 
élője,  helye  (v,  ö-  élet  K.  4^6.)  V.  ö.  még:  Baromkert  a 
székelyeknél.  Baromfi  T.  a  barmoknak  apraja,  fia.  Bánatfa: 
a  bánat  fája.  „Rakj  (fészket)  bánatfának  tetejibe"  K.  210. 
Bánatredő:  a  bánat  redÖje.  A.  III.  256.  =r  bánat  redői  P.  5. 
Bánatvirág  E.  II.  129.  Különben  a  virágok,  fák,  állatok 
neveiből,  továbbá  a  helynevekből  keveset  idézek ;  mert  ezek 
(mint  más  nyelvekben  ís)  néha  eltérő  alakokat  és  sajátságos 
észjárást  mutatnak,  úgy  hogy  külön  vizsgálatot  igényelnek 
és  érdemelnek.  Az  elsőkre  nézve  v.  ö.  Grimm  gramm.  lí. 
601.  Tobler  48,  83.  Bányapásztor  Nylvt.  Közi.  II.  374.  Bá- 
ránymáj N.  I.  8r.  Betegágy:  a  beteg  ágya.  K.  39.  Becsület- 
rovásra  :  a  becsület  rovására,  hitelbe  Ny.  II.  182.  v.  ö.  eszel 
rovásra  A.  II.  399.  Békanyál  N.  I.  43o.  Békatekenyő  u.  o. 
Békepohár  T. :  a  béke  pohara.  Békeszó :  a  béke  szava,  azaz 
békét   Ígérő   szó.    „A   gőgös   Velencze  a  magyar  fegyvertől 


Digitized  by  VjOOQIC 


l52  SIMON YI    ZSIGMOND. 

békeszót  koldula"  A.  11.  i35.  Bélhus  T.  Bércfok,  bérctetó 
Tompa.  Galamboskö.  Bérchomlok :  bérctetó.  A.  I.  38.  szikla- 
homlok P.  32.  Bikabór  A.  II.  i45.  Ny.  I.  i85.  Borág  A.  I. 
39.  a  bor,  azaz  szóló  ága,  szólótó.  Bordahéj :  a  mibe  a  borda 
van  bele  helyezve,  tehát  a  bordának  héja,  takarója.  Ny.  L  281. 
Borjufarok  N.  I.  3o8.  Boszorkányleány  e.  h.  a  boszorkány 
leánya  Ny.  III.  279.  Búcsuhang  A.  II.  342.  V.  ö.  örömköny, 
örömének.  Búcsujobb  A.  III.  290.  Bucsukönny  A.  II.  433. 
V.  ö.  örömkönny.  Búcsupohár  A.  II.  336.  V.  ö.  békepohár. 
Búcsúszó  A.  II.  199.  V.  ö.  búcsuhang  stb.  esküszó.  Buza- 
mezó  N.  I.  182.  K.  i23.  a  búza  mezeje.  Éppen  így:  árpa- 
talló,  dinnyeföld,  kukoricaföld,  bikkoldal,  bikktetó  Ny.  I.  i34. 
V.  ö.  bikkallya,  malom  berki  u.  o.  a  birtokos  viszony  meg- 
jelölésével. Buzaocsu :  a  búza  ocsuja.  „A  se  buzaocsu,  hanem 
csak  zabocsu"  N.  II.  72.  Buzaszalma  Ny.  I.  i32.  Bűnbak: 
máskép  alig  lehet  föloldani,  mint  „a  bűnök  bakja**  (különben, 
ugy  látszik,  csak  a  sündenbock  fordítása).  Gy.  Romh.  IV.  16. 

Cérnaszál :  a  cérnának  egy  szála ;  v.  ö.  hajszál,  fűszál. 
N.  I.  85.  Gicefutás  M.  ny.  VI.  32i.  Családfa  A.  Ili.  258.  Csa- 
ládnév: u.  o.  A  népnél  vezeték  név.  Csatahely  P.  585. 
Csatamezó  P.  585.  v.  ö.  „csata  mezejére"  A.  II.  118.  és 
harcmező,  vérmezó.  Császármadár :  v.  ö.  „sok  császármada- 
rát öltek  ott  meg"  Mikes  II.  5i.  Cselekvéstér:  a  cselekvés, 
működés  tere  A.  II.  424.  Cselédház  n.  II.  33.  v.  ö.  ebház. 
Cselédkenyér  Ny.  I.  370.  Cséphadaró:  a  csép  hadarója  M. 
xiy.  VL  320,  Cserdakelö  u.  o.  Csordapásztor:  a  cs.  pásztora 
N.  I.  21.  29.  70.  Csószakol  Ny.  II.  188.  Csöszgaras  A.  IIL 
264.  a  csósz  garasa,  a  csőszt  illetó  garas.  Csöszkaliba  *u.  o. 
262.  Csósztanya  u.  o.  260.  v.  ö.  koldustanya.  Csürhcjárás 
Ny.  II.  i3o. 

Darázsfészek  A.  II.  i83.  mint  madárfészek,  Darutoll  N. 
II.  90.  Deríkajj  Ny.  III.  39.  Délszin  F.  u,  6.  a.  m.  napfényre. 
Diadalív  A.  III.  376.  v.  ö.  vigasságkoszorú.  Diákruha  E.  II.  72. 
Dinnyeföld  A.  III.  187.  v.  ö.  búzamező.  Diófalevél  (diófa- 
levél) E.  II.  6.  Disznóalom.  K.  i8.  Disznófej  n.  I.  486.  Disz- 
nóól n.  I.  395.  A.  m.  Disznópajta  T.  Disznyópásztor  K.  4. 
Disznyóválu  K.  18.  Dologidő  A.  III.  276.  —  a  népnél  is. 
Dombódal  K.  188.  P.  4o8.  Dudaszó  Ball.  pb.  7309.  v.  ö. 
ágyuszó,  kürtszó.  Dunapart  A.  II.  94.  P.  73. 

Egérlyuk  n.  I.  355.  Egérút:  „Ha  legkisebb   egérutat   is 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  l53 

kapnának^  A.  III.  239.  v.  ö.  csordajárás.  Ekekabala  T.  K. 
5o4.  kabala  a.  m.  ló.  Ugyan  ezt  teszi  Ekeló  T.  Ekevas  N.  I. 
423.  Ellenségvér  A.  II.  121.  Embercsalád  A.  III.  2i4.  Ember- 
emlékezet óta  A.  I.  358.  így  is:  emberek  emlékezete  óta. 
Emberész  Tompa  Diósgyőr.  Emberfő  A.  II.  166.  Emberhalál 
A.  III.  168.  Emberhús  P.  58i.  Emberkép  A.  II.  76.  Emberkéz 
A.  II.  loi.  Emberkor:  „Ha  az  isten  neked  emberkort  ad 
érni"  N.  I.  233.  „A  gyermek  megmaradt^  emberkort  értt" 
u.  o.  5o3.  Emberöltő  A.  II.  3.  Emberszám  A,  III.  168-  Em* 
bersziv  A.  III.  256.  P.  7.  36.  Eperszem  Ny.  II.  39.-  A.  IL  24. 
Erdüszél  Ny.  II.  374.  Erőfogytig  hadakozni  A.  II.  281.  azaz 
az  erő  fogytáig.  Erőszer  Ny.  II.  i83.  erőszakkal,  erő  szerével, 
ell.  szép  szerrel.  (V.  ö.  kényszer.)  Esküszó  A.  IL  i55.  V.  ö. 
búcouszó.  Esőcsepp  K.  342.  V.  ö.  vízcsepp,  vérözön.  Est- 
hajnal T.  Ny.  II.  287.  az  estnek  hajnala,  szürkülete.  Ezüstszín 
A.  III.  289.  Ebcsont  beforr,  közm.  Ebház:  ebkockó,  kutya- 
vaszok  T.  Ebrud  K.  80.  A.  III.  244.  Ebugatás  A.  II.  372. 
Égalj:  „Elkiséri  szemmel,  a  meddig  belátja,  csaknem  az 
égaljig^  A.  I.  4.  az  ég  aljáig.  Égbolt  A.  IL  91.  az  ég  boltja, 
boltozata.  Égcsattogás  E.  IL  126.  Égzengés  A.  III.  238.  Éjfél : 
éj  fele,  közepe  (viszont  fele-közepe  e  h.  fele,  Merényi  er. 
népm.)  V.  ö.  „ha  az  óra  éj  felére  jár**  P.  171.  Éjszin  V.  Z. 
IIL  V.  ö.  ezüstszin,  délszin.  Ékszer  A.  IIL  376.  az  ékités 
szere,  v.  ö.  lövésszer.  Éléskamra :  speisekammer  A.  IL  398. 
éléstár,  u.  o.  4io.  Élethossz(at)  A.IL425.;  élethosszig.  V.  ö. 
naphossz(at).  Életkönyv.  A.  I.  161.  Életszer  K.  490.  V.  ö. 
lövésszer.  Életiskola  P.  4.  Énekszó  A.  II.  336.  V.  ö.  kürtszó. 
Éroldal  A.  III.  272.  V.  ö.  'dombódal  Évsor  A.  I.  5.  P.  3. 
Faág  E.  II.  59.  n  I.  139.  Falevél  N.  L  239.  =  a  fák 
levele  P.  593.  Falnagy:  biró  Ny.  IIL  326.  azaz  falunagy, 
falu  nagyja,  elüljárója;  mint  hadnagy.  Alakjára  nézve  v.  ö. 
Sándorfala,  Telekfala,  csekefali  stb.  e.  h.  Sándorfalva  stb. 
Van  fólnagy  és  T.  fölnagy;  ez  utóbbi  olyan  változtatást 
mutat  a  népnyelvben,  mint  bajtárs  l.  fönt  —  az  irodalmiban. 
Falufél  M.  ny.  VL  328.  v.  ö.  útfél.  Falukata:  falu  Katája 
.a  faluban  fel  s  alá  kerengő"  T.  Faluköz  Ny.  II.  327.  Falu- 
szeg u.  o.  328.  Faluszél  E.  II.  77.  v.  ö.  utszéL  Faluvég  E. 
11.  182.  Ny.  I.  372.  A.  IIL  174.  Jaluvégtől  falu  végéig-  P.  65. 
Faodu  A.  II.  367.  Fapiac  M.  ny.  VL  328.  holzplatz.  Faszer 
u.  o.    Fardagály   Pázm.  Ny.   IL  356.  Farkasfog  Ny.  L  270. 


Digitized  by  LjOOQIC 


l54  VOLF    GYÖRGY 

Farkastej  T.  Farmatring  (far-matring)  T.  L.  Thewrewk  E. 
A  h.  magy.  elvei  27.  Farzsába  (far-zsába)  T.  Ny.  I.  49.  jegy- 
zet. Fatetü  T.  Favirics  T.  a  fa  nedve.  Fegyverropogás  K. 
io5.  V.  ö.  ágyuszó.  Fejszám :  a  fejek,  emberek  száma.  Tompa, 
Sz.  László  király.  Fejszecsapás  A.  III.  234.  v.  ö.  az  előbbi- 
vel. Fenékviz  Ny.  I.  278.  Fenyöalma  T.  Fenyöviz  T.  v.  ö. 
favirics,  forrásvíz.  Fecskefészek  A.  II.  397.  Felhödarab  A.  I. 
259.  Felhőszakadás  N.  II.  3 16.  Férfikor  A.  II.  398.  Férfi- 
kézbe jut  A.  II.  270.  Férfiruha  V.  Z.  III.  Fikszár  Ny.  II.  91. 
Foghegy  A.  III.  237.  Folyampart  A.  II.  265.  Folyamzúgás 
A.  1.  289.  Forrásvíz  A.  II.  139.  N.  II.  33 1.  v.  ö.  kutviz.  A 
birt.  viszonyt  illetőleg  v.  ö.  „ittam  a  forrás  vizéből"  P.  108. 
Földindulás  N.  II.  75.  P.  58o.  Földmozdulás  K.  16.  Földnép 
V.  Z.  V  =  a  földnek  népe  Tompa.  Kenyérkő.  Földomlás 
Tompa.  Galamboskö.  Főal:  cervical  Münch.  cod.  Most  fejal 
E.  II.  108.  fejel,  fial  T.  févaly  N.  11.  42o.  févő  T.  Fúmony: 
„vadrécetojás**  T.  (fúréce:  csörgő  kacsa  u.  o.)  Fúrulyuk: 
„még  a  fúrulyukba  is  bebúna"  A.  II.  76.  Fűbér  T.  =  a  fú 
bére,  legeltetés  díja,  ára.  Fühegy(en)  T.  Fülhegy(gyel  meg- 
hallotta) N.  11.  421.  Fültő,  kar-  kéz-  láb-  nyak-  orr-  szemtŐ 
M.  ny.  VÍ.  35o.  Fürészfog  T.  Fürészpor  Ny.  I.  226.  Füstpénz 
Ny.  II.  4oi.   V.  ö.   fübér.   Fűszál    E.    II.  106.    A.   288.    v.   ö. 

hajszál,  nádszál. 

SiMONYi  Zsigmond. 


TOLDY  FERENCZ  FÖLOLVASÁSA 

Ismeretes  dolog,  hogy  a  magyar  tud.  akadémiában 
márczius  i5-én,  tehát  Schenzl  Guido  szerint  is  szokatlan 
időben,  nagy  égi  háború  kerekedett.  A  gazdák  babonája 
szerint  a  kora  mennydörgés  jó  esztendőt  jelent.  A  nyelv- 
tisztítók tehát  nyugodtan  tekinthetnek  a  jövőbe,  mert  ő 
fölöttük  csakugyan  korán,  álig  negyedévi  működés  mán 
dördült  meg  az  ég.  Azonban  nem  Toldy  Ferenczen  múlt, 
hogy  csak  életben  is  maradtak,  úgy  czikáztatta  fejük  körül 
a  villámot,  hanem  azért  még  csekélyebb  bajuk  sem  esett. 
De  térjünk  mindjárt  a  dologra.  Legelőször  is  okát  kell  ad- 
nom, mért  szólok  csak  Toldy  fölolvasásáról,  mikor  ugyan 
abban  az  akadémiai  ülésben  Fogarasi  is  a  nyelvtisztítók 
ellen  fordult.  A  dolog  igen  egyszerű;  Fogarasi  nem  engem 


Digitized  by  VjOOQIC 


TOLDY   FERENCZ   FÖLOLVASÁSA.  l55 

leczkéztetett,  Toldy  meg  nagyon  is.  Idézeteinek  legnagyobb 
része  egy  könyvismertetésemből  volt  véve  s  megjegyzései 
is  majd  mind  erre  vonatkoztak.  Ezúttal  tehát  látszólag  sze- 
mélyes kérdésben  szólalok  Föl,  de  valójában  csak  egy  kis 
hel3rreigazítást,  meg  egyiíéhány  tárgyias  ésarevéttlt  akarok 
tenni.  Megvallom  kényes  helyzetben  vagyok ;  mert  Toldy 
Ferencznek  mint  régi  mesteremnek  s  mind  ez  ideig  jó  aka- 
rómnak még  tiszteletnél  is  többel  tartozom,  és  most  vele 
szemben  állást  keli  foglalnom.  De  nem  nézhetem  nyugodtan, 
hogy  én  miattam  két  ártatlant  keUemetlenségbe  kevert  s 
azon  fölül  oly  dolgokat  hirdetett,  melyek  mcggfozódésem 
szerint  nyelvünket  is,  tudományunkat  is  veszedelemmel  fe- 
nyegetik. 

Az  említettem  két  ártatlan  a  Magyar  Nyelvőr  s  a  nyelv- 
tisztító társaság.  Toldy  azért  szenvedtette  ófcet,  hogy  én 
valaha  könyvismertetést  írtam.  Lássuk  mit  vétettek  én  ben- 
nem. A  Nyelvőr  még  csak  hagyján,  mert  közölte;  de  hogy  a 
nyelvtisztító  társaság  mi  összefüggésben  vaa  ama'  könyv- 
ismertetésemmel, att  Delphiben  se  tudiiák  megniondani; 
mert  időben  is,  tárgyban  is  messze  esnek  egymástól.  Könyv- 
ismertetésem ugyanis  tavai  februárban  kezdett  megjelenni 
s  májusig  folyt,  a  nyelvtisztító  társaság  meg  deczemberben 
fogott  miiködéséhez.  Hol  itt  az  időbeli  összefüggés?  Hát 
tárgybeli  több  van  ?  Úgy  látszik ;  mert  Toldy  azt  sejteti, 
hogy  a  nyelvtisztító  társaság  az  én  könyvismertetésemből 
szedte  thesiseit.  Eddig  nem  is  képzeltem,  hogy  könyvismer- 
tetésem mily  fontos  munka  s  magam  is  mily  nevezetes 
ember  vagyok.  De  az  igazságnak  e  föltevés  nem  igen  híze- 
leg; először  mert  a  nyelvtisztító  társaság  tagjai  sokkal  ön- 
állóbb, sokkal  gondolkozóbb  férfiak,  mintsem  hogy  meggyő- 
zödésüket höfmi  kön3rvismertetésból  kellene  meríteniök ; 
másodszor  meg  mert  sokkal  becsületesebbek,  mintsem  hogy 
ha  mégis  valami  kész  dolgozatra  támaszkodtak  volna,  az 
alapúi  vettet  meg  ne  neveznék.  Tud-e  valaki  a  társaságnak 
ily  nyilatkozatáról,  vagy  a  mi  még  fontosabb,  tud-e  valaki 
olyat  kimutatni,  a  mit  a  társaság  az  én  könyvismertelésem- 
ből szedett?  Hanem  más  itt  a  baj;  a  nyelvtisitító  társaság 
egy  kicsit  megcsipkedte  a  nyelvújítást  s  hasonló  bűnben 
leiedzett  könyvismertetésem  is.  Ez  az  egész  összefüggés.  Az 
istentelen  nyelvtisztító  társaságnak  tehát  aeért  kellett  lakolnia, 


Digitized  by  VjOOQIC 


l56  VOLF   GYÖRGY 

hogy  még  mielőtt  megalakult  volna,  már  egy  könyvismer- 
tetés is  hasonlókat  hirdetett.  Mit  szólna  Toldy,  ha  Barcza- 
falviért  öt  tennék  felelőssé;  pedig  köztük  is  van  némi  atya- 
fiság? Megbántanám  az  ősz  tudóst;  ha  azt  állítanám,  hogy 
ő  maga  is  nem  látta  át  az  ilyen  oknak  a  helytelenségét. 
Egészen  más  volt  gondolatában ;  úgy  intézte  a  dolgot,  hogy 
lyányomnak  szólok,  menyem  értsen  róla.  Fölakasztott  előbb 
egy  kisebb  embert,  hogy  a  nagyobbak  megriadjanak.  De 
már  azt  csakugyan  nem  vette  észre,  hogy  a  nyelvtisztítók 
ebből  tetszésük  szerint  vagy  azt  következtejthetik,  hogy 
egyenesen  nem  merte,  vagy  azt,  hogy  nem  tudta  őket  meg- 
támadni ;  mert  vargabetűben  került  nekik  és  holmi  könyvis- 
mertetésre támaszkodott,  melynek  társaságukhoz  semmi  köze. 
Itt  különben  Toldy  nagyon  szomorú  példát  is  mutatott. 
Nem  én  mondom,  hanem  maga  fejezte  ki,  hogy  azt  a  bizo- 
nyos társaságot  egyáltalán  nem  ismeri.  Azt  is  csak  hallo- 
másból tudta,  hogy  ott  fészkel  az  akadémia  épületében ;  sőt 
még  azt  sem  sejtette,  hogy  a  mozgalom  épen  magából  az 
akadémiából  indult  ki,  nem  is  szólván  arról,  hogy  sem  a 
tanácskozók  személyéről-számáról,  sem  a  tárgyalások  folya- 
máról nem  volt  tájékozva.  De  azért  még  is  itélt  róla,  vagy 
jobban  mondva,  még  is  elitélte.  Már  most  kisebb  elme  mért 
legyen  alaposabb  mint  Toldy  Ferencz  ?  Talán  épen  azért, 
mert  kisebb? 

Most  lássuk  a  Nyelvőr  vétkér.  Tudva  levő  dolog,  hogy 
e  folyóirat  közel  negyedfél  év  alatt  számos  nyelvtudományi 
kérdést  tisztázott,  tömérdek  sok  idegenszerűséget  kimutatott, 
nem  kevesebb  jó  magyar  szólásmódot  ajánlott,  rakásra 
gyűjtötte  az  eddig  ismeretlen  volt  tájszókat,  tájszólásokat, 
népdalokat,  közmondásokat,  köszöntőket,  gyermekjátékokat, 
szóval  megbecsülhetetlen  nyelvkincset  hordott  össze,  melyért 
még  az  utókor  nyelvésze  is  hálásan  fog  megemlékezni  róla. 
De  mind  ez  semmi,  mert  közölt  egy  paprikás  dolgozatot 
is,  kiadta  az  én  szerencsétlen  könyvismertetésemet.  Hanem 
ha  csak  úgy  állna  a  dolog;  de  Toldy  úgy  tüntette  fel, 
mintha  a  Nyelvőr  örökösen  és  csupán  csak  az  enyémhez 
hasonló  petroleur  munkálatokat  eresztene  világgá.  Minthogy 
Toldy  sokkal  nagyobb  ember,  mintsem  hogy  ferdítésre  ké- 
pesnek tarthatnám,  azt  kell  hinnem,  hogy  e  folyóiratot  is 
psak  úgy  Í3merí>  mint  a  nyelvtisztító  társaságot  És  mind  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


TOLDY    FERENCZ    FÖLOLVASÁSA.  167 

mellett  elitéli  a  Nyelvőrt  is.  íme  a  második  szomorú  példa ! 
Hová  lesz  tudományosságunk,  ha  csak  ilyen  alaposan  kez- 
dünk Ítélgetni?  Hogy  még  tisztábban  lássunk,  ismételjük  a 
dolog  állását. 

A  Nyelvőr  közel  negyedfél  évi  életében  roppant 
mennyiségű  más,  még  pedig  fölötte  becses  közlemény  mel- 
lett egyetlen  egyszer  adott  ki  éles  hangú  dolgozatot  s  azt 
is  egy  egész  évvel  ezelőtt,  sem  okot  sem  alkalmat  nem  ke- 
resve rá,  a  szerzőnek  világosan  kitett  nevével  s  így  hatá-^ 
rozott  felelősségével,  s  a  mi  mind  ennél  is  több,  most  is  mint 
elejétől  fogva  mindig  tette,  szívesen  közölte  volna  a  más 
véleményüek  nyilatkozatát  is.  Hogy  nem  nsrilatkoztak,  tehet-e 
róla?  Mért  nem  szólalt  föl  az  értekező  akkor  mindjárt  s 
magában  a  Nyelvőrben?  Ennek  két  jó  hatása  lett  volna; 
először  a  tüzet  azonnal  elfojtotta  volna,  és  másodszor  épen 
ott  oltogatott  volna,  a  hol  égett,  s  nem  ott,  a  hol  még  füst 
se  látszott.  Minthogy  nem  úgy  cselekedett,  megint  csak  azt 
kell  hinnem,  hogy  a  Nyelvőrt  eddig  nem  szokta  olvasni  s 
hogy  csak  mostanában  hirtelenében  figyelmeztették  az  én 
könyvismertetésemre;  mert  a  mennyire  a  magyar  nyelv 
ügyéért  hevül,  nem  tűrte  volna  annyi  ideig,  hogy  veszedel- 
mes elveim  ellen  szót  ne  emeljen;  hiszen  még  azt  sem 
mondhatni,  hogy  nem  akart  én  velem  polemizálni,  mikor  az 
akadémiában  valósággal  megtette.  Volna  ugyan  a  Nyelvőr- 
nek egy  más  vétke  is,  a  miben  megint  nekem  van  nagy 
részem,  az,  hogy  a  nyelvújítás  ellen  szólva,  mégis  „átkos 
újítóktól*  eredett  szókkal  mert  élni.  De  erről  majd  alább. 
És  most  nem  tudom,  kimondja-e  az  olvasó  velem  együtt  a 
szegény  bűnös  Nyelvőrre,  hogy  absolvo  te?  Én  legalább 
kimondom  és  reménylem,  hogy  Toldy,  ha  majd  egy  kicsit 
jobban  átvizsgálta,  maga  is  követi  a  példámat. 

Most  még  egy  pár  szót  arról,  hogy  a  fölolvasó  hogy 
idézgetett.  Először  is  elhallgatta,  hogy  nem  valami  alapvető 
munkából,  vagy  akár  több  aláírással  támogatott  nyilatkozat- 
ból, hanem  csak  egyszerű  könyvismertetésből  szedte  mutat- 
ványait. Másodszor  meg  óvatosan  elhagyott  mindent,  a  mi 
az  igazi  forrást  elárulta  volna.  Bizonyos,  hogy  kárhoztató 
szavának  így  nagyobb  súlya  lett;  mert  nem  látszott  meg, 
hogy  ágyúval  verebet'  lő.  A  többi  közt  egész  apodiktikus 
alakban  idézi  ezt:    „Az    egész   nyelvújításban   egy  porszem 


Digitized  by  VjOOQIC 


l58  VOi-F    GYÖRGY. 

nem  sok,  de  annyi  jó  sincs;  mind  az,  a  mit  létesített,  válo- 
gatás nélkül  kiirtandó;  nála  nélkül  a  költök  s  tudósok  kü- 
lömb  költök  és  külömb  tudósok  lettek  volna*^.  Engedelmet 
kérek,  de  én  ezt  nem  mondtam.  Itt  a  bizonyíték  (Nyr.  III.  k. 
54.  1.) :  „a  ki  egyszer  oly  tüzetesen  s  oly  kézzel  fogható 
módon  kimutatja"  (értsd:  mint  az  ismertettem  könyv  szer- 
zője), fíhogj'  az  egész  nyelvújításban  egy  porszem  nem  sok, 
de  annyi  jó  sincs,  hogj^  mind  az,  a  mit  létesített,  válogatás 
nélkül  kiirtandó,  s  hogj-  nála  nélkül  a  költők  s  tudósok 
külömb  költpk"  (itt  a  könyv  illető  lapj^át  idéztem)  ,s  külömb 
tudósok^  (valamint  itt  is)  „lettek  volna^  az  aztán  hiába 
mondja,  szükségesnek,  üdvösnek,  hazafias  kötelességnek  s 
nem  tudom  mi  mindennek."  Mit  mondtam  ebben?  Se  töb- 
bet, se  kevesebbet  mint  azt,  hogy  a?  ismertettem  könfv 
s\er\ője  követkeietlen  voltj  s  ez  ítéletemet  azzal  támogattam, 
hogy  a  nyelvújítást  rosznak  bizonyította^  de  mégis  jónak 
mondta.  E^  utóbbi  tehát  mellékes  dolog.  Szelíden  mondva 
is  csak  figyelmetlenség  olvashatott  ki  belőle  mást. 

Es  az  ilyen  idézgetésnek  a  fölolvasásban  nincs  vége- 
hoss2^a.  így  sorba  egymás  mellé  rakja  ezeket:  ,ha  csak  a 
nyelvet  tönkre  nem  akarod  tenni,  ne  újíts"  —  „ne  újíts, 
hanem  tanulj,  a^  ma^d  elveszi  a  kedved  az  újítástól  is,  mert 
a  nyelv  alapos  ismerőjének  ilyenre  nincsen  szüksége"  —  „a 
nyelvújítás  nemcsak  a  nyelvnek,  hanem  az  irodalomnak,  sőt 
maguknak  a  köUőknek  is  árt,  ergo  már  csak  a  magad  érde- 
kében se  újíts"  -*  „ne  majmolj,  ne  újíts".  Mind  ezeket 
megint  nem  én  mondtam.  Lássuk  mindjárt  az  elsőt  (Nyr. 
Ilit  k.  loí^f  1.):  „A  23^  l  azt  mondja"  (t.  i.  az  ismertettem 
könyv  s^zerzoje,)  „hogy  ha  az  újítók  a  nyelv  sajátságait  szem 
elől  tévesztik,  a  nyelv  szellemét  vagy  mélyebben  nem  isme- 
rik vagy  megkímélni  nem  akarják,  ha  á  nyelvet  nem  saját 
módjai  szerint  tulajdon  erőiből  és  eszközeivel  fejlesztik: 
», összeütközésbe  jőnek  a  nemzeti  nyelvérzékkel,  a  fejlődés 
helyes  irányával,  szándéktalanul  is  rontanak,  s  a  nyelvnek 
nem  csak  elfajulását,  de  valóban  bekövetkezhető  halálát  is 
előkészítik.*"*  Itt  minden  szóban  arany  igazság  rejlik;  csak 
az  a  kérdés,  hogy  újít-e  az,  a  ki  a  nyelv  sajátságait  szem 
előtt  tartja,  a  nyelv  természetét  ismeri  is,  kíméli  is,  a  nyel- 
vet saját  módjai  szerint  tulajdon  erőiből  és  eszközeivel  fej- 
leszti, sióval  csak  azt  fejti  ki,   a  mi  a  nyelvben   habár   el- 


Digitized  by  VjOOQIC 


TOLDY    FERENCZ    FÖLOLVASÁSA.  iSq 

rejtve  annélkül  is  megvan?  Azt  tartom,  hogy  nem.  Facit: 
„ha  csak  a  nyelvet  tönkre  nem  akarod  tenni,  ne  újíts."  Úgy 
hiszem,  ebből  elég  világos,  hogy  az  utolsó  mondat  nem 
önálló  véleményem,  hanem  az  ismertettem  könyvből  csali 
tanulságkép  van  kivonva.  És  ilyenek  a  társai  is,  a  miról  az 
olvasó  könnyen  meggyőződhetik.  Lám  így  idéz  Toldy  Fe- 
rcncz !  Mit  tegyen  akkor  nálánál  kisebb  elme  ?  Itt  a  harma- 
dik szomorú  példa.  Nem  tagadom  azonban,  hogy  mind  azt, 
a  mit  idézett,  teljes  meggyőződéssel  akár  önállóan  is  kimond- 
hattam volna;  sőt  akár  most  is  kimondanám;  csat  azt  nen> 
tűrhetem,  hogy  olyat  fogjon  rám  valaki,  mintha  az  illető 
helyeken  már  valósággal  kimondtam  volna.  Szóljak-e  még 
arról  is,  hogy  Toldy  Ítéletemet  nagyon  ügyes  taktikáyal 
részrehajlónak  tüntette  föl?  Hogy  a  mi  elismerés3el  adóztam 
a  nyelvújítóknak,  szépen  elhallgatta,  de  a  mi  kifogást  tettem 
ellenük,  híven  ismételte?  Úgy  hiszem,  a  mondottak  után 
fölösleges. 

Már  most  egy  kis  böngészetet  adok  a  fölolvasás  fö|^ 
tünöbb  mondásaiból.  Az .  értekező  saját  vallomása  szerint 
azért  vette  föl  a  keztyüt,  hogy  védje  a  nyelv  jogát,  s  e  jo- 
got aztán  úgy  magyarázta,  hogy  a  nyelvnek  szabad  változ- 
nia. Ez  nagyon  szép  volna,  csak  az  a  baja,  hogy  nem 
őszinte;  mert  ha  Toldy  csakugyan  azt  tartja,  hogy  a  nyelv- 
nek szabad  változnia,  mi  kifogása  az  olvasol^  les:{el;  múls\y 
fényles:{;  tiriik^  vérük  alakok  ellen?  Az,  hogy  valaha  más- 
kép hangzottak?  No  de  ha  a  nyelv  az  óta  változott!  A 
nyelv  joga  tehát  Toldy  szájában  üres  phrasis.  iíz  is  rosz 
példa.  Nem  kívánnám,  hogy  tudományosságunkban  a  phrasis 
kapjon  lábra.  A  fölolvasónak  igazság  szerint  azt  kellett  volna 
mondania,  hogy  az  újítók,  és  csak  is  az  újítók  jogát  védi; 
mert  hogy  a  nyelv  jogát  csak  szóval  ismeri  el,  azt  már  lát- 
tuk, és  hogy  a  nyelvtisztítóktól  is  minden  jogot  megtagad, 
arról  azonnal  meggyőződünk.  Tudva  levő  dolog,  hogy  az 
újítók  régi  szókat  is  fölélesztettek.  Toldy  helyesli.  A  nyelv- 
tisztító társaság  szinte  föl  akar  éleszteni  egyet.  Toldy  rette- 
netesen kikel  ellene.  Az  újítók  jó  szókat  kiszorítottak  rosz- 
szakkal.  Toldy t  az  nem  bántja.  A  nyelvtisztító  társaság  rosíj 
szókat  akar  kiszorítani  jókkal.  De  már  az  nagyon  bántja. 
Az  újítók  ezrivel  csinálták  a  szót.  Tol3y  nagyon  örül  neki, 
A  nyelvtisztító  társaság  még  alig  kettőt  hármat.  Toldy  szörnyen 


Digitized  by  VjOOQIC 


l6o  VOLF    GYÖRGY. 

szidja.  Az  újítók  tömérdek  sok  korcs  szót  gyártottak.  Toldy 
ezt  a  nyelv  gazdagodásának  mondja.  A  nyelvtisztító  társaság 
csak  is  jót  alkotott.  Toldy  ezért  a  Hades  fenekére  taszítaná. 
Szóval  a  nyelvújítóknak  minden  szabad,  a  nyelvtisztítóknak 
semmi.  Azért  jó  lesz,  ha  a  nyelvtisztító  társaság  kikeresz- 
telkedik s  nyelvújító  nevet  vészen  föl.  Csak  aztán  eljárását 
is  meg  ne  változtassa,  mert  azt  nyelvünk  nem  köszönné  meg. 

E  pontnál  még  egyszer  oltalmamba  kell  vennem  a 
Nyelvőrt.  Toldy  a  nyelvtisztító  társaságot  is,  a  Nyelvőrt  is 
minden  új  szónak  ellensége  gyanánt  tüntette  föl.  Az  előbbi 
ezt  már  előre  azzal  czáfolta  meg,  hogy  maga  is  csinált  új 
szót.  Az  utóbbi  meg  azzal,  hogy  nem  egy  új  szót  helyeselt. 
Tehát  minek  az  ellenségei  ?  A  rosznak.  Már  most  szabad-e 
a  Nyelvőrnek  „átkos  újítótól"  eredő  szóval  élnie?  Szabad, 
ha  jó.  Igen  ám,  de  a  Nyelvőr  rósz  szót  is  használt  és  hasz- 
nál folyvást.  Azt  maga  is  eléggé  fájlalja  és  talán  ezért  is 
haragszik  az  újítókra,  hogy  ily  kényszerűségbe  sodorták. 
Ha  irodalmi  nyelvünkben  csupa  jó  szó  volna,  bizonyára  nem 
élne  roszszal,  vagy  semilyennel  se ;  mert  akkor  a  Nyelvőrre 
a  mostani  értelemben  többé  nem  volna  szükség.  Hanem 
hogy  tudja,  hogy  néha  rósz  szót  is  használ,  azt  nem  lehet 
tagadni,  s  Toldy  megint  csak  azt  mutatja,  hogy  a  Nyelvőrt 
nem  igen  ismeri,  mikor  más  színben  szeretné  föltüntetni; 
mert  a  Nyelvőr  mindjárt  az  első  füzetben  kijelentette,  hogy 
egyik-másik  „nem  helyeselt  új  szót  szabályos  képzésüek 
hiányában**  használni  fog  (3. 1.) ;  és  ismét,  hogy  „bár  nem  szí- 
vesen, de  bizony  sokszor  tudva  is  fog  élni,  mert  a  mai  irodalmi 
nyelven  másképen  nem  igen  lehetne  megértetnie  magát,  rósz 
magyarsággal  is,  melyet  és  melyhez  hasonlót  bevallottképen 
roszal  és  gáncsolni  tartozik**  (17.  1.).  Csak  nem  megy  ki  a 
fejemből,  hogy  míg  az  újítóknak  rósz  szót  csinálniok  is 
szabad,  másnak  még  a  használatot  sem  akarnák  megengedni. 

Folytassuk  a  böngészetet.  A  nép  nyelvét  a  fölolvasó 
szegénynek,  parasztosnak,  hagymaszagúnak,  bagóízünek 
bélyegezte.  Világos,  hogy  a  Gvadányiak,  Dugonicsok,  Kó- 
nyiak,  meg  talán  a  Tatár  Péterek  nyelvével  tévesztette  össze, 
legalább  az  Erdélyi  gyűjtötte  népdalok,  közmondások,  Kriza 
vad  rózsái,  Arany-Gyulai  népköltési  gyűjteménye  s  a  Nyelvőr 
népnyelvhagyományai  nehezen  fordultak  meg  gondolatában, 
így  a  nép  nyelvéről  csak  az  ítélhet,  a  ki  nem  ismeri ;  elien- 


Digitized  by  VjOOQIC 


TOLDY   FERENCZ    FÖLOLVASÁSA.  l6l 

ben  egy  Grimm  Jakab,  HumboldtVilmos,  Schlei- 
cher  Ágost,  meg  más  efféle  „népimádó*  nyelvész  nem 
tudja  eléggé  dicsérni.  Én  csak  a  szegénységről  akarok  egyet- 
mást  elmondani.  Hogy  a  nép  nyelve  az  irodalmi  nyelvvel 
összehasonlítva  csak  gazdag  lehet,  azt  akár  a  priori  is  meg- 
mondhatni ;  mert  az  íróság  legfeljebb  egy  pár  száz,  a  nép 
meg  több  millió  fejből  áll.  De  nem  is  kell  okoskodnunk; 
kiszámították,  hogy  Shakespearenek,  a  világ  leggazdagabb 
írójának  nyelve  csak  tizenötezer  szóból  áll,  holott  az  angol 
nép  nyelve  közel  százezret  tud  fölmutatni.  Ki  itt  a  szegény  ? 
A  fölolvasónak  többi  népnyelvdicsőítő  ephithetonára  nincs 
megjegyzésem ;  elitéli  az  maga  magát.  Hanem  arra  mégis 
figyelmeztetem  Toldyt,  hogy  a  népnyelv  lenézése,  fitymálása 
idézte  elé  azt,  a  mi  ellen  egyszer  ö  maga  is  fölszólalt,  s 
hogy  a  ki  olyanokat  hirdet,  akarja  nem  akarja,  nyelvünket 
veszedelembe  dönti,  mert  táplálékot  nyújt  a  nyelvrontásnak. 
Az  sem  utolsó  dolog,  hogy  Révait  az  értekező  a  nyelv- 
újítókhoz számítja  ?  Mi  jogon  ?  Hol  követte  vagy  hol  hir- 
dette Révai  az  újítást,  de  jól  értsük,  azt  az  újítást,  a  mely- 
nek minden  szabad?  Magyar  írásaiban  nyoma  sincs;  ellenben 
annak  van  deák  munkáiban  is,  hogy  nem  helyeselte.  Álljon 
itt  két  adat.  A  nyelvművelőkre  ezt  az  epigrammát  írta: 

„Szép  dolog  írással  támasztani  félre  hanyatló 

Nyelvünket,  s  jelesebb  gonddal  emelni  becsit. 

Vajha  csak,  a  kik  azon  vágynak,  nem  vétene  abban 
Buzgódó  gondjok  nagy  tüze  lángja  miatt : 

Hogy,  mikor  eldóltét  szánván,  felemelni  akarják, 
Botlott  láboknak  megcsuszamása  nagyobb  ? 

Az  Antiquitates  90.  lapján  meg  így  szól:  »Atque  ita 
sane  multo  praestabilius  est:  morém  maiorum  nostrorum 
et  porro  sequi,  accommodatisque  iam  ad  usum  nostrum  vo- 
cibus  peregrinis  datam  civitatem  prompto  gratoque  animo 
concedere  ;quamvoces  inficetas,  non  ad  indolem 
linguae  effictas,  ingrato  nisu  obtrudere".  No 
de  azért  az  újítók  nagyra  vannak  Révaival. 

Abba  hagyom  a  böngészetet,  mert  ezúttal  úgy  sem  az 
a  czélom,  hogy  a  fölolvasást  minden  íziben  ismertes- 
sem; ezt  akkorra  halasztóm,  mikor  majd  nyomtatásban 
fogjuk  birni.  Befejezésül  csak  egy  pár  általános  megjegyzést. 
A  fölolvasáson  legjobban  föltunt,  hogy  az  értekező  se  czár 

M.   NYELVŐR.  IV.  li 


Digitized  by  VjOOQIC 


102  VOLF    GY.   TOLDY    FERENCZ   FÖLOLVASÁSA. 

folni,  se  bizonyítani  nem  akart,  haneni  csak  is  fölszólalni, 
s  hogy  a  más  nézetüeket  ezzel  is  megsemmisíthetni  vélte. 
Az  ily  föllépés  pedig  mindig  kétes  eredményű,  még  ha  egy 
Toldy  próbálja  is.  A  nézetek  ugyan  is  idővel  módosulnak, 
változnak,  sőt  néha  épen  az  ellenkezőbe  csapnak  át  Az 
ember  észre  se  veszi,  mikor  egyikükkel-másikukkal  kissebb- 
ségben  marad.  Azért  óvatosságból  is  tanácsos,  ha  nem  a 
többségre,  hanem  okokra  támaszkodunk.  Amaz  könnyen 
cserben  hagy,  ezek  soha.  Hogy  a  nyelvtisztítók  nézeteit  még 
is  többen  vallják,  mint  Toldy  eleinte  hitte,  arról  már  eddig 
is  meggyőződhetett.  A  kik  a  nyelvvel  komolyan  foglalkoz- 
nak, akár  gyakorlatilag,  tehát  írók,  akár  elméletileg,  tehát 
nyelvészek,  szóval  Toldyt  és  némi  részben  Fogarasit  kivéve 
minden  számba  vehető  ember  kisebb  nagyobb  mértékben  a 
nyelvtisztítókhoz  szít.  Hogy  ezt  a  fölolvasó  még  csak  nem 
is  sejtette,  több  mint  bizonyos;  mert  akkor  nem  a  kicsiny- 
lés, lenézés  és  gúny  fegyveréhez  nyúlt  volna,  hanem  tudo- 
mánynyal rontott  volna  az  ellenfélnek.  Úgy  azonban  ebből 
vajmi  keveset  kaptunk ;  pedig  a  nyelvújítás  kérdése  tudomá- 
nyos kérdés,  melyet  pusztán  csak  gúnynyal  nem  lehet  el- 
dönteni ;  mert  a  gúny,  ha  semmi  sem  támogatja,  csak  rheto- 
rikai  fogás,  de  nem  tudományos  eszköz.  Toldy  föllépése 
különben  más  okokból  sem  helyeselhető.  Először  is  a  mitől 
nem  magam  miatt  tartok,  nagyon  koczkára  tette  a  nyelvújí- 
tás ügyét,  mert  most  nem  a  mondolat  korát  éljük,  a  mikor 
elég  volt  akármilyen  felelet  is.  Az  „új  orthologusok"  kü- 
lömbek  a  régieknél,  nagyobb  készülettel  s  jobb  fegyverekkel 
harczolnak.  Azután  meg  mint  egykori  buzgó  újító  tulajdon- 
képen pro  domo  szólt;  tehát  már  csak  a  saját  javáért  is 
erősebb  védelmet  s  valamivel  szelídebb  hangot  kellett  volna 
alkalmaznia.  Továbbá  a  noblesse  obiigerői  se  kellett  volna 
megfeledkeznie.  Toldytól  a  világ  már  nem  vár,  hanem  kö- 
vetel. Azért  iparkodnia  kellett  volna,  hogy  a  nyelvtisztítók- 
nak legalább  egyetlen  egy  állítását  megczáfolja,  vagy  ha 
már  ezt  nem  akarta  tenni,  akkor  törekedett  volna  arra,  hogy 
egyik-másik  nyelv'tudományi  kérdés  tiztázásához  legalább 
valamicskével  járuljon.  Végre  föllépése  azért  se  helyeselhető, 
hogy  nagyon  rósz  példát  mutatott.  Legerősebb  argumentu- 
mai ezek  voltak:  „új  orthologusok,  új  ósdiak,  új  próféták, 
népimádók,    parasztos  kifejezéseken  kapók,  átkos  újítást  or- 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMON YI   ZS.    SZÓMAGYARÁZATOK.  l63 

dítók,  Piripócsi  Jonathánok"  és  több  efféle.  Mi  lesz  tudo- 
mányosságunkból, ha  az  ilyen  argumentálás  kap  lábra  ? 
Most  két  párt  van,  a  nyelvújítóké  s  a  nyelvtisztítóké,  mind 
a  kettő  a  nemzeti  nyelv  javát  akarja  elémozdítani ;  de  ha 
a  vitás  kérdést  arra  a  tágas  mezőre  tereljük,  a  hol  az  ész  szava 
helyett  az  indulatok  döntenek,  akkor  nem  sokára  csak  egy 
lesz;  mert  majd  aztán  mindenikük  beáll  szócsonkít  ónak  va- 
lamelyik humoristánk  szerint  súlyos  ok  helyett  sulyokkal 
felelve  egymásnak.  Ettől  az  egyesüléstől  pedig  mentsen  meg 
a  jó  isten ! 

VoLF  György. 

SZÓMAGYARÁZATOK. 

Csér. 

Budenz  összehasonl.  szótára  36 1.  lapján  egynek  veszi 
a  sár  szóval,  olyan  hangváltozással,  mint  csekély  =  sekély^ 
csillog  =  salyog.  Véleményem  szerint  ez  az  egyeztetés  nem 
állhat  meg,  ha  tekintetbe  veszszük  a  következő  körülménye- 
ket: i)  A  sár  szó  a  göcseji  nyelvjárásban,  hanem  tévedek, 
ép  oly  általános,  sőt  általánosabb  használatban  van,  mint 
csér.  —  2)  Ha  csér  pusztán  a  sár  mellék  alakja,  akkor 
nagyon  föltűnő  és  szokatlan  á:é  hangváltozást  mutat;  ezt 
nem  lehetne  az  r  hatásának  tulajdonítani,  mert  épen  ellen- 
kezőleg: az  ^-t  szereti  az  r  maga  előtt  elváltoztatni,  pl.  kordig 
mörgembe  stb.  e  h.  kérdi,  mérgembe;  1.  Ny.  II.  21.  —  3)  A 
szlovén  nyelvből  vannak  véve  legnagyobb  részt  a  magyar 
nyelvbeli  szláv  kölcsön  szók.  Már  most  találunk  e  nyelvben 
a  moévar  ;,palus**  szó  mellett  (innen  mocsár  Miki;  48o.  szO 
egy  moctr  szót  ugyanazon  jelentéssel  (1.  pl.  Miklosich,^  Lex. 
palaeslov.  moéa  szó  a.).  Azt  hiszem,  csér  nem  egyéb  mint 
a  kölcsön  vett  {mo)cer.  A  szlovén  e-ből  a  magyarban  sza- 
bály szerint  é  lesz ;  1.  Miki.  Die  slav.  elem.  im  magy.  X.  pont  a). 
Hogy  pedig  az  első  szótag  a  magyarban  elesett,  azért  volt 
lehetséges,  mert  a  szl.  woíer-ban  a  második  szótagon  van 
a  hangsúly.  Ép  így  vész  el  a  hangsúlytalan  első  szótag  a 
lárma  szóban,  mert  ez,  úgy  látszik,  nem  a  német  /arm-ből, 
hanem  egyenesen  az  olasz  allarmo-hól  való;  v.  ö.  még  a 
nép  nyelvében  tallyán:  italiano;  rászí  ==:  szl.  nerast  (Miki. 
5o8.   sz.)    és    zösnik  =  szl.   koztimik  (Miki.   36o.   sz.).    Sőt 


Digitized  by  VjOOQIC 


l64  SIMONFI   ZS.    SZÓMAGYARÁZATOK. 

magyar  szavakban  is  kivételesen  elvész  néha  az  első  szótag: 
ne  jegess  =  ne  ijesztgess  (v.  ö.  tjeget  Pázm.  a.  m.  ijesitgei 
Ny.  II.  355.)  Erd.  közm.  k.  3998.  —  jjedni  a.  m.  ijedni; 
innét  jedségy  jedés,  jedes^  jes^tenij  jes:{tés ;  továbbá  jeszke 
ló^  {:=:ijes\ke  Tsz.).  —  jába  e  h.  hiába  Ny.  II.  —  s^én  eh. 
hiszen  Ny.  II.  86.  —  ^sten  ágya  még,  ^tán  ágya  ma  =  isten 
áldja  meg,  ^sten  tárcsa  még  Ny.  II.  23 1.  —  csérjök  a  Jé- 
zust: dicsérjük  Ny.  II.  i32.  —  gyek  kend  velünk!  („E  sza- 
vakkal híják  enni  azt,  ki  ebédkor  ér  a  paraszt  ember  há- 
zába," Ny.  II.  S5.)  =  egyék?  vagy  * gfüjjék  {jöjjek),  *gyüjk? 
(mint  bujk  e  h.  bújjék  u.  o.  384.).  (V.  ö,  még  dis:[Ö^  jestét, 
jegésségbe  eh.  de  his^cny  jó  estét,  jó  egésségbe  Ny.  III.  i4.) 
—  Hogy  csér  a  képzésben  és  ragozásban  mély  hanggal 
jelenik  meg  (cséroSy  csérbu  Ny.  11.  233),  az  nem  szól  még 
a  sárral  való  egyeztetés  mellett,  hanem  mintegy  az  elveszett 
mo'  szótag  utóhatásának  tekinthető. 

Ecset,  ös,  öcséi. 
Nem  hiszem,  hogy  ecset  a  szlovén  séet-hol  van  véve, 
melyhez  Miklosich  állítja  (az  id.  h.  818.).  Szókezdő  íí-ből  az 
átvett  szl.  szavakban  (Miklosichnál  5—6  biztos  eset)  kivétel 
nélkül  cs  lett,  pl.  séuka:  csuka,  scava:  csapa.  Hogy  *cseí-ből 
lett  volna  ecset,  az  több,  mint  kétséges  (ilyen  előtétéire  egy- 
szerü  mássalhangzó  előtt  csak  egyetlen  egy  példa 
van,  az  is  kétes :  oros:{  =  rus  MikL  IX.  2.).  —  Én  az  ecset-ei 
egy  ecs  („fest")  ige  t  képzős  származékának  tartom  (kon- 
krét jelentéssel,  mint  állat,  kisértet  stb.  1.  Ny.  IV.  62.).  Ezen 
*ecs-  ige  azonos  lehet  ös-sel,  melyet  Ny.  III.  282.  találunk: 
„ÖS'tnos:  gyakran  mos;"  s:cs  változással,  mint  ordas:  or- 
dacs,  mischmasch:  micsmács  Ny.  II.  20.  A  fóstés  fogalma 
mosásból,  kenésből  fejlődött;  1.  Budenz  Szóegy.  5i3.  sz. 
jegyz.  —  „Öcséd  még  a  fejedet"  Ny.  II.  474.  azaz  öcséld, 
szerintem  a.  m.  tisztogasd  még,  mosd  meg;  öcséi  olyan 
képzés,  mint  jár-ál,  hál-ál,  men-él,  met-él. 

Simon Yi  Zsigmond. 


A  SZÓJAVÍTÁSHOZ. 

A  járda  sző  kiküszöbölésénél  nem  kell  egyebet  tennünk, 
mint  a  már  használatban  levő,  jól  képzett  járó  szót  elfogad- 
nunk. Hogy  a   járó   élo  sző,   azt  megmondják  a  Szeged  felső 


Digitized  by  VjOOQIC 


A  szójavításhoz,  helytelenségek.  i65 

részén  lakó  molnárok,  kiknek  még  ma  is  alsó  és  felső  j  á  r  ójuk 
és  nem  járdájuk  van.  De  nem  csak  a  molnároknak,  hanem  a 
Tiszára  járóknak  is  járó  juk  van ;  példa  reá  a  Festő  járó, 
Zsótér  járó  sat.,  s  az  egész  nem  egyéb,  mint  a  partot  a 
fest&k  lápjával,  vagy  az  utolsónál  a  fürdővel  összekötő  deszka. 
A  hol  pedig  nincs  deszka,  hanem  a  töltésen  járnak  le  merígetni, 
ott  a  léjáró-t  és  fő  járó-t  használják,  a  mint  lé-  vagy  föl- 
mennek.  Ha  befagy  a  Tis?a,  akkor  (Új-Szegedre  vezető)  átjá- 
r ót  csinálnak  rajta.  Azt  pedig  a  ki  jár,  j á r ó-k elő,  eljár  ó-nak 
hallottam  nevezni ;  pl.  De  roszszak  a  deszkák,  maj  öszszeszinnak 
az  éj  árok." 

A  lakhely-X  Szegeden  lakó  h  e  1  y-nek,  tífekhely-l  fekvő 
hely-nek  mondják. 

A  védnök  helyett  védő-t  s  a  ruhatdrnok  helyett  ruha- 
tára s-t  hallani. 

A  főnök'bt  csak  ott  használjáfc,  a  hol  a  hajdútól  vagy 
szolgától  így  hallják;  de  különben  fő,  fej  annak  a  neve;  pl« 
„A  rablók  főnöke"  helyett  azt  mond|ák:  »a  rablók  feje";  így: 
^a  rablók  fejit  éfokták".  Más  esetben  „fő^-nek  használják; 
pl    „Ki  jitt  a  fő  ?"  Szegedi  Kálmán. 


HELYTELENSÉGEK. 
4.  Van,  nincs. 

Ez  a  harmadik  személy  a  névi  állítmányban  rendszerint 
csak  lappangva  működik;  pl.  Péter  katona.  Pál  nem  gazdag. 
Szépek  a  gyermekei.  Nem  igazságosak  a  biráim. 

De  különösen  az  életkorra,  mértékre,  súlyra  vonatkozó 
erős  állítás  és  a  kétkedés,  tagadás  eseteiben  mégis  kíteszsziik  ez 
ige  harmadik  személyét;  pl.  Vilma  20  éves  —  Dehogy  van 
már  20  éves;  18  éves  sincs  még.  *—  Ez  a  legény  hat  Idb  ma- 
gas; akkora,  mint  te.  Nehezen  van  egész  hat  láb;  nincs  hat 
láb.  Van  ám  akkora,  mint  te;  nincs  akkora.  —  A  te  búzád 
88  fontos,  azt  mondod  ?  Nincs  ennyi.  Van  talán  86  font. 

A  van  még  mellőzhető  helylyel-kÖzzel;  pl.  3o  éves  ?  Any^ 
nyi  bizony.  De  a  nincs  nem  maradhat  el.  Nem  mondjuk:  Még 
nem  10  éves.  Búzád  nem  több  85  fontosnál  Péter  nem  akkora, 
mint  Pál.  —  Hibásak  tehát  e  mondatok:  „Theuríet  nem  több 
36—37  évesnél"  (e.  h.  nincs  több.)  „Mikor  még  nem  20  éves, 
hogy  lehetne  választó?"  (e.  h.  nincs  20  éves).  S^vorényi  szerint: 
^Hasonlító  mondatokban  értemény  különböztetés  végett,  vagy 
csak  nyomosabb  kitétel  okáért,  a  hasonlított  alany  után  a  v  a  n 
V.  vannak  kitétethetik,  pl.  Péter  is  van  olyan    ember,  mint  te, 


Digitized  by  VjOOQIC 


l66  JOANNOVICS.     HELYTELENSÉGEK. 

—  mást  jelent,  mint:  Péter  is  olyan  ember,  mint  te.  Szomszé- 
dék is  vannak  oly  gazdagok,  mint  mi,  —  más  jelentékü,  mint: 
Szomszédék  is  oly  gazdagok,   mint  mi." 

Ezek  a  szólások  szokatlanabbak  előttem,  mint  a  részemr&l 
jelzettek;  hiszem  azonban,  hogy  amazok  is  csak  úgy  divatoznak 
mint  az  utóbbiak.  Jogosultságuk  alapja  egy  és  ugyanaz:  a  nyo- 
matosság, a  határozottabb  kifejezés. 

5.  Pótol  (helyet). 

„De  nem  pótolják  az  elhunytnak  hely  ét*  —  Igen 
elharapódzott  ez  a  helytelen  szólás.  Pótolni  szoktuk:  a  hiányzó 
s:[emélyt^  vagy  dolgot,  magát  a  hiányt  is,  a  kdrt^  veszteséget, 
de  a  helyet  nem  pótoljuk,  hanem  betöltjük,  elfoglaljuk. 

Példák:  Az  elhunytat  senki  se  pótolja.  Mi  is  pótolhatná 
az  elenyészett  hitet}  Pótold  ki  a  hiányt.  Pótolhatatlan  vesz- 
teség. Hiány-pótló.  —  Betölti  a  helyét  emberül.  Üres  a  hely ; 
foglald  el.  Ezt  a  hézagot  ki  kell  tölteni.  Ez  jó  lesz  hézag-töl- 
tőnek. 

6.  Rés^t  vesz  (valamin). 

„Gr.  Sz.  Gy.  részt  vett  az  ebéden...  Az  urakháza  tár- 
gyalása i n    azonban  részt    fognak  venni...  Az  ifjú  csehek 

pártja értekezletet  tartott,  mely  e  n  mintegy  600  tag  vett 

részt."  —  Mind  szakasztott  mása  a  német  szólásnak:  an  den 
verhandlungen  theilnehmen;  Conferenz,  an  welcher  600  mit- 
glieder  stb.  A  magyar  az  thédben,  a  tárgyalásokban,  vadászatok- 
ban  stb -ben  szokott  részt  venni.  Részt  veszek  benne  (nem: 
rajta).  Abban  is  részt  vettél,  (nem   azon  is.) 

7.  Elfogad  (fogad,   empfangt  értelemben). 

„A  király  ma  fogadja  el  a  követet.  Nem  fogadtam 
el  a  küldöttséget.**  —  Az  el  igeköto  itt  sehogy  sincs  helyén. 
Vendéget,  követet  stb.  el  nélkül  szoktunk  fogadni \  s5t  a 
szót,  tanácsot  is;  pl.  Ma  fogadja  a  küldöttséget.  Fogadj  szót. 
Nem  fogadom  tanácsát.  Ez  az  anya-júh  nem  Jogadja  a  bá- 
rányt (visszautasítja).  Ellenben  acceptat^  nimmt  an  értelemben : 
Elfogadom  a  pénzt.  Nem  fogadja  el  ajánlatomat.  Tisztelem 
becsülöm ;  de  pártvezérnek  nem  Jogadom  el. 

JoANNovics  György. 


Digitized  by  VjOOQIC 


LOR[NCZ.    NYELVEMLEKBELI    SZÓK. 


167 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 


Úgymint:  mintegy  (Legen- 
dás K.) 

u  j  o  1  a  n  :  ujoIag  (Debrecz. 
leg.  k.) 

ujontában  (Páriz  Pap.), 
recens). 

unos:  unos  a  te  beszé- 
ded (régi  iskolai  vers) ;  u  n  o  s 
untalan  (Pesti meséje).  Unság 
(vers). 

unva  -szabásuan  (Gelei 
Kat.) 

uramn  é  (i55o). 

u  r  t  a  r  t  ó :     szentségtartó. 
(Erd.  egyh.  L  t.) 

utána-lesz:  rajta  lesz. 
M.  Szentek  leg.)  V.  ö.  érte 
légy  (Faludi). 

ügyül:  üdül,  igyül  (B.  Sza- 
bó D.) 

ühödik,  ettől  az  üszögB. 
Szabó  D.  szerint. 

ülös-tik  (Gel.  Kat.) 

üz;  hirre-névre  űznek 
törnek  és  vágyakodnak 
(Moln.  Alb.) 

V  a  d  1 :  vall  (Szent  László  leg). 

vágói  an  (Pázm.  Pét.) 

vagy:  de  (Telegdi  és  széke 
lyes).  Innen  vagyugy,  vagy- 
igen,  vagynem,  vágyhat; 
székelyesen  :  vaj;  v  a  j-n  e :  de- 
ne,  épen-ne  (Debreczcni  leg. 
könyv). 

Vak  lát  ás:  tettetés  tünet 
(Moln.  Alb.; 

v  a  k  s  o  1 :  félen  szemlélkezik. 
(Népdal). 

valamentöl:  mentől  (Gel. 
Kat.) 

v  a  1  a  m  i  d  &  n  :  valamikor 
(Páriz  P.) 


választatos   (M.    Szentek 

leg.)^ 

választévö:  arbiter  (Pár. 
Páp.) 

vall;  urunkhoz  bizon- 
hitet  vallani  (Debrecz.  leg. 
könyv);  miérthijjahát  kö- 
zit, ha  o  kegyeimének 
nem  vallottátok  oda? 
(Moln.  Alb.) 

van  t álló,  valami  bányaesz* 
köz  (Kővári). 

végezik:  végzik ,  végz&dik 
(Münch.  Cüd.) 

V  é  g  z  e  1  e  m  (Lichner  P.) 
végzodSIen  (Gelei  Kat.) 

V  e  g  y  e  g  :  félénken  ügyeleg 
(Orbán  B.)  v.  Ö.  i  g  y  i  t  (Szeged, 
Nyelvőr). 

v  e  r  d  i  k  (B,  Szabó  D.) 

verittézik  (Gel.  Kat.  és 
székelyes). 

verséi:  versengel  (B.  Sza- 
bó D.) 

versényés:  pervicax  (Pár. 

Páp.) 

vész;  futó-felet  vön 
(Gel.  Kat);  igazat  venni 
r  aj  ta  (Vadr.) ;  valamit  hi- 
ján  venni  valakinek  v. 
valakitől,  azaz:  neheztelni 
valakire  valaminek  elhagyásáért 
(Kapnik) ;  hogya  kórokvi- 
gaszást  vennének  (Debr. 
leg.  k);sérit  venniaczér- 
nán  ak  (tájszólás). 

veszek:  jajveszék  (M.  Szen- 
tek leg.). 

veszélygés  (Moln.  Alb.). 

veszelödik  (B.  Szabó  D.) 

veszt;  Víd  izt  veszte 
köztök(M.  Szentek  leg.).  Jó- 


Digitized  by  VjOOQIC 


i68 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK.  IKER  SZÓK. 


szag  vesztére  büntet 
(Kun-Szent-Márt.) 

vet;  vako  t  vetett (Pázm. 
Pét);  kötelet  vetni  kö- 
zökbe (E.  egyh.  t.  a.) ;  nagy 
es5t  vet  egy  kis  felleg 
olykor  (B.  Szabó  D.) 

vetélő -fa  (Tájszót.  1. 
V  e  n  c  s  e  1.) 

v  icczit-va  cczát  hány- 
j  a  (Páz,  Pét.) 

V  i  k-v ok :  hápahupás  tér  (Or- 
bán B.) 

világodatkor  (B.  Sza- 
bó D.) 

V  i  n  á  m  o  d  a  l  (Münch.  Cod.) 

V  i  r  a  d  ó  1  a  n  (Debrecz.  leg.  k.) 
virágének  (Pázm.  Pét.) 
virágsálka  (B.    Szabó  D.) 
vissza  slag  (B.  Szabó  D.) 


viszonellen  (M.    Szentek 

leg.). 

viszont:  hasonlóan  ugy, 
viszonzó  indulattal  (Molnár  Alb, 
és  Kapnik). 

vizkanyar:  vizforgó  (Táj- 
szót. 1.  vizforgó). 

viszontság:  viszontagság 
(Berzsenyi). 

vizsgaság:  petulentia  (Pár. 

Páp.)  /  .        .       . 

vonyít;  világi  dicső- 
ségre vonyítás   (Mola.  Alb.). 

Z  a  a  r  (szár) :  száraz  tar  (Sz. 
László  legO 

zenden-zaj  (B.  Szabó  D.). 

z  o  m  o  k :  zömök  (Páriz  Páp.) 

zuhaj  (B.  Szabó  D.) 

zséngér:  macskasó,  gipsz. 
(Orbán  B.) 

LÖRINCZ    KÁROLY. 


IKER   SZÓK. 


A  c  z  a  t-m  a  c  z  a  t :  iczi-piczi. 

áta-bata:  össze  vissza  (tenni  valamit). 

c  s  i  r  i-c  s  á  r  e^:  haszontalan  sok  beszéd. 

cserlés-perlés,  cseté-páté,  dir-dur.  Tud.  Gyűjt.  iSBg. 

csitri-csutri:  rövid  hajú.  Tud.  Gyűjt.  iSSg. 

c  s  i  h  i-p  u  h  i^  a  verés  utánzata  a  gyerekeknél. 

c  s  i  n  j  a-b  inja:  a  dolog  veleje. 

c  s  i  t  o  r  á  1-c  s  a  t  o  r  á  1,  ha  az  ajtón  ki  s  be  jár  gyakran. 

e  n  c  s  ö  n-b  e  n  c  s  ö  n  :  sok  haszontalan  tárgy. 

enyelög-fany alog  a  nagy  lány,  ha  ízetlenkedik  a  le- 
génynyel. 

f  i  n  c  z-f  á  n  c  z,  az  úrias  dolgokra  mondja  népünk,  különösen 
az  úrias  ételekre;  bizon  ez  egyszerű  étel,  nem  ojjan.fincz-fáncz. 

fura-gyura,  a  helytelenkedo  viseletűre. 

gede-guda:  ügyetlenkedő    vagy  bakó. 

genye-gunya:  czondra.  T.  Gy.  iSSg. 

g  i  g  y  ö  g-g  a  g  y  o  g :  akadozva  beszél. 

gyürni-gyavarni:  kezét  tépelődve  morzsolni.  T.  Gy. 


Digitized  by  VjOOQIC 


IKER    SZÓK.    HAJNAL.    IDEGEN    NYELV   A   NÉP   AJKÁN.  169 

gye-gyulka,  idétlen,  ügyetlen  személyre  szokták  mon- 
dani. 

h  e  t  y  e-p  e  t  y  e  :  haszontalan  föcsögés,  locsogás. 

hepre-csoré:  illetlen  magaviseletű,  nyugtalankodó. 

i  z  r  é-p  orrá:  Összezúzni,  izré  porrá  törni. 

igyös-bajos:  folyton  betegeskedő,  nyavajás. 

i  g  y  g  y  e  1-b  a  j  j  a  í :  nagy  nehezen,  lassacskán.  Hogy  éltek  ? 
Hát  csak  igygyel-bajjal. 

(Szeged  vidéke.) 

Kovács  János. 


HAJNAL. 


A  lengyeleknél  régi  időktől  fogva  szokásban  volt  a  nap- 
felkeltét toronyról  énekkel  és  trombitaszóval  üdvözölni.  Ezt  a 
reggeli  éneket,  mely  többnyire  ugyan  egyházi,  de  néha  világi 
tartalmú  is,  s  a  reggeli  zenét  „ha  j  naí'-  és  „he  j  nal*-nak  hivják. 
Egyházi  és  profán  lengyel  költök  igen  gyakran  használják  e  szavakat 
a  magyar  „hajnal*  értelmében;  átvitt  értelemben  mindakettö  annyit 
tesz,  mint  „dicsőítőének"  és  „Onne  pies  ség" ;  egy  len- 
gyel közmondásban  (juz  po  hajnalach)  megközelíti  némileg  az 
ismert  «szép  aranjuezi  napok"-at,  annyit  jelentve,  mint  „már  ké- 
sőn van  V.  mindennek  vége  van".  A  lengyel  írók,  úgymint 
Knapski,  Linde,  Golebiowski,  Lepkowski,  maguk  is  magyarból 
származtatják  ama  szavakat:  és  Szajnocha  történetiró  Nagy  La- 
josunk és  leányának,  Hedwignek,  kik  tudvalevőleg  mindketten  a 
lengyel  koronát  viselték,  korára  vezeti  vissza  a  fentemlített  szokást, 
mely  tudtommal  még  mai  napig  is  dívik  Krakóban,  főképen  ad- 
vent idejében,  és  Csestochowán  búcsúnapokon. 

Cherven  Flóris. 


IDEGEN  NYELV  A  NÉP  AJKÁN. 

Nyelvünk  búvárainak  figyelmét  akarom  egy  sajátságos  jelen- 
ségre felhívni.  Sok  mindenféle  idegen  eredetű  szónk  tanúsítja, 
mily  hathatós  erővel  képes  a  magyar  nyelv  az  idegenből  beplán- 
tált szavakat  a  maga  törvényeinek  formáiba  Önteni  vagy  zúzni. 
A  Nyelvőr  olvasóinak  erre  nem  kell  példákat  mutogatnom.  Ér- 
dekes a  dologban,  hogy  az  idegen  szók  feldolgozásában  a  gyer- 
mekek is  mily  virtuozitást  fejtenek  ki.  Én  legalább  a  játékaikban 
eléforduló  —  rendszerint  kisorsoló  —  mondókák  eredetét  ide- 
gennek tartom.  így  olvasom  „Litya  játék"  czím  alatt  a  Nyelvőr 
IV.  4o.  lapján  a  következőt : 


Digitized  by  VjOOQIC 


lyO  RÁKOSI  J.  IDEGEN  NYELV  A  NÉP  AJKÁN. 

Amszám  szubélla, 
Drága  bödzsélla,. 
Ebréguczé  nánétuti 
Oj  moj  momoré. 

Megvallom  egy  szavát  sem  értem.  De  azt  sem  tudom,  mi  a 
lityajáték.  Csak  hogy  az  e  czím  alatt  továbbad  közlött  versek 
egyjérol,  melynek  második  sora:  nfini  fáni  kapányi/  eszembe 
jutott  a  magam  gyermekkora,  a  mikor  ha  fogóst  vagy  ülést 
játsztunk,  a  kisorsolást  a  következő  verssel  teljesítettük : 

Ekéti  pékéti  czukéti  mé, 
Abész  bábész  domine, 
Eksze  prót  in  dé  nót, 
Fini  fáni  puf  trauszt. 

A  níiní  fáni"  itt  is  megvan.  Megvan  aztán  a  harmadik  sor, 
mely  alig  ha  onnan  nem  esik,  hogy  „esset  brot  in  der  not.**  A 
német  eredetre  mutat  a  „puf  trauszt**  is.  Az  „ábész  bábész  do- 
mine" alig  ha  nem  fölfordítása  a  »Dominus  vobiscum"-nak,  mely- 
nek paródiája  a  mi  vidékünkön  ez:  ^.dominusz  babtska  et  kum 
Sánto  Miska.**  Emlékezem  rá,  hogy  a  pusztán  (Eötvös,  Zala  me- 
gye), mely  jelen  visszaemlékezésem  színhelye,  abban  az  időben 
volt  egy  csehnémet  pintérc^alád,  kebelében  egy  inas^  kit  népei 
„Vinzenz'*-nek  hivtak,  melyből  a  falu  népe  nem  Vinczét,  hanem 
Ficzencz-et  csinált.  Meglehet  ez  importálta  a  kisorsoló  verset. 
De  valószinű,  hogy  Ficzencz  előtt  is  liléztek  Eötvösön ;  én  pedig, 
noha  mindig  a  parasztgyerekekkel  játszottam,  más  ilyen  verset 
nem  tudok. 

Azonban  van  még  egy  más  figyelemre  méltó  dolog  is.  Az, 
hogy  a  napokban  Hontban  járván,  s  ott  társaságban  olvasván  a 
Nyelvőr  lityajátéki  közléseit,  én  is  elmondtam  a  magamét  s  a 
hontbeli  lányok^  a  kik  jelen  voltak,  azonnal  szolgáltak  a  magoké- 
val is,  mely  nagy  meglepetésemre  ekképen  szólt: 

„Engeti  pengeti  czukketi  mé, 
Abri  fábri  domine, 
Elcz  pelcz  in  der  not 
Vija  vaja  von.** 

E  közt  s  az  enyim  közt  nagy  a  rokonság.  Emlékszem  még 
egyre,  mely  ekkép  kezdődött:  „egyedem  bégyedém**  stb.  Ez,  azt 
gondolom,  somogyi.  Kérdés,  lehet-e  a  dologból  következtetése- 
ket vonni  ?  Mindenesetre  érdemes  egy  okos  és  arra  való  ember 
véleményét  provokálni  arról,  hogy  ezek  a  kisorsoló  versek  mért 
mind  részben  érthetetlen,  részben  idegen  s  csak  kis  részben  ma- 
gyar szókból  vannak  összeütve.  Rákosi  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  1 7 1 

HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 
.  L 

A  látad  szót,  mely  Kriza  közleményében  III.  423,  21.  sor 
al.  fordul  elé,  Király  P.  (IV.  64.)  személyragos  névi  alaknak  te- 
kintik Ebben  semmi  yalőszínüség  nincs,  és  azt  hiszem,  ilyen  ese- 
tekben sokkal  óvatosabban  kell  eljárnunk.  Az  egész  hely  így 
hangzik :  ^.Mr  látat  van  benne  ?  (Min5  számítás,  haszon  ?  Káro- 
sabb a  dolog  mind  hasznosabb  !  Mi  látad  lesz  olyan  dologba 
vigyülnöd  ?)**  stb.  Nyilván  az  utolsó  mondatban  is  a  látat  szót 
várjuk.  A  látad  tehát  (ha  nem  tollhiba  vagy  sajtóhiba)  úgy  támad- 
hatott, hogy  a  szóvégi  í-t  a  következ5  /  elott  lágyabban  ejtet- 
ték; hisz  az  úgy  nevezett  folyékony  mássalhangzók  (l,  r,  n,  m) 
mellett  nem  ritkaság  a  tenuisnak  médiává  lágyulása ;  v.  ö.  merd 
Nyr.  IL  87.  nadragulya  =  szl.  natragulja  (Miki.  slav.  elem. 
So5*  sz.)  mind  =  mint  u.  o.  4o.  III.  24o.  döng  =  tönk  III.  i4k 
hömbölög,  c«mÍ45J{*odní  eh.  hömpölyög,  csimpaszkodni  11  i34. 
5 18.  Az  utolsó  mondat  tehát  egyszerűen  annyi  mint:  mi  hasion 
lesz  olyan  dologba  vegyülnöd ^ nem  pedig:  mi  hasznod  lesz  olyan 
dologba  vegyülnöd. 

Az  ásfa  szót  K.  P.  (IV.  68.)  összetételnek  tartja  (ás- fa). 
Asfa  a.  m.  motolla  (III.  i84.)  s  így  nem  lehet  más,  mint  ásop 
II.  324.  {áspunyi  azaz  áspolni  u.  o.)  és  a  német  „haspel". 

„Ogtalan  (?)  (Endrekori  ima).*  70.  1.  Mért  nem  közölte 
L.  K.  az  egész  mondatot,  melyben  eléfordul?  Talán  oktalanadnak. 
kell  olvasnunk.. 

^Ör&mkiáltoi  (Tájszótár  1.  salapol).**  íme  látjuk,  milyen 
válogatós  L.  K.  az  o  forrásaiban,  midőn  egy  a  Tsz.ban  csak  ma- 
gyarázatul oda  vetett  szót  (mely  szakasztott  mása  a  sokszor 
megrótt  képvisel  nonsensnek)  mint  valami  becses  „nyelvemlék- 
ben szót**  közöl.  Akkor  aztán  természetes,  hogy  5  neki  az  is  a 
feledéstől  meg&rizendö  „nyelvemlék**,  a  mit  Orbán  Balázs  ír, 
úgy  hogy  a  69.  lapon  ott  pompázik  négyegbástya,  a  helyett 
hogy  elbújnék  a  pest  mögé  csomag,  kötege  ütegr  lövege  ho\ag 
és  hasonló  atyjafiaival.  —  Hát  a  70.  lapon  mi  az  a  piroms^ég 
és  micsoda  nyelvemlék  az  „Erd.  hivat,  értesítő,"  hogy  egy  belőle 
magyarázat  nélkül  kikapott  szón  töresse  a  fejünket  ?  —  ^ Parlag- 
féreg  (Tájszót  1.)*,   a  Tszban  nem  találom. 

Hogy  kotródik  inkább  sl  kotor  ige  mellé  állítandó,  mint  a  kó- 
torog  és  rokonai  mellé  (v.  ö.  Nyr.  IIL  100.),  arra  még  egy 
számba  veendő  analógiát  találunk  a  Tsz.  köv.  czikkében:  „Va- 
karodni:  menni;  pl.  elvakarodj    innen,   azaz;  sietve  elpusztulj.** 


Digitized  by  VjOOQIC 


172  HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK. 

Tekintetbe    JÖn  a  takarodik  is.  —  Ellenben  a  kótorog^    kullog, 
kóldl,  koldus  stb.  szavak  családjához  számítható  : 

^Elkudat:  elkotródott'  Nyn  II.  473.  Legközelebb  áll  a 
kódorog  alakhoz,  csak  hogy  még  jobban  elrövidült  t&beli  magán- 
hangzóval, úgy  mint  koldus  és  kódis  helyett  is  azt  hallottam, 
Esztergomban:  kudus.  El-kudal  tehát  a  íggs-ikovo-)  gyökérből 
kettős  'dal  (vagy  háromszoros  -Idol)  képzővel,  míut  ró-dal 
(„ver*  M.  Nyelvészet  VI.  347.),  vagdal,  szegdel  stb.  —  Az  idei 
95.  lapon  álló  Kódú  helynévben  talán  még  a  kódú-s  és  kódúul 
szavaknak  a  tovább  képző  s  és  /  nélküli  tője  van  meg  (egy  kód- 
azaz  *kóld'j  *kovold'  alak  igeneve). 

SiMOMYi  Zsigmond. 

n. 

Padnál.   (Nyelvőr   IV.  42.  1.    padmaj,    pad  mai)  Ipoly 

Litkén  a  folyók,    árkok,    szakadások    függélyes   oldalai.  A  rákot 

tehát    az    Ipoly  p  a  d  n  a  1  j  a  lyukaiból    fogdossák,  a  halász  vagy 

rákász  pedig  a  folyó  fenekén  áll.   Padnalban  fészkel  a  viU 

lásfecske. 

.A  Fülke  Nógrádban^ vak  ablak.  A  kedves  halottnak  a  sír- 

*        ban  boltot    készítenek,  bolthajtás  alá  helyezik,  hogy  a  koporsót 

^*         a  fődtől,  a  rögtől  megkíméljék. 

Szátva  (Nyr.  IV.  42.  1.  osztováta),  Litkén  a  szövő 
gép  neve ;  a  szövő  szék  pedig  a  lócza,  a  melyen  a  szövő  asszony 
ül.  A  szátvához  azaz  a  szövéshez  tartozik  a  csörlő,  csőllő 
(csüvölő.  Bihar  43.  1. ;  csőUeni  Ny.  43.  1.)  azaz  bodzfa 
csőre  gombolyító  csörgő  készülék. 

ír  ongálni  (43. 1.)  Litkén  ilonkázni;  az  ilo  nkozá  s 
által  kisimított  jeget  ^i  Ion  kának"  nevezik.  Egerben  sinkó; 
innét  sinkó zni   (v.  ö.  csuszkándik  93.  glongál  (94.  1.) 

K  o  c  z  i  k  (43.)  Litkén  k  u  c  z  i  k,  nem  patka,  hanem  a  kályha 
és  fal  közt  maradt  hézag,  a  kályha-szöglet. 

Gallóka:  hinta  (u.  o.)  Litkén  hajdóka. 

J  o  d  Litkén  jód;  akkor  használják,  mikor  félnek,  nem 
akarják  a  bekövetkezhető  eseményt  (v.  ö.  a  latin  »timeo,  ne...*); 
pl.  Hozd  be  a  ruhát,  j  ó  d  megázik.  Védd  el  a  gyeréktő  a  kos- 
sót (korsót),  jód  ejtöri.  Védd  el  a  pézt,  jód  ejvesztyi. 

BORBÁS   ViNCZE. 

Nő,  né. 

A  múlt  évi  „Nyelvőr"  491—4.  lapjain  megjelent:  „A  „oő, 
né**  használata"  czímű  czikkre  vonatkozólag  ide  irom  Dugonics 
véleményét,  ki  Etelkája    i.   könyvének  11.  lapján  így  ír:  .Ezen 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.   MAGYARÁZATOK.  I73 

magyar  szó :  n&,  annyit  tett  magynr  Eleinknél,  mint  Asszonyi- 
állat, avagy  Feleség.  Innét  származik  a  N5telen^  azaz:  Asszony- 
talán,  Feleségtelen.  Innett  a  N&s%és,  azaz:  Házasulás,  Feleség- 
vevés.  Innét  az  Ag-n&  azaz :  Vén-asszony.  Innét  a  Nyóstény.  Az 
mán :  Vezér-n5,  Fejedelemnó,  annyit  tett  a  Régieknél,  mint  Ve- 
zérnek Asszonya,  Fejedelemnek  Felesége.  Most  immár  &-bet& 
helyett  é-bet&t  teszünk,  és  így  mondgyuk :  Vezérné,  Fejedelemné. 
S&tt :  valamint  ezen  szóból :  V&,  Vejet  formáltanak  a  Magyarok, 
úgy  eme'  szóból  is:  N5,  Nejét  a'  Régiek.  És  igy  a  Királynét, 
Király  Nejének  mondották ;  a  Vezérnét  Vezér  Nejének ;  azaz : 
Király  vagy  Vezér  Feleségének,  Asszonyának.  Sokáig  fel  is  tar- 
tatott ezen  Neje-szó  a  Magyaroknál  Azon  Rádai  Gedeon  Úr,  ki 
Bárói  Méltóságnak  czimjét  Nemes  Nemzetségébe  beiktatta,  és 
kihez  én,  ritka  Tudománnyá  végett,  különös  hajlandósággal  és 
tisztelettel  viseltetem,  nékem  két  régi  magyar  Vers-szerzöket 
mutatott,  kiknél  a  Neje  szó  annyit  tészen,  mint  Felesége.  Az 
első  magát  Bogáti  Fazekas  Miklósnak  nevezi;  kinek  könyve 
1587-ik  Esztendőben  nyomtattatott.  Ennek  versei  így  vannak; 

Nem  csak  két  tenger  közt  ennek  hire  vala  Persiába  is  juta. 
Artaxerxes  Király  öttse  szerencséjét  Szép  Nejéről  csudálta. 
Nyilván  hiszik  immár,  hogy  egyéb  Nejével  soha  Cyrus  nem  hála. 

A  másik  Vers-szerz5  Chiereny  Mihály,  kinek  Könyve  iSgi- 
Esztendőben  adódott  ki,  igy  dalol : 

Közönséggel  azt  is  végezték  vala: 
Hogy  mindenik  szabadon  bejárhatna 
Kérdétlen,  Királyhoz  menne  dolgába ; 
Ifanem*ha  Nejével  a  Király  volna. 
Azmint  heten  köztök  végezték  vala. 
Hogy  szabados  volna  Király  ajtaja^ 
Ha*nem-ha  Nejével  volna  ágyába. ** 

ZiBRihfv^i  Gyula. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Böngészet  a  népnyelv  mezején. 

Ugyancsak  mégfogta  magát  az  idő,  mondja  az  esz- 
tergomi ember  kemény  hidegben. 

Mégdobta  kezével,  azaz  :  megütötte ;  Esztergomban, 
Zalában,  s  több  más  helyütt. 

Többet  nem  a  r  á  n  z  o  k  (vélek,  gondolok),  így  szól  a  nyit- 
ravölgyi. 


Digitized  by  VjOOQIC 


174  KÖRÉSZ.  BÖNGÉSZET   A   NÉPNYELV.  MEZEJÉN. 

Edés  m  u  r  c  z  o  t  isznak  a  fehérvári  S35üretben,   csípőset  is. 

B  ö  r  z  ö  n  t  vagy  börzönkét  isznak  Honiban.  Ez  földi 
bodzából  égetett  szeszes  ital.  Borz  úgy  látszik,  annyi  mint  bodza, 
mert  a  bodzáslábut,  borzáslábunak  is  nevezi  a  nép ; 
tehát  a  n)i  bodza  mély  hangban,  az  borz  a  magasban.  így  pl. 
Rábaközben  katrocz,  a  mi  máshol  ketrecz. 

Nem  na  gyér 5  jószág,  mondja  a  mátyusföldi.  A  mai 
nyelvben  is  él  a  nagyehetö;  Pázmánynál  pedig  eléfordul  a 
nagytflrhetö. 

Szoporty,  dunai  apró  jég,  hóval-vizzel  keverve  (Esz- 
tergom). 

Levágom  azt  a  csás  (bal,  balog)  füledet;  így  fenyeget&d- 
2ik  a  somogyi  ember. 

Lész-é  meggy  ?  kérdik  a  tolnai  embertől.  H  i  1  i  t  ^b  o  1  o  1 1 
szömmel-s zömmel  a  fák  högyein,   volt  rá  a  felelet. 

Maga  jó  szántyából  ném  ménné  oda,  az  esztergom  vi- 
dékiek szerint. 

Bízomos  vagyoma  van ;  ha  ki  józamodik,  mondják  ugyan 
azok  (Rózán  is  ismeretes.) 

Mégéed,  elséet,  lének,  főnek,  kinek,  bének 
mégy,  s  ott  a  küszög  uccza  szégletin  mégfordul  hörtelen 
a  sorkán,  s  iemégy  a  kükörösztfa  mellett  a  vasmegyei 
Szombathelyen. 

Mesztiláb  is  elméheccz,  így  énekli  a  nép  amaz  isme- 
retes dalt.  Eléfordulnak  még  :mesztiláb,  mesztéláb,  mezít- 
láb. 

Fondor  a  gesztenye  kopácsa  pl.  Zalában  ^  a  mit  most 
fondornak,  f  ond  orkodásnak  írnak,  azt  a  régiek  (Pázm., 
Káldi,  Szabó  Istv.)  fundérnak,  f  und  érko  dás  na  k  mondták. 

M ez z én  kell  menni  Szempczre?  Kérdi  a  mátyusföldi  utas 
a  vele  szemben  találkozótól,  {amerre  nem  használatos).  Fölem- 
lílendök  a  következő  szócskák :  a  z  u  t  é  n-o  s  z  t  é  n  (mindig  együtt), 
megintendig,  osztándig,  a  more. 

Hamar,  egybe,  mindjárt,  egyszeribe  itt  légy,  mondják  sok 
helyütt. 

Ersekujvárott :  s z á j  a  m,  szájad,  szája,  szájunk,  szá- 
jatok, szájok:  tehát  egész  alakjában.  Palucás  =  pállott- 
szájú. 

Van-é  szolo  Csikben  ?  (Csikszékben,  vagy  Csik  országában, 
a  mint  magok  a  székelyek  mondják.)  Nincs,  az  a  válasz  rá,  csak 
a  hegye  termiknálunk  =  a  hegynek,  karónak  való  fenyíifa.  Er- 
délyben ikesen  használják  ezeket  is:  vadászik,  borozik,  lé- 
pik sat. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÓRÉSZ.    BÖNGÉSZET   A    NÉPNYELV   MEZEJÉN.  l'jb 

Edés  szüle  =  édes  anya  (Komárom  vármegyében.) 

Nem  mégmontami  talán  nem  fölült?  (A  nép  kö- 
zönségesen.) 

Fehérvárott  a  magok  i  z  é  j  á  b  ó  1  i  z  é  l  n  a  k,  másutt  izélnek. 

Miháncst  restelni  is  restéi.  (Széltében  hallani.) 

A  lupor  ielepte  a  torkomat;  megtuputatom  a 
1  u  m  a  t.  (Vasban.) 

Imád  =  kér  helyett  Csallóközben. 

Kődis,  kudis,  koldus.  Csóvány,  csollán,  csanál,  csalán.  — 
Ahuna,  éhuné. 

Lelkit,  szeszit,  neszil.  —  Készíjje,  szőlh'jja.  — «  Huíi,  hunnan, 
hunnét,  hunnajt,  hugyan. 

Térgybekül,  térbekül  =  térdel,  térdepel 

Hány  madarat  fogott?  Találja  csak  el  5  (sem  el,  sem  elé.) 
Hány  könyved  van  ?  Számláld  csak  e  1  o.  Né  hozd  el5. 

Számhatatlan,  véghetetlen,  helyeztetni,  egy 
helytében,  széltében. 

Ahhő,  vagy  ahhól,  e.  h.  ahhoz.  —  Még  van  vérre, 
vagy  vérrel,  e.  h.  verve ;  még  van  neki  a  d  d  a,  vagy  a  d  d  a  1, 
e.  h.  adva  (különösen  Esztergomban.)  Cséllag,|  vél  ág,  vá- 
sárnap. 

Rúgja  meg  a  veski.  Ezt  egy  esztergomi  ember  mondta 
a  másiknak,  s  azon  kérdésre,  hogy  mi  az,  azt  felelte:  nem  tu- 
dom, csak  úgy  mondjuk.  Vesski  a  játékban  az,  a  ki  először 
kiad  (vorhand);  de  ezt  aligha  értette ;  valószínűleg  tőt  szó,  s  láb- 
fagyást,  s  ebból  eredő  viszkedést  jelent,  evvel  akarta  alkalmasint 
megrugatni  ama  másikat.  Ilyen  tőt  szóval  élnek  a  mátyusföldiek  is, 
mondván:  Vészt-pusztra  beszél,  (végtenül,  hiába),  de  ere- 
detét nem  tudják,  sem  igazi  értelmét. 

Meg  ne  döf  ess  (nem  döfj)  a  csáklyával  1  ^        . 

Akkor  szüreti  e.  h.  akkor  jól  van  (Esztergomban).'*?'^' 

Ég  a  szuvat  a  kürtőben  (korom  a  kéményben. 
Ugyan  itt)  Háromszékben  szuvat  azon  égett  sár,  melyet  új 
kemenczerakáskor  a  régiből  elhánynak. 

A  következő  tótos:  tolja  e.  h.  nyomja  a  lábamat  a  saru  ; 
németes:  vakarja,  e.  h.  körmöli,  reszeli  a  torkomat. 

KÖRÍsz  Kelemen. 

Szölasmódok. 

Udvarhely  székiek, 

Jánosba.  Péter  fijamba  is  héjába  reménköttem,  benne 
is  egy  küsnyég  (kissé!)  megcsát  a  reménységöm,  met  a  muluj 
(mutuj  bizonyosan  a  latin    mutus  [némájból   átvive  megátalko- 


Digitized  by  VjOOQIC 


176  SZÓLÁSMÓDPK. 

dottat  jelent)  éccé-máccé  (egyszer-másszor.  Gyakoribb  c  helyett 
egész  Erdélyben  az  egyszer-egyszer)  úgy  eltekerög,  mintha  nem 
es  a  házamná  laknék.  Héjába  való  mindön  mocskolodásom  meg 
cirmolásom  (mocskolódás,  szidás,  czirmolás  csaknem  egy  jelen- 
tésűek) ;  isten  ú  tarcson  (ú  =  úgy ;  isten  látja  lelkemet !  isten  a 
megmondhatója)!  még  csak  nem  is  szégyÖUi,  neköm  pedig  sirul 
le  az  arcám  boré  (az  erős  szégyent  nézleltetni  akaró  kifejezés), 
ha  réja  gondolok  es.  A  hóhér  ha  tudna  a  tekergés  ellen  urussá 
got  (orvosságot,  mint  ige  urusolni),  de  én  tudom,  hogy  nem. 
Én  ebbe  a  sirámas  életbe  kegyelömbe  soha  se  vöszöm  a  példái 
(csúnya,  rút,  megvetett.  „Te  világ  példája  tel*  Hallgass  te  példa  : 
pellengérre  állított),  nem  bánom  hadd  ássa  e  magát  (elásta  ma- 
gát =  becsületét  eljátszotta,  eltemette),  métt  is  ha  5  se  vöszön 
ingámöt  számba;  meg  es  mondám  neki  ténnap  csSndös  beszé- 
geléssé  (négy  szem  közt.  „Fgy  küs  csöndös  beszégetésöm  lönne 
az  úr  6  kjeméve"  ^  négy  szem  közt  szeretnék  önnel  beszélni), 
hogy  te  úristen  csóvája  (madárijesztő;  itt:  isten  és  világ  csúfja !), 
elmönny  szömöm  elöl,  akkó  lássalak,  mikó  a  hátam  közepit. 
Bezzög  nem  úgy  beszét  a  példa,  mikó  lássba  állottunk  (társa- 
ságban menni  valahova,  pl.  szekerességre,  t  i.  deszkával,  fával 
szekerén  elmenni  Fehérvárra  slb.)  vót  s  szekerességre  möntünk, 
oszlég  j6  fizelött ;  majtég  (majd)  hall  ökéme  az  annyátó  es,  hogy 
a  füle  tudom  megcsöndü  bele  (megkeserüli) !  Mihent  megszorú, 
mind  a  recsinyédi  kutya  (Recsenyéd  Udvarhelyszéken  a  Homo- 
ród  mentin  egy  falu,  nagy  kaszálóval  Kaszálás  után  a  Homo- 
ród  néha  hirtelen  megárad,  s  a  széna  boglyákat  elviszi.  Egy  ily 
széna  boglya  tetejére  szorult  volt  a  recsenyédi  kutya,  s  onnan 
nem  menekülhetett.  Innen  a  közmondás),  akkó  úgy  mozsiká  a 
nyelvivé  (teszi,  mondja  a  szépet)  az  ánynyának,  hogy  legén, 
ijenkó  pedég  egyebet  se  tud,  csak  nyerilt,  meg  feleső.  Osztán 
bánná  a  faranc  („te  faranczos,  ögyön  meg  a  farancz"*  stb. 
gyakran  használt  szitok  szók),  hadd  égetné  meg  a  lúg  a  nyakát 
(héj*háj,  be  sok  lúg  megégette  a  nyakát !  közm.  t^  sok  szeren- 
csétlenség érte),  ha  nem  Málé  darab  (ivadék,  sarjadék  értelem- 
ben; „te  Sándor  darab  tel"  vagy  „te  Sándor  maradék  te T)  vóna; 
de  lássa-é  Istán  bá,  most  mán  az  egész  nemzeccség  (a  család 
helyett  használt  kifejezés)  fejire  szégyönt  hoz,  s  újjal  mutat  ré- 
jánk  az  egész  falú,  mindha  műnk  vónánk  a  világ  csuda  csóvája  ; 
pedég  az  ur  isten  mindön  embörrel  szabad  (A  népdal  is:  ne 
gyalázz  mást,  nézd  meg  magad,  az  isten  vélledés    szabad). 

Felméri  Lajos. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  177 

Veszprém  megyeiek. 

Hiába !  a  zsidó  is  csak  a  maga  fobbvoltát  akarja. 

Csinég-csönög,  mintha  péze  vóna. 

Itt  van  az  öreg  apám  péze  (mondja  vlki^  ha  megbotlik). 

Né  báncsd  szégínyt,  szúrd  ki  szemét  (a  veszekedoknek 
mondják). 

Ném  csináná  nyulhajtőt?  (kutyát;  az  mondja,  a  kit  leszól- 
nak). Vagy  így  is:  Nem  csináná  a  kájha  vállára  dorombot? 
(macskát). 

Ösmerlek  ki  vagy :  keveset  vész5,  sokat  lopsz !  (Olyan  ve- 
v&nek  mondják,  ki  nem  becsületes). 

Nézd  az  én  nadrágom  (v.  mándlim  stb.),  hogyan  varrta  a 
szabó ;  elül  jól  ál,  hátul  igyál. 

De  semmire  való  tanítód  vót  (rósz  embernek  mondják). 

Ha  Patkó  tétté  vóna,  nem  is  venném  rósz  névén. 

Ez  épen  ojan,  mint  a  falfingó  Nani  (csúnya  leányról). 

Többet  szenvettem,  mint  Krisztus  urunk. 

Aggyon  a  tikász!  (mondja  az,  ki  nem  akar  adni). 

Ném  gyónná  még?  (kérdik  attól,  ki  épen  hazugságot  mon- 
dott). 

Hányan  lesztek?  (kérdi  a  legény  attól,  a  ki  ijeszti). 

Jobb  ha  éhágacz,  legalább  ném  pirúsz  é  (a  hazudónak 
mondják). 

Hát  a  .jóagpot"  otthun  felejtetted?  Annak,  ki  köszönés 
nélkül  lép  a  szobába). 

Ütött  vóna  még  a  ménkű,  mikor  még  mákszem  vótá  (rósz 
gyereknek). 

Talán  té  nálatok  a  vizet  is  ugy  kapáják  ?  (a  hazudónak). 

E  csak  vén-asszony  szózat  (babonás  dolog). 

Ijen  gyim-gyöm  embert  sé  láttam  én  még  (gyönge  em- 
berre.) 

Kár  hogy  ké    szoknyát  ném  visel!  (a  p«puc&-hftsnek). 

Majd  elhagyod,  ha  éfáracz!  (sokat  beszélftftek). 

Ném  annál  el  az  eszédbű  égy  gyUszi^r^?  (annak,  ki  sok 
bolondot  beszél  össze). 

BXnóc^i  József. 

Nógrád  megyeiek. 

Szöszé- babé  sikkasztottam  el  a  portékám:  olcsón  adtam  el. 
Érzi  a  sáfrány  illatot:  megvan    Matkó  Istvánnál  is  (Komá- 
romy  L.  „Matkó  István  magyarsága"  Nyelvőr  II.  k.) 
Jó  birja  a  farát:  jómódú;  egészséges. 
A  té  neved  hallgass. 

M.  NTKLTÖB.   IT.  12 


Digitized  by  VjOOQIC 


178        BABONÁK.  BABONÁS  MESE.  RÁIMÁDKOZÁSOK. 

Szratyiba  van:  szorultságban  van. 

Nincs  állandó  esze :  hóbortos. 

Maj  fo  a  fejed:  majd  búsulsz. 

Olyan  fehér,  mint  a  leesett  hó. 

Se  ize,  sé  bűze  a  dolgodnak. 

Ránkorom  van  rá:  haragszom  rá. 

Az  én  fejem  sé  káptalan :  én  sé  tudok  mindent. 

Ha  szabadna:  szabad  volna. 

Káünitz  Janos. 

Babonák. 

Este  né  nézz  a  tükörbe^  mé  haza  gyünnek  a  leikok. 

Az  utón  né  Ögyé,  mé  fölöszöd  az  utad  (sjsöröncsétlen- 
ség  ér). 

Ha  a  f5d  lángol,  ott  ezüst  péz  tisztul ;  kapja  suba  sz5ribe, 
akko  fönn  marad. 

Ha  nagy  zivatar  van,  sárkányt  visznek  a  tátosok. 

A  halott  szome  kissé  ha  nyitott,  valakit  vár  maga  után. 

A  macska  nem  jó,  ha  nem  lopott. 

(Szeged.) 


Kovács  János. 


Babonás  mese. 


Égy  embernek  éveszétt  ék  kutyája  .  . .  Haza  mént,  három- 
szor a  nevit  bekátotta  a  kemenczébe;  hát  réggé,  még  mikor 
minynyájan  aluttak,  kapargya  ám  a  kutya  a  zajtót,  asztány  szinte 
könyörgött,  hogy  ereszszék  be. 

(Kapoly.  Somogy.) 

SONNENFELD    MÓR 

Rálnádkozások. 

Píczamodásra.  Emberre  vagy  állatra   egyiránt. 

„Edös  anyám  boldogságos  szűz,  könyörögj  a  té  szent 
íijad,  mönnyeji  osmot  atyád,  a  tejjes  szentháromság  égy  Istenné, 
hogy  könyördjjön  e^ön  a  szögény  nyomorútton  l** 

E  ráimádkozást  úgy  is  végzik,  hogy  a  fíczamodott  lábú 
embernek  a  hajából  levágnak  egy  fürtöt  vagy  az  állat  sörénye- 
böl  egy  csomót,  s  arra  imádkoznak. 

Ugyancsak   fj  czamofiásra. 

flMidön  Marja  szent  Józseppel  szamárháton  járt,  a  szamár- 
nak lecsúszott  a  lába  a  hídrú,  osztán  kiíiczamodott.  Jőzsep  monta 
Marjának,  Marja  monta  szent  ujának,  szeQt  fija  monta  fícramo- 
dásnak,    mönnyön    hejre.  —  Kimönést  (ficzamodást)  kötle  szent 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  179 

Anna  Marjának,  Marja  kütte  szent  fíjának,  szent  Hja  kútte  bejre.** 
Ezután  egy  miatyánk  és  egy  üdvözlet.  Végre  mondják :  „Uram 
Jézus,  vödd  f5  az  én  imácscságomat  a  té  szencségós  szent  atyád 
elébe,  hogy  lögyön  basznos,  valamint  basznos  vót  a  té  anyád 
Marjának  keresése.*  (Itt  a  szt.  írásra  történik  bivatkozás,  mid&n 
Mária  kereste  a  templomban  maradt  Jézust.) 

(Szeged.) 

Fbrbnczi  Janos. 
Népnesék. 

Écczér  vöt,  bun  ném  vöt,  még  az  üveg  begyeken  is  túl 
vót,  vót  a  világon  égy  lány.  Ném  vöt  neki  sé  apja,  sé  anyja, 
így  bát  egísszen  egyedül  ílt  vöna,  ba  égy  macskája  ném  lett 
vona.  De  vót,  így  bát  ném  ílt  egyedül.  Écczer  mégébézétt  a  lány 
jó  meleg  kalácsra;  bizony  a  mint  gyütt  a  szombat,  mingyá  sü- 
tött. Jó  ízűn  falatozott,  de  a  macskárul  egísszen  megfeledkezett. 
Oda  sompolyog  a  kis  macska,  ászt  mongya: 

—  Aggyá  égy  kis  jő  kalácsot  I 

—  Menny  el  té  gyalázatos,  ném  szígyélléd  magad  ?  Ném 
neked  való  a.  Én  tülem  né  kunyorájj. 

A  macska  ésompolygott,  de  mer  nagyon  ébés  vót,  nemso- 
kára mégin  kírt,  de  a  lány  ném  adott  ám  neki.  Naplemente  után 
ugyancsak  zörgetnek  ám  az  ajtón  écczér,  osztán  kiabál  valaki : 
Nyizsd  ki  az  ajtót  té,  mer  ba  ném  nyitod,  betöröm,  téged  mégis 
éviszlek. 

Mégijett  a  lány  nagyon;  ném  tudott  bová  lenni.  Sírva  kirí 
a  kis  macskát:  Cziczurkám,  maczurkám,  segíccs  rajtam.  De  a 
macska  viszafelel:    Té  sé  attá  kalácsot,  én  sé  adok  tanácsot. 

Zörgettek  osztán  még  nagyon  sokáig,  de  az  ajtót  nem  tut- 
ták  betörni.  Ezzel  éműt  a  dolog.  Pár  óra  múlva  mégin  zörget- 
tek :  Nyizsd  ki  az  ajtót  té,  mer  ba  ném  nyitod,  betöröm,  tígéd 
mégis  éviszlek. 

A  lány  mo^t  még  jobban  mégijett  talán,  mint  azelőtt.  Sírva 
kirí  a  macskát: 

--  Cziczurkám,  maczurkám,  aggyá  nekem  jó  tanácsot,  adok 
osztán  fris  kalácsot. 

—  Akkor  ném  attá  kalácsot,  most  én  ném  adok  tanácsot. 
Vígbetetlenü  mégbaragudott  a  lány  a  macskára.  Neki  mént, 

bogy  mégveri,  de  akkor  az  má  elugrott  Né.nsokára  mégin  zör- 
getett az  ördög,  mer  bát  az  vót.  Ez  rígén  mégszerette  a  lányt. 
Olyan  is  vót  ám  az,  bogy  világra  szóllott  a  szípsíge.  Még  is 
lehetett  ászt    szeretni.  Többször    megkírte  a  lányt,  de  a  mindig 


Digitized  by  VjOOQIC 


l8o  NÉPMESÉK.    TALÁLÓS    MESÉK. 

kosarat  adott  neki.  Most  azért  gyütt,  hogy  a  lányt  erővé  viszi 
el,  ha  ném  akar  szíp  szerívé  menni.  Pár  óra  múlva  mégin  zör- 
getett az  ördög.  Sírva  könyörgött  a  lány  a  kis  macskának,  hogy 
könyörüjjön  rajta.  Ném  írt  semmit.  Az  ördög  oda  kinn  még- 
unta a  sok  várakozást.  Betörte  az  ajtót,  a  lányt  pedig  évitte. 

Ha  a  lány  csúnya  lett  vóna,  az  ördög  ném  szerette  vöna ; 
ha  kalácsot  ném  sütött  vöna,  a  macska  ném  kivánta  vőna ;  ha  a 
macskának  adott  vöna,  ez  megmentette  vöna,  s  az  én  mesém  is 
talán  másforma  lett  vöna.  Hogy  osztán  mi  törtínt  velük,  arrul 
ném  szól  a  mese.  Ha  még  ném  hátak,  most  is  inek. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 

Találós  nesék. 

Mese  mese  mi  az? 

Mjér  csórgya  a  kutya  a  farkát  ?  Mer  a  farka  ném  csőr- 
hatytya  a  kutyát. 

Erdőn  terem,  faluba  ugat.  —  Kendérvágó. 

Az  erdőn  kányák  ugránok  rajt,  haza  vüszik,  követ  rakhak 
rá.  —  T  i  1  ó. 

Mikor  van  a  nyúlnak  fogfájáso?  —  Mikor  a  kutya  be- 
leharap. 

Sé  keze  sé  lábo,  mjég  is  fü5  mégy  a  hiba  hus  mecczeni.  — 
Kés. 

Fa  fazík,  hus  födő,  édd  még,  a  mi  benne  fo.  —  Árnyék- 
szék 

Fődön  fÖUü  fa,  fán  föllü  viz,  vizén  föUü  vas,  vason  föllü 
kü,  kövön  föllü  hus.  —  Köszörűk  ü. 

(Körmend  vidéki.) 

TüRCSÁNYI   AkDOR. 

Székelységiek. 
I. 
Hézzánk  az  éjjel  égy  fejérnép  jött  szállásba,  s  nem  tudunk 
vélle  égy  szót  és   beszélni.  —  Miféle   nemzetbéli?  —  Magyar.  — 
Azt  hát  bé  kéli  fogni,  mett  gyanós  széméj.  —  Mett  azt  nem  ad- 
ják oda ! 

Azon  éjjen  született  égy  leány  gyermek  a  háznál. 

2. 

Nagy  apám  I  —  He  fiam !  —  Ez  a  nagy  kö  ennél  küssebb 
vót-é,  mikor  kjed  gyermek  vót  ?  -  Nem,  fiam !  hanem  ennek  az 
a  természete  van,  hogy  mikor  hajnalba  a  legelső  kakasszót  meg- 
hallja, arra  megmozdul. 


Digitized  by  VjOOQlC 


ADOMÁK.     TAJSZOK. 


l8l 


A    falutól    messze    van  a    havason  és    így    oda  a  kakasszó 
nem  hallszik. 

(Háromszék.) 

Kriza  Janos. 
Székely  adónak. 

3. 

Az  a  bolondikus    Mester  Józsiba  ésszeveszött  a  feleségivé, 
csak  azéty    met  a  puiszka    foz&t    égygyik  sem  akarta  haza  vinni 
Sári  néninek.  Osztán  abba  égygyeztek  még,  hogy  a  mejik  hama 
rébb  szóll,  a  vigye  haza.  Mester  Józsiba  mind5nt   fütyölve  mon- 
dott még  a  feleséginek,  e  pedég  énekölve.  Égygy  huszár    törlé- 
netösön  bémönyön,  köszön.  Mestör  Józsiba  azt  fütyöli :  újjön  le. 
A  felesége  pedég  kapja  a  széköt,  kénájja  a  katonát,  hogy   újjön 
le,  de  énekölve.    A  katona    észre    vöszi,    hogy  hán  hét  kél  hét. 
Szorongatni  kezdi  a  feleségit  amúgy  bővén.  E  sikótni  kezd:  jöj- 
jön hállájé,  né  mit  akar  a  katona?  Brává,    brává    feleség,  te    vi- 
szöd  haza  a  fazakat,  tapsolt  Örömibe  Mestör  Józsiba. 

(Korond.) 

Kriza  János. 
Táj  szók. 


Ajak:  áll,  d  a  s  kinn;  mint 
1  i  p  p[e  ismeretlen ;  |  ez  száj 
szilé. 

a  s  z  t  o  m :  aszt  tartom. 

asztuó:  asztal. 

aziéris:  azért  is. 

bálvány,  hálván  kíp: 
szobor  ellentítben  a  szenkíppel. 

b  o  n  c  s  :  vinca  minor. 

borza:  bodza,  pl.  borza 
káso. 

bozogány:  sás  íiélé. 

cié  (céh)  mester:  segres- 
tyiés. 

dölögtívüö  nap  v.hiét- 
köznap, 

gánicza  v.  istercz. 

h  a  n  n  á  m :  had  lám. 

h  a  r  k  a  madár  :  harkály. 

henger  buócoz:  bukfen- 
czéz,  így  is:  lebakfinczosztam 

hun:  hol. 


husajuó:  hus  hagyó. 

ifty  ur:  ifjú  ur. 

i  p  p  e  :  éppen. 

jánto:  gyanta. 

jász:      gyász  ;      ellemben 
g  y  ü  n :  jön. 

m  a  j  k  u  ó :    fírfíná    mántli  v. 
duómán. 

mi  érem:  miért  ném. 

mútátu  fogva:  mi  úta. 

n  é  m  t  o  m,!csak  ezen  alakban. 

n  y  i  é  V  e  m :  nyelvem. 

6  j  j  é :  dehogy  is  ném. 

ördög  uódala:    carlina 
acaulis. 

p  alacz:  palaczk. 

penicilos:  tollváguó   kies, 
kiét  pilingás  kies. 

pereputty:  cuókmuók. 

p  i  a  s  :  fiél  csákány. 

sisak:  juncus,  szittyuó. 

s.üog:  süveg. 


Digitized  by  VjOOQIC 


l82  TÁJSZÓK. 

szüle  SS  lg:  takarmány.  szunyik:  kúmik  bujuősná. 

tere:  teher,  acc.  térit  sz  i  ty  késs  zuty  kos.  »Kgy- 

ti  érbe  tünyi :  térdepelni.  gyik     fodros,    másik     rongyos, 

loruőbányi:  praóbányi.  a  harmadik   szitykés-szutykos." 

várbentálluős,  labdás  já-  S  z  a  b  a  d,  ige  gyanánt  ez  ala 

tik.  kokban    használatos:  s\abanna^ 

verdung:  ííé  messzüö.  szabadott  vuóna. 

szotylér:  szígyárluő.  Kéli     személyesen :    köllök, 

kambaktér:  conducteur.  kölles^,    köllöttem;  hallani  ezt 

fostos  babuta:  banka.  is;  ién  kü5  léménnyi. 

Az  é  bötüre  nézve  megjegyzem,  hogy  az  majd  /-nek,  majd 
/e-nek  hangzik.  Nem  tudtam  ugyan  megállapítani,  mikor  így, 
mikor  amúgy,  de  annyit  vészek  észre,  hogy  a  kétféle  kiejtés  föl 
nem  cserélhető.  Például :  S!{ép  csak  S!{tp  lehet,  mégis  csak  miégis, 
két :  kiéty  kép :  ktp,  rét :  rít,  slb.  Az  ly  hang  egészen  isme- 
retlen, csak  e  szóban  érezhető :  Ij^ány ;  ném  pedig  lány. 

(Horpács.  Somogy  m.) 

LÖVEI   P. 

Biharmegyeiek. 

Legyeskedik:  udvarol  a  lányoknak. 

1  i  b  i  k  á  1 1  ó  t5kén  keresztül  fektetett  deszka,  melynek  két 
végére  állva  le  s  fel  billegnek. 

marhadoktor:  állatorvos. 

megáhította:  megkívánta. 

nyomás:  pihenésre  hagyott  szántóföld,  melyre  a  marhát 
trágyázás  kedvéért  ráeresztik. 

o  r  j  a :  a  disznó  hátgerincze,  mikor  egész  hosszában  ki- 
vágják. 

pad:  pallás ;  úgy  is  nevezik  hogy  :  h  á  z  h  i  j  j  a. 

paszuly:  bab. 

elpatkolt:  meghalt. 

pérmózni:  keresztezett  kézzel  egymás  körül  forogni;  kis 
lányok  játéka. 

petreolaj:  petróleum. 

praktikum:  anyakönyv  (matricula). 

p  u  1  i  c  z  k  a  :  kukoricza  liszt  galuska. 

r  o  c  s  k  a :  faedény,  melybe  a  tejet  fejik. 

s  u  r  g  y  é :  szalmazsák. 

sut:  a  kemencze  zúgja.  »Menj  a  sutbal' 

szeredás:  szórtáska  különösen  utravalónak. 

szeredári s,    szombatári s.    Ezelőtt    szokásban    volt, 


Digitized  by  VjOOQIC 


TÁJSZÓK.   TÁNCZSZÓK.  l83 

hogy  a  tanítók  csak  azokat  a  gyermekeket  engedték  a  szerdai  s 
szombati  szüneteken  játszani,  a  kik  tojást  vagy  egy  „csü  tengerit" 
vagy  egy  darab  t5zeket  vittek  ajándékba.  Ez  úgy  szólván  fizeté- 
sükhöz tartozott. 

szérdik:  alutt  tej;  szérdi  ktu  ró:  friss  tehéntúró. 

szíván ó:  pörnyehuzó  lapát. 

^Házasodik  a  lapit^ 
Elvette  a  piszkafát. 
Azt  kérdi  a  szívanó. 
Mikor  lessz  a  kézfogó.^ 

tar  ti:  kényes  büszke.  ,Tarti  kis  lyány!" 
t  i  1  ó  1  n  i :  a  lent  másodszor  megtörni. 
tözek:  trágyából   gyúrt  tüzelőszer, 
veszett  doktort  rendesen  a  kerületi  orvos,  mert   kö- 
telessége nyár  idején  a  kutyák  veszettsége  ellen  orvosságot  osz- 
togatni. 

i^nrtM  kürayébs.) 

György  Aladárné. 

Szék  e  ly  ségiek. 

K a  1  a  f  i  n  t  a:  nyakoncsapás.  k  i  s  z  1  e  1 :  ingerel. 

kálánéta:  klarinét.  kócs:  kulcs.  Kr. 

k  á Iá  i  b  á  s  z :  írón.  k  o  k ó  :  tojás. 

k  a  1  a  t  y  o  1  ijfecseg.  k  o  t  y  ó  s:    Összelcveltsédett, 

kacsócza:  katedra.  pl.  szíhra.  Kr. 

kapubálvány:  kapubél.  kopossó:  koporsó. 

kancsi:  kancsal.  Kr,  kolontos;  féleszű,   hóbor- 

k  a  s  i  n  c  z  a :  kötény.  tos. 

ka s  m  a  t  o  1 :  keresgél.  Kr.  k  o  s  s  ó ;  korsó. 

kászu:  kéregedény^  melybe         leöl  öntet    békafiu  a    fejlö- 

az  erdőn  epret  szoktak  szedni,  dés  els5  korszakában. 

kengyefityél:  megpaskol,         k  Ö  n  y  ü :  könyv, 
megver.  k  ö  z  m  é  n  t  legyen :  közmon- 

kén:  kín.  dásként  legyen. 

kering:  kószál.  kujak:Ököl. 

kérő:  tépés  a  sebre.  kútgárgya,    kútköböl: 

késefa:  hámfa.  kútkerítés. 

kestyü:  kesztyfi.  küsz  ürü:  köszörű. 

Bartha  Károly. 

Tánczszék. 

Tarka  féssing,  nincs  eleje,  Komám  asszon  ne  szunoggyék, 

Nem  vót  jó  gondviseleje.  Fogontozzék,  támaszkoggyék. 


Digitized  by  VjOOQIC 


l84   LAKODALMI  MONDÓKÁK.  HÁZI  ÁLLATOK  SZÓLÍTÓ ATÁSA. 

Mikor  a  lány  ruhát  mos,  Kezembe  van  a  kosső, 

Akkor  soha  sem  álmos.  Nem  vagyok  én  utőső. 


Ez  a  lábom,  ez  a  jobbik, 
Jobban  vágja  mind  a  másik. 

Lakodalnl  Mondókák. 


Kriza  János. 


Ez  az  uccza  végig  szakos,  Fehér  virág  pipitér, 

Menyasszonyunk  akaratos.  Nyoszojó  lány  a  mit  ér. 

Ez  a  szoba  pántlikás,  Gyertyatartó  koppantó, 

Menyasszonyunk  de  czáfrás.  Vofén  uram  hallgató. 

Ez  a  szoba  gömbölü,  Fehér  galamb  fehér  lud. 

Menyasszonyunk  gyönyörű.  Násznagy  uram  elalutt. 

(Örség.) 

Zelles  Ilma. 
Házi  állatok  •zólftgatása. 

Csalogató  szók. 

A  libát  Így  hívják :  liba,  liba,  liba ! 

A  tyúkot:  puj,  puj,  puj! 

A  r  é  c  2  é  t :  ríczi,  riczi,  riczi  1 

A  sertést:  csök,  csök,  csök! 

A  szarvas  marhát:  sim,  sim,  sim! 

A  kutyát:  kuczkara,  kuczkara ! 

A  macskát:  pisziká,  piszi  ka! 

A  lovat:  nye,  nye,  nye! 

Elhajtó  szók. 

A  sertést  e  szóval  hajtják  el :  huj ! 
A  madarakat:  hess ! 
A  marhát:  héj ! 
A  lovat:  gyi ! 

Szelid  elhajtásnál  énekelő- formán  ejtik  ki  e  szókat,  haragos 
elűzés  alkalmával  pedig  röviden. 

(Bácsfalu). 

Borcsa  Mihály. 
Gyornokjátékok. 
Körtánc  z. 

Láncz  láncz  eszterláncz,  eszterlánczi  rózsa. 
Rózsaszinú  szép  Zsuzsi,  fordulj  eggyet  módra. 
Láncz  láncz  sat. 


Digitized  by  LjOOQIC 


GYERMEKJÁTÉKOK.   JÁTÉKOS   VERSIKÉK,   GYERMEKVERSIKÉK.      l85 


A  ki  egyedül  járja,  a  boloadját  járja; 

Az  ügyesnek,  szemesiiek  akad  köztünk  párja. 

Körbei  körbe!  körbe! 
A  kit  szeretsz  kapd  be. 
Ezt  szeretem,  ezt  kedvellem, 
Az  én  édes  kedvesem. 
Ha  pénz  volnék  pendülnék, 
Rózsa  vónék  terülnék, 
Még  is  kifordulnék. 

(Bereg  m.  Hetyen.) 


Bodor  István. 


Játékot  versikék. 


2. 


Egyedem  bégyedém, 
Dus  bus  kendértáncz, 
Hajdu  (v.  kertész)  koma  mit  kí- 
vánsz. 
Kertész  koma  kertjébe, 
Szép  a  duda  végébe, 
Hermán  fodormán, 
Zod  (v.  szép)  süvegü  boszorkán. 


Égyederém  bégyederém, 

Cziczá  me, 

Abri  fábri  domine, 

Eksz  brőd  in  der  nód, 

Tájer  vájer  vi  er  von. 

(v.Ájervájerpologájerábcr  du.) 

(Nagybánya.) 

LSrincz  Karoly. 


Dyennekverslkék. 

Fecske  látáskor. 

Fecskét  látok^ 
Szeplöt  mosok, 
Pfü,  pfü,  el  mújjik. 
Mikor  én  elmentem. 
Sok  asr.tagot  láttam, 
Mikor  haza  jöttem. 
Cseppet  sé  tanáltam. 
Sok  a  púja,  kevés  a  pupa. 
Kikiricski. 

(Földes,  Szabolcsm.) 

Kiolvasás. 


Bákoss  Lajos. 


Pid  ilit,  pad  alat  sarkantyú, 

E15  talál  vin  agő  (=  vén  aggó  ==  agg.>) 

Nem  vagyok  én  vin  agó. 

Hanem  isten  kovácso; 


Digitized  by  LjOOQIC 


l86  MESTERMÚSZÓK.    HELYNEVEK.    KÖZMONDÁSOK. 

Isten  lovát  patkulom, 

Ara  széggS  szegeztem, 

Vas  páczáv^  koTgatotn. . 

Kin  kon,  Péter  bácsi. 

Űs  ki,  vcs  ki,  p'őndörics  ki,  dop  <=  dobd)  ki. 

FiscHBR  Ignácz. 

lle«teraiBu6k« 

Halászat. 

Merit&  háló.  Huző  háló.  Varsa:  fuzfavessz&b&l  font 
kosár,  a  melylyel  halásznak.  Szárnyas  varsa;  hálóból  is 
csinálják.  Köröszt  rekeszt:  a  Sión  körösztúl  fektetett  re- 
keszt, melyen  likak  vannak,  a  hun  a  varsa  szája  van ;  a  hal  aztán 
úszása  közben  belemegy.  Szigony.  Pörgő  horog  vagy  vég 
madzag:  zsinegen  fQgg5  horog.  —  A  hal  b  a  g  z  i  k. 

(Adánd.  Somogy  m.) 

BÁNŐCZI  JÓZSEF. 

Nelynevek. 
Golop  helység. 

Dűlök.  Hosszú  dűlök.  Középjáró.  Topolyka,  Lápa.  Kis- 
tábla.  Pájkút.  Erdőalja. 

S  z  ö  1  ok.  Malomszög.  Szakács.  Kakas.  Gazsó.  Panka.  Becske. 
Hetény.  Jó -nap. 

Erdők.  Szentes.  Somos.  Ereszvény. 

Olasz-Liszka    h  ely  ség. 

Városrészek.  Alvég.  Felvég.  Kis-Kocsord.  Nagy-Kocsord. 
Burgundia. 

Utczák.  Nagy-útcza.  Farkas-útcza.  Bodrog-úicza. 

Kutak.  Rózsakat.  Kocsordi  kút.  Rány-kút.  Hárs-kút.  Ra- 
kottyáskút.  Bertakút.  . 

Szolok.  Kulcsár.  Rakottyás.  Meszes.  Magita.  Dezső.  An- 
gyal. Határi.  Négyszegi.  Szent-vér.  Rány.  Tölgyes.  Dongó.  Györ- 
gyike. Haraszt.  Ödönfü.  Gyertyános.  Sajgó. . 

Király  Pál. 

■  ^  '  KOznendtsek. 

44.  Nehéz  ott  lopni,  a,  hol  a  gazda  is  tolvaj. 

45.  Kapuba  kell  a  legügyesebb  embert  állítani. 

46.  A  ki  süket  bolond  is,  a  ki  részeg  kurva  is. 

47.  Hallgat  mint  sfüket  disznó  a  rozsban. 

48.  A  mejik  malacz  sok  váluból  eszik,  azt  se  tudja,  melyik 
tői  csömörlik  még. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÖZMONDÁSOK.    GUNYDAL. 


,á7 


49. 
5o, 
5i. 

52. 

53. 
54. 
55. 
56. 

57. 
58. 

59. 
60. 
61. 
62. 
63. 
64. 
65. 
66. 
67. 
68. 
az  még. 

69. 
70. 


Nem  mind  biróy  kinek  pálcza  van  a  kéziben. 

Lassan  kezdj,  gyorsan  végezz. 

Ha  elhúztad  az  Ölet,  húzd  el  az  araszt  is. 

Mar  a  jő  kutya  herregetés  nélkül  is. 

Ne  ágaskodj  a  gerenda  alatt. 

Mindén  vállas  jő  vallás,  kivéve  a  kár  vallás. 

A  ki  4  viztol  fél,  nem  eszik  halat. 

A  ki  legjobban  fogatkozik,  az  a  leghamisabb. 

A  raégygy  se  mind  egyszerre  f>irul. 

Tudja  az  isten,  kinek  kell  suba,  kinek  ^ba. 

Egyszer  dobi,  másszor  köpi. 

Egymáshoz  váslanak,  mint  a  kocsi  kerekek. 

Pázsintos  udvaron  lakik  a  s^égéaység. 

Szúk  a  háláloak  a  lika,  nem  k&űtayen  féri  bé  rajta. 

Bor  hajtja  a  lovat,  zab  viszi  a  Szekeret. 

Égy  farral  nem  lehet  két  nyerget  ülni. 

Embér^  a  b5r,  jő  lovon  a  szór  nem  sokat  számit. 

Segg  fonja  a  fonalat,  segg  szövi  a  vásznat. 

Haggy  ma,  holnap  is  hisz* 

A  mej  követ    sokat   hentérgetnek,   nehezen  mohosodik 


A  fa  ott  marad,  a  hova  döl. 
Lassan  siess! 

(Háromszék.) 


GXpoRFi  KXroly. 


Gínyflal. 


Győrt,  Komáromot  Összejártam, 
De  még  így  sohase  jártam. 
Mint  Gyöngyösnek  várossában, 
A  Sőmosi  ucczájában. 

Habért  szabó  méhelylyibe 
Első  legíoy  személyibe 
Dógozgatok  jó  ideje, 
Úrnapkó  lészsz  esztendeje. 

Mindég  tettem  becses  munkát. 
Vártam  mentét,  módit,    kurtát, 
Hogy  keresnyí  kéne  mássát. 
Még  is  kaptam  ádomássát. 

De  bezzeg  a  mút  napokba, 
Ördög  bújjon  égy  kaputba, 
Elhibásztam  a  s;sabássát, 
Még  is  kaptam  ádomássát. 


Égyün  a  kaput  gazdája, 
Fév«szi   és  megpróbájja. 
Én  dicsérém  az  állását. 
Hogy  keresnyí  kéne  mássát. 

De  kaput  gazdája  morog, 
Mérges  szemmel  felém  forog ; 
Mongya,  hogy  ö  neki  nem  kél!, 
Szűk,  a  karjára  se  mégy  fél. 

Hanem  hogy  tárcsám    magamnalc, 
Arát  kéri  a  kaputnak  : 
Hatvankét  forintban  vagyon ; 
Gondókosztatn  átson  nagyon. 

De  én  ászt  tréfára  véltem, 
Kaputvarrás  árát  kértem. 
No  észt  ugyan  megígérte. 
Csak  ára  kért,  meny  nyék  érte. 


Digitized  by  VjOOQIC 


l88  GÜNYDALOK.    NÉPDALOK. 

Hogy  a  vasárnap  elégyüti,  De  én  csak  tréfára  véltem, 

Nékem  égy  kis  gusztusom  gyütt ;  Kaputvarrás  árát  kértem  ; 

Félfrizirosztam  hajamat,  Éggyik  kézzel  fogta  karom, 

Félkötöttem  a  czoílimat.  A  másikkal  ütte  farom. 

Beinvítát  a  szobába,  De  még  e'  csak  semmi  sé  vót, 

Mingyá  benyút  a  ládába.  Akkó  lettem  még  én  fé  hót, 

Gondótam,  bankót  kutat  ott ;  A  míkó  égy  taszításra 

Ászt  ám,  pegyig  az  ébadott.  Estem  a  kút  rovássára. 

Hát  égy  lábszíjjal  elővesz,  Akkó  bennem  a  vér  méghüt, 

Kit  magátű  nem  meszszi  tesz;  Mikó  a  sapapám  repül. 

Hozza  kaputot  élőmbe,  Gondótam,  addig  még  sé  áll. 

Kérdi,  mit  érdemlék  tűle.  Még  a  Sárhégyre  fé  nem  száll. 

E*  vót  ám  a  szép  medvetáncz, 
Lábszljj  csörgött  rajtam  nem  láncz. 
Ejnye  kutya  teringette, 
így  lett  a  kaputnak  vége. 
(Gyöngyös.) 

Ifj.  KÁPLÁN Y   JÓZSEF. 

Népdalok. 

Szerétén  tul  van  égy  szép  lyány. 
Haja  sirűl  fejér  nyakán. 
Fej  in  lobog  szép  kendéje, 
Nap  sé  süthet  szemeibe. 
Kicsi  eke  nagyon  járja, 
Csángó  legény  lészén   párja; 
Három  esztendeig  várja. 
Még  es  e'  léssz  az  Ő  párja. 
Most  akanam  é'  gyengére, 
Szőke  piross  legénykére. 
Egyéb  hiba  nincsen  benne, 
Menyecskékén  forog  szeme. 
(Klézse.  Moldva.) 

ROKONFÖLDL 


VÁLASZOK. 

XI. 

Engedje  meg  kedves  szerkesztő  úr,  hogy  néhány  kérdésére 
válaszolhassak  úgy,  a  mint  rendes  szokásom  szerint  székelyföldi 
barátimmal  s  ismerősimmel  folytatott  tanakodás  és  levelezés 
után  e  kényes,  pepecslő  munkát  teljesíteni  módomban  állhat  A 
9ok  kérdésb&l  csupán  ímezekre  felelhetek  valamit. 


Digitizedby  VjOOQIC  j 


VÁLASZOK.  189 

1.  El-e  a  magyar  nép,  s  min&  vidékeken  és  mily  kitételek- 
ben ilyszerű  összetételekkel:  koromfekete,  kökénykék, 
galambősz,  hőfejér,  méregdrága?  —  Felelet :  a  székely 
ezek  közül  csak  az  utolsót,  u.  m.  a  méregdrágát  használja; 
a  többit  így  mondja :  olyan  fekete  mind  a  korom,  olyan  savanyó 
mind  a  kökény,  olyan  fejér  mind  a  hő,  olyan  ártatlan  mind  a 
galamb. 

2.  Ki  velel  el  velel  félre  vele!  fel  vele!  le 
vele,  ide  vele!  Ezeket  így  a  székely  eredetiség  sehol  sem 
használja,  hanem  helyettök:  vesd  ki,  dobd  ki,  hányjátok 
ki!  takarítsd  el,  vidd  el  innét!  téddférre,  vesd 
férre!  hozd  fél,  vidd  fél,  emeld  fél!  (hozdsza  fél,  vidd- 
sze  fél,  emeldsze  fél),  üssétek  le,  vessétek  le,  rúgjátok 
vagy  taszissátok  le  onnét!  hozdsza  ide,  hoczcza  sza, 
hadd  lámsza!  —  Ide  sorolhatjuk:  ki  velel  helyett  székelyesen: 
állj  elével  e,  add  elé,   vidd   ki,    takarítsd  ki  innét! 

3.  Gyak,  gyilok,  tor  A  székely  sem  a  tör  eszközt, 
sem  a  nevét  nem  ismeri,  annál  inkább  azt  gy  aknák  sem  mondja, 
gyí  I  o  knak  sem.  A  székely  gya  k  a  szót  ismer  és  használ,  mely 
jelent  nyársalakra  hegyzett  fát,  mint  pl.  a  szekér  lajtorja  szeg- 
letein, melybe  szekérrakáskor  a  szeglet-kévéket  belehúzzák, 
hogy  jobban  megálljanak,  vagy  az  asztag  karimájába  sürün  szúrt 
apró  hegyzett  fákat,  hogy  aztán  a  fedési  szalma  eszterhéja  azo* 
kon  jobban  megálljon.  (No  már  itt  a  gyak  a  szóban  megvan  a 
gyak  név,  sezagyaka  vagy  gya  kő  igenévnek  megrövidü- 
lése és  az  avval  jelzett  tárgyban  a  nyárshegyesség  vagy  szúrás, 
milyen  a  tör  v.  gyilok  is).  Gyilok  szóval  a  székely  azonban 
nevez  egy  bizonyos  tárgyat,  és  ez  a  szarvasmarha  lábszárán  és 
bokáján  néha  eredni  szokott  bör  alatti  apró  dió  nagyságú,  gyu- 
ladás  nélküli,  kemény,  mirigy  nemű  sok  csomősodás,  mely,  a  míg 
nem  gyulád,  gyógyítható,  de  ha  elhanyagolva  gyuladni  kezd, 
nem  gyógyítható;  erről  mondják:  az  ökrömnek  gyilok  lett  a 
lábán  vagy  lábára ;  ezért  a  szarvasmarha  lábát  vásárkor  meg  is 
szokták  vizsgálni,  hogy  nincs-e  gyilok  rajta,  s  ha  van,  meg  se 
vásárolják.  (Lábgyilok,  mintha  mondanánk:  a  lábának  gyil- 
kosa). Egyébiránt  ha  mégis  a  gyilok  szót  hallja  a  székely  a 
tör  jelzésére,  ama  szóval  az  eszközt  jól  megérti. 

4.  Locomotiv,  székelyül:  katlan,  katlan  szekér, 
tüzes  szekér,  tüszszögö  paripa,  (a  füstje  a  serény je 
hátrafelé  maradozva  és  lobogva),  otromba  bihal,  (az  égy 
verés  szemivel  haragszik,  s  ha  az  ember  nem  Ügyel,  le  is 
gyúrja,  hogy  tudom  soha  fél  nem  kel).  T  e  1  e  g  r  a  f,  székelyül : 
térégráf,    térégrám.     Vaggon,    szék.:    szekér,    vasúti 


Digitized  by  VjOOQIC 


1^0  VÁLASZOK. 

nagy  szekér.  Coupé:  első  padok,  hátussó  padok. 
Indóház,  őrház,  ezeket  a  székely  is  így  mondja,  valamint 
az  állványt  is.  Csavar:  csavarittó,  csavargató, 
csavarintó.  Jelző,  jelzés:  int6,  mutató,  intés,  jel- 
adó, jeladás.  Sín,  sok  székely  úgy  mondja  :  s  i  n  e  g.  A  rövid 
fekfákat  a  székely  így  mondja:  keresztülfa.  Anagy  tömör 
kerékr&l  azt  mondja  a  székely:  úgy  néz  ki,  mintha  sárral  jól 
megrakodott  vőna,  még  á  derekamat  is  elvágná !  sat. 

5.  Jár,  a  székelyeknél  azt  jelenti:  rendesén  menyén.  J& 
meny  én  n  nyugtalan  a  járásban.  Járni  megyek,  ezt  így  a 
székely  nem  mondja^  hanem:  ményék,  mégjárom  maga- 
mot.  —  Járkál,  székelyül  azt  jelenti;  itten,  ottan  jár, 
járogat  =  já  rn  i  kezd  a  ki  s  gyermek.  Járogat  a  le- 
g  ény  a  leányhoz. 

6.Alunni  kivánok  v.  akarok,  székelyesen  s  kívánom 
aianni.  Szeretek  jókor  felkelni,  sz. :  jókor  sze- 
retem félkelni,  v.  szeretem  jókor  félkelni  v,  kein  i, 
fél.  Vágyok  helyett  a  székely  mindig  azt  mondja :  vágyom. 
Nem  vágyom  réa;  nem  vágyom  oda;  nem  vágyom  héz- 
zátok,  hézzik  (hozzájok),  vágyjék  a  fene.   (Csikbaji:    a  fenye> 

7.  A  székelyeknél  általában  dívik  a  történeti  roult :  i  r  é  k, 
irál,  ira,  iránk,  iratok,  irának;  iram,  irád,  írá,  irők, 
iratok,  irák.  I  vám  égy  cséppét;  jól  esék-é?  haza  jöhe- 
tél-é?  mekkorát  nyele;  lekortyintá;  bészoppintá. 
De  élnek  elégszer  a  végzett  múlttal  is:  ettem  vót;  >irtál 
V  ót-e,  a  hol  montam?  megjártad- e,  a  hova  kuttele.k  vót? 
Szintúgy  dívik  a  főnévi  igenév  személyragos  alakja  is,  pl  in- 
nom kéli,  ennéd  kéli,  most  még  a  (unnunk  kéne;  el  kéne 
mennetek  oda,  sat 

8.  Fél  baj  nem  dívik  a  székelyek  közt.  E  helyett  hasisná-' 
latban  van:  szín,  vagy  még  inkább:  árnyék,  árnyék  aj  ja. 
Taizítsd  bé  ezt  a  szekeret  az  árnyék  alá.  Lásd  Vadn  491.  1. 

9.  M  arokvas,  székelyeknél  a  tengely  alatt  és  annak  bo- 
tén V.  bütén  álló  vas.  Azért  hívják  így,  mert  a  tengely  bötét  vagy 
végét  mintegy  megmarkolólag  áll. 

10.  Köröm  vas.  Ez  a  kovácsoknál  azon  lapos  végú  és 
hosszú  nyelű  éles  eszköz,  melylyel  el&bb  a  ló  talpát  kifaragva, 
megegyengetik  szép  laposra,  hogy  így  a  patkóvas  találjon  is  reá 
s  jól  is  reáfekügyék. 

11.  Dr.  Szombathy  Ignácz  urnák  ama  furcsa  észre- 
vételére, hogy  „a  németes  szólásmódok  most  már  az  erdélyiek 
(a  székelyek)  által  a  magyarországi  irodalomban  is  terjesztetnek" 


Digitized  by  VjOOQIC 


VÁLASZOK.  19  li 

székely  embernek  nem  lehet  el  nem  képednie  s  á  bámulat  miatt 
elállott  szava  visszatértével  fel  nem  kiíUani:  „Ha  a  nyers  fával 
ezt  mívelik,  az  aszszúnak  dolga  mint  léfizen?* 

Kriza  JXnos. 

XII. 

.1.  Az  ausweg  fogalmának  kifejezésére  hallottam  a  népt&l 
ezen  szót  használni :  m  e  n  c s  u  t,  mely  testvére  a  köz&nségesen 
használatban  ievó  men csvár-nak. 

2.  Az  a  u  $  k  o  m  m  e  n  kifejezésére  a  Duna  mellett  hallottam 
ezen  szót  használni:  kievezni. 

3.  A  va  n  s  á  g  szót  nem  hallottam  használni,  csak  essen- 
c  z  i  á  t ;  btanem  nem  ezen  fogalmat  fejezi-e  ki  a  magyarnak  ezen 
közönséges  szava:  „mivo  1  ta",  a  dolog  mivolta,  valaminek  mi- 
volta =  annak  lényeges,  igazi  tartalma. 

4.  A  megczurukkoltatni  szónak  kifejezésére  itt 
általánosan  a  meg h  ök Ölte tni  igét  használják,  és  nem  a  lo- 
vaknál, hanem  az  Ökröknél 5  a  meghőkölte téskor  vagy  hatolta- 
táskor  ezt  mondják:  hó  megné,  hó  mögní.  S  miután 
tudjuk,  hogy  itt  a  székelyeknél  a  n  i  szót  használják  á  h  o  z- 
hez  helyett  (épen  úgy  mint  a  nitt  és  nul  szót  a  -nál,  -nél 
és  -tói  -töl  helyett),  a  mögni  =möghez,  m^gfelé 
vájjon  nem  lenne-e  jó  és  hü  visszaadása  a  c  zü  rukk-tiak?  Vagy 
csak  egyszerűen  mögé! 

5.  A  „tej  s  víz  kisasszony"  kifejezésére,  t  i.  a  i3,  i4 
és  i5  éves  leányoknak  általános  nevéül  úgy  az  alföldön,  mint 
itt  Háromszéken  a  béka,  békalány  szót  hallottam  használ- 
tatni. Már    nem    tudom,    micsoda    eszmerokonságnál    fogva,    az 

6.  A  puska  vessző  végén  levő  csavarosdrót  neve  itt  nem  kö- 
rSmvas,  hanem:  saskÖröip.  , 

7.  A  fatengeiy  alatt  elnyűló  hosszú  vasal  itt  is  maró  k- 
vasnak  nevezik,  hanem  véleményem  szerint  nem  erősségének 
kifejezésére,  hanem  kicsit  fel-  és  ráhajlik  a  fatengelyre,  mintegy 
általfogja^  átmarkolja  azt.  Innét   marokvas. 

8.  Az  annyira  elterjedt  kinéz  =  aussieht  kifejezésére  itt 
éo  a  székely  köznéptől,  mely  között  pedig  még  a  germanismus 
el  nem  terjedhetett,  általánosan  mindenkitől  hallom  ezen 
kifejezést  használtatni:  kilátni.  Hogy  lát  ki?  Jól  lát  ki!  Teg- 
nap nagyon  jól  látott  ki !  stb.  Már  tessék  kideríteni,  hogy  ez 
jobb-e  ft  kÍBé«Hiéi,  <•  •lfio§8dlNil6^  ^  á%  m  vaM,  ae  «ir  étmU- 
nos    népi    használatú.  Ha  ez  el  nem   fogadható  lenne,  úgy  ezen 


Digitized  by  VjOOQIC 


192  VÁLASZOK. 

fogalom  kifejezésére  nem  lenne-e  kielégítő  a  mutat  szó,  me- 
lyet a  nép  a  dolgok  körűi  szinte  használ?  Jól  mutatnak  a  ve- 
tések!  Szép;n  mutat)  Tegnap  este  jól  mutattál!  Jaj  be  csúfos 
vagy,  csúful  mutatsz!  Az  idegen  nemzetektol  fejletlen  lelkünk 
sok  fogalmat  vesz  át,  melyre  nincs  még  nyelvünknek  kifeje- 
zése, s  a  szükség  által  kényszerítve  az  idegen  nyelv  kifejező  alak- 
ját fordítjuk  le.  Ezen  héUb  okból  szülemlik  a  germanismus,  meg 
a  többi  sok  mus-ok;  azért  nincs  rajta  mit  csodálkozni.  S  azt 
hiszem,  ennek  útját  egyes-egyedül  csak  úgy  lehet  állani  és  ter- 
jeszkedését bevágni,  ha  ugyanazon  fogalmak  kifejezésére  felke- 
ressük és  megteremtjük  a  magyar  kifejezéseket.  Nyelvünk  ge- 
niusa  szívesen  ledobja  a  frakkot,  mihelyest  attilája  lesz! 

(Szcpsi-Szcni.-György.) 

Gíborpi  Károly. 
XIII. 

I.  A  „körömvas"-ról  közölt  megjegyzésekhez  csatolom  a  kö- 
vetkezőt, mely  nem  rég  jutott  tudomásomra.  E  szót  „körömvas" 
a  kovácsok,  úgyszintén  a  kőfaragók  és  a  kőfejtők  is  használják 
egy  bizonyos  vas  eszköz  megnevezésére. 

2  Hont  megye  alsó  részének  magyar  helyein  széltében  hasz- 
nálják a  ^koromfekete  haj}  kökinykík  szem;  méregdrága  vőt  az 
búza;  olyan  hófehír  kalácsot  adott" -féle  összetételeket. 

3.  A  „ki  vele,  félre  vele"  kifejezéseket  a  mondott  helyen  nem 
használják. 

4.  Helembán  a  locomotivot  m  á  s  i  n  á-nak  ;  az  indóházat 
stáczió-nak,  a  telegráfot  tele  gr  áf-nak ;  a  coupé-t  ládá- 
nak  (pl.  hármincz  ládás  másiná)  mondják. 

ZlBRINVI  GyuLA. 


KRIZA  JÁNOS, 

az  erdélyi  unitáriusok  püspöke,    a  székely  költő,   a 

„Vadrózsák**    nagy    nevű    szerkeszt ó'je,    nyelvünk 

egyik    legbuzgóbb ,    legfáradhatatlanabb    munkása, 

márczius  26-án  élté  61-ik  évében  meghalt. 

Áldás  hamvaira  I 


Pesti  kSnyvnyomda-részYéiiT^tártiilat.  (Hold-utcza  4.  tz.) 


Digitized  by  LjOOQIC 


/ 


^jdmik               ,         MAGYAR  SZCMESZTé 

mindé,   hónap  MVÜTA/^AD  "^'^^^  mklkl 

ISén  y\     1    £j  JL  y    V/   XV.  BnííJMt. 

hArom    Ívnyi                                 SZERKESZTI  "•  '•'•  ^"1^1.     * 

t.rtalomm.1.                  SZARVAS    GÁBOR.  ^^  "" 


IV,  kötet.  .     1875.  MAJÜS  15.  •  F.  /ö^eí. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVlTÁSA. 

A  neologia  s  orthologia  közt  legújabban  megindult 
vitatkozások  a  nagy  közönség  figyelmét  is  fölébresztették. 
*Nem  a  gondolkodva  olvasók,  s  különösen  nem  a  Nyelvőr 
figyelmes  olvasóinak^  hanem  a  hallomásból  beszélőknek 
sorában  azonban  oly  nézetek  kezdenek  különösen  e  vitat- 
kozások óta  lábrak^pni,  a  melyeket,  noha  forrásuk  sem  a 
Nyelvőrben,  sem  a  nyelvjavító  tanácskozmány  eddigi  műkö- 
désében föl  nem  lelhető,  kötelességünknek  tartunk  ez  alka- 
lommal, mielőtt  szélesebb  körben  elterjednének,  megígazítan(j.^ 

I.  Igaz  ugyan,  hogy  a  Magyar  Nyelvőr  a  ^.  tud. 
akadnia  aegise  alatt  jelenik  meg,  s  igaz,  hogy  a  hibás  szók 
és  szólások  javításának  foganatba  vétele'^vM.  tud.  akadémia 
nyelvtudományi  bizottságának  tudtával  indult  meg,  de  a 
felelősség  mi  ndke  ttőért  a  Ny  elvő  r  szerkesztő- 
ségét illeti.  Tévedés  foganása  tehát  az  a  véle- 
mény, a  mely  netalán  azt  tartja,  hogy  akár  a  Nyelvőr 
czikkei,  akár  a  ny'elvjavító  tanácskozmány 
m  e  g  áll  apításai  m  agának  az  akadémiának  nyi- 
latkozatai; de  alaptalan  más  részről  az  a  nyíltan 
elmondott  állítás  s  a  belőle  fakadt  nézet  is,  mintha  a 
nyelv  javító  tanácskozmány  az  akadémia  háta 
megett,  annak  előzetes  tudta  nélkül  indította 
volnamegsfolytayaámüködését.  ^ 

2.  Ama  kifogásaink,  melyek  a  nyelvújításnak  a  szók 
alkotásában  követett  eljárását  támadták  meg,  s  amaz  elvek, 
a  melyeket  a  hibás  szók  javításában  követendő  kalauzul 
magunknak  felállítottunk,  hasonlóképen  több  bal  vélemény- 
nek váltak  forrásává.  Voltak,  a  kik  azt  következtették  ezek- 

M.    NTILTOlL  IV.  13 


Digitized  by  VjOOQIC 


♦'V..-' 


liJJ- 


i.Wj 


194  HIBÁS   SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

böl,  hogy  mi  egyáltalában  minden  kimutathatólag  új  szónak 
ellenségei  vagyunk;  s  következetlenséget  vétettek  szemünkre, 
hogy  kárhoztatjuk  az  új  szókat  s  mégis  élünk  velük,  ^ások 
meg  az  imént  említett  elvekből  azt  olvasták  ki,  hogy  ha 
nem  is  minden  új  szó,  de  kétségtelenül  mindazon  szók 
osztályai  ellen  kezdtük  meg  az  irtó  hadjáratot,  a  melyek 
bármi  tekintetben  kifogás  alá  esnek.  E  félreértésből  támadt 
nézeteknek  is'  igazításra  van  szükségük.  Először' is  a m  a 
vélemény,  mintha  mi  kivétel  nélkül  minden  új 
szót,  még  ha  helyes  alkotású  is,  kárhoztatnánk, 
teljesen  alaptalan;  e  vélemény  megfogamzására  soha 
egyetlen  nyilatkozatunk,  egyetlenegy  szavunk  sem  szolgál- 
tatott sem  okot,  sem  alkalmat.  Hanem  ellenkezőleg  arra 
nézve  igenis  nyilatkoztunk,  még  pedig  többszörösen,  hogy. 
a  helyest,  bárkitől  származott,  bárhogyan  jött  is  létre,  a 
mint  észszerüleg  nem  is  lehet  mástép,  mi  is  helyesnek 
tekintjük  s  használata  ellen  semmi  jogunk  sincs  felszólalni. 
Ennek  bizonyságául  elég  leszen  a  több' közöl  a  következő 
két,  legutóbb  tett  nyilatkozatunkra  hivatkoznunk :  „A  kifogá- 
soltak helyébe  ajánlandó  szókra  nézve  első  sorban  a  régi 
irodalmat,  a  népnyelvet  s  a  nyelvjárásokat  tekintjük  forrá- 
sunknak; ide  számítjuk  még  az  újabb  irodalomnak 
netalán  kévé sbbé  ismert  azon  alkotásai^is,  a 
melyek  semmi  tekintetben  kifogás  alá  i.em 
esnek."  (Nyr.  IV.  1  —  2.  1.)  S  ismét:  „A  tanácskozmány  a 
rósz  talány  helyébe  a  szintén  ú  j  a  b  b,  d  e  mind  j  e  1  e  n  t  é  si- 
leg,  mind  képzésileg  helyesen  alkotott  s  már 
e  jelentésben  használatos  rejtpény  szpt  ajánlja" 
(u.  o.  loi.  1.).  Hogy  többszörte  'oly  szókat  is  használunk, 
még  pedig  tudatosan,  a  melyek  ellen  különben  komoly 
kifogásaink  vannak,  az  sem  elég  ok  arra,  hogy  következet- 
lenség vádjával  illessenek  bennünket.  Jobb  hiányában  mind- 
addig kényszerülve  vagyunk  a  roszszal  élni,  a  mig  helyébe 
alkalmasabbat,  helyesebbet  nem  találunk.  Különben  e  pontra 
nézve  már  a  Nyelvőr  megindultakor  nyilatkoztunk  (I.  3  s 
17.  1.).  —  A  második  véleményre  nézve  ez  a  nyilatkozatunk. 
Mi  szoros  kötelességünknek  tartottuk  s  ezentúl  is  annak 
fogjuk  tartani,  hogy  a  nyelvújításnak  minden  egyes  alkotását 
szigorú  birálat  alá  vegyük ;  a  helyességeket  a  viszásságoktól 
külön  válaszszuk;   ez   utóbbiaknál   kimutassuk   ama    nyelv- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS   SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  IqS 

törvényeket,  a  melyeknek  megsértésével  vagy  elhanyagolásá- 
val készültek  a  hibás  szavak;  vagy  is:  hogy,  a  mini  már 
meg  is  tettük  (Nyr.  IV.  49—50.  1.),  a  helytelen  szóképzések 
osztályait  felállítsuk  s  fel  amaz  átalános  törvényt,  a  mely  a 
valóban  szükséges  szavak  alkotásában  irányadónk  legyen. 
E  kötelességünk  teljesítését  a  következő  kettős  czél  elérhe- 
tése szabja  elénk:  először,  hogy  a  szóképzés  törvényeit  a 
nagy  közönséggel  megismerterve,  gátot  vessünk  a  további 
nyelvromlás  útjába ;  másodszor,  ho^y  az  utókor  kutató  nyelv- 
tudományának a  buvárlataiban  elkerülhetetlenül  szükséges, 
biztos  tájékozhatást  megszerezzük.  Ha  a  kimutatott  s  kimu* 
tatandó  helytelenül  képzett  szók  során  végig  tekintünk, 
lehetetlen  észre  nem  vennünk  a  különbséget,  mely  egy  vagy 
más  tekintetben  köztük  mutatkozik,  s  egyikét-másikát  a 
többiektől  nagy  messze  elválasztja.  Vannak  köztük  olyanok, 
a  melyeknek  fonáksága  első  tekintetre  felötlik,  vagy  a  melyek 
épen  szükségtelenek,  könnyen  pótolhatók  s  különben  is 
talán  ritka  használatúak;  mások  ellenben  számos,  habár  félre- 
értett analógiákra  támaszkodnak,  nem  csak  hogy  kellemet- 
lenül nem  érintik  a  nyelvérzéket,  hanem  már  átalános 
keletnek  is  örvendenek  s  némelyikükre  talán  már  a  történet 
is  rá  adta  szentesítő  bélyegét.  Ezeket,  midőn  a  helytelenségek 
javításáról  van  a  szó,  az  előbbiekkel  egy  serpenyőbe  vetni, 
egy  mértékkel  mérni  nem  lehet.  A  föntebbi  vélemény 
tehát  abban  téved,  még  pedig  nagyot  téved,  mi- 
kor azt  hiszi,  hogy  mi  a  hibás  szók  közt  nem 
akarunk  elismerni  semmi  különbséget,  s  egyik- 
nek kiirtását  ép  oly  kérlelhetetlenül  követel- 
jük, mint  a  másikét.  Vannak  helytelen  szók, 
ezt  mi  is  elismerjük,  a  melyeket  egy  vagy  más 
vagy  több  nyomós  okból  a  kiküszöbölendők 
sorába  iktatni  nem  lehet.  Ezzel  az  elismeréssel  azon- 
ban sem  azt  nem  mondjuk,  hogy  az  illető  szók  hibás  voltát 
ki  ne  mutathassuk,  sem  pedig  azt,  hogy  egy  vagy  más  szüksé- 
gesnek mutatkozó  helytelen  szónak  megtartását  csupán  az 
egyedi  tetszéstől  tegyük  függővé.  Annak  meg- 
állapítása, hogy  melyek  ama  szók,  a  melyeket  hibás  voltuk 
ellenére  is  kényszerülve  leszünk  megtartani,  egy  külön  tár- 
gyalás föltételétől  függ. 

A  megjavításra  kitűzött  szók  sorában  következnek: 

13* 


Digitized  by  LjOOQIC 


ig6  HIBÁS    SZÓK    És    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

20.  Horderő.  Hordképes,  hordképesség.  Hordszék. 

P.  Thewrewk  Emil  „A  helyes  magyarság  elvei"  czímü 
müvében  a  horderővel  bir  szólásra  nézve  ezeket  mondja: 
„Vessük  egybe  ezt  az  i848  előtti  kitételt:  „a  diaetának  ezen 
institutiója  messzevág''  ezzel  az  új  divatú  szólásformával: 
^az  országgyűlésnek  ezen  intézkedése  nagy  horderővel  bir", 
s  rögtön  megérezzük,  hogy  amaz  tősgyökeres  magyar  ész- 
járásra mutat;  mig  ellenben  ez,  noha  magyar  hangzású, 
mégis  idegenszerű,  a  mennyiben  a  német  ,tragweite**  min- 
tájára készült.  A  magyar  ugyanis  kardjáról  veszi  az  ide  illő 
fogalom  kifejezését,  s  csak  életbe  vágó,  messzevágó 
dolgokat  ismer;  míg  ellenben  a  német  szó  a  német  lövész 
életből  ered,  s  német  gondolkodás  szüleménye."  (6.  1.)  A 
horderő  tehát  kétszeresen  fonák  szó;  először  hibás  compo- 
sitio,  másodszor  idegen  szemlélet  utánzása;  s  mindannak 
ellenére,  hogy  mennyire  járatos,  mennyire  kapós  literátus 
embereinknél,  mindenki  meggyőződhetik,  a  ki  a  legelső 
politikai  beszédet  vagy  valamely  hirlapi  czikket  végig  olvassa. 
A  mint  valamivel  kissé  fontosabb  dologról  van  a  szó,  ott 
nem  hallunk  egyebet,  mint  nagy  horderejű  kérdések,  nagy 
horderejű  találmányok,  nagy  horderejű  beszédek,  nagj^ 
horderejű  intézkedések  s  löbb  efféle  „horderejüségeknek" 
váltig  való  ismétlését.  Ha  az  illetőknek  sejtelmük  volna  arról, 
mily  szánandó  a  sorsa  az  olyan  olvasónak,  a  ki  előre  tudja, 
hogy  ha  ezt  vagy  azt  a  lapot  végig  akarja  olvasni,  hát  el 
lehet  rá  készülve,  hogy  legalább  tiz  horderő  keserű  piluláját 
kell  lenyelnie,  bizonyára  már  csak  e  szempontból  is  óvato- 
sabbak volnának  használatában.  Különben  ez  is  azon  szók 
közé  tartozik,  a  melyekre  semmi  szükség  sem  volt,  s  a 
melyeket  csupán  a  gondolkodni  nem  szeretés  vagy  nem 
akarás  alkotott  meg.  Az  átvitt  jelentésben  használt  német 
„tragweite^-nak  magyar  aequivalensei  a  fontosság,  hatás; 
pl.  E  lépésének  fontosságát  csak  ő  maga  volt,  a  ki  előre 
látni  nem  akarta.  Hogy  mily  hatása  volt  ez  intézkedések- 
nek, legjobban  bizonyítja  a  választás  eredménye.  A  jelzőül 
használt  „nagy  horderejű"  kitételt  pedig  a  jelentés  árnyala- 
tainak különfélesége  szerint  a  következő  elhanyagolt  s  már- 
már  feledésbe  menő  melléknevek  végezik:  fontos  (kérdés), 
hatásos  (beszéd),  hathatós  (intézkedés),  mélyreható,  mész- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA.  I97 

szevágö,  messzebató  (esemény),  életbevágó  (elhatározás). 
Az  eredeti  jelentésében  használt  „tragweite"  szónak  magyar 
megfelelője  pedig  a  hordás,  pl.  jó  hordású  puska. 

A  hordképes  szó  nem  csak  alakjára,  hanem  jelentésére 
nézve  is,  helytelen.  (Ez  utóbbira  nézve  1.  Nyr.  IV.  117.  l.). 
A  német  „tragfáhig"  fogalmának  magyar  kifejezője  legtalá- 
lóbban a  bir  ige  valamelyik  származékában  keresendő ;  s 
azt  hiszszük,  e  czélnak  legmegfelelőbb  az  s  képzős  cselekvő 
névszónak  (nomen  agentis)  alkalmazása.  Az  5  képző  ugyanis 
a  nomina  agentis-ekhez  járulva,  a  cselekvés  állandóságát 
fejezi  ki,  mint:  tartós^  csipő-s,  harapós,  5J{iVo-5,  sat.  E 
szerint  a  „tragfáhig"  magyar  kifejezőjéül  a  birós,  a  „trag- 
fáhigkeit*'-éra  pedig  a  birósság  szót  ajánljuk. 

A  hordszék  a  németből  vagy  a  német  után  készült 
regényfordítások  kedvelt  szava.  Hogy  rósz  szó,  azt  nem 
szükség  bizonyítanunk ;  hogy  pedig  szükségtelen,  arról  tanús- 
kodik a  régibb  gyalog-hintó,  melyet  amannak  helyébe 
annálinkább  ajánlhatunk,  mivel  jobb  érzékű  iróink  alkalom 
adtán  a  nélkül  is  már  ezt  használták. 

21.  Daczára  annak  hogy  — . 

E  kitételt  nem  a  dac^  szó  miatt  éri  kifogás,  a  melyet 
mind  a  régi  nyelv,  mind  egy-két  tájszólás  igazol,  hanem 
éri  főleg  azért,  mivel  szerkezete  idegenszerű.  A  magyar  a 
birtokos  szót  általában,  de  különösen  a  mutató  névmással 
képzett  határozókban,  mindenkor  a  birtokszó  elé  teszi ;  pl. 
annak  előtte,  annak  utána,  annak  fölötte,  annak 
ellenére,  sat.,  nem  pedig  megfordítva.  Ha  tehát  valaki 
kevesli  a  magyar  nyelvben  akár  az  alárendelő  noha^  ámbár^ 
bávy  jóllehet j  ha  mindjárt^  mindamellett  hogy^  azért  hogy, 
vagy  az  ezekkel  correlativ  mindamellett^  mégisy  annak  elle- 
nére is  megengedő  conjunctiókat,  s  inkább  vonzódik  a 
dac^áraAéXt  kitételhez,  ám  használja;  de  dac\ára  annak 
helyett  mondja  akkor  annak  daczára  v.  mindannak  da- 
czára; s  bár  akkor  is  a  német  „trotzdem"  utánzása  marad, 
de  legalább  a  szerkezet  magyar  leszen. 


Digitized  by  LjOOQIC 


igS  SIMONYI    ZSIGMOND. 

A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN, 
Jutalmazott  pályamO. 

///.   Birtokos  öss:{etételek. 

Gabonaszer  M.  ny.  VI.  328.  V.  ö.  faszer.  Galambbug, 
galambbáz  T.  Galambsereg  Tompa,  Galamboskö,  Galamb- 
csoport  A.  II.  432.  Galambtojás  u.  o.  Gatyakorcz  Ny.  I.  324. 
Gatyamadzag  Ny.  III.  32 1.  Gerendatemérdekség  F.  Ny.  I. 
124.  egy  gerenda  vastagsága.  Gödörpart  Ny.  I.  42.  V.  ö. 
árokpart.  Guzsalszár  Ny.  III.  520.  Gyalogösvény  N.  I.  iSg. 
K.  123.  a  gyalogjárónak  ösvénye,  mint  kocsiút  a  kocsi  útja; 
V.  ö.  még  szekérút.  Gyeplöszij  E.  II.  256.  Gyermekcsere  A. 
III.  296.  gyermek  cseréje,  elcserélése:  gen.  objectivus.  Gyer- 
mokeke:  gyermek  ekéje,  játéka  „Be  jól  számlott  a  föd  ak- 
kor, mind  gyermek-ekével  a  por  K.  56.  Gyermekjáték  F.  u. 
107.  Gyermeklélek  N.  I.  432.  Gyermeksirás  N.  I.  24o.  Gyer- 
mektest N.  I.  432.  Gyepszél  A.  II,  47.  mint  faluszél,  utszél. 
Gyertyavilág  E.  II.  85.  Gyöngyvirágszál  (gyöngyvirág- szál) 
E.  II.  29.  V.  ö.  fűszál : 

Hadnagy  T.  L.  falnagy.  Hadvész  A.  III.  270.  Hajnal- 
csillag K.  17.  N.  II.  3i8.  A.  I.  290.  (Ott  ugyan  ez  áll:  „a 
hajnal  csillag-üstökét",  de  ez  —  azt  tartom  —  sajtóhiba  e.  h. 
a  hajnal-csillag  üstökét.  Hajnalhasadás  A.  II.  34q.  Hajszál 
A.  II.  6.  Halálköd  A.  II.  437.  halál  órája  A.  II.  469.  V.  ö. 
örömóra.  Halikra  A.  III.  207.  Halpénz  N.  II.  445.  (v.  ö.  Ny. 
I.  375.)  Halszag  A.  III.  23i.  Hamuzsir:  a  hamu  zsírja,  pott- 
asche,  Hangyaboj  hangyafészek  T.  Hqngyatüdő  N.  I.  108. 
Harangszó  P.  326.  Harapégés  T.  (harap  a.  m.  avar).  Harczfi 
A.  II.  177.  V.  ö.  halál  fia.  Harczmezo  A.  I.  295.=harcz  me- 
zeje P.  4o4.  V.  ö.  csatamezö.  Harisnyaszivü  T.  Harmatcsepp 
Tompa,  Harangszó,  Hazafi  N.  II.  169.  Hámfa  T.  a  hám 
fája.  Házfal  A.  II.  73.  Háznép  K.  26.  N.  I.  45o.  M.  ny.  VI. 
36o.  Háznyüg  u.  o.  Házszarvazat  T.  Hegybíró  T.  a.  m. 
Hegymester.  „Árkon  kivül  hegymester"  közm.  Hegyköz(ön) 
A.  I.  292.  Hegymedencze  Tompa,  Diósgyőr.  Hegymög 
Ny.  I.  197.  Hegysor  P.  11.  Hegytető  E.  II.  119.  „tetejét  a 
hegynek"  P.  582.  Hétfő:  a  hét  feje,  kezdete.  Ilyen  a  régi 
böjtfő,  bejtfő  is  Ny.  I.  3i6.  Hétszám:  „hétszám  szerint  való 
dolgozás"  T.  V.   ö.    napszám.   Hidfő   N.    I.   378.   Hideglelés 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  IQQ 

Ny.  I.  4i5.  Himlöhely  (es)  E.  II.  i8.  A.  IJI.  172.  Hírharang 
T.  Ny.  11.  24o.  Hirmadár  N.  I.  218.  Hirvirág  A.  IL  8.  a  hir 
virága.  Holdfény  A.  II.  4o.  Holdfogyás  A.  I,  37.  Holdujság 
N.  I.  i3i.  Hollófalat  N.  II.  422.  holló  falatja,  -szem.  Holló- 
köröm N.  L  276.  Hollósereg  P.  585.  V.  ö.  galambsereg, 
méhraj.  Honfi  A.  h  4i.  Honfikard  (honfi-kard)  u.  o.  Hófuat 
T.  a.  m.  Hófúvás  N.  II.  90.  Hóhérkötél  P.  575.  Hónalj : 
„hónyajjig"  K.  419.  Hóvilág:  „Hold  vagy    hóvilág   ez?"    A. 

I.  5.  Hullámcsata  A.  III.  267.  hullámok  csatája,  háborgása. 
Hurkaszakadás  Ny.  I.  324*  Hurkaszál  P.  12.  V.  ö.  fűszál. 
IngváU  Ny-  III.  52i. 

Istenáldás   P.  563.  Istenbogár  Ny.  I.  44.   Istencsuda   A. 

II.  23o.  Rendesen:  isten  csodája  P.  281.  V.  ö.  világcsoda. 
Istenkard  A.  II.  330.  =  isten  kardja  u.  o.  33 1,  Itéletnap(ig) 
A.  III.  228.=itélet  napjáig  u.  o.  Járomkötél  Ny.  I.   i36. 

Járomszeg  T.  Juhászbunda  N.  II.  4o6  Juhászkapocs 
Ny.  I.  272.  Juhhús  N.  I.  3o2.  Juhkarám  N.  IL  417.  Juhnyáj 
N.  I.  18.  4i8.  Juhszin  Ny.  I.  279. 

Kakasszó  Ny.  I.  129.  Kakastéj  K.  355.  Kakasüló  T. 
Kakukszó  Ny.  III.  278.  Kalapácsnyél  Ny.  I.  369.  Kalongyabub 
u.  o.  382.  Kanczasavó  A.  II.  291.  Kantárszár  A.  I.  23.  IL 
271.  Kapanyél  A.  IL  118.  Kapubálvány,  kapufa,  kapuláb, 
kapuzábé  T.  Kapufél  K.  127.  E.  IL  220.  V.  ö.  ajtófél.  Kard- 
csörgés V.  Z.  9.  Kardél  A,  IL  i53.  377.  Kardhegy  u.  o,  3ii. 
Kardlap  K.  221.  Kardvas  A.  IL  i38.  P.  598.  Kasfar:  a  kas 
hátulja  A.  III.  292.  Kaszamankó:  a  kasza  mankója,  horgos 
fája  T.  Kaszatok  T.  Katonaló  A.  IL  i36.  Katonarégula  N.  I. 
286.  Káplárpálcza  A.  IIL  335.  Kecskepásztor  T.  Kecske- 
hurut Ny.  II.  239.  Ép  igy  van  szamárhurut;  v.  ö.  sza- 
márkehü.  Keménymag:  köménymag  N.  IL  248.  Kender- 
mag(as)  T.  Kengyelszij  Ny.  L  233.  Kerékagy  A.  L  17.  Kerék- 
csikorgatás  A.  III.  274.  Kerékfentö,  kerékküllő,  kerékróna, 
kerékszeg  T.  Kerékvágás:  a  kerék  vágása  T.  Ny.  I.  186. 
Kertsátor,  kertfedél,  kertlésza  T.  Kegyszelló  A.  L  9.  Kenyér- 
haj, —  héj  T.  Gy.  A.  gon.  most.  Kémszem  A.  IIL  284. 
Képmás  :  v.  ö,  képnek  mássá  F.  Ny.  I.  i23.  „képei  köd  má- 
sát" A.  L  48.  Mása  vminek  a.  m.  megfelelője  (pl.  levélre 
válasz  Ny.  II.  4i);  tehát  képmás:  a  képnek  megfelelője, 
másolata.  Kérdésjel  P.  17.  Kézcsattogás  F.  Ny.  L  i25.  Kézujj 
K.  487.  Királykép.    A.    IL    200.   Királyudvar  A.  232.    IL   9. 


Digitized  by  VjOOQIC 


200  SIMONYI   ZSIGMOND. 

173.  Kirájvér  K.  419.  Kocsikerék  N.  II.  36o.  Kocsitengely 
N.  I.  44.  Kocsiút,  gyalogút;  v.  ö.  gyalogösvény  Kocsiülés 
N.  II.  io5.  Koldusbot  P.  35.  V.  ö.  jutott  koldusok  botjára 
P.  591.  Koldusforduló:  sackgasse  Th.  A.  h.  magy.  elvei 
109.  Koldustanya  A.  II.  346.  V.  ö.  csösztanya.  Kodiskenyér 
keserves  Ny.  II.  43 1.  Kolompszó  Tompa,  Mohos.  Konkoly  ág 
(mindjárt  a  köv.  sorban :  konkoly  ága)  N.  I.  179,  Koporsó- 
szeg K.  223.  Korcsmaajió  E.  II.  17.  Kölesszem  N.  I.  345. 
V.  ö.  fűszál  és:  Könnycsepp  A.  II.  35.  120.  V.  ö.  könnyé- 
nek egy  cseppje  u.  o.  160.  a  birt.  visz.  megjelölésével. 
Köntösujj  A.  II.  434.  Körömvirág:  a  köröm  virága,  virág- 
zása. Kőomlás  Tompa,  Galamboskö.  Kőszál  K.  117.  mint 
fűszál.  Kriptaajtó  N.  44<).  Kukoriczacsö,  —  csuma,  —  fej 
T.  Kulcslyuk  N.  I.  449.  Kunyhó-eresz  A.  III.  275.  Kútágas, 
—  gém  —  ostor.  Kútfej  A.  I.  26.  kutforrás  (mert  fej,  fő 
itt  a.  m.  forrás;  1.  Ny.  II,  443.  és  Thewrewk,  A.  h.  magy. 
elvei  32.)  Kútviz  A.  II.  394.  V.  ö.  forrásviz,  fenyőviz.  Kutya- 
bejárás N.  I.  386.  Kutyaháj  T.  Kutyaház(i)  T.  V.  ö.  eb- 
ház.  Kutyanyom  Ny.  I.  271.  Kutyapeczér  A.  III.  23o.  Kutya - 
vásár  u.  o.  167.  kutyák  vására.  Kutyazsir  Ny.  I.  4i5.  Kürt- 
szó A.  II.  243. 

Lábujj(on)  u.  o.  3 11.  Lábujjhegy(en ;  lábujj-hegy)  M. 
ny.  VI.  339.  A.  I.  289.  P.  594.  Lángnyelv  A.  1.  46.  Láng- 
özön  A.  I.  53.  V.  ö.  vizár,  könnycsepp.  Láng  szin  V.  Z.  I. 
Legénykor:    „(a  rajkók)   mindnyájan    legénykort    értek"   N. 

I.  384.  V.  ö.  emberkor.  Legénserög  K.  55.  legények  serege ; 
V.  Ö.  vendégsereg,  Legénszü  K.  181.  Legény  toll  (a  bajuszról) 
A.  II.  8.  Legényvásár  E.  II.  2o3.V.  ö.  kutyavásár.  Leányhad  A.  II. 
270.  mint  legénysereg.  LeányhüségK.  27.  Leányszerelem  A.  II. 
3i4.  Leánysziv:  leány  szive  K.  181. P.  179.  Leányvásár  E.  II. 
77.  Légillat  A.  III.  272.  Létösvény  u.  o.  258.  Liliomszál  E.  II. 
85.  V.  ö.  fűszál.  Lisztláng  K.  3i.  Lóbör  Ny.  I.  180.  Lódo- 
bogás A.  II.  81.  Lófark  A.  II.  336.  Lófiu  K.  507.  Lóhát(on) 
A.  III.  2i3.  -(rul)  Ny.  II.  i3o.(ra)  K.  359.  Lóhus  K.  95.  Ló- 
patkó; lópatkónyom  (lópatkó-nyom)  Tompa,  Sz.  László  ki- 
rályról. Lósörény  A.  II.  i54.  Lótok:  a  ló  hámja  K.  507. 
Lövésszer:  a  lövés  szere,  eszköze  N.  II.  195.  Lőcskámva  T. 
Ludaprólék(os)  N.  I.  498.  Ludfi  Ny,  I.  280.  Ludméreg  T. 

Macskanadrág:   metélt  tészta  neme  T.  Madárfészek  A. 

II.  377.  Madárfi  N.  I.  46q.  Madárhang  A.  I.  5.    Malomkerék 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  201 

A.  I.  i58.  Malomkő;   malomkődarab:   malomkő  darabja   A. 

II.  24.  Marokszorítás  u.  o.  48.  Májüsnap  A.  III.  44i.  Május- 
reggel  A  III.  257.  Medvehus  P.  58 1.  Menteujj  u.  o.  234 
Mesevilág  A.  II.  336.  Megyebiró  T.  Menyasszonycsók  P. 
i5i.  Menyasszonytáncz  K.  432.  =  a  menyasszony  táccza 
u.  o.  46o.  Mennybolt,  Tompa:  V.  ö.  a   mennyek  boltja   A. 

III.  372.  Mennydörgés  P.  577.  Mennykő;  V.  ö.  a  menny 
hulló  köve  A.  II.  356.  Méhedongás  Tompa,  Harangszó. 
Méhkas;  méhköpü  méhpolcz  T.  Méhraj:  méhek  raja  A.  II. 
222.  Mostohakéz-től  szakadt:  mostoha  kezétől  Ny.  I.  178. 
Műhely:  a  mü  helye  A.  I.  161.  T.  mihely. 

Nadrágszíj  A.  III.  191.  Napáldozat,  napenyészet  T.  V. 
ö.  „A  nap  fölkeltétől  a  nap  enyésztéig"  P.  577.  Napfény 
N.  I.  66.  P.  17.  Naphaladai(kor)  M.  Ny.  VI.  342.  Naphossz- 
(at) ;  finnül  paivákausi.  V.  ö.  nap  hosszában  P.  42.  Nap- 
kelet Ny.  III.  368.  Naplcmenet(re)  Á.  II.  265.-(en)  u.  o.  197. 
-(ig)  A.  II.  223.  V.ö.  nap  lementén  P.  8.  Napmeleg:  a  nap- 
melege A.  II.  7.  Napsugár  A.  IL  92.  „a  nyári  nap  sugara" 
P.  573.  Napszám:  „Etart  ingom  a  napszám"  K.  85.  Nap- 
számba elszegődjenek  Tompa,  Diósgyőr.  V.  ö.  hétszám. 
Napvilág  A.  II.  69.  Nádkopó  =  nádtartó  T.  Nádlevél  N.  I. 
509.  Nádszál  K.  65.  E.  IL  45.  V.  ö.  „a  nád  minden  szála" 
A.  II.  3o.  Nádtors  A.  II.  3p.  Násznép  Ny.  III.  376.  =  a  nász 
népe;  v.  ö.  „Héjába  fárasztád  oda  a  nász  népit"  K.  3i. 
Nemzetélet  Gy.  Romh.  IV.  17.  Nemzethiúság  u.  o.  Nemzet- 
szabadság  A.  II.  4i8.  Népözön  A.  I.  291.  V  ö.  vérözön, 
vizár.  Népszolgaság  A.  I.  i5i.  Nőerény  A.  II.  424.  Nyakin 
A.  III.  277.  Nyakkupa  T.  Nyakszirt  V.  Z.  III.  Nyeregkápa 
A.  III.  221.  Nyilvessző:  v.  ö.  „nyil  vesszeje"  A.  II.  299. 
Nyirvirics  T.  V.  ö.  favirics,  fenyővíz  Nyulfi  A.  II.  24. 

Oldalnyilallás  A.  I.  216. Orgazda:  az  or  gazdája.  A  III. 
3oi.  Országczímcr  A.  II.  i24.  i32.  1 55  =  ország  czímere 
u.  o.  i3i.  Országút  =  az  ország  útja  „A.  I.  295.  3i3.  II.  78. 
Mutasd  meg  az  ország  útját"  N.  II.  ii3.  Ostornyél:  ostor- 
telek :  az  ostor  szijacskája  T.  Ótalomeszköz  F.  u.  4.  Ótár- 
bütü  M.  ny.  VI.  343.  Ördögborda  T.  ÖrdögmatóUa  K.  388. 
Örömapa  örömanya  Ny.  III.  373.  mintegy:  öröm  apja, 
anyja.  Örömáldomás  A.  IL  23o.  V.  ö.  búcsupohár.  Öröm- 
ebéd M.  ny.  VI.  344.  Örömének  N.  I.  47.  V.  ö.  búcsuhang. 
Örömkiáltás  Tompa,    Galamboskő.   Örömkönny   A.    II.   8i. 


Digitized  by  VjOOQIC 


202  SIMONYl   ZSIGMOND. 

Gvadányj,  R.  Pál  II.  i2.=:öröm  könyüje  P.  4.  Örömóra  F. 
Ny.  I.  124.  Orömszin:  az  öröm  színe.  Este  szép  pirosan 
visszatekint  a  nap,  'Orömszin  terül  el  síkon,  völgyön,  he- 
gyen A.  II.  i66.  Örömválasz  K.  Sg.  Örömzaj  A.  II.  94.  öz- 
tag  K.  407. 

Padlásgerenda  A.  II.  194.  III.  198-  Papbér  Ny.  III.  372. 
Papleány  K.  60.  Papruha  Ny.  III.  32.  Paraszváll  Ny.  I.  372. 
Patkószeg  u.  o.  92.  Pályabér  P.  6.  Páracsepp  A.  II.  358. 
Pásztafej  T.  Pásztortűz  A.  II.  3.  P.  576.  Penészszag  A.  II. 
i83.  Pénzmag(ra)  szert  tenni  Arany  L.  népm.  246.  Merényi 

saj.  népm.  I.  218.  s  még  sokszor Pinczegádor,   pincze- 

sip  Ny.  IIL  374.  Pinczeszáj  V.  Ny.  III.  3o4.  Pipaszár  N. 
II.  21 5.  Pitarajtó  N.  I.  259.  P.  590.  Pokolgöz  Ny.  k.  II.  379. 
Porszem  P.  33.  V.  ö.  vizcsöpp.  Posztószél  Ny.  II.  42 1. 
Pókháló.  Pujkapásztor  N.  I.  180.  Puskakö:  kova  T.  Puska- 
lövés A.  III.  224.  Pusztaközep(en)  A.  IIL  260.  P.  23. 

Rabkötél  A.  II.  179.  rabbilincs  P.  4.  Rabláncz  u.  o. 
449.  Rabszij  N.  L  193.  Ravaszlyuk  Ny.  I.  23o.  (helynév)  = 
rókalyuk  (V.  ö.  ravasz  „róka**  jelentéssel  a  münch.  cod-ben). 
Révpart:  a  rév  partja  A.  III.  25 1.  Rigóének  A.  II.  292.  Roz- 
marinszál  E.  II.  45.  N.  I.  200.  Rozsdafolt  A.  II.  i45.  Róka- 
mái T.  Rózsalevél  V.  A  patakhoz.  Rózsamag  E.  11.  99. 
Rózsaszál  u.  o.  i34. 

Sasfészek  A.  II.  387.  Sasszárny  u.  o.  137.  Sárkánytéj 
T.  Sátorajtó  A.  II.  390.  Sátoreresz  A.  II.  219.  Sátorfa  T. 
A.  III.  195.  Sátormennyezet  A.  II.  335.  Sátorponyva  u.  o. 
93.  Sebhely  u.  o.  24o.  Seprünyél  A.  III.  177.  Sirdomb  A. 
II.  78.  =  sírnak  dombja  u.  o.  58.  Sirfa :  a  sir  fája  K.  236. 
Sírhalom  K.  99.  A.  II.  116.  V.  ö.  a  sir  puszta  halmán  u.  o. 
119.  Sirhant  A.  II.  2o3.  Sorscsapás  Gy.  Romh.  IV.  i3. 
Sójomkép(be)  K.  4oi.  Szabadságügy  A.  II.  45 1.  Szabószemét 
Ny.  II.  421.  Szalmacsutak  T.  Szalmapömye  A.  III.  161. 
Szalmatüz  Ball.  példab.  6674.  Szalonnafelsö  A.  III.  208.  Sza- 
márfül T.  Szamárhát(on)  N.  I.  5o8.  Szamárkehü  Ny.  III. 
i84.  V.  ö.  kecske  hurut.  Szarvasgim  A.  II.  263.  Szekérút  N. 
I.  159.  Szellöhát(on)  A.  II.  i44.  mint  lóháton.  Szerelemhi- 
deg E.  II.  60.  „Rázza  a  szerelömhideg"  Ny.  II.  48o.  Sze- 
relemrab E.  II.  247.  Szemfödél  Ny.  I.  229.  Szemfény(en) 
N.  II.  194.  Matkó,  Ny.  II  71.  Szempillantás  A.  II.  i83.  P.  58o. 
Szemügy  u.  o.  456.  Ny.  I.  4i5.  III.  32.   Szemverés  Ny.   II. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  2o3 

3o6.  Szerencsekártya  A.  III.  igS.  Szégyenfolt  P.  Sgo. 
Székláb  N.  gy.  I.  3o.  Szélvész  P.  576.  a  szél  vésze;  szél- 
vészes A.  11.  10.  Szélzugás  A.  I.  5.  Szikláéi  Tompa,  Ga- 
lamboskő.  Sziklafél:  sziklaoldal  A.  II.  SgS.  Szilvalé  Ny.  I. 
272.  Színváltozás  F.  u.  62.  Szirtkaponya  A.  11.  44i.  Szív- 
dobogás A.  I.  49.  Szívfájás  Corp.  gramm.  428.  Szívfájdalom 
E.  I.  45.  II.  47.  Szobaföld  A.  III.  263.  =  a  szoba  földje  II. 
87.  Szócsere  A.  II.  242.  V.  ö.  gyermekcsere.  Szölöínda 
Tompa,  Galamboskö.  Szölószem(ecske)  K.  i4g.  V.  ö.  por- 
szem. Szőlőtőke  E.  II.  75.  =  szőlő  töve  K.  281.  Szőlővessző 
N.  II.  369.  Szőrszál  F.  u.  47.  V.  ö.  fűszál.   Szunyogtojás  N. 

I.  468.  Szüsereg  A.  II.  172.  Szügyelő:  tulajdonk.  a  szügy 
eleje;  így  kézelő,  névutó  Ny.  I.  334.  Pesti  G.  Ny.  II.  3 16 
Szülőkebel;  a  szülő  keble  P.  i5.  Szúrujj  N.  II.  248. 

Tanorokkapu:  a  tanorok  (azaz  kaszáló)  kapuja  T. 
V.  ö.  vetéskapu.  Tatárjárás.  Tavaszmező  A.  III.  256.  Tá- 
tostej  Merényi  népm.  Tejföl  Ny.  II.  464.  Templombiró  T. 
V.  ö.  megyebiró,  hegymester.  Tengerarc :  « Mosolygó  sima 
tengerarc"  A.  I.  i5o.  Tengerföveny  u.  o.  287.  Tengerhab  A 

II.  i3i.  P.  597.  Tengerpart  N.  II.  42 1.  Tengerszem  A.  II. 
122.  Testőr  u.  o.  160.  Tikház  Ny.  III.  287.  V.  ö.  ebház. 
Tikmony  Ny.  III.  327.  =  tyukmony  Balásfi  u.  o.  389.  Tila- 
lomfa A.  II.  8.  Tiszapart  E.  II.  i46.  Ny.  1. 373.  Tiszaszél-(en)  N.  II. 
108.  V.  ö.  utszél,  ajtószél.  Tiszavirág  Ny.  III.  222.  Toronyirányt 
vön.A.III. 272. Töklevél  N.  I.  352.  TömlöczrostélyNy.  II.  287. 
Törökhalál  A.  III.  324.  Törvényszék ;  V.  ö.  tan  ácsszék  A.  III.  171. 
Tűhegyre  F.  Ny.  I.  24.  Tűzhely  u.  o.  226.  Tyúkhús  N.  I.  63. 

Utczabíitü  M.  ny.  VI.  353.  Utczakati  u.  o.  V.  ö.  falu- 
kata. Utczaközép(en)  A.  II.  75.  V.  ö.  pusztaközépen,  út- 
.  középre  P.  576.  Utczasor  A.  III.  294.  Útfél  (rendesen  út- 
félen V.  útfélre,  de  Münch.  cod.  54.  az  útfelekre)  Münch. 
cod.  5i.  N.  I.  21 3.  Útkelő  (nem  tárgyas  viszonynyal)  M. 
ny.  VI.  353.  Útszél  E.  I.  72.  II.  159.  Ürömpohár:  az  üröm 
pohara  A.  I.  279.  V.  ö.  bucsupohár,  örömáldomás.  Üstlé  Ny. 
k.  II.  38o.  Üstódal  Ny.  III,  365. 

Vacsoracsillag  T.  mint  hajnalcsillag.  Vadászvacsora  K. 
407.  Vajcsepü:  a  vaj  csepüje  Ny.  K.  III.  i4.  Vakandturás 
A.  II.  24i.  vakandokturás  P.  577.  Vállfok(on),  válltő(n)  M. 
ny.  VI.  354.  V.  ö.  fültö  stb.  Vállköz(ön)  A.  II.  379.  Várfal 
A.  III.  190.   Várhegy  A.   II.    i52.   Várkapitány   A.   III.    227. 


Digitized  by  VjOOQIC 


204  SIMON YI   ZSIGMOND. 

Várkapu  A.  II.  24o.  Várkút:  van  pl.  Nagyvázsonyban. Vár- 
megye: tulajdonkép  a  várnak  határa,  mert  megye  azonos 
mesgyével  és  a  szlávból  van  véve.  Vármegyeház:  a  vm. 
háza.  Vármegyeur(ak)  N.  I.  Soy.  Ny.  II.  91.  Városvég(en) 
E.  11.  2o3.  mint  faluvégen.  Vásárhely:  a  vásár  helye,  fórum 
M.  cod.  56.  Vásárállás  N.  I.  261.  Vendégsereg  Ny.  IIL  377. 
V.  ö.  galambsereg,  méhraj.  Verőfény  =  napfény ;  nem  a 
mai  ver  igéből ;  v.  ö.  verő  malacz,  verőzik  (L.  Budenz, 
Szóegy.  589.  és  Thewrewk  E.  A  h.  magy.  elvei  3i.  1.) 
Vetetüdü:  Vetet  (vetés)  ideje  Ny.  II.  323.  Vetéskapu:  a 
vetések  kapuja  Ny.  II.  88.  471.  V.  ö.  tanorokkapu.  Vér- 
csepp  Pázm.  Ny.  II.  355.  Vérmező  A.  I.  20.  =  a  vér 
mezeje  A.  II.  437.  P.  3o3.  Vérfolt  P.  I.  579.  Vérözön: 
a  vér  özöne  A.  III.  218.  Vérszag  A  II.  i3i.  Vérthát(on) 
V.  Z.  III.  V.  ö.  szellöhátou;  lóháton.  Vészföcske  A.  III.  267. 
Viadaltér  A  II.  i24.  Világcsoda  A.  IIL  i63.  V.  ö.  istencsuda. 
Villanyél  Ny.  I.  200.  Villámfény  A  II.  44o.  Virágszál  K. 
162.  Ny.  III.  384.  Vizár  A.  II.  295.  V.  Z.  I.  Vizfény  A.  I.  289. 
Vízpart  E.  II.  89. 

Zabocsu:  a  zab  ocsuja;  1.  buzaocsu.  Zabolaszár  A.  IL 
i46.  Zsivány  tanya  P.  58o. 

6.  §.  Az  itt  elsorolt  birtokos  összetételek  —  számuk 
6b9-re  rug  —  alig  teszik  felét  azoknak,  melyek  forrásaimban 
találhatók.  A  tények  nagy  mennyisége  elvitázhatatlanúl  bizo- 
nyítja, hogy  itt  határozottan  kifejtett,  eleven  nyelvi  kate- 
góriával van  dolgunk.  Bizonyítja  ezt  különösen  az,  hogy  az 
elsoroltak  közt  számos  szó  van,  mely  különben  szokatlan, 
sőt  sok  esetben  talán  csak  azon  az  egy  helyen  található, 
s  létrejöttekor  mintegy  csak  pillanatnyi  szükségnek  kellett 
megfelelnie;  v.  ö.  ellenségvér,  életiskola,  halálóra,  hangya- 
tüdő, hóvilág,  juhászkapocs,  leányszív,  májusnap,  nemzetélet, 
nemzetszabadság,  népszolgaság,  országcímer,  szabadságügy, 
szunyogtojás,  tátostej,  töklevél,  viadaltér,  stb.  Az  összetétel- 
nek ezen  módja,  mint  látjuk,  nagyon  tágkörü;  s  így  nem 
csoda,  hogy  sok  esetben  valamivel  lazább  viszonyt  találunk 
a  tagok  közt.  Nem  lehet  pl.  tagadni,  hogy  ezekben  ezüst- 
szín, fűszál,  kémszem,  vércsepp,  vérmező  nem 
oly  határozott  a  birtokos  viszony,  mint  ezekben:  asztalfő, 
gyermeksirás,  kerékagy,  malomkerék,  székláb, 
vérszag;  úgy  hogy  az  előbbieknél  és  hasonlóknál  sokszor 


Digitized  by  VuOOQlC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  2o5 

talán  más  fölfogás  is  jogosult  (a  mint  pl.  Volf  az  id.  h. 
ezekben:  vízcsepp,  vizgöz,  a  viz-et  melléknévi  jelző- 
nek veszi).  Hogy  azonban  ilyen  esetekben  a  tagokat  bátran 
birtokos  viszonyban  állóknak  vehetjük,  azt  sok  esetben 
iparkodtam  olyan  idézettel  bizonyítani,  melyben  a  két  tag- 
nak birtokos  viszonya  külsőleg  is  meg  van  jelölve,  pl. 
könnycsepp:  ^könnyének  egy  cseppje**;  vérmező  „a 
vérnek  mezeje**  stb. 

