(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar oklevél-szótár, régi oklevelekben és egyéb iratokban elöforduló magyar szók gyüjteménye. Legnagyobb részüket gyüjtötte Szamota István. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szótárrá szerk. Zolnai Gyula"

PÓTLÉK 
MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI SZÓTÁRHOZ 




MAGYAR 



OKLEVÉL-SZÓTÁR 



RÉGI OKLEVELEKBEN ÉS EGYÉB IRATOKBAN 
ELŐFORDULÓ MAGYAR SZÓK GYŰJTEMÉNYE 



LEGNAGYOBB RÉSZÜKET GYŰJTÖTTE 

SZAMOTA ISTVÁN 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZÓTÁRRÁ SZERKESZTETTE 

ZOLNAI GYULA 






BUDAPEST 
KIADJA HORNYÁNSZKY VIKTOR 

1906 




Ára fűzve 24 korona, félbőrkötésben 28 korona. 



5t 



r ^ 



MAGYAR OKLEVEL-SZOTAR 



SUPPLEMENTUM 

AD 

LEXICON LINGUAE HUNGARICAE AEVI ANTIQUIOR 



LEXICON 
VOCABULORUM HUNGARICORUM 



IN DIPLOMATIBUS ALIISQUE SCRIPTIS QUAE REPERIRI POSSUNT VETUSTORU^ 

MAXIMA EX PARTE 

iNDusTRiA STEPHANI SZAMOTA collectorum 



JUSSU ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE 
COMPOSUIT 

JÚLIUS ZOLNAI 




BUDAPESTINI 

SÜMPTIBUS ET TYPIS VICTORIS HORNYÁNSZKY 

MCMII-MCMVI 



r r 



POTLEK 

A 

MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI SZÓTÁRHOZ 



r ^ 



MAGYAR 

OKLEVÉL-SZÓTÁR 



RÉGI OKLEVELEKBEN ÉS EGYÉB IRATOKBAN ELŐFORDULÓ 
MAGYAR SZÓK GYŰJTEMÉNYE 



LEGNAGYOBB RÉSZÜKET GYŰJTÖTTE 

SZAMOTA ISTVÁN 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZÓTÁRRÁ SZERKESZTETTE 

ZOLNAI GYULA 




BUDAPEST 
KIADJA HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVKERESKEDÉSE 

1902 — 1906 



í^fRA^ 



1^7? 



t^Sny OF TO!^ 



PH 

3áS 



BEVEZETÉS, 



A szótár története. A M. T. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága 1896 március 14-iki 
ülésében azzal a föladattal bízott meg, hogy Szamota István hátrahagyott adatait a Nyelvtörté- 
neti Szótár pótlékaképen szótárrá dolgozzam föl. E korai sírba dőlt ifjú történettudósunk* 
azt a nevezetes célt tíizte maga elé, hogy nyelvünk szókincsének legrégibb és legfontosabb 
adatait a tihanyi apátság 1055-iki alapítólevelétől, «mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és 
egykorú emlékétől* kezdve — amelyről beható tanulmányt is írt** — nevezetesebb levél- 
táraink okleveleiből és egyéb irataiból, valamint a pontosság tekintetében legmegbízhatóbb 
oklevél-kiadásokból összegyííjti s majdan szótár alakjában közzéteszi. E föladatra bizonyára 
azon nagy hiány érzete sarkalta őt, melyet a Nyelvtörténeti Szótár mutat épen az okle- 
velek magyar szóanyagát s a mindennapi életnek irodalmi művekben ritkábban jelentkező, 
de műveltség- és nyelvtörténeti szempontból annál becsesebb szavait és kifejezéseit illetőleg. 
Szorgalmas méheként kutatott és gyűjtött tehát e tudós rövidre mért ifjúságának tavaszán, 
hogy összehordja, amennyire lehet, a magyar léleknek puszta szavakban is történeteket 
beszélő régi nyilatkozásait, s amint hátrahagyott jegyzetei mutatják, fáradhatatlanul dolgozott 
leginkább az Országos Levéltár^ továbbá a Nemzeti Múzeum, a pannonhalmi apátság^ a leleszi 
konvent, a veszprémi Tcáptalan s a Batthyány-család levéltáránah (Körmend) oklevelei és iratai 
között. A hasonlók ezrei közt találtam is két papírlapot, mely célját elárulja. Egyik így szól : 
« Középkori magyar szók az Országos Levéltárban levő kiadatlan oklevelekből (1526-ig) ». A 
másik : «A Középkori Magyar Nyelv Szótára 1526-ig. (Csupán oklevelekből. Fejér Cod. Dipl. 
nem jön tekintetbe.)* Szamota tehát főkép a mohácsi vész előtti szókincs adatait kutatta s óhaj- 
totta egyelőre szótárrá dolgozni ; azonban gyűjtögetésében e koron jóval túl is el- elkalando- 
zott, mert nem csekély számmal találni jegyzetei között a XVI. század közepéről és végéről, 
sőt a XVII-dikből is, egészen e század utolsóelőtti évtizedéig, főkép műveltségtörténeti érdekű 
kijegyzéseket.*** A hátrahagyott jegyzések száma ezerekre megy ugyan, de ez is csak parányi 
csöpp a levéltárainkban lappangó adatok tengeréből, amelynek kimerítéséhez nem egy, de 
száz SzAMOTÁnak nem rövid ifjúsága, de hosszú élete volna szükséges. 

SzAMOTÁt a gyűjtés szenvedélyes munkája közben érte a halál. Nem érhette meg nem- 
csak azt, hogy adataiból szótárt alkothasson, hanem azt sem, hogy annyi adalékot hordjon 
össze, amennyit óhajtott, s amennyiből terve szerint, legalább egyelőre, meg lehet kezdeni 
egy tekintélyesebb szótár egybeállítását. Az anyag azonban, melyet részint szavanként külön 

• Szül. 1867-ben, meghalt 1895-ben. 

*• A tihanyi apátság 1055-iki alapítólevele mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke. 
Nyelvtudom. Közlemények XXV. k. 129 — 167. 1. és különnyomatban is, Budapest, 1895. 

*** Legkéseibb adatai, amennyire emlékszem, az 1G83. évből valók (1. pl. az eceics-átalag cikkben). 



VI BEVEZETÉS 

Írogatva, részint néhány jegyzőkönyvben összeírva, azon nyersen hátrahagyott, így is igen 
nagy becsű, a legrégibb szókincsnek jelentékeny részét felölelő, s alkalmasnak látszott 
arra, hogy belőle Akadémiánk máris szótárt készíttethessen, amely a további gyűjtésnek 
és hasonló szótári egybeállításoknak alapjául szolgálhat. így határozta el magát az Akadémia 
arra, hogy Szamota hátrahagyott jegyzeteit megszerzi s belőlük a Nyelvtörténeti Szótár pótlé- 
kául e sorok írójával szótárt szerkesztet. 

1896 május havában, kerek tíz évvel ezelőtt, vettem át az Akadémia főtitkári hivata- 
lától Szamota ezen hagyatékát, mely mintegy 20.000 nyolcadrétű papirlapocskára írt rende- 
zetlen följegyzésből s néhány legnagyobb részt sűrűn teleírt jegyzőkönyvből állott. Első 
dolgom természetesen az volt, hogy a külön lapokon talált szóadatokat szótári rendbe 
szedjem, mert csak így lehetett megállapítanom: magukban foglalják-e a külön kijegyzések 
a jegyzőkönyvek adatait is, vagy nem, E rendezésből kiderülvén, hogy a jegyzőkönyvek 
anyagát a külön lapok nem foglalják magukban, másik teendőm az volt, hogy ezen anyag- 
nak is a szótár szerkesztése céljára használható alakot adjak. E munka nem járt minden 
nehézség nélkül a jegyzőkönyvi följegyzések forrásjelzetei miatt, melyeknek csak egy részére 
nézve igazodhattam el könnyű szerrel SzAMOTÁnak néhány már megjelent adatközlése alapján.* 
Mikor az így külön lapokra került adatokat az előbbi húszezernek rendjébe most már fölve- 
hettem, az anyag áttanulmányozásának legfontosabb teendője várt rám, az t. i., hogy mind 
a SzAMOTÁtól külön irt, mind a jegyzőkönyvekből tőlem kijegyzett adatokat laponként 
végigolvastam, s valamennyit, a több magyar szót tartalmazó, illetőleg mondatos följegyzé- 
seknek minden egyes szavát fontosságuk, használhatóságuk megállapítása céljából külön- 
külön vizsgálat alá vettem, a Nyelvtörténeti Szótárral, melyhez könyvemnek fűződnie kellett, 
szavanként, sőt alakonként s az adat korát is folyton figyelembe véve, véges-végig egybe- 
vetettem, s e fáradságos volta meUett is érdekes munkában arra az eredményre jutottam, 
hogy a Szamota anyagából kiaknázott szótári adatok ismét több ezerrel megszaporodtak. Mert, 
amint már kifejeztem, a fáradhatatlan buzgalma és nagy érdemű gyűjtő merőben nyers anya- 
got hagyott hátra jegyzeteiben, melyeknek nyelvtörténeti becsét minden részletére nézve 
maga mint történettudós nem is sejthette. Nagy számot tesznek azon kijegyzései, melyek- 
ben maga csak egyetlen szót talált fontosnak, azt, amelyet sokszor címűi is rájegy- 
zett a papírdarabra, holott bennük ezeken kívül megszámlálhatatlan más becses és fontos 
szó is volt még található.** A Nyelvtörténeti Szótárral való ez a folytonos egybevetés a szer- 
kesztés munkájának sok időt fölemésztő, de egyúttal legérdekesebb, mondhatnám legélvezete- 
sebb része volt. Ez az egybevetés mutatta meg, hogy a régi nyelvnek mennyi közönséges, 

* A tihanyi alapítólevélről szóló, föntebb idézett dolgozatban, a Természettudományi Közlöny 1894. 
évfolyamában kiadott Régi magyar megfigyelések-hen s a Schlagli Szójegyzék és Murmelius kiadásához irt 
jegyzetekben. 

** Hogy itt-ott a magyar szók értelmére nézve Szamota tévedett is, s hogy ennek következtében más 
szót látott az adatban s másat írt címül a lapokra, mint kellett volna, az természetes dolog. Az 1462-iki Baylo 
személynevet pl. bájoló-nak vélte, holott alig lehet egyéh mint a bájol «certo, dimico ; kámpfen, streiten> igének 
származéka ; ez ugyanis kötöhangzó nélkül ragos és képzős szánnazékokban {bajl-unk, bajl-akodik, bajl-ódik stb.) 
egészen közönséges a régi nyelvben, holott a bájol ige ragozásban és továbbképzésében mindig megtartja 
hangzóját. Az 1485-iki Bakfeyew név második tagjában Szamota a fejni igét látta s a szót bakfejönek 
értette, holott sokkal valószínűbb, hogy bakfejünek csúfolták ama bizonyos Vincentiust. Az 1504-iki Kewpeto 
személynevet a köpni igéhez tartozónak (spuens, spuckend) vélte, holott a köpü főnév van benne, amelynek 
köpő ejtése régen általános volt, míg a köp ige kezdetben csak jiök alakkal volt járatos. Az 1493-iki kethe- 
wezeth alakot kötó'zö4-nek gondolta, holott a. m. kötő-vesszőt (olv. ketévesszét). Az 1282-iki Zemerche szót 
szemerké-nek gondolta, holott helyes olvasása : szemérce s a. m. szömörce «rhus cotinus, farberbaum>, egyike 
azon ritkább táj szavainknak, melyeket a régi nyelvből eddig egyáltalában nem ismertünk. Az 1497-iki 
Kenderzyz adatban, amely nyilván csak tollhiba Kenderzy helyett, az összetett szó második tagját szösz-wok 
vélte, holott ez a helyből kitetszőleg alig lehet más, mint szi v. szíj. (L. mindezeket a szótár illető helyein.) 
E hibákat azonban gyűjtőnk a szerkesztés munkája közben bizonyára maga is helyreigazította volna. 



BEVEZETÉS VII 

mindennapi szava maradt ki nemcsak az e miatt méltatlanul ócsárolt Nyelvtörténeti Szótárból, 
mint e nemben első kísérletből, hanem magukból a szavakkal egykorú régi szótárakból is. 
Ez az egybevetés szolgálhatott nekem intő tanulságul, mennyire kivihetetlen a nyelv teljes 
szóanyagának összegyűjtése, amely cél felé pedig, ha elérhetetlen eszményként lebeg is 
előttünk, szakadatlanul törekednünk kell. Az egybevetéssel az volt a célom, hogy Szamota 
jegyzéseiből fölhasználjak szótáramban minden olyan adatot, amely a régi szókincs isme- 
retét bármely tekintetben kiegészíti, gazdagítja vagy helyreigazítja. Ki kellett tehát a szótár 
számára jegyeznem minden szót — ha még oly közönséges és jelentéktelennek látszó volt 
is — amelyet eddig adatokkal ki nem mutathattunk; ki kellett jegyeznem az eddig is 
ismert szóknak minden ismeretlen alakját és használatmódját; ki kellett jegyeznem minden 
olyan adatot, mely a szók történetét az eddig ismertnél régibb időkig bírta visszavezetni, sőt 
azokat is, melyek a már kihaltak pályáján életüknek az eddig följegyzettnél későbbi nyilvá- 
nulását jelezhették. Mióta él a ma is divatban levő, mióta és meddig élt a már kiveszett szó? 
— erre kellett ez utóbbi szempontból éber figyelemmel lennem. 

íme egy-két közönségesebb szó, melynek adatain bármely gyűjtő is könnyen átsiklanék, 
holott azok a Nyelvtört. Szótárénál több-kevesebb évtizeddel, néha egy-egy századdal is régibb 
bizonyságai az illető kifejezés használatmódjának. 

Kepe: 1561. és 1566-iki adatait is idéznem kellett, mert a Nyelvtört. Szótár ilyen 
régi példában sem tudja használatát bemutatni. Konyha: 1544-iki példáját sem mellőzhettem, 
mert a NySz.-nak ilyen régi idézete sincs rá. OUó: 1545-iki adata is használhatónak bizo- 
nyult, mert a NySz. «forfex, schere» jelentéssel csak későbbről idézi. Nyáron: ki gondolná, 
hogy 1584-iki előfordulása is ér valamit, pedig a NySz. csupán a XVII. század közepéről. 
Zrínyiből tudja idézni. Pajta: 1550-iki mondatát sem hagyhattam el, mert a NySz.-ban első 
adata csak 1584-ből való. Világtalan : 1544-iki adata is fontosnak bizonyult, mert a Nyelvtört. 
Szótár csak a XVII. századból idézhette, s a mi legérdekesebb, régi szótáraink Sándor István 
előtt — pedig közmondásban is szerepel : vah veti világtalannak — mit sem tudnak e szóról. 
Stb. stb. Almafánk, almakása, általhoz, anyóka, árpaföld, disznófej, disznóláb, megvagdal, 
mézesbáb, mosogató-teknö, mozsárpattantyit, nyeregkápa, vacog, vásári és hasonló mindennapi 
szavainknak egész sokasága meg egyáltalában ismeretlenek a Nyelvtört. Szótárban. 

Hogyan maradhat ki százados használatú, naponként ajkunkon forgó kifejezés a szótá- 
rak egész sorozatából, míg valamelyik szótáríró figyelme, jól megkésve, véletlenül meg nem 
akad rajta : eiTe nézve alig idézhetnék érdekesebb példát az Oklevél-Szótár rézpor szavánál. 
Ismerték és így hívták a porzót, amint a Nádasdy-féle iratok adatai mutatják, már a XVI. 
század közepén : «attam eé porozora (értsd : porzótartóra), kiben rez por al» «ueres uiazt 
es rez port» «fel font rez port». Alig hihető, hogy Molnár Albert és Pápai Páriz uraméknak 
a XVII., illetőleg XVIII. század elején maguknak is ott ne állt volna íróasztalukon a jmrozó 
a rézporral, s íme, a szemük előtt levő írószer nevéről is megfeledkeztek szótárukban. A rézpor 
először tudtommal Czuczor-Fogarasinál, a Nagy Szótár V. kötetében (1870) kerül bele a 
magyar szókincs hivatalos lajstromába. 

Számtalan az olyan sző is a Nyelvtört. Szótárban, amelyet csak régi szótárak értelme- 
zései világítanak meg, anélkül hogy eredeti idézetek szemléltetnék használatuk módját. Az ily 
szókra néha késeibb idézet fölvételét sem lehetett szükségtelennek tartanom. Ilyenek : foltoz, 
kefe, elneveti magát (az én szemem elől is csaknem elsiklott, ezért került már csak a Pótlá- 
sok közé) stb. stb. 

Hogy a Nyelvtört. Szótárral való ez a folytonos egybevetés mily lassúvá tette az anyag 
áttanulmányozását, azt mondanom sem kell. Csupán azt a hiányát említem itt meg a Nyelvtört. 
Szótárnak, hogy az adatok keltét — egy-két oklevélbeli szót kivéve — általában nem szokta 
jelezni, s hogy ennélfogTa azt minden egyes idézetnél a forrásjegyzékből kell a kutató- 
nak megtudnia; minthogy pedig a források közt olyan gyűjtemények is vannak, melyeknek 



Vra BEVEZETÉS 

egyes részei különböző, egymástól néha messze eső években keltek, a kutatónak ily esetek- 
ben, ha az adat korát ismerni akarja, magát a forrást kell megtekintenie ; az meg egyenesen 
megtévesztő körülmény, hogy a Nyelvtört. Szótár adatai időrend tekintetében a legnagyobb 
pontatlansággal, jóformán csak találomra vannak egymás mellé állítva, úgyhogy nem egyszer 
a legrégibb adatot nem az első, hanem a harmadik-negyedik, sőt néha épen az utolsó idézet- 
ben fedezhetjük föl. 

Mikor ily módon a SzAMOTÁtól hátrahagyott anyagot szótáram céljára teljesen áttanul- 
mányoztam, kiaknáztam s kellően rendbe szedtem, a végleges megszerkesztésben újabb hátrál- 
tató körülmény előtt találtam magamat. Aki valaha másnak adataiból szótárt szerkesztett, s 
akinek lelkében a tudományos haladás fő mozgatója és irányitója, a kétkedés működni meg 
nem. szűnt : az meg fogja érteni, hogy az én lelkemben is, nem egyszer, nem is százszor, 
föl-fölébredt a kétség nyugtalanító érzete : helyes-e Szamota kijegyzése, s ha helyes is, nem 
hézagos-e ; nincs-e az eredeti iratban valami, ami a minden magyarázat nélkül vagy elégtelen 
tájékozással kijegyzett szónak használatára nagyobb vagy teljes AÓlágot vethetne ? Mert bár- 
mennyire megbízhatóknak bizonyultak is SzAMOTÁnak főkép az oklevelekből való kijegyzései, 
a tévedés emberi dolog, s néha egyetlen betű elnézése vagy félreismerése is messze eltéríthet 
bennünket a dolog igazi mivoltától.* Ennélfogva ahol valami kétségem támadt — és termé- 
szetemnél fogva támadt annyiszor, hogy meg nem számlálhatnám — legtöbb esetben magam 
kerestem meg, amennyiben lehetséges volt, a kérdéses helyeket, vagy olyanokat kértem föl 
megnézésükre, akiknek a forrás megtekintése kezük ügyébe esett. Az előbbi esetekben a 
magam megerősítő így szava, az utóbbiakban az illető tudósra hivatkozás szolgáljon nagyobb 
hitelül. Szamota valamennp adatának az eredeti forrásokkal való egybevetése nemcsak szük- 
ségtelen volt, hanem egyenesen kivihetetlen is. Az adatokat ugyanis Szamota részben olyan 
forrásokból jegyezte ki, melyek az ő halála óta más elrendezés alá kerültek, melyeket tehát az 
ő jelzései alapján megtalálni már lehetetlen volt ; némely adatai az eredeti iratok olyan töme- 
géből valók közelebbi jelzés nélkül, hogy megkeresésükre nem órák, hanem hónapok kellettek 
volna ; olyan följegyzések is maradtak tőle, melyeknek forrását minden nyomozás, találgatás 
és kérdezősködés dacára sem lehetett az ő rövidített jelzéséből megállapítani ; s végül akadt 
néhány olyan adata is, melynek forrását nem jegyezte volt meg, részint talán azért, mert ő 
maga úgy is tudta volna, részint mert oda írni, emberi gyarlóságból, elfeledte. Én az ilyen 
ellen nem őrizhetett, bizonytalan forrású és forrásjelzet nélküli adatokat is idézem, ha 
fontosak, szótáramban, de az igazsághoz híven az adat mindennemű kétségéről vagy kérdő- 
jellel, vagy a forrásjegyzékben tett megjegyzéssel figyelmessé teszem az olvasót. 

Mármost midőn a szerkesztésben Szamota adatainak ellenőrzésére került a sor, olyan 
mozzanat merült föl amúgy is hosszú időre nyúló munkámban, amely nemcsak lassúbbá tette 
a szótár készülését, hanem ellenállhatatlan erővel kényszerített arra, hogy a Nyelvtudományi 
Bizottság megállapította föladatomtól bizonyos mértékben eltérjek, illetőleg — amiért talán 
nem fog érni szemrehányás — hogy többet tegyek, mint amennyi kötelességeműi volt kitűzve. 
Midőn ugyanis Szamota adatait keresve, sűrűn összerótt, terjedelmes oklevelek s még terje- 
delmesebb, kötetté vastagodó urbáriumok szóerdején kellett végig törtetnem, az ismeretlen s 
SzAMOTÁtól ki nem jegyzett, érdekesebbnél érdekesebb, fontosabbnál fontosabb régi szóknak 
és kifejezéseknek olyan tömege tárult elém, hogy ezeket észrevétlenül, a tudomány számára 
tovább is elrejtve hagynom erkölcsi lehetetlenség volt. így történt, hogy míg SzAMOTÁnak 
egy-egy kétes adatát a forrásban megtalálhattam, számtalan olyan szót és kifejezést jegyez- 
hettem ki, melyeket Szamota vagy nem olvasott, vagy lényegtelennek tartott s föl nem jegyzett. 
Főleg az Országos Levéltárnak Urbaria et Conscripüones című gyűjteményéből lehetett és kellett 

• Példa lehet erre nézve az ily módon Pótlásaim közé jutott sarfatü szó története (1. Egy régi magyar 
ágyúnév c. cikkemet, Magj'ar Nyelv 1905. évf. 172 — 174. 1.). 



BEVEZETÉS IX 

ily módon megszámlálhatatlan sok, nyelv- és műveltségtörténeti szempontból nagy fontosságú 
szót és kifejezést kiaknáznom, s ha már kiaknáztam, a szótárban közkincscsé tennem. Mikor 
ennek következtében szótáram anyagába saját adataimat is föl kezdtem venni, már a szer- 
kesztés munkája közben is nagy kedvet éreztem arra, hogy néhány, SzAnoiÁtól nem használt, 
érdekesebb kéziratban és nyomtatott gyűjteményben is tovább kutatgassak, s igy szerzett 
fontosabb adataimat a szótár eredeti adalékai közé rendre be is iktattam. Ezt a legin- 
Mbb alkalmi böngészést nem hagyhattam abba a szótár nyomása alatt sem, s minthogy 
kétségek ilyen természetű munkában a szedés javítása közben, sőt az ivek lezárásának utolsó 
pillanatában is * sűrűn támadnak, az adatoknak ekkori ellenőrzése is folyton csak szaporította 
saját hozzájárulásaimat Szamota gyűjteményéhez. így történt aztán természetesen, hogy a 
nyomtatás előhaladtával némely betűnek cikkei olyan új idézetekkel is gyarapodtak, melyek 
a már megjelent füzetek vagy kinyomott ívek szavainál is fölhasználhatók lettek volna, 
melyeket azonban ezen szavakra nézve már csak egy épen e miatt is szükségessé vált füg- 
gelékben, a Pótlások és jAvíTÁsoKban értékesíthettem.** Számos esetben már azért is hiány- 
zania kell valamely idézetnek a megelőző betűk szavainál, mert az illető adat a könyv nyom- 
tatása folyamán már ama betűk megjelenése után került csak nyilvánosságra.*** 

Azonban minden szemrehányás megelőzése végett ki kell jelentenem, hogy vala- 
mint Szamota adatai sem teljes Jciaknázásai a tőle Jcutatott forrásoknak^ f ynég kevésbbé 
lehet az én önként és legnagyobb részt alkalmilag gyűjtött adalékaimat az illető gyűjtemények 
teljes-tökéletes földolgozásának tekinteni. Forrásaink teljes kiaknázása a szó igazi értelmében 
lehetetlen is, s ha csupán azon néhány gyűjteményt is, amelyből magam jegyezgettem, ily 
teljességgel akartam volna kimerítni, nem tíz, hanem húsz-harminc évig kellett volna a szótár 
megjelenésére váratnom. Mikor láttam, hogy böngészeteim már is igen lassítják szótáram 
előhaladását s késleltetik befejeződését, úgyszólván erővel kezdtem magamat minden további 
gyűjtéstől visszatartani, s nem egyszer tettem félre magam elől egy-egy forrást, melyet ha 
olvasgatni kezdek, újra el kellett volna merülnöm a legbecsesebb ismeretlen adatok kiakná- 
zásába s szótáramat akár örök időre sem fejezem be. 

A magam gyűjtése tehát csak önkéntes, vagyis inkább önkéntelen megszerzése Szamota 
adatainak, melyek, mint mondám, bár parányi csöppjét teszik is nyelvtörténetünk kimeríthe- 
tetlen tengerének, mégis magukban, az én szerzelékeim nélkül is jelentékeny szótári gyűj- 
teményt alkothaitak volna. Hogy mi és mennyi az én hozzájárulásom, azt a szótár hasz- 
nálója a forrásjegyzék figyelembe vételével észre fogja venni,f f csak annyit jegyzek itt meg, 
hogy míg Szamota, mint történettudós, a XVI — XVII. századi iratokból már inkább csak a művelt- 
ségtörténetileg fontos szókra és kifejezésekre vetett ügyet (a régibb oklevelek adataiban a 
közönségesebb, kevésbbé fontos szók történetére, első előfordulásaira is nagy figyelemmel 
volt) : addig én kiegészítő gyűjtésemben a nyelvtörténet minden mozzanatára s így sokszor 
olyan aprólékos részletekre is gondot fordítottam, amelyek csak a nyelvbúvárra nézve bírnak 
érdekkel.fft 

Lassította a munka szerkesztését több más körülmény is. Mindenekelőtt az, ami bizo- 

* Erre nézve 1. föntebb már említett cikkemet : Egy régi magyar ágyúnév, Magyar Nyelv 1905. évf. 172. 
■** Vö. Századok 1905. évf. 280, fölkelö-zálog alatt. 

*** L. pl. a Magyar Nyelv 1905. évf.-ból idézett adatokat, melyek egy részét a szótár utolsó betűiben 
még fölhasználhattam, míg más részüknek már csak a függelékbe lehetett jutniuk. 

t Hogy mennyire nem aknázta ki teljesen Szamota a tőle idézett forrásokat, annak bizonysága lehet 
a pannonhalmi apátság 1211-iki oklevele, melynek magyar anyagát azóta Erdélyi László a Nyelvtud. Közle- 
mények XXXIV. kötetében kimerítően ismertette (388—416. 11.). 

tt Az egész szótár 40 — 42 ezerre tehető idézeteinek körülbelül negyed részét mondhatom magaménak. 
ttt A tisztán nyelvi érdekíí adatok közt pl. az el-, ki-, meg- stb. igekötös igék csaknem mind a saját 
gyíijtésem alapján kerültek a szótárba, a Pótlások között pedig alig egy-két idézet való már Szamota 
hagyatékából. 

Magyar Oklevól-Szótár. II 



X BEVEZETÉS 

nyara növelte a szótár megbízhatóságát, hogy az adatok legnagyobb részének összegyűjtésén 
kívül, anii Szamota fáradságának a gjümölcse, a szerkesztésnek minden de minden munkáját 
egymagam végeztem. Csak az adatok sokszorosítását bíztam részben idegen kezekre, de 
ezeket a másolásokat is az utolsó betűig és vonásig egybevetettem az eredeti kijegyzésekkel, 
a felelősség tehát ezekért is engem terhel, jobban mondva ezeket is a magam kezeírásának 
tekinthetem. A szedés ja\átását is az első betűtől az utolsóig egyedül végeztem, s ez volt 
munkámnak legfárasztóbb, legkeservesebb része. A nyolc százados nyelvi fejlődést tükröző 
adatok rengetegében nem századról századra, hanem oklevéhről oklevélre, sőt idézetről idézetre 
változván a helyesírás, a szedés javításának úgy szólván betűről-betűre kellett haladnia, s 
minthogy a legteljesebb hűséget és pontosságot tartottam kötelességemnek, ez a rettenetes 
munka, a hány hasábot számlál a könj^, csaknem ugyanannyi órámnak szakasztotta gyümöl- 
csét. A kétes adatok legnagyobb részét magam kerestem elő, a magam szemével néztem 
utánuk. Sok fejtörést, utánajárást kívántak Szamota forrásjelzései is, melyek nem egy esetben 
a fölismerhetetlenségig voltak rövidítve, úgj^hogy némeljiiket hosszas, eredménytelen kísérle- 
tezés után egy-egy szerencsés ötlettel tudtam végre is megfejteni.* A munka lassúdását leg- 
nagyobb mértékben az a körülmény okozta, hogy a szerkesztői működésem harmadik évében 
megalakult akadémiai Szótári Bizottság előadójává s ezzel az új Nagy Szótár munkálatainak 
vezetőjévé választott, mely tisztemhez időm legjavának fölhasználása vált szükségessé. 

Az Oklevél- Szótár szedéséhez ily körülmények között 1901 szeptemberében foghatott a 
nyomda, s az első füzet (1 — 5. ív) 1902 november havában jelent meg,** míg a munka teljes 
kiadása több mint negyedfél évig váratott magára. 

A munka füzetekben jelenvén meg, ilyen részeiben tudósainknak már évek óta kezén 
forog, s nyelvészeti kutatásokban elég sűrűn történt reá hivatkozás is. Ezért a X. füzet 
megjelenése után, 1904 október havában azzal a kéréssel*** fordultam az Oklevél-Szótár 
olvasóihoz : legyenek szívesek szótáramra vonatkozó észrevételeiket, kifogásaikat valamely 
tudományos folyóiratban mielőbb közzétenni, vagy pedig egyenesen velem közölni, hogy a mű 
függelékében (« Pótlások és javítások ») az észrevett hibákat mindjárt helyre is igazíthassam s a 
szótárt ezzel értékesebbé tehessem. Az anyag nagyságánál és sokoldalúságánál fogva éreznem 
keUett természetesen, hogy, amitől egyetlen szótáríró sem ment, az én könyvem sem lehet 
tévedések nélkül. 

Kérésem eredményeként Szily Kálmán a Századok 1904. évfolyamának 8., 9. és 10. 
füzeteiben mindjárt több becses helyreigazítást tett közzé,t később Takáts SándoríóI jelentek 
meg a Magyar Nyelv 1905. és 1906. évfolyamában helyreigazító közlések és fejtegetések, 
végül pedig « Nyelvtörténet* címmel a Századok 1906. évfolyamának 193 — 213. lapjain 
ugyanő tőle egy terjedelmesebb bírálat.ff Levélben Horger Antal közölte velem sok hasznos 
észrevételét, Karácsonyi János pedig már kérésemet megelőzőleg volt szíves az első füzetek 

* Egy forrásjelzésnek értelmét máig sem tudtam megállapítani («T. A.») ; egyet pedig («U. I.») csak 
a szótár befejezése után sikerült megfejtenem, anélkül, hogy a vele jelzett adatokat ellenőrizhettem volna. 

*• A többi füzetek megjelenésének ideje: II. füzet (6—10. ív): 1903 január; III. f. (11—15. ív): 1903 
március ; IV. f. (16—20. ív) : 1903 április ; V. f. (21—25. iv) : 1903 május ; VI. f. (26—30. ív) : 1903 szeptember ; 
VII. f. (31—35. iv) : 1903 november ; VIII. f. (36—40. ív) : 1904 január ; IX. f. (41—45. ív) : 1904 március ; 
X. f. (46—50. ív) : 1904 május ; XI. f. (51—55. ív) : 1904 november ; XII. f. (56—60. ív) : 1905 április ; XIH. f. 
(61—65. ív) : 1906 február. A XIV. füzet utolsó (70.) íve ez évi május 4-én, a szótár befejező, 76. íve pedig 
május 26-án kapta meg az imprimatur-t. Ezt egjTészt a források használatának magj^arázatáúl, másrészt 
azért jegyeztem föl, mert a sajtó egyszerre több füzet borítékát nyomván ki, némely füzetek külsején hibás 
(régebbi) évszámot alkalmazott. 

••• Megjelent a Magyar Nyelvőr, Századok és Akadémiai Értesítő 1904. évi októberi füzetében és az 
Egyetemes Philologiai Közlöny ugj'anezen évfolyamának 790. lapján. 

t Rájuk vonatkozó észrevételeimet 1. a folyóirat 1905. évfolyamának 186—187. és 280—281. lapjain. 

tt Erre vonatkozó válaszomat lásd a Magyar Nyelvőr XXXV. kötetének 145—155. és 193—206. lapjain. 



BEVEZETÉS XI 

néhány tévedésére figyelmeztetni, s ugyané lekötelező figyelemben részesültem Pungur Gyula 
részéről is egy természetrajzi értelmezésre vonatkozólag. Az így nyert figyelmeztetéseket, 
valamint a magam észrevette hibák helyreigazítását a könyv függelékében találja az olvasó, 
az előbbieket természetesen oly módon és csak annyiban, ahogyan és amennyiben elfogad- 
hatóknak tartottam. 

íme szótáram története. Lényegtelennek látszó részleteket fog talán egyik-másik olvasó 
találni bennük, de én ügy érzem, hogy mindezt el kellett mondanom, mert a műről igazságos 
ítéletet a tudományos bírálat e nélkül nem alkothat. 

Számot kell mármost adnom arról : miképen használtam föl a SzAMOTÁtól maradt anyagot ; 
miképen aknáztam ki az adatokat; mit tartottam szótáramba, mint a Nyelvtörténeti Szótár 
pótlékáha, fölvehetőnek ; hogyan jártam el a régi szók és kifejezések értelmének megállapí- 
tásában ; s végül meg kell az olvasót ismertetnem szótáram szerkezetével, vagyis használata 
módjával. 

Előre bocsátom és hangsúlyozom, hogy a szótár, amint az olvasó előtt áll, egész szerke- 
zetével, minden értelmezésével, fölvilágosításával és egybevetésével az én munkám, Szamotáó 
csupán az adatok legnagyobb részének kijegyzése s azon észrevételek, melyeket mint Szamota 
jegyzetét («Szam. jegyz.») mindenkor külön megjelöltem.* Az adatokbeli hibák, amennyiben 
az adat Szamota gyűjtéséből való s magam ellen nem őrizhettem, a gyűjtőt, minden egyéb hiba 
és tévedés engem terhel. 

Az anyag" kiaknázásának elvei. A SzamotáíóI hátrahagyott rendezetlen nyersanyagnak 
kiaknázásában főelvem volt : csak azt venni föl szótáramba, ami a Nyelvtörténeti Szótár 
kiegészítésére és helyreigazítására, illetőleg a Nyelvtört. Szótárbeli szóanyag történetének 
nagyobb megvilágítására és helyesebb értelmezésére szükségesnek és fölvehetőnek mutat- 
kozott. E szempont szigorú alkalmazása, képzelhetni, mennjdre óvatossá és lassúvá tette 
amúgy is aprólékos, vesződséges szerkesztői munkámat. 

Ami az anyag fölhasználásában követett eljárásom részleteit illeti, mindenekelőtt azt kell 
kiemelnem, hogy szótáramat a régi magyar szók^ világosabban mondva fogalomszók gyűjtemé- 
nyének tekintettem, s ennélfogva belőle a puszta neveket^ vagyis a tulajdonneveket^ mint ilyeneket 
kirekesztettem. Ezt nemcsak azért tettem, mert a Nyelvtört. Szótár is a fogalomszók tárháza kívánt 
lenni s mert Szamota gyűjtése is ilyen irányú volt s maga is csak a régi közszók gyűjteményének 
egybeállítását tűzte volt ki föladatáiU **, hanem azért is, mert a neveket mint ilyeneket, főkép 
különböző népvándorlási rétegekből alakult országunkra és sokféle nemzetiségből összeverődött 
népünkre nézve, nem tartom a szókincs olyan szerves elemeinek, mint általános fogalmaink 
kifejezőit, a közszókat. Ha minden személynevet és heljnevet mint ilyent, amely Szamota 
adataiban található volt, külön szóként vettem volna föl szótáramban, akkor a magyar nyelvre 
nézve értelem nélküli neveknek rengetegétől nem lehetett volna az igazi szókat^ a régi 
magyarság fogalmainak kifejezőit látnunk. A tulajdonnevek történelmi és hangtörténeti fon- 
tosságát egyetlen nyelvész sem vonta kétségbe, de helyesen jár el a nyelvtudós, ha a neveket 
tudatosan különválasztja a szóktól^ s mikor s^'otárt készít, nem vegyít ebbe olyan elemeket, 
melyeknek tárgj^alása külön weüeskönyvbe (onomasticon), illetőleg a történeti hangtanba való.*** 

• L. pl. a víz-kelet értelmezését, a vendég szó 1245-iki adatát stb. 

" Ennek bizonyságául csak egy példát említek : a Csákvár helynév adatához Szamota csupán a í'ár-at 
irta föl cimszóúl, mert nyilván csak ezen szónál akarta a kiirt helyet a szótárban idézni, Csákvár-at mint 
helynevet, a tulajdonnevek egész seregével együtt, külön nem kivánta tárgyalni. 

*** L. e kérdésre vonatkozólag, amit Az új Nagy Szótár föladatáról című székfoglalómban (Budapest, 
Dobrowsky és Franké, 1899 és Akadémiai Értesítő X. köt., 22., illetőleg 70. s köv. 11.) kifejtettem. Az itt 
fölsorolt jeles szótárirói példaképekhez csak LAROussEt említem még, aki gyakorlati célú Dictionnairc compleí 
ülufitré-iét (1902) is két különálló részre osztotta, melyeknek címe : Didionnaire illustré de la langue fran^aise 
és Dictionnaire illustré des noms prnpres. 

n* 



Xn BEVEZETÉS 

Minthogy tehát föladatomul szcMr készítését tűztem ki és nem egyúttal neveskönyvét, 
anélkül hogy a neveknek történelmi és nyelvtörténeti fontosságát ezzel tagadni óhajtottam 
volna, természetes, hogy a hely- és személjoiévi adatok szótáramban csak annyiban szerepel- 
nek, amennjáben határozott magyar közszókat tartalmaznak, s azon szók alatt keresendők, 
amelyeket magukban foglalnak, Aszófő, Nyárasapát stb. stb. helyneveinket pl. külön cikkül 
hasztalan keresi az olvasó e szótárban; alkotó részeiket ellenben, az apái, aszó, /o, nyáras 
stb. fogalomszók alatt minden fölvételre méltó fontos adataikkal — amelyeket t. i. Szamota 
hátrahagyott, vagy magam följegyezhettem — megtalálja. Épenséggel nem az volt az elvem — 
mint Melich véli eljárásomból* — hogy amit meg tudtam magyarázni, fölvettem, amit nem, 
kihagytam. Azon neveket vettem föl ugyanis, amelyek vagy világosan magj-ar közszók, vagy 
bizonyos oknál fog\'a a maguk korában nézetem szerint ilyenek lehettek. Fölvettem tehát 
kivételesen olyan neveket is, melyeknek értelmét nem tudtam ugyan megállapítani, melyekről 
azonban magyaros hangzásuk és alakjuknál, valamely mai tájszavunkkal való egyezésüknél, vagy 
róluk fönmaradt régi megjeg}'zéseknél fogva némi valószínűséggel föltehettem, hogy a maguk 
korában közszói értelemmel is járatosak voltak. így kerültek szótáramba s kaptak ott külön 
cikket pl. az Endös^ Odorvas, Osztáros személjTievek magyaros alakjuk és hangzásuk alapján, 
Cséke, CseM a mai cseke tájszóval s a régi csek{-ih) igével, Renyő a mai renyődik, renyödi, 
rényőzködik tájszókkal való lehetséges összetartozása révén, Thakus (1466) és Zákány a mai 
tákos, zákány tájszavakkal való föltűnő egyezésüknél**. Aha pedig Anonymusnak egy meg- 
jegyzésénél fogva, melyből a névnek egykori közszói használatára (<pater, vater> jelentéssel) 
lehet némileg következtetni. Berettyó-t, Erdély-i — megvallom — elvemtől eltérőleg vettem 
föl külön cikkekben, csupán azért, mert teljes bizonyossággal kimutatott alkotó elemeik 
{berek-j-jó, erdö-\-elv) annpra elhomályosodtak már, hogy a szótár minden használója bizonyára 
mai egybeforrt alakjuk szerint s nem alapszavaiknál keresné őket, azonban az alapszóknál 
is megtalálja az olvasó a szükséges utalásokat. IMíndezen s más efféle köz magyar szóknak látszó 
neveket tehát csak kivételképen s a köznév voltukra nézve kéteseket kétségeimnek határozott 
kifejezésével iktattam szótáramba, s ha fölvételükben és értelmezésükben talán többször is 
tévedtem, legyen mentségem az a körülmény, hogy neveink nyomozása terén Melich legutóbbi 
nagybecsű búvárlataiig *** jóformán alig történt valami nyelvészeti irodalmunkban. És bármily 
aggályossággal vetettem is a régi neveket mai magyar szavakkal egybe, már szótáram befeje- 
ződése előtt is nem egyről vissza kellett vonnom nemcsak habozva tett, de olykor határozott 
állításomat is, amint a függeléknek bitó, bot, buga, cseke, duda, illetőleg karácsony és poroszló 
cikkei tanúsítják. A további nyomozások bizonyára egyéb ilyen szókat is idegen eredetű 
neveknek fognak könyvemből magyarázni. 

Szándékosan tettem a nevek közt általános kivételt keresztneveinkkel, eg)Tészt azon 
okaim alapján, melyeket fönt idézett székfoglalómban f már kifejtettem. A keresztnevek 
ugyanis mintegy a tulajdonnév és köznév határán állanak, természetüknél fogva minden más 
névnél jóval sűrűbben fordulnak meg ajkunkon, nyelvünk természetéhez legjobban simultak, 
s nagyobbára teljesen magyaros alakot öltöttek, úgyhogy tanulságos fejlődésük föltüntetését 
szótáram céljához sokkal közelebb állónak tarthattam. Másrészt be akartam fölvételükkel 
azon Ígéretet váltani, melyet a Nyelvtörténeti Szótár szerkesztői bevezetésükben (XVIII. 1.) 

• Nyelvtud. Közlemények XXXV.134. 

•• A zákány szó valamely madár jelentéssel a NySz.-ban is előfordul (1. 1. zákány alatt). 
*•* L. Melich Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1903., 1905. és a Nyelvtud. Közlemények XXXII. s kOv. 
köteteiben) című nagyobb szabású munkáját, továbbá következő értekezéseit : Adatok a magyar nyelv és 
helyesírás történetéhez (NyK. XXXIV. 132 — 147), «Rüus explorattdae veritatviy> (vitázó cikk a Nyelvtört. 
Szótár ügyében, Nyr. XXXUI. 305 — 327) és Adatok hazánk honfoglaláskori s X — XII. századi helyneveinek 
értelmezéséhez (Magyar Nyelv 1906. évf. 49—58 és 97—106). 

t 24. 1., illetőleg Akad. Értesitö X.72. 



BEVEZETÉS XHI 

erre vonatkozólag tettek, nielylyel azonban adósak maradtak. A keresztnevek adatainak 
gyűjtésére Szamota kevés ügyet vetett, azért az Oklevél-Szótár e nemű idézetei nagyobb 
részben saját alkalmi böngészeteimből valók. így egészítettem ki a népnevelő {horvát, német 
stb.) adatait is, melyeknek tárgyalását a Nyelvtört. Szótár (id. h.) szintén liiábau igérte. 

A nevekre vonatkozólag csak azt kell még megjegyeznem, hogy a régi közszóknak 
olyan -d, -di képzős származékait, melyek csupán hely- és személynevekűl szolgáltak, melyeknek 
ennélfogTa közszói minőségük alig lehetett, szintén nem tárgyaltam külön cimszókként, hanem 
Helyn. szárm., illetőleg Szárm. jelzéssel alapszavuk cikkének végéhez iktattam. Pl. Árpá-d, 
helynevet árpá-hoz, Balog-d-ot balog-hoz, Holniod-ot, Hohnodi-t halom-hoz ; Buzad, Mogdi, 
Magiidi, Mogd személyneveket Inizá-Yioz és mag-\ioz, stb. 

Nagy óvatossággal kellett eljárnom a régi idegen szók fölvételében. Latin okleveleinkben, 
mint tudjuk, sűrűn fordulnak elő az élő beszédből átvett nem latin szók, melyeket a kiállítók 
vulgo, vulgariter stb. megjegyzés kíséretében iktatnak a szövegbe, anélkül hogy minden- 
kor megmondanák : mely nemzet nyelvén járatosak azok. * Minthogy mármost a hazánkban 
élő német és szláv nemzetiségek szavai is belekerültek ily módon okleveleinkbe, sokszor igen 
nehéz eldöntenünk : meghonosodott szók voltak-e azok a magyarban is vagy nem. Ily esetek- 
ben a merőben idegen hangzásií nem magyar szóknak fölvételétől tartózkodtam ; a magyaros 
hangzásúakat pedig, ha meghonosodott voltuk valamely oknál fogva bizonyosabbnak nem 
látszott, csak kétkedéssel iktathattam szótáramba. Nem vettem föl ez okból pl. a következő 
adatok német szavait : 1545 : Az hauszgezindnek attam (OL. Nád. 42, «Bécsben» Szám. jegyz.). 
1544 : Attam az hausz Tcnehtnek pragaba inna ualo pénzt (OL. Nád. 40). 1551 : Vramnak 
slof trungot bort (uo. 42). 1358: Cum Censu terragy purugreht dicti (Zichy Okm. 111.119). 
1388: Singulis annis racione redditus Purkrecht dicti (uo. rV.361). 1404: Perpetuo racione 
wlgo j;?trATec/ií dicto (OL. D. 8952). 1461 : Racione redditus wlgariter porckrecht dicti (uo. 
15623), stb. ** 1453 : Pro octodecim florenis auri puri hungar[icalibus] boni veri et justi pon- 
deris ac vigiuti quinque denarüs Zölden [így] vocatis dedisset, vendidisset (uo. 14675, « Szakácsi, 
Somogy m.» Szám. jegyz.). 1456: Cum moneta Solden wlgariter nuncupata (Pannh. 34/L, 
1. HazaiOkm. n.331, «Soniogyban» Szám. jegyz.).*** Vagy a következő helyek latin szavait: 
1587: Sypölczöknek az öz löwöknek bibalist attak (OL. Nád. 40). f 1544: Uöttem cisuralist 
(uo. 41).tt Stb. Ezen és más hasonló latin, német és szláv szókat, bár hazai oklevelekben 
fordulnak elő, nem vettem föl szótáramba, mert alig számíthatjuk őket a régi magyar szókincs 
elemei közé. Nem vették föl ezeket és párjaikat idegen hangzásuknál fogva régi szótáríróink 
sem, bármennyire ismeretesek és járatosak voltak is a maguk korában, legalább a műveltek 
ajkán, s így érthetjük meg például, hogy míg a juhfejő helyet, juhaklot jelentő s magyaros 
hangzásúvá lett esztrenga szót Molnár Albert már 1621-ben szótárba iktatja, addig ennek 
eredetibb, de merőben szlávos sztronga alakjáról s bizonyos vidékeken általánosan ismert 
«pásztoradó» jelentéséről fff egyetlen szótárírónk sem emlékezik meg, bár világos, hogy áz 
esztrenga sem lehetett a magyarság egész nyelvterületén elterjedve. 

Ezzel ellentétben, ahol szükségét láttam, fölvettem a magyar szók igazoló adataiul azon 
latinnak látszó szókat is^, melyek a latin szövegben nyilván nem egyebek, mint magyar szavak- 
nak latinos végzetűvé alakított, latinul ragozott másai. Pl. acones, akonem (akó), chyzmas 
(csizma), divhnam, diihnas (dunyha, régebben : duhnya), haydones, haydomim (hajdú, régeb- 
ben : hajdó), johagiones, iouhagionum (jobbágy, régebben : jóbágy), moharo (mohar, szövetfaj), 

• Vö. Sasinek Glossarium c. cikkét, Történelmi Tár 1893. évf. 1 — 32. 1. 
•• Vö. Bart^vl Glossariumában purgrecht, purkrecht, purugreht alatt. 
**• Vö. ^soldin : kleine münze, aus it. soldo vom lat. solidus» Lexer. 
t Vö. bibale, hibales borravaló, Bartal. 

tt A. m. cutellus scriptorius, Murm. (2554. sz.) ; scalprum librarium, Bartai,. 
ttt L. TakIts Sándor cikkét Sztronga cím alatt a Magyar Nyelv 1906-iki januári füzetében (22-- 29. 1.). 



XIV BEVEZETÉS 

nasuas (násfa. régebben : násva), stb. Sőt némely magyar sza\ninkra nem is tudok mást, 
mint latin szövegbeli, latinul ragozott alakot idézni, pl. a jJcitvaria, 2J<^i'V(^'*"i'Sta és safariná-ra ; 
a két előbbinek magyaros írású {jyafJiivariam, pathwariste) adataiból azonban úgy látszik, 
mintha maguk az oklevél írói is éreztetni akarnák, hogy nem remekkori latin szókat alkal- 
maztak. 

Számot kell adnom arról is : mit és mennyit vettem föl az egyes szók igazoló adatául 
SzAMOTA jegyzeteiből s a magam gyűjtéséből? A mit kérdésére voltaképen megfeleltem már 
föntebb (VII, 1.), midőn elmondtam : minő céllal, mily szempontoktól vezetve kutattam át s 
vetettem a Nyelvtört. Szótárral össze Szamota följegyzéseit. Szükségesnek tartottam minden 
olyan adat idézését, mely a régi magyar szókincs ismeretét bármely tekintetben kiegészíti 
vagy helyreigazítja : mely a ma is élő szónak legrégibb, a kihaltnak meg legkéseibb haszná- 
latára fontos tanúságúi lehet ; mely rendes vagy kivételes alkalmazásmódját tüki'özi eddig 
csupán szótárakból ismert szavainknak ; mely ismeretlen alakban vagy jelentésben tüntet föl 
eddig is kimutatott magyar szókat. 

Minthogy szótáram némely címszó alatt nag}^obb számmal, talán fölösnek is látszó 
mennjiségben idézi az adatokat, szükségesnek vélem, hogy ezen általános szempontjaim alkal- 
mazását néhány érdekesebb részlettel megvilágítsam, s amennjdben kívánatos, igazoljam. 
Általában azt tartom, s erre szótárak forgatásából szerzett tapasztalataim tanítottak : hogy a 
szótárírónak nem igen tanácsos fukarul bánni a megvilágító idézetekkel; pazarló legyen 
inkább látszólag, mintsem fukar merő takarékosságból. S ha igazam van ebben általában, 
még kevésbbé szabad az idézetekkel fukarkodni a régi nyelv szótárának. A szó igazi értéké- 
nek, a tényleges nyelvhasználatnak megértéséhez nézetem szerint a jelentések egyszerű meg- 
állapítása nem elegendő : látnunk kell, minő kifejezésekben, mely szókkal kapcsolatban, mely 
fogalmakra alkalmazva használta a nyelv egyik vagy másik szavát. Nem ismeretlen a nyelv- 
szokásnak az a sajátsága, hogy bizonyos szót némely fogalmakra vonatkoztatva nem haszná- 
lunk, bár jelentésénél fogva ezeki-e is alkalmazható volna (pl. állatról a meghalni igét, a 
töhbé szót állító mondatokban, stb.). A szótárírónak tehát, főkép a régi szókincs lajstromozó- 
jának gondot kell fordítnia arra is, hogy a szók használatmódját lehetőleg minden fontos 
vonatkozásában föltüntesse. Ezen elvemet megerősítve találtam a német tudós-társaságoktól 
szerkesztett Thesaurus Linguae Latinae-nek azóta megjelent füzeteiben, amely mintaszerű 
szótár a szóhasználat ilyen részletező, pontos és rendszeres föltüntetésének követésre méltó 
példáját adja. Hogy csak egyet említsek, az aduro igénél pl. külön-külön van megállapítva 
a szónak eredeti értelemben tűzről, fagyról vagy hidegségről, erős fényről, erős orvosságok- 
ról, átvitten szeretetről, gyűlöletről s egyebeki-ől való használata, stb. 

Hogy mármost eljárásom részleteire térjek, nagy gondot fordítottam az adatok fölvéte- 
lében arra, hogy ezek a szóval jelölt dolgot tárgyilag is, és mentül több oldalról, megvilá- 
gítsák. A bo7' szó némely adata pl. a bornak különféle régi kezelése és készítése módját, 
az eceí-é, vaj-é, vászon-é az ecet, vaj, vászon használatát, a hal-é az étel készítését világítja 
meg, a prés-é (1597) a szerszám leírását tartalmazza stb. Ezekben és hasonlókban műveltség- 
vagy jogtörténeti szempont is szükségessé tette a különben eddig is ismert szó adatának 
fölvételét, de több példát eljárásom megvilágítására fölös volna idéznem, mert a szótár hasz- 
nálója bizonyára mindenütt észre fogja venni a külön okot, amelynél fogva az adatot idézen- 
dőnek vagy legalább idézhetőnek tarthattam. Némely helyeket azért vettem föl, mert a 
Nyelvtört. Szótár adataihoz képest új használatkörben, eddig ismeretlen vonatkozásban, vagy 
jellemzőbb és nagyobb világításban, illetőleg szólásszerű alkalmazásban tüntetnek föl egyébként 
ismeretes régi szókat. Máskor azért vált szükségessé egy-egy adat fölvétele, mert az amúgy 
régibb korból, pl. szótárakból kimutatott szóra, illetőleg alakra a Nyelvtört. Szótár megvilágító 
idézetet vagy épen nem, vagy csak egyet-kettőt idéz. Olykor azért idézek egy-egy késeibb 
adatot, mert a NySz. az illető szó életét csak a XVI. vagy XVII. századig bírja kimutatni. 



BEVEZETÉS XV 

Némely közönségesebb szóra kevésbbé régi adatot azért vettem föl pl, mert benne a szó 
személynévül van használva s a köz magyar szóknak nevekúl alkalmazása néplélektani szem- 
pontból fontos és érdekes jelenség. Ez okból talál az olvasó némely közönségesebb szavakra, 
mint ér, erdő, falu, föld, ház, hegy, Tcő, patak, sziget, íít, vár stb. egész tömeg idézetet, 
melyek egy részének szorosan vett nyelvtörténeti fontossága nincs ugyan, de a helységek, 
határrészek elnevezésében kifejeződő észjárásnak érdekes régi nyilvániűásai s így fölvételük 
bizonyára nem volt szükségtelen. Olykor csak azért idéztem több adatot, hogy a szónak 
gyakori használatát tüntessem föl. Hogy a szó alakjának és helyesírásának fejlődését tükröző 
adatok nyelvészeti szempontból fontosak, nem kell bizonyítanom. 

Mindezen általános és részletes szempontok természetesen nem csak a SzAMOTA-féle 
adatok kiaknázásában, hanem a magam gyűjtésében, illetőleg a magam gyűjteményének 
fölhasználásában is irányadóim voltak. Mind a Szamota, mind a magam gyűjtését lehetőleg 
teljesen kiaknáztam, vagyis csaknem minden idézet valamennjd olyan címszó alatt megtalálható, 
amelyre nézve valamely szempontból, a NySz. adataihoz képest, használható volt. 

De bármily nagy figyelemmel, bármily elmélyedéssel olvastam is a magam használta 
régi szövegeket, s bármüy behatóan \1zsgáltam is át Szamota gyűjtését, bizonyára rajtam is 
nem egyszer teljesült a gyűjtőknek az a közös végzete, hogy egy-egy közönségesnek látszó, 
de nyelvtörténeti szempontból talán annál fontosabb szó vagy kifejezés el-elsiklott szemem 
elől. Ezekkel a legközönségesebb szókkal és szólásokkal úgy vagyunk, mint a levegővel: 
benne élünk és mozgunk, anélkül hogy éreznők és gondolnánk reá.* Szerencse, hogy 
néhányát az ily okból kimaradt szóknak és szólásoknak utóbb idejekorán mégis észrevettem 
s a «Pótlások» közé beiktathattam.** A végleg észrevétlenül maradtakért, akinek szeme 
mindent meg bír látni, az dobja rám az első követ. 

Arról is számot kell adnom, hogy a régi szókincs e szerény gyűjteményében mit vettem 
föl külön címszónak? Már föntebb (XI. 1.) kifejtettem, hogy szótáramat csak a közszók, az 
úgynevezett fogalomszók gyűjteményének terveztem. Midőn tehát az adatok régi kifejezéseit 
vizsgáltam, szorgosan meg kellett latolnom : mit lehet a régi jelzős, illetőleg jelzői kifejezések 
vagy összetételes elnevezések közül külön, önálló fogalomnak, általános értékű szónak tekinteni? 
E kérdést a rendelkezésem alá került szórványos, olykor magukban álló adatokból sokszor 
nem lehetett teljes biztossággal eldöntenem. Aki több adatot ismer az itt gondolt ritkább 
kifejezésekre, akinek ezek általános, önálló fogalom-értékéről saját kutatásai alapján biztos 
tudomása lehet, az szótáramnak ebbeli tévedéseit, illetőleg határozatlanságát is heljTe fogja 
majd igazíthatni. Mert az efféle jelzős, jelzői és összetételes régi kifejezések nem hiányoznak 
az Oklevél-Szótárból, sőt valamennyi alkotó elemük címszava alatt, tehát több helyen is 
megtalálhatók ; csak külön cikk, külön címszó nincs nekik szentelve, mert helyesebbnek 
tartottam önálló fogalomnak nem tekinteni azt, ami annak biztosan nem mondható, mintsem 
olyan külön fogalmak ismeretét fogni rá őseinkre, melyek az ő lelkük világában külön sohasem 
éltek. Hogy egy-két példát említsek, vájjon külön fogalmaknak kellett volna-e néznem a 
kőhordó út, terhes lit kifejezéseket, amelyeknek adatait bizonytalanságomban a köhordó, 
terhes és út címszók alatt idézem ? Vájjon az egyetlen 1501-iki adat köz tnezö-je önálló 
műveltségtörténeti fogalmat rejt-e? A szintén egyedül álló 1336-iki adatból: «cum cellario 
deserto quod vokpijnche nominatur» — következik-e talán, hogy eleink minden elhagyott 
pincét vakpincének neveztek? Kétségtelen adataim vannak ugyan a XVHI. századból arra, 
hogy a boszorkányokat régen széjjasszony-nak is nevezték, s meg is találja olvasóm e szót 

* Vö. «A legújabb Magyar és Német Kézi Szótár» cimü ismertetésemet, Magyar Nyelv 1905. évf. 
311—312. 1. 

•* így lettem pl. csak utólag figyelmessé az elneveti magát kifejezésre, amely nincs meg a NySz.-ban ; 
így jártam a nagyin is közönséges adta-teremtetté-vel ; s a nem-adhatójá-t sem veszem észre adataimban, ha 
Lehr a Magyar Nyelvben (II. 36) külön cikket nem ír róla. 



XVI BEVEZETÉS 

ilyen jelentéssel a szótár Pótlásai között ; de fölvehettem volna-e a szépasszony {= boszorkány), 
címszót az egyetlen 1394-iki adat alapján is, melyet a főrész asszony és széjj cikkében 
találunk: «Dominas Zypazzon et Hewlgazzon», mikor e helyen kedveskedő elnevezésnek 
kell tartanunk"?* Bizonyos, hogy a külön cimszók, az önálló fogalmak megállapítása dolgában 
következetlenségeket is találni szótáramban. De melyik szótáríró tudna ilyenekben végig 
következetes maradni ? 

Az Idézetek jellemzése. Az idézetekről, melyeknek pontos korhatárait az 1055. és 
1799. évek teszik, még el kell egyet-mást mondanom. 

SzAMOTA adatai közül a nagyobb rész, vagyis az oklevelekből valók — melyekről köny- 
nyebb idézhetőség végett szótáramnak a jj«rí(? j?oííori az OKLEVÉL-SZÓTÁR nevet adhattam 
— amint számtalan utánanézésből meggyőződtem, hívek és pontosak, s ha hiba itt-ott elő- 
fordulna bennük, az nem lehet több, mint amennyi a leggondosabb, legmegbízhatóbb gyűjtőn 
is megeshetik. Már a későbbi, XVI— XVII. századi forrásokból, urbáriumokból, levelekből s 
egyéb iratokból, nem találtam kijegyzéseit a legkisebb részletekig pontosnak, de megbíz- 
hatóság tekintetében ezek is jóval fölötte állanak azon közléseknek, melyeket más történet- 
íróinktól birunk s melyeknek nyelvi pontatlanságaival A nyelvemlékek közlése módjáról cimű 
akadémiai fölszólalásomban foglalkoztam.** Egyes ilyen adatait, ha miben kétségem támadt, 
eredetijükkel egybevetvén,*** a későbbi betűk alatt nem egyszer saját, teljesen hű kijegy- 
zéseimmel cseréltem föl, s az azonos helyeknek ilyen kétféle kijegyzéseiből f mindenki lát- 
hatja, minő részleteket hagyott Szamota az újabb adatokban figyelmen kívül. S valamint nem 
mellőzhettem SzAMOTÁnak azon adatait sem, amelyeket némely tekintetben már eleve nem 
tarthattam egészen pontosnak, s nem mellőzhettem akkor sem, ha utánuk néznem lehetetlen 
volt: ép úgy rá voltam s rá van minden nyelvész azon többé-kevésbbé gyarló közlésekre 
is szorulva, melyeket más történetíróink adtak ki, s melyekben sokszor igen fontos hibák, 
merőben félrevezető tévedések is előbukkannak. Az ilyen közlések fölhasználásában nagy 
óvatossággal jártam el : amiben fontos kétségem támadt, azt, ha lehetséges volt, az eredetiből 
idéztem ; ha ehhez hozzá nem juthattam, vagy egészen mellőztem a helyet, vagy kérdőjellel 
adtam kifejezést a részletek pontosságában való kétségemnek. Főkép hangtani és alaktani 
szempontból hibásak az ily közlések, de a bennük előforduló becses szók miatt nagy kárnak 
tartottam volna teljes mellőzésüket. A szótár forrásjegyzéke azonban minden ily hibában szen- 
vedő gyűjteményről híven megmondja, hogy közlései nem pontosak, nem betűszerintiek; az 
ily forrásból való idézeteket tehát a szótárforgatók mindig kritikával fogják használni. Némely 
eíféle közlések megbízhatósága iránt csak később támadtak aggályaim, s innen magyarázható 
az, hogy e források adatait kezdetben a kiadás, később — ahol szükségét láttam — az 
eredeti szöveg alapján idézgettem. Arra is volt eset, hogy némely adatot az előző betűkben 
Szamota kijegyzése szerint közöltem olyan forrásból («0L. Nád.»), amelyben, azóta történt új 
rendezése következtében, a régi jelzet alapján meg nem találhattam, s később véletlenül 
mégis ráakadva, az új jelzés szerint («0L. Nád. Számad.») a magam kijegyzése alapján 
idézhettem. (L. a csákány és legyező szók 1533-iki adatát.) 

Minthogy az adatok csaknem valamennyi bennük előforduló fontos szó alatt megtalál- 
hatók, helyesen tesz a szótár használója, ha a kétesnek tetsző idézeteket a maga megnyug- 

* Szipasszony Razinakereszturi Jánosné volt, Höígi/asszony pedig Bikszádi Petemé, kik a vasvári 
káptalan előtt bizonyos örökrészeiket nagybátyjukra ruházták át (1. SoprOkl. I. 518 — 519). 

•* L. Magyar Nyelvőr 1906. évf. 62—74. 1. 

••• Ahol saját megjegyzésemül [igy]-et talál az olvasó, azon helyeknek mind magam néztem utánuk. 
Minden egyes adatot, sajnos, lehetetlen volt ellenőriznem. 

t Vö. pl. a fogyatkozás és ütü-óra idézetét ; amaz SzAMOTAtól, ez tőlem való. Epigy van a dolog a 
cikkely és szakasz 1683-iki idézetével, stb. L. még a «Pótlások és javitások>^ között a gárda-fa, gerendely, 
gomolya stb. szóknál olvasható helyreigazításokat. 



BEVEZETÉS XVII 

tatása végett a többi címszók alatt is fölkeresi ; a hátrább levő betűknél ily úton sokszor a 
mindenben pontos eredeti szöveget is meg fogja találni. 

Ami SzAMOTÁnak XVI — XVII. századi idézeteit illeti, általában azt tapasztaltam, hogy a 
kijegyzett helyekből egyes szókat, sőt néha hosszabb szövegrészeket is kihagyott, anélkül 
hogy a kihagyásra az olvasót figyelmeztette volna. Néha meg ugyanazon urbáriumnak vagy 
egyéb iratnak egymástól messzebb található magyar szavait összefüggésükből kiszakítva 
jegyezte egymás mellé s közéjük pontot vagy pontosvesszőt rakott (1. pl. a halom 1368-iki 
s a fegyverderék 1490-iki idézeteit). Magam a saját eredeti kijegyzéseimben nem követtem 
ezt az eljárást, hanem a régi szöveget mindenben híven és pontosan közlöm, a közben tett 
kihagyásokra pontokkal . . . figyelmeztetek s az eredetinek betűalakjait is lehetőleg meg- 
tartom. Csupán az y-iól hagytam el Szamota példájára a jelentőség nélküli két pontot, mint 
Nyelvemlékeink című munkámban is, és nem tettem különbséget az s betűnek régen is meg- 
különböztetés nélkül használt f és s alakja között. 

Itt említem meg a saját gyűjtésű adataimban előforduló e betűt, melylyel a régi, 
XVII — XVni. századi iratoknak egy sajátságos e alakját (e?) akartam föltüntetni.* E betű- 
alakot eleink olyanformán vethették, hogy az e-nek fölfelé induló szárát a rendesnél maga- 
sabbra fölkanyarították, úgyhogy a betű horga fölött csaknem tompa ékezetnek látszik; 
azonban nem külön álló ékezet ez, hanem az e fölmenö szárának csak folytatása.** E betű- 
alaknak megfigyelésem szerint semmi külön helyesírási értéke nincs. Ezt a külön jelentőség 
nélküli betűalakítást látom én a Bécsi és Müncheni Codex sokat emlegetett é betűjében is, 
amely a rendes e-vel, mint tudjuk, szabálytalanul váltakozik, amelynek azonban nézetem 
szerint semmi külön helyesíi-ási értéke nincs, úgyhogy ezentúl csupán a pontozott é-t, a zárt 
e és hosszú é jelét tarthatjuk az említett két codex említésre méltó helyesírási sajátságának. 

A kis és nagy kezdőbetűt is igyekeztem kijegyzéseimben megkülönböztetni egymástól ; 
ezt azonban némely betűkre nézve egj^ormaságuk miatt következetesen lehetetlen volt végTe- 
hajtanom és fontossága is kevés a különbségtételnek, mert a régiek maguk is egészen rend- 
szertelenül használják a kétféle kezdőbetűt. Nehézséget okozott sokszor az ö hang meg- 
különböztető jelének hű föltüntetése is, minthogy ez majd világosan '-nek, majd fordított 
vesszőhöz ('), majd a röxiá magánhangzó jeléhez ("), majd ékezethez (') hasonlónak látszik. 
Ez utóbbi három jel közül néha alig lehet megállapítani, melyikkel van dolgunk a kéziratok 
folyó írásában. 

A források jegyzékében Szamota valamennyi kútfője föl van tüntetve. Amely forrás 
ismertetésében az ő neve említve nincs, az abból való adatok mind az én gyűjtéseim. 

A levéltári jelzeteket legtöbbnyire meghagytam azon alakban, amelylyel Szamota idézte ; 
ami változtatást rajtuk tettem, az csak nagyobb világosság kedviért történt. Azon nyomtatott 
forrásokat, melyek a Nyelvtört. Szótárban is idézve vannak, részint a Szamota, részint a 
magam rövidítése módjával úgy idézem, hogy a jegyzék nélkül is könnyen fölismerhetők 
legyenek. 

Az ugyanazon oklevélből vagy egyéb iratból való Szamota-íóIo adatokra nézve a szótári 
cikkekben található sorrend nem jelenti föltétlenül az eredeti sorrendet, minthogy ezt a 
különálló kijegyzéseken Szamota nem tüntette föl. 

Némely idézetek magyar szavai mellett, vagy forrásjelzete után Szamota jegyzeteként 
(Szám. jegyz.) egy-egy helynevet is talál az olvasó. Ezek nyilván vagy azt teszik, hogy az 
illető oklevél szövege melyik helységxe vonatkozik, vagy azt, hogy hol készült, honnan 
való a kézirat. Ily megjegyzéseket csak szükség esetén tett Szamota, s ahol a szó divatja 

• Előfordul pl. az OL. Instr. 42 és OL. UC. 3132 jelzetű iratokban, BorsodmnJk.-ben stb. 
•• L. erre nézve pl. a Gröber Grundriss der romanischen Philologie c. munkájában (I. 160. s köv. 11.) 
közölt régi betüalakokat. 

Magyar Oklevél-Szótár. "^ 



XVIII BEVEZETÉS 

vidékére vagy elterjedésére nézve fontosak voltak, közlöm is ez észrevételeket. Hasonló okból 
a magam gyűjtötte adatoknál is gyakran megjegyeztem az irat készülése helyét. 

Amely idézet forrásául két külön jelzet van és-sel kapcsolva, az azt teszi, hogy az illető 
hely mind a két forrásban betűről-betűre úgy fordul elő, anélkül természetesen, hogy a két 
irat egyébként is föltétlenül egyező volna egymással. (L. pl. inz alatt az 1476-iki egyik idézetet.) 

Amely eredeti levéltári jelzet után lAe\ (ritkábban w.-vel) nyomtatott gyűjteménjTe is 
van hivatkozás, azt teszi, hogy az oklevél vagy irat az illető helyen már közzé van téve; 
az idézet hiteles alakjául azonban szerintünk a mi kijegyzésünk tekintendő. A mi idéze- 
teink s a megjelent gyűjtemények szövege között némelykor nagyobb eltéréseket fog az 
olvasó találni, s ez is csak azt bizonyítja, mennyire nem szabad a nyelvésznek a szöveg- 
kiadványokban föltétlenül megbíznia. 

Ez óvatosság szükségének érdekes tanúságául az említett fölolvasásomban található 
esetek után itt csak egy tanulságos példát akarok fölhozni. Az AnjouOkm.-ban (VI. 72) két- 
szer is előfordul 1353-ból e helynév: «terra Egymihalhaza» . Végtelen örömmel olvastam e 
régi nevet, mert első szavában, az egy-hen a «szent» jelentésű, rég kihalt szót (vö. egy-ház) 
láttam, amelyi'e eddig az EgJcu* nevén kívül más adatunk az oklevelekből nem volt. De 
örömömet csakhamar tönkretette köteles óvatosságom, amelynél fogva megnéztem magát az 
oklevelet s ebben Egy helyett mind a két helyen Eg írásmódot találtam. A g fölötti jel r-es 
rövidítést jelentvén, bizonyos, hogy az annyi örömmel kecsegtetett szót nem egy-nék hanem 
Egri-nek kell olvasni, aminthogy egy 1343-iki oklevélben (ugyanazon oklevéltár IV. 306, 
lapján) a szóban forgó földbirtok tulajdonosáról, Egri Mihályról csakugyan van is emlékezés. 

A jelentés-meg'állapítás nehézségei. Áttérek a szótárak egyik legfontosabb, de egyszers- 
mind legnehezebb föladatának, a jelentések megállapításának kérdésére. 

E föladat seholsem ütközik annyi — sokszor leküzdhetetlen — nehézségbe, mint a 
nyelvek legrégibb szókincsének magyarázatában. Olyan természetű szótár, minő e könyv, 
mely a nyelv életét kilencedfél század előtti nyilvánulásaitól kezdve, történetének legrégibb 
korszakain át igyekszik megvilágítani, a történeti kutatásnak minden téren való legelőhala- 
dottabb állapota meUett mutathatna föl csupán kielégítő sikert ; a régi szók jelentésének 
szabatos megállapítása ugyanis jóformán csak a műveltségtörténeti nyomozások befejezése 
után volna egy-egy ilyen szótárban lehetséges. Ámde a mi tudományos irodalmunkban épen 
e nyomozásokat lehet legkevésbbé befejezetteknek tekintenünk, annyira, hogy meg kell elé- 
gednünk azzal, ha az Oklevél-Szótár a kutatásnak sok dologra nézve csupán anyagot tud 
adni, anélkül hogy maga kész eredmények, szabatos magyarázatok nyújtására vállalkozhat- 
nék. Az adatok végérvényes magyarázatát minden részletre nézve nem is tekinthettem föl- 
adatomnak. Az adatok legnagyobb részét ugyanis nem magam gyűjtöttem, úgy kaptam készen 
azon megbízással, hogy szótárrá szerkeszszem. Ezen idegen anyagnak egy részét alaposan 
megmagyaráznom csak akkor lehetett volna, ha forrásaihoz könnyű szerrel hozzáférhettem 
volna. Már pedig a SzAMOTA-féle kijegyzések valamennyijének utána néznem nemcsak az 
anyag óriási tömegénél, hanem már azon körülménynél fogva is lehetetlen volt, mert egy 
részüket a gyűjtőtől használt jelzetek alapján egyáltalában nem lehetett megtalálni, vagy csak 
hetekig tartó böngészéssel juthattam volna egy-egy adatnak nyomára, maga Szamota pedig 
a szók jelentésére nézve úgyszólván semmi magyarázatot, fölvilágosítást nem hagyott hátra. 
Némely szók továbbá eleddig annyira ismeretlen dolgok nevei voltak, hogy a megvilágítá- 
sukhoz szükséges kulcsot hosszas időt kivánó külön levéltári kutatások mellett is csak a 
szerencsés véletlen adhatta volna meg. Minthogy e műveltségtörténeti nyomozásokra magamat 
hivatottnak nem éreztem és minden részletre nézve szakemberektől sem nyerhettem volna a 
munka megjelenésének nagy késedelme nélkül szabatos magyarázatot: azt kellett könyvem 

• Ma Hegykő = Heiligenstein, 1. OklSz., 2. egy alatt. 



BEVEZETÉS XIX 

fő céljának tekintenem általában, hogy a nekem átadott tiagyhecsü régi nyelvanyagot hű, 
mcijhízható^ pontos és világosan szerTcesztett szótár alakjában mielőbb közhincscsé tegyem. Értel- 
mezéseket csak ott és ügy adtam, ahol és ahogyan csekély tudásommal adhattam. Minthogy 
a műveltségtörténeti szók nagyobb részének értelmét nem állt módomban saját nyomozásaim 
alapján határozni meg, be kellett érnem az egykorú szótárak s a Nyelvtörténeti Szótár magya- 
rázatainak átvételével, már csak azért is, mert ezeknek hibásságát kimutatva nem láttam s 
mert helyességükben magamnak nem lehetett okom kételkednem. Hiszen a nem történeti hátterű 
szók magyarázatában is sok-sok kétséggel és nehézséggel kellett a dolog természeténél fogva 
küzdenem, s a szótár tudományos használója jól tudja, hogy értelmezéseimet sok esetben 
tisztán egyéni nézetnek, olykor csak hozzávetésnek kell tekinteni, amely megvitatásra, meg- 
erősítésre, sőt helyreigazításra is vár. A szótár különféle szakbeli használóinak lesz köteles- 
ségük az előttem ismeretlen értelmű szókat kellőképpen megmagyarázni, az ismereteim alapján 
értelmezetteknek helyes, szabatos megvilágítását adni. Fő dolognak, mint mondám a nagy- 
becsű ismeretlen anyagnak mielőbbi közzétételét véltem, hogy az minden szakbeli tudósnak 
rendelkezésére álljon, hogy aztán vállvetett munkával folyton kiegészíthető és kellően helyre- 
igazítható legyen. Sok ilyen részletgyűjteményt kell nekünk nyelvészeknek összeállítanunk, 
míg a közzétett anyagnak minden oldalról való megvitatása, kibővítése és megvilágítása után 
nyelvünk régi szókincséről emberileg tökéletes képet alkothatunk. És köszönet legyen e helyen 
is azoknak, akik füzetekben megjelent szótáramat már befejezése előtt bíráló szemmel forgatva, 
több hibáját eddig is helyreigazították s módot adtak arra, hogy függelékében e tévedéseket 
mindjárt jóvá is tehessem. 

De szótáram megértéséhez és helyes használatához ez általános tájékoztatás nem lehet 
elegendő. Rá kell mutatnom a jelentések megállapítását illetőleg némely fontosabb részletekre 
is, amelyek ismjerete a szótárírás szempontjából általában is érdekes, az Oklevél-Szótárnak 
igazságos megítéléséhez pedig okvetetlenül szükséges. 

Nagy nehézséget okoz a régi szók értelmének megállapítása olyan adatok alapján, 
melyek — mint az Oklevél-Szótár idézeteinek nagyobb része — a magyar szókat nem 
összefüggő magyar szövegben, hanem latin oklevelek idegen szövegébe ékelve, hely- ós 
személynevekűl mutatják, anélkül hogy jelentésük megértéséhez legtöbb esetben a legcse- 
kélyebb útbaigazítást nyújtanák. Már a régi név ejtésének és mivoltának a megállapítása is 
igen sokszor kétségekkel jár. A régi helyesírás ingadozó, megállapodatlan voltánál fogva 
nem tudjuk olykor : ez vagy az a mai szó lappang- e az oklevél magyar nevében, s nem 
egyszer látunk magyar szót az adatban, amely voltaképen idegen, legtöbbször szláv tulajdon- 
nevet rejt, mint ilyen tehát a régi magyar szókincs tanúságául nem tekinthető. Innen 
magyarázható szótáramban az a többször előforduló eset, hogy egy-egy névnek két-, néha 
többféle olvasását is lehetségesnek tartva, az adatot kérdőjellel valamennyi megfelelő szónak 
tanúságaként idézem, pl. az 1539-iki Berlew nevet bélel és bérel, az 1211-iki Botus-t botos 
és bötüs, Moc-ot mag és makk alatt, stb. ; másrészt innen az a még gyakoribb eset, hogy 
írásánál fogva határozottan magyar szónak látszó adatot is kétkedően azonosítok valamely 
mai szavunkkal, pl. az 1211-iki Boscu nevet a boszú szóval, stb. A bizonytalan olvasata régi 
neveket csak a legnagyobb óvatossággal szabad mai magyar szók régi tanúságául tekintenünk. 
Tudományos olvasó tehát legkevésbbé sem fog megütközni azon, hogy szótáram az ilyen 
adatok magyarázatában gyakran él a kérdőjellel. E jel arra való, hogy a kutatót az adat 
megítélésében óvatosságra intse, a könnyen hívestől, a könnyed véleménymondástól visz- 
szatartsa. 

És mennyi a kétség a világos magyar szók értelmére nézve is. Egykorú útmutatás 
nélkül hogyan állapíthatja meg a nyelvész a régi szó jelentését? Kénytelen a valószínűségre 
támaszkodni s föltenni, hogy a XI — XII. században is az volt a szó jelentése, ami a XV — XVI. 
vagy későbbi századokban, mikor azt már szójegyzékek, szótárak, összefüggő szövegek vagy 

III* 



XX BEVEZETÉS 

határozott útbaigazítások alapján biztosan megállapíthatni. Nem valószínű-e pl., hogy az 
1211-iki és 1240 körüli szőlőmunkás jobbágynak Chomoslou^ illetőleg Comozlo nevében egy 
mai tájszó van meg. a csomoszol ige, amely zúzást, különösen a szőlőnek vagy gyümölcsnek 
kádban vagy csöbörben bunkós fával vagy doronggal zúzását jelenti ; sőt az sem lehetetlen, 
hogy a csomoszló igenév már 700 évvel ezelőtt is, mint ma, szőlőzúzó bunkós fát jelentett 
(1. MTsz.). De szabad-e az utóbbi lehetséget bizonyossággal állítani a szótárírónak ? A szer-hal 
egyetlen, hézagos adata az Oklevél-Szótárban egy olyan 1587-iki forrásból való, amelyet 
SzAMOTA jelzése alapján ma már lehetetlen előkeresni. Szabad-e tehát az elég fölvilágosítást 
nem nyújtó adat után azt az értelmet tulajdonítani a szónak, amelyet ma egyedül Hermán 
Ottó jegyzett föl Tihanyból (1. MTsz.) ? A retkes szó a mai népnyelvben, bár egyetlen szótá- 
runk sem tud róla, piszkosat jelent, még pedig kézről, lábról, térdről s egyéb testrészekről. 
De állíthatjuk-e vájjon teljes bizonyossággal, hogy megvolt ez a jelentése már a XVI. században 
is? Ha mármost ilyen szavak mellé az Oklevél-Szótár a Tájszótár értelmezéseit veti, épen 
nem akarja vele azt mondani, hogy a szónak 5 — 6 századdal ezelőtt is föltétlenül a mai 
jelentése volt meg. Ily esetekben a szótár tudományos használója tudni fogja, hogy a Táj- 
szótárból vagy más újabb vagy régibb szótárból átvett értelmezés nem annyira magyarázat, 
mint inkább megvilágítás, útbaigazítás. 

Némely sza\'unk idők folyamán a régi szótárakban följegyzett jelentését egészen elvesz- 
tette s ma merőben elütő értelemmel dívik. De szótáraink s eddigi adataink alapján tudhat- 
juk-e vájjon, hogy a mai jelentés nem volt-e meg a legrégibb időkben is, vagy nem fejlő- 
dött-e ki néhány századdal ezelőtt már ? s ha utóbb fejlődött ki, mikorra tehető az új jelentés 
föllépése ■? A töpörtö eddigi ismereteink szerint rőzsét jelentett eleinknél. De nem volt-e meg 
vájjon már a XV. század közepén is a mai, átvitelen alapuló « speckgriebe » jelentése? 
A folyosó betegséget régi szótáraink a mai rá^-kal mondják egyértelműnek, holott a nép 
ma csúzt és orbáncot ért rajta. Mármost nem a «csúz» jelentést mutatja-e a XVII. század 
végéről való adat is, amely szerint egy asszonyon három nyavalya, ütés (szélhűdés), folyosó 
és orbánc is volt egyszerre. 

