(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar nyelvőr"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the pubHc domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non- commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 

at http : //books . google . com/| 



Digitized by LjOOQIC 



Digitized by LjOOQIC 



Digitized by LjOOQIC 



Digitized by LjOOQIC 






MAGYAR 



NYELVŐR. 



> UAGYAII TUDOMÁNYOS JIKADÉUIA 
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 

MBGBIZÁSÍBÖL ' AjfA7 



SZERKESZTI S KIADJA \ " 



SZARVAS GAB O R_.: ^ 



^ ' ■ ^ 






iUDAPEST, 1875. 

PESTI KÖNYVNYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSÜLAT 
(Hold-utcza 4. 8Z.) 



Digitized by LjOOQIC 



Digitized by LjOOQIC 



FHzoci 

Mze> 
A Magyar Nyelvőr dolgozótársai és gyűjtöl 



Ágai Adolf. 

A 1 V i n c z y Istv. 

^ rany János. 

Arp ádf i G. 

jíL u g u s t Gerft. 

Asbóth Oszkár. 

B a b i c s Kálmán. 

Bakó s s Lajos. 

B a 1 1 a g i Aladár. 

Balogh Dénes. 

Baráth Ferencz. 

B árkász Károly. 

Barna Dezs&. 

Barna Ferdinánd. 

Bartha Károly. 

Bay e r József. 

Bánóczy (Weisz)J. 

Béler Jenő. 

Ben ke Islv^án.^ 

Bérezik Árpád. 

Bodor István. 

Boné József. 

B o r b á s Vincze. 

Borcsa Mihály. 

Bo r o styánkövi. 

B o s k ó József. 

Bras sai Sámuel. 

Bu d e n z József. 
Cher ven Flóris. 
C i b o r Mór. 
Csaplár Benedek. 
Deák Farkas. 
D o n n e r Lajos. 
Erdélyi Béla. 
Fater József. 
Felméri Lajos. 
F e r e n c z i János. 
Find u r a Imre. 
F i s c h e r Ignácz. 
Fog arás i János. 
Frics Józsefné. 
Gaál Ferencz. 
Gáb o rfi Károly. 
G é r e s i Kálmán. 
G o n d a Béla. 
G ó z o n Imre. 



Greguss Ágost 
t Gyergyay Fer. 

György Aladárné. 

Gyulai Béla. 

Hajnal István* 

H a m a r j Dániel. 

H e i n ri c h Guszt. 

Hetesy Péter. 

Horváth János 

R.Horváth János. 

H o k e Lajos. 

Hun fal vy Pál. 

Ihász Gábor. 

I rsik Ferencz. 

I ványos Soma. 

Jeszenák Rafael. 

Joannovics Gy. 

Kantz Gyula. 

(Ifj.) Káplány J. 

Károly Gy. H. 

K a u n i t z János. 

Kelecsényi Mih. 

Király Pál. 
t Király Terka. 
Kisfalud i Nánd. 
Kiss Ignácz. 
Kiss Rezső. 
Komárom y Lajos. 
K o n c z Anna. 
Kova eh Albert. 
Kovács János. 
Komi ve s Imre. 
Könnye Nándor. 
Kórész Kelemen. 
K r a j n i k Gyula. 
t Kriza János. 
Kurc z Vilmos. 
Kürthy Emil. 
L á g 1 e r Sándor. 
L a ky Demeter. 
Lauk a József. 
Le dere r Gyula. 
Ledniczky Péter. 
L e h r Albert. 
L i n t n e r Lajos. 
Lócskai József. 



r>31 



Digitized by VjOOQIC 



L o r i n c z Károly. 
Lövei P. 
L ö w Tóbiás. 
Malmö si Károly. 
Markovi cs Sánd 
Marmarosi F. 
Márton Imre, 
M e 1 c z e r Kálmán 
Mezey Miksa. 
Moenich Károly. 
Mo rg en stern rí. 
Nagjr Gyula. 
Nagy Lajos. 
Nagy László. 
Nagy Péten 
Nagy Sándor. 
Németh Lajos. 
Névy Gyula. 
blatt Béni. 
P a a 1 Gyula. 
Pap p A ntal. 
P a p p György. 
Makiári Pap Miki. 
Paszlavszky S. 
Pettko János. 
Pfeiffe^r Júlia. 
Pfu bl Ágost. 
B. Pongrácz E 
Pór AntaU 
Rákosi Jen6. 
Ralovich Lajos. 
Rodiczky Jen5. 
Rokonföldi. 
Roth Ferencz. 
Ruehietl Miklós. 
Sándor János. 
Sass János. 
Sá ro spataki. 
Simonyi (Steiner) J. 
Simonyi( „ )Zs, 
S i p o s £s zti. 
S omly ai József. 



S u p k a Dezsó. 
Szabó Ignácz. 
Szabó Imre. 
Szakács Balázs. 
Szalóki J. 
Szamosi János. 
Szász Károly. 
Szeb erényi Laj 
Szegedi Kálmán; 
Szepezdy K. Gy. 
Szets ody Júlia, 
Sz éká cs József. 
Székely ,Sándor. 
Szilády Aroa 
Szivák János. 
Szülik József. 
Szűcs István. 
Szűcs Móricz. 
Szvorényi József, 
T ap o d y G. 
P.Thewrewk £♦ 
T o p p 1 e r István. 
Török Bertalan. 
Tóth József. 
Török Károly. 
Töttössy Béla. 
Turcsányi And. 
Varga János. 
Veres Imre. 
Veres József. 

V i d a Aladár. 
Volf György. 

V o z á r 1 Gyula. 
Wi ttmann Miksa. 
Wolf Vilmos. 
Zámbó János. 

Z e 1 1 e s Ilma. 
Zibrinyi Gyula. 
Zsilinszky End. 
Zsoldos Benő. 
Z s o 1 n a y György 



Digitized by LjOOQIC 



i'^SZÉKEÍFÉJEÍvJiíl'l 



^jj^UntJc MAGYAR SKRKE$2T« 

minden hónap M "V TT T V A D ^^^^^ "'^^^'^'^ 

hórotu ívnyi SZERKESZTI II. ker. fo-ötczi, 

tartalommal. SZARVAS GÁBOR. ^^^ "^ 



IV, kötet. 1875. JANUÁR 15. /. fü^et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

A M. Nyelvőrnek eddigi tevékenysége leginkább három 
fö irányban nyilvánult,- egyik az elvi kérdések tisztázása, 
másik az anyaggyűjtés, s a' harmadik á nyelvünkbe becsú- 
szott viszásságok kimutatása. A mi különösen ez utóbbit, a 
harmadikat illeti, tudjuk mi azt jól, hogy ez csak fél munka; 
a bajnak fölismerése, meghatározása még nem orvoslás. A 
javításnak komoly megkezdése azonban bizonyos feltételek- 
től függött. Ezefcntk egy része immár teljesítve levén, a 
szerkesztőség elérkezettnek látta az időt, hogy hozzáfogjon 
a javítás munkájához. E végből érintkezésbe tette magát az 
irodalmi férfiakkal, a lapok s folyóiratok szerkesztőivel, s a 
tanító világgal. A tárgy kellő megbeszélése után abban tör- 
tént a köz megállapodás, hogy a javítás munkájának végzé- 
sére havonként nyilvános tanácskozásokat tart, a melye- 
ken miijden ügybarát részt vehet. 

Az első tanácskozás a most folyó hónap 2-án tartatott 
meg. Mindenek előtt a követendő el>árás kérdése kerülvén 
szóba, erre nézve a következőkben történt megállapodás. 

1. A magyar nyelvbeli hibák megjaVítását czélba vevő 
tanácskozmány egyelőre különösen a mindennapi élet szűk* 
ségeire irányozza figyelmét. Ennélfogva leginkább azon hi 
bás szók és asólásnlc megvitatásával kezdi meg munkálko* 
dását, a melyek a társalkodás nyelvében kiválóan járatosak. 

2. A lehető helyes kifejezések ajánlását minden egyes 
esetben a helytelenségek okadatos kimutatásával nyitja meg. 

3. A kifogásoltak helyébe ajánlandó szókra nézve első 
sorban a régi irodalmat, a népnyelvet s a nyelvjárásokat 



■. NTELTOR. IT. 



Digitized by VjOOQIC 



2 HIBÁS SZÓK ES SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

tekinti forrásának; ide számítja még az újabb irodalomnak 
netalán kcvésbbé ismert azon alkotásait is, a melyek semmi 
tekintetben kifogás alá aenj esn^k. Hogy soíc esetben, kivált 
az újkori és tud9mányös ./ogaJmak elnevezésében a szó- 
képzést is föl kell használnia, az magától érthető ; természe- 
tes azonban, hogy ezt szigorúan nyelvünk törvényeinek szel- 
lemében teljesíti. 

4. Az új nevezetek megállapításában, függetlenül min- 
den idegen befolyástól, egyedül saját, önálló felfogásától 
kalauzoltatja magát; úgy jár el, mintha neki magának kel- 
lene az illető fogalomra az első nevezetet megtalálnia. E 
szerint tehát szorosan véve sohasem fordít, hanem a tárgyat 
egyik kiválóbb tulajdonsága szerint nevezi el. 

5. Hogy mindenki előre tájékozhassa magát, s egy 
részről kellően okadatolt ellenvetéseit, más részről pedig 
megfontolt javaslatait megtehesse, minden hónapban előre 
közzé teendők a következő tanácskozásban vitatás és javítás 
alá kerülendő szók és szólások. 

A megjavítandó hibás szók, szójelentések, szólások, 
szószerkesztések s idegenszerűségek sorát a következők nyi- 
tották meg. 

u lUkpart 

A rakpart'félQ szóösszetételek, melyeknek pedig egész 
seregét alkotta meg a félreértett német compositumok után 
a nyelvújítás, merőben ellenkeznek nyelvünk természetével. 
Ha az újításDak yármw (fahrzeug, fahrwerk) -féle összetételeit 
figyelem kívül hag3nra, nyelvünknek nagy számban réges- 
régtöl élő e nemű alkotásait tekintjük, az igetővel való com- 
positiót mindjárt első tekintetre igazolatlannak, idegenszerű- 
nek kell találnunk. Látjuk, hogy a német esslöf fel ma- 
gyarul evő kanál, schlafzimmer:, hálószoba, 
waschwasser: mosdó víz, schrcibstubc: iró-^ 
szoba; s a mint tniodegyikűnk tudja, egész serege-raja áll 
rendelkezésünkre az ide vágó példáknak; a melyek kétség- 
telenül tanúskodnak ama nyelvbeli tény mellett, hogy a 
magyar nyelv az igetős compositiótól idegenkedik, s helyette 
igeneves szerkezetet használ. E tényt nem is tagadták, mert 
nem tagadhatták az újítók ; hanem minthogy azon hitükben, 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK KS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 3 

hogy a mi egy nyelvben járja, az a másikban is jó, a német 
titán a szóban levó compositumokat megalkották, utóbb 
azonban fdvilágosítiatva e nézet h^ytelenségéröl, alkotásai- 
kat a magyarból is igazolni akarván, kutatni kezdettek, s e 
kutatásuknak volt is némi eredménye, a mennyiben részint 
a régi irodalom, részint a nép nyelvében találtak is néhány 
adatot, a melyek eljárásukat igazolni látszottak: az igetos 
összetételt is helyesnek, s minthogy rövidebbf szebbnek is 
állítva, tovább folytatták munkájukat; s ma már annyira ju- 
tottunk, hogy -^ a sokból csak egy példát említve — a 
régi, tisztességes ballépés szót is ki akarják küszöbölni, 
s helyette a német fehliritt kaptájára a Ai*W^jt?^s-t terjesz- 
tik. Ama pár hiteles analógia, a melyről szólottunk, a kö- 
vetkező: fogház, lakhely, t^akhegy (falu Vasmegyé- 
ben), fenko, csaltoj ás, éleszmag, fekhely, pisz- 
ka fa, gyakfa; s ha még jobban utána néznénk, talán e 
rsort még egy-kettővel kiegészíthetnők. 

E példákra nézve a következők szolgáljanak felvilágo- 

-sításúL - 

» 

Már maga e nagyon is kivételes s hozzá részben még 
tájdivatos használat ama másik végtelen nagy szánimal szem- 
ében ingadozónak, roskatagnak tünteti fel az alapot, a melyre 
.az igetős összetétel fektetve van. Ehhez járul még, hogy az 
idézett példákból a lakhely, fekhely, gyakfa, fenkő, 
^ n^y valószinúséggel a piszkafa, éleszmag nagyon 
is rosi& .an^ogiák ; mert nomiaalis compositiók lehetnek ; s 
tekintve az általános. tíyelv|iasz>náLatot, azoknak is kell tarta- 
nunk. A hk főnév ugyanis él ndég a következő helyaégekne* 
vekben; Kislaka, Kislak, Nagylak^ Baromlak; sót 
^nállów is (L a k) Borsodi Heves, Pest és Baranya otegyék- 
ben. A fek megvan a Bécsi codex é sz f e k szavában s több- 
-szőrösen elékerül. S^intígy a gyak is főnév^ s Sándor István 
szerint annyit tesz mint: pugio, sica; s Volf György érte- 
-sítése szerint a fen főnév is él Pest megyében »wetz- 
-stein^ jelentésben. ,Add csak ide azt a fent!" A pisz- 
kál ige is főnevet gyaníttat a pis^^ka szóban (v. ö. kapál 
kapa). Az éles^ pedig tökéletes hasonmása a re^e^^-nek 
(v. ö. még szakaszt szakasz, választ válasz, du- 
gaszt dugasz). A többi esetben is tehát vagy kiveszett 



Digitized by VjOOQIC 



4 HFBAS SZÓK ES SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA 

fÖTiévrel van dolgunk, vagy pedig véghangfa-veszett igenév-- 
vel^ úgy hogy pL fékhely ebből is tátnadhatott fekej- 
hely v. fekü-hely* Hogy az alaki kifejezdk néha elpusz- 
tulnak, s különösen hogy nyelvünkben az igenévi képza 
(aj ef, d J, « fi) valójában ie is kopik, s így látszólag igetos 
képzés vagy összetétel támadhat^ világos tanúíág rá a we^fi - 
telén (ebből : m e z e j-t el e n) szó, mely képzője-vesztetten is 
járatos: meztelen. 

Hogy különben milyen fonák, mennyire viszás az ilyen 
németutánzó igetös összetétel nyelvünkben, kézzel fogható- 
lag bizonyítanák, ha a rakpart mintájára használnók őket, 
a következő példák: mosteknőy s^^apulkád^ futbolondy 
s:{elelliky forgs\ély irtháború^ f?rets:^késj halfóldy verfényy 
f5\kanálj ivpohár v. isi^pohár sat. sat. Tudná-e ezeket ma- 
gyar ajk, az újítókat is beleszámítjuk, a legkellemetlenebb 
erőlködés nélkül kimondani ? Ha ez összetétel nyelvünk ter- 
mészetében fekünnék, mért ne volna az egyik a másikkal 
felc3erélhető ; a miat fekserélhetok Hrás járat, hazu'd ás 
hazudság, alkotás alkotmány, poroz porol, 
futos futkározik sat,? - , 

Az újabban a Iko tatt igetós .összetételek 
tehát^ mint; a magyar nyelv termeszetáv.el aaeg 
nem férők, egytősl-egyig. h elyteleae k. 

A rakpart tudvalevőleg a franczia quai szónak felel 
meg« A taaácskozmány,.egyík elvéhez híven, a franczia szó 
jelentését nem véve ügyelőmbe^ as új megnevezésben csupán 
csak a helyi viszonyokból indi^k ki. Budapesten azonban a 
folyó két mellékének tíSbb része- is van annál, melyet a né- 
met ajkú polgárok quai^nek neveznek f ezeket is s^em előtt 
kellett tehát tartania; s a következő elnevezéseket találta 
legmegfelelőbbeknek s ajánlásra méltóknak. ^ 

1/ A folyóval érintkező száraz réézek neve part} pl. 
D una-part, tudái part, pesti part. 

2. A partnak egyes, hosszában ejnyuló részei ugyan- 
csak a 'párt szóval s a megfelelő jelzővel különböztetendők 
m^g? pl- alsó part,' í első part, Fere n.cz- J ózsef 
par.t, ftüdolf p art.. 

3.' A házak előtti kővel szégélyzett rész e sajátságáról 
köpart-nak neveztetik, s ez a franczia q'u á i. 



Digitized by VjOOQIC 



HiBAS szoíí; es szólások javítása. 5 

4* A kopárt alaui mélyebben fckvo rés^ a piclyen a 
hajakból s a hajókra való rakodás munkája in^gy végb^, e 
sajátságáról a rakodó nev/et kap/n. Szinte szükségtelerv mon 
danj, hogy ipinden egyéb e czélra használt tér is rakod q; 
a megkülönböztetést ^ hety oiinoségéiol,* fekvésétől sat. köl- 
csönzött jel^k hajt)ák végre. E szerint lesz : budai^ pesti; 
felső^ alsóypartii vasúti, stb. rakodó. 

5. A rakodó azon pontjai,, a hol a hajók rendes állo- 
másukat tartok, állon^ás* 

' 2. Raktár. 

Helytelenségé^ a rakpart*nál iputattuk ki. Különben 
s,ena volt szükség piegalk9tás4ra, mert már a legrégibb . iro- 
dalomban iwgvolt jó aequiyalense,. a t á r h á z. 

Minth'Qgy azpnban a „promptu^rium, . magazin" megfe- 
lelőjének ^z újabb irodalom a különben kifogás alá nem 
eso tár szót fogadta el, (fegyvertár, könyvtár, levéltár, 
pénztári szó tárj, a taaácskozmánynak e ténynyel szápaol- 
nia kellett; a t á r szót tehát e fqcntiójáb^m meghagyaxKlónak 
tartja, azonkívül pedig a raktár helyébe is elfogadandónak 
ajánlja. E szerint 

I. Tér a neve minden ^\y helyiségnek, melyben gaz- 
dasági, kereskedelipi sxb. czikkek és eszközök tartatnak;. a 
jelzőt b9zzíá termés7*etesen ^z pszközök ininőségc és faja 
határozza a>eg; pt mag tár, yászontár, fej ér nemű- 
tár, óra.tár, ékj^zertár, p.apiro stár sat. 

0,. A ker^kedelmi yiUgbau a „niagazin" azon helyisé- 
get is jelöli, hpvá a. tartalékképzo czikkeket, s e mellett 
egyéb ideiglenes haszpálatú. vagjr már jcl^asznált ^s^kozöke) 
tartanak. Ejhelyk^pek^ nevczetéxe. ajánlja, a, fotg^pmból 
kiipént tápM« 3fót.| ^ ,. ; . . a • ■ - 

Mint láthatöj, az í<íény i\)^ képzővel, az idő iszóbol van 
aíkotya. A kik az /í^-yél való képzést ipegkezdték, mint a 
legtöbb esetben, úgy ebben' is a puszta találomra építettek ; 
látták, hogy van kemény, sován/y ráfogták tehát, hogy lehet 
s:[erény^ korány sáti- »JííJ»ét1, hbgf^-^ém-t^ a tő, vagy keme^ 
kemij 'Vagy .t^lán , egyik ,§ea?r ^ftzal édes^ kövesei töf^fitek; 
eí^g. a^.jhoz^l^^zf mxoiták,^ h^gy-;ríawt.k4pe^eii , egy. „pár. 



Digitized by VjOOQIC 



6 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

szóval. így szülemlettek meg a „koníor, bokor, gödör** 
rímjére az or ör, a „fukar, egér (egér)" képére az ar er 
sat. nem ismert képzők. E szerint a „paraszt, malaszt, 
kereszt" is analógiát nyújthatnának egy as^t es!{t képző- 
megteremtésére. Hogy ilyen, csupán csak sejtelemre épített 
eljárás, mennyi hibásat alkothat, bizonyítja a magyar nyelv- 
újítás, s bizonyítja az idény szó és társai. Nem tagadhatni 
ugyan, a mint az összehasonlítás utóbb felvilágosította, hogy 
vannak szavaink, a melyek deminutiv ny képzővel vannak 
képezve; de erről újitóink vajmi keveset tudtak, s csak is 
sejtelem után indultak; a sejtelem pedig tudvalevőleg nem 
tudomány. Ez a később földerített ny azonben ma már tel- 
jesen megmerevült, meghalt, s mint ilyen egészen alkalmat- 
lan bármi functió teljesítésére is. Holt képzővel többé- 
nem képezhetni szavakat. E tételt a nyelvtudomány 
mint többé vitatás alá sem eshetőt végkép eldöntötte. A kit 
egyébként ez a kérdés érdekel, a külföldi nyelvtudományt 
müveken kívül felvilágosítást találhat e részben Budenz L 
czikkében, mely a Nyelvőr I. k. i. füzetében jelent meg. 

Az idény (saisonj helyébe az általános jelentésű idő, 
továbbá siaky id6s:{ak, s a régi s egyszersmind tájdivatos 
ivad vagy évad ajánltattak. A három első ellen különösen 
az volt a kifogás, hogy részben generikus jelentésűek (idör 
zeit), részben pedig más fogalmak kifejezésére levén lefog- 
lalva (szak : fach, időszak : zeitperiode), elfogadásuk némileg 
a szabatosság kárával járna; a nyelv pedig, a mint általáno 
san ismeretes, e kellék kifejlesztésére hathatósan törekszik. 
Ehhez járul, hogy az egyáltalában nem, vagy csak kevéssé 
ismert szavak épen ismeretlen jelentésűknél fogva, a legai-- 
kalmasabbak valamely új fogalom kifejezésére. Ennélfogva a 
saison magyar aequivalenseül az ivad szó ajánltatik, mint 
a saison-nak jelentésileg teljesen fedező kifejezője. E szó 
elékerül párszor a régi nyelv-emlékekben, azonkívül még 
máig is él Komárom megyében és Szeged vidékén e kife- 
jezésekben : „erdőirtás i v a d á n, gyapjúnyirás i v a d á n, éj- 
szakának i vadán." 

4. Vigarda. SxáUoda. 

Ha nem mondjuk is, mindenki tudja, hogy a da de ar 
nyelvújítás szerint helynévképző. Hogyan termett meg, me- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ES SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 7 

lyik szó (men szókról alig beszélhetünk) volt a mintája, a 
melyből leszármaztatták, azt csak sejteni, de biztosan tudni 
nem lehet; elég az hozzá, hogy itt van, szerfölött divatos, 
s oly terjedőben van, hogy nem sokára minden egyéb hely- 
név- jelentő szót ki készül szorítani a forgalomból; a mint 
ezt többi közt az a város is bizonyítja, a melyben az „ol- 
vasó kört" immár társai gdá-n^k nevezik. 

Nagyon messze vezetne, de különben sem tartozik ránk 
annak kimutatása, hogy helynév-jelelö da de képzőt, a mely 
per eminentiam ezt a functiót végezné, a magyar nyelv 
egyáltalában nem ismer; ezt lenni azoknak lesz a köteles- 
ségük, a kik ezt a koholmányt védelmük alá veszik. Mi 
annyit állítunk, s ezt teljes biztossággal, hogy a da de 
álképzövel alkotott szók ki véte 1 nélkül mi nd 
helytelenek. 

Hogy minő eszközöket használ nyelvünk a hely kife- 
jezésére, annak kimutatását más alkalomra hagyjuk annál 
inkább, mert a czímbeli két szó pótlására nincs is szükség 
új kifejezések választására; csupán azokat kellelfogadnunk, 
a melyeket egy részben a józanabb irodalom, más részben 
a köz nyelv régtől fogva használ. E két szó a vigadó és 
fogadó. 

E szerint r e d o u t e : TÍgadó ; (a redoute bérlője 
a nagy közönséggel szembeír lehetne vigadós); hotel: 
fogadó, h 6 1 e 1 i é r : fogadós. Ezekkel kapcsolatban föl- 
említjük a következőket is, melyek szintén járatosak: 
restauration: vendéglő, restaurateur: vendéglős ; 
herberge: szálló. 

A következő tanácskozás tárgyai lesznek: Járda. Men- 
hely. S\ívéljres. S^ellemdús^ kenetteljesj élethiu Miután (da, 
quum). Mis:{erint (dass). Valamit ural. Valakinek véleményéét 
os\tja. K szenvedő alak használata. 

Ha valakinek egy vagy más szóra s kitételre nézve 
alapos kétségei vagy eltérő nézetei volnának, ezeket, valamint 
ajánlatait is a Nyelvőr szerkesztősége utján írásban is kö- 
zölheti a tanácskozmánynyal. 



Digitized by VjOOQIC 



8 LEHR ALBERT 

HATÁROZÓ-E A HATÁROZÓ ? 

Az ilyen számneveket : k e 1 1 e n, h á r m a n, t i z e n, s o- 
kan, kevesen stb. az általános meggyőződés határozóknak 
tartotta, s mi azoknak néztük eddig. Az igaz, van nekik 
olyas használatuk is, mely az embert a felől, ha valóságos 
határozók-e vagy sem, gondolkodásba ejti. Már Molnár 
Albert így tétovázik: ;,Ad v erb iu m etiam aliquando est 
loco no mi natívig ut: Sokan járnak az széles utón, 
multum ambulant per latam viam. Kevesen mennek bé 
az szoros kapun, pauci íntrant per angustam portám** (Corp. 
Gramm. 261. 1.). Ilyenformát beszél a Debr. Gramm, is: 
„Osztószámok ezek is: egyedül, ketten, ötvenen, 
százan, tízezerén stb., melyek ámbár végzeteikre nézve 
határozók; mindazáltal mássalérthetök gyanánt 
élünk vélek" (47. 1) s másutt is. Pereszlényi ily csodást 
hirdet: „Adjectivum mindnyájan, quod est compositum 
ex mind et nyáj, adverbiale est, nec per casus flectitur" . 
(Corp. Gramm, 433. I.) 

Nem határozók az egyetlenegy Adáminak, kiről Révay 
így emlékezik: „Hunc casum nominativum plura- 
lem pro regulari dicit Adamius in lingua nostra adhi- 
beri peculiarem" (Gramm* I. 276. 1.) Az ö véleménye a mily 
határozott, oly ridegen áll' régibb nyelvtani irodalmunkban. 

Ujabban két nagy tekintélyű nyelvész fölelevenítvén ezt 
a véleményt, több izben is azt mutogatják, hogy az -an, -en 
végű számnevek koránsem l]atározók, hanem 
sajártságos képzésű többési nevező alakok. 
Állításukat részint ez alakok természetére s miképvaló hasz- 
nálatára épített nyomós erősségekkel támogatják, részint a 
rokon nyelvekben is megleva hasonló jelenségeket is serpe- 
nyőbe vetik (1. Nyelvű Közi. 2, k. 2. f. 3i4— 317. 1.,-*- 3. k. 
2. J. 264. J., továbbá Magy. Nyelvőr 1874. f* 258^259. L). 

Én mind e mellett azt hiözem és vallom, hogyha szó-- 
ban forgó számnevek valóságos hat.ározók. ^fíadd 
próbálom meg a jeleri czikkb^i) elésorplni az okokat^ melyek^ 
ebbeli meggyőződésemre jiittattak^s bejbizojyfitani azt,, hogy 
eme számnevek határozókúl vételében. nemcsak, hpgy n^ncs 
semmi, a mi aggasson, de sőt högj' mind külsejük mind 
belsejük megkívánja tőlünk, hogy határozóknak tiszteljük. 



Digitized by VjOOQIC 



HATÁROZÓ-E A HiVTÁROZÓ ? 9 

1. Felhoznám elsőben is azt» hogy grammatikáink a 
legrégiebbektöl a M. Ny. Rendszeréig /^s ezen innen a leg- 
frissebb sütésüig úgy szólván mind valamennyieji a határo- 
zók közé iktatják, ha néha húzódozva vs^ De ennek magam 
sem tulajdonítok nagy fontQ:^ságot,. egyért azért^ mert armak, 
hogy mért tartják határozóknak, semmi derekasabb okát nem 
adják (csak a végzet vihette rá őket), s. másért íizért, mert az 
összehasonlító nyelvészetről, mely már a grammatikákba s 
tudásunkba szinte belerögzött annyi hibást kijavított, hami- 
sat megigazítQtt, homályost felderített, egyelőre . fel kell ten- 
nem, hogy a dolognak itt is nyitjára akadt Ezt az elsőt hát 
csak szájhütésből mondtam. ^ f 

2. Többet mond az, hogy külső származásúidra szakasz- 
tott olyanok, mint az adverbia qualitatts; vidám-an, 
könny-en, szép-én, oko s-an. A rag itt is ott is: n, 
resp. aw, eii {on, én), a melyről a? a qfiegjegyezni való, hogy 
szolgabetüt mindig olyat választ, a ^milyent az illető tőszó 
másféle ragozáskor vagy képzéskor is állandólag fel szokott 
venni, pl. vidám-a-k, vidám-a-t, tehát vidám-a-n ; s^ép-e-k, 
szép-í?-t, szép-é-m, tehát szép-^ n. így; 3pkí-^-tjv sok-a-m, 
sok-a-U,sok-a-ság, tehát sok-a-n; négy-/e-t, négy-e-l, aégy-e-s, 
tehát négy-e-n. Látnivaló, hogy ez, a. rag elüt a . superessi- 
vustól, mely soha se^i lehet, a/i, sem .cíí^^ hanem csak; n^ on^ 
én^ Ö1U Mellesleg megemlítem, hogy. egyik másilf vidéken s 
az irodalomban is . pémi . köyetkeí^^tíeiiség uralkodik, ezen 
ragok használatában:. Jiat-^w helyett ;hat-ö;i, AX:en ^helyett 
öt-ön volna ^szabályos; az elsőt alakodat azosabau ajk^ln^asint 
a superes^ivustól yajó i megkülönböztetés hjuiprek vese , kar 
pattá fel, Másrészt; esf is eíéfordul : Netm ,láthatpa,7engem 
soha senki józan-ti« (Petőfi) (= józan-o«) vagy : kop^$;5ftn is 
tudom bajos-ow (Axí^ny) (p= bajos-a«J. Még, rQs;zab}3ÚV teszi 
Imre Sándor,, mikor a s^p^ressjv.^i^t ezzel, a raggaJ, mply r-^, 
a potiori,,— had^ legyen rncjdríig, egy k-alap.alá, zavarja 
(Nyelvt. i;45^.L).. ,, .'. ' . . . / , \ \'/ \[ \ ,[ . ..; 

^ E, szerint bíkjosyan ,é^ tiápn^^ajp, ^f ősi--e;a..és. 
>^égy-en két ^y testvér; s ha nej^n tudnáfx^, hogy itt is, 
mint a barátságban „píus yalet,sip3LÍ^tu^9 : morpm, -q^iapj.. 
affiiiitas", , n^iár. Jupsj If^ip^áh^in^in ^^ ama;sok )iatároz,^k,. 
senk'i^^em jtagadj^, tehát ezek isazpjf. így '.a^^ lígypQck> 

még tpbbesi nev^zok-j . ^ ^ , : :,.;■-'/ ' ; . i ^ i , s :: 



Digitized by VjOOQIC 



lO LEHR ALBKRT 

3. Az tehát a mondás, hogy a vitás számnevek töb- 
besi nevező alakok. Mi következik ebből? Kiki tudja, hogy 
valamely név feloltvén a többes-jelentŐ képzőt, még min- 
dennemű más ragot egyenkint magára aggathat. De itt az 
ellenkezőt tapasztaljuk. Húszan, kevesen stb. olyannyira 
maguknak valók, hogy semmiféle ragnak hozzájuk csatló- 
dását nem szíveh'k, se tárgyrag, se nek rag, se semmi más 
viszonyrag avagy névutó velük nem szövetkezik. Továbbá 
a név, s bár ritkábban, a számnév is, nyomosítás kedvéért 
vagy közelebbi határozásul maga elé kerítheti a névmutatót, 
összeállhat valamely jelzővel. Ezek az alakok soha. 

Vizsgáljuk ezt rendben. 

á) Mondhatom : ház-ak-a^, ház-ak-fw^, ház-ak-íó/, -éaw, 
-ra, ház-ak mellett^ mögött stb.; továbbá sok-ak-af, sok- 
dk-naky -ra,-íó/, stb. ; de sokan, tizen, százan a ragok 
és névutók közöl sem ezzel sem azzal nem kerülhetnek 
össze (egyéb ezzel : ként pl. egyen-k ént, nyolczan ként, 
de van: lassan- ként, kicsinyen-ként is). 

b) Mondhatom: a ház-ak, e\ek a ház-ak, a sok, e\ a 
soky mondhatnám épen: a sok-ak, e^ek a sok-ak; de 
ezt semmiképen sem: a sokan, e^ek a sokan. Hát 
mindanégyen, ily sok an, mily sokan nem mást 
beszélnek? Nem. Mert az első így lett (mind a négy)-\-eíi 
s a névmutatót inkább a m i n d kivan ja, mely puszta nevek 
elé nem Örömest járúi; már azt nem lehet mondani: a né- 
gyen. Az utóbbiféle kapcsolatok pedig a határozóktól egy- 
általában nem idegenek, mert nem jelzők, mint: ily ví- 
gan, mily vigan, nagy néha, jó lasssan, szép csín- 
ján. (Más nyelv ilyenkor határozóval él: quam bene, 
so fleissig.) 

A többesi névalaknak háíom állapotja lehet a mon- 
datban: mint subjectum, mint apposítio, mint 
noinen praedicatum^ És csakugyan a vitatott alakok 
is mind a háromfélekép eléfordulnak. Bizvást azon erős- 
ködhetnek az ellenkező véléményfiek, hogy ebben: „So- 
kan a theát vörös borral iszszák", a sokan subjectum, — 
ebben: „Mi öten toronyiránt menjünk", az öten appo- 
sitio; — ebbeti: ,Az elégületlenek sokan vannak", a 
sokan nemen praedicatimm. Megvallom, hogy itt el$Ö tekin- 
tetre probabiüsnek tűnik fel az említett theoria, de csak 



Digitized by VjOOQIC 



HATÁROZÓ-E A HATÁROZÓ ? I I 

ebö tekintetre, mert a szorosabb vizsgálat máshova visz. 
E pont alatt csak mellék úton akarván czáfolni, a két első 
példát most nem bántom, s csak a harmadikat veszem és 
vétetem szemügyre. Teg3rük fel tehát, hogy ebben a példá- 
ban: „Az elégületlenek sokan vannak** a sokan nomen prae- 
dícativum (s ha nevező, nem is lehet más), a subjectum 
természetesen az elégületlenek; ml akkor a „vannak" 
létige? Copula. Már pedig abcéje a magyar synt. congruen- 
tiaenek, hogy van és vannak mint copulák mindig elmarad- 
nak; ha ki vannak téve, tartalmasok, lemúlik róluk a co- 
pula hivatal, egymaguk veszik át a praedicatum szerepét; s 
ha járul hozzájuk valami, az már nevező nem lehet, csupán 
adverbium. Csak ez a conclusio lehetséges az előbbi 
példára nézve. Ha sokan nevező, akkor a vamiak-nak el kell 
maradnia; úgy de a Pannák el nem maradhat, tehát sokan 
nem lehet nevező. Budenz felhozta, hogy így is lehet mon- 
dani: „ember sok van ott**. Igaz, hogy itt ki van téve a ra;í, 
pedig a sok nevező alak; csakhogy ezt a példát nem lehet 
ama mellé verni, mert itt sok nem nomen praedicativum, 
hanem a subjectumnak nyomatékosan utána csapott attribú- 
tuma, s a pan is nem copula, hanem maga a praedicatum = 
ily a, es gibt. így kellett volna mondania: „Sok ott az 
ember* ; így pedig ez is víz az én malmomra. 

4. A föfő argumentum e számnevek batározósága ellen 
az, hogy az adverbium csak a verbum cselekvését, lé- 
tét határozza meg, nem számát; továbbá nem kérdhetem 
hányan vagy? Ha adverbtumok volnának, így lehetne 
beszélni: a nép oda gyűlt sokan stb. 

Hogy a ketten, hárman, sokan használatának és 
értékének teljes megismerésére Juthassunk, állítsuk (az ellen- 
kezők kívánsága szerint is) oly határozók mellé, melyek 
hason képzéssel tulajdonságnevekből származnak, ^zt kér- 
dezem először, vájjon a határozók mindig az ige cselekvé- 
sét, létét határozzák-e meg egyenesen? Bizonyára nem 
mindig. S ez áll főkép az 'an-on-en-cs határozókról. Van úgy, 
hogy az ilyen határozó nem mást fejez ki, mint a mondat 
subjectumának, objectuntának vagy m4s ragos szavának tu- 
lajdonságát, állapotját; s csak határozói alakjánál fogva tar 
t62ik a mondatbefí igéhez, de jelentése szerint vele semmi 
köze; pl. Ott fehéren a sürübül rá- rábukkan egy fatő 



Digitized by VjOOQIC 



12 LEHR ALBERT 

(Ar.) = egy fehér fató vagy egy fatö az q fehérségé- 
ben, mint fehér. A fehéren a rábukkan módját fe- 
jezi-e ki igazában,? Hisz fehér bukjcanás nincs. Vagjr: 
„Ne edd frissen azt a kenyere^, mert megbetegszel." Hová 
való a frissen? Az objectumhoz = ne edd a friss ke- 
nyeret = a kenyerex friss korában, mint frisset. 
Vonatkoztathatnám a predicatumra is, csakhogy akkor egész 
mást jelentene. 

Ilyenek még: 

Ültem a rét zöld pázsi^tjáo. 
Hol a csermely omlott tisztán. 
Vagy: Ha, a ki fölnevelt, a kedvps jó anya 

Betegen, rongyosan eledbe áljiana. 
Tegyük ezt egy példában világoss^á : • . ' 

1. Nem mehetek el eve ne na föld ^. 

2. Ha lehet, fogjátok el eleven e n. 

3. Még mindig e 1 ey enien emlékezem arí:zárii. 

Az első pont alatti mondáiban ehuenen éf^-tc vpnatr 
kőzik; (= én eleven); a második alattiban íí-re (^ öt ele- 
vent) j a harmadik mondatban yégre ^z.emjékezés ele- 
ven; tehát csak az utolsóban yal^ségps ige határozó. 

Jogot^ ád-e már most ez a jelenség, mely épen nem 
gyér a magyarban^ arra, hogy azt állítsuk: fehéren nem 
határozó,. n;iert >csak az alaoy^ tulajdonságát fejezi ki^ nem 
pedig az ige cseljekyésének módját? hogy frissen sem az, 
mert nem az evés történik fris^n, hanem a kenyér friss? 
a három elevenen közöl csak az uf<?lsó határozó; a két 
első nevező és tárgyi alak,, vagy mi ? Sen^mi szin alatt sem- 
Azért a h^t^rpzó habozó mar^d^ (mint a felesége csak 
feleséged maradt, ha mást szeret ix) Csak azt bizonyítja:. ja% 
a jelenség hogy. a magyar nyelv az. a4verbiális kifejezj^el^- 
nek nagyobb kedvelője míat pl. a latin, mely mondhaj^a 
ezt is: yé;ppertin u^ pete lectum. Vilá^os^ hogy a ve* 
speftinus a verbumot illeti, nem a subjectumot, .melylyel 
csak kül^leg függ összeg dq.azéi;t .még senkiqek scm-jatott. 
eszébe avespertin uAt .éjs társaita^iy^biumokkádecretálni 
(az eUó, elevenéi! = viyus^a .második;^ yivum)*. , , 

, Aljtaimazván a feíhozóitakat az,-ay> ren ragos 3zfmnje- 
vekre,' ázt tap|isztal|ul;, ho^y. a tuiajdpAságne^vekböl sz^rn^af^j 
takka] n^m csak egy, bordában szőtté^ őke^/h^qm h,as^j^-,^ 



Digitized by VjOOQIC 



HATÁR02Ó-E A HATÁROZÓ? l3 

latuk is azokéval egy hajszálra összevág; T. i. ezek is há- 
romképen ferdulnak elé: 

1. A sub/ebtumhoz csatlakozva, midón ennek számát 
határozzák meg; pl. Mi négyen amarra kerülünk, ti hár- 
man meg itt várakozzatok. 

2. Az objectumhoz vagy más ragos szóhoz járulva,' 
midőn szintén azok számát mondják ki; p\. Ha minket Is- 
ten ketten összebir (Adhort. mul.). A való, hogy kivált 
minekünk ketten-hárman többünk lehetne. (Mikes). Kiket 
a mint Gyöngyvérsátor'alól k etten Megláta kijöni (Arany). 
És ezen nincs mit csodálni. Ha néha a tulajdonságnév ha- 
tározó alakját öltve is csak valamely név tulajdonságát fejezi 
ki, megtílthatjuk-e a számnévnek, hogy határózó alakjában 
ne csak a név számát fejezze ki? Quod uni jüstum, alteri 
aequum. 

3. Éíéfbrdulnak egyenesen a verbumhoz szövetkezve. 
Dé hogy fejezhesse ki á számviszonyjeledtó szó a cselekvés 
vagy állapot módját Vagy bárminemű körülményét? (Ismét- 
lését kifejezheti, att könnyű érteni). Mi előtt erre felelnék, 
jónak látbifi megjegyezni, hogy az adveAium és a nomen 
praedicativum közt sokszor csak kis árnyalati különbség van ; 
pl. Tegnap ugyah vigán voltunk — és: vigak voltunk; 
vagy : k é s z a vacsora — és: készen van a vacsora. Mi 
természetesebb, mint hogy a magyar nyelv, nem levén a 
tős^mok töbir^Qe használatos^ valahányszor stsükségét érzi, 
a megfelelő határoaókat rántfa élés becsülettel alkalmazza ? 
Tehát nem a hiányzó többes helyett csinál egy líMönatúj^ 
szokatlan formájú^ ^ mert akkor minek vdtné meg a ren- 
des többes kiqjíző /r-t ? r-* haáiem a meglevő határoízóval 
végezteti a. többes funtttoját Eg3rébirárit ez a csere csak 
olyankor jogos,.. ní^Ht^r a 'lé^ge aí praedicatum ; máfe esetben 
a számhatáro^é ;nem Í6ledk«icTéii meg batározósá^ról^ azon- 
kívül ho^ a^ alany sz&méx mutatja^ egyúttal - összefogó, 
gyűjtő érteirníet tart m^ában 5 úgy hogy hárman nerti == 
hármak, hanem = három együtt, egyszerre, egy 
erővel, mint ezt a következő egymás mellé tett példa 
eléggé megértetheti: 

A vezér, is pörget egyet (buzogányt) 
Melyet el nem birna hat. (Kisfaludi K.) 



Digitized by VjOOQIC 



l4 LKHR ALBERT 

Hiba* Tudom, mit akar mondani; de ha kapczáskodní 
volna kedvem, így érteném: nem akadhat oly erős ember, 
a ki elbírná (egyenként). Mert ezt mondja. Ellenben: 

Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát (Arany) 
annyit tesz, hogy : közületek három összeállva se birná* 
S így van jól. 

Itt van helye kimondanom, hogy én a világos látású 
Révaynak tökéletes igazat adok, midón így magyaráz: „Há- 
nyan jöttetek hozzám ? hárman, heten, Uzen. In quotitate 
venislis ad me? in triade, inheptade, indecade, 
stb.'* 

Ezen számnevek határozói voltát végre az mutatja 
legvilágosabban, Jhogy — bár a dolog természetéhez képest 
ritkábban — egyes számú igéhez is járulhatnak. 

Beállítanak az aratóim. Kérdem tőlük. Hányan van 
kendtek? Máshogyan nem is kérdezhetem. — Panaszko- 
dik egy öreg, hogy n>eghalt a felesége. Sajnálkozva mondom 
neki: Hát csak magára maradt kend? Azt feleli: De bizon 
ketten lakom egy másikkal ; de csak nem feleség az. — 
Játszani akarunk. Az egyik instáltatja magát : Ne erőltesd 
ha nem akar, lehet ezt a játékot ketten is játszani. 
— Ez jó széles ágy, az ember ketten is meg fekhe- 
tik benne. 

Ezek a példák, — melyek nem mondvacsináltak*), 
ha tetszik, urát adhatom mindegyiknek — bovségcsen bizo- 
nyítják neai csak azt, hogy a s^ámhatározók egyes számú 
igékkel is eléfordulhatnak, hanem azt is, hogy a számjelentö 
momentum vissz^zorulván, a cselekvés mód ját, kö- 
rülményét is kifejezhetik. Ilyen példák még: 

Hatos >minétet is ketten fognak járni. (Csokonay). 
Ki állandó marad, soha meg nem retten^ 
Bár e két hatalmak ostromolják ketten. (Csók.) 
A lugasban ketecskén beszélgetünk* (Tompa). 
Ne beszéljünk ezren, úgy sohse lesz vége* (Arany.) 
így ketten, kedvesen (táncz szó.) 



*) Én a slavóniai magyaroknál a következőket jegyeztem föl : 
„Ketten marattam ezzel á gyerékvel. Kettöcsén vágy, hác$ csak 
migSlégetöl." S z a r y a s. 



Digitized by VjOOQIC 



HATÁROZÓ-E A HATÁROZÓ? l5 

Sokra ment magában, többre mentek ketten (Apany.) 
A mi mondani valóm még van, máskorra hagyom. 

Lehr Al^srt. 



A NYELVÖRBELI NÉPNYELVI ADATOK. 

18 7 4, 

I. 

Eleitol fogva igen helyes szokása az a „Nyelvör"*nek, 
ho^y az egyik év leforgása alatt benne összegyűlt népnyelvi 
adatokról a következő év elején rendesen beszámol. Ez el- 
járásával szolgálatot tesz általában, leginkább pedig a tudo^ 
mánynak, beszolgáltatva annak műhelyébe mindazon anya- 
got, mely bármily nemű feldolgozásra méltó és alkalmas. 

A beszámolás eddigi alakja oly czélszerű, hogy fölös- 
leges lenne e részben új szokást kezdenünk^ s ez által a 
régibb és újabb adatok áttekinthető voltát megnehezítenünk. 
Hadd sorakozzanak tehát a következő adatok a régiekhez 
a már ismert pontok szerint ; hadd tüntessük föl, mily ered- 
ményre juttatott hang- alak- és mondattani tekintet- 
ben, valamint általában a népies szókincset illetőleg 
az 1874. év termelése. 

Hangtani tünemények. 
A hangtani tünemények f^jegyezgetését illetőleg most is 
kénytelenek vagyunk azt a szemrehányást tenni a népnyelvi 
közleményeknek, hogy pár kivétellel nem használják fÖl 
kellőleg a hangok reprodukálására hatalmakban álló eszkö- 
zöket. Vagy túlságosan alkalmazkodnak az irodalmi nyelv 
hangjelzés módjához, vagy pedig oly következetlenek a je- 
gyek alkalmazásában, hogy ritkán lehet bennük teljesen meg- 
bízni. Ennélfogva czélszerünek látnók^ ha a „Nyelvőr** egy 
részletes abcét állítana össze minél előbb az általa használt 
jegyekből s annak szabatos használására hívná föl gyűjtőit. 
Nagyon valószinű, hogy ily módon rövid időn egészen meg- 
bízható följegyzésekhez jutnánk, s nagyon meg lenne köny- 
nyítve a népnyelv hangtörvényeinek kipuhatolása és biztos 
megállapítása, és el lenne hárítva azon tagadhatatlan téve- 
dése némely gyűjtőnek, hogy közleményét inkább kuriózum 
gyanánt, mintsem komolyabb czélból küldi be. 



Digitized by LjOOQIC 



l6 KIRÁLY PÁL 

kz assimilatio minden fokára számos példára 
akadtunk. Keményűlés: kÖrömszakattigSo, fokta 
32, p e n t ö (pendel) 276, mekszaporoccz iSg, nehesz- 
t ellett 281, hotyha 234, akkfa: aggfa 235. Lágyu- 
lás: éd darabig 33, ^1 lányom 33, mén nem nyuk- 
szik 37, röbdöztek 33, szabaggya3o. —-Hangszervi 
közeledés: holdba (holtba) 234, t o r o m b ú 284, g o d- 
hárdi 178, mim belé fullad 32i, mozsd még 277, 
men dörög 324, valam incségöse n 368, rezsdereje 
563. — Teljes assimilatio: ritésség 3i, hon nem 32, 
viraccz 4i, hanni (hagyni) 85, öli (dr{ö]l) 85, mék^ 
kéri j85. Gelle (Gerle) i44, küllő (külról) 181, tunnád 
(tudnád) 228, ék könVet a34, mén né nyomjon 237, 
kíssig (készség) i38, fottán (fogytán) 275, dom még 
(dobd m.) 275, mim mögtalálod 277, álla (alja) 3i8, 
tölles (tölgyes) 3i9, ha.bburullon (hadd boruljon) 319, 
hazuccság (hazudság) Sig, im még: így még 372, vap 
p ö r : vagy pör 372, csimma (csizma) 325, mögt alá lluk 
(megtaláljuk) 425, lejjobban 5 14, basse.reg (hadsereg) 
5i4. — Dissimilatio: pányva (párlva) 555, lajbri 
(lajbU) 232. 

Mássalhangzók egymás helyett. 

r h. /.és viszont: parozs, parozsna: palozsna 88, 
vöfér: vófél 179, kiét a: kr4ta i83, riba: liba 327,' fa r- 
alya: falalja 524, karázli: kalázli (glas) 282, lajbri: 
lajbli 232. 

/ h. dl évádúnyi: elrállalni. 

/h. w: valahun 3o, tanátt: talált 32, halom: 
hanem t4i, a hun: a hol 3^3^ féfordún: felfordul 5i2, 
nekűn i«3. 

/, Z;^ h. / és viszont: emejtem: emeltem 178, han- 
tol Ián: hátulján 178, csipöle: csipóje 182, vóféj 187, 
haszna j 237, ojjan 85j jánya 95, mej 423. 

/ h. í! teppeh tyés: leppentyes 23i. 

/ h. (^ és viszont: szélyes i44, vályú 23g, íieíétt 
279, 1 ik 373, fcűllű'í kölyü 222. í ' 

-b^i j h* ny^ r;s árnyú 46, pászúrt: pa^zulyt 277, 
rózan 428. 

r h. «: mán 80. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVÖRBELt^ NÉt>NYFXVl ADATOK. 17 

m h. n: án 3o. 
'-M h. ^ és Visáfortt: r á gasztaiiyi 3ó, arán 42, Ián: 
lány 90, nyöllön: nöjjön go, ganyéba 234, ki csent 
369, nitva 429. ; *■ ' . / < . , 

* h. '^, A^Vk'ábot'é:'haba^^ $79^ gö- 

vics 429!^' ' '' "''^ ::-.:.:.w; .•'••..;. ■ - .^ r 

jt? h. 6 és viszont: röbdöztek 33, le'gtö'ö: legtöbb 
180; &o^at)rj^^555,''nr'é'sz^teláptirá: mezitlábra 556. 

V h. A, 7; biha i4o, bihalom: bivatem 554, ez ü-' 
jek: czövek i4o, kühef: kövér 1*82,^ Icóhács i83, hó- 
fújat i83^ li0h,a>;23,0f^üj€g :>3i^ .jcühtil bel^ 24q, kü- 
méhes: kömives 282, föhenyés: fövenyes 465, viúz: 

mzb2^: \' ■;' '; \/ y\ '" \' ] /'■'..." !'/ . 

í h./^í m ind: mint 24o, döng: tönk i4i, idd; 
itt i82t döní.^i': tomfcsí,'324. \\ . ' 

gf, V h. 'ty:' éty 85,' isií^tyot:'^ süvót (fütyöl)' 281,' 

hoty 468. ''-;;- • " ■ V ■ . .'•' '^' '/ ,' .' • ' ' / 

t h.^ty és víszortt: t'estyinek3o, tik ók 90, készt e: 
kesztyű 181. . i , , 

d, j b. ^, ty: párgyá: párjá 35,sebgyéh'(víz se- 
bes folyásán)':' seb jén 'Sy, tűrgyé eí: türJe él 89, gyaó: 
jó 178, gyáobrá; jobbra 1^8, jása^oí: gyászol i83, gyé-' 
lés: jeíes 3 1*9, vaj peig: vagy pedig 43o, líaptyV 85/ 
ugorgy i4'2,' M-^gyá": bjabjá 191, borgyü 276, g.yó 




gy h. fp^: kényó: kigjó 368. 
s:{'h/c:(: aj ez ü:aszszú (szilva) 326. ' \ 

5 h. cSy s^: m ú'íc u c s : íriókus 182, c s i n d e s z : csön- 
des 31-9,' '' ''' '\; _ -' •;;■ / * / ' ' /' ; ' '; ' '' •/ , • .. 

/Hi.yés vísiortr: pűstorli/fü stöl lÖi, kofó:'kopó' 
i83,^á^zofyk'á,Yüssió Ty'a: paszuly' 3i6. '/ 

ni fil 'p, b\ p' á s z^á t?(í s :^ moszatós' ' 281; b o z~o g n a'k : ' 
mozognak 5 II. ^ / , 

g h: m\ -f Ö r'rh e\'é g : -fergeteg '3*7^. ' ; ' '' ' 
th: fti'ktirkáir^türkál i8i. . ' " . . '/ 

6'h. '^\ k íi 5 Wög^V küszöb 38. ' -'.\ ' '' 

* > h.'i/í h'd'dfgáí:'hajigái 428.' \ '*;; 

n h. ti dísztó 370. ' ' 



Digitized by VjOOQIC 



l8 KIRÁLY PÁL 

5 h. /: á j ó: ásó 90. 

k h. b,p: buhiqt: kuhint, köhiot 89, tónkul:, tom- 
pul 428. 

t h. p\ picsök: tücsök 280. 

h h. cs^ ty: csűr ka: hurka i4i, rotyog: röhög 523. 

? h. /, k: házhol 33, kataku: zakatol [81.. 

/ h. :j5: zsiba: liba 5i3, . 

X h. df, dl; irigykeznek .48, evedzó 238, megr 
V ide sült 319. 

í/? ji. :j; mazag: madzag i83. 

Magánhangzók egymás helyett. 

a h. o, í, M, c: vosárnap 523, házomat 32, sza- 
Ionná jo 90, ki szarod 90, áro 178, tóró: tarló 23o, 
z u b o r o g : zavarog (a gyomor) 1 78^ k u t y ú (kis kutya, 
vagy csak megszóUtás: kutyu v. kutyú né!). 181^ szó- 
vát: szavát 334, mutisd 34, élig B26, gublnczolon- 
nyi i4i, vésárnap 32, vérgányo gomba 2^1. 

á h. ó: bóba: bába 182. 

ah. d: kapaszkodott 371. 

e h. é^ öy ü^ i és viszont: blzzeg: bezzeg 32, zsák- 
t e m ő : zsáktömő 238, k ö g y ö s 286, üköt: iőket 33, 
szegy: szügy i84, küher: kövér 182^ összü: össze 379. 

e h. Ö, I, o: sömmit 3o, röggfetü 29, van-i (-é?) 
3i. hornyú: hernyó i84, szölégy: szélid 23o, vídör: 
vSdér 23o, fortály, fertály 326, girizd 89. 

éh.€ye,ö,i: ízit 3o, bel ej e 89, fele: felé 89, 
förfi 90, mész: mész 182, rizsott: rézsut 23i, edí- 
nyes 239, kémen: kemény 281, ilt 319, iféí 237, izej 
3i8, idés 5i3, mérce 43o, ippen 32. , 

I h. e, é, íi, o, a: ménap 178, héány i83, é fiú 554, 
kintérnál 373, vérág 23o, szölégy 23o, vél ág 277, 
béz 178, Esten 178, gélészta 89, füzjetó 87, vügyc 
179, mü 286, kélincs 479, szüvem 24o, i^potáj i85, 
c'sénál 522, ma óta 178. 

o h. óy a, w, í: bérzedék: borzadok 224, macsár 
382, térnácz 479, alacsin: alacsony 182, • kapriny a 
i83, hugy, hugyan 33, bugár 284, uján: olyan 323, 
kamurába 469, m u s t u h a 470, u r d a: orda (túró) 564, 
maótku: múltkor 178. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVORBELl: NÉPNVELVI ADATOK. I9 

ö b. ft í§s vÍ9zont: güdör 43^ küher 182, küet: 
követ ík^) tt^z; döh«s Sig, 4cüUü; kölyü i83; 

ő b> tf i: s»érny4 384, ^sztik^: ösBtöke 23a. 

ó, 5h*«;,ü, í, é: lú 4í), ötam: $ltöa> 87, törüdötr. 
179^ hordvip 179, nasaaju: pypszolyó iTg, gujú: go- 
lyó 182, az^Htö: ftz óta i&a, küdök: köldök i83, aura: 
óra 237, rúzaa 24o, iket: őket, 279, it: öt 465, küh mé- 
hes: kőműves 282> íinezzti; mezd 333» bordákat 425, 
esküyü425; füvei 239; esi vek 238} hérész: hörész 
£nachhocbzeit] 229 ^ 

u,h.ajíjó: kajtat: kutat 36, karul; gurul 38, 
<:sipor: <^por 36, roózsika 23o, fordóna: fordulna 
178; hönó (hunyó) is fordul elé a 188. lap alján; de gya- 
nakodunk^ hogy a, följegyzés aligha helyes. 

ü h. i, €, é: k 1 s ö : külső i84, n y i s t 23o, gy é m ö 1 c s 
465; éveg 324; ű h. é: küméhes 282. 

Methathesis: somojog 3o, bugya: gubacs 
i4o, ergye 32o, porbányi: próbálni 827, terö: teher 
327, rétla; létra 428, karjába: karéjba 43o, kiUü: kí- 
vül 43o, csokány: kocsány 524, tasak: táska (tok) 525; 
homokul: mohokul (mohón) 283. 

Han gfogyatk ozá sok. 

A hangfogyatkozásoknak következő példáit sorolhatjuk 
Bz eddigiekhez (11. 22. III. i3.) 

Leggyakrabban elkopik az /, de nyom nélkül igen rit- 
kán s leginkább csak hosszü hangzók után, meg a göcseji 
nyelvjárásban* Legtöbb esetben beolvad a megelőző hang- 
zóba s azt, ha rövid volt, megnyújq'a vagy pedig az utána 
következő /^vel assitnilálódik. Feltűnő, hogy a megelőző rö- 
vid a-val legtöbbnyire ó-vá olvad még akkor is, ha közöt- 
tük r áU.Inihol a példák: röggétú 29, kiátam 29,éritt 
3o, ünek: ülnek 383, tilónyi 43, éburut 3i9, átu 94, 
üssze: 6sz9zel 327, m á $ s o 383, titnya: tiltni 474, b e s ü, 
küsü ^83; ókuszik 93o, ókonyodik 23o, pacz ó: 
pacal 327, tó ró: tarló 23o, só ró (sóru): sarló 23o; rhe- 
titt: metélt 283; tő,, tó fa: tölgy, tölgyfa 23 1, föszóval 
ií38, 'aádom: áldom 238, avít: avult 5i4, ajángotás 
557, hava 383, itit 558, átu: által 94, évásúta 177, 
parancsósz 180, ablakná 234, pácza 327, jó: jól 



Digitized by VjOOQIC 



20' KIRÁLY PAL 

424, ám^tlan Sig, zad 32i, vs^bd 5ií, villdmiróva 
5i4, dógoztunk 555, vót 5i4. ^ ly: kirá^^^cirálfl^iy 
i8o, feki: fekély 22g (a közlehíéíiyf hibásan érteímtffci^^n^- 
nék)^ gévaí gélyva i33. -* //rfraászl-t: hate2ik*563. — 
Ij: ne fi: félf ^79;^: elkopik leginkább r elönt sütülás: 
sajtolás 43> satd: sajtó 236, b^üt 8^, bütökt még 34ó, st- 
tár: sajtár 372';' gyakrSft össlmííálódik a következő: í- vet; 
de dz elözö hangzó rovására; pl. óh irt:- óhajt 177, 16ttAr 
lejtó 23o, Tryóttóí nyu^ó 275,- 1* itta: röjtá 334. stb. 

R elkopik szóvégen és mássalhangzó előtt: éccé 3i, 
maótku 178, vánduló 3t, míngyá S2, mingyát 336, 
valamié 278, máma: már ma 276, vásári84. 

Tj d szó elején, szó végén és .mássalhangzó előtt: 
m e g e n 33, k e r b e 37, m ér 90, ki s z n e k : kísztriek (kész- 
tetnek) 179, mégin 322, üstint 323, csukájó: csutkája 
556; hajcs: hajtsd 37, gerez' 89, k észtemé kezdtem 
94^ ma j nem 319, ne hozz' ki 323, min* 553. 

Dy g/ hangzók közt: peig 43o, pejg: pedig 3i9, 
naobbra 275, vaok 319; g;^ olykor sziszegők előtt és 
szóvégén is elkopik, pl. elmész 4i, uo vaok 319, uo 
vá" 372. 

Z elkopik szó elején közepén és végén : á 1 o g b a 473, 
acskó 558, asszonyh.ó 279, ait: a^sén i8o, ajs:/az is 
5 18, abbi'e: a biz'a 554. 

5: éde .89, trázsál 52o, fülebagó: füles bugoly 
276. 

A^, n/, szó közepén és végén: muka 3i9, mük 336, 
felkukorit 466, 'iszé 3i9> osztá 3i., va" 3ií3> pésrt 
226, pizre 557, kételcnsőg 176, kitelen 5j4. Az.i^i clr 
kopását itt is muta^a. egy ég 89, és aszangyii 3i. 

V elkopik" magáflfhahgzók közt és szóvégen: üég *i84, 
suáróg: sóvárog 23o, r é á fe : rívás 23i, szu ár-gyán: 
szivárvány 23o, • h u á : hbva "' 3 rg^ 4 át ^25, t tx á b b vfe5^ 
gyö 89, 3I9, 'gyüix*^5=jöv6, u rus ág: orvosság 373^ s^A- 
24o, 384. - *'^ • • ' - ' -• 1 - -t' ' -'. . : ., 

M'rszé: hiszéó 3i9,á 110^2-473,. ni áetékv!3í9,s*öa: 
372. ' y- .•'"..'.■• ' .-'.- : .:/., ,•'•_ 

Pármajgánh^iÓ-kopásfa' isíiéfofútól ; ilyenek: ^j^Js z%xi 
fa 565, es^'tán: márw 319. - ' . ^ ^on: •, ; 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVORÜELl.KfilH^yKLVl ADATOK. tt 

r. Osi^7je;4i>tojt^ .^opatt 3zók: Icilnktk:! kint lakik 3o, 
mote: cDiót^ 34j gyj&: jövó Sg^rken ö:.rckkenó-i77, tisis: 
te .is is (Er^plyhiCD^ ^vaí^mint Szatmár megyének Erdélyre 
szögoUoi részeiben igen'kfizfinséges.a. te» után az i; nvegket- 
tözése, csakhogy egyberántva, mint a példában látffátó), 
káttonyi: kiákftfli r^, ícscs^Fg: így s ígf 225, tán 23o, 
hánt: hántat 278, févó: féjalj = párna (Rimaszombat vi- 
dékén { e f *e 1) 282,' kacs i' kajács 283/ só k b d n í : sivalkodni 
283, tártpva 3i8, ésapád: édes a. 319^ ha': hanem 365, 
méke^n': melyikén 372,'máp6; nagyapó, mányi: nagy- 
anyó, m á s k a p ó m, ni á s k a ay ^ m (Jia^onló . értelenaben) 
373,. n^ eh ejt: mejy helyt 423, qs,zt: a,zxé?x 424i.na<}.g;é'- 
dék: oxegife^ek jte3, ^ü^f^dbip (kíizdé^híey ;/>lre) megy 3i, 
e U e m b á t : pllepbe ^ át .^9, nojszen: no hiszert 468, 
p oru: porhanyó 474> pegy 376^ ü cscsegí j jöri 564. 

Ron^lnatt ^zók: rétojátí lajtorját 371, raj ta;af 
lajtorja ,373y k o Ijedi j ó m^. colíegiüm 371, G á fi r : Szapái^ 
falu .372, p Lr i ngfó : parányi. (Abaujban : pirinyó) 374, v e s- 
dit fut: versenyt f. 374, mlnnyán: mindnyájan ^428, átjj: 
által 42^, Ma lika: Marf 474," sijja: sinlí 565, fontos: 
fundüs'565,^z észtét valószinüleg schwester 5í^4^ RÍse jog j 
mosolyog '(Tiamisaii pislog?) 554, Jutka: Jjiiíi?ka 554, vi- 
lág.otos világ .554, vérditani (ordítani?) 525, dup* 

dufio 524v . : . ,^ * . . : ~ 

. , j * KIRAI4V P^L. 

,. .. -> O í í '. % .""" "^ ' , . , , 

•'TÍYELTÉ1«LÉKB5LI SZÓK. . .; 

Magának: különmagár A^i - iti a r a d s á g Erd. tört. t:) 
.Qr4kigi,ii}9>.^g4nak (Kftp- még vagy niög. íÖItár 

nik). Díjidflváz ánfil^ ixe mi. megéje ,Erd. egyh. tort.); 

magoknak.- (Bécsi Cod.) 1 h e'g y m é g ö (Bárifi Ján.^ • 

jstSLg^njiré^^ ^^ s. jnásj>-an tnega 1 kük z'i k. ..A tiri-bé n 

levő állat. (GeL Ka^.)- miadnyájan meg^tdk-usz- 

iDj#ft?.vjiste;l 5 ;. ip^gayi^c- nak (Páriz Pap.) inn^n^ m«*g^ 

letü (B. S^atjq p.), ... - aíkutí raegbe'kéltet./Erd:íögy, 

.ipag^okna gj)^^o '^Gel.Kaí.) torív . , : , . .. '^. 
A map^Hiagy z^á s mégvan ai megaluszik, megaluyá- 
sjekpl^^'kn^^^,^ ^ .." , -^ ' sa.a'tagghn^H .(Pár» Ráp.) In- 
'^ma^gyaS;Z Vi^j'd tság(i643),, qen m e g al ut .ajinyi is mint 

nja ri'guVka'n ji ; pinducká megzsibbaszt ;Páriz P,) 
nyf^(GeÍ,' KAt).j / . ,/ me gb iz ony gat(GeL Kat). 



Digitized by VjOOQIC 



22 



LORINCZ KÁROLY 



m égbolt: boltívvel cr6sit. 
(i664.) A székelyeknél is bolt, 
b o 1 1 á s. 

megcsiszol: megkoptat 
(Pázm.) 

megelöször: primodum 
(Páriz Páp.) 

megereszt: odaenged — 
(régi könyv). 

megeszeli: észre veszi 
magát, magához tér, pl. meg- 
esz él lette magát (Kun. 
Szentmárt. és Moln. Albert. V. 
5. e szedik vagy eszéjed ik 
és kieszel). 

m e g é t e 1 : megovés (Debr. 
Káté 1773.) Ilyenek: m eg hi- 
te 1, megvilel, megfizet el 
slb. 

meg foglal a bú valakit 
(Sz. László leg.) tlyenképen 
van az uj fazakak megfog* 
I a 1 á s'a szénpárával Hszéken. 

meggyülekezik (E. tör. 
tár.) 

meghiteles: megbízható ? 

megintéz hetetlen: meg- 
arányozhatatlan ^Debr. Cod.) 

megkutyálja magát: 
megköti magát átalkodva. (Kr.) 

megkülönödik (Páriz 

Páp.) 
meglakoz (Erd. tört. tár), 
meglétlen (Gel. Kat.) 
m e g m e n i k : megmenekszik 

(Katalin verses leg. és tájszó), 
megnégyszegit (Páriz P.) 
megnyargal várat (Pázm. 

Pét.) 
megparáznit (Gelei Kat.,^ 
megrészlel: részekre oszt 

(B. Szabó D.) 
megruház, pl. könnyű 



a szegényt kigúnyolni, 

de nefaéz megruházni. 

* megsasusodik hosszas 

Ülést&l a láb (Tifszót. 1. se y- 

ved). 
megsirallík {Táí'szót l. 

sira]l). 
megszegik (H Szentek. 

leg.) 
megteker Ül (Gel. Kat.) 
megtermett test (M. Szen- 
tek leg.) 

megtérül, pl. terül) 

meg asztalkám (mese). 
megtörül az eke vas sártók 

(Tájszórár). 
megujogat (Szentek leg.) 
megvagdalkozik (Páz.) 
megváltozik hivatalától 

(E. egy. t. ad.) 

megvelosödik (Pázm.) 
megver h üt (Gel. Kat.) 
megveszthető: viliabilis 

(Páriz Páp.) 
megvet ele édik: megvitat- 

kőzik iErd. egyh. t, ad.) 

megzajosodík feje slz 
italtól (PázmO 

m e 1 1 i n g e s kerubimok(Gel , 
Kat) 

méltat, pl. méltatlan ak 
és osztottanak ki <GeL 
Kat> 

m e r é s z i k : merésekedik 
(Tátrai Cod ) 

merödönmerö (Gel Kat.) 

messzin t (Vadr.) 

mi, pl. láttál mit? (Sz. 
László leg.) A mi kérdés ki- 
vül igeszóval. a népnyelvben is 
el&j&, pt. irni-mi, ha megí- 
gér te d-mi sat. névsző után 
„mi** afféle helyett gyakori. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK, 23 

miattan (Bécsi Cod.) mírigyvész: pesüs (?) 

roikorontqn (i552.) mi ves.-emb er (Eritört. t.) 

. í^^^lfr'; '''''"^^' inon^hatlan(Fer.nrzleg. 



mináén-^ökvetl é n (Gel. 



Kat.) 



mulat, pl. Báthori O. 



m 1 n d-i s-öo-a d magával ^ •- ...^ ., . ,^. 

vagyon (Erd. tört. tárO azaz: L\ >^^ .f"" V- ^í^'"^' 

mindi ssze is. ^*- J) K . m ü 1 a t-. d S t (Le- 

mindjártán (Páriz. Páp.) ^endáíi fcöny v). 

m i n t-i m : mint-la (Gel. Kat) mulatozik. .Lelkem veled 

m i n t h a m a r á b b ; ment&Í mdlatozik. - (B. Szabó D.) 
hamarább (Sz. Lás:Uó leg.) L6rincz Karoly. 



NftVÉWYTANI ELNEVEZÉSEKÉ. 

M á c s a q a : Lycopsis arvensis (Hatvan). 

muhar (Panicum crus gallt) Nódrádm. 

órafü (Erodium Neilreichii) Hatvan. ^ 

virágszál, mely a scapusra alkalmas kifejezés az idegen 
hangú ,tokocsán» helyett; Nógrádban az ártatlí^n gyermekeket 
nevezik így. 

sárkerep; TrifoUum agrarium, Hatvan. 

sás hagyma: Allium scorodoprasum. Hatvan. 

kalász nem a szálkára vonatkozik, hanem az egész vi-, 
rágzatra, a tokiászok hosszú bajuszait nevezik szálkának; 
innét van szálkás búza és tar vagy tariska búza, ha a 
szálkák hiányzanak vagy rövidek. 

Sz. Jakabfű: Pulicaria vulgáris. Az ágasvárí (Mátra) 
kincses pinczét ezzel lehet feltörni. Nógrádm. (v. ö. Fáy a Hasz- 
nosi kincskeresők). 

babszaka (1): Tragopodon, Nógrádm. 

gerezd: a görög dinnye kÜlsö boltozatai, Nógrádm. 
. paszkoncza k ender: a hím egyének, Nógrádm., el- 
lentétben a magvas kenderrel. -/^ 

górd ős: a vörös hagyma felfúvódott szára. Nógrádm. 

c s i p k e f a : Robinia pseudoacacia, Nógrádm. 



*) A múltkori közleményban (Nyr. III. k. 12. f.) becsúszott sajtó* 
hibák így javitamiók ki: »pesré {et^Hcus h* Agartcus), sé^erfa h. 
jégerfa, tíkárf^iu ^ikéLvf-űy ücoálMi h. k a s i k a, kapoKia-homték h. 
kaposztürborttl ék. 

cj- *' '-■..' / -: - ; c .-! -> / / 



24 BORBÁS. NÖVÉl^YTANI ,Ei,NEV{í;ZÉSEK. 

had: sgyes, családok, pl. Vérségi had,^ Imr^bfi^d. ^l^pgrsíd, 
Lelesz Hevekm.)/ naít á séctiők jelölésere fc^dítbatupk^ i u - - 
' ' émbferkffp'tf ffi-'CPaítnoaarU officiqalis) M^trA^^ ,^,. ., 
>,:>: varjű B^em (Piaris' qüadrifolia) Mátra. .• ,\,j. , ^ 

varjúháj (Sédtnif ácre) vacjji makí^ibis^iA, jjeiraatus), 
Nfátra.; . « , ,: i ■ . ;.• 

, ^ ,h ü V c 1 k e[ ^Iiyif aj^eps, rjipíitapgere gyümölcse) Mátra. 
< ; rajfü: M^littis, N9grá4tp. 

hécslke, ((i^Iiqpsi^ lűmtoria) schwárzgeíb 'szineroI tneg; 
járja (Zabar). Litkéo : ,ci%p i;a f orgó, , 

b á b a g u z s a 1 y ; Equj^etum palp&tre, Kógrádm. 
békarokka . , Somogy. ' / ',* 

embertökü fű: Orchis (Verocze, Nográ^m'.X 
le ve se sík: Levisticum, Ipoly-Litke. Látni lehet, hogy a' 
nép az idegen szókat ismert magyar szók szerint ejti ki. Ha- 
sonló eset : gácsmari kendő: kaschimir, s az Öreg czigány 
mondása, mikor fiát i| pap ellenerő s^ KlQQtCáiínak keresztelte, 
kalinkó: pántlikából készített fejköto dísz. 
rihes fa: ha gombák mosdatok lépték még. ' 
c si 1 1 e n g (kis fürt szolo), Eger. 
csecs: a burgonyán, Kógrádm. . * 

'" pozsgáí: húsos. ; . 

'- pázsitkla:métel6 hagyma,' Nógrádm. 

c s e p 1 y e : töröl fakadt erdő i — 3 évig ; ugyanez mintegy i5 
évig = vágás, s ^ha oly ti ágyra nőtt, hogy a marha nem éri el 
ágait: erdS; S' elekor felszabadul a marháítnák! (Maczóríka, a 
világ közepe, Heveám.) * ! ''' " *" , , 

' cseplye (Kógrádm.) 6Úi*ü í'erjédelmes's felkapó' cserjék-, 
bbkrókból áll,' vagy 'f^el'kapó félben levp erdö.'^ , V 
. h a u k á c s, h a 1 k á c s :, forgács (Litké). 
' ''jf'ah'ang: a Yának elrpvésedetf,' vagy eJtapIosodott bele, 
taplókbdás (pl. a retek, Nógrád), 

lengubó: a len gyüqiölcse (Nógrád), 
poshadás, pbssajrás: pl. uborka savanyítás', rNógVád.) 
sarjadék,, sark vesszői á gyökér töhajtása^ (Kis-Te- 
renne, Nógrád). ' " ' • - - • > '..',. .. 

görcs: a gabnanemüek szárán. Kógráct'. T 

kocs: a tökszár^, irídájá. Nógrád. " . ; ' 

páka: a káka szára.'^ Nógrád. ^ - i ^ 

bajusz: a szollö kacskaringója. Nógrád, 
ip^da: „ ; .n , • JÍJ-.c8Í,^'F^érai, A 

; murva: kavics. Ercsi; rajpndj4k íl ö r ö>z gjiaefc is^. 
r^oköny^ödcs; a karhidás. kezdete, Nógrádrtív ' • . i 

J BOUBÁS VlUGZtt, • 



Digitized by VjOOQIC 



S1M0Í|ÍYU .IKER ^ÓK. a5 

0^'^'^*- IKER SMIC. . . . 

Again i-b ogain i: csürni-csavarni fCr. Vad^ r. ,491. 

á j o m-v á j o m : a titkot fürlvészetn Ny! JIL 523. . 

ám^ilt-bámul t a kis p.aszlor. NépL f^y, L 38i.,. 

bid^'Ös-bodros .fössio^ (rtthfi) N7. III. 5 1 2 . 

birzes-borzas szakállamat Népk. ^yt I. 80. 
, 9e-có (?): hcécó :.alsóbb-rendü táncz mulatság; cécó z n i* 
Ny. II. i33.' * " 

cirok a-m a róka gyermek versik4ben/Népk.,gy. H. 25 1. 
(v. a, cirógat), ; . . ._ j ' 

csa j ka-b a jka: girbe-gorbe fa Ny. fll. i4o, . 

csász-mász: csusz-mász Ny. 11^466. 

cséng-bong: „füle visszacseng bong minden hajlottakat* 
Ar. 11. i84. 

csig-big: már Geleji Kat. említi a „csúfoló szók** k^^t 
(Corp. gramm. 3:j3.) . , , 

csill og-ragyog: ^rany hajuk ... psiÍlog-x;agyog" Gyúl. 
a gon. most. . . „ 

^c s^i 1 1 o^-Y i 1 1 o g a sok fegyver** u. o, r csillog- villog 
nagy pallosa" Ar. II. 292. 

„esi mí-cs om ő, csupa csom.4** (találós mesében) Népk. 

gy- "• 366. ...•,. . . 

, q$irt-Cfliá,ci (gúnynév) Kr. vad. r. 388. 
c s ö g-b ö g : szemet ; c s ö g ö s-b ö g ö s : bokros Ny. II. 44. 
csőn g 5 s-p ö n g ö s lovak Kr. 476. 
csörgo-börgo szarkák Népk.gy, II., 210. 
„csörog-c's at t og szélvész gyanánt" (a fegyver) Ar. I, 
297. .cs^4g.-€SíltCog líápk. gy. I. z5.. , .. / .'nír í.:j 

- -V€«ö^rög>-p'Ö r ö g igeh nagyon" ^a rci^ifívá Ktr 6S. Cd^*" 
rég-péjrég (a'szaffca^ u- 0. tSc^.-* \ . ' . , j -. 

d'X>b-t>ait+ro ppa n: t^rossz ez az ágy, dobban-roppan* 
Oyul. a górt. mosti : ■ *• 

^.ö-g.y cftbÁBg ja: rendetlen Ny. H. 427. - - - 

j fi tyhf jrijty: ekven, ügyei Tsz. (gúnynév,) .Kifc 308*. : 
. ^i,i^^z-gala;^: giz-ga^ /Ny^lvturf. kö^l. JL 37$; 
giixc-gönc Tsz. genye-gunya .szónál • - , , 

g y4 k p s-g y a k Q 6 - (gyilkps-gyakos). Ny^ JIL 38.\^ i : 

.w ^y in^gy-gyíJngy: „zibet-rzafept a Ipvának^ gyiogyet-gyön- 
gyöt asszonyának" Ny. III. -Sai. ji » :.. . ■ - v / » 
^ . .h^ér ^rborz: „puídii^-^ i^ríelen fel|)atíiitóie|öbeB'*fííil 5o2, 
b e te-b:ojt á z,i k r j«b(>>Í9rQge íkadoz i jártában^: bes;&édben)' 
Ny* közt IIj 3^^.^ . :.:-.,. . • . - ; • - ' 



Digitized by VjOOQIC 



26 IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

hü-hó: lárma, zaj (pL Ar. U. i6.) 

idör-bodor ("szoIovessz&rBl) Népk. gy. II. 369. 

idrés-bodros kontytyal Ar. III. 167.' 

idrés-budrés fökötóje vagyon K. 48. 

idrétt-pödrötr, idrétt-fodrott Ny. III. 498. 

idros-bodfos (s:í6Í6tokér61 ; a talányt v. Ö. Nepk. gy. 
II. 369. a XCIX.-kel) Ny. Ilí. 38. 

i n d e-b i n d é j e a dolognak : nyitja, csinja-binja Ny. IIL 
563. 

iz-viz-eszű Ny. III. 499. 

,izseg-bizseg, mint a esik, mint a kit a darázs csip* 
Erd. népd. II. i35. 

Julcsa-pulcsa Népk. gy. II 259. 

Kata-fata u. o. 

kit y ég-k o ty og : „hadd kityegjen^ hadd kotyogjon** Erd. 
népd. II. t3o. 

kozi-bozi ncsúfoló szó" Gcl Kat. Corp. gramm. 323. 

kórintosba-b o ri ntósba Ny. III. 188. 

lehve-pihve u. o. 54o. 

licskös-lucskos (ellentéte : tiszta, fényes) Népk. gy. 
IL 366. í 

1 i rom-Iá ro m OS Ny. II. 120. 

lityke-pityke u. o. 269. 

SiMOifvi Zsigmond. 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

Utat csinál. Mindennapivá kezd válni ezen értelemzavaró, né- 
metes kifejezés. »Nagy litat csindllam : ich machteeine grosse rei- 
se", ehelyett: »nagy utat te ttem vagy csaptam." Ped tg tudni- 
való, hogy „út csinálással"* azon munkások foglaáko^iiak, kik 
valamely országutat vagy gyalogösvényt kípéczéznek, a földet 
hozzá elegyengetik, kövicscsel megfaordják, megfurkózzák atb. 

Belitzom. nMajd behozom a mit elmulasztottam*. Ich werde 
das versáumte einholen." Ha nem tudnám, hogy így mondja a 
német, meg sem érteném. A magyar » kipótol ja, helyre üti" a 
mit elmulasztott; azt meg, a ki el&tte szalad „utol éri.* Ezt is 
jó tudni, mert fél&, hogy valami lóverseny félér&l ilyet találunk 
olvasni: „A szürke beho^^ta a feketét." 

Nra-e eléf énlM? Ilyet olvastam a „Debreczen" lapnak m. é. 
238-ik számában. Erdemet de egy cseppet sem találok benne, 
hogy valaki egy mondatnak a nyakát olyan mesterileg ki tud}a 



Digitized by VjOOQIC 



IDEtíEN CSEMETÉK. FATTYÜ HAJTÁSOK. 27 

tdcerni. Héi tahulta az iUet& átr ilyen szórendet, meg nem fog- 
hatom. Még kevesbbé értem, hogy faa haNotta is, hogy szerethe- 
tett bele? Hát nem jobban esik így mondani: „Nem elég ér- 
dcm-e?* - 

Nemctak -- baMm . . . ..It. Ezek olyan természetű köt&szők, 
hogy az általuk egymás mellé sorolt, vagy egymással ellen- 
tétbe állított fogalmakat, mondatokat, nyomban maguk után vonz- 
zák; pL Nemcsak az élit 51 kérdem, hanem a fokától is 
(Közmondás). Nemhogy bezárta volna az ajtót, sfti inkább tátva 
nvitva hagyta. Hibásak tehát a következő mondatok, ^Nemcsak 
ki nem zár, hanem határozottan más fogalmat is feltételez. 
(Nyelvőr I. 167-} A beszéift hangsúlyozni (helyesebben: hangsúlyt 
használni) az író pedig írást kénytelen vdlto:(tatni» (u. o. t66.) 
Részint az állam bel- részint küléletére vonatkoznak.' (Korbuly 
Magy. orsz. közjoga. 3. 1.) Helyesen így kellene lenniök: Nem 
hogy kizárna, sót inkább határozattan feltételez más fogal- 
mat is — (mert megyjegy^em, hogy ellentét kitüntetésére csak 
a „nemhogy — s6t inkább" nem pedig a „nemcsak — hanem' 
is alkalmas;. A beszélő hangsúlyozni ^mit?) az író pedig írást 
változtatni kénytelen. Az államnak részint bel — ré- 
szint kQl életére vonatkosnak. 

MÍRTON I^E. 

beállít valaMlt. A németes beszéd a lapok útján már-már a 
székelyföldi literatusok, honoratiorok közé is elterjed. A buda- 
pestiek után a kolozsvári lapok is nagy hamar elkapják az efféle 
kitételeket, hogy „a békealkudozások vagy a tót iskolák be van- 
nak állítva", azaz megszüntetve; holott itt nálunk Erdély- 
ben .iskolát beállít ni" épen ellenkezőjét teszi a megszün- 
tetésnek Kriza János. 

Fekszik. Épen most fekszik el&ttem egy fekvésben betegift 
idiotismps, mely egy hirlapí czikbol van kiszakasztva, s szövegén 
kivül is érthetoleg igy hangzik : „mint fekünnék bizalomhiány 
abban ?• Itt a magyar fekszik a német „es liegt* szerepkörébe mód 
nélkül ártja magát, másolni akarván annak meg, de néki nem 
illő translativ jelentekét Még a lat. cu ba r e sem éri el, composi- 
tumait is véve, a német Hegen s ennek egyenes és oklallagos 
származékainak érzéki határon lul is járó virtualítását. A német 
például mondhatja : esliegt mir darán, a mint ahhoz jó 
anlage-ja is van, és activ igeképzödékkel mondhatja ugy 
grund- a hogy eier legén. A magyar is megszokta e szó- 
lást: szivemen fekszik a do Jog; de már a t íkmony 
fektetés-stl nehezen tudna megbarátkozni az ép magyar fül 



Digitized by VjOOQIC 



28 HELY^KIGAZÍTÁSQK. H^GYAJkÁl^TO^. , 

FöMri^jzi,. hadtaai .teíminq|9g!Í?iUasn.,^fg m{?gi^ Mfi^yi^f^ 

csapat valahol fekvésbe;, de yadáwqltaydvén: a. i^i^^d/^J^^J' 
té$ helyett 9 nécn^t;^ifJ,eg^eq JbjetjU^g való magfraiptása vfila,aii 
lefektetésnek vagy hát megdöntésnek lenne esetlen ^.kif ^7^ 
jezöje. Mivel tehát a feszülten hever6 vagy ,dQlten^ heívzödS 
fekvés és a veszteg-állíipodó és afestract Togalmaferá "is bövcn 
szs^bható liegeq az alapj^Ientésen túl nagy közzel fe^zen'ek 
egymáshoz, azaz állanak el egymástői: ne eroltessül^ a magyar 
szót a német széles randájára na kell is ha nem is. Szerintem ^ 
fejvett njagyartalan szólás így lenne helyrehozandó : m i n t v o 1 na 
b i z a l o m h í á n y abban? vagy k i , 1 á t^ m í n t lelhetni 
bíza,l om hiápy t'abb an? vagy v a n-e j e.len ségc biz2t- 
loiphiánynak abbafi? vagy más, a szöveghez illó versi- 
ókban. - , . í [ \ 

L5rincz KaroLV. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 
. M a r o k V a s. 

A' ^Nyelvőr** 10. füzetében a többi közt a „marokva^", elne- 
vezés eredetéről is tétetik kérdés. A' novemberi füzeiben 6o4pr J^ 
úr onnan igyekszik azt leszármaztatni, hogy a Tisza melléken a 
„marok" ^zót ,cr5" kifejezésére is használják^ Ez nem helyei 
Abból, hogy ezen kifejezés „markos legény" azt leíehti „erős 
legény",. nem következik, hogy a „marok" szót magán állva is 
„ero" kifejezésére használják. Ezen esetben ,a „markos*' csak át-' 
vitt ét;telemben s cs^k ennek rövidjtéséül használtatik : „Jő mar- 
kos" (az íiz „jó marka, erős fogása" van) „eros"' helyett; mint pl. 
„testes" (nagy testű), „vállas" (erős, szélles vállú), „hasas ** (nagy 
hasú). Mert furcsa volna pl. ha abból, hogy a „nyakas* szót 
többnyire ^tpfikju:s" értelemben használiuk^ azt kövejk^^^tetnok, 
hogy a „nyak" szón makacsságot is értenek. A deczembVriiüzet- 
ben egy . másik t beküldő úr csak annyiban felel e kérdésre. 
hogy íiéiuk, í| rúdyasat is,i,marokvas"nak nevezik; annak nevezik 
as olyírt,, m^ly.^s^kuj^an „marokvas*-nak van "szánva, jie hogy. 
pl. a^raraglya-^íarlpnak . yaló vékony, vagy. a csoroszlyának való 
széi^s.t^rad vasai is ,«marokyas"aak neveznék, azt nem vagypk 
ha jlifpdQ' elhinni. 

. Aíipthpgy a .^marpkvas" elnevezés eredetét; egyik beküldő 
sem fej^^W^. «^^i bátorságot veszek magamnak gzt itt elruondani. 
Hogy valamely műszó eredetét megmagyarázhassuk, egész tel- 
jességeidéin ^mernünk kejla tárgyat, a melyet azon értünk. A má-^ 
rokvasatbárkimegnézi,rágtön átlátja, hogy mért nevezik „marok-. 



Digitized by VjOOQIC 



helyreicA2ítAsok. ^t^GYARÁrATOK. 29 

vtís'öak. 'A' (tít teúgeVyt t, i. végín az aíátta !cvd vas (a ^marok-' 
va***) egésztn 'kfti»ül#agja/ ^niíntégy ^ markol^á^ így ai e^ész vas 
hasonJít egy alkarhoz, mely végignyúlik a tengely alatt ^ annak 
yégét B Xét (űzta „marok") tnarirolja. Ezen hasoniat ibiyián ne- 
vtizift azt úz én nézetem szerint „nuirökvas'nak. 

' Török BKirr4LAN. ^ 

, Az igebeli 2. sz etnéJyrag, 

A Nyehrftr III. k;. 483. 538: lapjain az egyes második sze- 
mély hassnátacíra vonatkozó állítá$oki^a nézve hadd szolgáljanak 
táfékoztatöál m következő adatbit. A síékély népnél, tudtommal 
legalább> még eddig nem hallhatók a keresel, olvasol, neszel stb. 
alakok, faai^em helyetf5k ke rész 6 2, olvasatsz, nész^sz. 
„Mit nészsz oly erősen?'' nem -pedig: Aézel. ^ Azonban a 
magytít megyékben s5t a Torda megyébe keblezett Aranyos 
széken is már sürün hallható a keresel, olvasol, nézel, 
teszel, leszel sat 

Kriza János. 

Amódhatározok. 

A Ny.eLy&rL kötetében 6. szám frUtt feltett kérdésre azon 
vájÍ49Zt adtam^ hogy »a eziszegö hang ketl&ztetése a módhatáro* 
zókb^n a helybeli lakosok- beszédén soha sem vehető észre.^ 
Ehhez az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a köVetke^O/. 
de csak i& ezen. egynéhány, módhatáro^&ők; s5t magában a^ mel- 
léknév is, következőleg h^ngzaMk: er-őssen^ erős^ eggy em-: 
ber; frissen, friss; la pos^ian,.] apöss 'alma; magos san. 
repül a darú^ jaj de magoss ég, a csillagos ég; pifössaii^ 
piross i^ma bor ízű; sebe;5 sen, sebesa; ve ressen v e^ 
r c s )5. MÁRTON Imre* 

Vegyesek. 

Telleg Ny. II. 56i. nem egyéb, mint telek; v/Ö. Tsz. 
telek es és Bod. m.-u. szót. 2S1. sz. Ép^ így találunk kettős 
/-et: Ny. II. 422, tellek. 

Virteltg Ny* IL J37- ágy látszik « v é r t e 1 e k, Tsz. de ez 
utóbbi nagyon homályos' ssiavakkal van értelmezve. 

vendég si^elleni Ny. III. 89. Nem kell holmi szellemre gon- 
doínuiik; á. m. vendég szelemen (1- ezt Tsz.); vagy tán 
csak ^ajtóhifea? 

' Esó ruha (sic \) mindeíi esetre sa jtóhibíi, vagy elő ruha' 
vagy éhíSr rtihá" helyett;'!, az' ntóbtit Ny. I. ^79. (v. ö. II. 20.) 

íTcri-/ Ny. Hl. SiS! móíidat elején és hangsúlyozva ; a vers 



Digitized by VjOOQIC 



3o MAGYAR NYELV^LÉKTÁR. 

is így követeli, de ny elvérzetein a^m.moipd fteki elleat Kz le- 
rontja Fischer fejtegetését a. tudott és tom í6iXi k(U&fibség* 
rol Ny. Jlt 23. 

^Tergyelik: rok^Oíág** Ny. IIJ. 23i. Ha e %^Q ö$5«efüg^e 
a térd-át\, akkor valpban cftodáljatgs anjilpgiát pyú/t a. fiaa 
/7o/v/, .mely. térdet jelent és nemzetséget. Ha jól emlék- 
szem, a polvi'ta. nézve Budenztól azt a magyarázatot hallottam, 
hogy eredetileg ízt jelént (ez a jelentése megvan még e kifeje- 
zésben : poivi polv^lta „ízfbl ízre* ; s jelenti egy kifejezésben a 
folyó hajlását, kanyarodását)^ s így kdnnycn fölvebetteegy résit 
a ,lib ízje" azaz .térd**, más résist az „emberíi, emberöltőr ntm- 
ze4ék, nemzetség" jelentést {palvise — a. m. ,egy emberkörig, 
tartó ;** pply^kse- a< m. emberöltd). Igen* de most \6 voltul 
tudnunk átérd etymologiaiét. 

SmOKYl ^SIGMCmD. 



MAGYAR NYELVEMLÉKTAR. 

A magyar nyelvtudomány 'forrásainak száma, melyekb&l a 
nyelvbuvárok, kiki a maga czétja szerint, számtalan becses, eddig 
használafianúl hevert adatot meríthetnek, három va^ag kötettel 
gazdagodott Ezdc a M: T. Akadémia kiadásában újonnan mag- 
jelent itRégi magyar codexek^ i— 3« kfttete. Szerkesztik Budenz» 
Szarvas és Szilády. 

Aa eU& kötet a «Régi magyar nyelveml^ek'' i. és 3. kö« 
teteinek második kiadása, s magiban fogialfa a Eécsi és MQn- 
cheni codeieket A máspdik kdtetbqn nyolcz, eddig kiadatlan 
régi kéziratpt kap az olvasó ; ezek a Veszprémi, Peer, 
Winkler, Sándor, Gyöngyösi, The w r ewk, Kr iza, 
és B o d codexek. Mind a két kötetet a Nyelvőr buzgó munkása, 
Volf György teszi közzé. A harmadik kötet szintén a Nyelvőr 
ismert dolgozó társai: Kom áromy La j os és Király Pál 
felügyelete alatt .készült, s báromy eddig kiadattan codexeket 
foglal magában ; ezek a Nagyszombati, Domonkos és 
Virginia codexek. 

A 23—26. ívnyi, nagy 8. rét alakú egyes kötetek ára a frt, 
mind a három köteté együtt véve 5 frt Mid&n nyelvünk minden 
barátjának, különösen pedig a magyar nyelv tanítóinak figyel- 
mébe ajánljuk nyelvünknek e becses emlékeit, el nem mulaszt-^ 
hatjuk, hogy méltó elismerésünket ne nyilvánítsuk a M. T. Aka- 
démiának, nem csak hogy kOzre bocsátotta ez eddig csak kevés- 
nek hoezáférheto emlékeket, hanem hogy a Jkbeto legcsekélyebb 
árt szabva, mindenkinek könnyen megszerezhetövé is tette. 



Digitized by VjOOQIC 



KÉRLÉS^K ÉS FELÜLETEK. 3| 

KfcRDÉ&EK ÉS F£LELETEK. 

* ' i. ' „Ml tiszabalparti : Debrcc2«n, Nagykunság, Hajdúság, 
íffirség. Sámliit vidéke, Szathmá^ Szabolcs, Bihar, KűlsS Szol- 
nok, Békés, Csongrád ' megyei, jobbára tosgyökeret kálvinista 
nttgyarofc e£t tartjuk, hogy kieftésönk íegcredetiebb magyaros ; 
mert, (bár — dfe csak is a trivialitást és calinaristnüst affektáló p6r- 
népftnk a Jó; szép, kész, csekély, pénz- sat. helyett Jú, szíp, kísz» 
csékíf, píz* stöbb efféléket mond}, az irodalmi nyelvet legjobban 
ej5 k5«elití meg, vagy §s á keletkcift magyar irodalom ezt vette 
bia^ a káiiMbú : s még h épen mi e vidékiek a nyefvtudósole ál- 
tál' ny^lvöiifcre (véleményünk szerint legalább) er&szakolt közép 
tf-nek léteiéről vagy szükséges voltáról semmit sem tudunk; 
továbbá az ly hangot ép úgy ejtjük ki, mint az egyszerű j betűt, 
például nálunk folyó; fojót ke.vély ; ka vé>, sat.: bizoda- 
lom teljesen kérdésbe teszem, és a Nyelvőrben palám- publice 
megfejtetni kérem, i) Mi küUMbaog ystin ama közép e és a má- 
sik kettő, a hosszú e, és rövid e közt, s hol és mikor kell hasz- 
nálni ? 2) Miként hangzik vagy ejtetik ki az (^ ? — mert ha úgy 
mint as ^yszerű /, és hasaaála^^ít még orthogmíitt határozott- 
ság aem követeli; vúre y«tók a|4u>c a kett&s betűk?" 

E kér4ésxiek veleje abbao áU^ vajjoa a ^t é és az />^ 
hai^gok ;ogo$ak-e nyeivUakbea, vagy naint a Hérdexö mondia^ 
csak, a nyelvtudósok erőszakolták vagy akarják ránk erősza- 
kolni? épen tz a kfrdés az, a melyet a Nyelvőr II. köt. 3 . 
fittének első czikke táiigyal; a ká*déstevőt Mk^t oda ut^íc- 
]\3l, ott sok poatra nézve felvilágosítást- találhat* Ide czélozAak 
mjéi^. A UL k. 274. é& 509. lapjain lelhető feleletei a szerkesztő - 
ségftekr. Itt jtebát csak a kérdező némely tételébe teszszük meg 
észrevételeinket. 1) Hogy a tiszabalpartiak « maguk nyelvjárását 
tartják legeredetibb magyarosnak,^ az természetes 4olog; dehogy 
egy lény eges'^ang, épen a kérdésbeli zárt e hiányzik belőle, s hogy 
ennélfogva nem mondható a 1 e gmagyarosabbnak^ az is kétség* 
teien, a) Hogy mi különbség van az e és e között, továbbá a^ 
é és é között, arra egyszeri a felelet. Az, a mi «e a és a az á éa 
a között: az a és e í^üx, rövid, az o, é zárt, hoaazú, az a és é 
zárt rövid hangok. kzeé%.é közt továbbá ais a, különbség, hogy 
a zárt ^' mélyliangú jszótaggal is párosul, pl. gyertya, s hogy 
e^ ^sefen kivfU d-vel is* fielcserélbecő pl. fél föl, még mög, 
p6i: pő^r, ^z>6m 4m sz qmö m» nézem nézőm, kegyelém 
ke^yelönv visztek vis ztök, széké n székö n, ne m- 
z e 1 9 é g é s n e m z e t s é g Ö s sat. sat. a nyilt e pedig egyikre 
sem alkalmas ; nem mouflhatni s az 6'-ző vidékek sem mondják 
oha pl. szeles helyett s^ölös^ szeretet helyeit sifőrötai, 



Digitized by VjOOQIC 



3l SZÓLÁSMÓDOK. 

kegyetlen helyen iiogy^^, tát,'] itAg pí.'a vcrcs felül- 
ről helyett az irodalofn is inkáJtAíV örös-t,.föltil rilt hasz- 
nai. 3) Hogy miként hangzik ez a zact e? Úgy, -^línt- az g, ha^ 
rpvidcn cjliök kL.S az,/;r? Úgy, mint az egybe' olvadt .//r Kü-^ 
iönben mind a kettőt legtaná$:sosabb hallásból megtajüulni*; /^ 
Hogy níLkor és hol kell a zárté-l használni? A i5szókra nézve 
minden egyes cselben jonegmondjaa Nagy Szótár; a ragokban 
és képzőkben pedig az ének megfelelő mélyfaangú o: -pl. „nagy- 
ságos/, tehát •fölséges"; ^Hatalom", tehát ,szercW0i*v ,rf(ár<isV 
tehát nyerést ; „tjá^on/ teb^t wrél^'a** Ellenben : foiwíUkf% tehé*; 
^kötdtfk" ; «lát;tfm'*, Jehát „idéztem** ; nsárosün", tehát^„ vizesen •* saL: 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
> S2óf(|Miédak. 

.'. Udvarhely sz ék iek. 

Jánosba. Héj stamaéá 1 l>e igazán beszöé ké, végötös végig 
(véges végig. nA falubaA véges végig** Népdal) igaz, a mit ehejt 
étíionda. A világra neköm is i jen a kí^zepso léjánkátn, pedég 
csak a farsang farkán (fark wVég'* jelentéssel gyakori; ph falu* 
farka, az ünnep farka, b6}t farka stb.) a j(5yÖ üdvarhqííivásárkő^ 
lösz égy héján tiz^ esztendei. A bangó' (bugyuta, hölye) az es' 
minctég poroszmWá (prosmitálni,' nytigölödnt, zsémbelhí) tnindég ' 
vigyorog (mosolyog, fógSt ínutatva -nevet) a legéiikékre, mind a 
vidéki kutya, s <6n a nagy nyavaja, ha cszibe jut az a hóhérnak ' 
való táncz. A nyű ögye még a dógát szomszéd ; poszticcsa -el a 
fekete fene, a menynyi héába való teremtés tapossa az isten fögy- 
gyit, me (me, teett: mert) rúin rtégötte a lelkömtf a nagj^ob- 
bik leány onh a kit áfc a tábájdók (Ügyetlen, ügyefogyott) Molnár 
Gyuri Sz5n GyÖr napkó lötóz esfctendeje ^ött vót. Az Ördög 
bígliájábó (biblia) keilile ki rájök az adás, me jót sé tnoiidhatok. 
Hisze mán má^cKk kapálás után mindakett&t Ötté a fene, hogy 
6k biz e eváának (elválnak). A tömlecz niind hitvány cmbött' 
ögyék, met a f&dnek nehéz es ijen gonosz lélköt 'a hátán ^séni. 
O édös szerelnvetök Jézusom, hol állanánk műnk most,' ha ez a 
dteznózom atta (disznós atta, áisH nófeom attá, d'ísiínó* 
veszett káromló kifejezések) dologság úgy még nefn rántott 
vóna. Héj nincs pábjá szélös e vflágon az asszony portékának'; 
annak mindön zeléccsége (pereputtya}3ojan, hogyha az Ördög bélé 
búvik, ai e^ze mindcsak ördögségön, még zuvaton (pletyica) jár: 
Eleget morbgtaití, li=ogy hess, hess, né repöjj (hess^ a tyúkok 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓnOK. 33 

előzésére használt kifejezést igen találóan viszi át a székely az 
emberi gftg rcpkcdésének a jelzésére) asszony! égy szikrát sé 
hasznát, annyit es, mind égy köröm feketéje. Az asszonyembör 
egyik hecscs-ki, másik hújki (h e c s é h li j ! a disznók elűzésére 
szolgáló nógató kifejezések ; a macskák elűzésére k a c z ! a ku- 
tyákéra kusti (coüchc loi ?) a kifejezés Erdélyben; neki ha él, 
ha hal (minden áron), táncz kell, még mozsika, mig osztá* éccé 
(egyszer) úgy ésszé mönyön, mind a Túri farakja (közmondás : 
^összement, mini a tót orgona** helyett). Ahajt mit csinálának 
ténnap a kalákába (valamely nagyobb munkának elvégzésére hi- 
vottak közreműködése és mulatsága, pl. éhíttak kalákába, 
s é ké hogy mönynyünk. A közös munkára rendesen táncz- 
mulatság következik) es? a legény ök elvitték a Minya báék Ka- 
tóját es a lötyönfütybe (Oláhfaluban használt szó táncz jelen- 
tésben}, s ahajt a nepi vól elég, hanem úgy ézuvatoták (elplety- 
kálták, megszólták, szapulták) szögén fejit, hogy tán biz e soha 
sem és réndöl az isten neki szöröncsét Osztég úgy eránczóták 
magikot mind közönségösön, hogy disznócsorda hájtáskó vetői- 
tek haza, akkó és csak a mikó mán a fejérnépeköt mind haza 
duvasztották (hazavitték). A mozsika ojan ékös vót, hogy soha 
embör ojant né lásson ! 

Felméri Lajos. 

Szegedvidékiek, 

De jár a légykapója: jár a szája. 

Hitelbe beszél: hallgatag, szótalan; kevés beszédű. 

A kend szava sé kész pénz ám : nem hiszünk neki. 

Ott hattá a kezest: ágyba ganajazott. 

Fejin lánczol; nagy bajban van. 

Kifordították a gúnyából : adósságban elvetlék, a mivel birt. 

Tótágast áll benne a szemlélők: határtalan jó kedve van. i 

Kinyúlt ám kilencz kulya-hoszszára : arra mondják, kinek 
uj ruhája van és kényesen jár. 

Előre fordították a farát : teherbe ejtették. 

Szemétön szödötl gyerök: törvénytelen gyermek. 

Rágyutott ám ez is a nótára ; hangosan dalpl. 

Add érébb a kanalat: hozd ide a pipámat. 

Suhancsék kend a levesre : vessen rá zsírban piritott veres 
hagymát. 

Mindönbe beleakad a szöme : azt is meglátja, a mit nem 
kellene. 

Lejárta magát: kifogyott a vagyonból és becsületből. 

Dűcscs égy pohár bort. Kidütötle a vizet Ugy esik az eso, 
mintba dülenék. FöWűtöite a korsót. 

M. KYFXVÖR. IV. S 

Digitized byLjOOQlC 



34 SZÓLÁSMÓDOK BABONÁK. 

Sora van a sornak; oka van mindennek. 
Foklumra völte a dogot : munkája fölött gondolkozik. 
Réson járjon az eszöd : figyelmes légy. (1. Erd. 63Ó2,) 
Viszi ám a sörpenyonyelet ; siető parasztlányról mondják* 
midőn egy ágra fonott haja ide-oda \ógg. 

Foga van a napnak: mondják, ha napos időben hideg van. 
Hibít a nyelve: selypes, hibás beszédű. 

Ferknczi János. 

Veszprém megyeiek. 

Majd a fene léül Messiást várni : nem várok hiába. 

Ha így soká jár az id6, bizon mégérjük a kruczifiksz-futást; 
akkor mondják, ha sok az eso vagy hosszú a szárazság. 

Má ez sajnos dolog 74-ben (vagy yS-ban stb ) Akkor mond- 
ják, ha valakin baj esik. 

Ez a léány usz szól, mintha kanári tnadár vóna : szépen 
énekel. 

Kár, hogy neked édes apád kaliczkát nem csinátatott: 
csünya gyereknek mondják. 

Ugy gyün ez az ember, mint a veszedelem : gyorsan. 

Gyere be fiam, mer mégész a kankus : kis gyerek ijesztge- 
tésére mondják. 

Né járasd ugy a szádat, mer elkopik : ne koptasd a szádat i 

Talán zsirral ész? Annak mondják, ki nagyon hizik. 

Milyen ez? Ha nem akarják megmondani, azt felelik: „Mit 
kérded? tulipiros!* 

Ejnye de tintafosó gyerek vagy: annak, a ki nem mer, vagy 
hamar megijed vlmit51. 

De kirúgtál : kicsíptél. 

Hát ha mégbetegszö, mit ész 6? kérdik attól, ki kalácsot 
vagy más vlmi jót eszik. 

Ném lehet ám mindig rétessel éni ! mondja az, ki egysze- 
rűen él. 

Té csak engem kinulJázó ! annak, ki kitolja vlmbol. 

Lassan 1 én is tudom ám, mennyi kécczér kett6 : nem 
csalatom meg magam. 

Ném jácczom én most: ez az enyim, az a tied; ha fel- 
osztanak s egyik a másiknak kevesebbet akar adni. 

Sé baj papéknál: nem tesz semmit, nincs baj 

Bánóczi József. 
Babonák. 

Ha a jérce kukurikol, tűz lesz ; vágd el a nyakát azonnal. 
Ha ég (tűz van), fordicsd fel a ház el5tt az clsö kenyeret; 



Digitized by VjOOQIC 



BAliONÁK. 35 

(E czélra az először szakajtott kenyeret mindég megjegyzik, s 
legutoljára fogyasztják el, midőn az uj sütés következik.) 

Midőn az első fecskét meglátják, felé fordulnak s kezökkel 
mintegy a képöket (arczokat) mossák, „plü ptü, minden rútsá- 
gom rád szálljon^-félét mondanak, hogy a szeplő ki ne verjen 
rajtok. 

Ha a fecskefészket leverik a házfedésröl, a teben vért ad. 
Els5 gyümölcs evéskor: »Ujság hasamba, hidegfogás (lelés) 
pokolba" 

A kinek a szemöldöke az orra fölött Összenő, a gyerme- 
ket féltik tSle, mert megigézi, azután mindég betegeskedik. 

Ha a gyermek foggal születik) szerencsés óriás lesz, de ha 
a bába ellopja, nem. 

Kukucska hány esztendeig élek ? (mondják a kakuk szavára, 
s megolvassák, hányat kukkan még azután. Ez azonban inkább 
tréfa mint babona.) 

Tejbe késvei aprítani kenyeret nem engednek, mert az olyan, 
mintha a tehén togyit vagdalná az ember. 

A mely ház udvarába bebög az elzüllo tehén, annak a gazd- 
asszonya vette el a hasznát, rontotta meg. 

A be a forgó szébe (szélbe), ód meg az inged gallérját, s 
mélátod, ki boszorkány a falába. 

Ha akarod tunnyi, minek hiják uradot (férjedet), Lucza 
naptó fogva karácsony botyiig minden adott nap harapj bele 
egy aumába, osztán tedd vissza a zsebedbe. Karácsony böttyi est- 
vején á ki a kis kapuba, s edd meg: a minő nevo legény vagy 
ember legelő (először) meszóllít, úgy híják az uradot. 

Ha szén Győr nap előtt (sz. György) kecskebékát (Hyla 
arborea) fogsz, takard be a hangyazsombikba. Három het múva 
(az időt bizonyosan nem tudom) ott tanász egy kis villát, meg 
egy gereblyét; a kit evvel mégereblyézél, mindég utánnad jár (sze- 
ret), s ha nem szereted, szurkád még a villával, nem szeret 
többet. 

Ha evésközben véletlenül kenyeret szel valaki, midőn még 
van (az előbb szeltből) egy kis darab, azt mondják: valamellyík 
atyaiim éhezik. 

A halva szülött hét esztendeig van a sötétségben ; ekkor 
sírni kezd, s ha valaki meghallja, megkeresheti: „Ha gyerek vagy, 
légyé Ádám, ha lány vagy, legye Éva, én téged stb.** Ha senki 
sem hallja meg a szerencsétlen sírását, hét meg hét esztendeig 
marad ismét a sötétségben, s újra sír a 7-ik évben. 

(Ipoly-Lilke.) 

BORBÁS ViNCZE 



8» 



Digitized by LjOOQIC 



36 BABONÁK. NÉPMESÉK. 

Klnc8á8é babonák. 
L 

Puszta-Kapoj határába van égy régi szentegyház. Ászt 
mongyák, hogy ott én nagy kincs van elásva, de ászt csak ugy 
lehet fölvénnyí, ha éggy kis gyereknek a dérékát léötik. Mer 
aszongyák, hogy a török világba ásta el éggy harangozó^ asztány 
éty kis fiának a dérékát leütötte, asztány aszonta, hogy ászt ad- 
dig senki f6 ném veheti, mig ugy nem cselekszik. 

II. 
Két ember is émént egykor pészt ásnyi; asztány aszonták, 
hogy ük ég ném ijennek sémmitú ezen a világon. Ástak, ástak ; 
má jókora gödör vót, asztány a zéggyiknek a kapája má beleü- 
tött a csöngő érczbe; hát éczczérre a zárok szélén él lovas áll. 
A zéggyik efutott, de a másik aszonta, hogy Ü a zistennek sé 
fut most má. Hajjá ám csak éczczér : „Húzzátok fo ászt a kék- 
dolmányost is!** Fönéz, hát láttya, hogy a pajtása má fönnlőgg 
a fán. Na'on égijett; asztány éfutott. A zerdö szélén ég találta 
a pajtását, pejig ászt hitte, hof fölakasztották. 

(Kapoly. Somogy m.) 

SONNENFELD MÓR» 

Népmesék. 
A Jávorfa. 

Vót éccér ék kirá, annak vót három leánya; éccér asjt 
monta nekik, hom mennyének ki a vágásba eprésznyi. A mellik, 
elöb teli szedi a fazekát, ak kap égy uj ruhát. Éménték mind a 
hárman, mindéggyik vitt éf fazekat. A lekkissebbik legjobban sie- 
tett, asztán legelőbb teli szétte a fazekát. Amazok igén irillét- 
tík*;, hogy ü elob teli szelte; asztán aszonta a legüdosebbik a 
középsőnek, hogy ü maj keres a legfiatalabbiknak a fejibe, asztam 
majd émecczi a nyakát nekije. A közípso nem akart rá ányi. de 
asztam mégis rá át. Oda hitta a fiatat, hom maj keres a fejibe^ 
asztán lévákta a fejit nekije. Csinyátak ég gödröt, abba elásták, 
asztá"^ a zeprén elosztosztak. mindenik teli lötötte a fazekát^ 
aszta haza mentek. Kérdi a kirá, hoty hun a lekkissebbik lánya ; 
aszonták, hogy ük ném tuggyák, valahun ébódút a zerdobe ; ke- 
restik, de ném taláták. 

Asztá^ a hun elásták, ott kihajtott ész szíp jávorfa. Ara 
mént ék kódis, lévákta, csinyát belüle éra muzsikát. Asztam mi-^ 
kor mék poróbáta, isz szót: 



*) -\z í = i felé hajló A. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. 37 

Én is vótam kirá lánya, 
De mos vi^ok jávorfábű 
Kis hegediicske. 

Oda mégy a kődis a kirának a zablaktya alá, asztá"^ ott 
hegedű. Mékhallották, aszta f6híták a kődist. Aszta kézibe vette 
a kirá, aniiá meg isz szót : 

Fújjad, fújjad idés apám, 
Én is vótam a leányod, 
De mos vagyok jávorfábű 
Kis hegediicske. 

Aszta* odátta a kdzipsö léánnak, anná még isz szót: 

Fújjad, fújjad idés néném. 
Én is vótam kirá lánya, 
De mos vagyok jávorfábű 
Kis hegedScske. 

Oszt odátták a iegöregebbiknek, de an ném akarta a ké- 
zibe ve'nnyi, utójára mégis csak ráát ; anná még isz szót : 

Fújjad, fújjad én gyilkosom, 
Én is vótam kirá lánya ; 
* De mos vagyok jávorfábű 
Kis hegedűcske. 

No, érímiit ére a leá", asztán ijettibe elejtette a hegedűt. 
A hegedű odacsapódott a zasztáláphö, aszta* összetörött. A mind 
összetörött, hát csak kiugrik beiülc a kirákisasszony. Nagy örömmé 
lett ére a kirá, összecsókáta a kedves leányát, a kódísnak még 
'éj jó marok aram pízt adott. Aszta kíszégesztek éh hordót, bele 
tették a legtidösebbik leá*t, fStétték éh hegyre, osztá* onnajt 
légurgilották ; uh hat még. 

íBaltton vidék.) 

FlSCHER lONÁCZ. 

IJetztös Mese. 

Vót éccér égy ember, a ki má' rígúta githéskédétt-göthös- 
ködott; próbátak vele mindén-féiit, de csak ném tudott méggyó- 
^úni séhugyan sc. Asz* javáják éccér a felesígínek, hosz szerez- 
zen akasztott ember máját, süsse még neki, attú meggyógyú. 
El is mént az asszon égy akasztófa alá, kiveszi az akasztott 
«aibér máját, haza mégy, megsüti, odaagygya az uránok, hogy 
égyc még. Megette, de mingyár is könnyebben lett rá. Nagyobb 
igasságér az ember ném tudott a dologba semmit. 

Hát ugy íjféltájban lehetett — az ember má fekütt, az asz- 
szon még még oda kinn tétt-vétt valamit a konyhán -^ megzör- 
getik ám az ajtót s beszól valaki : 



Digitized by VjOOQIC 



38 NÉl>Mi:SKK. TALÁLÓS MKSÉK PÁRBESZÉDEK. 

— Eressz be, lé ! 

— Erezz be, annyuk, azt a szégíny embdrt. 

— Dehogy eresztem, eressze be ké. 

Mégin csak zörget, a ki ott kia vót s beszól: 

— Eressz be, tél 

— Ugyan erezz be ma annyuk ászt a szégíoy enaöert. 

— Dehogy eresztem, má mér ereszteném, eressze be ké. 
Mikor harmaccor is mégzörgetik az ajtót, kimégy az em- 
ber s beereszti. Hát az akasztott ember vót. 

— Hol a széméd ? 

~ Kivágták a vargyuk. 

— Hol a hajad ? 

— Éhorta a szél. 

— Hát a majád hol van ? 

— Té etted meg! (s az elbeszélő valakire hirtelen rámutat.) 

(Tolna m.) 

Lehr Albihit. 
Találós iMsék. 

Hun van az ökörnek lektöbb húsa? ~ A füli mögött. 

Méllik ódaián van az ökörnek löpp szőri? — A mé II ikre 
afarkátcsapi. 

Mije nincs az istennek? - Istené. 

A temető rengett, a koporsó sétát, a halott sirdogát. — 
Jónás a czetha Ib a n. 

Fa a kóccsa, viz a lakaltya, a vad emént, ^ vadász ott ve- 
szett. — Mózes és Farao a vörös tengerért 

Mi csinyál az isten, mikor az ess5 esik? — Sarat, 

Mi csinyánok a városiak^ mikor az esso esik? — Hagy- 
gy á k e s ny í. 

Mér esik az esso? — Mer laj térgyán nem gy ü het 1 é- 

Föd lopj a fődet. -Haaz ember fehér vaj sárga stb. 
fődet lop. 

Méllik a legnehezebb sulok? — A búsulok. 

Mineknem jőottkigyünnyí,ahun bemént? — Az ítének. 

(Sföke Dtncs. Somogy m.) 

Veres. JÓZSEF. 
Párbeaxédek. 

Őrségi. 

— De rósz kedvé van, Ferku bátyó ! 

— Az-án, met az-ijje ném aluttam kü magamat. Kk kis 
késisbe (mulatság) vótunk, 

— Aszta hun ? 

— Adomás-itába (kézfogon^ vótunk. 

— Kiná? 



Digitized by LjOOQIC 



lARBKSZKDEK. og 

— A Balogokná. Az-este elitták (eljegyezték; a Katit. 

— Hát vótak sokan a vencÜgíék? 

— Ajje I TelH ház ember v6t. Aszta csak eliágottunk, emu' 
Jattunk égisz vérattig, még a boft mind meg ném ittok. (A bort 
a vőlegény adja.) 

— Hács csak sokan vótak? 

— Ajje! Annyan vötak a forgudűk (f6zo és udvarló nök), 
csaknem ég^toás csipejit vertik le. 

— Hát tniker értek haza magok? 

— Tisztán akkor, mikor béakomodótt falkonyodoit.) 

Sípos Eszti. 
S^ckelyséf ű 
Személyek: Egy székely ember. Egy tiszékelyesedett öreg 

Czigaay. 

Szék Vől-é kicdnck vaj;égygy ^aeféteje, Samuba. 

C z i g. Nekem Herenc2 (Ferencz) Uram Patakfalán vót 
égygy, Telekfalán a második, Varosfalán a harmadik, Oklándon 
a negyedik, Almáson az öt5dik ; ojan nerti vót a nap fája alatt. 
Déborának hittak, az a va^áuiapi vót. 

Szék. Hát kied Samubci, azt miét nem vévé el ? 

C z i g. Kn bizén mégmátkásottam vót vélle, elhoztam a 
jegyjfet, égygyífc asszony égygyet mondott, a másik asszony mást 
mondott, hogy a nem m6Cfe]^n úwkééf k faluba lisztétt, túróétt, 
ahajt a jegyét visszaküldöm, ugy mégharagutt az az aszszonpép 
reám Herencz Uram, hogy még az úton séra köszönt többel 
nekem ; hanem uján legén mint én nem és vót nem és Jéssz 
uján arany fonallal kivarrott dolmányom vót, apám Ugrón Pál- 
tól vélte vót, hogy mikor én felültösztem Herencz Uram, a 
napra lehetett nézni, de reám nem, o^n sarkantyút üttem a 
csidmám isorkára Herencz Uram, igy és állott úgy és állot^, mi- 
kor mentem az utonn. csengett pengéit a; lelkit, mikor 

én az utonn mégindultam, a nemes ember az utón lövette a ka- 
lapját előttem. 

Szék. Hát a Samuba hogy esélt vót? 

Czig. A bizén ugy Herencz Uram, hogy én Városfalára 
vótam guzsajasba, jöttem haza, a kard zérgétt az ódalomonn, a 
jó paripa mént alattam, Kénosi Pál dulló (szolgabiró) vót, a 
kalapját levéve s nekem ugy köszöne, alász szolgája, én pedég 
semmit sém szóUék. Az igaz éjjel vót.*j 

(Erdő vidéke.) 
Kriza János. 

*) S a j tóhibá k. Az 1874. deczember füzetben az bó6, lapon 
közlött „Gúnynevek" közt Godra István atán hibásan van szedve /e/«^/í 
c helvett: fel sz ed i. On'csin Borsó helyeti oljv. Csricsiri. Fanyar helyett 
olv. Furulyás. Térdig éró tasha helyett olv. laska. Kr. J. 



Digitized by VjOOQIC 



4o NÉVNAPI KÖSZÖNTÖK. GYERMEKJÁTÉKOK. 

Névnapi kÍM9nték. 

Sándor napjára. 
Örújj és örvendezz, né halazd sokára^ 
Mer eljött az id5, mellyet szíved vára ; 
Hogy jutái neved tUndÖklft napjára, 
Immár félvirattál Sándor napjára; 
Tígédet az Isten íltessen sokáig. 
Soha még né vesse'n, sót inkább szeressen. 
Szerencse bódogság mindenkor kövessen. 
Rajtad az irgalmas Úrnak keze légyén,. 
Hogy né írjén tígéd soha semmi szígyénj 
Pirújjon orczája, ki ellenéd megyén. 
Szájjon annyi áldás reád az egekbül. 
Valamennyi szó, hang származik nyelvedbül. 
Álgyon még az Isten a magos ménnyekbűl. 
Mikor elvígezéd pályafutásodat, 
E világon való zarándokságodat: 
Amaz igaz birő mennybe szállásodat 
Helyeztesse még nyugodalmodat. 
Szívesén kívánom. 

(Földes). 

Ba&oss Lajos. 
fiyM*mkJátékak. 

(Két gyermek összfogja a kezét s föltartja; ez a hid. A 
többiek, az utasok, egy lánczczá fogóznak). 

Utasok: Itthum van-é a hidas mester? 

Hidasmester: Itthum vagyok, csak mozs gyüttem. 

Utas. Ereszsz átu a hidadon. 

Hid. Ném ereszbetlek, mert pitkéssek-patkóssak a lovaid; 
hátha leszakad. 

Utas. Ha leszakad, fölállicscsuk (vagy : föláglálluk.) 

Hid. De mivé? 

Utas. Naty fejszévé, kalapácscsó. (Futnak: az utolsókata 
leeresztett hiddal föltartóztatják, ha bírják, s akkor ezek lesznek 
a hidasok.) 

(SzSkc Dencs, Somogy.) 

Litya játék. 
5. 
Ámszám szubélla, 
Drágo bödzsélla, 
Ébregucsé nánetuti 
Ojmoj momoré. 



Digitized by LjOOQIC 



GYERMEKVERSIKÉK. TÁNCZSZÓK. 4i 

El6mbelécn bénnározi, 
SzenasEem kuttdalározi, 
Ikmá ukmá hábóka. 

7- 
Dándőri davandóri, 
Mama purgátőrí, 
Sz^kszáromi komároim, 
Csali csali dongó cicélle. 
Talán néin vagy csörögd, 
Nánó nánó, bücscs ki té Trészka. 

8. 
Antán titáni, 
Finifani kapínyi, 
Arisláris bugyelláris, 
Liklakatárís. 

VsmEs JőzsB?. 

fiyernekversikék. 
Gólya látáskor. 

-Gólya, gólya, gelicze, ki lányát vetted el?« 

„A tengeri puskásét." 

„Mivel hoztad haza.* 

„Síppal, dobbal, nyári hegedűvel. • 
„Ha én gólya vónék, az ágy alá búnék ; 

Onnét kurjongatnék. 
Kúr ja, bácsi, kúr ja ! elszakatt a húrja ; 
Kösse még a róka, térdig ír5 hóba.* 

(F5ldot). 

Bakoss Lajos. 
Tánczszók. 



Hopp a Jézus hirivel. 
Szűz Mária képivel^ 
Kerülöleg ki, fordulólag be, 
Egy darabig kifelé. 
Egy darabig befelé. 

2. 

Hátra felé, elé felé. 
Hányd a lábad' mindénfelé. 



Digitized by LjOOQIC 



42 



TÁJSZÓK. 



A mögyfámra rigók jöttek, ' 
Vaj két szemét még is öttek, 

4. 
Sárga rigó csérésnyére, 
Gyere babám eskttore. 
Négyen vadtok édes égygyek, 
Négyen nem érték még égygyet. 

(Erdövidék.) 



Kriza J. 



L. 



Albét: Albert. 

ám b o ly og: kőszál. 

á m o 1 1 a m : álmomban. 
Kriz. 

Aois: Anna. 

b a t y u k a : maszk, álarczos. 

bélézna: az a hézag, mely 
az osztovátában a fonalban a 
leszakadtak után támad, 

b é r ö s : béres, szolga. 

bezzene: a kenderföldön 
a lábán megszáradt kender. 

b i h a 1 . bival. 

b i n y 9 : bogyó, 

b i g i ó : gubacs. 

b o r d i ez a : járombélfa. 

bosonyázni: odakószální. 

b o s s : bors. 

bo s s ó: borsó. 

b o z z o s : borzas. 

buszú: boszu. 

cs al f ás : csalfa. 

csapongos; rézsútos. 



Tájszdk. 

S z ék ely ségi ek. 

c s é n á 1 : csinál. 

csépé sz: fokötö. 1. Kr. 

cserese: fülbevaló. Kr.-nál 
más jekntés. 

csépié s z : haszontalan, alá- 
való. 

csérpenyo: serpenyő l.Kr. 

cs i cs : csecs. I. Kr. 

c s i r i k o 1 : csiripel. 1. Kr. 

cs ü r ke; csirke. 

c sű g o r : almamust. 

c sü tk e : csipke 

c z é p o k : bakkancs. 1. Kr. 

czinlorom: czinterem. 

c z i r ó k á 1 : édesget. 

ez o c z ó : ló. 

c zo m: czomb. 1. Kr. 

d é c z k a : deszka. 

d é s z ü : gyüszü. 

diszké: egy évesnél tíata- 
labb juh. 1. Kr. 

d o b o n k a : víztartó edény, 
olyan mint a korsó. 

(Száldabos). 

Bartha Károly. 



Kis Kunságiak. 
Mamogtat: fujtogat. nyámmog: lassan eszik, 

murva: uti kavics. ocsmonda: csúnya, rút. 

ny ám á di: ügyetlen, mihasz- padmaj, padmai: oldal 
na, mamlasz. fülke, pl. a sírban. 



Digitized by VjOOQIC 



TAJ8ZOK. 



43 



pacsa: ronda, csúnya. 

pajáz, pöczint, cztgé-^ 
réz: a pAtykejáték különféle 
fogásai. 

p ö l y k e : bányaveti. 

p u r ui t y a : lusta, tespedt. 

s 1 a m p e' 1 1 : 1. puruttya. 

süsü: paraszt. 



s z ü s z k a : alamuszi, 
szuszoga: galuska árpa- 
lif^zcb&i* 

t i t i 1 á 1 : piszmog, élhetetlen* 
kedik. 

: lassú, lasta. 
dédelget, kény esz- 



tohonya 
t o to j iz: 
tel. 



BsNKB István. 



Borsod megyeiek. 
Nem akarődzik; nem aka- h a m ▼ a s j 



rok, nem tetszik vlmit tennem. 
(1. Nyv. 11. i8i. 422.) 

budár, budi: árnyékszék. 

bunkó: sfityok. 

cilinder: pintes üveg. 

esik a r: karmol. 

cs&lleni: kerékre hajtani 
a fonalat. 

ludat dugni: ludat tömni. 

eszváta.- szövőszék. 

évo dni: feleselni. 

fia tál úr: ifjú úr. 

f r ász : nyavalatörés. 

garád: kerités. 

gall ók a : hinta. 



háti ruha, mely- 
ben füvet szoktak a mezőről 
haza hordani. 

h o 1 y a n : olyan. (Nem m i I y- 
1 yen? A szerk.) 

i n g e s z t e 1 : ingerel. 

irongálni: jégen csusz- 
kálnL 

j od: majd. 

k éleb.e : kebele. 

k o c zí k: patka. 

k o m ó t : fiókos ruhaszekrény. 

kötő: elöruha, kötény. 

kupa: öntöző. 

látránkodílc: alkalmatlan- 
kodik. 



(Diósgyőr vidéke.) 



NÉvV Gyula. 



B í h a r m 

Bakó: vászontáska hosszú 
madzaggal, hogy a nyakba le- 
hessen vetfii. 

ba odzs i t: kancsal 

bán.y^: fücdo.. Eimcnék lel- 
kem a bányába, három napig 
ültem a vízben; úgy kiszítta a 
testeméit ojan vótam mint a 
rosta.** 

bekecs: bekes, prémes téli 
ruha. 

bére na: deszkakerítés. 

biling; öt-hac szénből álló 
szoUofürt. 



egyei ek. 

báskát adott neki = kosa- 
rat adott- 

csa jfitás, csá mpis, 

csángui*di gyalázó szók- 
csámborog: kószál az 
utczán. 

cserkészni: böngészni 
valami mezftn. 

c seléd: család. 

csívclyeg: tévelyegve jár. 

c s ü V ö 1 o : szövőszékhez va- 
ló eszköz. 

czókmók, czepeczu- 



Digitized by VjOOQIC 



44 



TAJSZOK. 



p a : limlom, aprócscprö ruha- 
darabok. 

dercze: a tiszta lisztből 
sürü szitában maradt rész, mely 
a korpánál táplálóbb.; kenyeret 
sütnek bel&le. 

dül& út: mellék út. 

elote: a boglyakemenczének 
sárbői tapasztott ajtaja. 

este ráng: istráng. 

fi reg: patkány, egér; az 
előbbit p o c z*nak is hívják. 

gácsir: himrucza; a ka- 
csa ismeretlen. 

garággya: trágyából s 

(Furu 



szalmából összehordott fél 51 
magas kerítés. 

g el ebem: kebelem. ^Gele- 
bembe tevém a pízt, mégis el- 
lopák." 

gez.emicze: a boglya k5» 
rUl lev& hulladék. 

gomoly a: sajt. 

gömörödik: mikor csak 
annyira fagy meg, hogy az 
ember alatt leszakad. 

görhe: kukoriczalisztbo 1 
készült pogácsa. 

guriga: karika. 

környéke.) 

György Aladárnb. 



Fehér megyeiek. 



Abronica: kötőfék fajta 
fonadék, melyben élekfazéka- 
kat visznek a szántók után. 

azon; »azon melegen kösd 
reá; azon nyersen falta bé: 
azon lisztesen szaladtam el.** 

b o g j ó, b o g ly ó : a disznó 
nyakán lelógó két csöcs ; bog- 
lyós disznó. 

belebordulni: belefor- 
dulni. 

erős; „erős égy ido van." 

elállni; „ha elállja a szeme* 
=s ha elbirja. 

esni; »úgy esik mondanom *" 
= úgy mondhatom. 

elvadulni: elvállalni. (Vesz 
prémett is) 

feküdni; „Jézuskát fekszik 
(mint Jézus a kereszten) ; utol- 
sót fekszik** = haldoklik. 

hallgatkozni: hallga- 
tódzni. 

hegyesen; „nagy hegye- 
sen kurjant.** 



hazapirongatní; „eljött 
értem az én rózsám hazapiron- 
gatní.** 

ha jnali kurjantás: az 
ökrész hajnalban békurjant a 
béreseknek, hogy: ganéjni, itatni. 

különös: a ki künn van. 

kettőző, 1. marokszedő. 

körüllegelni; „a barom 
körüllegeli a fát.** 

lenni; „nagy zajjal vannak ; 
milyen hamissággal vannak.* 

markotszédni: égy cso- 
mó veteményt egybe kötni. 

marokszedő: oly leány, 
ki a veteményt marokba fogva, 
kötelet, szalma gúzst fektet 
alája s kévébe köti. 

máglya: boglya, kazal. 

mérges a szél, az idő, a 
tél, az eczet. 

nyílni: pirosat nyílik a 
rózsa. 

nesz: ürügy ; „avval a nesz- 
szel indult.** 



Digitized by VjOOQIC 



HELYNEVEK. KÖZMONDÁSOK. 45 

p a k 1 á r : paplan. s i f 1 i : mézeskalács, 

pujna túró: juhtúrós bir- szédíbaba: ringelspiel; 

ka savóból. szédibabáznt. 

p í z s i : hangyaboly. u r og n i : ugorni. 

(SzolgaegyházR.) 

Markovics Sándor. 
iffO I y Hv vaR. 

A Magyar Nyelvőr IIL k. 526. lapján Slavoniából Eszék 
felsó várossal összekötött Magyar-Rétfalu már érintve levén, nem 
lesz tán felesleges Szent- Lászlóval is megismerkednünk, mely egy 
a legrégibb reform, egyházak között, hol Sztáray Mihály püspök 
gyujtá meg a reformatiő fáklyáját i54i körül. Szentegyházának 
alapját Lampe szerint, mint az egyház legrégibb jegyzökönyvé- 
ben is olvasható, Slipan Schirianpvich despota (rácz vajda) ve- 
tette meg i2i8-ban. „Hic elegantissimum quondam Templum 
fuerat extractum per stephanum Despotera Schirianovich Siklo- 
sini m orluus et sepultus Gyontér in comitatu Baranyiensi." De 
c tárgyról majd bővebben a slavoniai most már öt reform, egy- 
ház története leírása alkalmával. 

Szent-László fekszik Eszék, Csepin, Vuka, Díakovár, 
Vinkovce, Vukovár és Dálya között, csaknem a központon róna- 
ságával elterülve a sokfelé elágazó Valkó vagy Vuka által körítve 
mint kis sziget. 

D ü 1 1 5 ki Kis erdő. Bucsák. Katonák réve. Gyorfalva. 
Cfókaberda. Gycnes. Lúkó. Mókavölgye. Samur€tje. Bajafalva. 
Nebojsza. Újfalu. Újfalvi temetés. Kismihály. Hosszúgaj. Gara- 
gistya. Hosszúföldek. Gyore. László. Doravölgye. Nedván. Ku- 
ruczkertje. Faluk alja. Kis sziget. Nagy sziget. Méheske. Füzes 
(legelő). Palacsa tava (nagy mocsár). Dez^o völgye. Vuka. Ura- 
ság szérűje. Jókút. Csahér. 

(Szent-Liíszló. Verocze m.) 

Kelecsényi Mihály. 

Közmondások. 

Megtetézlék, mint Bózsván az alult tejet. 

Kesereg, mint a Bárányi dudája. 

Ül, mint Kis Anna az elsö urával. 

Újság, mint Préposton a zsámiska. 

Nyög, mint pokolba a juh. 

Pislog, mint a pederi pap a varsába. 

Megadta a módját, mint Dobra Panna a táncznak. 

Kikönyökölt, mint a kabai kutya a garádra. 

Elbúcsúzott, mint Kócsvai a Jézustól. 

Nem tarthat mindég, mint a baktai kemence. 



Digitized by LjOOQIC 



46 NÉPDALOK. 

Haladja, mint a cigány lelke a mennyországot. 
Küszködik, mint a luteránus gyermek az anynyában. 
Maj megtérgycltem, mint a harangozó a macskát. 

(Szepsi. Abatíj m.) •) 

Paszlavszky Sándor. 



népdalok. 

Szentül napom szép ragyogva, 
Marad szüvem szomorogva. 
Egész napom ugy telik el, 
Mikép féljö, ugy halad el. 

Látod rózsám, hogy nyergelék. 
Még sé hiszed, hogy elmének. 
Elmentedet nem kívánom, 
Visza jöttöd holtig várom. 

Elméntél, nem búcsúztál el, 
Megátkozlak, hogy hérvaggy el. 
Még sém átkozlak erössen, 
Hogy el né hérvaggy egészen. 

Mégesküszöm hat pap előtt. 
Akárhány szentegyház előtt: 
Nekem nincsen más szeretöm. 
Nem es lesz több hitégetőm. 
; ' (Klézse. Moldva.) 



ROKONFÖLDI. 



Tompa Erzsi paszulykaró, 
Rá futott a magnak való. 
Koszta Jancsi most kap rajta. 
Most van gyenge hüvely rajta. 
(Bégány). 

3, 
Ketten hálunk mi egy ágyba, 
Tudom is, hogy kell a bába. 
Ha mi még majd együtt hálunk. 
Szőke lesz a mi kis jányunk. 

(Gcléncs). 



Bodor István. 



*) A „M. Ny.- III. k. 12. füzetében megjelent „Gól y ak é r d ö" 
és „Na pb ivó" gyermekversikék nem Szepsiböl, hanem Deregnyö- 
b Ö 1 (Zempl. m.) valók. P. S. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPDALOK, VÁLASZOK. 



4. 



47 



Mikor mengyek Hatvan ucczán felfele. 
Megy a rózsám a csárdába befele; 
Teli pohár a kézibe, köszönti, 
Gyenge karja derekamat öleli. 
Végig mentem Hatvan ucczán, de bánom ; 
Szeretömet íppen szembe tanálom ; 
Még a köszöni sem et se fogaggya, 
Harakszik rám, a szemíbúl muiattya^ 

(Dcbrcczen.) 



VozARi Gyula. 



Munkás legények dala. 

A, bé, cé, dé, nem kéli kávé ; 
I, ká, el, em, nem kémélem 
Lábomot a portul, torkomat a bortu! ; 
U, rés, té, u, uju, ju, ju ! 
Ugrok, mint a daru, 
Tombolok, mint a juh; 
ü, rés, lé, u. 
Uju, ju, ju 1 



Paszlavszky Sándor. 



VÁLASZOK. 
VII. 

I. K6zép-Baranyá^>an, nevezetesen: Cserkút, Kővágó- 
Sz&llös, Tötlös, Bakon>a és Boda vidékén az igék tört. s végz. 
múlt alakjai a nép ajkán még élnek, noha gyakrabban az értesítő 
múltat használják ezen alakok helyett. Pclda. — Nem látta ké a 
mi Térénket (Teréz)? — De éppen most méné el innen. — De 
há is möhetétt az a lány? — Tán Rétiéknél lesz, ténnap is. ott 
láttam val a. — Sot Bakonyán ily alakban is hallottam: Iá- 
tám val a, haliám val a. 

AuGüszT Gero. 
Vili 

8. Az idézett összetételek közöl csak a « méregdrága^ -t hal- 
lottam közbeszédben, azt is inkább adv. alakban : „méregdrágán 
vettem" Veszprémben és Somogyban általános. 

9. „Ki vele, ide vele" nagyon el van terjedve, pl. Szilason 
(Veszprém) és Kapolyon (Somogy). 

10. Kapolyi ember a „locomotivot, waggon-t, coupé-t" ezen 
egy nevezet alá foglalja „gözkocsi* vagy „g&z&s**, (a „loco- 
motiv*-ot gyakran körülírja: „a gozös masinája" vagy »g&z- 
masina") pl. »ammint fölütünk a g&zösre", «gyün a gózös vagy 



Digitized by VjOOQIC 



48 VÁLASZOK. 

a gözkccsi**, ha maga a locomotiv jár is. Az , indóház" -at .állo- 
más^-naK mondják. 

SONNENFELD MoR, 

IX. 

7. A 7. számú ngyak, gyakfák" Gyöngyös vidékén isme- 
retlenek. 

8. A kérdésbeli összetételek általános használatban vannak. 
Példák. „Olyan setét koromfekete éczaka vót, mikor az er- 
dórii gyüttünk, hogy állig láttuk egymást." A .koromfekete" 
mellett még a „bogárfekete** is használatos ily kitételekben: Bo- 
gárfekete hajú, bogárfekete szemű. „Kökénykék szemű 
lánya születelt. Fgszinkék ruhát veitek neki. Pedig olylyan 
kedves galambősz hajú ember az, csudálom hogy te nem 
szereted. Méregdrága a zsírnak, szalonnának stb. fontja. O 
lelkem, ha ily méregdrágán árúUya, nem fog abbúl venni senki. 
Hófehér kezű. Gyakrabban így: „Olyan a keze mint a hó, hab*. 

9. A „ki vele, el vele, félre vele" stb. általános haszná- 
laiuak. 

10. A .,locomotiv, telegráf" sat. szavakat csak kevéssé el- 
ferdítve használja a nép. (De miként? Aztán használja-e az „in- 
dóház-at, távirdá-t, mozdony- 1"? A szerk.) 

11. Az „inadék" szó, bár ritkán, de hallható; rendszerint a 
lábikrák-al értik rajta. 

Ifj. KÁPLÁNY Józstep. 
X. 

1. A tört. multat mindössze csak kétszer hallottam] itt 
(Turkevén), s akkor is ez egy szóban: meg hal a. 

2. A végz. multat itt széltére használják, pl. i z e n t e m 
volt, Írtam volt; a mint bementem volt sat. 

5. Kis-Kun-Halason hajdan gyermek koromban — jól em- 
lékszem reá, de vájjon szokásban van-e most is vagy nincs, nem 
állíthatom — a tengelyre szükséges vas hosszát marok számra 
mérték; talán innen a „marokvas" nevezet; semmi más egyéb- 
hez szükséges vasat marokkal nem mértek. Vájjon dívik-e ;tez 
most is ott, Halas, Kecskemét, Szeged vidékér&l kellene felvilá- 
gosítást nyerni. 

8. Szeged, Halas, Kecskemét tájékán, továbbá Turkevében 
is használják a „koromfekete, kávébarna, égszínkék, gesztenye- 
barna, galambősz** összetételeket. 

Papp^ Aktal. 



Pesö hönyvnyomda-részTény-tárMltt. (Hoíd-uietA 4. «a.) 



Digitized by VjOOQIC 



^jdenik MAG Y A R SZERKESZTŐ 

minden hónap MVUTArAD ^^^^^ Wkm 

isén J^ I JL JL V U IV. BiíajesL 

h^rom Ívnyi SZERKESZTI "• ^'^^' FŐ-ülCZa. 

urttlommal. SZARVAS GÁBOR. ^^ "" 



IV. kötet, 1875. FEBRUÁR 15. //. fü^et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

Több oldalról jött abbeli kérdezősködésre, minő ok 
alapján van ez vagy az a szó a hibásak közé sorozva, 
hogy valamely szónak helyes vagy helytelen voltáról min- 
denki előre is némileg tájékozhassa magát, kötelességszerű- 
nek tartjuk ez alkalommal olvasóinkkal a nyelvtudománynak 
ide vágó megállapításait megismertetni. 

Általában véve hibás minden olyan újabb 
keliü szó, a melynek , megvolta akár jelentés, 
akár alak tekintetében, egészére vagy csak 
egyik tagjára nézve is magából a nyelvből vi- 
lágosan nem igazolható. Helytelenek ennélfogva az 
oly szóalkotások: 

I. A melyeknek alakjuk is, jelentésük is teljesen isme- 
retlen. Ily fajta koholmányok: iiyák (ebben: nydkhártj^a) ; 
pamlag {ngyepleg: gyepből való kanapé; pamlag: házban 
való kanapé**. Bartz. Szabó D.); burcsán (balgfrucht, Mi- 
hálka); elecs (butomus, Mih.); hög (ebben, höghurut); bot- 
rog (ollótlan rák); iblany (jod); imola (templom), sat. 

2. A melyek akár való, akár csak gondolt képzőjüktől 
megfosztva, csupán csak sejtett, de világosan ki nem mutat- 
ható jelentésben önálló szókként szerepelnek. Ilyenek: :{Öm 
(zöm-ök); táv (táv-ol); kér (kér-eg); végy (vegy-ít); táp 
(táp-lál); gép (gépely); c:{im (czím-er); /e/? (több lepük: 
polysepala, Mih. lep-ed-ő?); bur schale (bur-ok); vir: go- 
molyviry tor:^savir (vir-ág); csir (csir-a); csirbur: büchse 
(csiraburok); virbiir (virágburok, Mihálka), sat. Ide tartoz- 
nak azok a csak kizárólag cselekvésjelelő szók is, a melye- 
ket minden alaki kifejező hozzájárulása nélkül tárgyszókká 



M. NTtLVOll. IT. 



Digitized by VjOOQIC 



5o HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

erőszakolt a nyelvújítás ,• pl. íör, kőtör : saxifraga ; Péd, ügy- 
péd; csuky gyomorcsuk; hörg^ a hörgők üre, sat. 

3. A melyekben kifogás alá esik mind a tó, mind a 
képző. Ilyenek: tak-áry lob-or^ könenfy kesr-enj^ ham- 
anfy sat. 

4. A melyekben a képző kifogástalan, de a tőnek vagy 
alakja vagy jelentése nem igazolható. Ilyenek: ned-ély^ tök- 
élfy egyl-ety többl-ety sat. 

5. Az oly szók, a melyeknek töve helyes, de kifogás 
alá esik a képző. Ezek három osztályba szakadnak, a) A 
megmerevült képzőkkel alkotott szók, mint: föl-epy korá-nj^ 
s^ak-may sat. í>) Idegen képzős szók: toll-noky hord-ár, nye- 
lü-c\e^ sat. c) A melyekben a képző csak fictio: loV'anc:{y 
tol-onc:{y jég-ncy hosi-nya (talár), nyom-day fós^y bor-osilán : 
kellerhals (ad normám : or-oszlán), nyak-orján : girafife (bojt- 
orján mintájára), sat. 

6. Mind a tő, mind a képző helyes, de a képző alkal- 
matlan ama működés végzésére, a melyre alkalmazva van ; 
pl. önkmd-ety ok-mánj^ fest-és^^ ga^d-ás^y sat, 

7. Nem fogadhatók el helyeseknek az egy vagy egy-két 
analógiára támaszkodó alkotások sem, kivált ha magukhoz 
az analóg példákhoz is még némi kétség fér. Helytelenül 
hivatkoznának például azok, a kik a s^es\élj^ lábtfúy okmány 
s hasonló denominativ (névből való) képzéseket csinálták, a 
S'{em'élj% ke\'tyűy ^^sák-mány analógiákra; mert ezek vagy 
egészen magukban vagy csak egy-két társsal állanak; azon- 
kívül a vélt képző is homályos. Kérdéses t. i. vájjon a s^e- 
mélj% ke\tyü nem összetételek-e. A :{sákmány kétségtelenül 
hamis analógia; mert idegen szó. 

A mondottakat még egyszer röviden egybefoglalva: a 
nyelvtudomány itélő széke csak az oly újon- 
nan alkotott szó jogosultságát ismerheti el, a 
m elyb en nem csak h o gy az alapszónak jelen- 
tése tiszta, átlátszó, nem csak hogy a képző- 
nek értelemmódosító ereje érezhető, hanem 
megkívánja még, hogy ez utóbbit csak is azon 
működés végzésére alkalmazzuk, a melyet a 
nyelvszellem eléje szabott, s ezt ahatárt szán 
dékosan sehol és soha át ne lépjük. 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 5r 

A megjavításra kitűzött szók sorában következnek 
5. Szívély, szívélyes. 

Elsó hibája, hogy szükségtelen szó; a második pedig, 
hogy a föntebb elsorolt kifogások 6. pontja alá esik. A s%{v 
névszó helyessége ugyan felüláll minden kétségen; az ály 
élf képzőt is még némileg érezhetővé teszik a kifogástalan 
os^Uálfy as^'álfy ves^'élfy S!{ab'ály, s\eg'élfy akad-ily ; fon-ály 
hal-ál, köt'él; de a mint e példák félreérthetetlenül tanús- 
kodnak, az álfy ély (ály él) deverbalis képző azaz az idézett 
nevek igetőböl vannak alkotva; a s:{iv ellenben kétségtelen 
főnév. Hogy a legtöbb képző csak is bizonyos, szigorúan 
megszabott körben gyakorolja fogalommódosító erejét, 
annak elég lesz csupán nyelvünkből néhány bizonyítékát 
fölemlítenünk. Az ás és egyike legszaporább képzőinknek; 
nincs egyetlen egy ige sem, a melyből vele főnevet ne ké- 
pezhetnénk; s mind annak ellenére összes szókincsünkben 
nem találunk oly névszót, a melyhez az ás és vagy at et 
hozzáfüggedne, ha csak a nyelvújításnak felül-et-féle alko- 
tásait számba nem veszszük. Hasonló természetű a mány^ 
vá7iy is. Az ít csak bizonyos, meghatározott jellemű igéken, 
s a mellékneveken veszi foganatba jelentés-módosító erejét; 
mondjuk pl. bátor-íty kemény-ity de már nem sok-tíy hanem 
sokaS'Üy nem sár-ít, hanem sáros-Ü. 

A névtőkből képzett ály ély végű szók tehát nem fo- 
gadhatók el helyes alkotásoknak. 

A síivélf s\ivélfes szókat a német „gemüth, gemüth- 
lich** alkottatta meg neologusainkkal ; e jelentését azonban 
a kedély később elragadta tőle, s ma már inkább csak a 
„herzlichkeit, gefálligkeit" értelmet tulajdonítják neki. De sem 
az egyik, sem a másik jelentésben nem volt szükségünk rá. 
Nyelvünk, mint a németen kívül más nyelvek is, a gé- 
műt h-öt más-más szókkal fejezi ki. E szók a lélek, ke- 
bel, szív, vagy pedig kedv, indulat. Példák. „Mint az 
elhagyott sír, lelkem oly kietlen." (Arany. Névn. gond.) 
„Kietlen lélek", a német ezt úgy mondaná hogy „ein leeres, 
wüstes gemüth." így: ruhiges gemüth: nyugott lélek; 
unschuldiges gemüth : ártatlan szív; trauriges gemüth : 
bánatos kebel. „Er hat einen scharfen verstand, aber kein 
gemüth: éles esze van, de szíve nincs." Eínem etwas zu 

4' 



Digitized by LjOOQIC 



52 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA 

gemüthe führen: szivére, lelkére kötni vlkinek vlmit. 
Sich zu gemüthe führen : szivére venni. „Otthon lakjék, a 
ki kedvére (gemüthlich) akar élni." (Kozm.) s így tovább. 
A mi pedig a „herzUch, gefallig" jelentést illeti, e te- 
kintetben még kevesebb szükség volt és van a s:{ipél/es 
szóra. Van nekünk e fogalomra nem egy, hanem több kife- 
jezésünk is: szíves, kedves, kedvelete s, kellete s, 
nyájas. Válogathatnánk bennük, de egyik sem kell; már oda 
jutunk nem sokára, hogy e szók kivesznek, kipusztulnak az 
irodalomból; kipusztítja őket a korcs s:{ivéljes. „Szívből 
fakadt hangon üdvözlé az érkezőt — Nyájas szavai el- 
oszlaták homlokáról a borút — Szíves kézszorítással bo- 
csáta el magától — Kedves magaviseletével mindenkit 
barátjává teve — Kedveletes előzékenysége volt a nap- 
sugár, a mely a tartózkodás jegét fölengesztelé", ezek újabb 
íróink egy részénél igazi ritkaságok; náluk most már min- 
den szivélyes: szívélyes a szó, hang; szivélyes a 
mosoly, tekintet; szivélyes a magaviselet, előzékenység, 
kézszorítás; szivélyes a fogadás, búcsúzás, épen úgy 
mint némely embernél minden klasszikus: klasszikus 
a viruló hajadon s klasszikus a ránczos képű ba- 
nya, klasszikus ha jól mulat s klasszikus ha halálra 
unatkozik, klasszikus a jól hordó puska s klasszi- 
kus a c s ö k ö n ö s ló. Az ilyen általánosítás mindig szegény- 
ségnek a jele, s rendszerint elszegényedéssel jár. Példák rá 
a régi jó „szívesség, Byájasság" szók, melyeket újabb s 
nagyon is „szivélyes" íróink gondatlansága már-már a pusz- 
tulás révére juttat. 

6. Gyermek-menhely. Honvéd-menház. 

A mellhely, menhá\ kétszeres hibában szenvednek ; nem 
csak hogy igetős összetételek, hanem az igető (mett-t) még 
képzőjétől is meg van fosztva. Hasonlóképen szükségtelen 
szók. A nbünösök menedéke: refugium peccatorum" 
.már legrégibb imádságainkban elékerül, s minden koron át 
folytonos használatban volt. A korcs menhely y menhd:; he- 
lyébe alítsuk tehát vissza az ősrégi helyes menedék-ct; s 
legyen az ,jasylum" menedék, vagy a mint már Molnár Al- 
bert följegyezte: menedékhelye s mondjuk e szerint helye- 
sen: „Gyermek-menedékhely. Honvéd -menedékház." 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 53 

7. Szellemdús, kenetteljes, vizbö. 

Van nyelvünknek egy sajátsága, a mely abban áll, 
hogy bizonyos kapcsolatokban a viszonyjelölés minden alaki 
kifejező nélkül állhat s nagyobb részt áll is. Ez exponens- 
hiány a tárgy és birtokviszony esetében tapasztalható. A 
tárgyvíszony rendszerint kifejezetlenúl marad i) a transitiv 
igéknek úgynevezett jelen és múlt részesülőjével való kap- 
csolatban, mint : szíjgyártó, kötélverő, naplopó; 
szinevesztetty eszefelejtett, nyakatörött, sat. 
2) ugyan csak a trans. igékből képzett cselekvés-nevekben, 
mint : szentségtörés, esküszegé s, emberszere- 
tet, stb. Kifejezetlenúl maradhat 3) oly trans. igék infíniti- 
vusa mellett, a melyek valamely mozgásjelentö kifejezésnek 
a vonzatai; pl. Háztúznézni jártunk. Fa vág ni ment. 
Szénagyújteni van kinn a mezőn. 4) az első és máso- 
dik személyragos szók is állhatnak tárgyrag nélkül mind az 
cgy^j mind a többes számban; pl. Nyújtsd neki a kis uj- 
ja d, s az egész kezed kéri. Kikunyorálná még a lelkünk 
is. A birtokviszony is, mint általánosan tudva vair, a birto- 
kos szóban rendszerint kifejező nélkül áll, mint: Künn az 
isten szabad ege alatt. A most felsorolt esetek kivételével 
nyelvünk természete a többi viszonynál az alaki kifejezést, 
a rag kitételét is szigorúan megköveteli. A czimbeli szók 
tehát ily kapcsolatban, rag nélkül, nyelvünk természete ellen 
vannak szerkesztve. Helyesen így kellene állniok : szellem- 
ben dús, kenettel teljes, vízben vagy vízzel bő. 

Az ilynemű szerkezetek is azonban, valamint az újí- 
tásnak legtöbb alkotása, világosan tanúskodnak ama tény 
mellett, hogy nyelvünk törvényeinek kutatása s fölismerése 
utolsó gondja volt a neologismusnak. Ok a dolog könnyebb 
végét fogták. A mit a németben láttak, egyezik az nyelvünk 
természetével, vagy homlokegyenest ellenkezik, azzal szik- 
rányit sem törődtek, hanem mint szépet, helyeset, a mely- 
hez kétség sem fér, átültették, meghonosították. így szület- 
tek meg a „geistreich, salbungsvoU, virasserreich" képére a 
szóban levő idegenszerűségek. Pedig csak itthon kellett 
volna kissé körültekinteniök, s megtalálták volna azt a jób 
a mit künn roszúl tanultak; s a „fruchtreiches jahr"-t bizo- 
nyára nem mondták volna „gabnadús évnek," hanem „bő, 



Digitized by VjOOQIC 



54 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

gazdag, termékeny, áldott évnek v. esztendőnek." 
A magyarnak nincs „borteljes pohara," hanem „teli pohár 
bora"; neki a „sorgenvoll" nem „gondteljes^ hanem ;,teli 
gonddal, csupa gond, aggódó, aggóskodó, aggo- 
dalmas; s a „handvoU" nem ké^teli^ hanem „marok- 
nyi"; s a „zahlreich" sem s\ámga:{dag, hanem „számos/ 
Megjegyezzük, hogy a németben már csaknem képzővé vált 
„reich, voU" szóknak ily esetekben a magyarban a legtöbb- 
szörte s képzős melléknevek felelnek meg; pl. „volkreiche 
stadt: népes város; kummervoU: bánatos, freudenvoU: 
örvendetes; bedeutungsvoU : jelentős v* jelenté- 
keny, sat. Ezekre nézve azonban egy általános, minden 
esetre kiterjedő útba igazítást adni lehetetlen; ez a szótár 
dolga; itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a ki magyarul 
gondolkozik, az soha sem fog útkés^-tj élethű-t, vérs^e- 
gényty tis^íeletteljeS't sat. mondani, hanem talál mindegyikére 
nem egy, hanem több tőről-metszett magyaros kitételt. 

E szerint a czímbeli szók így javítandók ki: jellem- 
dús helyett szellemes, kenetteljes -. kenetes, vi:(bo forrás h. 
bö vizti V. gazdag forrás. 

8. Miután. 

A miután alakilag is, jelentésUeg is helyes szó ; kifo- 
gás alá csak annyiban esik, a mennyiben az újabb irodalom 
oly működést is végeztet vele, a melyre nincs képessége, s 
a melyet nyelvünkben egészen más erők hajtanak végre- A 
miután ugyanis, a mint nyelvünk történetének minden egyes 
adata tanúskodik, kizárólag csak is idöconjunctio 
nem pedig, mint az újabb irodalom használja, 
ok kötő. E jelentésben latinizmus. Tudvalevőleg a latin 
quum egyéb functiókon kívül még az időjelölést s az oka- 
dást is teljesíti. Midőn tehát a latin nyelv helyett hazánkban 
is nemzeti nyelvünk lett a hivatalos, deákos uraink a quum- 
nak e kettős functióját minden előleges vizsgálódás s 
megfontolás nélkül átruházták az egy jelentésében neki meg- 
felelő miután-vaL is; holott ez addig az ideig csak is egy 
szerepet töltött be, az időjelölést; az okadást ellenben a 
7nipely merty mivelhogy^ minthogy kötő-szók végezték. Ez 
állítás bizonyítására nem idézünk példákat; hitelességéről 
mindenki meggyőződhetik, a ki kezébe vesz bármely mun- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 55 

kát, mely a harminczas évek előtt megjelent, föl egész a 
régi bibliáig; csak egyszerűen constatáljuk a tényt, mely a 
miután-TÓl nyelvünk történetéből kiolvasható, s a mely így 
hangzik: a miután kizárólagosan időt, még pedig 
előidejűséget jel elő kötő-szó s egyértékese a 
latin postquaniy a német nachdem conjunctióknak; 
más szóval: oly temporalis függő mondatokban 
áll, a melyek előidejüség viszonyában állnak 
vonzó mondatukhoz. Ok jel ölést végeztetni a 
miután-nú latinosság. 