SiMONYi  Zsigmond. 


A  NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA. 

L 

A  Nyelvőr  mindjárt  keletkeztekor  megüzente  a  hadat 
a  neologiának.  „Akarjuk  ott  —  így  szólott  programmjának 
első  pontja  —  a  hol  az  ingadozó  alapra  fektetett 
s  rögtönözve  létesített  nyelvújítás  szabályellenes 
szóalkotásokat  hozott  forgalomba,  a  helyesség 
visszaállítását.**  S  ez  időtől  kezdve,  tehát  három  éven  keresz- 
tül majd  kisebb,  majd  erősebb  támadásaival  egyre  azon  volt, 
hogy  megszólaltassa,  hogy  a  vitatkozó  küzdelem  elfogadá- 
sára birja  ellenfelét.  Mind  hasztalan.  A  nyelvújítás  meg  sem 
mozdult.  Félvállról  mosolygott-e  eme  támadásokra,  vagy 
tanácsosabbnak  tartotta  agyonhallgatni,  nem  határozhatjuk 
el;  de  hogy  a  kettő  közöl  egyik  áll,  az  aligha  több  nem, 
mint  puszta  sejtelem.  Végre  a  múlt  év  vége  felé,  a  Nyelvőr 
szerkesztőségének  kezdeményére,  megalakult  a  nyelvtisztító 
társaság  s  legott  meg  is  kezdte  működését.  Ez  már  rend- 
szeresen intézett  támadás  volt  a  neologia  ellen,  a  melyet 
tovább  is  nyugodtan  tűrni  annál  inkább  sem  lehetett,  mivel 
a  napi  lapok  közlései  a  nagy  közönség  figyelmét  is  fölger- 
jesztették, s  ez  kíváncsian  várta  a  támadás  elfogadását  s 
netán  visszaverését.  Elvégre  tehát  a  negyedik  évben,  a  most 
folyó  év  márczius  i5-én  tartott  nyelvtudományi  osztály 
ülésén  kiszálltak  az  újítás  védelmére  s  az  orthologia  táma- 
dásának visszavetésére  Fogarasi  János  és  Toldy  Fe- 
rencz^  a  neologiának  két  legelső  bajnoka,  az  első  „Az  új 
szókról'',  a  második  pedig  ,Az  új  magyar  ortholo- 
gia" czímü    értekezésével.    (Megjelentek   a    „Nyelvtudo- 


Digitized  by  VjOOQIC 


2o6  SZAftVAS    GÁBOft. 

mányi  Értekezések"  IV.  kötetében,  VII-  s  VUL  szám 
alatt.  Kaphatók  a  M.  Tud.  Akadémia  könyvkiadó  hivatalában. 
Egy-egy  fíizet  ára  i5  kr.  Ajánljuk  olvasóink  figyelmébe.) 

Fogarasi  értekezése  tisztán  védelmi  irat ;  pártfogó  szár- 
nyai alá  veszi  a  nyelvújítást  az  orthologia  támadásai  ellen, 
s  a  kifogásolt  szók  osztályait  helyeseknek  iparkodik  feltün- 
tetni. Hogy  ez  nem  sikerül  neki,  az  nem  az  6  hibája,  hanem 
a  rósz  ügyé,  a  melyet  neki  múltjánál  fogva  védenie  kell. 
Szinte  a  csodálatossal  határos,  mily  korhadt  fegyverekkel 
állott  ki  a  neologia  ezúttal  ügye  védelmére  a  csatasíkra.  A 
bizonyításnak  egy  részről  s  más  részről  a  czáfolásnak  alig 
akadunk  itt-ott  valami  halvány  árnyékára ;  az  elsőnek  helyét 
nagyobbára  egyszerű  állítások  pótolják,  a  melyeknek  épen 
az  ellenkezőjük  áll;  a  czáfolat  helyébe  pedig  legtöbbszörte 
puszta  tagadást  vetnek  oda.  A  neologia  felszólalására  tudva- 
levőleg a  nyelvjavításnak  ama  tételei  szolgáltattak  okot  és 
alkalmat,  a  melyeknek  alapján  a  hibás  szóalkotások  osztályai 
vannak  megállapítva.  Az  újításnak  tehát,  ha  nem  mellék 
tekintetek,  hanem  tisztán  ügye  igazságának  érzete  ösztönözte 
a  felszólalásra,  ha  az  orthologián  könnyű  s  teljes  diadalt 
akart  aratni,  nem  kellett  volna  egyebet  tennie,.—  de  ez 
minden  esetre  elmulaszthatatlan  kötelessége  lett  volna  — 
mint  hogy  a  nyelvjavításnak  eddigi  tételeit,  de  különösen, 
hogy  a  Nyelvőr  IV.  kötetének  49— 5o.  lapjain  felállított  elve- 
ket megczáfolja,  megsemmisítse. 

Vájjon  megtette-e  ?  Ám  lássuk  ! 

Az  „Új  szókról**  czímü  értekezés  az  első  hat  lapon  azt 
bizonyítgatja,  hogy  honalkotó  őseink  nyelve  hatalmasan  ki 
volt  fejlődve  s  hogy  már  írni  is  tudtak.  Ha  mindjárt 
elfogadnók  is  ennek  valószínűségét,  kérdés  maradna,  húzhat-e 
hasznot  ebből  a  neologia,  a  melynek  még  a  tizennyolczadik 
század  nyelve  is  fejletlen  volt? 

A  6—8.  lapokon  az  Anonymusnál  eléforduló  szók 
néhányának  fejtegetését  olvassuk.  Mind  csupa  allotria;  ép 
úgy  nem  tartoznak  a  kérdéshez,  mint  az  alleluja  a  temetés- 
hez. Különben  megérdemlik,  hogy  egyik-másikát  meghall- 
gassuk. „Szerencs  (zerenche)  és  s:{erelem  (zerelmu)  Szabó 
Károly  szerént  egy  azon  gyökről  származik.  Támogatja 
e  nézetet  a  mongol  sri  (prosperité),  a  szanszkrit  s\ríe  (for- 
tuna).  Miklosich  a   szerencse   szót   régi   szláv  szónak  tartja. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVtíJítÁS   APOLÓGIÁJA.  ^©7 

A  régi  szláv  alatt  a  nyelvészek  rendszerint  a  bolgárt  értik, 
kik  eredetileg  altáji  származásúak  és  csak  későbben  kevered- 
tek össze  a  szlávokkal**  (6—7.  L)  Csodálatos  szómeghatáro- 
zás! Ha  eddig  nem  tudtuk,  mi  a  „szerencse  s  a  szerelem", 
s  hogy  a  kettő  tulajdonképen  egy,  ebből  már,  ha  csak  vakok 
nem  vagyunk,  világosan  megláthatjuk.  Hisz  ott  áll  kinyom- 
tatva, hogy  „SzabóKárolyszerint  szerencse  és  szerelem 
egyazon  gyökről  származik."  Akár  csak  azt  mondanám:  a 
farkas'hályog  s  a  farkasgú:{s.  Beethoven  szerint  egy- 
azon okból  támadnak.  Az  okoskodás  első  tétele  szerint  tehát 
a  s\erencse  magyar  szó:  s^er-encse  (az  encse  természetes 
hogy  képző,  a  mely  megvan  e  szóban  is:  l-encse;  az  ilyen 
magától  érthetőséget  a  neologiában  magyarázni  sem  kell). 
A  második  állítás  szerint  („támogatja  e  nézetet  a  mongol 
sri  s  a  szanszkrit  s^rie^)  a  mongol  nyelvrokon  a 
szanszkrittal  s  a  magyar  mindakettővel.  Követ- 
kezik a  harmadik  tétel :  .Miklosich  a  szerencse  szót  régi 
szláv  szónak  tartja."  E  szerint  tehát  még  sem  magyar, 
hanem  kölcsönzött  szó.  A  záradék  szerint  pedig: 
„a  régi  szláv  alatt  a  nyelvészek  rendszerént  (??)  a  bolgárt 
értik,  kik  eredetileg  altáji  származásúak  és  csak  későbben 
keveredtek  össze  a  szlávokkal",  a  szerencse  eredetileg  altáji 
szó  volt  s  csak  később  lett  szlávvá.  Ugy-e  t.  olva- 
sóm, hogy  világos!  Ismételjük  csak  még  egyszer:  a  szerencse 
magyar  szó,  bizonyítja  a  szanszkrit,  melynek  a 
régi  szláv  rokona;  de  a  régi  szláv  (kétséges  ugyan,  de 
nem  tesz  semmit)  a  bolgár  nyelv,  a  bolgár  pedig  altáji  nyelv, 
tehát  a  szerencse  altaji-indogermán,  vagy  tüze- 
tesen meghatározva :  magyar-mongol-szanszkrit-ószláv-bolgár 
szó,  más  szóval:  eredeti  magyar  szó. 

Nézzünk  egy  más  szófejtegetést.  „Tulma  a  Névtelen 
tanúsága  szerint  a  Duna  és  Vág  egybefolyásánál  várat  épí- 
tett és  Komárom-nsik  nevezte.  Komar  a  mongolban  annyi, 
mint  orr  és  fok.  Kell-e,  lehet-e  ennél  természetesebb  meg- 
fejtés ?  Az  om  végzet  mint  paradics-om^  Egyipt-om  szóknál 
is,  könnyen  hozzáragadhatott"  (8. 1.).  Ha  én  neológus  vagyok, 
én  ennél  sokkal  tisztességesebb,  s  valamint  honalkotó,  úgy 
új  magyarjainkra  is  nagyobb  dicsőséget  árasztó  megfejtését 
adtam  volna  a  Komárom  szónak.  Mi  köze  van  a  magyarnak 
a  barbár  mongol  o  r  r-ához,  mikor  ott  van  a   nagy  müvclt- 


Digitized  by  VjOOQIC 


208  SZARVAS    GÁBOR. 

ségü  görög  nép  ?  A  görög  nyelvben  koma  annyi  mint  álom. 
Midőn  tehát  Tulma  a  várat  megépítette,  ilyformán  gondol- 
kodott :  Erős  vár,  oly  erős,  hogy  a  melyik  ellenség  ide  tolja 
az  orrát,  eggyig  itt  hagyja  a  fogát,  itt  e  vár  falai  alatt  fogja 
alunni  örök  álmát.  Legyen  tehát  a  hely  neve  álom. 
Kell-e,  lehet-e  ennél  természetesebb  megfejtés  ?  A  rom  végzet 
ősmagyar  képző,  a  melyet  kétségtelenné  tesznek  e  szavaink  : 
iá-rom,  há-rom,  ko-rom^  ba-rom,  H-rom  Iá-rom,  sat. 

A  q— 12.  lapon  egy  pár  új  (erény,  lég,  ünnepelje)  s  eg}' 
régi  szó  (tldom)  életbeléptetésének  történetéről  értesülünk. 

A  i3— í5.  lapokat  anekdoták  töltik  be.  Az  első  azon 
czélból  látszik  elmondva  lenni,  hogy  a  raktár  szó  helyessé- 
gét igazolja.  Az  argumentum  így  hangzik:  „A  ministeri 
szakférfiú  szerint  nekik  az  nagy  zavart  és  tömérdek  károkat 
okozna,  ha  a  raktár  szót  a  tárháx  vagy  rakodó  szóval  egy- 
nek vennék;  mert  nálok  ezen  szók  mindegyike  más-mást 
jelent."  Ez  az  okoskodás  más  szavakba  öltöztetve  ezt  mondja: 
Minthogy  a  szakférfiak  más-más  helyet  neveznek  rakLár-ndky 
tárház-nak  és  rakodó-nak,  következik,  hogy  a  raktár  jó  szó. 
Ennek  az  okoskodásnak  szakasztott  mása  volna  a  következő: 
Ha  élni  akarok,  ennem  kell ;  de  nekem  nincs  mit  ennem, 
tehát  mástól  kell  lopnom. 

A  második  anekdota  méltó  párja  az  előbbinek.  E  sze- 
rint meg  a  szállodatulajdonosok  követelik  a  szálloda  szó 
megtartását;  „ők  az  ö  hóteljöket  nem  engedik  semwirths- 
haus-nak,  sem  gasthaus-nak  nevezni.  Ha  az  akadémiá- 
nak kifogása  van  a  s\álloda  ellen,  jó,  akkor  ők  hó  te  l-nek 
fogják  nevezni.**  (i4.  1.)  És  Fogarasit  ez  a  wirthshaus-argu- 
mentatio  teljesen  meggyőzhette,  mert  hozzáteszi,  hogy  ö 
ugyan  nem  beszélt  velük,  de  ha  beszélt  volna,  biztosította 
volna,  hogy  az  akadémia  a  kérdéses  szó  ellen  nem  nyi- 
latkozott. 

A  harmadik  azon  czélból  van  kitalálva,  hogy  meggyőz- 
zön bennünket  annak  szükségéről,  hogy  a  nő  és  né  közt 
külömbséget  kell  tennünk.  ^Valaki  —  így  kezdi  az  adoma 
—  főzőnek  egy  nőszemélyt  fogadott  fel,  a  ki  könyvecskéjé- 
ben (Fogarasi  és  embere  szerint  roszúl)  szakácsnénak  volt 
írva.  —  Tehát  a  férje  is  szakács?  kérdé  a  felfogadó.  — 
Kérem  alásan,  nincs  nekem  férjem.  —  No  hát  maga  asszony 
vagy  leány  ?  Elpirult  de    nem  felelt.    —    Vagy   talán   leány- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA,   f  209 

asszony?  Erre  elmosolyodott,  de  megint  nem  felelt."  C^^*.  1.) 
Csak  úgy  odavetőleg  jegyezzük  meg,  hogy  vastagon  sántít 
az  anekdota  ,•  vagy  pedig  az  a  nőszemély  szakácsnénak  öltö- 
zött „delnő"  volt;  mert  igazi  magyar  szakácsné  a  leány- 
asszony-ba  helyezett  kétértelműséget  nehezen  értette  volna 
meg,  hogy  elmosolyodjon  rá.  Különben  fogadjuk  el,  hogy 
igaz.  Tehát  abból,  hogy  valaki  egészen  helyes  adatból  (sza- 
kácsné) ügyetlen  következtetést  s  még  ügyetlenebb  kérdést 
tesz  (a  férje  is  szakács?),  az  következik,  hogy  a  nyelv  a 
hibás,  hiányos,  vagy  nem  inkább  az,  hogy  az  illetőnek  az 
eszejárása  biczeg  ?  Hát  ha,  a  mint  Fogarasi  akarja,  wsza- 
kácsné"  helyett  „szakácsnő"  lett  volna  a  könyvbe  írva,  nem 
gyúlt  volna-e  meg  baja  annak  az  úrnak  akkor  is  a  magyar 
nyelvvel?  Mert  a  „szakácsnő"  csak  is  arra  ád  szerinte  fele- 
letet, hogy  a  férje  nem  szakács ;  de  hogy  van-e  s  micsoda 
a  férje,  vagy  özvegy-e,  lány-e,  volt-e  vagy  van-e  gyermeke, 
lud-e  zongorázni  vagy  fütyülni  s  több  efféle  kiváncsi  kér- 
déseket válasz  nélkül  hagy.  Okos  ember,  a  hol  öt  kérdésre 
van  szükség,  ötször  kérdez,  s  nem  okozza  a  nyelvet,  hogy 
gyámoltalan,  szegény,  mert  nem  tudja  egy  szótaggal  a  sza- 
kácsné felfogadó  uraknak  megmondani,  hogy  pl.  hajadon-e 
még  a  nőszemély,  van-e  fogékony  keble,  szándéka-e  tisztelni 
új  gazdáját,  stb. 

íme  t.  olvasók,  így  bizonyítanak  s  így  czáfolnak  a 
neologia  nyelvtudományában :  allotriákkal  és  anekdotákkal ! 
S  még  hagyján,  ha  legalább  mint  allotriák  és  anekdoták 
érnének  valamit;  de  a  mint  a  föntebbi  idézetekkel  kimutat- 
tuk, ezeknek  is  irgalmatlan  gyöngék. 

S  ezzel  áthaladtunk  az  értekezés  két-harmad  részén. 

Végre  a  i6.  lapra  érve,  azon  elvek  ismerésének  szük- 
ségességéről szól,  a  melyeket  az  új  szók  megbírálásában 
követnünk  kell,  s  azt  veti  utána,  hogy  ezekre  a  nyelvtudo- 
mány tanít  bennünket.  „Igen  ám  —  szóról  szóra  így  van  — 
ez  sokra  megtanít  bennünket,  csakhogy  sokunknak  más- 
más nyelvtudományunk  van.  Immár  melyik 
nyelvtudományt  válaszszuk?  Az  is  igaz,  hogy  én 
már  több  izben  állítottam  fel  elveket  a  nyelvmüvelésről, 
melyek  ide  is  vágnak  és  tudtomra  senki  által  meg  nem  czá- 
foltattak.  És  noha   ezeket  az    írók   nagy    része,   habár  csak 

M.     NYKLVŐR.    IV.  14 


Digitized  by  VjOOQIC 


2TO  SZAtVAS.    A    NYELVÚJÍTÁS    APOLOGíÁJA. 

nyelvérzékök  után  követi,  de  a  kik  ellen  leginkább  irányoz- 
tattak  amaz  elvek,  nem  igen  akarnak  tudni  azokról."  (i6. 1.) 

Ezekre  pontonként  kell  felelnünk. 

Elvekre,  a  melyeket  a  szók  alkotásában  és  megbirálá- 
sában  követnünk  kell,  mi  is  azt  mondjuk,  valóban  szüksé- 
günk van.  Az  utánavalót  is  mondjuk:  ez  elveket  a  nyelvtu- 
domány állapítja  meg.  A  harmadik  már:  „sokunknak  más- 
más nyelvtudományunk  van"  csak  félig  igaz,  a  mennyiben 
az  orthologia  csak  egy  nyelvtudományt  ismer;  hanem  a 
neologia,  ott  már  máskép  áll  a  dolog;  ott  már  igaz:  sokféle 
nyelvtudomány  van,  annyi  a  nyelvtudomány,  a  mennyi  a 
neológus.  Arra  a  kérdésre,  hogy  melyik  az  igazi  nyelvtudo- 
mány, melyiket  válaszszuk,  a  legközelebb  lesz  alkalmam 
válaszolni ;  egyelőre  azonban,  negative  már  most  is  felelhe- 
tek: a  nyelvújításé  sem  egyenként,  sem  összevéve  nem  az. 
Végre  a  mi  az  idézet  végét  illeti,  hogy  „ö  (Fogarasi)  már 
állított  fel  elveket  a  nyelvművelésről,  de  ezekről,  noha  még 
eddig  sepki  sem  czáfolta  meg,  épen  azok  nem  akarnak  tu- 
domást venni,  a  kik  ellen  irányoztattak",  erre  ez  a  feleletünk. 
Ezeket  az  elveket  azért  nem  volt  szükség  eddig  megczáfolni, 
mert  már  rég  megczáfolta  azokat  az  idő ;  de  minthogy  most 
vagy  helyességük  elismerését,  vagy  megczáfolásukat  kívánják 
tőlünk,  jó,  rászánjuk  magunkat  a  nagy  közönség  felvilágosí- 
tásául e  hálátlan,  keserves  munkára,  s  ki  fogjuk  mutatni, 
még  pedig  a  lehető  legközelebbi  alkalommal,  hogy  mily  kár 
az  ily  elvek  megczáfolására  a  drága  időt  vesztegetni. 

A  következő  lapokon  az  értekezés  az  új  szók  forrásai 
gyanánt  a  tájnyelvet,  a  régi  nyelvet,  a  szóelem- 
zést és  az  analógiát  említi  (17  — 20.  1.);  azután  követke- 
zik azon  alapszabályok  elsorolása,  a  melyek  útba  igazítanak 
bennünket,  hogy  miként  használhatjuk  és  használjuk  fel  ama 
forrásokat  (21  —  24.  l.).  Hogy  mennyit  ér  az  értekezésnek  ez 
a  látszólag  sokat  igérő  része,  azt  múlt  havi  akadémiai  fel- 
olvasásomban tüzetesen  kimutattam.  Erősebb  ismétlések  ki- 
kerülése végett  tehát  utasítanom  kell  a  t.  olvasót  az  említett 
füzetkére.  (Nyelvtud.  Értekezések.  IV.  köt.  9.  sz.  „A  nyelv- 
újítás. *) 

Szarvas  Gábor 


Digitized  by  VjOOQIC 


FISCHER.     AZ   tT   IGEKÉPZÖ.    ,  211 

AZ  „IT"  IGEKÉPZŐ. 

Van  nyelvünkben  egy  pár  képző,  mely  névszókból, 
igékből  egyaránt  alkot  szavakat.  A  többek  közt  ilyen  a  -ság 
'Ség,  -as^t,  -iil  és  ilyen  az  a  képző  is,  melyről  most  akarok 
szólni,  t.  i.  az  -ít. 

Azt  veszszük  ugyanis  észre,  hogy  vannak  -ft-vel  képzett 
igék,  melyeknek  alapszavuk  névszó,  mások  ismét,  melyek- 
nek alapjuk  ige.  E  szerint  fejtegetésemet  is  két  részre  osz- 
tom :  külön  tárgyalom  az  igékből  és  külön  a  névszókból 
alkotott  igéket. 

Ha  az  igéből  képzett  -Ü  végű  szavakat  vizsgáljuk,  azt 
tapasztaljuk,  hogy  kétfélék,  t,  i.  I.  olyanok,  melyeknek 
alapja  mint  ige  ma  is  használatos,  pl.  áll-it^  s:{óll-{t^  hajl-ít 
(hajol)  stb. ;  II.  pedig  olyanok,  melyek  azon  alakban,  mely- 
ben az  -ít  hozzájuk  járul,  ma  már  nem  használatosak,  ilyenek : 
csepet'-it^  csillap'Üy  henger-ily  S'^ár-Ü^  s\ak'Ü,  siov-ít  stb.; 
az  e  fajta  alapszavak  ugyanis  csak  d  vagy  g  frequentativu- 
mokkal  használva  élnek  már  nyelvünkben,  pl.  csepere<fni, 
szakad,  szakodat,  szorong-at,  hengereúí-ni,  hengergetni. 

A  világos  igei  alappal  biró  igéket  ismét  két  részre 
oszthatjuk :  tiszta  causativumokra,  azaz  olyanokra,  melyek 
„valamivé  tevés"-t  jelentenek,  mint:  áll-ít  (tenni,  hogy  va- 
lami „áll"-jon),  hajl-ít  (eszközölni,  hogy  valami  „hajól**-jon), 
száll-ít  (hogy  valami  „száll"-jon),  omlít,  térít,  veszít  stb.  Ha 
ezeken  a  fölsorolt  igéken  végig  tekintünk,  azt  látjuk,  hogy 
mind  bennhato  ige. 

Másodszor  föloszthatjuk  a  világos  igei  alappal  biró  szó- 
kat olyanokra,  melyek  már  nem  causativ,  hanem  momentán, 
azaz  egyszeriséget  jelentő  cselekvést  fejeznek  ki ;  ilyenek : 
csavar- ít,  emel-ít,  habar-ít,  kavar-ít,  mer-  ít,  tasz-ít  stb.  Ezeknél 
az  alapúi  szolgáló  ige  átható  cselekvést  fejez  ki.  —  Nem  hi- 
szem, hogy  rósz  alapon  áll  föltevésem,  mikor  azt  mondom, 
hogy  az  utolsó  csoportbeli  igék  -z7-je  teljesebb-m/  helyett  való  ; 
mert  Van  köztük  egy  pár,  melyet  most  is  egyformán  hasz- 
nálnak-/í-vel  és  -m^vel,  pl:  csavarít  és  csavarint,  emelít  és 
emelint,  taszít  és  a  Dunán  túl  taszint  is;  a  mellett  a  töb- 
biek is  olyanok,  hogy  könnyen  lehet  a  momentán  /í-et  a  ha- 
sonló értékű  'int  momentán  képzővel  pótolni,  mint :  kavarinty 

14» 


Digitized  by  LjOOQIC 


212  FISCHER    IGNÁCZ. 

habarint^  melyek,  meglehet,  tájdivatosan  még  használatban 
is  vannak. 

A  11.  csoportbeli  igékkel  már  nem  lehet  oly  könnyen 
elbánni,  mert  soknál  kétséges,  ige-e  az  alapszó  (gyan-ít,  pir-ít 
stb.);  és  a  melyeknél  tudjuk  is,  hogy  az,  azoknál  sem  ha- 
tározhatjuk meg  biztosan,  causativ  vagy  mom,  képzésüek-e, 
mivel  nem  tudjuk  az  alapige  átható  vagy  bennható  jelen- 
téssel birt-e  (fitít,  szunydít). 

Causativumok:  cseperít  (fölállít),  csillapít,  guríi  v. 
gurgít,  gyarapít,  hasít  (1.  Budenz  magy.  ug.  szót.  gt.),  sza- 
kít stb. 

Momentán  jelentésűek:  hagyít  v.  hajít,  bigyerít,  finto- 
rít, hunyorít  stb. 

Azok  az  'tt  képzésű  igék,  melyeknek  alapjuk  bővebb 
magyarázatra  szorul,  a  következők:  gyanít,  hódít,  segít,  szé- 
dít, tanít,  fitít,  szakít,  hasít,  horplít,  szárít,  csődít,  derít ;  to- 
vábbá: ejt,  felejt,  nyújt,  gyújt,  gyűjt,  nyit  (a  régibb  iratok- 
ban az  Ü  mindenütt  -o/í,  -o;7,  -(?;7-nek  hangzik).  A  mennyiben 
Budenzmagy.  ug.  összehasonl.  szótárát  használhattam,  azt  ta- 
pasztaltam, hogy  a  szakít,  szédít,  tanít,  hasít,  homlít  (a  kifejthető 
*  hom  „görbedést"  jelent,  innen  a  denominativ  *  homol  és  a  caus. 
homlít)  szárít,  csődít,  derít,  nyújt  (eredetibb  *ny^v„jt)  gyújt 
(ered.  ^gj'^pjt),  gyűjt  (ered.  *  gfsv^'t),  nyíl  (ered.  *ny„vjt) 
(v.  ö.  Budenz  magy.  ug.  szót.  268,  282.  177—79,91,  iii— 12, 
279,  375,  249—60,  425—20,  189—90,  i65— 66,  417.)  igék 
akpja  bennható  ige  és  maguknak  causativ  jelentésük  van ; 
causativ  jelentése  van  az  ejt  és  felejt-nek  is  (1.  Ny.  K.  IV. 
i58);  az  ejt  ige  előbb  eseht  utób  esejt,  e'ejt  lett).  A  Jitít^ 
gyaníty  hódit  összehasonlítólag  nyomozva  nincsenek,  de  a 
Jitit  fitogat  (v.  ö.  látogat,  nézeget,  meneget  (a  göcsejben, 
stb.)  és  a  gyanít  gyanakodni  (v.  ö.  vélekedni,  tisztálkodni 
stb.)  alakja  és  ez  utóbbira  nézve  még  a  gyanú,  gyanó  főnév 
is  */íí  és  * gyan  alapígékre  utalnak.  A  hódít-n^V.  igei  vagy 
névszói  alapja  van-e,  azt  nem  tudom. 

Még  egy  csoport  igét  kell  megemlítenem,  mely  d  fre- 
quentativumot  vesz  az  -Ü  elé.  Ilyenek  a  következő  caus. 
hangutánzófélék :  csöndít,  dördít,  csördít,  zöndít,  zördít,  me- 
lyeknek frequentativ  (durativ)  alakjuk :  csönög,  dörög,  csö- 
rög, zönög,  zörög;  ilyenek  még  buzdít,  fordít,  indít,  rendít, 
melyeknek  frequ.  (durat.)  alakjuk  szintén:  buzog,  forog,  inog, 


Digitized  by  VjOOQIC 


AZ   ÍT    IGEKÉPZÖ.  2l3 

remeg;  ide  tartoznak  még  rándít,  sejdít,  és  szunydít.  Ezek 
közül  az  indít,  buzdít,  fordít,  .rendít,  rándít  caus.,  a  szuny- 
dít és  sejdít  pedig  mom.  jelentésűek.  Hogy  mért  vesznek 
föl  ezek  d  frequentativumot  az  -ft  elé,  annak  okát  nem  ad- 
hatjuk, legfölebb  csak  utalni  lehet  arra,  hogy  a  legtöbb  olyan 
ige,  a  melynek  bennható  alakja  g  képzővel  van,  azon  fö- 
lül pedig  az  indít,  rendít,  rándít,  sejdít,  szunydít  inchoativ 
fogalmúak. 

Az  igei  alappal  biró  -//  képzésű  szavaknál  az  eddigiek 
nyomán  tehát  kétféle  fuctiójú  -//-et  kell  megkülönböztetnünk, 
t.  i.  azt,  a  mely  átható  igékből  mom.  jelentésű,  és  másod- 
szor a  mely  bennható  igékből  causativ  jelentésű  szavakat 
alkot.  Az  előbbit  -int-ve  vezethetjük  vissza,  az  utóbbinak 
eredetére  nézve  pedig  Budenz  ád  fölvilágosítást.  (Ny  K.  IV. 
Néhány  magyar  igeképzőről.) 

Az'ít  képző  eredetére  nézve  a  régibb  iratok  egy  lépés- 
sel közelebb  visznek ;  ott  ugyanis  az  -tt  még  -a;7,  -ojt,  -ejt-nQk 
hangzik;  fönntartotta  ezt  az  alakot  az  irodalom  is  egy  pár 
szóban,  mint:  ejt,  felejt;  fönntartotta  a  népnyelv  is,  mert 
még  megvannak:  veszejt,  szakajt,  taszajt,  hasajt.  Össze- 
hasonlítva a  rokon  nyelvek  hasonló  nemű  képzőivel,  az  -0/7, 
-ejt  régibb  -aht^  -eht  helyett  van;  a  finnben  megfelel  neki 
kettős  jf,  mely -A^ből  való,  a  mordvinban  -fty  a  mi  e  nyelv- 
ben -A/-től  rendes  változás  (pl.  a  finn  kaAíe  (=  két,  kettő, 
a  mordvinban  ka//e  és  a  cseremiszben  meg  van  a  -ht-néX  is 
eredetibb  'kt)\  mely  képzők  mind  ugyanazon  jelentésűek 
mint  a  magy.  caus.  -ft;  azaz  valamivé  tevést  jelentenek.  (Ki- 
merítőn kifejtve  1.    Budenz   fentebb    érintett   fejtegetésében.) 

Az  -/í-nek  másik,  sokkal  szélesebb  körű  functiója  az, 
hogy  névszókból  alkot  causativ  igéket. 

Először  is  az  -ti  egyszerű  melléknevekhez  járul,  mint: 
jav  (>ó):  javít,  böv  (bő):  bővít,  sárga:  sárgít,  csúf:  csúfít, 
drága :  drágít,  fehér :  fehérít,  szépít,  feketít  stb. 

Másodszor  főnévből  5-vel  képzett  melléknevekhez :  bú- 
sít, csöndesít,  erősít,  fényesít,  hasznosít,  hegyesít,  károsít, 
sebesít,  tüzesít.  Ide  tartoznak  azon  melléknevek  is,  melyek 
nem  utalnak  főnévi  alapszóra,  mint :  egyenesít,  hüvösít  (van 
hüvít  is),  közösít  (köz  melléknév  is  van),  magasít  és  teljesít 
(az  ebből  elvont  telj  új  szó.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


2l4  FISCHER   IGNÁCZ 

Továbbá  számnevekből  készült  melléknevekhez;  hasz- 
nálatban azonban  csak  a  következők  vannak :  egyesít,  kettő- 
sít,  négyesít,  és  ezek  a  határozatlan  számnevek  vagy  név- 
mások: semmisít,  sokasít,  másít  és  többit  (v.  ö.  jobbít,  rosz- 
szabbít);  sőt  egy  melléknévül  használt  igehatározót  is  talá- 
lunk -ft-vel:  közelüj  azaz  eszközölni,  hogy  valami  v.  valaki 
kö:{el  legyen. 

Járul  comparativusokhoz :  hosszabbít,  jobbít,  kisebbít, 
nagyobbít, rosszabbít ;  —  fosztó  képzős  melléknevekhez, mint: 
esztelenít,  fajtalanít,  iztelenít,  kegyetlenít,  kénytelenít,  nyug- 
talanít, oktalanít.  Ez  utóbbi  alakok  nincsenek  igen  haszna- 
latban  és  számuk  jóformán  csak  az  általam  fölsoroltakra 
terjed. 

Találunk  azonkivül  vagy  tizenkilencz  főnevet  is,  mely 
'ít  képzős  ige  lesz,  s  ezek  a  következők :  alapít,  arányit, 
békít,  csábít,  dühít,  ékít,  gyámolít,  haragít,  hibít,  istenít,  la- 
pít, mocskít,  pirít,  piszkít,  szégyenít,  társít,  vegyít,  világít 
Még  ezek  között  is  van  egy  pár,  melynek  főnévi  voltához 
kétség  fér;  ilyen  a  csábít,  pirít,  dühít;  mert  a  csábítból  el- 
vont csáb  új  szó;  a  pirít-beli  ^ir-hez  pedig  oly  képzők  is 
járulnak,  melyek  igei  alapra  mutatnak,  mint:  pirkad,  piron- 
kodik, pirongat,  a  régibb  codexekben  (a  tihanyi  c.  a^  the 
pirongásodat,  ii5;  Vg.  c.  a\  esmeroktol  való  piron- 
gas  loo;  Bécsi  c.  pirongás  nalkiil  5.)  eléfordúló  piron- 
gás  (pudor)  pedig  jt?zro;/^  igére  utal,  melyből  ismét  jt?/r  benn- 
ható alapige  válik  ki.  Lehetett  e  mellett  egy  jt?/r  névszó  is, 
mely  mellett  ismét  a  piros  bizonyít.  Hasonló  okból  kétes  a 
dühít-nek  denom.  képzése  is.  Régibb  denom.  képzésű  sza- 
vaknak csak  a  következőket  vehetjük  :  békít  (S.  J.),  gyámo- 
lít, haragít,  lapít,  mocskít,  piszkít,  szégyenít  és  talán  a  még 
csak  Biró  Mártonnál  eléfordúló  hibít  (errorem  facit)  szót. 
A  többit  később  származásúnak  és  ezek  mintájára  készült- 
nek tekinthetjük  annál  is  inkább,  mert  Molnárnál  nem  for- 
dulnak elé. 

Különben  nem  azért  rostáltam  meg  e  főnévi  alappal 
biró  igéket,  mintha  azt  akarnám  következtetni  belőle,  hogy 
az  'ü  főnévből  nem  képez  igét,  hanem  csak  azért,  hogy 
megtudjuk,  mely  szót  milyen  hely  illet  meg;  de  meg  nem 
is  szabad  a  főnév  és  melléknév  között  oly  szoros  választó 
vonalat  húzni;  mert  azt  a   nyelvtudomány  kimutatta,    hogy 


Digitized  by  VjOOQIC 


AZ    ÍT    IGEKÉPZÖ.  2l5 

a  főnévnek  és  a  melléknévnek  a  jelentése  nagyobbára  össze- 
forr. Hányszor  nem  használunk  melléknevet  főnév  gyanánt ; 
vagy  nem  ugyanaz-e  például  a  latin  amicus:  kedves  ésamicus 
barát.  Tehát  azt,  hogy  valamely  képző  főnévből-e,  mellék- 
névből alkot-e  új  szót,  nem  szabad  mindig  oly  szoros  kri- 
tika alá  fogni. 

Még  egyet  kell  megemlítenem.  Sokan  kérdezik,  mért 
van  piszkít  és  piszkosít,  világít  és  világosít,  és  mért  nem 
lehet  mondani  azt  is,  hogy  sárit  vagy  fényit^  hamvit,  has:^' 
nít,  és  melyek  azon  szavak,  milyen  természetűek,  a  melye- 
ket így  lehet  használni.  A  felelet  az,  hogy  összesen  csak  hat, 
illetőleg  négy  főnév  van,  melyet  így  lehet  használni,  t.  i. 
piszkít  és  pis\kosü^  dühít  és  dühösit^  világít  és  világosít y 
mocskít  és  mocskosíty  ékít  és  ékesít^  dis\ít  és  dis^esít  sza- 
vakat, melyek  közöl  az  utóbbi  kettő  csak  Szabó  Dávid  óta 
kapott  lábra.  —  A  pirít  és  pirosít  szavakat,  melyeknek  mind- 
egyike különböző  fogaimar  is  fejez  ki,  nem  lehet  ide  sorozni. 
A  melléknevekből  alkotott  igéknél  is  csak  alig  egy-kettő 
használtatik  így,  pl.  avít  és  avasít^  hüvít  és  hüvösít.  —  Ezek- 
nél már  szintén  van  némi  árnyalati  különbség;  mert  az  -s 
képző  melléknevekből  kicsinyítő  mellékneveket  alkot ;  így 
avas  kisebb  fokú  á-ságot,  kékes  kisebb  fokú  ^^^-séget  jelent ; 
hüv  (v.  ö.  hév)  és  hűvös  közt  szint  ily  viszony  van.  Hogy 
a  nyelvszokás  csak  ily  kevés  kettős  használatú  szavat  szen- 
tesített meg,  az  azt  mutatja,  hogy  ez  a  használat  vagy  ki- 
veszőben van  már,  vagy  ellenkezőleg  csak  újabb  időben  kez- 
dett lábra  kapni. 

Itt  említhetjük  meg  a  hangutánzókból  készült  denomi- 
nativumokat,  mint :  nyerít,  sikít,  suhít,  visít,  vonít,  uszít  stb. 

Most  még  egy  kérdés  volna  hátra,  hogyan  kerül  az 
-/f-hez  az  a  különös  functió,  hogy  igékből,  névszókból  egy- 
aránt képez  causativ  igéket.  Ha  magából  a  magyar  nyelvből 
akarnók  ezt  a  jelenséget  megfejteni,  nagyon  valószínű,  hogy 
üres  combinatiókba  ereszkedhetnénk,  de  bizonyost  nem 
mondhatnánk.  Itt  csak  az  összehasonlító  nyelvészet  tájékoz- 
tathat bennünket. 

Budenz  fönnebb  említett  tanulmányában  a  névszókra 
nézve  következő  eredményre  jut.  Minden  névszó  először  d 
képzővel  bennható  igévé  alakúit  és  azután  járult  még  hozzá 
a  tulajdonképeni  causativ  képző  a  -ht  (jt);  s^cp-ből  lett  elő- 


Digitized  by  VjOOQIC 


2l6  DEÁK    FARKAS. 

ször  s:iéped'n\j  fehér-h6\  fehéred-nij  és  ebből  aztán  s^éped-hty 
fehéred'ht.  A  nyelv  a  mássalhangzó  torlódást  nem  tűrve 
meg,  a  i-t  elejtette  és  marad  csak  s:{épe'ht^  fehére-ht;  a  nyelv 
további  fejlesztésével  lett  belőle :  s^^ép-ejt^  fehér-ejt^  a  mely 
alak  általános  régibb  iratainkban,  és  legújabban  ebből  állt  elé 
az  'ít  képző.  (Kimerítőn  Budenz,  Néhány  magy.  igeképzöről. 
Nyk.  IX.). 

Hányféle  functiót  tulajdonítsunk  tehát  az  -//-nek?  A 
nyelv  mai  állásából  Ítélve,  minden  esetre  kettőt;  de  erede- 
tére nézve  a  causativ  ft-nek  csak  egy  functiója  volt,  t.  i. 
bennható  igékből  (akár  denominat.  akár  deverbalis  képzé- 
süek  voltak  is)  alkotott  causativ  jelentésű  szavakat. 

Fischer  Ignácz. 


WESSELÉNYI  ANNA  LEVELEIBŐL.  *) 

(Sz.  1584-  t  1640.) 

A  hetven  darab  levél,  melyet  a  lent  idézett  műben  vesz  az 
olvasó,  legnagyobb  részben  W.  Anna  saját  keze  írása,  hosszú 
szálkás  betűkkel  írva  s  a  korhoz  képest  elég  jő  ortograíiával ;  a 
mennyiben  bizonyos  rendszer  szerint  vannak  használva  a  bctük 
és  írva  a  szavak,  az  eltérések  végre  is  kitanulhatok. 

Nem  számítva  a  papiros  és  tenta  régiségét,  az  itt-ott  ele- 
forduló  elemi  s  más  pusztításokat,  az  írás  általában  véve  nehezen 
olvasható,  s  habár  a  betűk  és  szóalakokhoz  hozzá  szokva  a 
nehézségek  áttörhetők,  mind  az  által  az  írás  sűrűsége  és  szálkás- 
sága  miatt  az  olvasás  mind  végig  szemfárasztó. 

A  betűkre  nézve  megjegyzendő,  hogy  nagy  betűk  a  mondat 
és  szó  közepén  igen  gyakran  fordulnak  elé,  különösen  az  a  be- 
tűnek több  mint  fele  nagy  -4-val  van  írva,  s  ezenkívül  az  s,  n, 
k  stb.  betűk  igen  sokszor  a  nagyobb  alakban  fordulnak  elé  a 
szó  között. 

Betű  vagy  mondatpontozás  felette  ritkán  fordul  elé.  Az 
5f,  \s,  és  \  betűket  legtöbbször  egy  jellel,  egy  hosszú/  mellé 
csatolt  vonással  fejezi  ki,  ilyen  formán  :  ^ ;  ezt  aztán  az  olvasó- 
nak a  szóból  és  gyakran  a  mondatból  kell  kiokoskodni ;  szintúgy 
a  Cl  és  cs  hangokat  is,  melyeket  ugyan  csak  egy  forma  jellel  ír. 


*)  Mutatvány    ily    czímü    müböl :    Wesselényi    Anna.  írta 
Deák  Farkas.  A  mü  e  napokban  fog  megjelenni. 


Digitized  by  VjOOQIC 


WESSELÉNYI   ANNA    LEVELEIBŐL.  217 

Az  a,  Cj  Oj  ő  is  legtöbbször  egyforma,  valamint  az  u  és  ü  be- 
tűk is. 

Mondatai  a  legtöbbször  kerekdedek  és  kifejezései  telvék 
erővel ;  foként  ha  egy  kissé  indulatba  jön  a  nagy  asszony  s  vala- 
miért fel  van  izgatva,  igen  szépen  tud  írni.  Megesik  azonban 
néhol,  hogy  a  mondat  szétfoly  tollából  s  kimarad  a  tárgysző 
vagy  épen  a  vonzó  ige.  A  be  és  ben  közt  lev6  különbséget  nem 
ismeri  el  annyira,  hogy  a  ben  nem  is  fordul  elé  leveleiben;  de 
ismeri  az  ikes  ige  használatát,  s  az  igék  tárgyas  és  tárgyatlan 
alakjait  legtöbbször  helyesen  különbözteti  meg. 

Némely  szónak  a  leírásából  azt  is  lehet  következtetni, 
hogy  a  nagy  asszony  az  r  betű  kimondásánál  egy  kissé  rácscsolt 
s  ezt  a  mellék  hangot  is  ki  akarta  fejezni ;  például  a  következő 
szavakat  így  írta :  p  r  j  o  b  á  1,  g  r  j  á  c  z  ia,  Gr  j  éc  z  (város),  P  r  j  é- 
postvári,  prjokátor,  kalastrjom  stb. 

Levelei  mint  olyanok  csinosaknak  s  néhánya  valóban  szép- 
nek mondható,  mindannyi  teljes  kerekformával,  logikai  renddel 
s  a  legtöbb  élénk  festői  átilussal  van  írva. 

Minden  levél  elején,  különösen  a  melyeket  maga  írt,  egy 
kereszt  áll,  ilyenformán  :  f.  Fiához  vagy  előkelő  emberekhez  írt 
leveleiben  a  kereszt  után  első  helyen  van  a  megszólítás,  azután 
idvezlet,  a  szolgálat  készségnek  felajánlása  s  Isten  nevével  min- 
den jónak  kivánása.  Ez  után  a  megnyugtatás  a  vett  levélről  vagy 
felhívás  válaszolásra.  Ekkor  aztán  a  levél  tárgyai  következnek. 
Ezek  után  pedig  a  bezárás,  ismét  jó  kívánság  és  szerénykedő 
aláírás ;  s  végül  majd  mindenik  levélnek  van  utóirata,  némelyik- 
nek négy  is. 

Alárendeltjeinek  is  így  ír,  csak  a  megszólítást  hagyja  el. 
Aláírása  mindenkor  Árva  Wesselényi  Anna. 

A  szokatlanabb  szavak  közül,  melyek  e  levelekben  eléfor- 
dúlnak,  egyelőre  a  következőket  jegyeztem  fel  : 

Alálátó    hely:  a  kápolna  hétnek  ki  az  ökrök,   azaz    már 

tetején  valami  erkély  féle.  jó  nagy  a  fü. 

azonban  maradt:  abban  galiba:  baj. 

maradt.  gyermekded    ökör:  fia- 

b  a  k  a  c  s  i  n :  valami  szövet.  tal  ökör,  tulok. 

csuha:  a    szakácsok    f&zo-         gyermek  ló:  csikó, 
ruhája.  h  e  á  b  a  :  híjába,  hasztalan. 

ekeddik:  eddig.  hea:  a  pénznek  nevolt  sem- 
fal ka:    egy  darab   ido    (egy  mi  hea. 
falkáig  olt  fognak  maradni).              habornyicza:        tengeri 

F  e  r  k  o  :  Ferencz  (erdélyies^.  pók. 

füvesen:  már   füvesen  j6-  ház:  szoba  (erdélyies). 

Digitized  by  VjOOQIC 


2l8 


DEÁK    FARKAS. 


ide:  itt. 

i  sm  ég:  ismét. 

idne  p:  innep. 

i  fi  a:  hiú. 

Istók:  István. 

iszonyit:  ijeszt.  (A  véglesi 
utat  minyájon  iszonyitolták). 

kordé?  (Párizpápainál  kor- 
déra :  perfunctorie,  obiter,  stb.) 

kék  (ló)  t.  i. :  a  szine. 

k  a  V  a  s  z  i  a,  valami  szövet- 
nek a  neve- 

karasia,  valami  posztó  ne- 
mű szövet. 

kalteriom?  (Az  én  kálte- 
riomom  is  nem  sokára  kész 
lesz). 

1  e  n  g  i  e  r :  lengyel. 

maga:  noha. 

megveszett:  megfogyott 
(a  beteg  gyermek). 

mező  Ián:  szövet  nemű. 

nyavalyás:  hitvány,  sze- 
gény, beteges,  rongyos,  gyenge. 

olcsó  r lom:  olcsónak  tar- 
tom. 

penigh,  penik:  pedig. 

postán:  gyorsan,  hamar. 


p  is  pe  g:  püspök. 

poplikán? 

Panna,  Panoka:  Anna. 

r  é  h  y,  r  é  j  i :  régi. 

r  ai  n  b  eket? 

szállít:  apaszt. 

szilig:  szelíd. 

sziligség:  szelidség. 

szemben  lenni:  talál- 
kozni. 

s  e  p  e  t  (Párizpápainál :  s  z  e- 
p  c  t) ;  szekrény. 

szekér:  kocsi,  hintó,  (crdé- 
lyies). 

ti  nó:  fiatal  tehén. 

többül:  szaporodik. 

z  ü  p  ö  n  (Páriz  Pápainál  : 
z  u  p  p  o  n :  levesétel). 

V  a  j  u  s  z  o  m :  bajlódom. 

veszt:  vcszteget,^  pazarol, 
elad. 

vi  s  zál  t  selyem. 

vénasszony:  társalko- 
dóné Cnéhol  öregasszony 
is)  pl.  egy  helyt  így  ír:  „án- 
gyomnak úgy  hallom  ifjú  vén- 
asszonya van." 


fel. 


írónk    sajátságos  kifejezései   közöl  pedig  ezeket  jegyeztem 


Az  elszánt  akaratnak  több  tanács  nem  kell. 

Az  Isten  igaz  és  az  embereknek  is  igazságos  állapotját 
kedveli. 

Nem  olyan  rút  az  ördög  az  mint  írják. 

Az  nagy  emberek  közt  ha  egyikkel  valamit  elhitetünk,  a 
többi  könnyen  elhiszi. 

Ha  jobban  folyamodunk  Istenhez,  hogy  sem  ez  világi  esz- 
közökhöz, nagyobb  jutalmát  vesszük. 

Ez  után  is  szükséges  az  jóakaró,  mert  még  tovább  az  nagy 
oltár. 

Ne  tartsatok  haragot,  egy  óra  az  életnek  halálnak  válto- 
zása. 

Nem  élünk  örökké  itt  ez  világon. 


Digitized  by  VjOOQIC 


WESSELÉNYI    ANNA    LEVELEIBŐL.     .  ^Ip 

Szállítsuk  a  rósz  akarókat,  többítsük  a  jő  akarókat. 

A  ki  szenvedni  nem  akar  uralkodni  is  nehéz. 

Isten  s  ember  tudja:  mindenki  tudja. 

Egy  [xadon  ültünk:  egyet  értettünk. 

Az  ki  nem  lehet,  nem  kell  tör&dni  rajta. 

Már  ott  is  félek  a  hol  nem  vétek. 

Mikor  ember  első  útját  megvéti,    gyakorta  nehéz  kigárolni 
belőle. 

Az  lelki    ismeret    másvilágra    való    dolog,   könnyen  szokta 
ember  hagyni. 

Az    menyi    veszekedés,    gyűlölség    köztük    van    egy  hajdú 
városban  is  sok  volna. 

Nagy  szorgalmatosság:  nagy  vagyon. 

Isten  jobb  királynál  s  a  tudós  doctoroknál  is. 

Jó  tudom  ember:  okos  ember,  tanult  ember. 

Sokfelé  oszlik  mintha  koré  öntenek. 

Kásával  fizetni:  apránként  fizetni 

Tanúságot  adni:  utasítást  adni. 

Oly  közönséges  hír,  hogy  még  a  kadácsok  is  beszélik. 

nGorbora  hagytam  volt  hogy  vigye  a  levelel". 

^Keresztszegre  hagytam  hogy  menjen".*) 

Az  is  csak  azonban  mulék. 

Gyenge  ugyan  (az  vászon)  de  azért  helyt   adhatok    neki.  *) 

Adjon  helyet  kegyelmed  igaz  mentségemnek.  *) 

Urunk  (fejdelmünk)  lévén  peresünk,  csak  Isten  lehel  orvo- 
sunk. 

Bizony  dolog  térne  szó  hozzá :  lehelne  ellenezni. 

Illendőbb  a  magad  lovája  mennem:  a  le  lovadon  vagy  lo- 
vaddal slb. 

Deák  Farkas. 


ADATOK  A  NYELVÚJÍTÁS  TÖRTÉNETÉHEZ. 

Kazloczy   Ferencz  münkáji.  Szép  litcralúra.  Pesten,  Tratlner  János 
Tamásnál,  i8i3.   VII.  kötet.  Osszián. 

A^sag :  ádttípf  (a  lúzek  a^sag'  nál  contus    furnaríu$    magyará- 

jaikb'd  borulnak  ==  die    flamm'  zat  van). 

mit  dampf  umnachtet  das  haupt.  dga\at :  geweih  (szarvas  ága- 

283.  M.  A.-nél  rutabulum,  PP.-  zat  ja  =  des  hirsches  geweih)  199. 


*)  Vájjon  germanismus-e  c  két  tétel  ? 

')  ')  Ezeket    némelyek    erős    germanismusnak   tartják ;  nézetem 
szerin'  azonban  bátran  lehet  használni  most  is.  D,  F. 


Digitized  by  VjOOQIC 


22Q  FISCHER.   ADATOK   A    NYELVÚJÍTÁS   TÖRTÉNETÉHEZ. 


ballagdal:  ballag,  ballagdo- 
gál,  62. 

csdtés:  binsenvoll,  ii4,  i23, 
294. 

csomók:  burg,  Kazinczy  ál- 
talában valamely  pompás  épü- 
let értelmében  veszi  169,  71. 

dereng:  dámmern  177. 

düh^  széldQh:  windsbraut,  44. 

ellen:  ellenség,  53,  157. 

estvelyeg :  estvelygft  éj :  sin- 
kende  nacht,  3i. 

ébreng :  ébred,  3 10. 

éjje\\  mellyet  had  éjjez  kö- 
rül =  den  umnachtet  der  krieg, 
259. 

fekv:  fekvés,  fekvő  hely  24, 
io4. 

fenn,  (fenn  szépségű  Malvína 
=;Malvina  hoher  schönheit)  i55. 

gömbölyeg:  kreis,  kör,  göm- 
bölycgség,  M.  A. :  rotundus,  11. 

gyakni :  schleudern  (clgyakta 
a  dárdát) ;  közönséges  jelentése 
szúrni.  i83. 

gyapor\  mancher  (itten  gya- 
por  hadi  dárda  tündököl,  itt 
gyapor  veres  szem  görög  = 
mancher  schlachtspeer  funkelt 
dórt,  manch'  dunkelrollendes 
aug.)  108.  M.  A.  foecundus,  so- 
lidus. 

idv\  üdvösség:  heil,  53. 
jdrdal :     járdogál,    wandein, 
127. 

komor:  komorság  (Szruthon 
fejedelme,  minek  e komor?)  55. 

lebdes:  haja  lebdesve  szállong 
fejér  mellyen,  169. 

lég:  levegőég;  —    légu  io5. 

nyomás^  kinyomás:  kifeje- 
zés (Glossarium,  Vért  alatt). 

nyulong:  nyúlik,  52. 


omlong :    omlik,    omladozik. 
io4. 

ortdly:  villongás,  kamp,  191, 
229. 

permeteg     (Kazinczy     apró 
szemú    ritkás    esőnek    magya- 
rázza) permeteg  felhő  =  regen- 
gewölk  i58.  és  több  helyen. 
pocsdj:  sumpf  270. 
reg:  reggel,  74,  118. 
rémy    elvonva   a    rém-ít-bol, 
(Kaz.  „kisértet  spectrum"  jelen- 
tést adott  neki)  63,  i34,  i65,  191. 
s\dlkds  ?  sz.  eb  (szálkás  ebei 
mellette  lihegnek)  5. 
si^eltd :  szelídség,  67. 
szellem  :  Kaz.  a  következővel 
okolja    meg    e    sző    képzését: 
s:[ellem  .a  s:(elelek,  spiro,  szó- 
ból, mint  a  kelek-bbl  a  kellem. 
Zrinyi  és  b  előtte    már  mások 
ezt  s^^ellet'Utk  mondották.   így 
a  lélek:  anima,  seele,    a  geist, 
spiritus :  szellem."  i4. 

s:{éls:{es:{ :  windstosz,  211,  2o4. 
s\omor:  szomorúság,  206, 216. 
tdvolsdg:  fern,  i5i,  i58. 
terem,  —  E  szót  Kazinczy 
hajlék,  s:{oba  értelmében  Ré- 
vaitól vette  át,  3.  63,  i65. 

tom:  tor,  lakoma:  mahl,  191, 
202,  208  és  több  helyen. 
tomolni:  lakmározni. 
vemhfolt  ?  (ki  az  amott,  mint 
a  rengetegek  szarvasa,  melyet 
a  vehmfolt  követ  =  wer  der 
dórt,  áhnlich  dem  berghirsch, 
dem  folgt  die  astige  heerde?) 
Tájszó?  16. 

verseny  :   ballá   verseny  da- 
lokat, 36. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KOVÁCS   JÁNOS.   IKER   SZÓK.  221 

verseny get :  versenyez  i32.       czél,   karvas  és   lábvas  helyett 
vért.   Kazinczy   azt  mondja:      mertük  használni."  55,  i23,  i8o, 
,roi   itt  a  vértet   néhol  a  pán-         visss^hang,  i48. 

Fischer  Ignácz. 


IKER   SZÓK. 


Kotya-vetye:  ha  igen  csekély  áron  kelt  el  a  jószág, 
vagy  ha  haszontalanul  elpazarolják. 

kerte-ku  rt  ál:  csúri-csavarja  a  dolgot.  T.  Gy.  1839. 

licsög-locsog:  szüntelenül  beszél. 

m  i  s-m  á  s :  kevert  dolog ;  de  népünk  elidegenítésre  is  hasz- 
nálja: elmismásolta  ezt  vagy  amazt. 

m  i  szí  t-m  ásza  t:  szemét.  T.  Gy.  1839. 

n  y  e  n  y  e-n  y  u  n  y  a :  gyenge  ember,  ojjan  töddide,  töddoda . 

p  i  c  z-p  Ü  c  z :  czifraság. 

piczcczös-puczczos:  ha  a  nagy  lány  czifrán  jár. 

pi-pogya:  együgyű.  T.  Gy.  1839. 

ríp-rop;  a  törés  utánzó  szava,  de  a  gyors  készül&dést  is 
kifejezi  vele  népünk. 

szék  e-s  z  u  k  a :  szúk  helyiség. 

szodi-vöszi:  egyik  heíyrol  a  másikra  rakja. 

s  z  ö  s  z-p  ösz,  szöszk  e-p  ö  s  z  k  e ;  a  hirtelen  sz&ke  kis 
lányokra  alkalmazzák. 

si  ttög-s  uttog:  alattomban  beszél,  seppög. 

sére-móráz:  késedelmeskedik. 

szityi-fi  ty  i:  törpe,  hitvány.  T.  Gy.  i838. 

szögrü-végre:  pontossággal. 

seb  be-lobba:  gyorsan,  sebtiben. 

til-tul;  nem  itt-ott,  hanem  csak  ligy  könnyedén,  nagy- 
gyábói  tesz  valamit. 

töszi-vöszi:  hol  ide  hol  oda  =  szödi-vöszi. 

tricstracs:  haszontalan  mende-monda. 

u  s  z  I  i-m  u  s  z  I  i :  szuszi-muszi,  lusta  ember. 

(S2eged.) 

Kovács  János. 


A  MAGYAR  NYELV 

a  hírlapokban. 

A  „Nemzeti  Hírlap**  96.  száma.  Ha. a  nemzetiségnek 
legfontosabb  tényezője  s  egyszersmind  legféltettebb  kincse  a 
nemzeti  nyelv,    akkor   —  hogy  e  szójátékkal  éljek  —  a   ^Nem- 


Digitized  by  VjOOQIC 


222  KOMÁROMY    LATOS. 

zeti  R**-nak  azon  fontos  érdekek  között,  melyeknek  védelmét 
zászlójára  tűzte,  a  legelsővé  kellene  tenni  a  nemzeti  nyelvre, 
annak  tősgyökeres  nemzeti  szellemben  használatára  való  Ügye- 
letet. De  a  „N.  H."  e  tekintetben  valóságos  lucus  a  non  lucendo. 
Olvasói  —  mint  sokaktól  hallottam  —  számtalanszor  bosszúval 
kénytelenek  kezükből  eldobni  élvezhetetlen,  a  magyaros  nyelvér- 
zéket durván  sértő  magyartalansága  miatt.  Fönt  jelzett  számában 
22,  mondd  huszonkét  szarvas  hibát  talál  a  magyar  olvasó. 
Vegyük  sorra  röviden. 

1. „melynek  fejlődése csakis  Magyarors:{ág 

érdekeire  né:{ve  döntő  befolyással  leendő  Ha  tudná  a  nem- 
zeti író  a  magyar  szórend  azon  legelemibb  szabályát,  hogy  a 
mondatban  levő  határozott  módú  ige  veszi  közvetlenül  maga  elé  a 
mondat  hangsúlyos  tagját ;  s  ha  lenne  logikai  érzéke  a  hangsúlyos 
vagy  nyomatékos  mondattag  fölismerésére;  ha  olvasta  volna  a 
többek  közt  Arany  Jánosnak  a  Nyelvőr  II.  köt.  i.  számában,  s 
Joannovics  Györgynek  u.  a.  folyóirat  I.  kötetében  a  Szórend- 
ről való  fejtegetéseit:  így  írta  volna:  csakis  M.  érdekeire 
lesz    befolyással. 

2.  „a  ki  (Andrásy)  nem  csak  Aus\tria-Magyarorsidg  kül- 
politikáját veheti,  hanem  azoknak,  belügyeiket  is".  Az  első  mon- 
dat szerkezete  szerint  azt  várja  az  olvasó,  hogy  A.  más  országok 
külpolitikáját  is  vezeti.  Persze  a"z  író  ismét  a  szórenddel  nincsen 
tisztában,  mely  így  lenne  helyesen  :  a  ki  A.-M.-nak  nemcsak  kül- 
ügyeit vezeti,  hanem  belügyeit  is.  Az  a:{oknak  is  helytelen 
két  okból:  i)  Ausztria-Magyarország  egy  fogalom,  tehát  nem 
a\ok,  hanem  az;  2)  2lz  azoknak  kitétele  ily  szerkezetben  teljesen 
fölösleges,  sőt  hibás. 

3.  .A  cislajthánia  Ügyek  állapota  a  magyarok  ínyére  van." 
Az  összefüggés  világosan  mutatja,  hogy  a  magyarok  és  ínyére 
szók  között  nem  birtokviszony  van,  hanem  a  magyarok  részes 
tárgya  a  mondatnak;  tehát  magyaroknak  írandó,  s  a  másik 
szó  is  szabatosan :  ínyükre.  V.  ö.  Nyelvőr  11.  i53  — 154,  s  álta- 
lában Joannovics  bő  fejtegetéseit  a  -nek  névragról. 

4.  „Azon  ellenvetést  is,  mely  szerint  a  forgalmi  eszközök 
leszállítása  normális  mértékükre  a  kamatláb  emelkedését  idézné 
elő  —  — "  A  „normális  értékükre"  jelzője  a  szállításnak; 
tehát  nem  utána,  hanem  elejébe  járul.  Sarkalatos  törvénye  ez  a 
magyar  nyelvnek,  s  az  ellenkező  használat  sokszor  kétértelmű- 
séget is  szül,  mint  pl.  e  másunnan  idézett  mondatban :  „Beszélve 
romlásunkról  az  Andrásy  rends:{er  alatt  nyiltan  vallottam*. 
Nem    tudjuk,    az    időhatározóúl    használt    „Andr.    rendszer 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   MAGYAR   NYELV.  223 

alatt"  a  beszélést  határozza-e,  vagy  a  romlást,  vágyba  vallást; 
mert  e    három   fogalom  bármelyikére  érthetem.   —   Épen   ilyen 

5.  „Legtalálóbb  azonban  érvelése  a!{on  ellenvetésre'^. 

6  „azon  meggyoz&dés/i^:^  jut".  Szővonzati  hiba.  Magyarul : 
meggyőződésre    jut. 

Ez  a  hat  hiba  egy  rövid  hasábon  fordul  elé.  Menjünk  egy 
hasábbal  tovább. 

7—9.  „Magyarország  érdekei  sokkal  jobban  lesznek  meg- 
védve''. Positiv  mondat  (1.  Arany  fejtegetését) ;  a  szórend  tehát 
ez:  sokkal  jobban  meg  lesznek  védve.  Ikertestvérei  e  nem 
sokkal  utánna  következő  mondatok:  „egy  h^nk  jobban  tudja 
fel  {-=  jobban  fel  tud  ja)  használni  készletét.**  —  „a  rósz 
következmények annál  inkább  állanának  elő*'  (=  elő- 
áll a  n  á  n  a  k). 

10.  Ismét  szórendi,  bár  némileg  az  előbbiektől  eiüto  hiba 
ez:  pA  közlekedési  eszközök  1847-ig  teljesen  elhanyagolva 
voltak."  Ez  is  positiv  mondat,  de  nem  a  negatívval  ikevéssé 
voltak  elhanyagolva)  van  fölcserélve,  mint  az  előbbiek,  hanem 
az  a  hibája,  hogy  a  nyomatékos  el  nem  saját  helyére  a  határo- 
zott módú  ige  elé  (el  voltak  hanyagolva)  van  téve. 

11.  ^Miután    a\  évben    csak  egy  aratás  van •  Oki 

mellékmondatban  latinosan  áll  a  miután,  1.  Nyelvőr  IV.  54.  1. 
Továbbá  a  németes  a^  évben  helyett  a  magyar  itt  egy  évben-X 
mond. 

12.  „Minden  me^öga\dagság  s  f  ö  1  d  mivé  1  és  s  el  foglal- 
kozó országnak  nagyobb  hitelre  van  szüksége"  azt  hinnők,  hogy 
mezőgazdagság  alany  a  mondatban;  holott  e  helyett  van: 
mezőgazdagság  g  a  1.  Az  egymásra  következő  ugyanazon  képzős 
vagy  ragos  szók  elsőbbjei  mellől  a  képző  vagy  rag  olykor  elma- 
radhat ugyan  ;  de  sohasem  akkor,  ha  e  képzők  vagy  ragok  kü- 
lönböző (aU  és  fel)  hangúak  L.  Thewrewk  E  nil :  a  helyes  ma- 
gyarság elvei. 

i3.  „Innen  következik  a\,  hogy "Az  összefüggésből 

kivehető,  hogy  itt  az  a^  fölöslegesen  és  hibásan    van    használva. 

i4.  „Bobori  Károly  a  családi  értesítők  túlságos  bélyeg- 
illetékekkel  való  megadóztatás  megszüntetése  iránt  interpellálja 
a  pénzügyministert."  Taían  a  Nyelvőr  előbbi  számában  megje- 
lent „financz  magyarságot"  tanulta  be  a  referens? 

Tovább  ismét  egy  renddel  I 

i5.  „Sz.  K.  pénzügyminiszter  f^eismeri".  A  fr^-nek  itt  semmi 
kigondolható  szerepe  nem  lehet.  Magyarul :  m  e  gísmeri,  e  lis- 
meri   V.  ö.  Nyelvőr  III.  iSg. 


Digitized  by  VjOOQIC 


224  KOMÁROMY   LAJOS. 

i6.  .Szederkényi  Mocsári  né:{etét  osztja",  e  h.  osztozik 
nézetében.  L.  Nyelv.  IV.  56.  1. 

17.  „E    látogatást    nem    vis!{on^ástíl  akarják  tekinteni  a 

poros^  trónörökös  két  év  elöttti  látogatásának,  me\yet  — ** 

Értelem  nélküli  szócsoport,  melynek  hibás  voltán  mellékmon- 
dali  szerkezet  által  lehet  legkönnyebben  segíteni,  ilyen  formán: 
E  látogatást  nem  úgy  akarják  tekinteni,  mint  viszonzását  sat. 

18.  ,A  párisi  nőegylet,  mely  a  nok  helyzetének  javítását 
birja  ciéljáúl*.  Sült  germanismus. 

19.  „A  n5  uralja  a  férfi  szivét*.  Jól  volna^  ha  azt  akarná 
mondani,  hogy  a  n&  úrnak  ösmeri  el  maga  fölött  a  férfit;  de  itt 
annyi  mint  na  férfiak  függnek  a  nöktöl".  Vájjon  így  értelmezi 
az  ural  szót  a  nemzeti  önérzet  e  dalban:  nAdja  isten,  hogy  a 
magyart  a  félvilág  u  r  a  1  j  a"  ?  Sokszor  megrótt  és  kimutatott 
germanismus  (v.  ö.  Nyr.  IV.  55.  1.)  De  a  Nemzeti,  úgy  látszik, 
azt  tartja  magáról,  hogy  &  már  mindent  tud;  neki  a  tanulás 
idővesztegetés  volna. 

20.  nPár  hét  múlva  könnyű  s\errel  láthatjuk  meg  földünk 
alatti  felét**.  Pont.  i.  könnyű  szerrel  megláthatjuk;  mert 
ez  positiv  tartalmú  mondat,  s  negatíve  lenne:  nehezen  láthatjuk 
meg.  2.  Elolvasván,  hogy :  meglátjuk  földünk  alatti  felét,  azt 
kérdezzük,  hogy  minek  a  felét?  Szükségképen  vár  itt  még  va- 
lami birtokost  a  magyar  ember;  de  a  nemzeti  Hírlap  azt 
mondja  :  punctum,  s  nem  hajlandó  kielégíteni  a  nemzeti  olvasó 
nemzeti  követelését.  Földünk  alsó  felét  akarta  mondani. 

21.  »Az  i85[.  kiállítást  6  millió  egyén  látogatta  meg,  az 
1862-ik  Londonban  6,200,000,  az  1867-ik  Parisban  8  millió.'* 
E  kifejezésekből  azt  következteti  a  magyarul  tudó  olvasó,  hogy 
az  1862-ik  kiállítást  másutt  Js  meg  lehetett  látogatni,  s  többek 
között  Londonban  is;  úgy  szintén  az  i8Ó7kit  magában  Parisban 
8  millió  ember  látogatta,  hát  még  egyebütt?  Összeesik  e  hiba  a 
4.  pontban  megrótt  germanismussal.  A  Parisban,  London- 
ban magyarul  jelzők  által  fejezendök  ki,  s  a  jelzőnek  elejébe 
teendők. 

22.  Csarnok :    „némelyek    azt    állították bogy   a  két 

gyermeket  látták  sírva  távozni,  kiűzetve,  mint  páriák,  mint  ha- 
szontalan evők,  kiknek  kis  keze  a  nehéz  munkára  még  erote- 
len".  Ezen  szerkezet  szerint  a  kiü:{etve,  s  a  páriák  s  az  evők 
úgy  tűnnek  fel,  mint  némelyek  appositiói,  holott  a  két  gyer- 
mekről mondatnak.  Itt  mellékmondattal  segít  a  magyar  a  két- 
értelműségen, s  azt  mondja:  kiket  mint  páriákat  kiűztek;  To- 
vábbá :  a  haszontalan  evők  nagyon  fordításszagú  idegenszerű- 
ség; magyarul  úgy  mondják  azt  hogy:  haszontalan  kenyér- 
fogyasztók. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   MAGYAR   NYELV   A   HÍRLAPOKBAN.  225 

Ex  UQO  dísce  omne$.  így  megy  nyelvünk  gondatlan  hasz- 
nálata és  rontása  e  hírlap  minden  számában.  Úgy  hogy  mid&n 
itt  felszólalok^  azt  hiszem,  e  lap  több  olvasója  gyakori  és  méltó 
kifakadásának  adok  kifejezést.  Ezek  s  velük  együtt  én  is  azt  ki- 
vánjuk  a  N.  Hírlap  szerkeszti jét&l,  hogy  a  magyar  nyelv  gram- 
matikájában való  jártasságot  elengedhetetlenül  megkövetelje 
azoktól,  kiket  a  nemzeti  hírlapirodalom  munkásaiul  maga 
mellé  vészen.  így  majd  lapja  kedvesebb  vendége  lehet  a  magyar 
ember  házának,  s  nevére  is  inkább  méltó  lesz. 

Ide  iktatjuk  bekeresztésűl  a  N.  Hirlap  88.  számának  a  ma- 
gyar nyelv  érdekében  tett  következő  felszólalását:  ^ Végül  csak 
egyre  kérjük  a  t.  belügyminiszter  urat,  őrködjék  a  fölö  tt 
is,  hogy  fogalmazó  személyzete  némi  respectussal  viseltessék  a 
magyar  nyelv  iránt**.  Szép  tanács,  jó  tanács;  de  követni 
is  kellene;  mert  különben  ránk  illik  a  példabeszéd:  „Adnak 
tanácsot,  de  nem  adnak  Ikalácsot".  Vagy  a  mint  Shakespeare 
mondatja  Opheliával: 

But,  good  my  brother, 

Do  not,  as  somé  ungracious  pastors  do, 

Shew  me  the way  to  heaven; 

Whilst,  üke  a  puft  and  reckless  libertine, 
Himself  the  primrose  path  of  dalliance  treads 
And  recks  not  his  own  reád.  (Hamlet  I.  3.) 

KoBfÁROMY  Lajos. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 


r> 


Bandsal  (Nyr.  IV.  43.  1.;  bandzsít)  a  ki  ferdén  néz.   \s'íxíí 
Bánya,    fürdő    (u.  o.  43.  1.)  Egyszer    nálunk  is   voltak 
szanyitrások    (salétromfözök),    s  ezek    készítik   a   bányát.  ,, 

Más  fürdőt  tudtommal  közönségesen  neveznek,   "^l  c* "  .   /      .^^^C  *  *'  • 
Sz.  Györnap  (35.  1.)  a  sajtó  hibája   sz.  Gr^^ornap   helyeit,  ff^'^^  -  •** 
Észtérunga   (93.   1.)    Litkén  észtrénga,    s  ebből  ige  ^  cUí- ^^ 
esztrengál,  a  ki  a  fejős  juhot  az  esztrengába  hajtja.  { ,  , 

Péczte  j.  Bomyazás  után  a  tej  forralva  össze  megy,  meg- 
túrósodík;  ez  a  gyermekek  kedves  étele  a  pécztej. 

Kákó:  (94.  1.)  Litkén  a  leányok  hajfonása.  A  hajat  elül 
(nem  oldalt  mint  a  legények),  azaz  a  fej  közép  síkjában  választ- 
ják el  s  arcz  felől  csinálják  a  garast,  melyet  a  nyalkább  lá- 
nyok, menyecskék  ki  is  tóinak.  Hátul  a  hajat  befonják  (csak 
halott  vivéskor  a  párta  alatt  eresztik  l6  szabadon),  még  pedig  ha 
a  haj  még  nem  elég  hosszú,  két  választékban,  sa  felső,  a 
kákó  végét  az  alsóhoz  fonják.    Ha    a    haj    kicsi    s  elül  se  lehet 


M.  NTELTOII.  IV. 


Digitized  by  LjOOQIC 


\ 
226  HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK. 

garast  csinálni,  akkor  tyúkhúrba  fonják.  A  legények  kör- 
hajat  viselnek. 

B  eh  a  ránk  szó  (109.  1.)  Útkén  is  be  harangszó;  els5 
második  harangszó  és  beharangszó  tuja  a  népet  vasárnap  a 
misére. 

Fennszóval  (u.  o.)  Litkén  fénnczóval;  fenko,  fénka 

Összemarok  mellett  gyakra'n  lehet  hallani :  össze  tett 
marék  ellentétben  a  fél  marékkal. 

Tuba  rózsa  (iii.  1.)  Poliantbes  tuberosa.  A  növény 
nem  is  annyira  a  rózsához  mint  a  liliomhoz  hasonlít. 

I  z  i  k  (122. 1.)  Litkén  izék,  a  marha  szájából  kihulló,  tehát 
nedves  takarmány-hulladék;  a  száraz  a  szénatartóban  vagy  a 
kocsikasban  összegyűlt  hulladék  =  t  ö  r  e  k  vagy  p  e  r  n  y  e^ 
perjc. 

BORBÁS  ViNCZE. 

Hajnal. 
Cherven  Flórisnak  a  hajnal  szóról  tett  közleményét  (Nyr. 
IV.  169.  L)  a  következő  adattal  pótolhatom.  Justus  Lipsiusnál 
De  militia  romána  V.  könyvében  (Opera  omnia  T.  III.  Vesaliae 
1675.  p.  3 10)  ezt  olvasom:  ^Facil  magis,  quod  hodie  apud  Tur- 
cas  ille  mos,  et  in  arcibus  opidisque  excubias  ita  agunt,  ut  altá 
voce  invicem  appellent  se  et  responsent.  Petrus  Bellonius  dili- 
gens  utilisque  observator  monuit:  itemque  amicus  noster  Caro- 
lus  Clusius,  Pannones  idem  factitare,  qui  clare  et  mutuo  sibi 
accinunt  Szolaii  Szolaii  virratzto  Szolaii,  id  est,  Vi- 
gila  vigila  vigil  vigila.  Et  cum  sub  auroram  se  recipiunt,  canunt : 
Haynal  vagyon  szeppyros,  haynal  baynal  vagyon, 
hoc  est,  Erumpit  jam  elegáns  rubens  (scilicet  aurora  aut  dies) 
erumpit  iam**.   így  áll  ez  nem  csak  szó,  de  betű  szerint  is. 

Szamosi  János. 

A  növényország  tankönyve. 
A  föntebbi  czím  alatt  jelent  meg  Thomé  növénytana  dr. 
Borbás  V.  fordításában.  Klein  Gy.,  a  ki  e  magyar  kiadást  a  « Ma- 
gyar Tanügy"  ez  idei  III.  füzetében  ismertette,  rosszalta  a  czí- 
met,  a  nélkül  hogy  Ítéletét  okadolta  volna.  Borbás  barátom  fenn- 
tartja az  általa  választott  czímet  és  helyesnek  vitatja  azt.  Én 
részemről  Klein  nézetét  pártolom.  Igaz  ugyan,  hogy  nA  növény- 
tan  tankönyve*  nem  a  legszebb  hangzású;  de  kell-e  ezt  épen 
így  kifejezni?  Nem  lehetünk  el  a  ntankönyv"-nek,  úgy  hiszem, 
nem  épen  kifogástalan  terminusa  nélkül?  A  »növényország  tan- 
könyve* semmi  esetre  sem  jó,  mert  „tankönyve*  csak  egy  tudo- 
mánynak lehet,  nem  pedig  egy  tárgynak,  anyagnak;  mert  a  tan- 
könyv ^  mint  a  német  plehrbuch*    mutatja,   melynek  a  magyar 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK.  227 

kifejezés  csak  szószerinti,  alakilag  csonkított  lefordítása  —  a  m. 
tanító  könyv,  azaz  oly  könyv,  melyből  nem  a  tárgyat  tanítjuk, 
mert  ennek  nincs  értelme,  hanem  a  tárgyról  szóló,  erre  vonat- 
kozó ismereteket,  tudományt.  A  „növényország  tankönyve**  épeo 
oly  leheletlen,  mint  ,. Magyarország  tankönyve"  e  h.  «Magyar- 
ország  leírásának,  földrajzának  stb.  tankönyve".  Egészen  más  az 
egyszerű  „könyv".  így  mondhatni :  „A  növényország  könyve" 
vagy  „A  természet  könyve"  (ámbár  ezek  is  szószerinti  fordítá- 
sok: „Buch  der  pflanzen*  és  „Buch  der  natúr");  mert  ezen  ki- 
fejezések csak  annyit  mondanak,  hogy  könyv,  melyben  a  növé- 
nyekről, természetről  stb.  van  szó.  Kétségtelenül  legjobb  volna, 
ha  már  „tankönyv"  kell,  ily  kifejezés:  „A  botanika  tankönyve", 
vagy  helyesen:  ^Növénytan  gymnasiumok  stb.  számára". 

Heinrich  Güsztáv. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Szölásnöitok. 

Udvarhelyszékiek. 

Pistába.  En  bize  hállá-é  ját  uram,  ha  kendnek  vónék, 
égy  szikrányég  sem  vönnéra  számba  a  Pétör  dógát,  met  héjába, 
az  éfiunak  sokszé  más  az  úttya,  éppegös  éppeg  mind  a  bikabor- 
nyúnak,  a  még  kifújja  magát  a  lázon  (a  fensikon  lev6  legelő). 
A  mondó  vónék  ját  uram,  hogy  ne  bánynya,  (lakonikus  s  gyak- 
ran használt  mondás :  soha  se  vegye  számba !)  majdég  megjuhá* 
szódik  ö  es,  mind  a  mej  madarat  a  gálickába  (kalitka)  tösznek 
s  ha  écc5  meghazasíthassák  kentök,  többet  osztán  tudora  nem 
tekerög  (kószál)  mind  az  ócfali  kergetegös  börbécs  (kos  és  juh ;  bör- 
bécs-hús  B  juhhús.  Innen  a  pokrócztermészetü  embert  is  néha 
b  ö  r  b  é  c  s-nek  hivják ;  s6t  néha  egész  iskolák  ifjúságát  keresz- 
telik börbécs  névre.)  Jelönben  hállá-é  a  láblógátás  nyávájája 
úgy  terjeng,  mind  az  erdőn  a  harasz.  (Mikor  a  mezőn  vagy  er- 
dőn a  száraz  fű  vagy  galy  meggyúl  s  hirtelen  tovább  harapód- 
zik,  ezt  a  tüzet  hivják  harasznak.  Kalapács  Anti  bátyámnak  es 
a  nagyobbik  íija  így  viséte  vót  magát,  s  ahajtos  ahajt  szépön  ki  is 
szinöte  (kiszinelni  valakit  így  is:  kipáklizni,  kiföröszteni,  kimos- 
datni =  kifosztani.  „Sohase  búsújj  szógám,  hogy  kiszinotek  ava- 
gyonodbó ;  hiszön  csak  kitisztútá,  s  isten  es  a  tiszta  embört  sze- 
reti.") Anti  bá  aíiját  mindön  vagyonbó,  s  osztán  úgy  ésszemönt  a 
ribancz,  mind  éppeg  a  Túri  farakkja.  (Közm.)  Mindönki  es  tudja  jó  a 
falú  égygyik  farkátó  a  másikig,  hogy  a  szögén  asszony  menynyit 
sirdogát  a  fija  mián  :  Anti  bá  pedég  bújába  a  korcsomába  járdo- 

16» 


Digitized  by  VjOOQIC 


228  SZÓLÁSMÓDOK. 

gát,  s  nap  nap  után  mindég  erős  rezest  iddogát,  (így  is  iilogatnL 
,Adomást  illogátánk  s  ahajt  bétoppana  Istán  bá.*")  az  isten  bo- 
csássa meg!  De  azétt  az  asszony  addég  s  addég,  hogy  mindön- 
nap  kicsáklyáta  (kimódolta)  a  íijának  az  önni  valót,  met  az  es, 
ha  keilött,  ha  nem,  mindég  a  hurkájába  (gyomor,  bél.  .Csak  a 
hurkádba  jársz  ugy-é?  oly  emberről  mondják,  a  kinek  az  evés 
a  lelke  idvessége.)  járt.  A  múlt  hélön  a  Szön  Kiráji  bocsún  lát- 
tam, égy  sátorba  pálinkázott,  s  ahajt  mondám  neki:  mindég  a 
hurkádba  járná  te  es  úgy-e?  Immán  tudom,  nem  sokáég  jársz, 
met  eróst  látszik  a  szényödön,  (szín,  arczszín)  mijén  sárig  (sárga) 
vagy,  be  pujiszka  lőttél,  (közm.  =  úgy  ellágyultál,  mint  égy  da- 
rab puliszka.  A  ki  ellomhúlty  arról  azt  is  mondják:  te  puliszka 
t  e  !  nem  érdemlöd  meg  az  isten  levegojit,  meg  hogy  a  fod  a 
hátán  hordozzon.  „A  mendörgös  ménkö  üssön  belé  a  pujiszka 
hátadba,  ha  nem  tudsz  mozogni.**)  vessön  föl  a  ttiz  lángja;  s  a 
hány  Ördög  van  a  pokol  fenekin,  öngegygye  az  isten,  hogy  mind 
kovártéjozza  Miháj  árka  angyal  a  beledbe,  hogy  igy  elégesse  a 
bönd&döt,  (gyomor,  bendó ;  marhabendö)  mind  a  hogy  a  gyújtó- 
szálka (gyufa;  ritkán  így  is:  nyufa)  meggyújtsa  a  számár, 
(szalma).  Felméri  Lajos. 

Őrségiek. 

Sir  én  elüttem  mindén  (szokja  mondani,  a  kit  nagy  bánat 
ért). 

Várgy,  még  ummég  hányod  észt,  hogy  a  könyököddé  is  tö- 
rülöd a  szemedet. 

Nagy  nemét  beszidét  hallottam  a  másik  szobában. 

Hun  van  anyád?  Ödben  (ottbenn). 

Tudgya  ke,  az  a  hely  ollan  messzi  van,  hogy  a  ki  mig  odaér, 
térdig  vásik  a  lábo. 

Muta  (mióta)  fiam  katona  lett,  sunsé  találom  kedvemet; 
mua  és  hogy  ettünk,  ollan  nehessig  gyött  nekem,  hol  lé  köllötl 
tenném  a  kalánL 

Oh  bizan  nagy  bálizsgyárás  vani  (Sok  bálízs  =  olasz  árus 
jár  a  faluban.) 

Ugyancsak  köllött  án  lépnünk,  hogy  estire  oda  érgyünk. 

Ennye  ébacsku,  észt  a  dogot  hát  elhibintottam  (elhibáztam). 

Né  pöfögty  rám  mindig  mind  a  kásás  fázik. 

Ez  a  lián  mindén  edinyimet  összetöri;  mindig  kártiloz, 
csak  ugy  ég  mindén  a  kéziben. 

Nehezzen  van  rosszu  (aligha  szomorú). 

Nat  tá  turus  mácsikot  hosztak  elejbim,  de  mégis  mégbír- 
kusztam  vele. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  229 

Ollan  huppancsos  gyáráio  van,  hogy  éggyct  lép,  kcttüt 
toppanyik. 

KÖNNYE   NÁNDOR. 

Veszprém  megyeiek. 

Ecs  csak  préda-beszéd  (hiába  való). 

Talán  Pap  Józsi  van  előtted?  (annak  mondják,  ki  magát 
erosebbnek  hiszi. 

Második  Bohó-Misi  (ostoba  emberre). 

Happ  szár,  pipaszár !  (mikor  az  ember  ugrik  egyet). 

Té  bizon  kiczifráznád  az  embert  I  (mikor  vlkit  haszonból 
V.  játékból  ki  akarnak  tolni). 

Én  velem  ném  tészöl  úgy,  mint  Krisztus  urunkkal  1  (O  nem 
hagyja  magát). 

Ez  fene  bogári  (finom  gavallérra). 

Asz  gondolod,  csolyánba  hagyom  az  orom  verni  ?  (orromat, 
ha  megakarnak  vlkit  csalni). 

Most  a  császárná  is  gazdagabb  vagyok!  (mondja  az,  ki 
uj  ruhát  Ölt). 

Ugy-é  tolod  a  pofádat?  v.  Ugy-é  sajnálod  a  bőrödet?  (ha 
vlki  verekedés  közben  egyszerre  békét  hagy). 

Itt  éd  darab  málé!  (arról,  kit  a  társaságban  lefőztek  s  meg 
van  zavarodva). 

Nócz  még  nócz  a  tizénnócz  (zsidónak,  ki  csalni  akar). 

Ném  hosztá  ézs  zseb  gániczát?  (mondják  a  látogatónak). 

Hát  ijen  tizennyóczat  ném  énném-é  még?  verekedés  után, 
ha  birt  ellenfelével). 

Ecs  csak  prófunt!  (ha  könnyen  emel  vlmit ;  mert  a  prófunt 
sótlan:  erőtlen). 

Rosszabb  a  zsidóná,  v.  zsidóbb  a  zsidóná. 

Hogy  ez  a  két  garasos  czipó?  (kérdik  tréfásan,  ha  szabott 
árú  dolgokat,  p.  o.  zsemlyét  v.  szivart  vesznek). 

Lassan!  nekem  sincs  ám  tökbü  a  fejem!  (mondja  az,  kit 
meg  akarnak  csalni) 

Széngali  zártartóként  másként  ném  lehet  (lop  az  ember, 
mikor  könnyű  az  alkalom  rá). 

Jó  lesz  tetúzsirra  (mondja  vlki,  ha  bevásárlás  után  még 
csak  egy  krajczárja  marad). 

Ebbe  csak  ném  riszálom  az  eszemet  (ha  érdektelen  dologra 
épen  nem  tud  visszaemlékezni). 

Ennek  is  kevés  péze  vót  ám  I  (arra  mondják,  ki  részegen^ 
de  a  maga  emberségéből  jön  haza  a  korcsmából ;  mert  különben 
még  ott  marad  és  iszik  tovább). 

Bánóczi  József. 


Digitized  by  VjOOQIC 


230  BABONÁK. 

Babonák. 

1.  Karácsonykor  a  szemetet  nem  szokták  kiseperni  a  szo* 
bából,  mert  ezzel  a  szerencsét  távolítanák  el  a  háztól. 

2.  Karácsony  b&jtjén  az  abrosz  alá  fokhagymát,  kenyér- 
morzsát tesznek  az  asztalra  s  azt  ott  hagyják  az  egész  ünnep 
alatt.  Ünnep  végeztével  pedig  egy  kis  ruhába  kötik  s  felteszik  a 
gerenda  alá.  S  ezt  mind  azért,  hogy  az  apró  jószágot  meg  ne 
lehessen  rontani  a  következő  esztendőben. 

3.  A  gyermekágyas  asszony  ágya  körül  egy  épen  erre  az 
alkalomra  készitett  lepedőt  húznak  fel.  A  négy  sarokba,  melynél 
fogva  felkötik,  fokhagymát,  kenyérmorzsát,  sót  tesznek  azért, 
hogy  az  asszonyt  kis  gyermekével  együtt  meg  ne  ronthassák, 
vagy  rájuk  ne  olvashassanak. 

4.  A  megellett  tehénnek  első  tejét  végig  kell  önteni  magá- 
nak a  tehénnek  a  hátán  \  ezáltal  annyira  szelíddé  lesz,  hogy  még 
a  kis  gyermek  is  elmehet  alatta. 

5.  A  valamelyik  házból  elköltözött  zsellérnek  nem  engedik 
meg,  hogy  az  általa  lakott  szobát  kiseperje,  mert  annak  a  sze- 
rencséjét seperné  ki,  ki  utánna  megy  oda  lakni. 

6.  Az  esküvőre  menő  párok  ezüst  húszast  húznak  fel  láb- 
belijökkel  együtt,  hogy  meg  ne  ronthassák  okét.  Sokszor  meg- 
történik, hogy  a  legény  a  jegykendot  húzza    fel   hasonló    okból. 

7.  A  mennyasszonynak  mindenféléből  kell  enni  vacsorakor, 
ha  keveset  is;  ha  ezt  megteszi,  szerencséje  lesz  a  baromfihoz. 

8.  Ha  véres  a  tehén  teje,  azt  úgy  szokták  meggyógyítani, 
hogy  az  asszonyok  a  pendelbe  takarják  kezüket,  s  annak  befelé 
fordított  felével  fejnek.  Ha  ennek  daczára  is  véres  marad  a  te^, 
ezt  egy  vályúba  kell  önteni,  s  erősen  megvagdalni  fejszével.  A 
tej  bizonyosan  megjavul. 

9.  A  disznó  orrát  az  asszonyi  nemnek  nem  adják  oda  meg- 
enni, mert  akkor  az  edényt  nagyon  törné. 

10.  Lucza-napkoo  ha  férfi  megy  először  a  házhoz,  akkor 
bikabornyúja,  ha  asszony,  akkor  üszobornyúja  lesz  a  tehénnek. 
Különben,  ha  ugyanakkor  férfi  megy  először  a  házhoz,  az  sze- 
rencse, ha  n5,  az  szerencsétlenség. 

11.  A  lány,  ha  azt  akarja,  hogy  szeretője  hozzá  menjen, 
egy  már  elhasznált  kocsikerékbe  egy  rudat  tesz,  s  annál  fogva 
forgatja  a  ház  mögött  háromszor  lefelé.  Nincs  az  a  hatalom, 
mely  visszatartsa  a  legényt,  bárhol  van  is  az. 

12.  Ha  a  tehén  teje  el  van  fogódva,  a  vizbe  háromszor  be- 
mártott lepedőt  háromszor  kell  rajta  végig  húzni.  Egy  cseppig 
kijön  a  teje. 

i3.  Ha  a  baromfi  nagyon  pusztul,  csak  a  Sz.  György  nap 


Digitized  by  VjOOQIC 


BABONÁK.  RÁIMÁDKOZÁSOK.  NÉPMESÉK.  23 1 

el&tt  fogott  gyíknak  farkát  kell  betenni  azon  vályúba,  melyb&l  a 
baromfi  iszik ;  rögtön  megsziíntk  a  dög. 

i4.  Mikor  valamelyik  asszony  tyúkot  vesz,  először  is  a 
szobába  viszi ;  ott  a  bal  lába  alatt  háromszor  átveszi,  s  hátulsó 
részét  a  kemenczéhez  dörgöli,  hogy  szelid  legyen  s  el  ne  szök- 
jék a  háztól. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 
Rálmádkazások. 

K  i  1  i  s  r  e, 
„t  Atya   teremtötte,  t  Fiú    roncsa,  t  Szentlélök  oszlassál* 
Ezt  háromszor  mondják  el  folytonos  keresztvetés  közt. 

SzÖmverésre. 

„Elindút  a  boldogságos  szűz,  karjára  vötte  azáldott  Jézust; 
három  zsidó  lány  tanákozott  véle  a  kuhidon.  Azéggyik  ászt  monta : 
Ó  asszonyunk  szűz  Marja,  de  szép  azáldott  Jézus,  mint  a  szép 
fényös  nap.  A  második  ászt  monta:  Ó  asszonyunk  szűz  Marja, 
de  szép  azáldott  Jézus,  mint  a  tejjes  hód.  A  harmadik  azt  monta : 
O  asszonyunk  szűz  Marja,  de  szép  azáldott  Jézus,  mint  a  szép 
piros  hajnal.  MÖgverték,  mögigészték  azáldott  Jézust.  Asszonyunk 
szfiz  Marja  kvitté  Jordán  vizibe  azáldott  Jézust;  mögmosogatta, 
mögfürösztötte  azáldott  Jézust,  öntvén  fürdő  vizit  piros  marván 
küre,  de  ott  sé  marathatott  mög.  Ugy  ezön  t  p.  u.  Rozál  nevű 
léjányon  sé  marathasson  mÖg  sömminémü  szömverés  vagy  igé- 
zés  sém  fejibe,  t  sém  fejevelejibe,  t  sém  oldalába,  f  sém  ódal- 
bordájába,  t  sém  sömminémü  porczikájába,  ámmen  1" 

E  ráimádkozást  kilenczszer  mondják  el  három  alkalommal 
s  mindannyiszor  kidukál  érte  néhány  krajczár,  egy  darab  sza- 
lonna, vagy  néhány  darab  jóféle  töpörtö -szappan.  Annyi  bizo- 
nyos, hogy  itt  az  alföldön  igen  sok  öreg  asszony  tisztán  az  itt 
leírt  kuruzsló  igékb&l  tengeti  életét. 

(Szeged.) 

Ferenczi  János. 
Népnesék. 

A  két  testvér. 

(V.  ö.  Kriza.  Vadrózsák :  ,A  vadász  királyfiak.") 

Écczö  vöt,  hun  ném  vöt,  a  hun  a  jeget  aszajják,  a  verebet 
patkojják,  galérián  köpönyegön  hazugygyunk  én  nagyot  -  ha 
löbet. 

Vöt  a  világon  két  lesvér,  emöntek  ország-világ  látni.  Hát 
érnek  égy  hejjet,  ott  kétfelé  vát  az  út ;  hát  a  nagyobbik  aszongya : 


Digitized  by  VjOOQIC 


232  NÉPMESÉK. 

»Té  Scsém  mönyny  azon,  én  mSg  emez&n;  oszt  máhon  éggy 
esztend&re,  égy  hónapra,  égy  napra  ide  viszsza  gyüvünk*.  Akk6 
kivötte  a  csizmaszárábú  a  bicskát,  leszúrta  a  f&dbe  egészen: 
„A  ki  el&bb  ide  tanál,  af  fölhuzi;  ha  vér  csurog  rulla,  ászt  je- 
lönti,  hogy  a  másik  möghát,  ha  pedig  tej,  akkö  életbe  van". 
Mögöléték  egymást,  ék  kicsit  rittak  is,  de  azért  csak  eiindút  kiki 
a  maga  uttyán. 

Az  öregebb  Jancsi  beért  én  nagy  erd&be.  Hát  elibe  szalad 
égy  medve,  oszt  kezdi  nyalni  a  kézit  Jancsi  mög  csak  ámut- 
bámut,  hogy  mi  e.  Mégén  tovább  mönnek.  Gyün  ész  szép  orosz- 
lány; az  is  csak  kezdi  csóváni  a  farkát,  s  mén  utánnuk.  Asztán 
mögéntelen  égy  farkas  is,  és  mögajánlottáki  hogy  mindön 
bajbu  kiszabaditik,  csak  lögyön  gazdájuk  nekik.  Hát  sok  id&re 
elérnek  égy  városba,  a  ki  tetötü  talpig  fekete  posztóvá  vót  be- 
húzva, s  úgy  hittak,  hogy  fekete  város.  Léűtek  a  szélin  égy 
ktire^  mé  nagyon  éfárattak.  Csak  hallik  éccz&,  hogy  nagy  rivás 
van  az  egész  városba.  Ára  gyUn  éggy  Öreg  asszony  ;  kérdi 
Jancsi :  mije  van  ez  a  város  feketébe  és  mé  rínak.  »Jaj  lelköm 
—  aszondi  az  öreg  asszony  —  az  egész  városnak  égygyetlen  égy 
kutytya  van,  és  abban  ér  rémitó  sárkány,  a  ki  mindön  hónabba 
ész  szűz  lant  öszik  mög;  és  ha  lé  nem  lükik  neki,  é  kö  veszni 
víz  nékü^  mé  écs  csöppet  sé  ád ;  oszt  most  éppen  a  kiráj  leg- 
szöbbik  leányára  kerüt  a  sor ;  hónap  észt  fogik  oda  adni ;  mé 
mán  nincs  több  lány  az  egész  városba. '^ 

MÖkköszönte  Jancsi  a  szót,  oszt  igenyösen  indut  a  kiráj- 
hon ;  de  nem  akarták  a  vadállatokká  beereszteni ;  de  azok  mindüti 
mellette  vótak  Jancsinak.  Hát  a  kiráj  ott  jajgatott  a  vár  sarok- 
jába.  Jancsi  köszöntött  s  aszondi  a  kirájnak,  sósé  rijjon,  ü  mög>- 
szabaditi  a  várost.  A  kiráj  nyakába  borút,  mikö  möghallotta,  és 
miogyá  mögigérte,  hogy  a  lányát  és  fele  kirájságát  néki  adi  akkó. 

Jó  van.  ÉmÖnt  Jancsi  a  kuthon  s  várta  mig  fözavarodik  a 
víz;  akkó  létoli  a  vödröt  s  kezdi  meriteni  a  vizet;  kititi  a  fejit 
nagy  dühössen  a  sárkány ;  ászt  hitte,  mán  eresztik  lé  neki  a  lant. 
De  Jancsi  nem  ijett  mÖg  écs  csöppet  sé,  hanem  én  nagy  küvet 
eresztött  a  kútba;  a  sárkány  látta,  hogy  kifígurázik,  nagyot  or- 
dított s  rontott  föfelé,  hogy  ényel  mindÖnt.  Jancsi  sé  vót  rost, 
kihuzi  a  kardot  s  két  fejit  éczczörre  levágott;  de  maradt  még 
neki  öt.  Neki  ugrott  az  oroszlány,  leharapott  báromat;  neki 
ugrik  a  medve,  a  lábává  lecsapott  kettőt;  a  farkasnak  nem  ma- 
ratt;  de  azé  Ü  is  megczibáta,  hogy  része  lögyön  benne.  Jancsi 
pedig  mind  a  hét  fejibü  levágott  a  nyelvibú  ék  kis  darabot  s 
betötte  a  tarsojjába,  asztán  elhúzódott  magát  kipihenni. 

Azalatt  a  vörös  vitéz,  ki  a  kut  mellett  egy  füszfárú  nészte 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  233 

a  dögöt,  hamá  leugrott  s  ö  is  levágott  a  nyelvekbü  s  raSnt  a 
kirájbon,  hogy  tt  ölte  mög  a  sárkányt.  A  kiráj  hitte,  s  rSktön 
lagzit  csaptak. 

Nas  sokára  tölébrett  Jancsi  s  halli,  hogy  mindönfelé  mu- 
zsikának. Kérdi  éggy  Öreg  aszontu^  mé  muzsikának.  „Hát,  aszongya, 
a  kiráj  kísaszony  férjhön  mönt  ahhoz,  a  ki  mSg&te  a  sárkánt. " 
Ej,  gondőta  Jancsi,  én  hozzám  ''ugyan  még  nem  gyütt;  pedig 
hát  én  öltem  ám  mög  a  sárkányt.  Elkúdi  az  oroszlányt,  hogy 
nézze  mÖg,  mi  van  a  dologba.  A  mint  beférkőzött  a  sok  nép 
koszt,  a  vörös  vitéz  alű,  a  ki  kilencz  párnán  út,  mingyá  kiugrott 
három ;  hijába  kiabált,  hogy  kergessék  ki  ászt  a  csúf  állatot.  A 
mér  a  kiráj  kisaszony  égy  garabost  akasztott  nyakába  teli  min- 
dönféle  süteménynycl,  s  úgy  eresztötte  el.  Az  utón  a  kutyák 
bosszantották,  s  kiszóródott  a  kalács;  kapta,  létötte  s  utánna; 
a  miket  elérhette,  szétharapta,  oszt  mönt  vissza  gazdájáhon. 

Három  óra  múlva  mégént  elkütte  a  farkast.  A  vÖrÖs  vitéz 
alú  kiugrott  három  párna.  A  farkas  kapott  kalácsot,  de  tüUe 
mind  elszötték  a  kutyák.  Három  óra  múlva  Jancsi  föcsinositotta 
magát  s  elindut  az  álatokká.  A  mint  oda  ért  a  palotába,  a  vörös 
vitéz  alú  kiugrott  a  három  párna,  s  tüskön  maratt;  mer  az  volt 
legalú  téve.  Akkő  előmutatta  Jancsi  is  a  nyelvet.  Az  Űvé  ép  a 
högyíbű  vőt.  A  vörös  vitézt  röktön  széttipték  az  állatok.  Jancsi 
lÖtt  a  kiráj  kísaszony  ura ;  hetedhét  országra  szólt  a  lakodalom. 

Ezalatt  6mult  az  éggy  esztendő,  égy  hónap,  égy  nap ;  Jancsi 

elbúcsúzott  a  feleségitü,  hogy  fölkeresse  öccsit  Nagy   soká   oda 

ért  a  köröszt   útra;   nézi    a    kést,    hát    vér    csurog    rulla.    „No 

szögény  Öcsém,  mögháf.  Elindút  azon  az  utón;    beér   én  nagy 

erdőbe,  messzi  világot  látott.    Oda   ér[;  ott    vot    égy    ház,    abba 

senki,  a  tüz  mellett  senki,  séhun  senki.  „Mi  lőhet  ez?"  aszongya 

Jancsi  s  léút  a  tüz  mellé  melegödni.  Éczcző  csak  halli:    ,Juj  de 

fázok !•  Főnéz  a  fára,  ott  kuzsorog  égy  vén  banyai  „Szájjék  ken 

\t  öreg  anyám!"    ,Nem   merők    fiam    az    állatoktú;    hanem    ha 

mőgcsapkodod  e  hajszállá  ükét  s   magad,  ugy  leszállok".   Jancsi 

ut  tőtt,  mintha  szót  fogadna ;    azonban  éhajtotta.    Légyün  a  vén 

banya  s  iiamar  mög  akari  érinteni  égy  vesszővé ;  de  Jancsi  kiüti  a 

kezibű.  Mingyá  látta  a   vén    banya,    hogy    nem    csapkotta    mÖg 

magát;  mer  most  halálfia   lőtt  vöna  ény  nyomba,  de  így  semmi 

baja  sé  lÖtt.   «Na   té   vén    boszorka,  add  elő  a  testvérömet,  mer 

tudom,  hogy  té  ölted  mög."  A  szörnyen  mögijett  banya  evezette 

ét  tóhoz ;  at  teli  vöt  csonttá,  koponyává ;  onnan  kiválasztott  égy 

koponyát,   csontokat   s   aszonta  Jancsinak,  hogy  a  gerenda  alatt 

a  házba  van   égy   vessző,   avva  ha  mögérinti  a  csontot,  mingyá 

föléled.  Ennek   sé   köllött  több,  széttípette  a  banyát  s  bemönt  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


234  NÉPMESÉK.    TALÁLÓS    MESÉK. 

házba:  de  bizon  séhun  sómtni.  Mos  sajaáta,  hogy  széttípette  a 
banyát;  mit  vótmit  tönoi,  ékütle  az  állatokat  vérfüt,  vasfűt  ke- 
resni, a  miktü  föléled.  Az  oroszlány  legeloszS  möglát  ék  kis 
kinyót:  „Mit  viszo  té  kis  kinyóv"  „Kleszt5  füvet;  félesztendeje, 
hogy  keresőm;  a  fijamat  agyonütötte  ég  gerenda,  ászt  f5támasz- 
tom/  „Aggy  belüle  néköm  is!"  „Nem  adok  én."  Akkó  kapta  ma- 
gát, évötte  az  egészet;  szalad  vele  vissza,  Mögérintik  a  csontot, 
hát  szászszó  szöbb  lőtt,  mint  azelőtt  vót.  „Jaj  de  régön  aluttara." 
,Aluttá  vóna  té  tesvér  örökké,  ha  én  fö  nem  éleszteleL** 

Nagy  örömmé  haza  möntek;  az  öreg  kiráj  möghát,  nekik 
hattá  az  országát.  Jancsi  a  tcsvérinek  keresett  én  nagyon  szép 
kirájlánt;  nagy  lagzit  csaptak,  fagygyút  iprikátak,  anná  világótak  ; 
a  Tisza  mög  a  Duna  ott  vót  az  ajtó  háta  mögött  égy  zsákba 
bekötve,  a  kirájkisasszony  nagyon  tüzesen  tánczót,  a  papucská- 
jává  kirukta  a  zsákot  s  évitte  a  viz  minnyájukat. 

Puntum  ;  eddig  vót ! 

(ŰÍ-KigyÓ8.) 


LÓC8KAT  JÓZSEF. 


Találós  mesék. 


Hogyan  esik  az  es5 ?  —  Vizesen. 

Hojan  k6  van  legtöbb  a  vizbe  ?  —  Vizes. 

Miér  kötik  fel  a  lú  farkát?  —  Mer  magának  nem 
tudja. 

Zod  istálóba  fekete  tehén  piros  szénát  eszik.  —  Görög 
dinnye. 

Háromszáz  *)  vargának  feleségestül  hány  körme  van  ?  — 
Negyven. 

Ki  fia  egy  idős  az  anynyával  ?  —  Aládafia. 

Melyik  fa  nem  ég  meg  a  tüzön?    -  A  tréfa. 

Mi  fogy,  ha  no?  —  Az  ember  élete. 

Mi  nem   lesz  vizesebb,  ha  vizbe  esik  is  ?  —  Az  e  s  ft. 

Ötven  szeme  is  van,  még  se  lát.  —  L  á  n  c  z. 

Mikor  beszél  a  bárány  a  lóval ?  —  Mikor  hegedül- 
nek. 

Egy  jól  elkészült  csizmának  mi  hija  van?  —  A  párja. 

Melyik  seprő  legdrágább?  —  Az  uri  asszonyok 
s  1  e  p  p  j  e. 

(Göncz  Abatíj  m.) 

Paszlavszky  Sándor. 
*)  Háromszáz  volt  a  neve.        P.  S. 


Digitized  by  VjOOQIC 


ADOMÁK.     TÁJSZÓK. 


235 


Székely  adomák. 

4. 
Ismerték-é  kigyémetök  Sófali  Rébi  nént,  ki  észténa-fejéskor 
tiz  esztendeje  hogy  méghót?  Mikó  másodszé  férhöz  tnönt,  nyócz- 
van  esztendős  vót.  Kérdötte  töUe  a  pap,  hogy  tudja-é  a  tíz  po- 
roncsolatot?  Nem  tudom,  ászt  felelte  a  papnak.  —  Hát  kigyemöd 
esőbben  hogy  tudott  férhöz  mönni,  ha  ennyit  sem  tud  ?  Ászt 
felelte  Rébi  nén,  hogy  akké  a  tiz  poroncsolatnak  hire  se  vót. 

5. 
Mejik  ismeri  azt  a  Bandit,  a  ki  örökké  imitt-amott  kóri- 
czált  ?  A  papjára  haragutt,  met  mégzálagoltatta  vót  a  bérér.  Mikó 
az  apja  méghót,  émönt  a  szomszéd  falusi  paphoz,  hogy  temesse 
el.  Hát  a  te  papod  mét  nem  temetheti  é?  kérdette  tölle  a  pap? 
Nem  tom,  felelt  Bandi.  Csak  ászt  izente  apám,  hogyha  a  tiszté- 
letös  ur  é  nem  temeti,  abba  a  nyomba  pápista  löszsz. 

(Korond.) 

Kriza  János. 
Tájszók. 

Komárom  megyeiek. 


Agac  s:  ákácz. 

bélés:  káposztás  rétes. 

bicsak:  bicska. 

bibasz:  ügyetlen. 

bo  cso  r  a  :  vacsora. 

c  s  á  d  é  :  sás. 

csömpe:  nagy  cserépcsé- 
sze. 

c  s  i  k  m  á  k  :  metélt  (tészta). 

c  s  ó  V  á  n  y :  csalán. 

c  s  i  V  e ;  cs5. 

c  s  i  V  í  1 1  o :  takács  szerszám. 

c  s  ö 1 1 e  :  nádkéve. 

csücsürke:  pacsirta. 

csübenkezik,  csüged: 
vmibe  kapaszkodva  lóg. 

csücske:  csúcs,  szöglet. 

cseléd:  család. 

c  z  o  h  a  j  d  a :  haszontalan  (nő- 
re mondják). 

c  z  i  h  e  I  5  d  i  k :  helyezkedik. 

e  1 5  g  e  t :  elfogja  a  világos- 
ságot. 


fi  rísz:  fürész. 

fovádúnyi  (fölvádolni) : 
emeltyűvel  fölemelni. 

gyerek:  fiú  gyermek, 

ház:  szoba. 

hoczide,  aczide:  hozd 
ide,  add  ide. 

h  ö  1 1 e  :  árpakorpa. 

k  o  c  s V  é  r  d  a :    tökkáposzta. 

kontramars:  burgonyáié- 
ves  esi pedtk ével. 

kó  t  ér:  börtön. 

kisánkodik:  ingerkedik. 

kínye  s  o:  higany. 

kulipingyom:  viskó. 

melleszt:  koppaszt. 

m  i  h  e  n  c  s :  mihelyt. 

mégfejbíszlek:  fejbever- 
lek. 

nyélbe  sütni:  útbaigazí- 
tani. 

nyoszola:  ágy  (nem  meny- 
nyezetes). 


Digitized  by  VjOOQIC 


236 


TAJSZOK. 


p  i  t  a  r :  konyha, 
putra:  árnyékszék, 
puruttya:  piszkos, 
pata:  cserebogár  bábja, 
p  o  c  z  i  k :  egér. 
pattantyú:  halhólyag. 
rémund  a:  rendetlen, 
röttön:  rögtön, 
ragy  i  va:  csinos, 
rőzon  fejjé:  józan  fejjel. 


tiszta  búza:  búza. 
tökina:  tökinda. 
tyukmony:  tojás, 
t  o  k  1  á  s  z :  a    polyva    szúrós 
része, 
szer  ha:  háztető, 
szílvány:  kopoltyú. 
V  e  t  é  1 1 5  :  takács  szerszám, 
vérésbors:  paprika^ 
váras:  város. 


(Naizvad.) 


Ledniczky  Péter. 


Székely 

Lagymatag:  lágy,  meleg, 
lenge.  1.  Kr. 

1  a  p  o  c  z  k  a :  vas  kalán. 

m  a  k  V  e  r  5  :  vakmerész.  I.  Kr. 

málé:  törökbuzalisztbol  sült 
kenyér. 

megképtem:  elbámultam, 
meglepettem. 

m  e  r  e  k  je  :  apró  bagja. 

m  é  1 5  :  métely. 

minynyát:  mindjárt. 

m  o  c  s  o  j  a :  pocsolya. 

monyator:  szolgácska  a 
fejős  juhoknál. 

mo  zszsa:  morzsa. 

n  a  n  y  n  y  ó  :  nagyanyó. 

ó  s  s  ó  :  orsó.  1.  Kr. 

ostorom :  ostrom. 

padló:  ház  felső  padlatja. 


ségiek. 

p  á  1  á  1 1  e  n  :   érez  lap  a  tűz- 
helyen. 

párápács:  virgoncz. 

p  é  1  é  h  :  pléh. 

p  é  n  t  ö  k :  péntek. 

p  é  r  é  d  i  k  á  1 :  prédikál. 

p  i  rány  i :  parányi. 

p  i  r  k  o  t  n  y  i :  parányi. 

pisién:  csirke  kis  korában. 

p  o  r  o  n  g  y :  fűz. 

p  o  r  o  n  g :   vászonkifeszítd  a 
szövésnél. 

rakás:  kalongya. 

r  á  t  o  1 1 :  zsírba  kisütött  tész- 
tanemü. 

ritka  nem  használatos,  ha- 
nem gyér. 

rokincza:    a  szán  locscse. 

r  oko  j  a:  szoknya. 

r  u  V  a :  ruha. 

Bartha  Károly. 


Közép  -Baranyaiak. 


Á  s  z  1  ó  :  zászló, 
esete:  földi  bodza, 
c  s  ö  n  d  i  t :  csönget, 
d  ér  ék  :  országút, 
diák:  iskolás  gyerek, 
dosztíg:    ne    továbbig,    pl. 
jóllakott. 
G  y  e  n  i  s :  Dénes. 


h  e  V  e  n  g  :  szőlőgerezdekkel 
megrakott  ágas-bogas  vessző, 
mely  egy  hosszú  szolöfürthöz 
hasonló. 

kulicska,  bugyii,  kusz- 
tor  a  :  bicska. 

k  u  r  u  g  1  a  :  szén  vonó. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TÁJSZÓK.   TÁNCZSZÓK.     SZÓHABORLATOK. 


237 


kapat:  etet.  „Kapassunk  égy 
kicsit.** 

módos:  gazdag. 

muszlicza:  borbogár. 

n  e  h  é  s  s  ég  :     nyavalya.     „A 
nehésség  törgyön  ki  !** 

nyi  szle  t:  hitvány. 

sandérvár:     vizroedencze 
(bassin). 

Táncz8zék. 

Ez  a  Hány  ojan  Hány,  A  kövendi  nádas  berek, 

Maga  jár  a  legíny  után ;  Ott  terem  az  ügyes  gyerek ; 

Meg  se  eskütt  még  senkivel,  Karcsú  magas   mind  a  nádszál, 

Nézd  csak  mégis  kontyot  visel.  HajHk  mind  a  ruzsmarínszál. 


sárgyőka:  sármány, 
s  ú  j :  vízigesztenyc  (súly). 
s  ó  r  ő  :  sarló, 
ókszik:  alkuszik, 
viher,  viheder:  vihar, 
v  á  t  i  g :  egyre.  » Vátig  beszél." 
ára  V  e  t  é  k :  az  a  véleményem. 
AüGüszT  Gero. 


Úgy  meg  vagyok  búvá  rakva, 
Mind  a  csitkó  kontárazva. 


Ne  nézz  ojan  horgasán, 
Száragy  meg  a  fogasán! 

A  bágyoni  legíny ek 
Bocskorosak  szegínyek ; 
Ecczé-máccző  ugy  kötik 
Az  ucczát  is  megseprík. 


Üssed  üssed  karikára, 
Hogy  halljék  ki  az  ucczára! 

A  sinfalvi  Hányoknak 
Nincsen  hogy  mit  szitájjanak. 


Házasodik  a  lapát. 
Veszi  a  szirkáló  fát. 
Habitty  hutty, 
Ne  tégy  ugyl 

(Aranyas-82ék.) 

Kriza  Janos. 
Szóhabarlatok. 


Mákom  mákom,  kijukatt  a  zsákom,  kihullott  a  mákom,  a  ki 
szánnya  mákom,  varja  be  a  zsákom,  szeggyé  fél  a  mákom,  nem 
hull  ki  a  mákom. 


Szomszíd  asszony  kapujába  kilencz  kik  kan  kurta  kakukk 
kappan  kokas  csak  azt  kukoríkolja:  jobb  nyak  tyúknyak  lúd- 
nyaknál. 

3. 

Új  kü  kút  körül  irég  forog  tarka  kusza  göde  tyúk. 

4. 
A  fodesi  határon  jön  a  rózsám  vágott  fülű    hóka  orrú  ke- 
$ej  lábú  nyíretl  farkú  pej  paripa  szamáron. 


(Földes,  Szabolcsin.) 


Bakoss  Lajos. 


Digitized  by  LjOOQIC 


238  LAKODALMAS  VERS.  GYERMEKJÁTÉKOK. 

Lakodalmas  vers. 

Étel   előtt. 

Nosza  násznagy  uram,  semítse  busoljon 
Sott  az  vendégel  együtt  vigadozon 
En  már  kérem  csak  mindent  rám  bizon 
Hiszem,  hogy  elég  lesz  senki  ne  busoljon 

Egy  beteg  szunyogal  ma  heten  birkoszlunk 
Hét  Bodobáncs  fival  no  megvijaskotunk 
II j  mérges  álotok  Nekünk  Dolgot  adtak 
Majd  csak  hogy  éltünk  el  is  játszottunk. 

Czinege  ordítás  lesz  matska  tutolás 
Tzukoral  gyombérel  vagy  teli  a  bogrács 
Csag  megkérem  Legyen  egy  kis  várakozás 

Három  komiszokat  ugyan  feszeketünk 
Mig  egy  pogány  mókust  lábáról  levertünk 
A  tenger  Vizét  is  adig  szürigyültük 
Egy  ni  keszeget  abol  is  kivetünk 

Hát  még  a  majomnak  szörnyű  csoszogása 
Itt  van  avagy  kecskének  szörnyű  csoszogása 
Gyönge  veréb  íinak  nyárson  száradása 
Hol  hát  az  az  ember  ki  éhséget  látna 

Egy  Csiga  szarvában  heten  kapaszkotunk 
Míg  asztat  kitörtök  adig  is  Dolgoztunk 
Mejét  kilencz  felé  el  is  daraboltunk 
Jó  izü  étkekét  azokból  csináltunk 

Ezt  a  verset  egy  kézirat  után  híven,  s  így  természetesen 
iráshibáival  együtt  másoltam  le.  Talán  így  is  van  némi  értéke, 
bár  a  nép  ejtését  nem  adja  vissza. 

SONNENFELD   MÓR. 

Gyermekjátékok. 

Hin  tázó. 

(Dalolva).  Éggy  üveg  alma,  két  üveg  alma,  három  üveg  alma, 
négy  üveg  alma,  öt  Üveg  alma,  hat  üveg  alma,  hét  Üveg  alma, 
nyolcz  üveg  alma,  kilencz  üveg  alma,  tíz  üveg  alma. 

Tíz,  tíz,  tiszta  víz, 

Teken5be  buborék, 

Belehót  a  mátka. 

Mivel  harangozzunk? 


Digitized  by  LjOOQIC 


GYERMEK VER<;iKKK.    CSALÁDNEVEK.    GÚNYNEVEK.  23q 

Két  boros  korsót 
Összekoczogtassunk, 
Avval  harangozzunk. 
Száj)  lé  szatyor  a  szekérről, 
Nem  a  té. pénzed  ára; 
Amott  jön  égy  sárga  csikó, 
Ugor}  a  hátára. 

(Szentes.) 

JjEszENÁK  Rafael. 
Syerniékverslkék. 

Ki  olvasás. 

I. 
Étyém  pétyém  pétymájáro, 
Szóló  rigó  rakonczáro, 
Czérnáro, .  c^inégére, 
Hücs  ki  disznó  a  me^sore. 

2. 

Gyertek  gyerekek  szentétyházbo, 
Ötözzünk  f6  pap  ruhábo. 
Incs— kincs  té  vaty  kínt. 

(Bakony  vidék.)        ^ 

FiSCHER  IgnÁCZ. 

Családnevek. 

Abod.  Buták.  Bene.  Bedé.  Bács.  Böjthe.  Bedo.  Bartha. 
Bardócz.  Bajka.  Balogh.  Baloga.  Boga.  Butulyás.  Bod.  Benk5. 
Csutak.  Czintos.  Csulak.  Csiszér.  Császár.  Dedán.  Dancs.  Daczó. 
Dánér.  Dobra.  Dakó.  Donát.  Daragics.  Falka.  Gácz.  Gyönös. 
Geczö.  Gócz.  Göbbencs.  Hamar.  Hangár.  Hodor.  Hankó.  Hodosi. 
Jakócs.  Kosa.  Király.  Kóréh.  Keresztes.  Kerestely.  Köpe.  Kajcsa 
Köntes.  Komán.  Kovács.  Kis.  Molnár.  Majorán.  Menés.  MajJáth. 
Milinte.  Mihály.  Méda.  Muba.  Nagy.  Gyárfás.  Pataki.  Pellei.  Pu- 
lugor.  Salati.  Sikó.  Sorbán.  Sass.  Szavály.  Serester.  Sinka.  Séra. 
Szabó.  Tankó.  Tartsa.  Téglás.  Zaizon.  Vásárhelyi.  Vitályos. 
Váncsi.  Vaska.  Villikó.  Vallancs. 

Kihalt  családok:  Andrád.  Szilágyi.  Székely. 

(Háromszék.) 

Gáborfi  Károly. 
Gúnynevek. 

Zsidóké:  Máczkó.  Fületlen.  Étlen.  Kancsi.  Diligát.  Kala- 
pács. Csirapánczél.  Kigyó.  Rékszom.  Czimbolons.  Zsizsik.  Rén- 
cses.  Ibola.  Kanyádam.  Joszé.  Tapogató.  Firiss.  Csámpás.  Valo- 
gas.  Csippás.    Gombos.    Hentes.  Tökös.  Totola.  Rövidlábú.  To- 


Digitized  by  VjOOQIC 


24o  ÁLLATNEVEK.  NÉPDALOK. 

pánkás.  MingyákérL  Füstös.  Báróbikficzvakarődi.  Hégyés.  Burgó 
Szobaszosz.  Büdös.^  Kanyegér.  Zocső.  PÖrgÖl.  Pántlikás.  Rabinak. 
Kajnadár.  Kurta.  Ódal.  Sódar.  Büki.  Taknyos.  Ali.  Szellemi]. 

(Dergect.  Somogy  m.) 

Ifj.  Szűcs  István. 
Állatnevek. 

Heves  megyeiek  (v,  ö.  II.  i42.) 

Lovak:  Anus.  Dervis.  Jellasics.  Kesely.  Mirza.  Mokány. 
Páva.  Pécár.  Rabló.  Ráró.  Szattyán. 

ökrök:  (jármos  ökrök ;  mindig  négy-négy  képez  egy 
fogatot:  amelyik  i.  helyen  van  megnevezve,  az  az  nelsöhajszás** 
a  2.  „első  csás*,  a  3.  „rudas  hajszás*,  a  4.  „rudas  csás**)  Agyas, 
Szeles ;  Villás,  Daru.  —  Nyalka,  Vendég ;  Bátor,  Gobos.  —  Haty- 
tyú,  Vidra;  Gatyás,  Inges.  —  Pásztor,  Bojtár;  Rigó,  Kárász.  — 
Csárdás,  Buár;  Csákó,  Szarvas.  —  Bobé,  Halász;  Zsombó,  Pén- 
zes. —  Gyürü,  Meggyes ;  Göndör,  Pirók.  —  Villám,  Gyértyás ; 
Pásztor,  Fütykös.  —  Csákó.  Bicskás;  Gatyás,  Tornyas.  —  Bojtos, 
Vizsla;  Hajas,  Pengő.  —  Forrás,  Zsombó;  Babér,  Szőke.  — 
Vezér,  Virág;  Huszár,  Kajla.  —  Citrom,  Zeller;  Rajna,  Vitéz.  — 
Nyalka,  Kalmár ;  Virág,  Kesely.  —  Szarvas,  Rendes ;  Tánczos, 
Káplár.  —  Dudás,  Kulacs ;  Gyöngyös.  —  Zsandár,  Bárán  ;  Sugár, 
Tambur.  —  Betyár,  Páva  •,  Hajas,  Héja.  —  Hetyke,  Kincses ; 
Pompás,  Cséngö.  —  Gyilkos,  Pogán ;  Forrás,  Káplár.  —  Viklér, 
Timár ;  Körmös,  Perge.  —  Kardos,  Boros ;  Szegén,  Fogoly. 
(22  fogat.) 

Bika:  LaczL 

Tehenek:  Bagoly.  Balog  (a  szarva  félre  áll.)  Csonka. 
Fátyol.  Galamb.  Jámbor.  Kökény.  Ringyó.  Sármány.  Szőke.  Tuba. 
Tündér.  Véllás.  Virág. 

Kutyák.  Ámor.  Arany.  Arczos.  Blakk.  Bogár.  Czifra. 
Czigány.  Csárdás.  Fótos.  Lotyő.  Mókus.  Narancs.  Nero.  Pindsi. 
Pompás.  Sándor.  Selyem.  Talpas.  Tunika.  Villám.  Virgoncz. 

(Heves-megye.) 

SiMONYi  Zsigmond. 
Népdalok. 

I.  2. 

E  maráczi  híres  lányok  Kocsmárosné  angyalom, 

Mind  toiyafeszésbe  járnak.  Van-é  bora  a  csapon  ? 

Nem  köll  nekem  totyaf eszes,  Ha  nincs  bora  a  csapon, 

Az  én  lajbim  úgyis  helés.  Ném  is  lehet  angyalom. 

(Marácz.) 

DoNNER  Lajos. 


Pesti  könyynyomda-réBZvénT-tánalat.  (Hold-otcaa  4.  sz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


n 


minden   hónap 
15-én 

ti&x-om    ivnyl 

tartalonmia]. 


MAGYAR 

NYELVÓR. 

SZERKESZTI 
SZARVAS  GÁBOR. 


8ZEIIKE82T5 

KIADÓ  HIVATAL 

Budapest. 

II.  ker.  Fo-otcza. 


IV.  kötet. 


1875.  JÚNIUS  15. 


VT.  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

22.  Gazdász.  Bölcsész.  Festesz.  Történész.  Építész. 

A  felsorolt  szók  a  Nyelvőr  5o.  lapján  (IV,  köt.)  felál- 
lított elvek  6.  pontjával  állnak  ellenkezésben.  A  hiteles 
analógiák  tanúskodása  szerint  ugyanis  az  -ás^  -és^  képző  csak 
tárgynevekből  alkothat  főneveket,  azonkívül  functiója  is  vi- 
lágosan kiszabott,  meghatározott,  t.  i.  valami  tárgygyal  bá- 
nást, vele  és  benne  való  foglalkozást  jelöl;  pl.  hal-ász, 
V  a  d-á  s  z,  kert-ész,  bányász,  stb.  A  festesz^  tört  én -és^^^ 
épít'ési  tehát  hibás  alkotások,  mert  igetőkből  vannak  ké- 
pezve; a  ga\dás:{^  bölcsés:{  ugyan  denominativ  képzések,  de 
mégis  hibás  szók,  mert  jelentésük  ellenkezik  a  képző  fun- 
ctiójával ;  ga'{dás'{^  bölcsés:^  ugyanis  az  analógia  szerint  annyi, 
mint  gazdákkal,  bölcsekkel  bánó.  A  ga\dds^  szó  is  világo- 
san beszélő  példája  ama  ténynek,  hogy  az  újítás  nálunk 
valóságos  betegséggé  fejlődött;  különben  érthetetlen  dolog 
volna,  hogy  miért  kellett  egy  régi  általános  használatnak 
örvendő  szót,  ezt  hogy  ga^da  kiküszöbölni,  s  helyébe  egy 
fonák  alkotást  hozni  a  forgalomba.  A  czímbdi  szók  helyett 
tehát  ajánljuk  a  következőket,  a  melyeknek  egy  része  régibb 
szó,  s  jobb    íróinknál    már   a   nélkül  is   használatban    volt: 

0  economus:   gazda,    oeconomia:  gazdaság ;   p  h  i- 

1  o s o p h  u s :  bölcselő,  philosophia:  bölcselet ;  m a- 
len:  festeni,  maler:  müfestö  v.  képíró,  fSrber:  kék- 
festő, anstreicher:  mázoló,  ^m  a  1  e  r  e  i :  mflfestés 
vagy  képírás ;  gesehichtschreiber:  történetíró;  g e - 
schichtschreibung:  történetírás;  architekt:  mü- 
épitö,  architektur:  mtiépítés. 

V.  KYBLTÖll.   IT.  16 


Digitized  by  VjOOQIC 


242  HIBÁS   SZÓK   ÉS   SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

23.  Figyelmeztet  és  társai. 

Újabban  gyakran  találkozunk  ae  irocUlomban  egyéb 
hasonlók  között  különösen  a  Jigjelme\tet  igének  oly  saját- 
ságos használatával,  melyben  lehetetlen  meg  nem  ütköznie 
az  ép  nyelvérzéknek.  Használják  ugyanis  e  kiható  igét 
absolute  a  cselekvés  szenvedő  tárgyának  kijelölése  nélkül . 
Igaz,  hogy  nyelvünkben  van  számos  oly  átható  ige,  mely 
megtűri  az  itt  említett  független  használatot;  pl.  ha  azt 
hallom :  János  szánt,  Péter  í  r,  ebben  egyáltalában  nem 
botránkozom  meg;  ellenben  az  ily  mondatban:  János  fi- 
gyelmeztet, Péter  tudósít  (ez  állítmányokat  absolute 
véve),  bizonyosan  mindenki  valami  különöst,  idegenszerűt 
érez.  Megmondjuk  az  okát  is  miért. 

Minden  nyelv  mondatainak  szerkesztésében  a  kétértel- 
műség, az  értelemzavar  elkerülésére  törekszik.  A  figyel- 
mezte t-féle  igéknek  előbb  említett  használata  pedig  a 
nyelvszellemnek  épen  ezen  törekvésével  jön  erős  összeütkö- 
zésbe; mert  azon  használat  által  a  cselekvés  tárgyának  sze- 
mélye (első,  második,  harmadik  személy)  van  kétségessé  téve. 

Vannak  ugyanis  cselekvések,  melyeknek  tárgya  rendes 
használatban  kizárólag  csak  dolog,  tehát  3-ik  személyű; 
másrészről  vannak  oly  cselekvések,  melyek  kizárólag  sze- 
mé 1  y  e  k  e  n  mennek  végbe,  ez  a  személy  pedig  lehet  első, 
második,  harmadik. 

Általánosan  ismert  a  magyar  nyelvnek  azon  törvénye, 
hogy  a  cselekvésszó  (ige)  mellől  bármelyik  személy  képét 
viselő  névmás  tárgyesete  kimaradhat,  ha  a  mondat  valamely 
eleme  vagy  általában  a  helyzet  világossá  és  magától  érthe- 
tővé teszi  a  személy  melyik  voltát.  Pl.  Hí  (  .  .  .  .  ),  hogy 
menj  e  k  el ;  tehát  engem.  Hínak  (....),  hogy  men- 
jetek  el;  tehát  titeket.  Híja  ( ),  hogy  menje- 
nek el ;  tehát  őket. 

Az  is  világos  törvénye  nyelvünknek,  s  ebből  a  három 
példából  is  látszik,  hogy  tárgyatlan  ragozású  igének  csakis 
első  vagy  m  á  s  o  d  i  k  személyű  kihagyott  tárgy  felelhet 
meg;  s  a  3-ik  személyes  névmásra,  mint  kihagyott 
tárgyra,  csupán  tárgyi  ragozású  ige  utalhat. 

A  fentebbiekből  már  most  önként  következik,  hogy  ha 
a  csupán  személyekre  (emberekre)  vonatkozó  cselekvést   je- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOIC  JAVÍTÁSA.  24S 

lélö  igék  tárgyatlan  ragozású  alakjai  a  személyes  névmás 
tárgyesetének  elhallgatásával  mondatnak  ki:  a  hallgató  vagy 
olvasó  mindig  i-sö  vagy  2-ik  személyü  tárgyat  képzel  oda, 
még  akkor  is,  ha  a  szóló  általánosan,  a  cselekvés  tárgyának 
ki  nem  jelölésével  óhajtaná  a  cselekvést  kifejezni.  Például, 
ha  azt  olvassuk,  hogy  X.  képviselő  figyelmeztet  a  súlyosbító 
körülményekre:  a  nyelv  szigorú  logikája  szerint  engem 
vagy  téged,  minket  vagy  titeket  tolul  tárgy  gyanánt 
a  halló  lelkébe,  holott  X.  képviselő  nem  akart  sem  engem, 
sem  téged  stb.  figyelmeztetni,  hanem  csak  egyátaiában  a 
figyelmet  akarta  felkölteni  azon  körülményekre. 

Másként  áll  a  dolog  az  oly  igékkel,  a  melyeknek  tár" 
gj'uk  vagy  kivétel  nélkül,  vagy  a  legtöbb  esetben  dolognév 
szokott  lenni.  Ezeknél  ugyanis  a  tárgy  nélkül  kimondott 
cselekvés  a  dolog  természete  szerint  nem  utalhat  sem  az 
első,  sem  a  második,  hanem  csak  is  a  harmadik  személyre. 
Ha  azt  hallom,  hogy  Péter  ír,  eszem  ágában  sincs  azt 
érteni  rajta,  hogy  engem,  vagy  téged;  hanem  tudom, 
hogy  valamit,  vagy  írást  ír.  A  megrótt  használatban  el- 
lenben a  figj-elme^tet  által  czélzott  tárgy  nem  lehet  valakit^ 
vagy  mindenkit^  mert  a  figyelmeztetés  e  szólásban  egész  álta- 
lánosságban van  kimondva;  a  figyelme![tet  pedig  causativ 
természeténél  fogva  okvetlenül  valamely  személyt  feUételez, 
a  melyet  alakilag  is  ki  kell  fejeznünk.  A  kifogás  alá  vett 
igék  ugyanis  mind  causativumok,  azt  jelentik,  hogy  a  gram- 
matikai objectum  cselekszik  voltaképen  (figyelmeztetek 
=  eszközlöm,  hogy  valaki  figyeljen);  ezért  szükséges  tehát 
ez  utóbbit,  mint  a  logikai  alanyt  múlhatatlanul  kifejezni. 

Ha  tehát  a  figyelme:{tet'{é[e  igék  absólut  használata 
kétértelműséget  szül,  s  a  szóló  vele  nem  költheti  fel  a  hal- 
lóban a  kifejezni  kivánt  fogalmat,  az  üy  nemű  használat 
általában  kiküszöbölendő,  s  helyette  a  czélnak  inkább  meg- 
felelő kifejezések  teendők.  így  a  figyelmeztet  helyett:  fel- 
hívja, irányozza  a  figyelmet  (ebben  már  meg  van 
a  tárgy  habár  általánosságban  is  jelölve) ;  a  biztosít  helyett : 
biztosítást  nyújt;  tudósít  helyett :  tudat,  tudtul 
a  d ;  emlékestet  helyett :  emlékezetbehoz  stb.  Például 
Jókai:  Örök  béke,  4.  120.  lapján  e  kitételt:  „A  h i  csil- 
lagda arról  tudósított  (nem  engem  v.  téged  stb.),  hogy  a 

16» 


Digitized  by  VjOOQIC 


244  HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

köd  a  D n  is   fölül   terjed",   így   kellene    kijavítani:    »A 

h i  csillagvizsgáló  tqdatta  (t.  i.  azt),  hogy  stb. 

Összeállítjuk  itt  azon  igéket,  melyek  nem  törik  meg  a 
megrótt  általános  használatot;  bi:{tos{t^  emléke\tety  értesít^ 
felhív^  fels:{6l{tyjigyelme\tet^  int^  kapat  (rákapat),  kénys^erit^ 
kér^  óv,  öss[tönö:{j  rábe$:{ély  rábir,  sürget^  tanüj  tudósít^ 
utasít.  Megegyeznek  mindnyájan  abban,  hogy  szenvedő  tár- 
gyuk legtöbbször  személy,  s  csak  kivételesen  lehet  egypár- 
nál dalog  is;  továbbá  mellettük  á  személy  tárgyraggal,  a 
dolog  ra,  vagy  egy  párnál  tol  raggal  áll.  Némileg  kivételes 
a  tanít^  melynél  különben  ra  raggal  álló  távolabbi  tárgy, 
mint  szenvedő  tárgy  is  eléfordúlhat  (tanítom  a  gyermeket  a 
zenére;  de  lehet:  tanítom  a  zenét  is),  s  ép  ezért  ez  utóbbi 
esetben  használható  absolute  is,  mint;  Mit  csinálsz?  Tanítok 
(t.  i.  tudományt).  De  nem  jó  lenne :  Folytonosan  tanítunk 
(e.  h.  tanítjuk  vagy  hirdetjük),  hogy  a  népnevelés  az  államok, 
fö-fö  támasza.  (V.  ö.  az  egészre  vonatkozólag  Nyelv.  11. 
259—262.) 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 
Jutalmazott  pályamű. 

///.   Birtokos  öss:{etételek. 

7.  §.  Birtokos  összetételeknek  kell  még  vennünk  a  fő- 
neveknek kapcsolatát  ilyen  szavakkal :  módra,  tájban, 
közben,  korában,  létére,  számra,  melyeket  gyakori 
használatuk  miatt  már-már  névutóknak  tekintünk  és  rende- 
sen külön  is  írunk.  Példák :  galambmódra  E-  11.  i46.  páva 
módra  N.  I.  82.  karika  módra  Ny.  IIL  477.  fejedelem  módra 
A.  III.  170.  bagoly  módon  Balásfi,  Ny.  III.  448.  éjfél  tájban 
N.  L  502.  uzsonna  tájban  u.  o.  4o3.  dél  tájban  A.  IIL  276. 
dél  tájatt  A.  II.  228.  éjféltájig  K.  283.  —  út  közben  R.  I. 
378.  vacsorálás  közben  u.  o.  363.  táncz  közben  u.  o.  5oi. 
futás  közben  A.  IIL  244.  (bujdosásom  közben  R  IL  332.) 
menyasszony  korában  E.  II.  io3,  K.  i43.  vándor  színész  ko- 
rában P.  gyermek  koromban  P.  587.  ebédkorig,  Sajósztp. 
végzés.  —  jó  leány  létemre  A.  HL  3 11.  font  számra  A.  IL 
275.  fő  számra  u.  o.  97.  csöpp  számra  F.  u.  70. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  245 

Hogy  itt  csakugyan  birt.  összetételekkel  van  dolgunk, 
bizonyítják  ilyen  kifejezések :  ürge  módjára  E.  I.  186.  csillag, 
gyémánt  módjára  11.  80.  forgatás  táján.  K.  369.  kenyér  ebéd 
táján  N.  11.  420. 

De  hisz  végtére  ide  vonhatnók  a  névutók  és  névragok 
legnagyobb  részét  is;  mert  asztal  alatt  =  asztalnak  alatta, 
azaz  az  asztal  aljában;  szekrényben  (azaz  -benn, bein, -belén) 
=  szeltrény  beljében;  ebédkoron  (rövidítve:  -kor),  ebéd 
korában  stb. 

8.  §.  Érdekes  lesz  több  tekintetben  a  fent  elsorolt  birt. 
összetételeknek  statisztikája.  669  összetétel  közt  van: 

I  szótagű  el6  taggal  s  i  szót.  utó  taggal  (pl.  ágyszél)       i4i . 

I  I.  n  n  2       n  n  r,  (bérCZtCtÖ)  87. 

1  »  n  n  3  „  „  „  (csoszkaiiba)        21. 

2  *  n  n  i  n  n  n  (ablakszciD)          189. 

2  »  «  »  2  „  «  „  (asszonyvagyon) i53. 

2  »  !>  n  3  ,  „  „  (árpapirulás)        23. 

2  n  n  n  4„»»  (embercmlékczet) i. 

3  «  n  »  I     «       I.        »  (aiyafiharcz)         28. 

3  n  »  fi  2     „      n        »  (atyafijóság)          i4. 

3  «  «  »  3     n      »        »  (katonarégula)      i. 

3  »  »  »  4    n      n        n  (gercndatemérdckség)  i. 

összesen:  őSg. 

Kettőt  látunk  ezen  kimutatásból : 

i)  Hogy  nyelvünk  a  hosszú  összetételeket  nem  ked- 
veli, mert  a  öSg.  közt  négynél  több  szótagú  csak  4o  van; 
2  szótagú  i4i ;  3  szótagú  276 ;  4  szótagú  202 ;  5  szót.  37  ; 
6  szót.  2;  7  szól.  i. 

2)  Hogy  az  összetételnek  2.  és  4.  szótagjára  az  utó- 
tagnak első  szótagja  csak  293  esetben,  tehát  az  összes  ese- 
teknek  nem  egészen  45  7o-Jében  jut,  különben  mindig  a 
3.  szótagot  képezi.  Ezt  nyelvünknek  egyéb  ugor  nyelvekkel 
közös  trokhaikus  jelleme  okozza,  mely  csak  a  páratlan 
(i,  3,  5)  szótagokat  szereti  hangsúlyozni.  Természetes,  hogy 
sokkal  inkább  simulnak  ezen  trokhaikus  ejtéshez  az  olyan 
összetételek:  ajtósarki  ágyúdörgés  stb.,  mint  az  ilyenek:  ér* 
oldal^  lányszerelem.  És  nekem  úgy  látszik,  a  (két  szótagú) 
faág,  éjfél,  bűnbak-féle  összetételekben  a  második  tag  még 
kevesebbet  tart  meg  eredeti  hangsúlyából,  mint  a  bércztctö, 
csoszkaiiba,  atyafiharcz-ttlékben. 


Digitized  by  VjOOQIC 


246  SIMONYI   ZSIGMOND. 

9.  §.  Egy  fölötte  érdekes  pontra  térünk  most  át:  a  birt. 
összetételeknek  kettős  ragozására.  Ez  akkor  áll  be,  ha  a 
birt,  összetétel  birtokos  viszonyba  lép  egy  más  szóval,  pl. 
szemfény:  „szeme  fénye  lói  már  az  egész  nemzetnek**  A. 
11.  233.  szúrujj :  szúrod  ujja  N.  I.  38o.  Itt  tulajdonképen  nem 
lehet  már  szó  összetételről,  az  öszszetétel  megszűnik,  a  ta- 
gok syntaktikus  szerkezetbe  lépnek:  szem  fénye,  szűr  ujja; 
aztán  így  illeszkednek  a  mondatnak  egyéb  viszonyaiba: 
szeme  fénye,  szűröd  ujja.  Ez  a  föloldás  könnyebb  érthetőség 
kedvéért  történik :  (Azért  nincs  igaza  Justinak  (űb.  die  zu- 
sammensetzg.  d.  nomina  im  indog.  26.);  mikor  azt  mondja, 
hogy  névnap  csak  látszólag  összetétel,  mert  azt  mondjuk: 
nevem  napja.)  a  nyelv  t.  i.  világosan  meg  akarja  jelölni,  hogy 
az  első  tagot  (szem,  szűr)  lépteti  új  birtokos  viszonyba, 
tulajdonítja  meghatározott  személynek,  nem  pedig  a  máso- 
dikat (fény,  ujj).  Ilyen  feloldásnak  példái:  Ablakíiók:  ablaka 
fiókját  A.  III.  3oo.  Agyvelő:  agya  velejében  Pázm.  M.  Ny. 
VI.  4o8.  Ajtófél;  ajtóm  fele  N.  II.  8q.  Ajtósark:  ajtód  sar- 
kát E.  II.  i56.  Atyafi:  atyám  fiai  P.  70.  atyja  fia  A.  II.  17. 
atyánk  fia  Ny.  III.  187.  Állcsont:  álla  csontja  N.  I.  425. 
Baltanyél:  baltája  nyele  P.  57.  Csecsbimbó:  csecse  bim- 
bója N.  IL  24i.  243.  Csillagfény:  csillaga  fénye  V.  Z.  I. 
Csizmasark:  csizmám  sarka  E.  I.  100.  csizmád  sarka  u.  o. 
23.  Dárdahegy:  dárdája  hegyén  V.  Z»  III.  Életfolyás:  élete 
folytát  V.  Z.  1.  Életpár :  életem  párja  N.  II.  334.  A.  III.  3o2. 
Fejal:  fejem  alja  Ny.  II.  48.  E.  II.  108.  K.  25.  feje  alja  N.  I. 
2o5.  A.  II.  325.  Fejbódulás :  feje  bódulása  Matkó.  Ny.  II.  70. 
Fejbúb:  feje  búbja  A.  II.  i44.  Fejtető:  fejem  teteje  N.  II. 
4i2.  P.  169.  180.  feje  teteje  P.  399.  stb.  Fültő:  a  fülö  tövit 
Ny.  II.  232.  Fülhegy  (N.  II.  42 1.)  fűlik  hegyit  K.  469.  Ga- 
tyamadzag:  gatyám  madzaga  N. I.  469.  Gyomorrágás:  gyomra 
rágásával  Balásfi  Ny.  III.  44-5.  (gyomra  ímelygése  Matkó  Ny. 
II.  70.)  Hajfürt:  haja  fürtje  A.  I.  3i8.  Hajszál:  hajad  szála 
Ny.  II.  70.  haja  szála  N.  I.  4o4.  A.  II.  i34.  stb.  Házfal:  háza 
falát  A.  I.  357.  Házföld:  háza  főggye  K.  319.  Háznép:  háza 
népe  N.  I.  470.  Háztáj  (pl.  úri  háztáj  Ny.  III.  i65.)  „a  kend 
háza  tája"  Népd.  „szép  házok  tája  volt*  N.  II.  4i2.  Háztető: 
háza  tetejit  Ny.  I.  271.  Hidláb:  hidunk  lába  N.  II.  292.  Ing- 
ujj:  ingem  ujja  N.  I.  77.  inge  u.  A.  I.  3i8,  Ingváll:  patyolat 
az  inge   válla  Gy.  A.   gon.    most.    Kapufélfa;    kapum    félfá- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  247 

jára  K.  95.  Kenyérhéj :  kinyerének  héja  K.  9.  Képmás :  képe 
mása  A.  L  364.  IL  463.  képetek  mása  Vas.  Ujs.  Ny.  11.  80. 
Kézírás:  keze  írása  A.  I.  343.  Kézmű:  keze  müve  A.  II.  23 1. 
Kéznyél:  kezem  nyele  T.  Kézszár:  kezem  szára  N.  I.  5o6. 
Kézügy:  kézügyön  v.  keze  ügyibe  M.  Ny.  VI.  334.  Kopo- 
nyacsont: koponyád  csontja  Matkó  Ny.  II.  27.  Könnycsepp  : 
könnyének  egy  cseppje  A.  II.  160.  Könnyhullás :  könnyének 
hullása  P.  5i.  Kutgém:  a  kutam  géme.  E.  II.  128.  Lábdü- 
börgés: lába  dübörgésín  A.  II.  356.  Lábhegy:  lábod  hegyén 
E.  II.  161.  Lábnyom:  lábom  nyoma  u.  o.  25i.  lába  ny.  N. 
IL  338.  Ny.  II.  383.  A.  II.  i34.  lábuk  Ny.  A.  I.  383.  stb. 
Lábszár:  lábam  szára  N.  I.  284.  lába  sz.  Ny.  III.  319.  Láb- 
ujj: a  lábod  nagy  ujját  Ny.  III.  320.  Lófark:  lova  farka 
Matkó  Ny.  II.  3i.  Lópatkó:  lova  patkója  N.  I.  42i.  Napfény: 
napomnak  fénye  P.  21.  Napsugár:  napom  sugara  K.  175. 
Ny.  1. 329.  Névnap :  neved  napja  N.  II.  32i.  P.  45i.  Ny.  III.  519. 
neve  n.  u.  o.  stb.  Nyakcsiga:  nyakad  csigája  N.  II.  272. 
nyaka  cs.  P.  692.  K.  357.  nyaka  csigolyája  Ny.  I.  182.  Nyaktö: 
nyaka  töve  N.  1.  509,  Nyelvjárás:  nyelve  járása  F,  u.  4. 
Orczabör:  orczája  büribe  Ny.  II.  85.  Ostornyél:  ostorom 
nyele  Ny.  III.  288.  Örömnap :  öröme  napjára  u.  o.  285.  Párt- 
érdek :  pártja  érdekét  A.  II.  45o.  Sirfa :  sirod  fája  E.  II.  228. 
Sirhalom:  sírom  halma  P.  89.  sirod  h.  168.  Sirkereszt:  sí- 
rom keresztje  E.  I.  io4.  Szájíz:  szája  ízi  F.  u.  25.  szájunk 
íze  Pázm.  III.  5o5.  Szárnycsattogás:  szárnyad  csattogása  P. 
295.  Szárnylebbenés :  szárnya  lebbenése  A.  II.  166.  Szekér- 
rúd: szekerem  rúdja  K.  222.  szekere  rúdja  Ny.  III.  85.  N. 
II.  4o2.  A.  I.  219.  248.  Szemfény:  szemem  fénye  N.  I.  85. 
P.  283.  szeme  fénye  A.  II.  192.  V.  Z.  I.  III.  szemünk  f.  F. 
Ny.  I.  125.  szemük  f.  A.  I.  398.  F.  u.  5o  stb.  Szemgödör: 
szeme  gödrébe  A.  III.  271.  Szemgyökér:  szemed  gyükére 
M.  Ny.  VI.  35o.  Szemhéj:  szemem  héja  P.  71.  szeme  h.  Ny. 
1.42.  A.  II.  332.  34i.  439.  Szempilla:  szemem  pillája  N.  I. 
56.  Ny.  III.  236.  P.  i5.  szeme  p.  K.  4i3.  P.  591.  A.  II.  160. 
Szempillantás:  szeme  pillantásba  A.  II.  11.  Szemvilág:  sze- 
mem világa  K.  106.  P.  594.  szemed  v.  E.  II.  80.  N.  L  81. 
szeme  v.  K.  370.  A.  III.  234.  szemik  v.  K.  4o4.  stb.  Szívdo- 
bogás: szíved  dobogása  P.  595.  4o8.  Szívfájdalom:  szívem 
fájdalma  N.  II.  i42.  76.  77.  Szőrszál:  szőre  szála  K.  i24. 
Születésnap:  születése  napja  N.  I.  iio.   II.   317.   Szürgallér: 


Digitized  by  VjOOQIC 


248  SIMONYI    ZSIGMOND. 

szűröm  gallérja  N.  I.  72.  11.  333.  Szürujj :  szűröm  ujja  N.  II. 
201.  Ny.  II.  335-  E.  I.  £ii.  i83.  szűröd  u.  N.  I.  38a.  szűre 
u.  u.  o.  382.  482.  Térdkalács:  térdem  kalácsa  u.  o.  243.  K. 
i58.  E.  II.  63.  Ujjbegy:  ujja  hegyére  A.  II.  3o2.  Útszél:  .A 
Pojána  uttya  széjin"  K.  108.  Vadhús:  vada  húsát  A.  II.  23o. 
Vállcsont:  válla  csontja  u.  o.  24.  Vállhegy:  válla  hegyére 
A.  II.  3i8.  E.  I.  193.  Várpiacz:    váratok   piacza  A.  II.  i3i- 

Látjuk  tehát,  hogy  a  feloldás,  vagy  inkább  az  össze- 
tételnek elejtése  ilyen  esetekben  mind  a  népnyelv,  mind 
jobb  íróink  tanúskodása  szerint  még  oly  annyira  élénk,  hogy 
törvényszerűnek  kell  tekintenünk;  ennél  fogva  helyesen  jár- 
tak el  azok,  a  kik  az  ez  elleni  vétségeket  megrótták,  pl.  Ny. 
I.  i44.  i45.  196.  236.  285.  292.  389.  433.  II.  77.  3i3.  s  köv. 
(Csak  azt  nem  kell  hinni,  hogy  nyelvünk  ilyen  esetben  ellen- 
tétben áll  a  német  nyelv  kifejezése  módjával;  mert  pl.  lovam 
lába  a  németben  sem  lesz  „mein  pferdefuss";  gyermekhan- 
gok a  m.  kinderstimmen,  de  „gyermekeim  hangját  hallom" 
korántsem  lesz:  „ich  hőre  meine  kinderstimmen".)  Azonban 
találkoznak  kivételek  is  ezen  szabály  alól,  még  pedig  meg- 
lehetős számmal.  így: 

I.  Ha  az  új  birtokos  vagy  valóban  azonos  vagy  kép- 
leg  van  egynek  véve  az  összetétel  első  tagjával;  nem  mond- 
hatom pl.  honfi m  sebe,  ha  én  magam  vagyok  a  honfi, 
hanem  azt  kell  mondanom:  hon  fi  sebem;  Kisf.  K.  sem 
mondhatta:  hollója  szárnyaival,  hanem  „Hol  ló - 
szárnyaival  lebegett  a  zordon  enyészet",  mert  magát  az 
enyészetet  képzelte  azon  hollónak,  melynek  szárnyairól  itt 
szó  van.  Ilyenek  még  a  sok  közöl:  Amazon  szépsé- 
ged, iste  nnöalako  d  A.  II.  42 1.  A  királyné  az  áspis^ 
szemivel  K.  396.  Vén  asszon  bornyú fogát  K.  33i. 
Toldi  Miklósnak  sincs  ám  galamb  epéje  A.  II.  19.  Ger- 
liczeszivedet  A.  I.  3ii.  Gyermekkorára  u.  o.  i64. 
172.  Milyen  harcsaszája  van.  V.  Ny.  III.  3o5.  Hattyú- 
dalom P.  i36.  Nemzetének  battyúéneke  A.  L  174. 
Emlékezetnek  holdsugári  Tompa.  Honfisebe- 
det P.  i48.  Juhászbotom  N.  I.  5i.  Lángarczotok 
A.  I.  393.  Lovagsarkantyúm  A.  II.  4o4.  (az  ö)  lovag 
szobra  u.  o.  176.  Lókörme  volt  u.  o.  222.  Lúd  mér- 
gedet V.  Ny.  III.  3o6.  Az  anyám    mátkagyürűjét.  K. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  249 

479.  Rablánczomat  N,  II.  4o.  rablánczunk  P.  375. 
rablánczaiban  P.  291.  Detre  hegyezte  rókafüiét  A. 
II.  34o.  Ose  saslakára  Kölcsey.  Sólyomszárnyai- 
don. A.  11.  445.  P.  i5.  Sólyomszetnét  Tompa.  Szamár- 
füledet N.  I.  42.  T  o  1 V  a  j  k  ö  p  ö  n  y  e  g  é  t  A.  III.  170. 

2)  Ha  csak  az  egész  összetétel  által  jelölt  tárgy  bir- 
toka az  új  birtokosnak,  nem  pedig  az  első  tag,  akkor  ez 
természetesen  ismét  nem  veheti  föl  a  birtokos  ragokat,  pl.: 
Csecskorától  Ny.  II.  182.  Tiz  küllőnek  kerékagyán 
M.  ny.  IV.  373.  Kutya  bőröm  A.  I.  275.  A  gyep  pók- 
fonalán A.  II.  ii3.  Örökös  tavasznak  reményszíne  A. 
L  5.  Szélütése  A.  II.  19.  Egymás  tyúkszemét  tapos- 
ták A.  I.  229. 

3.  Mindig  egységes  szavakkal  vannak  ragozva  —  tud- 
tomra —  a  következők:  disznóól,  gabnaszál,  gomb- 
lyuk, hajnalcsillag,  hideglelés  (v.  ö.  fölebb  szél- 
ütés) ingváll  (kivéve  a  fönt  idézett  helyet),  juhnyáj 
és  hasonlók;  kerék  vágás,  kútfő,  mennykő,  nap- 
szám, országút,  sátorfa,  szemfödél,  szélvész. 
(Lehetne  talán  2.  §.  I.  i.  dyhe  sorolni)  testvér  (talán  nem 
is  birtokos  összetétel,  hanem  4.  §.  -^)-ba  való;  egy  test 
és  vér)  tűzhely,  virágszál  (rózsaszál,  leven- 
dulaszál stb.).  Pl. disznóólunkat  N.  II.  33 1.  az  ember 
gabonaszálait  N.  I.  493.  gomblyukamban  P.  89. 
szép  reményeink  hajnalcsillagánál  P.  16.  a  hideg- 
lelésöd  Ny.  III.  278.  ing  válla  K.  126,  Ny.  II.  285.  juh- 
nyáj am  N.  I.  376.  beszéde  kerékvágásába  A.  II. 
118.  kútfeje  Tompa,  menyköve  V.  Z.  Ili,  a  napszá- 
mát Ny.  III.  85.  a  betyárok  országútja  P.  459.  sá- 
torfám P.  58.  377.  sátorfája  T.  szem  födelét  N.  II. 
417.  A.  I.  373.  haragom  szélvésze  P.  92.  tűzhelyem 
A.  II.  77.  t  ü  z  h  e  j  j  e  K.  207.  rózsabimbóm  N.  I.  254. 
édes  levendulas  zálom  E.  II.  55. 

Févaly  természetesen  mindig  együtt  marad,  mert  a 
nyelvérzék  egyszerű  szónak  veszi  (a  févallyára  N.  11.  42o.); 
szemöldök  (szemöldököd  E.  IL  109.  v.  ö.  F.  u.  176.  K. 
45.  i46.  stb.)  és  galambbug  is,  talán  azért,  mert  a  má- 
sodik  tag  magára  nem  használatos.  ^  De 

4)  Találunk  ilyen  alakokat  meglehetős  számmal  azon 
összetételekből  is,  melyeknek   az   általános   szabály   szerint 


Digitized  by  VjOOQIC 


25o  SIMONYI    ZSIGMOND. 

kettős  ragozásuknak  kellene  lenni.  A  föltünőbb  példák  a 
következők :  Rózsám  házának  ablakévegire  K.  ii.Ágy- 
tetej ékben  Balásfi  Ny.  III.  496.  Agy  veleje  P.  5gi.  A 
kocsmáros  ajtóféfájába  Ny.  III.  32 1.  (v.  ö.  fönt  kapum 
féfájára).  Arczredöi  A.  I.  208.  Arczképemmel,  lel- 
kem arczképével  P. 243.  A  szűz  Mária  czipecsattya 
Ny.  557.  Nyalka  csizmanyomod  (!)  udvaromba  látszik 
E.  II.  27.  Csizmarojtját  A.  III.  181.  Elővette  a  csiz- 
maszárából N.  I.  497.  Csókolja  csizmatalpa  helyét. 
A.  IIL  233.  Dárda  vasával  V.  Z.  III.  d.  vasammal  u.  o. 
V.  Derék  alja  (v.  ö.  fönt  feje  alja)  N.  II.  i46.  dereka- 
jam  K.  i4.  Életpárja  A.  I.  233.  246.  Élettörténete 
P.  207.  Fül  tövénél  Ny.  I.  272.  Még  a  fül  hegye  sem 
A.  II.  137.  A  ga  ty  ak  or  czomba  N.  I.  73.  (u.  o.  £29.  ga- 
tyám  korczába).  Hajfürtét  V.  Z.  I.  hajfürteímet  A.  II. 
455.  Hajszála  u.  o.  i43.  P.  67.  207.  Haskérgén  a  manó 
lyukat  vágott  N.  IL  i6.  Há  tgeri  ncz  fá  j  dalma  A.  II.  191. 
Az  én  galambomnak  ....  csinos  h  á  z  e  l  e  j  e  E.  II.  £08.  H  á  z- 
födélteken  P.  29.  Ház  földeteken  Ny.  III.  ház- 
föggyc-  K.  207.  Házgerendám  E.  II.  237.  A  (gazdag 
öreg  ur)  háznépe  N.  I.  447.  A  vitéznek  hónaljába  A. 
II.  1 37.  A  k  a  n  t  á  r  s  z  á  r  a  N.  II.  53.  Rózsa  lovam  ....  piros 
kan  társzí  ja  E.  II.  i54.  Sirva  mégy  el  házam  előtt,  meg- 
öleled kapufáját  E.  II.  126.  kapufél  fám  N.  II.  346. 
kapuzábém  K.  186.  Kardvasa  V.  Z.  III.  A.  III.  234. 
Kaszanyelem  Ny.  II.  527.  E.  II.  77.  i5i.  Képmása 
(v.  ö.  fönt  képe  mása)  A.  II.  167.464.  Kézvonásim  u.  o. 
446.  Koporsószegével  u.  o.  39.  Könnycseppje  P. 
36o.  Az  én  könnyhullásom  N.  II.  5.  könnyhull á- 
sim  K.  i56.  Lábdobajja  A.  III.  4i2.  Lábinai  A.  II.  53, 
I-áb  nyomát  ól  u.  o.  11.  Lábszáraikba  Ny.  III.  234. 
A  mentegombjai  A.  I.  i64.  Menteujja  u.  o.  i83. 
N  y  i  1 V  e  s  s  z  ő  m  N.  II.  392.  O  r  s  z  á  g  c  z  í  m  e  r  ü  n  k  A.  II. 
124.  Ostornyelem  N.  I.  465.  (kétszer)  468.  Papucs- 
sarkától A.  III.  283.  Lovam  patkószege  Ny.  III.  288. 
E.  I.  212.  Patkónyoma  Tompa  Sz.  László  kir.  A  kend 
pipaszára  E.  II.  149.  A  rudszöge  hulljon  el  E.  II. 
Sarkantyúszeged  P.  39.  Sírfádra  K.  223.  Sírhal- 
mom N.  I.  285.  II.  200.  sírhalma  P.  189.  347.  Sír  ver- 
mem N.  II.  99.  Sisakállazója  A.  II.  396.    Sisakellenzője 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  25 1 

u.  o.  94.  Szemfájásomkor  P,  ii8.  Szem  fényünk  P.  3'jb. 
szemfényei  P.  464.  A  sze  mfö  delét  N.  II.  417.  Szemin- 
tésemre A.  II.  462.  Szempilláid  P.  187.  szempillái 
A  L  210.  II.  437.  Szemsugárából  a  tündér  leányoknak 
P.  599.  Cséri  szemvilága  A.  III.  198.  Szívfájdalma 
A.  I.  188.  Szívütésim  Tompa,  Harangszó.  Szívveré- 
sem P.  469.  szívverése  A.  II.  444.  A  fiu  szürujja  N.  I. 
378.  379.  II.  24S.  A  I.  227.  Tariszny  asz  Íjam  E.  II.  227. 
Vella  nyelem  u.  o.  i5i.  A  te  sárga  kesztyűd  Lesz  a  kimú- 
lásod, a  te  piros  csizmád  Lesz  a  vé rontásod   N.  II.  5. 

Mind  ezek  helyett  a  fönt  látott  szabály  szerint  azt  vár- 
nék: véred  ontása,  szűre  ujja  stb.;  és  csakugyan 
ezen  összetételeknek  nagy  részét  megtaláljuk  fönt  is  a  sza- 
bály szerint  ragozott  alakok  sorában.  Azonban  a  kivételek- 
nek nagy  száma  (körülbelül  felök  a  népnyelvi  közlemények- 
ből) azt  bizonyítja,  hogy  ama  szabály  mai  napság  már  nem 
áll  olyan  határozottan  és  ingatlanul.  Sőt  már  Faludinál  is 
találjuk  ezen  kivételes  ragozásnak  egyes  feltünó  példáit ; 
így  „mikor  előadja  bölcs  elmeleleményeit"  F.  n.  i4.  (v.  ö. 
elméjek  tegnapi  találmányival**  u.  o.  33.)  „a  bölcsnek  elme- 
járásit" u.  o.  45.  Mind  ez  azt  mutatja,  hogy  ezen  birt.  ösz- 
szetételek  mind  inkább  megállapodnak  és  megszilárdulnak. 
(Talán  a  német  nyelv  példájának  is  van  része  benne). 
Ennek  még  egy  jele  az,  hogy  a  3.  §.  említett  ünnep  nap, 
lúdtikmony  hasonlatára  még  ilyeneket  is  találunk:  kő 
fejf  a  K.  371.  k  ü  keresztfa  Ny.  III.  3i8.  éveg  kő- 
szikla K.  i44.  Itt  az  összetételhez  már  annyira  egységes 
képzet  fűződött,  hogy  az  egyik  tagban  rejlő  jegyet  (fa,  kő) 
a  nyelvérzéknek  egészen  el  kellett  felejtenie  azon  pillanat- 
ban, mikor  ilyen  ellentétes  jelzőket    (k  ő  -  é  v  e  g)    tulajdonít 

az  egésznek* 

SiMONYi  Zsigmond. 

A  NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA. 
U. 

Mt)viv  ae'.öc  ^zá\ 

Ha  a  haraggal  egymagával  tönkre  lehetne  tenni  az 
ellenséget,  akkor  ma,  Toldy  Ferencz  értekezése  után  három 
hónappal,  ais  orthologia  már  valamely  hant  alatt  porladozna, 


Digitized  by  LjOOQIC 


252  SZARVAS     GÁBOR. 

s  has^ztalan  írnák  sírjára  a  vigasztaló  „feltámadunk"  szót. 
Szerencsére  azonban  tudjuk  Liviusból,  hogy  yana  sine  viri- 
bus  ira;  s  ha  nem  tudnók  is,  Toldy  haragja  megtanított 
volna  rá,  mely  abban  különbözik  az  lUás-beli  (jL-^vi^-töl,  hogy 
nincs  s  nem  volt  benne  semmi  ouXopisvTf).  Alikor  ezt  az  érteke- 
zést végig  hallgattuk,  a  melyben  bizonyítás  és  czáfolat  csak 
mint  kiáltó  apostropha  szerepeltek,  azt  gondoltuk,  a  harag 
csak  palást,  s  arravaló,  hogy  az  okok  teljes  meztelenségét 
födözze;  mikor  azonban  nyomtatásban  megjelent,  s  láttuk, 
hogy  a  lyukak  és  szakadások  olyan  argumentumfélékkel 
ki  vannak  utólag  foldozva,  legott  meggyőződtünk,  hogy 
e  harag  nagyon  is  komoly  volt,  valódi  Ajax  haragja,  a  kit 
felháborít  a  gondolat,  hogy  neki  egy  lenézett,  kicsinyelt 
ellenféllel  kell  síkra  szállani,  a  kinek  ellenében  komoly  küz- 
delemre gondolni  sem  kell:  „quique  túlit  pretium  jam  nunc 
certaminis  hujus,  quo  quum  victus  érit,  secum  certasse  fere- 
tur" ;  azért  elég,  ha  egy  Kronionféle  szemöldökfelhúzással 
állunk  ki  ellene  a  síkra. 

Az  értekezés  azon  a  kijelentésen  kezdj,  hogy  az  aka- 
démia s  a  nemzet  a  bátran  és  szerencsésen  foganatba  vett 
s  végrehajtott  nyelvújítást  tettleg  elfogadta;  aztán  a  felhá- 
borodás hangján  felkiált :  „s  ime  az  új  ósdi  iskola  ma  az  egész 
nemzet  által  szentesített  nyelvújítási  elvet  megtámadja,  s 
ezzel  megtagadja  a  nemzet  müveitjei  s  az  irodalom  nyelv- 
érzékét s  azt  egyedül  a  parasztságnak  itéli  oda;  ekkép  nyel- 
vünket a  régi  szegénységébe  taszítaná  vissza,  s  azon  izlési 
körbe,  melynek  legkedvesebb  élvezete  a  foghajma  és  bagó; 
s  miután  pár  év  elótt  az  igeragtant  zilálta  össze,  most  az 
akadémia  subventióján  élő  Nyelvőr  lapjain  indít  harczot  a 
nyelv  gazdagításának  és  szépítésének"  (4—5.  L).  Első  két- 
ségtelen bizonyítéka  tehát  annak,  hogy  mily  fölséges,  ma- 
gasztos, dicső  a  neologia,  s  mennyire  alant  járó,  silány, 
semmit  érő  az  orthologia,  a  mint  az  idézet  hangja  tanúsko- 
dik, a  harag,  a  méltatlankodás.  De  nem  háborító  gondolat-e 
s  ennélfogva  nem  a  legégbekiáltóbb  jogtalanság-e  az,  hogy 
ez  „az  orthologusok  nevét  méltatlanul  bitorolt  új  ósdi  iskola" 
például  a  „bátran  és  szerencsésen"  megalkotott  vigarda 
szót,  a  melyet  „a  nemzet  míveltjei  s  az  irodalom  helyes 
nyelvérzcke  szentesített",  ki  akarja  küszöbölni,  s  helyette  a 
„foghajma    szagú,    bagó  ízü,    parasztos"   vigadó  ajánlásával 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  253 

.nyelvünket  régi  szegénységébe  akarja  visszataszítani*  ?  Nem 
zavarja-e  föl  az  epét  még  a  legbárányabb  természetű  neo- 
logusban  is,  mikor  látnia  kell  amaz  eszeveszett  törekvést,  a 
mely  a  ^bátran  és  szerencsésen"  készült  s  a  „nemzet  mívelt- 
jei  által  elfogadott"  látidegj  látcső^  láls\er  sat.  „az  irodalom 
l&yelvérzekének  tetsző"  compositiók  kiirtása  mellett  buzgól- 
kodik s  azon  „naivsággaP  áli  elé,  hogy  az  ósdi  írók,  például 
Pázmány,  látó  helj'-t  írtak,  a  foghajma  szagú  parasztság 
tneg  úgy  mondja  hogy  „a  két  látó  s:(emem^l  Hát  „oda  ju- 
tottunk-e ismét,  hogy  Kazinczy  után  is  újra  meg  kelljen  vé- 
denünk az  új  törvényt?" 

Hallatlan  ennek  az  új  ósdi  iskolának  a  vakmerősége,  és 
bűne  éktelen!  Ki  ne  találná  megfoghatónak,  jogosultnak  azt 
a  nemes  haragot,  a  mely  az  értekezést  kezdettol  végig  „át- 
lengi"? De  hogy  hasznára  vált-e  ez  a  harag  az  értekezésnek 
és  a  neologiának,  vagy  inkább  kárára,  azt  akarom  ez  alka- 
lommal részletekbe  ható  fejtegetésemmel  kimutatni. 

A  fö  vád  így  hangzik :  „ A  z  ú  j  ó  s  d  i  i  s  k  o  1  a  n  y  e  1- 
vűnket  régi  szegénységébe  akarja  visszataszí- 
tanisazon  izlési  körbe,  melynek  legkedvesebb 
élvezetea  foghajmasa  bagó;s  az  Akadémia 
subventiójáné  15  Nyelvőrben  harczot  indít  a 
nyelv  gazdagításának  és   szépítésének". 

Lássuk  először  is  az  „ósdi  iskola"  czímezést.  Hogy  ez 
a  más  eszével  gondolkodók  nagy  seregének  félrevezetésére 
s  ad  ódium  movendum  van  kitalálva,  azt  a  higgadtan  Ítélők 
tudni  fogják.  Ha  ugyanis  Toldy  értekezése  az  „ósdi"  néven 
a  schlendriánt  érti,  akkor  ez  a  czím  épen  nem  illik  ránk,  a 
kik  tudvalevőleg  épen  a  magyar  nyelvtudományban  divatos 
schlendrián  ellen  küzdünk  egész  erőnkkel.  Ha  meg  azt  akarja 
jelenteni,  hogy  mi  azok  közé  tartozunk,  a  kik  nem  ismer- 
nek más  tekintélyt,  mint  a  régi  irodalom  nyelvét,  akkor 
akár  szándékosan  akár  szándéktalanul,  de  valótlanságot 
mond;  mert  ez  iránynak  alig  van  nálunk  egyen  kívül  más 
képviselője,  s  az  sem  a  mi  táborunkban  áll.  Ha  meg  har- 
madszor azt  a  jelentést  tulajdonítja  neki,  hogy  az  ósdiak 
ellenségei  a  neologiának,  s  ez  utóbbi  szón  azt  érti,  hogy  az 
egy  jelentésű  a  nyelvnek  törvényes  eszközökkel  való  gazda- 
gításával, akkor  ismét  az  akarva  tévesztés  vádját  vonja  ma- 


Digitized  by  VjOOQIC 


í54  SZARVAS   GÁBOR. 

gára ;  jmert  a  szavak  ingatag  jelentésével  játszva,  olyasminek 
üldözésével  vádol  bennünket,  a  minek  épen  legbuzgóbb  védói 
vagyunk. 

Most  nézzük  a  vád  első  tételét:  hogy  mi  nyelvünket 
régi  szegénységébe  akarjuk  visszataszítani. 

A  Nyelvőr  programjának  kezdő  sorai  így  hangzanak; 
^Mit  akarunk?  Akarjuk  ott,  a  hol  az  ingadozó  alapra 
fektetett  nyelvújítás  szabályellenes  szóalkotásokat  hozott 
forgalomba,  a  helyesség  visszáll  ítását**  (Nyr.I.  1. 1.). 
Érthetöleg  van  ez  mondva?  Vagy  a  rósz  szók  kiküszö- 
bölését s  helyesekkel  pótlását  lehetséges  nyelvszegényítésnek 
mondani  ? 

Midőn  a  nyelvjavítás  munkáját  megkezdendök  felszólí- 
tásunkat közre  bocsátottuk,  a  többi  közt  így  szólottunk:  „A 
viszásságok  felsorolása  még  nem  orvoslás;  szükségkép  kar- 
öltve kell  járnia  vele  a  helyes  magyarosság  kimuta- 
tásának is"  (Nyr.  IV.  borítéklap  3.);  más  helyen  pedig 
(Nyr.  IV.  1—2.  1.)  ez  áll:  „A  kifogásoltak  helyébe 
ajánlandó  szókra  nézve  első  sorban  a  régi  irodalmat, 
a  népnyelvet  s  a  nyelvjárásokat  tekintjük  fő  forrásunknak; 
ide  számítjuk  még  az  újabb  irodalomnak  neta- 
lán kevésbbé  ismert  azon  alkotásait  is,  a  melyek 
semmi  tekintetben  kifogás  al  á  ne  m  esn  ek.  Hogy 
sok  esetben,  kivált  az  új  kori  s  tudományos  fogalmak  elne- 
vezésésében  a  szóképzést  is  föl  kell  használnunk, 
az  magától  érthető."  Mi  van  e  sorokban  világosan  kimondva? 
Nem  az-e,  hogy  a  korcs  szókat  helyesekkel  pótoljuk,  s  ha 
kell  új  képzésekkel  is  ?  Van-e  itt  csak  egy  árva  betűvel  is 
arról  szó,  hogy  mi  nyelvünket  meg  akarjuk  szegényíteni  s 
szükséges  szavaitól  megfosztani?  Kettőt  nem  lehet,  nem  sza- 
bad föltennünk  az  értekezés  írójáról ;  az  egyik,  hogy  vádolt, 
a  nélkül  hogy  e  nyilatkozatainkról  tudott  volna,  a  nélkül 
hogy  majd  negyedfél  éves  működésünknek  irányát  tisztán 
föl  nem  ismerte  volna;  a  másik,  a  mit  nem  szabad  fölten- 
nünk, hogy  e  nyilatkozatainkat  olvasta,  de  meg  nem  értette. 
De  ha  olvasta  és  megértette,  akkor  mondja  meg  nekünk, 
miként  fér  össze  az  igazsággal,  a  mely  czélja  a  tudo- 
mányos kutatásnak  és  vitatkozásnak,  az  a  ráfogás,  hogy  mi 
szegénynyé  akarjuk  tenni  nyelvünket,  hogy  mi  a  nyelv  gaz- 
dagítása ellen  indítottunk  harczot?  Magvalljuk,  hogy  valami 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  255 

^rős  okokat  különben  sem  vártunk  a  neologiától,  de  ily 
gyönge  fegyverre,  erre  az  ultimum  refugiumra  mégsem  vol- 
tunk el  készülve. 

Hasonló  ráfogás,  a  melynek  bebizonyítását  a  Nyelvőr 
félre  nem  magyarázható  törekvésével  ismerős  olvasó  bizo- 
nyára elengedi,  hogy  mi  az  irodalomtól  a  helyes 
nyelvérzéket  kivétel  nélkül  megtagadjuk,  s 
hogy  a  nyelvet  parasztossá  akarjuk  tenni.  Az 
első  ellenében  a  sok  közöl  elég  legyen  azt  az  egy  adatot 
fölemlítenünk,  hogy  mi  a  magyaros  érzékű  újabb  írók  közól 
néhányat  a  Nyelvőr  IV.  289.  lapján  névszerint  fel  is  sorol- 
tunk ;  a  második  állításra  nézve  pedig  egyszerűen  hivatko- 
zunk magára  a  Nyelvőrre,  hadd  bizonyítsa  az,  micsoda 
parasztosság  van  a  nyelvében,  s  vájjon  igaz-e,  hogy  annyira 
kiérzik  belőle  a  foghajmaszag  és  a  bagóíz. 

Látjuk  tehát,  hogy  az  értekezés  nem  igen  válogatós  a 
fegyverek  megválasztásában;  okok  helyett  majd  ráfogással 
él,  majd  pedig  ferdítéssel  áll  elé,  a  mint  ez  utóbbit  Volf 
György  adatok  idézésével  már  megelőzőleg  kimutatta  (Nyr. 
IV,  i54— 163.  1.).  Azt  nem  is  veszszük  számításba,  hogy 
milyen  lóhátról  szól  hozzánk,  mi  hozzánk,  szegény  „Piri- 
pócsiJonathánokhoz  és  Jónásokhoz*,  a  kiknek 
«naiv,  kétszász  év  előtti  primitív  felfogására 
komolyan  nem  is  akar  reflectálni**  (17.  1.),  a  kik- 
nek „elmés  nyelvjavító  indítványait  országos  hahota 
fogadta"  (12.  l.);[s  hogy  a  Nyelvőrt  két  ízben  is  (5.  és 
II.  1.)  „az  Akadémia  subventióján  élő  lapnak"  ne- 
vezgeti. 

Ezeket  csak  úgy  bevezetéskép  említettem  meg.  Most 
nézzük,  hogy  védi  meg  Toldy  Ferencz  a  neologiát,  az  „új 
törvényt",  a  mint  a  3.  lapon  nevezi,  az  orthologusok  nevét 
méltatlanul  bitorolt  új  ósdiak  ellen. 

Első  bizonyíték.  „Révai  a  magyar  nyelvtörténeti 
alapokon  nyugvó  szerkezetét,  Kazinczy  meg  a  magyar  nyelv 
gazdagítása  és  szépítése  szabadságát  vívta  ki,  s  a  nemzet 
tettleg  mindakettőt  elismerte;  s  azóta  az  irodalom  s  az  élet 
bátran  és  szerencsésen  haladt  az  új  törvény  útain"  (3.*1.). 
Ez  az  „új  törvény  útain  való  szerencsés  haladás"  minden- 
napi szavakba  öltöztetve  annyit  tesz,  hogy  ki  ne  látná  tehát, 


Digitized  by  LjOOQIC 


256  SZARVAS   GÁBOR. 

hogy  a  neologia  jogos,  törvényes,  helyes  ?  Quod  erat  demon- 
strandum. 

Első  kérdés.  Miképen  függnek  össze  Révai  megállapí- 
tásai egy  részről  s  más  részről  a  nyelvújításnak  (a  Barcza- 
falvi-Helmeczy-Bugátfélét  értjük)  jogosultsága  ?  Bocsánat  e 
kiváncsiságunkért,  de  fölötte  szeretnők,  ha  a  t.  értekező 
kielégítené. 

Második  kérdés.  Micsoda  logika  szerint  következik 
abból,  hogy  szabad  a  nyelvet  gazdagítani  s  szépíteni,  az, 
hogy  a  neologia  feltukmált  alkotásai  helyesek,  kifogás- 
talanok ? 

Harmadik  kérdés.  Ha  Révai  a  történeti  nyelv  adatai 
nyomán  származtatja  le  megállapításait,  micsoda  czímen 
nevezik  öt  az  újítók  a  maguk  emberének  ?  Hisz  Révai  e 
szerint  maga  is  első  rangú  ósdi  volt? 

Második  bizonyíték.  „Vessük  össze  Verseghy 
nyelvét  a  Jókai  regényei  nyelvével;  vessük  össze  az  i825ki 
s  az  iSyS-ki 'országgyűlések,  törvény  és  törvényszékek  nyel- 
vét (olvasta  valaha Toldy  a  „Budapesti  Közlöny"  hirdetéseit?); 
vessük  össze  az  akkori  orvosi  iskola  nyelvét  az  inashús 
és  ikráshús,  a  forró  s  a  félbenhagyó  hideglelés  korában,  s 
ma  (Ki  kaczag  itt  ?)  az  izom  és  mirigy,  a  forró  s  váltólázak 
nyelvét:  s  kérdjük,  csak  a  mi,  vagy  nem  nagy  részben  a 
mik  ép  érezteti  azt  a  roppant  haladást,  milyent  más  nyelv 
csak  egy  pár  századon  át  mutat  fel  ?  Ki  óhajtaná  vissza  ama 
kor  nyelvét  s  áldozná  fel  neki  azt,  melyet  nemzetünknek  a 
neologia  teremtett?"  Az  ok  és  okozat  viszonya  itt  is  kéz- 
zelfogható: a  mai  nyelv  nem  mondja  inashús,  hanem  izom, 
tehát  a  neologia  alkotásai  jogosak,  törvényesek,  helyesek. 
Különben  igaza  van  az  értekezésnek,  midőn  azt  állítja,  hogy 
különösen  a  mik  ép  érezteti  azt  a  roppant  haladást,  a  me- 
lyet nyelvünk  a  neologia  föllépte  óta  tett.  Azt  nem  mond- 
hatjuk, hány  század,  hanem  hány  ezred  évnek  kellett  volna 
például  a  neologia  buzgó  fáradozása  nélkül  addig  elfolyni, 
míg  annyira  vihettük  volna,  hogy ,  magyarul  így  beszélhes- 
sünk, a  mint  a  neologia  segítségével  ma  hála  istennek  beszél- 
hetünk: „Ha  a  hörghurut  a  legkisebb  hörgőkben 
székel,  akkor  a  tüdőürcsék  nyákkal  és  hámsej- 
tekkel vannak  megtöltve  s  a  környi  részek  leg- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA.  257 

dagosak"!  Nem  igazi  pocsék  ehhez  képest  az  „ikráshús" 
s  a  „félbenhagyó  hideglelés"  korának  a  nyelve  ?  S  ki  áldozná 
fel  ennek  azt  az  előbbit^  „melyet  nemzetünknek  a  neología 
teremtett"  ?  Jogosan,  nagy  jogosan  kiált  fel  tehát  a  „neologia 
teremtésének"  emlegetése  után  Toldy  ekként:  „Újra  is  azt 
mondom,  bátran  nem  csak,  hanem  szerencsésen  is  halad- 
tunk!" 

Harmadik  bizonyíték.  „Az  új  orthologia  az  elő- 
adásnak a  neologia  vívmányai  felhasználásá- 
val olyatén  szabatosságával  vív,  hogy  sokakat 
eltántoríthat"  (5.  1.);  s  ismét:  „Hogy  az  új  orthologu- 
sok  szabályosan,  szabatosan  és  nem  paraszto- 
san, sőt  literatorie  és  szépen  írnak,  annak  kö- 
szönheti k,  hogy  az  újítók  irodalmán  nevelked- 
tek fel"  (6.  1.).  Ebból  ismét  világosan  következik,  hogy  a 
neologia  olyan  mint  az  anyatej,  édes,  ízes  és  tápláló ;  ha  ö 
nem  lett  volna,  most  olyan  szépen  és  szabatossággal  be  sem 
bizony íthatn ók,  hogy  a  nyelvújítás  mily  tömérdek  erősza- 
kosságot követett  el  nyelvünkön;  sőt  ki  tudja,  Pázmány  is 
tudott  volna-e  nélküle  olyan  megragadó,  magvas,  velős  ma- 
gyarsággal szólani? 

S  ezzel  finita  comoedia,  plaudite,  be  van  bizonyítva, 
hogy  a  nyelvújítás,  úgy  a  mint  előttünk  áll,  jogos  és  helyes, 
s  hogy  a  nemzet  a  nyelvjavítók  ősz  elmélete  fölött  kimondta 
a  napi  rendre  térést,  s  hogy  hiába  való  a  cruscának  a 
berzenkedése,  erősen  elkésett  az  ő  sententiája.  Több  argu- 
mentum nincs ;  de  nem  is  kell.  A  mi  oly  erős,  ingatlan  ala- 
pon áll,  mint  a  neologia,  az  nem  retteg  semmiféle  vihartól, 
bátran  szemébe  néz,  ha  kell,  még  az  utolsó  Ítéletnek  is. 

S  mi  az  az  erős  alap,  ami  keményebb  a  gránitnál,  in- 
gatlanabb az  ég  sarkainál,  a  melyen  nyugszik,  a  melyből 
készült  s  a  mely  összetartja  a  neologia  pyramisát  ? 

Felelet:  a  nyelvérzék. 

S  ha  kérdjük,  hogy  mi  a  nyelvérzék?  Mi  nem  merünk 
válaszolni  rá.  Mondja  meg  az,  a  kinek  legtöbbet  juttatott 
belőle  az  atyáskodó  természet,  mondja  meg  nekünk  maga  a 
neologia ! 

Először  is  tehát:  „A  nyelvérzék  egy  neme  az  inspi- 
rátiónak,  melylyel  rend  szerint  nem  a  gram- 
matikus, hanem  a  szellemes  író  bir."  (23.  1.) 

M.  MTBLvSlI.   IV.  17 


Digitized  by  VjOOQIC 


258  SZARVAS    GÁBOR. 

Másodszor:  „A  nyelvérzék  a  szóalkotásban 
első  kellék"  (u.  o.). 

Ez,  úgy  hisszük,  világos  beszéd.  A  nyelvérzék  inspirá- 
czió;de  inspirácziója  a  grammatikusnak  rend  szerint  nincs; 
a  szóalkotásban  azonban  első  kellék  a  nyelvérzék-inspirá- 
czió :  tehát  a  grammatikusnak  hallgass,  fogja  be  a  száját, 
valahányszor  szóalkotásról  járja  a  beszéd. 

Mielőtt  kissé  jobban  szemügyre  veszszük  ezt  a  pro- 
metheus-szikrát,  mely  a  hetedik  égből  pattant  alá  a  magyar 
nyelvszellem  árendásai  számára,  lássuk  még  előbb  azokat  a 
csudákat,  a  melyeket  véghezvisz. 

Kiérezi,  látja,  tudja,  a  mit  nem  éreztek,  nem  láttak, 
nem  tudtak  az  ó  testamentom  Összes  prófétái,  a  mit  nem 
látott  Pythia,  a  mi  titok  volt  Dodonában,  Hammonban,  De- 
losban,  Cumaeban,  a  mit  ki  nem  magyaráztak  a  „Babylonii 
numeri",  sem  Chaldaea  mathematikusai.  Érzi  például,  hogy 
csürhe  csűr  és  he,  varsa  var  és  sa,  ponyva  pony  és  va  ele- 
mekből áll  (i6.  1.);  érzi,  hogy  „a  /romor-ban  és  /reser-ben  a 
kom  a  derűnek,  a  kes  az  édesnek  sajátlag  is,  átvive  is 
ellentéte."  (u.  o.) 

„A  jutány-nak  átlátszó-e  az  értelme  ?  S  ki  nem  érti  ? 
A  nyelvérzék  megérezte,  hogy  mit  jelenthet,  s 
reá  nyomta  helyeslése  bélyegét."  (22.  l.) 

,A  térimé  élni  fog,  ha  a  grammatikusoknak  nem  tet- 
szik is,  csak  a  nyelvérzéknek  tessék."  (26.  I.) 

„A  nyugvó  gyökök  és  képzők  jelentései  ritkán  tiszták 
és  átlátszók ;  de  elég,  ha  megközelítik  fogalmainkat ;  a  töb- 
bit a  nyelvérzék  végzi."  (27.  l.) 

„Nyelvünk  élő  nyelv,  melynek  a  nemzet  nyelvér- 
zékében élő  gyökerei  vannak."  (u.  o.). 