Az is szinte bizonyos, hogy szótárirodalmunk úttörői sem voltak kevésbbé gyarlók 
nálunknál, s hogy értelmezéseik olykor-olykor hézagosak, sőt talán hibásak is. A násfá-t 
pl. Molnár Albert s követői csupán fülbevalónak magyarázzák, holott egyébféle ékszert is 
jelentett.* A szivós-t Bod Péter Páriz- kiadásában németre egyoldalúan fordítja, mert a lueich 
és biegsam szók a magyarral nagj^jában egyező latin lentus-nak csak egják árnyalatát tükrö- 
zik.** A xjosztós Molnár Albert szerint a. m. pannosus, amely latin szó rongyosat, hitványát, 
szegényét .jelent, amint az 1708-iki kiadás németje mondja is: «zerlumpt, űbel bekleidet». 
Eg}^etlen adatunk sem lévén régi iratainkból e szótárírói értelmezés igazolására, azt kell 
hinnem, hogy Molnár a latin ^rmnos?*s-sal, mint 2i pannus melléknévi származékával, a posztós- 
nak egyszerűen csak melléknévképzős értelmét akarta visszaadni (vö. aqua — aquosus : viz — vizes ; 
coma — comosas : haj, hajas stb.). Fölvettem tehát szótáramba kérdőjellel MA. értelmezését 
is, de igyekeztem a szót etymonjának megfelelőbben és természetesebben magyarázni. 

A AŐlágos magyar szóból való régi személynevek is sok gondot okoznak az értelmezés 
szempontjából s csak általánosságban vagy hozzávetőleg lehet őket néha magyaráznunk. Némely 
szónak ugyanis ma, sőt már régen is több jelentését lehet kimutatni s a puszta személy- 
illetöleg gúnynevekben sokszor nehéz eldönteni : melyik jelentés alapján ragadtak az illetőkre. 
Ily esetekben vagy a legvalószínűbb jelentést iktattam a csupán névül szereplő szóhoz (pl. 
forgó, szapora, taharó-nkl stb.), vagy több alkalmas jelentését is fölsoroltam (pl. dolgos-ná\), 
vagy a NySz.-ra, MTsz.-ra, CzF.-ra való puszta hivatkozással eldöntetlenűl hagytam — mert 

* L. Takáts S., Századok 1906. évf. 201. 1. és Zolnai, Nyr. XXXV.147. 
*• E hézagon már csak a függelékben segíthettem. 



BEVEZETÉS X 

eldönthetetlen is — hogy a sok közül mely jelentései voltak meg a szónak az adatOK 
korában (pl. birge, foglár, pálha, vadas-nkl stb.)- 

Némely személynévül szereplő régi szavainkról egyáltalában alig lehet megállapítani, 
hogy minő szemlélet alapján ruházódtak az illetőkre. Miért nevezték el ezt Piníds-nak, azt 
Vecsernyés-nék, amazt Féf/es-nek, ki tudná biztosan megmondani? De nem is nagy kár, ha 
az eflféle neveket biztosan magyarázni nem tudjuk, hiszen nyilván nem is voltak közhasz- 
nálatú szók, nem jelentettek általános fogalmakat, hanem csak alkalmi elnevezésül szolgáltak. 
A NySz. épen ezért az ilyen személ;yTiévi adatok szavait sokszor értelmezetlenül is hagyta 
(pl. fejszés stb.) ; magam pedig olykor megelégedtem azzal, hogy pl. az -s képzős szókat 
tartózkodásból egyszerűen etymologiájuk szerint fordítottam le, ily formán: «kalodás: pedicam, 
numellam habens ; mit einer schlinge», stb. Ugyanígy jártam el gyakran a fosztóképzős szavak 
értelmezésében is, inl. a. nyaJcaÜan-nál: «sine coUo ; ohne hals», amely betűszerinti fordítással 
természetesen nem akartam azt mondani, hogy Miklós uramnak 1447-ben nyaka ne lett volna. 

Hasonlóképen vagyunk a helynévi adatok magyar szavaival is. Sok helynevünk hang- 
zásánál fogva magyar szónak látszik, pedig talán csak magyarosodott alakja az őslakóktól 
átvett valamely idegen névnek. Más, határozottan magyar adatokban meg nem lehet biztosan 
eldöntenünk, hogy melyik magyar szót rejti a név magában, pl. hogy az 1489-iki Farkaszaya 
völgynévben a farkas szó mellett a száj (v. i. zaj), száj vagy áj szó lappang-e, stb. A hely- 
nevekben igen gyakori lak-oi a NySz. a «villa, domicilium ; wohnung» jelentésű szóval azo- 
nosítja ; ezt azonban nem merném föltétlenül aláírni s azért magam a mai népnyelvi lok-kdl 
is egybevetettem, amely két hegy közötti keskeny tért, alantabb fekvő helyet, völgyiapályt 
jelent (1. MTsz.). A régi adatokban párszor előforduló s eret, patakot jelentő línkó való- 
színűleg őse a mai, azonos hangzású ritkább tájszóuak, amely süppedékes, ingoványos, 
mocsaras helyet jelent. Minthogy azonban a két szó azonosságát biztosan nem állíthattam, 
meg kellett elégednem a MTsz.-ra való puszta utalással. S az ilyen újabb szótárakra való 
hivatkozással a helynevek magyar szavaira nézve sem mondjuk azt, hogy régen is föltétlenül 
olyan jelentésűek voltak mint ma. 

Az sem ritka eset, hogy a régi adatban olyan szavakra bukkanunk, melyeknek ma 
többféle értelmük van. Itt is kénytelen voltam eldöntetlenűl hagyni : megvolt-e a szónak 
régen is valamennyi mai jelentése vagy nem, s ha nem, a többi közül melyik lehetett akkor 
valószínűbb (1. pl. lanka, layikás-nkl, stb.). Néha viszont azt nem lehet megállapítani, hogy 
a több jelentésű szónak melyik értelme szerepel az egyik s melyik a másik régi helynévi 
adatban (1. pl. az 1. fej 1. jelentésének 1476-iki s 2. jel. 1288-iki adatát, vagy a kerek 
2. jel. 1250-iki idézetét, stb.). Sőt az a nehézség is előtámadt olykor, hogy az egyalakos 
szóknál nem lehetett egyelőre minden adatban megállapítani, melyik szerepel a hasonhang- 
zású szók közül az egyik s melyik a másik helynévben. Ez az eset fordul elő pl. a kétféle 
szék szónál, amelyek adatainak ide vagy oda tartozását csak külön történeti és földrajzi 
nyomozásokkal lehetne végérvényesen megállapítani. Magam a valószínűség alapján osztottam 
kétfelé az idézeteket, utalva azonban a másik szó alá tartozás lehetségére is. 

Az értelmezésben követett eljárás. A szók értelmezésében a következőképen jártam el. 

Minthogy szótáram, önálló értéke mellett is, első sorban a Nyelvtörténeti Szótár pótlé- 
kául készült, a vele való kapcsolatot már az értelmezésekkel is föl akartam tüntetni. Amely 
szó ugyanis a NySz.-ban is előfordul és helyesen van benne értelmezve, annak jelentését, 
illetőleg jelentéseit e szótár értelmezéseivel magyarázom, még pedig nem az ott használt 
szótári jelzéseket idézgetve, hanem egyszerűen NySz.-i téve a magyarázatok mellé. Amely 
szó a NySz.-ban ismeretlen, azt vagy régibb és újabb szótárak értelmezéseivel, vagy saját 
megállapításaimmal magyarázom. Amely szót a NySz. vagy egyáltalában nem, vagy az én 
adataimban mutatkozó jelentéstől eltérően, vagy épen hibásan értelmez, amelyet tehát magam- 
nak kellett magyaráznom, annak cikkében is mindig utalok, legalább yö.-vel, a NySz.-ra 



XXII BEVEZETÉS 

hogy tudhassa az olvasó : megvan-c az illető szó abban a munkábau is, amelyhez az enyém 
pótlékul készült. A NySz. értelmezéseit természetesen, ahol csak szükségét éreztem, mindig 
ellenőriztem is, még pedig szótáram későbbi részeiben nagyobb aggályossággal, mint az elején, 
amikor ez ellenőrzés szükséges voltára nézve kevesebb tapasztalatom volt. Innen van az, hogy 
sokszor a NySz.-ban közölt régi szótárirói értelmezéseket nem egyszerű NySz. jelzéssel, 
hanem magukból a régi szótárakból pontosan és híven idézve találjuk az Oklevél-Szótárban, 
azért, mert a NySz.-beli idézésben valami hibát vagy pontatlanságot vettem észre (pl. hátas- 
Zd-nál, stb.). A két szótár kapcsolatát jelző utalás ilyenkor — ha egyébként ki nem derülne — 
a cikk végén az egyszerű szedésű fö.-ben keresendő. (A vastag betűs ró'. -vei az Oklevél- 
Szótár mindig a saját cikkeire utal.) Sokszor megtartottam ugyan a NySz. magyarázatát, ha 
egészben véve nem volt kifogásolható, de melléje tettem kiegészítés, szabatosabb latin-német 
fordítás, vagy nagyobb megvilágítás kedviért a magam értelmezését is, amelyre különösen 
akkor volt szükség, ha az én adataimnak, nézetem szerint, jobban meg is felelt. így szúrtam 
gyakran közbe egy-egy helyesebb latin vagy német kifejezést, néha csak szóalakot, mikor a 
NySz. idézte régi szótárírói értelmezésekben valami szokatlanabb, föltünőbb alak vagy írásmód 
találkozott, mert e régi szótárak latin-német helyesírásán általában nem akartam változtatni. 
Olykor egyszerűen csak kérdőjelet [?] vetettem a NySz.-ból vagy más szótárból átvett magya-^ 
rázat mellé annak jeléül, hogy helyessége, illetőleg az én adataimra alkaluiazhatósága iránt 
kétségem van ugyan, de biztosabb értelmezést nem adhatok (pl. lak-ívdl, illetőleg jobbdgy- 
telek-nél, stb.). A NySz. értelmezései egy-egy szóra, illetőleg jelentésre nézve olykor több 
rokonértelmű kifejezést is tartalmaznak. Ezeket nem szoktam mind idézni, csak a legszüksé- 
gesebbeket s többnyire [stb.]-vel utalok arra, hogy a NySz. magyarázó szavai közül egyetmást 
elhagytam. Ahol azonban megtartottam is az értelmezések latin-német rokonértelmű szavait, 
korántsem akarom velük azt mondani, hogy a magyar szónak az én adataimban is valamennyi 
idegen jelentésárnyalat megfelelhet ; a szótár használója maga is eldöntheti, hogy közülük 
melyek födözik az adatok jelentését legpontosabban. Amely szónál nem lehetett eldönteni, 
hogy különféle jelentései közül az adatok melyikében forog fönn ez s melyikben amaz az 
értelem, azoknál a címszó után valamennyi jelentést együtt soroltam föl (pl. árvá-nál, nézö- 
nél, stb.). A jelentések sorrendjében a fejlődés valószínűsége volt irányadóm s azért ebben 
olykor a NySz. rendjétől el-eltértem (pl. hév-vü-nél, stb.). A régi adatok értelmezésében 
— oly szavaknál is, melyek a NySz.-ban sem ismeretlenek — sokszor hivatkozom a Táj- 
szótáiTa, illetőleg ennek egy-egy alkalmas jelentésére, anélkül hogy ez utalással — mint már 
megjegyeztem — a mai népies jelentésnek régi megvoltát föltétlenül bizonyosnak akarnám 
mondani (pl. tohoz-ivkl, vágő-n'dl, stb.). Épen ezért többféle jelentésű mai tájszóknál az egyes 
jelentéseket nem is szoktam idézni, csak egyszerűen utalok adataim fölsorolása után a MTsz.-ra. 
(pl. honcsok-nál, stb.). Amit sem magyarázni, sem megvilágítani nem tudtam, magyarázatlanul 
hagytam inkább, semhogy bizonytalan, kétes értelmezésemmel helytelen útra vezessem esetleg 
olvasómat. Azonban megjegyzem, hogy némely címszó után csak azért nincs értelmezés, mert 
az idézet teljesen vagy annyira-mennyire maga is tájékoztat a szó jelentése felől (pl. irdos- 
hirdos-nál, por-szárasztó-néd, szegy e-há.z-ná\, stb.). A szó legteljesebb megértését végűi a szó- 
fejtés tenné lehetővé. Ezt általában nem tartottam föladatomnak, de aki szótáramat közelebb- 
ről megismeri, látni fogja, hogy nem egy eddig ismeretlen szónak eredetére is rámutattam. 

Ezek után szótáram szerkezetét kell még csak ismertetnem. 

A szótár szerkezete. Az Oklevél-Szótár a Nyelvtört. Szótárban alkalmazott etymologiai 
csoportosítást mellőzve, a szókat hetűrendhen sorolja föl, azzal a kivétellel, hogy az összetett 
szókat, amennyiben előtagjuk is tárgyalva van, nem szigorú betűrendi helyükön, hanem 
közvetetlenűl az előtag után veszi föl. E csekély eltérést a tulajdonképeni betűrendtől főleg 
azon okból tartottam célszerűnek, hogy az összetétel előtagjának alakváltozatait valamennyi 
összetételre nézve egyszerre, az előtag címszava után csoportosíthassam s ne kelljen őket 



BEVEZETÉS XXin 

az összetételek szétszóródása miatt esetleg minden egyes összetett címszónál újra ismételnem. 
(L. pl. fenyő^ föld, stb.-nél.) És az előtagnál vannak aztán az ilyen összetételeknek tovább- 
képzett származékai is, mint pl. szeg füves az 1. szeg összetételei közt szeg-fii után, stb. Ha 
valamely összetételi előtag a szótárban külön tárgyalva nincs, annak származékait szigorú 
betűrendi helyén keresse az olvasó (pl. kar-fa, kar-szék, kar-vas, 2^ó/rt-ütés, párt-ütő, stb.). 
E tekintetben ugyanis nem követtem a Tájszótárnak azt az eljárását, hogy a külön elő nem 
forduló előtagot (pl. e/jt'-t) rekeszben minden adat és értelmezés nélkül csak azért bocsátja 
előre puszta címszóul, hogy összetételeit melléje csoportosíthassa. Abban is a szigorú betűrend 
javára tértem el a Tájszótártól, hogy az igekötős igéket nem az alapige alá, hanem vala- 
mennyit a maga voltaképeni betűrendi helyére állítottam. Szótáram mindazonáltal az etymologiai 
csoportosítás elvét is szolgálja olyképen, hogy az összetételi utótagoknál valamennyi velük 
alkotott összetétel föl van betűrendben sorolva, amelyek t. i. a könyvben tárgyalva vannak ; 
e szerint az alapigéknél is minden igekötős származékaikra megtaláljuk az együttes utalást. 
(Pl. fa alatt : vö. ábrahám-fája, ahroncskötö-fa, akasztó-fa, stb. stb. ; ad-núl : vö. be-, el-, elő-, 
föl-, ki-, megad stb.) Ez utalásoknak a nyelvészre nézve hasznos voltát szükségtelen igazolnom. 
A Pótlások és javítások című függelékben, minthogy itt az összetételek előtagjai magukban 
legtöbbször elő sem fordulnak s a csoportosítható összetételek is ritkábbak, a kivétel nél- 
küli, teljes betűrendet alkalmaztam. 

A szótár cikkei általában a következőképen vannak szerkesztve : 

CÍMSZÓ, alakváltozatok : [értelmezés]. Keltük sorrendjében, előre 
bocsátott évszámmal az adatok (utánuk rekeszben a forrás jelzése). [Helyn. szárm. 
vagy pusztán Szárm. jelzéssel szögletes rekeszben a szónak olyan, többnyire 
-d képzős származékai vannak fölsorolva, melyeknek közszói minőségük alig 
lehetett, hanem csupán hely-, illetőleg személynévül szolgáltak,* pl. árpa alatt 
Árpá-d, hn. ; balog alatt Balog-d, hn. ; Míhály-nál Miháldi, hn. ; ma^'-nál Mogdi, 
Magudi, Mogd stb. személynevek. Számtalan cikk végén Fö.-vel, vagy e nélkül 
fölvilágosítások, utalások vannak a szó jelentésére vagy eredetére s hivatkozások 
egyéb szótárakra vagy szakmunkákra.] [Vö.-vel utalás magára az OklSz. 
cikkeire.] 

Ez általános szerkezetről meg kell jegyeznünk a következőket. 

a) A címszók ma is élő szavaknál rendszerint mai köznyelvi alakjukban vannak fölvéve, 
pl. esztergályos (régen esztergáros), gyantás (régen gyantáros), keselyű, körte, stb. A címszó 
tehát nem jelenti föltétlenül azt, hogy a szónak azon alakját a régiség is ösmerte már. 
A címszó utáni alakváltozat kizárólag az adatokban mutatkozó régi ejtést tükrözi ugyan, hogy 
azonban maga a címszóbeli alak megvolt-e régen is avagy nem, azt az olvasónak a cikk 
adataiból magának kell megállapítnia. Amely szónak tájnyelvi fejlődés következtében, vagy 
nem egészen azonos eredetből való származásnál fogva egymástól erősebbeu elütő változatai 
vannak, azokat — kölcsönös egymásra utalással — többnyire külön-külön tárgyalom (pl. András, 
és Endre ; csúcsa és szúca ; lápa, lápás és vápa, vápás ; osztováta és szátyva stb.). A teljesen 
elavult szókat legvalószínűbb ejtésük szerint és általánosabb vagy eredetibb régi alakjuknál 
találja meg az olvasó (vö. szarm, braszlai, stb.). Azonban megjegyzendő, hogy sem a cím- 
szókban, sem az alakváltozatokban nem a régi írásmódot, hanem a régi ejtést kell az olvasónak 
keresnie ; szótáramban tehát olyan régi helyesírási alakokat, mint chopo (csapó), her (ér), 
nog, nogy (nagy), zaaz (szász) stb. stb., sem címszóiU, sem alakváltozatúi nem fog az olvasó 
találni. Ellenben a határozott ejtésmódnak néha olyan változatát is megtalálja utalásképen, 
amely szótáramban, igazoló adatok hiányában, címszóul fölvehető nem volt ugyan, amelyet 
azonban a nyelvész vagy a szókincsünkben jártasabb más olvasó egyéb szótárakból való 
tudomása alapján az OklSz.-ban is kereshetne, pl. landis a NySz. miatt (nálam különben 
londis) ; turbuk a MTsz. tnrbuk-háló-ja. miatt (nálam turbók) ; Vazid, mai általános, bár hibás 
ejtése miatt (nálam a voltaképi helyes olvasattal Vászol) stb. Ily dolgokban, t, i. a címszó 

• Vö. fönt XIII. 1. 



XXIV BEVEZETÉS 

megállapításában bizonyára következetlenségek is vannak könyvemben; egy azonban bizonyos, 
hogy az olvasó benne — hacsak véletlen gyarlóságból egy és más ki nem maradt — minden 
határozott régi ejtésű alakot meg fog a maga helyén találni, a tárgyaló cikkre való utalással. 
Sőt, ami szótári munkában elkerülhetetlen, olyan utalások is előfordulnak az OklSz.-ban, 
amelyeket pusztán a mai helyesírási változatok tettek szükségessé (pl. «utca, 1. ucca», « vályú, 
1. válú» stb.). S hogy az ilyen utalások a szótárban mennyire szükségesek, azt a Tájszótár példá- 
ján tapasztaltam, amelyben ezek híjánál fogva az általános szómútató megjelenéséig csak az 
találhat meg mindent, aki valamennyi szóra és szóalakra emlékezni képes. Magától értődik, 
hogy az én pontosan utaló eljárásommal a fölösleges szómutató szerkesztését akartam elkerülni. 
Á címszó melletti kérdőjel rendszerint arra figyelmeztet, hogy az illető szónak az adatok- 
ban való előfordulása általában kétséges (pl. acsa-nál, á^ár-nál stb.). Ahol e kétség csak 
egy-egy adatra vonatkozik, ott azt az idézet megfelelő szava után külön fejeztem ki (pl. 
hot-i\ak 1184-iki idézetében, stb.). Ez utóbbi fajta esetekben természetesen nem ismételgettem 
aggályomat az egynemű idézetek valamennyijében, tehát pl. hot-ná\ az 1184-iki adatban 
kifejezett kétség a többi személynévi adatokra is vonatkozik. A címszó melletti kérdőjel azonban 
bizonytalan olvasatot is jelent az OklSz.-ban, illetőleg annak a bizonytalanságát, vájjon a címszó 
avagy az alakváltozat tükrözi-e a régi adat igazi kiejtését (pl. adomás-iiél stb.). Végre magya- 
rázat nélküli szók mellett a kérdőjel az értelemnek, vagy mind az alaknak mind az érte- 
lemnek meg nem állapítható voltát is jelentheti (pl. csató-nál, illetőleg pasel-lé-nél, 2. szop- 
nál, stb.). 

b) Az alakváltozatok betűrendben követik egymást. Az egyikük-másikuk mellett található 
kérdőjel kétséges voltukat jelenti. Az egymás mellé csoportosított összetételek előtagjának 
alakváltozatai csupán az előtag címszavánál vannak fölsorolva. Ha tehát valamely ilyen előtag 
adataiban egy-egy alakváltozat elő nem fordulna, ezeket az összetételeknél kell keresni; az 
illető alakváltozatnál mint címszónál azonban rendszerint utalás van azon összetételre, amely- 
nél megtalálható. 

Az Árpád-kori szóvégi w-val levő alakokat, minthogy ezen it-nak magánhangzói értéke 
iránt kezdettől fogva kétségem volt, a címszó után alakváltozatul kérdőjellel (halmo ? halmú ? 
hétö? hétü? stb.) fölvettem ugyan, de külön címszóul nem.* A kettősmagánhangzójú ozow, 
ozou, ozov (aszó) stb. alakokat nem vettem volt az alakváltozatok közé, egyrészt mert régi 
ejtésmódjuk nem egészen kétségtelen, másrészt mert a nyelvész az adatokban úgy is észre- 
veszi. Minthogy az ly, ny ínyhangok a megfelelő foghangokkal (Z, n) különösen szóvégen 
a régi és mai kiejtésben is folyton váltakoznak, e kétféle ejtésmódot az alakváltozatokban 
rendszerint így tüntettem föl : eskátul(y)a, iskátul{y)a (1. skatulyá-nél), kekéniy), kökin{y), 
(1. kökény -nél), stb. 

c) Az értelmezés vagy egyéb szótárakból van átvéve, vagy a szerkesztőtől származik. 
Ez utóbbi esetben mindig [ ]-be van téve. Az értelmezést néha az idézetbe ékelt szerkesztői 
magyarázat, sokszor pedig a cikk végére iktatott utalások és fólvilágosítások pótolják. (Vö. 
fönt XXII. 1.) Az idézőjelbe tett latin értelmezések az eredeti iratokból átvett középkori kifeje- 
zéseket jelentik (pl. kocsi 2. jel.-nél, stb.). 

d) Az idézetek évrendben követik egymást. Az ugyanazon keltű adatoknál az évszám 
csak az első idézetnél van kitéve. A keletjelző törtszámok átírt okleveleket vagy irato- 
kat jelentenek ; 1290/1327 tehát azt teszi pl., hogy az illető adat egy 1290-iki oklevélnek 
1327-iki átírásából van idézve. Az olyan kettős évszámok, mint pl. ördó'göl-né\ 1630 — 48, 
azt teszik, hogy az irat a két év közötti időből való. Az idézetek szövegében a [ ]-be 
tett kérdőjeles alak arra figyelmeztet, hogy az illető szó emígy is olvasható. Az idéze- 
tek szavaiba ugyanilyen rekeszszel ékelt betűk vagy szótagok vagy föloldott rövidítést, vagy 

• L. ezekről most Szinnyei értekezését : Az Árpád-kori szóvégi u betűk mivolta, NyK. XXXIV. 1—11. 



BEVEZETÉS XXV 

a régi írásból kifakult, illetőleg kikopott, de könnyen kiegészíthető helyet jelentenek. (Az idéze- 
tekről egyébként lásd még a XVI — XVIII. lapokon elmondottakat.) 

A Pótlások és javítások című függelékbe első sorban a szerkesztés közben gyülemlö 
új adatokat vettem föl, különösen azokat, amelyeket a nyomtatás előhaladtával egy-egy későbbi 
betű alatt értékesítettem ugyan, de a bennük előforduló többi szókat a kinyomott részek 
cikkeibe már bele nem iktathattam. (Vö. fönt IX. 1.) Fölvettem e függelékbe a közzétett 
vagy egyenesen velem közölt helyreigazítások közül mindazt, amit helyesnek és fontosnak 
találtam (vö. fönt X. 1.), és helyreigazítottam vagy módosítottam természetesen azt is, aminek 
helytelenségét szerkesztés közben magam vettem észre. Egy és más okból néhány Szamota- 
féle adat is csak a Pótlások közé kerülhetett, főkép azért, mert annak idején meg nem 
fejthettem, a merőben kétséges és bizonytalan adalékokkal pedig nem akartam terhelni 
szótáramat. A függelékben találja az olvasó Szamota némely idézeteinek pontosabb közlését is, 
amelyeket tudniillik valamely okból már csak a munka megjelenése közben vethettem 
egybe forrásaikkal. A sajtóhibák közül természetesen csak a maguktól észre nem vehetőket 
és fontosabbakat igazítottam helyre. 

, Minthogy a függelék új adatainál fogva eléggé tartalmassá és terjedelmessé növekedett, 
s minthogy sok fontos helyreigazítás is van benne, arra kérem az olvasót, hogy a munka 
használatában a Pótlások és javítások rovatát mindig figyelembe vegye. 



Elmondtam mindent, amit szótáram megértésére és megítélésére nézve szükségesnek 
tartottam. Amit még mondanom kell, az leginkább személyes természetű. 

Köszönetemet kell ugyanis kifejeznem mindazoknak, akik nehéz munkámban figyelmez- 
tetéseikkel, tanácsaikkal és útbaigazításaikkal támogattak, nevezetesen Asbóth Oszkár, Békefi 
Rémig, Borbás Vince (f), Borovszky Samu, Csánki Dezső, Csapodi István, Domaniczky István (f), 
Frecskay János, Hermán Ottó, Horger Antal, Katona Lajos, Kelemen Béla, Melich János, Munkácsi 
Bernát, Nagy Gtéza, Nagy Gyula, Némethy Géza, Petz Gedeon, Pungur Gyula, Szilády Áron, 
SziLY Kálmán, ifj. Szinnyei József, Tagányi Károly és Vári Rezső tudósainknak; de legelső 
sorban Karácsonyi jÁNOsnak, ki szótáramat kefelevonatban csaknem egészen. Kalmár Elek és 
SiMONYi Zsigmond barátaimnak pedig, kik elejétől végig átolvasták s nagybecsű észrevételeik- 
kel a könyv értékét tetemesen növelték. 

Kegyelettel kell megemlékeznem végűi arról, akinek örökéből e szótár anyagának 
legnagyobb része származik, a korán elhunyt ifjú kutatóról, Szamota IsTvÁNról, ki hátrahagyott 
nagybecsű adatgyűjteményével magának nyelvészetünk történetében maradandó érdemet szerzett. 

Ami az én csekélységemet illeti, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy legjobb tudásom- 
mal, a legnagyobb gonddal és teljes pontossággal igyekeztem szótáramat megszerkeszteni 
s tökéletességére erőmhöz képest mindent elkövettem. Munkámban a haladó tudomány sok 
fogyatékosságot és hibát mutathat ki, de az igazságos Ítélettől nincs okom tartani. Ha köny- 
vem csak valamivel vitte is előbbre szótárirodalmunk ügyét, öntudatom előtt minden érhető 
gáncs között is jutalmazva fogom magamat érezni. 

Budapest, 1906. május 16. 

Zolnai Gyula. 



Magyar OklcTél-Saótár FV 



FORRÁSOK ES IDÉZETT MUNKÁK JEGYZEKE. 



AdalZemplvmTört. = Adalékok Zemplén-vár- 
megye Történetéhez. Szerkesztette Dongó Gyár- 
fás Géza. IV — VI. évfolyam. Sátoraljaújhely, 
1898—1900. 

Akad. = a M. T. Akadémia levéltára. A jelzet 
utáni arabszám a dobozt jelenti; a törtszám = 
doboz sorszám. Kevés kivétellel Szamota adatai. 

AnjouOkm. = Anjoukori Okmánytár. Szer- 
kesztette Nagy Imre. I — VI. kötet. Budapest, 
1878 — 1891. Legnagyohh részben Szamota adatai. 

Anon. = Anonymus, v. i. Béla király névte- 
len jegyzőjének krónikája. Teljes hasonmásban, 
Fejérpataky László olvasásával és Szabó Károly 
magyar fordításával együtt kiadta a M. T. Aka- 
démia, 1892. Korát így jeleztem: 1200 k., a 
fönmaradt kézirat azonban a XIII. század végé- 
ről vagy a XIV. első feléből való. A jelzet utáni 
szám a fejezetet jelenti. Szamota adatai. 

Bareianu = Barcianu : Wörterbuch der romá- 
nischen und deutschen Sprache. Harmadik ki- 
adás. Nagyszeben, 1900. 

Bartal = Gloösarium mediae et infimae lati- 
uitatis regni Hungáriáé. Condidit Antonius Bar- 
tal. Lipcse és Budapest, 1901. 

Békefi: PilisíApáts. = Békefi Rémig: A pilisi 
apátság története. 1184—1541. Pécs, 1891. Sza- 
mota adatai. 

Bernolák = Lexicon Slavicum Bohemico- 
Latino-Germanico-Uugaricum auctore Antonio 
Bernolák. Buda, 1825—1827. 

BesztSzójz. = A beszterczei szószedet [szó- 
jegyzék]. Latin-magyar nyelvemlék a XV. szá- 
zadból. Az eredeti kéziratból kiadta, értelmező 
jegyzetekkel kisérte és teljes szómutatókat készí- 
tett hozzá Finály Henrik. Budapest, 1892. (A szó- 
tárban csak magyarázat és egybevetés céljából 
használtam föl szükség esetében.) 

Blagay Itáx. = Blagay levéltár. Szamota 
adatai. (E levéltár okleveleit azóta közzétette 
Thallóczy Lajos a «Monumenta Hungáriáé Hi- 
storica. Okmánytár* XXVIII. k.-ben, Budapest, 
1897.) 



BM. = Ballagi Mór: Uj Teljes Magyar és 
Német Szótár. Magyar-német rész. Hatodik ki- 
adás. Budapest, 1890. 

Booch-Árkossy = Booch-Arkossy : Neues voll- 
stándiges Polnisch-Deutsehes und Deutsch-Pol- 
nisches Wörterbuch. I. Polnisch und Deutsch. 
Lipcse, é. n. [1866.] 

BorsodvmJk. = Borsod vármegye jegyző- 
könyvei. (Amely adatoknál Borovszky Samura 
vagy a Magyar Nyelvre nincs hivatkozás, azok 
saját kijegyzéseim.) 

BorsodvmLt. = Borsod vármegye levéltára. 
(Borovszky Samu kijegyzéséből.) 

BrassSzótTör. = Melich , János : A brassói 
latin-magyar szótár-töredék. Értekezések a nyelv- 
és széptudományok köréből. XIX. k. 4. sz. Buda- 
pest, 1905. (1580—90 tájáról s a XVH. század 
legelejéről és későbbről származó magyar értel- 
mezések Balbus de Janua Catholicon-jának egy 
XV. századi nyomtatott példányában. A szótárban 
csak magyarázat és egybevetés céljából hasz- 
náltam föl szükség esetében.) 

Brinckmeier=Brinckmeier: Glossarium diplo- 
maticum. Gotha, 1856. 

Bunyltay : VárKáptStatut. = Bunyitay Vince : 
A váradi káptalan legrégibb statútumai. Nagy- 
várad, 1886. Szamota adatai. 

Bunyitay : VárPüspTört. = Bunyitay Vince : 
A váradi püspökség története. Nagyvárad, 
1883 — 84. Szamota adatai. 

C. = Calepinus : Dictionarium undecim lin- 
guarum. Lugduni, 1588. (Szily Kálmán példánya.) 

CanonVisit. = Az egyházlátogatás (Canonica 
visitatio). Irta Szuhay Benedek. Miskolc, 1900. 
(Függelékében több eredeti jegyzőkönyv, azon- 
ban a régi helyesírás pontos megtartása nélkül.) 

Csánki : TörtFöldr. = Csánki Dezső : Magyar- 
ország történelmi földrajza a Hunyadiak korá- 
ban. I— Hl. kötet. Budapest, 1890. 1894. és 
1897. (E munkából Szamota egyáltalában nem 



FORRÁSOK ÉS IDÉZETT MUNlvÁK JEGYZÉKE 



XXVIt 



aknázott, s magam is jóformán csak egybevetés, 
megvilágosítás végett használtam.) 

CzP. = A magyar nyelv szótára. Készítették 
Czuczor Gergely és Fogarasi János. Pest (Bnda- 
pest), 1862—1874. 

DebrJk. = Debrecen város jegyzőkönyveiből. 
(Ahol utána egyéb jelzés nincs, az adat a Nyelv- 
tudományi Közlemények XXVI. k. 337—345.11. 
közölt összeállításból való. Ezen összeállítás Széli 
Farkas kijegyzései alapján készült, amelyek 
azonban nem betűszerintiek. Hasonlókép nem 
betűszeriutiek a GazdtörtSzemléből idézettek, 
valamint Takáts Sándor közlései sem, melyek 
a Nyr. XXXII. 157 — 158. lapjairól vannak átvéve.) 

DebrLt. = Debrecen város levéltárából. 
(Zoltai Lajos közlése alapján, vagy a Nyr. XXII. 
518 — 521. lapjairól, illetőleg a GazdtörtSzemlé- 
ből. Az utóbbi két forrásból átvett adatok nem 
betúszerintiek.) 

Dief. = Diefenbaeh. 

Diefenbaeh = Glossarium Latino-Germanicum 
mediae et infimae aetatis. Francofurti ad Moenum, 

1857. 

Dubnitzi Krón. = Dubnitzi Krónika, 1479-ből. 
(A Nemzeti Múzeum tulajdona, Cod. Lat. 165 
jelzet alatt. A krónika 82b. lapján előforduló 
magyar szitkozódást Szaniota a FontDom.-féle 
kiadásból jegyezte ki, én azonban az eredeti 
alapján idézem. Vö. Nyr. VII.81 és Zolnai : 
Nyelveml. 26. A kézirat korára vonatkozólag 
1. Domauovszky Sándor, Századok 1899. évf. 
235 és Magyar Könyvszemle 1899. évf. 64 — 65.) 

DuCange = Du Cange : Glossarium mediae 
et infimae latinitatis. Favre-féle kiadás. Niort, 

1883—1887. 

EgyKönyvt. = a budapesti Egyetemi Könyv- 
tár. (Vö. Catalogus manuscriptorum bibliothecae 
reg. scient. universitatis Budapestinensis. Secunda 
pars. Budapest, 1894; 1. a 321. s köv. lapokon 
levő «Ijitterae et epistolae originales» c. lajstro- 
■mot.) Csekély kivétellel Szamota adatai. 

Engel : GesehUngrReiehs = Johaun Christian 
Engel : Geschichte des Ungrischen Reichs und 
seiner Nebenlánder. Halle, 1797—1804. Legna- 
gyobb részben Szamota adatai. 

Engel: MonUngr. = Monumenta Ungrica. 
Edidit Joh. Christianus Engel. Viennae, 1809. 
Szamota adatai. 

EPSz. = az egri püspökség számadásai az 
1493—96. évekről. (Utána fol. = folio.) Eredetije 
Bécsben, az udvari levéltárban. (Szamota, v'igy lát- 
szik, innen jegyezte ki adatait, vö. TermtudKözl. 
1894. évf. 435. 1.) Kiadta Bakócs-codex név alatt 
Kandra Kabos «Adatok az egri egyházmegye tör- 
ténelméhez» c. művében, II. köt. 333 — 452. 1. 
Szamota adatai. 

ErdészetiOkl. = Magyar Erdészeti Oklevéltár. 
Szerkesztette Tagányi Károly. I — III. kötet. Buda- 
pest, 1896. 



ErdGazdtSzemle = Erdélyi Gazdaságtörté- 
nelmi Szemle. (Az «Erdélyi Gazda» rendes külön 
rovata.) Kolozsvár, 1897-től. (Közlései nem betű- 
szerintiek.) 

ErdMúzLt. = az Erdélyi Múzeum levéltárá- 
nak egy 1256-iki okleveléből, melynek kivonata 
Szabó Károlynak «Az Erdélyi Múzeum eredeti 
okleveleinek kivouata» (Budapest, 1889) c. mű- 
vében (különnyomat a Történelmi Tár 1889. év- 
folyamából) 5. sz. alatt található, , s melynek 
1572-iki átirata megjelent Wenzel Árpádkori Uj 
Okmánytárában, VII. k. 429—431. 1. Szamota 
adatai. 

EszterhOkl. = Az Eszterházy család és oldal- 
ágainak leírásához tartozó Oklevéltár. Össze- 
állitá Gróf Eszterházy János. Kézirat gyanánt 
kiadja Herczeg Esterházy Miklós. Budapest, 1901. 

Pejérpataky : ül. Béla oki. (v. III. Béla kir. 
oki.) = Fejérpataky László: III. Béla király 
oklevelei. (Különlenyomat «III. Béla magyar 
király emlékezete* ez. kiadványból.) Budapest, 
1900. 

Pejérpataky : Kálmán kir. oki. =- Fejérpataky 
László: Kálmán király oklevelei. Budapest, 1892. 
(Értekezések a történeti tudományok köréből, 
XV. k. 5. sz.) Szamota adatai. 

PontDom. = M. Florianus [Mátyás Flórián]: 
Históriáé Hungaricae Fontes Domestici. Pécs, 
Budapest 1881 — 1885. Szamota adatai. 

Forrás? = Szamotának azon néhány adata 
után tettem e jelzést, amelyeknek forrását nem 
lehetett megállapítanom, részint a jegyzőkönyvek 
némely helyeinek kuszál tsága miatt, részint azért, 
mert egyes lapocskákon hiányzott a forrás meg- 
nevezése. Az adatokat mindazonáltal nem mel- 
lőzhettem. 

Precskay : MestSzót. = Mesterségek Szótára. 
A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 
írta Frecskay János. (Hely és év nélkül.) 

GazdtörtSzemle = Magyar Gazdaságtörté- 
nelmi Szemle. Budapest, 1894-től. (Közlései nem 
betűszerintiek. L. Zolnai : A nyelvemlékek köz- 
lése módjáról, Nyr. XXXV. 62—74.) 

Godefroy = Godefroy : Dictionnaire de l'anci- 
enne langue francaise et de tous ses dialectes 
du IXe au XV*^ síécle. Párizs, 1881—1902. 

Grimm = Deutsches Wörterbuch von Jacob 
Grimm und Wilhelm Grimm. Lipcse, 1854-től. 

Gyárfás: JászkúnTört. = Gyárfás István: 
A jász-kúnok története. I — IV. k. Kecskemét, 
Szolnok, Budapest, 1870 — 1885. Szamota adatai. 

GyöngySzót. == A Gyöngyösi latin-magyar 
szótár-töredék. Veress Ignácz másolata felhasz- 
nálásával közrebocsátotta, bevezetéssel és jegy- 
zetekkel ellátta Melich János. Budapest, 1898. 
(A szótárban csak magyarázat és egybevetés 
céljából használtam föl szükség esetében.) 

Győri kápt. Itár. = a győri káptalan levél- 
tára. Szamota adatai. 

IV 



XXVIII 



FORRÁSOK ÉS IDÉZETT MUNKÁK JEGYZÉKE 



Hatzfeld-Darmesteter = Dictiomiaire gónéral 
de la langue francaise. Par Adolphe Hatzfeld 
et Arséne Darmestéter. Párizs, é. ii. [1895 — 1900.] 

HazaiOkl. = Hazai Oklevéltár 1234—1536. 
Szerkesztették : Nagy Imre, Deák Farkas és 
Nagy Gyula, Budapest, 1879. Szamota adatai. 

HazaiOkm. = Hazai Okmánytár. I — VIH. kötet. 
Győr, Budapest, 1865 — 1891. Szamota adatai. 

Hermán O.: MHalászat = Hermán Ottó: 
A magyar halászat könyve. Budapest, 1887. 

Heyse = Dr. Joh. Christ. Aug. Heyses allge- 
meines verdeutscheudes und erkíáreudes Fremd- 
wörterbuch. Neu bearbeitet . . . von Dr. Ottó Lyon. 
Hannover, 1893. 

Janes. = Jancsovics. 

Jancsovic8=Uj magyar-szláv és szláv-magyar 
szótár. Irta Jancsovics István a' Magyar Tudós Tár- 
saságmeghagyásából. Két kötetben. Szarvas, 1848. 

JogtudKözlöny = Jogtudományi Közlöny. 

Kandra: Adatok = Adatok az egri egyház- 
megye történelméhez. Szerkeszti Kandra Kabos. 
II. kötet. Eger, 1887. (Vö. EPSz.) 

Karadsch. = Lexicon Serbico-Germanico- 
Latinum. Edidit Vuk Steph. Karadschitsch. Bécs, 
1852. 

KarlovBzky = Karlovszky Qeyza : A gyógy- 
szerek magyar tudományos, népies és táj-elneve- 
zései latin jelentésökkel együtt. Budapest, 1887. 

Karlovszky, pótl. = Pótlások K. Karlovszky 
Geyza A gyógyszerek magyar tudományos, né- 
pies és tájelnevezései czimü munkájához. Mellék- 
let a «Gyógyszerészi Közlöny* 1890. 43. szá- 
mához. Budapest, 1890. 

KárolyiOkl. = A nagy-károlyi gróf Károlyi 
család oklevéltára. Sajtó alá rendezi Géresi 
Kálmán. I— V. köt. Budapest, 1882—1897. AV 
gyobb részben Szamota adatai. 

Kassai: Szókönyv = Kassai József: Szár- 
maztató, 's gyökerészü magyar-diák szó-könyv. 
Pest, 1833—1835. 

KB. = Magyar és német kézi szótár. II. 
Magyar-német rész. Budapest, é. n. [1904.] 

KecflkemétJk. = Kecskemét város jegyző- 
könyveiből, Takáts Sándor közlése alapján s 
részben a Nyr. XXXII. 158—159. lapjain meg- 
jelent közleményéből. Az adatok azonban nem 
betüszerintiek. 

Képes Krón. = Bécsi Képes Krónika, 1358-ból. 
(Kiadása : «Marci Chronica De gestis Hungaro- 
rum'> címmel Toldy Ferenctől, Pest, 1867.) Sza- 
mota adatai. 

Kézai = Kézai Krónikája, 1282 körül. (A Pont- 
Dom.-féle kiadásból idézve.) Szamota adatai. 



KiskúnlialJ. = a kiskunhalasi ref. egyház 
régi anyakönyveibe írt jegyzetekből. (Szilády 
Áron kijegyzései.) 

Knauz : GaranmApáts. = Knauz Nándor : 
A Garau-melletti szent-benedeki apátság. Buda- 
pest, 1890. Szamota adatai. 

KomárJk. = Komárom város régi jegyző- 
könyveiből. Takáts Sándor adatai az új Nagy 
Szótárhoz. (Betüszerintiek ?) 

Kováts : Árúforg. = Kováts Ferenc : Nyugat- 
magyarország árúforgalma a XV. században a 
pozsonyi harminczadkönyv alapján. Budapest, 
1902. 

Körmend = a hg. Batthyány-család körmendi 
levéltára. A jelzet utáni törtszámnak római jegyű 
számlálója az almáriomot, arab jegyű nevezője 
a fiókot (ladula) jelenti. Az egyszerű «Körmend» 
és a ritkábban előforduló Körmend Acta» jel- 
zések azonos jelentőségűek. (Vö. Csánki: Tört- 
Földr. I. bevez. VII. I.) Szamota adatai. 

KPénzügymLt. = a közös pénzügyi (pénzügy- 
miniszteri) levéltár, Bécsben. Az adatok Takáts 
Sándor kijegyzései. (Betűszerintiek?) 

Kr. = Kresznerics Ferenc : Magyar szótár 
gyökérrenddel és deákozattal. Buda, 1831 — 32. 

Kubinyi : MTörtEml. = Ifj. Kubinyi Ferenc : 
Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Tör- 
ténelmi Emlékek. I. kötet: Pest, 1867; II. kötet: 
Budapest, 1888. Szamota adatai. 

Lelesz = a leleszi konvent levéltára. A to- 
vábbi jelzések közt Bercs. = Bercsényiana ; 
Introd. = Statuta Introductoria; Met. = Metales; 
Prot. = Protocolla v. Protocollum. Szamota 
adatai. (Kétes esetekben Zubriczky Flóris jelen- 
legi levéltárnok volt szíves fölvilágosítani.) 

Lexer = Lexer: Mittelhochdeutsches Hand- 
wörterbuch. Lipcse, 1872—1878. 

Lumtzer-Melioh == Deutsche Ortsnamen und 
Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes. Ge- 
sammelt von Dr. Viktor Lumtzer und Dr. Jo- 
hann Melich. Innsbruck, 1900. 

MA. = Szenei Molnár Albert: Dictionariura. 
MA'. = Első kiadás, 1604. MA^. = Második 
kiadás, 1611. A többi kiadások (valamint a 2-ik 
is gyakran) az évszámmal vannak idézve. 

MA. NLI. = Szenczi Molnár Albert naplója, 
levelezése és irományai. A M. Tud. Akadémia 
Irodalomtörténeti Bizottsága megbízásából jegy- 
zetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Budapest, 

1898. (A kiadás általában mai helyesírással közli 
a szöveget, idézeteim azonban többnyire az 
eredetit követik.) 

Mihalik: KassaÖtvTört. = Mihalik József: 
Kassaváros ötvösségének története. Budapest, 

1899. (Az Archaeologiai Közlemények XXI. kö- 
tete. Szövegközlése nem betűszerinti.) 



FORRÁSOK ÉS IDÉZETT MUNKÁK JEGYZÉKE 



XXIX 



Miki. : EtymWb. = Etymologisches wörter- 
buch der slavischen spracheu. Von Franz Mik- 
losich. Bécs, 1886. 

Miki. : Lex. palaeoslov. = Miklosich : Lexi- 
cou palaeoslovenico-graeco-latinum emendatum 
auctum. Vindobonae, 1862—1865. 

Miki. : Slav. elem.^ = Die slavischen Ele- 
mente im Magyarischen. Von Dr. Franz Miklo- 
sich. Zweite Auflage . . . besorgt und eingeleitet 
von Dr. L. Wagner. Wien und Teschen, 1884. 

MiskolcJk. = Miskolc város régi jegyzököny- 
veiből. Borovszky Samu nyelvtörténeti adatai a 
Magyar Nyelv 1905. évf. 276—278. és 376—377. 11. 

Mitrák = Orosz-magyar szótár. Szerkesztette : 
Mitrák Sándor. Ungvár, 1881. 

MJogtörtEml. = Magyar Jogtörténeti Emlé- 
kek. A magyar törvényhatóságok jogszabályai- 
nak gyűjteménye. Budapest, 1885-től. (Egykorú 
iratokból vagy későbbi átírásokból valók-e a 
közlemények ?) 

MonCivZagr. = Tkalcic : Monumenta historica 
liberae regiae civitatis Zagrabiae. Zágráb, 1889- 
től. Szamota adatai (az I. és II. kötetből). 

MonStrig. = Monumenta Ecclesiae Strigonien- 
sis. Ordine chron. disposuit, dissertationibus et 
notis illustravit Ferdinaudus Knauz. Esztergom, 
1874 és 1882. Legnagyobb részben Szamota adatai. 

MonumPolon. = Monumenta medii aevi hi- 
storica res gestas Poloniae illustrantia. Krakó, 
1874-től. Szamota adatai. 

MTörtTár = Magyar Történelmi Tár. Kiadja 
a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi 
Bizottsága. (Közlései nem betúszerintiek.) Rész- 
ben Szamota adatai. 

MTsz. = Szinnyei József: Magyar Tájszótár. 
Budapest, 1893. és 1897—1901. 

Miirm. = A Murmelius-féle latin-magyar szó- 
jegyzék 1533-ból. A schwazi ferenczrendi kolos- 
torban őrzött egyetlen példányból közzétette, 
bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Szamota 
István. Budapest, 1896. 

Múz. = a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára. 
Az utána tett név az illető család levéltárát 
vagy azt jelenti, akinek tulajdonából az oklevél 
a Múzeum birtokába jutott. Csekély kivétellel 
Szamota adatai; azonban mind saját kijegyzéseim 
a «Múz. Kossuth^, «Mííz. Szily» és *Múz. Tu- 
nyogi* jelzetüek. 

Múz. Cím. lev. = a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárának «Címeres levelek^ c. gyűjteménye. 
Szamota adatai. 

Múz. Tört. és Irodtört. kiáll. = «A Magyar 
Nemzeti Múzeum Széchényi országos könyvtá- 
rának Történeti és irodalomtörténeti kiállítása. » 
(Lajstroma megjelent ugyanezen cím alatt Buda- 
pest, 1902.) 



Múz. TörtTáxs. = a Történelmi Társulat le- 
tétje a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. 
(Vö. Szamota, NyK. XXV. 166, «lovász» a. és 
Csánki: TörtFöldr. II. 507, «Melegal» a.) Sza- 
mota adatai. 

Nemes-Nagy = A magyar viseletek története. 
Rajzolta és festette Nemes Mihály. Szövegét 
irta Nagy Géza. Budapest, 1900. 

NomenclAvium = Nomenclator avium regni 
Hungáriáé. Magyarország madárfajainak elneve- 
zései. Összeállította s kiadta a magyar ornito- 
logusok 1896-dik évi ezredéves értekezletének 
megbízásából a Magyar Ornitologiaí Központ. 
Budapest, 1898. 

NyK. = Nyelvtudományi Közlemények. Pest 
(Budapest), 1862-től. 

Ny». = Magyar Nyelvőr. Budapest, 1872-töl. 
(Az innen idézett adatok közül a Borovszky 
Samu és Takáts Sándor közleményei nem betű- 
szerintiek.) 

NySz. = Magyar Nyelvtörténeti Szótár a leg- 
régibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. A Ma- 
gyar Tud. Akadémia megbízásából szerkesztették 
Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. Budapest, 
1890. 1891. 1893. 

OL. AetaPaul.= az Országos Levéltárnak « Acta 
Paulinorum» című gyűjteménye. Szamota adatai. 

OL. GyfKápt. = az Országos Levéltárnak 
< Gyulafehérvári Káptalan* c. gyűjteménye. Utána 
Cent. = centuria. Szamota adatai. 

OL. GyfLimb. = az Országos Levéltárnak 
«Gyulafehérvári Limbus» c. gyűjteménye. &aínoía 
adatai. (Szamota halála óta újra rendeztetett, s 
így nem ellenőrizhettem az innen való adatokat.) 

OL. Instr. == az Országos Levéltárnak «In- 
structíones» c. gyűjteménye. Kisebb részben Sza- 
mota adatai. (A 42. sz.-ból valók mind az én 
kijegyzéseim. Ezekben az é csupán a kézirat 
sajátságos betűalakját akarja föltüntetni (1. fön- 
tebb XVII. 1.), külön helyesírási jelentősége 
nincs. A kézírat kelte 1643, de egy része egy 
1616-íki leltárnak az átírása.) 

OL. Kolozsm. = az Országos Levéltárnak «Ko- 
lozsmonostori Konvent» c. gyűjteménye. Szamota 
adatai. 

OL. L. = az Országos Levéltárnak «Limbus» c. 
gyűjteménye. Szamota adatai, azok kivételével, 
melyeknél a Magyar Nyelvre van hivatkozás. 
(Az innen való Szamota-féle adatokat nem ellen- 
őrizhettem.) 

OL. lad. H = az Országos Levéltárnak H 
jelzetű, eredeti országos törvényeket tartalmazó, 
ladulája. (Vö. Szamota, TermtudKözl. 1894. évf. 
435.) Szamota adatai. 

OL. Nád. = az Országos Levéltárnak sNádas- 
dyana* c. gyűjteménye. (Minthogy e gyűjteményt 
Szamota halála óta újra, más módon, rendezték. 



XXX 



FORRÁSOK ÉS IDÉZETT MUNKÁK JEGYZÉKE 



a tőle használt számjelzetek alapján az adatokat 
nem lehetett megtalálnom és ellenőriznem.) Az 
<i-OL. Nád. Számad.» új jelzetűeket és a Magyar 
Nyelv útján idézetteket kivéve, Szamota adatai. 
(Szamota ezen idézetei helyesírás szempontjá- 
ból nem mindenben pontosak.) 

OL. Nád. Számad. = az Országos Levéltár 
«Nádasdyana» c. gyűjteményének «Számadások» 
jelzetű része. (Vö. «0L. Nád.») 

OL. NRA. = az Országos Levéltárnak «Neo- 
regestrata Acta» e. gyűjteménye. Szamota adatai, 
a 718160. jelzetnek kivételével. (Ez utóbbiból való 
idézeteimben az e csupán a kézirat sajátságos 
betűalakját akarja föltüntetni, külön helyesírási 
jelentősége nincs. L. föntebb XVII. 1.) 

OL. ProcessTab. = az Országos Levéltárnak 
«Processus Tabulares* c. gyűjteménye. 

OL. RDecim. Zempl. = az Országos Levél- 
tárnak «Regestum Decimarum Comitatus Zempli- 
niensis» c. gyűjteménye. 

OL. TŰ . =az Országos Levéltárnak «Táblai 
Ügyvédek Iratai>> c. gyűjteménye. (Vö. Szamota, 
NyK. XXV. 165.) Szamota adatai. 

OL. ÜC. = az Országos Levéltárnak «Urbaria 
et Conscriptiones» e. gyűjteménye. A számjel- 
zés a. m. fasciculus/numerus. Nagyobb részben 
Szamota adatai. (Magam főkép az 1/3, 2/34, 
12/42, 21/3, 56/33 és 101/3 jelzetűekből jegyez- 
gettem ki több adatot. Amely adatnál az Urbá- 
rium lapszáma is idézve van, az mind saját 
kijegyzésem. Szamota ezen jelzetű adatai helyes- 
írás szempontjából nem mindenben pontosak.) 

Pannh. = a Szent Benedek-rend pannonhalmi 
levéltára. Utána mint levéltári jelzetek: Hitel. = 
hiteles hely, v. i. pannonhalmi országos levél- 
tár; Lib. Rub. = LiberRuber; Tih. = a tihanyi 
apátság okiratai. (Ez utóbbiak közt az 1/1 jel- 
zetű a pannonhalmi apátság alapító levele, a 
legrégibb hiteles és egykorú oklevél, amelyben 
magyar szók előfordulnak, 1. róla Szamota dol- 
gozatát, NyK. XXV.129. s köv. II. Az 1/5 jel- 
zetűről 1. Erdélyi László dolgozatát: «A tihanyi 
apátság népeinek 1211. évi összeírása* NyK. 
XXXIV.388. s köv. 11. Általában a Pannh.-ból 
idézett oklevelek keltére nézve vö. Erdélyi L.-nak 
következő észrevételét: «Az 1092. évi oklevél 
tulajdonképen 1131-ben, vagy egy-két évvel 
utóbb kelt ; az 1095. évi összeírás négy része 
közül a legkorábbi sem készült a XII. század 
közepe előtt, az utolsó rész pedig a XIII. század 
közepénél is későbbi; az 1135. évi oklevél iga- 
zában a XIII. század közepe táján, az 1171. évi 
pedig jóval 1181 után, 1234 táján, jött létre» 
NyK. XXXIV.389. A kétes helyeket magukkal az 
oklevelekkel Erdélyi László és Réesey Viktor 
voltak szívesek egybevetni.) Szamota adatai. 

Pech: BánySzót. = Pech Antal: Magyar és 
német bányászati szótár. Selmec, 1879. 

Pesty: KrassóvmTört. = Pesty Frigyes: 
Krassó vármegye története. III. és IV. kötet, (Okle- 
véltár.) Budapest, 1882, 1883. Szamota adatai. 



Pesty : SzörBáns. = Pesty Frigyes : A Szöré- 
nyi bánság és Szörény vármegye története. 
Harmadik kötet. (Oklevéltár I. kötet.) Budapest, 
1878. Szamota adatai. 

Petróeehi = Petröcchi: Növő dizionário uni- 
versale della lingua italiana. Milánó, 1894. 

Pletersnik = Pletersnik : Slovensko-nemski 

slovar. Laibach, 1894—1895. 

PP. = Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium 
Hungarico-Latinum. Lőcse, 1708. 

PPB. = Pápai Páriz Dictionarium Latino- 
Hungaricum-á.níik Bod-féle kiadása. Nagyszeben, 
1767. A keresztnév-magyarázatok a latin-magyar 
résznek «Nomina propria apud Hungaros usitata» 
c. függelékéből (612. s köv. II.) valók. 

PPBl. = PPB. latin-magyar része. 

PPl. = Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium 
Latino-Hungaricum. Lőcse, 1708. 

QuellKronstadt = Quellén zur Geschichte 
der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen. Heraus- 
gegeben auf Kosten der Stadt Kronstadt. Brassó, 
1886-tól. 

Radvánszky: Családélet = Báró Radvánszky 
Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. 
és XVII. században. I — III. kötet. Budapest, I. 
k.: 1896; II— III. k.: 1879. (Közlései nem min- 
denben betűszerintiek.) 

Reizner: SzegedTört. = Szeged története. 
Irta Reizner János. Negyedik kötet. Oklevéltár. 
Név- és tárgymutató. Szeged, 1900. (Közlései 
nem betűszerintiek. A kétes helyeket az eredeti 
kéziratokkal Szegeden Kovács János volt szíves 
egybevetni.) 

Rigutini-BuUe = Nuovo dizionário italiano- 
tedesco e tedesco-italiano di Giuseppe Rigutini 
e Oscar Bulle. Lipcse, 1896 és 1900. 

RMNy. = Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta 
a' Magyar Tudós Társaság. Döbrentei Gábor . . . 
mint szerkesztő felügyelése alatt. Buda, 1838. 
1840. stb. 

Sachs-Villatte = Encyklopádisches franzö- 
sisch-deutsches und deutsch-französisches Wör- 
terbuch. Von Prof. Dr. Césaire Villatte und Prof. 
Dr. Kari Sachs. Grosse Ausgabe. (11., illetőleg 
10. kiadás.) Berlin, 1899. 

SajószentpJk. == Sajószentpéter város régi 
jegyzőkönyveiből, Borovszky Samu nyelvtörté- 
neti adatai a MagyarNyelv 1905. évf. 276—278. és 
376—377. 11. 

Sanders = Wörterbuch der Deutschen Sprache. 
Von Dr. Dániel Sanders. (2. kiadás.) Lipcse, 1876. 

SB. = Simonyi Zsigmond és Balassa József: 
Német és Magyar Szótár. Második, magyar- 
német rész. Budapest, 1902. 

SehlágliSzójz. — A schlágli magyar szójegy- 
zék. A XV. század első negyedéből. Az ere- 
deti kéziratból közzétette, bevezetéssel ésmagya- 



FORRÁSOK ÉS IDÉZETT MUNKÁK JEGYZÉKE 



XXXI 



rázatokkal ellátta Szainota István. Budapest, 
1894. (A szótárban csak magyarázat és egybe- 
vetés céljából használtam föl szükség esetében.) 

Sí. = Sándor István : Toldalék a' Magyar- 
deák Szókönyvhez. Bécs, 1808. 

SK. = Simái Kristóf: Vég tagokra szedetett 
szó-tár. Buda, 1809. 

SoprOkl. = Sopron vármegye története. Okle- 
véltár. Szerkeszti Nagy Imre. I. és II. kötet. 
Sopron, 1889. és 1891. Szmnota adatai. 

Századok. A Magyar Történelmi Társulat köz- 
lönye. Kisebb részben Szamota adatai. 

SzD. = Kisded Szó-tár, írta Baróti Szabó Dávid. 
Második ki-adás, meg-bóvítve. Kassa, 1792. 

SzegedJk. = Szeged város jegyzőkönyveiből, 
Kovács János kijegyzése szerint. 

,SzékelyOkl. = Székely Oklevéltár. (Az I— IV. 
kötetet szerkesztette Szabó Károly, az V.-et 
Szádeczky Lajos.) Kolozsvár, 1872—1896. Az 
V. kötet kivételével {melynek közlései nem betii- 
szerintiek) Szamota adatai. 

SzendrőJk, = Szendrő város régi jegyző- 
könyvei, Borsod vármegye levéltárában. (E nyel- 
vileg rendkívül becses jegyzőkönyvekre Borovsz- 
ky Samu volt szíves, már a «Pótlások» szer- 
kesztése közben, figyelmeztetni.) 

Szeőke : BánySzót. = Bányászati Szótár. A 
bányászatban és bányajogban előforduló szak- 
kifejezések magyarázó jegyzéke, függelékül a 
Bányászati Tájszótárral. Kidolgozta és kiadja 
Dr. Szeőke Imre. Budapest, 1903. 

SztárayOkl. = A nagymihályi és sztárai gróf 
Sztáray család oklevéltára. Kiadja gróf Sztáray 
Antal. Szerkeszti Nagy Gyula. I. és II. kötet. 
Budapest, 1887 és 1889. Csekélyebb részben Sza- 
mota adatai. 

T. A. = Szamota néhány adatának meg nem 
fejthetett forrásjelzete. 

Teleki : Hunyadiak = Gróf Teleki József: 
Hunyadiak kora Magyarországon. X — XII. kötet. 
Pest, 1853. 1855. és 1857. Szamota adatai. 

TelekiOkl. = A római szent birodalmi gróf 
széki Teleki család Oklevéltára. Szerkesztette 
Barabás Samu. I. és II. kötet. Budapest, 1895. 
Szamota adatai. 

TermtudKözl. = Természettudományi Köz- 
löny. 

Thaly: Adalékok ^= Adalékok a Thököly- és 
Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Thaly Kálmán- 
tól. (Két kötet.) Pest, 1872. 

TörtTár. = Történelmi Tár. Kiadja a Magyar 
Történelmi Társulat. Budapest, 1878-tól. (Közlései 
nem betűszerintiek.) Részben Szamota adatai. 



Törvtud. Műszót. = Törvénytudományi Mű- 
szótár. Közre bocsátja a' Magyar Tudós Társa- 
ság. Buda, 1. kiadás 1843; 2. kiadás 1847. 

U. I. = Szamota néhány adatának csak leg- 
utóbb megfejtett forrásjelzete. (L. pl. cseUye, 
egészlielyes, félhelyes, forint, Mihály, pest, tönköly, 
törvény-adó, vágó-barom alatt.) Valószínűleg a. m. 
az Országos Levéltárnak «Urbaria et Conscrip- 
tiones sine Elencho» c. gyűjteménye, melyet 
«Urbaria Irregestrata» címmel is említenek. 
(Rendezetlen voltuk miatt az adatokat nem is 
ellenőrizhettem volna bennük.) 

VárReg. = «A Váradi Regestrum. Értelmezi 
Kandra Kabos. Budapest, 1898. » Vagy: «Rege- 
strumVaradiense examinum ferri candentis ordine 
chronologico digestum. Curis et laboribus Joannís 
Karácsonyi et Samuelis Borovszky. Budapest, 
1903.» (Itt-ott idézve van ugyan, de nincs kiaknáz- 
va. Szamota valószínűleg azért nem dolgozta föl 
a Váradi Regestromot, mert csak XVI. századi 
nyomtatott kiadása után ismeretes.) 

Verb. = Tripartitum opus íurís consuetudi- 
naríj inclyti regni Hungarie: per magistrü Ste- 
phanum de Werbewcz personalis presentie regíe 
maíestatis locum tenentem: acuratissíme editum. 
Bécs, 1517. (Utána a római szám a «Pars», az 
arab a «Caput» jele.) Szamota adatai. 

Veszpr. = a veszprémi káptalan levéltára. 
Utána Regn. a veszprémi országos (regnícolaris, 
V. i. hiteleshelyi) levéltár anyagát jelenti. A 
többi levéltári jelzetek maguktól is könnyen meg- 
fejthetők. Szamota adatai. 

Wenzel = Arpádkori Uj Okmánytár. Közzé 
teszi Wenzel Gusztáv. I — XII. kötet. Pest (Buda- 
pest) 1860 — 1874. Legnagyobb részbeni Szamota 
adatai, aki e gyűjteményt számos közlésbeli 
hibái miatt csak biztosabb esetekben, kivétele- 
sen idézte. 

ZalaOkl. = Zala vármegye története. Oklevél- 
tár. I. és II. kötet. Szerkesztik Nagy Imre, Vég- 
hely Dezső és Nagy Gyula. Budapest, 1886 és 
1890. Legnagyobb részben Szamota adatai. 

ZiehyOkm. = A zichi és vásonkeői gróf Zichy- 
család idősb ágának okmánytára. Közli a Magyar 
Történelmi Társulat. I — VI. kötet. Pest (Buda- 
pest), 1871 — 1894. Szamota adatai. 

Zimmermann-Werner = Urkundenbuch zur 
Geschíchte der Deutschen in Siebenbürgen. Von 
Franz Zimmermann und Carl Werner. I. kötet. 
Nagyszeben, 1892. Szamota adatai. 

Zolnai: Nyelveml. = Nyelvemlékeink a könyv- 
nyomtatás koráig. A Magyar Tudományos Aka- 
démia megbízásából írta Zolnai Gyula. Huszon- 
öt mellékletbeli s egy szövegközi hasonmással. 
Budapest, 1894. 

Az itt föl nem sorolt egyéb források, szakmunkák és folyóiratok magyarázatra nem szoruló 
módon vannak a szótárban idézve. 



.^..J:-. 



EGYÉB Rövidítések es jelek. 



a. = alatt v. alatti. 

a= m. = anayi mint. 

bev. = bevezetés. 

o. című. 

cap. = capetiae (az adatokban). 

cub. = cubulus (az adatokban). 

d. = dénár (az adatokban). 

D. = dominus (az adatokban). 

dr. == dénár (az adatokban). 

óvf. = évfolyam. 

f. vagy f: = forint (az adatokban). 

fasc. = fasciculus. 

fej. = fejezet. 

fejez. = fejezet. 

fl. = forint (az adatokban). 

fn. = főnév. 

fr. = francia. 

ft. = forint (az adatokban). 

h. = helyett. 

hegyn. = hegynév. 

helyn. szárm. = helynévi származék(ok). 

hn. = helynév. 

id. h. .= idézett helyen. 

id. m. == idézett muuká(já)ban. 

jegyz. = jegyzet v. jegyzete. 

jel. = jelentés v. jelentéssel. 

jk. = jegyzőkönyv. 

kápt. = káptalan. 

kd. = kegyelmed (az adatokban). 

ked. = kegyelmed (az adatokban). 

kegmd. stb. =^ kegyelmed stb. (az adatokban). 

kfn. = középföl német. 

köv. = következő. 

1. = lap V. lásd. 

lad. = ladula. 



lev. = levél. 

It. == levéltár. 

m. = megye. 

metr. = metreta (az adatokban). 

n. = nemes (az adatokban). 

neh. ^= nehezék (az adatokban). 

ném. = német. 

no. = numerus v. numero. 

nr. = numerus v. numero. 

ns. = nemes (az adatokban). 

oki. = oklevél v. oklevele. 

p. = per faz adatokban). 

prot. == protocoUum. 

r. = rész. 

rf. = rénes forint (az adatokban). 

B. v. = salvo respectu (az adatokban). 

8z. := szám V. század. 

Szám. jegyz. = Szamota jegyzete. 

szárm. = .származéka v. származékai. 

száz. = század. 

szn. = személynév. 

tkp. = tulajdonképen. 

u. = után (az évszámok mellett). 

ua. = ugyanaz. 

uo. = ugyanott. 

V. = vagy. 

vég. = végéről. 

vö. = vesd össze. 

V8Z. = versszak. 

P = kétes alak, jelentés, kijegyzés stb. 

c\> = ugyanazon jelentésű, mint az előbbi szó. 

. . . = kihagyás az idézetből. 

f I = szerkesztői értelmezés v. megjegyzés; 
az idézetek szavaiba ékelve föloldott rövidítést 
jelent. 

[. . .] = olvashatatlan v. kétes olvasatú hely. 



A. 



1. ABA : pannus vilis ; grobes tuch, loden NySz. 
1556: Aba kedmenth (OL. L. III. 16. 17). 1573 : Vnam 
véstem turcicam wulgo aba kejdmen [így] vocatam (OL. 
UC. 37/14). 1578 : Vnam véstem aba vocatam (Forrás?). 
1611 : Szíir csuha, fejér a&rtdolmány (KomárJk.). 1668 : 
Egy aba nadragh (ÓL. UC. 1/21). 

2. ABA: [páter: vater?]. 1095: Oba, szn. (Pannh. 
15/0o). 1200 k. : Ex quorum etiam progenie longo 
post tempore rex Sámuel descendit qui pro sua pie- 
tate Oba uocabatur (Anon. 32). 1240 k. : Hec sünt 
nomina Jobagionum de viUa Cebb Bugar bud vroch 
aba garab (Pannh. 61/8). 1263 : In comitatu de Aba 
vyuar (OL. D. 546). 1275 : Eurnogh filii Aba (uo. 896). 
1389 : Penes quandam viam Abawtha nuncupatam 
(Lelesz Met. Abaúj 14). 

ABAJCOS : [promiscuus, mixtus ; gemischt]. 
1549 : Desma gobna abaychos vagion (OL. Nád. 41). 
[Vö. abajdoc, abajdocos.J 

ABAJDOC, abajnac: 1) promiscuum; vermischt 
NySz. 1320/1325 : Petrus dictus Abayduch (OL. D. 
2018). 1416 : Petri dicti Abaydoch (Múz.). || 2) far- 
rago ; mischkorn, halbfrucht NySz. 1406 : Septem 
cubulos frugum Abaydoch dictarum. (Lelesz Acta 
29/25). 1550: Abaydócz capecie XXXXVIII. (OL. Nád. 
41). 1590: Elsó aztagh abajnacz (uo. 49). 1597: 
Zab. Abainacz. Ros (OL. UC. 101/3). [Vö. dézsma-, 
majorság-abajdoc ; abajcos, abajnocos.] 

abajdoc-búza : triticum mixtum, frumentum pro- 
miscuum ; gemischter weizen NySz. 1587 : Abaynacz 
búza (OL. UC. 12/42). 1608: Cséplett abaynacz búza 
(uo. 37/56). 

ABA JDOCOS, abajnocos : promiscuus, mix- 
tus ; gemischt NySz. [triticum mixtum ; gemischter 
weizen]. 1584 : K^th köböl chyrazoth abaynoczos (OL. 
UC. 56/33\ [Vö. abajcos.] 

ABAJNAC, L abajdoc. 

ABAJNOCOS, 1. abajdocos. 

ABÁRLÓ VASVILLÁCSZA : [rudicula fer- 
rea ; querl, fleischgabel] 1638 : Abarlo vas villaczka 
(OL. UC. 2'34). 

ABAROL : rudicula agito; quirlen, sprudeln NySz. 
1561 : Abarlani walo thekeno (OL. L. III. 16. 17). 

ABLAE : fenestra ; fenster NySz. 1484 : In posses- 
sionibus nostris Donath Thornya Ethwenablak Komlós 
(OL. D. 18943). 1544 : Az nap attam az ablakra ualo 
papirosra d. 4 (OL. Nád. Számadások b. csomó). 1545: 
Három ablakra pántokat es kelenczet (OL. Nád. 41). 
1588 : Ablakhoz va.\o lantorna (OL. UC. 76/17). 1638: 

Magyar Oklevél-Szótár. 



Ablakia ez háznak ráma es tanier nélkül (uo. 2/34). 
[Vö. lantornás-, üveg-, vak-ablak.] 

ablak-ráma : fenestrale, crates fenestralis ; fenster- 
rahmen NySz, 1597: Ablak ráma 1 (OL. UC. 101/3). 
1638 : Rósz hitván dirib darab ablak ramat (uo. 2/34). 

ABORA : ein (über kornfehmen, heuschober etc.) 
auf stangen angebraehtes strohdach BM. 1619: Va- 
gion eot abora o széna (OL. UC. 20/28). 1634 : Az 
czüröskertben vagion eöt abora kettei szénával feligh 
(uo. 21/3). [Vö. MTsz.] 

ÁBRAHÁM, Ábrám, Ábrán, Ábrány ?: [Ábra- 
hám]. 1171: Dedit filie sueuernulos Zumbur OdusTiuan 
Salad Embel Felad AruaBoroijs Seth Abram [a. m. Ábra- 
hám?] (Veszpr. 9, Kál). 1193: In Chergou prima méta 
incipit a piscina abram (OL. D. 27). 1240 k. : Conter- 
minales villás habent has Luca Bele Tauamici Scarozlo 
Abram (Pannh. 61/8). Habét piscatores VI mansiones 
quorum nomina sünt hec Komos Matheus Scemet Hyze 
Chyglo Filét Abram (uo.). 1255: Abraam de villa 
Sard (Veszpr. 107, Nova 1). 1381 : Quoddam nemus 
AbranhQvke vocatum (Múz.). 1451: De eadera pos- 
sessione Monostorosa&ran (OL. D. 29273). 1518 : Vnum 
primipilatum eorundem in territorio possessionis Sard 
in genere Abran et arbore sew linea vyag existente 
(Múz.). 1524 : Quorundam duorum primipilatuum in 
genere Abran et ramo Vijaag vocato existencium 
(SzékelyOkl. 11.13). 1602 : Ábrám Bálás (uo. V.201). 

ábrahám-fája: vitex : keuschbaum NySz. 1328: 
Ad vnam arborem ábranfaia dictam (OL. D. 2511). 

ABRAK : 1) pabulum ; futter NySz. 1494-95 : 
Johanni Abrakoztho (Engel : Algemeine Welthistorie 
XLIX.180). 1638 : Egy abrak merő Sisak (OL. UC. 
2/34). II 2) demensum, alimentum ; portion, nahrung 
NySz. 1581: Eg zolgaya kynek abrakya yar (OL. UC. 
56/33.). 

abrak-hal : 1588 : Eregh hal hozás fel singes 
mindenik, kith abrakhalnak hiwnak minden pénteken 
megh hozzak (OL. UC. 64/35). 

abrakosztó-csatorna : [alveus ad pabulum distri- 
buendum ; rinne, trog zum austheilen des futters, fut- 
tertrog]. 1638 : Abrak osztó es viz fogho cziatorna 
(OL. UC. 2/34). 

ABRAZOLÓ-VÁLU : alveus pabulatorius ; fut- 
tertrog NySz. («abrakló-válu» a.) 1638 : Itató es ábra- 
kolo vahik vadnak No. 4 (OL. UC. 2/34). 

ABRAKOS : ciű victus praebetur ; der verkö- 
stigte NySz. (2. jel.) 1558 : Eg hordó bort abrakos- 
nak keztek wgan azon nap (OL. Nád. 49). 

1 



^\BRAM— ACINTOS 



ÁCS— ÁDÁMA8 



abrakos-h.alász : 1588 : Az abrakos halaszok ne 
halaszak (OL. UC. 64/35). 

abrakos-pince: [cella ad conservandum pabiüum ; 
keller zui- aiifbewahrimg von pferdefutterj. 1549 : Az 
belső varban az abrakos pyticheben wv zóleyn termet 
borok vannak (OL. Nád. 41). 

ÁBRÁM? 1. Ábrahám. 

ÁBRÁNt Y) ? 1. Ábrahám. 

ABRONCS, abruncs ? : circulus, circulus vie- 
tonim, doliaris ; reif, fassreif NySz. 1520 : Feci se- 
care abronchoth (OL. D. 37327). 1520 k. : Abron- 
cyoth duos (uo. 26251). 1525 : Abronch ad pad emi 
(uo. 26345). 1597 : Egj kwszeogj keobol, három wass 
abroncz raita fogateiaual (OL. UC. 101/3). 1638 : Hor- 
dóra való abroncz magla No. 2 (uo. 2/34). 

abroncs-fogó: [reifzange? zange der böttcher?J. 
1597: Abroncz fogó (OL. UC. 101 3). 

abroncskötő-fa, -ketö- : 1597 : Abroncz keteo fa 
karikástul (OL. UC. 101 3). 

abroncs-pénz : 1525: Pecunias pro emendis ti- 
gnibus quas Abrwnch pénz vocant (OL. D. 37000). 

abroncsvonó-szék : 1638 : Egy abroncz vonó 
szék (OL. UC. 2/34). 

ABRONCSOZ : vieo, chculum adhibeo, striugo ; 
bereifen NySz. 1518 : Debent disponere vasa wlgo 
abronchozny (OL. D. 37007). 

ABROSZ : mappa, mensale ; tischtuch NySz. 
1516: Thyzenketh abroz (OL. D. 26367, 1. Zolnai : 
Nyelveml. 206). 1544 : Abrozokat es taner kezkönö- 
ket (OL. Nád. 40). 1558: E^ hozzw aztalra walo sayos 
abroz (uo. 49). 1561 : Ket abroz sahos (OL. L. IIL 16. 
17). 1564: Hath kerek abroz (OL. Nád. 49\ 1638: 
Vagion abros m- 2. mindenik viseleö sahoson szöt 
(OL. UC. 2/34). 

ABRUNCS ? L abroncs-pénz. 

ACÉL, acíl, acil: chalybs ; stahl NySz. 1095: 
Tornatores buadi benus acil |a. m. acél?] regun 
(Pannh. 15/0o). 1347 : Johannes dictus Achel (Kör- 
mend V/5, Káldiana 65, 1. AnjouOkm. V.97). 1420 : 
Georgius dictus Ackel (Múz. Máriássy). 1518 : Eadem 
die dedi v^lgo acelerth (OL. D. 26193). 1521 : Calibem 
wlgo Achelth (uo. 37179). 1556: Ereztetlen achel ty- 
zennegh remek Éreztet achel hatwanót font (OL. Nád. 
49). 1587 : Aczelt feyzek nadlatasahoz (uo. 40). 
1602 : Aczél Ádám (SzékelyOkl. V.320). [Vö. MTsz.] 

ACÉLOS, acílos : 1) chalybeus ; sttihlern NySz. 
1542 : Pixides aczelos (OL. Nád. 40). [Vö. «acélos- 
puska».J II 2) fdurus ; hart]. 1335: Siluis Acilus nuncu- 
patis (ZichyOkm. L478). 1368 : Silua acheelos vocata 
(uo. m.363). 1373: Ácelws (erdönév, uo. HL 491). 
1417 : Quandara silvam Acelus vocatam (uo. VI.459). 
[Vö. MTsz.] 

acélos-puska : 1577 : Aczelos hozu puska (OL. 
L. IIL 16. 17). 1594 : Aczelos puska (OL. UC. 78/7). 
Egi aczelos puska (uo. 106/3). 

ACÉNTOS, I acintos. 

ACHSZÉN ? ACHSZIN ? ACHSZONY ? 
1. asszony. 

ACÍL V. ACIL, -OS, 1. acél, -os. 

ACINTOS, acentos : 1211 : Ultra louta in uilla 
Sagh hü sünt qui sales Ecclesie soluunt Hoteud 
[Hotcud y] Guze Nenche Pica Chenke Cheke Acentus 



Redenptus Cuneh Obus Guebus Nogiud (Pannh. Tih. 
1/5). 1347 : Achyntus, szn. (AnjouOkm. V.97). [Vö. acin- 
tos, arintoskodiJc, acintosodik MTsz. ?] 

ÁCS, álcs : a) faber, fabricator, structor ; hand- 
werker ; b) abietarius, faber lignarius ; zimmennann 
NySz. 1233 : Quadara uilla nomine Alch (Múz. Kis- 
faludy). [Vö. «Ács-Teszér», hn. Veszprém m.-ben (1. 
alább 1478), «Teszér» hn. Hont m.-ben és szlov. 
«tesár» zimmermann.] 1289 : In villa Alch (Veszpr. 2, 
Nagyberény). 1297 : Ville Alch (Múz. Justh, 1. Hazai 
Okm. \T.423). 1345: Paulus filius Cosme de v-illa Alch 
(Múz.). 1364: Petrum magnum dictum Alch (ZichyOkm. 
in.245). 1419 : Clemente dicto Alch (Pannh. Hitel. 52). 
1422: Petro Alch (Lelesz Acta 42/76). 1424/1498: 
Valentinus Alch (OL. D. 12800). 1428: Thoma Alch 
(Veszpr. 11, Lovas). 1434 : Mathia Alch (Kömiend, Heim 
429). 1439 : Ladislai Alch (OL. D. 13306). Johanne Alch 
(uo. 31499). 1450: Mathias Alch (uo. 14645). 1454: De- 
metrius Alcz (Múz.Forgách). 1465: Duas Sessionesvnam 
Alchhele alteram kakasgwrghele vocatarura (HazaiOkm. 
V.276). 1468 : Vincencii Alch (Veszpr. 107, Hajmás- 
kér 3). 1469: Matheus Alcz (OL. D. 32365). 1476: 
Nicolaus Alcz in Sanislo (KároljdOkl. 11.452). 1478 : 
Michael Alch (OL. D. 18145). In possessione Alch 
Thezer (uo.). 1480 : Blasio Alch (Lelesz Acta 90/18). 
1483 : Thezeer vbi Johannes Alcz et Anthonius íilius 
eiusdem (Pannh. 17/V). 1485: Benedictus Alch (OL. 
D. 36397). 1488 : Matheo Alch (uo. 32000). 1494 : Pau- 
lum Alch (Lelesz Acta 102/7). 1528 : Michaeli Alcz 
pro disposicione wlgo kerep (OL. Nád. 49). 1572: Ke- 
theo was alchnak walo (OL. UC. 76/17). 

ÁCSA ? : ]libellula ; wasserjungferj. 1095 : In pa- 
nauuadi cícha [a. m. ácsa ?] Jut Gugmat Zacal Elenta 
Deged Heten (Pannh. 15/0o.). 1114/1131: Ego Acha 
uespremieusis ioubagio nonignobilis (uo. 6/A.). 1199 : 
Modu cum filiis Ocha et Schem (Veszpr. 16, Vespr. 
EccL). [Vö. MTsz.] 

ÁCSI? álcsi: fabrilis Kr.; zimmermans- BM. 1230: 
Villa Béren Alchi [= «ács» -i képzős szánnazéka?[ 
Wosod Almád Sagu March (Veszpr. 14, Dec. Comit. 
Symig.). Villa Alchi Wosod Almád (Pannh. .32/V.). 
1353 : Possessiones Kerekvvduar et Alchy vocatas in 
Comitatu de Zonuk (Múz. Mednyánszky). 

AD: 1) do, tribuo, attribuo, pertribuo, offero, largior: 
gebén, schenken NySz. (1. jel.). 1441 : Hogy walalo- 
kat oltalmol áznak adhassak kinek akaryak (OL. D. 
13635). 1604—24 : Anno 1607 adta isten ez \'ilágra 
Istók íiamot (KárolyiOld. IV.4). Anno 1611 adta isten 
ez világra Jutka leánimkat (uo. 5). || 2) cedo, con- 
cedo ; gewahren, lassen, erlauben NySz. (4. jel.) 1769 : 
Távol legyen ugyan töIem, hogy valakit sérteni akar- 
nék és hogy kenteket ö hozzájok hasonlítanám. Isten 
ne culja ! (CanonVisit. 207). [V ö. be-, el-, eló'-, föl-, 
ki-, megad.] 