A mit föntebb a szívélyes szorul mondtunk, hogy t. i. 
miatta a s:{iveSy nyájas s synonymjai kiveszőben vannak, 
ugyanaz teljes mértékben áll a szóbeli miután-vól is. E miatt 
is a pusztulás határán állnak már a valódi okkötők, a mi- 
vei, mert; minthogy, mivelhogy , mindamellett hogy négy 
század múltja hangos szóval tanúskodik megvoltuk s sza- 
kadatlan működésük mellett. 

9. Ural. 

Hogy mennyire uralkodik rajtunk a német nyelv, az 
ural igének legújabbi fonák s nagyon elterjedt használata is 
fényes tanúság reá. „Uralni val a k tt" a legrégibb idők- 
től fogva 'egész napjainkig mind az irodalomban, mind a 
népnél annyit jelentett és jelent, mint „valakit urának 
elismerni, vallani**. Ezt vallja már Molnár Albert, ezt 
Kresznerics, a kiknél e szóról im ez áll: „Ural (urnák 
mondja, ismeri): dominum agnoscit, veneratur, suspicit. 
Meguralja idem. Meguraltatja magát: curat se ut 
dominum honorari." Ezt hirdeti az ismeretes hymnusbeli 
óhajtás: »Adja isten, hogy a magyart a félvifág ural- 
jal** A hírlapirodalom azonban ez általános, s a népnél is 
gyakran hallható használattal semmit sem törődve, hanem 
szolgailag utánozva a német „beherrschen" kiléteit, épen 
ellenkező jelentésben alkalmazza az ural igét, s pl. ezt a 
mondatot: ,Die anhöhc beherrscht die festungs- 
werke" így fordítja: „A magaslat uralja a várerődtímé- 
nyéket'' ; holott helyes magyarsággal így kellene állnia : A 
magaslat uralkodik a vár erősségein. 

A német „beherrschen etwas" tehát nem uralni 
valamity hanem uralkodni valamin. 






Digitized by VjOOQIC 



56 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

xo. Osztja a nézetet. 

Testvére az előbbinek; szintén germanismus, a német 
„er theilt die ansicht" kitételnek rósz fordítása. A ma- 
gyar os:[t dativus commodi nélkül (valakinek) csak is az 
egésznek részekre választását jelenti, s a subjectumuak (a 
ki oszt) az osztásból nem juttat részt; más szóval a ré- 
szekre választott egésznek hovajutását meg- 
határozatlanul hagyja; pl. jutalmat osztok. E 
szerint tehát épen nem fejezi ki azt, a mit ki akarna fejezni^ 
t. i. a résznyerést, részesülést va la miben. Ezt az 
„osztozik, osztakozik valamiben" kitétel teljesíti. 

Az idegenszerű, németes j^osutom az előttem szólónak 
né\etét^ fehát helyes magyarosan így hangzik: .osztozom 
V. osztakozom az előttem szóló nézetében^. Magától ért- 
hető, hogy e kifejezésen kívül egyéb kitételek is használ- 
hatók, mint: „egy nézeten vagyok az előttem szólóval 
— magamévá teszem indítványát — csatlako- 
zom nézetéhez — elfogadom javaslatát", sat. 



A következő tanácskozás tárgyai lesznek: HorderS. 
Bölcsőde. Kisdedopóda. Képeddé. Tömkeleg. Talány. Egylet. 
Dalár, dalárda. Létezik. Besiüntet^ beállít valamit. Magas 
kor^ magas papság. 



IVAD. ÉVAD. 

Nem csuda, ha e szó, a nrfelyet most a Nyelvőr a rosz- 
szúl sült idénj- helyébe („saison** értelemben) használatra 
ajánl, némelyeknek még vadnak vagy legalább is vadonat- 
újnak tetszik. Hiszen jelenleg már csak néhány szókapcso- 
latban él, a melyek megint csak igen gyér helyen maradtak 
fönn az országban (erdöirtás ivadán, gyapjunyi- 
rás ivadán, éjszakának ivadán = „korában, idején" 
(Komárommegye Kürth falujában, lásd István bácsi nap- 
tára, szerk. Majer István7r86i. a 90. lapon); másutt, pl. Sze- 
geden csak az éjnek évad) á n-t ismerik; (lásd „Szegedi" 
czikkét „A hibás szók ügyében* a Nemzeti Hírlap jan. 3o. 
számában). A régi magyar irodalomban is elég gyéren for- 



< J 



V f: 



; * ' \ DigitizedbyLjOOQlC 



BÜDENZ JÓZSEF. IVAD. ÉVAD. D'J 

dül elé az ivad, évad (lásd „Mátyás Flórián" magyar nyelv- 
tudomáíiy, II. füz. 57. lap). 

Mindenki lát/a, hogy a szegedi évadján és a kürthi 
tvadán vagyis évad és ivad azon egy szó, mely egysze- 
rűen annyi mint: idején (idö). E szerint nem is kell bő- 
vebben megczáfolnom a szónak olyan értelmezését és ety- 
mologiáját, mely legfeljebb — még pedig egy kis vadságot 
is megtűrve — a szegcdi „éjnek évadiá"-ra illenék, s az 
is csak úgy a hogy („éjnek éj-vadján", azaz az „éjnek 
legsötétebb, legmélyebb pontján, mintegy az éjnek legvá- 
dabbján"). Megengedem azonban, hogy a szegedi ember, 
mikor a kevésbbé közönséges évad szót használja, melyet 
tapogatódzó nyelvérzékével magának meg nem fejthet; csak- 
ugyan egy kis „vad"-ságot is képzel hozzá. De a kürthi 
ember, li az erdöirtás és gyapjunyirás ivadát is 
ismeri, már nincs kitéve ily hamis hozzáértésnek. 

Az ivadf évad j6 magyar szó s a fönnebbiekböí = „ído** 
jelentése világos; s így, ha különben tetszik, szerezhetünk 
neki megint általánosabb divatot, ha nem tudjuk is, mily 
etymonnál fogva teszi azt, a mit tesz t. i. „időt". Még jobb, 
* ha talán még. ezt is tudhatjuk, vagy legalább e kérdésre 
neöJ épen „vad izű" véleménynyel felelhetünk. Fogadjanak 
szívesen tőlem egy ily véleményt a most a sutból kihozott 
ivad^Tíúk kegyes pártolói! 

Szerintem az ivad {évad) szóban az „idő* vagy tulaj- 
donkép bizonyos „időszak" jelentés az átalánosabb „folyni, 
múlni (fluere, currere, verlaufen)** igefogalomból ered,, úgy 
hogy ivad eredetileg, etymon szerint nem tesz egyebet, mint 
„cursus, verlauf", éjnek ivadán v. évadján „im ver- 
laufe der nacht" = bei nSchtlicher weile. E tekintetben 
hasonmása a finn kaiite (nom. kausi) szó, mely szintén ki- 
sebb-nagyobb „időszakot" teszen, pl. kuu-kausi hónap (hó- 
kausi)^ pdiv3-k. nap (azaz egész nap, napotszaka, journée), 
vuosi'k. esztendő, année ; az észtben a megfelelő szó kauda 
(nom. kaitd) ezt teszi „ríchtung, 'weg*', a miből megtetszik, 
hogy a finn kaiite tkp. „cursus, verlauf, elmúlás"; ezenfelül 
más szókból kifejthető alapszava kau-'^^ ugor kjg- »ííuere, 
currere". A magyat ivad (évadynsk ily értelemben való 
•megfejtésére megkívántató alapige pedig benne rejlik nríég a 
jut' igében, iheg a jó „fluvius" szóban {Sa-jó e h. sav-jó 



Digitized by VjOOQIC 



58 BUDENZ. IVAD. ÉVAD. 

,salz fluss**), s ennek az igének eredetibb épebb (a rokon 
nyelvekből kimutatható) alakja: 7^- (j\g^-, ejtsük hiv jogá- 
nak. Lásd ennek kimutatását magyar, ugor szótáram i74. 
és 177. s7, czikkeiben)^ A magyarban ilyen ugor joga* épen 
úgy válhatott jopo-vi — s csakugyan vált is a jó .fluvius"- 
ban (v.ö. ló ebből: loPo) — mint vált a finn (s több ugor) 
nyelvbeli tege- „facere** a m. téve-vé; hozzájárulván még a 
d- (=ugor -ni) frequentativ vagy continuativ igeképzö, lett 
joved' (v. ö. az észtben jogenda-, jo'enda „strömen**). A ki 
tudja, hogy a magyarban a szókezdő í, 1, é nem egyszer 
régibb joy je-höl keletkezett (pl. jonkább : inkább; jonh^ joh : 
íhy éh)j könnyen megismerheti a deducált jovod- frequ. 
igetőt még ivad'y évad-félt alakban is ; ezzel pedig 
teljesen egyező a fennmaradt ipad, évad (teljes tő: ivadoy 
évado) névszótő, a mennyiben t. i. különös képző nél- 
kül vagy megvolt képző elkopásával nomen verbale (nő- 
mén actionis) functiójával jár = ^cursus, folyás, múlás**. 
Szintilyen képzőtelen vagy képzővesztett nomen verbale- 
nak fejtegettem a gond és hid szókat (lásd a m. ugor szó- 
tárban) ; V. ö. a székely kűsd = kű\d főnevet (k ü s d b e 
menni). 

Az egyszerű jogo „fluere, currere" igének magyar 
alakja ivady évad ujjmutatása szerint évo-y ivo- l^nne. Fi- 
gyelemre méltó hogy a mondott jogo igének egy másik 
frequentativ származéka, a finn. észt. juokse-, jokse^ ^currere, 
fluere" szorosb értelemben a hal-ivás-ról is eléfordul : észt- 
kala jokseb ,die fische gehen (zum laichen) den fluss hinauf" 
(szó szerint: „piscis fluit, currit"); kala- mari alles joksmata 
= ,die fische habén noch nicht gelaicht** (szó sz. ,der 
físchrogen ist noch ungeflossen"). 

BUDENZ JÓZSEF. 



„AT" ÉS „ÁS" NÉVKÉPZÖK. 

Az -at és 'ás névképzők nem csak nyelvtani tekintet- 
ben, hanem jelentésileg is annyira összefüggnek egymással, 
hogy nem csak jogosult, de szükséges is azoknak együttes 
fejtegetése. — Kölcsönös egybevetés által magyarázhatjuk 
csak őket, annyival is inkább, mert elterjedt vélemény az, 
hogy a kettő között nincsen semmi, vagy csak igen kevés 



Digitized by VjOOQIC 



SONNENFELD MÓR. AT ÉS ÁS NÉVKÉPZOK. Sq 

jdentésbelí különbség. Czéluok a kérdést a nyelvtények 
alapján tisztába hozni^ a mi teroiészetesea föltételezi, hogy 
magát a képző eredetét, a képzés szabályos voltát is földe- 
rítsük. 

Az -a/-ban a voltaképen i képző csak -/, míg az -ás- 
ban a bosszú hangzó két rövidnek az összevonásából ke- 
letkezett. Mert például ezek : tudat^ irat, kezdet nem így 
alakultak: tud-at, ir-at^ ke^d-et^ hanem: tudata ira-t, ke:;- 
de-t. Hogy ez így történt, bizonyítja egyébb képzéseken 
kivül ez is: tudotnányy iro-mánjry keide-mény stb., hol még 
a képző tisztán elválasztható a tőígéktöl, és ez világosan 
kimutatja, hogy a magyar igéket hangzós végűekre kell kie- 
gészítenünk. — A rokon nyelvek összehasonlítása^ az ige- 
ragozás csak megerősítenek bennünket e nézetűnkben: 
tudo-nty iro-mj ke^de-m. Tehát: tudás, ivás, adás is csak 
így alakulhatott: tudai-as, ira + as, ada+as. 

E szerint nem -at, hanem -í a névképző, meljrről 
szólni akarunk. — De hogyan történt az, hogy az a -/, 
mely mint igeképzö annyi sokféle változatban fordul elé, 
egyszerre fölcserélte szerepét? Nem lehetetlen ugyan, de 
méltán föltűnő. 

E kérdést megfejti nekünk a régi, az ó-magyar nyelv. 
Innen kitűnik, hogy nem ok nélkül való volt megütközé- 
sünk, és hogy a -t csak igeképző és soha sem is volt igazi 
névképző. — A „Halotti beszédben" még ezen alakokat ta- 
láljuk: intetvinecy tldetvitől, kin^otviától (es zoboducha wt 
urdung ildetuitvl es pucul kivzotuiatwl). — A „Königsbergi 
tör. "-ben: wylagnoc ke:{dettntuL 

Mit lehet ezekből következtetnünk? Azt hogy a tulaj- 
donképeni névképző -pi volt, mely, a mennyire e néhány 
példából föltehetjük, csak -t képzős igékhez járult. Hogy 
azután ez a -/ a perfectiv (intensiv) -í, az a következőkből 
fog bebizonyulni. Ez a -pt azután idő jártával elkopván, a 
beszélő nép az -at-ot nézte képzőnek, és ezzel alkotta szóit 
annyival is inkább, minthogy az igéknek véghangzós volta 
is kiveszett a nyelvérzékből. Fölösleges bizonyítanom, hogy 
ez a 'P egészen más annál, melyet Toldy (1. írod. olvasó 
könyv) ajak-szelletnek nevez ezekben: bopdug, mtp, ttp,opga, 
vimagguky iopben, lept. — Ezekben a -p magához a tőhöz 
tartozik, vagy mint ezekben: uolop, keserup, iarop nem 



Digitized by VjOOQIC 



6o SONNENFELD MÓR. 

egyéb, mint a jelen idejű igenévnek eredetibb alakja. Még 
ha el is fogadnánk egy -v úgy nevezett ajak-szelletet, még 
akkor is másnak kell tekintenünk a -W-t, mely világosan 
meg van ebben : kiniot-vi-a-twl ; mert itt az -i-t még a töb- 
bes szám ragjának sem lehet tartani, mint talán ezekben: 
intetPinec, ildetuitvly a melyekben a két i valószínűleg ösz- 
szevonatott. 

A hangzós kezdetű -as névképzót a N. Sz. szerint (1. 
-ás czikket), talán össze lehetne vetnünk a finn -uksey -j'kse, 
'Okse, -ökse (nom. -uSy js ; -oSy -Ö5,) deverbális névképzövel, 
mely egyaránt alkot nomen acti és nom. actionis-t 
is (1. Budenz finn ny. i3. 1.): finn palveluksey nom. palvelus 
(ige : palírele-) : szolgálat, vastauksey nom. vastaus (ige : 
vastaa-)i felelet, Mvitjkse nom. hdvitjrs (ige: hávittd-)'. 
pusztítás, stb. 

Már a képzőknek eredetükből kitűnik, hogy igéktől 
képeznek főneveket ; és ezt föltétlenül bizonyítja a nyelvszo- 
kás is: sütéSy cselekvéSy nemzet stb. Kresznericsnél csak ezt 
az egyet találtam, mely a szabálylyal nyíltan elenkezik : 
orc\ul-at ; de talán, nem merem határozottan áHítani, ezt is 
igére lehet visszavezetnünk. — Talán mint orro\at^ os^lo- 
po^aty padolat megállhat orc\ulat is ? (-/ és -^ denominativ 
képzők.) Az ilyen mint fár/íi/ (Kaz. Ny. III. 54i.) semmi 
szín alatt sem helyeselhetők. 

Még ezeket a kétes alakokat kell megmagyaráznunk 
mint a leghasználatosabbakat : gyarmat, harmat y követ y per- 
mety garaty gamaty pamat, pemet, s\emety s^amaty s^mat. 

A gj^armat szóban határozottan lehet egy g^^ar* igére 
következtetnünk, mely még meg van ebben „gyarapodik" 
(v. ö, áll-apodik); gyarmat "agyaromat m perfectiv-intensiv 
képzővel úgy alakúit, mint: áldomáSy hallomás, hagfomás 
Ér. 344. Harmat-ot Budenz m.-ugor szótárában 169. sz. a. 
a zürj* !(ermt'Ve\ állítja egybe, (v. ö. Máté. 16. 3. talun ^er- 
mas ma eső lesz. u. o.), mely ismét egy ;jer- alapigére kö- 
vetkeztet; az m perfectiv-intensív képző (v. ö. zürj. me;{-mf 
sich retten, davon kommen, causativuma me!('di Vetten, be- 
freien);^ tehát a harmat-bdni már a tovább képzett ige ^ 
harmo. — Követ elkopott partícipium volna e. h. követő 
*kölető (1. Budenz id. h. a kel köl ez. a.). ^ Permet •j alap- 
szava per- (ebben peregy perg v. ö. kullog), és úgy alakúit 



Digitized by VjOOQIC 



AT ÉS ÁS NÉVKÉPZOK. 6í 

mint gyarmat, harmat — Garat valószinüleg szláv szó. 
Pemety pamat, $:{emet, $:{imat (Ballaginál :{imat) szintén szláv 
kölcsönzések : pometlo, smet\ lima (tél, hideg v. ö. zimatol). 
— Gamaty svamat (zamat) szók eredetét nem deríthettem ki. 
Figyelmet érdemelnek még azon -/ képzős nevek is, 
melyek csak a 3. személyraggal ragozva, birtokos viszony- 
ban használatosak : folyta, ittába Balásfi, Ny. UL 497. 
ültetekben u. o. 496. volta stb. Különösen nem sza- 
bad ezeket összetéveszteni a múlt idejű igenévvel, melyek 
ily féle alakban használatosak: az említettem könyv, az 
idéztük hely stb. Ezek valószinüleg csak utánzatai ama- 
zoknak, és, úgy hiszem, hogy félreértésből, helytelen ana- 
lógiára készültek. Ezek csak igés melléknevek és nem köt- 
hetők össze még a személyraggal sem; amazok deverbál 
főnevek, és, mint láttuk, még a niévragokat is fölveszik. 

Szerfölött fontosak még az úgy nevezett 'S\ enyésztő 
igéktől képezett -/-s nevek, mert ezekben még tisztán meg 
van a képző kettős t. i. igei és névi functiója. -- Hit^ ét 
(étvágy), véfy tét, tett ' széltében hosszában divó főnevek, 
míg ezek: hitely tétel, vetélj tétel, étel (v. ö. fonal), étniény 
(Ny. in. 5oo.), tétemény, vetemény (v. Ö. sütemény) de verbá- 
lis képzések, és hit, tét stb. igére utalnak. 

Müvés:{et, festészet, s'{obrás\at és hasonlók vadászat, 
halászat után készültek, nem szabályosan ugyan, de minthogy 
helj'es analógiára, elfogadhatók. 

Lássuk immár a két képző jelentésbeli kűlÖmbségét. 
A 't mint perfectiv képző (1. fönt) a cselekvés bevé- 
geztet, eredményét kifejező névszókat (nom. acti) alkot, 
míg az -J5-(as)-sal képzett szók a cselekvés gyakorlatát, 
folyamatát, folytonosságát jelölik. Bizonyítsanak a példák 
(mind Kresznericsből) : akarat: akarás, böcsület: böcsülés^ 
csipet: csipés^ mondat : mondás, né\et : né\és, magzati mag- 
más, állat: állás stb. Ezen különbség, mely a két képzőt 
functiójában elválasztja, megvolt ugyan mindig, de nem 
oly határozottan, hogy föl ne cseréltetett volna. Különösen 
a középkori magyar nyelv előszeretettel élt a -t képzős ne- 
vekkel,. és használta azt ott is, hol az új-magyar, még pedig 
• szabályosan -ás-i használ. íme néhány példa Kresznericscsel 
egybevetve, még pedig olyan, a hol. Kr. a -t képzős szót 



Digitized by VjOOQIC 



62 KIRÁLY PÁL. 

nem is ismeri : evedet M. c. 259. : eve:{éSy fogyatkozhat u. 0. 
227. : fogyatko:{áSj tjes^tet u. o. 257. : ijes:{téSy föld indulat 
u. o. 246.: fóldindolás u. o. 247. megujulat u. o. 227.: tneg- 
ujulásy veret Vg. c. 35 : verés^ syetet Ér. 65. sietés stb. A 
nép nyelvében is találtam egy példát erre : vetetüdű Ny. II. 
323. : vetés idő. 

Van azután fölös számmal mindkét képzésű szó, 
melyben a képző eredeti functiója a nyelvérzékböl kiveszett 
és az elvont fogalom konkrétté vált; mint: állaty boltozhat ^ 
forráSy kisértet, nem^ety rántáSy irás^ tojás stb. 

SoNNENFELt) M6r. 



A NYELVŐRBELI NÉPNYELVI ADATOK. 

1874. 

II. 

Hangbövülés. A hangbövülésnek; mind a három 
esetével elég gyakran találkozhatunk a czikkűnk tárgyát 
képező népnyelvi adatokban ; de itt is azt látjuk, hogy — 
mint köz tudomású dolog — nyelvünkben egy részről a szó* 
középi bővülés, más részről pedig az úgynevezett jésülés 
és hangkettőződés fordul elé legsűrűbben. Itt a következő 
példákat sorolhatjuk el. 

Bővülés van. i. S\ók elejém eskátula 179, ístirinfli 
232, buborka: ugorka 282, v érdit; ordít 525. 

2, S\ók közepén : k e z d e v e : kezdve 90, m i k o r é r a : 
mikorra 371, bégének: bégnek 5i5, n ehe sztellett: 
neheztelt 281, ^^c suti ka: csutka 374, kalázli: glázli 282, 
rá szar ott 33; kieje: kié 3 18, kjén tök: kendtek 286, 
b i é k á t : békát 379, s z j é t (szatmárban s z i é t) : szét 379, 
hunnajd: honnat 90, inejd: innét 3i8, gyepjü há t: 
gyepühát 382, máskjép: máskép 429; csolkol 284, szölke 
36, egész len 89, nézelge t 35; ültő helyiből 3i, csitkó 
553, szabadíttanyi 469; piarcz 517, sertv és 473, 
1 u d V é r c z : lidércz 35 ; e v e d z ő 238, f ü d c z fa 382, m e g- 
babádzott 470 stb. 

3. S^ók végén: tekercse: tekercs (rétes) 327, sza- 
markehü i83, biz a, bizé (Felméry L. közleményében 
biz'e 553) 319, hangyái: hangya i4i, szinteg: szinte 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVORBELI NÉPNYELVI ADATOK. 63 

23o, ré 88, rín: ri (Pest vidékén ríl, szintén így hí 1)562, 
immáng: immár 5i2, czimbolond: czímbalom i4o, 
kinyöl: kinő 32i, ippensi: épen i83, métten: mert 
3r9. 

Jésülés: elevennyet 235, v e n n y i 284, t e h e n y, 
tehény 326, madár mennyetnyi fód 367, áteresz- 
teni élek 38o, njézz 43o, osztány 468; vággyuk 
275, vetegetyi 276, szoptya: szopja 3i8, foggyák 
379, vetyé: veti 428, test vér gyei 468, mégéttjék 476, 
mjég 476, gyáuraóm öáróm) van 179, gyó: jó 319, 
gyei és: jeles 3i9,a kj etök Andergyik 319, lajtérgya 
Sif, mek horkanyodik 182, móczikányí 182, isz- 
tergye i83. 

Hangkett6:[tetés : ellennem, általiam 423, s z a b a- 
di ttany i 469, ippen 32, óllat 90, utonn 3i8, mezzeje 
333, mezzó 56o, megvassaltam 91, karróvá 275, 
mellik 279, hideggyebb, meUeggyebb 3i8, mul- 
latott 319, órákkor 323, fö dön n 90, tul 1 369, kis- 
sé b b 238, hasznossan 277, k a c c z i n t 229. 

Akár a természetes, akár az önkény szülte hangrés 
betöltésénél legszabályosabb szereplése van a közbeszúrt^ 
A, jy V hangoknak. Pl. meg3árhatott 224, e 1 á r v a h o- 
dott 233, virhedzik: vérzik; sokájig 3o, leján 279, 
lejányomba 554, palink ájér 372, di jakot, 23o, ne- 
ki jje 319, möj öget 319, to város: társ (értelmezése 
pajtás) 564, csive: cső i4o, rivája: reája 384, gyó- 
vonni, gyivonni (Abaujban : gyobonni, gyuhonni) 
428; mihénk: mienk 23o. 

Hangrend: gelegonya 90, legénho 179, fele- 
sé gého 180, háromszér 180, mindenki tu 180, ka t- 
rocz: ketrecz 181, nepestig: napestig i83,ap- 
tyájé, anyájé 234, ménrtá: mennél 3i8, ha jnalle: 
hajnallal (hajnalban) 319, huzásse 319, daréjc: derék 323, 
h e z z á m 324, o 1 y b é : . olybá 423, e g g y i k h o 425, e h o' 
425, a hajt: a helyt 5i2, gyortya 524, ebba: ebbe 556, 
átosságe 86, tökinávé 86. 

Sajátságos ragos alakok. 

1. Igéki á) folyó jelen: menőnk 86, mének 224, 
érnének 425, t o ó k : tudok 23o, megtsinyátotom 38o, 



Digitized by VjOOQIC 



64 KIRÁLY PÁL. 

betólak: tollak 279, m égy 368, mísz 872, megehedd, 
élhihedd, elmondhadd 375, elmensz 48o, méssz 
224, tudi^láti48, meglátigo, mén 234, sáré: sár- 
gul 23o, csuki: csukja 365, ész: hun ész a fene annyi 
idejig ? 372, tárcsa: tartja 555, taníccsa: tanítja 564 (ez 
az alak a Sajó völgyén is, főleg Sz Péteren és vidékén, 
széltében használatos így), ménén 564, éményén 88,, 
sajnállok: sajnáljuk 319, kitögyük: kjteszszük 365 (a 
Hernád völgyén is így), bevarrik: bevarrják 90,. járik: 
járják 286, lop hátik: lophatják 368. 

í>) végzett jelen: mögköttö: megkötötte 425, 
kötte 429, aárétt: sárgult 23o, vót 234, megütte: 
ütötte 423, m égett 465; vettünk: vetettünk 42 J, eki-' 
átták (elkiáltották) magokat i8ó, megettik 279, szok- 
ta n a k 559; lévécgette 179. 

Parancsoló mód: gyöszti csak!i8í, mén kü: 
menj ki! 319, áll meg: állj m. ! 432, ne!^(nézd) 56i. 
tápészt ki! (támasztd ki) 23o, nyűgözz!: Őrizz ángyai 
nyűgözz Marja 237, gyejde té! 275, hozz!: hozd 320, 
nyughass! (hagyj békét) 325, hocczi! 465, mutl/mu- 
tizsd! 523, rr.onccza! 56i, hajdé be, hajd e! 326, 
vezs lé! vesd le 323, gyüss! gyűjts 336, ládd 558. 

Fónévi igenév: laknya 180, rénya 23i, ví- 
szónnyi: vesződni 23i,látnyi vót 275, kászulonnya 
3i9, rabunya 425, számunya 425, á monya: álmodrii 
426, aggnya: aggódni 473, ájnya: ájni (ásni) 473, 

Határozói igenév: élvén volna 87, hallván 
hallotta 187, halva van 24o, kérvén kértük, adván adta 
285, megnyugoddal 371, egy fél óra mul ván 468, 
ír rá: írva 5i8, naon még van hajtova 87. 

Személyragos névi alakok: testyinek 3o,, 
ré vi n 29, ré ja 88, ízi t 3o, nekije 32, csöcsi 90, tő lö 
180, kieje: kié 181 üe je: övé 181, eli béd .186, is t eny- 
nye 222, léányo 279, szógáik: szolgájok,3i9, nekük; 
223, Nekem is van házam tüzem 334, ajtódot 325, 
arczá j ára 336, a mi vendégink 378, alája 379, zuz- 
z a : zúzája 423, * 1 á t a d : kilátásod 43í3, e m i n k : mienk, 
e m i n k é (e kérdésre; : kié ?) 428, a mi hold földünkén: 
földünkén 429, lója 465, mellőnk 5ii, bihalam 554, 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÖRBELI NÉPNYELVI ADATOK. 65 

magík: maguk 564, cselédimek 283, majáját 5i8, 
r a j t i k 87. 

Vei rag helyett -j e és -jje: feleségije 180, zsi- 
duje: zsidóval 180, aptyájé, annyájé 234, fönszójér 
fönszóval 234, m a g á j e 4-25, t e r i j j e : terühvel 3 19. Épen 
maradt e rag ezekben : búbánatval, víz-harmatval 
24o. 

Hoz rag helyett -hol és hon: házhol 33, püs- 
pökből 33, paphol 278, fogáhon 3o, fér hon mégy 
278, lábáhon 32o. 

Ikes é$ iktelen alakok: a) szemlélkezik 326, 
törülködzél i42, tanákozol 32 1, enném 43o, bik- 
hatnék ^286, ennék 465, fekünném 33o, búcsúzom 
376, kerekedék, vettetek, el vétetek 384, te ssik 
465, bánik vmivel 223, születik 470, megdöglék 
552. — b) Nyelvtan szerint ikes igék : halász az Oltón 375, 
kárhoszkoggy 568^ álmoccz 32o, ösz 3o, ész (a fene) 
372, ihaccz 467, alhat 52o, hálálkoggy 319, csele- 
köggy 322, ess essö! 562, fürdők 24o, házasoccz 
179, csukóggyon 226, ugorgy 236, sz öktyön még 
275, meks zaporoccz 139, csujklok 226, megcsa- 
pon 233, bevall (katonának) 319, ötözzön 378, iszok 
282, nyugoggyon 384, szomjazok 467, szaporog- 
g y o n 562. — c) , Nyelvtan szerint iktelen igék : hozol 
278, hozu 179, beugrók 280, adol, mondói 284, lö- 
szö 321, lészél 432, nízel 619, dörmögöl (te) 568, 
vi szel 371, f őzzé 277, tögy é 278, vigye 32i, figyel- 
mezzél 519, segijjé 227, eljussál 426, várgyá 5i8, 
kapó 87, ájjik 43o, el ne haggyék 471, vegyik: ve- 
gyen 236, férhessék 47i, termik 429, köllik 5i3, 
pattanyik 555. d) Nyelvtanilag kétesek : f o 1 1 y o n 277, 
meg;elcnem 87, áitoz 473, illatoz, herv adóz 432, 
b azudo k 557. 

Sajátságos szóalakok: abanyudní 524, 
aharré : a merre 553. beleándorodik 87, babuka 
89 .bángyorog, bángyorgós (beteges) i4o. bákány 
(a sás vége) i4o. binga: hitvány pl. agyerek i4o. bodo- 
bács: Hona bogár i4o. böczök: buczka i4o. b öl len- 
ke nnyi:. czivakodni i4o. bugybóka: banka i4o. bugyii 

V. NTILVŐK. IT. 5 



Digitized by VjOOQIC 



66 KIRÁLY PÁL. 

i4o. bubuta: gombóta i4o. botromász: botor 177. 
bár adag: bárgyú 182. bonczos: csapzott pl. haj 23a. 
bö tőrész, bötyörész: oldalog 233. bücske 233. Bu- 
zsák 238. bocskás: csobolyó 282. boné 287. baj ka: 
kaczabajka 288. bakócz 326. bodócs: rügy 326. bon- 
gos 335. beg 465. bi ngyérég: inog 473. bat la 479. 
bándor: bendö, pacal 523. bérszán 523. bérzene 523. 
borbál 523. buhu: buksi 523. boczog 56i. bébi 11 ér 
563. bétya 563. bagócs 280, bagó ez 427, bohaj i84, 
czemende, czihó 88, czefet: rima 473. czelöke i4o. 
czöpök 5i2. czedele 5i3. czorhalék 565. czikó 
282. csatit 36. csánk i4o. Csicsa: Pista i4o. csögbog 
i4o. csimbánkul 178. csirigulya i84. cs ingázni 
224. csomolykós, összecsomolykózík 223. csaj- 
torás 283. Csüh 382. csárog5i4. cséndéri 524. ese- 
tén ye 524. esetért 524. cseler 326. csuklyon 
524. csempe 524. csökkentyü 565. csobám 568. 
csevet 427. csuhi i4o. csönge 182. csórag 182. 
dorozmás i4i. dörgő let i4i. deszik: de hiszen 182. 
durczok 287. déher 319. dajnál 326. döngő let 473. 
d á V o r i k o 1 (N.-Körösön d á v o r o g) 564. duhaj 4^5. 
dug: dugó i4i. elkámpicsorodik 36. éség 178. esz- 
terú 280. eszteró 5i4. elkudal 282. ej tel: kupa 326. 
elementesség 428. észke i43. étt 336. eltassog86. 
ezöntelen 182. eruha 32o, esz talán 425. fuka 332. 
kőpércze 232. firkorácza 224. févó 282. fike 282. 
fölajtár 473. fokán 326. görönd 47, görcz i4i.gan- 
gócz 182. godona i84. gunczi 233. guji 324. gez- 
dérnye 473. gecze 479, gölödin 564. gicza, gi- 
czázni 89. gyentet i4i. gyuba 88. gyomború i4i. 
hittyes 36. háncsuk: hant 36. hall-ároz 177. kókács 
182, hajók 524. hont elén 182. hájháju i85, hecskó 

282. hebre 524. huzat i4i. hol 88. hötyögö 233. in- 
tést: egyenest 88. i s k a 182. isztergye i83. iszkel232. 
iszonkodik 232. kölömp 273. kurgyál 23o. karú 
38. káczi 43. kajszol 181. kíreghőcs 181. kévés 181 • 
kerimbózsányi 181. kostyatt i8i.kurigja i83.ko- 
pincz i85. kízéterek i85. katakul 222. kófit ál 224. 
kinczélni 232. kászla 283. kolozsma, korozsma 

283. korfinyá3i9. könyigés 319. kétrán 327. keme- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÖRBELI NÉPNYELVI ADATOK. 67 

necz 379. kupacz 465. kakó, kajkó 472. kaczimbál 
525. kalingyál563. kukó563. kálik 563. kasolya563. 
kégyénd 563. kirpács, kirpácsol 564. kobza 564. 
kölöny 564. kacza 280. kovrics 327. konicza 373. 
kozsók 373. lüödér 23o. lende 182. loboz 329, le- 
be 1 e g 423. l a s p a n t 425. L e m e s s 239. 1 e m p e s 474. 
lamp 5i3. lityak 5.63. lómbita: hinta, harang karja 88. 
Iákon 564. légej 564. leffeg, tertyeg 564. löndök 
565. máringó i4o. merékle 182. meggöbörönny i 
182. mégczérkan 182. megribányi 182. mócziká- 
nyi 182. morvány i85.móda 232. majkó 281. mínár: 
hím — no 281. megfínczolta t 281. morcsó, morc sós 
282. mozga 474. mánczog 525. megszopornyiczás 
sodik 423. mosos 88. malát 48. mecset: mécs 281. 
még még 3i8. nünügélget 229. nyuszka 23o. nye- 
trés 23i. nyeszet 36. nyírei y, nyirásza 285. nyi- 
retéz: bog (v. ö. nyerít) 474. ontok 374. ollyik 35. ojsz 
178. örebb i84. púzsu 23o. porzsás, porzsábás 23 1. 
putyora 23i, pempö 35. pila 88. perántyás pi- 
zséle 283. p ihat ás, porzsávás (v. ö. porzsábás) 283. 
pirity 286. pícze 287. pipityér: szekfü 5i3. písojog 
554.papusa, papusál 374. palé 47. pöttön 23i. rög: 
dög, rögzik: rögben döglik (a birka) 23 1. ram az (v. ö. 
kölömp) 373. röpintye 23i. róna 565. sipóka 238. 
sümmög, sümmöget 89. sajinka 564. sami: nyak- 
kendő 320. sibár 327..sering 428. szódé: falánk 23o. 
szutya 23i. szipni: színi 373. szíjókányi, szíjókés 
23i. szöszmörög 525. szörinszán 87, szórika 373. 
szuszu 23i. taszliny 23o. taráta 89. tergyelík 23i. 
topor 3i8. tebe 564. továros 564, tegéd, tegét565. 
tapikol 565, tikál 283. tabajdok 374. tombácz 327. 
ták: erélytelen 374. turka 374. törke 33i. villiz 286. 
vekeng 36. vattog 177. varkocs 223. vérdíi 525. 
valusi: való 87. venyeledni 525. vérzsélés: hímzés 
564. vi csór: repedés 327. viszorog: viszket 427. zúzák 
i85. zahiny 23i. Zsombó 288. zabban ás 473. zúzol: 
zilál 375. zsimbölög: sínlödik, betegeskedik 177. 232. 
zsökönnyi 232. zsompor 427. 

Érdekesebb képzések: Gyümöcsény 47, mek- 
fuókodik: megszikkad 88, csepités i4o, egy korás: 

6* 



Digitized by VjOOQIC 



68 KIRÁLY PÁL. 

korú i4i, fájdít i4i, hagatkozik 177, éddégel 88. 
szabbitá: szabogat 177, möglöögethet 179, kóbor- 
kás i8i,katag i83, húzdogál 88. me gbugyanodik 
i83, kacczint: egyet kaczag 229, csaló s: kétes 233. 
émink: torkos 233, haló más: meghalás 233, csukka- 
nás 226, megsokál 281, hullároz 564, sérik: fáj 568, 
nyertézik 282, idoma ny 287, száiszó (szájazó = 
dugó) 327, üzelmez 327, kaparík 33o. Halomi 333, ba- 
gó s á g 366, serit 373, üzüség (büzüség, szagosság), 
üzül: szagol 874, szőttes 5i2, hajtokvány 238, Or- 
só ez 239. tekinted: te szerinted 3 18, erdól 324, lábittó 
324, tekercse 327, met éltes 373, furgancs 383, 
ég ed elém 423, törek 427, fözél: fözöget 428, szopo- 
dék 465, mégkönnyedül 465, fölkér e toz ik 467, 
handalikákoz 472, táros kapuja vminek 477, g y é r- 
tyásdi, körösdi 52 1, bájol 522, háldog 523, káczá- 
ráz 523, kijarai 523, m ozsd óko di k 56o, bukoro- 
dik 562, nyügség 564, szem écz 564, ossz ekaro l- 
kozik 324. 

Figyelemre méltó összetételek és kapcsolatok: 
rabszekér 35, szegszín 35, asztalszék 36, liszt- 
láng 44, gyűrű völgy 45, pap rét 45, An gy aln ád45. 
Sárfok 47, szörszekér 86, Hátrahegyes 92, Po- 
kolpatak 93, királány 180, bélme nő s i84, *ásfá 
i84, tehe n-v esz tett 222, torkása 223, tű lemálló 
(joppe) 232, székgazda 232, arczal jászol: két oldalú 
jászol, félszer jászol 233, balszemez 233, kés-vel- 
lának fészédísiig 234, akkfa: agg fa 235, tár-tombácz 
238, tárhajó 238, k öpad-gerenda 238, Cselfalu, 
Úsz-falu, Úsz-salgó 239, beharankszó 275, bor- 
vinnyi 87, kepe hordat 87, országmirü 87, *tem- 
plom menés 278, á d o m á s-i t a 1 283, véghorog 287, 
házvégdeszka 287, hászszín: padlás 320, szent- 
györgysaláta 326, falnagy: biró 326, kisgyakor 
333, kerékasszony 33o, kárakatona 367, fuga z- 
dagság: nagy g. 36q, virattájt 374, Gyakorszeg 
382, elóhasi 427, szoking: szoknya 428, villámíró 
5i4, Komazsidó 92, elmegyen atyafi-láto gatni 369, 
emink lovunk 428, enyim lábam közt 38, szép ké- 
relem szóval 187, s zen t-el e gy ibe fújják 365, haza 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVORBELI NÉPNYELVI ADATOK. 



69 



ment a komája asszonyával 280, ó kegymék 
öröme napjára 285, minden eggy ö nk 3i8, pos- 
taluó 86, szemre való állat 87, a magam s zápor it- 
tasa 87. 

Idegen szók:kaszsza29, pudli 34, ruszszan 
(Békésben rucczan) 36, kártus 37, léhó 43, druzba 
46, kőm árkon nyi 88, ampuli 89, ápétus 89, áren- 
dás 89, barbé 89, beászekurát 89, fi nyi (fein) 89, 
tséza 91, ráf 91, sróf 91, gurgyina (georgina) i4i, 
eská tula 179, f óros (fuvaros) 182, ka 1 ázli 282, nyugi i 
i83, pantel i85, puhar i85, langaléta 190, kétrán 
224, estráng 229, héber 229, ófrálonnyi (abfahren?) 
23i, tempós 23i, istirinfli 232, kutricza 232, ligir 
232, lajbri 232, pitar 232, sze kúrál 232, vir gulya 
238, mondér 238, czirkallyom 276, ez olt (zoll) 282, 
p i n 1 1 i 288, k u r u m p i 323, s a n a s é r (sonnenschirm ?) 
325, kárpál 427, éspa ktor 524, riba23i, banga (bange) 
bi4, ópéréczijás 558, mozsákok 55q. — E nemben a 
múlt évról a mester műszók és a kaszárnyai szók nyújtják 
a legtöbb példát, melyeket itt ismételni nem tartok szüksé- 
gesnek. 

Pleonásztikus alakok: valas- valamennyi 

87, ró lu ja 90, megintennég 182, osztánaton 23o, 

ottannég, ittennég 23i, csupándoko n 233, ha j- 

d^inánomba 233, m ihe n tes-mi hen t 325, csztetet 

5i3, világotos világra 554, cselédimek 283, k ie j e 3 18, 

mindétig 88. 

Király Pál. 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



Napja fogy ott: kinek nap- 
jai már megszámlálvák (Legén* 
dás k.) 

napoló; helyt napoló 
tábor (B. Szabó D.) 

név. néh: nézd, ime,' lám 
(régi prédikáczió). 

Q^Sy^Sbástya. (Orbán 
Bal.) 



n e{h e z t e 1, pl. n e h e z t e 1 é 
elhinni (Páriz Pap.) 

neki iktat jószágot. 

-nót -n6t: -nat, -net, 
•nét, pl. táv un nót, min- 
denfelünnöt. (Deés). 

nyálad ék ember (Tájsz ^ 

nyalánkoztat (Tájszót. 1. 
pákosztás) 



Digitized by VjOOQIC 



70 



LÓRINCZ. NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



n y a r a s : megpállott, nyár- 
lott. 

nyelv, pL nyel vem ügyé- 
ben, mint kezem Ügyében. 
Nyelvén a szive, nyelv- 
végről kel a beszéde. 

nyilvábban. (Gelei. Kat.) 

nyomós, pl. ritkán ny o- 
mos, a ki hazugsággal 
toldja (Pázm. Pét.) 
r nyomtányi: annyit nyomó 
(néh. Szabó J.) 

nyugalomüzés (Pázm. 

Pét.) 

Odabeli: odavaló (iSgi.) 

oda vall: jogosan odaereszt 
(Erd. tört t) 

ogtalan(?) (Endrekori ima). 

ok, pl. Isten el6 tt okot 
a d n i r ó 1 a (Erd. tört. t.) 

ollőháUő (Tájszók, l.ke 
cze). 

oltalomhad (Erd. tört t.) 

'ónk -6nk: -ánk -énk, pl. 
adónk, adnónk, tev&nk, 
t e n n 5 n k (Székely). 

ónoz; ónoz hidegen = 
bazud (Székely.) 

ó n y a s (ónos) : nyulszivü 
(Tájszót. 1. nyúl az). 

o r r s ti 1 y : polypus (Páriz 

Páp.) 
otthoniatlan (M. szentek 

leg.) Tehát az otthonos nem 

stiltelen uj szó. 
ölgyelit: elegyit (Gel. K.) 
öldöktet: (Döbrent. Cod.) 
Ö 1 1 5, 1. ember ö 1 1 5. 
önkényén pl. ahoznem 

illethetni. (Gel. Kat.) 
öregese (Gel Kat.) 
Örömkiáltoz ("Tájszót. 1. 

s a 1 a p o 1). 



örvesszö. (Tájsz. 1. p e c z- 
cz5). 
összabásu. 

5 sszecsa pony uló, a mi 
huttyadt czilinder alakú (Szen- 
tek leg.) 

összeczimborálkodik 
(Gel. Kat.) 

összeegye»edik (Debr. 
leg. könyv.) 

összefelel; össze felel- 
vén mindkét fél (Gel. Kat) 
Innen Összefeleltet: szem- 
behozva vallat. 

Össze hevül pl. két rokon 
sziv (Kisfal. K.) 

összetekermény (Páriz 
Páp.) 1. pannus. 

összeveszít: összetéveszt, 
összevét, pl. követelések 
és teljesítések összeve- 
szítése (Dobránszki). 

összezürzavar (Gel. K.) 

öszintevaló természe- 
tes víz (Gel. Kat.) 

ö 1 1 e d, pl. h a kívül há- 
borgattató!, szívedbe 
ne ötledjen fájdalom 
(Gel. Kat.) 

Párkovász (B. Szabó D.) 

parlagféreg (Tájszót. 1.) 

pépe, annyi is mint : sze- 
métsár (Orbán B.) 

pérféligazitás (Erd. egy. 
tört. a.) 

pillátlan szemmel (B. 
Szabó D.) 

piromszég (Erd. hivat, 
értesítő.) 

pompálkodik (Orbán B.) 

p o s k a : czibre-féle lé (régi 
vers.) 



Digitized'by LjOOQIC 



BORBÁS. NÖVÉNYTANI ELNEVEZÉSEK. 7I 

pörnyeteg: porhanyu(Szí- ragadvány, f^világi ra- 

lágyság.) gadvány (Legendás K.) 

puhát OS (B. Szabó D.) ragasztal (B. Szabó D.) 

púsz: p6rc (?) rá jaképest. 

Rábocsát» pl. amire a rakakosz(B. Szabó D.) 
m OS tani id& rábo csat. részosztály (M. Szentek 

ráédesedik: rászokik leg.) 

(Moln. Alb.) rökÖmez^ v. 6. rönkcsz 

r á f é d d i k (Legendás K.) (Gel. Kat.) 

L&RINCZ KÁROLY. 



NÖVÉNYTANI ELNEVEZÉSEK. 

Szarvasmoha: Lycopodium complanatum, Párád. Any- 
nyiban nevezetes, mert díchotomicus elágazásáról nevezi így a 
nép, melyet a növénytanban villás nak, helyesebben két-két 
ágúnak neveznek; innét mondhatjuk szarvas (azaz kétágú) elá- 
gazás; a villa többnyire több ágú szokott lenni, s inkább a 
trichotomiára alkalmas kifejezés. 

eleven gát: Lycium, Litke. 

mocsárfa: Quercus pedunculata, Nógrád, Hevesm. 

Sz. György virág: Capsella bursa pastoris, Nógrádm . 
= Corydalis cava, Hevesm. 

sári virág: Caltha palustrisi Nógrádm. 

hegye dohány: a felső apróbb levelek, Nógrádm. 

vasfű: Verbéna officinalis, Nógrádm. 

árva csanál (v. ö. Csan ál ossy) : Urtica urens, Nógrádm. 

keserű fű: Polygonum Perticaria, Nógrádm. 

Pulykataknya: Polygonum orientale, lecsüggü piros 
virágftizérjénél fogva, Nógrádm. 

vörös paréj: Amaranthus caudatus, Nógrád. 

disznó paréj: Amaranthus retoílexus, Nógrád. 

kéreg haj: a fákról lehámló vagy lehasgatott táblák. 
Nógrádm. 

nyakas körtve: a müveit körtefa gyümölcse; ellentét- 
ben a vad (gömbölyded gyümölcsű) körtével. Nógrádm. 

borsika: Saturea hortensis, Nógrádm. 

vioUa: Cheiranthus. 

ragadvány: Galium Aparine (Nógrád) ; így mondja a 
nem ragadó szárú, de egyébként az előbbi fajhoz hasonló G. 
MoUugót is azon hitben, hogy az eredeti G. Aparine később 
megkopaszodik. 



Digitized by LjOOQIC 



72 SIMONYI. IKER SZÓK. 

csemb5k virág: Cacalia, Nográdm. ; mondják c $ e m- 
bőkének is. 

ördögszem: Scabiosa atropurpurea. 

Ördög oldalborda: Poly pódium vulgare, Aspidium 
Fílex mas. 

Isten gyaloltatök: Cucurbita melanosperma. A. Br. 
azaz nem kell meggyalolni, csak lehámozva megf&zni^ s szét 
foszlik, mintha gyalolták volna. 

gyaloló tök, sárga disznó tök = Cucurbita Pepo, Nog- 
rádm. 

olasz tök: C. Melopepo^ Nográdm. 

sári tök: C. aurantía, Nográdm. 

kukucskafü: Thymus serpyllum, Nográdm. 

ragya: a mákfej (gyümölcs) gombája, Nográdm. 

feles V. kétszer búza: rozszsal vegyitett tiszta, Nog- 
rádm. 

séder: Rubus. 

Istenke cipóka: Trifolium pratense> Nográdm. 

csormolya, csormoly, csormó: Melampyrum, Nóg- 
rád; magva megbarnítja a kenyeret. 

karácsonyi morzsika: Pyrethrum Parthenium teljes 
alakban. Heves. 

árvácska: Nola tricolor, Zabar ;= százszorszép: 
Eger. 

bikkmakk: a bikkfa gyümölcse, Litke. 

BORBÁS ViNCZE. 



IKER SZÓK. 



Löttyen-fittyen Ny. III. 320. 

„lyik'lyuk, csupa lyuk" Népk. gy. II. 366. 

misz i-muszi (gúnynév) Kr. 388. 

„mozog-robog a tenger nép* Gyúl. a gon. most. 

n y i h o g-v i h o g (a. m. ihog-vihog) Ar. II. i Sg, 

öt-kátt: kiabál Ny. II. 56o. öt -kiált Tsz. (azaz üvölt- 
kiált). 

pelle-pötye „csúfoló szó" Gel. Kat. id. h. 

p í p o m-p á p o m : taraxacum officináié Ny. III. 543. 

„réce-ruca fürdik benne" Erd. népd. II. 175. 

ripp-ropp János (gúnynév) Ny. III. 191. 

rittyég-récség: „zúgott, rittyégétt, recsegett" (az erdő 
a mint vágták le). Kr. 397. 

Sándor-bándor Népk. gy. II. 258. 



Digitized by VjOOQIC 



KURTZ. A VÍGARDA TÖRTÉNETpHEZ. jZ 

síkat*ríkat: „síkasd-ríkasd a húrokat" u. o. 289. 

»sík ol t-ríkol t a sarkantyú" Erd. népd. 11. i36. 

s z ö t y-m o t y, szötyni-motyni : késlelkedve babrál Ny. 
III. 87. 

szusz u (szu-ázu?) a. m. szuszi-muszi : lassú dolgú ember ^ 
u. o. 23l. 

t é t'y é g-t Ö t y ö g : „öregségének miatta nem tudott utánam 
tetyegni-tBtyögni" Népk. gy, I. 12. 

„tik o s-t á kos fejelés csidm4ia" Kr. 48. 

„tirty i-to rtyi vén legén" Kr. 88. 

ürget-forgat: nfelveszi a fa poharat, nézi, ürgeti, for- 
gatja" Népk. gy. II. 44o. 

vápa-kotyás a. m. vápa-hupás, hápa-hupás Kr. 522. 

váta-hota: 1) szó fia beszéd, 2) v. dolog: kétséges ered- 
ményű u. o. 

zib-zab 1. gyingy-gyöngy. 

zúg-búg: .zúgnak -búgnak a trombiták" Gyúl. a gon. 
most. 

Zsuska-puska Népk. gy. II. 259. 

SiMONYi Zsigmond. 



A „VIGARDA" TÖRTÉNETÉHEZ. 

i865. évi jan. hó 12. napján tartották meg a pesti redoute- 
épület házfelavató ünnepét. Ez alkalommal szóba jött az épület- 
nek magyar elnevezése. Mondanunk sem kqll, hogy özönnel 
ajánlották a czifrábbnál czifrább szavakat. íme néhány belőlük : 
bdlhd:{, bálpalota, tdncipalota, vigadó, élve:{de, gyönyörde, 
kedvlelde, hóralak, bdjlak, vdrosi tivornya^ idénylö, vigarda, 
vdrda, kéjvdrday lejtvdrda, üdvlelde, vigalda, üdülde, üdlelde, 
gondilla^ rajonda stb. 

Ez ajánlatokra valaki Z. A. aláírással a „Pesti Naplód- 
ban i865. évi jan. i5. napján a következő epigrammát közié: 

„A gyermek neve. 
Hát mi legyen ? Kéjvár da-e ? vagy Lejtvdrda f vigarda f 
ysígy tán jobb, ha vigaidaf s rosszabb-e, ha rajonda f 
Üdvleldének jó, s még jobban üdül, ha — üdülde t 
Hát Gondilla miért nem lenne, ha nem gonerilla f 
Túl a Dunán hej, s túl a Tiszán ebugatta magyarság! 
Hívjátok magyarul s magyarán inkább ^Vi gadó**-nak. 
Földim e szót, bár sírva vigadj benn, úgy-e meg érted ?** 

Czuczor a szófaragők e viszketegén jó ízűket nevetett 
ugyany de a vigarda szóval sehogy sem tudott megbarátkpzni ; 



Digitized by VjOOQIC 



7* JOANXOVICS GYÖRGY. 

pedig a bérl5k lepedő nagyságú falragszaíkon e szót használták 
tényleg. Czuczor a vigadót ajánlotta. És hogy a vigarda ke- 
mény és otromba hangzású szót nevetségessé tegye, az eddigi 
ajánlatokhoz jő kedvében még újabb tiz variatiőt ajánlott. 

A Nyelvőr IV. kötetének I. füzetében a vigadót ajánlja; 
néhai Czuczor Gergely is azt ajánlotta; azért a boldogult szelle- 
mének vélek igazságot szolgáltatni, ha az eredeti kéziratból 
(mely kezeim közt van) híven lemásolom a vigarda sző ellen 
irt verseit. íme igy hangzanak: 

»A redoute vigarda legyen-e? vagy mi? 

Hogy ha vigarda^ miért nem ugwdaf szőkeUdef caapongdaf 

Ujjongóda talán ? vagy hejhujjáda f tebajda f 

Faraangóda helyesb-e ? vagy dlorczáda^ hohódaf 

Nem!! Hol széles kedv, zene, táncz és szoknya viharzik, 

Isten s ember előtt legszebb neve lenne niharda,^ 

(Szívesen fogadtuk s közöltök e czikkecskét, egy részről 
hogy mulatságot szerezztink olvasóinknak, más részr&l hogy tá- 
jékoztassuk, mit kell tartania arról a nyelvtudományról s lel- 
kiismeretességről, a mely komoly arczczal a nagy közönség elé 
ily kífíczamodott ajánlatokkal mert lépni. A szerk.) 

KüRTz Vilmos. 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

Jogfoaztáa. A választó-törvény tárgyalásakor nagyban szere- 
pelt. Furcsa összetétel f A hol az alapsző átható igéből alakúit 
név, ott a ragozatlan határozó szóban vagy is az előtagban min- 
dig tárgyeset lappang : pl. ú t-m u t a t ó annyi mint ut a t mutató; 
k ö n y v-i r á s a. m. könyv e t irás ; t o 1 l-f o s z t ó a. m. toll a t 
fosztó; (t. i. fosztja a tollat pelyhes szálaitól), tollfosztása. 
m. tollat fosztás. Jog-fositds tehát olyan cselekményt jelentene, 
melynél fogva valaki a jogot fosztja meg valamitol. Igen de 
mitől? Erre bajos felelni. Hogy embert foszt meg j o gá- 
tol, azt ez a szó nem fejezi ki. Van e szónak egy hasonló faj- 
tájú társa: hon'ü\és (a. m. száműzés, számkivetés) Ott 
áll többek közt a N. Szótárban is ; de nincs forgalomban. Nincs 
is szükségünk rá. A mig teljesen kifogástalan szót nem sikerül 
alkotnunk, beérjük mi a s\dniüiés, számkivetés szókkal is. 

Mit-tev5 és társai. Úton útfélen találkozunk az ilyenekkel: 
,Mií-tev5 (vagy mit tevő) legyen a Deákpárt? — A részívállalás 
nem czélszerü ez esetben" stb. Tudvalevő dolog, hogy az efféle 
összetételekben a halárzó szónak tárgyeseti ragja elmarad; pl. 



Digitized by VjOOQIC 



IDliGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 76 

föld-mi V el6, bor-ivó, jő-tev6, szava-ta rtő; (elielyctt: 
földet-mivelö, bor t-i vő, szavát-tartő stb. Tárgy eseti 
raggal e szók nem is lehetnek összetételek), és így tovább : m í- 
tev5, semmi-tevö, jelentés-te v5, rész-vállaló; sem- 
mi-tevés, csata-vesztés, rész-vállalás; kár-vallott 
csata-vesztett, pere-vesztett, hite-hagyott, stb. Ha- 
sonló módon alakúit az ismeretes Bornemisza név (Bor-nem- 
isza). Semmitevft a semmi-wd ktilönben együttjáró sem kö- 
tőszót is elenyészteti. Az ilyen összetételnek kiváló sajátja a rö- 
vidség. Látjuk is, hogy még az igekötö is elmarad az alapszó 
elöl, a hol csak lehet; és ha egyfelől mondjuk is: ár-1 e szállitás, 
gabna-k i vitel. Ön-feláldozás (mert itt bajos volna elhagyni az 
igekötot), mondjuk másfelöl ezeket: er 5-f eszités, bir ó-kül- 
dés, V á m-s züntetés, munka-szüntetés, adó-emelés, 
adó-térités, rendhagyás, ön-adóztatás. Kerüljük tehát 
az olyan nehézkes összetételeket, mint: ero-megfeszités, vám- 
meg^szüntetés, munka -beszüntetés, adó-/b7emelés, adó-v/55;[atéri- 
tés, ön-me^adóztatás stb. 

• 
Ki és M6ly. Sokan összetévesztik a ki és mely visszamutató 

névmásokat. Az irodalom nyelve régebben, sot a köznép nyelve 
ma is eltér az irodalmi nyelvben teljesen megállapodott gyakor- 
lattól, melynél fogva személynévre ki, dolognévre pedig mely 
névmással mutatunk vissza. Nézetem szerint a mostani nyelvszo 
kás a döntő. E szerint nem így kell beszélnünk: ö oly egyé- 
niség, a kit stb. Nincs a megyének olyan közege, a ki stb. 
Az a városi tanács, a kiről stb. Kormányunk, a kinek stb.; 
hanem így : egyéniség, a melyet stb. közege, a mely stb, 
tanács, a melyről stb. kormányunk, a melynek stb ; mert 
e szók, ha mindjárt személyt, vagy több személyből álló 
csoportot, testületet jelentenek is, nem a személy-, hanem dolog- 
nevek közé tartoznak. Mondjuk tehát: Az olyan őrség, amely 
még erre sem ügyel, stb. Hova lett az a szép had, amely sib,} 
Derék házaspár ez, a melyet lehetetlen nem szeretni. Az 
egyház olyan jogi személy, a melynek stb. Az a hivatalviselő 
személy, a melynek teendői stb. Közönséges beszédben s z e- 
mélya.m. nőszemély. Ebben az értelemben használva a 
szót, ki névmással mutatunk vissza rá ; pl. Irma kedves sze- 
mély, a ki első első pillanatra stb. Itt van az az érdekes sze- 
mély, a kit nem rég a színházban láttunk. Ez egyetlen kivétel- 
lei a személy is a fenn elsorolt dolognevek osztályába 

esik. 

Azon ezen. Némelyek úgy vélekednek, hogy a mutató név- 
más ez alakjának kizárólag idem, derselbe a jelentése. E 



Digitized by VjOOQIC 



76 IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

szerint: azon vagy ezen ember nem annyi mint ille, iste 
homo, hanem;a. m. i d e m homo, épen úgy, mint a z o n-n e m ú 
is csak a. m. homogénen s, azon* jelentő a. m. synony* 
mus, azonság a. m. identitás. Révai nyelvtanában E^en : 
hic idem, iste idem; hic ipse, ille ipse; A{on: is idem stb. 
Ragozva: E^en-é, e^en-nek stb. a:[on-é, áronnak stb. Ma már 
így nem ragozzuk, és jobbadán csak ille iste értelemben hasz • 
náljuk. Az idem jelentést ugyanazon, egya^oriy ugyane\en, 
szókkal fejezzük ki. A közönség úgy megszokta már ez alakot az 
itt jeleztem értelemben hog/ az egyszerű a\on e:{en szók- 
nak nem idem^ hanem ille iste értelmet tulajdonít. Ez jól 
van-e így? Most ne vitassuk. Abban egyek vagyunk, úgy hiszem, 
mindnyájan, hogy az ama\^ emei, meg a névelős a^ a\^ e^ a^ 
névmásoknak elhanyagolása, az a\on e^en szóknak pedig úton 
útfelén használása ellenkezik a magyar beszéd természetével. 
Nem erolteietl-e az olyan beszéd, mint ; A:[on kép ott igen szép. 
i4^on kérdést nem vizsgálom. E^en tárgyat illetSleg a{on nézet- 
ben vagyok, hogy a^on harcz, mely e:{en a téren stb. „Valóban 
szép e\en történep; Lesz min nevetni a városban." (Nemzeti 
szinház. „Álarczos bál** czimü opera). Miért nem így : A:{ a kép 
ott igen szép. A^t a kérdést nem vizsgálom. E tárgyat illetőleg 
nézetem az, hogy a^ a harcz, mely e:[en a téren stb. „Valóban 
szép e\ a történet*", stb? A néző körünkbe eso, a már szóban 
forgó, vagy a múltból fölidézett tárgyakra ama\ eme^ névmások- 
kal szoktunk rámutatni ; pl. Ott ül a m a tölgyfa alatt. Egy ré- 
szét ama kölcsönnek értékesítette már az ausztriai kormány. 
Jusson eszetekbe amaz igazságtalan szemrehányás, a melyet 
akkor stb. Eme föltételt úgy értelmezem, hogy stb. — A közelre 
mutatás legkisebb nehézséggel sem jár; mert az egyszerű e:{ 
vagy e legtöbbnyire teljesen megfelel a czélnak; pl. e tárgyban 
e\ idöt&l fogva stb. Mirevaló itt az a minduntalan használt e\en ? 
pl. e:ien kisebb kölcsönnel; e^en föltevéseknek; eien nagyobb 
emissio stb. A távolra mutató a\ szűkebb körben mozog; mert 
összetéveszthető a névelővel Látjuk is, hogy mindössze is csak 
egypár főnévre mutatólag szerepel ;pl. a tekintetben, a rész- 
ben, az esetre, az érdemben, a z i d ő b e n (adverbíális 
kifejezések.) De már nem mondjuk: Nekem a kép tetszik. A 
házban mulatok legjobban. A:^ intézetben keveset tanulnak. A:{ 
erdőben nincs ilyen fa (a{ a kép, abban a házban stb. értelem- 
ben.) A névelő és az a^ mutató névmás alakazonsága szülhette 
az a:{on, ennek révén pedig az e:{en alaknak tágabb működő 
körét. JoANNOvics György. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 77 

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Gyük szél. 
„Gyük szélnek nevezik a vidéken (Sopron megyében) azon 
szelet, mely a Fertő jegét felolvasztja." (Nyelvőr 1874^507. 1.) 
Sopron megyében nevekedvén, akár hányszor hallottam, hogy 
„Kuk szél fuj" (nem gyük); s ha kérdi az ember: mi az, azt 
felelik: „az, a ki a faovat megposhasztya." Azt a meleg szelet 
nevezik így, melytol egyszerre olvad jég, hó; csak úgy csurog 
az esztergya ; nyáron meg a fonyasztő, „pörkenyö" meleg szelet 
nevezik ^kuk szél"-nek. Talán rokonságban áll a szinte haszná- 
latos „kukső"-val : az a főzött só, a melyet egykoriban árultak, 
mely nem oly kemény, erős, izes, mint a k5s6, hanem lágyabb 

A névmagyarosításokhoz. 

Ballagi Aladár úr kifogást tesz a névmagyarosításokról 
írt czikkem némely pontjára ; de kifogásai csak részben állják meg 
a sarat ; azért megengedjen, hogy viszont megjegyzéseket teszek 
az 6 czikkére. 

Hogy a nép csupán keresztnevekhez ragasztja a f i szót, 
azt én nem mondtam. Igaza van B. urnák, ragasztja biz azt más- 
hoz is; de én nem terjeszkedtem ki erre bővebben, mert nem 
ez volt előttem a fődolog. 

Hogy „Ballagi" rósz magyar név volna, azt sem mondtam ; 
bár megvallom, rosznak tartottam, mert .ballagni" igéből szár- 
maztattam ; a mint hogy azt hiszem, sokan igy származtatják 
azt, a kik velem együtt a földiratban nem oly jártasak, hogy 
minden helynevet ismerjenek. De viszont engedje meg B. ur, 
hogy a mint van Ballagi tő, a mit én eddig nem tudtam, úgy 
lehetnek, a mint hogy vannak is pl. a Bakonyban „Hárs" nevű 
helyek; Hárshegy, -völgy, -börcz, -kü, -dÜlő, -kut stb. s így a 
„Hársi" név lehet, hogy rósz hangzású, de nem torzítás. 

De — a mi pedig a fő dolog az én czikkemben — hogy 
a nép nem fordítja, hanem hangzás után magyarosítja az idegen 
neveket, ezt nem czáfolta meg B. úr, sőt megerősítette jlz egyik 
felhozott példájával. íme a nép nem fordítja le a Proebstlt pré- 
postocskára (vagy mit jelent?), hanem csinál belőle, „Paczalt" 
vágy „Kapszli "t, a mint köny ebben esik a nyelvének. A többi 
felhozott példák meg nem bizonyítanak semmit, mert a mit az 
úri rend tesz, mely több nyelvet ismer, azt nem a nép teszi; a 
mit pedig a nép felsőbb indításra tesz, azt bizonyosan felsőbb 
befolyással és útmutatás szerint is teszi. Az így képzett nevek 
tudományos fő idegen nyelvekkel terhelt retortájában sztilettek. 
Fpen úgy mint a rósz, új, fordított szók. Ez nem természetes. 



Digitized by VjOOQIC 



78 HKLYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

hanem mesterkélt alakulás. Hogy a nép így „gúnyneveket gyárt", 
erről már múltkor szóltam. Egyébiránt tudok elég példát, hogy 
a család elfogadta a népalkptta nevet és ezt tisztességgel viseli. 

TüRCsÁNYi Andor. 

• Ivad. 

Az ivad szónak megvoltát kezdik kétségbe vonni; egyik 
lap már hazátlannak nevezi. Mi azzal támogattuk ajánlását, 
hogy régi szó, s Komárom megyében és Szeged táján ma is 
használják. Azt hittük, komoly szó hitelre talál; azért tanúink 
idézését abbahagytuk. Csalódtunk ; a mulasztást tehát helyre kell 
ütnünk. 

A régi nyelvemlékek közöl (1. Mátyás FI. Magy. Nyelv- 
tud. II. 57. 1.) eléfordúl a Debreczeni s Winkler codexekben. íme 
a szövegbelyek „Felkelek es megkeresőm en fiamath, de ennek 
évada (olv. éjnek évada) vag'on nem illik nekem azzon'i állath 
valvan budosnom." (Debr. cod. 611. 1.) — „Felkelenek es elme- 
nenek ének ö évada n (olv. éjnek b évadán) a kepén nag si- 
rassál keresic vala iesost." (Debr. cod. 623. 1. „Önek Ö vadá- 
ban." Winkl. cod. 62. 1.) 

A Nyelvőr II. kötetének 4o. lapján a szegedi szólások közt 
(közli Varga János) ez is ott áll: ,écczakának évaggyán =a 
legkésőbb éjjel" ; s mindjárt rá a 43. lapon a Szeged-vidéki 
tájszók közt (közli Ferenczi János): éjszakának évaggya = 
legsötétebb része. Ne indúj el éjszakának évaggyán!" 

Az „István bácsi naptára" (szerkeszti Majer István) 1861. 
évi folyamában a 75—90. lapokon K Ü r t h, Komárom megyei 
helység ismertetését közli. A 89. lapon ez áll : „Elvégre ide csa- 
tolunk a kürthiek különös szavaik és szójárásaikból egy-két 
példányt" ; s e különös szók közt a 90. lapon a következőt ta- 
láljuk: rtivadán, azaz idejében, korában, pl. erdöirtás i vadán, 
gyapjúnyirás ivadán, éjszakának i vadán." 

Volf György értesítése szerint Czegléden is él az évad szó 
e szólásban: „éczakának évaggyán." 

Kriza János 1875. febr. 8-án kelt levelében a többi közi 
ezt írja r „Mihelyt időt kapok rá, tisztázok egy kevés tájszót a 
Torda vármegyében fekvő, sajátságos népviseletéről bires T o- 
roczkó bányavárosból, a mely el lévén szigetelve magas kő- 
szirtjei által más helységektől, s nem házasodván össze soha más 
helységben néppel, mind erkölcsét és öltözékét, mind beszéd- 
módját, szavait leginkább megtartotta úgy, a mint örökölte. 
Köztök még ma is nagyon dívik az ily ódonszerú szólásmód: 
ének (éjnek) évodába v. évodán = éjnek idején; késő estve, 
éjfél tájatt." 



Digitized by VjOOQIC 



HEHYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 79 

A nyelvtudomány számára Budenz jegyezte föl a kürthi 
iva d-ot a Nyt. Közi. II. 466. lapján. (V. ö. még Nyr. II. 499. I.) 

E szerint tehát nem volt ráfogás, midőn azt állítottuk (1. 
Nyr IV. 6. 1.), hogy „az ivad v. évad elékerül párszor a régi 
nyelvemlékekben, azonkívül még máig is él Komárom megyében 
és Szeged vidékén" ; s most hozzá tehetjük : továbbá Czegléden 
és Toroczkőn ; s e szerint épen nem lehet hazátlan szónak 
mondani. 

És most egy pár szót ama laptudosítókhoz, a kik felszólal- 
tak az ivad megvolta ellen. 

A Nemzeti Hirlap jan. 3o-iki számában Szegedi aláírással 
egy levél jelent meg, a mely tisztán az ivad szóval foglalkozik 
s azon kezdi, hogy Szeged és vidéke ezt a szót nem ismeri ; a 
mit ott használnak, az „éjszakának évadja"; ez pedig nem 
ivad, hanem — »az éj vadja." Ej ej fiú, beh sokra haladál! spi- 
ritusod van, vagy mi a tatár ! Mondtuk mi mindig, hogy nálunk 
legkönnyebb mesterség a nyelvtudomány. íme a szegedi piaczon 
is fakad az etymoJogia 1 No de hagyjuk ! Olvasható ez az „éj 
vadja"* egy nagy képű munkában is. Csak arra akarjuk figyel- 
meztetni a tudósítót, hogy ha nincs se írja se szelenczéje, akkor 
ne fogjon a gyógyításhoz ; mert kudarczot vall, mint itt is. E16- 
ször is tudnia kell, hogy az é, í, i váltakozása nyelvünkben 
mindennapi tünemény, pl. késérteti kisértet, kégyó: kigyó, 
kévdn : kivan, ténta : tinta ; e jelenség ismerete nélkül tehát kár 
volt belekapnia az ivad kitagadásába. Másodszor ha az évad 
„é]] vadja**, mondja meg nekünk, mi akkor az jtéjs^akának éj 
vadja**; s hogy magyarázza meg a kürthieknnk az „erdőirtds 
éj vadját**? 

Ugyanebből a fűzfából faragták azt a sípot is, a mely a 
„Közérdek" febr. 6-iki számában szólal meg. „Ma olvasom a la- 
pokban, így hangzik a sípszó, hogy Szegeden az ivad szót senki 
sem ismeri. Én is, ki Komárom egész vidékén elegei forogtam, ' 
sietek közzétenni, hogy nálunk az ivad-nak hirét-hamvát sem 
ismerik.** E komáromi nótából három az üdvös tanulság. E16- 
ször, hogy a mihez az ember hozzászól, azt iparkodjék meg is 
érteni; másodszor hogy az ember foroghat még elegebbet egész 
Komáromban, azért mégis lesz sok oly dolog, a mit o n e m 
fog tudni; s harmadszor hogy Komáromban is vannak, akik- 
nek sántít a logikájuk. Ha a tudósítónak helyes volna a logikája, 
így írt volna : En ugyan eleget forogtam egész Komáromban és 
figy c 1 tem is, de az íva^ szót m égs em hallottam — nem 
pedig, hogy hirét hamvát sem ismerik. 

Szarvas Gábor. 



Digitized by VjOOQIC 



8o HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

A szenvedő igealak. 

A szenvedő alak használatára nézve nyelvünkben igen ta* 
nulságos példával szolgálhatok olvasóimnak. 

Nem rég két magyar földmüvelöt kellett tanúul megidéz- 
nünk. A tanúvallomás után következett a megesketés. Kijelentettük 
nekik, hogy az esküt, úgy a mint felolvassák előttük, szóról 
szóra kell utána mondaniok. 

— Megértettek jól? kérdezé az elnök, 

— Meg, uram! volt válaszuk. 

— Mondják tehát! s a jegyző elkezdte az esküt előttük 
olvasni : „Esküszöm — 

— Esküszöm, ismétlé az els5. 

— Hogy mindazok — 

— Hogy mindazok. 

— Melyek iránt — 
-^ Melyek iránt. 

— Megkérdeztettem — 

Itt a tanú kissé habozott, a jegyző tehát ismételte : meg- 
kérdeztettem; erre azonban a tanú határozott hangon monda : 
megkérdeztek. 

A második tanú is, mintha csak Összebeszéltek volna, ismét- 
lés után sem hozhatta ki a megkérde:{tettem alakot, hanem 
társát utánozva, úgy monda ki, hogy: megkérdeztek. 

Löw TÓBIÁS. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Szólásmidok. 

Udvarhelyszékiek. 

János bá. Másnap a zötelakiak essze vereködtek a fősz- 
szögben (felszeg, a falú felső része) Andris báékkal, met ő* ké- 
mék bize nem akartak kitérni az utbó. Ahajt Andrisba se vövé 
téréfára a dogot, hanem éccöjrre le (a 1 e» f é stb. szép példa 
arra, hogy a székely csak az igék praeíixumait szokta használni, 
mikor valamely eseménynek a gyorsaságát akarja nézleltetni) ; 
de azok es lé; erre ő kéme égy rudat fé; de azok isfé; azutég 
Andrisba es neki égy istiranggal, de azok es neki ; erre a szom- 
szédok elé, s a falu népe es elé, s ahajt lőtt ojan kaláka (csaté- 
paté), hogy fődindulásnak is számot tött vóna, s emböri körösz* 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. 8l 

tyén ojant tudoiri nem látott. Utójjára a kit ésszé nem potyótak, 
s karját s lábát emelinteni tudá, az a szekérre fé^osztég Andris* 
báék is fé, azok é (elmentek) ; de Andrísbáék es é. Mindörökkön 
örökkétig űgy vót a kerek e világon, hogy kevés embörnek van 
elég esze, met sok a vires (üres) koponyájú embör; osztég pha 
égy bolond égy kö vet a gá t alá ve t, h uz za k i tiz 
okos, ha tugygya*" (közmondás). Még es hiszöm, hogy töb- 
bet aZötelakíak sem fincögnek (hencegnek)^ met osztán (erősítő, 
állitást nyomatékosító szó: ^Osztán ijen embör hetedhét or- 
szágon sincs. Osztán se nem ok nékíi szípod (^ szívod) a 
levegőt. Osztán ojan hejjö^ egy magaviseletű éfjít, mind az 5 
kéme fia, tudom, hogy kerek Udvarhejj városában sincs) ojan 
egész* vágás (egész vágás szekér, nagy, kifejlett, a ki maga 
szopta az annyát Királyhágón túl mondják) égy embör, mint 
Andrisbáj vessöt (versenyt) birkózik akármejjik mónárlegénnnye 
s ojan mókán (neki telt, igen izmos ; leginkább az oláhokról 
mondják) mészáros még nem születött, a kit o a porba né rity* 
tyentsön (csapjon. A rittyentést használják- ostorról is; pl. rity- 
tyents égygyet sógor; átvitt értetemben valahonnan ellábolni, 
elkövetkezni [ormányság] pl. rittyentöm magamat !) Andrisba nem 
es sokat ttyügötódík (bajlódik) a beszéddé, hanem ahajt töszön. 
Minya bá es dárék Cderék helyett, kivált az első szótagol nyo- 
maték olva, sokkal többet jelent mint az ügyes is, holott Erdély- 
ben ezkiváló dicsérő szó; pl. Ügyes ember, ügyes város. 
Ügyes egy színházatok van; Ü gyes dolog stb.) égy 
gyalogló; hanem osztán tudom bizonyoson, hogy kerek Udvar- 
hejszékön még csak égy főt (egy szál sincs stb. így is használják : 
Elfogyott mind égy szálig a lísztöm, vagy mind egy lábig oda 
van a jószágom [birtokom] stb.) sincs ojan embör, kinek az ina 
(lába) vele vessöt birja. Más napra vírjadólag tálálom az úton 
zotelaki Sándor Gyurkit, s ahajt mondám üeki : Hálládé hécskóm 
(hékám) ? igen ékapott tüktököt a ló (fennhordjátok az orrotokat) I 
No csak hadd é (fenyegető kifejezés: várj csak, majd meg- 
látod mi lesz!) Gyurka, met ez a vereködés még valakinek 
mégbüdössödik (szomorúságot, kellemetlenséget szerez). Ö vissza- 
felesott nekÖm» én pedég ismég balabbú (balul, compar. b a- 
labbúl) felétem, s ahajjos-ahajt úgy fó duralla a száját, mind 
égy kakaspujka. Eleget toróbálá, hogy ingömöt még jobban még- 
boszoncson, erőst hányavetötte magát, a fejévé födindulást csinyát 
(azaz a feje bőrét mozgatta), de biz én égy mákszömöt se mordútam 
neki, csak nesztem (nézd, néztem, stb. nézd néztem helyeit 
egész székelyföldön mégszokott kiejtés) a nyavajást, s a Végin 
úgy letácsótam (letorkoltam, tacet erőszakoltam rá), s úgy 

M. NYILVŐH. IV. S 



Digitized by VjOOQIC 



82 SZÓLÁSMÓDOK. 

odamondogaték a bögye (begye. Az ujjuk végét is begynek hív- 
ják ; az uj jom bögye fáj ; innen a gyermekeknek kavicsdarabokkal 
való egyik játékát bögygyezé s-nek mondják) alá, hogy tudom 
míg a világ, mégemlögeti. Törje ki a nyavaja (közönséges [utczai 
és konyhai] átok szó) tetvessit, kévánom, hogy kerüjjön nemso- 
kára Szomosujvárra (t. i. a Szamosujvári börtönbe, hova a ne- 
hezebb fogságra Ítélteket szállítják). Tömlec a nyákára a hitvány 
embörnek, dögöljék meg s vesszőn 8, hogy é ! (a h o g y és az 
állítás vagy tagadás ismétlése az állítás fokozását fejezi ki.) 

Felméri Lajos. 

Szegedvidékiek, 

Sé tud, sé lát, csak neki mén^ mint a vak légy a hebe- 
hurgyán lát dolgához. 

Szögény légy, kevéjj légy, hogy be né köpjön a légy ; arra 
mondják ki szegény állapotban van ugyan és még is urat j á t- 
szik. 

Nyakába tötték a mindönös tarisznyát =s koldusbotra 
juttatták (tudni való, hogy mindent raknak a koldus tarisznyá- 
jába). 

Pali mindönös lőtt = olyan szolga, kiqek a gazdaságnál 
minden dologhoz érteni kell. 

Né előzz 1 = menj az utamból; ne állj elém. 

Láb alatt jár = előttem akadékoskodik, 

TűrUl szakajtott sógor = testvérsógor. 

Kitartya az árábú = jóval többet kér a portékájáért, mint 
a mennyit ér. 

Fővötte magát, mögszötte magát = vagyonos^ tehetős em- 
ber lett. 

Sok vágyom néz utánna. 

Ényfltte a ruháját = elviselte, viselés közben elkoptatta. 
Ezzel egyértelmű: Éhordoszta a ruháját. 

Nem számit a kosztunk = nála nélkül meglehetünk; más- 
kép: Nem olvas a kosztunk = Nem tösz ki kosztunk égyembör 
számot. 

Ferenczi JXnos. 
Veszprémiek. 

Ez még a faluhó tartozandó; em má ném az ü jószá- 
gáhó tartóz a n d ó. — Ez itt a kezdője (kezdete). — FA 6 
föd (szántó föld, élőt azaz eleséget termő; v.ö.Nyr. L23i.). — 
Épen e 1 1 ő b e vpt a tehene. — Fene egye még a két látódat 
(V. ö. Iá toka =3 szem, Nyr. I. 456,). 

Csak é darabég (egy darabig). 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. BABONÁK. 83 

Huzamőssan méntünk. — Ára szinte jő az ut, csak 
hogy huzőssabb. — Asztán ijjen r i ő s (rivős : sirós) vagy? mi? 

Még akarta vénnyi kísz pínzü (pénzül). 

É V ó t, habatúta hová, de én ném értettem (v. 5. oda van). 

Ez az országuttyuk. 

Ha oda fótnégy az ember, valamennyi hegyekén körosz- 
tűlát 

Ném méhettünk az ess& végett (ok). 

Az a malom ott a zsiványok fSváross u k. 

A kérgíbe bele vákták a képet, hanem persze a fa 
enyotte (benőtte, rá nfttt). Most 8 van nyöve. 

A hajó mékfordú főnek (föl felé). A viz lének gyün, 
am mék főnek siet. 

Kaszának (kaszálnak) nepestétü nepestig. 

Akkor mijen oda vótam (mennyire o. v.) 

Ném múlik g bucsu békévé, hogy né verekéggyenek. 
— Ném hiszem, hogy ü jobban tuggyon kapányi. 

Ném nagy vírtusság az ijent kapányi. 

SiMONYi Zsigmond, 

Babonák. 

Ha jég esik, vezsd ki a baltát, mingyá eláll. > ^ ' 

Ha az ajtót betöszöd, asztán kinyilik utánnad: möghalsz. 

Ha a pohár 8reped, valaki möghal a bázná. 

Ha a tűz sistörög, pörleködés lösz. 

Az égö gyertya a bél körű fölolvad és lecsordul, es6 lösz. 

A hány napra szén György nap előtt zöng a zég, annyi 
forint lössz égy kÖbÖl búza ára. 

Fordícs mög a párnát; avva álmocz a kit szerecz. 

Köss a lábodra spárgát, nem fog mög a görcs. (Ezt a ti- 
losban fürdő gyermekek szokták praktizálni.) 

Piros pántlikát köss a kis gyerök kézire vagy nyakára, mé 
mögverik szömmé. 

Ha kelés (támadás) van rajtad, keresetlen üveggS dörgőd 
mög, hónap mán nem lösz semmi sé, vagy hód ujságkó észt 
mond : csértessék a jézus, uj nap, uj király, a mit most látok, 
ujjujjon, a mire nézők, Smujjon. 

Fogj égy körösztös pókot, tödd égy bögrébe, a huvá mán 
papirosra írt számokat tötté, a mik számokat a pók főköti a 
hallóba, tödd a lutriba, nyersz. 

(Szeged.) 

Kovács János. 



Digitized by LjOOQIC 



84 NÉPMESÉK. 

Népmesék. 
A bolondoa gyerek. 

Vót éczczér éggy öreg embernek három fija; ketl& okos 
vót, a harmadik ujján bolondos. A zöreg szegény szegény em- 
ber vót a sorsába, és ékütte a fijajit, hogy mennyének é valamit 
poróbányi; fogagygyanak szolgálatot. Émént a két öregebbik 1 
má mintha ma émént vóna a zöregebbik, hónap ég a másik, és 
mind a ketten éggy faluba kerütek. A legöregebbik éggy em- 
bérné mingyá kapott szolgálatot; asztány abba alkuttak ég, hogy 
a ki először égharakszik, annak lévággyák a* zórát. Epeny a csép- 
lés ideje vót, beállították más cséplokké éggyütt csépunyi. Hát 
a mint gyütt a fölöstökön ideje, a többieket jó égtraktálták, űt 
ég a szürüre alították vigyáznyi. így gyárt a zébédné, ég a va- 
csaráná is. A legény égbaragudott^ asztány lévákták a zórát. 

Émént a zöpjcsihöl, émonta néki, hogy mijén szoros kötése 
vót űneki a gazdájává, asztányég hugyan gyárt. «Mai'ég tanittom 
én", aszongya a zöcscse, és ü is ément ahhol a zembérho. Észt 
is égfogatta; de ü is csak ugy gyárt, mind a báttya; lévákták a 
zórát. 

Haza gyűlt a két öregebbik a zaptyukhó, ébeszéték, hogy 
hugyan gyártak. „Maj églanittom én**, aszongya a lekkisebbik, az 
a boloíídos forma. Azzá asztány émént ahhol a zembérho szol- 
gálatot keresnyi. , Hitvány vagy té még szolgának", aszongya 
neki a zembér; de azér még is ékfogatta. „Hát tudod-é, hogy a 
ki először égharakszik, annak lévággyák a zórát?" — „Tudom". 
Még akkor a cséplés ideje vót, üt is beállították a szürübe. Fö- 
löslökönkor, mikor a többiek jóizüen falatosztak, a zembér titet 
ott hattá a szürübe vigyáznyi. Fogott ézs zsák búzát, évítte a 
kocsmába, asztány jól égfölöstökömüt. Szint így débe is, ég va- 
csorára. A gazda haragudott, de nem merte mutatni, csak úgy 
magában dönnyögön. „Te fijam", ászt kérdi rüle, „há vitted a 
három zsák búzát?" — „Nem vittem én", aszongya. „Harakszik, 
gazduram?" — „Nem én fijam, csak kérdésztem; van még több 
is, adott á zűr-isten." 

Más-nap émént a zeiíibér a feleségivé a vásárra ; a szolga- 
nak ég ászt parancsúla, hogy débe 12 órakor ászt tegye, a mit 
a szomszédgyába tesznek. Jó van, a szolga várt délig; hát pon- 
ttimossan débe gyünnék a kümisék, asztány a szomszédnak vót 
éggy rossz düledezett háza, ászt keszték nyakra-főre bontogat- 
nyi ; dobáták róla a rossz tetőt. A zembérnek vót éggy szép 
ujdanat-új cserepes háza; neki áll a bolondos gyerek, asztány 
egésszen lepusztította a tetejit. Haza gyütt a zembér, naon ég- 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. Ál-LATMESE. 83 

ijett. „Mics csínyátá fijam?" — nA mit a szomszédba: ászt pa- 
rancsúta gazduram! Marakszik gazduram?** — ,,Nem én íijam.** 

A zcmbér s^rette vóna a gyerekét a háztú etávolittanyi ; 
tanakodott a feleségíve, hogy hát mics csinyájjanak. Más-nap ászt 
parancsúta neki, hogy horgyon ki ganyét, asztány ott rakgya lé 
éggy here, a hun a kutyája lefekszik. Vőt a zem^érnek éggy igep 
jó kutyája ; sokszor kiment má vele a fóggyire^ ászt hittQ, hogy 
majd ott fekszik lé. A gyerek égrakta a szekeret, elejbe fokta. a 
zökröket, asztány mentek. Ei5re futott a kutya, a gyerek ég a 
szekér után fütyürészgetétt. Nagy rekkenő meleg vöt; a kutya 
églátott a zutoo én nagy vízmosást, égyénessen neki mént, asz- 
tány oda bele ugrott. A gyerek sé vót rost; égyénessen utánna, 
asztány fhind behányta a ganéjt a vízmosásba. Évitt-oda asztány 
valami negyvennyócz edénynye (szekérrel). A gazda kimégy 
más-nap; ászt hitte, hogy a zű foggye most már jő ég van ga- 
nyézva; hát ész szemét sé látott ott. »Té gyerek, há telted a 
ganyét?* — «Ahá gazduram, parancsúta.** — »Hát hun van?" A 
gyerek odavezette a gazdáját a vizmosáshó, asztány mutatta néki. 
,Ide fekütt a kutya", aszongya. A sok szép- ganyét má ki sé 
lehetett vennyi, mind émosta a viz. „Harakszik, gazduram ?". A 
gazda haragudott, de ném merte mutatnyi. .Nem éot fíjam", 
aszongya neki. 

A zembér most ma mindenféleképen szerette vóna a gye- 
rekét etávolittanyi ; sokáig tanakodott a felescgivc. Vőt az udva- 
ron én nagy mélyedés, ujján árok-forma. „Fijam", aszongya a 
szolgájának, „nékem ezen a dzsíndzsándzson hónap réggére csi- 
nyájj éh hidat, hogy mikor átmegyek rajta, éggyik lábammá ke- 
ményre, a másikká ég puhára léptyek." A bolondos gyereknek 
vót éggy jó élés kese, avvá éjjé bémént a zakóba; vót ott a 
gazdájának több mind száz birkája. Minnek lévákta a nyakát, 
asztány éggyiket a hasára, másikát ég a hátára fektette, uh hogy 
éczczér puhára, aszlányég keményre léphetett a zembér^ Réggé a 
zember égláttya a hidat; naon haragudott. „Harakszikg^duram?" 
A zembér nem szót semmit, csak bemént a szobájába. A gyerek 
fokta a késit, jól égköszörúte, asztány bemégy a szobába. „Ha- 
rakszik-é gazduram ?" — „Nem**, aszl dörmökte a zembér. „De 
látom én, hogy harakszík." Azzá fokta, lékanyaritotta a zórát. 

(Kapoly. Somogy in.) 

SOHNBNFELO MÓR. 

AllatMM. 

A farkas, a róka, a nyúl még a vargyo. 
Éccér a farkas, még a róka, még a nyúl éméntek árkot, 
ugranyi; asztam mikor oda érnek, a hu* vót a nagy árok, hát 
elül ugrik a róka, aszongya: 



Digitized by VjOOQIC 



86 ÁLLATMESE. 

— RSvit fülem, hosszi lábom, hosszi farkam, huppi de 
nagy ez az-árokf 

Avvá beleesik az-árok köUös közepibe. Asztam még ugrik 
a nyúl, aszongya: 

— Hosszi lábom, hosszi fülem, csuta farkam, hupp! de 
nagy ez az-árokl 

Aszta átugrott, csak ur r5pűt. Aszta ugrott a farkas, 
aszongya : 

— Hosszi lábom, hosszi fülem, hosszi farkam, hupp ! de 
nagy ez azárokf 

Nagyot ugrott, aszta beleesett Ü is, ippen a róka hegyibe. 
No má mos ott vannak áz árogba a róka, még a farkas, aszta 
rágódik éccér a farkas, aszongya neki a róka: 

— Mit ész6 farkas koma? 

— 0, kihusztam a belemet, ászt észém. 

— No, aszongya, húzzuk ki az-enyimet is. 

— No, csak tardsd, aszongya a farkas, asztam maj té is 
ész5. 

Hát sesztérgétt a róka, a mi* kaparták a bélit neki, mer 
fájt neki, aszta megdöglött, a farkas még megette. 

Hát óra mént a vargyu, aszongya neki a farkas: 

— Taniccsá még engemet röpünyi. 

— 0, csak fogodz bele farkas koma a farkamba. 

Had bele fogúdott a farkába, aszta viszi föfelé a vargyu. 
Mikor má jó magossat vótak, aszongya a farkasnak: 

— Farkas koma, látod-é még a fődet? 

— Még látom. 

Mégi* viszi f5felé, mégi*m mongya : 

— Farkas koma, lálod-é még a fődet? 

— Még látom. 

Ménnek föjjebb, mégim mongya: 

— Látod-é még? 
^ Má ném látom. 
Aszongya neki a vargyu: 

— No hát erezd el a farkomat. 

Eleresztette, aszta mént lefele; nagyon örül a farkas, hogy 
ije* sebessé* rSpfi, aszongya ét tuskónak: 

— K6j elttlem, té szenes tuskó, mer agyon ütlek; kéj elü- 
lem, té szenes tuskó, mer agyon Ütlek. 

De biz a szenes tuskó ném mént el elülle, asztán rávágó- 
dott a farkas, menten agyonütötte magát. 

(Bakony vidék.) 

FiSCHER IgnÁCZ. 



Digitized by VjOOQIC 



IGAZ KIMONDÁSOK. MIT MONDANAK AZ ÁLLATOK. 87 

,»lgtz Mfliondtsolc/* 

(Egy régibb írott kdnyvecikóböl). 

Kettőt utál a ház: haragot az asztalnál, fecsegést a kony- 
hában. 

Kettőt nem lehet az országból kiirtani: a pert és az adós- 
ságot. 

Kettőt nem tanácsos venni: vén asszonyt pénzéért, ó ko- 
csit vasáért 

Kettőt nehéz megcsalni: a szemet és fület 

Kett& viszi utálatba az embert: midőn a szegény kevélyke- 
dik, s a kinek semmije sincs, kérkedik. 

Kettő előtt hasznos kitérni: a terhes szekér előtt és a ré- 
szeg ember előtt. Ama régi példa beszéd szerint : az Isten is 
kitért a részeg ember előtt. 

Kettő égeti meg a száját: a hirtelen, gondatlan szólás s a 
haragos pattogás. 

Kettő gyakorta megtörténik : a rest kétszer fárad, a fösvény 
többet költ. 

Kettő káros a háznál: rósz pénz (rósz úton szerzett), gaz 
cseléd. 

Kettő nem sokat ér: a beteg ember böjtje és a részeg 
ember imádsága. 

Kettő halad lóháton: a rósz hir és a szerencsétlenség. 

Kettő soha sem elégszik meg e világon: a ki elmé|ét csu- 
pán csak a gazdagságra fordítja; a ki mindenkor olyat kivan, a 
mit meg nem kaphat. 

Kettő nyilatkoztatja ki a tudatlanságot: a hallgatás, midőn 
szólni kellene; s a fecsegés^ midőn hallgatni kellene. 

Két tanitó-mester szükséges a házhoz : a korbács és a 
vessző. Maklári Pap Miklós. 

Mit nondtntk az állatok. 

Karácsony reggel a kakas : ma születeeet;a kutya : 
hun, hun? — a bárány: Betlehembeeen. 

A bárány télen : mikor lésznyáárPaz anyja : n é m 
Írem én azt 

A kakas: kukorikuu, /Üstös likuu. 

A kakas, mikor a kertben vakarász : fekete kóró, ró, 
ró I — ha megrezzenti az ember, föl röpül a kertre: fénye 
egye még a kezedeet; — mikor megbabozta a tyúkot 
u gy-é de jó v ó t . 

A récze a kamara ajtó előtt: két héttú fogva nemét- 
tem: vagy: három hét úta né m ettem. 



Digitized by VjOOQIC 



88 KÁROMLÁSOK ÉS ÁTKOK. SZÓHABARLATOK. 

A liba: szíp vagyekj szíp; alud: ién is avvőtam. 
A bika : samu, mu mu, mú! 
Az ökör; Mihály, Mihály! 

A kutyák, mikor találkoznak :soőgor, soógor; mikor 
összevesznek ; akár sogőr akár ném. 

(Sopron m.) 

TüRCsÁNYi Andor. 

SzékelyfSIdi káromkodások és átkok. 

Egy pár átkozódó szólás a seékcly népnél fölébresztette 
volt figyelmemet, s azon elhatározást keltette föl beanem, hogy 
példát adva a Nyelvőr gyűjtőinek, megkezdjem a székelyföldi 
káromkodások s átkok följegyzését és köfislését. Azon gondola- 
tom támadt t i., hátha ez átkok egyik-misikában valami nyo- 
mára akadhatnánk a székelyek ősrégi vallásának. Aztán meg j azt 
is gondoltam, hátha a régi pogány korban nem volt oly sok 
istentelen csúf káromkodása magyarok, s különösen a székelyek 
közt, mint most ; s vájjon nem a keresztyén vallásnak kissé erő- 
szakos rajok nyomása folytán, mintegy a belső elkeseredés visz* 
szahatásaképen jött-e divatba s rögzÖtt meg aztán a sok égi 
lény szídalmalmazása. Az alább közlött átkok közt legalább 
egy-kett6, különösen a negyedik, világosan a székelyek pogány 
korából maradt fenn, s a föntebbi gyanítást némileg igazolni 
látszik. íme itt következnek. 

Lánczos horta. Csikorgós atta. Hóhározom atta. V e r j ö n 
még a nap isten! (Kereszlúrfiszékben^ a Fejér Nyikó vize 
mellett, s a Homoród vidékén is olykor). Üssön még az isten 
nyila. Köhortát Fikom teremtölte. Égjen meg az isten tüze 
(ményko). Ébügatta 1 (koldus). Sok háztól éjj, levestol boldqgujj. 
(Légy nyomorék). Adjon isten anjlyi nyugalmat mint a német 
kalapnak! VerjÖn még az isten rossz szomszéddal. Az ördögök 
bújjanak beléd. A forgó szél kergessön még. Isten ne öngedje, 
hogy több kakuk szót érj. Akkor láíSölafc, mikor a nyakam csi- 
gáját. Te czégér. Az isten ostora sújtson még. Vigyön el a 
Bambucz. VigyÖn el a Manó. Az isten zörigye fojtsoa még- Vi- 
gyön el a Csorna. Oh hogy essél a büdübe (börtönbe). 

Kriza János. 
Szóhaborlatok. 

1. Uj kut kürül ireg- forog tarka-barka kicsi törpe kurta 
farkú gulya tyúk. 

2. Jakab pap kapuján hat vak bak vadgalamb ül. 

3. Ló lába szúrta kerék talpa gyúrta disznó orra túrta ko- 
torta uti tészta torta. (Sár.) , . . ^ 

(Marmaros.) 

LÖRiwcz KXroev. 



Digitized by VjOOQIC 



A KÁNAI MENYEGZŐ. 89 

A kánai peiiyegzl. 

Mikó Urunk még ef f&doo jára, 
Hozzá mdiiC az éggyik tanitványa, 

A ki magát m&ghajtotca. 

Jézus kézit mőgcsókóta : 

Jónás fia, Pétör. 
Édös anyád, Mettör, tidv'óz6tet» 
Keresnéd fb, hogyha lÖhet> öt^t; 

Mert a voCéj régön várja, 

Felelést kér mondójára 

Kánán möi^egz&bű. 

Uttyát hogy a Jézus haza v5tte«. 
Utfél5n a bottyát éve^ztötte; 

Pétör nem tud úgy halanni, 

Kéntelen vót émaranni 

Jqzus mestörétű. 
Hogy Pétö^r a bottá hazajárott, 
Mán a vöféj akkó odébb állott; 

Mert a Jézus mögigérte> 

Hagy émén a mönyegzöbe, 

Kánán mönyegz&be. 
A mint nagy csöndessen gyütt az este, 
Jézus tam'tványit fökereste : 

Hogy talám má indánának, 

Hogy ott rájuk né várnának 

Kánán raöhiyegz&be. 
Tiszt61ettg várnak ott reájuk, 
Tánczőhatnék mindön ^orcziká^uk ; 

De hogy Jézus odajárott, 

Mind5n lelök talpra állott 

Kánán möhyegzöbe. . 
,Dicsérjük a Jézust' mondi Pétör; 
Ráfelének minden*): „mindörökkön!** 

„ígéretre mögjelöntünk, 

Ha ugyan még e nem késtünk 

Kánán möríyégzöbü. 

Nagy öröm lőtt Kána mönyegzöbe; 
Jézust ütetik az asztáfürct 

Máriát a jobb ódára, 

Tanítványokat a bára 

Kánán mönyegzöbe. 



*) Mindnyájan. L. J. 



Digitized by LjOOQIC 



9^ A KÁNAI MENYEGZŐ. 

Mikó vége lőtt a vocsorának, 
Az asszonyok és sorjába ának; 
A czigányok pöndÖritnck 
Lábalávaldt nékiek 

Kánán mönyegzöbc 
Tánczra kének asztán kiki niássá; 
Az öreg Pctör a szűz anyává. 

»Hopp szent asszony, Anna lánya ! 
Hagy repüjjön a szoknyája 

Kánán mönyegzobe !* 
Ellensége sok-sok vőt a bornak. 
Fcríinépek jojó fopakónak ; 

Addig-addig hogy mérgébe 
Mögrekkett a csap gégéje 

Kánán mönyegzobe. 
Hogy né lögyön vége a jó kedvnek, 
Parancsoli Jézus a vöfénynek, 

Hogy a vSdröt töcscsék teli 
S hozzák elejibe neki 

Kánán mönyegzobe. 
Éhozik a vödört elejébe, 
Jézus mög csak oda néz föléje ; 
Oszt odadi a gazdának. 
Hogy kóstojja mög magának 

Kánán mönyegzobe 
Hát csudák csudája mi történt, 
Majd a guta csipte mög a vöfényt; 
A mint az is mögkostóta, 
Ojan fajin bornak monta 

Kánán mönyegzobe. 

Meg vagy hat vödörrS hoznak arra, 

Hogy Jézus ászt bornak változtassa 5 

Es a legjobb bornak vála 

A hideg viz égy szavára 

Kánán mönyegzobe. 
A hogy észt a zsidók möghallották, 
A lagziba mindönfelé hittak : 

Hogy talán maj bort csinána. 
De a Jézus nem kivána 

Több lagziba mönni. 

(Üj-Kigjós. Békés m.) 

LÓCSKAV JÓZSEF. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉVNAPI KÖSZÖNTÖK. BOKKÖSZÖNTÖ. KOMAKÉRÉS. 9I 

Névnapi köszSntMc. 

Zsigmond napjára. 
Rózsa színnel ragyog a napnak sugara, 
Mellyet kiterjesztett az egek bótlyára. 
Örűjj té is Zsigmond, mert nevednapjára 
Er5t, mejjet adott neked Isten papja, 
örüiheccz, örülünk mi is tejes szívbül, 
Ezeket kívánnyuk szívünk közepibűi: 
Annyi áldás szájjon reád az egekbűl, 
A hány csillag ragyog a magos ménnyekbül. 
Míg ílsz, a nagy Isten té reád vigyázzon, 
A té íletédre semmi bút né hozzon ; , 
Bánat, keserűsig elo né tanájjon, 
Szerencse mint tökincs té melletted ájjon, 
Mind kivül, mind belül té veled sétájjon. 
Maj ha eljön íletédnek határa, 
Eljön írted a halálnak postája, 
Az íróknak kezei azt irja néked: 
Dészkábúl kiszíttesd gyászos koporsódat, 
Hol tested títessék a földnek gyomrába. 
És lelked vitessík a mennyei várba, 
A hol az angyalok vannak vígasságba-. 

Szívesén kívánom. 

(Földet). 

Bakoss Lajos. 
BorkSazSnta. 

Itt vagy mán té gonosz, té vagy az a pusztító. 

Erszényem pusztító, ruhám rongyositó! 

Tudod-é, hogy mindén károktú^védelmesztclek, 

Görbe késécskémmel mégmecczéttelek, 

És egész nyáron a jégtú ótalmasztalak, 

Még is vélem oly kegyetlenül cselekéttél, 

Minap écczér a köfalhő vetettél, 

Onnan pedig szépen felvettél, 

S irgalmatlanul az árokba csaptál. 

Már most gyertek tizedesek öten (öt u/fát a pohárra szorítja), 

Ha öten nem birtok vele, tizen! 

Úgy tészék mint az écczéri katona, 

Mars be az árístomba! 

(Gyöngyöa.) Ifj. KÍPlXny JÓZSEF. 

Kontkéréf, 
Mátkázó (húsvét után első) vasárnapon a lányok egy tá- 
nyérba egy üveg bort, piros tojást, süteményt stb. kötnek, azt 



Digitized by LjOOQIC 



92 KOMAKÉRÉS. TÁNCZSZÓK. GYERMEKJÁTÉKOK. 

fölpántlikázzák, bokrétázsákt s elküldik ahhoz, akit komájuknak 
akarnak ; a ki abból valamit kicserél, a küldőnek komájává lesz. 
A tányérvivonek ez a mondokája : 

»Koma koma kőmáliunk, 

Esztendeig kőmáliunk, 

Jő legyünk, komák legyünk; 

Ha roszsz legyünk, kutyák legyünk. 

Iltig, bőttig, kis karácson bojtig 

Örökös komák legyünk. 

Szív küdi szifh& szivessen, 

Szív vegye sziftü szivessen ! 

Ha ném vészi azt szív szivessen, 

Üsse még a ménkű szivessen. 

(Sz6kc Dencs, Somogy.) 

Veres József. 

Tánozuók. 

I. 4. 

Vérés csákó süvegem, Galambbúgos kapuzábé, 

így elém gyöngy életem; Beh édes csók a rószámé. 

Bokréta van mellette, ^ 

Barna babám kötötte. ^n istenem, add nekem, 

\' .', Beh igazán szeretem ! 

Vess figurát, olyan czifrat, 

Hogy a patkód vessen szikrát* Ne beszéljek rózsám veled, 

3. Csak lássalak, az és könnyebb. 

Ez az enyim, ezt nem adom, (Erdovidék.) 

Ha kérik és, eltagadom. Kriza J. 

Gyeraekjilékak. 

KörÖsdi. 

A leányok a szabadban körbe állnak, aztán körbe forogva 
ezt éneklik: 

Gyere rózsám, kerittessünk ék kis várt, 

Küllű-bellú bemeszeltük, szípenn áll; 

Ára gyün az iródiák Ujvárbú, 

Ára gyün az iródiák Ujvárbú. 

Jop tenéked ídés rózsám, min nekem, 

Tígéd szeret az én mátkám, ném engem. 

Hejje zsirom, petrezsirom, happ happ happ! 

(„LétérbetyÜnek* s a kezüket összeverik) 
Hejje zsirom, petrezsirom, happ happ happ! 

(Szdke Dencs. Somogy n.) 

Veres József. 



Digitized by VjOOQIC 



GYERMEKJÁTÉKOK TÁJSZÓK, 



93 



L i b á s d i 

„Mit ás, mit ásy farkas koma?*^ 

>Kemenczét/ 

nMínek az a kemencze?** 

,Tözct rakni bele/ 

„Minek az a tűz?* 

jVizet melegitni/ 

„Minek az a viz ?" 

,Ludat koppasztani.* . 

„Hol vette kend?** 



,Loptam^ 



E j t el : kupa 1. Tsz. 

e n y ü : enyv 1. Tsz. 

é s z s z e : össze. 

észtérunga: nyilas, kibú- 
vólyuk a juhkosáron, hol a ju- 
hokat fejeskor kieresztik. Tsz. 
esztrenga. 

éveg: Üveg. 1. Tsz. 

farmatring: nyergettartó 
farhám. 1. Tsz. 

f a r t a t ó : tréfás neve a pá- 
linkának. 

férög, féreg: egér. 1. Kr. 

fésű: fusü. 

fésze: fejsze, L Kr. 

fe teke: fekete. 

fonája:* viszszája egy kel- 
mének, vászonnak, sat. 1. Kr. 

f r u s t u k : reggeli. 

f a s z u j k a : paszily. 1. Tsz. 



.De becsukják !" 

,De elbújok.' 

„Hová?- 

,Hid alá, hód alá, a nap háta 

megé.' 
„Mibe mosdik?** 
,Arany veréczébe.* 
„Mibe törölközik ?'* 
,A gubások farkába.' 
„Őke hazai mind apátok, mind 

anyátok!** 

(Bcreg m. Tiszahát.) 

Bodor IsrvÁN. 
Táj szók. 

Szék ely ségiek. 

gaj: göröngy, 1. Tsz. 

ganyé: ganaj. 1. Kr. 

gyortyánfa: gyertyánfa. 

harang töke: harang 
ütője. 

harisnya: daróczposztó 
nadrág. I. Tsz. 

hetfü: hétfő. 

h i b ó k : pocsolya. Tsz. h i- 
bo k a. 

h o b : hab. 

ige; egy szál a matólált fo- 
nalban. 

í k s z é g : ék. J. Kr. 

innap: ionep. 1. Kr. 

í m é 1 1 e m : ébredten. 

i r o m b á s : petytyegQtett 
sárga és veressel. 1. Kr. 

istirim fi: harisnya. 

í z i n k : )zék« 



(Sc4Idabo8). 

Bartha Károly. 
Nógrá d m egy eiek. 

Adogál; kinál. Keveset ado- akurátus: derék, becsüle- 

gáltak a búzámé. tes (ember). 

akaródzik neki: kedve csuszkandik: csuszkái. 
van. csürtiszköl: dörzsölve 



Digitized by VjOOQIC 



94 



TÁJSZÓK. GÚNYNEVEK. 



koptat, pl. a gyerek a csizsniá- 
ját, ha csuszkandik. 

d é r é k a : toké pénz, pl. Sé 
intérés, sé déréka. 

d rém ál: szunnyad. 

é t k é s : jő étvágyú, nagy- 
ehet&. 

farboszszontó: a no- 
ruha hátulján levő rojt, csokor. 

fumigál: semmibe sé vész. 
' Fumigálylya a világqt. 

g 1 o n g á 1 : egy lábon ugrál. 

gurcsi: gömbölyű gomb. 

h a m u 1 y a ; krumpli kása. 

k u r u c z : szigorú, kemény, 
(ember). 

1 o ty ó ; erkölcstelen n6. 

magamnak, pi]. heverészek 
magamnak; sétál magának. 



mázna, maznos: elké- 
nyeztetett, a ki könnyen sirva- 
fakad. 

mu ti: mutasd. 

nyifny a f: mázna. 

pa p uly a : nagy szá). 

p é c z t e j (?). 

péz él: pénzt szerez. 

pötyög: beszél, trécsel. 

spórol: takarékoskodik. 
. s p r é n á gl i : nagy vas szög. 

s z o t y k a : lotyó. 

t i s z p a 1 : tűzhely. 

tudni: hinni, vélni. Ászt 
tuttam, hogy eljön. 

V i s z sz á j a :' fordítottja, pl. 
a kabát visszája : belseje. 

Kaunitz János. 



Bihar m egy eiek. 



Hébekorba: néhanéha. 

hepehupás: csiribiri, apró- 
cseprő. 

herczehurcza: rágalma- 
zás. 

hi r í nta : hinta. 

í 1 e 1 e m : fózelék. 

incselkedik: pajkoskodik. 

ízibe; „szaladj csak ízibe" 
(hamar). 

i z í k : törmelék, a mit a marha 
a jászolban hagy. 

kaczamajka: felöltő. 

k á k ó : ^z a horgas faág» a 
melyre az iskolás leányok kas- 
kájokat akasztják. 



a közös fonást kö- 



kaláka: 
vető táncz. 

k a 1 a s i s : tanterem. 

karczos: vinkó, kerti sa- 
vanyú bor. 

karatyol: sokat beszél. 

kátyú: gödör az ország- 
úton; azonkivül a gyermekek 
nád játékszerét is így nevezik. 

k e 1 e p c z e : gyermekjáték. 

köcze: rövid ködmön. 

k i V í g z o : végrehajtó hiva- 
talnok. 

kúra; farkatlan tyúk. 

k ü t y ti 1 n i : kavargatni ételt. 

legyeskedik: udvarol a 
lányoknak. 

(Fúrta környéke.) 

György Aladárné. 



Gúnynevek. 

Férfia k : Czégér. Bata. Czímér (az aptya .czíméréssen'' : 
büszkén járt). Bíambé borgyu. Pihi. Csicsa (Istvánból lett). Dufa 



Digitized by VjOOQIC 



GÜNYNEVEK. HELYNEVEK. qS 

(nem volt esze). Marczi (kicsiny). Babos (himlőhelyes). Halojn 
(vastag). Csúnya Papa (csúnya , ember). 

N & k. Zsusmóka. Solojka. Postás Örzse (apja postás). Ge- 
zemicza (köpczös). Csúnya Papáné. 

Zsidók. Férfiak. Pity-Pity. Soló. Kis Pörcz. Nagyfejű. 
Siska (nagy kalaptya van). Görény (tikokat szeret enni). Maki. 
Csákó (sanda). Edeczanczanczon (roszul tud magyarul). Lele 
(hebegő). Czipóvalagú (kis ember). Sánta zsidó. Pók szemű (nagy 
szeme van). Hugyos Pali. Bolond EUás. 

N&k. Hosszi Czafatos. Futos. Fingós. Hentérgö (csúnyán 
jár). Hosszi Szárú. Füles fazék (kezeit mindég csipöjére teszi). 
Kényes Kánya (kényesen beszél). Sörös Zsuzsi (sört iszik). Fut- 
likné (hamar megy). Zsiros köcsög (mindig ruhájába törüli pisz- 
kos kezeit)* 

A Spitzer nevet a nép így ejti ; Piczér ; a Bauer-t : Bajor. 

Czigányok. Kukus (András helyett). Susa (Józsi h.) Káli 
(Juli h.) Trafkó (Mari h.) Pencs (Náni h.) Bozorka (Julis h.). 

(Adáiid Somogy m.) BÁmÓCZI JÓZSRF. 

Helynevek. 
Tállya helységben. 

U t c z á k. Nagy-útcza. Rózsa-útcza. Nyerges-útcza. Szent- 
Anna-útcza. Sáncz-útcza. Galyagas-útcza. Hustát. Új-sor. Kossuth - 
útcza. Út-v51gy. 

Kutak. Piaczi kút Czigány-kút. Kőkút. Kerekes kút. 
Hustáti kút. 

Szólok. Palota. Sípos. Tatajka. Nyerges. Köves-hegy. 
Cserepes. Galambos. Halas-tó. Nyírjes. Jó-nap. Bakugró. Ökör- 
táncz. Kódú. Kerek-togyes. Piski-, Varga-, Sovány-, Padi -hegy. 
Kis-, Nagy- és Sarkad-Isten-hegy. Remete. Galuska. Tökös-máj. 
Bárdfí (=Bárdfai). Gomboska. Galyagas. Bohomáj. Dukát. Mu- 
lató Kis-, Nagy- és Köpor- Hasznos. Görbe- Hasznos. Rohos. 
Mecsege. Bányász. Kerek-domb. Somszeg. Bátori. Patócs. Pap- 
kereszt. Kis-, Nagy- és Grimlát Meggyes. K&vágó. Hetény. Czék- 
lás. Vároldal. 

E r d S k. Kopasz. Hideg-kút v&gye. Faragványos. Molyvás. 
Disznó-szállás. Lóhalál. Kódú. Galambos. Csipkés. Özhatár. Re- 
kettyés. 

Rétek. Csátó. Porkoláb-útja. Város rétje. Biró rétje. Gu- 
lya-delel5. 

Határban levő kutak. Hideg-kút. Hármas kút. Visszafolyó 
kút. Hárskút. Mannás kút. 

T ó. Óvár. (Ez egy magasan — a Várhegyen — levő kerek 
medencze, melyet a tállyaiak állitólag a tatárfutáskor ástak volna 
védelmül.) Khúly Pal. 



Digitized by VjOOQIC 



q6 KÖZMONDÁSOK, néprománcz. 

KSznomlisok. 

1 . Este leányt, harmaton füvet ne néssz ! 

2. Isten orizz házas szolgától, jármas bihaltól, út melletti 
földtol, paplány feleségtől! 

3. Hozzá n6, mint a kis csacsi a fűlibézr 

4. Lábáról fejik a lovat, hátáról a birkát. 

5. Alú vájd, alti vészed hasznát! 

6. A ki a madártól fél, az ne vessen kölest. 

7. Nem bánomból lészsz a bánom. 

». A ki 3o éves koráig nem er6s, 4o evés fcoráíg nenr okos, 
3o éves koráig nem gazdag: az többet soha selész.' 

9. Az igazság elvétté a becsület leányát, de magtalanok 
voltak és kihaltak, csak a hirök maratt. ... 

10. Az isten nem bottal ver, 

11. Er5s erdőt szánt, a gyenge u^ft se. 

12. Nem égy nap Jakabtiap. 

i3. Neiti mindén na]i Jakabnap. 
' i4. Koplal mint a molnár tyúkja. 
i3. Úgy él mint a molnár disznaja. 

16. Megkóstoltí^, mint a cs^igány lovát a farkas (t. i csak a 
körme maradt). . . t 

(Háromszék.) 

r . Gaboitfi Károlv 

Népronáncz. 

Szűcs Marcsá>) 
(Az alföldről került Nógrádba.) 

Estve van, estve van, hetet ver az óra, 
Mindén eladó lyány készü a fonóba; 
Szegény Szűcs Marcsa is oda indór vóna^ 
Ha a csillagos ég be nem borót vóna. 
Beborót, beborói, be is estvei édétt; 
A szegén Szűcs Marcsa pl is tévelyedett. 
„Kisírj el, galambonr, kisírj el má haza ; 
Nem gyövök én többet e té fonótokba " 
El is kísirtétte a szikszai vögybe, 
A szikszai vögybe, beásta a fődbe ; 
Ráírta, rávágta cifra fbfájára: 
„Mindén eiádó lány vigyázzon magára !" 
„Lányok, lányok, lányok, rólam tanóljatok, 
A hami& legénnek csókot né aggyátok ; 
Mer ha csókot attok, maj tyík is úgy jártok: 
Piros véretekkel fődet áazíattyátok.'* 

BORBÁS ViNCZE. 

•) V. 5. Népkölt. Gyűjt. l. ai2. I. A 8 zerk. 



Pe«ti kaavToyomd&-r6szvénv-»társaUt. (Hold-utcza 4. $z.> 



Digitized by VjOOQIC 






^jjeUnik MAG Y A R •ZEWtESZTÖ 

minden hónap MVIÍTVAD ^^^^^ Wmi 

15-éii Jl I £l Ll V U lA. BHíWíL 

heroin Ívnyi SZERKESZTI ^* ^^'* K-OtCIt. 

uri.iomm.1. SZARVAS GÁBOR. ^^ •" 



IV, kötet. 1875. MARCZIÜS 15. ///. fü{et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

II. A szenvedő alak használata. 

A 'tetik'féle igealak használata már igen sok és heves 
támadásoknak volt kitéve; némelyek még jogosultságát is 
kétségbe vonták; azt állítván, hogy a magyar nyelvben nincs 
szenvedő forma. 

Az elsó kérdés tehát, vájjon helyes alapon 'nyugszik-e 
az a nézet, mely a szenvedő alak megvoltát s jogosultságát 
nyelvünkben kereken megtagadja. 

Tekintsünk bele irodalmunk bármely korszakának akár- 
melyik termékébe, ezeknek mondhatni minden egyes lapja 
kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja ama ténynek, hogy a 
kérdéses alak nem csak hogy megvolt és megvan, hanem 
hogy, különösen a latin fordításokban, majdnem ép oly 
gyakori használatú, mint a cselekvő formáé. A szenvedő 
alak megvoltához tehát, s ennek következtében jogosultságá- 
hoz semmi kifogás nem fér. 

Szemben e ténynyel azonban ama másikat sem szabad 
figyelmen kívül hagynunk, hogy a nép s vele a müveit osz- 
tály is a mindennapi használatban a -tetik-féle alakkal csak 
nagy ritkán, mondhatni elvétve él. Itt tehát azzal a kérdés- 
sel állunk szemközt, miben kell keresnünk okát ez el nem 
vitatható különválásnak. 

A cselekvő alaknak általános vagy legalább túlnyomóan 
erősebb használata nem csak a mi népünknél van meg, hanem 
közös az minden nyelvvel, úgy hogy a szenvedő mondatszerke- 
zetet mindenütt nagyobbára csak az irodalom ápolta és ápolja. 
S e jelenségnek könnyen érthető oka van. A cselekvő alak 
s így a cselekvő mondatszerkezet is az eredetibb, termesze- 
it. NTCLvfill. IV. 7 



Digitized by VjOOQIC 



q8 hibás szók és szólások javítása. 

tesebb; a szenvedő, mint a nyelvek története mutatja, jóval 
későbbi származású; további ok, hogy a cselekvésszók egy 
nagy osztálya, az intransitivák, alkalmatlanok az úgy neve- 
zett passiv jelentés kifejezésére; s ehhez járul végre, a mi 
különben az első okból következik, hogy a cselekvő szerke- 
zet minden esetben lehetséges, míg a szenvedőről ezt nem 
mondhatni. Egy részről tehát a használat általánossága s 
természetessége, más részről minden kényszerítő szükség 
absolut hiánya nagyon is megfoghatóvá teszik, hogy a nép 
egyszerű fia egyszerű eszejárásával inkább a megszokott 
úton halad, s eszébe sem ötlik neki, hogy, kivált a minden- 
napi beszédben, valami szokatlanabbhoz csapjon át. 

Hogy irodalmunkban, különösen a régiebben, a szen- 
vedő forma oly annyira elterjedett, annak is megvan a maga 
természetes oka. Tudvalevő, hogy a legrégibb magyar iro- 
dalmi termékek nagyobbára latin fordítások, még pedig 
szent könyvek fordításai. Ama jámbor férfiak, a kik e mun- 
kára vállalkoztak, a mint ez számtalan adattal bebizonyít- 
ható, a szentségtöréshez közel álló tettnek tartották volna, 
ha parányit is változtatnak, ha mindenben, még az alakban 
is szorosan nem ragaszkodnak az eredetihez. A latin nyelv 
pedig köz tudomás szerint, legalább a mint az most előttünk 
áll, kiváló szeretettel alkalmazza a szenvedő szerkezetet. 
Ugyanez mondható a német irodalmi nyelvről is. Épen nincs 
mit tehát csodálkoznunk, hogy e két nyelv befolyása alatt 
fejlődött irodalmunk ez erős nyomásnak engedve, valamint 
másutt, úgy e téren is szolgálatába szegődött az idegennek, 
s a mit nála látott, azt idehaza is buzgón terjesztette. 

Még egy sajátságos jelenséget kell megmagyaráznunk. 

Azt mondtuk föntebb, hogy a köznépnél mindenütt 
azt tapasztaljuk, hogy általában véve a cselekvő alakkal él. 
Vannak azonban népek, a melyeknél az alsóbb osztályoknál 
sem ritkaság a szenvedő használata, s több adat tanúsága 
szerint ez a forma inkább és inkább terjedni kezd; míg a ma- 
gyarban alig tudunk pár hiteles példát felmutatni, mely a -tetik- 
féle alak használatban voltáról bizonyítana ; ellenkezőleg min- 
den jel arra mutat, hogy népünk ettől az alaktól némileg 
irtózik. (V. ö. a Nyr. IV. 80. lapján levő adatot.) Ennek 
oka, legalább egyik fő oka magában az alak czélszerütlen- 
ségében rejlik. Minden nyelv ugyanis, valamig fejlődik, több- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA- 09 

féle erőnek befolyása alatt áll; ezeknek leghatalmasbika a 
czélszerüség, kényelmesség, vagy nevezük, a mint némelyek 
szeretik, szépségnek, jóhangzatnak. A hol ez segítőleg mű- 
ködik, ott van fejlődés, élet; a hol azonban ellenszegül, ott 
már csirájában megfojt minden tenyészetet. Ez az oka, hogy 
népünknél az irodalom s a prédikátorok minden buzgólko- 
dása ellenére sem tud lábra kapni a szenvedő forma. Azért 
mert nem czélszerü. 

Minthogy tehát egy részről a szenvedő alak jogosult- 
sága kétségbe nem vonható, másrészről vannak esetek, a 
melyekben a rövidség, a mondatszerkezet azonossága alkal- 
mazását eléggé ajánlják, különösen eme két kellék esetében 
használata ellen kifogást nem tehetni ; s a hivatalos s részben 
a tudományos nyelv a maga helyén, módjával élhet is vele. 
Méltó kifogás alá esik ellenben ama használat, mely, külö. 
nősen a fordításokban, csupán szolgai utánzása a latinnak 
vagy a németnek, s egészen szükségtelenül a czélszerüség 
rovására nyelvünknek egyik fő gyöngeségét, a szavak hosz- 
szaságában rejlő nehézkességet, darabosságot szaporítja, más 
részről pedig nyelvünknek egyik legszebb, legírigylendőbb 
sajátságát, a reflexiv kifejezést gyéríti, pusztítja. 

Lássunk mind a két esetre példát. „Kenyházy András 
vagy Bandi bácsi, miként leghívebb barátai által neveltetett ^ 
egészen az írás azon szavaihoz alkalmazá életét, melyekben 
rendeltetik, hogy : ha egyik pofánkon megcsapattunk, a 
másikat is tartsuk oda, s valahányszor főbirája megsértet etty 
— értvén a sértés alatt a megvesztegetést — ő is oda tartá 
kezét, sőt kész volt a legnagyobb haragra lobbanni, ha ezen 
méltatlanság rajta el nem követtetett.^ (B. Eötvös J. A falu 
jegyz. I. 17.) íme alig pár sornyi periódus, s benne, nem 
minden ok nélkül, hanem minden ok ellenére öt szenvedő 
mondat van, a melyek se nem rövidebbek, se nem folyékonyab 
bak a cselekvőnél, sőt ellenkezőleg hosszabbak, darabosab- 
bak. Hogy szükségtelenek is, ime itt a bizonyíték rá: „Bandi 
bácsi, miként leghívebb barátai nevezték, egészen az 
irás azon szavaihoz alkalmazá életét, a melyek rende- 
lik, hogy ha egyik pofánkon megcsaptak, a másikat is 
tartsuk oda, s valahányszor főbíráját megsértették, ő is 
oda tartá kezét, sőt kész volt haragra lobbanni, ha e méltat- 
lanságot rajta el nem követték." 

?• 



Digitized by VjOOQIC 



100 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVlTÁSA. 

A második esetben a szenvedő alkalmazása annyival 
megrovandóbb, hogy visszaható jelentésű igéinket szorítja 
ki lassankánt a forgalomból. Fordítóink, a régiek úgy mint 
az újak, nem ismervén a latin s német nyelvek ama saját- 
ságát, hogy külön alak hiányában a refiexiv jelentést több- 
szörte szenvedővel fejezik ki, oly esetekben is, a melyekben 
nyelvünk visszaható igével rendelkezik, e szenvedőket híven 
a magyarban is szenvedővel fordítják; ez aztán lassanként 
szokássá válik, s eredeti dolgozataikban is e használathoz 
ragaszkodnak. „Quum turris exstructa esset: midőn a 
a torony fölépíttetett. Cimon custodia liberatus est: 
Cimon a fogságból kis\abadit tátott. Das schiflf wurde an 
die felsen gechleudert: a hajó a sziklához vettetett. 
Idővel a fájdalom enyhíttetik. E kérés által szive meglágyít- 
tátott.'' — ezek és hasonlók manap már annyira járatosak, 
közönségesek, hogy az érzéketompúlt közönségnek fel sem 
tűnnek; pedig semmi mások, mint egy hiányon, fogyatékon 
alapuló idegen használatnak szolgaszerü utánzatai. Nyelvünk 
az ily szenvedők helyett mindenütt visszaható igét alkalmaz, 
mint : A torony fölépült. Cimon fogságából kiszaba- 
dult. A hajó a sziklához csapódott (vetődött). Idővel 
a fájdalom enyhül. E kérésre szíve meglágyult. 

A tanácskozmány e néhány vonással csak tájékoztatót 
kivánt nyújtani a közönségnek, s figyelmeztetni Íróinkat, 
hogy óvakodjanak a passivumnak szertelen és sok esetben 
idegen nyelvek hibás utánzásán alapuló használatától. A 
kérdés maga annyira fontos, egyes tüneményei anoyi érdeket 
keltenek, hogy végleges megfejtése csak komolyabb buvárlat s 
több oldalú megvitatás után várható. A tanácskozmány ad- 
dig is figyelmébe ajánlja a Nyelvőr szerkesztőségének, hogy 
kisérje éber szemmel a szenvedő alakkal űzött visszaélést, s 
mennél nagyobb számú példákon iparkodjék kimutatni e 
túlvitt használatnak szükségtelenségét, igazolatlanságát és 
sokszorta fonákságát. 

12. Bölcsödé. Eisdedovóda. Eépezde. 

Mind a három korcs szó. A Nyelvőr 49— 5o. lapjain 
felállított elvek 5. pontjával állnak összeütközésben. 

Nyelvünknek a helynevek jelölésére többféle eszköz 
áll rendelkezésére. Nem áll szándékunkban, de nem is 



^ Digitized by VjOÓQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. lOI 

szükséges, hogy ez alkalommal mind felsoroljuk ez eszkö- 
zöket ; itt csak azt említjük meg, a mely épen czélunk elé- 
rését előmozdítja. A helyiségek jelölésére nyelvünk nem 
ritkán jelzős főnevet használ, melynek második tagja vala- 
mely köz-helynevet, elseje pedig ennek egyik kiváló saját- 
ságát, tulajdonságát jelöli; pl. székváros; diós-völgy; 
országház, vámház, árva-ház; ivó-szoba, alvó- 
szoba;mos ó-k onyha, mos ó«k a m r a, mos ó-p i n c z e ; 
műhely; szérű s-kert, sat. Ez az eszköz alkalmazható 
mind a három czímbeli szónak megjavításában is. 

A bölcsőde tudomás szerint ugyanazt akarja kifejezni, 
a mit a franczia créche: jászol; créche-nek pedig a 
aszóiban fekvő gyermek Jézus tiszteletére oly intézeteket 
neveznek Francziaországban, a melyek részint talált gyer- 
mekeknek, részint szegény sorsú kisdedeknek szolgálnak 
menedékül. Ez intentiót tartva szem előtt a tanácskozmány 
a helyesen választott bölcső szót megtartandónak véli, s a 
bölcsőde helyett a föntebb idézett példák analógiájára a böl- 
csöház-at ajánlja; továbbá a képeddé helyett a képző-inté- 
zet, s a kisdedovóda helyett a kisdede vó szókat. 

i3. Talány. 

E szóban mind a tő, akár tal-^ ^ akár tala-^ mind a 
képző 'ánjr vagy -ny kifogás alá esik; egyikről sem tudni mi, 
sem amannak jelentését, sem emennek functióját. A tanács- 
kozmány ajánlja helyébe a szintén újabb, de mind jelen- 
tésileg, mind képzésileg helyesen alkotott s már e jelen- 
tésben használatos rejtvény szót. E szóval s a szükséges 
jelzők hozzájárulásával igen alkalmasan kifejezhetők az 
aenigma egyéb fajai is, mint : anagramm : betűrejtvén/y cha- 
rade : s\ótagrejtvényj logogryph : 's\órejtvériyy rebus : kép- 
rejtvény. Ezek mellett különösen a népnél divatos szórejt- 
vényekre megmaradhat az eddig is használatos találós 
mese^. 

i4. Magas kor. 

Nyelvünk a magas szót a német befolyás idejéig csak 
is a térviszony jelölésére alkalmazta, s a „magas kor"-féle 
kitételek csak is a legújabb idők termékei, melyeket a né- 
met fordítók honosítottak meg. A magas-nak németes hasz- 



Digitized by VjOOQIC 



Í02 HIBÁS SZÓK KS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA 

nálata, különösen e kapcsolatokban szokásos: magas idö 
(hohe zeit), helyesen: nagy idö, késő idó; magas kor 
(hohes altér), jól: nagy, előrehaladt, vén v. aggkor, 
hosszú kor; a magas arisztokraczia (die hohe aristokra- 
tie), magas uraságok (hohe herrschaften), magyarosan: a f ó 
arisztokraczia, fo v. fö-fö uraságok; magasabb tudomá- 
nyok (höhere wissenschaften), magyarosan: felsőbb tudo- 
mányok ; a magas papság (der hohe^klerus), helycsen : a f ő 
papság sat. 

i5. Egylet. 

Az egylet is azon szók közé tartozik, a melyeknek 
megalkotása teljesen szükségtelen volt; ehhez járul, hogy 
a tő jelentését semmi féle analógiával igazolni nem lehet. 
Nem mondhatni például, hogy „a fővárosi nők legközelebb 
egy jótékony czélra egyeltek'' j hanem egyesültek; már 
pedig az egyl-et-héW -et képző egy ilyen kimagyarázhatat- 
lan egyel v. egylik igét föltételez. Lehet azonban, hogy 
mint sok más esetben történt, úgy c szónál is csonkítással 
van dolgunk. 

Bármelyik álljon is a kettő közöl, az kétségtelen, hogy 
jogtalanul hozták divatba e szót a régi jó egyesület he- 
lyébe, a melynek most újólagos visszaállítását ajánljuk. 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN.*) 

Jutalmazott pályamű. 

/. Bevezetés. 

I. §. Hogy a ragozás, szóképzés, kettőztetés (doppe- 
lung, Pott.), továbbá a szóknak mondattani összeszerkesz- 
tési soha sem képeznek összetételt olyan értelemben, a 



*)Röviditések: Ny. = Magyar Nyelvőr.— K. = Kriza, Vadró- 
zsák 1. — E. = Erdélyi Népdalok és mondák. — N. = Népköltési gyűj- 
temény, űj folyam (szerk. Arany L. és Gyulai). — T. = Tájszótár. — 
F. = Faludí (F. u. = Faludi, Udvari ember újra kiadta P. Thewrewk 



Digitized by VjOOQIC 



SIMONyi ZS. A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. Io3 

milyenben az összetételt venni szoktuk, azt nem kell bizo- 
nyítanunk. (L, ezekről: „Ueber die wortzusammensetzung" 
von Dr. L. Tobler. Berlin, Dümmler, 1868. I. szakaszát.) 
Csak azzal kell itt mindjárt tisztában lennünk^ mit nevezünk 
összetételnek. 

Összetétel alatt olyan két vagy több szóból összeforrt 
nyelvi egységet értünk, mely a) egységes, de természetesen 
soha sem egyszerű, egy - jegyű fogalmat fejez ki, b) nincs 
mondattanilag szerkesztve. (Ezért nem tartom az „összeté- 
ter-nél jobbnak a Brassai által használt „szószerkesztmény" 
nevezetet.) Tehát a) szerint nem összetételek az ilyen kife- 
jezések: boldog boldogtalan, kényekedve, ámbár syntaktikus 
viszonyuk nincs megjelölve ; azért nem összetételek, mert 
nem egységes fogalmat értünk rajtuk, hanem egészen 
annyit, mint ha mondanók: boldog és boldogtalan, kénye és 
kedve. Nem összetételek b) szerint, ámbár egy egységes 
fogalmat jelölnek : isten nyila, asztal fia ; agg legény, gom- 
bos tű; föláll, bejár; mert tagjaik nyilván való mondattani 
viszonyban állanak egymáshoz: isten és asztal birtokos 
jelzők, agg és gombos melléknévi jelzők, föl és be 
helyhatározók, tehát csupa önálló mondatrészek, melyek a 
másik szóval nem a szóösszetétel, hanem a syntaktikus 
kapcsolat viszonyában állanak. E szerint az elsorolt kapcso- 
latok ép oly kevéssé összetételek, mint pl. ezek: isten jósága, 
asztal lába ; fiatal legény, rossz tű ; székre áll, iskolába jár. 
— Ellenben összetételek pl. a következők: szóbeszéd, pör- 
patvar, ágbog; pókháló, faluvég, képiró, számadás, hófehér. 

De ha csak e példákon is végig tekintünk, két nagyon 
különböző csoportra oszlanak. Az első háromban a két-két 
tag mindig egyenjogú, egyik sincsen alája rendelve a másik- 
nak, hanem egymás mellé járulván, képezik az új, egységes 
fogalmat. Az utolsó ötben ellenben mindig az első tag a 
másodiknak alája van rendelve, szolgálatában áll, meghatá- 
rozza. Az elsőket olyan összetett mondathoz lehetne hason- 



J. Pozsony 1837.) — A. = Arany J. Összes költ. űj olcsó kiadás 1872. 
P. = Petőfi költ. Első teljes (képes) kiadás 1 k.bcn. Budapest Ath. 1874. 
— V. = Vörösmarty (Z. = Zalán futása). — M. ny. = Magyar nyelvé- 
szet ; szerk. Hunfalvy. — Ny. k. = Nyclvtud. közi. — Gy. = Gyulai 
(Római szám rendesen kötet, arab sz. lapot jelöl.) S. Zs. 



Digitized by VjOOQIC 



I04 SIMON Yl ZSIGMOND. 

lítani, mely két egymás mellé rendelt fő mondatból áll, az 
utolsókat pedig olyanhoz, mely egy alárendelt mellék és 
egy uralkodó fomondatból áll. Szembe tünö, hogy a máso- 
dik csoportban az elemek valóban összeolvadnak, sokkal 
inkább mint az első csoportban. Nevezzük őket tehát 
valódi összetételeknek, az elsőket pedig, melyek alacsonyabb 
fokon állanak, nem valódiaknak, (V. ö. Tobler, az id. h. 
II. szak. — Steinthal, Ztschr. für völkerps. u. sprachw. VL 
az összetételnek három fó nemét különbözteti meg: i) hol 
a két tag egymás mellé van rendelve; 2) hol az első a 
másodikat határozza meg; 3) hol a második tag vonzata az 
elsőnek pl. bo^ea. Az első kettő megegyez a mi két osz- 
tályunkkal, a harmadikra nincs példa nyelvünkben.) 

2. §. Mielőtt hozzáfogunk az összetételek vizsgálatá- 
hoz, végeznünk kell itt egy sereg oly szóval, melyeket 
többnyire összetételeknek tartanak, holott épen nem azok. 
Ezt a tévedést a helyes (vagy inkább helytelen) irás okozta, 
mely vakon az illető kifejezésnek német irása módja után 
indult: Ny. I. 78. Azon fölül a helyes irás e tekintetben 
következetlen is; erre nézve legyen elég néhány példa: 
róka lyuk N. I. 456. rókalyuk u. o. 474; — nádszál N. II. 
i4o. s a másik sorban rozmaring szál; pásztor társaim 
N. I. 12. s egy sorral alább pásztor-pajtásim; — fő-adószedő 
A. II. 229. és u. o. fővezér; szemen szedett Ny. I. 244. sze- 
menszedett u. o. 191; — dél felé N. I. 471, délfelé u. o. 
439. (L. még Ny. 11. 2x5.— 220.) 

Némely kapcsolatokban rendesen összeírják a jelző 
melléknevet vagy igenevet a maga főnevével, pl. aggdada, 
agglamos, aprómarha, álorcza, baleset, balhir, balítélet, bal- 
sugalom, drágakő, elegybuza, félvállra, házasélet, hitestárs, 
tisztabuza, törökbuza, vadállat, vadgalamb, vadrucza, záp- 
tojás, folyóvíz, forgószél, harapófogó. Összeírnak néhány 
birtokos jelzőt a jelzett szóval: asztalfia, barátfüle (átvitt 
jelentéssel), csapalja, ebédfia, hadakutja T., istennyila. Luca- 
napja Ny. III. 278. vásárfia u. o. 374. Összeírják sokszor a 
névutót a megelőző szóval : hazafelé Ny. III. 369. visszafelé 
u. o. 371. kétféle N. I. 429. délfelé u. o. 439. szemközt, 
azután, azonfölül stb. Továbbá a határozót az igével : sze- 
menszedett Ny. I. 191., kézrekeriteni u. o. 435., észrevette u. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. Io5 

o, 457., félrerúg A. II. 225., karonfogvást Arany L. Népm. 
261. odahívják Ny. I. gS., hová való u. o. 180., fenkiteit u. o. 
291., hazaért Ny. III. 37i., 372. Az pedig szabály a mi helyes- 
írásunkban, hogy az ok nélkül igekötöknek nevezett rövi- 
debb helyhatározókat az igével egybe írjuk: visszalép, bejön, 
kifut, beszáll, föláll stb. Hogy mind ez elsorolt esetekben 
nem összetételekkel^ hanem csak összeirt szavakkal van 
dolgunk, azt hiszem, nem szorul bizonyításra. A mi külö- 
nösen az igekötöket illeti (melyekre nézve — itt bővebben 
nem vizsgálható okokból — sokan talán hajlandók volnának 
az ellenkezőt vitatni), ezeknek párját nem csak az ugor, 
hanem az altáji nyelvekben egyáltalában nem találjuk; a 
mint hogy Schott ezt már 1847-ben kiemelte (Phílol. u. hist. 
abhandlungen der akad. d. wiss. zu Berlin 1847. — Berl. 
1849. 307. lap). 

Azonban legelterjedtebb szokás a mi irodalmunkban 
összeírni a jelzett szóval a jelzőt, ha ez nem melléknév. 
Ezt a pontot tehát kissé részletesebben kell vizsgálnunk. 

Főnév és melléknév közt a mondatban épen nincs olyan 
határozott különbség, mint gondolni szokás. Hogy a mellék- 
név a főnév szerepét vállalja magára, az egyike a legközönsége- 
sebb jelenségeknek. Azonban szintén nagyon gyakran találunk 
főnevet oly functióval, melyet rendesen melléknév szokott 
végezni, különösen a jelző functiójával, pl. özvegy asszony, 
arany szablya, arany kalász. A kit ilyen példák nem győz- 
nek meg, annak azonnal a legerősebb bizonyítékot idézhet- 
jük. Rendesen t. i. azt tartják a legnagyobb alaki különb- 
ségnek a két beszédrész közt, hogy a melléknév fölveszi a 
fokragokat, s így a tulajdonságnak fokát, mértékét is meg- 
jelöli. Már pedig sok főnév szintén fölveheti a fokragokat: 
gyöngyebb szó N. II. 80., kutyább Arany L. népm. 253., 
rózsánál rózsább V., legközepén, legszélén, legdivatjába M. 
ny. VI. 338. 337. (több példa: Ny. I. 378. Thewrewk E. az 
id. h. 94.) Ez minden esetre oly sajátsága nyelvünknek, 
melyet sok nyelvben hiában keresünk. (Analóg jelenség 
a számnevek sőt névmások fokozása: magy. egyéb Ny. I. 
63. finn j o m p i k u m p i , lat. u t e r . gör. TcÓTspo^, Stepoí.) — A 
német mondja goldhaar, az angol is mond — ámbár sok- 
kal ritkábban — ilyent: hazel-eye (mogyoró szem: diószinü, 
barna), de egyik sem fokragozhatja a jelzőt. Azonban a 



Digitized by VjOOQIC 



Io6 SIMOXYI ZSIGMOND. 

görögben — mely syntaktikus tekintetben különben is sok 
meglepő analógiát nyújt a magyarhoz — találunk egészen 
olyan kifejezéseket, mint a mieink; pl. SouXórspoc szolgább, 
XpuöÓTepoc aranyabb, xuvrepoc kutyább, Tcpopárou Tcpopárepov bir- 
kánál birkább; v. ö. ökörnél ökrebbek K. 366. (több példa 
Kühner ausf. gramm.* I. 422.) 

A magyarban — mint minden nyelvben — helyesebb 
kétféle jelzőt megkülönböztetnünk: főnévit és melléknévit. 
Az első alatt czélszerü lesz csak azt a főnevet értenünk, 
mely jelző létére is megőrzi főnévi természetét, azaz a bir- 
tokos jelzőt: az arany becse. Melléknévi jelzőnek nevez- 
hetünk minden egyébb jelzőt, akár melléknév vagy mellék- 
névi igenév (éneklő madár), akár pedig ilyen minőségben 
álló főnév vagy egyéb beszédrész. Azon esetek, melyekben 
nyelvünk egyéb beszédrészeket alkalmaz melléknévi jelzőkül, 
a következők: 

I. Főnevek*): 

1. Állást, foglalkozást, általában valami szerepet, func- 
tiót jelölők: 

a) Élő lények: anya kecske P. 182, asszony ember T. 
asszony hős A. II. 4o4. baka gyerek, anya gyerek Ny. I. 363. 
biró gazda Ny. II. 287. az a sütni való boszorkány mosto- 
hád A. III. 3o£. botos legény Ny. I. 274. czigány asszony 
u. o. 178. egy cseléd lyán A. I. 161. csikó mén A. 11. 24o. 
csikó ló N. I. 226. csikós bojtár N, II. 333. csőcselék nép 
T. fejedelem asszonyom K. 463. fogoj madár K. i75. egy 
gazda embör K. 485: P. 586. Gulyás bojtár N. II. 22. gye- 
rek ember Ny. II. 374. gyermek özvegy A. II. 253. hajdú 
sógor Ny. I. 186. halász legény N. II. 29. hazádnak haramja 
fiai P. 585. herczeg kisasszony Ny. I. 275. him páva A. II. 
124. him szarvas u. o. 29. iker gyermekek N. 43 1. juhász 
bojtár P. 573. kancza csikó K. 399. kapitány uram Ny. I. 
229. katona pajtásai. P. 58o. kádár inas T. kertész inas Ny. 
I. 419. kiráj atyád K. 438. költő társam P. 329. kölyök bol- 
gár V. Z. V. - A legény fiuk N. I. 44i. lyán cseléd A. 
III. 320. lány testvér P. i58. leány pajtásai N. I. i64. leány 
gyermek u. o. 24o. molnár legény A. II. 35. nő személy 



*) Ide járulnak még a 22. §. 2. b) alatt állók. S. Zs. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 1 07 

A. II. 180. no vezér u. o. 4o2. paraszt ember M. ny. IV. 
473. pásztor ember N. I. 25. rab gólya A. I. i4. rabszolga 
nép u. o. 43. suhancz gyerek N. I. 459. szakács asszony Ny. 
m. 4o. szolga zsarnok P. 180, szolga legény N. 244. szolga 
nép A. I. 39. szomszéd asszony Ny. I. 227. szökevény ifiak 
N. I. 159. a testvér bátyátok A. II. 49. tinó borjú Ny. I. 
179. tündér gyerekek P. 699. ur isten; ur szász M. ny. VI. 
353. vadász embör Ny. III. 32 1. vendég királyfi N. I. 363. 
zarándok jövevény A. III. 261. — Még névmások előtt is: 
ur magát A. II. 23. (v. Ö. uri magam E. I. iii. magácska) 
szúz magánál V. Ny. III. 3o5. a próféta valaki Ny. I. 49. 

b) Tárgyak: asztal szék N. II. 44i. bizonyság levél N. 
I. 3 10. fegyver szerszám F. u. 84. füst anyja A. III. 291. jel 
szó P. 112. jegy gyürü N. I. 246. kapta fa P. io3. rege 
beszéd F. u. 94. rege dal A. I. 4£4. sátor palota A. II. 209. 
sziget hazám A. I. 37. tanács szó A 11. 345. torony épület 
A. III. 290. tréfa dolog P. 578. tréfa szó A. I. 288- üszök 
fa A. III. 177. 

c) Igékből képzett elvont főnevek mint melléknévi jel- 
zők: égés seb Ny. II. i83. fejelés csizma N. I. i5o. K. 48. 
fejetek árok Ny. II. i84 (v. ö. lefejteni a bort), fogyaték 
áru M. ny. VI. 327. habarék szó A. II. 339. maradék kenyér 
Ny. III. 277. maradék kevés szalonnáját P. 577. menedék 
tanya A. I. 187. nyáladék ember Ny. Hl. 427. ortás földek 
Ny. II. 280. sarkalat kenyér T. K. 426. termék kö Ny. I. 
termés kű Ny. II. 176. vezeték erő F. Ny. I. 127. vezetek 
szándék F. u. 16. 

2. Az anyagot jelölők, melyből készült, lett, áll a jel- 
zett szó : abrak czipó T. aczél szablya P. 583. arany bárány 
Ny. I. 273. arany boritás F. u. 8. árpa lepény, búza lepény Ny. 
I. 274. bársony öv A. I. 11. bőr ernyő T. búza liszt K. 
446. búza kenyér E. 11. 8. bükkfa erdő E. II. i48. czukor 
süveg A. III. 187. czin kalány N. II. 108. cziprusfa erdő. Ny. 

I. 329. csalán koszorú E. II. 82: csillag korona A. III. 388. 
csont fog P. 109. csók eső P. i38. csók zivatar A. II. 255. 
deszka kerités N. I. 23i. a télnek dér virága P. 178. ezüst 
pénz Ny. I. i3i. fa láb P. 542. fa Jankó P. 81. fodorminta 
bokréta K. 87. föveny ágy V. Z. I. gyep ágy A. III. 4ii. 
gyékény kötél N. II. 75. hus torony A. II. i32. jég csap A. 

II. 96. jég eső P. 276. kecske tömlő A. 216. kender hám 



Digitized by VjOOQIC 



I08 SIMONYl ZSIGMOND. 

E. II. i8o. korpa kevert K. i8. kócz madzag P. 65. köd 
oszlop P. 100. kötél hágcsó A. II. 433. kó fal A. I. i4. kö 
pad N. I. 149. kö szent A. II. 67. kö vár N. I. i44. nád 
paripa A. II. 24o. nyárfa sulyok Pázm. M. ny. VL 407. 
nyir pózna F. Ny. I. 126. nyirfa vessző N. I. 175. réz kürt 
A. II. i44. rozmarinfa erdő P. 58 1. rózsa koszorú N. I. 
200. sár kunyhó Tompa. Mohos; sáska felleg A. I. 24. sárga 
selyem kötő, zöld selyem rosta Ny. I. 228. 229. sugár mez 
P. 210. szalma ágy A. I. 52. szalma födél P. 181. széna 
boglya A. III. 265. test halom Kisf. K. Mohács; A. I. i3. 
törköly pálinka A. III. 282. tövis garádja u. o. 186. vas 
ajtó N. I. 193. vas üng A. II. 173. vér folyam P. 355. vér 
patak A. I. 54. vér tenger u. o. 52. viaszgyertya E. II. 109. 
virág nyoszolya P. 599 virág párta V. Z. V. 

3. Olyan tulajdonságot jelölők, melyet a jelzett szónak 
akarunk tulajdonítani; pl. kökény szem = kék szem, gyim- 
gyom ember = haszontalan ember, csiga lépcső = tekergő 1. 
A jelző ilyenkor jelölhet: 

á) Szint : arany haj Gy. arany kalász P. 3. bibor ajk 
A. II. 397. Ny. II. 432. bibor kerevet A. II. 444. bibor szalag 
u. o. 2i4. ezüst szakáll u. o. ii4. hó kebel A. L i48; hó nyak 
K, 229. hó ruha V. Ny. III. 3o6. hó szakái A. I. 178. kiris- 
táj víz K. 45i. kökény szem E. II. ii3. P. i4. 573. nefelejcs 
szem Ny. II. 432. rózsa ajak A. I. 395. rózsa felhő P. 34i. 
rózsa hajnal A. II. 270. rózsa kárpit u. o. 269, smaragd tó 
A. III. 44o. tej arcukon A. I. 180. 

t) Alakot: bodon kut T. csiga garádics K. 443. karika 
gyürü E. II. i65. kereszt fa Ny. I. 182. kereszt ut N. I. 194, 
Ny. III. 368. kereszt vas N. I. 238. korong vas T. köcsög 
kalap; kör táncz A. I. 5o. por só M. ny. Ví. 3i8 tér mező 
Pázm. M. ny. VI. 4oi. (A székelyeknél is a tér szó adjec- 
tivum : tér hely u. o. Térebb : téresebb Ny. k. II. 38o.) 

c) Nagyságot : ár viz N. I. 243. E. II. 66. hús torony 
testével A. II. i32. ez a nyulfark élet E. I. 160. óriás szú- 
nyog A. II. 7. özön viz; tálak özön fénye A. II. 256. özön 
had A. I. 2o4. III. 399. sáska nép A. II. 16. vitorla két füled 
V. Ny. IIL 3o6. mahumet ember Ny. I. i36. Legközönsé- 
gesebb nagyító szók: csoda és tenger: cs. álhatatlanság Matkó 
Ny. II. 117. cs. dolog A. II. i23. cs. szemfényvesztő u. o. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. lOg 

243. cs. rémülés F. u. 7 tenger búza N. I. 4o. t. hólapály 
A. I. 5. 

d) Egyéb tulajdonságokat : arany ember Jók. (v. ö. 
arany a szád N. II. 201.), árnyék szolga F. Ny. I. i24. ár- 
nyék világ F. u. 83. gaz ember; gyehenna ember Ny. III, 
467. gyimgyom ember T., gyöngy karjára E. II. 80. gyöngy 
óra u. o. 2i4. hab ágy A. II. 373. harmat kéz u. o. 3oi. 
jég gyöngyétói szeme harmatának P. i5. jég öledbe P. 9. 
láng szerelmem jég jutalma P. 127. láng ifjú P. 37. láng 
szem V. Z. I. láng szó Gy. Romh. IV. 17. majom ember 
A. III. 259. pap kéve Ny. I. 271. selyem haj N. I. i5o. szél 
Borka, szél Margit Ny. I. 245. tüz fájdalom A. III. 262. tűz 
szem A. I. 45. V. Z. I. vándor madár A. II. 122. vendég 
haj, oldal, szelemen T. villám vasa V. Z. Gyakran szere- 
pelnek jelzökül fene és kutya. 

4. Végre ide kell sorolnunk azon főneveket, melyek 
jelzőül helyet, rangot jelölnek: a 1, föl, fö, bel, kül, eló, 
utó, vég, derék, oldal, mellék, szomszéd, köz. 
Pl. al föld; al lég A. II. 219. al szél, aj bor, aj fa T. föl 
peres; föl vár. A. I. 3o8, fő vezér, fő adószedő A. III. 229. 
elő fü, széna, lév, ruha T. elő álom A. II. 373. vég hely 
A. II. 175. vég nap N. I. 92. vég rendelet (v. ö. végső ren- 
delkezés A. II. 195.) vég szó P. 3. derék ut, szeg T. derék 
had; oldal ház A. I. 225. K. 422. szomszéd határ Ny. I. 
271. köz jó, köz igazgatás A. IIL 229. köz baj u. o. 4i8, 
köz beszédek F., k. katona, k. ember k. legény. — Minthogy 
föl és elő nem csak nominativusok minőségében szerepel- 
nek (vminek föle, tejföl; vminek eleje, kézelő), hanem 
határozókul is, és minthogy bel is egykor ilyen minőség- 
ben volt használatos (fölmegy, előjön, belmegy = bemegy): 
talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ezeknek analógiá- 
jára készült az a néhány kifejezés, melyben a jelző helyén 

II. Határozó áll: beharankszó Ny. III. 275. fennlak 
A. II. 255. fennszóval u. o. 246. (de „fő szóval" Ny. III. 
238.) kiút („a kiúton hegynek megyünk" Dunán túl hallot- 
tam); átalfa, átalkapu M.^ ny. VL 3i6. 317. általüt Ilosvai 
(A. II. 8.) és F. u. 12. átalhalál (?) K. 524. összemarok Ny. 
II. 65. visszuton Ny. I. 333. visszhang A. I. 173. túlpart P. 
592. — Közönséges a messze szónak jelzői használata, pl. 
messze fődrű N. I. 4o6. 



Digitized by VjOOQIC 



no SIMONYI ZSIGMOND. 

III. Igealakot is (mégpedig rendesen i. szem.) találunk 
mint jelzőt néhány (tréfás) kifejezésben : türöm fü Ny. IL 
175. türöm olaj N. II. 428. találom próba: stichprobe, Bal- 
lagi. (Példák Faludiból Ny. I. 176.) 

IV, A jaj indulatszó mint jelző: jaj kóró T. jaj lapi 
Ny. II. 175. jaj szó E. II. 92. A. II. 60. 

Mind ezekkel itt kellett végeznünk, hogy az összetéte- 
lek nyomozásánál ne legyenek utunkban. 

3. §. Még egy szócsoportot kell vizsgálatunkból kizár- 
nunk: olyan szókat t. i., melyeknek egyik vagy másik, vagy 
mind a két tagjuk magára vagy épen nem használatos, vagy 
azon alakban nem, melyet az összetételben öltött. Mert az 
ilyenek a nyelvérzékre nézve többé nem összetételek, mint 
ilyenek nem érezhetők s nem élök^ csak arra nézve, a ki a 
nyelvtörténetből vagy szófejtésből ismeri az illető alkotó 
részeket. A görög bizonyára nem érezhetett két szót ebben : 
áXXTfjXou^ (*aXX-aXXcuí:), sem a római ezekben : benignus (beni- 
gnus), jubeo (jus-habeo); a franczia sem érezheti többé két 
szónak az ilyeneket: autruche (avis-struthio), ainé (ains-né), 
sem a német ezeket: adler (adel ar), drittel (dritt-teil). És 
vannak a magyarban is ilyenek, ámbár nem valami nagyon 
sok (mert „a magyar nyelvérzék igen élénk, Thewrewk id. 
h. 26. és szereti az összetételnek minden tagját lehetőleg 
épen megőrizni Ny. I. 76.) nép (tő népe — azaz n é -f- p e 
= nő-fi, mind a két nembeli emberek; v. ö. zürj. nil-pi 
„kinder"), ifjú (i-fiú Bud. szóegy. 755.), kengyel kengy-|- el = 
csizma alja, Bud. m. u.szót. 21. Donner, vergl. wörterb. 320.) 
fejel V. févaly (1. alább a birtokos összetételek közt, főal), 
pajtás (1. alább bajtárs) szomjú (Bud. id. h. 3o8.) ünnep v. 
innep v. innap K. (id-^ nap = szent nap, Bud. Ny. I.) szem- 
öldök (Bud. m. u. szót. 42. 1.) jámbor (régebben jómbor = 
jó ember Thewrewk id. h. 32.) padmaly (1. alább), kar- 
mantyú ( = karmentő K. 5o4.), bösztörü T. ( = borstöró?) 
Ezen elhomályosult eredetű szavakból lesznek aztán olyan (a 
nyelvész szemében pleonasztikus, sőt ellenmondásos) kifejezé- 
sek, minők : ünnep nap, ludtikmony V. ö. ouov ou^óaux disznó- 
csordák, szanszkr. go-gostha : tehénistálló, a^va-gostha ló (te- 
hén) istálló, ang. hand-kerchief (kéz-fejtakaró), fr. cormoran. 