„A  nyelvérzék  szükségből  tágít  a  törvé- 
nyen." (26.  1.) 

, A  rósz  elbukott  magától;  a  nemzet  helyes  nyelv- 
érzéke elejtette  azt."  (4.  1.) 

„Aszóújítást  a  nyelvérzék  magától,  a  Nyelvőr 
nélkül  is  el  tudja  intézni."  (8.  1.) 

„Raktár,  rakpart,  láthatár  és  száz  ilyen  helyesek,  mert 
kellettek  a  nyelvérzéknek."  (i5.1.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYRLVÚJITÁS   APOLÓGIÁJA.  269 

„Igen  is  védem  a  nyugvó  képzőknek  ismét  használatba 
vételét ;  ne  féljünk,  a  nyelvérzés  ellenőrizni  fogjaazt." 
(17.  1.) 

„ ítélőszék i végzés  nélkül  is  lesz  a  józan  s  finom 
fülű  nyelvérzéknek  annyi  esze,  hogy  az  oly  feles- 
leges komikumok  (mint  csirbur)  meg  ne  gyökeredzzenek." 
(19.  10 

„Egyesek  túlbuzgósága  vagy  ízléstelensége  correcti- 
vumot  talál  mindig  a  ny  elvérzékben,  mely  a  nem 
szépet,  nem  alkalmast  elejti  ezentúl  is,  mint  elejtette  eddig." 
(16.  1.). 

„A  c:(égér'b6l  szabad  volt  c^ég-et  csinálni;  ily  esetben 
minden  attól  függ,  kell-e  a  nemzetnek.  Be  jó  sokszor, 
hogy  a  nyelvérzék  nem  oly  b  öl  cs,  mi  n  t  gramma- 
tikusaink!** (17.  1.). 

O  csudatevő,  mindenható  Nyelvérzék !  a  ki  piros  pünkösd 
napján  tüzes  nyelv  alakjában  először  is  leghívebb  szolgádra, 
Bartzafalvi  Szabó  Dávidra  leszállottál,  és  leszállottál  azután 
Helmeczyre,  Bugátra,  Kovacsóczyra  és  a  többi  jámborokra, 
és  elárasztottad  őket  tudományod  malasztjával,  szállj  le,  kö- 
nyörgünk, mi  reánk  is  szegény  orthologusokra ;  világosíts 
fel  bennünket ;  csöpögtesd  lelkünkbe  csudálatos  malasztodat ; 
nyisd  ki  szemünk  előtt  mindentudóságodnak  ragyogó  tár- 
házát, hogy  lássuk  és  megértsük  bámulatos  titkaidat ;  szaba- 
díts meg  bennünket  attól  a  keserves  kenyértől,  hogy  arczunk 
izzadságával  kelljen  fáradnunk,  dolgoznunk,  meghalt  őseink 
avas  illatú  szavait  és  mondásait  följegyeznünk,  bagóízü  han- 
gokra figyelnünk,  pogány  nyelveket  tanúinunk;  éreztesd 
velünk  kegyelmes  jóvoltodat,  hogy  dicsérjünk  és  magasztal- 
junk Petőczczel,  Kovács  Frigyessel  és  Táncsicscsal  egyetem- 
ben, a  ki  az  Etymologiával  és  Analógiával  élsz  és  uralkodói 
valamint  a  Magyar  nyelv  Rendszerében,  úgy  a  Nagyszótárban 
is  örökkön  örökké.  Ámen. 

Hogy  mennyit  juttatott  abból  az  inspiráczióból  neolo- 
gusainknak  a  nyelvérzék,  arról  a  legközelebbi  alkalommal. 

Szarvas  Gábor. 


!?• 


Digitized  by  LjOOQIC 


200  VOLF  GYÖRGY. 

KÉT  ÉLES  TŐR  NEM  FÉR  EGY  HÜVELYBE. 

Nem  a  » Vasárnapi  Újság^-on  múlt,  hogy  ez  az  igazság  még 
most  sincs  megdöntve,  mert  i8.  száma  ^irodalom  és  művészet* 
rovatában  ugyancsak  pártolta  a  neologiát  is,  meg  az  ortbologiát 
is,  minthogy  az  o  állítása  szerint  ^szükség  van  mind  a  kettőre*. 
Vájjon  csak  egy  perczig  is  gondolkozott-e  azon,  hogy  e  két 
elnevezésnek  mi  a  jelentése?  Tegyük  meg  helyette  mi.  Nézzük, 
mi  értelemben  használták  az  újítók,  mert  hát  ök  találták  ki  s 
5k  voltak  velük  olyan  nagyra.  Mikor  nyelvünket  nyomorék  korcs- 
szókkal,  idegen  szólásmódokkal  és  más  efféle  undokságokkal 
tömték  s  valamelyik  józan  gondolkozású,  ép  nyelvérzékű  ember 
e  cselekedetüket  nyelvrontásnak  merte  bélyegezni,  mindig  nagy- 
úri büszkeséggel  mondogatták :  hogy  ök  nem  afféle  szegény  or- 
thologusok,  hanem  dicső  neologusok,  az  újság  egyik  kelléke  a 
szépségnek  s  „a  szépség  nem  a  helyesség"*.  Ebből  kettő  tűnik 
ki;  az  egyik  az,  hogy  a  ki  a  helyességét  sürgeti,  az  az  o  néze* 
tük  szerint  ellensége  az  újnak;  a  másik  meg  az,  hogy  a  helyes 
ugyancsak  az  6  nézetük  szerint  rút. 

Az  els5  csak  tévedés,  de  a  mennyiben  másokkal  is  el  akar- ' 
ták  hitetni,  egyébnek  is  mondható.  Toldy  Ferencz  csak  az  imént 
sem  átallotta  kimondani,  mikor  pedig  az  ellenkezőre  már  annyi 
bizonyítékot  szolgáltattunk  neki,  hogy  a  helyesség  védői  ellen- 
ségei minden  új  szónak  s  nyelvünket  arra  a  szegénységre  akar- 
nák visszaszorítani,  melyben  a  magyarok  bevándorlásakor  volt. 
Hogy  ez  milyen  nemű  fogás,  arról  most  nem  szólok;  elég  ez 
ellen  a  Nyelvőr  olvasóinak  igazmondására  hivatkoznom;  nem 
nyilatkoztattuk-e  ki  már  számtalanszor,  hogy  nem  keressük, 
milyen  új  vagy  milyen  régi  a  sző,  csak  jó  legyen;  s  a  nyelv- 
tisztító társaság  is  nem  pártolta-e  a  vigadó,  egyesület,  rejtvény 
szókat,  melyek  bizony  nem  régiek  ;  sőt  nem  csinált-e  maga  is 
új  szókat,  mikor  a  birós,  biróssdg,  jdró,  bdlcsohd:{y  menedék- 
hd^  s  több  efféle  szókat  ajánlotta?  Lám  az  orthologusok  meny- 
nyire nem  ellenségei  az  újnak!  Még  maguk  is  új  kifejezéseket 
alkotnak  f  De  Toldy  szerint  az  is  újítás,  ha  idegen  szót  kölcsön- 
zünk,  elhalt  szót  fölélesztünk,  tájszót  általános  használatra 
segítünk  s  közönséges  szóra  új  értelmet  ruházunk.  No  az  „új 
orthologusok"  ezt  a  kívánságát  is  teljesítik.  A  Nyelvőr  ugyanis 
nem  egyszer  szólalt  fel  ama  magyarmiskaság  ellen,  mely  még  a 
szükséges  idegen  szó  előtt  is  becsapná  az  ajtót ;  a  nyelvtisztítók 
meg  fölélesztették  a  régi  útvesztőt,  általános/tották  a  küíömben 
szintén  régi,  de  a  tájnyelvben  is  eléforduló  fvarf-ot,  s  az  ,ein- 
stellen"    (den  gehall)   kifejezésére    ajánlották   a   más   értelemben 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÉT  ÉLES  TOR  NEM  FÉR  EGY  HÜVELYBE.  26 1 

eddig  is  szokásos  lefog  igct;  hiszen  ok  épen  azt  tűzték  ki  ma- 
guknak, hogy  minden  oly  szó  helyett,  melyet  kiirtandónak  nyil- 
vánítanak, másikat,  még  pedig  jót  teremtsenek  elé.  Hogy  mond- 
hatja tehát  még  is  valaki,  hogy  a  nyelvet  szegénynyé  akarják  tenni, 
s  hogy  minden  újnak  ellenségei?  Ez  kereken  kimondva  ámítás, 
A  helyesség  védőjéről  hogy  is  lehet  föltenni,  hogy  az  újat  üldözi ; 
hiszen  a  helyessel  nem  az  új,  hanem  a  helytelen  áll  szemben? 
Ennélfogva  az  újítók  kegyes  engedelmével  az  orthologus  elne- 
vezést, legalább  abban  az  értelemben,  melyet  ok  adtak  neki,  alá- 
zatosan visszautasítani  bátorkodunk. 

Nem  árt  itt  tgy  kis  kitérés  sem.  A  helyesség  védői,  a  mint 
már  mondtam,  maguk  is  alkotnak  új  szókat,  mert  meg  vannak 
gyöz&dve  arról,  hogy  valameddig  a  nemzet  él,  mindig  szüksége 
lesz  új  kifejezésekre,  valamint  meg  arról  is,  hogy  e  szükség 
sokkal  nagyobb  mértékben  mutatkozik  most,  mint  az  újítás  ide- 
jében, mikor  a  nyilvános  élet  nem  volt  oly  élénk,  nem  volt  oly 
sok  oldalú  s  a  külső  nemzetekkel  való  érintkezés  is  közel  se 
volt  oly  szoros  mint  manap.  Azért  sürgetik,  hogy  a  szóalkotás 
eszközeit  jó  karban  tartsuk,  s  a  mennyiben  elromlottak  volna, 
ismét  kijavítsuk;  mert  átláthatja  akárki  is,  hogy  rósz  eszközökkel 
semmire  se  megyünk,  nem  hogy  a  nagy  szükségnek  eleget  tehet- 
nénk. És  az  újítók  épen  most  kezdenek  csökönösödni.  Sem  azt 
nem  akarják  megengedni,  hogy  az  o  módjuk  szerint  azaz  korcs- 
szókkal, barbarismusokkal  s  soloecismusokkal  gazdagítsuk  a 
nyelvet,  sem  azt  nem,  hogy  tisztességes  úton  pótoljuk  a  szük- 
ségest. Szidják  az  új  író  nemzedéket,  különösen  az  újságírókat, 
hogy  mért  rontják  a  nyelvet;  pedig  ezek  nem  követhetnek 
el  oly  vétséget,  melyet  a  nyelvújítás  történetéből  ne  lehessen 
igazolni.  Szidják  a  nyelvtisztítókat  is,  mert  ezek  meg  abban  a 
balhitben  élnek,  hogy  az  újítók,  még  ha  csupa  jót  alkottak  volna 
is,  a  nemzeti  nyelvnek  nem  adhattak  meg  mindent  s  a  szükség 
forrását  nem  tömhették  be  örökre.  Hja  az  újítók  alapnézete  a 
quod  licet  Jovi.  Jupiter  persze  Kazinczy,  Szemere,  Helmeczi, 
Bugát,  meg  még  egy  pár  kortársuk;  minden  más  emberben  Ju- 
pitert csak  olyan  alakúnak  látják,  a  hogy  e  galans  isten  a  szép 
Európával  van  ábrázolva.  Hogy  ez  a  nézetük,  azt  Fogarasi  aka- 
démiai földvasásából,  de  még  inkább  Toldyéból  minden  pillanat- 
ban hajlandó  vagyok  kimutatni;  ezúttal  azonban  más  dolgom 
is  van. 

Hogy  megint  tárgyamra  térjek,  az  egyik  tanulság,  melyet  az 
újítók  nyilatkozataiból  merítettünk,  az  volt,  hogy  a  ki  a  helyességet 
sürgeti,  ellensége  az  újnak.  Ez  el  van  intézve.  A  másik  meg  az« 
hogy  a  mi  helyes,  az  rút.    Ez  aztán    már  nem   tévedés,   hanem 


Digitized  by  VjOOQIC 


202 


VOLF    GYÖRGY. 


kíméletesen  szólva  tájékozatlanság.  Kazinczy  valóban  nem  tehet 
róla,  hogy  követői  úgy  compromittálták.  Ö  azzal,  hogy  „a  szép- 
ség nem  a  helyesség**,  nem  azt  akarta  mondani,  a  mit  hívei 
ennek  alapján  szóval,  tettel  tanítottak.  Bizonyosan  nem  úgy 
értette,  hogy  az  szép,  a  mi  helytelen,  hanem  úgy,  hogy  a  helyes- 
ség egymagában  még  nem  szépség  s  még  nem  elég  az  iroda- 
lomban, kivált  a  költőiben.  A  szépség  a  helyességen  alapszik 
ugyan,  de  még  valamivel  több,  valamivel  magasabb.  A  dolog 
ugyanis  így  áll:  a  helyes  a  legalsó  fok,  ezen  mint  alapon  emel- 
kedik a  szép,  s  mind  a  kettőn  a  jó.  A  mi  tehát  helyes,  nem  kö- 
vetkezés, hogy  szép  is  vagy  jó  is  legyen;  de  a  mi  akár  jónak 
akár  szépnek  akar  tekintetni,  az  okvetetlenül  helyes  is  tartozik 
lenni.  Ennek  illustrálására  elegendő  egy  példa  is.  Bizonyára  helyesen 
van  mondva,  hogy  , meghaltál  s  orczád  halvány  lett".  De  szépen 
is.^  A  költő  ugyanezt  így  fejezi  ki:  „végsőt  mosolyga  orczád  s 
a  halál  leszedte  róla  szép  rózsáidaf.  Ez  is  helyesen  van  mondva, 
de  még  azonfölűl  szépen  is.  Az  első  mondás  tehát  azt  mutatja, 
hogy  lehet  valami  helyes,  a  nélkül  hogy  szép  .volna.  De  már 
megfordítva  nem  áll.  Mert  szüntessük  meg  a  második  mondás 
helyességét,  s  azonnal  elenyészik  szépsége  is.  Egyebet  se  kell 
rajta  változtatnunk^  csak  forgassuk  fel  szórendjét,  teszem  így  : 
mosolyga  orczád  végsőt  s  leszedte  a  halál  szép  rózsáidat  róla". 
Látni  való,  hogy  még  jobban  is  föl  lehetett  volna  dúlni,  hanem 
hát  csak  így  is  szép-e?  Nem.  Mért  nem?  Mert  helytelen.  Tehát 
a  szépség  nem  lehet  el  a  helyesség  nélkül.  De  ez  utóbbi,  kivált 
a  szépirodalomban^  egymagára  még  nem  elegendő ;  s  azért  Ka- 
zinczy méltán  követelte  a  költőtől,  hogy  ne  csak  helyesen,  ha- 
nem szépen  is  irjon.  Csak  aztán  követői  el  ne  ferdítették  volna 
szavait. 

Már  most  forduljunk  megint  a  nVasárnapí  Újsághoz".  Nem 
igaz-e,  hogy  az  újítók  roppant  nagyra  voltak  a  neologia  és  or* 
thologia  elnevezésekkel  ?  Nem  igaz-e,  hogy  Toldy  Ferencz  csak 
a  legújabb  időben  is  a  mily  nagy  ájtatossággal  „flőtéate"  el  a 
neologia  szót,  ép  oly  nagy  megvetéssel  durrantotta  ki  az  or- 
thologia  nevét?  E  két  elnevezés  tehát  az  újítók  nézete  szerint 
nagyon  a  fején  találja  a  szöget,  s  így  ugyancsak  az  ő  nézetük 
szerint  a  neologia  raagasztalásra,  az  orthologia  ellenben  megve- 
tésre méltó  valami.  De  ha  az  orthologia  kifejezés,  mint  maguk 
is  értelmezik,  helyes  beszédet  jelent,  mi  akkor  a  neologia?  Szó 
szerint  új,  értelem  szerint  azonban  egészen  más  mint  a  helyes, 
vagyis  világosan  mondva:  a  neologia  helytelen  beszéd.  A  neo- 
logusok  tehát  a  helytelen  beszéd  hívei ;  s  ezt  nem  én  híresztelem 
róluk,  hanem  e  szép  bizonyítványt  maguk  adták  magukról,  mert 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÉT    ÉLES    TÖR    NEM    FÉR    EGY    HÜVELYBE.  203 

mint  mondom,  ama  két  elnevezést  ok  találták  kt.  De  akkor  hogy 
lehet  „a  neologiát  épen  annyira  pártolni,  mint  az  orthologiát*  ? 
Mintha  csak  azt  mondaná  a  „Vasárnapi  Újság** :  „Részünkról 
épen  annyira  pártoljuk  a  helytelent,  mint  a  helyeset".  En  úgy 
értelmezve,  a  hogy  az  újítók  értelmezik,  még  az  orthologiát  sem 
pártolnám;  mert  a  mely  törekvés  a  nyelvet  tunya  mozdulatlan- 
ságra, örökös  tespedésre  kárhoztatná,  nem  sokkal  kevesebbet 
ártana,  mint  maga  a  neologia.  No  de  az  orthologia,  mint  már 
láttuk,  a  nyelvünket  gazdagító  és  müvelo  eszközöket  nem  akarja 
használatlan  hevertetni.  Mind  erre  gondolt-e  a  ^Vasárnapi  Új- 
ság" ?  Már  csak  a  saját  hasznáért  is  kérjük,  hogy  máskor  ne 
játszék  a  szavakkal,  hanem  a  mit  mond,  elébb  jól  megfontolja 
értelmét ;  mert  látja,  ellenmondásba  keveredik.  Csak  legalább  meg- 
elégedett volna  azzal  az  egy  gyei,  hogy  „épen  annyira  pártolja  a 
neologiát  mint  az  orthologiát",  hanem  szükségesnek  is  állítva 
mind  a  kettőt,  még  rá  is  duplázott.  Mert  kellően  vagyis  az  újí- 
tók megállapítása  szerint,  tehát  a  mi  nyelvünkön  szólva,  nyelv- 
rontásnak  értelmezve  a  neologiát,  bizonyára  maga  se  tudná 
megmondani,  mi  szükség  lehet  rá ;  ha  csak  azt  nem  veszi,  hogy 
nála  nélkül  az  orthologiának  nem  volna  dolga.  Hanem  hát  még 
a  miatt  se  igen  aggódjunk ;  mert  nyelvrontó  biztatás  nélkül  is 
mindig  akad.  Ez  a  fajta  legfeljebb  kevesbedik,  de  soha  ki  nem 
vesz.  Azért  alkalmasint  ezentúl  is  lesz,  a  ki  akár  „tudva  s  akarva", 
akár  tudatlanul  s  akaratlanul  „botol",  s  így  az  orthologiának  is 
majd  csak  jut  mit  írtogatnia.  Hogy  tehát  a  neologia  nem  szük- 
séges, azt  már  most  bizonyára  a  „Vasárnapi  Újság"  is  megen- 
gedi. Mert  hiszen  lehetetlen,  hogy  a  ki  „föltétlenül  helyesli  az 
orthologia  czélját  s  elismeri  szükségét",  a  neologiát  is  igazán 
szükségesnek  tartsa,  f&képen  mikor  azt  a  czélt  jól  ismeri  s 
helyesen  mondja,  hogy  az  orthologia  a  kontár  szóalkotás,  a  szók 
értelmének  elferdítése,  az  idegen  szólásmódok,  a  helytelen  mon 
datszcrkezet  és  a  megbomlott  szórend  ellen  száll  síkra.  Mind  e 
bajt  ugyanis  épen  a  neologia  idézte  elé.  A  „Vasárnapi  Újság"  a 
„hivatalos  bürói  stilust"  s  a  „mohón  és  hevenyében  fordító  jour- 
nalistikát"  okolja  ugyan,  de  tudhatja,  hogy  ezek  maguk  is  a 
neologia  áldozatai^  s  hogy  csak  azt  a  mérget  terjesztik,  melyet 
a  neologia  csepegtetett  beléjük.  Én  se  mondom  ártatlanoknak  ; 
mert  minek  ittak  a  neologia  kábító  szeszéből;  de  azt  se  találom 
szépnek^  hogy  a  neologia,  garázdálkodásukat  látva^  mossa  a  ke- 
zét s  még  5,  a  ki  leitatta,  kiabálja:  üsd  a  förtelmes  részegit. 
Azért  bizony  csak  a  neologia  az  oka,  hogy  az  a  tenger  piszok 
„már  egészen  elárasztotta  irodalmunkat,  folyvást  eliszapolja  a 
tiszta  tősgyökeres   magyarságot  s    már-már  fenyegeti   a    legjobb 


Digitized  by  VjOOQIC 


204  VOLF    GYÖRGY. 

írők^  sót  magának  a  népnek  is  ép  nyelvérzékét**.  Ha  nem  tekin- 
tem is  az  orthologiát,  még  se  tehetem  föl  a  „Vasárnapi  Újság- 
ról*', hogy  az  ily  ártalmas  törekvést  csakugyan  szükségesnek 
tartsa.^Ha  meg  az  orthologiát  is  hozzáfogom,  akkor  épen  se  hihetem. 
Mert  ha  a  neologiára  igazán  szükség  van,  akkor  az  orthologiára 
lehetetlen  hogy  legyen.  Mire  is  kellene  ?  Talán  arra  való  volna, 
hogy  a  neologiával  meddő  harczot  folytasson,  s  hogy  a  kettő  egy- 
más munkáját  egyre  lerombolja  ?  Vagy  a  neologia,  vagy  az  or- 
thologta,  de  az  egyik  minden  esetre  elvetendő.  Már  most  melyik  ? 
Úgy   hiszem  nem  nehéz  a  választás. 

De  valamit  csak  gondolt  talán  a  .Vasárnapi  Újság*,  mikor 
a  neologia  és  orthologia  szókat  leírta?  Nézzük,  mit?  Az  ortho- 
logiát azonban  ne  kutassuk,  most  fontosabb  a  neologia.  Mi  te- 
hát a  „Vasárnapi  Újság**  neologiája?  Nem  mondja  ugyan  vilá- 
gosan, mi  jelentést  tulajdonít  neki,  de  egész  fejtegetése  mutatja, 
hogy  az  b  neologiája  nem  más,  mint  a  már  általánosan  használt, 
mintegy  megrögzött  s  így  nehezen  vagy  épen  se  kerülhető  rósz 
szók  megtartása.  Mert  hogy  ezután  is  rósz  szókat  alkossunk 
vagy  más  nyelvbeli  vétségeket  elkövessünk,  arról  ö  sem  akar 
tudni.  De  látni  való,  hogy  az  olyan  tulajdonképen  nem  neologia, 
hanem  legfeljebb  szemethunyó  orthologia.  Mert  a  neologia  már 
a  dolog  természeténél  fogva  se  conservativ,  hanem  csakis  föl- 
forgató lehet,  mivel  minden  áron  újat  akar  teremteni  5  tehát  nem 
elégedhetik  meg  sem  a  meglevővel,  sem  a  szokott  módon,  tör- 
vényesen alkothatóval.  Az  orthologia  ellenben,  természetesen 
okszerűt  értve,  mindig  a  törvényt  tartja  szeme  előtt.  A  mi  tör- 
vényes, akár  már  megvan,  akár  csak  alkotható,  az  neki  mind 
megengedeti,  mind  helyes.  Ily  értelemben  conservativ  s  így  ö 
vele  jobban  megfér  valaminek  a  megtartása  mint  a  neologiával. 
Ha  tehát  a  „Vasárnapi  Újsága  neologiája  csakugyan  abban  áll, 
hogy  egy  pár  rósz  szónak  megkegyelmezzen,  akkor  a  neologíát, 
ha  mondja  is,  se  nem  pártolja,  se  szükségesnek  nem  tartja.  Ha- 
nem valamiben,  úgy  látszik,  egy  kicsit  mégis  a  neologia  részére 
hajlik,  mert  egyhelyt  azt  mondja,  hogy  „Szarvasék  egyenlő  mér- 
tékkel akarnak  mérni  a  költőnek  és  a  prózaírónak,  s  amattól  is 
meg  akarnak  tagadni  minden  szabadságot  a  merev  grammatika 
sérthetetlen  szentírása  ellen,  s  pl.  Petőfit  és  Aranyt,  a  kik  pedig 
legalább  oly  jól  tudnak  magyarul  mint  ők,  elítélni  kénytelenek 
költői  nyelvök  némely  szabadságaiért". 

Itt  egy  pár  naiv  nézettel,  meg  egy  kis  furfanggal  találko- 
zunk. Mondja  csak  a  „Vasárnapi  Újság",  miféle  fogás  az,  hogy 
Petőfi  és  Arany  „legalább  oly  jól  tudnak  magyarul  mint  Szarvasék**  ? 
Tudnak   bizony    jobban  is.    Hanem   az   itt   a   kérdés,  hogy  ama 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÉT  ÉLES  TÖR  NEM  FÉR  EGY  HÜVELYBE.  205 

szabadságaik  milyenek?   A  minóségükön    aztán   nem    változtat  a 
Szarvasék   magyar   tudományának  sem   nagy,  sem  csekély  volta. 
Továbbá  bajos  megérteni,  ba  vájjon  Szarvasék  valósággal  elitél- 
ték-e PetSfit  és  Aranyt,    vagy  elveiknél   fogva   csak  el   kellene-e 
itélniök?   Ha    tették,    mondja   ki   világosan,   hogy    tették;  de  ne 
sejtessen  olyat,  a  mi  talán  nem  igaz.    Aztán   meg   ha   csakugyan 
elitéhék,  mondja  meg  azt  is,  hogy  az  egész   Petőfit  és  egész 
Aranyt  itélték-e  el,  valamint  azt  is,  hogy  szabadságokért-e  vagy 
hibákért,  s  még  így  is  csak  egy-kett5ért-e  vagy  sokért?  Mert  ez 
mind  fontos.  Már  most  a  dologra   térve,   világos,    hogy   minden 
azon  fordul  meg,  hogy  a  „Vasárnapi  Újság"  mit  tart  szabadság- 
nak? Azt  hiszem,  hogy  a  mi  szabad,  az  a  törvény  határain  belül 
mozog.  Ilyet  megtagadni  nem    csak  a  költőtől,   hanem    akármily 
más  írótól  sem  lehet.  Nehéz  is  volna  kimutatni,    hogy  Szarvasék 
még  is  tették.  Még  azzal  sem   igen   törődtek,   hogy   valaki   vét-e 
a  grammatika  ellen  vagy  sem;  mert  többre   becsülik    a   nyelvet, 
mint  a  grammarikát;  valamint   a   természet   is   bizonyára  többet 
ér,  mint  valahány  zoológia,  botanika  és  mineralogia    van   össze- 
véve. Aztán  azt  is  tudják,  hogy  az  a  grammatika,  mely  a  nyelv- 
újítás ideje  óta  járja,  nem  annyira  a  nyelv  törvényeit,  mint  inkább 
bizonyos  embereknek  sic  volo  sic   iubeoját  foglalja  magában.    De 
még  ha  különb  volna  se  következés,  hogy  tökéletes  legyen ;  mert 
a  grammatika  észlelésen    alapszik,    az   meg   nem    mindig   biztos. 
Egy  szó  mint  száz,  Szarvasék  azt  tartják,   hogy  a  törvényt  nem 
a   grammatika,   hanem   a   nyelv  szabja  meg,  s  a  grammatika,  ha 
megismerte,  csak  kimondja.  Ha  hibásan  látott,  természetesen  nem 
követelheti,  hogy   valaki   az   5    szaván   induljon.    A  grammatika 
ellen  tehát  lehet  véteni ;  átalában  nem  tanácsos   ugyan,   de   néha 
még  kell  is.  így  teszem,  nem  tudnám,  a  neologia  grammatikájától 
néha  hogy  lehetne  magyarul  írni  ^  Ha  ilyen  a  „Vasárnapi  Újság** 
szabadsága,  akkor  megint  nem  lehet  megtagadni  sem   a  költőtől, 
sem  más  írótól;  és  Szarvasékról  inkább   azt  mondhatni,   hogy  e 
szabadságok  gyakorlását  még  sürgetik  is.  De  minthogy  Szarvasé- 
kat  emlegeti  és  Szarvasék   eddig   mindig   csak    olyat  Üldöztek,  a 
mi  meggyőződésük  szerint    a    nyelvbe  ütközött,  tehát  valószinü, 
hogy  a  „merev   grammatikán**,    melynek  „sérthetetlen   szentírása 
ellen"  a  költőnek  szabad  legyen  vétenie,  nem  annyira  grammati- 
kát, mint  inkább  magát  a  nyelvel  értik. ^No  már   ez   ellen  ^csak- 
ugyan nem  szabad  véteni,  legkevésbé   pedig   a   költőnek,   a  ki  a 
nemzetiesnek    kiváló    képviselője    tartozik    lenni.     A    magyar 
költőnek  magyarul  kell  írnia,  tehát  a  magyar  nyelv  törvényeit 
kell  követnie,  ha  kényelmetlen  neki  ha  nem ;  mert  a  költő  szük- 
ség hogy  művész  is  legyen;   tudjon   szabadon,   szépen   mozogni 


Digitized  by  VjOOQIC 


206  VOLF    GYÖRGY. 

akármily  szoros  törvények  közt  is.  A  metrum  nagy  nyűg  ugyan, 
nem  különben  a  rim  is;  de  ki  mondja,  hogy  a  ki  nem  tud  meg- 
küzdeni velük,  lantot  pengessen  ?  Egyébiránt  baj  ugyan,  ha  a 
költő  a  metrumot  meg  a  rímet  elhibázza,  de  csak  bizonyos,  hogy 
nagyobb  baj,  ha  a  nyelv  ellen  vét.  Mert  amazok  egészen  külső 
dolgok,  melyek  a  szépséget  csak  emelik,  de  nem  tudják  megadni. 
Van  akárhány  igazán  költői  termék,  mely  prózában  van  írva,  és 
megfordítva  akárhány  metrumos  rímes  mü,  mely  minden  egyéb, 
csak  nem  költői. 

Mégis  nevezetes,  hogy  a  „Vasárnapi  Újság",  ha  szabadság- 
szerető szavait  jól  értem,  a  metrumot  meg  a  rímet  még  a. nyelv- 
nél is  elébbvalónak  tartja,  és  nem  amazoknak,  hanem  ennek 
merevségéről  panaszkodik.  A  költőnek  pedig  egy  nyelv  se  merev, 
egy  se  szegény,  egy  se  műveletlen ;  különben  a  költés,  mint  már 
máskor  is  mondtam  (Nyelvőr  II,  5i.)  lehetetlen  volna  oly  népek- 
nél, melyek  még  egészen  fejletlenek.  Már  pedig  a  legbarbárabb 
népek  csak  úgy  költenek,  mint  a  legműveltebbek,  tehát  a  leg- 
fejletlenebb nyelvűek  csak  úgy  mint  a  legfejlettebb  nyelvűek ; 
és  ezek  is  régenten,  mikor  nyelvük  bizonyára  képzetlenebb  volt, 
csak  úgy  költöttek  mint  most.  Senki  se  fogja  müveiteknek  mon- 
dani az  afghánókat,  mongolokat,  kalmukokat^  kurdokat,  jávabelie- 
ket,  malájokat,  és  mégis  oly  csinos  meséik,  elbeszéléseik,  nép- 
dalaik vannak,  hogy  akármelyik  európai  nemzetéi  se  különbek. 
Másrészt  meg  a  németeknek  már  a  XII.  században  olyan  költői 
irodalmuk  volt,  hogy  azóta  se  tudták  utóiérni.  pedig  nyelvük 
időközben  ugyancsak  fejlődött.  A  nyelv  nem  akadálya  a  költő- 
nek, legfeljebb  olyannak,  a  ki  ügyetlen  hozzá.  Annak  aztán  persze 
hogy  jobban  ínyére  van  a  neologia,  mely  mindent  megenged, 
csak  azt  nem,  hogy  a  költő  magyarul  írjon.  Hiszen  láttuk,  hogy 
mikor  Petőfi  azon  a  szívből  fakadt  és  szívhez  szóló,  tősgyökeres 
magyar  nyelven  kezdett  zengeni,  neologusaink  a  költőt  nagy 
finoman  parasztnak  nyilvánították,  mert  azt  a  mesterkéletlen, 
természetes  szép  nyelvét  alkalmasint  bagóízűnek,  meg  hagyma- 
bűzűnek  találták.  A  mi  Petőfiben  és  Aranyban  szép,  abban  nin- 
csen része  a  neologiának ;  és  a  miben  van,  az  nem  szép.  Vagy 
talán  a  „Vasárnapi  Újság"  szabadságai  tették  nagy  költőkké  .> 
Magam  is  tudom,  hogy  itt-ott  afféle  szabadság  csúszott  a  tob 
lukba;  de  csak  nem  azért,  hanem  m  i  nd  a  mell  ett  nagy 
költők.  Nem  ok  nélkül  használtam  a  csúszni  kifejezést;  mert 
szentül  hiszem,  hogy  sem  Petőfi,  sem  Arany  szándékosan 
még  csak  gondolatban  sem  vétett  a  nyelv  ellen,  hanem  hogy 
néha  az  általános  nyelvromlás  még  az  ő  erős  nyelvérzékükön  is 
kifogott.  De  azért  Petőfi  Petőfi  és  Arany  Arany  maradt.  Szabad- 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÉT    ÉLES    TOR    NEM    FÉR    EGY    HÜVELYBE.  267 

ságaikat  észre  se  veszszük;  de  meg  ha  észre  veszszük  se  ö  rajtuk, 
hanem  a  neologián  boszankodunk,  mely  még  a  legremekebb 
müveken  is  csorbát  ütött. 

Hanem  abban  az  egyben  igaza  van  á  „Vasárnapi  üjság"-nak, 
hogy  Szarvasék  „egyenlő  mértékkel  mérnek  a  költőnek  és  a 
prózairónak**.  Szarvasék  t.  i.  nem  a  stílussal,  hanem  csak  a 
nyelvvel  foglalkoznak ;  mert  amannak  megítélése  nem  a  nyel- 
vészre, hanem  az  aeslhetikusra  tartozik.  Az  6  mértékük  a  nyelv- 
beli helyesség.  Vs  ezt  ép  úgy  alkalmazzák  a  költőre  mint  a 
prózaíróra;  mert  a  költőnek  nyelvbeli  vétségekre  ép  oly  kevéssé 
lehet  privilégiuma  mint  a  prózaírónak.  Hogy  a  költő  miben 
különbözzék  a  prózaírótól,  azt  nem  a  grammatikus  dönti  el. 
Furcsa  is  volna,  ha  azt  mondaná  a  költőnek :  te  ilt  nyelvbeli 
hibái  követtél  el,  mert  oly  kifejezéssel  éltél,  mely  csak  a  prózá- 
ban járja.  Nem  azt  felelhetné-e  a  költő,  hogy :  ez  a  kifejezés 
nem  ütközik  a  nyelv  törvényeibe,  tehát  nem  nyelvbeli  hiba;  hogy 
pedig  az  eléadás  törvényeivel  megegyezik-e  vagy  sem,  ahhoz 
semmi  közöd.  A  költök  és  prózaírók  határvillongásaiba  a  gram- 
matikus tehát  nem  elegyedik;  egyenlítsék  ki  maguk  s  perleked- 
jenek az  aesthetíkussal.  A  nyelvész  sem  azt  nem  mondja,  hogy 
ne  különbözzenek  egymástól,  sem  azt,  hogy  különbözzenek. 
Elég  neki  annyit  tudni,  hogy  ha  akarnak,  különbözhetnek,  ha 
nem,  hál  nem ;  mert  a  nyelv  megengedi  mind  a  kettőt ;  minthogy 
számtalan  eszközt  nyújt  nekik  a  gondolatkifejezésre.  Ki  ezt,  ki 
amazt  választhatja,  kíki  a  magának  megfelelőt. 

Ebből  mégítélheti  a  „Vasárnapi  Újság**,  mennyiben  jogos  a 
nyelvészeknek  tett  azon  szemrehányása,  hogy  „a  grammatika 
nekik  minden,  a  szentírás,  azonkívül  semmi  sincs,  a  mit  a  nyelv 
dolgaiban  számba  lehetne  venni :  sem  a  nyelvérzék,  mely  meg- 
bízhatatlan, sem  a  jóhangzás,  czélszerüség,  megszokás,  a  mi  mind 
jogosulatlan  szerintök".  No  csak  hogy  köztük  van  az  imádott 
megszokás,  az  az  arany  borjú,  mely  körül  még  a  lusták  se  res- 
tek lánczolni!  Hanem  azért  igaz,  hogy  a  nyelvészeknek  a  gram- 
matika, jól  értve  e  szót,  minden ;  azért  grammatikusok.  De  már 
az  még  sem  áll,  hogy  azonkívül  semmit  sem  ismernek  el  Hogy 
a  nyelvérzék  romlandó,  azt  a  „Vasárnapi  Újság"  se  tagadhatja, 
sol  egy  helyt  ki  is  fejezi;  hogy  tehát  a  mely  részben  és  a  mily 
mértékben  megromlott,  annyiban  egyszersmind  megbízhatatlan 
is,  azt  szinte  meg  fogja  engedni.  De  ki  mondja,  hogy  jogosulat- 
lan? Az  írónak  talán  ne  legyen  nyelvérzéke?  Nagyon  is  legyen. 
Mennél  egészségesebb,  annál  jobb.  Biztosítom  a  „Vasárnapi 
Újság"-ot,  hogy  a  nyelvész  is  meg  tudja  becsülni  az  ép  nyelv- 
érzéket; mert  nem  hiába  szereti  ám    Pázmánt,   Faludit,   Aranyt. 


Digitized  by  VjOOQIC 


268  VOLF    GY.    KÉT    ÉLES    TOR    SAT. 

Csak  magára  nézve  mondja  elégtelennek^  mert  számtalan  esetben 
hallgat.  Vegyük  csak  az  etymologiát.  Megfejti-e  a  nyelvérzék  az 
isteriy  ünnep  és  más  efféle  szókat?  Megmondja-e  csak  azt  is, 
hogy  csdrdaj,  :{ds{ló  kölcsönszók?  Vagy  akár  azt,  hogy  hd:^, 
melyet,  mellékesen  legyen  mondva,  a  .Vasárnapi  Újság"  beván- 
dorlottnak  tart,  igaz  magyar  kifejezés  ?  Ide,  valamint  minden 
másfajta  nyelvtudományi  kérdés  eldöntéséhez  is  még  valami 
egyéb  is  kell.  A  kinek  tehát  magyar  nyelvérzékén  kívül  egyebe 
sincs,  az  lehet  nagyon  jó  író,  hanem  nyelvésznek  csak  kontár. 
Példa  erre  Vörösmarty.  Hogy  egészben  véve  igen  jó  nyelvérzéke 
volt,  az  tagadhatatlan;  de  a  milyen  nagy  mint  író,  olyan  kicsi 
mint  grammatikus.  A  nyelvésznek  tehát  a  legegészségesebb 
nyelvérzék  is  kevés ;  de  az  írónak  mindenkor  elég.  A  „Vasárnapi 
Újság"  láthatja,  hogy  Szarvasok  a  nyelvérzéket  nem  tartják  jogo- 
sulatlannak, valamint  nem  tartják  annak  a  jóhangzást  sem.  Csak 
hogy  ez  nem  grammatikális  dolog.  Azt  tudják,  hogy  a  nyelv  nem 
ellenzi;  de  nem  ellenzi  a  rósz  hangzást  sem.  Attól  függ,  ki 
milyen  ügyes.  Némelyik  író  úgy  meg  tudja  válogatni  a  szavakat, 
hogy  gyönyörűség  hallgatni  ;  másnak  meg  úgy  nyikorog  minden 
sora,  mint  a  kenetlen  taliga.  Pedig  a  nyelv  ellen  lehet  hogy 
egyikük  se  vét.  A  nyelvész  megelégszik  ennyivel  is,  mert  csak  a 
helyességet  tekinti;  a  többi  az  aestlietikusra  tartozik.  De  azért 
bizony  nem  mondja^  hogy  az  írók  ne  írjanak  szépen,  valamint 
azt  se  mondja,  hogy  ne  válaszszák  a  legalkalmasabb  kifejezést. 
Jól  teszik,  ha  a  czélszerűséget  követik ;  csak  hogy  ennek  meg- 
Ítélése  megint  nem  az  o  dolga.  Végül  azt  se  bánja,  ha  a  meg- 
szokottat pártolják;  csak  jó  legyen.  Hanem  azt  mégse  higyék, 
hogy  a  roszat  a  megszokás  jóvá  varázsolhatja. 

Már  most  ismétlem,  hogy  a  nyelvész  csak  a  helyességgel 
gondol,  a  többi  nem  tartozik  rá;  de  azért  nem  állítja,  hogy  a 
helyességen  kívül  egyéb  sincs,  a  mit  az  Irodalom  számba  vegyen. 
Vegyen  számba,  a  mit  akar,  hanem  mindenek  előtt  tegyen  eleget 
a  helyességnek ;  maga  se  fogja  megbánni,  mert  mint  már  mond- 
tam, a  helyesség  a  legalsó  fok,  az  alap,  mely  nélkül  nincs  mire 
építeni  a  szépséget.  Valóban  nevezetes,  hogy  némely  íróink, 
mikor  a  helyesség  ellen  szólnak,  hogyan  vágják  maguk  alatt  a  fát. 
Lehet-e  még  annál  is  kevesebbet  kivánni,  mint  hogy  valaki 
helyesen  írjon?  Hogy  akar  az  költő  lenni,  ki  még  az  egyszerű 
mindennapi  közlésekben  használt  stilusnak  is  legelemibb,  de 
legeslegelemibb  követelését  se  tudja  kielégíteni  ?  Ugyan  ne  adja- 
nak magukról  a  neologia  barát jai  oly  silány  bizonyítványt!  Még 
többre  is  kérném,  de  már  kifogytam  a  térből,  s  így  a  „Vasárnapi 
Ujság"-tól  is  majd  csak  a  következő  számban  búcsúzom  el. 

VoLF  György. 


Digitized  by  VjOOQIC 


VOZÁRI    GY.    NYELVEMLÉKBELI    SZÓK. 


269 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK.*) 


Ábráz:  ábrázat :  jelenék 
angyal  iszonyú  ábrázban  FL  i25. 
embernek  ábráza  Év.  571.  Dm. 
33o.  Fr.  53. 

add  ég  Dm.  23i.  addok  Év. 
552.  addeglan  B.  6. 

a  j  e  j  t:  óhajt  B.  62.  kit  kiral 
ajejt  vala  tisztelni  (quem  rex 
honorare  desiderat). 

a  j  e  j  t  a  t :  óhajtás,  kivánság 
B.  157. 

ajt:  óhajt  Kv.  260. 

a  j  t  a  :  ajtó ;  a  koporsó  ajtára 
(sic)  M.  69. 

aj  tat:  imádás  Év.  895. 

a  j  t  o  z  i  k :  desiderat  Év.  1 14. 

alás*.  alvás  M.  193. 

alázatost:  humtltter  FL 3. 

aláztat:  humiliat  Fi.  g5. 

alcs:  ács  mester  Ér.  I67.  J. 
77.  M.  4o. 

áld:  bcnedicit  FI.  48. 

áldomás:  benedictio  J.  838. 
áldás. 

áldottság:  benedictio  J. 
266. 

alkolmas:  alkalmas  J.  712. 

alkot:  csiná],  készít ;  alkos- 
sónk  itt  bárom  hajlakot  M.  45. 

á  ]  1  a  p  i  k  :  meg-á.  (ma  csak 
tovább  képezve :  állap-odik)  J. 
619.  Ér.  91.  Dm.  III.  M.  36.  B. 
161.  Th.  III. 

állat:  lényeg  Th.  65.  Ér. 
833.  dolog  J.  182.  állatja: 
természete  Ev.  802.  állat:  sta- 
tus FI.  112.  eszköz  Év.  loi  : 
statura  B.  122. 


állat:  állít  Er.  552. 

felállatok:  erigo  J.  78. 

há  tra  állata  Ér.  527. 

állhatatost:  constanter  M. 
i64. 

alojt:  vél  Ér.  I23.  M.  23. 

álnak:  álnok  B.  228.  dolo- 
sus. 

általkodnak  vala :  erubes- 
cebant  M.  i43.  a  szolgák  igen 
általkodának :  erubuerunt  servi 
vehementer.  B.   170. 

általi  j  á  k  :  reverebuntur 
M.  95. 

ál  ta  Is  ág;  az  kereszt  fának 
általságra  és  hosszúságra  Tn.  4. 

alonni:  dormire  FI.  4.  a 
gyermek  száját  megnyitva  alun- 
néjek  DL  i5.  alogyatok  (dormi- 
te)  M.  65.  mü  aluuank:  (nobis 
dormientibus)  M.  70. 

aló:  alvó  Dm.  129. 

angel:  angyal  Dm.  3 10. 
II I. 

anne:  annyi  Ér.  6.  B  i4. 
stb. 

ápol:  csókol  Év.  198.  M. 
65.  B.  81.  FI.  94. 

aprólék:  igénytelen,  kicsiny 
ember  J.  i5o.  Év.  379.  Ér.  26. 

aranyas:  aranyos  J.  10. 

áros:  mindön  örökségökct 
árossá  tevén  és  eladwan  Dl.  22. 

árul:  elad ;  árold  el  mende- 
nedett  (vendé  omnia  tua)  Fl.ó. 

asztalnak:  asztalnok  Dl. 
3o. 

asz ju:  aridus  M.  35. 


♦)  A  rövidítések  a  következők :  B.  =  Bécsi,  M.  =  Müncheni, 
J,  =  Jordánszky,  Ér.  =  Érdy,  Év.  =  Érsekújvári,  Th.  =  Tihanyi  co- 
dexek;  FI.  =  Ferencz  legenda,  Dm.  =  Domonkos  élete. 


Digitized  by  VjOOQIC 


270 


ZIBRINYI    GYULA. 


átkozottság:  maledictio 
J.  260. 

avagy  barom,  avagy  em- 
ber (sive  iumentum,  sive  homo) 
J.  52.  akár  —  akár. 

avol:  aviil  M.  83. 

azon;  az  úr  isten  adjon  ti- 
nektek azonokban  egymáshoz 
való    értelmet    (det    vobis    idi- 


psum  sapere  in  alterutrum)  Ér. 
8.  azt  mondja,  hogy  az  fiú  azon 
ki  az  atya  es  nem  máss  Ér.  1 14. 
azonokban  elméiködjél  (medi- 
taberis  in  eis)  J.  216.  stb. 

a  z  o  n  n  y  i ;  négy    azonnyeiat 
(quadruplum)  M.  i54. 

az  onnan    múlok;    praeter- 
euntes  M.  68. 

VozARi  Gyula. 


IKER   SZÓK. 


Abri-fábri  Ny.  III.  562. 

á  t  a-b  o  t  á  V  a  1 :  felületesen, 
általán  véve.  Ny.  III.  565. 

á  m  i  t-b  amit:  elámítani. 

b  i  z  s  e  g-b  o  z  s  o  g  :  hemzseg, 
hasonló  a  pi  z  seg-p  öz  s  eg- 
höz   Nagyszótár. 

c  s  á  s  z  k  á  l-m  á  s  z  k  á  I  a  jár- 
ni tanuló  gyermek,  mid&n  csusz- 
va-mászva  mozog.  Nsz.  i48. 

c  s  e  k  r  e  n-b  o  k  r  0  n  :  tüskén- 
bokron keresztül.  Nsz. 

csele-csala:  többszörös 
csalás  Nsz. 

cseneg-beneg:  cseng  bong. 
Nsz. 

csenget-penget.  Ny. 
IV.  39. 

esette  n-c  s  a  tt  a  n  :  esett- 
féle  hangot  ad.  Nsz. 

cs  i  h  el-csah  ol  a  kölyök  eb. 

c  s  i  r-c  s  á  r  Ny.  III.  562. 

c  s  i  r  i-c  s  á  r  é :  Össze-vissza 
kuszált,  üres,  haszontalan  be- 
széd; rendetlen  irka-firka,  ákom- 
bákom. Nsz. 

csö  r  ö  1-pö  r  Öl.  Nsz.  i48. 

den  e-d  a  na.  Nsz. 

d  e  rcz  e-dur  czáskodol: 
Dug.  E.  II.  106. 


dere-ducsál  v.  der e-d  u- 
rál:  dere-darái.  Nsz. 

d  i  I-d  ú  1 :  dúl-fúl.  „Czigány 
asszon  dil-dúl."  A  helembai 
sühederek  evvel  tisztelik  meg 
a  czigány  matrónákat. 

d  ü  n  n  y  ö  g-d  u  n  n  y  o  g.  Nsz. 

diribe  I-d  arabol:  diribre- 
darabra  vág.  Nsz. 

egden-begden.  Ny.  III. 
562. 

égyedérém  -  begyed  é- 
rém.  Ny.  III.  559. 

egy  em  begy  em;  gyermek 
versben  fordul  elé:  egyem-be- 
gyem,  bikavér.  Nsz.  i48. 

elem-belem  Ny.  IV.  4i. 

ekcze-moncza  Nsz.  i48. 

e  n  c  z  e-b  e  n  c  z  e  kis  meden- 
cze.  Erdélyi  Népd.  és  mondák. 
107. 

er  reg-be  r  reg.  Nsz.  i48. 

gics-göcs.  Ny.  III.  5i3. 

githesködött-göthös- 
ködött.  Ny.  IV.  37. 

gy  ür-gy  ú  r.  Nsz. 

h  i  b  e  g-h  a  b  o  g.  Nsz. 

h  i  b  i  t  e  l-h  a  b  a  t  o  1.  Nsz, 

hova-tova  D.  E.  II,  2. 

höz-boz.  Nsz.  i48. 


Digitized  by  VjOOQIC 


IKEK    SZÓK. 


271 


huzóvonó;  doktorok,  or- 
vosok mind  huző-vonók.  Erd. 
N.  243. 

i  d  e  i  g  h  á  í  g,  i  d  6  r  e-h  á  r  a  ; 
valahára.  Nsz. 

igy  el-f  igy  el.  Nsz. 

ijas-fias,  kinek  sok  gyer- 
meke van;  növénytani  értelem- 
ben :  a  minek  sok  apró,  sűrűen 
növ5  sarjai  vannak.  Nsz. 

igyiridi  bigyiridi;  igyi- 
ridi-bigyiridi  váradi  vaskok. 
Nsz. 

ill  en  g-fil  le  n  g.  Nsz. 

i  r  ics-vir  ics  Nsz. 

iszli-muszli:  aprólékos 
Ny.  III.  282. 

itye  reg-pe  ty  ereg. 

i  ty  i-p  i  tyi.  Nsz. 

i  zga  t  b  izga  t.  Nsz. 

k  e  ez  e  t-k  a  c  z  a  t.  Nsz. 

k  e  1  e-b  o  1  á  1 :  kerengél-bo- 
lyongál.  Ny.  II.  3 10. 

kele-kőtyál:  kele-kolál. 
Nsz 

kézen-közön  forgó.  Ny. 
III.  5oo. 

k  i  n  g-k  o  n  g  u.  o. 

kon  g-b  o  n  g  u.  o. 

koszol-bitól:  koszpitól. 
Ny.  II.  3 10. 

kever-k  avar.  Nsz. 

ki  f  f  eg-kaf  f  og  u.  o. 

kícsi-piczi  kacsója.  Erd. 
N.  293. 

lehve-pihve  Ny.  III.  54o. 

lépé  s-m  é  z  e  s  Erd.  N.  265. 


libbig-lebb  eg, 

1  i  b  i  -  1  á  b  a  s  :  hóri-horgas ; 
hevesmegyei  szó.  Nsz. 

li  f  i  ncz-laf  ancz  u.  o. 

lőcs  og-fecseg:  licseg-lo- 
csog  D.  E.  II.  285. 

m  i  z  e  g-m  o  z  o  g :  izeg-mo- 
zog. 

nyéke  g-n  y  i  k  o  g  Nsz. 

ny  i  sz  ál-ribá  1:  nyisziribál. 
Ny.  II.  3 10. 

okká  l-m  óddal.  Nsz. 

ök  öm-bököm:szúrom.Nsz. 

ötöm-bötöm.  Ny.  III.  56o. 

pere  -  puty:  piri-pöttön 
Nsz. 

p  í  p  e  s-b  ú  b  OS  ;  nem  is  hagy- 
gyák  a  sárba  ama  pipes-bubos 
szép    tavaszi    pacsirtát.    D.    E. 

173. 

ribi-rongyos  Ny.  II.  3io. 
rihe-rongyos  Nsz. 

ringa  t-b  ri  ng  at,  Nsz. 

sert e-fe  r  tél:  kerüli  a  mun- 
kát. Ny.  II.  425' 

s  ú  n  y  V  a-b  u  n  y  V  a  :  sunda- 
bunda  Nsz. 

s  u  t  to  g-bu  ttog  u.  o. 

s  z  e  d  i-v  e  d  I  u.  o. 

lend  e-m  o  n  da:  temonda. 
Ny.  II.  3ii. 

el6  te  r  ty  e-perty  éz  tem 
bicsakomat.  M.  D. 

tombolzombol  a  tivor- 
nya. Mindszenty.  U.  költ.  Balde 
i53. 

t  i  b  1  á  b  Ny.  I.  426. 

ZlBRINYI    GyULA. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 
A  növényország   tankönyve. 
Hogy  az  önkénytesen  vagy  idegen  kaptafán  gyártott  helyte- 
len és  szükségtelen  új  szavak  oly  gyorsan  elárasztották   nyelvün- 


Digitized  by  LjOOQIC 


272  HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK. 

ket,  minden  esetre  annak  köszönhető,  hogy  a  beszédben  is  az 
újságot,  a  divatot  hajhászszuk,  s  a  paraszttól  nem  csak  a  ruha, 
de  az  úri  beszéd  által  is  óhajtjuk  megkülönböztethetni  magun- 
kat. Ma  a  nemzet  nagy  része  meggyőződött  róla,  hogy  a  nyelve 
pusztító  szú  alatt  sínylődik,  hogy  osi  typusa,  tösgyökeressége 
sarkából  ki  van  forgatva.  Ily  körülmények  között  nem  csuda, 
hogy  még  a  burkus  levegőt  is  rezgeti  a  magyar  nyelvészeti  di- 
sputa. (Heinrich  is,  magam  is  jelenleg   Berlinben   tartózkodunk.) 

Ismeretes,  hogy  hogy  került  a  fönt  írt  czím  a  Nyelvőr 
hasábjaira  (iSyS.  226.  lap);  azonban  Heinrich  barátom  sem  oka- 
dalolta  sokkal  jobban  a  czím  helytelenségét  mint  Klein  Gy.  úr, 
kinek  különben  még  —  köszönetem  mellett  is  —  némi,  különö- 
sen nyelvészeti  megjegyzésekkel  adósa  vagyok.  E  törvényt  „tu- 
dománynak, nem  tárgyanyagnak  van  tankönyve"  nyelvünkben 
nem  ismerem,  s  a  magyar  képletes  szólásmódokkal  (jelen  eset- 
ben concret  az  abstract  helyett)  szemben  ridegnek  is  látszik. 
Megengedem,  hogy  még  talán  másoknak^  is  szokatlannak  látszik 
„a  növényország  tankönyve*  szófüzés.  Én  nyelvtani  hibát  nem 
látok  benne,  ámbátor  magamat  csalatkozhatatlannak  se  nyilat- 
koztatom ;  de  sőt  a  nyelvészkritikus  nyilatkozatát  örömest  fo- 
gadnám. „Növényország  tankönyve**  a  hibáztatok  szerint  talán 
annyit  jelentene :  tankönyv  (talán  egy  számvetéstan  vagy  akár 
biblia),  mely  a  nö  vény  o  rszá  g  tulajdonát  képezné, 
nem  a  mely  a  növényországot  tanítaná;  de  ekkor  pl. 
tokaji  borok,  fenyődeszkák  árjegyzéke,  heti  Ülés 
jegyző  könyve,  a  villamosság,  a  botanika,  vagy  maga  a 
tautológiában  díszlő  növényien  tank'ónywe  (v.  ö.  még  agyge- 
rinczagy-idegrendszer !),  Kölesei  olvasása,  Virgil  fordítása  stb. 
értelmezése  is  ekként  csavarható.  Világosabb  a  viszony  a  kérdé- 
ses szófüzésnél,  ha,  mint  a  szóvitában  megjegyzem,  a  csonkított 
ntankönyv"  Összetételt  eredeti  „tanuló  könyv"  alakjában 
vizsgáljuk,  t.  i.  a  növényországot  tanuló  könyv,  a 
n  övé  nyors  zág  tanú  ló  könyve.  Ily  módon  „Magyaror- 
szág tankönyve"  is  maradhatós,  noha  „Magyarország"  jelentésé- 
nek már  tágasabb  köre  van  mint  a  növényországnak.  Nem  min- 
den rósz  a  magyarban,  a  mi  a  németben  az  és  viszont. 

BORBAS   ViNCZE. 

Telleg. 

A  „Nyelvőr"  IV.  köt.  29.  lapján  „Vegyesek"  czím  alatt  ezt 
írja  Simonyi  Zsigmond:  ^Telleg  .  .  .  nem  egyéb,  mint  telek. 
V.  Ö.  Tsz.  telek  es  és  Bud.  m.  u.  szót  25i.  sz.  Ép  így  találunk 
kettős  /-t:  Ny.  II.  422,  tellek." 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  27? 

Minthogy  a  kérdéses  szót  én  közöltem,  mondván,  hogy 
ama  kett5s  szíjat  nevezik  (Sopronmegyében)  így,  melylyel  az 
ostort  a  nyélre  csatolják,  kénytelen  vagyok  ezen  állításom  igaz- 
sága mellett  felszólalni. 

Nincs  az  okoskodásnak  ott  helye,  a  hol  ténynyel  állunk 
szemben.  Sopron  megyében  jól  tudja  minden  gyermek,  mi  a 
telek,  telek-könyv  és  telkes  gazda;  de  azt  is  tudja,  hogy 
mi  a  t  e  1 1  e  g,  s  ezt  a  mondottam  értelemben  használja. 

Kiss  Ignácz.  • 

Azon,   ezen. 

A  szerkesztőségnek  a  Nyelvőr  III.  kötelének  877.  lapján 
csillagjegy  alatt  ama  felszólítására :  „Figyeljem  meg,  váljon  az 
ilyen  literátus  tollból  fakadt  mondókákon  kivúl  használja-e  a 
közbeszédben  is  a  nép,  úgy  mint  itt  az  a:(on,  e^en  (ille,  hic) 
névmásokat**,  ezennel  van  szerencsém  jelenteni,  hogy  erre  figyel- 
met fordítottam,  és  azt  tapasztaltam,  hogy  a  csángó  nép  között 
Hétfaluban  az  ifjabbak  a  közbeszédben  is  használják  az  a^on 
e\en  névmásokat,  de  az  öregek  'sehol ;  ezek  rendesen  észtet, 
a  s  z  t  a  t  vagy  észt  a,  ászt  a  alakokkal  élnek ;  pl.  Észt  a  házat 
én  vettem  meg.  Ászt  az  embert  én  láttam.  Vagy :  Észtet  étT  és 
hallottam,  asztat  nem  láttam. 

A  Nyehrör  III.  köt.  326.  lapján  a  hélfalusi  tájszók  közölt 
eléfordúlt  sajtóhibák  így  igazítandók  ki  : 

ajc\u  kijavítandó  ajszu-ra;  cselenjre  csetehye-re; 
cseler  esete  r-re ;  gottmdny  gócsmányra. 

Továbbá  a  373.  lapon: 

Keringeni:  nem  annyi  mint  kas:{dlni^  hanem  k  ó- 
szálni.  Kucikora  kijavítandó  kuszkora-ra;  s^orika  szá- 
ri k  a-ra.  Papp  György. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYŰ  HAJTÁSOK. 

Alávet,  aláveti  magát.  Régi  kifejezés,  már  M.  A.-nél  eléfordúl 
$  u  b  ji  ce  r  e  magyarázatául  a  meghódoltat  mellett.  A  magyarban 
csak  kettős  vonzattal  jáfatos  (vmit  vkinek),  mint  pl.  a  NSzót. 
szerint:  .Szapolyai  magát  és  országát  alávetette  Szuli- 
mánnak".  —  .Alávetni  magát  istennek."  Puszta  tárgy- 
esettel való  használata  idegenszerű,  s  hihetőleg  a  latinból  jött 
át;  mert  az  ilyeneket:  Caesar  Galliam  subegit,  ma  is  gyakran 
fordítják  így  az  iskolában:  Caesar  Galliát  aldvetette^  e  h.  meg- 
hódoltatta, vagy  hatalma  alá  hajtotta.  Épen  ily  ide- 
genszerüen  van  használva  a  német  sich  unterwerfen   után 

M.   MTELTÖR.   IT.  18 


Digitized  by  VjOOQIC 


274  KOMÁROMY    LAJOS. 

Széchenyi  naplójának  magyar  fordításában  (Bpesti  Sz.  iS.  2o4.) 
„tanuljunk  engedelmeskedni,  magunkat  alávetni  (kinek?  minek?), 
mert" stb. 

Behoz.  Ez  is  régi  szó;  de  újabban  eredeti  jelentésétől  egé- 
szen eltéröleg  gyakran  használják  közbeszédben  is  a  kipótol, 
helyrepótol  helyett  kivált  olyanok,  kik  a  német  nyelvben 
erosebbek,  mint  a  magyarban.  Az  e  i  nho  len-t,  vagyeinbrin- 
g  e  n-t  fordítják  szóról  szóra.  Pesten  sokszor  hallhatjuk :  ^Két 
iTSapig  beteg  volt  a  fiam,  de  most  már  jobban  van ;  majd  behona, 
a  mit  elmulasztott".  —  Sot  már  az  irodalomban  is  kezdik  be- 
csempészni e  kakuktojást.  A  Nemz,  H.  i55.  számában  olvassuk: 
„Sikerül-e  behoznia  (Salvinak)  azon  10  órai  veszteséget"  sat. 
Ha  lehet,  kérem,  ne  hozzuk  be  e  vastag  germanismust 

Betart  pl.  szabályt,  határidót.  Kdes  testvére  az  előb- 
binek :  az  e  i  n  h  a  1 1  e  n  értelmetlen  fordítása.  Hihetőleg  a  financz 
magyarság  révén  jutott  hozzánk.  Különösen  ügyvédi  iratokban 
divatos ;  de  már  a  hírlapirodalomban  is  fel-fel  üti  fejét.  „Tizet 
lehetne  tenni  egy  ellen,  hogy  e  határidő  nem  tartatik  be*,  írja 
a  Nemz.  H.  jan.  26-ki  száma.  A  be-nek  itt  semmi  kimagyaráz- 
hatö  functiója  nem  lehet.  A  magyar  ember  megtartja  szavát,  a 
szabályt,  a  határidőt.  A  be  szerepéről  1.  a  Nyelv.  III.  i23.  167.  s 
köv.  lapjait;  a  meg-rbl  Budenz  értekezését  a  Nyclvt  KÖzl.  II.  k. 
161.  s  köv.  lapjain. 

Egy.  Sokat  írtak  újabban  az  egy  használatáról,  meg  akar- 
ván húzni  azon  határvonalt,  mely  a  magyaros  és  németes  hasz- 
nálatot elválasztja.  A  németes  használat  mind  a  mellett  is  egyre 
hódít,  nyomul  beljebb-beljebb  a  határon.  A  nyelvérzék  megtom- 
pulásának  s  a  nyelv  törvényeivel  való  nem  törődésnek  szomorú 
példáját  szolgáltatja  legolvasottabb  írónk  Jókai,  midőn  így  ír: 
„Azt  meg  kell  adnia  a  gőzguillottinnak,  hogy  az  egj^  művészien 
alkotott  gép  volt".  Örök  béke,  3.  29.  Hosszas-  lenne  e  helyen 
mélyebben  bele  ereszkedni  az  egj-  szerepének  fejtegetésébe ; 
csak  azt  jegyzem  meg  foglalóul  röviden,  mit  sem  Brassainál  (1.  a 
Magyar  mondatról)  sem  a  NSzótárban  nem  találok,  hogy  ama 
gy  ar  a  z  ^^j^-e  t,  mint  a  főnévi  mondomány  jelző- 
jét, egy  különös  esetet  kivéve,  soha  sem  hasz- 
nálja. Der  baum  ist  eine  pflanze  =  a  f a  növény.  Johann  ist 
ein  braver  knabe  =  János  derék  gyerek.  Ellenben,  a  hol  a  német 
nem  teheti  ki,  a  magyar  egy  esetben  kiteszi  az  egj^-et,  t.  i.  a 
főnévi  mondomány  jelzője  s  a  főnév  közé.  Itt  aztán  az  egj^  nem 
csak  egyéníti,  hanem  egyszersmind  megkülönböztelőleg  is  kiemeli 
a  fogalmat.  János  derék  egy  gyermek  «=  mintegy  egyetlen  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK      FATTYÚ   HAJTÁSOK.    SZOKÁSMÓDOK.        276 

maga  nemében.  Jókai  is  jól  írja,  ha  az  egjr-cx  a  gép  elébe  tette* 
volna. 

Epén  ily  hibásan  használja  Jókai  a  határozott  nével&t  e 
mondatban:  „A  Saturnus,  gyűrűi  felbomoltával,  a  holdakban 
leggazdagabb  bolygója  lett  a  naprendszernek*.  U.  0.4.75.  Váljon 
jó  lenne-e:  A  Duna  a  halakban  leggazdagabb  folyója  hazánk- 
nak ?  Hisz  itt  a  halak  sem  úgy  mint  általános,  sem  úgy  mint 
egyes  fogalom  nem  akar  egy  határozott  egészet  jelölni, 
„hanem  csak  azt,  hogy  az  a  tárgy  (itt  a  halak)  a  név- jelölte  fo- 
galom körébe  tartozik.*  (V.  ö.  Brassai  A  magyar  mond.  III.  221^ 
233)  Megjegyzendő,  hogy  az  'íz-nak  ily  hasznátatát  eddigelé  csak 
Jókainál  találtam,  s  szükségesnek  láttam  itt  rámutatni,  hogy  va- 
lamikép a  nagy  írók  nyelvújítói  jogának  alapján  nyelvünk  logikáján 
itt  is  érzékeny  sebet  ne  üssenek. 

KoMAROMY  Lajos. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Sz6látnödok. 

Udvarhelyszékiek. 

Pista  bá.  Elképzöheti  ját  Uram,  hogy  szögény  anynya 
most  van  éppeg  dölo  félőn,  (lebetegedéshez,  gyermekágyhoz 
közel)  s  immán  most  ugyan  valóst  (valóban,  nagyon  igazán.) 
nincsen  sönki  honnyába  (otthon),  a  ki  égy  kicsit  kurájja  (gon- 
dozza. A  kúrálni  szót,  valamint  a  kúrát  is  gyakran  használják. 
Innen  a  nyári  fördöket  s  az  azokra  menetelt  is  kúrának  mond- 
ják, pl.  gyertök  (sohasem  jerünk !)  mönynyünk  a  kúrára  «  für- 
dőre, ahol  t.  i.  magunkat  kúráljuk.)  Eddig  valahogy  étángáták-^. 
bángáták  (eltQ82Ígálták)  a  dogot;  de  hogy  lösz  ezutég,  az  isten 
ha  tugygya,  a  ki  mindönt  tud.  Héj  most  ott  es  anynyi  a  baj, 
s  ojan  terhes  ott  a  háztáj  mind  mikor  zir-zar  idö  (talán  zúzmarás 
idö ;  mikor  t.  i.  a  halasi  ember  szerint  hiill  az  erősség)  hull  le. ' 
Anti  bán  és  bétöt  (betelt),  hogy  nagy]i[dobinak  nagy  koszija  van 
(farsangnak  nagy  böjtje) ;  éppeg  mind  nagy  télnek  nagy  nyara, 
nagy  essönek  nagy  sarja  szokott  lönni. 

Jánosba.  Én  bize  hállak  e  kentök  azt  gondolom, 
hogy  ez  a  sok  szomorúság  s  ribancság  mind  a  világbó  szárma- 
zik a  világra,  a  hogy  a  fürész  poros  vizbö,  ha  az  embör  meg- 
issza, gojva  (golyva,  guga)  lösz.  A  világ  megzavarnyóskodék 
,  (megzavarodott)  merejibe  (teljesen) ;  a  kire  mái  napság  akar  nézni 
a  dolog,  az  isten  bocsássa  meg,  a  fut  töIe  (a  kinek  ma  dolgozni 
kellene,  valamit    el  kellene  végezni,  az  kerüli  a  munkát).    Mióta 

18* 


Digitized  by  VjOOQIC 


276  SZÓLÁSMÓDOK. 

a  vasút  meg  a  módi  (divat)  hézzánk  is  beütött,  s  még  a  falusi 
emborök  es  íilibuszon  (fídubusznak  az  omnibust  hívják  vá- 
roson ;  falun  íilibusz)  járnak,  még  a  katonák  úttyán  es  (töltött 
út,  ország  útja) ;  hej  be  más  nótát  járunk ;  be  fé  fordútt  míndön. 
Az  ember  azon  a  gozszekerön  úgy  mönyön,  mind  az  álomlátás ; 
ojan  sebösen  repíti  az  embörököt  az  a  csuda-szeker,  mind  a 
történet.  Azótátó  fogvást  a  pénzt  is  úgy  mérik,  mind  a  húst 
(t.  i.  kevés  a  font  húsban  a  hasznavehető,  nagy  része  nyomtaték  : 
csont  stb.  A  bankó  pénznek  is  nagyobb  néha  az  agiója,  mint  a 
mennyi  a  valóságos  értéke) ;  osztán  ma  nem  es  embör,  a  ki  nem  világ 
adóssá  (fűnek-fának  adós)  s  nem  nemös  embör,  a  kinek  anynyi 
adóssága  nincsen,  mind  a  házába  palack  férög  (palack  alakú  ro- 
var: poloska.)  Mihentöst  enynyire  kapás  (capaxból;  igen  hasz- 
nált szó,  a  mai  nképes"  értelemben)  valaki,  ahajtos  ahajt  megkerüli 
a  szekér  a  lovakot  (eredeti  kifejezése  a  pénzügyi  és  erkölcsi  vi- 
szonyok felfordúltságának,  a  schvirindlereinak,  bankrottenak  stb.), 
s  a  kehös  kabalák  ahajt  (aztán  értelemben)  nyeríthetnek  s  osztég 
járhat  az  embör  es  példába  !  (A  székely  igen  találóan  a  p  1  a  i  d-et 
példának  nevezte  el.  Vesd  össze  ezzel  a  példa  fentebbi  jelentését.) 

Felméri  Lajos. 

Vcszprémmegyeiek. 

Már  a  Jézus  Mária  is  elfelejtett  róla !  (a  későn  hazajövőnek 
mondják). 

Ha  ném  akarsz  balra  menni,  hát  menny  csalira. 

Kocsma  felé  áll  a  kalapja  (ha  félfelére  van  a  fején  a  kalap). 

Némis  embernek  a  fi  ja  az!  (nemes  ember  fiára,  ki  hetyke). 

Eb  bizon  a  Krisztust  is  kifeszítené,  csak  érné  el! 

Ojan  ember  az,  ki  megeszi  a  szappanyt,  még  lúgot  iszik  rá 
(piszkoSf  becstelen  ember). 

Hogy  az  anyádba  ném    vesztél  I  (rósz   gyereknek  mondják). 

Szegény  az  ördög,  mer  nincsen  lölke. 

Töcse  teli  pirgyáig,  mint  a  Páfi  János  icczéje  (egészen  szí- 
nig töltsék  meg,  mint  azt  P.  J.  követelte  mindig). 

Hogy  vagy  komám?  Mint  a  zsidó  funtya:  három  fertá. 

Védd  lé  kezed,  megfizettem  a  sin  térnek  (mondják  annak, 
ki  vlkinek  a  vállára  teszi  kezét). 

Ném  köllött  öregapámnak  lámpás  (annak,  ki  elejbe  áll 
vlkinek). 

Én  az  Imrét  ném  hagyom!  (e  szókkal  verték  meg  Füttyös 
Imrét,  ki  az  utolsó  választásnál  egymaga  volt   jobbpárti). 

Fityók,  tucz-é  fütyüni  ?  (gyereknek  mondják). 

Talán  ászt  gondolod,  hogy  mindennap  karácson  van  ?  (nem 
lehet  mindig  ünnepelni). 


Digitized  by  LjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.    BABONÁK.  277 

Ne,    légyén*  karácsonyod   vele!    (mikor    vlmi  jóízűt  adnak 
Tlkinek). 

Né  légy  uján  tempót  (furcsaságot). 


BÁNÓCZl   JÓZSEF. 


Más-más  vidékiek. 


Közzé  vág,  mint  a  zsidó  az  egy  lónak.  (Abaúj.) 

Nem  adná  ide  azt  a  gyereket  kissebbér  ?  (Abaúj.) 

A.  Ojjan  sápatt  ez  a  gyerek  a  városi  levegotól.  B.  No, 
majd  megszinúl  itt,  ha  eddig  sápatt  vót.  (Abaúj.) 

Nénémasszony  csészéből  issza  a  bort.  (Iszákos  asszony. 
Abaúj.) 

Eltökit:  elvesz,  elcsen,  clhány-vet  vmit  Pl.  Már  eltökitet- 
létek  innen  azt  a  késL  (N. -Kunság.) 

Feszít,  mint  a  kutya  a  taluseprovel.  (Nagyra  lát.  Legény- 
kedik. Abaúj.) 

Csata :  iz.  Két  csatán  is  montam  már  neki.  Két  csatára  is 
beteg  .vótam  e  tavaszon.  (Abaúj.) 

Ojjan  vizes  ez  a  tej,  mint  a  zsojtáröbliték.  (Abaúj.) 

Igen  megér  ez  a  pehej  öt  forintot;  nincs  ennek  egy  szál 
drágája  se.  (Zemplén.) 

Lesi,  vári,  kapi  nép.  (Más  után  kapkodó,  tányérnyaló  nép. 
(Abaúj.) 

Nem  úgy  reszked  6,  a  mint  fázik.  (N.-Kunság.) 

A.  N-nek  sérvés  van  a  lábán.  B.  Mondd  meg  neki,  hogy 
vegyen  rá  írjét.  (Abaúj.) 

Gyere  már,  le  gyász  szerzet,  (élhetetlen ;  ügyetlen.  (Abaúj.) 

Vár,  mint  a  kompoltí  kisasszony  (hiába  vár  a  sült  galambra. 
Pestm.) 

A  vanbúl  nem  tudott  megélni,  most  a  nincsenbül  is  mu- 
száj. (Borsod.) 

Ki  mongya,  hogy  gaz  a  bokor  ?  (Ki  csekélyli  ezt,  v.  azt  a 
dolgot  .>  Borsod.) 

Király  Píl. 

Babonák. 

1.  Ha  valaki  pészt   tana,    oszt    a   j^ödröt    újra    bekaparja: 
f  éggy  esztendő  alatt  meghal. 

2.  A  kis  gyereknek  húrt  kötnek  a  kézire,  hogy  »szémtú  né 
gyűjon  neki**.  Mer  vannak  olyan  emberek,  a  kik  átnézik  az  em- 
bert. Az  ilyen  szémmelvero  emberekét  arrú  lehet  mégösmerni, 
hogy  a  szemöldökök  összö  van  nyöve. 

J.  A  szopós  gyereknek  nem  jó  a  tükörbe  nézni,  merd  ak- 
kor nehezen  gyün  u  foga. 


Digitized  by  VjOOQIC 


278  BABONÁK.    RÁIMÁDKOZÁSOK. 

4.  Ha  aszt  akarod,  hogy  a  lyány  szeressen,  véty  ki  a  pun- 
drés  kutya  alú  éty  kis  port  és  szórd  a  feje  tetejire,  de  úgy, 
hogy  még  né  tuggya.  Maj  még  iád,  hogy  szeretni  fog. 

5.  Hetfűn  nem  jő  pészt  k&teni,  merd  akkor  az  egész  hétén 
úgy  fog  a  básztú  menni  a  péz. 

6.  Hogyha  új  esztendő  napján  asszony  gyün  ei&ször  a 
házho :  az  a  zesztend&  szerencsétlen  lesz. 

7.  A  ki  új  esztendőkor  magátú  (t.  i.  hogy  nem  szí  tubá- 
kot;  mert  ez  nem  „adődzik!*)  prüsszög:  az  nem  mégy  ki  a 
csendes  partra  abba  ja  zesztend&be. 

8.  Inkább  az  ördöggel  találkoznék,  mind  a  pappal,  ha  vá- 
sárba megyék;  merd  akkor  olyan  bizonyos,  mind  Katyiba  a 
gyerek,  hogy  nem  jő  fog  szolgálni  a  vásár. 

9.  Ha  a  serpenyü  fenekit  kapricskállya  a  gyerek:  így  szok- 
ták ijezgetní:  essö  lesz  a  lakodalmatkori 

10.  Nem  JŐ  a  kényeret  a  szegésivel  fordítani  az  ajtő  fele, 
merd  elmégy,  oszt  nem  lesz  kenyerünk. 

(Szécsény  Nógrádm.) 

Kaunítz  János. 
Rálnádkozá«ok. 

Szömverésre.  *) 

A  következő  ráimádkozást  a  szem  által  valő  megbúvölés- 
ben  szenvedő  kicsinyekre  mondják  háromszor  napjában,  míg  le 
nem  ment  a  nap.  A  kicsinyt  előbb  hideg  vizben  megmosdatják, 
azután  a  rá  imádkoző  önmagára,  a  levegőben  a  föld  felé  és  a  ki- 
csíny  feje  tetejére  keresztet  vetve  mondja: 

„Elindula  szűz  anyánk  Mária  jobb  karjára  véve  a  kis 
Jézust';  uttyában  három  zsídő  lánynyal  tanálkozik;  ezök  éggyike 
aszongya :  „De  szép  a  kis  Jézus,  mind  a  napfény  1  A  másika :  De 
szép  a  kis  Jézus,  mint  a  tele  hőd!  A  harmadik  mongya:  De  szép 
a  kis  Jézus,  mind  a  piros  szép  hajnal!  Mögverték,  mögigészték 
a  záldott  Jézust,  de  Svitték  a  Jordán  vizire,  ott  mögfürösztötték, 
a  vizet  pedig  piros  márvány  küre  öntötték.  Ott  mög  né  ma- 
ragygyon,  sé  pedig  N.  N.  kicsinek  a  kézibe,  sé  lábába,  sé  a  szö- 
mibe,  sé  a  fejibe,  sé  a  szivibe,  sé  sémminémú  tetemibe!  (Itt  há- 
romszor ismétlik  az  egészet  és  egy  miatyánk  és  üdvözlet  után, 
imigyen  folytatják :)  Szűz  anyám  Máriám  tísztöletiért  öncse  lé 
szűz  anyám  Máriám  N.  N.  kicsirül  mindön  fájdalmát!* 

Az  imádkozás  közben  a  ráimádkoző  kezét  folytonosan  a 
kicsiny  fején  tartja  és  napjában  háromszor  mondva   el,    három 


*)  A  Nyr.  IV.  231.  lapján  közlöttnek  változata.  Ezt  is  adjuk,  mert 
az  előbbit  némileg  kiegészíti.  A   szerk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  279 

napig  folytatja.  Ha  a  kicsiny  szöm  áltat  való  megigézésben  szen- 
vedett, a  meggyőgyulás  elmaradhatlan,  mint  ezt  a  ráimádkozők 
tartják. 

(Szeged.) 

Kovács  János. 
NépMe«ék. 

Hun  v6t,  hun  ném  vót,  vöt  a  világon  écczér  égy  király,  a 
a  kinek  a  többek  közt  két  tábla  repcze-foggye  is  vöt.  Az  éggyi- 
kén  mindén  áldott  ícczaka,  de  soha  é  ném  műt  vöna  ám,  fogyúj- 
tottak  két  pélrénczét.  Rémítoen  haragudott  a  király ;  fegyveres 
katonaságot  is  küdött  ki,  hogy  fogják  el  a  gyújtogalőt.  Ném  írt 
semmit.  Ném  látta  ászt  égy  Iflek  sé.  Kilenczszáz  forintot  igirt 
annakf  a  ki  a  gyujtogatót  mégfogja.  De  ászt  is  mégmonta  ám, 
hogy  a  ki  még  ném  5rzi,  asztat  mégöleti.  Vöt  ember  annyi, 
hogy  sok.  Dehogy  tutták  megőrizni !  Kilenczvenkilencz  embert 
öletett  má  még  a  király,  mikor  égy  kis  kanász  gyerek  gyűlt 
hozzá.  Vöt  ennek  a  kis  kanász  gyereknek  két  kutyája  is,  az 
éggyiket  úgy  hittak,  hogy  „Csitt",  a  m.ásikat  hogy  „Hágass".  Ászt 
monta  a  királynak,  majd  megőrzi  ü  a  pétrénczét.  Mikor  besötí- 
tédétt,  odament  a  negyedik  pétrénczého,  a  hunnan  mindént  na- 
gyon szípén  lehetett  látni.  Úgy  tizenegy  óra  tájbo'  láttya  ám 
écczér,  hogy  valaki  oda  mégy  a  pétrénczého,  asztat  még  meg- 
gyújtja. No,  komám,  ippen  tígédet  vártalak.  Azzá  ászt  mongya  a 
két  kutyának:  „Csitt,  Hágass,  fogd  még**.  Ezek  is  csak  észt  vár- 
ták má.  Biz  ászt  mégfogták.  Mégköiüzve  vitte  másnap  réggé  a 
királyhö  az  embert,  a  min  úgy  mégörüt  a  király,  hogy  mingyá 
ezer  forintot  nyomott  a  markába.  Hanem  olyan  ember  vöt  ám 
az,  hogy  csupa  sz5r;  akar  éggy  oktalan  állat.  Becsukatta  osztán 
éggy  erős  kamorába ;  azután  még  leveleket  küldött  é  mindénfelé 
a  királyokhö,  herczegékho,  hogy  gyüjjenek  é,  nízzik  még  észt  a 
csudát. 

Jő  van,  de  vöt  a  királynak  égy  tíz  esztendős  fia  is.  Ez 
écczér  níszte  a  sz&rös  embert;  ez  még  könyörgött  neki  rímisz- 
toen,  hogy  szabadíccsa  még.  Mégkönyörüt  rajta.  A  kamora-kú- 
csot  idés  anyjátű  élopta,  az  ajtót  kinyitotta,  mégin  visszavitte. 
A  szőrös  ember  még  émént  világgá.  Gyünnek  ám  écczér  a  ki- 
rályok, berezegek,  hogy  egymást  írik.  Níznik  a  szőrös  embert, 
nincsen  sehol.  A  király  majd  mégpukkatt  mírgibe.  Ilyen  szígyénl 
vallani!  Kírd&re  vonta  a  felesígit;  ászt  mondta  neki,  nádkupba 
rakattya,  abba  ígeti  még,  ha  el5  ném  keríti  a  szőrös  embert.  Az 
asszony  szabatkozott,  hogy  ü  ném  tud  rúla  semmit  sé,  hacsak  a 
fiuk  é  ném  vitte  a  kúcsot,  az  ném  eresztette  ki.  El&kapták  a  kis 
királyfit,    vallatták    mindénkíppen ;    so'kára    monta    még    osztán, 


Digitized  by  VjOOQIC 


28o  NÉPMESÉK. 

hogy  ú  eresztette  ki.  Ném  köUött  több.  Mégparancsóta  a  cselé* 
deknek,  hogy  mingyá  viggyík  ki  a  gyerekét  az  erdőbe,  ott  osz- 
tán  öjjik  még,  neki  tüdejibú,  májábú  hozzanak  éggy-égy  darabot. 

Úgy  is  léit  Kivittík,  de  a  bírés  mégkönyörüt  rajta.  Agyon- 
ütötte a  kutyát,  a  melyik  vele  mént,  annak  a  tüdejibú,  májábú 
vitt  haza  a  királynak.  Ez  még  sé  níszte,  hanem  oda  vetette  a 
kutyáknak.  Ezek  a  mint  me'gszagűták,  tovább  sompolyogtak.  A 
királyfi  még  ékőborgott  osztán  az  erdőbe.  Écczér  a  mint  mégy, 
mendegél  má  az  ötödik  esztendőbe,  égy  rosszacska  házra  talál, 
abba  me'g  égy  öreg  emberre.  Beszídbe  át  vele.  Émonta  neki  flele 
törtínetit.  Mégismertík  egymást;  az  ősz  öreg  ember  a  szőrös 
ember  vót,  a  kit  a  királyfi  mégszabadított,  a  ki  azútátú  fogvást 
mindig  ebbe  az  erdőbe  lakott.  Itt  maratt  a  bujdosó  királyfi  két 
egísz  esztendeig;  akkor  tovább  akart  menni.  Az  öreg  ember 
marasztáta  nagyon,  de  tovább  mént.  Adott  a  királyfinak  égy 
arany  almát,  a  mibú  arany  szőrű  paripa  ugrik  ki,  ha  szüksige 
lesz  rá;  arany  páczát,  a  mivé  a  lovat  kormányozza;  ezüst  almát, 
a  mibű  a  legszebb  huszárok  gyünnek  elő,  ezüst  páczát,  égy  réz 
almát,  a  mibű  gyalogos  katonaság  gyün  elő,  annyi,  hogy  sok, 
még  égy  réz  páczát.  Lelkire  kötötte  a  királyfinak,  hogy  az  aján- 
díkra  vigyázzon  ám  nagyon.  Azzá  útnak  eresztette. 

Mént,  méndégét  osztán,  mikor  écczer  égy  városra  tálát.  Itt 
beállott  a  királyhö  inasnak.  Ném  bántotta  senki;  hát  csak  elídé- 
gét  lassacskán.  Kcczér  hírű  hozzák  a  királynak,  hogy  háborúba 
köli  neki  menni.  Rettentően  fit,  mer  kevés  katonasága  vót.  De 
menni  köllött  Mikor  éméntek,  ászt  mongya  a  királyfi  a  szakács- 
nénak :  „Aggyon  nekem  annyi  időt,  hogy  a  szomszíd  faluba 
éméhessek ;  égy  kis  adósságom  van  olt,  szeretním  mégkírni*.  A 
szakácsné,  mer  ném  vót  semmi  dolog,  eleresztette.  Mikor  kivű 
vót  a  városon,  elővette  az  arany  almát.  Amint  előugrott  a  gyö- 
nyörű szíp  ló,  ráugrott,  tovább  mént.  Elővette  osztán  az  ezüst 
almát,  még  a  réz  almát,  s  a  legszebb  Katonasággal  mént  a  király 
serege  felé.  Ez  mikor  méglátta,  nagyon  mégijett,  mer  ném  tutta, 
ellensíg-é  vagy  micsoda.  »En  segítője  lészék  király  ő  felsígirtek*, 
észt  a  királyfi  monta.  Mégörűt  a  király  nagyon ;  ném  is  fit  osz- 
tán az  ellensígtü.  Ott  votak  a  királynak  lányai  is,  a  kik,  mikor 
elíndútak,  nagyon  szívesen  hittak  a  királyfit  kocsijukba  beszí- 
getni.  De  biz  ü  ném  mént,  hanem  lován  maratt,  s  úgy  bcszíge- 
tett  velük.  Lehetett  is  azokká,  mer  olyan  szípék  vótak,  hogy 
nagyon  I  Különösen  a  kissebbik,  az  világra  szóló  szípsíg  vót. 
Beszígetís  közbe  a  kissebbik  királylány  gyűrűjét,  a  nagyobbik 
még  a  keszkenőjét  szakajtotta  kétfelé,  ászt  attak  a  királyfinak. 
Hanem    écczér  csak   ott   vótak   az  ellensíg  előtt.    A   király  ászt 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.   HALLGATTÓ   MESE.  28  í 

kérdészte,  az  ü  serege  ménnye'n-é  elftször,  vagy  a  királyfié?  A 
királyfi  mént  először,  s  olyan  vitízü  barczót  huszárjaival,  hogy 
az  ellensíg  közül  csak  kett&t  hattak  még,  azokat  is  csak  hír- 
mondóknak. Most  örűt  még  csak  a  király  igazán,  de  még  a  Iá* 
nyok  is.  Mikor  haza  felé  mentek,  mégin  híták  a  királyfit  beszí* 
getni,  de  az  most  sé  mént,  hanem  huszárjaival  éváglalott.  Mikor 
közel  vót  a  ..városhó,  katonáit,  lovát  visszarakta,  s  beballagott 
a  városba.  Otthon  a  szakácsné  mégpirongatta,  de  nagyon  ám, 
hogy  olyan  sgkáig  kísétt. 

Ezzé  abba  műt  vóna  a  dolog,  de  a  kissebbik  királylány, 
hogy-hogy  ném,  élig  a  hozzá,  hogy  mégszerette  a  királyfit.  Ez 
osztán,  mer  ű  is  szerette  a  királykisasszonyt,  oda  atta  réz  almá- 
ját még  páczáját.  Écczér,  mikor  beszigetett  a  királykisasszony 
az  apjával,  ászt  találta  mondani :  ném  inasuk  vót,  a  ki  megsegí- 
tette ükei?  A  király  ere  megharagudott,  mégparancsóta,  hogy 
mingyá  kutassák  ki  inasuk  szobáját.  Hát  bizony  mégtaláták  ott 
az  arany  gyűrűt,  még  a  fél  zsebkendőt.  A  hogy  mégmutatták  a 
királynak,  mingyá  behivatta  magáhó  a  királyfit,  s  ászt  kérdészte 
lüle,  ű  lenne  é  az,  a  ki  megsegítette?  „Én  vagyok  az,  király  6 
felsége*.  „De  hát  hunnan  vélted  ászt  a  rímito  katonaságot?** 
„Ha  kivánnya  méglátni,  megmutathatom  a  város  szílin." 

Úgy  is  léit;  de  a  réz  almát,  még  a  réz  páczát  visszakírte 
a  királykisasszonyiui.  Megmutatta  osztán,  mer  annyi  lett  a  sok 
katonaság,  hogy  alig  fértek  tűle.  A  király  nagy  örömibe,  kivált 
mikor  még  ászt  is  mégtudta,  hogy  királyfi,  lányát,  még  királysá- 
gát atta  neki.  A  királyfi  a  sok  katonaságot  visszatette,  kit-kit  a 
maga  helyire,  úgy  ménlek  osztán  be  a  városba.  Ott  nemsokára 
megűték  a  nagy  lakodalmat;  most  is  ínek  talán,  ha  még  nem 
hátak. 

(Ürosha/a.) 

Veres  Imrre. 
Hallgattó  mese. 

É  mentem  a  sz&iöbe  szórt  szédégetnyi ;  minek  az  a  szőr? 
Szitát  kötögetnyi ;  minek  az  a  szila?  Korpát  szilágatnyí ;  minek 
az  a  korpa?  Disznó  csalogalnyi ;  minek  az  a  disznó?  Hájot  ado- 
gatnyi;  minek  az  a  háj?  Kocsi  kenyégelnyi;  ininek  az  a  kocsi? 
Fát  hordogatnyi ;  minek  az  a  fa  ?  Házal  épidgetnyi ;  minek  az  a 
ház?  Asszonyokai,  gyerekeket, .  leányokat  bele  csalogalnyi.  A 
ki  el&b  megszólamlik,  azé  léssz  a  legnagyob  bikafos. 

(Nem  is  szól  ám  akkor  egy  darabig  senki  se ;  és  ha  valaki 
véletlenül  megszólamlodik,  van  akkor  nevetés.) 

(Btkony  vidék.) 

Fischer  Ignácé. 


Digitized  by  VjOOQIC 


282  TALÁLÓS    MESÉK.    ADOMÁK.    TÁJSZÓK. 

Találós  mesék. 

Debreczeniek. 
Árva  bornyú  anyátlan,  Mióta  a  világ  van,   mindig  v6t, 

Puszta  pajta  fedetlen,  Míg  a  világ  lesz,  mindig  lesz, 

Három  verébnek  h^t  szeme,  Mégse  lesz  esztend&s. 

Szenes  csutak  fekete.  pj  ^  j  ^^^jj^ 

(Úgy  értsd  a  hogy  mondva  van.) 

Vászon  a  hasa,  ,x,,  _  j  l 

«,,  *  Hídon  mengyen  nem  dobog, 

Bársony  a  nyaka,  y.^^^  ^^^^^^  „^^  j^^^^^ 


Muzsika  a  szája, 
Villa  a  farka 


Sáron  mengyen  nem  pocsog. 

Fecske.  Holdárnyéka. 

VozÁRi  Gyula. 
Veszprémmegyeiek. 

Az  aptya  itkés-bötkös,  Ul-fut  piczike. 

Az  anynya  idrés-fodros,  Mér  fut  piczike? 

A  lyánya  szépszemű,  Azér  fut  piczike, 

A  veje  eszveszt5.  Hogy  tejjék  a  bögye. 

Szoloiöke.  Orsó. 

Kenesev  J. 
Székely  adomák. 
Háromszékén  K  .  •  .  .  nevű  faluba  égy  nagy  uj  hejjet  fel- 
szegtek közhejb&l,  lennel  bevették  (bevettették).  Derék  lentermés 
lett,  sok  lenmag.  Olajüttet&t  (sajtót)  csináltak,  Az  olaj  jól  facsa- 
rodott  ki  beloUe.  Délig  dolgozták.  Az  olajat  ott  felejtették.  Az 
alatt  égygy  kuvasz  mind  fél  étté.  Ezét  mégbúsultak;  mégfogták 
a  kuvaszt,  sajtóba  tették,  s  hogy  az  olaj  kárba  ne  mennyén,  ki- 
sajtolták belóUe.  Osztán,  a  mire  lehetet^  elkötötték. 

Kriza  János. 
Tájszók. 
Gy  er  gy  aiak. 
Burunkol:    surrog  és  suhog  közt  ingadozik  az  értelme, 
b  u  z  g  á  n  y :  patkány. 

csészle:  szúnyog,  —    innen  ezen  közmondás:  Igén,  deg 
acs  csak  csészlecsipés  vót  a  zenyimhez  képest, 
c  z  ü  V  e  k :  czölöp. 
degényeg:  szekérkenö. 

féreg:  egér;  az  „egér*  szó  szinte  egészen  ki  van  küszö- 
bölve a  köznépnél,  s  csak  néha  elvétve  használják,  habár  mind- 
nyájan ismerik  jelentményét. 

füge:  egres;  a  sajátképi  nfüge**  neve  pedig  „tengeri 
füge". 


Digitized'by  LjOOQIC 


TÁJSZÓK. 


283 


kétyárla:  labdaütofa  (azonbao  ez  rendesen  csak  Gyer- 
gyó-Szent-Miklóson  van  közhasználatban). 

lep  t  i  b  e :  lassan.  Kr. 

p  o  c  z  o  k :  poczegér. 

szító:  korom,  de  főnév  gyanánt  csak  néha  elvétve  hasz- 
nálják; hanem  annál  több  forgalomnak  örvend  igei  alakja  a  „bé** 
igekötovel  összekapcsoltán,  így:  bészítózni:  békormozni, 
bészenezni,  bekenni. 

szusz  tora:  ^roszféle,  zsugori  stb.  Nem  lehet  valódi,  csak 
megközelítő  értelmét  adni,  annyiféle  értelemben  használják;  de 
mint  fo  értemények  a  két  fentirt  fogadható  el;  pl.  vén  szusz- 
tora: vén  roszféle  j  vagy:  métt  vagy  ojan  szusztora:  métt  vagy 
ojan  zsugori. 

ucsu:  a  gabona  hátra  maradt  része,  mely  a  szóráskor  a 
polyva  között  marad.  Kr. 

A  fokozásra  és  nyomosításra  (különösen  ez  utolsóra)  szám- 
talan kifejezést  (többnyire  kettőzést)  használnak;  így  pl.  teme- 
tő-talpig, telidés  teli,  uj jódon  ujj,  akkora  (ojan 
szép  stb.),  hogy  nem  semmi  (vagy  nem  képes). 

Végre  megjegyzem,  hogy  Csíknak  és  Gyergyónak  épen  oly 
külön  szójárása  vagyon,  mint  Gyergyónak  és  Marosszéknek. 
Csíkban  és  Marosszéken  az  é-l  nagyon  élesen  ejtik  ki ;  sot  Csík- 
ban még  sok  szónál  kissé  érezhető  í-t  is  iktatnak  közbe;  így: 
siógor.  Gyergyó  a  tompaságot  szereti,  az  e-i  gyakran  a-vá 
tompítja,  így:  templom  helyeit  mondják:  tá  naplom. 

Mézey  Miksa. 

Komárom  megyeiek, 
paskony:  kocza:    árva  (állatra  mond- 


B  a  r  o  m  í  1 1 5 , 
legelő,  paskum. 

b  é  r  d  ó  :  a  vörös  v.  foghagy- 
ma felnyúló  szára. 

bikája:  a  szivtöhez    hozzá- 
nőtt  húsdarab. 

ébódút,     ébódorgott: 
elbolygott. 

g  a  n  c  z  a :  főtt   kásából  szak- 
gatott  galuska. 

h  a  n  k  a  1  i  k  :    a  kútágason 
mozgó  fenyüszál. 

háriga^tó:  halászsz-erszám. 

k.a  1  a  n  g  y  a  :    kisebb  széna- 
baglya. 


kocza: 
iák). 

kocza:  halász  szerszám. 

kódorog:  bolyong. 

m,i  h  á  n  n  a :  miatta. 

pógár  (polgár):  kisbíró. 

pille:  lepke. 

tívő:  a  kemencze  ajtaja. 

úri  papancz:  kerti  fo- 
lyóka. 

viszalló  orsói  a  hálófo- 
nalat vagy  háziczérnát  sodró 
orsó. 

*     (Naszvad.) 

Ledniczky  Péter. 


Digitized  by  VjOOQIC 


284 


TAJSZOK.   GYERMEKJÁTÉKOK 


Kecskemétiek. 


Assz  o  ny-n  én  é  m:  a  jobb 
módú    asszonyok   megszólítása. 

bagó- tüdő:  aszalt  gyü- 
mölcs. 

banya:  kemencze. 

b  é  g  y  ó :  beteges. 

bidli:  éjjeli  edény. 

b  ö  1 1  é  r  :  disznó  ölo,  privát, 
dilettáns  hentes. 

boved:  Sylvester  estéje. 

bürge:  juh. 

czéczó:  mulatság. 

csamangó:  Erdélyben  és 
Marmarosban:  fandi,  más  he- 
lyeken :  p  e  c  z  é  r. 

csőm  p  e :  csorba. 

egy  ut  szolo:  egy  sor. 

görög:  kereskedő. 

hangos:  hűvös,  roszúl  fű- 
tött szoba. 

i  s  z  á  n  k  ó  z  :  csuszkái, 

kászálódik:  készül. 

kar  a  fi  na:  icczés  üveg. 

k  a  r  c  z  o  s :  bor. 

korozsma  :      keresztelői 
ajándék. 

közöl  vkvel  vmit :  megoszt. 


1  ánc  z:  a  bor  habja. 

leginkább:  legalább;  pl. 
jöjj  ho2(zám  délután,  leginkább 
töltünk  tgy  pár  jó  órát. 

M  e  n  a :  Menyhért. 

M  o  d  o  1 :  Magdolna. 

nagy:  jó,  erős,  pl.  nagy 
hangja  vai). 

n  a  n  y  a :  anya. 

Öreg:  nagy;  pl.  Öreg  mise» 
öreg  harang. 

paszta:  a  szölö  egy  része. 

p  é  r  V  é  t  a  .*  árnyékszék. 

p  i  r  i  t  y  e  1 :  iddogál. 

pityeré:  árnyékszék. 

pupák:  ügyetlen. 

pusztul:  romlik. 

reczeficze:  reczipe. 

számolni:  gyónni. 

szekszinás:    boros,  ittas. 

szekszínásodik:  ittaso- 
dik. 

tisis:  te  is. 

topa:  tehetetlen. 

tyatya:  atya. 

virittyel:  iddogál. 

Marmarosi  F. 


Gyermekjátékok. 

A  „M.  Nyelvőr"  II.  kötetének  478-dik  lapján,  a  6.  szám 
alatt  közölt  játék  és  versike  előtt  Debreczenben  m^  a  követke- 
zőt is  mondják: 

Csütörtök,  csütörtök,  Jól  mektarcsad. 

Áldozó  csütörtök.  Jó  lovadnak  lábát, 

Az  ég  megzendüle,  El  ne  tapozsd, 

A  föd  megrendúle,  El  ne  tapozsd, 

Jeremiás  boszorkánya,  A  pünkdsti  rózsát. 

Mind  összecs&düle,  Den,  den,  deszka, 

Jól  mektarcsad,  Kűpalota,  kiállott  a  meggyfa. 

(Folytatása  aztán  az  említettem  helyen). 

VozÁRi  Gyula. 


Digitized  by  VjOOQIC 


GYERMEKVERSIKÉK.  285 

Gyarnekverslkék. 

A  gyermök5k  ^mönnek  förödni  csoportoson,  mégförödnek 
s  mikö  a  vi2bö  kijö'nek,  fölötöznek,  akkö  a  mejik  hamarább 
folötözött,  Skezdi  az  alább  írt  mondókát,  s  így  mindönik  rendre 
a  mind  otözik;  ha  négy  vaj  tiz  öczczöVe  ötözik  fÖ,  az  is,  —  ugy 
is  mindönik  mongya  5czczö*re,  s  másra  nem,  csak  is  magára 
ügyei;  még  pedég  a  bal  fülit  a  bal  mutató  ujjává  vaj  pedég  a 
tenyerévé  bedugja,  bal  lábra  áll,  hejjbe  szökdösik,  dérékát  is  balra 
hajcsa,  mig  a  fülib&l  a  víz  kijö,  s  így  a  jobb  fülit  a  kézivel  be- 
dugva, jobb  lábán  szökdösve  sat.  ezeket  mongyák  : 

Ny  ikő  mellett: 
Kigyó  béka  bújj  ki  fülembö; 
Szántok,  vetők,  boronálok. 
Neked  is  adok  felib&. 

Ders  körül: 
Kicsi  gócsi  gócsi, 
Kerek  föl  forgócsi, 
Póczon  ülök,  sajtot  nyomok, 
Bújj  ki  a  filembö. 

Homoród  mellett: 
Dóczé  dócze  kerek  domb, 
Kerek  dombon  dóczé! 
Póczon  ülök,  sajtot  nyomok, 
Kigyó  béka  vaskarika, 
Bújj  ki  a'  filembö. 

Erd  ovid  ékén: 
Csigabiga  bújj  ki  fülemből, 
Póczon  ülök,  sajtot  nyomok, 
Tetüt  bolhát  ropogtatok, 
Ujjjj  bódi  bika  bújj  ki  a  fülemből. 
EzÖköt  háromszó  vaj  néczczö'  szokták  émondani  s  avá  haza 
térnek.  (Udvarhciytzék.)  Kriza  János. 

Nógrád  megyeiek. 
E1&  mégy  hát  bák, 
Utána  hát  páp, 
Hatot  ütyi,  bakot  ütyi, 
Hatot,  bakot  botval  ütyi 
Hát  páp.  (Nagyon  sebesen  szokták  mondani). 
Ingerkedés  a  falu  bikájával. 
Mú  bíká, 
Bölöm  bika, 
Vaskarika, 

Lánczot  kötök  já  nyakadra,. 
Mú  bika,  múl  B.  Pongrácz  Emil. 


Digitized  by  LjOOQIC 


286    ÁLLATOK  SZÓLÍTGATÁSA.  HELYNEVKK.  ÉTELNEVEK. 

ÁllatolL  szólítgatása. 

Hívogatók;  Elhajtok: 

Tehénnek :  ne  bécze,  ne  !  hajki  ne  ! 

Borjúnak:  ne  bocza,  ne!  lola  ki  tola ! 

Lónak :  ne  ló,  ne  !  czoki ! 

Csikónak :  né  csinó,  ne!  esett  ki! 

Disznónak:  'musika!  csundira  !  htics    ki,  hücs!  hüle  !. 

Malacznak  :  kundira !  hücs  ki,  ks,  ks  I 
Tyúknak:  csibüském,  csib  csib,  pizse,  pizse!  hess! 

Lúdnak  :  burikám,  ekekek  !  buri  buri !  hel ! 

Kacsának  :  Kacsuri,  kacs^  kacs,  kacs  í  kacs! 

(Naszvad,  Komárom  m.)  J.EDNICZKY   PÉTER. 

Helyaevek. 

Horpács,  Soprom  megye,  Riépce  mellíké. 

Uccák  és  utak;  Falu  vaj  fü6sü6  szér;  Papszer  vaj 
uósuószér;  Kisucca,  Szü61ü6  ut;  Langolat  Privát  ut  v.  uri  ul. 

Vizek:  Metüoc  (patak);  Halas  v.  Jeges  tuó;  Törökkút 
(forrás);  Csorda  kuttya. 

Kérték,  füodek  síb.  Kertísz-kert  (ih  hijják  a  gruőf 
kertyit),  máskínt  Kasti  kert;  Kábosztás  kert;  Kertékalla;  Kender 
füöd;  Szedres;  Határ;  Csorda  hajtuó ;  dülüö,  tag,  köz  nevek. 
Öreg  rít. 

Vágások:  Felé  fa,  Rác  vágás  (itt  vuót  negyven  nyuóc- 
ban  a  horvátok  lógérgya),  Remísz. 

Puszták:  Imre  major,  Lajos  major. 

LÖVEl   P. 

Étolnevek. 

Czipó,  kenyér,  bodak  (nagy  lapos  bogácsa,  mint  a 
hódvilág,  istenke  kalácsa  a  gyermek  nyelvben),  lepény, 
(túrós,  krumplis,  káposztás  1.),  lángos,  (láng  dott  sült  lepény, 
melyet  pl  kenyér  fogytán  regveire  sütnek.) 

Vásáriak  a  perec  (nevezetes  az  ebeczki,  a  selyméci  bó- 
csőró),  zsemlye,  szarvacska  (kifli). 

Vendésségre,  lagzira  morványt  (fonott  és  zsirral  készí- 
tett kalács),  lepényt,  „három  napra"  vagy  „fassang  három- 
napra** h e r 6  c é t  (másutt  gondolom  csöregeX  a  mennyasszon- 
nak  útra  mákos  mézes  ferentöt  sütnek.  A  ferento  úgy 
készül,  hogy  hosszura  kisodorják  (kihengeritik,  mert  a  lepényt 
nyújtják  ki),  azután  csiga  módra  összetekerik  s  a  szélét  bevag- 
dalják (kicsípkézik),  s  igy  megsütik,  azután  megöntik. 

A  laska  t  is,  azaz  a  vékonyra  nyújtott  és  lángon  sült 
lepényt  is  öntik.  (Ha  valaki  a  sárban  elesett,  az  ruháján,  ületyin 
viszi  a  laskát.  V.  ö.  p  á  s  k  a,  s  a  karácsonkor  sütött  guba). 


Digitized  by  VjOOQIC 


KÖZMONDÁSOK.    NEPROMANCZ. 


287 


Máskor  kenyérsütéskor  gubalepényt  sütnek,  melyet 
fellördelve  öntenek  meg. 

Száraz  ételek  még  a  pattogtatott  kukoricza,  ha- 
jábasült krumpli,  piritős  (kenyér),  görhe  (kukorica 
bodak),  hubork  a,  hagymaszár. 

(Litke.  Nögrádm.) 

BORBÁS    ViNCZB. 

KSznondások. 

A  zsellér  is  kituri  az  urát. 

Közös  lónak  túrós  a  háta. 

A  mit  még  nem  tanult  Jancsi,  nem  fogi  azt  tudni  János.     ' 

Mikor  a  szöllo  virít,  benne  imádkozni  sé  szabad. 

Az  én  kényerem  mindig  meggyőzi  az  ü  kövét.  (Jóság  a 
gonoszságot  ellensúlyozza). 

A  ki  bottal  köszön,  annak  doronggal  felelnek. 

Esendő  az  ember,  mint  a  famacska. 

Szakállas  szógának  a  szó  is  elég.  (Nem  vagyok  gyermek, 
értem:  hova  célzasz). 

Oda  sé  neki,  mint  Kardos  a  faziknak. 

Megtanálták  a  mesgyét,  mint  az  orgonyista  ur  kaszásai. 

(Hegyallya.  Bodrog-Keresztür). 

Paszlavszky  Sándor. 
Népronáncz. 
A  szívtelen   anya. 

Rózsavirág-szédni, 


Szegény  árva  asszony 
Hogy  megszabaduljon 
Keserű  fogságtól, 
Tatár  rabságától. 
Jobb  karjára  vette 
Siró  íijucskáját, 
Bal  karjára  vette 
Síró  lyánécskáját. 
,lsteném  Istenem, 
Szerelmes  Istenem  ; 
Fohászkodni  kezde, 
Mellyiket  tegyem  lé. 
Tálán  csak  lé  tészém 
Siró  lyánécskámot; 
Magamval  elviszem 
Kedves  fijucskámot." 
0  es  csak  létévé 
Siró  lyányécskáját : 
,Olj  lé  ide,  ülj  lé 
Siró  galambécskám. 
Hogy  mennyek  el  én  es 


Ki  rózsamezóbe 
Rózsa  bokrok  közzé." 
Sirva  elindula 
Ki  rózsamezöbe. 
Egybe  tálálkozék 
Egy  barom  ünövel. 
Ez  ideji  borját, 
Szájába  felvette ; 
De  tavalyi  borját 
Után  eresztette. 
„Istenem,  Istenem, 
Szerelmes  Istenem, 
Ez  égy  barom  ünö, 
Én  égy  leikés  állat. 
Mégsem  hágyá  el  ö 
^ég  éggyik  borját  sem  ; 
Én  sem  hagyom  itt  el 
Éggyik  gyermekem  sem." 
Mikor  vissza  téré, 
Körmibe  es  vette 


Digitized  by  LjOOQIC 


288 


NEPROMANCZ.     NÉPDALOK. 


Három  fene  farkas; 
Van  asszony  mit  sirass. 
Legnagyobb  ászt  mongya: 
^Szakasszuk  háromba** ; 
JCözépsö  ászt  mongya : 
„Mi  hasznunk  van  abba**  ? 
Legküssebb  ászt  mongya : 
,Ne  tépjük  háromba, 
Jobb  lesz,  vigyük  szegényt 
Apánk  bárlángjába. 
Neveljük  fél  ott  öt 
Gyenge  bárány  husval ; 
Ne  tölcsük  bé  mezőt 
Ártatlan  sirásvaL* 
Ök  hárman  elvivék, 
Ok  es  félnevelék ; 
Gyenge  bárány  husval. 
Farkas  orditásval. 
Kéredzeni  kezdek, 
Hogy  esze  még  nyilék: 
„Apám,  édes  apám 
Edés  Farkas  apám. 
Eresszén  el  ingem 


Erdőbe  jáczodni, 
Mezőkbe  nyargalni, 
Virágokat  szedni". 
Ne  menny  el  ne  menny  el. 
Té  siró  lyányécskám ; 
Elfoghatnak  téged. 
Vadak  kergetöi." 
Nem  lén  mit  csináljon, 
El  kellé  ereszsze, 
Kedves  szép  lyánkának 
Szovát  nem  szeghette. 
Öt  es  csak  meglátá 
Szülő  édes  annya : 
„Itt  vagy-é  angyalkám, 
Te  siró  lyányécskám. 
Jere  hézzám  immár 
Te  síró  lyányécskám ; 
Nézd  be  szépen  megnőtt 
Kedves  szép  íijucskám  I* 
„Halgass  asszony,  halgass, 
Nem  vagy  nekem  anyám. 
Anyám  léttél  lenne. 
El  nem  hagytál  lenne." 
(Klézse.  Moldva.) 

ROKONFÖLDI. 


Népdalok. 

Fakó  lovam,  lassan  szalaggy,  né  nagyon, 
Még  talánék  betegenni  az  utón. 
Még  messze  van  barna  babám  tanyája, 
Bor  gyógyit  még,  ném  ez  orvos  irása. 

E  maráczí  falu  végén  van  egy  tó, 
Abbun  iszik  három  fekete  rigó. 
Hallod  pajtás,  mit  fütyörész  a  rigó, 
Katonának  felíratott  a  biró.  • 

Három  kokas  kukorékol  hajnalba. 
Bárcsak  mán  e  piros  hajnal  hasanna ! 
Hajnal,  hajnal,  piros  hajnal  hasaggyon, 
Az  én  szivem  a  rózsámér  hasaggyon. 

Szereti  e  napsugár  e  világot. 
De  még  jobban  én  e  kedves  babámot ; 
Piros  ajka  mint  a  rózsa  csöppenő, 
Egy  kis  csolkja  égy  menyországot  érő. 
(Marácz.) 


DoNKER  Lajos. 


Pesti  könyvnyomda-részrény-tirsalat.  (Hold-atcza  4.  sx.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^' 


^j jelenik                    MAG  Y  A  R  »2EiatE«ZT6 

minden   hónap  MVUTVAD  KIADÓ  HIVATAL 

h&rom    ivnyl                                    SZERKESZTI  "•  ^^'«  ^ötCZl. 

urtalommal.                  SZARVAS    GÁBOR.  .    *'^- "• 


IV,  kötet,  1875.  JÚLIUS  15.  VIL  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 
24.  Az  igemödok  hibás  használata. 

Eredeti,  ősi  szűz  tisztaságú  nyelv,  a  melyről  csak  nem 
rég  is,  különösen  nálunk  magyaroknál,  oly  sokat  és  han- 
gosan szerettek  beszélni  az  emberek,  az,  a  mint  később  a 
komolyabb  vizsgálódások  földerítették,  csak  a  mesevilág  kép- 
zelődésének  bizonyult  be.  Még  a  legelzártabb,  legelszigetel- 
tebb  nép  nyelve  sem  vonhatta  ki  magát  teljesen  az  idegen 
ráhatás  alól.  Nyelvünk,  leszámítva  a  törökséget,  különösen 
három  nyelv  nyomását  érezte  nagy  mértékben :  a  honfog- 
lalás utáni  korszakban  a  szlávét,  azután  századokon  át  a 
legújabb  időkig  a  latinét  s  napjainkban  a  németét.  Irodal- 
munk első  termékei  tudvalevőleg  latin  fordítások;  ezek  voltak 
első  táplálékai;  de  később  is,  különösen  a  hitvitatás  korá- 
ban, a  latin  nyelv  és  irodalom  volt  az,  a  mely  fejlődését, 
megerősödését  első  rendben  elémozdította.  Csoda-e  tehát, 
ha  e  hosszú,  s  majdnem  szakadatlan  érintkezés  következté- 
ben erős  nyomai  maradtak  nyelvünkben  a  speciális  latin 
sajátságoknak,  a  melyek  jó  részét  teszik  ki  az  idegenszerű- 
ségeknek, a  melyekkel  nyelvünk  el  van  árasztva  ? 

Egy  ilyen,  a  latinból  szivárgott  idegenszerűségre  akar- 
juk ez  alkalommal  a  köz  figyelmet  téríteni;  s  ez  a  módok- 
nak latinos  használata. 

I.  Hibás  a  magyarban  indicativus  helyett  az  optativus 
alkalmazása  az  idő  tartalmú  függő  mondatokban,  tehát  az 
egyidejű  mikor,  midőn;  a  mint,  mihelyt;  s  az  előidejü  mi- 
után  conjunctiókkal  való  kapcsolatban.  Példák.  (Vörösmarty. 
Zal.  fut.)  „Kit,  mikoron  nyargalna  Denep  sebes  árjai  mel- 
lett,   láta  és    megkedvele  forrón'^  (II.  én.)    —   helyesen:    mi- 

M.  NTBLVÖK.    IT.  Ml 


Digitized  by  VjOOQIC 


290  HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

koron  nyargala  v.  nyargal  vala.  ^A  ki  midőn  fiait 
védné,  velők  elvesze"  (III.  én.)  —  helyesen :  midőn  fiait 
vedé.  „Étét,  a  mint  ellenségére  halálos  vágást  tenne,  setét 
képpel  ijeszti"  (u. o.)  —  helyesen:  a  mint  halálos  vágást  tőn. 
Az  optativusnak  ilyszerü  használata,  bár  némelyikénél 
ritkán,  de  mint  latin  iskolai  reminíscentia  megtalálható  leg- 
jobb, leggondosabb  íróink  müveiben  is.  Hogy  a  magyar 
nyelv  az  időmondatokban  jelentő  móddal  él,  az  nem  szorul 
bizonyítgatásra ;  elég  hivatkoznunk  a  népnyelvi  s  az  iro- 
dalmi köz  használatra,    s  mindenkinek  józan    nyelvérzékére. 

2.  Ép  oly  idegenszerű  nyelvünkben  a  conjunctivus  vagy 
optativus  használata  a  függő  kérdésekben,  midőn  a  kérdés 
határozottan  van  téve.  Példák.  (Vör.  Arab  regék.  I.)  „A  fa- 
vágók kérdek,  ki  volna"  (24.1.)  —  jól:  a  favágók  megkérdik, 
hogy  kicsoda,  ki  fia.  „Az  ember  ismét  kikérdi  a  papa- 
gájt, mi  történt  légyen  távollétében"  (36.  1.)  —  jól:  kikérdé, 
mi  történt  távollétében. 

E  latinosság  deákos  uraink  szájáról  egy-két  kifejezésben 
még  a  nép  ajkára  is  átszállott,  úgy  hogy  néha  nem  csak 
függő,  hanem  független  kérdésekben  is  használják  néhutt  e 
szólásban:  „Ki  légfeyi  az  úr?"  E  kivételesen  álló  példa 
azonban  amaz  általános  indicativusi  használat  ellenében  csak 
is  azt  bizonyítja,  a  mit  föntebb  állítottunk,  hogy  e  használat 
idegenszerű.  Mi  legalább,  hogy  egy-két  teljesen  hasonló  pél- 
dát mondjunk,  nem  képzelhetünk  magunknak  olyan  magyar 
embert,  a  ki  ily  kérdéseket  tudna  tenni :  Hogy  légyen  —  e 
helyett:  hogy  van  anyád?  írd  meg,  hogy  legyetek  —  e 
helyett:  hogy  vagytok,  sat.  sat. 

3.  Az .  előbbieknél  jóval  gyérebben,  de  akadhatni  a  latin 
használat  után  optativusra  néha  jobb  íróinknál  még  a  kö- 
vetkezményes mondatokban  is;  pl.  „Népei  oly  szerencsések- 
nek érzék  magokat,  hogy  uralkodásának  minden  napját 
áldanák^  (Vör.  Ar.  reg.  i3.  1.)  —  helyesen:  áldák  vagy 
áldják  vala. 

Valamint  a  föntebbiekben,  úgy  az  e  nemű  mondatok- 
ban is  az  általános  magyaros  használat  csak  is  jelentő  módot 
enged  meg;  pl.  ^Úgy  vágta  Mokrát  Gsucsuj  a  homokra, 
hogy  azóta  mindig  arról  kódul  Mokra."  ( A r.  Nagyid.  Czig, 
I.  én.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  29 1 

4.  Latin  használat  utánzása  az  optativusnak  alkalma- 
zása a  czélzatos  mondatokban,  holott  a  magyarban  ily  ese- 
tekben, mint  a  köz  használat  tanúskodik,  a  conjunctívus 
álL  Példák.  (Vön  Zal.)  „Philó  népét  úgy  osztá,  hogy 
jobb  szárnyán  bolgárival  állna  Viddin;  ö  pedig  állna  deré- 
kon a  magasabb  téren,  s  mindent  meglátna  serényen"  (11.) 
—  magyarosan:  mindent  megláthasson.  „Most  van 
okunk,  hogy  ez  egy  harczunk  el  lenne  felejtve^  (III.)  — 
magyarosan:  el  legyen  felejtve.  „Most  nem  jösz  te, 
hogy  keblemben  elaltatnád  nagy  bűneim  átkát,  s  képzelt 
boldoggá  karodon  ringatna  szerelmed"  (V.)  —  helyesen: 
hogy  elaltasd  bűneim  átkát  s  boldoggá  ringasson 
szerelmed. 

5.  Ide  tartozik  végre,  habár  nem  latin,  hanem  német 
sajátságnak  utánzása,  a  conjunctívus  vagy  az  optativus  alkal- 
mazása a  kijelentő  hogy-os  mondatokban,  s  a  mi  ezzel 
egynemű,  a  viszonyított  beszédben.  Példák.  (Vör.  Ar.  reg.) 
„Midőn  látná,  hogy  a  halász  hatalmában  volnay  elnyomá 
haragját*  (8.  1.)  —  helyesen:  midőn  látá,  hogy  a  halász 
hatalmában  van.  „Elvégezé  tehát,  hogy  öt  a  király  kegyel- 
méből kibuktassa*^  (ii.  1.)  —  helyesen:  hogy  a  király  kegyel- 
méből kibuktatja. 

25.  Tévút,  tévhit. 

Kresznerics,  a  kinek  szavahihetőségét  eddigelé  semmi 
okunk  sincs  kétségbe  vonni,  a  tév  szóról  azt  állítja,  hogy 
régi,  és  Sándor  István  után  „error,  erratum"  jelentésben 
jegyezte  föl.  Ez  az  adat  mindamellett  a  legcsekélyebbet  sem 
enyhíti  az  újítóknak  a  „gyökelvonó  elméletre"  alapított  eljárását, 
melylyel  rakás  számra  vagdalták,  csonkították  a  szavakat, 
különösen  a  compositumok  első  tagjában ;  nem  enyhíti  tehát, 
nem  menti  a  czímbeli  téinit  és  tévhit  megalkotását  sem 
először  azért,  mert  erről  az  adatról  az  újítóknak  nem  csak 
hogy  tudomásuk  nem  volt,  hanem  az  ilyeseknek  utána  nézni 
eszükbe  sem  jutott;  másodszor  meg  azért,  mert  a  tévút j 
tévhit  nem  egyéb,  mint  a  német  „irrweg;  irrwahn,  irrglaube" 
szolgai  utánzása.  Mindakettő  a  szükségtelen  alkotások  közé 
tartozik,  a  mennyiben  eredeti  felfogáson  alapuló  szavaink 
helyébe  furakodva,  ezeket  lassanként  kiszorítják  a  forga- 
lomból. 

19» 


Digitized  by  VjOOQIC 


292  HIBÁS    SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

Az  „irrwahn"  helyesen  magyarul  balhit,  az  „i r r- 
glaube"  hamis  hit,  eretnekség,  az  „irrweg''  pedig 
vakut  vagy  ál  Ssvény.  „Néz  és  ösvényt  lel  az  erdón  s  megy : 
messze  haladt,  deazálösvény  elhagyta."  (Vör.  Zal.  VI.  én.) 

26.  Kétely. 

Ballagi  szótára  a  kétely  szót  „zwelfel^-nak  fordítja,  de 
a  kétség  is  „zweifel"  nála;  a  Nagy  Szótár  pedig  a  kétely 
szónál  a  kétség  szóhoz  utasít.  Ebból  következik,  hogy  semmi 
árnyalati  különbséget  nem  födöz.  Mint  sok  más  szónál,  itt 
is  méltán  kérdezhető  tehát :  mi  szükség  volt  megalkotására  ? 
Ha  a  philosophiának  a  „skepsis"  kifejezésére  szüksége  van 
műszóra,  ott  van  a  helyes  kétlés  szó,  éljen  azzal;  a  „zwei- 
fel"*  pedig  maradjon  ezentúl  is  mint  eddig  volt  kétség. 

27.  Irand,  irandani.  Irándana.  Irandott. 

Ez  igealakok  közöl  az  irandani^  irándana  (egy  példa 
kivételével  a  Sajószentpéteri  végzésben)  s  az  irandott  egé- 
szen új  alkotások.  Ezeknek  elsejét  az  irodalom  a  jövő  infi- 
nitivus,  a  másodikát  a  conjunctivus  végzett  jövője  s  a  har- 
madikát az  indicativus  végzett  jövője  kifejezésére  használja. 
Láthatjuk  tehát,  hogy  a  neologia  nem  csak  új  szókat,  ha- 
nem új  grammatikai  alakokat  is  teremtett,  s  mindezt  azon 
hitben,  hogy  a  mi  egy  vagy  más  nyelvben^megvan,  annak 
okvetlenül  a  magyarban  is  meg  kell  lennie.  Pedig  nyel- 
vünk egyszerű,  igealakok  tekintetében  bátran  kiállja  a  ver- 
senyt az  európai  élő  nyelvek  legtöbbjével,  sőt  némelyikét 
felül  is  múlja;  s  ezek  mégis  megelégszenek  s  teljesen  födöz- 
hetik  szükségleteiket  a  meglevő  s  némelyikénél  valóban  cse- 
kély számú  igealakokkal.  Elégedjünk  meg  tehát  mi  is  a  ma- 
gunkéival, s  hagyjunk  békét  ama  koholmányoknak,  a  melyek 
sem  az  érthetőséget,  sem  a  szabatosságot  nem  segítik 
előbbre. 

Az  irand  alak  ugyan  régi,  de  annyiban  van  kifogásunk 
ellene,  hogy  az  újabb  irodalom  az  úgy  nevezett  egyszerű 
jövő  kifejezésére  használja,  A  régi  irodalom  egy  hangú  ta- 
núskodása szerint  ez  az  igealak  nem  egyéb,  mint  a  jövő- 
ben való  előidejüség  formája,  s  megfelel  a  latin 
scripsero  alaknak;  pl.  „Ki  öldökölend,  méltó  leszen  ité- 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMONYI  ZS.  A    SZAVAK  ÖSSZETÉTELE.  298 

1  etre :  qui  occiderit,  reus  érit  judicio."  (Münch.  cod.). 
Az  egyszerű  jövőt  nyelvünk  a  jelennel  pótolja,  hangsúlyor 
zás  esetében  pedig  a  f  o  g  segédigét  alkalmazza. 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 
Jutalmazott  pályamű. 

IIL   Birtokos  összetételek. 

10.  §.  A  rokon  ugor  nyelvek  mindegyikében  találunk 
olyan  összetételeket,  minők  a  mi  birt.  összetételeink.  Nagyon 
messze  vinne  feladatunktól,  ha  mind  ezen  jelenségeket  be- 
hatóan akarnók  vizsgálni ;  csak  összehasonh'tás  kedvéért  áll- 
jon itt  néhány  példa. 

Vog.  kvos-ker  (vogL.  kvás-ker^  osztB.  kus-kar)  finger- 
nagel ;  kat-honi  kéz-hajlás,  hón ;  squjd  taurit  bőr-darabok ; 
len-sau  evet-bőr;  |  vogK.  oslicd-naurem  szamár-fi ;  |  vogB. 
lajl'Sar  láb-szár;  sam-axtes  szemgolyó. 

OsztB.  jinkvoj'Sog  hód-bőr;  repX'taj  hegytető ;jw/-iwA 
fa-darab ;|  osztlrt.  mr-^wr  csizma-szár;  ket-nán  kéz-ujj;  lajl 
nan  láb-ujj:  x^t-tares  ház  tető. 

Zürj.  nől'do^  nyil-edény,  tegez;  pel-din,  fültő,  pofa. 

Votj.  nan-judes  kenyér  darab;  sundi-pos  a  nap  heve; 
sundi'jusan  nap-kelet ;  üj-sor  éj-közép,  éjfél. 

Mord.  kdd'lapa  kéz-lap,  tenyér ;  ro\'prea  rozs-fej,  rozs- 
kalász; zará'tdzdá  hajnal-csillag;  loksa-ned  ostor-ny él;  uzír- 
káíks  fejsze-nyél. 

Cser.  pu-tüHj  fa-tető ;  sudo-kot  széna-idő,  kaszálás  ideje , 
ska-ü  tehén-vaj. 

Lp.    kdinO'Siiorge     ut-ágazás,    bivium ;    raideres-padne 

lépcső  fok;  piddnak'paneh  kutyafogak ;///o/Aro-/ojt?o  láb-lapja, 

talp. 

Finn.  tiili'sia  tüz-hely ;   silma-muna   szem-golyó ;  supt- 

pdivd  tavasz-nap;  tie-puoli  út-fél. 

Észt.  künar-pea  könyök  fej. 

Úgy  látszik,  aránylag  leginkább  meg  van  szorítva  ezen 
módja  az  összetélnek  a  finnben,  észtben,  lappban  és  mord- 
vinban. E  nyelvekben  ugyanis  nagyon  sokszor  mondattani 
birtokos  viszonyt  találunk  ott,  hol  a  többi  nyelv  birt.  össze- 
tételt mutat;  pl. 


Digitized  by  VjOOQIC 


294  SIMONYI   ZSIGMOND. 

Finn:  silmdn  rapays  „szem  pillantása^;  silmán  ripset 
„szem  öldökei" ;  maan  He  „ország  útja* ;  tien*haara  „ut 
ága"  (v.  ö.  fönt  Ip.);  veden  paisumus  „viz  dagadása,  víz  árja" ; 
hevosen  kenkd  „ló  patkója" ;  kengan  pohja  „csizma  talpa** ; 
kaalin  kérd  „káposztafej" ;  jt?aán  alus  „fej  alja,  vánkos". 

Észt.  tö  aeg  „dolog  ideje"  (v.  ö.  dolog  idő) ;  pdera  ki- 
red  „nap  sugarai" ;  laeva  kulm  „hajó  homloka,  orra" ;  heina 
ma  „széna  földje;  sapa  sSr  „csizma  szára";  siile  tűrik  „fe- 
derkiel." 

Lp.  juoksa  kidldak  „ív  idege"  (v.  ö.  osztlrt.  not  jinda 
és  cser.  jongez-heU  mind  a  kettő  „ív-ideg"). 

Mord.  sakolin  tolga  „sólyom  tolla"  ;  alasan  kenjd  Jó 
patája"  (v.  ö.  a  finnt);  alasan  karda  „ló  istállója"  (v.  ö.  disz- 
nóól); sin  steama  „nap  kelte";  sin  valguma  „nap  nyugta". 

Ez  véleményem  szerint  onnan  van,  hogy  ezekben  a 
nyelvekben  megvan  még  az  eredeti  külömbség  a  nominati- 
vus  és  genitivus  között,  részint  az  eredeti  ugor  n  ragban 
(finn,  mord.),  részint  ennek  utó  hatásában,  t.  i.  a  gen.  tel- 
jesebb végzetében  (észt,  lapp).  Egyéb  ugor  nyelvekben,  s  így 
a  magyarban  is,  a  génit,  ragja  elkopott,  tehát  pl.  ha 
föltesszük,  hogy  a  szem  és  monj-  („golyó")  szavaknak  ugor 
alakja  *selme  és  *muno  volt:  az  eredeti  *selmen  müno  „szem 
golyója"  helyett  ezen  nyelvek  azt  mondták  *selme  muno. 
Most  két  lehetőség  volt  a  nyelv  előtt,  t.  i.  vagy 

i)  gondoskodott  a  birtokos  viszonynak  új  jelöléséről, 
még  pedig  úgy,  hogy 

á)  egy  más  alkalmas  ragot  alkalmazott  genitivusragúl : 
a  magyar  a  -nek  dativusragot,  a  zürj-votj.  főleg  a  -lön^  -len 
adessivusragot ,•  képzelhető  tehát  bizonyos  időben  ilyen  vot). 
kifejezés:  *selmelen  miino  (v.  ö.  Joanlen  dUetiskisjos  „Joan- 
nis  discipuli");  sőt  a  magyarban  is  *  selmenek  muno  „szem- 
nek golyó" ; 

b)  úgy  hogy  birtokos  raggal  látta  el  a  birtokot  és  a 
ragvesztett  birtokost  változatlanul  hagyta  előtte;  így  tett  a 
magyar  (ló  patá^Vi  ,equi  ungula")  és  a  votják  (unnar  ko- 
zem-za  „isten  parancsolat-j a");  mondhatta  tehát  egykor  a 
magyar  *selme  muno-ja  azaz  „a  szem  golyója";  végre 

c)  úgy  hogy  e  két  eszközt  együtt  alkalmazta ;  ló  n  a  k 
pata  ja;  és  nevezetes  találkozás,  hogy  a  votják    nyelv  ezt  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  2q5 

módot  szintén  úgy  alkalmazza,  mint  a  magyar :  ai-za  ni/-/ei 
„atyáját  a  leánynak". 

2)  Hagyhatta  azonban  a  nyelv  jelöletlen  is  a  birtokos 
viszonyt,  vagy  inkább  jelölhette  csak  az  által,  hogy  a  birto- 
kost a  birtoR  elé  helyezte.  '  Ezt  teszi  pl.  az  osztják  (v.  ő. 
Castrén,  sprachlehre  28.)  kivétel  nélkül:  osztlrt.  tau  váres 
„ló  ször"g  vagy  lónak  szóre.  Azt  hiszem  már  most,  hogy  a 
birt.  összetételnek  nagy  kiterjedése  a  magyarban  onnan  (pl, 
a  finnhez  és  észthez  képest)  eredt,  hogy  gyakran  használt 
kapcsolatokban,  minők  atya-fi,  ló-patkó,  hold-világ  a  régi 
gen.  rag  elkopása  után  abirtokos  viszonynak  újabb 
megjelölését  elmulasztotta,  úgy  mint  az  osztják 
mindig  elmulasztja. 

Ama  régi  jelöletlen  birtokos  kapcsolatnak  mintegy  utó 
nyomait  találjuk  még  néhány  nevezetes  kifejezésben :  b  i  k  k- 
fa  zöld  árnyékon  N.  N.  I.  i5i.  e  h.  árnyékán;  árva- 
leány-haj  e.  h.  haja;  barna  föd  borozdába  e  h. 
borozdájába  K.  149.  férges  áma  hullomás  e  h.  huUo- 
mása  u.  o.  333.  n  agy  út-álta  Ikeló  e.  h.  általkelője  u.  o. 
521.  „hódas  kossó  sikótást,  mázas  keméncze 
sirást.  Hót  malom  zúgását"  Ny.  II.  174.  „Vén  fa 
csikorgás  e  h.  csikorgása  A.  II.  339.  (olyan  kifejezések 
minőknek  Volf  a  „latin  nyelvtant",  a  „Magyar  Nyelvőr"-t 
tartja,  Ny.  I.  i4.),  atyafi  szent  hűség  A.  II.  a  Duna 
két-parton  A.  I.  270. 

Minthogy  azonban  a  mai  magyar  nyelvérzék  a  syntak- 
tikus  kapcsolatnál  megszokta  a  birtokos  viszonynak  jelölését 
(nap  fénye  vagy  napnak  fénye)  az  olyan  kapcsolat,  minő 
napfény  nyelvérzékünknek  valódi  összetétel,  nem  pedig 
syntaktikus  szerkezet  (1.  §.) 

Ha  ez  a  fejtegetés  helyes,  akkor  annyi  minden  esetre 
világQs,  hogy  nincs  igaza  Brassainak,  mikor  azt  mondja,  hogy 
az  összetétel  nem  a  magyar  nyelv  természetéből  fejlődött, 
hanem  csak  úgy  oltották  beléje  (a  magy.  bőv.  mond.  42.) 

IV.  Tárgyas  összetételek, 

II.  §.  Tárgyas  összetételeknek  nevezhetjük  azokat, 
melyekben  az  elő  tag  úgy  függ  az  utó  tagtól,  mint  a  mon- 
datban a  tárgy  az  igétől.  Az  összetételnek  ezen  módja  szin- 


Digitized  by  VjOOQIC 


296  SIMONYI    ZSIGMOND. 

tén  nagyon  gyakori,  (még  névmásokkal  is  van  egy  párj 
a  m mondó,  avval ó  Ny.  II.  422.  mitérö;  magatartás 
K.  344-.  magakellető,  magakedveltet ö,  magalát- 
tat ás,  magán  agyz  ás  M.  ny.  IV.  34i.  342.  maga  vise- 
lés Bal.  ny.  III.  357.  F.  u.  5.  önmegátko  zás  A.  II.  466. 
egymás- szeretet  Mikes.  Ny.  III.  36 1.)  a  tagoknak  egy- 
máshoz való  viszonya  mindenütt  ugyanaz  s  így  ezen  össze- 
tételek fölfogása  és  magyarázata  egyszerűbb  még  mind  az 
előbbieké;  azért  nincs  is  szükségűnk  annyi  példára. 

I.  Adószedő  A.  IIL  229.  aranyárúló  Ny.  II.  279.  asztal- 
gyártó T.  ágyfekvő  (v.  ö.  megfekszi  az  ágyat)  Ny.  II.  181. 
ágy  vető  Ny.  I.  i34.  álomfejtő  A.  II.  307.  -látó  Ny.  IIL  355. 
Babvetö  T.  bajvivó  V.  Z.  III.  A.  III.  221.  11.  94.  (v.  ö.  de  ki 
vína  bajt...u.  o.  10.)  bábsütő  T.  beszédhintő  T.  boglyarakó 
N.  I.  2'-4.  borozdabillegetö  N.  II.  329.  (mert  a  borozdát 
mintegy  végig  billegeti),  bosszúálló  A.  I.  22.  böcsületszerető 
szív  F.  u.  io3.  bőrgyártó  T.  búszerző  A.  III.  278.  büzkapó 
M.  ny.  VI.  3i8.  Csöcsszopó  A.  II.  35.  N.  I.  419.  K.  28.  Dár- 
davető  A.  II.  242.  dicsöségszerző  dolog  F.  u.  58.  dologbiró 
Ny.  II.  182.  -fogó,  -szerető  M.  Ny.  IV.  32 1.  Egérfogó  A.  I. 
221.  emberevő  A.  IL  297.  esötartó;  esernyő  (mintegy  esőt 
visszatartó,  hárító)  Ny.  III.  261.  életmentő  P.  182.  Favágó 
T.  fegyverhordó  V.  Z.  V.  -hordozó  A.  fejkötő,  -szedő  T. 
-széditő  Tompa,  Sz.  László  II.  119.  feleségféltő  V.  Z.  III. 
fonalvető,  -hajtó  Ny.  I.  281.  fülrepesztő  A.  III.  238.  füstfa- 
ragó stb.  T.  -okádó  A.  II.  8.  Gondűző  borocska  P.  9.  -viselő, 
gonoszmondók  F.  u.  106.  -akarók  K.  5o.  jóakaró  K.  94. 
rosszakaró  K.  438.  Hadkötöző  -rontó  V.  Z.  I.  halálhozó  A. 
II.  122.  hamvevő  (alakjára  nézve  v.  ö.  falnagy  5.  §.)  haza- 
védő  kar  A.  II.  4i8.  honvédő  u.  o.  417.  P.  56.  himvarró 
királ  küsasszony  N.  I.  368.  hiradó  A.  II.  95.  -hordó  F.  u.  43. 
-mondó,  hitszegő  E.  II.  57.  Kastőtő,  -ürítő  szél  K.  383.  kép- 
író N.  II.  393.  Ny.  III.  357.  -faragó  Matkó  Ny.  II.  3o.  kincs- 
ásó A.  IL  147.  -érő  u.  o.  252.  -tartó  N.  I.  4i4.  kosárkötő  N. 
II.  10.  Leánycsaló  K.  42.  lisztlopó  M.  ny.  IV.  473.  lélekadó 
A.  II.  290.  -üdítő  24o.  Mindenható;  -tudó  A.  II.  loi.  Nagy- 
alható  N.  II.  260.  -ehető.  Őrálló  A.  I.  52.  II.  48.  (v.  ö.  őrt 
állani,  és  vártaállás  F.  u.  21.)  Patkófekvő  (v.  ö.  ágyfekvö): 
16,  mely  patkóján  hálván  daganatot  kap.  Ny.  k.  II.  379. 
pártfogó;  -ütő.  Sirásó  A.  I.   i55.  sótartó,  számadó  E.  II.  i32. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  297 

szekérkenö  P.  78.  szentségtörő  szók  A.  II.  4i8.  szeretötartó 
Ny.  I.  182.  szemfedő,  -takaró  N.  I.  279.  218.  szemfényvesztő 
F.  u.  82.  szemlegelö  képek  u.  o.  73.  -vakitó  A.  II.  44o.  szé- 
natartó N.  IL  23.  szitakötő  T.  szívemelő  A.  IL  290.  -erő- 
sítő Ny.  III.  i84.  -nyugtató  A  III.  264.  -rázó  V.  Z.  V.  -szag- 
gató K.  99.  -szakasztó  A.  IL  269.  szómegálló  M.  Ny.  VI.  35 1. 
-szóló  Ny.  III.  377.  -fogadó  A.  III.  335.  szőrszálhasogató 
F.  u.  129.  Tanácsadó,  tányérnyaló  T.  teherviselő  állat  Bal. 
Ny.  III.  496.  testőrző  A.  II.  192.  tisztelethozó  A.  11;  tiszt- 
tartó, -viselő,  tűzokádó  A.  II.  i24.  -legelő  mének  u.  o.  3o3. 
Vasgyurú  Ny.  III.  4o.  várbakoló  eszköz  A.  II.  242.  vá- 
rosőrző Ny.  III.  4o.  vendégfogadó;  -késérő  Ny.  III.  366. 
vérfogyasztó  A.  II.  437.  -ontó  190.  -szopó  94. 

Bokorugrós  szoknya  Ny.  III.  427.  =  bokorugró  sz.  N. 
U.  4o.  mitevős  K.  4i4.  N.  I.  367.  =  mitévő  A.  II.  245. 

Bornemisza :  bornem-ivó. 

Ingyenlesi  v.  ö.:  „ingyent  leső,  esdő"   M.  ny.  VI.  332. 

II.  Asztaláldás  Corp.  gram.  106.  áldomásivás  A.  III.  42o. 
átok-,  halál-  és  kárhozatkivánás  u.  o.  267.  Becsületkeverés 
F.  u.  122.  búelfelejtés  N.  I.  84.  Cselvetés  F.  u.  8.  A.  II  427. 
csillageresztés, -rúgás  M.  Ny.  VI.  319.  Emberszólás  F.  u.  77. 
erőmegfeszités  P.  589.  egyházkelés  (kel  áthatólag;  v.  ö.  bú- 
csújárás) T.  érvágás  A.  I.  225.  Fecsketejevés  E.  I.  112.  fé- 
szekcsinálás,  -rakás  N.  I.  492.  fogcsikorgatás  A.  III.  234.  -vi- 
csoritás  Ny.  I.  92.  Gondviselés  F.  ny.  I.  176.  III.  470.  gyer- 
mektartás N.  I.  338.  -vesztés  M.  Ny.  VI.  32q.  Hadizenés  A. 
II.  369.  -költés  u.  o.  256.  halálujitás  Új  m.  Múz.  VIII.  189. 
hálaadás  F.  u.  8.  háztüznézés  T.  hirmondás  N.  I.  20.  hitsze- 
gés  E.  IL  60.  Időtöltés  A.  II.  256.  -vesztés  Tompa,  A  vlátó. 
igazmondás  A.  II.  i5i.  istenkáromlás  A.  III.  193.  Jeladás  K. 
i55.  Kárvallás  F.  u.  7.  kendernyövés  A.  I.  219.  Lantpengetés 
Bal.  Ny.  IIL  496.  leánykikérés  Ny.  IIL  186.  Misemondás  Matkó 
Ny.  IL  75.  munkatevés  A.  IL  354.  Pályafutás  (v.  ö.  egyház- 
kelés) P.  27.  versfutás  T.  Rendtartás  F.Ny.  I.  173.  Szin- 
mutatás  Matkó  Ny.  II.  168.  szemfényvesztés  A.  II.  4.  i3i. 
szemhunyorgatás  A.  III.  279.  szivvidámitás  Ny.  IIL  4o.  szu- 
ny érés,  -vesztés  M.  Ny.  VI.  35 1.  szóváltás  N.  I.  3 12.  Tör- 
vényhozás A.  IL  4i8.  Udvartartás  F.  Ny.  L  176.  útmutatás 
P.  70.  Üstökvonás  T.  Vizuszás  (v.  ö.  meguszsza  bármi 
kis  hajó  A.  L  287.  pályafutás)  Bal.  Ny.  IIL  495. 


Digitized  by  VjOOQIC 


298  SIMON  YI    ZS.  A   SZAVAK    ÖSSZETÉTELE. 

Bűnbánat  A.  I.  24.  bűntett  (*  tévét,*  tévt ;  -tét:*  tévét) 
A.  II.  i84.  Elégvét  (mint  -tét)  Ny.  III.  36i.  emberáldozat  A- 

I.  22.  -vadászat  II.  io3.  Húsvét,  (Annyira  összeolvadt,  hogy 
ragozása  mélyhangú,  mintha  egyszerű  szó  volna  húsvét- 
nak). Istentisztelet  P.  182.  Kepehordat  Ny.  II.  87.  Medve- 
vadászat A.  II.  120.  Világjártodban  (*  járatodban)  Mér. 
népm.  világéltemben  (*  éltemben)  u.  o.  teljes  világéletében 
(v.  ö.    éljed   vele  világodat  Népd.)  N.  II.  447. 

Borital  N.  I.  3i4.  E.  II.  216.  A.  II.  290.  búcsúvétel  u.  o. 
77.  büntétel    Matkó  Ny.  II.  71.  Jótétei  N.  I.  872.  (-tétemény 

II.  32o).  Kenyérétel:  manducare  Münch  cod.  43.  Törvény- 
tétel Matkó  Ny.  II.  71.  Vajdatétel  A.  III.  175. 

Leányosztály  =  leányosztás  E.  II.  187. 

Szembekötösdi. 

I.  alatt  cselekvöt  jelölök  (nomina  actoris)  II.  a.  cselek- 
vést jelölök  (nomina  actionis)  vannak  fölsorolva.  B  o  k  o  r- 
ugrós,  mitevös  olyan  képzések,  mint  tudós.  B  ornem- 
isza  talán  olyan  rövidült  végű  igenév,  mint  kósza.  Bud. 
M.  u.  Szót.  50.  In  gye  ni  esi  pedig  olyan  igenév,  mint  maga 
1  e  s  i,  c  s  a  1  i,  n  y  a  1  i  f  a  1  i.  Az  -ó  végűek  mellett  van  néha 
megfelelő  -tl-n  végű  melléknév  is :  szófogadó :  szófoga- 
datlan N.  II.  4i6.  elégtehetetlen  Ny.  II.  182.  írástudó : 
Írástudatlan  u.  o.  328.  magával  jótehetetlen  u.  o. 
4o.  bosszuállatlan  Debr.  leg.  k.  Ny.  III.  3 1 o.  haszon- 
vehetetlen  K.  44^0.  Ezeket  véleményem  szerint  nem  igy 
kell  tagolni :  szó- fogadatlan,  hanem  legközelebb  igy: 
szófogadat-tlan  azaz  szófogadat-talan,  úgyhogy 
ezek  a  -í/-n  képzővel  a  II.  alá  való  -í  képzős  cselekvés  ne- 
vekből képzett  melléknevek  (a  képző  alakjára  nézve  1.  Bud. 
Ny.  KilV.  i42.).  Ezen  melléknevek  aztán,  mint  minden -í/-n 
képzős  mn.,  (képzővesztett)  határozóul  is  használatosak: 
bár  tudnál  elhallgatni  vmit  szótétetlen  K.  358.  meghala 
test  am  en  to  m  téteti  en  N.  II.  326.  Ép  igy  hasznavét- 
1  e  n  ü  1  (v.  ö.  1 5.  §.)  vagy  haszonvétlenül  M.  Ny.  VI.  33o . 
kitett  határzóképzővel. 

SiMOMYi  Zsigmond. 


Digitized  by  LjOOQIC 


SZARVAS.     A    nyelvújítás   APOLÓGIÁJA.  299 

A  NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA. 

IIL 

A  nyelvérzéknél  maradtunk,  annál  a  csudaállatnál,  mely 
fölnyergelve  minden  pillanatban  készen  áll  a  neológus  ren- 
delkezésére, hogy,  ha  valahol  megszorítják,  felpattanjon  há- 
tára, s  tüskön-bokron  keresztül  nyargalva,  elvágtasson  a  nyilak 
zápora  elóL 

Mikor  mi  azt  mondjuk,  hogy  egy  vagy  legföljebb  csak 
pár  származékszóban  élö  szógyökereket,  minthogy  eredeti 
jelentésük  egész  biztossággal  a  legtöbbször  meg  nem  hatá- 
rozható, sem  tovább  képzésre  alkalmaznunk,  sem  önálló 
szókként  életbe  léptetnünk  nem  szabad:  akkor  a  neologia, 
minthogy  e  törvény  ellen,  bár  öntudatlanul,  számtalanszor 
vétkezett,  a  helyett  hogy  elismerné  hibáját,  mentséget  keres, 
s  mást  nem  találván,  a  nyelvérzékhez  folyamodik,  s  nagy 
fennen  azt  hangoztatja:  „igaz,  a  nyugvó  gyökök  jelentései 
ritkán  tiszták  és  átlátszók;  de  elég,  ha  megközelítik  fogal- 
mainkat; a  többit  a  nyelvérzék  végzi."  (27.  1.)  Ugyanez  a 
feleletük  a  holt  képzőkre  nézve  is :  „Igen  is  védem  a  nyugvó 
képzőknek  ismét  használatba  vételét;  ne  féljünk,  a  nyelv- 
érzés ellenőrizni  fogja  azt."  (17.  1.) 

Nem  tekintve,  hogy  az  említett  „nyugvó  gyököknek  és 
képzőknek**  egy  jó  része  nem  egyéb  puszta  mesénél,  melyet 
a  neologiának  e  téren  nagyon  is  merésznek  bizonyult  fan- 
táziája alkotott,  csak  azt  a  szembeszökő  ellenmondást  aka- 
rom felmutatni,  mely  a  föntebbi  két  állításban  leledzik, 
melyeket  Toldy  azon  hiszemben  vethetett  oly  könnyedén 
papirosra,  hogy  az  ő  kezében  ellenünkben  a  fapuska  is  biz- 
tos fegyver. 

Holt  gyökerekről,  megmerevült,  vagy  nem  bánjuk,  a 
mint  Told)'  nevezi,  nyugvó  képzőkről  van  a  szó,  oly  gyö- 
kerekről és  képzőkről,  a  melyek  a  nyelvtudatból  kivesztek, 
a  melyeket  többé  ilyenekül  már  nem  érezünk.  Hogy  pél- 
dával világosítsuk  fel  a  dolgot,  holt  gyökér  a  hárs  szóban 
a  hár-  s  ennélfogva  itt  a  hozzáadott  képző  -5  is  az 
(Budenz,  Magyar -ugor  Szótár  112.  sz.);  sem  az  egyi- 
ket, sem  a  másikat  külön  tagnak  már  nem  erezzük.  Meg- 
merevült szógyökér  a  kös\vény  szóban  a  kős\'  (u.  o.  79.  sz.) ; 
a  különben  legépebb  magyar   fül   sem  érzi   ki   ma   belőle  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


3oO  SZARVAS     GÁBOP. 

„szaggat**  jelentést.  Megmerevült   igeképzö   az    -n   ezekben; 
kös:{'őn^  bocsá-n-iat),  ti;f-e;i  (u.  o.  62.  sz.)  sat.  sat. 

Vizsgáljuk  most  Toldy  állítását.  Vannak  a  nyelv- 
ben oly  gyökerek  és  képzők,  a  melyeket  csak  az  összeha- 
sonlító nyelvtudomány  ismer,  de  a  melyek  a  nyelvérzék 
előtt  teljesen  idegenek,  a  melyekről  a  nyelvérzék  nem  tud 
semmit;  s  Toldy  szerint  mindamellett  ezek,  „a  nemzet 
nyelvérzékében  é  l  ő  gyökerek",  és  jelentésük  és  functiójuk 
meghatározásában,  megítélésében  épen  az  abiró,  a 
kinek   sejtelme   sincs    mi  voltukról:   a  nyelvérzék. 

Nagyon  meg  lehet  szorulva  okok  dolgában  a  neologia, 
mikor  ily   képtelenségekkel    kell   kiszállnia   ügye  védelmére. 

Mikor  azt  mondjuk,  hogy  a  nyelvújítás  minden  tudo- 
mányos kritika  nélkül  végezte  munkáját  s  tömérdek  korcs 
szóval  árasztotta  el  az  irodalmat:  arra  ismét  a  nyelvérzéket 
tolják  fel  argumentumnak.  Azt  felelik  rá,  hogy  hiszen  rósz 
szó  nincs  is  az  irodalomban,  „a  rósz  elbukott  magá- 
tól;anemzet  helyesnyelvérzéke  elejtetteazt". 
(4.  1.)  Ha  meg  ez  állításuk  ellenében  tényekkel  állunk  elé, 
s  kimutatjuk  egyik-másik  védett  szavuknak  kétségtelen  hely- 
telenségét, arra  megint  csak  a  nyelvérzékkel  védik  magukat; 
vagy  azt  felelik  rá,  hogy  „egyesek  túlbuzgósága  vagy  ízlés- 
telensége correctivumot  talál  a  nyelvérzékben, 
mely  a  nem  szépet,  nem  alkalmast  elejti  ezentúl  is,  mint 
elejtette  eddig"  (16.  1.);  vagy  kereken  kimondják,  hogy  ,ha 
rósz  is  a  szó,  azért  helyes,  ha  kell,  ha  tetszik 
a  nyelvérzéknek  (i5.  s  26.  1.),  a  mely  szükségből  tá- 
gít is  a  törvényen".  (25.  l.) 

Itt  ismét  egész  raja  van  az  ellenmondásoknak:  „a  rósz 
elbukott  magától,  elbuktatta  a  nyelvérzék";  ezt  az  állítást 
meghazudtolja  a  következő:  „a  rósz  correctivumot  talál 
mindig  a  nyelvérzékben";  ezt  s  vele  az  előbbit  újra  lerontja 
eme  [másik:  „ha  rósz  is  a  szó,  azért  helyes,  ha  tetszik  a 
nyelvérzéknek."  Hogy  miként  maradhatott  meg,  miként  élhet 
oly  sok  rósz  szó  a  nyelvben,  ha  a  roszat  a  nyelvérzék 
mindig  elbuktatja;  aztán  meg  hogy  miként  lehet  a  rósz 
helyes,  ez  az,  a  mit  a  mi  eszünk,  bárhogy  erőltetjük  is, 
semmiképen  föl  nem  ér. 

A  mint  látjuk  tehát,  Proteus,  a  tenger  jós  örege,  a 
mint  a  költő  nevezi  őt,  közelről   sem  volt  oly   Ördöngösen 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  3oi 

alakos,  mint  neologusaink  nyelvérzéke.  A  mi  igaz  igaz,  meg 
kell  vallani,  hogy  szorultságukban  úgy  kiczirkalmazták,  hogy 
valóságos  en-tout-cas  köpenyeg  lett  belőle;  alkalmas  min- 
denre, egyként  használható  télen-nyáron,  csendben-viharban, 
eső  és  nap  ellen.  Különösen,  sikerült  mesterfogás  a  nyelv- 
érzék definitiójában  az,  hogy  vele  az  ismeretlen  értelmű  szó- 
gyökerek jelentésének  megmagyarázását,  a  nyelvújitás  (szó- 
készítés) jogát,  az  új  szók  helyességének  vagy  helytelensé- 
gének meghatározását  kizárólag  maguknak  vindikálják.  Midőn 
például  mi  nem  a  magunk,  hanem  a  nyelvtudomány  által 
meghatározott  elveket  felsoroltuk,  a  melyek  új  szók  készíté- 
sénél szem  előtt  tartandók,  arra  a  neologia,  a  mint  múltkor 
hallottuk,  azt  felelte,  hogy  nekünk  nincs  jogunk  a  szóalko- 
tásba beleavatkozni,  mert  nekünk  nincs  inspirácziónk,  a 
nyelvérzék  pedig,  az  első  kellék  a  szóalkotásban,  inspiráczió. 
S  ismét:  „a  szóújítást  a  nyelvérzék  magától,  a  Nyelvőr  nél- 
kül is  el  tudja  intézni."  Ezzel  megint  félremagyarázhatatla- 
nul ki  van  mondva,  hogy  a  Nyelvőr  íróinak  nincs  nyelv- 
érzékük; mert  ha  volna,  ők  is  intézhetnék  a  szóújítást.  De 
nem  csak  nekünk  „grammatikusoknak",  hanem  nincs  sem 
egyesnek,  sem  a  milliónyi  népnek  helyes  nyelvérzéke  s  így 
joga  sem  a  fent  elsorolt  kérdésekhez  hozzászólani  vagy 
szavát  latba  vetni ;  ezeknek  a  szava  csak  azon  esetben  nyom 
valamit,  ha  esetleg  a  neologia  nézetével  egy  értelemben  van. 
Körülbelül  három  éve,  hogy  egy  munka  jelent  meg 
Vadnai  Rudolftól  e  czímmel:  „Nyelvünk  hangolva- 
dásáról." A  ki  maga  is  figyelmet  fordított  a  magyar 
tájszólásokra  s  e  munkának  népünk  kiejtésére  s  az  egyes 
hangok  meghatározására  vonatkozó  adatait  figyelemmel  meg- 
olvasta, ha  lelkiismeretesen  akar  itélni,  ki  kell  e  mű 
szerzőjének  számára  azt  a  bizonyítványt  szolgáltatnia,  hogy 
nyelvérzéke  oly  finom,  éles,  erős,  hogy  valójában  ritkítja 
párját.  E  mü  bevezető  sorai  (a  44.  lapig),  melyek  nagyobb 
részt  az  egyes  magyar  vidékek  kiejtésének  megállapítá- 
sával, s  közbe-közbe  egy-egy  etymologiai  fejtegetéssel  foglal- 
koznak, még  1869-ben  felolvasásra  kerültek  az  akadémiá- 
ban. A  felolvasás  végeztével  (így  olvashatni  az  idézett 
mü  45—46.  lapján)  Toldy  Ferencz  felszólalt  az  ellen, 
hogy  akad  tag,  ki  ilyesmit  (Vadnai  szerint:  sületlenséget) 
felolvasásra  ajánlani  tud.    A  mint    mondtuk,  Vadnai    Rudolf 


Digitized  by  VjOOQIC 


302  SZARVAS   GÁBOR. 

nyelvcrzékét  csak  irigyelni  lehet,  a  magyar  kiejtésre  vonat- 
kozó állításai  helyesek,  s  Toldy  mégis  nagyon  keményen 
elitélte.  Miért?  Talán  szófejtegetéseiért?  Az  igaz,  hogy 
azoknak  nagy  része  gyarló ;  de  nem  igen  áll  mögötte  Toldy 
etymologiájának,  a  mint  majd  utóbb  kimutatjuk ;  mindakettö 
ugyanegy  alapon  nyugszik,  a  nyelvérzéken.  A  magyar  nyelv- 
érzék  dolgában  pedig,  ez  ismét  kétségtelen,  Vadnai  jobban 
meg  van  áldva  a  természettől. 

De  nem  csak  egyeseknek,  hanem  nincs  meg  a  népnek 
sem  a  szók  helyes  vagy  helytelen  voltának  megítéléséhez 
megkívántató  nyelvérzéke,  ha  esetleg  megtagadja  a  neologiá- 
nak  egyik-másik  alkotását.  A  romlatlan  népies  nyelvérzék 
például  határozottan  visszautasítja  az  -ár  képzőt  ama  func- 
tiójával,  melyet  a  nyelvújítás  fogott  rá  e  szavakban:  tanár, 
titkár^  ors^áglár^  áldo\ár^  stb.  Ha  ez  a  képző  a  magyar 
nyelvérzéknek  valójában  foglalkozást  jelölne,  honnan  volna 
az  megmagyarázható,  hogy  a  més:{áf\  csapláry  korcsmár  stb. 
szavakból  mindannak  ellenére  mésiár-os-iy  csaplár-os-ty  kocs- 
máf^'OS'i  készített  ?  Ha  a  -nok  képző  a  neologia  állítása  sze- 
rint annyira  magyaros,  miért  nem  fogadja  el  az  egész  nép 
teszem  azt  a  mérnök  szót,  hanem  az  egyik  helyette  méro-u 
a  másik  föld  vagy  ors\ágmérőty  a  harmadik  mértök-öi  vagy 
mértökös-t  s  a  nagy  rész  ind:{sellér't  használ  ?  Ha  az  ab- 
strahált  igegyökérrrel  való  összetétel,  a  mint  az  újítók  állít- 
ják, nyelvünk  természetében  van,  miért  vonakodik  a  nép 
legnagyobb  osztálya  például  a  gj'ufá-i  elfogadni,  s  miért 
mond  helyette  gjújtó-ij  gyújtó  fá-l  vagy  gyújtó  s^álká-x 
vagy  pedig  masiná-x  ?  Azt  a  higgadt,  elfogulatlan  Ítélet  nem 
fogja  megtagadhatni,  hogy  a  teljesen  ép,  egészséges  nyelv 
érzéknek  leghívebb  képviselője  a  minden  idegen  hatástól 
ment  nép;  s  mégis  mikor  a  neologia  szerint  a  helyes  nyelv- 
érzéknek szavára  kellene  hallgatnunk,  épen  a  helyes  nyelv- 
érzéknek tolmácsát,  a  népet  fosztja  meg  a  szavazat  jogától 
s  ellenébe  állítja  „a  józan  és  finom  fülű",  vagy  a  mit  rajta 
ért,  a  mai  irodalom  nyelvérzékét. 

Állapodjunk  meg  itt  egy  kissé  ennél  a  ^józan  s  finom 
fülű,  mívelt,  nemzeti,  helyes  nyelvérzéknél**,  a  mely  csak 
jót  alkotó,  fenntartó,  ellenőrző,  s  mindamellett  a  roszat  irtó, 
a  helytelent  helyessé  tevő  s  törvénytágító  erő  egy  sze- 
mélyben. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA.  3o3 

Általánosan,  t.  i.  az  irodalomban  általánosan  elfogadott 
új  szók  pl.  ezek :  iJjonc\^  láthatár^  tanácsnok j  esernyő^ 
siakma^  pamlag^  s\erep,  tömör  sat.  sat.  Minthogy  Toldy 
szerint  „a  rosz  elbukott  magától,  a  nemzet  helyes  nyelvér- 
zéke elejtette  azt",  ezek  pedig  nem  buktak  el,  hanem  élnek, 
következik,  hogy  ezek  jó  szók,  s  alkotójukban  megvolt  az 
annyira  hangsúlyozott  helyes  nyelvérzék,  az  inspiráczió.  E 
szókat  pedig,  a  melyek  egytöl-egyig  helytelenek,  a  hírhedt 
Barczafalvi  Szabó  Dávid  készítette,  a  kit  „idétlen"  koholmá- 
nyaiért maga  Kazinczy  is  erősen  megrótt. 

Látnivaló  tehát,  hogy  mit  tartsunk  ama  nemzet  „mí- 
veltjeiról,  a  kik  egy  ilyen  hibás  velejü  koponyának  sület- 
lenségeit  túlhajtott  buzgalmukban  először  felkapták  és  for- 
galomba hozták.  Azért,  hogy  egy  félszázad  előtt  néhány 
újító  elvitázhatatlan  tehetségüknél  fogva  uralkodva  az  iro- 
dalmon s  egy  szent  ügynek,  a  magyar  nyelvnek  terjeszté- 
sével maguk  részére  hódítva  a  közvéleményt,  a  roszat  rosznak 
föl  nem  ismerve,  azt  mintegy  rákényszerítették  a  nekik  föl- 
tétlenül hódoló  müveit  közönség  nagyobb  részére,  azért 
most  az  újabb  nemzedékre,  a  mely  e  korcs  termékeket  jó- 
hiszemben  örökség  gyanánt  a  múlttól  átvette,  mint  tanúra 
hivatkozni  helyességük  mellett  nyugodt  megfontolással  nem 
lehet.  Hisz  tudjuk,  hogy  az  emberi  természet  lassanként 
a  méreghez  is  hozzászokik;  a  nyelvújítás  elvének  teljesen 
hódoló  iskola  pedig  épen  arravaló  hely  volt,  hogy  a 
jóra-roszra  egyiránt  fogékony  ifjak  fülét  folytonos  ismétlés- 
sel az  új  szókhoz,  ha  mindjárt  helytelenek  voltak  is,  annyira 
hozzászoktassa,  hogy  utóbb,  minthogy  nagyobb  részt  szük- 
séges fogalmakat  födöztek,  szókincsükben  lényeges  helyet 
töltöttek  be,  s  eszükbe  sem  jutott  arra  gondolni,  hogy  tán 
hibásak  is  lehetnek. 

Hogy  mily  ereje  van  a  mai  irodalom  nyelvérzéke  ta- 
núskodásának valamely  nyelvhasználat  helyes  vagy  helytelen 
volta  mellett,  megitélhető  még  a  következőből  is.  A  neolo- 
gia,  mikor  már  minden  argumentumból  kifogyott,  s  maga 
is  kénytelen  volna  elismerni,  hogy  egyes  szóosztályok  csak- 
ugyan a  nyelvtörvcnyek  megsértésével  készültek,  utoljára 
azzal  lép  föl,  hogy  helyességük  mellett  tanúskodik  az  iroda- 
lom nyelvérzéke,  mely  azokat  elfogadta  s  széltiben  hasz- 
nálja. De  az  irodalom  nyelvérzéke   szerint  helyesek   például 


Digitized  by  VjOOQIC 


3o4  VOLF    GYÖRGY. 

a  következő  világosan  idegenszerű  szófűzések  és  szólások: 
s:{ellemdús^  reményteljes^  vi^^bő  forrás,  magas  kor,  beállítja 
a  munkát,  válas\tási  törvény,  a  híd  hordképessége  sat.  Eze- 
ket s  még  egy  rakást  naponként  olvashatni  a  hírlapokban, 
mindenféle  hivatalos  iratokban,  hallhatni  a  képviselő  házban 
s  a  hol  csak  beszélnek  a  literátus  emberek ;  de  vájjon  ez  az 
igazán  általános  használat,  magukat  a  nyelvújítókat  kérdez- 
zük, billent-e  csak  parányit  is  az  idézett  kifejezések  helyes- 
ségén? Hivatkozhatni-e  tehát  a  legmélyebb  rétegéig  meg- 
romlott irodalmi  nyelvérzék  tanúskodására  oly  használat 
mellett,  a  mely  a  világosan  kimutatható  nyelvtényekkel  s  a 
még  romlatlan  érzékű  nép  egyetértő  nyilatkozatával  szem- 
beszökőleg  ellenkezik  ? 

A  neologia  szempontjából  Ítélve  tehát,  mert  a  tudo- 
mány elvei  szerint  a  szók  helyességének  megítélésére  a 
nyelvérzék  elégtelen,  s  így  illetéktelen  biró,  mondjuk  tehát, 
még  a  neologia  által  elfoglalt  alapra  állva  sem  fogad- 
ható el  a  nyelvromlás  korszakában  felnőtt 
irodalom  nyelvérzéke-—  mert  midőn  Toldy  a  „nem- 
zet, az  összes  nemzet,  a  nemzet  míveltjei,  a  helyes,  a  finom 
fülű  nyelvérzékröl"  beszél,  mindezeken  az  irodalom  nyelv- 
érzékét kell  értenünk  —  hiteles,  szavahihető  ta- 
núnak. 

Szarvas  Gábor 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT. 
I. 
E  fejtegetés  megint  a  n Vasárnapi  Üjság*'  i8.  számának 
„Irodalom  és  művészet"  rovatában  közlőitekhez  fűződik.  Nem 
foghatok  bele  igazán,  mielőtt  egy-két  általános  dolgot  nem  jegy- 
zek ide.  Ilyen,  hogy  a  Vasárnapi  Újság  szerint  mind  Toldy  mind 
Fogarasi  fölolvasása  Szarvasék  „ama  törekvése  ellen  volt  intézve  : 
kiküszöbölni  a  nyelvből  minden  szót,  mely  a  nyelvújítás  korsza- 
kában vagy  még  újabban  keletkezett,  s  nem  helyesen,  nem  sza- 
bályosan van  képezve;  és  minden,  bár  helyes  szónak  helytelen, 
idegenből  kölcsönzött  használatát  s  végre  minden  magyartalan 
szólásmódot,  kifejezést,  mondatszerkeszrést  s  szórendet,  a  milye- 
nekkel részint  a  hivatalos  btirói  stílus,  részint  s  főleg  az  idegen 
nyelvekből  (különösen  a  németből)  mohón  és  hevenyében  fordító 
journalistika  már  egészen  elárasztotta  irodalmunkat,  folyvást 
iszapolja  el  a  tiszta,  tos-gyökeres  magyarságot,  s  már-már  fenve- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT.         3o5 

geti  a  legjobb  írók,  s6t  magának  a  népnek  is  ép  nyelvérzékét. 
Oly  bajok,  tagadhatatlanul,  melyek  megvannak,  sót  napról  napra 
jobban  harapóznak  el,  melyek  ellen  tehát  hogy  reakczió  támadjon, 
természetes  is,  üdvös  is.** 

Ez  egy  kicsit  nehézkesen  van  ugyan  mondva,  de  annyi 
mégis  kibetűzhető  belőle,  hogy  Toldy  meg  Fogarasi  egy  oly 
„törekvés**  ellen  harczoltak,  melyet  a  „Vasárnapi  Újság**  maga  is 
^tidvösnek*  mond.  Megjegyzendő,  hogy  e  „törekvést**  ugyancsak 
b  alább  is  „feltétlenül  helyesli  s  elismeri  szükségét**.  Hétköznapi 
logika  szerint  tehát  Toldy-Fogarasiékat  vagy  egészen  vagy  leg- 
alább nagyobb  mértékben  kellett  volna  elitélnie  mint  Szarvasékat. 
De  hiszen  nem  azért  „Vasárnapi  Újság**,  hogy  hétköznapi  logi- 
kája legyen.  Majdnem  minden  szava  Szarvíisék  ellen  van  intézve. 
Arról  meg,  hogy  az  „ép  nyelvérzék  megvesztegetése"  els6  sor- 
ban nem  a  „hivatalos  bürói  stílust**  s  nem  a  „mohón  és  heve- 
nyében fordító  journalistikát",  hanem  a  neologiát  terheli,  már  a 
múltkor  szóltam.  Ama  hosszú  idézetb&l  azonban  még  más  is 
világos.  A  mit  elésorol,  az  Szarvasék  egész  törekvését  teszi.  A 
Vasárnapi  Újság  szerint  tehát  Toldy  meg  Fogarasi  Szarvasék 
egész  törekvése  ellen  harczoltak;  másik  mondásában  meg  már 
Toldy  csak  „túlzásuk  ellen"  s  Fogarasi  csak  „az  új  szóképzés 
igazolására  szállt  síkra**.  Tessék  ezt  kiegyeztetni! 

Ad  vocem  túlzás.  A  Vasárnapi  Újság  minduntalan  ezt  veti 
ellenünk.  Hogy  mért  vagyunk  túlzók,  azt  világosan  talán  maga  se 
tudja.  Úgy  látszik,  els5  túlzásunk  az,  hogy  a  nyelvet,  mikor  egye- 
sek tetszésébe  vagyis  a  nyelvérzékbe  s  a  schlendriánba,  alias 
megszokásba  ütközik,  mindennél  nagyobb  úrnak  valljuk.  Ez 
ellen  tulajdonképen  nincs  más  argumentuma,  mint  hogy  a  nyelv- 
érzék „jogosultságára**  s  a  schlendrián  régi  voltára  támaszkodik. 
Mikor  a  nyelvvel  nem  ellenkezik,  mi  se  tagadjuk  a  nyelvérzék 
jogosságát;  csak  akkor  nem  ismerjük  el,  mikor  az  egész  nemzet 
nyelve  áll  vele  szemben.  Azt  meg  épen  nem  érteni,  hogy  Szarva- 
sék ellenében  miképen  lehet  „húsz-harmincz  évi  gyakorlatra** 
hivatkozni,  mikor  6  mögöttük  tudja  isten  hány  százados 
gyakorlat  áll.  Kár  volt  a  Vasárnapi  Újságnak  ezt  a  neologusoktól 
eltanulnia;  a  kik  akkor,  mikor  jó  szavainkat  rendre  fojtogatták, 
dehogy  nézték  ezeknek  nagy  régiségét,  most  meg  egyszerre  más 
nótát  kezdenek  fújni.  Hja,  a  mikor  korcsaikat  kell  védeniök,  min- 
den eszköz  jó. 

Második  túlzásunk,  megint  csak  úgy  látszik,  az,  hogy  „száz 
meg  száz**  azaz  sok  szónak  „üzentünk  hadat**.  Hiszen  az  a  baj, 
hogy  sok  a  korcs  szó.  Ha  csak  egy  kettő  volna  s  mi  még 
e    kevésnek    is    „hadat     üzennénk**,     azt     talán     inkább    lehetne 

M.    NYELVŐR.   IV.  20 


Digitized  by  VjOOQIC 


3o6  VOLF   GYÖRGY. 

túlzásnak  mondani.  Úgy  azonban  épen  azért  kell  üldöznünk, 
mert  tömérdeken  vannak  s  így  égiszen  megmételyezik  a  nyel- 
vet. A  keveset  még  talán  el  lehetne  nézni,  de  a  sokat  se- 
hogy sem.  E  második  túlzásunk  ellen  már  nincs  is  argumentuma, 
csak  fenyegetése.  „Meg  fogja  védeni**  azt  a  tenger  sok  korcs 
szól  „az  irodalom  joga,  melyet  Szarvasék  egészen  felednek  vagy 
megvetnek**.  Hogy  ezt  az  utóbbit  miből  következteti,  nem  tudom, 
de  annyit  látok,  hogy  az  irodalom  jogáról  nincsen  tiszta  fogalma. 
Az  irodalomnak  van  joga  a  nemzet  nyelvével  élni ;  van  joga  a 
nyelv  törvényei  szerint  annyi  új  kifejezést  teremteni,  a  mennyi 
neki  szükséges  s  a  mennyit  csak  bír;  van  joga  a  magyarul  ki 
nem  fejezhető  fogalmakra  idegen  szavakat  kölcsönözni ;  s  végre 
van  joga  mentül  derekasabb  munkákat  alkotni.  De  nincsen  joga 
a  nyelvet  rontani,  tehát  pl.  korcs  szavakat  faragni;  és  épen 
azért,  mert  nincsen  joga  rontani,  nincsen  joga  a  nyelvet  romlott 
állapotában  erővel  megtartani  s  a  javításnak  útját  állni.  A  roszai 
védeni  különben  is,  úgy  tartom,  erkölcstelenség;  ilyen  jogot 
tehát,  ha  a  Vasárnapi  Újságnak  volnék,  az  irodalomnak  nem  tu- 
lajdonítanék. Csak  ne  alakoskodjunk ;  valljuk  meg  őszintén,  hogy 
az  irodalomnak,  jobban  mondva  az  íróknak,  kényelmesebb  a  meg- 
szokott rósz  szót  használni,  mintsem  jónak  keresésében  fára- 
dozni. De  ebből  hogy  lehet  aztán  jogot  formálni?  Mi  fontosabb, 
egyesek  kényelme,  vagy  a  nemzeti  nyelv  épsége?  Kn  egyébiránt 
irodalmunkról,  mint  egyik  tisztelője,  azt  hiszem,  hogy  eddig  csakis 
kényszerűségből  élt  korcs  szavakkal;  de  a  mikor  majd  e  kény- 
szerűség megszűnik,  azonnal  a  jóhoz  fog  szegődni.  £  hitemet 
még  a  Vasárnapi  Újság  se  képes  lerontani. 

Harmadik,  már  nyiltan  kifejezett  túlzásunk,  hogy  „a  Ka- 
zinczy ótai  egész  nyelvújítást  s  annak  összes  működését  és  ered- 
ményeit kárhoztatjuk  és  elitéljük**.  Sokat  roszalunk,  az  már  igaz, 
de  a  túlzást  nem  a  sok  teszi,  hanem  ha  elvető  Ítéletünket  olyasra 
is  kiterjesztjük,  a  mi  nem  helytelen.  Lehet,  hogy  megtettük,  az 
ember  könnyen  csalatkozik ;  de  amazt  mégis  meg  kellene  bizo- 
nyítani, nem  csak  mondani,  mint  a  Vasárnapi  Újság.  Mutasson 
ki  nekünk  a  nyelvújításban  akárki  is  egyetlen  egy  olyan  helyes 
dolgot,  a  mit  mi  kárhoztattunk ;  magunk  is  megköszönjük,  meg 
a  nyelvtudomány  is  nyer.  No  most  túlzás-e  még  a  túlzás?  Mint- 
hogy már  ennyire  vagyunk,  arra  kérem,  nem  csak  a  Vasárnapi 
Újságot,  hanem  a  neologia  barátait  általában,  határozzák  meg, 
de  úgy,  hogy  a  legcsekélyebb  kétség  is  ki  legyen  zárva,  meddig 
jogos  az  orthologia,  meddig  szabad  tehát  túlzás  veszedelme  nél- 
kül mennünk  ?  Még  üdvösebb  lesz,  ha  egyszersmind  a  neológjá- 
nak is  megszabjuk  határait.  Azzal  aztán  vége  szakad  minden 
bajnak. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT.         So'J 

A  míg  a  neologusok  ezt  elintézik,  addig  a  Vasárnapi  Újságot 
magát  arra  kérem,  hagyja  meg  .nekünk  azt  a  jogot,  mit  egyéb- 
iránt a  tudomány  szabadsága  követel,  hogy  a.  roszat  rosznak 
mondhassuk,  ha  neki  nem  tetszik  is,  különösen  mikor  még  azzal 
nem  fogjuk  rá  a  baltát.  Ez  főkép  a  következő  nyilatkozatára 
vonatkozik:  „Szerintök  pl.  a  s:{ildrd  szó  kiirtandó  volna,  mert 
sem  a  5^i7  nem  biztos  gyök,  sem  az  drd  nem  képz5.  De  fogja-e 
az  irodalom  e  szép  s  rég  elfogadott  szavát  kiirtatni  engedni  né- 
hány túlzó  grammatikus  által  ?•*  Megjegyzendő,  ho^y  a  s^ildrd 
kiirtásáról  még^nem  volt  szó,  sejteti  ezt  a  Vasárnapi  Újság  volna 
szava  is.  Hiába  keresné  valaki  a  nyelviisztító  társaság  jegyzéké- 
ben akár  a  már  tárgyalt,  akár  a  tárgyalásra  csak  kitűzött  szavak 
között.  Eléfordúlt  ugyan  a  Nyelvőrben,  de  hátul  s  még  ott  is 
csak  mellékesen  volt  említve,  a  mennyiben  tulajdonképen  a  5:^/- 
Idrda  (Constance)  keresztnévről  volt  szó.  Hogy  ennek  korcs 
voltát  ki  lehessen  mutatni,  szükségképen  mind  képzőjének  (-a)^ 
mind  alapszavának  (s!{ildrd)  helytelenségére  kellett  reflectálni. 
Csak  így  került  bele  a  s^ildrd.  Mellékcsen  miondva,  más  tévedés 
is  van  a  dologban.  Senki  sem  állította  ugyanis,  hogy  „az  ^drd 
nem  képző",  hanem  azt,  hogy  a  csal-drd  tanúsága  szerint  csakis 
igéhez  járul,  a  5^//-r61  meg  nem  tudni  micsoda.  Most  már  egyéb- 
iránt azt  is  tudni;  mert  Pulszky  Ferencz  szóbeli  közlése  szerint 
mégsem  a  s:{ilaj'h6\y  hanem  a  s:[ilfd-b6l  van  kihasítva,  tehát 
névto.  Csakhogy  a  ss[ildrd  most  se  jobb  mint  annak  el&tte,  mert 
az  'drd  névtöhöz  kimutathatólag  nem  járul.  De  hogy  visszatér- 
jünk, a  Vasárnapi  Újság,  mint  volna  szava  mutatja,  tudta,  hogy 
a  s^í/aViZ-nak  nem  kiirtásáról,  hanem  csak  helytelen  képzésér&l 
volt  szó,  és  minthogy  még  ennek  puszta  kimutatásáért  is  az  íro-. 
dalmát  lázítja  ellenünk,  világos,  hogy  a  nyelvtudomány  szabad- 
ságát egyáltalán  nem  akarja  elismerni.  Mondja  ugyan :  „szükség 
van  arra,  hogy  egyfelől  a  nyelvtan,  másfelől  az  irodalom  és 
közhasználat  jogai  tiszteletben  tartassanak".  De 
maga,  legalább  a  mi  az  elsőt  illeti,  nem  teszi.  A  lázítás  különben 
is,  úgy  látszik,  kedves  foglalkozása.  Tízszer  is  biztatja  az  iro- 
dalmat, hogy  ezt  vagy  azt  ne  engedje,  s  az  egész  nyelvügyi 
mozgalmat  úgy  tünteti  föl,  mintha  az  irodalom  jogait  csorbítaná. 
Pedig  ha  valamelyik  fél,  akkor  nem  a  nyelvtudomány  kövelett  el 
jogsértést,  mert  az  irodalom  lépte  ál  a  határt,  mikor  az  újítók 
vacf  nyelvészkedését  oltalmába  fogadva,  azt  követelte  a  nyelvtu- 
dománytól, hogy  e  féktelen  gazdálkodást  ne  csak  szótlanul  lúrje, 
hanem  még  szentesítse  is.  Azért  a  mostani  mozgalom  legfeljebb 
jogos  visszautasításnak  tekinthető. 

Általában  úgy  látom,  hogy  a  Vasárnapi  Újság    nagyon  sze- 

20» 


Digitized  by  VjOOQIC 


3o8  VOLF    GYÖRGY. 

mélyesen  veszi  az  egész  ügyel.  Nem  annyira  azt  nézi,  helyes-e, 
helytelen-e  az,  a  mit  mondunk,  hanem  inkább  azt,  hogy  hányan 
vagyunk ;  mert  lieki  a  korcs  szavak  gyomlálgatásál  nem  annyira 
a  nyelv  Üdve  követeli,  mint  inkább  „néhány  túlzó  grammatikus**, 
így  aztán  nem  csuda,  hogy  nem  tudja  fölfogni,  mért  kelljen 
járda  helyett  jdrót  mondani,  mert  azt  hiszi,  hogy  az  csak  annak 
a  .néhány  túlzó  grammatikusnak**  a  privát  gusztusa.  Nem  is  mu- 
lasztja  el  hozzá  tenni,  hogy  „persze,  a  kedvökért  ezentúl  igy 
fogunk  beszélni :  a  jdrón  járó  nép.**  Hát  aztán  mi  ne  csudálkoz- 
zunk  a  Vasárnapi  Újság  járdán  jártán?  Lám  a  járdát  is  ki 
lehet  figurázni ;  sot  azt  mondom,  akármelyik  szót,  csak  elég 
Ügyes  vagy  elég  ügyetlen  legyen  az  ember  hozzá.  De  mióta  ar- 
gumentum az,  hogy  az  ilyen  lehetséges?  Akkor  csak  dobjuk 
el  a  fonóy  fürdő,  s:{abó,  seprő  szavakat  is ;  mert  pl.  azt  is  lehet 
mondani :  a  fonó  fonó  népe,  a  fürdő  fürdő  vendégei,  a 
•-s:{abó  s:{abó  ollója,  a  seprőstől  vett  seprővel  seprő  szolgáló  stb- 
De  ilyet  hallani-e  csak  a  legegyügyübb  paraszt  embertol  is?  Ha 
csak  játékot  nem  űz,  bizony  nem.  Ha  már  okot  mondunk,  legyen 
ok,  ne  tréfa,  és  aztán  ne  tegyen  a  Vasárnapi  Újság  semmit  se 
Szárvasék,  hanem  a  nyelv  kedvéért. 

Egészen  személyes  fordulat  az  is,  mikor  nagy  gúnyosan 
kérdi  attól  a  „néhány  túlzó  grammatikustól**,  „biszik-e,  hogy  a 
rakpart  szót  ki  fogják  már  irthatni,  s  a  rakodó  meg  nem  tudom 
mi,  más  jelentésre  is  használt  szókkal  fölcserélhetni?**  Ha  sok 
Vasárnapi  Újság  akad,  akkor  bizony  nem  hiszik.  Ha  meg  azt 
„nem  tudom**,  hogy  a  rakodón  kivÜl  „mi  szókkal**  akarták  a 
.nyelvtisztítók  „fölcserélni**  a  rakpartot,  akkor  egyszerűen  utána 
nézek.  De  arról  biztosítom  a  Vasárnapi  Újságot,  hogy  egy  sincs 
köztük,  mely  „más  jelentésre  is  használatos**.  Minthogy  csak  a 
rakodót  említette,  magam  is  ennél  maradok.  Ez  általában  olyan 
helyet  jelent,  a  hol  ki-,  be-,  föl-  s  lerakodni  szokás.  Hát  a  nyelv- 
tisztítók  nem  ilyen  értelemben  alkalmazták  a  partnak  azon  ré- 
szére, a  hol  a  hajók  ki-  és  berakodnak?  De  meg  ha  a  rakodó 
csakugyan  más  értelemben  is  le  volna  foglalva,  akkor  se  volna 
baj.  Van  nyelvünkben  elég  olyan  szó,  a  melyeken  még  a  legneo- 
logusabbb  neologusok  sem  ütköztek  meg.  Teszem:  ár,  ár,  ár 
ér,  ér,  ér;  kar,  kar;  tűz,  tűz;  fűz,  fűz;  nyom,  nyom;  ég,  ég; 
elég,  elég  stb.,  nem  is  szólva  olyan  alakokról,  melyeket  a  conju- 
gatió  vagy  declinalió  lesz  egyformákká,  mint  pl.  ért  (verstebt), 
ért  (wrar  werth),  ért  (erreichte) ;  ereszt  (er  lásst),  ereszt  (das 
vordach)  stb.  Okozlak-e  ezek  valaha  félreértést  ?  Ügyes  kézben 
nem,  legfeljebb  szándékosan;  az  ügyetlentol  meg  úgy  sincs  olta- 
lom. A  'da  'de  képzőről  is  azt  hiszi,    hogy  csak    annak  a  „né- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY    VÉDIK   AGYON   A   KORCS    SZAVAKAT.  Sop 

hány  túlzó  grammatikusnak"  nem  tetszik,  mert  „a  helyeit  hogy 
megszoritni  akarják  használatát,  neki  esnek  tüzzeUvassal,  s  egy- 
átalában  kitiltják.**  Hát  hiszen  ha  nem  jő,  mit  csináljunk  vele  ? 
Különben  is  nem  mi  tiltjuk  ki,  hanem  a  nyelv  nem  akar  róla 
tudni.  Ha  csak  rajtunk  állana,  isten  neki ;  de  csak  nem  igazol- 
hatjuk, mikor  legfeljebb  a  mongol  nyelvben  található.  Tudja  a 
Vasárnapi  Újság  is,  hogy  „kétes  eredetű"  azaz  önkényesen  alko- 
tott, szóval  koholt.  Hanem  hát  o  csak  azért  nem  akarja  kitíltatni, 
mert  a  jdrda  szóban  is  megvan,  az  meg  neki  tetszik.  Ez  azon- 
ban nem  elég  ok  arra,  hogy  az  a  „néhány  túlzó  grammatikus*" 
hazudjon,  már  pedig  hazudniok  kellene.  Különben  azt  sem  értem, 
hogy  kelljen  a  -da  -de  használatát  megszorítani,  ha  csak  már 
meglevő  szóval  összeköttetésben  nem  húzzuk  nyársba;  mert  ma- 
gában nem  fordul  elé,  a  jövő  meg  még  nincs  a  kezünkben.  Ha 
pedig  meglevő  szóban  bántjuk,  akkor  mindig  akad,  a  ki  az  illető 
szót  oltalmába  fogadja ;  hiszen  még  a  vigarddn^k  is  akadt  vé-  ^ 
delmezöje. 