ÁDÁM, Ádámas? Ádámos : Adamus Kr. 1211: 
Sünt sutores hü Joan . lilius Scesun. Potcan. Zelsa 
Bod Adamas [a. m. Ádámos = Ádám v. adomás ?( 
Chimos Symoud Beyd Chet (Pannh. Tih. 1/5). 1240 k. : 
Hec sünt nomina vinitorum seruorum in eodem pre- 
dio Bűzte Adamus Vydecus (Pannh. 61/8). 1502: 
Prope domum adamhaza, vocatum (OL. D. 36405). 
[Vö. Ádámos hn. CzF. ?] 

Ádám-pálcája: [penis ; mannliches glied|. 1650: 
(DebrJk.). 

ADAMÁS? 1. adomás. 

ÁDÁMAS? ÁDÁMOS, L Ádám, 



ADDIGLAN— AG 



AGÁR— AgAuOS 



ADDIGLAN : taradiu, tantisper ; so lány NySz. 
(«iicldig:> 2. jel. a.) 1700 : Addiglan commissiót az 
olyanoknak ö nagyságok nem adtának, valamoddig- 
loii az bírákkal ö nagyságok magokat genuine nem 
infonnáltatták az dolognak mivoltáról (GazdtörtSzemle 
VII.403). 

ADÓ: dator, praebitor, largitor ; geber, verleiher; 
NySz. (1. jel.) 1210: Nomina uero eorum hec simt 
Dubur Michal Forcos Jnoc Milud Scigiu Adou [a. m. 
adó ?] Munc Ceme Hilcus Cimoh Nimige (Pannh. 5/F). 
1221 : Qiiorum nomina sünt hec Dubus Forcos Jnoc 
Milud Zegun Odou Munc (Pannh. 4,B). 1270 : Quorum 
nomina sünt hec Hodov [a. m. adó ?] Seme March 
Fytha (PanBh. Tih. 17/1). [Vö. Boldogasszony- 
adója, dézsma-adó, karácsony-adója, márc-, 
méz-, ostor-, szállás-adó, Szent György-, Szent 
Mihály-adója, törvény-adó.] 

add-szédés : [vectigalium exactioj ; steuereinnahme 
BM. 1603 : A mesternek notariáért [jegyzöségért], 
mikor szolgál adószedésben étel ital jár a Birótul, vagy 
akit az adószedésre rendelnek (CanonVisit. 152). 

ADOMÁS? adamás ? : [donatio, donum ; gabe, 
geschenk?]. 1211: Hü suut pulsatores Adomas [olv. 
adomás ?] Cheke Aianduc Feuche Vrbus Amocel Gib 
Mauruz (Pannh. Tih. 1/5). Sünt sutores hü Joan filius 
Scesuu. Potcan. Zelsa Bod Adamas [a. m. adomás v. 
Adámos — Ádám ?] Chimos Symoud Beyd Chet (uo.). 
1469 : Terrarum arabilium ac pratorum fenilium et 
Siluarum necnon lacuum Horgasthohath Adomassyry- 
hath Boganthawamezeye Homokoszygeth Batthawa- 
mezeye (Lelesz, Acta 80/12). 

ADORJÁN, Adrián: Hadrianus Kr. 1308: Ter- 
ram suam Scentadrianfeláy uocatara (Mxiz.). 1355 : Ville 
Fulseu Adryan (AnjouOkm. VI. 299). Ville FelHeaadrijan 
(uo.). 1499 : Miehael Adoryan predialis wlgo seller fuis- 
set (Körmend, Heim 672). 

ADÓZÁS : pensio, tributura ; steuer NySz. 1611 : 
Az mi országunk itt tüi'hetö áUapatban vagyon, hol- 
nap szám szerint való adózásban lévén az Alföldön 
Erdélyre hadakozóknak (MA. NLl. 369). 

ADRIÁN, 1. Adorján. 

ÁG : 1) ramus, frons NySz. (1. jel.) [ast, zweig, 
laub]. 1347 : Pratum Gumulchrt^tvv [a. m. gyümölcs- 
ág ?] (AnjouOkm. V.IOO). 1367: Ad arborem Ilicis 
cadcntis Tulga^ dictam (OL. D. 31313). 1436 : Ag [a. 
m. ág V. agg'?] Jwan fya in Horlyo (Lelesz Acta 53/25). 
1438: Anthonius dictus Agh (Múz. TörtTárs. 3). 1452: 
Anthonium dictum Agh (OL. D. 14549). 1482 : Mathia 
Aghajtho [a. m. ághajtó "?] (Veszpr. 9, Kovácsi). 1487 : 
Pctro Ag (KárolviOkl. 11.527). 1505: Thoma Agh(Panxúi. 
34/N). 1515 : Aiithonio Ag (uo. 63/Gg). 1597 : Negi ago 
|vö. NySz. 2. jel.] vas maczkaczka (OL. UC. 101/3). 
II 2) pars, caput fluminis ; arm eines flusses NySz. (4. jel.). 
1193 : Inde ad aquam vegag (OL. D. 27). Inde descen- 
dit ad quercum. De quercu ad egerag (uo.). 1222 : 
Villa Ozea^ [a. m. aszú ág? vö. az 1288-i adattal; Csánki 
D. c helynevet «Asszúágy»-nak olvasta (helyesen ?), 
1. Körösm. a XV-ik században (Ertek, a tört. tud. 
köréből XV/12) 29. 1.] (OL. D. 102). 1231/1397: De- 
scendensque ad caput Ereusar/ nomine (uo. 174). 1252: 
Uenit ad fiuuium Swen et ibi iuxta Sebusrtí/ sünt due 
mete (uo. 369). Et uenit ad Medy«^ [a. m. megye-ág? 
vö. az 1272-i adattal] (uo.). Inde vádit ad Zygueth«</a 
(uo.). 1268 : Torrarum Lak Harasty Sucurou Ozyag [vö. 
«0zyuhag» 1270] et Zenttrinitas (Körmend Heim 7). 
1268/1347 : Ad aliam aquam que vocatur \egag (Mon- 
Strig. 1.555). 1270 : Duas tonas eorum Ozyuhci^ [olv. 
aszjú ág ?] et Sukui-od (Múz.). 1272 : Ascendit iuxta pi- 



sciua et uadit ad Megeag (OL. D. 792). 1273: In fhiuium 
fenukíi^r (uo. 840). 1288 : Usque riuum O/Ánag nuncu- 
patum (uo. 1238). 1323 : Quasdam possessiones Re- 
methe Korulus Ozjvfag Egres (Körmend, Heim 41). 
1330 : Circa ramum aque Karasou Karaso aga dictum 
(OL. D. 2617). 1336/1348 : Iret ad Ycnaesagh per 
metas terreas (uo. 3011). 1356/1420 : Quendam flu- 
uium Dunaa</a vocatum (uo. 483). 1364 : In quadam 
Ramo fluuio Chyulch Megea^ appellato (uo. 5308). 
1368: Ad vnum alueum wlgo Agfw dictum (uo. 10396). 
1369 : Pergendo inter capita duorum riuulorum vide- 
licet Vizrt^ et Vizzafuloupathaka vocatorum (Múz., 
1. Pesty : KrassóvmTört 111.91). 1372 : Aqua Kiiemg 
dicta (uo. 6058). 1378 : Ad vnam magnam vallem wlgo 
Kylenchkutha^« dictam (uo. 6506). 1384 : Prope flu- 
uium Bnnaaga uocatum (Pannh. 41/R). 1386 : Piscinas 
Kerezttow Hwzzjrwctg/t Feketwtow (uo. 7182). 1436 : 
Usque ad aUam aquam Eiagh vocatam (Lelesz, Bercs. 
VI.4). 1495 : Duodecim Jugerum terrarum arabilium 
Aagkelethy nuncupatarura (Múz.). 1505 : Thoma Agh 
[a. m. agg v. ág?] (Pannh. 34/N). Tribus Molendinis 
quarum \igj ?] duo in Nagha^/nvyz et tercium in Cha- 
tornasmalom fiuuiis nuncupatis (Lelesz, Prot. II.49a). 
1520 : In loco Kewhydelwew. In loco .4^elwew (Múz. 
Kisfaludy). 1521 : Procedit ad quoddam triuium aqua- 
rum Jlavomagh nominatum (OL. D. 23504). || 3) genus, 
generatio, progenies, tribus; linie NySz. (5. jel.) [linea]. 
1518: Vnum primipilatum eorundem in territorio pos- 
sessiouis Sard in genere Abran et arbore sew linea 
vyag existente (Múz.). 1524: Quorundam duorum pri- 
mipilatuum in genere Abran et ramo Vijaa^ vocato 
existencium (SzékelyOkl. 11.13). [Vö. «^g : rokonság, 
család » táj szó, 1. Horger Antal NyK. XXXI.403.] 
[Vö. két-, négy-ágú, oltó-, tölgy-ág.] 

ág-berék, -berök : 1275 : A quodam nemorc quod 
Agberuk vocatur (Múz. Rhédey, 1. HazaiOkm. VI.211). 

ág-erdó' : 1430 : Siluas Simpüces Nyaras Chokas 
Thokerek Agerdew (Múz. Kállay). Alias Siluas simpü- 
ces Thokerek Agerdew (Lelesz, Acta 49/14). 1480 : 
Siluam Agherdew appellatara (OL. D. 18334). 1493 : 
In quadam Silua Agherdew vocata (Lelesz, Acta 101/17). 
1496 : Abinde eundo ad rubeta Bodogyakra Nyaras 
Nagherdew alio nomine Agherdew dicta (Lelesz, Prot. 
11.234). 1517 : Siluam Agerdew vocatam (Lelesz, Acta 
123/11). 1533 : In Silua Agerdew (Múz.). 

AGÁH : molossus, vertagus, canis venaticus ; wind- 
hund NySz. 1193 : Hec igitur sünt nomina prediorura 
Sag. Agár [a. m. agár v. agár ?]. Boclar. Nodog (OL. 
D. 27). In agár iuxta ferteu (uo.). 1256 : Item Podue 
Item Ker Item terra Agár cum piscatmis (ErdMúzLt., 
1. Wenzel VII.429). 1326: Vbi vicinatur Cheuz«/7rcr- 
felde (OL. D. 2374, 1. AnjouOkm. n.258). 1337: Pi- 
scinam verő AgarÚíovf vocatam (AnjouOkm. III.368). 
1417 : Possessionum Nagtarkan, Agaar Sarkán Lean- 
war (Lelesz, Introd. P/2). 1581 : Egi eorw agárra walo 
(OL. L. ni.l6. 17). [Szárm. : 1211 : Isti sünt joubagio- 
nes Vus Vendug Agárd Vruus (Pannh. Tih. 1/5).] 

AGÁR? : [mit weidengebüschen bcwachsene sand- 
bankj. 1193 : Hec igitur sünt nomina prediorum Sag. 
Agár [a. m. agár v. agár?]. Boclar. Nodog (OL. ü. 27). 
In agár iuxta ferteu (uo.). [L. még az agár alatti ada- 
tokat és vö. MTsz.j 

AGÁROS : [canibus venaticis copiosus ; reich an 
windspielen]. 1455 : Possessiones Erdewallva, Agaros 
[a. m. agáros v. ágáros ?J (OL. D. 14952). ' 1462 : Pi- 
scinam Agarostho vocatam (uo. 15712). Agaros thorol 
ualo (uo. az oki. hátlapján). [Vö. Agárd hn. CzF.] 

ÁGÁROS ? : [ort, wo es mit weidengebüschen 

1* 



ÁGAS-ÁGY 



AGYAG— ÁGYÚ 



bewachsene sandbánke gibt ?]. 1455 és 1462 : (1. «agá- 
ros» a.) ["Vö. agár.] 

ÁGAS, ágos : 1) ramosus, frondosus, ramulosus ; 
voll áste NySz. (1. jel.). 1237 : Ad arborem que vo- 
catur aí/asaliaafa (ZalaOkl. 1.13). || 2) in ramos divisus ; 
gabelfönnig, zackig NySz. (2. jel.). 1265 : Uersus ca- 
8trum Ágas (OL. D. 595). 1359/1429 : Possessionem 
Agaseghaz nominatam (Múz. Forgácb). 1499 : Quen- 
dam palum magnum wlgo Ágas dictum (Lelesz, Acta 
107/29). II 3) colmnna ; stütze, pfeiler NySz. 1546 : Fy 
gherenda, mester gherenda, zelemen, ágas, fy labfa 
(OL. Nád. 49). 1588 : Egy eregh agoson harang (ÓL. UC. 
76/17). II 4) [pars temonis bifurca; deichselarm]. 1544: 
Attam az kerek gartonak az ki eg koci tengelt es 
nuj^ot es ágasat ciualta (OL. Nád. 40). [Vö. Szily K. , 
Nyr. XXLX.185.] 

ÁGASTON, 1. Ágoston. 

ÁGAZAT, ágozat: divisio; abtheilung NySz. 
1510 : Penes quandam terram Kewzepagazath voca- 
tam (Múz. Forgách). 1523 : Quandam terram arabilem 
wlgo orthwan in loco Agozath vocato (Múz.). 

AGG : vetus, vetustus, senex ; greis, sehr alt NySz. 
1315: Boch dicti Og [a.m.agg?] (ZichyOkm.LlSO). 1320: 
Laurencius dictus Oí/(AnjouOkm. 1.549). 1327 : Nycolaus 
dictus Og (OL. D. 29115). 1337 : Stephano dicto Ogh 
(Körmend, V/7, Croatica 197). 1342 : Laurencio dicto 
Ogh (Veszpr. 5, Fadd). 1357 : Michael dictus Og (Zichy 
Oiun. III.74). 1401: Johanne Ogh dicto (Veszpr. 2, Ábra- 
hám, 1. ZalaOkl. n.307). 1436: Ag [a m. agg v.ág?] Jwan 
fya in Horlyo (Lelesz, Acta 53/25). 1438 : Anthonius dic- 
tus Agh (Múz. TörtTárs. 3). 1452: Anthonium dictum 
Agh (OL. D. 14549). 1453: Possessionibus Aglehotiia., 
Wylehotha (uo. 14726). 1487: Petro Ag (KárolyiOkl. 
11.527). 1515 : Anthonio Ag (Pannh. 63/Gg). 

agg-szüle, -szilé : [vetula, anus; altes weib]. 1474: 
Vxor actoris dixisset in causam attracto wlgo gonoz 

agsile (Múz.). 

ÁGNES : Ágnes PPB. 1453 : Domina Ágnes vo- 
cata (OL. D. 36407). 

ÁGOS, 1. ágas. 

ÁGOSTON, Ágaston: Augustinus PPB. 1247: 
Nomina quidem libertinorum sünt hec Pouka Povs 
Hogud Wendeg Agusttm Mortun (Veszpr. 6, Gyula- 
keszi). 1603 : Emericus Ágaston (SzékelyOkl. V.254). 
1767 : Ágaston PPB. 

ÁGOZAT, 1. ágazat. 

AGY: [ansatz]. 1548: Algyw agyara való karika 
vas (OL. UC. 99/7). 1637 : AUasfakon jo es szép egész 
a^yu szakalasok (uo. 14/43). [Vö. NySz. más jel.] 
[vö. fék-, kerék-, puska-, tarack-agy.] 

ÁGY : 1) lectus, grabatus ; bett NySz. (1. jel.). 
1552 : Vtra való agiaUi minden seiyvvel zersamawal 
(OL. Nád. 48). 1553 : Egy iratos agy (OL. UC. 96/3). 
1581: Egy agy soporíatostol (OL. L. III. 16. 17). 
II 2) pulvinulus, area, pulvinus ; beet NySz. (3. jel.). 
1549 : Keserö hagyma tyz agy (OL. Nád. 42). ["V ö. 
ecet-, födeles-, gyermek-, supérlátos-ágy.] 

ágy-lepel : toraié ; betttuch, bettvorhang NySz. 
1751 : Még az ura a vásárra járt, az ágy Icplii, egyéb 
ház közbeliét a csapszékre hordotta (DebrJk.). 

ágy-melegítő : batillus cubicularíus, ingnitabu- 
lum ; bettwármer NySz. 1544 : E;^ arf melegítői (OL. 
Nád. 41). ^ ., y y 



ágy-m.énny : [conopeum ; betthimmel]. 1370 : Ve- 
lamine super lectum wlgariter agmeyn [igy !] dicto 
(OL. D. 28582). 1448 : Vnum Agnien in wlgo vocatum 
(uo. 14134). [Vö. N>T. XXX.153.] 

AGYAG : argilla ; lehm NySz. 1263/1393 : luxta 
quoddam fossatr.m agyagusupa vocatum (OL. D. 7820). 
1288/1290 : Ab oriente in O^ro^teluk sünt trés mete 
(Múz. Jankowich). In O^fo^teluk sünt trés mete (Ku- 
binyi: MTörtEml. 1.137). 1294/1367: Venit ad fo- 
ueam que vocatur O^o^uerum (Veszpr. 6, Gyimót). 
1317/1409 : Circa íbueas Agyaganow nuncupatas (OL. 
D. 1894, 1. AnjouOkm. 1.421). 1330 : In loco Ogyag- 
lyuk uuigariter dicto (Veszpr. 107, Nyirád 3). 1334 : 
Quendam locum J.^o^'asadek uocatum (OL. D. 2864, 
1. AnjouOkm. III.109). 1398 : luxta fossatum agag 
verem (Múz.). 1422 : Secus foueam Agyaglyk (Veszpr. 
108, Tapolca 4). 1431 : Ad quandam viam Agyag- 
weremwtha vocatam (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1440 k. : 
Ad quendam locum qui vocatur chuprusa^a^i (OL. D. 
28836). [Vö. fehér-agyag.] 

AGYAGAS, 1. agyagos. 

AGYAGOS, agyagas : argillosus, limosus ; 
lehmig NySz. 1227 : Tendit ad unura raonticulura qui 
wlgariter oí/o^-ovs Berch uocatur (OL. D. 134). 1227/1400 : 
Tendit ad vnum monticulum qui wlgo Agyagivsherch 
vocaretur (uo. 280). 1252 : luxta viam Agogus (uo. 
368). 1252/1326 : luxta viam Agogus (uo. 2342). 1269 : 
luxta uiam Ogyogus (HazaiOkm. VI.157). 1272 : Ipsa 
Chylch vocatur- Agagus (OL. D. 792). 1273 : Usque 
ad uiam Agagusiith uocatam (uo. 847). 1279 : Super 
uno monticulo, qui Ogyogos nuncupatur (Kubinyi : 
MTörtEml. 11.20). 1338: Viam Agyaguswíh vocatam 
(ZalaOkl. 1.339). 1353 : Riuulos Agyaguspatak et Red- 
nuk (OL. D. 4397). 1358 : Caderet in riuulum Agya- 
f/Mspotoka (Múz. Kapy). 1390 : Peruenit ad quandam 
petram Hogyagas [igy ? a. m. agyagos ?] vocatam 
(Lelesz Met. Mármaros 9). 1402: Hermanuagasa Agya- 
í7rtspatak Sowkut (OL. D. 8714). 1413 : In loco parth- 
feletwalo Agyagus vocato (uo. 10126). 1436 : Ipsum 
vadum non hoc nomine Agyagos sed dellew appellas- 
sent (uo. 12907). Possessionibus Agyagos et Hewey- 
chalad vocatis (Múz.). 1453 : Prediorum Kerezthwr 
Agyagas Peresthelek et Achaadeghaza (OL. D. 15683). 
1463 : Quatuor in loco Agyagus (Könnend II/3, Felső- 
őr 2). 1512 : Ad fluuium Agyagos vocatum (Lelesz, 
Prot. 11.118). 

AGYAS : a) cerebrosus ; hartnackig, starrköpfig ; 
b) argutus ; witzig, spitzfindig NySz. 1353 : Johannis 
dicti Agyas (ZichyOkm. 11.517). 1419 : Johannes Agyas 
(Múz. Soós). 1454: Benedictum Agyas (Múz. Forgách). 
1522 : Paulus Agyas (OL. D. 37004). 

AGYATLAN : 1) stupidus, stolidus ; dumm NySz. 
1389: Petrus dictus Agyatlan (OL. D. 7467). || 2) 
[ohue flintenschaft]. 1605 : Jancsar puska uas agiat- 
lan (OL. UC. 28/61). 

ÁGYÓ, 1. ágyú. 

AGYONLÖDÖZ : [todtschiessen, in frequentati- 
ver fönn]. 1712 k. : Ha kutyát, vagy mit találnak az 
kertben, akárkié legyen, agyon lődözzék (Gazdtört- 
Szemle VII.417). 

ÁGYÚ, ágyó, álgyú: a)insti-umentum,machina; 
werkzeug, maschine; b) bombarda, tormentum; büchse, 
muskete, geschoss, kanone NySz. 1481 : Ladislai Agyő 
[a. m. ágyú ?J (OL. D. 18460). Ladislai Agyő (uo. 
18462). 1548: Algyw agyara való karika vas (OL. UC. 
99/7). Thyzes nyl.Lapta algywba való (uo.). 1637: Az 
agyuk por kalaniual, teöreökleö rudgyaiual eggyütt 
(uó. 14/43). 



ÁGYÚS— AJAKOS 



AJÁNDÉK-AKARAT 



10 



ágyú-por : pulvis pyrius ; schiesspulver NySz. 
1605 : Az feguer házban Algíío por Geónczj hordó- 
nál uagion (OL. UC. 28/61). 

ÁGYÚS, anyós ? ányús ? : aitifex; haudwerker 

NySz. (1. jel.)- 1224: Anus [a. m. ányús v. Ányos?] 
et Boxa tenetur sémire in cocitate [?] Zerendu in opere 
Tauarnici (Veszpr. 14, Supuna). 1382 : Gregorius dic- 
tus Ányos [a. m. anyós v. Ányos?] de Wamus (Veszpr. 
106, Szentbenedekalja 1). 1428 : lohanne dicto Ányos 
(Veszpr. 11, Lovas). 1451: Michael Ányos (OL. D. 
14456). [Vö. ágyú, ágyús NySz. és I. Mátyás Flórián 
fejtegetését. Nyelvtört. Szótárkisérlet, Ányos alatt. 
NB ! Ányos Pál, a költő, nevét J!ní/ós-nak irja e mun- 
káján: «A' szép tudományoknak áldozott versek» 1780. J 

ÁHI : [panni genus, pannus Aquisgranensis ; aache- 
ner tuch]. 1483 : Duabus tunicis de medio pernis et 
ahy (Múz. Kállay). [NB. Ah — Aquisgranum, Aachen. 
Vö. 1361 : Faciat peregrinacionem ad ecclesiam beaté 
virginis de Ah (Múz.). L. még Czinár : Tárgymutató, 
Ah alatt és Bartal idézetét hala a.] 

AHOL, azh-Ol : ubi ; wo NySz. («hol» 4. jel. a.) 
1613/1696 : Senki szemetét az utczán, azhol ember, 
vagy barom jár, ne hordassa (GazdtörtSzemle VII.413). 
1643 : Az mélységben, azhol a só vágatott, vulgo 
kiirn az felső schatnál, azhol a sót felvonszák igen 
hátra volt az érez (uo. VI.119). 1752 : Tüzelésre való 
fát mindazonáltal az jobbágyaknak, azhol mint kitel- 
hetik mértikletesen engedjenek (uo. VI. 138). 

AHONNAN, azhonnajd : unde ; von wo, wo- 
her, daher NySz. («honnan» 3. jel. a.) 1752 : Azhon- 
najd is következett : hogy az erdők sok ortoványnyal 
is nyélván pusztulásra jutnak (GazdtörtSzemle VI.138). 

AHSZÉN? AHSZIN? AHSZONY ? 1. asz- 
szony. 

AJ, áj : vallis, praecipitium ; thai, schlucht NySz. 
(1. «aj, áj» a.) 1055 : Exinde ad aiu [a. m. áj ?] posthec 
ad eleuui humuk (Pannh. Tih. 1/1). 1224/1389 : Tau- 
git quoddam precipiciura quod Peteraya dicitur (Mon- 
Strig. 1.247). Tendit ad uiam precipitem que Golorab- 
aya dicitur (uo.). 1272/1331: Incidit in Aypotak (Hazai- 
Okm. V.47). 1296 : Uadit snper vnam paruam val- 
lem que wlgo ay dicitur (Múz. Beniczky). 1299 : lu 
quadam vallicula alio modo Ay dicta (Múz.). Quadam 
vallicula alio modo Ay dicta (HazaiOkm. Vin.397). 
1328 : In latere montis descendendo venit ad duo 
ay (Múz. Beniczky). 1344 : Peruenit ad caput vnius 
vallis Hoklusrtí/a nominate (Múz.). Quedam vallis For- 
nusaya vocata (uo.). 1359 : Vallem Ay dictam (Károlyi- 
Oki. 1.241). 1386 : Piscinas Denchk Bwn&aya (OL. D. 
7182). 1409 : Ad quoddam precipicium wlgo Ay 
dictum (uo. 30414). 1429 : Prope quoddam preci- 
picium wlgo Ay dictum (Pannh. Tih. 18/1). 1459 : Sub 
quadam valle aay nominata (OL. D. 35807). 1506 : In 
loco Wyzmerea// nominato (Veszpr. 4, Csatár). 1509 : 
Inter duas valles Zarkasoí/ et Kardosa?/ vocatas (OL. D. 
36399). [Vö. 1. áj MTsz.'j 

AJAK, vö. nyúl-ajkú. 
AJAKAS, 1. ajakos. 

AJAKOS, ajakas, ajkas : labrosus, laboo ; 
wurfmaul NySz. («ajakas» a.) [labium habens ; lippe 
habend, der grosse lippen hat]. 1314/1324 : Fabiani 
Ayakas dicti (Veszpr. 108, Vámos 2). 1353 : Nicolai 
dicti Aykas de Leansuka (Múz.). Nicolai dicti Ayka. 
(AnjouÓkm. VI. 61). 1354 : Nicolai dicti Ayakas (uo 
V1.229). 1358 : Nicolai dicti Ayakas (Múz.). 1363: Nico- 
lai dicti Ayakas (uo.). 1376: Nicolaum dictum Ayakas 
(OL. D. 6394). Nicolai dicti Ayakas (Körmend II/5, 



kas 



Lyndva 18). 1424: Ad quendam lacum Ayakastho 
vocatum (Lelesz Met. Szabolcs 36). 1449 : Nicolai 
dicti Aykas (Múz.). 1498/1510 : Nicolai Ayakas (uo.). 
1757 .• Vagyon egy ónfedeles ajakas kanna circiter 
harmadfél ittzés (CánonVisit. 179). 

AJÁNDÉK, ajándok : donum ; geschenk NySz. 
1152 : Vnam puellam nominc Aianduc (Pannh. 38/?). 
1211 : Hü sünt ioubagiones Zegen Hodus Ayanduc Reze 
(Pannh. Tih. 1/5.). Hü sünt pulsatores Adomas Cheke 
Aianduc Feuche (uo.). Hü sünt pulsatores Thobus Aian- 
duc Mourus (uo.). Isti sünt ioubagiones Poscu Aianduc 
Buhtuke (uo.). 1218: Hayanduc, szn. (MonStrig. 1.219). 
1222 : Mansiones Wasard Fenies Mutus Ayanduk 
Banalch (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1237 : Ayandukh, 
szn. (MonStrig. 1.322). 1237/1325: Ayandukh, szn. 
(Veszpr. 107, Lula 2). 1458 : Blasio Ayandek (Lelesz 
Acta 69/5). [Vö. Szent István ajándéka.] 

AJÁNDOK, 1. ajándék. 

AJÁNLÁS, vö. maga-ajánlás. 

AJAS ? ájas ? : 1319 : Vádit simiUter per eandem 
plagam ad Ayasheg (ZichyOkm. 1.164). 1509: Clemente 

Ayas (Lelesz Acta 117/26). [Vö. 1. 2. aj, áj NySz. ; 
ájas MTsz ?] [Vö. aj ?] 

AJKAS, 1. ajakas. 

ÁJOS : [ájjal, azaz bizonyos alakú jegygyei meg- 
jegyzett]. 1686: Csákó ökör, az jobb füle ájos (DebrLt., 
1. Nyr. XXII. 518). Egy hegyes szőke ökör, kinek a bal- 
fülében kivettek, a jobb füle ájos (uo.). 1706 : Az 
egyik ökörnek jobb füle ájos (uo.). 1708 : Ladányi 
Szabó István találta és ismerte meg két ökrét, mind- 
kettőnek a balfülén ájossan ki vagyon véve (uo.). 
[Vö. 1. áj 2. jel. és 2. ájó MTsz.] 

AJTÓ: ostium, ianua, fores; thüre NySz. 1319/1322: 
Ibi separant mete Kyusaytoít. [a. m. ajtó?] (OL. D. 1947). 
1322: Terra Kyusaí/íoM vocata (AnjouOkm. 11.37). 1545: 
Eg lakat gartonak az ayto nitastol (OL. Nád. 40). 
1594: Cziffras aytho (OL. UC. 78/7). 1637: Annak 
aytaya bellet vas sarkas, pántos (uo. 14/43). 1638 : 
Egy reghi bellet aitaia (uo. 2/34). 1678 : Két ajtajába 
[olv. ajtajúba?, a. m. tömlöcbe, kettős ajtajáról nevezve 
igy] tenni (DebrJk., 1. NyK. XXVI.344). [Helyn. szárm.: 
1315 : Possessiones Werusalmafolua et Kysaytoud{M.ú'i. 
Péchy).| [Vö. deszka-, emelcső-, zaváros-ajtó.] 

ajtó-kilincs : pessulus NySz. ]klinke, thürklinke]. 
1594 : Egi Mtjto kelench fordítóstul (OL. UC. 106/3). 

ajtó-pléh : (repagulum ; riegel]. 1596 : Repagulum 
vulgo Ayto plch dictum (OL. UC. 5/6). 

ajtó-tartó : janitor, ostiarius ; thürhüter NySz. 
1346/1411: Blasio Aytotarto dicto (OL. D. 9121). 

AKAD : 1400 : In medio Danubii in loco Salamon- 
akagya vocato (Pannh. 1/1). 1449 : In medio danubii 
quidam magnus lapis Salamon akadya vocatus (Hazai- 
Okm. II. 30j;). [Vö. akadha menni, akadóiörés, Hennau 
0. : MHalászat H. 769 ós MTsz.] 

AKAL, -OS ? 1. akol, aklos. 

AKANA, 1. akna. 

AKAR : volo ; woUen NySz. (1. jel.), 1441 : Hogy 
walalokat oltalmol áznak adhassak kinek akaryak 
(OL. D. 13635). 

AKARAT : voluntas ; willc NySz. (1. jel.) 1544 : 
Attam uram akaratából ílt, horuat bertalan lantosá- 
nak hegedösinek d. 45 (OL. Nád. 41). 



11 



AKArHOLLYAN— AKÓ 



AKOL— AL 



12 



AKARHOLLYAN : [qualiscunque ; wie auch, 
wie inimer]. 1731 : Egj^ terhes szekér akár hoUi/an 
répától fvásárpénzül vegyenek] d. 12 (GazdtörtSzcmle 
VII.87, Kassa város It.-ából). Akár holb/mi olajárulók- 
tól, az kik concivisek, semmit (uo. 88). Akár hollyan 
madarak csomójától az ide valóktól szombaton d. 1 
(uo. 89). [Vö. hollyan MTsz.] 

AKASZT : suspendo, appendo ; hangén, anhangen 
NySz. 1238/1292 : Cadit ad montem qui dicitur 
Ákazto (OL. D. 30354). fVö. 1430 : Ad montem vbi 
patibulum erectiuu est (uo. '28811.)] 1291 : Itur ad 
villám Okozthov (uo. 1320). Uadit supra ad montem 
akasthowhcgj vocatum (uo. 1332). 1329 : In uno beerc 
Akazto beerc vocato (AnjouOkm. II. 399). 1329/1417; 
In vno Berch Akaztho Berch vocato (OL. D. 28723). In 
vno Beercz Akaztohercz vocato (uo. 37277). 1354 : 
Possessiouem AJcaztou vocatam in Comitatu Albensi 
(Körmend, Heim 134). 1368 : Vnam raagnam arborem 
piri siluestris farkasakazthociirtttel nominatum (OL. D. 
5696). 1424 : Primo incepissent in loco Farkusakazio 
(Lelesz Met. Szabolcs 36). 1452: Ultra montem Akaztho- 
heg vocatum (OL. D. 36403). 1602 : Akasztó László 
(SzékelyOkl. V.190). 

AKASZTALÓ : 1495 k. : Pro vadio habeo codear 
argenteum et Akazthalo (OL. D. 3024 1). [Vö. palást- 
akasztaló.j 

AKASZTÓ-FA: gabalus, patibulum, criL\; galgen 
NySz. 1291 : Peruenit ad arborem platani que dicitur 
Akaztofa (OL. D. 1328). 1313/1393 : Vna magna arbor 
Ilicis Akaztofa dicta (Múz.). 1329/1417 : Per idem 
Byrch ad Akazthofa Berchy (OL. D. 28723). Per idem 
Beercz ad Akaztofaherczy (uo. 37277). 

AKI, azki : qui, quae, quod ; wer, der, die, wel- 
cher, welche NySz. (1. «ki» 3. jel. a.). 1544 : Wram 
louaszanak az ki az kalendáriummal bánik (OL. Nád. 
40). 1613/1696 : Azki megveszi, tartozik minden bortul 
6-6 pénzzel (GazdtörtSzemle VII.412). 1643: [A só- 
vágó hely], azkibcn szép sóereket találtának (uo. VI. 
120). 

AKKOR, azkor : tunc ; alsdann, dazumal NySz. 
1544 : Attam a:kor borra az koczisoknak (OL. Nád. 41). 

AKKORI : ejus temporis ; damalig NySz. 1769 : 
Hogy ez az inscriptio megvolt itt az előtt is, söt, 
hogy akkori, mikori a Templom találnánk reá bizton- 
ságot [olv. bizonságot] (CanonVisit. 204). 

AKLOS"? akalos?: [viehhof habend?'. 1476: 
Demetrius Akalos [a. m. aklos?] (Körmend Heim 576). 

AKNA, akana : 1) salina, salis fodina ; salz- 
grube, salzbrunn NySz. (2. jel.). 1197/1337 : Ad ma- 
gnum montem qui uocatur .4cwahege (OL. D. 30571). 
1222 : Salifodinas eciam que Akana vocantur suffi- 
cientes ad predictas duodecim naves. (Zimmermann- 
Weracr I. 23). 1390 : Ad viam stratam que ducit ad 
Kiv/ÁhokHa (ÓL. D. 7620). Vádit ad vnam stratam 
puplicam que ducit ad Huztho/í;?,rt (Lelesz Met. Már- 
maros 11). 1453 : Possessionum Teke, Solmos, Akna 
(OL. D. 30826). || 2) orificium doliorum ; mundloch an 
dcn fássern NySz. (1. jel.). 1638 : Egy kalan vagy 
hordó aknala furo (OL. UC. 2/34). |Vö. MTsz.] 17 6. 
8Ó-, víz-akna.] 

AKÓ : eimer NySz. (1. jel.). 1226 k. : Centum et 
friginta rtcoues farine (Pannh. 28/E). 1233 : Soluaut 
eciam quadringentos íícones optimi tritici (uo. 3/Aa). 
1325/1334 : Duos «cones vini (OL. D. 2800). 1335 : 
Vnum akoacm vini (uo. 24672). 1350 : Item «/tones 
trium vinearum (uo. 4135). 1358 : Singulos rí/i;ones 
auene singulos korchiones tritici de singulis integris 
mansionibus (Körmend Acta II/5, Felsölindva 3). 1368: 



Frugiatica wlgo Akou dicta (HazaiOkm. III.186). 
Frugiatica wlgo akow dicta (uo. 187). 1370/1506 : 
Pro modio alias ako ab antiquo ad cellaria nostra 
et mensam nostram (Bunyitay : VárKáptStat. 46). 
1437 : Censum wlgo ako appeUatum (OL. D. 36972). 
1443 : Ab omni solucione Akonum daciorum taxarum 
(Múz.). 1456 : Ab omni solucione .c4A;onum auenarum 
(OL. D. 29286). 1472: Nonis vinorum et ^fconibus 
vinearum (Múz.). 1490 : Omnibus daciis wlgo Ako 
appellatis (OL. D. 19696). 1520 : AkonaAm vina (uo. 
26221). 1525 : Viginti akones sew Tributa vinearum 
in promontorio Somlyó (Pannh. 4/F). 1558 : Ako bwza 
wagion Rezneken kjTvel az Zegensegh tartozót (OL. 
Nád. 49). 1570 : Ad singula festa nativitatis domini 
soluunt auenam ako zab dictum (OL. UC. 18/23). [Vö. 
Bartal aco és ako a.] 

akó-fa : virga arithmetica, doliaris ; visirrute 
NySz. 1570 : Mensura lignea vrnalis vulgo ako fa 
(OL. UC. 77/10). 1591 : Instrumenta ad cellaria neces- 
saria héber, csapok, ako fa (uo.). 

AKOL, akal : caula, bostar, bovilia, mandra ; 
viehhof NySz. 1095 : Uilla que uocatur ocol [a. ni. 
akol ?] circumterminatur siluis (Pannh. 15/0o). 1240 k. : 
Due ville Zyruuke Durche Valuusfey JHyvokol (uo. 
61/8). 1256 : Terram suam nomine NyroA;oZ (uo 5/K). 
1291 : Uersus meridiem ad Okulfenerc (MonStrig. 
11.310). 1292 : Ab occidente OA;i(Zfenevhath (Kör- 
mend 1II.2, Gyunkud 17). 1307 : In iunctura aqua- 
rum N}To/i,oZ et Fyuzuelg uocatarum (Pannh. 5/Q). 
1317 : In loco Okol dicto (OL. D. 1892). 1346 : Cura 
villis Kesefolwa, Fyuz, Njrakal et Roazd (Anjou- 
Okm. IV. 641). 1347 : Quendam locum Akolwelgh voca- 
tum (OL. D. 13043). 1367 : Quandam viam metalem 
Akaluta vocatam (Múz. Máriássy). 1380 : In loco Ahd- 
alya denominato (ZalaOkl. 11.168). 1471 : Ipsos Equaces 
conseruasset in tribus conseruatoriis sew angariis 
wlgo akol (Múz. Kállay). 1476 : Pro suis pecoribus 
habitaculum sew custodiam wlgo akol vocatum ere- 
xisset (OL. D. 17848). 1517 : Stacionem equorum vulgari 
sermone akol vocatum (KárolyiOkl. III.lOl). 1520 k. : 
Pecorariis quoque vulgariter Akol dictis (OL. D. 
36593). 1539 : De disponendo akol pro equaciis 
(OL. Nád. 43). [Vö. iDivaly-, ló-, ménés-akol.] 

AKÓLÓ-MESTÉR, akoló-: [eicher, eichmei- 
ster]. 1657 : Akoló [olv. akóló v. akoló] mesterek adtá- 
nak számot (KomárJk.). [Vö. akóló CzF.] 

ÁKOS, Ákos, Ákus ? : Achatius PPB. 1259 : Ter- 
ram insuper Vkurd uocatam iuxta Akus nyre cxisten- 
tem (OL. D. 492). 1376 : Ad possessiouem ,^4A:Msudua- 
rahelye (uo. 6348). [Vö. Ákos, Ákos CzF. ; Ákus, Ákos 
PPB.j 

ÁKUS ? 1. Ákos. 

AL: 1) inferus; unter- NySz. (1. jel.). 1249: Ad 
vnam terram que vocatur Felkud in fiue cuiusdam 
térre 0/kud nuncupate (MonStrig. 1.379). 1256 : Item 
Dcdemzug Item Oíuelnuk |vö. «Feluelnuk» ua. oklevél- 
ben] (ErdMúzLt., 1. Wenzel VII.430). 1269/1275 : Pos- 
sessionum suarum videlicet Fuldobus OZdobus (OL. D. 
671). 1290 : Terram Tawarnicorum nostrorum Oíwrs 
vocatam (Veszpr. 4, Alsóörs). 1297 : Cum piscaturis Hon 
OAVeyz et Kysered uocatis(Múz. Justh). 1298/1305: 
Kethnyres videlicet OZnyres et Fulnyres (OL. D. 30589). 
1299 : Cum puteo Olkuíh dicto (Körmend III/2, Örs 
5, 1. ZalaOkl. 1.118). 1304 : In territorio ville 0/urs 
(Veszpr. 16, Vespr Oppid.). 1313 : Super collacione 
térre Tauarnicorum Reginalium Olwrs uocate (Hazai- 
Okm. IV.124). 1315/1323 : Possessiones suas videlicet 
Felsebus et 0/sebus (Körmend, Sebesiana 2/7). 1317: 
In territorio ville Oíendred (Veszpr. 4, Endréd). 1318 : 



j;{ 



AL 



ALÁ— ALÁJÖ 



14 



Puteum Oíkuth dictuni (ZalaOkl. 1.151). Villám Olwa 
vocatam (Veszpr. 109. Szölös 1). 1327: Qnandam ter- 
ram 0/wrs voeatam (Veszpr. 2, xibrahám). 1333 : Iim- 
gitur térre speculatonnii Oígwv vocata (Körmend ll/l, 
Alber 3). 1337/1414: Cum duabus posscssionibiis 01- 
jí-erecha et Felgereeha (OL. D. 3089). 1339/1358 : Ean- 
dem possessionem Oíwadaz (Múz. Hauvay). 1356: Pos- 
sessionis OZegregh (Múz.). 1412 : Vmim in Cüiychykfelde 
cum fine in ^Zfalurameneben (uo.). 1436 : Cuiusdam 
nemoris Alzigeth (Múz. Kállay). 1476 : Ad quendam 
Riuulura ^Zhydkathyo dictum (Lelesz Prot. Parv. 94a). 
1576 : Petinni Ahegj (SzékelyOkl. V.103). 1598 : Min- 
den ember Török Péter házától fogva Marcza Mihály 
házáig az al-szev adott egy-egy Miskoltzi tetés szapu 
búzát (CanonVisit. 144). 1602 : .iZszegi Tamás (Székely- 
Okl. V.242). II 2) ima pars ; unterer teil NySz. (2. jel.). 
1550 : Szoknyay allija peremezni (OL. Nád. 42). 1635: 
1 kexekalju muhar .szoknyától, ha prémes 1 f. 50 d. 
(GazdtörtSzemle Vin.472). || 3) locus subterior ; un- 
terraum NySz. (3. jel.). 1225 : Cum piscinis Terem 
alia [olv. alja?] tohu Cuiseb cerecto (OL. D. 119). 
1284 : In territorio eiusdera ville wlgariter Folwali/a 
vocato (MonStrig II/19Ü). 1291 : Hospites nostri de 
SaturaííVí (OL. D. 519). 1304 : In loco GnWaalia nun- 
eupato quatuor Jugera (Veszpr. 15, Vámos). 1320 : 
Terram nogutalia uocatam (Múz. Hanvay). 1325/1332 : 
Piscinas quarum nomina sünt hec Vereshid íliáaUa 
Humukzug (OL. D. 2331). Piscinis quarum nomina 
sünt hec Reketha Dumbuch GyungusnaraZia (uo.). 
1332 : Sessio Kwalia vocata (Múz.). 1333 : Cum piscinis 
Mersee, forgianagus. Mergusd. Uidalia (ZichyOkm. L412). 
Cum piscinis Dumbuch Gyungusnaraím. preposttoua 
(uo.). 1339 : In loco LeanymegertZ^/a dicto duo Jugera 
(Veszpr. 106, Antalfa 4). 1340/1389 : Ad vnam vallem 
que wlgariter Telekalya welgh dicitur (OL. D. 3331). 
1350 : Thome de Regalya (Múz. Orosz Mihály). 1368 : 
Possessionem WarhegíiZiabudusfolua voeatam (Múz. 
Máriássy). 1380 : In loco Akiúalya denominato (Zala- 
Okl. 11.168). 1384 : In loco NsLgtoalya dicto (OL. D. 
7074). 1386 : Vnum in loco Erezthuena///fí vocitato 
(Körmend, Heim 347). Duo Jugera in loco Berekalia 
(Veszpr. 14, Szentkirály szabadj a). 1389 : Predium 
Kertalia (OL. D. 7467). 1390 : In possessione Fenyew- 
alya in Comitatu Zagrabiensi (Múz.). 1395 : Perueniret 
ad Harazthítíí/fí (uo.). 1408 : Lacus Aralya folv. ár- 
alja ■?! nuncupatus iungitur ipsi fluuio Borswa (uo.). 
1411 : Johannes dictus Baglyas de Kegalya (Múz. 
Kapy). 1413 : In quadam valle que vf)catur kewago- 
alija (OL. D. 10086). In loco Ereztímeualya vocato (uo. 
10126). Ad locum OzthroheghaZ?/a vocatum (uo.). 1419 : 
In prato wlgo Bukmalai?/ft (Múz. Békássy). 1422 : Cum 
terris BerekaW;í/rtfelde et Homoklab vocatis (Múz.\ Térre 
Berek«W?/afelde et Homoklab (uo.). Attigissent quod- 
dam Stagnum Thelekalyarew nominatum (Lelesz Met. 
Szabolcs 33). 1430 : Venissent ad quendam locum 
viminosura KerekberekíiZ.?/rt nominatum (Múz. Bethlen). 
1463 : Predium Zenthgerg appellatum incircuituSomlyo- 
alya in Comitatu de Zolnokmediocri existentem (OL. D. 
14631) 1454 : Casíro Syrok et villa íiyrokalya (uo. 
14855). 1455 : Possessiones Lapwhthew, Bag\ya.salya 
(uo. 14943). Possessiones Keddhely Eváewallya (uo. 
14952). 1456 : Possessionibus Lapuhtew Baglyasrt(f;í/a 
(Múz. Forgách). Possessiones Lapwhthew, Baglyasaí</rt 
Domanhaza (OL. D. 15105). 1460 : Prata Chokasf%rt 
et Remethethorok nuncupata (Forrás ?}. 1461 : Pratum 
suum DarwasthortZí/« vocatum (OL. D. 36392). 1463 : 
Vsque viam magnam Erdewalyo. vtha voeatam (Kör- 
mend II/3, Felsőőr 2). In possessione Zenthbenedekk- 
alya vocata (Veszpr. 106, Szentbenedekalja 4). 1467 : 
Per qnandam terram KerestaZi/aparlaga nominatam 
(Lelesz Acta 78/13). 1479 : Quasdam terras Thyztha- 
niarthrt/í/rt appellatas (Múz.). In loco qui dicitur Bercz- 
aZ/(/aCzomogafolyasa incepissent (uo.). 1496 : Eundo 
ad alia rubeta HatharaZ/i/a et Elewharazth diota 



(Lelesz Prot. 11.234). 1505 : Possessionibus Werew- 
fenfalwa Egerallya Gyekenes (Körmend III/5, Zá- 
kány 35). 1506 : Quartum [pratum] Feeleghaz Allya 
(Múz. Kállay). 1516 : In Monticulo Kygyoszega%ö 
(Lelesz Acta 122/48). 1519 : Fenilia Baktharlomegy 
Egerallya Baktharlo (Lelesz Prot. V.37a). || 4) reliquiae, 
rejicula ; rest, ausschuss, schlacke NySz. (5. jel.). 
1566 : Vgan ottan ros gabona allya (OL. Nád. 49). 
1594 : Búza allya vagyon (OL. L. III.16. 17). [Vö. 
bárd-alja, derek-, fej-al (-alj), kasza-alja, ke- 
mence-alj, raárc-, oszkotárság-, vár-alja.j 

al-föld, -féld : pars inferior regni, [campi] ; unter- 
land, tiefland, niederland, Niederungarn NySz. 1383 : 
Possessionis Tykolfeldeu (a. m. alföld?] vocate (Veszpr. 
9, Kálóz). 1596 : Hiszöm, hogy Kegyelmed az fölföl- 
dön meg nem marad, hanem az Alföldre alá megyön 
(MA. NLI. 97). 1614: 10. Junii az alföld fele indul- 
ván egy deákkal, veni Keresztúr (uo. 62). Engem az 
alföldre el nem bocsátnak, hanem az komáromiak- 
nak commendálnak (no.). 

alföldi : incola partium regni inferiorum ; unterlan- 
der, niederungar NySz. [imterlandisch]. 1452 : Valen- 
tino Alfewldy (Múz. Kállay). 1469 : Mathias Alfewldi 
(Veszpr. 106, Berenhida 5). 1475 : Stephanum Alfewldi 
(Körmend, Heim 566). 1635 : A pincébe való bort kö- 
tést a nemes tanács elvégezte az alföldi fára verjék 
az abroncsot d. 1, a kassai fára pedig l'/o pénzt 
(GazdtörtSzemle Vni.481). 

al-perés : reus ; geklagter NySz. 1569 : Ezen felyfíl- 
megnevezett szántóföldek és szénarétek visszamarad- 
janak az aljjeresnekjVagy maradváinak kezébe (Székely- 
Okl. V.87). Ha kedik örökben eladna ez felyííl meg- 
mondott földekbe vagy szénarétekbe, tehát semmi 
nélkííl visszavehesse és hozzá nyúlhasson az alperes, 
akár penig az maradványa (uo. 88). 

ALÁ: a) deorsum, infra, de-, sub- ; nieder, himm- 
ter, henmter ; b) infra ; untén NySz. (1. jel.). 1412 : 
Duo in ^írtfelfekwben penes terram memorati Jacobi 
(Múz.) 

ALABÁE.D, alapárt, halapárt : bipcnnis ; 
hellebarde NySz. 1581 : Keth nemet halaparth (OL. L. 
III.16. 17). 1605 : Wikony hozzw wasu alahard 
(OL. UC. 28/61). 

ALABÁSTROM, alabástrum : alabastrites, 
alabastrum NySz. ; [alabaster]. 1597 : í^'eier alabástrum 
(OL. UC. 101/3). 

ALABÁSTRUM, 1. alabástrom. 

ALACSONY, alacsany ? : depressus, improcerus, 
humilis ; niedrig NySz. 1269 : Usque putheum Alasun- 
kutha [a. m. alacsony ?] uocatum (Körmend III/2, Pezye 
90). 1340 : Ad puteum Olasun dictum (uo. 86). In 
medio duorum puteorum Olasun et Muso dictorum 
(uo.). 1406 : Andrea Alachan [így?] (ZichyOkm. V.489). 
1437 : Briccium Alachony (Pannh. 23/C). 

ALÁFŰGG, -figg : dependeo ; herabhangen NySz. 
1553 : Az keth ala fygew wegen waghyon hat ezyst 
aranyazoth gomb (OL. Nád. 48). 

ALÁJÁR : submittor, delabor ; sich senken NySz. 
1307 : In uertice Alayarou. vulgariter dictum (Anjou- 
Okm. 1.124). 1491 : Alayaro que videlicet duceretur 
ad pratum Rethfenek (Múz. Rhédey). 1638 : Ezen 
Foliosorol ala jaro kett orsós es keö LepcziQs gradicz 
keö kar keöveivel eggiiit (OL. UC. 2/34). 

ALÁJO, -jön : descendo, deorsum venio : hinab- 
gelien, hinabkommen NySz. 1572 : Költötem el fel 
menőben [«Bccsbe» Szara, jegyz.] es ala youoben (OL. 



15 



ALx\JOTE— ALATT 



ALÁVER— ALIG 



16 



Nád. 40). 1596 : Kit ha az Ur enged," hogy Kegyel- 
med alájön, hiszöm hogy Kegyelmed az fölföldön 
meg nem marad, hanem az Alföldre alá megyön (MA. 
NLI. 97). 1607 : Szenczre jöttem alá, társ, Szencz- 
ben taláni csak 10 ház sem maradt meg (uo. 212). 
1609 : Azon leszek, minden tehetségemmel és könyör- 
géssel, hogy társomot keresek, addig mig alájön 
Keg>^elmed (^uo. 308). 

ALÁJOTE : descensio ; das herabkommen NySz. 
1609 : Söt a több atj^afiak is, megfosztatva levén igaz 
tanitótiil, lelkipásztortul, Kegj'elmednek alájöttét [a 
közlő olvasata, az eredetiben igy : ala Jötet], mint egy 
angyalét a Kegyelmedtől való tanulásért ugy akar- 
nák (MA. NLL 304). 

ALAE : a) pupa ; puppe, kinderdocke ; b) lárva, 
larvatus ; larve, maske ; c) szerelmes megszólítás : 
amasia, pusio ; liebchen, püppchen NySz. (1 — 3. jel.). 
1520 : Michaele Alak (Múz. Kállay). 

ALAKAR, 1. alakor. 

ALAZOR, alakar : spelta ; dinkel NySz. 1440 : 
Viginti qiünque cumulos bladoriim vulgo Alakar habi- 
torum (OL. D. 28638). 1453: Mathia Alakar (uo. 
28398). 1493 : Auenam ordeum et alakor (EPSz. fol. 
82). [Kandra Kabos e foliot nem közU, 1. Adatok az 
egri egyházm. tört. n.414. s köv. 11.] 1605 : Alakor 
vagion jenéi vikaual (OL. UC. 28/61) 

alakor-búza : einkorn, peterskorn BM. 1594 : Zab, 
alakor Iwza (OL. UC. 78/7). 

ALAKULD : ablego ad partes inferiores ; herun- 
terschicken, hinunterschicken NySz. 1609: Iija Kegyel- 
med, hogy három kötetlen bibliát küldött volna alá 
Bécsben a könyvárosnak (MA. NLL 297). Én semmi- 
képen szerét nem tehettem még ez ideig sem az dic- 
tionariumnak. sem az bibliát nem láthattam egészen, 
hanem csak az praefatiot, kit Kegyelmed nekem alá- 
küldött volt (uo.). Igyekeztem, hogy alá kiüdhesscm 
az Lukács öcsémnek a bibliát Nag-Megerre Komárom 
felé (uo. 308). 

ALÁMEGY : subeo, demeo, degredior, devenio 
NySz. («alá-mén» a.) ; [hinabgehen, hinuntergehen]. 
1569 : Az egész hold fellaban vagyon Kovács Bene- 
deké mellett, az félholdja penig az alámenöben Nagy 
Keresztesé mellett (SzékelyOkl. V.87). 1596 : Hiszöm, 
hogy Kegyelmed az fölföldön meg nem marad, hanem 
az Alföldié alá megyön (MA. NLI. 97). 1609 : Az tö- 
rökkel való fríg is véghez ment mindenképpen, 20 esz- 
tendeig, az követek is alámentek az ajándékkal (uo.322). 

ALÁMÉNETEL : descensus : untergang NySz. 
1609 : Voltak házamnál az atj-afiak, dominus Michael 
Szepsi és Michael Fokteoi. Az alámenetelben lettem 
nekik segétséggel tehetségem szerént (MA. NLI. 331). 

ALAPÁRT, L alabárd. 

ÁLARC, -orca : lárva, persona ; larve NySz. 
1572 : Vgan ezen napon az turnéira uettem uramnalc 
egh al orcát (OL. Nád. 40). 1594 : Vadnak aal orczak 
(OL. UC. 78/7). 

ALÁTOL : [detrudo, demitto: herabstossen, hinab- 
drücken]. 1589 : Mert anni hal uolt azt menta raita, 
heg az zakót sem tolhatta az sok halnak miatta ala 
(OL. Nád. 41). 

ALATT: sub ; unter NySz. 1367: Quandam 
vineam in loco wlgariter MagyalaZaf/i dicto (Pannh. 
Hitel. 37) 1412 : Vnum in Eegalath (Múz.). In loco 
Kauazlykhege alath nominato (Veszpr. 13, Szőlős). 
1444 : In loco Kerekerdő alath (OL. D. 13763). In 



loco Kwtfe alath (uo.). 1450 : Pratum habeo in gye- 
keres hath alath (uo. 17462). 1452 : Alterum in Has- 
alath [a. m. hárs alatt ?] (uo. 14546). 1511 : Fogattam 
adnya nadrespan wramnak egh paplanth yllven ok 
alath es zerzes alath hogh |stb.J (OL. D. 22213, L 
Zolnai: Nyelveml. 196). 1550: Azzal az lewelel meUyet 
ketelen soksagh alat [igy ? olv. szükség alatt '? vö. 
NySz. 2b. jel.J kellet wala neky adnom (OL. Kolozsm. 
50). 1561 : Kisz pénzt is vőnek flór. XXVI. ilyen ok 
alatt, hogy minden törvény szerint való háborgatok 
eUen menedékséget fogadának (SzékelyOkl. V.82). 
1597 : Vagion egj határ hatalma kinek alatta szenat 
mondnak lennj (OL. UC. 101/3). 

ALÁVER : [defigo ; herabschlagen]. 1532 : Az 
kosra kywel az karokat verijk ala (OL. Nád. 48). 

ALBERT: Albertus PPB. 1343: Possessionis 
Scenthalberth vocate (Múz. Dancs). 

ÁLCS, -I ? L ács. -i. 

ÁLD : a) immolo, oífero ; opfern ; b) benedico, 
laudo ; segnen NySz. (1—2. jel.). 1193 : Inde ad aldo 
cut (OL. D. 27). 1214 : luxta quandam fossam que 
uocatur aldouciith (Pannh. 41/r). 1223 : luxta quandam 
fossam que uocatur Aldoukiit (uo. 1/Z). 1400/1403 : 
Blasio Belesaldo [Szám. szerint a. m. béles-áldó] dicto 
(OL. D. 1430). 1427 : Prediis Feleghaz Aldothkiimhe- 
leke Twztheleke (Múz.). 

ÁLDOMÁS, áldamás? : a) sacrificium, oblatio ; 
poUuctum, epiüae sacrificiales ; opfer ; opfermahl ; b) 
collatio, epulae ; mahl, gastmahl ; c) benedictio ; 
segen ; d) mercipotus : kauftnink, weinkauf NySz. 
(1 — 4. jel.). 1310 : Dederunt mercipotum et aldamasinm 
[igy?] ad bibendum secundum consuetudinem illius 
loci approbatum (AnjouOkm. 1.213). 1324 : Petev 
filii Aldumas (uo 11.170). [Vö. 1399 : Insuper propter 
raaiorem cautelam ac probacionem, sepe dictus Comes 
Johannes bibit almasium [igy !] cum prefate domine 
[igy] inconspectu discretorum virorum, qui huius rei 
et cause concordaciones ac mediaciones fuerimt, 
quorum primus nuncupatus Comes Michael de Schars, 
qui almasium benedixit (Múz. 1895/7. sz.). Vö. alda- 
mas, aldamasium, aldomasium, almasium Bartal.] 

áldoraás-ital : mercipotus ; kauftruuk, weinkauf 
NySz. 1613/1696 : Nem ok nélkül csináltatták itt mi 
nálunk is az pecséteket, hogy annak erejével, és áldo- 
másitallal, levélért az mi pecsétüuknek az mi helyünk- 
ben öröksége és megmaradása legyen (GazdtörtSzemlc 
VII.408). 1700 : Azmely ember afféle örökséget vészen, 
úgjTnint házat, szőlő-örökséget etc. valahány forinton 
veszi, az tanácsnak minden forintbúi egy-egy pénzzel 
tartozik az vevő-személy; áldomás italban pedig 1 fo- 
rintot ád, tudomány-pohárban is 1 forintot (uo. VII. 
401). 

áldoraásital-levól : [literae mercipotus ; kauf- 
trunksbrief]. 1613/1696 : Az pénzadó [szántóföldek 
cserélésekor] tartozik egy köböl bort adni, azaz Cub. 
1, áldomásban, amellé ket tál étket, az más fél pedig 
egy pint bort, és igy levelet vévén róla, igaz áldo- 
másital-lcvele lészen (GazdtörtSzemle VII.410). 

ALÉG? L alig. 

ALÉZSÁNDOR, 1. Sándor. 

ÁLGYÚ, L ágyú. 

ALIG? alég?: vix, aegre; schwerlich, kaum NySz. 
1482 : Johanne Aley [a. m. alég =^ alig V] (Veszpr. 9, 
Kovácsi). 



17 



ALIT— ALMA 



ALMÁRIOM— ALMÁS 



18 



ALÍT, állit : piito, existimo, arbitror ; nieinen 
X> Sz. 1769 : Egy Kováts Sámuel nevű magának 
sokat nllító ember, de másként igen értetlen ember 
ezt kezdi mondani (CanonVisit. lí)6). 

ALKALOM : pactum, conventio : vertrag, ver- 
gleich NySz. 1590 : Jövének mi élőnkben . . . egyfe- 
lől az vitézlő Jankó Gáspár, másfelöl Torjai Pál . . ., 
tőnek mi előttünk ilven alkalmat és végezést, hogy . . . 
(SzékelyOkl. V.145)' 

ALKUSZIK, vö. mégalkuszik. 

1. ÁLL ? : mentimi, maxilla ; kinn NySz. 1483 : 
Petro Telalw [olv. fél állú ?J (Lelesz Acta 93/lj. [Vö. 
egér-állú hal.] 

2. ÁLL: 1) sto: stehen stb. NySz. (1. jel.) 1261/1394: 
Piscature videlicet Tauzuezy KukenusaMo zeg Sebus- 
uezy (OL. D. 520). 1268/1347: Uadit ad locum allo- 
sceghatya dietum (MonStrig. 1.554). 1326 : Piseinam 
Allov uocatam (ZichyOkm. 1.283). 1357 : Usque montem 
Kyr?Ll(illohyg deuominatum (Paimh. 17'Dd). 1358 : 
Inde venissent ad multitudiuem lapidum vbi quandam 
arborem piii kuben rtWokurtuel pro méta reperissent 
(Pannii. Tili. 1/17). 1381 : Locuni Farcasallou dietum 
(ZichyOkm. 1V.201). 1594 : Ezek így kötötték mago- 
kat, hogy ha elmenne Karda Lukács Lázár Farkas 
uram keze alól, minden törvény nélkül megvehesse 
Lázár Farkas uram az felyül megírt kezeseken az 
25 fl., semmivel eleibe ne állhassanak, semmiféle tör- 
vénbeli oi-vossággal meg ne állhassanak, se repositio- 
val (SzékelyOkl. V.156). || 2) consto ; kosten NySz. 
(8. jel.). 1635 ; Ha alábbvaló [a sisak] és énnekem is 
áll szerszámával együtt 2.50, az ára 3 f. (Gazdtört- 
Szemle VIII.481). Leszen munka azon 2 napra való 
és annak szerszáma áll 1 í. 50 d. (uo.). [Vö. be-, 
el-, megáll.] 

ÁLLÁS : 1) statio : das stehen NySz. (2. jel.). 
1260/1402 : Vádit versus Zwestalasa vbi in capite 
vinee Chybrezeule vocate sünt due mete (Körmend, 
Heim 4). || 2) substructio ; gerüst NySz. (3. jel.). 
1493 : Strangones ad faciendum Allasth ad fenesti-as 
ecclesie (EPSz. fol. 29). 1532: Has köthel alias 
kőthfizny (OL. Nád. 49). 1587 : Alias keoteozny walo 
geoplwth wettem 30 zalat (uo. 40). [Vö. ellene-, 
ló-állás.] 

állás-fa: pegma Kr. [pegma tormenti; laffette, stück- 
gestell]. 1637 : Allasfakon jo es szép egész agyú sza- 
kalasok (OL. UC. 14/43)- 

ÁLLAT, vö. élőállat. 

ÁLLAZÓ : mentale ; kinmeif NySz. 1493 : Qua- 
tuor frena alazo (EPSz. fol. 83). 

ÁLLÍT, 1. alít. 

ÁLLÓ, vö. kapun-, víz-álló. 

álló-dinnye: [meló hibernus ; wintemielone]. 
1558 : Allo awagh Thelelö dynneye io wagyon (Múz. 
Kisfaludy). 

álló -kincs, -kénes : 1481 : Et alia pecunia wlgo 
allokcncz (OL. D. 26018). 

álló-tanya : [piscina ; weiher]. 1588 : Allo wagi 
halas thonia (OL. UC. .64/85). 

ÁLLONGAT, vö. fölállongat. 

ALMA : pomum, malum ; apfel NySz. 1236/1239 : 
Prope riuulum qui Hűit de Jí»/ac'uth (HazaiOkm. 
VI. 33). 1288 : In timatis iu.xta Alma tria iugera 

Magyar Oklevél -Szótár. 



(Veszpr. 109, Szepezd 2). 1296 ? : In caput fluuii 
Weresflima vocati (Múz. Péchy). 1315 : Possessiones 
Bachamezey WerusrtÍHírtfolua (uo.). Cadit in íiuuium 
Werusrtíwirtpathaka nuncupatum (uo.). 1339 : In loco 
.4;)Hííkuth vocato duas vineas (Veszpr. 106, Antalfa 4). 
1341 : Ad metas arboriun J.í/Mrthatar vocatas (OL. D. 
3416, 1. AnjouOkm. 1.387). Quatuor priores metas arbo- 
rum a?w<ohatar vocatas (ZalaOkl. I 387). 1385 : In loco 
J-ÍMirtzeer nuncupato similiter duo Jugera (Veszpr. 6, 
Gyulakeszi). Possessionibus Veresftíwía Philiphaza Me- 
zenthokna vocatis (Múz.). 1407 : Tria in loco Fyz- 
alma (Körmend, Ányos 9). 1435. Aque Aproaííímuize 
vocate (ZalaOkl. 11.486). 1506 : Tria in loco Marthon- 
'al))iay appellato (Veszpr. 4, Csatár). 1558 : Dyo. Ma- 
nero azw alma (OL. Nád. 49). Azw alma Azw sozo 
[így?] (uo.). 1599: Ivet bonchiok. Eggjk almaj awal (OL. 
L. in. 16. 17). [Helyn. szárm. : 1174': In predio quod 
dicitur Almád (Veszpr. 2, Kisberény). 1227 : Ecclesie 
sancte Marié de Almád (OL. D. 133). 1230 : Villa 
Béren Alchi Wosod Almád Sagu March (Veszpr. 14, 
Dec. Comit. Sjmig.). Villa Alchi Wosod Almád (Pannh. 
32/V). 1309: Monasterii de Almád (Veszpr. 13, Szőlős, 
Zala m.). 1426 : Villis FelsewftZwtaá Mfiowalmad 
Zenthpeterfelde (Forrás?). 1453: Possessionibus Valws 
Almád et Kyudmad vocatis (OL. D. 14722).] [Vö. 
birs-, muskotály-alma, pirosalma-fa, telelő'-, 
vad-alma.] 

alma-fa : malus ; apfelbaum NySz. 1225 : Inde 
currit ad Almafa (OL. D. 119, 1. SoprOkl. 1.12). 1237 : 
Ad arborem que vocatur agasalmafa (ZalaOkl. 1.13) 
Ad arborem quam vulgus vocat apathalmafa (uo. 1.14). 
1252 : Uenit ad arborem sigTiatam que uulgo dicitur 
Almafa (OL. D. 33710). 1256 : Arbore almafa (Hazai- 
Okm. Vn.57). 

alma-fánk : jfrixum, pastillus ex pomis factus ; 
apfelki-apfen]. 1545 : Almát alma fánkhoz (OL. Nád. 
41). 1551 : Almát alma fánknak (uo. 49). 

alma-hímű : [equus pomulatus, scutulatus ; apfel- 
schimmel[. 1296 : Quendani equum alma hymu peeg 
coloris (Múz. Wenzel). 

alma-kása : [pulmentum ex pomis factum ; apfel- 
brei, apfelmus]. 1548 : Almát alma kasának (OL. 
Nád. 49). 

ALMÁRIOM, almárium : armarium, reposi- 
torium, fiscus, abacus vestiarius ; almer, schrank, 
schrein NySz. [Vö. 1490 : In almario cuppe (OL. D. 
26048)]. 1554 : Cista viügo ahiarium (OL. UC. 76/1). 
1608 : Az almaryom. (uo. 37/56). 1638 : Egy kis 
almárium (uo. 2/34). 

ALMARIOMOCSKA : [armarium parvum ; klei- 
ner schrank]. 1597 : Hituan almariomoczka (OL. UC. 
101/3). 

ALMÁS : pomosus, pomis praeditus : mit ápfeln 
versehn, apfel- NySz. 1093 : Undeciraum predium est 
quod uocatiu- Almás (Pannh. 2/A). 1193 : Ibi intrat in 
uiam almás (OL. D. 27). 1200 k. : Ad fluuiiun Almás 
peruenit (Anon. 26). 1233 : Vndecinium predium est 
quod uocatur Almás (Pannh. 1/Z). 1240 k. : In predio 
Ahnas hec sünt nomina Jobagionuni Torda Buzoch 
Gurge Mathsa (uo. 61/8). 1260/1271 : Vsque ad riuulum 
qui aZ/«aspataka nominatur (OL. D. 2505). 1330/1420 : 
Cadit in fluuium AÍw«spatak vocatum (Fon-ás?). 1356 : 
Ad rj'wlum .4Z>«físpataka nuncupatum (Múz.). 1366 : 
In quodam Prato prope .4Zí»f'.steluk (Veszpr. 7, Hanta). 
1381 : In vno i-ubeto penes Almasion^t, adiacenti 
(Múz.). 1390 : Riuulus .á.Z«íaspatak nominatus (OL. D. 
7620). Riuulus .4ÍHt«spatak nominatus (Lelesz Met. 
Mármaros 11). 1400 : Nicolaum Almás dietum (Zichy- 
Okm. V.178). 1409: Venit ad fluuium .4Z«irt.spathaka 



19 



ÁLMOS— ÁLTAL 



ALTALAG-iU^TALUT 



20 



nuneupatum (Múz.). 1454 : Almás, hn. (OL. D. 14604). 
1467 : Penes quandam vallem Kyskerekalmas vocatam 

(Múz.). 

almás-kék: poiniüatus, acutulatus; apfelgrau NySz. 
[caeriileus].1556: Az kichin kochiba az almás kek lowak 
leznek (OL. Nád. 49). 1586 : Equi cerulei uiűgo almas- 
kek dicti (OL. L. ni.l6. 17). 

ÁLMOS : Homnolentus, somniciüosus ; schlafrig 
NySz. 1229 : Quorum nomiiia mixtim hec sünt Almus 
[a. m. álmos ?] Leger Medve Wrou (Pannh. 5/Gg). 
1233/1345 : Usque ad locum qui vocatur Almustoua, 
(Veszpr. 3, Biliege). 1258 : Peteu Dániel Almus Bohas 
Jaco et Symun (Pannh. 6 D). 1277: Almus íilius Pousa 
(Múz. Ertl). 1277/1291: Ahmis filius Pousa (uo. Érdy). 
1277/1328 : Ahmis filius Pousa (uo.). 1364 : Nicolaus 
Filius Almus (HazaiOkm. V.145i. 1452: Michael dictus 
Almos (OL. D. 14575). 

ÁLNOK" : astutus, versutus, furtivus, malitiosus ; 
heimtückisch, listig, schlau, falsch NySz. 1247 : No- 
mina quidem libertinorum sünt hec Pouka Povs Hogud 
Wendeg Agustun Mortim Sudan Boch Almtc Futás 
Bugul (Veszpr. 6, Gyulakeszi). 1247,1342 : Alnuk, szn. 
(HazaiOkm. V.21). 1315 : Alus fiUo Alnuk (Veszpr. 6, 
Gyulakeszi). 

ALÓL CSAPÓ (MALOM) : [molendinum sub- 
tus cuiTens ; unterscbJachtige miihle]. 1369 : Vnum 
molendinum in fluuio Vesprem Alolchapo uocatum 
(Veszpr. 3, Bogárfölde). 1638 : Beö vizre alól czapo 
[t. i. malom] (OL. UC. 2/34). 

ALOT ? : sopio ; einschláfern NySz. («alut» a.). 
1265 : Olotow [a. m. alotó ?] filio Gonow (Múz. Ei-tl). 

ALSÓ : inferus, inferior, imus ; unter- NySz. 1307 : 
Cuiusdam térre OIsouzxúq nominate (Múz. Berényi). 
1311 : Lóca sessioualia in OZsorakamoz. (AnjouOkm. 
L 230). 1320. Possessionis -4ísoííkerecben (OL. D. 
1990). 1335 : Possessionum Fulseuadrian et Olsoic- 
adrian (uo. 2946). 1353 : In possessione OZso?(kethel 
(Múz.) 1355 : Possessionum Fulseuadiyan et Olsou- 
adryan (OL. D 17634, 1. AnjouOkm. VL300). 1356 : 
OZsopachuch, hn. (ZalaOkl. L 570 . 1363 : Ad quosdam 
íiuuios Galnaseer et OZsosugatag nominatos (Múz.). 
1364: Nicolao Orda dicto de OZso ít'hilimba (Múz. Kállay). 
1394 : In possessione OZsoendred vocata (Veszpr. 4, 
Endréd). 1400 : Duabus Jnsulis Felseuzygeth et Alsou- 
zygeth nominatis (Pannh. 1/1). 1402 : In possessione 
AIsowíaXvl vocata (Múz. Beniczky). 1417 : Ladislai Tóth 
dicti de ^Zsbmolnasbel (Pannh. Hitel. 48). 1420 : Pos- 
sessiones JZsoteremiFelseuteremi (ZichyOkm. Vi.634). 
1426 : Villis Felsewalmad Alsowalvadiá Zenthpeter- 
felde (Forrás ?). 1452 : Possessionum Kewzepsewselp 
et ^ísopencz appellatarum (OL. D 14525). 1454 : Also- 
nadasd Felsewnadasd (uo. 14604). 1479 : Diuertens 
ad locum qui dicitur >lZsofolyamat (Múz.) 1496 : Pos- 
sessionibus Jobagy ^/soewr Felseewr (Körmend III/6, 
Körmend 7). Possessionibus Zenthkwtli AIsoqyit Fel- 
sewewr (uo. Körmend 10). 1499. Duas insulas Felsew- 
zygeth et ^Zsozygeth appellatas (Múz.). 

alsó-ing : perizona, intenda, subligar, castula : 
unterhemd NySz. 1548 : In eiusdem edibus also Ing 
ni (Múz. Kapy). 

alsó-kő : [lapis moláris inferior, méta ; unterer 
mühlstein]. 1597 : Az malomnak garatia, lizt valuia, 
also keouc, forgó keoue (OL. UC. 101/3). 

ÁLTAL, átal: a) trans ; über-, hinüber-, durch- ; 
b) directus, rcctus, brevior ; direkt, gerade, kürzer 
NySz. (1. és 3. jel). 1258: Quedam terra arahilis que 
aZíaZparlac appellatur (OL. D. 480). 1288 : Duo iugera 



in által iuxta terram Cazmerii (Veszpr. 109, Szepezd 
2). 1295 : lacui J.ZtoZpotok dicto (KárolyiOkl. 1.23). 
1318 : Ad A nam terram que Altal^^arlak vocaretur 
(OL. D. 1916). 1372 : Ad Ryuulum .AZíaZpatak vocatum 
(uo. 6039). 1379 : Possessionis Altahegh vocate 
(KárolyiOkl. I. 366). 1391: Uenissent ad Riuulum 
JZírtZpatak vocatum (Lelesz Met. Ugocsa 8). 1408 : 
Circa Siluam Althalhjk sclauonicum autem Prech- 
nabukovyna vocata (OL. D. 9416). 1414 : Perueniret ad 
ten-as arabiles que wlgo AUhalíeláe nominaretur [igy?| 
(Körmend, Communis Elenchus 10, Bogad). 1425 : 
Johanne Által (Múz. Kisfaludy). 1431 : Rubetum Altal- 
berek vocatum (KárolyiOkl. n.llO). 1451: Thome 
Althal (OL. D. 14905). 

ÁLTALAG, -ÁCSA, 1. átalag, -ácsa. 

ÁLTALESIK ; [cado per aliquem locum ; hinüber- 
f allén, hindurchf allén]. 1367 1384: Cadit in alium flu- 
uium Altalesew vocatum (OL. D. 5595). [Vö. NySz.] 

ÁLTA.LHOZ : [transveho, transporto ; herüber- 
bringen, herüberführen]. 1545 : Eg reuesznek az ki 
az eleest által hozta (OL. Nád. 41). 

ÁLTAL JÁR: permeo, pervado, perambulo; durch- 
gehen, durchwandern, dm-chdringen, hinübergehen 
NySz. 1348 : Quinquaginta iugera in loco altalyaro. 
(ZalaOkl. I. 478). 1440 : Venissent ad íines quarundam 
terrarum arabilium Althaljarofeldek nuncupatarum 
(Múz. >. 1484 : Item in loco Althalyaro vnum juger 
(OL. D. 36320). 

ÁLTALKISÉR : traduco ; hinübergeleiten NySz. 
1544 : Eg paraztnak ki az raban által kcscr az ar 
uizbe (OL. Nád. 42). 

ÁLTALLÁTÓ : perspicuus : durchsichtig NySz. 
1638 : Által lato üveg ablakra való (OL. UC. 2/34). 
Az Harmadik [ablak] penigh vagion rakva kerek által 
lato uveghböl (uo.). 

ÁLTALLYUKASZTÁS: perforatio ; das durch- 
löchern NySz. («általlikasztás» a.) 1643 : Vagyon az 
aknában egy általlyukasztás, azhol az viz vagyon az 
mélységben (GazdtörtSzemle VI. 119). Viszont vagyon 
azon ált ally likas ztáshan sónak reménysége, jó erezet 
hogy találnának (uo.). 

ÁLTALÖSVÉNY, -ösvíny : trames ; kreuzweg 
NySz. 1442 : Caderet in \Tiam semitam wlgo Által- 
wsiüin vocatam (Múz.). 1451 : Unam semitam, vulgariter 
által wsivin vocatam (OL. D. 32377). 

ÁLTALS.ZÉD: fherüberpflücken]. 1643: Valaki 
szölöibül köitvélt, almát és egyébb gyümölcsöt a 
szomszédébul általszed, 4 forinton marad (Gazdtört- 
Szemle VI.471). 

ÁLTALTÖRDEL: reticulo; diu-chbrechen NySz. 
1635 : A kik portai szablyát kéztől csináltatnak cif- 
rázon [olv. cifráson] által tördelt virágokkal girájától 
3 f. 50 d. (GazdtörtSzemle \^n.475). 

ÁLTALÜT : trames, sémita, via compendiosa, 
compendium ; kurzer weg, kürzester weg, grader weg 
NySz. 1269 : Uadit ad uiam que Altaluth vocatur 
(OL. D. 679) 1297 : Per viam a Lapus Nyár usque 
ad aquam Kysdunad uocatam que via dicitur Altakith 
(Múz. Justh). 1334 : In latitudine duorum iugerum a 
via általat (Múz.). Vádit uersus occidentem usque által- 
üt que venit de Pomlen (uo.). 1337 : Unam viam kis 
aUal ut vocatam (HazaiOkm. III.132). 1341 : Via anti- 
qua que dicitur althaluth (OL. D. 24467). 1398/1429 : 
Vsque ad teiram que vocaretur altaluth (uo. .c870). 
1436 : Deinde transiret ad viam que Altaluth vocaretur 



L'l 



AlTALVISZ -AMINT 



ÁMPOLNA-ANNA 



22 



(uo. 231). 1526 : Intra vias Alapywth et Althalwth 
vocatas (Pannii. 20/A). 

ÁLTAL VISZ : traduco, ti-an.sduco, transfero ; 
liiuüberführeu, berübeibringeu NySz. 1684 : Mikoron 
uyaron az liánon marhatli atal wyhcfhnek (OL. UC. 
56 33). 

ALUSZIK, vö. megaluszik. 

ALUT, 1. alot 

AMADÉ : Homodeus Kr. 1318/1320 : Paulo filio 
Omodey de genere Verbulchu (Veszpr. 16, Vespr. 
Oppid.). 

AMBORUS, 1. Ambrus. 

AMBRUS, Amborus, Ambros, Amburüs : 
Ambrosius Kr. 1211 ; Hü sünt ioubagiones Tubus 
Dolus Beké Gentus Horogns Opus Ombreus [a. m. 
Ambrus ?] Kuine (Pannh. Tih.1/5). 1240 k. : In eodem 
predio hec sünt nomina pastorum ouium Ombruus 
Keseleud (Pannh. 61/8). 1577: Zabo Ambros [igy két- 
szer] (OL. UC. 1/3). 1584: Nyrö ^w&orMs (uo. 56/33). 
Kochy Amborus (uo.). Kaza Amborus (uo.). Fabian 
Amburus (uo.). 1597: Karykas Amburus (uo. 12/42). 

AMBURUS, 1. Ambrus. 

AMELY, azmélly : qui, quae, quod ; welcher, 
welche, welches NySz. («melly» 3. jel. a.). 1608 : 
Az mely barátom onnét haza jővén Wittenbergára 
jönek (MA. NLI. 293). 1643 : Azmely tölgyerdö az 
sóbányához való volt (GazdtörtSzemle VI.121). 

AMELYIK, azmélly ik : [qui, quae, quod ; wel- 
cher, vvelche, welches, der, die, das]. 1613/1696 : Vala- 
mely atyánkfia szántóföldet cserél, és azmelyik ád 
hozzája pénzt, törvényünk ez (GazdtörtSzemle VII. 
410). [Vö. NySz. mellyik a., más jel] 

AMENNYI, azmenyé, azmennyi : quantus, 
quot ; wie viel NySz. («meimyi» a., 3. jel.). 1558 : 
Szürköntöst, öreg embernek valót és gyermeknek, 
ahhoz képest azmennyi réf lészen benne, azt meg 
kell intézni és adni (GazdtörtSzemle VI.137). 1571 : 
Cypellóst az menyet el nyöheth (OL. Nád. 47). 

AMENNYIRE, azmennyire: quatenus, quan- 
tum ; soweit, insofern NySz. («mennjáre» 3. jel. a.). 
1643 : Azmennyire mi eszünkben vehettük . . . hasz- 
nosnak Ítélnénk új schahtot készéttetni (Gazdtört- 
Szemle VI. 120). 

AMETISZT: amethystus NySz. 1516: Egh ewregh 
ametisth, keth kysseb ametisth (OL. D. 26367, 1. Zol- 
nai : Nyelveml 204). 

AMI, azm.i : relativum : quod; was NySz. («2. mi» 
3. jel. a.) 1613/1696 ; Azmit ide felírtunk mesgyejárás- 
uak módjárúl, szükség az porgolátok járásárúi is Ír- 
nunk (GazdtörtSzemle VII.411). 

AMIKOR, azmikor : quum ; wenn, als NySz. 
(«mikor» 1. jel. a.). 1643 : Azmtkor császár urunk ö 
felsége az aknát az eperjesi városnak adta volna 
(GazdtörtSzemle VI.119). 

AMINT, azmint: prout, ut, sicut, ceu, velut, 
quam; wie, gleichwie, als, denn NySz. («mint» a., 2. jel.). 
1526 : Azmint el rendeltem Igj akarom hogy legyen 
(OL. D. 24323, 1. Zolnai : Nyelveml. 257). 1619: Az 
lengiel urbárium szerint az minth kántort fizettek 
(OL. UC. 22/21). 1643 : Az régi sóvágó-helyek, az 
felső mezőben vulgo kürn, azmint felöl is specificál- 
tatütt, teljesséí^ösen elhagyatának az munkábul (Gazd- 
tört-zemle VÍ.12Ü). 1752: Meghagyni méltóztatott: 



azmint is az méltóságos uraság oeconomiális commis- 
aiója azt végezte, hogy [stb.] (uo. 138). 