Megemlítem még e helyen azokat a szavakat, melyeket 
a népetymologia összetett szavaknak vesz. (Ilyen pl. a ném 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 1 1 I 

mühselig, armselig, mely nem a. m. müh*sel-ig, hanem 
müh-sal-ig), és sokszor ehhez képest többé kevésbbé elvál- 
toztat. — Thewrewk E. (id. h. 3i. 32. 34.) ezeket említi: 
káposzta, oroszlány, tubarózsa. Az utóbbira 
nézve v. ö. különösen a köv. helyeket. K. 60. N. I. 258. II. 
217. Az oroszlányról Th. azt mondja: ^A magyar ejtés 
rgy tünteti föl, mint ha orosz és lányból volna összetéve". 
Erre nézve van egy nevezetes adat Tudom, gyűjt. XVIII. 
96. hol a balatonmelléki népnyelvből ez az ejtés van közölve: 
oroszleány. Ezekhez járul még mészáros, melyet 
Dugonics az Etelka egyik jegyzetében mész-árosnak, azaz 
hús-árusnak magyaráz (eredetéről 1. Ny. k. II. i64.), és 
m arc z a fánk T. e. h. marczapán (Pázm. Ny. II. 356.) 

SiMOMYi Zsigmond. 



A NYELVŐRBELI NÉPNYELVI ADATOK. 

18 7 4. 

III. 

Különös használatú s zók:. ak ad; az asszony 
is má ter'be akatt470^áró szer i nt: hitelben i4o, akna: 
kémény 182, agglegény (egy tészta neve) 280. ahun: 
ime 369 azon: arra (járt) 467. balkörmü: zsivány 85. 
balos: süket 89. birkás: juhász i4o. bürge: himlőseb, 
ragya 233. bogár: légy 280. czicza: hajfonadék, varkocs 
182. csádé: faág, bordó i4o. Abaújban a csaté csak sást 
jelent; c s ö r m ö 1 y : üszög i4o. csoszogó: közbenjáró vén 
asszony 280. csuha; kis csuha: mellény, nagy csuha 
felöltő 320. duna: árviz 428. dörgölet: domborulat i4r, 
partos szántóföld 473. északotkoznyi: nagyon meg- 
éhezni 88. e: a, e szerszám 87, 88. étt: mikor 336. ele- 
mészt: megöl, megsemmisít 470. érőm lőtt: elsoványo- 
dott 555. értékes: birtokos 86. eltűr: eltöröl 89. éjár: 
megtanul, elkezd járni 277. e zöm ben: épen most 282. 
elszemlél: roszúl nézve föl nem ismer 326. épség: épü- 
'let 523. étető: méreg 280. fél vész : szemmel kivesz vmit 
181. fa: hordó (v. ö. karika fa) 88. füles: fa oszlop 88. 
forraszt: forral 89. fireg: kártékony kis állat, legtöbb- 
nyire egér 232. föle: teteje 3 18. gu ba : (tésztafaj) 34. g a z: 



Digitized by VjOOQIC 



112 KIRÁLY PAL. 



gabnaszár 229. húzás: sorshúzás 3 19. h arisny a: férfi 
nadrág 326. had az: hadonáz 523. határ: halmaz, rakás 
i4i. hang: parányi 177. kiáh a tó s: meglehetős 177. kan- 
táros: kész 181. kiszemlél: szemügyre véve kiismer 
326. kering: kaszál 373. kigyugó: felső párna a vetett 
ágyon 428. kegyös: kedves, ^zép 5i3, kegyes: hetyke, 
rátarti 366. locsogó: sasos sekély viz 181. lap: lapály 
i8i. lobogó: szalag 35. leró k kan: hirtelen beáll az idő 
182. leszab: letép 281. * lakó ma: falánk 283. lükött: 
köleskása 283. ló: a szőlőtőke csapja 465. megcsábúl: 
megőrül 523. megkell: megtetszik vmi vkinek 325. m o z g a : 
velő 474. megemészt: 1. elemészt 470. megvesz: el- 
vesz (leányt) 554. még oszt: szétver 556. meksóz: meg- 
dob 88. megaggódik: összeesik a szőlő a kosárban 182. 
megbogárodzott, megfutosott, megsárhatott, 
megröhetett 224. megvasal: boronál (földet) 23o. 
megfordít: megtérít (kárt) 285. mcgfa ró 1 286. mered: 
szúródik 321. meghitel: házassági esküt tétet 373. né- 
melykor: valamikor i83. nyálad ék: vézna (ember) 427. 
nyuktat: ballag 23 1. öreg: nagy (Abaújban a sárról: 
sürü, keményes) 275. paczal: túrós paczal (Abaújban m e- 
télke) 5i4. pislogás: villámlás 88. parasztja: kapá- 
latlan maradt föld 229. p e c s i n y e : szalonna 23o. p a p f e j ü : 
búbos 23 1. pinzes; kis pohár 23 1. pityöre: budi 472. 
possadt: rothadt 281. pár: parázs, pártüz 320. ragasz- 
tanyi; rakni 3o. rög: dög 23 1. rengő: karos fapad 232. 
ráruház: hozzá told 281. sivatag: siró rívó 86. sava- 
nyodik, neki savanyodik: hozzá lát vmihez 5 1 2. sió: 
vizrekesz 327. szerén szép: igen jó 466. személyes: 
szép 523. szállt: vált 3o. számos: számot tevő 229. 
szer és: soros 23i. szered ás: tarisznya 232. szél: szál 
kelme, pl. ennyi, annyi szél szoknya*), gatya, női ing 35. 
szemlél: vizsgálva ismerget ;reászemlél: hozzá hason- 
lónak látszik 326. szóbeli (nő) : rósz hirü 428. szorgos: 
serény 428. szemérem: szégyen 466. tojtat: totojgat 



*) Muzsikálnak a csobádí czigányok, 
Tánczolnak az aszalai leányok. 
Hat szél szoknya, rámás csizma a lábán. 
Zöd pántlika göndörödik a haján. (Abaúj) K. P. 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÓRBEU NÉPNYELVI ADATOK. I 1 3 

282. tetés: magas 87. talál vele: illik hozzá 48o. ter- 
hes: zacskó 23 K. tökéletlen: haszontalan 232. tarto- 
mány: városrész. 327* támaszt, pl. én ára (istenre) tá- 
masztok mindént 178. un dokit: megszól 87. vád óni: 
vállalni i84, vall: szenved (pl. fájdalmat) 281- vereség: 
verekedés 28 1. vénül: sürüdik (a sár) 23o. v é 1 1 a n t ó ; 
gyufa 327. vérmes szemeivel. 384. inas: fiu gyerek 48o. 
zanót: bozót 23i. z á p : a kocsioldal foga 23 1. zsölllér: 
köcsög i84. 

Beszédrés z ek külön ös használata* 

Főnév mint melléknévi jelzó: szép kérelem szóval 
187, hat lány baráinéi körülötte ünek 383, szegfű kele- 
tét 432, boszorkán leány 279, madár mennyeinyi föd 
367, egy hang drágája sincs 177, í nas esztendőt töteni 177, 
egy falka dolgom van 224, öröm apa, öröm anya, öröm 
lyány 285, keménéc kalácsot 379, a mi hold földenken 
429, te firfi gyerek! 465, igen kutya, gyehenna em- 
ber 467, aszta lőcsös lábú csuda férög apját 555, kirá 
ruhábo 425, por essővé szárogatnya 329. — Ez a gyerek 
mindenre ojan élet: eleven 178. 

Igenevek: Nincs megevő kenyere 3i, vető alá 
szántanyi 31, a mégigért személyt tennék mé gad ó vá 187, 
az esküvő helyre 187, esküvőre megy 32 1, takarul ó 
út 427, a sütnivalóból nem kell senkinek se adni 557, 
nem vót neki semmi elanni valója 557, gyütt égy vevő 
557, Jóf on ó, Jó V arró 558, sok a fonni valóm 558, t é 
gyerekek ijesztője 568, arra való nézve mondom 87, 
orozva (Abaújban o r z b a) kőtt 367. 

Igék: kikap i, rátarti, hányi-veti lege 3o, Be- 
téri 93, Szedikert 23g, teszi-veszi háló 286, vót ott 
né-mulass 372, hánd-el, vesd-el módra 424, jár- 
tomba; vesztemre; egér rágta sajt; siettembe 
422, Becsali 478, Gyanakszi 478; búj béli 563, há- 
ny a veti 563, urahagyotl asszon 178, Ingyérád, 
Mingyármcglész 478, N e b i z d r á bácsi 526, dugig: 
egészen tele 233, szélnek fel fútt ára i44; — állegyek 
466, bele hatia vetni a vén mustohájái 470. 

Ragos alakok használata. Pazérra ejteni 
(elpazarolni) a jószágot 86; a balta csak jó kezebeli: kézi 



M. NTCLVAK. IV. 



Digitized by VjOOQIC 



Il4 KIRÁLY PÁL. 

eszköz 87, égy ó nk 89, elment f ö d e tlen főddé: világgá; 
gyerekbe se jó a kísei;a seb maga sz erin t (magától) ki- 
fakatt; világho termett; mindennaposak össze: 
mindennap összejárnak 177, a mezöók neki zöödónek 178, 
emönt a cigán onnan házul 180, i ngy ér i83, f al nagy- 
n i t ; p a p n u I 224, csikót, borgyut t ó 1 1 i b e kó eválasztanyi, 
nem fottán vagy ujján; hánkor szokták Dencsénn a be- 
harankszót ténnyi? 275, ispán nett 276, ha elinJúsz ha- 
zúrú 278, mikor a templomlnenésh e z ideje vót 278, a zsi- 
ványok fejüket vágto lé 279, a komája asszonya elment; 
átment a tón 280, ö kegy mik öröme napjára 285, eny- 
nyi tisztességes becsületét tudunk mondani az o kegymik 
személye felül kégymeték személye felé 286, leányokat tánczra 
fárasztották 288, óronn esik; lektúfeiüre erigy; min- 
den egyönk másmás utonn^ ték i nt e d: te szerinted 3 18, 
mégiréd évinnyi; még hajnalié (-ban) 819, gyerek eseit 
hozzá; a tábor nagy úját 32o, kös a gatyamadzagodon écs 
csomót 23 1, écczéribe 372, lilékre való ; s i kétségre vélni ; 
nagy vírre, botra; jó szerint 367, ízibe (Abaújban ézibe) 
mönny 366, tisztára vagyok a dogommá; sebbe lobba jár; 
nincs hozzá semmi kötelességöm 365, egyetlenben egy 376. 
vessen el az égedelém, bolongya! mejet vet; olybé képze- 
lem 423, módban hanni valakit; mikor tájt gyün? 466, 
addigra 5ii, teli van hcjáva (kevés hiján); leiköm 
fölött mindönt mégtövék ; mintha a h arré mönnénk; ma- 
gára vötte vasárnapi egyetmássát 5i3, nem kitelen vele 
5i4, kifizették pizü; az enyim szám is . . ., ha több lett 
vóna a napba 555, mesztiláptira vetkeszte 556, két 
pofára dogozik 3o, tizenketted magáje 425, eróst és jól lak- 
tam 5 12, ugyan hejbe!; káré töszön minket (a farkas) 5i3, 
a zembér még hét hosszat éjárt kártyáznya 517; — oda tette 
a nem jót 177, a kit a so ha tesz 367, vijja magát: igaz- 
ságával kérkedik 374, szép f o n á s ú szalmaszék ; jó f o g á s ú 
ostornyél; olyan vas alá sú szekér; apró vágású dohány 
368, ék kis vártatra 469. 

Igealakok használata : i) szenvedő alak : t a n á 1- 
tatik 4o, tartatnak 225, rá n tátott 227, vettetek, 
elvétetek 384, t a r t ó d i k 226, é t i 1 a 1 ó d i k : eltékozlódik 
323.— 2) Refexivus kifejezések: ekiá tták magokat 180*, 
még se hannám magamat mutatni, ha evvel tartoz- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÓRBELI NÉPNYELVI ADATOK. I 1 5 

nék 555, *a tenger megjátszta magát 3i, *vijja ma- 
gát: igazságával kérkedik 374, meghajtattya magát (a 
ló) 467. - 3) Elbeszélő alak: valék 48, jövék 48, 
tanálék; toppanték i42, feljövétek, eltöretek 
285, valának 288, felnézel 335, elalitá 336. csiná- 
lónk (-ánk); tevőnk v. ténk; adónk; szedőnk 375, 
hoza; hordaza; táplála 376, megdöglék 553,kez- 
dék 5i2; mozog vala 384. — 4) Beálló cse lekvést 
jelentő igenevek: el Jövendők; elfárandók (elfáradan- 
dók) legyenek 285, rothadandó tested 370, fel illendő 
521. — 5) Végzett multak: tettek vala 187, vötte 
v ót; mentek vót 372, talált lenne, biztattáU enne 
48o. — 6) Jövő: el is fogjuk méltóztatni 187. 

Szó egyezés: ha gyün kentök, lösz kentök 3o, 
. . . hogy ne legyünk rongyos 3i, csakúgy leszünk boldog 
3í, éjfél után óra kettő 4i, vélek hozzá i84, számot is tar- 
tott e mai naphoz 187, egy kis bejárásokat tartani 225, Tó- 
ték voltam ; megyek Kisek 23o, majd én el segittém vígezni 
a dogot 279, kert alatt lesz hálásom (V. ö. Hol vagyon la- 
kása?) 280, más embörök a kutyát is od-ben tartya 319, há- 
rom ördög gyerek égy bakancson cziva kották 323, a kiráj 
finak a két testvérei is mék házasodtak 323, nem tuggya 
ke, hun a birákok? 323. észték-é benne? 33o, mégvöszi 
harmincz magyar forint t a 1 (Erdélyben igen közönséges) 
88, már régen akartam szerencsésen lenni 369, vett jó 
egy négy ökröt 369, a két egy pár . . . egy raéj göd- 
röt vájt; alig kezdtek egy kicsént jól lenni 370, kitüle vi- 
lágon szü jobbat nem talál (A Hernád völgyén meg a Hegy- 
alján, kivált Szerencs vidékén, széltében használják az ily ki- 
fejezéseket: tülem jobb, tüled nagyobb) stb. 384, emink lo- 
vunk mán égy hétye van, hon nem dogozik 438, akkor átji 
húzzák éggyik a másikat 429, a rucákat köllöm ériznyi ; én 
köllöttem émennyi, mér idés ném vót háza ; rósz cseléd az, 
a ki sokat szereti vátoznyi 5i3, szívós az élete, mint akár 
a macskának 555, két ember mán csak beléhetétt vóna fe- 
künnyi ebba a gödörbe ; é kellették mennyi királ parancsáro 
556, Kr. urunk is mékszorút écczér égy kis pízre 557; 
uram bátyám 467 ; éltessen az isten sok számos ideig 426 ; 



8* 



Digitized by VjOOQIC 



Il6 KIRÁLY PÁL. 

ért ögy naon szép szobát, nrsel*) mög vót rakva . . . 425; 
az én hét vadlúdgyaim 468; a sarkantyú tart a víz sebgyén 
87, siketségre vél 367, siess» maj megsoká (megsokáll, soká 
járónak itél) gazdád, 281, reggé fökelés van 5ii. 

Szórend: segíjjé te ki szegíny ember 227, öves után 
ha valakinek mögöszöd a kenyérit 277, isten áldását magokra 
kívánom 376, szó kosztunk maraggyon 424, Lévetkézte az íj 
mán gyászos ruháját. — Vígre eljussál az örök bódogságba 
426, hát a cigán kéretözött föl a kocsira 467, dógai czílod- 
nak 475, meny csak fö a pallásra 558. . • . ha evvel tartoz- 
nék 555 (1. fentebb). 

I kerszók: ájom- vájom 523, áta-botával 565, csajba - 
bajba 89, csajka-bajka; csippényí-csuppanyi i4o, csihé-puhé 
(Abaujban csihi-puhi 223, csillag-billag 234, — egye-bu- 
gya i4i, frissentó friss 5 12, gics-göcs 5i2, gyikos-gyakos 38, 
gyingyét-gyöngyöt 52 1, hebe-hubál i4i, hájhájú i85, hety- 
hoty 224, hével-lével 233, hörcsög hörcsög 234, hápa-hupás 
(V. ö. Ny— r. II. 5o6.) 5i3, idros-bodros 38, iszli-muszü 282, 
icim-pici 55q, inde-binde 563, kele-kolányi ; kecz-mecz 181, 
meres-merevül 181, öt-föt; ös-mos 282, ötöm bötöm 56o, 
szöty-moty, szötyni-motyni (V. ö. Ny— r. IIL 218) 87, zibet- 
zabot 521 ; égyen-égyen: egyenként v. kikí (csak Erdély- 
ben) 377. 

K i c s i n y í t ö k : *dombolagos 88, borókás 89, * kutyú 
181, szülikém 23o, bangyoskám 234, Váradka 239, szakácska 
288, szémérke 325, gyöngyörkéje 33o, lyányocska 336, ket- 
tecskén 369, *gy erecske 428, Balogcsa 567, tejesét 87, tutika: 
cső 23i, gunczi 233, bücske? 233. siska 234, tacska 234, 
kalinkó 280, majkó 281, sipóka 238, büdöske i4o, nyuszka 
23o, lepiczke i85, észke? i43, czeloke i4o, mércze 43o, 
hóborkás 181 ; gyertyásdi, körösdi 52 1, Egyébke 526. 

Gyakoritok: nyomkod 373, ééget 466, mendegélt 
468, lipinkázik 325, nümügélget 229, móczikányí 182, né- 
zelget 35, fujicská 178, mööget; möglöögethet ; lévéégette 
179, vekeng 36, bángyorog i4o, szíjókányi 23i, fózéhfózö- 



*) A vizsgálat alatti tisztán népnyelvi adatokban ez az egyetlen 
példa arra, hogy a relatív mondat így kezdődik. A 476. lap 6. sora már 
literátus tollra mutat. K. P. 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVORBELI NÉPNYELVI ADATOK. l I7 

get 428, pököd 5i8, háldog 523, kijárál 523, sutyogatni i84, 
elszapirogázza. 87. 

Leggyakrabban eléforduló diphthongusok: kindá d 
5 12, gyaó, maótku 178, \aótam aoit 375, gyáuraóm 179, 
moa: ma 319, hoax : holt 425, kuácshau 179, aura 238, xau- 
dom 375, ééUj néém, heizon 375, teölünk 471, mzegy, sziVp ; 
fwozök, kendwot; rwózsa, kószoroóját 379, ropogi^ős 476. 

AUiteratió: Gyikos, gyakos, gyakfilléres. 

Fényes, füstös, nat törvényes 38; tört 
mart munkált föld 87, Pallag Péter meg Faré Pál dógozza 
a fölgyét 367, volt az ipi papi papnak pompás papi pipája 
és piros pej patkós papi paripája 471. 

Király Pál. 



A SZÓJAVÍTASHOZ. 

A megjavítandó szók körött láttam a hordero s be- 
szüntet szókat is. Ezekre nézve szándékom egy pár megjegy- 
zést közzétenni. 

A hordero szónak, melynek megjavítását másokra bízom, 
rokonai a korcs hordképes és hordképesség műszavak^ 
melyek a technikai irodalomban köz kelendőségre jutottak. Ezek 
azt akarnák jelenteni, hogy valamely épület egész szerkezetének 
vagy egyes alkatrészeinek, minők : gerendák, oszlopok, stb. mek- 
kora a teher-biró, teher-tartó tehetsége, képessége, egy szóval 
mekkora a terhelékenységük ? Ámde soha senki se hallotta, 
legalább jó magyar embertől nem, hogy így beszélne : ^ez az 
oszlop V. gerenda hord száz mázsát"; vagy: „ez a hid nagy 
terhet képes hordani; hordja az ágyút is;** hanem mind- 
ezeket a magyar így mondja : ,,cz az oszlop v. gerenda megbír 
V. eltart, megtart száz mázsát ; v. száz mázsa terhet is ; ez a 
hid nagy terhel bir meg, megbírja az ágyút is." 

E példákból világos,* hogy a tragfdhígkeit szó magyaro- 
sítására a h o r d ige, melynek jelentése a kifejezendó fogalomra 
a magyarban nem vizonyítható , alapszóul nem szolgálhat; 
hanem igenis arravaló lehet egy oly képzés, melynek alapszavát 
a bir V. tartv. teher szavak teszik. Ezekből kell tehát a 
tragf'áhig és tragfáhigkei t technikai műszavakra alkal- 
mas magyar alakzatokat keresntink. 



Digitized by VjOOQIC 



Il8 LAUKA. A SZÓJAVÍTÁSHOZ. 

tn tehát azt ajánlanám, hogy a tragfahigkeit főnevet 
egyszerűen biralom, a tragfdhig jelzőt biralmas szavakkal 
nevezzük. 

E szavak használhatóságának bizonyítására szolgáljon e 
két példa. Ha magyarul ezt kellene kifejeznünk : Diese s^ule 
besitzt eine grosse tragfahigkeit^^ , lenne: Ez oszlopnak nagy 
a biraltna. , Diese brückenconstruction ist sehr tragfdhig*^ : Ez 
a hídszerkezet nagyon biralmas. 

Hogy a biralom szó nem csak birtokot (a mit t. i. bir 
valaki) jeleni, hanem erőt is, a melylyel valamit tenni, tartani 
bir valaki, ennek bizonyítására hivatkozom a Nyelvőrre (111. 4oi. 
illetőleg III. 2.) 

Különben a tragf'áhig és tragfáhi gkeit; magyarul 
még így is lehetnének : biralmas, biralmasság (v. ö. tü- 
relmes, türelmesség); vagy birékony, birékonyság (v. ö. 
törékeny, törékenység); vagy biratag, biratagság (v. ö. 
bomlatag, bomlatagság) ; vagy ha úgy tetszenék : terhelékeny, 
terhelékenység. 

A beszüntet széra azon igénytelen megjegyzésem van, 
hogy a megszüntet legtöbb esetben, de nem mindenütt pó- 
tolhatja ott, hol Íróink az elsőt szokták használni. „Munkát b e- 
szüntetni" helyett pl. jól van : munkát megsiüntetni. „X. 
kereskedő fizetéseit beszüntette" helyett is jó : fizetéseit 
megs\üntette. De már ezt: „Sein gehalt wurde eingestellt*', 
szerény véleményem szerint nem mondhatjuk így ; fizetését meg- 
szüntették; mert ebben a mondatban a fiietés szó valósá- 
gos tárgyai jelent (gehalt, gage); a „megszüntet" objectuma 
pedig konkrét főnév nem lehet; nem mondhatjuk pl. az épü- 
letet, a vizet megszüntették, hanem: megszüntették az épí- 
tést, a ví:{hordást. 

Bátorkodom e körülményre a t. tanácskozmány figyelmét 
fölhÍDÍ azon kérelemmel, hogy a beszüntetni kiküszöbölé- 
sére ajánlandó szavak között egy olyanról is gondoskodjék, a 
mely a „gehalt einstellen"-féle kifejezésekre is helyesen használ- 
ható legyen. Laüka József. 



HELYTELENSÉGEK. 
1. A mutató névmásnak másféle hibás használata. 
Már többször megróvta a „Nyelvőr" e névmásnak haszná- 
latát Olt, a hol épen mellőzését kívánja a szabály. Hibás például 
ez: nhogy Sz. úr továbbra is felkarolandja (az eszmét) és a köz- 
gyűlés elé terjeszti a^í." 



Digitized by VjOOQIC 



JOANNO^ICS. HELYTELENSÉGEK. I TQ 

Szintoly helytelen szólás az is, a melyben a névmást az 
igehetározatlanával kapcsolják egybe, így pl.: A törvényhozás- 
nak a^o« feladata: az igazságügyet mentül elftbb rendbeho^ni, 
nem tartozik a könnyű feladatok közé.** Ez kézzelfogható után- 
zása a német szólásnak: Die aufgabe der gesetzgebung, das 
justizwesen zu ordneh, etc. „Legelső feladatunk most a^i 
megvizsgálni a dolgot." Unsere allererste aufgabe ist Jetzt 
die; die sache zu untersuchen. 

Az első példában infinitivusnaky nézetem szerint, épen 
nincs helye; a másikban pedig csak ügy van helye, ha elmarad 
az a\\ és viszont az a\ meghagyása maga után vonja az inii- 
nitivus mellőzését. Az els& példát e szerint igy szerkeszteném: 
A törvényhozásnak abbeH feladata, hogy az igazságügyet 
rendezze mentülelobb, nem tartozik stb. A másik példát így iga- 
zítom ki: Legelső feladatunk most: megvizsgálni a dolgot 

— vagy így: Legelső feladatunk most az, hogy megvizsgáljuk 
a dolgot. 

2. Viszonyragok. 

Elhagyogatjuk ott, a hol elkerülhetetlen szükség van rájuk, 
pl. „mit egy kormány, vagy a kormány egyes tagjainak köteles- 
sége gyanánt kijelentettem.* Itt egyazon birtok két birto- 
kosra viszonyúi; a tulajdonitó rag tehát vagy mind a két bir- 
tokoshoz járul, vagy egyik után sem ragad, a szerint a mint a 
mondat természete kivánja. Tertiumnon datur. Kiigazítom e sze* 
rint a mondatot: »a mit a karmányna/r, vagy a kormány egyes 
tagjaina/f kötelessége gyanánt stb.*" Tulajdonitó rag 
nélküli példa: Ez egyfelül a kormány, másfelől a tör- 
vényhozás feladata (nem pedig: a kormány másfelől a lör- 
vényhozáswa/r feladata; vagy megfordítva: a V.ovminynak, más- 
felől a törvényhozás feladata.) 

Hibás mondat ez is: „A czikk majdnem elhiteti, nem 
ugyan a közönséggel, de irója^ vagy a mint utóbb láttuk, — 
Íróival stb.** Hogy lehel itt az irója szót ve/ rag nélkül hagyni ? 

Kiigazítva így lesz: » nem ugyan a közönséggel, hanem 

a czikk Írójával, vagy — — íróival." 

„A törvényhozás öt havi működése alatt az eloföltételeket 

— — •* íme még sem tudjuk, alany-e, vagy birtokosatörvény- 
hozás? Csak akkor látjuk, hogy birtokos, mikor a mondatot 
befejező szókhoz érünk: ^igyeke\tek megszerezni.** így kezde- 
ném tehát: A törvényhozásnak Öl havi stb.** A nek itt a rá 
következő fogalom kiemelése szempontjából is helyesen van al- 
kalmazva. 



Digitized by VjOOQIC 



120 



LORINCZ. NYELVEMLEKBKLI SZÓK. 



3. Megél (valamit.) 

„Vajha sikerülne (a béke), s a világ ne e/we me^." — n^o^y 
(Espartcro) a nemzeti ügy diadalát megélje." — Sült germanis- 
mus (erieben). Mondjuk például ; Ebből meg nem élek. Megél 
abból a szegény ember; de a német er lében értelmének 
megér felel meg; pl. Azt meg nem ér e'm. „Megérem még 
azt az id5t, sírva mégy el kapum előtt* (népdal). Megérjük 
még azt is, hogy kiteszik a szűrünket. 

JoANNOvics György. 



NYELVEMLÉKBBLl SZÓK. 

Sajgat: pislogó sze- 
meivel sajgatja (Gel. Kai.) 

sárfertö (Tájszót, l ká 
tyol. 

segédfi: szolga (Moln. A.) 

semegyik, semegyké- 
pen (Ferencz Leg) 

5 e p e 1 y é g : érte sápít (Táj- 
szót, l nyirkuzkodik.) 

siratoz; kezemet a fe- 
jemre kapcsolom, maga- 
matúgysiratozom (Vadr.) 

sócsompó (Orbán B.) 

somfánálfozö sobrák 
(Gel. Kat.) 

súlyán, tán : sub onere (Pá- 
riz PápO 

szabadszakára valóságot 
fenyíték alá venni (Páriz P. 1. 
ordo.) Ellenmása: erosz.ak. 

szabóval erszényedet 
is méresd meg. 

száll; félelem szállta 
meg; a hajdúság leszáll- 
jon t. i. szűnjék hadakozni (Erd. 
trt.); külön kenyérre száll- 
tak (Kun-Szt.-Márt.) 

számszeri djei (Gel. Kat.) 

szármád tság: generatió 
(Érd. Cod.) 



szekérsatu; (Tájszót. 1. 
satu.) 

szemlátamps (Dugonics). 

szennykiverte (Tájszót. 
1. $ as k ó) ; s z e n n y f o 1 1 (táj- 
szó). A szennyit, szennyül 
Nagybánya felé s székelyeknél 
is megvan, nemcsak Szabó D-nál 
s ehhez több hasonló mint; vi- 
zit, v i z ü 1, piszkít, p i s z- 
kul sat. 

szecskevészCB. Szabó D.) 

szegik, kiszegik (Gel. 
Kat.) 

s z e 1 k ó (B. Szabó D.) 

szemlél, pl. szivem min- 
denkor azokra szemlél, 
(régi ima) ; úgy szemlélem, 
mintha ismerném Reá- 
szemlél: hasonlónak látszik 
(Tájszót) 

szentelet: isteni tisztelet. 
(Moln Alb.) 

szépdicséretésen. Mol- 
nár Alb.) 

széplátszató. (Páriz P. 1. 
visQS.) 

sz ér, pl város szerében 
lakó (Érd. 1. 1.) ; n a g y s z e f e- 
szavával szabód ásával. 
Jó szerben áll: jó karban 



Digitized by VjOOQIC 



LORINCZ. NYELVEMLEKBELI SZÓK. 



[21 



áll;szerébben: íUob szerrel. 
Mint ige : készít. (Nyelvőr Fater 
Jőzs.) 

szerbeszéd: história (Fcr. 
Leg.); 

szérkétél. (Tájszót. 1. h u- 
rész.) 

szértéskédik: zörtöskö- 
dik. (B. Szabó D,) 

szervété s. (Páriz ?• 1. c o ^ 
1 e c t a.) 

szin; se szine se fon á ja 
(Gel. Kat. é$ Nagybánya). Szi- 
ne*.s zaba su. 

szinelíti és képesíti. 
(GeL Kat.) 

szinkédik, v. Ö. sziné- 
lég (B. Szabó D.) 

színűién ; fölszinleg (Gel. 
Kat.) 

s z ó ; j á r j o n a s z ó, á 1 1- 
j o n a jó ; k ö n n y ü a s z ó, d e 
nehéz a só. Sem sző, sem 
tartomány. 

szótétetlen (Vadr.) 

szőrzet: életszer, állapot 
(Leg. könyv.) 

szürete lozés: provinde- 
raia (Páriz P.) 

sz ü V e s i t : bátorit.(Pázm. P.) 

tág-bág: tikom - bakom 
(Tájszór. 1. teles mán). 

la j ték: belefo tt a taj- 
tékja (E tört.) 

tanácstalan (Gel. Kat.) 

tápul: tapad, odalapul. 
(Torda.) 

tar ék: fedelormozal (Táj 
szót. 1. k a b o n a). A Nagy 
szótárban : taraj. 

tartató: a mi tartatik (Gel. 
Kat.) 



tarlodzik: helyt lakik (Gel. 
Kat. és Vadr.) 

tat, annyi is mint : c s a t« 
(Páriz P. 1. fori.) 

távotta levó (GeLKat.) 

tébul (Gel. Kat.) 

t e p s é g sárban. (Vadr ) 

tetememelés, tetemre 
való hivás. (Erd. egyh. tört. 
adatok.) • 

t í k o s-t á k s : toldott-fol- 
dott (Vadr.) 

tippanos: tongyó (Táj- 
szót. L t o n g y ó) ; Krizánál tip- 
panos. 

tisztekül: tisztén kivül. 
(Erd. tört. tár). 

tojomány; tiknak alatta 
van lojománya (Gel. Kat.) 

továbbilag, (Tájszót. 1. 
dőre) 

többeden (Moln. Alb.) 

törpéd: törpén terjed (M. 
Szentek leg.) 

törvényköz: litis pen- 
dentia (Páriz Páp.) 

törvénytöro (Érdi Cod.) 

tulajdop-saját; oltal- 
mazd az inyimet mint 
tulajdon sajátodat (Pécsi 
Simon i6o5). 

tuldonul; a mama nem 
tuldonul az égtől. CGel. 
Kat.) 

tü dökása (B. Szabó D.) 

lüzelgo k ö tél (B. Szabó D.) 

tüzaranyzott: tűzben 
aranyzott. 

tüz-füz; mindenből 
összetíizött-f űzött (Táj- 
szót. 1. tatár). 

LoRlNCZ KÁROLY. 



Digitized by VjOOQIC 



1^2 BORBAS NÖVÉNYTANI ELNEVEZÉSEK. 

NÖVÉNYTANI ELNEVEZÉSEK. 

Suska (Nógrád); a tölgy gyümölcs-csészikéjének meg- 
szúrás következtében tortént olajos kiduzzadása. 

g u b i c s : gubók a tölgy levelein a rovarok sértése által. 
(Nógrádm.) 

1 a b o d a: Atriplex. (Nógrádm.) 

g u r d o n : Cirsium, Abaújm. 

katon a-petrezselem: Glehoma hederacea, Ip.-Litke. 

gyurtyánfa: gyertyánfa, Ipoly-Lilkc. 

vad- V. lógesztenye: gesztenye, Ipoly-Litke. 

temondád góré: Eryngium plánum, „ „ 

c z i n t o r i a ; Ery thraea Centaurium, Ipoly-Lítke. 

halyag cseresznye: piros és nagy szemű leveses cser. 
Eger. 

bodzavölgy: bodza bele ; v. ö. pattanás, gyüllés vogye. 
Nógrádm. 

csipdelkés: kiszaggatott szélű, Nógrádm. 

fa csipa: mézga. Nógrádm. 

barlangó: Salsola Káli, Czegléd és a Tápiő vidéken. 

tyűkvakitó: Anagallis arvensis, Nógrádm. 

boldogasszony- szilva (az idorol^ mikor érik.) 
Nógrádm. 

duranczi szilva, baraczk^ Nógrád. 

lószemű szilva, Nógrád. 

fosóka-szilva, Nógrád. 

cickafarka: Achillea nobilis, Nógrád. 

ördög csípte fü: Veronica chamaedris ; középsS ágai 
(főága) rendesen elmaradnak a növekedésben, s így az oldalágak 
túlhaladják. Az ördög t. i. kínjában lecsípte e növény tetejét s 
megátkozta, hogy tovább ne nőjön. 

mátrafű: Nepeta Cataria, Nógrád. 

bárány fark: Chenopodium botrys, Nógrád. 

boczfa: bodzafa, Nógrád. 

mályfa: májusi diszfa, Nógrád. 

kakastejjel sütött kenyér^ Nógrádm. 

lánycsecsü alma, Nógrádm. 

medve szája: Anlirrhium maius, Nógrádm. 

V a j f ű : Saxifraga, Nógrádm. 

vad ó k a : erdei vadalma, Nógrádm. 

b is ó k a : birsalma, Nógrádm. 

cserbóka: töcserba, Sonchus. Nógrádm. 

mihók a: Cherophyllum bulbosum gumója, Nógrádm. 



Digitized by LjOOQIC 



PONGRÁCZ B. A FINANCZ MAGYARSÁG. 1^3 

mi nd en zár t f elt5 r o és vér rel harmatozó fú: 
Chelidonium maius, Nógrádm. 

herélik a krumplit: azaz a burgoayafészkekbol az 
oldalról kiszedik a megnőtt gumókat^ a nélkúi hogy az anya- 
növényt megsértenék. 

BORBÁS ViNCZE. 



A FINANCZ MAGYARSÁG: 

Sok fattyú-hajtást és idegen csemetét láttunk már, melyet 
a „Nyelvőr" ügyes kézzel nyesegetett; láttunk sok felmagzott 
parajt, melyet a napi sajtó buján termo földjén gyomlálgatott ; 
találkoztunk magyartalannál magyartalanabb kifejezésekkel, szó- 
fűzésekkel, melyeket regényekből és tudományos munkákból 
összeböngészett; de a legháladatosabb tárgyról még senki sem 
emlékezett meg. Ez a tárgy a pénzügyi hatóságoknál baszná- 
laban levő irásmód. 

Mindenki tudja, hogy a magyar hivatalos stilus általában 
és mindenütt fertelmes. A régi helytartótanács a megbotránko- 
zásig elferdítette nyelvünket; fo ereje abban rejlett, hogy egész 
szenvedély lyel faragta a nyaka-tekert ^műszókat", melyeket a 
szegény „alantas közeg** elfogadni és használni tartozott. A fele* 
los kormány legnagyobb része ebből az elemb&l telt ki, s az 
onnan ránk származott hivatalnokok lelkiismeretes pontossággal 
folytatták ezt a nagy munkát, s ma ott állunk, hogy csak nagyon 
elvétve akad a hivatalnokok között egy-egy olyan, a ki tisztes- 
séges magyarsággal tud irni. A törvényszékekről nem is szólok; 
Ítéleteiket legalább tízszer kell elolvasni, míg az ember az ötven 
tagú körmondatból kibontakozva sejteni kezdi, hogy a sok „te- 
kintetéből** és „indokából" mi „Ítéltetett." Még leginkább meg- 
emészthető, (habár ehhez is erős gyomor kell) egy-egy vármegye 
úgynevezett „ékes tollú" főjegyzőjének pennájából kifolyó fel- 
terjesztés; mely azonban egytől egyig abban a bajban szenved, 
hogy legrövidebb mondata harmincz rőfös. 

Szomorú igazság, hogy a kerek világon nincs müveit nép, 
mely anyanyelvén oly gyarlón irna mint a magyar. Bőven talál- 
hatunk az úgynevezett literátus emberek közt, a kik ugyancsak 
7 ijgényt tartanak arra, hogy mivelteknek mondjuk . okét, kik egy 
mondatot nem birnak tisztességesen megírni, és három soruk- 
ban legalább nyolcz helyesírási hibára bukkanunk. Én magam 
ismerek ilyet egy pár százat, és ismerek sok tekintélyes, nagy 
vagyonú urat, a kinek összes könyvtára a „nemzeti képes nap- 
tár**, olvasmánya pedig egy szál politikai lap; de azt is csak 



Digitized by VjOOQIC 



124 P0NGRÁC7. EMIL. 

azért tartja, hogy a hirdetések rovatát végig nézze, vájjon nincs-e 
ott valami neki való. 

Senki se tartja szégyennek, hogy irni nem tud; senki se 
tartja lelkiismeretlen dolognak^ hogy saját nyelvén durva sebe- 
ket ejt ; mindenki hivatva érzi magát arra, hogy borzasztóbbnál 
borzasztóbb „műszókat" faragjon ; és nagyon kevesen tartják 
szűkségesnek, hogy a jót, a mit hallanak vagy olvasnak, magukévá 
tegyék. így azután nem csuda, ha fent és alant, a magán és hi- 
vatalos körökben, lépten nyomon egyaránt vétünk a nyelv sza- 
bályai ellen, és valósággal úgy írunk, mintha két év előtt ván- 
doroltunk volna ide — Csehországból. 

Ráillik ez nagyban és egészben az egész osztály hivatalos 
Írásmódjára (tisztelet a kivételnek !), de leginkább a pénzügyi 
hatóságokéra. 

Hogy önök tréfára ne vegyék a dolgot, egész komolyság- 
gal kijelentem, hogy az alább következő, hihetetlennek látszó fer- 
telmességeket nem én gondoltam ki, hanem hivatalos iratokból 
jegyeztem össze, melyek itt-ott kezemen megfordultak. Termé- 
szetes dolog, hogy mindazt elhallgatom, a mi félreértésre szolgál- 
tathatna okot, vagy az indiscretiónak legkisebb árnyékát is ma- 
gán viselhetné; mert nem szatírát írok, nem gúnyolni és ártani, 
hanem a nyelv ellen elkövetett borzasztó hibákat kimutatva, a 
a mennyire lehet, használni akarok. 

Olvassák például ezt: „Illetvén, a nagymélt. ministerium- 
nak f. é. september hó 20-án szám alatt kelt rendeletét, és 
vonatkozással ugyancsak f. é. szeptember 25-én 4oo. sz. a. kelt 
ide lemenesztett elöfekvö nagybecsű megtaldldsdra, a meg- 
fogott rekesitményeknek 7. alatti viss:{ahoritda melletti 
dtsidrmaitatása mellett kegyesen tudomdsdra juttaxik, mis^^e- 
rint a .//• alá ide viss\aboritott kemény itögydr jelentése s^e^ 
rint, annak volt tulajdonosa, ama ötlet indokdból, miszerint 
több éveni külföldöm tartózkodása kipuhatolható nem lévén, 
adóhdtrdnydnak felhajtása tekintetéből szükségesnek kinálkozó 
intézkedések anndl is kevésbé megtehetők levén, miszerint a 
vonatko!(ó és hivatott elöiratok csatolmányaikkal együtt az el- 
nökségnél kegyesen elveszni méltóztattak, s igy a szükséges 
els\dmolds nem megtehető lévén, áldhattál megkéretik a mi- 
nisterium, miszerint ezen hdtrdny leirdsa tekintetének c:{éljd' 
ból kegyes utasitds miatti megtaldlds dltal elrendelni méltós^- 
tassék^ 

Jogosult kívánságnak tarlom, ha önök e magyar pénzügy- 
igazgatósági zagyvaléknak magyar fordítását akarják. Ez körül- 
belül így hangzanék: Jelentjük, hogy az Xi keményítőgyár volt 



Digitized by VjOOQIC 



A FINANCZ MAGYARSÁG. 125 

tulajdonosa több 6v óta külföldön lakik, tartózkodása helyét 
kipuhatolni nem lehet, s így adóhátraléka sem hajtható be ; a 
tartozásra vonatkozó okiratok pedig elvesztek, s így kérjük, 
hogy az adóhátralék letörlését elrendelni méltóztassék. 

íme egy még szebb: ^Vonatkozással az X. sz. a. ide ke- 
gyesen leutasított Boros Pál abbeli nyilatkozata felterjesztésére, 
miszerint adóhdtrdnya tekintetéből a letéteménjre^ett kötvé- 
nyek lejárandó szelvényeinek leendő törlesztése foganatosít- 
tatni fog^ eilÍTíattai jelentetik, miszerint a megfogva ide bon- 
tott 3L szánul Boros Pál jegyzőkönyvileg felvett szóbelileges 
állítmány a szerint az általa adóhátrányok el törlesztésére fel^ 
ajánlott kötvények helytelen használása miatt — tökéletesen 
eláll, és még 1868. évben elhalálozott^ — végül oldalilag meg- 
hagyatott az alantas közegeknek, hogy ilyen dolgokon sokáig 
ne nyargaltassék,*" 

Hát ez mi az isten csudája? kérdezi a magyar ember 
megborzadva. Háromszor elolvastam elülrol, hátulról; de még 
akkor sem értettem. Erre kénytelen voltam egy érdemekben 
megőszült úrhoz fordulni, a ki jártasnak látszott az 5o-es évek 
rendszerének titkaiban ; az következőképen világosított fel : 
Boros Pálnak adóhátraléka volt, s ezt bizonyos kötvények szel- 
vényeivel akarta törleszteni, kés&bb kijelentette szóval — se 
nyilatkozatát jegyzőkönyvbe is felvették — hogy lemond a köt- 
vényekről is, azoknak az árát is fordítsák az adótartozás tör- 
lesztésére; ö maga pedig még 1868. előtt meghalt. 

A kinek füle ettől tengeri betegséget nem kapott, talán 
képes lesz a következőt is meghallgatni, melyet betűről betűre 
az eredeti pontozás és ékezés megtartása mellett közlök. 

r,Mi az adóhátralék tel hetes mennyiségét illeti ez onnan 
jönj mivel egy felől a múlt három évek olyan rósz termést 
a földmívelö népnek adott, hogy alig tudd abból eletétt fön- 
tartani és következendőképen az iparosok és ez által, nagyon 
szenvedtek, — más felől pediglen sok idegen emberek jöttek 
be Hátszegen, mikor a petrozseni vasút munkálatok megtör- 
téntek a hogy az idecsatolt adószedő a kimutatásban tanúsít, 
melyek az itteni adótabellákba beirattak de, eltávoztak isme^ 
rétien helyen, és még ámbár többször megkerített adóhivatal 
ejtett, ennek letörlése végett eddig meg nem történt az eltá- 
vozott idegenekkel kik közül csak egy kisebb rész ^áóját el- 
törlesztette a városi tabellákból de a többiség még most is 
törlesztés alá áll'' 

Es hogy tetszik ez a szintén erdélyi stilus : „Hunyad- 
megye közönsége f. é. január hó lO-én megtaláltatott, nagy- 



Digitized by VjOOQIC 



126 PONGRÁCZ EMIL. 

sdgos Fehérmegye pedig a mai napon kelt rendelet kapcsá- 
ban kerestetik,*" 

Vagy ez (szintén erdélyi): „^ dulló több versben kiszál- 
lott a községbe a^ adóhdtrdny felhajtása tekintetének ötle- 
téből'' 

Ez is takaros : ^a ./' ald hason mellékelt Fehérmegye 
kö:{önségének jelentése mar csatolva volt, de \nss\aküldetett 
a:( abban hivatkozott, de hiányzott ide fektetett mdsolatbani 
kimutatás miatt, a mint e^ a meg nem talált szövedékéből is 
kitűnvén,** 

Ez azt akarja jelenteni, hogy: Fehérmegye közönségének 
jelentése már egy ízben felterjesztelett, de visszaktildelett azért, 
mert hiányzott belőle bizonyos kimutatás, a melyre a pénzügy- 
igazgatóság hivatkozott, s melyet most másolatban mellékel. 

Ez se megvetni valő magyarság: y^Vonatko^ással elöfekvo 
nagybecsű jegyzékére tiszteltetünk visszafelelnie Szoról- 
szóra le van fordítva a németből : „Mit bezúg auf Ihre vorlie- 
gende geschátzte note beehrt man sích zu erwiedern." 

Lássunk még egynéhányat. 

y,A bevehetienné vált özvegy Kovács Sándorné adóhát- 
ránya leírása tekintetéből intézkedni méltóztassék." 

„Legközelebb a kir. adóhivatal személyzete 2 napidijas 
munkaerővel ismét hosszabb időre felszaporittatni fogván^ — 
a jelen jelenségben jelzett (költök, bámuljatok e sikerült paro- 
nomasián!) munkaegyének még feles számmal megleendenek." 
(Egy osztálytanácsos.) 

„A legkedvezményezettebb államokkal kötött vámszerzo- 
dések figyelembevételé böli tekintetből." 

y,Az emiitett árumennyiségek akkor vámmentesek, ha a 
kevesebb Vioooo vámmázsányi küldemény, melyért 1^/^ kr. ille- 
ték lenne fizetendő^ mint egész ^^ ^^^* egymagára fordul 
elő.'' 

y,A mennyiben a lastrom illető oldala nem öszleteztetett 
a bekönyvelés kihúzandó*'. Magyarra fordítva : ha a szómtéte- 
lek a lajstrom bizonyos oldalán össze nem adattak, azokat ki 
kell törülni (vagy keresztül húzni.) 

„a kérdelt rekesztmények a tőkeösszeg biztosítására idő- 
közben lefogott (!) és megkötött Dániel Terézia kötvényeiből 
oldalilag mellézárva hajlittatnak,*" 

rtillemteljesen megtaláltatik a társhatóság, miszerint a 
kezdetben hivatolt rendelet értelmében szükségesnek kínál- 
kozó intézkedések megtételére ne terheltessen."* (így ir egyik 
erdélyi hatóság a másiknak.) 



Digitized by VjOOQIC 



A FINANCZ MAGYARSÁG. I 27 

p jelentem alázattal, miszerint az esedékes adóhdtrány tör' 
les:{tésébe a fizetési képes hátralékosokat kedélyesen beingerel- 
tem,'' (Egy kir. tanácsos.) 

„a kimutatások egyike a fi:[etési képes másika pedig a 
fi:{etési képtelen földbirtokosokat tartalma:(^a, hivatkozással 
a\ X. s^ám alatt kelt rendeletre kéretik, miszerint a szolga- 
birói járás sújtott kisebb birtokosok részére a f, hó X. s^ám 
alatt kelt magas határolhattál engedménye:{ett kedve:{ményben 
rés\esiteni méltóztasson,'' 

«/. e. X. s^ám alatt kelt magas hátirati rendeletével a 
melléklettek viss^aügyelt behajlítása mellett jelentödik, misze- 
rint a lefoglalt s^ivarkák és dohányt kolozsvári lakos Schnei- 
der Jakabtól a magyar királyi dohdnyjárakból nem szár- 
mazik.'' 

„vonatkozva X. szám alatt kelt magas rendeletre a 
számos-újvári Jakab Péternek egy dohány kisárulási szaba- 
dalom elnyerése iránti folyamodásos ügyében a megrendelt 
véleményezés a vonatkozó leküldött rekesztmények vissza — 
valamint egyéb tárgyalási és helyrajzi iratok hozz^ hajlitása 
mellett abban tétetik meg," 

Ezekhez a szépségekhez, azt hiszem, kár kommentárt írni. 

Milyen egyszerű volna, ha a rendeletet vagy jelentést így 
kezdenék : Folyó évi január hó 3o-áról kelt X. számú jelentésére 
(vagy rendeletére) a mellékletek visszaküldése mellett rendelem 
(vagy jelentem) ezt meg ezt. 

De a bureaukrata gyűlöli az egyszerűséget, s hogy egy- 
szerűen értelmesen írhasson, ahhoz egy csepp magyar nyelv- 
ismeret is kellene ! A fentebbi egyszerű Írásmód helyett ez van 
divatban: „Rámutatással^, vagy hivatkozással, vagy vonatko- 
zással f. hó 30-án X. szám alatt kelt rendeletére, a lehajlított 
csatolmány felrekesz^ése, vagy az oldalitva visszarekesztett 
csatolmány, vagy a leközlött rekesztmény ide bontása, vagy 
a beügyelt rekesztmények visszaszármaztatása, vagy a leköz- 
lött csatolmányok felhaj Utasa mellett, slb. — sot ilyen is van 
elég: a megfogott rekesztmények visszahajlít atnak, mellé 
zárva," 

Nagyon eredetiek a „műszók" is, melyeket széltében hasz- 
nálnak ; pl. kezdetben hivatott rendeletem (ezt majd minden 
osztálytanácsos használja), annyit tesz, mint olyan rendelet, a 
a melyre már hivatkozott ; tehát hivatolni = hivatkozni ; előfek- 
vő = ellőttünk fekvő ; leirni (abschreiben) = letörülni ;/o/>^05/7a«í, 
folyományositani = folyóvá lenni (a fizetést) ; elszámolni =e fel- 
számolni ; nehéztnényezített = nehézségét tett; egyben — együtt ; 



Digitized by VjOOQIC 



128 VOLF GY. IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

adóhdtrány =: aidóhilrá\ék\ esedékes =^lc\árt; jelzett e belyeit: 
megjelölt; /re r^/Wí = kérdésben forgó; /jaí<25f7ofí =s hátirattal el- 
látott: alantas kö\eg ^ alárendelt hivatalnok stb. 

De azt hiszem, hogy elég ebből ennyi kóstolónak, melytol 
valószínűleg már is megcsömörlöttek. 

B. PoNGRÁcz Emil. 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYŰ HAJTÁSOK. 

Jóságteljesen, németül: gütevoll, magyarul: jóságosan. A 
„F6v. Lap" 4o. sz. szerint b. Wenckheim Béla boldogult édes anyja 
„kertészét még utójára is jóságteljesen ajánlá örökösei figyel- 
mébe*. Ezt a hirt talán valamelyik Lloydból vette át, máskép nem 
érteni, hogyan került bele az a szó épen akkor, mikor a Nyelvőr- 
ből közli a kenetteljesnek kenetesre való javitását. 

Kinál, okoz vagy útjába gördít értelemben silány ger- 
manismus, mert a „bieten" szolgai fordítása. Az Atbenaeum könyv-* 
kiadó hivatala mondja Quida regényéről, Cigarelterol, hogy »kü- 
lönösen első részében a szerző irályának sajátos eredetiségénél 
fogva a forditónak jelentékeny nehézségeket kinál*". Ennél rosz- 
szabbul fordítást csakugyan nem ajánlhatni. 

Megkisérlé mosolyogni, így fordítja Kiss Elek a Föv. Lap, 
37. sz. ezt a német mondatot, hogy :' er versuchte zu iScheln. 
Nekem ez nagyon viszásan hangzik. Úgy érzem, hogy itt a tár^ 
gyas alak nem állhat, mert ni^egkisérlé mosolyogni* majd olyan 
mint az, hogy „a tyúk eljárja tojni**. De aztán „megkisérlé mo- 
solyogni'^ sem tetszik, mert azt sem mondjuk ám, hogy „kérő 
kis fiának megenged inni egyet**, hanem csak enged. Tehát a 
meg igekötő elhagyandó s talán a szórendet is meg kellene vál- 
toztatni. Hogy már most „mosolyogni kisérle'*, jó-e, mégsem 
merem eldönteni. Ha valaki fölvilágosít, s/ivesen veszem. 

Bodó asszony, értsd : Bodóné asszony; német kakukto- 
jás, melyei ily petlyezettel is találni: Bodó Sági Panna, meg: 
Bodó Panna s:{ületett Sági^ azaz Bodóné Sági Panna. A 
név kíméletből költött ugyan, de a dolog való. A ki nem hiszi^ 
olvassa el a Föv. Lap. 35. számában a Liszt Ferencz hazaér- 
kezéséről szóló hirt, aztán kutassa az „Előitélet és fölvilágosultság" 
czimü regény szerzőjét, s végre ha nem iríózik tőle, pillantson 
valamely törvényszéki iratba, bizonyára meggyőződik róla. E 
visszásságot elég megemlítenem, mert reméllem, hogy majd ettől 
is meggyógyul némelyek beteges nyelvérzéke. 

Jó szenmel vesz, összezavarása a jó szemmel néz és jó 
néven vesz szólásmódoknak. Eléfordul Erődi Bélának a Főv. 
Lap. 4o. sz. megjeleni közleménye ezen mondatában : „Különben 



Digitized by VjOOQIC 



VOLF GY. IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 1 29 

a többnejűség csak igen gyéren fordul el5 Törökországban, s a 
törökök nem is igen jó szemmel veszik a\ty ki e kedvezményt 
fölhasználja". Itt a ki helyett is talán ha valaki olvasandó. 

Igazgatónő közel rokona a mesternő-ntk e fordításban : „a 
történet az élet mesternője'' : história est m agi s t r a vitae. Mind 
a kettő az indogermán grammatikálís nemnek utánzása. Kétszeres 
hiba az olyan akkor, mikor (mint a Fov. Lap 35. sz.) meg is van 
nevezve az illető, tehát kétség sem támadhat, hogy férfi-e vagy nö? 
Kérdés, az anya mije gyermekének, sz ü 1 6 j e - e vagy s:(ülönője ? 
Új magyar nyelven az utóbbi. 

F5lkelnil Tüstént abbahagyni I Ily kategorikus infinitivussal 
förmed rá Kiss Elek szerint a bécsi Au-kert ore Mozartra, a 
Föv. Lap. 35. sz. Megvallom, ha valami útonálló oly szóval sze- 
gezne pisztolyt a mellemnek, hogy : „megállni ! tüstént a pénzt 
ide adni I" én a helyett, hogy megrémülnék, elnevetném maga- 
mat. Kiss Elek a fordítás hevében megfeledkezett arról, hogy a 
magyar és német infinitivus közt nagy a különbség. A német 
igaz, hogy néha sokkal keményebb magánál az imperativusnál 
is (v. ö. maui haltén ! és : halt*s mául I), de nem úgy a magyar. 
Ez imperativus gyanánt rendesen, mint a német is, csak csonka 
mondatokban fordul elé, pl. a honnan elmaradt a „gyere, eredj** 
s több efféle ige, de mindig csak gyöngéd parancsolást (hivást 
küldést) fejez ki, teszem: gyerekek, enni! — lányok, aludnif 
így használja Arany János is a Szent-Iván éji álom II felvonás- 
ban, a hol Titanla ezt mondja : 

No még egy körtáncz, egy tündéri dal: 
És akkor, egy perez harmadára, el: 
Ki férget ölni pézsmák bimbain; 
Ki böregérrel víni szárnyakért. 
Hogy kis manóim Öltönyt kapjanak; 
Ki meg elűzni a lármás bagolyt. 
Mely itt huhogva nagy szemet mereszt 
Vigalmainkra. Most egy eltató dalt; 
És dolgotokra mind, hadd nyúgoszom. 

Ez infinitivusok itt oly természetesek, hogy még soha se 
tűntek fel, pedig a darabot sokszor olvastam, sokszor láttam 
eléadni is, és ha Lehr barátom nem figyelmeztet rájuk, most se 
veszem észre. Ellenben Kiss Eleknél mindjárt föltűntek, mert — 
no mert Kiss Elek nem Arany. Csak egyre vagyok kíváncsi. A 
németben ugyanis parancsoló mód helyett a mull idejű része- 
sülő is járja, így: aufgepasst! magyarul: vigyázz !' Hogy fordí- 
taná ezt Kiss Elek, így-e: vigyázott! vagy így: vigyázva!? 

M. NriíLVÖR. IV. 9 



Digitized by VjOOQIC 



1 3o HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Szilárda. Ez a csodabogár keresztnév akar lenni) még pedig 
ha nem csalódom, n&é. Szerencsétlenebb sző alig képzelhető. 
Eloszór is az az a a végén idegen rongy, mely csak kölcsönne- 
vekben fordul elé, de magyar szóhoz a nőnem Jelölése czéljá- 
ból nem járul. Aztán maga szilárd ki tudja milyen szó? Az drd 
képző megvan ugyan a csalárdban is, de látni való, hogy igé- 
hez ragad. Már most s^il ige-e ? Err61 talán származása adhat 
fölvilágosítást. Tehát honnan való ez a fatális s\il? Ezt már 
mások is kérdezték, sokan találgatták, gondoltak szilfára, 
szilánkra, szilvára, sot még S z i 1 é z i á r a is, csak ^{í- 
lajra nem, pedig Ballagi Mór szóbeli közlése szerint Szemere 
Pál, a s\ildrd alkotója, épen abból hasította ki. No már most 
tessék kitalálni, hogy mégis mi az a s:{il, ige-e vagy micsoda ? 
Végre föltéve, hogy szilárd is, Szilárda is hibátlan, nem 
fonák-e a Constancenak, egy keresztnévnek lefordítása? Akkor 
azt inditványozom, hogy a Georgine is, mely körülbelül 
annyit jelent mint földmivelö asszony, jövőben Pora legyen. 

VoLF György. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

„Pustol: füstöl. Csak úgy pustol az es5." III. i8i. Azt 
hiszem a füstöl szó vagy a leiró vagy a szedő tévedése foly- 
tán áll itt, én legalább nem igen tudom elképzelni, mit akarna 
jelenteni: Csak úgy füstöl az eso. A hegy, völgy igenis füstöl 
vagy pipáz (mint a nép mondja) meleg időben eso után. Talán 
fütyöl-t írt a közlő, mert azt már megértjük: Csak úgy fü- 
tyül, süvölt az eso. Pustol mindenesetre hangutánzó szó s a 
német pusten (fújni), pausten, pauschen, bauschen, 
(dagadni, duzzadni), svéd uppösa (földuzzasztani) és finn pus- 
saa-, pussahta-, pussahtele- (fölfujni, föl puffasztani) stb. 
szavakra emlékeztet. 

Förmeteg: fergeteg. Király P. a 17. lapon azt mondja, 
hogy itt ^helyett m áll; ezzel természetesen nem akarhatja azt 
mondani, hogy a ^-böl lett itt az m, mert ez hallatlan hangválr 
lozás. Förmeteg igéből van képezve ép úgy, mint fúvat ag, 
ingatag, s egy * f ö r m e- igetöre mutat vissza. Ezt megtalál- 
juk még frequentativ rf-vel továbbképezve a förmed igében, 
mely kétségkivül ide tartozik. Ha a *förme- és a förge lég- 
ből kiváló *förge- (v. ö. még fürge, mint lenge) iget&ket 
összehasonh'tjuk , úgy látszik, hogy amaz momentán, emez 
frequentativ származéka egy egyszerűbb *för- igének (v. ö. 
mormo-l és morg-, duzm-ál duzmálódik és duzzog). 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. l 3 ( 

De a rokon nyelvek megfelelő alakjai (Budenz, Szóegyezések 
525. szám) egy *fögrö- vagy inkább *bsgsr- alapigére mutatnak 
s a f ö rge(te g)- béli ^-ben talán még ezen alapige ^-je van 
megőrizve metathesissel, mint terje(d), terhe(t), azaz *ter- 
ge(d} az eredeti *tegre- alakból (1. e folyóir. III. 532.) S így 
förmed- ebből lett: *förgemed-, *förhemed- (mint 
terhe- ebből *terge-), *fö remed-. Förmed tehát tökéle- 
tesen úgy viszonylik az ugor b^gr;- igéhez, mint terme- 
(teremni) az ugor t^gr^- alapszóhoz; 1. III. 532. Az utóbbi ala- 
kot ismerem még föl a füremed(ik) igében, mely e szerint 
képzésében ízről ízre azonosa fö r med-del, de jelentésérenézve 
a fürge (és förgeteg) szóhoz áll közelebb, mert a. m. ^föl- 
éledni, frissülni" Pázmánynál, 1. e. folyóir. II. 355. 

Mikoronton 23. 1. nagyon föltűnő alak; jó volna lát- 
nunk az uti levelét, azaz jó volna, ha Lorincz K. megmondaná, 
micsoda nyomtatványban vagy kéziratban és micsoda lapon ta- 
lálható ez a szó; mert tisztelet becsület, de a nyelvésznek sokkal 
kevésbbé feltűnő adatoknál is szüksége van arra, hogy meggyo* 
zodést szerezhessen magának minden legcsekélyebb körülmény- 
ből. Ki kezeskedik róla, hogy pl. ez a mikoronton nem hibás 
leirás kifolyása ott, a hol Lorincz K. látta ; vagy hogy nem ol- 
vasta-e 6 roszúl? És általában jól tette volna, ha adatainak pon- 
tosabban urát és helyét adta volna. 

nBilis? . . . hátra még a bilis* (Matkónál, Nyv. II. iió) 
Nem igen lehet egyéb, mint a latin bilis ^epe" ; tehát a. m.. 
bátra van még a keserű falat, a fekete leves. 

SiMONYi Zsigmond. 

Kötél. 
A „Nyelvőr" (II. 365. l.) megróta a kötbér s még néhány 
csonka elofelü szót. — Nem régen lapozgatva az „Athenaeum 
kis naptár^-át 1875. 33. lap, egy a kecskeméti kathoUküsok és pro- 
testánsok között történt egyezkedésről készült okiratban meg- 
találtam, hogyan tudták eleink már 3oo év előtt az egyszerű 
kötél szó használatával kikerülni a kötbér v. latin vincu- 
lum szót; s csak azt jegyzem még meg, hogy hivatalos iratokban 
mást-mást jelent e három szó: bdnatpén:{ = reugeld ; biztosi- 
tékf Y. némelyek szerint: ovaí/e/r = caution ; és kötbér = vin- 
culum v. poenale. — „A kütemplom felöl egyaránt úgy egy eneset- 
tűnk meg, . . . hogy miglen két felé leszünk és valaki o közö- 
lök törvénynyel keresné az templomot, annak ezer forint köte- 
let vetettünk egymás között." Kecskemét. Anno Domíni i564. 

Lauka József. 



Digitized by LjOOQIC 



l32 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK 

T O d-é. 
Nagyon rosz példára támaszkodott Simonyi, mikor sietett 
kijelenteni, hogy „ez lerontja Fischer fejtegetését a tudom és 
t o m közti különbségről." (L. Ny. IV. 29—30.) Én pedig azt je- 
lentem ki, hogy épen nem rontja le; mert hol találta ezt a pél- 
dát? valami kánlorcsinálla betlehemes versben, a ki talán épen 
a vers kedveért erőszakolta oda azt a „tod-é**-féle kifejezést a 
mondai elejére. De megengedve, hogy ez jól van, hogy azon a 
vidéken mondat elején és hangsúlyozva is használják ezt a ki- 
fejezést, az én fejtegetésemet még se rontja le. En ugyanis fej- 
tegetésem alapjául e kifejezés dunántúli használatátvettem föl ; és 
azt csak nem állíthatja Simonyi mint dunántúli, bár nyelvérzé- 
kére hivatkozik is, hogy például az ily mondatot: „Ha te tu- 
dod azt, hát mért nem teszed," mikor a tudod-on van a 
hangsúly, így is hallotta volna : Ha te t o d azt, hát . . . stb. Mert 
ha hallotta volna, czikkecském megjelente óta bizony már lelt 
volna alkalma állitásomat megczáfolni. Mióta fejtegetésem meg- 
jelent, azóta még jobban megfigyeltem a rövidült alak haszná- 
latát és mondhatom, hogy az életben való alkalmazása mindig 
igazolta állitásomat. Fischer Ignácz. 

Izík. 
Azizík. melyet György Aladárné az utolsó füzetben 
(94. 1.) mint Bibarmegyei szót közöl, Czegléden is használatos, 
csakhogy itt az első tagját is megnyújtják, tehát: ízík. Ez ok- 
ból lehetséges, s6t valószínű, habár nem szükséges, hogy Bihar- 
ban is így ejtik. A jelentése Czegléden sem más mint törme- 
lék, de nem csak „a mit a marba a jászolban hagy", hanem 
még a káposztának is marad ízíkje, h^ meggyalulják. Ez 
utóbbi kapcsolatban azonban csak ritkán hallani. A kukoricza- 
hajtásnak a marha csak a levelét eszi, a szárát ott hagyja, s azt 
szárízíknek mondják. Más állatnak nem tulajdonítanak ízí- 
ket, csak a szarvasmarhának. 

VoLF György. 

Az -at -et k é p z o. 
Sonnenfeld Mór az utolsó füzetben (»At" és »ás" névkép- 
zok 58 — 62. I.) a Halotti Beszéd és Königsbcrgi Töredék néhány 
példájára (intetvinec, ildetuilvl, kinzotviatwl, — kezdetuitul) tá- 
maszkodva azt állítja, hogy az olyanokban mint csudálat, 
kezdet «a tulajdonképeni névképzo" valaha nem -t {-at -et), 
hanem „-v/ volt, mely, a mennyire e néhány példából föltehet- 
jük, csak -/ képzős igékhez járult; a -vi azonban „idSjárlával 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. l33 

elkopván, a beszélő nép az -at-ot nézte képzőnek, és ezzel al- 
kotta szóit". Ezt puszta vélekedésnél többnek nem vehetni, mert 
a bizonyítást Sonnenfeld elengedte magának. Mondja ugyan, 
hogy a V nem tartozik a tohöz, meg hogy az f nem lehet más 
mint a v-nek társa, a mint hogy a -vi .világosan megvan eb- 
ben: kinzot-vi-a-twl ; mert itt az -í-t még a többes szám rag- 
jának sem lehet tartani, mind talán ezekben: intetvinec, 
ildetuitvl* (hát kezd e tűit ul?), .a melyekben a két f 
valószínűleg összevonatott." De mind ez bizonyitéknak édes 
kevés, és kevés volna még akkor is, ha nem csak abban az egy- 
ben, hanem a többi háromban is kétségtelenül meg tudná mu- 
tatni a -v;-t, azaz ha sikerülne neki kiokoskodni, hogy az utób- 
biakban .a két 2* nem csak „valószinűleg", hanem valósággal 
.összevonatott". Mert még akkor sem bizonyos ám, hgy a v iga- 
zán nem a tohöz, s az / csakugyan a v-hez tartozik. — Vég- 
hangzós névalakok ugyanis, — igaz hogy csak ragasztékok előtt 
megóva, de hát az a négy szó sem áll ilyenek nélkül — elég 
nagy számban maradtak fenn mind a Hal. Besz.-ben, mind a 
Kön. Tör.-ben (halaltt-t, reze-t, — chudalti/-s, oz«-t, byni/-t.) 
Az i meg azért, hogy nem .a többes szám ragja", bízvást lehet 
más. teszem mért ne tartozhatnék oda az egyes számú harma- 
dik személy jeléhez, hiszen ez, mint az összefüggés mutatja, 
mind a négy szóban világosan megvan. (Engede urdung intet- 
vinec; Es zoboducha vot urdung ildetuitvl es pucul kinzot- 
viatwl; — Wylagnoc kezdetuitul fuguan.) Tehát nem azt kellett 
volna megmutatni, hogy az i „nem lehet a többes szám ragja", 
mert annak úgy se nézte a világ, hanem igenis azt, hogy nem 
tartozhatik az egyes számú harmadik személy jeléhez. Míg ezt 
Sonnenfeld meg nem bizonyítja, mind addig a -vi-nek nemcsak 
képző voltát, hanem még valaha létezését is tagadni merem, s 
megmaradok a mellett, hogy a v (-u, ü) a tohöz, az í (j) az 
egyes számú harmadik személy jeléhez tartozik. Azt az idézett 
négy szót ennélfogva így elemezem : intetv-i-nec, ildetu- 
i-tvl, kinzoiv-ia-lwl, kezdetu-i-tul; és kérdem 
Sonnenfeldet, ha az a -ví csakugyan megvolt, mért van ugyan- 
csak a Kön. Tör.-ben chudaltu-s, nem pedig chudaltvi-s? 
Az 'ás 'és társa azonban valamikor csakugyan nem -t (--aí -et), 
de nem is -vi, hanem valójában -tu -iü {'Utu -etü) volt. A 
czikkhez még több megjegyzés is fér, de azt másnak hagyom. 

VoLF György. 

Vígadó és redoute. 

A «F&v. Lap." 43. sz. valaki a „redoute" szó visszahelye- 
zését kivánja. Ez csakis annyiban helyes, hogy a „redoute," mint 



Digitized by VjOOQIC 



1 34 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

minden művelt nép nyelvében honos, úgy szólván világszó, me- 
lyet másutt sem szokás nemzetivel fölcserélni, meg hogy minden 
idegensége mellett sem csúfítja el nyelvünket annyira, mint a 
rosszul alkotott vigarda. Ha azonban jó eredetivel rendelke- 
zünk, akkor úgy áll a dolog, hogy az idegen épen idegen vol- 
tánál fogva mellőzendő; mert a mi a magunkéból is kitelik, azt 
szégyen mástól koldulnunk. Már pedig olyannal rendelkezünk, s 
az a vi ga d ó. A „redoute" védelmezőjének két rendbeli kifogása 
van e szó ellen. Először azt hiszi, hogy a fogadó példájára 
nem támaszkodhalik, mert „az a ház, mely vendégeket fogad 
magába, csakugyan fogadó, azaz fogad, mig a vigadó (mint 
ház vagy terem) maga nem vigad, hanem benne vigadnak*. 
Pedig a szó szoros értelmében bizony a 'fogadó sem fogad, 
hanem igenis a fogadós, mert a házról csak képes értelemben 
mondjuk. Azután meg az ebéd 16 sem ebédel, a fonó sem 
fon ám, rhanem benne* ebédelnek, benne fonnak. Nagyon találó 
felelet volt az a kérdés, melyet valaki aztán a 47. számban mért 
ama ferde okoskodásra, hogy „háta temet 6, mely nem temet, 
a kaszáló, mely nem kaszál, az ivó, mely nem iszik, a to- 
borzó, mely nem verbuvál, a szakajtó, mely nem szakajt, 
szintén rósz szavak? A fogadó sem fogad, hanem benne fo- 
gadnak, a vigadó sem vigad, hanem benne vigadnak". Hasonló 
leczkébcn részesítették a redoute barátját az Egyetértésben 
is. Másodszor azt veti ellene, hogy „a redouteban nemcsak 
vigadnak, hanem concerteket és komoly gyűléseket is tartanak*. 
Az utóbbi azonban csak történetes és kivételes, tehát a hely 
mégis csak f6kép a vigalomé, s így a vigadó szó a fogalom- 
nak egy kiváló jegyét födözi. Ez pedig mindenkor elég, mert 
nincs az a szó, mely az egész fogalmat fedezné. Teszem a f o- 
gadóban is nemcsak fogadják az embert, hanem jól is lakat- 
ják, meg meg is hálatják. Különben az okoskodás ama része, 
mely a redouteról elég őszintén megvallja, hogy „csak ál- 
arczos bált jelent", ép úgy szól a redoute elfogadása ellen, 
mint az, hogy a mondott helyen „komoly gyűléseket is tarta- 
nak**, a vigadóé ellen. Ezt az ellenmondást fölemlítette va- 
laki az Egyetértésben is, a kinek rövid fölszólalása egyébként is 
igen józan, igen helyes gondolkozásra mutatott. Az egész dolog- 
ban az az örvendetes, hogy már akad magyar ember, a ki job- 
ban irtózik a rósz eredeti szótól, még ha csak képzeli is, hogy 
rósz, mint az idegentol, s ilyen a redoute védelmezője. De 
még örvendetesebb, hogy szemlátomást szaporodik azoknak a 
száma, a kik a nyelv iránt egészséges érzéket s helyes fölfogást 
tanúsítanak. Ilyenek pedig a „Fov. Lap." és „Egyetértés** fölszó- 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. l35 

lalói. Ez a jobbra fordulásnak egy kétségbevonhatatlan jele, 
melj egymaga is eléggé igazolja ez Ügy fölmelegítését. 

VoLF György. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szölásinódok. 

Debreczeniek. 

Elmírte af farkát: elbízta magát. 

Fél bürkapczás: bolond. 

Új kapu, veres bornyii, így is : megnízi, mint veres bornyú 
az új kaput. 

Ne sijess ojan nagyon, Ülj le, tán főzik a kapczádat P (Fia- 
talnak mondják, jelentése ez : tán a szeretöd vár?) 

Kíson kelt fel mám ma (már, ma) : nem képes valamit 
megtenni. 

Am mán nem megyén : az már nem illik. 

Ah ház elibe horták asz szemetet: terhes az asszony. 

A dohos kásának ára futamodott : értéktelen valami nagy 
becsben részesült, ez is : féleszű no férjhez ment. 

A veréb lípíst mengyen : sohasem lesz abból semmi. 

Nem fűlik hozzá a foga: vagy: nem vásik rá a foga: nem 
kedves előtte, nem tetszik neki. 

Leveles vagy!: megállj, maj kapsz még (t. í. büntetést.) 

Lébe van: bajba van. 

Lé tart szógát, hűs ag gazdát. 

Lelkítűl kiválva mijén barom. 

BüdÖss mint av vesztís. 

VozXri Gyula. 

Veszprémiek. 

Bele kaptam szántan yi. 

Semmit sé tuttam bele (belüle). 

Mos még émégyék éggy e l valamére bojogni. — Kimegyek 
éggyet a kukoriczafödre. — Ot vőt éty föd répa, oszt' ászt ették. 

Mégmontam én neki, ojan bolondnak né nézzen, mind a 
mijennek lát. 

Az utátu fogva (az óta>. 

A dörgés még é sé hattá (meg sem szünt; a^2i3— 2i5. 1. 
fölsoroltakhoz való). Sokszor űgy mégdörgött, hogy az gondútam, 
ez a ház édül. (Szórend 1) 

Éty kis szél ha fújna, nap sütne, hamar föszáranna. 

Kertészkedik, mint a kecske a kábosztás kerbe. 



Digitized by VjOOQIC 



l36 BABONÁS SZÓLÁSOK. 

Bízik benne, mint kutyába a nyúl. 

Neki szokott, mint a sváb a f5t krumplinak (V. ö. Erd. 

Sikos a csizmája (részeg) v. szoros kapczáju, sikos csiz- 

májú. 

Akasztófa virága, hóhérpallos czifrája* 

Vámosi ember (tolvaj ; mert a vámosiak hires tolvajok. V. 
ö. Erd. 4991.) 

Szoknya mögé való ember (gyáva). 

As sé monta pacsmag. (V. Ö. Erd. 24. Sgi. 681. 1229. i23o. 

1929.) 

Lottöre ál a dőga (lejtőre áll, roszra fordult. V. Ö. Erd. 
4Q-gN SiMONYi Zsigmond. 

Babonás szóláaok. 

Viszked az állam, szakálas vendég jön. 

Repked a szémém, új embert látok. 

Cseng a bal fülem, jó hírt hallok. 

Szíp id6 léssz hónap. (Akkor mondják, ha a tál kiürül az 
ebéd alatt). 

Ott az apád píze. (Ha megbotlik valaki.) 

Kalapos vendig jön. (Ha az égö faggyúgyertya hamva, a le 
nem koppantás miatt megcsomósodik.) 

Lészalatt égy csillag, meghalt valaki. 

Viszked a tenyerem, pízt kapok. 

Csörög a szarka, vendig jön. 

Szíp felesige léssz (ki a macskát szereti). 

Váratlan vendig jön (ha valamit egy ugyanazon időben ket- 
ten találnak mondani.) 

Mászik a gyerek, vendig jön. 

Mozsdik a macska, esö léssz. 

Mégódott a kötöm, kikapok. 

Fére van a köiom, szél léssz. 

Fére van a kontyom, jól ittam. 

Né hadd a széked ott, mer jány pártába maraccz. 

lg a kipem, szólnak. 

Viszked a talpam, tánczot érez. 

Elmaratt égy hajfürtöm, méghal valami rokonom. 

Viszked az orom, hosszúságin 

Kinyik az ajtú utánnam, méghalok. 

Viszked a farom, dicsírnek. 

Fekete szerencse pók ereszkedett le róllam, barna vendig 
jön. (Ha szőke ereszkedik, sz&ke jön.) 

Viszked a jobb szémém, eso léssz. 



Digitized by LjOOQIC 



BABONÁK RÁIMÁDKOZÁSOK. iSy 

Hétfőn é (éh) gyomorra tüszk51tem^ ajándikot kapok. 

Ásítozom, jó nyulászó id& léssz. 

Knkoríkol a kokas, eso léssz. 

Lészalatt égy csillag, betejesűl a mit gondoltam. 

Kérésztélft léssz, (annál, a ki felé a feldöntött pohárból 
ki5ml& víz folyik.) 

Vonít a kutya, méghal valaki ; vagy tüz léssz. 

Tizenhármán ülünk az asztalnál, égy méghal. 

Vírés lesz a tehén teje. (Ezzel szoktatják le a gyermeket a 
fecskefészek leveréséről.) 

Huhog a bagoj, méghal valaki a háznál. 

(Földes, Szabolcsin.) 

Bakoss Lajos. 
Babonák. 

Ha az apró jószágok döglenek, égygyet a döglöttek közzü 
akaszsz fo a fára lábáná fogva, nem döglenek attúl fogvást. 

Keress vérfüt (erről egész monda van), mindön závár kinyí- 
lik vele. 

A holló fészkébe, ha nincs ott az annya, közsd föl annak a 
kisíiját sejöm czérnává, de a fát jó mögjegyözd, hogy hun van? 
Nem sokára gyün a holló, mögszégyöli ezt és ojjan füvet hoz a 
kis íijának a nyelve alá, hogy láthatatlan lössz attú a:^ egész fa. 
Té fomászó, kivöszöd a füvet és láthatatlan löszo vele. 

A gója fészkit é né pusztidd, mé az egész vidéköt éveri 
a jég. 

Üjjön lé nálunk, mS évészi az álmunk. 

A lány ha fütyül, rin (sír) a szűz Mária. 

A ki bürökbe születik (mint Rózsa Sándorról tartják), azon 
nem fog a gojó. 

Ha a bútorok (használatos ez a szó? ASzerk.) ropognak, 
möghal valaki. 

Ha a halott szöme kissé nyitott, valakit vár maga után. 

Valakit ha a görcs fog, jegykendöt köil a dérékára kötni. 
(Ezt a kolerában használták is; de hasztalanul.) 

Húsvétkor, ha a na lant mög nem locsolják, rühes lösz. 
(Azért mondják a legények, hogy meglocsolhassák a lányokat.) 

Ha a torony órák össze vernek, tüz lössz. 

(Szeged.) 

Kovács János. 
Ráimádkozáaok. 

Hogy mily titokban tartják a kuruzsló öreg asszonyok s 
itt-ott ritkább esetben az öreg emberek is a »ráimádkozás*-uk 
szövegét, azt eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy a titkos 
szavakat hangosan soha sem mondják, hanem csak érthetetlen 



Digitized by VjOOQIC 



l38 RÁIMÁOKOZÁSOK. NKPMKSÉK. 

.seppögéssei." Magamon történt, hogy egy aJkalommal öreg 
mosónénk — csupa szivességb&l rá akart imádkozni lábamra, 
melyen valami kelés (kii is) támadt. No, gondoltam magamban, 
itt lesz a jő alkalom meghallgatni a titkos ráimádkozás szavait. 
Szobámba jött az öreg asszony, s markába nyomtam fájós lába* 
mat, ö pedig azonnal rákezdte az érhetetlen sziszegést, vagy is 
seppögést. Kértem azután, hogy hangosan mondja a szavakat, 
de ö semmikép sem egyezett bele; azt monda: „nem lőhet uram, 
mé étanulik, osztáng akkó mibű élők én; ha seppögve mon- 
gyuk, hát anná nagyobb foganattya lösz." Hanem mind e tét- 
kolődzás daczára, bár nehezen, de mégis sikerült néhány rá- 
imádkozást megszereznünk, még pedig „kíérdemülf seppögók- 
tol. íme itt következnek. 

Eml5-daganatra. 

A ráimádkozó keresztet vet a daganatra s mondja : ^Dü- 
csöség a zatyának és fijának ész szentlélöknek, miképpen kez~ 
detbe vala, most és mindörökkön örökké, ámmen. Engödetlen 
gazdasszony, engödelmes gazda , gyékénnád, kűpárna, Jézus 
monta szó, hol lappagygyon !" Ezt elmondják háromszor egy 
miatyánk és egy üdvözlet kiséretében. 

Hályogra való imádkozás. 

A hályogos szemre vagy szemekre keresztet vetvén mond- 
ja : pHasagygy hájog a Jézus Krisztus halálájé ; oszojj termés a 
Jézus Krisztus mönybe mönetelijé ; vér a vízre mönnyön, sütécs- 
cség a sárba mönnyön, vélágosság ezön vaknak szömére gyüj- 
jön I Isten igébül, boldogságos szűz Marja, Isten anynya azon 
tejjel mosogassa, kivel szent fiját táplála." 

(Szeged.) 

Ferbnczi János. 
Népmesék. 

Hun vót, hun ném vót, vót a világon éggy ember, még éggy 
asszony. Mer szégínyék vótak, az ember hun ide, hun oda járt 
dógozni. Écczér kinn vót az erdőbe fát vágni. Az asszony oda 
haza maratt a gyerekekké, mer hát gyerekeik is vótak; éggy öt- 
hat hónapos kis gyerek, még égy tíz esztendős lány. Az asszony- 
nak főzni köllött vóna valamit ebídre, de ném vót mit. Az isten- 
telen, míg a kis lány oda járt valahun, addig mégöte a kis gye- 
rekét, fodarabóta, s oda telte fózni. Mikor hazagyütt a kis lány, 
erossen ráparancsót, hogy vigyázzon az ítelre, míg ü kimégy. 
Écczér csak ékezd ám fórni a leves; a kía lány bizon föleméte 
a födöt, oszt' (azután) belenízétt a fazíkba; hogy elát a szeme 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESKK. ÁtLATMESbÍK. I Sg 

szájjá, mikor ott kis öccsinek kézit, még a lábát látta. De ném 
szót semmit sé, hanem vigyázott tovább az ítelre. Díl felé mikor 
ma megfőtt az íteJ, beletette az asszony égy másik fazíkba, osz- 
tán odaatta a kis lánynak, bogy vigye ki az erdőbe ides apjá- 
nak. Erossen ráparancsót, hogy a fazíkba bele né merjen nízni, 
mer agyonveri. Mikor kiírt a faldbű, hát úgy sírt, mint a pa- 
rancsolat. F5vétte a födot, belenízétt a fazékba hát csak ott 
látta ű kis öccsinek mindén tagját. Nemsokára kiirt az erdőbe. 
Az apja mtngyá hozzá üt a fazikhó, osztán mer ébés vót, csak- 
hamar megette a levest. A kis lány Összeszétte a csontocskákat, 
betekerte égy kis rongyba, osztán betétté égy odvas fába. Har- 
mad nap múlva égy kis madár énekot a ház kiminnyin: Anyám 
mégöle, apám mégéve, nénécském csontocskámat összeszétte, 
odvas fába tétté. A kis gyerek vöt, a ki azalatt kis madárrá vál- 
tozott át. A mint ezt méghallotta a kis lány, kiment a ki'míny alá, 
hát a több szébbné szebb pántlika úgy hullott az ölibe, hogy 
nagyon. Beszalatt a házba nagy örömmel, ászt mongya az apjá- 
nak: Nini, idés apám, mit kaptam a kis madártul. Mennyén ki. 
hátha magának is ád valamit. Az ember kiment. A kis madár 
amint méglátta, mégint elkezdett danűni : Anyám mégöle, apám 
mégéve, nénécském csontocskámat összeszétte, odvas fába telte ; 
azzal egy szíp pörge kalapot vetett lé. Mégörüt az ember na- 
gyon; beszalad a házba, ászt mongya a felesíginek: Menny ki té 
is annyuk, hátha ád valamit a kis madár. Kimégy az asszony. 
Amint mégláttya a kis madár, ekézd danűni: Anyám mégöle, 
apám mégéve, nénécském csontocskámat összeszétte, odvas fába 
létté, azzal egy nagy malomkövet hajtott az asszonyra, hogy az 
mingyá szörnyet hát. Másnap étemetlék. A kis madár asztán még 
sokat járt a házhó ; mindig vitt valami ajándíkot, hun eggyel, 
hun mást. Az ember, még a kis lány még most is ínek, ha még 
ném hátak. • 

Ez a mese eddig vót. Keleménnek kedve vót, édd még a 
mi benne vót. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 
Állatmesék. 

A Pikó még aDongó. 

Éccér vót ép Pikó még éd Dongó. Asztam mikor azok 

éméniek, mégehütek, éméntek halat fognyi. Jó hideg tél vót, osz- 

tám mikor oda értek éf fojóhó, aszongya a Dongó nekíje: 

— Pikó pajtás, fog*gyunk il halat. 

— No hát, aszongya, erezd el a farkadat a vízbe. 
Beeresztette a Dongó a farkát a vízbe, aszta mongya 

nekije : 



Digitized by VjOOQIC 



l4o ÁLÍ.ATMESÉK. 

— Nehéz- é má Dongó pajtás? 

— Még ném. 
Mégin csak mongya: 

— Nehéz-é má Dongó pajtás? 

— É kicsikét má. 

— No, aszongya, hát húzd. 

Debz a Dongó ném tutta kihuznyi, mer má oda fagyott. 
Hát oda gyüttek cmbérék, jó mékcsípüték. Addik csípoték, a még 
csak a Dongó é ném szabadút, hanem a farka ot maratt. 

Aszta e szalattak, ehessek vótak, mer má rég ném ettek; 
aszta elo tálatok ém malmot. Hát azasztá íia teli vdt túrós le- 
pinté; a Pikó még a Dongó mim megette. 

Mikor ménnek haza a mónár még a felesége, aszongya : 

— Feleségém maj é visz azördög. 

— Dehogy visz é, né beszíj ujant. 

Hác éccér csak szalad ám ki a Pikó, mégijettek nagyon, 
de aszta níszték, hát oda be a Dongó ; jól éverték, mer sé a liko, 
se azajtón ném fért ki, mer igé* jó Jakoit. 

Hát osztá mentek mégin éggyütt ketten. Mongya nekíje: 

— Vigye engemet Dongó pajtás. 

— O Pikó pajtás, engem vertek, mégis é^ vigyelek téged? 

Hát addik könyörgött a Pikó, a még a Dongó asz ném 
monta : 

— U f o a hatomra, maj viszlek. 
Aszonggya a Pikó, mikor vitték: 

— Föllebb emellebbe Dongó pajtás, mer csipkénnek a kis 
kutyák. 

Am még anná méjebben eresztette. 

— Mit beszész Pikó pajtás? 

— O Dongó pajtás, lecsúszott az éggyik kezem még az 
éggyik lábom. 

Megi' vitte éd darabig, mégim mongya a Pikó: 

— Föllebb emellebbe. Dongó pajtás, mer csipnek a kis 
kutyák. 

Am még anná lejjebb eresztette. 

— Mid beszész Pikó pajtás? 

— O Dongó pajtás, lecsúszott a másik kezem, lábom, eméj 
föllebb. 

An ném gondút vele, csak vitte, értek én naty kühöl. Ak- 
kor mékfokta zsákostú, odacsapta a naty kühöl, asztam megdög- 
lött. Hát mos má maga mént, utazott ais, éccér aszta valahun 
ais agyonütötte magát. 



Digitized by VjOOQIC 



TALÁLÓS MESÉK ADOMÁK. l4l 

(Váró Ferencz úr értesítése szerint Haró faluban^ Hunyad 
megyében is ismerik a mese azon részletét, a hol a farkas viszi 
a rókát és a róka vivés közben mongya neki: 
Verett viszen veretlent 

Agya-feje töretlent.) 

Fischer Ignacz. 
Találós mesék. 

Mese mese mi az ? 

Avo kérik, guggva agygyák, tövit foggyák, csavarintyák ? 
— Csap. 

Két szőrös között é mesztelen Gyurka, um még mereve- 
déit mind é fagyos hurka. — Rud. 

At dobom a házon, még is a kezembe marad a vígé. — 
Gombolyag. 

Utón mégy, magát módikállo ; piros bársony papucshajó.— 
R é c z e. 

Hégyén-vogyön tánczot jár, haza viszik szegén áll. — 
Kasza. 

Ut fut, mindén házho be fut. — U t. 

Lity loty, mindén házná é toty. — Mosódó. 

Fekete piczin, boton áll. — Mák. 

(Körmend vidéki.) 

TuRCsÁNYi Andor. 
Székely adomák. 
1. 
Minap Mónis Sámibá (Molnos Samu bátyám), két kábálá* 
val éggy fazék szekérré mégindult ki a Káiándán (hegy neve) ; 
mikd nem ákárná a két mén6s (két kancza ló) a szekeret birni 
ütni vágni kezte o kigyéme ; vígre káromkodásra fakatt: Czuki 
a farkasok ögyenek még, mé'jöttetök ide, ha tuttátok, hogy nem 
birjátok el? 

2. 

Tőt Sámibá túrós kényérrel úgy megtömte a száját, hogy 
sönkinek se tudott tisztán felelni ; éggy uraság kérdötte, hogy a 
tavaj nálok vót-é sok esso? Csak annyit tudott felelni: hnil 

— Hát sok árvíz? 

— JajI 

— Vitt-é el sok hidat? 

— Hopp I 

(Korond.) 

^^^^ ' Kriza János.*) 



*) A IV. k. 39. lap 24. sorában asszonypáp helyett olvasd asszony- 
nép; 88. 1. zorigye h. olvasd mirigye. Kr. 



Digitized by LjOOQIC 



l42 



TAJSZOK. 



Táj 

Nógrád 

Ad i : addide. 

a z ő tá t u: azóta. 

baglyoskodik: éjszakázik. 

brunczlik: kis ember. 

b ü c s ü : bölcső. 

dög: beteg 

évődik, évelodik: bo- 
szankodik, mérgel&dik. 

f a s z a r i : fösvény, zsugori. 

féketö: f6köto. 

gyönyörves: gyönyörű. 

habaricska: szeleburdi. 

hanczuroz: futkos, hány- 
ja-veti magát. 

hatro ngyos: sehonnai, 
csavargó (hasonló : hatökör : 
ostoba). 

ház: szoba. 

h i v ó ; (legtöbbnyire éneklő 
madár, melyet kalitba zárva 
kitesznek, hogy odacsalogassa 
a többi madarakat. 

kapricskál: kapargál. 



azok. 

m egy eie k. 

k i á 1 1 o m á s : vasúti állomás. 

ko czo g: üget. 

koppérda: levélborilék. 

kuppaszkodik: összeku- 
czorodva ül. 

lebzsel: henyélve időz. 

m elly : mell. 

mélyföld: mérföld. 

m u t a : mutasd. 

oszt: aztán. 

r i g 1 i : zár, závár. 

sillent: hazudik, füllent. 

s r é g : rézsut. 

szuszog: csak imígy amúgy 
dolgozik. 

szuszogó: tréfás neve a 
hurkának. 

t ö p s i n c s , kis emberről 
mondják. 

A múlt számban közlött 
p é c z t e j — melyet a borjazás 
ideje alatt fejnek. Csuszkandik 
helyesen: csuszkondik. 

Kaunitz J. 
v a 1 a k. 



Mold 

A b a j o g n i : panaszkodni. 

bi belégni: haszon nélkül munkálkodni. 

csümülygetni: mesélni ; itt a mesélés csümülyge- 
t é s , a mese c s ü m ü 1 y. 

ds elél ni: egyszerre sokan beszélni haszon nélkül. 

dsögni: lármázni; a lárma dsögés. 

lebelégni, nebelégni: hasztalan enyelegni. 

vicsorogni: szájfeszitve valakit fenyegetni. 

V i s z r a : vissza, Szabófalva körül változatlanul használt 
szóejiés. (A Román város vidéki csángó szójárás figyelmet érde- 
mel ; ott még sok falvakban magyarul szeretnek a csángók ro- 
konaikkal értekezni; ámbár töredezve: de még sem megvetendő 
szójárásuk.) 

verje: férfi rokonaikat így szólítják. 

vés ár: a n5 rokonok megszóiitása e szóval történik. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVSAJÁTSÁGOK. ÁTKOZÓDÁSOK. G VERMEK VERSIKÉK. l43 

vityéz: virág neme, a melyet Magyarhonban szarkaláb- 
nak hívnak ; a csángó lyányok kedvencz virága, kitönBen szere- 
tik igyenes állásáért 

(Klézse.) 

Rokonföld I. 

Nyelvsajátságok. 

Nőtt, nettónál, nél, de csak ilyen alkalmazásban: Biró- 
éknott V. BirőnottoB Biróéknál. 

nissho:{j szintén csak személynevekhez: Szab óni vagy 
Szabóékni = Szabóékhoz. 

A comparátióbeli összehasonlítás nal helyett tol rag se- 
gítségével történik, pl. Pál nagyobb Pétertol. 

Néha, különösen főnév előtt a de, hanem kötőszók helyett 
ha-t használnak. így : Nem gőzösen, h a kocsin utazok. 

Az iratik, veretik^iélt passivumokat verődik^ íródik-val 
helyettesitik, pl. A levél megíródik. Á fa felvágódik, stb. 

Megemlítem még a következő, csak igen-igen ritkán hal- 
lottam szólásokat: 

A vót a szózat: az a hir járt. 

Gondoskodott: gondolkozott. 

Követte a pénzit: követelte ; s megfordítva : iszonlató, a 
mit elkövetélsz: elkövetsz. 

(Nográd-tnegye.) 

Kaunitz János. 
Átkpzödások. 
Té vak légy I — Kórságos veréb I — DöhÖs czinége ! — 
Döhös állat I 

Az esten fújcson még ! 
Hogy a döhös kigyu gyárgyon 'még! 
A csatorázu ménkU üssön még! 
A nyavala kezgyén fö I „ 

(Őrség.) 

Zelles Ilma. 
Gyermekverslkék. 

Éty, kettő, három, négy, Minek az a vaj ? 

Té kis leány, hová mégy? — Arán kocsit kény égetni. 

— Zöld erdőbe virágén Minek az a arán kocsi? 
Minek az a virág? — Marván küet hordogatní. 

— Szitát kötögetni. Minek az a marván kü? 
Minek az a szita ? — Kis palotát épittenyi. 

— Tejet szürögetni. Minek az a kis 'palota? 

Minek az a tej ? — Sok szép jádzó gyermekeket 

— Vajat köpögetni (köpülgetni). Beléje heléznyí. 

(Veszprém.) 

SiMONYi Zsigmond. 



Digitized by VjOOQIC 



/ 



l44 KÖZMONDÁSOK. NÉPDALOK. 

KSznondtsok. 

17. Kutya nem eszi még a maga fiát. 

18. A szél nem indul zúgatlan. 

19. A ki a tüztSl távolról füttözik, befagy a segge. 
v<<./v-v^-*^'>^ 2a Öregség mindén napi betegség. 

-^x^^f.^^w* ti^ 21. Khés disznó makkal álmodik, de ha fölébred, tökkel is 

mégelégszik. 

22. Ha városon malaczot kaphatsz, disznóért né menny 

falura. 

23. Káros bánkódjék I 

24. Spekulál, mint a görög az üres boltban. 
25.^Rosz kutya az, mely a maga vaczkát megugatja. 

26. A ki pokolba mégy, legalább üljön jó lóra. 

27. Macska az & farkával könnyen kibékéllik. 

28. Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony. 

29. Három asszony égy sokadalom. 

30. A hátul ütö fától tarts 1 

3i. Késő hegy alatt abrakolni a lovat. 

32. Addig hántsd a fát, mig mezgés. 

33. Annyit ér, mint holt lóra a patkó. 

34. Fedő tudja, mi f5 a fazékban. 

35. Vízbe ölték a rákot 

36. A káros többet vétkezik, mint a kártevő. 

37. Könnyebb gyökérről nevelni a fát^ mint ágról. 

38. Felhőből nem merhetsz vizet, mert messzi van! 

39. Ehés disznó moslékos cseberbe is beleváj. 

40. Szarnak kárnak nem akad gazdája. 

4i. Rövid dinom-:dánom, hosszú szánom-bánom. 

42. Kecskének ágon a szeme. 

43. Czigánytól n6 végy szenet. 

Gáborfi Karoly. 

Népdalok. 

Szénmártoni köves patak Hej találna, ha akarna, 

Csekefalva között matat. Szép a szénmártoni barna, 

Keze matat kebelembe, Mind a firis rózsa bingó, 

S szöme kaczag a szömömbe. Szája olyan csókra nyíló. 

Csekefaivi köves patak Csekefaivi sugár legén, 

Szénmárton közt végig szalad. .Gyere hézzánk péntek estén, 

Szalad szalad, még még sem áll, Péntek este setét este, 

Szivem szeretöt nem talál. Tudom, senki még nem lesne. 



(Udvarhelyszék.) 



Kriza János. 



Pesti könyvnyomda-részvény-társuUt. (Hold*utcz« 4. sz.) 



Digitized by VjOOQIC 



^jcUník MAGYAR SZERKESZTŐ 

minden hónap M V 1? T V A D KIADÓ HIVATAL 

h4rom Ívnyi SZERKESZTI "• ^*'* K-ltűl. 

tartalommal. SZARVAS GÁBOR. ^^' "^ 



IV. kötet. 1875. ÁPRILIS 15. ÍV. fü^et. 

HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

i6. Járda. 

A korcs járda (1. Nyr. IV. 6—7, l) helyébe a követ- ^^ (^^ 
kezó szók ajánltattak: járóy járóka, járka^ járosó^ járáló, ,■ . f 
járkáló, járdalój g yalogjáró ; sétáló, gyalogló; gyalogiity /'' ' *' 
gj^alogsor, gyalogösvény ; úts:{él, utc\as:{él, útmellék. 

A felsorolt szók közöl azok, a melyeknek elfogadása 
mellett legtöbb ok szólt s legkevesebb ellenük, ime a követ- 
kezők : járó, járosó, járka ; gyalogút, úts!{él. A két utóbbit 
nevezetesen az ajánlja, hogy a kocsiúttal ellentétben álló 
iro ttoir-t világosabban fejezik ki, az általánosabb jelentésű 
első csoportnál; azonkívül a népnél már rég használatban 
is vannak, A tanácskozmány mind a mellett az első csoport 
mellett nyilatkozott azon okból, mivel a járda némileg már 
megszokott szó levén, a helyébe ajánlandó szó elfogadha- 
tóságát nagyban emeli az a körülmény, ha a javasolt új 
műszó szintén a jár igének egyik származéka leend. Ugyanez 
okból első tekintetre legtetszósebbnek látszott a három kö- 
zöl a járka, mivel csak egyetlen egy s az sem dissonans 
hang választja el a járda szótól ; elfogadhatóságát ellenezte 
azonban ama körülmény, hogy a valóban helynévjelölo 
csus^^ka szón kívül más analóg példával nem támogathatni 
használhatóságát. A járosó frequentativ s képzővel alkotott 
igének a származéka (v. ö. fut : fut-os, s^ök: s\Ök'ös, folf : 
folyifiS'ó, sat.), s mint ilyen kiválóan alkalmas a helyjelő- 
lésre; ehhez járul még, hogy eddigelé használatlan s még 
semmi jelentésre le nem foglalt szó levén, e sajátságánál 
fogva ama különben erőtelen ellenvetésnek*^ is élét veszi, 
hogy kétértelműségre szolgáltathatna alkalmat. A járó-hdiVt 

M. NYELVŐR. IV. 10 



Digitized by VjOOQIC 



l46 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

végül szintén meg van az a kellék, hogy semmi jelentés 
számára sincs lefoglalva ; a személyekről ugyanis j á r ó-k e 1 6, 
sétáló van használatban ; ajánlatossá teszi másodszor a 
könnyű, kényelmes kezelés ; s a mi fö harmadszor, hogy 
tényleg már használatban is van (v. ö. Nyr. IV. i64— í65. 1.)- 
Ezen okoknál fogva a tanácskozmány a járda helyébe 
a járó szót ajánlja. 

17. Tömkeleg. 

Egyike a nyelvújítás legfonákabb alkotásainak, s hasz- 
nálata a legkiáltóbb bizonyság, mennyire meg van romolva 
némely Írónknál a nyelvérzék. Hogy minő viszonyban áll 
ugyanis a töm és kel a l aby ri n thus sal, azt alkotóján 
kívül alig mondhatná meg valaki. Nem sokkal egyszerűbb 
lett volna a jelentésileg találó s könnyen érthető kerengő 
V. kerengős szót elfogadni, vagy akár a megmagyarosí- 
tott baralintos-t, a melyek már Molnár Albertnél meg- 
vannak, mint ezt a viszás tömkeleg-tt megalkotni ? 

A tanácskozmány megállapított elvéhez híven, hogy 
t. í. „a kifogásoltak helyébe ajánlandó szókra nézve első 
sorban a régi irodalmat, a népnyelvet s a nyelvjárásokat 
tekinti forrásának" (Nyr. IV. i. 1. 3. pont), mindenekelőtt 
a régi irodalomhoz fordult, s itt talált is két arra való szót 
a labyrinthusra. Az egyik a föntebb említett kerengő v« 
kerengős, a másik pedig az útvesztő szó Faludinál* 
„A mondott zöld utcza beszolgált egy nagy útvesztő- 
kertbe (labyrinthus). Eleget vesződtünk, míg kiverdődtünk 
belőle." (Nemes úrfi. Hetedik közbeszéd. Toldy kiad. 33qA.) 
És ismét a 343 lapon: ^Arravaló az ú t ves z tó-ke r t, 
hogy belebocsátkozván a mindenféle nem-jóba, fel ne talál- 
hasd utadat a visszatérésre." E két megfelelő szó közöl 
Faludié mégis határozottabb levén Molnárénál, a tanácskoz- 
mány ennek elfogadását határozta s a tömkeleg helyébe az 
iitvesztö szót ajánlja. 

18. Beállít, beszüntet valamit. 

A beállít a német „einstellen" idegenszerű használatá- 
nak szolgai utánzása. Beállít a helyes magyarságban „meg- 
szüntfet** jelentésben ismeretlen (1. Nagyszótár és Ball. Magy. 
Szót.). A beszüntet sem sokkal jobb az előbbinél. Nyelvünk 
valamely cselekvés, működés teljes megszakasztását a meg- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA- l47 

szüntet, felhagy, abbahagy igékkel fejezi ki, pl. A ház 
építését megszüntették. A további üldözéssel felhagy- 
tak. A munkát abbahagyták. Megjegyzendő e helyütt, 
hogy a mint a ^Szójavításhoz" czímü Czikk is (Nyr.IV. ii8. 
1.) megtette rá a figyelmeztetést, a megszűntei igének tárgya 
csak is cselekvésnév vagy ezzel rokon jelentésű szó lehet; 
nem mondható tehát „valakinek a pénzét (= fizetését) 
megszűntették.^ Ennélfogva a „megszüntet* ige a ng^halt 
einstellen" kifejezés magyar megfelelőjében nem alkalmaz- 
ható ; ez magyarul : valakinek fizetését lefogni ; épen 
úgy mint a „cselédnek bérét lefogni". 

19. Létezik. 

A létezik nem sorolható ama szók közé, a melyek egé- 
szen szükségtelenül voltak megalkotva. Tagadhatatlan, hogy 
a tudománynak valóban szüksége volt egy közös törzsökbői 
sarjadzó oljtan szócsaládra, a melynek egyes tagjai félreért- 
hetetlenül kifejezzék valamely tárgynak határozott megvol- 
tál. E fogalomjelölésre a régi nyelv szavai annyiban voltak 
alkalmatlanok, hogy bár egyazon fogalomcsalád kifejezői 
valának, alakilag mind a mellett egynémtlyikük semmi ro- 
konságban sem állott a másikkal, azonkívül egyik-másik 
már valamely jelentés számára le is volt foglalva. Részben 
látszólag, részben valójában különböző törzsökök szárma- 
zékai: vagy-on, val-ój pol-t; /e«-ni, lev-ö, lev-és. Lefoglalt 
jelentésűek: val-ó, valóság; lev-ő^ lévőség y levés ^ leendő* 

A kifogás tehát nem használatát illeti általában, hanem 
túlhajtott használatát^ azt, mely a föntebb meghatározott 
fogalomkör határán túlcsapva oly esetekben is él vele, a 
melyekben valamely tárgy megvoltát nem hangsúlyozzuk. 

Példák. „A közönyösség, mely nem csak napjainkban, 
de mindig léte^ett^ (B. Eötvös J. Gondolatok. 3. 1.) e helyett : 
a közönyösség, mely mindig megvolt. „— - a kr ebből azt 
következtetné, hogy semmi más nem léte^iky a mi a gépe- 
zetet mozgásba hozza" (u. o. 5. 1.) e helyett : azt következ- 
tetné, hogy más erő nincs — . „A viszony az ész éá s?ív 
között ahhoz hasonló, mely a melegség s világoissíg között 
létezik (u. ó. 5i. 1.) e helyett: mely a melegség b világos- 
ság között van v. leledzik. „Tökéletes ugyanazonosság 
a világon nem' létezik" (u. o. 60. 1.) e helyett: tökéletes 

1<A 



Digitized by VjOOQIC 



l48 HIBÁS SZÓK KS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

ugyazonosság nincs v. nem található, nem lelhető. 
^Miután kétséges kérdéseknél igen kevés megczáfolhatlan ok 
léte^ik^ (u. o. i32. 1.) e helyett: igen kevés a megczáfolha- 
tatlan ok sat. E most idézett példákban a létezik nagyobb 
részt egy-egy magyaros kifejezés rovására áll, s nem egyéb 
mint idegenszerűség : a német ,,es gibt^-nek utánzása. Kü- 
lönben a szerző maga is víszásnak tűnteti föl ez alkalma- 
zást a nagyobb számmal található helyes használattal, mi- 
nők: „A legkülönbözőbb tárgyak között mindig található 
valami analógia (u. o. 60.). Senki sincs, kinek mindenki 
egyaránt hasznát vehetné (ii8.)- Nincs nagyobb képtelen- 
ség, mint — (122.). Talán nem volt soha lángész a ki — " 
(i340, sat. 

Megjegyzendő különösen, hogy a létezik soha sem 
állhat abstrakt főnevekkel kapcsolatban; kétségtelenül hely- 
telen például: léte\ik v. netn létezik igazság, e helyett : van 
V. nincs igazság a földön. 

A következő tanácskozás tárgyai lesznek: Dac:{ára an- 
nak hogy — . Vnn9pély.Ga\dás^y ga\dás^at;festés:{^ festészet; 
lelkés\ ; történés:^. Önkívület. Ai{t értjük alatta ; elbámul fö- 
lötte ; rendelkezik valami felett. C^é^atos accusativus infi- 
nitivussal. 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN. 

Jutalmazott pályamO. 

//. Nem-valódi összetételek. 

4. §. Ide azokat számítom, melyekben az első tag nem 
áll a második szolgálatában (1. i. §. — - Tobler id. h. 80—82). 
Ezek úgy származnak, hogy a nyelv vagy 1) két ellenkező, 
de egynemű, vagy 2) nyomósítás végett két rokon-értelmü 
szót összefoglal, hogy mind a két esetben egy egységes 
képzetet jelöljön. Példák. 

1) A. Főnevek: ágbog: agaboga vminek, annyira egy 
szóvá vált, hogy lett belőle ágabogálni. M. ny. VL 3i6. Bú- 
bánat. Szóbeszéd Ny. III. 5i5. Szerszám: szerbe számba A. 
I. 4o3. II. i44. III. i85. V. ö. számszerigy Pesti G. Ny. II. 
3 16. Osztályrész. Felebarát: régebben még feled barátid, 



Digitized by VjOOQIC 



SIMON YI ZS. A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. í4g 

feleídbarátid Thewr. id. h. 42. Fenevad v. ö. Bud. szóegy. 
6o3. Hadsereg v. ö. Bud. M. u. szót. 89. Hírnév niég így is : 
híre neve A. II. io3. III. 227. Béklyólánc E. ü. 160. Tárház (?) 
F. u. 56. Kőszikla. Záporeső (?). Okfő A. III. 97. v. ö. feje 
oka F. Ny. II. 443. és kútfő u. o. Harcháború A. III. 2o5. 
Szélvihar A. I. 260. Rabszolga. Szolgacseléd A. 11. 267. 
Epeméreg u. o. 234. Morzsaszikra A. III. 3o5. Tréfabolond- 
ság A. II. 34o. Mennyég u. o. 357. N. 11. 335. Egy kondor 
birkabáránykám N. I. 69. Pörpatvar. Végehossza, pl. ebben : 
végehossza-nem-szakadó Jókai, Ny. III. 46o. Huzavona V. ö. 
zürj. tnil'kid Bud. szót. i4. 

B. Melléknevek: Kórbeteg Báth. L. bibi. Oszöreg K. 
484. A. II. i5o. 309. III. 3o8. Örökállandó v. ö. xaXoxáYa5'o<; 
sacrosanctus A. II. 379. Bitangvetett K. Hányiveti. 

C Igék : Járkel ; innen jártában keltében Arany L. népm. 
= járatkelet M. ny. VI. 333. j'áráskelés N. I. 36 1. Fúrfarag; 
innen fúró-faragó u. o. 387. Otkiált: * üvöltkiált T. Csiglóg: 
csügglóg Ny. II. i84. stb. 

D. Határozók : Keresztülkasul. Nyakrafőre. Összevissza : 
esszeviszálni M. ny. VL 344. Szerteszéjjel. 

2) A. Főnevek. Adásvevés. Árapály. Éjnap ebben : éj- 
naponta M. ny. VI. 323. Délest: dél utáni idő, este felé A. 
II. 334. (Delej is annyit akar mondani, hogy déléj) japáni 
fo-i , éjnap** a. m. este V. ö. „Te vagy a nap, én az éjjel . . . 
Ha szivünk egybe olvadna, Ránk be szép hajnal hasadna^ P. 
és fönt délesL Több példa Tobler id. h. 80.) 

B. Melléknevek: Okosbolond; így is hallottam nép- 
mesében : bölcsbolond. Forróhideg lehellet Köles, vanit. van. 
A. 11. 19. Kínosédes V. Vigszomorkás A. III. 255. Komoly- 
víg u. o. 256. V. ö. spanyol calofrio meleghideg a. m. láz; 
cl. fortepiano, agrodolce = lat. dulcacidus, bittersüsz. 

C. Igék : Advész ebben : agyvigyezNy. II. i35. „Év év után 
gyorsan lejár, Jő-megy miként vándor madár" A. I. Innen 
gyütt-mönt N. 1. 4i6. (V. ö. szánsz, gatagata : gehen u. kommen.) 

D. Határozók: Hanyatthomlok. Körülbelül. Elülhátul 
találni vkit = találkozni vele Mer. népm. Fölebb-alább Ny. II. 
176. Fölsalá, ill. fésallá : főlő bab Ny. II. 3o2. Alásfél ebben : 
alásfelez M. ny. VL 3 16. Innenonnan = körülbelül. Tétova 
Bud. szóegy. 837. v. ö. se té se tova Ny. I. 363. Téltúl: 
téltúlozni ptéltúl, imígy amúgy megtenni" M. ny. VI. 35 1. 



Digitized by VjOOQIC 



l5o SIMONYI ZSIGMOND. 

Látjuk, hogy az ilyen összefoglaló kifejezések még néha 
szét is esnek ismét: feleid barátid, híre neve, jártában kel- 
tében. Nehéz néha meghúzni a határt ezen összetételek 
közt és az olyan kifejezések közt, minők : éjjel nappal, bol- 
dog boldogtalan, derül borul, itt ott, ide s tova. Leghelye- 
sebben járunk el, ha az alakra is tekintettel vagyunk s 
azokat tekintjük összetételeknek^ melyekből a ragos és kép- 
zős alakok úgy keletkeznek, mint az egyszerű szavakból 
(hírnévnek, hírneves) agabogán, agabogai, fesallát, téltuloz. 
Thewrewk E. is (id. h. 80.) a hántvetettet, tipegtopoghat, 
agabogán, huzóvonók szavakban azért lát szóösszetételt, 
mert ,a rag, a képző csak egyszer áll, a végén.** Minden 
esetre igaz, a mit Tobler mond a megfelelő ind-germán 
szavakról: „Wir stehen hier eben noch auf der untersten 
granze wirklicher zusammensetzung gegen blosze zusam- 
menrückung. 

///. Birtokos összetételek. 

5. §. Az indgermán nyelvekben rendesen azokat ne- 
vezik birtokos összetételeknek (possessive composita), me- 
lyek a mi íí, ü végű mellékneveinknek felelnek meg: 
magnanimus, rothkelchen. Curtius azonban elvetette ezt 
a megnevezést, s az ilyeneket — véleményem szerint sok- 
kal helyesebben — jelzői összetételeknek (attributive com- 
posita) nevezi. A birtokos összetétel elnevezés legjobban 
illik azokra, melyekre a magyarban tudtomra először 
Ny. II. 3i3. volt alkalmazva: a melyekben t. i. a két 
tag (valódi összetételben természetesen mindig csak két tag- 
ról van szó, ámbár aztán mindenik tag már magára is ösz- 
szetétel, tehát kéttagú lehet, pl. atyafijóság) birtokos viszony- 
ban áll egymáshoz, az első a birtokos, a második a birtok. 
Ezt a viszonyt tisztán látjuk, ha az összetételt fölbontjuk 
alkotó részeire és syntaktice szerkesztjük; pl. ágyüszó: az 
ágyú szava, ekevas : az eke vasa, gyermeksirás : gyermek 
vagy gyermekek sirása, leányszerelem: leány szerelme. 

Ilyen birtokos összetételek példái : Ablakszem : ablak- 
üveg, fensterscheibe Ny. I. 38 1. 11. 517. Ajtófél M. ny. VI. 
3i6. V. ö. kapufél, útfél. Ajtósark E. II. 188. Almaszag N. 
II. io3. Angyalbőr: „keveset használ á sátán szolgáinak az 
angyalbőr" Matko Ny. II. 29. 28. Anyatej P. 4. Asszonyfő: 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. l6l 

„Büszke lányok megbékéltek asszonyfővel" A. II. 271. Asz- 
szonyvagyon : az asszony hozománya Ny. II. i43. Asztalfő : 
„Buda az asztalfőn, mellette az öccse, alul a két asszony* 
A. II. 290. „Asztalfőre való válogatott szavakkal él B. Szabó 

D. Ny. II. 444. v. ö. agyfej u. o. Atyafi: eredetileg testvér, 
ugyanazon atyának fia. Atyafiharc: „Hun atyafi-harcnak mi 
köze a góthoz?" Etele és Buda viszálkodásáról van szó; 
(bruderzwist) A. II. 347. Atyafijóság : az atyafi jósága, testvéri 
jóság A. II. 223. 329. Atyafiosztály A. II. 2i3. Atyafivér: 
„Atyafivér vizzé hogy változik** A. II. 232. Agyszél: — re 

E. II. 73. V. ö. posztószél, utszél. Ágyúdörgés A. I. 54. 
V. ö. mennydörgés. Ágyúgolyó A II. 391. Ágyuszó A. III. 
i85. V. ö. kürtszó. Állcsont: „ezer pogányt vert egy állcsont- 
tal agyon A. II. 24. Az áll csontja; v. ö. ebcsont = az eb 
csontja. Álomméz : „álommézet csókolt ajkára" A. II. 3o. Az 
álom méze. Árokpart E. II. 25. V. ö. tengerpart. Árpapiru- 
lás: „haza jön tavaszra; ha tavaszra nem jön: árpapirulásra* 
N. II. 69. azaz árpaérésre, nyárra. Árpatalló : az árpa tallója ; 
v. ö búzamező. N. II. 46. Ásónyél A. II. 122. az ásó nyele. 
V. ö. ostornyél. 

Bagolytüdő T. Bagolyláb M. ny. VI, 317. Bajtárs A. 
II. II. P. 5. Most bajok társának értjük, de a mi most paj- 
tásnak hangzik, az eredetileg pajktárs volt és gyermek tár- 
sat, kortársait jelentett. L. Thewrewk E. A helyes magyars. 
elvei 32. 1. Baromélő: legelő Ny. I.. 23 1. azaz a baromnak 
élője, helye (v, ö- élet K. 4^6.) V. ö. még: Baromkert a 
székelyeknél. Baromfi T. a barmoknak apraja, fia. Bánatfa: 
a bánat fája. „Rakj (fészket) bánatfának tetejibe" K. 210. 
Bánatredő: a bánat redÖje. A. III. 256. =r bánat redői P. 5. 
Bánatvirág E. II. 129. Különben a virágok, fák, állatok 
neveiből, továbbá a helynevekből keveset idézek ; mert ezek 
(mint más nyelvekben ís) néha eltérő alakokat és sajátságos 
észjárást mutatnak, úgy hogy külön vizsgálatot igényelnek 
és érdemelnek. Az elsőkre nézve v. ö. Grimm gramm. lí. 
601. Tobler 48, 83. Bányapásztor Nylvt. Közi. II. 374. Bá- 
ránymáj N. I. 8r. Betegágy: a beteg ágya. K. 39. Becsület- 
rovásra : a becsület rovására, hitelbe Ny. II. 182. v. ö. eszel 
rovásra A. II. 399. Békanyál N. I. 43o. Békatekenyő u. o. 
Békepohár T. : a béke pohara. Békeszó : a béke szava, azaz 
békét Ígérő szó. „A gőgös Velencze a magyar fegyvertől 



Digitized by VjOOQIC 



l52 SIMON YI ZSIGMOND. 

békeszót koldula" A. 11. i35. Bélhus T. Bércfok, bérctetó 
Tompa. Galamboskö. Bérchomlok : bérctetó. A. I. 38. szikla- 
homlok P. 32. Bikabór A. II. i45. Ny. I. i85. Borág A. I. 
39. a bor, azaz szóló ága, szólótó. Bordahéj : a mibe a borda 
van bele helyezve, tehát a bordának héja, takarója. Ny. L 281. 
Borjufarok N. I. 3o8. Boszorkányleány e. h. a boszorkány 
leánya Ny. III. 279. Búcsuhang A. II. 342. V. ö. örömköny, 
örömének. Búcsujobb A. III. 290. Bucsukönny A. II. 433. 
V. ö. örömkönny. Búcsupohár A. II. 336. V. ö. békepohár. 
Búcsúszó A. II. 199. V. ö. búcsuhang stb. esküszó. Buza- 
mezó N. I. 182. K. i23. a búza mezeje. Éppen így: árpa- 
talló, dinnyeföld, kukoricaföld, bikkoldal, bikktetó Ny. I. i34. 
V. ö. bikkallya, malom berki u. o. a birtokos viszony meg- 
jelölésével. Buzaocsu : a búza ocsuja. „A se buzaocsu, hanem 
csak zabocsu" N. II. 72. Buzaszalma Ny. I. i32. Bűnbak: 
máskép alig lehet föloldani, mint „a bűnök bakja** (különben, 
ugy látszik, csak a sündenbock fordítása). Gy. Romh. IV. 16. 

Cérnaszál : a cérnának egy szála ; v. ö. hajszál, fűszál. 
N. I. 85. Gicefutás M. ny. VI. 32i. Családfa A. Ili. 258. Csa- 
ládnév: u. o. A népnél vezeték név. Csatahely P. 585. 
Csatamezó P. 585. v. ö. „csata mezejére" A. II. 118. és 
harcmező, vérmezó. Császármadár : v. ö. „sok császármada- 
rát öltek ott meg" Mikes II. 5i. Cselekvéstér: a cselekvés, 
működés tere A. II. 424. Cselédház n. II. 33. v. ö. ebház. 
Cselédkenyér Ny. I. 370. Cséphadaró: a csép hadarója M. 
xiy. VL 320, Cserdakelö u. o. Csordapásztor: a cs. pásztora 
N. I. 21. 29. 70. Csószakol Ny. II. 188. Csöszgaras A. IIL 
264. a csósz garasa, a csőszt illetó garas. Csöszkaliba *u. o. 
262. Csósztanya u. o. 260. v. ö. koldustanya. Csürhcjárás 
Ny. II. i3o. 

Darázsfészek A. II. i83. mint madárfészek, Darutoll N. 
II. 90. Deríkajj Ny. III. 39. Délszin F. u, 6. a. m. napfényre. 
Diadalív A. III. 376. v. ö. vigasságkoszorú. Diákruha E. II. 72. 
Dinnyeföld A. III. 187. v. ö. búzamező. Diófalevél (diófa- 
levél) E. II. 6. Disznóalom. K. i8. Disznófej n. I. 486. Disz- 
nóól n. I. 395. A. m. Disznópajta T. Disznyópásztor K. 4. 
Disznyóválu K. 18. Dologidő A. III. 276. — a népnél is. 
Dombódal K. 188. P. 4o8. Dudaszó Ball. pb. 7309. v. ö. 
ágyuszó, kürtszó. Dunapart A. II. 94. P. 73. 

Egérlyuk n. I. 355. Egérút: „Ha legkisebb egérutat is 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. l53 

kapnának^ A. III. 239. v. ö. csordajárás. Ekekabala T. K. 
5o4. kabala a. m. ló. Ugyan ezt teszi Ekeló T. Ekevas N. I. 
423. Ellenségvér A. II. 121. Embercsalád A. III. 2i4. Ember- 
emlékezet óta A. I. 358. így is: emberek emlékezete óta. 
Emberész Tompa Diósgyőr. Emberfő A. II. 166. Emberhalál 
A. III. 168. Emberhús P. 58i. Emberkép A. II. 76. Emberkéz 
A. II. loi. Emberkor: „Ha az isten neked emberkort ad 
érni" N. I. 233. „A gyermek megmaradt^ emberkort értt" 
u. o. 5o3. Emberöltő A. II. 3. Emberszám A, III. 168- Em* 
bersziv A. III. 256. P. 7. 36. Eperszem Ny. II. 39.- A. IL 24. 
Erdüszél Ny. II. 374. Erőfogytig hadakozni A. II. 281. azaz 
az erő fogytáig. Erőszer Ny. II. i83. erőszakkal, erő szerével, 
ell. szép szerrel. (V. ö. kényszer.) Esküszó A. IL i55. V. ö. 
búcouszó. Esőcsepp K. 342. V. ö. vízcsepp, vérözön. Est- 
hajnal T. Ny. II. 287. az estnek hajnala, szürkülete. Ezüstszín 
A. III. 289. Ebcsont beforr, közm. Ebház: ebkockó, kutya- 
vaszok T. Ebrud K. 80. A. III. 244. Ebugatás A. II. 372. 
Égalj: „Elkiséri szemmel, a meddig belátja, csaknem az 
égaljig^ A. I. 4. az ég aljáig. Égbolt A. IL 91. az ég boltja, 
boltozata. Égcsattogás E. IL 126. Égzengés A. III. 238. Éjfél : 
éj fele, közepe (viszont fele-közepe e h. fele, Merényi er. 
népm.) V. ö. „ha az óra éj felére jár** P. 171. Éjszin V. Z. 
IIL V. ö. ezüstszin, délszin. Ékszer A. IIL 376. az ékités 
szere, v. ö. lövésszer. Éléskamra : speisekammer A. IL 398. 
éléstár, u. o. 4io. Élethossz(at) A.IL425.; élethosszig. V. ö. 
naphossz(at). Életkönyv. A. I. 161. Életszer K. 490. V. ö. 
lövésszer. Életiskola P. 4. Énekszó A. II. 336. V. ö. kürtszó. 
Éroldal A. III. 272. V. ö. 'dombódal Évsor A. I. 5. P. 3. 
Faág E. II. 59. n I. 139. Falevél N. L 239. = a fák 
levele P. 593. Falnagy: biró Ny. IIL 326. azaz falunagy, 
falu nagyja, elüljárója; mint hadnagy. Alakjára nézve v. ö. 
Sándorfala, Telekfala, csekefali stb. e. h. Sándorfalva stb. 
Van fólnagy és T. fölnagy; ez utóbbi olyan változtatást 
mutat a népnyelvben, mint bajtárs l. fönt — az irodalmiban. 
Falufél M. ny. VL 328. v. ö. útfél. Falukata: falu Katája 
.a faluban fel s alá kerengő" T. Faluköz Ny. II. 327. Falu- 
szeg u. o. 328. Faluszél E. II. 77. v. ö. utszéL Faluvég E. 
11. 182. Ny. I. 372. A. IIL 174. Jaluvégtől falu végéig- P. 65. 
Faodu A. II. 367. Fapiac M. ny. VL 328. holzplatz. Faszer 
u. o. Fardagály Pázm. Ny. IL 356. Farkasfog Ny. L 270. 



Digitized by LjOOQIC 



l54 VOLF GYÖRGY 

Farkastej T. Farmatring (far-matring) T. L. Thewrewk E. 
A h. magy. elvei 27. Farzsába (far-zsába) T. Ny. I. 49. jegy- 
zet. Fatetü T. Favirics T. a fa nedve. Fegyverropogás K. 
io5. V. ö. ágyuszó. Fejszám : a fejek, emberek száma. Tompa, 
Sz. László király. Fejszecsapás A. III. 234. v. ö. az előbbi- 
vel. Fenékviz Ny. I. 278. Fenyöalma T. Fenyöviz T. v. ö. 
favirics, forrásvíz. Fecskefészek A. II. 397. Felhödarab A. I. 
259. Felhőszakadás N. II. 3 16. Férfikor A. II. 398. Férfi- 
kézbe jut A. II. 270. Férfiruha V. Z. III. Fikszár Ny. II. 91. 
Foghegy A. III. 237. Folyampart A. II. 265. Folyamzúgás 
A. 1. 289. Forrásvíz A. II. 139. N. II. 33 1. v. ö. kutviz. A 
birt. viszonyt illetőleg v. ö. „ittam a forrás vizéből" P. 108. 
Földindulás N. II. 75. P. 58o. Földmozdulás K. 16. Földnép 
V. Z. V = a földnek népe Tompa. Kenyérkő. Földomlás 
Tompa. Galamboskö. Főal: cervical Münch. cod. Most fejal 
E. II. 108. fejel, fial T. févaly N. 11. 42o. févő T. Fúmony: 
„vadrécetojás** T. (fúréce: csörgő kacsa u. o.) Fúrulyuk: 
„még a fúrulyukba is bebúna" A. II. 76. Fűbér T. = a fú 
bére, legeltetés díja, ára. Fühegy(en) T. Fülhegy(gyel meg- 
hallotta) N. 11. 421. Fültő, kar- kéz- láb- nyak- orr- szemtŐ 
M. ny. VÍ. 35o. Fürészfog T. Fürészpor Ny. I. 226. Füstpénz 
Ny. II. 4oi. V. ö. fübér. Fűszál E. II. 106. A. 288. v. ö. 

hajszál, nádszál. 

SiMONYi Zsigmond. 



TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA 

Ismeretes dolog, hogy a magyar tud. akadémiában 
márczius i5-én, tehát Schenzl Guido szerint is szokatlan 
időben, nagy égi háború kerekedett. A gazdák babonája 
szerint a kora mennydörgés jó esztendőt jelent. A nyelv- 
tisztítók tehát nyugodtan tekinthetnek a jövőbe, mert ő 
fölöttük csakugyan korán, álig negyedévi működés mán 
dördült meg az ég. Azonban nem Toldy Ferenczen múlt, 
hogy csak életben is maradtak, úgy czikáztatta fejük körül 
a villámot, hanem azért még csekélyebb bajuk sem esett. 
De térjünk mindjárt a dologra. Legelőször is okát kell ad- 
nom, mért szólok csak Toldy fölolvasásáról, mikor ugyan 
abban az akadémiai ülésben Fogarasi is a nyelvtisztítók 
ellen fordult. A dolog igen egyszerű; Fogarasi nem engem 



Digitized by VjOOQIC 



TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA. l55 

leczkéztetett, Toldy meg nagyon is. Idézeteinek legnagyobb 
része egy könyvismertetésemből volt véve s megjegyzései 
is majd mind erre vonatkoztak. Ezúttal tehát látszólag sze- 
mélyes kérdésben szólalok Föl, de valójában csak egy kis 
hel3rreigazítást, meg egyiíéhány tárgyias ésarevéttlt akarok 
tenni. Megvallom kényes helyzetben vagyok ; mert Toldy 
Ferencznek mint régi mesteremnek s mind ez ideig jó aka- 
rómnak még tiszteletnél is többel tartozom, és most vele 
szemben állást keli foglalnom. De nem nézhetem nyugodtan, 
hogy én miattam két ártatlant keUemetlenségbe kevert s 
azon fölül oly dolgokat hirdetett, melyek mcggfozódésem 
szerint nyelvünket is, tudományunkat is veszedelemmel fe- 
nyegetik. 

Az említettem két ártatlan a Magyar Nyelvőr s a nyelv- 
tisztító társaság. Toldy azért szenvedtette ófcet, hogy én 
valaha könyvismertetést írtam. Lássuk mit vétettek én ben- 
nem. A Nyelvőr még csak hagyján, mert közölte; de hogy a 
nyelvtisztító társaság mi összefüggésben vaa ama' könyv- 
ismertetésemmel, att Delphiben se tudiiák megniondani; 
mert időben is, tárgyban is messze esnek egymástól. Könyv- 
ismertetésem ugyanis tavai februárban kezdett megjelenni 
s májusig folyt, a nyelvtisztító társaság meg deczemberben 
fogott miiködéséhez. Hol itt az időbeli összefüggés? Hát 
tárgybeli több van ? Úgy látszik ; mert Toldy azt sejteti, 
hogy a nyelvtisztító társaság az én könyvismertetésemből 
szedte thesiseit. Eddig nem is képzeltem, hogy könyvismer- 
tetésem mily fontos munka s magam is mily nevezetes 
ember vagyok. De az igazságnak e föltevés nem igen híze- 
leg; először mert a nyelvtisztító társaság tagjai sokkal ön- 
állóbb, sokkal gondolkozóbb férfiak, mintsem hogy meggyő- 
zödésüket höfmi kön3rvismertetésból kellene meríteniök ; 
másodszor meg mert sokkal becsületesebbek, mintsem hogy 
ha mégis valami kész dolgozatra támaszkodtak volna, az 
alapúi vettet meg ne neveznék. Tud-e valaki a társaságnak 
ily nyilatkozatáról, vagy a mi még fontosabb, tud-e valaki 
olyat kimutatni, a mit a társaság az én könyvismertelésem- 
ből szedett? Hanem más itt a baj; a nyelvtisitító társaság 
egy kicsit megcsipkedte a nyelvújítást s hasonló bűnben 
leiedzett könyvismertetésem is. Ez az egész összefüggés. Az 
istentelen nyelvtisztító társaságnak tehát aeért kellett lakolnia, 



Digitized by VjOOQIC 



l56 VOLF GYÖRGY 

hogy még mielőtt megalakult volna, már egy könyvismer- 
tetés is hasonlókat hirdetett. Mit szólna Toldy, ha Barcza- 
falviért öt tennék felelőssé; pedig köztük is van némi atya- 
fiság? Megbántanám az ősz tudóst; ha azt állítanám, hogy 
ő maga is nem látta át az ilyen oknak a helytelenségét. 
Egészen más volt gondolatában ; úgy intézte a dolgot, hogy 
lyányomnak szólok, menyem értsen róla. Fölakasztott előbb 
egy kisebb embert, hogy a nagyobbak megriadjanak. De 
már azt csakugyan nem vette észre, hogy a nyelvtisztítók 
ebből tetszésük szerint vagy azt következtejthetik, hogy 
egyenesen nem merte, vagy azt, hogy nem tudta őket meg- 
támadni ; mert vargabetűben került nekik és holmi könyvis- 
mertetésre támaszkodott, melynek társaságukhoz semmi köze. 
Itt különben Toldy nagyon szomorú példát is mutatott. 
Nem én mondom, hanem maga fejezte ki, hogy azt a bizo- 
nyos társaságot egyáltalán nem ismeri. Azt is csak hallo- 
másból tudta, hogy ott fészkel az akadémia épületében ; sőt 
még azt sem sejtette, hogy a mozgalom épen magából az 
akadémiából indult ki, nem is szólván arról, hogy sem a 
tanácskozók személyéről-számáról, sem a tárgyalások folya- 
máról nem volt tájékozva. De azért még is itélt róla, vagy 
jobban mondva, még is elitélte. Már most kisebb elme mért 
legyen alaposabb mint Toldy Ferencz ? Talán épen azért, 
mert kisebb? 

Most lássuk a Nyelvőr vétkér. Tudva levő dolog, hogy 
e folyóirat közel negyedfél év alatt számos nyelvtudományi 
kérdést tisztázott, tömérdek sok idegenszerűséget kimutatott, 
nem kevesebb jó magyar szólásmódot ajánlott, rakásra 
gyűjtötte az eddig ismeretlen volt tájszókat, tájszólásokat, 
népdalokat, közmondásokat, köszöntőket, gyermekjátékokat, 
szóval megbecsülhetetlen nyelvkincset hordott össze, melyért 
még az utókor nyelvésze is hálásan fog megemlékezni róla. 
De mind ez semmi, mert közölt egy paprikás dolgozatot 
is, kiadta az én szerencsétlen könyvismertetésemet. Hanem 
ha csak úgy állna a dolog; de Toldy úgy tüntette fel, 
mintha a Nyelvőr örökösen és csupán csak az enyémhez 
hasonló petroleur munkálatokat eresztene világgá. Minthogy 
Toldy sokkal nagyobb ember, mintsem hogy ferdítésre ké- 
pesnek tarthatnám, azt kell hinnem, hogy e folyóiratot is 
psak úgy Í3merí> mint a nyelvtisztító társaságot És mind a 



Digitized by VjOOQIC 



TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA. 167 

mellett elitéli a Nyelvőrt is. íme a második szomorú példa ! 
Hová lesz tudományosságunk, ha csak ilyen alaposan kez- 
dünk Ítélgetni? Hogy még tisztábban lássunk, ismételjük a 
dolog állását. 

A Nyelvőr közel negyedfél évi életében roppant 
mennyiségű más, még pedig fölötte becses közlemény mel- 
lett egyetlen egyszer adott ki éles hangú dolgozatot s azt 
is egy egész évvel ezelőtt, sem okot sem alkalmat nem ke- 
resve rá, a szerzőnek világosan kitett nevével s így hatá-^ 
rozott felelősségével, s a mi mind ennél is több, most is mint 
elejétől fogva mindig tette, szívesen közölte volna a más 
véleményüek nyilatkozatát is. Hogy nem nsrilatkoztak, tehet-e 
róla? Mért nem szólalt föl az értekező akkor mindjárt s 
magában a Nyelvőrben? Ennek két jó hatása lett volna; 
először a tüzet azonnal elfojtotta volna, és másodszor épen 
ott oltogatott volna, a hol égett, s nem ott, a hol még füst 
se látszott. Minthogy nem úgy cselekedett, megint csak azt 
kell hinnem, hogy a Nyelvőrt eddig nem szokta olvasni s 
hogy csak mostanában hirtelenében figyelmeztették az én 
könyvismertetésemre; mert a mennyire a magyar nyelv 
ügyéért hevül, nem tűrte volna annyi ideig, hogy veszedel- 
mes elveim ellen szót ne emeljen; hiszen még azt sem 
mondhatni, hogy nem akart én velem polemizálni, mikor az 
akadémiában valósággal megtette. Volna ugyan a Nyelvőr- 
nek egy más vétke is, a miben megint nekem van nagy 
részem, az, hogy a nyelvújítás ellen szólva, mégis „átkos 
újítóktól* eredett szókkal mert élni. De erről majd alább. 
És most nem tudom, kimondja-e az olvasó velem együtt a 
szegény bűnös Nyelvőrre, hogy absolvo te? Én legalább 
kimondom és reménylem, hogy Toldy, ha majd egy kicsit 
jobban átvizsgálta, maga is követi a példámat. 

Most még egy pár szót arról, hogy a fölolvasó hogy 
idézgetett. Először is elhallgatta, hogy nem valami alapvető 
munkából, vagy akár több aláírással támogatott nyilatkozat- 
ból, hanem csak egyszerű könyvismertetésből szedte mutat- 
ványait. Másodszor meg óvatosan elhagyott mindent, a mi 
az igazi forrást elárulta volna. Bizonyos, hogy kárhoztató 
szavának így nagyobb súlya lett; mert nem látszott meg, 
hogy ágyúval verebet' lő. A többi közt egész apodiktikus 
alakban idézi ezt: „Az egész nyelvújításban egy porszem 



Digitized by VjOOQIC 



l58 VOi-F GYÖRGY. 

nem sok, de annyi jó sincs; mind az, a mit létesített, válo- 
gatás nélkül kiirtandó; nála nélkül a költök s tudósok kü- 
lömb költök és külömb tudósok lettek volna*^. Engedelmet 
kérek, de én ezt nem mondtam. Itt a bizonyíték (Nyr. III. k. 
54. 1.) : „a ki egyszer oly tüzetesen s oly kézzel fogható 
módon kimutatja" (értsd: mint az ismertettem könyv szer- 
zője), fíhogj' az egész nyelvújításban egy porszem nem sok, 
de annyi jó sincs, hogj^ mind az, a mit létesített, válogatás 
nélkül kiirtandó, s hogj- nála nélkül a költők s tudósok 
külömb költpk" (itt a könyv illető lapj^át idéztem) ,s külömb 
tudósok^ (valamint itt is) „lettek volna^ az aztán hiába 
mondja, szükségesnek, üdvösnek, hazafias kötelességnek s 
nem tudom mi mindennek." Mit mondtam ebben? Se töb- 
bet, se kevesebbet mint azt, hogy a? ismertettem könfv 
s\er\ője követkeietlen voltj s ez ítéletemet azzal támogattam, 
hogy a nyelvújítást rosznak bizonyította^ de mégis jónak 
mondta. E^ utóbbi tehát mellékes dolog. Szelíden mondva 
is csak figyelmetlenség olvashatott ki belőle mást. 

Es az ilyen idézgetésnek a fölolvasásban nincs vége- 
hoss2^a. így sorba egymás mellé rakja ezeket: ,ha csak a 
nyelvet tönkre nem akarod tenni, ne újíts" — „ne újíts, 
hanem tanulj, a^ ma^d elveszi a kedved az újítástól is, mert 
a nyelv alapos ismerőjének ilyenre nincsen szüksége" — „a 
nyelvújítás nemcsak a nyelvnek, hanem az irodalomnak, sőt 
maguknak a köUőknek is árt, ergo már csak a magad érde- 
kében se újíts" -* „ne majmolj, ne újíts". Mind ezeket 
megint nem én mondtam. Lássuk mindjárt az elsőt (Nyr. 
Ilit k. loí^f 1.): „A 23^ l azt mondja" (t. i. az ismertettem 
könyv s^zerzoje,) „hogy ha az újítók a nyelv sajátságait szem 
elől tévesztik, a nyelv szellemét vagy mélyebben nem isme- 
rik vagy megkímélni nem akarják, ha á nyelvet nem saját 
módjai szerint tulajdon erőiből és eszközeivel fejlesztik: 
», összeütközésbe jőnek a nemzeti nyelvérzékkel, a fejlődés 
helyes irányával, szándéktalanul is rontanak, s a nyelvnek 
nem csak elfajulását, de valóban bekövetkezhető halálát is 
előkészítik.*"* Itt minden szóban arany igazság rejlik; csak 
az a kérdés, hogy újít-e az, a ki a nyelv sajátságait szem 
előtt tartja, a nyelv természetét ismeri is, kíméli is, a nyel- 
vet saját módjai szerint tulajdon erőiből és eszközeivel fej- 
leszti, sióval csak azt fejti ki, a mi a nyelvben habár el- 



Digitized by VjOOQIC 



TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA. iSq 

rejtve annélkül is megvan? Azt tartom, hogy nem. Facit: 
„ha csak a nyelvet tönkre nem akarod tenni, ne újíts." Úgy 
hiszem, ebből elég világos, hogy az utolsó mondat nem 
önálló véleményem, hanem az ismertettem könyvből csali 
tanulságkép van kivonva. És ilyenek a társai is, a miról az 
olvasó könnyen meggyőződhetik. Lám így idéz Toldy Fe- 
rcncz ! Mit tegyen akkor nálánál kisebb elme ? Itt a harma- 
dik szomorú példa. Nem tagadom azonban, hogy mind azt, 
a mit idézett, teljes meggyőződéssel akár önállóan is kimond- 
hattam volna; sőt akár most is kimondanám; csat azt nen> 
tűrhetem, hogy olyat fogjon rám valaki, mintha az illető 
helyeken már valósággal kimondtam volna. Szóljak-e még 
arról is, hogy Toldy Ítéletemet nagyon ügyes taktikáyal 
részrehajlónak tüntette föl? Hogy a mi elismerés3el adóztam 
a nyelvújítóknak, szépen elhallgatta, de a mi kifogást tettem 
ellenük, híven ismételte? Úgy hiszem, a mondottak után 
fölösleges. 

Már most egy kis böngészetet adok a fölolvasás fö|^ 
tünöbb mondásaiból. Az . értekező saját vallomása szerint 
azért vette föl a keztyüt, hogy védje a nyelv jogát, s e jo- 
got aztán úgy magyarázta, hogy a nyelvnek szabad változ- 
nia. Ez nagyon szép volna, csak az a baja, hogy nem 
őszinte; mert ha Toldy csakugyan azt tartja, hogy a nyelv- 
nek szabad változnia, mi kifogása az olvasol^ les:{el; múls\y 
fényles:{; tiriik^ vérük alakok ellen? Az, hogy valaha más- 
kép hangzottak? No de ha a nyelv az óta változott! A 
nyelv joga tehát Toldy szájában üres phrasis. iíz is rosz 
példa. Nem kívánnám, hogy tudományosságunkban a phrasis 
kapjon lábra. A fölolvasónak igazság szerint azt kellett volna 
mondania, hogy az újítók, és csak is az újítók jogát védi; 
mert hogy a nyelv jogát csak szóval ismeri el, azt már lát- 
tuk, és hogy a nyelvtisztítóktól is minden jogot megtagad, 
arról azonnal meggyőződünk. Tudva levő dolog, hogy az 
újítók régi szókat is fölélesztettek. Toldy helyesli. A nyelv- 
tisztító társaság szinte föl akar éleszteni egyet. Toldy rette- 
netesen kikel ellene. Az újítók jó szókat kiszorítottak rosz- 
szakkal. Toldy t az nem bántja. A nyelvtisztító társaság rosíj 
szókat akar kiszorítani jókkal. De már az nagyon bántja. 
Az újítók ezrivel csinálták a szót. Tol3y nagyon örül neki, 
A nyelvtisztító társaság még alig kettőt hármat. Toldy szörnyen 



Digitized by VjOOQIC 



l6o VOLF GYÖRGY. 

szidja. Az újítók tömérdek sok korcs szót gyártottak. Toldy 
ezt a nyelv gazdagodásának mondja. A nyelvtisztító társaság 
csak is jót alkotott. Toldy ezért a Hades fenekére taszítaná. 
Szóval a nyelvújítóknak minden szabad, a nyelvtisztítóknak 
semmi. Azért jó lesz, ha a nyelvtisztító társaság kikeresz- 
telkedik s nyelvújító nevet vészen föl. Csak aztán eljárását 
is meg ne változtassa, mert azt nyelvünk nem köszönné meg. 

E pontnál még egyszer oltalmamba kell vennem a 
Nyelvőrt. Toldy a nyelvtisztító társaságot is, a Nyelvőrt is 
minden új szónak ellensége gyanánt tüntette föl. Az előbbi 
ezt már előre azzal czáfolta meg, hogy maga is csinált új 
szót. Az utóbbi meg azzal, hogy nem egy új szót helyeselt. 
Tehát minek az ellenségei ? A rosznak. Már most szabad-e 
a Nyelvőrnek „átkos újítótól" eredő szóval élnie? Szabad, 
ha jó. Igen ám, de a Nyelvőr rósz szót is használt és hasz- 
nál folyvást. Azt maga is eléggé fájlalja és talán ezért is 
haragszik az újítókra, hogy ily kényszerűségbe sodorták. 
Ha irodalmi nyelvünkben csupa jó szó volna, bizonyára nem 
élne roszszal, vagy semilyennel se ; mert akkor a Nyelvőrre 
a mostani értelemben többé nem volna szükség. Hanem 
hogy tudja, hogy néha rósz szót is használ, azt nem lehet 
tagadni, s Toldy megint csak azt mutatja, hogy a Nyelvőrt 
nem igen ismeri, mikor más színben szeretné föltüntetni; 
mert a Nyelvőr mindjárt az első füzetben kijelentette, hogy 
egyik-másik „nem helyeselt új szót szabályos képzésüek 
hiányában** használni fog (3. 1.) ; és ismét, hogy „bár nem szí- 
vesen, de bizony sokszor tudva is fog élni, mert a mai irodalmi 
nyelven másképen nem igen lehetne megértetnie magát, rósz 
magyarsággal is, melyet és melyhez hasonlót bevallottképen 
roszal és gáncsolni tartozik** (17. 1.). Csak nem megy ki a 
fejemből, hogy míg az újítóknak rósz szót csinálniok is 
szabad, másnak még a használatot sem akarnák megengedni. 

Folytassuk a böngészetet. A nép nyelvét a fölolvasó 
szegénynek, parasztosnak, hagymaszagúnak, bagóízünek 
bélyegezte. Világos, hogy a Gvadányiak, Dugonicsok, Kó- 
nyiak, meg talán a Tatár Péterek nyelvével tévesztette össze, 
legalább az Erdélyi gyűjtötte népdalok, közmondások, Kriza 
vad rózsái, Arany-Gyulai népköltési gyűjteménye s a Nyelvőr 
népnyelvhagyományai nehezen fordultak meg gondolatában, 
így a nép nyelvéről csak az ítélhet, a ki nem ismeri ; elien- 



Digitized by VjOOQIC 



TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA. l6l 

ben egy Grimm Jakab, HumboldtVilmos, Schlei- 
cher Ágost, meg más efféle „népimádó* nyelvész nem 
tudja eléggé dicsérni. Én csak a szegénységről akarok egyet- 
mást elmondani. Hogy a nép nyelve az irodalmi nyelvvel 
összehasonlítva csak gazdag lehet, azt akár a priori is meg- 
mondhatni ; mert az íróság legfeljebb egy pár száz, a nép 
meg több millió fejből áll. De nem is kell okoskodnunk; 
kiszámították, hogy Shakespearenek, a világ leggazdagabb 
írójának nyelve csak tizenötezer szóból áll, holott az angol 
nép nyelve közel százezret tud fölmutatni. Ki itt a szegény ? 
A fölolvasónak többi népnyelvdicsőítő ephithetonára nincs 
megjegyzésem ; elitéli az maga magát. Hanem arra mégis 
figyelmeztetem Toldyt, hogy a népnyelv lenézése, fitymálása 
idézte elé azt, a mi ellen egyszer ö maga is fölszólalt, s 
hogy a ki olyanokat hirdet, akarja nem akarja, nyelvünket 
veszedelembe dönti, mert táplálékot nyújt a nyelvrontásnak. 
Az sem utolsó dolog, hogy Révait az értekező a nyelv- 
újítókhoz számítja ? Mi jogon ? Hol követte vagy hol hir- 
dette Révai az újítást, de jól értsük, azt az újítást, a mely- 
nek minden szabad? Magyar írásaiban nyoma sincs; ellenben 
annak van deák munkáiban is, hogy nem helyeselte. Álljon 
itt két adat. A nyelvművelőkre ezt az epigrammát írta: 

„Szép dolog írással támasztani félre hanyatló 

Nyelvünket, s jelesebb gonddal emelni becsit. 

Vajha csak, a kik azon vágynak, nem vétene abban 
Buzgódó gondjok nagy tüze lángja miatt : 

Hogy, mikor eldóltét szánván, felemelni akarják, 
Botlott láboknak megcsuszamása nagyobb ? 

Az Antiquitates 90. lapján meg így szól: »Atque ita 
sane multo praestabilius est: morém maiorum nostrorum 
et porro sequi, accommodatisque iam ad usum nostrum vo- 
cibus peregrinis datam civitatem prompto gratoque animo 
concedere ;quamvoces inficetas, non ad indolem 
linguae effictas, ingrato nisu obtrudere". No 
de azért az újítók nagyra vannak Révaival. 

Abba hagyom a böngészetet, mert ezúttal úgy sem az 
a czélom, hogy a fölolvasást minden íziben ismertes- 
sem; ezt akkorra halasztóm, mikor majd nyomtatásban 
fogjuk birni. Befejezésül csak egy pár általános megjegyzést. 
A fölolvasáson legjobban föltunt, hogy az értekező se czár 

M. NYELVŐR. IV. li 



Digitized by VjOOQIC 



102 VOLF GY. TOLDY FERENCZ FÖLOLVASÁSA. 

folni, se bizonyítani nem akart, haneni csak is fölszólalni, 
s hogy a más nézetüeket ezzel is megsemmisíthetni vélte. 
Az ily föllépés pedig mindig kétes eredményű, még ha egy 
Toldy próbálja is. A nézetek ugyan is idővel módosulnak, 
változnak, sőt néha épen az ellenkezőbe csapnak át Az 
ember észre se veszi, mikor egyikükkel-másikukkal kissebb- 
ségben marad. Azért óvatosságból is tanácsos, ha nem a 
többségre, hanem okokra támaszkodunk. Amaz könnyen 
cserben hagy, ezek soha. Hogy a nyelvtisztítók nézeteit még 
is többen vallják, mint Toldy eleinte hitte, arról már eddig 
is meggyőződhetett. A kik a nyelvvel komolyan foglalkoz- 
nak, akár gyakorlatilag, tehát írók, akár elméletileg, tehát 
nyelvészek, szóval Toldyt és némi részben Fogarasit kivéve 
minden számba vehető ember kisebb nagyobb mértékben a 
nyelvtisztítókhoz szít. Hogy ezt a fölolvasó még csak nem 
is sejtette, több mint bizonyos; mert akkor nem a kicsiny- 
lés, lenézés és gúny fegyveréhez nyúlt volna, hanem tudo- 
mánynyal rontott volna az ellenfélnek. Úgy azonban ebből 
vajmi keveset kaptunk ; pedig a nyelvújítás kérdése tudomá- 
nyos kérdés, melyet pusztán csak gúnynyal nem lehet el- 
dönteni ; mert a gúny, ha semmi sem támogatja, csak rheto- 
rikai fogás, de nem tudományos eszköz. Toldy föllépése 
különben más okokból sem helyeselhető. Először is a mitől 
nem magam miatt tartok, nagyon koczkára tette a nyelvújí- 
tás ügyét, mert most nem a mondolat korát éljük, a mikor 
elég volt akármilyen felelet is. Az „új orthologusok" kü- 
lömbek a régieknél, nagyobb készülettel s jobb fegyverekkel 
harczolnak. Azután meg mint egykori buzgó újító tulajdon- 
képen pro domo szólt; tehát már csak a saját javáért is 
erősebb védelmet s valamivel szelídebb hangot kellett volna 
alkalmaznia. Továbbá a noblesse obiigerői se kellett volna 
megfeledkeznie. Toldytól a világ már nem vár, hanem kö- 
vetel. Azért iparkodnia kellett volna, hogy a nyelvtisztítók- 
nak legalább egyetlen egy állítását megczáfolja, vagy ha 
már ezt nem akarta tenni, akkor törekedett volna arra, hogy 
egyik-másik nyelv'tudományi kérdés tiztázásához legalább 
valamicskével járuljon. Végre föllépése azért se helyeselhető, 
hogy nagyon rósz példát mutatott. Legerősebb argumentu- 
mai ezek voltak: „új orthologusok, új ósdiak, új próféták, 
népimádók, parasztos kifejezéseken kapók, átkos újítást or- 



Digitized by VjOOQIC 



SIMON YI ZS. SZÓMAGYARÁZATOK. l63 

dítók, Piripócsi Jonathánok" és több efféle. Mi lesz tudo- 
mányosságunkból, ha az ilyen argumentálás kap lábra ? 
Most két párt van, a nyelvújítóké s a nyelvtisztítóké, mind 
a kettő a nemzeti nyelv javát akarja elémozdítani ; de ha 
a vitás kérdést arra a tágas mezőre tereljük, a hol az ész szava 
helyett az indulatok döntenek, akkor nem sokára csak egy 
lesz; mert majd aztán mindenikük beáll szócsonkít ónak va- 
lamelyik humoristánk szerint súlyos ok helyett sulyokkal 
felelve egymásnak. Ettől az egyesüléstől pedig mentsen meg 
a jó isten ! 

VoLF György. 

SZÓMAGYARÁZATOK. 

Csér. 

Budenz összehasonl. szótára 36 1. lapján egynek veszi 
a sár szóval, olyan hangváltozással, mint csekély = sekély^ 
csillog = salyog. Véleményem szerint ez az egyeztetés nem 
állhat meg, ha tekintetbe veszszük a következő körülménye- 
ket: i) A sár szó a göcseji nyelvjárásban, hanem tévedek, 
ép oly általános, sőt általánosabb használatban van, mint 
csér. — 2) Ha csér pusztán a sár mellék alakja, akkor 
nagyon föltűnő és szokatlan á:é hangváltozást mutat; ezt 
nem lehetne az r hatásának tulajdonítani, mert épen ellen- 
kezőleg: az ^-t szereti az r maga előtt elváltoztatni, pl. kordig 
mörgembe stb. e h. kérdi, mérgembe; 1. Ny. II. 21. — 3) A 
szlovén nyelvből vannak véve legnagyobb részt a magyar 
nyelvbeli szláv kölcsön szók. Már most találunk e nyelvben 
a moévar ;,palus** szó mellett (innen mocsár Miki; 48o. szO 
egy moctr szót ugyanazon jelentéssel (1. pl. Miklosich,^ Lex. 
palaeslov. moéa szó a.). Azt hiszem, csér nem egyéb mint 
a kölcsön vett {mo)cer. A szlovén e-ből a magyarban sza- 
bály szerint é lesz ; 1. Miki. Die slav. elem. im magy. X. pont a). 
Hogy pedig az első szótag a magyarban elesett, azért volt 
lehetséges, mert a szl. woíer-ban a második szótagon van 
a hangsúly. Ép így vész el a hangsúlytalan első szótag a 
lárma szóban, mert ez, úgy látszik, nem a német /arm-ből, 
hanem egyenesen az olasz allarmo-hól való; v. ö. még a 
nép nyelvében tallyán: italiano; rászí ==: szl. nerast (Miki. 
5o8. sz.) és zösnik = szl. koztimik (Miki. 36o. sz.). Sőt 



Digitized by VjOOQIC 



l64 SIMONFI ZS. SZÓMAGYARÁZATOK. 

magyar szavakban is kivételesen elvész néha az első szótag: 
ne jegess = ne ijesztgess (v. ö. tjeget Pázm. a. m. ijesitgei 
Ny. II. 355.) Erd. közm. k. 3998. — jjedni a. m. ijedni; 
innét jedségy jedés, jedes^ jes^tenij jes:{tés ; továbbá jeszke 
ló^ {:=:ijes\ke Tsz.). — jába e h. hiába Ny. II. — s^én eh. 
hiszen Ny. II. 86. — ^sten ágya még, ^tán ágya ma = isten 
áldja meg, ^sten tárcsa még Ny. II. 23 1. — csérjök a Jé- 
zust: dicsérjük Ny. II. i32. — gyek kend velünk! („E sza- 
vakkal híják enni azt, ki ebédkor ér a paraszt ember há- 
zába," Ny. II. S5.) = egyék? vagy * gfüjjék {jöjjek), *gyüjk? 
(mint bujk e h. bújjék u. o. 384.). (V. ö, még dis:[Ö^ jestét, 
jegésségbe eh. de his^cny jó estét, jó egésségbe Ny. III. i4.) 
— Hogy csér a képzésben és ragozásban mély hanggal 
jelenik meg (cséroSy csérbu Ny. 11. 233), az nem szól még 
a sárral való egyeztetés mellett, hanem mintegy az elveszett 
mo' szótag utóhatásának tekinthető. 