Már  most  a  dologra.  A  Vasárnapi  Újság  jól  érezte,  hogy 
a  korcs  szavakat  bajos  védenie,  ha  elébb  meg  nem  ingatja 
Szarvasak  tételeit  Ezt  aztán  így  teljesíti.  Elmondja,  hogy  „nem 
kerülhették  el  azt  a  hibát,  melybe  minden  reakczió  bele  szokott 
esni,  hogy  túlzásokba  megy  s  azzal  túllő  a  czélon.**  Hogy  a  túlzás 
vádja  nem  érhet,  azt  már  megmutattam.  De  meg  ha  túlzók  vol- 
nánk is,  mit  bizonyítana  az  tételeink  ellen?  A  túlzásban  csak  az 
alkalmazás  hibás,  a  tétel  jó.  A  túlzás  vádjával  tehát  egyetlen  egy 
lételünket  sem  lehet  megczáfolni;  és  minthogy  a  túlzást  ránk 
bizonyítani  a  Vasárnapi  Újságnak  nem  sikerült,  nem  is  sikerül- 
hetett, tehát  tételeink  hitelét  rontó  törekvéséből  a  kori:s  szavakra 
semminemű  haszon  nem  háramlik.  Következik  azonban,  hogy 
„Szarvasék  felállították  elveiket,  melyek,  nagyobbára  leg- 
alább, tagadhatatlanul  helyesek  a  grammatika  szempon  t- 
jából.  De  itt  van  már  els5  tévedésök".  Tehát  még  a  „gramma- 
tika szempontjából**  se  mind  helyes;  a  többi  meg  épen  azért 
nem  helyes,  mert  „a  grammatika  szempontjából**  helyes;  hiszen 
„itt  van  már  els5  tévedésök*.  A  Vasárnapi  Újság  grammatikáján 
azonban,  mint  már  a  múltkor  mutattam,  magát  a  nyelvet  kell 
értenünk.  Már  most  a  mi  Szarvasék  tételei  közöl  „a  grammatikai 
szempontból"  helytelen,  ugyebár  azért  helytelen,  mert  a  nyelvvel 
ellenkezik.  De  akkor  azon  tételeik,  melyek  „grammatika  szem- 
pontjából tagadhatlanúl  helyesek",  tehát  a  nyelvvel  nem  ellen- 
keznek, mért  mégis  helytelenek?  Talán  épen  azért,  mert  nem 
ellenkeznek  ?  Nyílván  egy  kicsit  össze  kellene  czivódniok  a  nyelv- 
vel, hogy  helyesek  legyenek.  No  már  ez  czífra.    Arra  is  kíváncsi 


Digitized  by  VjOOQIC 


3lO  VOLF    GYÖRGY. 

vagyok,  hogy  még  hány  „tévedésök"  van  a  Szarvasaknak;  meri 
a  Vasárnapi  Újság  csak  az  „elsőt"  említi  meg,  a  többit  elhall-; 
gátja.  Hogy  mért,  nem  tudom.  Alkalmasint  kiméli  Szarvasékat. 
Ez  egy  tévedésről  is  azonban  már  a  múltkor  kimutattam,  hogy 
nem  tévedés,  mert  Szarvasék  tévedéséi  abban  látják,  hogy  sem  a 
nyelvérzéket,  sem  a  jőhangzást,  sem  a  megszokást  nem  akarják 
elismerni.  Már  pedig  az  nem  úgy  van ;  elismerik,  csak  hogy 
határok  közt.  De  mely  tételek  nem  helyesek  még  „a  grammatika 
szempontjából"  sem.>  A  Vasárnapi  Újság  csak  azt  az  egyet  tudja, 
mely  szerint  igeto  főnévvel  Össze  nem  tehető.  Erre  ugyanis  azt 
mondja:  „igazuk  van  talán  a  grammatika  szempontjából,  ám- 
bár van  Joghd\,  rak$iőlö  s  még  egypár".  Az  a  „talán**  sehogy 
sincs  helyén;  mert  ha  foghá^,  raks^öló  s  az  a  „még  egypár" 
ellenük  bizonyít,  akkor  határozottan  nincs  igazuk.  Ha  pedig  nem, 
akkor  mire  való  az  a,  majd  komédiának  mondtam. 

Nézzük  azonban,  foghat  meg  raksiölö  csakugyan  Szarvasék 
ellen  szól-e?  Könnyű  lesz  kimutatni  az  ellenkezőt.  ^  fog  meg 
rak  amaz  összetételekben  t  i  csak  látszatra  iget&k,  valójában 
pedig  mind  a  kett5  simplex  névto.  Az  első  Kresznerics  szótárá- 
ban dens  és  capit  mellett  még  captivus  értelemben  is  áll;  tehát 
fog  annyi  mint  fogoly,  rab,  s  a  fogház  annyi  mint  fogolybáz, 
rabház.  Igeto-e  még  a  fog?  A  raks:[ölöt  meg  a  Vasárnapi  Újság 
nyilván  nem  ismeri,  s  azt  hiszi,  hogy  eltenni,  elrakni  való  szolo. 
Már  a  Nagy  Szótár  jobban  ismeri;  mert  a  nagyon  is  föltolakodó 
rak  ellenére  is  nem  rakni,  hanem  ragadni  igére  gondol,  s 
szőlőnket  tömöttségérol  ragsiölő-ntk  értelmezi.  Bizonyára  tudja, 
hogy  mért.  A  Tájszótár  meg  világosan  szolofajnak  s  Balaton 
melletti  szónak  mondja.  Mi  köze  lehet  tehát  a  raks:[ölönt\i  a 
rakni  igéhez  ?  Hogy  semmi,  valamint  hogy  egyáltalán  nincs, 
azt  legfényesebben  mutatja  teljes  alakja,  a  ratoksiölo,  melyet 
Kresznerics  szótára,  e  minden  kétséget  eloszló  megjegyzéssel 
kisér:  „Szála  Vben  így  nevezik  a'  R  a  k-szolot".  Nem  tudom 
ugyan  mi  az  a  ratok^  lehet  hogy  idegen  szó ;  de  hogy  a  rák- 
szőlőben  a  rak  igeto  voltát  lerontotta,  az  bizonyos.  Már  most 
Szarvasék  ellen  bizonyít- e  ama  két  szó,  vagy  mellettük?  Csaló- 
dik azonban,  a  ki  azt  hiszi,  hogy  a  neologusokat  ez  meg  fogja 
nyugtatni.  Megint  csak  azt  az  alakoskodást  fogják  űzni,  a  mit 
űztek  már  a  -da  -de  védelmezése  alkalmával.  A  mikor  egyik 
rókalyukból  kifüstöltük,  másikba  bújtak,  innét  is  kiszorítva  har- 
madikba s  így  tovább,  míg  utoljára  is  Mongolországba  kellett 
menekülniök.  Most  is  bizonyára  a  Vasárnapi  Újsággal  közös  rej- 
tekben tartanak  „még  egy  pár"  olyan  fogház,  raksz516  fajta 
szót.  Majd  úgy   egyenkint   kieregetik,    hogy  megbotoljunk,  s  5k 


Digitized  by  LjOOQIC 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT.         3 1  I 


4 


azalatt  tovább  osonhassanak.  Csak  arra  figyelmeztetem,  hogy 
Szarvasék,  mikor  ama  tételüket  felálh'tották,  maguk  is  idéztek 
olyan  szót  annyit,  a  mennyit  a  neologusoknak  egyhamar  nem 
sikerül  összehajhászniok.  Ha  tetszik,  fordítsák  hasznukra  ezeket 
is.  Hanem  akkor  még  egyre  figyelmeztetem.  A  foghá\,  raks:{öl6 
azt  mutatja,  hogy  nem  szükségképen  igeto,  a  mi  annak  látszik. 
Mi  ezt  minden  hasonló  összetételre  alkalmazzuk  s  azt  mondjuk, 
hogy  az  igetonek  látszó  rész  lehet  névtS.  Már  most  a  neolo- 
gusok  bizonyítsák  be,  hogy  nem  lehet.  A  többit  artán  úgy  is 
elhiszszük  nekik.  Mert  ne  feledjék,  hogy  a  fog  és  rak  már  úgyis 
ellenük  szól,  meg  hogy  vannak  iget&kkel  egészen  azonos  fő- 
neveink, tehát  a  hasonló  alak  még  összetételbe  olvadva  se  teszi 
a  szót  igetové.  Hozzá  járul,  hogy  ama  főnevek  többnyire  kopott 
participialis  alakok,  hogy  a  főnévi  összetételekben  jelzős  viszony 
rejlik  s  hogy  jelzőül  rendszerint  csak  névszó  áll,  a  milyen  a  par- 
ticipialis alak  is.  Tehát  természetes  azt  hinnünk,  hogy  a  főnévi 
összetételekben  igetonek  látszó  rész  szintén  afféle  kopott  parti- 
cipialis alak.  A  mellett  persze  néha  olyan  megfejtés  is  lehetsé- 
ges, a  milyet  a  raks:{ölö  ellenében  a  ratoksiölö  mutat. 

Utólag  lássunk  példát  arra,  hogy  az  iget&kkel  azonos  főne- 
vek  csakugyan  kopott  participialis  alakok.  Van  egy  szúrni  értelmű 
régi  gyak-n\  ige;  van  e  mellett  egy  tör,  gyilok  jelentésű  gyak 
főnév,  melyet  Sándor  István  után  Kresznerics  jegyzett  föl;  e 
gyak  főnév  meg  Kriza  szerint  a  székelyeknél  gyaka  alakban 
használatos.  Ez  utóbbi  kettőnek  formátióra  tökéletes  mása  a  híd 
szó,  mely  hida  alakban  is  megvan  ebben:  Kehida  (Köhida, 
köliíd).  E  szó  meg  Budenz  szerint  (Magy-ug.  összehas.  szót.  I. 
98.  1.)  a  hajd  (fut,  kel)  igének  „képz&tlen  (képzovesztett)  ige- 
neve"  olyforma  hangváltozással  „mint  kidlt,  kiabál  a  régi  kajált , 
kajabdl  után".  A  fentebb  mondottakat  már  most  nem  kell  ismétel- 
nem ;  hanem  azért  a  Vasárnapi  Újság,  ha  kedve  lesz  eléállni 
azzal  a  »még  egypár"  szavával,  mégis  legyen  szives  reflectálni 
rájuk.  Még  arra  is  kérem,  hogy  majd  a  német  nyelvre  ne  hivat- 
kozzék, egyrészt,  mert  a  németben  lehet,  s5t  van  is  olyas,  a  mi 
a  magyarban  nincs,  és  megfordítva;  tehát  semmit  se  bizonyít, 
legfeljebb  világosít;  másrészt  meg  mert  a  német  lehrbuch,  stimm- 
gabel,  fahrzeug  szavakban  a  lehr,  stimm,  fahr  szinte  nem 
igetö  Hogy  pedig  újítóink  mégis  annak  nézték  s  a  magyarban 
utánozták,  csak  azt  mutatja,  hogy  nem  volt  se  magyar  se  német 
nyelvtudományuk.  De  azért  úgy  tesznek,  mintha  tudja  isten 
mennyi  lett  volna.  Különösen  magyar  tudományukra  nagyon 
büszkék.  Szégyenlik  megvallani,  hogy  az  igetös  elöfelü  összeté- 
telekben a  németet  majmolták,  nem  kérdezve  a  magyart,  megen- 


Digitized  by  VjOOQIC 


3l2 


VOLF    GYÖRGY. 


gedi-e  vagy  sem  :  azért  most  utólag,  mikor  egy  kicsit  alájuk  gyúj- 
tottunk, elkövetnek  mindent,  csakhogy  valamikép  a  magyarban 
is  fölfedezzenek  olyas  összetételeket.  Arra  azonban  nem  gondol- 
nak, hogy  ha  egyet-kettőt  sikerülne  is  kimutalniok,  e  csekély 
szám  amaz  ezer  meg  ezer  ily  fajta  alkotásuk  igazolására  teljes- 
séggel nem  elegendő.  Mert  a  kevés  példa  épen  azt  mutatja,  hogy 
amaz  alkotó  eszközt  a  nyelv,  ha  megvolt  vagy  megvan  is  benne, 
elejtette  vagy  nem  kedveli. 

Már  most,  miután  a  Vasárnapi  Újság  se  túlzást,  se  hibát, 
sot  még  tévedést  se  tudott  ránk  bizonyítani,  inognak-e  már  téte- 
leink? Úgy  látom,  még  erősen  állanak.  Mit  lendített  tehát  egész 
taktikája  a  korcs  szavak  ügyén  ?  Czáfolata  szerencsétlen ;  hogy 
bizonyítása  jobb-e,  meglátjuk  majd  a  következő  számban,  a  mely 
talán  egy  kis  epilógust  is  fog  hozni,  hacsak  a  dolgot  ma  nem 
intézem  el.  Mert  azon  gondolkozom:  feleljek-e  s  mikor  feleljek 
azokra  a  megjegyzésekre,  melyeket  a  Vasárnapi  Újság  csak  az 
imént  (26.  száma  „Irodalom  és  művészet"  rovatában)  eresztett 
meg  múltkori  dolgozatom  ellen.  Hogy  haragszik  s  haragját  az 
afféle  személyes  belügyre  egyáltalán  nem  kíváncsi  olvasó  közön 
seggel  is  tudatja,  még  sehogy  se  birna  feleletre.  Amarra  van  neki 
oka  elég,  mert  én  bizony  nem  nagyon  simogattam ;  a  másik  meg 
már  minálunk  szokássá  kezd  fajulni.  Mindenki,  a  kit  egy  kicsit 
helyben  hagytak,  a  helyett  hogy  vagy  ártatlanságát  bizonyítaná 
vagy  bűne  érzetében  szép  csendesen  elrejtőznék,  kiáll  a  nyilvá- 
nosság piaczára  patvarkodni.  Pedig  ez  még  korántsem  azt  bizo- 
nyítja, hogy  az  illető  méltatlanul  szenvedett,  hanem  csak  annak 
a  jele,  hogy  megkenegetlék.  Ilyet  meg  kár  kikürtölni.  De  a  Va- 
sárnapi Újság  abban  a  nagy  haragjában  egészen  megfeledkezve 
magáról,  két  olyan  szót  is  szalaszt  ki,  melyeket  visszautasítani 
igazságérzetem  s  becsületbeli  kötelességem  készt.  Én  majd  nem 
patvarkodom,  hanem  ártatlanságomat  fogom  bizonyítani.  Azt 
mondja:  „Nem  lévén  szaklap,  nem  veszszük  föl  vele"  (már  mint 
én  velem)  „részletekben  a  vitát,  bár  könnyű  volna  ferdítéseit 
s  rá  fogásait  fejére  olvasni.  Pl.  hogy  mi  a  há!{  szót  idegen 
eredetűnek  állítottuk,  hogy  mi  egy  perczig  se  gondolkoztunk 
azon:  mit  jelent  a  neología  és  orthologia  szó,  hogy  mi  a  szép- 
séget a  helyességgel  szembe  állítottuk  s  amazt  ennek  rovására 
sürgetjük  stb."  No  mind  ezt  „könnyű**  megint  szépen  .visszaol- 
vasni** az  5  „fejére**. 

Legelébb  is  határozzuk  meg,  mi  a  ferdítés,  mi  a  ráfogás^ 
mert  a  Vasárnapi  Újságnak  ezekről  nincsen  tiszta  fogalma.  Föl- 
háborodása  annyira  elkápráztatta  a  szemét,  hogy  azt  látja  ferdí- 
tésnek meg  ráfogásnak,   a  mit  nem   akar   elismerni^    a  mi  neki 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY    VÉDIK    AGYON    A    KORCS    SZAVAKAT.  3l3 

kellemetlen.  A  rósz  akaratot  nem  véve  számításba,  a  ferdítés 
nemde  valamely  igaz  adatnak  elcsavarása,  s  a  ráfogás  valamely 
adatnak  koholása.  Az  els5  példára  vonatkozólag  az  a  megjegy- 
zésem, hogy  a  Vasárnapi  Újság  ferdít;  mert  én  nem  azt  mond- 
tam, hogy  na  hd:[  szót  idegen  eredetűnek  állította",  hanem 
azt,  hogy  ^bevándorlottnak  tartja".  E  kettő  közt  pedig,  úgy 
hiszem,  van  egy  kis  különbség.  Az  utóbbi  egyszerű  következte - 
lés.  A  Vasárnapi  Újság  ugyanis  így  nyilatkozott:  „Hogy  lett 
jog,  s\ildrdy  c:{él,  c:[ím,  erény,  jellem  s  ezer  meg  ezer  más 
szó,  száz  év  múlva  nem  kérdi  senki,  mint  ma  nem  azt,  hon- 
nan vettük  a  /ia;j, /ó7^  vagy  as^ía/ szót".  Azt  hiszem  világos, 
hogy  e  két  szójegyzék  az  ös  eredeti  magyar  szavakkal  van  szembe 
állítva.  Akkor  az  első  jegyzékben  itthon  termett  új,  a  második- 
ban meg  máshonnan,  tehát  idegenből  vett  régi  szavak  vannak 
foglalva.  Mutatják  ezt  a  „lett"  és  „száz  esztendő  múlva**  meg  a 
^vettük**  és  „ma"  kifejezések.  Hibásan  következtetlem-e  tehát, 
hogy  a  Vasárnapi  Újság  a  hd:{  szót  „bevándorlottnak  tartja**  i* 
Nem  hinném.  De  ha  mégis,  hol  csavartam  el  vagy  koholtam  én 
itt  valamit,  és  mióta  lehet  ferdítés  vagy  ráfogás  a  következtetés, 
még  ha  hibás  is?  Még  abban  sem  volna  ferdítés  vagy  ráfogás, 
ha  azt  mondanám,  hogy  sí  jogot  új  s  a  c^e/t  eredeti,  sot  mi  több, 
mind  a  kettőt  korcs  szónak  tartja.  A  második  példa  sem  sze- 
rencsésebb. Igenis  azt  mondtam,  hogy  a  Vasárnapi  Újság  „egy 
perczig  sem  gondolkozott  azon:  mit  jelent  a  neologia  és  ortho- 
logia  szó**,  s  a  mellett  maradok  most  is.  Pedig  ha  malitiosus 
akarnék  lenni,  megengedném  neki,  hogy  gondolkozott  rajta.  Itt 
is  csak  meglevő,  másítatlan  adatokból  következtettem.  Consta- 
táltam,  hogy  az  orthologia  helyes  beszéd  s  a  neologia  ezzel 
ellenkezőleg  ú  j  vagyis  helytelen  szólás.  Az  meg  kétségtelen, 
hogy  mivel  a  helyes  és  helytelen  egymást  kizárja,  „az  ortholo- 
giát  épen  annyira  pártolni  mint  a  neologiát**  nem  lehet.  A  ki 
mégis  teszi,  vagy  nem  gondolta  meg  ama  két  szó  jelentését  vagy 
nem  tud  Ítélni.  Mindenki  el  fogja  ismerni,  hogy  én  azt  válasz- 
tottam, a  mi  a  Vasárnapi  Újságnak  inkább  kedvezett.  Pedig  mint 
mondom,  raalitiából  azt  is  kisüthettem  volna,  hogy  nincs  itélS 
tehetsége.  De  azért  még  se  kíméletből  cselekedtem  úgy,  hanem 
ígazságszeretetbol ;  mert  ott  volt  előttem  az  az  adat  is,  mely 
egész  fejtegetéséből  tűnt  ki,  hogy  „mivel  arról,  hogy  ezután  is 
rósz  szókat  alkossunk  vagy  más  nyelvbeli  vétségeket  elkövessünk, 
o  sem  akar  tudni,  az  o  neologiája  nem  más,  mint  a  már  általá- 
nosan használt,  mintegy  megrögzött  s  így  nehezen  vagy  épen  se 
kerülhető  rósz  szók  megtartása*.  Tehát  a  neologiáról,  minthogy 
ez,  mihelyt  megszűnik    korcs    szavakat   faragni,   soloecismusokat 


Digitized  by  VjOOQIC 


3l4  VOLF    GYÖRGY. 

gyártani  s  barbarismusokat  elkövetni,  azonnal  megszűnik  új  beszéd 
lenni  s  lesz  bel&le  „ósdi*,  nincsen  tiszta  fogalma,  s  így  mi  ler- 
mészetesb,  mint  hogy  nem  gondolkozott  sem  erről,  sem  az  orlho- 
logiáról?  Van  itt  ferdítés,  van  itt  rá  fogás  ? 

Ilyen  a  harmadik  példa  is.  Én  ugyan  nem  tudom  fölfedezni 
dolgozatomban,  hol  mondhattam  azt,  hogy  a  Vasárnapi  Újság 
„a  szépséget  a  helyességgel  szembe  állította  s  amazt  ennek  rová- 
sára sürgeti**,  de  az  tudom,  hogy  szándékom  volt  mondani,  s  így 
ha  nem  mondtam  is,  bizonyosan  éreztettem.  De  azért  ne  legyen 
mostoha  gyermekem  ez  se.  A  Vasárnapi  Újság  csakugyan  meg- 
tette azt,  a  mit  tagad,  még  pedig  több  ízben.  Én  csak  a  legrö- 
videbb példát  választom.  Egy  már  egyszer  idéztem  mondása  így 
hangzik :  „Szerintök  pl.  a  s:{ilárd  szó  kiirtandó  volna,  mert  sem 
a  s:[il  nem  biztos  gyök,  sem  az  árd  nem  képző.  De 
fogja-e  az  irodalom  e  szép  s  rég  elfogadott  szavát  kiirtatni  en- 
gedni néhány  túlzó  grammatikus  által?"  A  helyreigazítandókat 
már  másutt  helyreigazítottam,  most  csak  azt  emelem  ki,  hogy  a 
Vasárnapi  Újság  még  csak  meg  se  kisértí  a  spldrd  igazolását, 
tehát  maga  is  roszúl  képzett,  helytelen  szónak  vallja,  mégis 
szépnek  mondja  s  megtartását  sürgeti.  Különben  ezért  majd 
a  következő  számban  szaván  fogom;  mert  ha  5  „a  szépséget  a 
helyességgel  nem  állította  szembe",  akkor  a  helytelen  nem  lehel 
szép  s  így  nem  lehet  szép  a  szilárd  sem.  No  már  most  tette-e 
a  Vasárnapi  Újság  azt,  a  mit  tagad?  Es  én  miét  ferdítettem  el, 
mit  fogtam  rá  ?  Vagy  kérdezzük  inkább  így :  kettőnk  közöl  ki 
követett  el  ferdítést  vagy  ráfogást,  én-e  vagy  a  Vasárnapi  Újság? 

Arról,  hogy  e  három  dolog,  még  ha  ferdítés  vagy  ráfogás 
volna  is,  mit  ér  mint  czafolat,  kevés  a  mondani  valóm.  Az  első 
kettőre  semmit  sem  építettem,  a  harmadikra  meg,  ha  lehet,  még 
annyit  sem ;  mert  akár  való,  hogy  a  Vasárnapi  Újság  a  hdi  szót 
idegen  eredetűnek  tartja,  akár  nem ;  akár  igaz,  hogy  elmulasz- 
totta meggondolni  a  neologia  és  orthologia  jelentését,  akár  nem ; 
akár  szembe  állította  a  szépséget  a  helyességgel,  akár  nem :  azért 
a  hd\  mégis  eredeti  magyar  szó,  a  neologia  az  orthologiával 
szemben  mégis  helytelen  beszéd,  s  a  helyesség  mégis  elengedhe- 
tetlen kelléke  a  szépségnek.  Akkor  hát  mii  akart  a  Vasárnapi 
Újság  azzal  a  három  nyomorúsággal  megdönteni?  Vagy  úgy,  o 
neki  még  egy  stb-je  is  van,  abban  meglehel  hogy  nagyon  sok 
és  csupa  nyomós  argumentum  rejlik.  Nagyon  kiváncsi  vagyok  rá; 
sot  ha  jól  meggondoljuk,  tán  némi  jogom  is  volna  megtudni, 
hogy  mi  macska  van  abban  a  stb.  zsákban;  mert  nem  közönbös 
dolog  ám,  hány  ferdítést  meg  ráfogást  követtem  cj  még, 
egyet-kettőt- e  vagy  százat;  bünös  voltom  e  számmal  együtt  nö- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT.  3l5 

vekszik  vagy  kisebbedik.  Azért  csak  legye  közzé  a  Vasárnapi  Új- 
ság mind  a  többi  ferdítésemet  meg  ráfogásomat  is.  De  azta'n 
jobban  meggondolja  a  szavak  jelentését,  mint  eddig!  Nem  hiszem 
azonban,  hogy  még  úgy  is  meg  tudna  valami  Pontosabbat  czáfolni ; 
mert  „nem  levén  szaklap",  rövidség  okáért  bizonyosan  nem  a 
leggyengébb,  hanem  épen  a  legnyomósabb  argumentumokat  fordí- 
totta előre.  No  akkor  azt  is  sejtem,  mi  „nem  csábítja  5t,  hogy 
velem  vitába  ereszkedjék",  talán  nem  is  annyira  „kicsinylő  han- 
gom" lesz  az,  mint  inkább  más  valami.  Különben  az  itt  a  kér- 
dés, hogy  a  mit  dolgozatomban  igazságnak  állítottam,  valóban 
igazság-e.  Ha  meg  1  eh  et,  akkor  meg  is  k  el  1  czáfolni,  akár  „szak- 
lap" a  Vasárnapi  Újság  akár  nem,  s  akár  van  kedve  neki  velem 
„vitába  ereszkedni"  akár  nincs.  Ha  o  neki  másra  is  kell  a  tere, 
itt  a  „szaklap",  itt  a  „Nyelv&r",  ebben  tessék  megczáfolni  engem ; 
az  én  hangotntól  meg  5  se  kedvetlenedjék  el  jobban,  mint  én  az 
övétől.  Nekem  „azt  a  kicsinylő  hangot,  melylyel  én  a  nálánál  s 
talán  nálamnál  is  sokkal  érdemesebb  írók  ellenében  élni  szoktam, 
melylyel  magamon  kívül  mindenkit  tudatlannak  bélyegzek",  föl 
tudja  róni ;  pedig  még  kérdés :  olyan-e  a  hangom ;  de  a  magáén 
nem  veszi  észre,  hogy  az  mily  indulatos,  mily  igazságtalan.  A 
közönség  egyébiránt  nem  is  azt  kérdezi,  hogy  szerelmesek  va- 
gyunk-e egymás  hangjába  vagy  sem,  hanem  azt,  hogy  melyikünk- 
nek van  igaza.  De  ha  már  kitálalta  azt  a  nagyon  is  privát  dolgot, 
hogy  az  én  hangom  neki  nem  tetszik,  felelek  neki  erre  is.  Sejtem, 
kik  azok  a  „sokkal  érdemesebb  írók"  ;  de  azt  kérdem,  mindig  és 
csak  azért  is  igaza  van  az  érdemes  írónak,  mert  érdemes  ?  Első 
az  igazság  s  az  érdemet  nem  szabad  az  o  rovására  tisztelnünk. 
Épen  az  érdemes  írók  tévedéseit  és  hibáit  nem  szabad  elnéz- 
nünk, mert  minél  érdemesebb  valaki,  annál  többen  követik  vakon 
is.  Ha  hangom  valóban  kicsinylő,  akkor  csak  azt  bizonyítja,  hogy 
nem  a  személyt,  hanem  a  dolgot  tekintem,  különben  tán  csak 
észre  venném  az  érdemet.  Még  az  se  volna  baj,  ha  valakit  „tudat- 
lannak bélyegeznék",  csak  müve  igazolja.  A  mit  valakire  saját 
munkájából  rá  bizonyíthatok,  mind  ki  szabad  mondanom.  Más 
kérdés,  hogy  kell-e,  hogy  nem  jobb-e  egy  kicsit  udvariasan 
bánni  az  emberekkel?  Már  Lessing  mondta:  »Die  höfiichkeit  ist 
keine  pflicht,  und  nicht  höflich  sein,  ist  noch  lange  nicht  grob 
sein.  Hingegen  zum  bestén  der  mehreren  freimüthig  sein,  ist 
pflicht;  sogar  es  mit  gefahr  sein,  darüber  für  ungesittet  und 
bösartig  gehalten  zu  werden.  ist  pflicht."  De  meg  ha  kötelesség 
volna  is  az  udvariasság,  mi  joggal  tanít  rá  a  Vasárnapi  Újság, 
az  a  Vasárnapi  Újság,  mely  azt,  mit  ha  hibás  volna,  legfeljebb 
tévedésnek    nevezhetne,    mindjárt     ferdítésnek    meg    ráfogásnak 


Digitized  by  VjOOQIC 


3i6 


VOZARI    GY.    NYELVEMLEKBELI    SZÓK. 


mondja,  s  így  ellenfelét  nem  tudatlannak  ugyan,  hanem  egyene- 
sen erkölcsileg  megbélyegezve,  öt  még  annál  is  többnek  nyilvá- 
nítja? Sohase  tanítgasson  bizony,  hogy  milyen  vékonyan  vagy 
milyen  vastagon  fogjon  a  tollam.  Egyébiránt  tudja  meg«  hogy 
első  dolgozatom  csak  echója  volt  az  5  hangjának.  A  ki  úgy  be- 
szél, hogy  a  „néhány  túlzó  grammatikus*',  meg  hogy  «majd  az  o 
kedvökérf*,  meg  hogy  „arra  későn  jöttek",  az  nem  , elfogulat- 
lanul igyekszik  ítélni  a  dologról".  Csak  azt  mondhatom  neki, 
hogy  a  milyen  volt  az  o  adjon  istene,  olyan  volt  az  én  fogadj 
istenem,  s  ha  neki  .joga  volt  véleményt  mondani  a  fenforgó 
irodalmi  vitában",  nekem  is  jogom  volt  viszont  az  5  véleményé 
rol  véleményt  mondani,  és  valamint  o  nem  akart  „minden  túlzá- 
sunkban esküdni",  úgy  viszont  nekem  sem  volt  kedvem  minden 
szavát  vakon  elhinni.  E  részben  quittek  vagyunk. 

Úgy  látom  azonban  hogy  a  hosszas  megfontolásban  végre 
is  meglett  az  epilógus,  de  azért  lehet,  hogy  a  következő  szám- 
ban is  lesz. 

VoLF  György. 


Baczolcza  fa:  arbor  sy- 
comorus.  Ér.  i4o. 

bádog  írva  így  :  b  á  t  o  k  J. 
i8o.  Molnárnál  b  á  d  o  k  és  b  á- 
tok:  stannum. 

bajnok:  bajnak  Cs.  257. 

b  a  j  n  o  k  1  a  t ;  bajn  a  klatnak 
v6tt6  nevét  B.  266. 

bájolás;  az  te  bájolasod- 
ban :  veneficiis  tuls  J.  920. 

bajosok:  veneíici  J.  929. 

bakancs:  bokuncs  J.  471. 

balgatag:  balgatak.  Th.  5i. 

balgatagoslik:  insanit M. 
191.  189. 

balgatagosló  B.  266. 

balzsamom,  ma:  balzsam. 
Cs.  246,  FI.  i36.  Th.  8.  Dl.  42. 

b  e  b  a  m  o  1 :  kit  imáran  be 
bamolt  vala  az  tiz:  quam  iam 
vastabat  incendium  J  ibj.  és 
tevéknek  áradása  el   bamol  te- 


NYELVEMLEKBELI  SZÓK. 

gödet :  inundatio  camelorum 
operiet  te  Év.  63.  setét  köd  be 
bamlaa  az  sátort :  nubes  incu- 
babat  tabernaculo.  J.  79. 

bánt:  háborgat  FI.  r5. 

barátosok  lének:  amici 
facti  sünt  J.  612. 

barbél:  tonsor  J.  345. 

b  á  t  o  r  e  j  t :  bátorít  vkit  Dm. 

223. 

bátron:  bátran  Dm.  121. 

batoroltatik  vala :  con- 
fortabatur.  M.  1 10. 

be  kel:  borul;  akara  lábá- 
hoz bekelni  Év.  222. 

bekelkedik:  u.  a.  lábához 
bekelkedik  vala  Vg.  4o/2.  és 
100/2. 

bel:  be;  beltelik  J.  i  és  bei- 
töltöttem  66,  2i4. 

bel:  én  be/em  (sic)  hisznek  ; 
in  me  credunt  M.  47. 


Digitized  by  VjOOQIC 


VOZÁRI    GYULA.    NYELVEMLÉKBELI    SZÓK. 


3i7 


beléndesség:     libidó     B. 
3i,  Év.  905. 
beléndesól:  luxuriose  M. 

.47. 

beléndezkedik;  moeeha- 
lur  M.  49. 

beles;  téres  Év.  i4o. 

belől:  boI ;  kapu  belől  J. 
236. 

b  a  I  6 1 :  ból ;  lángbalől :  ex 
flamma  FI.  44.  egy  tizenkeltS- 
belol:  unus  de  duodecim  FI.  i. 

beisftlvaló:  interior  FI.  5o. 

bén  na:  béna  FI.  io3.  Ér. 
627.  benn áol;  jobb  teneked 
az  örök  életbe  menned  bennaol 
avagy  santaol:  bonum  tibi  est 
ad  vitám  ingredi  debilem  vei 
claudum.  M.  47. 

bennette;  Jézus . . .  fohász- 
kodik bennette:  J.  fremens  in 
semetipso  Er.  i5i. 

bérbe  a  latin  forditásban : 
sarabalum  B,  i34.  Molnárnál: 
succinctorium. 

b  e  s  z  e  :  példabesze  M.  39. 

betegein!:  infirmari  Dm. 
i4o    és  J.  665.  FI.   i4i.  Cs.  348. 


IKER 

C  sás  z-m  ász  Tsz.  61.  1. 

cser  e-b  ura  Tsz.  65. 

csillog- villog  a  fegyver. 

csinég-csönög  Nyr.  IV. 
177. 

csite-pate  Tsz.  74.  =  ese- 
te-pata Nyr.  II.   449. 

csitt-csat  t,  ha  sokszor 
nyitogatják,  csapkodják  az  aj- 
tót, mondják  (Debr.):  „be  sok 
csitt-csatt". 

csitteg-csattogv.  ö.  pit- 
teg.paitog. 


b  i  e  s  b  á  j  o  s :  bűvösbájos  J. 
18.  és  io5. 

birodalom:  bírtok,  posses- 
sio.  B.  i4.  Dl.  108.  Er.  544. 

b  i  r  o  d  a  m  :     birodalom    Vg. 

I32. 

bi  r  ó  1  k  o  d'a  t;  Pilátus  biról- 
kottának  idejében  M.  112. 

b  i  r  6  s  á  g ;  Dioclecianus  bí- 
rósága alatt  Ér.  55 1,  hatalom, 
uralkodás. 

birtok:  hatalom  J.  180.  és 
i84. 

bitang:  praeda  J.  i84.  Ér. 
398. 

e  1  b  i  t  a  n  g  o  1 :  elrabol  J.  390 

megbizakodik:  confor- 
tatur  J.  271. 

megbi  zakodtat:  fölbáto- 
rít Ér.  589. 

bizodalmaz:  confídere  M. 
2o5. 

b  i  z  o  j  t :  ezt  sz.  András  nem 
csak  életével,  de  végre  halálá- 
val is  bizojtta  Ér.  147. 

bizony:  igaz,  való. 

VozÁRi  Gyula. 


SZÓK. 

csoszték-botiék     Nyr. 

U.    224. 

csöröl-pöröl  v.  ö.  csör« 
pör  Nyr.  II.  45o.  és  csörög- 
pörög  Nyr.  IV.  25. 

d  ö  r  ögés  m  o  ro  gá  s  Arany 
Elv.  Alkotm.  5oo.  vers. 

eczke-ficzke  Tsz.  102. 

emcsem-bencsem  Tsz. 
108. 

githéskédett-göthös- 
ködött  Nyr.  IV.  37. 

h  i  m  m  i  b  u  m  m  i :  apró-csep- 


Digitized  by  VjOOQIC 


3i8 


IKEk    SZÓK.     HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK. 


ro,  haszontalan.  „Himmi-hummi 
dologho  nem  is  fogok.**  Debre- 
czen. 

i  h  o  g-v  i  h  o  g :  nevetkodzík. 

ikczis-bikczis  Tsz.  és 
Nyr.  454. 

ínczem  -  pixiczem  úr: 
magát  gazdagnak,  úrnak  tettető 
szegény  v.  ö.  Nyr.  11.  55 1. 

kele-kuti    Tsz.    199.    v.   ö. 

k  ele-kotya  Nr.  III.  545. 

kere-kutyóz  Tsz.  201. 

k  i  t  e  t-k  u  t  a  t :  keresgél. Debr. 

kotya-motya   Nyr.   II.  90. 

1  e  c  s  e-p  e  c  s  e  Nyr.  II.  90. 

1  i  p  i  t-1  a  p  á  t ;  egy  gyermek 
versikében : 

lipit-lapát 

mekhőtt  apád 

a  fod  alatt  csúszkál. 

libi-kóka  v,  ö.  libi-kálló 
Nyr.  IV.  180.  és  1  i  b  i  g  ó  g  a 
Nyr.  11.  326. 

locsog-fecseg  Arany  ossz. 
költem.  (nagy  kiadás)  5oo.  1. 
V.  ö.  locska-fecske  Nyr.  III.  80. 


pitkéssek  -  patkóssak 
a  lovaid  Nyr.  IV.  4o. 

recsegés-ropogás  Ar. 
5oo.  1.  V.  ö.  ripeg- ropog  Nyr. 
III.  137. 

sz  el  i  b  e-b  elib  e:  immel- 
ámmal.  .Szelibe-belibe  foktak 
a  dologho.**  (Békésmegyei  em- 
bertol hallottam.) 

szösz  é-b  a  b  é  1.  Nyr.  IV. 
177.  Debreczenben  így  is  mond- 
ják:  s  z  ö  s  z  5  n-b  o  r  o  n  adtam 
el  a  jószágomat. 

szurka-piszkál  (szurkál, 
piszkál) :  ingerel,  bosszant,  vek- 
szál. 

s  un  dám-b  undá  m:  köny- 
nyedén,  kéz  alatt. 

tesze-tusza    Tsz.    373. 
V.  ö.  Nyr.  III.  270.  és   t  e  s  z  e- 
fosza   (talán    az  /  sajtóhiba) 
Nyr.  III.  5o3. 

lódoz-fódoz  1.  lold-fold 
Nyr.  III.  545. 

z  i  g-z  u  g:  zeg-zug  Nyr.  III. 
362. 

VozÁRi  Gyula. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 

Föipörödik  III.  i4i.  talán  csak  a  *föípülődik  (*  fölépülo- 
dik)  szónak  változata  a  nem  ritka  l:r  hangváltozással. 

IV.  2i3.  1.  a  17.  sorban  al  ff  helyett  íí-t  kell  olvasni. 

IV.  2i4.  1.  helyesen  van  mondva,  hogy  „nem  szabad  a  fő- 
név és  melléknév  közt  oly  szoros  választó  vonalat  húzni**.  Az 
ott  említett  főnevekből  való  denominativ  képzés  már  sokkal  to- 
vább kiterjedt,  legalább  a  kapniki  nyelvjárásban,  mert  erról  egé- 
szen általánosan  mondja  Lorincz  K.  Ny.  II.  278.  „Sajátságos  a 
kapniki  nyelvjárásban  a  főnév  igésítése  ít^  «/,  ül  képzővel,  mint: 
ingerít,  mérgit,  nyirkít,  vi^ít^  feltükül  stb.**  V.  ö.  277.  1. 
siennyít^  tis:{tdsít. 

Bakacsin  IV.  217.  úgy  látszik,  fekete  szövet;  V.  ö.  Arany, 
Toldi  V.  én.   i. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  SlQ 

„De  az  éj  erol  vett,  csak  hamar  beronta, 
Az  eget,  a  földet  bakacsinba  vonta, 
És  kiverte*  szépen  koporsószegével: 
Fényes  csillagoknak  milljom  ezerével"  . .  . 

Ekeddik  u.  o.  csakugyan  így  van  írva  két  i-vel?  Különben, 
ha  így  is  van  írva,  nem  igen  hihető,  hogy  helyesen  adja  vissza 
az  akkori  kiejtést,  mert  ekkédig  a  szabályszerű  alak;  V.  ö.  Ny. 
III.  8. 

Kalteriom-nái  (218.  1.)  caldarium-r^  lehet  gondolni. 

Splig,  s\iligség  (u.  o.):  bizonyos,  hogy  s:{iligy,  s\iligy- 
ség-nék  kell  olvasnunk;  v.  ö.  „siölégjr :  szelíd"  Ny.  III.  23o. 

Vajus^om  (u.  o.)  nem  egyéb,  mint  vajúdom  a  d  helyett  5^ 
frequ.  képzővel;  v.  6.  feküdik  és  feküspk^  cselekedik  és  cse- 
lekszik, 

„Keresztszegre  hagytam  hogy  menjen"  (219.  1.)  ép  oly  ke- 
véssé germanizmus,  mint  a  következők :  Papirost  mondtam  hogy 
hozzál.  A  másikbul  mondtam  hogy  adjon,  ne  ebbül.  Holnap,  azt 
hiszem,  szép  ido  lesz.  Tegnap  úgy  gondolom,  hogy  nem  voltál 
otthon. 

Lovdja  (u.  o.)  e  h.  lovával  a  göcseji  kocsijje,  mijje  (ko- 
csival, mivel)  alakokra  emlékeztet;  v.  ö.  Ny.  III.  66. 

Garabost  233.  1.  sajtóhibának  látszik  garabolyt  vagy  ga- 
ratot helyett. 

^Kisdnkodik :  ingerkedik"  235.  1.  Nem  egyéb,  mint  a  régi 
késdlkodik  „certare".  Az  /-böl  n  lett;  v.  ö.  pdnva  e  h.  pállva 
Ny.  III.  555.  sün  =  sül  Budenz,  Szótár  373.  sz.  vöfény  e  h.  vőfél 
Ny.  IV.  90  stb. 

„Kapat:  etet**  (237.  1.)  talán  így  magyarázható  meg:  Elóbb 
mondták,  hogy  „kaptak  a  lovak"  s  azt  értették  rajta,  hogy  et- 
tek;  aztán  azt  is  mondták  „kapattunk,  megkapattuk  a  lovakat" 
a  h.  hogy  etettünk,  megetettünk. 

Egy  példa  arra,  mennyire  megtévedhet  az  ember,  ha  egyet- 
len egy  nyelvi  adatból  következtetéseket  von.  A  helembai  sühe- 
derek  a  czigány  asszonyoknak  azt  mondogatják:  „Czigány  asz- 
szony  dil-dúl."  Ebből  Zibrinyi  (270)  menten  azt  következteti,  s6i 
való  dolog  gyanánt  állítja  föl,  hogy  dil-dúl  a.  m.  dűl- fül!  Pedig 
nem  sok  fejtörés  kell  hozzá  s  kitaláljuk,  hogy  a  közlött  mondás 
sem  több  sem  kevesebb,  mint  változata  ama  nagyon  elterjedt 
szólásnak :  A  vén  asszony  dér-dúr.  (Az  /  :  r  hangcserére  nézve 
1.  Ny.  II.  20.  4oo.  III.  10.  IV.  16.) 

Tende-monda,  melyet  Zibrinyi  (271.  1.)  szintén  való  adat- 
nak vesz,  úgy  látszik,  csak  Lorincz  K.  által  feltételezett  alak  a 
temonda   szó   megmagyarázására    (Ny.    II.    3ii.l    Valószinúségéi 


Digitized  by  VjOOQIC 


320  IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ   HAJTÁSOK. 

ezen  magyarázatnak  minden  esetre  megengedhetjük,  csak  az  ellen 
van  kifogásunk,  hogy  egy  vélemény,  egy  föltételezett  alak  tény 
gyanánt  van  közölve.  Ilyen  félreértések  elkerülésére  minden  esetre 
tanácsos,  minden  oly  alakot,  mely  a  nyelvben  valóban  ki  nem 
mutatható  s  csak  más  alak  magyarázására  van  föltételezve,  csillag- 
gal jelölni :  *  tende-monda. 

Nanya  helyett  284.  1.  10.  s.  olv.  nyanya;  kecskeméti  em- 
bertol tudom,  hogy  mindig  igy  mondják  (Dunán  túl  is). 

nRec\eJic\e:  recipe**  u.  o.  Bizonyosan  így  kell  érteni  a 
Tud.  gyűjt.  XVIII.  III.  k.  95.  lapján  közölt  rec^ejiciét  is  (v.  ö. 
Ny.  III.  454.)-  Elég  figyelemre  méltó  találkozása  a  kecskeméti 
nyelvjárásnak  a  balatonmellékivel. 

Abbun  isiik  =  abbul  iszik.  288.  1.  Érdekes  volna  tudnunk, 
mondják-e  így  gyakrabban  vagy  rendesen,  vagy  csak  magán- 
hangzón kezdődő  szó  előtt   Mondják-e  /-lel  is  ugyan  ott :  abbul  ? 

vagy  inkább  így:  abbu? 

SiMONYi  Zsigmond. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Gyakorol.  „Pályázhat  minden  Magyarhonban  született,  gym- 
nasiumba  járó  árva,  kinek  atyja  mint  orvos,  sebész  vagy  gyógy- 
szerész Magyarhonban  gyakoroW  (P.  N.  1875.  95.).  Ez  is  egyik  bizo- 
nyítványa azon  általánossá  váló  szokásunknak,  hogy  kifejezéseink- 
ben soha  sem  arra  ügyelünk,  mi  a  magyaros,  hanem  arra 
törekszünk,  hogy  a  megfelelő  német  kifejezést  telje- 
sen födözzük.  Minthogy  a  németben  az  arzt  prakti.ciert 
és  nem  wrirkt:  tehát  nem  jő  ez  az  otthonos  magyar  kifejezés: 
az  orvos  működik,  vagy  valaki  mint  orvos  műkö- 
dik, hanem  a  prakticiere n-t  a  magyar  nyelvszokás  ellenére 
is  törik-szakad  ki  kell  fejezni  a  wirken-vel  egyenlő  „m  ü- 
k  ö  d  n  i^-tol  eltérő  módon.  így  csináltuk  agyakorló  orvost, 
orvosi  gyakorlatot;  holott  külföldre  szaladgálás  nélkül  s 
a  magyar  ember  előtt  sokkal  érthetőbben  mondhatnók :  m  ú- 
köd  ö  orvos,  o  rvosi  működés,  szélesen  kiterjedő 
müködéstere  (=  praxisa)  van,  mint  orvos  itt  meg  itt 
működik. 

Gyógykezel.  Az  előbbivel  egy  tőről  való.  Minthogy  németül : 
derarzt  behandelt  seine  patienten:  tehát  a  magyar 
kifejezésbe  is  bele  kell  erőszakolni  a  ke:{'tl  minden  esetre,  s 
megszületett  a  gyógjrke:{eU  Ha  alkotása  ellen  nem  volna  is  ki- 
fogásunk (a  gy6gjr  névszó  eléfordúl  mint  helynév  Erdélyben, 
innen  a    gyógykéz    jelzős    összetétel   lehetne,   mint   arany- 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK,    SZÓLÁSMÓDOK.       321 

kereszt,  vaskarika,  fénykép  -  bár  a  két  előbbinél  az 
összetétel  első  része  a  második  résznek  anyagát  fejezi  ki,  mely 
viszony  sem  az  újabb  f  é  n  y  k  é  p-nél,  sem  a  most  felvett  gy  óg  y- 
k  é  z-nél  nincs  meg  —  továbbá  g  y  ó  g  y  k  é  z-bol  alkothatnánk 
gy  ógy  k  e  z  el-t,  mint  a  hogy  mondhatnók  s  értenok  is  mit 
tesz:  vaskarikáz,  s  mondjuk  is  ezt :  menykövez),  nem 
helyeselnek  csak  azért  sem,  mert  —  csak  nagyon  mester- 
kélten igazolható  —  alkotására  nem  volt  semmi  szükség.  Van 
nekünk  e  fogalom  kifejezésére  akárhány  jó  szavunk,  válogatha- 
tunk bennük.  Ott  van  a  gyógyít,  gyógyítgat,  bánik 
vele,  ápol.  A  gyógykezel  eredetileg  az  orvosi  körök  cse- 
metéje, már  a  hírlapirodalomban  is  kezdi  felütögetni  fejét.  A 
N.  H.  128.  száma  így  ír:  „A  pápa  egészségi  állapota  annyira  ha- 
nyatlott, hogy  orvosai  folytonosan  gyógy keielik*". 

Helyre  van  állítva.  A  híres  Radamantról  olvastuk  a  napok- 
ban  a  N.   H.    i3S.   számában:    „Salvi tudatja,   hogy  —  — • 

lova  részben  helyre  van  állítva''.  Mért  ír  így  a  magyar  író, 
mikor  beszélni  bizonyosan  úgy  beszél,  hogy :  a  ló  sántított,  de 
már  semmi  baja,  jobban  van?  Egyszerűen  azért,  mert  a 
németben:  er  i^t  schon  hergestellt  annyit  tesz,  hogy 
helyreállt  az  egészsége  =  jobban  van.  A  magyar 
tehát  ha  mondja  is  a  helyreállást  a  gyógyulás  helyett,  soha 
sem  az  embert  vagy  állatot  teszi  alanynyá,  hanem  az  egészséget. 

Ismerni  tanúi  =  kennen  lernen.  Ismeretes  germanismus,  de 
nem  árt  felemlíteni,  mikor  oly  gondosan  szerkesztett  lapba  is 
beférkőzik,  mint  a  V.  U.  —  XXI.  évf.  258 :  „a  mathezis  tételeit, 
melyeknek  becsét  a  csillagok  pályáinak  kiszámításánál  tanulta 
ismerni''.  Hát  nem  elég :  ismerte  föl?  vagy :  ismerkedett 
m  eg  V  e le? 

KoMÁROMY  Lajos. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmödok. 

Udvarhelyszékiek. 

Is  tán  bá.  Lássák-é  kentök,  mióta  ide  jutott  a  világ,  még 
a  betegségök  es  észaporottak ;  az  Ur  isten  erőst  meglátogata 
ingömöt  es.  Gyümocsótókor  lössz  égy  esztendeje,  ahajt  úgy 
megnőtt  a  mejjem,  kőhöz  lögyön  mérve  (gyakran  használt  kife- 
jezés a  bocsánat  kérésre  nem  egészen  illedelmes  dolgok  elbeszé- 
lésekor;  pl.  „neköm  bize  kőhöz  lögyön  mérve,  léjányom  szülé- 
tek!"}, mintha  nem  vóna  sijál  (saját)  enyim.  Most  es  ojan  vagyok 

M.   NTBLVÖR.   IV.  Si 


Digitized  by  VjOOQIC 


322  SZÓLÁSMÓDOK. 

mint  a  kotlós  tojás  (t.  i.  valami  be  van  rekedve  a  mellembe). 
Dőgóznám  tiszta,  jó  szívvé,  de  nem  tudok  istenét  es  éggy  eke- 
szarvat tartani,  pedég  küsasszonyhete  s  Máriahete  ez  a  kett6 
nálunk  a  vető  bét.  Ahajt  égy  küs  adósságom  es  van,  azétt  es 
szorongatnak;  de  ha  az  isten  6  szönt  föisége  nem  adott  egéssé- 
göt  mindön  bajoknak  az  elviselésére,  hát  mi  lévó  lögyek  ?  Ha 
tömleczbe  tösznek,  ha  megkujakónak  (ököl ,  megkujakolni  = 
megöklözni),  én  jelönben  úccse  tudok  fizetni.  A  nagy  gazda  mái 
nap  aszongya :  nincsen!  A  szögény  embör  aszongya :  Uram, 
leiköm  fölött  sömmim  sincs,  se  égy  tehenem,  se  égy  szál  szé- 
nám, se  égy  cs5  törö(k)buzám,  úgy  meghitvánkosztam  (úgy  oda 
lettem;  megfogyatkoztam  birtok  dolgában.  „Be  meg  hitvánkozék 
a  kend  ökre,  hállá-é?"  elfogyott.  „Be  megsovánkodtál  édös  lei- 
köm!** hasonló  jelentésben).  Isten  ú  tarcson,  minnyán  kicsinyá- 
nám,  ha  vóna  mibo.  De  ha  csak  a  húsombó  nem  vágok,  sömmim 
sincsen;  ojan  szögén  vagyok,  mind  böjtbe  nagy  péntök  (köz- 
mondás). Ebbe  a  ribancz  világba  a  szögén  embör  sorsa  ojan 
vátahotás  (bizonytalan),  mint  a  czigán  idvesség  (közmondás; 
talán  azért,  mert  a  czigány  csal,  lop,  tartja  róla  a  székely,  hogy 
nem  idvezülhet,  A  mennyei  idvesség  szitkok,  átkok,  fogadások, 
esküdözés  stb.  alkalmával  gyakran  eléfordúl.  »Nem  érné  fo  ezt 
a  kárt  a  lelked  idvessége  es").  Ha  csak  écczo  mán  az  ur  Jézus 
meg  nem  soka j ja  s  ászt  nem  mongya,  hogy  há*  iszén  a  kerék- 
nek es  Öt  fala  vagyon,  ma  egyik  föjjül,  s  másik  alól,  hónap  pe- 
dég a  másik  kereködik  föjjűl.  Az  isten  parancsolaltya  azt  tartja: 
a  másét  ne  vödd  e,  a  magadét  ne  hadd;  én  es  kiégyenliltöm  a 
dogot,  mihent  pénzre  töszök  szőrt,  még  a  kámátytyává  es  szor- 
zóm (megszerezni,  ráadni  valamit ;  pl.  vmi  nagy  portékára  a  ki- 
csit Mikor  a  székely  a  vásáron  fali  órát  vett,  drágálta,  s  a  végin 
arra  kérte  az  órást,  hogy  szőrözze  meg  avval  a  kicsivé  [egy  drága 
kis  arany  órára  mutatva]);  de  most,  ha  féfeszitnek  se  lehet. 

Felméri  Lajos. 

Veszprémmegyeiek. 

Ijen  üdov§  mégtagadom  a  Krisztust  is  (rósz  iddben,  ziva- 
tarban). 

De  czifrán  káromkodó ! 

Annyi  dóga  van  mint  Kúnnénak,  sohse  teszi,  még  sé  fogy. 

As  sé  monta  pacsmag  (papucsmag),  csak  emént;  v.  As  sé 
monta,  papucs  vaj  czipellö,  csak  emént  (szótlanul  ment  el). 

Van  legalább  égy  húsz  hete,  hogy  .  .  . 

Számra  sé  iszik  écs  csöppöitcsé    egyáltalán  nem  iszik'. 

Ezer  dóga  van  isok  a  dolga). 

.Anyja  hasába  sé  vót  jobb  helye. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.    BABONÁK.  323 

Es6s  forma  ido  vót. 

Mikor  ittuk  még  a  pertu  poharat  ?  (nem  kell  a  barátságod). 

Asszonysorban  van  má  (férjhez  ment) 

Két  májára  hízik  (terhes  asszony). 

Legnagyobb  éczaka  (kés&  éjjel). 

A  bimbó  zörgeti  a  jászót  (enni  akar  még). 

Micsoda  portékája  vót  anyádnak  ?  (fiú-e  vagy  leány). 

Magyoróra  menni  (magyorót  szedni). 

Kódistarisznya  a  zsebem  (kevés  van  benne). 

Cserepet  csinál  (eltör  valamit). 

BÁNŐCZI   JÓZSEF. 

M  á  s-m  ás  vidékiek. 

Meg  van  bizony  már  maga  minden  paprikás  lében  főve 
(maga  kitanult  kópé.  Békés). 

Mind  a  vízig  szárazon ;  a  hol  víz  van,  gázojjon.  (E  mon- 
dással eresztik  el  a  siető  bizalmas  vendéget  Abaújban.) 

Nem  lehet  tudni,  hogy  mijjen  ingét  visel  (nem  lehet  köny- 
nyen  kiismerni.  Tolna). 

Én  a  nótát  nem  ismerem,  csak  a  fütyüjét  (Abaúj.) 

Mekképzett  tBle  (elképedt,  megijedt  tőle.  Békés.) 

Kinyott  az  isten  markábúl  (igen  magas  ember.  (Abaúj.) 

A.  Nem  sokat  ér  ez  a  malacz.  —  B.  Két  forintot  hát  megül 
is  megadnak  érte.  (Abaúj ) 

Megtanítalak  oláhúl  nevetni  (megríkatlak.  Borsod). 

Várj  sort  v.  sorára !  (Abaúj.) 

Szúkitém  a  párját.  (Keszthely ) 

Oda  vót  a  menyecske  német  szóra  (fattyút  vetett.  Czegléd). 

Eb  helett  eb  támad.  (N.-K&rös.) 

Balos  kis  lány  (ügyetlen;  nem  tud  hogy  állni;  nem  tudja 
a  kezét  hová  tenni.  Gyón.) 

Még  hátrúl  ügyetek.  (V.  ö.  Lementével  a  napot.  Abaúj.) 

Borong,  esés  lesz.  (Abaúj.) 

Kifürdi  (kihúzza)  magát  a  teher  alól.  (Debreczen.) 

Bűt  van;  jól  élnek  a  papok.  (Abaúj.) 

Király  Píl. 

Babonák. 

1.  Az  embernek,  különösön  a  fiatalok  szemén  néha  egy  kis 
kelevény  támad;  ezt  a  nép  árpának  nevezi.  Babonás  gyógyí- 
tása ez  : 

„Végy  égy  sarlót  a  kezedbe  és  ászt  a  szem  előtt  jártalva 
mongyad  ezeket  a  szókat:  Árpa,  árpa!  én  tégedet  learatlak,  ké- 
vébe kötlek,  kalongyába  raklak,  szekérre  teszlek,  haza  viszlek, 
csűrbe  lészlek,  kicsépellek,  megszórlak,  féiroslállak,    zsákba  löit- 


Digitized  by  VjOOQIC 


3 24  BABONÁK.    NÉPMESÉK. 

lek,  malomba  küldlek,  megőröllek,  haza  hozlak,  megszitállak, 
megsütlek  és  megészlek."  Ezután  nyomj  a  kelevényre  a  sarlóval 
égy  kérésztét,  és  pökdöss  három  felé  és  az  árpa  azonnal  el- 
múlik. 

2.  A  nyelv  hegyén  is  szokott  lenni  néha  egy  kis  kiütés  vagy 
kelevény;  ezt  meg  falatká-nak  nevezi  a  nép.  Ezt  így  gyó- 
gyítja : 

Estve  mikor  az  ágyba  lefeküdt,  mondja  az,  a  kinek  a  nyel- 
vén van:  nEalatka  lett  nyelvemre.  Ma  kelé." 
A  másik  rá  ezt  mondja: 

nFa  kelé.  Holnap  szökjék  a  disznópásztorné  seggire !" 
Ks  ezt  így  egymás  után  háromszor  mondják  el. 

3.  Az  ajkán  is  szokott  az  embernek  valamely  étel  rosszul 
esése  vagy  hirtelen  evés  után  egy  kis  seb  vagy  kiütés  lenni ;  és 
ennek  a  népnél  csemer  a  neve.  Babonás  gyógyítása  ez; 

„Végy  égy  régi  linéát  vagy  égy  darabocska  száraz  fát,  és 
ászt  nyomd  háromszor  réá  a  sebre  és  ez  alatt  ugyan  annyiszor 
mongyad  ezeket  a  szókat  :„Ugy  megszáragy  mint  ez  a  fa,  vagy 
linéa.** 

4.  Zabola.  Zabolának  nevezi  a  nép  azt  a  felrágást  vagy 
sebet,  a  mely  az  ajkak  végén  tisztátalanság  miatt  szokott  lenni. 
Babonás  gyógyítása  ez: 

„A  macska  farkát  húzd  el  a  szájadon;  vagy  pedig  menny 
el  a  korcsmába,  és  mikor  égy  lovat  fognak  ki,  a  meleg  zabolát 
fald  be  és  azonnal  elmúlik.*" 

(Zajzon.    Héifalu.) 

Papp  György. 

Népmesék. 

Hun  vöt,  hun  ném  vót,  vöt  a  világon  égy  nagyon  de  na- 
gyon szégíny  ember,  a  kinek  még  annyija  sé  vőt,  hogy  élig 
kényeret  tudott  vóna  anni  gyerekeinek.  Vígtelen  nagyon  haragu- 
dott az  ember,  szítta,  káromöta  ászt  a  jó  Istent,  a  ki  még  enni- 
valót sé  tud  neki  eléget  anni.  Kcczér  csak  asz  mongya  csalággyá- 
nak,  hogy  ú  émégy  világgá,  s  addig  ném  nyugszik  még,  míg  az 
Istent  fo  ném  talajjá,  osztán  még  még  ném  veri.  Vót  neki  égy 
nagy  bunkós  bottya ;  kézibe  vette,  osztán  elindűt. 

A  mint  mégy,  mendegél,  écczer  égy  faluba  írkézik.  Bemégy 
égy  házba,  hogy  mégpihennyén,  még  falatozzon  is  égy  kicsit. 

—  Aggyon  az  Isten  jó  napot! 

—  Aggyon  Isten  komám  uram  !  Hát  hun  jár  ére,  a  hova  még 
a  madár  is  csak  úgy  níha-níha  tíved  el? 

Hát  a  házigazda  az  ú  komája  vot.  Nemsokára  asztalbö 
únek,  vacsorának,  beszígetaek. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  325 

—  Hát  raongya  csak  tulajdonkippen  komám  uram,  micsoda 
járotba  van? 

Biz  a  mi  emberünk  émonta,  hogy  kit  keres.  Másnap  mégin 
útnak  indút  a  szégíny  ember.  Mént,  ménd égét,  hetedhét  országon 
is  túl  vöt  már,  mikor  égy  nagy  erdőbe  írt.  U  bizony  ennek  is 
neki  indút;  de  mégbánta  ám;  mer  mikor  kifelé  akart  vóna  gyünni, 
sé  ide,  sé  oda.  A  hogy  körülníz,  hát  égy  fáná  éggy  osz  öreg 
embert  lát,  a  mint  az  botlyára  támaszkodik.  Egyénéssen  felé  tarl, 
hogy  majd  attú  mégkérdi  az  utat. 

—  Aggyon  Isten  jő  napot,  öreg  apám. 

—  Fogaggy  Isten,  kedves  fiam,  Szerencséd,  hogy  úgy  szólli'- 
tóttá,  mer  különben  halálok  halálával  hász  még.  Mi  járotba 
vagy  ? 

—  Hát  biz  én  az  Istent  keresem.  Szeretním  mégverni,  mer 
annyi  kényeret  sé  tud  anni,  a  mennyi  écczér-écczér  élig  lenne. 

—  Sohse  tedd  ászt  fiam,  úgy  sé  találod  még ;  hanem  hogy  né 
légyén  többel  panaszod,  ne.  itt  van  éggy  abrosz.  Ennek  csak  asz 
köll  mondani :  Terüjj  abrosz !  annyi  lesz  rajta  az  ennivaló,  hogy 
sok !  De  ászt  mégmondom,  hogy  ha  haza  felé  mígy,  be  né  menny 
sehova  sé! 

Ezz^  útnak  eresztette  a  szégíny  embert.  A  mint  mégy, 
mendegél,  eszibe  jut,  hátha  mégcsáta  az  öreg  ember.  Jó  lesz 
mégprőbáni  az  abroszt.  Előveszi  a  tarisznyábul,  szíllyéteríti  : 
Terüjj  abrosz!  hát  annyi  jobbná  jobb  sütemíny,  még  az  a  sok 
jő  bor  lett  az  abroszon,  hogy  ü  még  olyat  sohase  látott.  Fala- 
tozás  után  útnak  indút;  mikor  a  nap  lémén&be  vót,  akkor  írt  a 
a  komája  házáhó.  Ném  állotta  még,  hogy  be  né  mennyén. 

—  Hát  v6t-é  szerencse  komám  ? 

—  Má  csak  köUött  lenni,  mer  hiába  ném  szoktam  semmit  sé 
tenni. 

Bézzég  vot  sürgis  forgás.  Ittak  derűre  borúra,  úgy  hogy  a 
mi  emberünk  bizony  sokat  Öntött  fo  a  garatra.  Mikor  léfekütt* 
ászt  monta : 

—  Komám,  csak  az  abrosznak  ászt  né  mond,  hogy:  Terújj 
abrosz ! 

Ezzé  osztán  elalutt.  Komám  uramnak  sé  köllött  több,  még- 
próbáta  az  abroszt;  osztán  mikor  látta,  hogy  milyen,  biz  a  he- 
lyett másikat  tett  a  tarisznyába. 

Másnap  a  szégíny  ember  még  sé  állt  hazáig.  Otthon  mingyá 
ászt  monta:  No  gyerekek,  gyüjjeték  az  asztalho.  Olyant  észtek 
most,  hogy  olyat  még  ném  láttotok. 

Éhes  vöt  mind,  ném  soká  köllött  noszogatni.  Előveszi  a 
szégíny  ember  az    abroszt.    Terüjj    abrosz  I  de  biz  a  ném  terűt. 


Digitized  by  VjOOQIC 


326  NÉPMESÉK 

A  gyerekek  csak  níznek,  mi  lesz  má  ebbű.  A  széginy  ember  még 
ugyancsak  szíggya  ám  az  öreg  embert,  még  az  Istent.  Mégin 
éhezni  köllött  nekik.  De  ném  sokáig  maratt  otthon ;  útnak  indűt, 
hogy  fokeresse  az  Istent,  még  az  6reg  embert;  majd  így  még 
úgy  mégmutatja  ú  nekik,  hogy  köll  mégcsalni  az  embert.  Most 
má  csak  az  erd&t  kereste.  Föl  is  taláta.  Megláttya  az  Öreg  em- 
bert, köszön  neki : 

—  Aggyon  Isten  öreg  apám! 

—  Aggyon  Isten  kedves  fiam.  Szerencséd,  hogy  így  szólí- 
totta, mer    különben  halálok  halálával  hász  még.  Mi  járotba  vagy  ? 

—  Keresem  az  Istent,  szeretník  vele  száméni. 

—  Sohse  tedd  aszl  fiam,  úgy  sé  találod  még.  Adok  én  ne- 
ked égy  zacskót,  a  mibűl  mindig  hull  az  arany,  ha  ászt  mondod  : 
Potyogj  arany,  potyogj  1  De  ha  haza  felé  mígy,  be  né  menny 
sehova  sé ! 

Mégy,  mendegél  haza  felé;  hát  még  ném  állotta,  hogy  még 
né  próbájja.  Hát  annyi  lett  a  sok  arany,  hogy  rímiszto.  Mégin 
bemént  a  komájábó;  ott  bizony  leitatták,  a  zacskót  évéttik,  osz* 
tán  másikat  tettek  helyibe. 

Másnap  a  hogy  haza  mégy,  összehíjja  cseléggyeit  Bevisz- 
nek égy  kosarat,  hogy  majd  abba  hujjon  az  arany.  , Potyogj 
arany,  potyogj".  De  biz  abbú  ném  potyogott,  akár  hogy  szorí- 
totta is.  Hej,  most  haragudott  ám  még  csak  a  szégíny  ember. 
Két  három  nap  múlva  mégint  útnak  indűt,  égyénéssen  az  erd&be. 
Ott,  a  mint  az  öreg  embert  meglátta,  köszönt  neki. 

—  Aggyon  Isten  neked  is  kedves  fiam.  Hát  mi  járotba  vagy 
mégin  ? 

—  Keresem  az  Istent,  hogy  mégverjem,  még  hát  veled  is 
lenne  égy  kis  számadásom,  mer  má  kécczér  mégcsátá. 

A  bizony  ném  igaz,  hallod-é;  hanem  olyan  élhetetlen  vótá. 
hogy  még  hagytad  magadat  csalni.  Hanem  sohse  fáragy.  Még 
écczér  adok  égy  botot.  Ennek  csak  ászt  kÖU  mondani:  Bot  ki 
botocskám:  mingyá  kísz  lesz,  osztán  ászt  veri  még,  a  kit  té 
akarsz.  Ha  ílelmes  ember  vagy,  akkor  ezzé  visszaszerzed  az  ab- 
roszt, még  a  zacskót.  Menny  Isten  hírivél 

A  mint  mégy,  mendegél,  aszT  mongya:  Jó  lesz  mégpróbáni, 
csakugyan  olyan- é  ez  a  bot,  a  milyennek  az  Öreg  monta.  Hát 
bizony  olyan  vót  a;  mer  úgy  pörgött  a  feje  fölött,  hogy  nagyon. 
Akár  a  villám  !  Bemégy  a  komájáhó,  hát  milyen  szívesen  fogat- 
ták. Leitatták  mégin,  de  azér  mégmonta,  hogy:  Hallod-é  kedves 
komám,  botomnak  né  mond  ám  ászt,  hogy:  Bot  ki  botocskám. 

Dehogy  bántom,  kedves  komám.  Isten  ménesén  még. 

De  biz  o  kigyelme,  a  mint  tehette,  mingyá  el&vétte,  s  ászt 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.    TALÁLÓS   MESÉK.  827 

monla:  Bot  ki  botocskám.  Ez  mingyá  kíszén  van,  ászt  mongya  : 
Kit  üssek  jó  komám?  De  a  komám  raöst  az  écczér  zsákba  vót, 
mer  ném  tudott  senkit  sé  mondani.  De  még  a  felesígit.  a  gye- 
rekeit is  hogy  püf5te!  Ném  állották  tovább;  fokBtötték  a  szégíny 
embert,  hogy  segiccsén  rajtuk. 

—  fiiz  a  kedves  komám,  az  abroszt  még  a    zacskót  keresi. 

Eleinte  semmit  sé  akartak  róla  tudni,  de  mégis  csak  el& 
köllött  adni.  Vot  annyi  esze  a  szégíny  embernek,  hogy  mégpró- 
bála  mind  a  kettőt,  hogy  csakugyan  azok-e?  Azok  vótak.  No 
most  csak  lehetett  jó  kedve  !  De  vöt  is. 

A  mint  haza  írt,  mingyá  a  gyerekeket  hítta  az  asztalhö,  de 
azok  ném  mentek  addig,  míg  terítve  ném  látták.  Azután?  hogy 
né  mentek  vóna.  Mikor  mégebídotek,  ászt  monta  a  felesíginek, 
hogy  hozzon  be  égy  vékát.  Addig  tartották  a  zacskó  alatt,  mig 
csak  tele  ném  lett.  Kevés  ido  múlva  égy  szíp  házat,  fődet  vélt 
a  szégíny  ember,  s  bejárós  lett  az  urakhO  is  ;  mer  azok  sokszor 
mégszorűlak  pinz  dogába,  a  szégíny  ember  még  mindig  segített 
rajtuk.  Sokáig  ílt  osztán  felesígivel,  gyerekeivel  éggyütt,  s  most 
is  inek  talán,  ha  még  ném  hátak. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 
Találós  mesék. 

i. 
Vagyon  égy  oj  állat,  ki  szüli  ü  tiját, 
A  fíjú  azután  szüli  az  ú  annyát. 
Hogy  lőhet  az  mond  mög  néköm  annak  okát. 
Mögnyitóm  érette  erszényömnek  száját. 

Jég,  mikó  vesz6  félben  van 

2. 
Soha  feleségül  senkihez  nem  möntem, 
Som  én  feleségül  senkit  é  nem  vöttem, 
Mégis  mindkét  félnek  háló  társa  lőttem, 
Férjem  felesége  által  születtettem. 

Bőha. 

3. 
Vagyon  oj  lakatom,  mejet  lakatosok 
Mög  nem  csinálhatnak,  s5m  pedig  kovácsok, 
Som  pediglen  amaz  fekete  czigányok, 
Higgyed  nem  csinálnak  még  a  kolompárok 

Tojás. 

4. 
Ojan  f&dem  vagyon,  mejjet    a  lúd  szántott, 
Mint  ekének  szarvát,  barátom  úgy  tartott; 


Digitized  by  LjOOQIC 


328 


TÁJSZÓK. 


E  fejér  fődébe  ü  is  magot  adotl» 
És  bévetésérül  sokat  gondókodott. 

Papiros,  írás. 

(Sellye.  Somogy  m.) 

Gyulai  Béla. 
T  á  J  8  z  ó  k. 

Székelységiek. 


Savanyó:  savanyú.  Kr. 

sárig:  sárga.  Kr. 

sikótyu  karika:  nyüst- 
emeló  karika  az  osztvátában.  Kr. 

s  o  1 1  ó  :  sarló. 

s  o  r  ó  f :  csavar. 

sugorodik:  összegörnyed. 

s  u  r  d  é :  szalmazsák.  Kr. 

s  z  é  j  ö  s :  széles. 

szók  ot ál:  szám/t,  számol- 
kodik. 

szotytyán:  feketére  kiké- 
szített juhbor. 

szószék:  hámbár. 

s  z  ü  v  :  szív. 

takarni:  széna  gyűjteni, 
széna  szárítni. 

t  á  m  p  o  1  o  m  :  templom. 

temetotalpából:  funda- 
mentomostól,  mindenestol. 

tem  p  e:  törpe. 

téré  fa:  tréfa. 

terű  h  :  tereh. 

t  é  z  s  o  1  a  :  taliga  rúdja. 

to  rró :  tarló. 

t6:tü. 

töcskÖl:  gyúr.  Kr. 

t  ö  p  :  pök. 

t  o  V  Ö  s  :  répa. 


t  u  r  k  a  :  maszkura. 

tű:  ti. 

tyukmarátott  :  tojás, 
rántva. 

ucscsegen:  úgy  segély- 
jen. 

urus,  urusság:  orvos,  or- 
vosság. Kr. 

üsmeröm:  ismerem. 

zakatol:  zörget,  dörömböl. 

zakó  t  a :  minden  összevissza 
hányt  portéka.  Kr. 

zengezungástól:  min- 
denestol. Kr. 

z  s  i  m  m  o  r  e :  zenebona. 

zsír:  sír. 

v  a  k  s  z  e  m  :  halánték. 

V  a  k  a  r  u  :  tésztavakarékból 
sült  kenyér* 

változó:  fehérnemű. 

veromalacz  :  szopóma- 
lacz. 

verté:  vert  tej,  savanyú  tej. 
Kr. 

vérszemre  kapott:  bá- 
torságot vett,  életelevenségre 
ébredt. 

viszkolódik:  nyugtalan- 
kodik. 

Ballá  Károly. 
Alföldiek. 


Bűt:  böjt;  bütöl:  böjtöl. 

bürharang:  szóhordó,  hír- 
mondó. 

c  z  a  p  o  1 :  sáros  időben  jár- 
keh 


csámpirodott:     elmálé- 
kodott;  Tsz.  más  ért. 

csóva:      kocsira     feltűzött 
szalmacsutak,   mely   annyit   je- 


Digitized  by  VjOOQIC 


TÁJSZÓK. 


329 


lent,  hogy  a  kocsi  eladó.  V.  ö. 
Ts^  76.  lap. 

csapás:  gabona  földön  vert 
gyalogút. 

csalárd:  család. 

d  öme :  pisze. 

d  ö  m  e  :  keletlenül  sült  ka- 
lács. 

élet:  gabona.  Pista  öt  köböl 
e'  1  e  t  ö  t  adón  el. 

félkézkalmár:  kiadja  az 
ellopni  valót,  s  így  mintegy 
félkézre  maga  is  lop. 

fonyatos:  több  ágból  ösz- 
szefont  magyar  kalács. 

förmed.-  rátámad,    ráijeszt. 

farczi  náz:  megleczkéztet. 

foszödött  gyerök:  ta- 
lált gyermek. 

göröncse:  a  kocsi  által 
felvágott  száraz  rög. 

g  ö  m  Ö  j  ö  d  i  k  :  ha  a  sár 
gyengén  fagyni  kezd. 

bepcziás:  bakafántos,  tor- 
zsalkodó. 

h  e  t  e  1  &  s :  hetenkint  fölváltva 
a  falu  fuvarosa. 


hörtelen:  hirtelen;  hör- 
telen  természetű:  hamar  hara- 
gos. 

hum,  behum:  huny ;  be- 
humja  a  szömit:  behunyja. 

késség:  pipára  s  egyéb 
eszközre  mondják. 

késség:  a  vízi  malom  nagy 
kereke,  mely  a  vizben  jár. 

kinyal:  kicsinosít ;  kinyalta 
magát  a  legény,    kicsinosította. 

kiadó:  ház  körüli  szolga, 
cseléd,  ki  megsúgja,  hogy  va- 
lami tárgyat  mi  módon  lehet 
ellopni ;  a  törvényszéki  vallatá- 
soknál járatos  szó, 

k  i  n  y  e  r  e  z :  reggelit  vagy 
ozsonnát  eszik. 

kókonya-  a  húsvéti  son- 
kával főtt  tojás. 

kumhátas:  makacs.  Tsz. 

kúti:  doboz. 

kutya:  a  parasztok  lábikrá- 
jára csavart  szok-mók. 

kutyako  pogós:  csizma- 
dia legényeknél  egy  faja  a  táncz- 
nak. 

Ferenczi  János. 


Abaúj  megyeiek. 


Egenyes:  egyenes,  e  g  e- 
n  y  e  s  e  n :  egyenesen. 

felbákfingozik:  elbukik, 
elesik. 

herd&l:  pazarol  (pénzt,  va- 
gyont), elherdál:  elpazarol. 

jótehetetlen:  élhetetlen, 
ügyetlen.  „Szegén  magával  is 
jótehetetlen!" 

kelleti  magát:  körülte  jár 
valakinek,  hogy  magát  megked- 
veltesse. 

k  ö  r  t  V  é  1  y  :  körtve. 


kutáskodik:  keresgél. 

lákálgat:  szegényesen  él- 
degélve huzamos  ideig  egy  he- 
lyen lakik. 

meg  vall.  Ezen  szót  rendes 
jelentésben  való  használaton  ki- 
vül  még  ilyen  összeköttetésben 
is  hallottam:  „Csak  ászt  hit- 
tem, hogy  a  szüretet  nem  vall- 
hattyuk  meg."  (Letettem  arról 
a  reménységről,  hogy  a  mutat- 
kozó sz&l&termést  békeségesen 
leszüretelhessük.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


33o 


TÁJSZÓK.    TÁNCZSZÓK. 


meghajít.    „Ugy 
lábát,  hogy  most 


m  e  g  s  o  m  : 
megsomtam  a 
is  sántít  belé.' 

p  e  r  d  o  1 :  visszafelesel  (a  cse 
léd  asszonyának). 


tisztongat:  tisztítgat. 

trécsel:  haszontalanságok 
felett  beszélgetésbe  elegyedve 
öli  az  időt. 

(Beret.) 

Zsoldos  Benő. 


áhicozni, 


Áporodott: 
menő  vlmi. 

ács  ing  ózni: 
vágyni. 

b  u  m  f  u  r  d  i :  vad,  idegenke- 
dő, barátságtalan,  pl.  gyerek. 

b  o  l  o  n  d-m  alom:  körjálék 
(ringelspiel). 

b  u  s  z  1  a:  mamlasz,  gyenge, 
lehetetlen. 

b  ö  s  l  e  t  n  i :  fürkészve  járni- 
kelni.  Némileg  a  tipegő  járást 
is  kifejezi. 

böhö:  szájhos,  lármás;  durva 
keresetlen  beszédű. 

c  s  á  c  s  o  s  :  lármás  pl.  asz- 
szony. 

c  z  a  f  a  t :  rósz,  kiállhatatlan^ 
semmirekellő. 

c  z  i  n  á  b  o  r  :  vékony  ;  sovány. 

c  z  i  h  e  1 5  d  n  i :  lassan  kelni 
fel;  lassan  fogni  valamihez. 

c  s  ó  r  i  g  á  1  n  i :  csurgatni. 

csipisz:  haszontalan  sem- 
mi ember. 

d  á  r  é  s :  csinos,  kaczkiás,  nem 
egészen  jő  hirben  álló  pl.  asz- 
szony. 


Békés  m  egyeie  k. 

rothadásba         deréksó:  középső. 

dóié:  pige.  A  gyermekjáték- 
nak egy  neme. 

durczapila:  kötözködo, 
makranczos. 

d  uzm  atyi :      köiözködo, 
makranczos,  duzzogó. 

elpuskázni:  elrontani 
vmit.  Épuskázta  a  dogot. 

ereszkedő:  a  dombnak 
lejtős  oldala. 

furkó;  csomó.  A  föld  ösz- 
szeverésére  szolgáló  szerszámot, 
mely  fából  van  készitve,  hason- 
lóképpen így  nevezik. 

fütetni:  kutatni,  fürkészni. 

h  ebe  tolni:  tréfálva  elo- 
dázni vmit. 

hederegni:  habozni. 

heprecsoré:  helytelen, 
szeles,  szeleburdi. 

hóbortos:  szeles,  könnyel- 
mű. 

j  okod  ni:  jónak  látszani. 

idés:  anya.  A  gyermekek 
hívják  igy  anyjukat. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 


Tánczszök. 

Felkiáltások  tánczolás  közben.  ^ 

Kicsi  nekem  ez  a  csűr,  (A  t*^  ^lA't^  ^ 
Ki  repülök  mint  a  fűr.     j  ^z  ^  j^   ^^  -^ 

Nézz  a  csizmám  arrára^ 
Mint  lékonnyult  a  szára. 


Cserép  tángyér,  fakalán, 
Ma  táncz  léssz  Agyagfalán; 
Én  es  oda  élmények, 
Fggyet-kettot  nyökkenték. 


Digitized  by  VjOOQIC 


LAKODALMI    KÖSZÖNTÖK.  33 l 

Minnyárt  eltelik  a  nyár  is, 

S  még  se  szereccz  leikém  Máris 

Engem  szeress,  ne  anyádat, 
Fn  csókolom  meg  a  szádat. 

(Zajzon.  Hétfolü.) 

Papp  György. 
Lakodalmi  kdszdntdk. 

Az  esküvés  megtörténte  után  a  menyasszony  szülőinek  há 
zában  gyűlnek  össze  a  vendégek.  Első  és  fö  dolog  a  gyomor 
kivánságainak  eleget  tenni,  azért  tehát  a  hivatalosak  nagyobb 
része  mindjárt  az  asztalok  körül  telepedik  le.  Míg  Örege  s  ap- 
raja elrendezkedik,  addig  a  tüzröl  pattant  fiatalság  Katót  a  tánczba 
rántja.  Az  ételek  behordásának  kezdete  elott  az  idősb  vofél  az 
ajtóban  megállva,  az  összesereglett  rokonokhoz  ekkép  intézi 
épületes  mondókáját: 

.Uram,  uram,  násznagy  uram*)!  halion  szót  kigyémeték  ;  év 
vaj  két  szovam  vöna  kégyémetékhé,  hogy  ha  még  ném  vetník. 
Ésobe  is  néra  más,  hanem  dicsírtessík  a  Jézus  névé  ! 

Van-é  e  háznok  ura  vaj  gazdájo  ? 
Atolam  idé  invitát  vendígnek  igazgatásáro, 
Bejutandó  szovamnak  méghógátásáro, 
En  kiváncságimnak  éfogadásáro  ? 

Uram,  uram,  násznagy  uram !  násznagynak  voleginnye,  vo- 
leginnyínek  menyasszonya,  menyasszonyának  nyoszoru  asszo- 
nya, nyoszoru  asszony ánok  nyoszoru  lyányo,  nyoszoru  lyányánok 
vöfinnyé,  vofinnyínek  szíp  házbo  gyütt  vendígél 

Áldom  és  magasztalom  a  zur  Istennek  nevít,  hogy  e  mái 
napot  méghatta  írnunk,  és  má  jobb  riszít  é  is  hattá  tottenünk; 
de  kivánom  a  zur  Istentű,  hogy  a  ránk  következendő  ijczakát 
bíkive  és  jó  szerencsévé  tothessé  kégyémeték.  —  Iftyak,  neme- 
sek, szerencse  várandó  szíp  szüzek,  idé  vigyázzatok,  mer  tülem 
tanútok  I 

Látom  kigyémeték  házát,  fó  van  íkésitve  asztalokká,  abro- 
szokká, tányérokká,  kesékké,  véllákka,  ögökke**),  boros  kan- 
csókka;  asztó  mellett  lív6  székekké,  böcsületés  hivatalos  vendí- 
gékke,  úgy  mint:  székfüszömü  lyánokka,  rózsaszünü  menyecs- 
kékké, bársonszünü  öregekké,  vijollaszünü  leginyékke. 


*)  Valahányszor  ezen  megszólítás  eléfordul  a  vöfél  nádpálczájá- 
val,  mint  hivatalos  működésének  jelvényével,  a  gerendát  figyelem  ger- 
jesztés végett  mindig  megütögeti. 

*^)  Üvegpoharakkal,  máskép  nklázlíkkal.**  H.  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


332  LAKODALMI  KÖSZÖNTŐ. 

De  még  mos  vészem  észre,  mi  akar  itt  lénnyí, 

Kíki  itt  ma  lakodómat  akar  ennyi. 

De  csak  úgy,  ha  mógygya  van  rendbe  lénnyi. 

A  lakodalomba  ité  is  kivántotik, 

Melléjé  pejg  itó  is  kölletik  ; 

De  kégyémeték  házáná  semmi  sé  láccatik. 

De  ha  nálunk  kíszül  a  lakodalom, 
Láccik  az  asztalon  nagy  kalinkő-halom, 
És  én  a  vendigét  mind  addig  bisztatoro, 
Még  a  kalinkóbu  riszémet  ki  ném  csalom. 

Böcsületre  miltó  násznagy  uram ! 

Sok  jót  érdemlő  házi  gazda  uram! 

Még  csak  kégyémetékhé  vóna  ék  két  szovam, 

Hogyha  bemenetére  engeltelik  utam; 

Mer  ha  bemenetére  ném  engettetik  utam, 

Az  ítelémet  mind  a  szomszidba  hordom. 

SzÜvessen  foggyák  ott  vénnyi,  ászt  jó  tudom, 
De  magoknak  mégis  szüvessebben  adom; 
Mer  má  Goórig  a  Repcét  min  méghalásztom, 
A  csepregi  erdőt  kérésztti  vadásztom, 
Az  acsádit  is  kérésztü  járkátom  ; 
Fároccságim  hasznát  mást  mingyá  mégmondom. 

Mikor  írkésztem  Meszlen  *  tájikáro, 
Én  nagy  vadat  foktam  vendigünk  számáro, 
Mely  vadnak  hat  ökör  köUött  a    haza-hozásáro, 
Tizénkét  légin,  ki  behuszta  a  konyháro. 

E  nagy  vadnak  cinégé  a  névé, 
Borsa,  sáfránnyo  füszérszámos  a  lévé, 
A  ki  ebbü  eszik,   tugygya  mi  a  zizé. 

Jő  itkét  főzettem  ebbU  a  szakáccso, 
Tálot  is  szövettem  a  Bence  takáccso ; 
Má  nagyobb  ríszit  mind  összökoncútam, 
Víkon  taggyait  nyársro  vonattam. 
Nagy  munkává  lett  bizon,  émontam, 
Azér  urajim!  a  ki  kalánnyo,  késsé,  véllávo 
Ném  ehetik,  Üssük  a  korbáccso. 

(Cscpreg.) 

Horváth  János. 

*)  Goór,  Acsád  és  Meszlen  Csepreg  környékén  levő  faluk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


GYERMEKJÁTÉKOK.   GYERMEKVERSIKÉK.  333 

Gyermekjátékok. 

Férgesdi. 
Lányok  játszák. 

„Ma  vagyon,  ma  vagyon 

Piros  pünkös  napja, 

Hónap  lessz,  hónap  lessz 
•    Az  utósó  napja. 

Réz  píenz  pendölö, 

A  bogjára  csendölo. 

Ha  megesik  meghalá, 

Gyócsba  takará. 

Haj  sziénára  sziénára, 

Sziena  szakadi^kára." 
Ezt  hangoztatva  mennek  körül  egy  alakított  körben,  előbb 
lassan,  kés&bb  gyorsabban,  végül  szaladva,  a  mikor  arczczalki  is 
fordulnak;  a  ki  ilyenkor  a  másiknak Hcezét  előtalálja    bocsátani, 
elesik  ezen  szavak  kiséretében: 

„Hull  a  fiereg,  hull,  hull!"* 

(Panyola.  Szathmár  m.) 

Bakoss  Lajos. 
Gyermekveralkék. 

Kiolvasás. 

Padalatt,  padalatt  af  f5d  alatt,  En  szent  lovat  patkolok, 

Sárga  csikó  nyereg  alatt.  Rézpáczával  kongatok. 

Dibdáj  futaték,  Kon,  Kon,  Péter  bácsi, 

Innen  visszafutaték.  Jancsi  bácsi 

Nem  vagyok  én  réznyíko,  Üss  ki,  vesski 

Csakis  Isten  kovácso.  Eszte  zéggy  e  t ! 

(Szécseny.  Nógrád  m.) 

Kaunitz  János. 
Kéregető. 

^RY^^   gyermelc    a  másikat  enni  látván,  kezeiból    tarisznyát 
csinál  és  ezt  mondja: 

Kúdú  kúdú  szalonnát. 
Csak  éddarab  falatkát  1 
Marja  monta :  vess  bele ; 
Ha  vetü  bele. 
Arán  vánkuskán  fekszü ; 
Ha  ne.n  vetü  bele, 
KutyabBrön  fekszü. 

(Naizvad.   Komárom  m.) 

Ledniczky  Péter. 


Digitized  by  LjOOQIC 


334  ETELNEVEK.  SZÖlŐFAJOK.  HELYNEVEK. 

Ételnevek. 

Fotl  ételek:  a  lé  (kutya  macska  szügyig  járt  a  lébe 
[mese] ;  csak  a  lé  hétféle,  hát  még  a  sok  mindenféle  sUtemény, 
(dicsekvés  a  vedéss8gb6  hazagyöve)  többféle:  rántott,  k  e- 
mémagos,  ábátt  (disznó  öléskor,  hurkaié),  hábárt  le,  hús 
lé,  tejbe  kása;  a  főzeléknek  generikus  neve  nincs,  hanem 
főznek  édes  vagy  ectés  bábot,  bossót,  lencsét,  krum  p- 
1  y i t,  kását  és  ritkábban  túrós  vagy  mákos  csíkot,  tú- 
rós, félvert  vagy  kukorogvaszággátott  háluskát(nocke) 
mely  szintén  a  főzelék  genus  alá  tartozik.  Hábárek,  rántás. 
Ritka  a  h  ú  s,  még  ritkább  asütt  hus,  rátotta  vagy  sútt 
tyúk.  Leggyakoribb  hús  a  disznó  hús,  még  pedig  füs- 
tölve: Angyaukóbász  (angyalkolbász,  karácsonyéccakára  készí- 
tik): kóbász,  ha  megeszed  jó  jársz,  közm.;  tüttüs  (vastagbél- 
ből), disznósajt  (a  gyomor),  ó  dá  1  á  s  (bordás  hús)  május  és 
véres  hurka,  or  já  (innen  a  mesében  a  cigány  óhajtotta  orjás 
káposzta,  melyért  a  mennyországot  akarta  elérni  az  erdő  let- 
magosabb  fájáról.)  Reggeli  és  esteli  nincs,  hanem  ész- 
nek früstökre  vagy  régveire  és  estvére:  Soha  sé kész-é 
már  áz  ebed;  háném  észünk-é  má  dSre? 

BORBÁS    ViNCZE. 

Szdlldfajok. 

Bajor  vagy  vajor;  hosszikás  szémü;  van  fekete  bajor, 
piros  b.  —  Kecskecsöcsü  és  gyértyaszöllo;  roppanós, 
kemény,  mikor  érik.  —  Kádárka;  gömbölü  szémú ;  van  fehér 
kádárka,  meg  fekete  kádárka.  Karaji;  hosszi  fekete  szémü.  — 
Körtésszöllö  vagy  kem  ény  fc  j  ü;  gömbölü,  fehér.  —  Sár 
fehér;  gömbölü,  zöldes.  —  Kolontári;  gömbölü  fehér. 

Nemes  faj  tok:  Makra;  van  fehér  m  .  ez  gömbölyű  ; 
és  fekete  m.,  ez  hosszi  szémü.  —  Tulipiros;  gömbölü,  ropo- 
gós. —  Dinka;  piros  d.,  ez  gömbölyű;  fehér  dinka,  szintén 
gömbölü.  PetrezserémszöUo;  gömbölü. 

(Adind.  Somogy  m.) 

Bínóczi  József. 
Helynevek. 

Erdoshegy.  Mecsek.  Egyes  részei:  Lóri.  Száraztó. 
Büdös  kút.  Zsidó  völgy;  léczes  és  vágás.  Tolvaj  gödör.  Remete 
rét.  Kövesd.  Kis  és  nagy  mély  völgy.  Kis  és  nagy  vörös  hegy. 
Lapis.  Tubis.  Borzas.  Farkas  gödör.  Gömbölyű  gödör.  Darázs 
kút.  Bernát  mező.  Kantavár.  (Itt  egy  vár  állott,  melynek  romjai 
még  láthatók.)  Gallila.  Miska  gyep.  Lámpás.  Bojna  voda  (zava- 
ros kút).  Ihozári  mező.  Gilicze  hegy.  Hármas  kút.  Zsuppan 
parag.  Szikii  (hegy  foka).  Magyar  temető.  (Történek,  hogy  a 
törökök  idejében  e  helyen  egy  magyart  gyilkolták  meg  s  temel- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYNEVEK.    CSALÁDNEVEK.    GÚNYNEVEK.  336 

ték  el.)  Ritka  lóles.  Hosszú  mező.  Jezer  v.  Jezeró  tó  a  Mecsek 
tetején.  Babin  stolacz  (banya  szik).  Dömör  kapu.  Krumpli  völgy. 
Messina.  Piricsma  (jelenleg:  Szamár  kútj.  Suhadő  (völgy).  Cze- 
rikes,  később  Cseres,  most  Cserfás. 

S  z  5  l  o  k.  Dándő  vagy  Daíndol ;  a  németeknél :  Deinthal. 
Gyükes.  Rigoder.  Balícs.  Csoronika.  Szkókó ;  némelyek  szerint : 
Úszkók.  Makár.  Aranyhegy.  Csurgó  Frühveisz.  Migvári.  Bánom. 
Minina  tubes  lámpa  Makár  lukó.  Tettye  (a  hegyek  közt  magasan 
fekvő  lapály).  Kálvária.  Mezes. 

Rétek.  Megyer  Lukó.  Bara.  Balokány;  így  is:  Balokáná, 
egy  közelében  fekv6  ló  után  elnevezve.  Tüskés.  Döghányó  (kór-* 
ház  mellett  fekvő  rét,  valaha  temető  volt).  Vesztő.  Füzes.  Ká- 
posztás. 

Utczák.  Zidina.  Benga.  Buturla  vagy  Buturluk;  a  német 
ajkúaknái:  Butterloch.  Szikla.  Barátúr.  Kánaán.  Mindszent  Havi 
boldog  asszony.  Láncz.  Könyök. 

(Pées.) 

ZsoLNAY  György. 
Családnevek. 

Bors.  Radványi.  Helle.  Zsiros.  Lángos.  Szentpétery.  Gálos. 
Bankos.  Limbay.  Lender.  Dutka.  Gudmon.  Sallay.  Sarlay.  Sáska. 
Magay.  Bozsik.  Séllei.  Zadár.  Gangol  Tekes.  Mócár.  Basky.  Baky. 
DuzmadL  Kunstár.  Kusztos.  Dalocsa.  Pomozi.  Rajkó.  Kozárí. 
Bóna.  Zelley.  Zelovics.  Jóboru.  Hajdú.  Szemety.  Szondy.  Peták. 
Busa.  Gubacsy.  Várkonyi.  Tuba.  Galambos.  Túrba.  Bebek.  Bojári. 
Vicián.  Bódog.  Bodak.  Pellikán.  Nyikos.  Gergenyi.  Herpai.  Gye- 
nes.   Márkus.  Szombaty.  Konkó.  Csaplár.   Höss.  Zolnay.  Zalabay 

(KÍ8  Kanság.) 

Benke  István. 
Gúnynevek. 

B  a  j  d  é.  D  á  k  ó,  egy  törpe,  ^  vastag  oláhnak  volt  a  neve. 
Karafina.  Ladsó.  Hajnal,  Éjfél.  Szürkület,  három 
együgyű  legénynek  a  neve.  Kámpucz.  vastag  ajakú  ember. 
Kukét  a,  egy  czigányforma  leány.  Pipe,  Csutika,  Peczek, 
muzsikus  czigányok.  Zsiros,  kövér  ember.  Olajos.  Egy  egér 
az  olajába  eselt  volt,  s  mikor  kivette  belőle,  hogy  a  rajta  lév6 
olaj  káré  ne  menjen,  leszopintotta.  Pálinka.  Egyik  ose  pálin- 
kát árult.  Czári.  Kekó,  nagy,  magas,  lágy  ember. 

(H.  Almás.  Udvarhelyszók.) 

SÁNDOR    JÁNOS. 

Néprománcz. 

Anyámasszon  katonája. 

(V.  ö.  Kriza  7.  szám.  18   I.) 
Jere  nálunk  vacsorára  „Mégse  merek  én  bemenni, 

Apró  mézes  pogácsára,  A  kapunak  csitorgását 

Béjöheczcz  szüvem  bátron.**  líszrevébzik  angyalom/ 


Digitized  by  VjOOQIC 


336 


NEPROMANCZ      NÉPDALOK. 


„ Mégha jazom  jól  a  sorkát, 
Én  elveszem  a  szóllását, 
Béjöheczcz  szüvera  bátron." 

„Mégse  merek  én  bemenni, 
Csidmámnak  kopogását 
Észreveszik  angyalom.** 

„Tekerj  kápczát  a  sorkadra, 
Csipeszkégygy  a  lábujkadra, 
Béjöheczcz  szüvem  bátron." 

„Mégse  merek  én  bemenni, 
A  kutyának  ugatását 
"Észreveszik  angyalom.** 


„Vess  égy  darab  konczot  neki, 
Az  ugatást  elfelejti; 
Béjöheczcz  szüvem  bátron.** 

„Mégse  merek  én  bemenni, 
A  gyertyának  lobogását 
Észreveszik  angyalom,* 

„Adok  garast  az  anyámnak, 
Vegye  hámmát  a  gyertyának ; 
Béjöheczcz  szüvem  bátron.** 

„Mégse  merek  én  bemenni. 
Az  egerek  cziczogását 
Észreveszik  angyalom." 


„Éj  te  vitéz,  te  mire  élsz, 
Még  az  egerektől  és  félsz, 
Elméheczcz,  nem  kélleszsz.* 
(Gyergyó). 


Paal  Gyula, 


Gyérén  vették  a  kenderünk, 
Ritkán  termett  rajta, 
Nem  kéli  nekem  a  kendére, 
Csak  a  pozdorjája. 

Pozdorjából  tüzet  rakok, 
S  pánkot  sütök  nála, 
Hófejér  gyócs  kedvesemnek 
Az  inge  gagyája. 


Népdalok. 

Firis  pánkó,  puha  pánkó. 
Piros  mint  a  rozsa ; 
De  ha  százszor  jobb  volna  és, 
Jobb  a  rózsám  csókja. 

Négyet  rajzot  a  kosarunk, 
Mind  a  négy  tetézve. 
Anyám  aszszony  mind  leölte, 
Van  és  elég  méze. 


Nem  kéli  nekem  lépes  méze, 
Van  édesebb  annál, 
Gyöngy  Gyurim  ha  reám  tekint, 
Mézesebb  az  annál. 

(Háromszék.) 


Kriza  János. 


Csángó  dal. 


Erdő  erdő  kerek  erdő, 
Be  szép  madár  járja  kettő. 

Ha  éggyiket  megfoghatnám. 
Kebelembe  szorítgatnám  ; 

Onnat  ki  sem  szálásztánám, 
Mig  szájamból  nem  itatnám. 


Kedvemre  megsikogátnám, 
Szemit  száját  csókotgátnám. 

Szemit  száját  csókolgatnám, 
Ha  magaménak  mondhatnám. 

Ha  magaménak  mondhatnám. 
Soha  soha  el  nem  hagynám. 

(Klézse.  Moldva.) 

ROKONFÖLDI. 


Pesti  kön7vnyomd:l-^é^zvé^v-Iá^salat.  (Hold-utcza  4.  sz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^jelenik                   MAGYAR  SZEBKESZtő 

minden   hónap  MVTTArAP  ^^^^^  M'^*'''*'' 

15-éB  J^    I    ILÍjV    UJlV.  Biiajest. 

három    ívnyi                                 SZERKESm  H.  kíf.  K-llCIÍ. 

tamlommal.                  SZARVAS    GÁBOR.  ^^^  "" 


IV.  kötet  1875.  AUGUSZTUS  15.  VIIL  fü^eU 


HIBÁS  SZÓK  ÉS^  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 
28.  Önkívület.  Ijjílület. 

Eddigi  fejtegetéseink  folyamában  már  többszörösen 
volt  szó  a  képzők  alkalmazhatóságáról;  s  a  figyelmesebb 
olvasónak  bizonyára  emlékezetében  van  még  ama  néhány- 
szor hangoztatott  nyelvtudományi  tétel,  hogy  a  képzők  egyes 
osztályainak  világosan  megszabott  határuk  vari,  s  rendelte- 
tésükhöz képest  csak  úgy  felelnek  meg  teljesen  czélravaló- 
ságuknak,  ha  e  határon  belül  végzik  működésüket.  Láttuk 
például,  hogy  az  -álj  -ély  {-ál  -ét)  képző  (Nyr.  IV.  5i.  1.)  oly 
neveket  alkot,  a  melyek  a  cselekvés  eredményét  fejezik  ki, 
hogy  tehát  az  -álf  csakis  deverbális  képző  s  ennélfogva 
alkalmatlan  a  nevekből  való  szószármaztatásra ;  láttuk,  hogy  az 
-ű5^  'és:{  (24i.  1.)  tárgyakkal  való  bánásnak,  velük  való  fog- 
lalkozásnak a  kifejezője,  hogy  tehát  az  előbbivel  ellenkező- 
leg csakis  tárgyszókból  alkothatók  vele  származéknevek,  s 
ennélfogva  nem  lehet  deverbális  képző.  Az  -at  -et  képző  a 
nyelvünkben  jelenségeknek  egybehangzó  tanúsága  szerint 
functiójára  nézve  ikerpárja  az  -ás  -&-nek,  mindakettő  kizá- 
rólag cselekvésneveket  alkot ;  egyéb  szókhoz  pedig  nem 
függednek. 

Az  önkívület  és  felület  tehát  a  felsorolt  hibás  alkotások 
6.  osztályába  esnek:  ,,Mind  a  tő,  mind  a  képző  helyes,  de 
a  képző  alkalmatlan  ama  működés  végzésére,  a  melyre  alkal- 
mazva van."  (Nyr.  IV.  5o.  1.);  az  önkivül  és  felül  nem  ige- 
tok,  hanem  határozók;  s  valamint  nem  mondhatni  önkívül-és, 
felűl'és  (felső  része  vlminek),  épen  oly  képtelenség  az  önki- 
vúl-et  és  felül-et  is;  s  ilyenek  volnának  az  alúl-aty  belűl-ety 
hátul-at,  kö^el-et  sat. 


M.   NTELVÖR.   IV. 


Digitized  by  VjOOQIC 


338  HIBÁS    SZÓK    És    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA. 

Az  Önkívület  helyett,  a  melyre  különben  szükség  sem 
volt,  csak  az  előbb  is  használt  alkalmatos,  helyes  szókat 
kell  általános  forgalomba  vinnünk,  sezek:  eszméletlenség, 
öntudatlanság,  niagánkivttllét  (önkivüUét),  s  szükség 
szerint  ájnltság,  benemszámit  hatóság;  ^felület  helyet  pe- 
dig ajánljuk  a  felszin  szót,  a  mely  a  latin  superficiest  ala- 
kilag is,  jelentésileg  is  teljesen  födözi;  a  továbbképzés  lesz: 
felszínes  felületes  helyett,  s  felszinesség  felületesség  h. 

2g.  A  relativom  idegenszerű  használata. 

Az  előbbi  füzet  289  —  291.  lapján  felsoroltunk  néhány 
idegenszerű  szerkezetet,  melyek  a  latin  nyelv  révén  származtak 
át  nyelvünkbe.  Ezekhez  sorakozik,  bár  egészen  más  termé- 
szetű, a  vonatkozó  névmásnak  (relativum)  latinos  használata, 
melyet  már  régi.  íróink  ültettek  át  nyelvünkbe,  az  iskolák 
azóta  egyre  ápoltak,  literátus  embereink  kivétel  nélfcül, 
sőt  még  egynémely  fordulatban  legjobb  íróink  is  használ- 
nak, s  a  melyet  különösen  a  törvénykezés  nyelve  kiváló 
szeretettel  művel  és  terjeszt, 

A  latin  nyelvnek  egyik  kiváló  s  a  többi  nyelvekétől 
elütő  sajátságai  közé  tartozik,  hogy  a  conjunctiókkal  álló 
mutató  helyett  mind  fő  mind  mellék  mondatokban  vonat- 
kozó névmást  alkalmaz ;  pl.  „Tomyris  kétszáz  ezer  perzsát 
mészária  le.  S  e  győzelemben  az  vala  nevezetes,  hogy  még 
hírmondó  sem  marada  életben:  Tomyris  ducenta  milia  Per- 
sarum trucidavit.  In  qua  (et  in  hac  helyett)  victoria  illud 
memorabile  fűit,  ut"  etc. 

Hogy  e  sajátság  nyelvünkben  idegen,  arról  a  romlatlan 
népnyelv  egyhangúlag  tanúskodik;  azért  nem  is  tartjuk  szük- 
ségesnek, hogy  erre  nézve  bizonyító  példákat  idézzünk. 
Minthogy  azonban  e  latinosság  különösen  az  iskolai  iroda- 
lomban, s  a  mint  említettük,  a  törvénykezés  nyelvében 
szertelenül  el  van  terjedve,  részletesen  fel  fogjuk  sorolni  az 
eseteket,  a  melyekben  a  relativum  fonákul  áll  a  magyarban 
a  mutató  helyett.  Példáinkat,  hogy  az  idegenszerű  haszná- 
lat annálinkább  szembe  tűnjék,  Neposnak  egyik  magyar 
fordításából  veszszük. 

I.  A  latin  relativum  annyi,  mint  és  e^.  Példa.  Epami- 
nondas  collegis  permisit,  ut  sua  opera  factum  contenderent, 
ut  legi  non  obedirent.    Qua  defensione  illi  periculo    liberati 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  SSg 

sunt:  j^A  mely  védelem   folytán    azok  fölmentettek"  —   he- 
lyesen :  S  e  védelem  következtében  sat. 

2.  A  relativumnak  a  magyarban  mutató  névmás  s  egy 
ellentétes  conjunctio  {de^  a\onban^  P^dig)  felel  meg.  Példa. 
Datís  in  aciem  peditum  centum,  equitum  decem  milia  pro- 
duxit,  proeliumque  commisit.  In  quo  tanto  plus  virtute  va- 
luerunt  Athenienses,  ut  — :  „yl  mely  harczban  az  athenebe- 
liek  vitézség  által  annyira  kitünének,  hogy  — "  helyesen :  de 
e  harczban  sat. 

3.  A  lat.  relativum  mutató  névmás  s  egy  magyarázó 
conjunctio  {tudniilliky  ugyanis^  mert)  helyett  áll.  Példa. 
(Atticus)  antiquitatem  adeo  diligenter  habuit  cognitam,  ut 
eam  totam  eo  volumine  exposuerit,  quo  magistratus  ordina- 
vit.  Fecit  hoc  idem  in  aliis  libris.  Qiiibus  libris  nihil  potest 
esse  dulcius  iis,  qui  — :  ^mely  könyveknél  mi  sem  lehet 
kedvesebb"  —  helyesen:  a^  ily  könyveknél  tudniillik  sat, 

4.  Helytelenül  áll  a  magyarban  latin  módra  a  relativum 
czélzatos  mondatokban  hogy  (ajf,  e:()  helyett.  Példa.  Lacedae- 
monii  legatos  Athenas  miserunt,  qui  Themistoclem  accusa- 
rent:  „^lA:  bevádolják"  — •  helyesen:  hogy  vádolják  be. 

5.  A  latin  relativumban  következtetés,  okadás  (teháty 
ennélfogva,  e:{  okbóly  a^ért)  rejlik.  Példák.  Lacedaemonii  in- 
tellegebant  de  principatu  sibi  cum  Atheniensibus  certamen 
főre.  Quare  eos  quam  infirmissinos  esse  volebant:  ^  A  miért 
azon  voltak,  hogy  azok  lehetőleg  gyöngék  legyenek"  — 
helyesen:  azon  voltak  teháty  hogy  saí.  Aristides  tanta  pau- 
pertate  decessit,  ut  qui  efferretur  vix  reliquerit.  Quo  factum 
est,  ut  filiae  ejus  publice  alerentur:  „A  miért  leányai  köz- 
költségen tápláltattak"  —  helyesen:  e:{  okból  leányai  sat. 

6.  Legfonákabb  azonban  a  latin  relativumnak  szolgai 
fordítása  s  használata  oly  esetekben,  midón  személyes  vagy 
birtokos  névmás  rejlik  benne,  vagy  pedig  a  mondatban  tárgy- 
ként áll.  Nyelvünk  ugyanis  sem  az  alanyul  álló  'személyes 
névmást,  sem  a  tárgyként  szereplő  mutatót,  kivéve  az  ellen- 
tét esetét,  nem  szokta  kifejezni.  Ily  esetekben  a  relativum 
alkalmazása  tehát  kétszeres  idegenszerűség:  a  névmás  kité- 
tele német,  a  vonatkozó  használata  latin.  Példák.  Puer  ab 
janua  prospiciens  Hannibali  dixit,  armatos  apparere.  Qui 
imperavit  ei,  ut  —  :  r^Ki  is  megparancsolá  neki"  —  helye- 
sen :  meghagyja  tehát  neki.  Hannibál   tabellarium  in    scapha 

22  • 


Digitized  by  VjOOQIC 


34o  HIBÁS    SZÓK    KS    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA. 

(ad  Eumenen)  tnittit.  Qui  ubi  ad  naves  pervenit:  „üff  a 
hajókhoz  érkezvén"  —  helyesen:  a  levélvivő  eljutván  sat. 
Pausanias  animam  efflavit.  Cujus  mortni  corpus  quum  eodem 
nonnulli  dicerent  inferri  oportere,  qiio  — :  „-4  kinek  halála 
z//an  midőn  íjémelyek  mondák"  —  jól:  midőn  néhányan  azt  in- 
dítványozák,  hogy  holt  testét  sat.  Lysandri  nutu  omnia 
gerebantur.  Cujus  de  crndelitate  satis  est  unam  rem  exempli 
gratia  proferre:  „-4  kinek  kegyetlenségéről  elég  lesz  egy 
tényt  fölhozni"  —  helyesen :  kegyetlenségéről  sat.  Bithynii 
universi  navem  Eumenis  adoriuntur.  Qiiorum  vim  quum  rex 
sustinere  non  posset:  „-4  kiknek  rohamának  ez  ellent  nem 
állhatván"  —  helyesen:  a  király  rohamuknak  ellent  nem 
állhatván.  Nunc  confugi  ad  te  tuam  petens  amicitiam.  Quam 
si  ero  adeptus:  „Mit  ha  elnyerek"  —  helyesen;  s  ha  meg- 
nyerem. 

Ez  idézetek  világosan  mutatják,  hogy  az  idegen  saját- 
ságot föl  nem  ismerő  fordítók  miként  ültetik  át  s  honosít- 
ják meg  az  idegenszerűségeket,  úgy  hogy  a  latin  iskolákból 
kikerült  ifjak  a  hibát  már  magukkal  viszik  ki  az  életbe,  s 
mint  valami  természetest,  nyelvünkben  is  mint  helyeset  eredeti 
dolgozataikban  is  alkalmazzák.  Hogy  mily  erős  gyökeret 
vert  irodalmunkban  e  latinosság,  mennyire  használatos  még 
legjobb,  legmagyarosabb  íróinknál  is,  bizonyítsa  e  néhány 
példa  Vörösmarty  Zalán  futásából.  „Vitte  hegyen  völgyön; 
végre  kifáradván,  egy  csendes  völgyben  elállott.  Hol  mikor 
a  bús  hölgy  siralommal  epedve^bolyogna"  (III.)  —  magyaro- 
san:  5  mikor  ott  sat.  „Megvillan  az  éjjeli  fegyver;  melyre 
midőn  pillant  Ete  hős"  (V.)  —  magyarosan :  midőn  (aifí)  Ete 
megpillantá.  „S  csenge  boszúálló  markokban  kardjok  aczéla. 
Kikre  midőn  nézett  Ete  hős"  (V.)  —  magyarosan:  midőn 
rajok  nézett-  „Kármel  szaladott  a  visszafutókkal.  Kit  miko- 
ron  látott  lobogós  Csörsz"  (VÍI.)  —  magyarosan  :  mikor  e{t 
lobogós  Csörsz  látá,  sat.  sat. 

Legjáratosabb  ez  idegenszerűség  a  következő  kitételek- 
ben :  miért  is,  mifiélfogva,  minek  követke:^tében  határozzuk, 
e  helyett:  tehát,  azért,  ez  okból,  ennélfogva,  ennek  kö- 
vetkeztében határozzuk.  Továbbá:  kit  mikor  látott;  kik 
egyébiránt  maradtunk,  e  helyett:  mikor  (öt)  meglátta; 
egyébiránt  maradtunk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMON YI  ZS.  A    SZAVAK  ÖSSZKTÉT  KLE.  34  I 

A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 
Jutalmazott  pályamű. 

IV.  Tárgyas  öss:{e tételek. 

12.  §.  A  rokon  nyelveknek  némelyikében  olyan  alakja 
van  a  tárgyas  összetételnek,  mint  a  magyarban: 

y og.  pum-sajráp  „fü-vágó"  :  sarló;  |  vogK.  keV'X<^rtep 
„kö-huzó":  órlő. 

OsztB.  namrem-joiivtip  „gyermek-göngyölö",  wickel- 
tuch. 

Votj.  jemis'okton  „gyümölcs-szedés";  baii-ut^on  ^arcz- 
nézés"  tükör. 

Más  nyelvekben  azonban  (ugyanazokban),  a  melyekben 
a  magy.  birt.  összetételeknek  megjelölt  birt.  viszony  felel  meg 
(I.  lo.  §.),  az  első  tag  helyén  genitivus  objectivust  találunk. 

Finn  kirjan  tekiá  könyvszerző ;  silntan  kMntajá,  szem 
fordító:  szemfényvesztő;  talon ptdántö  j^udvartanis^  ;  veden 
johto  viz-vezctés. 

Észt.  ktrja  (génit.)  tufidja  írástudó  (tulajdk.  irás  tu- 
dója) ;  rauasöja  vasevő ;  jumala  teutamine  isten  káromlás. 

Lapp.  jubmela  (gen.)  palló  istenfélés. 

Mord.  karén  kodat  czipő-szövő;  pilginstama  láb- 
mosás. 

Genitivus  objectivust  találunk  számos  esetben  a  ma- 
gyarban is;  pl.  isten  félelme,  a  búza  aratása;  sá- 
torok lakója  A.  III.  285.  az  isten  tagadója  Ny. 
II.  i33.  stb. ;  különösen  birtokos  összetételt  is  sok  olyant, 
hogy  az  első  tagnak  gen.  obj.  értéket  kell  tulajdonítanunk, 
pl.  kézcsók,  gyermekcsere,  szócsere  (v.  ö.  szó- 
váltás) A.  II.  242.  gondolatvezér  A.  I.  172.  stb.  Sőt 
talán  a  tárgyas  összetételekben  egyáltalában  így  kell  fölfog- 
nunk az  első  tagot,  és  eredetüket  is  úgy  magyaráznunk, 
mint  a  birt.  összetételekét  (10.  §.).  Ezen  fölfogás  mellett  szól 
az  is,  hogy  birt.  viszony  esetében  a  maga  névmás  összeté- 
telei mindig,  mások  is  gyakran,  ugyanazt  a  föloldást  mutat- 
ják, melyet  a  birt.  összetételeknél  látunk  (9.  §.) ;  így :  m  a  g  a  m 
viselete  Ny.  I.  127.  173.  maga  elvéltében  F.  Ny.  I. 
123.  markod  köpésével  Bal.  Ny.  III.  447.  strimflim 


Digitized  by  VjOOQIC 


342  SIMONYI    ZSIGMOND. 

kötője  Ny.  I.  329.  fegyverem  nek  régi  hordozója 
A.  II.  121.  szivem  szomorít  ója  N.  II.  243.  fogok 
csikorgatásával  Pázm.  Ny.  II.  355.  keze  fogója  Ny, 
III.  5oo.  M.  Ny.  VI.  334.  honunk  szerzője  A.  I.  38i. 

Az  'ás  összetételeket  valóban  legalkalmasabban  mindig 
birt.  viszonynyal  oldjuk  föl:  asztalgyártás  —  asztal 
gyártása,  bajvívás—  baj  vívás  a,  szeretötartás- 
szerető  tartása;  ellenben:  as  ztalgy  ártó=asz  talt 
gyártó,  baj  vív  ó=b  ajtvívó,  szeretötart  ó=s  z  e  r  e- 
töt  tartó.  S  így  talán  ez  utóbbiak  keletkezését  a  régi 
ugor-m.  tárgyrag  elkopásából  is  magyarázhatjuk,  ép  úgy  mint 
a  birt.  Összetételekét  a  génit,  n-jének  eltűnéséből;  annál  is 
inkább,  mert  az  eredeti  tárgyrag  a  rokon  nyelvek  közül  csak 
háromban  tartotta  fönn  magát,  a  cseremiszben  (-m), 
finnben  (-«)  és  lappban  (b),(Hogy  ezek  azonosak,  már 
BoUer  fölismerte :  Sitzungsber.  der  wien.  akad,  XI.  968.)  Hogy 
a  mai  tárgy  rag  egészen  új  rag,  bizonyítja  i)  az,  hogy  a  ma- 
gyar nyelvre  szorítkozik  s  egy  rokon  nyelvben  sem  találjuk 
mását;  2)  az,  hogy  a  régibb  nyelvben  még  gyakoribb  a  rágta- 
lan  tárgy  (úgy  mint  most  a  ragtalan  birtokos:  isten  nyila) 
igenevek  mellett:  isten  igéje  hirdető  papság.  Sztáray- 
nál  (Nytud.  ért.  IX.  7.);  az  emberi  csontok  meztele- 
nítő s  a g y-k aponyák  koppasztó  helyen  Geleji  K. 
ajtók  tartók  Bécsi  cod.  zsák  elvetvén  u.  o.  felelet 
vévén  Münch.  cod.  tanálcs  tartván  R.  m.  pass.  sőt 
egyéb  igealak  mellett  is:  „hét  kapitánok  emelének" 
Én.  Pann.  megv.  úgy  mint  ma  is  mondjuk,  ha  a  tárgy  i-ső 
vagy  2-ik  személy  birtoka :  a  kardom  eltörték,  add  ide 
a  kezed. 

Csak  egyet-értés  tartja  meg  mindig  a  tárgyragot 
(s  ép  így  van  P.  Pápainál  különibbet-értés.  (Pozs.  cod.  17. 
ymadlak  az  thewys  koronát  feycdbe  wyselesederth;  de  u.  0. 
19.  mendenek  megh  ytelefederth.) 

Ellent  állásban  (és  helyt  állásban)  az  első  szó 
nem  tárgy,  hanem  határozó,  mint  viszont,  iránt  mi- 
helyt stb. 

V.  Igenevek  ai  összetételben. 

i3.  §.  Az  igenevek  legtöbb  különösséget  mutatnak  az 
összetételnél,  s  azért  czélszerünek  tartom  az  igeneves  össze - 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  343 

tételeket    külön    fejezetben    állítani  össze. »  Hogy  azonban  a 
következő  fejtegetések  világosabbak  legyenek,  előbb  röviden 
ki  kell  fejtenem  a  magyar  igeneveknek  rendszerét. 
Az  igeneveket  így  osztályhatjuk  a  magyarban: 

1.  Főnévi  igenév:  várni;  mindig  helyettesíthetjük -ás 
végű  főnévvel;  eléfordúl  a)  mint  alany:  tanulni  hasznos 
=  a  tanulás  hasznos;  b)  mint  tárgy:  szeretek  utazni  = 
az  utazást;  c)  legtöbbször  mint  czélhatározó:  vadászni 
megyek  =  vadászatra  megyek. 

Eredetére  nézve  Budenz  szerint  várni  oly  nom.  actio- 
nis,  melynek  -n  képzője  azonos  a  haszonbei  i  w-nel  (1.  ha- 
szon etymologiáját  Bud.  M.-u.  Szót.  ii5.)  s  a  finn,  mordv., 
vog.,  osztj ,  zürj.-votj.  -ma,  -m  nom.  actionis  képzővel,  a  vég 
-l-ben  pedig  ugyanaz  az  iránt  (czélt)  jelölő  rag  rejlik,  mely- 
nek az  alá,  felé  -féle  névutók  véghangzójában  is  nyoma 
van.  E  szerint  vár-n-i  ízről  ízre  annyit  tesz,  mint  v  á  r-á  s-r  a. 
Ez  az  irányragos  alak  most  ép  úgy  szerepeP  nominativus 
gyanánt  is,  mint  a  német  infinitivus,  mely  eredetileg  szintén 
dativus  finalis  (1.  Jolly,  Gesch.   des  infinitivs  i53.  és  173.  1.) 

2.  Melléknévi  igenév,  többnyire  jelző: 

a)  folyó  cselekvés :  váró,  jövő; 

b)  befejezett  cselekvés :  várt,  jött; 

c)  beálló  cselekvés :  várandó,  jövendő. 

3.  Határozói  igenév :  az  élő  beszédben  mindig  módha- 
tározó, az  irodalom  (különösen  a  ván  végűt)  időhatározónak 
is  használja.  Négy  alakban  fordul  elé : 

a)  pala  végzettel,  tudtommal  egy  helyen  (Nem  lehetet- 
len, hogy  iráshiba.)  Fer.  leg.  52.  (Ny.  I.  4i4.)  „en  nyluala 
latlak  tégedet  ewrdewgtewl  megczalatott  lény"  (ego  clare 
videó  te  a  diabolo  deceptum); 

b)  'Val  végzettel  egyik  másik  vidék  nyelvében  (Baranya 
Bácska  Ny.  I.  4i4.  Esztergom,  Fejérvár  III.  35.)  és  a  régi 
nyelvben  is  (Fer.  leg.  ewrewluel) ; 

c)  'Va  végzettel;  ez  az  alak  most  ország  szerte  majd- 
nem egyedül  használatos ; 

d)  'Ván  végzettel  ma  csak  az  irodalmi  nyelvben. 
Mindenek  előtt  megjegyzendő,  hogy  jelentésükre  nézve 

ezen  alakok  nem  külömböznek  egymástól;  az  a  külömbség, 
hogyi/aaz  egyidejű,  -ván  pedig  az  előidejü  cselekvést  jelöli 


Digitized  by  VjOOQIC 


344  SIMONYI    ZS,  A    SZAVAK    ÖSSZETÉTKLE, 

(„állva  beszélt"  [és  „így  szólván  eltávozott")  csak  az  újabb 
irodalmi  nyelvben  fejlődött  ki,  a  régiben  nyoma  sincs. 

A  mi  már  ez  alakokat  illeti,  annyi  első  tekintetre  vilá- 
gos, hogy  az  első  három  azonos,  és  csak  fokozatos  kopást 
tüntet  föl:  -vala^  -val,  -va.  S  így  csak  két  alakunk  marad: 
'Vala  és  -ván.  Ezekre  nézve  pedig  valószinü,  hogy  épen  úgy 
viszonylanak  egymáshoz,  mint  pl.  esmég  és  esment  (=  ismét 
K.)  (er.  es-megint,  vagy  a  görögben  -^Tcap  és  i\tíolx{p^  (er. 
•^TcapT  =  szánsz.  Já/rr/).  Valamint  ezek  egy  alakból  keletkez- 
tek külö  mbözö  fejlődés  útján,  úgy  vihető  vissza  a  vala  és  ván 
egy  régibb  valan  alakra  (A  kopott  -va  -ve  .  tehát  egészen 
egyenlő  hangfokon  áll  a  belé-bol  keletkezett  fte-vel,  melyben 
nem  csak  a  végén  állott  [irány]  rag  hiányzik,  hanem  még  a 
bele-  tőnek  egész  második  szótaga).  Ebben  az  -n  a  módha- 
tározás ragja  (éhe-«,  nagyo-?í,  szépe-«).  A  megmaradó  -vala 
végzetben  (nyilvala-)  Budenz  szerint  egy  igetőképző  (mo- 
mentán) r-hez  járult  ugyanaz  a  nom.  actionis  képző  -/,  mely 
a  fonal,  kötél,  vitel  stb.  szavakban  is  megvan.  E  sze- 
rint várva  azaz  * váf^r^a-la-ji  a.  m.  várás-sal. 

Egyet  kell  még  itt  megjegyeznem  az  -ó  -ő  végű  ige- 
névről.  Most  ugyan  rendcsen  jelzőül  használjuk,  de  számos 
fönnmaradt  nyom  bizonyítja,  hogy  egykor  sokkal  tágabb  körű 
és  kevésbbé  határozott  volt  a  használata.  —  Csak  néhány 
példát  idézek:  mi  j  ár  óba  vagy  =  mi  járatba  Ny.  II.  i3i. 
kérőért  jött  =  kérni,  kérés  végett ;  nagy  kérőm 
volna  =  kérésem  u.  o.  23o.  kapóra  jön,  látóba  (láto- 
gatóba) mönt  =  látogatás  végett  K.  445.  bujdosóba 
vót  =  bújd  osásba  K.  417.  leánnézőbe  jött  K.  42i. 
Lovam  lába  indulóban,  magam  szája  búcsúzóban  = 
indulásban,  bucsuzásb  an  E.  I.  20.  a  nap  nyugo- 
vóra hajolt  =  nyugvásra  A.  I.  392.  vannak  keletke- 
zőben =  keletkezésben  u.  o.  166.  P.  577.  lemenő- 
ben van  u.  o.  8.  vegyük  g  o  n  d  o  l  ó  ra  (fontolóra)  A.  II. 
393.  virradóra  =  virradatra  P.  34.  eskető  (v.  ö. 
menyekzö)  =  esketés  P.  44.  kézfogó  =  T.  ken- 
dőfogás, kézfogás;  keresztelő;  vető  alá  szántanyi 
=  vetés  alá  Ny.  III.  3i.  lejáró  és  lejárás  u.  o.  iSg. 
csorda-járó,  csorda  kelő  M.  Ny.  Ví.  32o.  =  csürhe- 
járás  Ny.  II.  i3o.  így  bej  áros  Ny.  II.  i3i.  =  bejára- 
tos u.  o.  325.    szemfájós    u.  o.   5I7.    nyavalatörö-s 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZARVAS.     A    NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA.  345 

u.  o.  56o.  bélmenó-s  III.  i84.  fejfáj ó-s  (pl.  bor). 
P.  Pápai  =  szemfájás-os,  ny  a  valatörés-es  stb.  Foga- 
fáj ós  M.  Ny.  Ví.  326.  első  tagjában  birtokos  ragot  vett  föl 

a  i().  §.-bcliek  analógiájára. 

SmoNYi  Zsigmond. 


A  NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA. 
IV. 

Vizsgáljuk  immár  amaz  állítását  az  értekezésnek,  hogy 
„a  szóalkotásnak  első  kelléke  a  nyelvérzék". 

E  meghatározáshoz  is  erős  kifogás  fér  —  meg  kell 
jegyeznünk,  hogy  az  utólag  a  nyelvújítás  eljárásának  igazo- 
lására készült  —  ámde  fogadjuk  el,  hogy  minden  betűjében 
helyeset  követeL  Ha  a  szóalkotásnak  első  kelléke  a  nyelv- 
érzék, ezen  csak  is  azt  a  szó  teljes  értelmében  helyes  nyelv- 
érzéket lehet  és  kell  értenünk,  mely  az  összes  magyar  nép 
egybehangzó  nyilatkozatának  hiteles  tolmácsolója.  Magának 
a  neologiának  követelése  szerint  is.  tehát  csak  az  olyannak 
szabad  és  volt  szabad  a  szóalkotás  munkájához  nyúlni,  a 
kinek  kifogástalan  volt  a  nyelvérzéke.  A  kire  ellenben  rábi- 
zonyodnék  —  megint  a  neologia  követelése  szerint  beszé- 
lünk —  hogy  e  kellék  híjával  készített  új  szókat,  hogy  a 
magyaros  nyelvérzékkel  akár  szándékosan,  akár  szándékta- 
lanul ellenséges  lábon  állott,  annak,  hogy  egyebet  ne  említ- 
sünk, egyáltalában  nem  lehet  semmi  követelése,  hogy  sza- 
vát a  nyelvújítás  kérdésében  számba  vegyük,  annál  kevesbbé 
lehetett  pedig  s  van  joga  magához  a  szóalkotáshoz  fogni  s 
azt  talán  teljesíteni  is. 

És  ha  a  neologia  szóvivőinek,  vezéreinek  nyelvérzékét, 
azt  a  szerintük  lényeges  kelléket  a  szóalkotásban,  élesebb 
próbaköre  teszszük,  lehetetlen  visszafojtanunk  méltó  csodál- 
kozásunkat, hogy  mint  rántják  ki  az  újítás  apologistái  a  neo- 
logia alól  azt  az  egyetlen  s  a  nélkül  is  szerfölött  ingatag 
alapot.  Csak  háromnak,  az  óXú|X7cia  Sofjtat  sxovce^-ek  közöl 
hallgassuk  meg,  minő  hangon  szól  a  nyelvérzékük;  mert  ha 
a  magna  muminákról  bebizonyul,  hogy  gyarlóskodtak,  az 
infima  plebsről  egyebet  nem  tehetünk  föl  folytonos  bukdá- 
osolásoknál. 


Digitized  by  VjOOQIC 


346 


SZARVAS    GÁBOR. 


Kaz  i  n  czy 
„Egmont.  iSíowAor- játék." 

H  o  c  h !  Wilhelm  von  O  r  a- 
nien  h  o  eh  !  — Hoch,hoch! 
—  Nun  alter,  bring  auch 
d  eine  gesundheiti 

F  r  i  e  d  e,  i  h  r  herren  !  Nun 
da  ihr  vion  uns  nichts  hören 
woUt,  nun  b  r  i  n  g  t  auch  e  u  r  e 
gesundheit  aus,  eine 
bürgerliche  gesund- 
heit! 

Nichts  kann  mich  ergötzen, 
nichts  mich  zerstreuen. 

Ich  habé  unrecht  gegen  ihn, 
mich  nagt*s  am  herzen,  dass  er 
es  so  lebendig  fühlt. 

Sieht  man  euch  mor- 
gen? 

Gebt  euch  nicht mit  dem 
ab! 

Steckt  die  köpfe  zu- 
s  a  m  m  e  n. 

Wann  ich  einen  scbónen  lán- 
gén hals  sehe,  muss  ich  gleich 
wider  willen  denken:  der  ist 
gut  k  ö  p  f  e  n. 

Wie  s  i  e  h  ts  a  u  s  ? 

Denk  an  die  stádte!  und  wie 
w  i  r  d  d  í  r's  s  e  i  n,  wenn  du 
dir  sagen  musst  — . 

Ich  versteh'  euch  nicht.  — 
Ihr  w  e  r  d  e  t. 

Wie  seid  ihr  heute  so 
kait!  —  Wie  so? 

Mir  kommt  es  fremd 
V  o  r  =  En  azt  különösnek  ta- 
lálom. 

Und  eile  selbst,  Egmont's 
schreiber  und  die  tibrigen  ge- 
fangen  zu  nehmen,  die 
dir  bezeichnet  sind. 


Fere  ncz. 

(Szép  Literatúra.  1816.) 

Fenn  l  az  Oranieni  Wilhelm 
fenn !  —  Fenn  /  fenn !  No  Öreg, 
ho\dki  te  is  egésségedet!  (117. 

lap) 

Békét,  békét y  Urak!  Am  ha 
minket  felejtetek,  igyátok  a 
magatok  egésségét,  egy  pol- 
gári égéssé get.  (119.) 


Semmi  nem  tud  mulattatni, 
semmi  sem  szórhat  eL  (121.) 

Fájok  neki,  s  mardossa  lel- 
kemet, hogy  5  azt  elevenen 
ér:{i.  (137.) 

Láthat  a\  ember  holnap? 
(i43.) 

Ne  tegyétek  ho\\á  magato- 
kat!  (i5o.) 

Ös^veütitek  fejeiteket,  (i5o.) 

Valamikor  szép  hosszá  nya- 
kat látok,  akaratom  ellen  is  ezt 
gondolom :  E\t  volna  jó  fej- 
venni,  (161.) 

Mint  néi  ki  a  dolog  ?  (i63.) 

Gondold  a  városokat !  S  mint 
lesi  neked  majd,  midőn  kény- 
telen lészesz  mondani  magad- 
nak (i83.) 

Nem  értelek.  —  Fogs^,  (188O 

Milyen  hidegen   vagy   ma! 
-  Hogy  úgy?  (198.  200.) 
E\  nekem  idegenként  jö  ki. 

(219.) 

Te  pedig  siess  Egmont  Ti- 
toknokját s  mind  azokat  a  kik 
neked  ki  vannak  mutatva^ 
fogva  venni.  (224.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


Geh ,      dass 
s  a  m  m  1  e. 


A    NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA. 

i  ch 


347 


m  i  c  h         Menj,  hogy  össiegyüjthesaem 
magamat.  (279.) 


Helmeezy  Mihály. 
.Lied  aus  der  férne.**    Mathissontól. 


Wenn  in  desabends  letztem  scheine 
Dir  eine  láchelnde  gestalt 
Am  rasensitz  mit  eichenhainc 
Mit  wink  und  gruss  vorüberwailt : 
Das  ist  des  freundes  treuer  geist, 
Der  freud  und  friede  dir  verheisst. 

Wenn  in  dcs  mondes  dámmerlichtc 
Sich  deiner  iiebe  traum  verschönt* 
Durch  citysus  und  weymuthsfichte 
Melodisches  gesausel  tönt, 
Und  ahndung  dir  den  busen  hebt 
Das  ist  mein  geist  der  dich  um- 
schwebt. 

Fühist  du  beim  seligen  verlieren 
In  das  vergangene  zauberland 
Ein  lindes  geistiges  berühren 
Wie    zephyrs    kuss  an    lipp*    und 

hand, 
Und  wankt  derkerze  flatternd  iichts 
Das  ist  mein  geist,  o  zwcifle  nicht 

HÖrst  du  beim  silberglanz  der  sterne 
Leis'  im  verschwieg'nen  kammer- 

lein 
Gieich  Aeols  harfe  aus    der  férne 
Das  bundeswort :  auf  ewig  dein : 
Dann  schlummre  sanft,  es  ist  mein 

geist 
Der  freud  und  friede  dir  verheisst. 

E  fordítást,  melyet  újsága  miatt  választottunk  ki,  még 
1873-ban  küldte  be  hozzánk  Felméri  Lajos  a  következő  so- 
rok kíséretében :  „Van  szerencsém  közölni  Helmeczinek  egy 
1816-ban  készített  fordítását  saját  kézirata  nyomán  az  u.  n. 
Szemeretárból,  mely  még  eddig  sehol  nem  jelent  meg.  Ezt 
a  fordítást,  mint  Helmeczi  ugyanazon  levelében  említi,  egy 
kisasszony  szebbnek  találta  mint  az  eredetit.  Szintén  ezen 
levélben  jegyzett  föl  Helmeczi  néhány,  általa  készített  új 
szót:  sonderling  különcig  schwachling  gyengénciy  zartling 
kényenc\j  anspruch  igény.'' 


Midőn  az  est  vég  alkonyodtán 
Egy  néked  mosolygó  alak 
Oyepágyon  ültöd*  azompotyodtán 
KoszÖngve  rád  el-elballag : 
Az  barátodnak  hiv  lelke, 
Mely  rád  vig  nyugtot  ihUlge, 

Midőn  a  hold  kelő  világán 

Szerelmid  álma  azépedeZy 

S  a  liget  minden  füvin  s  ágán 

Kedves  zizeglés  retgtdez, 

S  kebled  rémzelgve  enUeng: 

Az  lelkem  mely  körülted  leng. 

Érzesz,  boldog  tévelygésedkor 
Hajdanti  boldogságidon, 
Mint  zefír  csókja  kikeletkor 
Oly  lágy  illentést  ajkidon, 
S  gyertyád  lobogva  égdegél : 
Az  lelkem,  oh  ne  kétkedjél. 

Hallod,  midőn  a  csillagboltról 
Éj  int  8  csendéig  kis  rejteked^ 
Aeol  hárfájaként  távolról 
E  frigyszót:  örökre  tied: 
Ha  szunynyad  akkor  édesdet. 
Lelkem  körülted  repdesget. 


Digitized  by  VjOOQIC 


348 


SZARVAS     GÁBOR. 


Schedel  Ferenc z. 

„A  haramják**  1823. 


O,  meine  aussichten! 

Gerecht!  sehrgerecht! 

G  1  ü  c  k  z  u,  Franz !  w  e  g 
ist  das  schoosskind. 

Alsó  frisch  darüber  hin- 
weg! 

Da  habén  sie  das  herz  nicht 
ein  glas  zu  leercn,  weil  sie  ge- 
sundheit  dazu  trinken 
müs  se  n. 

Berechnen  ihrcn  juden- 
zins  am  altare. 

Und  auf  mehr  raffi- 
niert  dein  fingerhut 
voll  gehi  r  n  nicht? 

Ein  gleiches  wider- 
fahre  mir  von  jcdemun- 
t  e  r  c  u  c  h,  wcnn  ich  meinen 
schwur  verletze. 

Wart!  so  sollst  du  vor 
mir  z  i  tte  rn! 

Du  bist  ein  entschlossener 
kerl,  soldatenherz,  haar 
auf  der  zunge! 

N  e  i  n,  so  wahr  ich  Herrmann 
heisse,  das  sollt  ihrnicht! 

Horch!     horch!     sein 
sohn  ist  in  seinen  trüu- 
me  n. 

Hör  auf!  Mir  wird  sehr 
übeL 

Gestern  ist  ihm  der  p  r  o- 
zess  gemacht  worden. 

Sieh  dich  vor,  hauptmann' 
Wir  sind  gefangen,  g  e  r  a  d  e  r  t. 

Der  kerl  macht  michwir- 
bein. 


Oh !  az  én  kiné\teim !  ( 1 7.  lap.) 
Igazai!  teljes  iga^^al ! (22,) 
Szerencse    veled     Ferencz ! 
félre  van  a  keblenc^,  (24.) 
Hát  el  rajta ! 

Nincs  bátrak  egy  pohárt  ürit- 
ni,  mert  egészséget  kell  ho\id 
inniok.  (29.) 

Zsidőkamatjokat  az  oltárnál 
is  s^dmvetik.  (29.) 

S  többet  nem  rafjiniroi  gyü- 
s^ii'Velöd}  (39.) 

Hasonló  történjék  nekem 
mind  egyitek  a'ltal,  ha  eskemet 
megsértem.  (49.) 

Várj!  hat  res^ketendj  előt- 
tem! (Sy.) 

Te  eltökélt  legény  vagy,  ka- 
tonai síivedy  s\ör  nyelveden  ! 
(61.) 

Ne!  oly  bizonnyal  valamint 
nevem  Hermann,  a^í  a^  ifj^'^^" 
ne  fogja  cselekedni !   (65.) 

Halk  !  halk !  fija  van  dlmd- 
ban.  (67.) 

SzUnj   meg !    rosszul   vdlom. 

(79.) 
Tegnap    tétetett  neki  a  per, 

(91)^ 

Ldss  eléy  kapitány!  Meg  va- 
gyunk fogva,  keréktörve.  (100. 
101.) 

A  hunczfut  engem  keren- 
geni csindL  (iii.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA. 


349 


Franz  spricht,'  und  w  e  n  n 
man  nicht  antwortet,  so 
wird  er  befehlen. 

Bei  gott!  Bei  dem  ewi- 
gen  gott!  Ihr  soUt  alles 
wissen  I 

D  a  s  s  ich  ein  bettler  g  e  b  o- 
ren  werden  dü  r  f  te  ! 

Saufzu,  hauptmann !  hier 
ist  wasser  genug. 

Sieht  er  nicht  gerade  so 
d  r  e  i  n,  als  wollt*  er  —  ? 

Wülst  du  dir  anmassen 
einen  mann  mit  schmeicheleien 
zu  fangen? 

Kitzelt  dich  nachna- 
naen  und  eh  re? 

Ich  will  dich  würgen, 
dass  du  blau  w  i  r  s  t,  eisgrauer 
líjgner  du ! 

Amalias  liebe  macht  den 
brennenden  sand  unter  ihm 
grOnen  und  die  wilden  ge- 
stríiuche  b  1  ü  h  e  n. 

Weíhe     dies     messer    d  e  r 
dunkel  vergelterin. 

Das  ílehen  seines  vaters  reich* 
te  nicht  an  seín  herz.  H  i  n  a  b 
roitdembalg!  donnerte  es 
von  seinem  munde. 

Dieses  opfer  bin  ich  selbst. 


Ferencz  szól,  s  ha  nem  felel- 
tetik, parancsolni  fog.  (^11 5.) 

Istennél !  a^  örök  istennél  ! 
Mindent  tudjon!  (117.) 

Hogy  koldussá  lehetne  s:{ü' 
letendnem  I  (122.) 

Hörpents  neki,  kapitány !  v/:[ 
elég.  (i23.) 

Nem  úgy  né^  e  neki  épen^ 
mintha  —  ?  (127.) 

Mered  magadra  mérni,  hogy 
férfit  hizeikedésekkel  megfogj  ? 
(127.) 

Vis^ketss[  név  és  becsület  után  ? 
(128.) 

Fojtalak,  hogy  kék  leendj 
vén  hazug  te!  (i4o.) 

Amália  szerelme  ^[öldíti  alat- 
ta az  égo  fövényt  s  a  zöld  bok- 
rokat alatta  viritni  tes:{i.  (iSC) 

E  kést  szenteld  a  homályos 
díj:{ónénak !  (i64.) 

Atyjának  esedezte  nem  ért 
szivéhez.  Le  a  nyú:[\al !  dör- 
gött szájából.  (173.) 

E\    a!{    áld    ennen    vagyok 

(210.) 


E  rövidke  idézetekből  —  nnert  ezek  csak  egy  csepp  a 
nagy  tengerben  —  eléggé  meggyőződhetik  az  olvasó,  hogy 
minő  lábon  álltak  vezérújítóink  az  első,  a  főkellékkel,  a  nyelv- 
érzékkel. Az  a  nyelvérzék,  a  mely  ha  nem  is  minden,  de 
sok  esetben  megtart  bennünket  a  rendes  ösvényen,  az  ép, 
a  hamisítatlan  nyelvérzék,  az  müveik  tanúskodása  szerint 
vagy  megvolt  romolva  az  idegen  hatás  alatt,  vagy  egyálta- 
lában meg  se  volt  náluk.  A  rája  való  hivatkozás  tehát,  hogy 
vele  igazolják  a  nyelvújításban  követett  eljárásukat,  nem 
egyéb    üres    mentségnél,   arra   való,    hogy  a   kritikátlanság- 


Digitized  by  VjOOQIC 


35o  SZARVAS    GÁBOR. 

gal  párosult  merészség  vádjától  vagy  egészen,  vagy  legalább 
annyira-mennyire  tisztára  mossák  vele  magukat.  Hogy  ez 
az  annyiszor  emlegetett  s  az  „elsó  kellék"  pánczéljával  hét- 
szeresen berétegezett  nyelvérzék  csak  újabban  fölfedezett 
mentsvár,  a  melynek  védó  karimája  alá  szoiúltságukban  hú- 
zódtak meg,  azt  ok  maguk  tudják  legjobban;  de  tudjuk  mi 
is ;  s  hogy  a  félrevezetett  nagy  közönség  se  maradjon  této- 
vában ez  iránt,  ime  vegyék  neki  kétségtelen  bizonyítékait. 
Schedel  Ferencznek  idézett  Haramjáiban  a  sok  között  a 
következő  új  szókat,  kifejezéseket  s  szerkesztéseket  is  talál- 
juk, a  melyeket  az  előbbi  magyarság  nem  ismert.  „Kétség- 
teljesen hányja  magát  a  s\ékben^  (76.)  magyaros  toll  így 
írta  volna:  kétségbeesetten  hánykolódik  vagy  hányja- 
veti  magát  székén.  „Főtől  talpig  oda  állítottak^  azt  gon- 
dolnád, hogy  magamat  látod  \  még  a  köntös- gombjaimat  se 
felejtették  el"  (81.)  itthon  termett  kifejezéssel  így  volna: 
eírtak  tetőtől  talpig,  (oly  hiven)  mintha  csak  sze- 
med előtt  láttál  volna;  még  köntösöm  gombjait  sem 
feledték  ki.  „Eléugranak  öt  hat  szolgák  a  hátulamból*^  (í3i.) 
érthetetlen,  vagy  legföljebb  olyasmi  gondolható,  hogy  ,  hátam 
megöl";  pedig  ezt  akarta  mondani:  elé  ugrik  a  lesből  öt- 
hat szolga.  Azt  kérdezzük,  a  nyelvérzék  sugalma  íratta  le  a 
fordítóval  e  szókai  s  kifejezéseket,  vagy  pedig  egyéb  valami  ? 
Biz  azok  idegen  sajátságok  utánzásai,  a  melyek  a  német 
nyelv  nélkül  aligha  megfogamzottak  volna.  A  „kétségteljes" 
pl.  =  verzweiflungsvoU ;  „főtől  talpig  oda  állítottak"  =  vom 
kopf  bis  zum  füssen  habén  sie  mich  hingestellt;  „köntös- 
gombjaim" =  meine  rockknöpfe;  „hátulam"  =  hinterhalt. 
Ilyen  német  példakép  után  készült  szók  még  a  következők 
is:  s^erelemtelt  liebevoU  (5i.)  s{ünestpe  feierabend  (167.) ^s;{- 
erő  spannkraft  (168.)  halálágjy  todbett  (5o.)  szívbarát  bu- 
senfreund  (122.),  keblenci-bűn  schopss-sünde  (27.),  bortőke 
weinstock  (119),  jajember  jammermann  (169.),  utándics  nach- 
ruhm  (36.),  kukac:{doctor  (=  kuruzsló)  wurmdoktor  (82.), 
halálhason  tantor  todáhnlicher  schwindel  (54.),  paras^tné 
(116.),  tigrisnő  tigerin  (117.),  hum^futi  csellemek  spitzbübi- 
sche  künste  (167.).  Sőt  a  német  sajátságok  előtti  hódolatá- 
ban  annyira  megy  a  fordító,  hogy  a  magyar  szókat  szár- 
mazás s  egytagúság  tekintetében  is  a  német  után  idomítja. 
„Opfern"  pl.  a  németben  denominativ  ige,  magyarul  áldoz; 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA.  35 1 

minthogy  tehát  amott  van  egy  opfer  főnév,  így  okoskodott, 
a  magyarban  is  kell  lennie,  a  melyből  lett  az  áld'o:{y  s  ez 
nem  lehet  más  mint  áld.  („Ez  az  áld  ennen  vagyok":  die- 
ses  opfer  bin  ich  selbst  210.  nEmheráldakat  hoznak":  sie 
bringen  menschenopfer  108.).  „Balgen":  nyúzni,  tehát 
„balg":  njrú:{  (Hinab  mit  dem  balg!  [Vessétek  le  a  vén  dö- 
göt !]  „Le  a  nrú^all'^  lyS.).  „Fröhlich" :  vidám,  tehát 
„froh**:  píd  (Froh  aufhüpfend :  j^vidan  felszökeltve"  i58. 
201.).  »Vor  zeiten**:  hajdan,  tehát  „vorzeit"  világos  hogy 
hajd  (Die  helden  der  vorzeit:  „a  hajának  hősei"  29.). 
^Leid"  egytagú  főnév,  tehát  a  „fájdalom"-nak  is  annak  kell 
lennie  (Was  ihr  mir  da  für  herzeleid  hSttet  anrichten  können  : 
, micsoda  szivfájat  csinált  volna  nekem?"   i48.) 

Hiába  hangoztatják  tehát  a  „nyelvérzék"  szót,  mikor  a 
maguk  alkotta  tények  idegen  nyelv  szolgai  követéséről  ta- 
núskodnak. Ma  beszélnek  analógiáról,,  etymologiáról,  helyes 
nyelvérzékről,  mély  ismeretéről  a  nyelvnek ;  a  járáa  mellé 
oda  állítják  a  Várda-tj  a  lovanc:{  mellé  a  suhanc:{-ox^  a  csuk 
(főnév)  mellé  a  ^ár-t,  a  rak-part  mellé  a  fog-hái-^x,  s  kisül, 
hogy  az  egyik  képzés  puszta  ötlet,  a  másik  hamis  analógia, 
a  harmadikat,  a  mely  talán  épen  mély  ismeretével  készült 
a  nyelvnek,  asszony  csinálta  {^S^^ün-estve :  feyerabend,  egy 
asszonyság  helyes  javaslata  szerént."  Haramják  2i4.  l.);egy 
nagy  rakás  pedig  nem  egyéb,  mint  német  példáknak  nagyon 
is  fonák  másolata. 

De  hogy  az  analógia,  a  mire  pedig  ma  oly  nagy  súlyt 
fektetnek,  midőn  például  a  rakpart  helyessége  mellett  (na- 
gyobb részt  utánunk)  a  gyakfa,  fenkő,  lakhely,  rak- 
sz ő  lő  sat.  compositumokra  hivatkoznak,  eszük  ágában 
sem  volt,  hanem  hogy  a  horáerő  a  tragkraft,  ütér  a  schlag- 
ader,  látideg  a  sehnerv,  jármű  a  fahrwerk  kaptájára  vert 
idétlenségek,  azt  a  vezérújítók  félremagyarázhatatlan  tanítá- 
sából tudjuk.  Helmeczy  Berzsenyihez  írt  előszavában  („Ér- 
tekezés az  újításokról.")  a  VIII.  lapon  az  újítás  egyik  esz- 
közének D)  alatt  „két  vagy  több  szó  egybefoglalását"  is 
mondja  „agörögsnémet  nyelv  példa  ji  után".  Még 
világosabban  beszél  Kazinczy.  „Mit  nyerünk,  ha  azt  csele- 
keszszük,  a  mit  Virgil,  Horácz,  Cicero  javall  és  tanít?  Azt, 
hogy  a  mi  míveletlenségének  szenyjeiben  senyvedett  nyel- 
vünk ezeket  a  szenjeit    lerázza,  a  néki   tulajdon  szépségben 


Digitized  by  VjOOQIC 


352  SZARVAS    GÁBOR. 

előkel,  és  ezt  idegen,  de  elfogadható  szépség  által 
neveli,  fertelmes  hosszaságú  szavainak  farkaikat  elnyesi, 
a  rút  alakúakat  szebbekké  változtatja.**  (Báróczy  Munkáji. 
Kiadta  Kazinczy  Ferencz.  Báróczy  élete.  20.  l.)  S  ismét: 
„Szemünk  az  idegen  kecsek  látás  áh  oz  a  m  a- 
gyar  arczon  végre  hozzá  szokik,  s  az  idegen 
kecs  a  magyar  arczon,  addig  nézzük,  hogy 
végre  magyar  kecs  leszen."  (u.o.)  S  ha  még  talál- 
koznék valaki,  akinek  ez  sem  volna  elég  érthetőn  mondva, 
azt,  úgy  hiszszük,  meg  fogja  győzni  a  következő  vezérelv, 
melyet  a  ^nyelvművelésre"  nézve  irányadónak  felállított: 
„A  nyelvek  közzül  a  német  az,  meUyhez  a  ma- 
gunkét az  előnkbe-szabott  tekintetekben  ösz- 
vehasonlítanunk  lehet  és  kell,  mert  ez  úgy  törzsök 
nyelv,  mint  a  miénk,  úgy  ázsiai  eredetű  mint  a  miénk,  s 
úgy  emelkedésben  van,  mint  a  miénk."  (Tudom.  Gyűjt 
1819.  XI.  köt.  22.  1.).  S  ismét:  „A  szép-író  az  idegen 
szólással  nem  csak  szorultságból  él,  hanem 
mivel  magát  még  az  újság  kecse  által  is  meg- 
kedvel tethe  ti.  "^  (u.  o.  i5.  1.) 

Hol  van  itt  az  az  erősen  nyomatékolt  nyelvérzék,  az 
a  nevezzük  akár  művelt  vagy  parasztos,  akár  finom  vagy 
vastag  fülű,  akár  irodalmi  vagy  népies  nyelvérzék,  a  mely 
első  kellék  a  nyelvújításban  ?  A  mint  látjuk,  a  „nyelvművelés* 
Péter  apostola  kegyetlenül  niegfeledkezett  róla.  De  nem  csak 
hogy  megfeledkezett,  hanem  merőben  megtagadta,  hogy 
soha  sem  látta,  nem  az  ő  mestere :  oúx  oi8a  tbv  ácvSrpoTcov.  Hall- 
juk szavait!  „A  neológus  gyökerekkel  inkább  él,  mint  szár- 
maztakkal;  az  öszveforrasztottakat  partikulájiktól  megszaba- 
dítja; szavait  újsyntaxisszal,  periodusza  tag- 
jait szabadabban,  merészebben,  gyakorta 
idegen  példányok  után  szövi  fel;  az  idegen 
szólásokatmagyarszólásokká'váitoztatja,  nem 
nézvén,  ha  előtte  más  valaki  szólott-e  ríiár  úgy,  s  a^ 
uralkodó  szokás  javasolja  vagy  engedi ^'é:  (ii;o'.  t5.  l.)  Másutt 
pedig:  „A  mi  íróink  (a  jókat  értjük;'  1^ 'rosszak  nul- 
lák) tudva  s  akarva  távoznak  e  l'i.^s^zí.o  kás  törvé- 
nyeitől. —  A  szépíró  nem  ismérfőb  bt  örvényt, 
mint  azt,  hogy  írása  szép  legyen.  Valami  ezen 
igyekezetét    segélheti,    az    neki    mind  szabad; 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  353 

akár  engedi  a  grammatika  és  a  s:{okáSy  akár  nem.  —  Soha 
még  hamisabb  tanítás  adva  nem  volt,  mintáz, 
hogy  usus  dominatur  in  lingvis ;  sötaz  író  parancsolja, 
^^^y  *^gy  legyen,  s  úgy  lesz."  (Tud.  Gyújt.  1817. 
XII.  köt.  89.  1.)  Ha  pedig  a  nyelvérzék  (a  szokás)  az  író 
diktátorsága  ellen  hangos  tiltakozásra  nyitná  meg  ajakát,  mi 
több,  ha  ellene  merészelne  állani,  akkor  ott  van  a  gúzs,  az 
erőszak:  „ne  féltsük  (nyelvünk)  szüzességét,  ne  még 
az  erőszaktól  is;  mert  az  is  sokféle;  s  van  ollyan  éde- 
sen eső  erőszak,  a  miért  nem  futnak  biróhoz."  (Levelek 
Szentgyörgyihez.  390.  1.)  „Legyen  (a  szó)  rossz  deri- 
vatiójú,  ha  jó  derivatiójú  nincs;  csak  legyen  szük- 
séges, és  szép  legyen  a  szó."  (u.  o.  296.  1.) 

Csatoljunk  e  nyilatkozatokhoz  illusztráló  szavakat?  De 
minek  oda  mécs,  a  hol  süt  a  napvilág?  Mintha  csak 
elöre  látva  a  most  kitört  nyelvharczot,  s  megértve  tévedését 
s  megbánva  eljárását,  maga  akart  volna  sújtó  fegyvert  szol- 
gáltatni kezünkbe  Kazinczy  a  neologiának  fogytára  jutott 
utolsó  argumentuma  ellen,  oly  kiméletlen,  annyira  irgalmat 
nem  ismerő  szavakkal  zúzza  szét  azt  az  egyetlen,  valamire- 
valónak hitt  érvüket  is,  azt  az  Áron  vesszejéből  fakadt  csuda- 
ágat, a  nyelvérzéket. 

A  mondottakból  megtanultuk  tehát:  i)  hogy  a  nyelv- 
érzék a  nyelvújítás  alkotásainak  megítélésében  illetéktelen, 
számba  nem  vehető  bíró;  2)  ha  elfogadnók  is  a  neologia 
ama  tételének  helyességét,  hogy  a  szóalkotásban  első  kellék 
a  nyelvérzék,  akkor  épen  ezen  elv  alapján  kell  semmiseknek 
nyilvánítanunk  alkotásaik  nagy  részét,  mert,  a  mint  mü- 
veikből meggyőződtünk,  épen  a  szóvivők  nyelvérzéke  az,  a 
mely  erős  hanyatlás  nyomait  viseli  magán;  de  3)  a  nyelv- 
érzéknek előtérbe  tolása  csak  újabb  találmány,  szorultságból 
felkapott  fegyver ;  mert  az  újítás  komoly  megindultakor  nem 
csak  hogy  számba  nem  vették  s  számba  venni  nem  akarták, 
hanem  egyenest  kizárták,  az  író  tetszésének,  önkényének 
rabszolgájává  tették;  s  megtanultuk  végre  4),  hogy  micsoda 
fontosságot  tulajdonítsunk  az  értekezés  ama  helyeinek,  a 
melyekben  tudományos  kutatáson  alapuló  tételeink  ellen  a 
nyelvérzék  fegyverével  száll  ki  a  sorompóba. 

Némelyek  szerint  talán  kelleténél  is  hosszabban  foglal- 
koztunk a  nyelvérzék  kérdésével.  Lehet.  De  a  szavakkal  taka- 

H.  mrCLTŐii.  IV.  93 


Digitized  by  VjOOQIC 


354  VOLF    GYÖRGY. 

rékoskodás  a  mi  nézetünk  szerint  e  kérdésben  épen  nem  lett 
volna  helyén.  Nekünk  fel  kellett  világosítanunk  a  nagy  közön- 
séget, amely  tudvalevőleg  a  tekintélyek  szava  után  indul,  hogy 
mennyit  ér  a  neologia  védőinek  ajakán  a  nyelvérzékargu- 
mentum; ezt  pedig  annál  inkább  meg  kellett  tennünk,  mert 
az  irodalom  egy  része  is,  a  mely  akár  nyíltan  akár  titkon  az 
újításhoz  szít,  a  nyelvérzéknek^  vagy  e  szónak  már  némileg 
gyanússá  váltával,  a  mint  legújabban  nevezik,  az  „ízlésnek^ 
kényelmes  pajzsa  alól  szórja  elég  sűrű  nyilait  a  nyelvjaví- 
tás ellen.  Tehát  sit  venia  verbis! 

Szarvas  Gábor 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT. 

II. 

Bocsánatot  kérek,  hogy  a  múlt  számban  olyat  ígértem,  a 
mit  leheletlen  teljesítenem.  Azzal  kecsegtettem  ugyanaz  olvasót, 
hogy  majd  megismertetem  a  „Vasárnapi  Újság**  bizonyításával 
is;  de  azt,  a  mi  ellenfelemen  kétszer  is  megesett,  ez  egyszer 
fájdalom  magam  se  tudtam  elkerülni ;  tehát  csak  megvallom  töre- 
delmesen, hogy  biz  én  nem  gondoltam  meg  ama  sző  jelentését. 
Hiszen  a  bizonyításhoz  argumentum  kell ;  már  pedig  ilyet,  ha 
csak  a  vádaskodást,  heveskedést  meg  fenyegetodzést  nem  vesz- 
szük  annak,  a  „Vasárnapi  Újság^'-ban  hiába  keresünk.  „Nem 
tevén  szaklap**,  beéri  a  puszta  állítással  is.  Csak  legalább  az  lát- 
szanék, hogy  a  mit  állít,  ha  akarná,  be  is  tudná  bizonyítani. 
Pedig  mint  „nem  szaklapnak"  s  a  nyelvtudományi  kérdésekben 
kevéssé  jártas  nagy  közönség  előtt  kétszeres  kötelessége  lett 
volna  csak  nagyon  jól  megfontolt  állításokat  koczkáztatni ;  mert 
különben  magának  tulajdonítsa,  ha  valaki  sutort  meg  crepidát 
emlegetve  arról  vádolja,  hogy  olvasóit  félrevezette.  Én  nem  va- 
gyok az  a  valaki,  csak  mondom,  hogy^találkozhatnék  olyan  is. 

De  nézzük  állításait.  Alapnézete,  mely  mind  magában  fog- 
lalja, az,  hogy  a  mely  szó  a  nyelvérzéknek  tetszik,  a  melyik  el 
van  fogadva  s  még  a  költőknél  is  eléfordúl,  az  szép  is  czélszerú 
is,  sot  egyenesen  szent,  s  a  nyelvet  már  csak  azért  sem  sértheti, 
mert  „a  szó  végre  is  másodrendű,  a  mondat  a  f5,  a  miben  a 
nyelv  szelleme  van**,  de  meg  ha  sértené  is,  a  nyelv  törvényei  a 
nyelvérzékkel,  megszokással,  a  költök  gyakorlatával,  tehát  a  szép- 
séggel, czélszerüséggel  és  szentséggel  szemben  tekintetbe  se  veen- 
dők. Képzelem,  hány  ,, ferdítést  meg  ráfogást"  fog  ebbSl  megint 
„a  fejemre  olvasni".  Már  látom,  meg  kell    kisértenem  igazoláso- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY    VÉDIK   AGYON    A   KORCS    SZAVAKAT'.  355 

mat.  Csak  azt  az  egyet  fogom  kimutatni,  hogy  a  „Vasárnapi 
Újság*  véleménye  szerint  a  nyelv  törvényei  a  mondott  dolgok 
ellenében  semmit  sem  nyomnak^  a  többi  aztán  már  ebből  az 
egyből  is  ki  fog  világlani. 

Nem  kell  ismételnem,  hogy  mi  a  grammatikát  nem  tartjuk 
szent  írásnak,  hanem  igen  is  a  nyelvet,  hogy  tehát  a  ^Vasárnapi 
Újság"  akkor,  mikor  minket  arról  vádol,  hogy  a  grammalikát 
szentírásnak  tartjuk,  s  e  szent  írással  szembe  állítja  a  nyelvérzé- 
ket, ennek  egyenesen  a  nyelv  ellenében  követel  jogot.  Úgy  vagyunk 
a  többivel  is.  A  nyelv  egyszerűen  semmi.  De  szóljon  helyettem 
maga  a  ^Vasárnapi  Újság".  Szarvasék,  úgy  mond,  , hadat  izennek 
minden  szónak,  melynek  eredete  vagy  képzése  vagy  határozottan 
szabálytalan  vagy  csak  kétes  is,  de  mely  már  el  van  fogadva  és 
kiirthatatlan  a  nyelvből,  mert  csin,  világosság,  rövidség  stb.  aján- 
lotta, s  ma  már  husz-harmmcz  évi  gyakorlat  kiirthatatlanná  tette." 
Máskép  kifejezve:  mit  nyom  az,  ha  valamely  sző  százszor  is 
megveti  a  nyelv  törvényeit,  csak  csinos  (?),  világos  (?),  rövid,  meg 
húsz-harmincz  éves  legyen.  „Szerintök  pl.  a  szilárd  szó  kiir- 
tandó volna,  mert  sem  a  s^il  nem  biztos  gyök,  sem  az  árd  nem 
képző.  De  fogja-e  az  irodalom  e  szép  s  rég  elfogadott  szavát 
kiirtatni  engedni  néhány  túlzó  grammatikus  által?  S  pedig  ilyen 
szó  van  a  mai  nyelvben  száz  meg  száz,  melyek  ellen  az  ortho- 
logia  hadat  tizen  a  grammatika  nevében,  de  melyeket  a  nyelv- 
szokás s  minden  egyéb  tekintet  véd,  s  meg  is  fog  védni  az 
irodalom  joga,  melyet  ok  egészen  felednek  vagy  megvetnek.** 
Tehát  megint  csak,  ha  fittyet  hány  is  valamely  szó  a  nyelv  tör- 
vényeinek, csak  szép  (?)  s  „rég  elfogadott**  legyen,  s  mennél  több 
az  ilyen  mákvirág,  annál  jobb,  csak  „védje  a  nyelvszokás  és 
minden  egyéb  tekintet**,  meg  „az  irodalom  joga**.  ,Az  ige-gyök- 
kel  képzett  főnévi  összetételeket  is  kivétel  nélkül  üldözik.  Igazuk 
van  talán  a  grammatika  szempontjából,  ámbár  van  fogház, 
rakszölö  s  még  egy  pár.  De  biszik-e,  hogy  a  rakpart  szót,  mely 
jóhangzású,  el  van  fogadva,  s  érthető,  ki  fogják  már  irthatni,  s 
a  rakodó  meg  nem  tudom  mi,  más  jelentésre  is  használt  szókkal 
fölcserélhetni.**  Hogy  a  rakodó  helyesen  alkotott  szó,  azt  a  „Va- 
sárnapi Újság**  sem  tagadhatja,  szerinte  tehát  itt  egyenesen  a 
helyes  a  rósz  s  a  helytelen  vagy  legalább  is  kétes  a  jó.  „A  ^da 
'de  képző  helyjelölő  értelemmel,  igaz,  kétes  eredetű;  nagyon  is 
elhatalmazott  már;  feleslegesen  és  ízléstelenül  is  használták;  de 
ők,  a  helyett  hogy  megszoritni  akarják  használatát,  neki  esnek 
tüzzel-vassal,  s  egyáltalában  kitiltják.  Legközelebbről  exkommu- 
nikálták  a  járdát ;  s  ajánlották  helyette  ^  járót;  persze,  a  ked- 
vekért   ezentúl    így   fogunk  beszélni:  a  járón    járó  nép**.  Tehát 


Digitized  by  VjOOQIC 


356  VOLF    GYÖRGY. 

itt  is  a  helyes  a  rosz,  s  a  helytelen  a  jó.  „A  tömkeleg,  a  pamlag, 
bizonytalan  képzésű  szók,  igaz.  Ki  velők  I  De  vájjon  kitépjök-e 
Petőfiből  azokat  a  lapokat,  melyeken  e  szókat  használja?  Kissé 
későn  jött  arra  az  orthologia ;  mert  alig  van  Vörösmartyban> 
Petőfiben,  Aranyban,  Jókaiban  lap,  melyen  kivetot  ne  találna.  Egy 
félszázados  irodalom  áll  ellenökben  s  ok  ennek  izennek  hadat. 
Ez  túlzásuk,  mely  súlyosan  meg  fogja  büntetni  magát".  Világos, 
hogy  akár  milyen  rosz  is  valamely  szó,  akárhogy  ellenkezik  is 
a  nyelv  törvényeivel,  csak  költőinkben  eléforduljon,  mindjárt  jó, 
sot  valósággal  szent;  valamint  az  egészet  összefoglalva  az  is  vilá- 
gos, hogy  a  nyelvnek  épen  a  maga  ügyében  semmi  szava,  nagyobb 
úr  a  nyelvérzék,  megszokás,  a  költök  atyai  áldása  stb.  stb.  Már 
most  nehezen  lesz  okom  félni  a  „ferdítés",  meg  »ráfogás"  vád- 
jától. 

Látni  való,  hogy  a  mi  fölfogásunk  nagyon  eltér  a  „Vasár- 
napi  Újságétól".  Mi  a  nyelv  ügyében  magát  a  nyelvet  ismerjük 
el  királynak,  o  ellenben  az  egyedi  tetszést,  a  határtalan  Önkényt 
emeli  a  trónra.  Megint  „ráfogásba"  keveredtem.  Se  baj ;  megki* 
sértem,  egy  pár  fogással  talán  kivághatom  magamat.  Más  okát 
azt  hiszem  maga  se  tudja  adni,  hogy  mért  mondja  az  oltalmába 
fogadott  korcs  szavakat  jóhangzásúaknak,  csinosaknak,  szépeknek, 
rövideknek,  világosaknak,  érthetőknek,  czélszerüeknek,  mint  azt 
hogy  neki  tetszenek.  Tetszenek  pedig  azért,  meri  nyelvérzékét  a 
neologia  elámította,  mert  megszokta  s  mert  a  költök  mintegy 
megszentesítették.  Ez  is  „ráfogás",  de  a  fentebbi  idézetek  igazol- 
ják. Csak  aztán  a  maga  ízlését  absolut  ízlésnek  ne  állítaná  oda, 
csak  azt  ne  követelné,  hogy  a  mi  neki  tetszik,  másnak  is  tessék, 
meg  a  nyelv  is  helyesnek  ismerje.  Már  pedig  követeli.  Mindazál- 
tal kénytelen  lesz  másnak  az  egyedi  tetszését  is  elismerni ;  mert 
egyed  egyed,  s  az  egyikük  személyes  tetszése  épen  annyit  ér  mint 
a  másiké.  Gleiches  recht  für  alle^  mondja  egy  német  elcsépelt 
phrasis.  Vagy  mit  szólna  a  „Vasárnapi  Újság",  ha  nekem  az  6 
szavain  kívül  még  más  korcsok  is  tetszenének,  teszem  egély^ 
és\let,  keretek,  kü^elék,  hdnylat,  tnoitan^  mérvess^ö^  szunyái, 
tüdütér,  nydklob,  halvsav,  bdtrany,  hamvegy,  nyakorjdn, 
ugrdny,  furdancs,  tüskönc^^  mennyié^  ddrdany  stb.,  s  ha  ezek- 
nek a  kedvéért  én  is  azt  mondanám  a  nyelvnek,  hogy  hallgasson, 
mint  a  hogy  o  teszi?  Mi  kifogása  lehetne  ez  ellen?  En  bizony 
azt  felelném  neki:  nem  tehetek  róla,  hogy  nem  oly  lelkes  pár- 
tolója a  neologiának  mint  én,  hogy  tehát  nyelvérzéke  még  nem 
oly  müveit  mint  az  enyém,  hogy  nem  iparkodott  okét  megszokni 
s  hogy  a  költőkön  kivül  a  tudósokat  is  nem  kedveli.  Azt  hiszem 
én  is  követelhetnék  magamnak  annyi  jogot,  a  mennyit  6  követe 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY    VKDIK    AGYON    A    KORCS    SZAVAKAT.  357 

magának ;  de  nem  csak  én,  hanem  minden  más  ember  is,  és  ak- 
kor jaj  a  szegény  magyar  nyelvnek.  Az  egyedi  tetszés  trónra 
emelésével  a  határtalan  önkénynek  tárunk  kaput.  Nem  hiszem, 
hogy  ez  volna  a  , Vasárnapi  Újság"  szándéka  ;  de  hogy  törekvé- 
sét ez  az  eredmény  követné,  kiki  látja. 

Mind  ezt,  hogy  megint  „ráfogással"  éljek,  aligha  megfon- 
tolta, mert  lehetetlen,  hogy  a  fentebbi  korcs  szavakat  is  helye- 
selje. De  elvei  helyeslik  s  így  nincs  menekvés,  azt  kell  monda- 
nom, hogy  a  „Vasárnapi  Újság**  minden  korcs  szót,  még  a 
Icgundokabbat,  legnyomorékabbat  is  pártolja,  söt  bár  szinte  aka 
ráta  ellenére  a  barbarismusokat,  soloecismusokat,  mondatszerke- 
zeti  és  szórendi  magyartalanságokat  is  seregestül  és  minden  fajta 
nyelvbeli  hibával  egyetemben.  Ennek  bebizonyítását  majd  az  alább 
mondandókban  fogja  találni  az  olvasó.  A  sorrend  még  elébb  mást 
követel.  Fentebb  azt  mondtam,  hogy  a  „Vasárnapi  Újság"  az 
oltalmába  fogadott  korcs  szavakra  csak  azért  pazarolta  azt  a  sok 
jó  tulajdonságot,  mert  tetszenek  neki.  Azzal,  habár  nem  világosan, 
azt  is  mondtam,  hogy  ama  jó  tulajdonságaik  a  valóságban  nem 
találhatók,  hanem  csak  a  .Vasárnapi  Újság*  képzeletében  élnek. 
Ezt  kell  már  most  megmutatnom.  E  czélból  vegyük  sorra. 

Az  első  a  szépség  s  ide  tartozik  a  „csin**  és  jóhangzás  is. 
Már  régebben  fejtegettem,  hogy  a  mi  helytelen,  nem  lehet  szép. 
De  a  korcs  szó  helytelen,  ergo  — .  Folytatását  lásd  Brassai  Lo- 
gikájában. Hogy  pedig  s:{ildrd,  a  melyet  a  „Vasárnapi  Újság* 
különösen  kiemelt  s  „szép*  jelzővel  tisztelt  meg,  valamint  rak- 
part,  járda,  tömkelege  pamlag,  c^im,  erény,  jogar  erőszako- 
san, tehát  helytelenül  vannak  alkotva,  azt  a  „Vasárnapi  Újság'* 
sem  tagadja.  De  akkor  hol  keressük  szépségüket?  Itt  múltkori 
igéretejnhez  híven  szaván  kell  fognom.  Először  (i8.  sz.)  azt  ta- 
nította, hogy  a  helytelen  szép,  példa  rá  a  s:[ildrd ;  utóbb  aztán 
(26.  sz.)  tagadta^  hogy  ő  „a  szépséget  nem  állította  szembe  a  helyes- 
séggel", tehát  a  mi  helytelen  mégse  szép.  Már  most  milyen  a 
siildrd?  Nem  igazította  ki  első  ítéletét,  s  így  azt  kell  hinnem, 
hogy  most  is  szépnek  tartja.  A  dolog  tehát  így  áll:  a  helytelen 
nem  szép,  de  s\ildrd  helytelen,  ergo  szép.  No  hát  legyen,  csak 
azt  fejtse  meg  a  „Vasárnapi  Újság**,  mért  szép  ?  Mi  van  abban  a 
szóban,  természetesen  hangzását  tekintve,  a  mi  tetszését  igazolja  ? 
És  mondja  meg  továbbá,  mi  teszi  neki  a  rakpart  szót  is  oly 
•jóhangzásúvá*  ?  Hiszen  ha  az  aesthetikusok  igazat  mondanak, 
akkor  a  szépségnek  mindig  van  valami  oka,  mindig  van  valami, 
a  mi  az  emberben  a  szépnek  érzetét  kelti  s  az  a  valami  ki  is 
mutatható.  Akkor  hát  világosítson  fel  a  „Vasárnapi  Újság",  mert 
én  hiába  gyötrődöm,  nem  tudom   kitalálni,  hogy  mi  teszi  a  s\i' 


Digitized  by  VjOOQIC 


358  VOLF    GYÖRGY. 

Idrd' ol  széppé  s  a  rakpart-ox  jóhangzásúvá.  De  hogy  végére 
jussunk,  kimondom,  hogy  a  szépség,  »csín**,  jóhangzás  valóban 
csak  a  nVasárnapi  Újság**  képzeletében  él,  határozottan  szólva 
fictió.  Egy  szó  magában  véve  oly  csekély  hangmennyiség,  hogy 
se  szépséget  se  rútságot  nem  tud  kifejteni ;  széppé,  rúttá  csak 
úgy  lesz,  ha  több  mással  egyesül,  akkor  se  maga,  hanem  a  töb- 
bivel együtt.  A  mi  egymagára  is  rúttá  teheti,  az  vagy  korcs  kép- 
zése vagy  csúnya  értelme.  De  ezek  egyike  se  a  hangzásban  rej- 
lik. Hogy  a  szó  mint  olyan  se  nem  szép  se  nem  rút,  mutatja  az 
is,  hogy  ugyan  azt  a  szót  lehet  szépen  is  csúnyán  is  kiejteni. 
Bizony  pedig  ha  az  embert  kedvese  szólítja,  szépen  hangzik  az, 
még  ha  Tuhutumnak  híják  is,  mig  valamely  Xantippe  szájában 
még  a  Rafael  név  se  szép.  De  arról  sem  aTuhutum  sem  a  Rafael 
szó  nem  tehet.  Hanem  hát  az  ilyen  semmiségekkel  neologusaink 
nem  tör&dnek.  Nekik  gyönyörű  a  csába,  de  förtelmes  a  csáva^ 
pedig  a  V  még  a  í^-nél  is  lágyabb.  Valóságos  farkas-barkas,  róka- 
bóka játékot  űznek.  Ráfogják  az  egyik  szóra,  hogy  szép,  a  má- 
sikra, hogy  rút,  és  minthogy  a  közmondás  szerint  minden  ember 
a  maga  lovát  dicséri,  természetes,  hogy  azokat  a  szavakat  mond- 
ják  szépeknek,  melyekhez  valami  közük  van.  Azzal  persze  nem 
törődnek,  hogy  jó  ízlésüknek  olyankor  nagyon  kevés  jelét  adják. 
Hasonlítana^  Andersen  királykisasszonyához,  kinek  csak  a  csinált, 
csak  a  mesterkélt  volt  szép,  a  természetes  ellenben  utálatos. 
Azért  mondták  parasztnak  Petőfit  is,  mert  nyelvén  természetes 
frisseség  látszott.  Nem  hinném,  ha  a  neologusok  oly  erősen  nem 
bizonyítanák,  hogy  lehet  olyas,  a  mi  a  magyar  nyelv  törvényeit 
sérti,  s  a  magyar  fülnek  mégis  jól  hangozzék.  A  nemzeti  nyelv 
fítymálását  a  világ  valamennyi  népe  közön  ennyire  csak  mi  vit- 
tük. Nagyobb  szégyent  nem  ismerek.  Hiszen  még  a  timbuktui 
szerecseneknek  se  hangzik  jól,  a  mi  nyelvük  ellen  van)  És  .c 
jóhangzásnak  a  „Vasárnapi  Újság*"  még  jogokat  is  követel?  De 
talán  ez  is  csak  „ráfogás*". 

A  második  jó  tulajdonság,  a  mivel  az  oltalmába  fogadott 
korcs  szavakat  kegyesen  fölruházza,  a  czélszerüség.  Meg  is 
tudná  magyarázni,  hogy  mért  mondja  czélszerűeknek.  Először 
mert  megszokta  s  így  könnyen  ajánlkoznak,  s  másodszor  mert 
érthetők,  világosak,  rövidek.  Megint  csak  képzelet.  Hát  a  ki  nem 
szokta  meg,  a  kinek  tehát  nem  oly  könnyen  ajánlkoznak,  vagy 
ha  o  maga  se  szokta  volna  meg,  czélszerűek  volnának-e?  De 
erről  még  lesz  szó.  Aztán  az  érxhethség  nem  elég.  Ezt  is  ért- 
hetni:  az  enyém  el  kés  veszett ;  de  értelmes-e?  Ilyen  értelmesek 
azok  a  korcs  szavak  is,  némelyek  még  annyira  sem.  Avagy  ki- 
sértse meg,  a  „Vasárnapi    Újság",    mondja   a   s^ilárdy    tömkeleg 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY  VÉDIK  AGYON  A  KORCS  SZAVAKAT.         3bC) 

pamlag,  erény,  jellem  szavakat  oly  magyar  embernek,  a  ki  még 
nem  hallotta  s  ne  magyarázza  meg  neki  arájuk  fogott  jelentést, 
megérti-e  ?  Es  ha  csak  évXhetbk  vagy  még  érthetők  sem,  hogy 
lehetnek  világosak?  Annyira  nem  világosak,  hogy  nem  szólva  a 
tanulatlanokról,  sokat  még  az  irodalom  is  fonákul  használ.  Avagy 
nem  olvasott  a  „Vasárnapi  Újság"  ilyeneket:  az  öreg  ur  foly- 
tatta sétányát  (sétálását),  a  bányászgyülést  rés:{vény hiány  (rész- 
véthiány) miatt  elhalasztották,  a  két  ember  bes^élybe  (beszédbe) 
eredt  stb.  ?  Hanem  hát  a  rövidséget  talán  mégsem  lehet  tőlük  el- 
vitatni. A  szavakat  nem  mérjük  roíFel.  Legrövidebb  az  a  szó, 
mely  leghamarébb  megérteti  velünk  a  megértendöt.  Azt  meg  a 
korcs  szavak,  melyek  mint  láttuk  nem  világosak  s  csak  alig  vagy 
épen  sem  érthetők,  teljesítik-e?  De  mérjük  röffel,  akkor  is  akár- 
hány kitúrt  jő  sző  rövidebb  lesz  a  helyébe  tolakodott  korcsnál, 
így  pl.,  hogy  csak  egyet  említsek,  a  jó  s\ives^  nyájas  rövidebb 
a  korcs  s\ivélyesT\é\.  Aztán  olyan  nagy  baj-e  a  szavak  hosszú- 
sága? Szegény  régi  görögök,  milyen  barbár  lehetett  akkor  a  ti 
nyelvetek  !  Csuda,  hogy  támadhattak  köztelek  mégis  Homerosok) 
Sophoklesek,  Platonok,  Aristotelesek !  Csak  lett  volna  annyi 
eszetek,  hogy  ti  is  úgy  csonkítottátok  volna  a  szavakat  mint  mi, 
bizonyára  még  különb  íróitok  is  lámadtak  volna.  Nézzétek  a 
mieinket !  ügy-e  bámuljátok  ?  No  de  hagyjuk  ezt,  térjünk  vissza  s 
feleljünk  meg  arra,  hogy  mely  szó  czélszerü  ?  Nyilván  az,  mely 
a  czél  elérésére  legalkalmasabb.  Már  most  az-e  a  czélja  a  magyar 
írónak,  hogy  csak  v  al  ahogy,  Vagy  az,  hogy  magyarul  meg- 
értesse magát?  Ügy  tartom  az  utóbbi.  Tehát  mennél  magyarabb 
a  szó,  annál  czélszerúbb;  mennél  magyartalanabb,  annál  alkal- 
matlanabb. Korcs  szavaink  meg  épen  a  legmagyartalanabbak  s 
így  nem  hogy  czélszeruek  volnának,  hanem  egyenesen  czélelle- 
nesek.  Azért  legjobb,  ha  szépségük  mellett  második  becses  tu- 
lajdonságukat is  visszaküldjük  a  képzelet,  országába. 

Már  most  nézzük  a  forrásokat  is,  melyekből  a  .Vasárnapi 
Cjság**  tetszése  fakadt.  Ezek,  mint  már  mondtam,  a  nyelvérzék, 
megszokás  és  kegyelet.  Mind  a  hármat  egyszersmind  pajzsul  is 
is  használja  a  korcs  szavak  megvédésére.  F6  persze  a  nyelvér- 
zék ;  a  mit  ez  megenged,  azt  a  „Vasárnapi  Újság"*  jónak  hirdeti, 
még  ha  százszor  ellenkeznék  is  a  nyelvvel.  Így  pl.  jól  tudja,  hogy 
szilárd,  rakpart,  járda^  pamlag^  tömkeleg  helytelenül  vannak 
alkotva,  de  azért  még  talán  életét  is  föláldozná  értük.  Ha  nekünk 
a  nyelv,  6  neki  a  nyelvérzék  minden.  Hiszen  nagyon  jó  dolog  a 
nyelvérzék.  Nincs  annál  gyorsabb  és  biztosabb  tájékoztató,  ha 
egészséges.  De  épen  az  a  baj,  hogy  nagyon  is  beteg.  A  .Vasár- 
napi Újság"  nem  ok  nélkül  panaszkodik,  hogy    mennyire  romlik 


Digitized  by  VjOOQIC 


36o  VüLh    GYÖRGY. 

már  „a  legjobb  íróknak,  s&t  magának  a  népnek  is  ép  nyelvér- 
zéke".  Nagyobb  baj,  hogy  erroI  a  nyelvcrzék  sem  mii  se  tud» 
hanem  abban  a  hiszemben  ringatódzik,  hogy  egészséges.  Ha  tehát 
csak  az  o  szavára  hallgatunk,  beteges  kinövéseit  könnyen  egész- 
séges hajtásoknak  nézzük.  De  a  legnagyobb  baj, -hogy  minden 
egyes  emberben  máskép  nyilatkozik.  Az  én  nyelvérzékemmel  pl. 
sok  ellenkezik,  a  mi  a  „Vasárnapi  Újság**-éval  megfér,  és  megfor- 
dítva. Kié  a  dönt&  ?  Én  természetesen  azt  hiszem,  hogy  az  enyém, 
ö  meg  ép  oly  természetesen,  hogy  az  övé.  Ez  áll  minden  más 
emberről  is,  kiki  a  magáét  tartja  legjobbnak.  Már  most  tessék 
elhatározni,  hogy  melyik  sző  helyes,  melyik  rósz.  Segíthet-e  raj- 
tunk a  nyelvérzék  ?  Csak  ha  teljesen  ép  vagy  legalább  betegségét 
ismerő  és  mindenkiben  egyforma  volna.  így  is  eltalálhatja  ugyan 
a  jót,  de  ki  biztosít  minket  arról,  hogy  csakugyan  el  is  találja. 
Ha  tehát  el  akarjuk  kerülni  a  tévedést,  nincs  más  mód,  mint 
hogy  a  nyelvhez  forduljunk.  A  mit  ez  aztán  rosznak  mond,  az 
rósz,  a  mit  jónak,  az  jő,  akár  tetszik  a  nyelvérzéknek  akár  nem. 
A  neologusoknak  nincs  helytelenebb  cselekedetük,  mint  az,  hogy 
a  nyelvérzéket  tették  birővá.  Ám  legyen,  de  akkor  szabjanak 
neki  törvényt  is,  a  mely  szerint  ítéljen.  Mondják  meg  határozot- 
tan, hogy  milyennek  kell  lennie  annak  a  szónak,  mely  neki  tes- 
sék. Ha  erre  képtelenek,  a  mint  hogy  képtelenek  is,  akkor  ne 
vessék  oda  a  nyelv  ügyét  egy  romlott,  megvesztegethető  basa 
kényének. 

A  helyesség  második  kritériuma  a  „Vasárnapi  Újság"  sze- 
rint a  megszokás.  A  mely  sző  már  ,el  van  fogadva"  s  „húsz- 
harmincz  év"  óta  használatos,  azt  akármit  szól  is  a  nyelv,  he- 
lyesnek állítja.  De  a  megszokás  is  ép  olyan  individuális  mint  a 
nyelvérzék,  a  melylyel  különben  is  nagyon  szoros  összefüggés- 
ben van,  s  így  lehetetlenné  teszi  az  eldöntést.  Az  orvosok  és 
természetvizsgálók  p)«  megszoktak  akárhány  oly  szót,  a  mit  sem  a 
„Vasárnapi  Újság",  sem  én  nem  tudnánk  megszokni;  és  b  maga 
is  nem  használ-e  sok  olyat,  a  melylyel  ismét  mások  nem  tudnak 
megbarátkozni  ?  így  van  ez  végig  minden  tudományon,  tisztségen 
és  foglalkozáson ;  mindenütt  van  afféle  elfogadott  sző,  még  pedig 
ezrivel,  a  melyeket  az  illetőkön  kivül  legtöbbnyire  senki  sem  is- 
mer, nem  hogy  megszokta  volna.  Már  most  tessék  eldönteni,  mi 
a  helyes.  Nem  fogja-e  mind  a  maga  szavainak  vitatni  az  elsősé- 
get? A  megszokásból  nem  következik  valamely  szónak  se  jő,  se 
rósz  volta.  Hogy  példával  illustráljam,  a  vigarda  általán  ismere- 
tes, megszokott  szó  az  irodalomban,  mégis  rósz ;  a  koség  meg 
teljesen  ismeretlen,  szokatlan,  mégis  jó.  Pedig  ha  a  megszokást 
kérdezzük,  akkor    megfordítva  a  vigarda    jó  s  a  koség  rósz.  A 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY    VÉDIK    AGYON    A    KORCS    SZAVAKAT.  3<H 

^Vasárnapi  Újság*  második  alapja  is  annyira  ingadozó,  hogy  ép 
oly  kevéssé  lehet  rá  építeni  mint  a  nyelvérzékre.  Itt  is  tehát 
csak  a  nyelv  dönthet. 