ÁMPOLNA, ámpolna, ámpóna, ámpona ? : 
ampulla ; ampel, krug NySz. 1542 : Ámpolna Kyn- 
thorna (OL. Nád. 40). 1553 : Ampolnath ezüstöth 
kettöth (OL. L. III.16. 17). 1556 : Ket ezwst ámpolna 
(OL. Nád. 48). 1581 : Negh ampona ezwsth (OL. L. 
111.16. 17). 1584 : Keth ezüsth ampona (OL. UC. 56/33). 
1588 : Ampona on ketteo (uo. 76/17). 

ÁMPÓNA, ÁMPONA? 1. ámpolna. 

ANDOR, 1. András. 

ANDORKÓ : [koseform zu Andreas]. 1602 : An- 
dorkó Tamás jobbágy. Andorkó Gergely jobbágy 
(SzékelyOkl V.317). [Vö. András.] 

ANDORJÁS, 1. András. 

ANDRÁS, Andor, Andorjás, Andreás, En- 
dere, Endre : Andreas Kr. 1225 : Quorum nomina 
sünt hec . . . Aruud cum nepote. Endre cum fratre 
suo Andrea (Pannii. l/F). 1242 k. : Hec sünt nomina 
Jobagiouum equestrium Bekes Endere Svunug Pyncust 
(Pannh. 61/8). 1282 k. : Andreas Béla et Lewenta 
(Kézai, 1. FontDom. 1/2. 82). 1321/1323: Kenches- 
andrasfolua (Múz. Soós). 1332 : Super curia seu fundo 
eorundem Ibwríiastephanhaza et Herborthfiaanrfreas- 
haza nomrnato in Ciuitate Strigoniensi sito (Múz.). 1336 : 
Scentíianduryas, hn. (SztárayOkl. 1.106). 1355 : Sex 
lóca villámra fundari de nouo inceptarum que wlgo 
wagas nuncuparentur. Villa Kunchul wagasa ViUa 
András uagasa (OL. D. 4483). 1408 : Piscinas Andras- 
weyzehele Samyak Nagsar (Múz.). 1428 : In terris 
Andreas ortuana et Molnár Andreas ortuana vocatis 
(uo. TörtTárs. 1). 1452 : In possessione Andrashaza 
(OL. D. 14619). 1454: Zenthandras, hn. (uo. H604). 
1459 : Naghrtndreasnehaza, hn. (uo. 15334). 1492 : In 
possessione Zenthandraswr [igy többször] alio nomine 
Eghazafalwa (Múz. Justh, II. Ulászló oki.). 1493 : En 
ver andras adom en kezem yrassat (Akad., I. Zolnai : 
Nyelveml. 156). 1602 : A7idor Jakab (SzékelyOkl. V. 
193). 1668 : Nagy Andras Csöz hiro (OL. UC. 1/21). 
[Vö. Andorkó. J 

ANDREÁS, 1. András. 
ANGOLNA, vö. ángvilla. 

ÁNGOSTÁR, ángustár : (cantharus ligneus ; 
angster]. 1535 : Lignei cantari angostar dicti (OL. UC. 
99/25). 1549: In cellario cantharus ligneus angusthar 
(uo. 75/41). 1588 : Ereg fa angostar (uo. 76/17). 

ÁNGUSTÁR, 1. ángostár. 

ÁNGVILLA : anguilla ; aal NySz. («angolna» a.) 
1595 : Anguilla egy neghel (OL. Nád. 49). 

ANGYAL : angelus ; engel NySz. 1478 : Petrum 
Angyal (Körmend, Heim 590). 1482 : Gregorio Angyal 
(Veszpr. 9, Kovácsi). 1561 : Petro Angyal (Székely- 
Okl. V.82). 

ANGYALOS : [angelum habens ; engel habend]. 
1583 : Angyalos, hn. (SzékelyOkl. V.137). 

ÁNIS, 1. ánizs. 

ÁNIZS, ánis: anisum PP. 1378/1425 : Sub magna 
arbore Salicis Anisí'a [a. m. ánizs?] dicta (OL. D. 11297). 

[Vö. NySz.] 

ANNA, Annos: Anna PPB. 1370: Possessio 
Anna vocata alio nomine nunc Vras appellata (Múz. 
Kende). 1392 : Johannis de ZenthrmMaazonfalua (Múz. 
Péchy). 1476 : Uua saknia wlgo, quam legaverat Anna 



23 



ANNAKFÖLOTTE— APÁCA 



APAD— APOSTOLI-SZEK 



24 



(KárolyiOkl. U.452). 1561 : Kondorát Istváimé, Annoi< 
(SzékelyOkl. V.81). Kondorát Istvánnak, feleségének 
Annos asszonjuak (uo.). [Vö, Annis PPB.] [Panka. 
Panna.] 

ANNAKPÖLÖTTE, -felette : ultro. insuper. 
praeterea ; überdies XySz. 1608 : Kegyelmed porté- 
kájának egyéb hija nincsen, hanem az Ursinus m-am 
kért egy iveg poharocskát ki, . . . annakfeleUe Szepsi 
Mihály uram kérte ki az Kegyelmed clomarisát (MA. 
NLI. 262). 

ANNOS, 1. Anna. 

ANTAL : Antonius NySz. 1275 : Anthalens [igy ? 
a. m. Antal?] filius Goloinb (Veszpr. 106, Bedeg 2). 
1423 : Duobus pratis sew fenilibus vao Anthalnjlai 
et altero Athyapvthamelleke nominatis penes viam 
de possessione Athya dueentem existentibus (Lelesz 
Acta 43 11). 1426 : "Prediis Kasatya^Jí/rtZhaza Egyed- 
lakos Lakosajíföíhaza et Zygeth appellatis (Fon-ás "?). 
1454: LakosrtíiíaThaza. hn. ^ (OL. D. 14781). Kosa- 
íyantaniSLza. hn. (uo.). 1484 : Valentini Avfhahvej 
(Veszpr. 4, Csopak). 1528: Terram Kysríjíí/m/ne pwz- 
thaya vocatam (OL. Kolozsm. 106). 

ANTTA: mater: mutter NySz. 1361: Vergit ad vnum 
stagnum Anyato dictimi (Körmend, Heim 176). 1489 : 
Insuper etiam dicit, quod si vellet ü-ritare et recusare. 
mater íieret meretrix, vulgariter dicendo kwTwa legén 
anya, ky megmasolya (OL. D. 19472). 

anya-méh: apes pro foetificatione relictae: mutter- 
biene NySz. 1564 : Anyaméh. Rayh meh (OL. Nád. 49). 

ÁNYAS? 1 Ányos. 

ANYÓKA: |matercula: mütterehenl 1522: Valen- 
tinus Anyóka (OL. D. 37328). 

ÁNYOS, Ányas ? : Anianus CzF. [?] 1224 : Amis 
fa. m. Ányos v. ányús — ágjiis ?] et Boxa tenetur 
seruire in cocitate [?] Zerendu in opere Tauamici 
(Veszpr. 14, Supuna). 1299 : A>iyas [a. m. Ányos '?] 
de Z^-many (MpnStrig. II. 475). 1382 : Gregorius dictus 
Ányos [olv. /Inyos v. anyós — ágWis "?| de Wamus 
(Veszpr. 106, Szentbenedekalja 1). 1428 : Johanne 
dicto Ányos (Veszpr. 11, Lovas). 1451 : Jllichael Ányos 
(OL. D. 14456). [Vö. Mátyás FI. : Nyelvtört. Szótár- 
kisérlet, Ányos a.] 

ÁNYOS ? 1. ágyús. 

ÁNYÚS ? 1. ágyús. 

APA : páter : vater NySz. 1152 : Belos bano Apa 
comite (Pannh. 38 ?). 12Ó0 k. : Tuhutum uir pruden- 
tissimus misit quendam uirum astutum, patrem Opa- 
forcos Ogmand (Anon. 25). 1211: Isti sünt eurriferiVosos 
Chima Domus Mogd Chemud Ap2)a ["?] Neurenche 
Árud CaUz (Pannh. Tih. 15). 1229: Pristaldo Opa 
(Pannh 5,Gg.). 1285 : Possessiones et domos Jordani 
filii Balcini ciuis Albensis decedentis sine herede ad 
manus nostras- Regias deuolutas quas habét in castro 
Albensi et specialiter vineam ipsius Apareze vócatam 
(Körmend, Heim 13, 1. HazaiOkm. VIII. 239). 

APÁCA, appácca? : sacerdotissa, monacha, nonna : 
nonne NySz. 1256: luxta uiam publicam que procedit ad 
«;}jjrtcc/íafalua (Pannh. 14 B,l.Wenzel 11.265) 1266/1297: 
luxta locum qui dicitiu- ^^jfíc/iasumlo (Pannh. Tih. 1 9). 
1270 : Apacha Somlyó. (HazaiOkl. 59). 1347 : Dátum 
in .4/)oc/iauasarhei (Múz.). 1351 : In eongregacione 
prope ^^rtc/irtwasarhel celebrata (uo.). 1356 : In latere 
cuiusdam campi J^/)fl^7irtzeuleye nímcupati (uo.). 1368 : 
Apacha Vasarhel (HazaiOkl. 284). 1369 : Prope villám 
A^ac/iawasarhel (Múz.). 1389 : Castri ^p;)ffrc7í(7somlo\v 
(Körmend Hl 3, Atád 19). 



APAD : decresco, detumeo, deminuor : abnehmen 
NySz. 1598 : A szalonnaiak adnak circiter 67 kr, 
martoniak 33 és igy mostan a szalonnai jövedelem, 
a szalonnaiak a Martoniakkal vagy apadnak, vagj' 
áradnak, száz kereszt búzát adnak (CanonVisit. 145). 

APADÁS : decrementum liquoris ; das abnehmen 
eines fliessenden dinges NySz. 1692 : Korcsomáros- 
nak amikor bort árul, búza minden holnapra metr. 2. 
apadásra, gyertj"ára, minden vedertül denar. 1 (Gazd- 
törtSzemle VI. 180). Korcsomárosnak . . . Minden veder 
borbul csepegésre, gyertyára, apadásra 1 — 1 pénz (uo. 
181). Korcsomárosnak . . . Minden veder borbeli apa- 
dásért 1 — 1 pénz (uo. 183). 

APASTAL, 1. apostol. 

APÁT : abbas : abt NySz. (1. jel.). 1211 : Ad collem 
qui vulgo dicitur Apatíeereh et sub colle sünt due 
mete. Inde egreditur ad monticulura qui uulgo nim- 
cupatui- Zouafeereh iuxta quem est méta (Pannh. 
Tih. 1 o). 1221 : Cum seruo nomine Apát (Pannh. 
4/B). 1237 : Ad arboreni quam viügus vocat apath- 
almafa (ZalaOkl. I. 14). 1240 k. : Fenetum nomine Apai 
toa (Pannh. 61 8). Quomm nomina sünt hec Cheme 
Apát Mortun Redemit de filio Endus Champam et 
fratrem eius (uo.). 1263 : Tenet metam cum uilla 
J^flíunukaya (Múz. Rumy). 1293 : Primo incipit in 
fluvio Soyow in quodam loco Apath re^\"y uocato 
(Múz. Hanvay). 1318 1320. ArabUium terrarum seu 
campestrium in valle Apathrethe nuncupato (Veszpr. 
16, Vespr. Oppid.). 1323 : In valle que Apát welge 
dicitur (Múz. Balassa). 1338 : In valle Apathrethe 
nuncupata (HazaiOkm. IV. 163). 1345 : Ad planam 
terram Apathraezeje vocatam (I^elesz Met. Szatmár 64). 
1358 : Wrskal Wrs Apaüaka. Faud Pyh^p Capulch 
Cuest (Pannh. Tih. 1 17). 1365 : Ad faciem cuius- 
dam monasterii abbatialis in honore beaté Mar- 
garete virginis in monte Mezes vocato constructi 
quod }i[eze»apafh nuncuparetur (Múz.). 1369 : Nicolai 
de Orozapath (Múz. Hon'át IsU'.). 1452 : Descensum 
philisteoiiim ^^tíí/ísaUasa nuncupatum (OL. D. 14514). 
1523 : Nyarasapaf/í. hn. (Zolnai : Nyelveml. 226). 

APÁTI: abbatialis; abteilich]. 1222: Nouem 
lűneas quas habebat inter uineas hominum abbatis 
in ^^lIa apaty in higmogos (Pannh. 5/Nn). 1230 : 
Decimas de Ajjati (Veszpr. 14. Dec. Comit. SjTuig.). 
Decimas de AjJiudi (Pannh. 32 V). 1231: A septem- 
trione cum villa Apaty (OL. D. 168). 1240 k. : In 
predio Hegmogos quod alio nomine dicitur Apáti 
(Pannh. 618). 12661297: Villám de gesnov uel 
apaty iuxta fvceg (Pannh. Tih. 1 9). 1275 : Tena 
populorum de "villa Jjíöíí/ (OL. D. 927). 1306 : Quan- 
dam possessionem monastem sui Apaty uocatam 
(Pannh. 6 S). 1327 : Tems Apathy et Mochfelde voca- 
tis (Múz. Horvát Istv.). 1344 : In villa Apáti (Múz.). 
1345 : Possessionem Feultheuberen alio nomine Apathy 
vocatam (Múz.). 1353 : Nomina possessionum hec sünt 
Wluesfolua Apathy (Múz.). 1370 : Possessiones Apaty 
ac ZebegjTimonu.stura vocate (Múz. Kende). 1418 : Villis 
Arach Apathy Assofw Ermenes vocatis (Veszpr. 2, 
Arács). 

APÓST AL, 1. apostol 

APOSTOL, apastal. apostal: apostolus: apos- 
tel NySz. 1453 : In possessione Apastal [a. m. apos- 
tol?] (OL. D. 14621). 1456: Jacobus Apostal (uo. 
15063). 1510 : Georgio Apasthal (Múz. Soós ?). 1602 : 
Apostol Tamás. Apostol Márton (SzékelyOkl. V.216) 

APOSTOLI-SZÉK: [sedes apostolica: der apos- 
tolische stiihl]. 1769 : Istennek és az Apostoli szék- 
nek kglmébül az Egri venerabilis Püspöki széknek é> 



.\PRÓ— APRÓLÉK 



APRÓLÉKOS ARANY 



26 



ahoz köttetett Diocesisnek venerabilisPüspökie(Canon- 
Visit. 19{)). 

APRÓ : miuuti, miiiutuli; klein, gering NySz. (L jel.). 
1145/1443 : Venitiir ad locum a;;rokwrth\vel (OL. D. 
14). 1281/1347 : Ad quosdam frutices AproYint&zt 
vocatos (OL. D. .2275). 1304/1464 : Venit ad vnam 
luetam Op-osir vocatam (Múz.). 1354 : Veniet ad quod- 
dam monticulura Aprosecr nominatum (Lelesz Met. 
Szabolcs 18). 1426 : Pratum ad duo falcastra suffi- 
ciencia in loco scilicet Apró ozthal nominato (Veszpr. 
8, Jutás). 1435 : Aque ^^jroalmauize vocate (Zala- 
Oki. n. 486). 1472 : Inter duos colles aprohalom nomi- 
natos (OL. D. 17341). 1518 : In loco Apró Ozthal nomi- 
nato (Veszpr. 8, Jutás). 1586 : Apró lábos marha. Mala- 
czok. Godák (OL. Nád. 40). 

apró-hal : 1521 : Apró halath, harchaat (OL. D. 
26264). 1544 : Apró halat koppot, dörgeczet (OL. Nád. 
40). Vöttem ebedre aprohalat (uo. 41). 

apró-kalmár : [propola : kiamer, kleinhiindler]. 
1714: Apró kalmár (DebrLt., Zoltai Lajos közlése). 
fVö. aprólékos-kalmár.] 

apró-m.ozsár : 1597 : ^jjro ninsar aliter siska 
pattantiu vass 2 (OL. UC. lÜl/3). 

apró-müves : [handlanger]. 1643 : Az apró mű- 
vesnek béri, úgymint : az csiga-tekerö, taliga-tolyó és 
az kötéltartókra sok haszontalan költség kell (Gazd- 
törtSzemle VL120). [Vö. NySz.] 

apró-pénz, -pinz : pecunia minuta, nummi ; kleines 
geld NySz. 1544 : Attara apró pénzt (OL. Nád. 40). 
Ki teszen aprópénzt (uo. 42). 1556 : Harmadfel forint 
apró pinz (uo. 48). 1610: Dutka és aprópénz (KomárJk.). 

apró-puska: [sclopeti genus; eine art büchse]. 
1553 : Apró puska lapthaba walo (OL. L. III.16. 17). 

apró-sajt : 1544 -. Vöttem apró saytot uaczorara 
(OL. Nád. 41). 

apró-sült : [assaturae genus : eine art braten]. 
1544 : Ebedre apró sültnek eg font boriuhust (OL. 
Nád. 40). 

apró-szeg : [elavulás ; stift, kleiner nagel]. 1545 : 
Vöttem apró zeget (OL. Nád. 40). 

APRÓD : a) parvus ; klein ; b) parv'ulus, puer ; 
kind ; c) apparitor, pedissequus, armiger ; aufwarter, 
diener, lakai, waffentrager, schiídknecht ; d) tyruncu- 
lus ; lehrknabe NySz. 1300 : Johannis dicti Oprod 
(Forrás ?). 1319 : Johannes dictus Apród (MonStrig. 
n.767). 1323 : Stephano dicto Ojjrod (AnjouOkm. 
11.65). 1324 : Nicolao dicto Oprod (Múz. Ibrányi). 
1333: Stephani dicti Aprowd (OL. D. 2798). 1335/1362: 
Nicolaus dictus Apród (Múz. KapjO- 1338 : Nicolai 
dicti Apród (Múz. Máriássy). 1339 : Stephani Aproud 
dicti (Lelesz Acta 1/25). 1342 : Stephani dicti Aprowd 
(ZichyOkm. IL18). 1348 : lohannes dictus Apród (OL. 
D. 28729). 1358: Stephani dicti ^i^roj^rf (Múz.). 1360: 
Nicolai dicti Apród (OL. D. 5179). 1367 : Johannes dictus 
Apród (uo. 30695). 1371: Johannes dictus Apród (Múz.). 
1378 : Nicolai dicti Apród (OL. D. 6497). 1394 : Jo- 
hanni dicto Apród (Múz.). 1414 : Nicolai Apród (uo. 
Máriássy). 1422 : Petro Apród (Lelesz Acta 42/92). 
1475: Simoné Apród (uo. 85/22). 1476/1484: Kys 
Jankó aprod'viwo meo (Múz.). 1477: Apud a^rof/ianuni 
mcum (ZalaOkl. 11.608). 1530 : Vnam thaniztra pro 
aprodvAxvo (OL. Nád. 42). [Vö. 1287 : Gregorius paruu- 
lus noster (WenzelIV.293). 1325/1847: Petrus panuis' 
aule sue (OL. D. 2275).] . 

APRÓLEK: 1) niinutia, apopasnia : klcine. yc- 



ringe, uichtswerte dinge NySz. (la. jel.). 1544 : Széná- 
ért es egeb aprólékért (OL. Nád. 41). 1557 : Egh dis- 
nouak aprólékát iOL. L. III.16. 17). 1572 : Az egyk 
sysakuak az pofayaba orh uasaban az nyak uasaban 
toltokaual es mynden aprolekyaual egeterabe (OL. 
Nád. 47). II 2) e.xiguus, minutus ; klein, zerkleiuert 
NySz. (Ib. jel.). 1545: Kelh ládában aprólék holwalo 
(ÖL. Nád. 48). 1556 : Aprólék fekethe selem korda 
(uo.). Kwlemb kwlemb aprólék hym golcz remek 
peldak (uo.). 1560 : Eg negel aprólék marha (uo. 49). 
1594 : Aprólék fodor (OL. UC. 78/7). 1596 : Aprólék 
fazeczkakot (OL. L. III. 16. 17). [Vö. konyha-apró- 
lék.] 

APRÓLÉKOS : 1) minutus ; klein, gering NySz. 
(1. jel.) 1643 : Az officinát, akiben az aprólékos' sót 
főzik, revideálják (GazdtörtSzemle VI.118). || 2) [pro- 
pola : kraraer, Jcleinhandler]. 1712 : Aprólékos (DebrLt., 
Zoltai Lajos közlése). 

aprólékos-kalmár : [propola ; Itramer, kleinhand- 
lerj. 1714 : Aprólékos kalmár (DebrLt., Zoltai Lajos 
közlése). [Vö. apró-kalmár.] 

APRÓS: minutus, in partes minutas divisus; ver- 
kleinert, in kleine stücklein zerteilt NySz. (1. jel.). 
1632 : Az malomhoz való apros szer szamot (OL. 
UC. 3/20). 

ÁR? : fiuctus, aestus ; fiút NySz. (2. «ár» a.). 1266: 
Partém in terra Wisarahel [a. m. ár?] (OL. D. 604). 
1348 : Duo Jugera terrarum suarum quorum vnum 
Benkara reliquem [?] uero Lenchehel nuncupatur 
(Múz.). 1408: Lacus yJralya [a. m. ár-alja ?| nuncu- 
patus iungitur ipsi fluuio Borswa (Múz.). 

ARAD : exundo, inundo, redundo ; fluten, strömen 
NySz. [incrementum capere ; zuuehmen]. 1598: A sza- 
lonnaiak adnak circiter 67 kr, martoniak 33 és igy 
mostan a szalonnai jövedelem, a szalonnaiak a Mar- 
toniakkal vagy apadnak, vagy áradnak, száz kereszt 
búzát adnak (CanonVisit. 145). 

ARAGON - SÁFRÁNY : [crocus Aragonicus ; 
aragonischer safran]. 1548 : Uöttem aragon safrant 
(OL. Nád. 43). 

ARANKA: [nönév]. 1309: Domina Aranka 
(AnjouOkm. 1.172). 1311 : Domina Aranka (HazaiOkm. 
Vn.365). [Vö. arany?] 

ARÁNT, vö. közép-aránt. 

ARANY : 1) auram, aureus ; gold, golden NySz. 
(1. jel.). 1267 : Villám .^mnlabovbach uocatám (OL. 
D. 630). 1324 : Vnum locum ar«nazou uocatum (Zichy- 
Okm. I. 266). 1349 : Possessionem ipsorum Aranhasow 
alio nomine Zaramaz in comitatu Tymisiensi existen- 
tem (OL. D. 30114). 1391: Symonis dicti Arany (Zichy- 
Okm. IV. 468.). 1411 : Johanne dicto Arany (uo. VI. 
159). 1425/1454 : Quoddam fossatum ^rcinassas voca- 
tum (Múz. Justh). 1482 : Matheo Aranlabo (OL. D. 
18589). 1526 : Sollicitauerit de quodam Arán Darab 
(OL. D. 25022). 1544 : Ad preparacionem clipei dedit 
wlgo fel kenj^ aranyat (OL. Nád. 40). Eg- könyue 
[így ?] aranyat nettem etek aranazny (uo. 47). 1548 l 
Négy ehewe arany (uo. 48). 1555 : Három sing aranya . 
zyvth párta (uo.). || 2) nummus aureus ; dukátén NySz. 
(2. jel.). 1544 : Adtam araíiol öt forintot (OL. Nád. 40): 
1638 : Pénz vagion arannial tallérral szesztakkal dutka 
es polturak (OL. UC. 2/24). [Vö. vont-arany.] 

arany-égetó': [auricoctor; goldbrenner]. 1363/1395 : 
Stephani dicti Aranegeto (Múz. Kisfaludy). 

arany- fonál : aurifilum, aurum textilé ; goldfaden, 
gewebtes gold NySz. 1544 : Eé' font araú fonalai 



27 



ARANYAS— AÉANYOS 



ARANYOZ— ARCUL 



'28 



tizenkét ozót. (OL. Nád. 40). Uöttünk e"- font 
arán fonalat tizenkét czot (uo. 41). 1553: KoffS'om 
feyer kamuka meoperemezthek arán fonalból zywth 
parthawal (uo. 48). 1581 : Egi oltár öltözetre walo 
veres selembwl chinalt arany fonallal elweffh chaf- 
rangh (OL. L. III. 16. 17.). 

arany-forint : florenus aureus, aui-eus ; goldgulden 
NySz. 1555 : Tliizeneg arany forinth (OL. Nád. 48). 
1559: Neg araii forintot (uo.). [Vö. 1456: Vnum bonum 
equuni decem florenos aureos valentem (OL. D. 15050).J 

arany-gyűrű, -gyíiré? -gyűrő: annulus aureus: 
goldener ring NySz.^Í516 : Egh arán gywrewth kyben 
egh saffyl wagíon. Egh arán gywreth [így] kjében 
wagyon Rakoth dyamantal Maria Harmad arán gyw- 
rew saöyl. Neeved arán gywreiv kyben keth hegyes 
dyamanth wagyon (OL. D. 26367, 1. Zolnai : Nyelveml. 
204). 1545: Eg arait gvröt (01.. Nád. 40). Egy arany 
gytvrw cymeres (uo.' 48). 

arany -iLÍm : textilé auro distinctum, textilé Baby- 
lonicum, imago aurata ; goldstickerei NySz. 1564: 
Keth wonth araíi hym (OL. Nád. 49). 

arany-lánc : torques; goldkette NySz. 1516 : Egh 
kys Arán Lanch (OL. D. "26367, 1. Zolnai : Nyelveml. 
204). 

arany-mű : [opus aureumj ; goldavbeit, goldwerk 
NySz. 1635 : Egyéb arany műtől úgymint függök, 
gyűrűk, akiben drágakövek vannak, alkudjék az ötvös 
mesterrel (GazdtörtSzemle VIII.475). 

arany -párta : [anadema aureum : goldene kopf- 
zierde]. 1494 k. : Kepenyegh et aranpartha vlnarum 
(OL. D. 30244). 1532 : Cásula cineris coloris deam-ata 
crucem habeus faetam ex aranparta (OL. ActaPaul. 
SzLörinc 10/11). 1533 : Arán Partha in vna colliga- 
tura (OL. Nád. 49). 

arany-perec : armilla, brachiale ; armband NySz. 
1576 : Kézre walo arán perecz (OL. Nád. 48). 

arany-sáfrány : [crocus am-eus ; eine art safran]. 
1548: Arany safrant, torót safrant, lant safrant (OL. 
Nád. 49). 

arany-szél: [instita aurea; goldborde, goldver- 
brámung]. 1458 : Palium tercium flauei coloris cum 
tenui Serto wlgo Aransel ordinatum (Miíz. Kállay). 

arany-szín, -szinű, -sziné, -szinö, -szün : fuh-us, 
auiei coloris ; goldfarbig, goldgelb NySz. 1532 : Fel- 
athlacz aranztjnew (OL. L. III. 16. 17). Thafotha aran- 
zyne (uo.). 1542 : Karasia, septuh, kemtuh stamet 
aranyzwn (OL. Nád. 49). 

arany-zsinór : [taenia auro intorta; goldene schnur]. 
1581 : Weoreos selem fonallal elegh aram/ sinor (OL. 
L. III. 16. 17). 

ARANYAS, 1. aranyos. 

ARANYAZ, 1. aranyoz. 

ARANYOS, aranyas : auratus, aurosus, aureus, 
auro abundans ; übergoldct, golden, rcich an gold 
NySz. (1. jel.'. 1267: De uilla Oronos sup Camarun 
(Pann. Hitel. 12). 1325,1347 : Ciu-rit ad K^mranas 
(Körmend n;4, Miskouch 67). 1326 : In fluxu ipsius 
fluuii Aranias CLelesz Met. Abaúj 10). 1362: In íIli- 
uium Aranias ~(0L. D. 31102), Í367 : Duorum sta- 
gnorum Raunapataka et Haranyas pataka vocatorum 
(Körmend, Heim 208). 1373 : Ad fontem vnum Aranyas- 
kuta vocatum (Veszpr. Regn. Met. 13). 1379 : luxta 
Huuium Araityafi existens (Lelesz Acta 12'40). 1389 : 
Villis Barath VV'^thwos Bolhaas Zabaas Aranyas (Kör- 



mend III/3, Atád 19). 1415 : Jacobus Aranyas (uo. 
1/9, Óvár 10). 1454 : Aranyas, hn. (OL. D. 14604). 
1487 ; Dicte Ciuitatis Offon Banya alio nomine Aranyas 
Banya (OL. D. 37066). Versus fluuiiun Aranyas (uo.). 
1497 : Duos paplan vnum feyer aranyas aUud weres- 
aranyas (uo. 20569). 1510 : Faceletrum [így] aranyas 
et sárga Tezthemelth (uo. 35774). 1516 : Negh ara- 
nyas Maych (uo. 26367, 1 Zobiai: Nyelveml. 205). 1528: 
Peplum vnum haranyas athlacz (OL. L. nL16. 17). 1540 : 
Ket hosszú maycz aranyas (KároljdOkl. in.227). 1544 : 
Az ötuös az uram cimeret meg mecczette az ket 
arahas kupán (OL. Nád. 40). 1547 : Eg aranas fwtat 
(uo. 48). 1599 .-Egj aranjas svsak ezewst aranjas 
tol tokawal es orwasawal (OL.* L. m.l6. 17). 1638: 
Meniezeti ez háznak igen szép partazott gombiai fes- 
tet [igyj es araniasok (OL. UC. 2/34). 

aranyos-hím : [textilé am-o distinctum, textilé 
Babylonicum, imago aurata : goldstickereil. 1560 : 
Ket chahol emeg aranias hím vagion egeken (OL. 
Nád. 49). 1564 : Neg jonegre walo aranas zel hym 

(uo. 49). 

ARANYOZ, aranyaz : auro, deauro ; vergolden, 
übergolden NySz. 1544 : Eg könj ue [igy ?] aranyat 
nettem etek aranazny (OL. Nád. 47). 1553 : Hath 
ezyst aranyazoth gomb (uo. 48). 1558: Egi meren 
araniazot ewreg pohár (OL. L. I.l) 1584 : Három 
ezüsth aranazoth kelh (OL. UC. 56/33). 1591 : Egj 
hansar ezwst aranyazoth czyfras (OL. Nád. 49). 1599 : 
Egj meren aranyazot hanchyai* (OL. L. IU.16. 17). 
1638 : Meniezeti ez háznak igen szép festés es gombiai 
Araniazott (OL. UC. 2/34). 

1. ARASZ : palmus, spithama ; spanne NySz. 
1095 : In kyar Ezti Sap Thatu sekez herdi oraz 
fa. m. arasz?] Helia (Pannh. 15/0o). 1443: Duo 
vasa vinorum quorum quodlibet decem mensurarum 
manuum et palmarum wlgo Aráz sít et existat Vni- 
versis et singulis keneziis (Múz.). [Vö. eló'-arasz.] 

2. ARASZ : [panni genus : eine art tuch?]. 1339 : 
Vnum palium meum de Aráz (OL. D. 3280). 

ARATÁS : messis, messio ; emte NySz. 1211 : 
Hü sünt vdornici Boyad Thexa Nemelh Cut Vossos 
Monac Vasaard Somciu Aratás Zemdy Forcos Medue 
Thidia (Pannh. Tih. 1/5). 1597 : Zolgal rostálással 
aratassal es zena göj-tessel (OL. UC. 12/42). 

ARATÓ: messor; schnitter NySz. 1423 : Johannes 
Araiho (Lelesz Acta 43/83). 1461 : Benedictus Arató 
(Múz. Kisfaludy). Ladislao Aratho (Múz. Kállay). 
1477 : Johannem Aratho (Lelesz Acta 87 3). 1495 : 
Georgius Aratho (OL. D. 26243). 1509: Alberto Aratho 
(Múz. Forgách). 1524 : Thoma Aratho (Lelesz Acta 
130,49). 1525: Michael Aratho (OL. D. 37000). 1577: 
Arató Pal (OL. UC. 1/3). 

ARBANÁSZ, 1. orbonász. 

ÁRBOC : malus navis : mást NvSz. [malua]. 1498 : 
Blasius Arbocz (OL. D. 20704). 

árboc-fa: columna; mást, stange NySz. (3. jel.). 
1597 : [A sátor] minden keoteliuel es három arbocz 
faiual egietembeu (OL UC. 101/3). 

ARC, orca. vö. ál-, ember-arc. 

arc-kötő : [gesichtsbinde]. 1567 : Egy nrcza Iceoteo 
keoteses slogos (Forrás?). 

ARCÉL, 1. arcúi. 

ARCUL, arcél: a) facie tenus; mit dem angesicht: 
b) obviam ; entgegeu NySz. 1408 : Johannem Fabrs 



29 



ArÉNDA -ÁROK 



ÁROKI-ÁRPA 



30 



dictum Archd [a. m. arcél := arcúi ?] Janus (ZalaOkl. 
IUV36). 1484 : Ladislaus Arcelwdgoth. (OL. D. 18994). 

ÁRÉNDA : conductio, redcmptio, arenda ; pach- 
tung NySz. 1674 : Az ser korczomat az ott való ser 
névelős arenda szerent birja (OL. UC. 8/21. 

ÁRK, 1. árok. 

ÁRKI, ároki : [ad fossam pertinens ; auf elnen 
graben bezüglich|. 1311: J.r%clialan [hn. a. m. árki?] 
(AnjouOkin. I. 242). 1428 : In loco eminenciori wlgo 
Arökydomb nominato (Forrás ?). 1454 : Arky, hn. (OL. 
D. 14604). 

1. ÁRKOS, árokos: [fossam habens, fossa cii-- 
cumdatus ; mit einem graben versében, umgeben|. 
1314 : Circa arcusxth. a parte septemtrionali sünt diif) 
iugera (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1320/1355 : 
Cii'ca viam Ar/aíswth nouem Jugera (Veszpr. 16, 
Vespr. Oppid.). 1323 : Super quendam monticulum 
Arcus vocatum (HazaiOkm. IV.186). 1326 : Arkus-^o- 
thaktuwe, hn. (AnjouOkm. 11.239). 1343 : Fliiuio seu 
alueo Arcus vocato (ZichyOkni. 11.68). 1404: Michae- 
lis de Arkivs (Székely Oki. V.3). 1446 : Duo [jugera] 
in loco Arkoskwth (Veszpr. 14, Szeutkirályszabadja). 
1465 : Predioriim Lyanheghaz Kethfylew [Kethsylew?] 
Arokws Haromlabw appeílatorum (Múz. Kállay). 

2. ÁRKOS, 1. árkus. 

ÁRKUS, árkos : arcus GyöngySzót.; [lehrbogen]. 
1587 : Fa circulum awagy arcus (OL. UC. 46/74). 1638 : 
Bolt ala való árkus (OL. UC. 2/34). [Vö. GvöngySzót. 
1899. sz.] 

árkus-fa : [lehrbogen]. 1637 : Boltas ala való árkos 
fak (OL. UC. 14/43). 

ARNOLD, ARNOLD : [Arnold]. 1419 : Arnold- 
falva, hn. (ZichyOkm. VI. 539). 1546 : Ees hataarlik 
az Arnold fija Mykloíj fewldeewel (ZalaOkl. 1.73). 

ÁRNYÉK, árnyík : umbra ; schatten NySz. 
(1. jel.) 1275 : Ad promontorium qiiod uocatur Arnyk- 
mal (OL. D. 921). 1346 : Ad promontorium ArnykmSil 
dictum (uo. 8838). 1438 : Predia Dyodtheleke Lygeth- 
eghaz ZenthpalarHeA;a (FoiTás ?). 1578 : A több dara- 
bantok azt engették az árnék-eváöt a Harmincz-ember- 
erdeje felöl, a többi marada a több darabontoknak 
(Szé'kelyOkl. V.lll). 

ÁRNYÉKOS, árnyíkos: a) umbrosus, umbra- 
ticus ; schattlg ; b) adumbratus ; schattenhaft, schein- 
bar ; c) figuratus, symbolicus ; bildlich NySz. 1461 : 
Alberto Arnikws (Múz. Kállay). 

ÁRNYÍK, -OS, 1. árnyék, -os. 

ÁROK, árk : fovea, fossa ; graben NySz. 1055 : 
Exhinc usque ad angulum artck (Pannh. Tih. 1/1). 
Inde aruk tue que uallis usque ad kangrez uiam exten- 
ditur (uo.). Exinde ad magnam uiam que ducit ad 
aruk tue. (uo.). Indeque ad artik fee (uo). Posthec ad 
aruk que ducitur usque ad baluuan (uo.). 1095 : Inci- 
pit per munimentum quod uulgo dicitur aruk (Paivnh. 
15/0o.). Uertitur ad sabulosum munimentum qui uulgo 
dicitur humuch aruk (uo.). 1193 : Inde ad quesorc 
(OL. D. 27). Inde ad huce arc (uo.). 1194 : Ex inde 
procedit ad arMcteu et ibi est méta (uo. 33). Inde 
autem tendit ad amcteii ad priorem homoc (uo.). 
1211 : Uenit per arundineta usque ad Aroczog (Pannh. 
Tih. 1/5). 1234: Per uias uadit ad Aruch (Pannh. 
32/A). 1269 : Ad locum qui aruk uocatur (OL. ü. 679). 
1277 : Uenit ad fossatum ark uulgariter dictum (uo. 
35834). 1283/1309 : Prima méta incipit in ^ImArthetheu 



(uo. 1168). 12941367: Venit ad fossatum quod uoca- 
tur Aruk (Veszpr. 6, Gyimót). 1297/1389 : Peruenit 
ad fossatam paganorum' que wlgariter Pagan aruk 
dicitur (Körmend, Heim 369). 1312 : Tendit in unam 
fossatam aruk uocatam (OL. D. 1806). 1335 : Paulo dicto 
Saar de Rammaruk (Körmend, Heim 67). 1339: luxta 
quoddam fossatum wlgo Eozynaruk vocatum (OL. D. 
3222). 1341 : Parvam vallem aruk dictam (ZalaOkl. 
1.387). 1342 : Venit ad vnum locum Arnkzaá vocatum 
(Öl. D. 1731). 1353 : Johannis dicti Toka iobagionis 
ecclesie nostre de Árukfeu (Veszpr. 106, Arokfő 1). 
1363 : In capite cuiusdam fossati prout idem domi- 
nus Episcopus retulisset Pyspukctro/ca vocati acces- 
.sissent (Veszpr. 106, Bicske 1). 1364: Circa vnam 
fossam Arukíew vocatam (Veszpr. Regn. Met. 12). 
1377 : luxta quoddam fossatum Tohmwharoka voca- 
tum (Körmend II/l, Alber 6.). 1379 : In arukkív/. ám 
sessiones (Múz. Békássy). 1386 : üatum in descensuphy- 
listeorura ArukmeWek vocato (uo. Kállay). 1394/1446: 
In loco Arokzek vocato (OL. D. 7914). 1395 : Abhinc 
inter duas sessiones versus aquillonem procedendo in 
diuei-ticulis terrarum arabilium pertingeret ad Aruk- 
zeg (Múz.). 1396 : Descensum filisteorum .Irw/czallas 
vocatum (OL. D. 8177). 1413 : Ad quoddam fossatum 
folyoaroA; vocatum (uo. 28778). Exit de fossato magnó 
])oi'07Aoarki/a vocato (uo.). 1429 : Vsque fossatum 
PapochrtroÁ: vocatum (Múz. Kisfaludy). 1440 : Re- 
perissent quoddam fossatum Árok vocatum (Múz.). 
1459 : Penes fossatam nostram wlgo Árok vocatam 
(OL. D. 15357). 1462 : Quandam raetam sarcanaro/ci/a 
vocatam (uo, 15742). luxta fossatum wlgo Or arakya 
vocatum sub radice montis (uo. 28853). 1463 : Vnum 
in Thwyssessaíí;, secundum in Zel a parte occiden- 
taU (uo. 15826). 1464: Possessionis Jro/íkewzyzent- 
petherfalwa vocate (Veszpr. Regn. A/10). 1498 : Par- 
ticulam térre Ewrdeghar%a vocate (Múz. Kállay). 
1520 : Vndecimum in loco Felsewaro/czegben (uo. 
Kisfaludy). Médium in loco Alsoaro^-zelben (uo.). 

árok-hát : das erhobene ufer des grabens, damm 
NySz 1250: Ad vnum fossatum et foueam arukhat 
dictum (OL. D. 341). 1413 : In medio ipsius fossati 
seu dorso wlgariter Arokhalh vocato (OL. D. 28778). 
1452 : Usque quoddam fossatum Arokhath vocatum 
(OL. D. 36403). 

ÁROKI, L árki. 

ÁROKOS, L 1. árkos. 

ÁRON : [Ai-on]. 1266 : Cum stagno nomine aaron- 
mortuaya (OL. D. 604). 

ÁROS, árros: 1) venditor, raercator ; verkaufer, 
kaufmann NySz. (1. jel.). 1252 : Árus iobagionis. Ipse 
Árus emerat. Idem Árus nobis constitit (OL. D. 368). 
1360 : Duas possessiones vnam Dws vocatam inter 
Albam Regálém et villám Fwen et aliam Árus [a. 
m. áros?] nominatam in Comitatu Symigiensi (Kör- 
mend V/7, nr. 124). 1493 : Luca Áros (OL. D. 20080). 
1602 : Arros Márton Árros Bálint (SzékelyOkl. V.197). 
1] 2 1 venalis ; verkauílich NySz. (3 jel.). 1597 : Mykor 
Bechbewl áros morhat hoznak (OL. UC. 12/42). [Vö. 
bor-, hal-, könyv-, méh-, ruha-, széna-, tyúk-, 
vas-, vászon-, viasz-, zab-áros.] 

ÁRPA : hordeum ; gerste NySz. 1323 : Particulam 
l)ossessionis sue Arpatorlo uocate (OL. D. 33737). 
1415/1424 : Septem predia ar^xttelek vocata (uo. 10362). 
I? Szárm.: 1181: Ad uillam de árpad (OL. I). 22). 
1193: Inde ad uallcm árpad (uo. 27). 1240 k. : 
Hec sünt nomina vduomicorum de eodem predio 
(Jenkez Árpad Golombus Feud (Pannh. 61/8).] jVö. 
Őszi-árpa.] 



31 



ÁRPÁS— ÁRÜ 



ÁRUL— ÁSP 



32 



árpa-dara: ptisana; gerstengraupen NySz. 1636: 
Lencse, borsó, árpadara egy-egy köböllel (Gazdtört- 
Szemle L273) 

árpa-föld, -féld: [ager hordeo consitus: gersten- 
feld]. 1411 : Terrarum vacuarum Arpafelde vocatarum 
(Miiz.). 1453: Prediis Arpafewlde et Kwkelthe vocatis 
(OL. D. 14606). 

árpa-kása: hordeum frixum, polenta, ptisana; ge- 
sottene oder gekochte gerste NySz. 1524—26 : Da- 
buntur ferciűa duo vnum videlicet de camibus bouinis 
vei agnellinis aut Kapoztas hws aliud verő ferculum 
saythle aut árpakása (OL. D. 32686). 1544: Vöttem 
árpa kasát (OL. Xád. 41). 1557 : Farina. Árpakása 
(OL. ÜC. 76/10). 

árpávalérő-körte, árpáal[?]irö-: pirum praecox: 
haberbiin NySz. 1326 : Quandam arborem piry Arjyal 
yreu [igy] nominati (OL. D. 30000). 1394: Ad \Tiam 
arborem pirorum wlgariter arpalyreuknrnel [igy] vo- 
catiim (Akad. 5). 

ÁRPÁS : hordearius NySz. [reich an gerste]. 1095: 
Qiiartum predium quod est iiixta íluuium arpas [a. ni. 
árpás?] (Pannh. 15; Oo). In atpas [hn., a többi szn.i 
Quecsa Zakan Licadi cima [cuna ?] feketevdi Oba 
Mogurdi Scemsca (uo.). 1219/1222 : Quandam porcio- 
nem térre de terra uille Arjyas (uo. 14/F). 1222 : Bis- 
seni de Arjms (Pannh. Hitel. 3). 1223/1359 : Cadit in 
liuulum qui dicitur Arjyas (Zimmennann-Werner I. 28). 
1256: lungitur mete uille Ar2}as (JIúz. Jeszenák). 1366 : 
Tributum portus Arpas super Rába flumen quod nunc 
in ponté Mauricii exigeretur (Pannh. 52/R ?). 

ÁRROS, 1. áros. 

ÁRT : [sich in et^vas mischen]. 1643 : Ha tizen- 
ötöd napra megveszi [a szölöt], jó, ha nem, azután 
idegen ember is megveheti, és közit szomszédja nem 
árthatja hozzá, nem is lészen helye tilalmának (Gazd- 
törtSzemle VL469). [Vö. 2. árt NySz.] 

ÁRTÁNY : verres, majális : verschnittener éber 
NySz. 1247 : Dantes pro sua procuracione porcum 
triennem, qui uulgo a7iati dicitur (MonStrig. I. 364). 
1391 : Rufus isti artan. Alius artan Albe colorís emee 
Vniuu porcum barna. Ziu- porcus Rufus emee Isti 
emee Vnum porcum Zeclin artan [«kétszer igy^» Szám. 
jegyz.] Vnum bonum porcum rufum artan (Lelesz Acta 
20/10). 1510 k. : Kewer artayi vnum Kewer tehén 
vnum (OL. D. 26082> Scrophae pingues wlgo Arthan 
(uo. 26235). 1524 : Porcum pinguem arthan dictum 
(uo. 37006). 1587 : Keth arthan. Eg eme (OL. UC. 
12/42 . 1597: Az kew por magának jar, mywel hog)- 
ew tarthya hayal az molnoth, azerth nem hyzlalnak 
arthanth belőle (uo.). 

ártány-pénz : 1437 : De pecuniis scrofarum artan- 
peyiz vocatarum (OL. D. 13006). 1566 : Per annum 
soluunt artan pénz (OL. UC. 9/6). 1596 : Quadam taxa 
artanpenz áici^i (uo. ? 11/50. 1640: Artanj pénzt. 
Tulok pénzt (uo. 2/6). 

1. ÁRÚ : pretium; preis NySz. (1. jel.) 1641 : Hogy 
az nielly négy marhát áru szerónt kért V. Istvántól, 
de árut nem szakaszthatott, noha azt mondta az uj 
városi legényeknek, hogy V. I. olyan marhákat árul, 
kiknek 28 frton hagyták bokrát (DebrJk., I. NyK. 
XXV1.343. «szakaszt» a.). [Vö. Tűlek maradott nekenk 
az szokásonk Hogy, ha mikoron árút mi szakasztonk, 
«Deus', Deus !» ott kiáltonk, Bizonságonk hogy meg- 
ái-ultonk (RMK. 1.6). Vö. Szilády jegyzetét uo. 240 
és NySz. 1. ár és szakaszt szólásait.] 

2. ARU ? ARU ? : (genus vasis vinarii ; eine art 



webigefáss?]. 1524: Pro duobus arw vini (OL. D. 26266). 
Pro vasé viui aric (uo.). De precio duorum vinorum 
wlgo arw (uo.). Tria vasa wlgo ai-w (uo.). 1546 : 
Vinorum et aceti arw I (OL. L. ni.l6. 17). Empta 
sünt vini aru II uo.). 1549 : Vini vasa uulgo ariv 
(OL. UC. 7;V39). [Vö. 1. árú?] 

ÁRUL: vendito, nuudinor, venumdo, vendo, venum 
expono : verkaufen, feil bieten NySz. (1. jel.). 1588 : 
Az WT borát szerrel arwlliak az jobbagiok (OL. UC. 
64/35). [Vö. kiárúl.] 

ÁRULÓ, vö. dohány-, ecet-, égettbor-, ká- 
poszta-, kása-, méz-, olaj-, sajt-, sulyoia-, 
vászon-áruló. 

ÁRULTATÁS, 1. korcsma- áruitatás. 

ÁRUS, 1. áros. 

ÁRVA : a) orphanus, pupillus ; waise ; b) viduus, 
solitaiius : verwitwet, eiusam NySz. 1152 : Ti-es homines 
scilicet Arua Legunei Fehera (Pannh. 38/?). 1171 : 
Dedit íilie sue uemulos Zumbur Odus Tiuan Salad 
Embel Felad Arua Borons Seth Abram (N^eszpr. 9, 
Kál). 1223 : De villanis sex homines videlicet Bebus 
Vz Árva (MonStrig. I. 242). 1352 : Nicolao dicto 
Arica (OL. D. 4272). 1407 : Nicolai dicti Arwa (Múz.). 
1478 : Matheus Arwa (OL. D. 18145). 1523 : Stephani 
Arwa (Lelesz Acta 129/31). [? Szárm.: 1171: Quorum 
nomina hec sünt durug elbv ecul edu gunou bula 
attun dursi aruad Kacar busar kauas nedilca lusa 
(Pannh. 27/Mm). 1211 : Joubagiones sünt Ociu Olicon 
Aruad Somur (Pannh. Tih. 1/5).] 

ÁRVÁS : [orphanum habens ; der eine waise hat ?].' 
1475 : Thoma Arwas (Lelesz Acta 85/22). 

ÁS : füdiü : graben NySz. 1317/1409 : Circa foue- 
as Agvagasoíí- [olv. ásó v. aszó?] nuncupatas (OL. 
D. 1894, 1. AnjouOkm. I. 421). 1341: Promonto- 
rium Assutholvsx nuncupatum (KárolyiOkl. I. 145). 
1349 : Possessíonem ipsorum Aranhrtsoíí- [olv. ásó ? 
vö. Csánki : TörtFöldr. II. 24] alio nomine Zaramaz 
in comitatu Tymisiensi existentem (OL. D. 30114). 
1472 : In quodam colle papasíahalom |olv. pap-ásta 
halom ?] vocato (uo. 17341). [Vö. fölás.] 

ÁSADEK : [fossile ; etwas ausgegrabehes], das 
aufgegrabene BM. 1334 : Quendam locum Agagasadek 
(OL. D. 2864, 1. AnjouOkm. IH. 109). 

ÁSÁS: 1) fossio ; das graben NySz. (1. jel.) 
1544 : Attam az ieg uerem asasert (ÖL. Nád. 41). 
Ij 2) [fossatum ; graben]. 1393/1446 : Primo a íiuuio 
Albi Crisii loco ^'idelicet Marosimiclosr/sa.sa incipiendo 
(OL. D. 7914). 1425/1454: Quoddam fossatum Aran- 
assas vocatum (Múz. Justh). 1510 : Penes quoddam 
signum Gyerghdeakasűsfí v.ocatum (Múz. Forgách). 
1521 : Prope locum seu fossatum Kwnasas dictum 
(OL. D. 23504). 

ÁSAVÁGY ? 1 ásvány. 

ÁSAVÁNY, 1. ásvány. 

ASO : 1) cavator, fo.ssor, fodiens : grabend, -gráber 
NySz. (1. jel.) [L. az összetételekben.] || 2) rutrum ; 
spaten NySz. (2. jel.). 1490 : Aso. Lapath. (OL. D. 
26048). 1529 : Lapath, aso, tewkapa, safalya (OL. 
Nád. 49). [Vö.kút , sátor-ásó (lapá,t), sír-, tó-ásó.J 

ÁSOÁNY? 1. ásvány. 

ÁSOVÁNY, 1. ásvány. 

ÁSP? I áspa. 



I 



33 



ASPA— ASSZÚ 



ÁSVÁNY 



34 



ÁSPA, ásp ? : alabrum ; haspel NySz. 1555 : Keet 
(tspam való temérdek fonal (OL. Nád. 49). 1572 : 23 
Asp [így ?] fonal (uo. 40). [Vö. ásop, ázsop MTsz.] 

ASSZÓ, 1. asszú. 

ASSZONY, achszen? achszin? achszony? 
ahszén? ahszin? ahszony ?: 1) a) mulier, femina; 
weib ; b) domina, hera ; frau NySz. 1150 : Pristaldus 
eiusdeni rei Gregorius rufus de uilla ahchyn [olv. 
achszin ?] (Pannh. 31/Y). 1240 k. : Villis Nulos vide- 
licet Ganth Néma Bárba Tapan Taryau et Asscnn 
fa. m. asszony ?] (Pannh. 61/8). Est conterminalis 
villis scilicet Ohzyníolna Ylmar Radi (uo.). In villa 
Ohsim hec sünt nomina Jobag-ionum Nicolaus Mocus 
Suprun (uo.). 1268/1347 : Vádit usque ad locum 
qui dicitur Oxunteluke (MonStri^. I. 553). 1307 : In 
villa Azunfalua, (Veszpr. 15, Vámos). 1309 : Gregorij 
de Azzun (AnjouOkm. I. 184) 1329 : Villa JsMnnepe 
(OL. D. 30619). 1329/1417: Vsque SUuam Assowv- 
dey vocatam (uo. 28723). Vsque Siluam AzonQráQyo, 
vocatam (uo. 37277). 1336: Villa Balsan«.ssm«folua 
vocata (Múz.). 1338 : Pratum -4.ssí/nrete vocatum 
rOL. D. 3170). In villa Azzunío\\\?i (HazaiOkm. IV.164). 
1346 : In predicta possessione Azzun (Múz.). 1357/1432 : 
Possessiones Kereky et ^^^^onwasara vocatas (Múz. 
Kende). 1359 : Possessiones Kysronazd et .45Mnfalua 
uocate i Pannh. 20/C). Possessionibus ^^-Mwfolua Seplak 
vocatis (Múz.). 1367: Johanne filio Osl de .40O«falua 
(Múz.). 1373 : De possessione ^zímfalua (uo.). Nicolaus 
dictus Nemes de Azzuvíolwa, (Pannh. 25/N\ 1379 : Ciues 
de J.5^i/npataka et de Feulseiibanya (Lelesz Acta 12/41). 
1388 : TeiTarum arabilium Zenthmiklosfeulde et Zenth- 
raargithaa^^onfelde appellatarum i Pannh. 8/L). 1392: 
Johannis de ZenthannaovSOíffalua (Múz. Péchy). 1394 : 
Dominas Zji^azzon et Hewlgazzon (SoprOkl. I. 519). 
1405 : In eadem possessione AzzonÍ2X\\<í (Pannh. 
Hitel. 40 ^ Johannis íilii Osl de .b^onfalua (Múz.). 1407: 
Osl de Azzonídlna (uo.V 1412: Pauli filii Ictoris de Kys- 
rí2;o«falua (Múz.Kapy). 1434: Domina Miklósodon vocata 
(Lelesz Bercs. V.38). 1436: Possessionibus Azzonís\wa 
Myhalfalua Chehy et Mendzenth vocatis (Múz.). 1451 : 
Petro Yspan dicto de Azzonídlwdi (Múz. Kisfaludy). 
1452 : Possessiones Fugod et J^zonnepe (OL. D. 
30823). 1474 : Quandam particulam térre arabilis Zent- 
margithffsson fewlde vocatam (Múz. Kapy). 1476 : Vinee 
.^2^o«zeleye nuncupate (ZalaOkl. II. 602). 1496 : Pos- 
sessionibus Molnoszechewd Zenthkatherjma5;2;o>i [igy ?] 
(Könnend III/6, Könnend 10). 1506 : Septimum ípra- 
tuml Elew Reeth siue Ázzon Reethe (Múz. Kállay). 
1538 : En Katheryna Ázzon, Az en Zerelmes Wram- 
nak Batthyány í^erencznek felesseghe [stb.] (Kör- 
mend I/l, nr. 45). 1547; Vöttem asszoúonmak eg 
magár könuet (OL. Nád. 41). 1549 : Kageluat uettem 
azzonyomnak (uo. 49). 1554 : Azon kupát azzonom 
Czany vramnak ada (uo.). || 2) [hajadonról]. 1525 : 
Zerelmes magdalna ázzon, hogh en oda hozzyad nem 
raenthem, ezt semmv, ydegensegre ne weghyed (OL. 
D. 24774, 1. Zolnai :' Nyelveml. 237, 238). [Vö. Bol- 
dog-, fejedelém-, gazda-, hölgy-, kis-, leány-, 
major-, nyoszolyó-, ruhaőrzó'-, varró-asszony. | 

asszonyembér-ruha : [vestis muliebris ; frauen- 
kleidj. 1555 : Et bokor kapcz azon ember rvhara való 
(OL. Nád. 48). 

ASSZONYKA : a) muliercula ; weib, frauchen ; 
b) domicella; friiulein NySz. 1483: Domina Azzonka 
(OL. D. 18753). 

ASSZÚ, asszó, ászé ? aszjó, aszjú, aszú : ari- 
(Uis, siccus, ton-idus ; trocken, dürr, ausgedorret NySz. 
(l.jel.). 1222: Villa Ozcag [a. m. asszú-ág? vö. «ág» 2. 
jel. a.j (OL. D. 102). 1264 : Inde uadit usque ad caput 
Oíscü/iípotok |«még egyszer ugyanígy» Szám. jegyz.] 

Magyar Oklevél-Szótár. 



(uo. 571). 1265: Inde descendit ad uallem Osí/wpok (uo. 
595). 1268 : Terrarum Lak Harasty Sucurou Ozyag 
[vö. «Ozyuhag» 1270] et Zenttrinitas (Körmend Heim 
7). 1270 : Ad alium riuum O^evpotok (OL. D. 705). 
Duas terras eorum Ozyuhag et Sukurod (Múz.). 1288 : 
Ad paruam aquam que nominatur Ozyu pótok (OL. 
D. 1230). Usque riuum Oziuag nímcupatum (uo. 
1238). 1300 : Ab ima parte ipsius Ozzywpotok 
(Veszpr. Regn. Met. 5). Ab eodem fluuio exit in loco 
Ozztvywpotoktw [igy ?] (uo.). 1320/1325 : Quandam 
vallem ^^7/ifuelgh uocatam (OL. D. 2018). 1323 : 
Quasdam (Possessiones Remethe Korulus Ozywag 
Egres (Köi-mend, Heim 41). 1323/1330: Iimgit íiu- 
uium 02:íyMkanow nominatum (Körmend, Sebesiana 
2/8). 1334: Ad vallem Ozywm\Q\g\i íOL. D. 2853). [Vö. 
1333/1349 : Ad quandam siccam vallem wlgariter Zu- 
hodol vocatam (uo. 2790). 1338 : Uallem nemorosam 
sclauonice Zuhodol dictam (uo. 3166). 1374/1420: In 
quandam siccam vallem Sclauonie [igy] Zohodol dictam 
(uo. 33618).] 1337/1414 : A quodam fluuio Azyu^^aiak 
vocato (uo. 3089). 1338 : Duas metas terreas in uer- 
tice cuiusdam aluey Azyu^aiak vocati (uo. 31239). 
1356 : Ad vnum patak Azya-^atak vocatum (uo. 4640). 
1377 : Ad vnam vallem wlgariter Azyuvíeig vocatam 
(uo. 6397). 1390 : Riuulus .42;iopatak nominatus (Le- 
lesz Met. Mármaros 9). 1398 : Penes fluuium Azyo\ni- 
melnycza vocatum (Múz. Justh). 1407: Sicci fluuii 
a^i/opathak vocati (OL. D. 9363). 1408 : Sicci fluuii 
Azyw^atak vocati (uo. 9477). 1435 : Possessiones 
Ewsy Zewdemeter Azzoazo (Múz. Kállay\ 1446 : Duo 
in loco Azzyvvía^a (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 
1454 : Ad quandam uallem AzywwQlg vocatam (OL. 
D. 31147). 1558 : Azw alma Aziv sozo. Azw muska- 
tal körtel. Azw bezterchey zylwa (OL. Nád. 49). Azic 
berkyne. Azto cheresne. Azw barazk (uo.). Aziv öreg 
zömö cheresne (uo.). 1602: Asszú Mátyás (Szókely- 
Okl. V.194, 218). 

asszú-gyüraölcs : fructus siccati ; gedörrtes obst 
NySz. 1692 : Egy kertésznek pénz fl. 4 . . . túró libr. 
40. aszugyümölcs metr. 1 (GazdtörtSzemle VI.181). 
Két öreg béreseknek . . . búza cub. 33. asszugyümölcs 
cub. 1—1 (uo. 182). 

asszú-hal: [piscis sole tostus; gedörrter fisch|. 
1544 : Azzu halat utolsó tal eteknek (OL. Nád. 40). 
Vöttem asszii halat (uo. 41). 

asszú-szilva : prunum pressum, siccatum ; getrock- 
nete pflaumen NySz. 1587 : Berkenye ^s azzw zylwa 
(OL. UC. 12/42).' 

ÁSVÁNY, ásavágy? ásavány, ásoány? áso- 
vány : fossatum ; graben NySz. (1. jel.). 1055 : Post- 
hec ad bagat mezee et exinde asauuagi [olv. ása- 
vágy ? a. m. ásvány? vö. NyK. XXV.145] (Pannh. 
Tih. 1/lj. 1226 : Predia de Néma de Asuantheu 
(Pannh. 18/T). 1240 k. : In predio AsvanU (uo. 61/8). 
1241/1338 : Ad quendam lacum que wlgo asuan dici- 
tur (OL. D. 2273). 1251/1281 : Inde descendit ad Rac- 
assuan (uo. 346). 1252 : Áb aquilone in loco Asoan- 
thu nominato (uo. 369). Inde cum miütis metis vádit 
ad Asawanfhu (uo.). Et sic ad Asoanthu videlicet ad 
priorem metam (uo.). Per eundem Holthwag descen- 
dit ad RaÜiasivan [igy !] (uo.). 1263 : Deinde uadit 
ad Asuantv (uo. 33715). 1272 : Uadit usque asuan 
et ibi transit ultra fluuium (uo. 792). 1328 : luxta pra- 
tum Asuan (HazaiOkm. IV. 143). 1357 : Asuan, hn. 
(ZichyOkm. III.71). 1364: Quoddam fossatum Aswan 
nominassent (OL. D. 5308). 1379: Inde currit ad aquam 
Asonan vocatum (Lelesz Met. Ugocsa 25) 1409 : Vsque 
ad fluuium Asuan tondendo (Múz.). 1426 : Ad quen- 
dam alium ramum fluuii Rába Aswan vocatum (Múz. 
Kisfaludy). 1443 : Super fossato quodam hendes has- 
wanya (OL. D. 14). 1467: Quadam fossura wlgo aswan 

3 



35 



ASZ— ASZÓ 



ÁSZOK 



36 



vocata supra locum uauigii (no. 31888). 1479/1484 : 
Piscinam Asoivantho vocatam (uo. 18776). 1485: Pe- 
nes eundem fluiiium Asswan (Múz. Kisfaludy). 1516 : 
Ad diio lóca piscaturarum quorum [i^"'?] ^Tium Aswan 
appeUatur alterum veio Thengelreth nominatur (Pannh. 
Hitel. 113). 1521 : Venit ad planiciem Asoioanlíipossa. 
dictara (OL. D. 23504). 1543 : Vsque ad Rabam Asvan 
appellatam que fluit versus Wythnled (OL. Nád. 49). 

ASZ [vö. NySz.], 1. aszik. 

ASZAL : emacio, sicco, arefacio, torreo, torre- 
facio ; trockiien, dörren, trocken machen, rösten, bra- 
ten NySz. 1288 : Super [supra ?] Ozolo unum iuger 
(Veszpr. 109, Szepezd 2). 1347 : In villis Azalou 
Forrou Garadna et NogJda vocatis (Körmend, Heim 
111). 1369 : Vnam domum eorum wlgariter Azalou 
dictam (Lelesz Acta 5/28). 1423 : Petro Azalo (uo. 
43/81 . 1453 : Possessionum Egres, Azalo et Zerda- 
hel (OL. D. 14722). [Vö. szilvaaszaló-ház, cse- 
rény.] 

aszaló-cserény : [scirpea ad torrendum facta; darr- 
hürde]. 1597: Apró azalo ezerének 6k 18 (OL. UC. 
101/3 . [Vö. cserény MTsz. Íj. jel.] 

aszaló-keraénce : [dörrofen]. 1638 : Aszaló ke- 
mencze (OL. UC. 2/34). 

ASZALÓS ? : 1342 : Michaele dicto Azalos [olv. 
aszalós, aszályos v. aszályos?] (Múz.). 1396 k. : lohannes 
dictus Asalos [a kiadó «aszalós»-nak olvassa] (Teleki- 
Oki. L 255). 1415 : Jacobum dictum Azalos (OL. D. 
10379). 1418 : Jacobo dicto Azalos (Lelesz Acta 38/1). 
1438 : Mathias Azalos (Múz. TörtTárs. 2). 1439 : 
Michael Azalos (OL. D. 28978). Andreas dictus 
Azalos (Múz. Kállav). 1455 k. : Versus asalosyrtw&n 
(OL. D. 36935. 1466 : Johanne Azalos (Lelesz Acta 
77/23). 1468 : Lucas Azalos (Múz. Kállay). 1476 : 
Demetriüs ulzalos (OL. D 36403). 1478 : Johannes 
Azalos (Múz. Kállay). 1479 : Matheum Azalos (Lelesz 
Acta 89/29;. 1509: Ladislao Azalos (Múz. Kállay). 
1602 : Aszalós Imre (SzékelyOkl. V.187). 1603 : Geor- 
gius Aszalós Mátthé Aszalós Nicolaus Aszalós (uo. 263). 

ASZÁLY? : 1252: Ibi est méta capitalis in mou- 
ticulo Ozolser [a. m. aszály"?] (OL. D. 369). [Vö. 

NySz. MTsz.?] 

ASZÁLY?: a) siecitas; die dün-e; b) aridus, siccus: 
dtirr, trocken NySz. 1414 : Terra inculta haberetur in 
quadam vaHe penes hatarfa wlgo azal [a. m. aszály ?] 
vocata (OL. D. 27285). 

ASZÁLYOS? : [L. aszalós adatait. Vö. aszály 
NySz. MTsz. ; aszályos MTsz.] 

ASZÁLYOS?: siccus, aridus; trocken, dürr NySz. 
|L. aszalós adatait.] 

ÁSZÉ ? 1. asszü. 

ASZIE : siccesco, aresco, arefio : dörren, trocknen 
NySz. 1544 : Öt font azot uizat (OL. Nád. 42}. 

ASZJÓ, ASZJÚ, 1. asszú. 

ASZÓ, 'szó [összetételekben] : 1) vallis, planities ; 
tal, niederung NySz. 1055 : Hinc ad íizeg azaa (Pannh. 
Tih. 1/1). Postea nogu azah feherea (uo. . 1095: Ad 
caput uallis que uulgo dicitur Qum\o\iozou i Pannh. 
15/0o). 1203/1254 : In loco qui uulgo dicitur Baba 
ozou (Veszpr. 11, Merenye). Descendit per [per val- 
lem ?] que uulgo dicitur Geo oson (uo.). 1229 : In 
uilla Z&TO'/,ozou (Pannh. Lib. Rub. 24/34. 1. 20. sz.). 1236: 
Protenditur ad uallem que feneozot; nuncupatur (OL. 
D. 212). 1236/1283 : Ad vallem que Feneozou nuncu- 



patur (MonStrig. I. 318). 1240 : Ad quandam vallem 
que wlgo dicitur- Cimiloo^o (OL. D. 249). 1259/1364 : 
Tendit ad uaUem que wlgo werezhozo vocatur (uo. 
5163). 1265 : Hinc uenit ad Enzzyoozov (uo. 595). 
Hinc ascendit Zarozozov (uo.). In caput cuiusdam 
vallis que wlgo azov dicitur (Múz.). Hinc uadit per 
uallem qui dicitur Worreo^owelgy (ÓL. D. 595). Uallis 
que uulgariter Hatarusozon nominatur (HazaiOkm. VI. 
131). 1271 : Via Kechkeo2;ovth nominata (Veszpr. 16, 
Vespr. Oppid.). Circa viam Zobo^outh [a. m. aszó ?] 
appellatam (uo.). Supra vallem Vamus ozov uulgariter 
nuncupatam (uo. i. 1276 : Vallem 'Nogozou uocatara 
(Kubinyi : MTörtEral. I. 98). 1282 : Uadit per médium 
térre Zobodo^oít- (Körmend III/2, Pezye 72). 1295 : 
In villis Endréd Zamard Keurusheg ZarrozosoM Egres 
Béka et Kereky vocatis (Veszpr. 106, Csat 2). Cir- 
cuendo caput vallis Medyii02:o« vocate (OL. D. 1413). 
lungit uallem Kerekozoutn uocatam (uo. >. Peruenit in 
quoddam berch Watulo^owtu uocato (uo.). 1304 : 
Quadraginta iugera in quodam loco Zaba^o nuncupato 
(Veszpr. 16, Vespr. Oppid \ 1314: Duo [iugera] in 
eadem Ozou ualle adiacencia (Veszpr. 14, Szentkirály- 
szabadja). 1324 : Vnum locum aranazou uocatum 
(ZichyÓkm. 1.266). . 1329 : Transeundo vltra vallem 
Ozow (Veszpr. 2, Ábrahám). Vallem Ozoiv (ZalaOkl. 
1.239). 1333 : Vsque O^oitwelg vocatum (Körmend 
n/2, Narda 17). 1335 : Ad vallem Azoiv vocatam 
iKárolyiOkl. I.lll). 1336 : Peruenit ad locum ozoio 
uocatum (Múz.). 1338 : In qua valle Azoiv vocata 
(Körmend HI/2, Pezye 82). In qua valle Azow vocata 
(Akad. 2). 1353: In loco azou vocato (Múz.). 1358 : Pos- 
sessionum et porcionumpossessionariorum[igy?] scilicet 
Zarozou Kerushyg Berey Baluanus Turuk Fok Gungus 
(Pannh. Tih. 1/17). Possessionis Zarozou (uo.). 1368: 
In possessionibus Zarazow Ewsud et Zala vocatis in 
Comitatu Symigiensi (Veszpr. 17, Szárszó). 1380 : 
Vnius vie Ytazorv dicte (Veszpr. 4, Csopaki. Per 
vallem Wra^Oicwtha dictum [így ?] (uo.). In gremio 
cuiusdam montis Wrazotvhege dicto (uo.). 1380/1414 : 
Ad quandam vallem Azoioelg [olv. «azou-4-uelg» v. 
«azo4-welg» ?] vocatam ÍOL. D. 6742). 1383: Ad 
quendam montem Wra^^oMfeld vocatum (Múz.). 1385 : 
In loco Azo nominato prope quandam viam (Veszpr. 
6, Gyulakeszi). 1386 : In loco Zahazo dicto septua- 
ginta Jugera (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja) 1408: 
Vallis Azohorha vocata (HazaiOkl. 345). 1420 : Vnam 
magnam vallem quam ipse magister Johannes Wyzes- 
azow vocari dixisset (OL. D. 10923). 1435 : Posses- 
siones Ewsy Zewdemeter Azzoa^o (Múz. Kállay). 
1486 : In monte Mala^o [olv. mái-aszó ?] vocato 
(Veszpr. 4, Alsóörs). || 2) [fluvius, rivulus ; fluss. bach]. 
1211 : In uilla Ozouíen hü sünt agricole (Pannh. Tih. 
1/5. In uilla Ozotiíexi isti sünt ioubagiones (uo.). O^ofeu, 
hn. (Pannh. Hitel. ?). 1231. In fluuio Sarusozo ílectitur 
ad meridiem (OL. D. 168). 1231/1397: luxta aquam 
Berekzoiü [ebből: *«berekaszó» ? vö. régi «Száraszó» 
ma «Szárszó»] (OL. D. 174). 1236/1239 : Riuulus cadit 
in alium quem quidam Ycur ozov uocant (HazaiOkm. 
VL33). 1266/1297: Prediumquodvocatur0^ofev(Pannh. 
Tih. 1/9). 1358 : Possessionum etporcionumpossessiona- 
riorumíigy?] scilicet Vduaiy DergecheErmenes Azouífíii 
(uo. 1/17). 1367 : Inter duoS' fluuios Paljazoic et Low- 
few vocatos (OL. D. 5604). 1389 : Annectit caput 
cuiusdam riuuli Zaruas^oíí vocati (Lelesz Met. Már- 
maros 13). Cuiusdam riuuli Zaruaszoii vocati (OL. D. 
7481). 1418 : Villis Apathy Assofw Ermenes (Veszpr. 
2, Arács). 

ÁSZOK : temo, pertiea, sublica, palus, fulmentum : 
ganter, lagerholz NySz. 1638 : Ket rend aszok (OL. 
UC. 2/34). 

ászok-fa : cautherius ; ganter NySz. 1493 : Ad 
celaria azzokfath feci laborare (EPSZ. fol. 87). 



a? 



ASZTAG— ASZTAL 



ASZTALKA— ATLAC 



38 



ászok-pénz : [lagergeld, lagergebür]. 1480 : Quod- 
dain geiiiis solucionis azokpenz vocatum (OL. D. 18'U3). 
1613/1696 : Az itten való ember, ha maga majorságán 
kivül termett bort vidékről hoz bé, az ittenvaló is 
annyi ászok-pénzt adjon, mint a vidéki egy-egy hordó 
borért, t. i. den. 25 (^GazdtörtSzemle VII.414). 

ászok-vám. : 1554 : Tempore vindemie azokivam 
vinorum (OL. UC. 45/36). De singulis vasis vini azok- 
wam denarios X (uo.). 

ászokvám-pénz : 1567 : Queruntiir graiiiter de 
extraordinaria exactione pecunie azokivam])enz vocate, 
quam supra vinum quintale de singulo vasé compel- 
luntur dare (OL. UC. 40/35). 

ASZTAG : acervus frugum, méta foeni ; triste, 
schober NySz. (2. jel.). 1431: Pratum Azthag\ie\ 
vocatnm (KárolyiOkl. IL 140). 1499 : Acerbum wlgo 
Astagh tritici anni tercii (Múz. Justh). 1510 : Ad ean- 
dem vallem que Azthag^Q\g\\% appellaretur (Múz.). 
1510 k. : Cumuli fenorum wlgo aztagh (OL. D. 26235). 
1550 : Az paytanal való aztaghan (OL. Nád. 4). [Vö. 
búza-, dézsma-, rozs-asztag.] 

asztag-láb : 1637 : Puszta asztaghlab (OL. UC. 
14/43). 

ASZTAL : mensa ; tisch NySz. 1293 : bide uadit 
ad nugolm oztol [a. m. asztal ?] uocatum (OL. D. 1370, 
1. HazaiOkl. 138). 1354 : Possessiones Tarmik, Kysa^;- 
ial (AnjouOkm. VL169). 1564: Hwzon hath kys aztalra 
walo kezkenöchke (OL. Nád. 49). 1594 : Olaz játék- 
nak ualo poztos hozzii aztal (OL UC. 78/7). 1634 : Négy 
szegeö íias asztal luo. 21/3). 1683 : Fiókos asztal (uo. 
3/32). [Vö, cipószakasztó-, forgó-, paraszt-, 
tábor-, tálDorban való-, téglavető-, vagdaló-, 
vert-asztal.] 

asztal-cipó [panis albus ; weissbrod]. 1544 : Aztal 
cipót hat szazat (OL. Nád. 42). 1692 : Számtartónak . . . 
asztalczipó per diem 3. közczipó nr. 3. egy lovára 
széna (GazdtörtSzemle VL178). Udvarbíró fizetése fl. 
100 . . . asztalczipó dietim nr. 3. közczipó nr. 6 (uo. 
179). 

asztal-fia : riscus, capsula mensae, cista mensaria ; 
tischlade, schublade NySz. 1597 : Egi kis aztal fia 
(OL. UC. 77/13). 

asztal-gyártó: arcarius, mensarius, abietarius, 
scriniarius ; tischler, schreiner NySz. 1457 : Gregorius 
Asthalgyartho (OL. D. 36405). 1464 : Johannes Azthal- 
gyartho (Lelesz Acta 75/45). 1475 : Petro Aztalgyartho 
(OL. D. 17660). 1478 : Paulus Azthalgyarto (Veszpr. 
107, Egerszeg 16). 1498: Blasius Azihalgyartho (OL. 
D. 20765). 1509 : Dionisio Azihalgyartho (Lelesz 
Acta 117/26). 1525 : Ladislaus Aztalgarto (OL. D. 
37000). 

asztal-kalács: [placenta; kuchen]. 1569: Eske- 
téstöl dénár 12, egy keszkenőt is adnak [a prédiká- 
tornak], egy asztal kalácsot és egy pint bort ha va- 
gyon (CanonVisit. 141). 

asztal-kés : [tischmesser]. 1548 : Attam az aztal 
kesck köszörölesetöl (OL. Nád 41). 

asztal-keszkenó', -keszkenyö : serviette NySz. 
1458 : Manutergia wlgo Astalkeskenev quindecim (Múz. 
Kállay). 1546 : Ket aztal kezkenyot sahost (OL. Nád. 
49). 1581: Aztal kezkenyeo kylencz (OL. L. III.16. 17). 

asztal-láb : fulcrum, pes mensae, trapezophoron ; 
tischfuss NySz. 1683 : Egy hitvanos asztal láb asztal 
nélkül, egy igen el viselt reghi Skarlát szőnyeggel 
be fedve (OL. UC. 3/32). 



asztal-tartás : [haushaltung ?]. 1596 : A prédiká- 
tor asztaltartással nem tartozik (CanonVisit. 140). 

[Vö. NySz.] 

ASZTALKA: parva mensa; tischlein NySz. 1636: 
Fejér asztalka (GazdtörtSzemle 1.265). 1638: Vagion 
egy négy Labu kis Asztalka is (OL. UC. 2/84). 

ASZTALNAK, 1. asztalnok. 

ASZTALNOK, asztalnak : dapifer, structor, 
strator; aufwarter, tischdecker, tafeldecker NySz. 1362: 
Magister Andreas Áztatnak dictus (ZalaOkl. 11.186). 
1405 : Stephanus dictus Aztalnok (Lelesz Acta 28/10). 
1423 : Petri dicti Aztalnok (OL. D. 11389). 1436 : 
Stephano dicto Azthalnok (Múz. Békássy). Petrus 
Aztalnuk dictus (Veszpr. 107, Gergeteg 6). 1444 : 
Michael Azthalnok (Pannh. 38/Aa). 1449 : Demetrii 
Azthalnok dicti (Körmend III/l, Bábony 18). 1460 : 
Andree Azthalnak (OL. D. 15487). 1463 : Ladislao 
Azthalnok (Lelesz Acta 74/11). 1477 : Georgium Az- 
thalnok (ZalaOkl. n.268). 1481 : Emerici Áztatnak (OL. 
D. 18462). 1486 : Demetrii Astalnak (Pannh. 51/0). 
1488 : Fabiani Áztatnak (Múz. Kisfaludy). 1524: Geor- 
gio Aztalnak (Múz. Kállay). 

ASZTALOCSKA : [parva mensa ; tischlein]. 
1597 : Kis negj szegw aztaloczka (OL. UC. 101/3). 

ASZTALOS : mensarius, scriniarius ; tischler 
NySz. 1454 : Anthonio Asthalus (Múz. Becsky). 
Anthonio Aztalos (Lelesz Acta 65/60). 1481 : Johanne 
Azthalus (OL. D. 18534). 1497 : Johanne Azthalos 
(Lelesz Acta 105/4). 1504 : Gregorii Azthalos (Múz. 
Kállay). Franciscus Azthalos (Lelesz Prot. I.155a). 

asztalos -műszer : [instrumentum lignariorum ; 
tischlerwerkzeug]. 1638 : Három darab fogas Asztalos 
m-üszer Tartó No. 3 (OL. UC. 2/34). 

asztalos-szerszám: [instrumentum lignariorum; 
tischlerwerkzeug]. 1638 : Asztalos szerszám (OL. UC. 
2/34). 

asztalos-társ : convictor ; tischgenosseNySz. 1608 : 
Az cseh Acontius Miklós deák is asztalos társom egy 
nihány több csehekkel (MA. NLL 262). 

ASZÚ, 1. asszú. 

ÁTAL, 1. által-. 

AT AL AG, általag : tinia, batus, doliolum ; antel 
NySz. («általag» a.). 1544 : Vöttem ket altalagot (OL, 
Nád. 41). 1548 : Eg altalag szekerkenö (uo. 48). 1553 : 
Egh altalag zen (OL. L. III. 16. 17). 1556 : Piretot 
hwst eg atalagal (OL. Nád. 49). 1587 : Rosa eczeth 
egy atalagal [Oh. UC. 46/74). [Vö. ecetés-átalag.] 

ÁTALAGACSA, általagacsa : [parvus batus, 
parvum doliolum ; kleines antel]. 1558 : írem wyz 
eg altalag achatval (OL. Nád. 49). Egres wyz e^ 
altalagachawal [«a legutóbbi szó igen gyakran így !» 
Szám. jegyz.] (uo.). 

ÁTALAGOCSKA : [parvus batus, pai-vum doli- 
olum ; kleines antel]. 1587 : Lábas atalagochka (OL. 
UC. 12/42). 

ATLAC, atlasz : attalicum, bombycinum atta- 
licum, pannus attalicus, bombycinus ; atlas-zeug, bro- 
cat NySz. 1380 : Vnum ornamentum sacerdotale de 
atlaz flauei coloris (OL. D. 6692). 1429—37 : De ciclade 
vulgo atlatz brunei coloris (TörtTár 1887. évf. 184). 
1458 : Vnam Jopulam de Athlacz rubea (Múz. Kállay). 
1476 : Vnum superlectile de Athlacz wlgo paplan 
vocatum (OL. D. 17836). Vnam timicam de Athlacz 

3* 



39 



ATLASZ— AVAS 



AVATLAN— AZVAGY 



40 



flauei coloris (uo.). 1495 : Terciam Subám de Atlacz 
flauei coloris (Lelesz Acta 103/13). 1503: Athlacz. 
Tabyth (OL. D. 21212). 1504: Vnam Tunicam de Ath- 
lacz' (uo. 33011). 1510 : Stragula de rubeo athlacz 
(uo. 35774). 1516 : Egh weres atlacz gyewngies zok- 
nya (uo. 26367, 1. Zolnai: Nyelvem!. 205). 1523: Seri- 
cum wlgo athlacz (OL. D." 36999). 1526 : Partieiüe 
Remyk Attlaczyok (uo. 25022). 1589: Niomtatotb 
athlachioth zöldet (OL. Nád. 49). [Vö. athlasmm, atla- 
scus, attlacium Bartal.J (Vö. fél-atlac] 

ATLASZ, 1. atlac. 

ATRACÉL, atrocél: borrago borago, buglos- 
sum, cynoglossum vulgare : ochsenzung, boragen 
NySz. 1401: Blasium Atrochel (ZichyOkm. V.264). 

ATROCÉL, l. atracél 

ÁTT ? ÁTTAT ? 1. ázt. áztat. 

ATYAFI, atyjaíi : cognatus. consaugvineus : 
blutsfreund, venvandter NySz. (2. jel.). 1613/1696 : 
Hogyha valamennjón az vérek és attyafiak jussokat 
mondják az örökséghez, mint kelljen az attyafaknak 
citálniok"? (GazdtörtSzemle Vn.407). Annak a gyer- 
meknek akar atyja, akar anvja, akar attyja/ia (uo. 
408). [Vö. Zolnai: Nyelveml. 102 stb.] 