Ecset, ös, öcséi. 
Nem hiszem, hogy ecset a szlovén séet-hol van véve, 
melyhez Miklosich állítja (az id. h. 818.). Szókezdő íí-ből az 
átvett szl. szavakban (Miklosichnál 5—6 biztos eset) kivétel 
nélkül cs lett, pl. séuka: csuka, scava: csapa. Hogy *cseí-ből 
lett volna ecset, az több, mint kétséges (ilyen előtétéire egy- 
szerü mássalhangzó előtt csak egyetlen egy példa 
van, az is kétes : oros:{ = rus MikL IX. 2.). — Én az ecset-ei 
egy ecs („fest") ige t képzős származékának tartom (kon- 
krét jelentéssel, mint állat, kisértet stb. 1. Ny. IV. 62.). Ezen 
*ecs- ige azonos lehet ös-sel, melyet Ny. III. 282. találunk: 
„ÖS'tnos: gyakran mos;" s:cs változással, mint ordas: or- 
dacs, mischmasch: micsmács Ny. II. 20. A fóstés fogalma 
mosásból, kenésből fejlődött; 1. Budenz Szóegy. 5i3. sz. 
jegyz. — „Öcséd még a fejedet" Ny. II. 474. azaz öcséld, 
szerintem a. m. tisztogasd még, mosd meg; öcséi olyan 
képzés, mint jár-ál, hál-ál, men-él, met-él. 

Simon Yi Zsigmond. 



A SZÓJAVÍTÁSHOZ. 

A járda sző kiküszöbölésénél nem kell egyebet tennünk, 
mint a már használatban levő, jól képzett járó szót elfogad- 
nunk. Hogy a járó élo sző, azt megmondják a Szeged felső 



Digitized by VjOOQIC 



A szójavításhoz, helytelenségek. i65 

részén lakó molnárok, kiknek még ma is alsó és felső j á r ójuk 
és nem járdájuk van. De nem csak a molnároknak, hanem a 
Tiszára járóknak is járó juk van ; példa reá a Festő járó, 
Zsótér járó sat., s az egész nem egyéb, mint a partot a 
fest&k lápjával, vagy az utolsónál a fürdővel összekötő deszka. 
A hol pedig nincs deszka, hanem a töltésen járnak le merígetni, 
ott a léjáró-t és fő járó-t használják, a mint lé- vagy föl- 
mennek. Ha befagy a Tis?a, akkor (Új-Szegedre vezető) átjá- 
r ót csinálnak rajta. Azt pedig a ki jár, j á r ó-k elő, eljár ó-nak 
hallottam nevezni ; pl. De roszszak a deszkák, maj öszszeszinnak 
az éj árok." 

A lakhely-X Szegeden lakó h e 1 y-nek, tífekhely-l fekvő 
hely-nek mondják. 

A védnök helyett védő-t s a ruhatdrnok helyett ruha- 
tára s-t hallani. 

A főnök'bt csak ott használjáfc, a hol a hajdútól vagy 
szolgától így hallják; de különben fő, fej annak a neve; pl« 
„A rablók főnöke" helyett azt mond|ák: »a rablók feje"; így: 
^a rablók fejit éfokták". Más esetben „fő^-nek használják; 
pl „Ki jitt a fő ?" Szegedi Kálmán. 



HELYTELENSÉGEK. 
4. Van, nincs. 

Ez a harmadik személy a névi állítmányban rendszerint 
csak lappangva működik; pl. Péter katona. Pál nem gazdag. 
Szépek a gyermekei. Nem igazságosak a biráim. 

De különösen az életkorra, mértékre, súlyra vonatkozó 
erős állítás és a kétkedés, tagadás eseteiben mégis kíteszsziik ez 
ige harmadik személyét; pl. Vilma 20 éves — Dehogy van 
már 20 éves; 18 éves sincs még. *— Ez a legény hat Idb ma- 
gas; akkora, mint te. Nehezen van egész hat láb; nincs hat 
láb. Van ám akkora, mint te; nincs akkora. — A te búzád 
88 fontos, azt mondod ? Nincs ennyi. Van talán 86 font. 

A van még mellőzhető helylyel-kÖzzel; pl. 3o éves ? Any^ 
nyi bizony. De a nincs nem maradhat el. Nem mondjuk: Még 
nem 10 éves. Búzád nem több 85 fontosnál Péter nem akkora, 
mint Pál. — Hibásak tehát e mondatok: „Theuríet nem több 
36—37 évesnél" (e. h. nincs több.) „Mikor még nem 20 éves, 
hogy lehetne választó?" (e. h. nincs 20 éves). S^vorényi szerint: 
^Hasonlító mondatokban értemény különböztetés végett, vagy 
csak nyomosabb kitétel okáért, a hasonlított alany után a v a n 
V. vannak kitétethetik, pl. Péter is van olyan ember, mint te, 



Digitized by VjOOQIC 



l66 JOANNOVICS. HELYTELENSÉGEK. 

— mást jelent, mint: Péter is olyan ember, mint te. Szomszé- 
dék is vannak oly gazdagok, mint mi, — más jelentékü, mint: 
Szomszédék is oly gazdagok, mint mi." 

Ezek a szólások szokatlanabbak előttem, mint a részemr&l 
jelzettek; hiszem azonban, hogy amazok is csak úgy divatoznak 
mint az utóbbiak. Jogosultságuk alapja egy és ugyanaz: a nyo- 
matosság, a határozottabb kifejezés. 

5. Pótol (helyet). 

„De nem pótolják az elhunytnak hely ét* — Igen 
elharapódzott ez a helytelen szólás. Pótolni szoktuk: a hiányzó 
s:[emélyt^ vagy dolgot, magát a hiányt is, a kdrt^ veszteséget, 
de a helyet nem pótoljuk, hanem betöltjük, elfoglaljuk. 

Példák: Az elhunytat senki se pótolja. Mi is pótolhatná 
az elenyészett hitet} Pótold ki a hiányt. Pótolhatatlan vesz- 
teség. Hiány-pótló. — Betölti a helyét emberül. Üres a hely ; 
foglald el. Ezt a hézagot ki kell tölteni. Ez jó lesz hézag-töl- 
tőnek. 

6. Rés^t vesz (valamin). 

„Gr. Sz. Gy. részt vett az ebéden... Az urakháza tár- 
gyalása i n azonban részt fognak venni... Az ifjú csehek 

pártja értekezletet tartott, mely e n mintegy 600 tag vett 

részt." — Mind szakasztott mása a német szólásnak: an den 
verhandlungen theilnehmen; Conferenz, an welcher 600 mit- 
glieder stb. A magyar az thédben, a tárgyalásokban, vadászatok- 
ban stb -ben szokott részt venni. Részt veszek benne (nem: 
rajta). Abban is részt vettél, (nem azon is.) 

7. Elfogad (fogad, empfangt értelemben). 

„A király ma fogadja el a követet. Nem fogadtam 
el a küldöttséget.** — Az el igeköto itt sehogy sincs helyén. 
Vendéget, követet stb. el nélkül szoktunk fogadni \ s5t a 
szót, tanácsot is; pl. Ma fogadja a küldöttséget. Fogadj szót. 
Nem fogadom tanácsát. Ez az anya-júh nem Jogadja a bá- 
rányt (visszautasítja). Ellenben acceptat^ nimmt an értelemben : 
Elfogadom a pénzt. Nem fogadja el ajánlatomat. Tisztelem 
becsülöm ; de pártvezérnek nem Jogadom el. 

JoANNovics György. 



Digitized by VjOOQIC 



LOR[NCZ. NYELVEMLEKBELI SZÓK. 



167 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



Úgymint: mintegy (Legen- 
dás K.) 

u j o 1 a n : ujoIag (Debrecz. 
leg. k.) 

ujontában (Páriz Pap.), 
recens). 

unos: unos a te beszé- 
ded (régi iskolai vers) ; u n o s 
untalan (Pesti meséje). Unság 
(vers). 

unva -szabásuan (Gelei 
Kat.) 

uramn é (i55o). 

u r t a r t ó : szentségtartó. 
(Erd. egyh. L t.) 

utána-lesz: rajta lesz. 
M. Szentek leg.) V. ö. érte 
légy (Faludi). 

ügyül: üdül, igyül (B. Sza- 
bó D.) 

ühödik, ettől az üszögB. 
Szabó D. szerint. 

ülös-tik (Gel. Kat.) 

üz; hirre-névre űznek 
törnek és vágyakodnak 
(Moln. Alb.) 

V a d 1 : vall (Szent László leg). 

vágói an (Pázm. Pét.) 

vagy: de (Telegdi és széke 
lyes). Innen vagyugy, vagy- 
igen, vagynem, vágyhat; 
székelyesen : vaj; v a j-n e : de- 
ne, épen-ne (Debreczcni leg. 
könyv). 

Vak lát ás: tettetés tünet 
(Moln. Alb.; 

v a k s o 1 : félen szemlélkezik. 
(Népdal). 

valamentöl: mentől (Gel. 
Kat.) 

v a 1 a m i d & n : valamikor 
(Páriz P.) 



választatos (M. Szentek 

leg.)^ 

választévö: arbiter (Pár. 
Páp.) 

vall; urunkhoz bizon- 
hitet vallani (Debrecz. leg. 
könyv); miérthijjahát kö- 
zit, ha o kegyeimének 
nem vallottátok oda? 
(Moln. Alb.) 

van t álló, valami bányaesz* 
köz (Kővári). 

végezik: végzik , végz&dik 
(Münch. Cüd.) 

V é g z e 1 e m (Lichner P.) 
végzodSIen (Gelei Kat.) 

V e g y e g : félénken ügyeleg 
(Orbán B.) v. Ö. i g y i t (Szeged, 
Nyelvőr). 

v e r d i k (B, Szabó D.) 

verittézik (Gel. Kat. és 
székelyes). 

verséi: versengel (B. Sza- 
bó D.) 

versényés: pervicax (Pár. 

Páp.) 

vész; futó-felet vön 
(Gel. Kat); igazat venni 
r aj ta (Vadr.) ; valamit hi- 
ján venni valakinek v. 
valakitől, azaz: neheztelni 
valakire valaminek elhagyásáért 
(Kapnik) ; hogya kórokvi- 
gaszást vennének (Debr. 
leg. k);sérit venniaczér- 
nán ak (tájszólás). 

veszek: jajveszék (M. Szen- 
tek leg.). 

veszélygés (Moln. Alb.). 

veszelödik (B. Szabó D.) 

veszt; Víd izt veszte 
köztök(M. Szentek leg.). Jó- 



Digitized by VjOOQIC 



i68 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK. IKER SZÓK. 



szag vesztére büntet 
(Kun-Szent-Márt.) 

vet; vako t vetett (Pázm. 
Pét); kötelet vetni kö- 
zökbe (E. egyh. t. a.) ; nagy 
es5t vet egy kis felleg 
olykor (B. Szabó D.) 

vetélő -fa (Tájszót. 1. 
V e n c s e 1.) 

v icczit-va cczát hány- 
j a (Páz, Pét.) 

V i k-v ok : hápahupás tér (Or- 
bán B.) 

világodatkor (B. Sza- 
bó D.) 

V i n á m o d a l (Münch. Cod.) 

V i r a d ó 1 a n (Debrecz. leg. k.) 
virágének (Pázm. Pét.) 
virágsálka (B. Szabó D.) 
vissza slag (B. Szabó D.) 



viszonellen (M. Szentek 

leg.). 

viszont: hasonlóan ugy, 
viszonzó indulattal (Molnár Alb, 
és Kapnik). 

vizkanyar: vizforgó (Táj- 
szót. 1. vizforgó). 

viszontság: viszontagság 
(Berzsenyi). 

vizsgaság: petulentia (Pár. 

Páp.) / . . . 

vonyít; világi dicső- 
ségre vonyítás (Mola. Alb.). 

Z a a r (szár) : száraz tar (Sz. 
László legO 

zenden-zaj (B. Szabó D.). 

z o m o k : zömök (Páriz Páp.) 

zuhaj (B. Szabó D.) 

zséngér: macskasó, gipsz. 
(Orbán B.) 

LÖRINCZ KÁROLY. 



IKER SZÓK. 



A c z a t-m a c z a t : iczi-piczi. 

áta-bata: össze vissza (tenni valamit). 

c s i r i-c s á r e^: haszontalan sok beszéd. 

cserlés-perlés, cseté-páté, dir-dur. Tud. Gyűjt. iSBg. 

csitri-csutri: rövid hajú. Tud. Gyűjt. iSSg. 

c s i h i-p u h i^ a verés utánzata a gyerekeknél. 

c s i n j a-b inja: a dolog veleje. 

c s i t o r á 1-c s a t o r á 1, ha az ajtón ki s be jár gyakran. 

e n c s ö n-b e n c s ö n : sok haszontalan tárgy. 

enyelög-fany alog a nagy lány, ha ízetlenkedik a le- 
génynyel. 

f i n c z-f á n c z, az úrias dolgokra mondja népünk, különösen 
az úrias ételekre; bizon ez egyszerű étel, nem ojjan.fincz-fáncz. 

fura-gyura, a helytelenkedo viseletűre. 

gede-guda: ügyetlenkedő vagy bakó. 

genye-gunya: czondra. T. Gy. iSSg. 

g i g y ö g-g a g y o g : akadozva beszél. 

gyürni-gyavarni: kezét tépelődve morzsolni. T. Gy. 



Digitized by VjOOQIC 



IKER SZÓK. HAJNAL. IDEGEN NYELV A NÉP AJKÁN. 169 

gye-gyulka, idétlen, ügyetlen személyre szokták mon- 
dani. 

h e t y e-p e t y e : haszontalan föcsögés, locsogás. 

hepre-csoré: illetlen magaviseletű, nyugtalankodó. 

i z r é-p orrá: Összezúzni, izré porrá törni. 

igyös-bajos: folyton betegeskedő, nyavajás. 

i g y g y e 1-b a j j a í : nagy nehezen, lassacskán. Hogy éltek ? 
Hát csak igygyel-bajjal. 

(Szeged vidéke.) 

Kovács János. 



HAJNAL. 



A lengyeleknél régi időktől fogva szokásban volt a nap- 
felkeltét toronyról énekkel és trombitaszóval üdvözölni. Ezt a 
reggeli éneket, mely többnyire ugyan egyházi, de néha világi 
tartalmú is, s a reggeli zenét „ha j naí'- és „he j nal*-nak hivják. 
Egyházi és profán lengyel költök igen gyakran használják e szavakat 
a magyar „hajnal* értelmében; átvitt értelemben mindakettö annyit 
tesz, mint „dicsőítőének" és „Onne pies ség" ; egy len- 
gyel közmondásban (juz po hajnalach) megközelíti némileg az 
ismert «szép aranjuezi napok"-at, annyit jelentve, mint „már ké- 
sőn van V. mindennek vége van". A lengyel írók, úgymint 
Knapski, Linde, Golebiowski, Lepkowski, maguk is magyarból 
származtatják ama szavakat: és Szajnocha történetiró Nagy La- 
josunk és leányának, Hedwignek, kik tudvalevőleg mindketten a 
lengyel koronát viselték, korára vezeti vissza a fentemlített szokást, 
mely tudtommal még mai napig is dívik Krakóban, főképen ad- 
vent idejében, és Csestochowán búcsúnapokon. 

Cherven Flóris. 



IDEGEN NYELV A NÉP AJKÁN. 

Nyelvünk búvárainak figyelmét akarom egy sajátságos jelen- 
ségre felhívni. Sok mindenféle idegen eredetű szónk tanúsítja, 
mily hathatós erővel képes a magyar nyelv az idegenből beplán- 
tált szavakat a maga törvényeinek formáiba Önteni vagy zúzni. 
A Nyelvőr olvasóinak erre nem kell példákat mutogatnom. Ér- 
dekes a dologban, hogy az idegen szók feldolgozásában a gyer- 
mekek is mily virtuozitást fejtenek ki. Én legalább a játékaikban 
eléforduló — rendszerint kisorsoló — mondókák eredetét ide- 
gennek tartom. így olvasom „Litya játék" czím alatt a Nyelvőr 
IV. 4o. lapján a következőt : 



Digitized by VjOOQIC 



lyO RÁKOSI J. IDEGEN NYELV A NÉP AJKÁN. 

Amszám szubélla, 
Drága bödzsélla,. 
Ebréguczé nánétuti 
Oj moj momoré. 

Megvallom egy szavát sem értem. De azt sem tudom, mi a 
lityajáték. Csak hogy az e czím alatt továbbad közlött versek 
egyjérol, melynek második sora: nfini fáni kapányi/ eszembe 
jutott a magam gyermekkora, a mikor ha fogóst vagy ülést 
játsztunk, a kisorsolást a következő verssel teljesítettük : 

Ekéti pékéti czukéti mé, 
Abész bábész domine, 
Eksze prót in dé nót, 
Fini fáni puf trauszt. 

A níiní fáni" itt is megvan. Megvan aztán a harmadik sor, 
mely alig ha onnan nem esik, hogy „esset brot in der not.** A 
német eredetre mutat a „puf trauszt** is. Az „ábész bábész do- 
mine" alig ha nem fölfordítása a »Dominus vobiscum"-nak, mely- 
nek paródiája a mi vidékünkön ez: ^.dominusz babtska et kum 
Sánto Miska.** Emlékezem rá, hogy a pusztán (Eötvös, Zala me- 
gye), mely jelen visszaemlékezésem színhelye, abban az időben 
volt egy csehnémet pintérc^alád, kebelében egy inas^ kit népei 
„Vinzenz'*-nek hivtak, melyből a falu népe nem Vinczét, hanem 
Ficzencz-et csinált. Meglehet ez importálta a kisorsoló verset. 
De valószinű, hogy Ficzencz előtt is liléztek Eötvösön ; én pedig, 
noha mindig a parasztgyerekekkel játszottam, más ilyen verset 
nem tudok. 

Azonban van még egy más figyelemre méltó dolog is. Az, 
hogy a napokban Hontban járván, s ott társaságban olvasván a 
Nyelvőr lityajátéki közléseit, én is elmondtam a magamét s a 
hontbeli lányok^ a kik jelen voltak, azonnal szolgáltak a magoké- 
val is, mely nagy meglepetésemre ekképen szólt: 

„Engeti pengeti czukketi mé, 
Abri fábri domine, 
Elcz pelcz in der not 
Vija vaja von.** 

E közt s az enyim közt nagy a rokonság. Emlékszem még 
egyre, mely ekkép kezdődött: „egyedem bégyedém** stb. Ez, azt 
gondolom, somogyi. Kérdés, lehet-e a dologból következtetése- 
ket vonni ? Mindenesetre érdemes egy okos és arra való ember 
véleményét provokálni arról, hogy ezek a kisorsoló versek mért 
mind részben érthetetlen, részben idegen s csak kis részben ma- 
gyar szókból vannak összeütve. Rákosi J. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 1 7 1 

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 
. L 

A látad szót, mely Kriza közleményében III. 423, 21. sor 
al. fordul elé, Király P. (IV. 64.) személyragos névi alaknak te- 
kintik Ebben semmi yalőszínüség nincs, és azt hiszem, ilyen ese- 
tekben sokkal óvatosabban kell eljárnunk. Az egész hely így 
hangzik : ^.Mr látat van benne ? (Min5 számítás, haszon ? Káro- 
sabb a dolog mind hasznosabb ! Mi látad lesz olyan dologba 
vigyülnöd ?)** stb. Nyilván az utolsó mondatban is a látat szót 
várjuk. A látad tehát (ha nem tollhiba vagy sajtóhiba) úgy támad- 
hatott, hogy a szóvégi í-t a következ5 / elott lágyabban ejtet- 
ték; hisz az úgy nevezett folyékony mássalhangzók (l, r, n, m) 
mellett nem ritkaság a tenuisnak médiává lágyulása ; v. ö. merd 
Nyr. IL 87. nadragulya = szl. natragulja (Miki. slav. elem. 
So5* sz.) mind = mint u. o. 4o. III. 24o. döng = tönk III. i4k 
hömbölög, c«mÍ45J{*odní eh. hömpölyög, csimpaszkodni 11 i34. 
5 18. Az utolsó mondat tehát egyszerűen annyi mint: mi hasion 
lesz olyan dologba vegyülnöd ^ nem pedig: mi hasznod lesz olyan 
dologba vegyülnöd. 

Az ásfa szót K. P. (IV. 68.) összetételnek tartja (ás- fa). 
Asfa a. m. motolla (III. i84.) s így nem lehet más, mint ásop 
II. 324. {áspunyi azaz áspolni u. o.) és a német „haspel". 

„Ogtalan (?) (Endrekori ima).* 70. 1. Mért nem közölte 
L. K. az egész mondatot, melyben eléfordul? Talán oktalanadnak. 
kell olvasnunk.. 

^Ör&mkiáltoi (Tájszótár 1. salapol).** íme látjuk, milyen 
válogatós L. K. az o forrásaiban, midőn egy a Tsz.ban csak ma- 
gyarázatul oda vetett szót (mely szakasztott mása a sokszor 
megrótt képvisel nonsensnek) mint valami becses „nyelvemlék- 
ben szót** közöl. Akkor aztán természetes, hogy 5 neki az is a 
feledéstől meg&rizendö „nyelvemlék**, a mit Orbán Balázs ír, 
úgy hogy a 69. lapon ott pompázik négyegbástya, a helyett 
hogy elbújnék a pest mögé csomag, kötege ütegr lövege ho\ag 
és hasonló atyjafiaival. — Hát a 70. lapon mi az a piroms^ég 
és micsoda nyelvemlék az „Erd. hivat, értesítő," hogy egy belőle 
magyarázat nélkül kikapott szón töresse a fejünket ? — ^ Parlag- 
féreg (Tájszót 1.)*, a Tszban nem találom. 

Hogy kotródik inkább sl kotor ige mellé állítandó, mint a kó- 
torog és rokonai mellé (v. ö. Nyr. IIL 100.), arra még egy 
számba veendő analógiát találunk a Tsz. köv. czikkében: „Va- 
karodni: menni; pl. elvakarodj innen, azaz; sietve elpusztulj.** 



Digitized by VjOOQIC 



172 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Tekintetbe JÖn a takarodik is. — Ellenben a kótorog^ kullog, 
kóldl, koldus stb. szavak családjához számítható : 

^Elkudat: elkotródott' Nyn II. 473. Legközelebb áll a 
kódorog alakhoz, csak hogy még jobban elrövidült t&beli magán- 
hangzóval, úgy mint koldus és kódis helyett is azt hallottam, 
Esztergomban: kudus. El-kudal tehát a íggs-ikovo-) gyökérből 
kettős 'dal (vagy háromszoros -Idol) képzővel, míut ró-dal 
(„ver* M. Nyelvészet VI. 347.), vagdal, szegdel stb. — Az idei 
95. lapon álló Kódú helynévben talán még a kódú-s és kódúul 
szavaknak a tovább képző s és / nélküli tője van meg (egy kód- 
azaz *kóld'j *kovold' alak igeneve). 

SiMOMYi Zsigmond. 

n. 

Padnál. (Nyelvőr IV. 42. 1. padmaj, pad mai) Ipoly 

Litkén a folyók, árkok, szakadások függélyes oldalai. A rákot 

tehát az Ipoly p a d n a 1 j a lyukaiból fogdossák, a halász vagy 

rákász pedig a folyó fenekén áll. Padnalban fészkel a viU 

lásfecske. 

.A Fülke Nógrádban^ vak ablak. A kedves halottnak a sír- 

* ban boltot készítenek, bolthajtás alá helyezik, hogy a koporsót 

^* a fődtől, a rögtől megkíméljék. 

Szátva (Nyr. IV. 42. 1. osztováta), Litkén a szövő 
gép neve ; a szövő szék pedig a lócza, a melyen a szövő asszony 
ül. A szátvához azaz a szövéshez tartozik a csörlő, csőllő 
(csüvölő. Bihar 43. 1. ; csőUeni Ny. 43. 1.) azaz bodzfa 
csőre gombolyító csörgő készülék. 

ír ongálni (43. 1.) Litkén ilonkázni; az ilo nkozá s 
által kisimított jeget ^i Ion kának" nevezik. Egerben sinkó; 
innét sinkó zni (v. ö. csuszkándik 93. glongál (94. 1.) 

K o c z i k (43.) Litkén k u c z i k, nem patka, hanem a kályha 
és fal közt maradt hézag, a kályha-szöglet. 

Gallóka: hinta (u. o.) Litkén hajdóka. 

J o d Litkén jód; akkor használják, mikor félnek, nem 
akarják a bekövetkezhető eseményt (v. ö. a latin »timeo, ne...*); 
pl. Hozd be a ruhát, j ó d megázik. Védd el a gyeréktő a kos- 
sót (korsót), jód ejtöri. Védd el a pézt, jód ejvesztyi. 

BORBÁS ViNCZE. 

Nő, né. 

A múlt évi „Nyelvőr" 491—4. lapjain megjelent: „A „oő, 
né** használata" czímű czikkre vonatkozólag ide irom Dugonics 
véleményét, ki Etelkája i. könyvének 11. lapján így ír: .Ezen 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I73 

magyar szó : n&, annyit tett magynr Eleinknél, mint Asszonyi- 
állat, avagy Feleség. Innét származik a N5telen^ azaz: Asszony- 
talán, Feleségtelen. Innett a N&s%és, azaz: Házasulás, Feleség- 
vevés. Innét az Ag-n& azaz : Vén-asszony. Innét a Nyóstény. Az 
mán : Vezér-n5, Fejedelemnó, annyit tett a Régieknél, mint Ve- 
zérnek Asszonya, Fejedelemnek Felesége. Most immár &-bet& 
helyett é-bet&t teszünk, és így mondgyuk : Vezérné, Fejedelemné. 
S&tt : valamint ezen szóból : V&, Vejet formáltanak a Magyarok, 
úgy eme' szóból is: N5, Nejét a' Régiek. És igy a Királynét, 
Király Nejének mondották ; a Vezérnét Vezér Nejének ; azaz : 
Király vagy Vezér Feleségének, Asszonyának. Sokáig fel is tar- 
tatott ezen Neje-szó a Magyaroknál Azon Rádai Gedeon Úr, ki 
Bárói Méltóságnak czimjét Nemes Nemzetségébe beiktatta, és 
kihez én, ritka Tudománnyá végett, különös hajlandósággal és 
tisztelettel viseltetem, nékem két régi magyar Vers-szerzöket 
mutatott, kiknél a Neje szó annyit tészen, mint Felesége. Az 
első magát Bogáti Fazekas Miklósnak nevezi; kinek könyve 
1587-ik Esztendőben nyomtattatott. Ennek versei így vannak; 

Nem csak két tenger közt ennek hire vala Persiába is juta. 
Artaxerxes Király öttse szerencséjét Szép Nejéről csudálta. 
Nyilván hiszik immár, hogy egyéb Nejével soha Cyrus nem hála. 

A másik Vers-szerz5 Chiereny Mihály, kinek Könyve iSgi- 
Esztendőben adódott ki, igy dalol : 

Közönséggel azt is végezték vala: 
Hogy mindenik szabadon bejárhatna 
Kérdétlen, Királyhoz menne dolgába ; 
Ifanem*ha Nejével a Király volna. 
Azmint heten köztök végezték vala. 
Hogy szabados volna Király ajtaja^ 
Ha*nem-ha Nejével volna ágyába. ** 

ZiBRihfv^i Gyula. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Böngészet a népnyelv mezején. 

Ugyancsak mégfogta magát az idő, mondja az esz- 
tergomi ember kemény hidegben. 

Mégdobta kezével, azaz : megütötte ; Esztergomban, 
Zalában, s több más helyütt. 

Többet nem a r á n z o k (vélek, gondolok), így szól a nyit- 
ravölgyi. 



Digitized by VjOOQIC 



174 KÖRÉSZ. BÖNGÉSZET A NÉPNYELV. MEZEJÉN. 

Edés m u r c z o t isznak a fehérvári S35üretben, csípőset is. 

B ö r z ö n t vagy börzönkét isznak Honiban. Ez földi 
bodzából égetett szeszes ital. Borz úgy látszik, annyi mint bodza, 
mert a bodzáslábut, borzáslábunak is nevezi a nép ; 
tehát a n)i bodza mély hangban, az borz a magasban. így pl. 
Rábaközben katrocz, a mi máshol ketrecz. 

Nem na gyér 5 jószág, mondja a mátyusföldi. A mai 
nyelvben is él a nagyehetö; Pázmánynál pedig eléfordul a 
nagytflrhetö. 

Szoporty, dunai apró jég, hóval-vizzel keverve (Esz- 
tergom). 

Levágom azt a csás (bal, balog) füledet; így fenyeget&d- 
2ik a somogyi ember. 

Lész-é meggy ? kérdik a tolnai embertől. H i 1 i t ^b o 1 o 1 1 
szömmel-s zömmel a fák högyein, volt rá a felelet. 

Maga jó szántyából ném ménné oda, az esztergom vi- 
dékiek szerint. 

Bízomos vagyoma van ; ha ki józamodik, mondják ugyan 
azok (Rózán is ismeretes.) 

Mégéed, elséet, lének, főnek, kinek, bének 
mégy, s ott a küszög uccza szégletin mégfordul hörtelen 
a sorkán, s iemégy a kükörösztfa mellett a vasmegyei 
Szombathelyen. 

Mesztiláb is elméheccz, így énekli a nép amaz isme- 
retes dalt. Eléfordulnak még :mesztiláb, mesztéláb, mezít- 
láb. 

Fondor a gesztenye kopácsa pl. Zalában ^ a mit most 
fondornak, f ond orkodásnak írnak, azt a régiek (Pázm., 
Káldi, Szabó Istv.) fundérnak, f und érko dás na k mondták. 

M ez z én kell menni Szempczre? Kérdi a mátyusföldi utas 
a vele szemben találkozótól, {amerre nem használatos). Fölem- 
lílendök a következő szócskák : a z u t é n-o s z t é n (mindig együtt), 
megintendig, osztándig, a more. 

Hamar, egybe, mindjárt, egyszeribe itt légy, mondják sok 
helyütt. 

Ersekujvárott : s z á j a m, szájad, szája, szájunk, szá- 
jatok, szájok: tehát egész alakjában. Palucás = pállott- 
szájú. 

Van-é szolo Csikben ? (Csikszékben, vagy Csik országában, 
a mint magok a székelyek mondják.) Nincs, az a válasz rá, csak 
a hegye termiknálunk = a hegynek, karónak való fenyíifa. Er- 
délyben ikesen használják ezeket is: vadászik, borozik, lé- 
pik sat. 



Digitized by VjOOQIC 



KÓRÉSZ. BÖNGÉSZET A NÉPNYELV MEZEJÉN. l'jb 

Edés szüle = édes anya (Komárom vármegyében.) 

Nem mégmontami talán nem fölült? (A nép kö- 
zönségesen.) 

Fehérvárott a magok i z é j á b ó 1 i z é l n a k, másutt izélnek. 

Miháncst restelni is restéi. (Széltében hallani.) 

A lupor ielepte a torkomat; megtuputatom a 
1 u m a t. (Vasban.) 

Imád = kér helyett Csallóközben. 

Kődis, kudis, koldus. Csóvány, csollán, csanál, csalán. — 
Ahuna, éhuné. 

Lelkit, szeszit, neszil. — Készíjje, szőlh'jja. — « Huíi, hunnan, 
hunnét, hunnajt, hugyan. 

Térgybekül, térbekül = térdel, térdepel 

Hány madarat fogott? Találja csak el 5 (sem el, sem elé.) 
Hány könyved van ? Számláld csak e 1 o. Né hozd el5. 

Számhatatlan, véghetetlen, helyeztetni, egy 
helytében, széltében. 

Ahhő, vagy ahhól, e. h. ahhoz. — Még van vérre, 
vagy vérrel, e. h. verve ; még van neki a d d a, vagy a d d a 1, 
e. h. adva (különösen Esztergomban.) Cséllag,| vél ág, vá- 
sárnap. 

Rúgja meg a veski. Ezt egy esztergomi ember mondta 
a másiknak, s azon kérdésre, hogy mi az, azt felelte: nem tu- 
dom, csak úgy mondjuk. Vesski a játékban az, a ki először 
kiad (vorhand); de ezt aligha értette ; valószínűleg tőt szó, s láb- 
fagyást, s ebból eredő viszkedést jelent, evvel akarta alkalmasint 
megrugatni ama másikat. Ilyen tőt szóval élnek a mátyusföldiek is, 
mondván: Vészt-pusztra beszél, (végtenül, hiába), de ere- 
detét nem tudják, sem igazi értelmét. 

Meg ne döf ess (nem döfj) a csáklyával 1 ^ . 

Akkor szüreti e. h. akkor jól van (Esztergomban).'*?'^' 

Ég a szuvat a kürtőben (korom a kéményben. 
Ugyan itt) Háromszékben szuvat azon égett sár, melyet új 
kemenczerakáskor a régiből elhánynak. 

A következő tótos: tolja e. h. nyomja a lábamat a saru ; 
németes: vakarja, e. h. körmöli, reszeli a torkomat. 

KÖRÍsz Kelemen. 

Szölasmódok. 

Udvarhely székiek, 

Jánosba. Péter fijamba is héjába reménköttem, benne 
is egy küsnyég (kissé!) megcsát a reménységöm, met a muluj 
(mutuj bizonyosan a latin mutus [némájból átvive megátalko- 



Digitized by VjOOQIC 



176 SZÓLÁSMÓDPK. 

dottat jelent) éccé-máccé (egyszer-másszor. Gyakoribb c helyett 
egész Erdélyben az egyszer-egyszer) úgy eltekerög, mintha nem 
es a házamná laknék. Héjába való mindön mocskolodásom meg 
cirmolásom (mocskolódás, szidás, czirmolás csaknem egy jelen- 
tésűek) ; isten ú tarcson (ú = úgy ; isten látja lelkemet ! isten a 
megmondhatója)! még csak nem is szégyÖUi, neköm pedig sirul 
le az arcám boré (az erős szégyent nézleltetni akaró kifejezés), 
ha réja gondolok es. A hóhér ha tudna a tekergés ellen urussá 
got (orvosságot, mint ige urusolni), de én tudom, hogy nem. 
Én ebbe a sirámas életbe kegyelömbe soha se vöszöm a példái 
(csúnya, rút, megvetett. „Te világ példája tel* Hallgass te példa : 
pellengérre állított), nem bánom hadd ássa e magát (elásta ma- 
gát = becsületét eljátszotta, eltemette), métt is ha 5 se vöszön 
ingámöt számba; meg es mondám neki ténnap csSndös beszé- 
geléssé (négy szem közt. „Fgy küs csöndös beszégetésöm lönne 
az úr 6 kjeméve" ^ négy szem közt szeretnék önnel beszélni), 
hogy te úristen csóvája (madárijesztő; itt: isten és világ csúfja !), 
elmönny szömöm elöl, akkó lássalak, mikó a hátam közepit. 
Bezzög nem úgy beszét a példa, mikó lássba állottunk (társa- 
ságban menni valahova, pl. szekerességre, t i. deszkával, fával 
szekerén elmenni Fehérvárra slb.) vót s szekerességre möntünk, 
oszlég j6 fizelött ; majtég (majd) hall ökéme az annyátó es, hogy 
a füle tudom megcsöndü bele (megkeserüli) ! Mihent megszorú, 
mind a recsinyédi kutya (Recsenyéd Udvarhelyszéken a Homo- 
ród mentin egy falu, nagy kaszálóval Kaszálás után a Homo- 
ród néha hirtelen megárad, s a széna boglyákat elviszi. Egy ily 
széna boglya tetejére szorult volt a recsenyédi kutya, s onnan 
nem menekülhetett. Innen a közmondás), akkó úgy mozsiká a 
nyelvivé (teszi, mondja a szépet) az ánynyának, hogy legén, 
ijenkó pedég egyebet se tud, csak nyerilt, meg feleső. Osztán 
bánná a faranc („te faranczos, ögyön meg a farancz"* stb. 
gyakran használt szitok szók), hadd égetné meg a lúg a nyakát 
(héj*háj, be sok lúg megégette a nyakát ! közm. t^ sok szeren- 
csétlenség érte), ha nem Málé darab (ivadék, sarjadék értelem- 
ben; „te Sándor darab tel" vagy „te Sándor maradék te T) vóna; 
de lássa-é Istán bá, most mán az egész nemzeccség (a család 
helyett használt kifejezés) fejire szégyönt hoz, s újjal mutat ré- 
jánk az egész falú, mindha műnk vónánk a világ csuda csóvája ; 
pedég az ur isten mindön embörrel szabad (A népdal is: ne 
gyalázz mást, nézd meg magad, az isten vélledés szabad). 

Felméri Lajos. 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. 177 

Veszprém megyeiek. 

Hiába ! a zsidó is csak a maga fobbvoltát akarja. 

Csinég-csönög, mintha péze vóna. 

Itt van az öreg apám péze (mondja vlki^ ha megbotlik). 

Né báncsd szégínyt, szúrd ki szemét (a veszekedoknek 
mondják). 

Ném csináná nyulhajtőt? (kutyát; az mondja, a kit leszól- 
nak). Vagy így is: Nem csináná a kájha vállára dorombot? 
(macskát). 

Ösmerlek ki vagy : keveset vész5, sokat lopsz ! (Olyan ve- 
v&nek mondják, ki nem becsületes). 

Nézd az én nadrágom (v. mándlim stb.), hogyan varrta a 
szabó ; elül jól ál, hátul igyál. 

De semmire való tanítód vót (rósz embernek mondják). 

Ha Patkó tétté vóna, nem is venném rósz névén. 

Ez épen ojan, mint a falfingó Nani (csúnya leányról). 

Többet szenvettem, mint Krisztus urunk. 

Aggyon a tikász! (mondja az, ki nem akar adni). 

Ném gyónná még? (kérdik attól, ki épen hazugságot mon- 
dott). 

Hányan lesztek? (kérdi a legény attól, a ki ijeszti). 

Jobb ha éhágacz, legalább ném pirúsz é (a hazudónak 
mondják). 

Hát a .jóagpot" otthun felejtetted? Annak, ki köszönés 
nélkül lép a szobába). 

Ütött vóna még a ménkű, mikor még mákszem vótá (rósz 
gyereknek). 

Talán té nálatok a vizet is ugy kapáják ? (a hazudónak). 

E csak vén-asszony szózat (babonás dolog). 

Ijen gyim-gyöm embert sé láttam én még (gyönge em- 
berre.) 

Kár hogy ké szoknyát ném visel! (a p«puc&-hftsnek). 

Majd elhagyod, ha éfáracz! (sokat beszélftftek). 

Ném annál el az eszédbű égy gyUszi^r^? (annak, ki sok 
bolondot beszél össze). 

BXnóc^i József. 

Nógrád megyeiek. 

Szöszé- babé sikkasztottam el a portékám: olcsón adtam el. 
Érzi a sáfrány illatot: megvan Matkó Istvánnál is (Komá- 
romy L. „Matkó István magyarsága" Nyelvőr II. k.) 
Jó birja a farát: jómódú; egészséges. 
A té neved hallgass. 

M. NTKLTÖB. IT. 12 



Digitized by VjOOQIC 



178 BABONÁK. BABONÁS MESE. RÁIMÁDKOZÁSOK. 

Szratyiba van: szorultságban van. 

Nincs állandó esze : hóbortos. 

Maj fo a fejed: majd búsulsz. 

Olyan fehér, mint a leesett hó. 

Se ize, sé bűze a dolgodnak. 

Ránkorom van rá: haragszom rá. 

Az én fejem sé káptalan : én sé tudok mindent. 

Ha szabadna: szabad volna. 

Káünitz Janos. 

Babonák. 

Este né nézz a tükörbe^ mé haza gyünnek a leikok. 

Az utón né Ögyé, mé fölöszöd az utad (sjsöröncsétlen- 
ség ér). 

Ha a f5d lángol, ott ezüst péz tisztul ; kapja suba sz5ribe, 
akko fönn marad. 

Ha nagy zivatar van, sárkányt visznek a tátosok. 

A halott szome kissé ha nyitott, valakit vár maga után. 

A macska nem jó, ha nem lopott. 

(Szeged.) 



Kovács János. 



Babonás mese. 



Égy embernek éveszétt ék kutyája . . . Haza mént, három- 
szor a nevit bekátotta a kemenczébe; hát réggé, még mikor 
minynyájan aluttak, kapargya ám a kutya a zajtót, asztány szinte 
könyörgött, hogy ereszszék be. 

(Kapoly. Somogy.) 

SONNENFELD MÓR 

Rálnádkozások. 

Píczamodásra. Emberre vagy állatra egyiránt. 

„Edös anyám boldogságos szűz, könyörögj a té szent 
íijad, mönnyeji osmot atyád, a tejjes szentháromság égy Istenné, 
hogy könyördjjön e^ön a szögény nyomorútton l** 

E ráimádkozást úgy is végzik, hogy a fíczamodott lábú 
embernek a hajából levágnak egy fürtöt vagy az állat sörénye- 
böl egy csomót, s arra imádkoznak. 

Ugyancsak fj czamofiásra. 

flMidön Marja szent Józseppel szamárháton járt, a szamár- 
nak lecsúszott a lába a hídrú, osztán kiíiczamodott. Jőzsep monta 
Marjának, Marja monta szent ujának, szeQt fija monta fícramo- 
dásnak, mönnyön hejre. — Kimönést (ficzamodást) kötle szent 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. 179 

Anna Marjának, Marja kütte szent fíjának, szent Hja kútte bejre.** 
Ezután egy miatyánk és egy üdvözlet. Végre mondják : „Uram 
Jézus, vödd f5 az én imácscságomat a té szencségós szent atyád 
elébe, hogy lögyön basznos, valamint basznos vót a té anyád 
Marjának keresése.* (Itt a szt. írásra történik bivatkozás, mid&n 
Mária kereste a templomban maradt Jézust.) 

(Szeged.) 

Fbrbnczi Janos. 
Népnesék. 

Écczér vöt, bun ném vöt, még az üveg begyeken is túl 
vót, vót a világon égy lány. Ném vöt neki sé apja, sé anyja, 
így bát egísszen egyedül ílt vöna, ba égy macskája ném lett 
vona. De vót, így bát ném ílt egyedül. Écczer mégébézétt a lány 
jó meleg kalácsra; bizony a mint gyütt a szombat, mingyá sü- 
tött. Jó ízűn falatozott, de a macskárul egísszen megfeledkezett. 
Oda sompolyog a kis macska, ászt mongya: 

— Aggyá égy kis jő kalácsot I 

— Menny el té gyalázatos, ném szígyélléd magad ? Ném 
neked való a. Én tülem né kunyorájj. 

A macska ésompolygott, de mer nagyon ébés vót, nemso- 
kára mégin kírt, de a lány ném adott ám neki. Naplemente után 
ugyancsak zörgetnek ám az ajtón écczér, osztán kiabál valaki : 
Nyizsd ki az ajtót té, mer ba ném nyitod, betöröm, téged mégis 
éviszlek. 

Mégijett a lány nagyon; ném tudott bová lenni. Sírva kirí 
a kis macskát: Cziczurkám, maczurkám, segíccs rajtam. De a 
macska viszafelel: Té sé attá kalácsot, én sé adok tanácsot. 

Zörgettek osztán még nagyon sokáig, de az ajtót nem tut- 
ták betörni. Ezzel éműt a dolog. Pár óra múlva mégin zörget- 
tek : Nyizsd ki az ajtót té, mer ba ném nyitod, betöröm, tígéd 
mégis éviszlek. 

A lány mo^t még jobban mégijett talán, mint azelőtt. Sírva 
kirí a macskát: 

-- Cziczurkám, maczurkám, aggyá nekem jó tanácsot, adok 
osztán fris kalácsot. 

— Akkor ném attá kalácsot, most én ném adok tanácsot. 
Vígbetetlenü mégbaragudott a lány a macskára. Neki mént, 

bogy mégveri, de akkor az má elugrott Né.nsokára mégin zör- 
getett az ördög, mer bát az vót. Ez rígén mégszerette a lányt. 
Olyan is vót ám az, bogy világra szóllott a szípsíge. Még is 
lehetett ászt szeretni. Többször megkírte a lányt, de a mindig 



Digitized by VjOOQIC 



l8o NÉPMESÉK. TALÁLÓS MESÉK. 

kosarat adott neki. Most azért gyütt, hogy a lányt erővé viszi 
el, ha ném akar szíp szerívé menni. Pár óra múlva mégin zör- 
getett az ördög. Sírva könyörgött a lány a kis macskának, hogy 
könyörüjjön rajta. Ném írt semmit. Az ördög oda kinn még- 
unta a sok várakozást. Betörte az ajtót, a lányt pedig évitte. 

Ha a lány csúnya lett vóna, az ördög ném szerette vöna ; 
ha kalácsot ném sütött vöna, a macska ném kivánta vőna ; ha a 
macskának adott vöna, ez megmentette vöna, s az én mesém is 
talán másforma lett vöna. Hogy osztán mi törtínt velük, arrul 
ném szól a mese. Ha még ném hátak, most is inek. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 

Találós nesék. 

Mese mese mi az? 

Mjér csórgya a kutya a farkát ? Mer a farka ném csőr- 
hatytya a kutyát. 

Erdőn terem, faluba ugat. — Kendérvágó. 

Az erdőn kányák ugránok rajt, haza vüszik, követ rakhak 
rá. — T i 1 ó. 

Mikor van a nyúlnak fogfájáso? — Mikor a kutya be- 
leharap. 

Sé keze sé lábo, mjég is fü5 mégy a hiba hus mecczeni. — 
Kés. 

Fa fazík, hus födő, édd még, a mi benne fo. — Árnyék- 
szék 

Fődön fÖUü fa, fán föllü viz, vizén föUü vas, vason föllü 
kü, kövön föllü hus. — Köszörűk ü. 

(Körmend vidéki.) 

TüRCSÁNYI AkDOR. 

Székelységiek. 
I. 
Hézzánk az éjjel égy fejérnép jött szállásba, s nem tudunk 
vélle égy szót és beszélni. — Miféle nemzetbéli? — Magyar. — 
Azt hát bé kéli fogni, mett gyanós széméj. — Mett azt nem ad- 
ják oda ! 

Azon éjjen született égy leány gyermek a háznál. 

2. 

Nagy apám I — He fiam ! — Ez a nagy kö ennél küssebb 
vót-é, mikor kjed gyermek vót ? - Nem, fiam ! hanem ennek az 
a természete van, hogy mikor hajnalba a legelső kakasszót meg- 
hallja, arra megmozdul. 



Digitized by VjOOQlC 



ADOMÁK. TAJSZOK. 



l8l 



A falutól messze van a havason és így oda a kakasszó 
nem hallszik. 

(Háromszék.) 

Kriza Janos. 
Székely adónak. 

3. 

Az a bolondikus Mester Józsiba ésszeveszött a feleségivé, 
csak azéty met a puiszka foz&t égygyik sem akarta haza vinni 
Sári néninek. Osztán abba égygyeztek még, hogy a mejik hama 
rébb szóll, a vigye haza. Mester Józsiba mind5nt fütyölve mon- 
dott még a feleséginek, e pedég énekölve. Égygy huszár törlé- 
netösön bémönyön, köszön. Mestör Józsiba azt fütyöli : újjön le. 
A felesége pedég kapja a széköt, kénájja a katonát, hogy újjön 
le, de énekölve. A katona észre vöszi, hogy hán hét kél hét. 
Szorongatni kezdi a feleségit amúgy bővén. E sikótni kezd: jöj- 
jön hállájé, né mit akar a katona? Brává, brává feleség, te vi- 
szöd haza a fazakat, tapsolt Örömibe Mestör Józsiba. 

(Korond.) 

Kriza János. 
Táj szók. 



Ajak: áll, d a s kinn; mint 
1 i p p[e ismeretlen ; | ez száj 
szilé. 

a s z t o m : aszt tartom. 

asztuó: asztal. 

aziéris: azért is. 

bálvány, hálván kíp: 
szobor ellentítben a szenkíppel. 

b o n c s : vinca minor. 

borza: bodza, pl. borza 
káso. 

bozogány: sás íiélé. 

cié (céh) mester: segres- 
tyiés. 

dölögtívüö nap v.hiét- 
köznap, 

gánicza v. istercz. 

h a n n á m : had lám. 

h a r k a madár : harkály. 

henger buócoz: bukfen- 
czéz, így is: lebakfinczosztam 

hun: hol. 



husajuó: hus hagyó. 

ifty ur: ifjú ur. 

i p p e : éppen. 

jánto: gyanta. 

jász: gyász ; ellemben 
g y ü n : jön. 

m a j k u ó : fírfíná mántli v. 
duómán. 

mi érem: miért ném. 

mútátu fogva: mi úta. 

n é m t o m,!csak ezen alakban. 

n y i é V e m : nyelvem. 

6 j j é : dehogy is ném. 

ördög uódala: carlina 
acaulis. 

p alacz: palaczk. 

penicilos: tollváguó kies, 
kiét pilingás kies. 

pereputty: cuókmuók. 

p i a s : fiél csákány. 

sisak: juncus, szittyuó. 

s.üog: süveg. 



Digitized by VjOOQIC 



l82 TÁJSZÓK. 

szüle SS lg: takarmány. szunyik: kúmik bujuősná. 

tere: teher, acc. térit sz i ty késs zuty kos. »Kgy- 

ti érbe tünyi : térdepelni. gyik fodros, másik rongyos, 

loruőbányi: praóbányi. a harmadik szitykés-szutykos." 

várbentálluős, labdás já- S z a b a d, ige gyanánt ez ala 

tik. kokban használatos: s\abanna^ 

verdung: ííé messzüö. szabadott vuóna. 

szotylér: szígyárluő. Kéli személyesen : köllök, 

kambaktér: conducteur. kölles^, köllöttem; hallani ezt 

fostos babuta: banka. is; ién kü5 léménnyi. 

Az é bötüre nézve megjegyzem, hogy az majd /-nek, majd 
/e-nek hangzik. Nem tudtam ugyan megállapítani, mikor így, 
mikor amúgy, de annyit vészek észre, hogy a kétféle kiejtés föl 
nem cserélhető. Például : S!{ép csak S!{tp lehet, mégis csak miégis, 
két : kiéty kép : ktp, rét : rít, slb. Az ly hang egészen isme- 
retlen, csak e szóban érezhető : Ij^ány ; ném pedig lány. 

(Horpács. Somogy m.) 

LÖVEI P. 

Biharmegyeiek. 

Legyeskedik: udvarol a lányoknak. 

1 i b i k á 1 1 ó t5kén keresztül fektetett deszka, melynek két 
végére állva le s fel billegnek. 

marhadoktor: állatorvos. 

megáhította: megkívánta. 

nyomás: pihenésre hagyott szántóföld, melyre a marhát 
trágyázás kedvéért ráeresztik. 

o r j a : a disznó hátgerincze, mikor egész hosszában ki- 
vágják. 

pad: pallás ; úgy is nevezik hogy : h á z h i j j a. 

paszuly: bab. 

elpatkolt: meghalt. 

pérmózni: keresztezett kézzel egymás körül forogni; kis 
lányok játéka. 

petreolaj: petróleum. 

praktikum: anyakönyv (matricula). 

p u 1 i c z k a : kukoricza liszt galuska. 

r o c s k a : faedény, melybe a tejet fejik. 

s u r g y é : szalmazsák. 

sut: a kemencze zúgja. »Menj a sutbal' 

szeredás: szórtáska különösen utravalónak. 

szeredári s, szombatári s. Ezelőtt szokásban volt, 



Digitized by VjOOQIC 



TÁJSZÓK. TÁNCZSZÓK. l83 

hogy a tanítók csak azokat a gyermekeket engedték a szerdai s 
szombati szüneteken játszani, a kik tojást vagy egy „csü tengerit" 
vagy egy darab t5zeket vittek ajándékba. Ez úgy szólván fizeté- 
sükhöz tartozott. 

szérdik: alutt tej; szérdi ktu ró: friss tehéntúró. 

szíván ó: pörnyehuzó lapát. 

^Házasodik a lapit^ 
Elvette a piszkafát. 
Azt kérdi a szívanó. 
Mikor lessz a kézfogó.^ 

tar ti: kényes büszke. ,Tarti kis lyány!" 
t i 1 ó 1 n i : a lent másodszor megtörni. 
tözek: trágyából gyúrt tüzelőszer, 
veszett doktort rendesen a kerületi orvos, mert kö- 
telessége nyár idején a kutyák veszettsége ellen orvosságot osz- 
togatni. 

i^nrtM kürayébs.) 

György Aladárné. 

Szék e ly ségiek. 

K a 1 a f i n t a: nyakoncsapás. k i s z 1 e 1 : ingerel. 

kálánéta: klarinét. kócs: kulcs. Kr. 

k á Iá i b á s z : írón. k o k ó : tojás. 

k a 1 a t y o 1 ijfecseg. k o t y ó s: Összelcveltsédett, 

kacsócza: katedra. pl. szíhra. Kr. 

kapubálvány: kapubél. kopossó: koporsó. 

kancsi: kancsal. Kr, kolontos; féleszű, hóbor- 

k a s i n c z a : kötény. tos. 

ka s m a t o 1 : keresgél. Kr. k o s s ó ; korsó. 

kászu: kéregedény^ melybe leöl öntet békafiu a fejlö- 

az erdőn epret szoktak szedni, dés els5 korszakában. 

kengyefityél: megpaskol, k Ö n y ü : könyv, 
megver. k ö z m é n t legyen : közmon- 

kén: kín. dásként legyen. 

kering: kószál. kujak:Ököl. 

kérő: tépés a sebre. kútgárgya, kútköböl: 

késefa: hámfa. kútkerítés. 

kestyü: kesztyfi. küsz ürü: köszörű. 

Bartha Károly. 

Tánczszék. 

Tarka féssing, nincs eleje, Komám asszon ne szunoggyék, 

Nem vót jó gondviseleje. Fogontozzék, támaszkoggyék. 



Digitized by VjOOQIC 



l84 LAKODALMI MONDÓKÁK. HÁZI ÁLLATOK SZÓLÍTÓ ATÁSA. 

Mikor a lány ruhát mos, Kezembe van a kosső, 

Akkor soha sem álmos. Nem vagyok én utőső. 



Ez a lábom, ez a jobbik, 
Jobban vágja mind a másik. 

Lakodalnl Mondókák. 



Kriza János. 



Ez az uccza végig szakos, Fehér virág pipitér, 

Menyasszonyunk akaratos. Nyoszojó lány a mit ér. 

Ez a szoba pántlikás, Gyertyatartó koppantó, 

Menyasszonyunk de czáfrás. Vofén uram hallgató. 

Ez a szoba gömbölü, Fehér galamb fehér lud. 

Menyasszonyunk gyönyörű. Násznagy uram elalutt. 

(Örség.) 

Zelles Ilma. 
Házi állatok •zólftgatása. 

Csalogató szók. 

A libát Így hívják : liba, liba, liba ! 

A tyúkot: puj, puj, puj! 

A r é c 2 é t : ríczi, riczi, riczi 1 

A sertést: csök, csök, csök! 

A szarvas marhát: sim, sim, sim! 

A kutyát: kuczkara, kuczkara ! 

A macskát: pisziká, piszi ka! 

A lovat: nye, nye, nye! 

Elhajtó szók. 

A sertést e szóval hajtják el : huj ! 
A madarakat: hess ! 
A marhát: héj ! 
A lovat: gyi ! 

Szelid elhajtásnál énekelő- formán ejtik ki e szókat, haragos 
elűzés alkalmával pedig röviden. 

(Bácsfalu). 

Borcsa Mihály. 
Gyornokjátékok. 
Körtánc z. 

Láncz láncz eszterláncz, eszterlánczi rózsa. 
Rózsaszinú szép Zsuzsi, fordulj eggyet módra. 
Láncz láncz sat. 



Digitized by LjOOQIC 



GYERMEKJÁTÉKOK. JÁTÉKOS VERSIKÉK, GYERMEKVERSIKÉK. l85 



A ki egyedül járja, a boloadját járja; 

Az ügyesnek, szemesiiek akad köztünk párja. 

Körbei körbe! körbe! 
A kit szeretsz kapd be. 
Ezt szeretem, ezt kedvellem, 
Az én édes kedvesem. 
Ha pénz volnék pendülnék, 
Rózsa vónék terülnék, 
Még is kifordulnék. 

(Bereg m. Hetyen.) 



Bodor István. 



Játékot versikék. 



2. 



Egyedem bégyedém, 
Dus bus kendértáncz, 
Hajdu (v. kertész) koma mit kí- 
vánsz. 
Kertész koma kertjébe, 
Szép a duda végébe, 
Hermán fodormán, 
Zod (v. szép) süvegü boszorkán. 



Égyederém bégyederém, 

Cziczá me, 

Abri fábri domine, 

Eksz brőd in der nód, 

Tájer vájer vi er von. 

(v.Ájervájerpologájerábcr du.) 

(Nagybánya.) 

LSrincz Karoly. 



Dyennekverslkék. 

Fecske látáskor. 

Fecskét látok^ 
Szeplöt mosok, 
Pfü, pfü, el mújjik. 
Mikor én elmentem. 
Sok asr.tagot láttam, 
Mikor haza jöttem. 
Cseppet sé tanáltam. 
Sok a púja, kevés a pupa. 
Kikiricski. 

(Földes, Szabolcsm.) 

Kiolvasás. 



Bákoss Lajos. 



Pid ilit, pad alat sarkantyú, 

E15 talál vin agő (= vén aggó == agg.>) 

Nem vagyok én vin agó. 

Hanem isten kovácso; 



Digitized by LjOOQIC 



l86 MESTERMÚSZÓK. HELYNEVEK. KÖZMONDÁSOK. 

Isten lovát patkulom, 

Ara széggS szegeztem, 

Vas páczáv^ koTgatotn. . 

Kin kon, Péter bácsi. 

Űs ki, vcs ki, p'őndörics ki, dop <= dobd) ki. 

FiscHBR Ignácz. 

lle«teraiBu6k« 

Halászat. 

Merit& háló. Huző háló. Varsa: fuzfavessz&b&l font 
kosár, a melylyel halásznak. Szárnyas varsa; hálóból is 
csinálják. Köröszt rekeszt: a Sión körösztúl fektetett re- 
keszt, melyen likak vannak, a hun a varsa szája van ; a hal aztán 
úszása közben belemegy. Szigony. Pörgő horog vagy vég 
madzag: zsinegen fQgg5 horog. — A hal b a g z i k. 

(Adánd. Somogy m.) 

BÁNŐCZI JÓZSEF. 

Nelynevek. 
Golop helység. 

Dűlök. Hosszú dűlök. Középjáró. Topolyka, Lápa. Kis- 
tábla. Pájkút. Erdőalja. 

S z ö 1 ok. Malomszög. Szakács. Kakas. Gazsó. Panka. Becske. 
Hetény. Jó -nap. 

Erdők. Szentes. Somos. Ereszvény. 

Olasz-Liszka h ely ség. 

Városrészek. Alvég. Felvég. Kis-Kocsord. Nagy-Kocsord. 
Burgundia. 

Utczák. Nagy-útcza. Farkas-útcza. Bodrog-úicza. 

Kutak. Rózsakat. Kocsordi kút. Rány-kút. Hárs-kút. Ra- 
kottyáskút. Bertakút. . 

Szolok. Kulcsár. Rakottyás. Meszes. Magita. Dezső. An- 
gyal. Határi. Négyszegi. Szent-vér. Rány. Tölgyes. Dongó. Györ- 
gyike. Haraszt. Ödönfü. Gyertyános. Sajgó. . 

Király Pál. 

■ ^ ' KOznendtsek. 

44. Nehéz ott lopni, a, hol a gazda is tolvaj. 

45. Kapuba kell a legügyesebb embert állítani. 

46. A ki süket bolond is, a ki részeg kurva is. 

47. Hallgat mint sfüket disznó a rozsban. 

48. A mejik malacz sok váluból eszik, azt se tudja, melyik 
tői csömörlik még. 



Digitized by VjOOQIC 



KÖZMONDÁSOK. GUNYDAL. 



,á7 



49. 
5o, 
5i. 

52. 

53. 
54. 
55. 
56. 

57. 
58. 

59. 
60. 
61. 
62. 
63. 
64. 
65. 
66. 
67. 
68. 
az még. 

69. 
70. 



Nem mind biróy kinek pálcza van a kéziben. 

Lassan kezdj, gyorsan végezz. 

Ha elhúztad az Ölet, húzd el az araszt is. 

Mar a jő kutya herregetés nélkül is. 

Ne ágaskodj a gerenda alatt. 

Mindén vállas jő vallás, kivéve a kár vallás. 

A ki 4 viztol fél, nem eszik halat. 

A ki legjobban fogatkozik, az a leghamisabb. 

A raégygy se mind egyszerre f>irul. 

Tudja az isten, kinek kell suba, kinek ^ba. 

Egyszer dobi, másszor köpi. 

Egymáshoz váslanak, mint a kocsi kerekek. 

Pázsintos udvaron lakik a s^égéaység. 

Szúk a háláloak a lika, nem k&űtayen féri bé rajta. 

Bor hajtja a lovat, zab viszi a Szekeret. 

Égy farral nem lehet két nyerget ülni. 

Embér^ a b5r, jő lovon a szór nem sokat számit. 

Segg fonja a fonalat, segg szövi a vásznat. 

Haggy ma, holnap is hisz* 

A mej követ sokat hentérgetnek, nehezen mohosodik 



A fa ott marad, a hova döl. 
Lassan siess! 

(Háromszék.) 



GXpoRFi KXroly. 



Gínyflal. 



Győrt, Komáromot Összejártam, 
De még így sohase jártam. 
Mint Gyöngyösnek várossában, 
A Sőmosi ucczájában. 

Habért szabó méhelylyibe 
Első legíoy személyibe 
Dógozgatok jó ideje, 
Úrnapkó lészsz esztendeje. 

Mindég tettem becses munkát. 
Vártam mentét, módit, kurtát, 
Hogy keresnyí kéne mássát. 
Még is kaptam ádomássát. 

De bezzeg a mút napokba, 
Ördög bújjon égy kaputba, 
Elhibásztam a s;sabássát, 
Még is kaptam ádomássát. 



Égyün a kaput gazdája, 
Fév«szi és megpróbájja. 
Én dicsérém az állását. 
Hogy keresnyí kéne mássát. 

De kaput gazdája morog, 
Mérges szemmel felém forog ; 
Mongya, hogy ö neki nem kél!, 
Szűk, a karjára se mégy fél. 

Hanem hogy tárcsám magamnalc, 
Arát kéri a kaputnak : 
Hatvankét forintban vagyon ; 
Gondókosztatn átson nagyon. 

De én ászt tréfára véltem, 
Kaputvarrás árát kértem. 
No észt ugyan megígérte. 
Csak ára kért, meny nyék érte. 



Digitized by VjOOQIC 



l88 GÜNYDALOK. NÉPDALOK. 

Hogy a vasárnap elégyüti, De én csak tréfára véltem, 

Nékem égy kis gusztusom gyütt ; Kaputvarrás árát kértem ; 

Félfrizirosztam hajamat, Éggyik kézzel fogta karom, 

Félkötöttem a czoílimat. A másikkal ütte farom. 

Beinvítát a szobába, De még e' csak semmi sé vót, 

Mingyá benyút a ládába. Akkó lettem még én fé hót, 

Gondótam, bankót kutat ott ; A míkó égy taszításra 

Ászt ám, pegyig az ébadott. Estem a kút rovássára. 

Hát égy lábszíjjal elővesz, Akkó bennem a vér méghüt, 

Kit magátű nem meszszi tesz; Mikó a sapapám repül. 

Hozza kaputot élőmbe, Gondótam, addig még sé áll. 

Kérdi, mit érdemlék tűle. Még a Sárhégyre fé nem száll. 

E* vót ám a szép medvetáncz, 
Lábszljj csörgött rajtam nem láncz. 
Ejnye kutya teringette, 
így lett a kaputnak vége. 
(Gyöngyös.) 

Ifj. KÁPLÁN Y JÓZSEF. 

Népdalok. 

Szerétén tul van égy szép lyány. 
Haja sirűl fejér nyakán. 
Fej in lobog szép kendéje, 
Nap sé süthet szemeibe. 
Kicsi eke nagyon járja, 
Csángó legény lészén párja; 
Három esztendeig várja. 
Még es e' léssz az Ő párja. 
Most akanam é' gyengére, 
Szőke piross legénykére. 
Egyéb hiba nincsen benne, 
Menyecskékén forog szeme. 
(Klézse. Moldva.) 

ROKONFÖLDL 



VÁLASZOK. 

XI. 

Engedje meg kedves szerkesztő úr, hogy néhány kérdésére 
válaszolhassak úgy, a mint rendes szokásom szerint székelyföldi 
barátimmal s ismerősimmel folytatott tanakodás és levelezés 
után e kényes, pepecslő munkát teljesíteni módomban állhat A 
9ok kérdésb&l csupán ímezekre felelhetek valamit. 



Digitizedby VjOOQIC j 



VÁLASZOK. 189 

1. El-e a magyar nép, s min& vidékeken és mily kitételek- 
ben ilyszerű összetételekkel: koromfekete, kökénykék, 
galambősz, hőfejér, méregdrága? — Felelet : a székely 
ezek közül csak az utolsót, u. m. a méregdrágát használja; 
a többit így mondja : olyan fekete mind a korom, olyan savanyó 
mind a kökény, olyan fejér mind a hő, olyan ártatlan mind a 
galamb. 

2. Ki velel el velel félre vele! fel vele! le 
vele, ide vele! Ezeket így a székely eredetiség sehol sem 
használja, hanem helyettök: vesd ki, dobd ki, hányjátok 
ki! takarítsd el, vidd el innét! téddférre, vesd 
férre! hozd fél, vidd fél, emeld fél! (hozdsza fél, vidd- 
sze fél, emeldsze fél), üssétek le, vessétek le, rúgjátok 
vagy taszissátok le onnét! hozdsza ide, hoczcza sza, 
hadd lámsza! — Ide sorolhatjuk: ki velel helyett székelyesen: 
állj elével e, add elé, vidd ki, takarítsd ki innét! 

3. Gyak, gyilok, tor A székely sem a tör eszközt, 
sem a nevét nem ismeri, annál inkább azt gy aknák sem mondja, 
gyí I o knak sem. A székely gya k a szót ismer és használ, mely 
jelent nyársalakra hegyzett fát, mint pl. a szekér lajtorja szeg- 
letein, melybe szekérrakáskor a szeglet-kévéket belehúzzák, 
hogy jobban megálljanak, vagy az asztag karimájába sürün szúrt 
apró hegyzett fákat, hogy aztán a fedési szalma eszterhéja azo* 
kon jobban megálljon. (No már itt a gyak a szóban megvan a 
gyak név, sezagyaka vagy gya kő igenévnek megrövidü- 
lése és az avval jelzett tárgyban a nyárshegyesség vagy szúrás, 
milyen a tör v. gyilok is). Gyilok szóval a székely azonban 
nevez egy bizonyos tárgyat, és ez a szarvasmarha lábszárán és 
bokáján néha eredni szokott bör alatti apró dió nagyságú, gyu- 
ladás nélküli, kemény, mirigy nemű sok csomősodás, mely, a míg 
nem gyulád, gyógyítható, de ha elhanyagolva gyuladni kezd, 
nem gyógyítható; erről mondják: az ökrömnek gyilok lett a 
lábán vagy lábára ; ezért a szarvasmarha lábát vásárkor meg is 
szokták vizsgálni, hogy nincs-e gyilok rajta, s ha van, meg se 
vásárolják. (Lábgyilok, mintha mondanánk: a lábának gyil- 
kosa). Egyébiránt ha mégis a gyilok szót hallja a székely a 
tör jelzésére, ama szóval az eszközt jól megérti. 

4. Locomotiv, székelyül: katlan, katlan szekér, 
tüzes szekér, tüszszögö paripa, (a füstje a serény je 
hátrafelé maradozva és lobogva), otromba bihal, (az égy 
verés szemivel haragszik, s ha az ember nem Ügyel, le is 
gyúrja, hogy tudom soha fél nem kel). T e 1 e g r a f, székelyül : 
térégráf, térégrám. Vaggon, szék.: szekér, vasúti 



Digitized by VjOOQIC 



1^0 VÁLASZOK. 

nagy szekér. Coupé: első padok, hátussó padok. 
Indóház, őrház, ezeket a székely is így mondja, valamint 
az állványt is. Csavar: csavarittó, csavargató, 
csavarintó. Jelző, jelzés: int6, mutató, intés, jel- 
adó, jeladás. Sín, sok székely úgy mondja : s i n e g. A rövid 
fekfákat a székely így mondja: keresztülfa. Anagy tömör 
kerékr&l azt mondja a székely: úgy néz ki, mintha sárral jól 
megrakodott vőna, még á derekamat is elvágná ! sat. 

5. Jár, a székelyeknél azt jelenti: rendesén menyén. J& 
meny én n nyugtalan a járásban. Járni megyek, ezt így a 
székely nem mondja^ hanem: ményék, mégjárom maga- 
mot. — Járkál, székelyül azt jelenti; itten, ottan jár, 
járogat = já rn i kezd a ki s gyermek. Járogat a le- 
g ény a leányhoz. 

6.Alunni kivánok v. akarok, székelyesen s kívánom 
aianni. Szeretek jókor felkelni, sz. : jókor sze- 
retem félkelni, v. szeretem jókor félkelni v, kein i, 
fél. Vágyok helyett a székely mindig azt mondja : vágyom. 
Nem vágyom réa; nem vágyom oda; nem vágyom héz- 
zátok, hézzik (hozzájok), vágyjék a fene. (Csikbaji: a fenye> 

7. A székelyeknél általában dívik a történeti roult : i r é k, 
irál, ira, iránk, iratok, irának; iram, irád, írá, irők, 
iratok, irák. I vám égy cséppét; jól esék-é? haza jöhe- 
tél-é? mekkorát nyele; lekortyintá; bészoppintá. 
De élnek elégszer a végzett múlttal is: ettem vót; >irtál 
V ót-e, a hol montam? megjártad- e, a hova kuttele.k vót? 
Szintúgy dívik a főnévi igenév személyragos alakja is, pl in- 
nom kéli, ennéd kéli, most még a (unnunk kéne; el kéne 
mennetek oda, sat 

8. Fél baj nem dívik a székelyek közt. E helyett hasisná-' 
latban van: szín, vagy még inkább: árnyék, árnyék aj ja. 
Taizítsd bé ezt a szekeret az árnyék alá. Lásd Vadn 491. 1. 

9. M arokvas, székelyeknél a tengely alatt és annak bo- 
tén V. bütén álló vas. Azért hívják így, mert a tengely bötét vagy 
végét mintegy megmarkolólag áll. 

10. Köröm vas. Ez a kovácsoknál azon lapos végú és 
hosszú nyelű éles eszköz, melylyel el&bb a ló talpát kifaragva, 
megegyengetik szép laposra, hogy így a patkóvas találjon is reá 
s jól is reáfekügyék. 

11. Dr. Szombathy Ignácz urnák ama furcsa észre- 
vételére, hogy „a németes szólásmódok most már az erdélyiek 
(a székelyek) által a magyarországi irodalomban is terjesztetnek" 



Digitized by VjOOQIC 



VÁLASZOK. 19 li 

székely embernek nem lehet el nem képednie s á bámulat miatt 
elállott szava visszatértével fel nem kiíUani: „Ha a nyers fával 
ezt mívelik, az aszszúnak dolga mint léfizen?* 

Kriza JXnos. 

XII. 

.1. Az ausweg fogalmának kifejezésére hallottam a népt&l 
ezen szót használni : m e n c s u t, mely testvére a köz&nségesen 
használatban ievó men csvár-nak. 

2. Az a u $ k o m m e n kifejezésére a Duna mellett hallottam 
ezen szót használni: kievezni. 

3. A va n s á g szót nem hallottam használni, csak essen- 
c z i á t ; btanem nem ezen fogalmat fejezi-e ki a magyarnak ezen 
közönséges szava: „mivo 1 ta", a dolog mivolta, valaminek mi- 
volta = annak lényeges, igazi tartalma. 

4. A megczurukkoltatni szónak kifejezésére itt 
általánosan a meg h ök Ölte tni igét használják, és nem a lo- 
vaknál, hanem az Ökröknél 5 a meghőkölte téskor vagy hatolta- 
táskor ezt mondják: hó megné, hó mögní. S miután 
tudjuk, hogy itt a székelyeknél a n i szót használják á h o z- 
hez helyett (épen úgy mint a nitt és nul szót a -nál, -nél 
és -tói -töl helyett), a mögni =möghez, m^gfelé 
vájjon nem lenne-e jó és hü visszaadása a c zü rukk-tiak? Vagy 
csak egyszerűen mögé! 

5. A „tej s víz kisasszony" kifejezésére, t i. a i3, i4 
és i5 éves leányoknak általános nevéül úgy az alföldön, mint 
itt Háromszéken a béka, békalány szót hallottam használ- 
tatni. Már nem tudom, micsoda eszmerokonságnál fogva, az 

6. A puska vessző végén levő csavarosdrót neve itt nem kö- 
rSmvas, hanem: saskÖröip. , 

7. A fatengeiy alatt elnyűló hosszú vasal itt is maró k- 
vasnak nevezik, hanem véleményem szerint nem erősségének 
kifejezésére, hanem kicsit fel- és ráhajlik a fatengelyre, mintegy 
általfogja^ átmarkolja azt. Innét marokvas. 

8. Az annyira elterjedt kinéz = aussieht kifejezésére itt 
éo a székely köznéptől, mely között pedig még a germanismus 
el nem terjedhetett, általánosan mindenkitől hallom ezen 
kifejezést használtatni: kilátni. Hogy lát ki? Jól lát ki! Teg- 
nap nagyon jól látott ki ! stb. Már tessék kideríteni, hogy ez 
jobb-e ft kÍBé«Hiéi, <• •lfio§8dlNil6^ ^ á% m vaM, ae «ir étmU- 
nos népi használatú. Ha ez el nem fogadható lenne, úgy ezen 



Digitized by VjOOQIC 



192 VÁLASZOK. 

fogalom kifejezésére nem lenne-e kielégítő a mutat szó, me- 
lyet a nép a dolgok körűi szinte használ? Jól mutatnak a ve- 
tések ! Szép;n mutat) Tegnap este jól mutattál! Jaj be csúfos 
vagy, csúful mutatsz! Az idegen nemzetektol fejletlen lelkünk 
sok fogalmat vesz át, melyre nincs még nyelvünknek kifeje- 
zése, s a szükség által kényszerítve az idegen nyelv kifejező alak- 
ját fordítjuk le. Ezen héUb okból szülemlik a germanismus, meg 
a többi sok mus-ok; azért nincs rajta mit csodálkozni. S azt 
hiszem, ennek útját egyes-egyedül csak úgy lehet állani és ter- 
jeszkedését bevágni, ha ugyanazon fogalmak kifejezésére felke- 
ressük és megteremtjük a magyar kifejezéseket. Nyelvünk ge- 
niusa szívesen ledobja a frakkot, mihelyest attilája lesz! 

(Szcpsi-Szcni.-György.) 

Gíborpi Károly. 
XIII. 

I. A „körömvas"-ról közölt megjegyzésekhez csatolom a kö- 
vetkezőt, mely nem rég jutott tudomásomra. E szót „körömvas" 
a kovácsok, úgyszintén a kőfaragók és a kőfejtők is használják 
egy bizonyos vas eszköz megnevezésére. 

2 Hont megye alsó részének magyar helyein széltében hasz- 
nálják a ^koromfekete haj} kökinykík szem; méregdrága vőt az 
búza; olyan hófehír kalácsot adott" -féle összetételeket. 

3. A „ki vele, félre vele" kifejezéseket a mondott helyen nem 
használják. 

4. Helembán a locomotivot m á s i n á-nak ; az indóházat 
stáczió-nak, a telegráfot tele gr áf-nak ; a coupé-t ládá- 
nak (pl. hármincz ládás másiná) mondják. 

ZlBRINVI GyuLA. 



KRIZA JÁNOS, 

az erdélyi unitáriusok püspöke, a székely költő, a 

„Vadrózsák** nagy nevű szerkeszt ó'je, nyelvünk 

egyik legbuzgóbb , legfáradhatatlanabb munkása, 

márczius 26-án élté 61-ik évében meghalt. 

Áldás hamvaira I 



Pesti kSnyvnyomda-részYéiiT^tártiilat. (Hold-utcza 4. tz.) 



Digitized by LjOOQIC 






/ 



^jdmik , MAGYAR SZCMESZTé 

mindé, hónap MVÜTA/^AD "^'^^^ mklkl 

ISén y\ 1 £j JL y V/ XV. BnííJMt. 

hArom Ívnyi SZERKESZTI "• '•'• ^"1^1. * 

t.rtalomm.1. SZARVAS GÁBOR. ^^ "" 



IV, kötet. . 1875. MAJÜS 15. • F. /ö^eí. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVlTÁSA. 

A neologia s orthologia közt legújabban megindult 
vitatkozások a nagy közönség figyelmét is fölébresztették. 
*Nem a gondolkodva olvasók, s különösen nem a Nyelvőr 
figyelmes olvasóinak^ hanem a hallomásból beszélőknek 
sorában azonban oly nézetek kezdenek különösen e vitat- 
kozások óta lábrak^pni, a melyeket, noha forrásuk sem a 
Nyelvőrben, sem a nyelvjavító tanácskozmány eddigi műkö- 
désében föl nem lelhető, kötelességünknek tartunk ez alka- 
lommal, mielőtt szélesebb körben elterjednének, megígazítan(j.^ 

I. Igaz ugyan, hogy a Magyar Nyelvőr a ^. tud. 
akadnia aegise alatt jelenik meg, s igaz, hogy a hibás szók 
és szólások javításának foganatba vétele'^vM. tud. akadémia 
nyelvtudományi bizottságának tudtával indult meg, de a 
felelősség mi ndke ttőért a Ny elvő r szerkesztő- 
ségét illeti. Tévedés foganása tehát az a véle- 
mény, a mely netalán azt tartja, hogy akár a Nyelvőr 
czikkei, akár a ny'elvjavító tanácskozmány 
m e g áll apításai m agának az akadémiának nyi- 
latkozatai; de alaptalan más részről az a nyíltan 
elmondott állítás s a belőle fakadt nézet is, mintha a 
nyelv javító tanácskozmány az akadémia háta 
megett, annak előzetes tudta nélkül indította 
volnamegsfolytayaámüködését. ^ 

2. Ama kifogásaink, melyek a nyelvújításnak a szók 
alkotásában követett eljárását támadták meg, s amaz elvek, 
a melyeket a hibás szók javításában követendő kalauzul 
magunknak felállítottunk, hasonlóképen több bal vélemény- 
nek váltak forrásává. Voltak, a kik azt következtették ezek- 

M. NTILTOlL IV. 13 



Digitized by VjOOQIC 



♦'V..-' 



liJJ- 



i.Wj 



194 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

böl, hogy mi egyáltalában minden kimutathatólag új szónak 
ellenségei vagyunk; s következetlenséget vétettek szemünkre, 
hogy kárhoztatjuk az új szókat s mégis élünk velük, ^ások 
meg az imént említett elvekből azt olvasták ki, hogy ha 
nem is minden új szó, de kétségtelenül mindazon szók 
osztályai ellen kezdtük meg az irtó hadjáratot, a melyek 
bármi tekintetben kifogás alá esnek. E félreértésből támadt 
nézeteknek is' igazításra van szükségük. Először' is a m a 
vélemény, mintha mi kivétel nélkül minden új 
szót, még ha helyes alkotású is, kárhoztatnánk, 
teljesen alaptalan; e vélemény megfogamzására soha 
egyetlen nyilatkozatunk, egyetlenegy szavunk sem szolgál- 
tatott sem okot, sem alkalmat. Hanem ellenkezőleg arra 
nézve igenis nyilatkoztunk, még pedig többszörösen, hogy. 
a helyest, bárkitől származott, bárhogyan jött is létre, a 
mint észszerüleg nem is lehet mástép, mi is helyesnek 
tekintjük s használata ellen semmi jogunk sincs felszólalni. 
Ennek bizonyságául elég leszen a több' közöl a következő 
két, legutóbb tett nyilatkozatunkra hivatkoznunk : „A kifogá- 
soltak helyébe ajánlandó szókra nézve első sorban a régi 
irodalmat, a népnyelvet s a nyelvjárásokat tekintjük forrá- 
sunknak; ide számítjuk még az újabb irodalomnak 
netalán kévé sbbé ismert azon alkotásai^is, a 
melyek semmi tekintetben kifogás alá i.em 
esnek." (Nyr. IV. 1 — 2. 1.) S ismét: „A tanácskozmány a 
rósz talány helyébe a szintén ú j a b b, d e mind j e 1 e n t é si- 
leg, mind képzésileg helyesen alkotott s már 
e jelentésben használatos rejtpény szpt ajánlja" 
(u. o. loi. 1.). Hogy többszörte 'oly szókat is használunk, 
még pedig tudatosan, a melyek ellen különben komoly 
kifogásaink vannak, az sem elég ok arra, hogy következet- 
lenség vádjával illessenek bennünket. Jobb hiányában mind- 
addig kényszerülve vagyunk a roszszal élni, a mig helyébe 
alkalmasabbat, helyesebbet nem találunk. Különben e pontra 
nézve már a Nyelvőr megindultakor nyilatkoztunk (I. 3 s 
17. 1.). — A második véleményre nézve ez a nyilatkozatunk. 
Mi szoros kötelességünknek tartottuk s ezentúl is annak 
fogjuk tartani, hogy a nyelvújításnak minden egyes alkotását 
szigorú birálat alá vegyük ; a helyességeket a viszásságoktól 
külön válaszszuk; ez utóbbiaknál kimutassuk ama nyelv- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. IqS 

törvényeket, a melyeknek megsértésével vagy elhanyagolásá- 
val készültek a hibás szavak; vagy is: hogy, a mini már 
meg is tettük (Nyr. IV. 49—50. 1.), a helytelen szóképzések 
osztályait felállítsuk s fel amaz átalános törvényt, a mely a 
valóban szükséges szavak alkotásában irányadónk legyen. 
E kötelességünk teljesítését a következő kettős czél elérhe- 
tése szabja elénk: először, hogy a szóképzés törvényeit a 
nagy közönséggel megismerterve, gátot vessünk a további 
nyelvromlás útjába ; másodszor, ho^y az utókor kutató nyelv- 
tudományának a buvárlataiban elkerülhetetlenül szükséges, 
biztos tájékozhatást megszerezzük. Ha a kimutatott s kimu* 
tatandó helytelenül képzett szók során végig tekintünk, 
lehetetlen észre nem vennünk a különbséget, mely egy vagy 
más tekintetben köztük mutatkozik, s egyikét-másikát a 
többiektől nagy messze elválasztja. Vannak köztük olyanok, 
a melyeknek fonáksága első tekintetre felötlik, vagy a melyek 
épen szükségtelenek, könnyen pótolhatók s különben is 
talán ritka használatúak; mások ellenben számos, habár félre- 
értett analógiákra támaszkodnak, nem csak hogy kellemet- 
lenül nem érintik a nyelvérzéket, hanem már átalános 
keletnek is örvendenek s némelyikükre talán már a történet 
is rá adta szentesítő bélyegét. Ezeket, midőn a helytelenségek 
javításáról van a szó, az előbbiekkel egy serpenyőbe vetni, 
egy mértékkel mérni nem lehet. A föntebbi vélemény 
tehát abban téved, még pedig nagyot téved, mi- 
kor azt hiszi, hogy mi a hibás szók közt nem 
akarunk elismerni semmi különbséget, s egyik- 
nek kiirtását ép oly kérlelhetetlenül követel- 
jük, mint a másikét. Vannak helytelen szók, 
ezt mi is elismerjük, a melyeket egy vagy más 
vagy több nyomós okból a kiküszöbölendők 
sorába iktatni nem lehet. Ezzel az elismeréssel azon- 
ban sem azt nem mondjuk, hogy az illető szók hibás voltát 
ki ne mutathassuk, sem pedig azt, hogy egy vagy más szüksé- 
gesnek mutatkozó helytelen szónak megtartását csupán az 
egyedi tetszéstől tegyük függővé. Annak meg- 
állapítása, hogy melyek ama szók, a melyeket hibás voltuk 
ellenére is kényszerülve leszünk megtartani, egy külön tár- 
gyalás föltételétől függ. 

A megjavításra kitűzött szók sorában következnek: 

13* 



Digitized by LjOOQIC 



ig6 HIBÁS SZÓK És SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

20. Horderő. Hordképes, hordképesség. Hordszék. 

P. Thewrewk Emil „A helyes magyarság elvei" czímü 
müvében a horderővel bir szólásra nézve ezeket mondja: 
„Vessük egybe ezt az i848 előtti kitételt: „a diaetának ezen 
institutiója messzevág'' ezzel az új divatú szólásformával: 
^az országgyűlésnek ezen intézkedése nagy horderővel bir", 
s rögtön megérezzük, hogy amaz tősgyökeres magyar ész- 
járásra mutat; mig ellenben ez, noha magyar hangzású, 
mégis idegenszerű, a mennyiben a német ,tragweite** min- 
tájára készült. A magyar ugyanis kardjáról veszi az ide illő 
fogalom kifejezését, s csak életbe vágó, messzevágó 
dolgokat ismer; míg ellenben a német szó a német lövész 
életből ered, s német gondolkodás szüleménye." (6. 1.) A 
horderő tehát kétszeresen fonák szó; először hibás compo- 
sitio, másodszor idegen szemlélet utánzása; s mindannak 
ellenére, hogy mennyire járatos, mennyire kapós literátus 
embereinknél, mindenki meggyőződhetik, a ki a legelső 
politikai beszédet vagy valamely hirlapi czikket végig olvassa. 
A mint valamivel kissé fontosabb dologról van a szó, ott 
nem hallunk egyebet, mint nagy horderejű kérdések, nagy 
horderejű találmányok, nagy horderejű beszédek, nagj^ 
horderejű intézkedések s löbb efféle „horderejüségeknek" 
váltig való ismétlését. Ha az illetőknek sejtelmük volna arról, 
mily szánandó a sorsa az olyan olvasónak, a ki előre tudja, 
hogy ha ezt vagy azt a lapot végig akarja olvasni, hát el 
lehet rá készülve, hogy legalább tiz horderő keserű piluláját 
kell lenyelnie, bizonyára már csak e szempontból is óvato- 
sabbak volnának használatában. Különben ez is azon szók 
közé tartozik, a melyekre semmi szükség sem volt, s a 
melyeket csupán a gondolkodni nem szeretés vagy nem 
akarás alkotott meg. Az átvitt jelentésben használt német 
„tragweite^-nak magyar aequivalensei a fontosság, hatás; 
pl. E lépésének fontosságát csak ő maga volt, a ki előre 
látni nem akarta. Hogy mily hatása volt ez intézkedések- 
nek, legjobban bizonyítja a választás eredménye. A jelzőül 
használt „nagy horderejű" kitételt pedig a jelentés árnyala- 
tainak különfélesége szerint a következő elhanyagolt s már- 
már feledésbe menő melléknevek végezik: fontos (kérdés), 
hatásos (beszéd), hathatós (intézkedés), mélyreható, mész- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. I97 

szevágö, messzebató (esemény), életbevágó (elhatározás). 
Az eredeti jelentésében használt „tragweite" szónak magyar 
megfelelője pedig a hordás, pl. jó hordású puska. 

A hordképes szó nem csak alakjára, hanem jelentésére 
nézve is, helytelen. (Ez utóbbira nézve 1. Nyr. IV. 117. l.). 
A német „tragfáhig" fogalmának magyar kifejezője legtalá- 
lóbban a bir ige valamelyik származékában keresendő ; s 
azt hiszszük, e czélnak legmegfelelőbb az s képzős cselekvő 
névszónak (nomen agentis) alkalmazása. Az 5 képző ugyanis 
a nomina agentis-ekhez járulva, a cselekvés állandóságát 
fejezi ki, mint: tartós^ csipő-s, harapós, 5J{iVo-5, sat. E 
szerint a „tragfáhig" magyar kifejezőjéül a birós, a „trag- 
fáhigkeit*'-éra pedig a birósság szót ajánljuk. 

A hordszék a németből vagy a német után készült 
regényfordítások kedvelt szava. Hogy rósz szó, azt nem 
szükség bizonyítanunk ; hogy pedig szükségtelen, arról tanús- 
kodik a régibb gyalog-hintó, melyet amannak helyébe 
annálinkább ajánlhatunk, mivel jobb érzékű iróink alkalom 
adtán a nélkül is már ezt használták. 

21. Daczára annak hogy — . 

E kitételt nem a dac^ szó miatt éri kifogás, a melyet 
mind a régi nyelv, mind egy-két tájszólás igazol, hanem 
éri főleg azért, mivel szerkezete idegenszerű. A magyar a 
birtokos szót általában, de különösen a mutató névmással 
képzett határozókban, mindenkor a birtokszó elé teszi ; pl. 
annak előtte, annak utána, annak fölötte, annak 
ellenére, sat., nem pedig megfordítva. Ha tehát valaki 
kevesli a magyar nyelvben akár az alárendelő noha^ ámbár^ 
bávy jóllehet j ha mindjárt^ mindamellett hogy^ azért hogy, 
vagy az ezekkel correlativ mindamellett^ mégisy annak elle- 
nére is megengedő conjunctiókat, s inkább vonzódik a 
dac^áraAéXt kitételhez, ám használja; de dac\ára annak 
helyett mondja akkor annak daczára v. mindannak da- 
czára; s bár akkor is a német „trotzdem" utánzása marad, 
de legalább a szerkezet magyar leszen. 



Digitized by LjOOQIC 



igS SIMONYI ZSIGMOND. 

A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN, 
Jutalmazott pályamO. 

///. Birtokos öss:{etételek. 

Gabonaszer M. ny. VI. 328. V. ö. faszer. Galambbug, 
galambbáz T. Galambsereg Tompa, Galamboskö, Galamb- 
csoport A. II. 432. Galambtojás u. o. Gatyakorcz Ny. I. 324. 
Gatyamadzag Ny. III. 32 1. Gerendatemérdekség F. Ny. I. 
124. egy gerenda vastagsága. Gödörpart Ny. I. 42. V. ö. 
árokpart. Guzsalszár Ny. III. 520. Gyalogösvény N. I. iSg. 
K. 123. a gyalogjárónak ösvénye, mint kocsiút a kocsi útja; 
V. ö. még szekérút. Gyeplöszij E. II. 256. Gyermekcsere A. 
III. 296. gyermek cseréje, elcserélése: gen. objectivus. Gyer- 
mokeke: gyermek ekéje, játéka „Be jól számlott a föd ak- 
kor, mind gyermek-ekével a por K. 56. Gyermekjáték F. u. 
107. Gyermeklélek N. I. 432. Gyermeksirás N. I. 24o. Gyer- 
mektest N. I. 432. Gyepszél A. II, 47. mint faluszél, utszél. 
Gyertyavilág E. II. 85. Gyöngyvirágszál (gyöngyvirág- szál) 
E. II. 29. V. ö. fűszál : 

Hadnagy T. L. falnagy. Hadvész A. III. 270. Hajnal- 
csillag K. 17. N. II. 3i8. A. I. 290. (Ott ugyan ez áll: „a 
hajnal csillag-üstökét", de ez — azt tartom — sajtóhiba e. h. 
a hajnal-csillag üstökét. Hajnalhasadás A. II. 34q. Hajszál 
A. II. 6. Halálköd A. II. 437. halál órája A. II. 469. V. ö. 
örömóra. Halikra A. III. 207. Halpénz N. II. 445. (v. ö. Ny. 
I. 375.) Halszag A. III. 23i. Hamuzsir: a hamu zsírja, pott- 
asche, Hangyaboj hangyafészek T. Hqngyatüdő N. I. 108. 
Harangszó P. 326. Harapégés T. (harap a. m. avar). Harczfi 
A. II. 177. V. ö. halál fia. Harczmezo A. I. 295.=harcz me- 
zeje P. 4o4. V. ö. csatamezö. Harisnyaszivü T. Harmatcsepp 
Tompa, Harangszó, Hazafi N. II. 169. Hámfa T. a hám 
fája. Házfal A. II. 73. Háznép K. 26. N. I. 45o. M. ny. VI. 
36o. Háznyüg u. o. Házszarvazat T. Hegybíró T. a. m. 
Hegymester. „Árkon kivül hegymester" közm. Hegyköz(ön) 
A. I. 292. Hegymedencze Tompa, Diósgyőr. Hegymög 
Ny. I. 197. Hegysor P. 11. Hegytető E. II. 119. „tetejét a 
hegynek" P. 582. Hétfő: a hét feje, kezdete. Ilyen a régi 
böjtfő, bejtfő is Ny. I. 3i6. Hétszám: „hétszám szerint való 
dolgozás" T. V. ö. napszám. Hidfő N. I. 378. Hideglelés 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. IQQ 

Ny. I. 4i5. Himlöhely (es) E. II. i8. A. IJI. 172. Hírharang 
T. Ny. 11. 24o. Hirmadár N. I. 218. Hirvirág A. IL 8. a hir 
virága. Holdfény A. II. 4o. Holdfogyás A. I, 37. Holdujság 
N. I. i3i. Hollófalat N. II. 422. holló falatja, -szem. Holló- 
köröm N. L 276. Hollósereg P. 585. V. ö. galambsereg, 
méhraj. Honfi A. h 4i. Honfikard (honfi-kard) u. o. Hófuat 
T. a. m. Hófúvás N. II. 90. Hóhérkötél P. 575. Hónalj : 
„hónyajjig" K. 419. Hóvilág: „Hold vagy hóvilág ez?" A. 

I. 5. Hullámcsata A. III. 267. hullámok csatája, háborgása. 
Hurkaszakadás Ny. I. 324* Hurkaszál P. 12. V. ö. fűszál. 
IngváU Ny- III. 52i. 

Istenáldás P. 563. Istenbogár Ny. I. 44. Istencsuda A. 

II. 23o. Rendesen: isten csodája P. 281. V. ö. világcsoda. 
Istenkard A. II. 330. = isten kardja u. o. 33 1, Itéletnap(ig) 
A. III. 228.=itélet napjáig u. o. Járomkötél Ny. I. i36. 

Járomszeg T. Juhászbunda N. II. 4o6 Juhászkapocs 
Ny. I. 272. Juhhús N. I. 3o2. Juhkarám N. IL 417. Juhnyáj 
N. I. 18. 4i8. Juhszin Ny. I. 279. 

Kakasszó Ny. I. 129. Kakastéj K. 355. Kakasüló T. 
Kakukszó Ny. III. 278. Kalapácsnyél Ny. I. 369. Kalongyabub 
u. o. 382. Kanczasavó A. II. 291. Kantárszár A. I. 23. IL 
271. Kapanyél A. IL 118. Kapubálvány, kapufa, kapuláb, 
kapuzábé T. Kapufél K. 127. E. IL 220. V. ö. ajtófél. Kard- 
csörgés V. Z. 9. Kardél A, IL i53. 377. Kardhegy u. o, 3ii. 
Kardlap K. 221. Kardvas A. IL i38. P. 598. Kasfar: a kas 
hátulja A. III. 292. Kaszamankó: a kasza mankója, horgos 
fája T. Kaszatok T. Katonaló A. IL i36. Katonarégula N. I. 
286. Káplárpálcza A. IIL 335. Kecskepásztor T. Kecske- 
hurut Ny. II. 239. Ép igy van szamárhurut; v. ö. sza- 
márkehü. Keménymag: köménymag N. IL 248. Kender- 
mag(as) T. Kengyelszij Ny. L 233. Kerékagy A. L 17. Kerék- 
csikorgatás A. III. 274. Kerékfentö, kerékküllő, kerékróna, 
kerékszeg T. Kerékvágás: a kerék vágása T. Ny. I. 186. 
Kertsátor, kertfedél, kertlésza T. Kegyszelló A. L 9. Kenyér- 
haj, — héj T. Gy. A. gon. most. Kémszem A. IIL 284. 
Képmás : v. ö, képnek mássá F. Ny. I. i23. „képei köd má- 
sát" A. L 48. Mása vminek a. m. megfelelője (pl. levélre 
válasz Ny. II. 4i); tehát képmás: a képnek megfelelője, 
másolata. Kérdésjel P. 17. Kézcsattogás F. Ny. L i25. Kézujj 
K. 487. Királykép. A. IL 200. Királyudvar A. 232. IL 9. 



Digitized by VjOOQIC 



200 SIMONYI ZSIGMOND. 

173. Kirájvér K. 419. Kocsikerék N. II. 36o. Kocsitengely 
N. I. 44. Kocsiút, gyalogút; v. ö. gyalogösvény Kocsiülés 
N. II. io5. Koldusbot P. 35. V. ö. jutott koldusok botjára 
P. 591. Koldusforduló: sackgasse Th. A. h. magy. elvei 
109. Koldustanya A. II. 346. V. ö. csösztanya. Kodiskenyér 
keserves Ny. II. 43 1. Kolompszó Tompa, Mohos. Konkoly ág 
(mindjárt a köv. sorban : konkoly ága) N. I. 179, Koporsó- 
szeg K. 223. Korcsmaajió E. II. 17. Kölesszem N. I. 345. 
V. ö. fűszál és: Könnycsepp A. II. 35. 120. V. ö. könnyé- 
nek egy cseppje u. o. 160. a birt. visz. megjelölésével. 
Köntösujj A. II. 434. Körömvirág: a köröm virága, virág- 
zása. Kőomlás Tompa, Galamboskö. Kőszál K. 117. mint 
fűszál. Kriptaajtó N. 44<). Kukoriczacsö, — csuma, — fej 
T. Kulcslyuk N. I. 449. Kunyhó-eresz A. III. 275. Kútágas, 
— gém — ostor. Kútfej A. I. 26. kutforrás (mert fej, fő 
itt a. m. forrás; 1. Ny. II, 443. és Thewrewk, A. h. magy. 
elvei 32.) Kútviz A. II. 394. V. ö. forrásviz, fenyőviz. Kutya- 
bejárás N. I. 386. Kutyaháj T. Kutyaház(i) T. V. ö. eb- 
ház. Kutyanyom Ny. I. 271. Kutyapeczér A. III. 23o. Kutya - 
vásár u. o. 167. kutyák vására. Kutyazsir Ny. I. 4i5. Kürt- 
szó A. II. 243. 

Lábujj(on) u. o. 3 11. Lábujjhegy(en ; lábujj-hegy) M. 
ny. VI. 339. A. I. 289. P. 594. Lángnyelv A. 1. 46. Láng- 
özön A. I. 53. V. ö. vizár, könnycsepp. Láng szin V. Z. I. 
Legénykor: „(a rajkók) mindnyájan legénykort értek" N. 

I. 384. V. ö. emberkor. Legénserög K. 55. legények serege ; 
V. Ö. vendégsereg, Legénszü K. 181. Legény toll (a bajuszról) 
A. II. 8. Legényvásár E. II. 2o3.V. ö. kutyavásár. Leányhad A. II. 
270. mint legénysereg. LeányhüségK. 27. Leányszerelem A. II. 
3i4. Leánysziv: leány szive K. 181. P. 179. Leányvásár E. II. 
77. Légillat A. III. 272. Létösvény u. o. 258. Liliomszál E. II. 
85. V. ö. fűszál. Lisztláng K. 3i. Lóbör Ny. I. 180. Lódo- 
bogás A. II. 81. Lófark A. II. 336. Lófiu K. 507. Lóhát(on) 
A. III. 2i3. -(rul) Ny. II. i3o.(ra) K. 359. Lóhus K. 95. Ló- 
patkó; lópatkónyom (lópatkó-nyom) Tompa, Sz. László ki- 
rályról. Lósörény A. II. i54. Lótok: a ló hámja K. 507. 
Lövésszer: a lövés szere, eszköze N. II. 195. Lőcskámva T. 
Ludaprólék(os) N. I. 498. Ludfi Ny, I. 280. Ludméreg T. 

Macskanadrág: metélt tészta neme T. Madárfészek A. 

II. 377. Madárfi N. I. 46q. Madárhang A. I. 5. Malomkerék 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 201 

A. I. i58. Malomkő; malomkődarab: malomkő darabja A. 

II. 24. Marokszorítás u. o. 48. Májüsnap A. III. 44i. Május- 
reggel A III. 257. Medvehus P. 58 1. Menteujj u. o. 234 
Mesevilág A. II. 336. Megyebiró T. Menyasszonycsók P. 
i5i. Menyasszonytáncz K. 432. = a menyasszony táccza 
u. o. 46o. Mennybolt, Tompa: V. ö. a mennyek boltja A. 

III. 372. Mennydörgés P. 577. Mennykő; V. ö. a menny 
hulló köve A. II. 356. Méhedongás Tompa, Harangszó. 
Méhkas; méhköpü méhpolcz T. Méhraj: méhek raja A. II. 
222. Mostohakéz-től szakadt: mostoha kezétől Ny. I. 178. 
Műhely: a mü helye A. I. 161. T. mihely. 

Nadrágszíj A. III. 191. Napáldozat, napenyészet T. V. 
ö. „A nap fölkeltétől a nap enyésztéig" P. 577. Napfény 
N. I. 66. P. 17. Naphaladai(kor) M. Ny. VI. 342. Naphossz- 
(at) ; finnül paivákausi. V. ö. nap hosszában P. 42. Nap- 
kelet Ny. III. 368. Naplcmenet(re) Á. II. 265.-(en) u. o. 197. 
-(ig) A. II. 223. V.ö. nap lementén P. 8. Napmeleg: a nap- 
melege A. II. 7. Napsugár A. IL 92. „a nyári nap sugara" 
P. 573. Napszám: „Etart ingom a napszám" K. 85. Nap- 
számba elszegődjenek Tompa, Diósgyőr. V. ö. hétszám. 
Napvilág A. II. 69. Nádkopó = nádtartó T. Nádlevél N. I. 
509. Nádszál K. 65. E. IL 45. V. ö. „a nád minden szála" 
A. II. 3o. Nádtors A. II. 3p. Násznép Ny. III. 376. = a nász 
népe; v. ö. „Héjába fárasztád oda a nász népit" K. 3i. 
Nemzetélet Gy. Romh. IV. 17. Nemzethiúság u. o. Nemzet- 
szabadság A. II. 4i8. Népözön A. I. 291. V ö. vérözön, 
vizár. Népszolgaság A. I. i5i. Nőerény A. II. 424. Nyakin 
A. III. 277. Nyakkupa T. Nyakszirt V. Z. III. Nyeregkápa 
A. III. 221. Nyilvessző: v. ö. „nyil vesszeje" A. II. 299. 
Nyirvirics T. V. ö. favirics, fenyővíz Nyulfi A. II. 24. 

Oldalnyilallás A. I. 216. Orgazda: az or gazdája. A III. 
3oi. Országczímcr A. II. i24. i32. 1 55 = ország czímere 
u. o. i3i. Országút = az ország útja „A. I. 295. 3i3. II. 78. 
Mutasd meg az ország útját" N. II. ii3. Ostornyél: ostor- 
telek : az ostor szijacskája T. Ótalomeszköz F. u. 4. Ótár- 
bütü M. ny. VI. 343. Ördögborda T. ÖrdögmatóUa K. 388. 
Örömapa örömanya Ny. III. 373. mintegy: öröm apja, 
anyja. Örömáldomás A. IL 23o. V. ö. búcsupohár. Öröm- 
ebéd M. ny. VI. 344. Örömének N. I. 47. V. ö. búcsuhang. 
Örömkiáltás Tompa, Galamboskő. Örömkönny A. II. 8i. 



Digitized by VjOOQIC 



202 SIMONYl ZSIGMOND. 

Gvadányj, R. Pál II. i2.=:öröm könyüje P. 4. Örömóra F. 
Ny. I. 124. Orömszin: az öröm színe. Este szép pirosan 
visszatekint a nap, 'Orömszin terül el síkon, völgyön, he- 
gyen A. II. i66. Örömválasz K. Sg. Örömzaj A. II. 94. öz- 
tag K. 407. 

Padlásgerenda A. II. 194. III. 198- Papbér Ny. III. 372. 
Papleány K. 60. Papruha Ny. III. 32. Paraszváll Ny. I. 372. 
Patkószeg u. o. 92. Pályabér P. 6. Páracsepp A. II. 358. 
Pásztafej T. Pásztortűz A. II. 3. P. 576. Penészszag A. II. 
i83. Pénzmag(ra) szert tenni Arany L. népm. 246. Merényi 

saj. népm. I. 218. s még sokszor Pinczegádor, pincze- 

sip Ny. IIL 374. Pinczeszáj V. Ny. III. 3o4. Pipaszár N. 
II. 21 5. Pitarajtó N. I. 259. P. 590. Pokolgöz Ny. k. II. 379. 
Porszem P. 33. V. ö. vizcsöpp. Posztószél Ny. II. 42 1. 
Pókháló. Pujkapásztor N. I. 180. Puskakö: kova T. Puska- 
lövés A. III. 224. Pusztaközep(en) A. IIL 260. P. 23. 

Rabkötél A. II. 179. rabbilincs P. 4. Rabláncz u. o. 
449. Rabszij N. L 193. Ravaszlyuk Ny. I. 23o. (helynév) = 
rókalyuk (V. ö. ravasz „róka** jelentéssel a münch. cod-ben). 
Révpart: a rév partja A. III. 25 1. Rigóének A. II. 292. Roz- 
marinszál E. II. 45. N. I. 200. Rozsdafolt A. II. i45. Róka- 
mái T. Rózsalevél V. A patakhoz. Rózsamag E. 11. 99. 
Rózsaszál u. o. i34. 

Sasfészek A. II. 387. Sasszárny u. o. 137. Sárkánytéj 
T. Sátorajtó A. II. 390. Sátoreresz A. II. 219. Sátorfa T. 
A. III. 195. Sátormennyezet A. II. 335. Sátorponyva u. o. 
93. Sebhely u. o. 24o. Seprünyél A. III. 177. Sirdomb A. 
II. 78. = sírnak dombja u. o. 58. Sirfa : a sir fája K. 236. 
Sírhalom K. 99. A. II. 116. V. ö. a sir puszta halmán u. o. 
119. Sirhant A. II. 2o3. Sorscsapás Gy. Romh. IV. i3. 
Sójomkép(be) K. 4oi. Szabadságügy A. II. 45 1. Szabószemét 
Ny. II. 421. Szalmacsutak T. Szalmapömye A. III. 161. 
Szalmatüz Ball. példab. 6674. Szalonnafelsö A. III. 208. Sza- 
márfül T. Szamárhát(on) N. I. 5o8. Szamárkehü Ny. III. 
i84. V. ö. kecske hurut. Szarvasgim A. II. 263. Szekérút N. 
I. 159. Szellöhát(on) A. II. i44. mint lóháton. Szerelemhi- 
deg E. II. 60. „Rázza a szerelömhideg" Ny. II. 48o. Sze- 
relemrab E. II. 247. Szemfödél Ny. I. 229. Szemfény(en) 
N. II. 194. Matkó, Ny. II 71. Szempillantás A. II. i83. P. 58o. 
Szemügy u. o. 456. Ny. I. 4i5. III. 32. Szemverés Ny. II. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 2o3 

3o6. Szerencsekártya A. III. igS. Szégyenfolt P. Sgo. 
Székláb N. gy. I. 3o. Szélvész P. 576. a szél vésze; szél- 
vészes A. 11. 10. Szélzugás A. I. 5. Szikláéi Tompa, Ga- 
lamboskő. Sziklafél: sziklaoldal A. II. SgS. Szilvalé Ny. I. 
272. Színváltozás F. u. 62. Szirtkaponya A. 11. 44i. Szív- 
dobogás A. I. 49. Szívfájás Corp. gramm. 428. Szívfájdalom 
E. I. 45. II. 47. Szobaföld A. III. 263. = a szoba földje II. 
87. Szócsere A. II. 242. V. ö. gyermekcsere. Szölöínda 
Tompa, Galamboskö. Szölószem(ecske) K. i4g. V. ö. por- 
szem. Szőlőtőke E. II. 75. = szőlő töve K. 281. Szőlővessző 
N. II. 369. Szőrszál F. u. 47. V. ö. fűszál. Szunyogtojás N. 

I. 468. Szüsereg A. II. 172. Szügyelő: tulajdonk. a szügy 
eleje; így kézelő, névutó Ny. I. 334. Pesti G. Ny. II. 3 16 
Szülőkebel; a szülő keble P. i5. Szúrujj N. II. 248. 

Tanorokkapu: a tanorok (azaz kaszáló) kapuja T. 
V. ö. vetéskapu. Tatárjárás. Tavaszmező A. III. 256. Tá- 
tostej Merényi népm. Tejföl Ny. II. 464. Templombiró T. 
V. ö. megyebiró, hegymester. Tengerarc : « Mosolygó sima 
tengerarc" A. I. i5o. Tengerföveny u. o. 287. Tengerhab A 

II. i3i. P. 597. Tengerpart N. II. 42 1. Tengerszem A. II. 
122. Testőr u. o. 160. Tikház Ny. III. 287. V. ö. ebház. 
Tikmony Ny. III. 327. = tyukmony Balásfi u. o. 389. Tila- 
lomfa A. II. 8. Tiszapart E. II. i46. Ny. 1. 373. Tiszaszél-(en) N. II. 
108. V. ö. utszél, ajtószél. Tiszavirág Ny. III. 222. Toronyirányt 
vön.A.III. 272. Töklevél N. I. 352. TömlöczrostélyNy. II. 287. 
Törökhalál A. III. 324. Törvényszék ; V. ö. tan ácsszék A. III. 171. 
Tűhegyre F. Ny. I. 24. Tűzhely u. o. 226. Tyúkhús N. I. 63. 

Utczabíitü M. ny. VI. 353. Utczakati u. o. V. ö. falu- 
kata. Utczaközép(en) A. II. 75. V. ö. pusztaközépen, út- 
. középre P. 576. Utczasor A. III. 294. Útfél (rendesen út- 
félen V. útfélre, de Münch. cod. 54. az útfelekre) Münch. 
cod. 5i. N. I. 21 3. Útkelő (nem tárgyas viszonynyal) M. 
ny. VI. 353. Útszél E. I. 72. II. 159. Ürömpohár: az üröm 
pohara A. I. 279. V. ö. bucsupohár, örömáldomás. Üstlé Ny. 
k. II. 38o. Üstódal Ny. III, 365. 

Vacsoracsillag T. mint hajnalcsillag. Vadászvacsora K. 
407. Vajcsepü: a vaj csepüje Ny. K. III. i4. Vakandturás 
A. II. 24i. vakandokturás P. 577. Vállfok(on), válltő(n) M. 
ny. VI. 354. V. ö. fültö stb. Vállköz(ön) A. II. 379. Várfal 
A. III. 190. Várhegy A. II. i52. Várkapitány A. III. 227. 



Digitized by VjOOQIC 



204 SIMON YI ZSIGMOND. 

Várkapu A. II. 24o. Várkút: van pl. Nagyvázsonyban. Vár- 
megye: tulajdonkép a várnak határa, mert megye azonos 
mesgyével és a szlávból van véve. Vármegyeház: a vm. 
háza. Vármegyeur(ak) N. I. Soy. Ny. II. 91. Városvég(en) 
E. 11. 2o3. mint faluvégen. Vásárhely: a vásár helye, fórum 
M. cod. 56. Vásárállás N. I. 261. Vendégsereg Ny. IIL 377. 
V. ö. galambsereg, méhraj. Verőfény = napfény ; nem a 
mai ver igéből ; v. ö. verő malacz, verőzik (L. Budenz, 
Szóegy. 589. és Thewrewk E. A h. magy. elvei 3i. 1.) 
Vetetüdü: Vetet (vetés) ideje Ny. II. 323. Vetéskapu: a 
vetések kapuja Ny. II. 88. 471. V. ö. tanorokkapu. Vér- 
csepp Pázm. Ny. II. 355. Vérmező A. I. 20. = a vér 
mezeje A. II. 437. P. 3o3. Vérfolt P. I. 579. Vérözön: 
a vér özöne A. III. 218. Vérszag A II. i3i. Vérthát(on) 
V. Z. III. V. ö. szellöhátou; lóháton. Vészföcske A. III. 267. 
Viadaltér A II. i24. Világcsoda A. IIL i63. V. ö. istencsuda. 
Villanyél Ny. I. 200. Villámfény A II. 44o. Virágszál K. 
162. Ny. III. 384. Vizár A. II. 295. V. Z. I. Vizfény A. I. 289. 
Vízpart E. II. 89. 

Zabocsu: a zab ocsuja; 1. buzaocsu. Zabolaszár A. IL 
i46. Zsivány tanya P. 58o. 

6. §. Az itt elsorolt birtokos összetételek — számuk 
6b9-re rug — alig teszik felét azoknak, melyek forrásaimban 
találhatók. A tények nagy mennyisége elvitázhatatlanúl bizo- 
nyítja, hogy itt határozottan kifejtett, eleven nyelvi kate- 
góriával van dolgunk. Bizonyítja ezt különösen az, hogy az 
elsoroltak közt számos szó van, mely különben szokatlan, 
sőt sok esetben talán csak azon az egy helyen található, 
s létrejöttekor mintegy csak pillanatnyi szükségnek kellett 
megfelelnie; v. ö. ellenségvér, életiskola, halálóra, hangya- 
tüdő, hóvilág, juhászkapocs, leányszív, májusnap, nemzetélet, 
nemzetszabadság, népszolgaság, országcímer, szabadságügy, 
szunyogtojás, tátostej, töklevél, viadaltér, stb. Az összetétel- 
nek ezen módja, mint látjuk, nagyon tágkörü; s így nem 
csoda, hogy sok esetben valamivel lazább viszonyt találunk 
a tagok közt. Nem lehet pl. tagadni, hogy ezekben ezüst- 
szín, fűszál, kémszem, vércsepp, vérmező nem 
oly határozott a birtokos viszony, mint ezekben: asztalfő, 
gyermeksirás, kerékagy, malomkerék, székláb, 
vérszag; úgy hogy az előbbieknél és hasonlóknál sokszor 



Digitized by VuOOQlC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 2o5 

talán más fölfogás is jogosult (a mint pl. Volf az id. h. 
ezekben: vízcsepp, vizgöz, a viz-et melléknévi jelző- 
nek veszi). Hogy azonban ilyen esetekben a tagokat bátran 
birtokos viszonyban állóknak vehetjük, azt sok esetben 
iparkodtam olyan idézettel bizonyítani, melyben a két tag- 
nak birtokos viszonya külsőleg is meg van jelölve, pl. 
könnycsepp: ^könnyének egy cseppje**; vérmező „a 
vérnek mezeje** stb. 

SiMONYi Zsigmond. 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 

L 

A Nyelvőr mindjárt keletkeztekor megüzente a hadat 
a neologiának. „Akarjuk ott — így szólott programmjának 
első pontja — a hol az ingadozó alapra fektetett 
s rögtönözve létesített nyelvújítás szabályellenes 
szóalkotásokat hozott forgalomba, a helyesség 
visszaállítását.** S ez időtől kezdve, tehát három éven keresz- 
tül majd kisebb, majd erősebb támadásaival egyre azon volt, 
hogy megszólaltassa, hogy a vitatkozó küzdelem elfogadá- 
sára birja ellenfelét. Mind hasztalan. A nyelvújítás meg sem 
mozdult. Félvállról mosolygott-e eme támadásokra, vagy 
tanácsosabbnak tartotta agyonhallgatni, nem határozhatjuk 
el; de hogy a kettő közöl egyik áll, az aligha több nem, 
mint puszta sejtelem. Végre a múlt év vége felé, a Nyelvőr 
szerkesztőségének kezdeményére, megalakult a nyelvtisztító 
társaság s legott meg is kezdte működését. Ez már rend- 
szeresen intézett támadás volt a neologia ellen, a melyet 
tovább is nyugodtan tűrni annál inkább sem lehetett, mivel 
a napi lapok közlései a nagy közönség figyelmét is fölger- 
jesztették, s ez kíváncsian várta a támadás elfogadását s 
netán visszaverését. Elvégre tehát a negyedik évben, a most 
folyó év márczius i5-én tartott nyelvtudományi osztály 
ülésén kiszálltak az újítás védelmére s az orthologia táma- 
dásának visszavetésére Fogarasi János és Toldy Fe- 
rencz^ a neologiának két legelső bajnoka, az első „Az új 
szókról'', a második pedig ,Az új magyar ortholo- 
gia" czímü értekezésével. (Megjelentek a „Nyelvtudo- 



Digitized by VjOOQIC 



2o6 SZAftVAS GÁBOft. 

mányi Értekezések" IV. kötetében, VII- s VUL szám 
alatt. Kaphatók a M. Tud. Akadémia könyvkiadó hivatalában. 
Egy-egy fíizet ára i5 kr. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.) 

Fogarasi értekezése tisztán védelmi irat ; pártfogó szár- 
nyai alá veszi a nyelvújítást az orthologia támadásai ellen, 
s a kifogásolt szók osztályait helyeseknek iparkodik feltün- 
tetni. Hogy ez nem sikerül neki, az nem az 6 hibája, hanem 
a rósz ügyé, a melyet neki múltjánál fogva védenie kell. 
Szinte a csodálatossal határos, mily korhadt fegyverekkel 
állott ki a neologia ezúttal ügye védelmére a csatasíkra. A 
bizonyításnak egy részről s más részről a czáfolásnak alig 
akadunk itt-ott valami halvány árnyékára ; az elsőnek helyét 
nagyobbára egyszerű állítások pótolják, a melyeknek épen 
az ellenkezőjük áll; a czáfolat helyébe pedig legtöbbszörte 
puszta tagadást vetnek oda. A neologia felszólalására tudva- 
levőleg a nyelvjavításnak ama tételei szolgáltattak okot és 
alkalmat, a melyeknek alapján a hibás szóalkotások osztályai 
vannak megállapítva. Az újításnak tehát, ha nem mellék 
tekintetek, hanem tisztán ügye igazságának érzete ösztönözte 
a felszólalásra, ha az orthologián könnyű s teljes diadalt 
akart aratni, nem kellett volna egyebet tennie,.— de ez 
minden esetre elmulaszthatatlan kötelessége lett volna — 
mint hogy a nyelvjavításnak eddigi tételeit, de különösen, 
hogy a Nyelvőr IV. kötetének 49— 5o. lapjain felállított elve- 
ket megczáfolja, megsemmisítse. 

Vájjon megtette-e ? Ám lássuk ! 

Az „Új szókról** czímü értekezés az első hat lapon azt 
bizonyítgatja, hogy honalkotó őseink nyelve hatalmasan ki 
volt fejlődve s hogy már írni is tudtak. Ha mindjárt 
elfogadnók is ennek valószínűségét, kérdés maradna, húzhat-e 
hasznot ebből a neologia, a melynek még a tizennyolczadik 
század nyelve is fejletlen volt? 

A 6—8. lapokon az Anonymusnál eléforduló szók 
néhányának fejtegetését olvassuk. Mind csupa allotria; ép 
úgy nem tartoznak a kérdéshez, mint az alleluja a temetés- 
hez. Különben megérdemlik, hogy egyik-másikát meghall- 
gassuk. „Szerencs (zerenche) és s:{erelem (zerelmu) Szabó 
Károly szerént egy azon gyökről származik. Támogatja 
e nézetet a mongol sri (prosperité), a szanszkrit s\ríe (for- 
tuna). Miklosich a szerencse szót régi szláv szónak tartja. 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVtíJítÁS APOLÓGIÁJA. ^©7 

A régi szláv alatt a nyelvészek rendszerint a bolgárt értik, 
kik eredetileg altáji származásúak és csak későbben kevered- 
tek össze a szlávokkal** (6—7. L) Csodálatos szómeghatáro- 
zás! Ha eddig nem tudtuk, mi a „szerencse s a szerelem", 
s hogy a kettő tulajdonképen egy, ebből már, ha csak vakok 
nem vagyunk, világosan megláthatjuk. Hisz ott áll kinyom- 
tatva, hogy „SzabóKárolyszerint szerencse és szerelem 
egyazon gyökről származik." Akár csak azt mondanám: a 
farkas'hályog s a farkasgú:{s. Beethoven szerint egy- 
azon okból támadnak. Az okoskodás első tétele szerint tehát 
a s\erencse magyar szó: s^er-encse (az encse természetes 
hogy képző, a mely megvan e szóban is: l-encse; az ilyen 
magától érthetőséget a neologiában magyarázni sem kell). 
A második állítás szerint („támogatja e nézetet a mongol 
sri s a szanszkrit s^rie^) a mongol nyelvrokon a 
szanszkrittal s a magyar mindakettővel. Követ- 
kezik a harmadik tétel : .Miklosich a szerencse szót régi 
szláv szónak tartja." E szerint tehát még sem magyar, 
hanem kölcsönzött szó. A záradék szerint pedig: 
„a régi szláv alatt a nyelvészek rendszerént (??) a bolgárt 
értik, kik eredetileg altáji származásúak és csak későbben 
keveredtek össze a szlávokkal", a szerencse eredetileg altáji 
szó volt s csak később lett szlávvá. Ugy-e t. olva- 
sóm, hogy világos! Ismételjük csak még egyszer: a szerencse 
magyar szó, bizonyítja a szanszkrit, melynek a 
régi szláv rokona; de a régi szláv (kétséges ugyan, de 
nem tesz semmit) a bolgár nyelv, a bolgár pedig altáji nyelv, 
tehát a szerencse altaji-indogermán, vagy tüze- 
tesen meghatározva : magyar-mongol-szanszkrit-ószláv-bolgár 
szó, más szóval: eredeti magyar szó. 

Nézzünk egy más szófejtegetést. „Tulma a Névtelen 
tanúsága szerint a Duna és Vág egybefolyásánál várat épí- 
tett és Komárom-nsik nevezte. Komar a mongolban annyi, 
mint orr és fok. Kell-e, lehet-e ennél természetesebb meg- 
fejtés ? Az om végzet mint paradics-om^ Egyipt-om szóknál 
is, könnyen hozzáragadhatott" (8. 1.). Ha én neológus vagyok, 
én ennél sokkal tisztességesebb, s valamint honalkotó, úgy 
új magyarjainkra is nagyobb dicsőséget árasztó megfejtését 
adtam volna a Komárom szónak. Mi köze van a magyarnak 
a barbár mongol o r r-ához, mikor ott van a nagy müvclt- 



Digitized by VjOOQIC 



208 SZARVAS GÁBOR. 

ségü görög nép ? A görög nyelvben koma annyi mint álom. 
Midőn tehát Tulma a várat megépítette, ilyformán gondol- 
kodott : Erős vár, oly erős, hogy a melyik ellenség ide tolja 
az orrát, eggyig itt hagyja a fogát, itt e vár falai alatt fogja 
alunni örök álmát. Legyen tehát a hely neve álom. 
Kell-e, lehet-e ennél természetesebb megfejtés ? A rom végzet 
ősmagyar képző, a melyet kétségtelenné tesznek e szavaink : 
iá-rom, há-rom, ko-rom^ ba-rom, H-rom Iá-rom, sat. 

A q— 12. lapon egy pár új (erény, lég, ünnepelje) s eg}' 
régi szó (tldom) életbeléptetésének történetéről értesülünk. 

A i3— í5. lapokat anekdoták töltik be. Az első azon 
czélból látszik elmondva lenni, hogy a raktár szó helyessé- 
gét igazolja. Az argumentum így hangzik: „A ministeri 
szakférfiú szerint nekik az nagy zavart és tömérdek károkat 
okozna, ha a raktár szót a tárháx vagy rakodó szóval egy- 
nek vennék; mert nálok ezen szók mindegyike más-mást 
jelent." Ez az okoskodás más szavakba öltöztetve ezt mondja: 
Minthogy a szakférfiak más-más helyet neveznek rakLár-ndky 
tárház-nak és rakodó-nak, következik, hogy a raktár jó szó. 
Ennek az okoskodásnak szakasztott mása volna a következő: 
Ha élni akarok, ennem kell ; de nekem nincs mit ennem, 
tehát mástól kell lopnom. 

A második anekdota méltó párja az előbbinek. E sze- 
rint meg a szállodatulajdonosok követelik a szálloda szó 
megtartását; „ők az ö hóteljöket nem engedik semwirths- 
haus-nak, sem gasthaus-nak nevezni. Ha az akadémiá- 
nak kifogása van a s\álloda ellen, jó, akkor ők hó te l-nek 
fogják nevezni.** (i4. 1.) És Fogarasit ez a wirthshaus-argu- 
mentatio teljesen meggyőzhette, mert hozzáteszi, hogy ö 
ugyan nem beszélt velük, de ha beszélt volna, biztosította 
volna, hogy az akadémia a kérdéses szó ellen nem nyi- 
latkozott. 

A harmadik azon czélból van kitalálva, hogy meggyőz- 
zön bennünket annak szükségéről, hogy a nő és né közt 
külömbséget kell tennünk. ^Valaki — így kezdi az adoma 
— főzőnek egy nőszemélyt fogadott fel, a ki könyvecskéjé- 
ben (Fogarasi és embere szerint roszúl) szakácsnénak volt 
írva. — Tehát a férje is szakács? kérdé a felfogadó. — 
Kérem alásan, nincs nekem férjem. — No hát maga asszony 
vagy leány ? Elpirult de nem felelt. — Vagy talán leány- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA, f 209 

asszony? Erre elmosolyodott, de megint nem felelt." C^^*. 1.) 
Csak úgy odavetőleg jegyezzük meg, hogy vastagon sántít 
az anekdota ,• vagy pedig az a nőszemély szakácsnénak öltö- 
zött „delnő" volt; mert igazi magyar szakácsné a leány- 
asszony-ba helyezett kétértelműséget nehezen értette volna 
meg, hogy elmosolyodjon rá. Különben fogadjuk el, hogy 
igaz. Tehát abból, hogy valaki egészen helyes adatból (sza- 
kácsné) ügyetlen következtetést s még ügyetlenebb kérdést 
tesz (a férje is szakács?), az következik, hogy a nyelv a 
hibás, hiányos, vagy nem inkább az, hogy az illetőnek az 
eszejárása biczeg ? Hát ha, a mint Fogarasi akarja, wsza- 
kácsné" helyett „szakácsnő" lett volna a könyvbe írva, nem 
gyúlt volna-e meg baja annak az úrnak akkor is a magyar 
nyelvvel? Mert a „szakácsnő" csak is arra ád szerinte fele- 
letet, hogy a férje nem szakács ; de hogy van-e s micsoda 
a férje, vagy özvegy-e, lány-e, volt-e vagy van-e gyermeke, 
lud-e zongorázni vagy fütyülni s több efféle kiváncsi kér- 
déseket válasz nélkül hagy. Okos ember, a hol öt kérdésre 
van szükség, ötször kérdez, s nem okozza a nyelvet, hogy 
gyámoltalan, szegény, mert nem tudja egy szótaggal a sza- 
kácsné felfogadó uraknak megmondani, hogy pl. hajadon-e 
még a nőszemély, van-e fogékony keble, szándéka-e tisztelni 
új gazdáját, stb. 

íme t. olvasók, így bizonyítanak s így czáfolnak a 
neologia nyelvtudományában : allotriákkal és anekdotákkal ! 
S még hagyján, ha legalább mint allotriák és anekdoták 
érnének valamit; de a mint a föntebbi idézetekkel kimutat- 
tuk, ezeknek is irgalmatlan gyöngék. 

S ezzel áthaladtunk az értekezés két-harmad részén. 

Végre a i6. lapra érve, azon elvek ismerésének szük- 
ségességéről szól, a melyeket az új szók megbírálásában 
követnünk kell, s azt veti utána, hogy ezekre a nyelvtudo- 
mány tanít bennünket. „Igen ám — szóról szóra így van — 
ez sokra megtanít bennünket, csakhogy sokunknak más- 
más nyelvtudományunk van. Immár melyik 
nyelvtudományt válaszszuk? Az is igaz, hogy én 
már több izben állítottam fel elveket a nyelvmüvelésről, 
melyek ide is vágnak és tudtomra senki által meg nem czá- 
foltattak. És noha ezeket az írók nagy része, habár csak 

M. NYKLVŐR. IV. 14 



Digitized by VjOOQIC 



2TO SZAtVAS. A NYELVÚJÍTÁS APOLOGíÁJA. 

nyelvérzékök után követi, de a kik ellen leginkább irányoz- 
tattak amaz elvek, nem igen akarnak tudni azokról." (i6. 1.) 

Ezekre pontonként kell felelnünk. 

Elvekre, a melyeket a szók alkotásában és megbirálá- 
sában követnünk kell, mi is azt mondjuk, valóban szüksé- 
günk van. Az utánavalót is mondjuk: ez elveket a nyelvtu- 
domány állapítja meg. A harmadik már: „sokunknak más- 
más nyelvtudományunk van" csak félig igaz, a mennyiben 
az orthologia csak egy nyelvtudományt ismer; hanem a 
neologia, ott már máskép áll a dolog; ott már igaz: sokféle 
nyelvtudomány van, annyi a nyelvtudomány, a mennyi a 
neológus. Arra a kérdésre, hogy melyik az igazi nyelvtudo- 
mány, melyiket válaszszuk, a legközelebb lesz alkalmam 
válaszolni ; egyelőre azonban, negative már most is felelhe- 
tek: a nyelvújításé sem egyenként, sem összevéve nem az. 
Végre a mi az idézet végét illeti, hogy „ö (Fogarasi) már 
állított fel elveket a nyelvművelésről, de ezekről, noha még 
eddig sepki sem czáfolta meg, épen azok nem akarnak tu- 
domást venni, a kik ellen irányoztattak", erre ez a feleletünk. 
Ezeket az elveket azért nem volt szükség eddig megczáfolni, 
mert már rég megczáfolta azokat az idő ; de minthogy most 
vagy helyességük elismerését, vagy megczáfolásukat kívánják 
tőlünk, jó, rászánjuk magunkat a nagy közönség felvilágosí- 
tásául e hálátlan, keserves munkára, s ki fogjuk mutatni, 
még pedig a lehető legközelebbi alkalommal, hogy mily kár 
az ily elvek megczáfolására a drága időt vesztegetni. 

A következő lapokon az értekezés az új szók forrásai 
gyanánt a tájnyelvet, a régi nyelvet, a szóelem- 
zést és az analógiát említi (17 — 20. 1.); azután követke- 
zik azon alapszabályok elsorolása, a melyek útba igazítanak 
bennünket, hogy miként használhatjuk és használjuk fel ama 
forrásokat (21 — 24. l.). Hogy mennyit ér az értekezésnek ez 
a látszólag sokat igérő része, azt múlt havi akadémiai fel- 
olvasásomban tüzetesen kimutattam. Erősebb ismétlések ki- 
kerülése végett tehát utasítanom kell a t. olvasót az említett 
füzetkére. (Nyelvtud. Értekezések. IV. köt. 9. sz. „A nyelv- 
újítás. *) 

Szarvas Gábor 



Digitized by VjOOQIC 



FISCHER. AZ tT IGEKÉPZÖ. , 211 

AZ „IT" IGEKÉPZŐ. 

Van nyelvünkben egy pár képző, mely névszókból, 
igékből egyaránt alkot szavakat. A többek közt ilyen a -ság 
'Ség, -as^t, -iil és ilyen az a képző is, melyről most akarok 
szólni, t. i. az -ít. 

Azt veszszük ugyanis észre, hogy vannak -ft-vel képzett 
igék, melyeknek alapszavuk névszó, mások ismét, melyek- 
nek alapjuk ige. E szerint fejtegetésemet is két részre osz- 
tom : külön tárgyalom az igékből és külön a névszókból 
alkotott igéket. 

Ha az igéből képzett -Ü végű szavakat vizsgáljuk, azt 
tapasztaljuk, hogy kétfélék, t, i. I. olyanok, melyeknek 
alapja mint ige ma is használatos, pl. áll-it^ s:{óll-{t^ hajl-ít 
(hajol) stb. ; II. pedig olyanok, melyek azon alakban, mely- 
ben az -ít hozzájuk járul, ma már nem használatosak, ilyenek : 
csepet'-it^ csillap'Üy henger-ily S'^ár-Ü^ s\ak'Ü, siov-ít stb.; 
az e fajta alapszavak ugyanis csak d vagy g frequentativu- 
mokkal használva élnek már nyelvünkben, pl. csepere<fni, 
szakad, szakodat, szorong-at, hengereúí-ni, hengergetni. 

A világos igei alappal biró igéket ismét két részre 
oszthatjuk : tiszta causativumokra, azaz olyanokra, melyek 
„valamivé tevés"-t jelentenek, mint: áll-ít (tenni, hogy va- 
lami „áll"-jon), hajl-ít (eszközölni, hogy valami „hajól**-jon), 
száll-ít (hogy valami „száll"-jon), omlít, térít, veszít stb. Ha 
ezeken a fölsorolt igéken végig tekintünk, azt látjuk, hogy 
mind bennhato ige. 

Másodszor föloszthatjuk a világos igei alappal biró szó- 
kat olyanokra, melyek már nem causativ, hanem momentán, 
azaz egyszeriséget jelentő cselekvést fejeznek ki ; ilyenek : 
csavar- ít, emel-ít, habar-ít, kavar-ít, mer- ít, tasz-ít stb. Ezeknél 
az alapúi szolgáló ige átható cselekvést fejez ki. — Nem hi- 
szem, hogy rósz alapon áll föltevésem, mikor azt mondom, 
hogy az utolsó csoportbeli igék -z7-je teljesebb-m/ helyett való ; 
mert Van köztük egy pár, melyet most is egyformán hasz- 
nálnak- /í-vel és -m^vel, pl: csavarít és csavarint, emelít és 
emelint, taszít és a Dunán túl taszint is; a mellett a töb- 
biek is olyanok, hogy könnyen lehet a momentán /í-et a ha- 
sonló értékű 'int momentán képzővel pótolni, mint : kavarinty 

14» 



Digitized by LjOOQIC 



212 FISCHER IGNÁCZ. 

habarint^ melyek, meglehet, tájdivatosan még használatban 
is vannak. 

A 11. csoportbeli igékkel már nem lehet oly könnyen 
elbánni, mert soknál kétséges, ige-e az alapszó (gyan-ít, pir-ít 
stb.); és a melyeknél tudjuk is, hogy az, azoknál sem ha- 
tározhatjuk meg biztosan, causativ vagy mom, képzésüek-e, 
mivel nem tudjuk az alapige átható vagy bennható jelen- 
téssel birt-e (fitít, szunydít). 

Causativumok: cseperít (fölállít), csillapít, guríi v. 
gurgít, gyarapít, hasít (1. Budenz magy. ug. szót. gt.), sza- 
kít stb. 

Momentán jelentésűek: hagyít v. hajít, bigyerít, finto- 
rít, hunyorít stb. 

Azok az 'tt képzésű igék, melyeknek alapjuk bővebb 
magyarázatra szorul, a következők: gyanít, hódít, segít, szé- 
dít, tanít, fitít, szakít, hasít, horplít, szárít, csődít, derít ; to- 
vábbá: ejt, felejt, nyújt, gyújt, gyűjt, nyit (a régibb iratok- 
ban az Ü mindenütt -o/í, -o;7, -(?;7-nek hangzik). A mennyiben 
Budenzmagy. ug. összehasonl. szótárát használhattam, azt ta- 
pasztaltam, hogy a szakít, szédít, tanít, hasít, homlít (a kifejthető 
* hom „görbedést" jelent, innen a denominativ * homol és a caus. 
homlít) szárít, csődít, derít, nyújt (eredetibb *ny^v„jt) gyújt 
(ered. ^gj'^pjt), gyűjt (ered. * gfsv^'t), nyíl (ered. *ny„vjt) 
(v. ö. Budenz magy. ug. szót. 268, 282. 177—79,91, iii— 12, 
279, 375, 249—60, 425—20, 189—90, i65— 66, 417.) igék 
akpja bennható ige és maguknak causativ jelentésük van ; 
causativ jelentése van az ejt és felejt-nek is (1. Ny. K. IV. 
i58); az ejt ige előbb eseht utób esejt, e'ejt lett). A Jitít^ 
gyaníty hódit összehasonlítólag nyomozva nincsenek, de a 
Jitit fitogat (v. ö. látogat, nézeget, meneget (a göcsejben, 
stb.) és a gyanít gyanakodni (v. ö. vélekedni, tisztálkodni 
stb.) alakja és ez utóbbira nézve még a gyanú, gyanó főnév 
is */íí és * gyan alapígékre utalnak. A hódít-n^V. igei vagy 
névszói alapja van-e, azt nem tudom. 

Még egy csoport igét kell megemlítenem, mely d fre- 
quentativumot vesz az -Ü elé. Ilyenek a következő caus. 
hangutánzófélék : csöndít, dördít, csördít, zöndít, zördít, me- 
lyeknek frequentativ (durativ) alakjuk : csönög, dörög, csö- 
rög, zönög, zörög; ilyenek még buzdít, fordít, indít, rendít, 
melyeknek frequ. (durat.) alakjuk szintén: buzog, forog, inog, 



Digitized by VjOOQIC 



AZ ÍT IGEKÉPZÖ. 2l3 

remeg; ide tartoznak még rándít, sejdít, és szunydít. Ezek 
közül az indít, buzdít, fordít, .rendít, rándít caus., a szuny- 
dít és sejdít pedig mom. jelentésűek. Hogy mért vesznek 
föl ezek d frequentativumot az -ft elé, annak okát nem ad- 
hatjuk, legfölebb csak utalni lehet arra, hogy a legtöbb olyan 
ige, a melynek bennható alakja g képzővel van, azon fö- 
lül pedig az indít, rendít, rándít, sejdít, szunydít inchoativ 
fogalmúak. 

Az igei alappal biró -// képzésű szavaknál az eddigiek 
nyomán tehát kétféle fuctiójú -//-et kell megkülönböztetnünk, 
t. i. azt, a mely átható igékből mom. jelentésű, és másod- 
szor a mely bennható igékből causativ jelentésű szavakat 
alkot. Az előbbit -int-ve vezethetjük vissza, az utóbbinak 
eredetére nézve pedig Budenz ád fölvilágosítást. (Ny K. IV. 
Néhány magyar igeképzőről.) 

Az'ít képző eredetére nézve a régibb iratok egy lépés- 
sel közelebb visznek ; ott ugyanis az -tt még -a;7, -ojt, -ejt-nQk 
hangzik; fönntartotta ezt az alakot az irodalom is egy pár 
szóban, mint: ejt, felejt; fönntartotta a népnyelv is, mert 
még megvannak: veszejt, szakajt, taszajt, hasajt. Össze- 
hasonlítva a rokon nyelvek hasonló nemű képzőivel, az -0/7, 
-ejt régibb -aht^ -eht helyett van; a finnben megfelel neki 
kettős jf, mely -A^ből való, a mordvinban -fty a mi e nyelv- 
ben -A/-től rendes változás (pl. a finn kaAíe (= két, kettő, 
a mordvinban ka//e és a cseremiszben meg van a -ht-néX is 
eredetibb 'kt)\ mely képzők mind ugyanazon jelentésűek 
mint a magy. caus. -ft; azaz valamivé tevést jelentenek. (Ki- 
merítőn kifejtve 1. Budenz fentebb érintett fejtegetésében.) 

Az -/í-nek másik, sokkal szélesebb körű functiója az, 
hogy névszókból alkot causativ igéket. 

Először is az -ti egyszerű melléknevekhez járul, mint: 
jav (>ó): javít, böv (bő): bővít, sárga: sárgít, csúf: csúfít, 
drága : drágít, fehér : fehérít, szépít, feketít stb. 

Másodszor főnévből 5-vel képzett melléknevekhez : bú- 
sít, csöndesít, erősít, fényesít, hasznosít, hegyesít, károsít, 
sebesít, tüzesít. Ide tartoznak azon melléknevek is, melyek 
nem utalnak főnévi alapszóra, mint : egyenesít, hüvösít (van 
hüvít is), közösít (köz melléknév is van), magasít és teljesít 
(az ebből elvont telj új szó.) 



Digitized by VjOOQIC 



2l4 FISCHER IGNÁCZ 

Továbbá számnevekből készült melléknevekhez; hasz- 
nálatban azonban csak a következők vannak : egyesít, kettő- 
sít, négyesít, és ezek a határozatlan számnevek vagy név- 
mások: semmisít, sokasít, másít és többit (v. ö. jobbít, rosz- 
szabbít); sőt egy melléknévül használt igehatározót is talá- 
lunk -ft-vel: közelüj azaz eszközölni, hogy valami v. valaki 
kö:{el legyen. 

Járul comparativusokhoz : hosszabbít, jobbít, kisebbít, 
nagyobbít, rosszabbít ; — fosztó képzős melléknevekhez, mint: 
esztelenít, fajtalanít, iztelenít, kegyetlenít, kénytelenít, nyug- 
talanít, oktalanít. Ez utóbbi alakok nincsenek igen haszna- 
latban és számuk jóformán csak az általam fölsoroltakra 
terjed. 

Találunk azonkivül vagy tizenkilencz főnevet is, mely 
'ít képzős ige lesz, s ezek a következők : alapít, arányit, 
békít, csábít, dühít, ékít, gyámolít, haragít, hibít, istenít, la- 
pít, mocskít, pirít, piszkít, szégyenít, társít, vegyít, világít 
Még ezek között is van egy pár, melynek főnévi voltához 
kétség fér; ilyen a csábít, pirít, dühít; mert a csábítból el- 
vont csáb új szó; a pirít-beli ^ir-hez pedig oly képzők is 
járulnak, melyek igei alapra mutatnak, mint: pirkad, piron- 
kodik, pirongat, a régibb codexekben (a tihanyi c. a^ the 
pirongásodat, ii5; Vg. c. a\ esmeroktol való piron- 
gas loo; Bécsi c. pirongás nalkiil 5.) eléfordúló piron- 
gás (pudor) pedig jt?zro;/^ igére utal, melyből ismét jt?/r benn- 
ható alapige válik ki. Lehetett e mellett egy jt?/r névszó is, 
mely mellett ismét a piros bizonyít. Hasonló okból kétes a 
dühít-nek denom. képzése is. Régibb denom. képzésű sza- 
vaknak csak a következőket vehetjük : békít (S. J.), gyámo- 
lít, haragít, lapít, mocskít, piszkít, szégyenít és talán a még 
csak Biró Mártonnál eléfordúló hibít (errorem facit) szót. 
A többit később származásúnak és ezek mintájára készült- 
nek tekinthetjük annál is inkább, mert Molnárnál nem for- 
dulnak elé. 

Különben nem azért rostáltam meg e főnévi alappal 
biró igéket, mintha azt akarnám következtetni belőle, hogy 
az 'ü főnévből nem képez igét, hanem csak azért, hogy 
megtudjuk, mely szót milyen hely illet meg; de meg nem 
is szabad a főnév és melléknév között oly szoros választó 
vonalat húzni; mert azt a nyelvtudomány kimutatta, hogy 



Digitized by VjOOQIC 



AZ ÍT IGEKÉPZÖ. 2l5 

a főnévnek és a melléknévnek a jelentése nagyobbára össze- 
forr. Hányszor nem használunk melléknevet főnév gyanánt ; 
vagy nem ugyanaz-e például a latin amicus: kedves ésamicus 
barát. Tehát azt, hogy valamely képző főnévből-e, mellék- 
névből alkot-e új szót, nem szabad mindig oly szoros kri- 
tika alá fogni. 

Még egyet kell megemlítenem. Sokan kérdezik, mért 
van piszkít és piszkosít, világít és világosít, és mért nem 
lehet mondani azt is, hogy sárit vagy fényit^ hamvit, has:^' 
nít, és melyek azon szavak, milyen természetűek, a melye- 
ket így lehet használni. A felelet az, hogy összesen csak hat, 
illetőleg négy főnév van, melyet így lehet használni, t. i. 
piszkít és pis\kosü^ dühít és dühösit^ világít és világosít y 
mocskít és mocskosíty ékít és ékesít^ dis\ít és dis^esít sza- 
vakat, melyek közöl az utóbbi kettő csak Szabó Dávid óta 
kapott lábra. — A pirít és pirosít szavakat, melyeknek mind- 
egyike különböző fogaimar is fejez ki, nem lehet ide sorozni. 
A melléknevekből alkotott igéknél is csak alig egy-kettő 
használtatik így, pl. avít és avasít^ hüvít és hüvösít. — Ezek- 
nél már szintén van némi árnyalati különbség; mert az -s 
képző melléknevekből kicsinyítő mellékneveket alkot ; így 
avas kisebb fokú á-ságot, kékes kisebb fokú ^^^-séget jelent ; 
hüv (v. ö. hév) és hűvös közt szint ily viszony van. Hogy 
a nyelvszokás csak ily kevés kettős használatú szavat szen- 
tesített meg, az azt mutatja, hogy ez a használat vagy ki- 
veszőben van már, vagy ellenkezőleg csak újabb időben kez- 
dett lábra kapni. 

Itt említhetjük meg a hangutánzókból készült denomi- 
nativumokat, mint : nyerít, sikít, suhít, visít, vonít, uszít stb. 

Most még egy kérdés volna hátra, hogyan kerül az 
-/f-hez az a különös functió, hogy igékből, névszókból egy- 
aránt képez causativ igéket. Ha magából a magyar nyelvből 
akarnók ezt a jelenséget megfejteni, nagyon valószínű, hogy 
üres combinatiókba ereszkedhetnénk, de bizonyost nem 
mondhatnánk. Itt csak az összehasonlító nyelvészet tájékoz- 
tathat bennünket. 

Budenz fönnebb említett tanulmányában a névszókra 
nézve következő eredményre jut. Minden névszó először d 
képzővel bennható igévé alakúit és azután járult még hozzá 
a tulajdonképeni causativ képző a -ht (jt); s^cp-ből lett elő- 



Digitized by VjOOQIC 



2l6 DEÁK FARKAS. 

ször s:iéped'n\j fehér-h6\ fehéred-nij és ebből aztán s^éped-hty 
fehéred'ht. A nyelv a mássalhangzó torlódást nem tűrve 
meg, a i-t elejtette és marad csak s:{épe'ht^ fehére-ht; a nyelv 
további fejlesztésével lett belőle : s^^ép-ejt^ fehér-ejt^ a mely 
alak általános régibb iratainkban, és legújabban ebből állt elé 
az 'ít képző. (Kimerítőn Budenz, Néhány magy. igeképzöről. 
Nyk. IX.). 

Hányféle functiót tulajdonítsunk tehát az -//-nek? A 
nyelv mai állásából Ítélve, minden esetre kettőt; de erede- 
tére nézve a causativ ft-nek csak egy functiója volt, t. i. 
bennható igékből (akár denominat. akár deverbalis képzé- 
süek voltak is) alkotott causativ jelentésű szavakat. 

Fischer Ignácz. 



WESSELÉNYI ANNA LEVELEIBŐL. *) 

(Sz. 1584- t 1640.) 

A hetven darab levél, melyet a lent idézett műben vesz az 
olvasó, legnagyobb részben W. Anna saját keze írása, hosszú 
szálkás betűkkel írva s a korhoz képest elég jő ortograíiával ; a 
mennyiben bizonyos rendszer szerint vannak használva a bctük 
és írva a szavak, az eltérések végre is kitanulhatok. 

Nem számítva a papiros és tenta régiségét, az itt-ott ele- 
forduló elemi s más pusztításokat, az írás általában véve nehezen 
olvasható, s habár a betűk és szóalakokhoz hozzá szokva a 
nehézségek áttörhetők, mind az által az írás sűrűsége és szálkás- 
sága miatt az olvasás mind végig szemfárasztó. 

A betűkre nézve megjegyzendő, hogy nagy betűk a mondat 
és szó közepén igen gyakran fordulnak elé, különösen az a be- 
tűnek több mint fele nagy -4-val van írva, s ezenkívül az s, n, 
k stb. betűk igen sokszor a nagyobb alakban fordulnak elé a 
szó között. 

Betű vagy mondatpontozás felette ritkán fordul elé. Az 
5f, \s, és \ betűket legtöbbször egy jellel, egy hosszú/ mellé 
csatolt vonással fejezi ki, ilyen formán : ^ ; ezt aztán az olvasó- 
nak a szóból és gyakran a mondatból kell kiokoskodni ; szintúgy 
a Cl és cs hangokat is, melyeket ugyan csak egy forma jellel ír. 



*) Mutatvány ily czímü müböl : Wesselényi Anna. írta 
Deák Farkas. A mü e napokban fog megjelenni. 



Digitized by VjOOQIC 



WESSELÉNYI ANNA LEVELEIBŐL. 217 

Az a, Cj Oj ő is legtöbbször egyforma, valamint az u és ü be- 
tűk is. 

Mondatai a legtöbbször kerekdedek és kifejezései telvék 
erővel ; foként ha egy kissé indulatba jön a nagy asszony s vala- 
miért fel van izgatva, igen szépen tud írni. Megesik azonban 
néhol, hogy a mondat szétfoly tollából s kimarad a tárgysző 
vagy épen a vonzó ige. A be és ben közt lev6 különbséget nem 
ismeri el annyira, hogy a ben nem is fordul elé leveleiben; de 
ismeri az ikes ige használatát, s az igék tárgyas és tárgyatlan 
alakjait legtöbbször helyesen különbözteti meg. 

Némely szónak a leírásából azt is lehet következtetni, 
hogy a nagy asszony az r betű kimondásánál egy kissé rácscsolt 
s ezt a mellék hangot is ki akarta fejezni ; például a következő 
szavakat így írta : p r j o b á 1, g r j á c z ia, Gr j éc z (város), P r j é- 
postvári, prjokátor, kalastrjom stb. 

Levelei mint olyanok csinosaknak s néhánya valóban szép- 
nek mondható, mindannyi teljes kerekformával, logikai renddel 
s a legtöbb élénk festői átilussal van írva. 

Minden levél elején, különösen a melyeket maga írt, egy 
kereszt áll, ilyenformán : f. Fiához vagy előkelő emberekhez írt 
leveleiben a kereszt után első helyen van a megszólítás, azután 
idvezlet, a szolgálat készségnek felajánlása s Isten nevével min- 
den jónak kivánása. Ez után a megnyugtatás a vett levélről vagy 
felhívás válaszolásra. Ekkor aztán a levél tárgyai következnek. 
Ezek után pedig a bezárás, ismét jó kívánság és szerénykedő 
aláírás ; s végül majd mindenik levélnek van utóirata, némelyik- 
nek négy is. 

Alárendeltjeinek is így ír, csak a megszólítást hagyja el. 
Aláírása mindenkor Árva Wesselényi Anna. 

A szokatlanabb szavak közül, melyek e levelekben eléfor- 
dúlnak, egyelőre a következőket jegyeztem fel : 

Alálátó hely: a kápolna hétnek ki az ökrök, azaz már 

tetején valami erkély féle. jó nagy a fü. 

azonban maradt: abban galiba: baj. 

maradt. gyermekded ökör: fia- 

b a k a c s i n : valami szövet. tal ökör, tulok. 

csuha: a szakácsok f&zo- gyermek ló: csikó, 
ruhája. h e á b a : híjába, hasztalan. 

ekeddik: eddig. hea: a pénznek nevolt sem- 
fal ka: egy darab ido (egy mi hea. 
falkáig olt fognak maradni). habornyicza: tengeri 

F e r k o : Ferencz (erdélyies^. pók. 

füvesen: már füvesen j6- ház: szoba (erdélyies). 

Digitized by VjOOQIC 



2l8 



DEÁK FARKAS. 



ide: itt. 

i sm ég: ismét. 

idne p: innep. 

i fi a: hiú. 

Istók: István. 

iszonyit: ijeszt. (A véglesi 
utat minyájon iszonyitolták). 

kordé? (Párizpápainál kor- 
déra : perfunctorie, obiter, stb.) 

kék (ló) t. i. : a szine. 

k a V a s z i a, valami szövet- 
nek a neve- 

karasia, valami posztó ne- 
mű szövet. 

kalteriom? (Az én kálte- 
riomom is nem sokára kész 
lesz). 

1 e n g i e r : lengyel. 

maga: noha. 

megveszett: megfogyott 
(a beteg gyermek). 

mező Ián: szövet nemű. 

nyavalyás: hitvány, sze- 
gény, beteges, rongyos, gyenge. 

olcsó r lom: olcsónak tar- 
tom. 

penigh, penik: pedig. 

postán: gyorsan, hamar. 



p is pe g: püspök. 

poplikán? 

Panna, Panoka: Anna. 

r é h y, r é j i : régi. 

r ai n b eket? 

szállít: apaszt. 

szilig: szelíd. 

sziligség: szelidség. 

szemben lenni: talál- 
kozni. 

s e p e t (Párizpápainál : s z e- 
p c t) ; szekrény. 

szekér: kocsi, hintó, (crdé- 
lyies). 

ti nó: fiatal tehén. 

többül: szaporodik. 

z ü p ö n (Páriz Pápainál : 
z u p p o n : levesétel). 

V a j u s z o m : bajlódom. 

veszt: vcszteget,^ pazarol, 
elad. 

vi s zál t selyem. 

vénasszony: társalko- 
dóné Cnéhol öregasszony 
is) pl. egy helyt így ír: „án- 
gyomnak úgy hallom ifjú vén- 
asszonya van." 



fel. 



írónk sajátságos kifejezései közöl pedig ezeket jegyeztem 



Az elszánt akaratnak több tanács nem kell. 

Az Isten igaz és az embereknek is igazságos állapotját 
kedveli. 

Nem olyan rút az ördög az mint írják. 

Az nagy emberek közt ha egyikkel valamit elhitetünk, a 
többi könnyen elhiszi. 

Ha jobban folyamodunk Istenhez, hogy sem ez világi esz- 
közökhöz, nagyobb jutalmát vesszük. 

Ez után is szükséges az jóakaró, mert még tovább az nagy 
oltár. 

Ne tartsatok haragot, egy óra az életnek halálnak válto- 
zása. 

Nem élünk örökké itt ez világon. 



Digitized by VjOOQIC 



WESSELÉNYI ANNA LEVELEIBŐL. . ^Ip 

Szállítsuk a rósz akarókat, többítsük a jő akarókat. 

A ki szenvedni nem akar uralkodni is nehéz. 

Isten s ember tudja: mindenki tudja. 

Egy [xadon ültünk: egyet értettünk. 

Az ki nem lehet, nem kell tör&dni rajta. 

Már ott is félek a hol nem vétek. 

Mikor ember első útját megvéti, gyakorta nehéz kigárolni 
belőle. 

Az lelki ismeret másvilágra való dolog, könnyen szokta 
ember hagyni. 

Az menyi veszekedés, gyűlölség köztük van egy hajdú 
városban is sok volna. 

Nagy szorgalmatosság: nagy vagyon. 

Isten jobb királynál s a tudós doctoroknál is. 

Jó tudom ember: okos ember, tanult ember. 

Sokfelé oszlik mintha koré öntenek. 

Kásával fizetni: apránként fizetni 

Tanúságot adni: utasítást adni. 

Oly közönséges hír, hogy még a kadácsok is beszélik. 

nGorbora hagytam volt hogy vigye a levelel". 

^Keresztszegre hagytam hogy menjen".*) 

Az is csak azonban mulék. 

Gyenge ugyan (az vászon) de azért helyt adhatok neki. *) 

Adjon helyet kegyelmed igaz mentségemnek. *) 

Urunk (fejdelmünk) lévén peresünk, csak Isten lehel orvo- 
sunk. 

Bizony dolog térne szó hozzá : lehelne ellenezni. 

Illendőbb a magad lovája mennem: a le lovadon vagy lo- 
vaddal slb. 

Deák Farkas. 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 

Kazloczy Ferencz münkáji. Szép litcralúra. Pesten, Tratlner János 
Tamásnál, i8i3. VII. kötet. Osszián. 

A^sag : ádttípf (a lúzek a^sag' nál contus furnaríu$ magyará- 

jaikb'd borulnak == die flamm' zat van). 

mit dampf umnachtet das haupt. dga\at : geweih (szarvas ága- 

283. M. A.-nél rutabulum, PP.- zat ja = des hirsches geweih) 199. 



*) Vájjon germanismus-e c két tétel ? 

') ') Ezeket némelyek erős germanismusnak tartják ; nézetem 
szerin' azonban bátran lehet használni most is. D, F. 



Digitized by VjOOQIC 



22Q FISCHER. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 



ballagdal: ballag, ballagdo- 
gál, 62. 

csdtés: binsenvoll, ii4, i23, 
294. 

csomók: burg, Kazinczy ál- 
talában valamely pompás épü- 
let értelmében veszi 169, 71. 

dereng: dámmern 177. 

düh^ széldQh: windsbraut, 44. 

ellen: ellenség, 53, 157. 

estvelyeg : estvelygft éj : sin- 
kende nacht, 3i. 

ébreng : ébred, 3 10. 

éjje\\ mellyet had éjjez kö- 
rül = den umnachtet der krieg, 
259. 

fekv: fekvés, fekvő hely 24, 
io4. 

fenn, (fenn szépségű Malvína 
=;Malvina hoher schönheit) i55. 

gömbölyeg: kreis, kör, göm- 
bölycgség, M. A. : rotundus, 11. 

gyakni : schleudern (clgyakta 
a dárdát) ; közönséges jelentése 
szúrni. i83. 

gyapor\ mancher (itten gya- 
por hadi dárda tündököl, itt 
gyapor veres szem görög = 
mancher schlachtspeer funkelt 
dórt, manch' dunkelrollendes 
aug.) 108. M. A. foecundus, so- 
lidus. 

idv\ üdvösség: heil, 53. 
jdrdal : járdogál, wandein, 
127. 

komor: komorság (Szruthon 
fejedelme, minek e komor?) 55. 

lebdes: haja lebdesve szállong 
fejér mellyen, 169. 

lég: levegőég; — légu io5. 

nyomás^ kinyomás: kifeje- 
zés (Glossarium, Vért alatt). 

nyulong: nyúlik, 52. 



omlong : omlik, omladozik. 
io4. 

ortdly: villongás, kamp, 191, 
229. 

permeteg (Kazinczy apró 
szemú ritkás esőnek magya- 
rázza) permeteg felhő = regen- 
gewölk i58. és több helyen. 
pocsdj: sumpf 270. 
reg: reggel, 74, 118. 
rémy elvonva a rém-ít-bol, 
(Kaz. „kisértet spectrum" jelen- 
tést adott neki) 63, i34, i65, 191. 
s\dlkds ? sz. eb (szálkás ebei 
mellette lihegnek) 5. 
si^eltd : szelídség, 67. 
szellem : Kaz. a következővel 
okolja meg e sző képzését: 
s:[ellem .a s:(elelek, spiro, szó- 
ból, mint a kelek-bbl a kellem. 
Zrinyi és b előtte már mások 
ezt s^^ellet'Utk mondották. így 
a lélek: anima, seele, a geist, 
spiritus : szellem." i4. 

s:{éls:{es:{ : windstosz, 211, 2o4. 
s\omor: szomorúság, 206, 216. 
tdvolsdg: fern, i5i, i58. 
terem, — E szót Kazinczy 
hajlék, s:{oba értelmében Ré- 
vaitól vette át, 3. 63, i65. 

tom: tor, lakoma: mahl, 191, 
202, 208 és több helyen. 
tomolni: lakmározni. 
vemhfolt ? (ki az amott, mint 
a rengetegek szarvasa, melyet 
a vehmfolt követ = wer der 
dórt, áhnlich dem berghirsch, 
dem folgt die astige heerde?) 
Tájszó? 16. 

verseny : ballá verseny da- 
lokat, 36. 