A  harmadik  sáncz  a  kegyelet  A  mi  szót  a  k51t&k  használ- 
tak, annak  jónak  kell  lenni^  ha  mindjárt  rósz  is.  „A  tömkeleg, 
a  pamlag,  bizonytalan  képzésű  szók,  igaz.  Ki  velők !  De  vájjon 
kitépjük-e  Petőfiből  azokat  a  lapokat,  melyeken  e  szókat  hasz- 
nálja ?  Kissé  kés5n  jött  arra  az  orthologia;  mert  alig  van  Vörös-* 
martyban,  Petőfiben,  Aranyban,  Jókaiban  lap,  melyen  kivetot  ne 
találna.  Egy  félszázados  irodalom  áll  ellenökben  s  ök  ennek 
izennek  hadat  Ez  túlzásuk,  mely  súlyosan  meg  fogja  büntetni 
magát.**  Bocsánatot  kérek,  hogy  e  szavakat  még  egyszer  idéztem  ; 
de  mikor  oly  nyomósak!  Mellékesen  mondom,  hogy  a  mi  a 
„későn  jövést*  illeti,  úgy  látszik,  mégis  elég  korán  jött  az  ortho- 
logia, mert  különben  a  „Vasárnapi  Újság"  nem  fenyegetödznék, 
hanem  nevetne.  A  dologra  térve,  azt  kérdezem :  az  orthologia 
vélke-e,  ha  Vörösmarty ban,  Petőfiben,  Aranyban,  Jókaiban  annyi 
a  kivető?  Én  a  neologiának  rónám  fel.  Hanem  az,  hogy  mit 
csináljunk  Íróinkkal,  mégis  figyelmet  érdemel ;  csak  azt  nem 
hiszem,  hogy  a  dolog  olyan  nagyon  kényes  volna,  mint  a  hogy 
a  „Vasárnapi  Újság"  szeretné  föltüntetni.  Nincs  az  a  nagy  író,  a 
kinek  munkáiban,  nem  mondom,  hogy  épen  nyelvbeli,  hanem 
valamilyes  hiba  ne  volna.  így  Shakespeare  Csehtrszágot  tenger- 
rel határolt^tja,  Nagy  Sándort  s  Catót  Coriolánus  előtt  való  időbe 
helyezi,  nem  is  szólva  azokról  a  kisebb  nagyobb  botlásokról,  me- 
lyeket a  psychologusok  és  aestbetikusok  mutattak  ki  neki.  Volna 
lelke  a  „Vasárnapi  Újságnak",  hogy  az  illető  „lapokat  kitépje"  be- 
lőle? Vandái  gondolat  volna  akárkitől.  Shakespeare  ama  hibáival 
is  Shakespeare  marad  s  nagyságából  mákszemnyinél  többet  nem 
igen  veszít  Úgy  vagyunk  Vörösmarty,  Petőfi,  Arany,  Jókai  hibái^ 
val  is,  sőt  a  nyelvbelieket  tekintve  még  valamivel  jobban  ;  mert 
tudva  van,  hogy  teszem  rósz  szót  ez  íróink  szándékosan  se  nem 
csináltak,  se  nem  használtak,  hanem  mind  csak  olyat,  a  miről  a 
neología  azt  tanította,  hogy  jó.  Ök  persze  elhitték,  mert  az  író- 
nak nem  tiszte  a  nyelvészkedés.  Ebbe  aztán  belenyugszunk,  mert 
még  annyira  nem  vagyunk  „túlzók**,  hogy  vagy  a  hibát  jóvá 
hagyjuk,  vagy  az  illető  „lapokat  kitépjük".  Még  kitörlést  sem  óhaj- 
tunk, mert  az  író  nemzetének  s  korának  gyermeke  s  mint  ilyen 
hü  tüköré  még  a  nyelvre  nézve  is.  Azért  ezt  megmásítani  egy 
volna  a  történethamisítással.  Törekvésünk  különben  sem  a  múltra, 
hanem  a  jelenre  czéloz*  Amazt  megváltoztatni  nincs  se  szándé- 
kunkban se  hatalmunkban,  csak  tanulságot  akarunk  belőle  merí- 
teni. Azt  keressük  benne,  hogy  a  jelenben  mit  kelljen  kerülnünk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


362  VOLF    GYÖRGY. 

mit  követnünk,  kz  a  „félszázados  irodalom"  tehát,  melynek  mi 
állítólag  „hadat  izentünk",  békén  lehet  tőlünk,  mert  ismételve 
mondom,  csak  a  mostan  folyóra  akarunk  hatni,  s  igy  talán  el- 
esik a  ntülzás"  vádjával  együtt  a  „Vasárnapi  Újság*  ^súlyos  bün- 
tetése**  is.  Senki  sem  mondhatja,  hogy  mi  nem  viseltetünk  ke- 
gyelettel nagy  íróink  iránt;  hanem  azért  még  mindig  nem  nézzük 
isteneknek,  a  kik  épen  se  tévedhetnének  s  a  kikkel  szemben 
talán  meg  kellene  tagadnunk  eszünket.  Tudjuk  s  a  „Vasárnapi 
Újság"  is  tudja,  hogy  még  az  o  nyelvérzékük  sem  teljesen  ép. 
Az  tehát,  hogy  ezt  vagy  azt  a  szót  használták,  nem  biztos  jele 
a  helyességnek.  Azért  valamint  az  előbbi  két  esetben,  úgy  itt  is 
igazán  csak  a  nyelv  dönthet,  s  ennek  Ítéletében  aztán  meg  kell 
nyugodnia  a  kegyeletnek  is,  mely  a  korcs  szót  csak  elnézheti, 
de  jóvá  nem  teheti. 

De  a  „  Vasárnapi  Újság"  e  három  dologgal,  mint  már  érin- 
tettem, messze  túll&  a  czélon.  O  csak  egypár  korcs  szót  akarna 
megmenteni,  valójában  pedig  valamennyit,  létezőt  és  nem  léte- 
z&t,  söt  még  „a  kifejezések,  szólásmódok  s  mondatszerkezet  ma- 
gyartalanságait" is  védi.  Pedig  ezektől,  dicséretére  mondom, 
irtózik.  De  ha  az  jó,  a  mit  a  nyelvérzék  megenged  s  a  mi  e 
mellett  el  van  fogadva  vagy  a  költőknél  is  eléfordúi,  akkor 
minden  jó.  Mert  a  mi  már  megvan,  legyen  korcs  szó,  legyen 
barbarismus,  azt  a  nyelvérzék  mind  megengedi,  különben  hogy 
támadhatott  volna?  De  mind  ez  el  is  van  fogadva,  mert  hogy 
állhatna  fenn  ?  Ha  a  költőkben  nem,  eléfordul  másutt  az  iroda- 
lomban. A  mi  pedig  még  nincs  meg,  azt  a  nyelvérzéknek,  ha  a 
meglevő  dolgok  szerint  lesz  alkotva,  meg  kell  engedni.  Most 
aztán  két  útja  nyilik ;  vagy  „husz-harmincz  évig"  kisért  s  akkor 
megkapja  a  „Vasárnapi  Újságtól"  a  polgárjogot,  vagy  még  ko- 
rábban valamelyik  költőnk  munkájába  csempészkedik,  akkor  meg 
úgy  is  szent.  Mind  ez,  mint  már  mondtam,  nem  csak  a  korcs 
szavakról,  hanem  minden  másfajta  nyelvbeli  botlásról  is  áll.  Pél* 
dául  idézem  az  idegen  szólásmódokat.  Nem  támadtak  volna,  ha 
nyelvérzékünk  ellenezné,  nem  tartanák  fenn  magukat,  ha  el  nem 
fogadtuk  volna,  s  akárhányat  kimutatok  költőinkből  is.  Már  most 
ezeknek  is  megkegyelmezzünk  ?  A  „Vasárnapi  Újság"  azt  mondja, 
hogy  nem.  Csakhogy  ezzel  aztán  dilemmába  keveredik ;  mert  ha  a 
nyelvérzék,  megszokás  és  kegyelet  védi  a  korcs  szavakat,  akkor 
a  „magyartalanságokat"  is;  ha  pedig  ezeket  nem,  akkor  amazo- 
kat sem. 

A  három  fő  állítást  azonban  úgy  látszik  argumentumnak 
maga  a  „Vasárnapi  Újság"  is  gyengének  érezte,  mert  nyomtaté- 
kúl  még  azt  az  egyet   veti  a  serpenyőbe,    hogy  „a  szó   végre  is 


Digitizedby  VjOOQIC  I 


HOGY    VÉDIK   AGYON    A   KORCS    SZAVAKAT.  363 

másodrendű,  a  mondat  a  f&,  a  miben  a  nyelv  szelleme  van  s  ez 
korcsosul  ma  nálunk  szemlátomást.  Ez  ellen  forduljon  az  ortho- 
logia".  Tehát  ne  bántsuk  a  korcs  szavakat !  Legyen  meg  a  kíván- 
sága; sot  tovább  megyek,  mert  némelyeket  ezután  magam  is  men- 
tegetni fogok,  hogy  legalább  lássa,  milyeneket  s  mi  módon  kell- 
jen őket  védeni.  Úgy  is  ha  azt  nem  akarjuk,  hogy  nagyon  ha- 
mar vége  legyen  a  harcznak,  segítségükre  kell  ihennünk  a  neo- 
logusoknak,  olyan  rozzantak  a  fegyvereik.  Hanem  most  csak  azt 
fejtse  meg  valaki,  hogy  ha  a  sző  általában  véve  igazán  olyan  na- 
gyon csekély  fontosságú,  akkor  mirevaló  a  , Vasárnapi  Újság** 
nagy  elkeseredése.  Mit  védi  annyira  a  korcs  szavakat?  Azt  tar- 
tanám :  gombház,  ha  leszakad  lesz  más.  De  a  dolog  nem  egétizen 
úgy  áll.  Ha  jól  emlékszem,  a  szavak  „másodrendű"  voltát  egy- 
szer már  magam  is  állítottam,  csakhogy  megszorítással.  »Másod- 
rendúek"  csak  azok  a  szavak,  melyeknek  nem  világos  a  képzé- 
sük. Ilyen  a  képzőjével  egészen  összeforrott  eredeti  szó  (pl.  virdg, 
ajak\  aztán  a  kölcsön  szó,  (pl.  ablak,  szalma),  s  végre,  hogy  a 
„Vasárnapi  Újságnak*  is  kedvezzek,  a  kétes  származású  vagyis 
egészen  homályos  korcs  szó  (pl.  erény,  jellem),  azaz  olyan, 
melyben  sem  alapszót  se  képz&t  nem  látni.  Ezekben  legalább  mély 
kutatás  nélkül  nem  ismerni  meg,  követik-e  a  magyar  nyelv  szó- 
alkotó törvényeit  vagy  sem,  s  igy  ha  sértik  sem  tűnik  föl.  A  fölszint 
tekintve,  az  utóbbi  két  csoportot  az  elsőtől  néha  csak  az  külön- 
bözteti meg,  hogy  a  kiejtés  ellen  vétenek.  Példát  természetesen 
egyikük  sem  szolgáltat  akár  jó  akár  rósz  szavak  alkotására.  Ha 
tehát  valami  korcs  szó  tűrhető,  akkor  csak  az  egészen  homályos 
alkotású  az.  Ez  legalább  nem  alap  további  rontásra.  Ebből  azon- 
ban nem  az  következik,  hogy  ilyeneket  ezután  is  gyártsunk  ;  mert 
ha  idegen  szó  kell,  akkor  vegyünk  kölcsön,  de  ne  csináljunk.  A 
kölcsön  szó  mégis  szó,  amaz  meg  csak  üres  kongás.  Hogy  pedig 
az  egészen  homályos  korcs  szó  ép  oly  kevéssé  vagy  még  kevésbbé 
magyar,  mint  az  idegen,  azt  nem  kell  bizonyítanom.  Egészen 
máskép  vagyunk  az  olyan  szavakkal,  melyekben  első  tekintetre  is 
megismerni  az  alapszót,  meg  a  képzőt.  Ezekben  aztán  ép  úgy 
„nyilatkozik  a  nyelv  szelleme",  mint  a  mondatban.  Minden  ily 
szó  kicsiben  az,  a  mi  a  mondat  nagyban.  Ha  azt  mondom  cson- 
tos^ megvan  benne  a  tárgy  (csont)  s  meg  a  róla  vett  tulajdon- 
ság jelölője  (-5,  'Os)y  az  egész  pedig  itélet  ép  úgy,  mint  mikor 
azt  mondom:  a  virág  szép.  Az  olyanon  aztán  nagyon  is  meg- 
látszik, hogy  követi-e  a  magyar  nyelv  szóalkotó  törvényeit  vagy 
nem.  A  világosan  helytelenül  képzett  szó  ép  oly  bántó,  mint  az 
idegen  szólásmód  vagy  a  rósz  mondatszerkezet.  Azért  a  rak- 
part, járda    nem    kevésbbé    fonák,    mint    a   kinyomja    magdt 


Digitized  by  VjOOQIC 


3íi4  VOLF    GYÖRGY. 

(drückt  sich  aas\  vagy  az  ilyen  kérdő  szórend:  van  a^  apa  itt 
(ist  der  vater  hier?).  A  szó  általában  véve  tehát  még  sem  olyan 
nagyon  „másodrendii**  dolog;  s  az  orthologia  jól  tudja,  mért  ül- 
dözi a  korcs  képzéseket;  csak  a  „Vasárnapi  Újság**  is  olyan  jól 
tudná,  hogy  6  meg  mért  védi,  ha  ugyan  védelem  az  olyan,  mely 
egy  veszendő  ügynek  még  sietteti  bukását. 

Végre  valahára  befejezhetem  nagyon  is  hosszúra  nyúlt  fej- 
tegetésemet.   Azaz    bocsánatot    kérek,  még  nem  egészen.  Már  a 
múltkor  sejtettem,  hogy  alkalmasint    erre  a  számra  is  jut  epiló- 
gusnak való.  Nem  csalódtam.  A  Vasárnapi  Újság  azóta  csakugyan 
másodszor    is    felelt.  A    ki    kíváncsi    rá,    megtalálja    3o.    száma 
„Irodalom  és  művészet"*    rovatában     Hogy  mily  hangot  használt 
ezúttal  is,  nem  tárgyalom,  Úgyse  tartozik  a  dologra.  Mert  sehogy 
se  tudom  felfogni,  mit  nyer  azzal  a  nyelv  ügye,  hogy  a  Vasárnapi 
Újság  engem  hol  fátyol  alatt  hol  nyíltan  elmond  „csüronek  csa- 
varónak",    „gorombának",    „ököllel**    bizonyítónak,     haszontalan 
„feleselonek*,  „piaczi  nyelveidnek**,  igaz  „tudomány**,  „egy  csepp 
ízlés**  és  egy    porczika    „jó   érzék    nélkül*'  való  embernek    Mind 
ez  legkevésbbé  sem  érinti  a  tárgyat.  Egyébiránt  legjobban  maga 
czáfolja  meg  magát.  Első  feleletében  azt    üzente  nekem,  hu  úgy 
folytatom,  a   hogy   kezdtem,   azaz   ha  megint    gorombáskodom, 
akkor  „el  lehetek  t61e**,  5  bizony    nem    felel.  Minthogy  azonban 
mégis  felelt,  tehát  napnál  világosabb,  hogy  nem  lehettem  goromba. 
De  úgy  látszik,    hogy  a  gorombaságról    sincsen    tiszta    fogalma, 
mert  az  enyémet  «tos-gyÖkeres  eredeti  magyar  kifejezéseimben** 
keresi ;    pedig    ezekben  s  még    így  is  csak  nagyon  kevésben,  ha 
mindössze  is  talán  egy  kis    nyerseség    rejlik.  Ez  azonban  nem 
riaszt  vissza,    mert    én  e  zagyvalék   nyelven  író  korunkban  nem 
tartom  véteknek,  nem  találom  gúnyolni    valónak,   ha  valaki  ma- 
gyarosan iparkodik   írni.  E  jó  szándékért   én  szívesen  elnézném 
akárkinek  nem  csak  a  nyersebb,  hanem  még  a  durvább  kifejezé- 
seket is. 

Bizony  szerettem  volna,  ha  a  Vasárnapi  Újság  ama  keserű 
vádakat  ezúttal  csak  valamicskével  is  igazolta  volna.  így  most 
azt  kell  hinnem,  hogy  még  gondatlanabbúl  szalasztotta  ki,  mint 
először  a  ferdítést  meg  ráfogást.  Talán  csak  emlékszik  még  erre 
a  két  szóra.  Hogyne,  hiszen  most  se  tudja  megbocsátani  nekem, 
hogy  nem  hagytam  magamon  száradni.  De  mit  tehettem?  Hogy 
tisztázzam  magamat,  kénytelen  voltam  kimutatni  neki,  hogy  nem 
tudja,  mi  az  a  ferdítés,  mi  az  a  ráfogás.  Erre  most  így  repli- 
káz: »A  M.  Nyelvőr  júliusi  számában  Volf  György  ismét  12  tel- 
jes lapot  ír  tele,  hogy  lapunk  26.  számában  foglalt  néhány  sor- 
nyi észrevételünkből    kimutassa,    hogy  csak  o  tudja  mit  beszél.* 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY   VÉDIK    AGYON    A    KORCS    SZAVAKAT.  365 

Téved.    Először  is    abból  a  ,12  teljes    lapból**  le   kell  számítani 
legkevesebb  nyolczat,  mely  a  i8.  számmal  foglalkozott.  Aztán 
meg  a  többin  sem  azt  bizonyítgattam,  »hogy  csak  én  tudom,  mit 
beszélek",    hanem    azt,    hogy  a  Vasárnapi    Cjság  nem  tudja,  mit 
beszél   Nem,  nem!  Roszúl    mondtam.    Én  ártatlanságomat  bizo- 
nyítottam; a  másik  csak  eszköz  volt    Ugyanakkor  azt  is  ki  kel- 
lett mutatnom,  hogy  nem  gondolkozott  az  orthologia  és  neolo- 
gia  elnevezések  értelméről.  E  czéiből  még  egyszer  emlékezetébe 
idéztem,  hogy  „az  orthologia  helyes  beszéd  s  a  neologia  ezzel 
ellenkezőleg  ú  j  vagyis    helytelen    szólás.    Az    meg    kétségtelen, 
hogy  mivel  a  helyes  és  helytelen  egymást  kizárja,  az  orthologiát 
épen    annyira    pártolni    mint    neologiát   nem  lehet".  Erre  olyat 
felel,  a  mib&l  megint  csak  az  tűnik  ki,  hogy  mégse  gondolkozott 
ama  két  szó    jelentéséről.    „Az   igaz,  mondja,  „hogy  a  helyes  és 
helytelen  egymást  kizárja ;  de  hogy  az  ú  j  mindjárt  egyszersmind 
helytelen  is  legyen",  az  már  nem    igaz,  mert  „az  új  és  he- 
lyes   nem    összeférhetetlen    fogalmak".  És  ezt    nekem  mondja! 
Hát  nem    kifejeztem-e    ezt   már  első  dolgozatomban,  mikor  azt 
fejtegettem,  hogy  a  helyesség  védői  vagyis  az  orthologusok  nem 
ellenségei  az  újnak,  hanem  csak  a  rosznak,  „mert  „hiszen  a  he- 
lyessel nem  az  új,  hanem  a  helytelen  áll  szemben"?  De  csak 
legalább  most  észrevette  volna  azt  az    ellenke\öleg  szót.  Az  ú  j 
persze  hogy  nem  szükségképen    helytelen;  hanem  ha  a  h  e- 
lyessel  ellenkezik,  akkor  talán  mégis  csak  az.  Milyen  tehát  az 
olyan  új,  mely  a  helyessel  ellenkezőleg  új?  Csak  új?  Nem 
helytelen  is  egyszersmind?    Már    most   mondja  meg  maga  a 
Vasárnapi  Üjság,   igaz-e,  hogy    az  orthologia   helyes  beszédet 
jelent.  Igaz-e,  hogy  az  újítók  megvelöleg  nyilatkoztak  róla  min- 
denha s  hogy    a   neologiát    vele    egyenesen    szembe    állították? 
Akkor  hát  mi  a  neologia?  Nemde  olyan  új  beszéd,  mely  a  he- 
lyes   beszéddel    ellenkezik,    más    szóval  a   helyes    beszéddel 
ellenkezőleg  új  beszéd,  vagyis  helytelen  beszéd.  Ha  a  lelke- 
met kiteszem  se  tudom    világosabban    kifejezni.    Kizárja-e    már 
egymást  az  orthologia  és  neologia?  No  és  igazán   gondolkozott 
a  .Vasárnapi  Üjság"  e  két  szó  jelentéséről. 

De  hagyjuk,  nem  akarom  a  dolgot  még  jobban  elmérgesí- 
teni. Sajnálom,  hogy  már  ennyire  is  el  van,  s  kimondhatatlanul 
fájlalnám,  ha  ez  a  szent  ügynek,  milyennek  édes  hazai  nyelvünk 
épségben  tartását  vallom,  akármi  csekélyben  is  kárára  lenne. 
Nem  az  volt  a  czélom,  hogy  a  Vasárnapi  Újságot  vagy  akárki 
mást  még  jobban  belebeszéljem  „a  neologia  pártolásába*",  hanem 
hogy  kiragadjam  belőle.  Mind  a  mellett,  hogy  lelkiismeretem 
legkisebb  mulasztásról  se  vádol,  mert  minden  erőmet   megfeszít 


Digitized  by  VjOOQIC 


366 


VOZARI   GY.    NYELVEMLEKBELI    SZÓK. 


tettem  s  minden  jóra  való  eszközt  fölhasználtam,  hogy  ellenfe- 
lemet meggy&zzem,  mégis  vigasztalhatatlan  volnék,  ha  fejtegeté- 
semnek ellenkez5  hatása  lett  volna.  De  nem  hiszem ;  mert 
mindenkiről  felteszek  annyi  objectivitást,  hogy  megkülönbözteti 
az  ügyet  a  személytől  s  hogy  nem  rój  ja  fel  annak,  a  mit  ne* 
talán  ez  vétett.  Csak  az  ügy  ne  szenvedjen,  magamat  örömest 
kiteszem  minden  kellemetlenségnek.  Eddig  is  elviseltem,  hogy 
valaki  akkor,  mikor  az  én  nevemet  kegyetlenül  meghurczolta, 
szépen  elhallgatta  a  magáét.  En  különben  sem  azt  mondom,  hogy 
kíméljük  a  személyt,  hanem  azt,  hogy  ne  törődjünk  vele.  Marad- 
junk a  dolognál;  tömérdek  sok  a  tisztázni  valónk.  Minden  perczért 
kár,  melyet  az  ügytol  elnézve  pazarlunk,  hogy  egymással 
foglalkozzunk.  Ha  komoly  vitatkozás  helyett  meddő  személyes- 
kedést űzünk,  akkor  csakugyan  nem  vagyunk  méltók  arra,  hogy 
az  igazság  harczosai  közé  számítsuk  magunkat. 
Több  mondani  valóm  már  csakugyan  nincs. 

Voi.F  György. 


NYELVEMLÉKBÉLI  SZÓK. 


Bocsánik;  meg  nem  bo- 
csánik  Év.  722. 

bocsát;  atyám  bocsos  (sic) 
nekem  :  páter  parce  mihi  FI.  56. 

bódog:  benedictus  Év.  200. 
felix,  beatus  FI. 

hódság:  boldogság  Vg.  93/2 
(Talán  íráshiba?) 

b  o  j  t  o  ;  víznek  forrása  bojto  : 
fons  aquae  salientis  M.  174. 

b  o  j  t  á  s :  ebben  sem  eredet 
binnek  bethke  (sic)  sem  bocsá- 
nandó  véteknek  bojtása  nincsen. 
Ér.  i64. 

bölcső:  licentia  FI.  83.  i45. 

bolt;  hogy  lakozjatok  a  hol- 
tai (sic)  ékesejtet  hazakban:  ut 
habitetis  in  domibus  laqueatis. 
B.  287;  az  egyháznak  menyeze- 
tin  avagy  bolgyan  (sic)  Dm.  227. 
templom  bolgya  Cs    192. 

b  o  r  o  j  t :  borít ;  elb. ;  ínvol- 
vit  J.  4o.  operit  J.  223. 


boros  tál,  hajadat  megbo- 
rostallyad  Év.  691. 

b  o  r  s  s  ó  :  far.  J.  25. 

b  o  r  ó  1 ;  számtalan  vészedé  - 
lemben  es  gonosság(szs;ban  el- 
borolván  első  szüleink.   Ér.  88. 

bosszonkodík  (nem  a 
mai  használat  szerint  vkire,  ha- 
nem): az  atyáról  boszszonkod- 
nak  az  fiak  Ér.  12.  ellenségről 
Cs.  294. 

bosszonkodás:  querelaU. 
i5o. 

bosszont;  az  ördögöt  szi- 
dalmazja  es  bosszontja  ehrol. 
Dl.  43. 

bosszóság:  iniuria  FI.  3. 
93.  vindicta  FL  93.  contumelia 
M.  54.  opprobrium  B.  207. 

bosszősóltattak:  iniu- 
riis  affecti  FI.  3o. 

bosszúbeszéd  Cs.  294. 

b  o  z  a :    bort    és    bozát   nem 


Digitized  by  VjOOQIC 


VOZÁRI    GYULA.    NYELVEMLÉKBELl    SZÓK. 


367 


ittatok:  vinum  ct  siceram  non 
bíbístis  J.  203.  (Molnárnál :  boza : 
parabia,  eine  art  von  gemisch- 
ten  tránken.) 

b&;    bevés:   gazdag  Er.  519. 

b&jt;    bejt  mas  hó  Ér.  io3. 

'bol;  a  köss  égből  kiwl  lako- 
zik: habitat  extra  castra  J.  98. 
(v.  ö.  nélkül,  régente:  nál  kül, 
nál  kivűL) 

bölcs:  potens  J.  5o.  pru- 
dens  Év.  37.  sapiens  M.  26. 

b6n;  bün,  scelus.  FI.  67. 

b&vödik;  megb.  hamissá- 
gában :   dabit  iniquitates  M.  58. 

bövöltetik:  abundabit M. 
37.  és  62. 

b  5  V  Ö 1 :  bővül ;  elb. :  elterjed, 
elszaporodik  Er.  3o. 

búcsú;  bolcso  FI.  39.  bul- 
csu  J.  770.;  kit  halála  koron 
bwlcswal  (sic)  bintöl  meg  ál- 
doznak Ér.  21. 

b  u  d  o  s  i  k  :  bujdosik  Er.  69. 
Év.  553.;  elmében  budosván : 
mente  evagando  FI.  11 3. 

b  u  r  o  j  t :  borít ;  setétségek 
el  burojtják  ez  földet  Er.  63. 

burol:  involvitur  J.  i55. 

bús  szellet:  spiritus  anxius 
B.  102. 


b  ú  s  e  j  t :  búsít ;  mit  búsejtod 
a  mestert?  quid  vexas  magi- 
sirum?  M.  80. 

búsul;  megbúsula  o  lelke: 
aestuavit  anima  eius  B.  4o. 

b  u  z ;  az  nagy  hév  hóban, 
mikoron  minden  íiv  szálak  még 
gyökerekből  es  ki  asznak  nagy 
búznak  miatta  Ér.  455. 

buzgó;  lélekben  buzgók : 
spiritu  ferventes  Ér.  73. 

buzgóság:  fervor  FI.  8. 

bünhik;  ha  kedeg  bünhen- 
dik  te  benned :  si  autem  pecca- 
vérit  in  te  M.  47.  48.  bünhö- 
venk  mü  istenönkben :  nos  pec- 
cantes  in  Deum  nostrum  B.  88. 
bünhöttönk  :  peccavimus  B.  25. 
blinhönnöd :  peccare  tibi  M. 
177. 

bünhet;  semmit  nem  lel- 
vén mivel  binhetnék  hűket :  non 
invenientes  quomodo  punirent 
eos.  J.  718. 

bünhötetre:  ad  peccan- 
dum.  B.  192. 

bün  tétel:  bűntett   Cs.  32. 

bUzik;  megbizvék  az  föld: 
computrit  terra  J.  21.  22. 

VozARi  Gyula. 


SZÓMAGYARÁZATOK. 

Bebamol,  elbamol. 
Bebamol  és  elbamol  IV.  3i6.  talán  nem  egyéb,  mint 
bebomol,  elbomol,  úgy  hogy  az  ott  idézett  nselét  köd  be 
b  a  m  1  a  a  az  sátort"  a.  m.  b  e  b  o  m  1  á,  és  ,kit  be  b  a  m  o  1 1  vala 
az  tiz"  (vastabat  incendium)  a.  m.  bebomolt.  Jelentés  tekinte- 
tében, azt  hiszem,  megállhat  ez  a  magyarázat;  mert  a  köd  ép 
úgy  bomolhat,  mint  a  füst  kavaroghat,  s  ha  azt  mondom  na  tűz 
bomol",  ez  ugyanazon  észjáráson  alapszik,  melylyel  azt  mond- 
juk, hogy  a  tűz  lobog  vagy  a  láng   kavarog,  tekereg.  íA  szansz- 


Digitized  by  VjOOQIC 


368  SIMONYI    ZS.    SZÓMAGYARÁZATOK. 

krit  bhram  gyökér  eredetileg  a.  m.  keveredni,  bonyolódni; 
innen  bhrama  ,,lobogó  láng"  és  „örvény  a  vizben".  V.  ö.  M. 
Müller,  Lectures,  II.  24i.)  —  A  nehézség  tehát  leginkább  abban 
áll,  hogy  itt  a  bomol  ige  átható  jelentéssel,  tárgygyal  van  hasz- 
nálva. Azonban  el  van  ismerve,  hogy  az  igéknek  átható  és  át- 
nem-ható  használata  közti  külömbség  csak  késő  mondattani 
fejlődés  eredménye.  A  mi  különösen  a  magyart  illeti,  talán  más 
alkalommal  bővebben  is  megmutatom,  milyen  szabadsággal  hasz- 
nálja a  különben  át-nem-ható  igéket  tárgyas  szerkezetben.  Itt 
csak  néhány  példát  idézek,  mely  a  jelen  esethez  legjobban  hason- 
lít. Arany  J.  II.  291.  azt  mondja:  „Ébredj,  deli  hajnal,  te  rózsa- 
özönlő!*  azaz  rózsákat  özönlő,  mert  ró  z  s  a-Ö  z  ö  n  )  o 
ép  oly  tárgyas  Összetétel,  mint  Ny.  IV.  296.  ágyfekvo, 
patkó  fekvő,  bajvívó,  borozdabillegető,  őrálló, 
melyeknek  igéje  magára  szintén  intransitiv.  — -  Tompa.  IL  2Í^o. 
na  madárka  hűvös  árnyat  bú,  keres.*  —  Arany  III.  277. 
,A  két  tanítvány  erőiködé  a  felső  nyolczadot*  azaz  erőlkö- 
dött a  felső  oktávát  elérni.  —  Különösen  könnyen  be  szokott 
állani  az  intrans.  igének  ez  a  tárgyas  használata,  ha  —  mint  a 
mi  esetünkben  —  az  igéhez  valami  irányjelölő  helybatá- 
r  o  z  ó  (vagy  úgy  nev.  igekötö)  járul,  pl.  Ny.  IV.  44.  «a  barom 
körüllegeli  a  fát*  e  h.  a  barom  legel  a  fa  körül,  mint  „a 
köd  bebomlá  a  sátort*  e  h.  a  köd  bcbomlott  a  sátorba,  vagy 
pedig:  a  bomló  köd  betakarta,  befogta  a  sátort.  Ilyenek  még: 
Ny.  II.  88.  „Minn  béüjjük*  azaz  tele  üljük  a  loval ;  u.  o.  45. 
„nyargadd  be*  a.  m.  nyargalva  vidd  be;  u.  o,  520.  ,(Ezt  a 
házat)  nem  nyiíja  körül  a  gyöngyvirág*;  Arany  II.  i3o.  „Tíz 
is  megfekütte  egy  nap  a  porondot*;  u.  o.  III.  376.  „Édes 
lesz  a  harmat,  mely  sírom  megeste*  (mint  Vörösm.  Cs.  és  T. 
V.  fölv.  „Harmat  gyöngye  hullja  meg*);  Népk.  gy  II.  187 
„Zöld  fü  nőtte  fel  a  sirját;  Tompa  III.  18.  „De  a  sebet  gyor- 
san kinőtte.*  (Hasonlók  Ny.  II.  4o2— 4o4.  lapjain.) 

SiMONYi  Zsigmond. 


IDEGEN  CSEMETÉJC^  F^^TYO  HAJTÁSOK. 

Betart.  Úgy  látszik^  ei  a  sz6  a  Fordítók  közös  lova.  Csűrik- 
csavarják  ;  használják  mindenre,  ''a'  tnire  nem  találnak  oda  illő 
kifejezést.  A  274.  lapon  láttuk,  'ho^  „a  határidő  betartatik"; 
most  lássuk  ismét  egy  más  elférdítését.  Egy  lapnak  a  tárczájában 
a  minap  ezt  olvastuk :  „Valahányszor  Roger  magyarázni,  részle- 
tezni, ecsetelni  akart  valamit,  Mornaix  (az)  óráját  nézte  és  betar- 
totta barátja  s^djdt''.  Tehát  ismét  egy  új  szólásmód.  „Valakinek 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK.     FATTYl'   HAJTÁSOK.  i6g 

a  s^djdt  betartani''.  A  tud.  akadémia  az  ilyenek  fejére  tűzte  ki 
pár  évvel  ezel&tt  a  díjat.  Az  említett  tárcza  egy  franczia  regény 
fordítása,  s  az  eredeti  nem  lévén  kezemnél,  nem  mutathatok  rá 
biztosan  ez  idegen  csemete  magvára.  Annyi  látszik  azonban  az 
el5zményekb&l,  hogy  a  megrótt  mondat  helyén  valami  ilyennek 
kellene  állani:  elhallgattatta,  nem  engedte,  hogy  ki* 
beszélje  magát  a  barátja.  Francziáúl  talán  így  volt :  il  lui 
a  fermé  la  bouche,  s  ebb&l  lett  a  S!(<zj  betartása.  Pedig  ha  nem 
trópussal  fordítjuk  is  —  de  a  mi  itt  szükségesnek  látszik  —  ott 
van  a  száját  befogni  kifejezés.  Vagy  talán  ez  már  nagyon 
ócska,  elkopott,  s  valami  újat  kell  neologizálni  ? 

Előtt.  Regényirodalmunkban  s  a  napi  sajtóban  már  egészen 
megszokott  s  polgári  jogot  nyerni  látszók  az  ilyenek:  Három 
év,  előtt,  V.  három  nap  előtt,  v.  három  óra  előtt  ez  meg  ez 
történt.  Ezek  világos  germanismusok.  Mondunk  ugyan  ilyeneket : 
tegnap  előtt,  miel&tt  stb.  -,  de  ezek  más  kategóriába  tar- 
toznak. A  magyar  ugyanis  a  múltban  esö  id6  míAror-jának  meg- 
határozására nézve  kétféleképen  jár  el.  i)  Kitúz  a  múltban  egy 
álló  időpontot,  s  a  múltat  úgy  tűnteti  feí,  mint  a  mely  ezt 
megel&zí.  Ilyen  időpont  pl:  tegnap,  karácson.  Krisztus  születése 
stb.;  tehát:  tegnap  elfttt,  karácson  el6tt,  Kr.  szül.  el6tt.  2)  Fel- 
vesz egy  bizonyos  időtartamot,  s  ezzel  mint  mértékkel  megy 
visszafelé  a  múltban  a  meghatározandó  idő  jelölésére.  Álló  idő- 
pont itt  is  van,  s  ez  a  mostani  idő,  vagy  általában  a  folyó 
vagy  végzett  jelen.  A  folyó  jelennél  e:{elött,  a  végzettnél 
a\előtt  jő  az  időmérték  mellé.  Az  időmértéknek  pedig,  mint 
általában  a  magyar  mondat  mértékhatározójának  -vei  ragos  név- 
ből kell  állani,  mint:  két  öllel  nagyobb.  Az  időről  tehát  így ' 
három  évvel  ezelőtt,  három  nappal  azelőtt.  Állítá- 
som igazolására  nem  elégszem  meg  azzal,  hogy  pusztán  csak  e 
mellett  bizonyító  nyelvérzékemre  hivatkozzam.  Értesülésem  sze- 
rint népünk  sehol  sem  használja  a  megrótt  kifejezéseket.  A  nép- 
nyelvi  adatokban  és  nyelvemlékekben  sem  találtam  igazolását ; 
xnig  az  ellenkezőre  igenis  számos  példát  leltem,  melyek  közöl 
hadd  álljon  itt  egynéhány. 

, Ezelőtt  sok  idővel az  igazság  feltarisznyálva  út- 
nak indult."  Kriza  Vadr.  4o3. 1.  —  »Paulo  ante  =  egy  kevéssel 
ez  előtt."  P.  Pápai  szótár,  ante  czikk.  —  „Paulo  ante  ==  ezelőtt 
valamennyivel."  Moln.  Alb.  gramm.  Corpus  gramm.  246.— 

9 A  mit  ennek  előtte  száz  esztendővel  mondott Szent- 

kiráji  Báró  Andrási  Péter."  Dugonics,  Szerecsenek,  Lkot.  VII.— 
pEzelőtt  tizenhat  esztendővel   méltóztatott  volt  excellentiád 

M.    NVELVOR.    IV.  94 


Digitized  by  VjOOQIC 


SyO  IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK. 

az  én  édes  atyámnak  parancsolni.*'  Cziropedia,  ford.  Szilágyi 
Márton.  1784.  Ajánló  levél. 

Azért  tartottam  szükségesnek  ezt  a  magyar  nyelvérzék  előtt 
bizonyításra  nem  szoruló  használatot  példákkal  is  világosítani, 
mert  a  NSzótár  a  törvényesség  bélyegét  látszik  ütni  e  megrótt 
germanismusra,  mid&n  az  el&tt  czikkben  minden  megkülön- 
böztetés nélkül  ilyen- példákat  hoz  fel:  .Egy  hét,  három 
hónap  előtt  történt.  Ez  előtt  két  órával." 

Eredete  ez  idegenségnek  az,  hogy  a  németben  nincs  meg 
a  fentebb  kifejtett  kétféle  időhatározás,  s  a  német  mind  a  két 
esetben  csak  az  i.  pont  alatt  leírt  meghatározást  használja.  Neki 
három  évvel  ezelőtt  épen  úgy  vor  drei  jahren,  mint 
tegnapelőtt  =  vorgestern.  Így  akarta  az  idegenszerűség 
bálványozása  ezt  a  szépítést  és  egyszerűsítést  is  be- 
hozni nyelvünkbe. 

A  mellett,  hogy  egy  magyaros  szólásmódot  írtunk  ki,  még 
némely  esetben  kétértelműséget  is  ültetünk  az  idegen  csemetével 
nyelvünkbe.  E  szerint  ugyanis  vor  dreistundenis3óra 
előtt  lesz  magyarul,  vor  drei  uhr  is.  Vagy  talán  az  uhr- 
nak  megfelelő  magyar  szó   gyártása  által    segítsünk  e  bajon?! 

A  fejtegetett  dolog   tehát    rövid  szabályba    foglalva  ím  ez  : 

1.  Ha  a  múlt  idő  mi/ror-ját  egy  a  múltba  eső  időpont 
által  határozzuk  meg:  ez  utóbbit  kifejező  szónak  egyszerűen 
utána  teszszük  az  élőt  t-et. 

2.  Ha  ugyanazt  időtartam  által  határozzuk  meg :  az 
azt  kifejező  szóhoz  -ve/  ragot  illesztve,  ennek  eléje  vagy  utána 
teszszük  hogy  e:{elött,  illetőleg  azelőtt, 

KIviilrAI.  „Ki  legtöbbet  tanúit  kivülról^  az  a  legjobb  tanuló.* 
Vas.Újs.XXI.  i84.  Csodálatos,  hogy  ez  a  zsidó  iskolásgyermekek 
fülsértő  kifejezése,  melylyel  ők  az  „a u  swe  ndig*-et  magyaríta- 
nák, még  az  oly  jó  magyaros  nyelvű  V.  Ú.-ba  is  beférkőzhetett. 
Bizony  mi  a  falusi  iskolában  könyvnélkűl  tanultuk  be  s 
könyvnélkűl  vagy  betéve  tudtuk  elfúni  a  leczkét,  ha  nem 
is  vezetett  ez  az  út  mindig  a  legjobb  eredményre. 

Légmagaa.  Jókai,  Örök  béke,  i.  88.  „a  légmagasban  ural- 
kodó csend  az  idegeket  túlvilági  zene  hallására  csábítá.*  Itt  egy 
egészen  új  összetétellel  van  dolgunk.  A  kategória  ugyan  nem 
új,  sőt  igen  használt  a  magyarban ;  de  e  két  szó :  1  é  g  és  ma- 
gas így  összetéve  egészen  új.  A  jelzői  összetétel  osztályába,  a 
minő  pl.  kökényszem,  rózsaajak,  légvár  nem  sorolható, 
hanem  a  birtokos  összetételek  közé,  minő  pl.  hegy  telő.  De 
vájjon  a  légmagas  által  jelezni    szándékolt   fogalmakhoz  hason- 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓT.ÁSMüDOK.  371 

lókat  hogy  fejezi  ki  a  magyar?  Vájjon  mondja-e  azt:  tengermélj^, 
földmélx^  jélhideg^  vagy  inkább  e  valódi  összetételek  helyeit 
csak  tágabb  birtokviszonyba  teszi  a  két  szót,  mint :  a  föld 
mélye,  a  tenger  mélye?  Igen,  ez  utóbbiakat  használja  nyel- 
vünk, s  ezen  példáknak  kell  analógiául  szolgálni  egy  új  kifejezés 
alkotásánál,  ha  az  írónak  épen  szüksége  van  rá.  Különben  szük- 
ség itt  nem  is  forog  fenn.  Ha  így  írta  volna  az  író :  a  m  a  g  a  s 
légben  vagy  a  lég  magasában  uralkodó  csend  sat,,  teljesen 
kifejezhette  volna  a  mit  akart ;  az  igaz,  hogy  nem  mondott  volna 
valami  különös,  keresett  újat;  de  minden  esetre  otthonosabbat  a 
magyar  fülnek,  s  megfelel&bbet  nyelvünk  törvényeinek. 

KoMÁROMV  Lajos. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólá8nódok. 

Udvarhelyszékiek. 

Is  tán  bá.  Észt  a  kis  csemögét  (csemete  helyett  [úrias 
kifejezés  akar  lenni])  es  sajnálom  mind  a  lelkemöt,  hogy  nyo- 
morúságra születött;  de  hadd  toróbájjon  6  es.  Jer  ide  te  Máté 
darab;  te  vakarú  té  (a  család  legkisebb,  illetőleg  utolsó  tagját 
vakar  únak  hivják.  Vakarú  eredetileg  a  sülo  tekn6r61  levakart 
és  összegyúrt  tészta).  Mihent  a  KüköUö  jól  békörmödzik  (köröm 
keménységű  lesz,  fagyni  kezd),  éviszöm  a  jégre,  hogy  ott  es  ta- 
pasztajjon,  mán  lehet  es,  met  most  hulassa  az  egérfogát  (egér- 
fogó milchzahn);  hetedik  esztendőbe  jár  Gyértyaszöntölötol 
fogva.  Tudom  ojjan  kapafoga  lössz  ebből,  hogy  számot  tönne 
égy  sörtésnek.  Apám  uram  ingom  es  sokszé  elvitt  a  jégre,  s 
annak  köszönhetőm,  hogy  az  isten  hidege  meg  nem  vött.  Nyáron 
majd  belévetöm  a  lajba  (a  malomkerék  alján  lev&  víz),  előbb 
a  súgóba  (sekélyes  viz),  majtég  megtanojja  az  úszást  es,  mind  a 
kutya,  s  hadd  fürödözzék  mezitiáb  (paradicsomi  mezben)  a  vizbe, 
míg  a  szarvas  belé  nem  hugyozik  (t.  i.  szeptemberig,  mert  akkor 
a  folyók  hidegségét  a  közmondás  szerint  a  szarvas  okozza). 
De  ne  es  törécsöjjünk  többet  Istán  bá,  hanem  mönynyünk 
mán  a  táplonyba  (támplon^  tápion,  táplony  »  templom),  hiszön 
innap  (ünnep)  van  ma,  s  ott  dicsérjük  az  ur  Jeézus  Kirisztuszt. 
Még  asztot  mongya  meg,  hogy  kend-é  az  a  versöngölo  (verselő  ; 
verset  író)  embör,  a  ki  ászt  a  mü  legénkénköt  (kis  fiunkat) 
ojan  szép  versre  tanította : 

Hopp  a  JeSzus  hirivé, 
Szűz  Mária  képivé. 

24* 


Digitized  by  VjOOQIC 


372  SZÓLÁSMÓDOK. 

Esmég  arra  es,  hogy  mikó  elesik  s  magát  megQti,  észt 
fújja  (éneket  fújják,  nótát  fújják  és  nem  ^.mondják*  a  Szé- 
kelyföldön): 

Hopp  ebédöm,  hopp  ozsonynyám,  vacsorám  es ; 
Hoppot  mondok  mindezökre,  ha  benn  fáj  es. 

Tavaj  karácsonykor  es  szép  vőt  az  a  vers,  a  mejik  úgy 
kezdődött  vala,  hogy : 

Az  istennek  szönt  angyala, 
Menynyböl  a  ki  álászálla ; 
Jó  hírt  hozott  tű  hézzátok, 
Van-é  mézes  pálinkátok? 

(Meg(nád)mézelt    pálinka    ünnepi    ital   a   székelyek    közt. 

Nádméz  =czukor;  még  Kolozsvárt  is  gyakran  hallani  a  nádméz 

kifejezést. 

Felméri  Lajos. 

M  á  s-m  ás  vidékiek. 

Iszett,  víszett  a  lelke    (=  nyugtalankodott,  vágyott.  Békés) 

Laczházi  cseresnye  (=  pattogatott  kukoricza.  Gyón). 

Kielégíti,  mint  Seb&  Zsiga  a  kódúst.  (Haragudott  az  agg- 
legény a  sok  jöv6-men5  koldusra  ;  egyszer  megfogott  egyet ;  tele 
rakta  a  talyigáját  mindenféle  ennivalóval,  s  ráparancsolt,  hogy 
többé  koldus  be  ne  lépjen  hozzá.  Abaúj.) 

Sokat  j árkoltak  a  kút  mellett,  míg  kivehették  a  beesett 
malaczot.  (Torda.) 

Maga  kehi  az  ökör  szarvát  (=>  jó  gazda,  maga  gazdálkodik. 
Abaúj). 

Hozovány  f5d  (=  iszap.  Abaúj). 

A.  Ugyan,  igyém,  hány  fiíkád  van  ?  B.  Csak  egyke  vagy 
kettőké.  (Tolna.) 

Gazdának,  kutyának  kint  a  helye.  (Nádudvar.) 

Tavaj  esztendő.  (Nádudvar.)  Fejjebbi  esztendő.  (N.-Körös.) 

A.  Nem  kél  a  búza.  B.  Ez  után  lesz  annak  a  csapója. 
(Nádudvar.) 

Komámat  itt  étén,  itán  tartják,  mire  vágyik  még  ?  (Szatmár.) 

Mekkente,  mint  a  paládiak  a  dobot.  (Nem  jói  szólt  a  dob, 
s  abban  állapodtak  meg,  hogy  megkenik.  Szathmár.) 

Ha  az  első  húslé  elfut,  nem  ér  a  második  semmit  (=«=  ha  az 
els5  feleség  elhalt,  nem  ér  a  második  semmit.  Báránd.) 

Nagyon  megcsihatt  a  kocsmáros,  a  mint  rákiabáltunk  (Nád- 
udvar.) 

Kn  a  lant  foktomra  fokiam,  de  nem  vá  semmit.    (Dömsöd.; 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.    MAGÁNBESZÉD.  SyS 

Meg  vagyok  győződve,  v.  bele  vagyok  gyoz6dve  <=  el  va- 
gyok határozva,  bele  vagyok  nyugodva.  Kolozsvár). 

Keresztül  áll  a  szeg  a  fejébe  (=  pöffeszkedő,  akadékos  em- 
ber. Erde'ly). 

Csínt  vet  vkinek  (megtréfál  valakit.  Tréfás  és  komoly  érte- 
lemben. Békés). 

Tessék,  diák  uraira,  bor  elibe  pályinka  után  egy  kis  kol- 
bász, hogy  a  kávé  meg  ne  árcson.  (Debreczen.) 

Majd  ba  a  lőcs  kivirit  (=  soha  napján.  (Abaúj). 

Halággyá,  mint  a  zsidó   lelke  a  mennyországot  (=  kelletinél 

több.  Abaúj). 

Király  Pál. 

Gyöngyösiek. 

O  csak  valaki  égy  harapás  kényérrel  is  segítené!  Annyi 
áldás  szájjon  rája,  a  mennyi  morzsa  van  abba  a  harapás  ké- 
nyérbe. 

Ha  mégcselekénné,  gyöjjön  fél  hónap  réggel  hozzám. 

Ha  az  Isten  mégásztatná  égy  kicsit  a  sz&U&t,  olylyan  lenne, 
mint  a  pöfeteg. 

Szeptember  elessején  lett  vóna  a  fizetés. 

Tanúim  bé  vannak  esküttetve. 

Ki  van  az  ember  fogyatkozva:  t.  i.  a  pénzből. 

Ha  az  ember  valamit  megizelít  (inegkiván),  nincs  sem- 
misé. 

Ki  mégy  jobbik  (jobb)  úton,  mint  én  ? 

Fogaggyunk,  égy  fertálynál  hamarább  oda  érnék,  de  vin- 
ném is  a  levelét  SS  szaladnék. 

De  hunczut  a  héblyé '  (hebegő)  Ördög. 

Egy  nóta  mégvan  má  «=  egy  paszta  meg  van  kapálva. 

Méjjen  alutt  a  pásztor  gyerek,  a  gazda  oda  mént  és  a  bot- 
tal a  talpára  vágott,  mingyá  jajt  húzott. 

Ifj.   KÁPLÁN Y    JÓZSEF. 

Magánbeszéd. 

Pity  dné-Mo  ndikné.  Émönyök  ki  Démény  Péter  bá- 
tyámni,  a  malom  részt  mégosztottuk,  avá  (aval :  akkor,  ossítán) 
neköm  jutott  hány  kupa  tiszta  ?  hány  kupa  tiszta  ?  négy  kupa 
tiszta.  Öt  kupa  kinyének  való,  hat  kupa  búza.  Avá  a  malomnak 
fogak  kének,  poczkok  kének,  azt  a  tüzes  menkő  se  *)  győzi  még. 
AvI  éjövök  haza ;  hallom  Szóga  Pistánitt  úgy  hőrnek|  úgy  hőr- 

*)  te,  tem,  <«,  le,  ne,  ne  (tiltó) a  székelyeknél  nem  zárté-vei  hang- 
zanak. K.  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


374  MAGÁNUESZKD.   BABONÁK. 

nek  (mohón,  sebessen  esznek),  két-három  falás  huliszkává  égygy 
szöm  szilvát  ényének  (elnyelnek).  —  Kejj  fé  abból  a  zágybó,  ne 
fekügygyé  úgy  mind  égygy  csországi  (csehországi)  kabala.  — 
A  zen  fijam  Gyurka,  mégbizonyittom  Pityó  Pistánévá,  Szóga 
Marczinévá,  Fábiján  Palinévá,  avft  mégbizonyittom  az  egész  élo 
faluvá,  hogy  a  zén  íijam  Gyurka  két  koszos  piczulájé  két  észten- 
dejíg  az  orménnitt  lakott.  A  zén  fijam  Gyurka  kérget  hántott, 
évitte  Berethalomba,  Berethalombó  Segesvárra;  Ségésvárott  el- 
atta,  hajtott  két  kabalát,  avá  kicsapta  vadas  mez&be,  behajtották, 
nem  tudom  kérnek-é  behajtót  (fizetést,  büntetéspénzt)  vaj  nem ; 
avá  éményék  fé  Rózsi  léányomni,  megbetegedett  Rózsi  leányom  . 
nem  tudom  fija  létt-é;a  zapja  nevire  kérésztélték-,  avá  kiményék 
a  csépégés  álá,  forgácsot  szedegettem;  avá  a  matató  ménko  hát 
ott  matat,  a  ki  nekem  az  én  fejemét  sokszé  (sokszor)  belé  potyóca 
(potpolta)  a  falba;  hát  az  az  én  jóféle  Józsa  Jánosom. 

(Udvarhelyszék.)  KrIZA  JÁNOS. 

Babonák. 

5.  Epsemereg.  Epsemeregnek  a  nép  azt  a  kiütést  vagy 
sebet  nevezi,  mely  egy  régi  garas  nagyságú,  piros  színű,  s  szúr; 
fájdalma  égetft;  körüle  a  bor  fel  van  cscrepesedve,  és  rendesen 
a  kézen  vagy  az  arczon  szokott  lenni  leginkább  az  ifjúságnál. 
Babonás  gyógyítása  ez: 

„Végy  égy  fakalánt,  melegicsd  meg  és  keresztesen  nyomd 
rá  háromszor  vagy  kend  bé  a  sebét  zsírral  és  a  macskával  nya- 
lasd^lé  és  mingyárt  elmúlik.*' 

6.  Ha  a  menyét  a  marhát  megmarja,  keress  égy  ményét- 
bort  és  azon  keresztül  szűrj  tejet  a  marha  szájába  és  a  menyét- 
marás  elmúlik. 

7.  Pap  halál  lész,  mikor  a  szarka  csérrég  és  a  farka  lé- 
felé  áll. 

Vendég  jön  a  házhoz,  mikor  a  szarka  az  udvarra  száll  és 
er&sen  csérrég. 

Vendég  jön  a  házhoz  akkor  is,  mikor  kés,  villa  és  olló  le- 
esik és  a  földbe  egyenesen  bémégyén. 

Mikor  a  kandallóból  szikra  pattan  ki,  ha  ászt  megsózzák, 
a  házhoz  jövő  vendég  hamar  {  elmégy,  mert  a  segge  viszked  a 
sózástól. 

8.  Ha  este  szürkületkor  a  házat  kiséprik,  a  szemetet  nem 
szabad  kivinni^  mert  a  ház  szerencséjét  viszik  és  öntik  ki. 

A  házat  este  ha  kiséprik,  a  juhok  megkergetegésédnek.  (K  e  r- 
getegésédésnek    nevezi  a  nép  a  juhnál  azt  a  betegséget,  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


BABONÁK.  NÉPMliSÉK.  Syí) 

melyben  a  juh  rendesen  maga  körül  forog  és  így  elpusztul.  Hogy 
ez  meg  ne  történjék,  a  házat  nem  az  ajtó  felé^  hanem  az  ajtó- 
tól visszafelé  seprik.) 

9.  Ha  valakinek  a  füle  foly,  süssön  égy  nagy  czipót  és 
végyén  égy  takarú  ruhát,  tegye  belé,  és  hozzá  égy  tojást  és  égy 
piczulát ;  vigye  ki  az  országút  mellé  és  ezeket  meglehetős  tá- 
volra egymástól  rakja  lé;  s  a  ki  ezeket  felszedi,  arra  fog  elra- 
gadni a  fülfolyás. 

10.  A  ki  náthás,  mennyén  el  a  szomszéd  kapujához,  mikor 
nem  láttya  senki  és  a  kapu  elejét  péscllyc  keresztül,  a  náthája 
míngyárt  elmúlik. 

(Zajzon.  Hétfalü.) 

Papp  György. 
Népmesék. 

Az  öreg  ember  és  az  arany  mozsár. 

Écczér  vót,  hun  ném  vót,  vót  a  világon  éggy  öreg  ember. 
Vot  ennek  az  öreg  embernek  égy  nagyon  okos  lánya.  De  olyan 
szégíny  vot  ám  ez  az  öreg  ember,  hogy  mindig  hamu  pogácsávó 
itek.  Kijárogatott  a  szégíny  öreg  a  mezőre  szántani.  A  mint 
szánt  szántogat,  écczér  csak  égy  gyönyörű  szíp  arany  mozsarat 
vet  föl  az  ekije.  Mégörüt  neki  nagyon  s  mingyá  haza  akart  vele 
szalanni ;  de  mégis  ászt  gondúta,  a  hun  mozsár  van,  ott  törőnek 
is  köll  lenni.  Kereste,  kereste,  de  ném  taláta  séhun.  Ezzé  haza 
mént.  Mégmutatta  a  lányának  s  asz  monta,  hogy  éviszi  a  király- 
nak, hátha  az  valami  nagy  ajándíkot  ad  majd  érte. 

—  Sósé  vigye  ászt  idés  apám,  mer  méglássa,  a  törot  is 
kérdezi  majd,  hogy  hova  tétté.  Ném  hiszi  é,  hiába  mongya,  hogy 
az  ném  vöt  a  mozsárrd.  Még  maj  rá  fogja,  hogy  lopta  valahun 
a  mozsarat. 

Ném  írt  semmit,  ü  biz  évitte.  Bemégy  a  király  udvarába, 
ott  mingyá  asz  kérdezi,  hogy  szabad-é  bemenni. 

—  Hogy  né  szabanna! 

Be  is  mént  osztán.  Köszön  a  királynak.  Az  éfogaggya,  osz- 
tán  asz  kérdezi  tüle : 

—  No  öreg,  mi  járotba  vagy?  Segíthetek  é  valamivé? 

—  En  bizony,  jó  királyom,  égy  kis  ajándíkot  hosztam.  A 
mint  szántogattam,  hát  észt  a  szíp  arany  mozsarat  talátam  ni> 
a  mit  most  ide  hosztam.  Fogaggya  el  tűlem  ajándíkba. 

A  király  a  kézibe  vette,  úgy  nízégette.  Asz  kérdezi 
osztán  : 

—  Hát  a  törő  hun  van  ? 

—  Kerestem  én  ászt  eléget,  de  ném  talátam  séhun  sé. 


Digitized  by  VjOOQIC 


376  NÉPMESÉK.    TALÁLÓS    MESÉK. 

—  Nem  ám  gazember,  mer  étetted,  vagy  pedig  észt  a  mo- 
zsarat úgy  loptad  valabun. 

Hiába  szabatkozott  a  szégíny  öreg  ember,  bizony  töm- 
löczbe  vetéttík  ütet.  Ott  még  osztán  mindig  ászt  hajtogatta;  Hej, 
hej,  szégíny  jő  leányom,  ha  rád  hágattam  vőna,  egísszen  más 
ddgom  vóna  most.  Csak  montam  én  mindig,  hogy  te'  nagyon 
okos  leány  vagy. 

Méghallotta  észt  écczér  a  király. 

—  Micsoda  okos  lányod  van  neked.  Asz  mondod  hogy  okos. 
Jó,  majd  mégláttyuk.  Mondok  én  neki  valamit,  ha  ászt  megte- 
szi, akkor  tigédet  eleresztelek,  ütet  még  felesígül  vészem.  Bele 
égyezél-é? 

—  Má  mér  né? 

Kieresztéttík  az  öregét.  U  még  osztán,  hogy  haza  mént, 
mingyá  mégmonta  a  lányának,  hogy  áll  a  dolog. 

—  Jól  van  ídés  apám,  mégpróbálom,  hátha  szerencsés  lé- 
szék. 

Mentek  osztán  a  királyhó.  A  mint  oda  ménnek,  kérdezi  a 
király  a  lánytú,  hogy  mer-é  vállakozni. 

—  Merek  én  fölsígés  uram. 

—  No  hogyha  éraigy  elSttem  sé  fölotözve,  se  levetkezve,  né 
lígy  sé  kocsin,  sé  gyalog,  mondom,  hogyha  így  emígy  előttem, 
akkor  apádat  eleresztem,  tígedet  még  felesígül  vészlek. 

A  lány  haza  mént  apjávő  éggyütt.  Otthon  osztán  mingyá 
levetkőzött,  osztán  égy  hálót  vett  magára.  Ennek  a  hálónak  a 
nígy  sarkát  oda  kötötte  égy  kocsi  saroggyáhö.  Nemsokára  gyütt 
a  király  szíp  nígy  lovas  hintón.  A  mint  méglátta  a  lányt,  min- 
gyá a  palotájába  vitette,  fölötösztette  a  legszebb  aranyos  ruhába. 
Azel&tt  is  szíp  vót  a  lány,  hát  még  ekkor.  A  király  egísszen 
mégszerette,  mingyá  még  is  monta,  hogy  felesíge  lesz.  Ne'mso- 
kára  osztán  mégesküttek,  nagy  lakodalmat  csaptak.  Most  is  ínek, 
ha  még  ném  hátak. 

(Orosháza.) 

Vf.rbs  Imrb. 
Találós  meaék. 


En  a  vitézöknek  mind  elftttök  járok, 
Nagyobbat  magamnál  méghánkolóttatok, 
Nömös  állatoknak  orczájokra  szálok, 
Nagy  bögyös  tőrömmel  mindönöket  szúrok. 

Szúnyog. 


Digitized  by  LjOOQIC 


TALÁLÓS    MESÉK.     TÁJSZÓK. 


377 


Sém  apám,  sém  anyám  sohase  vót  néköm) 

Fává  vagy  ruhává,  papirossá  étem, 

Nagy  sok  szépségökben  sok  károkat   töttem^ 

Fog  nékú,  kéz  nékú  összemetégettem. 

Szú,  m  ó  j. 

3. 
En  magamná  gyöngébb  álatokon  álok, 
Noha  a  gyomromba  mindönt  befogadok. 
Sokféle  állatot  hatomon  hordozok, 
Magamná  gyöngébbet,  er5sebbet  tartok. 

Föld. 

4. 
Éggy  álat  sincs  hasznosabb  nálom  e  világon, 
Nálom  nékü  senki  nincsen  a  födháton, 
Ártalmasabb  sincsen  nálom  az  országon, 
Oj  parázlő  (pazarló)  sincsen  rút  Tatárországon. 

Tűz. 

(Sellye.  Somogy  m.) 

Gyulai  Béla. 


Táj 

B  ékésm 

kiköpni:  meggondolatlanul 
mondani  vmit. 

kisudarosodni:  kima- 
radni vmiböl;  hoppon  maradni. 

kojtolni:  füstölni,  pl.  pi- 
pával. 

koszpitolni;  elprédálni, 
elkótyavetyélni. 

kotnyeles:  szeles,  meg- 
gondolatlan. 

kuka:  mukogó,  rosszul  be- 
szélő. 

k  ü  1  ö  n  c  z  vagy  k  ö  1 Ö  n  c  z : 
fatörzs  darab. 

lebzselni:  inni;  mondják, 
mikor  a  kutya  iszik. 

1  e  h  e  d  e  z  n  i :  vágyódni,  óhaj- 
tani, áhítozni  vmi  után. 

lobánczoskodni:  le- 
begni, pl.  ruha. 

m  a  k  á  n  c  s  i :  szófogadatlan, 
kötözköd&. 


8ZÍk. 

egyeiek. 

maszatolni:  babrálni ;  me- 
szelni csúnyán.    . 

m  o  r  c  s  o  s  :  mérges,  haragos 
kinézésű  ember. 

m  o  s  ó  s :  vizes,  pl.  cso  után 
a  kerékvágás. 

noszogatni:  biztatni,  bá- 
torítani. 

n  y  i  z  g  a :  vékony,  czincge, 
semmi  ember. 

palozsna:  a  fészekben  ha- 
gyott tojás. 

parazoly:  esernyő,  nap- 
ernyő. 

p  é  1  é  s  z  k  a :  haszontalan,  vé- 
kony ember. 

pempetyölni:  kavarni, 
dagasztani. 

pep  égni;  fecsegni. 

pereczél  v.  pereczöj'r 
lassan  ballag,  megy,  koczorász. 


Digitized  by  VjOOQIC 


378 


TAJSZOK. 


p eszet:   haszontalan,   sem- 
mirevaló. 

p  i  r  i  n  k  ó  :    parányi,   nagyon 
kicsi. 

p  i  t  y  e*  r  e  :  árnyékszék. 

r  e  t  y  e  g  n  i  vagy  r  e  t  y  é  I  n  i : 
fecsegni. 

s  e  r  e  g  n  i ;  forogni,  tánczolni. 


szepelegní:    sopánkodni, 
sajnálkozni. 

szontyorodni  :        kese- 
regni. 

szotyka:   rósz,  alávaló  le- 
ány. 

szöszmörogni:       lassan 
tenni  vmit. 
s  z  u  n  y  i :    lepedővel  egészen 
soré:  hóbortos ;  meggondo-      körülkerített  ágy. 
^^    '^^  tahó:  nagyon  gazdag,  a  mel- 

somatos:   takaros,   csinos,      ,^jj  cselédjeit  üzo  ember, 
megtermett  leány.  tettyegni:    lassan,   lustán 

szapirkálni  :        sebesen,      jámi. 
aprózva  |arni.  vanyiga:  vékony,   czínege 

szemérem     pecsenye:      ember, 
tök.  z  a  h  i  n  :  gazdag,  dús. 

(Orosháza.) 

Vbres  Imre. 
Udvarhelyszékiek. 


Bézzók:  aprón  maradt 
kender.  Kr.  szerint  bérzóka. 

c  s  ü  d.  Mikor  a  mészáros  rósz 
juhát  nyúz  meg  s  a  húsát  fel- 
akasztja a  székbe,  az  ott  járók 
látva  azt,  így  szoktak  szólani: 
ugyan  rósz  c  s  ü  d  Ö  t  akasztott 
ki  a  mészáros. 

gajbatag,  csajbatag: 
kolontos,  féleszű,  hígvelejű. 

g  o  n  c  z.  Arról  a  juhról,  a 
melyik  télen  a  gyapját  lehul- 
latja, azt  mondják :  rósz  göncz. 
wMenynyi  rósz  gönczÖt  teleié 
ki  Ferenbá!" 

h  i  n  c  z  o  1  n  i.  Mikor  az  ágyat 
szépen  felvetik  reggel  s  a  gyer- 
mek azután  az  ágyba  megyén 
s  ott  ugrándozik,  akkor  szokták 
ezt  használni:  „Ne  hinczold  az 
:ágyat  te  !** 


kompétálni.  „Nem  kom- 
pétálunk többet  éggyütt." 

pézdézni.  Krizánál  péz- 
dérjédzik.  .Szémibe  pézdé- 
zik  aa  üvegdarab." 

R  e  n  k  e  s  z.  Renkesz  Ökör, 
.  renkesz  ember:  nem  nagy,  de 
jó  tömött,  erős  testalkatot  fe- 
jeznek ki  vele.  »No  ugyan  jó 
renkesz  két  Ökröt  véve  ahajt 
Istánbá!  Igazán  Katanén,  mijén 
jó  renkesz  az  a  kjed  fía.  Az  én 
Kiriskám  fülig  szerelmes  belé." 

z  é  n  d  é  n  z  a  j :  zaj,  lárma. 

zernye,  zernyén,  zer- 
n  y  e  t  e  g.  A  székely  asszony 
mondja  a  kis  fiának,  midőn  reg- 
gel felkél  s  öltözetlen  járkál 
egy  ingben:  „Ötözzfcl  már  no, 
ne  járj  ojan  zernyen.  Jaj  be 
zernyeleg  vagy  I  Bezzeg 
ugyan  zernye  vagy  !■ 

SÁNDOR  János, 


Digitized  by  VjOOQIC 


TAJSZOK.    TANCZSZOK. 


379 


Alföldiek 


Mögakaszt  :  nagyjából 
varr. 

motyog:  ha  az  öreg  ember 
jár-kel. 

mögejtött:  megcsalt. 

m  ú  t  a  :  mióta. 

m  u  r  i  t  y  t  y  :  meghalt. 

öhön,  ügön:  igen. 

5kög-bakog:  dadogva  be- 
szél. 

pite:  tej  és  lisztkeverékbol 
készült  lágy  sütemény. 

p  5  r  j  e  :  a  legvékonyabb  szálú 
fú:  pörje  széna. 

r  e  s  p  e  d  :  unatkozik. 

riszál:  ráz. 

soros:  a  kire  valamely  do- 
logban rákerúl  a  sor. 

szúnyogot:  időt  veszít, 
pl.  elszúnyogolja  az  időt.  Tszt. 
szunyák. 


szurkol:  fél. 

szotyakos  az  alma  vagy 
körte,  ha  túl  érett ;  szotykos* 
piszkos  orrú  gyerek., 

szuszakol:  elrakosgat,  el- 
dug. 

tan  ka:  kis  területű  tó  vagy 
vizállás. 

temh  e:  lusta. 

tol  ók  a:  hab  tartalmú  sü- 
temény. 

t  ü  s  z  t  ö  1 :  tisztel. 

t  r  ü  s  z  k  ö  1 :  haragszik. 

trehány:  hitvány,  alávaló  ; 
személyekre  alkalmazzák. 

V  i  s  e  1 1  ö  s  :  elnyűtt,  elhordo  - 
zott  ruha. 

z  i  h  á  k  o  1 :  beteg  emter  v. 
állat  torokhangja;  v.  ö.  Tszt. 
391.  1. 

Ferenczi  János. 


Tánczszók. 


Három  a  táncz  halálig, 
Ki  világos  virattig, 

Ej  huj  halálig. 

Heje  huja,  szűröm  ujja, 
Tele  vagyon  rotyogóvá. 

Ej  huj  rotyogóvá. 

Hopp  itt  is,  amott  is, 
A  mi  házunk  el5tt  is. 

Ej  huj  amott  is. 


Szépen    ugrál  a  kis    madár    az 

ágon. 
Majd    elvészlek  édes    babám    a 
nyáron, 
Ej  huj  a  nyáron. 

Húzd  még  czigány  disznót  adok, 
Ha  mégadom,  még  nem  bánod, 
Ej  huj  nem  bánod. 


P'ordíccsa  ke,  fordíccsa, 
Lába  közé  szoríccsa, 

Ej  huj  szoríccsa. 

(Gyöngyös  ridékc.) 


Huja  nincs,  betekincs. 
Kicsiny  a  lány,  nagyobb  nincs. 
Ej  huj  nagyobb  nincs. 


RüEHIETL  MiKi^ós, 


Digitized  by  LjOOQIC 


38o  LAKODALMI    MONDÓKÁK.    GYERMEKJÁTÉKOK. 

Lakodalnl  noidókák. 

Ebéd  után  félkettSre,  Aggyon  isten  sok  szerencsét, 

Mos  megyünk  az  esktivore.  Kövér  désznut,  szép  menyecskét. 

Ma  menyasszony,  hónap  asszony,     Körű  fodros  a  szoknyám, 
Hónapután  komámasszony.  Vöfér  uram  ihatnám. 

Ményassznoynak,  vőlegénynek,       Víg  a  gazda,  vig  a  vendég. 
Jót  kívánunk  mindénkinek.  De  még  vigabb  a  vőlegény. 

Aggyon  isten  jó  napot,  Ördög  bujk  a  sok  vendég, 

Hosztunk  égy  bunkós  botot.  Másnak  vettem  feleség. 

(Örség.) 

Zelles  Ilma. 
Gyernekjáfékok. 

Csemcsem   gydrú. 

A  leányok  kiválasztanak  egy  bunyót,  meg  egy  osztogatőt; 
a  többiek  leülnek  szép  sorba.  A  hunyó  félremegy;  az  osztogató 
pedig  valamelyiknek  odaad  Qgy  gyűrűt  vagy  gombot.  A  hunyó 
találgatja,  hogy  kinél  van  a  gyűrű ;  e  közben  ezt  a  verset 
mondja: 

Csemcsem  gyűrű,  kalamgyűrű, 

Nálam  van  az  aranygyűrű. 

Itt  csörög,  itt  morog, 

Ettől  kérem,  az  aggyá  ki ! 

(Szécsény.  Nógrádm.) 

Kaünitz  János. 

HoczhBcz. 

Leányok  és  fiúk  egy  egyenes  sorba  Összefogódzva  dalolják: 

„Höczh&cz  fíényes  táncz, 

Kör&l  kapodánya. 

Nyizs  meg,  nyizs  meg  Gergely  uram, 

Vámot  veszek  rajta. 

Nyiss  kaput  Borsosné, 

Borsos  kapitánné. 

Bújj,  bújj  szedericze,  levelicze, 

Bújj,  bújj,  bújj  !• 

Most  a  sor  egyik  végén  álló  szélsó  elereszti  szomszédjának 
kezét  s  kiáll  elébe,  vele  feltartott  kézzel  kaput  képezni.  E 
kapun  a  sor,  —  másik  végén  kezdve  —  búvik  keresztül,  míg 
ismét  ki  nem  egyenesedik.  így  ismétlődik  tovább. 

(Panyola.  Sratmár  m.)  BaKOSS   LaJOS. 


Digitized  by  VjOOQIC 


gyermekversikék.  gúnyversek.   családnevek.  38 1 

Gyermekver8lkék. 

A  röpülő  pillét  evvel  csalogatják: 
Szájj  lé  pille,  papházáro, 
Szégíny  ember  szakáiláro. 

Az  Ilona  bogártól  (bodobácstól)  ezt  kérdi  a  kis  lány: 
Ilonabogár^  csöngető  pöngeto, 
Takács  lányát  kíreto, 
Mére  viszed  a  ládámot?  (arra  viszik  majd  férhez.) 

Ha  sóskát  eszik  a  gyerek,  ezt  dalolja : 
Töröm,  töröm  sóskát, 
Mónár  legín  csontyát. 

Mikor  kenyérsUtót   játszanak  a  porral : 

Ké,  ké  kényerem,  (vagy :  kelé,  kényerem), 
Míg  a  kokas  fö  ném  ké. 

(Szokc-Dencs.) 

Veres  József. 

Nógrádmegyeiek. 

Á,  bé,  áb,  Égy,  kettő,  három,  négy. 

Tót  káláp  ;  Kopasz  barát  hová  mégy  ? 

Há  méffogod,  Elmegyek  én  kákányi, 

Méhháráp.  Gyere  velem  pápányi. 

B.  PoNGRÁcz  Emil. 

Gúnyveraek. 
Czigányra.  Zsidóra. 

Czigány  móré,  Zsidó  zsidó  kurvanyád, 

Vaskandúré,  Mi  nem  észü  szalonnát? 

Dúré  dúré,  Ládd  a  parasz  megeszi, 

Papandúré.  A  zsidónak  kiteszi. 

(Naszvad.   Komárom  m) 

Ledniczky  Píter. 
Családnevek. 

Gyöngyös  városának  egy  negyedrésze  rég  idökt&l  fogva 
tudvalevőleg  a  bujáki  várhoz,  Eszterházy  herczeg  birtokához  tar- 
tozván az  1761.  évben  történt  összeírás  szerint  a  következendő 
családok  voltak  az  úgynevezett  taksárok. 

Árvái.  Asztalos.  Bajcsai.  Balázs.  Bujáki.  Barát.  Berezeli. 
Borosi,  Bognár.  Bordács.  Bodonyi.  Borbély.  Borda.  Borhi.  Ballá. 
Bukovics.  Blaskó.  Benei.  Bisánszki.  Bihari.  Csöke.   Csuma.  Csu- 


Digitized  by  VjOOQIC 


382        CSALÁDNEVEK.  MESTERMUSZÓK  HELYNEVEK. 

fos.  Csiszár.  Csagány.  Csáki.  Csala.  Csuhány.  Csintalan.  Cseho- 
vics.  Dániel.  Dévai.  Dózsa.  Egyed.  Fonó.  Fekete.  Farkas.  Faro- 
sek.  Fodor,  Gyulai.  Gergely.  Gonda.  Gyomros.  Gulyás.  Gál. 
Hitkó.  Holovics.  Horvát.  Huntik.  Hajdú  Hány.  Illés.  Iborka.  Ju- 
hász. Jércseg.  Jónás.  Kovács.  Kocsovai.  Kozma.  Kocsmáros.  Ke- 
lemen. Kompóti.  Kővágó.  Kukta.  Kisnagy.  Komáromi.  Keresztes. 
Késel.  Komendó.  Kórosi.  Kolláti.  Kapus  Kerekjártó.  Kindornai. 
Konstandi.  Kalapos.  Losonczi.  Ludányi.  Liptai.  Lévai.  Liszkai. 
Majzik.  Micsonai.  Mészáros.  Molnár.  Mester.  Megyezi.  Maródi. 
Matusz.  Martony.  Matuska.  Nagy.  Neográdi.  Nyilas.  Nikora.  Oláh. 
Ollári.  Olla.  Prészok.  Patalai.  Petró.  Pálinkás.  Pata.  Peczke.  Po- 
csom.  Pap.  Pászti.  Patala.  Palla.  Sós.  Szálai.  Szlavik.  Szaliga. 
Sósi.  Szűcs.  Sipos.  Salai.  Sekécs.  Sánta.  Szekrény.  Sándor.  Suba. 
Szelepcsényi.  Svarkó.  Szabó.  Szentesi.  Semberi.  Takács,  Töleki. 
Tót.  Tatai.  UUicsényi.  Vastag.  Valkóczi.  Visznyci.  Vizi.  Verpeléti. 

Zsák.  Zolnai.  Zai.  Zenyi. 

RüRHiF.TL  Miklós. 

Mesterin  iiazók. 
Takács  mesterség. 

Régo,  még  pedig :  hátulsó,  felsS  és  alsó,  első  felső  és  alsó. 
Oldal,  még  pedig:  felső,  alsó.  Ek.  Borda,  ennek  alja,  teteje, 
szárnya,  orsója.  Csacsi.  Báb.  Dorong,  még  pedig:  csúszó-,  mell-, 
vásznas-,  fonalas.  Cziczpad.  Vánkos.  Karika,  még  pedig:  |kis, 
nagy.  Kilincs.  Szerszám;  szerszámtartó.  Csiga,  még  pedig:  kis, 
nagy;  csiga-szíj.  Máté.  Támadék.  Sámlya ;  sámlya  madzag;  sám* 
lyaszeg.  Sarokvas.  Pócz.  Scfft.  Végző  fa.  Kezd&  fa.  Feszítő.  Ve- 
léllö.  Pöczök.  Borosta.  Hámfa;  hámfa  madzag.  Fogas.  Viszálló. 
DörgölS.  Tekerofa.  Bordafoghuzó ;  szérszámhuzó.  Mérték.  Cso ; 
csövesláda.  Margit.  Nyüst;  nyüsttartó.  Rof.  Bolha  madzag.  Ke- 
rék. Ágas.  Cs6völl6;  cs5völl6  vas.  Láb.  Csotartó.  Sróf,  még 
pedig:  kis,  nagy.  Vetöfa,  s  ennek  négy  levele.  Lapoczka.  Szék- 
kés. Késtartó.  Sinórmadzag  vagy  nyolcz  boldogság.  Kezd5  kötél. 
Borda  láda. 

(Orosháza.) 

Veres  Ibire. 
Helynevek. 

Kunásás.  Szippankó.  Szittyó.  Pipic.  Buglihát.  Faddikelo. 
BtídÖsszék.  Pörjebalma.  Leshegy  (mert  innen  lestek  a  törököket). 
Szappanszék.  Szivosszék.  Bánom.  Bábony.  Daruhát.  Bösztor. 
Tömpör.  Kígyós.  Túri.  Disznórét.  Pozsáros.  Széksaél.  Arany- 
háza. Balázs.  Máár-kutja.  Boda-kutja.  Hosszúhát.  Dagahegy.  Te- 
lek  Rókás.  Csopány.  Csintova. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NEPROMANCZ.  NÉPDALOK. 


383 


Csárdák:  Busintő.  Misemulasztő.  .Nyakvágó.  Hármas. 
Szabadlik.  Nyűg.  Föhágó.  Három-rózsa.  Róma.  Trieszt.  Arany- 
horog.  Kikötő. 

(Kun-Szt.-Miklós.) 

Benke  István. 


Népronánoz. 

Balázs  Boris. 


Balázs  Boris  mit  gondoltúU 
Mikor  kórházba  indultál } 
Kn  egyebet  nem  gondoltam, 
A  házamban  megmosdottam, 
A  léjánkám  megcsókoltam, 
Én  uramtól  elbúcsúztam. 
Még  a  székről  fel  se  kelé. 
Hogy  az  ajtón  kikésérne. 
Nekem  nem  vót  más  késéröm, 
Édes  apám  vót  késéröm, 
Algya  meg  az  én  teremtóm. 
Remetei  hajnalcsillag 
Szeredai  hegyre  vírad ; 
Ott  se  vírad  oj  sokáig, 
Egy-két  hétig  vagy  háromig. 
Remetének  tiszta  vize. 
Vajon  ki  mosdik  belöUe  t 
Sveredának  sürü  vize, 
Balázs  Boris' mosdik  benne; 


Ott  se  mosdik  oj  sokáig. 

F.gy-két  hétig  vagy  háromig. 

Nem  hitted,  hogy  beteg  vagyok, 

Maj  méghiszed,  ha  méghalok  ; 

Nem  jöttél  betegségembe 

Jere  el  temetésemre. 

Várj  még  Tamás,  még  megbánod^ 

TÖbbég  utánnad  nem  járok ; 

Azt  és  bánom  a  mit  jártam, 

Hogy  utánnad  fáradoztam  ; 

Lá  baj  időt  gyógyitgattam, 

Sok  álmámat  elszaggattam. 

Arra  kérem  édes  apám, 

Hogy  ne  hagygya  a  léjánkám  ; 

A  lejánka  igaz  árva, 

Met  el  vagyok  tölle  zárva. 

Fekete  föd  alá  ásva, 

Fekete  föd  alá  ásva. 


(Gyergyó). 


Paal  Gyula. 


Népdalok. 

liat  ökre  gazduramnak,  ösztövér. 
Jobban  birja  az  ekét  mind  a  kövér. 
Félig  ilHk  a  nyákára  a  járom, 
Meghizlalom  majd  én  ököt  a  nyáron. 

Hej  diridi  daridi, 

Din  diri  dárom. 

Négy  lova  van  a  gázdámnak,  négy  barna, 
Barassóba  mennék  azon  hajnalra, 
Móduvába  viszi  gázdám  a  nyáron, 
Ott  elaggya  sok  arannyért  jó  áron. 

Hej  diridi  daridi, 

Diri  diri  dárom. 

Égy  leánya  van  gázdámnak,  halován. 
Azt  szeretem,  az  és  ingem  igazán, 


Digitized  by  LjOOQIC 


384  KÉRDKSEK. 

Hat  ökörrel,  négy  ló  árral  nem  bánom  ; 
Ha  id  aggyá,  megkérem  a  farsangon. 

Hej  diridi  daridi, 

Diri  diri  dárom. 
(Háromszék.) 

Kriza  János. 


KÉRD£SEK. 


1.  Miként  nevezi  a  n&testvérek  köz51  az  id&sebbik  a  fiata- 
labbat, ha  a  te s véri  viszonyt  akarja  kifejezni?  Van-e  olyan  vidék, 
a  hol  hugom-nsik  mondja?  Mert  hogy  az  idősebb  az  ifjabbat 
közönségesen  öcsém  néven  nevezi,  az  ismeretes.  Szintúgy  isme- 
retes az  is,  hogy  az  idősebb  asszony  a  fiatalabbat  öcsémass^ony- 
nak  szólítja ;  de  mondják-e  valahol  hugomass:[onj'-nsik  is  ? 

2.  Révai  nAntiquitates  Ht.  Hung.**  müvében  a  Halotti  be- 
széd magyarázatában  az  „unuttei"  szót  fejtegetvén,  záradékul  eze- 
ket mondja  róla:  fonottéi  genuine  beatos  suos  valet,  quos 
exemplar  latinum  electo^  dicit.  Sed  auditur  apud  nos  quóque 
licet  rarius,  in  nonnullis  tantum  partibus,  idem  hoc  vocabulum, 
significatione  aliquantulum  translata  :  meg  nem  önött^  non  s  u  c- 
cessit,  non  ex  voto  cessit;  genuine  verő,  non  est  bea- 
i  u  m ;  quasi  díceretur,  non  pertigit  ad  beatitatem,  ad  statum 
affiuentiae,  quae  optabatur"  (3 17.  1.),  azaz;  az  önöttei  eredetMeg 
annyi  mint  boldogjai,  a  latin  eredeti  electi  sui-nek  (választottai) 
mondja.  Néhány  vidéken  azonban,  bár  ritkán,  kissé  átvitt  jelen- 
tésben hallható  még  e  szó  meg  nem  önött :  nem  sikerült, 
eredeti  jelentésben:  nem  boldog. 

Kérdezzük  tehát,  él-e  még  valahol  ez  a  Révai  korában  még 
némely  vidéken  hallható  megönött  (jól  Ütött  ki)  vagy  meg  nem 
önött:  (nem  sikerült)  szó? 

3.  Faludi  Ferencz  V.  idylljében  Thyrsis  így  szól  Miconhoz: 

^Hallottam  a  minap  a  szöllók  aljában, 
Egy  kis  bodzafának  büdös  árnyékában : 
Csikorgó  nádsíppal  kínoztad  versedet, 
Nyassdn-pörjén  mondád  nyálas  énekedet." 

Hallbató-e  még  valamely  vidéken  ez  a  nyassdn-pörjén, 
vagy  talán  a  magán  álló  nyassdn  szó,  s  mi  a  jelentése?  Toldy 
Ferencz  szerint  nyassdn-pörjén  annyi  mint:  pongyolán.  Thew- 
rewk  Árpád  szerint  (Faludi  Ferencz  „Mezőnyei"  25.  1.)  ^nyassdn 
rokonértelmüj7Ó>ew-nel." 

Pesti  könyvnyomda-részvéav-társttlat.  (Hold-utcza  4.  «z.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


*  ^jeUnik                          M  A  G  YA  R  SZERKESZTŐ 

minden   hónap  M  V  17    T    A^  A    P  ^^^^^  ^^^^^^^ 

15-éii  Jl    1    JLLiV    UJlV.  Budapest. 

három    ivnyi                                  SZERKESZTI  "•  ^^^*  Fo-OtCZa. 

urt.lommaI.                 SZARVAS   GÁBOR.  ^^  * 


IV,  kötet,  1875.  SZEPTEMBER  15.  IX.  fü:[et. 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN.*) 
Jutalmazott  pályamű. 

V.  Igenevek  a^  Összetételben. 

i4.  §.  A  fönt  elsorolt  birtokos  összetételekben  ritkán 
találjuk  a  folyó  cselekvés  igenevét  (5.  §.),  s  akkor  is  már 
egészen  tárgyat  vagy  személyt  jelölő  főnevekké  vállak.  (Nem 
is  számítva  azokat,  melyeknek  igéjük  már  ma  nincs  meg 
nyelvünkben:  harisnyaszíj  (v.  ö.  Bud.  Szót.  298.),  hegytető 
u.  o.  221.  pókháló  [u.  o.  io3.]  stb.)  Ilyenek: 

a)  a  második  tagban:  baromélő,  csorda  járó, 
csordakelő,  utkelő/cséphadaró,  hegybíró,  ká- 
kasülő, koldus  forduló,  megyebiró; 

í)  az  első  tagban:  ásónyél,  esőcsepp,  fúrólyuk, 
seprünyél,   szabószemét. 

Azonban  hajlandó  vagyok  azt  hinni,  hogy  eredetükre 
nézve  birtokos  összetételek  a  következő  és  hasonló  kifejezé- 
sek is:  álló  hely  K.  43o.  F.  u.  29.  A.  II.  449.  búvó  lik 
K.  93.  ebédlő  ház  K.  449.  élő  főd  (a  Bakonyban  hallottam) 
=  szánió  föld,  esküvő  hely  Ny.  III.  187.  fekvő 
hely  P.  107.  favágó  hely  T.  fővövő  hely  K.  8. 
fürdő  kád  A.  I.  35i.  háló  szoba,  küzdő  hely  A.  II. 
167.    lakó  hely   E.  32i.  nyugvó  ház,  hely,  mező  A. 


*)  Az  előbbi  füzetbe  néhány  sajtóhiba  csúszott,  ezek  így  javítan- 
dók ki : 

293.  1.  al.  i3.  s.  fa-tető  h.  fa-tő.  —  294.  6.  s.  tö  h. 
íö.  —  u.  o.  dolog  idő  h.  dologidő.  —  u.  o.  páera  h. 
pdeva.  —  8.  s.  tűrik  h.  tüvik.  —  11.  s.  hel  h.  kel.  — 
i4.  s.  sin  h.  sin.  —  5.  s.  al.  u  n  n  a  r  h.  inmar.        S.  Zs. 

U.   NTlLváR.  IV.  ** 


Digitized  by  VjOOQIC 


386  SIMONYI    ZSIGMOND. 

11.  197.  I.  294.  Ny.  IIL  334.  szántó  föld;  születő  hely 
P.  4oo.  telelő  hely  N.  II.  223.  temető  hely  P.  Sgi. 
ülő  hely;  vágó  hid,  szék,  szín  A.  11.  73.  76.  d  o  1- 
gozó  nap  (dologté  nap,  mélö  nap)  Ny.  II.  44.  18O. 
5 18.  kaszáló  idő;  készülő  nap  Münch.  cod.  69.  sé- 
táló  idő;    eső  félben  =  esés   közben    (v.  ö.  7.   §.) 

Ilyen  kifejezésekben  az  igenevet  nom.  actoris-nak  nem 
igen  magyarázhatjuk.  Mikor  a  nyelv  először  kezdte  így 
alkalmazni  ezt  az  igenevet,  bizonyára  a  nom.  actionis  jelen- 
tését tulajdonította  neki;  épen  úgy  mint  tulajdonítja  még 
most  is  számos  oly  esetben,  a  milyeneket  az  előbbi  §.  végén 
idéztem.  —  Még  valószinübbé  teszi  azt  —  hogy  itt  az  indo- 
germán nyelvek  analógiáját  mellőzzem  —  a  következő  két 
körülmény : 

i)  sok  ilyen  esetben  nyelvünk  is  vagy  nom.  actionist 
alkalmaz,  vagy  ezzel  egyértékü  főnevet :  cselekvéstér  A. 
11.  424.  születéshely;  tánczteremP.  100.  üléshely 
A.  III.  i4.  viadal  tér  A.  II.  i24.  műhely;  nyugalom 
helye  P.  84.  lakásom  helyére  N.I.  107.  születésem 
földét  P.  495.  születésnap;  dologidő;  vetetüdü 
Ny.  II.  323.  aratás  ideje  A.  II.  393.  kérdés  jel  P.  17. 
lövésszer  N.  II.  195. 

2)  az,  hogy  a  rokon  nyelvek  ilyenkor  majdnem  kivétel 
nélkül  nom.  actionist  alkalmaznak: 

finn :  työ-sia  „dolog-hely",  dolgozó  hely,  műhely ;  syöma- 
aika  ^evés-idő",  s/Őmd-nenvot  „evés-szerek";  makaus-vaat- 
teet  „hálás-ruha",  háló  ruha; 

észt.  magadus-kamber  „hálás-szoba" ;  magamize  tila 
„hálás  helye"  ;  teo  taré  „dolog  szobája",  dolgozó  szoba;  teo 
pdev  „dolog  napja";  sögi  taré  „evés  szobája";  soidu  te  „ko- 
csizás  útja";  kirjittuse  sulg,  k.  paber  „írás-toll,  i.  papir"  ; 

lapp:  vnejem-kandne  „hajtás-szer",  vehiculum ; 

mord.  iidhti'Vasta  „alvás-hely";  tonafnem  vasta  „tanu- 
lás-hely", iskola;  sacimavasta  „születéshely";  seriptim-pUlht 
„gyujtás-fa"  (v.  ö.  fűtő  szalma  P.  109.);  pilgin-stama  ved 
„lábmosás-viz"  (Ahiquist  gramm.   i.  mese.  99.  io5.) 

cser.  üdömö-kot  „vetet-üdü"  ;  íí/re/me-frof  „aratás-idő"  ; 

\oi],aran-dir  „aratás-idő"  ^jemis-okton-vakit  „gyümölcs- 
szedés-idő" ;  vosjaskonkorka  „imádság-ház" ; 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  387 

vog.  kujm  jalá  „hálás  helye". 

Csak  a  zürjénben  találjuk  úgy,  mint  a  magyarban  a 
rendesen  nom.  agentis  jelentésű  igenevet,  ^vundan  kad^ 
arató  idő. 

Mégis  mostani  nyelvérzékünkre  nézve  sétáló  i  d  6, 
lakó  hely,  születő  hely  stb.  alig  mondható  összetétel- 
nek (ámbár  eredetileg  nagyon  valószínűleg  az  volt);  hanem 
az  igenevet  olyanféle  jelzőnek  érezzük,  mint  pl.  a  latin  „dies 
natalis**  vagy  az  angol  „native    country"-ben  a  melléknevet. 

1 5.  §.  Leggyakrabban  szerepei  a  folyó  cselekvés  igeneve, 
mint  láttuk  (ii.  §.),  a  tárgyas  összetételekben.  Olyan  sza- 
vak, minők  szófagadó,  hézagpótló,  hézagtöltő,  észficzamító 
(Ny.  I.  475.),  velőrázó  (u.  o.  192.),  minden  nap  teremnek 
mindenikünknek  ajkán  és  tolla  hegyén. 

Itt  még  csak  ezen  összetételeknek  egy  különös  módját 
kell  szemügyre  vennünk,  azt  t.  i.,  melyben  az  első  tag  (a 
tárgy)  birtokos  raggal  van  ellátva:  Agyafuvó:  dühös  T. 
Dolgafelejtő  A.  11.  24o.  Lábafenö  Ny.  11.  235.  Ma- 
gakellető, magakedvelie  tő  (11.  §•  jegyz.)  szintén 
ide  valók,  mert  maga  ép  olyan  ragos  szó,  mint  agya,  lába. 
Nyakavágó  hidra  N.  I.  i63.  S  z  a  v  a  j  á  t  s  z  ó :  a  ki  szavát 
játszsza  A.  II.  180.  (Kevésbbé  valószínű  a  Zeitschr.  f.  völ- 
kerspych.  u.  sprachwiss.  IV.  79.  lapján  adott  magyarázat : 
„ein  wachter,  dessen  wort  spielt").  Szavatartó  ember 
A.  I.  227.  Sz  i  ne  hagyó,  sz  inehagy  ós  M.  Ny.  VI.  35o. 
Szájatáti,  szájatátó  u.  o.  349. 

Azok  után,  a  mik  fönt  (12.  §.)  a  tárgyas  öszszetételek 
eredetéről  általában  voltak  mondva,  emezek  sem  fognak 
olyan  csodálatos  színben  feltűnni  előttünk,  mint  pl.  az  ide- 
gen előtt,  a  kinek  saját  nyelve  nem  nyújthat  analógiát.  Ne- 
künk dolga  felejtő  ép  olyan  természetes  alak,  mint  do- 
logfelejtő. Csak  hogy  azt  lehetne  kérdeni,  vájjon  valóban 
összeiétel-e  az,  a  melynek  első  része  ragozva  van.  Erre  azt 
lehet  felelni,  hogy  dolgafelejtöép  oly  valóságos  összetétel, 
mint  dologfelejtő;  mert  ott  sem  járult  az  első  taghoz 
viszonyrag,  és  dolga  ép  úgy  nominativus,  mint 
dolog.  Hogy  két  szónak  vegyük,  /gy  kellene  hangzania : 
dolgát  f  e  le  jt  ő. 

16.  §.  A  tárgyas  összetételeknél  mellőztük  azon  ritkább 
eseteket,  midőn  a  második  tag  a  befejezett  cselekvés  igeneve. 

25* 


Digitized  by  VjOOQIC 


388  SIMONYl   ZSIGMOND. 

Itt  van  a  helye,  hogy  ennek  is  példáit  adjuk  .-Adámlátott 
vad  barack:  azaz  olyan  régi,  hogy  Ádámot  látta  N.  I. 
35i.  Búlátott  M.  Ny.  VI.  3i8.  Éjhált  viz  K.  496.  Idó- 
t  öltött  M.  Ny.  VI.  332.  Ny.  III.  498.  Katona  v  is  ét  em- 
ber (e  h.  katonaságviselt)  N.  I.  4o6.  Kárvallott  lelkek  Ny. 

II.  368.  Örömitt(an)  A.  II.  446.  Rendveszt  e  tt  P.  i56. 
Tehénvesztett  ember  Ny.  III.  222.  Itt  is  találkozik  né- 
hány olyan  eset,  hogy  az  első  tagnak  birtokos  ragja  van : 
Hangjavesztett  (énekes)  A.  III.  Hitehagyót t(an)  u.  o. 
283.  Hiteszegett  A.  II.  328.  (egészen  ilyen  a  fr.  f o i 
menti).  Maga  feledett  álmélkodás  F.  u.  3i.  Magaha- 
gyott: hanyag  Ny.  III.  i64.  Nyakaszegett  (a  ki  nyakát 
szegte)  Bal.  Ny.  III.  446.  Szárnyaszegett  dalok  A.  I. 
20 1 .  III.  248.  Utavesztett  ember  Pázm.  M.  Ny.  VI. 4o4. 

17.  §.  Ha  szemünk  előtt  tartjuk,  hogy  a  ~nt  végű  ige- 
név, mind  jelentésére,  mind  etymologiájára  nézve  nem  egyéb, 
mint  (ragos)  főnév  (i3.  §.  i.),  akkor  nem  csodálkozhatunk, 
hogy  ez  az  igenév  is  képezet  tárgyas  összetételt  ép  úgy, 
mint  minden  egyéb  igéből  képzett  névszó;  úgy  t.  i.  hogy 
ragtalan  főnév  mint  elő  tag  járul  hozzája.  Példák  (Ezeket  is 
valódi  össz-létükre  természetesen  egy  szóba  kellene  Írnunk, 
de  mivel  ez  nem  szokás,  legalább  kötő  jellel  kapcsolom 
össze.):   Aszta  l-t  eregetni,    tányér-törülgetni    Ny. 

III.  383.  Elmegyen  messze  atyafi-látogatni  =  atyafilá - 
togatóba,  atyafilátogatás  végett ;  rokon  látogatni  u.  o. 
369.  370.  Oda  vótam  bor-  v  i  n n y  i  Ny.  IL  87.  B ú k é r n i 
ne  menjen  máshoz  Ny.  I.  226.  Bucsu-járni  ment  A.  I. 
352.  Bucsu  venni  A  III.  3o4.  Kimönyön  a  mezőre  b  u z a- 
látniK.  Kimönék  búzavirág  szödni  K.  i24.  Piros 
csidma  venni,  fej  ér  liszt  őrleni  K.  1 5.  Duna  látni 
én.  Pann.  megvét.  Egér-f  o  gn  i  A.  I.  33.  Emb  er  ölö- 
getni  N.  I.  229.  Nosza  Ferenc  z-lát ni,  legények !  Matkó 
Ny.  II.  29.  Fonal-fonni  K.  3i.  Fü-sz ennyi  Ny.  í.  42i. 
Halott-Iát  ni  A.  I.  8.  Háztüz-nézni  Ball.  péld.  3179. 
Erős  vas  híd  látni  N.  I.  172.  Hir-mondani  A.  í.  i3. 
Hir- vinni  u.  o.  22.  E  Imenék-kender  kőteni  Ny.  III. 
509.  Vi  tt  é  k-kos  zoru-kötözni  K.  no.  Lencse-borsó- 
kapálni  N.  I.  357.  Leány  kérni  K.  3o.  Ny.  III.  1 79. 
L  é  á  n  y-n  é  z  n  i  N.  I.  423.  L  é  1  e  k  z  e  t-v  e  n  n  i  A.  líl.  28Ó. 
El  ló-keresni!  P.  46o.    Csoda-malom  látni  N.  L  172. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  SSg 

Még  p  u  i  s  z  k  a-ö  n  n  i  sém  fogadnak  meg  K.  455.  Bementem 
sör-innya  Ny.  II.  5i3.  Kérezzünk  el  szörö  ncse  pró- 
ba n  i  K.  437.  439.  szerencse  próbálni,  kereszt  ut 
állani,  N.  I.  228.  oda  vagyon  kereszt  ut  állani, 
embert  megfosztani  K.  137.  Kéli  mennünk  szén  a-g yüj- 
t  e  n  i  Ny.  III.  5o.  S  z  6  g  a-f  o  g  a  d  n  i  indútam  K.  455  V  i- 
lá  g-l  át  ni  nem  megyén  A»  I.  235.  Viz-dicsérni,  bor- 
fe c  s é  In  i  és  a  gazdát  nem  kímélni  V.  A.  szeg.  assz.  könyve. 
Zab-arat  ni  járogattam  K.  216. 

Egyetlen  egy  példát  találtam  olyant,  melyben  az  elő  tag- 
nak birtokos  ragja  van :  ment  h  a  d  a  •  s  z  e  m  1  é  1  n  i  A.  II.  3 1 3. 

Az  összetételnek  ez  a  módja  veszendőben  van,  és  úgy 
látszik,  már  csak  czélhatározóúl  használatos  (1.  i3.  §.  i.) 

18.  §.  A  határozói  igenév,  mint  láttuk  (i 3.  §..3),  jelen- 
tésére és  etymologiájára  nézve  szintén  ragos  főnév,  úgy 
hogy  várva  a.  m.  várással.  Ez  az  igenév  tehát  ép  úgy 
képezheti  összetételnek  utó  tagját,  mint  bármely  más  ragos 
főnév:  szem  meresztve  =  szem-meresztéssel,  szív- 
szakadva =:  szív-szakadással.  Eléfordul  pedig 

i)  tárgyas  összetételekben: 

A)  B  é  k  e-v  e  s  z  t  V  e  A.  II.  399.  Csat  a-v  e  s  z  t  v  e  Garay 
Sz.  László.  Dolmány-felakasztva  Bal.  Ny.  III.  446. 
Fa rk-csó válva  N.  I.  449.  Föld-rázva  V.  Z.  VI.  I  d  ő- 
tanálva  M.  Ny.  VL  332.  idő-von tátva  Pázm.  Ny.  IIL 
498.  kevés  üdő  várva,  vártatva  K.  44i.  439.  Kalap 
levéve  N.  I.  490.  Kancs6-t  ö  1  tögetve  A.  III.  319.  Kar- 
öltve A. II. 252.  Sze  m-lesütv  e  P. 4i5.  szem-behunyva 
A.  II.  398.  szem-békötve  Pázm.  M.  Ny.  VI.  4o3.  szem- 
meresztve V.  Ny.  III.  304.    Váll-vonítva  A.  III.  162. 

B)  az  első  tag  birtokos  raggal  (mint  16.  17.  §.):  Szár- 
nya-szeg ve  A.  II.  391.   Szíve-fedve  F.  u.  85. 

2)  birtokos  összetételekben : 

A)  Arcz-pirulva  A.  II.  387.  Fej-csüggve  V,  Z. 
V.  H  omlok  búkra  Ny.  III.  45 1.  talán  sajtóhiba  e  h.  hom- 
1  o k-b ukva;  homlokbura  u.  o.  talán  játszi  rövidítés 
eh.  homlok-borulva.  Idő-jutvaM.  Ny.  332.  idő- 
lelve A.  I.  3 1 5.  ide  való  idő  múlva  (=  idő  multával,  azaz 
időmúlással),  s  általában  a  múlva  mint  névutó.  Lélek- 
szakadva A.  I.  176.  M.  Ny.  VI.  338.  (lélek-fogva  u.  o.) 
Páraszakadva  V.  Z.  III.   (Sze  n  vedély-raga  d  va  h.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


SqO  szarvas    GÁBOR. 

szenvedély  ragadtan  A.  II.  471.  Szí  v-szak  adva 
Ny.  III.  378.  E.  I.  227.  Szív-szorongva  A.  III.  439.  Vé- 
ré té  k-s  z  akadva  F.  u.  9. 

B)  Valószínű,  hogy  i.  B.  analógiájára  alakultak  itt  is 
olyan  összetételek,  melyekben  az  első  tagnak  birtokos  ragja 
van:  Esze-ve  sz  ve  A.  III.  (e  h.  P.  59.  esze  veszetten; 
599.  esze  veszettséggel).  Keze-reszkétve  (nyúl 
hozzá)  A.  II.  188.  Könny e-szakadva  fordul  félre  u.  o. 
192.  Leik  e-szakadva  K.  48o.  A.  III.  17.  Vére-sza- 
kadva  A.  II.  454.  (Szerelme-d ulva  h.)  szerclmc- 
dúltan  V.  Bújd.  III.  (Szíve-szakadva  h.)  szíve-sza- 
kadta n  P.  377. 

SmoNYi  Zsigmond. 


A  NYELVÚJÍTÁS  APOLÓGIÁJA. 


Lássuk  most  az  értekezésnek  egyéb  állításait. 

Mindjárt  az  elején  amaz  erősen  hangsúlyozott  kijelen- 
tés üti  meg  fülünket,  hogy  Révai  a  magyar  nyelvnek 
történeti  alapokon  nyugvó  szerkezetét  kivívta, 
s  ezért  megilleti  öt  a  nemzet  méltatásának  jutalma. 

Megfontolta  a  t.  értekező,  hogy  mit  írt  le  e  sorokban  ? 
Nem  hiszszük.  Ezzel  kegyetlenül  fejére  olvasta  a  neologiá* 
nak  a  súlyos  „vétkes"  szót.  Mert  az  újítóknak  minden  má- 
sodik alkotása  egy-egy  hangos  felkiáltás  s  harsány  kikürtö- 
lése  ama  ténynek,  hogy  a  neologiá  kirúgta  lábai  alól  a  tör- 
téneti alapot.  Markoljunk  bele  amúgy  találomra  az  újítás 
alkotta  szók  halmazába  s  állítsuk  oda  a  kimarkolt  csomót 
nyelvünk  történetének  birói  széke  elé,  hogy  ítéljen  felettük, 
s  meg  fogunk  győződni,  hogy  felének  ráhull  fejére  a  „vétkes" 
szó.  Különben  hadd  beszéljen  maga  a  magyar  nyelvtudomány 
koszorús  feje,  Révai.  „Az  országiásnak  fő  tisztségei,  a  nemes 
vármegyék  (sat.)  nemes  buzgóságokkal  kétség  kívül  az  igaz 
magyar  nyelvet  akarják  felemelni,  a  mint  virágzott  haj- 
dan eleinknek  arany  idejökben,  s  a  mint  tőlök  mara- 
dott reánk  tisztán,  eredeti  épségében,  saját 
kebeléből  nyilván  kitetsző  világos,  együgyű  tör- 
vényeivel. Irtóznak  méltán    gerjedő  boszonkodások- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  Sgi 

banánnak  mostani  csúfos  képétől,  amellyelazt 
némelly  újítók  szédült  fejők  után  szépíteni  s 
bővíteni  akarják;  de  szerencsétlen  törekedé- 
sökkel  minden  részeiben  elrútítják  és  rémítő 
hitvány  gyommal  megrakják.  Mert  az  ékes-szószeretésnek 
velős  esmérete  nélkül,  tétova  szökdöső  zavaros  cse- 
kély tudománnyal,  a  változó  és  magával  ellenkező 
szokásnak  bizonytalanságában  vakmerően  felforgat jáka 
szépséges,  bő  és  tiszta  nyelvnek  régi  saját  törvé- 
nyeit; iszonyúságokat  követnek  el  a  szóhajtogatásokban; 
szörnyű  csodákat  szaporítnaka  szószármazta- 
tásokban; helytelenésidegen  szóllásokatejte- 
nek  a  szókötésekbe  n."  "(« Alázatos  segedelem  kérés." 
3-4.  lap). 

így  Ítélt  a  nyelvújítókról  Révai,  a  komoly  nyelvtudós, 
nyelvünk  törvényeinek  lelkiismeretes  búvára,  a  kiről  a  kül- 
föld nyelvtudósai  is,  bár  csak  egy  kettő  ismeri  őt,  őszinte 
dicsérettel  szólnak  (1.  Miklosích.  Die  slav.  elem.  im  magy. 
10— II.  1.);  s  fájdalmas  feljajdulásának  kitörésében  nemcsak 
a  Bartzafalviaknak,  Barótiaknak,  hanem  a  Kazinczyaknak  is 
nagy  részük  volt,  a  kik  tudatosan  is  készítettek  s  használtak 
rósz  szókat,  s  a  kik,  mint  különösen  Kazinczy,  szántszán- 
dékkal is  terjesztették  a  mindenféle  idegenszerűségeket  (l- 
az  előbbi  füzet  példáit  s  Kazinczy  levelezését  Szentgyör- 
gyivel). 

„Fontos,  úgymond  az  értekezés  a  ii.  lapon,  hogy 
daczára  a  proclamált  nyilvánosságnak,  a  tanácskozók  nevei 
(t.  i.  a  nyelvjavításról  tanácskozóké),  a  jelenvoltak  száma 
gondosan  elhallgattatnak ;  pedig  csakugyan  nem  egyforma 
dolog  az,  ha  péld.  egy  Arany  János  vagy  Piripócsi  Jónás 
vitte-e  a  döntő  szót.  De  az  sem  mindegy :  három  vagy  har- 
mincz  areopagita  müködött-e  közre  e  névtelen  végzések 
hozásában  ?" 

Feltűnő  az  értekezésben  a  nagy  nevekkel  való  védeke- 
zés s  ama  törekvés,  hogy  ezzel  a  neologia  számára  meg- 
nyerje a  tekintélyek  jó  akaratát.  Révai  nevét  már  hallottuk 
említeni ;  itt  pedig  Arany  János  nevével  találkozunk,  s  előbb 
(4.  lap)  ismét  Aranyra  és  Vörösmartyra  s  más  jelesekre  tör- 
ténik hivatkozás,  „a  kiket  senki  sem  mondhat  ósdiaknak." 
Hogy  a  többiekről  hallgassunk,  csak  Aranyról  és  Vörösmar- 


Digitized  by  VjOOQIC 


3g2  SZARVAS    GÁBOR. 

tyról  akarunk  néhány  szót  mondani.  Az  tagadhatatlan,  hogy 
e  két  költőnk  a  tiszta  ízü,  zamatos  magyarosságnak  valódi 
nagy  mesterei;  de  mondja  meg  nekünk  a  neologia,  azért 
oly  megragadó,  oly  szívhez  szóló-e  e  költőink  nyelve,  mert 
az  újítás  emlőjén  növekedtek  föl,  vagy  inkább,  mert  a  nép 
ajakán  fakadt  nyelvvel,  itthon  termett  szólásokkal  s  utánza- 
tokkal férkőztek  leikünkhöz  s  játszadoznak  szívünk  húrjain  ? 
Higyjc  el  a  neologia,  hogy  a  mi  nyelvileg  bántó,  kivető  van 
jobb  költőink  müveiben,  a  mi  olvasásuk  közben  néha-néha 
pillanatra  megzavarja  a  tiszta  élvezetet,  az  kizárólagosan  az 
újítás  rovására  esik,  az  az  ö  bűnük;  mert  költőink  (a  jókról, 
magyarosakról  beszélünk)  rósz  szót  alig  csináltak,  csak  leg- 
följebb a  készet  használták,  azt  is  elvétve;  s  hogy  pl.  Vö- 
rösmartyt nem  ezek  tették,  amint  Toldy  mondja,  »a  magyar 
nyelvszellem  legtisztább  incarnatiójává",  azt  minden  sine 
studio  Ítélő  tudja;  s  a  ki  tán  nem  akarná  tudni,  annak  nem 
sokára  alkalma  lesz  meggyőződni  róla,  ha  majd  ezt  tények- 
kel kimutatjuk. 

Ez  az  egyik,  a  mit  a  föntebbi  idézetre  meg  kellett 
jegyeznünk.  A  másik  a  következő.  Tudományos  kérdések 
vitatásában  s  megállapításában  csak  az  szokott  a  ki  után 
kérdezősködni,  a  ki  maga  nem  ért  a  tárgyhoz;  a  hozzáértő 
előtt  a  ti  szorosan  véve  másodrendű  tényező,  neki  az  egye 
dűl  döntő  a  mi.  A  szám  még  kevesebbet  határoz.  Az  igaz- 
ság, a  való  egynek  a  szájában  semmivel  sem  kisebb  igazság, 
mint  ha  milliók  hangoztatják;  s  épen  oly  csonkítatlan  igaz- 
ság mafad,  ha  mindjárt  amaz  egy  ellenében  azok  a  milliók 
tagadják  is.  Azt  kell  tehát  megrostálni,  m  i  t  mondunk,  nem 
pedig,  hogy  kik  és  hányan  mondjuk. 

Annak  bizonyítására,  hogy  a  népnyelvben  élő  néhány 
látszólagos  ígetős  összetétel  tulajdonképen  nominális  (főnévi 
vagy  igenévi)  compositio,  a  többi  közt  fölemlítettük  a  fen 
és  gfak  névszókat  is,  s  azt  mondtuk:  «a  fen  főnév  Volf 
György  értesitése  szerint  él  Pest  megyében;  a  gjak  is  fő- 
név, s  Sándor  István  szerint  annyi  mint:  pugio,  sica*.  Az 
értekezés  e  helyet  idézve  így  szól;  „A  resolutió  szerint  a 
a  fenkőben  a  fen  főnév,  hiszen  Volf  György  úr  hallotta 
(Valóban  ?  s  jól  hallotta  ?) ;  a  gfak  meg  épen  név  (de  azt 
nem  tudják,  hogy  ezt  ama  hires   szócsináló,   Sándor  István 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  SgS 

csinálta)."  Hogy    „Volf   György  úr  a  fen  főnevet  valóban  s  ' 
jól  hallotta",    bizonyítja  a    következő    adat,  a  melyet    Lehr 
Albert  juttatott  tudomásomra: 

»S  élesen  felsikoltott  a  rendontó  kasza 

Sziszegő  fütyöléssel  futkozva  élein 

A  kaszi^/Jáw,  a  rétek  távol  vidékein.     (Tompa.  Költ.  5.  k.  57.  1.) 

Hogy  a  fén  és  fen  ugyanegy,  bizonyítja  a  tájszólás: 
fenk6:=fénk6  (Baróti  Kisd.  Szót.  és  Tájszót.)"  A  mi  pedig 
a  g/ak  főnevet  illeti,  hogy  azt  a  híres  szócsináló,  Sándor  L 
csinálta,  arra  először  a«  a  megjegyzésünk,  hogy  Sándor  va- 
lóban híres  szócsináló  volt ;  mert  a  mi  szót  ő  készített,  az 
csekély  kivétellel  a  nyelv  törvényeinek  jítmutatása  szerint 
készült ;  másodszor  pedig,  hogy  forgalomba  hozott  szavainak 
jó  része  nem  is  csinált  szó,  hanem  valamely  tájszólásból  van 
véve.  Hogy  a  gjak  is  ide  tartozik,  a  mellett  tanúskodik 
a  székely  nyelv,  a  melyben  a  véghangja  kopatlan  gjaka  fő- 
név (nyársalakra  hegyzett  fa,  Nyr.  IV.  189.  1.)  eléggé  járatos. 
A  gyáka  gyak  épen  oly  hangtani  jelenség,  mint  Öcsé  öcs,  mája 
májy  há\a  há\  (Kerekegy  háza,  Kis  háza  és  szent  e  g  y- 
h  á  z),  falva  falu  (Bán  fa  1  v  a  és  Bán  fa  lu),  hida  hid  (Szé- 
kely h  i  d  a.  Farkas  hida  és  Új  h  i  d)  sat. 

Az  igetös  összetételek  védelme  (i5.  l.)  a  következő 
okoskodáson  sarkallik.  Vannak  tőink,  a  melyek  igék  is,  ne- 
vek is:  vár  vár,  nyom  nyom,  les  les,  zár  zár;  né- 
mely összetételekben  a  névtő,  de  némelyekben  az  igeiő 
szerepel;  mire  nézve  úgy  nyerhetünk  bizonyosságot,  ha  az 
összetételt  feloldozzuk.  Ezekben  lakhely,  fenkő^  gyákfa, 
leshely  az  összetétel  első  tagja  igető  (lakásra,  fenésre,  gya- 
kásra,  lesésre  való  hely,  kő,  i?i)\* lesvetOy  leshálló-han  pedig 
névtő  (lest  vető,  lesre  kivetett  halló).  „Ez  a  dolog  logikai 
nyitja.  A  csuk,  lap,  véd  alkotásában  tehát  nem  a  legtökéle- 
tesb  analógiát  követte-e  a  neologia?" 

Ehhez  több  szónk  van.  Először  is  azt  kérdezzük,  vájjon 
amaz  asszonyság  is  ismerte  „a  dolognak  c  logikai  nyitját", 
midőn  a  feierabend  után  igen  „helyesen"  a  s:{ünestve  szót 
megcsinálta,  a  melynek  köszönjük  a  mai  nap  is  használt  s 
„a  józan  fülű  nyelvérzék  által  szentesített"  s:{iinidőy  síjwwóra, 
s:{ünnap  fonákságokat?  S  vájjon  hogy  magyarázza  meg  ne- 
künk a  föntebbi  argumentatio  szerint  Toldy  Schedel  Fcrencz- 
nek  \sarpady  fes\er6  sat.    alkotásait ;    úgy-e   hogy  \sarásra 


Digitized  by  VjOOQIC 


394  SZARVAS    GÁBOR. 

festésre  való  pad,  erő,  vagy  talán  \sarni^  fis\ni  való  pad, 
erő  ?  —  Másodszor,  hogy  egy  pár  igetö,  most  nem  keressük 
minő  fejlődés  útján,  kivételesen  egyszersmind  névtö  is,  követ- 
kezhetik-e,  hogy  a  többi  is,  noha  a  nyelvbeli  jelenségek 
ellenmondanak,  szintén  névtö  legyen?  Mert  van  leshelj'^ 
következik-e,  hogy  lehet  nyeskés;  s  vájjon  a  fenkő  igazol- 
hatná-e a  menüt  szót,  vagy  a  várhely  a  „három  napi  jár- 
föld^'-et}  Más  nyelvekben  is  vannak  hasonló  tünemények. 
Hogy  az  ismeretesbekből  idézzünk,  csak  a  latint  említjük 
meg.  Ott  is  van  egy  pár  a  jellemű  igetö,  a  mely  névtö  is 
egyszersmind:  cura  cura-re,  glória  glortart,  Juga  fuga-re, 
praeda  praeda-ri  sat. ;  de  eszébe  jutott-e  ott  valakinek,  eszébe 
juthatott  volna-e  e  Toldy  szerint  „leghelyesebb  analógiák* 
nyomán  a  cubile  helyett  pl.  az  újítók  elve  szerint  takarosabb, 
rövidebb  ciibay  ornamentum  helyett  omay  habitatio,  habita- 
culum  helyett  habita  sat.  sat.  igetöket  névtökúl  használni? 
—  Harmadszor,  Toldy  azt  mondja:  „a  hol  az  igés  fogalom 
az  elsőbb,  ott  az  összetétekben  is  igetö  és  nem  névtö  szere- 
pel ;  s  így  helyes  a  raktár^  láthatár  és  száz  ilyen,  miből 
azonban  nem  következik,  hogy  háls^obay  irtoll  sat.  is  (az) 
legyen".  Miért  ne  volna  helyes?  Ha  raktár y  láthatár  azért 
helyes,  mert  az  első  rakásra,  a  második  látásra  való  tár, 
határ,  akkor  épen  oly  kétségtelen,  hogy  hál$:{oba  hálásra,  ir- 
toll pedig  Írásra  való  szoba  és  toll.  —  Negyedszer,  a  most 
idézett  hely  szerint,  de  még  másutt  is  két  ízben  találkozunk 
ama  kijelentéssel,  hogy  „nem  minden  igetös  összetétel  szép 
és  alkalmatos".  Azt  kérdezzük  tehát  a  t.  értekezötöl,  hogy 
melyek  azok,  melyik  az  a  „száz  ilyen  szép,  alkalmatos  és 
helyes  összetétel"  ?  Ki  vagy  mi  határozza  azt  meg,  ki  tanít 
meg  bennünket  arra?  Mert  a  mi  értelmünk  gyenge  annak 
a  felfogására,  hogy  ha  di  jármű  a  „száz  ilyen"  közé  tartozik, 
pedig  oda  tartozik,  mert  „a  nemzet  helyes  nyelvérzéke  elfo- 
gadta", micsoda  mélységes  oknál  fogva  nem  tartozik  oda  az 
„egy  napi  járfoW  ?  Ha  az  ns\láby  ütér,  ülhely,  röperő  és 
száz  más  összetételt  az  értekezés  szavai  szerint  „a  fogal- 
mak logikai  rendé  megkívánta",  ugyanaz  a  fogalmak  lo- 
gikai rendje  mért  utasítja  határozottan  vissza  az  us^- 
mestery  utóra,  ülvaSy  röphid  szakasztott  egyazon  összetétele- 
ket? Határozza  meg  nekünk  a  neologia,  szabadságot  adunk 
neki,  bárminő   elv  alapján,  az  egyetlen   „nekem  és  Pálnak 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  SqS 

Úgy  tetszik**  elvét  kivéve,  hogy  mely  esetekben  lehetséges 
az  igetős  összetétel  nyelvünkben,  s  akkor  mi  leteszszük  a 
tollat,  és  soha  többé  egy  betűt  sem  írunk  az  újítás  ellen, 
hanem  hiszünk  minden  szavának  úgy,  mintha  minden  egyes 
neologusban  a  világnak  volt  és  leendő  összes  prófétái  benn- 
lakoznának; de  míg  ezt  meg  nem  teszik,  mindaddig  a  lát- 
határ  mellett  nincs  joguk  szót  emelni,  s  mi  sem  fogunk 
mindaddig  e  kérdésben  velük  többé  szóba  állani. 

Lássunk  most  egy  pár  mutatványt  a  neologia  bizonyíté- 
kaiból. 

Midőn  mi  egyes  szókat  vagy  akár  egész  osztályát  a 
szóknak  kifogás  alá  vettük,  rendszerint  okokkal  mutattuk  ki, 
miért  helytelen  ez  vagy  amaz  a  szó ;  a  hol  pedig  ezt  nem 
tettük,  ott  oly  tételek  támogatják  állításainkat,  a  melyek  a 
nyelvtudományban  rég  megállapított  igazságok  és  általáno- 
san ismeretesek.  S  minő  okokkal,  minő  czáfolattal  lép  föl 
ezek  ellenében  a  neologia? 

„A  magyar  akadémia  della  crusca  a  szerinte  törvény- 
telen idényre  a  gyönyörű  ivad-otj  a  hútelier-TQ  a  fogadóst 
ajánlja.  Mért  nem  a  csapláros -il^  (12.  1.)  Ezzel  tehát  vilá- 
gosan meg  van  czáfolva  amaz  állításunk,  hogy  a  szálloda^ 
meg  az  idény  helytelen  képzések.  Az  idén^  azért  helyes, 
mert  az  ipad  .gyönyörű"  szó;  a  szálloda  meg  azért  jó,  mert 
a  fogadós  közel  áll  a  csaplároshoz. 

„Az  uj  ósdi  iskolának  dogmái  szabatosan  vannak  formu* 
Iázva;  de  Goethe  szerint  grau  ist  allé  theorie;  azonban  mi 
nem  vetjük  el  az  elméletet,  hanem  annak  (nagy)  szélességét 
állítjuk"  (i4.l.).  Tehát  noha  helyes  az  elméletünk,  de  azért 
még  se  jó,  mert  Goethe  mondja,  hogy  grau  sat.  De  Goethe 
azt  is  mondja:  „Der  dichter  steht  viel  zu  hoch,  als  dass  er 
partei  machen  sollte**,  magyarul:  Goethe  (a  költő)  fél  szá- 
zaddal korábban  élt  a  nyelvtudomány  megszületése  előtt, 
azért  nem  vehet,  de  nem  is  akarhat  részt  venni  a  nyelvé- 
szeti vitatkozások  partiejában.  Hogy  pedig  a  neologia  el  nem 
veti  egészen  az  elméletet,  az  igen  szép  tőle;  hogy  azonban 
kiszélesíti,  az  meg  már  pláne  igen  szép. 

^A  láthatár  helyes,  a  miből  nem  következik,  hogy  az 
irtoll  is  az  legyen.  Amaz  kellett  a  nyelvérzéknek,  emezt 
meg  sem  kisérlette.  Ilyenekben  mutatkozik  a  nyelv  szeszé- 


Digitized  by  VjOOQIC 


396  SZARVAS   GÁBOR. 

lyessége.  Nem  áll  tehát,  hogy  nyelvünk  az  igetös  össze- 
tételektől idegenkedik.**  (i5.  1.)  Látni  való,  hogy  itt  az  előz- 
ményekre oly  szükségképen  következik  a  zártétel,  mint  a 
mára  a  holnapután,  vagy  a  tízre  a  negyvenkettő. 

„A  végy  és  a  táp  ellen  hiába  való,  és  erősen  elkésett 
az  önök  (t.  i.  a  crusca)  ,scntentiája."  S  ha  azt  kérdezzük, 
miért,  az  a  felelet  rá,  mert  „a  vcgj  tő  s  annyi  mint  mix- 
t  u  m,  s  ugyanaz  a  táp  is,  mert  tápol  igéből  lett  tápola^  eb- 
ből tápla-al  s  ebből  ismét  táplál."  (19.  1.)  S  ezzel  be  van 
bizonyítva,  hogy  a  végy  annyi  mint  mixtum,  a  táp  pedig 
„etwas  náhrendes." 

„A  lobor-ban  sem  a  tő  (lob)^  sem  a  képző  (or)  nem 
esik  kifogás  alá."  (20.  1.)  Nincs  ott  több  egy  árva  hanggal 
sem  mondva.  De  bocsánat,  van;  az  van  mondva,  hogy  ^szép 
szó**.  S  kit  ne  győzne  meg  ez  az  argumentatio  a  lobor  he- 
lyes voltáról  ? 

„Hát  a  (kéreg'htlx)  kér  jelenthet-e  egyebet,  mint  a  mit 
saját  derivatuma?"  (18.  i.)  Itt  meg  már  egy  kérdés  az  argu- 
mentum. De  hadd  feleljünk  rá.  A  nyelvtudomány  igen  is 
megállapította,  hogy  a  legtöbb  képzett  szóban  a  gyökér  ere- 
deti jelentése  gyakorta  tetemesen  módosul;  s  a  ki  jártas  a 
nyelvtudományban,  az  manap  már  ilyeseket  nem  kérdez. 
Vagy  a  nyakas-beli  (pertinax)  nyak-nak  erfedeti  jelentése,  ha 
ez  a  szó  úgy  magában,  társak  nélkül  állana,  mint  a  kéregé 
szintén  oly  könnyen  ki  volna  található,  mint  az  értekezés  a 
kér-ét  akarja  kitalálni  ?  A  neologia  tudománya  szerint  tehát 
a  há:{as'htl\  hái  annyi  mint  conjux:  f  ér  j  v.  f  ele  sé  g, 
mert  házas  az,  a  kinek  felesége  v.  férje  van;  az  inas- 
béli  in  pedig  annyi  mint  tanúi,  mert  az  inas  tudvalevőleg 
nem  egyéb  mint  tanuló,  vagy  a  mint  a  „müveit  nyelv" 
nevezi  is:  tanonc^^  sat.  sat. 

„Ha  szabad  Carolus-hól  a  latin  us  elmetszésével  Ká- 
roly-t  a  versus'hó\  vers-ct  csinálni,  a  hebel  és  :{eiger  némer 
cl  és  er  végzetei  elvetésével  szabad  volt  gép-et  és  c^ég-et 
csinálni."  (17.  I.)  A  gép  és  c:iég  helyessége  is  tehát  kétség- 
telenül be  van  bizonyítva.  De  nézzük  a  bizonyítás  egyes 
tételeit.  Először  is  a  gépely  nem  a  hebel-höl  lett,  hanem 
egyszerűen  a  német  giebel  (fából  v.  vasból  készült  czövek, 
rúd,  melyet  lakatosok,  kőművesek,   kővágók  szoktak    hasz^ 


Digitized  by  LjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  ig'J 

nálni)  magyarosítása;  a  A^*e/-böl  a  magyarban  szükségképen 
hébe{y  lett  volna.  Másodszor  a  Karolja  nem  Carolus-hól 
s  a  pers  nem  versus-hól  lettek,  hanem  ismét  a  német  Kari 
és  vers  magyarosításai.  Kölcsönvételeknél  a  népnyelv  csak 
ajkához  illeszti  az  idegen  szókat,  de  nem  csonkítja,  hanem 
úgy  veszi  át  teljes  egészükben,  a  mint  hallja.  A  graecus-hól 
a  magyarban  soha  sem  lehetett  volna  görögd  hanem  grékos 
V.  gerékos;  ez  csak  a  szláv  grnku  (olv.  gr[e]k)  útján  hono- 
sodott meg  nálunk.  Ha  népünk  a  Carolus-i  vette  volna  át, 
ebből  ép  úgy  Károlos  lett  volna,  mint  a  pap/rus-hól  papi- 
ros^ vagy  mint  a  Christus-hól  Krisztus.  Ennélfogva  koránt 
sincs  bebizonyítva,  hogy  a  c:[ég  és  társai  helyes  csonkí- 
tások. 

Térjünk  át  végül  s  ismerkedjünk  meg  egy  kevéssé  az 
értekezésnek  etymologikus  tudományával.  Csak  szemelvénye- 
ket adunk  belőle;  összes  adatainak  kimutatására  egy  külön 
értekezés  kellene. 

„Holt  képző  alig  van  egy  pár;  ilyen  volna  a  Aa  ebben 
irha,  a  la  ebben  c:{éklay  a  va  ebben  ponyva.^  (i6.  1.)  Azt 
már  említettem  másutt,  hogy  a  neologia  nyelvtudományá- 
nak fő  alapköve  a  képzelet;,  minden  positiv  tény,  minden 
alapos  kutatás  nélkül  elképzel  magának  valamit,  s  e  képzel- 
ménynyel  síkra  száll  ellenünk,  a  kiknek  minden  egyes  állí- 
tásunk a  megvizsgált  nyelvbeli  jelenségek  érthető  tanításán 
alapszik.  Itt  is  olyasmivel  áll  elé,  a  mi  másutt  sehol,  csakis 
az  ö  képzeletében  él.  Neki  az  irha  az  ő  finom  fülű  nyelv- 
érzéke szerint  ir  és  ha  részekből  áll,  még  pedig  a  ha  (holt) 
képző.  Beszéltessük  a  tényeket.  A  kik  latinul  tudnak,  isme- 
rik ezt  a  szót  hogy  hirciis^  a  mi  annyit  tesz  mint  bak- 
kecske. A  német  szókölcsönzések  története  pedig  azt 
tanítja,  hogy  a  felnémet  a  nominativusbeli  5-t  többé  nem 
ismervén,  a  latin  s  görög  szók  kölcsönvételében  ezt  a  neki 
már  idegen  végzetet  elvetette,  s  a  tőt  tette  nominativussá. 
így  lett  a  census-hoX  :[insy  a  corpor-ból  (corpus  helyeit)  kor- 
per^  körpel  (körper),  canlisy  co/is-ból  chQl  sat.  (1.  Wacker- 
nagel  „Umdeutschung  fremder  wörter"*.  46—47.  '•)  S  így 
leit  az  említett  hircuS'h6\  a  közép  felnémetben  irch:  bock, 
gemse,  ledér.  Ezt  az /rcA-et  „weissleder*  jelentéssel  köl- 
csön vették  a  némettől  aztán  s  a  maguk  hangtörvényei  sze- 
rint   átidomították  a  szláv    nyelvek,    nevezetesen  az   északi 


Digitized  by  VjOOQIC 


SgS  SZARVAS  GÁBOR. 

szerb  csinált  belóle  jircha-t.  (1.  Miki.  Die  fremdwörter  in 
den  slav.  sprachen.  gS.  1.)  S  ez  az  a  magyar  irha,  a  mely 
Toldy  szerint  ir  gyökérből  és  ha  képzőből  áll.  Hasonló 
története  van  a  C!{ékla-nák  és  pott/va-nak  is.  Az  előbbi  a 
közép  görögségből  került  az  ó  szlávba,  a  mely  a  görög 
(jeOxXov-ból  (béta)  csinált  svekla-t,  az  új  szlávságban  pedig  a 
szerb  cveklat  (I.  Miki.  u.  o.  128.  1.  S  ez  az  a  c\ékla^  a  mely- 
ből a  neologia  finom  füle  kiérzi  a  ciék  és  la  részeket.  A 
ponj^va  pedig  eredeti  szláv  szó :  ponyava  (linteum),  a  mely- 
nek gyökere  pon-  Curtius  szerint  ugyanaz,  mint  a  lat.  part- 
WMS-beli  pan-y  a  görög  x^voc-beli  Tajv-  s  az  ó  felnémet  fano- 
béli  (ma  fahne)  fan-  (1.  Miki.  Lex.  Palaeoslovenicum). 

Nézzünk  egy  más  csoportot.  A  takar  helyességének 
bizonyítására  takony  szót  hozza  fel,  a  melyről  azt  mondja, 
hogy  az  tak  és  ony  elemekből  áll;  aztán  kérdi;  vagy  á  ta- 
kony tán  gyök?  Kitelik  ez  is  az  Itélőszéktől  (már  mint  az 
orthologusoktól)  épen  úgy  mint  tőlünk,  hogy  (az  ony-x) 
képzőnek  tartsuk.  Ki  azt  nem  tartja  képzőnek,  azzal  nincs 
mit  vitatkozni  képzőkről,  s  még  akkor  sem  volna,  ha  pag- 
ony,  bükk'önfy  bÖr:{S'Öny  sat.  nem  lévén  is,  a  tak-onj  ma- 
gában állana."  Ez  idézetnek  egyéb  tételeit  nem  bolygatjuk 
(pedig  sok  rostálni  való  van  ezekben  is),  csak  a  többi  közt 
elsorolt  ama  három  bizonyító  példát  akarjuk  vizsgálni,  hogy 
ez  újabb  adatok  is  tanúskodjanak,  mennyire  feneketlen 
mélységű  a  neologia  tudományának  a  horda/a.  Tehát  elő- 
ször is  a  pagonj-  pag  és  oíij-  elemekből  áll!  Hogy  mi  ebben 
a  pagonj^'han  az  a  pag,  azt  ugyan  a  világnak  összes  tudo- 
mánya sem  tudná  megmondani  —  kivéve  a  neologiáét.  O 
már  nagyon  is  tudja.  De  hát  mirevaló  is  volna  a  „nyelvérzék", 
ha  még  annyit  sem  tudna?  Nem  azért  „első  kelléke,  alapja 
a  nyelvtudománynak",  hogy  ilyes  esetekben  hallgasson!  Ha 
már  a  pagonj-x  elemekre  akarjuk  bontani,  akkor  csakis  pa  és 
gonj^  nem  pedig  jt?^^  és  onyvdi  bontható  fel  (v.  ö.  Miki.  Lex. 
Pal.  a  pogoniti  „persequi,  pellere"  igét,  mely  mellett  még  a 
közönséges /7o  praefixum  nélkül,  de  ugyan  e  jelentéssel  megvan 
goniti  is;  más  alakú  tője  g7ia-  (inf.  gnati\  és/7opraefixummal 
pognati) ;  ehhez  tartozik  mint  nom.  aci.po-gonu  (épen  úgy  mint 
poklonu  inclinatio :  po-kloniti  inclinare).  Pagony  tehát  semmi 
egyéb,  mint  a  szláv  pogon:  „hajtás",  mely  az  oláhban  „24 
ölnyi  hosszú  és  széles  szántóföld"  (Lex.  Budens.)  jelentésben 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS    APOLÓGIÁJA.  Sgg 

él.  Hasonlóképen  idegen  szók  a  bükkön/  (bükkön)  és  bor- 
isöny  (berzseny)  is ;  amaz  a  közép  és  újabb  görög  píxtov  ^lat. 
vicia,  ném.  wicke;l.  Gloss.  med.  et  inf.  Graecitatis), 
emez  pedig  az  olasz  ver:[ino  (francz.  brésil,  ném.  brasilien- 
holz).  A  magyarban  a  szókezdő  v-ntV  b-re  változtáról  vilá- 
gos példákat  nyújtanak :  í^akkant  Vakkant  (Nyr.  II.  42G.), 
M'achter  bakter,  Teszprém  Veszprém. 

A  Nyelvőr  IV.  49.  lapján  roszaltuk  a  0mök  szónak 
:{Öm-tné  csonkítását.  Ez  a  kifogás  alá  vett  ^föm  ilyen  felhá- 
borodásra tüzelte  föl  Toldyt :  „Nem  vetemedem  azon  naiv- 
ságra, hogy  a  Nyelvtudomány  ítélőszéke  (t.  i.  a  nyelvjaví- 
tók) kétszáz  évelőtti  primitív  fe  Ifogá sara  komo- 
lyan reflectálva,  az  ő  csak  gondolt  képzőiről  egy  szót  is 
szóljak,  s  tán  mutogassam,  hogy  a  \Öinök  nem  gyök,  hanem 
gyökből:  \öm  és  képzőből:  ok  álló  származék."  A  dolog 
pedig  úgy  áll,  hogy  ez  a  „gyökből  :{Öm  és  képzőből  ök  álló" 
lÖmök  is  kölcsönvétel^  a  mint  ezt  „Nyelvújítás"  czímü  érte- 
kezésemben kimutattam.  (Meg  kell  itt  jegyeznem,  hogy  az 
ott  fölemlített  imiga  csak  jelentésére  nézve  egyezik  a  smuk- 
kai.)  Lehet,  hogy  a  :{ő7nök  ^owoA:-nak  régi  kigyó  jelentése 
is  „kétszáz  év  előtti  primitiv  felfogás",  de  a  neologia  tudo- 
-  mányosságára  mégis  szomorú  világot  vet. 

Csak  még  egy  példáját  lássuk  az  újítók  szófejtésének. 
„Megmerevült  képzőt  az  5.  dogma  (t.  i.  az  ítélőszék  dog- 
mája) a)  pontja  hármat  említ:  -ep,  -ártf  és  -ma.  De  hát  a 
sil-apj  isi-ap^  c\öl'Öp^  kal-ap  (a  kal-l  igéből)  mért  jók?"  Az 
elsők  is  bő  anyagot  nyújtanának  a  tréfálódzásra,  de  marad- 
junk csak  az  utolsónál,  a  kalap-nál^  mely  a  j^kalA  igéből 
származik."  Először  is  mi  az  eredeti  jelentése  annak  a  kall 
igebeli  W-nak?  Ezt  meg  kellett  volna  magyarázni,  annál 
inkább,  mert  nálunk,  az  értekezés  szavai  szerint,  az  az  „in- 
spirált nyelvérzék"  hiányzik.  Azaz  bocsánat,  megmondja  a 
NSzótár:  „fra/  elvont  törzsök,  m.ely  hajlást,  görbülést 
jelent  ezen  származékokbán:  kai-ács  (igazabban  szláv  szó: 
k  o  1  a  6),  kal'ási  (ugyancsak  a  szl.  k  1  a  s),  kal-iba  (gör.  KaXu'pv] 
szl.  koliba),  kal-ap."*  A  kalap  czikk  alatt  pedig  ezt  találjuk- 
„Gyöke  a  hajlást,  görbeségét  jelentő  kal^  mennyiben  a  régi 
kalapoknak  eredetileg  lehajló  karimájok  volt."  Úgy  hiszem, 
menthető  volna  kíváncsiságunk,  megismerni  azt  a  mélysé- 
ges titkot,    hogy    miként    jutott    nyomára  a  neologia,  hogy 


Digitized  by  VjOOQIC 


4oO  SZARVAS     GÁBOR. 

a  /ra/-ban  „hajlás,  görbeség**  rejlik  (rekeszjelben  megjegyzem, 
hogy  a  „hajlást,  görbeséget"  jelentő  ^a/-amáris  a  példák  so- 
rából ki  van  feledve) ;  de  megelégszünk  vele  hogy  úgy  van, 
hogy  a  kai  „görbe*'  jelentés.  Nézzük  most  a  tényeket.  Fájda- 
lom, nem  tanultam  a  kalapos  mesterséget,  azért  nincsenek  is 
hozzá  eredeti  forrásaim ;  oda  folyamodom  tehát,  a  hova  lehet, 
a  konverzaczionslexikonhoz.  Ebben  a  kalapokról  ezt  olva- 
som: „A  kimutathatólag  legrégibb  nemez  kalap  VI.  Károly 
idejében  (i 382— 1422)  fordul  elé.  A.  kalapok  még  akkor  nagy 
ritkák  valának ;  csak  a  XVI.  században  jöttek  lassanként  di- 
vatba." A  kalap  tehát,  mint  nagyobb  részt  minden  kulturális 
czikk,  idegenből,  még  pedig  nyugatról  került  hozzánk;  de 
erre  hosszabb  idő  kellett,  s  nem  álh'tunk  valószinütlenséget, 
ha  azt  mondjuk,  hogy  az  akkori  viszonyokat  tekintve,  leg- 
alább is  egy  századnak  kellett  lefolyni,  míg  ide  érkezett.  A 
kulturális  czikkek  neveinek  története  pedig  azt  tanítja,  hogy 
a  tárgygyal  együtt  legnagyobb  részt  a  feltaláló  nép  szavát 
is  át  szokta  a  kölcsönző  nép  venni  (v.  ö.  tör.  kalpak, 
magy.  kalpag,  szl.  k  1  o  b  u  k,  ném.  kalpak,  fr.  c  o  1  b  a  c, 
új  gör.  xoXpáKt  sat.  sat.)  Ezekből  aprioristikus  következtetés- 
sel mint  nagy  valószínűséget  bátran  ki  lehet  mondani, 
i)  hogy  a  kalap  szó  nem  kerülhet  hamarább  elé  a  XVII. 
századnál,  s  2)  hogy  a  kalap  idegen  szó.  Ha  pedig  utána 
nézünk  a  dolognak,  mit  találunk?  Lássuk,  mit  mond  Molnár 
Albert  szótárának  első  kiadása  (i6o4.):  „Petasus:  S'{éles 
papsüveg;  pileus:  süveg.*"  A  kalap  szót  hiába  keressük 
benne.  Ha  tehát  még  ekkor  nem  ismerték,  a  neologia  nézetét 
elfogadva,  csak  ezután  kellett  a  „görbülést**  jelentő  kai  gyö- 
kérből képezni.  Ámde  a  kall  igét  a  XVIII.  században  még 
nem  ismerték  (Páriz  Pápai  még  nem  tud  róla  semmit,  s  ha 
ismerték  volna  is,  a  „gyökelvonás"  theóriája  még  akkor  nem 
volt  fölfedezve,  hogy  kal-ap-ot  mondtak  volna  kall-ap  he- 
lyett); de  a  kalap  már  a  pileus-nál  a  süveg  után  P.  Pápai- 
nál megvan ;  kérdés  tehát,  hogy  képezhették  ezt  a  szót  az 
akkor  még  nem  ismert  kall  igének  elvont  kai  „gyökéből"  ? 
Akadékos  kérdés,  az  igaz,  de  nagyon  le  leszünk  kötelezve, 
ha  ezt  megfejti  nekünk  a  neologia.  De  járjunk  a  dolog  vé- 
gére. Molnár  negyedik  kiadásában  (1708*  A  második  és  har- 
madik nincs  kezemnél)  a  kalap- ot  ugyan  még  nem,  hanem 
megtaláljuk  ezt:    ^kalapossüveg :  petasus/    A   kalap-nak   ez 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   NYELVÚJÍTÁS   APOLÓGIÁJA.  4oi 

az  elso  föllépése  azonban  erős  gáncsot  vet  s  orra  is  buktatja 
a  y^kal  gyök  s  az  ap  képző"  theoriáját.  E  szerint  ugyanis  a 
kalap  éppen  nem  „hut,  petasus",  hanem  a  „hut"-nak  csak 
egyik  sajátsága,  vagy  része,  faja ;  azaz  olyan  süveg,  a  mely- 
nek, bármit  is  jelentsen,  k  a  I  a  p-ja  van.  Hogy  honnan  eredt 
s  mit  jelenthet  tulajdonképen  ez  a  kalap,  ha  gondosan  für- 
készszük,  arra  is  rájöhetünk.  Minthogy  kulturális  czikk,  s 
nyelvűnkből  semmiképen  ki  nem  magyarázható  (még  ha  elsó 
feltűnésekor  ismeretes  lett  volna  is  a  kall  ige,  a  kal-ra  rá- 
fogott jelentés  nem  egyéb  üres  képzelódésnél,  s  az  -ap  is 
már  akkor  rég  megmerevült,  érezhetetlen  képző  volt),  ere- 
detét idegen,  még  pedig  a  honnan  jött,  valamely  nyugati 
népnél  kell  keresnünk.  S  hogy  a  szót  tovább  ne  szaporítsuk, 
az  először  feltűnő  „kalapos  süveg^-et  megtaláljuk  a  német 
\klapp'huV 'hdiXi  =  franczia  claque:  három  szögletü  kalap 
(„k  1  a  p  p  e :  der  zurückgeschlagene  theil  eines  klapphutes**. 
Sanders,  Wörterbuch) ;  kalapos  süveg  tehát  annyi  mint : 
karimás  süveg,  s  a  kalap 'nem  egyéb,  miut  a  német 
.klapp-hut^'-beli  klapp, 

S  ezzel  bevégeztük  a  neologia  védelmére  írt  két  érte- 
kezésre vonatkozó  megjegyzéseinket.  Még  csak  azt  csatoljuk 
hozzá,  hogy  komoly,  tudományos  bizonyítékokkal  támoga- 
tott ellenvetéseket  mindenkor  szívesen  fogadunk  s  egész 
készséggel  felelünk  is  rájuk ;  de  puszta  állítások,  üres  com- 
binatíók  megczáfolására   ezentúl   nem   vesztegetjük  időnket. 

Szarvas  Gábor. 


AJÁNLANDÓ  SZÓK. 

NuUus  argento  color  ezt  avaris  abdito  terris :  a  kinc-s 
csak  használva  kincs.  Mit  ér  az  a  számtalan  szó,  mely  a 
Tájszótárban,  Kriza  Székely  szótárában,  s  a  Nyelvőrben 
össze  van  halmozva,  ha  ott  mint  valami  lomtárban  érintet- 
lenül hever.  Az  én  meggyőződésem  az,  hogy  az  irodalom 
akkor  választaná  a  helyes  utat,  nem,  ha  kell  vagy  nem  kell, 
rakásra  készíti  az  új  s  legtöbb  esetben  idétlen  szókat,  hanem 
ha  a  meglevő  tömérdek  s  használatlanul  heverő  szókincs 
közöl  az  alkalmasakat  —  s  melyik  ne  volna  a  maga  helyén 
alkalmas?  —  kiválasztva  sikerülten  alkalmazza  s  ezáltal  köz 

H.  NreLVOR.   IV.  S6 


Digitized  by  VjOOQIC 


4o2  LÖRINCZ    KÁROLY. 

keletüvé  tenni  iparkodik.  Valamint  egyéb  tekintetben,  úgy 
ebben  is  legyen  a  példakép  Arany  János,  a  ki  kezdettől 
fogva  mutogatja  az  utat,  a  melyen  járva  józanul  gazdagít- 
hatjuk az  irodalmi  nyelvet,  midón  müveiben  mind  a  régi 
irodalom,  mind  a  nép  nyelvének  szókincseit  használgatja  s 
ezzel  a  rejtekben  élőket  vagy  csak  valamely  zugban  ismer- 
teket átadja  a  köz  forgalomnak. 

Ilyen  néhány  részint  régi,  részint  tájszót,  melyeknek 
alkalmazhatósága  még  tudtommal  nem  volt  a  közönség  előtt 
eléggé  kiderítve,  akarok  ez  alkalommal  az  irodalomnak  be- 
mutatni és  használatra  melegen  ajánlani. 

Birik.  Példák.  Kezére  birt  a  jószág,  és  kezé- 
ről elbirt  a  jószág  (székely  szólásmód);  a  templom- 
hoz birató  föld  (Erdélyi  egyh.  tört*  adatok);  hogy 
én  ilyen  emberhez  birnám  (Nád.  Cod.);  pogány- 
kézre  birtak  (B.  Szabó  Dávid).  A  bir  külhatólag  el  ige- 
kötővel annyi  mint:  hatalmába  vonz,  birtokába  kerít;  pl. 
egy  lábnyomnyi  sincsen,  mit  el  nem  birt  volna  tőle 
(Páriz  P.  szótárában  1.  pes);  hasonlóan  Molnár  Albert. 
Mind  a  bennható  birik,  mind  a  külható  bir  tétetöje  birat 
szintén  használható  szó;  pl.  kezemről  a  just  könnyen 
elbiratnom  gyávaság  volna.  A  bir  ige  valóban  egy  jó 
magabíró  szó,  s  több  tulajdonokkal,  bővebb  szereppel 
bir,  mintsem  a  Nszótár  neki  tulajdonít.  A  népnyelvből  még 
például  följegyezhető :  Petrás  Pista  Gsató  János  leányát 
bir  ja  (t.  i.  feleségül) ;  Molnár  Alberttől:  indu  latit  bir  ja, 
vagyis :  indulatin  győz,  önmagával  bir.  Szegény  ember 
szándékát  boldog  Isten  bir  ja.  Közm. 

Bölcsei.  Ezt  a  szót  a  háromszéki  székely  a  le  igekö- 
tővel használja  ily  formán :  nem  szeretem  szóba  állani  vélle, 
met  minyát  leböcseli  az  embert.  Tehát  a  1  e b ö  1  c s e  1 
annyi  mint:  okoskodva  ledisputál,  letanácsol,  leroszszal. 

Hatag.  Bőrfakadék  székelyes  neve,  különösen  a  hátbőrt 
elható  pörzsenésekre  alkalmazzák;  innen  hatagos,  elha- 
tagosodik.  Ha  e  szó  ismeretes  lett  volna,  mikor  az  aus- 
schlag-ot  magyarosították,  tán  az  az  ízetlen  küteg  meg  sem 
született  volna;  pedig  a  hatag  több  mint  harmincz  évvel 
ezelőtt  épen  Bugáttal  volt  közölve,  ki  tán  maga  volt  a  hü- 
tegfiek  mestere. 


Digitized  by  VjOOQIC 


AJÁNLANDÓ   SZÓK.  4o3 

Uled  annyi  mint  az  idegen  p  á  s  s  z  o  1 ;  illeszt :  ará- 
nyosan helyez,  ráragaszt.  Ezekből  lehet  egybeilled,  megil- 
leszt ;  pl.  az  óra  kerekei  szál  hiba  nélkül  egybeilledöleg 
járnak;  összeül  ed  ö  érdekek;  hivatalos  pöcsét- 
tel megillesztett  iratok;  bélyeggel  megillesz- 
tett V.  csak  illesztett  beadvány.  Az  illik  törzsökét 
még  több  beleillö  fogalmakra  lehet  ráilledtetni ;  így:  valamit 
összeillegetni ;  magát  illengetni;  illengös,  a  ki  tetszetős 
testmozdulatokat  negédez. 

Elös.  E  szó  a  Nszótár  szerint  a  dunántúli  szójárásban 
azon  versenyleg  hajtó  kocsisra  vonatkozik,  a  melyik  társait 
megelőzve  vezérlőjökké  lett.  Ez  a  szó  is  megérdemli,  hogy 
a  szóvilágban  egyik  nemesebb  családtörzsökké  autorizáltassék. 
A  »Régi  passió  "-ban  már  élt  egy  származéka  az  előst 
(=  előre)  határozó  alakjában.  Miért  ne  fogadnánk  el  tőle 
még  más  képződéket  is,  ha  életrevalónak  bizonyuland  ;  mint : 
elösit:  praerogativában  részesít;  élősködik:  vezérszerepet 
arrogál ;  jogelösség ;  harczelös ;  szóeltf s. 

KeL  Ennek  az  igeszónak,  különösen  igekötőkkel  viszo- 
nyítva, nem  is  oly  régen  sokkal  bővebb  pályaköre  volt ; 
kivált  a  felkel  a  számtani  kívonásbai)  a  székely  falusi  isko- 
lákban a  felmegy  (geht  auf)  németes  kifejezés  helyett  jár 
vala;  ott  tán  most  is  igen,  s  ha  már  nem  járna,  kezdje  újra 
iskoláját  s  lennről  fennre  is  hasson  és  terjedjen  kelendősítve 
jó  magát.  A  székelynél  játék  végén  felkel  a  kártya  is 
utolsó  levélig;  rákel  a  pénz  is,  nem  pedig  rámegy;  s 
elkel  hivatalából,  a  ki  leköszön.  Régies  szerepéről 
néhány  példa,  i)  „Erd.  egyházi  történelmi  adatok"-ból:  ha 
minden  vádak  valóságra  kelnek;abbansemminem 
kelé,  hogy  stb. ;  Pesti  Gábornál  is  hasonló  értelmüleg: 
hogy  semmi  nem  kéldolgába,  azaz:  nincs  követke- 
zése, foganatja  dolgának.  2)  Molnár  Alberttől :  elkel  n  á- 
lad  a  jó  tanács;  minden  munka  hiába  kél;  így 
kél  s  lobban  el  a  világnak  minden  gyönyörűsége;  végre 
annyira  költ  a  dolog,  hogy  sat.  3)  Páriz  Pápaiból  a 
poenitet  szó  alatt:  hogy  annyi  munka  kél  rá,  nem  bánom. 
A  mostani  köznyelvből  említendő  példák:  egy  bölcsőből, 
egy  alomból  költek;nyomába  kel;pártjára  kel, 
honnan  költ  a  hír?  kikölt  a  képéből.  A  költ  a 
hétfalusi    csángóknál    annyi  is  mint:    szállít,  pl.  fát  hegy- 


Digitized  by  VjOOQIC 


4o4  BABICS   KÁLMÁN. 

röl  csoszón  lekölteni;  a  gabonát  mezőről  csűrbe 
be  költeni.  Számos  még  a  szótárbelieken  kivül  a  kel  ige 
nyomába  kelő  példa,  mely  az  élő  nyelvben  kelendő. 

£látal:  útját  állva  ellenez,  elakadályoz.  Mennyire  van 
a  népnél  e  szónak  kelendősége,  nem  tudom,  de  egy  öreg 
székely  paptól  többször  hallottam  ily  forma  szólásban:  a 
sors  elátalta  abbeli  szándékát;  felsőbb  akarat 
elátalta  utamat.  Nagybánya  vidékén  ez  értelemben  az 
elkeresztel  szó  jár;  de  az  elátal  is  ott  jutott  fülembe 
mint  állítólag  székelyföldi  tájszó. 

LÖRiNCz  Karoly. 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  *) 

„Nyelvészeti     galanteriák.     Irta     Csákány    LaczL 

Pozsony,  1875." 

A  jó  akarat  nagyon  jó,  Kant  szerint  jobb  mindennél.  De 
az  mégis  bökkenő^  hogy  az  akarat  csak  úgy  igazig  ha  minden 
áron  iparkodik  a  sort  tettre  keríteni;  mert  a  tettben  sokszor 
kevesebb  a  köszönet,  mint  a  puszta  jó  szándékban. 

Hogy  Csákány  Laczi  nagy  tűzzel  fog  munkájához  a  ma- 
gyar nyelvből  minden  rósz  elemet  kiirtani,  az  már  előszavából 
is  látszik,  a  hol  nemes  haragjában  ugyancsak  kapkod  az  eszkö- 
zök után  ;  szinte  tréfás  helyzetbe  jut,  mikor  pennájával  oly  dolgot 
akar  művelni,  a  mit  avval  ember  még  nem  csinált.  Azt  mondja: 
„a  bojtorjánok  kiseprésére  tollat  ragadokl* 
Imre  királyunk  egy  egész  lázadó  hadsereget  fenyegetett  sétapál- 
czájával;  de  a  bojtorjánok  kiirtására  kapa,  vagy  ez  ös,  nemzeti 
analógia  szerint  legalább  is  peniczillus  kellene.  Azt  nem  feszege- 
tem, mekkora  különbség  van  Imre  király  esete  és  Csákány  Laczié 
közt;  hanem  az  mégis  szent  igaz,  hogy  a  bojtorjánt,  ha  már 
sepreni  kell,  akkor  ne  féljünk  tőle,  mert  már  nem  él,  ki  van 
gyomlálva. 

No  de  lássuk,  mit  és  hogyan  beszél. 

Abból  indul  ki,  hogy  „talán  nincs  nyelv  Európában,  melyre 
nézve  az  öntudatos  újítás  oly   szükséges   volna,    mint  a  magyar 


•)  E  bírálatnak  több  tétele  ellen  erős  kifogásunk  van ;  mindamel- 
lett ezeket  is  meghagytuk,  hogy  ne  vethessék  az  ellennézetúek  sze- 
münkre, hogy  okaikat  nem  akarjuk  meghallgatni.  Egy-egy  kérdésnek 
megállapítása  akkor  lesz  teljesen  meggyőző,  ha  a  tehető  ellenvetések 
mindegyikével  számolandunk.  A  szerk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  4o5 

nyelvre  nczve,  akár  a  tudományos,  akár  a  közéleti,  vagy  (I)  fen- 
sobb  nyelvet  tekintjük".  De  előbb  „fokötelességünk  min- 
den áron  a  b  e  csú  szo  1 1  id  egens  z  e  rü  ségekt  o  1  ki- 
tisztítani a  nyelvet,  s  ha  ezen  hivatásunkat  tel- 
jesítettük, csakis  akkor  művelhetjüksfejthetjúk 
ki  alkatát.** 

Itt  van  a  terv  körvonalozva ;  de  mennyi  idegenszerűséggel, 
vagy  legalább  Cs.  L.  szerint  kaparni,  vakarni  és  gereblyézni  való 
hibával !  „Valamit  valamitől  kxtis:[títani*  gonosz  idegen  szővon- 
zat.  A  magyar  megtisztít  valamit  valamitol.  «Ha  ezen 
hivatásunkat  teljesítettük''^  logikai  képtelenség;  a  hivatást  kö- 
vetni kell,  vagy  meg  kell  neki  felelni;  ,teljesíteni*  a  fel- 
adatot lehet.  „Kifejteni  alkatát".  Ez  a  nyelv  újítására  vonatkozik ; 
de  mit  beszél  az  ^alkat'-ről,  a  ki  a  képzők  nélkül  használt  szó- 
torül  azt  mondja:  „A  nyelvpara\itdk  amputdtiót  vittek  végbe 
rajta",  pl.  34.  1.  ,táp,  tápszer*,  4o.  1.  ,vizsga',  42.  1.  ,mérv*  sat.  sat. 
E  következetlenséget  épen  oly  kevéssé  lehet  megérteni,  mint  a 
parazitákkal  eme  phrasisban  űzött  képtelenséget.  Nyelvparaziták 
alatt  józanul  csak  a  hibás  szókat  lehet  érteni;  de  hát  azok  am- 
putálják egymást? 

Más  dolog  az,  hogy  lehet  az  újításnak  épen  öntudatosságát 
olyan  nagyon  szükségesnek  proclamálni  a  nyelvben? 

Eddig  a  nyelvek  története  azt  bizonyította,  hogy  legelőbb 
is  a  költő  hivatása  alakítani,  megújítani  a  nyelvet,  s  a  ki  ezt  csak 
kis  részben  is  teszi,  tulajdonkép  szintén  költői  feladatot  teljesít. 
Egyetlen  jó  szó,  egy  találó  névköltés  művészi  alkotás  a  legne- 
mesebb értelemben,  mihez  az  Öntudatos,  kiszámított  mesterke- 
désnek  semmi  köze.  A  nyelvújításba  nem  lehet  szánt  szándékkal 
kapni;  azt  csak  urgente  deo,  inspiratióból,  ha  úgy  tetszik,  ösz- 
tönszerűleg végzik  becsülettel. 

De  ne  szaporítsuk  a  szót,  hanem  vizsgáljuk  e  füzetke  tar- 
talmát részleteiben.  Mintegy  íjo  szót  és  szólásformát  birál  és 
süti  rájuk  a  roszaság  bélyegét.  Rendet  nem  tart  semmifélét.  El- 
veket vagy  kiinduló  pontot  az  előbbi  rendkivűl  általánosnál  s 
általunk  roszaltnál  egyebet  nem  emleget. 

Azt  a  170  szavat  vagy  mondást  jóformán  egytől 
egyig  rostálta  már  a  „Nyelvőr"  is  külön  fé  le  al- 
kalom m  m  a  1 ;  annál  inkább  remélem,  hogy  szabad  lesz  hoz- 
zájuk szólanom  a  „Nyelvőr*  hasábjain. 

Meg  kell  vallanom,  hogy  Csákány  Laczi  nem  minden  eset- 
ben acceptálja  a  „Nyelvőr"  megállapodásait ;  de  ezt  nem  az  ere- 
detiség hajhászatából  teszi,  hanem  egypárszor  igen  feltűnő  félre- 
értésből. En  nem  tudom  ex   errore   vincibili-e   vagy  invincibili; 


Digitized  by  VjOOQIC 


4o6  BABTCS    KÁLMÁN. 

de  tényleg  nem  fogadhatom  el  ama  megállapodásokat  mindenes- 
tül;  Csákány  Laczinak  azonban  csak  bizonyító  módja  ellen  van 
néha  kifogásom  azon  tantételek  ellen,  melyekre  a  „Nyelvor"-rel 
is  többnyire  közös  eredményeit  alapítja. 

lo.  1.  A  mew/ia^-nál  ezt  mondja;  „Szegény  Baróti  Szabó 
Dávid  megfordulna  sírjában,  ha  ily  helytelen  és  nevetséges  cson- 
kítást olvasna." 

Vörösmarty  pedig  sem  helytelen,  sem  nevetséges  nem  volt, 
mikor  azt  írta  az  ,^^Arvízi  hajós"-ban  :  „még  száz  élet  menik 
meg  csónakán". 

^Az  pogányok  így  vészének, 

És  keresztyének  megmenének". 

Katalin  legenda. 

A  Nagy  szótár  azt  mondja,  hogy  a  megmenik  megme- 
nekedik h.  máig  is  él  tájdivatosan. 

Nem  is  tisztagyöküsége  fobaj  itt  a  me/i-nek,  hanem  az, 
hogy  ige  létére  ragad  főnév  elé. 

En  csak  annyit  tudok,  hogy  egy  Arany  János  nyelvérzéke 
legkevesbbé  sem  idegenkedik  az  ilyenféléktől ; 

Zokszóval  a  múltért  nem  illete  senkit. 
Keserű  zokszóval  így  feddi  meg  6ket. 

Aranyból  még  e  következőket  szedjem  ki  hamarjában: 
nyugdgy^  lakhely,  kötlevél,  vddhang,  mérón,  latkor,  fekhely, 
nyughely,  tápanyaga  véds^ellem.  , 

Vörösmartyból:  lát  kör,  nyughely,  enyhely,  lakhely  > 
véd  csapat,  gyógyszer. 

Tompából:  csdh:{ene,  csalkép,  irdüh,  gydmbot,  rém- 
kép^ víhely,  menhely,  gyógyforrds. 

Gyulaiból:  Önvdd,  étrend,  rémkép,  kötlevél. 

Vakmerőség  lenne  azt  képzelni,  hogy  e  legkitűnőbb  köl- 
tőink, legeslegmagyarosabb  íróink  nyelvérzékénél  Csákány  Laczié' 
és  más  orthodoxoké  jobb !  De  nem  is  éltek  itt  ama  jelesek  az 
ismert  költői  szabadalommal,  hogy  új  kifejezésekel  teremleltek 
volna.  Ama  kifejezéseket  mindnyájan  ismerjük  és  száz  meg  száz 
hasonlóval  együtt  lépten-nyomon  használjuk.  A  nemesebb  iroda- 
lom s  a  szaktudomány  legkevesbbé  mondhatna  le  róluk,  mert 
szükséges  fogalmakat  jelölnek ;  tdmpont  helyett :  támasztó- 
pont  nagyon  esetlen  ;támaszték  vagy  támasztás  pontja 
a  szabad  mondatszerkesztést  gátló,  nehézkes  ügyetlenség ;  e  mel- 
lett homályos,  durva  szemléleten  alapszik,  vele  a  tudomány  finom 
elvonása  nem  élhet  meg. 

A  legközönségesebb  nyelv  is  ismeri  már  az  e  fajta  szava- 
kat;   még    pedig    nemcsak  e    tudósoktól    eltanültakat :    kötlevél^ 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI   IRODALOM.  4o'J 

latkor  sat,  hanem  olyanokat  is,  a  melyeket  kétségkívül  a  nép 
maga  csinált :  csurví\^  gyámrúd,  gyámgerenda,  csalvetés^  dú~ 
vad  (dúlvad),  pállug  fpárlug,  szapuló  műszó),  pos\homok^  (a  mely 
poszog),  poss^ilva  (a  mely  posvad),  raks:{öló,  csaltojds,  fenkö, 
fintok  (fenkötok),  sat.  sat.  Vannak  olyan  helynevek,  melyek  még 
mint  igék  élnek :  Vád,  V á  1,  Táp,  Csór,  Rém.  stb. 

Ezek  után  én  legalább  nem  látom  indokoltnak  azt  mondani^ 
hogy  az  igetönek  néha  napján  f&névt  értéket  is  ne  adhassunk ; 
mert  ilyesminek  ellene  mondana  a  magyar  nyelvérzék. 

^S^édelgés.  Mit  akar  ez  jelenteni,  tán  a  német  schwindel-t? 
vagy  talán  azt  akarjuk  vala  kifejezni,  hogy  valaki  c  s  a  1  ó  ?"*  Így 
szól  Csákány  a  ii.  lapon.  Micsoda  logika  alapján  van  ez  idézet 
közepén  a  vagy?  s  milyen  ez  a  tanítás?  «Nem  értem,  folytatja 
aztán.  Hisz  a  »schwindler*  nem  szédeleg,  hanem  inkább  máso- 
kat akar  elszédíteni.  Maradjunk  tehát  a  n  szemfényvesztés,  csalás, 
ámítás,  altatás  stb.  mellett. **  —  Azért  nem  maradhatunk;  mert  a 
schwindler  csakugyan  szédeleg  maga  is,  mikor  szédíteni  akar, 
olyan  magasra,  vagy  olyan  veszélyes  helyekre  építi  terveit,  a 
honnan  le  lehet  szédülni. 

i8.  1.  nSürgös''  is  kezd  terjedni  a  sürgetős  helyett;  a 
német  „dringen^-nek  nem  a  sürög  felel  meg.  Sürgetős  ügy ^ 
sürgetős  levél,  sürget&s  szükség  széltiben  helyesen  diva- 
tozik.** —  Előbb  a  , szédelgés*  azért  nem  kellett,  mert  azt  fejezte 
ki,  a  mit  a  német  .schwindel*,  most  meg  a  sürgős  azért  nem 
tetszik,  mert  nem  fejezi  ki  azt,  a  mit  a  .dringend".  Az  s  képző 
részesülőhöz  adva  a  cselekvés  gyakoriságát,  többszöri  ismételge- 
tését vagy  az  arra  való  állandó  tehetséget  jelenti  ;  pl.  ugró  és 
ugrós,  futó  és  futos,  járó  és  járós;  imádkozó,  a  ki  most 
imádkozik,  imádkozós:  a  ki  mindig  szokott  vagy  szeret  imád- 
kozni. „Sürgetős  levél,  sürgetős  szükség"!  Nem  igen  hallottam. 
Nagyon  helyesen  épen  nem,  de  széltiben  sem  divatozhatik ;  csak 
kevesbbé  helyesen,  és  legfölebb  imitt-amott.  Sürgős,  mint  szór 
gos,  pl.  sürgős  az  ügy,  szorgos  a  munka,  igen  jó  magyar  kife- 
jezések. Poetikusabb  felfogáson  alapszanak  mint  amaz;  sürgős, 
a  mi  miatt  vagy  a  mi  körül  sürögni,  forogni  kell ;  szorgos,  a  mi 
miatt  szorgoskodni  kell. 

19.  1.  ^Esély.  Ez  is  pompás  szó.  Maradjunk  csak  az  es- 
hetőség vagy  véletlenség  mellett.**  —  Nem  maradhatunk 
mindig,  mert  egyik  sem  jelentheti  azt,  a  mit  az  esély.  De  hát 
mi  is  a  baj  evvel?  Az,  hogy  a  Nyelvőr  megrótta  az  erélyt, 
estély t,  kevélyt  sat.  ?  Csakhogy  ezek  más  fajták.  A  tövük  név ; 
az  dlyy  ély  pedig  jobban  csak  deverbalis  képző;  tehát  esély  a 
s\abdly,  dagály,    ves\ély,  akadály,    osztály,   aszály ^  szegély 


Digitized  by  VjOOQIC 


4o8  BABICS   KÁLMÁN. 

sat.-vel  együtt  komolyan  és  nem  csúfondárosan  .pompás**  szó. 
Az  a  furcsa,  hogy  Csákány  Laczi  a  ragdly-l  6.  1.  szépen  hasz- 
nálja; pedig  ez  még  „szörnyeteg  is,  amputált  nyomorék*  is  a 
r  a  g  a  d  á  1  y  helyett ! 

26.  1.  A  csakugyan  rósz  jthátsó  gondolat"  helyett  az  „wío'- 
gondolatot"  ajánlja;  az  elöérietet  meg  kárhoztatja. 

28.  I.  „Segély.  Helytelen  rövidítés".  —  Pedig  csak  a  ragály- 
nak  szakasztott  mássá.  Annál  se  jobb,  se  roszabb.  Ragad-hól 
r(^g,  segít'bbl  seg ! 

3i.  1.  „iVo  és  né.  Sajnos,  hogy  még  ezeket  is  egybetévesz- 
tik, mondván  grófné  helyett  grófnőt  és  mosóné  helyett 
mosónőt."  —  És  hogy  ezen  egybetévesztés  igazán  sajnos, 
azt  Szarvas  Gábornak  ezen  szavaival  akarja  bizonyítani:  „Senki 
sem  veheti  rósz  néven  hölgyeinknek,  ha  az  irodalmi  .bajnokokat 
híven  utánozzák,  s  alázatos  szolgája  (bizonyosan  szolgálója), 
vagy  még  nagyobb  érthetőség  kedvéért  s\olgdlónéja,  némelyek 
tis:{telönéje,  mások  bdmulónéjd -nak  nevezik  magukat.**  Hololt 
itt,  a  mint  rögtön  látszik,  Szarvasnak  esze-ágában  sincs  a  nő  és 
né  közti  különbséget  feszegetni;  csak  azt  feszegeti,  hogy  ha  a 
n  o  tisztel,  vagy  bámul,  az  is  csak  tisztelő  vagy  bámuló,  és 
nem  bdmulóné^  sem  nem  bdmulónö\  ha  elnököl,  ne  legyen  se 
elnöknö,  se  elnökné,  hanem  e  minőségben  is  egyszerűen  elnök. 
Különben  az  is  sajátságos,  hogy  Cs.  L.  azon  sopánkodik,  miért 
mondanak  mosónőt  mosóné  helyett  ?  Hát  szerinte  inkább  férfi 
mosók  volnának  divatban,  s  ezeknek  feleségét  nevezik  mosónő- 
nek; holott  talán  egészen  más,  nemesebb  üzletük  van?  Ébbol 
ugyan  semmi  sem  igaz.  A  no  és  né  között  különbséget  csak  az 
önkény  állít.  Tényleg  a  közönséges  beszédben  mindig  n  é-t  mon- 
dunk: mosóné,  szakácsné;  akár  van  férje,  akár  nincs,  s  ha 
van,  akárki  vagy  akármi  is  az  a  férj. 

35.  1.  nNem-e  tehette  volna  helyettem?  Nem  tehette-e 
volna  meg  helyeltem  ?  A  tősgyökeres  magyar  földön  az  ige 
után  kapcsolják  az  e  erösító  szócskát."  —  Először  is  az  e  nem 
erősítő,  hanem  kérdő  szócska;  másodszor  nem  csak  ige,  hanem 
akármely  szó  után  lehet  kapcsolni,  a  mivel  kérdezünk  *.  ember-e  ? 
állat-e?  tesz-e?  vesz-e?  jó-e?  rosz-e  ?  adó-e?  vevő-e?  jól-e? 
roszúl-e?  egy-e?  kettő-e?  sat.;  harmadszor,  mikor  egész  mon- 
dattal kérdezünk,  az  e  az  ige  után  teendő,  pl.  irtatok- e  már  leve- 
let, V.  levelet  irtatok-e  már?  sat.;  negyedszer,  ha  az  ige  körülírt 
alakú,  ha  a  körülíró  szó  az  alak  teljességéhez  lényegileg  tarto- 
zik, mint  vala,  volt,  volna ;  az  e  a  körülíró  szócska  után  teendő ; 
tehát  tette  volna-e?  mondva  lenne-e?  nem  pedig,  mint 
Cs.  L.  hangzatos  szavakkal  követeli ;    tette-e   volna  ?   mondva-e 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  4o9 

lenne  ?  sal. ;  ötödször,  ha  az  igének  igekötöje  van,  s  ezen  ige- 
kötot  valameJy,  a  mondat  fohangsúlyát  biró  szó  rendes  helyéről, 
az  ige  elejéről  hátra  űzte  is,  akkor  is  csak  az  ige  végén  marad 
az  e;  pl.  embert  láttál-e  meg?  nem  láttad-e  meg  öt?  sat. 
Tehát  a  Nem-e  tehette  volna  megy  igaza  van,  csakugyan  rósz; 
de  a  Nem  tehette-e  volna  meg  is  épen  olyan  rósz  j  csupán  ez 
a  jő:  nem  tehette  volna-e  meg? 

35.  1.  ^S^ólam  a  phrasist  akarja  helyettesíteni  a  szólás, 
mondás,  szójárás  helyett."  —  Persze,  hogy  a  szójárást 
(dialectus)  bajos  vele  kifejezni;  hanem,  ha  a  phrasisnál  kevesebb 
s  z  ó  1  á  s-t,  m  o  n  d  á  s-t  jelöljük  vele,  bátran  használhatjuk,  ha 
különben  képzése  nem  rósz.  Mivel  pedig  az  am,  em  teljes  be- 
csülettel képez  igetőkből  főneveket,  a  s^ólam-ot  csak  annyi  joga 
van  Cs.  L.-nak  megrovogatnia,  mint  ezeket  lenne:  folyam, 
huzam  (egy  huzamban),  vagy  a  régi  tetem  (Ének  Pannónia 
megvételéről)  a  mostaninál  (pl.  holt  tetem)  sokkal  általánosabb 
értelemben:  „Az  tetemben  el-föltetének.** 

Én  azt  gondolom,  a  szólam  ugyan  új  szó;  de  minden  új 
szó  jogosult,  ha  i-ör  szükség  van  rá,  2-or  képzése  szabályos. 
Részemről  a  szükségesség  nagyobb  mértéke  miatt  a  szabályos- 
ságból engedni  is  tudnék  valamit.  A  szó  kedvéért  nem  dobhatjuk 
el  a  gondolatot;  pl.  estély  igen  finom,  szükséges  fogalmat  jelöl, 
valamit  az  okosság  és  ravaszság  között.  E  fogalomról 
nem  mondhatunk  le;  pedig  jegye,  az  estély  rósz  képzetü,  a 
mennyiben  az  aly^  ély  csak  igékhez  járulhatna. 

Ellenben  az  új  szót  képzetének  szabályossága  egyedül  soha 
sem  igazolhatja;  pl.  a  5^o7am-ot  használhatjuk,  mert  a  phrasis 
idegen ;  de  a  földes:^  nem  kell,  mert  ámbár  épen  oly  jó  alkatú 
mint  a  kertés:{  vagy  kands:^^  de  ott  van  az  értelmesebb  föld- 
míves; a  schustert  nem  azért  nevetjük  ki,  mikor  c^ipés^^ 
nek  nevezi  magát,  mintha  rósz  szót  faragott  volna,  hanem  mivel 
csupa  affectatióból  megvetette  a  régi  becsületes  vargá-t. 

36.  1.  Rejtélyes-i  a  tökélyes-scl  egy  füst  alatt  kárhoztatja 
pokolra.  Holott  a  rejtély,  a  mint  már  láttuk  is,  kifogástalan  szó. 
Töve  a  rendes  rejt  ige;  hanem  tökély  az  már  más,  mert  tök 
ige  nincs. 

Az  és\legeS'X  megróván  s  helyébe  észszerü-t  ajánlván, 
utána  veti:  „A  leg  képző  ugyanis  nem  járulhat  főnévhez,  hanem 
melléknevekhez  vagy  részesülőkhöz". 

Mindjárt  kész  egy-egy  törvénynyel,  a  minek  se  eleje,  se 
veleje.  Az  ilyen  oraculumszerü  arrogantia,  s  a  derüre-borúra 
való  támadás  minden  ellen  tökéletes  bizalmatlanságot  és  confu- 
siót  szül  a  jó  közönségben  1 


Digitized  by  VjOOQIC 


4lO  BABICS   KÁLMÁN. 

A  leg  „főnevekhez  nem  járulhat**;  pl.  aránylag,  viszonylag, 
képleg,  sat.  Vagy  ezek  mind  kiírtandők  az  és:[leg^gel  és  és^le- 
ges-sel  együtt?  Régi  szó  a  haslag,  újabb  az  előleg,  utólag^ 
parlag,  as:{tallag  sat.  f5névb51  vagy  névutőból,  némileg  név- 
másból. Nincs  tehát  mit  csodálkoznunk,  hogy  az  estleges  ellen 
annyira  kardoskodik,  míd&n  emez  (észleges)  következményekről 
nincs  tudomása. 

37.  I.  „Költés^,  s^obrds:[,  festés^*^.  Mind  egy  mozsárba 
veti,  hogy  egyszerre  minden  magyaros  művészettel  elbánjon.  Azt 
mondja :  „Ezen  szóknak  a  magyaros  nyelvben  nincs  helyük.** 

Ismét  szerencsétlen  félreértés  az  ás^,  és^  képzővel,  a  mely 
főnevet  csak  főnévből  alkothat;  tehát  s:[obrds!{  épen  olyan  jói 
mint  kertész,  erdész,  kaná^sz,  vadász  és  tyukász  v, 
bányász;  csupán  a  költés^'i  és  festés![-i  lehetett  volna  meg- 
róni, természetesen  egyetemben  mind  azon  nevekkel,  melyeket 
az  ds:(,  és\  igetőböl  csináltak ;  pl.  irds:{y  építés:^  s  a  még  meg  is 
csonkított  {tés\  sat.  sat.  ,»Mit  is  akar  az  a  szobrász  jelenteni? 
Nemde  szoborcsinálót?  Az  ds:[  és^  képző  azonban  ennek  kifeje- 
zésére helytelen,  mert  hisz  akkor  halász,  vadász,  kertész 
annyit  jelentene,  mint  halat,  vadat,  kertet  csináló.**  Hát  a  kertész 
nem  csinál  kertet?  Vagy  hogy  érti  Cs.  L.  a  csinálást?  A  kis  ka- 
tekismus  szerint :  „Teremteni  annyit  tesz,  mint  semmiből  vala- 
mit kihozni**?!  Az  ds:{,  és^  mint  főnév-képző  jelent  olyan  sze- 
mélyt, a  kinek  a  tő  által  jelelt  tárgy gyal  valami  dolga  van,  pl. 
kertésznek  a  kerttel,  erdésznek  az  erdővel,  az  újabb  utásznak  az 
úttal,  hidásznak  a  híddal,  szobrásznak  a  szoborral!  Ez  a  tör- 
vény! A  törvény  általánosságát  önkényüleg  megszorítani  annyi, 
mint  azt  elrontani. 

38.  I.  „Poharamat  ürítem  X.  egészségéért.  A  magyar  ember 
poharat  ürít  vagy  áldomást  iszik  valakinek  egészségére,  nem 
pedig  egészségéért,** 

Tehát  Vörösmarty  sem  volt  magyar  s  nem  is  a  magyarról 
énekelte : 

Nagyot  iszik  a  hazáért,  s  felsivít, 
Bárcsak  egyszer  tenne  is  már  valamit ! 
Ezután  így  mondjuk :  „Egy  pohár  bor  a  ha^dra    meg    nem 
árt!"  nem  pedig:  a  hazáért! 

Épen  ellenkezőleg  Cs.  L.  állításával.  A  magyar  ember  a 
mint  él-hal  a  jó  borért,  úgy  iszsza  azt  szegényért,  bol- 
dogért. Legfölebb  a  pozsonyi  magyar  ember  iszik  auf  das 
wohlsein. 

42.  1.  Viseltetik  h.  visel ődik*et  ajánl;  mert,  úgymond, 
viseltetik  míveltető !   Tehát  ezen    magas,   bölcs   rendelet   szerint 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI    IRODALOM.  4 II 

egyetlen  egy  vékony  hangú  igét  se  merjünk  a  szenvedő  forma 
egyes  számú  harmadik  személyében  használni,  mert  itt  vala- 
mennyi betörői  betűre  olyan,  mint  a  mívelteto  a  többes  számú 
harmadik  személyben  a  tárgyas  ragozás  mellett;  pl  kereste- 
tik: er  wírd  gesucht,  és  :  sie  lassen  ihn  suchen ;  megvere- 
tik: er  wird  geschlagen,  és:  sie  lassen  ihn  schlagen,  sat.  A 
phrasis  azonban :  „rokonszenvvel  viseltetik,  a  ruha  viseltetik" 
valóban  rósz ;  csakhogy  annak  nem  a  magyar  igeragozás  az  oka, 
hanem  az  idegen  észjárás  a  mondatszerkesztésben. 

47.  1.  A  ténydlladék'Ot  rója  meg.  Új  szó;  de  a  vele  jelölt 
jogi  fogalmat  alig  fedezi  a  , tény  állása*,  s5t  a , megállapított  tény* 
sem.  Szerkezete  épen  olyan  jó  mint  ezeké:  menedék,  üle- 
dék, ivadék,  nemzedék,  söpredék  sat. 

A  170  tételb&l  az  idézteken  kivül  még  akárhányszor  férne 
szó  egy  vagy  más  tekintetben;  de  legtöbb  mégis  fején  találja 
a  szeget. 

Jobb  lett  volna  a  Nyelvőr,  vagy  Gyergyai  fejtegetései  közöl 
az  érdekesebbeket  minden  változtatás  nélkül  közleni ;  mert  az 
legsajnosabb  ebben  a  füzetben,  hogy  félreértéseivel,  alaptalan 
ráfogásaival  a  nyelvtísztogatás  hitelét  rontja.  Pedig  kétség  kívül 
más,  jobb  szándéka  volt.  De»hogy  a  jó  szándék  magában  véve 
nem  mindenkor  elégséges,  azt  úgy  gondolom,  a  fönnebbíek  után 
Csákány  Laczi  maga  is  elhiszi. 

Bábics  Kálmán. 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 

Czimborástárs;  csak  az  c  z  i  p  e  1 1  ö  s   (calceamentum) 

irgalmasság      szimborastárssok  J.  3i. 

az  szegén  halottaknak  Er.  610.  Czucza  (lancea)  J.  696.  Ér. 

ez í mer  (titulus)  M  210;  ez  i42.  4o4,  449. 

nevezet  avagy  czímer  Dm.  196;  czudar     (vezetéknév)     Kr. 

atytyának    neve    a     czimerben  633, 

nincsen  B.  275  ;  az  erek  ország-  c  s  a  j  v  a    (bruchus)    B.    2o3  ; 

nak  czimöre  (diadema  regni  tui)  megmar     tégedet;    ment    csajva 

Ér.  38.  (devorabit   te    ut    bruchus.)   B. 

•   czímerlet;ö  igéjének  czí-  263. 

merlete  (titulus  causae  eius)  M.  csak  (saltem)  FI.  79.  —  csak 

io4.  B.  178.  egyse  (ne  unus  quidem)  J.  22. 

c  z  i  m  p  a     (torto     naso  ?)    J.  család  (háznép)  J.  299 ;  csa- 

108.  ládos  ember  (homo   paterfami- 

czimterem    (eremitorium)  Has)  Ér.  128.  i3o.  családws  em- 

FL  io4.  ber  Ér.' 7. 


Digitized  by  VjOOQIC 


4l2 


VOZÁRI    GY.    NYELVEMLÉKBELI    SZÓK. 


csalá  rd  (insidiator)  J  599, 
(mendax)  656,  (seductor)  449  í 
csalárd  malaszt  Cs.  32i ;  csalárd 
bölcsesség  Ér,  55o. 

csalárkodik  (decipit)  J. 
344.  Cs.  397. 

csalárdságot  (dccepto  - 
rius)  FI.  20.  Ér.  i58 

csalárdságost  (fraudu- 
lenter  v.  ö.  a  mai  „ö  r  ö  ra  e  s  t" 
régebben:  örömetest)  B.   i64. 

csalatkozik;  valami  mó- 
don meg  csalatkoznéjek  Dl.  9; 
megcsalalkoztal  mert  nem  tudod 
azt  Vg.  92;  megcsalatkozik 
(=  eltéved  az  úton)  Er.  5 12; 
megcsa/a/kozik  (decipitur)  J. 
209. 

csalatság:  csalatás  Év.  365. 

csaló;  o  nyelvek  csaló  o 
szájokban  (lingva  eorum  frau- 
dulenta  in  ore  eorum)  B.  254. 

csapás  (plaga)  B.  92 ;  Ev. 
344.  csappás  (alapa)  FI.  3o.  J. 
261. 

csap  ásság:  csapás  J.  309. 

császárlat:    uralkodás ; 
császárlattyának  tizen  ötöd  esz- 
tendejében. M.  112. 

csatorna  (cisterna)  B.  24. 
-   csatorna  kút  (cisterna)  J.  216. 

csattogás  (tonitru)  J.  25. 
909. 

cselekedik  (committit  ali- 
quid)  Jrd.  44;  erössen  dolgot 
cseleködik.  Ér.  64i. 

cseleködés  (opus,  factum) 
J.  272;  alázatosságnak  cseleke- 
désére (ad  humilitatem  exercen- 
dam)  FI.  117. 

cselekedtetett  (exercita- 
tus)  FI.  no. 


csendesz;  (csendeszbcn (si- 
lentio)  M    194. 

megcsendesedik  szólni 
(silet)  J.  242. 

csendesz it;  meg  csende- 
szejtette  volna  a  Saduceosokat 
(silentium  imposuisset  Saddu- 
caeis)  M.  55. 

cs  end  e  SS  ég;  csendessé- 
gemnek  napiban  (in  diebus  si- 
lentii  mei)  B.  79  ;  csendességgel 
(silentio)  B.  75  ;  parancsola  csen- 
dességet (iussit  silentium)  B- 
38;  csendességben  (in  silentio) 
B.  37.  228;  őrizvén  az  éjnek 
csendességéth  b  barmok  teleth 
(custodientes  vigilias  noctis  su- 
per  gr  egem  suum)  Ér.  iii. 

csengecú      (tintínnabulum 
ma  :  csengettyű)  J.  42.  65. 
•  csengő    czimbalom 
(cymbalum  tinniens)  Ér.  96. 

csepegek  teneked  bort  (stii- 
labo  tibí  vinum)  B.  249. 

csepenet  (csepp,  gutta)  Év. 
io3 ;  cseppenet  a  fűre  (stillae 
super  herbam)  B.  253.  Év.  588. 
M.  162.  Cs.  180.  4o3.  Tn.  i4. 

c  s  e  p  ö  1 1  y  e  s  (?) ;  az  oltárra 
ne  járullyon  szolgálni  ha  cze- 
po  r  ee  s  leend  J.  108. 

cserdelj  (pulsa)  FI.  i4. 

csikorgat;  en  csikorgatok 
tü  rejátok  (ego  stridebo  subter 
vos)  B.  218. 

csikorgattat;  valahol 
5tet  ragadangya  le  ejti  5tet, ... 
es  fogaival  csikorgattattya  (ubi- 
cunque  eum  apprehenderit  alli- 
dít  eum^...  et  stridet  dentibus) 
M.  89. 

csillagus  égh  Er.  56a 

csillagó  arany  Ér.  5ii. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVEMLÉKBELI   SZÓK.    IKER   SZÓK. 


4l3 


c  s  i  p  k  e  b  o  k  o  r  ról  (de  rubo) 

M.    122. 

csír:  csűr,  (horreum)  J.  256. 

csiszol;     ha      megmosták 

meg     csiszoltak    kezeket.    Dm. 