ATYAFISÁG, atyafiúság : consangvineitas ; 
venvandtschaft NySz. (2. jel.) 1586 : Békességesen 
bimi hadja [a jószágokat], sőt egyebek ellen is, mint 
jó atyaíi, megemlékezvén az én hozzá való szeretetem- 
ről, és atyafiuságomról, az én megnevezett felesége- 
met, ángyát tartozik oltalmazni benne (SzékelvOkl. 
V.141). 

ATYAFIÚSÁG, 1. atyafiság. 

ATYJAFI, 1. atyafi. 

ATYVAL ; [vitricus ; stiefvater]. 1523 : Andrea 
Attkwal (Múz Kállay). [Vö. BesztSzójz. 38, Schlágli- 
Szójz. 223.] 

AVAGY, azvagy : aut ; oder NySz. (1. jel.). 
1558 : Minden mészárosnak legyen réz, azvagy vas, 
vag5^ ónbíil" csinált fontja és mázsája igaz (Gazdtört- 
Szemle VI.136). 

AVAJHA, L vajha. 

AVAS : silva prohibita : gehege NySz. 1275 : 
Silua Owas uocata (OL. D. 924). 1337 : Uersus occi- 
dentem per Nemus Owosberuk uocatum (Múz.). 1346 : 
Veniret ad locum qui wlgo dicitur Janusoí/«sa (uo. 



Dancs). Veniret ad vnum beerch Ivanus auosa voca- 
tum (uo.). 1379 1381 : Siluas Kuzerdo et Otías mmcu- 
patas (OL. D. 6753). 1406 : Silvam glandinosara Auas 
dictam (ZalaOkl. 11.327). 1424/1498 : De silwa Atoas 
vocata (OL. D. 12800). 1467 : Retro quandam Siluam 
Aicos nominatam (Múz.). 1480 : Quandam Siluam Awas 
vocatam(OL.D. 36717). 1484 : Sylvam dolabrosam Atcas 
vocatam (HazaiOkm. V.362). 1512 : A parte occidentali 
Silue Wyawas nuncupate (Veszpr. 11, Oroszton). 
1524 : Glandes Silue prohibite Aivas vocate (Múz. 
Soós). [Vö. Tagányi, Erdészeti Oklevéltár l. bevez. 
XIV.] 

AVATLAN: uneingelassen BM. 1550: Fekete 
stametot auatlan niretlen (OL. Nád. 42). Sleit poztot 
auatlant (uo.). Karasiath auatlant nii-etlenth ("uo. 48). 

AZ : is, ea, id, ille, illa, illud ; er, sie, jener, 
der, derjenige NySz. (1. jel.). 1441 : Hog)^ walalokat 
oltalmol áznak adhassak kinek akarj^ak (OL. D. 
13635). 1544 : Az nap szeleskuton ebellet vram (OL. 
Nád. 41). 1550 : Azzal az lewelel mellyet ketelen 
soksagh [igy ?] alat kellet wala neky adnom (OL. Ko- 
lozsm. 50). 



ÁZATLAN: [non maceratus; ungeröstet]. 
Azathlan kender kepe 16 (OL. LC. 12/42). 



1587: 



AZ-HOL, -HONNÁ JD, -KI, -KOR, MELLY- 
(IK), -MENNYI(RE), -MI, -MINT, l. ahol, 
ahonnan, aki, akkor, amély(ik), aniennyi(re), 
ami, amint. 

AZONKÉPPEN: a) itidem, perinde, siraüiter : 
gleich, gleichfaUs, ebenfalls ; b) ita ; so NySz. 1638 : 
Vagion egy negiven eöles halászó gialom minden 
hozza való eszközivei eggiüt azon keppen vonó köte- 
livel (OL. UC. 2/34). 

AZÓTA, azulta : ex eo tempore ; seither NySz. 
1608 : lm ismét 2 esztendeje leszen, hogy Tomas 
Patkó Samariai mesterönk, predicatorunk penig Mar- 
tinus Hollosi miwáazulta fog\'a (MA. NLI. 253). 1610 : 
Dominus Suri penig itt nem volt azulta, hogj' az mi 
iffjainkat felküldöttük vala ez tavaszszal (uo. 339). 

ÁZT, átt ? : humecto ; netzen NySz. 1343 : 
Inde versus orientem ad Leenaííojf [a. m. len-áztó ?] 
(Körmend III/2, Seregélyes 104). [Vö. kendér-áztó.j 

ÁZTAT, áttat, vö. kendér-áztó, -áztató, sza- 
ladáztató-ház. 

AZVAGY, L avagy. 



B. 



BAB ? : fába, fabulum, cyamus ; bohne NySz. 1211 : 
De inde ad sabulum Bab [a. m. bab ?] (Pannh Tili. 1/5). 

bab-szem: [gTanum fabarium; die einzelne bohne]. 
1211: [UdvorniciJ Ai-ud Zeleh Bobzem Gaba (Pannh. 
Tih. 1/5). 1520 : Demetrius Babzem (Múz. Forgách). 

BAB, vö. mézes-báb. 

BABA, 1. bába. 

BABA, baba : a) anus, vetula ; das alté weib ; 
b) obstetrix; hebamme; c) maga, venefica; hexe NySz. 
(2. «baba» a.) 1203/1254 : In loco qui uulgo dicitur 
Baba [a. m. baba v. bába?] ozou (Veszpr. 11, Merenye). 
1229 : In viUa Vlwes Wodoy Baba (Pannh. Lib. Rub. 
■J4— 34 1. 20. sz.). 1274/1338 : luxta quandam piscinam 
wlgo Babathoa vocatam (OL. D. 882). 1321: Baba- 
rethe, hn. (AnjouOkm. 1.601). 1327: Circa ipsam metam 
est nemus Babahjke (uo. 11.288). 1338/1395 : luxta 
quandam piscinam wlgo Babathowa vocatam (Múz. 
Jankowich). 1348 : Ad aUum magnum mentem Heges- 
holm alias Bafeaholm vocatum (OL. D 3i)383). 1440 : 
Mathia Baba (Múz. Kállay). 1446 : Ad quandam pai- 
uam vallem ^ctfcawelge alio nomine Erdegmarowelge 
appellatam (Múz. Rhédey). 1455 : Possessiones Kerez- 
thwr, Babagerenúa. (OL. D. 14942). 1668 : Üdös Ist- 
vanne Vármegje Babaia (OL. UC. 1/21). 

BABKA, L batka. 

BABOS: a) fabalis; bohnen-; b) maculosus, vaiie- 
gatus; scháckig, gefleckt NySz. 1S35 : \nsu\am Babus 
vocatam (ZalaOkl. 1.296). 1387: Anthonius dictus Bobos 
(Múz. Kállay). 1424: Stephanus Babos (Pannh. IT/Mm). 
1569 : Babos Ferencz (SzékelyOkl. V.88). 1602: Babos 
István (uo. 188). Babos Ferencz (uo. 198). 1607 : Equus 
albus griseo colore ad instar pomorum natnraliter varie- 
gatus vulgo babos lo (OL. UC. 86/35). 1651: Vörös 
deres babos ló (DebrLt., 1. Nyr. XXn.518). 1667 : Négy 
ökör, egyik babos ordos, másik röt kajla |stb.J (uo.). 
1677 : Sárga babos ló (uo.). 1686 : Barna babos ökör 
(uo.). 

BÁCS : [pecoris magister ; schafmeister]. 1590 : 
Catharina Bacz [a. m. bács ?] (SzékelyOkl. V.146). 
Andreáé Zekely alias Bacz (uo.). Barbarám Bacz (uo.). 
1692 : Egy bácsnak: búza cub. 6. köles cub.'3 (Gazd- 
törtSzemle VI.179 és 184, gyulafehérvári, illetőleg 
görgényszentimrei jegyzékben). [Vö. NySz. MTsz.] 
fVö. bacsa, bacsó.] 

BACSA?: [schafmeister]. 1146: Gwra comes Bacha 
[a. m. bacsa ?] blastus (?] regis (Pannh. 6/B). 1211 : 
Hü sünt vduornici Cusit fornos Zombot mich [?] Bocha 
Árud Tencus (Pannh. Tih. 1/5). 1240 k. : Bacha rum 
íiliis et cognatis (Pannh. 618). 1315: Possessiones 



Bachamczey Werusalmafolua (Múz. Péchy). [Vö. MTsz.] 
[Vö. bács, bacsó.] 

BACSÓ : a) [pecoris magister ; schafmeister ?] ; 
b) [senex ; der alté ?]. 1322 : Zumbathaza jBasohaza 
[a. m. bacsó ?] Pethehaza (OL. D. 2102). 1371 : Petrum 
dictnm Bachow (Pannh. 34/S). 1451 : Lucas Bacho 
(OL. D. 14467). 1470 : Petro Bacho (Körmend, Heim 
546). [Vö. MTsz.] [Vö. bács, bacsa.] 

BÁDAG, BÁDAK, L bádog. 

BÁDOG, bádag, bádak, bátok : stannum, 
lamina stanno obducta ; blech NySz. 1329 : De vno 
Curru stanny quod uulgo Badak seu Eyek dicitnr 
(Múz. Horvát Istv.). 1559 : Duo vrinalia badagh vocata 
(OL. Nád. 48). 1597 : Bathok tábla 2 (OL. UC. 101/3). 

BAGARIA : 1) corium Russicum, Biügaricum ; 
juchten NySz. 1552 : Ket foltba bagaria (OL. Nád. 48). 
II 2) lórum, loramentum ; nemen NySz. 1586 : Frena 
nigra bagaria uocata (OL. L. III. 16. 17). Frenum 
vnum viügo bagaria (OL. UC. 62/33). 

BAGAZIA : tela colore tincta ; geglanzte lein- 
wand NySz. 1544 : Bagazia pecia vna (OL. Nád. 40). 
1549 : Három capragh beleny eg uegh bagazyat (uo. 
48). 1558 : Vna vestis ex bagazia (OL. UC. 97/19). 
1560 : Bagazia három weg (OL. Nád. 49). 1757 : Ba- 
gazia kötő (DebrJk.). 

BAGLYA, L boglya. 

1. BAGLYAS, L boglyas. 

2. BAGLYAS, 1. baglyos. 

BAGLYOS, baglyas : [ululis copiosus ; reich 
an eulen]. 1324 : Castra sua videlicet Holouku Boglos 
et Ztrahura vocata (AnjouOkm. 11.134). 1335 : Val- 
lem Boglaswegh [olv. baglyas ? a. m. baglyos ?] 
(ZalaOkl. 1.297). 1366 : Ad quendam piscinam Bog- 
lyasto vocatam (OL. D. 80691). 1391 : In latere montis 
Boglyas vocati (uo. 7699). 1411 : Johannes dictus 
Baglyas de Hegalya (Múz. Kapy). 1419 : Usque 
Baglyastho et Bewdeskwt (OL. D. 28793). 1455 : 
Possessiones Lapwhthew, BaglyassLÜya [vö. ma is : 
Baglyasalja CzF] (OL. D. 14943).' 1456 : Possessionibus 
Lapuhtew Baglyas-dlya Vendegy (Múz. Forgách). Pos- 
sessiones Lapwhthew, Baglyasalya (OL. D. 15105). 
1480 : Bcnedicto Boghlyos [a. m. baglyas v. boglyas ?] 
(OL. D. 18327). 1482 : Siluas glandinosas Kadarch- 
erdeye Baglyas ZylasmegyMochar DezkaMochar et 
Bykeshalom vocatas (Múz.). 1688 : Maiorsagh szölök 
Íj Uihely Baglios 25 Ember kapallo 2) Uihely ore- 
mus 7 Ember kapallo (OL. UC. 2/34). 

BAGÓ ? 1. bagoly. 



43 



BAGOLY— BAK 



BAKA— BAKSA 



44 



BAGOLY, "bagó?: biibo, noctua. ulula: eiile NySz. 
1389 : Thomas Bogul (OL. D. 74G7).'l413 : Pai;li dicti 
Bagul (Múz.). 1426 : Andreas Bagol (Múz. Kende). 1476 : 
Miehaelis Bagol (ZalaOkl. 11.602). 1577 : Bagó [a. m. 
bagoly? vö. MTsz.] Walvnth (OL. UC. 1/3). 1602 : 
Bagoly György (SzékelyOkl. V.193). Bagoly László 
(uo. 202). [? Szánn. : 1211 : Isti sünt aratores Huseh 
Bogliod [olv. Baglyod ?] Forcost HjiTud Zeche Chipeu 
Mogd (Pannh. Tih. 1/5).] 

bagoly -borsó : cicer NySz. ; kichererbse BM. 
1510 k. : Pisces et bagolborso (OL. D. 26251). 1536 : 
Pisum bagJwl borsa (OL. L. TIL16. 17). 1549 : Bagoly 
borsa (OL. Nád. 40). 

BAGZIK: subo, ineo, catulio ; rammeln NySz. 
(1 jel.). 1437 : Quandam vallem Bagzowelgh. (OL. D. 
13035). 1728 : Az pokolbeli sátáuynyal test szerint 
közösködvén s bagozván (Reizner : SzegedTört. IV. 
449). 

BAJ ? : a) certamen. lucta ; kampf ; b) molestia, 
afflictio ; mühe, plage NySz. 1429 : Aqiie Zaladre- 
kethye [Zabadr- ?] et vie JBaí/^vswen [a. m. baj ?] nomi- 
natarum (OL. D. 12086). 

baj-seb: [hiebwunde, stichwunde?]. 1260— 70/1331: 
Exceptis caiisis homicidii furti latrocinii incendii et 
wlnerís quod wlgo dicitur boyseb (Wenzel VIIL267). 

BAJNAK, 1. bajnok. 

BAJNOK, bajnak : atlűeta, concertator palae- 
stricus, palaestrites, agonista : kampfer, fechter NySz. 
1231 : Tendit cum eleuatis metis usque ad metam 
Boynoc et Thome (OL. D. 168). 1289/1291 : Pentekfolua 
Boynukíolua Feirtou (uo. 1244). 1315 : Martinus íilij 
Boymik (AnjouOkm. 1.384). 1331 1347 : Martinus filius 
Boynuk (OL. D. 2674). 1365 : Johannes dictus Boynuk 
(OL. TÜ. 18/15). 1370 : Paulum dictum Baynok (Múz. 
Kállay). 1377 : Georgius Baynuk dictus (Lelesz Acta 
10/13). 1380 : Johannes dictus Baynuk (Múz. Kapy). 
1381: Georgius dictus Baynok (OL. D. 31333). 1385: 
Possessionibus Ii-afalua Gyarmath BaynuM&lwdi vocatis 
(Múz.) 1391 : Petrus filius Baynak iMúz. Fejéi-pataky). 
1418 : Thoma Baynak (KárolyiOkl. U.41). 1443 : 
Gregorium Baynak (Múz. Máriássy). 1451/1457 : Ste- 
phanus Baynok (OL. D. 14453 . 1475 : Stephano Bay- 
nok (Lelesz Acta 85/22). 1482 : Baynak, szn. (Múz. 
Kállay). 

BÁJOL : certo, dimico ; kampfen, streiten NySz 
(1. jel.). 1462 : Gregorio Baylo (Múz. Kállay). 

BAK : 1) tragos, hircus, capricornus ; bock NySz- 
(1. jel.). 1240 k. : Libertinum nomine Bach [a. m. bak ?] 
Pamih. 61/8). 1312/1315 : Possessiones Galusfolua et Bok- 
fya Benedukfolua (OL. D. 33568). 1321 : Nicolaus dictus 
Bok (Múz. Kállay). 1335 : Johanni dicto Bak (Körmend, 
V/6, Heterogena Miscell. 121). 1337 : Nicolaum dictum 
Bok (HazaiOkm. IV. 158). 1343 : Petrus dictus Bok 
(.\njouOkm. IV.321). 1357 : Nicolaum dictum BokheX 
[a. m. bak-bél '] (ZalaOkl. 1.574). 1395 : Johannes dictus 
Bak (ZichyOkm. IV.620). 1422: Thoma dicto Bok 
(Múz. Kállay). 1504 : Paulo 5a^^ly\vzo (OL. D. 21338). 
1519 : Fenilia J5a/rtharlomeg5^ Egerallya ^aA;tharlo 
(Lelesz Prot. V.37a). 1602 : Bak György (SzékelyOkl. 
V.179). Bak Péter (uo.). || 2) [bock, gerüstbock]. 1638: 
Ezen malom házban vagion egy malom keö tartó fa 
bak meliet az malom keö vágásnak ideien az malom 
keö ala szoktak vetni (OL. UC. 2/34). [Hel>Ti. szárm. : 
1325/1332 : Piscinis quarum nomina síuit hec Fyuzes 
Re^vtokaia Bokud (OL. D. 2331). 1833 : Pisscina elewtho. 
Rewthokaia, et Bakud fZichyOkm. 1.412).] 

bak-bőr : [corium hirciuum ; bockfell, bockleder]. 



1478 : Item de centum cutibus seu Alantiis vulgo 
Bakbem- et Gardovan agnellinis vei caprinis (Teleki : 
Hunyadiak Xn.69). 

bak-bűz, -biz: foetor caprinus; bockgeruch NySz. 
1329 : Tendit ad pirum Bokbiz nominatum (Akad. 2, 1. 
AnjouOkm. n.436). 

bak-fejű, -fejő : [capitis hircini ; bocksköpfig]. 
1485 : Vincentius Bakfeyew [a. m. bak-fejü ?] (OL. 
D. 19046). 

bak-hús: [caro hircina ; bockfleisch]. 1548: Bak 
húst úolcz fontot (OL. Nád. 42). 

bak-kecske : hircus ; ziegenbock NySz. 1584 : 
Bak kechke. Czap. EUö kechke (OL. UC. 56/33). 

BAKA ? : typhae palustris clava NySz. 1135 : 
Aratorum autem nomina suut hec Vulcan Scemd Baca 
[a. m. 1. «baka» NySz. ?] : Pannh. 15/Kk). 1227 : Quorum 
nomina hec sünt videlicet Matha Chebe Ilmers Mocud 
Zapa Boca [olv. baka v. boka ?] Japa (Veszpr. 9, 
Kál.). 1418: Gregorium Baka (ZichyOkm. VI.521). 
1469: Mathias Baka (OL. D. 32365). 16Ó2: Baka Tamás 
Baka Demeter (SzékelyOkl. V.191). [Vö. bakaWTsz.^] 

B AKÁC SIN : tela puUa ; trauertuch NySz. 1424 : 
Vnum scrineum cum Barhano et Baccachyn necnon 
álba et flauea tela repletum (OL. D. 29073). 1429—37: 
De tela preciosa, que aliter dicitur BakacJmmm 
(TörtTár 1887. évf. 186). 1528 : Pro sindone álba 
Bakachyn (OL. Nád. 42). Pro sindone álba et Baka- 
chyn (uo. 48). 1545 : Egy wegh bakachyn (uo.). 1546 : 
Bakachyn emi XIIII sengh (Múz. Kisfaludy). [Vö. baka- 
chinum, bogachin Bartal.] 

BAKATOR ? : zierfahnler, rosentraube BM. 1385 : 
Lfidislao dicto Bakator [a. m. bakator ?] de Nogzakach 
(Múz.). 

BAKÓ: carmfex, tortor: henker NySz. 1271: 
Frati'um suorum Bokov [a. m. bakó ?] et Scentus 
(Körmend, Heim 8). 1338 : Nicolai dicti Bakau (Múz.). 
1345 : Nicolai dicti Bakoic (AnjouOkm. IV.53y). 1391 : 
Mauricius filius Bakou (Veszpr. Regn. H/134). 1418 : 
Bakó dictus Koniios (OL. D. 10651). 1421 : Nicolai dicti 
Bakó (Veszpr. 8, Jutás). 1466 : Valentino Baka (OL. 
D. 16323). 1470. Andrea Bakó (Lelesz Acta 81/19). 
1475 : Blasio Baka (uo. 85/22). 1478 : Gregorius Bakó 
(OL. D. 18145). 1500 : Johannes Baka (Múz. Kis- 
faludy). 1502 : Paulus Bakó (Pannh. 23/P). 1509 : 
Emerico Baka (Múz. Forgách). In vinea sua Bakomal 
vocata (uo.i. 1602: Bakó Pál (SzékelyOkl. V.173). 
Bakó Tamás (uo. 178). 1603 : Gregorius Bakó (uo. 
253) [Vö. 1—4. bakó MTsz.| 

BAKÓC?: [kleines reisholz zur feuerung?]. 1440: 
Quasdam terras Bakoczljka. [a. m. «bakóc» ?] et Cho- 
porthakutha vocatas (Lelesz Acta 55/10). [Vö. bakóc 
MTsz. ?] 

BAKOS: [•?]. 1439: Nicolaus dictus Bakws (Múz. 
Kállay). 1451: Valentinus Bakws (OL. D. 14467). [Vö. 
MTsz. és Nyr. XXVni.123.] 

BAKSA?: equuleus; füllen NySz. 12U : Isti 
sünt fabri Welprit Mociqu Boxa [a. m. «baksa> NySz. 
v. MTsz. ?] Vnuca (Pannh. Tih. 1/5). 1224 : Anus et 
Boxa tenetiu- seruire in cocitate [így ?J Zerendu in 
opere Tauarnici (Veszpr. 14, Supuna). 1240 k. : Hec 
sünt nomina aratorum seruorum de eodem predio 
Sumboth Bocsa Gune Chencu Cegzeu (Pannh. 61/8). 
In predio Vyloch hec sünt Nomina vdu Vche Bocsa 
(uo.). 1312 : Quinque iugera térre in loco Boxaíeuláe 
dicto (Veszpr. 4, Csopak). 1400 : Valentinus Baksa 
(OL. D. 22538) |Vö. 1. 2. baksa MTsz.] 



45 



BAL— BALK^VnY 



BALLAG— BÁLVÁNY 



46 



BAL ? : a) laevus, sinister, sinistra ; cUe linko 
hand ; b) nialiis, malignus : bőse NySz. (1 2. jel.). 
1181 : Quoram iiomina hec sünt bol [a. m. bal ?] quisid 
cin rovza (Pannh. 14/L). 

BÁL : sagnia, fasciculus ; bündel NySz. (1. «bál» 
a.). 1355 : De singulis ligaturis tele Bal vocatis (Múz. 
Pécliy). 1399 : De vno modio alecum Oley ficus etc. 
aut qualiaeiunque legumina transmarina ín vno modio 
wlgo Balban [olv. bálban?] existant duodecim áemiv. 
(Körmend III/4 Battliyán 13). 1510 : Ematur -vnium Bal 
panni Gerliczer (Múz. Kisfaludy). 1511 : Vnum Bal 
panni (HazaiOkm. L403). 1531 : Vnum bal papiri (OL. 
Nád. 43). 1533 : Pannus non vendatur neque cnm 
peciis neque cum bal (uo.). 1548 : Ket bal papiros 
(uo. 48). 1584 : Mynden bál poztotul (OL. UC. 56/33). 
[Vö. 2. bál MTsz. ; bal Bartal.] 

BALASZ, 1. balaz. 

BALATA?: [palus, stagnum ; sumpf?]. 1271: A 
quodam fluuio Balata uocato (Múz. Forgách). 1274 1338 : 
luxta quendam paludem wlgo Balatha vocatum (OL. 
D. 882). 1331/1347 : Perveuit ad Balataíew (Anjou- 
Okm. n.563). 1333/1483 : Peruenit ad quoddam pra- 
tnm lutosum wlgo Balatha vocatum (Múz. Máriássy). 
1338/1395 : luxta quendam paludem wlgo Balatha 
vocatum (Múz. Jankowicli). [Vö. 1418/1433 : Peruenit 
ad quendam paludem fertes vocatum in volacho Baltha 
dictum (Múz.).] 

BALAZ, "balasz : [balascus, balasius, gemmae 
genus ; eine art rubin]. 1516 : Egh Arán Nyakba we- 
thew kwes kyben liath Balaz [olv. balaz v. balasz?] 
wagj^on . . . egh Arán figew raytha, kj'^ben egh Balaz 
wagyon ÍOL. D. 26367, 1. Zolnai : Nyelveml. 204 és 
207). [Vö. blask.] 

BALÁZS, Bálás? Palázs ? : Blasius, Basilius [?] 
PPB. 1446 : Tria [jugera] verő in loco Weres&«Zas- 
berke (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1454 : Pra- 
tum PaZa.srethe [a. m. Balázs ?] vocatum (OL. D. 14857). 
1493: Erdv hegy balas (Akad., 1. Zolnai: Nyelveml. 
156). Erdvhegy halasnak (uo.). 1509 : Pisciuas sew 
Stagna Thyzthato Wethelewstho Balaser Bekathawa 
(Lelesz Acta 117/4). 1510 : Georgio Bollas [igy ? 
a. m. Balázs ?] (Veszpr. 3, Biliege). 1517 : Raskay 
Balas vram tárnok mester (OL. D. 36528). 1587 : 
Zombath Balas erdő örzö (OL. UC. 12/42). 

BALFANC: [?]. 1491: Paulus Balfancz (OL. D. 
19715). [Vö. balfasz MTsz. ?] 

BALGÓ ? 1. bolygó. 

BALHA ? BALHÁS ? 1. bolha, bolhás. 

BÁLIN, bulin : aspius rapax MTsz. 1570 : 
Piscem quem ipsi vocant Bidin (OL. UC. 95/22, 
«Sárospatak» Szám. jegyz.). [Vö. NySz. más jel] 

BÁLINT, Báint? Válént, Válint : Valeutinus 
PPB. 1558 k. : Zelestyei Baint (Nyr. XXVIII.21). Ze- 
lestyei Baintnak (uo. 22). 1577 : Kako Walent Tóth 
Walint Bagó Walynth (OL. UC. 1/3). Nagy Walent 
(uo.). 1584 : Karykas Balijnth Sellér (OL. ÚC. 56/33). 
1587 : Kosa Bálint lófö (SzékelyOkl. V.141). 

BALISTRÁS: [ballistarius?]. 1417: Johannem 
Balistras (SztárayOkl. 11.175). 1418: Ladislaum Balist- 
ras (Múz.). 

BALKÁNY : «vizállásos hely, a mely esős idő- 
ben vagy árvizek alkalmával valóságos tó» MTsz. ; 
moossumpf BM. 1346 : Sua possessione Balkan (Múz. 
Kállay). 1364 : Possessionis Balkan vocate (uo . 1376 : 
Penes fluuium Balkan dictum (Múz.) 1498 : Quandam 



particulam terrarum arabilium Zaraz6aíA;aMhath appel- 
latara intra veras metas dicte possessionis Gywlwez 
(Lelesz Acta 106/44). 

BALLAG- : a) inambulo, deambulo, lento gradu 
iucedo, procedo pedetentim ; schlendern ; b) latito ; 
versteckt sein NySz. '^1504 : Gallus Ballagó (OL. D. 
21269). 

BALOG : a) sinister, laevus. scaeva ; link, lin- 
kisch ; b ' malignus ; bőse, bösartig NySz. 1095 : 
Inde ad caput arbustarum bolug (Pannh. 15/0o). 
1230k./1355 : Montis qui vocatur Boluq^egh (OL. D. 
4475, 1. HazaiOkm. VIII.29). 1250 : Ysolou íilio Boloc 
(MonStrig. 1.384). [Vö.1289/1291 : Comitis Nicolai Sinistri 
(OL. D. 1244).] 1254 : Villarum Kus falud et Bolug 
(uo. 391). 1256 : Item [villae] i?o/?/f/kereke Item Terem- 
teluk (ErdMúzLt., 1 Wenzel Vn.430) 1296 : Magistri 
Bolug (OL. D. 1436). 1297 : Petro dicto Balug (Hazai- 
Oki. 157). 1327 : Nicolaus dictus Bolug (Múz. Jan- 
kowich). 1335 : Nicolai dicti Bolug (Múz.). 1338 : 
Andree fllii Bolugh (Veszpr. 106, Berej 1). 1341: 
Nicolai dicti Bolugh (OL. D. 3808). 1343 : Nicolai dicti 
Bolug (AnjouOkm. IV.340). 1344 : Monticulum qui 
wlgo ^ofoX-peturholniya nuncnpatur (OL. D. 3678). 
1347 : Petri dicti Bolug (Múz.). luger térre plan- 
tatam, vulgariter Bolugh- Januíi-'Aoley vocatam (Anjou- 
Okm. V.26). 1360 : Stephanus dictus Bolug (Múz. 
Kállav). Duo Castra videlicet Eluskw et Bolug vo- 
cata "(Körmend 11/4, Miskouch 68). 1362: Johan- 
nem dictum Balug (Múz. Kállay). 1381: Johanncs 
dictus Balog (uo.). 1391 : Michaelem dictum Balogh 
(ZichyOkm. IV.468). 1395: Andree dicti Balogh (Lelesz 
Met. Ung 53). 1400/1403 : Stephano Balogh (OL. D. 
1430). 1413 : Thomam dictum Balogh (ZichyOkm. VL 
240). 1415 : Michaelis Bolugh (Körmend 1/9, Óvár 10). 
1423.- Johanne Balog (Lelesz Acta 43 58). 1434: 
Symon Balogh (Múz. Kállay). 1436 : Johannem Bologh 
(Pannh. 23/B). 1439 : Johannes dictus Balogh (Múz.). 
1442 : Johanne Balog (Múz. Kállay). 1447 : Georgio 
Balogh (uo.). 1451: Johannes Balog (OL. D. 14479). 
Georgio Balogh (Múz. Kállay). 1461 : Stephano Balog 
(uo.). 1469 : Jacobum Balog (Múz. Esterházy). 1475 : 
Andrea Balog (Lelesz Acta 85/22). 1478: Blasius 
Balogh (OL. D. 18145). 1485 : Petro Balog (Lelesz 
Acta 95;2). 1499: Martinum Balog (uo. 107'1). 1618: 
Balog kezével vetett süveget (KomárJk ). 1691 : Szep- 
lős, szürke, balog körmű ló (DebrJk.). [Helyn. szárra.: 
1230 : Villa Garab Bolugd Gregorfolua (Pannh. 32/V). 
In villa Bolugd (Veszpr. 14, Dec. Comit. Symig.). 
1234: Ad caput arbustorum Bolugd (Pannh. 32/A).] 

BALTA : securicula, securis militaris : faustiing, 
handbeil NySz. 1429 : Albertus dictus Baltha (OL. 
D. 12133). 

BÁLVÁNTT : idolum, seulptile, colossus ; götzen- 
bild NySz. [statua lapidea ; saule, gehauener steinj. 
1055 : Est locus ad pascua equorum, qui habét ini- 
cium |. . .] baluuana (Paunh. Tih. 1/1). Posthec ad 
aruk que ducitur usque ad baluuan (uo.). 1109 : De 
inde uadit ad monticulos et ibi stat méta lapidea 
que baluan uocatur (OL. D. 11). 1549 : Salis lapis 
magnus balwan vocatus in duas partes sectus (ÖL. 
UC. 65/83). 1597 : Eoreg prés dugastul feolso alsó 
baluaniostul gusostul es garatostul (uo. 101/3). Az 
Prés házban. Eoreg Prés baluaniostul dugastul cs 
gusostul 1. Másik Prés feolsö alsó baluaniual gara- 
tostul 1 (uo.). [Vö. kapu-bálvány.] 

bálvány-kő : statua lapidea ; saule, gehauener 
stein NySz. 1265 : Dehinc uenit ad Balwankew (OL. 
D. 595). 1265/1272 : Deinde uenit ad Balwankure et 
ibi sünt quatuor mcte (uo. 590). 12941367 : Venit ad 
quendam lapidem qui uocatur Baluankw (Veszpr. 6, 



47 



BÁLVÁNYOS— BANGÓ 



BÁNIK— BÁNYÁSZ 



48 



Gyimót). 1360 : Peruenitur ad quendani lapidem 
magnum wlgo Baluanhv appellatum (Könnend, Stat. 
ant. maj. 10/1). 1454 : Trés metas reperissent quarum 
vna a parte orientali Baltvankew vocata (OL. D. 14818). 

BÁLVÁNYOS : [locus, ubi statua lapidea inve- 
nitur ; ort, wo es eine saule, gehauene steine gibt]. 
1093 : Balnanis Fen Bagag Vag (Paniili. 2/A). 1222 : 
Procedit ad quandam aqiiam nomine Baluanus (For- 
rás •?). 1223 : Baluanis, hn. (Pannh. 1/Z). 1229 : In 
uilla Balnmms (Pannh. Lib. Rub. 24/34. 1. 20. sz.). 
1233 : Procedit ad quandam aqiiam ciiin nomine 
Baluanus (Múz. Kisfaludy). 1279/1291 : Prope aquam 
Baluanus (Múz.). 1358 : Possessionum et porcionum 
possessionariorum [?] scilicet Zarozou Kerushyg Berey 
Baluanus Turuk Fok Gungus (Pannh. Tih 1/17). 
1370 : Villám Warolya vocatam ad praedictum Castrum 
Balwanus pertinentem (Múz. Bethlen). 1426 : Perue- 
nissent ad alium ramum Huuii Rabé wlgo Baluanus 
appellatum (Múz. Kisfaludy). [Vö. NySz. más jel.] 

BALZSAM?: balsamum NySz.; [balsam]. 1270; 
Domina Balsam [a. m. balzsam ?] tilia Jacobi (Hazai- 
Okm. VIII.137). 

BAMBA, vö. laanga. 

1. BÁN, vö. megbán. 

2. BÁN: banus, regni praeses, dominus NySz. 1171: 
Quorum nomina hec sünt Damas ban budumer sabnan 
vsvd Cepel wic (Pannh. 27/Mm). 1211 : Tendit per 
ripara eiusdem fluuii ad locum qui dicitur 5rtnriuueh 
(Pannh. Tih. 1/5). 1^89/1291: BaanMua, hn. (OL. D. 
1244). 1295 1345 : In loco Baníyzy dicto (Körmend 
III/l, Lullya 19). 1309: Domina Gung filia Ban 
(MonStrig. 11.599). Domine Bybur vxoris dicti Ban 
(uo. 11.600). 1317/1329 : Kulusmonustra prope villám 
Ban in Boors (Körmend II/4, Göd 14). 1348 : Terra 
seu planicies i?a«zallasa vocata (OL. D. 30383). 1384 : 
Procedendo ad quandam viam Banhixta, vocatam (Múz. 
Ivánka). 1388 : Thoma et Jacobo dictis Ban (Veszpr. 
106, Bánkfalva 1). 1416 : Thomas dictus Ban 'OL. D. 
30772). 1464 : Mathiam Baan (Veszpr. 10, Papkeszi). 
1468 : Johannes Ban (Múz. Kállay). In loco Ban- 
pwztha vocato (Múz.). 1520 : Simoné Falwban (Lelesz 
Prot. V.120). 

bán-zsolozsma, -zsolozsmája: praestatio bano 
dari solita, descensus báni, tributum bano pendendum, 
Bartal («bansolman, banzalusmaya» a. és bevez. XIV.); 
victualia báni NySz. («zsolozsma» egyik adatában), 
Bartal ■ ('<zolusmoa» a.). 1351 : Nec racione collecte 
msirturina.vum1Ba)izulusmaya vocatarum (OL. lad. H). 
Nec racione collecte marturinarum Banzolusmaia 
uocatarum (Akad. 3). 1409/1457 : A solutione collecte 
mardurinarum et a collecta banzolosma dicta (Teleki- 
Oki. 1.345). [Vö. még Bai-tal, bansulmora, banzolusmaia 
és zolusma a. ; Pauler Gy. : A m. nemz. tört. az 
Árpádházi királyok alatt, 1.437.] [Vö. bansolman, ban- 
sulmora, banzalusmaya, banzolusmaia Bartal.] [Vö. 
zsolozsma.] 

BANCSIK, I. boncsok. 

BANGA, bonga?: [homo plumbeus ; tölpel ?]. 
1427: Prediis 5an/y/ífttheleke Kysthelek Feleghaz 
(Múz.). 1440 : Johanne Bonga [a. m. banga ?] (Múz. 
Kállay). 1447 : Johanne Bonga (uo.). [Vö. bamba 

MTsz.] • 

BANGÓ : [stupidus, homo plumbeus ; tölpelhaft, 
tölpel?]. 1468: Nicolaus Bangó (Múz. Kállay). 1469: 
Franciscus Bangó (OL. D. 32365). 1484: Blasius 
Bangó (Múz. Kállay). 1498: Petro Banqo \\\o.). Ste- 
phano Bongó (uo.).' [Vö. MTsz.?] 



BÁNIK : curam habeo : behandeln, besorgen NySz. 
1544 : Attam wram louaszanak az ki az kalendárium- 
mal bánik (OL. Nád. 40). [Vö. lóval-bánó.] 

BÁNK: Benedictus PPB. 1354 : ■ Possessionem 
eorum .BanAnieytereme yocitatam (OL. D. 4407). 1364 : 
Predicté térre 5awAylese (Múz.) [Vö. Benedek.] 

BANKÓ: [baculum, fultura ; krücke?]. 1483: 
Benedicto Bankó (OL. D. 18847). [Vö. bankos NySz.; 
mankó MTsz.] 

BÁNT : impedio, oífendo, tiu-bo ; kranken, belei- 
digen, beunruhigen NySz. 1418 : Particula eiusdem 
'Nebanch [a. m. ne bánts ?] vocata (SztárayOkl. 11.199). 
1430: Possessiones Zyl "Nebanch et Zanas (OL. D. 
12220). 1453 ? : Az tizt tarthokert bánthassanak (uo. 
14731). 

BÁNTÓ : limpediens, turbans, offensor ; krankend, 
beleidigend, beleidiger]. 1466 : Dyonisius Bantho (OL. 
D. 16408). 1467: S>Tnon 5ani5/to" (Lelesz Acta 78/31). 
1517 : Oltalmazyak mynden bantotvl (OL. D. 36528). 

BANYA : anus, vetula ; altes weib NySz. 1252 : 
Quorum seruitorum nomina sünt hec Karachun Panka 
Bana [a. m. banya?] Bleuud Solka (Pannh. 11/F). 1269 : 
De vinetis Popmai seu Pyspukmal Eleumal Kerekud 
et Bnnaíeiűá [a. m. banya v. bánya?] appellatis (Veszpr, 
106, Dec. Bud. 3). [Vö. banya MTsz. ?] 

BÁNYA : a) fodina : bergwerk, grube; b) balneum, 
thermae ; bad NySz. 1258 : Ad riuulum Banya patak 
appellatum í'OL. D. 480). 1269 : De vinetis Popmai seu 
Pyspukmal Eleumal Kerekud et Banaíeulá [a. m. bánya 
V. banya ?] appellatis (Veszpr. 106, Dec. Bud. 3). 
1270/1365 : Inter fontem Bana vocatum et inter fon- 
tem Fenkw nomhiatum (MonSti-ig. 1.580). 1286 : Viam 
magnam qua itur in Zebnech Bana uel argenti fodinam 
(uo. 11.217) 1351 : Cadit in viam que ueniet de Banya 
(Múz.). 1361 : luxta viam versus Schenich&an?/a (uo.). 
1363 : Príma méta incipit a plaga orientali a paiie 
cuiusdam montane Zek&sbania vocate (Múz. KáUay). 
1375 : Hospites de Smolnuk&aní/a (Múz. Máriássy). 
1376 : Dominam relictam condam Gref de Kunnuch- 
bania (OL. D. 6389). 1379 : Ciues de Azunpataka 
et de Yenlseubanya (Lelesz Acta 12/41). 1415 : Venis- 
sent in vallem Banyanélge dictam (ZichyOkm. V1.352). 
1424 : In monte regis wlgariter wybanya (Múz.Forgách). 
1450 : Possessionis Zepbanya alio nomine Banyachka 
vocate in Comitatu Zempleniensi (Lelesz Introd. P/36). 
1456 : Possessiones Domanhaza, Rysnabanya (OL. D. 
15105). 1459 : In fluuio ^amjapathaka (uo. 15368). 
1487 : Dicte Ciuitatis Offon Banya alio nomine Aranyas 
Batiya (uo. 37066). 1494 : Florenos XXIIH dedit pro 
argento ad Banya fuo. 37170). 1520 : Molendinatorem 
misit pro lapide ad Banya (uo. 26231). 1544 : Wele 
el wit banara az rez mire (OL. Nád. 41). [Vö. kén- 
eső, kő-, SÓ-, vas-bánya.] 

b anya- vas : [malleus ; schlagel, grubenschlagel]. 

1549 : Malleus vnus wulgo banya was (OL. UC. 75/40). 

1550 : Malleus vnus vulgo Banya was (OL. Instr. 11). 
1616 : Benn az bányában vagyon. Bányavas 37 (Gazd- 
törtSzerale VI.124). 

BÁNYÁCSKA: [fodina parva; kleines bergwerk, 
kleinc grube]. 1450 : Possessionis Zepbanya alio 
nomine Banyachka vocate in Comitatu Zempleniensi 
(Lelesz Introd. P/36). |Vagy vö. bánya b) jel.?] 

BÁNYÁSZ : metallarius, metallicus ; bergmann 
NySz. 1463 : Petro Banyaz '(Múz. Kapy). 1475 : 
Michacle Banyaz (OL. D. 17660). 1505: Martino Banyaz 
(Múz. Soós?) "1508 : Gregorius Banyaz (OL. D. 36399). 
1509 : Gregorii Banyaz (Múz. Kállay). 1524 : Stephano 



49 



BAPKA— BARÁT 



BARÁTSÁGOS— BÁRD 



50 



Banyas (uo). 1525 : Blasiuni Banyaz (Lelesz Act;i 
131/47). 1602 : Bányász György, bányász. Bányász 
Kristóf, bányász (SzékelyOkl. V.223). ' Baniaz Antal 
(uo. 24:1). [Vö. fő-bányász.] 

bányász-legény : metallarius ; bergmann NySz. 
1544 : Attam az banaz legeneknek (OL. Nád. 40). 

bányász-mester: [bergmelster ?]. 1643: Bebo- 
csátván az hányászmcstcrekd és az huttmant, több 
bányászokkal együtt . . . revideálják az bányát (Gazd- 
törtSzemle VI. 117). [Vö. hányás-mester NySz.] 

BAPZA, 1. batka. 

BARACK, baraszk : persienni. maliim persicum, 
pomum persicum ; pfirsich NySz. 1516 : Barazk emi 
(OL. D. 261761. 1558 : Azw berkyne Azw cheresne 
Azw barazk (OL. Nád. 49). 

BARANA, 1. borona. 

BÁRÁNY: agniis; lamm NySz. 1206/1257 : Ineipit 
itaque prima méta de bai-ancnth. (OL. D. 42). 1365 : 
Per quendam locum Baraniher dictum (OL. TÜ. 18/15). 
1545 : Eg germekded haránt (OL. Nád. 42). [Hclyn. 
szárra. : 1266/1297 : Villa Barancl (Paunh. Tih. 1/9). 1358 : 
Possessionum et porcionum possessionariorum [?] 
scilicet Tolnauara Foeud Fede Barancl Mortus alio 
nomine Morton (uo. 1/17).] [Vö. címer-, észtrénga-, 
kerti-, pázsit-bárány.] 

bárány-bőr, -bér : pellis agnina ; liimmerfell NySz. 
1522 k. : Unam subám magnam et bonam de hazybaran- 
ber albo (TörtTár 1889. évf. 381). 1544: Eg fekete 
baranbör ködment (OL. Nád. 41). 1587 : Baran hör 
(OL. UC. 12/42). 

bárány-fej : [caput agninum ; lammkopf]. 1544 : 
Baranfeyet lábat gomrat (OL. Nád. 40). 

bárányfi-dézsma : [zehent vom jungen lamm|. 
1588 : Nem tartoznak sem ray desmaual sem haranffy 
sem kechkeífy desmaioal (OL. UC. 64 35). 

bárány -pénz : 1554 : ad festum Sancti Georgii 
quilibet jobagio harany -pénz dat (OL. UC. 45/36). 
1614 : Baranj pénzt adnak (uo. 1/8). 

bárány-suba: [bauernpelz,bauernmantel aus lamm- 
pelz]. 1523 : Vestes pergamal et Baran suba (OL. D. 
26312). 

bárány-váltság : 1619 : Malom auagi barani valt- 
saytul hat forinth (OL. UC. 22/21). 

BÁRÁITYOZIK : agnum edere ; lammen NySz. 
1637 : Eöregh harany ózni való juh (OL. UC. 14/43). 

BARASZK, 1. barack. 

BARASZLAI, 1. braszlai. 

BARÁT: a) amicus, coamicus, necessarius, fráter; 
freund, der nachste, brúder; b) monachus, asccta, 
c'oenobita ; mönch NySz. 1252 : In uillis Ech Sceuleus 
Megér in 5ara</t (OL. D. 369). 1262 : De uilla Barath 
(Pannb. 62/C). Quandam uineara suam empticiam in 
^araísucurov in loco qui Luk dicitur existentem (uo.). 
1334 : In possessione Barath (Körmend, Korlátkö- 
Appon. 17/796). 1358 : De porcione sua possessionaria 
in dicta Barát habita (Pannh. 18/Aa). 1368 : De villa 
iiogbarath (uo. 4/D). 1381 : Johanne dicto Barath 
(Veszpr. 107, Lula 5). 1389 : Villis Barath Wthwes 
Bolhaas Zabaas Aranyas (Körmend III/3, Atád 19). 
1452 : Johanne Barath (OL. D. 14539). 1467 : Lucas 
Barath (uo. 30882). Matheus Barath (Miiz.). 1470: Geor- 
gius Barath (Lelesz Bercs. XIV.2). 1478 : Franciscus 

Magyar Oklevél-Szótár. 



Barath (OL. D. 18145). Thomas Barath (uo.) 1484 : 
Laurencius Barath (Mi'iz. Ibrányi). 1485 : Michael 
Barath (Veszpr. 11, Merenye). 1498 : Quedam feneta 
^araí/toi-kwthyahatha Zelesreth et FerdeAvtho vocata 
(Lelesz Acta 106/44;. 1504 : Benedicto Barath (uo. 
112/9). 1524 : Jus moncium et quoddam vinum ibidem 
existens quod vocatur Baraath Bora (OL. D. 26317). 
1560: 5araí nyelw kees (olv. barát-nyeKí kés ?J (OL. 
Nád. 49]. [Vö. kolduló-barát.] 

barát-pince : [klosterkeller]. 1564 : In cellario 
Barathpyncze vocato (OL L. III. 16. 17). 

BARÁTSÁGOS : officiosus, obsequiosus, fami- 
liáris, amicabilis ; freundschaftlich, freundlich, herzlich 
NySz. 1601: Másszor ir, most barátságosan köszönt. 
Michael tuus ex imo pectore (MA. NLI. 125). 

BARÁZDA, brázda : sulcus, striae; furcheNySz. 
1095 : Uertitur per IIII cumulos ad longum qui uulgo 
dicitur \mzei\ brazda {Psinnh. 15/0o). 1270: Fossatum 
[quod?] wlgariter wráugbarazdaya nuncupatur (OL. 
D. 1877). 1300 : Per Barázda eundo ad metam (uo. 
34093). 1329 : Ineipit a parte occidentali in Barázda 
(uo. 33577). 1339/1365 : Deinde verő ad vnum locum 
Barázda vocatum (uo. 3238). 1356 : Sulco barázda 
dicto (ZalaOkl. 1.569). 1361: Secunda méta directe 
transeundo sulcum Barázda dictum (Múz.). 1378 : 
In duabus liniis wlgo Barázda dictis (Könnend Mis- 
cell. Németújv. lad. 43, fasc 102, nr. 67). Vsque ad 
fossatiim Vrdugharazda vocatum (OL. D. 6504). 1407 : 
Penes Barázdám pervenit ad priorem metam (uo. 
33777). 1509 : Supra magnum sulcum in loco Nagh 
Barazdaíely vocato (uo. 36399). 

BARÁZDÁS: striatus ; gefurcht NySz. 1383: 
Stephanum Barázdás (Múz.) 1385 : Stephanum Baráz- 
dás (Körmend, Miscell. Németi'íjv. lad. 44, fasc. 116;. 

BARBÁRA, 1. Borbála. 

BARBÁS, 1. Barnabás. 

BARBÉLY, 1. borbély. 

BARBÉR, 1. borbély. 

BÁRD : 1) ascia : beil NySz. 1229 : In villa Mehus 
Kara Bev Oztupan Quer Bárd [a. m. bárd ?] Palyan 
(Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1230 : Villarum 
fayscy Bárd chegl et Amach (Pannh. 32/V). Villarum 
Gerc Mach Sag Béren Almád Wosian Corthon Fayscy 
Bárd Chegl Amach (Veszpr. 14, Dec. Comit. Symig.). 
1272 : Item contulimus ipsi monasterio molendinum 
nostrum, quod est in Peith cum duobus fundis curi- 
arum et feneto, quod potest sufficere quinque homi- 
nibus ad falcandum uno die, et lignis, que possunt 
sufficere ad duo dolabra, que Bárd nominantur, uno 
die (MonStrig. 1.594). 1277/1344 : Ac aliis terris feni- 
libus usu dolabri quod vulgo hard nuncupatur (Zala- 
Okl. 1.85). 1297/1344; Terris fenilibus vsu dolabri 
quod wlgo Bárd nuncupatur pascuis pccorum cete- 
risque Juribus ac vtilitatibus (Veszpr. 16, Vospr. 
Oppid.). 1490 : Tarpais Vaschep Baard (OL. D. 26046). 
Secures magne Baard (uo. 26048). Gerel. Bárd. Keep 
(uo.). 1491:^Cuspides, Bárd (uo. 26051). 1504: Item 
wlgo Bárd (uo. 36987). 1530 : Secures trés vna mili- 
taris alia Baard carpentaria tcrcia verő faragó feyze 
(OL. L. III. 16 17). 1539 : Vagokes. Bárd. Z>iowas 
(OL. Nád. 48). 1542: Gerel. hard (uo. 40). 1557: 
Bipennes vulgo Bárd (OL. L. III. 16. 17). || 2) [sUvae 
pars, quae ab uno homine uno die una ascia excidi 
potest ; ein stück waldes, welchcs ein mann in cinem 
tagé mit eincr axt aushauen kann]. 1214 : Silue que 
uulgo Bárd dicitur (Veszpr. Regn. B/26). 1243 : Siluam 
cum uia cultelli ot sccuris quod wlgus Baard appellat 



51 



bArdocska-barkóca 



BARKOLCA— BARNABÁS 



52 



(Pannh. Tih. 5/2). 1288 : Cum omnibus vtilitatibus 
siiis vineis scüicet et fenetis ac vsu consuete vtili- 
tatis Bárd wlgariter appellate (Veszpr. 109, Szepezd 2). 
[Vö. <tlgen soká a bárd (latinul dolabrum) volt az a 
mértékegység, amelyhez a község minden tagjának 
egyenlő erdöilletményét szabták. Akkora területet ér- 
tettek t. i. alatta, amennjit egy ember egy bárddal egy 
nap alatt kivághatott, s az olyan részt bárd-útjának 
(latinul is via cultelli et seciiris), később bárdaljának 
nevezték* (Tagányi : Erdészeti Oklevéltár I. bevez. 
Xni. 1.). [Vö. 1. jel. 1272. 1277. és 1297. adatokkal 
és «-bárd-alja». «bárd-uta».] [Vö. faragó-, halvágó-, 
húsvágó-, német-, szinló'-bárd.] 

bárd-alja : [süvae pars, quae ab imo homine uno 
die una ascia excidi potest ; ein stück waldes, welches 
ein mann in einem tagé mit einer axt aushauen kann]. 
1499 : Silvis fogotherdew vei Bardalya appellatis 
(OL. D. 36405V [Vö. bárd, 2. jel.] 

bárdalja-erdó' : [cv]. 1346 : Magna silva Bardala- 
erdeu diéta vulgariter (HazaiOkm. 1.189). [Vö. bárd, 
2. jel.] 

bárd-uta : [oc]. 1309 : Vsum securis in communi 
sihia qui uulgariter bardnfa dicitiir (Veszpr. 13, Sző- 
lős Zala m.). [Vö. bárd, 2. jel.] 

BÁRDOCSKA: [asciola; kleines beüj. 1597: 
Fa hasogatnj bardoczka (OL. UC. 101/3). 

BÁRDOL : ascio ; zimmem NySz. (1. jel.). 1597 : 
Hordónak való bárdolt dugak (OL. UC. 101/3). 

BÁRDOLÓ-PEJSZE : ascia ; zimmeraxt NySz. 
1558: Bárdoló feyze (OL. Nád. 49). 

BÁRDOS : [asciam habens, ascia instructus ; beil 
habend, mit beil versében]. 1418 : Ladislao dicto Bár- 
dos (Lelesz Acta 38/57). 1457 ■. Stephano Bardus (Kör- 
mend, Miscell. Németújv. lad. 44, fasc. 116). 1466 : 
Anthonium Bardus (Múz. Kállay). 1469 : Valentinus 
Bárdos (OL. D. 32365). 1476: Michael Bárdos (Károlyi- 
Oki. 11.452). [Vö. NySz.] 

BARILICA : [doUolum ; fasschen]. 1510 k. : Pul- 
ueres pixidum cum vna média tunella et cum vna 
média Barilicza (OL. D. 26235). [Vö. Miklosich : Die 
Fremdwöiier in den slavischen Sprachen, barilo a. ; 
Bartal, 2. barilla. bariUus és barilus a.] 

BÁRKA : 1) arca ; arche NySz. 1251/1323 : Cum 
vna naui que Savcia dicitur et cum vna barka tene- 
bimt deseruire (ÖL. D. 33909). || 2) ichthyotrophium, 
natabula, piscina NySz. [vivarium ; íischhálterj. 1288 : 
De quolibet viuario paruorum piscium uel maiorum 
qui in viuariis wlgariter Barka uocantur soliti sünt 
portari ad fórum (MonStrig. 11.239). [Vö. hal-, hal- 
tartó-bárka.] 

BARKÁCS : 1402 : Paulus dictus Barkach (Zichy- 
Okm. V.295). 1597 : Barkach Imre házátt : az Velall 
epetette (OL. UC 12/42). [Vö. NySz. CzF. MTsz. és 
Nyr. XXVIII. 316.] 

BARKÓ: 1495 : Emerico Barkó (Múz. Forgách). 
[Vö. NySz. MTsz. és Nyr. XXVIII. 315.] 

BARKÓCA , barkolca, borkolca : sorbum 
torminalc ; speierling ; arlesbeere, elsebcere NySz. 
fsorbus torminalis ; elsebeerbaum;. 1257: Usque ad 
arborem Burcolcha (OL. D. 458). 1343 : Arbor bor- 
choivcha (AnjouOkm. 1V.369). 1372 : Inde ad arborem 
Borcolcha (Múz.). 1378 : Peruenissont ad quandam 
arborem wlgo Barkolcha nominata (OL. D. 6871). 
1452 : Ad quendam arborem arbuthy wlgo Barkolcha 
vocata (uo. 14596). 



barkóca-fa : sorbus torminalis ; elsebeerbaum 
NySz. 1325 : Arbor Borkouchafa nuncupata (OL. D. 
2290). Ubi est una arbor Borkouchafa uocata (Múz. 
Wenzel). 1330 : Ad quandam arborem Borkolchafa 
dictam (OL. D. 2617, 1. AnjouOkm. 11.490). 1350 : 
Arbor quedam Barkolchafa vocata (OL. D. 28905, 1. 
AnjouOkm. V.364). 1379 : Unam arborem wlgo Bar- 
kochafa nuncupatam (OL. D. 6628). 1407 : Sub arbore 
Estanea wlgo barkochafa vocata (uo. 9363). 1431 : 
Ad arborem Barcolchafa dictam (Veszpr. 12, Nagy- 
pécsöl). 1489 : Vnam arborem Barkolczafa (OL. D. 
19598). 

BARKOLCA, 1. barkóca. 

BARLA ? : [baculum ; kriicke]. 1594 : Barla [a. 

m. barla?] Márton (SzékelyOkl. V.154). [Vö. MTsz.] 

BARLABÁS, 1. Barnabás. 

BARLAG, 1. barlang. 

BARLANG, barlag : antrum, lustrum, latebra, 
caveraa, cavea, specus, spelunca, spelaeum, tumba, 
latibiüum ; höhle, grotte NySz. 1248 : In Watka Pobor 
et Borlogv [a. m. barlang ?] fecit introduci (Veszpr. 
109, Szántó 1). 1310 : Possessionem Barlag uocatam 
(Veszpr. 2, Barlag). 1313 : Paulum de Borlog (Veszpr. 
108, Vámos 1). 1357 : Ad speluncam Bohomü porloga 
dictam (Akad. 3). Ad quendam montem Borloghyg 
uocatum (uo.). 1463 : Attigissent siluam Medwe Bar- 
iaga vocatam (Lelesz Prot. IV.llO). 1467 : Venifsent 
ad montem BoárlanghQgQ (Lelesz Met. Bereg 21). 

BARLOBÁS? 1. Barnabás. 

BARMATLAN : [pecus non habens: ohne vieh]. 
1599 : Minden barmatlan ember egy egy napi kaszál- 
lással tartozik. A barmos ember egy egy napi széna 
hordással tartozik (CanonVisit. 148). Minden barmat- 
lan ember tai-tozik aratással a Prédikátornak (uo.). 

BARMOS : pecorosus, armentosus ; vieh- NySz. 
[vieh habend]. 1581 : Az tilalmasban ha valami bar- 
mát találnak . . . behajtsák, ha káron találják, az 
kárt fizesse meg az barmos ember hajtópénzzel együtt 
(SzékelyOkl. V.125). Ha birák eleiben jutnak, 3 girán 
maradjon érette a barmos ember (uo. 127). 1596 : 
Özvegy asszony [ad] 3 sing vásznat, minden barmos 
ember egy szekér fát (CanonVisit. 141). 1599 : A bar- 
nios ember egy egy napi széna hordással tartozik 
(uo. 148). 1613/1696 : Valaki mesgyéjén a barom be- 
mehet keritelenség [?] nélkül ... az kárt is nem az 
barmos ember, hanem az kinek rósz az mesgyéje . . . 
fizesse meg az a tött kárt (GazdtörtSzemle VII.41Ü). 

BARNA: fuscus, ravidus, baeticus, subniger [stb.]; 
braun NySz. 1349 : Vnacum duobus [bobus] Zewka et 
Borna colores |igy?] (Múz. Kállay). 1359: Vnum bouem 
barna coloris (Forrás ?). 1391 : Rufus isti artan. Alius 
artan Albe coloris emee Vnum porcum barna. Zur por- 
cus Rufus emee Isti emee (Lelesz Acta 20/10). 1405 : 
Silua Barna (OL. D. 9063). 1436 : Paulum Barna 
(Múz. Soós). 1475 : Duas vaccas fekethe Chama et 
alia thompa Barna (Múz. Kállay, Nr. 1160). Duos 
boues vnum nigri coloris alterum Barna (uo.). 1492 : 
Vnam vaccam que vocatur Zeleabarna (OL. D. 36398). 
1521 : Lego duas vaccas vnam in cauda kurtha et 
aliam coloris Barna (Múz. Kállaj^). 1557 : Waccam 
barna tynos (Múz. Bethlen). Vnum barna bicat et 
vnam vaccam (uo.\ 1686 : Barna deres ló (DebrLt., 
1. Nyr. XXII.518). 1690 : Barna kék tavalyi bika 
borjú (uo.). [Vö. fekete-barna.] 

BARNABÁS, Barbás, Barlabás, Barlobás ? 
Barrabás, Borlabás: Barabbas Kr. ;_1246 : Quan- 



63 



BAROM— BÁRSONYOS 



BART-BA8ZARÁB 



54 



dam terram suam in Comitatu Zaladiensi existentem 
que wlgo Barlabashjda nunciipatur cum duobus mo- 
lendinis et ponté in fluuio Zala (Körmend Stat. ant. 
maj. 29/3). 1252: Barnabás, szn. (OL. D. 369). 1393: 
Quoddam molendinum Bar r ab asiaolna dictum (Kör- 
mend, Stat. ant. maj. 29/16). 1485 : Barnabás Kaptas 
(OL. D. 19069). 1499 : Barnabás Ihaz (Múz.). 1500—10 ? : 
Haydo Barlobas [igy ?] (QuellKronstadt III.3). 1577 : 
Olaz Borlabas [igy] (OL. UC. 1/3). Chuka Barbas (uo.). 
1602 : Boldis Barlabás (SzékelyOkl. V.198). Barlabás 
Ferencz (uo. 202). Imre Barrabás (xio. 206). Barrabás 
Tamás. Barlabás György (uo. 208). Barrabás Bene- 
dek (uo. 240). 1603 : Petrus Barrabás. Michael Barra- 
bás (uo. 256). [Vö. 1212 : Barlabam seruum manumi- 
sit (HazaiOkm. VLIO). 1246: Endre íilius Barlabe 
(Körmend Stat. ant. maj. 29/3). Vö. Borbás CzF.] 

BAROM : pecus, jumentum ; vieh NySz. 1256 : 
Item Wosontou Item Borumlok (ErdMúzLt., 1. Wenzel 
VII.430). 1338. Terra Borunúak (AnjouOkm. in.483). 
1386 : In loco Boromfekthyn dicto quatuor Jugera 
(Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1431 : In predio 
Baromiak vocato (Lelesz Acta 50/1). 1439 : Predy 
Baromlak vocati . . . eiusdem predy Baromlak (Károlyi- 
Okl. 11.218). [Vö. eke-, gulya-, tarka-, vágb-, 
vonó-barom.] 

baromjáró-föld: [pascuum ; trift, weide]. 1588; 
Kwlen barom yaro föld (OL. UC. 64/35). 

barom-ól: mandra, septum, caula ; viehstelle, 
viehstall im weiten féld NySz. 1683 : Három szakasít- 
ban való barom ólak (OL. UC. 3/32). 

BARONA, 1. borona. 

BARRABÁS, 1. Barnabás. 

BÁRSANY? 1. bársony. 

BÁRSONY, bársany?: ostrum, porphyra, pur- 
piira, holosericum ; sammt NySz. 1229 : Quandam 
terram nomine Barsun [a. m. bársony?] (Pannh. 5/Gg). 
1421: Sebastiamis dictus Barson (OL. D. 11093). 
1471 : Vnam Subám de Barsan [igy] rubeo (Múz. 
Forgách). Vnam Subám de rubeo Barsan (uo.). 1504 : 
Vnam Haczagam Aranyas Baarson (Körmend 111/5, 
Zákány 34). 1515 : Duas subas wlgo az zederyes 
uwzth es az helges barsonth (Múz.). 1526 : Pro indu- 
mentis Sacerdotalibus lego vaum Tharka&arson et 
Atlasii siue Cicladis nigri cubitos sexdecem (uo.). 
1528 : Vnam véstem de pui-pura aurotexta subfili 
wlgo fodorgathoth barson (OL. L. IH. 16. 17). 1595 : 
Eg veg nyomtatott barsont (OL. Nád. 47). [Vö. barsan 
BesztSzójz. 670. sz.] [Vö. dupla-, kender-, madá- 
ros-, toppel-bársony.] 

bársony-szél: [ein blatt sammt?]. 1596: Barson 
zelt, az kinek probayat kwldóttwk, tiz egez vegt [igy?] 
(OL. Nád. 47). 

BÁRSONYOS : purpuratus MA. [sammtartig, mit 
sammt belegt], 1221 : In predio Barsnnus [a. m. bárso- 
nyos?] (Panidi.4/B). 1226: Terra de Barsunus (uo.l8/T). 
1231 : Benkc de Barsunus (uo. 52/0oo). 1255 : Stagnum 
Barsunus (HazaiOkm. VIU.62). 1285 k. : Mons verő 
Barsunus propter lectisternia sic relicta, que fuere 
purpurea, de terricolis extitit nominatus (Kézai, 1. 
FontDom. 1/2. 85). 1386 : Vnum Juger térre in loco 
Barsonos appellato (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 
1418 : Possessionem nostram Bársonyos (Pannii. 6/P). 
1544 : Bársonyos fek. Kewz fek lOL. Nád. 40). 1594: 
Hat lóra ualo fekethe barsonios bogláros fek No. 6 
(OL. UC. 78/7). 1603 : A malomnak fellyül ismét az 
Bársonyoson [határrészj az sebes ér Járóbau. Hetek. 



Egyik kerek rét a morotva mellett. A másik két kötél 
a Bársonyostul fogva Hernádig (Canon Visit. 151). 

BÁRT : [dependentia galeae ; «ein bárt an der 
kappe : eine grosze kappe mit langen barten, die 
kappe selbst dmch ein dratgestell hoch über den 
kopf gehalten, die barte aber wie eine scharpe um 
den leib geknüpft, so dasz die enden hintei-w^arts 
herunter fallen» Grimm : Wörterb.]. 1211 : Isti suut 
peUipari Borf [a. m. bárt?] Zorida Kesereu (Pannh. Tüi. 
1/5). 1462: Trés galee wlgos [igy?] Sysak finews Vnum 
Barth (Múz. Kállay). 1490: Cirotece ad homines. 
Barth. Disci ferrei ad liomines (OL. D. 26048). 1495 k. : 
Arma ad vnum hominem cum Barth et Themeng (uo. 
24864). 

BARTA: Bartholomaeus PPB. 1576: Tliomam 
Bartha (SzékelyOkl. V.103). 1595 : Barta Jakabnak 
(uo. 160j. [Vö. Bertalan.] 

BARTALAN? 1. Bertalan. 

BARTALOM, 1. Bertalan. 

BARTALOS, Bartalus, Bartalyos? Barta- 
lyus ? : [Bartholomaeus]. 1211 : Isti sünt exequiales 
Jiu-eh Gopod Bortoleus (Pannh. Tih. 1/5). 1560 : Va- 
gyon az Dalnok Riti meUett egy hold, kit hinak 
Patakszökö Bartalis [igy?] földének (SzékelyOkl. V. 
76). 1602: Szél -BaríaZms (uo. 184 ^ Kis Bartalios 
(uo.). Bartalios Bálás ("uo. 185). Bartalios György 
(uo. 187). Botos Bartalios (uo. 212). Bartalius Gás- 
pár. Bartalius Antal (uo. 214). [Vö. Barta CzF.] 
[Vö. Bertalan.] 

BARTÓK : Bartholomaeus PPB. 1512 : Piscina 
quedam Bai-tlioMhawa diéta (Pannh. 27/H). 1580 : 
Barthók Máthé (SzékelyOkl. V.123!. 1602: Bartók 
András. Bartók Bálás (uo. 198). [Vö. Bertalan.] 

BARTOS : marginatus ; gekrampt NySz. 1409 : 
Georgius Barthos (Múz. Kállay). 1469 : Demetrius 
Barthyus fa. m. bartos ?] (Veszpr. 106, Berenhida 5). 
1602: Bartos Jakab (SzékelyOkl. V.230). [Vö. bart.j 

BÁS ? : Basilius, Blasius PPB. 12U : Isti sünt exe- 
quiales Rezed Bas [a. m. Bás PPB. ?] Wayad Teber Milost 
(Pannh. Tih. 1/5). In uilla Gamas hü sünt ioubagiones 
Endereh Euruh Bugus Guze Bas Jcanchi (uo.). 1227 : 
Quorum nomina hec sünt videlicet Vnaka Beneduc 
Cholov Bas Guncha Pete Munka (Veszpr. 9, Kál). 
1229 : Dominicus íilius Bas (Pannh. Lib. Rub. 24— 
34. 1. 20. sz.). 1297 : Duas terras Prepostfelde et Baas 
vocatas (OL. D. 1480). 1310 : Prima méta incipit super 
pontem JBa«shyda wlgariter nuncupatum (Pannh. 20/G). 

BASA-RÓZSA, L bazsarózsa. 

BÁSTYA : pugnaculum, propugnaculum, munitio, 
saxeus agger ; bastei NySz 1475/1508 : Vnum fabrum 
in quadam Bastha commorantem (Múz.). 1507 : For- 
talitium wlgo Bastliya dictum (OL. D. 33830). 1510 k. : 
Fecit quatuor Basthas (uo. 26235). Duo latorkerth 
in circuitu castelli ipsius, cum vna parwa Bastha de 
Sepibus facta (uo.). 15Í6 : Vellemus coperire wlgo 
bástyás (uo. 25579). 1542 : In Basthya tarazk ferrei 
(OL. Nád. 40). 1638 : Ezen Bastianak első része Teölgy 
fa baronaval vagion fel róva (OL. UC. 2/34). [Vö. 
szenes-bástya.] 

bástya-rakó : [basteiarbeiter]. 1544 : Attam az 
basfa rákoknak (Forrás ?). 

BASZARÁB : [Bessaraba, Bessarabicus ; der bes- 
sarabier, bessarabisch]. 1325 : Bazár ab Transalpinum 
iníidelem (Körmend, Miscell. Németújv. lad. 43, fasc. 
104, nr. 110). 1329 : Contra Bulgaroa Bazarab Woy- 

4* 



55 



BASZIK-BEAD 



BEÁLL— BÉCSÜ 



56 



uodam transalpinum Regem Rascie scismaticum (Kör- 
mend II 4, Göd 14). 1350 1360 : Petro dicto Bazarah 
^Körmend III/2, Örs 18, 1. ZalaOkl. 1.499). 

BASZIK : [futuere ; ficken]. 1221 : Seruum nomine 
Bozou [a. m. baszó ?] (Pannh. 4/B). 1478 : Petrus Bazo 
(OL. D. 18145). Lucám Bazow (Körmend, Heim 590). 
1504: Georgio Bazo (Körmend, Miscell Németújv. 
lad. 40, nr. 82). 

BATZA, "babka, bapka: sextans; pfennig NySz. 
1526 : Babka, Cruciferi, aliae quoque monetae exteniae 
(1526. évi 37. tör\'cikk). 1541: Pecimia Bapkas non 
volunt accipere (Múz. Kapy). 1544: Húsz denart es 
eg batkat (OL. Nád. 42). 1604 : Babca, Numus Bohe- 
micus, quarum trés efficiunt Cruciferum Germanicum 
(MA.' magyar-latin rész,«DiíFiciles aliquot» stb. szakasz 
alatt). [Vö. babca, babka, babkones Bartal.] 

batka-pénz : [nummi minoris notae ; kleingeld ?]. 
1609 : Almásinak az beadott sjgnatura után ötvös 
Imre által adtam batka-pénzt fl. 1 (Mihalik : Kassa- 
ÖtvTört. 212). 

BÁTOK, 1. bádog. 

BÁTOR : animosus, impavidus, cordatus, securus ; 
kühn NySz. 1095 : Pellilices Nenu bnatir [a. m. bátor ?] 
keseydi bókon seudi (Pannh. IS/Oo). 1138,1329 ; Baha- 
tur, szn. (MonStrig. 1.91). 1252 : Inter tenam üliorum 
Batur (OL. D. 368). 1332 : Johanne dicto Batur (Múz. 
i\agy Gábor). 1338 : Johannes dictus Batur (OL. D. 
3134). 1370 : Johannes dictus Batur (Lelesz Acta 6/2j. 
1372 : Andreas dictus Batiir (HazaiOkl. 297). 1388 : 
Johannes dictus Bátor (OL. D. 31340). 1393 : Petrus 
dictus Bátor (Múz. Kállay). 1403 : Blasium Bátor 
(ZichyOkm. V.339). 1426 : Castrorum Galgocz et The- 
metwen necnon Batorkvf vocatorum (Körmend V/5, 
Ujlakj'ana 49). 1480: Andi-ea Bathor (Lelesz Acta 
9U/18). 1493 : GaUus Bathor (uo. 101/4). 1511 : Vidisset 
ipsum Sigismundum ad domum suam venire et eciam 
audisset de domo Petri Zewcz H\\'j'da Bestia Kwtjok 
[igy?] dixisse et eciam Sigismundum Cheres ad illám 
vocem dixisse Hwyda Bathor Bestyek (Lelesz Prot. 
II.109a). 

BATYKÓ: fpope]. 1567: Est ibi Batyko vnus, qui 
tenetur dare' vnam manticam vocatam Izak (OL. UC. 
53/12, «Bereg m.» Szám. jegyz.). 1621: Battyko huius 
loci tenetiu* dare intra biennium Bouem vnum (OL. 
UC. 2/31, «Mánnaros» Szám. jegyz.). [Vö. NySz. és 
Kazinczynál, Nyr. XXIIL374.] 

BAZSA-ROZSA, basa- : paeonica NySz. («basa- 
rózsa» a.). 1638 : Isten faia. Basa rosa. Keöszmete 
(OL. UC. 2/34). 

BEAD, bé- : 1) intrado ; hineingeben, hineinrei- 
ehen NySz. (1. jel.). 1574 : ígérek magokat megfo- 
gadni és megállani valami móddal való végezést 
köztök rendelünk, avagy végezünk : kinek megállá- 
sára mind Bernáld Miklós és mind az öcscse Bernáld 
Márton kezeket beadák iSzékelyOkl. V.94). fVö. NySz. 
szólások a.] 1598: Illenképen add be [mondattárgy?] 
jobbágyul mi előttünk az felyel megírt Nagy István 
Lázár Farkas uramnak, hogy . . . íuo.). Kezét is a mi 
nekünk ez felyel megirt biroknak beadd és vitte Lázár 
Farkas uramnak az felyel megirt Nagy István luo.). 
1634 : Uttyat elvégezvén [a posta] tisztességbe vesztese 
alat tartozzik czimerünket levelünket mingiarast be 
adni (Magyarorsz. állap, ezeréves fennállásakor VIII. 
89G). 1643 : Mindazonáltal, mig azt nyolczad nap alatt 
beadják az uraságnak az appellátiót, ez az appelláns 
pars ha akar nóvummal élni, szabadon élhet (Gazdtört- 
Szemle VI.4G8j. || 2) solvo; einzahlen NySz. (4. jel.). 
1707 : Anno 1707 die 14. Juni. Gróza Szabó Márton 



állott be az Fejérvári Szabó czéhben és az beálló 
pénzben adott bé fl. 5 (Gyulafehéi"vári szabócéh törzs- 
könyvéből, Rejöd József adata a Nagy Szótárhoz). 
Eodem Die et Anno: Borsai Szabó Mihály az beálló 
pénczt egészen beadta, fl. 12 (uo.). 

BEÁLL, -bé : ineo, accedo ; eintreten, einstehen 
NySz. (5. jel. >. 1707 : Anno 1707 die 14. Juni. Gróza 
Szabó Márton állott be az Fej érvári Szabó czéhben 
és az beálló pénzben adott bé fl. 5 (Gyulafehérvári 
szabócéh törzskönyvéből, Rejöd József adata a Nagy 
Szótárhoz). 

BEÁLLÓ-PÉNZ, -pénc: [aufnahmegebühr]. 
1707 : Anno 1707 die 14. Juni. Gróza Szabó Márton 
állott be az Fej érvári Szabó czéhben és az beálló 
pénzben adott bé fl. 5 (Gyulafehérvári szabócéh törzs- 
könyvéből, Rejöd József adata a Nagy Szótárhoz). 
Eodem Die et Anno : Borsai Szabó Mihály az beálló 
pénczt egészen beadta, fl. 12 (uo.). 

BEBOCSÁT, -bé: immitto, intromitto ; hineinlas- 
sen NySz. 1526 : Gaspar fyamates be bochyattam az 
kanisaj Jóságba (OL. D. 24323, 1. Zolnai : Nyelveml. 
256 és 259). 

BÉCS : obulus ; heller NySz. 1510 k. : Tenentur 
soluere singiüos quinquaginta Bech (OL. D. 35014). 
1544 : Gerfat vöttem tiz beczen (OL. Nád. 41). 1545 : 
Az nap költ bor hatuan hat pénz ara es ket bécz 
(OL. Nád. 40). 1584: Mynden Jwtwl [fizet] kQth beóheth 
Mynden Dyznothwl keth becheth (OL. UC. 56/33). Mjti- 
den heles ád öthwen becheth Zenth görg napban (uo.). 
1594 : Tauaz búza három bech (uo. 106/3). 1597 : Min- 
denik dyznothol keth keth bech (uo. 12/4'2). 

BÉCSI : [Vindobonensis ; wiener]. 1522 : Bechy 
kalha noua pro fornacibus tribus (OL. D. 26357). 1558 : 
Öregh bechy föld fazék (OL. Nád. 49). 

bécsi-rŐf, -réf: [ulna Vindobonensis ; wiener ellej. 
1557 : Eg V^g meg zunö londys kibe uagion bechy 
reff 37 (OL. Nád. Számadások b. csomó). Eg V^g 
mak zun purpian, kibe uagion bechy reff 47. fer: 
1 (uo.). 

BECSINÁL, bé- : occludo, operio ; zumachen, 
zudecken NySz. 1613 1696: Látjuk, hogy az emberek 
az szófogadatlanság miatt, hogy mesgyéiket be nem 
csinálják, minden esztendőben sok embereknek sok 
károk esnek szölöj ékben (GazdtörtSzemle Vn.410). 
1616 : Ezen pitvarból megyén két rend grádics alá, 
felől deszkával becsináltatott két kémény fából (uo. 
VI. 128). 1643 : Valaki szőllő gyepűit úgy be nem 
csinálja, hanem káros lészen és aiTÚl a gyepüröl 
mégyen bé a marha, 4 forinton maradjon (uo. 47('). 

BÉCS-LEVÉL: schatzungsbrief BM. 1700 : A 
minemű törvényeink, rendtartásink . . . mind az szőlő 
örökségének, keresésének módjaiban, mind azoknak 
szerzésének alkalmatosságával emanálni szokott örök- 
vallás és becslevelcknek kiadásában s váltásában . . . 
rendszerint folytának, s practicálíattanak (Gazdtört- 
Szemle VII.402). Városunk irott törvénye szerint az 
szőlő örökségre emanálni szokott örökvallás és becs- 
leveleknek megpecsétlésének és kiváltásának ideje és 
tenninussa esztendőt által kétszer szokott lenni (uo. 
404). [Az eredetiben mindkétszer : Becs Leveleknek. 
Tagányi K. közlése.] [Vö. Kolosvári-Óvári : Werbőczy 
Istv. Hármas Könyve, Jogi műszótár, acstimatio a.] 

BÉCSŐ, l. 2. és 4. becsű. 

1. BECSŰ, böcsü : aestimatio, valor, pretium ; 
wert, preis NySz. («becs» a., 1. jel.) [.schátzung]. 1602: 
Becsű György. Becsű Mihály (Székely Oki. V.184). 



57 



BECSŰ— BEHIRDETŐ-PÉNZ 



BEHORD-BEKE 



58 



1721 : Akik pedig aféle kárnak böcsüjére kimennek 
és valaki valami kárt akar az esküdt emberekkel 
megböcsültetni, tartozik azon ember a birónak : 40 
pénzt letenni, máskép nem tartozik senkit is böcsüre 
bocsátani (GazdtörtSzemle Vn.l28). [Vö. háló-, víz- 
becsü?] 

2. BECSŰ, beeső, becsű: [?]. 1514: De retibus 
laicorum Becheic vocatis [ ?] ad Sarwar duxi pisces 
Lta (OL. D. 26158). Pisces Bechetv dicti (iio.). [Vö. 
böccsö-háló MTsz. ?] [Vö. h.áló-, víz-bécsü?] 

3. BECSŰ, vö. 1. böcső. 

4. BECSŰ, beeső, becsű, böcsű: choenix; ge- 
treidemass NySz. 1598 : Mensura tritici bechtv vocata 
(OL. UC. 116/3). Octavam partém unius boczu hordei. 
Sedecimam partém nniiis boczu hordei vei avenae 
(uo. 36/34). Mensurae tritici beczö (uo.). [Mind a há- 
rom adatnál: «Nagyvárad» Szám. jegyz.] 

BÉCSÜL, böcsűl, büesűl, vö. el-, megbecsül. 

BECSÜS, bücsős : [aestimator ; schatzmeister, 
schatzer]. 1569 : Oda az ö lakóhelyökre menünk Bes- 
senöre és jámbor bücsöseket választánk, tudniillik Nagy 
Simont és Deák Pált (SzékelyOkl. V.90). [Vö. becsüs 
NySz. más jel.] 

BEDŐ: [Benedictus?]. 1397/1416: Sepefate piscine 
Bedeut&ua (Múz. Jankowich). [Vö. CzF.] 

BEÉRKEZIK, -bé : intro; hereinkommen NySz. 
1769: A Falu közepin Hintójából leszállván gyalog 
Templomunkba jött [a püspök]. Az hová beérkezvén 
és kömyül nézvén legelsöbben is ezt mondotta [stb.] 
(CanonVisit. 190). 

BEPENEKEZ, bé- : [einböden]. 1646/1727 : Ha 
az molnár az új zsilipet béfenekezi, tartozik a gazda 
20 pénzzel, és ha a gazda adja a feneket, 10 pénz- 
zel (GazdtörtSzemle VII.124). 

BEFOG, bé- : [saepio, obsaepio ; umzaunen]. 
1613/1696 : Méltó tehát, hogy annak is tilalma legj^en, 
és szt. György napig befogják [a káposztás kertet] 
sövénynyel (GazdtörtSzemle VII. 411). Mindem ember 
ki mely szomszédja felöl, tartozik sövényt tartani ; 
megcsinálja jó szóval ; ha ugyan nem akarja, a biró 
hagyjon 15 napot neki, és ha arra is meg nem csi- 
nálja, fogja bé az más fél szomszédja; de ily okkal, 
hogy az bé nem fogó fél az biró parancsolatjában 
való el nem járásért 1 frton marad (uo. 413). [Vö. 
NySz. más jel.] 

BEFÖD, béféd : tego, obtego, operio [stb.] ; 
bedecken, zudecken NySz. 1599 : E két Szöllönek 
minden miveivel a Kassaiak tartoznak. Az az tartoz- 
nak megnyitni megmettzeni, homlitani, annak utánna 
háromszor meg kapálni, fel kötni és végre be fedni 
(CanonVisit. 148). 

BÉG, 1. bőg. 

BEHAGAS, bé- : [inscensio ; das hineinsteigen]. 
1712 k. : Az erdőnk bekerítését minden nap egyike [?J 
közülük megkerülje és rés csinálásra, behágásra s által- 
járásra keményen vigyázzanak (GazdtörtSzemle VII. 

41(i). 

BEHAJTÁS, bé- : [das hineintreiben]. 1752 : Bé 
is hajtsák [a tilosban járó marhákat], és az behajtást 
tiszttartónak értésére adják azonnal (GazdtörtSzemle 
VI.140). 

BEHIRDETŐ-PÉNZ, béh.-: [vorladungslaxe]. 
1843 : A tizenölöd nap clütt harmad nappal a kereső 



fél behirdető-pénzzel : egy pénzzel tartozik ha idevaló, 
ha vidéki 4 pénzzel a hegymesternek (GazdtörtSzemle 

VI. 467). 

BEHORD, bé- : inveho, importo ; hineintragen, 
hineinführen, hineinbringen NySz. 1545 : Az traga- 
roknak kyk az halat az wizre be Jiortak (OL. Nád. 42). 

BEHORDÁS, bé-: invectio, invectus, importatio; 
einführung, zufuhr NySz. 1599: Jégvágással, és aimak 
béhordásával is tartoznak (CanonVisit. 148). 

BEHOZ, bé- : infero, ingero, introduco ; hinein- 
bringen, hereinführen NySz. 1610 : Kiküldöttek vala 
praedicatoronkat és mestereinket, de ismég az ország 
behozta palatínus Turzo György által (MA. NLI. 339). 