Digitized by VjOOQIC 



KOVÁCS JÁNOS. IKER SZÓK. 221 

verseny get : versenyez i32. czél, karvas és lábvas helyett 
vért. Kazinczy azt mondja: mertük használni." 55, i23, i8o, 
,roi itt a vértet néhol a pán- visss^hang, i48. 

Fischer Ignácz. 



IKER SZÓK. 



Kotya-vetye: ha igen csekély áron kelt el a jószág, 
vagy ha haszontalanul elpazarolják. 

kerte-ku rt ál: csúri-csavarja a dolgot. T. Gy. 1839. 

licsög-locsog: szüntelenül beszél. 

m i s-m á s : kevert dolog ; de népünk elidegenítésre is hasz- 
nálja: elmismásolta ezt vagy amazt. 

m i szí t-m ásza t: szemét. T. Gy. 1839. 

n y e n y e-n y u n y a : gyenge ember, ojjan töddide, töddoda . 

p i c z-p Ü c z : czifraság. 

piczcczös-puczczos: ha a nagy lány czifrán jár. 

pi-pogya: együgyű. T. Gy. 1839. 

ríp-rop; a törés utánzó szava, de a gyors készül&dést is 
kifejezi vele népünk. 

szék e-s z u k a : szúk helyiség. 

szodi-vöszi: egyik heíyrol a másikra rakja. 

s z ö s z-p ösz, szöszk e-p ö s z k e ; a hirtelen sz&ke kis 
lányokra alkalmazzák. 

si ttög-s uttog: alattomban beszél, seppög. 

sére-móráz: késedelmeskedik. 

szityi-fi ty i: törpe, hitvány. T. Gy. i838. 

szögrü-végre: pontossággal. 

seb be-lobba: gyorsan, sebtiben. 

til-tul; nem itt-ott, hanem csak ligy könnyedén, nagy- 
gyábói tesz valamit. 

töszi-vöszi: hol ide hol oda = szödi-vöszi. 

tricstracs: haszontalan mende-monda. 

u s z I i-m u s z I i : szuszi-muszi, lusta ember. 

(S2eged.) 

Kovács János. 



A MAGYAR NYELV 

a hírlapokban. 

A „Nemzeti Hírlap** 96. száma. Ha. a nemzetiségnek 
legfontosabb tényezője s egyszersmind legféltettebb kincse a 
nemzeti nyelv, akkor — hogy e szójátékkal éljek — a ^Nem- 



Digitized by VjOOQIC 



222 KOMÁROMY LATOS. 

zeti R**-nak azon fontos érdekek között, melyeknek védelmét 
zászlójára tűzte, a legelsővé kellene tenni a nemzeti nyelvre, 
annak tősgyökeres nemzeti szellemben használatára való Ügye- 
letet. De a „N. H." e tekintetben valóságos lucus a non lucendo. 
Olvasói — mint sokaktól hallottam — számtalanszor bosszúval 
kénytelenek kezükből eldobni élvezhetetlen, a magyaros nyelvér- 
zéket durván sértő magyartalansága miatt. Fönt jelzett számában 
22, mondd huszonkét szarvas hibát talál a magyar olvasó. 
Vegyük sorra röviden. 

1. „melynek fejlődése csakis Magyarors:{ág 

érdekeire né:{ve döntő befolyással leendő Ha tudná a nem- 
zeti író a magyar szórend azon legelemibb szabályát, hogy a 
mondatban levő határozott módú ige veszi közvetlenül maga elé a 
mondat hangsúlyos tagját ; s ha lenne logikai érzéke a hangsúlyos 
vagy nyomatékos mondattag fölismerésére; ha olvasta volna a 
többek közt Arany Jánosnak a Nyelvőr II. köt. i. számában, s 
Joannovics Györgynek u. a. folyóirat I. kötetében a Szórend- 
ről való fejtegetéseit: így írta volna: csakis M. érdekeire 
lesz befolyással. 

2. „a ki (Andrásy) nem csak Aus\tria-Magyarorsidg kül- 
politikáját veheti, hanem azoknak, belügyeiket is". Az első mon- 
dat szerkezete szerint azt várja az olvasó, hogy A. más országok 
külpolitikáját is vezeti. Persze a"z író ismét a szórenddel nincsen 
tisztában, mely így lenne helyesen : a ki A.-M.-nak nemcsak kül- 
ügyeit vezeti, hanem belügyeit is. Az a:{oknak is helytelen 
két okból: i) Ausztria-Magyarország egy fogalom, tehát nem 
a\ok, hanem az; 2) 2lz azoknak kitétele ily szerkezetben teljesen 
fölösleges, sőt hibás. 

3. .A cislajthánia Ügyek állapota a magyarok ínyére van." 
Az összefüggés világosan mutatja, hogy a magyarok és ínyére 
szók között nem birtokviszony van, hanem a magyarok részes 
tárgya a mondatnak; tehát magyaroknak írandó, s a másik 
szó is szabatosan : ínyükre. V. ö. Nyelvőr 11. i53 — 154, s álta- 
lában Joannovics bő fejtegetéseit a -nek névragról. 

4. „Azon ellenvetést is, mely szerint a forgalmi eszközök 
leszállítása normális mértékükre a kamatláb emelkedését idézné 
elő — — " A „normális értékükre" jelzője a szállításnak; 
tehát nem utána, hanem elejébe járul. Sarkalatos törvénye ez a 
magyar nyelvnek, s az ellenkező használat sokszor kétértelmű- 
séget is szül, mint pl. e másunnan idézett mondatban : „Beszélve 
romlásunkról az Andrásy rends:{er alatt nyiltan vallottam*. 
Nem tudjuk, az időhatározóúl használt „Andr. rendszer 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NYELV. 223 

alatt" a beszélést határozza-e, vagy a romlást, vágyba vallást; 
mert e három fogalom bármelyikére érthetem. — Épen ilyen 

5. „Legtalálóbb azonban érvelése a!{on ellenvetésre'^. 

6 „azon meggyoz&dés/i^:^ jut". Szővonzati hiba. Magyarul : 
meggyőződésre jut. 

Ez a hat hiba egy rövid hasábon fordul elé. Menjünk egy 
hasábbal tovább. 

7—9. „Magyarország érdekei sokkal jobban lesznek meg- 
védve''. Positiv mondat (1. Arany fejtegetését) ; a szórend tehát 
ez: sokkal jobban meg lesznek védve. Ikertestvérei e nem 
sokkal utánna következő mondatok: „egy h^nk jobban tudja 
fel {-= jobban fel tud ja) használni készletét.** — „a rósz 
következmények annál inkább állanának elő*' (= elő- 
áll a n á n a k). 

10. Ismét szórendi, bár némileg az előbbiektől eiüto hiba 
ez: pA közlekedési eszközök 1847-ig teljesen elhanyagolva 
voltak." Ez is positiv mondat, de nem a negatívval ikevéssé 
voltak elhanyagolva) van fölcserélve, mint az előbbiek, hanem 
az a hibája, hogy a nyomatékos el nem saját helyére a határo- 
zott módú ige elé (el voltak hanyagolva) van téve. 

11. ^Miután a\ évben csak egy aratás van • Oki 

mellékmondatban latinosan áll a miután, 1. Nyelvőr IV. 54. 1. 
Továbbá a németes a^ évben helyett a magyar itt egy évben-X 
mond. 

12. „Minden me^öga\dagság s f ö 1 d mivé 1 és s el foglal- 
kozó országnak nagyobb hitelre van szüksége" azt hinnők, hogy 
mezőgazdagság alany a mondatban; holott e helyett van: 
mezőgazdagság g a 1. Az egymásra következő ugyanazon képzős 
vagy ragos szók elsőbbjei mellől a képző vagy rag olykor elma- 
radhat ugyan ; de sohasem akkor, ha e képzők vagy ragok kü- 
lönböző (aU és fel) hangúak L. Thewrewk E nil : a helyes ma- 
gyarság elvei. 

i3. „Innen következik a\, hogy "Az összefüggésből 

kivehető, hogy itt az a^ fölöslegesen és hibásan van használva. 

i4. „Bobori Károly a családi értesítők túlságos bélyeg- 
illetékekkel való megadóztatás megszüntetése iránt interpellálja 
a pénzügyministert." Taían a Nyelvőr előbbi számában megje- 
lent „financz magyarságot" tanulta be a referens? 

Tovább ismét egy renddel I 

i5. „Sz. K. pénzügyminiszter f^eismeri". A fr^-nek itt semmi 
kigondolható szerepe nem lehet. Magyarul : m e gísmeri, e lis- 
meri V. ö. Nyelvőr III. iSg. 



Digitized by VjOOQIC 



224 KOMÁROMY LAJOS. 

i6. .Szederkényi Mocsári né:{etét osztja", e h. osztozik 
nézetében. L. Nyelv. IV. 56. 1. 

17. „E látogatást nem vis!{on^ástíl akarják tekinteni a 

poros^ trónörökös két év elöttti látogatásának, me\yet — ** 

Értelem nélküli szócsoport, melynek hibás voltán mellékmon- 
dali szerkezet által lehet legkönnyebben segíteni, ilyen formán: 
E látogatást nem úgy akarják tekinteni, mint viszonzását sat. 

18. ,A párisi nőegylet, mely a nok helyzetének javítását 
birja ciéljáúl*. Sült germanismus. 

19. „A n5 uralja a férfi szivét*. Jól volna^ ha azt akarná 
mondani, hogy a n& úrnak ösmeri el maga fölött a férfit; de itt 
annyi mint na férfiak függnek a nöktöl". Vájjon így értelmezi 
az ural szót a nemzeti önérzet e dalban: nAdja isten, hogy a 
magyart a félvilág u r a 1 j a" ? Sokszor megrótt és kimutatott 
germanismus (v. ö. Nyr. IV. 55. 1.) De a Nemzeti, úgy látszik, 
azt tartja magáról, hogy & már mindent tud; neki a tanulás 
idővesztegetés volna. 

20. nPár hét múlva könnyű s\errel láthatjuk meg földünk 
alatti felét**. Pont. i. könnyű szerrel megláthatjuk; mert 
ez positiv tartalmú mondat, s negatíve lenne: nehezen láthatjuk 
meg. 2. Elolvasván, hogy : meglátjuk földünk alatti felét, azt 
kérdezzük, hogy minek a felét? Szükségképen vár itt még va- 
lami birtokost a magyar ember; de a nemzeti Hírlap azt 
mondja : punctum, s nem hajlandó kielégíteni a nemzeti olvasó 
nemzeti követelését. Földünk alsó felét akarta mondani. 

21. »Az i85[. kiállítást 6 millió egyén látogatta meg, az 
1862-ik Londonban 6,200,000, az 1867-ik Parisban 8 millió.'* 
E kifejezésekből azt következteti a magyarul tudó olvasó, hogy 
az 1862-ik kiállítást másutt Js meg lehetett látogatni, s többek 
között Londonban is; úgy szintén az i8Ó7kit magában Parisban 
8 millió ember látogatta, hát még egyebütt? Összeesik e hiba a 
4. pontban megrótt germanismussal. A Parisban, London- 
ban magyarul jelzők által fejezendök ki, s a jelzőnek elejébe 
teendők. 

22. Csarnok : „némelyek azt állították bogy a két 

gyermeket látták sírva távozni, kiűzetve, mint páriák, mint ha- 
szontalan evők, kiknek kis keze a nehéz munkára még erote- 
len". Ezen szerkezet szerint a kiü:{etve, s a páriák s az evők 
úgy tűnnek fel, mint némelyek appositiói, holott a két gyer- 
mekről mondatnak. Itt mellékmondattal segít a magyar a két- 
értelműségen, s azt mondja: kiket mint páriákat kiűztek; To- 
vábbá : a haszontalan evők nagyon fordításszagú idegenszerű- 
ség; magyarul úgy mondják azt hogy: haszontalan kenyér- 
fogyasztók. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NYELV A HÍRLAPOKBAN. 225 

Ex UQO dísce omne$. így megy nyelvünk gondatlan hasz- 
nálata és rontása e hírlap minden számában. Úgy hogy mid&n 
itt felszólalok^ azt hiszem, e lap több olvasója gyakori és méltó 
kifakadásának adok kifejezést. Ezek s velük együtt én is azt ki- 
vánjuk a N. Hírlap szerkeszti jét&l, hogy a magyar nyelv gram- 
matikájában való jártasságot elengedhetetlenül megkövetelje 
azoktól, kiket a nemzeti hírlapirodalom munkásaiul maga 
mellé vészen. így majd lapja kedvesebb vendége lehet a magyar 
ember házának, s nevére is inkább méltó lesz. 

Ide iktatjuk bekeresztésűl a N. Hirlap 88. számának a ma- 
gyar nyelv érdekében tett következő felszólalását: ^ Végül csak 
egyre kérjük a t. belügyminiszter urat, őrködjék a fölö tt 
is, hogy fogalmazó személyzete némi respectussal viseltessék a 
magyar nyelv iránt**. Szép tanács, jó tanács; de követni 
is kellene; mert különben ránk illik a példabeszéd: „Adnak 
tanácsot, de nem adnak Ikalácsot". Vagy a mint Shakespeare 
mondatja Opheliával: 

But, good my brother, 

Do not, as somé ungracious pastors do, 

Shew me the way to heaven; 

Whilst, üke a puft and reckless libertine, 
Himself the primrose path of dalliance treads 
And recks not his own reád. (Hamlet I. 3.) 

KoBfÁROMY Lajos. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



r> 



Bandsal (Nyr. IV. 43. 1.; bandzsít) a ki ferdén néz. \s'íxíí 
Bánya, fürdő (u. o. 43. 1.) Egyszer nálunk is voltak 
szanyitrások (salétromfözök), s ezek készítik a bányát. ,, 

Más fürdőt tudtommal közönségesen neveznek, "^l c* " . / .^^^C * *' • 
Sz. Györnap (35. 1.) a sajtó hibája sz. Gr^^ornap helyeit, ff^'^^ - •** 
Észtérunga (93. 1.) Litkén észtrénga, s ebből ige ^ cUí- ^^ 
esztrengál, a ki a fejős juhot az esztrengába hajtja. { , , 

Péczte j. Bomyazás után a tej forralva össze megy, meg- 
túrósodík; ez a gyermekek kedves étele a pécztej. 

Kákó: (94. 1.) Litkén a leányok hajfonása. A hajat elül 
(nem oldalt mint a legények), azaz a fej közép síkjában választ- 
ják el s arcz felől csinálják a garast, melyet a nyalkább lá- 
nyok, menyecskék ki is tóinak. Hátul a hajat befonják (csak 
halott vivéskor a párta alatt eresztik l6 szabadon), még pedig ha 
a haj még nem elég hosszú, két választékban, sa felső, a 
kákó végét az alsóhoz fonják. Ha a haj kicsi s elül se lehet 



M. NTELTOII. IV. 



Digitized by LjOOQIC 



\ 
226 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

garast csinálni, akkor tyúkhúrba fonják. A legények kör- 
hajat viselnek. 

B eh a ránk szó (109. 1.) Útkén is be harangszó; els5 
második harangszó és beharangszó tuja a népet vasárnap a 
misére. 

Fennszóval (u. o.) Litkén fénnczóval; fenko, fénka 

Összemarok mellett gyakra'n lehet hallani : össze tett 
marék ellentétben a fél marékkal. 

Tuba rózsa (iii. 1.) Poliantbes tuberosa. A növény 
nem is annyira a rózsához mint a liliomhoz hasonlít. 

I z i k (122. 1.) Litkén izék, a marha szájából kihulló, tehát 
nedves takarmány-hulladék; a száraz a szénatartóban vagy a 
kocsikasban összegyűlt hulladék = t ö r e k vagy p e r n y e^ 
perjc. 

BORBÁS ViNCZE. 

Hajnal. 
Cherven Flórisnak a hajnal szóról tett közleményét (Nyr. 
IV. 169. L) a következő adattal pótolhatom. Justus Lipsiusnál 
De militia romána V. könyvében (Opera omnia T. III. Vesaliae 
1675. p. 3 10) ezt olvasom: ^Facil magis, quod hodie apud Tur- 
cas ille mos, et in arcibus opidisque excubias ita agunt, ut altá 
voce invicem appellent se et responsent. Petrus Bellonius dili- 
gens utilisque observator monuit: itemque amicus noster Caro- 
lus Clusius, Pannones idem factitare, qui clare et mutuo sibi 
accinunt Szolaii Szolaii virratzto Szolaii, id est, Vi- 
gila vigila vigil vigila. Et cum sub auroram se recipiunt, canunt : 
Haynal vagyon szeppyros, haynal baynal vagyon, 
hoc est, Erumpit jam elegáns rubens (scilicet aurora aut dies) 
erumpit iam**. így áll ez nem csak szó, de betű szerint is. 

Szamosi János. 

A növényország tankönyve. 
A föntebbi czím alatt jelent meg Thomé növénytana dr. 
Borbás V. fordításában. Klein Gy., a ki e magyar kiadást a « Ma- 
gyar Tanügy" ez idei III. füzetében ismertette, rosszalta a czí- 
met, a nélkül hogy Ítéletét okadolta volna. Borbás barátom fenn- 
tartja az általa választott czímet és helyesnek vitatja azt. Én 
részemről Klein nézetét pártolom. Igaz ugyan, hogy nA növény- 
tan tankönyve* nem a legszebb hangzású; de kell-e ezt épen 
így kifejezni? Nem lehetünk el a ntankönyv"-nek, úgy hiszem, 
nem épen kifogástalan terminusa nélkül? A »növényország tan- 
könyve* semmi esetre sem jó, mert „tankönyve* csak egy tudo- 
mánynak lehet, nem pedig egy tárgynak, anyagnak; mert a tan- 
könyv ^ mint a német plehrbuch* mutatja, melynek a magyar 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 227 

kifejezés csak szószerinti, alakilag csonkított lefordítása — a m. 
tanító könyv, azaz oly könyv, melyből nem a tárgyat tanítjuk, 
mert ennek nincs értelme, hanem a tárgyról szóló, erre vonat- 
kozó ismereteket, tudományt. A „növényország tankönyve** épeo 
oly leheletlen, mint ,. Magyarország tankönyve" e h. «Magyar- 
ország leírásának, földrajzának stb. tankönyve". Egészen más az 
egyszerű „könyv". így mondhatni : „A növényország könyve" 
vagy „A természet könyve" (ámbár ezek is szószerinti fordítá- 
sok: „Buch der pflanzen* és „Buch der natúr"); mert ezen ki- 
fejezések csak annyit mondanak, hogy könyv, melyben a növé- 
nyekről, természetről stb. van szó. Kétségtelenül legjobb volna, 
ha már „tankönyv" kell, ily kifejezés: „A botanika tankönyve", 
vagy helyesen: ^Növénytan gymnasiumok stb. számára". 

Heinrich Güsztáv. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Szölásnöitok. 

Udvarhelyszékiek. 

Pistába. En bize hállá-é ját uram, ha kendnek vónék, 
égy szikrányég sem vönnéra számba a Pétör dógát, met héjába, 
az éfiunak sokszé más az úttya, éppegös éppeg mind a bikabor- 
nyúnak, a még kifújja magát a lázon (a fensikon lev6 legelő). 
A mondó vónék ját uram, hogy ne bánynya, (lakonikus s gyak- 
ran használt mondás : soha se vegye számba !) majdég megjuhá* 
szódik ö es, mind a mej madarat a gálickába (kalitka) tösznek 
s ha écc5 meghazasíthassák kentök, többet osztán tudora nem 
tekerög (kószál) mind az ócfali kergetegös börbécs (kos és juh ; bör- 
bécs-hús B juhhús. Innen a pokrócztermészetü embert is néha 
b ö r b é c s-nek hivják ; s6t néha egész iskolák ifjúságát keresz- 
telik börbécs névre.) Jelönben hállá-é a láblógátás nyávájája 
úgy terjeng, mind az erdőn a harasz. (Mikor a mezőn vagy er- 
dőn a száraz fű vagy galy meggyúl s hirtelen tovább harapód- 
zik, ezt a tüzet hivják harasznak. Kalapács Anti bátyámnak es 
a nagyobbik íija így viséte vót magát, s ahajtos ahajt szépön ki is 
szinöte (kiszinelni valakit így is: kipáklizni, kiföröszteni, kimos- 
datni = kifosztani. „Sohase búsújj szógám, hogy kiszinotek ava- 
gyonodbó ; hiszön csak kitisztútá, s isten es a tiszta embört sze- 
reti.") Anti bá aíiját mindön vagyonbó, s osztán úgy ésszemönt a 
ribancz, mind éppeg a Túri farakkja. (Közm.) Mindönki es tudja jó a 
falú égygyik farkátó a másikig, hogy a szögén asszony menynyit 
sirdogát a fija mián : Anti bá pedég bújába a korcsomába járdo- 

16» 



Digitized by VjOOQIC 



228 SZÓLÁSMÓDOK. 

gát, s nap nap után mindég erős rezest iddogát, (így is iilogatnL 
,Adomást illogátánk s ahajt bétoppana Istán bá.*") az isten bo- 
csássa meg! De azétt az asszony addég s addég, hogy mindön- 
nap kicsáklyáta (kimódolta) a íijának az önni valót, met az es, 
ha keilött, ha nem, mindég a hurkájába (gyomor, bél. .Csak a 
hurkádba jársz ugy-é? oly emberről mondják, a kinek az evés 
a lelke idvessége.) járt. A múlt hélön a Szön Kiráji bocsún lát- 
tam, égy sátorba pálinkázott, s ahajt mondám neki: mindég a 
hurkádba járná te es úgy-e? Immán tudom, nem sokáég jársz, 
met eróst látszik a szényödön, (szín, arczszín) mijén sárig (sárga) 
vagy, be pujiszka lőttél, (közm. = úgy ellágyultál, mint égy da- 
rab puliszka. A ki ellomhúlty arról azt is mondják: te puliszka 
t e ! nem érdemlöd meg az isten levegojit, meg hogy a fod a 
hátán hordozzon. „A mendörgös ménkö üssön belé a pujiszka 
hátadba, ha nem tudsz mozogni.**) vessön föl a ttiz lángja; s a 
hány Ördög van a pokol fenekin, öngegygye az isten, hogy mind 
kovártéjozza Miháj árka angyal a beledbe, hogy igy elégesse a 
bönd&döt, (gyomor, bendó ; marhabendö) mind a hogy a gyújtó- 
szálka (gyufa; ritkán így is: nyufa) meggyújtsa a számár, 
(szalma). Felméri Lajos. 

Őrségiek. 

Sir én elüttem mindén (szokja mondani, a kit nagy bánat 
ért). 

Várgy, még ummég hányod észt, hogy a könyököddé is tö- 
rülöd a szemedet. 

Nagy nemét beszidét hallottam a másik szobában. 

Hun van anyád? Ödben (ottbenn). 

Tudgya ke, az a hely ollan messzi van, hogy a ki mig odaér, 
térdig vásik a lábo. 

Muta (mióta) fiam katona lett, sunsé találom kedvemet; 
mua és hogy ettünk, ollan nehessig gyött nekem, hol lé köllötl 
tenném a kalánL 

Oh bizan nagy bálizsgyárás vani (Sok bálízs = olasz árus 
jár a faluban.) 

Ugyancsak köllött án lépnünk, hogy estire oda érgyünk. 

Ennye ébacsku, észt a dogot hát elhibintottam (elhibáztam). 

Né pöfögty rám mindig mind a kásás fázik. 

Ez a lián mindén edinyimet összetöri; mindig kártiloz, 
csak ugy ég mindén a kéziben. 

Nehezzen van rosszu (aligha szomorú). 

Nat tá turus mácsikot hosztak elejbim, de mégis mégbír- 
kusztam vele. 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. 229 

Ollan huppancsos gyáráio van, hogy éggyct lép, kcttüt 
toppanyik. 

KÖNNYE NÁNDOR. 

Veszprém megyeiek. 

Ecs csak préda-beszéd (hiába való). 

Talán Pap Józsi van előtted? (annak mondják, ki magát 
erosebbnek hiszi. 

Második Bohó-Misi (ostoba emberre). 

Happ szár, pipaszár ! (mikor az ember ugrik egyet). 

Té bizon kiczifráznád az embert I (mikor vlkit haszonból 
V. játékból ki akarnak tolni). 

Én velem ném tészöl úgy, mint Krisztus urunkkal 1 (O nem 
hagyja magát). 

Ez fene bogári (finom gavallérra). 

Asz gondolod, csolyánba hagyom az orom verni ? (orromat, 
ha megakarnak vlkit csalni). 

Most a császárná is gazdagabb vagyok! (mondja az, ki 
uj ruhát Ölt). 

Ugy-é tolod a pofádat? v. Ugy-é sajnálod a bőrödet? (ha 
vlki verekedés közben egyszerre békét hagy). 

Itt éd darab málé! (arról, kit a társaságban lefőztek s meg 
van zavarodva). 

Nócz még nócz a tizénnócz (zsidónak, ki csalni akar). 

Ném hosztá ézs zseb gániczát? (mondják a látogatónak). 

Hát ijen tizennyóczat ném énném-é még? verekedés után, 
ha birt ellenfelével). 

Ecs csak prófunt! (ha könnyen emel vlmit ; mert a prófunt 
sótlan: erőtlen). 

Rosszabb a zsidóná, v. zsidóbb a zsidóná. 

Hogy ez a két garasos czipó? (kérdik tréfásan, ha szabott 
árú dolgokat, p. o. zsemlyét v. szivart vesznek). 

Lassan! nekem sincs ám tökbü a fejem! (mondja az, kit 
meg akarnak csalni) 

Széngali zártartóként másként ném lehet (lop az ember, 
mikor könnyű az alkalom rá). 

Jó lesz tetúzsirra (mondja vlki, ha bevásárlás után még 
csak egy krajczárja marad). 

Ebbe csak ném riszálom az eszemet (ha érdektelen dologra 
épen nem tud visszaemlékezni). 

Ennek is kevés péze vót ám I (arra mondják, ki részegen^ 
de a maga emberségéből jön haza a korcsmából ; mert különben 
még ott marad és iszik tovább). 

Bánóczi József. 



Digitized by VjOOQIC 



230 BABONÁK. 

Babonák. 

1. Karácsonykor a szemetet nem szokták kiseperni a szo* 
bából, mert ezzel a szerencsét távolítanák el a háztól. 

2. Karácsony b&jtjén az abrosz alá fokhagymát, kenyér- 
morzsát tesznek az asztalra s azt ott hagyják az egész ünnep 
alatt. Ünnep végeztével pedig egy kis ruhába kötik s felteszik a 
gerenda alá. S ezt mind azért, hogy az apró jószágot meg ne 
lehessen rontani a következő esztendőben. 

3. A gyermekágyas asszony ágya körül egy épen erre az 
alkalomra készitett lepedőt húznak fel. A négy sarokba, melynél 
fogva felkötik, fokhagymát, kenyérmorzsát, sót tesznek azért, 
hogy az asszonyt kis gyermekével együtt meg ne ronthassák, 
vagy rájuk ne olvashassanak. 

4. A megellett tehénnek első tejét végig kell önteni magá- 
nak a tehénnek a hátán \ ezáltal annyira szelíddé lesz, hogy még 
a kis gyermek is elmehet alatta. 

5. A valamelyik házból elköltözött zsellérnek nem engedik 
meg, hogy az általa lakott szobát kiseperje, mert annak a sze- 
rencséjét seperné ki, ki utánna megy oda lakni. 

6. Az esküvőre menő párok ezüst húszast húznak fel láb- 
belijökkel együtt, hogy meg ne ronthassák okét. Sokszor meg- 
történik, hogy a legény a jegykendot húzza fel hasonló okból. 

7. A mennyasszonynak mindenféléből kell enni vacsorakor, 
ha keveset is; ha ezt megteszi, szerencséje lesz a baromfihoz. 

8. Ha véres a tehén teje, azt úgy szokták meggyógyítani, 
hogy az asszonyok a pendelbe takarják kezüket, s annak befelé 
fordított felével fejnek. Ha ennek daczára is véres marad a te^, 
ezt egy vályúba kell önteni, s erősen megvagdalni fejszével. A 
tej bizonyosan megjavul. 

9. A disznó orrát az asszonyi nemnek nem adják oda meg- 
enni, mert akkor az edényt nagyon törné. 

10. Lucza-napkoo ha férfi megy először a házhoz, akkor 
bikabornyúja, ha asszony, akkor üszobornyúja lesz a tehénnek. 
Különben, ha ugyanakkor férfi megy először a házhoz, az sze- 
rencse, ha n5, az szerencsétlenség. 

11. A lány, ha azt akarja, hogy szeretője hozzá menjen, 
egy már elhasznált kocsikerékbe egy rudat tesz, s annál fogva 
forgatja a ház mögött háromszor lefelé. Nincs az a hatalom, 
mely visszatartsa a legényt, bárhol van is az. 

12. Ha a tehén teje el van fogódva, a vizbe háromszor be- 
mártott lepedőt háromszor kell rajta végig húzni. Egy cseppig 
kijön a teje. 

i3. Ha a baromfi nagyon pusztul, csak a Sz. György nap 



Digitized by VjOOQIC 



BABONÁK. RÁIMÁDKOZÁSOK. NÉPMESÉK. 23 1 

el&tt fogott gyíknak farkát kell betenni azon vályúba, melyb&l a 
baromfi iszik ; rögtön megsziíntk a dög. 

i4. Mikor valamelyik asszony tyúkot vesz, először is a 
szobába viszi ; ott a bal lába alatt háromszor átveszi, s hátulsó 
részét a kemenczéhez dörgöli, hogy szelid legyen s el ne szök- 
jék a háztól. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 
Rálmádkazások. 

K i 1 i s r e, 
„t Atya teremtötte, t Fiú roncsa, t Szentlélök oszlassál* 
Ezt háromszor mondják el folytonos keresztvetés közt. 

SzÖmverésre. 

„Elindút a boldogságos szűz, karjára vötte azáldott Jézust; 
három zsidó lány tanákozott véle a kuhidon. Azéggyik ászt monta : 
Ó asszonyunk szűz Marja, de szép azáldott Jézus, mint a szép 
fényös nap. A második ászt monta: Ó asszonyunk szűz Marja, 
de szép azáldott Jézus, mint a tejjes hód. A harmadik azt monta : 
O asszonyunk szűz Marja, de szép azáldott Jézus, mint a szép 
piros hajnal. MÖgverték, mögigészték azáldott Jézust. Asszonyunk 
szfiz Marja kvitté Jordán vizibe azáldott Jézust; mögmosogatta, 
mögfürösztötte azáldott Jézust, öntvén fürdő vizit piros marván 
küre, de ott sé marathatott mög. Ugy ezön t p. u. Rozál nevű 
léjányon sé marathasson mÖg sömminémü szömverés vagy igé- 
zés sém fejibe, t sém fejevelejibe, t sém oldalába, f sém ódal- 
bordájába, t sém sömminémü porczikájába, ámmen 1" 

E ráimádkozást kilenczszer mondják el három alkalommal 
s mindannyiszor kidukál érte néhány krajczár, egy darab sza- 
lonna, vagy néhány darab jóféle töpörtö -szappan. Annyi bizo- 
nyos, hogy itt az alföldön igen sok öreg asszony tisztán az itt 
leírt kuruzsló igékb&l tengeti életét. 

(Szeged.) 

Ferenczi János. 
Népnesék. 

A két testvér. 

(V. ö. Kriza. Vadrózsák : ,A vadász királyfiak.") 

Écczö vöt, hun ném vöt, a hun a jeget aszajják, a verebet 
patkojják, galérián köpönyegön hazugygyunk én nagyot - ha 
löbet. 

Vöt a világon két lesvér, emöntek ország-világ látni. Hát 
érnek égy hejjet, ott kétfelé vát az út ; hát a nagyobbik aszongya : 



Digitized by VjOOQIC 



232 NÉPMESÉK. 

»Té Scsém mönyny azon, én mSg emez&n; oszt máhon éggy 
esztend&re, égy hónapra, égy napra ide viszsza gyüvünk*. Akk6 
kivötte a csizmaszárábú a bicskát, leszúrta a f&dbe egészen: 
„A ki el&bb ide tanál, af fölhuzi; ha vér csurog rulla, ászt je- 
lönti, hogy a másik möghát, ha pedig tej, akkö életbe van". 
Mögöléték egymást, ék kicsit rittak is, de azért csak eiindút kiki 
a maga uttyán. 

Az öregebb Jancsi beért én nagy erd&be. Hát elibe szalad 
égy medve, oszt kezdi nyalni a kézit Jancsi mög csak ámut- 
bámut, hogy mi e. Mégén tovább mönnek. Gyün ész szép orosz- 
lány; az is csak kezdi csóváni a farkát, s mén utánnuk. Asztán 
mögéntelen égy farkas is, és mögajánlottáki hogy mindön 
bajbu kiszabaditik, csak lögyön gazdájuk nekik. Hát sok id&re 
elérnek égy városba, a ki tetötü talpig fekete posztóvá vót be- 
húzva, s úgy hittak, hogy fekete város. Léűtek a szélin égy 
ktire^ mé nagyon éfárattak. Csak hallik éccz&, hogy nagy rivás 
van az egész városba. Ára gyUn éggy Öreg asszony ; kérdi 
Jancsi : mije van ez a város feketébe és mé rínak. »Jaj lelköm 
— aszondi az öreg asszony — az egész városnak égygyetlen égy 
kutytya van, és abban ér rémitó sárkány, a ki mindön hónabba 
ész szűz lant öszik mög; és ha lé nem lükik neki, é kö veszni 
víz nékü^ mé écs csöppet sé ád ; oszt most éppen a kiráj leg- 
szöbbik leányára kerüt a sor ; hónap észt fogik oda adni ; mé 
mán nincs több lány az egész városba. '^ 

MÖkköszönte Jancsi a szót, oszt igenyösen indut a kiráj- 
hon ; de nem akarták a vadállatokká beereszteni ; de azok mindüti 
mellette vótak Jancsinak. Hát a kiráj ott jajgatott a vár sarok- 
jába. Jancsi köszöntött s aszondi a kirájnak, sósé rijjon, ü mög>- 
szabaditi a várost. A kiráj nyakába borút, mikö möghallotta, és 
miogyá mögigérte, hogy a lányát és fele kirájságát néki adi akkó. 

Jó van. ÉmÖnt Jancsi a kuthon s várta mig fözavarodik a 
víz; akkó létoli a vödröt s kezdi meriteni a vizet; kititi a fejit 
nagy dühössen a sárkány ; ászt hitte, mán eresztik lé neki a lant. 
De Jancsi nem ijett mÖg écs csöppet sé, hanem én nagy küvet 
eresztött a kútba; a sárkány látta, hogy kifígurázik, nagyot or- 
dított s rontott föfelé, hogy ényel mindÖnt. Jancsi sé vót rost, 
kihuzi a kardot s két fejit éczczörre levágott; de maradt még 
neki öt. Neki ugrott az oroszlány, leharapott báromat; neki 
ugrik a medve, a lábává lecsapott kettőt; a farkasnak nem ma- 
ratt; de azé Ü is megczibáta, hogy része lögyön benne. Jancsi 
pedig mind a hét fejibü levágott a nyelvibú ék kis darabot s 
betötte a tarsojjába, asztán elhúzódott magát kipihenni. 

Azalatt a vörös vitéz, ki a kut mellett egy füszfárú nészte 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. 233 

a dögöt, hamá leugrott s ö is levágott a nyelvekbü s raSnt a 
kirájbon, hogy tt ölte mög a sárkányt. A kiráj hitte, s rSktön 
lagzit csaptak. 

Nas sokára tölébrett Jancsi s halli, hogy mindönfelé mu- 
zsikának. Kérdi éggy Öreg aszontu^ mé muzsikának. „Hát, aszongya, 
a kiráj kísaszony férjhön mönt ahhoz, a ki mSg&te a sárkánt. " 
Ej, gondőta Jancsi, én hozzám ''ugyan még nem gyütt; pedig 
hát én öltem ám mög a sárkányt. Elkúdi az oroszlányt, hogy 
nézze mÖg, mi van a dologba. A mint beférkőzött a sok nép 
koszt, a vörös vitéz alű, a ki kilencz párnán út, mingyá kiugrott 
három ; hijába kiabált, hogy kergessék ki ászt a csúf állatot. A 
mér a kiráj kisaszony égy garabost akasztott nyakába teli min- 
dönféle süteménynycl, s úgy eresztötte el. Az utón a kutyák 
bosszantották, s kiszóródott a kalács; kapta, létötte s utánna; 
a miket elérhette, szétharapta, oszt mönt vissza gazdájáhon. 

Három óra múlva mégént elkütte a farkast. A vÖrÖs vitéz 
alú kiugrott három párna. A farkas kapott kalácsot, de tüUe 
mind elszötték a kutyák. Három óra múlva Jancsi föcsinositotta 
magát s elindut az álatokká. A mint oda ért a palotába, a vörös 
vitéz alú kiugrott a három párna, s tüskön maratt; mer az volt 
legalú téve. Akkő előmutatta Jancsi is a nyelvet. Az Űvé ép a 
högyíbű vőt. A vörös vitézt röktön széttipték az állatok. Jancsi 
lÖtt a kiráj kísaszony ura ; hetedhét országra szólt a lakodalom. 

Ezalatt 6mult az éggy esztendő, égy hónap, égy nap ; Jancsi 

elbúcsúzott a feleségitü, hogy fölkeresse öccsit Nagy soká oda 

ért a köröszt útra; nézi a kést, hát vér csurog rulla. „No 

szögény Öcsém, mögháf. Elindút azon az utón; beér én nagy 

erdőbe, messzi világot látott. Oda ér[; ott vot égy ház, abba 

senki, a tüz mellett senki, séhun senki. „Mi lőhet ez?" aszongya 

Jancsi s léút a tüz mellé melegödni. Éczcző csak halli: ,Juj de 

fázok !• Főnéz a fára, ott kuzsorog égy vén banyai „Szájjék ken 

\t öreg anyám!" ,Nem merők fiam az állatoktú; hanem ha 

mőgcsapkodod e hajszállá ükét s magad, ugy leszállok". Jancsi 

ut tőtt, mintha szót fogadna ; azonban éhajtotta. Légyün a vén 

banya s iiamar mög akari érinteni égy vesszővé ; de Jancsi kiüti a 

kezibű. Mingyá látta a vén banya, hogy nem csapkotta mÖg 

magát; mer most halálfia lőtt vöna ény nyomba, de így semmi 

baja sé lÖtt. «Na té vén boszorka, add elő a testvérömet, mer 

tudom, hogy té ölted mög." A szörnyen mögijett banya evezette 

ét tóhoz ; at teli vöt csonttá, koponyává ; onnan kiválasztott égy 

koponyát, csontokat s aszonta Jancsinak, hogy a gerenda alatt 

a házba van égy vessző, avva ha mögérinti a csontot, mingyá 

föléled. Ennek sé köllött több, széttípette a banyát s bemönt a 



Digitized by VjOOQIC 



234 NÉPMESÉK. TALÁLÓS MESÉK. 

házba: de bizon séhun sómtni. Mos sajaáta, hogy széttípette a 
banyát; mit vótmit tönoi, ékütle az állatokat vérfüt, vasfűt ke- 
resni, a miktü föléled. Az oroszlány legeloszS möglát ék kis 
kinyót: „Mit viszo té kis kinyóv" „Kleszt5 füvet; félesztendeje, 
hogy keresőm; a fijamat agyonütötte ég gerenda, ászt f5támasz- 
tom/ „Aggy belüle néköm is!" „Nem adok én." Akkó kapta ma- 
gát, évötte az egészet; szalad vele vissza, Mögérintik a csontot, 
hát szászszó szöbb lőtt, mint azelőtt vót. „Jaj de régön aluttara." 
,Aluttá vóna té tesvér örökké, ha én fö nem éleszteleL** 

Nagy örömmé haza möntek; az öreg kiráj möghát, nekik 
hattá az országát. Jancsi a tcsvérinek keresett én nagyon szép 
kirájlánt; nagy lagzit csaptak, fagygyút iprikátak, anná világótak ; 
a Tisza mög a Duna ott vót az ajtó háta mögött égy zsákba 
bekötve, a kirájkisasszony nagyon tüzesen tánczót, a papucská- 
jává kirukta a zsákot s évitte a viz minnyájukat. 

Puntum ; eddig vót ! 

(ŰÍ-KigyÓ8.) 



LÓC8KAT JÓZSEF. 



Találós mesék. 



Hogyan esik az es5 ? — Vizesen. 

Hojan k6 van legtöbb a vizbe ? — Vizes. 

Miér kötik fel a lú farkát? — Mer magának nem 
tudja. 

Zod istálóba fekete tehén piros szénát eszik. — Görög 
dinnye. 

Háromszáz *) vargának feleségestül hány körme van ? — 
Negyven. 

Ki fia egy idős az anynyával ? — Aládafia. 

Melyik fa nem ég meg a tüzön? - A tréfa. 

Mi fogy, ha no? — Az ember élete. 

Mi nem lesz vizesebb, ha vizbe esik is ? — Az e s ft. 

Ötven szeme is van, még se lát. — L á n c z. 

Mikor beszél a bárány a lóval ? — Mikor hegedül- 
nek. 

Egy jól elkészült csizmának mi hija van? — A párja. 

Melyik seprő legdrágább? — Az uri asszonyok 
s 1 e p p j e. 

(Göncz Abatíj m.) 

Paszlavszky Sándor. 
*) Háromszáz volt a neve. P. S. 



Digitized by VjOOQIC 



ADOMÁK. TÁJSZÓK. 



235 



Székely adomák. 

4. 
Ismerték-é kigyémetök Sófali Rébi nént, ki észténa-fejéskor 
tiz esztendeje hogy méghót? Mikó másodszé férhöz tnönt, nyócz- 
van esztendős vót. Kérdötte töUe a pap, hogy tudja-é a tíz po- 
roncsolatot? Nem tudom, ászt felelte a papnak. — Hát kigyemöd 
esőbben hogy tudott férhöz mönni, ha ennyit sem tud ? Ászt 
felelte Rébi nén, hogy akké a tiz poroncsolatnak hire se vót. 

5. 
Mejik ismeri azt a Bandit, a ki örökké imitt-amott kóri- 
czált ? A papjára haragutt, met mégzálagoltatta vót a bérér. Mikó 
az apja méghót, émönt a szomszéd falusi paphoz, hogy temesse 
el. Hát a te papod mét nem temetheti é? kérdette tölle a pap? 
Nem tom, felelt Bandi. Csak ászt izente apám, hogyha a tiszté- 
letös ur é nem temeti, abba a nyomba pápista löszsz. 

(Korond.) 

Kriza János. 
Tájszók. 

Komárom megyeiek. 



Agac s: ákácz. 

bélés: káposztás rétes. 

bicsak: bicska. 

bibasz: ügyetlen. 

bo cso r a : vacsora. 

c s á d é : sás. 

csömpe: nagy cserépcsé- 
sze. 

c s i k m á k : metélt (tészta). 

c s ó V á n y : csalán. 

c s i V e ; cs5. 

c s i V í 1 1 o : takács szerszám. 

c s ö 1 1 e : nádkéve. 

csücsürke: pacsirta. 

csübenkezik, csüged: 
vmibe kapaszkodva lóg. 

csücske: csúcs, szöglet. 

cseléd: család. 

c z o h a j d a : haszontalan (nő- 
re mondják). 

c z i h e I 5 d i k : helyezkedik. 

e 1 5 g e t : elfogja a világos- 
ságot. 



fi rísz: fürész. 

fovádúnyi (fölvádolni) : 
emeltyűvel fölemelni. 

gyerek: fiú gyermek, 

ház: szoba. 

hoczide, aczide: hozd 
ide, add ide. 

h ö 1 1 e : árpakorpa. 

k o c s V é r d a : tökkáposzta. 

kontramars: burgonyáié- 
ves esi pedtk ével. 

kó t ér: börtön. 

kisánkodik: ingerkedik. 

kínye s o: higany. 

kulipingyom: viskó. 

melleszt: koppaszt. 

m i h e n c s : mihelyt. 

mégfejbíszlek: fejbever- 
lek. 

nyélbe sütni: útbaigazí- 
tani. 

nyoszola: ágy (nem meny- 
nyezetes). 



Digitized by VjOOQIC 



236 



TAJSZOK. 



p i t a r : konyha, 
putra: árnyékszék, 
puruttya: piszkos, 
pata: cserebogár bábja, 
p o c z i k : egér. 
pattantyú: halhólyag. 
rémund a: rendetlen, 
röttön: rögtön, 
ragy i va: csinos, 
rőzon fejjé: józan fejjel. 



tiszta búza: búza. 
tökina: tökinda. 
tyukmony: tojás, 
t o k 1 á s z : a polyva szúrós 
része, 
szer ha: háztető, 
szílvány: kopoltyú. 
V e t é 1 1 5 : takács szerszám, 
vérésbors: paprika^ 
váras: város. 



(Naizvad.) 



Ledniczky Péter. 



Székely 

Lagymatag: lágy, meleg, 
lenge. 1. Kr. 

1 a p o c z k a : vas kalán. 

m a k V e r 5 : vakmerész. I. Kr. 

málé: törökbuzalisztbol sült 
kenyér. 

megképtem: elbámultam, 
meglepettem. 

m e r e k je : apró bagja. 

m é 1 5 : métely. 

minynyát: mindjárt. 

m o c s o j a : pocsolya. 

monyator: szolgácska a 
fejős juhoknál. 

mo zszsa: morzsa. 

n a n y n y ó : nagyanyó. 

ó s s ó : orsó. 1. Kr. 

ostorom : ostrom. 

padló: ház felső padlatja. 



ségiek. 

p á 1 á 1 1 e n : érez lap a tűz- 
helyen. 

párápács: virgoncz. 

p é 1 é h : pléh. 

p é n t ö k : péntek. 

p é r é d i k á 1 : prédikál. 

p i rány i : parányi. 

p i r k o t n y i : parányi. 

pisién: csirke kis korában. 

p o r o n g y : fűz. 

p o r o n g : vászonkifeszítd a 
szövésnél. 

rakás: kalongya. 

r á t o 1 1 : zsírba kisütött tész- 
tanemü. 

ritka nem használatos, ha- 
nem gyér. 

rokincza: a szán locscse. 

r oko j a: szoknya. 

r u V a : ruha. 

Bartha Károly. 



Közép -Baranyaiak. 



Á s z 1 ó : zászló, 
esete: földi bodza, 
c s ö n d i t : csönget, 
d ér ék : országút, 
diák: iskolás gyerek, 
dosztíg: ne továbbig, pl. 
jóllakott. 
G y e n i s : Dénes. 



h e V e n g : szőlőgerezdekkel 
megrakott ágas-bogas vessző, 
mely egy hosszú szolöfürthöz 
hasonló. 

kulicska, bugyii, kusz- 
tor a : bicska. 

k u r u g 1 a : szén vonó. 



Digitized by VjOOQIC 



TÁJSZÓK. TÁNCZSZÓK. SZÓHABORLATOK. 



237 



kapat: etet. „Kapassunk égy 
kicsit.** 

módos: gazdag. 

muszlicza: borbogár. 

n e h é s s ég : nyavalya. „A 
nehésség törgyön ki !** 

nyi szle t: hitvány. 

sandérvár: vizroedencze 
(bassin). 

Táncz8zék. 

Ez a Hány ojan Hány, A kövendi nádas berek, 

Maga jár a legíny után ; Ott terem az ügyes gyerek ; 

Meg se eskütt még senkivel, Karcsú magas mind a nádszál, 

Nézd csak mégis kontyot visel. HajHk mind a ruzsmarínszál. 



sárgyőka: sármány, 
s ú j : vízigesztenyc (súly). 
s ó r ő : sarló, 
ókszik: alkuszik, 
viher, viheder: vihar, 
v á t i g : egyre. » Vátig beszél." 
ára V e t é k : az a véleményem. 
AüGüszT Gero. 



Úgy meg vagyok búvá rakva, 
Mind a csitkó kontárazva. 



Ne nézz ojan horgasán, 
Száragy meg a fogasán! 

A bágyoni legíny ek 
Bocskorosak szegínyek ; 
Ecczé-máccző ugy kötik 
Az ucczát is megseprík. 



Üssed üssed karikára, 
Hogy halljék ki az ucczára! 

A sinfalvi Hányoknak 
Nincsen hogy mit szitájjanak. 



Házasodik a lapát. 
Veszi a szirkáló fát. 
Habitty hutty, 
Ne tégy ugyl 

(Aranyas-82ék.) 

Kriza Janos. 
Szóhabarlatok. 



Mákom mákom, kijukatt a zsákom, kihullott a mákom, a ki 
szánnya mákom, varja be a zsákom, szeggyé fél a mákom, nem 
hull ki a mákom. 



Szomszíd asszony kapujába kilencz kik kan kurta kakukk 
kappan kokas csak azt kukoríkolja: jobb nyak tyúknyak lúd- 
nyaknál. 

3. 

Új kü kút körül irég forog tarka kusza göde tyúk. 

4. 
A fodesi határon jön a rózsám vágott fülű hóka orrú ke- 
$ej lábú nyíretl farkú pej paripa szamáron. 



(Földes, Szabolcsin.) 



Bakoss Lajos. 



Digitized by LjOOQIC 



238 LAKODALMAS VERS. GYERMEKJÁTÉKOK. 

Lakodalmas vers. 

Étel előtt. 

Nosza násznagy uram, semítse busoljon 
Sott az vendégel együtt vigadozon 
En már kérem csak mindent rám bizon 
Hiszem, hogy elég lesz senki ne busoljon 

Egy beteg szunyogal ma heten birkoszlunk 
Hét Bodobáncs fival no megvijaskotunk 
II j mérges álotok Nekünk Dolgot adtak 
Majd csak hogy éltünk el is játszottunk. 

Czinege ordítás lesz matska tutolás 
Tzukoral gyombérel vagy teli a bogrács 
Csag megkérem Legyen egy kis várakozás 

Három komiszokat ugyan feszeketünk 
Mig egy pogány mókust lábáról levertünk 
A tenger Vizét is adig szürigyültük 
Egy ni keszeget abol is kivetünk 

Hát még a majomnak szörnyű csoszogása 
Itt van avagy kecskének szörnyű csoszogása 
Gyönge veréb íinak nyárson száradása 
Hol hát az az ember ki éhséget látna 

Egy Csiga szarvában heten kapaszkotunk 
Míg asztat kitörtök adig is Dolgoztunk 
Mejét kilencz felé el is daraboltunk 
Jó izü étkekét azokból csináltunk 

Ezt a verset egy kézirat után híven, s így természetesen 
iráshibáival együtt másoltam le. Talán így is van némi értéke, 
bár a nép ejtését nem adja vissza. 

SONNENFELD MÓR. 

Gyermekjátékok. 

Hin tázó. 

(Dalolva). Éggy üveg alma, két üveg alma, három üveg alma, 
négy üveg alma, öt Üveg alma, hat üveg alma, hét Üveg alma, 
nyolcz üveg alma, kilencz üveg alma, tíz üveg alma. 

Tíz, tíz, tiszta víz, 

Teken5be buborék, 

Belehót a mátka. 

Mivel harangozzunk? 



Digitized by LjOOQIC 



GYERMEK VER<;iKKK. CSALÁDNEVEK. GÚNYNEVEK. 23q 

Két boros korsót 
Összekoczogtassunk, 
Avval harangozzunk. 
Száj) lé szatyor a szekérről, 
Nem a té. pénzed ára; 
Amott jön égy sárga csikó, 
Ugor} a hátára. 

(Szentes.) 

JjEszENÁK Rafael. 
Syerniékverslkék. 

Ki olvasás. 

I. 
Étyém pétyém pétymájáro, 
Szóló rigó rakonczáro, 
Czérnáro, . c^inégére, 
Hücs ki disznó a me^sore. 

2. 

Gyertek gyerekek szentétyházbo, 
Ötözzünk f6 pap ruhábo. 
Incs— kincs té vaty kínt. 

(Bakony vidék.) ^ 

FiSCHER IgnÁCZ. 

Családnevek. 

Abod. Buták. Bene. Bedé. Bács. Böjthe. Bedo. Bartha. 
Bardócz. Bajka. Balogh. Baloga. Boga. Butulyás. Bod. Benk5. 
Csutak. Czintos. Csulak. Csiszér. Császár. Dedán. Dancs. Daczó. 
Dánér. Dobra. Dakó. Donát. Daragics. Falka. Gácz. Gyönös. 
Geczö. Gócz. Göbbencs. Hamar. Hangár. Hodor. Hankó. Hodosi. 
Jakócs. Kosa. Király. Kóréh. Keresztes. Kerestely. Köpe. Kajcsa 
Köntes. Komán. Kovács. Kis. Molnár. Majorán. Menés. MajJáth. 
Milinte. Mihály. Méda. Muba. Nagy. Gyárfás. Pataki. Pellei. Pu- 
lugor. Salati. Sikó. Sorbán. Sass. Szavály. Serester. Sinka. Séra. 
Szabó. Tankó. Tartsa. Téglás. Zaizon. Vásárhelyi. Vitályos. 
Váncsi. Vaska. Villikó. Vallancs. 

Kihalt családok: Andrád. Szilágyi. Székely. 

(Háromszék.) 

Gáborfi Károly. 
Gúnynevek. 

Zsidóké: Máczkó. Fületlen. Étlen. Kancsi. Diligát. Kala- 
pács. Csirapánczél. Kigyó. Rékszom. Czimbolons. Zsizsik. Rén- 
cses. Ibola. Kanyádam. Joszé. Tapogató. Firiss. Csámpás. Valo- 
gas. Csippás. Gombos. Hentes. Tökös. Totola. Rövidlábú. To- 



Digitized by VjOOQIC 



24o ÁLLATNEVEK. NÉPDALOK. 

pánkás. MingyákérL Füstös. Báróbikficzvakarődi. Hégyés. Burgó 
Szobaszosz. Büdös.^ Kanyegér. Zocső. PÖrgÖl. Pántlikás. Rabinak. 
Kajnadár. Kurta. Ódal. Sódar. Büki. Taknyos. Ali. Szellemi]. 

(Dergect. Somogy m.) 

Ifj. Szűcs István. 
Állatnevek. 

Heves megyeiek (v, ö. II. i42.) 

Lovak: Anus. Dervis. Jellasics. Kesely. Mirza. Mokány. 
Páva. Pécár. Rabló. Ráró. Szattyán. 

ökrök: (jármos ökrök ; mindig négy-négy képez egy 
fogatot: amelyik i. helyen van megnevezve, az az nelsöhajszás** 
a 2. „első csás*, a 3. „rudas hajszás*, a 4. „rudas csás**) Agyas, 
Szeles ; Villás, Daru. — Nyalka, Vendég ; Bátor, Gobos. — Haty- 
tyú, Vidra; Gatyás, Inges. — Pásztor, Bojtár; Rigó, Kárász. — 
Csárdás, Buár; Csákó, Szarvas. — Bobé, Halász; Zsombó, Pén- 
zes. — Gyürü, Meggyes ; Göndör, Pirók. — Villám, Gyértyás ; 
Pásztor, Fütykös. — Csákó. Bicskás; Gatyás, Tornyas. — Bojtos, 
Vizsla; Hajas, Pengő. — Forrás, Zsombó; Babér, Szőke. — 
Vezér, Virág; Huszár, Kajla. — Citrom, Zeller; Rajna, Vitéz. — 
Nyalka, Kalmár ; Virág, Kesely. — Szarvas, Rendes ; Tánczos, 
Káplár. — Dudás, Kulacs ; Gyöngyös. — Zsandár, Bárán ; Sugár, 
Tambur. — Betyár, Páva •, Hajas, Héja. — Hetyke, Kincses ; 
Pompás, Cséngö. — Gyilkos, Pogán ; Forrás, Káplár. — Viklér, 
Timár ; Körmös, Perge. — Kardos, Boros ; Szegén, Fogoly. 
(22 fogat.) 

Bika: LaczL 

Tehenek: Bagoly. Balog (a szarva félre áll.) Csonka. 
Fátyol. Galamb. Jámbor. Kökény. Ringyó. Sármány. Szőke. Tuba. 
Tündér. Véllás. Virág. 

Kutyák. Ámor. Arany. Arczos. Blakk. Bogár. Czifra. 
Czigány. Csárdás. Fótos. Lotyő. Mókus. Narancs. Nero. Pindsi. 
Pompás. Sándor. Selyem. Talpas. Tunika. Villám. Virgoncz. 

(Heves-megye.) 

SiMONYi Zsigmond. 
Népdalok. 

I. 2. 

E maráczi híres lányok Kocsmárosné angyalom, 

Mind toiyafeszésbe járnak. Van-é bora a csapon ? 

Nem köll nekem totyaf eszes, Ha nincs bora a csapon, 

Az én lajbim úgyis helés. Ném is lehet angyalom. 

(Marácz.) 

DoNNER Lajos. 



Pesti könyynyomda-réBZvénT-tánalat. (Hold-otcaa 4. sz.) 



Digitized by VjOOQIC 



n 






minden hónap 
15-én 

ti&x-om ivnyl 

tartalonmia]. 



MAGYAR 

NYELVÓR. 

SZERKESZTI 
SZARVAS GÁBOR. 



8ZEIIKE82T5 

KIADÓ HIVATAL 

Budapest. 

II. ker. Fo-otcza. 



IV. kötet. 



1875. JÚNIUS 15. 



VT. fü^et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

22. Gazdász. Bölcsész. Festesz. Történész. Építész. 

A felsorolt szók a Nyelvőr 5o. lapján (IV, köt.) felál- 
lított elvek 6. pontjával állnak ellenkezésben. A hiteles 
analógiák tanúskodása szerint ugyanis az -ás^ -és^ képző csak 
tárgynevekből alkothat főneveket, azonkívül functiója is vi- 
lágosan kiszabott, meghatározott, t. i. valami tárgygyal bá- 
nást, vele és benne való foglalkozást jelöl; pl. hal-ász, 
V a d-á s z, kert-ész, bányász, stb. A festesz^ tört én -és^^^ 
épít'ési tehát hibás alkotások, mert igetőkből vannak ké- 
pezve; a ga\dás:{^ bölcsés:{ ugyan denominativ képzések, de 
mégis hibás szók, mert jelentésük ellenkezik a képző fun- 
ctiójával ; ga'{dás'{^ bölcsés:^ ugyanis az analógia szerint annyi, 
mint gazdákkal, bölcsekkel bánó. A ga\dds^ szó is világo- 
san beszélő példája ama ténynek, hogy az újítás nálunk 
valóságos betegséggé fejlődött; különben érthetetlen dolog 
volna, hogy miért kellett egy régi általános használatnak 
örvendő szót, ezt hogy ga^da kiküszöbölni, s helyébe egy 
fonák alkotást hozni a forgalomba. A czímbdi szók helyett 
tehát ajánljuk a következőket, a melyeknek egy része régibb 
szó, s jobb íróinknál már a nélkül is használatban volt: 

economus: gazda, oeconomia: gazdaság ; p h i- 

1 o s o p h u s : bölcselő, philosophia: bölcselet ; m a- 
len: festeni, maler: müfestö v. képíró, fSrber: kék- 
festő, anstreicher: mázoló, ^m a 1 e r e i : mflfestés 
vagy képírás ; gesehichtschreiber: történetíró; g e - 
schichtschreibung: történetírás; architekt: mü- 
épitö, architektur: mtiépítés. 

V. KYBLTÖll. IT. 16 



Digitized by VjOOQIC 



242 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

23. Figyelmeztet és társai. 

Újabban gyakran találkozunk ae irocUlomban egyéb 
hasonlók között különösen a Jigjelme\tet igének oly saját- 
ságos használatával, melyben lehetetlen meg nem ütköznie 
az ép nyelvérzéknek. Használják ugyanis e kiható igét 
absolute a cselekvés szenvedő tárgyának kijelölése nélkül . 
Igaz, hogy nyelvünkben van számos oly átható ige, mely 
megtűri az itt említett független használatot; pl. ha azt 
hallom : János szánt, Péter í r, ebben egyáltalában nem 
botránkozom meg; ellenben az ily mondatban: János fi- 
gyelmeztet, Péter tudósít (ez állítmányokat absolute 
véve), bizonyosan mindenki valami különöst, idegenszerűt 
érez. Megmondjuk az okát is miért. 

Minden nyelv mondatainak szerkesztésében a kétértel- 
műség, az értelemzavar elkerülésére törekszik. A figyel- 
mezte t-féle igéknek előbb említett használata pedig a 
nyelvszellemnek épen ezen törekvésével jön erős összeütkö- 
zésbe; mert azon használat által a cselekvés tárgyának sze- 
mélye (első, második, harmadik személy) van kétségessé téve. 

Vannak ugyanis cselekvések, melyeknek tárgya rendes 
használatban kizárólag csak dolog, tehát 3-ik személyű; 
másrészről vannak oly cselekvések, melyek kizárólag sze- 
mé 1 y e k e n mennek végbe, ez a személy pedig lehet első, 
második, harmadik. 

Általánosan ismert a magyar nyelvnek azon törvénye, 
hogy a cselekvésszó (ige) mellől bármelyik személy képét 
viselő névmás tárgyesete kimaradhat, ha a mondat valamely 
eleme vagy általában a helyzet világossá és magától érthe- 
tővé teszi a személy melyik voltát. Pl. Hí ( . . . . ), hogy 
menj e k el ; tehát engem. Hínak (....), hogy men- 
jetek el; tehát titeket. Híja ( ), hogy menje- 
nek el ; tehát őket. 

Az is világos törvénye nyelvünknek, s ebből a három 
példából is látszik, hogy tárgyatlan ragozású igének csakis 
első vagy m á s o d i k személyű kihagyott tárgy felelhet 
meg; s a 3-ik személyes névmásra, mint kihagyott 
tárgyra, csupán tárgyi ragozású ige utalhat. 

A fentebbiekből már most önként következik, hogy ha 
a csupán személyekre (emberekre) vonatkozó cselekvést je- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOIC JAVÍTÁSA. 24S 

lélö igék tárgyatlan ragozású alakjai a személyes névmás 
tárgyesetének elhallgatásával mondatnak ki: a hallgató vagy 
olvasó mindig i-sö vagy 2-ik személyü tárgyat képzel oda, 
még akkor is, ha a szóló általánosan, a cselekvés tárgyának 
ki nem jelölésével óhajtaná a cselekvést kifejezni. Például, 
ha azt olvassuk, hogy X. képviselő figyelmeztet a súlyosbító 
körülményekre: a nyelv szigorú logikája szerint engem 
vagy téged, minket vagy titeket tolul tárgy gyanánt 
a halló lelkébe, holott X. képviselő nem akart sem engem, 
sem téged stb. figyelmeztetni, hanem csak egyátaiában a 
figyelmet akarta felkölteni azon körülményekre. 

Másként áll a dolog az oly igékkel, a melyeknek tár" 
gj'uk vagy kivétel nélkül, vagy a legtöbb esetben dolognév 
szokott lenni. Ezeknél ugyanis a tárgy nélkül kimondott 
cselekvés a dolog természete szerint nem utalhat sem az 
első, sem a második, hanem csak is a harmadik személyre. 
Ha azt hallom, hogy Péter ír, eszem ágában sincs azt 
érteni rajta, hogy engem, vagy téged; hanem tudom, 
hogy valamit, vagy írást ír. A megrótt használatban el- 
lenben a figj-elme^tet által czélzott tárgy nem lehet valakit^ 
vagy mindenkit^ mert a figyelmeztetés e szólásban egész álta- 
lánosságban van kimondva; a figyelme![tet pedig causativ 
természeténél fogva okvetlenül valamely személyt feUételez, 
a melyet alakilag is ki kell fejeznünk. A kifogás alá vett 
igék ugyanis mind causativumok, azt jelentik, hogy a gram- 
matikai objectum cselekszik voltaképen (figyelmeztetek 
= eszközlöm, hogy valaki figyeljen); ezért szükséges tehát 
ez utóbbit, mint a logikai alanyt múlhatatlanul kifejezni. 

Ha tehát a figyelme:{tet'{é[e igék absólut használata 
kétértelműséget szül, s a szóló vele nem költheti fel a hal- 
lóban a kifejezni kivánt fogalmat, az üy nemű használat 
általában kiküszöbölendő, s helyette a czélnak inkább meg- 
felelő kifejezések teendők. így a figyelmeztet helyett: fel- 
hívja, irányozza a figyelmet (ebben már meg van 
a tárgy habár általánosságban is jelölve) ; a biztosít helyett : 
biztosítást nyújt; tudósít helyett : tudat, tudtul 
a d ; emlékestet helyett : emlékezetbehoz stb. Például 
Jókai: Örök béke, 4. 120. lapján e kitételt: „A h i csil- 
lagda arról tudósított (nem engem v. téged stb.), hogy a 

16» 



Digitized by VjOOQIC 



244 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

köd a D n is fölül terjed", így kellene kijavítani: »A 

h i csillagvizsgáló tqdatta (t. i. azt), hogy stb. 

Összeállítjuk itt azon igéket, melyek nem törik meg a 
megrótt általános használatot; bi:{tos{t^ emléke\tety értesít^ 
felhív^ fels:{6l{tyjigyelme\tet^ int^ kapat (rákapat), kénys^erit^ 
kér^ óv, öss[tönö:{j rábe$:{ély rábir, sürget^ tanüj tudósít^ 
utasít. Megegyeznek mindnyájan abban, hogy szenvedő tár- 
gyuk legtöbbször személy, s csak kivételesen lehet egypár- 
nál dalog is; továbbá mellettük á személy tárgyraggal, a 
dolog ra, vagy egy párnál tol raggal áll. Némileg kivételes 
a tanít^ melynél különben ra raggal álló távolabbi tárgy, 
mint szenvedő tárgy is eléfordúlhat (tanítom a gyermeket a 
zenére; de lehet: tanítom a zenét is), s ép ezért ez utóbbi 
esetben használható absolute is, mint; Mit csinálsz? Tanítok 
(t. i. tudományt). De nem jó lenne : Folytonosan tanítunk 
(e. h. tanítjuk vagy hirdetjük), hogy a népnevelés az államok, 
fö-fö támasza. (V. ö. az egészre vonatkozólag Nyelv. 11. 
259—262.) 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN. 
Jutalmazott pályamű. 

///. Birtokos öss:{etételek. 

7. §. Birtokos összetételeknek kell még vennünk a fő- 
neveknek kapcsolatát ilyen szavakkal : módra, tájban, 
közben, korában, létére, számra, melyeket gyakori 
használatuk miatt már-már névutóknak tekintünk és rende- 
sen külön is írunk. Példák : galambmódra E- 11. i46. páva 
módra N. I. 82. karika módra Ny. IIL 477. fejedelem módra 
A. III. 170. bagoly módon Balásfi, Ny. III. 448. éjfél tájban 
N. L 502. uzsonna tájban u. o. 4o3. dél tájban A. IIL 276. 
dél tájatt A. II. 228. éjféltájig K. 283. — út közben R. I. 
378. vacsorálás közben u. o. 363. táncz közben u. o. 5oi. 
futás közben A. IIL 244. (bujdosásom közben R IL 332.) 
menyasszony korában E. II. io3, K. i43. vándor színész ko- 
rában P. gyermek koromban P. 587. ebédkorig, Sajósztp. 
végzés. — jó leány létemre A. HL 3 11. font számra A. IL 
275. fő számra u. o. 97. csöpp számra F. u. 70. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 245 

Hogy itt csakugyan birt. összetételekkel van dolgunk, 
bizonyítják ilyen kifejezések : ürge módjára E. I. 186. csillag, 
gyémánt módjára 11. 80. forgatás táján. K. 369. kenyér ebéd 
táján N. 11. 420. 

De hisz végtére ide vonhatnók a névutók és névragok 
legnagyobb részét is; mert asztal alatt = asztalnak alatta, 
azaz az asztal aljában; szekrényben (azaz -benn, bein, -belén) 
= szeltrény beljében; ebédkoron (rövidítve: -kor), ebéd 
korában stb. 

8. §. Érdekes lesz több tekintetben a fent elsorolt birt. 
összetételeknek statisztikája. 669 összetétel közt van: 

I szótagű el6 taggal s i szót. utó taggal (pl. ágyszél) i4i . 

I I. n n 2 n n r, (bérCZtCtÖ) 87. 

1 » n n 3 „ „ „ (csoszkaiiba) 21. 

2 * n n i n n n (ablakszciD) 189. 

2 » « » 2 „ « „ (asszonyvagyon) i53. 

2 » !> n 3 , „ „ (árpapirulás) 23. 

2 n n n 4„»» (embercmlékczet) i. 

3 « n » I « I. » (aiyafiharcz) 28. 

3 n » fi 2 „ n » (atyafijóság) i4. 

3 « « » 3 n » » (katonarégula) i. 

3 » » » 4 n n n (gercndatemérdckség) i. 

összesen: őSg. 

Kettőt látunk ezen kimutatásból : 

i) Hogy nyelvünk a hosszú összetételeket nem ked- 
veli, mert a öSg. közt négynél több szótagú csak 4o van; 
2 szótagú i4i ; 3 szótagú 276 ; 4 szótagú 202 ; 5 szót. 37 ; 
6 szót. 2; 7 szól. i. 

2) Hogy az összetételnek 2. és 4. szótagjára az utó- 
tagnak első szótagja csak 293 esetben, tehát az összes ese- 
teknek nem egészen 45 7o-Jében jut, különben mindig a 
3. szótagot képezi. Ezt nyelvünknek egyéb ugor nyelvekkel 
közös trokhaikus jelleme okozza, mely csak a páratlan 
(i, 3, 5) szótagokat szereti hangsúlyozni. Természetes, hogy 
sokkal inkább simulnak ezen trokhaikus ejtéshez az olyan 
összetételek: ajtósarki ágyúdörgés stb., mint az ilyenek: ér* 
oldal^ lányszerelem. És nekem úgy látszik, a (két szótagú) 
faág, éjfél, bűnbak-féle összetételekben a második tag még 
kevesebbet tart meg eredeti hangsúlyából, mint a bércztctö, 
csoszkaiiba, atyafiharcz-ttlékben. 



Digitized by VjOOQIC 



246 SIMONYI ZSIGMOND. 

9. §. Egy fölötte érdekes pontra térünk most át: a birt. 
összetételeknek kettős ragozására. Ez akkor áll be, ha a 
birt, összetétel birtokos viszonyba lép egy más szóval, pl. 
szemfény: „szeme fénye lói már az egész nemzetnek** A. 
11. 233. szúrujj : szúrod ujja N. I. 38o. Itt tulajdonképen nem 
lehet már szó összetételről, az öszszetétel megszűnik, a ta- 
gok syntaktikus szerkezetbe lépnek: szem fénye, szűr ujja; 
aztán így illeszkednek a mondatnak egyéb viszonyaiba: 
szeme fénye, szűröd ujja. Ez a föloldás könnyebb érthetőség 
kedvéért történik : (Azért nincs igaza Justinak (űb. die zu- 
sammensetzg. d. nomina im indog. 26.); mikor azt mondja, 
hogy névnap csak látszólag összetétel, mert azt mondjuk: 
nevem napja.) a nyelv t. i. világosan meg akarja jelölni, hogy 
az első tagot (szem, szűr) lépteti új birtokos viszonyba, 
tulajdonítja meghatározott személynek, nem pedig a máso- 
dikat (fény, ujj). Ilyen feloldásnak példái: Ablakíiók: ablaka 
fiókját A. III. 3oo. Agyvelő: agya velejében Pázm. M. Ny. 
VI. 4o8. Ajtófél; ajtóm fele N. II. 8q. Ajtósark: ajtód sar- 
kát E. II. i56. Atyafi: atyám fiai P. 70. atyja fia A. II. 17. 
atyánk fia Ny. III. 187. Állcsont: álla csontja N. I. 425. 
Baltanyél: baltája nyele P. 57. Csecsbimbó: csecse bim- 
bója N. IL 24i. 243. Csillagfény: csillaga fénye V. Z. I. 
Csizmasark: csizmám sarka E. I. 100. csizmád sarka u. o. 
23. Dárdahegy: dárdája hegyén V. Z» III. Életfolyás: élete 
folytát V. Z. 1. Életpár : életem párja N. II. 334. A. III. 3o2. 
Fejal: fejem alja Ny. II. 48. E. II. 108. K. 25. feje alja N. I. 
2o5. A. II. 325. Fejbódulás : feje bódulása Matkó. Ny. II. 70. 
Fejbúb: feje búbja A. II. i44. Fejtető: fejem teteje N. II. 
4i2. P. 169. 180. feje teteje P. 399. stb. Fültő: a fülö tövit 
Ny. II. 232. Fülhegy (N. II. 42 1.) fűlik hegyit K. 469. Ga- 
tyamadzag: gatyám madzaga N. I. 469. Gyomorrágás: gyomra 
rágásával Balásfi Ny. III. 44-5. (gyomra ímelygése Matkó Ny. 
II. 70.) Hajfürt: haja fürtje A. I. 3i8. Hajszál: hajad szála 
Ny. II. 70. haja szála N. I. 4o4. A. II. i34. stb. Házfal: háza 
falát A. I. 357. Házföld: háza főggye K. 319. Háznép: háza 
népe N. I. 470. Háztáj (pl. úri háztáj Ny. III. i65.) „a kend 
háza tája" Népd. „szép házok tája volt* N. II. 4i2. Háztető: 
háza tetejit Ny. I. 271. Hidláb: hidunk lába N. II. 292. Ing- 
ujj: ingem ujja N. I. 77. inge u. A. I. 3i8, Ingváll: patyolat 
az inge válla Gy. A. gon. most. Kapufélfa; kapum félfá- 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 247 

jára K. 95. Kenyérhéj : kinyerének héja K. 9. Képmás : képe 
mása A. L 364. IL 463. képetek mása Vas. Ujs. Ny. 11. 80. 
Kézírás: keze írása A. I. 343. Kézmű: keze müve A. II. 23 1. 
Kéznyél: kezem nyele T. Kézszár: kezem szára N. I. 5o6. 
Kézügy: kézügyön v. keze ügyibe M. Ny. VI. 334. Kopo- 
nyacsont: koponyád csontja Matkó Ny. II. 27. Könnycsepp : 
könnyének egy cseppje A. II. 160. Könnyhullás : könnyének 
hullása P. 5i. Kutgém: a kutam géme. E. II. 128. Lábdü- 
börgés: lába dübörgésín A. II. 356. Lábhegy: lábod hegyén 
E. II. 161. Lábnyom: lábom nyoma u. o. 25i. lába ny. N. 
IL 338. Ny. II. 383. A. II. i34. lábuk Ny. A. I. 383. stb. 
Lábszár: lábam szára N. I. 284. lába sz. Ny. III. 319. Láb- 
ujj: a lábod nagy ujját Ny. III. 320. Lófark: lova farka 
Matkó Ny. II. 3i. Lópatkó: lova patkója N. I. 42i. Napfény: 
napomnak fénye P. 21. Napsugár: napom sugara K. 175. 
Ny. 1. 329. Névnap : neved napja N. II. 32i. P. 45i. Ny. III. 519. 
neve n. u. o. stb. Nyakcsiga: nyakad csigája N. II. 272. 
nyaka cs. P. 692. K. 357. nyaka csigolyája Ny. I. 182. Nyaktö: 
nyaka töve N. 1. 509, Nyelvjárás: nyelve járása F, u. 4. 
Orczabör: orczája büribe Ny. II. 85. Ostornyél: ostorom 
nyele Ny. III. 288. Örömnap : öröme napjára u. o. 285. Párt- 
érdek : pártja érdekét A. II. 45o. Sirfa : sirod fája E. II. 228. 
Sirhalom: sírom halma P. 89. sirod h. 168. Sirkereszt: sí- 
rom keresztje E. I. io4. Szájíz: szája ízi F. u. 25. szájunk 
íze Pázm. III. 5o5. Szárnycsattogás: szárnyad csattogása P. 
295. Szárnylebbenés : szárnya lebbenése A. II. 166. Szekér- 
rúd: szekerem rúdja K. 222. szekere rúdja Ny. III. 85. N. 
II. 4o2. A. I. 219. 248. Szemfény: szemem fénye N. I. 85. 
P. 283. szeme fénye A. II. 192. V. Z. I. III. szemünk f. F. 
Ny. I. 125. szemük f. A. I. 398. F. u. 5o stb. Szemgödör: 
szeme gödrébe A. III. 271. Szemgyökér: szemed gyükére 
M. Ny. VI. 35o. Szemhéj: szemem héja P. 71. szeme h. Ny. 
1.42. A. II. 332. 34i. 439. Szempilla: szemem pillája N. I. 
56. Ny. III. 236. P. i5. szeme p. K. 4i3. P. 591. A. II. 160. 
Szempillantás: szeme pillantásba A. II. 11. Szemvilág: sze- 
mem világa K. 106. P. 594. szemed v. E. II. 80. N. L 81. 
szeme v. K. 370. A. III. 234. szemik v. K. 4o4. stb. Szívdo- 
bogás: szíved dobogása P. 595. 4o8. Szívfájdalom: szívem 
fájdalma N. II. i42. 76. 77. Szőrszál: szőre szála K. i24. 
Születésnap: születése napja N. I. iio. II. 317. Szürgallér: 



Digitized by VjOOQIC 



248 SIMONYI ZSIGMOND. 

szűröm gallérja N. I. 72. 11. 333. Szürujj : szűröm ujja N. II. 
201. Ny. II. 335- E. I. £ii. i83. szűröd u. N. I. 38a. szűre 
u. u. o. 382. 482. Térdkalács: térdem kalácsa u. o. 243. K. 
i58. E. II. 63. Ujjbegy: ujja hegyére A. II. 3o2. Útszél: .A 
Pojána uttya széjin" K. 108. Vadhús: vada húsát A. II. 23o. 
Vállcsont: válla csontja u. o. 24. Vállhegy: válla hegyére 
A. II. 3i8. E. I. 193. Várpiacz: váratok piacza A. II. i3i- 

Látjuk tehát, hogy a feloldás, vagy inkább az össze- 
tételnek elejtése ilyen esetekben mind a népnyelv, mind 
jobb íróink tanúskodása szerint még oly annyira élénk, hogy 
törvényszerűnek kell tekintenünk; ennél fogva helyesen jár- 
tak el azok, a kik az ez elleni vétségeket megrótták, pl. Ny. 
I. i44. i45. 196. 236. 285. 292. 389. 433. II. 77. 3i3. s köv. 
(Csak azt nem kell hinni, hogy nyelvünk ilyen esetben ellen- 
tétben áll a német nyelv kifejezése módjával; mert pl. lovam 
lába a németben sem lesz „mein pferdefuss"; gyermekhan- 
gok a m. kinderstimmen, de „gyermekeim hangját hallom" 
korántsem lesz: „ich hőre meine kinderstimmen".) Azonban 
találkoznak kivételek is ezen szabály alól, még pedig meg- 
lehetős számmal. így: 

I. Ha az új birtokos vagy valóban azonos vagy kép- 
leg van egynek véve az összetétel első tagjával; nem mond- 
hatom pl. honfi m sebe, ha én magam vagyok a honfi, 
hanem azt kell mondanom: hon fi sebem; Kisf. K. sem 
mondhatta: hollója szárnyaival, hanem „Hol ló - 
szárnyaival lebegett a zordon enyészet", mert magát az 
enyészetet képzelte azon hollónak, melynek szárnyairól itt 
szó van. Ilyenek még a sok közöl: Amazon szépsé- 
ged, iste nnöalako d A. II. 42 1. A királyné az áspis^ 
szemivel K. 396. Vén asszon bornyú fogát K. 33i. 
Toldi Miklósnak sincs ám galamb epéje A. II. 19. Ger- 
liczeszivedet A. I. 3ii. Gyermekkorára u. o. i64. 
172. Milyen harcsaszája van. V. Ny. III. 3o5. Hattyú- 
dalom P. i36. Nemzetének battyúéneke A. L 174. 
Emlékezetnek holdsugári Tompa. Honfisebe- 
det P. i48. Juhászbotom N. I. 5i. Lángarczotok 
A. I. 393. Lovagsarkantyúm A. II. 4o4. (az ö) lovag 
szobra u. o. 176. Lókörme volt u. o. 222. Lúd mér- 
gedet V. Ny. III. 3o6. Az anyám mátkagyürűjét. K. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 249 

479. Rablánczomat N, II. 4o. rablánczunk P. 375. 
rablánczaiban P. 291. Detre hegyezte rókafüiét A. 
II. 34o. Ose saslakára Kölcsey. Sólyomszárnyai- 
don. A. 11. 445. P. i5. Sólyomszetnét Tompa. Szamár- 
füledet N. I. 42. T o 1 V a j k ö p ö n y e g é t A. III. 170. 

2) Ha csak az egész összetétel által jelölt tárgy bir- 
toka az új birtokosnak, nem pedig az első tag, akkor ez 
természetesen ismét nem veheti föl a birtokos ragokat, pl.: 
Csecskorától Ny. II. 182. Tiz küllőnek kerékagyán 
M. ny. IV. 373. Kutya bőröm A. I. 275. A gyep pók- 
fonalán A. II. ii3. Örökös tavasznak reményszíne A. 
L 5. Szélütése A. II. 19. Egymás tyúkszemét tapos- 
ták A. I. 229. 

3. Mindig egységes szavakkal vannak ragozva — tud- 
tomra — a következők: disznóól, gabnaszál, gomb- 
lyuk, hajnalcsillag, hideglelés (v. ö. fölebb szél- 
ütés) ingváll (kivéve a fönt idézett helyet), juhnyáj 
és hasonlók; kerék vágás, kútfő, mennykő, nap- 
szám, országút, sátorfa, szemfödél, szélvész. 
(Lehetne talán 2. §. I. i. dyhe sorolni) testvér (talán nem 
is birtokos összetétel, hanem 4. §. -^)-ba való; egy test 
és vér) tűzhely, virágszál (rózsaszál, leven- 
dulaszál stb.). Pl. disznóólunkat N. II. 33 1. az ember 
gabonaszálait N. I. 493. gomblyukamban P. 89. 
szép reményeink hajnalcsillagánál P. 16. a hideg- 
lelésöd Ny. III. 278. ing válla K. 126, Ny. II. 285. juh- 
nyáj am N. I. 376. beszéde kerékvágásába A. II. 
118. kútfeje Tompa, menyköve V. Z. Ili, a napszá- 
mát Ny. III. 85. a betyárok országútja P. 459. sá- 
torfám P. 58. 377. sátorfája T. szem födelét N. II. 
417. A. I. 373. haragom szélvésze P. 92. tűzhelyem 
A. II. 77. t ü z h e j j e K. 207. rózsabimbóm N. I. 254. 
édes levendulas zálom E. II. 55. 

Févaly természetesen mindig együtt marad, mert a 
nyelvérzék egyszerű szónak veszi (a févallyára N. 11. 42o.); 
szemöldök (szemöldököd E. IL 109. v. ö. F. u. 176. K. 
45. i46. stb.) és galambbug is, talán azért, mert a má- 
sodik tag magára nem használatos. ^ De 

4) Találunk ilyen alakokat meglehetős számmal azon 
összetételekből is, melyeknek az általános szabály szerint 



Digitized by VjOOQIC 



25o SIMONYI ZSIGMOND. 

kettős ragozásuknak kellene lenni. A föltünőbb példák a 
következők : Rózsám házának ablakévegire K. ii.Ágy- 
tetej ékben Balásfi Ny. III. 496. Agy veleje P. 5gi. A 
kocsmáros ajtóféfájába Ny. III. 32 1. (v. ö. fönt kapum 
féfájára). Arczredöi A. I. 208. Arczképemmel, lel- 
kem arczképével P. 243. A szűz Mária czipecsattya 
Ny. 557. Nyalka csizmanyomod (!) udvaromba látszik 
E. II. 27. Csizmarojtját A. III. 181. Elővette a csiz- 
maszárából N. I. 497. Csókolja csizmatalpa helyét. 
A. IIL 233. Dárda vasával V. Z. III. d. vasammal u. o. 
V. Derék alja (v. ö. fönt feje alja) N. II. i46. dereka- 
jam K. i4. Életpárja A. I. 233. 246. Élettörténete 
P. 207. Fül tövénél Ny. I. 272. Még a fül hegye sem 
A. II. 137. A ga ty ak or czomba N. I. 73. (u. o. £29. ga- 
tyám korczába). Hajfürtét V. Z. I. hajfürteímet A. II. 
455. Hajszála u. o. i43. P. 67. 207. Haskérgén a manó 
lyukat vágott N. IL i6. Há tgeri ncz fá j dalma A. II. 191. 
Az én galambomnak .... csinos h á z e l e j e E. II. £08. H á z- 
födélteken P. 29. Ház földeteken Ny. III. ház- 
föggyc- K. 207. Házgerendám E. II. 237. A (gazdag 
öreg ur) háznépe N. I. 447. A vitéznek hónaljába A. 
II. 1 37. A k a n t á r s z á r a N. II. 53. Rózsa lovam .... piros 
kan társzí ja E. II. i54. Sirva mégy el házam előtt, meg- 
öleled kapufáját E. II. 126. kapufél fám N. II. 346. 
kapuzábém K. 186. Kardvasa V. Z. III. A. III. 234. 
Kaszanyelem Ny. II. 527. E. II. 77. i5i. Képmása 
(v. ö. fönt képe mása) A. II. 167.464. Kézvonásim u. o. 
446. Koporsószegével u. o. 39. Könnycseppje P. 
36o. Az én könnyhullásom N. II. 5. könnyhull á- 
sim K. i56. Lábdobajja A. III. 4i2. Lábinai A. II. 53, 
I-áb nyomát ól u. o. 11. Lábszáraikba Ny. III. 234. 
A mentegombjai A. I. i64. Menteujja u. o. i83. 
N y i 1 V e s s z ő m N. II. 392. O r s z á g c z í m e r ü n k A. II. 
124. Ostornyelem N. I. 465. (kétszer) 468. Papucs- 
sarkától A. III. 283. Lovam patkószege Ny. III. 288. 
E. I. 212. Patkónyoma Tompa Sz. László kir. A kend 
pipaszára E. II. 149. A rudszöge hulljon el E. II. 
Sarkantyúszeged P. 39. Sírfádra K. 223. Sírhal- 
mom N. I. 285. II. 200. sírhalma P. 189. 347. Sír ver- 
mem N. II. 99. Sisakállazója A. II. 396. Sisakellenzője 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 25 1 

u. o. 94. Szemfájásomkor P, ii8. Szem fényünk P. 3'jb. 
szemfényei P. 464. A sze mfö delét N. II. 417. Szemin- 
tésemre A. II. 462. Szempilláid P. 187. szempillái 
A L 210. II. 437. Szemsugárából a tündér leányoknak 
P. 599. Cséri szemvilága A. III. 198. Szívfájdalma 
A. I. 188. Szívütésim Tompa, Harangszó. Szívveré- 
sem P. 469. szívverése A. II. 444. A fiu szürujja N. I. 
378. 379. II. 24S. A I. 227. Tariszny asz Íjam E. II. 227. 
Vella nyelem u. o. i5i. A te sárga kesztyűd Lesz a kimú- 
lásod, a te piros csizmád Lesz a vé rontásod N. II. 5. 

Mind ezek helyett a fönt látott szabály szerint azt vár- 
nék: véred ontása, szűre ujja stb.; és csakugyan 
ezen összetételeknek nagy részét megtaláljuk fönt is a sza- 
bály szerint ragozott alakok sorában. Azonban a kivételek- 
nek nagy száma (körülbelül felök a népnyelvi közlemények- 
ből) azt bizonyítja, hogy ama szabály mai napság már nem 
áll olyan határozottan és ingatlanul. Sőt már Faludinál is 
találjuk ezen kivételes ragozásnak egyes feltünó példáit ; 
így „mikor előadja bölcs elmeleleményeit" F. n. i4. (v. ö. 
elméjek tegnapi találmányival** u. o. 33.) „a bölcsnek elme- 
járásit" u. o. 45. Mind ez azt mutatja, hogy ezen birt. ösz- 
szetételek mind inkább megállapodnak és megszilárdulnak. 
(Talán a német nyelv példájának is van része benne). 
Ennek még egy jele az, hogy a 3. §. említett ünnep nap, 
lúdtikmony hasonlatára még ilyeneket is találunk: kő 
fejf a K. 371. k ü keresztfa Ny. III. 3i8. éveg kő- 
szikla K. i44. Itt az összetételhez már annyira egységes 
képzet fűződött, hogy az egyik tagban rejlő jegyet (fa, kő) 
a nyelvérzéknek egészen el kellett felejtenie azon pillanat- 
ban, mikor ilyen ellentétes jelzőket (k ő - é v e g) tulajdonít 

az egésznek* 

SiMONYi Zsigmond. 

A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 
U. 

Mt)viv ae'.öc ^zá\ 

Ha a haraggal egymagával tönkre lehetne tenni az 
ellenséget, akkor ma, Toldy Ferencz értekezése után három 
hónappal, ais orthologia már valamely hant alatt porladozna, 



Digitized by LjOOQIC 



252 SZARVAS GÁBOR. 

s has^ztalan írnák sírjára a vigasztaló „feltámadunk" szót. 
Szerencsére azonban tudjuk Liviusból, hogy yana sine viri- 
bus ira; s ha nem tudnók is, Toldy haragja megtanított 
volna rá, mely abban különbözik az lUás-beli (jL-^vi^-töl, hogy 
nincs s nem volt benne semmi ouXopisvTf). Alikor ezt az érteke- 
zést végig hallgattuk, a melyben bizonyítás és czáfolat csak 
mint kiáltó apostropha szerepeltek, azt gondoltuk, a harag 
csak palást, s arravaló, hogy az okok teljes meztelenségét 
födözze; mikor azonban nyomtatásban megjelent, s láttuk, 
hogy a lyukak és szakadások olyan argumentumfélékkel 
ki vannak utólag foldozva, legott meggyőződtünk, hogy 
e harag nagyon is komoly volt, valódi Ajax haragja, a kit 
felháborít a gondolat, hogy neki egy lenézett, kicsinyelt 
ellenféllel kell síkra szállani, a kinek ellenében komoly küz- 
delemre gondolni sem kell: „quique túlit pretium jam nunc 
certaminis hujus, quo quum victus érit, secum certasse fere- 
tur" ; azért elég, ha egy Kronionféle szemöldökfelhúzással 
állunk ki ellene a síkra. 

Az értekezés azon a kijelentésen kezdj, hogy az aka- 
démia s a nemzet a bátran és szerencsésen foganatba vett 
s végrehajtott nyelvújítást tettleg elfogadta; aztán a felhá- 
borodás hangján felkiált : „s ime az új ósdi iskola ma az egész 
nemzet által szentesített nyelvújítási elvet megtámadja, s 
ezzel megtagadja a nemzet müveitjei s az irodalom nyelv- 
érzékét s azt egyedül a parasztságnak itéli oda; ekkép nyel- 
vünket a régi szegénységébe taszítaná vissza, s azon izlési 
körbe, melynek legkedvesebb élvezete a foghajma és bagó; 
s miután pár év elótt az igeragtant zilálta össze, most az 
akadémia subventióján élő Nyelvőr lapjain indít harczot a 
nyelv gazdagításának és szépítésének" (4—5. L). Első két- 
ségtelen bizonyítéka tehát annak, hogy mily fölséges, ma- 
gasztos, dicső a neologia, s mennyire alant járó, silány, 
semmit érő az orthologia, a mint az idézet hangja tanúsko- 
dik, a harag, a méltatlankodás. De nem háborító gondolat-e 
s ennélfogva nem a legégbekiáltóbb jogtalanság-e az, hogy 
ez „az orthologusok nevét méltatlanul bitorolt új ósdi iskola" 
például a „bátran és szerencsésen" megalkotott vigarda 
szót, a melyet „a nemzet míveltjei s az irodalom helyes 
nyelvérzcke szentesített", ki akarja küszöbölni, s helyette a 
„foghajma szagú, bagó ízü, parasztos" vigadó ajánlásával 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 253 

.nyelvünket régi szegénységébe akarja visszataszítani* ? Nem 
zavarja-e föl az epét még a legbárányabb természetű neo- 
logusban is, mikor látnia kell amaz eszeveszett törekvést, a 
mely a ^bátran és szerencsésen" készült s a „nemzet mívelt- 
jei által elfogadott" látidegj látcső^ láls\er sat. „az irodalom 
l&yelvérzekének tetsző" compositiók kiirtása mellett buzgól- 
kodik s azon „naivsággaP áli elé, hogy az ósdi írók, például 
Pázmány, látó helj'-t írtak, a foghajma szagú parasztság 
tneg úgy mondja hogy „a két látó s:(emem^l Hát „oda ju- 
tottunk-e ismét, hogy Kazinczy után is újra meg kelljen vé- 
denünk az új törvényt?" 

Hallatlan ennek az új ósdi iskolának a vakmerősége, és 
bűne éktelen! Ki ne találná megfoghatónak, jogosultnak azt 
a nemes haragot, a mely az értekezést kezdettol végig „át- 
lengi"? De hogy hasznára vált-e ez a harag az értekezésnek 
és a neologiának, vagy inkább kárára, azt akarom ez alka- 
lommal részletekbe ható fejtegetésemmel kimutatni. 

A fö vád így hangzik : „ A z ú j ó s d i i s k o 1 a n y e 1- 
vűnket régi szegénységébe akarja visszataszí- 
tanisazon izlési körbe, melynek legkedvesebb 
élvezetea foghajmasa bagó;s az Akadémia 
subventiójáné 15 Nyelvőrben harczot indít a 
nyelv gazdagításának és szépítésének". 

Lássuk először is az „ósdi iskola" czímezést. Hogy ez 
a más eszével gondolkodók nagy seregének félrevezetésére 
s ad ódium movendum van kitalálva, azt a higgadtan Ítélők 
tudni fogják. Ha ugyanis Toldy értekezése az „ósdi" néven 
a schlendriánt érti, akkor ez a czím épen nem illik ránk, a 
kik tudvalevőleg épen a magyar nyelvtudományban divatos 
schlendrián ellen küzdünk egész erőnkkel. Ha meg azt akarja 
jelenteni, hogy mi azok közé tartozunk, a kik nem ismer- 
nek más tekintélyt, mint a régi irodalom nyelvét, akkor 
akár szándékosan akár szándéktalanul, de valótlanságot 
mond; mert ez iránynak alig van nálunk egyen kívül más 
képviselője, s az sem a mi táborunkban áll. Ha meg har- 
madszor azt a jelentést tulajdonítja neki, hogy az ósdiak 
ellenségei a neologiának, s ez utóbbi szón azt érti, hogy az 
egy jelentésű a nyelvnek törvényes eszközökkel való gazda- 
gításával, akkor ismét az akarva tévesztés vádját vonja ma- 



Digitized by VjOOQIC 



í54 SZARVAS GÁBOR. 

gára ; jmert a szavak ingatag jelentésével játszva, olyasminek 
üldözésével vádol bennünket, a minek épen legbuzgóbb védói 
vagyunk. 

Most nézzük a vád első tételét: hogy mi nyelvünket 
régi szegénységébe akarjuk visszataszítani. 

A Nyelvőr programjának kezdő sorai így hangzanak; 
^Mit akarunk? Akarjuk ott, a hol az ingadozó alapra 
fektetett nyelvújítás szabályellenes szóalkotásokat hozott 
forgalomba, a helyesség visszáll ítását** (Nyr.I. 1. 1.). 
Érthetöleg van ez mondva? Vagy a rósz szók kiküszö- 
bölését s helyesekkel pótlását lehetséges nyelvszegényítésnek 
mondani ? 

Midőn a nyelvjavítás munkáját megkezdendök felszólí- 
tásunkat közre bocsátottuk, a többi közt így szólottunk: „A 
viszásságok felsorolása még nem orvoslás; szükségkép kar- 
öltve kell járnia vele a helyes magyarosság kimuta- 
tásának is" (Nyr. IV. borítéklap 3.); más helyen pedig 
(Nyr. IV. 1—2. 1.) ez áll: „A kifogásoltak helyébe 
ajánlandó szókra nézve első sorban a régi irodalmat, 
a népnyelvet s a nyelvjárásokat tekintjük fő forrásunknak; 
ide számítjuk még az újabb irodalomnak neta- 
lán kevésbbé ismert azon alkotásait is, a melyek 
semmi tekintetben kifogás al á ne m esn ek. Hogy 
sok esetben, kivált az új kori s tudományos fogalmak elne- 
vezésésében a szóképzést is föl kell használnunk, 
az magától érthető." Mi van e sorokban világosan kimondva? 
Nem az-e, hogy a korcs szókat helyesekkel pótoljuk, s ha 
kell új képzésekkel is ? Van-e itt csak egy árva betűvel is 
arról szó, hogy mi nyelvünket meg akarjuk szegényíteni s 
szükséges szavaitól megfosztani? Kettőt nem lehet, nem sza- 
bad föltennünk az értekezés írójáról ; az egyik, hogy vádolt, 
a nélkül hogy e nyilatkozatainkról tudott volna, a nélkül 
hogy majd negyedfél éves működésünknek irányát tisztán 
föl nem ismerte volna; a másik, a mit nem szabad fölten- 
nünk, hogy e nyilatkozatainkat olvasta, de meg nem értette. 
De ha olvasta és megértette, akkor mondja meg nekünk, 
miként fér össze az igazsággal, a mely czélja a tudo- 
mányos kutatásnak és vitatkozásnak, az a ráfogás, hogy mi 
szegénynyé akarjuk tenni nyelvünket, hogy mi a nyelv gaz- 
dagítása ellen indítottunk harczot? Magvalljuk, hogy valami 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 255 

^rős okokat különben sem vártunk a neologiától, de ily 
gyönge fegyverre, erre az ultimum refugiumra mégsem vol- 
tunk el készülve. 

Hasonló ráfogás, a melynek bebizonyítását a Nyelvőr 
félre nem magyarázható törekvésével ismerős olvasó bizo- 
nyára elengedi, hogy mi az irodalomtól a helyes 
nyelvérzéket kivétel nélkül megtagadjuk, s 
hogy a nyelvet parasztossá akarjuk tenni. Az 
első ellenében a sok közöl elég legyen azt az egy adatot 
fölemlítenünk, hogy mi a magyaros érzékű újabb írók közól 
néhányat a Nyelvőr IV. 289. lapján névszerint fel is sorol- 
tunk ; a második állításra nézve pedig egyszerűen hivatko- 
zunk magára a Nyelvőrre, hadd bizonyítsa az, micsoda 
parasztosság van a nyelvében, s vájjon igaz-e, hogy annyira 
kiérzik belőle a foghajmaszag és a bagóíz. 

Látjuk tehát, hogy az értekezés nem igen válogatós a 
fegyverek megválasztásában; okok helyett majd ráfogással 
él, majd pedig ferdítéssel áll elé, a mint ez utóbbit Volf 
György adatok idézésével már megelőzőleg kimutatta (Nyr. 
IV, i54— 163. 1.). Azt nem is veszszük számításba, hogy 
milyen lóhátról szól hozzánk, mi hozzánk, szegény „Piri- 
pócsiJonathánokhoz és Jónásokhoz*, a kiknek 
«naiv, kétszász év előtti primitív felfogására 
komolyan nem is akar reflectálni** (17. 1.), a kik- 
nek „elmés nyelvjavító indítványait országos hahota 
fogadta" (12. l.);[s hogy a Nyelvőrt két ízben is (5. és 
II. 1.) „az Akadémia subventióján élő lapnak" ne- 
vezgeti. 

Ezeket csak úgy bevezetéskép említettem meg. Most 
nézzük, hogy védi meg Toldy Ferencz a neologiát, az „új 
törvényt", a mint a 3. lapon nevezi, az orthologusok nevét 
méltatlanul bitorolt új ósdiak ellen. 

Első bizonyíték. „Révai a magyar nyelvtörténeti 
alapokon nyugvó szerkezetét, Kazinczy meg a magyar nyelv 
gazdagítása és szépítése szabadságát vívta ki, s a nemzet 
tettleg mindakettőt elismerte; s azóta az irodalom s az élet 
bátran és szerencsésen haladt az új törvény útain" (3.*1.). 
Ez az „új törvény útain való szerencsés haladás" minden- 
napi szavakba öltöztetve annyit tesz, hogy ki ne látná tehát, 



Digitized by LjOOQIC 



256 SZARVAS GÁBOR. 

hogy a neologia jogos, törvényes, helyes ? Quod erat demon- 
strandum. 

Első kérdés. Miképen függnek össze Révai megállapí- 
tásai egy részről s más részről a nyelvújításnak (a Barcza- 
falvi-Helmeczy-Bugátfélét értjük) jogosultsága ? Bocsánat e 
kiváncsiságunkért, de fölötte szeretnők, ha a t. értekező 
kielégítené. 

Második kérdés. Micsoda logika szerint következik 
abból, hogy szabad a nyelvet gazdagítani s szépíteni, az, 
hogy a neologia feltukmált alkotásai helyesek, kifogás- 
talanok ? 

Harmadik kérdés. Ha Révai a történeti nyelv adatai 
nyomán származtatja le megállapításait, micsoda czímen 
nevezik öt az újítók a maguk emberének ? Hisz Révai e 
szerint maga is első rangú ósdi volt? 

Második bizonyíték. „Vessük össze Verseghy 
nyelvét a Jókai regényei nyelvével; vessük össze az i825ki 
s az iSyS-ki 'országgyűlések, törvény és törvényszékek nyel- 
vét (olvasta valaha Toldy a „Budapesti Közlöny" hirdetéseit?); 
vessük össze az akkori orvosi iskola nyelvét az inashús 
és ikráshús, a forró s a félbenhagyó hideglelés korában, s 
ma (Ki kaczag itt ?) az izom és mirigy, a forró s váltólázak 
nyelvét: s kérdjük, csak a mi, vagy nem nagy részben a 
mik ép érezteti azt a roppant haladást, milyent más nyelv 
csak egy pár századon át mutat fel ? Ki óhajtaná vissza ama 
kor nyelvét s áldozná fel neki azt, melyet nemzetünknek a 
neologia teremtett?" Az ok és okozat viszonya itt is kéz- 
zelfogható: a mai nyelv nem mondja inashús, hanem izom, 
tehát a neologia alkotásai jogosak, törvényesek, helyesek. 
Különben igaza van az értekezésnek, midőn azt állítja, hogy 
különösen a mik ép érezteti azt a roppant haladást, a me- 
lyet nyelvünk a neologia föllépte óta tett. Azt nem mond- 
hatjuk, hány század, hanem hány ezred évnek kellett volna 
például a neologia buzgó fáradozása nélkül addig elfolyni, 
míg annyira vihettük volna, hogy , magyarul így beszélhes- 
sünk, a mint a neologia segítségével ma hála istennek beszél- 
hetünk: „Ha a hörghurut a legkisebb hörgőkben 
székel, akkor a tüdőürcsék nyákkal és hámsej- 
tekkel vannak megtöltve s a környi részek leg- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 257 

dagosak"! Nem igazi pocsék ehhez képest az „ikráshús" 
s a „félbenhagyó hideglelés" korának a nyelve ? S ki áldozná 
fel ennek azt az előbbit^ „melyet nemzetünknek a neología 
teremtett" ? Jogosan, nagy jogosan kiált fel tehát a „neologia 
teremtésének" emlegetése után Toldy ekként: „Újra is azt 
mondom, bátran nem csak, hanem szerencsésen is halad- 
tunk!" 

Harmadik bizonyíték. „Az új orthologia az elő- 
adásnak a neologia vívmányai felhasználásá- 
val olyatén szabatosságával vív, hogy sokakat 
eltántoríthat" (5. 1.); s ismét: „Hogy az új orthologu- 
sok szabályosan, szabatosan és nem paraszto- 
san, sőt literatorie és szépen írnak, annak kö- 
szönheti k, hogy az újítók irodalmán nevelked- 
tek fel" (6. 1.). Ebból ismét világosan következik, hogy a 
neologia olyan mint az anyatej, édes, ízes és tápláló ; ha ö 
nem lett volna, most olyan szépen és szabatossággal be sem 
bizony íthatn ók, hogy a nyelvújítás mily tömérdek erősza- 
kosságot követett el nyelvünkön; sőt ki tudja, Pázmány is 
tudott volna-e nélküle olyan megragadó, magvas, velős ma- 
gyarsággal szólani? 

S ezzel finita comoedia, plaudite, be van bizonyítva, 
hogy a nyelvújítás, úgy a mint előttünk áll, jogos és helyes, 
s hogy a nemzet a nyelvjavítók ősz elmélete fölött kimondta 
a napi rendre térést, s hogy hiába való a cruscának a 
berzenkedése, erősen elkésett az ő sententiája. Több argu- 
mentum nincs ; de nem is kell. A mi oly erős, ingatlan ala- 
pon áll, mint a neologia, az nem retteg semmiféle vihartól, 
bátran szemébe néz, ha kell, még az utolsó Ítéletnek is. 

S mi az az erős alap, ami keményebb a gránitnál, in- 
gatlanabb az ég sarkainál, a melyen nyugszik, a melyből 
készült s a mely összetartja a neologia pyramisát ? 

Felelet: a nyelvérzék. 

S ha kérdjük, hogy mi a nyelvérzék? Mi nem merünk 
válaszolni rá. Mondja meg az, a kinek legtöbbet juttatott 
belőle az atyáskodó természet, mondja meg nekünk maga a 
neologia ! 

Először is tehát: „A nyelvérzék egy neme az inspi- 
rátiónak, melylyel rend szerint nem a gram- 
matikus, hanem a szellemes író bir." (23. 1.) 

M. MTBLvSlI. IV. 17 



Digitized by VjOOQIC 



258 SZARVAS GÁBOR. 

Másodszor: „A nyelvérzék a szóalkotásban 
első kellék" (u. o.). 

Ez, úgy hisszük, világos beszéd. A nyelvérzék inspirá- 
czió;de inspirácziója a grammatikusnak rend szerint nincs; 
a szóalkotásban azonban első kellék a nyelvérzék-inspirá- 
czió : tehát a grammatikusnak hallgass, fogja be a száját, 
valahányszor szóalkotásról járja a beszéd. 

Mielőtt kissé jobban szemügyre veszszük ezt a pro- 
metheus-szikrát, mely a hetedik égből pattant alá a magyar 
nyelvszellem árendásai számára, lássuk még előbb azokat a 
csudákat, a melyeket véghezvisz. 

Kiérezi, látja, tudja, a mit nem éreztek, nem láttak, 
nem tudtak az ó testamentom Összes prófétái, a mit nem 
látott Pythia, a mi titok volt Dodonában, Hammonban, De- 
losban, Cumaeban, a mit ki nem magyaráztak a „Babylonii 
numeri", sem Chaldaea mathematikusai. Érzi például, hogy 
csürhe csűr és he, varsa var és sa, ponyva pony és va ele- 
mekből áll (i6. 1.); érzi, hogy „a /romor-ban és /reser-ben a 
kom a derűnek, a kes az édesnek sajátlag is, átvive is 
ellentéte." (u. o.) 

„A jutány-nak átlátszó-e az értelme ? S ki nem érti ? 
A nyelvérzék megérezte, hogy mit jelenthet, s 
reá nyomta helyeslése bélyegét." (22. l.) 

,A térimé élni fog, ha a grammatikusoknak nem tet- 
szik is, csak a nyelvérzéknek tessék." (26. I.) 

„A nyugvó gyökök és képzők jelentései ritkán tiszták 
és átlátszók ; de elég, ha megközelítik fogalmainkat ; a töb- 
bit a nyelvérzék végzi." (27. l.) 

„Nyelvünk élő nyelv, melynek a nemzet nyelvér- 
zékében élő gyökerei vannak." (u. o.). 

„A nyelvérzék szükségből tágít a törvé- 
nyen." (26. 1.) 

, A rósz elbukott magától; a nemzet helyes nyelv- 
érzéke elejtette azt." (4. 1.) 

„Aszóújítást a nyelvérzék magától, a Nyelvőr 
nélkül is el tudja intézni." (8. 1.) 

„Raktár, rakpart, láthatár és száz ilyen helyesek, mert 
kellettek a nyelvérzéknek." (i5.1.) 



Digitized by VjOOQIC 



A NYRLVÚJITÁS APOLÓGIÁJA. 269 

„Igen is védem a nyugvó képzőknek ismét használatba 
vételét ; ne féljünk, a nyelvérzés ellenőrizni fogjaazt." 
(17. 1.) 

„ ítélőszék i végzés nélkül is lesz a józan s finom 
fülű nyelvérzéknek annyi esze, hogy az oly feles- 
leges komikumok (mint csirbur) meg ne gyökeredzzenek." 
(19. 10 

„Egyesek túlbuzgósága vagy ízléstelensége correcti- 
vumot talál mindig a ny elvérzékben, mely a nem 
szépet, nem alkalmast elejti ezentúl is, mint elejtette eddig." 
(16. 1.). 

„A c:(égér'b6l szabad volt c^ég-et csinálni; ily esetben 
minden attól függ, kell-e a nemzetnek. Be jó sokszor, 
hogy a nyelvérzék nem oly b öl cs, mi n t gramma- 
tikusaink!** (17. 1.). 

O csudatevő, mindenható Nyelvérzék ! a ki piros pünkösd 
napján tüzes nyelv alakjában először is leghívebb szolgádra, 
Bartzafalvi Szabó Dávidra leszállottál, és leszállottál azután 
Helmeczyre, Bugátra, Kovacsóczyra és a többi jámborokra, 
és elárasztottad őket tudományod malasztjával, szállj le, kö- 
nyörgünk, mi reánk is szegény orthologusokra ; világosíts 
fel bennünket ; csöpögtesd lelkünkbe csudálatos malasztodat ; 
nyisd ki szemünk előtt mindentudóságodnak ragyogó tár- 
házát, hogy lássuk és megértsük bámulatos titkaidat ; szaba- 
díts meg bennünket attól a keserves kenyértől, hogy arczunk 
izzadságával kelljen fáradnunk, dolgoznunk, meghalt őseink 
avas illatú szavait és mondásait följegyeznünk, bagóízü han- 
gokra figyelnünk, pogány nyelveket tanúinunk; éreztesd 
velünk kegyelmes jóvoltodat, hogy dicsérjünk és magasztal- 
junk Petőczczel, Kovács Frigyessel és Táncsicscsal egyetem- 
ben, a ki az Etymologiával és Analógiával élsz és uralkodói 
valamint a Magyar nyelv Rendszerében, úgy a Nagyszótárban 
is örökkön örökké. Ámen. 

Hogy mennyit juttatott abból az inspiráczióból neolo- 
gusainknak a nyelvérzék, arról a legközelebbi alkalommal. 

Szarvas Gábor. 



!?• 



Digitized by LjOOQIC 



200 VOLF GYÖRGY. 

KÉT ÉLES TŐR NEM FÉR EGY HÜVELYBE. 

Nem a » Vasárnapi Újság^-on múlt, hogy ez az igazság még 
most sincs megdöntve, mert i8. száma ^irodalom és művészet* 
rovatában ugyancsak pártolta a neologiát is, meg az ortbologiát 
is, minthogy az o állítása szerint ^szükség van mind a kettőre*. 
Vájjon csak egy perczig is gondolkozott-e azon, hogy e két 
elnevezésnek mi a jelentése? Tegyük meg helyette mi. Nézzük, 
mi értelemben használták az újítók, mert hát ök találták ki s 
5k voltak velük olyan nagyra. Mikor nyelvünket nyomorék korcs- 
szókkal, idegen szólásmódokkal és más efféle undokságokkal 
tömték s valamelyik józan gondolkozású, ép nyelvérzékű ember 
e cselekedetüket nyelvrontásnak merte bélyegezni, mindig nagy- 
úri büszkeséggel mondogatták : hogy ök nem afféle szegény or- 
thologusok, hanem dicső neologusok, az újság egyik kelléke a 
szépségnek s „a szépség nem a helyesség"*. Ebből kettő tűnik 
ki; az egyik az, hogy a ki a helyességét sürgeti, az az o néze* 
tük szerint ellensége az újnak; a másik meg az, hogy a helyes 
ugyancsak az 6 nézetük szerint rút. 

Az els5 csak tévedés, de a mennyiben másokkal is el akar- ' 
ták hitetni, egyébnek is mondható. Toldy Ferencz csak az imént 
sem átallotta kimondani, mikor pedig az ellenkezőre már annyi 
bizonyítékot szolgáltattunk neki, hogy a helyesség védői ellen- 
ségei minden új szónak s nyelvünket arra a szegénységre akar- 
nák visszaszorítani, melyben a magyarok bevándorlásakor volt. 
Hogy ez milyen nemű fogás, arról most nem szólok; elég ez 
ellen a Nyelvőr olvasóinak igazmondására hivatkoznom; nem 
nyilatkoztattuk-e ki már számtalanszor, hogy nem keressük, 
milyen új vagy milyen régi a sző, csak jó legyen; s a nyelv- 
tisztító társaság is nem pártolta-e a vigadó, egyesület, rejtvény 
szókat, melyek bizony nem régiek ; sőt nem csinált-e maga is 
új szókat, mikor a birós, biróssdg, jdró, bdlcsohd:{y menedék- 
hd^ s több efféle szókat ajánlotta? Lám az orthologusok meny- 
nyire nem ellenségei az újnak! Még maguk is új kifejezéseket 
alkotnak f De Toldy szerint az is újítás, ha idegen szót kölcsön- 
zünk, elhalt szót fölélesztünk, tájszót általános használatra 
segítünk s közönséges szóra új értelmet ruházunk. No az „új 
orthologusok" ezt a kívánságát is teljesítik. A Nyelvőr ugyanis 
nem egyszer szólalt fel ama magyarmiskaság ellen, mely még a 
szükséges idegen szó előtt is becsapná az ajtót ; a nyelvtisztítók 
meg fölélesztették a régi útvesztőt, általános/tották a küíömben 
szintén régi, de a tájnyelvben is eléforduló fvarf-ot, s az ,ein- 
stellen" (den gehall) kifejezésére ajánlották a más értelemben 



Digitized by VjOOQIC 



KÉT ÉLES TOR NEM FÉR EGY HÜVELYBE. 26 1 

eddig is szokásos lefog igct; hiszen ok épen azt tűzték ki ma- 
guknak, hogy minden oly szó helyett, melyet kiirtandónak nyil- 
vánítanak, másikat, még pedig jót teremtsenek elé. Hogy mond- 
hatja tehát még is valaki, hogy a nyelvet szegénynyé akarják tenni, 
s hogy minden újnak ellenségei? Ez kereken kimondva ámítás, 
A helyesség védőjéről hogy is lehet föltenni, hogy az újat üldözi ; 
hiszen a helyessel nem az új, hanem a helytelen áll szemben? 
Ennélfogva az újítók kegyes engedelmével az orthologus elne- 
vezést, legalább abban az értelemben, melyet ok adtak neki, alá- 
zatosan visszautasítani bátorkodunk. 

Nem árt itt tgy kis kitérés sem. A helyesség védői, a mint 
már mondtam, maguk is alkotnak új szókat, mert meg vannak 
gyöz&dve arról, hogy valameddig a nemzet él, mindig szüksége 
lesz új kifejezésekre, valamint meg arról is, hogy e szükség 
sokkal nagyobb mértékben mutatkozik most, mint az újítás ide- 
jében, mikor a nyilvános élet nem volt oly élénk, nem volt oly 
sok oldalú s a külső nemzetekkel való érintkezés is közel se 
volt oly szoros mint manap. Azért sürgetik, hogy a szóalkotás 
eszközeit jó karban tartsuk, s a mennyiben elromlottak volna, 
ismét kijavítsuk; mert átláthatja akárki is, hogy rósz eszközökkel 
semmire se megyünk, nem hogy a nagy szükségnek eleget tehet- 
nénk. És az újítók épen most kezdenek csökönösödni. Sem azt 
nem akarják megengedni, hogy az o módjuk szerint azaz korcs- 
szókkal, barbarismusokkal s soloecismusokkal gazdagítsuk a 
nyelvet, sem azt nem, hogy tisztességes úton pótoljuk a szük- 
ségest. Szidják az új író nemzedéket, különösen az újságírókat, 
hogy mért rontják a nyelvet; pedig ezek nem követhetnek 
el oly vétséget, melyet a nyelvújítás történetéből ne lehessen 
igazolni. Szidják a nyelvtisztítókat is, mert ezek meg abban a 
balhitben élnek, hogy az újítók, még ha csupa jót alkottak volna 
is, a nemzeti nyelvnek nem adhattak meg mindent s a szükség 
forrását nem tömhették be örökre. Hja az újítók alapnézete a 
quod licet Jovi. Jupiter persze Kazinczy, Szemere, Helmeczi, 
Bugát, meg még egy pár kortársuk; minden más emberben Ju- 
pitert csak olyan alakúnak látják, a hogy e galans isten a szép 
Európával van ábrázolva. Hogy ez a nézetük, azt Fogarasi aka- 
démiai földvasásából, de még inkább Toldyéból minden pillanat- 
ban hajlandó vagyok kimutatni; ezúttal azonban más dolgom 
is van. 

Hogy megint tárgyamra térjek, az egyik tanulság, melyet az 
újítók nyilatkozataiból merítettünk, az volt, hogy a ki a helyességet 
sürgeti, ellensége az újnak. Ez el van intézve. A másik meg az« 
hogy a mi helyes, az rút. Ez aztán már nem tévedés, hanem 



Digitized by VjOOQIC 



202 



VOLF GYÖRGY. 



kíméletesen szólva tájékozatlanság. Kazinczy valóban nem tehet 
róla, hogy követői úgy compromittálták. Ö azzal, hogy „a szép- 
ség nem a helyesség**, nem azt akarta mondani, a mit hívei 
ennek alapján szóval, tettel tanítottak. Bizonyosan nem úgy 
értette, hogy az szép, a mi helytelen, hanem úgy, hogy a helyes- 
ség egymagában még nem szépség s még nem elég az iroda- 
lomban, kivált a költőiben. A szépség a helyességen alapszik 
ugyan, de még valamivel több, valamivel magasabb. A dolog 
ugyanis így áll: a helyes a legalsó fok, ezen mint alapon emel- 
kedik a szép, s mind a kettőn a jó. A mi tehát helyes, nem kö- 
vetkezés, hogy szép is vagy jó is legyen; de a mi akár jónak 
akár szépnek akar tekintetni, az okvetetlenül helyes is tartozik 
lenni. Ennek illustrálására elegendő egy példa is. Bizonyára helyesen 
van mondva, hogy , meghaltál s orczád halvány lett". De szépen 
is.^ A költő ugyanezt így fejezi ki: „végsőt mosolyga orczád s 
a halál leszedte róla szép rózsáidaf. Ez is helyesen van mondva, 
de még azonfölűl szépen is. Az első mondás tehát azt mutatja, 
hogy lehet valami helyes, a nélkül hogy szép .volna. De már 
megfordítva nem áll. Mert szüntessük meg a második mondás 
helyességét, s azonnal elenyészik szépsége is. Egyebet se kell 
rajta változtatnunk^ csak forgassuk fel szórendjét, teszem így : 
mosolyga orczád végsőt s leszedte a halál szép rózsáidat róla". 
Látni való, hogy még jobban is föl lehetett volna dúlni, hanem 
hát csak így is szép-e? Nem. Mért nem? Mert helytelen. Tehát 
a szépség nem lehet el a helyesség nélkül. De ez utóbbi, kivált 
a szépirodalomban^ egymagára még nem elegendő ; s azért Ka- 
zinczy méltán követelte a költőtől, hogy ne csak helyesen, ha- 
nem szépen is irjon. Csak aztán követői el ne ferdítették volna 
szavait. 

Már most forduljunk megint a nVasárnapí Újsághoz". Nem 
igaz-e, hogy az újítók roppant nagyra voltak a neologia és or* 
thologia elnevezésekkel ? Nem igaz-e, hogy Toldy Ferencz csak 
a legújabb időben is a mily nagy ájtatossággal „flőtéate" el a 
neologia szót, ép oly nagy megvetéssel durrantotta ki az or- 
thologia nevét? E két elnevezés tehát az újítók nézete szerint 
nagyon a fején találja a szöget, s így ugyancsak az ő nézetük 
szerint a neologia raagasztalásra, az orthologia ellenben megve- 
tésre méltó valami. De ha az orthologia kifejezés, mint maguk 
is értelmezik, helyes beszédet jelent, mi akkor a neologia? Szó 
szerint új, értelem szerint azonban egészen más mint a helyes, 
vagyis világosan mondva: a neologia helytelen beszéd. A neo- 
logusok tehát a helytelen beszéd hívei ; s ezt nem én híresztelem 
róluk, hanem e szép bizonyítványt maguk adták magukról, mert 



Digitized by VjOOQIC 



KÉT ÉLES TÖR NEM FÉR EGY HÜVELYBE. 203 

mint mondom, ama két elnevezést ok találták kt. De akkor hogy 
lehet „a neologiát épen annyira pártolni, mint az orthologiát* ? 
Mintha csak azt mondaná a „Vasárnapi Újság** : „Részünkról 
épen annyira pártoljuk a helytelent, mint a helyeset". En úgy 
értelmezve, a hogy az újítók értelmezik, még az orthologiát sem 
pártolnám; mert a mely törekvés a nyelvet tunya mozdulatlan- 
ságra, örökös tespedésre kárhoztatná, nem sokkal kevesebbet 
ártana, mint maga a neologia. No de az orthologia, mint már 
láttuk, a nyelvünket gazdagító és müvelo eszközöket nem akarja 
használatlan hevertetni. Mind erre gondolt-e a ^Vasárnapi Új- 
ság" ? Már csak a saját hasznáért is kérjük, hogy máskor ne 
játszék a szavakkal, hanem a mit mond, elébb jól megfontolja 
értelmét ; mert látja, ellenmondásba keveredik. Csak legalább meg- 
elégedett volna azzal az egy gyei, hogy „épen annyira pártolja a 
neologiát mint az orthologiát", hanem szükségesnek is állítva 
mind a kettőt, még rá is duplázott. Mert kellően vagyis az újí- 
tók megállapítása szerint, tehát a mi nyelvünkön szólva, nyelv- 
rontásnak értelmezve a neologiát, bizonyára maga se tudná 
megmondani, mi szükség lehet rá ; ha csak azt nem veszi, hogy 
nála nélkül az orthologiának nem volna dolga. Hanem hát még 
a miatt se igen aggódjunk ; mert nyelvrontó biztatás nélkül is 
mindig akad. Ez a fajta legfeljebb kevesbedik, de soha ki nem 
vesz. Azért alkalmasint ezentúl is lesz, a ki akár „tudva s akarva", 
akár tudatlanul s akaratlanul „botol", s így az orthologiának is 
majd csak jut mit írtogatnia. Hogy tehát a neologia nem szük- 
séges, azt már most bizonyára a „Vasárnapi Újság" is megen- 
gedi. Mert hiszen lehetetlen, hogy a ki „föltétlenül helyesli az 
orthologia czélját s elismeri szükségét", a neologiát is igazán 
szükségesnek tartsa, f&képen mikor azt a czélt jól ismeri s 
helyesen mondja, hogy az orthologia a kontár szóalkotás, a szók 
értelmének elferdítése, az idegen szólásmódok, a helytelen mon 
datszcrkezet és a megbomlott szórend ellen száll síkra. Mind e 
bajt ugyanis épen a neologia idézte elé. A „Vasárnapi Újság" a 
„hivatalos bürói stilust" s a „mohón és hevenyében fordító jour- 
nalistikát" okolja ugyan, de tudhatja, hogy ezek maguk is a 
neologia áldozatai^ s hogy csak azt a mérget terjesztik, melyet 
a neologia csepegtetett beléjük. Én se mondom ártatlanoknak ; 
mert minek ittak a neologia kábító szeszéből; de azt se találom 
szépnek^ hogy a neologia, garázdálkodásukat látva^ mossa a ke- 
zét s még 5, a ki leitatta, kiabálja: üsd a förtelmes részegit. 
Azért bizony csak a neologia az oka, hogy az a tenger piszok 
„már egészen elárasztotta irodalmunkat, folyvást eliszapolja a 
tiszta tősgyökeres magyarságot s már-már fenyegeti a legjobb 



Digitized by VjOOQIC 



204 VOLF GYÖRGY. 

írők^ sót magának a népnek is ép nyelvérzékét**. Ha nem tekin- 
tem is az orthologiát, még se tehetem föl a „Vasárnapi Újság- 
ról*', hogy az ily ártalmas törekvést csakugyan szükségesnek 
tartsa.^Ha meg az orthologiát is hozzáfogom, akkor épen se hihetem. 
Mert ha a neologiára igazán szükség van, akkor az orthologiára 
lehetetlen hogy legyen. Mire is kellene ? Talán arra való volna, 
hogy a neologiával meddő harczot folytasson, s hogy a kettő egy- 
más munkáját egyre lerombolja ? Vagy a neologia, vagy az or- 
thologta, de az egyik minden esetre elvetendő. Már most melyik ? 
Úgy hiszem nem nehéz a választás. 

De valamit csak gondolt talán a .Vasárnapi Újság*, mikor 
a neologia és orthologia szókat leírta? Nézzük, mit? Az ortho- 
logiát azonban ne kutassuk, most fontosabb a neologia. Mi te- 
hát a „Vasárnapi Újság** neologiája? Nem mondja ugyan vilá- 
gosan, mi jelentést tulajdonít neki, de egész fejtegetése mutatja, 
hogy az b neologiája nem más, mint a már általánosan használt, 
mintegy megrögzött s így nehezen vagy épen se kerülhető rósz 
szók megtartása. Mert hogy ezután is rósz szókat alkossunk 
vagy más nyelvbeli vétségeket elkövessünk, arról ö sem akar 
tudni. De látni való, hogy az olyan tulajdonképen nem neologia, 
hanem legfeljebb szemethunyó orthologia. Mert a neologia már 
a dolog természeténél fogva se conservativ, hanem csakis föl- 
forgató lehet, mivel minden áron újat akar teremteni 5 tehát nem 
elégedhetik meg sem a meglevővel, sem a szokott módon, tör- 
vényesen alkothatóval. Az orthologia ellenben, természetesen 
okszerűt értve, mindig a törvényt tartja szeme előtt. A mi tör- 
vényes, akár már megvan, akár csak alkotható, az neki mind 
megengedeti, mind helyes. Ily értelemben conservativ s így ö 
vele jobban megfér valaminek a megtartása mint a neologiával. 
Ha tehát a „Vasárnapi Újsága neologiája csakugyan abban áll, 
hogy egy pár rósz szónak megkegyelmezzen, akkor a neologíát, 
ha mondja is, se nem pártolja, se szükségesnek nem tartja. Ha- 
nem valamiben, úgy látszik, egy kicsit mégis a neologia részére 
hajlik, mert egyhelyt azt mondja, hogy „Szarvasék egyenlő mér- 
tékkel akarnak mérni a költőnek és a prózaírónak, s amattól is 
meg akarnak tagadni minden szabadságot a merev grammatika 
sérthetetlen szentírása ellen, s pl. Petőfit és Aranyt, a kik pedig 
legalább oly jól tudnak magyarul mint ők, elítélni kénytelenek 
költői nyelvök némely szabadságaiért". 

Itt egy pár naiv nézettel, meg egy kis furfanggal találko- 
zunk. Mondja csak a „Vasárnapi Újság", miféle fogás az, hogy 
Petőfi és Arany „legalább oly jól tudnak magyarul mint Szarvasék** ? 
Tudnak bizony jobban is. Hanem az itt a kérdés, hogy ama 



Digitized by VjOOQIC 



KÉT ÉLES TÖR NEM FÉR EGY HÜVELYBE. 205 

szabadságaik milyenek? A minóségükön aztán nem változtat a 
Szarvasék magyar tudományának sem nagy, sem csekély volta. 
Továbbá bajos megérteni, ba vájjon Szarvasék valósággal elitél- 
ték-e PetSfit és Aranyt, vagy elveiknél fogva csak el kellene-e 
itélniök? Ha tették, mondja ki világosan, hogy tették; de ne 
sejtessen olyat, a mi talán nem igaz. Aztán meg ha csakugyan 
elitéhék, mondja meg azt is, hogy az egész Petőfit és egész 
Aranyt itélték-e el, valamint azt is, hogy szabadságokért-e vagy 
hibákért, s még így is csak egy-kett5ért-e vagy sokért? Mert ez 
mind fontos. Már most a dologra térve, világos, hogy minden 
azon fordul meg, hogy a „Vasárnapi Újság" mit tart szabadság- 
nak? Azt hiszem, hogy a mi szabad, az a törvény határain belül 
mozog. Ilyet megtagadni nem csak a költőtől, hanem akármily 
más írótól sem lehet. Nehéz is volna kimutatni, hogy Szarvasék 
még is tették. Még azzal sem igen törődtek, hogy valaki vét-e 
a grammatika ellen vagy sem; mert többre becsülik a nyelvet, 
mint a grammarikát; valamint a természet is bizonyára többet 
ér, mint valahány zoológia, botanika és mineralogia van össze- 
véve. Aztán azt is tudják, hogy az a grammatika, mely a nyelv- 
újítás ideje óta járja, nem annyira a nyelv törvényeit, mint inkább 
bizonyos embereknek sic volo sic iubeoját foglalja magában. De 
még ha különb volna se következés, hogy tökéletes legyen ; mert 
a grammatika észlelésen alapszik, az meg nem mindig biztos. 
Egy szó mint száz, Szarvasék azt tartják, hogy a törvényt nem 
a grammatika, hanem a nyelv szabja meg, s a grammatika, ha 
megismerte, csak kimondja. Ha hibásan látott, természetesen nem 
követelheti, hogy valaki az 5 szaván induljon. A grammatika 
ellen tehát lehet véteni ; átalában nem tanácsos ugyan, de néha 
még kell is. így teszem, nem tudnám, a neologia grammatikájától 
néha hogy lehetne magyarul írni ^ Ha ilyen a „Vasárnapi Újság** 
szabadsága, akkor megint nem lehet megtagadni sem a költőtől, 
sem más írótól; és Szarvasékról inkább azt mondhatni, hogy e 
szabadságok gyakorlását még sürgetik is. De minthogy Szarvasé- 
kat emlegeti és Szarvasék eddig mindig csak olyat Üldöztek, a 
mi meggyőződésük szerint a nyelvbe ütközött, tehát valószinü, 
hogy a „merev grammatikán**, melynek „sérthetetlen szentírása 
ellen" a költőnek szabad legyen vétenie, nem annyira grammati- 
kát, mint inkább magát a nyelvel értik. ^No már ez ellen ^csak- 
ugyan nem szabad véteni, legkevésbé pedig a költőnek, a ki a 
nemzetiesnek kiváló képviselője tartozik lenni. A magyar 
költőnek magyarul kell írnia, tehát a magyar nyelv törvényeit 
kell követnie, ha kényelmetlen neki ha nem ; mert a költő szük- 
ség hogy művész is legyen; tudjon szabadon, szépen mozogni 



Digitized by VjOOQIC 



206 VOLF GYÖRGY. 

akármily szoros törvények közt is. A metrum nagy nyűg ugyan, 
nem különben a rim is; de ki mondja, hogy a ki nem tud meg- 
küzdeni velük, lantot pengessen ? Egyébiránt baj ugyan, ha a 
költő a metrumot meg a rímet elhibázza, de csak bizonyos, hogy 
nagyobb baj, ha a nyelv ellen vét. Mert amazok egészen külső 
dolgok, melyek a szépséget csak emelik, de nem tudják megadni. 
Van akárhány igazán költői termék, mely prózában van írva, és 
megfordítva akárhány metrumos rímes mü, mely minden egyéb, 
csak nem költői. 

Mégis nevezetes, hogy a „Vasárnapi Újság", ha szabadság- 
szerető szavait jól értem, a metrumot meg a rímet még a. nyelv- 
nél is elébbvalónak tartja, és nem amazoknak, hanem ennek 
merevségéről panaszkodik. A költőnek pedig egy nyelv se merev, 
egy se szegény, egy se műveletlen ; különben a költés, mint már 
máskor is mondtam (Nyelvőr II, 5i.) lehetetlen volna oly népek- 
nél, melyek még egészen fejletlenek. Már pedig a legbarbárabb 
népek csak úgy költenek, mint a legműveltebbek, tehát a leg- 
fejletlenebb nyelvűek csak úgy mint a legfejlettebb nyelvűek ; 
és ezek is régenten, mikor nyelvük bizonyára képzetlenebb volt, 
csak úgy költöttek mint most. Senki se fogja müveiteknek mon- 
dani az afghánókat, mongolokat, kalmukokat^ kurdokat, jávabelie- 
ket, malájokat, és mégis oly csinos meséik, elbeszéléseik, nép- 
dalaik vannak, hogy akármelyik európai nemzetéi se különbek. 
Másrészt meg a németeknek már a XII. században olyan költői 
irodalmuk volt, hogy azóta se tudták utóiérni. pedig nyelvük 
időközben ugyancsak fejlődött. A nyelv nem akadálya a költő- 
nek, legfeljebb olyannak, a ki ügyetlen hozzá. Annak aztán persze 
hogy jobban ínyére van a neologia, mely mindent megenged, 
csak azt nem, hogy a költő magyarul írjon. Hiszen láttuk, hogy 
mikor Petőfi azon a szívből fakadt és szívhez szóló, tősgyökeres 
magyar nyelven kezdett zengeni, neologusaink a költőt nagy 
finoman parasztnak nyilvánították, mert azt a mesterkéletlen, 
természetes szép nyelvét alkalmasint bagóízűnek, meg hagyma- 
bűzűnek találták. A mi Petőfiben és Aranyban szép, abban nin- 
csen része a neologiának ; és a miben van, az nem szép. Vagy 
talán a „Vasárnapi Újság" szabadságai tették nagy költőkké .> 
Magam is tudom, hogy itt-ott afféle szabadság csúszott a tob 
lukba; de csak nem azért, hanem m i nd a mell ett nagy 
költők. Nem ok nélkül használtam a csúszni kifejezést; mert 
szentül hiszem, hogy sem Petőfi, sem Arany szándékosan 
még csak gondolatban sem vétett a nyelv ellen, hanem hogy 
néha az általános nyelvromlás még az ő erős nyelvérzékükön is 
kifogott. De azért Petőfi Petőfi és Arany Arany maradt. Szabad- 



Digitized by VjOOQIC 



KÉT ÉLES TOR NEM FÉR EGY HÜVELYBE. 267 

ságaikat észre se veszszük; de meg ha észre veszszük se ö rajtuk, 
hanem a neologián boszankodunk, mely még a legremekebb 
müveken is csorbát ütött. 

Hanem abban az egyben igaza van á „Vasárnapi üjság"-nak, 
hogy Szarvasék „egyenlő mértékkel mérnek a költőnek és a 
prózairónak**. Szarvasék t. i. nem a stílussal, hanem csak a 
nyelvvel foglalkoznak ; mert amannak megítélése nem a nyel- 
vészre, hanem az aeslhetikusra tartozik. Az 6 mértékük a nyelv- 
beli helyesség. Vs ezt ép úgy alkalmazzák a költőre mint a 
prózaíróra; mert a költőnek nyelvbeli vétségekre ép oly kevéssé 
lehet privilégiuma mint a prózaírónak. Hogy a költő miben 
különbözzék a prózaírótól, azt nem a grammatikus dönti el. 
Furcsa is volna, ha azt mondaná a költőnek : te ilt nyelvbeli 
hibái követtél el, mert oly kifejezéssel éltél, mely csak a prózá- 
ban járja. Nem azt felelhetné-e a költő, hogy : ez a kifejezés 
nem ütközik a nyelv törvényeibe, tehát nem nyelvbeli hiba; hogy 
pedig az eléadás törvényeivel megegyezik-e vagy sem, ahhoz 
semmi közöd. A költök és prózaírók határvillongásaiba a gram- 
matikus tehát nem elegyedik; egyenlítsék ki maguk s perleked- 
jenek az aesthetíkussal. A nyelvész sem azt nem mondja, hogy 
ne különbözzenek egymástól, sem azt, hogy különbözzenek. 
Elég neki annyit tudni, hogy ha akarnak, különbözhetnek, ha 
nem, hál nem ; mert a nyelv megengedi mind a kettőt ; minthogy 
számtalan eszközt nyújt nekik a gondolatkifejezésre. Ki ezt, ki 
amazt választhatja, kíki a magának megfelelőt. 

Ebből mégítélheti a „Vasárnapi Újság**, mennyiben jogos a 
nyelvészeknek tett azon szemrehányása, hogy „a grammatika 
nekik minden, a szentírás, azonkívül semmi sincs, a mit a nyelv 
dolgaiban számba lehetne venni : sem a nyelvérzék, mely meg- 
bízhatatlan, sem a jóhangzás, czélszerüség, megszokás, a mi mind 
jogosulatlan szerintök". No csak hogy köztük van az imádott 
megszokás, az az arany borjú, mely körül még a lusták se res- 
tek lánczolni! Hanem azért igaz, hogy a nyelvészeknek a gram- 
matika, jól értve e szót, minden ; azért grammatikusok. De már 
az még sem áll, hogy azonkívül semmit sem ismernek el Hogy 
a nyelvérzék romlandó, azt a „Vasárnapi Újság" se tagadhatja, 
sol egy helyt ki is fejezi; hogy tehát a mely részben és a mily 
mértékben megromlott, annyiban egyszersmind megbízhatatlan 
is, azt szinte meg fogja engedni. De ki mondja, hogy jogosulat- 
lan? Az írónak talán ne legyen nyelvérzéke? Nagyon is legyen. 
Mennél egészségesebb, annál jobb. Biztosítom a „Vasárnapi 
Újság"-ot, hogy a nyelvész is meg tudja becsülni az ép nyelv- 
érzéket; mert nem hiába szereti ám Pázmánt, Faludit, Aranyt. 



Digitized by VjOOQIC 



268 VOLF GY. KÉT ÉLES TOR SAT. 

Csak magára nézve mondja elégtelennek^ mert számtalan esetben 
hallgat. Vegyük csak az etymologiát. Megfejti-e a nyelvérzék az 
isteriy ünnep és más efféle szókat? Megmondja-e csak azt is, 
hogy csdrdaj, :{ds{ló kölcsönszók? Vagy akár azt, hogy hd:^, 
melyet, mellékesen legyen mondva, a .Vasárnapi Újság" beván- 
dorlottnak tart, igaz magyar kifejezés ? Ide, valamint minden 
másfajta nyelvtudományi kérdés eldöntéséhez is még valami 
egyéb is kell. A kinek tehát magyar nyelvérzékén kívül egyebe 
sincs, az lehet nagyon jó író, hanem nyelvésznek csak kontár. 
Példa erre Vörösmarty. Hogy egészben véve igen jó nyelvérzéke 
volt, az tagadhatatlan; de a milyen nagy mint író, olyan kicsi 
mint grammatikus. A nyelvésznek tehát a legegészségesebb 
nyelvérzék is kevés ; de az írónak mindenkor elég. A „Vasárnapi 
Újság" láthatja, hogy Szarvasok a nyelvérzéket nem tartják jogo- 
sulatlannak, valamint nem tartják annak a jóhangzást sem. Csak 
hogy ez nem grammatikális dolog. Azt tudják, hogy a nyelv nem 
ellenzi; de nem ellenzi a rósz hangzást sem. Attól függ, ki 
milyen ügyes. Némelyik író úgy meg tudja válogatni a szavakat, 
hogy gyönyörűség hallgatni ; másnak meg úgy nyikorog minden 
sora, mint a kenetlen taliga. Pedig a nyelv ellen lehet hogy 
egyikük se vét. A nyelvész megelégszik ennyivel is, mert csak a 
helyességet tekinti; a többi az aestlietikusra tartozik. De azért 
bizony nem mondja^ hogy az írók ne írjanak szépen, valamint 
azt se mondja, hogy ne válaszszák a legalkalmasabb kifejezést. 
Jól teszik, ha a czélszerűséget követik ; csak hogy ennek meg- 
Ítélése megint nem az o dolga. Végül azt se bánja, ha a meg- 
szokottat pártolják; csak jó legyen. Hanem azt mégse higyék, 
hogy a roszat a megszokás jóvá varázsolhatja. 

Már most ismétlem, hogy a nyelvész csak a helyességgel 
gondol, a többi nem tartozik rá; de azért nem állítja, hogy a 
helyességen kívül egyéb sincs, a mit az Irodalom számba vegyen. 
Vegyen számba, a mit akar, hanem mindenek előtt tegyen eleget 
a helyességnek ; maga se fogja megbánni, mert mint már mond- 
tam, a helyesség a legalsó fok, az alap, mely nélkül nincs mire 
építeni a szépséget. Valóban nevezetes, hogy némely íróink, 
mikor a helyesség ellen szólnak, hogyan vágják maguk alatt a fát. 
Lehet-e még annál is kevesebbet kivánni, mint hogy valaki 
helyesen írjon? Hogy akar az költő lenni, ki még az egyszerű 
mindennapi közlésekben használt stilusnak is legelemibb, de 
legeslegelemibb követelését se tudja kielégíteni ? Ugyan ne adja- 
nak magukról a neologia barát jai oly silány bizonyítványt! Még 
többre is kérném, de már kifogytam a térből, s így a „Vasárnapi 
Ujság"-tól is majd csak a következő számban búcsúzom el. 

VoLF György. 



Digitized by VjOOQIC 



VOZÁRI GY. NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



269 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK.*) 



Ábráz: ábrázat : jelenék 
angyal iszonyú ábrázban FL i25. 
embernek ábráza Év. 571. Dm. 
33o. Fr. 53. 

add ég Dm. 23i. addok Év. 
552. addeglan B. 6. 

a j e j t: óhajt B. 62. kit kiral 
ajejt vala tisztelni (quem rex 
honorare desiderat). 

a j e j t a t : óhajtás, kivánság 
B. 157. 

ajt: óhajt Kv. 260. 

a j t a : ajtó ; a koporsó ajtára 
(sic) M. 69. 

aj tat: imádás Év. 895. 

a j t o z i k : desiderat Év. 1 14. 

alás*. alvás M. 193. 

alázatost: humtltter FL 3. 

aláztat: humiliat Fi. g5. 

alcs: ács mester Ér. I67. J. 
77. M. 4o. 

áld: bcnedicit FI. 48. 

áldomás: benedictio J. 838. 
áldás. 

áldottság: benedictio J. 
266. 

alkolmas: alkalmas J. 712. 

alkot: csiná], készít ; alkos- 
sónk itt bárom hajlakot M. 45. 

á ] 1 a p i k : meg-á. (ma csak 
tovább képezve : állap-odik) J. 
619. Ér. 91. Dm. III. M. 36. B. 
161. Th. III. 

állat: lényeg Th. 65. Ér. 
833. dolog J. 182. állatja: 
természete Ev. 802. állat: sta- 
tus FI. 112. eszköz Év. loi : 
statura B. 122. 



állat: állít Er. 552. 

felállatok: erigo J. 78. 

há tra állata Ér. 527. 

állhatatost: constanter M. 
i64. 

alojt: vél Ér. I23. M. 23. 

álnak: álnok B. 228. dolo- 
sus. 

általkodnak vala : erubes- 
cebant M. i43. a szolgák igen 
általkodának : erubuerunt servi 
vehementer. B. 170. 

általi j á k : reverebuntur 
M. 95. 

ál ta Is ág; az kereszt fának 
általságra és hosszúságra Tn. 4. 

alonni: dormire FI. 4. a 
gyermek száját megnyitva alun- 
néjek DL i5. alogyatok (dormi- 
te) M. 65. mü aluuank: (nobis 
dormientibus) M. 70. 

aló: alvó Dm. 129. 

angel: angyal Dm. 3 10. 
II I. 

anne: annyi Ér. 6. B i4. 
stb. 

ápol: csókol Év. 198. M. 
65. B. 81. FI. 94. 

aprólék: igénytelen, kicsiny 
ember J. i5o. Év. 379. Ér. 26. 

aranyas: aranyos J. 10. 

áros: mindön örökségökct 
árossá tevén és eladwan Dl. 22. 

árul: elad ; árold el mende- 
nedett (vendé omnia tua) Fl.ó. 

asztalnak: asztalnok Dl. 
3o. 

asz ju: aridus M. 35. 



♦) A rövidítések a következők : B. = Bécsi, M. = Müncheni, 
J, = Jordánszky, Ér. = Érdy, Év. = Érsekújvári, Th. = Tihanyi co- 
dexek; FI. = Ferencz legenda, Dm. = Domonkos élete. 



Digitized by VjOOQIC 



270 



ZIBRINYI GYULA. 



átkozottság: maledictio 
J. 260. 

avagy barom, avagy em- 
ber (sive iumentum, sive homo) 
J. 52. akár — akár. 

avol: aviil M. 83. 

azon; az úr isten adjon ti- 
nektek azonokban egymáshoz 
való értelmet (det vobis idi- 



psum sapere in alterutrum) Ér. 
8. azt mondja, hogy az fiú azon 
ki az atya es nem máss Ér. 1 14. 
azonokban elméiködjél (medi- 
taberis in eis) J. 216. stb. 

a z o n n y i ; négy azonnyeiat 
(quadruplum) M. i54. 

az onnan múlok; praeter- 
euntes M. 68. 

VozARi Gyula. 



IKER SZÓK. 



Abri-fábri Ny. III. 562. 

á t a-b o t á V a 1 : felületesen, 
általán véve. Ny. III. 565. 

á m i t-b amit: elámítani. 

b i z s e g-b o z s o g : hemzseg, 
hasonló a pi z seg-p öz s eg- 
höz Nagyszótár. 

c s á s z k á l-m á s z k á I a jár- 
ni tanuló gyermek, mid&n csusz- 
va-mászva mozog. Nsz. i48. 

c s e k r e n-b o k r n : tüskén- 
bokron keresztül. Nsz. 

csele-csala: többszörös 
csalás Nsz. 

cseneg-beneg: cseng bong. 
Nsz. 

csenget-penget. Ny. 
IV. 39. 

esette n-c s a tt a n : esett- 
féle hangot ad. Nsz. 

cs i h el-csah ol a kölyök eb. 

c s i r-c s á r Ny. III. 562. 

c s i r i-c s á r é : Össze-vissza 
kuszált, üres, haszontalan be- 
széd; rendetlen irka-firka, ákom- 
bákom. Nsz. 

csö r ö 1-pö r Öl. Nsz. i48. 

den e-d a na. Nsz. 

d e rcz e-dur czáskodol: 
Dug. E. II. 106. 



dere-ducsál v. der e-d u- 
rál: dere-darái. Nsz. 

d i I-d ú 1 : dúl-fúl. „Czigány 
asszon dil-dúl." A helembai 
sühederek evvel tisztelik meg 
a czigány matrónákat. 

d ü n n y ö g-d u n n y o g. Nsz. 

diribe I-d arabol: diribre- 
darabra vág. Nsz. 

egden-begden. Ny. III. 
562. 

égyedérém - begyed é- 
rém. Ny. III. 559. 

egy em begy em; gyermek 
versben fordul elé: egyem-be- 
gyem, bikavér. Nsz. i48. 

elem-belem Ny. IV. 4i. 

ekcze-moncza Nsz. i48. 

e n c z e-b e n c z e kis meden- 
cze. Erdélyi Népd. és mondák. 
107. 

er reg-be r reg. Nsz. i48. 

gics-göcs. Ny. III. 5i3. 

githesködött-göthös- 
ködött. Ny. IV. 37. 

gy ür-gy ú r. Nsz. 

h i b e g-h a b o g. Nsz. 

h i b i t e l-h a b a t o 1. Nsz, 

hova-tova D. E. II, 2. 

höz-boz. Nsz. i48. 



Digitized by VjOOQIC 



IKEK SZÓK. 



271 



huzóvonó; doktorok, or- 
vosok mind huző-vonók. Erd. 
N. 243. 

i d e i g h á í g, i d 6 r e-h á r a ; 
valahára. Nsz. 

igy el-f igy el. Nsz. 

ijas-fias, kinek sok gyer- 
meke van; növénytani értelem- 
ben : a minek sok apró, sűrűen 
növ5 sarjai vannak. Nsz. 

igyiridi bigyiridi; igyi- 
ridi-bigyiridi váradi vaskok. 
Nsz. 

ill en g-fil le n g. Nsz. 

i r ics-vir ics Nsz. 

iszli-muszli: aprólékos 
Ny. III. 282. 

itye reg-pe ty ereg. 

i ty i-p i tyi. Nsz. 

i zga t b izga t. Nsz. 

k e ez e t-k a c z a t. Nsz. 

k e 1 e-b o 1 á 1 : kerengél-bo- 
lyongál. Ny. II. 3 10. 

kele-kőtyál: kele-kolál. 
Nsz 

kézen-közön forgó. Ny. 
III. 5oo. 

k i n g-k o n g u. o. 

kon g-b o n g u. o. 

koszol-bitól: koszpitól. 
Ny. II. 3 10. 

kever-k avar. Nsz. 

ki f f eg-kaf f og u. o. 

kícsi-piczi kacsója. Erd. 
N. 293. 

lehve-pihve Ny. III. 54o. 

lépé s-m é z e s Erd. N. 265. 



libbig-lebb eg, 

1 i b i - 1 á b a s : hóri-horgas ; 
hevesmegyei szó. Nsz. 

li f i ncz-laf ancz u. o. 

lőcs og-fecseg: licseg-lo- 
csog D. E. II. 285. 

m i z e g-m o z o g : izeg-mo- 
zog. 

nyéke g-n y i k o g Nsz. 

ny i sz ál-ribá 1: nyisziribál. 
Ny. II. 3 10. 

okká l-m óddal. Nsz. 

ök öm-bököm:szúrom.Nsz. 

ötöm-bötöm. Ny. III. 56o. 

pere - puty: piri-pöttön 
Nsz. 

p í p e s-b ú b OS ; nem is hagy- 
gyák a sárba ama pipes-bubos 
szép tavaszi pacsirtát. D. E. 

173. 

ribi-rongyos Ny. II. 3io. 
rihe-rongyos Nsz. 

ringa t-b ri ng at, Nsz. 

sert e-fe r tél: kerüli a mun- 
kát. Ny. II. 425' 

s ú n y V a-b u n y V a : sunda- 
bunda Nsz. 

s u t to g-bu ttog u. o. 

s z e d i-v e d I u. o. 

lend e-m o n da: temonda. 
Ny. II. 3ii. 

el6 te r ty e-perty éz tem 
bicsakomat. M. D. 

tombolzombol a tivor- 
nya. Mindszenty. U. költ. Balde 
i53. 

t i b 1 á b Ny. I. 426. 

ZlBRINYI GyULA. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 
A növényország tankönyve. 
Hogy az önkénytesen vagy idegen kaptafán gyártott helyte- 
len és szükségtelen új szavak oly gyorsan elárasztották nyelvün- 



Digitized by LjOOQIC 



272 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

ket, minden esetre annak köszönhető, hogy a beszédben is az 
újságot, a divatot hajhászszuk, s a paraszttól nem csak a ruha, 
de az úri beszéd által is óhajtjuk megkülönböztethetni magun- 
kat. Ma a nemzet nagy része meggyőződött róla, hogy a nyelve 
pusztító szú alatt sínylődik, hogy osi typusa, tösgyökeressége 
sarkából ki van forgatva. Ily körülmények között nem csuda, 
hogy még a burkus levegőt is rezgeti a magyar nyelvészeti di- 
sputa. (Heinrich is, magam is jelenleg Berlinben tartózkodunk.) 

Ismeretes, hogy hogy került a fönt írt czím a Nyelvőr 
hasábjaira (iSyS. 226. lap); azonban Heinrich barátom sem oka- 
dalolta sokkal jobban a czím helytelenségét mint Klein Gy. úr, 
kinek különben még — köszönetem mellett is — némi, különö- 
sen nyelvészeti megjegyzésekkel adósa vagyok. E törvényt „tu- 
dománynak, nem tárgyanyagnak van tankönyve" nyelvünkben 
nem ismerem, s a magyar képletes szólásmódokkal (jelen eset- 
ben concret az abstract helyett) szemben ridegnek is látszik. 
Megengedem, hogy még talán másoknak^ is szokatlannak látszik 
„a növényország tankönyve* szófüzés. Én nyelvtani hibát nem 
látok benne, ámbátor magamat csalatkozhatatlannak se nyilat- 
koztatom ; de sőt a nyelvészkritikus nyilatkozatát örömest fo- 
gadnám. „Növényország tankönyve** a hibáztatok szerint talán 
annyit jelentene : tankönyv (talán egy számvetéstan vagy akár 
biblia), mely a nö vény o rszá g tulajdonát képezné, 
nem a mely a növényországot tanítaná; de ekkor pl. 
tokaji borok, fenyődeszkák árjegyzéke, heti Ülés 
jegyző könyve, a villamosság, a botanika, vagy maga a 
tautológiában díszlő növényien tank'ónywe (v. ö. még agyge- 
rinczagy-idegrendszer !), Kölesei olvasása, Virgil fordítása stb. 
értelmezése is ekként csavarható. Világosabb a viszony a kérdé- 
ses szófüzésnél, ha, mint a szóvitában megjegyzem, a csonkított 
ntankönyv" Összetételt eredeti „tanuló könyv" alakjában 
vizsgáljuk, t. i. a növényországot tanuló könyv, a 
n övé nyors zág tanú ló könyve. Ily módon „Magyaror- 
szág tankönyve" is maradhatós, noha „Magyarország" jelentésé- 
nek már tágasabb köre van mint a növényországnak. Nem min- 
den rósz a magyarban, a mi a németben az és viszont. 

BORBAS ViNCZE. 

Telleg. 

A „Nyelvőr" IV. köt. 29. lapján „Vegyesek" czím alatt ezt 
írja Simonyi Zsigmond: ^Telleg . . . nem egyéb, mint telek. 
V. Ö. Tsz. telek es és Bud. m. u. szót 25i. sz. Ép így találunk 
kettős /-t: Ny. II. 422, tellek." 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 27? 

Minthogy a kérdéses szót én közöltem, mondván, hogy 
ama kett5s szíjat nevezik (Sopronmegyében) így, melylyel az 
ostort a nyélre csatolják, kénytelen vagyok ezen állításom igaz- 
sága mellett felszólalni. 

Nincs az okoskodásnak ott helye, a hol ténynyel állunk 
szemben. Sopron megyében jól tudja minden gyermek, mi a 
telek, telek-könyv és telkes gazda; de azt is tudja, hogy 
mi a t e 1 1 e g, s ezt a mondottam értelemben használja. 

Kiss Ignácz. • 

Azon, ezen. 

A szerkesztőségnek a Nyelvőr III. kötelének 877. lapján 
csillagjegy alatt ama felszólítására : „Figyeljem meg, váljon az 
ilyen literátus tollból fakadt mondókákon kivúl használja-e a 
közbeszédben is a nép, úgy mint itt az a:(on, e^en (ille, hic) 
névmásokat**, ezennel van szerencsém jelenteni, hogy erre figyel- 
met fordítottam, és azt tapasztaltam, hogy a csángó nép között 
Hétfaluban az ifjabbak a közbeszédben is használják az a^on 
e\en névmásokat, de az öregek 'sehol ; ezek rendesen észtet, 
a s z t a t vagy észt a, ászt a alakokkal élnek ; pl. Észt a házat 
én vettem meg. Ászt az embert én láttam. Vagy : Észtet étT és 
hallottam, asztat nem láttam. 

A Nyehrör III. köt. 326. lapján a hélfalusi tájszók közölt 
eléfordúlt sajtóhibák így igazítandók ki : 

ajc\u kijavítandó ajszu-ra; cselenjre csetehye-re; 
cseler esete r-re ; gottmdny gócsmányra. 

Továbbá a 373. lapon: 

Keringeni: nem annyi mint kas:{dlni^ hanem k ó- 
szálni. Kucikora kijavítandó kuszkora-ra; s^orika szá- 
ri k a-ra. Papp György. 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYŰ HAJTÁSOK. 

Alávet, aláveti magát. Régi kifejezés, már M. A.-nél eléfordúl 
$ u b ji ce r e magyarázatául a meghódoltat mellett. A magyarban 
csak kettős vonzattal jáfatos (vmit vkinek), mint pl. a NSzót. 
szerint: .Szapolyai magát és országát alávetette Szuli- 
mánnak". — .Alávetni magát istennek." Puszta tárgy- 
esettel való használata idegenszerű, s hihetőleg a latinból jött 
át; mert az ilyeneket: Caesar Galliam subegit, ma is gyakran 
fordítják így az iskolában: Caesar Galliát aldvetette^ e h. meg- 
hódoltatta, vagy hatalma alá hajtotta. Épen ily ide- 
genszerüen van használva a német sich unterwerfen után 

M. MTELTÖR. IT. 18 



Digitized by VjOOQIC 



274 KOMÁROMY LAJOS. 

Széchenyi naplójának magyar fordításában (Bpesti Sz. iS. 2o4.) 
„tanuljunk engedelmeskedni, magunkat alávetni (kinek? minek?), 
mert" stb. 