157. 

csittenet;  szent  atya  vete 
neki  csittenetett  (S.  pater  im- 
posuit  ei  sílentium)  FI.  i35; 
vete  csittehene tett  (sic)  (impera- 
vit  silentium)  FI.  i36. 

csodatétel;  nem  hisznek 
énnekem  minden  csoda  téte- 
lembe (quousque  non  credent 
mihi  in  omnibus  signis)  J.  i48. 
(portentum)  J.  252. 

c  su  dálatosság  (admiratio) 
FI.  45. 

csudálatost  (mirabiliter) 
FI.  i4o. 

csodálkodának  mindnyá- 
jan Er.  63.  345.  Vg.  69/2.  71. 
72/2  M.  26.  27.  43.  T.  373.  B. 
19  igen  csodálkozám  ez  pap- 
nak &  tulajdonságit  (sic)  es  5 
ékességét  Dm.  327. 

csonkabonka  Er.  468. 
5i4. 

c  s  o  n  t-á  1 1  (maxilla^  man- 
dula) J.  342. 

csók-;  látangyák   az    pokol 


helt  megtagadván  avagy  meg 
csökvén  (viderit  speciem  leprae 
humiliorem  cute  et  carne  reli- 
qua)  J.  97. 

csergét  (plulsat)  FI.  i4; 
csergét  vala  az  kapura  (sonuit 
ad  portám)  FJ.  i4i. 

csergét  eg:  patak  forrás; 
egy  kisded  csergeteg  Er.  579; 
leszálla  egy  napon  a  csergeteg- 
nek  vizében  Dl.  10;  csergeteg 
(rivus)  B.  210.  Dm,  120.  Év.  912. 

csetertek  (dies  Jovis)  FI. 
65. 

csövelkedik:  kapaszkodik; 
az  egerek  két  els5  lábokkal  az 
polcz  felé  csöveiködnek  Cs.  589. 

csúcsa:  lándzsa ;  o  csucsá- 
jáért  Tn.  27;  vitéznek  csucsája 
oldalon  mély  sebet  nitaTn.  i3. 
Ev,  286. 

csúf  (főnév)  Vg.  95.  Er.  95. 
Th.  24  J.  860. 

csúfol;  megcs.  =  csúffá 
tesz,  rászed  Ér.  55o,  és  még 
sok  helyen. 

csupa;  csak  csupa  halai 
(sola  mors)  B.  3 ;  csak  csupa 
papok  (soli  sacerdotes)  M.  35. 

c  s  ü  g  (egy  ^-vel)  Ér.  77.  1 18. 
Ev.  126.  M.  55. 

VozÁRi  Gyula. 


IKER   SZÓK. 


cziczurkám-  maczur- 
kám  Ny.  IV.  179. 

csaj  b  a-b  a  j  b  a :  görbe,  csaj- 
ka-bajka  Ny,  III.  89. 

c  s  i  n  t-c  s  o  n  t :  „Füzetek  22 
krajczárt  éty  kis  pörkottér,  hát 
elejbém  hoznak  csintet- csontot; 
az  gondőják:  az  ember  hoty 
kutya.**  (Veszpr.) 


csippenyi-c  supponyi: 
apránkint  venni,  adni  Ny.  III.  i4i. 

csönget  o-p  ö  n  g  e  t  o  Ny. 
IV.  38 1.  (IV.  270.  i4.  s  al.  olv. 
cseng-peng.) 

gyim-gyöm  ember:  vézna 
Ny.  IV.  177. 

hével-lével:  sietve,  lel- 
kendezve Ny.  III.  233. 


Digitized  by  VjOOQIC 


4i4 


ikEk   SZÓK.     HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK. 


h  i  1  i  t  t-h  o  1  o  1 1 :  itt-ott.  Ny. 
IV.  174. 
iczim-piczi  Ny.  III.  559. 

íszett-ví szett  a  lelke : 
nyugtalankadott,  vágyott.  Ny. 
IV.  372. 

i  t  k  e  s-b  Ö  t  k  ö  s  (v.  ö.  b  e  t  y- 
k  e  Ny.  IV.  366  12.  s.  al) :  büty- 
kös, csomós  Ny.  IV.  282. 

kehe  I-k  ahol  Arany  II.  474. 

k  i  p  é  g-k  o  p  o  g  :  kopog.  „Hát 
az  öreg  ur  it  ben  kipég-kopog  ?" 
(=  tipég-topog.  Veszpr.) 

lötyönfüty:     táncz. 
IV.  33.  V.  ö.  III.  80. 

pid    ilít    pad    alat. 
IV.  i85. 

su  ttog-buttog;  V.  ö. 


Ny. 
Ny. 


sug- 


búg.   Bret    Harte,    ford.    Belé- 
nyesi. 

s  zity  kés-sz  uty  kos.  Ny. 
IV.  182. 

tág-bág.  Ny.  IV.   121. 

táko  m-bákom.  U.  o. 

tángál -bángál ;  étángá- 
ták-bángáták  Ny.  IV.  275. 

tész-vész,  .Még  tétt-vétt 
valamit  (dolgozott  egyet-mást) 
a  konyhán."  Ny.  IV.  37. 

vészt-  pusztra  beszél: 
végtelenül,  hiába.   Ny.    IV.  176. 

vicczit-vacczát  hányja. 
Pázm.  Ny.  IV.   168. 

V  í  k  -  V  o  k :  hápahupás  tér. 
Ny.  IV.  168. 

z  i  r-z  a  r  ido  :  „talán  zúzma- 
rás id&«  Ny.  IV.  275. 

SiMONYi  Zsigmond. 


HELYREIGAZÍTÁSOK.  MAGYARÁZATOK. 

Be  kel  IV.  3 16.  és  bekelkedi  k  u.  o*  Ha  jól  emlékszem* 
máshol    ugyanazon    jelentéssel    egyenesen    (lábához)    békélni 
bé  kelleni  van    írva  (tehát  nem  lehetne  be-ke  l-re  gondolni). 

Tyukmarátott  „tojás  rántva"  IV.  328.  nagyon  valószínű, 
hogy  tyukmony-rátot  t-ból  rövidüli  el ;  az  orrhang  elveszelt, 
mint  számos  más  esetben,  pl.  kiszorít  Ny.  II.  44.  =  kénysze- 
rít;  két  elén  Ny.  Közi.  III.  5.  =  kénytelen ;  Domokos  e  h. 
Damankos;  mindoha  Tsz.  =  mindenha ;  soha  eh.  sonba, 
somha  ;  taplóm  Vadr.  (szót.  t  a  m  p  1  o  m  sz.  a.)  stb. 

SiMOMYi  Zsigmond. 

Kell,  hogy  — . 

A  ^Nyelvőr*  IV.  köt.  319.  lapján  ezt  olvasom:  „kereszt- 
szegre  hagytam  hogy  menjen*"  ép  oly  kevéssé  germanismus,  mint 
a  következők:  „Papirost  mondtam  hogy  hozzál."  stb. 

Magam  is  azt  tartom,  hogy  az  effélék  nem  germanismusok; 
de  merem  állítani,  hogy  nem  is  magyarizmusok. 

Mióta  csak  megismertem  ezt  az  erdélyies  mondatszerkeze- 
tet, folyvást  gyanakodom  rá,  és  csak  alkalomra  vártam,  hogy 
ide  vonatkozó  vélekedésemet  elmondjam.    . 


Digitized  by  VjOOQIC 


HELYREIGAZÍTÁSOK.     MAGYARÁZATOK.  4l5 

En  ugyanis  azt  hiszem,  hogy  fején  találom  a  szeget,  ha  a 
szóban  lev5  mondatszerkezetet  gallicizmusnak  bélyegezem. 

Megengedem^  hogy  álh'tásom  nem  csak  új,  hanem  merész 
is;  de  azért  határozottan  állok  mellette^  s  azonnal  meg  is  kisér- 
tem, okaimat  eléadni ;  mert  a  dolog  minden  esetre  olyan,  hogy 
teljes  mértékben  érdemes  vagy  általam,  vagy  más  által  tisztába 
hozatnia. 

A  tárgyalt  mondatszerkezet,  mint  már  érintem,  erdélyi 
származású.  Ott  keletkezett  az,  a  hol  a  magyar  nyelv  réges- 
régtöl  fogva  nagyon  ki  volt  és  ki  van  téve  egy  részről  az  oláh, 
más  részról  pedig  a  müveit  társaságokban  máig  is  nagyon  ott- 
honos franczia  nyelv  hatásának,  s  így  mi  sem  természetesebb, 
mint  hogy  az  erdélyi  magyarok  nem  egy  szót  és  szókapcsolatot 
kölcsönözhettek,  s&t  kölcsönöztek  is  az  említett  két  nyelvb&l. 
Különösen  szembe  ötlik  e  kölcsönzés  a  többek  között  az  oly 
mondatszerkezeteken,  melyek  a  kényszerűség  ésszüksé* 
gesség  kifejezőiül  szolgálnak. 

Oláhúl,  sajnálom,  nem  tudok ;  s  így  az  oláh  mondatokra 
csak  hallomás  után  hivatkozhatom;  de  annál  inkább  kezem 
tJgyébe  esik,  hogy  franczia  és  magyar  mondatokat  mérjek  Össze. 
Miel&tt  azonban  ezt  tenném,  megjegyzem,  hogy  a  „Nyr.**-b51  vett 
két  mondatot  inkább  csak  alkalmi  tárgyúl  tekintem,  hogy  azok 
révén  főleg  a  falloir  és  devoir  igék  hatása  alatt  készült  kell 
hogy-os  erdélyi  mondatok  idegenszerűségét  kimutassam,  noha 
az  idéztem  első  mondatot  sem  veszem  ki  a  gallicizmus  vádja 
alól.  Feljogosít  erre  a  „hagytam"  állítmány,  mely  a  fentebbi 
szerkezetben  sem  „engedtem**,  sem  „rendeltem**  értelemben  nem 
állhat  jól  magyarul. 

A  zavaró  kétértelműség  azonnal  eltűnik,  ha  az  illető  mon- 
datot francziára  fordítjuk.  Tehát:  Keresztszegre  hagytam  hogy 
menjen  =  Cest  á  Keresztszeg,  oü  je  lui  ai  ordonné  d'aller,  vagy 
ou  je  Tai  fait  aller. 

A  szerkezetben  hasonlóság  már  ez  egy  példából  is  eléggé 
kitűnik ;  de  még  világosabb  a  kapta  azonossága,  ha  a  kell  hogy-os 
mondatokat  tekintjük.  Pl.  Oü  faut-il  qu'il  aille?  Hová  kell,  hogy 
menjen?  —  Que  faut-il  qu'ils  achettent?  Mit  kell,  hogy  ok  ve- 
gyenek —  Que  devons-nous  fairé  ?  Mit  kell,  hogy  tegyünk  ? 

Példának  ennyi  is  elég.  Épen  azért  hadd  tegyek  még  egy 
utolsó  megjegyzést  a  magyar  mondattan  szempontjából  is. 

Lépten,  nyomon  látjuk,  tapasztaljuk,  hogy  a  magyar  össze- 
lett mondatok  a  mily  gyakran,  ép  oly  könnyen  eltűrik,  hogy  a 
mellékmondat  a  f5-,  vagy  a  f&mondat  a  mellékmondat  közepébe 
ékelődjék.  Pl. 


Digitized  by  VjOOQIC 


4l6  HELYREIGAZÍTÁSOK.    MAGYARÁZATOK. 

„A  dal,  mit  így  le  r  emt  ujja, 
Egy  nemzeti  hallelujah".  Arany. 

E  levelet,  nem  tagadom,  én  írtam. 
De  az  tősgyökeres  magyar  mondatban  nem  történik,  hogy 
egyik  mondat  a  másikba  dobja  át  akár  tagjait,  akár  köt&  szóját. 
Lehet  a  mi  mondatszerkezetünk  akármilyen  szövevényes;  de 
benne  a  különböző  természetű  mondatok  mindig  oly  világosan 
külön  válnak,  mint  a  víz  és  olaj.  Vagy  i  n  c  i  s  u  m,  vagy  m  a- 
gyartalanság  az  egész  szerkezeti  szövevény.  Tertium  non 
daturi  Igaz  ugyan,  hogy  a  kell  hogy-os  mondatok  is  közbe- 
záró és  közbezárt  szakaszokból  állnak;  mert  pl.  ez  az  erdélyies 
mondat:  »Ezt  a  könyvet  el  —  kell  —  hogy  olvassam"  úgy  elem- 
zendő, hogy  a  .kell''  fömondat,  a  többi  pedig  alanyi  mellék- 
mondat, s  ennyiben  e  példa  ellenem  bizonyít.  Csakhogy  a  dolog 
igazában  úgy  áll,  hogy  az  oly  mellék-mondat,  mely  a  fomondatot 
közbezárja,  a  kötő  szóját  ritka  kivétellel  elveszti  ;  azt  meg  a 
magyar  mondatszerkezet  teljességgel  meg  nem  engedi,  hogy  a 
közbezárt  mondat  a  közbezáró  mondat  állítmdnyi  igéjét  úgy 
messe,  hogy  az  igeköto  elébe,  maga  az  ige  pedig  utána  essék. 
Én  száz  meg  száz  mondatot  megvizsgáltam  s  legalább  20— 25 
megye  szójárását  megfigyeltem,  de  tételemmel  ellenkező  mondat- 
szerkezetre csak  Erdélyben  találtam.  Ennélfogva  a  fentebbi  mon- 
dat helyesen  így  szerkesztendő:  „Ezt a  könyvelel  kell  olvasnom", 
vagy  pedig  így  :  „Kell,  hogy  ezt  a  könyvet  elolvassam". 

Mindezek  után,  azt  hiszem,  joggal  ajánlhatom,  hogy  a  meg- 
róttam mondatszerkezetet  se  az  irodalom,  se  a  közbeszéd  ne 
ápolja,  mert  a  mellett^  hogy  sem  nem  jó,  sem  nem  szép,  szük- 
ség sincs  reá. 

Király  Pál. 

IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Lóderó,  vonzkSr,  távcső.  Örök  béke  4.  k.  5i.  52.  65.  Alig  tíz 
lapon  három  megcsonkított  bénája  a  szófaragó  neologiának  tanú- 
bizonyságául annak,  hogy  ezek  a  rosszul  képzett  tudományos  műsza- 
vak is  milyen  szépen  befészkelik  magukat  szépirodalmunkba,  s  innen 
egy  nagy  író  tekintélye  által  az  olvasottabbak  közbeszédébe  is. 
S  aztán  megérjük,  hogy  az  e  téren  tudatlan  megszokás  még  küzd 
melleltük  —  a  mint  csakugyan  leszi  is  —  mint  nyelvünk  gyö- 
nyörű virágai  mellett.  Virágok  bizony,  hanem  afféle  gyönyö- 
rűséges mákvirágoki  De  a  nyelvünk  ügye  iránt  igazán 
érdeklődök  örömmel  vehetik  tudomásul,  hogy  míg  a  nyelvészet- 
tel rokonabb  szépirodalom  (legalább  részben)  szunyókál  s  veszi 
a  nyelvel,  a  mint  van,  addig  azon  szaktudományi  körök,  melyek- 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK.   FATTYÚ   HAJTÁSOK.  4l7 

nek  kebelében  napvilágot  láttak  az  itt  felhozott  korcsfélék,  egyre 
ébredeznek  a  nyelv  érdeke  iránt,  s  szóban  mint  írásban  a  jobban 
alkotott  szavakat  kezdik  használni.  Nem  rég  hallottam  egy  ki- 
tűnő természettudósnak  szájából  a  lendítő  erőt  a  lóderő 
helyett;  a  ki  bizonyosan  vonzó  kört  mond  a  von^kör^  s 
látócsövet  a  távcső  helyett. 

Reménylem,  megbocsát  szerkesztő  úr,  ha  itt  egy  kissé  ki- 
térek. Az  a  megszokás,  mire  fentebb  czéloztam,  mostanában  igen 
sokszor  békétlenkedik  azért  a  sok  részesülői  összetételért,  mely 
—  mint  mondják  --  ó  ő  végzetü  szavakkal  árasztja  el  nyelvünket. 
Hát  ahhoz  még  mit  mondana  hiányos  tudomása  mellett  is  bé- 
kétlenkedő uram,  ha  ilyest  olvasna:  „Elküldtem  a  négy  hordó 
bort,  az  ajándékborok  mindenikéből  egy-egy  palaczkkal  töltöttem 
látópohárnak"?  Bizonyára  még  szörnyűbben  békétlenkednék 
nyelvünk  eléktelenítésén,  melybe  némelyek  nem  csak  a  látó- 
csövet, hanem  a  látópoharat  is  bele  akarják  erőszakolni. 
Már  csak  megsúgom  békétlenkedő  uramnak,  hogy  ezt  a  látó- 
poharat (itt  =  kóstoló,  kostolóbor)  már  a  XVI.  századbeli  ma- 
gyarok használták  (1.  Szalay,  Négyszáz  magyar  levél  258.  1.),  kik 
nem  ijedtek  vissza  az  o  ö  végzettol,  a  hol  azt  a  nyelv  természete 
megkívánta,  s  a  kik  nem  álltak  rá  oly  könnyen  mint  a  maiak, 
hogy  a  magyar  nyelv  idegen  mintákba  eroszakoltassék,  .s  meg- 
csonkított szódirib-darabok  tárházává  legyen. 

Madárlát.  „Ha  az  utazó  végig  utazta  a  várost,  felszáll  egy 
aerodromonban  s  megtekinti  azt  maddrlát-hól*'.  Egy  regényből. 
Bizonyosan  vogelperspecti  v-et  gondolt  az  író,  s  nem  lévén 
rendelkezésére  magyar  kifejezés,  kénytelen  volt  ez  újat  gyártani. 
Helyesen- e,  az  nem  kérdés.  A  fülnek  hangzik  valahogy,  hisz 
némileg  hasonlít  a  népies  madárlátta  kifejezéshez.  De  a  ki 
lát  a  nyelvben,  az  másként  ítél.'  Mindjárt  belátja,  hogy  itt  a  lát 
névnek  van  használva,  holott  az  nyelvünkben  csak  igeto.  Mert 
az,  hogy  a  kalmárnyelvben  legújabban  ilyet  is  csináltak  :  latra 
=  auf  sicht,  előtte  nem  sokat  nyom  a  latban ;  valamint  az  sem. 
hogy  a  csonkító  nyelvújítás  az  ilyenekben:  Idts^ery  Idtideg  sat. 
némileg  névi  szerepre  erőszakolta  a  részesülő  o'-jától  megfosz- 
tott igetöt.  Az  sem  nyom  továbbá  előtte  semmit,  hogy  a  maddr- 
Idt  majdnem  úgy  hangzik,  tai^t  a  madárlátta;  mert  a  puszta 
hangzás  törvény  alapja  nem  lehet,  s  szörnyen  esetleges  valami ; 
aztán  tudja,  hogy  itt  a  Idtta  birtokragos  múlt  részesüloféle,  s 
csak  jelző  lehet,  de  főnév  nem,  mint  ezekben:  madárlátta 
czipó,  istenteremtette  nyomorékja ! 

De  erre  a  nagyon  rosszul  sült  szóra  nem  is  volt  szükség* 
A  perspective  Ballaginak  már  i854-i  szótárában  így  van  magya- 

II.   NYfiLTŐK.    IV.  S7 


Digitized  by  VjOOQIC 


4l8  IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK. 

rítva:  távlat.  S  ez  nem  is  oly  rosz  szó,  mint  egyelőre  gondol- 
nók. At,  et  nemcsak  igetókbol  képez  főneveket,  hanem  helyhatáro- 
zókból is.  Példákra:  környül-et  és  orczúl-at.  Amaz  már 
M.  A.-nél  megvan,  emezt  Kresznerics  említi  Sándor  István  tekin- 
télyére. Sok  példa  itt  természetesen  nem  található,  mert  az  ilyes 
helyhatározók  (még  pedig  w7,  w/-vel  képzettek)  száma  is  csekély. 
Egy  ily  szűk  körű  képzős  módban  minden  esetre  két  példa  is 
elégséges  a  nyelvtény  megállapítására.  Nem  értek  tehát  egyet  Son- 
nenfelddel,  ki  a  Ny.  IV.  60.  lapján  azt  írta,  hogy  „az  ilyen  mint 
távlat  semmi  szín  alatt  sem  helyeselhető".  In  pedig  azt  állítom, 
hogy  a  távlat  ellen  nem  lehet  kifogásunk;  mert  a  távlat  ép  úgy 
viszonylik  a  távol-hoz,  mint  a  környület  és  orc\ulat  a  környül 
és  orc;^M7-hoz.  Ha  már  a  távlat  megáll:  akkor  a  vogelper- 
spective-rc  fölösleges  volt  új  kifejezést  keresni.  Megvan,  s  a 
madárlát-nál  minden  esetre  sokkal  jobb  a  madártávlat. 

Hogy  a  távol  o-jál  mért  hagyták  ki  a  távlat-ból,  nem 
lehet  megfejteni.  Bizonyosan,  hogy  a  szó  rövidebb  legyen.  Visz- 
szaállítva  tehát  a  távol-t  valódi  jogaiba,  távolát  lesz  az  egész- 
séges szó. 

Még  csak  a  föntebb  említett  kalmárnyelvi  lát-ról,  meg  a 
törvényszéki  látlelet-thX  (visum  repertum)  kell  megjegyeznem, 
hogy  itt  sem  volt  szükség  névül  használni  az  igét,  még  akkor 
sem,  ha  a  ^szükség  törvényt  ront"  elve  a  nyelvben  is  érvényes 
volna,  mert  Iá  ta  t  visus,  visum,  apparentia  sat.  érte- 
lemben Pázmánynál  és  Zrinyinél  is  eléfordúl,  mint  ezt  Kreszne- 
rics azon  szó  alatt  fölemlíti. 

KoMÁROMY  Lajos. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Sárközi   sajátságok. 

Tolna  megye  vidékei  s  tájbeszédei  közt  nevezetes  a  Sárköz^ 
melynek  lakóit  Anonymus  szerint  Ete  kún  hadnagy  telepíté  ide, 
kiről  egy,  a  tatárok  által  1 597- ben  elpusztított  falu,  ma  puszta, 
neveztetik.  Sárköz  lakói  a  megye  többi  magyar  lakóitól  elütő,  a 
baranya-ormánságiakkal  rokon  ily  tá^beszéddel  élnek:  „A  gyerek- 
esének tarisznyikájába  könyerkét  töttem,  hogy  hagymikával  önné 
mög.  Hogy  a  fénye  csömcsögesse,  rágcsigájja  mög  a  kié  kéé 
hurkikáját.  Tikmonybul  sósé  lösz  sé  szilid,  sé  vad  toka  (ruczai  " 

Egyes  szók:  Pecsönye:  szalonna;  a  mi  másutt  pecse- 
nye, itt:  sült  hús.  Bibor:  fehér  fátyol.  Tekerödzni:  az 
új    asszonyt    biborral    felékesítni ;    innen :    tekerodzös    mo- 


Digitized  by  VjOOQIC 


SÁRKÖZI    SAJÁTSÁGOK.    SZÓLÁSMÓDOK.  4l9 

nyecskike:  új  asszony.  Patak:  sár.  Hendeg:  határhalom. 
H  u  n  ka  :  dülo-hancsik.  Itt  is  megvan  az  ormánsági :  t  u  di,  lati, 
ha  Ili,  ögyöm  sat. 

A  tolna-sárközi  négy  falu  neve:  Decs,  Öcsény,  Als6-Nyék, 
Pilis,  mind  reformátusok.  Ötödikül  idejárul  Báta  ref.  lakossága; 
a  katholikusok  újabb  telepesek.  Sajnos,  hogy  az  ősmagyar  faj, 
nem  hogy  szaporodóban,  de  kifogyóban  van  az  egy  gyerekü  há- 
zasság miatt,  épen  úgy,  mint  az  Ormánságban.  A  „Tolnamegyei 
Közlöny"  egy  ízben  (1873.  3.  sz,)  a  gyermeksikkasztások  miatt 
meg  is  rótta  a  sárközi  asszonyokat.  A  nevezett  öt  faluban,  ki- 
vált A.-Nyéken,  a  régi  családok  már  mind  kihaltak  az  egy  Ne- 
vendös-ön  kivöl.  A  ház-  s  földörökös  leányhoz  más  kálvinista 
falukból  házasítnak  be  legényeket.  A  mellett  a  szorgalom  sem 
dicséretes  oldala  e  népnek.  A  birói  eladásra  került  földeket  a 
közel  falusi  németek  veszik  meg. 

HoKE  Lajos. 

Szólásnódok. 

Sopron  megyeiek. 

Imákkozik,  csak  az  a  kár,  hogy  az  Istent  nagyon  tüzesen 
emiégeti.  (Káromkodó  emberre  mondják.) 

Ennye,  hogy  a  zanyád  agyon  né  rugdaljon. 

Nem  vít  a  szégín  a  légynek  sé. 

Jó  sotus  tiszta  jutott  mámmá  belém  (édes  lével  felöntött 
tészta). 

Attul  ugyan  ehetik  ké,  ihatik  ké,  áhatik  ké  :  békével  lehet 
tőle. 

Elébb-odább  bion  kiétte  a  lúherl  a  bóha. 

Gegényefábo  lehhamarébb  beüt  az  istennyila. 

Én  is  emiék  kiéddel  (az  ié,  ie  diphtongusok). 

Asztatot  még  lehel  mondanyi,  csak  kárumkonnyi  ném  sza- 
bad. (Annak  mondják,  ki  istentelen  módra  káromkodik.) 

Csak  a  kamatbul  íl,  a  deríkpínze  (tökéje)  még  mim  mégvan. 

Foga  van  a  napnak.    (Téli  hideg  ragyogó  napra  mondják.) 

OUan  élésen  fuj  a  szél,  mint  a  beretva. 

Hégyélte  mét  é:  fölötte  ment  el. 

Maj  kalácsnak  mondod  té  még  a  ganczát  is  (hajdinából  ké- 
szített morzsás  étel:  stercz). 

Föltápászkottái  valaha?  (valahára). 

Étt  a  köcsög  é  I :  itt  a  tejesfazék. 

Há  viszed  asztatot  a  pohárt?  (Minden  kis  fazékot  pohárnak 
mondanak). 

Évégeszte  eggy  ültő  heliben. 

TÓTH    JÓZSEF. 


Digitized  by  LjOOQIC 


420  SZÓLÁSMÓDOK. 

Debreczeniek. 

A  jászol  |ár  a  tehén  után. 

Ha  marad,  gazdának,  ha  döglik,  kutyának  (malaczra  mondják). 

Maj    megmosom    a    fejit,    vagy :    majd    megtisztelem    érte : 
megdorgálotn. 

Sok  hejt  behúzták  mán  ű  utánna  az  ajtót  (sok  helyen  nem 
szívesen  látják,  mert  rósz  ember). 

Úgy  rákiátott,  ászt  se  tutta,  mék  lábára  ájjon. 

A  más  (múlt)  héten. 

A  jő  pap  is  hőttig  tanúi,  mégis  ostobán  hal  meg. 

A  f6d  lefekszik  és  felkél  (lelohad  és  felemelkedik). 

Minden  julakásnak  meg  kell  adni  az  árát. 

Elejtetted  a  vaskőt  (tréfából  mondják,  mikor  valaki  az  ebéd 
végére  érkezett  s  eledel  nem  maradt). 

Nagy  vírrel-bottal :  nagy  nehezen. 

Piros,  mint  a  cseppentett  tökmag. 

Mindenbe  fakanál :  kotnyeles :  mindenbe  beleavattya  magát. 

Ordít,  mint  a  fába  esett  fíreg. 

Úgy  áll  a  szája,  mint  a  kinek  dinynye  föd  nem  jutott. 

Elvertík,  mint  a  két  fenekű  dobot. 

VozÁRi  Gyula. 
Fejér  m'e  g  y  e  i  e  k. 

Búsul  mint  a    czigán   Szemmihál   napján   (rósz    kedve  van, 
közeledik  már  a  tél). 

Égy  kény  érén  léket  akárki   fiával   (békés,    jámbor  emberre 
szokták  mondani). 

Mégsimogatták  a  háti  b&rt  (elverték). 

Mégrakták  a  farát  (hasonló  az  előbbihez). 

Ugyan  fejire  monták  a  birák  (elitélték). 

Vármegye  k&ccségin  temették  el  (a  börtönben  elhaltak,  vagy 
felakasztottakra  szokták  mondani). 

Inog,    binog  mint  a  faszég   (határozatlan    jellemű    emberre 
szokták  mondani). 

Éb  sógor,  kutya  koma. 

Sok  fának  fírges  a  gyümócse. 

Fris  mint  az  ólom  madár  (rest,  tunya  emberekre  mondják). 

Kemény  mint  a  tehén  ganyé. 

Jól  aggyá  a  kanta  (bőven  telik  valamiből). 

Létért  az  országútról  (azaz  letért   az   igaz   útról,  eltért  az 
igazságtól). 

Kajla  mint  az  eke  szarva. 

Jő  halászat  esik  a  zavarosba. 

Lajha  lépésű  ember  (rest,  aluszékony  ember). 

BtLER  Jenő. 


Digitized  by  VjOOQIC 


PÁRBESZÉDEK.  BABONÁK.  421 

Párbesiédek. 

—  Vőtájé  lakodalomba  Miska?  —  Vótara  bizon.  —  Osztán 
kaptájé  kalácsot?  —  Nem  kaptam  bizén,  hanem  a  Jancsi  kicsibe 
mútt,  hogy  nem  kapott 

—  Vót  kentöké  Sárijckná  lakodalomba  ?  —  Lönni  csak  v6- 
lunk,  má  ugy  egész  pereputyostú;  osztáng  elegyöst  ugyancsak 
kilőttük  a  számot.  —  Hát  osztáng  vóté  elég  tüsztösség  ?  —  Tüsz- 
tösség  ide,  tüsztösség  oda,  bizon  nem  Üg5n  hederítöttek  ránk  ; 
utójára  is  szömibe  akattunk  a  zörömapának,  íj  jutottunk  ék  kis 
tÜsztösséghön ;  hanem  hát  az  embörséggé  nagyon  csínynyá  bo- 
rotvákoztak.  —  Abbizon  nem  ügön  jó  sor  vót.  —  Ojan  sor  vót 
biz  a,  hogy  hát  avvá  vótak,  ha  gyüttök  lösztök,  ha  hosztok  osz- 
tok ;  enynyibű  át  a  dolog ;  az  embörség  mögéntelen  a  kuczkóba 
maratt;  a  szűrösöknek  (hivatlan  vedégek)  pejig  hamarosan  kiat- 
ták  a  zódalast  a  vendégkésér&vel  (bottal);  az  igazi  vendégöknek 
is  mögföszték  éfél  után  a  kitoló  kását.  Nem  vót  osztáng  mást 
mét  tönni,  öszszeszöttük  a  czeleczulát,  hát  bizon  haza  czihel&t- 
tünk ;  Üssön  bele  a  kú  a  zijen  lakodalomba.  —  Mán  csak  én  is 
csinyátam  a  z&d  farsangon  lakodalmat,  itt  vót  a  zegész  határ 
ijafija,  hanem  tudom  isten,  nem  hányhati  sönki  a  szömömre,  hogy 
né  lÖtt  vóna  nálunk  tüsztösség  is,  mög  embörség  is ;  még  a  leg- 
utolsó szűrös  is  kivetötte  a  drágát,  ugy  án.  Haj  bátya,  ugy  van  a, 
hogy  Sárijék  csak  szömmé  <artik  a  vendégöt,  mint  Báli  András 
a  zártány  malaczot.  (Kukoricza-szem  helyett  saját  szemével.) 

(Szeged  vidéke.) 

Ferbnczi  János. 
Btboiák. 

1.  Az  eczetet  zárt  helyen  kell  tartani,  nehogy  cseléd  vagy 
bárki  meglopja;  mert  menthetetlenül  elromlik. 

2.  Hasonlóképen  elromolhat,  ha  bel&le  az  ember  napszállta 
után  kölcsön  ad ;  azért  az  oly  kölcsönzéstől  tartózkodni  kell. 

3.  Midőn  már  beesteledik,  tejet  nem  kell  kiadni  a  háztól 
sem  pénzért,  sem  ingyen,  mert  a  tehén  véres  tejet  fog  adni.  Ha 
azonban  már  ki  nem  lehet  kerülni,  a  kiadott  lejbe  egy  csipetnyi 
sót  kell  vetni,  így  a  bajnak  eleje  lesz  véve. 

4.  Az  új  korsóból  férfinak  kell  először  inni,  hogy  benne  a 
víz  állandóan  jó  legyen. 

5.  Gyúkültetéskor  a  tojásokat  férfinak  kell  a  tyúk  alá  rakni, 
vagy  legalább  férfikalapból,  hogy  kikeljenek. 

6.  Ha  hétfőn  reggel  pénzt  hoznak,  egész  héten  hozni  fog- 
nak; ba  kérnek,  kérni  fognak. 

7.  Ha  hétfőn  reggel  először  férfi  jő  a  házhoz,  az  egész  hét 
szerencsés  lesz;  ha  nő  szerencsétlen. 


Digitized  by  VjOOQIC 


422  BABONÁK.    ADOMÁK      NÉPMESÉK. 

8.  Midőn  az  ember  valami  fontos  ügyben  házából  kilép, 
figyeljen  rá,  ki  jön  vele  szembe  Ha  férfi,  szerencsés  lesz,  külö- 
nösen, ha  e  férfi  zsidó ;  ha  no,  szerencsétlen. 

9.  Ha  utazásunk  közben  előttünk  nyúl  ugrik  fel  vagy  szalad 
el  az  úton  keresztül,  szerencsétlenség  történik. 

10.  Ha  városba  vagy  faluba  nyúl  szalad  be,  ott  rövid  idftn 
tűz  lesz. 

iT.  Midőn  a  kigyók  többen  egy  rakásban  a  napon  sütké- 
reznek, gyémántot  fújnak. 

12.  Ha  a  macska  ide  s  tova  szaladozik,  szél  lesz. 

(Tállyt.) 

Maklari  Papp  Miklós. 
Adonák. 

A  dörzsi  (dérzsi)  szolgáló. 

Émönt  szógálni  éggy  dözszsi  leány.  Kérdik  töUe:  Hová 
való  húgom  aszszon  ?  Feleli :  Dözszsi.  — •  Mi  a  neve  ?  —  Pözszsi 
(Pérzsi,  Erzsi).  —  Hová  mönyön?  —  Szógálni.  —  Mit  kér  esz- 
tendőre? —  Éggy  szoknyát  ránczostól,  két  ingöt^  két  iogajjat 
gallérostól,  éggy  csidmát  talpastól.  Osztag  önni  a  mennyi  kéli. 

(Udvarhciyezék.)  Kr,zj^  JÁNOS. 

Népnaték. 

A  négy  testvér. 

Hun  v6t,  hun  nem  vót,  vöt  a  világon  écczér  égy  embernek 
nígy  űa.  Nagyon  furcsa  mestérsígük  vOt  ezeknek ;  mert  az  első 
égvizsgáló,  a  második  zsivány,  a  harmadik  vadász,  a  negyedik 
még  szabó  vót.  Mikor  má  úgy  félig-meddig  focsöpöröttek,  émén- 
tek  világgá  szerencsét  próbáni.  De  vót  annyi  eszük,  hogy  éggyült 
marattak.  Mikor  mind  mégtanúta  má  kiki  a  maga  mestérsígit, 
haza  felé  véttík  az  utat.  Megmondták  az  apjuknak,  hogy  mi  min- 
dént láttak,  tanűtak,  tapasztátak. 

—  No  majd  méglátom,  mélyitek  tanút  legtöbbet,  monta 
nekik  az  apjuk.  Én  tudom,  hogy  itt  közelibe  van  égy  szarka- 
físzék,  csakhogy  méljjik  helyén,  ászt  már  ném  tudom.  Próbájátok 
még  rajta,  mit  tuttok. 

Mindnyájan  nísztek,  kutattak,  de  bizony  éggyik  sé  látta 
még^  csak  az  égvizsgáló. 

—  No  apám,  én  mégtalátam,  ahun  van  ni. 

—  Ha  té  mégtalátad,  én  bizony  ném  hagyom  ott.  Törik 
szakad,  annak  az  enyimnek  köll  lenni. 

Észt  a  zsivány   monta.   Ném   nyugodott  addig,  míg  é  ném 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESFK.  4-23 

Jopla.  Gyün  ám  haza  felé  nagy  bötykösen  (kényesen)  ippen  akkor, 
mikor  a  testvirgyei  kinn  vótak  a  ház  el&tt. 

—  Ha  már  így  áll  a  dolog,  azzá  ugyan  tovább  ném  gyüsz, 
mongya  a  vadász.  jAzzá  puff,  kilütte  a  kezíbü,  úgy  hogy  a  zsi- 
ványnak semmi  baja  sé  lett. 

—  De  hát  mit  írteték  vele,  mongyátok,  most  már  ászt  ne- 
kem köU  mégcsináni. 

Észt  a  szabó  monta.  Ezzé  tűt,  czérnát  vett  elo,  olyan  szi- 
pén  összevarrta  a  físzkét,  hogy  még  sé  lácczott  rajta,  hogy  már 
écczér  szíllyé  vót  lüve.  ^égdícsírte  az  apja  mindéggyiket  víghe- 
te ti  e;i  nagyon. 

Node  e  semmi.  Nemsokára  szilibe  beszítík  a  városba,  a 
hun  laktak,  hogy  a  király  lányát  élopták.  Ászt  igírte  a  király,  a 
ki  mégtuggya  mondrni,  hogy  hova  vittík,  annak  oda  aggyá  a 
lányát,  még  a  fele  birodalmát.  A  többek  köszl  a  mi  embereink 
is  éméntek  szerencsét  próbáni.  Soká  bolyongtak  össze-vissza  a 
világba,  osztán  már  ippen  haza  akartak  menni,  hogy  ném  taláták, 
hát  akkor  láttya  ám  még  az  égvizsgáló  a  királylányt  égy  rímiszt& 
nagy  sárkány  ölibe.  A  sárkány  még  égy  nagy-nagy  tenger  köze- 
pibe  vót. 

—  Most  már  nincs  egyéb  tennivalónk,  mongya  a  zsivány, 
mint  hogy  égy  hajót  kericcsünk  valahun,  osztán  oda  mennyünk ; 
a  többi  osztán  az  én  dogom  lesz. 

Hajót  kerítettek  valahunnan.  Mikor  osztán  fölütek  rá,  égve- 
néssen  a  sárkány  felé  tartottak.  Mikor  már  közel  vótak  hozzá, 
ászt  monta  a  zsivány  a  királylánynak : 

—  Szíp  királylány,  mink  té  érted  gyüttünk.  Azért  hát  min- 
dént úgy  tígy,  a  mint  mi  parancsojjuk. 

Hej,  hogy  mégörüt  a  királylány.  Mindént  úgy  lett,  a  mint 
monták  neki.  Nagyon  ügyes  éggy  ember  vöt  a  zsivány,  hát  elopta. 
Az  igaz,  hogy  a  sárkány  akkor  ippen  alutt.  Jó  van  ám,  hanem 
a  sárkány  fölíbrett,  észrevette,  hogy  a  lányt  élopták  lüle.  Vesd 
é  magad !  Utánnuk  röpül.  Észt  várta  a  mi  vadászunk.  Rá  fogta 
a  puskát.  A  többiek  csak  azon  véttík  magukat  észre,  hogy  putf. 
Leesett  a  sárkány  mingyá,  de  ippen  a  hajóra,  asztal  még  osztán 
egísszen  szíllyé  törte.  Mindnyájan  a  tengerbe  estek.  Jó  van  ám^ 
de  ott  vót  a  szabó  is.  Hamarjába  czérnát  húzott  a  tűbe,  ékezdéit 
varrni,  hát  nemsokára  mégin  a  hajón  vótak;  mer  bizony  ném 
sok  id&  tél  el  addig,  míg  a  szabó  az  egész  hajót  összevarrta. 
Mintha  csak  egísszen  új  léit  vőna.  Szerencsésen  kiírtek  a  partra. 
Kiszátak  osztán  a  hajóból,  ménlek,  mendegélek  a  város  felé,  de 
út  közbe  már  sokszor  vörsönyögtek  azon,  hogy  hát  melyiküké 
léssz  a  királylány,    még  a    félbirodalom.    Séhbgysé   tutlak    még- 


Digitized  by  VjOOQIC 


424  NÉPMESÉK.    TALÁLÓS    MESÉK. 

éggyezni.  Mikor  osztán  a  királyhó  irtek,  annak  émonták  az  egisz 
dolog  állását,  hogy  v6t,  mikippen  történt.  A-sé  tutta  megmon- 
dani, hogy  hát  melyik  a  legérdémésebbik.  Összehítta  országa 
tudósait,  hogy  mongyák  még  azok.  Hogy  osztán  azok  mit  mon- 
tak,  nem  tudom,  mer  ném  votam  kösztük.  Annyi  bizonyos,  hogy 
a  melyik  nyertes  lett,  az  még  most  is  boldogan  íl,  ha  még 
ném  hát. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 
Találós  mesék. 

Ki  mént  a  ház  az  ablakon,  benne    maradt  a  gazdaasszony. 
H á  1 1  ő,   mely  halat  fogott,  a  víz,  a 
hal  háza,  kiment  a  hállő  ablakain 
Lónál  nagyobb,  szamárnál  alacsonyabb. 

Nyereg  a  lovon. 
Hegyén  megyén,  nagyon  megyén. 
Vasat  viszén,  de  nem  kovács, 
Lyukba  bújik,  de  nem  bogár. 

Puskagolyó. 
Fa  fazék,  hús  fed5, 

Édd  még,  a  ki  benne  fö. 

B  u  d  á  r. 
Mi  terem  mag  nékú? 

A  gomba. 
Mikó  van  az  egész  falu  éggy  akaraton? 

A  miko  a  templombó  kifelé  indó. 
Mit  vész  mindéggyik  letelő  (legelőször)  a  vásáron? 

Lélékzetét. 
Méllyík  sóvaul  nem  sóznak  soha? 

A  koporsóvaui. 
Méllyik  fát  nem  rakják  a  tűzre? 

A  tréfát. 
Kinek  lovát  nem  fogják  soha  sé  hámba  ? 

Szent  Mihá  lovát. 

(Litke.  Nógrád  m.) 

BORBÁS    ViNCZE. 

T  á  J  8  z  6  k. 

Zemplén  megyeiek. 

Apámuram:  atya  ;anyám-  boczog:  gólya. 

asszony:  anya.  bogoly:  bagoly :  boglyocs- 

balamuta:  baj,  házi  vésze-  ka:  kis  borzos, 

delem.  bokros:     nagyon    eleven, 

b  é  k  a  s  ő  :  fehér  kavics.  kirúgó,  ijedős. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TAJSZOK. 


425 


c  s  é  ]  é  d :  gyermek. 

csinál:  csalán. 

csűri -csavari  ember: 
hazug. 

csúszó:  kigyő. 

czi  k  US:  malacz. 

d  i  s  z  t  ó  :  disznó. 

d  5  d  i  k  e  :  búzavirág.  „Eszem 
ászt  a  dödikeszin  szémécskéd.** 

egyécske:  ismeretes  gaz- 
ember. 

égy  5:  egy. 

el&hasú:  el&ször  borjas 
tehén. 

ér:  ér  (véna). 

fül  es:  nyúl. 

gagó:  szénvonó. 

génge  lélek:  tapasztalatlan 
leány,  ifjú. 

Nógrád 

Bablona:  gyapot 

b  a  c  z  a :  számadó  juhász. 

b  a  r  i  s  k  a :  bárányka. 

bon  c  z  :  czomb. 

bukseng:  bukfencz. 

esi  b  i  ske  :  csibe. 

csitertek:  csütörtök. 

csőn  a,  csonál:  csalán. 

firtatni:  vallatni. 

g  i  r  i  n  d :  görény. 

g  Ö  1  6  d  i  n  y :  kukoricza-liszt- 
bol  készült  nagy  gombócz,  a 
népnek  kedves  eledele. 

görgő:  henger. 

g  y  o  V  o  n  n  i :  gyónni. 

az  én  igazomra:  becsü- 
letemre. 

komra:  kamara. 

kutács:  kutató  vas,  melyet 
tüz  körűi  használnak. 

kinyalta,  kicsípte  ma- 
gát: felczifrálkodott. 


haczuka:  viselt  ruha.  »Ha- 
czuka  létt  má  a  kend  ködmöne 
is.« 

halló:  holló, 
h  eUy  o:  kába. 
hincsimér,  hincséllér: 
mérnök. 

„Mérnek  a  hincsimérék, 
Örülnek  a  zsellérek ; 
Mos  má  né  beszéj  vélek, 
Gazdákkal  sé  cséréinek.** 
ho  rs  :  haris  (madár.) 
h  Ü  t  Ö 1 :  esküszik  a  törvény 
előtt. 

iromba:  tarkás,  kendérma- 
gos  tyúk. 

istenatta:    szegény,   nyo- 
morult, 
isten  lova:  szamár. 

Paszlavszky  Sándor. 

megyeiek. 

m  a  d  i  r  k  a :  madárka. 

m  e  g  e  n  t :  ismét,  megint. 

m  e  k :  megyek. 

gyere  nálunk:  gyere  hoz- 
zánk. 

oszt,  oszteng,  oszten- 
gat:  azután. 

pegy:  pedig. 

p  i  c  s  o  g  :  sírdogál. 

p  ó  c  z  i  k  a  :  polcz. 

rié tly a:  lajtorja. 

s  é  f  i  n  g  á  1 :  sétifikál,  sétálgat. 

sunyi:  alattomos. 

s  z  i  n  k  e  :  kocsiszín. 

szoknying:  alsószoknya, 
(szoknyaing) 

térbetyül:  térdel,  térde- 
pel. 

tó  p  ol :  pótol. 

vakarcs:  tésztavakarékbol 
készült  kis  kenyér. 

B.  PoNGRÁcz  Emil. 


Digitized  by  VjOOQIC 


420 


TÁ.ISZÓK. 


Ors 

A  p  r  i  t :  hadar,  gyorsan  be- 
szél. 

béri  veié:  beéri. 

b  u  g  y  a;  a  gyermekeknél  bár- 
mi gyümölcs  neve. 

mégejtüzik:      kiéhezik. 
„Szerén   mégejlüsztek  a  lovai- 
mak." 

megejt:  megrostál.  „Sze- 
metes a  gabnám,  hónap  meg- 
ejtem.** 

eset:  esés.  .Ennek  a  viznek 
nincs  jö  esettyé,  mét  ez  a  ma- 
lom csak  alig  lüktet.-  Eset- 
nek mondják  azonkívül,  ha  va- 
lami nem  várt  dolog  adja  elo 
magát. 

esetlen:  idbmtalan.  Ügyet- 
len. 

e  V  e  r  i :  elúzi  pl.  a  betegséget, 
cselédet.  .Everté  mindén  vagyo- 
nát" (elprédálta).  „A  marha  egé- 
szen everté  a  lábát"  (olyan 
marhára,  a  mely  Ósszeköszörüli 
lábait  s  fölveri). 

még  elűzi  pl.  a  gabnáját: 
a  nagyjából  kicsépeli. 

mégkapacskodik:  meg> 
kapaszkodik. 


égiek. 

rákezd:  ráfog,  rákölt.  Ha 
fonni  kezdenek,  akkor  is  azt 
mondják  :  „Rákezdek  az  orsura* 

kirmális  ember:  krimi- 
nális. 

felábbodoz:  felgyógyul. 

lehinczül  a  szél,  ha  lassan 
fú ;  az  ember,  ha  menés  közben 
elfárad.  «Úgy  efárott,  alig  lehin- 
czül.- 

lélézget:  lélegzet: 

1  o  p  o  n  c  s  u  1 :  locskároz,  lu- 
bicskol. 

r  a  1  y  h  á  I :  csintalankodik. 

réguta:  újonczkatona. 

r  e  h  é  g :  pajkoskodik. 

sódni:  sikamlani.  „Esóttam 
a  jégén.  Lésódott  az  elekötüm 
(elököto),  kitlinyém.- 

s  ü  r  V  i  t :  sokat  és  gyorsan 
beszél. 

szunyákul:  sundikál,  bóN 
lógat. 

t  e  k  e  r  é  g :      nyugtalankodik, 
feszeleg,  csintalankodik, 
vinyároz,  1.  ralyhál,  rehég. 
Sípos  Eszti. 


Háromszékiek. 


Ajangotlam  megszól  i- 
tani:  nem  volt  bátorságom 
megszólítani. 

adózó  könyv:  steuerbuch. 

b  á  cs  :  ki  valamely  község 
juhait,  —  rendesen  egy  évre  — 
kibérli,  a  község  ugarain  legel, 
téti,  feji  és  haszonbérül  a  gaz- 
dáknak minden  fejős  juh  után 
bizonyos  mennyiségű  sajtot  v. 
túrót  szolgáltat. 


bakos:  a  siró  rósz  gyerme 
ket  ijjesztik  ezzel  hogy  —  ha 
nem  hallgat  —  hát  a  bakos  el- 
viszi. 

d  élibaráto  m  :  deliberatum, 
vagyis  az  egyházi  törvényszék- 
nek váló  perekben  hozott  Íté- 
lete. 

egybekel:   házasságra  lép. 

egybe  tették  acsépet; 
társaságba  állottak,  szövetkeztek. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TÁJSZÓK.    TÁNCZSZÓK.  LAKODALMI    BUCStíZTATÓ.  427 

él  leli:  a  kovács  a   haszna-  lugz  ó  :  kád,  melyben  a  szeny- 

lat    által     megtompult     szántó  nyest  lúgozzák, 

vasat.  lankás:    csak    kissé    lejtős 

elvetekezik:  a   seb,   mi-  ^^^^  menedékes  oldal. 

d5n  nagy  terjedelmet  vesz.  .     .      j               u  1,12. 

épség:  épület.  1  e  b  ed  eg:  nyeldeklS. 

fillér:  führcr,  szakvezető.  légej:   faedény,   melyben  a 

guzsalyosba    jár:     leá-  munkások  vizet  visznek maguk- 

nyokhoz  jár.  kai  a  mezőre, 

k  a  j  tá  r :  a  mindent  felkutató  Nagy  Lajos. 

kandúr  vagy  kutya. 

Tinoztzók. 

A  ki  nem  tészén  most  így,  Nekem  te  ne  hunyoriccs. 

Egye  még  azt  a  mirigy  I  Galambbúgos  kapud  nincs. 

Így  ígyi  így  így»  így  így  így»      ^^^^  ^^^  csókot  adok  ma, 

Egye  még  azt  a  mirigy !  Hogy  maraggyon  rézserva. 

Hibity  hitiy,  hibity  hitty.  (Erdövidék.) 

így  így>  így  így»  így  így  így*         ^  kercsedi  legínyek. 
Ide  nézzen,  ki  irigy.  Málévágók  szeginyck. 

(Aranyoi-szék.) 

Kriza  János. 

Lakodtlnl  búotúztató. 

A  leány  k  ikérése  az  esküvő  elótt  sok  tréfás  czeremoniával 
történik.  Főszereplő  a  vendégség  részéről  a  kikérő,  a  család 
részéről  a  kiadó,  ki  a  szüléknek  és  a  menyassonynak  képviselője. 
„Lakadalmi  állásba  —  a  mint  nekem  egy  székely  monda  —  ojan 
embört  tösznek  sokszé  kikérőnek,  a  kinek  a  szóbeli  esze  több, 
mint  az  eszebeli  téheccsége,  a  mi  mián  osztán  nem  es  tud  feléni 
a  kiadó  fogös  kérdéseire,  s  osztán  sokat  nyábálodnak  (bajlódnak, 
vesződnek)  a  még  kiagygyák  a  léjánt."  Pl.  a  kikérő  megdicséri 
a  menyasszonyt  s  azt  kérdi:  « Vajon  bücsületös  szószolló  uram, 
tud-é  ez  a  léján  hét  sing  vászonbó  két  kendőző  kendőt,  égy 
takaró  ruhát,  s  égy  ingöt  készitteni?**  —  ,Igön!"  —  „No  ha 
igön,  hát  magyarázza  meg!"  (Megfejtése  az,  hogy  egy  inget  ké- 
szít, annak  a  két  ujjával  lehet  törülközni,  elejét  társára  takaróul 
használhatja,  s  mégis  ing)  Továbbá  ajándékot  is  visznek,  s  azt 
igy  mutatják  be:  ,Jándékot  hozánk^  észt  elég  nevön  ne  vögyék 
(t.  í.  elégnek),  csak  jó  nevön.  Ha  az  isten  élteti  észt  a  bücsülle- 
tös  éfiút,  szöbbekké  fog  szógálni."  —  „Megbúsítanók  násznagy- 
uram, pár  vitézeivé,  kérjük  tisztös  szállást  rendőjjenek,  m'ett  mű 
teli  erszénynye  vagyunk,  s  a  mi  országunkba  (pl.  Csik,  Gyergyó- 
országa)  tisztösön  van  a  nép  nevőlve.**  Aztán  kihoznak  a  házból 


Digitized  by  VjOOQIC 


428 


LAKODALMI    BÚCSÚZTATÓ. 


egy  sánta,  majd  egy  öreg  leányt  sat,  s  mindre  rámondják,  hogy 
ok  nem  a  zért  jöttek ;  végre  a  találós  kérdések  helyes  megfejtése 
után,  a  kiadó  elkezdi  búcsúztatóját. 

A  menyasszonyhoz. 


CsÖndösség  e  háznak, 
E  ház  gazdájának 
És  gazdasszonyának, 
Ki  virágot  nevét 
Másnak  nem  magának. 

Kévánatos  vendég, 
CsöndÖsségöt  kérök, 
Lássátok-é  mostan 
Ez  háztóő  elmönyök. 
Bócsuzni  akarok, 
Szivembe  kesergők, 
Keserves  bócsuzást 
Ijjen  szókká  töszök. 

Vátozik  az  Üdö, 
Vátosztat  münköt  es, 
Szöröncsés  órák  koszt 
Van  szöröncsétlen  es. 
Vátozik  a  nap  es, 
Vátozik  a  hód  es, 
Vátozandó  lészön 
Mán  az  én  dogom  es ; 
E  herröl  más  hejre 
KS  mönnöm  néköm  es. 

Mindönféle  állat, 
Párt  keres  magának  ; 
Geliczék,  galambok, 
Mind  mégpárosodnak; 


Én  es  választottam, 
S  kerestem  magamnak. 
Ésoben  bócsuzom, 
S  úgy  indulok  útnak. 

Minthogy  mán  énnéköm 
Bócsuzásom  Jészön, 
Azétt  gyönge  nyelvöm 
Mostan  bócsut  vészön; 
Hágassátok  még  hát 
És  lögyetök  készön; 
És5ben  beszedőm 
En  atyámhoz  tészöm. 

Édes  nemz&  apám, 
Ki  ingom  tartottá, 
Táplátá,  nevété, 
HivÖn  ótámásztá, 
Isten  mégfizesse. 
Hogy  eddég  dájkátá. 
És  hogy  most  békévé, 
Szárnyamra  bocsátá. 

Léjányodnak  tarcs  hát 
Immán  es  íngömöt, 
Valameddég  néköm 
Hallod  jó  hirömöt; 
Én  es  mégmutatom 
KötelességömÖt, 
Valamég  a  halál 
Émecczi  éltömet. 

(Udvarhelyszék.) 

Felméri  Lajos. 


Ltkodtlmi  köszöntök. 

Vöfín    köszöntés. 

(L.  8S1— 3S2.  1.) 

Az  idősb  vőfél  eléadása  után  az   ifjabb   vőfél    a  következő 
szónoklatot  tartja  a  házasságról  s  ennek  történetéről. 

összögyütt  vendígék  rám  is  hdgassatok, 
Ném  beszflék  tréfát,  hanem  valóságot; 


Digitized  by  VjOOQIC 


LAKODALMI   KÖSZÖNTÖK.    GYERMEKJÁTÉKOK.  429 

Agygyatok  hát  nekem  ék  kis  szabaccságot, 
Még  elébeszílém  a  szent  házosságot. 

Ádámot  a  zisten,  mikor  teremtette*, 
A  szent  házosságot  még  akkor  szerezte, 
Kggy  ódala  csontyát  Adámnok  kivette, 
A  melybü  Éva  asszont  kíszitétté. 

Maga  vöt  a  v5fin  az  egek  királlyo, 
A  mind  ászt  Mójzesnek  szent  história) o 
Bőven  eloagygya,  bár  kiki  vizsgálio  ; 
Észt  mindén  értelém  bámúva  csodálio. 

Ily  szent  réndéh'sé  az  egek  uránok 
Tecczet  Ádám  apánk  sok  maradíkánok, 
Mind  pátriárkáknok  s  évangyélistáknok, 
Párotlan  íletét  kevesen  tartanok. 

Bizon  boldognak  is  lehet  azt  mondanyi, 
A  kit  a  zur  jó  társo  szeret  mégáldonyi, 
Sok  példát  is  lehet  erre  eléhoznyi, 
Mellyet  lehet  irásbu  bizonyítanyi. 

Boldog,  kinek  vagyon  hiv  jó  felesígé, 
Mer  a  jó  felesig  a  ház  ikessigé ; 
.  Boldog,  kit  így  mégáld  Isten  ü  fölsígé, 
Mindenki  éhigygyé,  itt  van  versem  vígé. 

(Csepreg.) 

Horváth  Janos. 

Gyermekjátékok. 

Lengyel    László. 

(L.  Ny.  III.  S85.) 

Két  szembeálló,  egymással  ellenséges  viszonyú  sort  képez- 
nek; mindenik  sor  „sereg**  nevet  kap.  A  két  sereg  egymással 
szemközt  es5  két  szélsője  közt  ilyen  párbeszéd  keletkezik  : 

E  1  s  5  sereg:  Kis  kis  népei  vattok  ? 
Második  sereg:  Lengyel  László  jó  királyunk. 
Van  is  nékünk  ellenségünk. 

Első  sereg:  Mirö  való  ellensiégtek  ? 
Második  sereg:  Hidunk  lábát  letöriétek, 
Meg  se  csináltatátok. 
Első  sereg:  Hónap  diérre  visszajövünk, 


Digitized  by  LjOOQIC 


43o  GYERMEKJÁTÉKOK. 

Feny5  fábő  megfaragjuk, 
Meg  is  aranyozzuk. 

Második  sereg:  A  kapunak  vámja  is  van. 

Első  sereg:  Micsoda  vámja  ? 

Második  sereg:  Egy  hordó  bor, 
Egy  arany  alma, 
Egy  sziep  leány. 

Első  sereg:  A  hordó  bor  mos  vizágzik, 

Az  arany  alma  mos  bimbózik, 
A  sziép  leánt  megadhattyuk. 

Ezután  megtörténik  a  vámvétel  oly  módon,  hogy  a  vámot 
vevő  sereg  azon  szélén,  hol  a  párbeszéd  folyt,  két  szélsoja  által 
kaput  állít  fel,  mely  alatt  a  vámotadó  sereg  átbúvik  e  szavakkal : 

„Sirassuk,  sirassuk  a  mi  sereginket." 

Bel&lök  aztán  elvág  a  vámot  vevő  csapat  annyit,  a  mennyi 
neki  tetszik,  így  örvendezve  : 

„Örüjjünk,  örüjjünk  a  mi  sereginknek." 

Most  az  ott  maradt  három-négy,  —  mert  rendesen  kell 
annyinak  ott  maradni  — ,  a  vámotvevo  seregnek,  mely  magát 
összefogódzás  által  [megerősíti,  neki  szalad;  ha  a  szükség  úgy 
kivánja,  ismételve  is,  azért,  hogy  azt  elszakítsa  s  ha  elszakad, 
újra  magához  veszi  az  elvett  vámot;  aztán  a  játék  újból  kez- 
dődik. 

(Panyola.  Szathmár  m.) 

Bakoss  Lajos. 

Kapus  j  á  t  í  k. 

1.  csoport.  Ereszszeték,  ereszszeték  Jordán  vizin  áto. 

2.  csoport:  Ném  eresztünk,  ném  eresztünk,  mer  ném  tugygyuk, 

ki  nípei  váltok. 
I    cs.  Lengyel  Lászluó  kis  királunk  micsoda  ellensíktek? 

2.   cs.  Ténnap    este  erre    gyütteték,  hidunk  lábát  iétörlí- 

ték,  massé  csinátoltátok  még. 

1.  cs.  Huónap   díre    viszsza    gyüvünk,    fenyüo  fábu  kifa- 

rag-gyuk,  arán  szegekkel  még  is  kocogatyiyuk. 

2.  cs.  Agygyatok  égygy  akuó  bort. 

1.  cs.  Az  akuó  bor  mas  virágzik,  piros    uóma  mas  bim- 

buózik ;  kikírely tyük  a  szíp  léánt,   kinek  névé  Örzse 
(vaj  akármi). 


Digitized  by  VjOOQIC 


GYKRMEKVKRSÍKKK.    GÜN YVERSKK.  43  I 

Osztán  kerésztü    futnak,   iés  oszt  a  lyánt  vaj  fírfi  gyerekét 
lé  ragagygyák. 

(Horpács.  SoproD  m.) 

LÖVEI    P. 

Gyermekverslkék. 

Éméntem  én  Ráczba,  Csiriszt  adott  érte. 

Vasat  hosztam  zsákba;  Csiriszt  állam  a  vargának, 

Vasat  attam  kovácsomnak,  Csizmát  adott  érte ; 

Kaszát  adott  érte;  Csizmát  attam  vén  embernek, 

Kaszát  attam  kaszásomnak,  Pofon  vágott  érte. 

Szénái  adott  érte;  Isten  alta  vén  embere, 

Szénát  attam  tehenemnek,  Minek  ennek  a  menyecske? 

Tejet  adott  érte;  Mégfogom  a  szakállát, 

Tejet  attam  a  cziczának,  Földbe  verem  az  állát. 

(Duna-Vecse.) 

Gyulai  Béla. 

Nap  csal  agat  ő. 

Mén  fél,  mén  fél  báránka  Aggyon  Isten  jó  melegét. 

Isten  kapujára ;  Csontoséknál  csontot  törnek, 

Mond  még  Apollónak,  Béléséknél  bélést  sütnek; 

Terije  ki  köpönyegit ;  Tökkel  harangoznak. 

(Gyöngyös  vidéke.) 

Ifj.  Kaplany  Géza. 
Tréfás  szók.   Gúnynevek. 

Gyilkos  pityóka!  Teringette  faszekere:  (tré- 
fás káromkodások.)  Oláh  tokány:  okádék.  B  i  k  a  t  e  j :  káposzta 
lé.  Sárkány  téj:  pálinka.  P  r  ü  s  z  k  i :  részeg.  C  s  ú  t  i :  hallgass 
eláll,  le  van  főzve!  Szegényi  bizonyítvány:  vászon  kitli. 
Ebédre  járó:  bo  ruha,  melybe  sok  fér,  (t.  i  töltött  káposzta)^ 
Sipándi:  siró  rivó.  Tüszü:  tiltó  és  tagadó  gúnyszó,  annyit 
tesz  mint  figét  mutatni. 

Czinke  káplár:  tüdövészes,  elszáradt,  vékony  ember. 
Szánlábu:  az  olyan  lúdtalpa  ember,  kinek  a  sarka  is  hátrafelé 
áll.  Tézsola  lábú:  kinek  lába  előre,  kifelé  görbül  és  széljel 
áll.  T  a  s  z  i :  lassú,  lomha  léptű.  Vederbelépo:  vakcsi.  J  o  b  b- 
sincs!  Te  példa!  (Leginkább  a  vásottak  neve.)  Göcsös 
hurkájú:  ravasz,  alattomos  ember;  más  néven:  Csavaros. 
Görbicze:  púpos  hátú.  A  legszebbik!  (minden  no  neve 
általánosan,  mert  mindenik,  azt  hiszi  magáról )  C  z  uk  o  r  as  z- 
szony:  a  mindig  vidám,  nyájas,  jó  szivü  nö,  kihez  férje  akár- 
hányszor nyalint,  mindig  édes.  Utcza  Kati:  az  örökké  sétáló, 
máshoz  járó    no.  Séta  fit  a.    Tyúk    Miska,    Fésű   Miska: 


Digitized  by  VjOOQIC 


432 


NEPROMANCZ.    NÉPDALOK. 


tehetetlen,  élhetetlen  ember.  Fosos  tehén:  a  mindent  kibe- 
szélő, mindenkit  legyalázó  ember.  (Bár  merre  jár,  mindenütt 
elrondítja  a  helyet)  Takarcs:  fösvénységig  takarékos  no.  ki 
mindent  bevesz,  semmit  ki  nem  ád.  Uti  czifra,  házi  ronda. 
Könyü  tánczos,  nehéz  dolgos. 

(Háromszék.) 

Gáborfi  Károly. 


Néprománoz. 


Elindula  három  árva, 
Temetőbe  hosszú  útra  ; 
Temetőbe  holt  anyához, 
Kit  még  e  íöld  is  siratoz. 
Méntyikbe  tálálkozának 
Egy  jó  ember  háráttyikval. 
O  raegkérdé:  „Hova  menték, 
Három  árva  mit  keresték  ?** 
„Elindultunk  hosszú  útra 
Mii  elveszett  három  árva. 
Hosszú  útra,  temetőbe, 
Holt  anyánkhoz  keservünkbe.* 
„Három  árva,  állyatok  még, 
Három  vesszőt  adok  nektek." 
Hosszú  három  vesszőt  vága. 


Mindeniknek  éggyet  ada. 
Elménének  nagy  sietve* 
Holt  anyához  temetőbe. 
Ott  sir  dombját  ők  megcsápák, 
Holt  anyát  így  megszóUiták : 
„Jöjj  ki  anyánk,  jöjj  ki  anyánk, 
Ládd  elszakatt  testi  gúnyánk.** 
„Nem  mehetek  gyermekeim, 
Testemből  szakatt  véreim. 
Mennyetek  el  házatokba, 
Mostohátok  lakik  abba. 
Ki  fejért  ad  tü  rivátok, 
Ha  őt  es  tü  ruházzátok. 
Mikor  fejért  ad  rivátok. 
Vérvei  virágzik  hatotok. 


(Klézse.  Moldva.) 


ROKONFÖLDL 


Népdalok. 

Minap  a  mint  Debreczenben  jártam, 
A  piaczon  rák-vevőre  vártam. 
Egy  szép  deák  méné  el  előttem, 
Szémém,  szívem,  rajta  felejtettem. 

Jobb  kezében  volt  tintatartója, 
Más  kezében  aranyos  porzója ; 
Hónaallya  tele  levelekkel, 
Piros  ajka  mézes  beszédékkel. 

Édes  anyám,  ha  viszén  be  rákot. 
Hozza  majd  ki  azt  a  szép   deákot. 
Addig  talán  meglelem  síromat. 
Az  írja  még  a  búcsúsztatómat. 

(Orosháza.) 


Veres  Imre. 


Pesti  könyvnyomda-réazvény-társulat.  (Hold-utcza  4.  tz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^^ jelenik                       MAGYAR  8ZEHKE8ZTÖ 

minden  hónap  M  V  T7    T    A^  A    P  ^^^^^  "'^*^*'' 

15-én  Jl    1    HiLiV    UrV,  Bndajwi 

bokrom    irnyi                                 SZERKESZTI  II.  lef.  Fí-lttll. 

tartalommal.                 SZARVAS   GÁBOR.  ''^- "* 


IV.  kötet.  1875.  OKTÓBER  15.  X.  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

3o.  Okmány.  Orinány.  Bizottmány. 

E  szók  a  hibás  alkotások  6.  osztályába  tartoznak 
(1.  Nyr.  IV,  5o.  1.):  „mind  a  tó,  mind  a  képző  helyes  ben- 
nük, de  a  képző  alkalmatlan  ama  működés  végzésére,  a 
melyre  alkalmazva  van."  A  -mánj^y  -meny  ugyanis  a  nyelv- 
beli adatok  kétségtelen  tanúskodása  szerint  határozottan  de- 
verbális  képző:  csak  igetőkből  képezhetni  vele  neveket.  A 
vége  nem  szakadó  e  nemű  példák  ellenében  nagyon  keveset 
nyom  ama  pár  adat,  melyet  e  világos  nyelvtörvény  ellen  fel 
szoktak  említeni.  A  Nagy  Szótárban  például  azt  olvashatni 
e  képzőről,  hogy  „rendszerént  igékből,  de  néha  főnév- 
ből is  alkot  főneveket,  mint:  isák-tnány^  tok-mány* 
(IV.  99.1.);  ^7.  előszóban  pedig  ide  tartozóknak  mondja  még 
a  következőket  is:  ár-mány^  or-mány,  sár-máiiy^  s^ak-mány^ 
tokmány  (I.  i43.  l).  Még  ha  elfogadnók  is,  hogy  az  idézett 
szóknak  mindegyike  világos,  kétségbe  nem  vonható  deno- 
minativ  képzés,  még  akkor  sem  volnának  helyeselhetők  az 
okmány  és  társai ;  mert  egy-két  analóg  esetre,  kivált  ha  ve- 
lük szemben  az  ellenkezőt  bizonyító  példák  nagy  serege  áll, 
biztosan  építeni  nem  lehet.  Épen  ez  a  kivételesen  álló  cse- 
kély szám  körülnézésre,  óvatosságra  int,  hogy  el  ne  hamar- 
kodjuk következtetésünket ;  mert  nagyon  valószínű,  hogy, 
bár  látszólag  kétség  sem  fér  e  kivételes  esetekhez,  mind- 
amellett csalékony  jelenséggel  van.  dolgunk,  a  melynek 
titkát  vagy  ismereteink  vagy  eszközeink  hiányos  voltánál 
fogva  egyelőre  még  nem  fejthetjük  meg.  Hadd  igazolja  né-^ 
hány  kézzelfogható  adat  ez  állításunk  valóságát.  Az  -ály  -ély 
{-ál  -él)  képzőről   egy   alkalommal    azt   mondtuk   (Nyr.   IV. 

M.    NYKLVŐR.   IV.  S8 


Digitized  by  VjOOQIC 


434  HIBÁS    Caftii   KS'-STOLJtSOK  TJCVÍTASA. 

5i.  I.),  hogy  nyelvbeli  adataink  utasítása  szerint  csak  igéből 
alkothatni  vele  neveket.  Pedig  íme  van  három,  ebbe  az 
osztályba  tartozó  szavunk,  a  melyeknek  tövük  kétségtelen 
fónév :  s:{em-élfy  lap-ály^  sereg-ély,  a  melyek  tehát  a  fön- 
tebbi szabály  ellen  bizonyítanak.  De  szabad-e  azért  minden 
további  kutatás  nélkül,  bármily  kétségteleneknek  látszanak  is 
ez  adatok,  példakép  gyanánt  őket  felállítani  s  a  szóban  levő 
képzővel  nevekből  alkotni  új  szókat.  Semmi  esetre  sem. 
Épen  mert  a  velük  szemben  álló  nagy  szám  látszólagos 
származásuknak  határozottan  ellenmond,  e  nyilatkozatot 
nem  szabad  figyelembe  nem  vennünk,  hanem  mint  rendkí- 
vüli jelenségeket  tovább  kell  kutatnunk  s  mindaddig  für- 
késznünk, míg  meg  nem  sikerül  ókét  fejtenünk.  S  a  legtöbb 
esetben,  ha  a  kellő  eszközökkel  rendelkezünk,  biztosak  lehe- 
tünk róla,  sikerülni  is  fog.  De  ha  egynémelyikére  nézve 
fáradozásunk  eredménytelen  maradna  is,  e  tüneményt  ne 
tekintsük  azért  szabályadónak,  hanem  annak  a  mi,  titoknak, 
melyhez  a  kulcsot  nem  találhaftuk  meg.  Hogy  tehát  a  há- 
rom idézett  példa  közöl  az  egyiket  beszéltessük,  kell-e  a 
seregély  szónál  kiáltóbb  tanú  azon  állítás  ellen,  hogy  az 
'álf  'élj  csak  is  deverbális  képző?  A  sereg  névtő  benne 
félremagyarázhatatlan ;  jelentése  is  a  legpontosabban  össze- 
vág, mert  a  „seregély"  valóban  seregben  élő  szárnyas. 
Lehet-e  kétség?  Kit  ne  győzne  meg  tehát  a  N.  Szótár  magya- 
rázata :  ^sej^egélfy  nevét  onnan  kapta,  mert  seregesen  jár, 
s  végelemzésében  annyi  mxnl  seregelő.^l  (V.  794.)  Pedig 
e  kétségtelennek  látszó  jelenség  mégis  csak  csalfa  káprázat; 
mert  a  seregély  idegen  szó,  melyre  már  Gyarmathi  rámu- 
tatott összehasonlító  munkájában :  »s  k  v  o  r  e  c  (der  staar): 
s^kporegély,  seregély.^  (1.  Miki.  Die  slav.  elem.  im  magy.) 
Vagy  ott  van  a  -mány  denominativ  volta  mellet  felhozott 
példák  közt  a  sár-mány  is.  A  sár  névtő  ebben  is  világos 
{sár  =  sárga);  a  -mány  képzőt  pedig  benne  kinek  jutna 
eszébe  tagadni?  S  mindamellett  nagyban  csalódnánk,  ha 
netán  az  ellenkező  nagy  számú  példáknak  hitelt  nem  adva, 
ennek  szavára  hallgatnánk;  mert  a  sármány  még  a  XVIII. 
század  kezdetén  ily  alakjában  ismeretlen  volt,  hanem  az 
akkori  szótárak  (mind  Molnáré,  mind  P.  Pápaié)  az  ic te- 
rű s-t  sármáló'Val  fordítják.  E  szerint  a  íármáw^  összetétel- 
nek bizonyul  be  (sár  =  sárga -f  má/ =  has,  bögy),  s  tulajdon- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  435 

képen  annyi  mint  sár-mál-ú  =:sárga  bögyü.  Ez  a  Nagy 
Szótárban  is  a  sármány  szónál  igen  helyesen  így  van  meg- 
fejtve, de  azért  a  denominativ  -mánf  képzős  nevek  közt  a 
sár-mány  mégis  ott  szerepel.  Hasonló  kétségbe  nem  fogható 
példának  látszik  lenni  a  zsákmány  szó  is.  A  N.  Szótár  sze- 
rint :  „e  szónak  gyöke  \sák^  mely  legalkalmasabb  arra,  hogy 
némely  ingóságot  bele  rakjanak  s  benne  szállítsanak."  (VI. 
1242.)  Pedig  hát  ez  sem  eredeti  magyar  szó,  hanem  köl- 
csönvétel,  a  mint  a  Nyelvőr  III.  köt.  274.  lapján  adatokkal 
ki  volt  mutatva. 

Jóllehet  tehát  a  -mány  denominativ  volta  mellett  —  a 
most  megfejteiteket  immár  nem  számítva  —  a  meg  nem 
magyarázható  névi  származású  tokmány  látszólag  még  min- 
dig tanúskodik  {ármány  nem  nyom  semmit,  mert  a  fölvett 
ár-  lő  alakilag  is,  jelentésileg  is  még  rejtvény  előttünk  ;  a 
s\akmány^tY\  s^ak-  pedig  nem  csak  név-,  hanem  igető  is 
egyszersmind  [I.  Budenz  Magy.  ugor  szótár  273.  sz.] ;  az 
ormány  végül  „rüssel^  jelentésben  a  neologia  alkotása,  s 
mint  ilyen  nem  bizonyít  semmit ;  a  régi  szótárakban  eléfor- 
duló  „ormán  gallé r"-beli  [focale]  ormán  pedig  habár 
eddigelé  megfejthetetlen,  de  annyi  bizonyos,  hogy  az  or/'-val 
semmi  összefüggésben  nem  áll):  az  egyedül,  vagy  bár  még 
két-három  társával  álló  példa  nem  nyújthat  semmi  biztos 
alapot  arra,  hogy  a  kezdő  sorokban  fölemlített  nyelvtörvényt 
bármi  csekély  részben  is  megmásítsuk. 

A  czímbeli  hibás  szók  helyett  tehát  a  következőket 
ajánljuk:  Okmány  helyett  a  régi  oklevél  vagy  az  újabb 
keltű,  de  az  irodalomban  is  eléggé  használt  okirat  szót ;  az 
orniány  helyett,  ha  épen  a  természettudósok  nem  elégsze- 
nek meg  az  orr-val,  a  tájdivatos  orny,  s  végül  a  biiottmány 
helyébe  a  már  is  nagyban  használatos,  helyes  bizottság 
szókat. 

3i.  Kóroda.  Tébolyda.  Képezde.  Növelde. 

Mennyire  eltompult,  mily  nagy  mértékben  meg  van 
romolva  a  tiszta  magyaros  nyelvérzék,  annak  egyik  szomorú 
bizonysága  a  -da  -de  képzőnek  terjedése  s  már-már  megho- 
nosulása.  A  fürdő,  usz  tató,  fonó  v.  fon  ó  ház,  csap- 
szék, mosó  konyha,  háló  szoba,  vágó  híd,  szín- 
ház, magtár  maholnap  már  mint  emlékek,  ritkaságok  élnek 

28» 


Digitized  by  VjOOQIC 


436  HIBÁS   SZÓK    És    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

csak,  mint  a  hajdan  kornak  intő  niaradványai ;  birodalmuk 
mint  szűkebb  s  szűkebbre  szorul;  helyüket  mindenütt  a 
fattyú  új  nemzedék  foglalja  el,  nyomorék,  beteges  alakok, 
minők :  áruda^  sütöde^  gyűjtődé^  péniverde,  sörfő^de^  étke\de, 
táf'salgda^  tápda  sat.  sat. ;  s  a  legszomorítóbb  az,  hogy  az 
irodalomnak  egy  része  a  komoly  intést  figyelembe  sem  véve, 
nem  hogy  kiirtásukra  segédkezet  nyújtana,  hanem  minden 
aggóskodás  nélkül  még  terjeszteni  is  iparkodik,  mi  több, 
néha  még  szaporítja  is  őket.  Pedig  itt  még  az  az  ok  sem 
áll  védelmükre,  a  melylyel  különben  menteni  szokták  ma- 
gukat, hogy  t.  i.  nehéz  a  megfelelő  helyes  szónak  föllelése 
s  megválasztása.  A  helyes  szó  ez  esetben  mindenkor  önként 
kínálkozik,  csak  a  kezünket  kell  utánna  nyújtanunk,-  s  a 
kinek  már  annyira  jutott  a  nyelvérzéke,  hogy  még  itt  is 
haboznia,  tétováznia  kell,  az  olyan  nagyobb  szolgálatot  tesz 
nyelvünknek  azzal,  ha  nem  ír  magyarul. 

A  czímbeli  szóknak  is  oly  könnyű,  oly  egyszerű  a  he- 
lyes másukat  megtalálnunk,  s  mégis  alig  akadunk  itt-ott  né- 
hány jobb  érzékű  íróra,  a  ki  azt  megkisérlette  s  alkalmazta 
volna.  Az  egy  koróda  az,  a  melyet  némely  kapcsolatokban 
kerülnek,  s  helyette  a  kifogástalan  kórház  szót  használják. 
Öhatjuk,  hogy  ez  utóbbi,  a  kórház,  mind  nagyobb  és  na- 
gyobb terjedést  nyerjen,  s  mennél  előbb  kiszorítsa  ama  kor- 
csot a  forgalomból.  A  tébolyda  helyébe  ajánljuk  a  már  né- 
mileg úgy  is  használt  örültek  háza  kifejezést;  a  képeddé 
helyét  foglalja  el  a  képző  intézet,  'a  nőveldét  pedig  a  ne- 
velő ház  V.  nevelő  intézet.  E  szókban  a  hosszúságot  csak 
az  olyanok  fogják  ellenokúi  fölemlíteni,  a  kiknek  á  »sze- 
gények  háza,  süketnémákintézete,  vakok  inté- 
zete" szintén  ízetlen  kifejezések,  s  a  kiknek  például  a 
„vakok  intézete"  helyett  talán  jobban  tetszenék  a  pokda,  s 
„magtár"  helyett  magda.  Különben  összefüggő  beszédben,  a 
hol  kétértelműségnek  helye  nem  lehet,  némelyikénél  elégsé- 
ges maga  a  jelző  szó  is;  pl.  A  budapesti  központi  papne- 
velőben buzgóarí  művelik  a  magyar  nyelvet.  Vagy  mint 
Arany  mondja: 

„Szőke  Panni  fölmegy  Pestre,  Nevelőben  jó  dolog  van, 

Még  ott  is  az  emeletre ;  Sok  kisasszony  lakik  ottan, 

És  az  apja  —  dehogy  bányja  I  Szép  úrfiak,  szép  huszárok 

Nevelőben  a  leánya.  Járnak  mulatni  hozzájok." 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMONYI    ZS.  A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  437 

A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 
Jutalmazott  pályamű. 

V,  Igeneinek  ai  összetételben, 

19.  §.  Szava-tartó  (i5.  §.)»  hite-hagyott  (i6.  §.), 
hada-szem  léi  n  í  (17.  §.);  s  zárnya-suh  o  gat  va 
(18.  §.)  és  hasonló  összetételek  hamis  analógiája  folytán 
keletkezhettek  az  alább  következő  összetételek,  melyekben, 
ha  feloldjuk  őket  vonatkozó  mellékmondattal,  a  máso- 
dik tag  az  elsőnek  állítmánya:  hasznavehető  ember 
olyan  ember,  a  kinek  haszna  vehető;  magvasza- 
kadt család  olyan  család,  melynek  magva  szakadt.  Én 
legalább  más,  hihetőbb  magyarázatot  nem  tudnék  adni. 
(Arendt,  Ztschr.  für  völkersp.  u.  sprachw.  IV.  78.  ilyen  for- 
mán tagolja:  egy  (magva-szakadt)  család:  una  (semen-ejus- 
ruptum)  gens,  úgy  hogy  egy  egész  mondat  volna  jelzőül 
használva.  Sőt  ha  jól  emlékszem,  Thewrewk  E.  is  úgy  ma- 
gyarázta a  Kalauzban). 

i)  a  folyó  cselekvésü  igenévvel  csak  egy  van  gyakoribb 
használatban:  hasznavehető;  ennek  mintájára  keletkezhettek: 
ha-sa-menő  T.  keze-ragadós  Ny.  II.  476.  végehosz- 
sza-n  em-szakad  ó  Jókai  Ny.  III.  46o.  (foga-fájos  1.  i3.  §. 
végén). 

2)  Befejezett  csel.  igenévvel  leghasználatosabb,  s  úgy 
látszik  legrégibb  a  következő  öt:  agy  a-f  úr  t  T.  esze-ve- 
szett; ina-szakadt  Ny.  II.  28.  mag  v  a-szak  ad  t,  ügye- 
fogyott P.  499.  Ezeknek  példájára  alakultak  a  következők: 
Béle-b  üzhöd  t  T.  Esze-fúrt  F.  u.  32.  fej  e-fú  rt:  vesanus 
Moln.  Alb.  Feje-héjult:  phanaticus  Kreszn.  Honja  vé- 
sze tt  nép  A. II,  221,  Juha-szakad  t  Ny.  III. 499.  (?  jellel), 
Lomb  ja-hu  11  o  tt  törzsök  V.  Bújd.  V.  Szárnya-kel  t 
léptekkel  A.  II.  4o5.  Színe-telt  majorság  A.  I.  383.  Töve- 
szakadt ág  A.  II.  278.  Keze-megaszo tt  ember  (homo 
habensmanumaridam)Münch.  cod.  75.  ke  ze-a  szőtt  ember 
u.  o.  =r  aszju-kező  ember  u.  o.  35.  (v.  ö.  votj.  ki  kösek- 
temmurt  „kéz-aszott  ember",  AröseAíem  kio  murt  „aszott-kezü 
ember"  és  kos  ki  mut^t  „aszú-kéz  ember;"  Wiedemann, 
Votj.  gramm.  265.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


438  SIMON Yl   ZSIGMOND. 

Ide  tartoznak:  m  agva-v  é  ti  en  M.  Ny.  VI.  SSg.  ára- 
megadhatlan  A.  II.  281.  vert  viszen  veretlent,  agya- 
feje-töretlent  Matkó  Ny.  II.  74.  E.  közm.  8325.  —  Még 
különösebb  az  a  néhány  összetétel,  a  hol  egyéb  melléknév 
lép  az  ige  helyére:  fele-más  (a  minek  a  fele  más,  azaz 
egyik  fele  különbözik  a  másiktól);  válla-közös:  széles- 
vállu  M.  Ny.  VI.  354.  (v.  ö.  lyukas-tetejű.)  —  Hasonlók  a 
gör.  7üoS-G)xific  =  coxú-TCouí,  ó-ész.  h  á  r-f  a  g  r,  h  a  1  s-l  a  n g  e,  olasz 
barba-rossa,  petti-rosso  =  fr.  gorge-rouge  (így  is:  rouge-gorge) 
vörösbegyü  (egyéb  példák  Tobler  id.  h.  70.)  —  De  három 
ugor  nyelvben  is  találtam  hasonló  összetételt,  a  finnben,  az 
osztj.  és  vogulban :  f.  mieli-piioli  „ész-fél",  azaz  fél-eszü, 
kási'puoli  „kéz-fél",  ^fél-kezű,  siltná-puoli  =  oszt.  sem-pelek 
(Castrén  ostj.  sprachl.  95.)  =  „szem-fél"  fél-szemű,  f.  jalka- 
puoli:  oszt.  kur-pelek  (u.  o.  24.)  „láb-fél",  fél  lábú ;  a  vogul- 
ban az  első  tagban  még  birtokos  ragot  is  látunk :  vog  K. 
kahrd'taglin  „hasa-teljes",  terhes;  vog.  turd-sujp-kum  „torka- 
hangos  ember",  ein  schreiender  mensch. 

Az  agya-f  urt-félékhez  járul  még  birtokos  rag  nélkül  : 
d  u  ga-dü  It  „düledezett"  T.l.  renyhó,  ha  ugyan  helyesen 
magyarázzuk  így :  a  minek  a  dugái  összedüleztek ;  (remény- 
bukott szív  A.  I.  i54.  hajótörött  u.  o.  i53.  B.  Szabó  D.  Ny. 
III.  449.) 

20.  §.  Itt  kell  tárgyalnunk  az  isten-adta-féle  kapcso- 
latokat is.  Ilyenek :  A p r ó-k ö t e  T.  (tovább  képezve  apró- 
kötés, aprók ötes)=himlö-kel te;  v.  ö.  megköte  az  apró 
K.  491.  Csi  llag-látta  öv  Mer.  Népm.  Csoda-szülte 
szűz  alak  V.  Ny.  III.  3o6.  Düh- emel  te  kezében  V.  Z.I. 
Eb-adta  N.  I.  72.  eb-ugatta  Ny.  II.  369.  P.  542.  Erdó- 
nőtte  (silviger  P. Pápai)  Ny.  III.  36i.  Föld-ette  királyok 
(a  kiket  a  föld  megemésztett,  magába  fogadott)  A.  II.  256. 
Fü-nőtte  lapály  u.  o.  293.  „fú  no  te  v.  fünötés  (v.  ö. 
aprókötés):  „füvei  benőtt  hely"  M.  Ny.  VI.  327.  Gaz- 
tépte  ruhával  Mer. Népm.  Harcz  zárta  lakunkra  V.  Z.  I. 
Hideg-vöt  te  rósz  kovács  N.  II.  260.  Istenadta  A.  II. 
29.  E.  III.  33i.  stb.  i  sten-taszíto  tta  ember  M.  Ny.  Ili 
4o6.  iste  n-t  eremtette  P.  449.  A.  II.  147.  isten-verte 
(paréj)  A.  IIL  223.  (had)  V.  Ny.  III.  3o4.  i  sten-ihle  t  te 
Geleji  K.  Ny.  III.  498.  Kö-ütötte,  t  övi  s-s  zűrt  a  lábbal 
Mer.  Népm.  Láncz-hordta   francziája  Garay  Obs,  N.  II. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  439 

420.  Láng-dúlta  A.  11.  363.  Lé  ny-netn-1  akt  a  V.  Ny. 
IIL  3o6.  Madár-látta  czipó  A  II.  83.  I.  207.  Maguk- 
szülte F.  u.  33.  Moh-le pte  gödörben,  Kisf.  K.  Mohács. 
Nap-égette  arczod  A.  IIL  167.  nap-szürte  felhók  u.  o. 
255.  O  r  s  z  á  g-v  i  1  á  g-c  s  o  d  á  1 1  a  vitézi  tettei  Garay  *Obs. 
Ö  r  d  ö  g-d  o  b  t  a,  v  i  z-h  ózta  fattya  N.  II.  382,  ördög- 
unta  banyája   T.   ö  r  d  ö  g-k  ö  t  ö  1 1  e  rokka   Ny.  I.   370.   II 

421.  Sors-üldö  zte  Zalán.  V.  Z.  I.  S  zél-hord  ta  M.  Ny. 
VI.  349.  szél-ringa t ta  ág  P.  36.  szél-hányta  porodban 
V.  Z.  V.  Szín-csalta  szívében  u.  o.  III.  Szívem-ked- 
velté Laborczán  u.  o.  11.  S  z  ú-e  1 1  e  K.  56.  A.  III.  268. 
Törvény-adta  módon  A.  11.  417.  törvény-tiltottá 
botokkal  A.  III.  7.  Ur-adta,  isten-adta  A.  III.  278.  Ny.  II. 
82.  Vér-mosta  A.  I.  394.  Viz-hozta  Jancsi  Ny.  HL  93. 
Vízlepte  lapály  V.  Z.  L  Zeus-lakta  domb  A.  L  i5i. 
(Víz-ótta?  T.). 

Gondosabban  utána  kell  még  majd  járni,  mennyi  fordú  I 
elé  ezek  közöl  a  régibb  nyelvben;  azt  hiszem,  keveset  fo- 
gunk találni.  Véleményem  szerint  legrégibb,  mert  leggyako- 
ribb (különösen  a  népnyelvében),  a  következő  öt:  isten- 
adta, eb-adta,  szú-et  te  fa,  szél-hordta,  madár-látti 
czipó;  s  ezeknek  a  mintájára  keletkezett  a  többbi.  Tehát 
az  a  fő  dolog,  hogy  ennek  az  ötnek  eredetéről  legalább 
megközelítőleg  helyes  képet  alkossunk  magunknak.  (A 
Ztschr.  für  völkersp.  sprw.  IIL  220.  ilyen  magyarázatot  talá- 
lunk: egy  (isten-adta)  szív:unum  (deusdedit-id)  cor;  tehát 
ismét  jelzőül  használt  egész  mondat.  Ennek  valószínűségé- 
ről ez  esetben  ép  úgy  kételkedem,  mint  föllebb  (19.  §. 
jegyz.). 

E  végre  előre  kell  bocsátanom  valamit,  a  mit  a  2.  §. 
I.  pontjából  ide  halasztottam;  azt  t.  i.,  hogy  a  melléknévi 
jelző  néha  birtokos  raggal  ellátott  főnév  is  lehet.  (V.  ö.  ev- 
vel Ny.  IIL  120.  a  3.  pontot.)  Ilyenek:  fele  útban  A,  L 
222.fele  munkájában  N.  L  492.  fele  készültében  F.  u.  i5. 
fele  részét  A.  11.224.  fele  nyáját  N.  IL57.  fele  gondját  A. 
IILi69.fele  birodalmát  A.  L  23 1.  fele  sérémem  K.  83.  fele 
tájig  A.  in.  289.  jova  nép,  jova  mulatság  közben  M.  Ny 
VL  333.  ág  áfának  tüze  mellett  N.  IL  290.  fia  csónak 
(v.  ö.  kölyök- pusfea:  pisztoly),  szó  fia  beszéd  K.  5i8 
(v.  ö.  ha  a  beszéd  nem  szó  fia  A.  L  299.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


44o  SIMONYI    ZSIGMOND. 

Legnevezetesebb  ez  az  utolsó  példa,  hol  két,  birtokos 
viszonyban  szerkesztett  szó,  azaz  formális  birt.  szerkezet 
képezia  jelzőt.  Mármost:  azt  hiszem,  egészen  ilyen  eredetűnek 
kell  gondolnunk  a  fönt  elsorolt  szerkezetet,  azaz :  i  s  t  e  n-a  d  t  a 
ember  ebből:  isten  adata  em  bcr;  eb-adta  ebből: 
eb  adata,  eb  adománya;  szú-ette  fa  ebból:  szú 
eveté,  szú  étele  fa;  szé l-h ordta  ebből:  szél  hor- 
dat a,  a  mit  a  szél  hord;  madár-látta  czipó  ebből:  ma- 
dár látata  czipó.  Hogy  ezen  kifejezéseknek  egykori  meg- 
voltát még  hihetőbbnek  tartsuk,  aszó  fia  beszéd-en 
kivül  még  szem  előtt  kell  tartanunk  a  2.  §.  I.  t.  i.  c)  pont- 
jában elszámlált  kifejezéseket,  melyekben  a  jelző  szintén 
ilyen  igéből  képzett  elvont  főnév,  mint:  égés  seb,  fejelés 
csizma,  irtás  föld,  termés  kő,  sarkalat  kenyér, 
menedék  tanya  stb.  S  ezen  nézet  támogatására  neveze- 
tes analógiát  nyújt  a  finn  nyelv;  ott  a  megfelelő  szerkezet 
egészen  úgy  hangzik,  mint  a  föltételezett  „isten  adata  em- 
ber", csak  hogy  ott  a  birt.  viszony  mindig  a  birtokoson  (s 
nem,  mint  a  magyarban,  a  birtokon)  van  jelölve.  Pl.  azt, 
hogy  «isten  taszította  ember**  M.  Ny.  III.  4o6.  azaz 
„isten  elhagyta  ember*'  a  finn  nyelv  így  fejezi  ki:  jumalan 
heittamá  mies=  „isten  elhagyása  ember"  vagy  „isten  elha- 
gyata  ember"  (v.  ö.  az  észtben:  tuk  karp táht  =:  „lüz  színe 
csillag",  azaz  tüzszinü ;  ép  így  mint  jelző:  orase  karv  „füst 
szine",  azaz  füstszínű). 

Hogy  adata,  évet  e,  hordat  a,  látata  és  hasonló 
főnevek  rövidülhetnek  így:  adta,  ette,  hordta,  látta, 
azt  bizonyítják  ilyenek:  fogytik  =  fogyatig;  szemem  lat- 
tá r  a  =  látatára  (v.  ö.  fülem  hallatára  A.  I.  3 17.  K.  478.); 
h  az  u  tt  oda  t  Ny.  II.  222.  a  szép  fözt  it  =  főzetét,  főzéséi 
u.  o.  464.  sirba  d ö  1 1 é  t  =  döletét  A.  I.  i63.  jártodban  V. 
Z.  I.  (v.  ö.  jártas  e  h.  járatos,  értesít,  azaz  érttesít  e  h. 
értetesít),  néztében:  nézésében  u:  o.  III.  1  e  h  e  1 1  é  t  =r 
leheletét  u.  o.  V.  körÖm-sz,akad t ig  =  szakadatig  Ny.  III. 
3o. virattkor,  virattig  K. 370. 409.  422.  E.  I.  63.  =:vira- 
datkor,-ig;  „vétt-ár:  vét-ár"  K.  523.  azaz  vevés-ár,  vétel- 
ár (*vévet,  *vévt);  „ette  haszna  és  alutta  bére  sincs" 
Gy.   gyermekmesék  V.  (*évete,  *aluvata:   v.  ö.  evő,  aluvó). 

Azt  mondhatná  valaki,  hogy  ily  módon  ama  szerkeze 
teknek  egy    része   megfejthető,  de  nem   magyarázhatók  így; 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  44*1 

istcn-t  asz  ít  Ott  a, -teremtette,  kö  ütötte,  ördög-k  ö- 
t  ö  1 1  e,  törvény-t  i  1 1  o  1 1  a ;  mert  ezeknek  második  része  nem 
vezethető  vissza  a  t  asz  itat  a,  teremtet  e,  ütete,  kö- 
tete, tiltata  főnévi  alakokra.  Igen,  de  ezek  újabb  alaku- 
latok, s  ama  régibb  isten-adta-félék  analógiájára  készül- 
tek. S  itt  ez  az  analógia  hamis  volt,  a  mennyiben  a  nyelv- 
érzéket ■—  mely  elfeledte  már  ezen  stereotyp  kifejezéseknek 
eredetét  —  oda  vezette,  hogy  az  „isten  adatában"  nem  látott 
egyebet,  mint  a  tárgyas  perfectum  3.  személyével  egészen 
egyformán  hangzó  alakot:  adta.  így  termettek  szintén  a 
befejezet  csel.  3.  személyével  egyező  alakban  ördög-kö- 
tött e,  k  ő-ü  t  ö  t  te  stb.  (Lehetséges  volna  még  az  a  ma- 
gyarázat, hogy  az  „isten-adta  ember,  madár-látta  czipó"  ebből 
lettek:  „isten-adottja  ember,  madár  látottja  czipó."  De  ezek 
alig  rövidültek  volna  annyira ;  minden  esetre  egyszerűbb  ez 
az  arány:  istenadta:  adata  =:v  irattig:  viradatig. 

Ez  a  hamis  analógia  vezette  a  legújabb  irodalmi  nyel- 
vet is  ilyen  kifejezésekre:  „az  említettem  könyv,  az 
idéztük  nyilatkozat".  Forrásaimban  egyetlen  egy  ilyent 
találtam:  „szerettem  komám  asszony"  Ny.  II.  179. 

De  nagyon  hasonlít  ama  kifejezéseknek  egy  részében  a 
második  tag  a  befejezett  cselekvés  igenevéhez  is  (fü-nötte, 
hideg-vötte,  ördög-k  ötöt  te  stb)  és  innen  magyarázható, 
hogy  keletkeztek  egészen  hasonló-jelentésű  kifejezések  rag- 
talan  befej.  csel.  igenévvel  is:  Angyal- fűzött  bocskora 
N.  IL  201.  Anya-szült  mesztelen  Ny.  III.  469.  Ember- 
nem-hallott hangon  (?)  Mer.  Népm.  Maga-szőtt  vá- 
szonból vartta(?)  u.  o.  írókból:  Átok-vert  P.  128.  Erdő- 
borított Tompa,  menedékkö.  Hab-ütött  pandái  A.  II. 
36o.  Hullám-mosott  gazdag  virány  A.  I.  1 5o.  P o r l e 
pett  ingével  u.  o.  208.  Szellő-üzött  felhők  P.  n3. 

Ezeket  nem  merem  ugyan  határozottan  elitélni  (mert 
legalább  az  anya-szült  kétségtelenül  használatos  a  nép 
nyelvében),  de  alig  csalatkozom,  ha  azt  mondom,  hogy  a 
germanizmus  szaga  érzik  rajtuk  (v.  ö.  fluchbeladen,  schnee- 
bcdeckt,  staubbedeckt  stb.) 

VL  Melléknevek. 
21.  §.  Melléknevek  a  magyarban  nem  képeznek  valódi 
összetételt,  ha  csak  főnév  gyanánt  nem  állanak  (betegágy, 


Digitized  by  LjOOQIC 


442  SIMONYI   ZSIGMOND. 

kútágas,  mostoháké z),  s  még  így  is  ritkán.  Vannak 
azonban  melléknévi  kapcsolatok,  melyeket  általánosan  valódi 
összetételeknek  tartanak.  Mindenekelőtt  az  ilyeneket: 

i)  a)  világos-kék  szemed  Ny.  11.432.  E.  11.  109.  i5o. 
haragos-zöld  T.  sötét  zöld  mente  A.  II.  lyS.  örök- 
zöld tavasz  A.  I.  6.  téli-zöld  növények  A.  II.  167.  szög- 
sárga 16  u.  o.  296.  sárga-zölddé  lesznek  a  sugárok  A. 
lII.  255.  h  u  p  i-k  é  k,  kupi-kék  T.  Ny.  I.  227.  dali-vörös 
K.  382.  barna-piros  legény  E.  II.  25.  47.  bodor-deres 
N.  I.  3o3. 

b)  teljes-lehetetlen  A.  III.  222.  ritka-szép  A, 
II.  4i2.  fél-árva  M.  Ny.  VI.  325.  vakmerő,  szörnyű 
rút,  iszonyú  keserű;  bő  termő  V. Z. III.  bő  eresztő, 
költő,  ejtő  M.  Ny.  VI.  3i8.  323.  jó  ejtő,  iható,  ke- 
le  tő,  szén  elő  u.  o.  333.  jó  nagy,  nagy  jó  uram  stb. 

2)  acz él-tiszta  tükör  A.  I.  238.  darázs-karcsú 
a  dereka  E.  II.  235.  fűz-fakó  Ny.  II.  27.  galamb-ősz 
fej  A.  I.  254.  II.  117.  gyász-fekete  A.  I.  289.  hajnal- 
piros Ny.  III.  229.  halott-sárga  A.  II.  219.  hattyú- 
fehér u.  o.  373.  h  olló-korom  éj-fekete  A.  I.  278.  hó- 
fehér u.  o.  i48.  P.  295.  N.  I.  43i.  jég-hideg  P.  269. 
Tompa,  Diósgyőr ;  k  ö  k  é  n  y-k  é  k  szem  E.  II.  70.  méz-édes 
tej  A.  III.  292.  nyil-sebes  P.  454.  tenger-sík  P.  98. 
tenger-zöld  ruha  A.  I.  245.  II.  395.  tündér-szép  P. 
i32.  vas-kemény  N.  11.  21 3.  vér-piros,  vér-vörös, 
vér-haragos  lángok  (v.  ö.  h  ara go  s- zöld)  A.  I.  168. 
261.  II.  i36.  2i5.  335.  4ii.  vi  Uám-gyo  r$^.  II.  389. 

Ezeknek  egy  része  egyszerűen  oly  összefoglalás,  mint 
boldog  boldogtalan,  apraja  nagyja  stb.  Ilyenek : 
szög-sárga,  sárga-zöld,  barna-piros,  bodor-deres. 
—  Ab)  pont  alattiakban  az  első  melléknév  egyszerűen  ha- 
tározó gyanánt  áll  (sőt  részben  talán  egyenesen  kopott  végű 
határozó):  te  1  jes-le  h  e  t  e  t  len  =:t  e  1  j  es  e  n  1.  fél-árva 
=  félig  árva;  vakon  merő,  iszonyúan  keserű,  bő- 
ven termő,  jól  szenelő,  nagyon  jó  stb.  V.  ö.  a  követ- 
kezőket: borzasztó  megharagudott  N.  II.  397.  nagy 
igazán,  nagy  sebesen,  nagy  merészen,  nagy 
néha,  sőt  nagyié,  K.  3o.  A.  II.  75.  92.  161.  265. 
erős'  kegyetlenül  u.  o.  83.  más  külömben 
Ny.  III.  369.    kis    vártatva  Ny.  II.  463.    készakarva 


Digitized  by  VjOOQIC 


A   SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  443 

(V.  ö.  Bud.  M.U.  szótár  25.  1.)  A.  II.  18.  Ny.  III.  i83.  kcsz 
örömest,  szíves  örömest^  szép  ragyogva  K.  208. 
dala  édes  epedve  foly  ajkairól  V.  tompa  törötten 
V.  Z.  III. 

A  többiben  pedig  az  elül  átló  melléknevet,  ill.  főnevet 
(2  pont),  jelzőnek  tartom.  Jól  tudom,  hogy  ezzel  újat  mon- 
dok; melléknévnek  jelzőjéről  semmit  sem  tudnak  a  nyelv- 
tanok; de  mért  ne  lehetne  a  tulajdonságot  ép  úgy  jelzővel 
meghatározni,  mint  a  tárgyat?  Világos,  téli  épen  olyan 
jelzők  ezekben :  világos  kék,  téli  zöld,  mint  ezekben : 
világos  szín,  téli  hidegség;  hó,  kökény,  csoda, 
ép  oly  jelzők  ezekben:  hó  fehér,  kökény  kék,  csoda 
szép,  mint  ezekben:  hó  nyak,  kökény  szem,  csoda 
dolog  (2.  §.  I.  3.). 

Nem  lehetetlen,  hogy  a  2.  pont  alattiak  ilyen  két-jel- 
zős  kifejezésekből  keletkeztek :  rózsateljes  képpel  A.  II. 
25i.  mennykő  nagy  hasával  P.  583.  nagy  mennykő 
guta  A.  I.  117.  a  nagy  bálvány  olasz  A.  II.  i52.  ke- 
mény vas  homlokát  (lehetne  így  is:  vas  kemény  hom- 
lokát) u.  o.  391.  így  mondják:  fene  rossz,  fene  kevés 
stb.  —  Azt  a  lehetőséget  is  számba  kell  vennünk,  hogy  né- 
melyek a  szomszéd  német  nyelv  hatása  folytán  keletkeztek, 
ámbár  találunk  hasonló  kapcsolatokat  egyéb  ugor  nyelvek- 
ben is: 

finn:  lumi-valkea  hó-fehér,  tuli-punatnen,  tuli-verevd 
tüz-veres ; 

észt :  vcri-punane  vér- vörös ;  ve\i  haljas  víz-zöld ;  rohi- 
kollane  fü  zöld. 

vog.  kátel  kan:{eh  nap-fényes. 

Megjegyzendő,  hogy  a  2.  pont  alattiakban  néha  a  fő- 
nevet már  csak  erősítő,  nagyító  járuléknak  vehetjük.  Eze- 
ket különösen  szereti  a  német  nyelv.  Tobler  (id.  könyvének 
függelékében)  egész  hosszú  lajstromát  adja  az  ilyeneknek: 
blitzschnell,  beindürr,  herzlieb,  pudelnass,  stockdumm  stb. 
Hajnal-piros,  jéghideg,  villám-gyors  és  hasonló 
kifejezések  első  szavukkal  még  egészen  élénk  képzetet  kel- 
tenek bennünk;  de  sokkal  halványabbak  már  a  csoda  és 
fene  szókkal  kezdődők;  és  tisztán  erősítő  az  első  szó 
ezekben :  méreg-édes  boszú  A.  11.  469.  m é r e g-d r á g a 
P.  N.  1874.  277.  sz.  vczikk,  kalász-zöld  ág  Ny.  III.  335. 


Digitized  by  VjOOQIC 


444  BARKÁSZ   KÁROLY. 

t  u  1  i  -  p  i  r  o  s,  t  u  1  i  talán  csak  mellékalakja  a  t  ü  z-nek  a  nem 
ritka  d:l  változással  (er.  *  togodo,  *  tojodo).  T.  Szölö 
sz.  a.  pokol-szökés  T.  mese-maga  T.  fö d-süket, 
föd-részeg  „egész  süket",  »holt  részeg"  M.  Ny.  N. 
327.  fű -gazdagság:  dúsgazdágság  Ny.  III.  369  talán  eb- 
ből: fö-gazdagság?)  holt-szegény  A.  I.  21.  III.  278. 
(máskép  földhöz  ragadt  szegény);  holt  részeg  (v.  ö.  ang. 
dead-drunk,  fr.  ivre  mórt);  édes-kevés  M.  Ny.  N.  322.   ? 

szén-szapora  fonás  K.  5i8. 

SiMONYi  Zsigmond. 


.HOGY  -  NE"  ÉS  nNEHOGY^ 

A  kik  némileg  figyelemmel  kísérik  a  czímbeli  két  con- 
junctio  irodalmi  alkalmazását,  azok  előtt  nem  lesz  ismeret- 
len, hogy  íróink  legnagyobb  része  a  kettőt  váltakozva,  mint 
teljesen  egy  értékű  erőket  használja.  Azt  akarom  tehát  e 
sorokkal  kutatni,  s  ha  lehet,  kimutatni,  vájjon  helyesnek 
igazolják-e  nyelvünk  történetének  adatai  a  kettőnek  külön- 
bözetlenűl  vegyes  használatát  vagy  sem. 

Lássuk  először  is  a  hogy  —  ne-t. 

A  mondatok,  a  melyekben  a  hogy  —  ne  használatos, 
két  fő  osztályba  sorolhatók. 

1.  A  hogy  —  ne  oly  tagadó  következményes  monda- 
tokat nyit  meg,  a  melyeknek  vonzó  mondata  szintén  tagadó. 
Példák.  Oly  óva  nem  bánhatik  senki  a  maga  testével,  hogy 
tagjainak  fogyatkozásit  ne  érezze.  Pázmány.  Préd.  617.  Ke- 
vés embernek  vagyon  oly  jó  feje,  hogy  a  magas  helyeken 
el  ne  szédűllyőn.  Pázm.  Pr.  983.  Nem  lehet  oly  bánat, 
hogy  idővel  meg  ne  lassúdjék.  Erd.  közm.  Nincs  ennek 
hímé,  hogy  eszedbe  ne  foglalhasd.  Erd.  közm. 

2.  Az  előbbinél  jóval  gyakoribb  használatú  a  tagadó 
végok-  vagy  czélhatározó  mellékmondatokban.  Az  eíFéle  mon- 
datokra minél  több  példát  kell  felmutatnunk,  hogy  a  helyes 
használatot  kideríthessük.  Mert  sokan  az  ilyenekben  szere- 
tik felcserélni  a  hogy  —  we-t  nehogy-vd\.  Példák.  Ves  őri- 
zőket a  forrásokra,  hog  azocbol  né  méréhénc.  Bécsi  c.  22. 
Jelőn  legyőn  ennekőm  te  yrgalmad  ees.  oltamad  myndőn- 
koron,  hogy  en*  elmeemeth  meg  ne  haborethassa  ő  csa- 
lardfagawal  en  ellenfegőm.  Kinizsi  né  im.  k.  Régi  m.  ny. 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY-NE   ÉS   NEHOGY.  445 

II.  71.  A  konkolyt  ki-fzaggattyák,  hogy  ne  árcson  a  búzá- 
nak. Pázm.  Pr.  27.  Ezzel  zártam  öt  a  más  világra,  hogy 
n  e  vágyjon  többé  birtokára.  V  ö  r  ö  s  m.  Csik.  F,  Eredj  most 
a  szorosra,  hogy  az  a  részeges  Haris  valahogy  el  n  e 
alugya  az  utazókat.  Vörösm.  A  kincs  ker.  Azért  kelünk 
csak  e  rivalgó  zajra,  hogy  ne  halljuk  lánczaink  csöröm- 
pöléseít.  Petőfi  ossz.  k.  II.  3oo  „Öntözzétek  lányok,  hogy 
ne  hervagygyon  el,  szeretőtök  szíve  hogy  ne  hasagygyon 
el.  Kr.  Vadr.  196.  Töröld  le  galambom  sűrű  könyeidet, 
hogy  meg  n  e  emészsze  szőke  két  szemedet.  Erdélyi  Népd. 
27.  A  rajta  lévő  ruhát  a  kalapjává  együtt  széjé  téptem  és 
édobtam,  hogy  ne  használhassa  többet.  Nyr.  I.  877.  Ara 
akasszuk  föl  azt  a  török  császárt,  hogy  ne  szomorítson 
már  több  édös  anyát  Népk.  gy.  I.  191.  Héj!  Ót  vize,  ne 
öntsd  el  az  utamot,  hogy  ne  fejtsem  lovamot  és  maga- 
mot.  Kr.  170.  Jobbabb  a  böcsölletés  úton  marannya,  hosz 
szó  né  érgyé  a  zembört.  Nyr.  II.  323.  Alutt  tejet  fa-kanállal 
kő  enni,  hogy  még  ne  repegygyén  a  csecse  a  tehénnek. 
Nyr.  II.  5i6.  Mindenféle  istennyilát  rakott  rá,  hogy 
míngyá  hozzá  ne  férhessenek.  Nyr.  III.  469.  Aratásban  légy 
első,  hogy  más  el  ne  arathassa  a  tiédet.  Erd.  közni.  Elég 
okos  az  asszony,  ha  mikor  esik,  eresz  alá  áll,  hogy  ne 
ázzék.  Erd.  közm.  Tanulj  másoktól,  hogy  sok  but  ne 
láss.  Erd.  közm.  Ne   itélj,    hogy   ne   ítéltessél.   Erd.   közm. 

Inversiós  czélhatározó  mellékmondatban:  Hogy  (az 
isten  hivei)  árnyékoktúl  meg  ne  ijjedgyenek;  hogy  e  vi- 
lági nyavalyáktul  aszszonyember  módra  ne  rettegjenek, 
gyakorlani  kell  őket  sok  nyavalyákkal.  Pázm.  Pr.  35.  Végre 
hát,  hogy  minden  emlék  nélkül  el  ne  bocsássa,  adott  neki 
egy  iskotoját.  Népk.  gy.  I.  364.  Hogy  a  rajod  méhesbú  é 
n  é  mönnyön,  mess  éd  darabkát  a  kasbó.  Nyr.  III.  368. 
Hogy  a  mi  vendégink  éhek  né  légyenek,  hogy  üres  gyo- 
morral haza   né    mennyének,    más    ételt   is    hosztam.  Nyr. 

III.  378. 

Noha  szintén  a  2.  pont  alá  tartoznak,  külön  kell  meg- 
említenünk az  oly  czélzatos  mondatokat,  a  melyek. 

a)  Parancsolást,  kérést,  óhajtást  jelentő  fömondatoknak 
a  vonzatjai.  Példák.  Azt  akarta  isten,  hogy  magunk  előtt 
bizonyos  ne  légyen  lelki  állapotunk.  Pázm.  Pr.  55.  Meg- 
poroncsolta  a  feleséginek,  hogy  többet  egyet  se   fonnyon. 


Digitized  by  VjOOQIC 


446  BARKÁSZ   KÁROLY. 

Kriza.  Vadr.  4i4.  Kértem  Marczit  az  egekre,  hogy  ne 
menne  Fegyvernekre  Erd.  Népd.  190.  Monta  neki  az 
öreg  asszony,  hogy  né  oje  6  magát,  oda  viszi,  a  hova  akar 
mennyi.  Nyelvőr  III.  323. 

b)  A  melyeknek  vonzó  mondatai  tiltást,  intést,  félést 
jelentő  főmondatok.  Példák.  Ki  tilthat  minket  is,  hogy  a 
jót  a  Pogányok  írásiból  ki  ne  szedgyük.  Pázm.  Pr.  A.  ker. 
olvasókhoz.  Intelek,  hogy  ily  beszéddel  többé  meg  ne  szállj. 
Vörösm.  Az  áldozat.  Mondom,  cseléd,  hogy  fel  ne  há- 
boríts. Vörösm.  Az  áld.  Megtiltja,  hogy  belé  ne  lépjen. 
Petőfi  összes  k.  II.  33. 

Az  I.  osztályú  mondatokban  egyáltalában  nem,  a  2.  osz- 
tálynak a-val  jelölt  mondataiban,  legalább  az  én  megfigye- 
lésem szerínt,  szintén  nem  szokták  a  hogj^  —  we-t  a  ne- 
hogy-val  fölcserélni;  a  2.  és  2.  b)  félékben  azonban  annál 
gyakrabban. 

Lássuk  tehát  a  nehog^-rai  felhozható  bizonyítékokat, 
hogy  a  vetélytársa  mellett  elészámlált  példákkal  egybe  vet- 
vén, tisztázhassuk  a  kérdést. 

A  nehogy  szó  megtalálható  a  Ballagi  teljes  szótárában 
azon  magyarázattal,  hogy  jelentése  „a  végből,  hogy  ne". 
Benne  van  a  „Magyar  nyelv  szótárában  is,  a  mely  szerint 
„óvakodó,  vagy  ovakodtató  jelentése  van;  pl:  Siess,  nehogy 
rád  boruljon  a  sötét  éj!  Vigyázz,  nehogy  bajod  legyen!" 
De  —  ugyancsak  a  N.  Sz.  szerint  „az  ily  mondatokat  így 
is  lehet  módosítani:  Siess,  hogy  rád  ne  boruljon  az  éj; 
—  hogy  bajod  ne  legyen."  Azonban  ezen  önkényileg  min- 
den támogató  nélkül  álló  magyarázatból  következik-e,  hogy 
a  nehogf  a  hogy  —  ne  helyett  a  felhozott  esetben  valóban 
helyesen  használható?  Meglátjuk!  Egyébiránt  a  N.  Sz.  ma- 
gyarázatán meglátszik,  hogy  azon  romlott  nyelvhasználat 
nyomása  alatt  született,  melyet  a  latin  ne  szócskának  gon- 
datlan s  az  idegent  szolgamódra  utánzó  fordítói  hoztak  for- 
galomba. 

De,  hogy  igazságtalanul  ne  Ítéljünk,  lássuk  a  bizonyító 
adatokat  1 

Virg.  Aen.  II.  185—7,  „hanc  tamen  immensam  Cal- 
chas  attollere  molem  . . .  educere  jussit,  n  e  recipi  portis,  aut 
duci  in  moenia  posset."  Gyurits  A.  fordítása:  „És  pedig 
az  iszonyú  tömeget  cserfa   gerendákból  azért  készítteté    oly 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY-NE    ÉS    NEHOGY.  447 

magasra  Calchas,  mintegy  az  égbenyulólag,  nehogy  a 
kapukon  beférjen,  s  a  városba  vitethessék.  I.  680.  hunc  ego 
sopitum  somno  recondanj,  nequa  scire  dolos,  mediusve  oc- 
currere  possit.  Gyur.  Ot  én  elaltatva ..  elfogom  rejteni, 
nehogy  észrevegye  a  cselt  s  közbejöttével  meghiúsítsa.  II. 
6o4.  Aspice,  namque  omnem . . .  nubem  eripiam  ;  tu  nequa  pa- 
rentis  jussa  time,  neu  praeceptis  parere  recusa.  Gyur. 
Nézz  körül,  mert . .  a  ködöt  szétoszlatom,  nehogy  anyád- 
nak parancsaitól  rettegj,  s  azokat  betölteni  vonakodjál." 

C.  Jul.  Caesar.  (De  bell.  Gall.  VIII.  19.)  ,Qua  re 
cognita,  praesidio  cohortium  confisi  nostri  acerrime  proeli- 
antur,  n  e,  si  tardius  rem  gessissent,  victoriae  glóriám  com- 
municare  cum  legionibus  viderentur."  Sárváry  Béla  for- 
dítása. „E  hírre  a  mieink  a  cohorsok  védelmében  bizakod- 
ván, a  legelszántabban  harczolnak ;  nehogy  hanyagabbul  csa- 
tázván, a  győzelem  dicsőségét  a  hadosztályokkal  is  megosz- 
tani látszassanak.  —  VIIL  3o.  Caninius  legátus  cum  legio- 
nibus duabus  ad  eos  persequendos  contendit^  n  e  detrimento 
....  caperetur.  Sárv.  Caninius  alvezér  két  hadosztálylyal 
űldöztetésökre  siet,  nehogy  kudarczot  valljanak." 

Corn.  Tacitus.  Ann.  I.  7.  „Quanto  quis  inlustrior, 
tanto  magis  falsi  ac  festinantes,  vultuque  composito,  ne 
laeti  excessu  principis,  neu  tristiores  primordio,  lacrimas 
gaudium,  questus  adulationem  miscebant.  Mihály  István 
fordítása:  ....  nehogy  a  fejedelem  kimultának  örülni,  sem 
pedig  nagyon  is  szomorúaknak  ne  (!)  látszassanak:  kőnye- 
ket,  örömet,  panaszt  és  hízelgést  egybevegyítettek." 

így  van  ez  igen  gyakran  nem  csak  a  ne-wú  kezdett 
mondatban,  hanem  azon  esetben  is,  midőn  félelmet  jelentő 
kifejezés  áll  a  vonzó  mondatban;  pl.  Corn.  Tacit  Ann, 
I.  II.  „Patres,  quibus  unus  metus,  si  intelligere  viderentur, 
in  questus,  lacrimas,  vota  eíTundi.  Mihály:....  kik  csak 
attól  féltek,  nehogy  őt  érteni  látszassanak." 

De  nem  folytatjuk  tovább  az  ilyen  romlott  nyelvhasz- 
nálatra nagy  számmal  lelhető  adatok  felsorolását.  Ezeket  is 
hajlandók  vagyunk  a  rég  megrögzött  rósz  szokás  satnya 
kihajtásainak  tekinteni.  Arra  mindenesetre  elégségesek  e  pél- 
dák, hogy  összehasonlítva  a  fentebb  felhozott  nyelvtörténeti 
és  népnyelvi  hiteles  adatokkal  világosan  kimutassák,  hogy  a 
czélhatározó  mellékmondatokban  mai  nap   használt  nehogy 


Digitized  by  VjOOQIC 


448  BARKÁSZ   KÁROI.Y. 

semmi  egyéb,  mint  latinismus.  Bátran  tehetjük  tehát  azon 
latinosságok  közé,  melyeket  Szarvas  Gábor  a  Nyelvtu- 
dományi közlemények  X.  kötet.  I.  füzetében  elészámlált; 
különösen  ha  figyelembe  vesszük  még  a  következő  adato- 
kat is. 

1.  A  nehogiy-ox.  régi  nyelvemlékeinkben  nem  találjuk. 
Pázmány  nem  használja;  mi  legalább  a  kezünk  közt  lévő 
Prédikáczióiban  sehol  nem  akadtunk  rá;  hanem  e  helyett 
mindenütt  a  hogj^-ne  alakot  találjuk  következetesen  alkal- 
mazva. 

2.  Nem  ismeri  a  nehogy-ot  Sz.  Molnár,  valamint  Páriz 
Pápai  sem.  A  Molnár  szótárában  ugyanis  a  latin  neröl  ezt 
találjuk  Írva:  ^Ne,  Conjunct.  caus.  ?va  pnq.  Hogy  iie.  Páriz 
Pápainál  pedig:  y^Ne.  Adverb.  prohibendi  vagy  jurandi  cum 
Imperat.  et  subjunct.  A^e.  Ne  dicam.  Hogy  azt  ne  mond- 
jam. Ut  ne  quid  meorum  tibi  esset  ignotum  :  Hogy  semmi 
dolgomat  tőled  el  n  e  titkoljam.  Ne  plura:  hogy  arról  töb- 
bet ne  szóljak."  A  mint  láthatjuk,  a  nehogy  ezekben  nem 
fordul  elé. 

3.  A  czélhatározó  mondatok  eseteiben  nem  bírunk  okot 
találni  arra,  hogy  a  ne  szórendjét  meg  kelljen  változtatni, 
melyről  tudva  van,  hogy  egyedül  a  tiltólag  kiemelendő  ige 
előtt  felel  meg  rendeltetésének. 

Állításunk  igazolásául  legyen  szabad  csak  néhány  ada- 
tot idézni,  a  végből  hogy  láthassuk,  mi  szépen  megtartották 
régibb  és  újabb  magyaros  íróink  a  nyelvszellem  szabta  tör- 
vényt, midőn  fordítás  közben  a  latin  7íe-vel  kellett  elbánniok. 
így  Decsi  János  a  Sallust  Catil.  L  áttételénél:  „Minden 
embereknek,  valakik  igyekeznek  egyéb  oktalan  állatokat  fel- 
jül  haladni,  minden  erővel  azon  kell  lenni  —ne  vitám  si- 
lentio  transeant,  veluti  pecora  —  hogy  életeket  olyan  hall- 
gatással által  ne  vigyék,  mint  az  oktalan  állatok.  (Toldi, 
irod.  tört.  olv.  k.  i63.)  így  a  zamatos  magyarosságáról  isme- 
retes Pázmány  P.  „Azért  írja  Sz.  Ágoston,  hogy  Ghristus 
tilalmazta  disznók  eleibe  adni  a  gyöngyöt.  Ne  quis  putaret 
illicitum  esse,  tacere  veritatem:  Hogy  a  halgatást  bűnnek 
ne  itilnők**  stb.  így  Szarvas  Gábor:  (Phaedrus  Aug.  sza- 
badosának Aesopusi  meséiben)  „Vide,  ne  dolone  collum 
compugnam  tibi:  Vigyázz,  hogy  tőröm  meg  ne  szúrja 
nyakadat".  (III.  6.  tp.)  „Naponkínt  nézzétek  tükörben  arczo- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY- NE   ÉS   NEHOGY.  449 

tok!"  Tu  formám  ne  corrumpas  nequitiae  malis  —  ^Te, 
hogy  szépséged  vétekkel  be  ne  szenyezd"  (IIL  8.  m.)  Ef- 
fectus  impediret  ne  segnis  mora"  —  „Hogy  késlekedés  el 
ne  ölje  a  hatást."  (V.  k.  8  m.) 

Menjünk  tovább !  Az  a  kérdés,  mit  bizonyítanak  a 
nyelvtörténeti,  kiváltképen  a  népnyelvi  hiteles  adatok  a  ne- 
hogyra.  nézve?  Mellette  igen  keveset,  sőt,  mint  mindjárt 
látni  fogjuk,  ellene  igen  sokat!  Először  is  a  népnyelvi  hite- 
les példák  közt  alig  van  egynéhány  adat,  melyet  a  vonzott 
mondatokbeli  nehogyvdi  bizonyító  példaként  fel  lehetne  hozni. 
Azután  ezen  néhány  adatban  is  a  vonzó  mondat  igéi  ren- 
desen olyanféle  tartalmúak,  gyakran  épen  azok,  mint  a  me- 
lyek a  másik  fél  vonzó  igéi,  melyek  után  a  hogy-ne-vtl  kez- 
dődő s  nagy  számmal  található  vonzott  mondatok  következ- 
nek. Vessünk  egybe  azért  néhány  adatot  mindakét  fajtából, 
hogy  megtudhassuk,  vájjon  —  a  használat  czélját  tekintve 
—  fedezhetö-e  fel  a  kettő  közt  valami  lényeges  különbség, 
amiáltal  a  nehogy  alkalmazása  igazolható  lenne. 

a)  A  főmondat  igéje  ovakodásra  intő  nyilatkozást  je- 
lent. „Vigyázz,  nehogy  elkaczagd  magad.  Kriza.  Vadr. 
36o.  „de  jól  vigyázzon  mindegyik,  nehogy  baj  történnyék, 
mert"  stb.  Kriza.  V.  407.  Többet  nem  is  találtunk.  Ellen- 
ben: „Azért  lassatoc  hog  tu  es  egénlőuec  ne  legétec.  Bé- 
csi cod,  89.  Félve  néznek  hozzá  a  gyerkőczék,  És  vigyáz- 
nak, hogy  tán  meg  ne  sértsék.  Vörösm.  Csik.  7.  Vigyázz 
a  szekérre,  hogy  le  n  e  potyogjonvalami.Vorosm.Gzill.es 
a  Huny.  Ébren  állj,  hogy  el  ne  rontson  a  víz  és  viszály. 
Vörösm.  Jó  bor.  (A  Cbristus)  néha  tiltotta,  hogy  ne 
hirdessék.  Páz  m.  Pr.  53.  Intelek,  hogy  ily  beszéddel  többé 
meg  ne  szállj.  Vörösm.  Az  áldozat.  Gazda  Jól  vigyázz 
házodra,  hogy  tüz  né  léjén  károdra,  Nyr.  III.  287.  Lányok 
lányok  lányok,  rólam  tanuljatok,  hogy  irigy  legénynyel  ne 
barátkozzatok.  Erd.  Népd.  379. 

p)  A  főmondatban  egy  végbevitt  vagy  végbevinni  aján- 
lott tény  megjelölése  foglalja  magában  az  intést,  a  mely  után 
czélhatározó  mellékmondat  következik.  ^Mennyünk,  ne- 
hogy a  kirájságot  más  előttünk  elkapja!  Kriza  V.  4o3. 
Az  igazi  nevit  a  világétt  es  meg  nem  említette  vóna,  n  e- 
hogy  a  fonás  félbeszakaggyon.  Kr.  4í3.  Ellenben.  „Mert 
iob  hog  megfogdosua    alguk  meg    vrat    eleuenen    hog    né 

M.   NYKLVOR.    iV  29 


Digitized  by  VjOOQIC 


45o  BARKÁSZ    KÁROLY. 

méghalloc.  Bécsi  c.  22.  „Uga  eroseitic  meg  a  papoc  az  alto- 
kat zegezockel  es  lakatockal  hog  toluaioctol  meg  ne  foz- 
tassanak.  Bécsi  c.  90.  ky  twzeth  az  felsegos  pap  Kristus 
eelteffe  ees  meggoryezze  ...  hogy  azon  onnon  kenyat 
soha  el  n  e  felegyem.  (Kinizsiné  im.  k.)  A  szelid  fügefa  mellé 
vad  fügefát  ültetnek,  hogy  gyümölcse  le  ne  hullyon. 
Pázm.  (Pr. A  ker.  olv.)  Ide  zárjam,  vagy  a  kútba  vessem? 
Bajba  vagy  gyanúba  hogy  ne  essem.  Vörös  m.  Csik.  7. 
És  megragadtam  angyalom  kezét,  hogy  el  ne  tűnjék  tőlem 
ujolag.  Petőfi  Ossz.  k.  i.  9.  Fölnyalábolta  és  messzire  el- 
hordá,  hogy  a  boszorkányok  ne  akadjanak  rá.  Petőfi 
O.  1.  129.  Adj  neki,  hogy  el  ne  vesse  borját.  Erd.  közm. 
Csak  azért  issza  meg,  hogy  más  meg  ne  igya.  Erd.  közm. 
Add  meg  a  másét,  hogy  senki  ne  szóljon  rád.  Erd.  közm. 
Inversiós  mondatszerkezetben  levő  nehogjj^a  ismét  csak 
pár  példát  találtunk,  azt  sem  a  népnyelvi  adatok  közt.  „De 
nehogy  igen  elmerüljünk,  lássuk.  Vörösm.  (Szél  úrfi.) 
Nehogy  újabb  kísértetbe  essék,  fölkelt.  Vörösm.  (Csiga  M.) 
Ellenben:  hogy  zajt  ne  csináljon  az  udvaron,  az  ablakon 
áltál  ezen  elhagyott  kamarába  vonult  Vörösm.  (Csiga  M.) 
Hogy  haszna  n  e  vesszen  széthullott  kövének,  belőle  e  he- 
lyen csárdát  épitének.  Petőfi  Ö.  II.  200.  és  hogy  ennek 
elmulatását  künyü  véteknek  ne  tartsuk,  utánna  veti.  Pázm. 
Pr.  4o.  Hogy  tehát  minden  emlék  nélkül  el  n  e  mönnyön 
a  királyfi,  adott  neki  egy  arany  gyűrűt.  Népk.  gy.  I.  366- 
hogy  kárt  ne  tegyen,  utat  akarék  adni  neki.  Kr.  4i5.  hogy 
több  kudarczot  ne  valljon,  egy  arany  gyűrűt  küldött  neki. 
Népk.  gy.  11.  395. 

A  népnyelvből  vett  többi  példát  1.  fentebb. 

Már  maga  a  tény,  hogy  ugyanazon  czclra  való  hasz- 
nálat mellett  a  we/io^r-ra  felhozható  néhány  hiteles  adat- 
tal a  másikra  felmutatható  ily  példáknak  egész  tábora  áll 
szemközt,  elég  világosan  bizonyítja,  hogy  mennyire  jogosu- 
latlan és  így  helytelen  a  nehogy  használata.  Ezen  állítás 
ellen  csak  az  esetben  lehetne  kifogást  tenni,  ha  kimutatható 
lenne  az,  hogy  a  kérdéses  szerkezetbeli  nehogy  más  jelent- 
ményt  fedez,  mint  a  hogj^-ne.  Azonban  nem  így  van  a 
dolog !  Állítsunk  csak  egymás  mellé  két-két  ilyen  viszonyított 
mondatot,  s  vizsgáljuk  meg  őket  igen   közelről. 

I.  nehogy:    „Caninius   alvezér  két  hadosztálylyal  ül- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY-NE    ÉS    NEHOGY.  45 1 

dözietésökre  siet,    (mi  végett?)    nehogy  kudarczot  vallja- 
nak«  (S.  B.) 

2.  hogy-ne:  „A  király  kisasszony  pedig,  (mi  végett?) 
hogy  több  kudarczot  ne  valljon,  egy  arany  gyürüt  küldött 
neki."  Népk.  gy.  II.  3g5. 

3.  nehogy:  „Vigyázz  (mire  ?),  nehogy  elkaczagd 
magad.*  Kriza. 

4.  hogy-ne:  „Vigyáznak  (mire?),  hogy  tán  meg  ne 
sértsék.''  Vörösm. 

Van-e  ezek  közt  a  használat  czélját  tekintve  különb- 
ség; avagy  a  beszéd  szelleme,  iránya  eltér-e  egymástól  lé- 
nyegesen vagy  csak  néminemű  árnyalatban  is?  Nem  gon- 
doljuk! Talán  a  2.  sz.  alattira  azt  az  ellenvetést  lehetne 
felhozni,  hogy  az  inversiós  szerkezet.  Ez  csak  azt  bizo- 
nyítja, hogy  inversiós  és  nem  inversiós  szerkezetű  monda- 
tokban egyképen  hibás  a  nehogy  használata!  Vagy  talán 
„nyomatosság"  kedveért  állhatna  ily  mondatokban  a  nehogy^ 
a  mit  a  N.  szótár  valóban  is  tulajdonit  neki?  De  hát  ek- 
kor mire  való  az  ilyen  asyndetonos  beszédmód:  „Vigyázza- 
tok :  a  világ  uttyára  n  e  szakadgyatok  I  **  P  á  z  m.  Pr.  90.  — 
De  jól  vigyázz,  meg  n  e  tuggyon  fogni,  mert  osztán  vége 
nekünk.  Kriza  4oi.  ^ 

Hogy  nyomatosság  dolgában  a  nehogy-os  szerkezet  ez- 
zel sem  állja  ki  a  versenyt,  könnyű  megitélni. 

Hogy  a  nép,  ha  már  épen  nyomatékkal  akar  valamit 
ily  esetekben  kiemelni,  nem  a  nehogy-oi  szereti  alkalmazni, 
hanem  inkább  asyndetonnal  beszél,  annak  bizonyságára  hadd 
álljon  itt  e  pár  adat: 

„Jól  eldugja  kend  a  gazba. 

Hogy  meg  ne  találja  a  gazda.  Kriza  V.  226.  és: 

Jól  eltegye  kend  a  gazba, 

Rá  ne  akadjon  a  gazda."  Népk.  gy.  II.  5i. 
Vagy  pedig':  Jól  eldugja  kend  a  gazba. 

Hej!  meg  ne  találja  a  gazda.  Népk,  gy.  II.  5i. 

Hogy  fejtegetésünk  egész  legyen,  még  két  különböző 
szerkezetű  mondatot  kell  felemlítenünk. 

Mai  nap  gyakran  hallhatunk  és  olvashatunk  ilyeneket: 
„Feltettem  magamban,  hogy  lefizetem  tartozásomat,  nehogy 
baj  érjen*.  Oly  czélból,  hogy  két  hogj^   kötőszó  ne  toluljon 

29» 


Digitized  by  VjOOQIC 


452  BARKÁSZ   KÁROLY. 

egymásra,  s  taldn  egyúttal  a  „nyomatosság"  kedvéért,  ne- 
hogj^'Ot  tesznek  sokan  a  czcl határozó  mondat  elejére. 

Ha  már  az  egyszerűbb  czélhatározós  mondatszerkezet- 
ben nincs  helye  a  nehogy-nokj  nem  látjuk  át,  miért  volna 
helye  az  ilyen  összetettekben  ?  A  hogy-nok  ilyen  esetben 
egymásután  következése  miatt  a  nyelv  szelleme  nem  enged- 
heti meg  az  idegenes  mondatkapcsolást!  Lássunk  erre  is 
bizonyitékokat. 

nMinémü  készületek  és  aitatos  indulatok  kívántatnak 
ahoz,  hogy  Isten  elöt  kedves,  lelkünknek  üdvösséges  legyen 
az  oltári-szentség  részesülése :  hogy  úgy  ne  járjunk,  mint" 
sat.  Pázm.  Pr.  711.  Engedelmet  kérek,  hogy  meglocsolhas- 
sam, hogy  e  meleg  napokban  el  ne  hervadozzon.  Nyr. 
II.  379.  Mit  csináljak,  hogy  azt  ne  mondják,  hogy  szó- 
fogadatlan vagyok.  Népk.  gy.  II.  4i6.  . 

Hogy  ilyen  esetben  miként  lehet  czélszerüen  változ- 
tatni a  beszédet,  arra  is  szép  példát  találtunk  Pázmánynál  : 
„Divitias  ne  dederis  mihi;  ne  forte  satiatus  illiciar  ad  ne- 
gandum  Deum.  Első  és  legnagyobb,  hogy  néki  Gazdagsá- 
got ne  adgyon,  mert  fél  attul,  hogy  ha  meggazdagodik, 
megtagadgya  Istent"  Pr.  620. 

A  másikféle  mondat  ilyen  alakú:  „Nehogy  oda  menj, 
mert  pórul  jársz!"  Nye^lvör  I.  200.  Kriza  közleménye. 
Ilyeneket  nálunk  is  lehet  hallani,  de  tudtunkkal  néma 
nép  szájából;  pl.  „Nehogy  aztán  sokat  igyál.  Nehogy 
valamikép  megterheld  a  gyomrodat  I"*  Látni  való,  hogy  az 
ily  mondatok  vonzó  mondat  nélkül  álló,  független  monda- 
tok ;  de  azért  nem  kevésbbé  idegenes  bennük  a  nehogy^ 
mint  a  fentebb  eléadott  vonzott  mondatokban.  Mert  először 
is,  hogy  a  más  esetekben  fömondattal  kifejezett  intés  ott 
lappang  az  accentusban,  ezt  sejteti  velünk  a  Ao^^-nak  ott 
léte;  pl.  ^Me  hát  no!  nehogy  megdögölj  kévánságodba ; 
vagy  nehogy  megbornyuzzál !  Nyr.  466.  Kriza  közlemé- 
nye. Azután  ilyen  pár  példát  csak  a  Kriza  által  ismeretessé 
lett  székelyföldi  adatok  közt  lehet  találni;  a  többi  hiteles 
forrásainkban  pedig  egyetlen  egyre  sem  bukkanunk;  s  okunk 
van  rá  ennélfogva  azt  állítani,  hogy  a  magyar  köznép  nagy 
része  nem  használja.  Ennek  igazolására  fölemlíthetjük,  hogy 
egy  hódmezővásárhelyi  paraszt  ember,  kitől  beszélgetés 
közben  azt  kérdeztük,  ismeri-e  az  ilyen  beszédmódot:    „Ne- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HOGY-NE    ÉS    NEHOGY.  453 

hogy  aztán  sokáig  oda  mamdj!''  —  kis  vártatra  úgy  nyilat- 
kozott: „Már  uram!  mi  nem  ismerjük  azt  a  nehogy-ot; 
a  parasztság  nem  úgy  mongya  ászt,  hanem  így:  „osztán 
oda  né  maradj!"  Végre  hasonló  czélból  való  használat  vé- 
gett mind  a  nyelvtörténeti,  mind  a  népnyelvi  hiteles  adatok 
nagyobb  részt  a  tiltó  ne  egyedüli,  vagy  Ao^/-val  együttes 
használatát  javasolják,  pl. :  „Füledet  bé  n  e  dugjad  a  te  urad 
szavára:  mert  sat.  Pázm.  Pr.  483.  De  akkor  ki  ne  böffentsd 
valahogy  sat.  Pct.  Ö.  i.  37.  Hát  ugya  — •  szómmá  né  vécs- 
csek  —  kjetöknek  mennyi  gyószágok  lett!"  Nyr.  I.  423. 

Röviden  egybefoglalva  az  elmondottakat  Ítéletünk  e 
e  tárgyban  ide  megy  ki :  a  nehogy  használatát,  mint  idegen- 
szerűséget, nyelvünk  tisztasága  végett  kerülnünk  kell. 

Bajrkász  Károly. 


KAZINCZY   ÚJÍTÁSAI. 

Nehéz  földadatot  vállaltam  magamra,  midőn  Kazinczy  újí- 
tott szavainak  közléséhez  fogtam.  Nem  csekély  dolog  ma,  midőn 
az  irodalom  ez  újított  szavak  nagyobb  részét  általánosan  hasz- 
nálja, kifürkészni,  melyik  hát  újított  és  melyik  régi  szó;  még 
nehezebb  Kazinczynál,  kinek  újítása  régi  és  tájszavak  föléleszté- 
seben  is  áll.  Azért,  meglehet,  hogy  e  szavak  közlésénél  többet 
is  vettem  föl,  mint  a  menyit  kellett  volna;  mert,  a  hol  valamely 
szó  csak  némileg  is  kétségesnek  tűnt  fel  előttem,  régi-e,  új-e, 
mindjárt  besoroztam.  Annak,  a  ki  utánam  tüzetesebben  foglal- 
kozik Kazinczy  újításaival,  nem  lesz  nehéz  okét  megválasztani. 
Minden  iratából  nem  közölhettem  az  újításokat,  mert  ha  a  meg- 
kezdett módon  akarom  folytatni,  a  Nyelvőr  több  esztendei  folya- 
mában sem  érnek  veget.  Iparkodtam,  hogy  legalább  azon  ira- 
taiból közöljem  a  szókat,  a  melyekben  legtöbb  alkalma  volt  újí- 
tani és  a  melyekből  az  irányt,  melyet  újításaiban  követelt,  leg- 
jobban meg  lehet  ismerni. 

Kazinczy  a  szépet  akarta  a  nyelvben  létesíteni.  Hogy  tör- 
vényesen-e, nem  törvényesen-e  van  valamely  szó  alkotva,  az 
nála  másod  rendű  dolog ;  a  fo  az,  hogy  szép  hangzású  legyen. 
Hogy  mennyire  egyoldalú  ez  az  elv,  ez  az  irány,  azt  nekem  itt 
bővebben  nem  kell  fejlegelnem.  Mindegyik  szó  szép  magában 
véve,  csak  a  fogalom,  melyet  hozzá  kapcsolunk,  teszi  rúttá  vagy 
széppé;  a  hosszúság  sem  akadály,  mert  a  jó  magyar  hosszabb 
szavait  is  a  legnagyobb  könnyűséggel  ejti  ki,  nyelve  egyszer  sem 
fog  benne  megbotolni.  Természetes,    midőn  az  újítók  az   olasz- 


Digitized  by  VjOOQIC 


454  FISCHKR    IGNÁCZ. 

szal,  latinnal,  franciává!,  némettel  s  tudj*  isten  mivel  nem  hason- 
lították össze  nyelvünket,  és  csak  azt  nézték,  mi  minden  van  ott, 
a  mi  nyelvünkben  nincs,  de  azt  már  nem,  hogy  mi  minden  van 
nyelvünkben,  a  mi  meg  ott  nincs  meg,  akkor  csúnyának,  sze- 
génynek tűnt  föl  nekik  nyelvünk.  Arany,  mikor  Toldiját  irta, 
bizonyára  se  szűknek,  se  szegénynek  nem  találta  azt  a  nyelvet, 
melyen  írt;  tudott  vele  bánni. 

IgaZy  mióta  irodalom  van,  az  írók  újítottak;  de  midőn  a 
régiek  újítottak,  úgy  szólván  nem  is  tudták,  hogy  újítanak,  azért 
az  általuk  alkotott  új  szók  helyesek  is,  mert  nem  erőszakoltak, 
mert  helyes  analógiára  készültek.  Alig  találjuk  ott  párját  a 
fegyverne  k-nek.  Toldy  is  azt  mondja  Vörösmarty  ról :  , nyelve 
újszerűbb  minden  újítóénál,  de  nem  új  képzések,  hanem  fordu- 
latai s  a  kifejezés  által,  melyek  mindamellett  mindig  tosmagyar 
jellemüek,  hatályosak,  szépek.**  íme  a  legnagyobb  magyar  költő, 
a  ki  nem  újított  (értem  úgy  mint  a  többi  újító)  és  mégis  menyire 
újított!  A  tudományban  és  talán  néha-néha  a  költésben  is  szük- 
séges az  újítás,  de  annak  önkénytelenül  kell  j&nie. 

Ha  Kazinczy  idejében  a  nyelvészet  azon  álláspontra  emel- 
kedett volna,  mini  a  melyen  ma  van,  talán  5  sem  hangoztatta  volna 
föltétlenül  a  „szép"  elvét.  Az  5  czélja  nagy,  nemes  volt,  de  nem 
volt  mind  helyes  az  eszköz,  melyet  czélja  volósítására  használt. 
Nála  a  nyelvújítás  majd  minden  hibáját  és  minden  jó  tulajdon- 
ságát megtaláljuk;  csak  az  a  kár,  hogy  5  is  a  nagyok  rendes 
sorsában  osztozott,  t.  i.  követői  inkább  követték  hibáit,  mint  a 
jót,  melyet  újításaiban  találhattak. 

Kazinczy  újításai  röviden  összefoglalva  a  következők. 

1.  Sok  régi  szót  élesztett  föl.  Ezen  régi  szók  egy  részenek 
vagy  meghagyta  eredeti  jelentését,  mint:  ábráz,  lepel,  per- 
centés,  segéd  stb.,  vagy  pedig  egészen  más  értelmet  ad  ne- 
kik, ilyen:  áldomás:  irinkgcld  (megjegyzem,  hogy  e  szó  Ka- 
zinczynál régi  jelentésében  is  eléfordúl),  mérséklet:  mássi- 
gung,  bog:  ág,  ast,  gálád:  gyáva,  kan:  vaddisznó,  nyaláb: 
mantelsack,  fösvény:  eigennützig,  kicsinység:  jugend  ér- 
telmében. 

2.  Hasonlóképen  járt  el  az  irodalmi  nyelvbe  fölvett  táj- 
szókkal is.  Céljának  megfeleloleg  vagy  megtartotta  eredeti  jelen- 
tésüket, vagy  pedig  arra  használta  föl,  a  mire  neki  legalkalma- 
sabbnak látszott.  Első  esetre  példa :  csösszen,  czirmos, 
páhó,  sipak,  kotyavetyél,csimpoly  v.  csimpolya 
stb.  A  második  esetre:  lom:  gepáck,  fenyér:  heíde,  gyakni: 
schleudern  stb. 

3.  Kazinczy    irataiban  gyakran    használ    idegen   szókat    is. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KAZINCZY   ÚJÍTÁSAI.  455 

Ezeknél  is  kétfélekép  jár  el  5  vagy  iparkodik  okel  a  magyar 
nyelvnek  megfeleloleg  átidomítani,  mint:  lózsi,  szervéta, 
büsztök  szála,  a  mi  helyes ;  vagy  pedig,  a  mit  Toldy  is 
hibául  ró  föl  neki,  átveszi  az  idegen  szót  a  mint  találja:  nevo, 
phantasie,  paradies  stb. 

4.  Másutt,  a  mit  talál  a  németben,  lefordítja  betűről  betűre ; 
így  születnek  meg  azután  a  kinézés,  kiugrás  (az  épület- 
nél), elszórni  magát,    kinyomás  stb.  magyar-német  szók. 

5.  A  hol  nincs  szükség  rá,  ott  is  képez  szókat;  ilyen: 
unadék,  unadékos  az  unalom,' unalmas  mellett,  éne  kész 
énekes,  füvelget  legel,  len^zet  szellő  mellett. 

6.  Megtörténik,  hogy  ugyanazt  a  szót  két  vagy  több  jelen- 
lésben is  használja,  pl.  véd  schutz  és  beschützer,  segéd  hülfe 
és  helfer,  tekintet  szónak  négy  jelentése  is  van :  stand;  augen- 
blick;  aniiegen;  geschlift  és  rücksicht. 

7.  Sokszor  használ  melléknevet  főnév  gyanánt:  mély: 
mélység,  szelíd:  szelídség,  idegen:  fremde,  gömbölyeg: 
gömbölyegség,  szép:  szépség  stb. 

Ezek  Kazinczy  azon  újításai,  melyeket  egyéb  újításaihoz 
képest  jelentékteleneknek  mondhatunk.  Egészen  másban  utánoz- 
ták követői,  utánozták  a  szócsonkításban,  szórövidítésben,  a 
szók  helytelen  összetételében,  a  ragok  rósz  használatában,  a 
mire  mindre  találunk  már  Kazinczynál  példát.  De  mindez  meg- 
bocsátható Kazinczynak  azért,  mert  volt  valami  szabály,  a  melyre 
újításait  építette,  megbocsátható  azért,  mert  e  szabály  helyességéről 
meg  volt  győződve.  Olyannak  tekintette  a  nyelvet,  mely  egészen  alá 
van  vetve  az  emberi  önkénynek,  az  író  tehet  vele,  a  mit  akar, 
változtathatja  a  mint  akarja.  Az  egyes  szókon  a  képzőket  úgy 
szólván  czafrangoknak  tekintette,  melyeket  letéphetni,  a  nélkül 
hogy  a  szó  jelentése  ez  által  változnék. 

Ilyen  gyökérelvonások  nagy  számmal  találhatók  nála;  pl.: 
árny.  (Nem  lesz  érdektelen  itt  fölhozni,  hogyan  igazolja  Kazin- 
czy e  szó  képzését.  ,Arny**  úgy  mond  „annyi  mint  árnyék, 
s  hangja  mint  a'  szárny.  Megkurtítva  alkalmasabb  az  öszvc- 
forrasztásra,  p.  o.  árnyalak;  's  a'  közönséges  szó  így  poétáivá 
vál,  's  a*  többes  szám'  harmadik  esetében  eggy  k  betűvel  keve- 
sebbet fog  kapni,  melly  betűnél  kedvetlenebb  hangunk  nincs.'*); 
ilyen  még  éd  (édes),  fekv  (fekvés),  iz  (izlés),  szomj  (szom- 
júság), éh  (éhes,  dics  (dicsőség),  ék  (ékesség),  láz  („Gyökere 
fellázadtnak.**  Kazinczy),  s  z  e  m  ö  1  d  (szemöldök),  i  d  v  (üd- 
vösség) stb. 

Csonkítások  és  rövidítések :  m  e n  ek  n  i  (?),  r  i  v  a  c  s  (rivancs), 
1  é g   (levegőég),  visszhang. 


Digitized  by  VjOOQIC 


.456  FISCHER.     KAZINCZY    ÚJÍTÁSAI. 

Újított  a  szavak  összetételében  kisebb-nagyobb  szerencsé- 
vel; pl. :  önbccs,  távollét,  önérzés,  szélszesz: 
windstosz  (szesz  honnan?),  zseböl  stb.  Szükségtelen  Össze- 
tételek: láb  tok  a  parasztos  harisnya  vagy  kapcza  helyett, 
fény  világ  sugár,  börszeldelet:  szíj  helyett  stb. 

•  A  képzők  functiójával  nincs  tisztában;  innen  van,  hogy  más 
functióval  is  ruház  föl  egyes  képzőt,  mint  a  milyenje  eredetileg 
van.  Az  -(^  például  a  fönnmaradt  szavakban  igéhez  járul;  pl.: 
akadály,  veszély,  dagály;  de  Kazinczynál  van  m  u  n  k  á  1  y. 
Az  ^ng  összetett  képző,  mely  tartósságot  jelentő  cselekvést 
fejez  ki ;  Kazinczynál  váltakozva  fordul  elé  az  egyszeriség  kifeje- 
zésére is;  így  találjuk:  gyülöng  és  p  i  11  o  n g,  foly  o  n g  és 
V  i  1 1  á  n  ga  t  ellenkező  természetű  szóknál  ugyanazt  a  képzőt. 
Roszúl  alkalmazza  sok  szónál  a  s[-\-at  képzőket  egymás  mellett. 
Jól  pl.:  ebben  zsindelyezet,  de  már  roszúl  hajzat,  lá- 
bazat (a  mi  lábhoz  tartozik),  fejezet  (a  mi  fejhez  tartozik) 
szavakban.  A  nok  szláv  eredetű  képző  kísérget  már  Kazinczynál 
is  ezekben  :  tanácsnok,  titoknok.  Nem  tudom,  o  képezte, 
vagy  mástól  vette-e  ál  e  szókat.  Söt  egy  egészen  új  képző  is 
üti  föl  fejét  s  ez  a  képző  egy  j  ezekben :  pocsáj,  csata  j, 
moraj  (Berzsenyi  szava  ez  utóbbi  ?;,  mely  képző  nem  csak 
ezen  szavakban  maradt  meg,  hanem  Kazinczy  követőinél  szép 
számú  ivadékot  is  nemzett.  A  család  tagjai  közül  talán  a  d  o- 
baj,  robaj,  zuhaj,  zsibaj  szavakat  elég  lesz  bemutatni. 
Hogy  milyen  szó  szolgált  analógiául,  azt  csak  sejteni  lehet;  ta- 
lán ganaj,  olaj,  taraj,  duhaj,  paraj?! 

És  most  végül  megemlítem  Kazinczy  egyik  legveszedelme- 
sebb elvét,  a  mely  abból,  hogy  az  író  föltéllen  ura  a  nyelvnek, 
önkényt  következik,  t.  i.  hogy  a  költő  vagy  író  ihlete  folytán 
már  nem  csak  képezhet,  hanem  teremthet  is  szót.  Ilyen 
teremtett  szókra  akadunk  Kazinczynál  is;  pl.  sarj:  kard,  pam- 
l|ag:  kanapé,  surjány:  bozót,  pongyola  (régi?),  pocsáj 
(pocsétából  ?) ;  a  melyekre  én  legalább  analógiát  hiába  kerestem. 

Kazinczynak  van  c  mellett  tömérdek  új  szava,  melyet  sem- 
mi kifogás  sem  érhet,  nagyon  sok,  mely  sokkal  jobban  van  ké- 
pezve, mini  a  helyette  ma  használt  szó. 

Az  újított  szók  mellett  levő  német  magyarázat  mindig  az 
eredeti  szöveg  szava,  melyből  Kazinczy  fordított.  A  goethei  for- 
dításokat Goethe  németjével  és  az  Ossián  fordítást  Ahlwardtnak 
gaelbol  eszközölt  fordításával  vetettem  egybe,  a  mely  utóbbi 
szolgált  Kazinczy  fordításának  alapjául.  Az  eredeti  müvekből 
vett  újított  szók  mellé,  a  hol  rá  szükség  volt,  mindig  a  mondatbeli 
értelmet  teltem.  Fischer  Ignácz. 


Digitized  by  VjOOQIC 


KIRÁLY  PÁL.  NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.         457 

NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM. 

„Magyar  mondattan  az  irály-  és  verstan  rövid  vázlatával  és  útmu- 
tatással a  magyar  nyelv  gymnasiumi  tanítására.  Középtanodai 
alsóbb  osztályok  számára.  Irta  Imre  Sándor,  a  kolozsvári  tud. 
egyetemen  ny.  r.  tanár,  magy.  tud.  akad.  L  tag.  Negyedik 
javított  kiadás  Debreczen,  ifj.  Csáthy  K.  gazd.  akad. 
könyvárus.  iSyS.**  XVI  és  i56  1.  Ára  80  kr. 

L 

Az  iskolai  irodalomnak  alig  van  ága,  melynek  művelése 
több  tárgyi  és  alanyi  nehézséggel  járna,  mint  az  anyanyelvre 
vonatkozó  kézikönyvek  írása  Az  anyag  egészen  készen  van  ; 
csakhogy  mai  napig  sincs  kellőleg  összegyűjtve  és  rendezve ;  a 
nyelv  törvényei  uralkodnak,  de  még  nemcsak  kodifikálva,  hanem 
fölismerve  sincsenek  teljesen.  Itt  is,  ott  is  hézagokra,  hiányokra 
bukkanunk,  s  mégis  arra  kell  az  írónak  törekednie,  hogy  lehető- 
leg egészet  adjon.  S  ez  természetesen  nemcsak  nálunk  van  így. 
A  nyelv  történeti  életű,  s  mint  ilyennek  vég  és  megállapodás 
nélkül  vannak  új  életmozzanatai,  mig  csak  él  Kzeket  mind  ellesni 
és  az  iskola  számára  is  mind  értékesíteni  majdnem  lehetetlen 
Hanem  azért  a  nyugoti  nagy  irodalmak  e  részben  is  elébb  van- 
nak, mint  a  mienk;  s  ennek  oka  abban  található,  hogy  a  nyelv- 
szaki írók  ott  több  önállósággal,  mert  szilárdabb  hazai  alapokon 
dolgoznak,  mint  nálunk  Mi  elsőben  a  latin  formáknak  hódol- 
tunk, aztán  átcsaptunk  a  német  mintákhoz,  s  most  ott  vagyunk, 
hogy  voltaképen  nem  tudunk  kinek  hinni.  Csak  a  mondatelem- 
zést hozom  föl  példának.  Riedl  szerint  (Nagyobb  „Magy. 
nyelvL"  24i  1.)  a  magyar  mondatban  is  a  hármasság  uralkodik, 
u.  m  „alany,  állítmány  és  vonatkozás".  A  többi  nyelvtan  író 
szerint  „a  mondatnak  két  főrésze  van,  t.  i  alany  és  állítmány". 
Brassai  szerint  pedig  (M.  akad.  Ert.  Üj  f.  I.  k.  325  és  köv.  \.) 
„a  rhondatban  nincs  dualismus",  azaz  nincs  subjectum  és  prae- 
dicalum,  hanem  csak  praedicatum.  Hiszéíi  az  igen  természetes 
és  közönséges  dolog,  hogy  egy  és  ugyanazon  dologgal  szemben 
különbözS  emberek  különböző  álláspontokat  foglalnak  cl ;  de 
az  iménti  példából  nem  pusztán  a  fölfogásbeli  eltérés  rí  ki, 
hanem  az  a  sajnálatos  tény  is,  hogy  mi  e  téren  még  az  egyszerű 
kiinduló  pontokat  sem  állapítottuk  meg  eddig  szilárdan.  Hiába! 
nálunk  még  az  anyanyelv  tanítói  is  legtöbbnyire  idegen  emlőkön 
cseperednek  föl,  melyeknek  ízét  aztán  megemberedve  sem  tud- 
ják elfelejteni  annyira,  hogy  egészen  a  hazai  források  élvezésére 
és  kimerítésére  adnák  magukat.  S  ebből  két  nagy  baj  származik* 


Digitized  by  VjOOQIC 


458 


KIRÁLY    PAL. 


Nagyon  gyarapítja  egy  részről  az  utánzás  a  nyelvben  magában 
meglevő  nehézséget;  más  részről  pedig  az  idegen  hatás  miatt 
megromolván  vagy  ki  sem  fejlődvén  eléggé  az  írói  képesség,  az 
a  viszás  helyzet  áll  elé,  hogy  az  író  igen  gyakran  maga  vét  saját 
szabályai  ellen.  Már  pedig  nagyon  különös  pap  az,  a  ki  azt 
kénytelen  mondani,  hogy  „ne  azt  tedd,  a  mit  én  teszek,  hanem 
azt,  a  mit  prédikálok!" 

így  állván  a  dolgok,  míg  egy  részről  nagyon  óhajtandó, 
hogy  minél  jobb  s  önállóbb  nyelvszaki  tankönyveink  teremjenek, 
más  részről  valóban  elismerés,  sot  dicsőség  illeti  azokat  az 
íróinkat,  kik  az  adott  viszonyok  közt  jót  is,  jól  is  alkotnak  az 
iskola  számára. 

De  lássuk  a  vizsgálandó  könyvet. 

Imre  S.  úr  figyelmet  ébresztő  helyet  foglal  el  nemcsak  az 
iskolai,  hanem  általában  a  nyelvszaki  irodalom  terén  is.  így  ter- 
mészetes, hogy  az  6  müveit  nem  közönséges  érdeklődéssel 
fogadjuk,  sot  már  előre  is  megvárjuk  tőle,  hogy  ha  ad,  olyat 
adjon,  a  melylyel  érdemes  legyen  saját  gyarapodásunk  érdekében 
is  foglalkoznunk  „Geleji  Katona**  írója  fölött  nem  akarunk  csak 
úgy  röviden  napirendre  térni.  A  jelen  esetben  még  fokozza  vá- 
rakozásunkat az  is,  hogy  a  fent  megnevezett  munka  már  „ne- 
gyedik javított  kiadás^'ban  lép  a  világ  elé. 

A  kiadások  száma  ugyan  nálunk  —  fájdalom!  —  csak  ki- 
vételes biztosíték  a  felöl,  hogy  az  illető  munka  csakugyan 
„javított"  ;  de  bizonyíték  mindenesetre  a  mellett,  hogy  a  fo- 
gyasztás jelentékeny  és  állandó,  valamint  egyszersmind  a  mellett 
is  legtöbbnyire,  hogy  a  fogyasztók  nem  valami  nagyon  követe- 
lők. Nagy  számú  példa  szól  mellettem  főleg  az  iskolák  kebelé- 
ből. Csak  egy  futó  pillantást  kell  vetnünk  az  évi  Értesítőkbe,  és 
meggyőződhetünk,  hogy  egy  némely  sok  kiadási  ért  gyarló  tan- 
könyv mily  rengeteg  ideig  képes  a  piaczot  megállani.  Az  okokat 
nem  keresem,  bár  könnyű  volna  megtalálnom;  elég  az  hozzá, 
hogy  némely  ember  kész  egy-egy  kétes  értékű  könyvvel  magát 
is,  és  —  a  mi  sajnálandóbb  —  szegény  tanítványait  is  éveken  át 
kínozni,  s  noha  érzi  a  bajt,  sot  panaszkodik  is  miatta,  le  nem 
térne  az  egyszer  fölfogott  csapásról  száz  jó  könyvért  sem.  Mit! 
ily  hitvány  díjazás,  ily  fukarkodó  elismerés  és  annyi  tenni  való 
mellett  még  6  új  könyv  betanulására  vállalkozzék?!  No  csak  azt 
várják!  .  . . 

A  beszédünk  tárgyát  képező  könyv,  mint  czíme  is  mutatja, 
négy  önállóbb  részből  áll,  melyek  közül  az  első  „Rövid  útmu- 
tatás   a    magyar    nyelv    gymnasiumi    tanítás -módjára  nézve"  ;    a 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  459 

második    „Mondattan";    a    harmadik    „Irálytan"  ;    és  a  negyedik 
„Verstan**. 

E  részek  bátran  beilleszthetők  ugyan  egy  táblába,  mert 
hiszen  hasonnemüek.  Hanem  az  más  kérdés,  hogy  volt-e  szük- 
ség mind  a  négyre  vagy  sem.  Én  azt  mondom,  hogy  nem. 

Az  „Ctmutatás''-nak  mindenképen  el  kellett  volna  maradnia 
El  kellett  volna  maradnia  egy  részről  azért,  mivel  ily  methodico- 
didaclicni  recept  egy  ^kézikönyvben^  épen  paedagogiai  okokból 
nem  foglalhat  helyet;  más  részről  azért,  mivel  e  könyv  használói 
bizonyosan  különben  is  ismerik  saját  tárgyuknak  a  „lanícás- 
módját" ;  harmadik  részről  végre  azért,  mert  az  „Útmutatás" 
semmi  olyat  nem  mutat,  a  mi  ily  különösebb  megfigyeltetésre 
érdemes  volna,  sot  az  egész  kis  értekezés  oly  kezdetleges  és 
annyira  az  egyéni  vélekedés  színét  viseli,  hogy  általánosabb  ér- 
vényt még  egy  egyszerű  praeparandiában  sem  követelhetne 
magának. 

Miként  áll  a  dolog  a  többi  részre  nézve  '-^  Azoknak  létező 
joga  már  kétségtelen,  bár  tudományos,  sot  iskolai  becsük  is 
nagyon  kérdéses,  a  mennyiben  még  valódi  kincseik  is  igen  csi- 
szolatlanok, régi  hibáik  pedig  annyira  megmaradtak,  hogy  az 
igazi  „javítás"  hiányát  az  egész  könyvön  véges-végig  a  legna- 
gyobb sajnálkozással  érezzük. 

Nincs  javítás  foIeg  a  rendszerben.  Legfeltűnőbb  ez  kivált 
a  Mondattanban.  Mindenesetre  sok  ok  szól  a  mellett,  hogy  az 
író,  ha  csak  kerülheti,  ne  forgassa  föl  egy  iskolai  könyvben  a 
régi  rendet;  de  ha  a  régi  rend  nem  a  legjobb,  akkor  szakítani 
kell  vele  és  jobbat  tenni  a  helyére. 

Itt  pl.  az  az  eset  van,  hogy  a  mondattan  két  fokozatra 
(cursus)  osztva  adatik  elé.  De  hogyan?  Az  első  fokozat  áll  egy 
tíz  lapnyi  „bevezetésbor,  mely  7  §-ban  az  egész  mondattant 
letárgyalja,  hanem  természetesen  csak  úgy  futtában.  Erre  követ- 
kezik a  tulajdonképeni  mondattan  per  longum  et  latum,  melyet 
aztán  eléggé  különösen  egy,  a  „mondar-  és  indulatjelek**-rol 
szóló  §  fejez  be. 

Ez  a  beosztás  még  akkor  sem  volna  helyén,  ha  a  növendék 
nem  vinné  is  magával  a  középiskolába  a  mondattan  elemi  isme- 
rését. Miért  tenni  két,  sot  három  utat  egy  helyett?  A  „be vezetés ** 
különben  is  ismétlődik  a  tüzetes  részben,  s  így,  ha  az  abban 
mondottak  valahol  mégis  elmondandók  valának,  bizonyára  leg- 
jobb helyen  végül  állhatnának;  mert  hiszen  ez  a  „bevezetés" 
nem  egyéb,  mint  a  mondattani  eredmények  rövid  összeállítása. 
Ama  bizonyos  jelekről  pedig  legvégül  tanítani  legalább  is  oly 
tévedés,    mintha    a    zenemester    akkor   figyeltetné   tanítványát  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


46o 


KIRÁLY    PAL. 


pausákra  és  finálékra,  midőn  az  illető  már  egész  darabokat  el 
tud  játszani,  vagy  énekelni.  Mert  mik  azok  a  jelek?  Egyszerűen 
szünet-  és  hangulatjelek,  melyeknek  a  mondaton  kivül  absolute 
nincs  semmi  értelmük  és  értékük.  Mondatok  és  jelek  együtt  áll- 
nak és  esnek ;  külön  tehát  teljességgel  nem  tárgyalandók,  kivé- 
vén azt  az  esetet,  ha  az  eredményeket  az  író,  vagy  tanító  z  á- 
radckúl  ismctlendoknek  tartja 

De  nem  sok  nyoma  látszik  a  javításnak  a  részletekben  sem. 
A  szabályok  most  is  oly  nehézkesek,  homályosak,  sot  bizonyta- 
lankodók, mint  ezelőtt;  a  példák  most  is  oly  viszás  helyzetűek, 
mint  a  régibb  kiadásokban;  a  műszók  használata  most  is  oly 
ingadozó,  sot  következetlen,  mintha  csak  az  első  kiadást  olvas- 
nók ;  az  újabb  vívmányok  felhasználásától  a  negyedik  kiadás  is 
oly  idegenkedő,  mint  a  többi  volt;  s  végre  a  nyelvezet  az  egész 
könyvön  végig  oly  selejtes,  sot  élvezhetetlen,  mint  talán  Imre 
Sándornál  sehol. 

Sietek  ez  állitásokat  tényekkel  is  igazolni,  megjegyezvén, 
hogy  a  példáknak  a  szabályok  után  való  elhelyezését,  mint 
paedagogiai  anachronismust,  alább  már  szóba  sem  hozom. 

A  szabályok  úgy  tartalmilag  mint  alakilag  is  általában 
oly  szerencsétlenül  készültek,  hogy  az  egész  könyvben 
egyetlen  egyet  sem  találtam,  a  mely  ellen  több  vagy  kevesebb 
kifogás  ne  volna  tehető.  S  hogy  e  kifogások  nem  egészen  a  biráló 
egyedi  Ízléséből  származók,    megmutatják    a  keresetlen  idézetek. 

Mindjárt  az  i.  §.  így  kezdődik:  „Ha  valamely  dologról,  an- 
nak tulajdonságát,  cselekvését,  vagy  állapotát  külön  kimondjuk, 
így  származik  a  mondat,  —  mely  tehát  mindenkor  egy  gon- 
dolat teljes  kifejezése.  Péld.  Az  élet  rövid,  a  tanul- 
mány hosszas."  Szakasztott  úgy  van  az  ember  ezzel  a  rövidke 
szabálylyal,  mint  Brassai  volt  a  Gerevics-féle  francia  abc-wQl. 
Alig  lehet  hozzáférni  a  hibáktól.  Hiba,  hogy  csak  dologról 
beszél;  hiba,  hogy  csak  a  külön  kimondott  valamit  nevezi 
mondatnak;  hiba,  hogy  csak  így  beszél  a  mondat  származá- 
sáról; hiba,  hogy  csak  így  határozza  meg  a  mondatot;  hiba, 
hogy  ok  és  alkalom  nélkül  okadatolja  a  mondatot  a  gondolattal  > 
hiba,  hogy  a  „mondaf-ot  mindenkor  egy  gondolat  kifejezőjének 
állítja;  hiba,  hogy  a  mondatot  mindenkor  egy  gondolat  telj  es 
kifejezőjének  mondja ;  s  végül  hiba,  hogy  nem  a  gondolatról 
megy  át  a  mondatra.  De  ezek  csak  tartalmi  hibák!  Kimutas- 
sam-e az  alakiakat  is?  Mcgmondjam-e,  hogy  a  „ha"-nak  itt 
„igy^  nem  felelhet  meg,  hogy  a  fomondat  szórendje  épen  meg- 
fordítva lenne  jó,  hogy  a  jelzői  mellékmondatot  a  ntehát**  tönkre 
teszi,  hogy    „a  tanulmány  hosszas"    legalább  is  kétértelmű?    Azt 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI    IRODALOM.  46 1 

meg  már  teljességgel  elhallgatom,  hogy  a  mondatnak  a  fentebbi- 
nél  gyarlóbb    meghatározását    talán    még  senkinél  nem  találtam. 

Nem  igen  mondhatnék  jobbat  az  i.  §.  többi  részéről  sem. 
A  §.  közepére  ékelt  jegyzet  pl.  szükség  nélkül  anticipál,  a  meny- 
rfyiben  a  jelző  tárgyalása  előtt  magyarázza,  hogy  a  „mondat  és 
a  jelzővel  álló  név"  egymástól  gondosan  megkülönböztetendo ; 
s  ezt  a  kis  figyelmeztetést  is  metaphysikai  homályba  burkolja- 
Még  így  is  beszél  benne:  „az  elöl  tett  szó  (jelző)  ..."  De  finis 
coronat  opus!  A  §.  vége  a  legszembeszököbb  ellenraondásokból 
áll,  tanítván,  hogy  „a  mondat  és  mondomány  a  mondat  lénye- 
ges (I)  részei,  melyek  nélkül  az  el  nem  lehet.  Vannak  azon- 
ban (!)  oly  mondatok  is  (!),  melyekből  egyik  vagy  másik  kima- 
rad... Az  ily  mondatok  rövid í tetteknek  neveztetnek  .  .  . 
(A  példák  után)  Látnivalój  hogy  nemcsak  az  alany  vagy  mondo- 
mány, hanem  néha  mindenik  is  kimaradhat "  Alig  lehel  tisztába 
hozni,  hogy  humor-e  ez,  vagy  valami  climax. 

A  2.  §.  czíme:  „Egyszerű  mondat",  s  mégis  tanít  a  bőví- 
tett, egyes  és  összetett  mondatokról  is,  bővítettnek  nevezvén 
azt  a  mondatot,  a  melyben  „a  lényeges  részeken  kivül  még  más 
szók  (!)  is  állanak",  egyesnek  azt,  „a  melynek  csak  egy  alanya 
vagy  (!)  mondománya  van",  összetettnek  pedig  azt,  „a  melyben 
egynél  több  alany  vagy  mondomány  találtatik  (! ! !)."  S  ugyanennek 
a  könyvnek  ii4.  lapján*  a  y4,  §.  azt  tanítja,  hogy  „Az  irály  ér- 
telmessége  vagy  érthetősége  azt  kivánja  (helyesebben  :  abban  áll), 
hogy  az,  a  mit  írásban  előterjesztettünk,  könnyen  és  erőltetés 
nélkül  érthető  legyen." 

A  3.  §.  Az  egyes  mondatokat  tartalmi  tekintetben  két  cso 
portra  különíti.  Vannak  ugyanis  „lét-jelento"  és  „tartalmas" 
mondatok.  Érdekes  lenne  ismernünk  azt  az  osztó  alapot,  a 
melyből  kiindulva  ily  két  csoport  kifundálható,  sot  egymással 
coordinálhaló.  De  nem  kevésbbé  csodálatos  az  is  e  §-ban,  hogy 
az  egyes  mondatokat  i.  „tartalmi  tekintetben";  2  „a  kimondás 
alakjára  nézve"*  és  3.  „a  beszélőnek  gondolkodásához  vagy  fel- 
fogásához képest"  csoportosítja.  Vájjon  mennyiben  zárja  ki  az 
I.  a  3.-t?  Aztán  mit  jelent  az,  hogy  3.  szerint  a  mondatok  „vagy 
e  1  i  s  m  e  r  o  k ,  vagy  k  i  v  á  n  ó  k"  ? 

Az  3.  §.  a  bővített  és  összevont  mondatokat  confundálja, 
a  bovíto  tagokat  „mellékes  kifejezések"-nek  nevezi  és  szerinte 
van -„kiegészítő  tárgy,  mely  a  mondomány  értelmét  valamely 
dologra  viszi  át,  péld.  István  szegénynyé  letf*.  Alább  a  von- 
zatot és  egyezést  így  magyarázza :  ^A  mellék-kifejezés 
azon  szótól  (!)  függ,  melyet  meghatároz.  Ez  a  függés  kétféle, 
vagy  közvetlen  függés,  midőn  a  meghatározott  szó  a  meg- 


Digitized  by  VjOOQIC 


462  KIRÁLY    PÁL. 

határozót  úgy  vonzza,  hogy  emez  valamely  ragot  felvévén  mó- 
dosul, péld.  a  nap  vila'gosítja  a  földet,  —  vagy  egyesül'  (egyez) 
a  meghatározó  szó  a  meghatározottal,  péld.  az  eszes  ember. 
Az  első  eset  vonzatnak,  az  utóbbi  egyezésnek  neveztetik." 
Ember  legyen,  a  ki  ebből  eligazodikl  Elsőben  is  milyen  „szót"  ért- 
sünk itt?  Szótárit,  vagy  nyelvtanit?  Hiszen  a  mondatban  tagokról, 
vagy  részekről  szokás  beszélni!  Aztán  hogy  értsük  a  meghatá- 
rozót és  meghatározottat?  Mennyiben  határozza  meg  pl.  a  „föl- 
det" tag  a  „világosítja"  tagot?  Miféle  disiunctiv  itélet  alapján  áll 
szemben  a  „közvetlen  függés"  és  az  „egyesül"?  S  végül  mit  je- 
lent az,  hogy  „a  meghatározó  szó  egyesül  a  meghatározot- 
tal" ?  Orthographiai,  szóképzési,  avagy  értelmi  tekintetben? 

Igazán  csodálatos!  Az  embereknek  7'*  része  máig  sem  érti, 
hogy  miért  tanítják  a  gyermeknek  a  saját  anyanyelvét  —  külön 
könyvből,  s  még  sem  igyekeznek  maguk  a  nyelvtanok,  hogy  leg- 
alább létezésük  jogát  igazolják  Félő,  hogy  az  oly  nyelvszabá- 
lyok, mint  az  idézettek,  az  embereknek  még  azt  az  ^/i-ét  is  más 
gondolatra  fogják  bírni. 

A  6.  §.  így  tanít:  .Az  összetett  mondat  úgy  áll  elo, 
hogy  két  vagy  több  mondatot  egy  gondolottá  (!},  egy  beszéd- 
részletté (!)  kapcsolunk  össze  (!).**  Szegény  grammatista  gyermek! 
Őszinte  részvéttel  nézek  keserves  verejtéktol  vagy  épen  köny- 
tol  ázott  arczodra,  midőn  árva  fejedet  azon  töröd,  hogy  mit 
akarhat  neked  ez  a  pár  sor  megmagyarázni.  Szivesen  segítenék 
rajtad;  de  még  magam  sem  mentem  annyira,  hogy  megmond- 
hatnám, hogy  mikép  kapcsolódnak  a  mondatok  gondolattá. 

Különben  a  6.  §.  nem  csak  azt  bizonyítja,  hogy  ez  a  könyv 
csak  úgy  ímmel-ámmal  van  fogalmazva,  hanem  azt  is,  hogy  ez 
a  könyv  a  magyar  mondattal  teljességgel  nincsen  tisztában.  Be- 
szél az  ös&zetett  mondat  mindenféle  fajtájáról ;  de  azt  nem 
tudja  megmagyarázni,  hogy  mi  az  a  mellékmondat.  Mert 
abból,  hogy : 

„Egymás  alá  (.>)  tartozó  (I)  mondatok  azok,  melyek  közöl 
egyikben  valamely  gondolat  lényege  van  kifejezve,  és  ez  a  mon- 
dat önálló,  magában  is  érthető,  —  egy  másik  pedig,  ennek  boví' 
tése  végett  adatik  hozzá,  mint  tagja  vagy  része.  Amaz  fomon- 
datnak,  ez  mellékmondatnak  neveztetik",  bizony  a  legélesebb 
szem  sem  fogja  kivehetni,  hogy  mi  az  a  mellékmondat,  sot  ma- 
gát a  fomondatot  sem  lesz  képes  biztosan  kibetűzni.  A  túlsó 
(9.)  lapon  valamivel  már  világosabban  szól ;  de  hogy  általában 
ingatag  talapon  áll,  kitetszik  az  ugyanott  található  következő 
jegyzetből :  „Néha  a  mellé-rendelo  kötszók  is  használtatnak 
mellékmondatok  előtt;    a  fo-  és  mellékmondat  közti    különbsé- 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  463 

get,  főkép  a  teljes  és  önálló   tartalom  jelöli    ki  és  a  kötszők  el- 
m  a  radha  tósága.* 

A  ki  mondattant  ír,  annak  így  nem  szabad  beszélnie  még 
akkor  sem,  ha  oly  határtalan  rósz  tolla    van  is,    mint    ennek    a 
könyvnek.  A  „mellé-rendelo  kötszók**  nem  „néha",  hanem  egé- 
szen   határozott    esetekben    állhatnak    a    mellékmondatok    élén, 
nevezetesen,  ha  azok  egyneműek.  A  jegyzet  második  fele  érthe- 
tetlen ;    a    kötőszók     elmaradhatóságára    való    hivatkozás    pedig 
épen  semmit  sem  bizonyít.  Tessék  a  8.  1.  első  mondatára  tekin- 
teni, és  látható  lesz,  hogy    ott  a  kötőszó    elmaradhat  és  mellék- 
mondatnak   még   sincs    csak  híre  sem.     Különben    könyvtink    a 
kötőszókkal    meg  van  akadva.     Először  is  hibásan    csoportosítja 
okét  mind  a  7,  mind  a  8.  lapon,    aztán  merőben  tévedt  állítás  a 
65.  lapon  az,  hogy    „a    mellékmondatok    helyes    szerkesztése    a 
kötszóktól  függ".  Nem  függ  biz'  az.  A  mi  nyelvünk  meg  a  nyu- 
goli  nyelvek  nem  állanak  ebben   a    tekintetben  sem  egy  alapon. 
Emezeknél   a    kötőszónak     uralkodó     szerepe     van    annyira, 
hogy  nemcsak  az  igék  módjain,    hanem  még    a    mondatok   szó- 
rendjén is  zsarnokoskodik.    A  magyar  kötőszónak  ellenben  egé- 
szen illendő  szolgai    szerep  jutott;    azaz    5   alkalmazkodik  a 
mondathoz,    nem  pedig  megfordítva.    Erról    könyvünk  is  mond 
valamit  a  szórend  §-a  alatt  (54—55.  1.),    csakhogy  az  imént  em- 
lített szerepet  öntudatosan  nem  is  sejti,  meg  ha  sejtené  is,  tönkre 
tenné  a  65.  lapon. 

A  „bevezetést"  a  7.  §.  azzal  végzi,  hogy:  „Az  összetett 
mondat  csonkíttatik  az  által,  hogy  vagy  a  fo-  vagy  a  mellék- 
mondatból valamely  tag,  péld.  az  alany,  vagy  a  moiidomány, 
vagy  a  jelző  mellé  tartozó  főnév  (!1),  kihagyatn  a  k.  Péld.  Szép 
(dolog  van),  hogy  megtartád  (te),  bár  nagy  bajjal  is  (te  megtar- 
tád)  szavadat. 

Könyvünk  mindenütt  úgy  tünteti  föl  a  mondatot,  mint 
valami  iparczikket,  a  melyet  csak  úgy  kézzel  lehet  ki-  vagy  be- 
fordítani, bővíteni  és  csonkítani,  kékre  vagy  zöldre  festeni.  Hi- 
szen az  nem  tagadható,  hogy  szándékosan  is  csinálunk 
mondatokat;  de  az  nem  tévesztendő  szem  elöl,  hogy  még  ezért 
nem  szabad  a  nyelvet  magát  is  csinált  nyelv  gyanánt  tüntetni 
föl.  Hogy  .,a  jelző  mellé  tartozó  főnév  kihagyása"  mit  akar  je- 
lenteni, azt  nem  is  kutatom^  mert  úgy  sem  találnám  ki.  Eddig 
még  nem  volt  divatban,  hogy  a  katonakabát  tartozik  a  csillag- 
hoz, nem  pedig  megfordítva. 

Ennyi  és  ilyen  a  bevezetés. 

Alább  következik  a  tüzetes  mondattan,  mely  két  főrészre 
oszlik,  u.  m.  „I.  Sz  ó  k  ö  tés"  és  II.  „Mon  d  at  kö  té  s".    A  ^szó- 


Digitized  by  VjOOQIC 


464  KIRÁLY    PÁL. 

kötés"  ismét  két  szakaszra  válik,    t.  i.  , szó-egyeztetés"  és  , szó- 
vonzat". 

Az  elsft  szakaszt:  „A  szóegyezés  mivolta*  (8.  §.)  kezdi  meg 
épen  olyan  modorban,  mint  az  5.  §-ban  láttuk ;  azaz  beszél,  de 
alig  mond  valamit.  A  föltett  czím  után  joggal  várhatnók,  hogy  a 
szóegyezés  fogalmát  derítse  föl  előttünk.  Ez  azonban  hiú  vára- 
kozás. Szerzőnknek  úgy  látszik  gyönge  oldala  a  definiálás.  Tar- 
tózkodik is  tőle  egész  a  túlságig  Avagy  definitio-e  ez:  Azon 
mondattagok,  melyek  egymáshoz  szorosan  tartoznak,  de  egyik  a 
másikat  nem  vonzza,  egészben  tartoznak  lenni".  (8.  §.  első 
pont)  ?  Pedig  ennél  többet  és  szabadosabbat  nem  találunk  sem 
itt,  sem  egyebtitt. 

Ez  után  „az  alany  és  mondomány"  (9.  §.\  meg  „a  jelzők 
egyezéséről"  (i5.  §.)  beszél,  de  úgy,  hogy,  míg  ebbeli  dolgát  egy 
részről  minden  kitelhető  felszínességgel  végezi,  más  részről  a  két- 
féle egyezés  §-ai  közé  és  után  egy  csomó  váratlan  §-t  ékel  a 
következő  czímek  alatt:  „a  névmás  mint  alany"  (10.  §.),« a  szám- 
név mint  alany"  (11.  §),  „a  határozatlan  ige  mint  alany  és 
mondomány"  (12.  §.),  ».a  melléknév  mint  alany  és  mondomány* 
(\3.  §.),  „a  jelző  nemei"  (i4.  §.);  „a  főnév  (16.  §.),  névmás 
(17-  §•)»  részesülő  (18.  §.),  számnév  (19.  §.\  névelő  (20.  §.) 
mint  jelző." 

Mindezekről  a  mondattagok  meghatározásánál  kellett  volna 
szólnia,  itten  pedig  egyszerűen  csak  hivatkoznia  rájuk.  Az  alá- 
rendelt részeket  mellérendeltekkel  zavarni  vagy  téveszteni  össze 
igen  nagy  stiüstikai,  sot  logikai,  hiba. 

Az  elsorolt  §-ok  alaposságát  illetőleg  csak  azt  fedezem 
föl,  hogy  azok  az  olvasóra  olyan  forma  benyomást  gyakorolnak, 
mint  valamely  hutai  kemenczének  olvadó  félen  levő  tartalma. 
Keresztül-kasul  vannak  bennük  egymáson  hányva  általánosságok 
és  kivételek,  szabályok  és  jegyzetek,  igazságok  és  tévedések, 
mintha  mindenik  kikezdést  más  fo  gondolta  volna,  és  más  kéz 
írta  volna.  S  aztán  mily  nyelven  szólnak!  .  .  ímhol  egy  példa: 
(9.  §.)  „Ha  az  alany  többes  számú  név,  a  mondomány  pedig 
gyüjto  név,  a  mondomány  egyesben  áll,  —  így  van  a  dolog, 
ha  a  mondomány  tulajdonsága  főnév  is."  Azt,  hogy  az  a  ntöb- 
besszámú  név  vájjon  plurale  lanlum,  avagy  többesben  álló  név 
akar-e  lenni,  s  hogy  „a  mondomány  tulajdonsága"  miként  lehet 
„főnév",  nem  kutatom ;  de  azt  megjegyzem,  hogy  nagyon  kár 
volt  az  „Irálytan"-ban  a  vdlas\tékossdgnak  és  tdrgys^erintes- 
ségnek  egy  igen  gondos  czikkecskéi  nem  szentelni,  vagy  pedig 
a  szabatosságot  valamivel  szabatosabban  nem  írni  kÖrűl. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  465 

A  íi-  §•  így  kezdi:  „A  számnév  többséget  jelent."  Furcsa 
egy  mondás! 

A  „határozatlan  igéből**  minden  áron  állítmány t  akar  csi- 
nálni (i2.  §.)  mondván,  hogy  az  „többes  3.  személy  helyett  hasz- 
náltatik személytelen  kifejezésekben."  Oly  ötlet,  melyet  nem  ár- 
tott volna  bővebb  megfigyelés  tárgyává  tenni.  A  fölhozott  pél- 
dák, mint:  „Nem  érteni  beszédét*,  bizony  nem  igazolják  a 
szabályt,  mert  az  ilyesek  egyszerűen  csonka  mondatok,  melyek- 
ben a  határozatlan  igenév  az  elmaradt  „lehet*  állítmánynak  az 
alanya. 

A  i4.  §.  a  jelzők  fajtáiról  szólván,  az  „összetett  jelzőket" 
is  megemlíti;  azt  azonban  nem  tartja  szükségesnek  kideríteni, 
hogy  azok  az  összetett  jelzők  mily  és  hányféle  viszonyokban  le- 
hetnek egymással ;  holott  ez  nemcsak  mondat,  hanem  stilisztikai 
szempontból  is  nagyon  figyelemreméltó  kérdés. 

A  főnévről  mint  jelzőről  (i6.  §.)  beszélvén  azt  állítja, 
hogy  «a  magyar  beszédnek  (I)  sajátsága,  hogy  némely  anyagot, 
állapotot  stb.  jelentő  főnevek  jelző  gyanánt  is  állhatnak.  Pl. : 
„Arany  óra."  —  Már  ugyan  miért  lenne  ez  a  magyar  „beszéd- 
nek" sajátsága?  Hát  master  Smith,  monsieur  Sm,,  Herr  Sm. 
stb.  mit  vétett?  Ezek  csak  mégsem -a  magyar  beszéd  saját- 
sága mellett  bizonyítanak  I  ?  Ott  van  a  dolog  bibéje,  hogy  a  be- 
szédrészek —  természetesen  csak  többé  kevésbbé  átvitelesen  — 
minden  nyelvben  helyettesíthetik  egymást ;  tehát  a  főnév  is  a 
melléknevet.  Ezt  maga  a  szerző  is  érinti  a  i3.  §-ban,  hol  az 
alanyul  álló  melléknevet  „egy  oda  értett  (!)  főnév  jelzője  gya- 
nánt" tekinti;  csakhogy  a  tényállást  nem  látja  eléggé  világosan. 
Akárhány  dolognak  (vagy  személynek)  van  egynél  .több  neve^ 
melyek  közöl  a  specializáló  értelem  rendesen  a  legközelebbit, 
legegyediebbet  tekinti  az  illető  dolog  igazi  nevének,  mig  a  má- 
sikat vagy  többit  inkább  jelzőnek  veszi.  Tessék  csak  összevetni 
pl.  ezf  a  kettőt:  „Arany  János"  és  „arany  óra"  I  Vájjon  hogyan 
elemezzük  az  elsőt  $  hogyan  a  másikat?  „Arany"  mind  a  kettő- 
ben jelző;  de,  mig  az  elsőnél  annak  melléknévi  szereplése  csak 
annyiban  áll,  a  mennyiben  jelző,  addig  a  második  kapcsolatban 
már  szinte  érzékelhető  a  főnévnek  melléknévvé  való  átalakulása; 
az  elsőben  a  „genus",  a  másodikban  pedig  a  „matéria*  fogalma 
az  uralkodó;  a  funclio  ellenben  mind  a  két  esetben  világosan 
melléknévi.  Az  ilyes  jelenségekből  tehát  épen  nem  lehet  a  ma- 
gyar .beszédre"  hímet  varrni. 