BEÍRÁS, bé- : inscriptio ; einschrift, das ein- 
schreiben NySz. 1613/1696 : Az felperes protestáljon 
és Írassa bé protestátióját, hogy nem magán múlt el; 
az beírástól tartozik den. 4 (GazdtörtSzemle VII.406). 
A citatoria béirástúl is és kiadástúl az nótáriusnak 
[tartozik] den. 16, az pecsétttíl az bírónak den. 4 (uo.). 

BEJÁRÓ-HELY, béj.- : [introitus ; eingang]. 1643 : 
Ujonan schacht, azaz bejáró hely, avagy akna nem 
készéttetett (GazdtörtSzemle VI.120). 

BEJÁRÓ-KAPU, béj.-: [porta introitus; ein- 
gangsthor, einfahrtsthor]. 1654 : Az Blasovai Udvar- 
ház illyen modalitással vagion. Az be iaro kapnia 
ket contignatioban vagion fabul (OL. GyfLimb. 17/2). 

BEJÖVETEL, bé- : [proventus, reditus ; einkom- 
men]. 1588 : Molnok mercheienek bejeoueiely (OL. 
Nád. 40). [Vö. MTsz.] 

BÉJTÉS, 1. böjtös. 

BÉKA : rana, batrachus ; frosch NySz. 1295 : 
In villis Endréd Zamard Keurusheg Zarrozosou Egres 
Béka [a. m. béka?] et Kereky vocatis (Veszpr. 106, 
Csat 2). Terram nostram Bekafolo circumiacentem 
(Veszpr. Regn. B/29). 1303/1450 : Quoddam stagnum 
Bekatho vocatum (OL. D. 1647, 1. AnjouOkm. 1.55). 
1339 : In loco J5e/vatouhel dicto quinque iugera (Veszpr. 
106, Antalfa 4). 1507 : Piscinas sew stagna Thyz- 
thatho Horgastho J5eA;athawa (Lelesz Acta 115/40). 
1509 : Piscinas sew stagna Thyzthato Wethelewstho 
Balaser i?eA;athawa (uo. 117/4). 

béka-kő : bufonius, bufonites ; krötenstein NySz. 
1533 : Annulus argenteus continens Bekakew (OL. 
Nád. 49). 

BÉKÁS: [ranis copiosus; reich an fröschen]. 1401 : 
Quendam lacum wlgo BekasÚxo^N dictum (OL. D. 8650). 

[Vö. NySz.] 

BEKÉ: [Benedictus?]. 1194: Unde tendit ad 
sepulchrum Beque (OL. D. 33). 1211 : Hü sünt iou- 
bagiones Tubus Dolus Beké Gentus (Pannh. Tih. 1/5). 
Vduornici de Mortus hü sünt Karachun Chomud Guz 
Beké Fexe (uo.). Isti sünt ioubagiones Mog Corom 
Wot Juneh Beketj [a. m. Beké ?] (uo.). 1296^^: Grego- 
rio et Nicolao filiis Dominici ac Bekc et Dyonisio 
(SzékelyOkl. V.l). 1324/1363 : In uertice eiusdem 
montis iungit vnam arborem Silicis Bekeía [a. m. Beké 
v. béke?] vocatam (Múz. Kende). 1345: Predictum 
Beké dictum Vaguth (Múz.). 1357/1432: Beké de Olazy 
(Múz. Kende). 1451: Bekefy [a. m. Beke?| Janus (OL. 
D. 14454). [Vö. CzF.] [Vö. Bekő.] 

BÉKE : pax ; friede, ruhe NySz. 1324/1363 : In 
uertice eiusdem montis iungit vnam arborem Silicis 
Brkrfa [a. m. béke v. Beké ?J vocatam (Múz, Kende). 



59 



BEKERÍTÉS— BÉL 



BÉLA— BÉLÉS 



60 



1479 : Hungari clamauemnt Beeke beeke idest pax 
pax (Dubnitzi Krón., 1. FontDom. 1/3, 164). 

BEKERÍTÉS, bé- : [saepimentum ; iimzauniing]. 
1712 k. : Az erdőnk bekerítését minden nap egyike [?] 
közülük megkerülje és rés csinálásra, behágásra s 
általj árasra keményen vigyázzanak (GazdtörtSzemle 
VII.416). 

BEKÉRTÉL, bé- : sepio, obsepio, praesepio, cir- 
cumsepio ; umzaunen, verzaimen NySz. 1588 : Be 
kerteltette borona fawai (OL. UC. 64/35). 

BÉKÉS : pacatus, pacificus ; friedlich NySz. 1095 : 
In forcosig Ereuca ethes bekes [szn., a. m. békés?] moda 
(Pannh. 15/0o). 1240 k. : In duobus prediis Fyvs hec 
snnt nomina Jobagionum equestrium Bekes Endere 
Sumug Pyncust (no. 61/8). 1426 : Petrus Bekes (OL. 
D. 11750). 1431 : Clemente Bekees (ZalaOkl. 11.473). 
1451 : Emerico dicto Bekes (OL. D. 14905). 1459 : 
Jacobum Bekes (Lelesz Acta 70/29). 1462 : Francisco 
Bekes (Múz. Dőry). 1478 : Ambrosium Bekes (Körmend, 
Heim 590). Benedictus Bekes (OL. D. 18145). 1489 : 
Nicolai Bekes (Lelesz Acta 98/31). 1505 : Gaspar 
Bekes (Múz. Forgácli). 1507 : \ alentinus Bekes (Múz. 
Kállay). 

BÉKESSÉG, bókessíg : pax, concordia ; friede, 
eintracht NySz. (1. jel.) 1610 : Az Ur Isten békessiget 
adott, Kegyelmed biz vast jöhet közinkben mert az 
ur Isten békessigben tart bennönket (MA. NLI. 335). 

BÉKLÓ, L békó. 

BEKO, békló : compedes, compes, pedica ; fessel, 
fusseisen NySz. 1468 : Compedibus ferreis wlgo Bcko 
(Veszpr. 107, Hajmáskér 3). 1548 : Pyncheben Beko 
was VII kapa hythwan VIÍI (OL. UC 99/7). 1558 : 
Emberre való vas. Beko. Bylynch (OL. Nád. 49). 1621: 
Három niakra vfalo bilinchek es ket békló (OL. UC. 
2/31). [Vö. vas-békó.] 

békó-lakat : [sera compedis ; schloss des fuss- 
eisens]. 1567 : Serae mediocre [így?] octo quarum ima 
bekolakath (OL. L. IH. 16. 17). 

BEKŐ : [Benedictus ?]. 1198 : Quorum nomina hec 
sünt Phitoch Bekv et Bika (Körmend H/B, Szent- 
gothárd 1). 1602: Bekö Kelemen (SzékelyOkl. V.233). 
1603 : Nicolaus Bekő (uo. 246). [Vö. CzF. Beké a.] 
[Vö. Beké.] 

BEKÖT, bé- : corapingo ; einbinden, znsammen- 
heften NySz. 1608 : Wittenbergára jönek és [a köny- 
vet] jó módgyával beköttethetik (MA. NLL 293). 1609: 
Bár kötetlen lett volna [a biblia], nálunk is szépen 
beköttethetnönk (uo. 297). 

BEL-, 1. bél (3. jel ). 

BEL, bel- : 1) intestina, viscus ; darm, gedarm, 
eingeweide NySz. (1. jel). 1357 : Nicolaum dictum 
Bokbel [a. m." bak-bél ?J (ZalaOkl. 1.574). 1527 : Car- 
nes. Beelth. Sal (OL. Nád. 49). 1530 : Kasa ad bel 
[a. m. CzF. 4. jel. ?] emi (uo. 43). 1550 : Eg tehén 
bélit (uo. 41). 11 2) pars interior ; das innere NySz. 
(3. jel.). 1135 : Monasterium sancti Mauricii de Bel 
[a. m. bél?: vö. «Bakonybél» CzF.] (Pannh. 15/Kk). 
1168 : Monasterium beati Mauricii in beel (uo. 51/N). 
1205 k. : Abbas de Bel (uo. 51/R). 1219/1222 : Ab- 
batem Demetrium de Belh (uo. 14/F). 1239: Conuen- 
tum de Beel (uo. 6/Ee). 1240 : Monasterium beati 
Mauricii de Bel (uo. 14/K). 1292 : Monasterium beati 
Mauricii de Beel (uo. 6/('). 1417 : Ladislai Tóth dicti 
de Alsomolnas/;eZ (Pannh. Hitel. 48). || 3) ejtsd : 
«bel» és «bél» : [interior; hiner]. 1231: Ibi intrat in 
Belaav. Ueniet ad orientoni ad alium Sar (OL. D. 



168). In 5eZzund que uulgo Fener dicitur (uo.). 
Eciam in Bel Zund emit quartam partém tocius 
ville quod wlgo Fener dicitur (uo.). In eodem Bel 
Zund fórum et portum super Danubium. In Kyu Zund 
Rumis cum fratre suo (uo.). 1300 : Duabus particulis 
terrarum quarum vna Kyubodun nominatur. Ad ten*am 
suam ^eZbodim vocatam (OL. D. 31192). 1325 : Pos- 
sessionum Kywzalka et ^eZzalka uocataram (OL. D. 
2325). 1347 : In fossato inter Ciuitatem Redege et 
terram Belmma (OL. D. 3927). 1355 : Laak Kylaak 
Beeüaak (Múz.). 1366: In districtu 5eeZmura (Körmend, 
II/ő, Lyndva 13). 1389 : Vnum campum SeZmezeu 
appellatum (OL. D. 7481). lungit vnum campum Bel- 
mezeu appellatum (Lelesz Met. Mármaros 13). 1422 : 
In aquam Beleér (Veszpr. 108, Tapolca 4). 1506 : 
Vtrisque Fenek alio nomine JBeeZfenek et Kysfenek 
vocatis (Körmend III/5, Belfenék 53). [Vö. borjú-, 
gyertya-bél.] 

BÉLA, Bella?: Adalbertus PPB. 1092: Hec 
sünt nomina predictarum familiarum Desee Lawa Béla 
Bedadi Kasudi (Pannh. 52/P). 1095 : Quorum nomina 
hec sünt bela bedadi kasudi zagordi zacan (uo. 
15/0o). 1221 : Quorum nomina sünt hec Cema Jlcus 
Chymoz Nymuga Bella [a. m. Béla?] (uo. 4/B). 
1282 k. : Andreas Bela et Lewenta (Kézai, 1. FontDom. 
1/2. 82). 1299/1360 : lungit 5etopatakazada (OL. D. 
1553). 1597 : Bella [vezetéknév] Orbán hele (OL. UC. 
12/42). [Vö. bélya NySz. ?] 

BELC: [albus; weiss ?]. 1211: [Udvomici] Zeuleus 
Reke Toppá Belch [olv. bele v. beles = bölcs ?] Chima 
(Pannh. 1/5). 1240 k. : Conterminales villás habent 
has Luca Bele Tauarnici Scarozlo Abram (uo. 61/8). 
1521 : Lego trés vaccas vnam coloris beleh aliam co- 
loris varii videlicet tarcha et terciam belch (Múz. 
Kállay). 

BÉLCS, 1. bölcs 

BBLCSÖ, 1. bölcső. 

BÉLEL, béri- : pelleni vei paunum vesti induco, 
subsuo ; füttern NySz. («béllel» a.). 1516 : Egh weres 
atlacz suba pegywetel Beleth (OL. D. 26367, 1. Zolnai : 
Nyelveml. 205). Maas zewld aranyas Nussal Belelh 
[suba] (uo.). 1539 : Gregorius Berletv [a. m. bélelő 
V. bérlő? vö. «bélel» alakjait, NySz.] (Múz. Kisfaludy). 
1544 : Vöttem eg bellet siueget (OL. Nád. 40). 1549 : 
Három capragh beleng eg uegh bagazyat (uo. 48). 
1550 : Belleni ualo sleyt poztot (uo. 42). 1637 : An- 
nak aytaya bellet vas sarkas, pántos parasKt záros 
fogontyus, kilinches (OL. UC. 14/43). 1638 : Egy reghi 
bellet aitaia (uo. 2/34). [Vö. megbéléL] 

BÉLÉNCS, 1. bilincs. 

BÉLÉNY, -ÖS, L bölény, -es. 

BÉLÉS : placenta, polenta, artocreas, laganum, 
artolaganus ; kuchen, brodküchlein NySz. foblate ?]. 
1400/1403 : Blasio .BeZesaldo [olv. bélösáldó ? Szám. 
így olvasta] dicto (OL. D. 1430). 1544: Vöttem tey- 
felt beleshez (OL. Nád. 42). 1550 : Egy öregh pynnya- 
tath beles swthny (uo. 48). [Vö. óstya-bélés.J 

béleskerekító'-vas, -kerekétő- : 1561 : Egi beles 
kereketho was (OL. L. III. 16. 17). 

bólésmetélő-karika : 1544 : Vöttem e^ beles 
metélő karykath (OL. Nád. 42). 

bélés-sütő : 1) [strudelpfannc ?]. 1549 : Egh beles 
swtkwih (OL. Nád. 48). || 2) [strudelbecker]. 1714: 
Bclessiitö [foglalkozásnév] (GazdtörtSzemle IX.22). 



61 



BELES— BEMOND 



BÉNA— BENEDEK 



62 



BÉLÉS, 1. béllés. 

-BÉLI, képző : [in etwas befindlich]. 1506 : Que- 
dam fenilia Moczarreth Nagreth et MazevfbclkGth 
vocata (Lelesz Prot. L26). 1544 : Uöttem az koíiha 
koczi béli louaknak (OL. Nád. 40). Az szent istuan 
tornabeli síposoknak attam úolczuan pénzt (uo.). 1589 : 
Az söytöry msijorbeUeknek zabasok wagyon ételekre 
(uo.). 

BÉLICA?: 1570: Vnum animál belycza vocatum 
(OL. UC. 53/14). [Vö. belice MTsz. ?] 

BELJEBB, bellyebb : interíus ; weiter hinein 
NySz. 1544 : Belleb nőttek az tengelt (OL. Nád. 40). 

BELLA, 1. Béla. 

BÉLLÉR ? 1. böllér. 

BÉLLÉS, bélés, vö. mente-béllés. 

BÉLLETLEN: non subsutus; nngefüttert NySz. 
1595 : Két fosztánt [küldtem], egyik gyermeknek való, 
másik nagy, az bélctlen, kék (SzékelyOkl. V.160). 

BELŐL, belőll : ex interiore parte ; von innen 
NySz. (la. jel.). 1648 : Egy beleöli tüzeleö veres 
kályhás kemencze (OL. UC. 10/63). 

BELSÉ, 1. belső. 

BELSŐ^ belsé : internus, interior, intrarius, peui- 
tus ; innerlicli, inwendig NySz. (1. jel.) 1317/1407 : 
Ad riuulum ^eZsepatak vocatum (OL. D. 1894). 1379 : 
Ad latus vnius campi 5eZsemezey (Lelesz Met. Ugoosa 
25). 1411 : Possessionum Hegyes et Belseivh vocatarum 
(Múz.). 1454 : Silue BeZseit'hassas Kezepsewhassas 
Kylsewhassas (OL. D. 14844). 1470 : Prefata vinea 
Belsezelew (Veszpr. 11, Merenye). 1485 : Silve Belseiv- 
hassas (KárolyiOkl. 11.521). 

belső-vár : [arx interior ; die innere burg]. ^1549 : 
Az belső varban az abrakos pjiiclieben wr zóleyn 
termet borok vannak (OL. Nád. 41). 1566 : Az belső 
ivarban az boltok alath egy gémeiben wagyon bwza 
lyzth cub. LXXm (uo. 49). 

BÉLYEG, bílig, bílyég, bilyög : signaculum, 
stigma, character, ' signum, vestigium ; kennzeichen, 
merkmal NySz. 1263 : Per officiales nostros scilicet 
magistrum Petrum dictum biluk Curie nostre dispen- 
satorem (MonStrig. L496). 1436 : Decem septem Equos 
equaciales ipsius exponentis cum ipsorum cauteriis 
wlgo Bylegh consignassent potencia mediante (Lelesz 
Acta 53/4). 1597 : Peoczetes bilig az vr neue raita 
(OL. UC. 101/3). 

bélyeg- vas: tudicula, cauterium; brenneisen NySz. 
1587 : Byligh was (OL. UC. 12/42). 

BÉLTÉGZŐ-VAS, bélyegező- ; tudicula, cau- 
terium ; brenneisen NySz. 1638 : Beliegezö vas (OL. 
UC. 2/34). 

BEMÉGY, bó-: íneo, Intro, introeo [stb.] ; hinein- 
gehen, eintreten NySz. («bemén» 1. jel. a.). 1474 : 
Dixit eciam eidem vxori mee Intra vnde pessima 
domina testiculos habens wlgo menibc vnnath gonoz 
monias new (Múz.). 

BEMESZEL, bé-: incrusto, calce obduco, dealbo; 
einweissen, tünchen NySz. 1769 : Megvallyuk azt, hogy 
nem akkori irás, mikori a meszelés. Mert bémeszelte- 
tett a Templom ezelőtt tiz esztendőkkel, bémeszelte- 
tett az irás is (CanonVisit. 204). 

BEMOND, bé- : insusurro, indico, prodo, aviso ; 



angeben, anzeigen, verraten NySz. [ansagen]. 1943: 
Az bányászokat és azoknak huttmányát előlhivatván, 
megesküdtessék, hogy mindenekre, az kikre kórdet- 
tetnek, igazán megfelelnek és conscientiose bemond- 
ják (GazdtörtSzemle VL117). 

BÉNA : mutilus, mancus, claudus, delumbis, de- 
bilis ; verstümmelt, krüppel, lahm NySz. 1095 ; Ekyldi 
Luadi Béna [szn., a. m. béna?]. Sol (Pannh. 15/0o.). 
1240 k. : Hec sünt nomina pelliparorum de eodem 
predio Hetes Sereda Hegud Béna Repud (uo. 61/8). 
1449 : Benedicti Béna (Lelesz Acta 61/62). 

BENC ? 1. Bence. 

BENCE, Benc? Bencenc: Vincentius PPB. 
[Benedictus ?]. 1211 : Hü sünt vdornici Ono Bohceu 
Bencheu [olv. Benchen?] Huuus Quiba (Pannh. Tih. 
1/5). Lsti sünt agricole Hozuga Bench [a. m. Bence ?] 
Kesseh Chomos (uo.). Hü sünt uinitores Zeke Benche 
Mortun Tompa (uo.). Vdornici de Mortus hü sünt 
Vosod Bense [a. m. Bence ?[ Hoda Erizeu (uo.). [Udvor- 
rüci] sünt isti Edse Zenteu Bense Vued (uo.). 1217 : 
In Poloznuc trés mansiones ciuilium de Zulgageur 
Benz [olv. Benc? a. m. Bence?] Paul Ergut nomi- 
lübus (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1299 : Comes Petrus, 
fiüus Benchench (MonStrig. 11474). Magister Petrus, 
filius Benche (uo. n.475). 1400 : Benche Kereztes 
dicto (ZichyOkm. V.181). 1408 : Benche dictum Vuel 
(ZalaOkl. 11.341). [Vö. PPB. Vincentius a. és Nyr. 
XXVH. XXVm. k.]. [Vö. Bene, Benedek.] 

BENCENC, 1. Bence. 

BENDO : epigastrion ; schmeerbauch NySz. («böndö» 
a.) 1434 : Insiüa Bendew [a. m. bendő ?] vocata. (Hazai- 
Okm. 11.254). 1436: Insula magna Bendwelefhwalo- 
zygeth appellata (OL. D. 12907). 1478 : Stephanus 
Bendeto (uo. 18145). 

BENDŐS?: [bauchig? vielfrass?]. 1422: Deme- 
trius' dictus Bendus [a. m. bendös? Szám. igy olvasta] 
(OL. D. 11283). [Vö. MTsz.] 

BENE : Benedictus PPB. 1135 : Jobagiones quorum 
nomina sünt hec Egud Sulc pua Jsac Jacob Bcne 
(Pannh. 15/Kk). 1211 : Isti sünt qui parant scuteUas 
scilicet Priba Beneduc Vosud Bene (Pannh. Tih. 1/5). 
Vdornici de Mortus hü sünt Buhteh Thedeh Zenteh 
Beneh [a. m. Bene ?] (uo.). 1240 k. : Quorum nomina 
sünt hec Copo Bene Ceke (Pannh. 61 8). In predio 
Tepey hec sünt nomina Jobagionum Musun Bene 
Stephan Colondus (uo.). In villa Megér sünt equestres 
seruientes Bene Zoboz (uo.). 1275 : Peruenitur ad 
Siluam Smaragdi iíenedubraya uocatam a parte fluuü 
Zaua (Múz. TörtTárs. 4). 1602 : Bene Miklós (Székely- 
Okl. V.195). [Vö. Benedek.] 

BENEDEK, Benedik, Benedök : Benedictus 
PPB. 1095 : Quorum hec sünt nomina Benedic Beidi 
Lakoti Helezes Pecudi Sella Geiu-i (Pannh. 15/0o). 
1211 : Isti sünt qui parant scutellas scilicet Priba 
Beneduc Vosud Bene (Pannh. Tih. 1/5). In mlla Fyred 
hü sünt exequiales Beneduc Chenkeu Juke (uo.). Isti 
sünt serui Sicus Zesun Beneduc Cusid (uo.). 1227 : 
Scereda Pentech Heus Beneduc (OL. D. 133). Quorum 
nomina hec sünt videlicet Vnaka Beneduc Cholov 
(Veszpr. 9, Kál). 1240 k. : Hec sünt nomina carpen- 
tariorum de eodem predio Guzu Erens Zallas Beneduc 
(Pannh. 61/8). 1283 : Duos laco.s piscine Sceleueyze 
et Benedukueyze uocatas (OL. D. 1157). 1312/1315 : 
Possessiones Galusfolua et Bokí'ya Benedukíolna, (uo. 
33568). 1357 : Ad quendam foiieam Bcncdicvermc 
uocatam (Akad. 3). 1372 : Tekehaza alio nomina 
Bcnedukhaz-d (Múz.). 1382 : In possessione Zenth- 
benedekkala vocata (Veszpr. 106, Szentbenedekalja 1). 



63 



BENEDIK— BÉRC 



BÉRC 



64 



1385 : Possessionibus Zoníhbencdugkalya et Toty 
vocatis (Pannh. Tih. 5/5) 1416 : Molnaruag-a.sa Lado- 
lueruagasa Benedekuagasa. (OL. D. 10440). 1453 : A 
quodam nemore Benedckgyakra vocato (iio. 27891). 
1463: In possessione Zenth&enef/eM-alyavocata (Veszpr. 
106, Szentbenedekalja 4). 1484 : Ladislai BenedeMy 
(VeszipT. 4, Csopak). 1500-10?: Pays larto Benedik 
Nagy Benedik (QuellKronstadt III.3). [Vö. Bánk, 
Bedő? Bsne, Benk, Benke, Benkő.] 

BENEDIZ, 1. Benedek. 

BENEDÖK, 1. Benedek. 

BENK: [Benedictus ?]. 1348: Blasii íilii Benk 
[2-szer] (AujouOkm. V.210-211). [Yö. Benke, Benkő.] 

BENKE : Benedictus PPB. 1231 : Benke de Bar- 
sunus (Pannh. 52/Ooo). 1240 k. : Hec sünt nomina 
pistorum in eodem predio Latamas Benke Kvcun 
(uo. 61/8). 1265 : Prope Be7ike erestewene (OL. D. 
595). 1602 : Benke István (SzékelyOkl. V.188). [Vö. 
Benk, Benkő.) 

BENKŐ : Benedictus PPB. 1601 : Benkő István 
(SzékelyOkl. V.172). [Vö. Benk, Benke.] 

1. BÉR, vö. erdő-, fű-, háló-, ház-, makk-, 
szekér-bér. 

2. BÉR, 1. hőr. 

3. BSR: [panicum; heidckorn ?]. 1569: Pulmenti 
ex milio becr (OL. L. 111.164). [Vö. bor-köles NySz. ? ; 
tót bér «mobar».] 

BERAK, bé- : impono ; hineinlegen NySz. (1. jel.) 
1636: A Szynaiak is egy darab rétet kaszainak, gyűj- 
tőnek és beraknak (GazdtörtSzemle 1.269). 

BERBÉCS : vervex ; hammel, schöps NySz. 1423 : 
Jacobo Berbech (Lelesz Acta 43/81). 1598 : Duos 
berbeez castratos (OL. UC. 36/34). 1637: Meddeö 
keczke Eöregh csap. Eöregh berbeez (uo. 14/43). Ta- 
vali berbeez (uo.). 

berbécs-bőr: [pellis vcrvecina; hammelfelll. 1637: 
Bcrbeezy bcör (OL. UC. 14'43i. 1692: Kádárnak búza 
cub. 6. berbécsbőr nr. 9 (GazdtörtSzemle VI.181). 

BÉRBÉNCE, börbence: pLxis, thecula, vas- 
culum: büchse, fasschen NySz. (1. jel.'. 1638 : Vagion 
eget boros Beőrbencze No. 8 (OL. UC. 2/34). Ber- 
bencze (uo.\ [Vö. ecetes-bérbénce.] 

BERBENCES : [qui vasculum, theculam habét 
vei facit ; der büchsen, fasschen hat oder verfertigt]. 
1422: Benedicto Berbenehes (OL. D. 11263). 1433: 
Georgio Berbenehes (uo. 12527). 

: BÉRC, bílc? bírc : clivus, jugum montis ; berg- 
spitze, gipfcl des berges NySz. (1. jel.) [mons, monti- 
culus ; berg, kleiner bergj. 1214 : Ad montem qui 
uulgo dicitur bercii (Körmend II/8, Ederich 72). 
1216/1230 : Inde transiens Bereh (OL. D. 79 1. 1227 : 
Ad unum montem que in hungarico Nerges bereh 
nf)rainatiir (uo. 134). Ad unum monticulum qui wlga- 
riter ogogovs Be)rh uoeatur (uo.). 1227/1400 : Ad 
vnum monticulum qui wlgo Agyagwsbereh vocaretur 
(uo. 280). 1228 1357 : In iuontem qui vocatur Cu%bcrrh 
(HazaiOkm. VI.22, 23). 1232/1248 : A parte orientis sub 
feneaberch (Wenzel VI. 513). 1234: Por qucndam cliuium 
qui uulgo Cneaberc appellatnr (uo. Vi. 558). 12381292: 
Versus siluam super Becrch qui dicitur Zuhodol (OL. 
D. 30354). 1252 : Inde ascendit super vnum Bereh 
(uo. 369). Uenit ad vnum J5m7í. (MonStrig. 1.391). 
1253 : Usque ad summitates montium que Be^xh 



uocantur (Múz. Forgách). 1254 : Inde ascendit in 
bereh lapideum (Múz.). 1256 : Deinde ascendit ad 
unum Bereh qui uulgo eregeteidiyg uoeatur (Pannh. 
10/G). Protenditur ad unum Bereh qui uulgo Humu- 
rozou dicitur (uo.). In quodam monte qui wlgariter 
Bereh nímcupatur (Pannh. 5/K). Inde descendit ad 
unum Bereh qui urdgo dicitur Humuroteteu (uo. 10/G). 
In supercilio monticuli wlgariter Beereh dicti (OL. D. 
432). 1258 : Ad locum qui dicitur Kuzep&erc/i (uo. 
4G7). 1259 : Uersus meridiem in quodam bereh (uo. 
33714/. 1262 : In montem Nergesbereh vocatum (Mon- 
Strig. 1.472). Tendens in montem qui uulgo dicitur 
bereh (OL. D. 528). 1265 : Usque ad finem cuiusdam 
Byrch qui uoeatur Buckulese (uo. 595). Deinde uer- 
titur super Golombuk Berehy (uo.). luxta uiam super 
Byrch Saturhygy (uo.). 1268 : Ad vnum Bereh Gezte- 
neberche vocatum (uo. 32237). 1269 : Venit in Byreh 
vbi est méta (Múz. Bethlen). 1270/1387 : Unum berxh 
Darabheg dictum (HazaiOkm. VIII.131). 1279: Per 
eandem viam ascendit ad Bereh (Múz. Jankowich!. 
1283 : Montis Bereh mügariter uocati (OL. D. 1167). 
1285 : Ad collem bereh vocatum (HazaiOkm. VIII.242). 
1287 : Currit in quoddam Kuzberch dicto (Múz. Justh). 
1293 : Ad unum montem siue unum bereh (Wenzel 
X.119). 1294 : luxta viam Berchut dictam (Veszpr. 
107, Mochola 1). 1295: Peruenit in quoddam bereh 
Watulozoutu uocata (OL. D. 1413). 1296 : Ascendendo 
per Kyzepbirch (SzékelyOkl. V.l) Per eundem Birch 
perveniet ad unum collem magnum (uo.). 1297 : Deinde 
per Or ipsius Bereh dii-ecte descendendo (uo. 28710). 
Eundo per monticulum siue aggerem Beyreh dictum 
(Múz. Justh). 1299 : Uadit per bei-eh cuiusdam montis 
(Wenzel V. 228), 1303 : Tendit ad vnum kuzbei-eh 
(SzékelyOkl. III.5). 1310 : Ad vnum uerticem montis 
wlgariter Bereh dictum (Pannh. 20/G). 1314 : Sub or 
vnius parui Bereh Zakaduth vocato (OL. D. 28715). 
1319 : In eodem Bereh descendendo uadit in Kechke- 
hath (Körmend, Sebesiana 2/3). 1323 : Ascendit super 
quendam Bereh (Múz. Hanvay). Et per idem Bereh 
Circuit caput Harj^Dan few vocatum (uo.) 1323/1330 : 
Peruenit ad Bereh qui Dubraí^erc/í nominatur (Körmend, 
Sebesiana 2/8). Directe ascendit ad Kuzberch (uo.). 
1324/1363 : Ascendendo ad quoddam Bereh (Múz. 
Kende). 1327 : Ad vnum Bereh Sumusmal dictum 
(OL. D. 2470). Per verticem montis quod wlgo Bereh 
dicitur (uo. 2418). 1329 : In eadem Beereh ascendit 
(Veszpr. 2, Ábrahám). In uno beere Akazto beerc 
vocato (AnjouOkm. 11.399). Ad beere Dubrahegese 
(uo. 11.400). 1329/1417 : Per idem Byreh ad Akazthofa 
Berehy (OL. D. 28723). Per idem Beercz ad Akazto- 
íaberezy (uo. 37277). 1333 : In monte qui Byleh [igy ? 
a. m. bérc?] vocatur (Körmend II/2, Narda 17). Super 
vertice montis que wlgariter Bereh vocatur (uo.). 1334: 
Montem Kwzberch nuncupatum (OL. D. 30369). Montem 
Kurtuilusöerc/i nuncupatum (uo.). 1338 : In loco Megges- 
maalberchy dicto (uo. 31086). 1341 : A quodam monte 
ecclesie eghazberey vocato (uo. 30640). Latus Wlues- 
bereh (AnjouOkm. IV.152i. 1343 : Ad altiorem Bereh 
peruenientes qui dicitur Ingoberekbercheorra (OL. D. 
28726). 1346 : Veniret ad vnum beereh Ivanus auosa 
vocatum (Múz. Dancs). 1347: Ad monticulum beereh vo- 
catum (ZalaOkl. 1.468). 1348 : Descendendo per Kuzep- 
byrch supra vnam vallem (OL. D. 30383). Ascendit ad 
vnum montem Elusbereh nominatum (uo.). 1351 : Unum 
bereh seu haat (SoprOkl. 1.233). In quodam bereh secus 
viam Zauuzut vocatam (OL. ü. 4197). 1352 : In quodam 
monticulo Bereh wlgariter dicto (uo. 4272). 1355/1423 : 
Ad alium Beereh Temeráccbereh dictum (Múz.). 1356 : 
Ascenderet ad quoddam Be?rh Zyhiasberch dictum 
(uo.). 1363 : Viam Berchuih vocatam (uo.). Ascendit 
ad quoddam Be7-ch wlgo Kusbereh nominatum (Körmend, 
Heim 186). In eodem Bereh currit ad quendam locum 
Petermagala vocatum (Múz. Kállay). 1364/1367 : Ad 
Monticulum Éles Bereh vocatum (OL. D. 30682). Ad 



65 



BÉRE— BEREK 



BEREK 



66 



imum montem Berch uocatum (uo.)- 1365 : Ad quod- 
dam Beerch ascendendo (OL. TÜ. 18/15). 1366 ; Venis- 
sent declinando iufra Kwzberch vocatiun (OL. D. 
28742). Ad imum Montem virgultosum que mons 
vocatiir Zupur&erc/t (uó. 30691). 1368 : Viam Berchuíh 
vocatam superius villám Hydegkuth tendentem (Múz. 
Kapy). 1369 : Quodam monticulo wlgo Kysberch dicto 
(OL. D. 30701). 1373: Iiixta fluvium Orehwa de Kezep- 
berch fluentem (SztárayOkl. L400). 1377 : Vnam metam 
terream in monte Kiizepberch Cunmlatam (Körmend II/l, 
Alber 6). 1379 : Ad vnum colliculum wlgo Kysberch dic- 
tum (Múz. Kállay). Tendendo per idem Berch ía vno loco 
Bábolna naka nominato. Ad predictum Bábolna ascen- 
dendo (Múz Mednyánszky). 1381 1413: Ascendit in mon- 
tem Kezberch (Múz Kállay). 1383 : Super quendam lon- 
gum montem Kuzberch dictum (Lelesz Met. Mánnaros 5). 
1390 : In vertice montis Noghfcerc/í appellati (uo. 41). 
Currit ad montem Kezberch vocatum (uo.). 1392 : 
Ascendendo in cacumine eiusdem Berch ,uo. 28769). 
In acie eiusdem montis Byborus&erc/i vocati (uo.). 
1398 : Super Berch kysnyarlew vocatum (uo. 28945). 
1405 : Ascendit in montem Kezberch vocatum (Lelesz 
Met. Ung 9). 1408 : Ad cacumen montis Nerges6erc/i 
(Múz.). 1411 : Transiendo per vnum Kwzberch (Lelesz 
Met. Mármaros 18). 1412 : Transeimdo sub quodam 
haraztos bercz (Múz.) 1413 : Venissent ad alium Bercz 
wlgo Reg}i;oronliel vocatum (Múz. Motesiczky). 1414 : 
Quendam montem Kuzep&ercA alio nomine Jawomak- 
hegye appellatum (OL. D. 10268). 1424 : Venissent ad 
quoddam Beerch wlgo homok nuncupatum (Lelesz Met. 
Szabolcs 36). 1430 k. : Ipsius montis Ingobereg&erc/íe 
(OL. D. 28815). 1435 : In quodam Berch seu monticulo 
(Múz. Kállay). 1446 : Dehinc ascendendo ad aliud 
Bercz Mosotbercz appellatam (Múz. Rhédey). 1448 : 
In ascensu cuiusdam montis wlgo Zeenheghetew Bercz 
vocati (OL. D. 36391). 1452: Ad vnum montem Hegyes- 
hegh vocatum qui mons in fine Kwrwsbercz situs est 
(uo. 31146). 1463 : Venissent ad vnum Kewzberch 
(Lelesz Prot. IV.llO). 1473 : In quodam Rubeto Pjti- 
czeshegyefterc^e (Lelesz Acta 84/10). 1478 : Ascendis- 
sent ad montem extensum in cujus culmine sew 
cacumine wlgo Bercz appellato (OL. D. 658). 1479 : 
In loco qui dicitur 5erc2aUyaCzomogafolyasa incepis- 
sent (Múz.). 1487 : Descendissent ad vnum Beercz 
(OL. D. 37066). 1492 : Per quoddam Bercz Zarraztho- 
bercze (HazaiOkl. 444). 1521 : Super Beercz Felehalom- 
hatha nominato (OL. D. 23504). 

bérc-orr : [felsenspitze]. 1338 ; In capite cuiusdam 
promontorii wlgo Berchor (OL. D. 3201). 1343 : Ad 
altiorem Berch peruenientes qui dicitur Ingoberek- 
bercheorra (uo. 28726). De ipso autem or Ingoberek- 
bercheorra (uo.). 1415 : Ad altiorem montem Ingo- 
heTegberczchora dictum (uo. 28795) 

BÉRE ? : 1095 : Inde ad locum nbi martinus in- 
cendit aratrum bére iudicis (Pannh. 15/'0o). [A. m. bére 
MTez. ?J 

BERECK, Böröck: [Briccius]. 1354: Possessio- 
nis Zenthbcrcchk vocate (Veszpr. 106, Bereck 1). 1569 : 
Bercczk Máthé (SzékelyOkl. V.87). Bereczk Bálás (uo.). 
1584 : Böröczk Marton (0I-. UC. 56/33). [Vö. Beretzki 
PPB. «Briccius» a.] 

BEREK, berk, berök : nemus, saltus, lucus, 
virgultum ; hain, gebüsch NySz. 1193 : Inde ad Sag 
berk [hn.| (OL. D. 27). 1203/1254 : Ponitur quoquc 
in Kerecbberuk [így ?] in loco qui dicitur Nayrscig 
(Veszpr. 11, Merenye). In loco qui uulgo dicitur Beruc- 
scig (uo.). 1206 : >rocedit iuxta berech (OL. D. 45). 
1211: Protenditur usque ad jBerwczegu (Pannh. 37/1). 
1214 : Protenditur usque ad Berugscug (uo. 41/F). 
1223 : Protenditiu- usque ad beregsceg (uo. 1/Z). 1231 : 
Ad locum qui uocatur Chasma Berke (OL. D. 168). 

Magyar Oklevél-Szótár. 



1231 1397 : Iuxta aquam Berekzow (uo. 174). 1243/1354 : 
Inde descendendo ad Ryppam Zeuleunberuk (uo. 260). 
1252 : Inde tendens in eadem parte ad vnum Beruk 
wenith ad abietem magnam (uo. 369). Et inde super 
eodem Berek tendens (uo ). Et inde in eodem Beruk de- 
scendens (uo.). 1258/1334 : Ad Ryppam Scelnsberuk 
que kara dicitur (HazaiOkm. Vn.78). 1259 : Cum silua 
Zosiberke nuncupata (OL. D. 33714). 1265 : In nemore 
quod Beruk dicitur (MonStrig. 1.529). 1269 : Silue 
Sumberuk vocate (Veszpr. 107, Nivig 3, 1. ZalaOkl. 
1.54). 1280 : Ad siluam Yyzesberek nuncupatam 
(Wenzel XII.318). 1289/1291: WylagusierM/fc, hn. (OL. 
D. 1244). 1291 : Quoddam nemus nomine Gyruiiberek 
(uo. 1332). 1293 : Ad quoddam rubetum somberek 
vocatum (Wenzel X.132). 1299 : Iuxta nemus Kyws- 
berek dictum (Veszpr. Regn. A/3, 1. Wenzel V.240 és 
HazaiOkm. VI. 450). Vnum virgultum Fywsberek wlga- 
riter nuncupatum (Wenzel V.240). 1299/1300 : Cur- 
ritur iuxta nemus Kywsberek dictum (Veszpr. 1, Arky^- 
banaziu'chuk). 1304 : Uadit ad caput ipsius fluuii 
Berekíeu uocatum (OL. D. 1672). 1309/1342: Quod- 
dam nemus eorum Tekeberke vocatum (uo. 1731). 
1320 : Siluam Mesterbcrkij dictam (OL. D. 1990, 1. 
AnjouOkm. 1.552). Vnam siluam l^ekiűberky dictam 
(OL. D. 1990). Protenditur uersus monyorusberek (Múz. 
Hanvay, 1. AnjouOkm. 1.561). 1323 : Vnum iuger in 
loco Bytkeberke dicto (Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 
1326/1331 : Ad siluam Tyukzou&er?tc7í uocatam (OL. 
D. 31071). 1327 : Directe ad Zyluasberuk (uo. 2418). 
1329 : Quoddam Nemus wlgariter Beruk uocatum 
(Múz. Nagy Imre). 1334 : Quoddam Nemus Silberuk 
uocatum (OL. D. 2864). 1337 : Uersus occidentem 
per Nemus Owosberuk uocatum (Múz.). 1339 : Ad 
íluuium Sar et Nemus Hodlyuk&ereA:e dictum (Lelesz 
Met.Szatmár 30). Viragus&er^, hn. (AnjouOkm. 111.564). 
1343 : Abhinc vádit ad Gyosberuk (Körm. III/2, Sere- 
gélyes 104). Ad altiorem Berch peruenientes qui dici- 
tur Ingo&ere^bercheorra (OL. D. 28726). De ipso autem 
or IngoöereA;bercheorra (uo.). 1344 : Nemus prunarimi 
Zyluabcrek vulgariter dictarum (ZalaOkl. 1.417). Nemus 
quod vulgo berek vocatur (AnjouOkm. IV.478). Ad 
vnum magnum nemus quod vlgo Berek nominatur 
(Múz.). Intrat nemusculum Felberuk nominatiun (uo.). 
Descendit in vallem Kysberukwexűge dictam (uo.). 
1351 : Possessionis Zaraz be7-ek vocate (Slüz. Kapy). 
1353 : Vsque nemus Gyumuchkuz6erA;e (Múz.). 1355 : 
Locum paludosum Hatarberegh vocatum (ZichyOkm. 
11.541). 1357 : Nemoris Eleuberuk dicti (uo. III.55). 
1361 : Quoddam rubetum Zyluas&end- dictum (OL. D. 
5350). 1364 : In fine cuiusdam nemoris wlgariter 
Uuzyaberek uocati (Múz ). 1371 : Beche de Wylagus- 
berk (Múz. Bethlen). 1372-1400 : Nemus Zagyuaberk 
vocatum (OL. D. 6038). 1378 : Possessionem Zeuleus 
alio nomine Viragus&er^• (Múz.). 1381 : Quoddam nemus 
Ahranberke vocatum (uo.). 1381/1413 : In nemore Eger- 
berek vocato (Múz. Kállay). 1383 : Peruenit ad Mono- 
rosberkc (Múz.). Transeundo ad Zohosberke vocatum 
(uo.). 1386 : Duo Jugera in loco Sere^-alia (Veszpr. 
14, Szentkirályszabadja). Cuiusdam nemoris wlgariter 
Berk dicti (uo.). 1394 : Quoddam pratiun in loco Berek- 
kwz vocato (Veszpr. 11, Márkó). In nemore Halagus- 
berek nominato (Múz.). 1399 1406 : Vnum virgultum 
alias Berk (Akad. 6). 1400 : Virgulti prunorum 
Zyluaberek dicti (OL. D. 8575). 1408 : Vnam siluam 
Monyorosöe/eA: vocatam (uo. 28773). 1415 : Ad altio- 
rem montem Ingo&ere^berczehora dictum (uo. 28795). 
Ad possessionem eorum Tyzta&ereA; vocatam (Lelesz 
Acta 35/50). 1419 : Nemus Zylberek appeUatum (Forrás?). 
1422 : ínter Kysöere/c et kezeb&ere^ (Múz). Cum terris 
jBere^-allvafelde et Homoklab vocatis (uo.). Térre Berek- 
allyafelde et Homoklab (uo.). 1424/1498: In loco 
Fekethe Berek melleke (OL. D. 12800). 1430 : Quan- 
dam Siluam Nucum Dyosberek vocatam (Lelesz Acta 
49/14). Quandam Siluam Nucum Dyosberek vocatas 



67 



BEREKÉNYE— BERETTYÓ 



BERETVA— BERKENYE 



68 



[így] (Máz. Kállay). Venissent ad quendam locum vimi- 
nosum Kerek&ere/calya nominatum (ííúz. Bethlen). Per 
transitum cuiusdam Silue Hozyu&ereA; vocate (Lelesz 
Acta 49/22). 1430 k. ; Ipsius montis Ingo&ere^berclie 
(OL. D. 28815). 1431 : Rubetum Altal&ereA; vocatum 
(KárolyiOkl. II.14Ü). Johannis de Viragws&erA; (Múz. 
Békássy). 1435 : Ad quoddam rubetum Kwrthueles- 
berek (Lelesz Met. Bereg 54). 1446 : Tria [jugera] verő 
in loco Weresbalas&erA;e (Veszpr. 14. Szentkirálysza- 
badja). 1447 : Silue seu rubeti Wagothberek vocate 
(OL. D. 36391). 1451 : Penes Basberky (uo. 14498). 
1457 : Supra Siluam Facyan&ereA; (uo. 15186). 1460 : 
luxta quoddam Nemus Kjsberek vocatiim (Veszpr. 12, 
Nagypécsöl). 1463 : Quatuor in loco Sarusberek (Kör- 
mend II/8, Felsőőr 2). Siluarum Mezes Berekíel vo- 
catanim (OL. D. 15837). 1466 : Nemoris Chomberke 
vocati (Veszpr. 10, Gyulakeszi). 1468 : Ad quoddam 
nemus Orberek vocatum (Múz.). 1475 : Vsque Nemus 
Thyztha&ere^ vocatum (Lelesz Met. Bereg 30). 1487 : 
Nemore Vagoth Berek nuncupato (SzókelyOkl. V.29). 
1505 : Possessionem Weragosberek (Múz.). 1519 : 
FeniHa Elew.BereA; Méhes (Lelesz Prot. V.37a). 

berek-erdő : [silva virgulta, lucus ; buschwald ?]. 
1477 : Quandam siluam Berekerdew vocatam (Múz. 
Forgách). 

berék-jó, 1. Berettyó. 

BEREKÉNYE, L berkenye. 

BEREKINYA, 1. berkenye. 

BEREKNYE, 1. berkenye. 

BEREKÖNYE, 1. berkenye. 

BÉREL ? : conduco, pretio conduco ; dingen, mieten 
NySz. 1539 : Gregorius Berlew [«bérel» v. «bélel» 
igeneve ?] (Múz. Kisfaludy). 

BÉRÉNA, 1. borona. 

BÉRÉNZA, L bronza. 

BÉRES : a) mercenarius ; gedungen ; b) conductor ; 
mieter ; c) mercenarius ; mietling ; d) semis boarius ; 
ochsenkneeht NySz. 1387 : Johannem dictum Béres 
famUiarem ipsorum (Forrás ?). 1459 : Mathiam Bercs 
(OL. D. 15328). 1477 : Thome Béres (Múz. Kállay). 
1483 : Anthonio Béres (Múz. Forgách). 1507 : Mathias 
Béres (Múz. Kállay). 1524 : Johanne Béres (Múz. 
Forgách). 1588 : Az Bó'rössöknek [így ? olv. bérös- 
söknek. a. m béreseknek ?] es Zekenvezetöknek (OL. 
Nád. 4Í). 1602: Béres Mátj^ás ,(SzékeIyOkl. V.228). 
Béres Balázs (uo. 290). 1754 : Én császár béresének 
[a. m. zsoldos, zsoldos katona] állottam a háborúba 
(Debr.Tk.). 1699 : A béres vagy pénzes földeket senki 
másnak kilenczedéböl, se pénzen el ne adgya, hanem 
maga éllye (GazdtörtSzemle IX.6). [Vö. NySz.] [Vö. 
kis-béres.] 

béres-pénz : 1525 : Tam jobagiones quam in- 
quilini annuatim tenentur soluere quod Béres pcnz 
dicitur (OL. D. 37ÜÜ0). 

BERÉTRA, biretrura, brétra: mitra, capitium, 
cidaris ; haube, raütze, priesterhut NySz. 1561 : Pilei 
sericei viles wlgo Biretrum (OL. L. ÍII.16. 17). 1581 : 
Pozthobol chinalt bretrak (uo.). Egi fekete barson 
bretra (uo. '. 

BERETTYÓ, berék-jó, berök-jó : [folyónév]. 
1300 : luxta Berukyou (Múz. Neuhoffer). 1346 : Vltra 
ipsum fluuium Berykyoiv (Körmend II/4, Bogus 59). 
1360 : luxta fluuium Berekyou (Múz.). 1435 : Ad 



fluuium Berekyo (OL. D. 30434). 1449 : A parte fluvii 
Berektjo (KárolyiOkl. n.271). 

BERETVA, borotva : novacula ; rasiennesser 
NySz. 1442 : Georgii BorotJma (OL. D. 35578). 1517 : 
Nicolaus Borothtva (Múz.). 1528 : Vnum wlgo borothiva 
(OL. Nád. 48). 

bérétva-kő : cos olearis NySz. [schleifstein für 
rasiennesser]. 1560 : Heth beretwa he (OL. Nád. 49). 

BÉRÉTVÁS, borotvás : [novaculam habens ; 
rasiennesser habend]. 1468 : Johannes Borotwas (Múz. 
Kállay). 1485 : Anthonius Borothwas (Veszpr. 11, 
Merenye). 1518 : PhUippo Borothwas (OL. D. 23029). 

BÉRGAM : «Perkan, Berkan, species panni ; teve- 
szörszövet, perkál, félpatj'olat ; Camelot» Bartal. 1503 : 
Emi quatuor petias de bergam de rubeo panno pro 
fl. 84 (Századok VL368). 

BERHE : subligaculum, perizoma, subligar; halb- 
hosen, unterhosen, reithosen, schurtz NySz. 1545 : 
Uött lu-am eg berket (OL. Nád. 42). 

BÉRHES? : [qui subligar habét ; mit unterhosen]. 
1358 : Michael dictus Berkes [a. m. berhés ?] (Veszpr. 
107, Köveskál 7). 1466: Stephano Berkes (OL. D. 
16323). 

BERK, 1. berek. 

BERKE-GYAPJÚ : [lana ; wolle]. 1689 : Vévén 
kegyelmed azért ez commissiónkat, számunkra vétes- 
sen posztónak való Berke gyapjtU cent. no. 10 v. 
tíz mázsát (Apaífy Mihály levelében Apor Istvánhoz, 
az Akad.-tól az OL.-nak átengedett egyik oklevélből, 
Tagányi Károly közlése, mai helyesírással). [Vö. berke- 
bárány BM.] [Vö. birge, birka.] 

BERKENYE, berekenye, berekinya,berek- 
nye, berekönye, berkinya, berkinye, breke- 
nye, brekinye, brokinya : sorbum ; sperber NySz. 
[sorbus ; sperberbaum]. 1055 : Deinde ultra fyzeg ad 
brokinax%a (Pannh. TÍh. 1/1). 1259 : Ad quandam ar- 
borem berekune (OL. D. 33714. 1264 : Arborem berecne 
cruce signatam (Wenzel Vin.108). 1265 : Sub una 
arbore que Berekune uocitatur in hungarico (Múz., 1. 
Wenzel JIL126). 1268 : Descendendo transit Brekene 
potoka (Múz. Balassa). 1274 : Sub arbore Brekyne 
(OL. D. 866). Descendit ad finem cuiusdam prati 
Berkyne vocati (Múz. Forgách). 1279 : Ascendit per 
aliud minus pótok super arborem Berekenye iMúz. 
Bossányi). 1280 : Ad quandam arborem Berekene 
(OL. D. 33730). 1283: Arborem Berekene (Kubinyi : 
MTörtEml. L131). 1284 : Ad quandam arborem Bere- 
kene uocatam (OL. D. 35838). 1299 : Peruenit vnam 
[igy] arborem Berekyna (Múz.). 1337 : Ad arborem 
Berkina (OL. D. 33582). 1339 : Ad quandam arborem 
Berkene vocatam (Veszpr. 2, Sárberény). 1386 : In 
loco Berkene appellato vnum Juger (Veszpr. 14. 
Szentkirályszabadja). 1511/1517 : In promontorio Ber- 
/;e«emaal vnam vineam (Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 
1512: In loco Berycknyemal [igy?] appellato (Veszpr. 
4, Fölsöörs). 1558 : Azw berkyne Azw cheresne Azw 
barazk (OL. Nád. 49). 1587 : Berkenye ^s azzw zjdwa 
(OL. UC. 12/42) [Vö. vad-berkenye.] 

berkenye-fa : sorbus : sperberbaum NySz. 1252 : 
Venit ad arborem Berekenefa (OL. D. 363). Arbo- 
rem Berekenefa (HazaiOkl. 26). 1252/1326: Venit 
ad arborem Berekenefa (OL. D. 2342). 1257: Sub 
arbore bcreknefa (OL. D. 458). 1304 : Super duabus 
arboribus Berekunefa et Feneufa uocatis (OL. D. 1680). 
1365 : Cuiusdam arboris wlgo Bereknyefa vocate (OL. 
TÜ. 18/15). 



69 



BERKES— BESENYŐ 



BESLIA— BESZEDÉS 



70 



BERKES? berkös?: nemorosus, saltuosus ; wal- 
dicht, mit baumen bewachsen NySz. 1222 : Septem 
mansiones contulimus Bog scilicet Chopur Weche 
Bechen Berkus [a. m. berkes ?] Zerechen et Fundur 
(Veszpr. 12, Nagypécsöl). 

BERKINYA, BERKINYE, 1. berkenye. 

BERKÖS? 1. berkes. 

BÉRL-? 1. bélel. 

BÉRNÁD, 1. Bernát. 

BÉRNÁLD, 1. Bernát. 

BÉRNÁRD, 1. Bernát. 

BERNÁT, Bérnád, Bérnáld, Bemard: Ber- 
nardus PPB. 1574 : Az vitézlő Bernáld Miklós között 
és Bernáld Márton között (SzékelyOkl. V.94). 1586 : 
Bernáld Miklós. Bernáld Ferencz. Bernáld Máté (uo. 
140). 1603 : Matthias Bemard (uo. 248). 1767 : Ber- 
nád PPB. 

BERÖK, 1. berek. 

BÉRSÉN(Y), BÉRSÖN(Y), 1. berzseny. 

BÉRTaLAM, 1. Bertalan. 

BERTALAN, Bartalan? Bartalom, Bér- 
talara, Bértalena? Bertalom, Birtalam?: Bar- 
tholomaeus PPB. 1211 : Hü sünt agricole Bord Cyine- 
gey Pecixr Moi-tunus Bortolon [olv. Bartalan a. m. 
Bertalan?] Nuetlen Bocu Topsa (Pannh. Tih. 1/5). 
1386 : Mychael literátus de ^erí/íaZemfyaytul (Múz. 
Fejérpataky). Mychael literátus de jBarí/íaíomfyahastul 
(uo.). 1528 : Sessionem suam Nobilitarem deseitam Byr- 
í/iöicíOTliazahelye vocatam (OL. Kolozsm. 106). 1544 : 
Attam uram akaratából az horuat bertalan lantosá- 
nak hegedösinek d 45 (OL. Nád. 41). 1577: Zabo 
Bertalom (OL. UC. 1/3). Magos Bertalom (uo.). [Vö. 
Barta, Bartalos, Bartók, Bertók.] 

BERTÓK : [Bartholomaeus] ; Bertram BM. 1602 : 
Bertóli István. Bertók Mihály (SzékelyOkl. V.181). 
Bertók Gergely (uo. 209). [Vö. CzF. és : Birtok PPB.] 
[Vö. Bertalan.] 

BÉRTŰS, 1. börtüs. 

BERÜ, 1. bürü. 

BÉRZÉGET?: [irrito ; zum zorne reizen]. 1678: 
Engemet mint a kutyát hersegettél [így ? olv. berze- 
get?] (DebrJk.). [Vö. berzenget MTsz.] 

BERZSENY, bersen(y), bérsön(y), bérzsen, 
bér?sön(y). börsön(y), börzsön(y): bresillus, bresil- 
lum, lignum acanthinum, Brasilianum; bresillholz, bresi- 
lienholz NySz. 1552 : Berson libras duas (OL. Nád. 49). 
Coriario bersen lat 8 (uo.). 1594 : Beörseön 3 fertőn 
(OL. UC. 78/7). 

BESE ? : haliaetus ; meeradler NySz. 1138/1329 : 
Bcse [szn., a. m. bese ?] (MonStrig. 1.91). 1277 : Cum 
Bese filio suo (Múz. Ertl.). 1277/1291 : Cum Bese filio 
suo (Múz. Érdy). 

BÉSÉG, 1. bőség. 

BÉSÉNDÉLEZ, 1. bezsindélyéz. 

BESENYŐ, besenó' ? besnyó', bessenyö : 
[Bissenus ; der Petschenege]. 1095 : Quorum hec sünt 
nomina Beseneu Apasci Zagou Banusa (Pannh. 15/0o). 
1211 : Tendit per ripam eiusdem fluuii ad locum qui 
dicitur Banriuueh inde ad Beseneytu {Pannh. Tih. 1/5), 



In uiUa Beseneu (uo ). 1221 : Ad locum ^esenewgumulc 
(HazaiOkm. VI. 16). 1225 : Trés insulas quaiüs modi- 
cas Mogorsciget ^eswewsciget Nassciget (OL. D. 119). 
1229 : Locum aptum ad vineas et arandum qui uocatur 
Beseneumal (Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1234 : 
Itur ad rus Bissenorum quod uulgo dicitur Beseneu- 
thorlou (Pannh. 32/A). 1279 : Usque uiam que uocatur 
Besenev uta (OL. D. 1401). 1322: Petrum dictum 
Besseneiv (Veszpr. 107, Germen 1). 1324 : Cum pos- 
sessionibus Hotwan Beseneu Parazthzekul Keseleu- 
fezek [-fezük ?] (OL. D. 2223). 1328 : Petrus dictus 
Beseneiv (Múz. Soós). 1340 : Johanne dicto Besseneu 
(Múz.). 1353 : Paulo Beseneu dicto de Kerezthwr 
(Múz. Jeszenák). 1360 : Michael dictus Beseneu (Múz.). 
1369 : Mathiam dictum Beseneu (Körmend III/l, Ugal 
15). 1378 : Johannes dictus Beseneu (Múz. Kisfaludy). 
1385: MichaelisdictijBesenew (Múz.). 1453: Johanne 5es- 
seneiv (OL. D. 30828). 1455 : Predia Beseneiv et Te- 
retheghaz vocata (OL. D. 15003). [Helyn. szárm. : 1378 : 
Ex parte particularum terrarum arabilium Besseneívd 
et Gepzer vocatatarum [így] (Múz. Kállay). 1455 : 
Possessionis Besenywd vocate in Comitatu de Zabolch 
(Lelesz Prot. IV.44a).] 

BÉSLIA : önkéntes török lovasság egyik fajtája, 
mely a mai basi bozukokhoz volt hasonló NySz. [Vö. 
1514 : Item quod Vaywode et Beslie in partibus in- 
ferioribus constituti cessent et deleantur (OL. lad. H.). 
De Besliis autem Comites vei vicecomites faciant pro- 
clamare vt beslie cessent et supercedent a Rapinis 
atque furtis (uo.).] 

BESNYŐ, 1. besenyő. 

BESSENYÖ, 1. besenyő. 

BESTIA, béstye : belua, bestia, fera NySz. 
[bestie]. 1507 : Crudelibus vituperiis afifecisset dicendo 
Bestia hyres kwrwaffy (OL. D. 21967). 15U : Vidisset 
ipsum Sigismundum ad domum suam venire et eciam 
audisset de domo Petri Zewcz Hwyda Bestia Kwtyok 
dixisse et eciam Sigismimdum Cheres ad illám vocem 
dixisse Hwyda Bathor Bestyek (Lelesz Prot. n.l09a). 
1525 : Prorumpendo in hec verba Besthye kurwa 
ebeweer (OL. D. 36096). 1643 : Üsd üsd az bestye 
kuranöt (Debr. Jk., 1. NyK. XXVI.345). Ötét rossz 
embernek bestye kiu-afiának szidalmazták (uo.). [Vö. 
MTsz.] [Vö. mégbéstyekürvaj&áz.] 

BÉSTYE, 1. bestia. 

BESZAKADOZ, bé- : [nach und nach einsinken, 
einstürzen]. 1643 : Az régi sóvágó-helyek, az felső 
mezőben vulgo küm, azmint felől is specificaltatott, 
teljességesen elhagyatának az mimkábul, beszakadoz- 
tanak (GazdtörtSzemle VI.120). 

BESZALADÁS, bé-: [dashineinlaufen]. 1613/1696 : 
Minden esztendőben sok embereknek sok károk esnek 
szőlöjekben, barmainknak bészaladások miatt (Gazd- 
törtSzemle VII.410). 

BESZÉD : sermo, logos, loquela, fabula, dictio, 
eloquium ; rede NySz. 1318 : Locum fori Bezedkeu 
dictum (ZalaOkl. 1.149). 1318/1320 : Quatuor sessio- 
nibus sub Castro Omnium sanctorum a parte meri- 
dionalí prope lapidem magnum Cecekeu vocatum 
existentibus ex utraque [parte] vie qua de eodem 
Castro versus lociun fori Bezedkw dictum transitur 
(Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 1338 : Sub Castro om- 
nium sanctorum a parte meridiei prope quemdam 
lapidem magnum Cetekw vocatum ex vtraque parte 
vie, qua de eodem Castro uersus locum fori Bezedkw 
dictum transitur (HazaiOkm. rV.162). 

BESZÉDES : loquens ; redend NySz. 1403. Geor- 

5* 



71 



BÉSZERMENY— BEVONÓ 



BEZSINDELYEZ— BÍLIG 



72 



gio Bezedes (ZichvOkm. V.339). 1468: Vincencium 
Bezedcs (Békefi : PilisLA.páts. 421). 

BÉSZÉRMÉNY, 1. böszörméDy. 

BESZŐ, bé- : intexo, obtexo NySz. ; einweben, 
einwirken, durcliweben BM. 1799 : Egj' sárga és fejér 
szkófiummal, 8 virágokkal kivarrott patyolat kesz- 
kenő, a körületén sujtás, közepin két lyuk, fejér 
selyemmel beszőve (CanonVisit, 214). 

BESZTERCEI SZILVA : pruniun Damascenum ; 
primell NvSz. 1522 k. : Una libra pnmi hezthercey 
TörtTár Í889. évf. 376). 1544: Uettem bezterczei 
zihiat (OL. Nád. 41). 1558 : Azw muskatal körtel. 
Azw bczterchey zyhca (uo. 49). 

BETAKARÁS, bé- : subvectio ; getreidezufuhr 
NySz. (2. jel.). 1636 : A szántást, vetést mind ösz- 
szel s tavaszszal az ö idejében végezze el s úgy az 
aratást, kapálást és bétakarást is (Gaz dtört Szemle 

1.271). 

BETAKARÍT,,, bé-: 1) [in cella recondo ; ein- 
speichem]. 1599 : Ok is pedig tartoznak azzal, hogj' 
hűségesen takaritsák bé a Prédikátor borát (Canon- 
Visit. 149). [Vö. NySz. 2. jel.] || 2) [bumare ; beerdi- 
gen, begraben]. 1609: Hagyom lelkemet az Üristennek 
szent kezében, testemet pedig az földnek gyomrában 
betakarítani tisztességesen (^lihalik : KassaÖtvTört. 
212). 

BETAKARÍTÁS, bé- : einspeicherung BM. 1636 : 
Tavaszkor a Szepsi városbeliek tartoznak egy táblát 
bevetni zabbal, minden munkájok övék a betakarítás- 
ban (GazdtörtSzemle 1.269). [Vö. NySz. más jel.] 

BETEG: aeger, aegrotus ; krank NySz. 1458: 
Anthonio Betheg (Lelesz Acta 6927). 1602 : Beteg 
István iSzékelyÓkl. V.209). 

BETEGÜL, vö. megbetegűl. 

BETELJESÍTÉS, bé- : explementnm, expletio ; 
anfiiUung, erfüUung NySz. (1. jel.) [ergánzung]. 1545 : 
Attam az eg ho pénz be tellesitesere farkasnak (OL. 
Nád. 40). 

BÉTŰSPbötős? bötűs?: 1211: Istisuntpiscatores 
Bodor Cuche Syguer Buhte Botus [olv. böttís ^ betűs ; 
V. botos ?] Euuen (Pannh. Tüi. 1/5). Isti sünt exequi- 
ales warou butus [a. m. bettís, botos v. bütüs'?] feled 
pentuc (uo.). 1338 : Johanne dicto Butus (Múz.). 1347 : 
Paulum dictum Bidhus (ZicbyOkm. 11.284). 1356: Johan- 
nis dicti Bothus (AnjouOkrn. VI.440). 1368 : Johannis 
dicti Bothus (Múz.). 1399 : Johannes Bevtevs (Múz. 
Kállay). [Vö. NySz. ?] 

BETYÁR : trossulus ; stutzer NySz. [Vö. betyáro 
Bartal.] 

BEÜL, bé- : insideo, introsedeo; sich hineinsetzen 
NySz. 1769 : A Templomból egyenesen jött a Paro- 
chiára, az hol az Asztalhoz beülvén elsőben is ezt 
mondotta [stb.] (CanonVisit. 191). 

BEÜLTET, bé-: insero; bepflanzen NySz. 1588- 
Az kapoztas kerthet kertelik, ganezzak, be loltctik (OL- 
UC. 64/35). 

BEVARR, bé- : insuo, obsuo ; einnáhen NySz. 
1670 : A Matrirulába bé keU [az iratot] varrani (Canon- 
Visit. 164). 

BEVONÓ, bé- : [ansa; zuzieher]. 1638: Egy reghi 
giantaros fel szer aito fa be vonoiaval (OL. UC. 2/34). 
Aitaia azon Baronabul fel rot részen, vas Sarkával ' 



Pantiaval, fa kilinczievel es fa be vonoiaval (uo.). Ki- 
linczievel vas bevonoiaval (uo.). 

BEZSINDELYEZ, béséndélyéz ? -zséndé- 
lyéz : [scandulis contego ; mit schindeln deckenl. 
1683 : Egj^ ravátkos besendelezett palánk (OL. UC. 
3/32). 

BIAL, -OS, 1. bivaly, -os. 

BÍ BÁJOS, 1 bűbájos. 

BÍBOR: byssus; purpur NySz. 1181: Hec sünt 
nomina illarum Lence Bibura [?] (Pannh. 14;L). 1264 : 
Domina Bybur filia Stephani (Wenzel 111.115). 1309 : 
Domine Bybur vxoris dicti Ban (MonSti-ig. 11.599, 
600). 1485 : Sebestianus Bybor > Veszpr. 11, Merenye). 
1522 k. : Una pecia bybor 'sive bissi (TörtTár 1889. 
éxí. 377). 1536 : Trés Tezthemen ex quibus duo de 
bibnr tercium de challyan [challyam "?] (OL. Nád. 48). 
1542 : Banderia aurea. Bandérium Bibor (uo. 40). 

BÍBOROS : purpurén s : purpura NySz. 1392 : 
In acie eiusdem montis Byborush^vch vocati (OL. 
D. 28769). 

BICSAK : scalprum, scalprum calcearium, scalprum 
sutorium, culter plicatilis ; taschenmesser, schnapp- 
messer, kneiflf der schuster NySz. 1453 : Barnába 
Bychak (OL. D. 14670). 1454 : Bamabam Bychak (Múz. 
Forgách). 1505 k. : Vnum Bychak argen*eum deauratimi 
vnacum ferro (OL. D. 26142) 1524 : Habeo vnum 
Bychak cum argento et auro habundantem (Múz.). 
1527 : Frameam Bychak. Calcar. Hanchar. Frenum 
(uo.) 1533: Bychak argentatum cum fen-o (OL. Nád. 
49). 1539 : Bichak argentea aureata (]\Iúz. Kisfaludy) 
1539 k. : lidem Saxones portaverunt vnum sablya cum 
vagina argentea et vnam byczak (TörtTár 1889. évf. 
19Í). 1602 : Bicziak János. Bicziak Máté (Székely- 
Oki. V. 241). 

BIDÉS, BIDÖS, 1. büdös. 

BIK, 1. bükk. 

BIKA : taurus ; stier NySz. (1. jel.). 1193 : Uadit 
usque ad biquacnt (OL. D. 27) 1198 : Quorum nomina 
hec sünt Phitoch Bekv et Bika (Körmend II/8, Szent- 
gothárd 1). 1211 : [Udvomici] sünt isti Edse Zenteu 
Bense Vued Bicca [a. m. bika ?1 Vnud Karachun 
(Pannh. Tih. 1/5). 13271466?: Peruenit ad locum 
5í/A;flbokra vocatum (Múz.). 1346 : Nicolao dicto Bika 
(MonCivZagr. 1.452). 1394 : Johannes dictus Byka 
(ZichyOkm"/ IV.554). 1399 : Andrea dicto Byka (OL. 
D. 8437). Petro dicto Byka (Múz. Ibránvi). 1454: 
Thome dicti Byka (OL. D. 14861). 

bika-nyakú : [dickhalsig wie ein stier]. 1341 : 
Blasü Bykanyakio dicti (OL. D. 3408). 

bika-pénz, -pinz : 1573 : Birsagium aUas bikapinz 
(OL. UC. 37/13). [Vö. «Szeleieken vöttem bikapénzty> 
NySz. ni. 1107, vesz szólásai alatt.] 

BIKÉS, 1 bükkös. 

BIKK, -ÉS, -ÖS, L bükk, -ös. 

BIKÖS, 1. bükkös. 

BÍLC ? L bérc. 

BILIÁRD : ludus tudicnlaris, Bartal ; [lusus glo- 
borúm ebumeorum ; billard[. 1772 : (1. Bartal «biliárd 
lusus* a.). 

BÍLIG? 1 bélyeg. 



73 



BILINCS— BIRO 



BIRODALOM— BITÓ 



74 



BILINCS, béléncs : manica, numellae, compe- 
des ; hand- oder fussfesseln NySz. 1558 : Emberre 
való vas. Beko. Bylynch (OL. Nád. 49). 1564 : Ferra 
captiiűtatis Bylinch vocata (OL. L. III. 16 17). 1621 : 
Három niakra walo büinchek es ket békló (OL. UC. 
2/31). 

bilincs-vas: [manica ferrea; eiserae fesseln]. 1597: 
Niak vas. Belenez vas (OL. UC. 101/3). 

BÍLYEG, BÍLTIG? BÍLYÖG, L bélyeg. 

BÍNÉS, 1. bűnös. 

BIOL ? 1. bival. 

BÍR, 1. bér. 

BIRBICS, biribics : mariandelspiel, Bartal («bi- 
ribics» a.) ; kegelspiel mit einem kreise statt der kiigel 
BM. 1775 : Biribits (1. Bartal id. h.). [Vö. Körösi Sán- 
dor : A magy nyelvbeli olasz elemek, berbics a. és 
Szinnyei, Nyi-. XXII. 169.] 

BÍRC, 1. bérc. 

BIRÉTRUM, 1. bérétra. 

BIRGE ? : 1469 : Blasius Birge (OL. D. 32365). 
[A. m. birge MTsz. BM. ? v. birge, bürge MTSz. 
(«birka» a.) '? Ez utóbbira vö. GazdtörtSzemle 11.335, 
\1I.60 és Simonyi, Nyr. XXXL35.] [Vö. birka.] 

BIRIBICS, 1. birbics. 

BIRKA, berke, birge ? : ovis ; schaf NySz. 
1461 : Oues lo birccL (OL. D. 25982). [Vö. MTsz.] fVö. 
berke-gyapjú, birge ?] 

BIRKÖS, börkés ? brikés ? bürkés : pannus 
Brugis paratus, Bartal («brykes» a.) ; [in Brügge (Hol- 
land) verfertigtes tuch]. 1522 k. : De panno brykes 
[így ■? V. olv. «b5Tkes» ?] pro lüna seii brachio (TörtTár 
1889. évf. 380, egykorú másolatból). 1530 : De panno 
Betvrkes (OL. Kolozsm. 106). 1544 : Uöttem hannad- 
fel ref byrköst (OL. Nád. 41). 1545 : De ima pecia 
panni beiorkes (KPénzügymLt. Denkbuch 384. köt.). 

BÍRÓ : praetor, index ; richter NySz. (3. jel ). 
1306/1359 : Btjroiáelek, hn. (OL. D. 4841). 1354 : 
Georgii dicti Byrow (AnjonOkm. VI.212). Georgü 
dicti Byro (uo. VI.215). 1370 : Johannem dictum 
Byroíya (Múz. Kállay). 1378 1387 : Domina Relicta 
Georgii condam Judicis dicti Biro (Múz.). 1395 : 
Stephanum dictimi Byro (Lelesz Acta 22/24). 1409 : 
Johannes Byro (Múz. Kállay). 1415: Johannis J5f/roi<; 
(Körmend 1/9, Óvár 10). 1416 : Valentino Byro (Lelesz 
Acta 36/33). 1420 : Georgio dicto Byro (Veszpr. Regn. 
K/153). 1423 : Michaele Biro (Múz.). 1426 : Andreas 
Byro (Múz. Kende). 1435 : Gregorio Byro (Lelesz 
Acta 52/7). Luce Byro dicti (Múz. Soós) 1439 : 
Gregorio Biro (OL. D. 31499). 1440 : Ambrosio dicto 
Biro (HazaiOkl. 402). 1451: Gregorius Byro (OL. D. 
14443). 1459 : In fine cuiusdam Silue Lazloöí/roerdey 
vocate (OL. D. 35807). 1464 : Johannem Byro (Veszpr. 
10, Papkeszi). 1467: Thomas Byro (Múz.). 1469: 
Johanne Biro (Múz. Kállay). Hog sonha hitet senky 
sem eg biro ne uehessen (ÓL. D. 16801). 1470 : Lau- 
rencio Byro (Körmend, Heim 542). Simoné Byro 
(Múz. KáUay). 1475 : Egidio Biro (Körmend Unyom 
112). 1478 : Martinus Byro (OL. D. 18145). 1489 : 
Petrus Byro (Lelesz Acta 98/30). 1504: Valentinus 
Byro officialis oppidi Nowa (Múz.). 1506 : Pratum Byro 
Reethe vocatum (Múz. Kállay). 1594 : Hogiha tilalmat 
az ispánra teszeön valaki az az ispánt illeti, ha ki 
pedigh az birora tilt valamit annak birsagha az biro- 
nak jaar (OL. UC. 11.3/5). [Vö. csősz-, csűr-, 



fogott-, király-, kis-, köz-, major-, malom-, 
szabados-, szekérúti-, székes-, szolga-, udvar-, 
vásárbíró.] 

BIRODALOM : impérium, regnum, ditio ; herr- 
schaft, macht NySz. (2. jel.). 1581 : Minden tilalmas- 
beli csóvás szénafű, vagy parlag ha lészen, de senki 
semmi biradalmával [így?] rá nem mehet az birák 
hire nélkül, mert ha rámégyen maga gondolat jávai, 
3 girán marad az ember (SzékelyOkl. V.126, XVIII. 
száz. másolatból). 

BÍRÓSÁG : iudicatus, praetura ; richteramt NySz. 
1588 : Szabad birosagh chak egy wolt regenthen 
(OL. UC. 64/35). [Vö. főbíróság.] 

bíróság-helye : [cm-ia]. 1482 : Mediám Curiam 
Birosaghele vocatam (Múz. Forgách). 

BIRS-ALMA, bis- : cotoneum, chrj^somela, cydo- 
nium ; quitte, quittenapfel NySz. 1544 : Eg pénzen 

bisalmat (OL. Nád. 41). 

BÍRSÁG : a) judicium ; gericht ; b) mulcta ; straf- 
geld NySz. 1276: Absque Byrsagio Judicis (Múz.). 1355: 
Judicio seu birsagio (AnjouÖkm. VI. 408). 1344: Pro Ju- 
dicüs seu Birsagüs (Múz.). 1349 : Judiciorum siue Bir- 
.srf^iorum (OL. D. 4080). 1358 : Nos nouem marcas 
Judiciorum seu birsagiomm nosti'e Judiciarie porcioni 
omnino cedere debentes (Múz.). 1380 : Tandem in birsa- 
gio convictus remansisset (MonCivZagr. 1.290). 1553 : 
Birsaqia, sanguinis mutilationis, keek, litis compositio- 
nis (OL. UC. 45/25). 1567 : De Birsagio Bytangh offi- 
ciaU cedunt due ratae porciones (uo. 1/2). 1568 : 
Birsagium sanguinis d. 33 Cicatrix wlgo wer mutatás 
d. 40 (uo. 46/73). 1588 : Walamely ember másnak 
wereth ky onthia es megh bizoniodik negi forintot 
wegyen rayta birsagoth az vduarbiro törwen elöth, 
azt w§r bírságnak hi^vyak (uo. 64/35). Három palcza 
birsagh alat senki piztrangot ne fogion (uo.). 1594 : 
Hogiha tilalmat az ispánra teszeön valaki az az ispánt 
illeti, ha ki pedigh az birora tilt valamit annak bir- 
sagha az bironak jaar (uo. 113/5). [A latin judicinm- 
ról vö. Réthei Prikkel, NyK. XXVI. 90—91, és Bartal.] 
[Vö. kapu-, or-, panasz-, parázna-, vér-bírság.] 

BIRTALAM ? 1. Bertalan. 

BIRTOK : a) possessio ; besitz ; b) potestas, jus ; 
macht NySz. 1504: Michaele Byrthok {OL. D. 21338). 

BIS-ALMA, 1. birs-alma. 

BITANG : 1) tributum, pretium redemptionis ; 
steuer, lösegeld NySz. (2. jel.). 1567: De Birsagio 
Bytangh officiali cedimt due ratae porciones (OL. UC. 
1/2). II 2) \'ulgivagus, scurra ; herumschweifend, her- 
renlos NySz. (3 jel). 1496 : Equum vnum Bithang 
babatari feci (OL. D. 37170). 1569: Bytangh seu 
pecora errabunda (OL. ÜC. 51/5). 1577 : Rerum vei 
animalium vulgo Bifangh média pars est officialis 
(uo. 1/3). 

BIT ANGOL : depraedor, dilapido; plündem, ver- 
schwenden NySz. (1. jel.). 1683 : Attul foghva oda 
bitangoltatik a rét (OL. UC. 3/32). 1752: Ami tüze- 
lésre való fát illeti, . . . avval is mértikletesen bánja- 
nak és ne hitangolják (GazdtörtSzemle VI.139). 

BITÓ: camifex, lanio Kr.; [henker|. 1293: Bytou [a. 
m. bitó ?] ac fratros ipsius (Múz. Beniczky). 1294/1382: 
Magister Bithow pugnando strenue (Körmend 11/2, 
Csatár 53). 1356 : Magister Bytho (AnjouOkm. VI.467). 
1358 : Bythohsiza alio nomine Myskefolua nominata 
(Múz ). 1385: Possessiommi Bitolsika etZarm(uo.). 1413: 
Clemens Bithou (ZichyOkm. VI.283). 1437 ; Johannes 



75 



BIVALY— BLASK 



BLIKTRI— BODNÁR 



76 



Bytho (Lelesz Acta 54/2). 1443 : Stephani Bijtho (OL. 
D. 13714). 1453 : Johanne Bytho (Lelesz Met. Abaúj 
3). 1469: Bartholomeus Büo (OL. D. 32365). 1476: 
Johanne Bytho (uo. 17856). 

BIVALY, bial, biol ? bival : bubalus ; büflfel 
NySz. (1. jel.). 1193 : Hec igitur sünt nomina predi- 
orum Scequed. lialaz Biicol [a. m. bivaly?] (OL. D. 
27). 1344 : Possessionem Byol (AnjouOkm. IV.421). 
1403 : In monte Byolmdl vocato (KárolyiOkl. 1.523). 
1470 k. : Dnos wlgo btjal (OL. D. 20903). 

lDÍvaly-akol : [stabuhim boum buffelorum, sta- 
bulum bubaliniim ; biiffelstall]. 1246/1263 : Herina, 
Byolokol de comitatu Dobica (Zimmermann-Wemer 

1.72). 

bivaly-bőr, -bür: [pellis bubalina; büflfelhaut, büffel- 
leder]. 1594: Giartot hial hur (OL. UC. 78/7) 

BIVALYOS, bialos : büffelhalter, büffelknecht 
BM. 1692 : Két bialosnak külön-külön : pénz fl. 3. 
búza cub. 4 [stb.] (GazdtörtSzemle VI.179). 

BÍZ, 1. bűz. 

BIZATLAN ? : [diífidens, infidus ; misstrauisch, 
unziiverlassig?]. 1211: [Udvomici] BobZem Gaba Bizot- 
lon [a. m. bizatlan ?] Chemeli (Pannh. Tih. 1/5). 

BÍZIK : fido, confido ; trauen NySz. 1425 : Thomas 
dictus Byzow (OL. D. 11693). Dauid Byzo (uo. 11736). 
1449 : Petrus Bizo (Múz.). 1459: Georgium Byzo (OL. D. 
15325). 1519 : Albertus Byzo (Múz. Soós). 1525 : En 
azt erthem, hogh ky morhaltioz byzstal [így], hogh czak 
the magad thwdnad hogh annak walamy heya waghyon 
(OL. D. 24774, 1. Zolnai : Nyelveml. 237). [? Szárai. : 
1225 : Quorum nomina sünt hec Kynus cum filiis suis 
Bizoud [a. m. bizó-d ?] cum filio (Pannh. l/F.).] 

BIZONTALAN, L bizonytalan. 

BIZONY ? : a) verus, certus ; wahr, wahrhaft " 
b) verum, veritas ; wahrheit NySz. (1. 2. jel.). 1452' 
Paulo Byzon [a. m. bizony ?] (OL. D. 14539). 1489 : 
Petro Byzon (Lelesz Acta 98/8). 

BIZONYODIK, vö. mégbizonyodik. 

BIZONYTALAN, bizontalan: incertus ; unge- 
wiss NySz. [unzuverlassig]. 1610 : Ha mikoron a leve- 
let Bécsben küldöttem is Wechelus András uramnak, 
oly igen hizontalanokat találtam csak annak oda vite- 
lére is (MA. NLI. 349). 

BÍZOTT: fidus; zuverlasslich NySz. (2. jel.). 1610 : 
De látja Isten énnekem mind az üdötöl fogva is 
hizott emberem nem találkozott, kinek adhattam volna 
[a pénzt] kezében (MA. NLI. 349). 

BÍZÖS, 1. bűzös. 

BIZTAT : animo, sperare jubeo, fiduciam addo, 
solor; aufmuntern, vertrösten NySz. 1638: Éhez képest 
az Incattusok más szekereseket biztattak [a. m. ren- 
deltek ?] és fogadtak (DebrJk.). [Vö. mégbiztat.] 

bízvást : fidenter, confidenter ; zuversichtlich 
NySz. 1613/1696 : Hogy az ö maradékoknak öröksé- 
get bizvdstabban és állandóbbképpen szerezhessenek 
[stb.J (GazdtörtSzemle VII.408). |Vö. bizvásb NySz.] 

BLASK : [balascus, gemmae genus ; eine art 
rubin]. 1435 : Duos annulos, ununi scilicet cum lapide 
blask vocato (ZalaiOkl. 11.485). 1540 : Násfa egy kibe 
egy saphil és négy blask vagyon (KárolyiOkl. III.227). 
[Vö. balaz, balassa, balast Zolnai : Nyelveml. 207 ; 
Ballagi A. : Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve 139, 



168 ; Schmidt Sándor : A drágakövek 11.188. 
balaz.) 



[Vö. 