Behoz. Ez is régi szó; de újabban eredeti jelentésétől egé- 
szen eltéröleg gyakran használják közbeszédben is a kipótol, 
helyrepótol helyett kivált olyanok, kik a német nyelvben 
erosebbek, mint a magyarban. Az e i nho len-t, vagyeinbrin- 
g e n-t fordítják szóról szóra. Pesten sokszor hallhatjuk : ^Két 
iTSapig beteg volt a fiam, de most már jobban van ; majd behona, 
a mit elmulasztott". — Sot már az irodalomban is kezdik be- 
csempészni e kakuktojást. A Nemz, H. i55. számában olvassuk: 
„Sikerül-e behoznia (Salvinak) azon 10 órai veszteséget" sat. 
Ha lehet, kérem, ne hozzuk be e vastag germanismust 

Betart pl. szabályt, határidót. Kdes testvére az előb- 
binek : az e i n h a 1 1 e n értelmetlen fordítása. Hihetőleg a financz 
magyarság révén jutott hozzánk. Különösen ügyvédi iratokban 
divatos ; de már a hírlapirodalomban is fel-fel üti fejét. „Tizet 
lehetne tenni egy ellen, hogy e határidő nem tartatik be*, írja 
a Nemz. H. jan. 26-ki száma. A be-nek itt semmi kimagyaráz- 
hatö functiója nem lehet. A magyar ember megtartja szavát, a 
szabályt, a határidőt. A be szerepéről 1. a Nyelv. III. i23. 167. s 
köv. lapjait; a meg-rbl Budenz értekezését a Nyclvt KÖzl. II. k. 
161. s köv. lapjain. 

Egy. Sokat írtak újabban az egy használatáról, meg akar- 
ván húzni azon határvonalt, mely a magyaros és németes hasz- 
nálatot elválasztja. A németes használat mind a mellett is egyre 
hódít, nyomul beljebb-beljebb a határon. A nyelvérzék megtom- 
pulásának s a nyelv törvényeivel való nem törődésnek szomorú 
példáját szolgáltatja legolvasottabb írónk Jókai, midőn így ír: 
„Azt meg kell adnia a gőzguillottinnak, hogy az egj^ művészien 
alkotott gép volt". Örök béke, 3. 29. Hosszas- lenne e helyen 
mélyebben bele ereszkedni az egj- szerepének fejtegetésébe ; 
csak azt jegyzem meg foglalóul röviden, mit sem Brassainál (1. a 
Magyar mondatról) sem a NSzótárban nem találok, hogy ama 
gy ar a z ^^j^-e t, mint a főnévi mondomány jelző- 
jét, egy különös esetet kivéve, soha sem hasz- 
nálja. Der baum ist eine pflanze = a f a növény. Johann ist 
ein braver knabe = János derék gyerek. Ellenben, a hol a német 
nem teheti ki, a magyar egy esetben kiteszi az egj^-et, t. i. a 
főnévi mondomány jelzője s a főnév közé. Itt aztán az egj^ nem 
csak egyéníti, hanem egyszersmind megkülönböztelőleg is kiemeli 
a fogalmat. János derék egy gyermek «= mintegy egyetlen a 



Digitized by VjOOQIC 



IDEGEN CSEMETÉK FATTYÚ HAJTÁSOK. SZOKÁSMÓDOK. 276 

maga nemében. Jókai is jól írja, ha az egjr-cx a gép elébe tette* 
volna. 

Epén ily hibásan használja Jókai a határozott nével&t e 
mondatban: „A Saturnus, gyűrűi felbomoltával, a holdakban 
leggazdagabb bolygója lett a naprendszernek*. U. 0.4.75. Váljon 
jó lenne-e: A Duna a halakban leggazdagabb folyója hazánk- 
nak ? Hisz itt a halak sem úgy mint általános, sem úgy mint 
egyes fogalom nem akar egy határozott egészet jelölni, 
„hanem csak azt, hogy az a tárgy (itt a halak) a név- jelölte fo- 
galom körébe tartozik.* (V. ö. Brassai A magyar mond. III. 221^ 
233) Megjegyzendő, hogy az 'íz-nak ily hasznátatát eddigelé csak 
Jókainál találtam, s szükségesnek láttam itt rámutatni, hogy va- 
lamikép a nagy írók nyelvújítói jogának alapján nyelvünk logikáján 
itt is érzékeny sebet ne üssenek. 

KoMAROMY Lajos. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Sz6látnödok. 

Udvarhelyszékiek. 

Pista bá. Elképzöheti ját Uram, hogy szögény anynya 
most van éppeg dölo félőn, (lebetegedéshez, gyermekágyhoz 
közel) s immán most ugyan valóst (valóban, nagyon igazán.) 
nincsen sönki honnyába (otthon), a ki égy kicsit kurájja (gon- 
dozza. A kúrálni szót, valamint a kúrát is gyakran használják. 
Innen a nyári fördöket s az azokra menetelt is kúrának mond- 
ják, pl. gyertök (sohasem jerünk !) mönynyünk a kúrára « für- 
dőre, ahol t. i. magunkat kúráljuk.) Eddig valahogy étángáták-^. 
bángáták (eltQ82Ígálták) a dogot; de hogy lösz ezutég, az isten 
ha tugygya, a ki mindönt tud. Héj most ott es anynyi a baj, 
s ojan terhes ott a háztáj mind mikor zir-zar idö (talán zúzmarás 
idö ; mikor t. i. a halasi ember szerint hiill az erősség) hull le. ' 
Anti bán és bétöt (betelt), hogy nagy]i[dobinak nagy koszija van 
(farsangnak nagy böjtje) ; éppeg mind nagy télnek nagy nyara, 
nagy essönek nagy sarja szokott lönni. 

Jánosba. Én bize hállak e kentök azt gondolom, 
hogy ez a sok szomorúság s ribancság mind a világbó szárma- 
zik a világra, a hogy a fürész poros vizbö, ha az embör meg- 
issza, gojva (golyva, guga) lösz. A világ megzavarnyóskodék 
, (megzavarodott) merejibe (teljesen) ; a kire mái napság akar nézni 
a dolog, az isten bocsássa meg, a fut töIe (a kinek ma dolgozni 
kellene, valamit el kellene végezni, az kerüli a munkát). Mióta 

18* 



Digitized by VjOOQIC 



276 SZÓLÁSMÓDOK. 

a vasút meg a módi (divat) hézzánk is beütött, s még a falusi 
emborök es íilibuszon (fídubusznak az omnibust hívják vá- 
roson ; falun íilibusz) járnak, még a katonák úttyán es (töltött 
út, ország útja) ; hej be más nótát járunk ; be fé fordútt míndön. 
Az ember azon a gozszekerön úgy mönyön, mind az álomlátás ; 
ojan sebösen repíti az embörököt az a csuda-szeker, mind a 
történet. Azótátó fogvást a pénzt is úgy mérik, mind a húst 
(t. i. kevés a font húsban a hasznavehető, nagy része nyomtaték : 
csont stb. A bankó pénznek is nagyobb néha az agiója, mint a 
mennyi a valóságos értéke) ; osztán ma nem es embör, a ki nem világ 
adóssá (fűnek-fának adós) s nem nemös embör, a kinek anynyi 
adóssága nincsen, mind a házába palack férög (palack alakú ro- 
var: poloska.) Mihentöst enynyire kapás (capaxból; igen hasz- 
nált szó, a mai nképes" értelemben) valaki, ahajtos ahajt megkerüli 
a szekér a lovakot (eredeti kifejezése a pénzügyi és erkölcsi vi- 
szonyok felfordúltságának, a schvirindlereinak, bankrottenak stb.), 
s a kehös kabalák ahajt (aztán értelemben) nyeríthetnek s osztég 
járhat az embör es példába ! (A székely igen találóan a p 1 a i d-et 
példának nevezte el. Vesd össze ezzel a példa fentebbi jelentését.) 

Felméri Lajos. 

Vcszprémmegyeiek. 

Már a Jézus Mária is elfelejtett róla ! (a későn hazajövőnek 
mondják). 

Ha ném akarsz balra menni, hát menny csalira. 

Kocsma felé áll a kalapja (ha félfelére van a fején a kalap). 

Némis embernek a fi ja az! (nemes ember fiára, ki hetyke). 

Eb bizon a Krisztust is kifeszítené, csak érné el! 

Ojan ember az, ki megeszi a szappanyt, még lúgot iszik rá 
(piszkoSf becstelen ember). 

Hogy az anyádba ném vesztél I (rósz gyereknek mondják). 

Szegény az ördög, mer nincsen lölke. 

Töcse teli pirgyáig, mint a Páfi János icczéje (egészen szí- 
nig töltsék meg, mint azt P. J. követelte mindig). 

Hogy vagy komám? Mint a zsidó funtya: három fertá. 

Védd lé kezed, megfizettem a sin térnek (mondják annak, 
ki vlkinek a vállára teszi kezét). 

Ném köllött öregapámnak lámpás (annak, ki elejbe áll 
vlkinek). 

Én az Imrét ném hagyom! (e szókkal verték meg Füttyös 
Imrét, ki az utolsó választásnál egymaga volt jobbpárti). 

Fityók, tucz-é fütyüni ? (gyereknek mondják). 

Talán ászt gondolod, hogy mindennap karácson van ? (nem 
lehet mindig ünnepelni). 



Digitized by LjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. BABONÁK. 277 

Ne, légyén* karácsonyod vele! (mikor vlmi jóízűt adnak 
Tlkinek). 

Né légy uján tempót (furcsaságot). 



BÁNÓCZl JÓZSEF. 



Más-más vidékiek. 



Közzé vág, mint a zsidó az egy lónak. (Abaúj.) 

Nem adná ide azt a gyereket kissebbér ? (Abaúj.) 

A. Ojjan sápatt ez a gyerek a városi levegotól. B. No, 
majd megszinúl itt, ha eddig sápatt vót. (Abaúj.) 

Nénémasszony csészéből issza a bort. (Iszákos asszony. 
Abaúj.) 

Eltökit: elvesz, elcsen, clhány-vet vmit Pl. Már eltökitet- 
létek innen azt a késL (N. -Kunság.) 

Feszít, mint a kutya a taluseprovel. (Nagyra lát. Legény- 
kedik. Abaúj.) 

Csata : iz. Két csatán is montam már neki. Két csatára is 
beteg .vótam e tavaszon. (Abaúj.) 

Ojjan vizes ez a tej, mint a zsojtáröbliték. (Abaúj.) 

Igen megér ez a pehej öt forintot; nincs ennek egy szál 
drágája se. (Zemplén.) 

Lesi, vári, kapi nép. (Más után kapkodó, tányérnyaló nép. 
(Abaúj.) 

Nem úgy reszked 6, a mint fázik. (N.-Kunság.) 

A. N-nek sérvés van a lábán. B. Mondd meg neki, hogy 
vegyen rá írjét. (Abaúj.) 

Gyere már, le gyász szerzet, (élhetetlen ; ügyetlen. (Abaúj.) 

Vár, mint a kompoltí kisasszony (hiába vár a sült galambra. 
Pestm.) 

A vanbúl nem tudott megélni, most a nincsenbül is mu- 
száj. (Borsod.) 

Ki mongya, hogy gaz a bokor ? (Ki csekélyli ezt, v. azt a 
dolgot .> Borsod.) 

Király Píl. 

Babonák. 

1. Ha valaki pészt tana, oszt a j^ödröt újra bekaparja: 
f éggy esztendő alatt meghal. 

2. A kis gyereknek húrt kötnek a kézire, hogy »szémtú né 
gyűjon neki**. Mer vannak olyan emberek, a kik átnézik az em- 
bert. Az ilyen szémmelvero emberekét arrú lehet mégösmerni, 
hogy a szemöldökök összö van nyöve. 

J. A szopós gyereknek nem jó a tükörbe nézni, merd ak- 
kor nehezen gyün u foga. 



Digitized by VjOOQIC 



278 BABONÁK. RÁIMÁDKOZÁSOK. 

4. Ha aszt akarod, hogy a lyány szeressen, véty ki a pun- 
drés kutya alú éty kis port és szórd a feje tetejire, de úgy, 
hogy még né tuggya. Maj még iád, hogy szeretni fog. 

5. Hetfűn nem jő pészt k&teni, merd akkor az egész hétén 
úgy fog a básztú menni a péz. 

6. Hogyha új esztendő napján asszony gyün ei&ször a 
házho : az a zesztend& szerencsétlen lesz. 

7. A ki új esztendőkor magátú (t. i. hogy nem szí tubá- 
kot; mert ez nem „adődzik!*) prüsszög: az nem mégy ki a 
csendes partra abba ja zesztend&be. 

8. Inkább az ördöggel találkoznék, mind a pappal, ha vá- 
sárba megyék; merd akkor olyan bizonyos, mind Katyiba a 
gyerek, hogy nem jő fog szolgálni a vásár. 

9. Ha a serpenyü fenekit kapricskállya a gyerek: így szok- 
ták ijezgetní: essö lesz a lakodalmatkori 

10. Nem JŐ a kényeret a szegésivel fordítani az ajtő fele, 
merd elmégy, oszt nem lesz kenyerünk. 

(Szécsény Nógrádm.) 

Kaunítz János. 
Rálnádkozá«ok. 

Szömverésre. *) 

A következő ráimádkozást a szem által valő megbúvölés- 
ben szenvedő kicsinyekre mondják háromszor napjában, míg le 
nem ment a nap. A kicsinyt előbb hideg vizben megmosdatják, 
azután a rá imádkoző önmagára, a levegőben a föld felé és a ki- 
csíny feje tetejére keresztet vetve mondja: 

„Elindula szűz anyánk Mária jobb karjára véve a kis 
Jézust'; uttyában három zsídő lánynyal tanálkozik; ezök éggyike 
aszongya : „De szép a kis Jézus, mind a napfény 1 A másika : De 
szép a kis Jézus, mint a tele hőd! A harmadik mongya: De szép 
a kis Jézus, mind a piros szép hajnal! Mögverték, mögigészték 
a záldott Jézust, de Svitték a Jordán vizire, ott mögfürösztötték, 
a vizet pedig piros márvány küre öntötték. Ott mög né ma- 
ragygyon, sé pedig N. N. kicsinek a kézibe, sé lábába, sé a szö- 
mibe, sé a fejibe, sé a szivibe, sé sémminémú tetemibe! (Itt há- 
romszor ismétlik az egészet és egy miatyánk és üdvözlet után, 
imigyen folytatják :) Szűz anyám Máriám tísztöletiért öncse lé 
szűz anyám Máriám N. N. kicsirül mindön fájdalmát!* 

Az imádkozás közben a ráimádkoző kezét folytonosan a 
kicsiny fején tartja és napjában háromszor mondva el, három 



*) A Nyr. IV. 231. lapján közlöttnek változata. Ezt is adjuk, mert 
az előbbit némileg kiegészíti. A szerk. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. 279 

napig folytatja. Ha a kicsiny szöm áltat való megigézésben szen- 
vedett, a meggyőgyulás elmaradhatlan, mint ezt a ráimádkozők 
tartják. 

(Szeged.) 

Kovács János. 
NépMe«ék. 

Hun v6t, hun ném vót, vöt a világon écczér égy király, a 
a kinek a többek közt két tábla repcze-foggye is vöt. Az éggyi- 
kén mindén áldott ícczaka, de soha é ném műt vöna ám, fogyúj- 
tottak két pélrénczét. Rémítoen haragudott a király ; fegyveres 
katonaságot is küdött ki, hogy fogják el a gyújtogalőt. Ném írt 
semmit. Ném látta ászt égy Iflek sé. Kilenczszáz forintot igirt 
annakf a ki a gyujtogatót mégfogja. De ászt is mégmonta ám, 
hogy a ki még ném 5rzi, asztat mégöleti. Vöt ember annyi, 
hogy sok. Dehogy tutták megőrizni ! Kilenczvenkilencz embert 
öletett má még a király, mikor égy kis kanász gyerek gyűlt 
hozzá. Vöt ennek a kis kanász gyereknek két kutyája is, az 
éggyiket úgy hittak, hogy „Csitt", a m.ásikat hogy „Hágass". Ászt 
monta a királynak, majd megőrzi ü a pétrénczét. Mikor besötí- 
tédétt, odament a negyedik pétrénczého, a hunnan mindént na- 
gyon szípén lehetett látni. Úgy tizenegy óra tájbo' láttya ám 
écczér, hogy valaki oda mégy a pétrénczého, asztat még meg- 
gyújtja. No, komám, ippen tígédet vártalak. Azzá ászt mongya a 
két kutyának: „Csitt, Hágass, fogd még**. Ezek is csak észt vár- 
ták má. Biz ászt mégfogták. Mégköiüzve vitte másnap réggé a 
királyhö az embert, a min úgy mégörüt a király, hogy mingyá 
ezer forintot nyomott a markába. Hanem olyan ember vöt ám 
az, hogy csupa sz5r; akar éggy oktalan állat. Becsukatta osztán 
éggy erős kamorába ; azután még leveleket küldött é mindénfelé 
a királyokhö, herczegékho, hogy gyüjjenek é, nízzik még észt a 
csudát. 

Jő van, de vöt a királynak égy tíz esztendős fia is. Ez 
écczér níszte a sz&rös embert; ez még könyörgött neki rímisz- 
toen, hogy szabadíccsa még. Mégkönyörüt rajta. A kamora-kú- 
csot idés anyjátű élopta, az ajtót kinyitotta, mégin visszavitte. 
A szőrös ember még émént világgá. Gyünnek ám écczér a ki- 
rályok, berezegek, hogy egymást írik. Níznik a szőrös embert, 
nincsen sehol. A király majd mégpukkatt mírgibe. Ilyen szígyénl 
vallani! Kírd&re vonta a felesígit; ászt mondta neki, nádkupba 
rakattya, abba ígeti még, ha el5 ném keríti a szőrös embert. Az 
asszony szabatkozott, hogy ü ném tud rúla semmit sé, hacsak a 
fiuk é ném vitte a kúcsot, az ném eresztette ki. El&kapták a kis 
királyfit, vallatták mindénkíppen ; so'kára monta még osztán, 



Digitized by VjOOQIC 



28o NÉPMESÉK. 

hogy ú eresztette ki. Ném köUött több. Mégparancsóta a cselé* 
deknek, hogy mingyá viggyík ki a gyerekét az erdőbe, ott osz- 
tán öjjik még, neki tüdejibú, májábú hozzanak éggy-égy darabot. 

Úgy is léit Kivittík, de a bírés mégkönyörüt rajta. Agyon- 
ütötte a kutyát, a melyik vele mént, annak a tüdejibú, májábú 
vitt haza a királynak. Ez még sé níszte, hanem oda vetette a 
kutyáknak. Ezek a mint me'gszagűták, tovább sompolyogtak. A 
királyfi még ékőborgott osztán az erdőbe. Écczér a mint mégy, 
mendegél má az ötödik esztendőbe, égy rosszacska házra talál, 
abba me'g égy öreg emberre. Beszídbe át vele. Émonta neki flele 
törtínetit. Mégismertík egymást; az ősz öreg ember a szőrös 
ember vót, a kit a királyfi mégszabadított, a ki azútátú fogvást 
mindig ebbe az erdőbe lakott. Itt maratt a bujdosó királyfi két 
egísz esztendeig; akkor tovább akart menni. Az öreg ember 
marasztáta nagyon, de tovább mént. Adott a királyfinak égy 
arany almát, a mibú arany szőrű paripa ugrik ki, ha szüksige 
lesz rá; arany páczát, a mivé a lovat kormányozza; ezüst almát, 
a mibű a legszebb huszárok gyünnek elő, ezüst páczát, égy réz 
almát, a mibű gyalogos katonaság gyün elő, annyi, hogy sok, 
még égy réz páczát. Lelkire kötötte a királyfinak, hogy az aján- 
díkra vigyázzon ám nagyon. Azzá útnak eresztette. 

Mént, méndégét osztán, mikor écczer égy városra tálát. Itt 
beállott a királyhö inasnak. Ném bántotta senki; hát csak elídé- 
gét lassacskán. Kcczér hírű hozzák a királynak, hogy háborúba 
köli neki menni. Rettentően fit, mer kevés katonasága vót. De 
menni köllött Mikor éméntek, ászt mongya a királyfi a szakács- 
nénak : „Aggyon nekem annyi időt, hogy a szomszíd faluba 
éméhessek ; égy kis adósságom van olt, szeretním mégkírni*. A 
szakácsné, mer ném vót semmi dolog, eleresztette. Mikor kivű 
vót a városon, elővette az arany almát. Amint előugrott a gyö- 
nyörű szíp ló, ráugrott, tovább mént. Elővette osztán az ezüst 
almát, még a réz almát, s a legszebb Katonasággal mént a király 
serege felé. Ez mikor méglátta, nagyon mégijett, mer ném tutta, 
ellensíg-é vagy micsoda. »En segítője lészék király ő felsígirtek*, 
észt a királyfi monta. Mégörűt a király nagyon ; ném is fit osz- 
tán az ellensígtü. Ott votak a királynak lányai is, a kik, mikor 
elíndútak, nagyon szívesen hittak a királyfit kocsijukba beszí- 
getni. De biz ü ném mént, hanem lován maratt, s úgy bcszíge- 
tett velük. Lehetett is azokká, mer olyan szípék vótak, hogy 
nagyon I Különösen a kissebbik, az világra szóló szípsíg vót. 
Beszígetís közbe a kissebbik királylány gyűrűjét, a nagyobbik 
még a keszkenőjét szakajtotta kétfelé, ászt attak a királyfinak. 
Hanem écczér csak ott vótak az ellensíg előtt. A király ászt 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. HALLGATTÓ MESE. 28 í 

kérdészte, az ü serege ménnye'n-é elftször, vagy a királyfié? A 
királyfi mént először, s olyan vitízü barczót huszárjaival, hogy 
az ellensíg közül csak kett&t hattak még, azokat is csak hír- 
mondóknak. Most örűt még csak a király igazán, de még a Iá* 
nyok is. Mikor haza felé mentek, mégin híták a királyfit beszí* 
getni, de az most sé mént, hanem huszárjaival éváglalott. Mikor 
közel vót a ..városhó, katonáit, lovát visszarakta, s beballagott 
a városba. Otthon a szakácsné mégpirongatta, de nagyon ám, 
hogy olyan sgkáig kísétt. 

Ezzé abba műt vóna a dolog, de a kissebbik királylány, 
hogy-hogy ném, élig a hozzá, hogy mégszerette a királyfit. Ez 
osztán, mer ű is szerette a királykisasszonyt, oda atta réz almá- 
ját még páczáját. Écczér, mikor beszigetett a királykisasszony 
az apjával, ászt találta mondani : ném inasuk vót, a ki megsegí- 
tette ükei? A király ere megharagudott, mégparancsóta, hogy 
mingyá kutassák ki inasuk szobáját. Hát bizony mégtaláták ott 
az arany gyűrűt, még a fél zsebkendőt. A hogy mégmutatták a 
királynak, mingyá behivatta magáhó a királyfit, s ászt kérdészte 
lüle, ű lenne é az, a ki megsegítette? „Én vagyok az, király 6 
felsége*. „De hát hunnan vélted ászt a rímito katonaságot?** 
„Ha kivánnya méglátni, megmutathatom a város szílin." 

Úgy is léit; de a réz almát, még a réz páczát visszakírte 
a királykisasszonyiui. Megmutatta osztán, mer annyi lett a sok 
katonaság, hogy alig fértek tűle. A király nagy örömibe, kivált 
mikor még ászt is mégtudta, hogy királyfi, lányát, még királysá- 
gát atta neki. A királyfi a sok katonaságot visszatette, kit-kit a 
maga helyire, úgy ménlek osztán be a városba. Ott nemsokára 
megűték a nagy lakodalmat; most is ínek talán, ha még nem 
hátak. 

(Ürosha/a.) 

Veres Imrre. 
Hallgattó mese. 

É mentem a sz&iöbe szórt szédégetnyi ; minek az a szőr? 
Szitát kötögetnyi ; minek az a szila? Korpát szilágatnyí ; minek 
az a korpa? Disznó csalogalnyi ; minek az a disznó? Hájot ado- 
gatnyi; minek az a háj? Kocsi kenyégelnyi; ininek az a kocsi? 
Fát hordogatnyi ; minek az a fa ? Házal épidgetnyi ; minek az a 
ház? Asszonyokai, gyerekeket, . leányokat bele csalogalnyi. A 
ki el&b megszólamlik, azé léssz a legnagyob bikafos. 

(Nem is szól ám akkor egy darabig senki se ; és ha valaki 
véletlenül megszólamlodik, van akkor nevetés.) 

(Btkony vidék.) 

Fischer Ignácé. 



Digitized by VjOOQIC 



282 TALÁLÓS MESÉK. ADOMÁK. TÁJSZÓK. 

Találós mesék. 

Debreczeniek. 
Árva bornyú anyátlan, Mióta a világ van, mindig v6t, 

Puszta pajta fedetlen, Míg a világ lesz, mindig lesz, 

Három verébnek h^t szeme, Mégse lesz esztend&s. 

Szenes csutak fekete. pj ^ j ^^^jj^ 

(Úgy értsd a hogy mondva van.) 

Vászon a hasa, ,x,, _ j l 

«,, * Hídon mengyen nem dobog, 

Bársony a nyaka, y.^^^ ^^^^^^ „^^ j^^^^^ 



Muzsika a szája, 
Villa a farka 



Sáron mengyen nem pocsog. 

Fecske. Holdárnyéka. 

VozÁRi Gyula. 
Veszprémmegyeiek. 

Az aptya itkés-bötkös, Ul-fut piczike. 

Az anynya idrés-fodros, Mér fut piczike? 

A lyánya szépszemű, Azér fut piczike, 

A veje eszveszt5. Hogy tejjék a bögye. 

Szoloiöke. Orsó. 

Kenesev J. 
Székely adomák. 
Háromszékén K . • . . nevű faluba égy nagy uj hejjet fel- 
szegtek közhejb&l, lennel bevették (bevettették). Derék lentermés 
lett, sok lenmag. Olajüttet&t (sajtót) csináltak, Az olaj jól facsa- 
rodott ki beloUe. Délig dolgozták. Az olajat ott felejtették. Az 
alatt égygy kuvasz mind fél étté. Ezét mégbúsultak; mégfogták 
a kuvaszt, sajtóba tették, s hogy az olaj kárba ne mennyén, ki- 
sajtolták belóUe. Osztán, a mire lehetet^ elkötötték. 

Kriza János. 
Tájszók. 
Gy er gy aiak. 
Burunkol: surrog és suhog közt ingadozik az értelme, 
b u z g á n y : patkány. 

csészle: szúnyog, — innen ezen közmondás: Igén, deg 
acs csak csészlecsipés vót a zenyimhez képest, 
c z ü V e k : czölöp. 
degényeg: szekérkenö. 

féreg: egér; az „egér* szó szinte egészen ki van küszö- 
bölve a köznépnél, s csak néha elvétve használják, habár mind- 
nyájan ismerik jelentményét. 

füge: egres; a sajátképi nfüge** neve pedig „tengeri 
füge". 



Digitized'by LjOOQIC 



TÁJSZÓK. 



283 



kétyárla: labdaütofa (azonbao ez rendesen csak Gyer- 
gyó-Szent-Miklóson van közhasználatban). 

lep t i b e : lassan. Kr. 

p o c z o k : poczegér. 

szító: korom, de főnév gyanánt csak néha elvétve hasz- 
nálják; hanem annál több forgalomnak örvend igei alakja a „bé** 
igekötovel összekapcsoltán, így: bészítózni: békormozni, 
bészenezni, bekenni. 

szusz tora: ^roszféle, zsugori stb. Nem lehet valódi, csak 
megközelítő értelmét adni, annyiféle értelemben használják; de 
mint fo értemények a két fentirt fogadható el; pl. vén szusz- 
tora: vén roszféle j vagy: métt vagy ojan szusztora: métt vagy 
ojan zsugori. 

ucsu: a gabona hátra maradt része, mely a szóráskor a 
polyva között marad. Kr. 

A fokozásra és nyomosításra (különösen ez utolsóra) szám- 
talan kifejezést (többnyire kettőzést) használnak; így pl. teme- 
tő-talpig, telidés teli, uj jódon ujj, akkora (ojan 
szép stb.), hogy nem semmi (vagy nem képes). 

Végre megjegyzem, hogy Csíknak és Gyergyónak épen oly 
külön szójárása vagyon, mint Gyergyónak és Marosszéknek. 
Csíkban és Marosszéken az é-l nagyon élesen ejtik ki ; sot Csík- 
ban még sok szónál kissé érezhető í-t is iktatnak közbe; így: 
siógor. Gyergyó a tompaságot szereti, az e-i gyakran a-vá 
tompítja, így: templom helyeit mondják: tá naplom. 

Mézey Miksa. 

Komárom megyeiek, 
paskony: kocza: árva (állatra mond- 



B a r o m í 1 1 5 , 
legelő, paskum. 

b é r d ó : a vörös v. foghagy- 
ma felnyúló szára. 

bikája: a szivtöhez hozzá- 
nőtt húsdarab. 

ébódút, ébódorgott: 
elbolygott. 

g a n c z a : főtt kásából szak- 
gatott galuska. 

h a n k a 1 i k : a kútágason 
mozgó fenyüszál. 

háriga^tó: halászsz-erszám. 

k.a 1 a n g y a : kisebb széna- 
baglya. 



kocza: 
iák). 

kocza: halász szerszám. 

kódorog: bolyong. 

m,i h á n n a : miatta. 

pógár (polgár): kisbíró. 

pille: lepke. 

tívő: a kemencze ajtaja. 

úri papancz: kerti fo- 
lyóka. 

viszalló orsói a hálófo- 
nalat vagy háziczérnát sodró 
orsó. 

* (Naszvad.) 

Ledniczky Péter. 



Digitized by VjOOQIC 



284 



TAJSZOK. GYERMEKJÁTÉKOK 



Kecskemétiek. 



Assz o ny-n én é m: a jobb 
módú asszonyok megszólítása. 

bagó- tüdő: aszalt gyü- 
mölcs. 

banya: kemencze. 

b é g y ó : beteges. 

bidli: éjjeli edény. 

b ö 1 1 é r : disznó ölo, privát, 
dilettáns hentes. 

boved: Sylvester estéje. 

bürge: juh. 

czéczó: mulatság. 

csamangó: Erdélyben és 
Marmarosban: fandi, más he- 
lyeken : p e c z é r. 

csőm p e : csorba. 

egy ut szolo: egy sor. 

görög: kereskedő. 

hangos: hűvös, roszúl fű- 
tött szoba. 

i s z á n k ó z : csuszkái, 

kászálódik: készül. 

kar a fi na: icczés üveg. 

k a r c z o s : bor. 

korozsma : keresztelői 
ajándék. 

közöl vkvel vmit : megoszt. 



1 ánc z: a bor habja. 

leginkább: legalább; pl. 
jöjj ho2(zám délután, leginkább 
töltünk tgy pár jó órát. 

M e n a : Menyhért. 

M o d o 1 : Magdolna. 

nagy: jó, erős, pl. nagy 
hangja vai). 

n a n y a : anya. 

Öreg: nagy; pl. Öreg mise» 
öreg harang. 

paszta: a szölö egy része. 

p é r V é t a .* árnyékszék. 

p i r i t y e 1 : iddogál. 

pityeré: árnyékszék. 

pupák: ügyetlen. 

pusztul: romlik. 

reczeficze: reczipe. 

számolni: gyónni. 

szekszinás: boros, ittas. 

szekszínásodik: ittaso- 
dik. 

tisis: te is. 

topa: tehetetlen. 

tyatya: atya. 

virittyel: iddogál. 

Marmarosi F. 



Gyermekjátékok. 

A „M. Nyelvőr" II. kötetének 478-dik lapján, a 6. szám 
alatt közölt játék és versike előtt Debreczenben m^ a követke- 
zőt is mondják: 

Csütörtök, csütörtök, Jól mektarcsad. 

Áldozó csütörtök. Jó lovadnak lábát, 

Az ég megzendüle, El ne tapozsd, 

A föd megrendúle, El ne tapozsd, 

Jeremiás boszorkánya, A pünkdsti rózsát. 

Mind összecs&düle, Den, den, deszka, 

Jól mektarcsad, Kűpalota, kiállott a meggyfa. 

(Folytatása aztán az említettem helyen). 

VozÁRi Gyula. 



Digitized by VjOOQIC 



GYERMEKVERSIKÉK. 285 

Gyarnekverslkék. 

A gyermök5k ^mönnek förödni csoportoson, mégförödnek 
s mikö a vi2bö kijö'nek, fölötöznek, akkö a mejik hamarább 
folötözött, Skezdi az alább írt mondókát, s így mindönik rendre 
a mind otözik; ha négy vaj tiz öczczöVe ötözik fÖ, az is, — ugy 
is mindönik mongya 5czczö*re, s másra nem, csak is magára 
ügyei; még pedég a bal fülit a bal mutató ujjává vaj pedég a 
tenyerévé bedugja, bal lábra áll, hejjbe szökdösik, dérékát is balra 
hajcsa, mig a fülib&l a víz kijö, s így a jobb fülit a kézivel be- 
dugva, jobb lábán szökdösve sat. ezeket mongyák : 

Ny ikő mellett: 
Kigyó béka bújj ki fülembö; 
Szántok, vetők, boronálok. 
Neked is adok felib&. 

Ders körül: 
Kicsi gócsi gócsi, 
Kerek föl forgócsi, 
Póczon ülök, sajtot nyomok, 
Bújj ki a filembö. 

Homoród mellett: 
Dóczé dócze kerek domb, 
Kerek dombon dóczé! 
Póczon ülök, sajtot nyomok, 
Kigyó béka vaskarika, 
Bújj ki a' filembö. 

Erd ovid ékén: 
Csigabiga bújj ki fülemből, 
Póczon ülök, sajtot nyomok, 
Tetüt bolhát ropogtatok, 
Ujjjj bódi bika bújj ki a fülemből. 
EzÖköt háromszó vaj néczczö' szokták émondani s avá haza 
térnek. (Udvarhciytzék.) Kriza János. 

Nógrád megyeiek. 
E1& mégy hát bák, 
Utána hát páp, 
Hatot ütyi, bakot ütyi, 
Hatot, bakot botval ütyi 
Hát páp. (Nagyon sebesen szokták mondani). 
Ingerkedés a falu bikájával. 
Mú bíká, 
Bölöm bika, 
Vaskarika, 

Lánczot kötök já nyakadra,. 
Mú bika, múl B. Pongrácz Emil. 



Digitized by LjOOQIC 



286 ÁLLATOK SZÓLÍTGATÁSA. HELYNEVKK. ÉTELNEVEK. 

ÁllatolL szólítgatása. 

Hívogatók; Elhajtok: 

Tehénnek : ne bécze, ne ! hajki ne ! 

Borjúnak: ne bocza, ne! lola ki tola ! 

Lónak : ne ló, ne ! czoki ! 

Csikónak : né csinó, ne! esett ki! 

Disznónak: 'musika! csundira ! htics ki, hücs! hüle !. 

Malacznak : kundira ! hücs ki, ks, ks I 
Tyúknak: csibüském, csib csib, pizse, pizse! hess! 

Lúdnak : burikám, ekekek ! buri buri ! hel ! 

Kacsának : Kacsuri, kacs^ kacs, kacs í kacs! 

(Naszvad, Komárom m.) J.EDNICZKY PÉTER. 

Helyaevek. 

Horpács, Soprom megye, Riépce mellíké. 

Uccák és utak; Falu vaj fü6sü6 szér; Papszer vaj 
uósuószér; Kisucca, Szü61ü6 ut; Langolat Privát ut v. uri ul. 

Vizek: Metüoc (patak); Halas v. Jeges tuó; Törökkút 
(forrás); Csorda kuttya. 

Kérték, füodek síb. Kertísz-kert (ih hijják a gruőf 
kertyit), máskínt Kasti kert; Kábosztás kert; Kertékalla; Kender 
füöd; Szedres; Határ; Csorda hajtuó ; dülüö, tag, köz nevek. 
Öreg rít. 

Vágások: Felé fa, Rác vágás (itt vuót negyven nyuóc- 
ban a horvátok lógérgya), Remísz. 

Puszták: Imre major, Lajos major. 

LÖVEl P. 

Étolnevek. 

Czipó, kenyér, bodak (nagy lapos bogácsa, mint a 
hódvilág, istenke kalácsa a gyermek nyelvben), lepény, 
(túrós, krumplis, káposztás 1.), lángos, (láng dott sült lepény, 
melyet pl kenyér fogytán regveire sütnek.) 

Vásáriak a perec (nevezetes az ebeczki, a selyméci bó- 
csőró), zsemlye, szarvacska (kifli). 

Vendésségre, lagzira morványt (fonott és zsirral készí- 
tett kalács), lepényt, „három napra" vagy „fassang három- 
napra** h e r 6 c é t (másutt gondolom csöregeX a mennyasszon- 
nak útra mákos mézes ferentöt sütnek. A ferento úgy 
készül, hogy hosszura kisodorják (kihengeritik, mert a lepényt 
nyújtják ki), azután csiga módra összetekerik s a szélét bevag- 
dalják (kicsípkézik), s igy megsütik, azután megöntik. 

A laska t is, azaz a vékonyra nyújtott és lángon sült 
lepényt is öntik. (Ha valaki a sárban elesett, az ruháján, ületyin 
viszi a laskát. V. ö. p á s k a, s a karácsonkor sütött guba). 



Digitized by VjOOQIC 



KÖZMONDÁSOK. NEPROMANCZ. 



287 



Máskor kenyérsütéskor gubalepényt sütnek, melyet 
fellördelve öntenek meg. 

Száraz ételek még a pattogtatott kukoricza, ha- 
jábasült krumpli, piritős (kenyér), görhe (kukorica 
bodak), hubork a, hagymaszár. 

(Litke. Nögrádm.) 

BORBÁS ViNCZB. 

KSznondások. 

A zsellér is kituri az urát. 

Közös lónak túrós a háta. 

A mit még nem tanult Jancsi, nem fogi azt tudni János. ' 

Mikor a szöllo virít, benne imádkozni sé szabad. 

Az én kényerem mindig meggyőzi az ü kövét. (Jóság a 
gonoszságot ellensúlyozza). 

A ki bottal köszön, annak doronggal felelnek. 

Esendő az ember, mint a famacska. 

Szakállas szógának a szó is elég. (Nem vagyok gyermek, 
értem: hova célzasz). 

Oda sé neki, mint Kardos a faziknak. 

Megtanálták a mesgyét, mint az orgonyista ur kaszásai. 

(Hegyallya. Bodrog-Keresztür). 

Paszlavszky Sándor. 
Népronáncz. 
A szívtelen anya. 

Rózsavirág-szédni, 



Szegény árva asszony 
Hogy megszabaduljon 
Keserű fogságtól, 
Tatár rabságától. 
Jobb karjára vette 
Siró íijucskáját, 
Bal karjára vette 
Síró lyánécskáját. 
,lsteném Istenem, 
Szerelmes Istenem ; 
Fohászkodni kezde, 
Mellyiket tegyem lé. 
Tálán csak lé tészém 
Siró lyánécskámot; 
Magamval elviszem 
Kedves fijucskámot." 
es csak létévé 
Siró lyányécskáját : 
,Olj lé ide, ülj lé 
Siró galambécskám. 
Hogy mennyek el én es 



Ki rózsamezóbe 
Rózsa bokrok közzé." 
Sirva elindula 
Ki rózsamezöbe. 
Egybe tálálkozék 
Egy barom ünövel. 
Ez ideji borját, 
Szájába felvette ; 
De tavalyi borját 
Után eresztette. 
„Istenem, Istenem, 
Szerelmes Istenem, 
Ez égy barom ünö, 
Én égy leikés állat. 
Mégsem hágyá el ö 
^ég éggyik borját sem ; 
Én sem hagyom itt el 
Éggyik gyermekem sem." 
Mikor vissza téré, 
Körmibe es vette 



Digitized by LjOOQIC 



288 



NEPROMANCZ. NÉPDALOK. 



Három fene farkas; 
Van asszony mit sirass. 
Legnagyobb ászt mongya: 
^Szakasszuk háromba** ; 
JCözépsö ászt mongya : 
„Mi hasznunk van abba** ? 
Legküssebb ászt mongya : 
,Ne tépjük háromba, 
Jobb lesz, vigyük szegényt 
Apánk bárlángjába. 
Neveljük fél ott öt 
Gyenge bárány husval ; 
Ne tölcsük bé mezőt 
Ártatlan sirásvaL* 
Ök hárman elvivék, 
Ok es félnevelék ; 
Gyenge bárány husval. 
Farkas orditásval. 
Kéredzeni kezdek, 
Hogy esze még nyilék: 
„Apám, édes apám 
Edés Farkas apám. 
Eresszén el ingem 



Erdőbe jáczodni, 
Mezőkbe nyargalni, 
Virágokat szedni". 
Ne menny el ne menny el. 
Té siró lyányécskám ; 
Elfoghatnak téged. 
Vadak kergetöi." 
Nem lén mit csináljon, 
El kellé ereszsze, 
Kedves szép lyánkának 
Szovát nem szeghette. 
Öt es csak meglátá 
Szülő édes annya : 
„Itt vagy-é angyalkám, 
Te siró lyányécskám. 
Jere hézzám immár 
Te síró lyányécskám ; 
Nézd be szépen megnőtt 
Kedves szép íijucskám I* 
„Halgass asszony, halgass, 
Nem vagy nekem anyám. 
Anyám léttél lenne. 
El nem hagytál lenne." 
(Klézse. Moldva.) 

ROKONFÖLDI. 



Népdalok. 

Fakó lovam, lassan szalaggy, né nagyon, 
Még talánék betegenni az utón. 
Még messze van barna babám tanyája, 
Bor gyógyit még, ném ez orvos irása. 

E maráczí falu végén van egy tó, 
Abbun iszik három fekete rigó. 
Hallod pajtás, mit fütyörész a rigó, 
Katonának felíratott a biró. • 

Három kokas kukorékol hajnalba. 
Bárcsak mán e piros hajnal hasanna ! 
Hajnal, hajnal, piros hajnal hasaggyon, 
Az én szivem a rózsámér hasaggyon. 

Szereti e napsugár e világot. 
De még jobban én e kedves babámot ; 
Piros ajka mint a rózsa csöppenő, 
Egy kis csolkja égy menyországot érő. 
(Marácz.) 



DoNKER Lajos. 



Pesti könyvnyomda-részrény-tirsalat. (Hold-atcza 4. sx.) 



Digitized by VjOOQIC 






^' 



^j jelenik MAG Y A R »2EiatE«ZT6 

minden hónap MVUTVAD KIADÓ HIVATAL 

h&rom ivnyl SZERKESZTI "• ^^'« ^ötCZl. 

urtalommal. SZARVAS GÁBOR. . *'^- "• 



IV, kötet, 1875. JÚLIUS 15. VIL fü^et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 
24. Az igemödok hibás használata. 

Eredeti, ősi szűz tisztaságú nyelv, a melyről csak nem 
rég is, különösen nálunk magyaroknál, oly sokat és han- 
gosan szerettek beszélni az emberek, az, a mint később a 
komolyabb vizsgálódások földerítették, csak a mesevilág kép- 
zelődésének bizonyult be. Még a legelzártabb, legelszigetel- 
tebb nép nyelve sem vonhatta ki magát teljesen az idegen 
ráhatás alól. Nyelvünk, leszámítva a törökséget, különösen 
három nyelv nyomását érezte nagy mértékben : a honfog- 
lalás utáni korszakban a szlávét, azután századokon át a 
legújabb időkig a latinét s napjainkban a németét. Irodal- 
munk első termékei tudvalevőleg latin fordítások; ezek voltak 
első táplálékai; de később is, különösen a hitvitatás korá- 
ban, a latin nyelv és irodalom volt az, a mely fejlődését, 
megerősödését első rendben elémozdította. Csoda-e tehát, 
ha e hosszú, s majdnem szakadatlan érintkezés következté- 
ben erős nyomai maradtak nyelvünkben a speciális latin 
sajátságoknak, a melyek jó részét teszik ki az idegenszerű- 
ségeknek, a melyekkel nyelvünk el van árasztva ? 

Egy ilyen, a latinból szivárgott idegenszerűségre akar- 
juk ez alkalommal a köz figyelmet téríteni; s ez a módok- 
nak latinos használata. 

I. Hibás a magyarban indicativus helyett az optativus 
alkalmazása az idő tartalmú függő mondatokban, tehát az 
egyidejű mikor, midőn; a mint, mihelyt; s az előidejü mi- 
után conjunctiókkal való kapcsolatban. Példák. (Vörösmarty. 
Zal. fut.) „Kit, mikoron nyargalna Denep sebes árjai mel- 
lett, láta és megkedvele forrón'^ (II. én.) — helyesen: mi- 

M. NTBLVÖK. IT. Ml 



Digitized by VjOOQIC 



290 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

koron nyargala v. nyargal vala. ^A ki midőn fiait 
védné, velők elvesze" (III. én.) — helyesen : midőn fiait 
vedé. „Étét, a mint ellenségére halálos vágást tenne, setét 
képpel ijeszti" (u. o.) — helyesen: a mint halálos vágást tőn. 
Az optativusnak ilyszerü használata, bár némelyikénél 
ritkán, de mint latin iskolai reminíscentia megtalálható leg- 
jobb, leggondosabb íróink müveiben is. Hogy a magyar 
nyelv az időmondatokban jelentő móddal él, az nem szorul 
bizonyítgatásra ; elég hivatkoznunk a népnyelvi s az iro- 
dalmi köz használatra, s mindenkinek józan nyelvérzékére. 

2. Ép oly idegenszerű nyelvünkben a conjunctivus vagy 
optativus használata a függő kérdésekben, midőn a kérdés 
határozottan van téve. Példák. (Vör. Arab regék. I.) „A fa- 
vágók kérdek, ki volna" (24.1.) — jól: a favágók megkérdik, 
hogy kicsoda, ki fia. „Az ember ismét kikérdi a papa- 
gájt, mi történt légyen távollétében" (36. 1.) — jól: kikérdé, 
mi történt távollétében. 

E latinosság deákos uraink szájáról egy-két kifejezésben 
még a nép ajkára is átszállott, úgy hogy néha nem csak 
függő, hanem független kérdésekben is használják néhutt e 
szólásban: „Ki légfeyi az úr?" E kivételesen álló példa 
azonban amaz általános indicativusi használat ellenében csak 
is azt bizonyítja, a mit föntebb állítottunk, hogy e használat 
idegenszerű. Mi legalább, hogy egy-két teljesen hasonló pél- 
dát mondjunk, nem képzelhetünk magunknak olyan magyar 
embert, a ki ily kérdéseket tudna tenni : Hogy légyen — e 
helyett: hogy van anyád? írd meg, hogy legyetek — e 
helyett: hogy vagytok, sat. sat. 

3. Az . előbbieknél jóval gyérebben, de akadhatni a latin 
használat után optativusra néha jobb íróinknál még a kö- 
vetkezményes mondatokban is; pl. „Népei oly szerencsések- 
nek érzék magokat, hogy uralkodásának minden napját 
áldanák^ (Vör. Ar. reg. i3. 1.) — helyesen: áldák vagy 
áldják vala. 

Valamint a föntebbiekben, úgy az e nemű mondatok- 
ban is az általános magyaros használat csak is jelentő módot 
enged meg; pl. ^Úgy vágta Mokrát Gsucsuj a homokra, 
hogy azóta mindig arról kódul Mokra." ( A r. Nagyid. Czig, 
I. én.) 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 29 1 

4. Latin használat utánzása az optativusnak alkalma- 
zása a czélzatos mondatokban, holott a magyarban ily ese- 
tekben, mint a köz használat tanúskodik, a conjunctívus 
álL Példák. (Vön Zal.) „Philó népét úgy osztá, hogy 
jobb szárnyán bolgárival állna Viddin; ö pedig állna deré- 
kon a magasabb téren, s mindent meglátna serényen" (11.) 
— magyarosan: mindent megláthasson. „Most van 
okunk, hogy ez egy harczunk el lenne felejtve^ (III.) — 
magyarosan: el legyen felejtve. „Most nem jösz te, 
hogy keblemben elaltatnád nagy bűneim átkát, s képzelt 
boldoggá karodon ringatna szerelmed" (V.) — helyesen: 
hogy elaltasd bűneim átkát s boldoggá ringasson 
szerelmed. 

5. Ide tartozik végre, habár nem latin, hanem német 
sajátságnak utánzása, a conjunctívus vagy az optativus alkal- 
mazása a kijelentő hogy-os mondatokban, s a mi ezzel 
egynemű, a viszonyított beszédben. Példák. (Vör. Ar. reg.) 
„Midőn látná, hogy a halász hatalmában volnay elnyomá 
haragját* (8. 1.) — helyesen: midőn látá, hogy a halász 
hatalmában van. „Elvégezé tehát, hogy öt a király kegyel- 
méből kibuktassa*^ (ii. 1.) — helyesen: hogy a király kegyel- 
méből kibuktatja. 

25. Tévút, tévhit. 

Kresznerics, a kinek szavahihetőségét eddigelé semmi 
okunk sincs kétségbe vonni, a tév szóról azt állítja, hogy 
régi, és Sándor István után „error, erratum" jelentésben 
jegyezte föl. Ez az adat mindamellett a legcsekélyebbet sem 
enyhíti az újítóknak a „gyökelvonó elméletre" alapított eljárását, 
melylyel rakás számra vagdalták, csonkították a szavakat, 
különösen a compositumok első tagjában ; nem enyhíti tehát, 
nem menti a czímbeli téinit és tévhit megalkotását sem 
először azért, mert erről az adatról az újítóknak nem csak 
hogy tudomásuk nem volt, hanem az ilyeseknek utána nézni 
eszükbe sem jutott; másodszor meg azért, mert a tévút j 
tévhit nem egyéb, mint a német „irrweg; irrwahn, irrglaube" 
szolgai utánzása. Mindakettő a szükségtelen alkotások közé 
tartozik, a mennyiben eredeti felfogáson alapuló szavaink 
helyébe furakodva, ezeket lassanként kiszorítják a forga- 
lomból. 

19» 



Digitized by VjOOQIC 



292 HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

Az „irrwahn" helyesen magyarul balhit, az „i r r- 
glaube" hamis hit, eretnekség, az „irrweg'' pedig 
vakut vagy ál Ssvény. „Néz és ösvényt lel az erdón s megy : 
messze haladt, deazálösvény elhagyta." (Vör. Zal. VI. én.) 

26. Kétely. 

Ballagi szótára a kétely szót „zwelfel^-nak fordítja, de 
a kétség is „zweifel" nála; a Nagy Szótár pedig a kétely 
szónál a kétség szóhoz utasít. Ebból következik, hogy semmi 
árnyalati különbséget nem födöz. Mint sok más szónál, itt 
is méltán kérdezhető tehát : mi szükség volt megalkotására ? 
Ha a philosophiának a „skepsis" kifejezésére szüksége van 
műszóra, ott van a helyes kétlés szó, éljen azzal; a „zwei- 
fel"* pedig maradjon ezentúl is mint eddig volt kétség. 

27. Irand, irandani. Irándana. Irandott. 

Ez igealakok közöl az irandani^ irándana (egy példa 
kivételével a Sajószentpéteri végzésben) s az irandott egé- 
szen új alkotások. Ezeknek elsejét az irodalom a jövő infi- 
nitivus, a másodikát a conjunctivus végzett jövője s a har- 
madikát az indicativus végzett jövője kifejezésére használja. 
Láthatjuk tehát, hogy a neologia nem csak új szókat, ha- 
nem új grammatikai alakokat is teremtett, s mindezt azon 
hitben, hogy a mi egy vagy más nyelvben^megvan, annak 
okvetlenül a magyarban is meg kell lennie. Pedig nyel- 
vünk egyszerű, igealakok tekintetében bátran kiállja a ver- 
senyt az európai élő nyelvek legtöbbjével, sőt némelyikét 
felül is múlja; s ezek mégis megelégszenek s teljesen födöz- 
hetik szükségleteiket a meglevő s némelyikénél valóban cse- 
kély számú igealakokkal. Elégedjünk meg tehát mi is a ma- 
gunkéival, s hagyjunk békét ama koholmányoknak, a melyek 
sem az érthetőséget, sem a szabatosságot nem segítik 
előbbre. 

Az irand alak ugyan régi, de annyiban van kifogásunk 
ellene, hogy az újabb irodalom az úgy nevezett egyszerű 
jövő kifejezésére használja, A régi irodalom egy hangú ta- 
núskodása szerint ez az igealak nem egyéb, mint a jövő- 
ben való előidejüség formája, s megfelel a latin 
scripsero alaknak; pl. „Ki öldökölend, méltó leszen ité- 



Digitized by VjOOQIC 



SIMONYI ZS. A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 298 

1 etre : qui occiderit, reus érit judicio." (Münch. cod.). 
Az egyszerű jövőt nyelvünk a jelennel pótolja, hangsúlyor 
zás esetében pedig a f o g segédigét alkalmazza. 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN. 
Jutalmazott pályamű. 

IIL Birtokos összetételek. 

10. §. A rokon ugor nyelvek mindegyikében találunk 
olyan összetételeket, minők a mi birt. összetételeink. Nagyon 
messze vinne feladatunktól, ha mind ezen jelenségeket be- 
hatóan akarnók vizsgálni ; csak összehasonh'tás kedvéért áll- 
jon itt néhány példa. 

Vog. kvos-ker (vogL. kvás-ker^ osztB. kus-kar) finger- 
nagel ; kat-honi kéz-hajlás, hón ; squjd taurit bőr-darabok ; 
len-sau evet-bőr; | vogK. oslicd-naurem szamár-fi ; | vogB. 
lajl'Sar láb-szár; sam-axtes szemgolyó. 

OsztB. jinkvoj'Sog hód-bőr; repX'taj hegytető ;jw/-iwA 
fa-darab ;| osztlrt. mr-^wr csizma-szár; ket-nán kéz-ujj; lajl 
nan láb-ujj: x^t-tares ház tető. 

Zürj. nől'do^ nyil-edény, tegez; pel-din, fültő, pofa. 

Votj. nan-judes kenyér darab; sundi-pos a nap heve; 
sundi'jusan nap-kelet ; üj-sor éj-közép, éjfél. 

Mord. kdd'lapa kéz-lap, tenyér ; ro\'prea rozs-fej, rozs- 
kalász; zará'tdzdá hajnal-csillag; loksa-ned ostor-ny él; uzír- 
káíks fejsze-nyél. 

Cser. pu-tüHj fa-tető ; sudo-kot széna-idő, kaszálás ideje , 
ska-ü tehén-vaj. 

Lp. kdinO'Siiorge ut-ágazás, bivium ; raideres-padne 

lépcső fok; piddnak'paneh kutyafogak ;///o/Aro-/ojt?o láb-lapja, 

talp. 

Finn. tiili'sia tüz-hely ; silma-muna szem-golyó ; supt- 

pdivd tavasz-nap; tie-puoli út-fél. 

Észt. künar-pea könyök fej. 

Úgy látszik, aránylag leginkább meg van szorítva ezen 
módja az összetélnek a finnben, észtben, lappban és mord- 
vinban. E nyelvekben ugyanis nagyon sokszor mondattani 
birtokos viszonyt találunk ott, hol a többi nyelv birt. össze- 
tételt mutat; pl. 



Digitized by VjOOQIC 



294 SIMONYI ZSIGMOND. 

Finn: silmdn rapays „szem pillantása^; silmán ripset 
„szem öldökei" ; maan He „ország útja* ; tien*haara „ut 
ága" (v. ö. fönt Ip.); veden paisumus „viz dagadása, víz árja" ; 
hevosen kenkd „ló patkója" ; kengan pohja „csizma talpa** ; 
kaalin kérd „káposztafej" ; jt?aán alus „fej alja, vánkos". 

Észt. tö aeg „dolog ideje" (v. ö. dolog idő) ; pdera ki- 
red „nap sugarai" ; laeva kulm „hajó homloka, orra" ; heina 
ma „széna földje; sapa sSr „csizma szára"; siile tűrik „fe- 
derkiel." 

Lp. juoksa kidldak „ív idege" (v. ö. osztlrt. not jinda 
és cser. jongez-heU mind a kettő „ív-ideg"). 

Mord. sakolin tolga „sólyom tolla" ; alasan kenjd Jó 
patája" (v. ö. a finnt); alasan karda „ló istállója" (v. ö. disz- 
nóól); sin steama „nap kelte"; sin valguma „nap nyugta". 

Ez véleményem szerint onnan van, hogy ezekben a 
nyelvekben megvan még az eredeti külömbség a nominati- 
vus és genitivus között, részint az eredeti ugor n ragban 
(finn, mord.), részint ennek utó hatásában, t. i. a gen. tel- 
jesebb végzetében (észt, lapp). Egyéb ugor nyelvekben, s így 
a magyarban is, a génit, ragja elkopott, tehát pl. ha 
föltesszük, hogy a szem és monj- („golyó") szavaknak ugor 
alakja *selme és *muno volt: az eredeti *selmen müno „szem 
golyója" helyett ezen nyelvek azt mondták *selme muno. 
Most két lehetőség volt a nyelv előtt, t. i. vagy 

i) gondoskodott a birtokos viszonynak új jelöléséről, 
még pedig úgy, hogy 

á) egy más alkalmas ragot alkalmazott genitivusragúl : 
a magyar a -nek dativusragot, a zürj-votj. főleg a -lön^ -len 
adessivusragot ,• képzelhető tehát bizonyos időben ilyen vot). 
kifejezés: *selmelen miino (v. ö. Joanlen dUetiskisjos „Joan- 
nis discipuli"); sőt a magyarban is * selmenek muno „szem- 
nek golyó" ; 

b) úgy hogy birtokos raggal látta el a birtokot és a 
ragvesztett birtokost változatlanul hagyta előtte; így tett a 
magyar (ló patá^Vi ,equi ungula") és a votják (unnar ko- 
zem-za „isten parancsolat-j a"); mondhatta tehát egykor a 
magyar *selme muno-ja azaz „a szem golyója"; végre 

c) úgy hogy e két eszközt együtt alkalmazta ; ló n a k 
pata ja; és nevezetes találkozás, hogy a votják nyelv ezt a 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 2q5 

módot szintén úgy alkalmazza, mint a magyar : ai-za ni/-/ei 
„atyáját a leánynak". 

2) Hagyhatta azonban a nyelv jelöletlen is a birtokos 
viszonyt, vagy inkább jelölhette csak az által, hogy a birto- 
kost a birtoR elé helyezte. ' Ezt teszi pl. az osztják (v. ő. 
Castrén, sprachlehre 28.) kivétel nélkül: osztlrt. tau váres 
„ló ször"g vagy lónak szóre. Azt hiszem már most, hogy a 
birt. összetételnek nagy kiterjedése a magyarban onnan (pl, 
a finnhez és észthez képest) eredt, hogy gyakran használt 
kapcsolatokban, minők atya-fi, ló-patkó, hold-világ a régi 
gen. rag elkopása után abirtokos viszonynak újabb 
megjelölését elmulasztotta, úgy mint az osztják 
mindig elmulasztja. 

Ama régi jelöletlen birtokos kapcsolatnak mintegy utó 
nyomait találjuk még néhány nevezetes kifejezésben : b i k k- 
fa zöld árnyékon N. N. I. i5i. e h. árnyékán; árva- 
leány-haj e. h. haja; barna föd borozdába e h. 
borozdájába K. 149. férges áma hullomás e h. huUo- 
mása u. o. 333. n agy út-álta Ikeló e. h. általkelője u. o. 
521. „hódas kossó sikótást, mázas keméncze 
sirást. Hót malom zúgását" Ny. II. 174. „Vén fa 
csikorgás e h. csikorgása A. II. 339. (olyan kifejezések 
minőknek Volf a „latin nyelvtant", a „Magyar Nyelvőr"-t 
tartja, Ny. I. i4.), atyafi szent hűség A. II. a Duna 
két-parton A. I. 270. 

Minthogy azonban a mai magyar nyelvérzék a syntak- 
tikus kapcsolatnál megszokta a birtokos viszonynak jelölését 
(nap fénye vagy napnak fénye) az olyan kapcsolat, minő 
napfény nyelvérzékünknek valódi összetétel, nem pedig 
syntaktikus szerkezet (1. §.) 

Ha ez a fejtegetés helyes, akkor annyi minden esetre 
világQs, hogy nincs igaza Brassainak, mikor azt mondja, hogy 
az összetétel nem a magyar nyelv természetéből fejlődött, 
hanem csak úgy oltották beléje (a magy. bőv. mond. 42.) 

IV. Tárgyas összetételek, 

II. §. Tárgyas összetételeknek nevezhetjük azokat, 
melyekben az elő tag úgy függ az utó tagtól, mint a mon- 
datban a tárgy az igétől. Az összetételnek ezen módja szin- 



Digitized by VjOOQIC 



296 SIMONYI ZSIGMOND. 

tén nagyon gyakori, (még névmásokkal is van egy párj 
a m mondó, avval ó Ny. II. 422. mitérö; magatartás 
K. 344-. magakellető, magakedveltet ö, magalát- 
tat ás, magán agyz ás M. ny. IV. 34i. 342. maga vise- 
lés Bal. ny. III. 357. F. u. 5. önmegátko zás A. II. 466. 
egymás- szeretet Mikes. Ny. III. 36 1.) a tagoknak egy- 
máshoz való viszonya mindenütt ugyanaz s így ezen össze- 
tételek fölfogása és magyarázata egyszerűbb még mind az 
előbbieké; azért nincs is szükségűnk annyi példára. 

I. Adószedő A. IIL 229. aranyárúló Ny. II. 279. asztal- 
gyártó T. ágyfekvő (v. ö. megfekszi az ágyat) Ny. II. 181. 
ágy vető Ny. I. i34. álomfejtő A. II. 307. -látó Ny. IIL 355. 
Babvetö T. bajvivó V. Z. III. A. III. 221. 11. 94. (v. ö. de ki 
vína bajt...u. o. 10.) bábsütő T. beszédhintő T. boglyarakó 
N. I. 2'-4. borozdabillegetö N. II. 329. (mert a borozdát 
mintegy végig billegeti), bosszúálló A. I. 22. böcsületszerető 
szív F. u. io3. bőrgyártó T. búszerző A. III. 278. büzkapó 
M. ny. VI. 3i8. Csöcsszopó A. II. 35. N. I. 419. K. 28. Dár- 
davető A. II. 242. dicsöségszerző dolog F. u. 58. dologbiró 
Ny. II. 182. -fogó, -szerető M. Ny. IV. 32 1. Egérfogó A. I. 
221. emberevő A. IL 297. esötartó; esernyő (mintegy esőt 
visszatartó, hárító) Ny. III. 261. életmentő P. 182. Favágó 
T. fegyverhordó V. Z. V. -hordozó A. fejkötő, -szedő T. 
-széditő Tompa, Sz. László II. 119. feleségféltő V. Z. III. 
fonalvető, -hajtó Ny. I. 281. fülrepesztő A. III. 238. füstfa- 
ragó stb. T. -okádó A. II. 8. Gondűző borocska P. 9. -viselő, 
gonoszmondók F. u. 106. -akarók K. 5o. jóakaró K. 94. 
rosszakaró K. 438. Hadkötöző -rontó V. Z. I. halálhozó A. 
II. 122. hamvevő (alakjára nézve v. ö. falnagy 5. §.) haza- 
védő kar A. II. 4i8. honvédő u. o. 417. P. 56. himvarró 
királ küsasszony N. I. 368. hiradó A. II. 95. -hordó F. u. 43. 
-mondó, hitszegő E. II. 57. Kastőtő, -ürítő szél K. 383. kép- 
író N. II. 393. Ny. III. 357. -faragó Matkó Ny. II. 3o. kincs- 
ásó A. IL 147. -érő u. o. 252. -tartó N. I. 4i4. kosárkötő N. 
II. 10. Leánycsaló K. 42. lisztlopó M. ny. IV. 473. lélekadó 
A. II. 290. -üdítő 24o. Mindenható; -tudó A. II. loi. Nagy- 
alható N. II. 260. -ehető. Őrálló A. I. 52. II. 48. (v. ö. őrt 
állani, és vártaállás F. u. 21.) Patkófekvő (v. ö. ágyfekvö): 
16, mely patkóján hálván daganatot kap. Ny. k. II. 379. 
pártfogó; -ütő. Sirásó A. I. i55. sótartó, számadó E. II. i32. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 297 

szekérkenö P. 78. szentségtörő szók A. II. 4i8. szeretötartó 
Ny. I. 182. szemfedő, -takaró N. I. 279. 218. szemfényvesztő 
F. u. 82. szemlegelö képek u. o. 73. -vakitó A. II. 44o. szé- 
natartó N. IL 23. szitakötő T. szívemelő A. IL 290. -erő- 
sítő Ny. III. i84. -nyugtató A III. 264. -rázó V. Z. V. -szag- 
gató K. 99. -szakasztó A. IL 269. szómegálló M. Ny. VI. 35 1. 
-szóló Ny. III. 377. -fogadó A. III. 335. szőrszálhasogató 
F. u. 129. Tanácsadó, tányérnyaló T. teherviselő állat Bal. 
Ny. III. 496. testőrző A. II. 192. tisztelethozó A. 11; tiszt- 
tartó, -viselő, tűzokádó A. II. i24. -legelő mének u. o. 3o3. 
Vasgyurú Ny. III. 4o. várbakoló eszköz A. II. 242. vá- 
rosőrző Ny. III. 4o. vendégfogadó; -késérő Ny. III. 366. 
vérfogyasztó A. II. 437. -ontó 190. -szopó 94. 

Bokorugrós szoknya Ny. III. 427. = bokorugró sz. N. 
U. 4o. mitevős K. 4i4. N. I. 367. = mitévő A. II. 245. 

Bornemisza : bornem-ivó. 

Ingyenlesi v. ö.: „ingyent leső, esdő" M. ny. VI. 332. 

II. Asztaláldás Corp. gram. 106. áldomásivás A. III. 42o. 
átok-, halál- és kárhozatkivánás u. o. 267. Becsületkeverés 
F. u. 122. búelfelejtés N. I. 84. Cselvetés F. u. 8. A. II 427. 
csillageresztés, -rúgás M. Ny. VI. 319. Emberszólás F. u. 77. 
erőmegfeszités P. 589. egyházkelés (kel áthatólag; v. ö. bú- 
csújárás) T. érvágás A. I. 225. Fecsketejevés E. I. 112. fé- 
szekcsinálás, -rakás N. I. 492. fogcsikorgatás A. III. 234. -vi- 
csoritás Ny. I. 92. Gondviselés F. ny. I. 176. III. 470. gyer- 
mektartás N. I. 338. -vesztés M. Ny. VI. 32q. Hadizenés A. 
II. 369. -költés u. o. 256. halálujitás Új m. Múz. VIII. 189. 
hálaadás F. u. 8. háztüznézés T. hirmondás N. I. 20. hitsze- 
gés E. IL 60. Időtöltés A. II. 256. -vesztés Tompa, A vlátó. 
igazmondás A. II. i5i. istenkáromlás A. III. 193. Jeladás K. 
i55. Kárvallás F. u. 7. kendernyövés A. I. 219. Lantpengetés 
Bal. Ny. IIL 496. leánykikérés Ny. IIL 186. Misemondás Matkó 
Ny. IL 75. munkatevés A. IL 354. Pályafutás (v. ö. egyház- 
kelés) P. 27. versfutás T. Rendtartás F.Ny. I. 173. Szin- 
mutatás Matkó Ny. II. 168. szemfényvesztés A. II. 4. i3i. 
szemhunyorgatás A. III. 279. szivvidámitás Ny. IIL 4o. szu- 
ny érés, -vesztés M. Ny. VI. 35 1. szóváltás N. I. 3 12. Tör- 
vényhozás A. IL 4i8. Udvartartás F. Ny. L 176. útmutatás 
P. 70. Üstökvonás T. Vizuszás (v. ö. meguszsza bármi 
kis hajó A. L 287. pályafutás) Bal. Ny. IIL 495. 



Digitized by VjOOQIC 



298 SIMON YI ZS. A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 

Bűnbánat A. I. 24. bűntett (* tévét,* tévt ; -tét:* tévét) 
A. II. i84. Elégvét (mint -tét) Ny. III. 36i. emberáldozat A- 

I. 22. -vadászat II. io3. Húsvét, (Annyira összeolvadt, hogy 
ragozása mélyhangú, mintha egyszerű szó volna húsvét- 
nak). Istentisztelet P. 182. Kepehordat Ny. II. 87. Medve- 
vadászat A. II. 120. Világjártodban (* járatodban) Mér. 
népm. világéltemben (* éltemben) u. o. teljes világéletében 
(v. ö. éljed vele világodat Népd.) N. II. 447. 

Borital N. I. 3i4. E. II. 216. A. II. 290. búcsúvétel u. o. 
77. büntétel Matkó Ny. II. 71. Jótétei N. I. 872. (-tétemény 

II. 32o). Kenyérétel: manducare Münch cod. 43. Törvény- 
tétel Matkó Ny. II. 71. Vajdatétel A. III. 175. 

Leányosztály = leányosztás E. II. 187. 

Szembekötösdi. 

I. alatt cselekvöt jelölök (nomina actoris) II. a. cselek- 
vést jelölök (nomina actionis) vannak fölsorolva. B o k o r- 
ugrós, mitevös olyan képzések, mint tudós. B ornem- 
isza talán olyan rövidült végű igenév, mint kósza. Bud. 
M. u. Szót. 50. In gye ni esi pedig olyan igenév, mint maga 
1 e s i, c s a 1 i, n y a 1 i f a 1 i. Az -ó végűek mellett van néha 
megfelelő -tl-n végű melléknév is : szófogadó : szófoga- 
datlan N. II. 4i6. elégtehetetlen Ny. II. 182. írástudó : 
Írástudatlan u. o. 328. magával jótehetetlen u. o. 
4o. bosszuállatlan Debr. leg. k. Ny. III. 3 1 o. haszon- 
vehetetlen K. 44^0. Ezeket véleményem szerint nem igy 
kell tagolni : szó- fogadatlan, hanem legközelebb igy: 
szófogadat-tlan azaz szófogadat-talan, úgyhogy 
ezek a -í/-n képzővel a II. alá való -í képzős cselekvés ne- 
vekből képzett melléknevek (a képző alakjára nézve 1. Bud. 
Ny. KilV. i42.). Ezen melléknevek aztán, mint minden -í/-n 
képzős mn., (képzővesztett) határozóul is használatosak: 
bár tudnál elhallgatni vmit szótétetlen K. 358. meghala 
test am en to m téteti en N. II. 326. Ép igy hasznavét- 
1 e n ü 1 (v. ö. 1 5. §.) vagy haszonvétlenül M. Ny. VI. 33o . 
kitett határzóképzővel. 

SiMOMYi Zsigmond. 



Digitized by LjOOQIC 



SZARVAS. A nyelvújítás APOLÓGIÁJA. 299 

A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 

IIL 

A nyelvérzéknél maradtunk, annál a csudaállatnál, mely 
fölnyergelve minden pillanatban készen áll a neológus ren- 
delkezésére, hogy, ha valahol megszorítják, felpattanjon há- 
tára, s tüskön-bokron keresztül nyargalva, elvágtasson a nyilak 
zápora elóL 

Mikor mi azt mondjuk, hogy egy vagy legföljebb csak 
pár származékszóban élö szógyökereket, minthogy eredeti 
jelentésük egész biztossággal a legtöbbször meg nem hatá- 
rozható, sem tovább képzésre alkalmaznunk, sem önálló 
szókként életbe léptetnünk nem szabad: akkor a neologia, 
minthogy e törvény ellen, bár öntudatlanul, számtalanszor 
vétkezett, a helyett hogy elismerné hibáját, mentséget keres, 
s mást nem találván, a nyelvérzékhez folyamodik, s nagy 
fennen azt hangoztatja: „igaz, a nyugvó gyökök jelentései 
ritkán tiszták és átlátszók; de elég, ha megközelítik fogal- 
mainkat; a többit a nyelvérzék végzi." (27. 1.) Ugyanez a 
feleletük a holt képzőkre nézve is : „Igen is védem a nyugvó 
képzőknek ismét használatba vételét; ne féljünk, a nyelv- 
érzés ellenőrizni fogja azt." (17. 1.) 

Nem tekintve, hogy az említett „nyugvó gyököknek és 
képzőknek** egy jó része nem egyéb puszta mesénél, melyet 
a neologiának e téren nagyon is merésznek bizonyult fan- 
táziája alkotott, csak azt a szembeszökő ellenmondást aka- 
rom felmutatni, mely a föntebbi két állításban leledzik, 
melyeket Toldy azon hiszemben vethetett oly könnyedén 
papirosra, hogy az ő kezében ellenünkben a fapuska is biz- 
tos fegyver. 

Holt gyökerekről, megmerevült, vagy nem bánjuk, a 
mint Told)' nevezi, nyugvó képzőkről van a szó, oly gyö- 
kerekről és képzőkről, a melyek a nyelvtudatból kivesztek, 
a melyeket többé ilyenekül már nem érezünk. Hogy pél- 
dával világosítsuk fel a dolgot, holt gyökér a hárs szóban 
a hár- s ennélfogva itt a hozzáadott képző -5 is az 
(Budenz, Magyar -ugor Szótár 112. sz.); sem az egyi- 
ket, sem a másikat külön tagnak már nem erezzük. Meg- 
merevült szógyökér a kös\vény szóban a kős\' (u. o. 79. sz.) ; 
a különben legépebb magyar fül sem érzi ki ma belőle a 



Digitized by VjOOQIC 



3oO SZARVAS GÁBOP. 

„szaggat** jelentést. Megmerevült igeképzö az -n ezekben; 
kös:{'őn^ bocsá-n-iat), ti;f-e;i (u. o. 62. sz.) sat. sat. 

Vizsgáljuk most Toldy állítását. Vannak a nyelv- 
ben oly gyökerek és képzők, a melyeket csak az összeha- 
sonlító nyelvtudomány ismer, de a melyek a nyelvérzék 
előtt teljesen idegenek, a melyekről a nyelvérzék nem tud 
semmit; s Toldy szerint mindamellett ezek, „a nemzet 
nyelvérzékében é l ő gyökerek", és jelentésük és functiójuk 
meghatározásában, megítélésében épen az abiró, a 
kinek sejtelme sincs mi voltukról: a nyelvérzék. 

Nagyon meg lehet szorulva okok dolgában a neologia, 
mikor ily képtelenségekkel kell kiszállnia ügye védelmére. 

Mikor azt mondjuk, hogy a nyelvújítás minden tudo- 
mányos kritika nélkül végezte munkáját s tömérdek korcs 
szóval árasztotta el az irodalmat: arra ismét a nyelvérzéket 
tolják fel argumentumnak. Azt felelik rá, hogy hiszen rósz 
szó nincs is az irodalomban, „a rósz elbukott magá- 
tól;anemzet helyesnyelvérzéke elejtetteazt". 
(4. 1.) Ha meg ez állításuk ellenében tényekkel állunk elé, 
s kimutatjuk egyik-másik védett szavuknak kétségtelen hely- 
telenségét, arra megint csak a nyelvérzékkel védik magukat; 
vagy azt felelik rá, hogy „egyesek túlbuzgósága vagy ízlés- 
telensége correctivumot talál a nyelvérzékben, 
mely a nem szépet, nem alkalmast elejti ezentúl is, mint 
elejtette eddig" (16. 1.); vagy kereken kimondják, hogy ,ha 
rósz is a szó, azért helyes, ha kell, ha tetszik 
a nyelvérzéknek (i5. s 26. 1.), a mely szükségből tá- 
gít is a törvényen". (25. l.) 

Itt ismét egész raja van az ellenmondásoknak: „a rósz 
elbukott magától, elbuktatta a nyelvérzék"; ezt az állítást 
meghazudtolja a következő: „a rósz correctivumot talál 
mindig a nyelvérzékben"; ezt s vele az előbbit újra lerontja 
eme [másik: „ha rósz is a szó, azért helyes, ha tetszik a 
nyelvérzéknek." Hogy miként maradhatott meg, miként élhet 
oly sok rósz szó a nyelvben, ha a roszat a nyelvérzék 
mindig elbuktatja; aztán meg hogy miként lehet a rósz 
helyes, ez az, a mit a mi eszünk, bárhogy erőltetjük is, 
semmiképen föl nem ér. 

A mint látjuk tehát, Proteus, a tenger jós örege, a 
mint a költő nevezi őt, közelről sem volt oly Ördöngösen 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 3oi 

alakos, mint neologusaink nyelvérzéke. A mi igaz igaz, meg 
kell vallani, hogy szorultságukban úgy kiczirkalmazták, hogy 
valóságos en-tout-cas köpenyeg lett belőle; alkalmas min- 
denre, egyként használható télen-nyáron, csendben-viharban, 
eső és nap ellen. Különösen, sikerült mesterfogás a nyelv- 
érzék definitiójában az, hogy vele az ismeretlen értelmű szó- 
gyökerek jelentésének megmagyarázását, a nyelvújitás (szó- 
készítés) jogát, az új szók helyességének vagy helytelensé- 
gének meghatározását kizárólag maguknak vindikálják. Midőn 
például mi nem a magunk, hanem a nyelvtudomány által 
meghatározott elveket felsoroltuk, a melyek új szók készíté- 
sénél szem előtt tartandók, arra a neologia, a mint múltkor 
hallottuk, azt felelte, hogy nekünk nincs jogunk a szóalko- 
tásba beleavatkozni, mert nekünk nincs inspirácziónk, a 
nyelvérzék pedig, az első kellék a szóalkotásban, inspiráczió. 
S ismét: „a szóújítást a nyelvérzék magától, a Nyelvőr nél- 
kül is el tudja intézni." Ezzel megint félremagyarázhatatla- 
nul ki van mondva, hogy a Nyelvőr íróinak nincs nyelv- 
érzékük; mert ha volna, ők is intézhetnék a szóújítást. De 
nem csak nekünk „grammatikusoknak", hanem nincs sem 
egyesnek, sem a milliónyi népnek helyes nyelvérzéke s így 
joga sem a fent elsorolt kérdésekhez hozzászólani vagy 
szavát latba vetni ; ezeknek a szava csak azon esetben nyom 
valamit, ha esetleg a neologia nézetével egy értelemben van. 
Körülbelül három éve, hogy egy munka jelent meg 
Vadnai Rudolftól e czímmel: „Nyelvünk hangolva- 
dásáról." A ki maga is figyelmet fordított a magyar 
tájszólásokra s e munkának népünk kiejtésére s az egyes 
hangok meghatározására vonatkozó adatait figyelemmel meg- 
olvasta, ha lelkiismeretesen akar itélni, ki kell e mű 
szerzőjének számára azt a bizonyítványt szolgáltatnia, hogy 
nyelvérzéke oly finom, éles, erős, hogy valójában ritkítja 
párját. E mü bevezető sorai (a 44. lapig), melyek nagyobb 
részt az egyes magyar vidékek kiejtésének megállapítá- 
sával, s közbe-közbe egy-egy etymologiai fejtegetéssel foglal- 
koznak, még 1869-ben felolvasásra kerültek az akadémiá- 
ban. A felolvasás végeztével (így olvashatni az idézett 
mü 45—46. lapján) Toldy Ferencz felszólalt az ellen, 
hogy akad tag, ki ilyesmit (Vadnai szerint: sületlenséget) 
felolvasásra ajánlani tud. A mint mondtuk, Vadnai Rudolf 



Digitized by VjOOQIC 



302 SZARVAS GÁBOR. 

nyelvcrzékét csak irigyelni lehet, a magyar kiejtésre vonat- 
kozó állításai helyesek, s Toldy mégis nagyon keményen 
elitélte. Miért? Talán szófejtegetéseiért? Az igaz, hogy 
azoknak nagy része gyarló ; de nem igen áll mögötte Toldy 
etymologiájának, a mint majd utóbb kimutatjuk ; mindakettö 
ugyanegy alapon nyugszik, a nyelvérzéken. A magyar nyelv- 
érzék dolgában pedig, ez ismét kétségtelen, Vadnai jobban 
meg van áldva a természettől. 

De nem csak egyeseknek, hanem nincs meg a népnek 
sem a szók helyes vagy helytelen voltának megítéléséhez 
megkívántató nyelvérzéke, ha esetleg megtagadja a neologiá- 
nak egyik-másik alkotását. A romlatlan népies nyelvérzék 
például határozottan visszautasítja az -ár képzőt ama func- 
tiójával, melyet a nyelvújítás fogott rá e szavakban: tanár, 
titkár^ ors^áglár^ áldo\ár^ stb. Ha ez a képző a magyar 
nyelvérzéknek valójában foglalkozást jelölne, honnan volna 
az megmagyarázható, hogy a més:{áf\ csapláry korcsmár stb. 
szavakból mindannak ellenére mésiár-os-iy csaplár-os-ty kocs- 
máf^'OS'i készített ? Ha a -nok képző a neologia állítása sze- 
rint annyira magyaros, miért nem fogadja el az egész nép 
teszem azt a mérnök szót, hanem az egyik helyette méro-u 
a másik föld vagy ors\ágmérőty a harmadik mértök-öi vagy 
mértökös-t s a nagy rész ind:{sellér't használ ? Ha az ab- 
strahált igegyökérrrel való összetétel, a mint az újítók állít- 
ják, nyelvünk természetében van, miért vonakodik a nép 
legnagyobb osztálya például a gj'ufá-i elfogadni, s miért 
mond helyette gjújtó-ij gyújtó fá-l vagy gyújtó s^álká-x 
vagy pedig masiná-x ? Azt a higgadt, elfogulatlan Ítélet nem 
fogja megtagadhatni, hogy a teljesen ép, egészséges nyelv 
érzéknek leghívebb képviselője a minden idegen hatástól 
ment nép; s mégis mikor a neologia szerint a helyes nyelv- 
érzéknek szavára kellene hallgatnunk, épen a helyes nyelv- 
érzéknek tolmácsát, a népet fosztja meg a szavazat jogától 
s ellenébe állítja „a józan és finom fülű", vagy a mit rajta 
ért, a mai irodalom nyelvérzékét. 

Állapodjunk meg itt egy kissé ennél a ^józan s finom 
fülű, mívelt, nemzeti, helyes nyelvérzéknél**, a mely csak 
jót alkotó, fenntartó, ellenőrző, s mindamellett a roszat irtó, 
a helytelent helyessé tevő s törvénytágító erő egy sze- 
mélyben. 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 3o3 

Általánosan, t. i. az irodalomban általánosan elfogadott 
új szók pl. ezek : iJjonc\^ láthatár^ tanácsnok j esernyő^ 
siakma^ pamlag^ s\erep, tömör sat. sat. Minthogy Toldy 
szerint „a rosz elbukott magától, a nemzet helyes nyelvér- 
zéke elejtette azt", ezek pedig nem buktak el, hanem élnek, 
következik, hogy ezek jó szók, s alkotójukban megvolt az 
annyira hangsúlyozott helyes nyelvérzék, az inspiráczió. E 
szókat pedig, a melyek egytöl-egyig helytelenek, a hírhedt 
Barczafalvi Szabó Dávid készítette, a kit „idétlen" koholmá- 
nyaiért maga Kazinczy is erősen megrótt. 

Látnivaló tehát, hogy mit tartsunk ama nemzet „mí- 
veltjeiról, a kik egy ilyen hibás velejü koponyának sület- 
lenségeit túlhajtott buzgalmukban először felkapták és for- 
galomba hozták. Azért, hogy egy félszázad előtt néhány 
újító elvitázhatatlan tehetségüknél fogva uralkodva az iro- 
dalmon s egy szent ügynek, a magyar nyelvnek terjeszté- 
sével maguk részére hódítva a közvéleményt, a roszat rosznak 
föl nem ismerve, azt mintegy rákényszerítették a nekik föl- 
tétlenül hódoló müveit közönség nagyobb részére, azért 
most az újabb nemzedékre, a mely e korcs termékeket jó- 
hiszemben örökség gyanánt a múlttól átvette, mint tanúra 
hivatkozni helyességük mellett nyugodt megfontolással nem 
lehet. Hisz tudjuk, hogy az emberi természet lassanként 
a méreghez is hozzászokik; a nyelvújítás elvének teljesen 
hódoló iskola pedig épen arravaló hely volt, hogy a 
jóra-roszra egyiránt fogékony ifjak fülét folytonos ismétlés- 
sel az új szókhoz, ha mindjárt helytelenek voltak is, annyira 
hozzászoktassa, hogy utóbb, minthogy nagyobb részt szük- 
séges fogalmakat födöztek, szókincsükben lényeges helyet 
töltöttek be, s eszükbe sem jutott arra gondolni, hogy tán 
hibásak is lehetnek. 

Hogy mily ereje van a mai irodalom nyelvérzéke ta- 
núskodásának valamely nyelvhasználat helyes vagy helytelen 
volta mellett, megitélhető még a következőből is. A neolo- 
gia, mikor már minden argumentumból kifogyott, s maga 
is kénytelen volna elismerni, hogy egyes szóosztályok csak- 
ugyan a nyelvtörvcnyek megsértésével készültek, utoljára 
azzal lép föl, hogy helyességük mellett tanúskodik az iroda- 
lom nyelvérzéke, mely azokat elfogadta s széltiben hasz- 
nálja. De az irodalom nyelvérzéke szerint helyesek például 



Digitized by VjOOQIC 



3o4 VOLF GYÖRGY. 

a következő világosan idegenszerű szófűzések és szólások: 
s:{ellemdús^ reményteljes^ vi^^bő forrás, magas kor, beállítja 
a munkát, válas\tási törvény, a híd hordképessége sat. Eze- 
ket s még egy rakást naponként olvashatni a hírlapokban, 
mindenféle hivatalos iratokban, hallhatni a képviselő házban 
s a hol csak beszélnek a literátus emberek ; de vájjon ez az 
igazán általános használat, magukat a nyelvújítókat kérdez- 
zük, billent-e csak parányit is az idézett kifejezések helyes- 
ségén? Hivatkozhatni-e tehát a legmélyebb rétegéig meg- 
romlott irodalmi nyelvérzék tanúskodására oly használat 
mellett, a mely a világosan kimutatható nyelvtényekkel s a 
még romlatlan érzékű nép egyetértő nyilatkozatával szem- 
beszökőleg ellenkezik ? 

A neologia szempontjából Ítélve tehát, mert a tudo- 
mány elvei szerint a szók helyességének megítélésére a 
nyelvérzék elégtelen, s így illetéktelen biró, mondjuk tehát, 
még a neologia által elfoglalt alapra állva sem fogad- 
ható el a nyelvromlás korszakában felnőtt 
irodalom nyelvérzéke-— mert midőn Toldy a „nem- 
zet, az összes nemzet, a nemzet míveltjei, a helyes, a finom 
fülű nyelvérzékröl" beszél, mindezeken az irodalom nyelv- 
érzékét kell értenünk — hiteles, szavahihető ta- 
núnak. 

Szarvas Gábor 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 
I. 
E fejtegetés megint a n Vasárnapi Üjság*' i8. számának 
„Irodalom és művészet" rovatában közlőitekhez fűződik. Nem 
foghatok bele igazán, mielőtt egy-két általános dolgot nem jegy- 
zek ide. Ilyen, hogy a Vasárnapi Újság szerint mind Toldy mind 
Fogarasi fölolvasása Szarvasék „ama törekvése ellen volt intézve : 
kiküszöbölni a nyelvből minden szót, mely a nyelvújítás korsza- 
kában vagy még újabban keletkezett, s nem helyesen, nem sza- 
bályosan van képezve; és minden, bár helyes szónak helytelen, 
idegenből kölcsönzött használatát s végre minden magyartalan 
szólásmódot, kifejezést, mondatszerkeszrést s szórendet, a milye- 
nekkel részint a hivatalos btirói stílus, részint s főleg az idegen 
nyelvekből (különösen a németből) mohón és hevenyében fordító 
journalistika már egészen elárasztotta irodalmunkat, folyvást 
iszapolja el a tiszta, tos-gyökeres magyarságot, s már-már fenve- 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3o5 

geti a legjobb írók, s6t magának a népnek is ép nyelvérzékét. 
Oly bajok, tagadhatatlanul, melyek megvannak, sót napról napra 
jobban harapóznak el, melyek ellen tehát hogy reakczió támadjon, 
természetes is, üdvös is.** 

Ez egy kicsit nehézkesen van ugyan mondva, de annyi 
mégis kibetűzhető belőle, hogy Toldy meg Fogarasi egy oly 
„törekvés** ellen harczoltak, melyet a „Vasárnapi Újság** maga is 
^tidvösnek* mond. Megjegyzendő, hogy e „törekvést** ugyancsak 
b alább is „feltétlenül helyesli s elismeri szükségét**. Hétköznapi 
logika szerint tehát Toldy-Fogarasiékat vagy egészen vagy leg- 
alább nagyobb mértékben kellett volna elitélnie mint Szarvasékat. 
De hiszen nem azért „Vasárnapi Újság**, hogy hétköznapi logi- 
kája legyen. Majdnem minden szava Szarvíisék ellen van intézve. 
Arról meg, hogy az „ép nyelvérzék megvesztegetése" els6 sor- 
ban nem a „hivatalos bürói stílust** s nem a „mohón és heve- 
nyében fordító journalistikát", hanem a neologiát terheli, már a 
múltkor szóltam. Ama hosszú idézetb&l azonban még más is 
világos. A mit elésorol, az Szarvasék egész törekvését teszi. A 
Vasárnapi Újság szerint tehát Toldy meg Fogarasi Szarvasék 
egész törekvése ellen harczoltak; másik mondásában meg már 
Toldy csak „túlzásuk ellen" s Fogarasi csak „az új szóképzés 
igazolására szállt síkra**. Tessék ezt kiegyeztetni! 

Ad vocem túlzás. A Vasárnapi Újság minduntalan ezt veti 
ellenünk. Hogy mért vagyunk túlzók, azt világosan talán maga se 
tudja. Úgy látszik, els5 túlzásunk az, hogy a nyelvet, mikor egye- 
sek tetszésébe vagyis a nyelvérzékbe s a schlendriánba, alias 
megszokásba ütközik, mindennél nagyobb úrnak valljuk. Ez 
ellen tulajdonképen nincs más argumentuma, mint hogy a nyelv- 
érzék „jogosultságára** s a schlendrián régi voltára támaszkodik. 
Mikor a nyelvvel nem ellenkezik, mi se tagadjuk a nyelvérzék 
jogosságát; csak akkor nem ismerjük el, mikor az egész nemzet 
nyelve áll vele szemben. Azt meg épen nem érteni, hogy Szarva- 
sék ellenében miképen lehet „húsz-harmincz évi gyakorlatra** 
hivatkozni, mikor 6 mögöttük tudja isten hány százados 
gyakorlat áll. Kár volt a Vasárnapi Újságnak ezt a neologusoktól 
eltanulnia; a kik akkor, mikor jó szavainkat rendre fojtogatták, 
dehogy nézték ezeknek nagy régiségét, most meg egyszerre más 
nótát kezdenek fújni. Hja, a mikor korcsaikat kell védeniök, min- 
den eszköz jó. 

Második túlzásunk, megint csak úgy látszik, az, hogy „száz 
meg száz** azaz sok szónak „üzentünk hadat**. Hiszen az a baj, 
hogy sok a korcs szó. Ha csak egy kettő volna s mi még 
e kevésnek is „hadat üzennénk**, azt talán inkább lehetne 

M. NYELVŐR. IV. 20 



Digitized by VjOOQIC 



3o6 VOLF GYÖRGY. 

túlzásnak mondani. Úgy azonban épen azért kell üldöznünk, 
mert tömérdeken vannak s így égiszen megmételyezik a nyel- 
vet. A keveset még talán el lehetne nézni, de a sokat se- 
hogy sem. E második túlzásunk ellen már nincs is argumentuma, 
csak fenyegetése. „Meg fogja védeni** azt a tenger sok korcs 
szól „az irodalom joga, melyet Szarvasék egészen felednek vagy 
megvetnek**. Hogy ezt az utóbbit miből következteti, nem tudom, 
de annyit látok, hogy az irodalom jogáról nincsen tiszta fogalma. 
Az irodalomnak van joga a nemzet nyelvével élni ; van joga a 
nyelv törvényei szerint annyi új kifejezést teremteni, a mennyi 
neki szükséges s a mennyit csak bír; van joga a magyarul ki 
nem fejezhető fogalmakra idegen szavakat kölcsönözni ; s végre 
van joga mentül derekasabb munkákat alkotni. De nincsen joga 
a nyelvet rontani, tehát pl. korcs szavakat faragni; és épen 
azért, mert nincsen joga rontani, nincsen joga a nyelvet romlott 
állapotában erővel megtartani s a javításnak útját állni. A roszai 
védeni különben is, úgy tartom, erkölcstelenség; ilyen jogot 
tehát, ha a Vasárnapi Újságnak volnék, az irodalomnak nem tu- 
lajdonítanék. Csak ne alakoskodjunk ; valljuk meg őszintén, hogy 
az irodalomnak, jobban mondva az íróknak, kényelmesebb a meg- 
szokott rósz szót használni, mintsem jónak keresésében fára- 
dozni. De ebből hogy lehet aztán jogot formálni? Mi fontosabb, 
egyesek kényelme, vagy a nemzeti nyelv épsége? Kn egyébiránt 
irodalmunkról, mint egyik tisztelője, azt hiszem, hogy eddig csakis 
kényszerűségből élt korcs szavakkal; de a mikor majd e kény- 
szerűség megszűnik, azonnal a jóhoz fog szegődni. £ hitemet 
még a Vasárnapi Újság se képes lerontani. 

Harmadik, már nyiltan kifejezett túlzásunk, hogy „a Ka- 
zinczy ótai egész nyelvújítást s annak összes működését és ered- 
ményeit kárhoztatjuk és elitéljük**. Sokat roszalunk, az már igaz, 
de a túlzást nem a sok teszi, hanem ha elvető Ítéletünket olyasra 
is kiterjesztjük, a mi nem helytelen. Lehet, hogy megtettük, az 
ember könnyen csalatkozik ; de amazt mégis meg kellene bizo- 
nyítani, nem csak mondani, mint a Vasárnapi Újság. Mutasson 
ki nekünk a nyelvújításban akárki is egyetlen egy olyan helyes 
dolgot, a mit mi kárhoztattunk ; magunk is megköszönjük, meg 
a nyelvtudomány is nyer. No most túlzás-e még a túlzás? Mint- 
hogy már ennyire vagyunk, arra kérem, nem csak a Vasárnapi 
Újságot, hanem a neologia barátait általában, határozzák meg, 
de úgy, hogy a legcsekélyebb kétség is ki legyen zárva, meddig 
jogos az orthologia, meddig szabad tehát túlzás veszedelme nél- 
kül mennünk ? Még üdvösebb lesz, ha egyszersmind a neológjá- 
nak is megszabjuk határait. Azzal aztán vége szakad minden 
bajnak. 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. So'J 

A míg a neologusok ezt elintézik, addig a Vasárnapi Újságot 
magát arra kérem, hagyja meg .nekünk azt a jogot, mit egyéb- 
iránt a tudomány szabadsága követel, hogy a. roszat rosznak 
mondhassuk, ha neki nem tetszik is, különösen mikor még azzal 
nem fogjuk rá a baltát. Ez főkép a következő nyilatkozatára 
vonatkozik: „Szerintök pl. a s:{ildrd szó kiirtandó volna, mert 
sem a 5^i7 nem biztos gyök, sem az drd nem képz5. De fogja-e 
az irodalom e szép s rég elfogadott szavát kiirtatni engedni né- 
hány túlzó grammatikus által ?•* Megjegyzendő, ho^y a s^ildrd 
kiirtásáról még^nem volt szó, sejteti ezt a Vasárnapi Újság volna 
szava is. Hiába keresné valaki a nyelviisztító társaság jegyzéké- 
ben akár a már tárgyalt, akár a tárgyalásra csak kitűzött szavak 
között. Eléfordúlt ugyan a Nyelvőrben, de hátul s még ott is 
csak mellékesen volt említve, a mennyiben tulajdonképen a 5:^/- 
Idrda (Constance) keresztnévről volt szó. Hogy ennek korcs 
voltát ki lehessen mutatni, szükségképen mind képzőjének (-a)^ 
mind alapszavának (s!{ildrd) helytelenségére kellett reflectálni. 
Csak így került bele a s^ildrd. Mellékcsen miondva, más tévedés 
is van a dologban. Senki sem állította ugyanis, hogy „az ^drd 
nem képző", hanem azt, hogy a csal-drd tanúsága szerint csakis 
igéhez járul, a 5^//-r61 meg nem tudni micsoda. Most már egyéb- 
iránt azt is tudni; mert Pulszky Ferencz szóbeli közlése szerint 
mégsem a s:{ilaj'h6\y hanem a s:[ilfd-b6l van kihasítva, tehát 
névto. Csakhogy a ss[ildrd most se jobb mint annak el&tte, mert 
az 'drd névtöhöz kimutathatólag nem járul. De hogy visszatér- 
jünk, a Vasárnapi Újság, mint volna szava mutatja, tudta, hogy 
a s^í/aViZ-nak nem kiirtásáról, hanem csak helytelen képzésér&l 
volt szó, és minthogy még ennek puszta kimutatásáért is az íro-. 
dalmát lázítja ellenünk, világos, hogy a nyelvtudomány szabad- 
ságát egyáltalán nem akarja elismerni. Mondja ugyan : „szükség 
van arra, hogy egyfelől a nyelvtan, másfelől az irodalom és 
közhasználat jogai tiszteletben tartassanak". De 
maga, legalább a mi az elsőt illeti, nem teszi. A lázítás különben 
is, úgy látszik, kedves foglalkozása. Tízszer is biztatja az iro- 
dalmat, hogy ezt vagy azt ne engedje, s az egész nyelvügyi 
mozgalmat úgy tünteti föl, mintha az irodalom jogait csorbítaná. 
Pedig ha valamelyik fél, akkor nem a nyelvtudomány kövelett el 
jogsértést, mert az irodalom lépte ál a határt, mikor az újítók 
vacf nyelvészkedését oltalmába fogadva, azt követelte a nyelvtu- 
dománytól, hogy e féktelen gazdálkodást ne csak szótlanul lúrje, 
hanem még szentesítse is. Azért a mostani mozgalom legfeljebb 
jogos visszautasításnak tekinthető. 

Általában úgy látom, hogy a Vasárnapi Újság nagyon sze- 

20» 



Digitized by VjOOQIC 



3o8 VOLF GYÖRGY. 

mélyesen veszi az egész ügyel. Nem annyira azt nézi, helyes-e, 
helytelen-e az, a mit mondunk, hanem inkább azt, hogy hányan 
vagyunk ; mert lieki a korcs szavak gyomlálgatásál nem annyira 
a nyelv Üdve követeli, mint inkább „néhány túlzó grammatikus**, 
így aztán nem csuda, hogy nem tudja fölfogni, mért kelljen 
járda helyett jdrót mondani, mert azt hiszi, hogy az csak annak 
a .néhány túlzó grammatikusnak** a privát gusztusa. Nem is mu- 
lasztja el hozzá tenni, hogy „persze, a kedvökért ezentúl igy 
fogunk beszélni : a jdrón járó nép.** Hát aztán mi ne csudálkoz- 
zunk a Vasárnapi Újság járdán jártán? Lám a járdát is ki 
lehet figurázni ; sot azt mondom, akármelyik szót, csak elég 
Ügyes vagy elég ügyetlen legyen az ember hozzá. De mióta ar- 
gumentum az, hogy az ilyen lehetséges? Akkor csak dobjuk 
el a fonóy fürdő, s:{abó, seprő szavakat is ; mert pl. azt is lehet 
mondani : a fonó fonó népe, a fürdő fürdő vendégei, a 
•-s:{abó s:{abó ollója, a seprőstől vett seprővel seprő szolgáló stb- 
De ilyet hallani-e csak a legegyügyübb paraszt embertol is? Ha 
csak játékot nem űz, bizony nem. Ha már okot mondunk, legyen 
ok, ne tréfa, és aztán ne tegyen a Vasárnapi Újság semmit se 
Szárvasék, hanem a nyelv kedvéért. 

Egészen személyes fordulat az is, mikor nagy gúnyosan 
kérdi attól a „néhány túlzó grammatikustól**, „biszik-e, hogy a 
rakpart szót ki fogják már irthatni, s a rakodó meg nem tudom 
mi, más jelentésre is használt szókkal fölcserélhetni?** Ha sok 
Vasárnapi Újság akad, akkor bizony nem hiszik. Ha meg azt 
„nem tudom**, hogy a rakodón kivÜl „mi szókkal** akarták a 
.nyelvtisztítók „fölcserélni** a rakpartot, akkor egyszerűen utána 
nézek. De arról biztosítom a Vasárnapi Újságot, hogy egy sincs 
köztük, mely „más jelentésre is használatos**. Minthogy csak a 
rakodót említette, magam is ennél maradok. Ez általában olyan 
helyet jelent, a hol ki-, be-, föl- s lerakodni szokás. Hát a nyelv- 
tisztítók nem ilyen értelemben alkalmazták a partnak azon ré- 
szére, a hol a hajók ki- és berakodnak? De meg ha a rakodó 
csakugyan más értelemben is le volna foglalva, akkor se volna 
baj. Van nyelvünkben elég olyan szó, a melyeken még a legneo- 
logusabbb neologusok sem ütköztek meg. Teszem: ár, ár, ár 
ér, ér, ér; kar, kar; tűz, tűz; fűz, fűz; nyom, nyom; ég, ég; 
elég, elég stb., nem is szólva olyan alakokról, melyeket a conju- 
gatió vagy declinalió lesz egyformákká, mint pl. ért (verstebt), 
ért (wrar werth), ért (erreichte) ; ereszt (er lásst), ereszt (das 
vordach) stb. Okozlak-e ezek valaha félreértést ? Ügyes kézben 
nem, legfeljebb szándékosan; az ügyetlentol meg úgy sincs olta- 
lom. A 'da 'de képzőről is azt hiszi, hogy csak annak a „né- 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. Sop 

hány túlzó grammatikusnak" nem tetszik, mert „a helyeit hogy 
megszoritni akarják használatát, neki esnek tüzzeUvassal, s egy- 
átalában kitiltják.** Hát hiszen ha nem jő, mit csináljunk vele ? 
Különben is nem mi tiltjuk ki, hanem a nyelv nem akar róla 
tudni. Ha csak rajtunk állana, isten neki ; de csak nem igazol- 
hatjuk, mikor legfeljebb a mongol nyelvben található. Tudja a 
Vasárnapi Újság is, hogy „kétes eredetű" azaz önkényesen alko- 
tott, szóval koholt. Hanem hát o csak azért nem akarja kitíltatni, 
mert a jdrda szóban is megvan, az meg neki tetszik. Ez azon- 
ban nem elég ok arra, hogy az a „néhány túlzó grammatikus*" 
hazudjon, már pedig hazudniok kellene. Különben azt sem értem, 
hogy kelljen a -da -de használatát megszorítani, ha csak már 
meglevő szóval összeköttetésben nem húzzuk nyársba; mert ma- 
gában nem fordul elé, a jövő meg még nincs a kezünkben. Ha 
pedig meglevő szóban bántjuk, akkor mindig akad, a ki az illető 
szót oltalmába fogadja ; hiszen még a vigarddn^k is akadt vé- ^ 
delmezöje. 

Már most a dologra. A Vasárnapi Újság jól érezte, hogy 
a korcs szavakat bajos védenie, ha elébb meg nem ingatja 
Szarvasak tételeit Ezt aztán így teljesíti. Elmondja, hogy „nem 
kerülhették el azt a hibát, melybe minden reakczió bele szokott 
esni, hogy túlzásokba megy s azzal túllő a czélon.** Hogy a túlzás 
vádja nem érhet, azt már megmutattam. De meg ha túlzók vol- 
nánk is, mit bizonyítana az tételeink ellen? A túlzásban csak az 
alkalmazás hibás, a tétel jó. A túlzás vádjával tehát egyetlen egy 
lételünket sem lehet megczáfolni; és minthogy a túlzást ránk 
bizonyítani a Vasárnapi Újságnak nem sikerült, nem is sikerül- 
hetett, tehát tételeink hitelét rontó törekvéséből a kori:s szavakra 
semminemű haszon nem háramlik. Következik azonban, hogy 
„Szarvasék felállították elveiket, melyek, nagyobbára leg- 
alább, tagadhatatlanul helyesek a grammatika szempon t- 
jából. De itt van már els5 tévedésök". Tehát még a „gramma- 
tika szempontjából** se mind helyes; a többi meg épen azért 
nem helyes, mert „a grammatika szempontjából** helyes; hiszen 
„itt van már els5 tévedésök*. A Vasárnapi Újság grammatikáján 
azonban, mint már a múltkor mutattam, magát a nyelvet kell 
értenünk. Már most a mi Szarvasék tételei közöl „a grammatikai 
szempontból" helytelen, ugyebár azért helytelen, mert a nyelvvel 
ellenkezik. De akkor azon tételeik, melyek „grammatika szem- 
pontjából tagadhatlanúl helyesek", tehát a nyelvvel nem ellen- 
keznek, mért mégis helytelenek? Talán épen azért, mert nem 
ellenkeznek ? Nyílván egy kicsit össze kellene czivódniok a nyelv- 
vel, hogy helyesek legyenek. No már ez czífra. Arra is kíváncsi 



Digitized by VjOOQIC 



3lO VOLF GYÖRGY. 

vagyok, hogy még hány „tévedésök" van a Szarvasaknak; meri 
a Vasárnapi Újság csak az „elsőt" említi meg, a többit elhall-; 
gátja. Hogy mért, nem tudom. Alkalmasint kiméli Szarvasékat. 
Ez egy tévedésről is azonban már a múltkor kimutattam, hogy 
nem tévedés, mert Szarvasék tévedéséi abban látják, hogy sem a 
nyelvérzéket, sem a jőhangzást, sem a megszokást nem akarják 
elismerni. Már pedig az nem úgy van ; elismerik, csak hogy 
határok közt. De mely tételek nem helyesek még „a grammatika 
szempontjából" sem.> A Vasárnapi Újság csak azt az egyet tudja, 
mely szerint igeto főnévvel Össze nem tehető. Erre ugyanis azt 
mondja: „igazuk van talán a grammatika szempontjából, ám- 
bár van Joghd\, rak$iőlö s még egypár". Az a „talán** sehogy 
sincs helyén; mert ha foghá^, raks^öló s az a „még egypár" 
ellenük bizonyít, akkor határozottan nincs igazuk. Ha pedig nem, 
akkor mire való az a, majd komédiának mondtam. 

Nézzük azonban, foghat meg raksiölö csakugyan Szarvasék 
ellen szól-e? Könnyű lesz kimutatni az ellenkezőt. ^ fog meg 
rak amaz összetételekben t i csak látszatra iget&k, valójában 
pedig mind a kett5 simplex névto. Az első Kresznerics szótárá- 
ban dens és capit mellett még captivus értelemben is áll; tehát 
fog annyi mint fogoly, rab, s a fogház annyi mint fogolybáz, 
rabház. Igeto-e még a fog? A raks:[ölöt meg a Vasárnapi Újság 
nyilván nem ismeri, s azt hiszi, hogy eltenni, elrakni való szolo. 
Már a Nagy Szótár jobban ismeri; mert a nagyon is föltolakodó 
rak ellenére is nem rakni, hanem ragadni igére gondol, s 
szőlőnket tömöttségérol ragsiölő-ntk értelmezi. Bizonyára tudja, 
hogy mért. A Tájszótár meg világosan szolofajnak s Balaton 
melletti szónak mondja. Mi köze lehet tehát a raks:[ölönt\i a 
rakni igéhez ? Hogy semmi, valamint hogy egyáltalán nincs, 
azt legfényesebben mutatja teljes alakja, a ratoksiölo, melyet 
Kresznerics szótára, e minden kétséget eloszló megjegyzéssel 
kisér: „Szála Vben így nevezik a' R a k-szolot". Nem tudom 
ugyan mi az a ratok^ lehet hogy idegen szó ; de hogy a rák- 
szőlőben a rak igeto voltát lerontotta, az bizonyos. Már most 
Szarvasék ellen bizonyít- e ama két szó, vagy mellettük? Csaló- 
dik azonban, a ki azt hiszi, hogy a neologusokat ez meg fogja 
nyugtatni. Megint csak azt az alakoskodást fogják űzni, a mit 
űztek már a -da -de védelmezése alkalmával. A mikor egyik 
rókalyukból kifüstöltük, másikba bújtak, innét is kiszorítva har- 
madikba s így tovább, míg utoljára is Mongolországba kellett 
menekülniök. Most is bizonyára a Vasárnapi Újsággal közös rej- 
tekben tartanak „még egy pár" olyan fogház, raksz516 fajta 
szót. Majd úgy egyenkint kieregetik, hogy megbotoljunk, s 5k 



Digitized by LjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3 1 I 



4 



azalatt tovább osonhassanak. Csak arra figyelmeztetem, hogy 
Szarvasék, mikor ama tételüket felálh'tották, maguk is idéztek 
olyan szót annyit, a mennyit a neologusoknak egyhamar nem 
sikerül összehajhászniok. Ha tetszik, fordítsák hasznukra ezeket 
is. Hanem akkor még egyre figyelmeztetem. A foghá\, raks:{öl6 
azt mutatja, hogy nem szükségképen igeto, a mi annak látszik. 
Mi ezt minden hasonló összetételre alkalmazzuk s azt mondjuk, 
hogy az igetonek látszó rész lehet névtS. Már most a neolo- 
gusok bizonyítsák be, hogy nem lehet. A többit artán úgy is 
elhiszszük nekik. Mert ne feledjék, hogy a fog és rak már úgyis 
ellenük szól, meg hogy vannak iget&kkel egészen azonos fő- 
neveink, tehát a hasonló alak még összetételbe olvadva se teszi 
a szót igetové. Hozzá járul, hogy ama főnevek többnyire kopott 
participialis alakok, hogy a főnévi összetételekben jelzős viszony 
rejlik s hogy jelzőül rendszerint csak névszó áll, a milyen a par- 
ticipialis alak is. Tehát természetes azt hinnünk, hogy a főnévi 
összetételekben igetonek látszó rész szintén afféle kopott parti- 
cipialis alak. A mellett persze néha olyan megfejtés is lehetsé- 
ges, a milyet a raks:{ölö ellenében a ratoksiölö mutat. 

Utólag lássunk példát arra, hogy az iget&kkel azonos főne- 
vek csakugyan kopott participialis alakok. Van egy szúrni értelmű 
régi gyak-n\ ige; van e mellett egy tör, gyilok jelentésű gyak 
főnév, melyet Sándor István után Kresznerics jegyzett föl; e 
gyak főnév meg Kriza szerint a székelyeknél gyaka alakban 
használatos. Ez utóbbi kettőnek formátióra tökéletes mása a híd 
szó, mely hida alakban is megvan ebben: Kehida (Köhida, 
köliíd). E szó meg Budenz szerint (Magy-ug. összehas. szót. I. 
98. 1.) a hajd (fut, kel) igének „képz&tlen (képzovesztett) ige- 
neve" olyforma hangváltozással „mint kidlt, kiabál a régi kajált , 
kajabdl után". A fentebb mondottakat már most nem kell ismétel- 
nem ; hanem azért a Vasárnapi Újság, ha kedve lesz eléállni 
azzal a »még egypár" szavával, mégis legyen szives reflectálni 
rájuk. Még arra is kérem, hogy majd a német nyelvre ne hivat- 
kozzék, egyrészt, mert a németben lehet, s5t van is olyas, a mi 
a magyarban nincs, és megfordítva; tehát semmit se bizonyít, 
legfeljebb világosít; másrészt meg mert a német lehrbuch, stimm- 
gabel, fahrzeug szavakban a lehr, stimm, fahr szinte nem 
igetö Hogy pedig újítóink mégis annak nézték s a magyarban 
utánozták, csak azt mutatja, hogy nem volt se magyar se német 
nyelvtudományuk. De azért úgy tesznek, mintha tudja isten 
mennyi lett volna. Különösen magyar tudományukra nagyon 
büszkék. Szégyenlik megvallani, hogy az igetös elöfelü összeté- 
telekben a németet majmolták, nem kérdezve a magyart, megen- 



Digitized by VjOOQIC 



3l2 



VOLF GYÖRGY. 



gedi-e vagy sem : azért most utólag, mikor egy kicsit alájuk gyúj- 
tottunk, elkövetnek mindent, csakhogy valamikép a magyarban 
is fölfedezzenek olyas összetételeket. Arra azonban nem gondol- 
nak, hogy ha egyet-kettőt sikerülne is kimutalniok, e csekély 
szám amaz ezer meg ezer ily fajta alkotásuk igazolására teljes- 
séggel nem elegendő. Mert a kevés példa épen azt mutatja, hogy 
amaz alkotó eszközt a nyelv, ha megvolt vagy megvan is benne, 
elejtette vagy nem kedveli. 

Már most, miután a Vasárnapi Újság se túlzást, se hibát, 
sot még tévedést se tudott ránk bizonyítani, inognak-e már téte- 
leink? Úgy látom, még erősen állanak. Mit lendített tehát egész 
taktikája a korcs szavak ügyén ? Czáfolata szerencsétlen ; hogy 
bizonyítása jobb-e, meglátjuk majd a következő számban, a mely 
talán egy kis epilógust is fog hozni, hacsak a dolgot ma nem 
intézem el. Mert azon gondolkozom: feleljek-e s mikor feleljek 
azokra a megjegyzésekre, melyeket a Vasárnapi Újság csak az 
imént (26. száma „Irodalom és művészet" rovatában) eresztett 
meg múltkori dolgozatom ellen. Hogy haragszik s haragját az 
afféle személyes belügyre egyáltalán nem kíváncsi olvasó közön 
seggel is tudatja, még sehogy se birna feleletre. Amarra van neki 
oka elég, mert én bizony nem nagyon simogattam ; a másik meg 
már minálunk szokássá kezd fajulni. Mindenki, a kit egy kicsit 
helyben hagytak, a helyett hogy vagy ártatlanságát bizonyítaná 
vagy bűne érzetében szép csendesen elrejtőznék, kiáll a nyilvá- 
nosság piaczára patvarkodni. Pedig ez még korántsem azt bizo- 
nyítja, hogy az illető méltatlanul szenvedett, hanem csak annak 
a jele, hogy megkenegetlék. Ilyet meg kár kikürtölni. De a Va- 
sárnapi Újság abban a nagy haragjában egészen megfeledkezve 
magáról, két olyan szót is szalaszt ki, melyeket visszautasítani 
igazságérzetem s becsületbeli kötelességem készt. Én majd nem 
patvarkodom, hanem ártatlanságomat fogom bizonyítani. Azt 
mondja: „Nem lévén szaklap, nem veszszük föl vele" (már mint 
én velem) „részletekben a vitát, bár könnyű volna ferdítéseit 
s rá fogásait fejére olvasni. Pl. hogy mi a há!{ szót idegen 
eredetűnek állítottuk, hogy mi egy perczig se gondolkoztunk 
azon: mit jelent a neología és orthologia szó, hogy mi a szép- 
séget a helyességgel szembe állítottuk s amazt ennek rovására 
sürgetjük stb." No mind ezt „könnyű** megint szépen .visszaol- 
vasni** az 5 „fejére**. 

Legelébb is határozzuk meg, mi a ferdítés, mi a ráfogás^ 
mert a Vasárnapi Újságnak ezekről nincsen tiszta fogalma. Föl- 
háborodása annyira elkápráztatta a szemét, hogy azt látja ferdí- 
tésnek meg ráfogásnak, a mit nem akar elismerni^ a mi neki 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3l3 

kellemetlen. A rósz akaratot nem véve számításba, a ferdítés 
nemde valamely igaz adatnak elcsavarása, s a ráfogás valamely 
adatnak koholása. Az els5 példára vonatkozólag az a megjegy- 
zésem, hogy a Vasárnapi Újság ferdít; mert én nem azt mond- 
tam, hogy na hd:[ szót idegen eredetűnek állította", hanem 
azt, hogy ^bevándorlottnak tartja". E kettő közt pedig, úgy 
hiszem, van egy kis különbség. Az utóbbi egyszerű következte - 
lés. A Vasárnapi Újság ugyanis így nyilatkozott: „Hogy lett 
jog, s\ildrdy c:{él, c:[ím, erény, jellem s ezer meg ezer más 
szó, száz év múlva nem kérdi senki, mint ma nem azt, hon- 
nan vettük a /ia;j, /ó7^ vagy as^ía/ szót". Azt hiszem világos, 
hogy e két szójegyzék az ös eredeti magyar szavakkal van szembe 
állítva. Akkor az első jegyzékben itthon termett új, a második- 
ban meg máshonnan, tehát idegenből vett régi szavak vannak 
foglalva. Mutatják ezt a „lett" és „száz esztendő múlva** meg a 
^vettük** és „ma" kifejezések. Hibásan következtetlem-e tehát, 
hogy a Vasárnapi Újság a hd:{ szót „bevándorlottnak tartja** i* 
Nem hinném. De ha mégis, hol csavartam el vagy koholtam én 
itt valamit, és mióta lehet ferdítés vagy ráfogás a következtetés, 
még ha hibás is? Még abban sem volna ferdítés vagy ráfogás, 
ha azt mondanám, hogy sí jogot új s a c^e/t eredeti, sot mi több, 
mind a kettőt korcs szónak tartja. A második példa sem sze- 
rencsésebb. Igenis azt mondtam, hogy a Vasárnapi Újság „egy 
perczig sem gondolkozott azon: mit jelent a neologia és ortho- 
logia szó**, s a mellett maradok most is. Pedig ha malitiosus 
akarnék lenni, megengedném neki, hogy gondolkozott rajta. Itt 
is csak meglevő, másítatlan adatokból következtettem. Consta- 
táltam, hogy az orthologia helyes beszéd s a neologia ezzel 
ellenkezőleg ú j vagyis helytelen szólás. Az meg kétségtelen, 
hogy mivel a helyes és helytelen egymást kizárja, „az ortholo- 
giát épen annyira pártolni mint a neologiát** nem lehet. A ki 
mégis teszi, vagy nem gondolta meg ama két szó jelentését vagy 
nem tud Ítélni. Mindenki el fogja ismerni, hogy én azt válasz- 
tottam, a mi a Vasárnapi Újságnak inkább kedvezett. Pedig mint 
mondom, raalitiából azt is kisüthettem volna, hogy nincs itélS 
tehetsége. De azért még se kíméletből cselekedtem úgy, hanem 
ígazságszeretetbol ; mert ott volt előttem az az adat is, mely 
egész fejtegetéséből tűnt ki, hogy „mivel arról, hogy ezután is 
rósz szókat alkossunk vagy más nyelvbeli vétségeket elkövessünk, 
o sem akar tudni, az o neologiája nem más, mint a már általá- 
nosan használt, mintegy megrögzött s így nehezen vagy épen se 
kerülhető rósz szók megtartása*. Tehát a neologiáról, minthogy 
ez, mihelyt megszűnik korcs szavakat faragni, soloecismusokat 



Digitized by VjOOQIC 



3l4 VOLF GYÖRGY. 

gyártani s barbarismusokat elkövetni, azonnal megszűnik új beszéd 
lenni s lesz bel&le „ósdi*, nincsen tiszta fogalma, s így mi ler- 
mészetesb, mint hogy nem gondolkozott sem erről, sem az orlho- 
logiáról? Van itt ferdítés, van itt rá fogás ? 

Ilyen a harmadik példa is. Én ugyan nem tudom fölfedezni 
dolgozatomban, hol mondhattam azt, hogy a Vasárnapi Újság 
„a szépséget a helyességgel szembe állította s amazt ennek rová- 
sára sürgeti**, de az tudom, hogy szándékom volt mondani, s így 
ha nem mondtam is, bizonyosan éreztettem. De azért ne legyen 
mostoha gyermekem ez se. A Vasárnapi Újság csakugyan meg- 
tette azt, a mit tagad, még pedig több ízben. Én csak a legrö- 
videbb példát választom. Egy már egyszer idéztem mondása így 
hangzik : „Szerintök pl. a s:{ilárd szó kiirtandó volna, mert sem 
a s:[il nem biztos gyök, sem az árd nem képző. De 
fogja-e az irodalom e szép s rég elfogadott szavát kiirtatni en- 
gedni néhány túlzó grammatikus által?" A helyreigazítandókat 
már másutt helyreigazítottam, most csak azt emelem ki, hogy a 
Vasárnapi Újság még csak meg se kisértí a spldrd igazolását, 
tehát maga is roszúl képzett, helytelen szónak vallja, mégis 
szépnek mondja s megtartását sürgeti. Különben ezért majd 
a következő számban szaván fogom; mert ha 5 „a szépséget a 
helyességgel nem állította szembe", akkor a helytelen nem lehel 
szép s így nem lehet szép a szilárd sem. No már most tette-e 
a Vasárnapi Újság azt, a mit tagad? Es én miét ferdítettem el, 
mit fogtam rá ? Vagy kérdezzük inkább így : kettőnk közöl ki 
követett el ferdítést vagy ráfogást, én-e vagy a Vasárnapi Újság? 

Arról, hogy e három dolog, még ha ferdítés vagy ráfogás 
volna is, mit ér mint czafolat, kevés a mondani valóm. Az első 
kettőre semmit sem építettem, a harmadikra meg, ha lehet, még 
annyit sem ; mert akár való, hogy a Vasárnapi Újság a hdi szót 
idegen eredetűnek tartja, akár nem ; akár igaz, hogy elmulasz- 
totta meggondolni a neologia és orthologia jelentését, akár nem ; 
akár szembe állította a szépséget a helyességgel, akár nem : azért 
a hd\ mégis eredeti magyar szó, a neologia az orthologiával 
szemben mégis helytelen beszéd, s a helyesség mégis elengedhe- 
tetlen kelléke a szépségnek. Akkor hát mii akart a Vasárnapi 
Újság azzal a három nyomorúsággal megdönteni? Vagy úgy, o 
neki még egy stb-je is van, abban meglehel hogy nagyon sok 
és csupa nyomós argumentum rejlik. Nagyon kiváncsi vagyok rá; 
sot ha jól meggondoljuk, tán némi jogom is volna megtudni, 
hogy mi macska van abban a stb. zsákban; mert nem közönbös 
dolog ám, hány ferdítést meg ráfogást követtem cj még, 
egyet-kettőt- e vagy százat; bünös voltom e számmal együtt nö- 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3l5 

vekszik vagy kisebbedik. Azért csak legye közzé a Vasárnapi Új- 
ság mind a többi ferdítésemet meg ráfogásomat is. De azta'n 
jobban meggondolja a szavak jelentését, mint eddig! Nem hiszem 
azonban, hogy még úgy is meg tudna valami Pontosabbat czáfolni ; 
mert „nem levén szaklap", rövidség okáért bizonyosan nem a 
leggyengébb, hanem épen a legnyomósabb argumentumokat fordí- 
totta előre. No akkor azt is sejtem, mi „nem csábítja 5t, hogy 
velem vitába ereszkedjék", talán nem is annyira „kicsinylő han- 
gom" lesz az, mint inkább más valami. Különben az itt a kér- 
dés, hogy a mit dolgozatomban igazságnak állítottam, valóban 
igazság-e. Ha meg 1 eh et, akkor meg is k el 1 czáfolni, akár „szak- 
lap" a Vasárnapi Újság akár nem, s akár van kedve neki velem 
„vitába ereszkedni" akár nincs. Ha o neki másra is kell a tere, 
itt a „szaklap", itt a „Nyelv&r", ebben tessék megczáfolni engem ; 
az én hangotntól meg 5 se kedvetlenedjék el jobban, mint én az 
övétől. Nekem „azt a kicsinylő hangot, melylyel én a nálánál s 
talán nálamnál is sokkal érdemesebb írók ellenében élni szoktam, 
melylyel magamon kívül mindenkit tudatlannak bélyegzek", föl 
tudja róni ; pedig még kérdés : olyan-e a hangom ; de a magáén 
nem veszi észre, hogy az mily indulatos, mily igazságtalan. A 
közönség egyébiránt nem is azt kérdezi, hogy szerelmesek va- 
gyunk-e egymás hangjába vagy sem, hanem azt, hogy melyikünk- 
nek van igaza. De ha már kitálalta azt a nagyon is privát dolgot, 
hogy az én hangom neki nem tetszik, felelek neki erre is. Sejtem, 
kik azok a „sokkal érdemesebb írók" ; de azt kérdem, mindig és 
csak azért is igaza van az érdemes írónak, mert érdemes ? Első 
az igazság s az érdemet nem szabad az o rovására tisztelnünk. 
Épen az érdemes írók tévedéseit és hibáit nem szabad elnéz- 
nünk, mert minél érdemesebb valaki, annál többen követik vakon 
is. Ha hangom valóban kicsinylő, akkor csak azt bizonyítja, hogy 
nem a személyt, hanem a dolgot tekintem, különben tán csak 
észre venném az érdemet. Még az se volna baj, ha valakit „tudat- 
lannak bélyegeznék", csak müve igazolja. A mit valakire saját 
munkájából rá bizonyíthatok, mind ki szabad mondanom. Más 
kérdés, hogy kell-e, hogy nem jobb-e egy kicsit udvariasan 
bánni az emberekkel? Már Lessing mondta: »Die höfiichkeit ist 
keine pflicht, und nicht höflich sein, ist noch lange nicht grob 
sein. Hingegen zum bestén der mehreren freimüthig sein, ist 
pflicht; sogar es mit gefahr sein, darüber für ungesittet und 
bösartig gehalten zu werden. ist pflicht." De meg ha kötelesség 
volna is az udvariasság, mi joggal tanít rá a Vasárnapi Újság, 
az a Vasárnapi Újság, mely azt, mit ha hibás volna, legfeljebb 
tévedésnek nevezhetne, mindjárt ferdítésnek meg ráfogásnak 



Digitized by VjOOQIC 



3i6 



VOZARI GY. NYELVEMLEKBELI SZÓK. 



mondja, s így ellenfelét nem tudatlannak ugyan, hanem egyene- 
sen erkölcsileg megbélyegezve, öt még annál is többnek nyilvá- 
nítja? Sohase tanítgasson bizony, hogy milyen vékonyan vagy 
milyen vastagon fogjon a tollam. Egyébiránt tudja meg« hogy 
első dolgozatom csak echója volt az 5 hangjának. A ki úgy be- 
szél, hogy a „néhány túlzó grammatikus*', meg hogy «majd az o 
kedvökérf*, meg hogy „arra későn jöttek", az nem , elfogulat- 
lanul igyekszik ítélni a dologról". Csak azt mondhatom neki, 
hogy a milyen volt az o adjon istene, olyan volt az én fogadj 
istenem, s ha neki .joga volt véleményt mondani a fenforgó 
irodalmi vitában", nekem is jogom volt viszont az 5 véleményé 
rol véleményt mondani, és valamint o nem akart „minden túlzá- 
sunkban esküdni", úgy viszont nekem sem volt kedvem minden 
szavát vakon elhinni. E részben quittek vagyunk. 

Úgy látom azonban hogy a hosszas megfontolásban végre 
is meglett az epilógus, de azért lehet, hogy a következő szám- 
ban is lesz. 

VoLF György. 



Baczolcza fa: arbor sy- 
comorus. Ér. i4o. 

bádog írva így : b á t o k J. 
i8o. Molnárnál b á d o k és b á- 
tok: stannum. 

bajnok: bajnak Cs. 257. 

b a j n o k 1 a t ; bajn a klatnak 
v6tt6 nevét B. 266. 

bájolás; az te bájolasod- 
ban : veneficiis tuls J. 920. 

bajosok: veneíici J. 929. 

bakancs: bokuncs J. 471. 

balgatag: balgatak. Th. 5i. 

balgatagoslik: insanit M. 
191. 189. 

balgatagosló B. 266. 

balzsamom, ma: balzsam. 
Cs. 246, FI. i36. Th. 8. Dl. 42. 

b e b a m o 1 : kit imáran be 
bamolt vala az tiz: quam iam 
vastabat incendium J ibj. és 
tevéknek áradása el bamol te- 



NYELVEMLEKBELI SZÓK. 

gödet : inundatio camelorum 
operiet te Év. 63. setét köd be 
bamlaa az sátort : nubes incu- 
babat tabernaculo. J. 79. 

bánt: háborgat FI. r5. 

barátosok lének: amici 
facti sünt J. 612. 

barbél: tonsor J. 345. 

b á t o r e j t : bátorít vkit Dm. 

223. 

bátron: bátran Dm. 121. 

batoroltatik vala : con- 
fortabatur. M. 1 10. 

be kel: borul; akara lábá- 
hoz bekelni Év. 222. 

bekelkedik: u. a. lábához 
bekelkedik vala Vg. 4o/2. és 
100/2. 

bel: be; beltelik J. i és bei- 
töltöttem 66, 2i4. 

bel: én be/em (sic) hisznek ; 
in me credunt M. 47. 



Digitized by VjOOQIC 



VOZÁRI GYULA. NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



3i7 



beléndesség: libidó B. 
3i, Év. 905. 
beléndesól: luxuriose M. 

.47. 

beléndezkedik; moeeha- 
lur M. 49. 

beles; téres Év. i4o. 

belől: boI ; kapu belől J. 
236. 

b a I 6 1 : ból ; lángbalől : ex 
flamma FI. 44. egy tizenkeltS- 
belol: unus de duodecim FI. i. 

beisftlvaló: interior FI. 5o. 

bén na: béna FI. io3. Ér. 
627. benn áol; jobb teneked 
az örök életbe menned bennaol 
avagy santaol: bonum tibi est 
ad vitám ingredi debilem vei 
claudum. M. 47. 

bennette; Jézus . . . fohász- 
kodik bennette: J. fremens in 
semetipso Er. i5i. 

bérbe a latin forditásban : 
sarabalum B, i34. Molnárnál: 
succinctorium. 

b e s z e : példabesze M. 39. 

betegein!: infirmari Dm. 
i4o és J. 665. FI. i4i. Cs. 348. 



IKER 

C sás z-m ász Tsz. 61. 1. 

cser e-b ura Tsz. 65. 

csillog- villog a fegyver. 

csinég-csönög Nyr. IV. 
177. 

csite-pate Tsz. 74. = ese- 
te-pata Nyr. II. 449. 

csitt-csat t, ha sokszor 
nyitogatják, csapkodják az aj- 
tót, mondják (Debr.): „be sok 
csitt-csatt". 

csitteg-csattogv. ö. pit- 
teg.paitog. 



b i e s b á j o s : bűvösbájos J. 
18. és io5. 

birodalom: bírtok, posses- 
sio. B. i4. Dl. 108. Er. 544. 

b i r o d a m : birodalom Vg. 

I32. 

bi r ó 1 k o d'a t; Pilátus biról- 
kottának idejében M. 112. 

b i r 6 s á g ; Dioclecianus bí- 
rósága alatt Ér. 55 1, hatalom, 
uralkodás. 

birtok: hatalom J. 180. és 
i84. 

bitang: praeda J. i84. Ér. 
398. 

e 1 b i t a n g o 1 : elrabol J. 390 

megbizakodik: confor- 
tatur J. 271. 

megbi zakodtat: fölbáto- 
rít Ér. 589. 

bizodalmaz: confídere M. 
2o5. 

b i z o j t : ezt sz. András nem 
csak életével, de végre halálá- 
val is bizojtta Ér. 147. 

bizony: igaz, való. 

VozÁRi Gyula. 



SZÓK. 

csoszték-botiék Nyr. 

U. 224. 

csöröl-pöröl v. ö. csör« 
pör Nyr. II. 45o. és csörög- 
pörög Nyr. IV. 25. 

d ö r ögés m o ro gá s Arany 
Elv. Alkotm. 5oo. vers. 

eczke-ficzke Tsz. 102. 

emcsem-bencsem Tsz. 
108. 

githéskédett-göthös- 
ködött Nyr. IV. 37. 

h i m m i b u m m i : apró-csep- 



Digitized by VjOOQIC 



3i8 



IKEk SZÓK. HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



ro, haszontalan. „Himmi-hummi 
dologho nem is fogok.** Debre- 
czen. 

i h o g-v i h o g : nevetkodzík. 

ikczis-bikczis Tsz. és 
Nyr. 454. 

ínczem - pixiczem úr: 
magát gazdagnak, úrnak tettető 
szegény v. ö. Nyr. 11. 55 1. 

kele-kuti Tsz. 199. v. ö. 

k ele-kotya Nr. III. 545. 

kere-kutyóz Tsz. 201. 

k i t e t-k u t a t : keresgél. Debr. 

kotya-motya Nyr. II. 90. 

1 e c s e-p e c s e Nyr. II. 90. 

1 i p i t-1 a p á t ; egy gyermek 
versikében : 

lipit-lapát 

mekhőtt apád 

a fod alatt csúszkál. 

libi-kóka v, ö. libi-kálló 
Nyr. IV. 180. és 1 i b i g ó g a 
Nyr. 11. 326. 

locsog-fecseg Arany ossz. 
költem. (nagy kiadás) 5oo. 1. 
V. ö. locska-fecske Nyr. III. 80. 



pitkéssek - patkóssak 
a lovaid Nyr. IV. 4o. 

recsegés-ropogás Ar. 
5oo. 1. V. ö. ripeg- ropog Nyr. 
III. 137. 

sz el i b e-b elib e: immel- 
ámmal. .Szelibe-belibe foktak 
a dologho.** (Békésmegyei em- 
bertol hallottam.) 

szösz é-b a b é 1. Nyr. IV. 
177. Debreczenben így is mond- 
ják : s z ö s z 5 n-b o r o n adtam 
el a jószágomat. 

szurka-piszkál (szurkál, 
piszkál) : ingerel, bosszant, vek- 
szál. 

s un dám-b undá m: köny- 
nyedén, kéz alatt. 

tesze-tusza Tsz. 373. 
V. ö. Nyr. III. 270. és t e s z e- 
fosza (talán az / sajtóhiba) 
Nyr. III. 5o3. 

lódoz-fódoz 1. lold-fold 
Nyr. III. 545. 

z i g-z u g: zeg-zug Nyr. III. 
362. 

VozÁRi Gyula. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Föipörödik III. i4i. talán csak a *föípülődik (* fölépülo- 
dik) szónak változata a nem ritka l:r hangváltozással. 

IV. 2i3. 1. a 17. sorban al ff helyett íí-t kell olvasni. 

IV. 2i4. 1. helyesen van mondva, hogy „nem szabad a fő- 
név és melléknév közt oly szoros választó vonalat húzni**. Az 
ott említett főnevekből való denominativ képzés már sokkal to- 
vább kiterjedt, legalább a kapniki nyelvjárásban, mert erról egé- 
szen általánosan mondja Lorincz K. Ny. II. 278. „Sajátságos a 
kapniki nyelvjárásban a főnév igésítése ít^ «/, ül képzővel, mint: 
ingerít, mérgit, nyirkít, vi^ít^ feltükül stb.** V. ö. 277. 1. 
siennyít^ tis:{tdsít. 

Bakacsin IV. 217. úgy látszik, fekete szövet; V. ö. Arany, 
Toldi V. én. i. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. SlQ 

„De az éj erol vett, csak hamar beronta, 
Az eget, a földet bakacsinba vonta, 
És kiverte* szépen koporsószegével: 
Fényes csillagoknak milljom ezerével" . . . 

Ekeddik u. o. csakugyan így van írva két i-vel? Különben, 
ha így is van írva, nem igen hihető, hogy helyesen adja vissza 
az akkori kiejtést, mert ekkédig a szabályszerű alak; V. ö. Ny. 
III. 8. 

Kalteriom-nái (218. 1.) caldarium-r^ lehet gondolni. 

Splig, s\iligség (u. o.): bizonyos, hogy s:{iligy, s\iligy- 
ség-nék kell olvasnunk; v. ö. „siölégjr : szelíd" Ny. III. 23o. 

Vajus^om (u. o.) nem egyéb, mint vajúdom a d helyett 5^ 
frequ. képzővel; v. 6. feküdik és feküspk^ cselekedik és cse- 
lekszik, 

„Keresztszegre hagytam hogy menjen" (219. 1.) ép oly ke- 
véssé germanizmus, mint a következők : Papirost mondtam hogy 
hozzál. A másikbul mondtam hogy adjon, ne ebbül. Holnap, azt 
hiszem, szép ido lesz. Tegnap úgy gondolom, hogy nem voltál 
otthon. 

Lovdja (u. o.) e h. lovával a göcseji kocsijje, mijje (ko- 
csival, mivel) alakokra emlékeztet; v. ö. Ny. III. 66. 

Garabost 233. 1. sajtóhibának látszik garabolyt vagy ga- 
ratot helyett. 

^Kisdnkodik : ingerkedik" 235. 1. Nem egyéb, mint a régi 
késdlkodik „certare". Az /-böl n lett; v. ö. pdnva e h. pállva 
Ny. III. 555. sün = sül Budenz, Szótár 373. sz. vöfény e h. vőfél 
Ny. IV. 90 stb. 

„Kapat: etet** (237. 1.) talán így magyarázható meg: Elóbb 
mondták, hogy „kaptak a lovak" s azt értették rajta, hogy et- 
tek ; aztán azt is mondták „kapattunk, megkapattuk a lovakat" 
a h. hogy etettünk, megetettünk. 

Egy példa arra, mennyire megtévedhet az ember, ha egyet- 
len egy nyelvi adatból következtetéseket von. A helembai sühe- 
derek a czigány asszonyoknak azt mondogatják: „Czigány asz- 
szony dil-dúl." Ebből Zibrinyi (270) menten azt következteti, s6i 
való dolog gyanánt állítja föl, hogy dil-dúl a. m. dűl- fül! Pedig 
nem sok fejtörés kell hozzá s kitaláljuk, hogy a közlött mondás 
sem több sem kevesebb, mint változata ama nagyon elterjedt 
szólásnak : A vén asszony dér-dúr. (Az / : r hangcserére nézve 
1. Ny. II. 20. 4oo. III. 10. IV. 16.) 

Tende-monda, melyet Zibrinyi (271. 1.) szintén való adat- 
nak vesz, úgy látszik, csak Lorincz K. által feltételezett alak a 
temonda szó megmagyarázására (Ny. II. 3ii.l Valószinúségéi 



Digitized by VjOOQIC 



320 IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

ezen magyarázatnak minden esetre megengedhetjük, csak az ellen 
van kifogásunk, hogy egy vélemény, egy föltételezett alak tény 
gyanánt van közölve. Ilyen félreértések elkerülésére minden esetre 
tanácsos, minden oly alakot, mely a nyelvben valóban ki nem 
mutatható s csak más alak magyarázására van föltételezve, csillag- 
gal jelölni : * tende-monda. 

Nanya helyett 284. 1. 10. s. olv. nyanya; kecskeméti em- 
bertol tudom, hogy mindig igy mondják (Dunán túl is). 

nRec\eJic\e: recipe** u. o. Bizonyosan így kell érteni a 
Tud. gyűjt. XVIII. III. k. 95. lapján közölt rec^ejiciét is (v. ö. 
Ny. III. 454.)- Elég figyelemre méltó találkozása a kecskeméti 
nyelvjárásnak a balatonmellékivel. 

Abbun isiik = abbul iszik. 288. 1. Érdekes volna tudnunk, 
mondják-e így gyakrabban vagy rendesen, vagy csak magán- 
hangzón kezdődő szó előtt Mondják-e /-lel is ugyan ott : abbul ? 

vagy inkább így: abbu? 

SiMONYi Zsigmond. 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

Gyakorol. „Pályázhat minden Magyarhonban született, gym- 
nasiumba járó árva, kinek atyja mint orvos, sebész vagy gyógy- 
szerész Magyarhonban gyakoroW (P. N. 1875. 95.). Ez is egyik bizo- 
nyítványa azon általánossá váló szokásunknak, hogy kifejezéseink- 
ben soha sem arra ügyelünk, mi a magyaros, hanem arra 
törekszünk, hogy a megfelelő német kifejezést telje- 
sen födözzük. Minthogy a németben az arzt prakti.ciert 
és nem wrirkt: tehát nem jő ez az otthonos magyar kifejezés: 
az orvos működik, vagy valaki mint orvos műkö- 
dik, hanem a prakticiere n-t a magyar nyelvszokás ellenére 
is törik-szakad ki kell fejezni a wirken-vel egyenlő „m ü- 
k ö d n i^-tol eltérő módon. így csináltuk agyakorló orvost, 
orvosi gyakorlatot; holott külföldre szaladgálás nélkül s 
a magyar ember előtt sokkal érthetőbben mondhatnók : m ú- 
köd ö orvos, o rvosi működés, szélesen kiterjedő 
müködéstere (= praxisa) van, mint orvos itt meg itt 
működik. 

Gyógykezel. Az előbbivel egy tőről való. Minthogy németül : 
derarzt behandelt seine patienten: tehát a magyar 
kifejezésbe is bele kell erőszakolni a ke:{'tl minden esetre, s 
megszületett a gyógjrke:{eU Ha alkotása ellen nem volna is ki- 
fogásunk (a gy6gjr névszó eléfordúl mint helynév Erdélyben, 
innen a gyógykéz jelzős összetétel lehetne, mint arany- 



Digitized by VjOOQIC 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK, SZÓLÁSMÓDOK. 321 

kereszt, vaskarika, fénykép - bár a két előbbinél az 
összetétel első része a második résznek anyagát fejezi ki, mely 
viszony sem az újabb f é n y k é p-nél, sem a most felvett gy óg y- 
k é z-nél nincs meg — továbbá g y ó g y k é z-bol alkothatnánk 
gy ógy k e z el-t, mint a hogy mondhatnók s értenok is mit 
tesz: vaskarikáz, s mondjuk is ezt : menykövez), nem 
helyeselnek csak azért sem, mert — csak nagyon mester- 
kélten igazolható — alkotására nem volt semmi szükség. Van 
nekünk e fogalom kifejezésére akárhány jó szavunk, válogatha- 
tunk bennük. Ott van a gyógyít, gyógyítgat, bánik 
vele, ápol. A gyógykezel eredetileg az orvosi körök cse- 
metéje, már a hírlapirodalomban is kezdi felütögetni fejét. A 
N. H. 128. száma így ír: „A pápa egészségi állapota annyira ha- 
nyatlott, hogy orvosai folytonosan gyógy keielik*". 

Helyre van állítva. A híres Radamantról olvastuk a napok- 
ban a N. H. i3S. számában: „Salvi tudatja, hogy — — • 

lova részben helyre van állítva''. Mért ír így a magyar író, 
mikor beszélni bizonyosan úgy beszél, hogy : a ló sántított, de 
már semmi baja, jobban van? Egyszerűen azért, mert a 
németben: er i^t schon hergestellt annyit tesz, hogy 
helyreállt az egészsége = jobban van. A magyar 
tehát ha mondja is a helyreállást a gyógyulás helyett, soha 
sem az embert vagy állatot teszi alanynyá, hanem az egészséget. 

Ismerni tanúi = kennen lernen. Ismeretes germanismus, de 
nem árt felemlíteni, mikor oly gondosan szerkesztett lapba is 
beférkőzik, mint a V. U. — XXI. évf. 258 : „a mathezis tételeit, 
melyeknek becsét a csillagok pályáinak kiszámításánál tanulta 
ismerni''. Hát nem elég : ismerte föl? vagy : ismerkedett 
m eg V e le? 

KoMÁROMY Lajos. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmödok. 

Udvarhelyszékiek. 

Is tán bá. Lássák-é kentök, mióta ide jutott a világ, még 
a betegségök es észaporottak ; az Ur isten erőst meglátogata 
ingömöt es. Gyümocsótókor lössz égy esztendeje, ahajt úgy 
megnőtt a mejjem, kőhöz lögyön mérve (gyakran használt kife- 
jezés a bocsánat kérésre nem egészen illedelmes dolgok elbeszé- 
lésekor; pl. „neköm bize kőhöz lögyön mérve, léjányom szülé- 
tek!"}, mintha nem vóna sijál (saját) enyim. Most es ojan vagyok 

M. NTBLVÖR. IV. Si 



Digitized by VjOOQIC 



322 SZÓLÁSMÓDOK. 

mint a kotlós tojás (t. i. valami be van rekedve a mellembe). 
Dőgóznám tiszta, jó szívvé, de nem tudok istenét es éggy eke- 
szarvat tartani, pedég küsasszonyhete s Máriahete ez a kett6 
nálunk a vető bét. Ahajt égy küs adósságom es van, azétt es 
szorongatnak; de ha az isten 6 szönt föisége nem adott egéssé- 
göt mindön bajoknak az elviselésére, hát mi lévó lögyek ? Ha 
tömleczbe tösznek, ha megkujakónak (ököl , megkujakolni = 
megöklözni), én jelönben úccse tudok fizetni. A nagy gazda mái 
nap aszongya : nincsen! A szögény embör aszongya : Uram, 
leiköm fölött sömmim sincs, se égy tehenem, se égy szál szé- 
nám, se égy cs5 törö(k)buzám, úgy meghitvánkosztam (úgy oda 
lettem; megfogyatkoztam birtok dolgában. „Be meg hitvánkozék 
a kend ökre, hállá-é?" elfogyott. „Be megsovánkodtál édös lei- 
köm!** hasonló jelentésben). Isten ú tarcson, minnyán kicsinyá- 
nám, ha vóna mibo. De ha csak a húsombó nem vágok, sömmim 
sincsen; ojan szögén vagyok, mind böjtbe nagy péntök (köz- 
mondás). Ebbe a ribancz világba a szögén embör sorsa ojan 
vátahotás (bizonytalan), mint a czigán idvesség (közmondás; 
talán azért, mert a czigány csal, lop, tartja róla a székely, hogy 
nem idvezülhet, A mennyei idvesség szitkok, átkok, fogadások, 
esküdözés stb. alkalmával gyakran eléfordúl. »Nem érné fo ezt 
a kárt a lelked idvessége es"). Ha csak écczo mán az ur Jézus 
meg nem soka j ja s ászt nem mongya, hogy há* iszén a kerék- 
nek es Öt fala vagyon, ma egyik föjjül, s másik alól, hónap pe- 
dég a másik kereködik föjjűl. Az isten parancsolaltya azt tartja: 
a másét ne vödd e, a magadét ne hadd; én es kiégyenliltöm a 
dogot, mihent pénzre töszök szőrt, még a kámátytyává es szor- 
zóm (megszerezni, ráadni valamit ; pl. vmi nagy portékára a ki- 
csit Mikor a székely a vásáron fali órát vett, drágálta, s a végin 
arra kérte az órást, hogy szőrözze meg avval a kicsivé [egy drága 
kis arany órára mutatva]); de most, ha féfeszitnek se lehet. 

Felméri Lajos. 

Veszprémmegyeiek. 

Ijen üdov§ mégtagadom a Krisztust is (rósz iddben, ziva- 
tarban). 

De czifrán káromkodó ! 

Annyi dóga van mint Kúnnénak, sohse teszi, még sé fogy. 

As sé monta pacsmag (papucsmag), csak emént; v. As sé 
monta, papucs vaj czipellö, csak emént (szótlanul ment el). 

Van legalább égy húsz hete, hogy . . . 

Számra sé iszik écs csöppöitcsé egyáltalán nem iszik'. 

Ezer dóga van isok a dolga). 

.Anyja hasába sé vót jobb helye. 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. BABONÁK. 323 

Es6s forma ido vót. 

Mikor ittuk még a pertu poharat ? (nem kell a barátságod). 

Asszonysorban van má (férjhez ment) 

Két májára hízik (terhes asszony). 

Legnagyobb éczaka (kés& éjjel). 

A bimbó zörgeti a jászót (enni akar még). 

Micsoda portékája vót anyádnak ? (fiú-e vagy leány). 

Magyoróra menni (magyorót szedni). 

Kódistarisznya a zsebem (kevés van benne). 

Cserepet csinál (eltör valamit). 

BÁNŐCZI JÓZSEF. 

M á s-m ás vidékiek. 

Meg van bizony már maga minden paprikás lében főve 
(maga kitanult kópé. Békés). 

Mind a vízig szárazon ; a hol víz van, gázojjon. (E mon- 
dással eresztik el a siető bizalmas vendéget Abaújban.) 

Nem lehet tudni, hogy mijjen ingét visel (nem lehet köny- 
nyen kiismerni. Tolna). 

Én a nótát nem ismerem, csak a fütyüjét (Abaúj.) 

Mekképzett tBle (elképedt, megijedt tőle. Békés.) 

Kinyott az isten markábúl (igen magas ember. (Abaúj.) 

A. Nem sokat ér ez a malacz. — B. Két forintot hát megül 
is megadnak érte. (Abaúj ) 

Megtanítalak oláhúl nevetni (megríkatlak. Borsod). 

Várj sort v. sorára ! (Abaúj.) 

Szúkitém a párját. (Keszthely ) 

Oda vót a menyecske német szóra (fattyút vetett. Czegléd). 

Eb helett eb támad. (N.-K&rös.) 

Balos kis lány (ügyetlen; nem tud hogy állni; nem tudja 
a kezét hová tenni. Gyón.) 

Még hátrúl ügyetek. (V. ö. Lementével a napot. Abaúj.) 

Borong, esés lesz. (Abaúj.) 

Kifürdi (kihúzza) magát a teher alól. (Debreczen.) 

Bűt van; jól élnek a papok. (Abaúj.) 

Király Píl. 

Babonák. 

1. Az embernek, különösön a fiatalok szemén néha egy kis 
kelevény támad; ezt a nép árpának nevezi. Babonás gyógyí- 
tása ez : 

„Végy égy sarlót a kezedbe és ászt a szem előtt jártalva 
mongyad ezeket a szókat: Árpa, árpa! én tégedet learatlak, ké- 
vébe kötlek, kalongyába raklak, szekérre teszlek, haza viszlek, 
csűrbe lészlek, kicsépellek, megszórlak, féiroslállak, zsákba löit- 



Digitized by VjOOQIC 



3 24 BABONÁK. NÉPMESÉK. 

lek, malomba küldlek, megőröllek, haza hozlak, megszitállak, 
megsütlek és megészlek." Ezután nyomj a kelevényre a sarlóval 
égy kérésztét, és pökdöss három felé és az árpa azonnal el- 
múlik. 

2. A nyelv hegyén is szokott lenni néha egy kis kiütés vagy 
kelevény; ezt meg falatká-nak nevezi a nép. Ezt így gyó- 
gyítja : 

Estve mikor az ágyba lefeküdt, mondja az, a kinek a nyel- 
vén van: nEalatka lett nyelvemre. Ma kelé." 
A másik rá ezt mondja: 

nFa kelé. Holnap szökjék a disznópásztorné seggire !" 
Ks ezt így egymás után háromszor mondják el. 

3. Az ajkán is szokott az embernek valamely étel rosszul 
esése vagy hirtelen evés után egy kis seb vagy kiütés lenni ; és 
ennek a népnél csemer a neve. Babonás gyógyítása ez; 

„Végy égy régi linéát vagy égy darabocska száraz fát, és 
ászt nyomd háromszor réá a sebre és ez alatt ugyan annyiszor 
mongyad ezeket a szókat :„Ugy megszáragy mint ez a fa, vagy 
linéa.** 

4. Zabola. Zabolának nevezi a nép azt a felrágást vagy 
sebet, a mely az ajkak végén tisztátalanság miatt szokott lenni. 
Babonás gyógyítása ez: 

„A macska farkát húzd el a szájadon; vagy pedig menny 
el a korcsmába, és mikor égy lovat fognak ki, a meleg zabolát 
fald be és azonnal elmúlik.*" 

(Zajzon. Héifalu.) 

Papp György. 

Népmesék. 

Hun vöt, hun ném vót, vöt a világon égy nagyon de na- 
gyon szégíny ember, a kinek még annyija sé vőt, hogy élig 
kényeret tudott vóna anni gyerekeinek. Vígtelen nagyon haragu- 
dott az ember, szítta, káromöta ászt a jó Istent, a ki még enni- 
valót sé tud neki eléget anni. Kcczér csak asz mongya csalággyá- 
nak, hogy ú émégy világgá, s addig ném nyugszik még, míg az 
Istent fo ném talajjá, osztán még még ném veri. Vót neki égy 
nagy bunkós bottya ; kézibe vette, osztán elindűt. 

A mint mégy, mendegél, écczer égy faluba írkézik. Bemégy 
égy házba, hogy mégpihennyén, még falatozzon is égy kicsit. 

— Aggyon az Isten jó napot! 

— Aggyon Isten komám uram ! Hát hun jár ére, a hova még 
a madár is csak úgy níha-níha tíved el? 

Hát a házigazda az ú komája vot. Nemsokára asztalbö 
únek, vacsorának, beszígetaek. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. 325 

— Hát raongya csak tulajdonkippen komám uram, micsoda 
járotba van? 

Biz a mi emberünk émonta, hogy kit keres. Másnap mégin 
útnak indút a szégíny ember. Mént, ménd égét, hetedhét országon 
is túl vöt már, mikor égy nagy erdőbe írt. U bizony ennek is 
neki indút; de mégbánta ám; mer mikor kifelé akart vóna gyünni, 
sé ide, sé oda. A hogy körülníz, hát égy fáná éggy osz öreg 
embert lát, a mint az botlyára támaszkodik. Egyénéssen felé tarl, 
hogy majd attú mégkérdi az utat. 

— Aggyon Isten jő napot, öreg apám. 

— Fogaggy Isten, kedves fiam, Szerencséd, hogy úgy szólli'- 
tóttá, mer különben halálok halálával hász még. Mi járotba 
vagy ? 

— Hát biz én az Istent keresem. Szeretním mégverni, mer 
annyi kényeret sé tud anni, a mennyi écczér-écczér élig lenne. 

— Sohse tedd ászt fiam, úgy sé találod még ; hanem hogy né 
légyén többel panaszod, ne. itt van éggy abrosz. Ennek csak asz 
köll mondani : Terüjj abrosz ! annyi lesz rajta az ennivaló, hogy 
sok ! De ászt mégmondom, hogy ha haza felé mígy, be né menny 
sehova sé! 

Ezz^ útnak eresztette a szégíny embert. A mint mégy, 
mendegél, eszibe jut, hátha mégcsáta az öreg ember. Jó lesz 
mégprőbáni az abroszt. Előveszi a tarisznyábul, szíllyéteríti : 
Terüjj abrosz! hát annyi jobbná jobb sütemíny, még az a sok 
jő bor lett az abroszon, hogy ü még olyat sohase látott. Fala- 
tozás után útnak indút; mikor a nap lémén&be vót, akkor írt a 
a komája házáhó. Ném állotta még, hogy be né mennyén. 

— Hát v6t-é szerencse komám ? 

— Má csak köUött lenni, mer hiába ném szoktam semmit sé 
tenni. 

Bézzég vot sürgis forgás. Ittak derűre borúra, úgy hogy a 
mi emberünk bizony sokat Öntött fo a garatra. Mikor léfekütt* 
ászt monta : 

— Komám, csak az abrosznak ászt né mond, hogy: Terújj 
abrosz ! 

Ezzé osztán elalutt. Komám uramnak sé köllött több, még- 
próbáta az abroszt; osztán mikor látta, hogy milyen, biz a he- 
lyett másikat tett a tarisznyába. 

Másnap a szégíny ember még sé állt hazáig. Otthon mingyá 
ászt monta: No gyerekek, gyüjjeték az asztalho. Olyant észtek 
most, hogy olyat még ném láttotok. 

Éhes vöt mind, ném soká köllött noszogatni. Előveszi a 
szégíny ember az abroszt. Terüjj abrosz I de biz a ném terűt. 



Digitized by VjOOQIC 



326 NÉPMESÉK 

A gyerekek csak níznek, mi lesz má ebbű. A széginy ember még 
ugyancsak szíggya ám az öreg embert, még az Istent. Mégin 
éhezni köllött nekik. De ném sokáig maratt otthon ; útnak indűt, 
hogy fokeresse az Istent, még az 6reg embert; majd így még 
úgy mégmutatja ú nekik, hogy köll mégcsalni az embert. Most 
má csak az erd&t kereste. Föl is taláta. Megláttya az Öreg em- 
bert, köszön neki : 

— Aggyon Isten öreg apám! 

— Aggyon Isten kedves fiam. Szerencséd, hogy így szólí- 
totta, mer különben halálok halálával hász még. Mi járotba vagy ? 

— Keresem az Istent, szeretník vele száméni. 

— Sohse tedd aszl fiam, úgy sé találod még. Adok én ne- 
ked égy zacskót, a mibűl mindig hull az arany, ha ászt mondod : 
Potyogj arany, potyogj 1 De ha haza felé mígy, be né menny 
sehova sé ! 

Mégy, mendegél haza felé; hát még ném állotta, hogy még 
né próbájja. Hát annyi lett a sok arany, hogy rímiszto. Mégin 
bemént a komájábó; ott bizony leitatták, a zacskót évéttik, osz* 
tán másikat tettek helyibe. 

Másnap a hogy haza mégy, összehíjja cseléggyeit Bevisz- 
nek égy kosarat, hogy majd abba hujjon az arany. , Potyogj 
arany, potyogj". De biz abbú ném potyogott, akár hogy szorí- 
totta is. Hej, most haragudott ám még csak a szégíny ember. 
Két három nap múlva mégint útnak indűt, égyénéssen az erd&be. 
Ott, a mint az öreg embert meglátta, köszönt neki. 

— Aggyon Isten neked is kedves fiam. Hát mi járotba vagy 
mégin ? 

— Keresem az Istent, hogy mégverjem, még hát veled is 
lenne égy kis számadásom, mer má kécczér mégcsátá. 

A bizony ném igaz, hallod-é; hanem olyan élhetetlen vótá. 
hogy még hagytad magadat csalni. Hanem sohse fáragy. Még 
écczér adok égy botot. Ennek csak ászt kÖU mondani: Bot ki 
botocskám: mingyá kísz lesz, osztán ászt veri még, a kit té 
akarsz. Ha ílelmes ember vagy, akkor ezzé visszaszerzed az ab- 
roszt, még a zacskót. Menny Isten hírivél 

A mint mégy, mendegél, aszT mongya: Jó lesz mégpróbáni, 
csakugyan olyan- é ez a bot, a milyennek az Öreg monta. Hát 
bizony olyan vót a; mer úgy pörgött a feje fölött, hogy nagyon. 
Akár a villám ! Bemégy a komájáhó, hát milyen szívesen fogat- 
ták. Leitatták mégin, de azér mégmonta, hogy: Hallod-é kedves 
komám, botomnak né mond ám ászt, hogy: Bot ki botocskám. 

Dehogy bántom, kedves komám. Isten ménesén még. 