A  névmások  jelzői  szerepléséről  roppant  gyarló  szabályt 
ad.  A  visszamutató  névmást  pl.  kivétel  nélkül  „megelőző  mon- 
datra" vonatkoztatja. 

W.   KYtLYÖll.    IT.  80 


Digitized  by  VjOOQIC 


466 


VOZARl     GYULA. 


Nem  sokkal  szerencsésebb  a  i8.,  19.  és  20.  §-ok  formulá- 
zásában  sem.  Még  legjobb  úgy  ezekben,  valamint  az  eddigiekben 
is  az  a  néhány  mellékes  megjegyzés,  a  melyekben  egy-egy  ma- 
gyartalanság elkerülésére  figyelmezteti  az  olvasót.  Hogy  aztán 
maga  a  szerző  jő  példával  megy-e  elöl  a  tollára  való  tigyelés- 
ben,  az  más  kérdés,  s  alább  néhány  példából  ki  fog  tűnni. 

Király  Pál. 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 


Dagadás;  fekélyek  és  daga- 
dások  (ulcera  vesicarum  lurgen- 
tium)  J.  23. 

dagadoz;  méreg  miatt  el 
dagadozott  vala  Cs.  65  megd. 
Év.  i36  lábai  mind  eldagadozá- 
nak  Dl.  58. 

dagadvány;  e  maga  fel- 
magasztalásnak dagadványával 
(in  tumorem  arrogantiae)  B.  83. 

dagály.  Év.  524  és  bel  telé- 
nek dagálylyal  (repleti  sünt  in- 
vidia)  J.  722.  haragudjék  meg 
az  én  dagályom  o  ellenok 
(irascatur  furor  meus  contra 
eos)  J.  68. 

dagályos  (gogös)  Év.  25 1. 
egy  dagályos  nemzetet  (unam 
gentem  rebellem)  B.  76.  Év. 
835.  (rebellis)  J.  i48.  (contumax) 
J.  245.  Ér.  374.  469. 

dagályo  skodik  vala  az 
asszonyra  (fremebat  in  eam) 
J.  5o3. 

dagályos  s  ág  (rebellió)  J. 
159.  Év.  i3i  (iurgium)  J.  48.  Cs 
548.  Vg.  9.  Th.  65. 

d  a  g  a  s  z  o  1  (?) ;  ha  valaki  te 
atyádfiai  kezzol  szegénységre 
juiand,  ne  dagaszollyad  be  o 
előtte  te  szivedet  ( . , .  non  ob- 
durabis  cor  tuum^^  J.  232.  bel 
dagaszolá  5  fiiéit  Ér.  95. 


dagasztott  tészta  (con- 
spersa  farina)  J.  34. 

dákos  (pugio)  J.  173. 

de  maga:  s5t.  Dm.  99.  Vg. 
i4i2  Dl.  3.  J.  108:- de  Vg.  3. 
Ér.  307.  J.  38o.  demaga  (verum- 
tamen)  FI.  77.  Év.  168. 

deákság:  tanullság  Er.  663. 

d  e  á  k  o  1 :  deákul  (latiné)  M. 
211. 

d  é  d  o  s  (avus)  J.  26. 

dekrétom  (decrctum)  J.237. 
Ér.  2o3. 

dél  szegi  királ  (rex  Aus- 
triae)  B.  161.  birják  délszegnek 
városit  (possidunt  civitates  Aus- 
triae)  B.  23?.  délszegi  királné 
(regina  austri)  M.  137. 

d  e  r  e  b  (a  „darab"  magas 
hangú  alakja,  v.  5.  girbe-gurba 
stb.  ma  is :  diribdarab) ;  a  dere- 
bekből  (de  fragmentis)  M.  43. 
a  derebeknek  maradékát  (reli- 
quias  fragmentorum)  M.  4i.  te- 
gyen minket  az  derebles  darab- 
lasbalol  énen  (?)  (faciat  nos  de 
illis  frusticulis  gauderO  FI.  i3i. 

derék:  (közepe  valaminek) 
evangeliomnak  derekában.  Év. 
259.  az  szent  írásnak  derekából 
tanácsot  vehetőnk  Ér.  22. 

d  e  r  h  e  n  ö  leszen  (serenum 
érit)  M.  44. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVEMLÉKBELI   SZÓK. 


d  i  a  d  a  1  m  (pugna)  FI.  So. 
Ev   8o4.  Ér.  387. 

diadalmaz  o  ellenségir&l 
(ulciscatur  se  de  inimicis  suis) 
B.  4o.  hogy  6  magát  meg  dia- 
galmazná  mend  e  vidékér&l 
(quod  defenderet  se  de  omní- 
bus  regionibus  his)  B.  12. 

d  í  c  s  éjr ,  írva  így :  gicsér 
(glorificat)  FI.  i. 

dicsftít  Er.  118.  meg  di- 
csojt J.  657.  dicsöjttöm  (glori- 
ficabo)  6let  J.  4i. 

dicsőítet,  gicsöltet 
FI.  59. 

d  i  c  s  e  s  k  ö  d  i  k  Er.  72. 

d  i  c  s  o  s  e  j  t ;  gicsösejt  tége- 
det (glorificabit  te)  FI.  35.  Év. 
63o- 

dicsőül  (gioriose)  így :  di- 
csövöl  M.  i43. 

dicsövöl tetet  vaia  (fue- 
rat  giorificatus)  M.  i84.  meg 
dicsool  J.  37.  ^  Ér.  342.  meg 
dícsévöltessék  Er.  534.  megdi- 
csöültetem    (glorificabor)  J.  42. 

diknak  (?)  B.  66.  39.  18. 

d  i  n  n  y  a ;  jó  ízü  dinnyak  J. 
189. 

doh;  fertözetnek  dohával 
(immunditia  scortationis  suae) 
J.  915.  Ér  i4i.  Év.  524. 


467 

dobos  mint  az  pokol  (ha- 
lottról mondva)  Th.  12.  büdös 
18.  Ér.  506  dohoss.  Ér.  121. 

dohosság  (bűz)  J.  248.  Dl. 
44.  Év.  658, 

dög  FI.  i46.  éhségnek  döge 
(fames  pestilentiae)  FI.  62.  (ca- 
daver)  B.  42.  dögök  (pestilen- 
tiae) M.  159. 

dögletesség  (pestilentia) 
Év.  393. 

d  ö  g  1  e  t ;  mind  az  tellyes 
város  megdögletvén  Cs.  547. 
Ér.3i.  85. 91. 6o5.  Dl.  167.  Év.  869. 

d  ö  j  t ;  székeket  eldöjte  (ca- 
thedras  evertit)  M.  52.  ki  el- 
döjte fttet  (qui  subvertit  eum) 
B.  175.  J.  374. 

drágalátos  (carissimus) 
FL  22.  B.  2o5  stb. 

d  u  z  m  a  d ;  meg  duzmadának 
(megharaguvának)   Ér.  5o8. 

duzmadott  kevélység  J. 
2o3.  nagy  duzmadott  kevélség 
Ér.  48. 

felduzzankodík  Év.  84o. 

megdühödik  a  haragnak 
miatta  Dl.  11.  reajok  dihedvén 
(furens  adversus  eos)  J.  792.  Cs. 
49  stb. 

megdühöszik   Év.  833. 
VozÁRi  Gyula. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Megkegyelmez  valakit.  „Az  elfogott  poseni  érsekről  írják, 
hogy  a  német  császár  öt  meg  fogja  kegyelmezni  és  szabadon 
bocsátani**.  P.  Napi.  1874.  93.  esti.  Egy  új  feltűnő  példája  a  nyel- 
vünkben érvényesülni  kezdő  azon  idegen  áramlatnak,  mely- 
szerint  több  igénk  mellé  a  könnyebben  használhatás  okáért  a 
különböző  helyragos  nevek  helyett  lárgyragos  neveket  teszünk. 
Ilyen  még  az  itt  megrótt  igénkivül:  bir  va/am/í  =  habel  aliquid, 
e.  h.  bir    valamivel;    bár  ebben  más    árnyalat   is    rejlik,    mint: 

30* 


Digitized  by  VjOOQIC 


468  IDEGEN    CSEMETÉK.   FATTYÚ   HAJTÁSOK. 

Nem  birok  ezzel  a  rósz  gyermekkel  =  nem  tudom  raegrégu- 
Iázni.  Ilyen  továbbá:  gyakorol  iskolát,  barátságot,  e.  h.  is- 
kolába jár,  barátságban  van  vele.  (V.  Ö.  Imre':  Idegen 
cs  hibás  szók  bírálata,  i5o.  1.)  Ide  sorozható  a  német  «etwas 
besprechen*  után  legújabban  nálunk  nagyon  felkapott,  s 
nemcsak  a  törvényhozásban,  f&városi  lapírodalomban,  hanem 
még  az  ép  nyelvérzékéröl  ismeretes  székely  nép  körében  is 
használt  meghesiélni  valamit  kifejezés.  A  magyar  beszél 
valamiről;  ha  pedig  etwas  besprechen  wiU:  ezt  úgy  fejezi 
ki,  hogy  megvitat  valamit,  vagy  kevésbbé  fontos  beszélés- 
rol:  beszélget  róla.  Visszatérve  a  megkegjrelmei-re,  min- 
denki jól  tudja,  hogy  a  megkegyelmei  ige  nek  raggal  vonzza  a 
nevet;  de  ha  a  P.  N.  fordítója  a  begnadigen  mellett  accu- 
sativusos  vonzatot  látott  német  eredetijében,  azt  tehette  fel 
magában,  hogy  a  német  nyelv  törvénye  ellen  vét,  ha  a  m  a- 
g  y  a  r  megkegyelmez  után  is  nem  tárgyragos   f&nevet  tesz. 

Neveléaz  (paedagogus).  Igaz,  hogy  jól  hangzik  a  1  e  v  e  1  c  s  z 
mellett;  de  míg  ez  rendes  bogár,  addig  amaz  nagyon  különös 
csodabogár.  Lásd  Lubrich  Ágost  Nevelés  történelmé-nek  többek 
között  308.  lapján.  „A  császárság  korszakának  elméleti  neveié- 
s^^ei'^.  Méltó  társa  az  elmélés\  (theoreticus?)  ugyanazon  könyv 
I.  lapján-  „Pythagoras,  a  dór  nevelés  elméié  s:{e'' \  Vájjon  azok 
a  philosophiai  hallgatók  jó  magyar  szó  hiányában  nem  értenék 
meg  a  paedagogus  és  theoreticus  görög -latinos  szava- 
kat? Bővebb  fejtegetést  itt  most  mellőzve,  utalom  az  olvasót  a 
Nyelvőr   IV.  24i.  s  köv.  lapjaira. 

Odaállít.  Mi  lenne  más,  mint  a  német  darstellen? 
Legalább  így  találjuk  ezt  Dr.  Bánóczy  József  czikkében,  a  M. 
Tanügy  rSyS.  4io.  lapján.  ^Hány  ága  van  a  bölcseletnek?  — 
Ezeket  oda  kellene  állítani  egyszerűen,  világosan,  hogy  min- 
denki láthassa."  Itt  feltüntetni,  fölmutatni  igét  kellene 
használni  az  odaállít  helyett,  hogy  a  magyar  nyelvet  el  ne  ger- 
manizáljuk. 

Onnét.  Nem  magyaros  stilisztáink  mai  napság  igen  gyakran 
használják  a  távolra  mutató  névmást  s  a  bel&le  származó 
határozókat  (a^,  ^gXi  onnan  stb.)  oly  helyeken,  melyeken  a 
magyar  nyelv  természete  szerint  csakis  a  közelre  mutató  név- 
mások vagy  határozók  állhatnak.  Oka  ennek  az,  hogy  az  5  zsi- 
nórmértékük, a  német,  nem  tesz  e  tekintetben  oly  finom  meg- 
különböztetést mint  a  magyar.  A  németnek  az  így  is  so^  az  úgy 
is;  az  innét  is  daher,  az  onnét  is.  Tehát  gondolják,  »ha  két 
mennyiség  egy  harmadikkal  egyenlő,  egymás  közt  is  egyenlő" 
Csakhogy  nem  mindig  áll  a  nyelvben,    a    mi    áll    a    physicában 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK.  469 

vagy  mathesisbcn.  Midőn  a  M.  Tanügy  3.  évf.  219.  lapján  ezt 
olvassuk:  »A  tudós  megelégszik  azzal,  hogy  dolgozatait  közli; 
hogy  milyenek  a  tanítás  alapelvei,  azzal  adós  marad.  Onnét 
van"  stb.,  lehetetlen  meg  nem  ütköznünk  az  onnét  magyartalan 
használatán;  hol,  minthogy  a  rámutatás  világosan  a  legköze- 
lebbi mondatokban  felhozott  okra  történik,  határozottan  csakis 
innét  állhat.  Ép  ily  kirivó  gyakran  az  úgy  használata  az  igjr 
helyett. 

összehoz.  A  „Nemz.  H.*-ban  olvassuk:  „Az  írók  és  művé- 
szek társaságának  majálisa  igen  szép  társaságot  holott  öss\e  a 
Zugligetben**.  Els6  tekintetre  talán  sokaknak  fel  sem  túnik  itt  az 
„ossz  ehoz**-ban  való  németesség,  már  annyira  megszokták  a 
zusammen  bringen-nek  ilynemű  áttételét.  De  a  ki  kissé 
gondolkodik,  belátja  (valamint  a  megütköző  nyelvérzék  is  köny- 
nyen  igazolhatja  megütközését  azzal),  hogy  itt  a  ho^  ige  a  ma- 
gyar nyelv  szelleme  ellen  van  használva.  A  magyar  t.  i.  a  ho^ 
igét  csak  akkor  használhatja,  midőn  a  mozgás  iránya  a  beszélő 
felé  halad,  vagy  legalább  a  beszélő  oly  helyre  képzeli  magát, 
melyen  a  mozgás  feléje  történhetik.  V.  ö.  Szarvas  Gábor  nHo\ 
és  visjf"  czikkével  a  Nyelvőr  I.  kötetében.  Továbbá  a  /zof  még 
azért  sem  helyes  a  föntebbi  mondatban,  mert  ott  gyakoríió  cse- 
lekvésről van  szó;  melynek  kifejezésére  pedig  az  egyszeri 
(bár  olykor  huzamos)  mozgást  kifejező  ho^  nem  alkalmas 
A  ho^  gyakorítását  a  magyar  hord  vagy  gyűjt  által  teszi  ki. 
A  megrótt  mondatban    is   ö  ssz egy  űj  t-nek   kellene   állani   az 

öss:[ehoi  helyett 

KoMÁROMY  Lajos. 

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásnódok. 

Háromszékíek. 

Neked  tám  bokréta  van  a*  kalapodba,  hogy  ojan  kevéj  vagy 
vélle?...  Akkora  bokrétája  van.  hogy  penetonek  és  mégjárna. 
Ha  nem  fogod  a  kalapodot,  lehúzza  a  fejedről  ...  Kire  hazudod 
hogy  tétté?  —  Észt  nekem  éggy  szép  léán  téltel  —  Ászt  te 
csak  mondod,  de  te  tetted  magadnak;  ki  a  sdj  vesztégetné  reád 
a  virágját?  .  .  .  Lácczik,  hogy  jó  szüvel  kötték  neked  a  bokrétát, 
met  kiválogatták  a  szépíből,  A  ki  az  embernek  ojan  bokrétát 
köt,  az  a  lelkit-és  odaadná;  oda  még  magát  és  egészszen.  Le  se 
tedd  onnét,  ha  elszárad  és.  Bücsüld  még  ászt  a  szép  szüvessé- 
gét.  Azét  bézzég   megölelheted;    még  és  csókolhatod     Az    ojan 


Digitized  by  VjOOQIC 


470  SZÓLÁSMÓDOK. 

léán  az  embernek  még  felesége  és    jó  szüvel  lenne.    Aval    kevéj 
léheczcz. 

Mijén  nagy  hasa  van  ennek  a  gyermeknek!  —  Nagy  biz 
annak  :  esperest  lészsz  belolle.  —  De  oda  nem  elég  a  nagy  has, 
ahoz  még  sok  tanőlás  kell.  —  Ha  taníttassák,  lehet.  •—  De  hátha 
a  míg  kitanójja,  elnövi  a  nagy  hasát,  hogy  lészsz?  —  Tegyék  j6 
ekklézsiába,  hadd  hízzék  még  s  osztán  lehet  esperest.  — ■  Tü 
ojan  okoson  beszélgették?  Hisz  én  láttam  ojan  espéréstét,  hogy 
égy  varjú  nem  laknék  jól  a  húsából;  hát  ászt  miét  tették  espé- 
réstnek?  A  csak  hibából  esett!  —  Hát  azután  hogy  megtették, 
miét  nem  hízott  még?  —  Eiszem,  búsult  valamiét;  Vaj  nem 
járt  jól  ki  a  czukmis!  —  A  nagyapád  feje!  értéd-é? 

Kriza  János. 

S  omogyiak. 

Reggeli  vendig  ném  maradós. 

Itattya  az  egereket:  sír. 

Hátú  jár  mind  az  ámmén. 

BeszíU  vele,  Balázs  neve:  semmire  sém  lehet  vele  menni, 

Tébláb  mind  a  tojó  galamb. 

Kutya  tojik  attú:  az  uraké. 

Ném  esett  porba  a  pecsenyéje :  világro  való. 

Ném  hattá  az   annyábo  a  nyévit:   csármás,  csácsori  ember. 

Köccsön  kenyér,  visszajár. 

Akkor  selém ! :  akkor  se  baj,  jól  van ! 

Szírü  van  mind  a  mester  borgyuja. 

Má  még-még  szamár  horta  a  vizet,  szunyok  hoszta  a  lisz- 
tét (akkor  mondják,  ha  a  kenyér  czopákás :  szalonnás). 

így  mégy  a  Sári  fírho :  efeül  járt,  baj  van ! 

(A  somogyi  ember  az  ik-es  igéket  nagyobbára  úgy  hasz- 
nálja, mint  az  irodalom.  A  V  két  magánhangzó  közt  nagyon  sokszor 
elenyészik,  pl.  üeg,  úgy  gyünk  (jövünk)  vissza;  meglüjöm 
(lövöm) ;  V  e  h  ö  s  (^vevös)  játék,  stb.  A  fokozásnál :  hídeggyebbi 
meleggyebb,  rövidgyebb,  éréttyebb,  álnoktyabb  stb. 

A  neveket  úgy  képezik,  hogy  az  öregapja  s  édes  apja  ke- 
resztneve után  teszik  az  illetőnek  keresztnevét,  pl.  Mihá  Ferkó  Naca 
(Anna) ;  Istók  Gyura  (Jóska.) 

(Szöke-Dcncs.) 

Véres  József. 
Gyöngyös  vidékiek. 

Ászt  kötötték  rá,  hogy  kéték  a  templom  előtt  feküttek 
násznépivei. 

A  nemzetek  (családtagok)  osztoszkodnának  veié. 
Bégyütt-é  mán  a  halomány  levélé?  (halott  levele). 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.    PÁRBESZÉDEK  47  I 

Ném  kutték  vőna  bé  annak  a  halólevelét,  ha  én  ném  keres, 
tem  vóna. 

Inkább  czigány  lakodalomba  vőnek,  mincsém  észt  a  vinyé- 
gét  kötözzem:  készebb  volnék  evés-ivás  nélkül  egész  nap  tán- 
czolni. 

Két  huszonhét  garassal  tartozunk. 

Goromba  vagyok  én  ahho:  tudatlan. 

Ugyan  kérem  szépen,  maga  végcz-é  a  bajbú? 

Ifj.    KÁPLÁNY   JÓZSEF. 

Párbeszéd. 

Két  csiki  székely   találkozik  a  vásáron. 

—  Isten  ágya  még  kéjedet  komám  uram  1 

--  Isten  hoszta  kéjedet  és!  Hát  kéjed  még  mit  csinálgat, 
hogy  van? 

—  Én  bizon,  mind  isten  engelte,  mégvagyok  még  mindén- 
napi nyomorúságok  koszt,  túggya-é.  Hát  kéjed  és? 

—  Én  és  mégvagyok  még,  a  hogy  lehet;  csérgék  mozgok. 
Hát  az  otthonvalók  és  hogy  vadnak   mind  közönségesen? 

—  A  mikor  eljöttem,  egésségbe  hattam  mindéggyiket. 
Túggya-é,  az  asszon  a  gyermekek  köszt  ugy  el  van  foglalva, 
hogy  hitván  feje  ászt  sem  túggya,  mit  csinájjon  vélük?  met  az 
isten  ugy  és  mégáda  gyermékvel.  De  mit  mongyunk?  A  mit  az 
isten  6  szent  véssége  (felsége)  ad,  ászt  jó  nevén  kell  vennünk. 
Ehejt  (itt)  éppen  most  és  azétt  fáradozom,  hogy  a  fijamnak  va- 
lami lábbelit  ragasszak  (vegyek) ;  s  még  ha  a  két  kűsebbnek  és 
valamit  nem  vetek  a  nyakikba.  Itt  a  tél,  s  a  hideg  megöli,  met 
iskolába  kéli  hogy  mennyének. 

—  Hát  azok  és  immán  akkora  nagyok,  hogy  iskolába  járnak? 

—  Akkorák  biz  a  komám  uram ;  s  véllik  no  a  nyomorúság 
és.  A  ténnap  és  hézzám  jára  a  pógár  (így  nevezi  a  székely  falu- 
beliét; itt:  elüljáró),  s  iskolába  parancsolá  okot;  s  ha  el  nem 
küdöm,  mégbüntetnek;  mind  mást  esztendeje,  akkor  és  íizeték 
értik  négy  német  forintot.  Met  eleget  és  montam  akkor  és, 
hogy  ményenek  el,  met  henem  (ha  nem),  a  kántor  mégvirgász- 
tassa;  de  nem  fogádának  szót,  hogy  az  isten  haragja  ütte  vóna 
még;  s  még  kélle  fizetném  a  büntetést;  met  nem  és  mondhatok 
jót,  ojan  csintalan  hamissak,  hogy  immán,  még  nem  kezdem  ve- 
regetni, a  házból  és  kikergetnek. 

—  Haggya  el  komán  uram,  még  nincs  eszik,  ok  gyerme- 
kek. Avval  én  és  ugy  vagyok.  Azétt  ne  zúgológgyék!  De  ha 
gyermek  gyermek,  mitévők  legyünk;  mű  cs  éppen  ojanok  vótunk, 
velünk  és  éppen  úgy  kínlóttak. 


Digitized  by  VjOOQIC 


472  PÁRBESZÉDEK.  BABONÁK.    ADOMÁK. 

—  Hát  kéjed  és  mi  jót  vásárol? 

—  NékÖm  égy  kicsi  ügyesbajoskodásom  van;  törökbuzát 
kéne  hogy  vegyek;  mert  sok  száj  van,  s  ba  avval  nem  szapo- 
ríccsuk  a  kényérnek  valót,  a  míg  arathatunk  ésmént  (ismét),  ad- 
dig még  sok  üdo  van.  Az  éggyik  tehenyém  még  nem  rúgott  el; 
ászt  mongya  az  asszon,  hogy  adogat  égy-égy  fél  kupányét,  s  így 
^^S  túggyuk  még  ököl  telepíteni  vélle.  Azonküjjel  és  még  éggyi- 
ket-mást  kéne  hogy  vegyek,  túggya-é  komám  uram,  a  ház 
szükségire. 

(Csikszék.) 

Szakács  Balázs. 
Babonák. 

A  ki  ászt  akargya,  hov  valaki  beleszeressen :  af  foggyon 
ész  szén  Győr  nap  elütt  valu  leveli  békát,  osztánnig  tégyé  ászt 
éggy  ujdonat  uj  fazikba,  és  vügyö  el  éh  hanygyahatárbo.  A  fo- 
düt  még  ut  tégyé  rá,  hogy  a  hanygyák  bele  méhessenek  a  fa- 
zikba, hogy  a  békát  mégéhessik.  Sebéssen  szalagygyon  el  asztán 
onnajt,  mét  (mert)  ha  méghalla  a  békának  a  riását,  mikor  a 
hanygyák  énynyi  kezdik,  a  fülinek  elübb-utubb  baja  esik.  Mikor 
aután  gondulla,  hogy  a  hanygyák  imá  lééttik  a  békának  a  hú- 
sát, ugy  é  hét  múlva  mi  ménynyén  el  éség  aho  a  hanygyahatár- 
bo, és  ott  abba  a  fazikba  talál  két  csontot.  Az  éggyik  ollan  mind 
a  gérábla,  a  másik  még  ollan  mint  a  vélla.  A  kit  avve  a  géráb- 
lájje  háromszér  méggéráblál,  a  hátáná  vak  keziná  vagy  akárhun, 
csakhogy  az  észbe  né  végyé:  az  ub  bele  tünyik,  hot  tuábbat  ném 
tud  t&lö  szabadunyi  sé.  Ha  peig  ászt  akargya,  ho'  többet  5  utánna 
né  gyárgyon,  szurgya  még  éség  ajon  mód  háromszér  annak 
a  békának  a  véllájjájje. 

Ha  valaki  é  raj  mihit  (méhe)  lát  röpünyi  a  mezzün,  osztán 
még  akargya  fognyi,  av  vesse  lé  az  üngit,  fordícscsa  kü  s  dob- 
gya  elejbe  k :  mingyá  leszállanak. 

Mikor  a  mihik  eresztenek,  kaszájje  vam  más  pengü  szér- 
számme  ké  nekik  péngetnyi,  hogy  e  né  ménynyenek.  (A  véle- 
mény miatt  azonban,  hogy  a  folytonos  pengetés  következtében 
a  méhek  nem  hallják  királynéjok  repülésének  hangját  s  így  sok- 
szor megzavarodnak  vagy  viszsza  is  mennek :  e  szokást  most 
már  ritkábban  használják.  Ujabban  czélszerübbnek  tartják  vizzel 
locsolni  eléjök,  valószínűleg  azért,  hogy  ez  által  a  méhek  esötol 
féljenek  és  siessenek  valamely  közel  lévő  fára  leszállani.) 

(Örség.) 

Könnye  Nándor. 
Palócz  adoma. 
Égy  palóc  éccér  kompért  kapált  á  födön.   Arra  mönt    égy 
kátoná,  oszt  vitt  égy  dínnyit.    Ászongyá  neki    á    palóc:    ^Hogy 


Digitized  by  VjOOQIC 


BABONÁK.    NÉPMESÉK.  473 

ággyék  kend  ászt  á  16  kukót  ?"  —  „Odádom  tiz  pengSér**  mongyá 
á  katona.  —  „Nem  bánom"  mongyá  á  palóc.  Vötte  a  dinnyit,  kivitte 
á  högyre,  oszt  ráült.  Ült,  ült  rájlá  tán  égy  hónapig.  Á  dinnye 
mán  kezdött  rodhádni.  „Mán  fággát  á  kukó,  mongyá  á  palóc,  ki 
akar  keni."  Fokéit  rúlá,  hát  elkáruit  álúlá  á  vogvbe;  neki  szá- 
Játt  égy  bukornák,  osztán  szetszákátt  á  kukó.  Á  bukorba  vót 
égy  nyúl,  áz  elugrott  onnét.  „Nészi  kőmé,  nészi  komé,  mongyá 
á  pálőc,  de  szip  csődör  csikói  Há  még  égy  hónapig  ültünk  vóná 
rájtá,  de  szép  csődör  lett  vóná  belüle!"  Nészte  ásztán  á  sok 
magot  is.  „Nészi  komé,  mongyá,  de  sok  lőtt  vóná  belülel" 

(Nögrádmegye.) 

WoLF  Vilmos. 
Népmesék. 
Szép  Ilonka. 
Hun  vót,  hun  ném  vót,  vót   a   világon    écczér   égy    király, 
ennek  még  égy  íia.  Écczpr  csak  ászt  mongyá  az  aptyánok,  hogy 
ű  mégházosodik. 

—  Hohó,  ném  úgy  van  a.  Ném  addig,  míg  valami  vilíz 
tettet  ném  tészö  I  Engem  sé  házosított  még  az  apám  addig,  mig 
csak  az  arany  kardot  még  ném  nyertem,  a  mit  most  is  az  óda- 
lamon  láccz. 

A  királyfi,  mit  vót  mit  tenni,  elindút  szerencsét  próbáni. 
Hát  a  mint  mént  méndégét,  écczér  csak  égy  kis  házro  tálát.  Be- 
mégy, hát  láttyo,  hogy  égy  vín  asszony  gubbaszkodik  a  kemén- 
cze  mellett. 

—  Ejnye,  nénémasszony,  maga,  úgy  látom,  nagyon  sokat 
jár  a  világbo,  ném  tud  valamit  a  három  nádszálrú? 

—  Ma  én  csak  sokat  járok  ide*oda,  hanem  bizony  még 
hírit  sé  hallottam,  nemhogy  láttom  vóna.  Hanem  ha  hónapig 
vársz,  maj  talán  mégis  tudok  valamit  szóni. 

Jó  van,  mégvárto  a  hónapot.  Úgy  réggé  felé  elóvész  az 
öreg  asszony  égy  sípot,  belefúj,  hát  a  mennyi  tarka  vargyu  van 
a  világon,  ném  oda  répüt-e  valamennyi  ?  Ott  vót  a  mind  égytül 
égygyig.  Mégkérdeszte  osztán  ezeket,  hogy  tudnak-é  valamit  a 
három  nádszálrú ;  de  biz  azok  sé  tudtak  semmit. 

A  királyfi  tovább  mént.  Nemsokára  mégin  tálát  égy  házat* 
abba  égy  Öreg  embert.  EttÜl  is  mikor  kérdészte,  hát  ászt  monta, 
hogy  ném  tud  semmit,  hanem  várgyon  hónapig.  Másnap  az  öreg 
ember  a  hollókat  hítta  össze.  Ezek  sé  tuttak  semmit  a  három 
nádszálrú. 

A  királyfi  tovább  mént.  Mént,  méndégét,  hetedhét  országon 
is  túl  vót  má,  mikor  égy  ros^  kis  házra  tálát,  abba  még  égy 
6reg  asszonyra. 


Digitized  by  VjOOQIC 


474  NÉPMESÉK. 

—  JÓ  estét,  ídés  szülém. 

—  Aggyon  Isten  neked  is  kedves  fiam.  Szerencséd,  hogy 
így  szólította,  mer  különben  halálok  halálávo  hász  még.  Hát  mi 
járotba  vagy? 

—  Biz  én,  kedves  szülém,  a  három  nádszálot  keresem.  Ném 
tud  rúUa  valamit? 

—  En  magam  ném  tudok  rúUa  semmit,  hanem  várj  csak 
hónapig* 

Másnap  ez  is  a  mint  belefújt  a  síptyába,  hát  a  mi  szarka 
csak  a  világon  v6t,  mind  ott  termett  az  écczérre.  De  hazudok, 
mer  égy,  a  méllyiknek  a  lábo  is,  a  szárnyo  is  ki  vót  törve,  ném 
vót  ott.  Mingyá  éküdött  ezer  is  az  öreg  asszony.  Mikor  osztán 
kérdészte  űket,  hát  csak  az  égy  nyomorik  tutta,  hogy  hun  van 
a  három  nádszál. 

Ezzé  osztán  émént  a  királyfi.  Mentek,  méndégétek,  má  az 
üveg  hegyekén  is  túl  votak,  mikor  égy  harminczöt  öl  magos 
küfalhó  írtek. 

—  No,  királyfi,  asz  mongya  a  szarka,  a  három  nádszál  itt 
van  a  kűfalon  belű. 

A  királyfi  bizony  ném  sokáig  gondúkozott,  hanem  a  lovávo 
beugratott.  Ott  osztán  kikereste  a  többi  közzú  a  három  nádszá- 
lot, osztán  kihoszta.  £zz6  osztán  haza  felé  indút.  A  mint  ménné 
méndégéne,  hát  écczér  csak,  hogy  hogy  ném,  csakhogy  égy  nád- 
szálot fohasított.  Hát  millyen  gyönyörüsíges  szíp  lány  ugrott  ki 
belülié!  Ászt  mongya  osztán: 

—  Szívem  szíved  szép  szerelme,  té  az  enyém,  én  a  tied, 
aggy  égy  pohár  vizet  1 

Dehogy  tudott  vóna  adni,  akárhogy  akarta  vóna  is.  Bizony 
a  szíp  lány  észát  onnan-  Mingyá  égy  másikat  is  fohasított  pró- 
bául. Ezzel  is  ippen  úgy  járt.  Majd  mégrepett  a  szíve  a  szíp 
két  lány  után. 

De  hogy  vigyázott  ám  a  harmadik  nádszálro  I  Észt  má  csak 
akkor  hasította  f6,  mikor  égy  kút  mellé  írt.  Ebbö  még  hécczérte 
szebb  lány  ugrott  ki,  mint  amazok  vótak.  Ahogy  kiugrott,  min- 
gyá ászt  monta: 

—  Szívem  szíved  szíp  szerelme,  té  az  enyim,  én  a  tied, 
®8gy  ^Sy  pohár  vizet! 

Bézzég  neki  sé  köllött  több,  mingyá  ott  termett  a  pohár 
vizze.  Ném  is  szát  ám  ez  é.  Örök  szerelmet  esküttek  egymásnak 
mingyá. 

A  királyfi  osztán,  hogy  valami  szíp  kocsin  vigye  haza,  mér 
akkor  má  egisszen  oithun  vöt,  bemént  a  városba,  hogy  onnan 
majd  hoz  égygyet.  Ott  legetettek  a  király  kanásszoi,  még  a  gu- 


Digitized  by  VjOOQIC 


NÉPMESÉK.  475 

lyássoi,  azokra  biszta  addig  Ilonkát  (mer  úgy  hittak),  míg  ü  visz- 
szagyün. 

E  jó  lenne  eddig,  de  az  égygyik  kanásznok  vót  égy  igén 
vín  csúnya  lányo  is.  Míg  a  királyfi  oda  járt,  addig  észt  otöztet- 
lík  f&,  Ilonkát  még  belevetéttík  égy  kútba. 

Némsokáro  gytitt  a  királyfi  aptyávö,  anyjávó,  még  égy  rí- 
mítto  nagy  kisíretté,  hogy  Ilonkát  majd  illendokíppen  haza  vi- 
szik. De  hogy  elát  a  széme-szája  mindéggyiknek,  mikor  méglát- 
ták a  csúnya  kanásis  lányt.  De  hát  mit  tehettek  vöna  mást  egye- 
bet, hazavittík  biz  ászt.  Pár  nap  múlva  osztán  még  is.  esküdött 
vele  a  királyfi. 

De  ném  tudott  ü  nyugonni;  tutta  ü  nagyon  j61,  hogy  még- 
csáták.  A  többek  koszt  écczér  ászt  kivánta,  hogy  abbúl  a  kutbú 
hozzanak  neki  vizet,  a  méltyikbű  ű  adott  Ilonkánok  inni.  Hát  jő 
van,  kiküttík  a  kocsist,  hogy  hozzon.  Ez  a  vödörré  éggyütt  égy 
szép  kis  kacsát  húzott  fo.  Nízégette  mindénkippen,  écczér  csak 
ászt  vészi  ám  észre,  hogy  a  kis  kacsa  séhun  sincsen,  hanem  előtte 
égy  piszkos  lány  áll.  A  kocsis  osztán  hazavitte  a  vizet.  A  lány 
is  émént  vele,  ott  osztán  szobalány  lett  belülié. 

Mikor  úgy  níha-níha  égy  kis  írkézíse  vót,  hát  fonogatott 
ü.  Hanem  olyan  rokkája  v6t,  a  méllyik  magátú  forgott,  olyan 
orsója,  a  méllyik  magátú  pörgött,  olyan  kendére,  a  méllyik  ma- 
gátú folyt;  osztán  a  mit  ha  evetett  is,  csak  ollyan  nőtt  helyette. 
A  királyné,  má  a  kanászlány,  mikor  észt  méghallotta,  -kírte  tüle 
a  rokkát,  hogy  aggyá  neki.  A  lány  ném  akarta  először  sehogy 
sé,  hanem  osztán  mégis  ászt  monta,  no  ném  bánnyo,  odaggya, 
de  csak  úgy,  ha  a  királly5  bál.  Még  az  asszony  haragudott  még ! 
Még  is  pirongatta  nagyon^  de  asztán  mikor  az  urának  altatót 
adott  be,  ászt  monta,  ném  bánnyo.  Bemégy  a  lány  a  király  szo- 
bájábo,  hát  még  hécczcrte  szebb  lett,  mind  azelőtt  vőt.  Odamégy 
a  királyhő,  ászt  mongya  osztán  neki: 

—  Szívem  szived  szíp  szerelme,  té  az  enyim,  én  a  tied, 
szójj  még  csak  écczér  én  hozzám,  én  vagyok  a  té  Ilonkád. 

De  biz  a  király  ném  szót  égy  szót  sé.  Szomorúan  gyütt 
ki  a  szobalány  a  király  szobájába,  mer  az  gondúta,  hogy  csak 
azér  ném  szőt  neki  a  király,  mer  talán  szígyélte. 

A  királyné  némsokáro  az  orsót  kírte  tüUe.  Mégin  csak  asz 
monta,  hogy  ha  a  királlyö  hál,  hát  akkor  neki  aggyá.  A  királyné 
mégin  beleéggyezétt,  mer  hát  mégin  mégitatta  az  urát  Bemégy  a 
lány  a  királyhő  még  hécczérte  szebb  lett,  mind  azelőtt  vőt;  de 
mégin  ném  beszíhetétt  vele. 

Jó  van  ám,  de  a  király  inassá  mindént  látott;  ez  osztán 
mégmondott  mindént  a  királynak,  hogy  uram,  így  még  így  van 


,Digitized  by  VjOOQIC 


476  NÉPMESÉK.     TÁJSZÓK. 

ám  a  dolog,  azér  akármivel  is  kinájjo  a  felesíge  éonivalóval, 
vagy  innivalóval,  hozzá  sé  nyújjon,  mer  az  altatót  ad  be  neki. 
No  ugy  is  lett. 

Úgy  ám,  de  a  királyné  ezalatt  még  a  kendért  kírte  a  szo- 
balánytúl,  ez  oda  is  atta,  de  úgy,  ha  mégin  a  kírállyő  hál.  Mér 
né  éggyezétt  vőna  még  a  királyné.  Égy  cséppét  sé  fítétte  má  az 
urát. 

Ahogy  vacsorátok,  a  királyné  kínáto  az  urát  a  legjobb  (te- 
lekké, italokká,  de  ném  nyút  vőna  a  sémmiho  sé,  hanem  sietett 
léfekünni.  Megbántó  a  királyné  a  téttit  nagyon,  de  má  ném  te- 
hetett rúla,  mer  a  szobalány  még  má  benn  vöt  a  királyná.  A 
király  dehogy  tudott  vóna  alunni  I  Ugy  várt,  hogy  nagyon.  Hát 
écczér  csak  láttyo  ám,  hogy  gyönyörű  szíp  fehér  cseléd  oda  fek- 
szik hozzá,  osztán  ászt  mongya : 

—  Szívem  szived  szíp  szerelme,  té  az  enyim,  én  a  tied, 
szójj  csak  még  écczér  én  hozzám ;  én  vagyok  a  té  Ilonkád. 

Biz  a  király  csakhamar  mégöléte,  mégcsókúta,  kivált  mikor 
méglutta,  hogy  az  csakugyan  Ilona. 

Ez  osztán  émonta  egísz  ílete  törtínetit  egisszen  onnan, 
hogy  a  királyfi  éhatta.  Hogy  a  kanászok  a  ruháját  égy  szálig 
lészéttík,  belevetéttík  a  kúdba,  osztán  még,  még  hogy  kerut  ide. 

No  a  királynők  sé  köUÖtt  több.  Másnap  kiatta  a  rímitto 
kemíny  parancsolatot,  hogy  a  felesígit  darabojják  szítt,  osztán 
szilaj  csikó  far  káró  kössík  rettentő  például.  Úgy  is  lett  mindén. 
A  kanásznét  nígyfelé  vágták,  osztán  kiszégesztík  a  város  nígy 
sarkáro.  A  kanászt  még  föakasztották  a  város  közepin.  A  királyfi 
még  a  szípsígés  Ilonával  nagy  lakodalmat  ült;  most  is  ínek  ta- 
lán, ha  még  ném  hátak. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 
T  á  J  8  z  6  k. 

Acsinkőzik  =  erSsen  vágyik  valamire. 

ah  u  n  né  =  ott  ni. 

ákczéntust  kapott,  ákczéntusa  van  =  megecze- 
tesedett  (bor). 

akkurátos=  pontos. 

á  t  a  1 1  a  n  i  =>  restelleni. 

bunyik,  zbunyik  =  csavargó,  betyár ;  de  mondják  olyan 
sötét  arczú  gyermekre  vagy  emberre  is,  ki  szemlestitve  jár  s  a 
vele  beszélőnek  nem  néz  szemébe. 

búvár  =  majdnem  azon  értelmű,  mint  az  elözö :  társasá- 
got kerűl&,  magának  éio. 

bak  fing  =  bukfencz;  bak  fingot  vetni,  bak  fi  n- 
g  o  z  n  i  =  bukfenczezni,    másutt  bengerbucxkázni,    henterbucz- 


•  Digitized  by  VjOOQIC 


TÁJSZÓK.  477 

kázní ;  mondják  így  is :  f  e  I  k  a  1  i  m  p  á  z  o  1 1,  f  e  1  b  a  k  f  i  n  g  ó- 
z  o  1 1  =  felbukott. 

bedinter,  pomosznyik:  mindkettő  olyan  lisztérts 
más  apróságért  konyhai  dolgokat  végz&  n&személy,  dilettáns 
szolgáló,  de  a  ki  a  rendesnél  rendesen  többe  kerQl. 

b  eszéku  r  álta  magát  =  lerészegedett. 

csorvasz  =  paraszt,  erösebb  értelemben  :  rip&k. 

dezentor  (desertor)  =  erdei  csavargó,  betyár ;  a  rósz 
gyermeket  is  szidják  vele :  »te  desertor." 

d  í  k  b  ec  z  =  vége,  pl.  dikhecz  mán  neki  =  vége  van. 

d z s a m a  s=  ügyetlen,  olyan  »tedd  ide,  tedd  oda";  Mára- 
marosban :  tokány  (ember). 

egzsektor  (exactor)  ^  adószedő. 

elámpicsorodott=s  elbámészkodott,  elbámult. 

elcselekszik  =  elcsen. 

el  p  rü  s  szén  tö  tte  v.  els  z  el  len  te  tt  e  magát  = 
fingott. 

elsinkópáls  csellel,  mesterkedéssel  elvesz  vlmit. 

elszontyolodik  =  elszomorodik. 

far  kas  ordító  =  hideg,  fűtetlen  szoba. 

filégrámunka  =5  gyönge,  olyan  ,ne  nyúlj  hozzám.** 

f  u  t  r  i  =  kóborló  (gyermek). 

gujösztra,  gulesztra=5a  tehén  ellése  után  pár  nap- 
pal készített  túrós  tej ;  másutt :  kulásztra;  Abaújban  :  f  e  c  s- 
v.  frecstej,  mert  mielőtt  enni  engednék,  a  gyermek  arczába 
fecscsentenek  belőle  e  szavakkal:  „sok  teje  legyen  a  Virágnak  * 

hászén,  háíszén,  hájszén  =  hiszen. 

himbókázni=:  hintázni. 

hinyároz,  hinczároz  =  nevetgélve  pajzánkodik  (a 
leány  s  legény). 

h  o  1  y  a  n  =  milyen  ? 

hórihorgas^  hosszúvékony,  czingár. 

hun=hol?  hunnan  =  honnan ? 

(Tállya.) 

Maklári  Papp  Miklós. 
Háromszékiek. 

Méghájlada   faedény,   pl.  nagyállat,    nagy    em- 

a  légej,  ha   üresen   sokáig    van  bér:  roppant  nagy  ember, 

kitéve  erős  napfénynek   s  rajta  orozva     tojik    és    ül    a 

e  miatt  az  egyes  darabok  érint-  tyúk,  ha  a  ház  asszonyától  nem 

kezesénél  nyilas  támad.  tudott  helyre  fészkel. 

megveszi:   feleségül  veszi.  o  s  z  p  o  r  a :    szegényebb  ref. 

nanyinyám:    nagyanyám,  vallású  hívektol  szemül  fizetett 


Digitized  by  VjOOQIC 


478 


TÁJSZÓK.    LAKODALMI    BÚCSÚZTATÓ. 


papi  bér;  talán  a  görög  caicpia- 
tói.  A  szálas  gabonában  fizetett 
papi  bér  képe. 

piacos:  szemre  való,  tzép ; 
emberekre  és  állatokra  ép  úgy 
alkalmazzák  mint  a  gabnafé- 
lékre. 

pupilpénz:  árva  pénze. 

r  a  din  a:  a  hat-hétben  levő 
asszonynak  jó  ismerőseitől  koma- 
asszonyaitól küldött  mindenféle 
ételnemű. 

rongya:  a  már  kimosott  s 
száradásra  kirakott  fejérnemüek. 

sulyok:  mosófa. 

s  p  i  1 1  é  r :  kártyás,  ravasz, 
agyafúrt  ember. 

szokotál:  számbavesz, 
megvizsgál. 

tanórkapu:    így    nevezik 


némely  községekben  a  mez&re 
kimenő  utczák  végén  levő  ka- 
pukat. 

talár:  ügyetlen,  hasznave- 
hetetlen ember. 

tatarozni:  javítgatni,  a  mi 
elhasználódott,  elkopott  (kocsi, 
épület,  ruhadarab). 

túr:  nyilt,  genny edo  sebhely 
—  orbáncz. 

ucsu:  a  már  megszórt  ga- 
bonának könnyebb  szemű  s 
poly vásabb  része ;  így  is  mondi- 
ják :  u  t  a  j  a ;  a  súlyosabb  sze- 
mű s  tisztább  rész  ellenben : 
eleje. 

var:  kiütés  a  testen. 

végire-far  kár  a:  utoljára, 
végső  eredményében. 

Nagy  Lajos. 


LakoiIalHl  báoaúztató. 


Te  es  szülő  anyám 
Ki  világra  hosztá, 
Küs  koromtó  fogva 
Ki  megótámásztá, 
Nevété,  ápótá, 
Szárnyamra  bocsátá, 
Megöngegygy,  hogy  tőlem 
Te  is  mán  évállá. 

Az  édös  anyai 
Szeretet  pálástya, 
Fogyatkozásimot 


Véllem  égy  méhbol  lőtt 
Kedvös  testvéreim, 
Nagyobbak  s  küssebbek, 
Kik  vagytok  véreim, 
Hájjátok  meg  néköm 
Bócsuzó  szavaim, 
Met  tSletök  vészöm 
Rövid  bócsuzásim. 


z  anyához. 

(L.  427—498.) 

Kérlek  étakarja; 
Ha  vót  es  előtted 
Eltömnek  hibája, 
Én  neköm  megbocsás, 
Életöm  dajkája. 

Mindön  jót  kévánok 

Fénevelésodétt, 

Körülöttem  sokban 

Fáradozásidétt, 

Az  egek  urátő 

Végy  jutámat  és  bért. 

testvérekhez. 

Isten,  a  ki  tugygya 
Hézzám  jóságtokot, 
Az  a  ménybeli  ur 
Atyafiságtokot, 
Szállicscson  réjátok 
Ojj  sok  adásokat, 
Rogyogtat  az  égőn 
Menynyi  csillagokat. 


Digitized  by  VjOOQIC 


LAKODALMI  BÚCSÚZTATÓ.  GYERMEKJÁTÉKOK.         479 

(Aztán  a  barátnéitől  búcsúzik,  s  végre  leendő  fér- 
jéhez szól:) 
Oh  édös  szerelmöm  Ezt  okozá  bennem 

Réjád  vetőm  szömöm,  Az  igaz  szerelöm; 

Nincs  itt  maradásom  Légy  hát  te  es  néköm; 

S  8  ké  vélled  mönnöm;  Igaz,  jó,  hü  társam, 

Édös  szüléimöt  Hogy  mostani  dogom 

Meg  ké  érted  vetnöm;  Soha  meg  ne  bánynyam. 

Befe  j  e  z  és. 
Egész  lakadalom,  S  ezzé  mindönököt 

Nemös  szolomitás,  ^  Istennek  ajánlok. 

Az  istentö  szájjon,  Násznagyok,  vSféjjök, 

Ti  réjátok  adás,  Talpra  ugorjatok; 

Ha  vót  ellenetök  Kocsisok,  nyoszojjók 

En  életöm  hibás,  Mind  eléájjatok, 

Legyen  mindönöknek  Mozsikák  szőjjatok, 

Mostan  megbocsátás.  Puskák  ropogjatok. 

No  hát  indújjatok,  (Udvamciyszék.) 

Kik  hézzám  tartoztok,  Felméri  Lajos. 

Gyernekjátikok. 

K  o  p  ő  j  á  t  é  k. 

A  gyermekek  egymás  mellé  ülnek,    s   valamit  eldugnak;  a 
kopónak  —  ki  távolabb  állt  —  ezt  meg  kell  találni. 

Kopó:  Cincin  kalán  gyürü, 

Kiná  van  az  arán  gyürú? 

Itt  csönög,  itt  pönög, 

Itt  köll  elöanynyi. 

(Ha  nem  találta  el,  megkopózzák,  azaz:  megcsipdesik.) 
C  s  i  p  i  j  á  t  é  k. 

Egymás  keze  fejét  két  ujjal  csípve  tartják  s  föl  s  alá  emel- 
getik, ezt  dalolva : 

Csipi  csipi  kányo, 

Vírés  a  lábo. 

Zsidó  gyerek  émeccétte. 

Magyar  gyerek  gyógyította, 

Sippá  dobbá. 

Nádi  hegedűvé. 

(Kezüket    széjjel    kapják    s    egymást    ütögetik     nagy    lár- 
mával.) (Szöke-Dencs.)  VeRES  JÓZSEF. 

Gyernek-mondókák. 

Jeruzsálem,  Bethlehem,  Samuka  sapka, 

A  vén  aszony  hem,  hem,  hem.     Térdigéro  kapcza, 

*)  Solemnitas.  F.  L. 


Digitized  by  LjOOQIC 


480  JTJHÁSZNEVEK.    HELYNEVEK     NÉPROMÁNCZ. 

Sétárseggü  vadalma.  Csináj  neköm  dorombot: 

Sandi  kotyó,  Megfizetem  munkádot, 

Vasbotikő,  Telifosom  hurkádot. 

Fél  vékába  rotyogtató.  Zsidó,  zsidó  kondító, 

Czigán  czigán  pom,  pom,  pom,  Törökbuza  posztitó. 

(üdvtrhelyszék.)  SÁNDOR   JÁNOS. 

Juhásznevek. 

Romhányi.  Defasz.  Rámász.  Juhrász.  Szémélák.  Csörgő. 
Tarhonya.  Topa.  Gajár.  Trecel.  Valocki.  Zugi.  Zubornyák.  Tu- 
kora.  Zsilip.  Tükör.  Gubica.  Grácia.  Lutorányos.  Sípos.  Pálinkás. 
Dönti.  Bogár.  Bogaras.  Orovec  Slntábor.  Mikulás.  Kurázs.  Tré- 
pák.  Ripp.  Labanc.  Cimbalmas.  Maszari.  Vaszari.  Réhák.  Latos. 
Kocka.  Picskai.  Loboda.  Kutyás.   Tamli. 

(KÍB-Kunság.) 

Benkr  István. 
Helynevek. 

Város  részek:  Alszeg,  Felszeg,  Libocz,  Erege,  Vojkán, 
Vásármezo,  Bergö,  Tanorkapu  vagy  Tanórok  kapuja. 

Hegyek:  örko,  Piliske,  Gémvár,  Görgő. 

Vizek:  Debren  patak,  Kökönyes,  Petöcs  kútja,  Erosoldal 
kútja,  Kölcze  kút  vagy  Tetves  kút.  Magyaros  kút,  Gyertyámos 
kúr,  Szendrei  patak.  Nádaspatak,  Súgás  borvíz. 

Rétnevek:  Czene,  Szeget,  Gátfej,  Kulakert,  Lókért,  Zá- 
lon,  Kósa-kertláb. 

ErdSrészek  neve:  Biróné,  Daczóavas,  Csereoldal,  Pi- 
liske, Súgás,  Szármány,  Görgő,  CzigányszÖktetö,  Nádas,  Andor- 
nyak,  Világlátó,  Közbércz,  Lóré,  Petöcs,  Mészégető,  Erosoldal, 
BenedekmezS,  Játszómezo,  Ácsfateto,  Tokányos,  Csiklonárka. 

(Sepsi-Sz.-György.) 

Gáborfi  Károly. 
Néprománcz. 

Miklós    u  r  fi. 

Miklós  úrfi  gondolkodik,  Attya  ura  hogy  mégtudá, 

Guzsajasba  szándékozik,  A  fiának  csak  ászt  mondá: 

Elé  húzá  festött  szánnyát,  Kinek  nincsen  szánnya  lova, 

Béhámozá  vidám  lovát.  Gyalog  mönnyön  guzsajasba. 

Elindula  hoszszu  útra,  Észt  a  kicsi  történetöt, 

Hoszszu  útra  guzsajasba;  Miklós  urfin  hogy  mégesött, 

Vidám  lova  mégröttöne,  A  leányok  mégtanulák, 

Bagoj  várra  föszöktete.  A  fonóba  fudogálák. 

Festött  szánnya  mégakada,  De  az  attya  hogy  mégtudá, 

Vidám  lova  mégnyuvada ;  Törvényszékre  czitáltatá, 

Miklós  úrfi  visszatére,  Faluszékén  elláttátá,  ' 

Mindönt  tisztán  mégbeszélle.  Forint  birságon  raárásztá. 

(Udvarhelyszék.) 

Kriza  János. 


Petti  köoyvnyomda-részvény-társalat.  (Hold-utcza  4.  sz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^te^ jelmik  MAG  Y A  R  SZERKESZTŐ 

minden   hónap  MVÜT^rAP        ^^^^^  Mklki 

15-én  \\    I    JL  J-i  V   U  IV.,       Büdajest. 

biirom    Ívnyi  SZERKESZTI  IL  kíf.  FÍ-íttM. 

urtalommal.  SZARVAS   GÁBOR.  ^^  "* 


IV,  kötet,  1875.  NOVEMBER  15.  XL  fü^et. 


HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVlTÁSA. 
32.  Távírda.  Távgyaloglás. 

A  távírda  egyike  az  újítás  legfonákabb  szavainak.  Há- 
romszorosan hibás  alkotás.  Hibás  először,  mert  az  összetétel 
egyik  tagja,  a  táv^  csak  származékaiban  élő  szógyökér  (tá- 
vol, távozik),  mely  mint  önálló  szó  a  nyelvtudatból  tel- 
jesen kiveszett,  s  a  melyet,  minthogy  eredeti  jelentéséről  a 
nyelvérzék  határozott  felvilágosítást  nem  adhat,  fölelevení- 
tenünk többé  nem  lehet.  De  másodszor,  elfogadva,  hogy  a 
táv-nsik  csakugyan  az  volna  az  eredeti  jelentése,  a  melylyel 
az  újítás  fölruházta,  i.  i.  „entfernung,  longinquitas",  akkor 
a  fonákság  még  felötlőbbé  válik,  ha  meggondoljuk,  hogy 
miként  állhat  valamely  helyviszony  jelölésére  egy  névszótö, 
a  melyből  épen  a  helyviszonyjelölő  erő,  a  rag  vagy  névutó 
hiányzik;  s  még  inkább,  hogy  miként  lehetséges  az  ilyen 
névnek  igével  való  összetétele.  Nézzük  példában.  Lehetséges 
volna-e  az  ilyen  beszéd  a  magyarban :  „Három  fiam  iskola- 
jár.  A  favágók  erdőmennek " ^  e  helyett:  „iskolába  jár, 
erdőre  mennek"?  Épen  olyan  viszásság  a  távír-m  is.  Te- 
gyük csak  az  első  tag  helyébe  a  „távolság,  messzeség" 
szókat,  a  melyeknek  jelentésében  szerepelteti  a  neologia  a 
csonkított  táv  szót,  s  meglátjuk,  mily  éretlen  terméke  az 
újításnak  a  távírda,  „Tegnap  hibásan  mess:{eségirták  Bécs- 
ből, hogy  — .  Mikor  távolságirs:^  haza?**  Van  ugyan  egy 
pár  példa  nyelvünkben,  hogy  a  határozó  minden  rag  nélkül 
áll,  de  ezekre  a  távír  pártfogóinak  semmi  joguk  sincs  hi- 
vatkozni ;  először  mert  a  távír  alkalmazásba  tételekor  ez 
analóg  jelenségek  eszük  ágában  sem  voltak;  a  távír  ugyanis 
az  előbb  készült  távirda-hól  fejlődött  ki,   ez   az  alak  pedig 

M.  NTBLVÖR.   IV.  81 


Digitized  by  LjOOQIC 


482  HIBÁS    SZÓK    ES    SZÓLÁSOK    JAVÍTÁSA. 

puszta  ötlet;  másodszor  mert  az  említett  esetek  természetes 
alakulások:  a  sürü  használat  következtében,  mint  ez  a  gyakran 
alkalmazott  szók  nagy  részével  történik,  idővel  lekoptak  róluk 
a  ragok,  a  mint  erről  megélő  példák  tanúskodnak,  a  minők  m  i- 
koron,  mikort  és  m/Zror,  régen  t  e,  régen  és  r^^,-  nem 
hivatkozhatnak  ez  analóg  adatokra  harmadszor,  mert  ezek 
az  ellenkező  használat  nagy  seregével  szemben  alig  tesznek 
számot;  egy-két  kivételesen  álló  analóg  példa  pedig,  a  mint 
ezt  már  több  alkalommal  hangsúlyoztuk  s  ki  is  mutattuk, 
sohasem  lehet  irányadónk  ;  hozzájárul,  hogy  e  néhány  példa 
is  csak  bizonyos  megrögzött  kifejezésekben  él,  s  ezeken  kí- 
vül egyebütt  nem  alkalmazható;  mondjuk  pl.  „mezítláb 
jár,  négykézláb  mászik,  épkézláb  menekült  meg, 
hanyatthomlok  lezuhant,  homlokleborúlva  kérte 
istenét**  (a  régieknél),  de  mondhatnók-e  azért  a  következő- 
ket is:  „sáros  láb  jár,  ké:{láb  dolgozik  szegény  gyermek 
homlokesett^  1  Még  az  egészen  hasonló  jelenségnek  látszó 
s:{ámkipet^  s\ámkiű\  példák  sem  védik  meg.aíűVzr  használ- 
hatóságát; ezek  ugyanis  egészen  természetes,  igazolható 
alakúiások.  A  Debreczeni  codexben  például  e  helyet  olvas- 
hatni: „sok  kerieztienök  vettetenek  uala  zankiue 
(6i.  1.)  —  zent  lanos  ki  ö  akarattiabol  vettetöt  uala  zan- 
kiue (72.  1.)  —  valens  csazar  mikoron  ötét  zanki  akar- 
naia  vetnie  (io4.  1.)."  Ez  idézet  világosan  tanúskodik, 
hogy  a  s\ámkivet  összetételt  nem  s:{ám  -f  kivet^  hanem 
s^ámki-^vet  tagok  alkotják,  a  melyben  a  ki  nem  úgynevezett 
igekötő,  hanem  a  kivül  functióját  végző  s  kivé-h6\  rövidült 
viszonyszó,  a  mely,  miként  a  kívül  is,  a  régieknél  nagyobb 
részt  ragatlan  szóhoz  járult,  mint  „sinagoga  küuöl" 
Münch. cod.  189. 1.  (v.  ö.  „rendkívül"  és  „A  nagy  világon  e 
kivül  nincsen  számodra  hely."  Vör.).  A  határozónak  igéjével 
való  későbbi  szoros  egybeforradását  a  s:{ámkivetés  névszó 
mellett  az  egységes  fogalmat  fedező  latin  exsulare  ige 
segíthette  elé.  Az  egybeforradásnak  hasonló  példáját  látjuk 
a  menydörög  igében.  —  Harmadik  hibája  végül  a  távírda 
szónak,  hogy  a  koholt  da  képzővel  van  alkotva. 

Ily  vastag  s  annyi  egymásra  halmozott,  szembeszökő 
tökéletlenségek  ellenére  is  a  távírda  és  családja  a  legjárato- 
sabb  szava  a  hírlapirodalomnak,  a  melyet  teljes  lelki  nyu- 
galommal használ.  Az  egyetlen  Reform  volt  az,  a  mely  jobb 


Digitized  by  VjOOQIC 


HIBÁS   SZÓK   ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA.  483 

érzéke  sugallatára  hallgatva,  irtózott  tóle,  s  más  szót  ipar- 
kodott helyette  forgalomba  hozni;  de  e  szónak  idegen  voltán 
kívül  az  volt  a  fö  hibája,  hogy  a  „telegraf"  fogalom  elága- 
zásának kifejezésére  képezhetetlenségénél  fogva  alkalmatlan 
volt.  Egy  ilyen  alkalmas  alapszónak,  a  melylyel  a  telegraf 
egész  magyar  családját  megalkothatni,  tartjuk  mi  a  hire:^ 
igét.  Mielőtt  a  részletekbe  bocsátkozunk,  előre  élét  kell 
vennünk  amaz  ellenvetésnek,  a  melyet  tán  némelyek  az 
ajánlott  szó  ellen  tehetnének,  hogy  t.  i.  a  h{re:{  nem  födözi 
teljesen  a  telegraf  fogalmát.  Az  igaz;  csak  hogy  ha  ez 
az  ellenvetés  állana,  akkor  a  szók  egész  serege  kifogás  alá 
kerülne ;  mert,  a  mint  a  nyelvtudomány  földerítései  bizo- 
nyítják, a  legtöbb  szó  csakis  egy  részét  födözi  a  fogalom- 
nak, másokban  pedig  az  átalános  jelentés  van  átruházva 
valamely  részre.  S  ez  nyelvünkből  élő  példákkal  is  bizo- 
nyítható: levegő,  lábos,  sertés,  folyó,  fejes, 
hordó  sat.  Elég  tehát,  ha  a  szó  a  kifejezendő  fogalomnak 
egyik  kiválóbb  részét  jelöli. 

A  telegraf  szócsaládnak  magyar  alapszavául  e  szerint 
minden  habozás  nélkül  elfogadható  a  híre^  ige,  mert  a  tele- 
graf czélja,  rendeltetése  csakugyan  a  híradás,  hírköz- 
1  é  s.  Egybeállítva  az  egész  szócsalád  a  következő  szavakból 
áll:  telegraf:  hirzö  v.  hípczö,  telegrafie:  hípzés  v. 
hirezés,  t  e  1  e  g  r  a  m  m :  hírzet  v.  hirzemény,  t  e  1  e  g  r  a- 
fist:  hírzőS;  hírezös  (v.  ö.  fürdős,  fogadós,  vendéglős)  v. 
bírzötiszt,  telegrafenamt:  ] hirzö-hÍTatal,  t e  1  e g r a- 
firen:  hípzeni  V.  hírezui,  telegrafirenlassen:  hi- 
reztetni. 

A  távg/alogláSy  távlovaglásy  táveve^és  újabban  felka- 
pott szóknak  helytelenségét  a  fönnebbiek  után  szükségtelen 
bizonyítanunk;  azért  ez  alkalommal  egyedül  helyetteseiket 
mutatjuk  be,  melyeket  nem  is  szükséges  keresgélnünk,  ha- 
nem elég  egyszerűen  rámutatnunk,  minthogy  a  megfelelő 
kifejezéseknek  egyik  csoportja  a  nép  ajkán  régóta  s  külön- 
féle változatokban  él.  Ott  van  először  is  a  versfutás 
(Tájszót.),  aztán  a  régi  'v  ers  en  tfu  tni  (Moln.  Szót.),  s  a 
székelyes  vesdit  futni  (Kriz.).  Ha  tehát  a  futás,  gyalog- 
lás, lovaglás  sat.  versenyzésből  történik,  akkor  a  most  elso- 
rolt kitételekből  legalkamasabbnak  ajánlkozik  az  irodalmilag 
is  elfogadott  verseny  szó  a  föntebbi    kifejezésekben   foglalt 

8l» 


Digitized  by  VjOOQIC 


484  HIBÁS   SZÓK   És    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

táp  helyettesítésére.  Ha  pedig  valamely  kitűzött  távolság 
elérése,  bizonyos  meghatározott  idó  alatt  a  ez  elhoz  jutás 
az  egyedüli  föltétel,  akkor  maga  a  c:{él  szó  foglalhatja  el  a 
táp  helyét.  E  szerint  az  első  esetben  lesz:  versenyfutás, 
versenygyaloglás,  versenylovaglás,  versenyevezés.  A 
másodikban  pedig:  czélfutás  (épen  úgymint:  versfutás, 
vesszőfutás;  v.  ö.  még  ken  gyelfutó),  czélgyalog- 
lás,  czéllovaglás,  czélevezés. 

33.  Kebelbarát. 

Majdnem  általánosan  sínylünk  a  bajban,  hogy  tudo- 
mányos dolgokban  német  az  eszünk  járása,  s  hogy  tudósaink 
közöl  jó  sokan  németül  gondolkodnak.  Ez  azonban  még 
csak  a  kisebb  baj ;  a  nagyobb  baj  az,  hogy  fordítóink  na- 
gyobb része  —  tisztelet  a  kivételeknek  —  egyáltalában  sehogy 
sem  gondolkodik,  hanem  a  mit  a  szeme  lát,  akármily  fo- 
nákság legyen  is  az,  lefordítja,  csakhogy  valamikép  meg  ne 
erőltesse  gondolkodó  tehetségét.  Egy  ilyen,  a  gondolkodás- 
tól irtózó  fejnek  köszönhetjük  a  czímbeli  szót  is,  mely  a 
német  „busenfreund"-nak  esetlen  másolata;  de  azért  egyebütt 
is,  de  különösen  a  regényirodalomban  elég  gyakran  talál- 
kozunk vele.  A  „busenfreund"  magyar  aequivalense  a  testi 
lelki  barát  nem  csak  hogy  népünk  ajkán  székiben  járatos, 
nem  csak  hogy  eredeti,  sajátságos  észjárásról  tanúskodik, 
hanem  sokkal  jelentősebb,  sokkal  többet  mondó,  mint  né- 
met megfelelője ;  de  azért  e  mozzanatok  mind  semmit  sem 
érnek  a  mi  fordítóink  szemében,  mikor  a  „busen"  szót  látják 
maguk  előtt.  Vájjon  ha  egy  magyaros  írót  kellene  németre 
fordítaniok,  a  kinél  a  többi  közt  ezt  is  találnák:  „Mi  testi  lelki 
barátok  vagyunk",  vájjon  úgy  fordítanák-e  ezt  is,  hogy 
„Wir  sind  körperlich-seelige  v.  geistig-leibliche  freunde*  ? 
Kitelik  tőlük.  A  kebelbarát-nak  méltó  párja  a  szintén  olvas- 
ható s{{pbarát:  herzensfreund.  Ez  sem  egyéb,  mint 
testi  lelki  barát;  de  ha  már  valaki  mindenképen  különb- 
séget akar  látni  a  „busenfreund"  s  „herzensfreund"  közt,  s 
ez  utóbbira  külön  kifejezés  kell  neki,  ám  használja  a  ma- 
gyarban szokásos  megfelelő  kitételeket :  jó,  kedves,  édes  v. 
édes-kedves  barátom. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMONYI    ZS.  A   SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  485 

A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN, 
Jutalmazott  pályamű. 

VL  Melléknevek. 

22.  §.  Az  -w  'ű  képzős  melléknevekben,  minők:  fél- 
szemű, kétágú,  jószívű,  nem  a  fél  és  szemű,  két 
és  ágú,  Jó  és  szívű  vannak  összetéve  egymással,  hanem 
az  -ú  'ü  képző  ezen  kifejezésekhez  járult:  fél  szem,  két 
ág,  jó  szív.  (V.  ö.  Tobler  id.  b.  56:  „Viel-art-ig  ist 
offenbar  nícht  mit  dem  daneben  stehenden  adj.  artig  zu- 
sammengesetzt  [ebensowenig,  wie  barmherz-ig  goth. 
armahairts  mit  herzig  =  lieblich],  sondern  enthált  die 
sonst  nicht  verbundnen  wörter  víel  und  art  durch  das  ad- 
jectivsuffix  ig  zuzammengefügt."  A  magyarban  egyszerűbb  a 
dolog,  mert  két  ág,  jó  szív  magára  is  eléfordúl  [holott  a 
németben  gut  herz  csak  a  gut-h  érzi  g-ben  van].  —  Te- 
kintetbe veendő  még  az,  hogy  az  elül  álló  melléknév  a  fok- 
ragot is  fölveszi:  érettebb-korú  A.  11.  394.  a  la  csőm  b- 
rendű  Matkó  Ny.  II.  223.) 

Algebrai  képlettel  így  fejezhetnők  ki  ezt  az  eljárást: 
(f  él4-szem)  +  ű. 

Épen  ilyen  képzések  a  következők:  fő  nélkül  —  fő- 
nélküli  N.  L  i44.  vég  nélkül  -  vég-nélküli  A.  IL 
333.  férjhez  megy  —  férjhez  menés  Ny.  I.  43.  lábán 
fenn  áll  —  lába  n-f  enn-állt  ái  g  F.  u.  o.  i25.  kétségbe 
es(ik)  —  kétségbe-esések  u.  o.  126.  szabadon  szól 
—  szabadon  szólásom  A.  II.  fődön  jár  —  fődön- 
járás  N.  I.  364.  haza  vág  y  ód  (ik)—  haz  a-v  á  gy  ó  d  á  s 
u.  o.  370.  tudni  való  —  tudni-valóst  M.  Ny.  VI.  352. 
nincsen  elég  —  níncsen-elégség  K.  Pedig  ezeket 
senki  sem  fogja  valódi  összetételeknek  tartani,  azaz  olya- 
noknak, melyekben  a  két  tagot  az  olvasó  vagy  hallgató 
meghatározott  vonatkozásba  helyezi  egymással,  a  nélkül 
hogy  ez  a  vonatkozás  ki  volna  fejezve,  (syntak- 
tice)  meg  volna  jelölve  (i.  §.) 

Az  -ú  'ű  {'ó  -o)  képzővel  való  szóalkotás  egyszerű  és 
külön  álló  főnevekből  ma  már  nem  folyamatos  proces- 
sus  (Bud.  Ny.  I.  6-*  12.)  A  mely  melléknevek  ilyen  egyszerű 


Digitized  by  LjOOQIC 


486 


SIMONYI   ZSIGMOND. 


főnevekből  vannak  képezve,  azoknak  alap  szavuk  a  mai 
nyelvben  jobbára  nincs  meg  s  csak  a  hasonlító  nyelvtudo- 
mány mutathatja  ki  őket;  ilyenek:  homorú,  gyönyörű, 
derhenyő,  verhenyő,  porhanyó,  szigorú,  sava- 
nyú, ripó,  stb.  (Bud.  M.  U.  szót.  iSy.  i83.  297.  34i.  Szó- 
egy. 653.)  A  Ferencz-legendában  fordul  elé :  egy  zepsegew 
kereft,  zepsegew  lilium  stb.  Ny.  I.  367.  Ide  valók  tovább- 
képző ^-val :  s  z  e  m  ö  k,  pofok. 

Ma  csak  i)  összetett  főnevekből  pávahaj-ú  és  2)  jel- 
zős főnevekből  szép-haj-ú  képzünk  -w  -w  végű  mellékne- 
veket.  Egészen  hasonló  alkalmazásban  találjuk  a  nyi  képzőt, 
mely  szintén  ritkán  járul  magán  álló  főnevekhez  (ember- 
nyi,  ökölnyi).  De  az  -s  és  -i  képzőkkel  is  alakúinak  az  -ú 
végűekhez  hasonló  szerkesztmények  összetett  főnevekből 
(i.)  és  jelzős  főnevekből  (2),  i-vel  meg  névutós  főnevekből 
is  (3.): 


1.  lóláb-ú 
kutyafej-ű 
boríz-ü 

-5 

1.  darutoll-as 

pókháló-s 

szélvesz-es 
A.  II.  10. 

1.  utszél-i 
árokpart-i 
esthajnal-i 

I.  puskalövés-nyi 
köhajitás-nyi 

2.  a)  jó-szív-ü 
szép-haj-ű 

b)  aczél-mark-ú 
rózsaujj-ú 

c)  két-szin-ü 
két-fej-ü 

2.  a)  veres-toll-as 
kék-ing-es 
b)  ezüst-gomb-os 
vas- kesztyű -s 
két-emelet-es 
öt-akó-s 

á.  a)  minden-nap-i 

c)  két-év-i 
három-nap-i 

3.  fa-nélkül-i 
holnap- után-i 
tegnap-elött-i 

2.             — 

c)  öt-forint-nyi 
tiz-mérlföld-nyi 

Példák.  I.  -w  'ű  képzővel. 

I.  Borízű  K.  149.  E.  88.  borjuszájú  ing  Ar.  L.  Népm. 
csókaszemű  K.  494.  csukaorrú  E.  II.  227.  egérszörü  N.  II. 
116.  giliczelábú  T.  35i.  hószínű  nyak  E.  II.  178.  juhfarkúT. 
35 1.  juszemű  Ny.  284.  kákabélű  T.  kányaorrú  K.  5o4.  kecs- 
kecsecsű  szőlő  T.  35 1.  kenyérbélü  gomba  T.  kutyafejű  P. 
58i.  N.  I.  i3.  lánghuUámü  bor  P.  i3.  lángszínű  A.  III.  290. 
lánycsecsű  alma  N.  II.  248.  lányképű  A.  II.  161.  leány  fejű 
K.  419.  lószemű,    lómonyú   szilva  T.  3»i.    macskafejű  gom- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  487 

bócz  T.  madárhusú  Ny.  III.  i8i.  madárszavú  A.  IL  335. 
mézízü  A.  I.  i5i.  molnárszemü  csillagok  T.  pávahajú  lány 
Ny.  IIL  322.  rókalelkü  A.  II.  9.  rózsaszínű  E.  II.  179.  K.  20. 
sárkányfülü  kofa  N.  I.  4.  tyukeszü  M.  Ny.  VI.  353. 

2.  á)  apró-fürtü  N.  I.  353.  apró-szemű  E.  II.  i3i.  apró- 
szórű  u.  o.  98.  álnok-hitű  N.  II.  i43.  bal-körmű  Ny.  IL  85. 
bodor- szőrű  N.  I.  3o3.  bő-ujjú  N.  II.  49.  csillagos-nyelű  bicska 
N.  I.  46 1.  csodálatos- öltözetű  s  formájú  u.  o.  366.  deli-ter- 
metű V.  Z.  V.  erős-szorítású  Ny.  I.  200,  édös-beszédű  Ny. 
III.  3o.  fehér-lábú  N.  I.  339.  stb.  stb.  —  Igenévvel:  rengő 
sisakú  V.  Z.  VI.  hült-szájú  Ny.  K.  II.  376.  -  Mut.  névmás- 
sal :  olyan  öltözetű  N.  I.  367. 

b)  aczél-markú  A.  II.  221.  aran-szakálú  N.  I.4o4.  arany- 
szőrű Gy.  Gon.  Most.  csillag-szemű  juhász  u.  o.  48o.  ezüst- 
sarkú Gy.  fa- művű  A.  II.  gyöngy-fogú  A,  III.  294-  hagyma- 
szár-derekú  K.  389.  kő-szívű  A.  II.  17.  láng-tollú  nyil  A.  II. 
lőcs  lábú  T.  nád-tetőjü  A.  III.  294.  réz-csapojú  ostor  K.  397. 
rózsa-ujjú  A.  III.  271.  sip-ujjú  ing  M.Ny.  III.  4o5.  vaj-szívű 
A.  III.  292.  vas-homlokú  A.  II.  221.  vas-fogú  banya  K.  I.  3. 
K.  66.  vas  orrú  bába  A.  III.  277.  villaszarvú  T.  víz-eszű  A. 
II.  279. 

c)  egy  szőrűek  Pázm.  M.  Ny.  VI.  4o6.  egy-almuak  u.  o 
322.  egy-ügyű;  két-ágú  A.  I.  2i3.  két-fejű  u.  o.  2i5.  két 
színű;  három  élű  u.  o.  2i4.  három-színű  A.  II.  395.  hét-ló- 
farkú  basa  P.  583.  hét-tollú  buzogány  A.  II.  92.  stb.  stb. 

Ide  valók  ezen  érdekes  kifejezések :  magam-korú  M. 
Ny.  VI.  339.  magam  formájú  A.  II.  323.  magam-szőrű  A.  I. 
181.  szemed-színű  dolmányomon  E.  III.  i38.  szomszédotok- 
szabású Bal.  Ny.  III.  498.  apád-féle  fejed  van  Thewr.  id, 
h.  96.  szinem-féle  K.  5o8. 

IL  -5  képzővel. 

1.  borjúszájas  P.  90.  csillagsugáros  P.  37.  napfényes  P. 
390.  holdvilágos;  életerős  (?)  A.  IL  4i4.  (v.  ö.  életerő  A.  IIL 
i3.)  darutollas  kalap  N.  L  325.  házgondos  Ny.  IL  i83.  lóhá- 
tás  A.  IL  123.  medvebörös  u.  o.  172.  vérszomjas  (?)  v.  ö 
csókszomj  u.  o.  284.)  u.  o.  190.  4o2.   vérfoltos  V.  Z.  I.  stb 

2.  a)   bő-gatyás  N.  I.   285.    czifra-szűrös    Ny.   IIL  32. 


Digitized  by  VjOOQIC 


488  SIMONYí    ZSIGMOND. 

drága-köves  A.  11.  4i2.  kék  eres  E.  II.  gS.  kék  inges  huszá- 
rok N.  I.  234.  lenge-sásas  A.  III.  289.  muszka-prémes  N.  I. 
220.  nagy  szakállas  Gy.  sárga    csizmás,   sárga-sarkantyús  N. 

II.  37.  szánt-szándékos;  szép-ruhás  urak  A.  II.  i63.  veres 
tollas  csákó  K.  226.  zöld-hajtókás,  sárga  pitykés  P.  70.  zöld- 
leveles, fehér-virágos  P.  3ii.  fél-akós  A.  II.  i5.  fél-röfös  P. 
598.  fél  gyászos  N.  I.  228.  harmad-napos  N.  II.  49.  minden 
napos  Ny.  III.  177. 

b)  anyám-asszonyos  A.  I.  345.  arany-hímes  u.  o.  9.  ba- 
garia-szerszámos  N.  II.  86.  ezüst-gombos  A.  III.  181.  gyolcs- 
inges  u.  o.  K.  59.  köz-kertes  M.  Ny.  Ví.  336.  selyem-papla- 
nos  ágy  Ny.  I.  182.  szél- hámos  Pázm.  M.  Ny.  VI.  4oo.  vas- 
kesztyűs A.  II.  95.  -vér- tarajos  u.  o.  297. 

c)  egy- fontos,  egy-emeletes,  két-esztendös,  két-kulacsos^ 
öt-akós;  kilencz-záros  K.  5i.  stb. 

III.  -z  képzővel. 

í.  ebházi  K.  388.  kutyaházi,  faluvégi  stb. 

2.  a)  semmi    házi  K.  388.    sok-házi    u.  o.  mult-évi    A. 

III.  261.  mindennapi  T.  heted-napi  Ny.  II.  74. 

b)  hét  holnapi  N.  L  i65.  hét  évi  P.  97.  stb. 

IV.  -n/i  képzővel. 

I.  kaputérnyi  M.  Ny.  Ví.  336.  köhajitásnyi  P.  673.  stb. 

23.  §.  A  rokon  nyelveknek  legtöbbjében  a  magy.  -ü  -ű 
végüeknek  megfelelő  melléknevek  olyan  képzőkkel  készül- 
nek, melyek  magán  álló  főnevekhöz  is  járulnak:  a  vog. /> 
{kit-elmi-p  két'él'ű,  najre-tur-pd  erős  hang-ú,  jar-pd  erő-s), 
a  votj.  -s  (das-ares  tíz- éves  [ar  év],  zob-gisloes  csúnya  feké- 
lyü  [gislo  fekély],  gisloes  fekélyes,  ijdes  jeges  [ijd  jég]),  és 
-0  (jec-sino  jó-szagú,  sinmo  szemes),  \ürj.  -a  {bun-mUkid-a 
jó-erkölcs-ü,  kimör-a  homály-os),  Ip.  -k  {kuekt-juolkak  két- 
lábú \juolke  láb],  ruobbek  rühes  [ruobbe  rüh]),  finn  és  észt. 
'ise  (Finn:  tso-pd-isen  nagy  fejű,  hopia-kahva-ise  ezüst  mar- 
kolatú, kaksi'kielkise  két-nyelvü ;  neli-jalkai-se  négy-láb-ú, 
tulise  tüzes,  verise  véres,  vetise  vizes.  —  Észt.  kolme-taVv' 
ise  három-éves,  tul-ise  tüzes.)  képzőt  mind  a  két  alkalma- 
zásban megtaláljuk.  A  mord.  -sa  képzőt,  mely  csak  jelzős 
főnevekhez  járul   (fka-pona-sa    egyenlö-szín-ü,  kohna-ki^i-sa 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  489 

három-év-es)  Ahlquist  a  finn  -sa  -sd  képzővel  (ila-sa  öröm-es, 
ndha-sd  tekintet-es)  egyezteti,  Gr9mm.  26. 

Néhány  rokon  nyelvben  azonban  olyan  szólásokat  is 
találunk,  melyekben  az  -ú  -wnek  megfelelő  képző  nincs  kitéve, 
pl.  a  finn  kiero-silmd  „kancsal-szem"  a  m.  „kancsal-szemü/ 
pyörd'pdd  „hóbortos-fej"  a.  m. pj^örd-pd-ise  „hóbortos-fej-ü", 
kaksi  kanta-tnuoli  „két-toll-nyíl"  a.  m.  két-tollú  nyíl;  votj. 
pal'shi  „fél  szem'',  a.  m.  fél-szemü ;  oszt.  dna-sábet  „vastag- 
nyak", egy  vastag-nyakú  réczefaj  neve;  észt.  l.  20.  §. 

S  ilyenek  sokkal  közönségesebbek  a  magyarban:  arany- 
szín paripa  N.  I.  222.  rózsaszín  hajnal  E.  II.  i23.  ruha 
N.  I.  224.  fény  P.  699.  szivárványszín  pántlika  E.  II.  87. 
violaszín  pecsét  N.  I.  33o.  K.  100.  ruha  Ny.  II.  24o. 
gesztenyeszín  haja  K.  21 3.  hollószín  fürtéi  A.  II.  453. 
hószín  nyakad,  hószín  vállad  Révay,  Luca  széps. ;  test- 
szény  füdzőm  K.  ii4.  vérszín  a  cseh  tolla  A.  II.  94 
vér  szín  kelme  u.  0.  466.  I.  217.  téglaszín  nadrág  A. 
III.  172.  üstszín  arczok  u.  o.  291.  máj  szín  kebelén  u.  o. 
292.  hamuszín  koszorú  V.  Z.  söprőszín  puruczka  Ny. 
III.  35.  h  ó  t  s  z  í  n  =  holtszínü  M.  Ny.  VI.  33o.  lila-szín 
rózsa  A.  I.  42.  karika  A.  III.  342.  magam  szín,  magam 
vér  M.  Ny.  VI.  339.  K.  5o8.  a  ki  két-szín  mind  huncz- 
fut  K.  23o.  (ké  tsz.ínség=rkét-színüség  K.  281.),  egész- 
vágás, fél-vágás  szekér  M.  Ny.  VI.  33 1.  fél-ág  gyeplő 
u.  o.  325.  négy  ló  szekér,  k ét-ló  sz,  egy-ló  sz.  u.  o. 
342.  hat-ló  hintó  K.  17.  i46.  (v.  ö.  hat-lovas  hintó  u,  o. 
459.),  hat-ló  láncz  Ny.  III.  473.  teli-test:  teli-testü  M. 
Ny.  VI.  353.  k  ét-kéz  rud  u.  o.  334.  fél-kéz  kalapács  Ny. 
I.  333.  öreg-rend  király  N.  I.  36i.  olyan  mint  kártya  közt 
a  hat-szem  (=hatszemü  kártya)  Ny.  III.  367.  (v.  ö.  votj. 
pal-sin;)  tizennyolcz  szi  (szél)  gatya  Ny.  I.  182.  ne- 
gyed-fü  T.  bornyuláb  Ny.  II.  179.  (=  bornyulába ;  v.ö. 
lőcs-lábú  u.  o.)  egy-láb,  két- láb,  három-láb,  négy- 
láb (=  egy-lábú  stb.)  K.  35 1 .  gyenge-has  (=;  gyenge- 
hasú) Ny.  III.  527.  száz-ráncz  Kata  u.  o.  ép-vér  paripa 
A.  II.  4ii.  mézíz  harmat  Tompa.  A  selyemb.  fél-szeg 
koldus,  fél-szegek  K.  4i3.  mán  most  épület-forma 
(=:  formájú)  K.  396.    nem   lehetsz    valami    alávaló    szár- 


Digitized  by  VjOOQIC 


490  SIMONYI    ZSIGMOND. 

mazás  K.  4i5.  Mindenütt  -«  -w  (részben  -s)  képzős  alakot 
várnánk. 

Lehet,  hogy  ezek  egy  oly  régibb  nyelvi  korszak  ma- 
radványai, mikor  a  jelzős  főnév  (nemzeti  szín,  két  szín) 
még  minden  alaki  változás  nélkül  lehetett  egy  másik  főnév- 
nek a  jelzője,  úgy  hogy  a  nyelv  csak  később  érezte  szüksé- 
gét annak,  hogy  ezen  melléknévi  jelzővé  változtatást  mel- 
léknévképzővel meg  is  jelölje ;  két-színü.  (A  németben  is 
azt  látjuk,  hogy  ma  inkább  az  -ig  végűek  használatosak 
[grossköpfig],  mig  a  régibb  nyelvben  a  grosskopf,  langbein- 
félék  voltak  szokásosak  [v.  ö.  mai  barmherzig;  gót 
armahairts) ;  ezt  különösen  számos  ilyen  tulajdon  névvé  me- 
revedett összetétel  bizonyítja :  Breitkopf,  Hartknoch  stb. 
Nevezetes  körülmény,  hogy  ezen  úgy  nevezett  bahuvrhi-k 
[minőfe  gJxúkouc,  krauskopf;  Gurtiusnál  attributiv  composita, 
másoknál  possesiv  compos.]  az  összetételnek  egyéb  nemei- 
hez képest  általában  nagyobb  terjedelmű  a  védákban,  Home 
rosnál,  Ulfilásnál,  mint  a  klassz,  szanszkritban,  a  későbbi 
görögben,  és  az  újabb  germán  nyelvekben.)  De  az  sem  lehe- 
tetlen, hogy  amazok  újabb  alakok  s  a  képző  elkopása  által 
keletkeztek;  mert  negye d-füvű,  vé-rszínű  ép  úgy  rövi- 
dülhetett ezzé:  negyed-fű,  vér  szín,  mint  *gondó, 
*hídó  vagy  *gondaj,  *hidaj  ezzé  gond,  híd  (1.  Bud. 
Szót.  83.  124.).  Sőt  ezt  némileg  valóbb-színűvé  teszi  az,  hogy 
a  régibb  nyelvemlékekben  --  úgy  látszik  —  kivétel  nélkül 
a  teljes  -ó  -w  végű  alakok  használatosak.  Minden  esetre  kí- 
vánatosak ezen  és  sok  hasonló  esetben  azok  a  fölvilágosí- 
tások,  melyeket  a  készülő  tört.  szótárban  fogunk  találni. 

VIL  Igék. 

24.  §.  Ige  alatt  itt  természetesen   csak  az  úgy  nevezett 
verbum  finitumot  értjük,  tehát  nem  számítjuk  ide  az  igeneve 
ket,  melyeknek  összetételei  —  mint  a  IV.  fejezetben  láttuk  — 
jobbára  egy  nyomon  járnak  a  névszókkal,   sőt  épen  az   ige- 
neveknek névi  természetükben  lelik  magyarázatukat. 

Az  ige  valódi  összetételt  soha  sem  képez  az  ugor  nyel- 
vekben ép  oly  kevéssé  mint  az  indogermán  nyelvekben.  Ta- 
lálkozik ugyan  itt  is,  amott  is  egy-egy  ilyenalakú  kapcsolat: 
név-ige,  de  ezek  mindig  vagy  i)  összetett  főnevek  származé- 


Digitized  by  LjOOQIC 


A    SZAVAK   ÖSSZETÉTELE.  49 1 

kai,  vagy  2)  együtt-ejtésböl,  illetőleg  összeírásból  keletkeztek, 
vagy  3)  hamis  analógia  szülöttei.  Grimm  megmutatta  (Gramm. 
II.  582.  s.  köv.)í  hogy  az  ilyen  német  igéket  nem  úgy  kell 
tagolni  arg-wöhnen,  hand-haben,  rath-sc  hlagen, 
we  tt-eifern,  hanem:  arg  wöhn-en,  ha  ndh  abe-n,  rath- 
s  c  h  1  a  g-e  n,  wetteife  r-n  stb.  Osszeirásból  vagy  együtt- 
ejtésből  keletkeztek  pl.  h a u s h a  1 1 e n,  lobsingen,  lob- 
p r e i s e n ;  lat.  manumittere,  usucapere,  animad 
vert  ere;  francz.  mainienir,  colporter;  ol.  calpes- 
tare  (calce  p i s t a r e)  =  eltaposni ;  spany.  carcomer 
(carnem  comedere)  húst  enni ;  votj.  kuradit'nt  =  szen- 
vedni (azaz  kur  adzinl  bajt  látni)  és  kiiradzitini  szenvedtetni, 
kínozni ;  stdvorini  könyörögni  (azaz  sulem  vírmi  szívet 
megindítani).  Végre  hamis  analógiával  keletkezhettek  lieb- 
kosen,  frohlocken,  legalább  nem  tudják  őket  máskép 
magyarázni,  , 

A  mi  ilyest  a  magyarban  találunk,  az  nagyobb  részt  szin- 
tén összetett  fönév-|-igeképzö,  nem  pedig  fönév-|-ige  (Gond- 
viselő, képviselő,  pártfogó  stb. természetesen  név+név):  haj- 
porozott fejék  (hajpor-ból,  nem  pedig  haj-porozott) 
N.  II.  216.  m  es  terasz  tal  o  z  T.  —  mesterasztal;  fúmo- 
nyászni  T.  —•  fúmony ;  magavetözik  M.  Ny.  VI.  SSg. 

—  magavetö;  tekerő  fázd  meg  Ny.  III.  224.  —  tekerő 
fa;  (eleblábaíni  Ny.  II.  189.  —  ebláb;  kiebrudalni  — 
ebrudon  kivetni  M.  Ny.  VI.  335.  mint  megrudalni  —  rúd- 
dal  megverni  u.  o.  342.    befej allazott    neki  Ny.  í.  462. 

—  fejal;  megkardlapozta  N.  I.  442.  —  kardlap;  le  ke- 
nyérhaj az  A.  III.  294.  kenyérhaj;  stb.  L.  még  Ny.  I.  162.) 
Szint    így    mennykövez  —  mennyl^ö    Thewr.  id.  h.   83. 

Ellenben  együtt-ejtésből  s  részben  csonkulásból  kelet- 
keztek: menydörög  (úgy  hogy  új  alanyt  kaphat:  meny- 
dörög A.  I.  436.)  böcsmérel  K.  483.  A.  I.  10.  szá  m ü z- 
öit  P.  97.  számkivetve  P.  487. 

Végre  hamis  analógiából  keletkeztek,  de  az  irodalom- 
ban s  így  semmi  módon  nem  helyeselhetők:  kárpótolja 
A.  I.  237.  e  h.  kárát  pótolja ;  pártfogol  —  pártfogolt 
ü g y  A.  II.  4o5.  e  h.  pártolt ;  képvisel  —  az  ajtót  kép- 
viselő pokrócz  A.  III.  II.  (A  hamis  analógia  ez  volt:  pót- 
lás: pó  t  ól  =  ká  r  pó  tlá  s:  kárpótol;  visel:  viselő 
=  képvisel:  képviselő. 


Digitized  by  VjOOQIC 


492  SIMONYI  ZS.  A    SZAVAK  ÖSSZETÉTELE. 

25.  §.  A  német  nyelvben  nagyon  lábra  kapott  az  ilyen- 
alakú összetétel  igetö+névszó,  pl.  b  r  e  c  h  e  i  s e  n,  h  e  beb  autn, 
schreibfeder  (Grimm.  Gramm.  III.  680.) ;  ezeknek  azon- 
ban első  tagjuk  tulajdonképen  kopott-végü  igenév. 

A  magyar  népnyelvi  közleményekben  látszólagos  igetót 
a  következőkben  találtam  (Semmit  sem  nyomnak,  hanem  a 
szabály  nélküli  szócsinálás  rovására  esnek  s  a  nép  nyelvé- 
ben nem  is  találhatók  a  következők:  kötlevél  A.  I.  121. 
láthatár  P.  122.  229.  329.  A.  III.  266.  286.  lát  kör  P. 
96.  167.  í68.  A.  I.  382.  III.  436.  lőpor  A.  II.  398.  III.  323. 
menhely  P.  i42.  Tompa,  Menedékkő,  mér  ón  A.  I.  328. 
nyugágy  A.  I.  8.  II.  46i.  nyughely  A.  I.  5.  II.  77.  ii3. 
444.  Tompa,  Galambkő.  nyugtanya  A.  II.  409.  véd  an- 
gyal P.  i55.  védpalást  P.  i3.  vonzerő  P.  60.  —  Buk- 
fej  es-t  a  M.  Ny.  szótáránál  helyesebben  magyarázza  Szi- 
lády  Ny.  II.  206.  Élesztmag  aT,  ban  hibás  közleménynek 
latsziké  h.  éleszmag  M.  Ny.  VI.  323.  Hülajtót  a 
hülésből  magyarázni  [K.  5o2.]  nagyon  mesterkélt  magyará- 
zat; én  azt  a  véleményt  koczkáztatnám,  hogy  kül-ajtó-ból 
lett  k:  h  változással  mint  k  u  1 1  o  g  és  h  u  1 1,  k  a  j  1  a  és  hajlik, 
e  k-ké  dig  és  t  ahá  t,  kivan  és  hív,  konya  és  hanyag, 
hunnyászkodni,  kuvadés  hovad,  kúméshúny 
meg  vannak  egymás  mellett  ugyanazon  tőből  (1.  Bud.  Szót. 
loi.  2.  i3.  4o.  45.  i33.  i48.);  mert  ezekben  „a  h  gutturális 
eredetű  és  ^-val  váltakozva  fordul  elő**  [u.  o.  32.  1.).  — 
Hágszé-röl  T.  Ny.  I.  379.  kétséges,  vájjon  összefügg-e  a 
a  hág  igével  (v.  ö.  még  hágsz  ín)  Ny.  II.  3 10.);  szintúgy 
k  á  k  V  i  r  á  g-ról,  hogy  van  e  köze  a  k  á  k  igéhez,  mint  Foga- 
rasi  állítja  Ny.  k.  IV,  38.  -  Te  tézvé  ká-bólK.  520.  tetéz 
maga  is  használatos  ugyanazon  jelentésben.)  csaltojás 
Ny.  11.  422.  fekhely  N.  II.  420.  422,  (A.  II.  42.)  fenkő 
T.  fénkö  Ny.  II.  i35.  fintók  u.  o.  fogház  T.  N.  I.  225. 
II.  58.  (A.  II.  193.)  lakhely  E.  II.  10.  (A.  II.  106.)  m  ér- 
mondó:    merész  szóló  M.  Ny.  Ví.  342.  (Ny.  II.  236.  3i4.) 

Az  első  tagról  itt  ép  úgy  lekophatott  a  névképző  elem, 
mint  a  gond,  híd  szavakról  (23.  §.  végén).  Nagyon  köny- 
nyen  lehetett  csali  tojásból  csaltojás,  fekü  hely- 
ből fekhely,  sőt  fénkő-ben  és  mérmondó-ban  a 
nyújtás  talán  még  az  elveszett  elemnek  pótlása  (mint  m  a- 
dár  e  h.  madara). 


Digitized  by  VjOOQIC 


BUDENZ  JÓZSEF.  bCn.  4g3 

Vannak  ezen  fölül  hasonló  csonkult  szavak,  melyeknek 
első  tagjában  még  az  igetönél  is  kevesebbet  találunk :  fecstéj 
T.  (feccsenö  tej?)  föstéj,  festtéj  T.  feszté)  K.  499.  riaszmódra 
M.  Ny.  VI.  346.  (v.  ö.  válasz,  élesz),  piszkafa  Ny.  I.  i83.N. 
II.  7.  csiszakö  T.  és  még  egy  egész  rakás.  Egy  részükben 
az  első  tag  talán  még  a  megfelelő  igének  alapúi  szolgált 
névszót  vagy  egy  eredetibb,  rövidebb  igetönek  származékát 
tartotta  fönn;  más  részük  talán  játszi  szeszély  vagy  hamis 
analógia  termékének  fog  bizonyulni.  Azonban  ezen  kivételes 
alakok  minden  esetre  külön  beható  vizsgálatot  igényelnek, 
s  ezt  —  mivel  a  szóösszetételre  úgy  is  alig  járna  sok  ha- 
szonnal —  máskorra  halasztóm. 

(Csonka-elö-felü  ossz.  szókat  állított  össze  Lörincz  K. 
Ny.  I.  3io.  3ii.  Egy  részük  nem  is  való  oda  [agabogai:  1.  4. 
§.  végén;  ár-víz,  borbócsnyelvü,  esthajnal,  feküfa,  fészer, 
irányszál  stb.].  Azonban  a  legnagyobb  baj  az,  hogy  nem 
idézi  pontosan  forrásait  s  így  adatainak  azon  részét,  melyet 
máshonnan  nem  tudunk  igazolni,  csak  fél  bizalommal  fogad- 
hatjuk.) 

SiMONVi  Zsigmond. 


BŰN. 


Etymologikus  kutatásoknál  sokat  nyom,  vájjon  számba 
vesz-e  a  fürkésző  minden,  akár  egyes  nyelvben,  akár 
az  egybehasonlított  nyelvekben  észlelhető  hangváltozást 
vagy  sem.  Egy  ilyen,  az  ugor  összenhasonlító  nyelvtudósra 
figyelemre  méltó  hangváltozás  az,  hogy  eredeti  ugor  szókezdő 
w-nek  a  magyarban  néha  b  felel  meg ;  pl.  ugor  mo/-,  lüjg- 
(vogul  luo/V):  magyar  hol-  (bolyog)j  mordvin  makso-,  finn 
maksa-:  magyar  hí^-  (bízó-  e  h.  bojzo')^  sat.  E  hangválto- 
zásnak különben  maga  a  magyar  nyelv  is  szolgáltat  néhány 
példáját,  mint:  mo^og:  \io\ogy  mo\gat :  ho\gaty  motjó: 
hatj^ú,  E  hangbeli  jelenséget  szem  előtt  tartva,  s  abból  a 
nyelvtudományban  átalánosan  elfogadott  tételből  indulva  ki, 
hogy  a  szók  jelentése  a  legtöbb  esetben  érzéki  szemléletre 
vezetendő  vissza,  hogy  tehát  az  abstractumok  alig  néhány 
kivétellel  nagyobb  részt  concretumokból  támadtak,  hiszem, 
hogy  a  Nyelvőrnek   már   némileg   tájékozott   olvasóit   nem 


Digitized  by  VjOOQIC 


494  BUDENZ    JÓZSEF. 

fogja  meglepni,  ha  a  magyar  bűn  szót  a  rokon  nyelvek  oly 
szócsoportjával  állítom  egybe,  a  mely  az  egészen  avatatla- 
nok előtt  mind  alakjára,  de  különösen  jelentésére  nézve 
nagyon  is  elütönek  tűnhetik  föl. 

E  szócsoport  az  egyes  rokon  nyelvekben  a  következő: 

vog.  mi'  gebén,  adni  (mim  adok,  miiem  adom ;  mine 
adó) ;  7?idtl'  [mdjil-]  id.  frequ.  |  vogK.  mi-  gebén  (mine  adó, 
adás ;  mim  gégében) :  miglal-  id.  frequ. ;  maj- :  imper.  2. 
sing.  majen  adj,  gib  ;  majep-  gebén,  begaben  (Máté  7, 9.  ma- 
jepitd  kavel  begabt  ihn  mit  einem  steine  =  gibt  ihm  e.  st.). 

osztB.  m(/V-  gebén  (mijim  gégében,  mijipsa  das  gebén, 
adás);  mijil'  id.  frequ.;  ma-:  inf.  mata  gebén  [  osztlrt.  mej- 
gebén. 

mord.  mije-  (pr.  3.  wn,  mij)  verkaufen,  eladni:  misende- 
feilbieten,  árulni  (verkaufen  wollen)  |  mordE.  mije-  verkau- 
fen (mimé  verkauO-*  miksne-  verkaufen,  feil  habén. 

finn.  myy-,  myö-  vendere  (ntyyskele-^  myyskenteU'  v. 
frequ.) :  myymi  (plur.  mjymit)  gaben  der  braut  an  ihre 
schwiegermutter  H  észt.  mü-  verkaufen;  müne-  id. 

Annak  kipuhatolására,  hogy  mi  volt  a  bűn-nék  eredeti 
jelentése,  igen  fontos  a  büntet-  „punire"  ige,  mely  világosan 
causativ  képzése  szerint  tulajdonképen  ezt  teszi  „eszközölni, 
hogy  vki  tegyen  vmit,a  mi  a  f^ww-ben,  mint  igetóben  van  kife- 
jezve",vagyis  „eszközölni  hogy  vki  Mn-jön".  Látszik,  hogy  itt 
a  bÍ47i'  mint  ige  szükségképen  ezt  teszi:  „poenam  dare,  bü- 
ÍJen".  Már  ebből  is  sejthetjük,  hogy  a  éwn  mint  névszó  elsőben 
nem  „peccatum,  delictum"-ot  vagyis  bizonyos  rossz,  vagy 
ártalmas,  jogsértő  cselekedetet  jelentett,  hanem  annak  követ- 
kezését, a  „poena"-t.  A  tőle  származó  bűnhöd-  denom.  ige 
is  „poenam  luere"-t  teszen;  a  bűnt  vallani  szólás  meg 
szintén  „poena"-t  jelentő  bűn-re  utal  (v.  ö.  kárt  vallani^ 
szégyent  v.;  v.  ö.  a  vall  igének  „habere"  értelmét  a  régi 
magyar  emlékekben,  p.  o.  világot  vallotok  lucem  habetis; 
e  szerint  a  vall  ige  csak  oly  tárgyra  illik,  melyet  az 
ember  birtokol  vagy  valami  által  megkap,  de  nem  illik  jó 
vagy  rossz  cselekvésekre,  pl.  ivást  vallani,  esküt  vallani;  efféle 
cselekedetet  jelent  p.  o.  a  vétek  szó,  vét-  igétől,  s  így  a  bűn- 
nek synonymuma,  de  nem  mondható:  vétket  vallani  e  h. 
vétket   tenni). 


Digitized  by  VjOOQIC 


B    *    N.  495 

Ha  e  szerint  M«  tulajdonkép  „poena"-t  jelentett,  s  aztán 
„delictum,  peccatum"-ot  csak  átvive,  mint  „poena-ra  való 
dolgot",  már  csak  az  a  kérdés,  minemű  „poena"-t  tett  a  bűn 
eredetileg?  Én  azt  vélem,  hogy  rajta  bizonyos  érték-meg- 
adásban, pénzfizetésben  álló  poena-t  (tcoiv-)!],  mulcta)  kell  ér- 
teni, vagyis  a  különben  is  magyar  szóval  mondható  „bírsá- 
got^. Tudjuk,  hogy  az  efféle  poena-nak  nem  volt  a  mainál 
kisebb  divata  régibb  korban,  hol  még  akár  emberölésnek  is 
szó  szerint  „megadatták  az  árát"  (vérdíj,  vérbirság);  figyel- 
met érdemel,  hogy  a  megérdemelt  díjakat  osztó  „itélet-nap" 
kifejezésére  a  HBeszéd  szerzőjének  legelőbb  is  a  birság-nop 
julott  eszébe.  Megjegyzendő,  hogy  a  finnben  is  van  egy  szó 
a  „mulcta"-ra;  sakko  „poena  sceleris  reconciliandi  gratia 
danda,  mulcta  juris"  {saan  v.  veddn  sakkoa  poenas  do,  mul- 
ctam  committo,  v.  ö.  bűnt  vallani).  S  végre,  a  mi  itt  a  fődo- 
log, ha  a  ^WM-nek  e  mindenesetre  igen  alkalmas  szorosb 
jelentését  fogadjuk  el,  szépen  meg  is  fejthetjük  a  szót  az 
ugor  nyelvek  eredeti  szókincséből. 

Ugyanis  a  m.  bűn  mint  tulajdonkép  „poena,  mulcta"  és 
a  kifejtett  Í^^ÍW'  „poenam  v.  mulctam  dare,  solvere"  ige  nem 
tesz  egyebet  mint  „megadni,  fizetni",  s  egyszeriben  meglát- 
szik, hogy  mi  köze  lehet  a  vog.  ml-  stb.  „adni"  igéhez.  — 
A  vog.  mí-nek  teljesebb  alakja  maj'  (máj^-)  :=  vogK.  maj- 
(e  h.  wo/-),  oszt.  myV-,  mej~^  mord.  mije-y  f.-észt.  wü-,  mö-  ' 
{myó') ;  a  közös  msi-  alapalak  még  eredetibb  ugor  m^g-höl 
való,  melynek  nyoma  van  a  vogK.  miglal-han.  Ilyen  ugor 
m:g-  ige  a  magyarban  csak  m^j-  vagy  ntsv-vé  válhatott, 
illetőleg  szókezdeti  m;^-cserével  bsj-  v.  bsP-vé,  E  fenn  nem 
maradt  igéből  alakúit  a  mom.  (intensiv)  -w  képzővel  a  bűn- 
„megadni"  ige  (e  h.  bsjn-  v.  b^vn-);  régi  codexekben  eléfoi"- 
dúl  a  szó  z'-vel  is  (é/n),  mely  alak  jóformán  ^;7«-ből  való. 
A  bűn  névszót  ugyané  bűn-  igétől  való  lappangó  képzős 
nomen  verbale-nek  tekintem;  meglehet  hogy  bűnös  is  vala- 
mikor bűnös  volt,  azaz  bizonyos  értelemben  „adós^  schuldig". 

BüDENZ    JÓZSEF. 


Digitized  by  LjOOQIC 


496  KIRÁLY    PÁL. 

NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM. 
„Magyar  mondattan  az  irály-  és  verstan  rövid  vázlatával  és  útmu- 
tatással a  magyar  nyelv  gymnasiumi  tanítására.  Középtanodai 
alsóbb  osztályok  számára.  Irta  Imre  Sándor  a  kolozsvári  tud, 
egyetemen  ny.  r.  tanár,  magy.  tud.  akad.  1.  tag.  Negyedik 
javított  kiadás.  Debreczen,  ifj.  Csáthy  K.  gaz.  akad.  könyv- 
árus 1875."  XVI.  és  i36  1.  Ára  80  kr. 

II.*) 
Első    czikkünkben    a    szó  vonzatig    (21  — 5o.    §§.)    ju- 
tottunk. 

A  szerző  már  az  „Útmutalás^-ban  (IX— X.  1.)  nemcsak  ki- 
váló fontosságot  tulajdonít  a  szóvonzatnak,  hanem  némi  Önér- 
zettel is  szól  könyvének  ezen  részéről. 

Tagadhatatlan,  hogy  a  teljesség  érdekében  mindent 
elkövet  annyira,  hogy  az  aprólékoskodást  talán  a  túlságig  is 
hajtja.  Azonban  a  teljesség  magában  még  nem  minden.  Szükség, 
hogy  a  teljesség  a  helyességgel  párosuljon.  S  épen  a  helyesség 
az,  a  minek  itt  úgy  a  berendezésben,  mint  a  tárgyalás  módjában 
nagy  híját  látjuk. 

Mindjárt  az  első  (21.)  §.  abban  a  nagy  hibában  szenved, 
hogy  —  a  „mondat"-ra  még  csak  mellesleg  sem  reflektálva  — 
úgy  magyarázza  a  szóvonzatot,  mint  valamely  önálló,  független 
tárgyat,  mely  csak  a  „szókat"  érdekli.  S  ha  aztán  mégis  ma- 
gyarázná legalább  így.  Ennyire  nem  megy.  Látjuk  ugyan  e  §-ból, 
hogy  van  szóvonzat;  de,  hogy  mire  való  az,  hol  bír  szereppel, 
avagy  mi  czélja  van  annak  pL  épen  ebben  a  könyvben,  azt  a 
legőszintébb  jóakarattal  sem  vehetjük  ki  belőle,  nol^a  a  §  czíme 
épen  „a  szóvonzat  mivoltá"-nak  kiderítésére  igérke^k.  Csak- 
hogy a  francziaként  promettre  et  tenir  sönt  deux! 

A  következő  §-okban  a  vonzat  különböző  eseteit  sorolja 
el;  de  hogy?  Azon  kivül,  hogy  a  vonzat  törvényének  alapját, 
az  állítmányt,  föl  sem  említi,  megcselekszi  azt,  hogy  a 
vonzott  mondatrészek  közt  a  „birtokviszonyt**  (!)  teszi  elsővé. 
Hogyan?  Hát  a  birtokviszony  a  vonzat,  s  nem  az  egyezés 
rovata  alá  tartozik  ?!  Ez  ismét  oly  fölfogás,  melyet  nem  ártott 
volna  legalább  csak  úgy  nagyjából  is  igazolni.  Ezt  azonban  köny- 
vünk nem  teszi,  hanem  egyszerűen  oda  biggyeszti  e  tételt  az 
első  szám  alá,  mintha  minden  a  legjobb  rendén  volna.  Már  pe- 
dig a  „birtokviszonyt"  (akár  mint  olyat,  akár  annak  csak  a  bir- 
tokosát) a  mondat  vonzott  részei  között   szerepeltetni  képtelen- 


*)  Sajtóhibák  az  L  czikkben.  Nyr.  X.  459.  I.  3.  kikezdés  „Miként 
áll...**  helyett  „Másként  áll...",  a  464.  lapon  a  10.  sorban  „egészben** 
helyeit  „egyezésben**  olvasandó. 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI    IRODALOM.  4^7 

ség!  Mert  mi  az  a  vonzat?  Röviden  annyi,  hogy  a  kiható  áUít- 
mány  (ige  vagy  név,  mindegy)  a  legtöbb  esetben  sztikségessé 
teszi  a  megnevezését  annak  a  bizonyos  tárgynak,  a  melyre  az 
alany  hatása  irányúi.  Annak  a  tárgynak  a  neve  aztán  oly  raggal 
vagy  névutóval  áll,  a  milyet  az  illető  állítmány  legjobban  szeret, 
vagy  más  szóval  vonz.  Ily  ragok  legközönségesebben  a  -^  és  a 
-nak,  -nek,  meg  az  átvilelesen  használható  helyragok  (és  név- 
utók). A  „birtokos  nak,  nek*"  vonzására  azonban 
egyetlen  magyar  állítmány  sem  vállalkozik.  Az 
csak  mint  birtokjelölo  melléklet  fordulhat  elé,  s  csak  az  egye- 
zés törvénye  szerint  nyerhet  alkalmazást  a  mondatban  Birtok- 
viszonyban bármely  mondattag  állhat;  de  , birtokviszony"  nevű 
mondattag  nincs  ! 

Nem  mondjuk,  hogy  a  vonzatnak  iménti  meghatározása 
egészen  teljes  és  szabatos,  mert  tudjuk,  hogy  az  igenevek  és 
melléknevek  jelzői  kapcsolataikban  is  megtartják  és  gyakorolják 
vonzó  erejüket;  de  annyiban  mégis  helyesen  fejeztük  ki  magun- 
kat, a  mennyiben  itt  f&leg  a  vonzat  törvényének  alapját  kí- 
vántuk kimutatni  és  igazolni 

A  birtokviszony  fejtegetése  különben  egyébként  sem  kielé- 
gítő. Alakilag  a  ridegségig  száraz,  tartalmilag  pedig  részben  této- 
vázó, részben  kétértelmű  és  részben  érthetetlen.  A  j^nak,  nek 
birtok-rag"-ról  akar  beszélni,  s  mégis  az  „e  rag^-ból  indul  ki, 
a  nélkül  hogy  a  kettőt  értékileg  egybevetné.  Aztán  így  tanít :  „a 
birtokos  mellé  (I)  gyakr&n  nak,  nek  tulajdonító  rag  is  (!)  ada- 
tik (!),  nevezetesen  ha  i.  a  birtok  és  birtokos  közé  több  szó  (!). 
kiváltképen  összetett  jelző  (! !)  vagy  mellékmondat  j6  H),  —  a 
hol  ezen  rag  nélkül  kétértelműség  állana  elé  .  . .  2.  Ha  több  bir- 
tokos úgy  fordul  elé,  hogy  némely  (!)  birtokos  egyszersmind 
birtokká  lesz.  Ekkor  világosság  kedveért  az  utóbbi  (!)  birtokos- 
hoz tételik  a  birtok-rag." 

E  szabály  számos  gyarlóságát  nem  tekintve,  csupán  három 
rövid  megjegyzést  teszek  rá.  Nevezetesen :  az  első  (bevezető) 
mondat  roszúl  érti  a  ragozást,  mert  a  ragot  a  szó  mellé 
adatja.  Az  i.  p.  nem  érti  a  mondatszerkezetet,  mert  a  birtok 
és  birtokos  közé  ntöbb  szót,  kiváltképen  összetett  jelzőt"  tétet, 
s  végre  a  2.  p  nem  ismeri  eléggé  a  birtokviszony  eseteit,  mert 
különben  nem  szorí(aná  az  illető  rag  kitételét  csak  akkorra^  ha 
egymás  után  „több  birtokos  fordul  elé". 

E  megjegyzéseim  jogosult  voltát  szükségtelen  a  szakértő 
előtt  igazolnom.  Mindazáltal  el  nem  szalaszthatom  a  kinálkozó 
alkalmat  arra  nézve,  hogy  az  utolsó  megjegyzést  egy  külön  pél- 
dával is  meg  ne  világosítsam. 

Az  idézett   hely    után  nyomban  a  következő    kikezdés    ko- 

M     NYKLVUK.    IV.  SS 


Digitized  by  VjOOQIC 


498  KIRÁLY    PÁL. 

vetkezik  a  §-ban :  „Ha  a  birtok  egy,  bár  a  birtokos  több  is, 
egyes  birtok  személyraga  Jo  (!)  a  birtok  mellé  (1),  péld.  Az  osók 
erénye.  —  E  szabály  oka,  hogy  a  magyar  nyelv  általában  is  ide- 
gen a  többes  szám  használatától".  —  Itt  van,  hogy :  „E  sza- 
bály oka,  hogy..."  Most  hogyan  értendS  ez  ?  Ugy-e,  hogy : 
„E  szabálynak  az  az  oka,  hogy  .  .  .",  avagy  pedig  úgy,  hogy:  »E 
szabály  az  oka  annak,  hogy  .  .  ."  En  azt  sejtem,  hogy  az  író 
az  előbbit  akarta  értetni.  De,  ha  valóban  úgy  akarta,  akkor  a 
-nak  ragot  hibásan  hagyta  el,  noha  itt  a  birtokos  csak  egy.  íme 
így  boszúlja  meg  magát  a  szabatos  meghatározásoktól  való  hú- 
zódozás.  S  ezt  könyvünk  szépen  kikerülhette  volna,  ha  több 
gonddal  hasonlít  és  különböztet,  s  ha  előbb  önnön  maga  előtt 
hozza  tisztába  azt,  a  mit  tanítani  akar. 

Hanem  végén  csattan  az  ostor!  A  birált  §  azzal  végződik, 
hogy:  „Birtokviszony  fordul  elé  néha  jelző  helyett.  így:  Buda 
városa."  Szeretnők  ismerni  azt  a  „néhai"  esetet,  meg  azt  is, 
hogy  vájjon  „Buda  városa"  minek  lehet  a  jelzője.  Több  szót  itt 
talán  kár  lenne  vesztegetnem.  Azt  azonban  nem  hallgathatom  el, 
hogy  könyvünk  semmitsem  látszik  tudni  a  birtokvisszony  inversió- 
járól,  sem  a  genitivus  subiectivus,  obiectivus  és  partitivusnak 
megfelelő  esetekről,  holott  ezek  mind  lényeges  dolgok  s  épen 
ezért  a  teljes  mondattanból  ki  nem  hagyhatók. 

De  térjünk  vissza  a  vonzott  részek  elsorolásához. 

Eddig,  mint  látható,  csak  a  mondattan  szempontjából  be- 
széltünk; most  azonban  ki  kell  jelentenünk,  hogy  a  vonzott 
részek  itteni  rendje  ellen  a  paedagogiának  is  méltó  kifogása  van. 

Semmi  sincs  tőlünk  távolabb,  mint  a  „zu  vielregieren"  példá- 
jára túlságosan  paedagogizálni.  Nem  !  Mi  leginkább  >izon  paeda- 
gogiai  elvekhez  ragaszkodunk,  a  melyek  általános,  sot  kétségtelen 
érvényűek.  De  ezeket  aztán  alkalmazva  is  akarjuk  látni  minden 
iskolai  könyvben. 

Könyvünk,  mint  kimutattuk,  a  „birtokviszony "-nyal  kezdi  a 
vonzott  részek  elsorolását.  A  fentebb  mondottakat  most  nem 
ismételve,  csupán  azt  kérdjük,  vájjon  négy  kiadás  alatt  sem  látta 
be  ez  a  könyv,  hogy  valamely  új  dolognak  a  megismertetését 
mégis  csak  legczélszerübb  s  legkönnyebb  a  legtermészetesebb  s 
így  a  megismerésre  leginkább  ajánlkozó  oldalon  kezdeni  meg? 
Hiszen  föltéve,  hogy  a  birtokviszony  is  vonzott,  minden  szakértő 
tudja,  hogy  ennél  nehezebb  és  rugósabb  természetű  kapcso- 
lat alig  van  az  egész  magyar  mondatban.  Még  a  „Budap.  Szemle" 
is  elvéti  nem  egyszer.  Igazán  nem  is  kell  hozzá  tudomány  (pae- 
dagogia),  csak  némi  értelmes  ösztön,  hogy  a  vonzott  részek  be- 
mutatásánál a  leggyarlóbb  nyelvtaníró  is  a  tárgyragot  tegye 
elsővé.  Hanem  ez  a  könyv    bölcsebb   akar   lenni  a  természetnél; 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  499 

azért  követ  el  természetellenes  dolgokat.  O  így. halad:  «Birtok- 
viszony-  (22.  §.),  TulajdonítQ  rag"  (23.  §.),  „Tárgyrag"  (24.  §.), 
„Kiegészítő  tárgy  ragai  (I)"  (25.  §.)  stb.  Annyi  bizonyos,  hogy  a 
dolog  kétségtelenül  így  áll  legjobban  —  a  feje  tetején ! 

Az  ím  fölemlített,  valamint  a  következő  (26— 5o.)  §-okban 
tehát  a  vonzott  ragokról  és  névutókről  beszél,  de  úgy  hogy  m  in- 
dentitt  pusztán  csak  azt  tünteti  föl,  hogy  ez  s  amaz  mily  kap- 
csolatban áll,  vagy  állhat,  a  helyett  hogy  a  vonzat  törvényét 
kutatná  és  állapítaná  meg.  Pepecsel  a  kétségbeejtésig,  de  utó- 
végre is  csak  forgácsot  csinál,  s  jó  szerencse,  hogy  legalább  rósz 
„példát"  nem  sokat  ad. 

Terünk  arra  kényszerítene,  hogy  érjük  be  itt  ezzel  az  ál- 
talános nyilatkozattal ;  de  vannak  egyes  dolgok,  melyeket  'külön 
megjegyzés  nélkül  nem  hagyhatunk. 

így  pl.  a  44,  §.  az  igekötoknek  külön  vonzatot  tulaj- 
donít. Ismét  összeütközés  a  vonzat  és  egyezés  törvénye  közt. 
Ha  az  igekötonek  csakugyan  van  vonzata,  akkor  azt  meg  kell 
tartania  az  összetételben  is.  Ez  pedig  nem  álL  Mert  a  mint  a 
határozó  igekötSvé  lesz,  annyira  egygyé  forr  az  a  maga  igéjé- 
vel, hogy  az  ige  alapjelentésének  módosításán  kivűl  többé  semmi 
követelése  sem  marad  fenn,  hanem  az  igével  együtt  vonzza  azt,  a 
mit  az  az  ige  vonz.  Mi  is  lenne  abból,  ha  véletlenül  az  ige  és 
igekötS  egyszerre  két  külön  vonzatot  akarnának  érvényesíteni? 
Nagyon  valószinü,  hogy  a  pör  az  ige  javára  dőlne  el.  Vegyük 
pl.  e  mondatol:  bezáró  maz  ajtót.  Vájjon  mit  szól  itt  az 
igekötö  a  tárgyraghoz?  Semmit,  hanem  szép  csendesen  vár  arra 
az  esetre,  midőn  majd  egyezésben  lehet  az  illető  határozóval. 

Különben  e  §-ból  akár  azt  is  gyaníthatjuk,  hogy  az  ige- 
kotok  egymást  is  vonzzák,  mert  így  kezdődik:  „Az  igekölok 
vagy  ige-elftk  (!)  jelentményi  rokonságban  állnak  némely  név- 
ragokkal s  egymást  vonzzák." 

A  46.  §.  az  igék  vonzatával  foglalkozik.  .Valahára",  kiált 
föl  az  olvasó,  „most  tehát  mégis  csak  megtanulhatjuk  az  igazi 
vonzatot**.  Sajnálom,  de  itt  ismét  meg  kell  búsítanom  a  vérmes 
várakozót.  Itt  bizony  nem  azt  tanítják,  hogy  hogyan  s  mit 
vonz  az  ige,  hanem  azt,  hogy  mik  és  mily  alakban 
vonzzák  az  igét!  E  könyvbén  valóságos  saturnaliát  ülnek  a 
mondat  alárendelt  részei,  mit  még  csak  megbocsátanánk,  ha  a 
viszás  mulatságot  csak  az  ige  keserülné  meg,  hanem  az  a  szo- 
morú, hogy  a  könyvnek  szerencsétlen  használói  iszszák  meg  a 
bajnak  a  levét.  Az  anyanyelv  tanítása  különben  is  igen  sok  helyt 
szörnyű  roszúl  megy ;  hát  még  így  mit  várhatunk,  ha  tekintélyes 
nevek  bonyolítják  össze  a  nyelvtudomány  kérdéseit,  s  vezetik 
félre  a  tanárt  és  tanítványt  egyiránt?! 

32» 


Digitized  by  VjOOQIC 


500  KIRÁLY    PÁL. 

E  g-ból  mutatóul  csak  egy  pontot  illesztek  ide:  „A  magvar 
kiható  cselekvő  ige  (,}  ha  kijelölt  és  meghatározott  tárgya  van, 
másféle  ragozást  vészen  föl  (!)  minden  alakjaiban ;  a  honnan  (?) 
a'  ragozásnak  két  különböző  sora  (!)  alakúi,  u.  m.  a  határozatlan 
vagy  tárgyatlan,  és  a  határozott  vagy  tárgyas  ragozás." 
Van-e  a  világon  logika,  a  mely  ezt  az  okkötést  helybenhagyná, 
és  van-e  stilisztika,  a  mely  ezt  a  fogalmazást  osztályozni  képes 
lenne?! 

A  47.,  48.  és  49.  §§-ok  az  igék  fajait,  időit  és  módjait  tár- 
gyalják a  régi  módon.  Úgy  látszik,  hogy  Szarvas  G.  „Igeidői" 
nem  igen  kelendők,  s  hogy  az  Akadémia  „ Értesítő "-jc  és  pNyelv- 
tudományi  közleményei"    nem  igen    birnak    elhatolni  az  iskoláig. 

Az  5o.  §.  az  „egyes"  mondatbeli  szórendről  beszél,  de  a 
néJkűl  hogy  a  kérdést  tisztába  hozná.  Itt  is,  mint  mindenütt,  világo- 
sító bevezetés  nélkül  toppan  in  medias  res,  s  aztán  megállapítja, 
hogy  van  „egyszerű"  (!)  és  „fordított"  szórend.  Azt  azonban,  hogy 
ezek  az  elnevezések  csupán  az  alany  és  állítmány  helyzetétol 
függnek-e  vagy  sem,  nem  látja  szükségesnek  kijelenteni.  A  mon- 
dat többi  részeinek  helyzetét  tisztán  az  önkényi&l  teszi  függővé. 
Világosan  csak  a  jelzők  helyzetét  mutatja  ki,  bár  azoknál  is  mond 
ily  fonákságot,  hogy  „Ha  a  jelzőt  kell  kitüntetni  a  mondatban, 
az  illető  főnévvel  együtt  áll  a  mondomány  előtt**.  Még  csak  a 
kéne,  hogy  ily  mondatunk  is  legyen:  „A  sárga  fütyül  rigó"! 
Kálmán  király  azt  mondta,  hogy  „de  strigis,  quae  non  sünt,  nulla 
quaestio  fiat".  S  nagy  igaza  volt. 

A  most  következő  második  rész  az  „összetett  mondatok 
kötésé" -rol  szól  (5i-65.  §§.). 

Az  összetett  mondatot  itt  (5i.  §.)  még  szerencsétlenebbül 
magyarázza  mint  a  6.  §-ban.  (L.  Nyn  X.  402.  1  )  Ott  legalább 
még  következetes  volt,  a  mennyiben  az  összetelt  mondatot  ösz- 
szetett  mondatnak  nevezte.  Itt  azonban  már  az  érthetetlenség 
mellett  még  következetlen  is,  mondván,  hogy:  „Ha  két  mondat 
tétetik  össze,  ezek  vagy  függetlenek  egymástól,  azaz  külön- 
külön  mindenik  megérthető  és  önálló,  —  vagy  egyik  a  másiknak 
tagjául  (!)  áll,  és  így  annak  egy  részét  teszi.  —  Első  esetben  fo- 
mondatok,  emebben  fo-  és  mellékmondat,  —  mely  két  mondat 
aztán  együtt  mondatvonzatnak  (!)  neveztetik.  A  mellék- 
mondatok vagy  az  összes  fomondatra  tartoznak,  vagy  annak  va- 
lamelyik tagjához  csatoltatnak." 

Rendkívül  szembeszökő  az  a  kedvetlen  hangulat,  melylyel 
a  szerző  ezt  a  munkát  írta.  Mintha  csak  büntetésből  dolgozott 
volna.  Nem  nézi  o  sem  tárgyát,  sem  közönséget,  sem  magát, 
hanem  ír,  hogy  egynéhány  ívet  úgy  a  hogy  betöltsön,  aztán 
salválja  az  animáját,  és  —  a  többit  Csáthy    Károlyra  bízza.    Hi- 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  50I 

szen  írni  ír  még  így  más  is;  de  legalább  nem  mutat  ily  fontos- 
kodó képet  s  nem  áll  elé  mint  magister  magistrorum,  hanem 
fölveszi  a  honoráriumot,  s  aztán  búsuljon  —  a  kiadó.  Ilyesmivei 
egy  Imre  Sándornál  megdöbbenve  találkozunk.  Ki  kényszeríti 
ot,  hogy  kedve  ellen  írjon,  avagy  hogy  olyanról  írjon,  a  mit  nem 
szeret?  Mert  hogy  a  mondattant  nem  szereti,  az  e  munkájának 
minden  sorából  kirí.  A  szeretetnek  még  az  anyagi  világban  sem 
lehetnek  ily  torzszülöttei,  annál  kevésbbé  a  szellemi  világban, 
hol  az  alkotó^  ha  igazi  alkotó,  nincs  kitéve  a  szerencsétlen 
véletleneknek  sem. 

Igazán,  ha  a  Nyelvőrnek  nem  egyik  első  rangú  feladata  és 
törekvése  volna  az,  hogy  a  magyar  mondatot  tisztázza^  szívesen 
bíznók  e  könyv  megbirálását  a  tisztán  tanügyi  lapokra.  Hadd 
mustrálnák  azok  a  maguk  módja  szerint.  De  így  —  a  prínci- 
p  i  i  s  o  b  s  t  a  elvénél  fogva  —  be  kell  tekintenünk  az  iskolákba 
nekünk  is  és  vetőt  kiáltanunk  minden  oly  könyv  ellen,  mely  nyel- 
vünk ügyének  ártalmára  lehet. 

Es  az  Imre  S.  úr  könyve  ilyen  könyv.  Ilyen  pedig  először 
azért,  mert  élvezhetetlen  stílusával  csak  csökkentheti  a  tanulókban 
az  anyanyelv  iránti  szeretetet;  másodszor  azért,  mert  részben 
hibás,  részbeti  érthetetlen  szabályaival  egyenesen  gátolja  a  nyelv 
szellemébe  való  behatolást;  és  végre  azért,  mert  ingadozó,  kö- 
vetkezetlen észjárásával,  logikát  nem  ismerő  co-  és  subordi- 
natióival  hibás  gondolkodásra  szoktatja  az  ifjúságot 

Elismerem,  hogy  nagyon  erős  hangon  beszélek.  De  a  ki 
eddigi  bonczolgatásaimat  figyelmére  méltatta,  s  a  ki  a  fentebbi 
idézetet  is  gondosan  átolvasta,  kénytelen  lesz  megvallani,  hogy 
sem  szóban,  sem  ítéletben  nem  túlságoskodom,  s  hogy  nem 
csoda,  ha  e  könyv  bírálása  közben  az  indígnatíó  is  ki-kitör  a 
tollamból. 

De  menjünk  tovább ! 

Az  52.  §.  azt  mondja,  hogy  az  egymás  mellé  tartozó  mon- 
datok közül  „vagy  mindenik  ugyanazon  (!)  tartalmú,  vagy  .  .  •* 
Csak  nem  fogunk  talán  egy  mondatot  százszor  ismérelni,  hogy 
összetet  mondatra  tegyünk  szert? 

A  mellékmondatok  fajait  (o  szerinte  „nemeit"  53.  §.)  ma- 
gyarázván, egy  esetlen  bevezetés  után  megállapítja,  hogy  vannak 
főnévi  m  ell  ék  m  o  nda  to  k,  s  azzal  punctum.  Azaz  hogy 
tovább  megy  és  felosztja  e  mellékmondatokat  a)  Tartalmokra  és 
b)  Alak  jókra  nézve,  amazokat  ismét  elkülöníti  összerűekre 
(mily  szép  szó  !)  és  e  1  v  o  n  t  a  k  r  a,  emezeket  pedig  tárgyiakra 
és  alanyiakra 

Hogy  ilyesmi  elkövethető,  azt  kénytelenek    vagyunk    látni ; 


Digitized  by  VjOOQIC 


5o2  KIRÁLY    PÁL. 

dcj  hogy  az  ily  babrálás  szükséges  és  czélszerü  is  volna,  azt 
nem  lehetünk  készek  belátni.  S  még  hagyján,  ha  ezt  a  szörszál- 
hasogatást  kérlelhetetlenül  keresztül  vinné  a  mellékmondatok 
minden  fajtáján.  De,  ügy  látszik,  elég  egy  sütetbol  egy  lepény. 
A  mellékmondatok  többi  fajtáira  alább,  külön  §.-okban  rátalálunk ; 
de  azok  már  tartalmi  és  alaki  csoportosítást  nem  szenvednek. 
Jobb  is ! 

Azt  azonban  vcgfogytig  látjuk,  hogy  a  mellékmondatokat 
hol  az  egész  f&mondathoz,  hol  annak  bövíto  tagjaihoz  tartoz- 
tatja ;  mintha  nem  esett  volna  keze  ügyében  jobban  is,  helyeseb- 
ben is  megmagyaráznia  a  dolgot  úgy,  hogy  a  jelzői  mellékmon- 
dat azon  mondattaghoz  tartozik,  a  melynek  a  jelzőjét  helyette- 
síti, a  többi  mellékmondat  pedig  mind  az  egész  mondathoz 
fűződik.  Bár  az  ilyes  magyarázatnak  kiválóan  ott  lett  volna  a 
helye,  a  hol  (60.  §.)  a  mellékmondatok  rendjéről  értekezik. 

A  „melléknévi  mellékmondatról"  azt  jegyzi  meg,  hogy  az 
„gyakran  másfélévé  változhatik**.  Már  miért  változnék?  Azt  kell 
vala  mondania,  hogy  ugyanazon  tartalommal  is  többféle  viszony- 
ban állhat  a  mellékmondat  a  fomondattai,  de  csak  annyiban,  a 
mennyiben  a  helyettesített  mondattag  természete  megengedi.  A 
mellékmondat  nem  chamaeleonl 

A  mellékmondatokösszevonásárói  szóló  (38.  §.) 
czikkbol  látjuk,  hogy  a  mellékmondatot  csakugyan  nem  tudja  defi- 
niálni. A  czím  ügyetlen  voltál  nem  is  említem,  csak  azt  jegyzem 
meg,  hogy  a  ki  a  mellékmondatokat  mondattagok  körülírásainak, 
helyetteseinek  tartja,  az  nem  írná  azt,  hogy:  ,A  mellékmondat 
néha  (!)  szorosabban  (I)  összeolvad  (!)  a  fomondat  tal." 

A  74.  lap  „álmellékmondatokat"  is  ismer.  Vajh  kik  ok  és 
merre  van  hazájuk? 

Hogy  az  itteni  eléadás  szerint  „a  mellékmondatok  összevo 
nása"  is  a  mesterségek  közé  tartozik,  azon  az  eddig  látottak 
után  nem  lehet  csodálkozni.  Ez  a  könyv  mindent  „csináltat",  a 
helyett  hogy  a  készet  elemezné.  (L.  az  54.  §-t  is). 

Az  59.  §.  a  mellékmondatok  fokozatait  hibásan  magyarázza, 
mondván,  hogy:  „ha  a  mellékmondat  .  .  .  valamely  (!)  mellék- 
mondathoz tartozik,  második  fokozatúnak"  mondatik.  Hátha  az 
a  „valamely  mellékmondat"  már  maga  is  második,  vagy  ennél  is 
alsóbb  fokozatú?  Azt  meg  egyátalabán  nem  is  sejteti,  hogy  ho- 
gyan lehet  a  mellékmondatnak  is  mellékmondata.  Elég,  hogy 
van.  wYanni  van**  —  mondaná  Erdélyi  János  — ,  de  mit  ér,  ha 
nincs  tisztába  hozva? 

„A  mellékmondatok  rendé"  (60.  §.)  oly  általánosan  van 
megjelölve,  hogy  alig  ér  többet  a  semminél.  Egy  kis  vizsgálódás 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYKLVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  5o3 

rá  vezette  volna  a  szerzőt,  hogy  e  részben  eléggé  szabatos  uta- 
sításokat lehet  adni  még  a  nem  jelzői  mellékmondatokra  nézve 
is.  Azt  mondva,  hogy  némely  mellékmondat  ^ rendesen  elöl  vagy 
hátúi  áll",  nem  szabályt  állapít  meg,  hanem  csak  tévetegbe  vezet. 
E  mellett  könyvünk  azt  az  esetet,  midőn  a  fomondal  áll  a  mel- 
lékmondat közepén,  ismerni  sem  látszik. 

A  „mondatsorozatok"-ról  írt  (61.  §.)  semmi  hasznos  tudni 
valót  nem  nyújt.  Pusztán  annyit  vehetünk  ki  belőle,  hogy  össze- 
tett mondat  és  mondatsorozat  in  ultima  analysi  mindegy.  De 
akkor  minek  külön  beszélni  róla?  A  mondatsorozat  nem  a  fo- 
mondathoz  járuló  mellékmondatok,  hanem  az  egymásra  követ- 
kező külön  teljes  gondolatok  számától  vette  a  nevét, 
mely  csak  ily  alapon  jogosult.  A  mellékmondatok  csak  fomon- 
dataik  gondolattartalmának  r  é  s  z  e  i,  tehát  csak  egyes  fogal- 
mak körülirásai  levén,  a  mondatsorozatok  alkotásában  csak 
annyiban  tényezők,  a  mennyiben  tőmondataikat  követni  tartoz- 
nak. Ha  szükség  van  rájuk,  ok  is  ott  vannak  a  sorozatban;  ha 
pedig  fölöslegesek,  a  világért  sem  megy  tönkre  a  mondaisoro- 
zat ö  náluk  nélkül  sem. 

S  most  következik  egy  kényes  kérdés:  „Az  igék  módjai  és 
idői  mellékmondatokban**  (62.  §.).  Kemény  dió  ez  mindnyájunkra 
nézve ;  épen  azért  csinján  kell  vele  bánnunk,  ha  azt  akarjuk, 
hogy  vakot  ne  vessen  kezünkben  a  koczka.  Hanem  a  mi  könyvünk 
aggodalom  nélkül  veszi  föl  a  nagysándori  kardot;  dolgozik  is  vele 
keményen ;  azonban  a  csomó  csak  nem  enged  és  továbbra  is 
csomó  marad.  Pedig  ugyancsak  gyártja  a  példákat,  hogy  a  sza- 
bály applicabilissé  lehessen.  De  mind  hiába !  Bizonyításul  hadd 
álljanak  itt  a  leglényegesebb^  pontok ! 

Könyvünk  szerint  (49.  és  62.  §.)  van  i.  jelentő,  2.  paran- 
csoló, 3.  kapcsoló  és  4.  óhajtó  mód.  E  módok  közöl  az  i.,  3.  és  4. 
sz.  alattiakat  szerepelteti  a  mellékmondatokban.  S  ennyiben  he- 
lyesen jár  el.  De  azt  már  kellő  körültekintés  nélkül  teszi,  hogy 
ezen  módokat  minden  összehasonlítás  és  különböztetés  nélkül 
illeszti  be  ugyanazon  mellékmondatokba.  Mert  vagy  azt  kell 
vala  mondania,  hogy  e  módok  egy  iránt  eléfordúl  hatnak  minden- 
féle mellékmondatban,  vagy  pedig  csak  az  eltéréseket  kellett  volna 
a  lehet6  legélesebben  és  legvilágosabban  föltüntetnie.  így  min- 
den rovat  végén  ugyanazon  eredményt  találván  a  tanuló,  attól 
lehet  tartani,  hogy  a  czím  tartalmán  kivül  semmi  positiv  hasz- 
not nem  húzhat  az  egész  §-bóI. 

A  80.  lapon  ok  és  szükség  nélküli  kitérés  az  a  megjegyzés, 
hogy:  ,.különösen  a  jelentő  mód  félmúltja  használtatik  oly 
f5  mondatban,  melyet  feltételes  mellékmondat  el5z   meg  (!)." 


Digitized  by  VjOOQIC 


5o4  KIRÁLY    PÁL. 

Itt  a  mellékmondatokról  van  szó,  s  azokkal  kell  foglal- 
kozni. 

Nagyon  fokozza  a  különben  is  igen  homályos  eléadás  ért- 
hetetlenségét  az,  hogy  itt  is  folyvást  főnévi  és  másféle  mellékmon- 
datokról beszél.  A  mellékmondatot  nem  úgy  kell  tekinteni,*mint 
ilyen  vagy  olyan  szónak,  hanem  mint  ilyen  vagy  olyan  mon- 
datrésznek a  helyettesét.  A  „fónévi  mellékmondat*  elnevezés 
teljességgel  nem  képes  az  illető  faji  fogalmat  szabatosan  föl- 
tüntetni,  mert  utóvégre  akármilyen  mellékmondat  lehet  „főnévi". 

Különben  a  62.  §-nak  legnagyobb  gyöngéje  az,  hogy  a 
mellékmondatokban  szereplő  módokat  és  időket  nem  a  fomon- 
datbeliekkel  való  viszonyukban  vizsgálja,  holott  a  latin  syntaxisra 
való  reminiscentiák  igen  gyakran  elé-elébukkannak  az  egész 
könyvben,  főleg  pedig  a  következő  63.  §-ban,  mely  az  „oratio 
obliqua^-ról  tanít.  Már  pedig  a  mellékmondatokkal  senki  sem  fog 
soha  tisztába  jönni  a  fomondatok  nélkül. 

S  most  még  két  befejező  §.  következik,  melyek  közöl  az 
egyik  (64.)  a  „szabálytalan  mondatcsoportok "-ról,  a  másik  pedig 
(65.)  a  „szabályos  mondatcsoport"-ról  értekezik. 

Érdekes  lesz  tudni,  hogy  mi  értendő  itt  az  egyik,  s  mi  a 
másik  alatt.  Sem  több,  sem  kevesebb,  mint  az,  hogy  szabályos 
mondatcsoport  a  körmondat,  szabálytalan  ellen- 
benminden egyéb  összetett  mondat.  Mindenesetre 
meglepő  osztályozás  !  Tagadjuk  aztán,  hogy  a  mi  nyelvünk  nem  bar  - 
bar  nyelv  I  íme  magyar  író  s  magyar  nyelvtanban  declarálja,  hogy 
a  mi  nyelvünknek  egész  mondatszerkezete  szabálytalan,  kivéve 
az  egy  körmondatot,  mely  szerencsére  mégis  megmenti  a  nem- 
zeti becsület  egy  parányi  részét.  De  mi  az  ?  Hiszen  a  körmondat 
is  kölcsönzött  mondatszerkezet  a  magyarban ;  így  dicsekedésünk 
legfölebb  csak  oda  terjedhet,  hogy  magyarul  is  lehet  kör- 
mondatot szerkeszteni.  Ez  pedig  ugyancsak  olcsó  dicsőség! 

Hanem  hát  egy  fecske  nem  csinál  tavaszt!  Szerzőnknek  itt 
bemutatott  tudománya  szerencsére  tisztán  egyedi,  melyet  még 
eddig  meg  nem  irigyelt  tőle  egy  nyelvtaníró  sem.  Szomorú  is 
volna,  ha  az  erőlködő  eredetiségnek  még  ily  kinövései  is  után- 
zókra találnának!  Untig  elég  az  is,  hogy  vannak  emberek,  a  kik 
az  ilyesmiket  az  iskolákban  magukévá  teszik.  De  úgy  kell  ne- 
kik! Az  a  sánczmunka,  a  melyet  ez  a  mondattan  rájuk  ró,  elég 
büntetés  nekik.  Megérdemlik !  Bár  ne  volna  még  az  a  vigaszta- 
lásuk se,  hogy  a  szegény  fiúkat  „socios  habent  malorum" ! 

Hanem  térjünk  a  dologra. 

ízzé,  porrá    törhetném  ezt  a  boldogtalan  két   §-t ;  de  soha 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  5o5 

nem  találván  gyönyörűséget  a  rombolásban,  szivesebben  vállal- 
kozom arra,  hogy  a  nyakatekert  kérdést  tisztázom. 

Világos,  hogy  a  szerzőt  csak  az  ellentét  hajhászása  ragadta 
azon  állításra,  hogy  a  körmondaton  kivül  minden  összetett  mon- 
dat szabálytalan.  Pedig  ha  így  állna  a  dolog,  ugyan  írhatta  vol- 
na-e ezt  a  mondattant?  Hiszen  ö  végfogy tig  a  szabályossá- 
got kutatta  és  magyarázta  (volna)!  S  lehet-e  a  szabály- 
tanságokat szabályok  alá  vonni?  Nyilván  az  lebeghetett  a  szerző 
szemei  előtt,  hogy  az  összetett  mondatok  részint  természetes, 
részint  me  sterség  e  s  szerkezetűek.  Csakhogy  akkor  az 
előbbieket  nem  azzal  kellett  volna  indokolnia,  hogy  „kevésbé 
rendezetten  soroztatnak  össze**.  Ily  valamit  nemcsak  tanítani,  de 
megengedni  sem  szabad,  mert  különben  csakugyan  ténynyé  válik 
a  szabálytalanság  és  —  oda  a  magyar  nyelvnek  egész  alkot- 
mánya. 

Egyébiránt  itt  i64.  § )  még  azt  is  kell  tapasztanunk,  hogy 
olyan  a  bor  is,  a  milyen  a  czégér.  Ugyanis  a  szerencsétlen  czím 
alá  a  következő  csoportok  illesztvék  : 

„I.  Egy  fő-mondat  ktilönféle  több  (!j  mellékmondattal,  úgy 
azonban  hogy  azok  a  főmondat  után  állnak  (? !) 

2.  Több  főmondat  mellékmondatokkal,  úgy  hogy  a  főmon- 
datok  is,  a  mellékmondatok  is,  egymásnak  megfelelnek  (!!)  mint 
ellenesek,  hasonlók,  okkapcsolatbeliek  slb 

3.  (!!)  Megfelelnek  a  mondatcsoport  tagjai  (tehát  tagjai!), 
mondatok  és  mondatsorozatok  egymásnak  néha  (!)  külső  terje- 
delmökre  nézve  s  ez  által  hangzatokra    nézve  is.        Ellenben  (!) 

4.  (!  I)  Néha  több  mondat  áll  különböző  (!)  viszonyban  s  a 
beszédnek  többféle  fordulata  okoztatik(!  !).**  —  így  keverni  a  sti- 
lisztika és  mondattan  megjegyzéseit,  s  így  tagadni  meg  minden  lo- 
gikát !  De  hát  csakugyan  olyan  lim-lom  az  a  mondat  és  mondat- 
tan, hogy  ilyen  elbánást  érdemel  ? !  Egy  kevésbbé  eredeti  író,  ha 
már  csakugyan  el  kellett  volna  sorolnia  az  összetett  mondat 
változatait,  valószínűleg  a  következő  csoportokat  állítja  valaföl: 
„I.  Egy  főmondat  s  egy  mellékmondat;  2.  Egy  főmondat  és  több 
mellékmondat;  3.  Több  főmondat  és  egy  mellékmondat,  s  végre 
4.  Több  főmondat  és  több  mellékmondat."  Ebben,  úgy  gondo- 
lom, legalább  nincs  megcsúfolva  a  józan  logika,  s  nincs  confun- 
dálva  a  mondattan  s  a  stilisztika. 

A  „szabályos  mondatcsoportot"  (65.  §.)  ilyen  szabály  ma- 
gyarázza: 

„Ha  a  mondatok  úgy  vannak  összeszedve  (!),  hogy  egy  kö- 
zéppontjok  alakúi  (!),  azaz,  hogy  fő-  és  mellékmondatai(k),  vagy 
kapcsolatos  mondatsorozatai(k;,    mintegy  főmondalra    vitetnek,  s 


Digitized  by  VjOOQIC 


5o6  KIRÁLY    PÁL. 

ckkép  az  egésznek  teljes  értelme  csak  a  fomondatból  vehető  (!), 
és  így  az  összes  egy  kerekded  egészet  képez;  neveztetik  az  iJy 
mondatcsoporl  körmondatnak  vagy  mondat-körnek  (!)". 

Gorgias  és  Quintilianus  óta  e  könyvig  jó  sereg  ember  meg- 
határozta már  a  körmondatoí ;  de  ily  esetlenül  kevés.  Az  ily  meg- 
határozás sem  okoskodásnak)  sem  stilusnak,  sem  legalább  tisz* 
tcsséges  összetett  mondatnak  be  nem  válik;  ennél  fogva  teljesen 
alkalmatlan  arra,  hogy  a  körmondatot  föl  fogassa  és  meggy  ozoleg 
megértesse. 

A  körmondat  nem  ily  zagyva,  hanem  művészileg  szerkesz- 
tett összetett  mondat,  vagy  ha  jobban  tetszik,  mondaiso- 
rozat, mely  úgy  áll  elé,  ha  valamely  csattanós  alapgondolatot 
rokon  értelmű  mellékgondolatok  elorc  bocsátása  által  emelünk 
ki  s  helyeztink  mentől  élénkebb  s  meglepőbb  világításba.  Ezt 
már  igenis  „csinálni**  kell,  de  jól,  azaz  öntudatosan  és  ügye- 
sen, mert  különben  minden  „összeszedése  mellett  sem  jo  létre 
az  az  —  úgy  szólván  —  epigrammaszerü  művészi  mondat,  a 
milyennek  a  jól  értett  körmondatnak  lennie  kell. 

Az,  hogy  az  összetett  mondatnak  középpontja  legyen,  hogy 
a  mellékmondatok  a  fomondatra  „vitessenek* ;  hogy  az  egész 
mondat  értelme  „a  fomondatból  vehető  (ki)**,  s  hogy  a  mondat 
kerek  egész  legyen :  bármely  összetett  mondatról  elmondható ; 
de  az  már  nem,  hogy  a  mellékgondolatok  okvetetlenül  mi- 
lyen tartalmúak  s  milyen  sorúak  legyenek.  Ez  csak  a  körmon- 
dattól követelhető  meg.  S  épen  ez  alapon  használhatatlan  az  a 
meghatározás,  melyet  könyvünk  ad. 

Tévedésének  alapja  különben  világos.  Ö  ugyanis  a  körmon- 
datot betű  szerinti  karika  mondatnak  képzeli;  legalább 
ilyesmire  mutat  a  „mondat-kör"  elnevezés,  meg  a  §.  i.  jegyzete, 
melyben  sok  másokhoz  hasonlólag  az  incisummal  biró  f&monda- 
tot  „egyszerű  körmondatnak"  nevezi.  Már  pedig  az,  a  ki  a  kör- 
mondatot így  képzeli,  sem  maga  nem  fog  azzal  soha  tisztába 
jönni,  sem  pedig  mást  tisztába  hozni.  Ily  fölfogás  mellett  a  kör- 
mondat absolute  deíiniálhatatlan,  s  nem  marad  más,  mint 
vagy  azt  mondani,  hogy  a  legtöbb  összetett  mondat 
körmondat,  vagy  pedig  azt,  hogy  körmondat  lehet  ugyan,  de 
nincs,  mert  nem  tudjuk  meghatározni  s  a  többi  összetett  mon- 
datok közöl  világosan  külön  választani. 

A  65.  §-nak  többi  része  sem  sikerültebb,  mint  a  bevezetés. 
Olvassuk  ugyan,  hogy :  „  i.  a  körmondainak  kétrészb&l  kell  (!) 
állnia";  hogy  „2.  ez  által  (! !)  a  körmondatnak  két  főrésze  ala- 
kúi (!)";  hogy  „3.  a  körmondat  lehel  két-,  három-,  négy-  és  több 
lagú";  hogy  „4.  a  tagok  mind  tartalomra  kapcsolatosakká  (csak.>), 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  Soy 

mind  külső  terjedtségre  és  hangzatra  nézve  megfelelőkké  tétesse - 
nek^  s  végre  hogy  „3.  a  körmondatok  az  egymásnak  megfelelő 
kötszókhoz,  vagyis  (! !)  a  mondatok  természetéhez:  képest  több- 
félék lehelnek";  de  hogy  mindez  miért  legyen  így,  s  hogy  álta- 
lában az  egész  hogyan  szerkesztendő  és  kerekítendő  ki,  arra 
nézve  semmi  világos  utasítást  nem  kapunk.  Egyéb  megjegyzéseim 
scjtelését  a  felkiáltó  jelekre  bízom.  Azok  megmondják  a  többit 
úgy  a  logikusnak,  mint  a  nyelvésznek, 

A  czikk  lobbi  részét  elfoglaló  i5  példa  közöl  némelyek  (7. 
i3.)  nem  jó  körmondatok,  némelyek  , pedig  (4.,  6.,  i4.,  i5.)  nem 
is  körmondatok, 

A  §.  záró  jegyzetek  legalább  is  igen  különösek.  Az  1.  sze- 
rint „a  szabályos  alakra  szerfelctti  gondot,  fáradságot  fordítani 
nem  szükjég,  hogy  modoros  tartalmatlanság  ne  származzék." 
Meg  kell  biz  annak  adni  a  módját,  vagy  különben  ne  körmön- 
datozzunk.  —  A  2.  azt  kivánja,  hogy  „a  körmondat  íratása  ne 
alkalmaztassék  huzamos  gyakorlatúi"  Gyakoroltatni  kell  biz  azt,, 
míg  a  növendékek  a  kellő  készséget  el  nem  érik  úgy  a  fölisme- 
résben, mint  a  szerkesztésben.  —  A  3.  nem  ajánlja,  hogy  „ugyan- 
azon fomondatról  többféle  körmondat  alakíttassék  (!)".  Ez  egé- 
szen fölösleges  figyelmeztetés  azon  a  hibán  kivül,  hogy  itt  ismét 
az  „Útmutatás**  praeceptoroskodását  ismétli 

A  mondattant  befejező  »raondat-  és  indúlat-jelek**-r61  szóló 
(66.)  §-i  már  első  czikktinkben  szellőztettük ;  így  itt  csak  pár 
észrevételt  teszünk  még. 

Azt  mondja  könyvünk,  hogy  az  illető  jelek  ^a  mondatok 
és  mondalcsoportok  rendezése  végett  (! !)  szükségesek."  Jobb 
lett  volna  így:  „  a  szünetek  és  a  hangulatok  jelölése  végett". 

Alább :  „A  vonás  használtatik  az  egyes,  de  (!)  bővített  mon- 
dat tagjainak  elválasztására.**  Jól  így  soha.  A  vonás  csak  ösz- 
szevoni  és  összetett  mondatokban  állhat.  Ezt  alább  könyvünk  is 
érinti  (2.  p.),  de  azon  különbséggel,  hogy  »a  különféle  mon- 
dattagok között  is  állhat  az,  ha  terjedtek**.  Nem  a,  ha  még  oly 
terjedtek  is.  Ha  ez  állna,  akkor  a  kommatizálás  egészen  az  ö  n- 
kény  dolga  lenne,  a  mi  pedig  az  érthetőséget  fenekestól  föl- 
forgatná. Tessék  csak  összevetni  a  mondatbeli  szünetjeleket  a 
zenei  pauzákkal,  s  akkor  világosabban  ki  fog  tűnni  azoknak  mind 
szerepe,  mint  fontossága.  A  példák  az  egész  könyvön  végig  ke- 
vés ízléssel  és  kevés  ügyességgel  vannak  csinálva.  írókból 
alig  találunk  néhány  mondatot.  A  §- okban  elszórt  ismétlő  kér- 
dések közöl  egyet  sem  találtam  czélszerúnek. 

A  X.  f.  46o.  lapján  tett  kifogásaimat  talán  rendesebb  lett 
volna  egymás  után  tárgyalnom.  De  a  birálat  folyamán  eléggé  kí- 


Digitized  by  VjOOQIC 


5o8  KIRÁLY     PÁL. 

tűnhetett,  hogy  a  szabályok  általában  igen  nehézkesek ;  hogy  a 
műszók  használása  csakugyan  következetlen,  mert  még  a  mon- 
dat- és  szótaní  elnevezéseket  is  összetéveszti  lépten,  nyomon : 
hogy  az  újabb  vívmányokat  nem  fordítja  hasznára,  s  hogy 
nyelve  a  qualificalhatatlanságig  rósz.  Így  ezeknek  mellőzésével 
csupán  a  végre  idézek  még  qéhány  példát,  hogy  a  nyelvtisztaság 
elleni  vétségeket  is  bemutassam. 

3.  l.  nA  kimondás  alakjára  nézve  lehet  egyes  (az)  mon- 
dat." Németül  ezt  így  tanítják :  «Der  aussage  nach  .  .  .** 

II.  1.  «A  jelző  mindig  az  illető  főnévhez  alkalmazza 
magát.**  Ez  is  csínos  germanizmus. 

17.  1.  „hegy-lakás**  6  szerinte  fölcserélhető  » hegyi  lakás •*-sal 
Most  tudom  már,  miért  hívják  a  budai    siklót  „Hegypályá**-nak. 

22.  1.  „Idegenes  az  egy  használata  ilyekben:  derék  egy 
ember,  vagy  egy  derék  ember."  Az  utóbbi  így  odavetve  igen; 
de  emígy:  «Egy  derék  ember  sok  jót  tehet",  bizony  egészen 
Jiárom  próbás  magyar  mondat  lesz. 

„.  .  .  mondatik :  nincsenek  Hunyadiak. '  A  szenvedő  igeala- 
kot nagyon  kedveli ;  azért  ír  így. 

25.  1.  „Ha  a  birtok  egy,  egyes  birtok  személyraga  j  6  a 
birtok  mellé.**  A  németnek  j  o,  a  magyarnak  pedig  járul. 

26.  1.  Búnak  hajtotta  fejét.**  Soha  sem  mondjuk. 

27.  1.  „Dárius  a  persák  ellen  a  görögöket  vette  fel  esz- 
közül.** Talán  „használta  fel  .  .  .** 

36.  1.  Ha  ^Hét  óráig**  két  értelmű  lehet;  ezt  ajánlja  he- 
lyette: „Hetedik  óráig.**  Csak  úgy  cseng  itt  a  ^septima 
hóra**. 

42.  I.  „E  kellemetlenségen  úgy  segíthetni,  ha  .  .  ." 

46.  1.  „A  külszenvedot  óva  használjuk.**  stb. 

S  legvégül  még  egy  szót.  A  szünetjelezést  épen  oly  kevés 
biztossággal  alkalmazza  a  szerző,  mint  a  hogy  magyarázza.  Pl 
a  60.  lapon  a)  alatt  hét  „példa"  van  egymás  után,  melyek  közöl 
hatban  nincs  kitéve  a  kellő  szünetjel. 

S  ezzel  a  mondattant  bevégeztük. 

Az  „Irály-  és  Verstan"  csak  „rövid  vázlatok"  levén,  teljes- 
ségre már  eo  ipso  nem  engednek  számítanunk. 

Különben  semmivel  nem  látjuk  indokolva,  hogy  e  függelé- 
kek miért  csak  pusztán  „vázlatok".  A  tanterv  ilyesmit  nem  kivan,  az 
iskola  pedig  el  nem  fogadhat,  mert  e  tárgyak  a  középiskolai 
tanfolyam  alatt  csak  egyszer  kerülnek  elé,  s  így  a  legrövidebb 
alakban  is  teljesek  tartoznának  lenni.  Ily  alakban,  nem  tud- 
juk, miféle  iskolának  lehetnek  azok  szánva. 

Közelebbről  tekintve  egyiket  is,  másikat  is,  azt  látjuk,  hogy 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVTUDOMÁNYI  IRODALOM.  DOQ 

1.  az  Jrálytap-^-nak  (97—138.  1.)  főleg  két  nagy  hiánya 
van.  Egyik  az,  hogy  noha  fogalmazni  akarna  tanítani,  a 
fogalmazványt,  mint  olyat  teljességgel  nem  tárgyalja ;  ha- 
nem megelégszik  a  kéreggel,  a  külsővel,  melyről  pedig  itt  tel- 
jességgel nem  áll,  hogy  „forma  dat  esse  rei".  Másik  nagy  hiánya 
az,  hogy  a  közéleti  fogalmazványokat  meg  sem  em- 
líti, noba  azok  kötelezett  részét  teszik  az  irálytanban  való  okta- 
tásnak. Így  ez  a  függelék  már  csak  ezen  hiányok  miatt  sem 
ajánlható. 

De  ha  ajánlanók  is,  kevés  hasznát  vehetnék  az  iskolák ; 
mert  stilusa  egy  cséppel  sem  jobb^  mint  a  mondattané;  így  pe- 
dig e  kis  extractum  legfölebb  csak  kerülendő  példa  gyanánt 
szolgálhat  úgy  a  tanár,  mint  a  tanulók  előtt.  S  még  ha  rósz 
stílusával  legalább  csupa  jót  tanítana !  De  szabályai  an  nyira  primi- 
tívek és  hiányosak,  hogy  azoknak  a  nyomán  senki  nem  fog  meg- 
tanulni fogalmazni.  Még  legtürhetobb  a  trópusok  és  figurák 
tárgyalása. 

A  kevés  gondról,  melylyel  e  kis  fogalmazvány  készűU,  hadd 
tanúskodjék  egy  példa! 

A  73.  §.  I.  pontja  az  idegen  szók  használásától  tiltván? 
ezt  mondja:  „Ezek  helyett  a  n^agyart  használjuk,  kiválogatván 
a  régi  és- népies  nyelvből  az  alkalmas  és  (I)  eredeti  magyar  szó- 
kat" (112.  1.).  S  a  következő  lapon  a  II.  és  III.  pont  alatt  azt 
mondja,  hogy:  „Hibásak  az  ókori  (!!),  és  ma  már  az  élo  nyelv  által 
mellőzött  kifejezések  (1)**  és  „kerüljük  a  népies  használatú  és 
nem  dísztelen,  de  müveit  eléadásban  mégis  szokatlan  szókat  és 
szóKötést  (!),  tehát  a  tájbeszédi  szólásformákat  is".  Ehhez  aztán 
igazán  nem  kell  kommentár! 

A  stilisztikai  példák  is  csak  részben  elégítenek  ki.  Külö- 
nös, hogy  Rajcsányin  kivül  még  Grube,  Lüben  és  Buffon  is  köz- 
reműködik a  példák  szolgáltatásában.  Tisztelet,  becsület  Rajcsá- 
nyinak,  de  biz  6  nem  szolgáltatott  még  oly  remekeket,  a  melyek 
egy  stilistikában  mintákúl  szerepelhetnének ;  az  idegen  szerzőket 
pedig  a  „m  a  gyár  irálytan"  mezejéről  egyenesen  ki- 
utasítjuk. 

2.  A  .Verstan"  (i39-i56.  1.)  csupán  a  „Mérték-  (!)  és  Rím - 
ian"-ra  szorítkozik.  A  hangsúlyos  verselés  kiszorulta 
könyvből,  noha  a  „Rímtan"  majdnem  anachronismus  ma  már  a 
nélkül.  A  poéták  nem  nagy  hálával  fognak  adózni  sem  az 
egészért,  sem  részeiért. 

Az  ím  elmondottak  után  abban  a  helyzetben  vagyunk,  hogy 
a  bírált  könyvet  sem  a  nyelvtudomány,  sem  az  iskola  nevében 
nem  tarthatjuk  nyereségnek. 


Digitized  by  VjOOQIC 


5io 


VOZARI     GYULA. 


^Nobis  prima  sit  virtus  perspicuitas,  propria  verba,  rectus 
oráo,  non  in  longum  dilata  conclusio ;  nihil  neque  desit,  neque 
superfluat!"  (Quintilianus.) 

KraJÍLY  Pal. 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 


-^?  —  nemde  a  jeles  bűnös 
müvelkedetbeliek  es  teszek  (sic) 
azt  e?  (nonne  et  publicani  hoc 
faciunt)  M.  23. 

e  (dcmonstrativum) ;  e  tör- 
vény (haec  est  lex)  M.  25  o  e 
?:ondo!yán  (haec  eo  cogilante^ 
M.  16.  e  mondott  barát  (fráter 
dictus)  FI.  66. 

eb  (ma:  eb)  J.  3o.  33 1-  372. 
4o2.  929.  Ér.  167.  55i.Dm.  3o2. 

ebédel;  ebellenek  (prande- 
runt)  (a  d  az  /-vei  assimilálva 
V.  ö.  beszéd:  beszéli  M.  137.) 
ebéllo  haz  M.  4o.  Dl.  43.  Cs. 
4i2.  FI.  66.  ebéllo  hely  J.  5o4. 

e  b  e  1 1  Év.  III. 

enyészt;^  felebenyésztötte 
szivét  lelkét  Ér.  64o. 

ébren  való  (vigil)  FI.  5. 
maradának  öbrön  (vigiles  per- 
manserunt)  FI.  35. 

ébrol:  ébred;  fel  ébred  FI. 
161.  fel  M.  162. 

é  b  rűl  Cs.  loi. 

eddigien;  egy  eddigien 
(usque  huc). 

e  d  e :  (huc)  ide  J.  38. 

édes  lelök  Év.  468.  é.  illat 
(odor  svavissimusj  J.  11 5.  szűz 
máriának  édes  képét  Dm.  106. 
é.  atyád  Ér.  118.  vedes  atya  Vg. 
4i.  az  dicsőségnek  édes  malaszt 
tya  Ér.  5i5.  é.  nyákokat  letar- 
tani az  hohereknek.  Kr.  548.  é. 
imádság  Kr.  338.  az  o  édes  ér- 


demét meg  akará  koronázni  Ér. 
34o.  mely  édes  legyen  az  ur 
isten  (quod  bonus  sit  Deus)  J. 
846. 

édeskedík  benne :  gyö- 
nyörködik b.  Ér.    59     385.    Cs. 

lOI. 

édesség;  magyarázván  őne- 
kik az  szent  irást  néha  Istennek 
édességéről  és  a  mennyország- 
nak szépségéről  Ér.  370. 

édességes  Ev.  93.  Vg.  17. 
Cs.  4.  FI.  93. 

édességest  (dulciter)  FI. 
34. 

efféle;  ez  féle  (similes)  Cs. 
33.  FI.  21.  (assimilatió  nélkül). 

égbe  néző  mester  Kv. 
238. 

ég  (aer)  FI.  60  61.  62  .í.  i42. 
(caelum)  J.  61. 

é  g  e  d  e  z;  égödöz  vala  (ardens 
erat)  M.  167.  égedezo  vala  ö 
kévánságában  (erat  ardens  .  .  . ) 
B.  37. 

egész  len  (integre)  FI.  24. 
egészlen  tele  tölt  (totus  plenus) 
FI.  5i.  egészlen  békeségest  meg- 
marada  (totus  tranquillus  re- 
mansit)  FI.  54. 

eggyel  (egyszer,  egy  ízben) 
FI.  4i.  eggyel  sem  (egyszer  sem, 
nulla  vice)  FI.  9,  eggyel  (simul) 
FI.  19. 

egymenden  napon    (quo- 


Digitized  by  VjOOQIC 


NYELVEMLÉKBELI    SZÓK. 


5ll 


tidie)  B.  24  68.  (unusquisque) 
B.  4i 

e gy  e  1  e  d  i  k  :  vegyül ;  egy 
nem  béli  erekség  másba  egye- 
ledik  (confunditur  sortium  dis- 
tributio)  J.  193. 

e  gyele  jt:  vegyít  J.  578- 
gi8.  24.  48.  Év.  227. 

e  g  y  e  1 6  s ;  szenteknek  sziksé- 
gökben  egyelosök  (necessitati- 
bus  sanctorum  communicantes) 
Kr.  73. 

egyem;  vele  öszvö  egyembe 
evőknek  (simulque  recumben- 
tibus)  M.  81.  mielőtt  emberek 
egyembe  egymást  megesmérnék 
(antequam  homines  se  cognos- 
cerent  muluo"*  B.  7.  egyembe 
(simul)  B.  3.  Vg.  *V2.  112.  Év. 
42.  ii5;  FI.  4i.  61.  e's  86. 

egyenesejt:  —  it  Dm.  i23, 
stb.  igyenesohetök  =  egyenesít- 
sétek Ér.  24.  6  nemzetét  idegen 
nemzettel  el  ne  egyelőbe  (ne 
commiscat  stirpem  generis  sui 
vulgo  gentis  suae)  J.  108. 

egyenlet    vkit    vkivel    Cs. 

478. 

egyenlő  (eadem)  törvény 
J.  35.  egyenlők  velőnk  (pares 
nobis)  M.  5o.  igyenlok  az  szent 
angyalokhoz  (aequales  sünt  an- 
gelis)  J.  601.  kihez  igenlők  (cui 
similes  sünt)  J.   545. 


egg yesség  (sic):  egység. 
Kr.  539.  657. 

egyeséges  (singularis  — 
különös)  FI.  91.  egyesseges  vi- 
gaság  (uniformé  iubilum)  FI.  72. 

eg  gyesejtet  (coniunxit) 
M.  91,  Ér.  368.  389.  J.  i54.  egy- 
gyesehed  te  magadat  en  lanim- 
mal  (iungere  puellis  meis)  B.  4. 
egybe  éggyesejtet  (coniunxit)  J. 
4i3. 

eg  gyes  61  (sic);  menj  egy- 
gyesölj  meg  te  atyádfiával  (vadé. 
reconciliari  fratri  tuo)  M.  21. 
eggyesöl  ö  feleségével  (adhaere- 
bit  uxori  suae)  M  48.  J  4i3.  ki 
ur  istenhez  egyesol  szeretetben 
(qui  adhaeret  deo)  Kr.  100,  Cs 
1 12.  J.  II    721. 

eggy  e  sö  1  e  t;     Mesternek 
eggyesöletiért  (pro  coniunctione 
E.)  B.  53. 

eggyesoltet;  az  o  lelke 
(Jézusé)  mindennél  felyeb  égy- 
gyesöltetöt  volt  az  istenséggel- 
Kr.  58.  Kr.  366. 

egg  yesölte  tett  (unitus) 
FI.  9. 

egyetlenbe  (simul)  FI.   12. 

e  g  g y  i  t  e  k  mástok  (vos,  altér 
altér)  B.  220.  J.  675. 

VozÁR!  Gyula. 


IDEGEN  CSEMETÉK.  FATTYÚ  HAJTÁSOK. 

Rangegyenlö.  Jókai  Az  örök  béke  2.  99.  l.  ^fogadtatása  olyan, 
mint  a  koronás  uralkodóké,  midőn  rangegyenlö  fejedelmet  lá- 
togattak meg.**  Az  igaz,  hogy  nem  germanismus,  de  nem  jobb 
egy  hajszálnál  sem.  Világos  bizonyítványa  annak,  hogy  ha  a  szó- 
képzésben vagy  szóösszetételben  önkényüleg  állítgatnak  fel  lég- 
b51  kapott  kategóriákat  a  nem  grammatikus  nyelvújítók,    később 


Digitized  by  VjOOQIC 


5l2  intGIiN    CSKMKTÉK.    FATTYÚ    HAJTÁSOK. 

egy  szellemes  író  is  egész  jóhiszeműséggel  megy  a  rósz  példák 
után,  s  a  romlás  halad  tovább.  Mert  ha  van,  s  jónak  van  hirdetve 
a  $\ellemdús,  illatteljes  sat.  összetétel,  mért  ne  mondhatna  a 
beszédében  nem  a  reflexió,  hanem  az  analógia  által  vezérlett  író 
rangegj^enlöt  ?  Magyarosan  egyenlő  rangú,  vagy  r  a  n  ^ra, 
rangban  egyenlő  volna  a  jó  kifejezés  Csalomjai  úr  minden 
tiltakozása  ellenére  is,  ki  vérs^^egény-l  azon  az  alapon  védelmezi 
körömszakadtáig,  hogy  a  v  é  r  t  e  1  e  n  nem  fejezi  ki  a  b  1  u  t  a  r  m-  ot. 
Ha  az  utóbbi  áll  is,  miféle  logikával  következtethető  belőle,  hogy 
tehát  a  vérs:{egény  Összetétel  helyes?  Bizonyosan  hallotta  Csa- 
lomjai úr  azt  a  kifejezést,  hogy  bo-vérü,  s  ennek  ellenkezőjét 
a  kevés  vérü-t.  Ha  tehát  nem  találja  alkalmasnak  a  vérte- 
lent, én  6t  a  kevés  vérü-re  figyelmeztetem,  s  ez  által  —  az 
o  logikája  és  módja  szerint  -  be  is  bizonyítottam  a  vérszegény 
s  vele  együtt  a  rangegyenlö  fattyúhajtás  voltát  is. 

Sűtér.  A  vasmegyei  régészeti  egylet  iSyS-ik  évi  jelentése 
n.  24.  I.)  pék  helyett  használja  Az  olvasónak  gondolkozni  kell, 
mit  is  akar  az  író  e  szóval  jelölni,  azért  adom  itt  magyarázatát. 
Ha  már  nem  akarjuk  a  bár  idegen,  de  magyarrá  idomított  pék 
szót  használni,  ott  van  a  kifogástalan  stito,  sütőmester, 
melyet  mindenki  megért,  s  itt-ott  használatban  is  van.  Czímfel- 
íratokban  is  olvashatjuk  több  helyt  asütomühelyt.  A  sütér 
pedig  érthetetlen  s  rosszul  képzett  szó,  mert  az  -aV,  -ér  nem 
képez  a  magyarban  valamivel  foglalkozó  személyeket  jelző  sza- 
vakat. A  sii\tér,  pintér,  komplár  idegen  szavak,  tehát  sem- 
mit nem  bizonyítanak. 

Szemvillogva.  Ez  a  határozó  egy  szem  villog  igét  tételez 
fel,  ilyen  pedig  nincs.  Szem  villogás  lehet  ugyan,  de  ennek 
tője  nem  sz  e  m  v  i  1 1  o  g  ige,  hanem  a  szóösszetétel  s  z  e  m  és  v  i  1- 
logás-ból  (=szem  villogása).  S  ilt  épen  a  szemvillogás 
megléte  vezethette  félre  a  fattyúhajtás  eléhozóját;  úgy  gondol- 
kozott, hogy  az  -ds  képző jü  főnévről  mindig  biztosan  követ- 
keztethetni egy  neki  megfelelő  igére.  De  ez  esetben,  mint  látjuk, 
ez  az  okoskodás  nem  áll.  Jókai  „Az  örök  béke"  czímü  regé- 
nyében fordul  elé  (2,  4i.)  „tündéralakok  lejtenek  csókszórva, 
szemvillogva,  hol  helyelte  villogó  szemekkel,  vagy  sze- 
meikkel villogva  volna  a  szabatos  kifejezés 

Szűlház.  Egy  új  példája  az  igeto  és  főnév  hibás  összetéte- 
lének. Nemz.  H.  i4i.  szám.  „A  nagyváradi  bábaképez^e  felhívást 
bocsátott  kö\\é  (=  tett  közzé,  vagy  bocsátott  közre)  egy  újon- 
nan építendő  s\ülhd\i  épület  költségeinek  fedezésére."  Megcson- 
kítás nélkül  szülőház  lesz  a  helyes  kifejezés,  melynél  nem 
kell   félni  a  kétértelmüscglől,  meri  az  „ellernhaus**  szülei  ház 


Digitized  by  VjOOQIC 


IDEGEN    CSEMETÉK.   FATTYÚ   HAJTÁSOK,  5c3 

Társoda.  Eléfordúl  a  Budapesti  Sz.  1874.  évf.  419.  lapján. 
Hogy  mit  akar  jelenteni,  meg  nem  mondhatom,  nem  lévén  ke- 
zemnél az  idézett  könyv.  Hihet&leg  a  c  o  1 1  e  g  i  u  m  fordítása 
akar  lenni.  Önkényüleg  felvett  képzője  miatt  kell  a  fattyúhajtá- 
sok  közé  soroznunk. 

TOmnyomat,  tdmnyomatú.  Ballagi  Mór  egyik  kisebb  szótárának 
czímlapján  olvashatjuk  hogy  tömnyomatú  kiadás.  Szerencsére  a 
másik  lapon  németül  is  megvan  a  czím,  s  ebből  megértjük,  hogy 
az  a  tömnyomatú  =  stereotyp.  Ha  meggondoljuk,  hogy  a  töm- 
nyomat  egy  tömnyom  igét  feltételez,  azonnal  belátjuk  e  szó 
hibás  voltát,  s  látjuk,  hogy  itt  a  szócsonkításnak  mily  kiváló 
példaképével  van  dolgunk.  Egyre  megy,  ha  így  elemezzük  is  : 
töm -\- nyomat ;  mert  ebben  meg  egy  igetft  a  főnév  jelzője,  a 
belőle  származó  szenvedő  jelentésű  igenév  helyett  (tehát:  tö- 
mött nyomat,  vagy  nyomás).  Mindemellett  már  továbbképzésre 
is  adott  alkalmat.  A  hold-utczai  .részvény nyomda**  udvarán  pl 
ilyen  fölirat  is  van  a  többek  között:  tömöntöde:  stereotypie.  A 
stereotyp  és  stereotypie  mint  ritka  használatú  műszavak  bátran 
megmaradhatnak  idegen  alakjukban  legalább  addig,  míg  e  szörny- 
szülötteknél jobbakkal  nem  pótolhatjuk. 

VezetnSk.  A  Vasárn.  Újság  (1874.  419.  1.)  használja  a  con- 
d  u  c  t  o  r  helyett.  Már  meglehetősen  el  is  van  fogadva  a  helyes 
vonatvezető  kifejezés;  miért  próbálgatunk  hát  másikat,  ki« 
vált  mikor  az  a  szláv  eredetű  -nok  -nök  képzővel  van  alkotva? 

Végelad,  végeladom,  végeladatik.  Falragaszokon  sokszor  díszlik 
nagy  betűkkel,  hogy  ennek  s  ennek  a  boltnak  az  árúi  végel- 
adatnak. A  magyar  ember  háta  eleinte  borsódzik  ugyan  bele, 
de  lassanként  majd  csak  hozzá  törődik.  A  végeladás  még 
igazolható  mint  jelzős  összetétel  a  végbúcsú,  alföld,  föl- 
szög sat.  analógiája  szerint;  ámbár  kétértelmű,  mert  vehető 
véget  ela  dás  értelemben  is,  mint  tárgyi  összetétel.  De  ha  a 
végeladás  megáll  is,  a  végelad  ige  épen  oly  tévesztés,  mint 
a  föntebb  fetjegetett  siemvillog.  Ki  hinné,  hogy  a  költő  és  kal- 
már találkoznak  a  uy elvrontás  terén  ?  A  végeladatnak  pedig 
könnyen  kijavítható  így:  végleg  vagy  mindenestől  el- 
adjuk. KoMÁROMY  Lajos. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Háromszékiek. 
Regélnek  a  békák.  Szép  szavik  van  a  lelkeimnek.  Jól  nyom- 
ják. Mekkévánnyák  egymástól  s  ojan  sokadalmat  vágnak,  hogy  a 

«.   NrELTÖR.   IV.  SS 


Digitized  by  LjOOQIC 


5l4  SZÓLÁSMÓDOK. 

más  falu  és  hajjá.  Éggyik  ászt  mongya :  Ne  hadd !  ne  hadd ! 
nyuvaszd  ki  a  lelkit!  nyuvaszd  ki!  A  másik  aszl  mongya:  Ugy, 
ugy!  A  másik :  Vadkecske,  vadkecske!  A  másik:  öreg,  öreg,  öreg, 
öreg,  öreg!  A  másik:  Gergéj,  Gergéjke !  A  másik:  öregrend, 
öregrend!  A  másik:  beteg-é  kjed  ?  beteg-é  kjed  ?  Feleli  a  má- 
sik: csak  elíg !  csak  elíg!  betegécske !  betegécske !  Mongya  réá 
a  más :  valahogy,  valahogy,  nyégd  el !  nyégd  el !  A  más :  nem 
nyéghetém!  nem  nyéghetém !  A  más:  menyecske!  régi  me- 
nyecske !  hégyés  menyecske !  kényes  menyecske  1  kevéj  me- 
nyecske! A  más:  ne  keresd!  ne  keresd!  repedek  még!  repedek 
még!  Felelik  réá:  repegygy  még!  repegygy  még!  ne  repegygy ! 
ne  repegygy !  A  más :  ingem  kergetnek  !  ingem  kergetnek !  nem 
kergetnek  I  nem  kergetnek !  A  más  :  végezzétek  bé !  végezzétek 
bé !  A  többi:  ma  nemi  ma  nem!  de  ma  nem!  Egygyik:  még- 
észlek,  mégészleki  Felelet:  Mégénnél-é  te?  ingem  nem!  fene 
megegyen  I 

Köszönd  reám  ászt  az  évegét  s  igyál  égygyet  az  én  egés- 
ségémét.  Osztán  hoczczasza  erre  és,  hadd  nézzek  belé,  mi  van 
benne.  —  Nem  neked  való,  megbetegszel  töUe !  (nem  akar  adni 
belőle).  —  Ászt  a  betegségét   bízd  reám,    valahogy    elhordozom. 

—  No  báti  agygyon  isten  sok  észt!  —  A  jó  szó  égygybe;  az 
isten  hallgassa  még  nekem  és,  még  pedég  legelébb  most  itt  ebbe 
hejbe!  Jó  vala-é?    —  De  e  jó!    Me !  (ne!)    igyál,  a  mennyi  kélll 

—  Mán  te  égygy  igazi  barátom  vagy,  ijen  kéne  sok!  Jót  agy- 
gyon isten,  barátom!  (iszik.)  Agygy  isten,  hogy  én  és  mássát 
adhassam  minél  hamarébb!  Hol  kaptad,  be  jó?!  —  Észt  én  ná- 
lunk a  kicsi  átalagból  (küs  hordó),  de  nem  lugygyák,  hogy  vet- 
tem belolle. 

Kriza  Janos. 

Veszprém    megyeiek. 

Ecs  csak  ujján  ember,  hoi;y  a  ganyéhányó  vélla  háromszor 
fövészi,  utóbb  mégis  ott  haggya. 

Böcsületés  ember  —  ha  zsidó  ném  vóna.  (Zsidókról 
mondják.) 

Ez  is  úgy  nöl  (no)  mint  a  kenyér  a  tarisznyábo  (fogy  biz 
az  napról  napra !). 

Üssön  még  a  ménkű,  mint  én  nagy  malomkü. 

Addig  iszik,  míg  az  ujjávöl  el  ném  éri  (fenékig  üríti). 

Né  letyeto  (ne  csacsogj,  hadarászsz). 

Né  bánd  ázégént,  szúrd  ki  szemét. 

Hágass  té  kétszinű  keszkenyo  (képmutató  emberre). 

Vörös  a  trumf  (most  én  vagyok  az  úr!) 

Jó  ló  kéccér  huz. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  '        5l5 

Na  öcsém»  hogyan  léssz  ?  —  Teszünk  hozzá,  nagyobb  léssz. 
Hej!  —  Hejnek  szarva  van  (mikor  baja  van  valakinek). 
Ezen  nincs  alku[;  úgy  van  mint  a  pékné  a  zsömle. 
A  nemét  mindig  hájjo  éteti  a  lovát,  mégis  rossz  a  lova. 
A  kinek  a  hasa   fáj,    keressen  rá  borzát    (bodzát;    nem  ko 
panaszkonnyi,  hanem  dógozni). 

Nincs  péz,  vaszér  trink  (ezt  csak  a  legények  mondják). 

Roszabb  a  hátra  menésnél. 

Kgésségés  mint  a  ponty. 

Drága  a  hegedűszó. 

Neked  kivált  szépet  mutat  a  tükör  (hiú  emberre). 

BÁNÓCZI    JÓZSEF. 

Háromszékiek. 

Kurtán  furcsán  :  breviter  et  confuse. 

Farkas  ügetésben  menni :  lassan,  csendesen  koczogni. 

No,  itt  van  égy  mely!  Ott  kin  van  égy  szépidS ! 

Négyszög  léány,  vagy  ember:  derék,  hibátlan  leány. 

Úgy    ellakott    mint  a  dob;  úgy    jóllakolt,   hogy  félre  áll  a 
hasa  ! 

Haza  külte  az  agyvelőt:  ásított. 

Kétfejű  sast  csinálni :  haragudni  egymásra. 

Mindenéből  kiszirította,  (kiszorította,  kifosztotta). 

Jó  kötésű  ember:  jó  szervezetű.  Ilyenforma  kötésű. 

Feltétté  a  cseszszet:  levéste  az  életet:  lecsípte  magát. 

Bort  vetni:  meghalni. 

Vess    neki    égygyet,    akaszsz    neki    égy    fülönfüggőt :    üsd 
arczúl. 

Majd  tyúkpalkoláskor :    soha    napján,    ad  graecas    calcndas. 

Összekötötték  a  csépet:  egyesüllek,  egy  kézre  játszanak 

Vegyíteni  valakivel :  mutyizni. 

Még  van  kenve  kutyahájjal:  ravasz,  föndor  ember.  (Szokott 
szólás :  A  mi  arról  megmaratt,  mind  kendre  kenték.) 

Derék  ember  a  szálmájában  :  testére  nézve. 

Nem  olvadna  el  a  szájában  égy  kánál  vaj:  élhetetlen,  gyáva 
ember. 

Tuggya  még  az  isten!  —  esküszerű  indulatos  felkiáltás. 

Jézusnak    szent    lelke!    Jézus    ereje!  —  csodálkozó  felkiál- 
tások. 

„Hogy  vagy?"    -   „Frissen,  mint  a  pisién!" 

A  szemét  hizlalni :  gyönyörködni  valamiben. 

Gáborfi  Károly. 


38» 


Digitized  by  LjOOQIC 


5l6  PÁRBESZÉDEK. 

Párbeszéd. 

Bírkamosáskor. 

—  Méggörbüjélek  jól  a  hátát,  a  nyakát  végig!  Né  erezd  a 
fóró  víz  alá  té! 

—  Fürgenczebb  vót  ez,  hát  elugrolt.  Jancsi  ném  győzi 
hozni. 

—  Ném  ám,  mer  máshun  jár  az  esze. 

—  Hatosát  evesztétte,  ászt  keresi  a  fészémivé. 

—  Kieje  vót  az  a  hatos  ?  Üveje  ?  Hiszi  a  ki  hiszi,  talán 
csak  a  bagója  vót.  —  Két  kézre  foggyátok;  né  erezd  neki  a  fe- 
jit! Té  Panni,  mit  egerésző  mindén  szüntelen?  Erezd  bele,  ha 
megveszekedik  is.  Csak  szaporán !  Van  ám  még  harmicz  da- 
rab is. 

—  Ezeket  gondúja  itt  vagy  amakat?  Mer  az  van  ám  még 
ötven  is. 

—  Fészkes  fene  I  Fogagyunk  f5  a  napszámunkba,  hon  nincs 
annyi. 

—  Péz  köllene,  ugy-é  Andris  bátyám?  Éménne  mégint 
éggyet  innya,  tudom.  —  Ni  hosz  szereti  ez  a  bárány  jószág,  ha 
czirógaltyák.  Juj !  még  a  vékony  belembe  is  belement  a  viz,  ojan 
hértelen  dopta  bele.  Bár  nyotelen  korodba  ütött  vóna  beléd  a 
ménykü,  Jancsi. 

—  Ha  rugódozik,  nyomgyátok  bele  a  vizbe.  Té  Panni,  tűrd 
fo  a  ruhádat;  nyújtsátok  csak  ere  amazikat! 

—  Mégelevendü  a  Jancsi,  alighanem  ma  szabadú  fo.  No 
né  dobd  bolondok  móggyára,  mer  képén  teremtelek.  így  la !  Ni, 
mégcsókoja  a  birkát. 

—  Még  is  lehel  ászt,  inkább  mint  a  babos  képü  (ragyás) 
lányt. 

—  Uján  is  ko  ám  neked,  ném  lány.  Em  még  hogy  kecze- 
rég,  fél  a  viztü.  Juj  lányok,  fojik  a  teknyo ! 

—  Kéjetek  hát  árébb  (odább) ;  ha  fojal  a  csatornya,  majd 
mégékelém. 

—  Majd  mégékelém  ám  én  kédet,  csak  nyugtot  né  hagy- 
gyon !  Én  velem  né  babaruházzon  ! 