BLIKTRI: [nihil, nullum ; nichts, null]. [Vö. 
1630 k. : Ratio est : quia voces ex impositione habent 
ut significent, et ita, si nulli rei sint impositae, nihil 
significabimt, ut blictri nihil significat (Pázmány : 
Dialectica, Bognár István kiadása, 428. 1.). Szótáraink 
nem ismerik, de vö. Körösi Sándor : A m. nyelvbeli 
olasz elemek 28. 1. és Nyr. Xni.417 ; Lumtzer-Melich: 
Deutsche Ortsnamen u. Lehnwörter 69.] 

BOCÉR, bolcér : caesaries SchlagliSzójz. 283. 
sz. ; rauh, struppig, behaart BM. [balzer (Diefenb.)]. 
1240 k. : Hec sünt nomina vduorniconun in eodem 
predio Mota Bolcer (Pannh. 61/8). 1478 : Gregorius 
Boczeer (OL. D. 18145). 1492: Johannes Bolczer 
(Körmend in/4, Batthyán 65). [Vö. bócér-Kata MTsz.] 
[Vö. bócéros.] 

BÓCÉROS,bolcéros: cirrosus SchlagliSzójz. 290 
sz. ; zerzaust BM. 1499 : Anthonio Bolcheros (Károlyi- 
Okl. in.35). Petro Bolcheros (uo.). 1500 : Anthonio 
Boczeros (OL. D. 20956). [Vö. MTsz.] 

BOCI ? : [vitulus ; kalb]. 1221 : Quorum nomina 
sünt hec Chomou Bocy [a. m. boci ?] Chima Cema 
Elus Lazou (Pannh. 4/B). 

BOCS : [cadus ; stander]. 1444 : Decem magna vasa 
vini wlgariter Bach dicta (Veszpr. 11, Merenye). [Vö. 
bocha Bartal?] [Vö. bocska.] 

BOCSÁT : mitto, dimitto, permitto ; lassen, gehen 
lassen, loslassen NySz. (2. jel.) [effimdere ; vergiessen]. 
1643 : Valaki szőlőhegyen verekedik, szitkozódik, és 
vért bocsát egymáson, megbizonyodván, aki oka lészen 
a háborúságnak in fiorenil íolv. -is] 20. convincáltas- 
sék (GazdtörtSzemle VI.470). [Vö. be-, el-, föl-, 
mégbocsáot, kibocsátás.] 

BOCSKA: cadus; stander NySz. 1478: Silua 
Glandinosa Boc]ikaíaya, [a. m. bocska ?] vocata (OL. 
D. 18145). 1587 : Öregh bochka (OL. UC. 12/42) [Vö. 
MTsz.] [Vö. bocs.] 

BOCSKOR : pero, carbatina ; riemenschuh NySz. 
(1. jel.). 1454: Michaelis Boczkor (OL. D. 14867). 
1596 : Weöttem boczkort (OL. L. HL 16. 17). 1602 : 
Bocskor Pál. Bocskor Tamás (SzékelyOkl. V.235). 
1638 : Bocskornak valo talpbeört (OL. UC. 2/34). 

BOCSKOROS : peronatus NySz. ; [riemenschuhe 
tragend]. 1578 : Pedites turcici in Wacz commoran- 
tes bochkorosok uocati (OL. UC. 62/32). 

BÓCSÓ, L búcsú. 

BOCSOG ? : [strepo, murmuro ; platschen, plat- 
schern]. 1342 : Fluuium Bochogo [a. m. csobogó ?] 
vocatum (ZichyOkm. 11.35). [Vö. csob, csupog NySz. ; 
csobog CzF.] 

BÓDIZSÁR, 1. Boldizsár. 

BODNÁR : vietor ; binder NySz. 1388 : Nicolaus 
Bodnár dictus (HazaiOkl. 315). 1406 : Johannes 
Bodnár (Lelesz Acta 29/17). 1438 : Johannes Bodnár 
(Múz. Tört.Társ. 2). 1451 : Laurencio Bodnár (Múz. 
Kállay). 1476 : Petro Bodnár (OL. D. 17856). Petro 
Bodnár (Lelesz Acta 86/26). 1484 : Mathei Bodnár 
;0L. D. 19015). 1497: Michaele Bodna^r (Lelesz Acta 
105/4). 1523 : Benedicto Bodnár (Múz. Ibrányi). 

bodnár-ház : [officina vietoris ; binderwerkstatt]. 
1634 : Bodnár házban Egi hoszu hituan Lábatlan 
Asztal (OL. UC. 21/3). 



77 



BÓDOG— BODZA 



BODZÁS -BOGLÁR 



78 



BÓDOG, 1. boldog. 

BODON, bodony: [vasciűum; fassclien.tönuclien]. 
1561 : Desa, bodonj weka (OL. L. III. 16. 17). 1594 : 
Cheöbcör. Lyo. Bodon (OL. UC. 78/7). Korsó, legeölli, 
bodon (uo.). 1597 : Viz hordó bodon aliter vödröczke 
(uo. 101/3). 1605 : Egh hozzw bodon (uo. 28/61). 1634 : 
Egi fa bodon (uo. 21/3). [Vö. MTsz. és döbön, bödönke 
NySz.] 

bodon-kút : eine quelle mit einem kasten (gewöhn- 
lich von einem hohlen baum) umgeben BM. 1484 : 
Quatuor in loco Bodonkioth (Veszpr. 8, Jutás). [Vö. 

MTsz.] 

BODOR : crispus ; kraus NySz. 1198 : Hec nomina 
seruorum Bugard Budiir [a. m. bodor ?] Lechk (Kör- 
mend II/8, Szentgothárd 1). 1211 : Isti sünt piscatores 
Bodor Cuche Syguer Buhte Botus Euuen Silleu Hecu 
Tenke Hede (Pannh. Tih. 1/5). In uilla Gamas hü sünt 
ioubagiones HerhudjBwriliír Cuchen Mochi (uo.). 1240 k. : 
Quorum nomina sünt hec Batha Karachjna Budur (uo. 
61/8). 1269: Marcelli filii Budur (Múz. Jankowich). 
1290 : luau filius Btidur (Múz. Haraszthy T.). 1299 : 
Comes Budur (MonStrig. 11.475). 1305 : Budur decanus 
ecclesie Wesprimiensis (Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 
1309 : Qiiendam seruum nomine Budur filium Chel 
(Veszpr. 13, Szölös, Zala m.). 1323 : Ex parte ville 
Bodm-iohva vocate (Múz. Kisfaludy). 1358 : Johannes 
filii Bodur (Múz.). 1364 : Bodor de Sarnouchamellyke 
(uo.). 1369 : Michael dictus Bodor (Pannh. 17/Ii). 1396 : 
Possessiones suas iíorZorfeldew Rum Gothardfeldew 
voeatas (Múz.). 1401 : Demetrio Bodor (Veszpr. 2, 
Ábrahám). 1425 : Luca Bodor (Körmend, Heim 745). 
1426 : Gregorio Bodor (OL. D. 11750). 1466 : Grego- 
rius Bodor (Veszpr. 106, Árokfö 3). 1468 : Laurencium 
Bodor (Veszpr. 107, Hajraáskér 3). 1474 : Blasio Bodor 
(Lelesz Acta 84/6). 1478 : Dominicum Bodor (Kör- 
mend, Heim 590). 1483 : Petrum Bodor (OL. D. 18873). 
Andrea Bodor (Lelesz Acta 93/21). Ambrosio Bodor 
(Lelesz Bercs. X.12). 1487': Valentino Bodor (Károlyi 
Oki. 11.527). 1595 : Bodor Antal (SzókelyOkl. V 160). 
1602: Bodor Pétev. Bodor Lörincz (uo. 185). [? Vö. 
török bodur «court de jambes, trapu» (Barbier de 
Meynard szót.) ; 1. Nagy Géza cikkét a Pallas-Lexi- 
konban.] 

BODZA, borza? boz, boza, bozja, bozza : 
acte ; hollunder NySz. 1211 : In uilla Cuest isti simt 
ioubagiones Eazi Boz [a. m. boz = bodza ?] Bodes 
Tenke (Pamih. Tih. 1/5). Isti sünt ioubagiones Boscu 
Mog Jac Buz Sebeh (uo.). Isti sünt ebdomadarii 
Boza Michi Zulehu Boche Vehseh (uo.). 1313 : Versus 
locum &o2^kosar uocatum (AnjouOkm 1.303) 1331 : 
Arborem boz (uo. 11.557). 1347 : Incipiendo primo et 
principaliter a Surkyfto^rt iuxta antiquum portum wlga- 
riter Orew vocatum (Múz. Jankowich). 1358 : Per terras 
lutosas Zuledöo2:« appellatas (Múz. Kapy). 1420 : ín 
possessione Maysa a parte orientis secus liuuium 
Borzaiűze [a. m". bodza ?j (ZichyOkm. VI. 614). 1455 : 
^ozeghaz, hn. (OL. D. 29812). [Vö. MTsz.] 

bodza-bokor : [dumus sambuci ; hollunderbusch, 
hollunderstrauch]. 1337 : Vnuni Rubum Sambucy uulgo 
Bozijabukur nominatum (OL. D. 3064, 1. AnjouOkni. 
111.357). 1365 : Vnum rubetum Bozbokor vocatum 
(OL. D. 5423). 1406 : Inde directe ad quandam [Szám. 
szerint igy] dumura Bozbokor dictam (Múz. Rhédey). 
1420 : Possessiones Bozyas et Bozbokor (ZichyOkm. 
VI.578). 

bodza-fa : sambucus ; hollunder, massholderbaum 
NySz. 1257 : Ad aliara metam sub arbore buzfa (OL. 
D. 458). 1320/1355: Arbor Bwzfa wlgariter dicta 
(Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 1337 : Arborem vulgo 



Mbozfa vocatam (AnjouOkm. III.370). 1339 : Proces- 
sissent versus orientem ad arborem Bozfa (Múz.), 
Ad arborem Bozfa (HazaiOkm. V.114). 1399 : Quan- 
dam arborem Bozfa vocatam (OL. D. 35301). 1419 : 
Arborem seu dumum Sambuci wlgo Bozfa vocati 
uo. 10775). 

bodzakásás : [suco sambucis expresso mixtus ; 
mit hoUundermus vermischt]. 1558 : Boza kasas bor 
(OL. Nád 49). [Vö. lodza-kása NySz] 

bodzavirágos : [floribus sambuci conditus ; mit 
hoUunderblüthen versetzt]. 1597 : Bodza virágos bor 
(OL. UC. 101/3). 

BODZÁS, bozjás, bozos ?: [sambucis copiosus ; 
reich an hollunderbaumen]. 1233 : Tendit ad quandam 
terram quam incole Buzus [olv. bozos = bodzás ?] 
telük appellant (Múz. Kisfaludy). 1240 k. : Villa Bo- 
zias et villa de Karán que wlgo nuncupantm- Guz- 
noov (Pannh. 61/8). 1248/1399 : Irfloco qui Bozijash%g 
vocatur (OL. D. 8387), 1292 : In valle uidelicet qui 
uulgo Buzus uocatur (uo. 1341). 1347 : Quendam 
riuulum Bozzyaser vocatum (uo. 3920). 1348/1369 : 
In monte Buziasümgasn [a. m. bodzás ?] vocato 
(uo. 28728). 1368 : Possessiones Capolna Thathalus 
Buzus appellatas (Múz.). 1412 : Médium Juger in 
Homoroweluel et similiter médium in terra Hetes- 
kwrtwel circa Bozyas (uo.). 1420: Possessiones Bozyas 
et Bozbokor (ZichyOkm. VI.578). 1453 : Possessionibus 
Harangláb Galfalwa Bozyas (OL. D. 30829). 1520: 
Vnum in loco Bozyasba (Múz Kisfaludy). 

BOES,, bojár, bojér: nobilis Valachus ; walachi- 
scher edelmann NySz. 1493: Mathia jBo«/er (Akad. 11). 
1603 : Michael Boér. Thomas Boér (SzékelyOkl. V.265). 
[Vö. 1502 : Quosdam Boyarones (OL. D. 36405) 1511 : 
Mailadus Boicro, Mailadio Baiarino de Fogaras (uo. 
22141). 1520 : Nos autem Boyarones et juratos (uo. 
31028).] 

BOGÁÉ, : insectum, vermis ; kafer NySz. 1211 : 
Artifices hü sünt Buhte Bogár Boda Widu Kysideh 
Kereu Thorsol (Pannh. Tih. 1/5). Villa Bogár [a. m. 
bogár?] (uo.). 1221: Quorum nomina sünt hec Gueca 
Gosol Zubus Buguar (Pannh. 4/B). 1239 : Tywan 
Pincusd, Btigar (Weuzel VII.67). 1240 k. : Hec sünt 
nomina Jobagionum de villa Cebh Bugar bud vroch 
aba garab (Pannh. 61/8). In vUla Endréd sünt duo 
vinitores quorum nomina sünt Bugar et Wylma (uo.). 
1301 : Stephanus Bogár dictus (Körmend. Heim 17). 
1310 : Martinus filius Bogár (Veszpr. 106, Dec. Episc. 
7). 1329 : Stephanus dictus Bogár (ZichyOkm. 1.349). 
1330 : Stephanus dictus Bogár (Körmend III/l, Ugal 
5). 1365 : Johannes dictus Bogár (Múz.). 1369 : Terram 
lítigiosam J5oí/«rfulde uuncupatam (Veszpr. 3, Bogár- 
földe). Simulcum quodani molendino Bogar-molna. vo- 
cato (uo.). 1393 : Johanni Bogár (KárolyiOkl. 1.461). 
1425 ; Attigissent quendam Rywlum iJo^rarpathaka 
nominatum (Lelesz Met. Szatmár 8). [Szárra. : 1198 : 
Hec nomina seruorura Bugard Budur Lechk (Körmend 
II/8, Szentgothárd 1). 1199: Bugard pastorem ouium 
(Veszpr. 16, Vespr. Eccl.).] [Vö. dongó-bogár.] 

BOGDÁN : Adeodatus CzF. ; Bogdanus BM. 
1299/1300 : Bugdan, hn. (Veszpr. 1, Árkybanazur- 
chuk). 1324 : Cuiusdam ville Bogydantelke vocate 
(Múz. Ibrányi). 1402 : Bogdán Thalas (Múz. Becsky). 

BOGLÁR, boklár : a) umbilicus, lunula; spange; 
b) funda ; vertiefung NySz. 1193 : Hec igitur sünt 
nomina prediorum Sag. Agár. Boclar [a. m boglár?]. 
Nodog (OL. D. 27). 1211 : \\\ uilla Boclar (Pannh. Tih. 
1/5). 1505 k. : Boglár \ parthaw (OL. D. 26142). 1520 : 
Baltheum wlgo maycz muliebre. Chath et fark sünt 
deaurata. Boglár non sünt deaurata (uo. 26277). 1533 ; 



79 



BOGLÁROS— BOJTOS 



BOKA— BOKROS 



80 



Boglár XXII ad Cingulum hwzaronum (OL. Nád. 49). 
1555 : Eg párta wv ezisth boklarok wadnak raytha 
(uo. 48). 1556 : Eg kjs kömvechke kyn nolcz ezwst 
boglár wagion (uo.). 1572 : Ezwst sysakban cymer 
boghlar nekyl (uo. 47). 1576 : Neg arany boglárban 
thermes rubynth (uo. 48). 1581 : Egi eorw agárra walo 
ezwst boglárok wannak raitha (OL. L. III. 16. 17). 

BOGLÁROS : umbilicatus, lunulatus ; mit rosetten 
besetzt NySz. 1533 : Zorytho nigri veluti Bogláros 
(OL. Nád. 49). 1542: Frenum Bogláros (uo. 40). 1547: 
Ket bogláros féket (uo. 48). 1581 : Tyz bogláros fek 
(OL. L. m. 16. 17). 1594 : Hat lóra ualo fekethe 
barsonios bogláros fek No. 6 (OL. UC. 78/7). 

BOGLYA, baglya: acervus foeni, cumulus foeni ; 
schober NySz. 1561 : Három boglia zena (OL. L. UI. 
16. 17). 1594: Egi baghlia széna (OL. UC. 106/3). 

BOGLYAS: birsntus; struppig NySz. 1324: 
Michael dictus Boglas (Múz. Kállay). '1335 : Vallem 
Boglasvfegh [olv. boglyas v. boglyás ?] (ZalaOkl. 
L297). 1366 : Ad quendam piscinam Boglyasto [olv. 
boglyas ?] vocatam (OL. D. 30691). 1391 : In latere 
montis Boglyas vocatis (uo. 7699). 1480 : Benedicto 
Boghlyos [a. m. boglyas v. baglyos ?] (uo. 18327). 

BOGLYAS ? : [cumulis foeni copiosus ; reich an 
schobern]. 1335 : Vallem Boglaswegh [a. m. bog- 
lyás ?] (ZalaOkl. 1.297). 1366: Ad quendam pisci- 
nam Boglyasto vocatam (OL. D. 30691). 

BOGNÁR : [carpentarius ; wagner]. 1410 : Bog- 
warvagasa (HazaiOkl. 350). 1415 : Petri Bognár (Kör- 
mend 1/9, Óvár 10). 1498 : Matheo Bognár (Múz. 
Kállay). 

BOGAS ? bogos ? : [nodosus ; knotig, knorrig]. 
1181 : Quorum nomina hec simt bol quisid cin rovza 
bugiis [olv. bogos ? a. m. bogas ?] i-ve (Panni. 14/L). 
1211 : In uilla Gamas hü sünt ioubagiones Endereh 
Eiu-uh Bugus Guze Bas (Pannh. Tih. 1/5). 1602 : Bogos 
István (SzékelyOkl. V.224). Bogos Ambrus (uo. 228). 

BOGOS ? L bogas. 

BOGYÓ: bacca; beere NySz. 1602: Bogyó András 
(SzékelyOkl. V.187). Bogyó László. Bogyó Gvörgy 
(uo. 196). 

BOJÁR, 1. boér. 

BOJÉR. L boér. 

BOJTÁS, L bujtás. 

BOJTORJÁN, bojtoroján?: tribulus, acanthus, 
carduus, aparinae ; kiette NySz. 1240 ; Villás Molua 
Vduorc Buhturvyan (Pannh." 61/8). 1412/1418 : Nico- 
laum Boytoryan (OL. D. 9965). 

BOJTOS : hirtus, hirsutus, hispidus, comosus, sur- 
culosus, villosus : haaricht. schossreich, rauh, stach- 
licht, stnippicht NySz. 1211 : [Udvornici] Culessed Boda 
Buncheu Keyci Buhtus [a. m. bojtos ?J (Pannh. Tih. 
1/5). [Udvornici] Micchyker Viter Buhtus Othoc Thyze 
(uo.). [Udvornici| Varau Juben Ruchtu Buhtus Kerus 
(uo.). Hü sünt coci Endus Feleh Buhtus Sata Matoy 
(uo). 1240 k. : Hec sünt nomina piscatorum Tebe 
Petur Buhtus (Pannh. 61/8). 1252 : Quorum seruitorum 
nomina sünt hec Syle Buhtus Moyk (uo. 11/F.). 1309 : 
Iwanca et Buhtus íilns Bolyar (Veszpr. 13, Szőlős, 
Zala m.). 1327 : Sub arbore Ilicis Bohtustiűgía. (OL. 
D. 2470). 1459 : Gregorius Boythos (I^elesz Acta 70/4). 
1520 : Stephanus Botjthos (Körmend, Heim 710). 1603 : 
Georgius Bojtos, colonus. Matthaeus Bojtos, colonus 
(SzékelyOkl. V.262). 



BOKA? : talus ; knöchel NySz. 1211 : Isti uero sünt 
vdoruici Certu Boca [a. m boka?] Boudug Matou 
(Pannh. Tih. 1/5). Vdornici de Mortus hü sünt Boca 
forcos Medveh Mogus (uo.). In uilla Fotud hü sünt 
ioubagiones Mihal Vosud Boca Feled Fita (uo.). 1227 : 
Quorum nomina hec sünt videUcet Matha Chebe Ilmers 
Mocud Zapa Boca Japa (Veszpr. 9, Kál). 

BOKÁL, BOKÁLY, bokálya : batiocus, boca- 
lium, baccolla ; pokal NySz. 1549 : Thwba cum bokaly 
(OL. UC. 75/40). 1581 : Egy zeold bokaly aranias (OL. 
L. in. 16. 17). 1594: Lábas iuegh. Bokali. luegh kanna 
(OL. UC. 78/7). [Vö. boklyó.j 

bokaly- csésze : poculum; pokal NySz. 1556: 
Ket bokalya cheze (OL. Nád. 48). 

bokály-tálacska : [scutella fictiUs; irdenes schüs- 
selchen?]. 1594: Bokali talachka (OL. UC. 78/7). 
[Vö. bokálla-korsó MTsz.] 

BOKÁLYA, 1. bokaly. 

BOKÁS ? : [magnó talo ; mit grossen knöchebi]. 
1504 : Briccio Bokas [a. m. bokás ?] (OL. D. 21269). 

BOKLÁR, 1. boglár. 

BOKLYO, bokolyó : óbba ; flasche, ein erdnes 
trinkgeschÜT NySz. («2. boklyó» a.) ; csobolyó, légely 
MTsz. («2. bokÍyó» a.); das lagel, ein flaches fasschen, 
eine grosse hölzerne flasche BM. («bokolyó» a.). 1548: 
In edibus eiusdem Bokolge [igy ! a. m. boklyó ?] (Múz. 
Kapy). 1731 : Egy bokolyó haltól pedig, mivel háton 
hozza szombaton és köznap [a vásárpénz] d. 1 (Gazd- 
törtSzemle Vn.87). [Vö. bokaly.] 

BOKOLYÓ, 1. boklyó. 

BÓKONY, bolkony : «az hajónak oldalait bel(5l 
taiió lóts-forma fa» SzD.; spann, spant, rippe des 
schiffes, gebelholz, krummholz, kipfen, gesperrbaum 
BM. 1528 : Pro bolkon ad preparandum wlgo kerep 

(OL. Nád. 49). [Vö. MTsz.] 

BOKOR: 1) dumus; gebüsch NySz. 1055: Mo- 
narau bukurea (1. «mogyoró-bokor» a.). 1095 : Cuius 
méta incipitiu- de gemina frutice quod uiűgariter 
uocatur íkirbucur (Pannh. 15/0o). 1193 : Peruenitur ad 
siluam que dicitur Bocor et ultra bocor uadit ad duas 
vlmos (OL. D. 27). 1327/1466 ? : Peruenit ad locum 
BykaöoA-rrt vocatum (Múz.). 1330 : Rubum aueUanarum 
wlgo MonjTOS&w/cíír [így] vocatarum (OL. D. 2639). 
1397/1416 : Inciperetur a plaga occidentali in loco 
Gembokra vocato (Múz. Jankowich). 1415 : Johannis 
Bokor (Körmend 1/9, Óvár 10). 1475: Predia Kyszev- 
levs Kevrthwel&oA;or (Lelesz Acta 85/1). 1668 : 'Bokor 
György Egy ház íiu (OL. UC. 1/21). || 2) compar ; paar 
NySz. 1526 : Item debet vnum bokor daru thoU (Múz.). 
1552 : Egy bokor gem tollat aranyast mjaá tholtokostwl 
(OL. Nád. 42). 1555 : Et bokor kapcz azon ember 
rvhara való (uo. 48). Három bokor ezisth kapcz 
(uo.). 1576 ; Egy perpenche was Eg bokor hobzo 
(Múz. Rhédey). 1594 : Ket bokor fwo regalhoz walo 
(OL. UC. 78/7). 1637: Négy bokor szán talp (uo. 
14/43). 1641 : Olyan marhákat árul, kiknek 28 frton 
hagyták bokrát (DebrJk.). [Vö. bodza-, ciprus-, 
cser-, csipke-, éger-, fagyai-, fenyő-, fűz-, 
galagonya-, gyertyán-, gyümölcsény-, bá- 
lyag-, haraszt-, kálna-, kökényfa-, kőris-, 
mogyoró-, rekettye-, som-, szil-, szilfa-, tölgy-, 
tövis-bokor.] 

BOKROS: 1) dumosus, dumetum [stb.]; buschig, 
strauchig NySz. (1. jel.). 1636 : Vagyon 4 drb rét . . . 
1. Torokles ... 4 a hidfelöl bokros nevű rétek (Gazd- 



81 



BOLCÉR— BOLGÁR 



BOLHA— BOLYGÓ 



82 



törtSzemle L266). || 2) creber, multifarius ; haiifig, 
vielfiiltig- NySz. (2. jel.) [in gruppén]. 1728: Hiti után 
vallja, hogy a fatenshez, maga udvarában fektében, 
a boszoikánvok hozzája menvén, bokros tánczot jár- 
tak körülötte (Reizner : SzegedTört. IV.432). 

BOLCÉR, -OS, 1. bócér, -os. 

BOLCSÓ, BOLCSÚ, 1. búcsú. 

BOLDIS?: [Balthasar?]. 1602: Boldis Imre. Bol- 
dis Bai-Iabás (SzékelyOkl. V.198). [Vö. Boldi PPB,] 
\Yö. Boldizsár.] 

BOLDIZSÁR, Bódizsár : Balthasar PPB. 1526 : 
Gáspárnak Boldisarnak hagyom szálában kanisaj lazlo 
attyamfya Jóságat (OL. D. 24323, 1. Zolnai : Nyelveml. 
256). 1584 : Zabo Bodíjsar (OL. UC. 56/33). 1597 : Az 
madaraz házban. Racz Boldisar Vramnak mongiak 
kilencz atalag borath (uo. 101/3). [Vö. Boldis.] 

BOLDOG, bódog : beatus, felix, faustus, fortu- 
natus, prosper ; selig, glücküch NySz. 1193 : Hec 
igitur sünt nomina predionim Jonata. Boinca. Concol. 
Bodogthl . .] Epceu (OL. D. 27). 1211 : Isti uero sünt 
vdornici Certu Boca Bondug Matou (Pannh. Tih. 1/5). 
1377 : Blasium dictum Bodugh (Lelesz Acta 10/13). 
1433 : Egidio Bodogh (OL. D. 12527). 1470 : Gregorii 
Bódog (Múz. Kállay). 1480 : Adam Bodogh (Lelesz 
Acta 90/18). 1489 : Adam Bodogh (uo.). 1615 : Szom- 
batba [mentünk] az bódog emlékezető Asztalos házá- 
hoz, Patai Jánoshoz (MA. NLL 69). 1700 : A boldog 
emlékezetű néhai Rákóczy Ferencz, méltóságos feje- 
delem, kegTelmes urunk ö nagysága is [stb.] (Gazd- 
töi-tSzemle^n.405), 

Boldog-asszony : beata domina, Maria NySz. 
1256 : Ladán Palata Bodugazunhaza (ErdJVIúzLt., 1. 
Wenzel Vn.429). 1379: Bodugazzimfolna (OL. D. 
6633). 1390 : Bodogazunfahm, hn. (Múz.). 1393 : In 
possessione Bodogazonmeleke (Múz. TörtTárs. 1). 
1396; Nicolai de Bodogassoníalva (ZichyOkm. V.21). 
1402 : Tholuayfeuld Bodogazzonfalua Kekenzarw Fel- 
sew Janók (OL. D. 8751). 1408 : Dyonisii de Bodog- 
azzonwtfij (MAz.). 1410 : Possessionis Bodogazon- 
theleke vocate (OL. D. 9661). 1428 : Possessionem 
Bodogazonfahwa vocatam (Múz.). 1454 : Bodogazzon- 
falwa, hn. (OL. D. 14604). 1459 : Bodogazzonkapohia, 
hn. (uo. 15399). 1463 : Transitur ad ecclesiam Beaté 
Marié virginis wlgo Kerek Bodoghazzon Eghazara 
(Múz. Balassa). 1521 : Religiosorum fratrum heremi- 
tarum ordinis sancti Pauli primi heremite in Claustro 
Beatissime uírginis Marié Chalady Bodogazzon vocato 
degentium (Múz. Békássy). 

Boldogasszony -adó ja : [genus tributi XVIII. 
Kai. Sept. soluti ; eine art am 15-ten august bezahlte 
steuer]. 1599 : Minden egész helytől három adóra 
Sz. -Mihály, Sz. -György és Boldog Aszszony adójára 
tartoznak tízen két két pénzel, az az harmintz hat 
hat pénzel esztendeig (CanonVisit. 149). 

boldogasszony-bal : [leuciscus virgo ?]. 1522 : 
Bodogasson halért (OL. D. 26309). 1527 : Bodogazzon- 
hallath (OL. Nád. 43). 1544 : Vöttem bodogasszon 
halat (uo. 40). Herenget bodog ázzon halat es 
stokfiset (uo.). [«Boldogasszonyhal. Lehet azonos a 
Leuciscus virgo Heck. fajjal, meljmek magyar népies 
nevei közt van a lednyhal^ szüzhal, szüzleányhah 
Hermán Ottó levélbeli közlése.] 

BOLGÁR : IBulgarus, Bulgaricus ; der bulgár, 
bulgarisch]. 1366 : Ladizlao dicto Bulgár (OL. D. 
30125). 1372 : Ladislai dicti Bulgár (HazaiOkl. 298). 
1394 : Nicolaura dictum Bolgár (Múz. Kállay). 1409 : 
Gerhardus dictus Bolgár (Múz.). 1453 : Ladislai Bolgár 
(OL. D. 29807). 1546 : Laczlo Istennek malazthyaa- 
bool Magyerorzaagnak, dalmaciaanak horwathorzag- 

Magyar Oklevél-Szótér, 



nak szeremsygnek raacsaagnak hawasmellyeknek kw- 
noknak bolgaaroknak etc. kyi-allya (ZalaOkl. 1.72). 
1569 : Az Ghemífalu erében való szénafevet [igy?] neki 
engedé és az .Boí^armezőn valót is (SzékelyOkl. V.87). 
1602: .BoZ^fár György, jobbágy. Bolgár Márton (uo. 312). 

BOLHA, balha?: 1) pulex ; floh NySz. (1. jel.). 
1252 : Exinde per uallem Balhagumur [a. m. bolha ?j 
tendit cum metis continuis (OL. D. 369). 1397 : Bolha- 
falwa, hn. (ZichyOkm. V.40). || 2) [?]. 1558: E^ zal was- 
bol chynalt ember nakara való chjTigethe Bolha Öreg 
was nars (OL. Nád. 49). 

BOLHÁS ? balbás ? : pulicosus ; flöhig NySz. 
1230 : Villa Kariag bolchas [a. m. bolhás ?] Chycou 
(Pannh. 32/V). In villa Bolchas (Veszpr. 14, Dec. 
Comit. Symig. 1331 : Vüle Balhas (AnjouOkm. n.563). 
Ville Biclhas (uo.). 1389 : Villis Barath Wthwes Bol- 
haas Zabaas Ai-anyas (Körmend III/3. Atád 19). 

BOLKONY, 1. bókony. 

BOLOND : amens, demens, veeors [stb.] ; thor, 
thöricht, verrückt, unvemünftig, narr NySz. 1381 : 
Michaelem dictum Bolond (Múz). 1417 : Petrus Bolond 
(Lelesz Acta 37/43). 1437: Petri dicti Bolond (uo. 
54/14). 1460: Gregorio Bolond (uo. 71/26). 1471: 
Petri Bolond (Múz.). 1478 : Stephanus Bolond (OL. 
D. 18145). 1602 : Bolond Gergely (SzékelyOkl. V.209). 

bolondok-tála : [?]. 1578 : Keth bolondok tála 
(OL. Nád. 48). 

BOLT, bolt, bót: 1) camera, testudo, fornix; wöl- 
bung, decke NySz. (1. jel.). 1211 : Hü sünt ioubagiones 
Bolt [a. m. bolt ?] Jocos Mogd feled (Pannh. Tih. 1/5). 
1458 : Ibidem duas testudines wlgo bolth cum rebus 
subtilibus repletas (Múz. Kállay). 1566 : Az belső 
warban az boltok alath egy gernelben wagyon bwza 
lyzth cub. LXXHI (OL. Nád. 49). || 2) ceUa, horreum, 
taberna ; stube, gewölb NySz. (2. jel). 1410 : Vniuer, 
sis síüs edificiis Celariis Boltis (OL. D. 10017). 1493 
In Boltis pauimenta fecit (EPSz. fol. 37). 1634: Nap 
niugati-ul ualo Bót házban. Nap kelet felöl ualo -Bóín 
ban (OL. UC. 21/3). 1638 : Ugian azon Boros Bolt 
mellet vagy előtte való kis Bolt másod magával (uo. 
2/34). [Vö. boros-, kereszt-, pince-bolt.] 

bolt-hajtás : arcus, fornicis curvatura, concame- 
ratum, fomix, testudo [stb.] ; gewölbe NySz. 1597 : 
Az előtth való bolt haitas kis pituaroczkaban (OL. 
UC. 101/3). 

bolthajtásos: arcuatus; bogenweis gewölbt NySz. 
1759 : A Parochia áll két szobából az egyik bolt- 
hajtásos (CanonVisit. 182). 

bolt-ház: [cella, horreum, taberna; stube, gewölb?]. 
1634 : Nap niugatrul ualo Bót házban. Nap kelet felöl 
ualo Botban lOL. UC. 21/3). 

B OLTÁS : fornix, testudo ; wölbung NySz. 1637 : 
Boltas ala való árkos fak (OL. UC. 14/43). 

BOLTOCSKA : camera parvula ; kleines gewölb 
NySz. 1597 : Ezen hazak alat az gradicz uegebeu 
ualo kis boltoczkaban. Palaczk thok vasas wres 2 
(OL. UC. 101/3). 

BOLTOS : [mercator ; kramer]. 1494 : Benedicto 
Bolthos mercatore (Engel : GeschUngrReichs 1.75). 
1523: Benedictus Boltos (OL. D. 37007) [Vö. NySz. 
más jel.] 

BOLYGÓ, balgó : 1) erraticus, vagus, errabun- 
dus ; herumirrend NySz. 1343 : Venisset ad fontem 
Bolgokiith vocatum (OL. D. 3439). [Vö. 1330/1449: 
Descendit aquam Lechnych vocatam tewtxmice fer- 
lornwascer nominatam (Múz. Görgey).] 1359 : luxta 

6 



83 



BOLYÓKÁS— BOR 



BOR 



84 



quendam fontem aque Bolgowkuth vei alio nomine 
Serephellnvta vocatum (Pannh. 68/X). 1380/1414 : Ad 
quendam fontem Bolygokiith vocatum (OL. D. 6742). 
1450 : Quasdam terras ipsorum exponencium a parte 
Pethry sub vna arbore Tilie et KjTakethe neonon 
Bolgorekethyeye et Gygemonlna [igy ? olv. -mohia] 
vocatas (Lelesz Acta'62'37) 1496: Jacobo Bolygó 
(OL. D. 20476). 15U : Blasíus Bolghn (Múz). || 2) [vesa- 
nus ; nárrisch ?]. 1484 : Gallus Balga |a. m. bolygó ri^ 
bohó?] (Veszpr. 6, Garabonc). [Vö. bolygó MTsz. 3. jel.] 

BOLYÓKÁS : stultus, stolidus, vecor.s, delirus, 
demens [stb.] : wahnsinnig, unvernünftig, albem NySz. 
1683 : Sütő Márton bolyokas nyomorult ember (OL. 
UC. 3/32). 

BOMLIK, vö. el-, megbomlik. 

BONC ? : femur ; schenkel NySz. 1379 : Johannis 
dicti Bonch [a. m. bonc ?] (Múz.). [Vö. MTsz,] 

BONCOS?: [villosus; zottig, rauhharig]. 1539: 
Blasium Bonczos [a. m. boncos?] (Múz. Kállav). [Vö. 
MTsz.] 

BONCSOG, 1. boncsok. 

BONCSOK, bancsik, boncsog : 1) monile ; 
halsband, halszierde NySz. 1500 ; Dedit nobis vnum 
Banchik (OL. D. 30241). 1533 : Vnum Bonchok cum 
serico et tribus particulis (OL. Nád. 49). 1544 : Pro dis- 
posicione quandam Bonchyok (uo. 40). 1552 : Az 
saarwarj' tárházból egy bonchokoth (uo 48). || 2) 
signum militare ; kriegsfahne NySz. 1543 : Egh bon- 
chyogh tengerj^ 3'h fark de auratum (Múz. Kis- 
faludy). 1599 : Ket bonchíok. Eggjk almajawal (OL. 
L. m. 16. 17). [Vö. boncsokones Bartal] 

BONDOR : 1412: Nicolaum dictum Bondur (Múz.). 
1417: Georgius Bondor (Múz. Kisfaludy). 1418: Nico- 
lai dicti Bondor (Múz.). 1429 : Clemente Bondor 
(Lelesz Acta 48/71). 1475 : Emerico Bondor (uo. 
85/22). 1483: Anthonio Bondor (uo. 93/23). [Vö. 
MTSz. ?] 

BONGA? 1. banga. 

BONGOLYAG : 1505 : Dyonisio Bongolyag 
(Pannh. 34/N). [Vö. gombolyag?] 

BONGOS, 1. gombos. 

BONT, vö. föl-, megbont. 

BONTA : bicolor, maculosus, diversi coloris ; bűnt 
NySz. 1450 : Paulus Bontha (Körmend in/3, Baráti 
78). 1470 : Briccium Bontha (Múz. Forgách ?). 1544 : 
Az bonta louat (OL. Nád. 40j. 1602 : Bonla János 
(SzékelyOkl. V.224). 1709 : Barna kancza ló, a fara 
fejér bonta (DebrLt.. 1. Nyr. XXIL518). 

BONTAKOZIK, bontokozik: corrumpor, con- 
turbor, efiringor ; zerbrochen, zeiTüttet werden NySz. 
1742: Testvéröcscse azzal menti, hogy bontakozott el- 
mével vagyon (DebrJk.). [Vö. mégbontakozik.] 

BONTÓ: labefactans, destrucns; zerstörend NySz. 
1450 : Ladislao Bontha (Lelesz Acta 62/29). 1480 : 
Ladislao BoTboniho (OL. I). 18350). 1522 : Emericus 
Bontho (uo. 37328). 1602 : Bontó Gáspár (Székely- 
Okl. V.207). [Vö. sereg-bontó.] 

bontó-fésű, -fisö : [pecten rarioribus radiis]; aus- 
kámmkaram BM. 1596 : Egi bontho fyseo (ÜL. L. lU. 
16. 17). 

BONTOKOZIK, 1. bontakozik. 

BOH : vinum, temetum ; weinNySz. («l.bor» a.\1095 : 
In ketel lóca kelem vla magudi bor ;szn.. a. m. bor?J 



(Pannh. 15/0o). 1211 : Hü sünt uinitores Pata Mogud 
Bor Zaaslou (Pannh. Tih. 1/5). 1372: Thome dicti 
Bor (ZichyOkm. 111.456). 1381 : In terra arabili Borho- 
moca [a. m. bor? v. vö. «bór-fa», «bór-fenyö»?] uocata 
(Múz.). 1390 : Peruenissent ad capud iíorpatak [a. m. 
bor? V. vö. «bór-fa», «bór-fen3Ö»?] vocatum (Lelesz Met. 
Mármaros 20). 1398: Sebastiani dicti 5orkethe (Zichy- 
Okm. V.93). 1400 : Sebastiani dicti 5orkethe (Lelesz 
Acta 27/21). 1422 : De nonis partibus et vino Comitis 
seu Castellani pro tempore presenti et constituto seu 
in futurum constituendo quod vinum vlgariter Span- 
bora nuncupatur reddentes liberos (Pannh. 63 D). 
1480 : Ladislao Borhontho (OL. D. 18350). 1524 : 
Jus moncium et quoddam vinum ibidem existens 
quod vocatiir Baraath Bora (uo. 26317). 1544 : Borért 
kit etek lében uittek (OL. Nád. 40). Az bor tataro- 
zónak (uo.) Az palazk tokba töltetem bort higgadni 
(uo. 41). Bor hidegiteni uöttem eg safot (uo.). 1549 : 
V^gian ot sapa bor eg hordowal (uo. 49). 1550 : 
Egh bor emelew tekervvent (OL. Kolozsm. 50). 1551 : 
Az hatodik hordóban vagj^on tizenkét kebel bor 
(OL. Nád. 48). 1552: Ezek* az borok meg fordwltak 
de \vy tórkóre wettek mas hordóba (uo. 49). Ezek 
jo tj'zta borok ketheytwl meg walwa mert ketey 
meg fordwlt (uo.). 1556 : Vnam Amphoram Cupream 
Bor egetnv (uo. 48). 1587 : Borok tötelikere (uo. 
40). 1594:'Ket hordó foglalt bor (OL. L. III.16. 17). 
1597 : Bor egetnj való kadoczka 1 (OL. UC. 101/3). 
Bodza virágos bor (uo.). 1601 : Bor tartó gannar fak 
vadnak (uo. 35/2). 1610 : Dominus Taxoni, szána- 
kodva irom, semmi jó magaviseletben nincsen. Szer- 
dahelt lakja, borát gy^akortabb [olv. gyakortább| hajtja, 
ki miatt magát is gyakorta elfelejti s nótában ejti 
(MA. NLI. 349). 1668 : Fogott bort is ad (OL. UC. 
1/21). [Vö. csere-bora, dézsma-bor, égetétt- 
bor(os), égett-, fordult-, gíra-, hegyvám-bor, 
ispán-bora, issza-, kastély-, látó-, nyárlott-, 
nyúló-, nyúlós-, ó-, penna-, pincés-, szer-, tör- 
köly-, új-, ürmös-, vak-, virágos-, zsályás-bor.] 

bor-árus : vinarius, oenopola ; weinhándler NySz. 
(«boráros» a.). 1537 : Jacobum Boraros (Múz. Kisfaludy). 

bor-dézsma, -dézma: [decuma vini ; weinzehent]. 
1700 : Azmi az bor-dézmát illeti, az régi boldog üdö- 
ben az szőlők terméseit az szüreti dézmáláskor tör- 
kölyül szokták behozni az szüretezö emberek (Gazd- 
törtSzemle V1I.404). 

bor-égető : 1) [coctor vini e frumento facti ; brant- 
weinbrenner]. 1524 : Thoma Boregetheiv (Veszpr. 3, 
Bercsény). 1554 : Antonius Boreghetew (OL. UC. 16/5). 
1559 : Josephus Boregethco (uo. 11/41). 1597 : Bor 
Egcteö János hele (uo. 12/42). || 2) [ad destillandum 
vinum e frumento factum destinatus ; zur brantwein- 
brennerei gehörig]. 1597 : Bor cgeteo rész fazék thö- 
röth (OL. UC. 101/3). 

borégető-h.áz : [officina, ubi vinum e frumento 
factum coquitur ; brantweinbrennerei]. 1608 : Bor ege- 
theo haz (OL UC. 37/56). 

bor-báz : oenopolium, taberna vinaria ; weinhaus 
NySz. 1638 : lo borház szalmával fedett padlasos es 
igen io tapaszos (OL. UC. 2/34). 

borbordó-út : [via ad vinum portandum ; weg für 
den weintransport]. 1378 : Peruenissent ad quandam 
magnam viam Borhordouth nominatam (OL D. 6871). 
1507 : Via Borhordowth vocata (Veszpr. 10, Falaznak). 
1509 : Via publica Borhordo irth vocata (\'eszpr. 
Regn. P/242). [Vö. borhordó NySz.] 

borhűtó'-kádacska : [lacusculus ad vinum refri- 
gerandum ; kleine weinkühlwanne]. 1638 : Borhiitö 
kadaczka (OL. UC. 2/34). 



BOR 



BORB^ÍLA— BÓR-FA 



86 



bor-h.üvösítő : [vas ad vinum refrigerandum ; wein- 
külilwanne, kühleimer]. 1635 : Ha bor hüyösítőt csinál, 
annak [t. i. az edényhez szükséges réznek] fontját 
45 d. (Gazdtört Szemle VIII.480). 

bor-issza, -isza, -iszja : potator vini ; weintnnker, 
siídfer NySz. 1434 : Deinetrio Boryza (OL. D. 12645). 
1436 ; Demetrio Boryza (uo. 12852). 1469 : Gregorius 
Boryzya (uo. 32365). 1478 : Matheus Boryzya (uo. 
18145). 1480 : Blasio Boryzya (uo. 18313). 

bor-korcsraa, -korcsoma : oenopolium, tabeina 
vinaiia ; weinsehenke NySz. 1623 : Mostan csaknem 
mindennek szabad bort bevinni, hogy már csak maga 
szükségére és ha csak az útra is nem kevés az bor- 
korcHomáiiak (ErdGazdtSzemle 1897. évf. 18). 

bor-.korcsnxálás, -korcsomárlás, -korcsomároltatás : 
[das weinschenken]. 1643 : Bor korcziomarlassal tar- 
toznak [így többször] (OL. UC. 3/24). Bor korczioma- 
roltatassalis tartoznak (uo.). 

bor-kút : [fons acidae aquae?] ; sauerbrunnen? NySz. 
1244/1271 : In quodara fonté qui dicitur in uulgari 
burcuth (OL. D. 2217). 1254 : Incipit in quodam fonté 
qui dicitur in uulgari burcut (Múz. 32). 1261 : Ad pute- 
um Burcut (Wenzel nL4). Peruenit ad puteum Burcut 
(uo. Vin.l2). 1332 : Vineam ipsorum Btvrkwth voca- 
tara (AnjouOkm. 11.616). 

bor-ném-issza, -isza, -iszja : invinius, abstemius ; 
einer der nicht vfein trinket NySz. 1434 : Nicolao 
Bornemyza (OL. D. 12645). 1436 : Nycolaus Bornem- 
yza (uo. 12852). 1442 : Petrus Bornemyza dictus 
(uo. 13678). 1447 : Johannes Bornemyza (KárolyiOkl. 
II. 260). 1449 : Johannes Bornemyza (Lelesz Acta 
61/4). 1453: Thomas Bornemyza (Veszpr. 5, Fájsz). 
1469 : Johannes Bornemyzya (Múz. Kállay). 1475/1483 : 
Johannis Bornemyza (líárolyiOld. 11.438). 1496 ; Bor- 
nemyzzya, szn (Múz. Kállay). 

bor-pénz : vectigal vino inipositum ; weinsteuer 
NySz. 1495 k. : In festő beati Martini episcopi sol- 
uent quod vocatur borpenz (OL. D. 36994). 

bor-prés, -pörös : [torcular, torcularium ; kelter, 
weinpresse]. 1587 : Peoreos ala walo kad. Eoregh 
bor pörös minden zerzamostol (OL. UC. 46/74). 

bor-szerető : [potator vini ; weintrinker]. 1734 : 
Tudja bizonyosan, hogy az deutrumban nevezett Kis- 
görögné borszerető és tékozló asszony (Reizner : Sze- 
gedTört. IV.504). [Kovács János közlése szerint Szege- 
den ma is használatos szó a részegesség szelídebb 
kifejezésére.] 

bor-töltéke : [infundibulum vini ; weintrichter]. 
1588 : Az Belső warbely pinczeben Bor teöltheo 
chiobör 1 Bor teöltheke [így] 1 (OL. UC. 76/17). [Vö. 
töltike NySz. ; bor-tötike MTsz.] 

bortöltó'-csöbör : [amphora, lacus ad defunden- 
dum vinum ; zuber zum wein-giessea]. 1588 : Az Belső 
warbely pinczeben Bor teöltheo chiobör 1 (OL. UC. 

76/17). 

bortöltő-dézsa : [situlus, hama ad defundendum 
vinum ; eimer zum vk'ein-giessen]. 1597 : Bor teolteo 
fa desa (OL. UC. 101/3). 

bortöltö-válú : [alveus ad defundendum vinum ; 
trog zum weiu-giessen]. 1597 : Bor Icolleo valu (OL. 
UC. 101/3). 

bor-válú, -váló : [s(;lmss\vandel]. 1587 : Bor loálo 
(OL. UC. 12/42). 1597 : Eoreg bor valu laith ala (uo. 
101/3). 

bor-vonás, -vonyás : [abstich, das abzieheu des 
weines]. 1554 : Költöth az boriconiasra (OL. Nád. 49). 



bor-vonó, -vonyó: 1) [weinabzieher]. 1588: Bor 
wonoknak fyzetctt bora felwonasaert (OL. Nád. 41). 
Az borwonyoknak (uo.). || 2) [zum wein-abziehen 
nothv^^endig]. 1594 : Az zabos házban. Bor ivonio hass 
keötell vágjon No. 1 (OL. UC. 78/7). 

BORBÁLA, Barbára, Borbára: Barbara PPB. 
1581 : Az két húgomnak Bacz Borbárának és Katá- 
nak (SzékelyOkl. V.129). 1582: ígértük az Bodo 
Dyenes leányát Barbara asszont az ménasági Boné 
Jánosnak (uo. 134). 1586 : Az én feleségem Morgon- 
dai Borbára asszony (uo. 140). 1589 : Borbára asszony 
(uo. 144). 1599 : Sr.ki Barbarát minden javaival mi 
ótalmunk és gondviselésünk alá vöttünk (uo. 164). 

BORBÁRA, 1. Borbála. 

BORBÁT : soUers ; fleissig, sorgfáltig, spitzündig, 
geschickt NySz. 1602 : Borbát János (SzékelyOkl. 
V.236). Borbát Tamás. Borbát Pál (uo. 289). 

BORBÉLY, barbély, barbér, borbér : tonsor, 
chirurgus, barbator; barbier NySz. 1436 : Andrea Borbei 
(Lelesz Acta 53/44). 1464 : Thoraam Barber (Veszpr. 
107, Gelemér 2). 1470 : Matheo Barber (Körmend, 
Heim 546). 1473 : Valentino Barber (Múz. Bethlen). 
1482 : Johanne Barber (Veszpr. 9, Kovácsi). 1495 k. : 
Georgio Barbel (OL. D. 32746). 1498 : Thoma Barbel 
(uo. 20702). 1502: Benedictus Barbel (KárolyiOkl. 
III.53). 1507 : Matheo Barbel (Veszpr. 15, Vászoly). 
1515 : Gregorio Borber (Pannh. 63/Gg). 1520 : Simoné 
Barbel (Pannh. 66/14). 1544 : Attam az borbelnak az 
lu-am feye mosásától (OL. Nád. 41). 1545 : Vöttera 
füues lúgot az borbeltol (uo. 42). 1584 : Barber De- 
mether (OL. UC. 56/33). 1602 : Borbély György (Szé- 
kelyOkl. V.235). 1603 : Joannes Barbély. Laurentius 
Barbély (uo. 245). 1608 : Meg is sántultam, mert az 
csípőmből az forgócsontot [a kapu] kiütötte és nem 
tudták helyére igazítani az tudatlan barbélyok (MA. 
NLI. 254). 

borbély-keszkenő, -keszkenyő: [sudarium tonso- 
ris ; schertuch]. 1581 : Barbély kezkenyeo (OL. L. III. 
16. 17). 

borbély -medence : pelvís tonsoria NySz. [bar- 
bierbecken]. 1543 : Eg barbelmedenchye (Múz. Kis- 
faludy). 

BORBÉR, 1. borbély. 

BORDA : a) pecten filíaríura, tíbícen liciatoríum ; 
weberkamm ; b) costa ; rippe NySz. 1269 : In monte 
Bordachege [a. m. borda?] vocato (Körmend III/2, 
Pezye 90). 1389 : Prope villám Nyék in loco Borda- 
pokla, [a. m. borda ?] vocato (Múz. Kapy). 1480 : 
Stephano Borda (OL. D. 18313). 1561: Borda, nízt, 
gereben, borda he, tekerő fa (OL. L. III. 16. 17). 
1596 : Egí borda nystesthol (uo.). 

borda-héj, -hé : díe labe, der schlag eines web- 
stuhls BM. 1561 : Borda, nízt, gereben, borda he, 
tekerő fa (OL. L. III. 16. 17). [Vö. bordahaj MTsz.j 

borda-kötő, -ketö : 1510 : Albertus Bordakethew 
(OL. D. 26082). 1519 : Sebastianus Bordakethew (uo. 
37007). 

BORDÁS : [weberkamm habend, weberkamm- 
macher? dem man díe ríppen ziihlen kann, hervor- 
stehende ríppen habend ?]. 1355 : Michaelis dictí Bor- 
dás (Múz.). 1466 : Blasio Bordás (OL. D. 16430). 1476 : 
Stephano Bordás (uo. 17856). Stephano Bordás (Lelesz 
Acta 86/26). 1483 : Michaele Bordás (uo. 93/1). 1507 : 
Thoma Bordás (uo. 115/28). 1602: Bordás Péter 
(SzékelyOkl. V.225). [Vö. borda.] 

BÓR-FA: [pinus silvestrís|. 12621612: Sub ar- 
bore Borffa (HazaiOkm. VII.84). 1269/1290 : Venit ad 
duas arbores nyrfa et borfa (Wenzel yill.251). [Vö. 

6* 



87 



BÓR-FENYÓ— BORJÜ 



BORJÜS— BOROSODIK 



« Bór fa és bórfcnyü igazi hangzása, a nűnt én saját 
hallomásomból tudom : h»órfa, b"órfenyö, vagy búrfa, 
biírfenyö. Latin neve Pinus silvestris. Az Ipolyvölgj' 
magyarjai nevezik így, s ez a palóc legény a kalapjá- 
hoz búrágat, búrt v. búrfa-ágat tíiz téli mulatságos idő- 
ben rozmaring helyett. A MTSz. búr alatt emliti, de 
ott a Finus strobus ? hibás». (Borbás Vince levélbeli 
közlése.) Vö. még bor 1381. és 1390-i idézeteivel?] 
\y"ó. bór-fenyő.] 

BÓR-PENYŐ : [pinus silvestris). 1372 : Peruenit 
ad arborem Borfeneu dictam (Múz.). [VÖ. bór-fa.] 

BORGYAS ? 1. borjas. 

BORÍT, búrét, burít : contego ; decken NySz. 
1542 : Zabola ezystel burytot (OL. Nád. 40). 1556 : 
Három láda bérrel bivrethot (uo. 48). 1572 : Az ken- 
gel vason buretua uagion ezüst negh gyra (uo. 47). 
1597 : Regj hintó tengelestwl, rudastul kauastul Mas 
regj hintó rudastul derakastul oh bwrrel burüoth 
(OL. UC. 101;3). [Vö. egybe-, el-, mégborít(ás). 

BORÍTÓS : [tegulum habens ; mit einem deckel 
versehen]. 1533 : Cuppe argentee deaurate Borythos 
(OL. Nád. 49). 

BORJAS, borgyas ? borjús : vitulinus, vitnlum 
habens ; ein kalb habend NySz. 1231 : Usque ad 
Buryasfnca [a. m. borjas ?] (OL. D. 168). 1399 : Jaco- 
bum dictum Borgyas [a. m. borjas ?] (Múz. Kállay). 
1462 : Vacce cum vitellis wlgo Bwrjos Inew sex 
(uo.). 1517 : Matheo Boryivs (Lelesz Bercs. XV. 4). 
1598 : Két ökröt és egy borjus ünöt adjon nekie 
(SzékelyOkl. V.162). [Vö. borgyú MTsz.l 

BORJAZIK, vö. borjúzik, mégborjazik. 

BORJÓ, 1. borjú. 

BORJÚ, borjó, bomyú : vitulus ; kalb NySz. 
1355 : Nicolai dicti Boryiv (Múz.). 1357 : Petri dicti 
Boryu (ZalaOkl. L575). 1368 : Nicolaiun dictum Borion 
(OL. D. 30700). 1485 : Anthonius Borijiv i Veszpr. 11, 
Merenye). 1549 : Eg chechemew idey boryiv (OL. Nád. 
41. és 49). 1553 : Mostany boryic gyermekded (OL. 
UC. 96/3). [Vö. őz-borjú.] 

borjú-bél : [intestina vitiüina ; kalbsgeschlinge]. 
1545 : Boriufeyet. Bormbelt Boriumaiat (OL. Nád. 41). 

borjú-bőr : [pellis vitulina, coriura vitulinum ; 
kalbsfeU, kalbslederj. 1587: Boryw bór (OL. UC. 12/42). 
1635 : A bornyu bőrt az elmúlt évben adtuk egyet 
25, 27, 30 d. (GazdtörtSzemle Vm.473). 1638 : Giar- 
tot boriu bór (OL. UC. 2/34). 

borjú-címer, -cémer : lumbus vitulinus NySz. 
(«cimer» a.); kalbsviertel, kalbsschlagel BM. 1556 : Egh 
boryu cemert hozatam (OL. Nád. 42). 

borjú- f ej : [caput vitulinum; kalbskopfj. 1545: 
Boriufeyet. Boriubelt Boriumaiat (OL. Nád. 41). 

borjú-bús : caro vitulina NySz. ; [kalbsfleisch]. 
1544 : Ebedre apró sültnek eg font boriuhust (OL. 
Nád. 40). 

borjú-láb: [pes vitiüinus; kalbsfuss]. 1544: Boryu- 
labot. Galamb fyat. Tik fiat (OL. Nád. 41). 

borjú-máj : [jeciir vitulinum ; kalbsleber). 1544 : 
Vöttem boriu niaint (OL. Nád. 40). 1545 . Boriufeyet. 
Boriubelt Borinmaiat (uo. 41). 

borjú-ól : [septum vitulorum ; stall der kjilber im 
weiten féld]. 1211 : luxta cuius ripam in loco qui 
dicitur Bureuohul [Szám. szerint a. m. borjú-ól, 1. NyK. 
XXV.156] est méta (Pannh. Tih. 1/5). 



borjú-pásztor: [pastor vitulorum ; kalbshirt]. 1554: 
Benedictus Bornyw pastor (OL. UC. 45/36). 

borju-tüdő, -tidö : [pulmo vitulinus ; kalbslunge, 
kalbsbeischel]. 1545: Boriutidó't mayát (ÓL. Nád. 41). 

BORJÚS, 1. borjas. 

BORJÚZIK, vö. borjazik. 

BORKÓCA, 1. barkóca. 

BORKOLCA, 1. barkóca. 

BOR-KÖLES, -kelés : milium,' panicum ;'; hirse, 
heidekorn NySz. spelta, Bartal («borkules» a.). 1328 : 
Milii borkules wlgariter dicti (MonCivZagr. L131). 1490 : 
Post vindemium scilicet vini Milii alterius Milii Borkeles 
vocati et Surgonis (Körmend V/5, nr. 99). 1549 : Bor 
köles neg kóból (OL. Nád. 41). 

BORLABÁS, 1. Barnabás. 

BORNYÚ, 1. borjú. 

BORONA, barana, barona, beréna: 1) trabs, 
tignum ; balken'NySz. (1. jel.)- 1406 : Duodecim ligna 
edificio domus apta wlgo Berena dicta (Lelesz Acta 
29/25). 1601 : Vagion 9 szál rothat fenió berena (OL. 
UC. 35/2) 1638 : Ezen Bastianak első része Teőlgy 
fa baronaval vagion fel róva (uo. 2/34). Aitaia azon 
Baronabul fel rot részen, vas Sarkával Pantiaval, fa 
kilinczievel es fa be vonoiaval (uo.). || 2) crates ; 
geflechte, flechtwerk NySz. (2. jel.). 1200 k. : Con- 
stituerunt terminos regni Himgarorum usque ad Boro- 
nam et usque ad Saruuar (Anon. 37). 1245 : luxta 
magnam salicem in latitudine terrarum que uulgo 
Ketbarana scele dicitur (Pannh. 64/A, 1. Wenzel 
11.186). 1255 : Prima méta incipit a fluvio Thapolcha 
exeundo juxta magnam salicem in longitudine terrarum 
que vulgo ket baranna scelejdicitur (Wenzel n.262). 
1264 : Quandam terram castri de Barana Drauch 
uocatam (OL. D. 563). 1638 : Ezen kertnek aitaia ket 
felöl fel rot boronaiaval tapasz nélkül (OL. UC. 
2/34). II 3i occa ; egge NySz. (3. jel.). 1597 : Másik 
el töröt vass barona, kinek fogaj 25. panth vasacz- 
kaia 12 (OL. UC. 101/3). 

borona-fa : tignum ; balken NySz. 1588 : Be ker- 
teltette boronajfawal (OL. UC. 6í/35). 

BORONCA, 1. bronza. 

BORONZA,BORONZÁS,Lbronza,bronzás. 

BOROS : vinosus, temulentus,'vinolentus ; saufer, 
ti-unkenbold NySz. (2. jel.). 1391 : Jacobum dictum 
Boros (ZichyOkm. 1V.469). 1400/1403 : Johanne Boros 
(OL. D. 1430). 1402: Thoma Boros (Múz. Becsky). 
1423: Mathiam Boros (Lelesz Acta 43/70). 1457: 
Dominico Boros (Körmend, Miscell. Németiíjv. lad. 44, 
fasc. 116). 1478: Michael Boros (OL. D. 18145). Am- 
brosio Boros (Lelesz Acta 88/1). 1479 : Cum terris 
arabilibus 5orosneganayosa vocatis (Múz.). 1602 : 
Boros Ferencz (SzékelyOkl. V.227) 

boros-bolt: [camera vinaria -. weinmagazin]. 1638: 
Ugian azon Boros Bolt mellet vagy előtte való kis 
Bolt másod magával (OL. UC. 2/34). Ezen ui hazbol 
az Boros BoKra^'nilo^ ablak ;^ vas /osteliaval(uo.). 

boros-fazék : [oUa vinaria ; weintopf]. 1619 : Ege- 
teth boros fazektul [egi egi forinth (0L.» UC. 22/21). 

boros-szekér : [weinwagen]. 1635 : Egy pár létra 
posztó szekérhez 1 f. 25 d. Egy pár létra boros sze- 
kérhez 1 f. 20 d. (GazdtörtSzemle \in.476). 

BOROSODIK, vö. mégborosodik. 



89 



BOROSTA— BORZ 



BORZA— BOT 



90 



BOROSTA: a) setacetum, pecten setaceus: bürste; 
b) pcniculus ; pinsel NySz. 1347 ; Stagni Burustato 
[a. m. borosta ?] (ZichyÓkm. 11.241). 1564 : E<^ ezösth 
borostha (OL. Nád. 49). [Vö. fogtisztító-borosta.] 

BOROSTYÁNOS : laimcomus NySz. ; loibeer- 
reich BM. 1327 : Descendit infra Burustyan^^s^patak 
dictum (OL. D. 2470). 

BOROTVA, BOROTVÁS, I. beretva, bérét- 
vás. 

BORS: piper; pfeffer NySz. 1417: Benedictus 
dictus Bonsythew [a. m. bors-ütö?] (Lelesz Acta 37/83). 
1453: Michaele Borsythow (Múz. Kállav). 1457: Ste- 
phanus Borsythew (ÓL. D. 36405). 1467 : Valentiniis 
Borsjthe (Múz.). 1511: Matheo Borsythew (Lele.sz Acta 
119/16). 1530 : Piper wlgo bors ami (OL. L. IIL 16. 
17). 1544 ; Vöttem rískasat, borsot, safrant, faheyat 
es egeb fii szerszamot (OL. Nád. 40). 

bors-őrlő : [mola piperis granis frangendis ; pfeffer- 
mühle]. 1638 : Egy rósz semmire kellö bors őrlő (OL. 
UC. 2/34). 

bors-szita: [cribrumpiperarium; pfefifersieb]. 1596: 
Egi bors zitat (OL. L. IH. 16 17). 

borsszitáló-szita. -szitálló- : [cv]. 1548 : Uöttem 
eg bors szitáló szítat (OL. Nád 49). 1597 : Bors szi- 
tallo szita (OL. UC. 101/3). 

BORSÓ : pisum ; erbse NySz. 1254 : Uadit ad 
locum qiü Bwrsoteluk [a. m. borsó ?] dicitur (OL. D. 
390). 1544 : Vöttem borsot heyalni (OL. Nád. 41). 
1572 : Plataycot borsónak hozatam (uo. 40). 1597 : 
Ziliia octalj 2 Borsó octalj 1 (OL. UC. 101/3). 1602 : 
Borsó Lörincz (Székely Oki. V.277). Borsó Gergely 
(uo. 309). [Vö. bagoly-, csiosér-, fárafolyó-, 
fehér-, hüvelykes-, szeges-borsó. j 

borsó-szak : puls pisina [puls piso facta] ; erbsen- 
brei ? NySz. 1546 : Borsó szakra confre)i;et (OL. 
Nád. 41). 

BORSOLÓ : conditor NySz. 1731 : Az idevaló 
kiskalmároktól és borsolóktól singtől, fonttól d. 6 
(Gazdtöi-tSzemle VII.89). 

borsoló-kanál, -kalán : [cochlear piperarium ; löffel 
zum pfeffera]. 1597 : Borsolo kalan (OL. UC. 101/3). 

borsoló-szita : [cribrum piperarium ; pfefifersieb]. 
1539: Borsolo zita (OL. Nád. 48). 

borzsoló-zsák: [saccus piperarius ; sack zum 
pfeffern]. 1530 : Bursa pipertoria Borsolosak (OL. L. 
m. 16. 17). 1544: Az borsolo sakot (OL. Nád. 41). 

B ORSÓS : &) piperatus ; gepfeflfert ; b) pretiosus, 
carus ; theuer, fein NySz. 1383 : Petrus dictus Borsos 
(Múz. Kállay). 1426 :" Blasius Borsos (Múz. Kende). 
1429 : Alberto Borsus (Lelesz Acta 48/75). 1498 : 
Emerico Borsos (Veszpr. 108, Ság 5). 1525 : Inter 
nvbeta Eorsoschereye (Lelesz Prot. V.268a). 1602 : 
Borsos Bálint. Borsos Benedek (SzékelyOkl. V 242). 
1613/1696: Borsos Pál (GazdtörtSzemle VII.406). 
1731 : Borsos Kata (Reizner : SzegedTört. IV.482). 

borsos-kolbász: [farcimen piperatum ; gepfeflferte 
wurst, pfeflferwurst]. 1544: Három borsos kolbazt (OL. 
Nád. 42). 

BORZ: melis, taxus, hericius ; dachs NySz. 1193 : 
Hec igitur sünt nomina prodiorum . . . Petrella. Borz 
[a. m. borz ?]. Izca. Zoboca (OL. D. 27). 1221 : Nicolai 
nlii Borz (Pannh. 4/B). 1240 k. : Hec sünt nomina 
eorum qui debent vinum portare Vonyz Gurgu Burzu 
[a. m. borz?] (uo. 61/8). 1393: Thomam dictum Borz 
(ZichyOkm. IV.532). 



borz-lyuk: [caverna melis; dachsloch]. 1350/1360: 
Vsque ad paruum montera ut dicebant Burzlyuk voca- 
tum (Körmend III/2, Örs 18, 1. ZalaOkl. 1.498). 1389 : 
Villa Borzlyuk (Pesty : KrassóvmTört. ni.l89). 1408 : 
Veniret ad quoddam paruum montem Borzlywk nomi- 
natum (Lelesz Met. Szabolcs 61). 1430 : Ad locum 
qui vocatur Borzlyuk (uo. 27). 1459 : Monticulum 
Borzlywk vocatum (OL. D 15378). [Vö. 1491: Ad 
pedem eiusdem montis vbi fouea melotum haberetur 
(uo. 36398).] 

BORZA? 1. bodza. 

BORZAS : hirtus, hirsutus, sentus [stb.] ; rauh, 
struppig, zerzauset NySz. (1. jel.). 1601 : Reggel fel- 
kelek, nézek két fele, mit látok az borzas getáknál 
egyebet ? (MA. NLI. 124). 1603 : Blasius Borzas (Szé- 
kelyOkl. V.262). 

BOSNYÁK : [Bosniensis] ; der bosnier BM. 1604 : 
Bosnyák Tamás (KárolyiOkl. IV.3). Bossnyák Istvánnak 
(uo.). 

BOSSZANKODÁS, boszonkodás, bosszon- 
kodás : indignatio ; árgemis, verdrossenheit NySz. 
(«bosszonkodás» a.). 1568 : Bozonkodas 100. Wer bir- 
sagh 400. Szythok f 1. Kek mutatás f 1. Bozzw mon- 
dás f. 4 (OL. UC. 46/73). 

BOSSZONKODÁS, 1. bosszankodás. 

BOSSZÚ, boszú : a) maledicus, acerbus ; láster- 
lich ; b) contumelia, indignatio, ultio ; arger, verdruss, 
rache NySz. (1. 2. jel.). 1211 : Isti sünt ioubagiones 
Boscu [a. m. bosszú ?] Mog Jac Buz (Pannh. Tih. 1/5). 

bosszú-mondás : maledictio ; lá.sterung NySz. 
1568 : Bozonkodas 100. Wer birsagli 400. Szythok 
f 1. Kek mutatás f 1. Bozzw mondás f. 4 (OL. UC. 
46/73). 

bosszú-sző : [<^\. 1574 : Az ideig is az mi bosszú- 
szók, avagy cselekedetek estének közöttök mind 
magokon, mind szegény népeken, abból mindenik 
megcsendesedjék és egymást itt mü előttünk meg- 
kövessék (SzékelyOkl. V.94). 

BOSSZÚSÁG : injuria, contumelia ; argernis, ver- 
druss NySz. 1557 : Menne karth bozzusagot raitok 
tettek (OL. L. IH. 16. 17). 

BOSZONKODÁS, 1. bosszankodás. 

BOSZORKÁNYOZ : [aliquem veneficam nomi- 
nare ; jemanden eine hexe nennen]. 1730 : És annak 
előtte papok is mentek hozzája, nem szólott senkinek 
is, hanem az asszony mihelyest oda ment, azonnal 
boszorkány ózta és kiáltotta : ti nem látjátok ennek 
az fejét, olyan mint három akós dézsa, alig fér meg 
köztetek (Reizner: SzegedTört. IV.465). [Vö. NySz.] 

BOSZÚ, 1. bosszú. 

BOT : baculus, fustis ; stock, stáb NySz. («1. bot» 
1. jel.). 1184 : Eorum uero nomina pro quibus con- 
tenderent hec sünt Sudan Egid Petrus Iwa Both |a. 
m. bot?] (Pannh. Tih. 1/4). 1193: Ibi diuiditiu- cum 
Both (OL. D. 27). 1211 : Isti sünt exequiales Seneud 
Topa Mocud Cemma Bozur Bot Buche (Pannh. Tih. 
1/5). 1229 : Both custos in Kysfolud (Pannh. Lib. 
Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1240 k. : Quorum nomina sünt 
hec Both Petur Pepul Ledi Herceg Miclous (Pannh. 
61/8). 1377 : Quandam possessionem ]\íortonteleke alio 
nomine JSo//ikemene vocatam (Múz. Justh). 1402 : 
Benedictum £oí/trrtfaragoth (Lelesz Acta 27/18). 1475 : 
Porcionis possessionarie J5oí^sjTnonewlese vocate 
(Múz). 1504 : Vnum bonura Gladium simulcum vno 
magnó Both (Körmend III/5, Zákány 34). [Vö. bün- 
kős-, toló-, tüzes-, vas-bot.l 



91 



BÓT— BÖJT-ELÖ 



BÖJTÖS— BÖR 



92 



BÓT, 1. bolt. 

BOTOR: hebes, stolidus, .stupidus, bardus; albern, 
dumm NySz. 1604 : Gallus Botkor (OL. D. 21269). 

1. BOTOS : [baculum habens ; mit einem stocke 
versében ?]. 1211 : Isti simt piscatores Bodor Cuche 
Sj'guer Buhte Botv?: [olv. botos v. bötűs "?J Euuen 
(Pannh. Tih. 15). Isti sünt exequiales warou hutus 
feled pentuc (uo.). 1338 : Johanne dicto Butus (Múz.). 
1347: Paulum dictum Buthus (ZichyOkm. II 284). 
1356: Johannis dicti Bothus (AnjouOkm. VI.440). 
1368 : Johannis dicti Bothus (Múz.). 1426 : Paulo 
dicto Bofhos (Múz. Máriássv). 1430 : Ladislaus dictus 
Bothos (OL. D. 12216). 1443: Petro Bothos de Felegh- 
haz (KárolviOkl. 11.233). 1451 : Lucas Bothos (OL. D. 
14467). 1463: Blasio Bothos (uo. 15877). 1479 : Bothos, 
szn. (Forrás ?). 1484 : Martino Bothos (Veszpr. 107, 
Gerezd 4). 1517 : Bothoshalma, hegyn. (Múz. Kállay). 
1523: Sebastiano Bothos (Múz. Ibrányi). 1602 : Botos 
Bálás (SzékelyOkL V.182). Botos Tamás (uo. 197). 
1603 : Steplianus Botos (uo. 249). 1736 : Martinus 
Botos (CanonVisit. 173). [Vö. 1. 2. botos NySz. ; 1. 
2. 3. botos MTsz. ?] 

2. BOTOS : udo, sculponea, pedulis, pedule, tibiale, 
calceus laneus ; filzscbuh NySz. («1. botos» a.). 1564 : 
Eg bothos (OL. Nád. 49, «rulianeműek inveutáriumá- 
ban» Szám. jegyz.). 

BOZ, -A, 1. bodza. 

BOZDOGÁN(Y). BOZDUGÁN(Y), 1. buzo- 
gány. 

BOZGÁN(Y), 1. buzogány. 

BOZJA, BOZJÁS, 1. bodza, bodzás. 

BOZOS, L bodzás. 

BOZZA, 1. bodza. 

BÖ : a) ubertus, copiosus ; reich, reichhaltig, reich- 
üch, viel ; b) amplus, largiis, laxus, capax, prolixus ; 
weit, geraumig ; o) sonorus ; schallend NySz. («2. 
bö» a.). 1229 : In villa Mehus Kara Bev [a. m. 
bö?] Oztupan (Pannii. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 
1359 : Petro dicto Ben [a. m. bö ?] (Veszpr. 106, 
Dec. Episc. 14). 1643 : Bizonyosok-é benne, avagy 
aránzzák-e, hogy schachtot csináltatván, bővebb sót 
tanálhatnának-é ? (GazdtörtSzemle VI.118). 

bó'-markú, -niarkó : largus, liberális ; freigebig 
NySz. 1376 : Nicolai dicti Beumorkow (Múz.). 

BŐBÁJOS? L bűbájos. 

1. BÖCSŐ, böcsű : legumen : hülsenfrucht NySz. 
(«1. becsü>> a.). 1544 : Kezeget böcó're swtny (OL. 
Nád. 40). Herenget böczöre (uo. 41)). 1546 : Pro car- 
nibus bouinis Pro bóehv. Pro piperato (uo. 49). 1572 : 
Zalanat Ispeknek es böcó're (uo. 40). Herj'uget bőcőrc 
swtny (uo.). Eg font lazacz halat böczöre (uo. 42). 

2. BÖCSŐ, L víz-becsü. 
BÖCSŐ, -S, 1. bölcső, -s. 
BÖCSŰ, L 1. böcső, 1. ós 4. becsű. 
BÖCSÚL, vö. becsű . 

BŐG, bég : balo ; blöckcn NySz. («2. !H;g» a.). 
1251/1271 : Legén ot Jóember consauguiiieis dicti 
Bmjcti fa. m. bögö .■'| (Veszpr. Regn. 0,223). 1484: 
Anthonius Begcw (Veszpr. 6, Garabonc). 

BÖJT-ELÖ, bó't-elű: [fobruarius ?]. 1609: Az 
elmúlt böjtelőben küldöttem vala egy levelemet az 



bécsi Vekelius uramtól (MA. NLI. 309). [A. m. a 
NySz.-beli jel. ?| 

böjtelő-hó : februarius NySz. 1604 — 24 ; Anno 
1614 bötelü hónak elsü napján adta isten ez világi-a 
Kató leányunkot (KárolyiOkl. IV.5). 

BÖJTÖS, bejtés : jejunans ; fastend NySz. 1211: 
[Udvoniici] Buncheu Keyci Buhtus [a. m. böjtös?] 
(Pannh. Tih. 1/5). [IJdvornici] Micchyker Viter Buhtus 
Othoc (uo.). [Udvoi i'_'ij Juben Ruchtu Buhtus Kerus 
(uo ). Hü sünt coci Endus Feleh Buhtus Sata (uo ). 
Isti sünt exequiales Chenke Buhtus Dóba Coda (uo.). 
1240 k. : Hec sünt nomina piscatorum Tebe Petur 
Buhtus (Pannh. 61/8). 1252 : Quorum seruitorum no- 
mina sünt hec Syle Buhtus Moyk (uo. 11/F). 1309 : 
Iwanca et Buhtus íiliis Bolyar (Veszpr. 13, Szőlős, 
Zala m.). 1398 : Kylianum dictum Beythes [a. m. böj- 
tös "?] (Veszpr. 107, Gergeteg 1). Kylianum dictiun Behtes 
(uo. Gergeteg 2). 1424/1498 : Paulus Beythes (OL. D. 
12800). 1442 : Dionysius Betjthes (uo. 36390). 1462 : 
Gregorio dicto Beythes (Múz. Kisfaludy). 1480 : Pauli 
Beicytheics (Lelesz Acta 90/15). 1488*: Blasio Beytes 
(OL. D. 26047). 1489 : Blasium Beythes (Lelesz Acta 
98/21). 1493 : Ambrosium Beijthes (Könnend in/3. 
Ötvös 71). 1516 : Andrea Beythes (Pannh. 28/1). 1532 : 
Petri Beythes (Múz.). 

BÖLCS, beles ? : doctus, eruditus, consiliosus, 
literátus, sapiens, philosophus ; weise, gelehrt, klug 
NySz. (1. jel.). 1199 : Olechol Visoborum et Bolchu 
[a. m. bölcs v. búcsú ?] manumisit (Veszpr. 16, Vespr. 
Eccl.). 1211 : [Udvomici] Zeuleus Reke Toppá Belch 
[a. m. bölcs ?] Chima (Pannh. 1/5). 1237 : Scegen 
íilium Bulchv [a. m. bölcs v. búcsú ?] (Múz. 10). Zegenh 
filio Bulchu (ZalaOkl. 1.13). 1251/1281 : Bulchu, szn. 
(OL. D. 346). 1252: Bulchu, szn. (uo. 369). 1341: In 
terra seu loco .BwZc/msilwaya dicto (uo. 3384). 1426 : 
Jacobum Beiolch (uo. 35946). 1459 : Petro Bewlch 
(Lelesz Acta 70/30). 

BÖLCSŐ, beleső ? bőcső : cunae, cunabula ; 
wiege NySz. 1413 : Nicolaus dictus Belcheiv [olv. 
beleső = bölcső ?] (KárolyiOkl. 1.588). 1635 : 1 bőcső 
ha festett 1 f . 1 fejér bőcsőért 50 d. (GazdtörtSzemle 
Vni.478). 

BÖLCSŐS, bőcsős: [infans ; saugling]. 1728: 
Sárkány János veje fiát, Ferenczet, bőcsős korában 
rontotta meg (Reizner : SzegedTört. IV.408). [Vö. 
bölcsőbeli NySz.] 

BÖLÉNY? bölény?: bison, vison: auerochsNySz. 
(«1. bölény » a.). 1211: In uilla Bekn [a. m. bölény?] 
(Pannh. Tih. 1/5). 1302 : Mediantibus probis viris 
scilicet Andrea filio Chugud, Belén [olv. belény ?] et 
Choc de Teyed (AnjouOkm. 1.33). |? Helyn. szárm. : 
1330 : Villarum suarum Belend Fayez Wamus Kai et 
Dyaky vocatarum (V^eszpr. 107, Köveskál 2).] 

BÖLÉNYES, belényös : [bisontibus copiosus ; 
reich an auerochsen]. 1349 : Fons seu riuulus Belenns 
in alium riuulum Kapás vocatum cadit (Múz. Kállay). 
1488 : Stephanus Bewlenes (OL. D. 27072;. 

BÖLLÉR? bellér?: a) [botularius] ; wür.stler 
BM. ; b) [pecuarius] ; viehhandler BM. 1469 : Demetrius 

Bcller [olv. bellér, a. m. böllér ?] (Lelesz Acta 80/54). 
1507 : Ambrosius Bellér (Múz. Ibrányi). [Vö. MTsz.] 

BÖNDŐ, 1. béndö. 

BÖR, bér, bűr : corium, pcllis, tergus, tergum, 
cutis, cuticularis, byrsa : haut, feli, ledér NySz. 1462 : 
Vnura puluinar Bcwr (Múz. Kállay). 1556 : Három láda 
bérrel bwretliot (OL. Nád. 48). 1561 : Bór waion [olv. 
vagyou] giarthatlan három (OL. L. III. 16. 17). [Vö. 
bak-, Ijárány-, berbécs-, bivaly-, borjú-, cáp-, 



93 



BÖRBÉNCE— BŐSÉGES 



b6sz— BÚCSÜ 



94 



cápa-, cseres-, farkas-, háti-, Múz-, hód-, juh-, 
kanca-, karmazsin-, kecske-, kecskeolló-, kos-, 
medve-, nyest-, ökör-, őz-, róka-, szarvas-, talp-, 
tehén-, tinó-, tulok-, vad-, vehem-, vidra-bőr.J 

bőr-gyártó, -jártó : alutarius ; gerber, weissgerber 
NySz. 1489 : Elias Bevrgyartho (Lelesz Prot. 11.20). 
1B12 : Wolfí<ang-o Beu-ryartho (Körmend Acta II/2, 
Csatár 55). 

bőr-iszák : [saccus scorteus ; felleisen]. 1597 : 
Három eoreg beor Iszakban valo sátorok, az negiedik 
hwr Izakhan, minden keoteliuel es három arbocz 
fainál egietemben (OL. UC. 101/3). 

bőr -kapca : [tibiale scorteum] ; ledemer fusssack 
BM. [lederstrnmpf]. 1572 : Bör kapcat vettem uram- 
nak (OL. Nád. 40). 

bőr-kárpit: |tapete scorteum; ledenie tapete]. 

1637 : Keöreös keorwl az palota nyomtatott sikos 

virágos kilencz beó'r karpitokal be vont (OL. UC. 
14/43). 

bőr-kesztyű, -kesztö : chirotheca pellicea ; leder- 
ner handschub NySz. 1549 : Egh par hör keztöt nettem 
karuoly hordozny (OL. Nád. 49). 

bőr-kosár : [fiscella scortea ; lederkorb, maulkorb, 
beisskorb aus ledér]. 1548: Ket lo oraba ualo b^r 
kosár (OL. Nád. 48). 

bőr -láda : [riscus ; koífer]. 1597 : Hituan ormos 
bivr láda, kiben diuersae literae Missiles continentur 

(OL. UC. 101/8). 

bőr -mázsa : 1399 : Ab vno Curru pellium wlgo 
Beermasatiti vnum aurum (Körmend Acta 111/4, Batthván 
13). [Vö. mdzás-szekér Nyr. XXVIII. 87, 131.] 

bőr -tegez : [pharetra scortea ; ledemer köcher]. 
1597 : Tatár nilnak valo bivr tegez feodeletlen (OL. 
UC. 101/3). 

bőr-veder : uter vinarius ; weinschlauch NySz. 
1552 : Keth bÓr vedret (OL. Nád. 48). 

bőr-zsák : culeus, culeum, uter ; lederner sack 
NySz. 1616 : Két öreg vizvonó bőrzsák, egyéb hoz- 
závaló szerszámmal. Ót sóvonó bőrzsák (Gazdtört- 
Szemle VI.124). 1638 : Egv Beőr sakban szakallos 
por (OL. UC. 2/34). 