De biz o kigyelme, a mint tehette, mingyá el&vétte, s ászt 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESÉK. TALÁLÓS MESÉK. 827 

monla: Bot ki botocskám. Ez mingyá kíszén van, ászt mongya : 
Kit üssek jó komám? De a komám raöst az écczér zsákba vót, 
mer ném tudott senkit sé mondani. De még a felesígit. a gye- 
rekeit is hogy püf5te! Ném állották tovább; fokBtötték a szégíny 
embert, hogy segiccsén rajtuk. 

— fiiz a kedves komám, az abroszt még a zacskót keresi. 

Eleinte semmit sé akartak róla tudni, de mégis csak el& 
köllött adni. Vot annyi esze a szégíny embernek, hogy mégpró- 
bála mind a kettőt, hogy csakugyan azok-e? Azok vótak. No 
most csak lehetett jó kedve ! De vöt is. 

A mint haza írt, mingyá a gyerekeket hítta az asztalhö, de 
azok ném mentek addig, míg terítve ném látták. Azután? hogy 
né mentek vóna. Mikor mégebídotek, ászt monta a felesíginek, 
hogy hozzon be égy vékát. Addig tartották a zacskó alatt, mig 
csak tele ném lett. Kevés ido múlva égy szíp házat, fődet vélt 
a szégíny ember, s bejárós lett az urakhO is ; mer azok sokszor 
mégszorűlak pinz dogába, a szégíny ember még mindig segített 
rajtuk. Sokáig ílt osztán felesígivel, gyerekeivel éggyütt, s most 
is inek talán, ha még ném hátak. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 
Találós mesék. 

i. 
Vagyon égy oj állat, ki szüli ü tiját, 
A fíjú azután szüli az ú annyát. 
Hogy lőhet az mond mög néköm annak okát. 
Mögnyitóm érette erszényömnek száját. 

Jég, mikó vesz6 félben van 

2. 
Soha feleségül senkihez nem möntem, 
Som én feleségül senkit é nem vöttem, 
Mégis mindkét félnek háló társa lőttem, 
Férjem felesége által születtettem. 

Bőha. 

3. 
Vagyon oj lakatom, mejet lakatosok 
Mög nem csinálhatnak, s5m pedig kovácsok, 
Som pediglen amaz fekete czigányok, 
Higgyed nem csinálnak még a kolompárok 

Tojás. 

4. 
Ojan f&dem vagyon, mejjet a lúd szántott, 
Mint ekének szarvát, barátom úgy tartott; 



Digitized by LjOOQIC 



328 



TÁJSZÓK. 



E fejér fődébe ü is magot adotl» 
És bévetésérül sokat gondókodott. 

Papiros, írás. 

(Sellye. Somogy m.) 

Gyulai Béla. 
T á J 8 z ó k. 

Székelységiek. 



Savanyó: savanyú. Kr. 

sárig: sárga. Kr. 

sikótyu karika: nyüst- 
emeló karika az osztvátában. Kr. 

s o 1 1 ó : sarló. 

s o r ó f : csavar. 

sugorodik: összegörnyed. 

s u r d é : szalmazsák. Kr. 

s z é j ö s : széles. 

szók ot ál: szám/t, számol- 
kodik. 

szotytyán: feketére kiké- 
szített juhbor. 

szószék: hámbár. 

s z ü v : szív. 

takarni: széna gyűjteni, 
széna szárítni. 

t á m p o 1 o m : templom. 

temetotalpából: funda- 
mentomostól, mindenestol. 

tem p e: törpe. 

téré fa: tréfa. 

terű h : tereh. 

t é z s o 1 a : taliga rúdja. 

to rró : tarló. 

t6:tü. 

töcskÖl: gyúr. Kr. 

t ö p : pök. 

t o V Ö s : répa. 



t u r k a : maszkura. 

tű: ti. 

tyukmarátott : tojás, 
rántva. 

ucscsegen: úgy segély- 
jen. 

urus, urusság: orvos, or- 
vosság. Kr. 

üsmeröm: ismerem. 

zakatol: zörget, dörömböl. 

zakó t a : minden összevissza 
hányt portéka. Kr. 

zengezungástól: min- 
denestol. Kr. 

z s i m m o r e : zenebona. 

zsír: sír. 

v a k s z e m : halánték. 

V a k a r u : tésztavakarékból 
sült kenyér* 

változó: fehérnemű. 

veromalacz : szopóma- 
lacz. 

verté: vert tej, savanyú tej. 
Kr. 

vérszemre kapott: bá- 
torságot vett, életelevenségre 
ébredt. 

viszkolódik: nyugtalan- 
kodik. 

Ballá Károly. 
Alföldiek. 



Bűt: böjt; bütöl: böjtöl. 

bürharang: szóhordó, hír- 
mondó. 

c z a p o 1 : sáros időben jár- 
keh 



csámpirodott: elmálé- 
kodott; Tsz. más ért. 

csóva: kocsira feltűzött 
szalmacsutak, mely annyit je- 



Digitized by VjOOQIC 



TÁJSZÓK. 



329 



lent, hogy a kocsi eladó. V. ö. 
Ts^ 76. lap. 

csapás: gabona földön vert 
gyalogút. 

csalárd: család. 

d öme : pisze. 

d ö m e : keletlenül sült ka- 
lács. 

élet: gabona. Pista öt köböl 
e' 1 e t ö t adón el. 

félkézkalmár: kiadja az 
ellopni valót, s így mintegy 
félkézre maga is lop. 

fonyatos: több ágból ösz- 
szefont magyar kalács. 

förmed.- rátámad, ráijeszt. 

farczi náz: megleczkéztet. 

foszödött gyerök: ta- 
lált gyermek. 

göröncse: a kocsi által 
felvágott száraz rög. 

g ö m Ö j ö d i k : ha a sár 
gyengén fagyni kezd. 

bepcziás: bakafántos, tor- 
zsalkodó. 

h e t e 1 & s : hetenkint fölváltva 
a falu fuvarosa. 



hörtelen: hirtelen; hör- 
telen természetű: hamar hara- 
gos. 

hum, behum: huny ; be- 
humja a szömit: behunyja. 

késség: pipára s egyéb 
eszközre mondják. 

késség: a vízi malom nagy 
kereke, mely a vizben jár. 

kinyal: kicsinosít ; kinyalta 
magát a legény, kicsinosította. 

kiadó: ház körüli szolga, 
cseléd, ki megsúgja, hogy va- 
lami tárgyat mi módon lehet 
ellopni ; a törvényszéki vallatá- 
soknál járatos szó, 

k i n y e r e z : reggelit vagy 
ozsonnát eszik. 

kókonya- a húsvéti son- 
kával főtt tojás. 

kumhátas: makacs. Tsz. 

kúti: doboz. 

kutya: a parasztok lábikrá- 
jára csavart szok-mók. 

kutyako pogós: csizma- 
dia legényeknél egy faja a táncz- 
nak. 

Ferenczi János. 



Abaúj megyeiek. 



Egenyes: egyenes, e g e- 
n y e s e n : egyenesen. 

felbákfingozik: elbukik, 
elesik. 

herd&l: pazarol (pénzt, va- 
gyont), elherdál: elpazarol. 

jótehetetlen: élhetetlen, 
ügyetlen. „Szegén magával is 
jótehetetlen!" 

kelleti magát: körülte jár 
valakinek, hogy magát megked- 
veltesse. 

k ö r t V é 1 y : körtve. 



kutáskodik: keresgél. 

lákálgat: szegényesen él- 
degélve huzamos ideig egy he- 
lyen lakik. 

meg vall. Ezen szót rendes 
jelentésben való használaton ki- 
vül még ilyen összeköttetésben 
is hallottam: „Csak ászt hit- 
tem, hogy a szüretet nem vall- 
hattyuk meg." (Letettem arról 
a reménységről, hogy a mutat- 
kozó sz&l&termést békeségesen 
leszüretelhessük.) 



Digitized by VjOOQIC 



33o 



TÁJSZÓK. TÁNCZSZÓK. 



meghajít. „Ugy 
lábát, hogy most 



m e g s o m : 
megsomtam a 
is sántít belé.' 

p e r d o 1 : visszafelesel (a cse 
léd asszonyának). 



tisztongat: tisztítgat. 

trécsel: haszontalanságok 
felett beszélgetésbe elegyedve 
öli az időt. 

(Beret.) 

Zsoldos Benő. 



áhicozni, 



Áporodott: 
menő vlmi. 

ács ing ózni: 
vágyni. 

b u m f u r d i : vad, idegenke- 
dő, barátságtalan, pl. gyerek. 

b o l o n d-m alom: körjálék 
(ringelspiel). 

b u s z 1 a: mamlasz, gyenge, 
lehetetlen. 

b ö s l e t n i : fürkészve járni- 
kelni. Némileg a tipegő járást 
is kifejezi. 

böhö: szájhos, lármás; durva 
keresetlen beszédű. 

c s á c s o s : lármás pl. asz- 
szony. 

c z a f a t : rósz, kiállhatatlan^ 
semmirekellő. 

c z i n á b o r : vékony ; sovány. 

c z i h e 1 5 d n i : lassan kelni 
fel; lassan fogni valamihez. 

c s ó r i g á 1 n i : csurgatni. 

csipisz: haszontalan sem- 
mi ember. 

d á r é s : csinos, kaczkiás, nem 
egészen jő hirben álló pl. asz- 
szony. 



Békés m egyeie k. 

rothadásba deréksó: középső. 

dóié: pige. A gyermekjáték- 
nak egy neme. 

durczapila: kötözködo, 
makranczos. 

d uzm atyi : köiözködo, 
makranczos, duzzogó. 

elpuskázni: elrontani 
vmit. Épuskázta a dogot. 

ereszkedő: a dombnak 
lejtős oldala. 

furkó; csomó. A föld ösz- 
szeverésére szolgáló szerszámot, 
mely fából van készitve, hason- 
lóképpen így nevezik. 

fütetni: kutatni, fürkészni. 

h ebe tolni: tréfálva elo- 
dázni vmit. 

hederegni: habozni. 

heprecsoré: helytelen, 
szeles, szeleburdi. 

hóbortos: szeles, könnyel- 
mű. 

j okod ni: jónak látszani. 

idés: anya. A gyermekek 
hívják igy anyjukat. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 



Tánczszök. 

Felkiáltások tánczolás közben. ^ 

Kicsi nekem ez a csűr, (A t*^ ^lA't^ ^ 
Ki repülök mint a fűr. j ^z ^ j^ ^^ -^ 

Nézz a csizmám arrára^ 
Mint lékonnyult a szára. 



Cserép tángyér, fakalán, 
Ma táncz léssz Agyagfalán; 
Én es oda élmények, 
Fggyet-kettot nyökkenték. 



Digitized by VjOOQIC 



LAKODALMI KÖSZÖNTÖK. 33 l 

Minnyárt eltelik a nyár is, 

S még se szereccz leikém Máris 

Engem szeress, ne anyádat, 
Fn csókolom meg a szádat. 

(Zajzon. Hétfolü.) 

Papp György. 
Lakodalmi kdszdntdk. 

Az esküvés megtörténte után a menyasszony szülőinek há 
zában gyűlnek össze a vendégek. Első és fö dolog a gyomor 
kivánságainak eleget tenni, azért tehát a hivatalosak nagyobb 
része mindjárt az asztalok körül telepedik le. Míg Örege s ap- 
raja elrendezkedik, addig a tüzröl pattant fiatalság Katót a tánczba 
rántja. Az ételek behordásának kezdete elott az idősb vofél az 
ajtóban megállva, az összesereglett rokonokhoz ekkép intézi 
épületes mondókáját: 

.Uram, uram, násznagy uram*)! halion szót kigyémeték ; év 
vaj két szovam vöna kégyémetékhé, hogy ha még ném vetník. 
Ésobe is néra más, hanem dicsírtessík a Jézus névé ! 

Van-é e háznok ura vaj gazdájo ? 
Atolam idé invitát vendígnek igazgatásáro, 
Bejutandó szovamnak méghógátásáro, 
En kiváncságimnak éfogadásáro ? 

Uram, uram, násznagy uram ! násznagynak voleginnye, vo- 
leginnyínek menyasszonya, menyasszonyának nyoszoru asszo- 
nya, nyoszoru asszony ánok nyoszoru lyányo, nyoszoru lyányánok 
vöfinnyé, vofinnyínek szíp házbo gyütt vendígél 

Áldom és magasztalom a zur Istennek nevít, hogy e mái 
napot méghatta írnunk, és má jobb riszít é is hattá tottenünk; 
de kivánom a zur Istentű, hogy a ránk következendő ijczakát 
bíkive és jó szerencsévé tothessé kégyémeték. — Iftyak, neme- 
sek, szerencse várandó szíp szüzek, idé vigyázzatok, mer tülem 
tanútok I 

Látom kigyémeték házát, fó van íkésitve asztalokká, abro- 
szokká, tányérokká, kesékké, véllákka, ögökke**), boros kan- 
csókka; asztó mellett lív6 székekké, böcsületés hivatalos vendí- 
gékke, úgy mint: székfüszömü lyánokka, rózsaszünü menyecs- 
kékké, bársonszünü öregekké, vijollaszünü leginyékke. 



*) Valahányszor ezen megszólítás eléfordul a vöfél nádpálczájá- 
val, mint hivatalos működésének jelvényével, a gerendát figyelem ger- 
jesztés végett mindig megütögeti. 

*^) Üvegpoharakkal, máskép nklázlíkkal.** H. J. 



Digitized by VjOOQIC 



332 LAKODALMI KÖSZÖNTŐ. 

De még mos vészem észre, mi akar itt lénnyí, 

Kíki itt ma lakodómat akar ennyi. 

De csak úgy, ha mógygya van rendbe lénnyi. 

A lakodalomba ité is kivántotik, 

Melléjé pejg itó is kölletik ; 

De kégyémeték házáná semmi sé láccatik. 

De ha nálunk kíszül a lakodalom, 
Láccik az asztalon nagy kalinkő-halom, 
És én a vendigét mind addig bisztatoro, 
Még a kalinkóbu riszémet ki ném csalom. 

Böcsületre miltó násznagy uram ! 

Sok jót érdemlő házi gazda uram! 

Még csak kégyémetékhé vóna ék két szovam, 

Hogyha bemenetére engeltelik utam; 

Mer ha bemenetére ném engettetik utam, 

Az ítelémet mind a szomszidba hordom. 

SzÜvessen foggyák ott vénnyi, ászt jó tudom, 
De magoknak mégis szüvessebben adom; 
Mer má Goórig a Repcét min méghalásztom, 
A csepregi erdőt kérésztti vadásztom, 
Az acsádit is kérésztü járkátom ; 
Fároccságim hasznát mást mingyá mégmondom. 

Mikor írkésztem Meszlen * tájikáro, 
Én nagy vadat foktam vendigünk számáro, 
Mely vadnak hat ökör köUött a haza-hozásáro, 
Tizénkét légin, ki behuszta a konyháro. 

E nagy vadnak cinégé a névé, 
Borsa, sáfránnyo füszérszámos a lévé, 
A ki ebbü eszik, tugygya mi a zizé. 

Jő itkét főzettem ebbU a szakáccso, 
Tálot is szövettem a Bence takáccso ; 
Má nagyobb ríszit mind összökoncútam, 
Víkon taggyait nyársro vonattam. 
Nagy munkává lett bizon, émontam, 
Azér urajim! a ki kalánnyo, késsé, véllávo 
Ném ehetik, Üssük a korbáccso. 

(Cscpreg.) 

Horváth János. 

*) Goór, Acsád és Meszlen Csepreg környékén levő faluk. 



Digitized by VjOOQIC 



GYERMEKJÁTÉKOK. GYERMEKVERSIKÉK. 333 

Gyermekjátékok. 

Férgesdi. 
Lányok játszák. 

„Ma vagyon, ma vagyon 

Piros pünkös napja, 

Hónap lessz, hónap lessz 
• Az utósó napja. 

Réz píenz pendölö, 

A bogjára csendölo. 

Ha megesik meghalá, 

Gyócsba takará. 

Haj sziénára sziénára, 

Sziena szakadi^kára." 
Ezt hangoztatva mennek körül egy alakított körben, előbb 
lassan, kés&bb gyorsabban, végül szaladva, a mikor arczczalki is 
fordulnak; a ki ilyenkor a másiknak Hcezét előtalálja bocsátani, 
elesik ezen szavak kiséretében: 

„Hull a fiereg, hull, hull!"* 

(Panyola. Szathmár m.) 

Bakoss Lajos. 
Gyermekveralkék. 

Kiolvasás. 

Padalatt, padalatt af f5d alatt, En szent lovat patkolok, 

Sárga csikó nyereg alatt. Rézpáczával kongatok. 

Dibdáj futaték, Kon, Kon, Péter bácsi, 

Innen visszafutaték. Jancsi bácsi 

Nem vagyok én réznyíko, Üss ki, vesski 

Csakis Isten kovácso. Eszte zéggy e t ! 

(Szécseny. Nógrád m.) 

Kaunitz János. 
Kéregető. 

^RY^^ gyermelc a másikat enni látván, kezeiból tarisznyát 
csinál és ezt mondja: 

Kúdú kúdú szalonnát. 
Csak éddarab falatkát 1 
Marja monta : vess bele ; 
Ha vetü bele. 
Arán vánkuskán fekszü ; 
Ha ne.n vetü bele, 
KutyabBrön fekszü. 

(Naizvad. Komárom m.) 

Ledniczky Péter. 



Digitized by LjOOQIC 



334 ETELNEVEK. SZÖlŐFAJOK. HELYNEVEK. 

Ételnevek. 

Fotl ételek: a lé (kutya macska szügyig járt a lébe 
[mese] ; csak a lé hétféle, hát még a sok mindenféle sUtemény, 
(dicsekvés a vedéss8gb6 hazagyöve) többféle: rántott, k e- 
mémagos, ábátt (disznó öléskor, hurkaié), hábárt le, hús 
lé, tejbe kása; a főzeléknek generikus neve nincs, hanem 
főznek édes vagy ectés bábot, bossót, lencsét, krum p- 
1 y i t, kását és ritkábban túrós vagy mákos csíkot, tú- 
rós, félvert vagy kukorogvaszággátott háluskát(nocke) 
mely szintén a főzelék genus alá tartozik. Hábárek, rántás. 
Ritka a h ú s, még ritkább asütt hus, rátotta vagy sútt 
tyúk. Leggyakoribb hús a disznó hús, még pedig füs- 
tölve: Angyaukóbász (angyalkolbász, karácsonyéccakára készí- 
tik): kóbász, ha megeszed jó jársz, közm.; tüttüs (vastagbél- 
ből), disznósajt (a gyomor), ó dá 1 á s (bordás hús) május és 
véres hurka, or já (innen a mesében a cigány óhajtotta orjás 
káposzta, melyért a mennyországot akarta elérni az erdő let- 
magosabb fájáról.) Reggeli és esteli nincs, hanem ész- 
nek früstökre vagy régveire és estvére: Soha sé kész-é 
már áz ebed; háném észünk-é má dSre? 

BORBÁS ViNCZE. 

Szdlldfajok. 

Bajor vagy vajor; hosszikás szémü; van fekete bajor, 
piros b. — Kecskecsöcsü és gyértyaszöllo; roppanós, 
kemény, mikor érik. — Kádárka; gömbölü szémú ; van fehér 
kádárka, meg fekete kádárka. Karaji; hosszi fekete szémü. — 
Körtésszöllö vagy kem ény fc j ü; gömbölü, fehér. — Sár 
fehér; gömbölü, zöldes. — Kolontári; gömbölü fehér. 

Nemes faj tok: Makra; van fehér m . ez gömbölyű ; 
és fekete m., ez hosszi szémü. — Tulipiros; gömbölü, ropo- 
gós. — Dinka; piros d., ez gömbölyű; fehér dinka, szintén 
gömbölü. PetrezserémszöUo; gömbölü. 

(Adind. Somogy m.) 

Bínóczi József. 
Helynevek. 

Erdoshegy. Mecsek. Egyes részei: Lóri. Száraztó. 
Büdös kút. Zsidó völgy; léczes és vágás. Tolvaj gödör. Remete 
rét. Kövesd. Kis és nagy mély völgy. Kis és nagy vörös hegy. 
Lapis. Tubis. Borzas. Farkas gödör. Gömbölyű gödör. Darázs 
kút. Bernát mező. Kantavár. (Itt egy vár állott, melynek romjai 
még láthatók.) Gallila. Miska gyep. Lámpás. Bojna voda (zava- 
ros kút). Ihozári mező. Gilicze hegy. Hármas kút. Zsuppan 
parag. Szikii (hegy foka). Magyar temető. (Történek, hogy a 
törökök idejében e helyen egy magyart gyilkolták meg s temel- 



Digitized by VjOOQIC 



HELYNEVEK. CSALÁDNEVEK. GÚNYNEVEK. 336 

ték el.) Ritka lóles. Hosszú mező. Jezer v. Jezeró tó a Mecsek 
tetején. Babin stolacz (banya szik). Dömör kapu. Krumpli völgy. 
Messina. Piricsma (jelenleg: Szamár kútj. Suhadő (völgy). Cze- 
rikes, később Cseres, most Cserfás. 

S z 5 l o k. Dándő vagy Daíndol ; a németeknél : Deinthal. 
Gyükes. Rigoder. Balícs. Csoronika. Szkókó ; némelyek szerint : 
Úszkók. Makár. Aranyhegy. Csurgó Frühveisz. Migvári. Bánom. 
Minina tubes lámpa Makár lukó. Tettye (a hegyek közt magasan 
fekvő lapály). Kálvária. Mezes. 

Rétek. Megyer Lukó. Bara. Balokány; így is: Balokáná, 
egy közelében fekv6 ló után elnevezve. Tüskés. Döghányó (kór-* 
ház mellett fekvő rét, valaha temető volt). Vesztő. Füzes. Ká- 
posztás. 

Utczák. Zidina. Benga. Buturla vagy Buturluk; a német 
ajkúaknái: Butterloch. Szikla. Barátúr. Kánaán. Mindszent Havi 
boldog asszony. Láncz. Könyök. 

(Pées.) 

ZsoLNAY György. 
Családnevek. 

Bors. Radványi. Helle. Zsiros. Lángos. Szentpétery. Gálos. 
Bankos. Limbay. Lender. Dutka. Gudmon. Sallay. Sarlay. Sáska. 
Magay. Bozsik. Séllei. Zadár. Gangol Tekes. Mócár. Basky. Baky. 
DuzmadL Kunstár. Kusztos. Dalocsa. Pomozi. Rajkó. Kozárí. 
Bóna. Zelley. Zelovics. Jóboru. Hajdú. Szemety. Szondy. Peták. 
Busa. Gubacsy. Várkonyi. Tuba. Galambos. Túrba. Bebek. Bojári. 
Vicián. Bódog. Bodak. Pellikán. Nyikos. Gergenyi. Herpai. Gye- 
nes. Márkus. Szombaty. Konkó. Csaplár. Höss. Zolnay. Zalabay 

(KÍ8 Kanság.) 

Benke István. 
Gúnynevek. 

B a j d é. D á k ó, egy törpe, ^ vastag oláhnak volt a neve. 
Karafina. Ladsó. Hajnal, Éjfél. Szürkület, három 
együgyű legénynek a neve. Kámpucz. vastag ajakú ember. 
Kukét a, egy czigányforma leány. Pipe, Csutika, Peczek, 
muzsikus czigányok. Zsiros, kövér ember. Olajos. Egy egér 
az olajába eselt volt, s mikor kivette belőle, hogy a rajta lév6 
olaj káré ne menjen, leszopintotta. Pálinka. Egyik ose pálin- 
kát árult. Czári. Kekó, nagy, magas, lágy ember. 

(H. Almás. Udvarhelyszók.) 

SÁNDOR JÁNOS. 

Néprománcz. 

Anyámasszon katonája. 

(V. ö. Kriza 7. szám. 18 I.) 
Jere nálunk vacsorára „Mégse merek én bemenni, 

Apró mézes pogácsára, A kapunak csitorgását 

Béjöheczcz szüvem bátron.** líszrevébzik angyalom/ 



Digitized by VjOOQIC 



336 



NEPROMANCZ NÉPDALOK. 



„ Mégha jazom jól a sorkát, 
Én elveszem a szóllását, 
Béjöheczcz szüvera bátron." 

„Mégse merek én bemenni, 
Csidmámnak kopogását 
Észreveszik angyalom.** 

„Tekerj kápczát a sorkadra, 
Csipeszkégygy a lábujkadra, 
Béjöheczcz szüvem bátron." 

„Mégse merek én bemenni, 
A kutyának ugatását 
"Észreveszik angyalom.** 



„Vess égy darab konczot neki, 
Az ugatást elfelejti; 
Béjöheczcz szüvem bátron.** 

„Mégse merek én bemenni, 
A gyertyának lobogását 
Észreveszik angyalom,* 

„Adok garast az anyámnak, 
Vegye hámmát a gyertyának ; 
Béjöheczcz szüvem bátron.** 

„Mégse merek én bemenni. 
Az egerek cziczogását 
Észreveszik angyalom." 



„Éj te vitéz, te mire élsz, 
Még az egerektől és félsz, 
Elméheczcz, nem kélleszsz.* 
(Gyergyó). 



Paal Gyula, 



Gyérén vették a kenderünk, 
Ritkán termett rajta, 
Nem kéli nekem a kendére, 
Csak a pozdorjája. 

Pozdorjából tüzet rakok, 
S pánkot sütök nála, 
Hófejér gyócs kedvesemnek 
Az inge gagyája. 



Népdalok. 

Firis pánkó, puha pánkó. 
Piros mint a rozsa ; 
De ha százszor jobb volna és, 
Jobb a rózsám csókja. 

Négyet rajzot a kosarunk, 
Mind a négy tetézve. 
Anyám aszszony mind leölte, 
Van és elég méze. 



Nem kéli nekem lépes méze, 
Van édesebb annál, 
Gyöngy Gyurim ha reám tekint, 
Mézesebb az annál. 

(Háromszék.) 



Kriza János. 



Csángó dal. 



Erdő erdő kerek erdő, 
Be szép madár járja kettő. 

Ha éggyiket megfoghatnám. 
Kebelembe szorítgatnám ; 

Onnat ki sem szálásztánám, 
Mig szájamból nem itatnám. 



Kedvemre megsikogátnám, 
Szemit száját csókotgátnám. 

Szemit száját csókolgatnám, 
Ha magaménak mondhatnám. 

Ha magaménak mondhatnám. 
Soha soha el nem hagynám. 

(Klézse. Moldva.) 

ROKONFÖLDI. 



Pesti kön7vnyomd:l-^é^zvé^v-Iá^salat. (Hold-utcza 4. sz.) 



Digitized by VjOOQIC 






^jelenik MAGYAR SZEBKESZtő 

minden hónap MVTTArAP ^^^^^ M'^*'''*'' 

15-éB J^ I ILÍjV UJlV. Biiajest. 

három ívnyi SZERKESm H. kíf. K-llCIÍ. 

tamlommal. SZARVAS GÁBOR. ^^^ "" 



IV. kötet 1875. AUGUSZTUS 15. VIIL fü^eU 



HIBÁS SZÓK ÉS^ SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 
28. Önkívület. Ijjílület. 

Eddigi fejtegetéseink folyamában már többszörösen 
volt szó a képzők alkalmazhatóságáról; s a figyelmesebb 
olvasónak bizonyára emlékezetében van még ama néhány- 
szor hangoztatott nyelvtudományi tétel, hogy a képzők egyes 
osztályainak világosan megszabott határuk vari, s rendelte- 
tésükhöz képest csak úgy felelnek meg teljesen czélravaló- 
ságuknak, ha e határon belül végzik működésüket. Láttuk 
például, hogy az -álj -ély {-ál -ét) képző (Nyr. IV. 5i. 1.) oly 
neveket alkot, a melyek a cselekvés eredményét fejezik ki, 
hogy tehát az -álf csakis deverbális képző s ennélfogva 
alkalmatlan a nevekből való szószármaztatásra ; láttuk, hogy az 
-ű5^ 'és:{ (24i. 1.) tárgyakkal való bánásnak, velük való fog- 
lalkozásnak a kifejezője, hogy tehát az előbbivel ellenkező- 
leg csakis tárgyszókból alkothatók vele származéknevek, s 
ennélfogva nem lehet deverbális képző. Az -at -et képző a 
nyelvünkben jelenségeknek egybehangzó tanúsága szerint 
functiójára nézve ikerpárja az -ás -&-nek, mindakettő kizá- 
rólag cselekvésneveket alkot ; egyéb szókhoz pedig nem 
függednek. 

Az önkívület és felület tehát a felsorolt hibás alkotások 
6. osztályába esnek: ,,Mind a tő, mind a képző helyes, de 
a képző alkalmatlan ama működés végzésére, a melyre alkal- 
mazva van." (Nyr. IV. 5o. 1.); az önkivül és felül nem ige- 
tok, hanem határozók; s valamint nem mondhatni önkívül-és, 
felűl'és (felső része vlminek), épen oly képtelenség az önki- 
vúl-et és felül-et is; s ilyenek volnának az alúl-aty belűl-ety 
hátul-at, kö^el-et sat. 



M. NTELVÖR. IV. 



Digitized by VjOOQIC 



338 HIBÁS SZÓK És SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

Az Önkívület helyett, a melyre különben szükség sem 
volt, csak az előbb is használt alkalmatos, helyes szókat 
kell általános forgalomba vinnünk, sezek: eszméletlenség, 
öntudatlanság, niagánkivttllét (önkivüUét), s szükség 
szerint ájnltság, benemszámit hatóság; ^felület helyet pe- 
dig ajánljuk a felszin szót, a mely a latin superficiest ala- 
kilag is, jelentésileg is teljesen födözi; a továbbképzés lesz: 
felszínes felületes helyett, s felszinesség felületesség h. 

2g. A relativom idegenszerű használata. 

Az előbbi füzet 289 — 291. lapján felsoroltunk néhány 
idegenszerű szerkezetet, melyek a latin nyelv révén származtak 
át nyelvünkbe. Ezekhez sorakozik, bár egészen más termé- 
szetű, a vonatkozó névmásnak (relativum) latinos használata, 
melyet már régi. íróink ültettek át nyelvünkbe, az iskolák 
azóta egyre ápoltak, literátus embereink kivétel nélfcül, 
sőt még egynémely fordulatban legjobb íróink is használ- 
nak, s a melyet különösen a törvénykezés nyelve kiváló 
szeretettel művel és terjeszt, 

A latin nyelvnek egyik kiváló s a többi nyelvekétől 
elütő sajátságai közé tartozik, hogy a conjunctiókkal álló 
mutató helyett mind fő mind mellék mondatokban vonat- 
kozó névmást alkalmaz ; pl. „Tomyris kétszáz ezer perzsát 
mészária le. S e győzelemben az vala nevezetes, hogy még 
hírmondó sem marada életben: Tomyris ducenta milia Per- 
sarum trucidavit. In qua (et in hac helyett) victoria illud 
memorabile fűit, ut" etc. 

Hogy e sajátság nyelvünkben idegen, arról a romlatlan 
népnyelv egyhangúlag tanúskodik; azért nem is tartjuk szük- 
ségesnek, hogy erre nézve bizonyító példákat idézzünk. 
Minthogy azonban e latinosság különösen az iskolai iroda- 
lomban, s a mint említettük, a törvénykezés nyelvében 
szertelenül el van terjedve, részletesen fel fogjuk sorolni az 
eseteket, a melyekben a relativum fonákul áll a magyarban 
a mutató helyett. Példáinkat, hogy az idegenszerű haszná- 
lat annálinkább szembe tűnjék, Neposnak egyik magyar 
fordításából veszszük. 

I. A latin relativum annyi, mint és e^. Példa. Epami- 
nondas collegis permisit, ut sua opera factum contenderent, 
ut legi non obedirent. Qua defensione illi periculo liberati 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. SSg 

sunt: j^A mely védelem folytán azok fölmentettek" — he- 
lyesen : S e védelem következtében sat. 

2. A relativumnak a magyarban mutató névmás s egy 
ellentétes conjunctio {de^ a\onban^ P^dig) felel meg. Példa. 
Datís in aciem peditum centum, equitum decem milia pro- 
duxit, proeliumque commisit. In quo tanto plus virtute va- 
luerunt Athenienses, ut — : „yl mely harczban az athenebe- 
liek vitézség által annyira kitünének, hogy — " helyesen : de 
e harczban sat. 

3. A lat. relativum mutató névmás s egy magyarázó 
conjunctio {tudniilliky ugyanis^ mert) helyett áll. Példa. 
(Atticus) antiquitatem adeo diligenter habuit cognitam, ut 
eam totam eo volumine exposuerit, quo magistratus ordina- 
vit. Fecit hoc idem in aliis libris. Qiiibus libris nihil potest 
esse dulcius iis, qui — : ^mely könyveknél mi sem lehet 
kedvesebb" — helyesen: a^ ily könyveknél tudniillik sat, 

4. Helytelenül áll a magyarban latin módra a relativum 
czélzatos mondatokban hogy (ajf, e:() helyett. Példa. Lacedae- 
monii legatos Athenas miserunt, qui Themistoclem accusa- 
rent: „^lA: bevádolják" — • helyesen: hogy vádolják be. 

5. A latin relativumban következtetés, okadás (teháty 
ennélfogva, e:{ okbóly a^ért) rejlik. Példák. Lacedaemonii in- 
tellegebant de principatu sibi cum Atheniensibus certamen 
főre. Quare eos quam infirmissinos esse volebant: ^ A miért 
azon voltak, hogy azok lehetőleg gyöngék legyenek" — 
helyesen: azon voltak teháty hogy saí. Aristides tanta pau- 
pertate decessit, ut qui efferretur vix reliquerit. Quo factum 
est, ut filiae ejus publice alerentur: „A miért leányai köz- 
költségen tápláltattak" — helyesen: e:{ okból leányai sat. 

6. Legfonákabb azonban a latin relativumnak szolgai 
fordítása s használata oly esetekben, midón személyes vagy 
birtokos névmás rejlik benne, vagy pedig a mondatban tárgy- 
ként áll. Nyelvünk ugyanis sem az alanyul álló 'személyes 
névmást, sem a tárgyként szereplő mutatót, kivéve az ellen- 
tét esetét, nem szokta kifejezni. Ily esetekben a relativum 
alkalmazása tehát kétszeres idegenszerűség: a névmás kité- 
tele német, a vonatkozó használata latin. Példák. Puer ab 
janua prospiciens Hannibali dixit, armatos apparere. Qui 
imperavit ei, ut — : r^Ki is megparancsolá neki" — helye- 
sen : meghagyja tehát neki. Hannibál tabellarium in scapha 

22 • 



Digitized by VjOOQIC 



34o HIBÁS SZÓK KS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

(ad Eumenen) tnittit. Qui ubi ad naves pervenit: „üff a 
hajókhoz érkezvén" — helyesen: a levélvivő eljutván sat. 
Pausanias animam efflavit. Cujus mortni corpus quum eodem 
nonnulli dicerent inferri oportere, qiio — : „-4 kinek halála 
z//an midőn íjémelyek mondák" — jól: midőn néhányan azt in- 
dítványozák, hogy holt testét sat. Lysandri nutu omnia 
gerebantur. Cujus de crndelitate satis est unam rem exempli 
gratia proferre: „-4 kinek kegyetlenségéről elég lesz egy 
tényt fölhozni" — helyesen : kegyetlenségéről sat. Bithynii 
universi navem Eumenis adoriuntur. Qiiorum vim quum rex 
sustinere non posset: „-4 kiknek rohamának ez ellent nem 
állhatván" — helyesen: a király rohamuknak ellent nem 
állhatván. Nunc confugi ad te tuam petens amicitiam. Quam 
si ero adeptus: „Mit ha elnyerek" — helyesen; s ha meg- 
nyerem. 

Ez idézetek világosan mutatják, hogy az idegen saját- 
ságot föl nem ismerő fordítók miként ültetik át s honosít- 
ják meg az idegenszerűségeket, úgy hogy a latin iskolákból 
kikerült ifjak a hibát már magukkal viszik ki az életbe, s 
mint valami természetest, nyelvünkben is mint helyeset eredeti 
dolgozataikban is alkalmazzák. Hogy mily erős gyökeret 
vert irodalmunkban e latinosság, mennyire használatos még 
legjobb, legmagyarosabb íróinknál is, bizonyítsa e néhány 
példa Vörösmarty Zalán futásából. „Vitte hegyen völgyön; 
végre kifáradván, egy csendes völgyben elállott. Hol mikor 
a bús hölgy siralommal epedve^bolyogna" (III.) — magyaro- 
san : 5 mikor ott sat. „Megvillan az éjjeli fegyver; melyre 
midőn pillant Ete hős" (V.) — magyarosan : midőn (aifí) Ete 
megpillantá. „S csenge boszúálló markokban kardjok aczéla. 
Kikre midőn nézett Ete hős" (V.) — magyarosan: midőn 
rajok nézett- „Kármel szaladott a visszafutókkal. Kit miko- 
ron látott lobogós Csörsz" (VÍI.) — magyarosan : mikor e{t 
lobogós Csörsz látá, sat. sat. 

Legjáratosabb ez idegenszerűség a következő kitételek- 
ben : miért is, mifiélfogva, minek követke:^tében határozzuk, 
e helyett: tehát, azért, ez okból, ennélfogva, ennek kö- 
vetkeztében határozzuk. Továbbá: kit mikor látott; kik 
egyébiránt maradtunk, e helyett: mikor (öt) meglátta; 
egyébiránt maradtunk. 



Digitized by VjOOQIC 



SIMON YI ZS. A SZAVAK ÖSSZKTÉT KLE. 34 I 

A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN. 
Jutalmazott pályamű. 

IV. Tárgyas öss:{e tételek. 

12. §. A rokon nyelveknek némelyikében olyan alakja 
van a tárgyas összetételnek, mint a magyarban: 

y og. pum-sajráp „fü-vágó" : sarló; | vogK. keV'X<^rtep 
„kö-huzó": órlő. 

OsztB. namrem-joiivtip „gyermek-göngyölö", wickel- 
tuch. 

Votj. jemis'okton „gyümölcs-szedés"; baii-ut^on ^arcz- 
nézés" tükör. 

Más nyelvekben azonban (ugyanazokban), a melyekben 
a magy. birt. összetételeknek megjelölt birt. viszony felel meg 
(I. lo. §.), az első tag helyén genitivus objectivust találunk. 

Finn kirjan tekiá könyvszerző ; silntan kMntajá, szem 
fordító: szemfényvesztő; talon ptdántö j^udvartanis^ ; veden 
johto viz-vezctés. 

Észt. ktrja (génit.) tufidja írástudó (tulajdk. irás tu- 
dója) ; rauasöja vasevő ; jumala teutamine isten káromlás. 

Lapp. jubmela (gen.) palló istenfélés. 

Mord. karén kodat czipő-szövő; pilginstama láb- 
mosás. 

Genitivus objectivust találunk számos esetben a ma- 
gyarban is; pl. isten félelme, a búza aratása; sá- 
torok lakója A. III. 285. az isten tagadója Ny. 
II. i33. stb. ; különösen birtokos összetételt is sok olyant, 
hogy az első tagnak gen. obj. értéket kell tulajdonítanunk, 
pl. kézcsók, gyermekcsere, szócsere (v. ö. szó- 
váltás) A. II. 242. gondolatvezér A. I. 172. stb. Sőt 
talán a tárgyas összetételekben egyáltalában így kell fölfog- 
nunk az első tagot, és eredetüket is úgy magyaráznunk, 
mint a birt. összetételekét (10. §.). Ezen fölfogás mellett szól 
az is, hogy birt. viszony esetében a maga névmás összeté- 
telei mindig, mások is gyakran, ugyanazt a föloldást mutat- 
ják, melyet a birt. összetételeknél látunk (9. §.) ; így : m a g a m 
viselete Ny. I. 127. 173. maga elvéltében F. Ny. I. 
123. markod köpésével Bal. Ny. III. 447. strimflim 



Digitized by VjOOQIC 



342 SIMONYI ZSIGMOND. 

kötője Ny. I. 329. fegyverem nek régi hordozója 
A. II. 121. szivem szomorít ója N. II. 243. fogok 
csikorgatásával Pázm. Ny. II. 355. keze fogója Ny, 
III. 5oo. M. Ny. VI. 334. honunk szerzője A. I. 38i. 

Az 'ás összetételeket valóban legalkalmasabban mindig 
birt. viszonynyal oldjuk föl: asztalgyártás — asztal 
gyártása, bajvívás— baj vívás a, szeretötartás- 
szerető tartása; ellenben: as ztalgy ártó=asz talt 
gyártó, baj vív ó=b ajtvívó, szeretötart ó=s z e r e- 
töt tartó. S így talán ez utóbbiak keletkezését a régi 
ugor-m. tárgyrag elkopásából is magyarázhatjuk, ép úgy mint 
a birt. Összetételekét a génit, n-jének eltűnéséből; annál is 
inkább, mert az eredeti tárgyrag a rokon nyelvek közül csak 
háromban tartotta fönn magát, a cseremiszben (-m), 
finnben (-«) és lappban (b),(Hogy ezek azonosak, már 
BoUer fölismerte : Sitzungsber. der wien. akad, XI. 968.) Hogy 
a mai tárgy rag egészen új rag, bizonyítja i) az, hogy a ma- 
gyar nyelvre szorítkozik s egy rokon nyelvben sem találjuk 
mását; 2) az, hogy a régibb nyelvben még gyakoribb a rágta- 
lan tárgy (úgy mint most a ragtalan birtokos: isten nyila) 
igenevek mellett: isten igéje hirdető papság. Sztáray- 
nál (Nytud. ért. IX. 7.); az emberi csontok meztele- 
nítő s a g y-k aponyák koppasztó helyen Geleji K. 
ajtók tartók Bécsi cod. zsák elvetvén u. o. felelet 
vévén Münch. cod. tanálcs tartván R. m. pass. sőt 
egyéb igealak mellett is: „hét kapitánok emelének" 
Én. Pann. megv. úgy mint ma is mondjuk, ha a tárgy i-ső 
vagy 2-ik személy birtoka : a kardom eltörték, add ide 
a kezed. 

Csak egyet-értés tartja meg mindig a tárgyragot 
(s ép így van P. Pápainál különibbet-értés. (Pozs. cod. 17. 
ymadlak az thewys koronát feycdbe wyselesederth; de u. 0. 
19. mendenek megh ytelefederth.) 

Ellent állásban (és helyt állásban) az első szó 
nem tárgy, hanem határozó, mint viszont, iránt mi- 
helyt stb. 

V. Igenevek ai összetételben. 

i3. §. Az igenevek legtöbb különösséget mutatnak az 
összetételnél, s azért czélszerünek tartom az igeneves össze - 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 343 

tételeket külön fejezetben állítani össze. » Hogy azonban a 
következő fejtegetések világosabbak legyenek, előbb röviden 
ki kell fejtenem a magyar igeneveknek rendszerét. 
Az igeneveket így osztályhatjuk a magyarban: 

1. Főnévi igenév: várni; mindig helyettesíthetjük -ás 
végű főnévvel; eléfordúl a) mint alany: tanulni hasznos 
= a tanulás hasznos; b) mint tárgy: szeretek utazni = 
az utazást; c) legtöbbször mint czélhatározó: vadászni 
megyek = vadászatra megyek. 

Eredetére nézve Budenz szerint várni oly nom. actio- 
nis, melynek -n képzője azonos a haszonbei i w-nel (1. ha- 
szon etymologiáját Bud. M.-u. Szót. ii5.) s a finn, mordv., 
vog., osztj , zürj.-votj. -ma, -m nom. actionis képzővel, a vég 
-l-ben pedig ugyanaz az iránt (czélt) jelölő rag rejlik, mely- 
nek az alá, felé -féle névutók véghangzójában is nyoma 
van. E szerint vár-n-i ízről ízre annyit tesz, mint v á r-á s-r a. 
Ez az irányragos alak most ép úgy szerepeP nominativus 
gyanánt is, mint a német infinitivus, mely eredetileg szintén 
dativus finalis (1. Jolly, Gesch. des infinitivs i53. és 173. 1.) 

2. Melléknévi igenév, többnyire jelző: 

a) folyó cselekvés : váró, jövő; 

b) befejezett cselekvés : várt, jött; 

c) beálló cselekvés : várandó, jövendő. 

3. Határozói igenév : az élő beszédben mindig módha- 
tározó, az irodalom (különösen a ván végűt) időhatározónak 
is használja. Négy alakban fordul elé : 

a) pala végzettel, tudtommal egy helyen (Nem lehetet- 
len, hogy iráshiba.) Fer. leg. 52. (Ny. I. 4i4.) „en nyluala 
latlak tégedet ewrdewgtewl megczalatott lény" (ego clare 
videó te a diabolo deceptum); 

b) 'Val végzettel egyik másik vidék nyelvében (Baranya 
Bácska Ny. I. 4i4. Esztergom, Fejérvár III. 35.) és a régi 
nyelvben is (Fer. leg. ewrewluel) ; 

c) 'Va végzettel; ez az alak most ország szerte majd- 
nem egyedül használatos ; 

d) 'Ván végzettel ma csak az irodalmi nyelvben. 
Mindenek előtt megjegyzendő, hogy jelentésükre nézve 

ezen alakok nem külömböznek egymástól; az a külömbség, 
hogyi/aaz egyidejű, -ván pedig az előidejü cselekvést jelöli 



Digitized by VjOOQIC 



344 SIMONYI ZS, A SZAVAK ÖSSZETÉTKLE, 

(„állva beszélt" [és „így szólván eltávozott") csak az újabb 
irodalmi nyelvben fejlődött ki, a régiben nyoma sincs. 

A mi már ez alakokat illeti, annyi első tekintetre vilá- 
gos, hogy az első három azonos, és csak fokozatos kopást 
tüntet föl: -vala^ -val, -va. S így csak két alakunk marad: 
'Vala és -ván. Ezekre nézve pedig valószinü, hogy épen úgy 
viszonylanak egymáshoz, mint pl. esmég és esment (= ismét 
K.) (er. es-megint, vagy a görögben -^Tcap és i\tíolx{p^ (er. 
•^TcapT = szánsz. Já/rr/). Valamint ezek egy alakból keletkez- 
tek külö mbözö fejlődés útján, úgy vihető vissza a vala és ván 
egy régibb valan alakra (A kopott -va -ve . tehát egészen 
egyenlő hangfokon áll a belé-bol keletkezett fte-vel, melyben 
nem csak a végén állott [irány] rag hiányzik, hanem még a 
bele- tőnek egész második szótaga). Ebben az -n a módha- 
tározás ragja (éhe-«, nagyo-?í, szépe-«). A megmaradó -vala 
végzetben (nyilvala-) Budenz szerint egy igetőképző (mo- 
mentán) r-hez járult ugyanaz a nom. actionis képző -/, mely 
a fonal, kötél, vitel stb. szavakban is megvan. E sze- 
rint várva azaz * váf^r^a-la-ji a. m. várás-sal. 

Egyet kell még itt megjegyeznem az -ó -ő végű ige- 
névről. Most ugyan rendcsen jelzőül használjuk, de számos 
fönnmaradt nyom bizonyítja, hogy egykor sokkal tágabb körű 
és kevésbbé határozott volt a használata. — Csak néhány 
példát idézek: mi j ár óba vagy = mi járatba Ny. II. i3i. 
kérőért jött = kérni, kérés végett ; nagy kérőm 
volna = kérésem u. o. 23o. kapóra jön, látóba (láto- 
gatóba) mönt = látogatás végett K. 445. bujdosóba 
vót = bújd osásba K. 417. leánnézőbe jött K. 42i. 
Lovam lába indulóban, magam szája búcsúzóban = 
indulásban, bucsuzásb an E. I. 20. a nap nyugo- 
vóra hajolt = nyugvásra A. I. 392. vannak keletke- 
zőben = keletkezésben u. o. 166. P. 577. lemenő- 
ben van u. o. 8. vegyük g o n d o l ó ra (fontolóra) A. II. 
393. virradóra = virradatra P. 34. eskető (v. ö. 
menyekzö) = esketés P. 44. kézfogó = T. ken- 
dőfogás, kézfogás; keresztelő; vető alá szántanyi 
= vetés alá Ny. III. 3i. lejáró és lejárás u. o. iSg. 
csorda-járó, csorda kelő M. Ny. Ví. 32o. = csürhe- 
járás Ny. II. i3o. így bej áros Ny. II. i3i. = bejára- 
tos u. o. 325. szemfájós u. o. 5I7. nyavalatörö-s 



Digitized by VjOOQIC 



SZARVAS. A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 345 

u. o. 56o. bélmenó-s III. i84. fejfáj ó-s (pl. bor). 
P. Pápai = szemfájás-os, ny a valatörés-es stb. Foga- 
fáj ós M. Ny. Ví. 326. első tagjában birtokos ragot vett föl 

a i(). §.-bcliek analógiájára. 

SmoNYi Zsigmond. 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 
IV. 

Vizsgáljuk immár amaz állítását az értekezésnek, hogy 
„a szóalkotásnak első kelléke a nyelvérzék". 

E meghatározáshoz is erős kifogás fér — meg kell 
jegyeznünk, hogy az utólag a nyelvújítás eljárásának igazo- 
lására készült — ámde fogadjuk el, hogy minden betűjében 
helyeset követeL Ha a szóalkotásnak első kelléke a nyelv- 
érzék, ezen csak is azt a szó teljes értelmében helyes nyelv- 
érzéket lehet és kell értenünk, mely az összes magyar nép 
egybehangzó nyilatkozatának hiteles tolmácsolója. Magának 
a neologiának követelése szerint is. tehát csak az olyannak 
szabad és volt szabad a szóalkotás munkájához nyúlni, a 
kinek kifogástalan volt a nyelvérzéke. A kire ellenben rábi- 
zonyodnék — megint a neologia követelése szerint beszé- 
lünk — hogy e kellék híjával készített új szókat, hogy a 
magyaros nyelvérzékkel akár szándékosan, akár szándékta- 
lanul ellenséges lábon állott, annak, hogy egyebet ne említ- 
sünk, egyáltalában nem lehet semmi követelése, hogy sza- 
vát a nyelvújítás kérdésében számba vegyük, annál kevesbbé 
lehetett pedig s van joga magához a szóalkotáshoz fogni s 
azt talán teljesíteni is. 

És ha a neologia szóvivőinek, vezéreinek nyelvérzékét, 
azt a szerintük lényeges kelléket a szóalkotásban, élesebb 
próbaköre teszszük, lehetetlen visszafojtanunk méltó csodál- 
kozásunkat, hogy mint rántják ki az újítás apologistái a neo- 
logia alól azt az egyetlen s a nélkül is szerfölött ingatag 
alapot. Csak háromnak, az óXú|X7cia Sofjtat sxovce^-ek közöl 
hallgassuk meg, minő hangon szól a nyelvérzékük; mert ha 
a magna muminákról bebizonyul, hogy gyarlóskodtak, az 
infima plebsről egyebet nem tehetünk föl folytonos bukdá- 
osolásoknál. 



Digitized by VjOOQIC 



346 



SZARVAS GÁBOR. 



Kaz i n czy 
„Egmont. iSíowAor- játék." 

H o c h ! Wilhelm von O r a- 
nien h o eh ! — Hoch,hoch! 
— Nun alter, bring auch 
d eine gesundheiti 

F r i e d e, i h r herren ! Nun 
da ihr vion uns nichts hören 
woUt, nun b r i n g t auch e u r e 
gesundheit aus, eine 
bürgerliche gesund- 
heit! 

Nichts kann mich ergötzen, 
nichts mich zerstreuen. 

Ich habé unrecht gegen ihn, 
mich nagt*s am herzen, dass er 
es so lebendig fühlt. 

Sieht man euch mor- 
gen? 

Gebt euch nicht mit dem 
ab! 

Steckt die köpfe zu- 
s a m m e n. 

Wann ich einen scbónen lán- 
gén hals sehe, muss ich gleich 
wider willen denken: der ist 
gut k ö p f e n. 

Wie s i e h ts a u s ? 

Denk an die stádte! und wie 
w i r d d í r's s e i n, wenn du 
dir sagen musst — . 

Ich versteh' euch nicht. — 
Ihr w e r d e t. 

Wie seid ihr heute so 
kait! — Wie so? 

Mir kommt es fremd 
V o r = En azt különösnek ta- 
lálom. 

Und eile selbst, Egmont's 
schreiber und die tibrigen ge- 
fangen zu nehmen, die 
dir bezeichnet sind. 



Fere ncz. 

(Szép Literatúra. 1816.) 

Fenn l az Oranieni Wilhelm 
fenn ! — Fenn / fenn ! No Öreg, 
ho\dki te is egésségedet! (117. 

lap) 

Békét, békét y Urak! Am ha 
minket felejtetek, igyátok a 
magatok egésségét, egy pol- 
gári égéssé get. (119.) 



Semmi nem tud mulattatni, 
semmi sem szórhat eL (121.) 

Fájok neki, s mardossa lel- 
kemet, hogy 5 azt elevenen 
ér:{i. (137.) 

Láthat a\ ember holnap? 
(i43.) 

Ne tegyétek ho\\á magato- 
kat ! (i5o.) 

Ös^veütitek fejeiteket, (i5o.) 

Valamikor szép hosszá nya- 
kat látok, akaratom ellen is ezt 
gondolom : E\t volna jó fej- 
venni, (161.) 

Mint néi ki a dolog ? (i63.) 

Gondold a városokat ! S mint 
lesi neked majd, midőn kény- 
telen lészesz mondani magad- 
nak (i83.) 

Nem értelek. — Fogs^, (188O 

Milyen hidegen vagy ma! 
- Hogy úgy? (198. 200.) 
E\ nekem idegenként jö ki. 

(219.) 

Te pedig siess Egmont Ti- 
toknokját s mind azokat a kik 
neked ki vannak mutatva^ 
fogva venni. (224.) 



Digitized by VjOOQIC 



Geh , dass 
s a m m 1 e. 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 

i ch 



347 



m i c h Menj, hogy össiegyüjthesaem 
magamat. (279.) 



Helmeezy Mihály. 
.Lied aus der férne.** Mathissontól. 



Wenn in desabends letztem scheine 
Dir eine láchelnde gestalt 
Am rasensitz mit eichenhainc 
Mit wink und gruss vorüberwailt : 
Das ist des freundes treuer geist, 
Der freud und friede dir verheisst. 

Wenn in dcs mondes dámmerlichtc 
Sich deiner iiebe traum verschönt* 
Durch citysus und weymuthsfichte 
Melodisches gesausel tönt, 
Und ahndung dir den busen hebt 
Das ist mein geist der dich um- 
schwebt. 

Fühist du beim seligen verlieren 
In das vergangene zauberland 
Ein lindes geistiges berühren 
Wie zephyrs kuss an lipp* und 

hand, 
Und wankt derkerze flatternd iichts 
Das ist mein geist, o zwcifle nicht 

HÖrst du beim silberglanz der sterne 
Leis' im verschwieg'nen kammer- 

lein 
Gieich Aeols harfe aus der férne 
Das bundeswort : auf ewig dein : 
Dann schlummre sanft, es ist mein 

geist 
Der freud und friede dir verheisst. 

E fordítást, melyet újsága miatt választottunk ki, még 
1873-ban küldte be hozzánk Felméri Lajos a következő so- 
rok kíséretében : „Van szerencsém közölni Helmeczinek egy 
1816-ban készített fordítását saját kézirata nyomán az u. n. 
Szemeretárból, mely még eddig sehol nem jelent meg. Ezt 
a fordítást, mint Helmeczi ugyanazon levelében említi, egy 
kisasszony szebbnek találta mint az eredetit. Szintén ezen 
levélben jegyzett föl Helmeczi néhány, általa készített új 
szót: sonderling különcig schwachling gyengénciy zartling 
kényenc\j anspruch igény.'' 



Midőn az est vég alkonyodtán 
Egy néked mosolygó alak 
Oyepágyon ültöd* azompotyodtán 
KoszÖngve rád el-elballag : 
Az barátodnak hiv lelke, 
Mely rád vig nyugtot ihUlge, 

Midőn a hold kelő világán 

Szerelmid álma azépedeZy 

S a liget minden füvin s ágán 

Kedves zizeglés retgtdez, 

S kebled rémzelgve enUeng: 

Az lelkem mely körülted leng. 

Érzesz, boldog tévelygésedkor 
Hajdanti boldogságidon, 
Mint zefír csókja kikeletkor 
Oly lágy illentést ajkidon, 
S gyertyád lobogva égdegél : 
Az lelkem, oh ne kétkedjél. 

Hallod, midőn a csillagboltról 
Éj int 8 csendéig kis rejteked^ 
Aeol hárfájaként távolról 
E frigyszót: örökre tied: 
Ha szunynyad akkor édesdet. 
Lelkem körülted repdesget. 



Digitized by VjOOQIC 



348 



SZARVAS GÁBOR. 



Schedel Ferenc z. 

„A haramják** 1823. 



O, meine aussichten! 

Gerecht! sehrgerecht! 

G 1 ü c k z u, Franz ! w e g 
ist das schoosskind. 

Alsó frisch darüber hin- 
weg! 

Da habén sie das herz nicht 
ein glas zu leercn, weil sie ge- 
sundheit dazu trinken 
müs se n. 

Berechnen ihrcn juden- 
zins am altare. 

Und auf mehr raffi- 
niert dein fingerhut 
voll gehi r n nicht? 

Ein gleiches wider- 
fahre mir von jcdemun- 
t e r c u c h, wcnn ich meinen 
schwur verletze. 

Wart! so sollst du vor 
mir z i tte rn! 

Du bist ein entschlossener 
kerl, soldatenherz, haar 
auf der zunge! 

N e i n, so wahr ich Herrmann 
heisse, das sollt ihrnicht! 

Horch! horch! sein 
sohn ist in seinen trüu- 
me n. 

Hör auf! Mir wird sehr 
übeL 

Gestern ist ihm der p r o- 
zess gemacht worden. 

Sieh dich vor, hauptmann' 
Wir sind gefangen, g e r a d e r t. 

Der kerl macht michwir- 
bein. 



Oh ! az én kiné\teim ! ( 1 7. lap.) 
Igazai! teljes iga^^al ! (22,) 
Szerencse veled Ferencz ! 
félre van a keblenc^, (24.) 
Hát el rajta ! 

Nincs bátrak egy pohárt ürit- 
ni, mert egészséget kell ho\id 
inniok. (29.) 

Zsidőkamatjokat az oltárnál 
is s^dmvetik. (29.) 

S többet nem rafjiniroi gyü- 
s^ii'Velöd} (39.) 

Hasonló történjék nekem 
mind egyitek a'ltal, ha eskemet 
megsértem. (49.) 

Várj! hat res^ketendj előt- 
tem! (Sy.) 

Te eltökélt legény vagy, ka- 
tonai síivedy s\ör nyelveden ! 
(61.) 

Ne! oly bizonnyal valamint 
nevem Hermann, a^í a^ ifj^'^^" 
ne fogja cselekedni ! (65.) 

Halk ! halk ! fija van dlmd- 
ban. (67.) 

SzUnj meg ! rosszul vdlom. 

(79.) 
Tegnap tétetett neki a per, 

(91)^ 

Ldss eléy kapitány! Meg va- 
gyunk fogva, keréktörve. (100. 
101.) 

A hunczfut engem keren- 
geni csindL (iii.) 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 



349 



Franz spricht,' und w e n n 
man nicht antwortet, so 
wird er befehlen. 

Bei gott! Bei dem ewi- 
gen gott! Ihr soUt alles 
wissen I 

D a s s ich ein bettler g e b o- 
ren werden dü r f te ! 

Saufzu, hauptmann ! hier 
ist wasser genug. 

Sieht er nicht gerade so 
d r e i n, als wollt* er — ? 

Wülst du dir anmassen 
einen mann mit schmeicheleien 
zu fangen? 

Kitzelt dich nachna- 
naen und eh re? 

Ich will dich würgen, 
dass du blau w i r s t, eisgrauer 
líjgner du ! 

Amalias liebe macht den 
brennenden sand unter ihm 
grOnen und die wilden ge- 
stríiuche b 1 ü h e n. 

Weíhe dies messer d e r 
dunkel vergelterin. 

Das ílehen seines vaters reich* 
te nicht an seín herz. H i n a b 
roitdembalg! donnerte es 
von seinem munde. 

Dieses opfer bin ich selbst. 



Ferencz szól, s ha nem felel- 
tetik, parancsolni fog. (^11 5.) 

Istennél ! a^ örök istennél ! 
Mindent tudjon! (117.) 

Hogy koldussá lehetne s:{ü' 
letendnem I (122.) 

Hörpents neki, kapitány ! v/:[ 
elég. (i23.) 

Nem úgy né^ e neki épen^ 
mintha — ? (127.) 

Mered magadra mérni, hogy 
férfit hizeikedésekkel megfogj ? 
(127.) 

Vis^ketss[ név és becsület után ? 
(128.) 

Fojtalak, hogy kék leendj 
vén hazug te! (i4o.) 

Amália szerelme ^[öldíti alat- 
ta az égo fövényt s a zöld bok- 
rokat alatta viritni tes:{i. (iSC) 

E kést szenteld a homályos 
díj:{ónénak ! (i64.) 

Atyjának esedezte nem ért 
szivéhez. Le a nyú:[\al ! dör- 
gött szájából. (173.) 

E\ a!{ áld ennen vagyok 

(210.) 



E rövidke idézetekből — nnert ezek csak egy csepp a 
nagy tengerben — eléggé meggyőződhetik az olvasó, hogy 
minő lábon álltak vezérújítóink az első, a főkellékkel, a nyelv- 
érzékkel. Az a nyelvérzék, a mely ha nem is minden, de 
sok esetben megtart bennünket a rendes ösvényen, az ép, 
a hamisítatlan nyelvérzék, az müveik tanúskodása szerint 
vagy megvolt romolva az idegen hatás alatt, vagy egyálta- 
lában meg se volt náluk. A rája való hivatkozás tehát, hogy 
vele igazolják a nyelvújításban követett eljárásukat, nem 
egyéb üres mentségnél, arra való, hogy a kritikátlanság- 



Digitized by VjOOQIC 



35o SZARVAS GÁBOR. 

gal párosult merészség vádjától vagy egészen, vagy legalább 
annyira-mennyire tisztára mossák vele magukat. Hogy ez 
az annyiszor emlegetett s az „elsó kellék" pánczéljával hét- 
szeresen berétegezett nyelvérzék csak újabban fölfedezett 
mentsvár, a melynek védó karimája alá szoiúltságukban hú- 
zódtak meg, azt ok maguk tudják legjobban; de tudjuk mi 
is ; s hogy a félrevezetett nagy közönség se maradjon této- 
vában ez iránt, ime vegyék neki kétségtelen bizonyítékait. 
Schedel Ferencznek idézett Haramjáiban a sok között a 
következő új szókat, kifejezéseket s szerkesztéseket is talál- 
juk, a melyeket az előbbi magyarság nem ismert. „Kétség- 
teljesen hányja magát a s\ékben^ (76.) magyaros toll így 
írta volna: kétségbeesetten hánykolódik vagy hányja- 
veti magát székén. „Főtől talpig oda állítottak^ azt gon- 
dolnád, hogy magamat látod \ még a köntös- gombjaimat se 
felejtették el" (81.) itthon termett kifejezéssel így volna: 
eírtak tetőtől talpig, (oly hiven) mintha csak sze- 
med előtt láttál volna; még köntösöm gombjait sem 
feledték ki. „Eléugranak öt hat szolgák a hátulamból*^ (í3i.) 
érthetetlen, vagy legföljebb olyasmi gondolható, hogy , hátam 
megöl"; pedig ezt akarta mondani: elé ugrik a lesből öt- 
hat szolga. Azt kérdezzük, a nyelvérzék sugalma íratta le a 
fordítóval e szókai s kifejezéseket, vagy pedig egyéb valami ? 
Biz azok idegen sajátságok utánzásai, a melyek a német 
nyelv nélkül aligha megfogamzottak volna. A „kétségteljes" 
pl. = verzweiflungsvoU ; „főtől talpig oda állítottak" = vom 
kopf bis zum füssen habén sie mich hingestellt; „köntös- 
gombjaim" = meine rockknöpfe; „hátulam" = hinterhalt. 
Ilyen német példakép után készült szók még a következők 
is: s^erelemtelt liebevoU (5i.) s{ünestpe feierabend (167.) ^s;{- 
erő spannkraft (168.) halálágjy todbett (5o.) szívbarát bu- 
senfreund (122.), keblenci-bűn schopss-sünde (27.), bortőke 
weinstock (119), jajember jammermann (169.), utándics nach- 
ruhm (36.), kukac:{doctor (= kuruzsló) wurmdoktor (82.), 
halálhason tantor todáhnlicher schwindel (54.), paras^tné 
(116.), tigrisnő tigerin (117.), hum^futi csellemek spitzbübi- 
sche künste (167.). Sőt a német sajátságok előtti hódolatá- 
ban annyira megy a fordító, hogy a magyar szókat szár- 
mazás s egytagúság tekintetében is a német után idomítja. 
„Opfern" pl. a németben denominativ ige, magyarul áldoz; 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 35 1 

minthogy tehát amott van egy opfer főnév, így okoskodott, 
a magyarban is kell lennie, a melyből lett az áld'o:{y s ez 
nem lehet más mint áld. („Ez az áld ennen vagyok": die- 
ses opfer bin ich selbst 210. nEmheráldakat hoznak": sie 
bringen menschenopfer 108.). „Balgen": nyúzni, tehát 
„balg": njrú:{ (Hinab mit dem balg! [Vessétek le a vén dö- 
göt !] „Le a nrú^all'^ lyS.). „Fröhlich" : vidám, tehát 
„froh**: píd (Froh aufhüpfend : j^vidan felszökeltve" i58. 
201.). »Vor zeiten**: hajdan, tehát „vorzeit" világos hogy 
hajd (Die helden der vorzeit: „a hajának hősei" 29.). 
^Leid" egytagú főnév, tehát a „fájdalom"-nak is annak kell 
lennie (Was ihr mir da für herzeleid hSttet anrichten können : 
, micsoda szivfájat csinált volna nekem?" i48.) 

Hiába hangoztatják tehát a „nyelvérzék" szót, mikor a 
maguk alkotta tények idegen nyelv szolgai követéséről ta- 
núskodnak. Ma beszélnek analógiáról,, etymologiáról, helyes 
nyelvérzékről, mély ismeretéről a nyelvnek ; a járáa mellé 
oda állítják a Várda-tj a lovanc:{ mellé a suhanc:{-ox^ a csuk 
(főnév) mellé a ^ár-t, a rak-part mellé a fog-hái-^x, s kisül, 
hogy az egyik képzés puszta ötlet, a másik hamis analógia, 
a harmadikat, a mely talán épen mély ismeretével készült 
a nyelvnek, asszony csinálta {^S^^ün-estve : feyerabend, egy 
asszonyság helyes javaslata szerént." Haramják 2i4. l.);egy 
nagy rakás pedig nem egyéb, mint német példáknak nagyon 
is fonák másolata. 

De hogy az analógia, a mire pedig ma oly nagy súlyt 
fektetnek, midőn például a rakpart helyessége mellett (na- 
gyobb részt utánunk) a gyakfa, fenkő, lakhely, rak- 
sz ő lő sat. compositumokra hivatkoznak, eszük ágában 
sem volt, hanem hogy a horáerő a tragkraft, ütér a schlag- 
ader, látideg a sehnerv, jármű a fahrwerk kaptájára vert 
idétlenségek, azt a vezérújítók félremagyarázhatatlan tanítá- 
sából tudjuk. Helmeczy Berzsenyihez írt előszavában („Ér- 
tekezés az újításokról.") a VIII. lapon az újítás egyik esz- 
közének D) alatt „két vagy több szó egybefoglalását" is 
mondja „agörögsnémet nyelv példa ji után". Még 
világosabban beszél Kazinczy. „Mit nyerünk, ha azt csele- 
keszszük, a mit Virgil, Horácz, Cicero javall és tanít? Azt, 
hogy a mi míveletlenségének szenyjeiben senyvedett nyel- 
vünk ezeket a szenjeit lerázza, a néki tulajdon szépségben 



Digitized by VjOOQIC 



352 SZARVAS GÁBOR. 

előkel, és ezt idegen, de elfogadható szépség által 
neveli, fertelmes hosszaságú szavainak farkaikat elnyesi, 
a rút alakúakat szebbekké változtatja.** (Báróczy Munkáji. 
Kiadta Kazinczy Ferencz. Báróczy élete. 20. l.) S ismét: 
„Szemünk az idegen kecsek látás áh oz a m a- 
gyar arczon végre hozzá szokik, s az idegen 
kecs a magyar arczon, addig nézzük, hogy 
végre magyar kecs leszen." (u.o.) S ha még talál- 
koznék valaki, akinek ez sem volna elég érthetőn mondva, 
azt, úgy hiszszük, meg fogja győzni a következő vezérelv, 
melyet a ^nyelvművelésre" nézve irányadónak felállított: 
„A nyelvek közzül a német az, meUyhez a ma- 
gunkét az előnkbe-szabott tekintetekben ösz- 
vehasonlítanunk lehet és kell, mert ez úgy törzsök 
nyelv, mint a miénk, úgy ázsiai eredetű mint a miénk, s 
úgy emelkedésben van, mint a miénk." (Tudom. Gyűjt 
1819. XI. köt. 22. 1.). S ismét: „A szép-író az idegen 
szólással nem csak szorultságból él, hanem 
mivel magát még az újság kecse által is meg- 
kedvel tethe ti. "^ (u. o. i5. 1.) 

Hol van itt az az erősen nyomatékolt nyelvérzék, az 
a nevezzük akár művelt vagy parasztos, akár finom vagy 
vastag fülű, akár irodalmi vagy népies nyelvérzék, a mely 
első kellék a nyelvújításban ? A mint látjuk, a „nyelvművelés* 
Péter apostola kegyetlenül niegfeledkezett róla. De nem csak 
hogy megfeledkezett, hanem merőben megtagadta, hogy 
soha sem látta, nem az ő mestere : oúx oi8a tbv ácvSrpoTcov. Hall- 
juk szavait! „A neológus gyökerekkel inkább él, mint szár- 
maztakkal; az öszveforrasztottakat partikulájiktól megszaba- 
dítja; szavait újsyntaxisszal, periodusza tag- 
jait szabadabban, merészebben, gyakorta 
idegen példányok után szövi fel; az idegen 
szólásokatmagyarszólásokká'váitoztatja, nem 
nézvén, ha előtte más valaki szólott-e ríiár úgy, s a^ 
uralkodó szokás javasolja vagy engedi ^'é: (ii;o'. t5. l.) Másutt 
pedig: „A mi íróink (a jókat értjük;' 1^ 'rosszak nul- 
lák) tudva s akarva távoznak e l'i.^s^zí.o kás törvé- 
nyeitől. — A szépíró nem ismérfőb bt örvényt, 
mint azt, hogy írása szép legyen. Valami ezen 
igyekezetét segélheti, az neki mind szabad; 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 353 

akár engedi a grammatika és a s:{okáSy akár nem. — Soha 
még hamisabb tanítás adva nem volt, mintáz, 
hogy usus dominatur in lingvis ; sötaz író parancsolja, 
^^^y *^gy legyen, s úgy lesz." (Tud. Gyújt. 1817. 
XII. köt. 89. 1.) Ha pedig a nyelvérzék (a szokás) az író 
diktátorsága ellen hangos tiltakozásra nyitná meg ajakát, mi 
több, ha ellene merészelne állani, akkor ott van a gúzs, az 
erőszak: „ne féltsük (nyelvünk) szüzességét, ne még 
az erőszaktól is; mert az is sokféle; s van ollyan éde- 
sen eső erőszak, a miért nem futnak biróhoz." (Levelek 
Szentgyörgyihez. 390. 1.) „Legyen (a szó) rossz deri- 
vatiójú, ha jó derivatiójú nincs; csak legyen szük- 
séges, és szép legyen a szó." (u. o. 296. 1.) 

Csatoljunk e nyilatkozatokhoz illusztráló szavakat? De 
minek oda mécs, a hol süt a napvilág? Mintha csak 
elöre látva a most kitört nyelvharczot, s megértve tévedését 
s megbánva eljárását, maga akart volna sújtó fegyvert szol- 
gáltatni kezünkbe Kazinczy a neologiának fogytára jutott 
utolsó argumentuma ellen, oly kiméletlen, annyira irgalmat 
nem ismerő szavakkal zúzza szét azt az egyetlen, valamire- 
valónak hitt érvüket is, azt az Áron vesszejéből fakadt csuda- 
ágat, a nyelvérzéket. 

A mondottakból megtanultuk tehát: i) hogy a nyelv- 
érzék a nyelvújítás alkotásainak megítélésében illetéktelen, 
számba nem vehető bíró; 2) ha elfogadnók is a neologia 
ama tételének helyességét, hogy a szóalkotásban első kellék 
a nyelvérzék, akkor épen ezen elv alapján kell semmiseknek 
nyilvánítanunk alkotásaik nagy részét, mert, a mint mü- 
veikből meggyőződtünk, épen a szóvivők nyelvérzéke az, a 
mely erős hanyatlás nyomait viseli magán; de 3) a nyelv- 
érzéknek előtérbe tolása csak újabb találmány, szorultságból 
felkapott fegyver ; mert az újítás komoly megindultakor nem 
csak hogy számba nem vették s számba venni nem akarták, 
hanem egyenest kizárták, az író tetszésének, önkényének 
rabszolgájává tették; s megtanultuk végre 4), hogy micsoda 
fontosságot tulajdonítsunk az értekezés ama helyeinek, a 
melyekben tudományos kutatáson alapuló tételeink ellen a 
nyelvérzék fegyverével száll ki a sorompóba. 

Némelyek szerint talán kelleténél is hosszabban foglal- 
koztunk a nyelvérzék kérdésével. Lehet. De a szavakkal taka- 

H. mrCLTŐii. IV. 93 



Digitized by VjOOQIC 



354 VOLF GYÖRGY. 

rékoskodás a mi nézetünk szerint e kérdésben épen nem lett 
volna helyén. Nekünk fel kellett világosítanunk a nagy közön- 
séget, amely tudvalevőleg a tekintélyek szava után indul, hogy 
mennyit ér a neologia védőinek ajakán a nyelvérzékargu- 
mentum; ezt pedig annál inkább meg kellett tennünk, mert 
az irodalom egy része is, a mely akár nyíltan akár titkon az 
újításhoz szít, a nyelvérzéknek^ vagy e szónak már némileg 
gyanússá váltával, a mint legújabban nevezik, az „ízlésnek^ 
kényelmes pajzsa alól szórja elég sűrű nyilait a nyelvjaví- 
tás ellen. Tehát sit venia verbis! 

Szarvas Gábor 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 

II. 

Bocsánatot kérek, hogy a múlt számban olyat ígértem, a 
mit leheletlen teljesítenem. Azzal kecsegtettem ugyanaz olvasót, 
hogy majd megismertetem a „Vasárnapi Újság** bizonyításával 
is; de azt, a mi ellenfelemen kétszer is megesett, ez egyszer 
fájdalom magam se tudtam elkerülni ; tehát csak megvallom töre- 
delmesen, hogy biz én nem gondoltam meg ama sző jelentését. 
Hiszen a bizonyításhoz argumentum kell ; már pedig ilyet, ha 
csak a vádaskodást, heveskedést meg fenyegetodzést nem vesz- 
szük annak, a „Vasárnapi Újság^'-ban hiába keresünk. „Nem 
tevén szaklap**, beéri a puszta állítással is. Csak legalább az lát- 
szanék, hogy a mit állít, ha akarná, be is tudná bizonyítani. 
Pedig mint „nem szaklapnak" s a nyelvtudományi kérdésekben 
kevéssé jártas nagy közönség előtt kétszeres kötelessége lett 
volna csak nagyon jól megfontolt állításokat koczkáztatni ; mert 
különben magának tulajdonítsa, ha valaki sutort meg crepidát 
emlegetve arról vádolja, hogy olvasóit félrevezette. Én nem va- 
gyok az a valaki, csak mondom, hogy^találkozhatnék olyan is. 

De nézzük állításait. Alapnézete, mely mind magában fog- 
lalja, az, hogy a mely szó a nyelvérzéknek tetszik, a melyik el 
van fogadva s még a költőknél is eléfordúl, az szép is czélszerú 
is, sot egyenesen szent, s a nyelvet már csak azért sem sértheti, 
mert „a szó végre is másodrendű, a mondat a f5, a miben a 
nyelv szelleme van**, de meg ha sértené is, a nyelv törvényei a 
nyelvérzékkel, megszokással, a költök gyakorlatával, tehát a szép- 
séggel, czélszerüséggel és szentséggel szemben tekintetbe se veen- 
dők. Képzelem, hány ,, ferdítést meg ráfogást" fog ebbSl megint 
„a fejemre olvasni". Már látom, meg kell kisértenem igazoláso- 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT'. 355 

mat. Csak azt az egyet fogom kimutatni, hogy a „Vasárnapi 
Újság* véleménye szerint a nyelv törvényei a mondott dolgok 
ellenében semmit sem nyomnak^ a többi aztán már ebből az 
egyből is ki fog világlani. 

Nem kell ismételnem, hogy mi a grammatikát nem tartjuk 
szent írásnak, hanem igen is a nyelvet, hogy tehát a ^Vasárnapi 
Újság" akkor, mikor minket arról vádol, hogy a grammalikát 
szentírásnak tartjuk, s e szent írással szembe állítja a nyelvérzé- 
ket, ennek egyenesen a nyelv ellenében követel jogot. Úgy vagyunk 
a többivel is. A nyelv egyszerűen semmi. De szóljon helyettem 
maga a ^Vasárnapi Újság". Szarvasék, úgy mond, , hadat izennek 
minden szónak, melynek eredete vagy képzése vagy határozottan 
szabálytalan vagy csak kétes is, de mely már el van fogadva és 
kiirthatatlan a nyelvből, mert csin, világosság, rövidség stb. aján- 
lotta, s ma már husz-harmmcz évi gyakorlat kiirthatatlanná tette." 
Máskép kifejezve: mit nyom az, ha valamely sző százszor is 
megveti a nyelv törvényeit, csak csinos (?), világos (?), rövid, meg 
húsz-harmincz éves legyen. „Szerintök pl. a szilárd szó kiir- 
tandó volna, mert sem a s^il nem biztos gyök, sem az árd nem 
képző. De fogja-e az irodalom e szép s rég elfogadott szavát 
kiirtatni engedni néhány túlzó grammatikus által? S pedig ilyen 
szó van a mai nyelvben száz meg száz, melyek ellen az ortho- 
logia hadat tizen a grammatika nevében, de melyeket a nyelv- 
szokás s minden egyéb tekintet véd, s meg is fog védni az 
irodalom joga, melyet ok egészen felednek vagy megvetnek.** 
Tehát megint csak, ha fittyet hány is valamely szó a nyelv tör- 
vényeinek, csak szép (?) s „rég elfogadott** legyen, s mennél több 
az ilyen mákvirág, annál jobb, csak „védje a nyelvszokás és 
minden egyéb tekintet**, meg „az irodalom joga**. ,Az ige-gyök- 
kel képzett főnévi összetételeket is kivétel nélkül üldözik. Igazuk 
van talán a grammatika szempontjából, ámbár van fogház, 
rakszölö s még egy pár. De biszik-e, hogy a rakpart szót, mely 
jóhangzású, el van fogadva, s érthető, ki fogják már irthatni, s 
a rakodó meg nem tudom mi, más jelentésre is használt szókkal 
fölcserélhetni.** Hogy a rakodó helyesen alkotott szó, azt a „Va- 
sárnapi Újság** sem tagadhatja, szerinte tehát itt egyenesen a 
helyes a rósz s a helytelen vagy legalább is kétes a jó. „A ^da 
'de képző helyjelölő értelemmel, igaz, kétes eredetű; nagyon is 
elhatalmazott már; feleslegesen és ízléstelenül is használták; de 
ők, a helyett hogy megszoritni akarják használatát, neki esnek 
tüzzel-vassal, s egyáltalában kitiltják. Legközelebbről exkommu- 
nikálták a járdát ; s ajánlották helyette ^ járót; persze, a ked- 
vekért ezentúl így fogunk beszélni: a járón járó nép**. Tehát 



Digitized by VjOOQIC 



356 VOLF GYÖRGY. 

itt is a helyes a rosz, s a helytelen a jó. „A tömkeleg, a pamlag, 
bizonytalan képzésű szók, igaz. Ki velők I De vájjon kitépjök-e 
Petőfiből azokat a lapokat, melyeken e szókat használja? Kissé 
későn jött arra az orthologia ; mert alig van Vörösmartyban> 
Petőfiben, Aranyban, Jókaiban lap, melyen kivetot ne találna. Egy 
félszázados irodalom áll ellenökben s ok ennek izennek hadat. 
Ez túlzásuk, mely súlyosan meg fogja büntetni magát". Világos, 
hogy akár milyen rosz is valamely szó, akárhogy ellenkezik is 
a nyelv törvényeivel, csak költőinkben eléforduljon, mindjárt jó, 
sot valósággal szent; valamint az egészet összefoglalva az is vilá- 
gos, hogy a nyelvnek épen a maga ügyében semmi szava, nagyobb 
úr a nyelvérzék, megszokás, a költök atyai áldása stb. stb. Már 
most nehezen lesz okom félni a „ferdítés", meg »ráfogás" vád- 
jától. 

Látni való, hogy a mi fölfogásunk nagyon eltér a „Vasár- 
napi Újságétól". Mi a nyelv ügyében magát a nyelvet ismerjük 
el királynak, o ellenben az egyedi tetszést, a határtalan Önkényt 
emeli a trónra. Megint „ráfogásba" keveredtem. Se baj ; megki* 
sértem, egy pár fogással talán kivághatom magamat. Más okát 
azt hiszem maga se tudja adni, hogy mért mondja az oltalmába 
fogadott korcs szavakat jóhangzásúaknak, csinosaknak, szépeknek, 
rövideknek, világosaknak, érthetőknek, czélszerüeknek, mint azt 
hogy neki tetszenek. Tetszenek pedig azért, meri nyelvérzékét a 
neologia elámította, mert megszokta s mert a költök mintegy 
megszentesítették. Ez is „ráfogás", de a fentebbi idézetek igazol- 
ják. Csak aztán a maga ízlését absolut ízlésnek ne állítaná oda, 
csak azt ne követelné, hogy a mi neki tetszik, másnak is tessék, 
meg a nyelv is helyesnek ismerje. Már pedig követeli. Mindazál- 
tal kénytelen lesz másnak az egyedi tetszését is elismerni ; mert 
egyed egyed, s az egyikük személyes tetszése épen annyit ér mint 
a másiké. Gleiches recht für alle^ mondja egy német elcsépelt 
phrasis. Vagy mit szólna a „Vasárnapi Újság", ha nekem az 6 
szavain kívül még más korcsok is tetszenének, teszem egély^ 
és\let, keretek, kü^elék, hdnylat, tnoitan^ mérvess^ö^ szunyái, 
tüdütér, nydklob, halvsav, bdtrany, hamvegy, nyakorjdn, 
ugrdny, furdancs, tüskönc^^ mennyié^ ddrdany stb., s ha ezek- 
nek a kedvéért én is azt mondanám a nyelvnek, hogy hallgasson, 
mint a hogy o teszi? Mi kifogása lehetne ez ellen? En bizony 
azt felelném neki: nem tehetek róla, hogy nem oly lelkes pár- 
tolója a neologiának mint én, hogy tehát nyelvérzéke még nem 
oly müveit mint az enyém, hogy nem iparkodott okét megszokni 
s hogy a költőkön kivül a tudósokat is nem kedveli. Azt hiszem 
én is követelhetnék magamnak annyi jogot, a mennyit 6 követe 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VKDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 357 

magának ; de nem csak én, hanem minden más ember is, és ak- 
kor jaj a szegény magyar nyelvnek. Az egyedi tetszés trónra 
emelésével a határtalan önkénynek tárunk kaput. Nem hiszem, 
hogy ez volna a , Vasárnapi Újság" szándéka ; de hogy törekvé- 
sét ez az eredmény követné, kiki látja. 

Mind ezt, hogy megint „ráfogással" éljek, aligha megfon- 
tolta, mert lehetetlen, hogy a fentebbi korcs szavakat is helye- 
selje. De elvei helyeslik s így nincs menekvés, azt kell monda- 
nom, hogy a „Vasárnapi Újság** minden korcs szót, még a 
Icgundokabbat, legnyomorékabbat is pártolja, söt bár szinte aka 
ráta ellenére a barbarismusokat, soloecismusokat, mondatszerke- 
zeti és szórendi magyartalanságokat is seregestül és minden fajta 
nyelvbeli hibával egyetemben. Ennek bebizonyítását majd az alább 
mondandókban fogja találni az olvasó. A sorrend még elébb mást 
követel. Fentebb azt mondtam, hogy a „Vasárnapi Újság" az 
oltalmába fogadott korcs szavakra csak azért pazarolta azt a sok 
jó tulajdonságot, mert tetszenek neki. Azzal, habár nem világosan, 
azt is mondtam, hogy ama jó tulajdonságaik a valóságban nem 
találhatók, hanem csak a .Vasárnapi Újság* képzeletében élnek. 
Ezt kell már most megmutatnom. E czélból vegyük sorra. 

Az első a szépség s ide tartozik a „csin** és jóhangzás is. 
Már régebben fejtegettem, hogy a mi helytelen, nem lehet szép. 
De a korcs szó helytelen, ergo — . Folytatását lásd Brassai Lo- 
gikájában. Hogy pedig s:{ildrd, a melyet a „Vasárnapi Újság* 
különösen kiemelt s „szép* jelzővel tisztelt meg, valamint rak- 
part , járda, tömkelege pamlag, c^im, erény, jogar erőszako- 
san, tehát helytelenül vannak alkotva, azt a „Vasárnapi Újság'* 
sem tagadja. De akkor hol keressük szépségüket? Itt múltkori 
igéretejnhez híven szaván kell fognom. Először (i8. sz.) azt ta- 
nította, hogy a helytelen szép, példa rá a s:[ildrd ; utóbb aztán 
(26. sz.) tagadta^ hogy ő „a szépséget nem állította szembe a helyes- 
séggel", tehát a mi helytelen mégse szép. Már most milyen a 
siildrd? Nem igazította ki első ítéletét, s így azt kell hinnem, 
hogy most is szépnek tartja. A dolog tehát így áll: a helytelen 
nem szép, de s\ildrd helytelen, ergo szép. No hát legyen, csak 
azt fejtse meg a „Vasárnapi Újság**, mért szép ? Mi van abban a 
szóban, természetesen hangzását tekintve, a mi tetszését igazolja ? 
És mondja meg továbbá, mi teszi neki a rakpart szót is oly 
•jóhangzásúvá* ? Hiszen ha az aesthetikusok igazat mondanak, 
akkor a szépségnek mindig van valami oka, mindig van valami, 
a mi az emberben a szépnek érzetét kelti s az a valami ki is 
mutatható. Akkor hát világosítson fel a „Vasárnapi Újság", mert 
én hiába gyötrődöm, nem tudom kitalálni, hogy mi teszi a s\i' 



Digitized by VjOOQIC 



358 VOLF GYÖRGY. 

Idrd' ol széppé s a rakpart-ox jóhangzásúvá. De hogy végére 
jussunk, kimondom, hogy a szépség, »csín**, jóhangzás valóban 
csak a nVasárnapi Újság** képzeletében él, határozottan szólva 
fictió. Egy szó magában véve oly csekély hangmennyiség, hogy 
se szépséget se rútságot nem tud kifejteni ; széppé, rúttá csak 
úgy lesz, ha több mással egyesül, akkor se maga, hanem a töb- 
bivel együtt. A mi egymagára is rúttá teheti, az vagy korcs kép- 
zése vagy csúnya értelme. De ezek egyike se a hangzásban rej- 
lik. Hogy a szó mint olyan se nem szép se nem rút, mutatja az 
is, hogy ugyan azt a szót lehet szépen is csúnyán is kiejteni. 
Bizony pedig ha az embert kedvese szólítja, szépen hangzik az, 
még ha Tuhutumnak híják is, mig valamely Xantippe szájában 
még a Rafael név se szép. De arról sem aTuhutum sem a Rafael 
szó nem tehet. Hanem hát az ilyen semmiségekkel neologusaink 
nem tör&dnek. Nekik gyönyörű a csába, de förtelmes a csáva^ 
pedig a V még a í^-nél is lágyabb. Valóságos farkas-barkas, róka- 
bóka játékot űznek. Ráfogják az egyik szóra, hogy szép, a má- 
sikra, hogy rút, és minthogy a közmondás szerint minden ember 
a maga lovát dicséri, természetes, hogy azokat a szavakat mond- 
ják szépeknek, melyekhez valami közük van. Azzal persze nem 
törődnek, hogy jó ízlésüknek olyankor nagyon kevés jelét adják. 
Hasonlítana^ Andersen királykisasszonyához, kinek csak a csinált, 
csak a mesterkélt volt szép, a természetes ellenben utálatos. 
Azért mondták parasztnak Petőfit is, mert nyelvén természetes 
frisseség látszott. Nem hinném, ha a neologusok oly erősen nem 
bizonyítanák, hogy lehet olyas, a mi a magyar nyelv törvényeit 
sérti, s a magyar fülnek mégis jól hangozzék. A nemzeti nyelv 
fítymálását a világ valamennyi népe közön ennyire csak mi vit- 
tük. Nagyobb szégyent nem ismerek. Hiszen még a timbuktui 
szerecseneknek se hangzik jól, a mi nyelvük ellen van) És .c 
jóhangzásnak a „Vasárnapi Újság*" még jogokat is követel? De 
talán ez is csak „ráfogás*". 

A második jó tulajdonság, a mivel az oltalmába fogadott 
korcs szavakat kegyesen fölruházza, a czélszerüség. Meg is 
tudná magyarázni, hogy mért mondja czélszerűeknek. Először 
mert megszokta s így könnyen ajánlkoznak, s másodszor mert 
érthetők, világosak, rövidek. Megint csak képzelet. Hát a ki nem 
szokta meg, a kinek tehát nem oly könnyen ajánlkoznak, vagy 
ha o maga se szokta volna meg, czélszerűek volnának-e? De 
erről még lesz szó. Aztán az érxhethség nem elég. Ezt is ért- 
hetni: az enyém el kés veszett ; de értelmes-e? Ilyen értelmesek 
azok a korcs szavak is, némelyek még annyira sem. Avagy ki- 
sértse meg, a „Vasárnapi Újság", mondja a s^ilárdy tömkeleg 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3bC) 

pamlag, erény, jellem szavakat oly magyar embernek, a ki még 
nem hallotta s ne magyarázza meg neki arájuk fogott jelentést, 
megérti-e ? Es ha csak évXhetbk vagy még érthetők sem, hogy 
lehetnek világosak? Annyira nem világosak, hogy nem szólva a 
tanulatlanokról, sokat még az irodalom is fonákul használ. Avagy 
nem olvasott a „Vasárnapi Újság" ilyeneket: az öreg ur foly- 
tatta sétányát (sétálását), a bányászgyülést rés:{vény hiány (rész- 
véthiány) miatt elhalasztották, a két ember bes^élybe (beszédbe) 
eredt stb. ? Hanem hát a rövidséget talán mégsem lehet tőlük el- 
vitatni. A szavakat nem mérjük roíFel. Legrövidebb az a szó, 
mely leghamarébb megérteti velünk a megértendöt. Azt meg a 
korcs szavak, melyek mint láttuk nem világosak s csak alig vagy 
épen sem érthetők, teljesítik-e? De mérjük röffel, akkor is akár- 
hány kitúrt jő sző rövidebb lesz a helyébe tolakodott korcsnál, 
így pl., hogy csak egyet említsek, a jó s\ives^ nyájas rövidebb 
a korcs s\ivélyesT\é\. Aztán olyan nagy baj-e a szavak hosszú- 
sága? Szegény régi görögök, milyen barbár lehetett akkor a ti 
nyelvetek ! Csuda, hogy támadhattak köztelek mégis Homerosok) 
Sophoklesek, Platonok, Aristotelesek ! Csak lett volna annyi 
eszetek, hogy ti is úgy csonkítottátok volna a szavakat mint mi, 
bizonyára még különb íróitok is lámadtak volna. Nézzétek a 
mieinket ! ügy-e bámuljátok ? No de hagyjuk ezt, térjünk vissza s 
feleljünk meg arra, hogy mely szó czélszerü ? Nyilván az, mely 
a czél elérésére legalkalmasabb. Már most az-e a czélja a magyar 
írónak, hogy csak v al ahogy, Vagy az, hogy magyarul meg- 
értesse magát? Ügy tartom az utóbbi. Tehát mennél magyarabb 
a szó, annál czélszerúbb; mennél magyartalanabb, annál alkal- 
matlanabb. Korcs szavaink meg épen a legmagyartalanabbak s 
így nem hogy czélszeruek volnának, hanem egyenesen czélelle- 
nesek. Azért legjobb, ha szépségük mellett második becses tu- 
lajdonságukat is visszaküldjük a képzelet, országába. 

Már most nézzük a forrásokat is, melyekből a .Vasárnapi 
Cjság** tetszése fakadt. Ezek, mint már mondtam, a nyelvérzék, 
megszokás és kegyelet. Mind a hármat egyszersmind pajzsul is 
is használja a korcs szavak megvédésére. F6 persze a nyelvér- 
zék ; a mit ez megenged, azt a „Vasárnapi Újság"* jónak hirdeti, 
még ha százszor ellenkeznék is a nyelvvel. Így pl. jól tudja, hogy 
szilárd, rakpart, járda^ pamlag^ tömkeleg helytelenül vannak 
alkotva, de azért még talán életét is föláldozná értük. Ha nekünk 
a nyelv, 6 neki a nyelvérzék minden. Hiszen nagyon jó dolog a 
nyelvérzék. Nincs annál gyorsabb és biztosabb tájékoztató, ha 
egészséges. De épen az a baj, hogy nagyon is beteg. A .Vasár- 
napi Újság" nem ok nélkül panaszkodik, hogy mennyire romlik 



Digitized by VjOOQIC 



36o VüLh GYÖRGY. 

már „a legjobb íróknak, s&t magának a népnek is ép nyelvér- 
zéke". Nagyobb baj, hogy erroI a nyelvcrzék sem mii se tud» 
hanem abban a hiszemben ringatódzik, hogy egészséges. Ha tehát 
csak az o szavára hallgatunk, beteges kinövéseit könnyen egész- 
séges hajtásoknak nézzük. De a legnagyobb baj, -hogy minden 
egyes emberben máskép nyilatkozik. Az én nyelvérzékemmel pl. 
sok ellenkezik, a mi a „Vasárnapi Újság**-éval megfér, és megfor- 
dítva. Kié a dönt& ? Én természetesen azt hiszem, hogy az enyém, 
ö meg ép oly természetesen, hogy az övé. Ez áll minden más 
emberről is, kiki a magáét tartja legjobbnak. Már most tessék 
elhatározni, hogy melyik sző helyes, melyik rósz. Segíthet-e raj- 
tunk a nyelvérzék ? Csak ha teljesen ép vagy legalább betegségét 
ismerő és mindenkiben egyforma volna. így is eltalálhatja ugyan 
a jót, de ki biztosít minket arról, hogy csakugyan el is találja. 
Ha tehát el akarjuk kerülni a tévedést, nincs más mód, mint 
hogy a nyelvhez forduljunk. A mit ez aztán rosznak mond, az 
rósz, a mit jónak, az jő, akár tetszik a nyelvérzéknek akár nem. 
A neologusoknak nincs helytelenebb cselekedetük, mint az, hogy 
a nyelvérzéket tették birővá. Ám legyen, de akkor szabjanak 
neki törvényt is, a mely szerint ítéljen. Mondják meg határozot- 
tan, hogy milyennek kell lennie annak a szónak, mely neki tes- 
sék. Ha erre képtelenek, a mint hogy képtelenek is, akkor ne 
vessék oda a nyelv ügyét egy romlott, megvesztegethető basa 
kényének. 

A helyesség második kritériuma a „Vasárnapi Újság" sze- 
rint a megszokás. A mely sző már ,el van fogadva" s „húsz- 
harmincz év" óta használatos, azt akármit szól is a nyelv, he- 
lyesnek állítja. De a megszokás is ép olyan individuális mint a 
nyelvérzék, a melylyel különben is nagyon szoros összefüggés- 
ben van, s így lehetetlenné teszi az eldöntést. Az orvosok és 
természetvizsgálók p)« megszoktak akárhány oly szót, a mit sem a 
„Vasárnapi Újság", sem én nem tudnánk megszokni; és b maga 
is nem használ-e sok olyat, a melylyel ismét mások nem tudnak 
megbarátkozni ? így van ez végig minden tudományon, tisztségen 
és foglalkozáson ; mindenütt van afféle elfogadott sző, még pedig 
ezrivel, a melyeket az illetőkön kivül legtöbbnyire senki sem is- 
mer, nem hogy megszokta volna. Már most tessék eldönteni, mi 
a helyes. Nem fogja-e mind a maga szavainak vitatni az elsősé- 
get? A megszokásból nem következik valamely szónak se jő, se 
rósz volta. Hogy példával illustráljam, a vigarda általán ismere- 
tes, megszokott szó az irodalomban, mégis rósz ; a koség meg 
teljesen ismeretlen, szokatlan, mégis jó. Pedig ha a megszokást 
kérdezzük, akkor megfordítva a vigarda jó s a koség rósz. A 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 3<H 

^Vasárnapi Újság* második alapja is annyira ingadozó, hogy ép 
oly kevéssé lehet rá építeni mint a nyelvérzékre. Itt is tehát 
csak a nyelv dönthet. 

A harmadik sáncz a kegyelet A mi szót a k51t&k használ- 
tak, annak jónak kell lenni^ ha mindjárt rósz is. „A tömkeleg, 
a pamlag, bizonytalan képzésű szók, igaz. Ki velők ! De vájjon 
kitépjük-e Petőfiből azokat a lapokat, melyeken e szókat hasz- 
nálja ? Kissé kés5n jött arra az orthologia; mert alig van Vörös-* 
martyban, Petőfiben, Aranyban, Jókaiban lap, melyen kivetot ne 
találna. Egy félszázados irodalom áll ellenökben s ök ennek 
izennek hadat Ez túlzásuk, mely súlyosan meg fogja büntetni 
magát.** Bocsánatot kérek, hogy e szavakat még egyszer idéztem ; 
de mikor oly nyomósak! Mellékesen mondom, hogy a mi a 
„későn jövést* illeti, úgy látszik, mégis elég korán jött az ortho- 
logia, mert különben a „Vasárnapi Újság" nem fenyegetödznék, 
hanem nevetne. A dologra térve, azt kérdezem : az orthologia 
vélke-e, ha Vörösmarty ban, Petőfiben, Aranyban, Jókaiban annyi 
a kivető? Én a neologiának rónám fel. Hanem az, hogy mit 
csináljunk Íróinkkal, mégis figyelmet érdemel ; csak azt nem 
hiszem, hogy a dolog olyan nagyon kényes volna, mint a hogy 
a „Vasárnapi Újság" szeretné föltüntetni. Nincs az a nagy író, a 
kinek munkáiban, nem mondom, hogy épen nyelvbeli, hanem 
valamilyes hiba ne volna. így Shakespeare Csehtrszágot tenger- 
rel határolt^tja, Nagy Sándort s Catót Coriolánus előtt való időbe 
helyezi, nem is szólva azokról a kisebb nagyobb botlásokról, me- 
lyeket a psychologusok és aestbetikusok mutattak ki neki. Volna 
lelke a „Vasárnapi Újságnak", hogy az illető „lapokat kitépje" be- 
lőle? Vandái gondolat volna akárkitől. Shakespeare ama hibáival 
is Shakespeare marad s nagyságából mákszemnyinél többet nem 
igen veszít Úgy vagyunk Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai hibái^ 
val is, sőt a nyelvbelieket tekintve még valamivel jobban ; mert 
tudva van, hogy teszem rósz szót ez íróink szándékosan se nem 
csináltak, se nem használtak, hanem mind csak olyat, a miről a 
neología azt tanította, hogy jó. Ök persze elhitték, mert az író- 
nak nem tiszte a nyelvészkedés. Ebbe aztán belenyugszunk, mert 
még annyira nem vagyunk „túlzók**, hogy vagy a hibát jóvá 
hagyjuk, vagy az illető „lapokat kitépjük". Még kitörlést sem óhaj- 
tunk, mert az író nemzetének s korának gyermeke s mint ilyen 
hü tüköré még a nyelvre nézve is. Azért ezt megmásítani egy 
volna a történethamisítással. Törekvésünk különben sem a múltra, 
hanem a jelenre czéloz* Amazt megváltoztatni nincs se szándé- 
kunkban se hatalmunkban, csak tanulságot akarunk belőle merí- 
teni. Azt keressük benne, hogy a jelenben mit kelljen kerülnünk. 



Digitized by VjOOQIC 



362 VOLF GYÖRGY. 

mit követnünk, kz a „félszázados irodalom" tehát, melynek mi 
állítólag „hadat izentünk", békén lehet tőlünk, mert ismételve 
mondom, csak a mostan folyóra akarunk hatni, s igy talán el- 
esik a ntülzás" vádjával együtt a „Vasárnapi Újság* ^súlyos bün- 
tetése** is. Senki sem mondhatja, hogy mi nem viseltetünk ke- 
gyelettel nagy íróink iránt; hanem azért még mindig nem nézzük 
isteneknek, a kik épen se tévedhetnének s a kikkel szemben 
talán meg kellene tagadnunk eszünket. Tudjuk s a „Vasárnapi 
Újság" is tudja, hogy még az o nyelvérzékük sem teljesen ép. 
Az tehát, hogy ezt vagy azt a szót használták, nem biztos jele 
a helyességnek. Azért valamint az előbbi két esetben, úgy itt is 
igazán csak a nyelv dönthet, s ennek Ítéletében aztán meg kell 
nyugodnia a kegyeletnek is, mely a korcs szót csak elnézheti, 
de jóvá nem teheti. 

De a „ Vasárnapi Újság" e három dologgal, mint már érin- 
tettem, messze túll& a czélon. O csak egypár korcs szót akarna 
megmenteni, valójában pedig valamennyit, létezőt és nem léte- 
z&t, söt még „a kifejezések, szólásmódok s mondatszerkezet ma- 
gyartalanságait" is védi. Pedig ezektől, dicséretére mondom, 
irtózik. De ha az jó, a mit a nyelvérzék megenged s a mi e 
mellett el van fogadva vagy a költőknél is eléfordúi, akkor 
minden jó. Mert a mi már megvan, legyen korcs szó, legyen 
barbarismus, azt a nyelvérzék mind megengedi, különben hogy 
támadhatott volna? De mind ez el is van fogadva, mert hogy 
állhatna fenn ? Ha a költőkben nem, eléfordul másutt az iroda- 
lomban. A mi pedig még nincs meg, azt a nyelvérzéknek, ha a 
meglevő dolgok szerint lesz alkotva, meg kell engedni. Most 
aztán két útja nyilik ; vagy „husz-harmincz évig" kisért s akkor 
megkapja a „Vasárnapi Újságtól" a polgárjogot, vagy még ko- 
rábban valamelyik költőnk munkájába csempészkedik, akkor meg 
úgy is szent. Mind ez, mint már mondtam, nem csak a korcs 
szavakról, hanem minden másfajta nyelvbeli botlásról is áll. Pél* 
dául idézem az idegen szólásmódokat. Nem támadtak volna, ha 
nyelvérzékünk ellenezné, nem tartanák fenn magukat, ha el nem 
fogadtuk volna, s akárhányat kimutatok költőinkből is. Már most 
ezeknek is megkegyelmezzünk ? A „Vasárnapi Újság" azt mondja, 
hogy nem. Csakhogy ezzel aztán dilemmába keveredik ; mert ha a 
nyelvérzék, megszokás és kegyelet védi a korcs szavakat, akkor 
a „magyartalanságokat" is; ha pedig ezeket nem, akkor amazo- 
kat sem. 

A három fő állítást azonban úgy látszik argumentumnak 
maga a „Vasárnapi Újság" is gyengének érezte, mert nyomtaté- 
kúl még azt az egyet veti a serpenyőbe, hogy „a szó végre is 



Digitizedby VjOOQIC I 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 363 

másodrendű, a mondat a f&, a miben a nyelv szelleme van s ez 
korcsosul ma nálunk szemlátomást. Ez ellen forduljon az ortho- 
logia". Tehát ne bántsuk a korcs szavakat ! Legyen meg a kíván- 
sága; sot tovább megyek, mert némelyeket ezután magam is men- 
tegetni fogok, hogy legalább lássa, milyeneket s mi módon kell- 
jen őket védeni. Úgy is ha azt nem akarjuk, hogy nagyon ha- 
mar vége legyen a harcznak, segítségükre kell ihennünk a neo- 
logusoknak, olyan rozzantak a fegyvereik. Hanem most csak azt 
fejtse meg valaki, hogy ha a sző általában véve igazán olyan na- 
gyon csekély fontosságú, akkor mirevaló a , Vasárnapi Újság** 
nagy elkeseredése. Mit védi annyira a korcs szavakat? Azt tar- 
tanám : gombház, ha leszakad lesz más. De a dolog nem egétizen 
úgy áll. Ha jól emlékszem, a szavak „másodrendű" voltát egy- 
szer már magam is állítottam, csakhogy megszorítással. »Másod- 
rendúek" csak azok a szavak, melyeknek nem világos a képzé- 
sük. Ilyen a képzőjével egészen összeforrott eredeti szó (pl. virdg, 
ajak\ aztán a kölcsön szó, (pl. ablak, szalma), s végre, hogy a 
„Vasárnapi Újságnak* is kedvezzek, a kétes származású vagyis 
egészen homályos korcs szó (pl. erény, jellem), azaz olyan, 
melyben sem alapszót se képz&t nem látni. Ezekben legalább mély 
kutatás nélkül nem ismerni meg, követik-e a magyar nyelv szó- 
alkotó törvényeit vagy sem, s igy ha sértik sem tűnik föl. A fölszint 
tekintve, az utóbbi két csoportot az elsőtől néha csak az külön- 
bözteti meg, hogy a kiejtés ellen vétenek. Példát természetesen 
egyikük sem szolgáltat akár jó akár rósz szavak alkotására. Ha 
tehát valami korcs szó tűrhető, akkor csak az egészen homályos 
alkotású az. Ez legalább nem alap további rontásra. Ebből azon- 
ban nem az következik, hogy ilyeneket ezután is gyártsunk ; mert 
ha idegen szó kell, akkor vegyünk kölcsön, de ne csináljunk. A 
kölcsön szó mégis szó, amaz meg csak üres kongás. Hogy pedig 
az egészen homályos korcs szó ép oly kevéssé vagy még kevésbbé 
magyar, mint az idegen, azt nem kell bizonyítanom. Egészen 
máskép vagyunk az olyan szavakkal, melyekben első tekintetre is 
megismerni az alapszót, meg a képzőt. Ezekben aztán ép úgy 
„nyilatkozik a nyelv szelleme", mint a mondatban. Minden ily 
szó kicsiben az, a mi a mondat nagyban. Ha azt mondom cson- 
tos^ megvan benne a tárgy (csont) s meg a róla vett tulajdon- 
ság jelölője (-5, 'Os)y az egész pedig itélet ép úgy, mint mikor 
azt mondom: a virág szép. Az olyanon aztán nagyon is meg- 
látszik, hogy követi-e a magyar nyelv szóalkotó törvényeit vagy 
nem. A világosan helytelenül képzett szó ép oly bántó, mint az 
idegen szólásmód vagy a rósz mondatszerkezet. Azért a rak- 
part, járda nem kevésbbé fonák, mint a kinyomja magdt 



Digitized by VjOOQIC 



3íi4 VOLF GYÖRGY. 

(drückt sich aas\ vagy az ilyen kérdő szórend: van a^ apa itt 
(ist der vater hier?). A szó általában véve tehát még sem olyan 
nagyon „másodrendii** dolog; s az orthologia jól tudja, mért ül- 
dözi a korcs képzéseket; csak a „Vasárnapi Újság** is olyan jól 
tudná, hogy 6 meg mért védi, ha ugyan védelem az olyan, mely 
egy veszendő ügynek még sietteti bukását. 

Végre valahára befejezhetem nagyon is hosszúra nyúlt fej- 
tegetésemet. Azaz bocsánatot kérek, még nem egészen. Már a 
múltkor sejtettem, hogy alkalmasint erre a számra is jut epiló- 
gusnak való. Nem csalódtam. A Vasárnapi Újság azóta csakugyan 
másodszor is felelt. A ki kíváncsi rá, megtalálja 3o. száma 
„Irodalom és művészet"* rovatában Hogy mily hangot használt 
ezúttal is, nem tárgyalom, Úgyse tartozik a dologra. Mert sehogy 
se tudom felfogni, mit nyer azzal a nyelv ügye, hogy a Vasárnapi 
Újság engem hol fátyol alatt hol nyíltan elmond „csüronek csa- 
varónak", „gorombának", „ököllel** bizonyítónak, haszontalan 
„feleselonek*, „piaczi nyelveidnek**, igaz „tudomány**, „egy csepp 
ízlés** és egy porczika „jó érzék nélkül*' való embernek Mind 
ez legkevésbbé sem érinti a tárgyat. Egyébiránt legjobban maga 
czáfolja meg magát. Első feleletében azt üzente nekem, hu úgy 
folytatom, a hogy kezdtem, azaz ha megint gorombáskodom, 
akkor „el lehetek t61e**, 5 bizony nem felel. Minthogy azonban 
mégis felelt, tehát napnál világosabb, hogy nem lehettem goromba. 
De úgy látszik, hogy a gorombaságról sincsen tiszta fogalma, 
mert az enyémet «tos-gyÖkeres eredeti magyar kifejezéseimben** 
keresi ; pedig ezekben s még így is csak nagyon kevésben, ha 
mindössze is talán egy kis nyerseség rejlik. Ez azonban nem 
riaszt vissza, mert én e zagyvalék nyelven író korunkban nem 
tartom véteknek, nem találom gúnyolni valónak, ha valaki ma- 
gyarosan iparkodik írni. E jó szándékért én szívesen elnézném 
akárkinek nem csak a nyersebb, hanem még a durvább kifejezé- 
seket is. 

Bizony szerettem volna, ha a Vasárnapi Újság ama keserű 
vádakat ezúttal csak valamicskével is igazolta volna. így most 
azt kell hinnem, hogy még gondatlanabbúl szalasztotta ki, mint 
először a ferdítést meg ráfogást. Talán csak emlékszik még erre 
a két szóra. Hogyne, hiszen most se tudja megbocsátani nekem, 
hogy nem hagytam magamon száradni. De mit tehettem? Hogy 
tisztázzam magamat, kénytelen voltam kimutatni neki, hogy nem 
tudja, mi az a ferdítés, mi az a ráfogás. Erre most így repli- 
káz: »A M. Nyelvőr júliusi számában Volf György ismét 12 tel- 
jes lapot ír tele, hogy lapunk 26. számában foglalt néhány sor- 
nyi észrevételünkből kimutassa, hogy csak o tudja mit beszél.* 



Digitized by VjOOQIC 



HOGY VÉDIK AGYON A KORCS SZAVAKAT. 365 

Téved. Először is abból a ,12 teljes lapból** le kell számítani 
legkevesebb nyolczat, mely a i8. számmal foglalkozott. Aztán 
meg a többin sem azt bizonyítgattam, »hogy csak én tudom, mit 
beszélek", hanem azt, hogy a Vasárnapi Cjság nem tudja, mit 
beszél Nem, nem! Roszúl mondtam. Én ártatlanságomat bizo- 
nyítottam; a másik csak eszköz volt Ugyanakkor azt is ki kel- 
lett mutatnom, hogy nem gondolkozott az orthologia és neolo- 
gia elnevezések értelméről. E czéiből még egyszer emlékezetébe 
idéztem, hogy „az orthologia helyes beszéd s a neologia ezzel 
ellenkezőleg ú j vagyis helytelen szólás. Az meg kétségtelen, 
hogy mivel a helyes és helytelen egymást kizárja, az orthologiát 
épen annyira pártolni mint neologiát nem lehet". Erre olyat 
felel, a mib&l megint csak az tűnik ki, hogy mégse gondolkozott 
ama két szó jelentéséről. „Az igaz, mondja, „hogy a helyes és 
helytelen egymást kizárja ; de hogy az ú j mindjárt egyszersmind 
helytelen is legyen", az már nem igaz, mert „az új és he- 
lyes nem összeférhetetlen fogalmak". És ezt nekem mondja! 
Hát nem kifejeztem-e ezt már első dolgozatomban, mikor azt 
fejtegettem, hogy a helyesség védői vagyis az orthologusok nem 
ellenségei az újnak, hanem csak a rosznak, „mert „hiszen a he- 
lyessel nem az új, hanem a helytelen áll szemben"? De csak 
legalább most észrevette volna azt az ellenke\öleg szót. Az ú j 
persze hogy nem szükségképen helytelen; hanem ha a h e- 
lyessel ellenkezik, akkor talán mégis csak az. Milyen tehát az 
olyan új, mely a helyessel ellenkezőleg új? Csak új? Nem 
helytelen is egyszersmind? Már most mondja meg maga a 
Vasárnapi Üjság, igaz-e, hogy az orthologia helyes beszédet 
jelent. Igaz-e, hogy az újítók megvelöleg nyilatkoztak róla min- 
denha s hogy a neologiát vele egyenesen szembe állították? 
Akkor hát mi a neologia? Nemde olyan új beszéd, mely a he- 
lyes beszéddel ellenkezik, más szóval a helyes beszéddel 
ellenkezőleg új beszéd, vagyis helytelen beszéd. Ha a lelke- 
met kiteszem se tudom világosabban kifejezni. Kizárja-e már 
egymást az orthologia és neologia? No és igazán gondolkozott 
a .Vasárnapi Üjság" e két szó jelentéséről. 

De hagyjuk, nem akarom a dolgot még jobban elmérgesí- 
teni. Sajnálom, hogy már ennyire is el van, s kimondhatatlanul 
fájlalnám, ha ez a szent ügynek, milyennek édes hazai nyelvünk 
épségben tartását vallom, akármi csekélyben is kárára lenne. 
Nem az volt a czélom, hogy a Vasárnapi Újságot vagy akárki 
mást még jobban belebeszéljem „a neologia pártolásába*", hanem 
hogy kiragadjam belőle. Mind a mellett, hogy lelkiismeretem 
legkisebb mulasztásról se vádol, mert minden erőmet megfeszít 



Digitized by VjOOQIC 



366 



VOZARI GY. NYELVEMLEKBELI SZÓK. 



tettem s minden jóra való eszközt fölhasználtam, hogy ellenfe- 
lemet meggy&zzem, mégis vigasztalhatatlan volnék, ha fejtegeté- 
semnek ellenkez5 hatása lett volna. De nem hiszem ; mert 
mindenkiről felteszek annyi objectivitást, hogy megkülönbözteti 
az ügyet a személytől s hogy nem rój ja fel annak, a mit ne* 
talán ez vétett. Csak az ügy ne szenvedjen, magamat örömest 
kiteszem minden kellemetlenségnek. Eddig is elviseltem, hogy 
valaki akkor, mikor az én nevemet kegyetlenül meghurczolta, 
szépen elhallgatta a magáét. En különben sem azt mondom, hogy 
kíméljük a személyt, hanem azt, hogy ne törődjünk vele. Marad- 
junk a dolognál; tömérdek sok a tisztázni valónk. Minden perczért 
kár, melyet az ügytol elnézve pazarlunk, hogy egymással 
foglalkozzunk. Ha komoly vitatkozás helyett meddő személyes- 
kedést űzünk, akkor csakugyan nem vagyunk méltók arra, hogy 
az igazság harczosai közé számítsuk magunkat. 
Több mondani valóm már csakugyan nincs. 

Voi.F György. 



NYELVEMLÉKBÉLI SZÓK. 



Bocsánik; meg nem bo- 
csánik Év. 722. 

bocsát; atyám bocsos (sic) 
nekem : páter parce mihi FI. 56. 

bódog: benedictus Év. 200. 
felix, beatus FI. 

hódság: boldogság Vg. 93/2 
(Talán íráshiba?) 

b o j t o ; víznek forrása bojto : 
fons aquae salientis M. 174. 

b o j t á s : ebben sem eredet 
binnek bethke (sic) sem bocsá- 
nandó véteknek bojtása nincsen. 
Ér. i64. 

bölcső: licentia FI. 83. i45. 

bolt; hogy lakozjatok a hol- 
tai (sic) ékesejtet hazakban: ut 
habitetis in domibus laqueatis. 
B. 287; az egyháznak menyeze- 
tin avagy bolgyan (sic) Dm. 227. 
templom bolgya Cs 192. 

b o r o j t : borít ; elb. ; ínvol- 
vit J. 4o. operit J. 223. 



boros tál, hajadat megbo- 
rostallyad Év. 691. 

b o r s s ó : far. J. 25. 

b o r ó 1 ; számtalan vészedé - 
lemben es gonosság(szs;ban el- 
borolván első szüleink. Ér. 88. 

bosszonkodík (nem a 
mai használat szerint vkire, ha- 
nem): az atyáról boszszonkod- 
nak az fiak Ér. 12. ellenségről 
Cs. 294. 

bosszonkodás: querelaU. 
i5o. 

bosszont; az ördögöt szi- 
dalmazja es bosszontja ehrol. 
Dl. 43. 

bosszóság: iniuria FI. 3. 
93. vindicta FL 93. contumelia 
M. 54. opprobrium B. 207. 

bosszősóltattak: iniu- 
riis affecti FI. 3o. 

bosszúbeszéd Cs. 294. 

b o z a : bort és bozát nem 



Digitized by VjOOQIC 



VOZÁRI GYULA. NYELVEMLÉKBELl SZÓK. 



367 



ittatok: vinum ct siceram non 
bíbístis J. 203. (Molnárnál : boza : 
parabia, eine art von gemisch- 
ten tránken.) 

b&; bevés: gazdag Er. 519. 

b&jt; bejt mas hó Ér. io3. 

'bol; a köss égből kiwl lako- 
zik: habitat extra castra J. 98. 
(v. ö. nélkül, régente: nál kül, 
nál kivűL) 

bölcs: potens J. 5o. pru- 
dens Év. 37. sapiens M. 26. 

b6n; bün, scelus. FI. 67. 

b&vödik; megb. hamissá- 
gában : dabit iniquitates M. 58. 

bövöltetik: abundabit M. 
37. és 62. 

b 5 V Ö 1 : bővül ; elb. : elterjed, 
elszaporodik Er. 3o. 

búcsú; bolcso FI. 39. bul- 
csu J. 770.; kit halála koron 
bwlcswal (sic) bintöl meg ál- 
doznak Ér. 21. 

b u d o s i k : bujdosik Er. 69. 
Év. 553.; elmében budosván : 
mente evagando FI. 11 3. 

b u r o j t : borít ; setétségek 
el burojtják ez földet Er. 63. 

burol: involvitur J. i55. 

bús szellet: spiritus anxius 
B. 102. 



b ú s e j t : búsít ; mit búsejtod 
a mestert? quid vexas magi- 
sirum? M. 80. 

búsul; megbúsula o lelke: 
aestuavit anima eius B. 4o. 

b u z ; az nagy hév hóban, 
mikoron minden íiv szálak még 
gyökerekből es ki asznak nagy 
búznak miatta Ér. 455. 

buzgó; lélekben buzgók : 
spiritu ferventes Ér. 73. 

buzgóság: fervor FI. 8. 

bünhik; ha kedeg bünhen- 
dik te benned : si autem pecca- 
vérit in te M. 47. 48. bünhö- 
venk mü istenönkben : nos pec- 
cantes in Deum nostrum B. 88. 
bünhöttönk : peccavimus B. 25. 
blinhönnöd : peccare tibi M. 
177. 

bünhet; semmit nem lel- 
vén mivel binhetnék hűket : non 
invenientes quomodo punirent 
eos. J. 718. 

bünhötetre: ad peccan- 
dum. B. 192. 

bün tétel: bűntett Cs. 32. 

bUzik; megbizvék az föld: 
computrit terra J. 21. 22. 

VozARi Gyula. 



SZÓMAGYARÁZATOK. 

Bebamol, elbamol. 
Bebamol és elbamol IV. 3i6. talán nem egyéb, mint 
bebomol, elbomol, úgy hogy az ott idézett nselét köd be 
b a m 1 a a az sátort" a. m. b e b o m 1 á, és ,kit be b a m o 1 1 vala 
az tiz" (vastabat incendium) a. m. bebomolt. Jelentés tekinte- 
tében, azt hiszem, megállhat ez a magyarázat; mert a köd ép 
úgy bomolhat, mint a füst kavaroghat, s ha azt mondom na tűz 
bomol", ez ugyanazon észjáráson alapszik, melylyel azt mond- 
juk, hogy a tűz lobog vagy a láng kavarog, tekereg. íA szansz- 



Digitized by VjOOQIC 



368 SIMONYI ZS. SZÓMAGYARÁZATOK. 

krit bhram gyökér eredetileg a. m. keveredni, bonyolódni; 
innen bhrama ,,lobogó láng" és „örvény a vizben". V. ö. M. 
Müller, Lectures, II. 24i.) — A nehézség tehát leginkább abban 
áll, hogy itt a bomol ige átható jelentéssel, tárgygyal van hasz- 
nálva. Azonban el van ismerve, hogy az igéknek átható és át- 
nem-ható használata közti külömbség csak késő mondattani 
fejlődés eredménye. A mi különösen a magyart illeti, talán más 
alkalommal bővebben is megmutatom, milyen szabadsággal hasz- 
nálja a különben át-nem-ható igéket tárgyas szerkezetben. Itt 
csak néhány példát idézek, mely a jelen esethez legjobban hason- 
lít. Arany J. II. 291. azt mondja: „Ébredj, deli hajnal, te rózsa- 
özönlő!* azaz rózsákat özönlő, mert ró z s a-Ö z ö n ) o 
ép oly tárgyas Összetétel, mint Ny. IV. 296. ágyfekvo, 
patkó fekvő, bajvívó, borozdabillegető, őrálló, 
melyeknek igéje magára szintén intransitiv. — - Tompa. IL 2Í^o. 
na madárka hűvös árnyat bú, keres.* — Arany III. 277. 
,A két tanítvány erőiködé a felső nyolczadot* azaz erőlkö- 
dött a felső oktávát elérni. — Különösen könnyen be szokott 
állani az intrans. igének ez a tárgyas használata, ha — mint a 
mi esetünkben — az igéhez valami irányjelölő helybatá- 
r o z ó (vagy úgy nev. igekötö) járul, pl. Ny. IV. 44. «a barom 
körüllegeli a fát* e h. a barom legel a fa körül, mint „a 
köd bebomlá a sátort* e h. a köd bcbomlott a sátorba, vagy 
pedig: a bomló köd betakarta, befogta a sátort. Ilyenek még: 
Ny. II. 88. „Minn béüjjük* azaz tele üljük a loval ; u. o. 45. 
„nyargadd be* a. m. nyargalva vidd be; u. o, 520. ,(Ezt a 
házat) nem nyiíja körül a gyöngyvirág*; Arany II. i3o. „Tíz 
is megfekütte egy nap a porondot*; u. o. III. 376. „Édes 
lesz a harmat, mely sírom megeste* (mint Vörösm. Cs. és T. 
V. fölv. „Harmat gyöngye hullja meg*); Népk. gy II. 187 
„Zöld fü nőtte fel a sirját; Tompa III. 18. „De a sebet gyor- 
san kinőtte.* (Hasonlók Ny. II. 4o2— 4o4. lapjain.) 

SiMONYi Zsigmond. 



IDEGEN CSEMETÉJC^ F^^TYO HAJTÁSOK. 

Betart. Úgy látszik^ ei a sz6 a Fordítók közös lova. Csűrik- 
csavarják ; használják mindenre, ''a' tnire nem találnak oda illő 
kifejezést. A 274. lapon láttuk, 'ho^ „a határidő betartatik"; 
most lássuk ismét egy más elférdítését. Egy lapnak a tárczájában 
a minap ezt olvastuk : „Valahányszor Roger magyarázni, részle- 
tezni, ecsetelni akart valamit, Mornaix (az) óráját nézte és betar- 
totta barátja s^djdt''. Tehát ismét egy új szólásmód. „Valakinek 



Digitized by VjOOQIC 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYl' HAJTÁSOK. i6g 

a s^djdt betartani''. A tud. akadémia az ilyenek fejére tűzte ki 
pár évvel ezel&tt a díjat. Az említett tárcza egy franczia regény 
fordítása, s az eredeti nem lévén kezemnél, nem mutathatok rá 
biztosan ez idegen csemete magvára. Annyi látszik azonban az 
el5zményekb&l, hogy a megrótt mondat helyén valami ilyennek 
kellene állani: elhallgattatta, nem engedte, hogy ki* 
beszélje magát a barátja. Francziáúl talán így volt : il lui 
a fermé la bouche, s ebb&l lett a S!(<zj betartása. Pedig ha nem 
trópussal fordítjuk is — de a mi itt szükségesnek látszik — ott 
van a száját befogni kifejezés. Vagy talán ez már nagyon 
ócska, elkopott, s valami újat kell neologizálni ? 

Előtt. Regényirodalmunkban s a napi sajtóban már egészen 
megszokott s polgári jogot nyerni látszók az ilyenek: Három 
év, előtt, V. három nap előtt, v. három óra előtt ez meg ez 
történt. Ezek világos germanismusok. Mondunk ugyan ilyeneket : 
tegnap előtt, miel&tt stb. -, de ezek más kategóriába tar- 
toznak. A magyar ugyanis a múltban esö id6 míAror-jának meg- 
határozására nézve kétféleképen jár el. i) Kitúz a múltban egy 
álló időpontot, s a múltat úgy tűnteti feí, mint a mely ezt 
megel&zí. Ilyen időpont pl: tegnap, karácson. Krisztus születése 
stb.; tehát: tegnap elfttt, karácson el6tt, Kr. szül. el6tt. 2) Fel- 
vesz egy bizonyos időtartamot, s ezzel mint mértékkel megy 
visszafelé a múltban a meghatározandó idő jelölésére. Álló idő- 
pont itt is van, s ez a mostani idő, vagy általában a folyó 
vagy végzett jelen. A folyó jelennél e:{elött, a végzettnél 
a\előtt jő az időmérték mellé. Az időmértéknek pedig, mint 
általában a magyar mondat mértékhatározójának -vei ragos név- 
ből kell állani, mint: két öllel nagyobb. Az időről tehát így ' 
három évvel ezelőtt, három nappal azelőtt. Állítá- 
som igazolására nem elégszem meg azzal, hogy pusztán csak e 
mellett bizonyító nyelvérzékemre hivatkozzam. Értesülésem sze- 
rint népünk sehol sem használja a megrótt kifejezéseket. A nép- 
nyelvi adatokban és nyelvemlékekben sem találtam igazolását ; 
xnig az ellenkezőre igenis számos példát leltem, melyek közöl 
hadd álljon itt egynéhány. 

, Ezelőtt sok idővel az igazság feltarisznyálva út- 
nak indult." Kriza Vadr. 4o3. 1. — »Paulo ante = egy kevéssel 
ez előtt." P. Pápai szótár, ante czikk. — „Paulo ante == ezelőtt 
valamennyivel." Moln. Alb. gramm. Corpus gramm. 246.— 

9 A mit ennek előtte száz esztendővel mondott Szent- 

kiráji Báró Andrási Péter." Dugonics, Szerecsenek, Lkot. VII.— 
pEzelőtt tizenhat esztendővel méltóztatott volt excellentiád 

M. NVELVOR. IV. 94 



Digitized by VjOOQIC 



SyO IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

az én édes atyámnak parancsolni.*' Cziropedia, ford. Szilágyi 
Márton. 1784. Ajánló levél. 

Azért tartottam szükségesnek ezt a magyar nyelvérzék előtt 
bizonyításra nem szoruló használatot példákkal is világosítani, 
mert a NSzótár a törvényesség bélyegét látszik ütni e megrótt 
germanismusra, mid&n az el&tt czikkben minden megkülön- 
böztetés nélkül ilyen- példákat hoz fel: .Egy hét, három 
hónap előtt történt. Ez előtt két órával." 

Eredete ez idegenségnek az, hogy a németben nincs meg 
a fentebb kifejtett kétféle időhatározás, s a német mind a két 
esetben csak az i. pont alatt leírt meghatározást használja. Neki 
három évvel ezelőtt épen úgy vor drei jahren, mint 
tegnapelőtt = vorgestern. Így akarta az idegenszerűség 
bálványozása ezt a szépítést és egyszerűsítést is be- 
hozni nyelvünkbe. 

A mellett, hogy egy magyaros szólásmódot írtunk ki, még 
némely esetben kétértelműséget is ültetünk az idegen csemetével 
nyelvünkbe. E szerint ugyanis vor dreistundenis3óra 
előtt lesz magyarul, vor drei uhr is. Vagy talán az uhr- 
nak megfelelő magyar szó gyártása által segítsünk e bajon?! 

A fejtegetett dolog tehát rövid szabályba foglalva ím ez : 

1. Ha a múlt idő mi/ror-ját egy a múltba eső időpont 
által határozzuk meg: ez utóbbit kifejező szónak egyszerűen 
utána teszszük az élőt t-et. 

2. Ha ugyanazt időtartam által határozzuk meg : az 
azt kifejező szóhoz -ve/ ragot illesztve, ennek eléje vagy utána 
teszszük hogy e:{elött, illetőleg azelőtt, 

KIviilrAI. „Ki legtöbbet tanúit kivülról^ az a legjobb tanuló.* 
Vas.Újs.XXI. i84. Csodálatos, hogy ez a zsidó iskolásgyermekek 
fülsértő kifejezése, melylyel ők az „a u swe ndig*-et magyaríta- 
nák, még az oly jó magyaros nyelvű V. Ú.-ba is beférkőzhetett. 
Bizony mi a falusi iskolában könyvnélkűl tanultuk be s 
könyvnélkűl vagy betéve tudtuk elfúni a leczkét, ha nem 
is vezetett ez az út mindig a legjobb eredményre. 

Légmagaa. Jókai, Örök béke, i. 88. „a légmagasban ural- 
kodó csend az idegeket túlvilági zene hallására csábítá.* Itt egy 
egészen új összetétellel van dolgunk. A kategória ugyan nem 
új, sőt igen használt a magyarban ; de e két szó : 1 é g és ma- 
gas így összetéve egészen új. A jelzői összetétel osztályába, a 
minő pl. kökényszem, rózsaajak, légvár nem sorolható, 
hanem a birtokos összetételek közé, minő pl. hegy telő. De 
vájjon a légmagas által jelezni szándékolt fogalmakhoz hason- 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓT.ÁSMüDOK. 371 

lókat hogy fejezi ki a magyar? Vájjon mondja-e azt: tengermélj^, 
földmélx^ jélhideg^ vagy inkább e valódi összetételek helyeit 
csak tágabb birtokviszonyba teszi a két szót, mint : a föld 
mélye, a tenger mélye? Igen, ez utóbbiakat használja nyel- 
vünk, s ezen példáknak kell analógiául szolgálni egy új kifejezés 
alkotásánál, ha az írónak épen szüksége van rá. Különben szük- 
ség itt nem is forog fenn. Ha így írta volna az író : a m a g a s 
légben vagy a lég magasában uralkodó csend sat,, teljesen 
kifejezhette volna a mit akart ; az igaz, hogy nem mondott volna 
valami különös, keresett újat; de minden esetre otthonosabbat a 
magyar fülnek, s megfelel&bbet nyelvünk törvényeinek. 

KoMÁROMV Lajos. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólá8nódok. 

Udvarhelyszékiek. 

Is tán bá. Észt a kis csemögét (csemete helyett [úrias 
kifejezés akar lenni]) es sajnálom mind a lelkemöt, hogy nyo- 
morúságra születött; de hadd toróbájjon 6 es. Jer ide te Máté 
darab; te vakarú té (a család legkisebb, illetőleg utolsó tagját 
vakar únak hivják. Vakarú eredetileg a sülo tekn6r61 levakart 
és összegyúrt tészta). Mihent a KüköUö jól békörmödzik (köröm 
keménységű lesz, fagyni kezd), éviszöm a jégre, hogy ott es ta- 
pasztajjon, mán lehet es, met most hulassa az egérfogát (egér- 
fogó milchzahn); hetedik esztendőbe jár Gyértyaszöntölötol 
fogva. Tudom ojjan kapafoga lössz ebből, hogy számot tönne 
égy sörtésnek. Apám uram ingom es sokszé elvitt a jégre, s 
annak köszönhetőm, hogy az isten hidege meg nem vött. Nyáron 
majd belévetöm a lajba (a malomkerék alján lev& víz), előbb 
a súgóba (sekélyes viz), majtég megtanojja az úszást es, mind a 
kutya, s hadd fürödözzék mezitiáb (paradicsomi mezben) a vizbe, 
míg a szarvas belé nem hugyozik (t. i. szeptemberig, mert akkor 
a folyók hidegségét a közmondás szerint a szarvas okozza). 
De ne es törécsöjjünk többet Istán bá, hanem mönynyünk 
mán a táplonyba (támplon^ tápion, táplony » templom), hiszön 
innap (ünnep) van ma, s ott dicsérjük az ur Jeézus Kirisztuszt. 
Még asztot mongya meg, hogy kend-é az a versöngölo (verselő ; 
verset író) embör, a ki ászt a mü legénkénköt (kis fiunkat) 
ojan szép versre tanította : 

Hopp a JeSzus hirivé, 
Szűz Mária képivé. 

24* 



Digitized by VjOOQIC 



372 SZÓLÁSMÓDOK. 

Esmég arra es, hogy mikó elesik s magát megQti, észt 
fújja (éneket fújják, nótát fújják és nem ^.mondják* a Szé- 
kelyföldön): 

Hopp ebédöm, hopp ozsonynyám, vacsorám es ; 
Hoppot mondok mindezökre, ha benn fáj es. 

Tavaj karácsonykor es szép vőt az a vers, a mejik úgy 
kezdődött vala, hogy : 

Az istennek szönt angyala, 
Menynyböl a ki álászálla ; 
Jó hírt hozott tű hézzátok, 
Van-é mézes pálinkátok? 

(Meg(nád)mézelt pálinka ünnepi ital a székelyek közt. 

Nádméz =czukor; még Kolozsvárt is gyakran hallani a nádméz 

kifejezést. 

Felméri Lajos. 

M á s-m ás vidékiek. 

Iszett, víszett a lelke (= nyugtalankodott, vágyott. Békés) 

Laczházi cseresnye (= pattogatott kukoricza. Gyón). 

Kielégíti, mint Seb& Zsiga a kódúst. (Haragudott az agg- 
legény a sok jöv6-men5 koldusra ; egyszer megfogott egyet ; tele 
rakta a talyigáját mindenféle ennivalóval, s ráparancsolt, hogy 
többé koldus be ne lépjen hozzá. Abaúj.) 

Sokat j árkoltak a kút mellett, míg kivehették a beesett 
malaczot. (Torda.) 

Maga kehi az ökör szarvát (=> jó gazda, maga gazdálkodik. 
Abaúj). 

Hozovány f5d (= iszap. Abaúj). 

A. Ugyan, igyém, hány fiíkád van ? B. Csak egyke vagy 
kettőké. (Tolna.) 

Gazdának, kutyának kint a helye. (Nádudvar.) 

Tavaj esztendő. (Nádudvar.) Fejjebbi esztendő. (N.-Körös.) 

A. Nem kél a búza. B. Ez után lesz annak a csapója. 
(Nádudvar.) 

Komámat itt étén, itán tartják, mire vágyik még ? (Szatmár.) 

Mekkente, mint a paládiak a dobot. (Nem jói szólt a dob, 
s abban állapodtak meg, hogy megkenik. Szathmár.) 

Ha az első húslé elfut, nem ér a második semmit (=«= ha az 
els5 feleség elhalt, nem ér a második semmit. Báránd.) 

Nagyon megcsihatt a kocsmáros, a mint rákiabáltunk (Nád- 
udvar.) 

Kn a lant foktomra fokiam, de nem vá semmit. (Dömsöd.; 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓLÁSMÓDOK. MAGÁNBESZÉD. SyS 

Meg vagyok győződve, v. bele vagyok gyoz6dve <= el va- 
gyok határozva, bele vagyok nyugodva. Kolozsvár). 

Keresztül áll a szeg a fejébe (= pöffeszkedő, akadékos em- 
ber. Erde'ly). 

Csínt vet vkinek (megtréfál valakit. Tréfás és komoly érte- 
lemben. Békés). 

Tessék, diák uraira, bor elibe pályinka után egy kis kol- 
bász, hogy a kávé meg ne árcson. (Debreczen.) 

Majd ba a lőcs kivirit (= soha napján. (Abaúj). 

Halággyá, mint a zsidó lelke a mennyországot (= kelletinél 

több. Abaúj). 

Király Pál. 

Gyöngyösiek. 

O csak valaki égy harapás kényérrel is segítené! Annyi 
áldás szájjon rája, a mennyi morzsa van abba a harapás ké- 
nyérbe. 

Ha mégcselekénné, gyöjjön fél hónap réggel hozzám. 

Ha az Isten mégásztatná égy kicsit a sz&U&t, olylyan lenne, 
mint a pöfeteg. 

Szeptember elessején lett vóna a fizetés. 

Tanúim bé vannak esküttetve. 

Ki van az ember fogyatkozva: t. i. a pénzből. 

Ha az ember valamit megizelít (inegkiván), nincs sem- 
misé. 

Ki mégy jobbik (jobb) úton, mint én ? 

Fogaggyunk, égy fertálynál hamarább oda érnék, de vin- 
ném is a levelét SS szaladnék. 

De hunczut a héblyé ' (hebegő) Ördög. 

Egy nóta mégvan má «= egy paszta meg van kapálva. 

Méjjen alutt a pásztor gyerek, a gazda oda mént és a bot- 
tal a talpára vágott, mingyá jajt húzott. 

Ifj. KÁPLÁN Y JÓZSEF. 

Magánbeszéd. 

Pity dné-Mo ndikné. Émönyök ki Démény Péter bá- 
tyámni, a malom részt mégosztottuk, avá (aval : akkor, ossítán) 
neköm jutott hány kupa tiszta ? hány kupa tiszta ? négy kupa 
tiszta. Öt kupa kinyének való, hat kupa búza. Avá a malomnak 
fogak kének, poczkok kének, azt a tüzes menkő se *) győzi még. 
AvI éjövök haza ; hallom Szóga Pistánitt úgy hőrnek| úgy hőr- 

*) te, tem, <«, le, ne, ne (tiltó) a székelyeknél nem zárté-vei hang- 
zanak. K. J. 



Digitized by VjOOQIC 



374 MAGÁNUESZKD. BABONÁK. 

nek (mohón, sebessen esznek), két-három falás huliszkává égygy 
szöm szilvát ényének (elnyelnek). — Kejj fé abból a zágybó, ne 
fekügygyé úgy mind égygy csországi (csehországi) kabala. — 
A zen fijam Gyurka, mégbizonyittom Pityó Pistánévá, Szóga 
Marczinévá, Fábiján Palinévá, avft mégbizonyittom az egész élo 
faluvá, hogy a zén íijam Gyurka két koszos piczulájé két észten- 
dejíg az orménnitt lakott. A zén fijam Gyurka kérget hántott, 
évitte Berethalomba, Berethalombó Segesvárra; Ségésvárott el- 
atta, hajtott két kabalát, avá kicsapta vadas mez&be, behajtották, 
nem tudom kérnek-é behajtót (fizetést, büntetéspénzt) vaj nem ; 
avá éményék fé Rózsi léányomni, megbetegedett Rózsi leányom . 
nem tudom fija létt-é;a zapja nevire kérésztélték-, avá kiményék 
a csépégés álá, forgácsot szedegettem; avá a matató ménko hát 
ott matat, a ki nekem az én fejemét sokszé (sokszor) belé potyóca 
(potpolta) a falba; hát az az én jóféle Józsa Jánosom. 

(Udvarhelyszék.) KrIZA JÁNOS. 

Babonák. 

5. Epsemereg. Epsemeregnek a nép azt a kiütést vagy 
sebet nevezi, mely egy régi garas nagyságú, piros színű, s szúr; 
fájdalma égetft; körüle a bor fel van cscrepesedve, és rendesen 
a kézen vagy az arczon szokott lenni leginkább az ifjúságnál. 
Babonás gyógyítása ez: 

„Végy égy fakalánt, melegicsd meg és keresztesen nyomd 
rá háromszor vagy kend bé a sebét zsírral és a macskával nya- 
lasd^lé és mingyárt elmúlik.*' 

6. Ha a menyét a marhát megmarja, keress égy ményét- 
bort és azon keresztül szűrj tejet a marha szájába és a menyét- 
marás elmúlik. 

7. Pap halál lész, mikor a szarka csérrég és a farka lé- 
felé áll. 

Vendég jön a házhoz, mikor a szarka az udvarra száll és 
er&sen csérrég. 

Vendég jön a házhoz akkor is, mikor kés, villa és olló le- 
esik és a földbe egyenesen bémégyén. 

Mikor a kandallóból szikra pattan ki, ha ászt megsózzák, 
a házhoz jövő vendég hamar { elmégy, mert a segge viszked a 
sózástól. 

8. Ha este szürkületkor a házat kiséprik, a szemetet nem 
szabad kivinni^ mert a ház szerencséjét viszik és öntik ki. 

A házat este ha kiséprik, a juhok megkergetegésédnek. (K e r- 
getegésédésnek nevezi a nép a juhnál azt a betegséget, a 



Digitized by VjOOQIC 



BABONÁK. NÉPMliSÉK. Syí) 

melyben a juh rendesen maga körül forog és így elpusztul. Hogy 
ez meg ne történjék, a házat nem az ajtó felé^ hanem az ajtó- 
tól visszafelé seprik.) 

9. Ha valakinek a füle foly, süssön égy nagy czipót és 
végyén égy takarú ruhát, tegye belé, és hozzá égy tojást és égy 
piczulát ; vigye ki az országút mellé és ezeket meglehetős tá- 
volra egymástól rakja lé; s a ki ezeket felszedi, arra fog elra- 
gadni a fülfolyás. 

10. A ki náthás, mennyén el a szomszéd kapujához, mikor 
nem láttya senki és a kapu elejét péscllyc keresztül, a náthája 
míngyárt elmúlik. 

(Zajzon. Hétfalü.) 

Papp György. 
Népmesék. 

Az öreg ember és az arany mozsár. 

Écczér vót, hun ném vót, vót a világon éggy öreg ember. 
Vot ennek az öreg embernek égy nagyon okos lánya. De olyan 
szégíny vot ám ez az öreg ember, hogy mindig hamu pogácsávó 
itek. Kijárogatott a szégíny öreg a mezőre szántani. A mint 
szánt szántogat, écczér csak égy gyönyörű szíp arany mozsarat 
vet föl az ekije. Mégörüt neki nagyon s mingyá haza akart vele 
szalanni ; de mégis ászt gondúta, a hun mozsár van, ott törőnek 
is köll lenni. Kereste, kereste, de ném taláta séhun. Ezzé haza 
mént. Mégmutatta a lányának s asz monta, hogy éviszi a király- 
nak, hátha az valami nagy ajándíkot ad majd érte. 

— Sósé vigye ászt idés apám, mer méglássa, a törot is 
kérdezi majd, hogy hova tétté. Ném hiszi é, hiába mongya, hogy 
az ném vöt a mozsárrd. Még maj rá fogja, hogy lopta valahun 
a mozsarat. 

Ném írt semmit, ü biz évitte. Bemégy a király udvarába, 
ott mingyá asz kérdezi, hogy szabad-é bemenni. 

— Hogy né szabanna! 

Be is mént osztán. Köszön a királynak. Az éfogaggya, osz- 
tán asz kérdezi tüle : 

— No öreg, mi járotba vagy? Segíthetek é valamivé? 

— En bizony, jó királyom, égy kis ajándíkot hosztam. A 
mint szántogattam, hát észt a szíp arany mozsarat talátam ni> 
a mit most ide hosztam. Fogaggya el tűlem ajándíkba. 

A király a kézibe vette, úgy nízégette. Asz kérdezi 
osztán : 

— Hát a törő hun van ? 

— Kerestem én ászt eléget, de ném talátam séhun sé. 



Digitized by VjOOQIC 



376 NÉPMESÉK. TALÁLÓS MESÉK. 

— Nem ám gazember, mer étetted, vagy pedig észt a mo- 
zsarat úgy loptad valabun. 

Hiába szabatkozott a szégíny öreg ember, bizony töm- 
löczbe vetéttík ütet. Ott még osztán mindig ászt hajtogatta; Hej, 
hej, szégíny jő leányom, ha rád hágattam vőna, egísszen más 
ddgom vóna most. Csak montam én mindig, hogy te' nagyon 
okos leány vagy. 

Méghallotta észt écczér a király. 

— Micsoda okos lányod van neked. Asz mondod hogy okos. 
Jó, majd mégláttyuk. Mondok én neki valamit, ha ászt megte- 
szi, akkor tigédet eleresztelek, ütet még felesígül vészem. Bele 
égyezél-é? 

— Má mér né? 

Kieresztéttík az öregét. U még osztán, hogy haza mént, 
mingyá mégmonta a lányának, hogy áll a dolog. 

— Jól van ídés apám, mégpróbálom, hátha szerencsés lé- 
szék. 

Mentek osztán a királyhó. A mint oda ménnek, kérdezi a 
király a lánytú, hogy mer-é vállakozni. 

— Merek én fölsígés uram. 

— No hogyha éraigy elSttem sé fölotözve, se levetkezve, né 
lígy sé kocsin, sé gyalog, mondom, hogyha így emígy előttem, 
akkor apádat eleresztem, tígedet még felesígül vészlek. 

A lány haza mént apjávő éggyütt. Otthon osztán mingyá 
levetkőzött, osztán égy hálót vett magára. Ennek a hálónak a 
nígy sarkát oda kötötte égy kocsi saroggyáhö. Nemsokára gyütt 
a király szíp nígy lovas hintón. A mint méglátta a lányt, min- 
gyá a palotájába vitette, fölötösztette a legszebb aranyos ruhába. 
Azel&tt is szíp vót a lány, hát még ekkor. A király egísszen 
mégszerette, mingyá még is monta, hogy felesíge lesz. Ne'mso- 
kára osztán mégesküttek, nagy lakodalmat csaptak. Most is ínek, 
ha még ném hátak. 

(Orosháza.) 

Vf.rbs Imrb. 
Találós meaék. 



En a vitézöknek mind elftttök járok, 
Nagyobbat magamnál méghánkolóttatok, 
Nömös állatoknak orczájokra szálok, 
Nagy bögyös tőrömmel mindönöket szúrok. 

Szúnyog. 



Digitized by LjOOQIC 



TALÁLÓS MESÉK. TÁJSZÓK. 



377 



Sém apám, sém anyám sohase vót néköm) 

Fává vagy ruhává, papirossá étem, 

Nagy sok szépségökben sok károkat töttem^ 

Fog nékú, kéz nékú összemetégettem. 

Szú, m ó j. 

3. 
En magamná gyöngébb álatokon álok, 
Noha a gyomromba mindönt befogadok. 
Sokféle állatot hatomon hordozok, 
Magamná gyöngébbet, er5sebbet tartok. 

Föld. 

4. 
Éggy álat sincs hasznosabb nálom e világon, 
Nálom nékü senki nincsen a födháton, 
Ártalmasabb sincsen nálom az országon, 
Oj parázlő (pazarló) sincsen rút Tatárországon. 

Tűz. 

(Sellye. Somogy m.) 

Gyulai Béla. 



Táj 

B ékésm 

kiköpni: meggondolatlanul 
mondani vmit. 

kisudarosodni: kima- 
radni vmiböl; hoppon maradni. 

kojtolni: füstölni, pl. pi- 
pával. 

koszpitolni; elprédálni, 
elkótyavetyélni. 

kotnyeles: szeles, meg- 
gondolatlan. 

kuka: mukogó, rosszul be- 
szélő. 

k ü 1 ö n c z vagy k ö 1 Ö n c z : 
fatörzs darab. 

lebzselni: inni; mondják, 
mikor a kutya iszik. 

1 e h e d e z n i : vágyódni, óhaj- 
tani, áhítozni vmi után. 

lobánczoskodni: le- 
begni, pl. ruha. 

m a k á n c s i : szófogadatlan, 
kötözköd&. 



8ZÍk. 

egyeiek. 

maszatolni: babrálni ; me- 
szelni csúnyán. . 

m o r c s o s : mérges, haragos 
kinézésű ember. 

m o s ó s : vizes, pl. cso után 
a kerékvágás. 

noszogatni: biztatni, bá- 
torítani. 

n y i z g a : vékony, czincge, 
semmi ember. 

palozsna: a fészekben ha- 
gyott tojás. 

parazoly: esernyő, nap- 
ernyő. 

p é 1 é s z k a : haszontalan, vé- 
kony ember. 

pempetyölni: kavarni, 
dagasztani. 

pep égni; fecsegni. 

pereczél v. pereczöj'r 
lassan ballag, megy, koczorász. 



Digitized by VjOOQIC 



378 



TAJSZOK. 



p eszet: haszontalan, sem- 
mirevaló. 

p i r i n k ó : parányi, nagyon 
kicsi. 

p i t y e* r e : árnyékszék. 

r e t y e g n i vagy r e t y é I n i : 
fecsegni. 

s e r e g n i ; forogni, tánczolni. 



szepelegní: sopánkodni, 
sajnálkozni. 

szontyorodni : kese- 
regni. 

szotyka: rósz, alávaló le- 
ány. 

szöszmörogni: lassan 
tenni vmit. 
s z u n y i : lepedővel egészen 
soré: hóbortos ; meggondo- körülkerített ágy. 
^^ '^^ tahó: nagyon gazdag, a mel- 

somatos: takaros, csinos, ,^jj cselédjeit üzo ember, 
megtermett leány. tettyegni: lassan, lustán 

szapirkálni : sebesen, jámi. 
aprózva |arni. vanyiga: vékony, czínege 

szemérem pecsenye: ember, 
tök. z a h i n : gazdag, dús. 

(Orosháza.) 

Vbres Imre. 
Udvarhelyszékiek. 



Bézzók: aprón maradt 
kender. Kr. szerint bérzóka. 

c s ü d. Mikor a mészáros rósz 
juhát nyúz meg s a húsát fel- 
akasztja a székbe, az ott járók 
látva azt, így szoktak szólani: 
ugyan rósz c s ü d Ö t akasztott 
ki a mészáros. 

gajbatag, csajbatag: 
kolontos, féleszű, hígvelejű. 

g o n c z. Arról a juhról, a 
melyik télen a gyapját lehul- 
latja, azt mondják : rósz göncz. 
wMenynyi rósz gönczÖt teleié 
ki Ferenbá!" 

h i n c z o 1 n i. Mikor az ágyat 
szépen felvetik reggel s a gyer- 
mek azután az ágyba megyén 
s ott ugrándozik, akkor szokták 
ezt használni: „Ne hinczold az 
:ágyat te !** 



kompétálni. „Nem kom- 
pétálunk többet éggyütt." 

pézdézni. Krizánál péz- 
dérjédzik. .Szémibe pézdé- 
zik aa üvegdarab." 

R e n k e s z. Renkesz Ökör, 
. renkesz ember: nem nagy, de 
jó tömött, erős testalkatot fe- 
jeznek ki vele. »No ugyan jó 
renkesz két Ökröt véve ahajt 
Istánbá! Igazán Katanén, mijén 
jó renkesz az a kjed fía. Az én 
Kiriskám fülig szerelmes belé." 

z é n d é n z a j : zaj, lárma. 

zernye, zernyén, zer- 
n y e t e g. A székely asszony 
mondja a kis fiának, midőn reg- 
gel felkél s öltözetlen járkál 
egy ingben: „Ötözzfcl már no, 
ne járj ojan zernyen. Jaj be 
zernyeleg vagy I Bezzeg 
ugyan zernye vagy !■ 

SÁNDOR János, 



Digitized by VjOOQIC 



TAJSZOK. TANCZSZOK. 



379 



Alföldiek 



Mögakaszt : nagyjából 
varr. 

motyog: ha az öreg ember 
jár-kel. 

mögejtött: megcsalt. 

m ú t a : mióta. 

m u r i t y t y : meghalt. 

öhön, ügön: igen. 

5kög-bakog: dadogva be- 
szél. 

pite: tej és lisztkeverékbol 
készült lágy sütemény. 

p 5 r j e : a legvékonyabb szálú 
fú: pörje széna. 

r e s p e d : unatkozik. 

riszál: ráz. 

soros: a kire valamely do- 
logban rákerúl a sor. 

szúnyogot: időt veszít, 
pl. elszúnyogolja az időt. Tszt. 
szunyák. 



szurkol: fél. 

szotyakos az alma vagy 
körte, ha túl érett ; szotykos* 
piszkos orrú gyerek., 

szuszakol: elrakosgat, el- 
dug. 

tan ka: kis területű tó vagy 
vizállás. 

temh e: lusta. 

tol ók a: hab tartalmú sü- 
temény. 

t ü s z t ö 1 : tisztel. 

t r ü s z k ö 1 : haragszik. 

trehány: hitvány, alávaló ; 
személyekre alkalmazzák. 

V i s e 1 1 ö s : elnyűtt, elhordo - 
zott ruha. 

z i h á k o 1 : beteg emter v. 
állat torokhangja; v. ö. Tszt. 
391. 1. 

Ferenczi János. 



Tánczszók. 



Három a táncz halálig, 
Ki világos virattig, 

Ej huj halálig. 

Heje huja, szűröm ujja, 
Tele vagyon rotyogóvá. 

Ej huj rotyogóvá. 

Hopp itt is, amott is, 
A mi házunk el5tt is. 

Ej huj amott is. 



Szépen ugrál a kis madár az 

ágon. 
Majd elvészlek édes babám a 
nyáron, 
Ej huj a nyáron. 

Húzd még czigány disznót adok, 
Ha mégadom, még nem bánod, 
Ej huj nem bánod. 



P'ordíccsa ke, fordíccsa, 
Lába közé szoríccsa, 

Ej huj szoríccsa. 

(Gyöngyös ridékc.) 



Huja nincs, betekincs. 
Kicsiny a lány, nagyobb nincs. 
Ej huj nagyobb nincs. 



RüEHIETL MiKi^ós, 



Digitized by LjOOQIC 



38o LAKODALMI MONDÓKÁK. GYERMEKJÁTÉKOK. 

Lakodalnl noidókák. 

Ebéd után félkettSre, Aggyon isten sok szerencsét, 

Mos megyünk az esktivore. Kövér désznut, szép menyecskét. 

Ma menyasszony, hónap asszony, Körű fodros a szoknyám, 
Hónapután komámasszony. Vöfér uram ihatnám. 

Ményassznoynak, vőlegénynek, Víg a gazda, vig a vendég. 
Jót kívánunk mindénkinek. De még vigabb a vőlegény. 

Aggyon isten jó napot, Ördög bujk a sok vendég, 

Hosztunk égy bunkós botot. Másnak vettem feleség. 

(Örség.) 

Zelles Ilma. 
Gyernekjáfékok. 

Csemcsem gydrú. 

A leányok kiválasztanak egy bunyót, meg egy osztogatőt; 
a többiek leülnek szép sorba. A hunyó félremegy; az osztogató 
pedig valamelyiknek odaad Qgy gyűrűt vagy gombot. A hunyó 
találgatja, hogy kinél van a gyűrű ; e közben ezt a verset 
mondja: 

Csemcsem gyűrű, kalamgyűrű, 

Nálam van az aranygyűrű. 

Itt csörög, itt morog, 

Ettől kérem, az aggyá ki ! 

(Szécsény. Nógrádm.) 

Kaünitz János. 

HoczhBcz. 

Leányok és fiúk egy egyenes sorba Összefogódzva dalolják: 

„Höczh&cz fíényes táncz, 

Kör&l kapodánya. 

Nyizs meg, nyizs meg Gergely uram, 

Vámot veszek rajta. 

Nyiss kaput Borsosné, 

Borsos kapitánné. 

Bújj, bújj szedericze, levelicze, 

Bújj, bújj, bújj !• 

Most a sor egyik végén álló szélsó elereszti szomszédjának 
kezét s kiáll elébe, vele feltartott kézzel kaput képezni. E 
kapun a sor, — másik végén kezdve — búvik keresztül, míg 
ismét ki nem egyenesedik. így ismétlődik tovább. 

(Panyola. Sratmár m.) BaKOSS LaJOS. 



Digitized by VjOOQIC 



gyermekversikék. gúnyversek. családnevek. 38 1 

Gyermekver8lkék. 

A röpülő pillét evvel csalogatják: 
Szájj lé pille, papházáro, 
Szégíny ember szakáiláro. 

Az Ilona bogártól (bodobácstól) ezt kérdi a kis lány: 
Ilonabogár^ csöngető pöngeto, 
Takács lányát kíreto, 
Mére viszed a ládámot? (arra viszik majd férhez.) 

Ha sóskát eszik a gyerek, ezt dalolja : 
Töröm, töröm sóskát, 
Mónár legín csontyát. 

Mikor kenyérsUtót játszanak a porral : 

Ké, ké kényerem, (vagy : kelé, kényerem), 
Míg a kokas fö ném ké. 

(Szokc-Dencs.) 

Veres József. 

Nógrádmegyeiek. 

Á, bé, áb, Égy, kettő, három, négy. 

Tót káláp ; Kopasz barát hová mégy ? 

Há méffogod, Elmegyek én kákányi, 

Méhháráp. Gyere velem pápányi. 

B. PoNGRÁcz Emil. 

Gúnyveraek. 
Czigányra. Zsidóra. 

Czigány móré, Zsidó zsidó kurvanyád, 

Vaskandúré, Mi nem észü szalonnát? 