—  Mennyetek  túru  égygyotök  !  így ;  most  éférünk.  Jaj,  ez 
a  koszos  birka  mégharapta  a  kezem  szárát;  egyén  még  érte 
Jancsi  a  fene ! 

—  Téged  a  világi  (a  birkának)  Csak  be  veled!  Té  us  sé 
vagy  még  föszentüve. 

—  Né  kerepéjeték  má  annyit.  Jól  még  köU  ászt  marko- 
lázni  té!  Járgyon  rá  a  kezetek,  lányok.  Ingyen  sor  itt  nem  fordú. 

(ToJna  m.) 

Bánóczi  József. 


Digitized  by  VjOOQIC 


RÁOLVASÁS.    BABONÁK.    NÉPMESÉK.  5l7 

Ráolvasás. 

Ha  a  kis  gyerek  megrontásban  szenved,  a  ráolvasó  (több- 
nyire vén  asszony)  keresztet  hányva  nagy  sohajtozások  közt  há- 
romszor egymásután  mondja  : 

„Szem  látta,  mégverte ;  szív  látta,  mégkívánta ;  anya  szülte, 
szerette.  0  uram  Jézusom,  té  láttad,  mégvigasztalod  észt  az  ál- 
dott kis  gyerekét.** 

(Orosháza). 

Veres  Imre, 
Babonák. 

1.  Ha  a  szomszédba  szenet  accz,  éggyet  végy  vissza,  mert 
külömben  a  gyermek  álmát  elviszik. 

2.  Ha  a  békák  mégszámlállyák  fogaidat,  mind  kihullnak. 

3.  Ha  pésélésén  mész  kérésziül,  náthát  kapsz. 

4.  Ha  szentgyörgy  napon  négylevelü  füvet  vissz  a  tem- 
plomba, mind  méglátod  a  szarvas  boszorkányokat. 

5.  Ha  kincsét  ástál  s  a  gödröt  betöltöd,  mégvakulsz. 

6.  Ila  osz  ember  (rém)  kezedet  még  akarja  fogni,  nyujcs 
neki  előbb  égy  hajkot,  mert  máskép  elégeti  a  kezedet. 

7.  Ha  szép  asszonyok  (forgószél)  tánczolnak,  emlitsd  Jézus 
nevit  s  eltűnnek. 

8.  Ha  czifrán  Öltözöl,  végy  fokhagymát  magadhoz,  külöm- 
ben elkapnak  az  ördögök. 

g.  Ha  édes  tejel  accz  el,  dobj  három  darabocska  sót  belé, 
külömben  elapad  a  tehén  teje. 

10.  Ha  még  akarsz  szabadulni  a  katonáskodástól,  fordiccs 
fél  a  házban  mindén  bútort  és  czélt  érsz. 

11.  Ha  ászt  akarod,  hogy  a  tűzvész  ne  báncsa  épületedet, 
kerüld  még  ászt  csórén  háromszor. 

12.  Ha  a  részégésnek  italába  szárított  békának  tört  porát 
vegyitéd  be,  mértékletes  léssz. 

(Hosszúfalu.) 

Borcsa  Mihály. 
Népmesék, 

A  t  i  z  egy-t  e  stvér. 
Hun  v6t,  hun  ném  vöt,  vót  a  világon  écczcr  égy  király. 
Vót  annak  a  királynak  égy  felesíge,  a  kivé  nagyon  jól  ílt  má' 
sok  esztendeig.  Gyerekeik  is  votak  kilenczen.  De  ippen  azér  ha- 
ragudott még  a  király.  Mégmonta  a  felesíginek,  hogyha  a  tize- 
dik is  gyerek  lesz,  mégégeti  ütet  is,  még  a  gyerekeket  is.  Busút 
is  a  szégín  királyné  sokat.  Sirt-rítt,  könyörgött  az  urának,  hogy 
né  légyén  olyan  kegyetlen.  Ném  írt  semmit.  Osztán,  mer  a  ki- 
rályné nagyon  szerette  a  gyerekeit,   hát  mégmonta  nekik,  hogy: 


Digitized  by  VjOOQIC 


5l8  NÉPMESÉK. 

—  Idés  gyerekeim,  a  dolog  így  még  így  áll  ni.  Azér  ászt 
tanácsolom,  hogy  me'nnyeték  ki  ára  a  magos  hegyre.  Ha  osztán 
fekete  zászlót  láttok  a  palotán,  akkor  mennyetek  világgá,  mer 
itthon  apátok  mégöletne;  ha  nemzeti  zászlót  láttok,  akkor  gyü- 
jeték  vissza  bátran,  mer  akkor  lányom  született. 

Jó  van  ám,  de  észt  az  éggyik  szógállő  kihágatta,  osztán 
mikor  a  királynénak  égy  lányo  született,  a  nemzeti  zászló  he- 
lyett égy  feketít  tett  ki.  A  szégíny  királyfiak  még,  mikor  észt 
méglátták,  busúni  kesztek  nagyon,  mert  az  annyukat  nagyon 
sajnáták.  Hanem  ném  sokáig  sajnakozhattak,  mer  écczérre  fekete 
hollókká  váltosztak,  osztán  a  tengerékén  is  túl  röpültek. 

A  király,  mikor  mégtulta,  hogy  mind  a  kilencz  fia  ebujdo- 
sott,  nagyon  ébusúta  magát.  Kedvire  járt  a  felesíginek  mindénbe 
.  .  .  Azalatt  a  királlány  is  lassan-lassan  fSnevekcdétt  annyira, 
hogy  tizenkilencz  esztendős  vot  má.  Ecczér  ászt  kérdészte  az 
ídés  annyátú,  hogy  votak-é  neki  testvérgyei? 

—  Votak  ídés  lányom,  hanem  ídés  apád  ászt  monta,  hogyha 
té  is  gyerek  lészo,  mer  hát  azok  minnyájon  gyerekek  vötak, 
akkor  mégölet  minnyájunkat.  Bíz  azok  szégínyék  ébujdostak, 
azúta  hírüket  sé  hallottuk. 

Hát  a  királlány  erővé  el  akart  menni,  hogy  ü  majd  a  test- 
vírgyeit  fökeresi.  De  az  aptya,  annya  ném  akarták  ereszteni;  de 
ü  ászt  monta,  hogy  akkor  szökik  é,  mikor  nem  is  gondújják. 
Mit  vót  mit  tenni,  hát  eleresztéttík,  hanem  lelkire  kötöttík  ám, 
hogy  vigyázzon  magáro. 

Hát  bizony  emént  a  szép  királlány.  A  mint  mégy,  mende- 
gél, de  má  akkor  nagyon  messzire  vot  az  aptya  országátii,  écczér 
égy  rengeteg  erdőbe  égy  kastílyra  talál.  Bemégy,  szíllyelníz,  hát 
ném  tálát  ott  égy  lelket  sé  égy  szakácson  kivül.  Az  is  ott  f6zött 
a  tüzhelyné.  Fotétte  magábo,  hogy  az  ítet  éloptv'a.  Ugy  is  lett ; 
addig  setrenkédélt  ott,  míg  osztán  csakugyan  élopta,  mikor  a 
szakács  ném  vot  oda  ben.  Hdt  hogy  ehüt  a  szakács,  mikor  az 
ítét  séhun  sé  taláto.  Ném  vót  má  ideje  másikat  csináni,  mer 
akkor  má  kíso  vót.  Hazagyütiek  a  testvírgyei,  hát  ném  vot  va- 
csora. Pirongatták  nagyon,  hogy  mér  vót  lusta.  Hiábo  monta, 
hogy  elopták.  Ném  hittík,  mer  abba  a  tájikba  ném  lakott  égy 
lélek  sé.  Másik  nap  a  másiktű,  harmadik  nap  a  harmadíktű  lopta 
el  az  ítét.  Akkor  osztán  a  két  legfiatalabbik  maralt  otthun.  Ezek 
osztán  úgy  tettek,  hogy  az  éggyik  mindig  ben  vót  a  konyhába. 
De  észt  ném  tutta  a  királlány,  mer  mikor  az  éggyik  kiment  a 
konyhábú,  elogyütt,  hogy  majd  éviszi  az  ítrt ;  hát  a  méllyik  ott 
maratt,  előugrott  égy  sarokbú,  osztán  mégfokta.  Hazagyüttek  a 
teslvírék,  de  bezzeg  vót  jó  vacsora!    A    többiek    nagyon    csudá- 


Digitized  by 


Google 


NÉPMESÉK.  5 19 

kosztak ;  ezek  osztán  mégmonták,  hogy  mégtokták  asztat,  a  ki 
mindig  81opta  az  ítét.  A  legöregebbik  tanácsára  osztán  kikér- 
désztík  a  királlánt  mindénfélekippen ;  így  osztán  mégtutták, 
hogy  égy  teslvírék.  Hítla  a  királlány  űket  haza  nagyon,  hogy 
né  fijjenek  semmit,  az  aptyuk  sé  harakszik.  De  ezek  ném  me- 
hettek, mer  még  két  esztendejük  v6t  hátro.  Égy  királyná  köllött 
nekik  huszonegy  esztendeig  szőgáni.  Émonták  osztán  ászt  is, 
hogy  ük  csak  akkor  emberek,  mikor  a  kastílyba  vannak^  azon- 
kivü  mindig  hollók ;  osztán  még,  hogy  emberekké  ném  szabad 
nekik  beszíni,  mer  akkor  még  égy  esztendővé  tovább  köll  nekik 
szógáni.  Ezzé  osztán  écczérre  hollóvá  változott  mind,  osztán 
éröpütek. 

A  királlány  ott  várokozott  rájuk  még  egynéhány  napig, 
hogy  majd  csak  visszagyünnek,  de  biz  azok  ném  gytittek.  Akkor 
mégin  elindűt,  hogy  fökeresi  ükét. 

Mént,  méndégét,  hetedhét  országon  is  túl  v6t  má,  mikor 
égy  erdőbe  égy  kis  házro  tálát.  Nagyon  é  v6t  fárodva;  hát  biz 
bemént.  Égy  vadász  lakott  ott  az  anyjávo  éggyütt.  Addig  ma- 
rasztották, mig  ott  maratt. 

A  vadász  még  olyan  gyönyörű  szíp  ember  v6t,  hogy  mi- 
kor mégkírte,  hát  hozzá  mént. 

Égy  esztendő  múlva  égy  szíp  kis  fia  született  ippen  akkor, 
mikor  az  ura  ném  vöt  otthun.  Az  istentelen  Öregasszony  még, 
a  vadásznok  az  annya,  föcseréte  a  kicsikét  égy  kopó  kutyávó, 
osztán  mikor  haza  gyütt  a  vadász,  hát  nagyon  léhorta  előtte  a 
felesígit,  hogy  az  millyen  rossz,  erkölcstelen  égy  személy  ;  hogyne, 
mikor  kopó  gyereke  lett!  Ném  akarta  hinni  a  vadász,  azér  mingyá 
a  felesígihomént.  Hiábo  mentégelte  magát  a  szégíny  asszony,  hogy 
az  ném  igaz,  ném  írt  semmit.  El  akarta  kergetni,  de  az  annya 
addig  beszít  neki,  hogy  még  köll  ígetni,  hogy  osztán  rávette. 
Még  is  monták  neki  is,  hogy  készüjjön,  mer  ném  soká  íl. 

Másnap  égy  nagy  rakás  fát  raktak,  hogy  majd  azon  mégígetik. 
Má  oda  is  kötötték  a  fáhó,  Ippen  csak  még  köllöttvóna  alatta  gyút- 
tani,  mikor  écczérre  csak  éborút  az  ég,  osztán  kilencz  fekete  holló 
szát  oda.  Mingyá  mégismerte  a  szégíny  királlány,  hogy  azok  az 
ü  tesivírgyci;  könyörgött  nekik  nagyon,  hogy  szabadíccsák  még, 
hiszen  ollyan  árlotlan  ü,  mint  a  ma  született  bárány.  Bizony 
ném  engettek  ott  vele  semmit  sé  csináni,  hanem  mikor  a  va- 
dásznak az  annya  is  mégmonta,  hogy  csakugyan  ártotlan,  hát 
akkor  magukhoz  véltík,  osztán  éggyütt  mentek  é  haza. 

De  előbb  a  vadásznok  az  annyát  mégígettík.  Otthon  osztán 
mégházosottak  minnyájon ;  most  is  inek,  ha  még  ném  hátak. 

(Orosháza.) 

Veres  Imre. 


Digitized  by  VjOOQIC 


520  TALÁLÓS   MESÉK.    TÁJSZÓK. 

Találós  mesék. 

Éjjé  nappá  fürdik,  mégis  fekete.  Mi  az? 

Vizi  malom  kerék. 
Három  lába,  égy  füle, 

Füstös  a  lába  köze.  Mi  az?  Serpenyő. 

Van  nekem  ojan  kis  hordóm,  ha  a  pallásrú  leesik,  semmi- 
féle pintér  össze  nem  rakja.  Tojás. 
Neked  könnyebb,                          Né  níz  rám, 
Nekem  jobb;                                  Mássz  reám. 
A  hun  lukat  tanálsz,                    Zod  ruhám, 
Szúrd  még  ott.                              Hajcsd  reám.  D  i  ó. 
Sír,  rí  szégénke. 
Hogy  né  rína  szégénke  ? 
Búza  van  a  bögyibe. 
Arany  tüdő,  arany  máj, 

Arany  csésze,  arany  tál.        Száraz  malom. 
Iczinkó  piczinko  fekete,  pöczköt  hagy.  Mi  az?     Bolha. 
Fekete  madárka  vagyok, 
Fekete  ruhába  járok. 
Nincsen  az  a  szent  hely, 
A  hun  én  nem  járok ; 
Nincsen  az  a  szűz  lány. 
Kivé  én  nem  hálok.  Bolha. 

(Szolnok.) 

WoLF  Vilmos. 
T  á  J  8  z  ó  k. 
*  Tállyaiak. 

1  bor  ka:  ugorka. 

icsarkodlk:  igen  eroködik. 

indzsinér,  índzsellér:  mérnök. 

i  h  i  n,  i  h  u  n :  im  itt. 

kentefitél:  kenfen,  keneget. 

k  o  1  o  t  á  1 :  haszontalanul  jár-kel. 

k  ő  p  i  s  o  1 :  vereget,  meg-le-ver  (diót), 

liberiáskodik:  pongy oláskodik. 

megcsappan,  megvánnyad:  soványodik. 

megreguiáz:  keményebben  rendreutasít,  többnyire  bün- 
tetéssel. 

megsokal:  vlmi  miatt  türelmét  veszti. 

meg  vall:  megnyeri,  a  mit  remélt;  czélt  ér;  „No,  csak- 
hogy megvallhattuk"  (szerencsésen,  eso  nélkül  végezhettük  a 
szolomunkát,  szüretelést.) 

napnyugoti  kereskedő:  szabad  személy. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TAJSZOK. 


521 


néma  V.  mán:   ni  már,  nézd  már ! 

nyikarász:  igen  hangosan  nevetgél,  nevelkérez. 

opszerváini:  tapasztalni.  »Magam  is  opszerváltam.** 

oszt,  osztég,  azutég:  azután. 

pipái   a  lő,  tehén,  midőn  üres  jászol  előtt  áll. 

p  r  a  t  á  1:  rendez. 

prézsmitál:  a  ki  hosszasan  beszél,  mikor  nem  is  kel- 
lene s  a  kinek  nem  is  kellene,  annak  mondják:  ^ne  prézs- 
mitál j  !** 

saj  talán :  sótlan. 

siflikarius:  kétszínű,  két  kézre  játszó. 

spóreszol:  takarékoskodik. 

s  z  e  k  u  r  á  1 :  biztosit. 

szöszmötöl:  babrál. 

szűrő:  szérű ;  azon  hely,  hol  csépelnek. 

tetéz,  megtetéz:  vlmi  magas  tárgyat  p.  o.  tornyot  ál- 


haj  ít. 


tótágast  áll:  fejére  áll. 
u  z  o  V  á  Íj:  használgat. 
zákányos:  zavaros  (bor). 
V  é  t  k  e  1 1  e  m  :  bűnnek  tartom. 


Őrségiek. 


MaKLARI   PaPP    MliCLÓS. 


B  ö  s  t  Ö  r  ü :  mozsár.  „Áczédé 
a  böstörüt!" 

b  o  r  s  u  :  bab,  paszuly. 

csér:  sár. 

c  s  é  r  d  á  s  :  csordás,  gulyás. 

csélidek:  háznép.  „A  csé- 
lideimek  nincsenek  itthun." 

c  s  ö  p  1  Ü :  csépló. 

és:  is. 

d  é  s  z  n  u  :  sertés. 

csztérgya:  eresz.  „A  víz 
csöpög  az  észtérgyáru." 

fris:  hideg.    ^Fris  idti  van." 

ház:  szoba. 

ihász:  juhász. 

in  térgye:  kamat.  „A  pé- 
zem  intérgyibü  mégilék." 

kaláczfó :  kerités. 

k  á  s  tu:  kamara. 


kerékruha:  vászonkendo, 
törlő  ruha. 

ku  piám  én:  bók.  „Köszö- 
nyöm  a  kupláméntét." 

k  Ü  s  z  ö  g :  küszöb. 

lük&t:  köles.  „Sok  lükolyc 
termett  komám  asszony  ?• 

mássá  „Ném  gyött  a  leve- 
lemnek mássá"  (válasz). 

p  a  k  :  csomag.  „Ép  pakot  kü- 
dök  a  féamnak." 

palita  v.  sátor:  ponyva. 

pucza:  alsó  szoknya. 

réklé  V.  lék  lé:  otthonka. 

r  épé  ez:  reczepisz.  „Répécz 
mellett  adom  fö  a  levelet." 

rogyás:  rozsdás.  „De  ro- 
gyás  ez  a  kúsztora  (kés).- 

séndü:  zsindely. 


Digitized  by  VjOOQIC 


522 


TAJSZÓK.     LAKODALMI     KÖSZÖNTÖK. 


e  s  Ód  o  1 1:  elesett, 
sü  dü:  süIdo. 
szájas:  cserép  korsó, 
szak:  sár.  „De  szakos  az  ut.' 
szerén:  igen,  nagyon.  „Szé 
rén  esik  a  hó.** 


s  z  ö  m  ö  I  ü  :  szénvonó. 
vari:  varjú, 
vidés:    vizes, 
ü  r  ö  g:  pitvar, 
z  ö  b  ö  g:  zörög, 
z  s  é  I  á  t  a :  saláta. 

Zelles  Ilma. 
Zemplén  megyeiek. 


K  an  da  :  hig  étel. 

keresztbe  teszi  a  vonót, 
hedégül :  hegedül,  ráhúzza. 

ki  éb  i  ez  :  bíbicz. 

k  o  c  s  ó  :  csikó  „Koccs  ki, 
koccs!"  mondják,  ha  kiakarják 
hajtani  az  udvarból. 

kuczikot  nézni:  házat 
nézni,  háztíiz- nézni. 

kukóka:  kakuk  ;  k  u  k  ó- 
k  á  1 :  leskelődik. 

kruczcnyika:  íészlás  étel. 

lángéi  ott:  masinán  sült 
lángos. 

laksa:  kemenczében  sült 
láncos. 

vad  lovacska:  kabócza. 

Id:  ló. 

d  j  magyar:  czigány. 

m  en  é  t  k  e:   menyét. 

m  i  n  gy  a  :  mindjárt. 

lététté  a  négyvent.'  pa- 
naszt tett  a  birónál. 

nehezen  van :  nagyon  beteg 

nyalakodik:  szerelmes- 
kedik. 

oszt,  azut,  osztán, 
o  s  z  l  c  g  :  azután 

orgonál:    sír  (a  gyermek), 

pacsi:     malacz.    „Pacsiccsa, 


papiccsaM  kiált  az  asszony,  ha 
a  malaczokat  híjja. 

papái:    eszik   (a    gyermek) 

pecsenye:  szalona.  „El- 
vágott égy  sikáp  (jó  darab)  ké- 
nyért, oszt  hozzátett  égy  darab 
pecsenyét  a  szérédásba  (ta- 
risznya).** 

p  i  r  o  h  a :    derelye. 

p  o  c  z  k  o  s  :  lassú,  idomtalan. 

p  osat  t:  savanyú. 

pugris:  vásott,  rósz  indu- 
latú. 

púja:  gyermek 

purgyé:  fatty  úgy  erek 

rászaférég:  tolakodó. 
,    réngo:   vászonból  vagy  le- 
pedőből   hevenyészett    bölcső, 
melyben  a  gyermeket  ringálják 
a  mezon. 

sírik:  sír  (a  gyermek). 

takar:  szénát  gyűjt. 

ülko:  láda,  melyben  a  gyer- 
mek ülni  tanúi. 

v  i  c  s  i  r  i :  a  ki  mindig  nevet. 

zsali  keszkenő:  fekete  föl- 
dön szép  veres  virágokkal  ékített 
kendő  „Nem  is  nézel  rám,  hogy 
zsali  keszkenőd  van ;  pedig  a 
kabátod  csak  kupikék  " 


Paszlavszky  Sándor. 
Lakodalmi  köszöntök. 
Vofín  köszöntés. 

(L.  128—429.  I.) 

Kevés  vártatva    ismét    eléjön  az   idősebb  vofél  és  így  lecz- 
kézteti  meg  a  „menyeközös**  atyafiakat. 


Digitized  by  VjOOQIC 


LAKODALMI  KÖSZONTOK.  323 

Látom  pajtás,  a  garatra  hogy  fööntötté, 

A  hangaji  borbu  jó  föhörpentétté ; 

A  házosság  ellen  azér  ném  beszígetté, 

Velem  arru,  tudd  még,  mindént  éhitette'. 

Mer  jó  gazdaasszon  fírfi  ményországo, 

Mer  azzá  elesik  búja  és  akságo,  *) 

Tutta  ászt  a  zisten,  azér  réndütö  a  szent  házosságot 

Szóník  mos  csak  kettőt,  osztá  áník  fe're. 
Urajim  és  asszonyajim,  kik  idé  réndütetlelék, 
Asztalajink  közé  lételepéltenek, 
Tugygyák  é  hát,  idé  mér  seregléttcnek  ? 

Ném  azér,  hogy  itt  vörsönl  ^)   aluggyanak. 
Vaj  a  ményasszonnak  fejkötot  vargyanak. 
Hanem  a  hurkávo  itt  mégbirkózzanak, 
l'.s  a  szoros  kulaccsá  mégbarátkozzanak 

Mer  gazdánk  asztalát  má  megterítettem, 
Késit  és  vélláját  rájo  réndügettem, 
Hetvenöt  kenyérit  má  fömetétettem, 
Száz  akós  hordóját  húsz  csapra  üttettem. 

De  még  ecs  csak  semmi,  hátro  az  öreg^;, 
A  koHyhábo  vagyon  két  száz*  verébgége, 
Mas  pirú  a  nyárson  hetvenöt  czinége, 
Hát  a  sok  kicsinyátt-becsinyátt  csemege! 

Szarkaláb,  nyulfarka  ídésen    fundáva, 
Csirkéknek  nyevei  savanyón  forróvá. 
Kappan  sorkantyója;  mízessen  csinyáva 
A  sütemíny,  s  osztá  következik  laska. -^j 

Kukoricza  málé  ievestü,  béléstö, 

Szalados,  vakarcs  mindénéstü. 

Forgács  s  magyarófánk  líszén  seregéstü, 

Csújszpájsz  helyett  lészén   buborka, 
Vadómáva  égygyütt  czitrom,  levendula, 

*)  Különösen  akkor  niulik  cl  aggodalma,  ha  a  menyasszony 
atyja  két  vagy  három  szcssziós  gazda  s  „egy  egísz  helyet**  és  sok  pénzt 
tud  leányával  adni. 

^)  Versenyt. 

^)  A  zsidók  húsvéti  kovásztalan  kenyere.  Esők  különlegesség  clc- 
kcp,  mulaitatásul  van  Összehordva,  H.  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


524         LAKODALMI  KÖSZÖNTÖK.  GYERMEKIÁTÉKOK. 

Tök,  dinnyévé  égygyütt  teli  iskátola, 
Kiki  ebbü  eszik,  tudom,  ném  lesz  búja 

Mely  helyett  lészén  pokla,*)  szunyokfej, 

Csigahaj  ja  vegyitvé,  jó  leott  malaczpecsénye, 

Vendígnek  kedvire. 

No  hát  jó  urajim  ezer  magokat  mást  éhhé  tarhatlyák 

De  ném  követelém,  hogy  vigyázzon  vofin  szováro, 
Hanem  a    sült  pecsenye  né  essik  prédáro. 
De  senki  a  száját  addik  né  is  táccso, 
Még  a  zurat  ott  fönt  szóvá  ném  imágygyo. 
Ammén.  Dicsírtessík  a  Jésus  Krisztus. 
A^gygyon  Isten  bort,  búzát,  bíkésségét, 
Lelkünknek  örök  üdvossígét. 

(Cscpreg.) 

Horváth  János. 
Gyermekjátókok. 

Bi  r  ó  sd  i. 
Fiúk  és  leányok  játszszák.   Választanak   egy  papot  és   egy 
birót.  Fődolog,  hogy  nevetni  nem  szabad,    mert  a  ki  nevet,  zá- 
logot tartozik  adni.  Körben  állva  dalolják. 

„Kiek  karazsia, 
Sárg^r  sejcm  ruha. 
Jérsonba  bársonba, 
Gyöngyös  koszoróba. 
A  ki  meri  mosojgását, 
Birő  szedi  zálogát. 
Pap  vagyok,  biró  vagyok, 
Szabad  eggyet  szóllni*" 
Ha  zálog   akad,   azt   így   váltják   ki.   Egy   kendőnek    egyik 
szegletét  a  pap,  másikát  a  biró  fogja  meg  s  lógázzák  e  vers  ki- 
séretében : 

„SzojjÜk  fonnyuk  sziép  kis  jánnak 
Sziép  kis  keszkenojiét; 
Bécsbe  lakik  a  mátkája, 
Ha  j&  asztat  tutta  vóna. 
Kiváltotta  vóna. 
Egy  pienz,  kiét  piénz,  három  pienz,  liépd  átal!" 
Erre  az  illelo  zálogolt  a  kendőt  átlépi.  Most  a  biró  kérdi : 
„Ki  a  szeret&je  ?" 


*)  Marha-méhe;  marha  paczalt  ért  rajta.  H.  J. 


Digitized  by  LjOOQIC 


GYERMEKVERSIKEK.    ALTATÓ    DAL.    GÚNYDAL. 


525 


hogy: 


Megmondja,   hogy    ki ;    erre   ugyancsak   a   biró    kiáltja   ki, 


, Fejjen  Palkó  Erzsivel  mint  a  hal  a  vízbe 

(Szathmár  m.) 


Bakoss  Lajos. 


Gyermekversikék. 


Büdös  bogas  a  bBgös, 
Gója  vőt  a  prímás, 
Kis  bika  a  falótás, 
Szúnyog  asz  szekundás. 
Farkasbúi  lelt  míszáros, 
Három  Ökröt  levágott, 
Melléje  meg  malaczot, 
Húszat  is  lerántott. 
A  küszöbön  az  ördög 
Borsot  akar  törni. 
Oda  ugrik  a  majom, 
El  akarja  venni     .     .     . 


A  mezőben  a  tücsök 
Kíszül  házasodni, 
Ölelgeti  a  legyet, 
El  akarja  venni. 
„Elvennélek  te  kis  légy, 
Ila  kicsi  nem  vónál." 
„Hozzád  mennék  te  tücsök, 
Ha  görbe  nem  vónál." 
Megvót  asz  szent  egyessíg, 
Szóltak  a  muzsikák ; 
Tánczra  ugrik  a  majom, 
Errántya  (elrántja)  a  medvét; 

(A  többi  részét,  bár  sok  gyermektol    kérdeztem,    egy    sem 
tudta  megmondani.  E  verset  már  csak  kevesen  tudják.) 

(Dcbreczen) 

VozÁRi  Gyula. 

Altató  dal. 
Házam  előtt  éggy  almafa, 
Az  előtt  van  éggy  nyoszoja; 
Abba  fekszik  éggy  mönyecske, 
Mellette  égy  kis  bocs6cske ; 
Abba  van  égy  kis  babácska. 
Lábává  úgy  ringatgatlya, 
Szájává  úgy  csúcsujgattya : 
Csucsuj,  csucsuj, 
Eszem  a  szip  szádat, 
ftgye  még  a  fene  az  apádat. 

(Kengyel.  Hcvesmcgyc.) 


WoLF  Vilmos. 


Gúnydalok. 

Szerencsétlen  az  az  apa, 
Kinek  fía  csizmadia ; 
Mert  nem  tudja,  mely  órába' 
Ful  a  csirizes  kupába. 

(Göncz.  Abaüjm.) 


Paszlavszky  Sándor. 


Digitized  by  LjOOQIC 


520  CSALÁDNEVEK.    MESTERMÜSZÓK. 


Családnevek. 


Abró.  Andris.  Apró.  Asztalos.  Ambrus.  Ács.  Adorján.  Agárdi. 
Anlalffy.    Atal.    Aranyos.    Adés.    Bálint    Banizs.    Bárdos.  Bencze. 
Benke.  Bcrekali.  Bogár.  Borbély.  Bósza.  Barna.  Bottyán    Bachus. 
Baján.  Balázs.  Balha.  Balog.   Bankó.  Baráti.    Bárdi.  Batsó.  Békás. 
Benedek.    Bertalan.    Berek.    Biró.    Bocz.  Bodó.  Bóli.  Bona    Bor. 
Bordás.  Borjáti.  Borsos.    Bosnyák.    Bévárdi.    Bognár.  Budai.  Bu- 
bonyik.  Bojáncs.  Böttös.  Babos.  Bakó.  Barát.  Barta.  Cseh.  Csilus. 
Csordás.  Csötönyi.    Csekei.    Csősz.    Csapó.  Csekei.  Cecei.  Cseri. 
Csol.    Csurpai.    Ciráki.    Csapai      Császár.    Danka.  Deák.  Dorkó. 
Domonyai.  Damakos    Dancsa.  Dani.  Dávid    Dann.  Doncsa.  Döme. 
Dömötör.  Dörömbözo.  Dözs.  Donna.  Domonkos.  Dózsa.  Dorogi 
Edelényi.  Elek.    Eötvös.    Erős.  Farkas.  Fülöp.    Ferenczi.  Fekete. 
Fölszegi.  Fajszi.  Gamos.  Gáspár.  Gál.  György.  Geresdi.  Gergely. 
Gatai.  Garcó.  Görcsös.  Hajpál.  Hedery.  Horváth    Huszár.  Hajdú. 
Hajós.  Hagyó.  Ifjú.    Ignácz.   Jakab.  Kacz.    Kaldn.    Kalóczi.  Kasa. 
Karácsony.    Kardos.    Kaszás.    Katona.  Kata.    Kalló.    Kecskeméti. 
Kerepes.  Kecskés.  Kenyeres.  Kis.  Kocsis.  Kodány.    Kornyik.  Ko- 
lompár.   Korsós.    Kovács.  Kozma.  Kolláth.    Komáromi.  Konczol. 
Körösztös.    Kökény.    Kölkedi.    Kraján.    Kun.  Kurdi.  Kubranszky. 
Kulcsár.  Lakatos.  Lajos.  Lelei.  Lovai.    Latzkovics.    Lovas.  Luká- 
csi. Magyar.  Majsai.   Maksai.  Mártus.  Makó.  Márki.  Márkus   Makai 
Mátyás.  Menyhárdt.  Mecseki.    Mester     Mezei.  Megyesi.  Mészáros. 
Mizser.  Mihály.  Molnár.  Mózes.  Mozolai.  Mózsi.  Nagy.  Nádi.  Né- 
met.   Nemes.    Nevendos.    Noe    Noményi.    Nosztori.  Nyéki.  Oláh. 
Orcy.    Onody.    Osvald.    Öri.  Örsi.  Ormán.  Paksi.  Papp.    Paprika. 
Parrag.  Patkó.  Pál.  Pálfi.  Patkós.  Peri.  Petocz.  Péter.  Pető.  Piros. 
Pintér.    Pozsgai.    Polgár.    Porkolás.    Poroszlai.    Pörnyi.  Pusztai. 
Puzsér.  Pücsök.  Rácz    Ropó.    Rostás.  Rupa.  Sallai.  Sándor.  Sár- 
közi. Sánta.  Salamon.  Seres.  Siró.    Sirásó.  Solti.  Somogyi.  Soos. 
Sulyok    Szabó.  Szathmári.  Szászi.  Szalacsi.  Szekeres    Szép.  Szél. 
Széki.  Szili.  Szilosi.  Szilágyi.  Szilvány.  Szeremlei.  Szóládl.  Szőke. 
Szór.  Szösz.  Szujok.  Szűcs.  Szombati.  Szundi.  Taba.  Tavali.  Ta- 
kács. Takó.  Tabányi.    Tarnóczí.    Teveli.    Tikos.    Tisza.  Torbán. 
Tóth.  Tormáz.  Tök.  Török.  Tuzsi.  Varga.  Vali.  Vastag.  Vékony. 
Vecsey.  Vince.  Votlokási.  Zámoli.  Zanathy.  Zsikó.  Zsilágyi. 

(Sárköz.  Tolna  m.) 

SZKPF.ZDY    K.    GyUL.\. 

Mester    műszók. 

Timármesterség. 

Szárító:  hely,  hol  a  bort  szárítják.   Szárító  rúd.  Ázó, 
mondják   ázta  tónak  is.  ,,Vesd  a  bürökét  az    ázőba",   gödör,    a 


Digitized  by  VjOOQIC 


MESTERMUSZÓK.  627 

melyben  a  szárított  borok  áznak.  Toké:  fa,  a  melyen  a  bő- 
röket ^kivakarják".  Kasza:  kasza  alakú  vas,  melylyel  a  bort 
kivakarják.  Csőn  toló:  kés,  melylyel  a  csontokat  vágják  le  a 
borról.  Hamvas  vagy  meszes:  gödör,  melybe  a  bőröket 
„hamvasodni,  meszesedni,  járódni**  teszik  (innen  az  elég  ^ham- 
vasos,  meszes,  járődott"  melléknevek).  El  óbor:  kötő  gyanánt 
használt  bor.  Koppasztó:  kasza,  melylyel  a  szórt  koppaszl- 
ják  le.  Husoló:  a  kaszához  hasonló  vas,  melylyel  „húsolnak** 
azaz  a  húst  lefaragják;  a  lehusolt,  lefaragott  húst  húslásaak 
faragásnak  hívják.  Szinelo:  a  husolóhoz  hasonló  vas, 
melylyel  „szinel"-nek  azaz  a  bor  szinét  letisztítják.  Falcoló: 
a  husolóhoz  hasonló  vas.  Téglázó:  tégla,  melylyel  a  bort 
^kitéglázzák".  Pácoló:  büdös  lével  telt  kád.  Bak:  fa,  melyre 
a  bort  rakják,  ha  faragnak.  Meszes  csizma;  meszes  kötő; 
meszes  rúd;  me^szesfogó;  cserés  kötő;  cserés 
gatya;  cserés  kád.  Zavaró:  rúd,  melylyel  a  meszest  azért 
zavarják  fel,  hogy  ha  bor  maradt  volna  benne,  feljSiJön  a  fel- 
színre. Tisztázó:  kád,  melybe  a  bort  azért  teszik,  hogv 
megtisztuljon  a  mésztől.  Cseres  hordó:  cserrel  és  vízzel 
azaz  cseres  lével  telt  hordó.  Cser  szedő:  szák,  melylyel  a 
csert  szedik  ki  a  hordóból.  Forgató  deszka  vagy  csak 
egyszerűen  forgató:  deszka,  melylyel  a  cseres  hordóban  levő 
bőröket  forgatják.  Kavaró  vagy  keverő:  fa,  melylyel  a  gu- 
bót  vagy  a  csert  keverik  össze  a  vízzel.  Szaporító:  kád, 
melyben  a  cserlét  szaporítják.  PöcÖkfa  vagy  pöcökvesz- 
szo:  mogyorófa,  melylyel  a  bort  „kípöckölik",  kifeszítik.  Le- 
húzó: vas,  melylyel  a  borról  lecsurgó  cserlét  húzzák  le,  azaz 
megtisztítják  a  cseriektől.  Fejő.  Forrázó  kád,  vagy  csak 
egyszerűen  forrázó:  kád,  melybe  meleg  lét  tesznek.  F  a  j  to  1  ó  : 
ruha  darab,  melylyel  a  kicserzett  s  kiszáradt  bőröket  befaj- 
tolják,  benedvesítik.  Igazító  rúd-  és  igazító  vas;  a 
behajtóit  bor  kiigazítására  azaz  a  ráncok  kihúzására  használják. 
Foglalóvas,  melylyel  a  bort  „foglalják",  megszorítják.  Ta- 
szító, melylyel  a  bort  kitaszítják.  Fodorító  fák,  melyekkel 
fodorítanak,  azaz  puhára  készítik  ki  a  bort.  Felosztatnak:  b  a  r- 
kázó,  cverk  és  h  ú  z  ó-ra.  Az  igék  ,.barkázní,  cverkelní,  ki- 
húzni/ Fodorító  asztal  vagy  egyszerűen  fodorító.  Fes- 
tékek; és  pedig  első,  vas  és  szinfesték.  Festoször, 
melylyel  festenek.  Glancoló:  fába  szegezett  üveg,  melylyel  a 
bort  glancolják,  fényesítik.    S  végre  az    úgynevezett    cuggvas. 

(Szeged.) 

Szegedi  Kálmán 


Digitized  by  VjOOQIC 


528 


NÉPDALOK.    NEPROMANCZ. 


Népdalok. 


Életem  hajnala 

Most  kezdett  virradni, 
A  tavaszi  rózsa 

Most  kezd  virágozni. 

Hézzám  égy  szép  madár 
Most  kezdett  volt  járni, 

Virágos  kertemben 

Fészket  kezdett  rakni. 

Ászt  is  az  irigyim 

Észre  keszték  venni ; 
Észre  keszték  venni, 
El  ákárák  rontni. 

Irigyim,  irigyim, 

Gonosz  akaróim, 
Mét  nem  hattok  békít. 

Kik  egymást  szeretik  ? 


Kik  egymást  szeretik, 
Egymást  nem  gyűlölik, 

Egymást  nem  gyűlölik. 
Egymást  megölelik. 

Elment  a  madárka, 
Üress  a  kaliczka*, 

Mind  ászt  fudogálja, 
Viszajö  tavaszra. 

Ha  tavaszra  nem  jö, 
PünkÖzsdre  vissza  jó ; 

Ha  pünközsdre  nem  jö, 
Aratásra  eljö. 

Ha  akkorra  sem  jö. 

Kaszálásra  eljö ; 
Ha  akkorra  sem  jö, 

Hidd  el,  soha  sem  jö. 


(Klézse.  Moldva.) 


ROKONFÖLDI. 


Néprománcz. 


Piros  a  konkoly  virága  .  . 
Séli  Etel  most  lett  árva. 
Én  is  olyan  árva  volnék, 
A  babámtól  elmaradnék. 

Kékki  Gábor  mit  gondoltál, 
Mikor  Séliék  indultál  ? 
Pisztolyt  vettél  a  kezedbe,^ 
Azzal  lőttél  bús  szívedbe.  . 

A  ványai  nagy  iskola, 
Véggel  van  a  patikára. 
Azelőtt  áll  a  gyászkocsi, 
Kékki  Gábort  az  viszi  ki. 


Jaj  de  szépen  harangoznak, 
Kékki  Gábor  galambomnak. 
Most  viszik  a  temetőbe. 
Siratja  a  szeretője. 

Kékki  Gábor  koporsója. 
Kék  bársonnyal  van  behúzva. 
Séli  Etel  édes  anyja. 
Nagy  jaj  szóval  siratgatja. 

Ha  én  olyan  madár  volnék, 
Sirhalmodra  rászállanék  ; 
Úgy  őriznélek  tégedet. 
Mint  te  őriztél  engemet. 


(M.-Be  rény.) 


Veres  Imre. 


Pesli  könyvnyomda-rés7vénv  t;irsalat.  íHold-uíc/a  4.  sz.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


^te^jcleriA                    MAG  Y  A  R  SZCWCES2TÖ 

minden   hónap  MVT7TA7'AD  "^'^^^  "'^^'^Al. 

15-én  Jl    I    HiLíV    UIv.  Budapest. 

tn&rom    Ívnyi                                   SZERKESZTI  "•  ^^^*  Po-IllíZa, 

tamlomm.1.               SZARVAS  GÁBOR.  ''"  " 


IV,  kötet.  1875.  DECZEMBER  15.  XII  fü:^et. 

HIBÁS  SZÓK  ÉS  SZÓLÁSOK  JAVÍTÁSA. 

34.  Lovar,  lovarda. 

A  jelentés  árnyalatainak  megkülönböztetésére  való  tö- 
rekvés elég  élénken  nyilvánul  a  nyelvekben;  s  e  törekvés- 
nek kielégítését,  minthogy  az  karöltve  jár  a  világosság  és  sza- 
batosság elémozdításával,  kétséget  nem  szenved,  nem  csak 
hogy  gátolnunk  nem  szabad,  hanem  a  mennyire  lehet,  még 
segítenünk  is  kell  —  természetesen  a  kellő  mérték  alkalma- 
zásával csak  bizonyos  határig.  Ez  a  czél  lebegett  bizonyára 
annak  a  szeme  előtt  is,  a  ki  a  lovar  szót  megalkotta.  Lovas, 
lovás^,  lovag,  habár  mindegyikük  lóval  bánót,  foglalkozót 
fejez  ki,  a  mai  társadalomban  egymástól  különváló  s  egy- 
mással össze  nem  zavarható  személyeket  jelölnek;  az  ért- 
hetőség kára  nélkül  tehát  egyiküket  sem  lehetett  egy  más, 
habár  rokon,  de  mégis  szükségképen  megkülönböztetendö 
elentés  kifejezőjéül  alkalmazni.  Midőn  tehát  a  lovar ^  készí- 
tője a  „kunstreiter"  kifejezésére  a  lovás:^,  lovag,  lovas  szó- 
kat megszabott  jelentésüknél  fogva  elégteleneknek  találta  s 
más  alkalmas  szó  után  nézett,  csak  egészséges  ösztönét 
követte ;  s  e  miatt  eszünkbe  sem  jut,  hogy  őt  hibáztassuk. 
Hogy  azonban  a  lovar  szót  megalkotta,  ezt  a  csenevész 
portékát,  a  melynek  se  színe  se  fonája,  azért  épen  nincs 
mit  dicsérnünk  találékonyságát.  Ez  a  példa  is  nyomósán 
igazolja  ama  tényt,  hogy  az  újítás  valóságos  betegséggé 
fejlődött  nálunk.  A  nagy  résznek  már  az  a  nagy  számú  s 
használatban  levő  igazolatlan  képzősereg  sem  volt  többé 
elegendő,  a  melyeket  előbarczosaik  kifundáltak;  nekik  is  min- 
den áron  új,  valami  egészen  új  kellett.  S  meglett  az  ar. 
Olt  volt  például  a  szerintük  foglalkozást  jelölő  s  magától 
kínálkozó  nok,  ár,  onc:^;  mondhatták  volna  tehát:  Iónok  v. 
lovár  V.  loianc:{ ;  de  hiába,  új  kellett :  a  lovar. 

M     NYCLVŐR.   IV.  S4 


Digitized  by  VjOOQIC 


33o  HIBÁS    SZÓK    ÉS    SZÓLÁSOK   JAVÍTÁSA. 

Beszélnek  ugyan.,  a  kik  a  nyelvújítás  igazolásának  sisy- 
phusi  munkájára  vállalkoztak,  egy  ar  képzőről,  a  mely  sze* 
rintük  megvan  például  e  szóban  fukar;  csak  hogy  a  fu- 
kar-beli /z/t-nák  a  jelentését  ép  oly  lehetetlen  nekik  bebi- 
zonyítniok,  mint  nekünk  elhinnünk.  S  ha  sikerülne  is  nekik 
kimutatni,  hogy  valóban  van  nyelvünkben  egy  r  névképző 
(a  mint  van  is,  l.  Budenz  Mag}^-ugo^  szót.  28.  sz.),  mint- 
hogy azonban  ez  a  nyelvtudatból  már  teljesen  kiveszett,  s 
működését  többé  a  nyelvérzék  nem  erezi,  tehetetlenné  vált 
a  további  jelentésmódosításra.  Ma  már  a  kanárj  cstk-ar, 
juh-ar^  tfukar  sat.  a  kanász,  csikasz,  juhász,  tyu- 
kász  helyett  képtelenségek;  míg  például  a  birkás  mellett 
birkás  z,  juhász  mellett  j  uh  os  bátran  megállhatna,  épen 
úgy  mint  lovas    mellett   állhat  a  lovász   és  megfordítva. 

A  lovar  tehát  mint  korcs  szó  elvetendő.  Ajánljuk  he- 
lyébe a  mülovas  szót. 

A  lovarda  méltó  párja  a  vigarda-nak;  s  azok  után,  a 
miket  ez  utóbbiról  mondottunk,  hibás  voltának  kimutatásá- 
tól fölmentve  érezzük  magunkat.  Ajánljuk  helyette  a  lovas 
kör  (v.  ö.  vadas  kert,  halastó  sat.),  a  „Nemzeti  lovarda^ 
helyeit  pedig  a  „Nemzeti  lovas  csarnok'*  kitételeket. 

35.  Rugany. 

.  Hibás  voltát  kimutattuk  a  Nyelvőr  ez  évi  folyamának 
5—6.  lapján  az  idény  szó  rovatában.  Helyes  mássát  jobb 
érzékű  Íróink,  de  meg  a  köz  élet  is  igen  gyakran  használja 
több,  de    különösen  e  kitételben:   eltörött  az  óra   rugój  a 

E  szerint  lesz:  féder:  ruj^ó,  mitfedern  versé- 
ben: rugós  (pl.  rugós  kocsi,  rugós  ágy  sat.);  el  a-s* 
t i s c h :  ragalmas,  elasticitat  rugalmasság. 

36.  Távol  attól  hogy  — . 

A  német  „weit  entfert*  révén  a  latinból  származott 
idegen  szólás,  a  „tantum  abest  ut"-nak  másolata.  A  köz 
beszéd  nem  ismeri;  csak  az  irodalom  használja;  különösen 
pedig  a  latin  fordításokban  virágzik. 

A  távol  attól  Ao/y^-nak  helyes  magyar  aequivalensei 
ezek :  annyira  nem  —  hogy  inkább  ;  nem  hogy  —  hanem, 
de  uié^,  söt  inkább.  Példák  (a  Népkölt.  Gyűjteményből.) 
„A  király  nem  hogy  mö'haragudott  vóna,  még  mögörüt. 
(!'.  4i6.  1.)  Nem    hogy    futni,  de  még    csak  lépni  is  alig 


Digitized  by  VjOOQIC 


SIMONYI  ZS.  A    SZAVAK  ÖSSZKTÉTIiLE.  53 1 

tudóit.  (II.  395.)  Nem    hogy    keresztül    ugrott   volna,  de 
még  csak  neki  sem  ment.  (U.  o.  4i6.) 


A  SZAVAK  ÖSSZETÉTELE  A  MAGYARBAN. 
Jutalmazott  pályamű. 

17//.  Eredmény. 

26.  §.  Ha  nem  tekintjük  a  helyneveket,  a  természet- 
rajzi tárgyak  neveit  és  a  homályos  etymologiájú  vagy  egyik- 
másik  részükben  csonka  szavakat,  melyek  mind  külön,  rész- 
letes vizsgálatnak  maradnak  fönntartva,  a  magyar  összetételek 
majdnem  kivétel  nélkül  beilleszhetok  a  tárgyalt  rovatok 
valamelyikébe.  (Kivételek  találkoznak,  vagy  legalább  olyanok, 
melyek  egyelőre  kivételeknek  mutatkoznak  [mint  f  e  j  e  r  u  h  a : 
fejre  való  ruha ;  k  á  v  a  f  a  T. :  kávának  való  fa;  kármentő: 
kártól  mentó?  Ny.  I.  333.  334.  T.  A.  I.  3oi.  kengyel- 
futó T.  magakellö  M.  Ny.  VI.  34t.]  ;  de  csekély  számuk 
inkább  erősíti,  mint  gyöngíti  a  szabályokat. 

Nézzük  most,  i)  hogyan  oszlanak  el  a  tárgyalt  nyelvi 
l'elenségek  az  egyes  beszédrészekre,  és  2)  az  összetételeknek 
hányféle  és  micsoda  nemeit  fejtette  ki  nyelvünk. 

i)  A  különböző  beszédrészeket  a  következő  viszonyok- 
ban találtuk. 

I.  Fő  n  é  v-f-  főné  v: 

a)  osztályrész,  hírnév,  délest:  nem  valódi  ösz- 
iszetétel  4.  §.' 

b)  ajtósark,  napfény:  birt.  összetétel.  5.  §. 

c)  bűnbánat,    áldomásivás:    tárgyas    összetétel. 

€1.   §. 

d)  isten-adta,  szú-ette:  nem  összetétel,  hanem 
két,  birt.  viszonyban  álló  főnév,  mely  egy  harmadik  főnév- 
nek a  jelzője.  20.  §. 

IL  F  ő  n  é  V  -(-  i  g  e  n  é  v. 
a)  a.  cséphadaró:  birt.  Összt  5.   i4.  §. 
p.  I.  lélekszakadva 


2. 


leiekszakadva  I  ,.  ^  ..        ,    .    .     ...      ^    00 
,    ,,  I      ,       1  birt.  ossz.  (mmt  módhatO' 18.  S. 

lelke  szakad  va  I  ^  ^       ^ 

favágó  \      .  ..  ^    ' 

\      .ji    \    tárgyas  osszet.  11.  i5.  §. 
szavatartó)        ^-^  ^ 


b)  a.  I .  favágó 
2 


Digitized  by  LjOOQIC 


MV2  SIMON VI    ZSIGMOND. 

p.  1 .  k  á  r  V  a  1 1  o  1 1      \     .  ..  ^   ' 

,  .  J   tárgyas  osszet.  i6.  §. 

2.  h  I  tesz  égett   j        *'•'  ^ 

y.  1.  bucsúvenni  |  tá^gJ^  ossz.  (mint  czélhat.) 
2.  hadszemlélnij  17§. 

S.   1.  fejcsóválva  í    tárgyas     ossz,     (mint 

2.  szárnyasuhogtatva  j         módhat.)  i8.  §. 

c)  a.  hasznavehető  \  szavatartó,  hitehagyott  s  has, 
jiagyafúrt  |  analógiájára    19.  §. 

d)  angyalfüzött,  anya-szült:  isten-adta,  szú-ette 
síb.  analógiájára.  20.  §. 

III.  Fónév  +  nielléknév: 
ű)  m  ag  v  a-vé  t  le  n,  f  e  le-más:  haszna- vehető,  magva- 
szakadt stb.  analógiájára.   íq.  §. 

b)  hó-fehér,  jég-hideg:  nem  összetétel.  2r.  §. 

c)  a.  b  o  r  í  z  ü,  d  a  r  u  t  o  1 1  a  s,  u  t  s  z  é  1  i,  k  ő  h  a  j  í  t  á  s- 
ny'j,  csak  látszólag  főnév  +  melléknév,  voltaképen  főnév -f* 
főnév -[-melléknév  képző.  22.  §. 

p.  rózsa-ujjú,  ezüst  gombos,  csak  látszólag  fő- 
név-j-mclléknév,  voltaképen  főnév~|-főnév-|- melléknév  képző. 
22.  §. 

y.  h  o  1  n  a  p-u  tani:  -csak  látsz,  főnév  -f-  melléknév,  vol- 
taképen  főn.-|-névutó4-rnelléknévképző.  22.  §. 
IV.  Fő  n  é  v  +  ige: 

a)  hajporoz;  csak  látsz.;  voltakép  főn.  +  főn. -+-ige- 
kcpző  24.  §. 

b)  mennydörög:  együtt-ejtés  által  keletkezett  láisr^ 
ossz.  24.  g. 

V.  Igenév-|-főnév: 

a)  ásó  nyél,  fú  ru  lyuk:  birt.  ossz.  5.  i4.  §. 

b)  szeretőtartás:  tárgyas  ossz.  11.  §. 

VI.  I  g  e  n  é  V  -}-  )  g  e  n  é  V. 

a)  fúró  faragó,  jöttment:  nem  valódi  ossz.   4.  gu 

b)  szeretőtartó:  tárgyas  ossz.  11.  §. 

VII.  Igenév-f-nielléknév: 

a)  halott-sárga:  nem  összetétel;  21.  §. 

b)  reng  ö-s  i  s  a  k  ú,  szánt-szándékos:  csak  látsr. 
igenév -|- melléknév,  volraképen  igencv-f- főnév-f- melléknév- 
képző 22.  §. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTi:i.K.  533 

VIII.  Melléknév-f-fönév. 

a)  betegágy:  birt.  ossz.  5.  §, 

b)  igazmondás:  tárgyas  ossz.  ii.  §. 

IX.  Melléknév-|-igenév: 
nagyehetó,  mindenható:  tárgyas  ossz.   1 1 .  §. 

X.  Melléknév  +  melléknév: 

a)  öszöreg,  okosbolond:  nem-valódi  ossz.    4.    §. 
i)  vi  I  ágos-kék,    teljes    lehetetlen:    nem    ossz. 
^i.  §. 

c)  jó-szivü,  veres-tollas,  mindennapi:  csak: 
látszólag  mell. -|"  mell. ;  voltaképen  mell.  4"  főnév -|- mellék - 
jiévképző.  22.  §. 

XI.  -Számnév-f-melléknév: 
kétszínű,  k  é  t-a  k  ós,  k  é  t-é  v  i,  k  é  t-m  é  r  f  ö  1  d  n  y  i 

^sak  látszólag  számnév-j- melléknév,  voltaképen  számn.  +  fő- 
név-f- melléknévképzö.  22.  §, 

XII.  Ige  +  fónév: 
fenkö,    fogház:    csak    látszólag    ige -|- főnév;  volta- 
képen kopott-végü  igenév  az  elsó  tag.  25.  §. 

XIIÍ.  Ige  +  ige: 
járkel,  jőmegy:  nem  val.  ossz.  4.  §, 

XIV.  Határozó  +  határozó: 
keresztülkasul,  k  ö  rü  1  b  elü  1:  nem  val.  ossz.  4.  § 
2)  Ha  e  nagy  számú  kapcsolatok  közöl  szemügyre 
vesszük  s  összehasonlítjuk  mindazokat,  melyek  csakugyan 
összetételeknek  bizonyultak,  és  vizsgáljuk  ezekben  a  tagok- 
nak egymáshoz  való  logikai  viszonyát,  akkor  azt  látjuk, 
hogy  a  magyar  nyelv  összetételei  nagyon  egyszerű  rendszert 
alkotnak. 

I.  Olyanok,  melyekben  a  két  tag  kölcsönösen  határozza 
meg  egymást:  nem  valódi  összetételek: 

a)  hasolító  tagokkal  (hírnév,  járkel); 

b)  ellenkező  tagokkal  (okosbolond,  jőmegy). 

II.  Olyanok,  melyekben  az  első  tag  a  másodiknak  szol- 
galatában áll,  annak  meghatározására  szolgál;  valódi  össze- 
tételek : 

a)  mint  birtokos  jelző  (génit.  subj.  vagy  obj.):  birto- 
kos összetételek  (képmás,  napfény,  kézcsók.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


534  SIMONYI    ZSIGMOND. 

b)  mint  tárgy:  tárgyas  összetételek  (képíró^ 
törvényhozás). 

E  szerint  nyelvünk  a  valódi  összetételek  közól  épen 
csak  azokat  fejtette  ki,  melyek  az  összetétel- 
nek valamennyi  nemei  közöl  atagoknak  legla- 
zább  lélektani  kapcsolatát  tüntetik  föl.  (1.  Top- 
ler  id.  h.  93.  94.) 

IJí.  A\   összetételnek   hiáyiy\ú   nemei   és  kifejezésük    módja. 
Helytelen  összetételek. 

27.  §.  Nézzük  most  végig  az  összetételeknek  azon  ne- 
meit,  melyek  nincsenek  meg  nyelvünkben,  és  vizsgáljuk^ 
micsoda  eszközökkel  él  azoknak  kifejezésére.  A  hasonlításnak 
alapjául  azt  a  nyelvet  vesszük,  melyben  a  szóösszetételnek 
legkiterjedtebb  alkalmazását  találjuk,  t.  i.  a  németet,  és  ha- 
ladjunk azon. rendben,  melyet  Toblernek  (a  tagok  logikai 
viszonyán  alapuló  rendszere  nyújt).  Alak  tekintetében  az 
indgermán  nyelvekben  fontos  különbséggel  jár  az,  vájjon 
az  első  tag  a  tő  alakjában  vagy  más  alakban  lép-e  az  ösz- 
szetételbe;  a  magyarban  természetesen  egyszerűbb  a  dolog, 
a  mennyiben  itt  mindig  a  nominativus  (mely  legfölebb  némi 
hangváltozással  különbözik  a  tőtől)  lép  az  összetételbe. 
L.  Tobl.  8o~9t).  l) 

I.  a)  és  b)  ugyanaz,  a  mi  a  mi  rendszerünkben  (26.  §.) 
I.  a)  és  by 

II.  Az  első  tag  a  másodiknak  alá  van  rendelve  (=  IL 
mi  nálunk.) 

1.  A  második  szó  valóban  úgy  viszonylik  az  egészhez^ 
mint  a  nem  a  fajhoz;  ide  tehát  a  természetrajzi  tárgyak 
nevei  tartoznak:  ringelblume,  wallfisch,  schaf- 
bock.  Ezeknek  legnagyobb  részét  nyelvünk  vagy  egysze- 
rűén a  nem  neve  elé  tett  jelzővel  fejezi  ki  (czet  hal,  só- 
lyom madár,  fenyőfa,  márványkő,  bak  kecskcr 
gím  szarvas),  vagy  birtokos  összetétellel  (almafa,  sző- 
lőtő, kecskebak,  szarvas  ü  n  ő),  de  egyéb  módokon 
is,  s  ez  attól  függ,  hogy  a  szó  az  alábbiak  közöl  melyik 
osztályhoz  áll  legközelebb. 

2.  A  második  szót  az  egészhez  viszonyítva  nemnek 
tekintjük.  (A  további  fölosztás  a  két  tagnak  egymáshoz 
való  gramm.  Viszonyára  van  alapítva.) 


Digitized  by  VjÖOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZLTKTl  I  K.  535 

a)  Az  első  tag  attributiv  viszonyban  áll  a  másodikhoz  : 
o.'  csak  képletesen,  hasonlítva,  mint-tel  föloldható 
összetétel.  Főnevek:  riesenweib,  goldkáfer;  a  ma- 
gyarban az  első  főnév  melléknévi  jelzője  a  másodiknak  ^ 
így  nem  alkot  vele  összetételt:  óriás  asszony,  arany 
bogár  (számos  példa  2.  §.).  Melléknevek :  todtehbteich, 
schneevt^eiss;  a  magyarban  a  két  szó  viszonya  ugyanaz, 
mint  a  főneveknél:  halott-sárga,  hó-fehér  (többet  1. 
21.  §.)  ^ 

^.  az  első  taggal  jelölt  attribútumot  valóban  tulajdonítr 
juk  a  másodiknak : 

1.  főnévi  attribútum:  hauptort,  residenzstadt;  a 
magyarban  az  első  főnév  egészen  elveszti  főnévi  természe- 
tét és  melléknévi  jelzője  a  másodiknak  (úgy  hogy  sokszor 
a  fokragot  is  fölveheti  2.  §.):  fő  hely,  szék  város;  l. 
2.  §.  I.   I.  és  4. 

2.  melléknévi  attribuium  a  határozó  szó : 

i)  valóban  melléknév.  Melléknévi  alapszóval:  grün- 
gelb,  weissgrau;  magyarul:  zöldes-sárga  l.  21.  §.  i. 
Főnévi  alapszóval:  grünspecht,  festland,  wild- 
schwein;  a  magy.  egyszerűen  jelző  melléknévvel:  zöld 
harkály,  száraz  föld,  vad  disznó.  Ilyeneket  sokszor 
helytelenül  egybe  írva  találunk  (1.  2.  §.)  (Olyan  esetekben, 
a  hol  valóban  két  értelmüségtöl  lehet  tartani,  ha  külön  írjuk 
a  két  szót,  használhatnók  a  kötőjelet :  h  e  ly  es-ír  ás,  szé  p- 
írás,  öreg-biró,  öreg-táltos  A.  IL  3io.  nem-valódi, 
nem- király  u.  o.  35 1.  stb.)  Ily  összetételekből  (*dreijahr  = 
triennium  ;  *  zwcitag  =  biduum,  *  kleinglaube,  *  leichtfuss) 
kell  magyarázni  ezeket:  drei  j  ah  ri  g,  zweitiigig,  klein- 
gláubig,  leichtfüssig.  A  magyarban  az  alapúi  szolgáló 
három  év,  két  nap,  kis  hit,  gyors  láb  itt  sem  ösz- 
szetétel,  s  csak  az  -w,  -w,  5,  z,  «^/-vel  való  tovább  képzés 
által  lépnek  e  szók  egymással  némileg  szorosabb  kapcsolatba 
(s  így  kötő  jellel  irhatok) :  k  i  s-h  i  t  ü,  g  y  o  r  s-l  á  b  ú,  három- 
éves, k  ét-napi  stb.  22.  §. 

2)  „adjectivisches  substantiv' :  kreuzweg,  milchstrasse, 
schneeberg,  federvieh  Toblernél  egészen  fölösleges,  mert  az 
ide  számlált  szavak  részint  i-be  (l.  fönt),  részint  6.  2)  a-ba 
való  (1.  alább).  A  magyarban  mind  melléknévi  jelzővel:  ke- 
reszt   út    (2.  §.  I.  3.  by,  tej   út,  (2.  §.  I.  3.  a),   különben 


Digitized  by  VjOOQIC 


536  SIMONYI    ZSIGMOND. 

hadak   útja,  jég  hegy  (2.  §.  I.  2.),  tollas   jószág  (}. 
alább;  különben  baromfi,  apró  marha); 

3)  rt^idjectivisches  verbum  d.  h.  particip.  praesens" : 
springbrunnen,  bindewort,  raubmörder,  treib- 
eis,  triefauge.  Magy.  rendesen  folyó  csel  igenér,  mint 
jelző :  szökő  kút,  (v.  ö.  csepegő  kút  Ny.  I.  23o.),  kötő 
szó,  rabló  gyilkos,  zajló  jég  (néha  más  fordulat: 
jégzaj,  csipás  sze  m). 

3.  számnévi  attribútum:  ^einhorn,  zweizack, 
dreifuss,  viereck  e  te.  sümmlich  zugleich  possessiv;" 
a  magy.  az  utóbbi  jelentésben  w-w-vel  vagy  s-sel  tovább  ké- 
pezve: egy-szarvú,  ké t-ágú,  három-lábú,  négy- 
szögletes, (néha  e  nélkül:  három-láb  stb.  K.  35 1.  hat- 
szem Ny.  III.  367.  n  é  g  y-s  z  ö  g,  h  á  r  o  m-é  1.  M.  akad.  értes- 
i858.  73.);  különben  csak  egy  szarv,  két  ág,  három 
láb,  négy  szöglet. 

4.  praepositio  rüberrok,  abglanz,  obmann,  nach 
kommen:     felső     kabát,    visszaverődött     fény, 
elül-járó,    utód;    vorsingen,    übertreffen    stb.  1. 
2.  §.  auswárts:  ki  felé  u.  o. 

6.  az  első  tagot  vmi  esettel  kell  föloldani : 

i)  genitivus  a)  subjectivus,  possessivus:  vogelsang, 
tageslicht,  königssohn; 

b)  objectívus:  thorwart,  selbstmord;  a  magyar- 
ban mind  a  két  esetben  birtokos  összetétel:  madárének, 
napfény,  királyfi,  kapuőr,  öngyilkosság.  A  leg- 
több ide  való  összetételt  mi  tárgyas  összetétellel  fejezzük 
ki:  landbau,  tagdieb,  götzendiener,  menschen- 
hass:  földmívelés,  naplopó,  embergyülölet. 

2)  A  többi  eset: 

a)  a  feloldás  határozóval  történik: 

Hely  (és  idő):  a  magyarban  az  első  tag  helyét  rende- 
sen í  képzős  melléknév  foglalja  el  (természetesen  akkor,  ha 
az  illető  helyhatározás  hol  és  az  időhatározás  mikor  kér- 
désre felel  (Hová  kérdésre  pl.  höUenfahrt  lesz :  pokolba  való 
utazás  vagy  pokolba  menetel  [mert  pokoljárás  tárgyas 
ossz.  volna,  mint  határjárás]),  wassermühle  vízi 
malom  Ny.  I.  i3i.  nach  tquartier  éjjeli  háló  N.  I. 
reisegefáhrte  utitársA.  II.  58.  laubfraschleveli 


Digitized  by  VjOOQIC 


r 


A  SZAVAK  öss/j.teti:lk.  537 

békaT.  uferschwalbe  parti  fecske  Tud.  Gyűjt. 
XVIII.  g4.  marti  fecske  T.  kerti  fa  E.  II.  11 3.  a  b  e  ad- 
glocke  esti  harang  E.  II.  lyS.  kriegsglück  stb^ 
harczi  szerencse  V.Z.  III.  harczi  nótaN.  I.  2g4. 
gondolat  A.  III.  192.  paripa  u.  o.  201.  rend  A.  I.  4ou 
ló  u.  o.  294.  jel  P.  583.  hadi  csel  A.  II.  245.  fogoly 
u.  o.  178.  fortély  A.  III.  i85.  rend  u.  o.  236.  m  é  n  A. 
II.  4i3.  nép  A.  III.  227.  törvény  A  I.  348.  zaj  V.  Z.  I. 
reisepass  uti  levél  P.  58í.  uti  lapu  Ny.  II.  557.  uti 
fü;  uti  czédula  N.  II.  107.  uti  költség  K.  95.  pün- 
kösti  rózsa  N.  II:  128.  tavaszi  napok  A.  I.  3,  füsti 
fecske  A.  III.  293.  morgenschlummer  hajnali 
álom  A.  II.  3i.  morgenthau  hajnali  harmat  u.  o. 
256.  morgenstern  hajnali  csillag  P.  27.  K.  2i5. 
böjtileczke  fastenpredigtu.  o.  i8i.herbstnacht 
ószi  éjszakán  P.  576.  feldbett  tábori  ágy  A.  II. 
4o3.  brunnwasserkuti  viz  (Dunántúl  hallottam) ;  t  ö  m- 
löczi  rabság  Ball.  példab.  6187.  esti  homály  V.  Z.  I. 
sziklai  vár  A.  I.  392.  kézi  ruha  K.  6.  nyári  szállás 
E.  Közm.  134.  siri  csend  P.  269.  gőzhajói  utazás 
P.  191.  (v.  ö.  Ny.  I.  177.  II.  4io.) 

Anyag:  pelzkragen,  feuerregen  (1.  2.  §.  I.  2.): 
^ausstattung"  azaz  vmivel-e  llátottság;a  magyarban 
az  első  tag  helyett  rendesen  -s  képzős  melléknév  (v.  ö.  Ny. 
II.  4io.  I.  77.) :  stachelschwein  tüskés  disznó; 
butterbrod  vajas  kenyér;  honigkuchen  mézes 
kalács;  túrós  lepény  Ny.  I.  i3i.  fűszeres  pogácsa 
M.  Ny.  VI.  35o.  salzwasser  sós  víz  Ny.  III.  366.  ab- 
rakos tarisznya  E.  IL  76.  Gvad.  R.  P.  I.  i.  boros 
kancsó  N.  II.  162.  boros  hordó,  sörös  h.  N.  II.  33o. 
33i.  boros  korsó  E.  II.  2i4.  pincze  P.  582.  pálinkás 
hordó  K.  i45.  tintás  üveg  P.  i45.  olajos  korsó   A. 

I.  219.  pénzes  láda  N.  L  24.  kincses  ládaP.  188. 
imádságos  könyvecske,  könyörgésesk.  u.  o.  3ío. 
tejes  fazék  u.  o.  32i-  szénás  szekér  A.  III.  307.  vi- 
zes kanál  A.  II.  18.  szalonnás  ruha  u.  o.  36.  lisz- 
tes zacskó  Ny.  I.  370.  l.  z  s  á  k  A.  II.  i83.  kincsesház 
A.  II.  1 35.    kincses    tá  rh áz  F.  u.  6.  ki ncses    tár   A. 

II.  396.  fegyveres  ház  u.  o.  3i 2.  borsos  eskátula 
Ny.  III.  179.  halas  tó  Ny.  I.  228.  káposztás  kert  u.  o. 


Digitized  by  VjOOQIC 


538  SIMONYI    ZSIGMOND. 

i88.  ludas  parlag  N.  H.  7.  virágos  kert  Ny.  III.  882. 
384.  K.  5o.  124.  E.  I.  17.  N.  I.  i84.  P.  ig3.  rózsás  kert 
K.  20.  rózsás  liget  E.  II.  37.  epres  kert  u.  o.  109. sőt 
s  z  ö  1  ö  s  heg  y  Ny.  III.  43.  és  méhes  kas  N.  I.  445.  csil- 
lagos ég  Ny.  L  228.  vasas  kocsi  Ny.  II.  86.  mézes 
szava  E.  II.  60.  sarkantyús  ez  izma  u.  o.  149.  kar- 
dos tán  c  z  Ny.  K.  II.  377.  fül  e  s  bagoly  N.  I.  24.  ű  v  e- 
ges  almárjom,  ablakú,  o.  266.  273.  karos  széku.  o. 
386.  karos  r  e  n  g  ó  k  A.  II.  93.  nyerges  ló  u.  o.  85.  k  a- 
szás  halál  u.  o.  11 5.  ürmös  bor  K.  188.  pézöslevél 
Ny.  I.  277.  sörényes  fejP.  58o.  hüvelyes  vetemény 
-stb.  Ez  a  szabály;  kivételek  találkoznak,  de  ezeknek  össze- 
állítását máskorra  tartom  fönn  magamnak. 

Eszköz:  feuerprobe,  fingerzeig,  wind- 
mühle;  a  magyarban  volna  tűzzel  való  próba,  ujjal 
mutatás;  de  birt.  összetétellel  mondjuk:  tüzpróba, 
ujjmutatás.  Szélmalom  talán  csak  a  windmühle  pél- 
dájának köszöni  eredetét. 

.  Ok:    kindbett,    angstschreira   gyerekágy-at 

ép  úgy  vehetjük  birt.  összetételnek,  valamint  azt  mondjuk: 
az  aggodalom  kiáltása,  a  rémület  sikoltása. 

Czél:  a  németben  rendesen  a  tiszta  igeiövel  egyező 
alakja  van  az  első  tagnak,  a  magyarban  e  helyett  a  folyó 
KTsel.  igeneve  használatos:  trinkwasser,  ivó  víz  vagy 
innivalóvíz;giesskanne  öntöző  kanna;  ess- 
zeug  evő  készség  A.  III.  180.  se  hreibfed  er  író  toll 
N.  I.  166.  A.  11.  336.  író  penna,  író  tenta  N.  II.  5. 
schreibstube  író  szoba  A.  I.  q4.  schreib*zeug 
író  eszköz  A.  11.  4o6.  küszködő  hely:  ringplatz, 
P.  Pápai  „ebéllő  palota  rspeisesaalu.  o.  lakó  hely** 
u.  o.  (v.  ö.  i4.  §.) 

Fok:  kerngesund,  grundbrav,  glühhitze, 
todeswunde;  magy.  a  melléknevek  rendesen  körülírással 
(egészséges,  mint  a  makk,  talpig  becsületes),  a  fő* 
nevek  jelzővel  (forró  meleg,  halál  os  seb,  halálos  vé- 
t  e  k).  Ilyen  tisztán  erősítő,  nyomósító  főnévnek  csak  kevés 
példáját  találtuk  a  magyarban  (a  21.  §.  végén). 

p.  A  feloldás  tárgygyal  történik; 
'   közelebbi    tárgygyal:   go  t  tes  f  u  r  eh  t,    nach- 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZtTÉTELE.  SSí) 

stenliebe,  rachesch  naube  nd;  mágy.  tárgyas  ösz- 
s  z  e  t  é  t  e  1. 

részestárgygyal:gottáhnlich,  mundge  recht^ 
kampfbereit,  reisefertig,  menschenfreund- 
lich;  a  magyarban  soha  sem  összetétel;  hanem  az  ilyeket 
majd  kitett  részes  tárgygyal  vagy  határozóval  fejezzük  ki  (i  s- 
tenhez  hasonló,  szájnak  kényelmes,  harczra 
kész,  utra  kész),  majd  pedig  más  fordulattal  vagy  egy- 
szerű származék  szóval  (isteni,  könnyen  ejthető,  ha  r- 
czias;  emberbarát  birt.  ossz.) 

28.  §.  Még  csak  az  van  hátra,  hogy  a  pályakérdésben 
fölemlített  és  némely  más  összetételeket,  ezeket  helyettesítő 
kifejezéseket  vizsgáljunk.  Ezt  röviden  végezhetjük,  a  meny- 
nyiben a  megelőző  fejtegetések,  biztos  útmutatások  az 
irodalmi  nyelvben  .  termett  összetételeknek  megítélésére.  A 
népnyelvi  adatoknak  legnagyobb  részét  megvizsgáltuk,  ösz- 
szevetettük,  rovatokba  soroztuk;  s  így  a  mi  ezekbe  semmi 
képen  bele  nem  illik,  a  minek  tehát  a  nép  nyelvében  nem 
találjuk  mását,  arra  bizvást  rá  mondhatjuk,  hogy  helytelen 
összetétel.  Ilyen  helytelen  összetételek  : 

i)  bor  hordó,  Pi\árokj  víihordó  (w  a  s  s  e  r  f  a  s  s),  Pi\/tdd 
(valamennyi  Ballagi  szót.)  stb.  helytelenek  e  h.  boros 
hordó  stb.  (I.  27.  §.  11.  2.  6.  2.  a)  és  Ny.  I.  77.  78)  Ezek- 
hez számítható  tndományegj'etem  ise  h.  tudományos 
egyetem;  lehet  ugyan  birt.  összetételnek  venni,  de  akkor 
helyesebb  azt  mondani:  tudományok  egy  e  te  me;  mert 
ilyen  hosszú  összetételeket  nem  kedvel  nyelvünk;  csak  két 
hat-szótagos  összetételt  találtunk  669  közt,  azok  közöl  is 
csak  egyetlen  egyben  esett  hangsúly  a  4.,  tehát  páros  szó- 
tagra (8.  §.) 

2)  vi'^liliom^  memij's:{ikray  mewi/palota,  tél\öld  (1.  ny.  L 
34i.  477.  II.  33.)  e  h.  vizi  liliom  stb.  (1.  27.  §.) 

3)  tekeasztal  és  hasonlók  e  h.  tekéző  asztal 
(l.:27    §.  czél.) 

4)  birtokos  összetételek  (tárgyas  összetételek,  minő  ál- 
domásivás  11.  §.,  természetesen  megengedhetők)  ás  -és 
képzős  elő  taggal  (mint  oktatásügy)  nem  helyeselhetők,  mert 
az  összes  népnyelvi  közleményekben  csak  egyet  találunk: 
lövésszer  N.  II.  igS.    és  ez  is  gyanús,    mert  a  nép  min- 


Digitized  by  LjOOQIC 


540  SIMONYI    ZSTGMONT>. 

denütt  azt  mondja:  muníció.  (Ezen  tény  ellenében  nem  so- 
kat nyom  néhány  példa  Aranynál  és  Petőfinél:  cselekvéstér 
A.  II.  424.  üléshely  A.  III.  4i4.  kérdésjel  P.  17.  Forrás- 
víz Ny.  II.  33i.  éles  kamra  A.  II.  398.  élestár  u.  o. 
4io.  és  vetés  kapu  II.  88.  471.  nem  valók  ide,  mert  ezek- 
ben az  elsó  tag  már  nem  elvont,  hanem  konkrét  fogalmat 
jelöl ;  azon  fölül  az  utolsó  már  inkább  a  helynevekhez  való^ 
melyek  közt  a  speciális  vizsgálat  bizonyára  több  eltérő  ösz- 
szetéielt  is  fog  találni.) 

Ilyen  -ás  -és  (és  -t)  képzős  főnevekből  az  irod.  nyelv 
számos  -z  képzős  melléknevet  alkotott:  vesztegetési  szán- 
dék, úszási  ügyesség,  gyógyítási  jártasság.  Ezek  már  több- 
ször joggal  meg  voltak  róva  és  megigazítva  (1.  Ny.  I.  64.  s 
köv.  285.  337.  389.  390.  432.  454.  s.k.  11.  ii4.).  Gyulai  Béla 
szerint  a  régibb  nyelvemlékekben  nem  találhatók  hasonlók. 
Faludinál  van  egy  helyen  ilyen  tréfás  kifejezés:  „nem  bo- 
tsátja  szaladótzira  és  szabad  futamlásira  indulatit"  Ny.  I.  126. 
Ny.  II.  ii4.)  S  most  hozzá  tehetjük,  hogy  sem  a  nép  nyel- 
vében, sem  Aranynál  nem  találunk  ilyeneket  (kivéve  egy- 
két helynevet:  tiszahajlási  cs  árda  N.  II.  54.  k  u  ty  a- 
ha  r  a  pasi  cs.  u.  o.  61.  Ny.  I.  386.)  Nem  sokat  nyom  tehát 
az  a  néhány  példa,  melyet  Petőfinél  és  Tompánál  találunk; 
születési  helf  P.  398.  temetési  nap  3 16.  koronáiási  köpenj- 
393.  utalási  rend  64.  sorscsapást  bu:{ogánfok  (tréfásan)  34. 
(y(tTscz\rc\tk\  javulási  s'^ándék  6'i,  gazdálkodási  nézeteim  83.) 
szertartási  Hsatokét  Tompa,  Menedékkő.  (Tanári  kar 
helyes  v.  ö.  asszonyi  nem  F.  Ny.  I.  128.  herczegi 
állapot  u.  o.  176.  uri  nemzet  N.  I.  io5.  Különben  az 
-I  képző  szerepe  még  beható  vizsgálatot  igényel). 

5)  A  melléknevek,  mint  láttuk,  valódi  összetételt  soha 
sem  alkotnak,  ha  csak  egészen  el  nem  vesztik  melléknévi 
természetüket  és  főnevekké  nem  válnak  (be tegágy,  nagy- 
ehető, igazmondás).  Helytelenek  tehát: 

a)  olyan  -dúsy  -teljes,  -teli,  -szegény ^  -fukar  végzetü 
összetételek,  melyeket  határozókkal  kellene  föloldani  (erő- 
teljes: erővel  teljes).  A  nép  nyelvében  ilyeneknek 
nyomát  sem  találjuk.  Arany  és  Petőfi  a  következőket  nem 
a  nép  ajkáról  vették,  hanem  az  irodalom  nyelvéből:  bal- 
Zsamteli  A.  III.  435.  kéj  teli  I.  417.  vágy  teljes  I.  166  remény- 
teljes II.  425.  fénydús  I.  i5o.  reménydús  II.  470.  színdús  Ml. 


Digitized  by  VjOOQIC 


A    SZAVAK    ÖSSZETÉTELE.  54 1 

44o.  Örömteli  P.  3i5.  illatterhes  ögg.  inségterhes  3i5.   s^el- 
lemfiikar  A.  I.  9. 

b)  tüimenteSy  örömittas  és  hasonlók  (v.  ö.  örömtől 
ittas  P.  599.  vértől  véres  Népd.  —  1.  még  Bud.  Ny.  I. 
4 10.)  ügjbu:{gői  Ny.  I.  443. 

c)  életveszélyes  (=  életre  nézve  veszélyes,  ha- 
lálos, gyilkoló  stb.)  és  hasonlók. 

d)  betű  híp  (Toldy,  Corp.  gramm.  XVII.)  és  hasonlók. 

6.)  Igék  nem  képeznek  valódi  összetételt  (a  mik  ilye- 
neknek látszanak,  részint  képzővesztett  szók,  részint  össze- 
rántás  által  keletkeztek  1.  24.  25.  §.)  Helytelenek  tehát: 

a)  mind  azok,  melyekben  a^  elő  tag  főnév  s  az  utó 
tag  ige  (24.  §.) :  gondviselik  (V.  ö.  g  o  n  d  j  á  t  v  i  s  e  1 1  é  k  NJ 
I.  126.  viselje  gondodat  u.  o.  2o5.  én  viselek  gon- 
dot rája  u.  o.  i4o.),  képvisel,  kárpótolj  l.  Ny.  I.  236.  439. 
469.  II.  34.  54 1.  Thewr.  id.  h.  83. 

b)  mind  azok,  melyekben  az  elő  tag  igető  s  az  utó 
tag  főnév  (25.  §.)  r  horderőy  hordmód,  rakpart^  látcső,  fúr- 
tfuky  kü^dtéry  hörghurut^  idusába,  fi''gff^^)  ütér,  válponty 
lőpor,  jármű  stb.  (v.  ö.  Ny.  I.  190.  236  242.  243  34o.  433. 
468.  11.  77.  78.  82.  128.)  Természetesen  még  kevésbbé  sza- 
bad csonkítani  még  az  igetőt  is:  boftc^tan,  bonc\lelety  ráng" 
görcSy  sápkóry  gyógymód  stb.  (v.  ö.  Ny.  I.  242.  82.  365.) 

SiMONvr  Zsigmond. 


HATÁROZÓ-E  A  HATÁROZÓ? 
11. 

Minapi  czikkemben  (l.  Nyelvőr  IV.  8.1.)  azt  hiszem,  elég 
világosan  megmutattam  vala,  hogy  az  an-  en-es  számnevek 
méltán  házhelyet  követelhetnek  az  adverbiumok  portáján. 
Egyre  azonban  adós  maradtam  a  felelettel.  Ugyanis  előhoz- 
tam, hogy  az  ilyen  és  hasonló  mondatokban,  mint:  „Sokan 
a  theát  vörös  borral  iszszák",  a  .sokan"  subjectumnak  tet- 
szik, pedig  nem  az;  de  hogy  miért  nem  az,  annak  bizonyí* 
lásával  még  tartozom.  Igaz  ugyan,  hogy  a  tört  nyomon 
odább  haladva,  ennek  megfejtésére  is  fáradság  nélkül  eljut- 
hat, a  ki  gondolkozik ;  mindazáltal  talán  nem  lesz  kárba 
veszett  dolog,  a  kérdést  e  részről  is  meghánynunk-vétnünk. 


Digitized  by  VjOOQIC 


542  LEHR    ALBIiRT. 

annál  inkább  sem,  minthogy  némelyeknek  ama  számnevek 
ilyenes  eléfordulta  üt  leginkább  szeget  a  fejükbe. 

Joannovics  a  Nyelvőr  III.  344—345.  lapján  e  számne- 
vekkel is  találkozván,  nem  igen  tud  velük'  hova  lenni.  „Ez 
a  tan"  —  mely  t.  i.  őket  az  adverbiumok  közé  sorolja  — 
,ma  is  el  van  fogadva,  pedig  van  benne  viszásság.  E  mon- 
datban például:  „némelyek  szeretik"  a  „némelyek"  névszó, 
még  pedig  alany;  de  már  ebben:  „néhányan  szeretik"  a 
^néhányan"  igehatározó.  Már  itt  az  alanyt  oda  kell  gondolni 
ilyenformán  :  az  emberek  néhányan  =  nem  nagyszámmal 
szeretik.  Ebben:  „többen  vagyunk**  valamivel  könnyebben 
rátalálni  a  lappangó  alanyra  (mi),  de  már  ebben  :  „többen 
kivánják"  .megint  csak  oda  kell  teremtenünk  az  alanyt,  így  : 
^az  emberek  vagy  az  illetők  többen  =  többekre  rugó 
számmal  kivánják".  Azután  így  folytatja:  „Ez  baj.  De  hagy- 
ján ;  mert  az  elhallgatott  alanynak  oda  gondolása  ilyen  7i-es 
számnév  nélkül  is  nem  egyszer  szerepel  nyelvünkben.  Na- 
gyobb baj  az,  hogy  nyelvérzékünk  a  nominativusra  vonat- 
kozó általános  szabály  természetes  nyomásának  engedve,  m  i  t 
sem  törődik  az  advcrbialis  alakkal,  hanem  min- 
dig csak  nominativusi  értelmet  tulajdonít  neki.  Mi- 
dőn például  ezt  hallom,  vagy  olvasom:  sokan,  ez  a  köz- 
vetetlen  hatásnál  fogva,  a  melyet  én  reám  gyakorol,  elöltem 
nem  annyi,  mint  multitudine,  hanem  annyi  mint  m  u  1 1  i ; 
mintha  azt  hallanám  vagy  olvasnám:  sok-ak  síb."  A  mint 
ez  idézetből  látni,  Joannovics  kettős  bajt  lát  akkor,  ha  eze- 
ket a  számneveket  határozóknak  veszs^ük  az  olyas  monda- 
tokban, mint  a  magam  fentebbi  példája  is.  Az  egyik,  de 
kisebbik  baj  neki  az,  hogy  olyankor  mindig  valamit  „oda 
kell  gondolni"  subjectumnak,  —  a  másik  szinte  orvosolha- 
tatlan bajt  a  nyelvérzéke  okozza,  az  ő  nyelvcrzéke,  melynek 
a  „sokan"  hiába  határozó,  csak  nominativus,  mert  nomina- 
tivusnak  érzi. 

Nem  nehéz  e  két  bajról  tennünk.  Az  utóbbira  nézve  kere- 
ken kimondom,  hogy.  képzelt  baj.  A  nyelvérzék  mód  nélkül 
becsülni  való  segítsége,  útbaigazítója  a  nyelvésznek,  de  ösz- 
tönféle létére  csalóka.  Burkoltabb  nyelvtani  kérdésekben  is 
bekivánom  a  tanácsát,  nem  egyszer  kiviggyantja  az  igazat, 
de,  hogy  ne  csalódhassam,  mindent  nem  támasztok  reá. 
Megemberelem,  de  nem  uralom.  Úgy  van  az  ember  sokszor 


Digitized  by  LjOOQIC 


HATÁROZÓ -E    A    HATÁROZÓ.  543 

a  nyelvérzékkel,  mint  a^durczás  gyerekkel;  ha  nagyon  fag- 
gatod, vagy  semmit  sem  vall,  vagy  azt  is,  a  mit  nem  tett. 
Ha  azt  mondom:  „már  két  napja  nem  evett  meleget", 
ez  az  én  nyelvérzékemnek  körülbelül  annyi,  mint  ha  azt 
mondanám:  „már  két  nap  óta  nem  evett  meleget",  vagyis 
ezt:  „két  napja''  adverbiumnak  érzem,  holott,  ha  job- 
ban bele  nézek,  ráismerek,  hogy  subjectuip,  ama  mon- 
dat ebből  a  kettőből  rántódván  egybe:  „Már  két  napja 
van  annak,  hogy  nem  evett  melegef*.  Ha  hát  adverbiurcj- 
nak  érezzük  azt,  a  mi  tulajdonkép  subjectum,  miért  ne  érez- 
hetnők  subjectumnak  azt,  a  mi  tulajdonkép  adverbium,  — 
csakhogy  erre  az  érzésre  nagyot,  mindent  ne  építsünk. 

A  mi  pedig  az  első  bajt  illeti,  az  nagyon  egészséges 
baj,  ha  ugyan  baj  az,  a  mi  a  nyelvben,  a  beszédben  meg- 
van, a  mi  természetes.  Azt  tartom,  nem  igazság  azt  vetni 
bűnül  a  nyelvnek,  a  mi  épen  érdeme,  t.  i.  a  takarékosko- 
dást, mely  szerint  a  már  mondottat,  a  könnyen  oda  gondol- 
ható t,  az  úgy  is  érthetőt  untig  nem  ismételi,  s  a  mit  meggaz- 
dálkodhatik,  azt  meggazdálkodja.  Ha  Joannovicsnak  nehezére 
e.sik  az  ilyenben:  „többen  vagyunk**  az  alanyt  kiegészíteni 
csak  azért,  mert  szemmel  nem  látható,  ugyan  mi  sors  vár 
tőle  ama  csonka-csorba  mondatokra,  melyeknek  a  nyelvben 
se  szeri  se  sxánii,  s  melyek  közt  bizony  akad  olyan  is 
elég,  hogy  a  hézagait,  ha  kivannak,  hárman  háromfélekép 
töltenék  ki?  Avagy  csak  az  mondat  neki,  a  hol  a  subjectuna 
s  praedicatum  csak  hogy  meg  nem  szólal?  O  maga  is  lám 
ezt  mondja  a  fentebbi  idézetben:  „De  hagyján".  —  Vájjon 
QZ  nem  mondat,  azért  hogy  a  mondat  forduló  sarkai  nin- 
cenek  meg  benne  testük  szerint?  Hát  ezek:  „Előre  hún^ 
Nimród  fia  !"  „Ide  ide,  jó  vitézek !"  „Hamar  a  madarat,  el 
kell  venni  tőle!*  „Úgy  jól  laktam,  hogy  még  .  .  ."  ^Hogy  is 
ne!"  „No  de  annyi,  mint  a  ..."  s  még  akár  mennyi,  kiha- 
gyásos létükre  számkivetni  valók-e  a  mondatok  sorából, 
holott  hiszen  némelyiküket  már  úgy  is  vesztette  a  nyelvszo- 
k^s  fosztott  alakjukban?  De  minek  beszéllem  én  ezeket  oly 
nagy  lével,  mikor  mindenki  s  így  Joannovics  is  jól  tudja, 
hogy. vannak  minden  nyelvben  ellipticus  mondatok, 
a  melyekké!  csak  úgy  boldogulunk,  ha  a  —  már  akármiért 
—  kimaradtat  az  érzelem  vagy  Összefüggés  útmutatása  sze- 


Digitized  by  VjOOQIC 


544  t.liHR    ALBKPT. 

rint  kicgészítgetjük,  a  mitől  pedig  nincs  miért,  de  hiában 
Í5,  szabadkoznunk. 

Már  most  nézzünk  erösebben  a  szemük  közé  azoknak 
a  panaszos  mondatoknak,  melyekben  a  szóbeli  számnevek 
subjectum  szerepet  játszogatnak. 

Egyszerre  végét  szakaszthatnék  minden  további  be- 
szédnek, ha  vagy  a  régiek  ama  mindig  kész  kisegítőjéhez 
folyamodnám,  az  enallagéhoz,  mely  szerint  minden  pars 
orationis  egymás  helyett  állhat,  egyik  a  más  tisztét  viselheti^ 
—  vagy  Brassait  követném,  a  kinek  a  subjectum  nem  ural- 
kodó társa,  hanem  vasallusa  levén  a  predicatumnak,  nem 
szükség,  hogy  meglegyen,  de  nincsen  is  meg  minden  mon- 
datban. De  egyiket  sem  teszem.  Nem  az  elsőt,  mert  azt  az 
eljárási,  mely  valamely  nyelvtani  jelenség  bogját,  a  helyeit 
hogy  gondolkodó  türelemmel  kicsomózni  igyekeznék,  ketté- 
metszi, kényelmesebbnek  tartom,  mint  igaznak :  —  nem  az 
utóbbit,  mert  a  subjectumot  (nominativusi  alakban)  a  tel- 
jes mondat  csak  oly  lényeges  tagjának  ismerem,  mint  a 
praedicatumot.  (Erről,  ha  ráérő  időm  lesz,  nem  felejtek  el 
bővebben  számot  adni.)  Mindamellett  van  ott  is,  itt  is  némi 
igazság.  Mert  egyrészt  nem  példanélküli  a  nyelvek  történe- 
tében nem  csak  az,  hogy  az  egyik  casus  obliquus  a  másik- 
ban enyészik  el  (mint  mikor  a  diadalmas  hős  elejtett  ellen- 
fele ruháját  és  fegyverét  magára  ölti),  hanem  az  is,  hogy  a 
casus  obliquusból  idő  telve  casus  rectus  kerekedik  (mint 
mikor  a  rabszolga  libertussá  leszen);  —  másrészt  vannak 
olyan  mondatok,  melyekben  egyéb  szók  rejtik  s  egy- 
szersmind fölösleg  valóvá,  többet  mondok,  szinte 
lehetetlenné  teszik  a  subjeccumnak  nominaiivusban 
különös  kitételét.  Efféle  mondatok:  Abból  a  fájtból 
tavai  is  bőven  lett.  A  vendégek  közöl  nagy  szám- 
mal elmentek.  Az  ürm  ősből  már  jobbacskán  fogyott. 
A  gyerekek  közöl  százszámra  halnak.  Árpából 
csak  két  edénynyel  került. 

Mit  látunk  ezekből  a  mondatokból  ?  Először  azt  látjuk, 
hogy  nommativusi  alakú  subjectumot  nem  látunk,  „gyík  ha 
rezzen^  fajd  ha  rebben,  de  nominativus  nincs  ezekben".  Ta- 
lán ki  lehet  pótolni  a  hiányzót?  Ki,  ha  igazán  hiányzik. 
Teszem,  ha  a  szőllősgazda  azt  mondja:  „Nem  igen  nyithat- 
juk a  szánkat  panaszra,  tavaly  is  csak  termeti,   most  is  szé- 


Digitized  by  LjOOQIC 


HATÁROZÓ-E  A  HATÁROZÓ.  545 

pen  nyílik"  (Tompa)  azt,  hogy  mi  termett,  mi  nyílik, 
könnyű  szerrel  kiegészíthetem.  De  mikor  az,  a  mit  édes 
örömest  kipótolnék,  ott  van,  habár  nem  szokott  formában, 
ugyan  hol  és  mit  egészítsek  ki  ?  Látjuk  továbbá,  hogy  ezek : 
bőven,  nagyszámmal,  jobbacskán,  két  edény- 
nyel, százszámra,  jóllehet  nem  igazi  számnevek,  meny- 
nyiséget  fejeznek  ki,  meg  hogy  határozós  voltuk  két- 
ségen kivül  van. 

Azért  bocsátottam  pedig  készakarattal  ilyen  adver- 
biumos  példákat  előre,  hogy  elejét  kerüljem  mindenféle 
ellenvetésnek  imez  állításomra,  hogy  az  itt  elöljáróba  kül- 
dött mondatok  vérén  t  való  atyjok  fiai  azoknak, 
melyekben  an  en-es  számnevek  fordulnak  elé 
hasonló   kapcsolatban. 

Mert  tegyük  csak  az  előbbeni  egyik  mondatban  „nagy 
számmal"  helyébe  ezt  „sokan",  változtat-e  az  valami  tete- 
meset a  mondat  külső,  belső  állapotján  ?  Ezek  közt :  „A 
vendégek  közöl  nagy  számmal  elmentek"  és  „A  vendégek 
közöl  sokan  elmentek"  van-e  akkora  különbség,  hogy 
„nagy  számmal"  és  „sokan"  egymással  bú  nélkül  fel  ne  cse- 
rélődhetnének? S  ha  nincs,  akkor  pusztán  az  a  körülállás, 
hogy  a  mondat  alanyeset  híjával  van,  nem  hatalmaz  fel  ben- 
nünket arra,  hogy  azt,  a  mi  adverbium,  erőnek  erejével  no- 
minativussá  tegyük.  Egyébiránt  talán  nem  hányjuk  a  földet 
a  magunk  fejére,  ha  azt  az  egy  kedvét  megadjuk  az  enallage 
barátainak,  hogy  ezekben  az  esetekben  az  adverbium  a  sub- 
jectumnak  —  áldja  vigye !  —  h  e  1  y  e  t  a  r  t  ó  j  a ;  mert  az 
ilyen  mondatok  nyelvünkben  oly  gyakoriak,  hogy  a  nyelv- 
érzék is  az  an  en-es  számneveket,  mintegy  erősebb  bélye- 
get nyomván  reájuk  az  eredetnél  a  foglalkozás,  olyankor 
nominativusoknak  érzi.  De  azért  a  mi  a  magyarban  szinte- 
szinte  nyelvszokássá  vált,  az  más  nyelvekben  sem  épen 
ritkaság;  mert  nem  ilyen-e  a  latinban,  hogy  egyebet  ne  em- 
lítsek, a  „partim"  némelykori  használata ?  Például:  „...quo- 
rum  parti  m  invitissimi  castra  sünt  secuti,  partim  summa 
cum  ejus  offensione  domi  remanserunt"  (Nep.  Atticus).  Itt 
a  partim  nem  subjectum  pótló-e;  pedig  adverbium?  Másfelől 
azt  is  megvallhatjuk,  hogy  Brassai  ezekkel  a  mondatokkal 
nagyobb  szerencsével  vagdalkozott  volna  az  ő  mondatbeli 
dualismust  tagadó  theoriája    mellett,    mint   olyanokkal,   me- 

M.   NYELVŐR.    IV.  '35 

Digitized  by  VjOOQIC 


546 


LEHR   ALBERT. 


lyekben  a  grammatikai  subjectum  csak  a  logikaival  nem 
esik  egybe,  de  megvan,  vagy  olyanokkal,  melyekben  a  sub- 
jectum, ha  „absentia"  is,  „splendet". 

Odáig  érkeztünk,  hogy  példákban  tüntessük  fel  azokat 
az  eseteket,  melyekben  az  an  ew-es  számneveket  közönsé- 
gesen subjectumoknak  veszik,  holott  csak  subjectumok  gya- 
n  á  n  t  fordulnak  elé.  A  szorosabb  vizsgálat  kettős  alapon 
osztathatja  fel  velünk  az  idevágó  mondatokat. 

1.  Ezek  a  mondatok : 

a)  olyanok,  hogy  a  bennük  levő  számnév  nyoma- 
tékos; 

b)  olyanok,  hogy  a  számnév  nyomatéknélküli. 

2.  A  szerint  is  feloszthatni  őket,  a  mint: 

^)  vagy  következve  vannak  viszony ragos,  névutós  ne- 
vekkel ; 

^)  vagy  egészen  magukra  állanak; 

^)  vagy  szintén  magánosan  állanak  ugyan,  de  az  ösz- 
szefüggés  határozottan  megmutatja  az  idepótlandó  subjec- 
tumot. 

Hadd  írok  ide  az  utóbbi  felosztás  szerint  egynéhány 
példát  régibb  s  újabb  írókból.  Tehát: 

á)  oly  mondatok,  melyekben  a  számnevek  viszonyragos 
vagy  névutós  szóval  szövetkezve  jelennek  meg. 

„Noha  sokan  vesztek  a  trójaiakban.  Hatan  állnak 
eló  k  o  vácsok  számából.  Sokan  rabságra  jutottak  a 
hatalmas  emberek  közöl.  Mert  ezek  közöl  is  sokan 
eloszlanak.  Ketten  közölök  kitámadván  mellette,  Ferra- 
rába  siettek.  A  pór  katonák  közöl  is  sokan  csak  addig 
védelmezik,  míg  stb.  Az  oktalan  állatok  közöl  sokan 
két  és  három  száz  esztendőt  élnek." 

b)  Oly  mondatok,  melyekben  a  számnevek  magukban 
állanak.  „Egyforma  kézzel  írnak  sokan,  egyforma  szívvel 
kevesen.  Ne  keresd  a  boldogságot  úgy,  mint  szokták 
annyian,  Megcsalatnak  sokan  a  bizodalmokkal.  Meny- 
nyien elhullottak  jobbja  .s  balja  mellől.  Miért  szeretsz  te 
engemet,  kit  annyian  gyűlölnek.  Ezren  mennek,  de  ka- 
czagják,  hogy  ö  is  megy."  (Tudok  vidéket,  a  mely  ilyen 
mondatokban  „többen"  helyett  mindig  ezt  mondja:  „töb- 
beken",  mintha'  amaz  nem  volna  neki  eléggé  „alany".) 


Digitized  by  LjOOQIC 


HATÁROZÓ-E  A  HATÁROZÓ.  547 

c)  Oly  mondatok,  melyekben  a  számnevek  magukban 
állanak  ugyan,  de  az  elöbbeniekböl,  a  contextusból  ki  lehet 
olvasni  a  subjectumot.  „Valának  mindnyájan  egy  ház- 
nak gyermeki  (t.  i.  a  testvérek,  kikről  szó  van).  Azt  ja- 
vallják sokan,  hogy  ott  ne  késsenek  (t.  i.  a  seregbeliek). 
A  sokaság  ellen  hárman  mit  tehettek  (ok,  t.  i.  Wesse- 
lényi és  társai).  Oszol  immár  a  tor,  vannak  csak  kevesen 
(t.  i.  a  benne  részt  vettek).  Ülnek  mindnyájan  szép 
szerszámos  lovakon  (t.  i.  a  törökök,  kiknek  a  helyt  le  van 
írva  a  seregük).  Egyik  másik  tűzhöz  oda  ültek  többen  (t.  i. 
a  katonák)  stb.  stb. 

Ha  ezen  a  három  csoport  mondaton  végig  megyünk, 
azt  tapasztaljuk,  hogy  csak  az  első  csoportbeliek  adnak  némi 
gondot  a  kutatónak,  mert  pótlással  se  igen  tud  velük  mire 
menni.  No  de  ez  a  kemény  dió  fel  van  már  törve,  a  nél- 
kül hogy  nominativust  kellett  volna  valahonnan  teremte- 
nünk, vagy  a  subjectumnak  csak  a  hűlt  helyét  is  kellett 
volna  mutatnunk.  Pedig  megmutathatnók  (mint  a  vadászem- 
ber holmi  jelekből  bizton  meg  tudja  mondani,  hogy  „itt 
nyúl  feküdt"),  ha  nem  csak  az  volna  a  czélunk  mostanság, 
hogy  ezen  számnevek  adverbiumságáról  még  a  mondat 
egyik  főtörvényébe  ütközni  látszó  jelenségek 
daczára  is  meggyőződtessük    a  kételkedőket. 

A  második  és  harmadik  csoportbelieken  semmi  sincs, 
a  mi  fennakaszthatna.  A  pótlás  hétköznapi  módjával  el  lehet 
velük  bánni. 

Nem  vész  rajt  csodám,  hogy  Joannovics  ezekben' a  sub- 
jectum  odapótlásától  annyira  idegenkedik.  Vájjon  az  oly 
mondatokkal  is,  melyekben  nem  substantivum  az  alany,  ha- 
nem más  nomen,  boldogulhat  e  kiegészítés  nélkül  ?  S  a  mit 
készséggel  tesz  itt,  attól  ugyan  miért  fázik  amott?  Nincs-e 
ellipsis  ezekben:  „Mulasztását  dolgának  sok  megbánta  már" 
(Kis  J.).  „Sok  önmagát  árulja  drágán"  (Tompa).  Nem  mind- 
egy-e, akár  s  o  k-hoz  vetem  oda  a  lappangó  subjectumot, 
úgy  hogy  s o k-ból  attribútum  kerekedik  (sok  ember),  akár 
sokan  elé  teszem  ezt:  az  emberek,  úgy  hogy  a  „so- 
kan"-ból  appositio,  nem  praedicatum  lesz,  vagy  meg  is 
marad  határozónak  (1.  első  czikkemet),  a  kiegészítést  sem 
így,  sem  úgy  ki  nem  kerülhetem.  Megemlítem  itt,  hogy  a  má- 
sodikféle mondatoknak  abban  van  a  különbözése  a  harmadik 

Digitized  by  VjOOQIC 


548  LEHR    ALBERT. 

féléktől,  hogy  általános  tartalmúak  levén,  ezt  kell  ben- 
nük alanyul  kiegészíteni:  emberek  (szűkebb-tágabb  érte- 
lemben), emezekben  pedig  határozottabb  személyü  subjectu- 
mot  ád  kezünkre  az  összefüggés;  továbbá  míg  amott  épen 
az  általánosságnál  fogva  jobbadán  határozatlan  számnevek 
szerepelnek  (nyomaték  n  él  kül  is  talán  csak  az  egy  „sokan"), 
addig  emitt,  a  ki  nem  tett,  de  azért  nyilván  való  subjectum 
bármely  számnév  használatát  egyformán  megengedi. 

Azt  is  meg  kell  még  jegyeznem,  hogy  mind  ezek  a 
mondatok  abban  két  felé  válnak,  hogy  némelyekben  a 
számnév  nyomatékos,  másokban  nyomaték  nélküli- 
Az  utóbbira  akkor  van  eset,  ha  a  praedicatumnak  valami 
más  bővítése  emelkedik  nagyobb  fontosságra  (a  mikor  aztán 
a  számnévből  a  pótlással  appositio  válik).  Vessük  össze  pél- 
dául ezt:  „Sokan  megbecsülnék  az  anyjukat,  ha  már  késő" 
(van-e  a  ki  megbecsülné?)  evvel:  „Sokan  még  a  sirból 
is  kivájnák  az  anyjukat"  (mit  csinálnának  sokan?),  s  azt 
látjuk,  hogy  a  „sokan"  az  első  mondatban  nyomatékos, 
a  másodikban  nem. 

És  itt  letehetném  a  tollamat.  De  megszerzem  még  egy- 
két szóval.  Kimondom,  a  mi  még  a  számban  van,  hátha 
bennsül.  Legalább  nem  vetheti  senki,  hogy  elöregelem  a 
dolgot;  s  nem  vádolhatom  magamat,  hogy  elhallgattam 
olyasmit,  a  mi  a  kérdés  tisztába  hozatalát  elémozdítja. 

1.  „Mi  annak  az  oka  —  mondhatná  valaki  —  hogy 
ezek  a  számnevek  határozó  létükre  mint  valódi  határozók 
oly  ritkán  fordulnak  elé?" 

Erre  kettőt  felelek:  először  azt,  hogy  határozós  hasz- 
nálatukat mindjárt  nem  mondhatjuk  oly  gyérnek,  mihelyt 
fontolóra  veszszük,  hogy  vajmi  sokat  ismer  a  nyelv,  a  mi- 
ről az  irodalom  nem  is  álmodik.  Másodszor  azt,  hogy 
ily  kérdéssel  csak  az  állhat  elé,  a  ki  nem  tudja,  hogy  a 
nyelvekben  az  eredeti  értelem  és  használat  nem  mindig, 
sőt  elvétve  egyszersmind  a  közönséges. 

2.  A  grammatikák  el  nem  mulasztanak  utasítást  adni, 
hogy  az  an  en-es  számnevek  csupán  személyekre  (élő 
lén  y  ékre) 'vonatkozhatnak.  Igazságuk  van.  Joannovics  is 
méltán  hibáztatja  az  ilyet  „A  fővárosi  tanintézek  számsze- 
rint ötvenen    vannak".    De    hogy    miért    nem    lehetőket 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁROZÓ-E  A  HATÁROZÓ.  549 

csak  személyekről  használni,  arra  semilyen  választ  nem  ka- 
punk, egyéb  ilyent,  hogy  „furcsán  hangzik". 

Talán  nem  roszúi  tapogatódzó m,  ha  azt  mondom, 
hogy  ime  jelenségnek  két  oka  van.  Az  első:  az  élette- 
len lények  természete,  mely  nem  engedi,  hogy  an 
en-es  számnevek  mint  valódi  határozók  velük  szerközzenek. 
Ki  lehet  ugyan  fejezni  az  élettelenek  számát,  de  csak 
is  számát.  Ellenben  ezek:  ketten,  hárman  —  főkép  ha 
egyesszámú  névvel  állanak  —  úgy-e  hogy  nem  az  alany 
számát  fejezik  ki,  hanem  az  alany  cselekvésének  a  számálla- 
potból eredő  módját,  körülményét.  Ha  hát  élettelen 
lényről  is  akarnám  használni  őket,  annak  tudatos  csoporto- 
sulást, öntevékenységet,  szabad  akaratot  kellene  tulajdoní- 
tani, a  mi  mind  csak  é  1  őben  van.  Nem  mondhatom  tehát 
„Ez  a  könyv  hárman  hever  az  asztalon",  mert  akkor  oly 
tehetséget  tulajdonítanék  a  könyvnek,  melynél  fogva  az  a 
hasonlók  közöl  első  rangra  emelkedhetik,  vagyis  élő  műkö- 
dést. Teszi  ezt  a  költő,  mikor  a  dolgokat  megszemé- 
lyesíti, pl.  Megszámlálta  az  árpaszálakat,  kilen- 
czen voltak  (elég  merészen).  Jókai.  Tüzei  a  magas  kék 
égnek  mindnyájan  csillagzó  fényességgel  leégnek  (helye- 
sebben). Gyöngyösi.  Az  ágyuk  a  puha  mocsárban  lefeküd- 
tek húsza  n,  visszajöttek  hárman  (jól,  mert  az  igék  is 
mutatják  a  teljes  personificatiót).  Arany. 

Egyébiránt,  ha  ezek  a  számnevek  csupán  csak  az  igét 
határoznák  meg,  a  cselekvés  mérsékét  vagy  fokát  az 
alany  számviszonyától  függetlenül,  akkor  természetesen  oly 
mondatokban  is  eléfordúlhainának,  melyekben  az  alany 
dolog.  Hogy  így  használatosak-e  ma,  vagy  voltak-e  vala- 
mikor, azt  tagadni  kevesebbé  merem,  mint  állítani,  noha 
tudtommal  csak  ez  az  egy  példa  bizonyítana  ellenem: 
„Ez  a  középsőnek  neve,  kit  mindenben 
Áldott  a  természet  a  többinél  többen."  (többen  = 
jobban,  nagyobban,  inkább).  Gyöngyösi.  Kemény.  A  m  á- 
sodik  ok  az  an  en-es  számnevek  alkalmazásának 
szüksége.  Láttuk  már  a  minap,  hogy  ezen  számnevek 
appositiók  és  nom.  praedicatumok  gyanánt  is  gyakran  elé- 
fordúlnak,  mintegy  helyettesítvén  a  rendes  alkotású  többest. 
Azt  a  kérdést  teszem,  vájjon  van-e  elkerülhetetlen  szükség, 
s  mikor  van  a   számnevek  ilyes  használatára?  Igen  is   van, 


Digitized  by  VjOOQIC 


55o  LEHR    ALBERT. 

még  pedig  akkor,  a  mikor  ezek  a  mondat  alanyai:  m  i^  ti, 
ok:  pl.  Mi  nyolczan,  elegen,  többen  (Mi  többek  vagyunk, 
mint  ti  =  többet  érünk.)  vagyunk;  ti  nyolczan  stb.  vagy- 
tok ;  ö  k  nyolczan  stb.  vannak.  Már  pedig  m  i  =  szóló  — 
csak  személy  lehet;  ti  =  megszólított  —  csak.  személy  le- 
het,  ók  =  a  kikről  szó  van  —  szintén  csak  személy  vagy 
élö  lény  lehet  sa  játlag.  Tehet  az  an  en-ts  számnevek  al- 
kalmazásának szüksége  csak  élö  lényeknél  áll  be,  akkor  is 
leginkább  személyeknél.  Ezért  van,  hogy  ha  élettelenek  mel- 
lett találjuk,  ezek  megelevenednek,  vagy  ha  nem  életre 
valók,  hát  az  „furcsán  hangzik".  Mihelyt  nyilván  kitett 
akár  személy,  akár  dolog  az  alany,  azonnal  megszűnik  a 
szükség.  Pl.  „Sok  az  orosz,  nagy  a  száma,  mihaszna,  több 
lesz  ott  a  magyar,  talán  száz  is  jut  egy  oroszra  (Petőfi). 
A  gabna  sok  s  az  arató  kevés  (Tompa).  Három  a  daru 
váltig  (Tompa).  Sok  megállván,  leragad  a  félelemtór  (Ar.). 
De  sót  még  válogathatok  is  a  kitételben;  pl.  kevés  a  pén- 
zünk, kevés  pénzünk  van,  pénzünk  kevés  van  stb.  Hogyan 
hát,  hogy  a  nyelv  az  an  en-es  alakokat  a  szükségen  fölül 
is  sűrűen  szerepelteti  ?  Ezen  nem  csodálkozhatik  az,  a  ki  az 
analógiának  sokszor  tévesztő  hatását  ismeri  a  nyelvekben. 
(Az  analógia  másodvirágai  ezek  is:  „Tizennyolcz  páran 
vannak.  —  Csak  hat  leányán  voltunk"  ::=  csak  leányok 
hatan  voltunk.) 

3.  A  Nyelvt.  Közi.  2.  k.  3i5.  1.  a  többi  közt  így  szól 
Bud.  „....ennek  „sokan  jöttünk"  megfelel  ez:  n^gy* 
magam  jöttem",  tehát  a  „sokan"  névszóval  (magam)  áll 
szemben."  Hunf.  pedig  a  Nyelvt.  Közi.  3.  k.  264. 1.  így  nyi- 
latkozik: „Mondhatom-e:  egyen  vagyok?  nem  mondhatom, 
hanem  ezt  mondhatom:  egyedül  vagyok."  A  266.  1.  meg 
így:  „Ha  lehetséges  az  adverbium  képzése  az  alapszámne- 
vekböl,  az  az  úl  űl  raggal  történnék,  mint  az  egyedül  s 
a  régi  ha r múl  bizonyítják."  Ezekre  több  rendbeli  észre- 
vételem van.  A  „magam"  ,^solus"  értelemben  mindig  hatá- 
rozó, mint  „ipse"  értelemben  appositio.  Azért  mondjuk :  „O 
(subj.)  maga  (adverb.)  van  (praed.)"  és  „Ez  (subj.)  6  (praed.) 
maga  (appos.)."  Továbbá  ezeknek:  ketten,  sokan,  nem  is 
csak  „egymagam"  vagy  „egyedül"  áll  szemben,  hanem  „egész 
sereg  olyas".  Példák.  „De  mi  sokan  vagyunk,  és  te  látom, 
magad  (Arany).  Éjjel  elóbb  jónek,  azután  napközben,  Leg- 


Digitized  by  VjOOQIC 


HATÁROZÓ-E    A    HATÁROZÓ.  55 1 

elébb  egyenként,  azután  mind  többen  (Arany).  ^ A 
völgybe  szállj  le  egyedül  (Tompa).  Társak  nélkül  áll  ma- 
gában terepélyes  nagy  fa  (Tompa).  Benne  furfangos  vén 
banya  lakik  egymagában  (Arany).  Magán  jár  a  fák 
közt  (Gyöngyösi).  A  világot  egyes  -  egyedül  járom 
(Arany).  Itt  lenn  a  terembe  magunkra  leszünk.  Csak  ma- 
gam járom  egyedül  (Dal).  Magányosan,  mint  árva  fa- 
levél (Arany).  így  is;  egyesen." 

De  hát  miért  nincs  meg  épen  az,  a  mely  velük  egy 
származású  volna,  t.  i.  egy-en?  Megvolt,  s  hogy  az  ^egye- 
dül**  mellett  vagy  miatt  bujdosóvá  lett,  ki  tehet  róla?  Molnár 
Albertnél  azt  olvasom:  ^eggyen,  egyenként,  s  ingű  la- 
ti m"  (Corpus  Gr.  169.  1.)^  Kresznerics  is  felhozza  Sándorra 
hivatkozván:  egyen  singulatim,  singillatim.  Megvan-e?  Ré- 
szemről az  élő  nyelvből  csak  így  ismerem:  „Ha  egyen- 
ketten  kihúzzuk  magunkat,  akkor  inkább  senki  se  menjen". 
Hogy  az  „egyen"  mint  c.  modalis  él-e  ma  valahol,  nem  tu- 
dom, de  azt  tudom,  hogy  a  nyelv  egy  képzőre  vagy  ragra 
több  functiót,  s  töb  bre  egy  functiót  bíz,  hogy  a  melyek 
valaha  egy  szekeret  húztak,  most  külön  vannak  válva  s  vi- 
szont. Egyebeknek  békét  hagyván,  bizton  állíthatjuk,  hogy 
a  nyelv  az  alapszámnevekből  eleinte  részint  an,  e;i,  részint 
«/,  űl  raggal  képzett  mindennemű  adverbiumokat, 
s  hogy  az  «/,  űl  ragnak  majdnem  teljes  kiszorulta,  valamint 
a  s^or,  5;fer-nek  feltűnése  kisebb  idejű  nyelvi  esemény.  Egy- 
pár bizonyságot! 

Az  újabb  származású *)  szór,  szer  értelmében  elé- 
fordúl : 

a)  az  tíl  űl  nem  csak  a  halotti  beszédbeli  „harmul"-ban 
(=  háromszor),  hanem  ebben  a  mindennapi  szólásban  is: 
„Ennél  többül  is  hallottam"  (=  többször). 

b)  az  an  en  ebben:  '„Asszonyom!  ereszsze  el  kied  a 
Sárit  a  szöktetőbe :  egyen-ketten  megszöktessük,  avval 
haza  lődörittsük"  (=  egyszer-kétszer)  Vadr.  382.  1.  Továbbá 


*)  Hujus  manuscripti  aevo  videtur  nondum  in  usu  fuisse  ho- 
dierna  ratio  formandi  adverbia  numeralia:  adjecto  scilicet  ad  nomen 
numeráié  nomine  szer,  quod  ordinem  et  seriem  significat.  (Révay 
Ant.  L.  H.  159.) 


Digitized  by  VjOOQIC 


552         ,  LEHR.    HATÁROZÓ -E    A    HATÁRQZÓ. 

itt:  „A.  szerencse  kedvét  többen  is  igérte"  (=  többször). 
Gyöngyösi  „Kemény  J."  vége  felé. 

Hogy  az  an  en  és  úl  ül  adjectivumokhoz  járulva  egy 
gyékényen  árulnak,  azt  kiki  tudja ;  a  ki  a  különbségüket  vi- 
tatná, annak  csak  ezt  hoznám  föl :  j  ó  - 1,  melynek  compa- 
rativusa  már:  jobb-an.  Balul  következtetek-e,  ha  azt. mon- 
dom, hogy  a  számnevekben  is  váltakoznak  egymással.  Bizo- 
nyítaná ezt  az  „egyedül",  még  ha  egyedül  volna  is,  de  ott 
van  a  csángó  dal  sora: 

„Szirasszuk  meg  kedveszemet  mindkettül" 
(=  mindketten).  Népk.  Gy.  I.  280.  1. 

Ezen,  bár  csekély  számú  (de  tán  szaporítható)  n3'omós 
adatok  folytán,  azt  hiszem,  merészség  nélkül  kimondhatom, 
hogy  az  „egyedül"  formája  épen  oly  kevéssé  jogosít  fel  ben- 
nünket arra,  hogy  közte  és  a  „ketten,  sokan"  közt  tudja 
mily  különbséget  lássunk,  rrtint  a  mily  igazságtalan  eljárás 
volna  az  „első"  alakja  miatt  ezeket:  „második,  har- 
madik" stb.  az  ordinalék  lajstromából  kitörülnünk. 

S  most  befejezem  értekezésemet.  A  sok  szónak  van 
talán  annyi  érője,  hogy  a  kik  eddig  más  véleményben  vol- 
tak, a  kérdést  új  figyelemre  fogják  méltatni. 

Nem  tehetem,  hogy  végesvégül  ezeknek  a  justalan 
számneveknek  határozó  voltukat  bizonyító  néhány  újon  fel- 
jegyzett példát  ne  tegyek  ide.  „Nem  is  lehet  szépen  mán- 
golni,  mikor  ketten  mángol  az  ember.  Menjünk  oda,  olt 
ketten  is  szabad  förödni.  Mikor  már  ennyien  van  az 
ember  síb.  Négyen  van  az  ember,  aztán  csak  kettő,  ve- 
szekedik. Csak  ketten  szeret  ám  ez  tánczolni.  Mind  jó 
volna,  csakhogy  ketten  kell  ám  oda  menni.  Sokszor  kell 
ám  ketten  is  menni.  Jobb  magányosan  feküdni,  mint 
ketten.  Azt  inkább  vállalnám  magam,  mint  ezt  négyen- 
hatan.  Dselélni:  egyszerre  sokan  beszélni  haszon  nélkül- 
(Nyelvőr    1875.  i42.    l.)    Fiam!    jobb    lesz    utazni    ketten 

(Tompa  3.  k.  Sy.  1.)" 

Lehr  Albert. 


Digitized  by  LjOOQIC 


VOZÁRI.     NYELVEMLÉKBELI    SZÓK. 


553 


NYELVEMLÉKBELI  SZÓK. 


Egyszersmind:  egyszer- 
re ;  egyszer  mind  reá  kiáltanak 
Év.  854. 

^gy^gy^i  t®  szemed  egy- 
ügyű lend  (sic)  (oculus  tuus 
fuerit  simplex)  M.  24.  mansvc- 
tus)  M.  52.  Ev.   i56. 

^gy^gy'óy^n  (simpliciter) 
B.  249. 

egyigyöség  (simplicitas) 
FL  108^ 

éh.  Kv.  362.  822.  899.  hogy 
ott  éhvel  ölnéje  meg  otet.  DL 
93.  ebbel  elveszek  (fame  pereo) 
M.  147.  dübes  eh  farkas  Ér.  592. 

éh  a  (éhgyomor)  Év.  p65.  o 
ébából  Ér.  302.  o  ébáit  Er.  4i4. 
Ádám,  Kva  .  .  .  kiknek  oldalok- 
ból avagy  éhokból  sziletek  es 
tamada  anya  szent  egyház,  ki- 
nek feje  Cristus  J.  Er.  343.  ti 
éhotokat  fel  evegyzzétök  (sic) 
(renes  vestros  accingelis)  T.  3i. 
övedzétök  fel  sziveteknek  ebat 
(succincti  lumbis  mentis  vestrae- 
T.  845.  az  o  ébanak  gimelcsé- 
bol  (ex  fructu  lumbi  ipsius)  J. 
712.  ti  ébotok  (lumbi  vestri) 
Ér.  r55.  J.  571.  lén  jonas  az 
czetbalnak  éhában  (fűit  J.  in 
ventre  ceti)  J.  391. 

éhen  őket  eleresztenem  nem 
akarom  (dimittere  eos  ieiunos 
nolo)  M.  43.  J.  4o3.  éhen  szom- 
ébon  Ér.  5o. 

éhezik;  meg  ehezvéjek 
(esurientes  M.  34.  slb. ;  de  leg- 
több helyen  rövid  e-veL 

e  h  ö  1 ;     megehölö    (esurivit) 
M.  52. 
é  j  írva  így :    é  h  (nox)  J.  62. 


ével  (nocte)  FL  3.  4i.  é  (nox) 
J.  75.  219.  évnek  (noctis)  FI.  74. 
bejtöle  4o  é  nappot  (ieiunavit 
XL.  diebus  et  XL.  noctibus) 
FI.  27. 

éfélkoron  (média  nocte) 
FL  162.  éfelikor  (sic)  DL  39. 
éífélikoron  (sic)  DL   137. 

é  féliglen  (usque  ad  no- 
ctem)  FL  3o. 

éjtszaka  (sic)  Év.  i36.  169. 
883.  J.  86.  écczaka  M.  117.  120. 
Dm,   139. 

ejt;  ebed  le  azoknak  te- 
hetségeket (allide  virtutem  illo- 
rum)  B.  3o.  ha  ki  fzizességet 
el  ejtendi  (elveszti)  Er.  590. 

e  k  k  é  d  i  g  (huc  usque)  J.  275. 
Ér.  356. 

ékös  (ékes,  pulcher)    J.  170. 

é  k  e  s  e  j  t ;  megé.  (decorat) 
FL  61.  B.  3i.  megékesejtitek 
(ornatis)  M.  57. 

ék  ősség  (decus)  J.  64.  B. 
139.  (ornatus)  J.  8.  aszonyállali 
fizott  ékességek.  J.  i84. 

é  k  e  s  ö  1 1  (insignitus)  FL  (i^. 
ékesöltetík  koronáival  Ér.  353. 
Cs.  4i2. 

ék  ez  és;  hol  ott  semí  testi 
fel  ekozés  nincsen.  Er.  4o6. 

éktelen  foedum  B.  36.  (inu- 
tile)  B.  86.  (turpe)  B.  173.  ék- 
telen dolog  (nefas)  J.  299. 

éktelenség  (ignominia)  B . 
i83.  stb 

el-ki;  el  ki  múlok  (recedo) 
FL  62.  el  ki  mene  (exivit)  FL 
60.  el  ki  szalada  (exsiluit)  u.  o. 

el  némi  kort  monda  nagy 
keserű  sirássaL  Év.  167. 


Digitized  by  VjOOQIC 


554  SZŐLÁSMÓDOK. 

elé   mentekre    legyen    6  ele  gyed  ik  ;  szent  vére  meg 

nekik  (bene  sit  [=  prosit]    eis)  elegyödvén    az  nyállal  Cs.  211. 
J.  2i5.  elegy  ejt    M.    68.    B.    i23. 

elébb    való;    kik    az   eléb  elegyíhen     (-gyítsen)    Év.    656. 

való    feleségétol    vónának     Er.  elegyejtette  (miscuit)  M    i42. 
356.  elébbeli  igék  (verba  supe-  elegy  ölet     (mixtúra)     M. 

riora)  J.  221.  (prior)  J.  112.  212. 

eledel    (victus)   Ér.  16.  93.         eleibe  vet  (proponit)  J.  55. 
526.  J.  8.  83.  727.  eledelek  (pa-  elein;    jóllehet   elein    (ma : 

scua)  M.  191.  Év.    54o.  eledelre  e  lei  n-t  e,   v    -tén)   igen    sze- 

(ad  vescendum)  B.   118.  gény    vala    Ér.    362.  (az    elotl) 

elegy;   vérrel   elegy    (mix-  Év.  239. 
tum  sanguine)  J.  899. 911.  min-         eleinden;  világra  foganá- 

dent  sóval  elegy    áldozzál  (sale  soknak  eleinden  való  esztendei- 

condies)  J.  83.  elegy  nép  (vul-  ben  Ér.  344. 
gus  promiscuum)  J.  34.  eleink:  (őseink)  Év.  827. 

VozÁRi  Gyula. 


NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Háromszékiek. 

'  Durrasztót  visel  (krinolint).  A  dérékán  alóli  ugy  féldurrasz- 
tolta  magát  mind  égygy  kád,  s  a  dérékát  úgy  észsze  szoritotta, 
hogy  szakad  ketté.  Nem  láttad-é,  hogy  kénlódik,  mikor  a  székbe 
akar  beülni  a  templomba?  Élig  tér  bé  a  durasztótól. 

Attál-é  valaha  valakinek  istennébe?  (isten  nevébe.)  A  mi  a 
kezedbe  belé  esik,  a  Jézus  sem  tudná  kivájni.  Ha  méghalha  a 
széméd  el5tt  a  szegén,  még  sem  szánnád  még.  Ha  világ  végiig 
énekélne  a  füledbe,  még  sem  hallanád  még.  Az  isten  csinájjon 
énekes  kódust  bel&lled,  falelküje ! 

Örökké  gúzsojja  cseléggyit,  marháját,  maga  és  eleget  gú- 
zsolódik.  Ha  még  és  ennyit  kéli  dolgoznom,  gúzszsé  válom.  Úgy 
észszerontottam  magamot,  mintha  gúzsnak  mégfacsartak  vóna. 
Gúzsolődás,  gúzs  élet  ez  a  miénk;  gúzsnál  és  gúzsabb. 

Kriza  János. 

Tataiak. 

Kenyi  fényi  magát  mint  tímár  legín  a  csizmáját. 
Inkább  sujszter  mint  mestrembér. 


Digitized  by  VjOOQIC 


SZÓLÁSMÓDOK.  555 

Leginkédik  mint  garasos  disznó  a  ket  löcsös  kötélén. 
Bezzeg  mint  az  éhes  macska. 
Un  níz,  mint  a  ki  üvegét  évéit. 
Hüledezik  mint  a  ki  cserepet  nyét. 
Ojan  pofát  vág  mint  tót  a  savanyu  uborkálu. 
Egy  küvet  fuj  a  szomszéggyávó. 
Mindén  bizonynyal  talán. 
Emiégetnek   a   verebek  a  nádosba    (csuklik). 
Magam    termlsém. 

Rokonok  az  Isten  attak,  mert  az  Öreg  annyuk  két  vínasszony 
vót  (ha  rokonságot  erőszakolnak). 

A  gazdád  nagyobb  kutya,  még  sé  ugat. 

Nem  lészsz  abbú  karika.  Hagygy  ma,  hónap  is  lészsz. 

SupKA  Dezsö. 

Három  székiek. 

Úgy  mégnézte,  majd  elnyelte  a  szemével! 

Ebén  esett;  (midőn  rósz  emberrel  történik  baleset.) 

Kárré  mént.  Hirré  adták. 

Ha  nem,  biz  annyi!  (daczos,  vissza  vágó  felelet.) 

Hány  órakor  van? 

Van  a  farkában  vér!:  erős,  csupa  élet. 

Harangszó  vészi  ki  bel&le! 

Két  rét  fogni  a  dolgot:  kettős  erővel  látni  valamihez. 

Víz  álá  a  fejével!:  megbuktatni,  elnyomtatni  valakit. 

Befogta  mind  a   hatot,  v.  mind  a  tizenkettőt;  teljes  erővel 
törekszik  valamire. 

Rugódozik  a  fingjához :  hetykén,  büszkén  viseli  magát. 

Úgy  fél  lehet  használni  minta  béhal  tejet:  tisztán,  minden 
maradék  nélkül ;  nagyon  jó. 

Gyapjastól  venni  valamit:  termésével  együtt. 

Megaggyuk,  majd  ha  a  havast  elaggyuk:  sohanapján. 

Méri  a  vizet  maga  előtt :    minden    tettét,    lépését  megfon- 
tolva teszi! 

Tuggya  az,  hova  kell  vetni  a  fótot :  tudja,  minden    dolog- 
nak hol  a   bibije. 

Nem  kákái  többet  új  gyepre  :  nem  éri  meg  a  tavaszt. 

Nagyobb  kenyér :  jobb  fizetés. 

Gaborfi  Károly. 

Szöhaharlatok. 

A  Jakab  pap  komám  kapujába  egy  nagy  tarka  kurta  farkú 
kan  kakukk  kappankippen  kukoríkol. 


Digitized  by  VjOOQIC 


556  SZÓHABAPLATOK.    PÁRBESZÉDEK 

Ismerted-e  a  Piripityó  Péter  paptamási  pintérmester  piczi 
piros  pozsgás  Póti  nevű  jányát,  ak  kibe  az  a  ballábií  barna  Bak 
Balázs  a  bakonyi  bálba  belebolondult  ?) 

(Dcbreczco.) 


VozÁiii  Gyula. 


Párbeszéd. 


—  Hát  ugyancsak  Tömösön  viszik-é  ki  a  vasutat  te  Turuzs  ? 

—  Ott  biz  az,  hogy  az  isten  verje  még;  ászt  monta  az 
uram,  hogy  osztán  el  kell  adni  a  lovait^  mert  a  szekerességnek 
vége  lesz.  Különben  mit  és  mongyak,  isten  bocsássa  még;  már 
most  sincs  semmi  látattya,  majd  semmiért  kuczorognak  a  hój- 
szu  utón ;  osztán  ha  valami  portíkát  akarunk  kapni,  három-négy 
nap  lessed  Brassóban  s  még  vigy  a  kereskedőnek  éggy  öl  fát  és 
ajándíkba.  Osztán  mennyit  péczilnak  (szenvednek)  hóban  fagyban. 
Ha  haza  jönek,  ászt  se  tudod,  hova  tedd  ászt  a  két  krajczárt,  ha 
látod,  nincs  nyeresség,  hanem  adósság. 

—  Jaj  hadd  el  te  Kata,  ne  panaszkogy;  hát  az  én  uram 
mit  kap  a  két  ökröcskével?  Mióta  Brassó  elvétté  az  erdőket  — 
hogy  az  isten  büntesse  még  okét  —  ha  nem  kedvesz  az  erdő 
pásztoroknak,  minyá-minyá  elszedik  a  féjszit,  lánczot,  s  még  bé 
és  zárnak  Hosszufaluban.  Hélfalu  égy  rakást  költött  s  még  is 
ugy  Ítélték  meg,  hogy  Brassó  őrizze  az  erdőket ;  pedig  nagy- 
apámtól is  hallottam,  hogy  azokat  az  erdőket  mindétig  Hétfalu 
birta.  Mái  világ  tiszta  nyomorúság  az  élet.  Fizess  adót,  papbért, 
iskolabért,  faluköltést,  csinálly  utat,  ördög-poklot ;  látod  mezítláb 
maradtam,  csakhogy  a  sok  vart  lerázzam  a  nyakamról,  Szérén- 
csímre  egynéhány  aranyat  küldött  a  szegény  Sárim  Bukurestböl. 
Pedig  a  mi  papunk  ugy  veszekedik,  hogy  mért  eresszük  a  cse- 
lédéket idegén  országba.  De  mit  csálly,  szükség  törvényt  ront; 
eleget  fáj  a  leikém  a  szegény  leányomért,  mert  három  eszten- 
deje, hogy  nem  láttam.  Ojjan  keserves  levelet  irt  a  múlt  hitén, 
hogy  a  szivem  majd  mégszakatt. 

—  Ugy  biz  az,  ugy  van !  Talán  sehol  a  világon  sincsenek 
oly  szegény  faluk  mint  ezek;  itt  nincs  semmi  jövedelem  hanem 
van  annyi  kiadás  hogy;  igy  léssz  örökkí  itt,  mert  ennek  a  nép- 
nek nincs  senki  pártfogója  égy-ketton  kivül.  Igazán  mongyák, 
hogy  a  kinek  pénze  van,  igaza  és  van,  baráttya  és  van,  élete  és 
van.  No  már  ha  tovább  ménnínk  éggyütt,  még  beszílgetnínk ;  én 
erre  feli  mének,  békével  járj. 

—  Isten  álgyon  még,  annyi  mindént  elmondottunk,  hogy 
az  ut  is  mégrövidült, 

(Ht-lfalu.) 

Borcsa  Mihály. 


Digitized  by  VjOOQIC 


BABONÁK.    NÉPMESÉK.  SSy 

Babonák. 

i3.  Ha  megszegés  előtt  a  kenyér  fenekére  a  késsel  kérész- 
tét csinálsz^  ollyan  jól  izük,  mintha  szalonnával  ennéd. 
i4.  Ne  bújj  keresztül  a  szekér  alatt,  mer  féldol. 
i5.  Ne  káromkoggy,  mikor  kincsét  assz,  mett  eltűnik. 

16.  Ha  lidérczczel  szólani  akarsz,  üsd  be  a  vasvillát  a  földbe 
s  leszáll  elődbe  mint  égy  süt6kemencze. 

17.  Ha  jégeső  esik,  hánny  az  udvarra  nyást,  vaskalánt,  fo- 
gót, és  a  jég  es5vé  változik. 

18.  A  benülo  asszony  nyujcson  fél  a  körtobe  nyásba  szúrva 
égy  csonka  séprüt,  különben  a  pirkorics  a  szép  gyermekét  égy 
nagyfejű,  nagyhasu,  rövidlábú  kölyökvel   (szörnyalak)  cseréli  fél. 

19.  A  ményétnek  köss  guzsalyt  és  csinálly  csépet,  no  és 
him  eltakarodnak    udvarodról  és    nem  eszik  még    a    pislenyéket. 

20.  Szengyörgy  napján  tűzz  kapudra  tüskét,  s  a  boszorká- 
nyok kerülik  udvarodat. 

21.  Üres  fokánval,  oláh  papval,  futó  nyulval  találkozni  sze- 
rencsétlenség. 

22.  Ha  a  kegyelet  alatt  keresztül  bújik  az  asszony:  féríiu 
léssz,  a  férfiú  pedig  asszony. 

23.  Ha  estére  sépréd  ki  a  házat,  a  szerencsit  űzöd  el. 

24.  Ha  felséged  veszekedik,  végy  égy  fílfértály  hideg  vizet 
szájadba  s  tarcsd  ott  égy  egész  óráig  s  a  békesség  nem  bom- 
lik még. 

(Hosszúfalu.) 

Borcsa  Mihály. 
Népmesék. 

A  ki  boszorkányságot  mént  tanúnyi. 

Éccér  vót  éggy  ember,  annak  vót  éf  fia.  Am  mindénfíle 
naty  tanulásokat  méktanút;  ném  vót  a  világo*,  a  mit  ném  tudott. 
Éccér  aszonta  a  zaptyának,  hogy  ü  ma  mindénfíle  tanulásokat 
méktanút,  csak  mék  szeretné  méktanúnyi  a  boszorká^ságot.  Aszonta 
neki  a  zaptya  : 

—  Né  kezgy  semmit,  ném  té  hozzád  való ;  mer  a  fehér 
nípho  való  a  boszorká*ság ;  hadd  asz  fébe. 

De  a  gyerek  ném  maralhatot  séhugyan  sé;  aszta*  aszonta 
a  zaptyának,  hogy  aggyon  nékije  ségíccsígét,  maj  ű  mégis  mék- 
tanúja.  No,  a  zaptya  mit  tehetett,  adót  neki  píszt,  a  gyerek  még 
mingyá  émént.  Hát  mégy,  mégy,  rája  is  esteledett ;  aszta  éccér 
csak    láltya,    hogy  éh  házba    van    világosság.    Bemégy,    aszta*  a 


Digitized  by  VjOOQIC 


558  NÉPMESÉK. 

gazda  ember  mingyá  adott  -  neki  jó  vacsorát.  Mikor  má  évétt, 
kírdészle  tüle,  hom  micsoda  járódba  va".  A  gyerek  ném  akarta 
mégmondanyi ;  aszta"  annyira  faktatulódott  tüle,  hom  muszáj  vőt 
kivallanyi,  hom  micsoda  járódba  va"^ ;  mégmonta,  hogy  Ü  boszor- 
ká^ságot  akar  tanúnyi.  A  zembér  ném  szót  néki  semmit,  hanem 
csak  bevezette  ész  szóbába,  aszta  lefektette.  El  is  alutt,  asztá^ 
ászt  ámotta,  mi^ha  kin  lét  vóna  a  zuccá%  asztán  ép  padon  fekütt. 
Hát  gyütt  a  strázsa,  aszta*  bekésérték  a  városházába.  Olt  aszta" 
al  lett  neki  a  réndélettye,  hof  föl  akasztyák,  mit  járkál  ü  kin 
a  vározsba  uja*  kíso*,  az  gondúták,  rossz  ember.  Mikor  késértík 
a  zakasztófa  alá,  kim  vót  a  császár  leánya.  Az  aptya  a  leányát 
igén  hajszúta,  hom  má  mennyén  fírhöl ;  hanem  a  léánnak  senki 
ném  teccétt.  Asztán  mikor  a  legí^t  késértik  a  zakasztófa  alá,  hát 
mékszerette,  aszta  utánna  küdött,  hon  né  probáják  fölakasztanyi, 
hanem  fi  hozzája  késérgyik  be.  Ékütte  a  nipekét  mind,  aszta  a 
legrt  ot  fokta.  Beküdött  a  zaptyáhó,  hov  vam  má  nekije,  a  zis- 
tem  má  rendűt  éggyet,  a  kiho  mégy.  Az  aptya  gyütt  hozzá: 

—  Mid  gondúsz,  hot  té  ijén  gyüvelísh6  mígy;  császár  le- 
gínyéket  is  kaphacc  ölöget. 

Asszongya  a  leá*,  hon  ném  k&  senki  más,  a  zisten  esz  rén- 
düte ;  ha  ez  ném  aggyá  uram  apám  fírhöl,  ném  megyék  sénkiho 
sé.  A  zaptya  ^re  átengette,  hogy  hozzája  mennyé*. 

Szerettik  egymást,  rövid  üd&k  alatt  éf  fíja>  is  született  a 
kirá  léánnak  vele.  A  zaptya  nász  szerelmibe  kiment  a  kis  fiával 
a  kerbe.  Ot  vót  egy  aranyos  ómafa,  még  éggy  aranyos  kut  is 
vót  olt.  Fokta  a  gyerekét,  aszta  éggy  arany  ómat  akart  neki 
szakajsztanyi.  A  gyerek  azalatt  bele  csúszott  a  kudba.  A  zaptya 
mégijett,  aszta  ^kezdett  sirnya. 

Az  alatt  begyütt  a  gazda,  aszta  kérdeszte,  hom  mér  sir, 
aszta*  aszonta  néki,  hob  bele  ejtette  a  fiát  a  kudba.  Akkor  a  gazda 
nagy  neheze*  észre  hoszta.  Mikor  aszta*  a  gyerek  émonta  a  za- 
mat, aszonta  neki  a  zembér,  hogy  ijen  a  boszorká^ság  is,  akar-é 
még  tanúnyi  boszorká^ságot. 

—  Ném,  aszongya,  ném  többet,  mer  mos  igém  mékcsa- 
lóttam. 

Aszta  haza  mént,  so*asé  akar'  többet  boszorkásá*got  tanúnyi. 

(Bakony  vidék.) 

FiSCHBR   IgnÁCZ. 

Találós  mesék. 

Mindig  vót,  mindig  lesz,  míg  a  világ  tart ;  de  Öt  hetes  so 
se  vót,  se  nem  lesz.  Mi  az?  Hód  világ. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TALÁLÓS  MESÉK.  TÁJ  SZÓK. 


559 


Nekem  is  van,  neked  is  van,  kertbe  kórénak  is  van.  Mi  az  ? 

Árnyék. 

Fölül  ojan   mint  egy   tál,  alul   ojan  mint  egy  kád.  Mi  az? 

Verem. 
Mért  tarka  a  szarka? 

Mert  a  természete  tartja. 

Legalul  van  két  karó, 
Azonfölül  egy  hordó, 
Azonfölül  terjesz,  terjesz, 
Azonfölül  tatom,  bátom, 
Azonfölül  szortyon,  bortyon, 
Azonfölül  illancs,  pillancs, 
Azonfölül  sürü  erdő, 
Abba  lakik  siska  disznó.  Mi  az? 

Az  ember  ter  m  e  te. 

(Két  karó  =  két  láb ;  hordó  =  has ;  terjesz,  terjesz  =  két 
kéz  ;  tátora  bálom  =  száj ;  szortyon,  bortyon  =  orr  ;  illancs,  pil- 
lancs =  két  szem  ;  sürü  erdő  =  haj ;  siska  disznó  =  tetű.) 

Úton  útfélen  czifra  pálczát  hajingálnak.  Mi  az? 

K  i  g  y  ó  k. 

Úton  útfélen  úrfiak  ugrálnak.  Mi  az?  Békák. 

(Szolnok.) 

WoLF  Vilmos. 


Tá 

Féleg 

Bémátrácsónyi  :     be- 
kenni. 

bárkácsónyi:  serpenyüz- 
nyi,  haszontalan  munkát  vé- 
gezni; 

c  zó  k  ó:  láb. 

c  u  k  m  i  s :  nyalánkság. 

csereponyi:  fecsegni. 

dévánkoznyi:  tanakodni. 

difinya:  elüti,  különösen  e 
kitételben  :  Nem  valami  difinya, 
nem  valami  elüti :  nem  valami 
különös. 

ékállőgy  ik:  elkel. 

gyétra,  gyétvai:  élhetet- 
len. 


]  8  z  ó  k. 

y  ház  iak. 

kátytyog,  selytyég:  las- 
san lépked. 

k  á  j  fé  r  t  o  s,  g  a  j  d  é  n  á  s ;  ré- 
szeg. 

káczimbányi:  rángatni. 

kistibiczönyi:    kitalálni. 

kusornyó,  gugyolló, 
tuJipintyom:  kunyhó. 

lóstát,  roföl:    koncsorog. 

mékrépányii  meghalni. 

nyihároznyi:  rendetlen- 
kedni. 

ortajoznyi:  czivakodni, 
pörlekedni. 

poczéta,  cécó:  mulatság. 

p  ám  p  ul  a  :  száj. 


Digitized  by  VjOOQIC 


56o 


TÁJSZÓK. 


p  i  s  z  1  i :  kolbásztölto. 

pityeré:  árnyékszék. 

szusza,  bakó:  ügyetlen. 

szürenkéznyi  :  hival- 
kodni, várni  a  munkára. 

sándrá,  prásnyá:  ronda* 

trábalis:  nagy,  erős  ter- 
metű. 


ttirticzkonyi:  nyomkodni. 

tán  fii,  mófó:  lomha. 

ténfereg:     alkalmatlanko- 
dik. 

veselkénynyi:     hozzá 
látni. 


SzivÁK  János. 


Rimaszombatiak. 


Agyabugyál,  elagya- 
b  u  g  y  á  I :  elver,  fejbe  ver. 

atyafi:  rokon. 

bánya:  fazekas  kemencze. 

bátyó:  bátya,  bácsi;  hason- 
lóképen mondják  apó,  papó ; 
anyó,  nanyó.  A  tata  ismeretlen. 

béles:  lepény. 

bika-kristálya,  m.:  hó- 
lyag-ablak,  elavult  szó ;  külön- 
ben olvasható  K  o  1 1  á  r  S. :  „De 
origine  et  silu  terrae  Kis  Hont". 

boglyos,  baglyas;  a  kó- 
czos  és  bóczéros  fejű  ismeret- 
len. 

bontó  fésű,  ritka  fésű. 

c  s  a  n  d  a-s  z  5  g,    a    klubb 
gúnyneve. 

c  s  e  :  cseh  ;  j  u  :  juh. 

cs  ér  e  :  sóska. 

cseviczcze:  savanyú,  ég- 
vényes  víz. 

c  s  o  m  b  ó :  csomó  ;  Nógrád 
megyében  csombék,  csombók. 
A  kákán  is  csombót  ke- 
res: izgága. 

csonka:  balog,  hibás  kezű, 
tehát  nem  csak  nyomorék  és 
béna  kezú. 

csutora:  pipa-szopóka;  csu- 
t  o  r  á  s  :  esztergályos- féle  mes- 
terember, a  ki  pipa-szárakat 
csinál. 


D  a  n  y  i :  Dani ;  P  a  1  y  i :  Pali  ; 
egyáltalában  pedig  az  nj  = 
nny,  az  I  j  =  Ily  :  menj  menny, 
kimélj  kimélly,  egészen  ellen- 
tétben a  megye  felső  részével, 
a  hol  pl.  Rozsnyón  a  kettős 
mással- hangzót  csak  egyszerű- 
nek ejtik. 

d  ere  z  e  :  veres  liszt. 

egy  vivású  velem:  kor- 
társam. 

e  m  b  e  r-z  s  i  r :  ero  ;  ember- 
zsirral  kend  meg,  pallérozd  ki. 

észre  vész:  csak  az  utolsó 
e  zárt. 

fajta:  vérszerint  való,  ro- 
kon :  „Kálmán-fajta,  kutyafajta*. 

f  i  a  s  i  n  c  s :  egyáltalában  sem- 
mi sincs. 

fon  esik:  hajfonat,  czopf 
(talán  font  esik?) 

forgó-játék,  ördögmo- 
tolla:  ringlspiel.  Egerben  s  e  r- 
gö  a  neve. 

föheny  és  föveny  a  ho- 
mok ép  úgy  mint  a  kavics  ;  a 
hevesmegyei  s  a  n  k  szót  nem 
ismerik. 

füst  faragó:  semmirekel- 
lő, járda  tipró,  dologtalan. 

gamba:  alsó  felső  szája  szé- 
le, különösen  ha  duzzadt. 

gi  r  i  n  d:  görény. 


Digitized  by  VjOOQIC 


T AJ  SZÓK. 


56i 


guba  vagy  g  u  b  a  c  s  i  k :  bi- 
zonyos tészta  étel  karácsony 
estéjén. 

gy  ak  n  i:  elhálni. 

gyerlyamártó:  szappa- 
nos. 

Három 

Ajang:  szegyei,  restelke- 
dik. 

apró:  bimlo. 

avatag:  viselt,  avult. 

a  z  sa  g:   piszkata. 

bakócza:  hegyi  .  fakocsi, 
melyben  egy  szeg  vas  sincs. 

b  u  t  uk:  kaloda. 

b  ú  c  s  á  l  ö  d  i  k  :  búslakodik, 
veszSdik. 

bü:  büdös,  büség:  büdös- 
ség. 

b  Ü  z  1  e  g  e  1 :  rósz  illatot  sza- 
gol ;  ennek  ellentéte  :  i  z  ü  1 :  jó 
illatot  szagol. 

b  ok  ály :  korsó; 

bóta:  fenyőfa  víztartó,  tré- 
fás nevén :  vizes    tarisnya. 

burtukos:  ágbogas,  a  fá- 
nak torzonborz  terteszerü  nö- 
vése. 

b  o  d  ó  c  s  :  a  gyümölcs  kicsiny 
és  éretlen  korában. 

b  u  1  y  u  t  a :  szűk  eszű,  bolon- 
dos, makacs. 

bálin:  egy  halnem. 

borkedvü:  spiczczes. 

boiikó:  az  alul  kerek  cso- 
mót feljül  meszelő  alakot  kép- 
ző megszáradott  virágcsésze^ 
minő  a  konkolyé  is. 

burrog  a  disznó,  mikor 
erősen  búg. 

felbúrran:  midőn  a  ma- 
darak   egyszerre    nagy  szárny- 


%>     NVELVÜR.    IV. 


gyúl  b  e  1  ü :  nagy  ehelo,  tel- 
hetetlen gyomrú.  Általában  véve 
a  bél  itt  is  mint  a  palócz  vidé- 
ken  a  gyomorral   egy    értelmű. 
FiNDURA  Ibire. 

székiek, 
zuhogással  felreppennek. 

c  so  m  bo  lyi  t:  összegön- 
gyölít, csavar. 

csp  mb  ol  yo  d.ik  pl.  a  ká- 
posztának önmagától  fejjé  göm- 
bölyülése. 

c  ziher:  a  sürü  bokrokkal 
s  fákkal  benőtt  irtás. 

csürrent,  csürrentés: 
midőn  a  szél  valamely  lyukba 
fúj,  és  az  erősen  sípol :  nagy 
sippantás. 

borna,  bornafa:  kifara- 
gott vékony  fenyő. 

csingár:  kárász,  sugár, 
vékony. 

csorlo  "kerék:  takácsmü- 
szó. 

cs  i  tk  ó:  csikó. 

c  s  e  p  s  z  :  fököto,  s  átvitt  ér- 
telemben a  disznó  nagyobbik 
gömböcze. 

c  z  á  p  á  ny :  gyomor. 

csög,  csögös:  a  fában  lé- 
vő csomó. 

czob  ók :  czomb. 

csombor:  egy  illatos  bur- 
jánféle növény. 

csián  vagy  csihán:  csa- 
lán. 

csóré:  mezellen. 

csármál,  c  s  á  rog:  lármáz, 
zajong,  csacsog. 

dolhad,  d  o  1  ha  d  t:  doho- 
sodík,  dohos. 

Gáborfi  Károly. 

36 


Digitized  by  VjOOQIC 


502  LAKODALMI  KÖSZÖNTÖK. 

Lakodalmi  kSszdntök. 

V5fín  köszöntéi. 
IV. 

E  hosszú  prédikáczió  után,  mely  talán  arra  van  szánva,  hogy 
tőle  jobb  étvágyat  nyerjenek  a  hivatalos  atyafiak  s  rokonok, 
megkezdődik  az  ételek  hosszabb  vagy  rövidebb  sora,  a  szerint 
a  mint  már  módosabbak  vagy  szegényebbek  az  egybekeltek  szü- 
lői. A  v6fél  egyike  vagy  másika  majdnem  minden  étel. bevitele- 
kor mond  egy-egy  versel.  Itt  közölvék  a  leginkább  divatosak, 
és  a  melyeket,  feljegyeznem  sikerült. 

A  leves  behozatalakor. 

Itt  van  a  leves,  béhosztam, 
De  hogy  é  né  essem,  mindig  imátkosztam ; 
A  szakács  asszonnyá  összöbarátkosztam, 
Bors,  sáfránnyo  jő  még  is  sózattam.  . 

A  leves  elköltése  után. 

Nagyon  örülök,  ha  a  tálot  vüszöm  ki  üresseri 
Hogy  a  vendig  gyomra  né  légyén  üressen. 

Tarka  bo;*gyu  húsát  hozom  mást  tormávo, 
^  Harmicz  esztendöjig  járt  ki  a  csordábo ; 

De  a  míszáros  ma  lévákto  párjávo. 
Tessík  urajim  Isten  áldásávo ! 

Mostan  urajim  a  kábosztát  hosztam, 

Mellyér  a  konyhábo  sokat  várokosztam, 

A  szakácsasszonnya  összöbarátkosztam, 

Éd  darab  hussa  jó  még  is  birkósztam. 

Ez  ám  urajim  1  az  itkék  vezíré, 

Kedves  magyar  hazánk,  országunk  czimérél  *j 

Itt  van  násznagy  uram  a  negyedik  íté, 
Még  más  következik,  fllén  egíssigge. 
Szüvessen  agygya  észt  a  háznok  gazdájo ; 
Itelír,  italát  fülük  ném  sajnáljo. 


*)  E  furcsa  állítással  a  magyar  iíáposzta  jó  hírét  s  dicsőségét 
magasztalja.  Különben  megjegyezhető,  hogy  Csepreg  kertjeiben  jó  ke- 
mén  yfcjü  káposzta  terem.     H.  J. 


Digitized  by  LjOOQIC 


LAKODALMI    KÖSZÖNTÖK.  563 

Ehosztam  a  kokast  egísz  torájávo, 

Jó  puháro  fözölt  apró  riskásávo. 

Tessík  urajim  Isten  áldásávo  ! 

A  szakácsasszonyunk  esküszik  erössen. 

Hogy  níióta  tiszcsígíl  viseli  szivessen,  -; 

Enné  jobb  ilé  még  gégéjin  ném  úszott, 

Noha  száz  esztendőn  má  kérésztü  csúszott. 

Jó  a  sütt  pecsenye  a  vajas  kásávo, 
A  sárgo  répa  a  disznó  farkávo. 
Tessík  urajim  Isten  áldásávo ! 

Bécsi  lencsét  hosztam,  jó  még  van  zsírozva, 
Jó  apró  szolove  ki  van  pallérozva. 
Ném  rígén  beszítem  én  nagy  gavallérra, 
Kinek  a  két  zsebé  teli  vot  talérra. 

Itt  van  a  bécsinyált  székfüve  és  borsa, 

Azér  hát  égyík  még  mindenki  két  jó  tányérra. 

Noszoru  asszonyunk  a  vendig  számáro 
Ajándíkot  kíidötl  üres  asztaláro ; 
Azér  hát  egyik  még  frissen,  mer  méghü  sokáro, 
A  ki  ebbü  eszik,  fordullon  hasznáról^) 

Az  étkezés  végeztével. az  egyik  vofél  tányérral  kezében  ily 
kéréssel  kezd  pénzt  szedegetni  ; 

A  ményasszon  számára 

Fe)k5t6  4ötore,  böcsö-mozzagra. 

Legvégül    a  v6fél    következő    felszólítást   intézi  a   vendég- 
sereghez : 

Urajim  hallunk  szól !  szomorú  hír  vagyon, 
A  szakácsnénak  kézé  sebes  nagyon; 
Szégin,  hogy  a  kását  a  konyhán  keverte, 
A  tüz  a  jobb  kezít  nagyon  mégígelté. 

Azér  mást  erszint  ógygyanak, 
Garast  és  húszast  számáro  agygyanak, 
A  pinzén  Budáru  frastomot  hozzanak, 
Hogy  mirges  sebeji  jó  bégyógyullanak. 


')  A  szakács  hivatalos  működését  fizetés  nélkül,  csupa  szívesség- 
iből valamely  jó  főzéséről  híres  öreg  asszony  teljesíti  a  rokonok  közöl. 
*}  Váljék  egészségére  !  H.  J, 

3C' 


Digitized  by  LjOOQIC 


464 


FMKÖSZÖNTÖK.    GYERMFKJÁ7EKCK.    GYERMHKVERSIKEK. 


Erre  a  szakácsné  mosódó  rongygyal  belekert  kezében  mer& 
kanalat  tartva  beszalad  és  a  vendégek  erszényéből  dézsmát  szed^ 

(CscprcgJ 

Horváth  János. 

Felköszöntök. 

Pohárkoczintáskor. 

Egymást  mégszéréncséltetni  köszönti  szivem  szivedet,  hogy 
vegye  el  szived  szivemlül  szivessen,  mer  hogyha  szived  szivem- 
tül  szivessen  ném  vészi,  essen  még  a  szived  szivemén,  szivem- 
bÜl  kivánom. 

(Orobhiza-. 

Veres  Imre. 
Gyermekjátékok. 

Haja  szisza  szillárom. 

A  leányok  összefogódzva  körbe  mennek  s  a  két  utolsó  sor- 
mondásánál  minden    versszakasz    végeztén  párosával  tánczolnak. 

„Meg  iégel  a  riéten  a  nád, 
Mindiég  szerettem  a  barnát. 
Haja  szisza  szillárom, 
Ehagyott  a  párom. 

Ha  jelhagyott  az  átkozott, 
Barna  piros  tanálkozott. 
Haja  szisza  szillárom, 
Ehagyott  a  párom. 

Akármilyen  arany  alma, 
Szebb  a  szőke  mint  a  barna. 
Haja  szisza  szillárom, 
Ehagyott  a  párom." 

(Szathműr  m.) 

Gyermekvereikék. 

1. 
A  szilágyi  beregbe, 
Szarkák  gyűltek  seregbe; 
A  szarkák  átkozódnak, 
Verebek  titkolodznak. 

2. 

Kis  pillangó  piczinke. 
Ne  légy  bohó  s  szálj  ide, 
Tarka-barka  szárnyadon 
Gyönyörködöm  én  nagyon. 


Bakoss  Lajos; 


Digitized  by  LjOOQIC 


GSAI.ÁDM-VHK.   Gr\Y\i:vi:KK.  553 

Csiit,  csitt  csendesen. 
Béli  béli  kedvesem, 
Angyal  lebeg  feletlünk, 
Tarka  kertet  hoz  nekünk. 

(Marosszék.) 


Deák  Farkas. 


Családnevek. 


Gábor.  Nadár.  Gombor.  Hajeiár.  Sáfrány.  Zsóka.  Pacskód 
Beveszi.  Jófejű.  Csongor.  Gulyás.  Árkus.  Csősz.  Harcsa.  Jávodi. 
Kántor.  Pünkösdi.  Domonkos.  Csibor  Mohai.  Babai.  Odor.  Harla. 
Kónya.  Lacza  Demány.  Bertók.  Bogár.  Mankós.  Petho.  Kosa. 
Szakács  Dudás.  Fosztola.  Vad.  Reveczi.  Tomány.  Varsáni.  Cseke. 
Bagó.  Zámbó.  Csordás.  Gombkötő.  Lábos.  Familiás.  Fráter.  Gár- 
dián.  (E  két  utóbbi  elődjei  alkalmasint  barátéknál  szolgáltak  ; 
Borán  valaha  kolostor  állott).  Bonyai.  Kalina.  Markos.  Piniyes 
Bödök.  Bödör.  Csáni.  Fórba.  Bibolya  (talán  eredetileg:  Ibolya?) 
Ocsak.  Elekes.  Kóta.  Zanyi.  Túrós.  Trombitás.  Dölles,  előfordul 
később  így  is :  Délies  Gránicz.  Viszli.  Rajna.  Jáger.  Fonai.  Rú- 
zsa (Rózsa?).  Paris.  Csomor.  —  Gyurka,  Eredetileg  Horváth 
György;  a  többi  hasonnevüiol  mcgkülönböztetendo,  nevezték  el 
így  a  családot ;  ma  csakis  e  nevet  használják  —  Sauerwein,  elő- 
fordul a  múlt  században;  ivadékai  a  nép  által  magyarított:  Szar- 
bány  nevet  használják.  —  Az  ugyan  akkor  élt  Pergenider  Frid- 
rich-bol  lett  röviden:  Firgi  családnév.—  Egy  Czider  nevű  német 
ember  ivadékai  mais  a  Német  nevet  használják,  mit  utóbb 
hozott  a  nép  forgalomba.  —  Ugyanegy  család  neve  különböző 
időben  ily  alakban  fordul  el5:  Streu,  ez  az  eredeti  név;  aztán: 
Treu :  ma:  Strényi.  —  A  Szluha  nevet  „Szulhá''nak  mondják. 

(Ozora.  Tolni  m  ) 

Bánóczi  József. 
Gúnynevek. 

Roszkor  gyütt  báró  (rósz  esztendőben  telepedett 
meg,  el  is  pusztult).  Púpos  kapitány.  Eskutya,  pénzér 
ugat  (a  régi  esküdtnek  hallottam  ily  gúnynevét.  Keletkezésének 
története  ez.  A  falusi  (monoki)  asszonynak  ügyes-bajos  dolga 
volt  s  az  esküdthöz  utasították,  a  ki  Tállyán  lakott.  Bemegy  hát 
Tállyára  s  a  piaczon  így  kérdezősködik:  „hol  lakik  itt  az  az  N. 
eskutya'*?  Persze  nem  értették.  Mondja  ismét  magyarázattal  ha- 
ragosan: „az  az  eskutya  no,  a  ki  pénzér  ugat".  Nagy  nehezen 
aztán  megértették  s  lett  a  fennebbi  gúnynév).  Krumpli  leves. 
Zabák  fa.  Vinyike  szakálú.  Kékszájú.  Csupaga- 
tya.  Nyakigláb.  Reszket    farkú    (egy  korcsmáros,  kinek 


Digitized  by  VjOOQIC 


dOO  szolohi:cíynl:vek.  juhászat. 

méréskor  reszketett  a  keze).  Ekeló  Keserű  zsidó.  Put- 
t  onó  rú.  Ny  ul  ac  ska.  Babszar.  Kalizsidó.  Kifordít 
tottszemü.  Dadogó. 

(Tállya.) 

Maklári  Pap  Miklós. 

Szdidhegynevek. 

Baski  mondoha.  Zsuzsánka.  Mogyorós.  Nyerges.  Dráviczky. 
Szennyes.  Messzilátó.  Bercsényi.  Kaposi.  Kis  lőcse.  Bakfo.  Fekete. 
Árok  közi.  Ferencz  diák.  Bencsik.  Barátka.  Fehér  kut.  Palánkos, 
Zsákos.  Budaházi.  Palásti.  Farkas.  Omlás.  Pallag.  Rofai.  Hosszú.  Le- 
pény. Lapos.  Fejérföldü.  Baksa.  Aranyka.  Bajóka.  Görbe.  Prókátor. 
Mókus.  Hideg  ódal.  Bodóka.  Nagy.  Ontok.  Veres  Fekete^veromáj. 
Gazsi.  Biada.  Aczél.  Gáspár  diák.  Csonka.  György  mester.  Fa-r 
rágó.  Szécsi.  Kamora.  Harangozó.  Sáros.  Herczeg.  Zákány.  Nagy 
lőcse.  Peres.  Dombi.  Budorka  Négyszögű.  Határ.  Eresztvény. 
IMnczeszér.  Dijókut.  Sajgó.  Ravaszmáj.  Kutyás  mulató.  Becskr 
Ösztvér.  Várhegy.  Harsad.  Szárhegy.  Barnamáj. 

A  Herczeg  szollorol. 

Magosán  emelte  fejét  fel  a  Herczeg, 

Mer  annak  a  bora,  mint  ttiz  szinte  perczég. 

Úgy  fürdenek  abba  néha  a  diákok, 

Mint  a  sáspatakba  a  fekete  rákok. 

Zákányról. 

A  Zákány  is  akart  feljutni  a  hegyre, 
De  6  kéme  magát  későn  vette  észre, 
Mer  a  mikor  oda  feljuthatott  vóna. 
Ötét  Herczeg,  Lőcse  már  kiszorította. 

Csonkáról. 
Csonka,  Brada,  Aczél  odafenn  királykert, 
Kert  bizony,  de  az  nem  is  paradicsomkert; 
Mert  téged  ott  Isten  sok  rigóval  megvert, 
Még  ott  pásziorember  becsületet  nem  nyert! 

(Hcgyallya.) 

pASZLAVtZKY    SÁNDOR.      ' 


Juhászat. 

Számadó  juhász.  Számadó  bojtár.  Ez  lehet:  bárányos  boj- 
tár; meddüs  b.  és  ürüs  b.  —  Egy  éves  bárány;  meddü  vagy 
toklyó.  —  Száraz  meddü:  öreg  anya- juh,  mely  abban  az  eszten- 


Digitized  by  VjOOQIC 


BIRTOKBELÍ    CShLÉüliK     BALLADA    TÖRKO.  567 

dobén  nem  ellett.  —  A  két  éves  bárány  átmegy  az  öreg  számba 
s  lesz  vagy  ürü,  vagy  anya,  vagy  kos.  —  A  juh  poityanik  :  hull, 
habeteg.  A  juhokat  megstemplizik,  hogy  tuggyák :  kijeje. 

íOzora.  Tolna  m.) 

BÁNÓCZI    JÓZSEF. 

Blrtokbeli  cselédek  rang  szerint.. 

Béres  gazda;  adlatusa  :  az  öreg  béres  s  disponál  a 
szekeres  béressel;  aztán  a  gyalog  béres,  ki  parancsol 
a  kisbéresnek,  ez  meg  a  hajdúnak;  végre  a  c  s  &  s  z. 

(O/  >r.).  Tolíia  ni.) 

BÁNÓCZL 

Ballada  töredék. 

Verje  még  az  isten  ászt  az  apát,  anyát, 
Ki  másnak  neveli  fél  az  ö  virágját, 
Ingem  is  félnevelt  égy  hirés  betyárnak, 
Aj,  a  ki  oda  jár  keresztút  állani,    : 
Égy  pénzét  kettőért  piros  vért  ontani. 

En  és  mán  meguntam  réggel  korán  kelni, 
Folyóvízre  menni,  verés  rongyot  mosni. 
Könnybe  beáztatni,  jajszóval  sujkolni, 
S  az  a  hirés  betyár  az  ajtón  állani. 

Nyiss  ajtót,  nyiss  ajtót  Aszszony  Feleségém  ! 

—  Nyitom  nyitom  nyitom  kedves  jámbor  uram, 
Csak  vessem  nyakamba  az  vándorló*)  szoknyám, 
Húzzam  a  lábomba  piros  patkós  csizmám. 

Ö  észtét  nem  várta,  az  ajtót  berúgta: 
Mét'  sirtál,  mét*  sirtál  asszony  feleségém? 

—  Nem  sirtam,  nem  sirtam  kedves  jámbor  uram, 
Cserefát  égettem,  gyermekét  rengettem. 
Cserefának  füstje  kihúzta  a  könnyem. 

Készén  légy;  készén  légy  aszszony  feleségém, 
Hónap,  álló  délbe  a  virágos  kertbe, 
A  virágos  kertbe  a  foveszto  helyre  ! 

—  Kész  vagyok  kész  vagyok  kedves  jámbor  uram, 
Kedves  jámbor  uram,  m  a  és  a  halálra. 


*)    Egy    változásban    v  á  n  t  o  r  o  s.    A    „Vadrózsákéban,     »v  e  r  t 
arán  y"nyal  volt  magyarázva.  A  vándorló  ebből  alakulhatolt.  K.  J. 


Digitized  by  VjOOQIC 


568  GÜNYDALOK.    HALl.ADA    TÖREDÉK.    GÜNYDALOK. 

De  aszt  hagyom  neked,  ha  fejemét  vészed, 

Védd  ki  gyenge  szívem,  mosd  még  ürmös  borba, 

Mosd  még  ürmös  borba,  takard  gyenge  gyócsba. 

Hulljatok  falevelek  sürün  a  nyomomba, 
Hogy  ne  tudja  rózsám,  merre  léit  galambja. 

Hulljatok  falevelek,  rejcsetek  el  éngém, 
Met  az  édes  anyám  sirva  keres  éngém. 

(Háromszék.) 


Kriza  János. 


Gúnydalok. 

I. 
Német,  kin  csüng  a  beled  ! 
Három  kutya  húzza, 
Öreg  apád  nyúzza, 

2. 

Sváb,  sváb,  keleráb. 
Kényót  békát  összerág. 

3, 
Zsidó  zsidó  mákhándó, 
Van-e  borod  eladó  ? 
Van,  van,  de  nem  jó, 
Akkasztófára  való  1 

4. 
Zsidó  zsidó  maheló. 
Az  árokba  döglött  ló, 
Eregí^y  oda,  csókod  meg. 
Vele  együtt  dögöj  meg. 

(Nagy  Becskerek  vidike.) 

5. 
Rifke,  Icig,  Rifke,  Icig  felvidult  már, 
Minden  zsidó  magyar  polgár ; 
Rifkéi  el  vette  fiskális  ; 
Kikk  nor,  milyen  kényes  már  is ! 

Icigbül  lett,  Icigb^il  lett  az  alispán, 
Nem  jár  többet  nyúlbör  után. 
Rifke  asszont  nagyságolják, 
Júj  még  a  kezét  is  csókojják. 
(Sárospatak.) 


Kantz  Gyula. 


Zsoldos  Ben5. 


Digitized  by  LjOOQIC 


TARTALOM. 


Lap 

Hibás  szók  és  szólások  javítása  i,  49,  97,  i45,  193,  242,  289, 

337,  433,  48i,  529 

Halározó-e  a  határozó?  Lehr  Albert 8,  54i. 

A  nyelvorbeli  népnyelvi  adatok  (1874.)  Király  Pál         i3,  62,  11 1 

Nyelvemlékbeli  szók.  Lorincz  Károly       .     .     .     21,  69,  120,  167 
,     Vozári  Gyula      269,  3 16,  366,  4ii,  466, 

5io,  553 

Növénytani  elnevezések.  Borbás  Vincze   ....       23,  71,  122 

Iker  szók.  Simonyi  Zsigmond 26,  72,  4i3 

„     .    „        Kovács  János 168,  221 

Zibrinyi  Gyula 270 

Vozári  Gyula 317 

Magyar  nyelvemléktár 3o 

Ivad,  évad.  Budenz  József 56 

„At"  és  ^ás"  névképzok.  Sonnenfeld  Mór 58 

A  „vigarda"  történetéhez.  Kurtz  Vilmos 73 

A  szavak  összetétele  a  magyarban.    Simonyi  Zsigmond     102, 

i48,  198,  244,  2q3,  34i,  385,  437,  485,  53i 

A  szójavításhoz.  Lauka  József 117 

„              „              Szegedi  Kálmán i64 

Helytelenségek.  Joannovics  György 118,  i65 

A  financz  magyarság.  Pongrácz  Emil i23 

Toldy  Ferencz  fölolvasása.  Volf  György i54 

Hajnal.  Cherven  Flóris 168 

Idegen  nyelv  a  riép  ajkán,  Rákosi  J 169 

A  nyelvújítás  apológiája.  Szarvas  Gábor     2o5,  25 1,  299,  345,  390 

Az  „ít"  igeképzo.  Fischer  Ignácz 211 

Wesselényi  Anna  leveleiből.  Deák  Farkas 216 

Adatok  a  nyelvújítás  történetéhez.  Fischer  Ign.      .     .      .     •219 


Digitized  by  VjOOQIC 


^70  TARTALOM. 

Lap 

Két  éles  tor  nem  fér  egy  hüvelybe.  Volf  György   ....   260 
Hogy  védik  agyon  a  korcs  szavakat.  Volf  György.      .      3o4,  354 

Ajánlandó  szók.  Lorincz  Károly 4oi 

Nyelvtudományi  irodalom.  Babics  Kálmán 4o4 

'  „  .  Király  Pál        .....     '457,  496 

„Hogyne"  és  „nehogy".  Barkász  Károly 444 

Kazinczy  újításai.  Fischer  Ignácz 433 

Bún.  Budenz  József 493 

A  magyar  nyelv  a  hírlapokban 221 

Idegen  csemeték.  Fattyú  hajtások    26,  74,   128,  273,  32o,  368, 

4iö,  467,  5ii 
Helyreigazítások.  Magyarázatok.       28,  77,  i3o,   171,  225,  271, 

3i8,  367,  4i4 

Kérdések 384 

Kérdések  és  feleletek. 3i 

Válaszok 47,  188 

Nyelvsajátságok '.    i43,  173,  4r8 

Szólásmódok.      33,  80,  i35,  173,  227,  275,  32i,  371,  419,  469, 

5i3,  554 
Babonák      34,  83,   i'}6,  178,  23o,  277,  323,  .374,  42 1,  472,  517,  557 

lláimádkozások         . 107,   178,  23 1,  278,  517 

Igaz  kimondások 87 

Párbeszédek 38,  42i,  471,  5i6,  556 

Magánbeszédek.      .      •  373 

Adomák •      .       i4l.   181,  235,  282,  422,  472 

Népmesék  36,  84,  i38,  179,  23 1,  279,  324,  376,  422,  473,  517,  557 
Találós  mesék  .     .     38,  i4i,  180,  234,  282,  327,  376,  424,  52o,  558 

Káromkodások,  átkok 88,  i43 

Szóhabarlatok 88.  237,  555 

Köszöntök  4o,     91,  563 

Lakodalmas  versek,  köszöntök,  mondókák   i84,  238,  33i,  38o, 

427,  478,  522,  56 1 

Tánczszók 4i,  92,  i83,  237,  33o,  379,  427 

Gyermekjátékok  4o,  92,  i84,  238,  284,  333,  38o,  429,  479,  524,  563 
Gyermekversikék     4i,  i43,  i85,  239,  285,  333,  38t,  43i,  479, 

525,  563 

Házi  állatok  szólítgatása        .      , i84,  286 

Mit  mondanak  az  állatok? 87 

Tájszók  .    ,42,  93,  i42,  181,  235,  282,  328,  377,  424,  476,  52o,  359 

Családnevek 239,  335,  38i,  526,  364 

Gúnynevek         94,  239,  335,  44i,  364 

Juhásznevek 48o,  566 

Állatnevek     . 24r> 


Digitized  by  VjOOQIC 


TARTALOM.    TÁRGYMUTATÓ.  57  I 

,  Lj|> 

Eleinevek 280,  334 

Mestermüszók 186,  382,  52('> 

Helynevek 45,  93,  186,  286,  334,  382,  48o  56S 

Szollöfajok ' 334 

Közmondások 43,  96,  1 44,  186,  287 

A  kánai  menyegző 89 

Gúnydalok 187,  38i,  325  3Ó7 

Altató  dal 323 

Néprománczbk  ....       96,  287,  333,  383,  432,  48o,  328,  3óG 

Népdalok     .....      46,  i44,  188,  24o,  288,  336,  383,  433,  328 


TÁRGYMUTATÓ. 


A$fa  171. 
a:{on,  e\en  273. 

bebamol  367. 
be  kel  4ig. 
bes:{üntet  118. 
birik  4o2. 
bölcsei  4o2. 
börzsöny  eredete  399. 
bükköny        „  „ 

bün  etymologiája  493. 

csér  i63. 

c^ékla  eredete  398. 

ebatta    eredetibb    ebadata-hól 

438- 44o. 
ecset  etymologiája  i64. 
ekeddig  319. 
elátal  4o4. 
éles\  név  3. 


elös  4o3. 
elkudal  172. 
esély  407. 
exponenshiány  48u 


fej  főnök  helyett  i63. 
fek  név  3. 
fen  név  3,  393. 
föipörödik  3 18. 
főnevek  mint  melléknévi  jelzők 

106—109,  II 3. 
förmeteg  i3o. 

gép,  gépely   eredete  36. 
gyak  3.  gyaka  393. 


hajnal y  hejnal  169,  226. 
hangtani  jelenségek: 

alliteratio  117. 

assimilatio  16. 

hangbovülés  62. 


Digitized  by  LjOOQIC 


572 


TARGYMUTx\TO. 


hangfogyatkozás  19. 

hangrend  63. 

magánhangzóvállozákok  18. 

a  zárt  c  hangzása  3i— 32. 

mássalhangzóváltozások  16. 
„  kettoztetés  63. 

b  eredetibb  m-ból  493. 

jésülés  63. 

az  Ijr  hangzása  3i— 32. 

s-böl  cs  IÓ4. 
hangsúlytalan  első  tag    elkopik 

i63. 
hatag  4o2. 
Ijatározók  mint  melléknévi  jel* 

zok   109. 
helyesség  és  szépség  262. 
helyjelölés   100— 101. 
hibás  használatok: 

alávet  273. 

^?>  z/^j^^  onnan  468. 

a^on  (ille)  75—76. 

bedllit  vlmit  27. 

behoi  26,  274. 

betart  274,  368, 

bi:(tosít  242—244. 

N.  ass:{onj'  128. 

kérdő  -e  26. 

egjr  274. 

elfogad  166. 

előtt  369. 

emléke:{tet  242—244. 

értesít  242—244. 

fekszik  27. 

feh:{6lit  242  —  244. 

figyelmeztet  242—244. 

gyakorol  320. 

gyógykezel  3 20. 

helyreállít  32 1. 

infinitivus  129. 

1/2Í   242  —  244. 

irand  292. 
ismerni  tanúi  32 1. 
jo  s\emmel  ves^  128. 


/reV  242—244. 

/r/,  mWj^  339. 

/f//2a7  128. 

kivülről  370. 

megél  vlmit  120. 

megkegyelmez  vlkit  467. 

megkisérlé  mosolyogni  128. 

mutató  névmás  118. 

n^m  c5aA'  —  hanem  is  27. 

wfncs  i65. 

odaállít  468. 

01'    242  —  244. 

összehoz  469. 
/7o7o/   166. 
raí?/r  242  —  244. 
re5{í  ve^^j  vlmin   ii")6. 
sürget  242—244. 
íaw/í  242—244. 
tudósít  242—244. 
wíaf  csinál  26. 
utasít  242—244. 
vűw  i65. 
horderö  1 1 7. 

igazgatónő  rósz  129. 

igealakok    mint  melléknévi  jel- 
zők 110,  II 3. 

igenevek  saját,  haszn.   iTB. 

a  melléknévi  igenév  alakjai  343. 
^  „      eredete  344. 

í7/ei  4o3. 

zr/7a  eredete  397. 

fvai  etymologiája  56  —  58. 
„     régi  és  tájszó  78—79. 

í;{//r  i32. 

jjVd  i64. 
jorf,  ^o'i  1 72. 
jogfosztás  rósz  74* 
jóhangzás  358. 
jóságteljes  rósz  128. 


Digitized  by  LjOOQIC 


TÁRGYMUTATÓ. 


573 


kalap  eredete  399. 
kalteriom  3 19. 
kapat 

Kazinczy     elvei     a    szóalkotást 
illetőleg  331-353,  433-436. 
kell  4o3. 

kell  hogy  —  4i4. 
képzők: 

-dly  {dl)  "éljr  (él)  deverbalis 

képző  3i. 

-an    -en    képzős    számnevek 

nem  nevezői  alakok,  hanem 

határozók  8— 13,  54i— 332. 

-an    -en    képzős    számnevek 

egyes  számú   állítmánynyal 

14.532. 

'ds\  'és^   denominat.    képz5 

24l. 

'ds:{  'és:[  functiója  24 1. 
-at    és    'ds    deverb.    képzők. 

(*o;  functiójuk  61,  337. 
-da  'de  álképzok  4. 
-ít  deverbal.  és   denominaliv 

képző    211;    causativ    2i3: 

momentán    2i3;    -ajt   -ejt 

(eredetibb     -aht    -^/2í)-bol 

alakúit  2i3. 
'leg  4 10. 

-mdny  deverb.  képző  433. 
az  igenévi  -ni  származása  343. 
-ny    denominatlv     s    holt 

képző  6. 
-r  y-ar  -er)   holt   képző  6, 

53o. 
-^  frequ.  képző  i43;  functiója 

54,  197. 
'vi    képző    59;    nem    képző 

l32. 

feltűnőbb  képzések  67. 

ki  és  mely  alkalmazása  73. 

kisdnkodik  319. 

kötél  13 1. 

kitks-{ól  77. 


lak  név  3. 
Idtad  171. 
légmagas  rósz  370. 
lóderő  rósz  4 16. 


maddrldt  rósz  417. 

hogy  magyarosít  a  nép  77. 

marokvas  honnan    vette    nevét 

28. 
a     megszokás     factor-e     a 

nyelvben  36o. 
mittevö  rósz  74. 
mintdn  ido  conjunctio  34. 
a  m  ó  d  o  k  hibás  használata: 

idomondatokban  289. 

függő  kérdésben  290. 

kövelkezm.  mond.  290. 

czél  mondatban  291. 

kijei,     hogy-os      mondatban 
291. 

nehogy  újabb  használat  448. 

neologia  és  orthologia  neveze- 
tek 2Ő2  — 264. 

nevelés^  rósz  468. 

népeiymologia   iii. 

nó  né  172. 

nyelv  és  nyelvtan  263. 

nyelvérzék  299—304,  343  —  334, 
339-360. 

hibás  nyelvtani  alakok 
392. 

örömkidlto:{  171. 

az  összetétel  fogalma    io5. 

feltűnőbb  összetételek  68. 

elhomályosult    ^  no. 

nem  valódi         „  i48. 

az  összetételek   osztályai  33 1  — 

534. 
hibás  összetételek  53q  — 54i. 


Digitized  by  VjOOQIC 


374 


TÁRGYMUTATÓ. 


birtokos  Összetételek   i3o-i34, 
198—205,  244— 25i,  293—295. 

birtokos  összetételek  kettős  ra- 
gozása 246. 

melléknévi    összetételek    44i  — 
444,  485 -490. 

tárgyas    összetételek    293—298, 

341-342. 

igeneves        n  342—345, 

385-390,  437-441. 

igetos    összetételek    4oó,  490— 
493. 

igetos  összetételek  összeejtésbol 

491. 
«  «  hamis 

analógiából  491. 

látszólagos  igetos    Összetételek 
492. 

az  igetos  összetételek  helytele- 
nek 2  —  4,  394—395,  490. 

pagony  eredete  398. 
plesnasztikus  alakok  69. 
ponyva  eredete  398. 
pustol  i3o. 

ragok : 

-n  genitivusi  rag  294. 

'S\  2.  személyrag  29. 

sajátságos  ragos  alakok   63  — 
65,  ii3. 

raghiány  53,  119. 
raks\ölö  eredetibb   ratoksiölö- 

bol  3io. 
rangegyenlő  rósz  5 11. 
ruhatáros  i65. 
sdrmany  összetétel  434. 
seregély  idegen    szó  434. 
sürgős  407. 
sütér  rósz  5 12. 
számkivet  =  számki  -f  vet  482. 
szédelgés  407. 


s^emvillogva  rósz  5 12. 
szenvedő  igealak : 

nem  járatos  a  népnél  80. 

használható-e  s  hol  ?  99. 

a  reflexív  helyett  rósz  100. 
S!{ildrd  származása   i3o,  307. 
splig'iig, 
sajátságos    szóalakok    65  — 

a  helyes  szóalkotás  elve  3o. 

a  helytelen  szók    osztályai  49 
-5o. 

sajátságos      szóegyezteté- 
sek ii5. 

sajátságos     szójelentések 
III. 

szórend  116. 

egyberántott  szók  21. 

javít'ott    szók  és  szólá- 
sok: 

beállít    helyett    megszün- 
tet, felhagy  i46. 
beszünteti  a  fizetést   h.  1  e- 

f  o  g  ja  a  f i  z.  147. 
bizottmány   h.    bizottság 

435. 
bölcsész  h.  t)  ö  1  c  s  e  1  o  24 1 . 
bölcsőde  h.  bölcsöház  100 

—  lOI. 

daczára  annak  hogy  —  h. 
mindamellett  hogy; 
annak  ellenére,  an- 
nak daczára  hogy 
197. 

egylet  h.  egyesület  102. 

építész  h.  m  ü  é  p  í  t  ö  24. 

felület  h.  felszín  338. 

festesz  h.  müfesto,  kép- 
író 24  r . 

gazddsz,  gazddszat  h.  gaz- 
da, gazdaság  24i. 

horderő  h.  fontosság,  ha- 
tás: hordás  196. 


Digitized  by  VjOOQIC 


TÁRGYMUTATÓ. 


575 


hordképes,  hordképesség  h. 
b  i  r  ós,  birós  ság  197. 

hordszék  h.  g  y  a  1  o  g  h  i  n- 
t  ó  197. 

idény  h.  i  v  a  d,  évad  6. 

jdrda  h.  járó   i45. 

kebelbarát,  szívbarát  helyett 
testi  1  e  J  k  i  bar.;  jó  b., 
kedves  b.,  édes-ked- 
ve s  b.  484. 

kedély  h.  kedv,  indulat; 
lé  1  ek,  ke  be  1,    szív  5i. 

kenetteljes  h.  kenetes  53 
-54. 

képe:{de  h.  képz6intézet 
loi,  436. 

kétely  h.  kétség;  k  éti  és 
292. 

kisdedovóda  h.  kisdedovó 
101. 

koróda  h.  kórház  436. 

léte:[ik  h.  van,  megvan, 
leledzik,  lelhető,  ta- 
lálható 147. 

lovar  h.  m  ü  1  o  v  a  s  53o. 

lovarda  h.  lovas  kör;lo- 
vas  csarnok  53o. 

magas  kor  h.  nagy  kor, 
hosszú  k.  előrehaladt 
k.  10 1  ;  magas  papság  h. 
főpap  ság  loi. 

menhely  h.  m  e  n  e  d  é  k,  m  e- 
n  edékh  el  y  52. 

menhdi   h.    menedékház 

32. 

miért  is,  minélfogva,  minek 
következtében     h.    tehát, 
ennélfogva,    ennek 
következtében  34o. 

növelde  h.  nevel 5 ház,  n  e  v. 
intézet  436. 

okmány  h.  oklevél,  ok- 
irat 435. 


ormdny  h.  orr,  orny   435. 

osztja  a  né:{etet  h.  oszto- 
zik nézetében  56. 

önkívület  h.  eszméletlen- 
ség,  öntudatlanság, 
magánk ívüllét;  á  j  ult- 
ság  338. 

rakpart  h.  part;  kopárt; 
rakodó  4—5. 

raktár  h.  tár;  tárház   5. 

ruganyh.  rugó;  ruganyos 
h.  rugalmas  53o. 

szálloda  h.  fogadó  7. 

s:^ellemdiis  h.  szellemes 
53-54. 

spvélyes  h.  szive  s,  nyá- 
jas 5 1—52. 

talány  h.  rejtvény  loi. 

távír  h.  hirez,  tárvirda  h. 
h  i  r  z  o,  távirás  h.  h  i  r  z  é  s, 
távirat  h.  h  i  r  z  e  t,  távir- 
dás:{  h.  hirzos  v.  hirzo 
tiszt  483. 

tá  vgya  loglás,  távlo  vaglás, 
táveve^és  h.  verseny- 
lovaglás, -gyaloglás  -eve  - 
zés,  vagy  czéllovaglás 
-gyaloglás  -evezés  484. 

távol  attól  hogy  —  h.  n  e  m 
hogy  —  hanem  még 
53o. 

tébolyda  h.  örültek  háza 
436. 

tévhit  h.  balhit;  hamis 
hit,  eretnekség  292. 

tévút h.  vakut,  ál  ösvény 
292. 

tömkeleg  h.  útvesztő  i46. 

törté  né  s:(  h.   történetíró 

24l. 

ural  h.  uralkodik  55. 
vi garda  h.  vigadó  7. 
vi^bő  h.  b  o  v  i  z  ü  54. 


Digitized  by  VjOOQIC 


576 

szólam  409. 
s:{ülhd^  rósz  5 12. 


tdrsoda  rósz  5i3. 
távcső  rósz  4 16, 
telleg  29,  272. 
tende-monda  319. 
tergyelík  3o. 
íev  291. 


TÁRGYMUTATÓ 


tömnyomat  rósz  5i3. 
tyukmardtott  4i4. 

va jussom  319. 
végelad  rósz  5i3. 
vendé gs\ell€tn  29. 
ve:{etnök  rósz  5i3. 
vigadó  és  redoute  i33. 
virteleg  29. 
von:{kör  rósz  4iö, 


Pesti  k5ny>'nyomda-ré*2vénv-t.írsiilaí.  fHold-uíc/a  4.  sz.) 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC 


Digitized  by  LjOOQIC
Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Magyar nyelvőr"

See other formats