Dúré dúré, Ládd a parasz megeszi, 

Papandúré. A zsidónak kiteszi. 

(Naszvad. Komárom m) 

Ledniczky Píter. 
Családnevek. 

Gyöngyös városának egy negyedrésze rég idökt&l fogva 
tudvalevőleg a bujáki várhoz, Eszterházy herczeg birtokához tar- 
tozván az 1761. évben történt összeírás szerint a következendő 
családok voltak az úgynevezett taksárok. 

Árvái. Asztalos. Bajcsai. Balázs. Bujáki. Barát. Berezeli. 
Borosi, Bognár. Bordács. Bodonyi. Borbély. Borda. Borhi. Ballá. 
Bukovics. Blaskó. Benei. Bisánszki. Bihari. Csöke. Csuma. Csu- 



Digitized by VjOOQIC 



382 CSALÁDNEVEK. MESTERMUSZÓK HELYNEVEK. 

fos. Csiszár. Csagány. Csáki. Csala. Csuhány. Csintalan. Cseho- 
vics. Dániel. Dévai. Dózsa. Egyed. Fonó. Fekete. Farkas. Faro- 
sek. Fodor, Gyulai. Gergely. Gonda. Gyomros. Gulyás. Gál. 
Hitkó. Holovics. Horvát. Huntik. Hajdú Hány. Illés. Iborka. Ju- 
hász. Jércseg. Jónás. Kovács. Kocsovai. Kozma. Kocsmáros. Ke- 
lemen. Kompóti. Kővágó. Kukta. Kisnagy. Komáromi. Keresztes. 
Késel. Komendó. Kórosi. Kolláti. Kapus Kerekjártó. Kindornai. 
Konstandi. Kalapos. Losonczi. Ludányi. Liptai. Lévai. Liszkai. 
Majzik. Micsonai. Mészáros. Molnár. Mester. Megyezi. Maródi. 
Matusz. Martony. Matuska. Nagy. Neográdi. Nyilas. Nikora. Oláh. 
Ollári. Olla. Prészok. Patalai. Petró. Pálinkás. Pata. Peczke. Po- 
csom. Pap. Pászti. Patala. Palla. Sós. Szálai. Szlavik. Szaliga. 
Sósi. Szűcs. Sipos. Salai. Sekécs. Sánta. Szekrény. Sándor. Suba. 
Szelepcsényi. Svarkó. Szabó. Szentesi. Semberi. Takács, Töleki. 
Tót. Tatai. UUicsényi. Vastag. Valkóczi. Visznyci. Vizi. Verpeléti. 

Zsák. Zolnai. Zai. Zenyi. 

RüRHiF.TL Miklós. 

Mesterin iiazók. 
Takács mesterség. 

Régo, még pedig : hátulsó, felsS és alsó, első felső és alsó. 
Oldal, még pedig: felső, alsó. Ek. Borda, ennek alja, teteje, 
szárnya, orsója. Csacsi. Báb. Dorong, még pedig: csúszó-, mell-, 
vásznas-, fonalas. Cziczpad. Vánkos. Karika, még pedig: |kis, 
nagy. Kilincs. Szerszám; szerszámtartó. Csiga, még pedig: kis, 
nagy; csiga-szíj. Máté. Támadék. Sámlya ; sámlya madzag; sám* 
lyaszeg. Sarokvas. Pócz. Scfft. Végző fa. Kezd& fa. Feszítő. Ve- 
léllö. Pöczök. Borosta. Hámfa; hámfa madzag. Fogas. Viszálló. 
DörgölS. Tekerofa. Bordafoghuzó ; szérszámhuzó. Mérték. Cso ; 
csövesláda. Margit. Nyüst; nyüsttartó. Rof. Bolha madzag. Ke- 
rék. Ágas. Cs6völl6; cs5völl6 vas. Láb. Csotartó. Sróf, még 
pedig: kis, nagy. Vetöfa, s ennek négy levele. Lapoczka. Szék- 
kés. Késtartó. Sinórmadzag vagy nyolcz boldogság. Kezd5 kötél. 
Borda láda. 

(Orosháza.) 

Veres Ibire. 
Helynevek. 

Kunásás. Szippankó. Szittyó. Pipic. Buglihát. Faddikelo. 
BtídÖsszék. Pörjebalma. Leshegy (mert innen lestek a törököket). 
Szappanszék. Szivosszék. Bánom. Bábony. Daruhát. Bösztor. 
Tömpör. Kígyós. Túri. Disznórét. Pozsáros. Széksaél. Arany- 
háza. Balázs. Máár-kutja. Boda-kutja. Hosszúhát. Dagahegy. Te- 
lek Rókás. Csopány. Csintova. 



Digitized by VjOOQIC 



NEPROMANCZ. NÉPDALOK. 



383 



Csárdák: Busintő. Misemulasztő. .Nyakvágó. Hármas. 
Szabadlik. Nyűg. Föhágó. Három-rózsa. Róma. Trieszt. Arany- 
horog. Kikötő. 

(Kun-Szt.-Miklós.) 

Benke István. 



Népronánoz. 

Balázs Boris. 



Balázs Boris mit gondoltúU 
Mikor kórházba indultál } 
Kn egyebet nem gondoltam, 
A házamban megmosdottam, 
A léjánkám megcsókoltam, 
Én uramtól elbúcsúztam. 
Még a székről fel se kelé. 
Hogy az ajtón kikésérne. 
Nekem nem vót más késéröm, 
Édes apám vót késéröm, 
Algya meg az én teremtóm. 
Remetei hajnalcsillag 
Szeredai hegyre vírad ; 
Ott se vírad oj sokáig, 
Egy-két hétig vagy háromig. 
Remetének tiszta vize. 
Vajon ki mosdik belöUe t 
Sveredának sürü vize, 
Balázs Boris' mosdik benne; 



Ott se mosdik oj sokáig. 

F.gy-két hétig vagy háromig. 

Nem hitted, hogy beteg vagyok, 

Maj méghiszed, ha méghalok ; 

Nem jöttél betegségembe 

Jere el temetésemre. 

Várj még Tamás, még megbánod^ 

TÖbbég utánnad nem járok ; 

Azt és bánom a mit jártam, 

Hogy utánnad fáradoztam ; 

Lá baj időt gyógyitgattam, 

Sok álmámat elszaggattam. 

Arra kérem édes apám, 

Hogy ne hagygya a léjánkám ; 

A lejánka igaz árva, 

Met el vagyok tölle zárva. 

Fekete föd alá ásva, 

Fekete föd alá ásva. 



(Gyergyó). 



Paal Gyula. 



Népdalok. 

liat ökre gazduramnak, ösztövér. 
Jobban birja az ekét mind a kövér. 
Félig ilHk a nyákára a járom, 
Meghizlalom majd én ököt a nyáron. 

Hej diridi daridi, 

Din diri dárom. 

Négy lova van a gázdámnak, négy barna, 
Barassóba mennék azon hajnalra, 
Móduvába viszi gázdám a nyáron, 
Ott elaggya sok arannyért jó áron. 

Hej diridi daridi, 

Diri diri dárom. 

Égy leánya van gázdámnak, halován. 
Azt szeretem, az és ingem igazán, 



Digitized by LjOOQIC 



384 KÉRDKSEK. 

Hat ökörrel, négy ló árral nem bánom ; 
Ha id aggyá, megkérem a farsangon. 

Hej diridi daridi, 

Diri diri dárom. 
(Háromszék.) 

Kriza János. 



KÉRD£SEK. 



1. Miként nevezi a n&testvérek köz51 az id&sebbik a fiata- 
labbat, ha a te s véri viszonyt akarja kifejezni? Van-e olyan vidék, 
a hol hugom-nsik mondja? Mert hogy az idősebb az ifjabbat 
közönségesen öcsém néven nevezi, az ismeretes. Szintúgy isme- 
retes az is, hogy az idősebb asszony a fiatalabbat öcsémass^ony- 
nak szólítja ; de mondják-e valahol hugomass:[onj'-nsik is ? 

2. Révai nAntiquitates Ht. Hung.** müvében a Halotti be- 
széd magyarázatában az „unuttei" szót fejtegetvén, záradékul eze- 
ket mondja róla: fonottéi genuine beatos suos valet, quos 
exemplar latinum electo^ dicit. Sed auditur apud nos quóque 
licet rarius, in nonnullis tantum partibus, idem hoc vocabulum, 
significatione aliquantulum translata : meg nem önött^ non s u c- 
cessit, non ex voto cessit; genuine verő, non est bea- 
i u m ; quasi díceretur, non pertigit ad beatitatem, ad statum 
affiuentiae, quae optabatur" (3 17. 1.), azaz; az önöttei eredetMeg 
annyi mint boldogjai, a latin eredeti electi sui-nek (választottai) 
mondja. Néhány vidéken azonban, bár ritkán, kissé átvitt jelen- 
tésben hallható még e szó meg nem önött : nem sikerült, 
eredeti jelentésben: nem boldog. 

Kérdezzük tehát, él-e még valahol ez a Révai korában még 
némely vidéken hallható megönött (jól Ütött ki) vagy meg nem 
önött: (nem sikerült) szó? 

3. Faludi Ferencz V. idylljében Thyrsis így szól Miconhoz: 

^Hallottam a minap a szöllók aljában, 
Egy kis bodzafának büdös árnyékában : 
Csikorgó nádsíppal kínoztad versedet, 
Nyassdn-pörjén mondád nyálas énekedet." 

Hallbató-e még valamely vidéken ez a nyassdn-pörjén, 
vagy talán a magán álló nyassdn szó, s mi a jelentése? Toldy 
Ferencz szerint nyassdn-pörjén annyi mint: pongyolán. Thew- 
rewk Árpád szerint (Faludi Ferencz „Mezőnyei" 25. 1.) ^nyassdn 
rokonértelmüj7Ó>ew-nel." 

Pesti könyvnyomda-részvéav-társttlat. (Hold-utcza 4. «z.) 



Digitized by VjOOQIC 






* ^jeUnik M A G YA R SZERKESZTŐ 

minden hónap M V 17 T A^ A P ^^^^^ ^^^^^^^ 

15-éii Jl 1 JLLiV UJlV. Budapest. 

három ivnyi SZERKESZTI "• ^^^* Fo-OtCZa. 

urt.lommaI. SZARVAS GÁBOR. ^^ * 



IV, kötet, 1875. SZEPTEMBER 15. IX. fü:[et. 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE A MAGYARBAN.*) 
Jutalmazott pályamű. 

V. Igenevek a^ Összetételben. 

i4. §. A fönt elsorolt birtokos összetételekben ritkán 
találjuk a folyó cselekvés igenevét (5. §.), s akkor is már 
egészen tárgyat vagy személyt jelölő főnevekké vállak. (Nem 
is számítva azokat, melyeknek igéjük már ma nincs meg 
nyelvünkben: harisnyaszíj (v. ö. Bud. Szót. 298.), hegytető 
u. o. 221. pókháló [u. o. io3.] stb.) Ilyenek: 

a) a második tagban: baromélő, csorda járó, 
csordakelő, utkelő/cséphadaró, hegybíró, ká- 
kasülő, koldus forduló, megyebiró; 

í) az első tagban: ásónyél, esőcsepp, fúrólyuk, 
seprünyél, szabószemét. 

Azonban hajlandó vagyok azt hinni, hogy eredetükre 
nézve birtokos összetételek a következő és hasonló kifejezé- 
sek is: álló hely K. 43o. F. u. 29. A. II. 449. búvó lik 
K. 93. ebédlő ház K. 449. élő főd (a Bakonyban hallottam) 
= szánió föld, esküvő hely Ny. III. 187. fekvő 
hely P. 107. favágó hely T. fővövő hely K. 8. 
fürdő kád A. I. 35i. háló szoba, küzdő hely A. II. 
167. lakó hely E. 32i. nyugvó ház, hely, mező A. 



*) Az előbbi füzetbe néhány sajtóhiba csúszott, ezek így javítan- 
dók ki : 

293. 1. al. i3. s. fa-tető h. fa-tő. — 294. 6. s. tö h. 
íö. — u. o. dolog idő h. dologidő. — u. o. páera h. 
pdeva. — 8. s. tűrik h. tüvik. — 11. s. hel h. kel. — 
i4. s. sin h. sin. — 5. s. al. u n n a r h. inmar. S. Zs. 

U. NTlLváR. IV. ** 



Digitized by VjOOQIC 






386 SIMONYI ZSIGMOND. 

11. 197. I. 294. Ny. IIL 334. szántó föld; születő hely 
P. 4oo. telelő hely N. II. 223. temető hely P. Sgi. 
ülő hely; vágó hid, szék, szín A. 11. 73. 76. d o 1- 
gozó nap (dologté nap, mélö nap) Ny. II. 44. 18O. 
5 18. kaszáló idő; készülő nap Münch. cod. 69. sé- 
táló idő; eső félben = esés közben (v. ö. 7. §.) 

Ilyen kifejezésekben az igenevet nom. actoris-nak nem 
igen magyarázhatjuk. Mikor a nyelv először kezdte így 
alkalmazni ezt az igenevet, bizonyára a nom. actionis jelen- 
tését tulajdonította neki; épen úgy mint tulajdonítja még 
most is számos oly esetben, a milyeneket az előbbi §. végén 
idéztem. — Még valószinübbé teszi azt — hogy itt az indo- 
germán nyelvek analógiáját mellőzzem — a következő két 
körülmény : 

i) sok ilyen esetben nyelvünk is vagy nom. actionist 
alkalmaz, vagy ezzel egyértékü főnevet : cselekvéstér A. 
11. 424. születéshely; tánczteremP. 100. üléshely 
A. III. i4. viadal tér A. II. i24. műhely; nyugalom 
helye P. 84. lakásom helyére N.I. 107. születésem 
földét P. 495. születésnap; dologidő; vetetüdü 
Ny. II. 323. aratás ideje A. II. 393. kérdés jel P. 17. 
lövésszer N. II. 195. 

2) az, hogy a rokon nyelvek ilyenkor majdnem kivétel 
nélkül nom. actionist alkalmaznak: 

finn : työ-sia „dolog-hely", dolgozó hely, műhely ; syöma- 
aika ^evés-idő", s/Őmd-nenvot „evés-szerek"; makaus-vaat- 
teet „hálás-ruha", háló ruha; 

észt. magadus-kamber „hálás-szoba" ; magamize tila 
„hálás helye" ; teo taré „dolog szobája", dolgozó szoba; teo 
pdev „dolog napja"; sögi taré „evés szobája"; soidu te „ko- 
csizás útja"; kirjittuse sulg, k. paber „írás-toll, i. papir" ; 

lapp: vnejem-kandne „hajtás-szer", vehiculum ; 

mord. iidhti'Vasta „alvás-hely"; tonafnem vasta „tanu- 
lás-hely", iskola; sacimavasta „születéshely"; seriptim-pUlht 
„gyujtás-fa" (v. ö. fűtő szalma P. 109.); pilgin-stama ved 
„lábmosás-viz" (Ahiquist gramm. i. mese. 99. io5.) 

cser. üdömö-kot „vetet-üdü" ; íí/re/me-frof „aratás-idő" ; 

\oi],aran-dir „aratás-idő" ^jemis-okton-vakit „gyümölcs- 
szedés-idő" ; vosjaskonkorka „imádság-ház" ; 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. 387 

vog. kujm jalá „hálás helye". 

Csak a zürjénben találjuk úgy, mint a magyarban a 
rendesen nom. agentis jelentésű igenevet, ^vundan kad^ 
arató idő. 

Mégis mostani nyelvérzékünkre nézve sétáló i d 6, 
lakó hely, születő hely stb. alig mondható összetétel- 
nek (ámbár eredetileg nagyon valószínűleg az volt); hanem 
az igenevet olyanféle jelzőnek érezzük, mint pl. a latin „dies 
natalis** vagy az angol „native country"-ben a melléknevet. 

1 5. §. Leggyakrabban szerepei a folyó cselekvés igeneve, 
mint láttuk (ii. §.), a tárgyas összetételekben. Olyan sza- 
vak, minők szófagadó, hézagpótló, hézagtöltő, észficzamító 
(Ny. I. 475.), velőrázó (u. o. 192.), minden nap teremnek 
mindenikünknek ajkán és tolla hegyén. 

Itt még csak ezen összetételeknek egy különös módját 
kell szemügyre vennünk, azt t. i., melyben az első tag (a 
tárgy) birtokos raggal van ellátva: Agyafuvó: dühös T. 
Dolgafelejtő A. 11. 24o. Lábafenö Ny. 11. 235. Ma- 
gakellető, magakedvelie tő (11. §• jegyz.) szintén 
ide valók, mert maga ép olyan ragos szó, mint agya, lába. 
Nyakavágó hidra N. I. i63. S z a v a j á t s z ó : a ki szavát 
játszsza A. II. 180. (Kevésbbé valószínű a Zeitschr. f. völ- 
kerspych. u. sprachwiss. IV. 79. lapján adott magyarázat : 
„ein wachter, dessen wort spielt"). Szavatartó ember 
A. I. 227. Sz i ne hagyó, sz inehagy ós M. Ny. VI. 35o. 
Szájatáti, szájatátó u. o. 349. 

Azok után, a mik fönt (12. §.) a tárgyas öszszetételek 
eredetéről általában voltak mondva, emezek sem fognak 
olyan csodálatos színben feltűnni előttünk, mint pl. az ide- 
gen előtt, a kinek saját nyelve nem nyújthat analógiát. Ne- 
künk dolga felejtő ép olyan természetes alak, mint do- 
logfelejtő. Csak hogy azt lehetne kérdeni, vájjon valóban 
összeiétel-e az, a melynek első része ragozva van. Erre azt 
lehet felelni, hogy dolgafelejtöép oly valóságos összetétel, 
mint dologfelejtő; mert ott sem járult az első taghoz 
viszonyrag, és dolga ép úgy nominativus, mint 
dolog. Hogy két szónak vegyük, /gy kellene hangzania : 
dolgát f e le jt ő. 

16. §. A tárgyas összetételeknél mellőztük azon ritkább 
eseteket, midőn a második tag a befejezett cselekvés igeneve. 

25* 



Digitized by VjOOQIC 



388 SIMONYl ZSIGMOND. 

Itt van a helye, hogy ennek is példáit adjuk .-Adámlátott 
vad barack: azaz olyan régi, hogy Ádámot látta N. I. 
35i. Búlátott M. Ny. VI. 3i8. Éjhált viz K. 496. Idó- 
t öltött M. Ny. VI. 332. Ny. III. 498. Katona v is ét em- 
ber (e h. katonaságviselt) N. I. 4o6. Kárvallott lelkek Ny. 

II. 368. Örömitt(an) A. II. 446. Rendveszt e tt P. i56. 
Tehénvesztett ember Ny. III. 222. Itt is találkozik né- 
hány olyan eset, hogy az első tagnak birtokos ragja van : 
Hangjavesztett (énekes) A. III. Hitehagyót t(an) u. o. 
283. Hiteszegett A. II. 328. (egészen ilyen a fr. f o i 
menti). Maga feledett álmélkodás F. u. 3i. Magaha- 
gyott: hanyag Ny. III. i64. Nyakaszegett (a ki nyakát 
szegte) Bal. Ny. III. 446. Szárnyaszegett dalok A. I. 
20 1 . III. 248. Utavesztett ember Pázm. M. Ny. VI. 4o4. 

17. §. Ha szemünk előtt tartjuk, hogy a ~nt végű ige- 
név, mind jelentésére, mind etymologiájára nézve nem egyéb, 
mint (ragos) főnév (i3. §. i.), akkor nem csodálkozhatunk, 
hogy ez az igenév is képezet tárgyas összetételt ép úgy, 
mint minden egyéb igéből képzett névszó; úgy t. i. hogy 
ragtalan főnév mint elő tag járul hozzája. Példák (Ezeket is 
valódi össz-létükre természetesen egy szóba kellene Írnunk, 
de mivel ez nem szokás, legalább kötő jellel kapcsolom 
össze.): Aszta l-t eregetni, tányér-törülgetni Ny. 

III. 383. Elmegyen messze atyafi-látogatni = atyafilá - 
togatóba, atyafilátogatás végett ; rokon látogatni u. o. 
369. 370. Oda vótam bor- v i n n y i Ny. IL 87. B ú k é r n i 
ne menjen máshoz Ny. I. 226. Bucsu-járni ment A. I. 
352. Bucsu venni A III. 3o4. Kimönyön a mezőre b u z a- 
látniK. Kimönék búzavirág szödni K. i24. Piros 
csidma venni, fej ér liszt őrleni K. 1 5. Duna látni 
én. Pann. megvét. Egér-f o gn i A. I. 33. Emb er ölö- 
getni N. I. 229. Nosza Ferenc z-lát ni, legények ! Matkó 
Ny. II. 29. Fonal-fonni K. 3i. Fü-sz ennyi Ny. í. 42i. 
Halott-Iát ni A. I. 8. Háztüz-nézni Ball. péld. 3179. 
Erős vas híd látni N. I. 172. Hir-mondani A. í. i3. 
Hir- vinni u. o. 22. E Imenék-kender kőteni Ny. III. 
509. Vi tt é k-kos zoru-kötözni K. no. Lencse-borsó- 
kapálni N. I. 357. Leány kérni K. 3o. Ny. III. 1 79. 
L é á n y-n é z n i N. I. 423. L é 1 e k z e t-v e n n i A. líl. 28Ó. 
El ló-keresni! P. 46o. Csoda-malom látni N. L 172. 



Digitized by VjOOQIC 



A SZAVAK ÖSSZETÉTELE. SSg 

Még p u i s z k a-ö n n i sém fogadnak meg K. 455. Bementem 
sör-innya Ny. II. 5i3. Kérezzünk el szörö ncse pró- 
ba n i K. 437. 439. szerencse próbálni, kereszt ut 
állani, N. I. 228. oda vagyon kereszt ut állani, 
embert megfosztani K. 137. Kéli mennünk szén a-g yüj- 
t e n i Ny. III. 5o. S z 6 g a-f o g a d n i indútam K. 455 V i- 
lá g-l át ni nem megyén A» I. 235. Viz-dicsérni, bor- 
fe c s é In i és a gazdát nem kímélni V. A. szeg. assz. könyve. 
Zab-arat ni járogattam K. 216. 

Egyetlen egy példát találtam olyant, melyben az elő tag- 
nak birtokos ragja van : ment h a d a • s z e m 1 é 1 n i A. II. 3 1 3. 

Az összetételnek ez a módja veszendőben van, és úgy 
látszik, már csak czélhatározóúl használatos (1. i3. §. i.) 

18. §. A határozói igenév, mint láttuk (i 3. §..3), jelen- 
tésére és etymologiájára nézve szintén ragos főnév, úgy 
hogy várva a. m. várással. Ez az igenév tehát ép úgy 
képezheti összetételnek utó tagját, mint bármely más ragos 
főnév: szem meresztve = szem-meresztéssel, szív- 
szakadva =: szív-szakadással. Eléfordul pedig 

i) tárgyas összetételekben: 

A) B é k e-v e s z t V e A. II. 399. Csat a-v e s z t v e Garay 
Sz. László. Dolmány-felakasztva Bal. Ny. III. 446. 
Fa rk-csó válva N. I. 449. Föld-rázva V. Z. VI. I d ő- 
tanálva M. Ny. VL 332. idő-von tátva Pázm. Ny. IIL 
498. kevés üdő várva, vártatva K. 44i. 439. Kalap 
levéve N. I. 490. Kancs6-t ö 1 tögetve A. III. 319. Kar- 
öltve A. II. 252. Sze m-lesütv e P. 4i5. szem-behunyva 
A. II. 398. szem-békötve Pázm. M. Ny. VI. 4o3. szem- 
meresztve V. Ny. III. 304. Váll-vonítva A. III. 162. 

B) az első tag birtokos raggal (mint 16. 17. §.): Szár- 
nya-szeg ve A. II. 391. Szíve-fedve F. u. 85. 

2) birtokos összetételekben : 

A) Arcz-pirulva A. II. 387. Fej-csüggve V, Z. 
V. H omlok búkra Ny. III. 45 1. talán sajtóhiba e h. hom- 
1 o k-b ukva; homlokbura u. o. talán játszi rövidítés 
eh. homlok-borulva. Idő-jutvaM. Ny. 332. idő- 
lelve A. I. 3 1 5. ide való idő múlva (= idő multával, azaz 
időmúlással), s általában a múlva mint névutó. Lélek- 
szakadva A. I. 176. M. Ny. VI. 338. (lélek-fogva u. o.) 
Páraszakadva V. Z. III. (Sze n vedély-raga d va h.) 



Digitized by VjOOQIC 



SqO szarvas GÁBOR. 

szenvedély ragadtan A. II. 471. Szí v-szak adva 
Ny. III. 378. E. I. 227. Szív-szorongva A. III. 439. Vé- 
ré té k-s z akadva F. u. 9. 

B) Valószínű, hogy i. B. analógiájára alakultak itt is 
olyan összetételek, melyekben az első tagnak birtokos ragja 
van: Esze-ve sz ve A. III. (e h. P. 59. esze veszetten; 
599. esze veszettséggel). Keze-reszkétve (nyúl 
hozzá) A. II. 188. Könny e-szakadva fordul félre u. o. 
192. Leik e-szakadva K. 48o. A. III. 17. Vére-sza- 
kadva A. II. 454. (Szerelme-d ulva h.) szerclmc- 
dúltan V. Bújd. III. (Szíve-szakadva h.) szíve-sza- 
kadta n P. 377. 

SmoNYi Zsigmond. 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 



Lássuk most az értekezésnek egyéb állításait. 

Mindjárt az elején amaz erősen hangsúlyozott kijelen- 
tés üti meg fülünket, hogy Révai a magyar nyelvnek 
történeti alapokon nyugvó szerkezetét kivívta, 
s ezért megilleti öt a nemzet méltatásának jutalma. 

Megfontolta a t. értekező, hogy mit írt le e sorokban ? 
Nem hiszszük. Ezzel kegyetlenül fejére olvasta a neologiá* 
nak a súlyos „vétkes" szót. Mert az újítóknak minden má- 
sodik alkotása egy-egy hangos felkiáltás s harsány kikürtö- 
lése ama ténynek, hogy a neologiá kirúgta lábai alól a tör- 
téneti alapot. Markoljunk bele amúgy találomra az újítás 
alkotta szók halmazába s állítsuk oda a kimarkolt csomót 
nyelvünk történetének birói széke elé, hogy ítéljen felettük, 
s meg fogunk győződni, hogy felének ráhull fejére a „vétkes" 
szó. Különben hadd beszéljen maga a magyar nyelvtudomány 
koszorús feje, Révai. „Az országiásnak fő tisztségei, a nemes 
vármegyék (sat.) nemes buzgóságokkal kétség kívül az igaz 
magyar nyelvet akarják felemelni, a mint virágzott haj- 
dan eleinknek arany idejökben, s a mint tőlök mara- 
dott reánk tisztán, eredeti épségében, saját 
kebeléből nyilván kitetsző világos, együgyű tör- 
vényeivel. Irtóznak méltán gerjedő boszonkodások- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. Sgi 

banánnak mostani csúfos képétől, amellyelazt 
némelly újítók szédült fejők után szépíteni s 
bővíteni akarják; de szerencsétlen törekedé- 
sökkel minden részeiben elrútítják és rémítő 
hitvány gyommal megrakják. Mert az ékes-szószeretésnek 
velős esmérete nélkül, tétova szökdöső zavaros cse- 
kély tudománnyal, a változó és magával ellenkező 
szokásnak bizonytalanságában vakmerően felforgat jáka 
szépséges, bő és tiszta nyelvnek régi saját törvé- 
nyeit; iszonyúságokat követnek el a szóhajtogatásokban; 
szörnyű csodákat szaporítnaka szószármazta- 
tásokban; helytelenésidegen szóllásokatejte- 
nek a szókötésekbe n." "(« Alázatos segedelem kérés." 
3-4. lap). 

így Ítélt a nyelvújítókról Révai, a komoly nyelvtudós, 
nyelvünk törvényeinek lelkiismeretes búvára, a kiről a kül- 
föld nyelvtudósai is, bár csak egy kettő ismeri őt, őszinte 
dicsérettel szólnak (1. Miklosích. Die slav. elem. im magy. 
10— II. 1.); s fájdalmas feljajdulásának kitörésében nemcsak 
a Bartzafalviaknak, Barótiaknak, hanem a Kazinczyaknak is 
nagy részük volt, a kik tudatosan is készítettek s használtak 
rósz szókat, s a kik, mint különösen Kazinczy, szántszán- 
dékkal is terjesztették a mindenféle idegenszerűségeket (l- 
az előbbi füzet példáit s Kazinczy levelezését Szentgyör- 
gyivel). 

„Fontos, úgymond az értekezés a ii. lapon, hogy 
daczára a proclamált nyilvánosságnak, a tanácskozók nevei 
(t. i. a nyelvjavításról tanácskozóké), a jelenvoltak száma 
gondosan elhallgattatnak ; pedig csakugyan nem egyforma 
dolog az, ha péld. egy Arany János vagy Piripócsi Jónás 
vitte-e a döntő szót. De az sem mindegy : három vagy har- 
mincz areopagita müködött-e közre e névtelen végzések 
hozásában ?" 

Feltűnő az értekezésben a nagy nevekkel való védeke- 
zés s ama törekvés, hogy ezzel a neologia számára meg- 
nyerje a tekintélyek jó akaratát. Révai nevét már hallottuk 
említeni ; itt pedig Arany János nevével találkozunk, s előbb 
(4. lap) ismét Aranyra és Vörösmartyra s más jelesekre tör- 
ténik hivatkozás, „a kiket senki sem mondhat ósdiaknak." 
Hogy a többiekről hallgassunk, csak Aranyról és Vörösmar- 



Digitized by VjOOQIC 



3g2 SZARVAS GÁBOR. 

tyról akarunk néhány szót mondani. Az tagadhatatlan, hogy 
e két költőnk a tiszta ízü, zamatos magyarosságnak valódi 
nagy mesterei; de mondja meg nekünk a neologia, azért 
oly megragadó, oly szívhez szóló-e e költőink nyelve, mert 
az újítás emlőjén növekedtek föl, vagy inkább, mert a nép 
ajakán fakadt nyelvvel, itthon termett szólásokkal s utánza- 
tokkal férkőztek leikünkhöz s játszadoznak szívünk húrjain ? 
Higyjc el a neologia, hogy a mi nyelvileg bántó, kivető van 
jobb költőink müveiben, a mi olvasásuk közben néha-néha 
pillanatra megzavarja a tiszta élvezetet, az kizárólagosan az 
újítás rovására esik, az az ö bűnük; mert költőink (a jókról, 
magyarosakról beszélünk) rósz szót alig csináltak, csak leg- 
följebb a készet használták, azt is elvétve; s hogy pl. Vö- 
rösmartyt nem ezek tették, amint Toldy mondja, »a magyar 
nyelvszellem legtisztább incarnatiójává", azt minden sine 
studio Ítélő tudja; s a ki tán nem akarná tudni, annak nem 
sokára alkalma lesz meggyőződni róla, ha majd ezt tények- 
kel kimutatjuk. 

Ez az egyik, a mit a föntebbi idézetre meg kellett 
jegyeznünk. A másik a következő. Tudományos kérdések 
vitatásában s megállapításában csak az szokott a ki után 
kérdezősködni, a ki maga nem ért a tárgyhoz; a hozzáértő 
előtt a ti szorosan véve másodrendű tényező, neki az egye 
dűl döntő a mi. A szám még kevesebbet határoz. Az igaz- 
ság, a való egynek a szájában semmivel sem kisebb igazság, 
mint ha milliók hangoztatják; s épen oly csonkítatlan igaz- 
ság mafad, ha mindjárt amaz egy ellenében azok a milliók 
tagadják is. Azt kell tehát megrostálni, m i t mondunk, nem 
pedig, hogy kik és hányan mondjuk. 

Annak bizonyítására, hogy a népnyelvben élő néhány 
látszólagos ígetős összetétel tulajdonképen nominális (főnévi 
vagy igenévi) compositio, a többi közt fölemlítettük a fen 
és gfak névszókat is, s azt mondtuk: «a fen főnév Volf 
György értesitése szerint él Pest megyében; a gjak is fő- 
név, s Sándor István szerint annyi mint: pugio, sica*. Az 
értekezés e helyet idézve így szól; „A resolutió szerint a 
a fenkőben a fen főnév, hiszen Volf György úr hallotta 
(Valóban ? s jól hallotta ?) ; a gfak meg épen név (de azt 
nem tudják, hogy ezt ama hires szócsináló, Sándor István 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. SgS 

csinálta)." Hogy „Volf György úr a fen főnevet valóban s ' 
jól hallotta", bizonyítja a következő adat, a melyet Lehr 
Albert juttatott tudomásomra: 

»S élesen felsikoltott a rendontó kasza 

Sziszegő fütyöléssel futkozva élein 

A kaszi^/Jáw, a rétek távol vidékein. (Tompa. Költ. 5. k. 57. 1.) 

Hogy a fén és fen ugyanegy, bizonyítja a tájszólás: 
fenk6:=fénk6 (Baróti Kisd. Szót. és Tájszót.)" A mi pedig 
a g/ak főnevet illeti, hogy azt a híres szócsináló, Sándor L 
csinálta, arra először a« a megjegyzésünk, hogy Sándor va- 
lóban híres szócsináló volt ; mert a mi szót ő készített, az 
csekély kivétellel a nyelv törvényeinek jítmutatása szerint 
készült ; másodszor pedig, hogy forgalomba hozott szavainak 
jó része nem is csinált szó, hanem valamely tájszólásból van 
véve. Hogy a gjak is ide tartozik, a mellett tanúskodik 
a székely nyelv, a melyben a véghangja kopatlan gjaka fő- 
név (nyársalakra hegyzett fa, Nyr. IV. 189. 1.) eléggé járatos. 
A gyáka gyak épen oly hangtani jelenség, mint Öcsé öcs, mája 
májy há\a há\ (Kerekegy háza, Kis háza és szent e g y- 
h á z), falva falu (Bán fa 1 v a és Bán fa lu), hida hid (Szé- 
kely h i d a. Farkas hida és Új h i d) sat. 

Az igetös összetételek védelme (i5. l.) a következő 
okoskodáson sarkallik. Vannak tőink, a melyek igék is, ne- 
vek is: vár vár, nyom nyom, les les, zár zár; né- 
mely összetételekben a névtő, de némelyekben az igeiő 
szerepel; mire nézve úgy nyerhetünk bizonyosságot, ha az 
összetételt feloldozzuk. Ezekben lakhely, fenkő^ gyákfa, 
leshely az összetétel első tagja igető (lakásra, fenésre, gya- 
kásra, lesésre való hely, kő, i?i)\* lesvetOy leshálló-han pedig 
névtő (lest vető, lesre kivetett halló). „Ez a dolog logikai 
nyitja. A csuk, lap, véd alkotásában tehát nem a legtökéle- 
tesb analógiát követte-e a neologia?" 

Ehhez több szónk van. Először is azt kérdezzük, vájjon 
amaz asszonyság is ismerte „a dolognak c logikai nyitját", 
midőn a feierabend után igen „helyesen" a s:{ünestve szót 
megcsinálta, a melynek köszönjük a mai nap is használt s 
„a józan fülű nyelvérzék által szentesített" s:{iinidőy síjwwóra, 
s:{ünnap fonákságokat? S vájjon hogy magyarázza meg ne- 
künk a föntebbi argumentatio szerint Toldy Schedel Fcrencz- 
nek \sarpady fes\er6 sat. alkotásait ; úgy-e hogy \sarásra 



Digitized by VjOOQIC 



394 SZARVAS GÁBOR. 

festésre való pad, erő, vagy talán \sarni^ fis\ni való pad, 
erő ? — Másodszor, hogy egy pár igetö, most nem keressük 
minő fejlődés útján, kivételesen egyszersmind névtö is, követ- 
kezhetik-e, hogy a többi is, noha a nyelvbeli jelenségek 
ellenmondanak, szintén névtö legyen? Mert van leshelj'^ 
következik-e, hogy lehet nyeskés; s vájjon a fenkő igazol- 
hatná-e a menüt szót, vagy a várhely a „három napi jár- 
föld^'-et} Más nyelvekben is vannak hasonló tünemények. 
Hogy az ismeretesbekből idézzünk, csak a latint említjük 
meg. Ott is van egy pár a jellemű igetö, a mely névtö is 
egyszersmind: cura cura-re, glória glortart, Juga fuga-re, 
praeda praeda-ri sat. ; de eszébe jutott-e ott valakinek, eszébe 
juthatott volna-e e Toldy szerint „leghelyesebb analógiák* 
nyomán a cubile helyett pl. az újítók elve szerint takarosabb, 
rövidebb ciibay ornamentum helyett omay habitatio, habita- 
culum helyett habita sat. sat. igetöket névtökúl használni? 
— Harmadszor, Toldy azt mondja: „a hol az igés fogalom 
az elsőbb, ott az összetétekben is igetö és nem névtö szere- 
pel ; s így helyes a raktár^ láthatár és száz ilyen, miből 
azonban nem következik, hogy háls^obay irtoll sat. is (az) 
legyen". Miért ne volna helyes? Ha raktár y láthatár azért 
helyes, mert az első rakásra, a második látásra való tár, 
határ, akkor épen oly kétségtelen, hogy hál$:{oba hálásra, ir- 
toll pedig Írásra való szoba és toll. — Negyedszer, a most 
idézett hely szerint, de még másutt is két ízben találkozunk 
ama kijelentéssel, hogy „nem minden igetös összetétel szép 
és alkalmatos". Azt kérdezzük tehát a t. értekezötöl, hogy 
melyek azok, melyik az a „száz ilyen szép, alkalmatos és 
helyes összetétel" ? Ki vagy mi határozza azt meg, ki tanít 
meg bennünket arra? Mert a mi értelmünk gyenge annak 
a felfogására, hogy ha di jármű a „száz ilyen" közé tartozik, 
pedig oda tartozik, mert „a nemzet helyes nyelvérzéke elfo- 
gadta", micsoda mélységes oknál fogva nem tartozik oda az 
„egy napi járfoW ? Ha az ns\láby ütér, ülhely, röperő és 
száz más összetételt az értekezés szavai szerint „a fogal- 
mak logikai rendé megkívánta", ugyanaz a fogalmak lo- 
gikai rendje mért utasítja határozottan vissza az us^- 
mestery utóra, ülvaSy röphid szakasztott egyazon összetétele- 
ket? Határozza meg nekünk a neologia, szabadságot adunk 
neki, bárminő elv alapján, az egyetlen „nekem és Pálnak 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. SqS 

Úgy tetszik** elvét kivéve, hogy mely esetekben lehetséges 
az igetős összetétel nyelvünkben, s akkor mi leteszszük a 
tollat, és soha többé egy betűt sem írunk az újítás ellen, 
hanem hiszünk minden szavának úgy, mintha minden egyes 
neologusban a világnak volt és leendő összes prófétái benn- 
lakoznának; de míg ezt meg nem teszik, mindaddig a lát- 
határ mellett nincs joguk szót emelni, s mi sem fogunk 
mindaddig e kérdésben velük többé szóba állani. 

Lássunk most egy pár mutatványt a neologia bizonyíté- 
kaiból. 

Midőn mi egyes szókat vagy akár egész osztályát a 
szóknak kifogás alá vettük, rendszerint okokkal mutattuk ki, 
miért helytelen ez vagy amaz a szó ; a hol pedig ezt nem 
tettük, ott oly tételek támogatják állításainkat, a melyek a 
nyelvtudományban rég megállapított igazságok és általáno- 
san ismeretesek. S minő okokkal, minő czáfolattal lép föl 
ezek ellenében a neologia? 

„A magyar akadémia della crusca a szerinte törvény- 
telen idényre a gyönyörű ivad-otj a hútelier-TQ a fogadóst 
ajánlja. Mért nem a csapláros -il^ (12. 1.) Ezzel tehát vilá- 
gosan meg van czáfolva amaz állításunk, hogy a szálloda^ 
meg az idény helytelen képzések. Az idén^ azért helyes, 
mert az ipad .gyönyörű" szó; a szálloda meg azért jó, mert 
a fogadós közel áll a csaplároshoz. 

„Az uj ósdi iskolának dogmái szabatosan vannak formu* 
Iázva; de Goethe szerint grau ist allé theorie; azonban mi 
nem vetjük el az elméletet, hanem annak (nagy) szélességét 
állítjuk" (i4.l.). Tehát noha helyes az elméletünk, de azért 
még se jó, mert Goethe mondja, hogy grau sat. De Goethe 
azt is mondja: „Der dichter steht viel zu hoch, als dass er 
partei machen sollte**, magyarul: Goethe (a költő) fél szá- 
zaddal korábban élt a nyelvtudomány megszületése előtt, 
azért nem vehet, de nem is akarhat részt venni a nyelvé- 
szeti vitatkozások partiejában. Hogy pedig a neologia el nem 
veti egészen az elméletet, az igen szép tőle; hogy azonban 
kiszélesíti, az meg már pláne igen szép. 

^A láthatár helyes, a miből nem következik, hogy az 
irtoll is az legyen. Amaz kellett a nyelvérzéknek, emezt 
meg sem kisérlette. Ilyenekben mutatkozik a nyelv szeszé- 



Digitized by VjOOQIC 



396 SZARVAS GÁBOR. 

lyessége. Nem áll tehát, hogy nyelvünk az igetös össze- 
tételektől idegenkedik.** (i5. 1.) Látni való, hogy itt az előz- 
ményekre oly szükségképen következik a zártétel, mint a 
mára a holnapután, vagy a tízre a negyvenkettő. 

„A végy és a táp ellen hiába való, és erősen elkésett 
az önök (t. i. a crusca) ,scntentiája." S ha azt kérdezzük, 
miért, az a felelet rá, mert „a vcgj tő s annyi mint mix- 
t u m, s ugyanaz a táp is, mert tápol igéből lett tápola^ eb- 
ből tápla-al s ebből ismét táplál." (19. 1.) S ezzel be van 
bizonyítva, hogy a végy annyi mint mixtum, a táp pedig 
„etwas náhrendes." 

„A lobor-ban sem a tő (lob)^ sem a képző (or) nem 
esik kifogás alá." (20. 1.) Nincs ott több egy árva hanggal 
sem mondva. De bocsánat, van; az van mondva, hogy ^szép 
szó**. S kit ne győzne meg ez az argumentatio a lobor he- 
lyes voltáról ? 

„Hát a (kéreg'htlx) kér jelenthet-e egyebet, mint a mit 
saját derivatuma?" (18. i.) Itt meg már egy kérdés az argu- 
mentum. De hadd feleljünk rá. A nyelvtudomány igen is 
megállapította, hogy a legtöbb képzett szóban a gyökér ere- 
deti jelentése gyakorta tetemesen módosul; s a ki jártas a 
nyelvtudományban, az manap már ilyeseket nem kérdez. 
Vagy a nyakas-beli (pertinax) nyak-nak erfedeti jelentése, ha 
ez a szó úgy magában, társak nélkül állana, mint a kéregé 
szintén oly könnyen ki volna található, mint az értekezés a 
kér-ét akarja kitalálni ? A neologia tudománya szerint tehát 
a há:{as'htl\ hái annyi mint conjux: f ér j v. f ele sé g, 
mert házas az, a kinek felesége v. férje van; az inas- 
béli in pedig annyi mint tanúi, mert az inas tudvalevőleg 
nem egyéb mint tanuló, vagy a mint a „müveit nyelv" 
nevezi is: tanonc^^ sat. sat. 

„Ha szabad Carolus-hól a latin us elmetszésével Ká- 
roly-t a versus'hó\ vers-ct csinálni, a hebel és :{eiger némer 
cl és er végzetei elvetésével szabad volt gép-et és c^ég-et 
csinálni." (17. I.) A gép és c:iég helyessége is tehát kétség- 
telenül be van bizonyítva. De nézzük a bizonyítás egyes 
tételeit. Először is a gépely nem a hebel-höl lett, hanem 
egyszerűen a német giebel (fából v. vasból készült czövek, 
rúd, melyet lakatosok, kőművesek, kővágók szoktak hasz^ 



Digitized by LjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. ig'J 

nálni) magyarosítása; a A^*e/-böl a magyarban szükségképen 
hébe{y lett volna. Másodszor a Karolja nem Carolus-hól 
s a pers nem versus-hól lettek, hanem ismét a német Kari 
és vers magyarosításai. Kölcsönvételeknél a népnyelv csak 
ajkához illeszti az idegen szókat, de nem csonkítja, hanem 
úgy veszi át teljes egészükben, a mint hallja. A graecus-hól 
a magyarban soha sem lehetett volna görögd hanem grékos 
V. gerékos; ez csak a szláv grnku (olv. gr[e]k) útján hono- 
sodott meg nálunk. Ha népünk a Carolus-i vette volna át, 
ebből ép úgy Károlos lett volna, mint a pap/rus-hól papi- 
ros^ vagy mint a Christus-hól Krisztus. Ennélfogva koránt 
sincs bebizonyítva, hogy a c:[ég és társai helyes csonkí- 
tások. 

Térjünk át végül s ismerkedjünk meg egy kevéssé az 
értekezésnek etymologikus tudományával. Csak szemelvénye- 
ket adunk belőle; összes adatainak kimutatására egy külön 
értekezés kellene. 

„Holt képző alig van egy pár; ilyen volna a Aa ebben 
irha, a la ebben c:{éklay a va ebben ponyva.^ (i6. 1.) Azt 
már említettem másutt, hogy a neologia nyelvtudományá- 
nak fő alapköve a képzelet;, minden positiv tény, minden 
alapos kutatás nélkül elképzel magának valamit, s e képzel- 
ménynyel síkra száll ellenünk, a kiknek minden egyes állí- 
tásunk a megvizsgált nyelvbeli jelenségek érthető tanításán 
alapszik. Itt is olyasmivel áll elé, a mi másutt sehol, csakis 
az ö képzeletében él. Neki az irha az ő finom fülű nyelv- 
érzéke szerint ir és ha részekből áll, még pedig a ha (holt) 
képző. Beszéltessük a tényeket. A kik latinul tudnak, isme- 
rik ezt a szót hogy hirciis^ a mi annyit tesz mint bak- 
kecske. A német szókölcsönzések története pedig azt 
tanítja, hogy a felnémet a nominativusbeli 5-t többé nem 
ismervén, a latin s görög szók kölcsönvételében ezt a neki 
már idegen végzetet elvetette, s a tőt tette nominativussá. 
így lett a census-hoX :[insy a corpor-ból (corpus helyeit) kor- 
per^ körpel (körper), canlisy co/is-ból chQl sat. (1. Wacker- 
nagel „Umdeutschung fremder wörter"*. 46—47. '•) S így 
leit az említett hircuS'h6\ a közép felnémetben irch: bock, 
gemse, ledér. Ezt az /rcA-et „weissleder* jelentéssel köl- 
csön vették a némettől aztán s a maguk hangtörvényei sze- 
rint átidomították a szláv nyelvek, nevezetesen az északi 



Digitized by VjOOQIC 



SgS SZARVAS GÁBOR. 

szerb csinált belóle jircha-t. (1. Miki. Die fremdwörter in 
den slav. sprachen. gS. 1.) S ez az a magyar irha, a mely 
Toldy szerint ir gyökérből és ha képzőből áll. Hasonló 
története van a C!{ékla-nák és pott/va-nak is. Az előbbi a 
közép görögségből került az ó szlávba, a mely a görög 
(jeOxXov-ból (béta) csinált svekla-t, az új szlávságban pedig a 
szerb cveklat (I. Miki. u. o. 128. 1. S ez az a c\ékla^ a mely- 
ből a neologia finom füle kiérzi a ciék és la részeket. A 
ponj^va pedig eredeti szláv szó : ponyava (linteum), a mely- 
nek gyökere pon- Curtius szerint ugyanaz, mint a lat. part- 
WMS-beli pan-y a görög x^voc-beli Tajv- s az ó felnémet fano- 
béli (ma fahne) fan- (1. Miki. Lex. Palaeoslovenicum). 

Nézzünk egy más csoportot. A takar helyességének 
bizonyítására takony szót hozza fel, a melyről azt mondja, 
hogy az tak és ony elemekből áll; aztán kérdi; vagy á ta- 
kony tán gyök? Kitelik ez is az Itélőszéktől (már mint az 
orthologusoktól) épen úgy mint tőlünk, hogy (az ony-x) 
képzőnek tartsuk. Ki azt nem tartja képzőnek, azzal nincs 
mit vitatkozni képzőkről, s még akkor sem volna, ha pag- 
ony , bükk'önfy bÖr:{S'Öny sat. nem lévén is, a tak-onj ma- 
gában állana." Ez idézetnek egyéb tételeit nem bolygatjuk 
(pedig sok rostálni való van ezekben is), csak a többi közt 
elsorolt ama három bizonyító példát akarjuk vizsgálni, hogy 
ez újabb adatok is tanúskodjanak, mennyire feneketlen 
mélységű a neologia tudományának a horda/a. Tehát elő- 
ször is a pagonj- pag és oíij- elemekből áll! Hogy mi ebben 
a pagonj^'han az a pag, azt ugyan a világnak összes tudo- 
mánya sem tudná megmondani — kivéve a neologiáét. O 
már nagyon is tudja. De hát mirevaló is volna a „nyelvérzék", 
ha még annyit sem tudna? Nem azért „első kelléke, alapja 
a nyelvtudománynak", hogy ilyes esetekben hallgasson! Ha 
már a pagonj-x elemekre akarjuk bontani, akkor csakis pa és 
gonj^ nem pedig jt?^^ és onyvdi bontható fel (v. ö. Miki. Lex. 
Pal. a pogoniti „persequi, pellere" igét, mely mellett még a 
közönséges /7o praefixum nélkül, de ugyan e jelentéssel megvan 
goniti is; más alakú tője g7ia- (inf. gnati\ és/7opraefixummal 
pognati) ; ehhez tartozik mint nom. aci.po-gonu (épen úgy mint 
poklonu inclinatio : po-kloniti inclinare). Pagony tehát semmi 
egyéb, mint a szláv pogon: „hajtás", mely az oláhban „24 
ölnyi hosszú és széles szántóföld" (Lex. Budens.) jelentésben 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. Sgg 

él. Hasonlóképen idegen szók a bükkön/ (bükkön) és bor- 
isöny (berzseny) is ; amaz a közép és újabb görög píxtov ^lat. 
vicia, ném. wicke;l. Gloss. med. et inf. Graecitatis), 
emez pedig az olasz ver:[ino (francz. brésil, ném. brasilien- 
holz). A magyarban a szókezdő v-ntV b-re változtáról vilá- 
gos példákat nyújtanak : í^akkant Vakkant (Nyr. II. 42G.), 
M'achter bakter, Teszprém Veszprém. 

A Nyelvőr IV. 49. lapján roszaltuk a 0mök szónak 
:{Öm-tné csonkítását. Ez a kifogás alá vett ^föm ilyen felhá- 
borodásra tüzelte föl Toldyt : „Nem vetemedem azon naiv- 
ságra, hogy a Nyelvtudomány ítélőszéke (t. i. a nyelvjaví- 
tók) kétszáz évelőtti primitív fe Ifogá sara komo- 
lyan reflectálva, az ő csak gondolt képzőiről egy szót is 
szóljak, s tán mutogassam, hogy a \Öinök nem gyök, hanem 
gyökből: \öm és képzőből: ok álló származék." A dolog 
pedig úgy áll, hogy ez a „gyökből :{Öm és képzőből ök álló" 
lÖmök is kölcsönvétel^ a mint ezt „Nyelvújítás" czímü érte- 
kezésemben kimutattam. (Meg kell itt jegyeznem, hogy az 
ott fölemlített imiga csak jelentésére nézve egyezik a smuk- 
kai.) Lehet, hogy a :{ő7nök ^owoA:-nak régi kigyó jelentése 
is „kétszáz év előtti primitiv felfogás", de a neologia tudo- 
- mányosságára mégis szomorú világot vet. 

Csak még egy példáját lássuk az újítók szófejtésének. 
„Megmerevült képzőt az 5. dogma (t. i. az ítélőszék dog- 
mája) a) pontja hármat említ: -ep, -ártf és -ma. De hát a 
sil-apj isi-ap^ c\öl'Öp^ kal-ap (a kal-l igéből) mért jók?" Az 
elsők is bő anyagot nyújtanának a tréfálódzásra, de marad- 
junk csak az utolsónál, a kalap-nál^ mely a j^kalA igéből 
származik." Először is mi az eredeti jelentése annak a kall 
igebeli W-nak? Ezt meg kellett volna magyarázni, annál 
inkább, mert nálunk, az értekezés szavai szerint, az az „in- 
spirált nyelvérzék" hiányzik. Azaz bocsánat, megmondja a 
NSzótár: „fra/ elvont törzsök, m.ely hajlást, görbülést 
jelent ezen származékokbán: kai-ács (igazabban szláv szó: 
k o 1 a 6), kal'ási (ugyancsak a szl. k 1 a s), kal-iba (gör. KaXu'pv] 
szl. koliba), kal-ap."* A kalap czikk alatt pedig ezt találjuk- 
„Gyöke a hajlást, görbeségét jelentő kal^ mennyiben a régi 
kalapoknak eredetileg lehajló karimájok volt." Úgy hiszem, 
menthető volna kíváncsiságunk, megismerni azt a mélysé- 
ges titkot, hogy miként jutott nyomára a neologia, hogy 



Digitized by VjOOQIC 



4oO SZARVAS GÁBOR. 

a /ra/-ban „hajlás, görbeség** rejlik (rekeszjelben megjegyzem, 
hogy a „hajlást, görbeséget" jelentő ^a/-amáris a példák so- 
rából ki van feledve) ; de megelégszünk vele hogy úgy van, 
hogy a kai „görbe*' jelentés. Nézzük most a tényeket. Fájda- 
lom, nem tanultam a kalapos mesterséget, azért nincsenek is 
hozzá eredeti forrásaim ; oda folyamodom tehát, a hova lehet, 
a konverzaczionslexikonhoz. Ebben a kalapokról ezt olva- 
som: „A kimutathatólag legrégibb nemez kalap VI. Károly 
idejében (i 382— 1422) fordul elé. A. kalapok még akkor nagy 
ritkák valának ; csak a XVI. században jöttek lassanként di- 
vatba." A kalap tehát, mint nagyobb részt minden kulturális 
czikk, idegenből, még pedig nyugatról került hozzánk; de 
erre hosszabb idő kellett, s nem álh'tunk valószinütlenséget, 
ha azt mondjuk, hogy az akkori viszonyokat tekintve, leg- 
alább is egy századnak kellett lefolyni, míg ide érkezett. A 
kulturális czikkek neveinek története pedig azt tanítja, hogy 
a tárgygyal együtt legnagyobb részt a feltaláló nép szavát 
is át szokta a kölcsönző nép venni (v. ö. tör. kalpak, 
magy. kalpag, szl. k 1 o b u k, ném. kalpak, fr. c o 1 b a c, 
új gör. xoXpáKt sat. sat.) Ezekből aprioristikus következtetés- 
sel mint nagy valószínűséget bátran ki lehet mondani, 
i) hogy a kalap szó nem kerülhet hamarább elé a XVII. 
századnál, s 2) hogy a kalap idegen szó. Ha pedig utána 
nézünk a dolognak, mit találunk? Lássuk, mit mond Molnár 
Albert szótárának első kiadása (i6o4.): „Petasus: S'{éles 
papsüveg; pileus: süveg.*" A kalap szót hiába keressük 
benne. Ha tehát még ekkor nem ismerték, a neologia nézetét 
elfogadva, csak ezután kellett a „görbülést** jelentő kai gyö- 
kérből képezni. Ámde a kall igét a XVIII. században még 
nem ismerték (Páriz Pápai még nem tud róla semmit, s ha 
ismerték volna is, a „gyökelvonás" theóriája még akkor nem 
volt fölfedezve, hogy kal-ap-ot mondtak volna kall-ap he- 
lyett); de a kalap már a pileus-nál a süveg után P. Pápai- 
nál megvan ; kérdés tehát, hogy képezhették ezt a szót az 
akkor még nem ismert kall igének elvont kai „gyökéből" ? 
Akadékos kérdés, az igaz, de nagyon le leszünk kötelezve, 
ha ezt megfejti nekünk a neologia. De járjunk a dolog vé- 
gére. Molnár negyedik kiadásában (1708* A második és har- 
madik nincs kezemnél) a kalap- ot ugyan még nem, hanem 
megtaláljuk ezt: ^kalapossüveg : petasus/ A kalap-nak ez 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVÚJÍTÁS APOLÓGIÁJA. 4oi 

az elso föllépése azonban erős gáncsot vet s orra is buktatja 
a y^kal gyök s az ap képző" theoriáját. E szerint ugyanis a 
kalap éppen nem „hut, petasus", hanem a „hut"-nak csak 
egyik sajátsága, vagy része, faja ; azaz olyan süveg, a mely- 
nek, bármit is jelentsen, k a I a p-ja van. Hogy honnan eredt 
s mit jelenthet tulajdonképen ez a kalap, ha gondosan für- 
készszük, arra is rájöhetünk. Minthogy kulturális czikk, s 
nyelvűnkből semmiképen ki nem magyarázható (még ha elsó 
feltűnésekor ismeretes lett volna is a kall ige, a kal-ra rá- 
fogott jelentés nem egyéb üres képzelódésnél, s az -ap is 
már akkor rég megmerevült, érezhetetlen képző volt), ere- 
detét idegen, még pedig a honnan jött, valamely nyugati 
népnél kell keresnünk. S hogy a szót tovább ne szaporítsuk, 
az először feltűnő „kalapos süveg^-et megtaláljuk a német 
\klapp'huV 'hdiXi = franczia claque: három szögletü kalap 
(„k 1 a p p e : der zurückgeschlagene theil eines klapphutes**. 
Sanders, Wörterbuch) ; kalapos süveg tehát annyi mint : 
karimás süveg, s a kalap 'nem egyéb, miut a német 
.klapp-hut^'-beli klapp, 

S ezzel bevégeztük a neologia védelmére írt két érte- 
kezésre vonatkozó megjegyzéseinket. Még csak azt csatoljuk 
hozzá, hogy komoly, tudományos bizonyítékokkal támoga- 
tott ellenvetéseket mindenkor szívesen fogadunk s egész 
készséggel felelünk is rájuk ; de puszta állítások, üres com- 
binatíók megczáfolására ezentúl nem vesztegetjük időnket. 

Szarvas Gábor. 



AJÁNLANDÓ SZÓK. 

NuUus argento color ezt avaris abdito terris : a kinc-s 
csak használva kincs. Mit ér az a számtalan szó, mely a 
Tájszótárban, Kriza Székely szótárában, s a Nyelvőrben 
össze van halmozva, ha ott mint valami lomtárban érintet- 
lenül hever. Az én meggyőződésem az, hogy az irodalom 
akkor választaná a helyes utat, nem, ha kell vagy nem kell, 
rakásra készíti az új s legtöbb esetben idétlen szókat, hanem 
ha a meglevő tömérdek s használatlanul heverő szókincs 
közöl az alkalmasakat — s melyik ne volna a maga helyén 
alkalmas? — kiválasztva sikerülten alkalmazza s ezáltal köz 

H. NreLVOR. IV. S6 



Digitized by VjOOQIC 



4o2 LÖRINCZ KÁROLY. 

keletüvé tenni iparkodik. Valamint egyéb tekintetben, úgy 
ebben is legyen a példakép Arany János, a ki kezdettől 
fogva mutogatja az utat, a melyen járva józanul gazdagít- 
hatjuk az irodalmi nyelvet, midón müveiben mind a régi 
irodalom, mind a nép nyelvének szókincseit használgatja s 
ezzel a rejtekben élőket vagy csak valamely zugban ismer- 
teket átadja a köz forgalomnak. 

Ilyen néhány részint régi, részint tájszót, melyeknek 
alkalmazhatósága még tudtommal nem volt a közönség előtt 
eléggé kiderítve, akarok ez alkalommal az irodalomnak be- 
mutatni és használatra melegen ajánlani. 

Birik. Példák. Kezére birt a jószág, és kezé- 
ről elbirt a jószág (székely szólásmód); a templom- 
hoz birató föld (Erdélyi egyh. tört* adatok); hogy 
én ilyen emberhez birnám (Nád. Cod.); pogány- 
kézre birtak (B. Szabó Dávid). A bir külhatólag el ige- 
kötővel annyi mint: hatalmába vonz, birtokába kerít; pl. 
egy lábnyomnyi sincsen, mit el nem birt volna tőle 
(Páriz P. szótárában 1. pes); hasonlóan Molnár Albert. 
Mind a bennható birik, mind a külható bir tétetöje birat 
szintén használható szó; pl. kezemről a just könnyen 
elbiratnom gyávaság volna. A bir ige valóban egy jó 
magabíró szó, s több tulajdonokkal, bővebb szereppel 
bir, mintsem a Nszótár neki tulajdonít. A népnyelvből még 
például följegyezhető : Petrás Pista Gsató János leányát 
bir ja (t. i. feleségül) ; Molnár Alberttől: indu latit bir ja, 
vagyis : indulatin győz, önmagával bir. Szegény ember 
szándékát boldog Isten bir ja. Közm. 

Bölcsei. Ezt a szót a háromszéki székely a le igekö- 
tővel használja ily formán : nem szeretem szóba állani vélle, 
met minyát leböcseli az embert. Tehát a 1 e b ö 1 c s e 1 
annyi mint: okoskodva ledisputál, letanácsol, leroszszal. 

Hatag. Bőrfakadék székelyes neve, különösen a hátbőrt 
elható pörzsenésekre alkalmazzák; innen hatagos, elha- 
tagosodik. Ha e szó ismeretes lett volna, mikor az aus- 
schlag-ot magyarosították, tán az az ízetlen küteg meg sem 
született volna; pedig a hatag több mint harmincz évvel 
ezelőtt épen Bugáttal volt közölve, ki tán maga volt a hü- 
tegfiek mestere. 



Digitized by VjOOQIC 



AJÁNLANDÓ SZÓK. 4o3 

Uled annyi mint az idegen p á s s z o 1 ; illeszt : ará- 
nyosan helyez, ráragaszt. Ezekből lehet egybeilled, megil- 
leszt ; pl. az óra kerekei szál hiba nélkül egybeilledöleg 
járnak; összeül ed ö érdekek; hivatalos pöcsét- 
tel megillesztett iratok; bélyeggel megillesz- 
tett V. csak illesztett beadvány. Az illik törzsökét 
még több beleillö fogalmakra lehet ráilledtetni ; így: valamit 
összeillegetni ; magát illengetni; illengös, a ki tetszetős 
testmozdulatokat negédez. 

Elös. E szó a Nszótár szerint a dunántúli szójárásban 
azon versenyleg hajtó kocsisra vonatkozik, a melyik társait 
megelőzve vezérlőjökké lett. Ez a szó is megérdemli, hogy 
a szóvilágban egyik nemesebb családtörzsökké autorizáltassék. 
A »Régi passió "-ban már élt egy származéka az előst 
(= előre) határozó alakjában. Miért ne fogadnánk el tőle 
még más képződéket is, ha életrevalónak bizonyuland ; mint : 
elösit: praerogativában részesít; élősködik: vezérszerepet 
arrogál ; jogelösség ; harczelös ; szóeltf s. 

KeL Ennek az igeszónak, különösen igekötőkkel viszo- 
nyítva, nem is oly régen sokkal bővebb pályaköre volt ; 
kivált a felkel a számtani kívonásbai) a székely falusi isko- 
lákban a felmegy (geht auf) németes kifejezés helyett jár 
vala; ott tán most is igen, s ha már nem járna, kezdje újra 
iskoláját s lennről fennre is hasson és terjedjen kelendősítve 
jó magát. A székelynél játék végén felkel a kártya is 
utolsó levélig; rákel a pénz is, nem pedig rámegy; s 
elkel hivatalából, a ki leköszön. Régies szerepéről 
néhány példa, i) „Erd. egyházi történelmi adatok"-ból: ha 
minden vádak valóságra kelnek;abbansemminem 
kelé, hogy stb. ; Pesti Gábornál is hasonló értelmüleg: 
hogy semmi nem kéldolgába, azaz: nincs követke- 
zése, foganatja dolgának. 2) Molnár Alberttől : elkel n á- 
lad a jó tanács; minden munka hiába kél; így 
kél s lobban el a világnak minden gyönyörűsége; végre 
annyira költ a dolog, hogy sat. 3) Páriz Pápaiból a 
poenitet szó alatt: hogy annyi munka kél rá, nem bánom. 
A mostani köznyelvből említendő példák: egy bölcsőből, 
egy alomból költek;nyomába kel;pártjára kel, 
honnan költ a hír? kikölt a képéből. A költ a 
hétfalusi csángóknál annyi is mint: szállít, pl. fát hegy- 



Digitized by VjOOQIC 



4o4 BABICS KÁLMÁN. 

röl csoszón lekölteni; a gabonát mezőről csűrbe 
be költeni. Számos még a szótárbelieken kivül a kel ige 
nyomába kelő példa, mely az élő nyelvben kelendő. 

£látal: útját állva ellenez, elakadályoz. Mennyire van 
a népnél e szónak kelendősége, nem tudom, de egy öreg 
székely paptól többször hallottam ily forma szólásban: a 
sors elátalta abbeli szándékát; felsőbb akarat 
elátalta utamat. Nagybánya vidékén ez értelemben az 
elkeresztel szó jár; de az elátal is ott jutott fülembe 
mint állítólag székelyföldi tájszó. 

LÖRiNCz Karoly. 



NYELVTUDOMÁNYI IRODALOM. *) 

„Nyelvészeti galanteriák. Irta Csákány LaczL 

Pozsony, 1875." 

A jó akarat nagyon jó, Kant szerint jobb mindennél. De 
az mégis bökkenő^ hogy az akarat csak úgy igazig ha minden 
áron iparkodik a sort tettre keríteni; mert a tettben sokszor 
kevesebb a köszönet, mint a puszta jó szándékban. 

Hogy Csákány Laczi nagy tűzzel fog munkájához a ma- 
gyar nyelvből minden rósz elemet kiirtani, az már előszavából 
is látszik, a hol nemes haragjában ugyancsak kapkod az eszkö- 
zök után ; szinte tréfás helyzetbe jut, mikor pennájával oly dolgot 
akar művelni, a mit avval ember még nem csinált. Azt mondja: 
„a bojtorjánok kiseprésére tollat ragadokl* 
Imre királyunk egy egész lázadó hadsereget fenyegetett sétapál- 
czájával; de a bojtorjánok kiirtására kapa, vagy ez ös, nemzeti 
analógia szerint legalább is peniczillus kellene. Azt nem feszege- 
tem, mekkora különbség van Imre király esete és Csákány Laczié 
közt; hanem az mégis szent igaz, hogy a bojtorjánt, ha már 
sepreni kell, akkor ne féljünk tőle, mert már nem él, ki van 
gyomlálva. 

No de lássuk, mit és hogyan beszél. 

Abból indul ki, hogy „talán nincs nyelv Európában, melyre 
nézve az öntudatos újítás oly szükséges volna, mint a magyar 



•) E bírálatnak több tétele ellen erős kifogásunk van ; mindamel- 
lett ezeket is meghagytuk, hogy ne vethessék az ellennézetúek sze- 
münkre, hogy okaikat nem akarjuk meghallgatni. Egy-egy kérdésnek 
megállapítása akkor lesz teljesen meggyőző, ha a tehető ellenvetések 
mindegyikével számolandunk. A szerk. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTUDOMÁNYI IRODALOM. 4o5 

nyelvre nczve, akár a tudományos, akár a közéleti, vagy (I) fen- 
sobb nyelvet tekintjük". De előbb „fokötelességünk min- 
den áron a b e csú szo 1 1 id egens z e rü ségekt o 1 ki- 
tisztítani a nyelvet, s ha ezen hivatásunkat tel- 
jesítettük, csakis akkor művelhetjüksfejthetjúk 
ki alkatát.** 

Itt van a terv körvonalozva ; de mennyi idegenszerűséggel, 
vagy legalább Cs. L. szerint kaparni, vakarni és gereblyézni való 
hibával ! „Valamit valamitől kxtis:[títani* gonosz idegen szővon- 
zat. A magyar megtisztít valamit valamitol. «Ha ezen 
hivatásunkat teljesítettük''^ logikai képtelenség; a hivatást kö- 
vetni kell, vagy meg kell neki felelni; ,teljesíteni* a fel- 
adatot lehet. „Kifejteni alkatát". Ez a nyelv újítására vonatkozik ; 
de mit beszél az ^alkat'-ről, a ki a képzők nélkül használt szó- 
torül azt mondja: „A nyelvpara\itdk amputdtiót vittek végbe 
rajta", pl. 34. 1. ,táp, tápszer*, 4o. 1. ,vizsga', 42. 1. ,mérv* sat. sat. 
E következetlenséget épen oly kevéssé lehet megérteni, mint a 
parazitákkal eme phrasisban űzött képtelenséget. Nyelvparaziták 
alatt józanul csak a hibás szókat lehet érteni; de hát azok am- 
putálják egymást? 

Más dolog az, hogy lehet az újításnak épen öntudatosságát 
olyan nagyon szükségesnek proclamálni a nyelvben? 

Eddig a nyelvek története azt bizonyította, hogy legelőbb 
is a költő hivatása alakítani, megújítani a nyelvet, s a ki ezt csak 
kis részben is teszi, tulajdonkép szintén költői feladatot teljesít. 
Egyetlen jó szó, egy találó névköltés művészi alkotás a legne- 
mesebb értelemben, mihez az Öntudatos, kiszámított mesterke- 
désnek semmi köze. A nyelvújításba nem lehet szánt szándékkal 
kapni; azt csak urgente deo, inspiratióból, ha úgy tetszik, ösz- 
tönszerűleg végzik becsülettel. 

De ne szaporítsuk a szót, hanem vizsgáljuk e füzetke tar- 
talmát részleteiben. Mintegy íjo szót és szólásformát birál és 
süti rájuk a roszaság bélyegét. Rendet nem tart semmifélét. El- 
veket vagy kiinduló pontot az előbbi rendkivűl általánosnál s 
általunk roszaltnál egyebet nem emleget. 

Azt a 170 szavat vagy mondást jóformán egytől 
egyig rostálta már a „Nyelvőr" is külön fé le al- 
kalom m m a 1 ; annál inkább remélem, hogy szabad lesz hoz- 
zájuk szólanom a „Nyelvőr* hasábjain. 

Meg kell vallanom, hogy Csákány Laczi nem minden eset- 
ben acceptálja a „Nyelvőr" megállapodásait ; de ezt nem az ere- 
detiség hajhászatából teszi, hanem egypárszor igen feltűnő félre- 
értésből. En nem tudom ex errore vincibili-e vagy invincibili; 



Digitized by VjOOQIC 



4o6 BABTCS KÁLMÁN. 

de tényleg nem fogadhatom el ama megállapodásokat mindenes- 
tül ; Csákány Laczinak azonban csak bizonyító módja ellen van 
néha kifogásom azon tantételek ellen, melyekre a „Nyelvor"-rel 
is többnyire közös eredményeit alapítja. 

lo. 1. A mew/ia^-nál ezt mondja; „Szegény Baróti Szabó 
Dávid megfordulna sírjában, ha ily helytelen és nevetséges cson- 
kítást olvasna." 

Vörösmarty pedig sem helytelen, sem nevetséges nem volt, 
mikor azt írta az ,^^Arvízi hajós"-ban : „még száz élet menik 
meg csónakán". 

^Az pogányok így vészének, 

És keresztyének megmenének". 

Katalin legenda. 

A Nagy szótár azt mondja, hogy a megmenik megme- 
nekedik h. máig is él tájdivatosan. 

Nem is tisztagyöküsége fobaj itt a me/i-nek, hanem az, 
hogy ige létére ragad főnév elé. 

En csak annyit tudok, hogy egy Arany János nyelvérzéke 
legkevesbbé sem idegenkedik az ilyenféléktől ; 

Zokszóval a múltért nem illete senkit. 
Keserű zokszóval így feddi meg 6ket. 

Aranyból még e következőket szedjem ki hamarjában: 
nyugdgy^ lakhely, kötlevél, vddhang, mérón, latkor, fekhely, 
nyughely, tápanyaga véds^ellem. , 

Vörösmartyból: lát kör, nyughely, enyhely, lakhely > 
véd csapat, gyógyszer. 

Tompából: csdh:{ene, csalkép, irdüh, gydmbot, rém- 
kép^ víhely, menhely, gyógyforrds. 

Gyulaiból: Önvdd, étrend, rémkép, kötlevél. 

Vakmerőség lenne azt képzelni, hogy e legkitűnőbb köl- 
tőink, legeslegmagyarosabb íróink nyelvérzékénél Csákány Laczié' 
és más orthodoxoké jobb ! De nem is éltek itt ama jelesek az 
ismert költői szabadalommal, hogy új kifejezésekel teremleltek 
volna. Ama kifejezéseket mindnyájan ismerjük és száz meg száz 
hasonlóval együtt lépten-nyomon használjuk. A nemesebb iroda- 
lom s a szaktudomány legkevesbbé mondhatna le róluk, mert 
szükséges fogalmakat jelölnek ; tdmpont helyett : támasztó- 
pont nagyon esetlen ;támaszték vagy támasztás pontja 
a szabad mondatszerkesztést gátló, nehézkes ügyetlenség ; e mel- 
lett homályos, durva szemléleten alapszik, vele a tudomány finom 
elvonása nem élhet meg. 

A legközönségesebb nyelv is ismeri már az e fajta szava- 
kat; még pedig nemcsak e tudósoktól eltanültakat : kötlevél^ 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTUDOMÁNYI IRODALOM. 4o'J 

latkor sat, hanem olyanokat is, a melyeket kétségkívül a nép 
maga csinált : csurví\^ gyámrúd, gyámgerenda, csalvetés^ dú~ 
vad (dúlvad), pállug fpárlug, szapuló műszó), pos\homok^ (a mely 
poszog), poss^ilva (a mely posvad), raks:{öló, csaltojds, fenkö, 
fintok (fenkötok), sat. sat. Vannak olyan helynevek, melyek még 
mint igék élnek : Vád, V á 1, Táp, Csór, Rém. stb. 

Ezek után én legalább nem látom indokoltnak azt mondani^ 
hogy az igetönek néha napján f&névt értéket is ne adhassunk ; 
mert ilyesminek ellene mondana a magyar nyelvérzék. 

^S^édelgés. Mit akar ez jelenteni, tán a német schwindel-t? 
vagy talán azt akarjuk vala kifejezni, hogy valaki c s a 1 ó ?"* Így 
szól Csákány a ii. lapon. Micsoda logika alapján van ez idézet 
közepén a vagy? s milyen ez a tanítás? «Nem értem, folytatja 
aztán. Hisz a »schwindler* nem szédeleg, hanem inkább máso- 
kat akar elszédíteni. Maradjunk tehát a n szemfényvesztés, csalás, 
ámítás, altatás stb. mellett. ** — Azért nem maradhatunk; mert a 
schwindler csakugyan szédeleg maga is, mikor szédíteni akar, 
olyan magasra, vagy olyan veszélyes helyekre építi terveit, a 
honnan le lehet szédülni. 

i8. 1. nSürgös'' is kezd terjedni a sürgetős helyett; a 
német „dringen^-nek nem a sürög felel meg. Sürgetős ügy ^ 
sürgetős levél, sürget&s szükség széltiben helyesen diva- 
tozik.** — Előbb a , szédelgés* azért nem kellett, mert azt fejezte 
ki, a mit a német .schwindel*, most meg a sürgős azért nem 
tetszik, mert nem fejezi ki azt, a mit a .dringend". Az s képző 
részesülőhöz adva a cselekvés gyakoriságát, többszöri ismételge- 
tését vagy az arra való állandó tehetséget jelenti ; pl. ugró és 
ugrós, futó és futos, járó és járós; imádkozó, a ki most 
imádkozik, imádkozós: a ki mindig szokott vagy szeret imád- 
kozni. „Sürgetős levél, sürgetős szükség"! Nem igen hallottam. 
Nagyon helyesen épen nem, de széltiben sem divatozhatik ; csak 
kevesbbé helyesen, és legfölebb imitt-amott. Sürgős, mint szór 
gos, pl. sürgős az ügy, szorgos a munka, igen jó magyar kife- 
jezések. Poetikusabb felfogáson alapszanak mint amaz; sürgős, 
a mi miatt vagy a mi körül sürögni, forogni kell ; szorgos, a mi 
miatt szorgoskodni kell. 

19. 1. ^Esély. Ez is pompás szó. Maradjunk csak az es- 
hetőség vagy véletlenség mellett.** — Nem maradhatunk 
mindig, mert egyik sem jelentheti azt, a mit az esély. De hát 
mi is a baj evvel? Az, hogy a Nyelvőr megrótta az erélyt, 
estély t, kevélyt sat. ? Csakhogy ezek más fajták. A tövük név ; 
az dlyy ély pedig jobban csak deverbalis képző; tehát esély a 
s\abdly, dagály, ves\ély, akadály, osztály, aszály ^ szegély 



Digitized by VjOOQIC 



4o8 BABICS KÁLMÁN. 

sat.-vel együtt komolyan és nem csúfondárosan .pompás** szó. 
Az a furcsa, hogy Csákány Laczi a ragdly-l 6. 1. szépen hasz- 
nálja; pedig ez még „szörnyeteg is, amputált nyomorék* is a 
r a g a d á 1 y helyett ! 

26. 1. A csakugyan rósz jthátsó gondolat" helyett az „wío'- 
gondolatot" ajánlja; az elöérietet meg kárhoztatja. 

28. I. „Segély. Helytelen rövidítés". — Pedig csak a ragály- 
nak szakasztott mássá. Annál se jobb, se roszabb. Ragad-hól 
r(^g, segít'bbl seg ! 

3i. 1. „iVo és né. Sajnos, hogy még ezeket is egybetévesz- 
tik, mondván grófné helyett grófnőt és mosóné helyett 
mosónőt." — És hogy ezen egybetévesztés igazán sajnos, 
azt Szarvas Gábornak ezen szavaival akarja bizonyítani: „Senki 
sem veheti rósz néven hölgyeinknek, ha az irodalmi .bajnokokat 
híven utánozzák, s alázatos szolgája (bizonyosan szolgálója), 
vagy még nagyobb érthetőség kedvéért s\olgdlónéja, némelyek 
tis:{telönéje, mások bdmulónéjd -nak nevezik magukat.** Hololt 
itt, a mint rögtön látszik, Szarvasnak esze-ágában sincs a nő és 
né közti különbséget feszegetni; csak azt feszegeti, hogy ha a 
n o tisztel, vagy bámul, az is csak tisztelő vagy bámuló, és 
nem bdmulóné^ sem nem bdmulónö\ ha elnököl, ne legyen se 
elnöknö, se elnökné, hanem e minőségben is egyszerűen elnök. 
Különben az is sajátságos, hogy Cs. L. azon sopánkodik, miért 
mondanak mosónőt mosóné helyett ? Hát szerinte inkább férfi 
mosók volnának divatban, s ezeknek feleségét nevezik mosónő- 
nek; holott talán egészen más, nemesebb üzletük van? Ébbol 
ugyan semmi sem igaz. A no és né között különbséget csak az 
önkény állít. Tényleg a közönséges beszédben mindig n é-t mon- 
dunk: mosóné, szakácsné; akár van férje, akár nincs, s ha 
van, akárki vagy akármi is az a férj. 

35. 1. nNem-e tehette volna helyettem? Nem tehette-e 
volna meg helyeltem ? A tősgyökeres magyar földön az ige 
után kapcsolják az e erösító szócskát." — Először is az e nem 
erősítő, hanem kérdő szócska; másodszor nem csak ige, hanem 
akármely szó után lehet kapcsolni, a mivel kérdezünk *. ember-e ? 
állat-e? tesz-e? vesz-e? jó-e? rosz-e ? adó-e? vevő-e? jól-e? 
roszúl-e? egy-e? kettő-e? sat.; harmadszor, mikor egész mon- 
dattal kérdezünk, az e az ige után teendő, pl. irtatok- e már leve- 
let, V. levelet irtatok-e már? sat.; negyedszer, ha az ige körülírt 
alakú, ha a körülíró szó az alak teljességéhez lényegileg tarto- 
zik, mint vala, volt, volna ; az e a körülíró szócska után teendő ; 
tehát tette volna-e? mondva lenne-e? nem pedig, mint 
Cs. L. hangzatos szavakkal követeli ; tette-e volna ? mondva-e 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTUDOMÁNYI IRODALOM. 4o9 

lenne ? sal. ; ötödször, ha az igének igekötöje van, s ezen ige- 
kötot valameJy, a mondat fohangsúlyát biró szó rendes helyéről, 
az ige elejéről hátra űzte is, akkor is csak az ige végén marad 
az e; pl. embert láttál-e meg? nem láttad-e meg öt? sat. 
Tehát a Nem-e tehette volna megy igaza van, csakugyan rósz; 
de a Nem tehette-e volna meg is épen olyan rósz j csupán ez 
a jő: nem tehette volna-e meg? 

35. 1. ^S^ólam a phrasist akarja helyettesíteni a szólás, 
mondás, szójárás helyett." — Persze, hogy a szójárást 
(dialectus) bajos vele kifejezni; hanem, ha a phrasisnál kevesebb 
s z ó 1 á s-t, m o n d á s-t jelöljük vele, bátran használhatjuk, ha 
különben képzése nem rósz. Mivel pedig az am, em teljes be- 
csülettel képez igetőkből főneveket, a s^ólam-ot csak annyi joga 
van Cs. L.-nak megrovogatnia, mint ezeket lenne: folyam, 
huzam (egy huzamban), vagy a régi tetem (Ének Pannónia 
megvételéről) a mostaninál (pl. holt tetem) sokkal általánosabb 
értelemben: „Az tetemben el-föltetének.** 

Én azt gondolom, a szólam ugyan új szó; de minden új 
szó jogosult, ha i-ör szükség van rá, 2-or képzése szabályos. 
Részemről a szükségesség nagyobb mértéke miatt a szabályos- 
ságból engedni is tudnék valamit. A szó kedvéért nem dobhatjuk 
el a gondolatot; pl. estély igen finom, szükséges fogalmat jelöl, 
valamit az okosság és ravaszság között. E fogalomról 
nem mondhatunk le; pedig jegye, az estély rósz képzetü, a 
mennyiben az aly^ ély csak igékhez járulhatna. 

Ellenben az új szót képzetének szabályossága egyedül soha 
sem igazolhatja; pl. a 5^o7am-ot használhatjuk, mert a phrasis 
idegen ; de a földes:^ nem kell, mert ámbár épen oly jó alkatú 
mint a kertés:{ vagy kands:^^ de ott van az értelmesebb föld- 
míves; a schustert nem azért nevetjük ki, mikor c^ipés^^ 
nek nevezi magát, mintha rósz szót faragott volna, hanem mivel 
csupa affectatióból megvetette a régi becsületes vargá-t. 

36. 1. Rejtélyes-i a tökélyes-scl egy füst alatt kárhoztatja 
pokolra. Holott a rejtély, a mint már láttuk is, kifogástalan szó. 
Töve a rendes rejt ige; hanem tökély az már más, mert tök 
ige nincs. 

Az és\legeS'X megróván s helyébe észszerü-t ajánlván, 
utána veti: „A leg képző ugyanis nem járulhat főnévhez, hanem 
melléknevekhez vagy részesülőkhöz". 

Mindjárt kész egy-egy törvénynyel, a minek se eleje, se 
veleje. Az ilyen oraculumszerü arrogantia, s a derüre-borúra 
való támadás minden ellen tökéletes bizalmatlanságot és confu- 
siót szül a jó közönségben 1 



Digitized by VjOOQIC 



4lO BABICS KÁLMÁN. 

A leg „főnevekhez nem járulhat**; pl. aránylag, viszonylag, 
képleg, sat. Vagy ezek mind kiírtandők az és:[leg^gel és és^le- 
ges-sel együtt? Régi szó a haslag, újabb az előleg, utólag^ 
parlag, as:{tallag sat. f5névb51 vagy névutőból, némileg név- 
másból. Nincs tehát mit csodálkoznunk, hogy az estleges ellen 
annyira kardoskodik, míd&n emez (észleges) következményekről 
nincs tudomása. 

37. I. „Költés^, s^obrds:[, festés^*^. Mind egy mozsárba 
veti, hogy egyszerre minden magyaros művészettel elbánjon. Azt 
mondja : „Ezen szóknak a magyaros nyelvben nincs helyük.** 

Ismét szerencsétlen félreértés az ás^, és^ képzővel, a mely 
főnevet csak főnévből alkothat; tehát s:[obrds!{ épen olyan jói 
mint kertész, erdész, kaná^sz, vadász és tyukász v, 
bányász; csupán a költés^'i és festés![-i lehetett volna meg- 
róni, természetesen egyetemben mind azon nevekkel, melyeket 
az ds:(, és\ igetőböl csináltak ; pl. irds:{y építés:^ s a még meg is 
csonkított {tés\ sat. sat. ,»Mit is akar az a szobrász jelenteni? 
Nemde szoborcsinálót? Az ds:[ és^ képző azonban ennek kifeje- 
zésére helytelen, mert hisz akkor halász, vadász, kertész 
annyit jelentene, mint halat, vadat, kertet csináló.** Hát a kertész 
nem csinál kertet? Vagy hogy érti Cs. L. a csinálást? A kis ka- 
tekismus szerint : „Teremteni annyit tesz, mint semmiből vala- 
mit kihozni**?! Az ds:{, és^ mint főnév-képző jelent olyan sze- 
mélyt, a kinek a tő által jelelt tárgy gyal valami dolga van, pl. 
kertésznek a kerttel, erdésznek az erdővel, az újabb utásznak az 
úttal, hidásznak a híddal, szobrásznak a szoborral! Ez a tör- 
vény! A törvény általánosságát önkényüleg megszorítani annyi, 
mint azt elrontani. 

38. I. „Poharamat ürítem X. egészségéért. A magyar ember 
poharat ürít vagy áldomást iszik valakinek egészségére, nem 
pedig egészségéért,** 

Tehát Vörösmarty sem volt magyar s nem is a magyarról 
énekelte : 

Nagyot iszik a hazáért, s felsivít, 
Bárcsak egyszer tenne is már valamit ! 
Ezután így mondjuk : „Egy pohár bor a ha^dra meg nem 
árt!" nem pedig: a hazáért! 

Épen ellenkezőleg Cs. L. állításával. A magyar ember a 
mint él-hal a jó borért, úgy iszsza azt szegényért, bol- 
dogért. Legfölebb a pozsonyi magyar ember iszik auf das 
wohlsein. 

42. 1. Viseltetik h. visel ődik*et ajánl; mert, úgymond, 
viseltetik míveltető ! Tehát ezen magas, bölcs rendelet szerint 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTUDOMÁNYI IRODALOM. 4 II 

egyetlen egy vékony hangú igét se merjünk a szenvedő forma 
egyes számú harmadik személyében használni, mert itt vala- 
mennyi betörői betűre olyan, mint a mívelteto a többes számú 
harmadik személyben a tárgyas ragozás mellett; pl kereste- 
tik: er wírd gesucht, és : sie lassen ihn suchen ; megvere- 
tik: er wird geschlagen, és: sie lassen ihn schlagen, sat. A 
phrasis azonban : „rokonszenvvel viseltetik, a ruha viseltetik" 
valóban rósz ; csakhogy annak nem a magyar igeragozás az oka, 
hanem az idegen észjárás a mondatszerkesztésben. 

47. 1. A ténydlladék'Ot rója meg. Új szó; de a vele jelölt 
jogi fogalmat alig fedezi a , tény állása*, s5t a , megállapított tény* 
sem. Szerkezete épen olyan jó mint ezeké: menedék, üle- 
dék, ivadék, nemzedék, söpredék sat. 

A 170 tételb&l az idézteken kivül még akárhányszor férne 
szó egy vagy más tekintetben; de legtöbb mégis fején találja 
a szeget. 

Jobb lett volna a Nyelvőr, vagy Gyergyai fejtegetései közöl 
az érdekesebbeket minden változtatás nélkül közleni ; mert az 
legsajnosabb ebben a füzetben, hogy félreértéseivel, alaptalan 
ráfogásaival a nyelvtísztogatás hitelét rontja. Pedig kétség kívül 
más, jobb szándéka volt. De»hogy a jó szándék magában véve 
nem mindenkor elégséges, azt úgy gondolom, a fönnebbíek után 
Csákány Laczi maga is elhiszi. 

Bábics Kálmán. 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 

Czimborástárs; csak az c z i p e 1 1 ö s (calceamentum) 

irgalmasság szimborastárssok J. 3i. 

az szegén halottaknak Er. 610. Czucza (lancea) J. 696. Ér. 

ez í mer (titulus) M 210; ez i42. 4o4, 449. 

nevezet avagy czímer Dm. 196; czudar (vezetéknév) Kr. 

atytyának neve a czimerben 633, 

nincsen B. 275 ; az erek ország- c s a j v a (bruchus) B. 2o3 ; 

nak czimöre (diadema regni tui) megmar tégedet; ment csajva 

Ér. 38. (devorabit te ut bruchus.) B. 

• czímerlet;ö igéjének czí- 263. 

merlete (titulus causae eius) M. csak (saltem) FI. 79. — csak 

io4. B. 178. egyse (ne unus quidem) J. 22. 

c z i m p a (torto naso ?) J. család (háznép) J. 299 ; csa- 

108. ládos ember (homo paterfami- 

czimterem (eremitorium) Has) Ér. 128. i3o. családws em- 

FL io4. ber Ér.' 7. 



Digitized by VjOOQIC 



4l2 



VOZÁRI GY. NYELVEMLÉKBELI SZÓK. 



csalá rd (insidiator) J 599, 
(mendax) 656, (seductor) 449 í 
csalárd malaszt Cs. 32i ; csalárd 
bölcsesség Ér, 55o. 

csalárkodik (decipit) J. 
344. Cs. 397. 

csalárdságot (dccepto - 
rius) FI. 20. Ér. i58 

csalárdságost (fraudu- 
lenter v. ö. a mai „ö r ö ra e s t" 
régebben: örömetest) B. i64. 

csalatkozik; valami mó- 
don meg csalatkoznéjek Dl. 9; 
megcsalalkoztal mert nem tudod 
azt Vg. 92; megcsalatkozik 
(= eltéved az úton) Er. 5 12; 
megcsa/a/kozik (decipitur) J. 
209. 

csalatság: csalatás Év. 365. 

csaló; o nyelvek csaló o 
szájokban (lingva eorum frau- 
dulenta in ore eorum) B. 254. 

csapás (plaga) B. 92 ; Ev. 
344. csappás (alapa) FI. 3o. J. 
261. 

csap ásság: csapás J. 309. 

császárlat: uralkodás ; 
császárlattyának tizen ötöd esz- 
tendejében. M. 112. 

csatorna (cisterna) B. 24. 
- csatorna kút (cisterna) J. 216. 

csattogás (tonitru) J. 25. 
909. 

cselekedik (committit ali- 
quid) Jrd. 44; erössen dolgot 
cseleködik. Ér. 64i. 

cseleködés (opus, factum) 
J. 272; alázatosságnak cseleke- 
désére (ad humilitatem exercen- 
dam) FI. 117. 

cselekedtetett (exercita- 
tus) FI. no. 



csendesz; (csendeszbcn (si- 
lentio) M 194. 

megcsendesedik szólni 
(silet) J. 242. 

csendesz it; meg csende- 
szejtette volna a Saduceosokat 
(silentium imposuisset Saddu- 
caeis) M. 55. 

cs end e SS ég; csendessé- 
gemnek napiban (in diebus si- 
lentii mei) B. 79 ; csendességgel 
(silentio) B. 75 ; parancsola csen- 
dességet (iussit silentium) B- 
38; csendességben (in silentio) 
B. 37. 228; őrizvén az éjnek 
csendességéth b barmok teleth 
(custodientes vigilias noctis su- 
per gr egem suum) Ér. iii. 

csengecú (tintínnabulum 
ma : csengettyű) J. 42. 65. 
• csengő czimbalom 
(cymbalum tinniens) Ér. 96. 

csepegek teneked bort (stii- 
labo tibí vinum) B. 249. 

csepenet (csepp, gutta) Év. 
io3 ; cseppenet a fűre (stillae 
super herbam) B. 253. Év. 588. 
M. 162. Cs. 180. 4o3. Tn. i4. 

c s e p ö 1 1 y e s (?) ; az oltárra 
ne járullyon szolgálni ha cze- 
po r ee s leend J. 108. 

cserdelj (pulsa) FI. i4. 

csikorgat; en csikorgatok 
tü rejátok (ego stridebo subter 
vos) B. 218. 

csikorgattat; valahol 
5tet ragadangya le ejti 5tet, ... 
es fogaival csikorgattattya (ubi- 
cunque eum apprehenderit alli- 
dít eum^... et stridet dentibus) 
M. 89. 

csillagus égh Er. 56a 

csillagó arany Ér. 5ii. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVEMLÉKBELI SZÓK. IKER SZÓK. 



4l3 



c s i p k e b o k o r ról (de rubo) 

M. 122. 

csír: csűr, (horreum) J. 256. 

csiszol; ha megmosták 

meg csiszoltak kezeket. Dm. 

157. 

csittenet; szent atya vete 
neki csittenetett (S. pater im- 
posuit ei sílentium) FI. i35; 
vete csittehene tett (sic) (impera- 
vit silentium) FI. i36. 

csodatétel; nem hisznek 
énnekem minden csoda téte- 
lembe (quousque non credent 
mihi in omnibus signis) J. i48. 
(portentum) J. 252. 

c su dálatosság (admiratio) 
FI. 45. 

csudálatost (mirabiliter) 
FI. i4o. 

csodálkodának mindnyá- 
jan Er. 63. 345. Vg. 69/2. 71. 
72/2 M. 26. 27. 43. T. 373. B. 
19 igen csodálkozám ez pap- 
nak & tulajdonságit (sic) es 5 
ékességét Dm. 327. 

csonkabonka Er. 468. 
5i4. 

c s o n t-á 1 1 (maxilla^ man- 
dula) J. 342. 

csók-; látangyák az pokol 



helt megtagadván avagy meg 
csökvén (viderit speciem leprae 
humiliorem cute et carne reli- 
qua) J. 97. 

csergét (plulsat) FI. i4; 
csergét vala az kapura (sonuit 
ad portám) FJ. i4i. 

csergét eg: patak forrás; 
egy kisded csergeteg Er. 579; 
leszálla egy napon a csergeteg- 
nek vizében Dl. 10; csergeteg 
(rivus) B. 210. Dm, 120. Év. 912. 

csetertek (dies Jovis) FI. 
65. 

csövelkedik: kapaszkodik; 
az egerek két els5 lábokkal az 
polcz felé csöveiködnek Cs. 589. 

csúcsa: lándzsa ; o csucsá- 
jáért Tn. 27; vitéznek csucsája 
oldalon mély sebet nitaTn. i3. 
Ev, 286. 

csúf (főnév) Vg. 95. Er. 95. 
Th. 24 J. 860. 

csúfol; megcs. = csúffá 
tesz, rászed Ér. 55o, és még 
sok helyen. 

csupa; csak csupa halai 
(sola mors) B. 3 ; csak csupa 
papok (soli sacerdotes) M. 35. 

c s ü g (egy ^-vel) Ér. 77. 1 18. 
Ev. 126. M. 55. 

VozÁRi Gyula. 



IKER SZÓK. 



cziczurkám- maczur- 
kám Ny. IV. 179. 

csaj b a-b a j b a : görbe, csaj- 
ka-bajka Ny, III. 89. 

c s i n t-c s o n t : „Füzetek 22 
krajczárt éty kis pörkottér, hát 
elejbém hoznak csintet- csontot; 
az gondőják: az ember hoty 
kutya.** (Veszpr.) 



csippenyi-c supponyi: 
apránkint venni, adni Ny. III. i4i. 

csönget o-p ö n g e t o Ny. 
IV. 38 1. (IV. 270. i4. s al. olv. 
cseng-peng.) 

gyim-gyöm ember: vézna 
Ny. IV. 177. 

hével-lével: sietve, lel- 
kendezve Ny. III. 233. 



Digitized by VjOOQIC 



4i4 



ikEk SZÓK. HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



h i 1 i t t-h o 1 o 1 1 : itt-ott. Ny. 
IV. 174. 
iczim-piczi Ny. III. 559. 

íszett-ví szett a lelke : 
nyugtalankadott, vágyott. Ny. 
IV. 372. 

i t k e s-b Ö t k ö s (v. ö. b e t y- 
k e Ny. IV. 366 12. s. al) : büty- 
kös, csomós Ny. IV. 282. 

kehe I-k ahol Arany II. 474. 

k i p é g-k o p o g : kopog. „Hát 
az öreg ur it ben kipég-kopog ?" 
(= tipég-topog. Veszpr.) 

lötyönfüty: táncz. 
IV. 33. V. ö. III. 80. 

pid ilít pad alat. 
IV. i85. 

su ttog-buttog; V. ö. 



Ny. 
Ny. 



sug- 



búg. Bret Harte, ford. Belé- 
nyesi. 

s zity kés-sz uty kos. Ny. 
IV. 182. 

tág-bág. Ny. IV. 121. 

táko m-bákom. U. o. 

tángál -bángál ; étángá- 
ták-bángáták Ny. IV. 275. 

tész-vész, .Még tétt-vétt 
valamit (dolgozott egyet-mást) 
a konyhán." Ny. IV. 37. 

vészt- pusztra beszél: 
végtelenül, hiába. Ny. IV. 176. 

vicczit-vacczát hányja. 
Pázm. Ny. IV. 168. 

V í k - V o k : hápahupás tér. 
Ny. IV. 168. 

z i r-z a r ido : „talán zúzma- 
rás id&« Ny. IV. 275. 

SiMONYi Zsigmond. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Be kel IV. 3 16. és bekelkedi k u. o* Ha jól emlékszem* 
máshol ugyanazon jelentéssel egyenesen (lábához) békélni 
bé kelleni van írva (tehát nem lehetne be-ke l-re gondolni). 

Tyukmarátott „tojás rántva" IV. 328. nagyon valószínű, 
hogy tyukmony-rátot t-ból rövidüli el ; az orrhang elveszelt, 
mint számos más esetben, pl. kiszorít Ny. II. 44. = kénysze- 
rít ; két elén Ny. Közi. III. 5. = kénytelen ; Domokos e h. 
Damankos; mindoha Tsz. = mindenha ; soha eh. sonba, 
somha ; taplóm Vadr. (szót. t a m p 1 o m sz. a.) stb. 

SiMOMYi Zsigmond. 

Kell, hogy — . 

A ^Nyelvőr* IV. köt. 319. lapján ezt olvasom: „kereszt- 
szegre hagytam hogy menjen*" ép oly kevéssé germanismus, mint 
a következők: „Papirost mondtam hogy hozzál." stb. 

Magam is azt tartom, hogy az effélék nem germanismusok; 
de merem állítani, hogy nem is magyarizmusok. 

Mióta csak megismertem ezt az erdélyies mondatszerkeze- 
tet, folyvást gyanakodom rá, és csak alkalomra vártam, hogy 
ide vonatkozó vélekedésemet elmondjam. . 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 4l5 

En ugyanis azt hiszem, hogy fején találom a szeget, ha a 
szóban lev5 mondatszerkezetet gallicizmusnak bélyegezem. 

Megengedem^ hogy álh'tásom nem csak új, hanem merész 
is; de azért határozottan állok mellette^ s azonnal meg is kisér- 
tem, okaimat eléadni ; mert a dolog minden esetre olyan, hogy 
teljes mértékben érdemes vagy általam, vagy más által tisztába 
hozatnia. 

A tárgyalt mondatszerkezet, mint már érintem, erdélyi 
származású. Ott keletkezett az, a hol a magyar nyelv réges- 
régtöl fogva nagyon ki volt és ki van téve egy részről az oláh, 
más részról pedig a müveit társaságokban máig is nagyon ott- 
honos franczia nyelv hatásának, s így mi sem természetesebb, 
mint hogy az erdélyi magyarok nem egy szót és szókapcsolatot 
kölcsönözhettek, s&t kölcsönöztek is az említett két nyelvb&l. 
Különösen szembe ötlik e kölcsönzés a többek között az oly 
mondatszerkezeteken, melyek a kényszerűség ésszüksé* 
gesség kifejezőiül szolgálnak. 

Oláhúl, sajnálom, nem tudok ; s így az oláh mondatokra 
csak hallomás után hivatkozhatom; de annál inkább kezem 
tJgyébe esik, hogy franczia és magyar mondatokat mérjek Össze. 
Miel&tt azonban ezt tenném, megjegyzem, hogy a „Nyr.**-b51 vett 
két mondatot inkább csak alkalmi tárgyúl tekintem, hogy azok 
révén főleg a falloir és devoir igék hatása alatt készült kell 
hogy-os erdélyi mondatok idegenszerűségét kimutassam, noha 
az idéztem első mondatot sem veszem ki a gallicizmus vádja 
alól. Feljogosít erre a „hagytam" állítmány, mely a fentebbi 
szerkezetben sem „engedtem**, sem „rendeltem** értelemben nem 
állhat jól magyarul. 

A zavaró kétértelműség azonnal eltűnik, ha az illető mon- 
datot francziára fordítjuk. Tehát: Keresztszegre hagytam hogy 
menjen = Cest á Keresztszeg, oü je lui ai ordonné d'aller, vagy 
ou je Tai fait aller. 

A szerkezetben hasonlóság már ez egy példából is eléggé 
kitűnik ; de még világosabb a kapta azonossága, ha a kell hogy-os 
mondatokat tekintjük. Pl. Oü faut-il qu'il aille? Hová kell, hogy 
menjen? — Que faut-il qu'ils achettent? Mit kell, hogy ok ve- 
gyenek — Que devons-nous fairé ? Mit kell, hogy tegyünk ? 

Példának ennyi is elég. Épen azért hadd tegyek még egy 
utolsó megjegyzést a magyar mondattan szempontjából is. 

Lépten, nyomon látjuk, tapasztaljuk, hogy a magyar össze- 
lett mondatok a mily gyakran, ép oly könnyen eltűrik, hogy a 
mellékmondat a f5-, vagy a f&mondat a mellékmondat közepébe 
ékelődjék. Pl. 



Digitized by VjOOQIC 



4l6 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

„A dal, mit így le r emt ujja, 
Egy nemzeti hallelujah". Arany. 

E levelet, nem tagadom, én írtam. 
De az tősgyökeres magyar mondatban nem történik, hogy 
egyik mondat a másikba dobja át akár tagjait, akár köt& szóját. 
Lehet a mi mondatszerkezetünk akármilyen szövevényes; de 
benne a különböző természetű mondatok mindig oly világosan 
külön válnak, mint a víz és olaj. Vagy i n c i s u m, vagy m a- 
gyartalanság az egész szerkezeti szövevény. Tertium non 
daturi Igaz ugyan, hogy a kell hogy-os mondatok is közbe- 
záró és közbezárt szakaszokból állnak; mert pl. ez az erdélyies 
mondat: »Ezt a könyvet el — kell — hogy olvassam" úgy elem- 
zendő, hogy a .kell'' fömondat, a többi pedig alanyi mellék- 
mondat, s ennyiben e példa ellenem bizonyít. Csakhogy a dolog 
igazában úgy áll, hogy az oly mellék-mondat, mely a fomondatot 
közbezárja, a kötő szóját ritka kivétellel elveszti ; azt meg a 
magyar mondatszerkezet teljességgel meg nem engedi, hogy a 
közbezárt mondat a közbezáró mondat állítmdnyi igéjét úgy 
messe, hogy az igeköto elébe, maga az ige pedig utána essék. 
Én száz meg száz mondatot megvizsgáltam s legalább 20— 25 
megye szójárását megfigyeltem, de tételemmel ellenkező mondat- 
szerkezetre csak Erdélyben találtam. Ennélfogva a fentebbi mon- 
dat helyesen így szerkesztendő: „Ezt a könyvelel kell olvasnom", 
vagy pedig így : „Kell, hogy ezt a könyvet elolvassam". 

Mindezek után, azt hiszem, joggal ajánlhatom, hogy a meg- 
róttam mondatszerkezetet se az irodalom, se a közbeszéd ne 
ápolja, mert a mellett^ hogy sem nem jó, sem nem szép, szük- 
ség sincs reá. 

Király Pál. 

IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

Lóderó, vonzkSr, távcső. Örök béke 4. k. 5i. 52. 65. Alig tíz 
lapon három megcsonkított bénája a szófaragó neologiának tanú- 
bizonyságául annak, hogy ezek a rosszul képzett tudományos műsza- 
vak is milyen szépen befészkelik magukat szépirodalmunkba, s innen 
egy nagy író tekintélye által az olvasottabbak közbeszédébe is. 
S aztán megérjük, hogy az e téren tudatlan megszokás még küzd 
melleltük — a mint csakugyan leszi is — mint nyelvünk gyö- 
nyörű virágai mellett. Virágok bizony, hanem afféle gyönyö- 
rűséges mákvirágoki De a nyelvünk ügye iránt igazán 
érdeklődök örömmel vehetik tudomásul, hogy míg a nyelvészet- 
tel rokonabb szépirodalom (legalább részben) szunyókál s veszi 
a nyelvel, a mint van, addig azon szaktudományi körök, melyek- 



Digitized by VjOOQIC 



IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 4l7 

nek kebelében napvilágot láttak az itt felhozott korcsfélék, egyre 
ébredeznek a nyelv érdeke iránt, s szóban mint írásban a jobban 
alkotott szavakat kezdik használni. Nem rég hallottam egy ki- 
tűnő természettudósnak szájából a lendítő erőt a lóderő 
helyett; a ki bizonyosan vonzó kört mond a von^kör^ s 
látócsövet a távcső helyett. 

Reménylem, megbocsát szerkesztő úr, ha itt egy kissé ki- 
térek. Az a megszokás, mire fentebb czéloztam, mostanában igen 
sokszor békétlenkedik azért a sok részesülői összetételért, mely 
— mint mondják -- ó ő végzetü szavakkal árasztja el nyelvünket. 
Hát ahhoz még mit mondana hiányos tudomása mellett is bé- 
kétlenkedő uram, ha ilyest olvasna: „Elküldtem a négy hordó 
bort, az ajándékborok mindenikéből egy-egy palaczkkal töltöttem 
látópohárnak"? Bizonyára még szörnyűbben békétlenkednék 
nyelvünk eléktelenítésén, melybe némelyek nem csak a látó- 
csövet, hanem a látópoharat is bele akarják erőszakolni. 
Már csak megsúgom békétlenkedő uramnak, hogy ezt a látó- 
poharat (itt = kóstoló, kostolóbor) már a XVI. századbeli ma- 
gyarok használták (1. Szalay, Négyszáz magyar levél 258. 1.), kik 
nem ijedtek vissza az o ö végzettol, a hol azt a nyelv természete 
megkívánta, s a kik nem álltak rá oly könnyen mint a maiak, 
hogy a magyar nyelv idegen mintákba eroszakoltassék, .s meg- 
csonkított szódirib-darabok tárházává legyen. 

Madárlát. „Ha az utazó végig utazta a várost, felszáll egy 
aerodromonban s megtekinti azt maddrlát-hól*'. Egy regényből. 
Bizonyosan vogelperspecti v-et gondolt az író, s nem lévén 
rendelkezésére magyar kifejezés, kénytelen volt ez újat gyártani. 
Helyesen- e, az nem kérdés. A fülnek hangzik valahogy, hisz 
némileg hasonlít a népies madárlátta kifejezéshez. De a ki 
lát a nyelvben, az másként ítél.' Mindjárt belátja, hogy itt a lát 
névnek van használva, holott az nyelvünkben csak igeto. Mert 
az, hogy a kalmárnyelvben legújabban ilyet is csináltak : latra 
= auf sicht, előtte nem sokat nyom a latban ; valamint az sem. 
hogy a csonkító nyelvújítás az ilyenekben: Idts^ery Idtideg sat. 
némileg névi szerepre erőszakolta a részesülő o'-jától megfosz- 
tott igetöt. Az sem nyom továbbá előtte semmit, hogy a maddr- 
Idt majdnem úgy hangzik, tai^t a madárlátta; mert a puszta 
hangzás törvény alapja nem lehet, s szörnyen esetleges valami ; 
aztán tudja, hogy itt a Idtta birtokragos múlt részesüloféle, s 
csak jelző lehet, de főnév nem, mint ezekben: madárlátta 
czipó, istenteremtette nyomorékja ! 

De erre a nagyon rosszul sült szóra nem is volt szükség* 
A perspective Ballaginak már i854-i szótárában így van magya- 

II. NYfiLTŐK. IV. S7 



Digitized by VjOOQIC 



4l8 IDEGEN CSEMETÉK. FATTYÚ HAJTÁSOK. 

rítva: távlat. S ez nem is oly rosz szó, mint egyelőre gondol- 
nók. At, et nemcsak igetókbol képez főneveket, hanem helyhatáro- 
zókból is. Példákra: környül-et és orczúl-at. Amaz már 
M. A.-nél megvan, emezt Kresznerics említi Sándor István tekin- 
télyére. Sok példa itt természetesen nem található, mert az ilyes 
helyhatározók (még pedig w7, w/-vel képzettek) száma is csekély. 
Egy ily szűk körű képzős módban minden esetre két példa is 
elégséges a nyelvtény megállapítására. Nem értek tehát egyet Son- 
nenfelddel, ki a Ny. IV. 60. lapján azt írta, hogy „az ilyen mint 
távlat semmi szín alatt sem helyeselhető". In pedig azt állítom, 
hogy a távlat ellen nem lehet kifogásunk; mert a távlat ép úgy 
viszonylik a távol-hoz, mint a környület és orc\ulat a környül 
és orc;^M7-hoz. Ha már a távlat megáll: akkor a vogelper- 
spective-rc fölösleges volt új kifejezést keresni. Megvan, s a 
madárlát-nál minden esetre sokkal jobb a madártávlat. 

Hogy a távol o-jál mért hagyták ki a távlat-ból, nem 
lehet megfejteni. Bizonyosan, hogy a szó rövidebb legyen. Visz- 
szaállítva tehát a távol-t valódi jogaiba, távolát lesz az egész- 
séges szó. 

Még csak a föntebb említett kalmárnyelvi lát-ról, meg a 
törvényszéki látlelet-thX (visum repertum) kell megjegyeznem, 
hogy itt sem volt szükség névül használni az igét, még akkor 
sem, ha a ^szükség törvényt ront" elve a nyelvben is érvényes 
volna, mert Iá ta t visus, visum, apparentia sat. érte- 
lemben Pázmánynál és Zrinyinél is eléfordúl, mint ezt Kreszne- 
rics azon szó alatt fölemlíti. 

KoMÁROMY Lajos. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Sárközi sajátságok. 

Tolna megye vidékei s tájbeszédei közt nevezetes a Sárköz^ 
melynek lakóit Anonymus szerint Ete kún hadnagy telepíté ide, 
kiről egy, a tatárok által 1 597- ben elpusztított falu, ma puszta, 
neveztetik. Sárköz lakói a megye többi magyar lakóitól elütő, a 
baranya-ormánságiakkal rokon ily tá^beszéddel élnek: „A gyerek- 
esének tarisznyikájába könyerkét töttem, hogy hagymikával önné 
mög. Hogy a fénye csömcsögesse, rágcsigájja mög a kié kéé 
hurkikáját. Tikmonybul sósé lösz sé szilid, sé vad toka (ruczai " 

Egyes szók: Pecsönye: szalonna; a mi másutt pecse- 
nye, itt: sült hús. Bibor: fehér fátyol. Tekerödzni: az 
új asszonyt biborral felékesítni ; innen : tekerodzös mo- 



Digitized by VjOOQIC 



SÁRKÖZI SAJÁTSÁGOK. SZÓLÁSMÓDOK. 4l9 

nyecskike: új asszony. Patak: sár. Hendeg: határhalom. 
H u n ka : dülo-hancsik. Itt is megvan az ormánsági : t u di, lati, 
ha Ili, ögyöm sat. 

A tolna-sárközi négy falu neve: Decs, Öcsény, Als6-Nyék, 
Pilis, mind reformátusok. Ötödikül idejárul Báta ref. lakossága; 
a katholikusok újabb telepesek. Sajnos, hogy az ősmagyar faj, 
nem hogy szaporodóban, de kifogyóban van az egy gyerekü há- 
zasság miatt, épen úgy, mint az Ormánságban. A „Tolnamegyei 
Közlöny" egy ízben (1873. 3. sz,) a gyermeksikkasztások miatt 
meg is rótta a sárközi asszonyokat. A nevezett öt faluban, ki- 
vált A.-Nyéken, a régi családok már mind kihaltak az egy Ne- 
vendös-ön kivöl. A ház- s földörökös leányhoz más kálvinista 
falukból házasítnak be legényeket. A mellett a szorgalom sem 
dicséretes oldala e népnek. A birói eladásra került földeket a 
közel falusi németek veszik meg. 

HoKE Lajos. 

Szólásnódok. 

Sopron megyeiek. 

Imákkozik, csak az a kár, hogy az Istent nagyon tüzesen 
emiégeti. (Káromkodó emberre mondják.) 

Ennye, hogy a zanyád agyon né rugdaljon. 

Nem vít a szégín a légynek sé. 

Jó sotus tiszta jutott mámmá belém (édes lével felöntött 
tészta). 

Attul ugyan ehetik ké, ihatik ké, áhatik ké : békével lehet 
tőle. 

Elébb-odább bion kiétte a lúherl a bóha. 

Gegényefábo lehhamarébb beüt az istennyila. 

Én is emiék kiéddel (az ié, ie diphtongusok). 

Asztatot még lehel mondanyi, csak kárumkonnyi ném sza- 
bad. (Annak mondják, ki istentelen módra káromkodik.) 

Csak a kamatbul íl, a deríkpínze (tökéje) még mim mégvan. 

Foga van a napnak. (Téli hideg ragyogó napra mondják.) 

OUan élésen fuj a szél, mint a beretva. 

Hégyélte mét é: fölötte ment el. 

Maj kalácsnak mondod té még a ganczát is (hajdinából ké- 
szített morzsás étel: stercz). 

Föltápászkottái valaha? (valahára). 

Étt a köcsög é I : itt a tejesfazék. 

Há viszed asztatot a pohárt? (Minden kis fazékot pohárnak 
mondanak). 

Évégeszte eggy ültő heliben. 

TÓTH JÓZSEF. 



Digitized by LjOOQIC 



420 SZÓLÁSMÓDOK. 

Debreczeniek. 

A jászol |ár a tehén után. 

Ha marad, gazdának, ha döglik, kutyának (malaczra mondják). 

Maj megmosom a fejit, vagy : majd megtisztelem érte : 
megdorgálotn. 

Sok hejt behúzták mán ű utánna az ajtót (sok helyen nem 
szívesen látják, mert rósz ember). 

Úgy rákiátott, ászt se tutta, mék lábára ájjon. 

A más (múlt) héten. 

A jő pap is hőttig tanúi, mégis ostobán hal meg. 

A f6d lefekszik és felkél (lelohad és felemelkedik). 

Minden julakásnak meg kell adni az árát. 

Elejtetted a vaskőt (tréfából mondják, mikor valaki az ebéd 
végére érkezett s eledel nem maradt). 

Nagy vírrel-bottal : nagy nehezen. 

Piros, mint a cseppentett tökmag. 

Mindenbe fakanál : kotnyeles : mindenbe beleavattya magát. 

Ordít, mint a fába esett fíreg. 

Úgy áll a szája, mint a kinek dinynye föd nem jutott. 

Elvertík, mint a két fenekű dobot. 

VozÁRi Gyula. 
Fejér m'e g y e i e k. 

Búsul mint a czigán Szemmihál napján (rósz kedve van, 
közeledik már a tél). 

Égy kény érén léket akárki fiával (békés, jámbor emberre 
szokták mondani). 

Mégsimogatták a háti b&rt (elverték). 

Mégrakták a farát (hasonló az előbbihez). 

Ugyan fejire monták a birák (elitélték). 

Vármegye k&ccségin temették el (a börtönben elhaltak, vagy 
felakasztottakra szokták mondani). 

Inog, binog mint a faszég (határozatlan jellemű emberre 
szokták mondani). 

Éb sógor, kutya koma. 

Sok fának fírges a gyümócse. 

Fris mint az ólom madár (rest, tunya emberekre mondják). 

Kemény mint a tehén ganyé. 

Jól aggyá a kanta (bőven telik valamiből). 

Létért az országútról (azaz letért az igaz útról, eltért az 
igazságtól). 

Kajla mint az eke szarva. 

Jő halászat esik a zavarosba. 

Lajha lépésű ember (rest, aluszékony ember). 

BtLER Jenő. 



Digitized by VjOOQIC 



PÁRBESZÉDEK. BABONÁK. 421 

Párbesiédek. 

— Vőtájé lakodalomba Miska? — Vótara bizon. — Osztán 
kaptájé kalácsot? — Nem kaptam bizén, hanem a Jancsi kicsibe 
mútt, hogy nem kapott 

— Vót kentöké Sárijckná lakodalomba ? — Lönni csak v6- 
lunk, má ugy egész pereputyostú; osztáng elegyöst ugyancsak 
kilőttük a számot. — Hát osztáng vóté elég tüsztösség ? — Tüsz- 
tösség ide, tüsztösség oda, bizon nem Üg5n hederítöttek ránk ; 
utójára is szömibe akattunk a zörömapának, íj jutottunk ék kis 
tÜsztösséghön ; hanem hát az embörséggé nagyon csínynyá bo- 
rotvákoztak. — Abbizon nem ügön jó sor vót. — Ojan sor vót 
biz a, hogy hát avvá vótak, ha gyüttök lösztök, ha hosztok osz- 
tok ; enynyibű át a dolog ; az embörség mögéntelen a kuczkóba 
maratt; a szűrösöknek (hivatlan vedégek) pejig hamarosan kiat- 
ták a zódalast a vendégkésér&vel (bottal); az igazi vendégöknek 
is mögföszték éfél után a kitoló kását. Nem vót osztáng mást 
mét tönni, öszszeszöttük a czeleczulát, hát bizon haza czihel&t- 
tünk ; Üssön bele a kú a zijen lakodalomba. — Mán csak én is 
csinyátam a z&d farsangon lakodalmat, itt vót a zegész határ 
ijafija, hanem tudom isten, nem hányhati sönki a szömömre, hogy 
né lÖtt vóna nálunk tüsztösség is, mög embörség is ; még a leg- 
utolsó szűrös is kivetötte a drágát, ugy án. Haj bátya, ugy van a, 
hogy Sárijék csak szömmé <artik a vendégöt, mint Báli András 
a zártány malaczot. (Kukoricza-szem helyett saját szemével.) 

(Szeged vidéke.) 

Ferbnczi János. 
Btboiák. 

1. Az eczetet zárt helyen kell tartani, nehogy cseléd vagy 
bárki meglopja; mert menthetetlenül elromlik. 

2. Hasonlóképen elromolhat, ha bel&le az ember napszállta 
után kölcsön ad ; azért az oly kölcsönzéstől tartózkodni kell. 

3. Midőn már beesteledik, tejet nem kell kiadni a háztól 
sem pénzért, sem ingyen, mert a tehén véres tejet fog adni. Ha 
azonban már ki nem lehet kerülni, a kiadott lejbe egy csipetnyi 
sót kell vetni, így a bajnak eleje lesz véve. 

4. Az új korsóból férfinak kell először inni, hogy benne a 
víz állandóan jó legyen. 

5. Gyúkültetéskor a tojásokat férfinak kell a tyúk alá rakni, 
vagy legalább férfikalapból, hogy kikeljenek. 

6. Ha hétfőn reggel pénzt hoznak, egész héten hozni fog- 
nak; ba kérnek, kérni fognak. 

7. Ha hétfőn reggel először férfi jő a házhoz, az egész hét 
szerencsés lesz; ha nő szerencsétlen. 



Digitized by VjOOQIC 



422 BABONÁK. ADOMÁK NÉPMESÉK. 

8. Midőn az ember valami fontos ügyben házából kilép, 
figyeljen rá, ki jön vele szembe Ha férfi, szerencsés lesz, külö- 
nösen, ha e férfi zsidó ; ha no, szerencsétlen. 

9. Ha utazásunk közben előttünk nyúl ugrik fel vagy szalad 
el az úton keresztül, szerencsétlenség történik. 

10. Ha városba vagy faluba nyúl szalad be, ott rövid idftn 
tűz lesz. 

iT. Midőn a kigyók többen egy rakásban a napon sütké- 
reznek, gyémántot fújnak. 

12. Ha a macska ide s tova szaladozik, szél lesz. 

(Tállyt.) 

Maklari Papp Miklós. 
Adonák. 

A dörzsi (dérzsi) szolgáló. 

Émönt szógálni éggy dözszsi leány. Kérdik töUe: Hová 
való húgom aszszon ? Feleli : Dözszsi. — • Mi a neve ? — Pözszsi 
(Pérzsi, Erzsi). — Hová mönyön? — Szógálni. — Mit kér esz- 
tendőre? — Éggy szoknyát ránczostól, két ingöt^ két iogajjat 
gallérostól, éggy csidmát talpastól. Osztag önni a mennyi kéli. 

(Udvarhciyezék.) Kr,zj^ JÁNOS. 

Népnaték. 

A négy testvér. 

Hun v6t, hun nem vót, vöt a világon écczér égy embernek 
nígy űa. Nagyon furcsa mestérsígük vOt ezeknek ; mert az első 
égvizsgáló, a második zsivány, a harmadik vadász, a negyedik 
még szabó vót. Mikor má úgy félig-meddig focsöpöröttek, émén- 
tek világgá szerencsét próbáni. De vót annyi eszük, hogy éggyült 
marattak. Mikor mind mégtanúta má kiki a maga mestérsígit, 
haza felé véttík az utat. Megmondták az apjuknak, hogy mi min- 
dént láttak, tanűtak, tapasztátak. 

— No majd méglátom, mélyitek tanút legtöbbet, monta 
nekik az apjuk. Én tudom, hogy itt közelibe van égy szarka- 
físzék, csakhogy méljjik helyén, ászt már ném tudom. Próbájátok 
még rajta, mit tuttok. 

Mindnyájan nísztek, kutattak, de bizony éggyik sé látta 
még^ csak az égvizsgáló. 

— No apám, én mégtalátam, ahun van ni. 

— Ha té mégtalátad, én bizony ném hagyom ott. Törik 
szakad, annak az enyimnek köll lenni. 

Észt a zsivány monta. Ném nyugodott addig, míg é ném 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPMESFK. 4-23 

Jopla. Gyün ám haza felé nagy bötykösen (kényesen) ippen akkor, 
mikor a testvirgyei kinn vótak a ház el&tt. 

— Ha már így áll a dolog, azzá ugyan tovább ném gyüsz, 
mongya a vadász. jAzzá puff, kilütte a kezíbü, úgy hogy a zsi- 
ványnak semmi baja sé lett. 

— De hát mit írteték vele, mongyátok, most már ászt ne- 
kem köU mégcsináni. 

Észt a szabó monta. Ezzé tűt, czérnát vett elo, olyan szi- 
pén összevarrta a físzkét, hogy még sé lácczott rajta, hogy már 
écczér szíllyé vót lüve. ^égdícsírte az apja mindéggyiket víghe- 
te ti e;i nagyon. 

Node e semmi. Nemsokára szilibe beszítík a városba, a 
hun laktak, hogy a király lányát élopták. Ászt igírte a király, a 
ki mégtuggya mondrni, hogy hova vittík, annak oda aggyá a 
lányát, még a fele birodalmát. A többek köszl a mi embereink 
is éméntek szerencsét próbáni. Soká bolyongtak össze-vissza a 
világba, osztán már ippen haza akartak menni, hogy ném taláták, 
hát akkor láttya ám még az égvizsgáló a királylányt égy rímiszt& 
nagy sárkány ölibe. A sárkány még égy nagy-nagy tenger köze- 
pibe vót. 

— Most már nincs egyéb tennivalónk, mongya a zsivány, 
mint hogy égy hajót kericcsünk valahun, osztán oda mennyünk ; 
a többi osztán az én dogom lesz. 

Hajót kerítettek valahunnan. Mikor osztán fölütek rá, égve- 
néssen a sárkány felé tartottak. Mikor már közel vótak hozzá, 
ászt monta a zsivány a királylánynak : 

— Szíp királylány, mink té érted gyüttünk. Azért hát min- 
dént úgy tígy, a mint mi parancsojjuk. 

Hej, hogy mégörüt a királylány. Mindént úgy lett, a mint 
monták neki. Nagyon ügyes éggy ember vöt a zsivány, hát elopta. 
Az igaz, hogy a sárkány akkor ippen alutt. Jó van ám, hanem 
a sárkány fölíbrett, észrevette, hogy a lányt élopták lüle. Vesd 
é magad ! Utánnuk röpül. Észt várta a mi vadászunk. Rá fogta 
a puskát. A többiek csak azon véttík magukat észre, hogy putf. 
Leesett a sárkány mingyá, de ippen a hajóra, asztal még osztán 
egísszen szíllyé törte. Mindnyájan a tengerbe estek. Jó van ám^ 
de ott vót a szabó is. Hamarjába czérnát húzott a tűbe, ékezdéit 
varrni, hát nemsokára mégin a hajón vótak; mer bizony ném 
sok id& tél el addig, míg a szabó az egész hajót összevarrta. 
Mintha csak egísszen új léit vőna. Szerencsésen kiírtek a partra. 
Kiszátak osztán a hajóból, ménlek, mendegélek a város felé, de 
út közbe már sokszor vörsönyögtek azon, hogy hát melyiküké 
léssz a királylány, még a félbirodalom. Séhbgysé tutlak még- 



Digitized by VjOOQIC 



424 NÉPMESÉK. TALÁLÓS MESÉK. 

éggyezni. Mikor osztán a királyhó irtek, annak émonták az egisz 
dolog állását, hogy v6t, mikippen történt. A-sé tutta megmon- 
dani, hogy hát melyik a legérdémésebbik. Összehítta országa 
tudósait, hogy mongyák még azok. Hogy osztán azok mit mon- 
tak, nem tudom, mer ném votam kösztük. Annyi bizonyos, hogy 
a melyik nyertes lett, az még most is boldogan íl, ha még 
ném hát. 

(Orosháza.) 

Veres Imre. 
Találós mesék. 

Ki mént a ház az ablakon, benne maradt a gazdaasszony. 
H á 1 1 ő, mely halat fogott, a víz, a 
hal háza, kiment a hállő ablakain 
Lónál nagyobb, szamárnál alacsonyabb. 

Nyereg a lovon. 
Hegyén megyén, nagyon megyén. 
Vasat viszén, de nem kovács, 
Lyukba bújik, de nem bogár. 

Puskagolyó. 
Fa fazék, hús fed5, 

Édd még, a ki benne fö. 

B u d á r. 
Mi terem mag nékú? 

A gomba. 
Mikó van az egész falu éggy akaraton? 

A miko a templombó kifelé indó. 
Mit vész mindéggyik letelő (legelőször) a vásáron? 

Lélékzetét. 
Méllyík sóvaul nem sóznak soha? 

A koporsóvaui. 
Méllyik fát nem rakják a tűzre? 

A tréfát. 
Kinek lovát nem fogják soha sé hámba ? 

Szent Mihá lovát. 

(Litke. Nógrád m.) 

BORBÁS ViNCZE. 

T á J 8 z 6 k. 

Zemplén megyeiek. 

Apámuram: atya ;anyám- boczog: gólya. 

asszony: anya. bogoly: bagoly : boglyocs- 

balamuta: baj, házi vésze- ka: kis borzos, 

delem. bokros: nagyon eleven, 

b é k a s ő : fehér kavics. kirúgó, ijedős. 



Digitized by VjOOQIC 



TAJSZOK. 



425 



c s é ] é d : gyermek. 

csinál: csalán. 

csűri -csavari ember: 
hazug. 

csúszó: kigyő. 

czi k US: malacz. 

d i s z t ó : disznó. 

d 5 d i k e : búzavirág. „Eszem 
ászt a dödikeszin szémécskéd.** 

egyécske: ismeretes gaz- 
ember. 

égy 5: egy. 

el&hasú: el&ször borjas 
tehén. 

ér: ér (véna). 

fül es: nyúl. 

gagó: szénvonó. 

génge lélek: tapasztalatlan 
leány, ifjú. 

Nógrád 

Bablona: gyapot 

b a c z a : számadó juhász. 

b a r i s k a : bárányka. 

bon c z : czomb. 

bukseng: bukfencz. 

esi b i ske : csibe. 

csitertek: csütörtök. 

csőn a, csonál: csalán. 

firtatni: vallatni. 

g i r i n d : görény. 

g Ö 1 6 d i n y : kukoricza-liszt- 
bol készült nagy gombócz, a 
népnek kedves eledele. 

görgő: henger. 

g y o V o n n i : gyónni. 

az én igazomra: becsü- 
letemre. 

komra: kamara. 

kutács: kutató vas, melyet 
tüz körűi használnak. 

kinyalta, kicsípte ma- 
gát: felczifrálkodott. 



haczuka: viselt ruha. »Ha- 
czuka létt má a kend ködmöne 
is.« 

halló: holló, 
h eUy o: kába. 
hincsimér, hincséllér: 
mérnök. 

„Mérnek a hincsimérék, 
Örülnek a zsellérek ; 
Mos má né beszéj vélek, 
Gazdákkal sé cséréinek.** 
ho rs : haris (madár.) 
h Ü t Ö 1 : esküszik a törvény 
előtt. 

iromba: tarkás, kendérma- 
gos tyúk. 

istenatta: szegény, nyo- 
morult, 
isten lova: szamár. 

Paszlavszky Sándor. 

megyeiek. 

m a d i r k a : madárka. 

m e g e n t : ismét, megint. 

m e k : megyek. 

gyere nálunk: gyere hoz- 
zánk. 

oszt, oszteng, oszten- 
gat: azután. 

pegy: pedig. 

p i c s o g : sírdogál. 

p ó c z i k a : polcz. 

rié tly a: lajtorja. 

s é f i n g á 1 : sétifikál, sétálgat. 

sunyi: alattomos. 

s z i n k e : kocsiszín. 

szoknying: alsószoknya, 
(szoknyaing) 

térbetyül: térdel, térde- 
pel. 

tó p ol : pótol. 

vakarcs: tésztavakarékbol 
készült kis kenyér. 

B. PoNGRÁcz Emil. 



Digitized by VjOOQIC 



420 



TÁ.ISZÓK. 



Ors 

A p r i t : hadar, gyorsan be- 
szél. 

béri veié: beéri. 

b u g y a; a gyermekeknél bár- 
mi gyümölcs neve. 

mégejtüzik: kiéhezik. 
„Szerén mégejlüsztek a lovai- 
mak." 

megejt: megrostál. „Sze- 
metes a gabnám, hónap meg- 
ejtem.** 

eset: esés. .Ennek a viznek 
nincs jö esettyé, mét ez a ma- 
lom csak alig lüktet.- Eset- 
nek mondják azonkívül, ha va- 
lami nem várt dolog adja elo 
magát. 

esetlen: idbmtalan. Ügyet- 
len. 

e V e r i : elúzi pl. a betegséget, 
cselédet. .Everté mindén vagyo- 
nát" (elprédálta). „A marha egé- 
szen everté a lábát" (olyan 
marhára, a mely Ósszeköszörüli 
lábait s fölveri). 

még elűzi pl. a gabnáját: 
a nagyjából kicsépeli. 

mégkapacskodik: meg> 
kapaszkodik. 



égiek. 

rákezd: ráfog, rákölt. Ha 
fonni kezdenek, akkor is azt 
mondják : „Rákezdek az orsura* 

kirmális ember: krimi- 
nális. 

felábbodoz: felgyógyul. 

lehinczül a szél, ha lassan 
fú ; az ember, ha menés közben 
elfárad. «Úgy efárott, alig lehin- 
czül.- 

lélézget: lélegzet: 

1 o p o n c s u 1 : locskároz, lu- 
bicskol. 

r a 1 y h á I : csintalankodik. 

réguta: újonczkatona. 

r e h é g : pajkoskodik. 

sódni: sikamlani. „Esóttam 
a jégén. Lésódott az elekötüm 
(elököto), kitlinyém.- 

s ü r V i t : sokat és gyorsan 
beszél. 

szunyákul: sundikál, bóN 
lógat. 

t e k e r é g : nyugtalankodik, 
feszeleg, csintalankodik, 
vinyároz, 1. ralyhál, rehég. 
Sípos Eszti. 



Háromszékiek. 



Ajangotlam megszól i- 
tani: nem volt bátorságom 
megszólítani. 

adózó könyv: steuerbuch. 

b á cs : ki valamely község 
juhait, — rendesen egy évre — 
kibérli, a község ugarain legel, 
téti, feji és haszonbérül a gaz- 
dáknak minden fejős juh után 
bizonyos mennyiségű sajtot v. 
túrót szolgáltat. 



bakos: a siró rósz gyerme 
ket ijjesztik ezzel hogy — ha 
nem hallgat — hát a bakos el- 
viszi. 

d élibaráto m : deliberatum, 
vagyis az egyházi törvényszék- 
nek váló perekben hozott Íté- 
lete. 

egybekel: házasságra lép. 

egybe tették acsépet; 
társaságba állottak, szövetkeztek. 



Digitized by VjOOQIC 



TÁJSZÓK. TÁNCZSZÓK. LAKODALMI BUCStíZTATÓ. 427 

él leli: a kovács a haszna- lugz ó : kád, melyben a szeny- 

lat által megtompult szántó nyest lúgozzák, 

vasat. lankás: csak kissé lejtős 

elvetekezik: a seb, mi- ^^^^ menedékes oldal. 

d5n nagy terjedelmet vesz. . . j u 1,12. 

épség: épület. 1 e b ed eg: nyeldeklS. 

fillér: führcr, szakvezető. légej: faedény, melyben a 

guzsalyosba jár: leá- munkások vizet visznek maguk- 

nyokhoz jár. kai a mezőre, 

k a j tá r : a mindent felkutató Nagy Lajos. 

kandúr vagy kutya. 

Tinoztzók. 

A ki nem tészén most így, Nekem te ne hunyoriccs. 

Egye még azt a mirigy I Galambbúgos kapud nincs. 

Így ígyi így így» így így így» ^^^^ ^^^ csókot adok ma, 

Egye még azt a mirigy ! Hogy maraggyon rézserva. 

Hibity hitiy, hibity hitty. (Erdövidék.) 

így így> így így» így így így* ^ kercsedi legínyek. 
Ide nézzen, ki irigy. Málévágók szeginyck. 

(Aranyoi-szék.) 

Kriza János. 

Lakodtlnl búotúztató. 

A leány k ikérése az esküvő elótt sok tréfás czeremoniával 
történik. Főszereplő a vendégség részéről a kikérő, a család 
részéről a kiadó, ki a szüléknek és a menyassonynak képviselője. 
„Lakadalmi állásba — a mint nekem egy székely monda — ojan 
embört tösznek sokszé kikérőnek, a kinek a szóbeli esze több, 
mint az eszebeli téheccsége, a mi mián osztán nem es tud feléni 
a kiadó fogös kérdéseire, s osztán sokat nyábálodnak (bajlódnak, 
vesződnek) a még kiagygyák a léjánt." Pl. a kikérő megdicséri 
a menyasszonyt s azt kérdi: « Vajon bücsületös szószolló uram, 
tud-é ez a léján hét sing vászonbó két kendőző kendőt, égy 
takaró ruhát, s égy ingöt készitteni?** — ,Igön!" — „No ha 
igön, hát magyarázza meg!" (Megfejtése az, hogy egy inget ké- 
szít, annak a két ujjával lehet törülközni, elejét társára takaróul 
használhatja, s mégis ing) Továbbá ajándékot is visznek, s azt 
igy mutatják be: ,Jándékot hozánk^ észt elég nevön ne vögyék 
(t. í. elégnek), csak jó nevön. Ha az isten élteti észt a bücsülle- 
tös éfiút, szöbbekké fog szógálni." — „Megbúsítanók násznagy- 
uram, pár vitézeivé, kérjük tisztös szállást rendőjjenek, m'ett mű 
teli erszénynye vagyunk, s a mi országunkba (pl. Csik, Gyergyó- 
országa) tisztösön van a nép nevőlve.** Aztán kihoznak a házból 



Digitized by VjOOQIC 



428 



LAKODALMI BÚCSÚZTATÓ. 



egy sánta, majd egy öreg leányt sat, s mindre rámondják, hogy 
ok nem a zért jöttek ; végre a találós kérdések helyes megfejtése 
után, a kiadó elkezdi búcsúztatóját. 

A menyasszonyhoz. 



CsÖndösség e háznak, 
E ház gazdájának 
És gazdasszonyának, 
Ki virágot nevét 
Másnak nem magának. 

Kévánatos vendég, 
CsöndÖsségöt kérök, 
Lássátok-é mostan 
Ez háztóő elmönyök. 
Bócsuzni akarok, 
Szivembe kesergők, 
Keserves bócsuzást 
Ijjen szókká töszök. 

Vátozik az Üdö, 
Vátosztat münköt es, 
Szöröncsés órák koszt 
Van szöröncsétlen es. 
Vátozik a nap es, 
Vátozik a hód es, 
Vátozandó lészön 
Mán az én dogom es ; 
E herröl más hejre 
KS mönnöm néköm es. 

Mindönféle állat, 
Párt keres magának ; 
Geliczék, galambok, 
Mind mégpárosodnak; 



Én es választottam, 
S kerestem magamnak. 
Ésoben bócsuzom, 
S úgy indulok útnak. 

Minthogy mán énnéköm 
Bócsuzásom Jészön, 
Azétt gyönge nyelvöm 
Mostan bócsut vészön; 
Hágassátok még hát 
És lögyetök készön; 
És5ben beszedőm 
En atyámhoz tészöm. 

Édes nemz& apám, 
Ki ingom tartottá, 
Táplátá, nevété, 
HivÖn ótámásztá, 
Isten mégfizesse. 
Hogy eddég dájkátá. 
És hogy most békévé, 
Szárnyamra bocsátá. 

Léjányodnak tarcs hát 
Immán es íngömöt, 
Valameddég néköm 
Hallod jó hirömöt; 
Én es mégmutatom 
KötelességömÖt, 
Valamég a halál 
Émecczi éltömet. 

(Udvarhelyszék.) 

Felméri Lajos. 



Ltkodtlmi köszöntök. 

Vöfín köszöntés. 

(L. 8S1— 3S2. 1.) 

Az idősb vőfél eléadása után az ifjabb vőfél a következő 
szónoklatot tartja a házasságról s ennek történetéről. 

összögyütt vendígék rám is hdgassatok, 
Ném beszflék tréfát, hanem valóságot; 



Digitized by VjOOQIC 



LAKODALMI KÖSZÖNTÖK. GYERMEKJÁTÉKOK. 429 

Agygyatok hát nekem ék kis szabaccságot, 
Még elébeszílém a szent házosságot. 

Ádámot a zisten, mikor teremtette*, 
A szent házosságot még akkor szerezte, 
Kggy ódala csontyát Adámnok kivette, 
A melybü Éva asszont kíszitétté. 

Maga vöt a v5fin az egek királlyo, 
A mind ászt Mójzesnek szent história) o 
Bőven eloagygya, bár kiki vizsgálio ; 
Észt mindén értelém bámúva csodálio. 

Ily szent réndéh'sé az egek uránok 
Tecczet Ádám apánk sok maradíkánok, 
Mind pátriárkáknok s évangyélistáknok, 
Párotlan íletét kevesen tartanok. 

Bizon boldognak is lehet azt mondanyi, 
A kit a zur jó társo szeret mégáldonyi, 
Sok példát is lehet erre eléhoznyi, 
Mellyet lehet irásbu bizonyítanyi. 

Boldog, kinek vagyon hiv jó felesígé, 
Mer a jó felesig a ház ikessigé ; 
. Boldog, kit így mégáld Isten ü fölsígé, 
Mindenki éhigygyé, itt van versem vígé. 

(Csepreg.) 

Horváth Janos. 

Gyermekjátékok. 

Lengyel László. 

(L. Ny. III. S85.) 

Két szembeálló, egymással ellenséges viszonyú sort képez- 
nek; mindenik sor „sereg** nevet kap. A két sereg egymással 
szemközt es5 két szélsője közt ilyen párbeszéd keletkezik : 

E 1 s 5 sereg: Kis kis népei vattok ? 
Második sereg: Lengyel László jó királyunk. 
Van is nékünk ellenségünk. 

Első sereg: Mirö való ellensiégtek ? 
Második sereg: Hidunk lábát letöriétek, 
Meg se csináltatátok. 
Első sereg: Hónap diérre visszajövünk, 



Digitized by LjOOQIC 



43o GYERMEKJÁTÉKOK. 

Feny5 fábő megfaragjuk, 
Meg is aranyozzuk. 

Második sereg: A kapunak vámja is van. 

Első sereg: Micsoda vámja ? 

Második sereg: Egy hordó bor, 
Egy arany alma, 
Egy sziep leány. 

Első sereg: A hordó bor mos vizágzik, 

Az arany alma mos bimbózik, 
A sziép leánt megadhattyuk. 

Ezután megtörténik a vámvétel oly módon, hogy a vámot 
vevő sereg azon szélén, hol a párbeszéd folyt, két szélsoja által 
kaput állít fel, mely alatt a vámotadó sereg átbúvik e szavakkal : 

„Sirassuk, sirassuk a mi sereginket." 

Bel&lök aztán elvág a vámot vevő csapat annyit, a mennyi 
neki tetszik, így örvendezve : 

„Örüjjünk, örüjjünk a mi sereginknek." 

Most az ott maradt három-négy, — mert rendesen kell 
annyinak ott maradni — , a vámotvevo seregnek, mely magát 
összefogódzás által [megerősíti, neki szalad; ha a szükség úgy 
kivánja, ismételve is, azért, hogy azt elszakítsa s ha elszakad, 
újra magához veszi az elvett vámot; aztán a játék újból kez- 
dődik. 

(Panyola. Szathmár m.) 

Bakoss Lajos. 

Kapus j á t í k. 

1. csoport. Ereszszeték, ereszszeték Jordán vizin áto. 

2. csoport: Ném eresztünk, ném eresztünk, mer ném tugygyuk, 

ki nípei váltok. 
I cs. Lengyel Lászluó kis királunk micsoda ellensíktek? 

2. cs. Ténnap este erre gyütteték, hidunk lábát iétörlí- 

ték, massé csinátoltátok még. 

1. cs. Huónap díre viszsza gyüvünk, fenyüo fábu kifa- 

rag-gyuk, arán szegekkel még is kocogatyiyuk. 

2. cs. Agygyatok égygy akuó bort. 

1. cs. Az akuó bor mas virágzik, piros uóma mas bim- 

buózik ; kikírely tyük a szíp léánt, kinek névé Örzse 
(vaj akármi). 



Digitized by VjOOQIC 



GYKRMEKVKRSÍKKK. GÜN YVERSKK. 43 I 

Osztán kerésztü futnak, iés oszt a lyánt vaj fírfi gyerekét 
lé ragagygyák. 

(Horpács. SoproD m.) 

LÖVEI P. 

Gyermekverslkék. 

Éméntem én Ráczba, Csiriszt adott érte. 

Vasat hosztam zsákba; Csiriszt állam a vargának, 

Vasat attam kovácsomnak, Csizmát adott érte ; 

Kaszát adott érte; Csizmát attam vén embernek, 

Kaszát attam kaszásomnak, Pofon vágott érte. 

Szénái adott érte; Isten alta vén embere, 

Szénát attam tehenemnek, Minek ennek a menyecske? 

Tejet adott érte; Mégfogom a szakállát, 

Tejet attam a cziczának, Földbe verem az állát. 

(Duna-Vecse.) 

Gyulai Béla. 

Nap csal agat ő. 

Mén fél, mén fél báránka Aggyon Isten jó melegét. 

Isten kapujára ; Csontoséknál csontot törnek, 

Mond még Apollónak, Béléséknél bélést sütnek; 

Terije ki köpönyegit ; Tökkel harangoznak. 

(Gyöngyös vidéke.) 

Ifj. Kaplany Géza. 
Tréfás szók. Gúnynevek. 

Gyilkos pityóka! Teringette faszekere: (tré- 
fás káromkodások.) Oláh tokány: okádék. B i k a t e j : káposzta 
lé. Sárkány téj: pálinka. P r ü s z k i : részeg. C s ú t i : hallgass 
eláll, le van főzve! Szegényi bizonyítvány: vászon kitli. 
Ebédre járó: bo ruha, melybe sok fér, (t. i töltött káposzta)^ 
Sipándi: siró rivó. Tüszü: tiltó és tagadó gúnyszó, annyit 
tesz mint figét mutatni. 

Czinke káplár: tüdövészes, elszáradt, vékony ember. 
Szánlábu: az olyan lúdtalpa ember, kinek a sarka is hátrafelé 
áll. Tézsola lábú: kinek lába előre, kifelé görbül és széljel 
áll. T a s z i : lassú, lomha léptű. Vederbelépo: vakcsi. J o b b- 
sincs! Te példa! (Leginkább a vásottak neve.) Göcsös 
hurkájú: ravasz, alattomos ember; más néven: Csavaros. 
Görbicze: púpos hátú. A legszebbik! (minden no neve 
általánosan, mert mindenik, azt hiszi magáról ) C z uk o r as z- 
szony: a mindig vidám, nyájas, jó szivü nö, kihez férje akár- 
hányszor nyalint, mindig édes. Utcza Kati: az örökké sétáló, 
máshoz járó no. Séta fit a. Tyúk Miska, Fésű Miska: 



Digitized by VjOOQIC 



432 



NEPROMANCZ. NÉPDALOK. 



tehetetlen, élhetetlen ember. Fosos tehén: a mindent kibe- 
szélő, mindenkit legyalázó ember. (Bár merre jár, mindenütt 
elrondítja a helyet) Takarcs: fösvénységig takarékos no. ki 
mindent bevesz, semmit ki nem ád. Uti czifra, házi ronda. 
Könyü tánczos, nehéz dolgos. 

(Háromszék.) 

Gáborfi Károly. 



Néprománoz. 



Elindula három árva, 
Temetőbe hosszú útra ; 
Temetőbe holt anyához, 
Kit még e íöld is siratoz. 
Méntyikbe tálálkozának 
Egy jó ember háráttyikval. 
O raegkérdé: „Hova menték, 
Három árva mit keresték ?** 
„Elindultunk hosszú útra 
Mii elveszett három árva. 
Hosszú útra, temetőbe, 
Holt anyánkhoz keservünkbe.* 
„Három árva, állyatok még, 
Három vesszőt adok nektek." 
Hosszú három vesszőt vága. 



Mindeniknek éggyet ada. 
Elménének nagy sietve* 
Holt anyához temetőbe. 
Ott sir dombját ők megcsápák, 
Holt anyát így megszóUiták : 
„Jöjj ki anyánk, jöjj ki anyánk, 
Ládd elszakatt testi gúnyánk.** 
„Nem mehetek gyermekeim, 
Testemből szakatt véreim. 
Mennyetek el házatokba, 
Mostohátok lakik abba. 
Ki fejért ad tü rivátok, 
Ha őt es tü ruházzátok. 
Mikor fejért ad rivátok. 
Vérvei virágzik hatotok. 



(Klézse. Moldva.) 



ROKONFÖLDL 



Népdalok. 

Minap a mint Debreczenben jártam, 
A piaczon rák-vevőre vártam. 
Egy szép deák méné el előttem, 
Szémém, szívem, rajta felejtettem. 

Jobb kezében volt tintatartója, 
Más kezében aranyos porzója ; 
Hónaallya tele levelekkel, 
Piros ajka mézes beszédékkel. 

Édes anyám, ha viszén be rákot. 
Hozza majd ki azt a szép deákot. 
Addig talán meglelem síromat. 
Az írja még a búcsúsztatómat. 

(Orosháza.) 



Veres Imre. 



Pesti könyvnyomda-réazvény-társulat. (Hold-utcza 4. tz.) 



Digitized by VjOOQIC 






^^ jelenik MAGYAR 8ZEHKE8ZTÖ 

minden hónap M V T7 T A^ A P ^^^^^ "'^*^*'' 

15-én Jl 1 HiLiV UrV, Bndajwi 

bokrom irnyi SZERKESZTI II. lef. Fí-lttll. 

tartalommal. SZARVAS GÁBOR. ''^- "* 



IV. kötet. 1875. OKTÓBER 15. X. fü^et. 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

3o. Okmány. Orinány. Bizottmány. 

E szók a hibás alkotások 6. osztályába tartoznak 
(1. Nyr. IV, 5o. 1.): „mind a tó, mind a képző helyes ben- 
nük, de a képző alkalmatlan ama működés végzésére, a 
melyre alkalmazva van." A -mánj^y -meny ugyanis a nyelv- 
beli adatok kétségtelen tanúskodása szerint határozottan de- 
verbális képző: csak igetőkből képezhetni vele neveket. A 
vége nem szakadó e nemű példák ellenében nagyon keveset 
nyom ama pár adat, melyet e világos nyelvtörvény ellen fel 
szoktak említeni. A Nagy Szótárban például azt olvashatni 
e képzőről, hogy „rendszerént igékből, de néha főnév- 
ből is alkot főneveket, mint: isák-tnány^ tok-mány* 
(IV. 99.1.); ^7. előszóban pedig ide tartozóknak mondja még 
a következőket is: ár-mány^ or-mány, sár-máiiy^ s^ak-mány^ 
tokmány (I. i43. l). Még ha elfogadnók is, hogy az idézett 
szóknak mindegyike világos, kétségbe nem vonható deno- 
minativ képzés, még akkor sem volnának helyeselhetők az 
okmány és társai ; mert egy-két analóg esetre, kivált ha ve- 
lük szemben az ellenkezőt bizonyító példák nagy serege áll, 
biztosan építeni nem lehet. Épen ez a kivételesen álló cse- 
kély szám körülnézésre, óvatosságra int, hogy el ne hamar- 
kodjuk következtetésünket ; mert nagyon valószínű, hogy, 
bár látszólag kétség sem fér e kivételes esetekhez, mind- 
amellett csalékony jelenséggel van. dolgunk, a melynek 
titkát vagy ismereteink vagy eszközeink hiányos voltánál 
fogva egyelőre még nem fejthetjük meg. Hadd igazolja né-^ 
hány kézzelfogható adat ez állításunk valóságát. Az -ály -ély 
{-ál -él) képzőről egy alkalommal azt mondtuk (Nyr. IV. 

M. NYKLVŐR. IV. S8 



Digitized by VjOOQIC 



434 HIBÁS Caftii KS'-STOLJtSOK TJCVÍTASA. 

5i. I.), hogy nyelvbeli adataink utasítása szerint csak igéből 
alkothatni vele neveket. Pedig íme van három, ebbe az 
osztályba tartozó szavunk, a melyeknek tövük kétségtelen 
fónév : s:{em-élfy lap-ály^ sereg-ély, a melyek tehát a fön- 
tebbi szabály ellen bizonyítanak. De szabad-e azért minden 
további kutatás nélkül, bármily kétségteleneknek látszanak is 
ez adatok, példakép gyanánt őket felállítani s a szóban levő 
képzővel nevekből alkotni új szókat. Semmi esetre sem. 
Épen mert a velük szemben álló nagy szám látszólagos 
származásuknak határozottan ellenmond, e nyilatkozatot 
nem szabad figyelembe nem vennünk, hanem mint rendkí- 
vüli jelenségeket tovább kell kutatnunk s mindaddig für- 
késznünk, míg meg nem sikerül ókét fejtenünk. S a legtöbb 
esetben, ha a kellő eszközökkel rendelkezünk, biztosak lehe- 
tünk róla, sikerülni is fog. De ha egynémelyikére nézve 
fáradozásunk eredménytelen maradna is, e tüneményt ne 
tekintsük azért szabályadónak, hanem annak a mi, titoknak, 
melyhez a kulcsot nem találhaftuk meg. Hogy tehát a há- 
rom idézett példa közöl az egyiket beszéltessük, kell-e a 
seregély szónál kiáltóbb tanú azon állítás ellen, hogy az 
'álf 'élj csak is deverbális képző? A sereg névtő benne 
félremagyarázhatatlan ; jelentése is a legpontosabban össze- 
vág, mert a „seregély" valóban seregben élő szárnyas. 
Lehet-e kétség? Kit ne győzne meg tehát a N. Szótár magya- 
rázata : ^sej^egélfy nevét onnan kapta, mert seregesen jár, 
s végelemzésében annyi mxnl seregelő.^l (V. 794.) Pedig 
e kétségtelennek látszó jelenség mégis csak csalfa káprázat; 
mert a seregély idegen szó, melyre már Gyarmathi rámu- 
tatott összehasonlító munkájában : »s k v o r e c (der staar): 
s^kporegély, seregély.^ (1. Miki. Die slav. elem. im magy.) 
Vagy ott van a -mány denominativ volta mellet felhozott 
példák közt a sár-mány is. A sár névtő ebben is világos 
{sár = sárga); a -mány képzőt pedig benne kinek jutna 
eszébe tagadni? S mindamellett nagyban csalódnánk, ha 
netán az ellenkező nagy számú példáknak hitelt nem adva, 
ennek szavára hallgatnánk; mert a sármány még a XVIII. 
század kezdetén ily alakjában ismeretlen volt, hanem az 
akkori szótárak (mind Molnáré, mind P. Pápaié) az ic te- 
rű s-t sármáló'Val fordítják. E szerint a íármáw^ összetétel- 
nek bizonyul be (sár = sárga -f má/ = has, bögy), s tulajdon- 



Digitized by VjOOQIC 



HIBÁS SZÓK ÉS SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 435 

képen annyi mint sár-mál-ú =:sárga bögyü. Ez a Nagy 
Szótárban is a sármány szónál igen helyesen így van meg- 
fejtve, de azért a denominativ -mánf képzős nevek közt a 
sár-mány mégis ott szerepel. Hasonló kétségbe nem fogható 
példának látszik lenni a zsákmány szó is. A N. Szótár sze- 
rint : „e szónak gyöke \sák^ mely legalkalmasabb arra, hogy 
némely ingóságot bele rakjanak s benne szállítsanak." (VI. 
1242.) Pedig hát ez sem eredeti magyar szó, hanem köl- 
csönvétel, a mint a Nyelvőr III. köt. 274. lapján adatokkal 
ki volt mutatva. 

Jóllehet tehát a -mány denominativ volta mellett — a 
most megfejteiteket immár nem számítva — a meg nem 
magyarázható névi származású tokmány látszólag még min- 
dig tanúskodik {ármány nem nyom semmit, mert a fölvett 
ár- lő alakilag is, jelentésileg is még rejtvény előttünk ; a 
s\akmány^tY\ s^ak- pedig nem csak név-, hanem igető is 
egyszersmind [I. Budenz Magy. ugor szótár 273. sz.] ; az 
ormány végül „rüssel^ jelentésben a neologia alkotása, s 
mint ilyen nem bizonyít semmit ; a régi szótárakban eléfor- 
duló „ormán gallé r"-beli [focale] ormán pedig habár 
eddigelé megfejthetetlen, de annyi bizonyos, hogy az or/'-val 
semmi összefüggésben nem áll): az egyedül, vagy bár még 
két-három társával álló példa nem nyújthat semmi biztos 
alapot arra, hogy a kezdő sorokban fölemlített nyelvtörvényt 
bármi csekély részben is megmásítsuk. 

A czímbeli hibás szók helyett tehát a következőket 
ajánljuk: Okmány helyett a régi oklevél vagy az újabb 
keltű, de az irodalomban is eléggé használt okirat szót ; az 
orniány helyett, ha épen a természettudósok nem elégsze- 
nek meg az orr-val, a tájdivatos orny, s végül a biiottmány 
helyébe a már is nagyban használatos, helyes bizottság 
szókat. 

3i. Kóroda. Tébolyda. Képezde. Növelde. 

Mennyire eltompult, mily nagy mértékben meg van 
romolva a tiszta magyaros nyelvérzék, annak egyik szomorú 
bizonysága a -da -de képzőnek terjedése s már-már megho- 
nosulása. A fürdő, usz tató, fonó v. fon ó ház, csap- 
szék, mosó konyha, háló szoba, vágó híd, szín- 
ház, magtár maholnap már mint emlékek, ritkaságok élnek 

28» 



Digitized by VjOOQIC 



436 HIBÁS SZÓK És SZÓLÁSOK JAVÍTÁSA. 

csak, mint a hajdan kornak intő niaradványai ; birodalmuk 
mint szűkebb s szűkebbre szorul; helyüket mindenütt a 
fattyú új nemzedék foglalja el, nyomorék, beteges alakok, 
minők : áruda^ sütöde^ gyűjtődé^ péniverde, sörfő^de^ étke\de, 
táf'salgda^ tápda sat. sat. ; s a legszomorítóbb az, hogy az 
irodalomnak egy része a komoly intést figyelembe sem véve, 
nem hogy kiirtásukra segédkezet nyújtana, hanem minden 
aggóskodás nélkül még terjeszteni is iparkodik, mi több, 
néha még szaporítja is őket. Pedig itt még az az ok sem 
áll védelmükre, a melylyel különben menteni szokták ma- 
gukat, hogy t. i. nehéz a megfelelő helyes szónak föllelése 
s megválasztása. A helyes szó ez esetben mindenkor önként 
kínálkozik, csak a kezünket kell utánna nyújtanunk,- s a 
kinek már annyira jutott a nyelvérzéke, hogy még itt is 
haboznia, tétováznia kell, az olyan nagyobb szolgálatot tesz 
nyelvünknek azzal, ha nem ír magyarul. 

A czímbeli szóknak is oly könnyű, oly egyszerű a he- 
lyes másukat megtalálnunk, s mégis alig akadunk itt-ott né- 
hány jobb érzékű íróra, a ki azt megkisérlette s alkalmazta 
volna. Az egy koróda az, a melyet némely kapcsolatokban 
kerülnek, s helyet