BÖRBÉNCE, 1. berbence. 

BÖRKÉS ? 1. birkös. 

BÖRÖCK, 1. béréck. 

BŐRÖS-SZÉK: sella pellicea; lederner stuhl 
NySz. 1634 : Egi zeczel beöreös szék (OL. UC. 21/3). 

BÖRSÖN(Y), 1. berzseny. 

BÖRTÜS, bértüs: globulatus ; kömig NySz. 
1572 : Vgan ezen nyakba uetonek az gombyaban kyt 
boiiivsnek hynak (OL. Nád. 47). Vgan ezen bortivs far- 
metrynghben (uo.). 1635 : Hutári mtítöl, a kit mi bertus 
műnek [ötvöscéh jegyzékében] hívunk öntés girájá- 
tól 2 f. 50 d. Azouképen öntés bertus asszonynak 
való övektől girájától 4 f. (GazdtörtSzemle Vni.474). 

BÖRZSÖN(Y), 1. berzseny. 

BÖSEG, béség : copia, abundantia [stb.] ; über- 
fluss, füUe, reichthum NySz. 1608 : Búzával, borral, 
jóval ez múlt idén is béséggel látogatott [Isten] ö felsége 
(MA. NLI. 254). 

BŐSÉGES, btísóges : superíiuus, ciunulatus : 
reichhaltig, reichlich NySz. (1. jel.). 1643 : Kijüvotele 
la levegőnek] büségeshben lehetne (GazdtörtSzemle 
VI. 120). [Vö. még bőségesen NySz.] 



BŐSZ?: [malus, vehemens, acer, iratus, iracundus, 
maledicus, pravus, improbus ; bőse]. 1504 : Georgio 
Bewz [a. m. bősz v. bííz?) (OL. D. 21269). [Vö. 
Szily: Nyelvújít. Szót. bőszülni a.] 

BÖSZÖRMÉNY, bészérmény: Ysmaelita 

BesztSzójz. (82. sz./i ; Ismaeliticns SchlagliSzójz. (545. 
sz.). 1325 : In villa eorum Bezermen vocata (Múz. 
Kállay). 1360 : Petrus dictus Bezermen (uo.). 1411 : 
Possessionum prediorumque Bezermen Heges (Zichy- 
Okm VI.147). [Vö. muzulmán NySz.] 

BŐT, L böjt-elő. 

BÖTŐS? L betűs. 

BÖTŰS? L betűs. 

BRASSAI-POKRÓC : [stragulum Brassovieuse ; 
brassóer decke]. 1543 : Vnum brassay pochroch 
(Múz. Kisfaludy). 

BRASZLAI, baraszlai: [pannus Vratislaviensis ; 
breslauer tuch]. 1524 : Brazlai viridi coloris (OL. D. 
26266). 1543: Pannum Brazlay ciibitos VII (Múz. 
Kisfaludy). 1544: Pannum Baraslay (OL. Nád. 40). 
1557 : Öth u^g io fele barazlait (OL. Nád. Számadások 
b. csomó). 1561 : Sárga barazlait neg singet (OL. Nád. 
41). [Vö. 1743 : A' Braszlai (vagy Silésiai) és a' Posoni 
Singek között illyen Proportiót vettem észre (Maróthi : 
Arithmetica 1 64).] 

BRÁZDA, 1. barázda. 

BREKENYE, 1. berkenye. 

BREKINYA, BREKINYE, 1. berkenye. 

BRÉNZA, 1. bronza. 

BRÉTRA, 1. berétra. 

BRINGA, 1. bronza. 

BROKINYA, 1. berkenye. 

BRONZA, bérenza, boronca, boronza, 
brenza, brinca : caseus Bresnensi.^ • brinsenkas 
NySz. 1546 : Casei in vtres compositi Bronza vocati 
(OL L. III. 16. 17). 1549 : Vtres casei uulgo bronza 
(OL. UC. 75/39). 1557 : Quoddam genus caseomm Brenza 
vasculis 5 (OL. L. III. 16. 17). 1564: Vtres wlgo them- 
lowy 3 berenze [lat. több. alak berenza-hól] (OL. 
UC. 24/75). 1596 : Egi fel zapu boronza (OL. L. III. 
16. 17). 1601 : Casei caratini vulgo Boroncza (KPénz- 
üg}TuLt. Hungarica). 1619 : Boronza egy korczo.s van- 
naval OL. UC. 4/24). 1670 : Ex larido, butiro, brincza 
et caseis (1. Bartal). 

bronza-túró: caseus Bresnensis; brinsenkase [ígyj 
NySz. [brieserkáse]. 1569 : Formagium bronzathivro 
in dolio (OL. UC. 18/15). 

BRONZÁS, boronzás : [ad caseum Bresnensem 
conservandum ; für brieserkáse]. 1619 : Boronzás tonna 
üres (OL. UC. 4/24). 

BÚBOS ? : turbineus, turbinatus ; schopfig NySz. 
1485: Michael Búbos [a. m búbos?] (Veszpr. 11, 
Merenye). 

búbos-fejsze : [securis genus ; eine art a.\t]. 1566: 
Biübos fcyze. Kwlya feyze (OL. Nád 49). 

búbos-szekerce : [securis genus ; eine art beilj. 
1556 : Keth birbos kezep zekerche (OL. Nád. 49). 

BUCKÓ ? : 1708 : Szőke bnezko ökör (DebrLt., 

1. Nyr. XXll.nlfi). [Vö. bötkő NySz. ? bnlnkó MTsz. ?] 

BÚCSÚ, bócsó, bolcsó, bolcsti, bulcsó : licen- 
tia ; erlaubnis [stb.J NySz. 1095 : Unde e.\it ad piitenm 



95 



BUGA— BUNDA 



BUNKÓS-BÜZA 



96 



uuezmes inde kadit ad puteum buchu [a. m. búcsú ?] 
(Paimh. 15/0o). 1198 : Seruos quorum nomina hec 
siint Negu Bulchov [a. m. búcsú?] Much (Könaend 11/8, 
Szentgothárd 1). 1199 : Olechol Visoborum et Bolchu 
[a. m. búcsú V. bölcs ?] manumisit (Veszpr. 16, Vespr. 
Eccl.). 1210 : Quorum nomina hec sünt Rupa Feud Files 
Chuca Golombus Soma Bulsuu [a. m. búcsú ?] (Pannii. 
5 F). Libertinos quorum nomina hec sünt Fioch Cugul 
Bulsuu (uo.). 1211: Isti sünt agricole Suge Cheke 
Wsud Bolchou (Paunh. Tih. 1/5). Hü sünt agasones 
Pot Zemd Bolchou Nüma (uo.). Isti sünt ioubagiones 
Huceh Mouroz Wid Honus Bolsou Warou (uo.). In 
uiila Gamas hü sünt ioubagiones Modoros Juba Bol- 
sou (uo.). Isti sünt agricole Bulcíiou Keched Thexa 
(uo). [Udvornici] Othoc Thyze Suma Bulsou Bocca 
(uo.). 1237 : Scegen íUium Bidchv [a. m. búcsú v. 
bölcs ?] (Múz 10). Zegenh filio Bulchu (ZalaOkl. 1.13). 
1261/1281 : Bulchu, szn. (OL. D. 346). 1252 : Bulchu, 
szn. (uo. 869). 1341 : In terra seu loco Bulchusüwaja 
dicto (uo. 3384). 1434 : Vineas exemptas et libertatas 
wlgo Bochozewlevf appellatas (Veszpr. 12, Nagj^pécsöl). 
1588 : Senki bívchtvt ne adgion predicatornak az Wr 
h>Te nekwl (OL. UC. 64/35). [Utána : «Egy falw se 
fogaggion se hiuatalt miwellien predicatornak az 
Wr hii-e nekwl ».] 

búcsú-vétlen : sine valedictione ; ohne abschied 
NySz. 1593 : Ha önként elmenne és bolcsúvétlcn az 
megirt vitézlő Lázár Farkas uram földiről akaratja 
ellen (SzékelyOkl. V.153). 1634 : Valamely posta itt 
udvarunkban nem laknék, hirünk, engedelmünk nél- 
kül imitt-amott farsangolna, vagy elszöknék, vagy 
búcsúvétlen'menne el, meg kell érette halni (Gazdtört- 
Szemle Vn.l82). 

BUGA?: a) galla; gallapfel; "b) tegumen, testa ; 
schale NySz. 1232 : Buga [nönév, a. m. buga ?] 
(Múz. 4). 1391 : Nicolaum dictum Buga (ZichvOkm. 
IV.468). 1521 : Ad locum Erbwga dictum (EgyKönj^. 
Litt. Epist. Őrig. 22). [Ugj-anitt : «Penes Erthew, és 
eg3"éb ér-rel összetett szók» Szám. jegyz.] 

BUJA : 1736 : Egy török varrásos sokféle selyem- 
mel varrott nag)^ buja vászonkendö (CanonVisit. 176). 
[Vö. NySz. 2. jel.] 

BUJDOSÓ : [error, vagatio, peregrinatio, erratio ; 
das herumirren]. 1668 : Fiai bujdosóba vannak (OL. 
UC. 1/21). [Vö. NySz. szólások a.] 

BUJTÁS, bojtás: inoculatio palmitis, propagatio; 
das ablegen NySz. («bojtás» a.) 1559 : Pro boytas in 
vinea (OL. Nád. 48). 1597 : Az zeoleo boitas es ganey 
nekwl szwkös (OL. UC. 101/3) 

BULCSÓ, 1. búcsú. 

BULGÁR, 1. bolgár. 

BULIN 1. bálin. 

BUMBÁK : 1555 : Keeth fedél bvmbakbvl zMh 
(OL. Nád. 48). Keth fedél bívmbakbivl zewth (OL. L. 
in.l6. 17). [Vö. bumbachius Bartal ?] 

BUNA : [•?!. 1199 : Nomen alteri Caraz vxori eius 
Buna (Veszpr. 16, Vespr. Eccl.). 1211 : Hii sünt pul- 
satores Buna Keseyd Hyzy (Pannh. Tih. 1 5). 1240 k. : 
Hec sünt nomina equestrium in eodem predio Hanta 
Buna Chumoz Bulusoy (Pannh. 61/8). [Vö. buna MTsz.? 
bmma NySz. ?] 

BUNDA : vestis hiemalis pelle subducta : winter- 
pelz NySz. 1793 : Ex villosis ovium pellibus véstem 
consarcinant ruricolae et opiliones, quae instar pallii 
vei penulae usque ad talos ab humeris dependet. 
Bunda illi nomen (1. Bailal). 



BUNKÓS, vö. bünkős-bot. 

BÚRÉT, L borít. 

BÚR-FA, 1. bór-fa. 

BÚR-FENYŐ, L bór-fenyö. 

BURÍT, 1. borít. 

BURJÁN ? : herba inutilis, sterilis ; gátgras, un- 
kraut NySz. 1364 : Dyonisium dictum Buryan [a. m. 
burján ?] (ZichyOkm. in.245).1426 : Stephanum dictum 
Buryan (OL. D. 27857). 1454 : Btvryanfalwa,, hn. 
(uo. 14604). 1481 : Jacobi Bwryan (uo. 18462). 1485 : 
Matheus Buryan (Veszpr. 11, Merenye). 

BÚS : tristis, moestus : kummerv'oll, gramUch NySz. 
1186 : Sünt autem eoriun hec nomina Sciget eiusque 
filii Kéve Ab Buus [a. m. bús ?J (Pannh. Lib. Rub. 
19. 1. 16. sz.). 1222 : Nomina uero hominiun de pre- 
dicta uilla hec sünt Forcos Buus Mech Cumur (Pannh. 
3/L). 1252 : Conterminando térre Bivs et Mycou bar- 
bati de uüla Graz (OL. D. 369). 1394 : Nicolaus dictus 
Bws (ZichyOkm. IV.536). 1402 : Emericus dictus Bws 
(Múz. Kállay nr. 7). 1408 : Emericus Buus (Múz. Kállay). 
1436: Benedicto Bws (Lelesz Acta 53/44). 1443: 
Gregorio Bivs (Veszpr. 2, Barlag). Gregorio Bivs 
(HazaiOkm. V.237). 1451: Johannes Bus (OL. D. 
14467). 1470 : Gregorius Bivs (Lelesz Bercs. XIV.2). 
1478 : Albertus Bws (OL. D. 18145). 1484 : Laurencio 
Bws (Lelesz Acta 94/22). 

BUSA ? : a) «kövér, köpcös, zömök, duzzadt, 
vastag* ; b) tnagj'fejtí* MTsz. 1602 : Busa [a. m. 
busa ?] Márton (SzékelyOkl. V.290). 1686 : Egyik barna 
busa. másik csákó szőke, harmadik busa szőke ökör 
(DebrLt., 1. Njr. XXn.518). 1707: Szőke busa ökör 
(uo.). 1708 : Egyik fakó, másik kesely busa ökör 
(uo.). Sárga busa ökör (uo.). 1711 : Bán Tamás ismerte 
meg itt városunkban lakos Kecskeméti Pálnak egy 
rőt, busa sőréjét (uo.). 

j BUSTYA? : ferus, immanis ; wild, grausam NySz. 

I 1389 : Possessionum 5í/síahaza [a. m. bustya ?J Zal- 

I dobos Hozyumezeu (Lelesz Met. Mármaros 13). 
I 

j BUTA : a) retusus ; stumpf ; b ) stupidus, hebes ; 

I dumm NvSz. 1481 : Petrum Bivtha (Lelesz Acta 91/19). 
1517 : Aíithonio Bwtha (KárolyiOkl. IH.lOl). 

BÜTYKÖS : lagena angusti oris ; enghalsiger krug 
NySz. : angster, angster BM. 1684 : A pincze ajtaján 
alig lát kimenni, vagy a nagy tágas kapun is alig 
tud kitérni köntöse alatt levő jól felserdült butykossal 
annyira tántorog az ina miatt (GazdtörtSzemle 1.250). 
\Vó. MTsz.] 

butykos-korsó : [lagena angusti oris ; enghalsiger 
krugj. 1638 : Btitikos korsó (OL. UC. 2/34). 

BÚZA : triticum, frumentum ; weizen NySz. 1221 : 
Jobagiones quorum nomina sünt hec Buusa [a. m. 
búza ?i Wina Tvuuan Chotod [Chotad ?] Heuseb Theku 
(Pannh. 4/B). 1399 ; Petro Búza dicto (Múz.). 1407 : 
Laiu-encio Búza (ZichyOkm. V.496). 1428 : Laurencio 
dicto Búza (Veszpr. 11, Lovas). 1451 : Johaime Búza 
(OL. D. 14905). 1528 : In ciuitate Pesthiensi in piatea 
Bwza wcza vocata (Múz. Kisfaludy). 1558 : Ako bwza 
wagion Rezneken kywel az Zegensegh tartozót (OL. 
Nád. 49). 1594: Búza allya vagyon (OL L. Hl. 16. 
17). Maghnak való giartatlan búza (OL. UC. 106/3). 
1603: Emericus Búza (SzékelyOkl. V.257). 1605: 
Liztt, wczvu, giartatlan búza (OL. UC. 28/61). [Szám. 
1193: Ibi'diuiditur cum buzad [szn.] (OL. D. 27).] 
[Vö. abajdoc-, alakor-, dézsma-, malomvám-, 
tar-, tavasz-, tavaszi-, török-, vámbúza.] 



97 



BÜZAS— BUZGÓ 



BUZOGÁNY-BÜKK 



98 



búza-asztag : méta tritici ; weizenfehmon NySz. 
1594 : Az másik búza aztaghban vagion kalongia 248 
(OL. UC. 106/3). 

búza-dara : polenta ; korngrütze NySz. 1638 : 
Búza dara (OL. UC. 2/34). 

búza-dézsma, -dézma : [decimae tritici ; zehent 
von weizenl. 1603 : Minden szántó ember búza dézma- 
kor peima kévével tartozik egy kévével (CanonVisit. 
152). 

búza-h.áz : [granarium ; kornspeicher, kornhausl. 
1564 : In domo Bwzahaz tritici coreti 652 (OL. UC. 

24/75). 

búza-kepe : [capetia tritici, acervus manipulorum 
tritici] ; mandel von weizengarben BM. 1553 : Ez ez- 

thendewbe mjTideneth walo dezma gabona Az Gelse 
késbe waghyon buzakepe 64 Az Komar késbe wa- 
ghyon buzakepe 206 Az Kolon késbe waghvou buza- 
kepe 26 (OL. Nád. 48). 

búza-liszt : far [stb.] ; konnnehj NySz. 1566 : Az 
belsö warban az boltok alath egy gémeiben wagyon 
bwza líjztli cub. LXXIII (OL. Nád. 49). 

búza-ocsú : [afterkorn]. 1638 : Búza ocziu (OL. 
UC. 2/34). 

búza-piac: [forumfrumentarium; kornmarkt].1499: 
In Teatro frugum Biozapyaczya vocato (HazaiOkm. 
1.383). 1511 : Vnam domum Lapideam in Teatro Bwza- 
pyacz nuncupato (Műz. Kisfaludy). 

búza-széralés : [das auslesen des weizens]. 
1684 : A buzaszemlöknek nagy ravaszsága szokott 
lenni, mert a buzaszemlésben a minemű szokást szokott 
a frumentárius prescribálni, . . . olyankor azon cseléd 
azt szokta cselekedni, liogy a megszemelt kevés 
búza rakását széljel nyomván a közepét szemeletlen 
búzával tölti meg (GazdtörtSzemle 1.248.1 

búza-szemlő : [weizenausleser]. 1684 : A buza- 
szemlöknek nagy ravaszsága szokott lenni, mert a 
buzaszemlésben a minemű szokást szokott a frumen- 
tárius prescribálni, . . . olyankor azon cseléd azt 
szokta cselekedni, hogy a megszemelt kevés búza 
rakását széljel nyomván a közepét szemeletlen búzá- 
val tölti meg (GazdtörtSzemle 1.248). Mikor valamely 
buzaszeinlönek a rakását el akarják tölteni, elsőbben 
széljel tekintsék és jól megvizsgálják (uo.). 

búza-vásár : jforum frumentarium ; kornmarkt]. 
1486 : In dicta Ciuitate pesthiensi in vico Bwzatoasar 
(OL. D. 19161). 

búza-vetés : seges triticea ; weizensaat NySz. 
1700 : A búza dézmáláskor valakinek dézmaadó 
])arasztföldben búza, vagy gabona vetése volt . . . 
eleitül fogva mind azokbúl ö nagyságoknak kilenczed 
szokott járni (GazdtörtSzemle VÍI.404). 

BÚZÁS : triticeus; vveizen- NySz. [tritico copiosus; 
reich aii weizen]. 1381: Benedicto dicto Buzas (Veszpr. 
107, Lula 5). 1398 : Petrus dictus Buzas (Zichy Okm. 
V.89). 1420: Dominicum Buzas (uo. VI.594). 1423: 
Johannes Bwzas (Lelesz Acta 43/83). 1450: Franciscus 
Bwzas (Körmend III/3, Baráti 78). 1451: Michacl 
Btízas (OL. D. 14479). 1458 : Johanne Bwzas (Lelesz 
Acta 69/27). 1463: Eraerico Buzas (Mi'iz. Kállay). 
1500 : Johannem Bwzas (KárolyiOkl. 111.42). 1602 : 
Búzás Máté (SzékelyOkl. V.226). 1603: Georgius 
Búzás (uo. 255). 

BUZGÁN(Y), -OS, 1. buzogány, -os. 

BUZGÓ : fervens, eíFervens, fervidus ; wallend, 
eifrig, inbrünstig NySz. 1429: Dominico Biozgo (Lelesz 

Magyar Oklevél-Szótár. 



Acta 48/38). 1469 : Georgium Bwzgo (OL. D. 16923). 
1498 : Johanne Bívzgo (uo. 20702). 

BUZOGÁNY, bozdogán(y) , bozdugán(y), 
bozgán(y), buzgáii(y), buzogván(y) : clava, cam- 
buea, cambuta, cambota, pila clavata ; keule, streit- 
kolbe NySz. 1424 : Vnum baculum ferreum buzgan 
nominatum (Múz. Kállay). Arcus cum faretra et buzgan 
(Pesty: KrassóvmTört. III.306). 1430: Cum Claua 
wlgo Buzogwan vocata (Lelesz Acta 49/18). 1491 : 
Biccelli, Dacus, Bozdogan Turcales (OL. D. 26051). 
1518 : Unum pileum et unum bozdtvgan (KárolyiOkl. 
III.119). 1548 : Ket bozgany es eg heges tor (OL. Nád. 
48). 1602 : Buzogány Ferencz (SzékelyOkl. V.318). 
[Vö. bosdoganum, Bartal.] 

BUZOGÁNYOS, buzgányos : clavatus ; mit 
keule versében NySz. 1482 : Thoma Btvzganyos (OL. 
D. 1869.3). 

BUZOGVÁN(Y), 1. buzogány. 

BŰBÁJOS, bíbájos? bőbájos?: mágus, incan- 
tator ; zauberer NySz. (2. jel.). 1476 : Cuiusdam stagni 
BobayosÜíO [a. m. bűbájos ?] (OL. D. 17864). 1588 : 
Tolwayok paráznák bibaiosok es egyéb fele latrok 
(OL. UC. 64/35). 

BŰCSÖS, 1. becsüs. 

BŰCSŰL, 1. bécsűL 

BŰDÉS, 1. büdös. 

BÜDÖS, bidés, bidös, büdés: foetidus, foetu- 
leutus, putidus, olidus, olens, vapidus ; stinkend NySz. 
1221 : Nomina uero seruorum sünt hec Budus [a. m. 
büdös?] Disky Vina (Pannh. 4/B). 1342: Piscinam 
Bydiston vocatam (ZichyOkm. 11.35). 1347: Puteo 
Bydusknt dicto (ZalaOkl. 1.468). 1368 : Possessionem 
Warhegalia&HfÍMsfolua [a. m. büdös"?] vocatam (Múz. 
Máriássy). 1378/1425 : A capite cuiusdam Riuli Bydus- 
kuthfew vocati (OL. D. 11297). 1386 : Piscinas Bwdws- 
er Swlywmuspalya Kysswly\vmus (uo. 7182). 1413 : 
Quendam lacum Bydesthow appellatum (Múz.). Unius 
piscine Bywdustho (TelekiOkl. 1.393). 1415: Laci 
Bydesto vocati (OL. D. 30771). 1416: Prope fon- 
tem scaturientem Byduskxúh vocatum (Lelesz Met. 
Zemplén 1). 1419 : Úsque Baglyastho et Bewdeskwt 
(OL. D. 28793.). 1424 : Incepissent a capite cuiusdam 
riuuli ByduskuŰűew vocati (Múz.). 1427 : Pratum sew 
lacum wlgariter Bydesev vocatum (Lelesz Met. Sza- 
bolcs 1). 1451: Vallis Bydestho nuucupate (OL. D. 
30281). 1452 : Piscinam Bydeivsího vocatam (uo. 
31146). 1487 : Peruenissent ad quendam fontem Bydes- 
kwth vocatum (uo. 37066). 

BŰKZ, bik, bikk, bük : fagus ; buche NySz. [silva 
fagina; buchenwald]. 1095: Per latéra montis usquo 
ad introitum fagorum qui uulgo dicitur bik zadu 
(Pannh. 15/0o). Indc kadit ad puteum buchu [a. m. 
bükk ?] (uo.). 1203/1254 : In loco qui dicitur Bydeu 
(Veszpr. 11, Merenye). 1206 : Silua que uocatur bich 
(OL. D. 45). 1208/Í359 : Transit ad aquam Bucemvni 
[a. m. bükk ?] (uo. 50). 1222 : Per magnam uiam uadit 
ad Scelus byk (uo. 103). 1223/1359 : Usque fagos 
que dicuntur NogeiíX" (Zimmermann - Wcrncr 1.28). 
1228/1357 : Siluam fagi que vocatur MacUdbiki (Hazai- 
Okm. VI.22). 1242 : Sub arboribus Byk et Ihor (OL. 
D. 33702). 1251: Per uallom que uulgariter JSi/cwelg 
dicitur (uo. 36645). 1265 : Vbi iungit duas arbores 
quarum vna byk in Ilungarico, Latiné verő fagus 
nominatur (Wenzel III.126). 1274 : Venit ad partém 
orientalem ad byktowk (HazaiOkm. VII. 149). 1275 : 
Ad montem excelsum Chahnbykteteu uocatum (OL. 
D. 902). 1283 : Arboribus Cher et Bik uocatis (Kubinyi : 
xMTörtEml. 1.131). 1313: Arbor magna Hangas Byk 



99 



BÜKK 



BÜKKfiNY— BŰZÖS 



100 



iiocata (OL. D. 1822, 1. AnjouOkm. 1.307). 1314/1328 : 
Circa locura Segnthfti/i; uocatum (Múz. Jankowich, 1. 
AnjouOkm. 1.373). 1327: Circa ipsam metain est nemus 
Bahabyke (AnjouOkm. 11.288). 1329/1335 : Due arbores 
fagus que wlgo Byk dicitur (OL. D. 2519). 1330/1420 : 
lungit vnam arborem Em'byk vocatam (Múz. Soós). 
1337 : A quodam loco Byk7,3id vocato (SztárayOkl. 
1.417). 1337/1414: A quodam loco Bíjkmá vocato (OL. 
D. 3089). 1339 .: Venit ad btjk silvam (ZalaOkl. 1.352). 
1365 : Medietas Silue wigariter ííogbyk nominate 
(Körmend 1/9, Saah 59). 1391 : Arborem i'agi wigariter 
Byk dictam (OL. D. 33467). 1408: Circa Siluara 
Althalbyk scianonicum autera Prechnabukovyna vocata 
(uo. 9416). 1411: Duas arbores Byk (Múz. Kállay). 
1419: In prato wlgo 5ífA;malalya (Múz. Békássy). 1454: 
Secus quandam Siluam Rozywbyk nuncupatam (Múz. 
Bethlen). 1455 : In loco Halal&í/Á-ethorka penes quan- 
dam viam (Körmend, Unyom. 74). 1484 : Venit ad 
pai-tem orientalem ad Bykíhovok (OL. D. 36753). 

bükk-erdő : silva fagina ; buchenwald NySz. 1252 : 
Uenit ad siluam que uocatur Byk Erdeu (OL. D. 
33710). 1270 : lutrando siluam Bykerdev (uo. 705). 
1335 : Quandam silvam faginam vulgo bykerdew vo- 
catam (SztárayOkl. 1.93). 1335/1449 : Quandam siluam 
faginam wlgo Bykerdew vocatam (OL. D. 2963). 1336 : 
Quandam silvam faginam vulgo bykerdev vocatam 
(SztárayOkl. 1.108). 1343 : Terminatur circa quandam 
Siluam Byk Erdeu nominatam (Múz. Jankowich). 
1385 : Siluam Bykerdeu (Körmend, Heim 382). 1394 : 
Silua magna Bykerdew vocata (OL. D. 7952). 1408 : 
Quadara Silua wlgo Bykerdew vocata sclauonicum 
autem Bukowyna diceretixr (uo. 9416). 1489 : Ad 
siluam permissionalem Bykerdew vocatam (Körmend 
V/8, nr. 266). 

bükk-fa : fagus ; buche NySz. 1193 : Est ibi Bigfa 
pro méta (OL. D. 27). 1243 : Ad arborem fagi que 
wlgo dicitur Bich fa (uo. 259). 1252 : Ad arborem 
signatam que uulgo dicitur Bykfa (uo. 33710). 1257 : 
Arbor que dicitur Bykfa (uo. 456). 1259 : Inde ad 
bikfa (uo. 33714). 1299: lungit arborem bykfa super 
qua est crux (Múz.). 1335: Sub arbore fagi vulgo 
bikfa (ZalaOkl. 1.299). 1340: Arbor fagy uulgariter 
Bykfa vocata (Veszpr. 11, Oroszton). 1341 : Sub arbore 
fagy Bykfa uulgariter dicte (OL. D. 3416). 1351 : Super 
duabus arboribus faginis wlgo btjkfa vocatis (Forrás ?). 
1357 : Sub arbore fagi vulgo bikfa vocata (Sztáray- 
Okl. 1.267). 1363: Sub arbore fagi vlgariter bykfa 
dicti (Múz.). 1368 : Sub arbore fagi wigariter Bikfa 
dicti (Múz. Kapy). 1370 : Sub quadam arbore fagy 
wigariter Bykfa vocata (OL. D. 5831). 1376 : In radice 
cuiusdam arboris fagi wigariter Bykfa dicti (Veszpr. 
11, Merenye). 1461: Due arbores Twlfa qí Bikfa (OL. 
D. 35077). 

bükk-kerék : [silva fagina (circularis ?) ; (kreis- 
förmiger ?) buchenwaldj.1193 : Inde ad biy quereg (OL. 
D. 27). Inde ad Moinnerov kerek (uo.). Inde ad bik 
kerek (uo.). 

bükk-nyest : [molis genus] ; buchmarder NySz. 
1571: Egy bik nestet (OL. Kolozsm. 72). 

bükk-tőke : [truncus fagi ; buchklotz]. 1302 : In 
quodam loco vbi est quidam truncus Byklukv vocatus 
(Múz. Jankowich). 



BUZKENY, L bükköny. 

BÜKKÖNY, bükkény: vicia; wicke NySz. 
1549 : Teonkeol. Bwkken. Zab (OL. Nád. 41). 1597 : 
Eoszi árpa, bivkken, tauaszi búza (OL. UC. 101/3). 

BÜKKÖS, bikés, bikkés, bikkös, bikös: 
silva fagina ; buchenwald NySz. 1291 : Penes quan- 
dam Siluam Bykes (OL. D. 1332). 1331: In fluuium 
Bykuspataka (Köi-mend II/9, Dolynch 22). 1381/1413 : 
Per vnam siluam Bykus vocatam (Múz. Kállay). 1421 : 
In quadam magna Silua Nag Bykes vocata (Lelesz 
Met. Ung 46). 1429 : Ad maiorem montem ascen- 
dendo in Silvam Bykes procedendo (Múz. Forgách). 
1482 : Siluas glandinosas Kadarcherdeye Baglyas 
ZylasmegyMochar DezkaMochar et Bykeshalona. voca- 
tas (Múz.). 

BÜNKŐS-BOT : [baculum nodosum ; knoten- 

stock]. 1756: Bünkös ftoí (DebrJk.). [Vö. bunkós 'NySz.] 

BŰNÖS, bínés : nocens, peccator, sons, sonti- 
cus ; sünder NySz. 1500 : Johanne Bynes (OL. D. 
20956). 

BÚR, 1. bőr. 

BÜRKÉS, 1. birkös. 

BÜRÜ, berü : ponticulus ; stég NySz. 1270/1280 : 
luxta viam et vineam Olburuh [a. m. bürü f\ (Körmend, 
Heim 5). 1404 : Ad quendam íiuuiimi paruulum vbi 
pedites possunt per lignum transsire wlgo Seryna- 
berw vocati (OL. D. 35316). 1462 : Ad locum vbi 
pedites per lignum possunt pertransire wlgo zeryna 
berw (OL. D. 35637). 

BŰSÉGÉS, L bőséges. 

BÜTÜS ? : 1211 : Isti sünt exequiales warou butus 
[a. m. bütüs ?] feled pentuc (Pannh. Tih. 1/5). 1338 ; 
Johanne dicto Butus (Múz.). 1347 : Paulum dictum 
ButJms (ZichjOkm. 11.284). 1399: Johannes Bevtevs 
(Múz. Kállay). [Vö. bütü NySz. bütü MTsz. ?] 

BÜZ ? : a) odoramen, odoramentum ; geruch ; b) 
foetor, putor, pedor ; gestank NySz. 1211 : Isti sünt 
ioubagiones Boscu Mog Jac Buz [a. m. bííz v. boz ?] 
Sebeh Sycu (Pannh. Tih. 1/5). 1504: Georgio Bewz 
[olv. bűz V. bősz?] (OL. D. 21269). [Vö. bak-bűz, 
-bűzű.] 

BŰZÖS, bízös : putidus, foetidus ; stinkend NySz. 
1233 : Tendit ad quandam terram quam incole Buzus 
[olv. bűzös V. bozos = bodzás ?] telük appellant 
(Múz. Kisfaludy). 1240 k. : Trés mansiones exequia- 
lium quorum nomina sünt hec Byusius [a. m. bfízös ?] 
Nerka Putus (Pannh. 61/8), 1268 : Exinde currit iuxta 
byzus cut (Múz. Burián). 1269 : Progreditur in eadem 
via usque ad locum qni dicitur Bizuskniúh (Múz. Jan- 
kowich, 1. Kubinyi: MTörtEml. 1.64). 1271: Terram 
suara Byznskiit uocatam (OL. D. 770). 1292 : In valle 
uidelicet qui uulgo Buzus uocatur (uo. 1341). 1320: 
In aqua Byzus nominata (uo. 2000). 1329 : Descendit 
ad Byzustou (AnjouOkm 11.399). 1329/1417: Inde 
descendit ad Byzustw (OL. D. 28723). Inde descendit 
ad Byzusthu (uo. 37277). 1368 : Bysusknth, hn. (Sopr- 
Okl. 1.377). 



.^,^. 



c. 



CAFRANG : dorsuale, phalerae, stragulum, tegu- 
mentum equi ; schabracke, pferdedecke NySz. (l. jel.). 
1529 : Pallium. Chafrang. Birreta (OL. Nád. 43). 1581 : 
Egi oltár óltózetie walo veres selembwl chinalt arany 
fonallal elwegh chafranyh (OL. L. III.16. 17). [Vö. 
NySz.] [Vö. csáprág.] 

C A JT-HÁZ, cejt- : armamentarium ; rüstkámmer, 
zeughaus NySz. 1637 : Az czetjt haz felett (OL. UC. 
14/43). 

CAKÓ : ciconia ; storch NvSz. 1426 : Jacobum 
Chako [a. m. cakó ?] (OL. D. 35946). 1441 : Stephano 
dicto Chako (Lelesz Acta 56/2). 1448: Johaunes Czako 
(Múz. Kállayi. 1460 : Possessiones Czakoíuhv^L Jaco- 
haza (OL. D. 15508). 1468: Pliilippus Czako (uo. 
16629). 1476: In prato C'^a^okapozthaya vocato (Lelesz 
Acta 86/28, vö. KárolyiOkl. 11451). 1481: Nicolai 
Czako (OL. D. 18462). 

CANGÓ ? 1. cankó. 

CANZÓ, cangó ? csángó ? : [faex vini cremati 
vei cerevisiae, vinum vile] ; das letzte, die hefen (von 
bier, brannt\vem), schlechtes getráuk BM. («cankó» a.) 
sauerwein uo. («csángó» a.) 1401 : Georgium Chango 
[olv. cangó V. csángó ?] dictum (ZicliyOkm. V.233). 
1424 : Petro Chanko [a. m. cankó ?] (Múz. Forgách). 
1560 : Csángó [eredeti helyesíi-ása ?] András (Székely- 
Oki. V.76). 1584: Czanko Thamas [igy kétszer] (OL. 
UC. 56/33). 1602 : Csángó Miklós (SzékelyOkl. V.207). 
[Vö. csángó és cankó MTsz.] 

CÁP : hircus ; geissbock NySz. 1584 : Bak kechke. 
Czap. EUö kechke (OL. UC. 56/33). 1637 : Meddeö 
keczke Eöregh csap. Eöregh berbecz (uo. 14/43). 

cáp-bőr : [peUis hircina ; bockfell, bockleder]. 
1637 : Kos beör. Csap beör. (OL. UC. 14/43). 

cáp-szőr : [pili hircini ; bockhaar]. 1637 : Csap beör 
Gyartatlan Csap sor [olv. cáp-ször] es neosteny taualy 
keczyke olló beör Nro 8 (OL. UC. 14/43). 

CÁPA ; corium punctis asperatum ; ledér, das auf 
fischotterart zugerichtet wird NySz. (1. jel.) 1529 : 
Kepenyeg. Pokrocz lasnyak Czapa. Chyznia (OL. 
Nád. 43). 1543 : Frena duo ex chyapa (Múz. Kisfa- 
ludy). 1545 : De cntc czapa (KPénzügymLt. Donkbuch 
384. köt.). 1547 : Három czapa féket (OL Nád. 48j. 
1552 : Ejí; hegestörth czapa nekwl (uo. 49). 1558 : 
Pixis manuális Vna czapa. Ferum cubitale (OL. UC. 
97/19). 1581 : Egy eöregh pallos araniazoth czapa 
az hwwele (OL. L. in.16. 17). 

capa-bőr, -bér: corium punctis asperatum NySz. 
(«cápa-bör» a.); [ledér, das auf fischotterart zugerich- 
tet wird]. 1544 : Emit wlgo chapa berth (OL. Nád 40). 



CAPÁZ, vö. mégcapáz. 

CÉCÉLLYE, CÉCÉLYE, 1. Cicélle. 

CÉDA ? : nequam, petulans. dissolutus ; muth- 
willig, ausgelassen NySz. 1439 : Laurencio Cheda 
[a. m. céda?] (OL. D. 28978). 

CÉDRON, L citrom. 

CÉDULA-PÉNZ: 1684: Erdeinkröl hordandó 
tűzifáért limitált cédulapénzt vagy kemencezab, urbá- 
riumban meg levén irva, a szerint exigáltasson udvar- 
birónk (GazdtörtSzemle 1.240). [Vö. «A szentmiklósi 
uradalom jobbágyai, a munkácsi ui-aság erdeiből él- 
veztek faizást, ezért minden kemenczétöl tartoztak 
fizetni évenkint egy-egy kÖbÖl zabot, mi kemence- 
zabnak neveztetett. A visszaélések elkerülése végett 
tartoztak a lakosok a tűzifára cédulát váltani, külön- 
ben szekerestől behajtattak» Lehoczky Tivadar jegy- 
zete uo.]. 1692 : Udvarbirónak pénz fl. 100 . . . 
asztalczipó per diem 4. közczipó nr. 6, item czédula- 
pénz (uo. VI 181). 

CÉG? L cége. 

CÉGE, cég? cék? ceke ? céke ? csege ? 
csége ? : nassa piscatoria ; fischerreuse NySz. 1184 : 
Eorum uero nomina pro quibus contenderent hec 
sünt Warov Ceke [a. m. cége ?] Cekelev Des (Pannh. 
Tih. 1/4). 1193 : Usque ad arborem cequísi [olv. cék ? 
a. m. cége ?] (OL. D. 27). 1211 : Isti uero sünt vdoriüci 
Fenche Ceqii Curt Latamas (Pannh. Tih. 1/5). Hü 
sünt pulsatores Etey Pauca Theke keneh cegue (uo.). 
1222 : Nomina uero hominum de predicta uilla scilicet 
Niüos hec sünt Cége Vilmod Cekeu Prugoy Ceke 
Forcos (Pannh. 3/L.). 1240 k. : Quornm nomina sünt 
hec Copo Bene Ceke (uo. 61/8). Hec simt nomina de 
eadem villa equestrium seruiencium Cekez Aga Cheme 
Cegu (uo.). 1252 : Quorum seruitorum nomina sünt hec 
Much Chege Darka Mura (Pannh. 11/F). 1269: In 
monte Bordac/ie;^e vocato (Körmend ni/2, Pezye 90). 
1299 : Chege [a. m. cége ?] de Kach scenaya (MonStrig. 
11.475). 1320 : Vineam in eiusdem ville Chege terri- 
torio Zeuleumal vocato (Veszpr. 4, Csege). 1448: Por 
terras fenosas wigo (^heg [olv. cég?] nominatas (OL. 
D. 36391). 1492 : A quodam monte C7íí'(/cgyo\vp\vfw 
vocato (HazaiOkl. 444). [Vö. Hermán 0. : MHalászat 
II. 776—779, cég, cége, cége, csege a.] [Vö. szógye.] 

CÉGÉR: signum, index; zeiger, schild NySz. 
1525 : Ad monticulum Czc^crhegye [a. m. cégér ?] 
lapossá gorongya vocatum (Lelesz Prot. V.268a). 
1540 : Contra voluntatem nostram et tocius oppidi 
hedera sua suspendit wlgo czegereth ki tewtew et 
vina educillauit (Múz. Kállay). 

7* 



103 



CEH— CENK 



CENKE— CICÉLLE 



104 



cégér-pénz: [tranksteuer?]. 1624: Az látó-bort, 
és czégér-pénzt az város biiájának tartozzék kezében 
adni mind az szentegyház szükségére, s mind város 
segitségére (GazdtörtSzemle III.833). [Vö. cégéradó 
BM. ?] 

CÉH : collegiiim opificum : zunft NySz. 1466 : 
Ipsi more aliorum pelliíicum et artiticum societatem 
wlgariter Czech liabencium (Múz.). 1480 : More alio- 
rum pelliíicum selliparium et artificum societatem 
wlgariter Czeh liabencium (uo.)- 1495 k. : Ad Czeli ma- 
gistrorum pelliticum (OL. D. 30244). 1523 : More Suto- 
rum et aliorum artificiorum societatem wlgariter Cheh 
liabencium (Múz.). [Vö. 2. ceclia Bartal és 1486 : Sub 
prouisione Ceche artis doleatorum (OL. D. 25268).] 

céli-láda, -ládája : cista collegii ; zunftlade NySz. 
1600 : Akkoron Attak az mi kezonkben az Czéh 
ladayat, Minden Leueleiwel Egyetemben (Müialik : 
KassaÜtvTört. 53 és 54). 1609 : Az fedelet [a kannáét] 
Debreczeni Imreh az czéh ládájával vitt [olv. vitte] 
zálogban maga szüségeért (uo 1^12). 

céli-levél : zunftbrief, gildbrief B JI. 1600 : Akkoron 
Attak az mi kezonkben az Czéh ladayat, Minden 
Leueleiwel Egj^etemben es Annak felette az Czeh 
leuelet, es az Czéh Peczetit (Mihaiik : KassaÖtvTört. 

53 és 54). [Vö. CzF.] 

céliraestér-levél : [zunftmeisterbriefj. 1635 : Leg- 
elsöbben is azt tartja a céhmester levelek [t. i. a kanna- 
gyártóké], 2 font ó ónért 1 fontot ad műben ujat, 
ha pedig annji font ónt visszakér, amennyit adott 
a munkáért, fontjától kell adni, ha tálat csinál 20 d. 
(GazdtörtSzemle Vin.480). 

CÉJT-HÁZ, 1. cajt-Mz. 

CÉZ? L cége. 

CEKE ? CÉKE ? L cége. 

CÉKLA: béta; rübe NySz. 1544: Wöttem eg 

kosár spinaczot czeklat (OL. Nád. 40). 

CÉKLÁS : [betis copiosus ; reich an rüben]. 1322 : 
Johannis dicti Ceclas [a. m. céklás ?] (Múz. Mariássy). 
1323 : Johannes dictus Chcclas (Múz. Kállay). 1423 : 
Jacobo dicto Cheklas (Lelesz Acta 43/76). 1426 : Ste- 
phanus Cheklas (Múz. Kende). 

CELLÉR ? : salarius ; salzverkiiufer NySz. 1522 : 
Johannes chelleer [a. m. cellér?] (OL. D. 370Ü4). 

CÉMA? 1. csima. 

CÉMER, 1, címer. 

CÉMMA? 1. csima. 

CÉNDÉLY: zendel, zindeltaffet NySz. 1435: 
Johannem Chendel [a. in. cendely?] (Múz. Kállay). 
1468 : Demetrium Czendel (OL. D. 16618). 1473 : 
Vnum ligámén capitis deauratum Zederyes cendel 
(Körmend Heim 562). 

CENK ? cenke ? : a) caniculus, catulus, catullus ; 
hund; hündclien ; b) cacula, calo, homo scelestus ; 
kriegsknecht, bűbe NySz. 1211. Isti sünt exequiales 
huitol Chenke [olv. cenke ? a. m. cenk "?] Buhtus Dóba 
Coda (Pannh. Tih. 1/5). 1222 : Mansiones Geke Balar 
Chenke Man Nymige Gekune (Veszpr. 12, Nagy- 
pécsöl). 1240 k. : In predio Digna hec sünt nomina 
Jobagionum Cenrpi [a. m. cenk ?J Moraz (Pannh. 61/8). 
Hec sünt nomina aratorum in eodem piedio Cenke 
la. m. cenk?] Hotolmos Enge (uo.). 1256: Item 
Pangrachfaya ot ChenkeQ.wrcme [hn.] similiter prope 
Morusium (ErdMúzLt., 1. Wenzel VII.430). 1309: Crisio 



íilio Chenke (V^eszpr. 13, Szölös Zala m.). 1360 : A.d 
vnam laz ChenkclazsL vocatam (OL. D. 4966). [? Szárm. : 
1222 : Fratrem Chenkud (Veszpr. 12, Nagj-pécsöl). Vö. 
MTsz.J 

CENKE? 1. cenk. 

CENKES ? : [caniculam vei calonem habens ; 
hündchen oder kriegsknechte habend?]. 1211. Isti sünt 
agricole Bulchou Keched Thexa Beche Chenkes [a. m. 
cenkes v. csenkesz ?] Theke (Pannh. Tih. 1/5). Isti 
sünt aratores Hodus Roncin Cenkes Sac (uo.). Isti 
suiit ioubagioues Bugud Hotus Renk Gana Chenkes 
(uo.). 1240 k. : Hec sünt nomina vduornicorum de 
eodem predio Cenkez Árpad Golombus Feiid (Pannh. 
61/8). 1364 : Jacobum Cenkes dictum (Múz. Kállay), 
Jacobimi Cynkes [a. m. cenkes ?] dictum (uo.). 1459 : 
Jacobi Chenkes (Lelesz Acta 70/70). 

CEPE ? [cantharus, poculum május; humpen, 
krug]. 1318 : Stephanus filius Stephani dictus Chepe 
[a. m. cepe v. csepe"?] (Múz. Jankowich). [Vö. MTsz. 
és BM.] 

CÉPÓ ? CÉPÓ ? 1. cipó. 

CÉRNA, cévorna ? civorna ? : íilum, filum 
tortum, duplicatum ; zwim NySz. 1553 : Egh thongba 
waghyoü puskapor, kynek hozath themerdek segeth 
czernaual megmerthek (OL. L. III. 16. 17). 1556 : Eg 
funt eres chivorna [chevorna? Szam.-nál így, kétféle 
olvasattal ; a. m. cérna ?] (OL. Nád. 49). 1596 : Egi 
gombalek feyer czema (OL. L. 111.16. 17). [Vö. Ás- 
bóth, NjT. XXVI. 62.] [Vö. török-cérna; cérnás.] 

cérna-mérték : 1553 : Az poros es salétromos 
thunnaknak czema mertheke ez leghystromba waghon 
papirosba thakai-wa (OL. Nád. 48). 

CÉRNÁS ? cévérnás ? : íibrosus ; faserig NySz. 
[íilum habens ; zwirn habendj. 1413 : Demetrium 
Chencrnas [igy ! olv. cévérnás ? a. m. cérnás ?] (OL. 
D. 1Ü094>. 1487 : Johannes Chernas [a. m. cérnás ?] 
(uo. 19274). 1495 : Johanne Chernas (Múz. Forgách). 
[Vö. cérna.] 

CET ? : cetus, balaena ; waltisch NySz. 1211 : Isti 
sünt agricole Theke Boda Chet [a. m. cet ?] Cassad 
Quina Hármas (Pannh. Tih. 1/5 1. Isti sünt piscatores 
Karache Moncat Cet Zob Vasaard (uo.j. Sünt sutores 
hü Adamas Chimos Sjanoud Beyd Chet (uo.}. 

CÉVÉRNÁS ? L cérnás. 

CÉVORNA ? L cérna. 

CIBAK?: 1413: Adrianus dictus Chibak [olv. 
cibak?] .Veszpr. 106, Árokfö 2). 1690 : Czihak szőke 
ökör (DebrLt., 1. Nyr. XXn.518). 1706 : Röt czibak 
ökör (uo.). 1709 : Czibak fennálló szarvú ökör, a 
torka alatt egj^ kis fekete jegy i^^uo.). 1711 : Kék 
hegj^es czihak szabású ökör (uo., 1. Nyr. 519). [Vö. 1. 
2. cihák MTsz. ?] 

CIBERE, cibre : jus acetosum, otfa, sorbillum, 
jusculum aceto-sum; essigbrühlein NySz. 1475 : Vnam 
vaccam nomine Chibere [a. m. cibere, színéről nevezve 
igy ?J Charna et aliam vaccam langas (Múz. Kállav, 
nr. 1160). 1527: Panes. Oleum. Cybere. Caules (OL. 
Nád. 49. 1602: Czibre Tamás (SzékelyOkl. V.227). 
Czihre Márton. Czibre Bálint (uo. 290). 1653: Cibere 
János (GazdtörtSzemle I.- 30). [Vö. MTsz.] 

CIBRE, L cibere. 

CICÉLLE, Cecéllye, Cécélye : Caecilia Kr. 
1506 : Soxtum [pratnm| Eerhalmaalva seu Ceceh/e 
Ázzon Rethe (Múz. Kállay). [Vö. Tzilzély PPB] 



105 



CIFRÁS— CIMBORA 



CIMBOrAS— CINEGE 



106 



CIFRÁS : vermiculatus, polymitus, pietuiatus ; 
géziért, gescbmückt NySz. Í591 : Egj liausar ezv.ísí 
aranyazoth czyfras (OL. Nád. 49). 1594 : Cziffras 
aytho (OL. UC. 78/7). 1597: Czifras beolczo (iio. 
lÜl/8). 1635 : 1 huszár avagy katonauyerget a mely 
közönséges limit. 2 f. 50 d Ha czifrásabh és jobla 
3 f. 25 d. vGazdtörtSzemle VIII.478). 

CIFRÁZ : exorno, vermiciilor ; scbmücken, zieren 
NySz. 1637 : Diófával czifrazot ayto i OL. UC. 14/43). 

CIFRÁZÁS : comptus, exornatio ; auszierung, 
putz NySz. 1635 : A mennyi munkát foglal magában 
a dereka, a cifrázást majd kétannyi munkával \1sz- 
sziik véghez (GazdtörtSzemle VIII.479). 

CIGrÁNY : Ciganus. Tiganus ; zigeuuer NySz. 
1402 : Benedictus dictus (Jliygan (Múz. Mednyánszky). 
Benedicto Cygan (ZichyOkm. V.280). 1410 : Johannis 
dicti Chygan (Múz.). Johannis dicti Chygan (ZalaOkl. 
11.370 1. Benedicti dicti Chygan (uo.). 1425: Benedic- 
tus Cygan dictus (Múz. Kapy). 1425/1454 : Johan- 
nes Cigan dictus (Múz. Justh). 1435." Stephanum dic- 
tum Chygan (Múz. Kállay). 1453 : Thoma Czygan 
(OL. D. 30828). 1470 : Petro Chygan (Veszpr. 108, 
Petöfalva 2j. 1517 : Stephano Czygan (Múz. Ibrányi). 
1636 : Más ember soltárt énekelt ö pedig czigán nótát 
énekelt (DebrJk., jl. NyK. XXVI.340, «izgága» a.). 
[Vö 1490: Tercium verő quem ab egiptiis siue czyn- 
ganis emi (Körm. IV/5, nr. 45j.] [Vö. kohcigány.] 

cigány-fortély: [zigeunerlist]. 1634: Semmi nemű 
adassál vevessel, akar mi utón, módon, szin alat az 
Posták közzül megh ne mereszellye az szegenseget 
háborgatni es bántani, sem valami czigan fortellial 
vagy akar mi Prátextus alat, sem bort buzat . . . egi 
summában semmit el venni (Magyarorsz. közgazd. és 
közmtív. állap, ezeréves fennállásakor, VIII. 895 — 896, 
vö. GazdtörtSzemle VII.181). 

CIKÁ ? : 1137/1262 : Cum quatuor colonis quorum 
nomina sünt Rodowan Ceyka Cykur et cyka [olv. 
cika?J (Pannh. lo/L). [Vö. 1. cika MTsz.; cikás NySz. ?J 

CIKKELY : articulus, particula ; theil, abschnitt, 
artikel NySz. (1. jel.). 1641 : Mikor Sz. Gáspárnak az 
kertet eladta, egy darab gyümölcsös czikkelt abból 
maga számára kifogott (DebrJk.). 1683 : Harmadik 
rész szecsenyi rész mely két fele szakad az első 
szakaszt is két fele hasad. A második szakaszt egyik 
czikelye stb. (OL. UC. 3,32). 

CIKÓRIA: intubus NySz. ; [endiviej. 1544: Vöttem 
soskat, pareyt, cykoriat (OL. Nád. 40). 1549 : Vettem 
chykoriat, karoo reepat (uo. 41). 

CIMA ? 1. csima. 

CIMARIN? 1. csimarin. 

CIMAZON? 1. csimazon. 

CIMBA? 1. cimpa. 

CIMBALIUM, 1. cimbalom. 

CIMBALMOS, cim^balmas : cymbalistes, tym- 
panista NySz.; cymbalist, cymbelschlager BM. 1603: 
Martinus Czimbalmas (SzckelyOkl. V.246). 

CIMBALOM, cimbalium : cymbalum, tympa- 
mim, tinnibulura NySz. ; [cymbelj. 1597: Czinibalíum 
thöröth (OL. UC. 101/3). 

CIMBORA : socius, sodalis ; genosse, spiess- 
gesell NySz. 1683 : Mikor a majoroskodásra küldik, 
czimborával fogh öszve (OL. UC. 3/32). A fél iiclycs 
czimhorával (no.). 



CIMBORAS : consors, socius, sodalis ; genosse. 
kamerád NySz. 1619 : Minden ekés ember ád egy 
köböl búzát. Czimborás ketten egy köblöt (Canon- 
Vi.sit. 153). 

CÍMER, cémer: 1) armus ; schulter, vorderbug 
vom wilde NySz. {1. jel.). [Vö. «borjú-cimer».] || 2) 
insignia, stemma, signum, imago ; wappen, schild, 
bild NySz. (2. jel.). 1326 : Cristam inferius descriptam, 
que vulgo Cymer dicitur (Turul 1901. évf. 98. 1.). 
1332 : Eidem Kolus et per euni suis posteritatibus 
in signum speciális dilectionis pro signo et titulo in- 
signii Galealis formám angustarii uulgariter Cimer 
dictam continentem perpetuo duximus conferendum 
(Múz. Cím. lev.). 1480: Johanne Czymer (OL. D. 
18313). 1544 : Az ötuös az uram címerét meg mec- 
czeíte az ket araíias kupán (OL. Nád. 40). 1558 : 
Egi rákot korsó Matias kiral czimere raita (OL. L. I.l). 
1581 : Egy mosdó medencze kyn vram czymere wagion 
raitha (uo. III. 16. 17). 1634 : Valamely Posta, magha 
vagy mások dolgában, hirünk engedelmüuk nélkül 
czimerünkel vagy levelünkéi csak fel mly [így? olv. mély 
V. mily] földigh meneis, megh haljon érette (Magyarorsz. 
közgazd. és közmüv. állap, ezeréves fennállásakor 
VIII.896, fejedelmi rendeletben; vö. GazdtörtSzemle 
VII. 131). Uttyat elvégezvén [a posta] tisztesseghe vesz- 
tese alat tartozzik czimerünket levelünket mingiarast be 
adni (uo.). || 3) crisía; federbusch NySz. (4. jel.). 1490: 
Quedam corrigia ad cassides pertinentia in quibus 
ponuntur criste czimer (OL. D. 26048). 1572 : Ezvvst 
sysakban cymer boghlar nekyl (OL. Nád. 47). || 4) [fa- 
sciculus, ligatura ; bündel]. 1494 : De pellibus her- 
mellinis ligaturae vulgo Chymer sex (Engel : Gesch- 
UngrReichs 1.81 ). 1532 : De pellibus hermellinis vna 
ligatura wlgo czymer (OL. Nád. 48). 1574 : Keth 
czymer nwzthoth mjTidenykben negyvv^en negywen 
nwzlh vagyon (uo.). [Vö. MTsz. és Lumtzer-Melich : 
Deutsche Ortsnamen u. Lehnwörter 78.] 

címer-bárány : [armus agninus ; lammsviertel]. 
1544 : Attam eg czemer baranert (OL. Nád. 41). 

címer-kő : [wappenstein]. 1597 : Ittem vagyon 
három aranygyíiríí, egjikben czimerkő vagyon (Miha- 
lik : KassaÖtvTört. 205, vö. Ballagi A. : Kecskeméti 
W. Péter Ötvösk. 342). 

CÍMERES : a) eristatus ; einen federbusch habend ; 
b) insigni praeditus ; mit wappen versehen ; c) nobilis, 
insignis, praeclarus ; adelig, prachtig NySz. 1411 : 
Petri Cymeres dicti (OL. D. 9795). 1478 : Anthonius 
Czymeres (Veszpr. 108, Sztrágsziget 16). 1545 : Egy 
arany gywrw cymeres (OL. Nád. 48). 1558 : Ezmi 
czimeres és függő pecsétünkkel megerőséteít leve- 
lünknek ereje és bizonysága által (GazdtörtSzemle 
V1.137). 

CIMPA, cimba ? : a) cartilago ; knorpel ; b) 
naso torto ; schiefnasig NySz. 1288 : Petri dicti Cumpa 
(HazaiOkm. VII.207). 1338 : Stephani dicti Cymba 
[a. m. cimpa ?] (Múz.). 1339 : Stephani dicti Ci/mba 
(OL. D. 3213). 1437: Andrea dicto Chympa (Múz.). 

CINADOF : syndon, tela pretiosa, linteum bissi- 
num, carbasus ; feines gewebe NySz. 1530 : Camisias 
de ci/nadof (OL. UC. 98/5). 1560 :'Eg emeg val chi/na- 
dof (OL. Nád. 49). 

CINEGE, cinke : meancha, saix ; meise NySz. 
1346 : Nicolai dicti Cyncgc (Múz. Dancs). 1347 : Nico- 
laus dictus Cyncge (AnjouOkm. V.79). 1353 : Nicolaus 
dictus Chyncge (Múz.). 1415 : Nobilis puella Chynege 
vocata (uo.). Í416 : Joiiannis dicti Cyncge (Múz. Dancs). 
1419 : Johannis dicti Cinege (OL.' D.' 10779). J422 : 
Nicolai Cyiicyc (Múz.). 1435 : Cynege de Keweches 



1Ü7 



CmKA— CIPROS 



'CIPRUS- COMPÓ 



108 



(SztárayOkl. 11.313). 1442: Georgiám Cynke dictum 
(OL. D. 13693K 1448 : Sebastiano Czynege (uo. 14184). 
[Vö. Kr. MTsz.j 

CINKA ? : 1271 : Vuam ancillara Pyrohta vocatam 
cum Cynka filia siia (Mi'iz. Hondát Istv.). [Vö. MTsz. "?] 

CINKE, 1. cinege. 

CINKOS, cinkus : liistrio, ludio, collusor, gaueo, 
consors in latrocinio, sodalis ; gaiikler, possenreisser, 
mitdieb, compagnon NySz. 1349/1351 : Jacobiira dic- 
tum Chynims (Múz. Kállay). 1369 : Nicolaus dictus 
Cinkus (Múz.). 1459 : Blasium Czynkos (OL. D. 15328). 
1487 : Philippus Czynkos (uo. 19268). 

CINZÜS, 1. cinkos. 

CINÓBER, cinobriom : synopis, miuium, miiii- 
aríum metallum NySz. : [zinnoberj. 1549 : Az kemence 
fösteny cynobrymnot uettem (OL. Nád. 49). 

CINOBRIOM, L cinóbér. 

CIPELLÉS, 1. cipellős. 

CIPELLÍS ? CIPELLIS ? 1. cipellős. 

CIPELLŐS, cipellés, cipellís ? cipellis?: 
solea, calceus, crepida, sandabum ; schuii, stiefel, 
pantoflel NySz. 1402 : Pauli dicti Chypelleus (Veszpr. 4, 
Csopak). 1419 : Alberto Chypellf.us dicto (Pannh. 
Hitel. 52). 1488 : Dominó paruo cÍ2)ellos (OL. D. 26047). 
1507 : Precium calceonmi wlgo czypelys (uo. 26124). 
1539 ; Ocree magne. Cipellés (OL. Nád. 48). 1544 : 
Wöttem ég koidouant cipdlösnek (uo. 40). Eg cipel- 
lösrc attam (uo. 42). 1558 : Egy férfinak való czipellést 
[adjanak] 15 krajczáron ; egy asszonyembernek való 
czipellést 12 krajczáron (GazdtörtlSzemle VI.137). 
1571 : Cypdlóst az menyet el nyóheíli (OL. Nád. 47). 

cipellős-pénz : 1643 : A vevő és eladó ember a 
hegység bíráinak közönségesen egy vödör borral 
tartoznak. Az eladó ember egy pénzzel leteszi, a 
vevő eg5' pénzzel felveszi, ugyan akkor a Czipellös 
pénzt is meg kell adni, ha ki elmulatja, nem lészen 
helyes a vallás (GazdtörtSzemle VI.469, egy hegy- 
község törvényeiből). 

cipellős-vonó, -vonyó: [anzieher, schuhhorn?]. 
1544 : Vöttem cipellős uonot (OL. Nád. 41). 1577 : 
Hytuan was czypelles iconyok (OL. L. III. 16. 17). 

CIPÓ, cepó ? cépd ? : libum, panis albus ; weiss- 
brod NySz. 1211 : In uilla Zeleus isti simt vdomici 
Árud Cepou [olv. cepó v. cépó ? a. m. cipó ?] Teleh 
Bolosey Fenerh (Pannh. Tih. 15). 1443 : Duas tortas 
panis et vnum cziponeva. (HazaiOkl. 406). 1530 : 
Laurencii CzypoovAYio cognomine (Múz. Kisfaludy). 
1549 : Libones panes uulgo cypw (OL ÜC. 75/39). 
1571 : Libum vnum vulgo czypo (uo. 11/28). [Vö. 
asztal-, fehér-, köz-cipó.] 

cipóhordó-kosár : [corbis ad liba ferenda ; korb 
fül- den brottran.sport]. 1638 : Czipo hordó kosár 
(OL. UC. 2,34). 

cipó-sütő, -sitő : [pistor siliginarius; weissbacker). 
1481 : Valentinus Czyposythew (OL. D. 29851). 

cipószakasztó-asztal : fmensa ad panem con- 
depsendum : tisch zuiu brotaiiskuoten|. 1638: Az 
reghy alsó Sütő Haz Ebben vagion Czipo szakasztó 
Asztal No. 1 (OL. UC. 2/34). ^ . 

CIPROS, 1. ciprus. 



CIPRUS, cipros : cupressus NySz. ; [cypresse]. 
1638 : Wannak ezen Kertben külömb ktilömb fele 
füvek Sallia, Ruta, Szekftí, Isten faia, Czipros (OL 
UC. 2 34). 

ciprus-bokor : [dumus cupressinus ; cypressen- 
gebüsch]. 1552 : Chyprws bokor (OL. NRA. 1648/27). 

CIRIÁK, -OS, 1. Cirjék. 

CIRJÁK, 1. Cipjék. 

CIRJÉZ, Ciriák, Ciriákos, Cirják: [Cyriacusj. 
1478 : Petrura Chyryakos (Köraiend Heim 590). 1602 : 
Czirják Bálint (SzékelyOkl. V.199). CzÍ7-iak András 
(uo. 241). [Vö. «Cyriacus: Tzerjék» PPB.] 

CIRKALIUM, 1. cirkálom. 

CIRKÁLOM, cirkalium, cirkulum : circinus ; 
zirkel NySz. (1. jel.). 1587 : Fa circulum awagy arcus 
(OL. UC. 46/74)'. 1588 : Az pintér házban . . . zalu, 
faragó bárd . . . circulum, fenek meczo (uo. 76/17). 
1597: Czirkalium hordó fenek keritenj való 2 
(uo. 101/3). 

CIRKOS? : [zea, spelta copiosus ; reich an spelt ?]. 
1478 : Andreas Chyrkos [olv. cirkos ?] (OL. D. 18145). 
1480: Alberto Chyrkos (Lelesz Acta 90/32). [Vö. 
cirok NySz. MTsz. ?] 

CIRKOS ? : [L. cirkos adatait. Vö. szirkó, cirkó 
MTsz. •?] 

CIRKULUM, 1. cirkálom. 

CIROK : zea, spelta ; spelt NySz. 1465 : Triginta 
Capeeias Cyrok (OL. D. 35112)". 1510 k. : Czyrok 
essent cum vigintiocto quartis (uo. 26235). 

CITROM, cédron : malum Medicum, citrium 
NySz. ; [limone, citrone]. 1544 : Lemonat. Czedront. 
Tengeii szölöt (OL. Nád. 41). 1731 : Az a Czitromné 
ette meg (Reizner : SzegedTört. IV.487). 

CITVAR : zedoaria ; zwitter [zitwer] NySz. 
1327 1335 : Laurencii dicti Cyttuuar (OL. D. 1^431, 1. 
AnjouOkm. IL315). 1350 : Laurency dicti Chituar 
(ZichyOkm. n.440). 

CIVEK? 1. cövek. 

CIVORNA? 1. cérna. 

COJTA : «vizi malmot tartó gúzskötél» MTsz. 
(«cejte» a.) 1646/1727 : Az molnár tartozik Sz. Márton 
napjára egy czojtának való veszöt vágni (Gazdtört- 
Szemle V1I.124, semptei molnárok céhszabályaiból). 
Ha új czojtának a fejét megköti és reáüti, tartozik 
a gazda 1 forint borral (uo.). Ha az molnár minden 
konczon egy-egy új gúzst nem köt minden czojtára, 
és a malombiró esküdtjével meglátja, tartozik 25 pénz- 
zel. Ha az czojta az vizben hever ily okon, ha az 
gazda fát ad alája az czojtának, tartozik molnár egy 
pint borral (uo. 125). [Vö. «Alkalmasint vesszőből font 
kötél, amelylyel a malom oda van erősítve. Más eéh- 
szabátyok [melyek?] czejle-nék hívják, az 1728-iki 
pedig czintor-n.ak-» Tagányi Károly jegyzete no. 124.] 

COMBOS : [crassis femorilras ; dickschenkelig]. 
1407 : Nicolaus dictus Chonbus [a. m. combos ?] (Múz. 
Soós). 1445: Paulo dicto Czombos (Múz.). 1467: 
Stephani Chombos (Lelesz Acta 78 19). 

COMPÓ, szompó ? : tinca, tencha ; schleihe 
NySz. 1211 : isti sünt serui Eld Syquíteu Piod Duba 
Sompou [a. m. compó ?J VVrus Tolpa (Pannh. Tih. 15). 



109 



GONDRA— CUDAR 



CUKOR— CULÁS 



110 



1377 : Andreas dictus Chumpo [a. m. 1. v. 2. «compó» 
MTsz. ?] (OL. D. 38356). 1482: Petro Czonqw (uo. 
18713). 1492 : Georgiiis Chomjw (uo. 36992). 1548 : 
Vöttem ket czompot ebedre (OL. Nád. 42). 1638 : 
Varga hal vagy czompo (OL. UC. 2/34). [Vö. 1. és 2. 
compó MTsz.] 

GONDRA: sacconia, panniciüus, udo, saga; regen- 
rock, lappén NySz. 1500 : Petras Czondra (Múz. For- 
gách). 

CÖVEK, civek ? : bacillus, paxillus, clavus li- 
gaeus, sublica, valliis, tudes ; pfahi NySz. 1346 : Petri 
dicti Ctfuek [olv. civek, a. m. cövek ?] (Múz. Kállay). 
1429 : 'Jacobi dicti Cwuek (Pannh. Tih. 18 1). [Vö. 

MTSz.] 

CÚCA ? CÚCÁS ? 1. csúcsa, csúcsás. 

CUDAR ? szudar ? : tiu-pis, deformis, .sordidus ; 
niedertrachtig, hasslicb, lumpig NySz. 1413 : Bene- 



dicti dicti Zudar folv. szudar ? a. m. cudar ?] (Sztáray- 
Okl. 11.125). 

CUKOR: saccharura candidura etpelluciduniNySz.; 
[zucker]. 1587 : Egj twnna czivkorral csinált eleuen 
geombert (OL. Nád. 40). [Vö. 1490 : Czucarum in 
parua quantitate (OL. D. 26048). 1505 k. : Pro Czu- 
karo (uo. 35798).] 

CULÁK?: stipes; pfahlNySz. 1523: Petri Chiolak 
[a. m. culák v. csulák ?] (Pannh. 42/G). [Vö. MTsz.]. 

CULÁKOS ? : [stipitem habens ; pfahl habend ?]. 
1437 : Blasium Chwlakiis [olv. ciüákos v. csulákos '?] 
(Lelesz Acta 54 12). [Vö. culák.] 

CULAS: [a) sarcinalis; mit bündel ; b) pannosus ; 
lappig?]. 1480 : Georgio Czidas (OL. D. 18404). Geor- 
gio C/uclas (Lelesz Acta 90/18). 1489 : Georgio CJnvlas 
(Múz. Kállay). [Vö. cula NySz. MTsz.] 



^ 



CSABA?: [vanis, valgus, vatius; krimimbeinig ?'. 
1151 : Ex precepto legis comes Heynncus hiüus rei 
prestaldum nomiiie Caha [olv. csaba, csába v. kába "?1 
constituit atque dedit (Pannh. 31 X). 1237 : Chaba 
[a. m. «csaba» MTsz. "?] cum tribus fratribus (uo. 1/C). 
1267: Ad clausuram wlgariter r/möaguatha uocatam 
(HazaiOkm. VI.löO). 1275: Ad montem excelsum Chaha- 
bykteteu uocatiim fOL. D. 902). 1347 : Usque ad íinem 
cuiiisdam clausure in wlgo CAa Z)rtgatafarka dicte (OL. 
D. 3909, I. AnjouOkm. V.88). 1359: Possessionibus 
C/ia&rtlaka Monyorod vocatis (Múz.). 1368 : Valle 
CAa&azurduka vocata (OL. D. 5658). [Vö. MTsz.] 

CSABA ? : stupidus, delirus ; stumpfsinnig, diimm 
NySz. 1151 : Ex precepto regis comes HeJ^mcus hiűus 
rei prestaldum nomine Caba [olv. csába, csaba v. 
kába"?] constituit atque dedit (Pannh. 31/X). [Vö. a 
csaba alattiakkal és MTsz.] 

CSACSOGtÁS, csácsogás : dicaciías, garrulitas, 
loquacitas ; geschwiitz NySz. 1712 : Szajkót, rigót, 
seregélyt, pacsértát, havasi pintyet, és egyebeket 
ínekelésre, csacsognsra, szóllásra [igyekezzék] tanítani 
(GazdtörtSzemle VII.417,'. 

CSAHÓ ? : [sciurus ; eichhörnchen ?]. 1406 : Alve- 
olum Chahocherge [a. m. csahó ?] vocatum (ZichyOkm. 
V.479). [Vö. MTsz.l 

CSAHOL, csahol ? : [camlsiae genus : eine art 
hemd]. 1458 : Camisias wlgo Chahol nouem (Múz. 
Kállav) 1503 : Duas Camisias maiores Chahol vocatas 
(OL. í). 32834). 1516: HarmjTich Nydch aranyas chahol 
EwmaganalvYs aranvas chahol (uo. 26367, 1. Zolnai : 
Nyelveml. 206 és 208). 1523 : Vnam subbam hermello 
subductam et V Chahol (OL. D. 36999). Indusia wlgo 
Calhokath (uo.). 1528 : Caraisie chahol dicte aureis 
philis composite (OL. Nád. 48). 1530: Chyahol muli- 
ebre duo (OL. UC. 98 '5). 1532: \mm\ chcűiol (OL. L. 
in.16. 17). [Vö. fél-csahol] 

csaiiol-ing, -eraeg : [camisiae genus ; eine art 
hemd]. 1560 : Kogistrom az feyer ruháról Ket chahol 
emeg aranias hira vagion egeken (OL. Nád. 49). 

CSÁKÁNY, csákán: clava cruciata, runcina, [ral- 
luin, dolabra': reuthaue, streithammer NySz. 1277: Spc- 
culatores de Chakan [a. m. csákány?] (Mú/,. Ertl). 
1277 '91 : Speculatores de Chakan (Múz. Érdy). 1277/1328: 
Speculatores de ( hakan (uo.). 1321 : Insula materna- 
liter Chakan Zygete uocata (01.. D. 2067 1. Anjou- 
Okm. 1.643). 1327: Yxűchakan, hn. (Múz. Szilágyi 
Sándor). 1330 : Arborem piri C/irtA-ajíkurtuele dicti 
(OL. D. 2617). 1393: Lucas dictus Chakan (Múz. 
Kállay). 1402 : Cum Maleys fen-eis wlgo Chakan 
dictis (Múz. .Máriássy). 1490 : Chyakan. Zarwasilew 
(OL. D. 26048). 1494: Chakan (uo. 26076). Celtes 



wlgo Chakan (Enge! : GeschUngrReichs. 1.63). Chakan. 
Reez. Lorice viles (vjL. D. 26076). 1518 : Vnum Sar- 
kulum Chakan (uo. 26184). 1520 : Item wlgo czakan 
(uo. 26219). 1527: Antique plehek. Chackan (OL. 
Nád. 49) 1533 : Chakan, aso, legyezew íuo. 45). 1548 : 
Eg czakany Eg tokos szekercze (uo. 48). 1557 : Fer- 
ramenta oblonga vulgo Chakan saxifraga (OL. L. 
III.16. 17). 1564 : Sarculi Chyakan vocati (uo.). 1602 : 
Csákán Pál. Csákány István (SzékelyOkl. V.185). 
Csákány Imre (uo. 197}. [Vö, liégyés-, kővágó- 
csákány.] 

CSÁKÁNYOS : clavum habens ; mit beil ver- 
sében NySz. [mit krampe versében]. 1548 : Neg sze- 
kercze chakanos (OL. Nád. 48). 

csákányos-kapa: [ligo dolabra praeditus; kramp- 
haue]. 1545 : Irtó kapa. Czakanos kapa (OL. Nád. 40). 

csákányos-szekerce : [securis dolabra praedita ; 
mit einer krampe versehenes breitbeil]. 1547: Kilencz 
czakany OS szekercze (OL. Nád. 49). 

CSÁKLYA : contus, hai-pago, hama ; enterhakeu 
NySz. 1288 : In Monté Chaklya [a. m. csáklya ?] 
uocato (Veszpr. 107, Liüa 1). 1337 : Aqua Chaklya 
vocata (AiijOuOkm. III. 370). 1506 : Ligna ad conduc- 
tionem Nauium que Chaklya dicitur (OL. D. 26122). 
[Vö. vas-csáklya.] 

CSÁKÓ : «kiálló szarvú» MTsz. (2. jel.) : der ochs 
[oder kuh] mit auswartsgebogenen hörnern BM. 1667 : 
Csákó kékszörü ökör (DebrLt., 1. Njt. XXII.518). 
1685 : Lombos csákó tehén (iio. 520). 'l686 : Csákó 
ökör, az jobb füle ájos (uo. 518). Csákó tulok ökör 
(uo.). 1688 : Barna csákó szemök szabású ökör (uo.). 

CSALÁD : a) familia: familie; b) domesticus, famu- 
litium: diener.hausgesindeNvSz.1257: Medietatem térre 
Chalad [a. m. család ?] (Síni. 36. sz.). 1272—90 : Duas 
uillas suas hereditarias Keetchalad uocatas in Comi- 
tatu Suprun (Múz.). 1278 : Quandam terrara castri 
Nitrensis Chalad uocatam (Körmend, Korlátkö-Appon. 
14/757). 1300 : Possessionis Chalad (Múz. Nagy Imre). 
1346 : Possessiones Chalad Chapodc/üaZarf vocatas 
(Múz.). 

CSALÁN, csallyán : 1) urtica, acalyphe ; nessel 
Nyöz. 1311: Arkjchalan lm., a. m. csalán?! (Anjou- 
Okm. 1.242). II 2) Isindon'; nesseltnch]. 1538 : trés 
Tezthemen ex quibus duo de bibor tcrcium de chal- 
lyan (OL. Nád. 48). 

CSALÁNOS, csalyános, csanálos, csolyá- 
nos : [urticis copiosus ; nesselreich]. 1346 : De pos- 
sessione Chalanusv&ús. (Múz. Kállay). 1355 : Vnam 
vineam suam Chalanus vocatam (uo.) 1379 : Ad quan- 
dam piscinam Chalanus uocatam (OL. D. 6609). 1395 : 



113 



CSALLYÁN-CSAP 



CSAPKOD CSAPONG 



114 



Vsqiie ad ChalanosTpathak (Lelesz Met. Ung 53). 
1411 : Possessionum prediorumque Bezermen Heges 
Chalanos (ZichyOkm. VI.147). 1459 : Chalanus, hn. 
(OL. D. 15352). 1470 : Habeo vnuin pratum in cho- 
lyanustiio (uo. 17462). 1499 : In possessione Chanalos 
vocata (KároIjiOkl. III.39). 

CSALLYÁN, 1. csalán. 

CSALFA: halophanta; betrüger NySz. 1563: 
Paulus Czalfa (OL. UC. 27/57). 

CSALÓ : a) fraiidulentus, mendax ; trügerisch, 
lügneriscti ; b) deceptor, frustrator, eircumscriptor ; 
betrüger NySz. 1227 : Quorum nomina hec sünt vide- 
licet Vnaka Beneduc Cholov [a. m. csaló ?] Bas Guncha 
Pete Munka ( Veszpr. 9, Kál). 1401 : Nicolaum Chalo 
(ZichyOkm. V.233). 

CSALÓKA : a) fraiidulentus, falsus ; trügerisch, 
falsch ; b) fraudator, circiüator, halophanta ; betrüger, 
schAvindler NySz. 1490 k. : Michaeli Chaloka (OL. 
D. 26252). 

CSALYÁNOS, 1. csalános. 

CSAMANGÓ : a) «kutyapecér, sintér» MTsz.; 
schinder, abdecker BM ; b) «dologtalan ember» MTsz. 
1737: Csamangó József (Reizner: SzegedTört. IV.521). 

CSANAK : [scyphus ; becher, kelch]. 1367 : Vnum 
cyfum argenteum Avlgo Chanak [a. m. csanak ?] dic- 
tum (Múz. Kállay). 1677 : Az Incattus házában meg- 
találta elveszett csanakját. Házánál ismert meg egy 
csanakot (DebrJk.). [Vö. MTSz.] 

C SAN ÁKOS ? : [scyphum habens ; becher ha- 
bend]. 1498 : Honestam mulierem Vrsulam Chanakosne 
[a. m. csanakos ?] dictam (KárolyiOkl. III. 30, 31). 

CSANÁLOS, 1. csalános. 

CSÁNGÓ, 1. cankó. 

1. CSAP, vö. alulcsapó, fölülcsapó, le-, 
megcsap. 

2. CSAP : 1) [pensile ; gehange ?]. 1458 : Vnum 
lewegew wlgo Chaj) quod sólet mulieribus appendi ad 
crines deauratum (Máz. Kállay). || 2) doliarium verucu- 
lum ; der zapíf [zapfen] an fassern NvSz. (1. jel.). 
1490 : Chyap de cupro (OL. D. 26048).l591 : Instru- 
menta ad cellaria necessaria héber, csapok, csap fúrok 
OL. UC. 77/10). 1719 : A lévai község korcsmárosa, 
midőn Szent Mihály naptól fogva újesztendeig folyatja 
a község csapját, hasonló hittel köteles lesz a fö- 
lül megirt punctumok megtartására (GazdtörtSzemle 
III.272). II 3) [?]. 1632: Az malomhoz való apros 
szer szamot, az korong vasat is, czapot es egieb 
kusaly talp vasat (OL. UC. 3/20). [Vö. réz-, vas- 
csap. | 

csap-fogó : [forceps ferrea ; zapfenhahn ?]. 1553 : 
Duos Terebellos chap fwro et duos chapfogo (OL. 
Nád. 49). 1556 : Forceps ferrea chap fogó vocata 
(OL. UC. 99/27). 1597 : Czap furo. Czap fogó [«pin- 
czeeszközök» Szám. jegyz.] (uo. 101/3). 

csap-fúró : zapfenbohrer, zwickbohrer NySz. 1510 
k. : Wagokesth, Cyapfuro, patkowero (OL. D. 26251). 
1553 : Duos Terebellos chap fivro et duos chapfogo 
(OL. Nád. 49). 1587 : Eg chap fivro (OL. UC. 12/42). 
1591 : Instrumenta ad cellaria necessaria héber, csa- 
pok, csap fúrok (no. 77/10). 1597 : Czap furo. Czap 
fogó I«pinczeeszközök» Szám. jegyz.] (uo. 101/3). 

csap-szók: [?|. 1587: Eg cAop 2;eA: [« a présházban, 

Magyar Oklevél-Szótár. 



t. i. a mire leülnek, tehát nem Weinschank» Szám. 
jegyz.] (OL. UC. 12/42). 1616 : Ezen házban [a prófont- 
házban] egy csapszék, két öreg csapló kupa (Gazd- 
törtSzemle VI.125). [Vö. NySz.] 

CSAPKOD, vö. megcsapkod. 

CSAPLÁR : oenopola, tabemarius, vinarius ; 
schenkwirt NySz. 1400 : Michaelem Chaplar (Zichy- 
Okm. V.192). 1416 : Paiilum Chaplar (OL. D. 10431). 
1418 : Barnabam Chaplar (ZichyOkm. VI.521). 1420 : 
Clementem Chaplar (uo. VI. 594). 1453 : Nicolaus 
Chaplar (OL. D. 14696). 1478 : Gregorium Chaplar 
(Körmend, Heim 590). 

CSAPLÓ-KUPA : 1616: Ezen házban [a prófont- 
házban] egy csapszék, két öreg csapló kupa (Gazdtört- 
Szemle VI.Í25). 

CSAPÓ : 1) nacca, lanarius, fullo ; walk^r, woU- 
arbeiter NySz. (3. jel.). 1213: Speculatores de Zala Jou- 
bagiones predicti castri [t. i. Castriferrei] Wossos Pota 
Zerma Chopov [a. m. csapó ?] Noge (Körmend II/8, 
Szentgothárd 2). 1228 : Libertinos quorum nomina 
hec sünt Marchus. Mortunus. Chopov. Muna. Tenke 
(HazaiOkm. III.l). 1237: Wduornici de uilla Borost 
quorum nomina Itol Chopou Petur Medue (Múz. Középk. 
oki. 11. sz.). Vdornici de uilla Borost quorum nomina 
Itol Copou [így] Petur Medue (uo. 9. sz., vö. Wenzel 
11.73). 1283 : Andreas filius Chopou (OL. D. 1153). 
1288 : Petri filii Chopo (Veszpr. 109, Szepezd 2). 
1351 : Petrus filius Chapou (Körmend, Heim 122). 
Nicolaus Chapou (KárolyiOkl. 1.196). 1374 : Nicolaus 
dictus Chapou (Lelesz Acta 8 4). Johannem dictum 
Chapou (ZichyOkm. III.577). 1397: Johannem dictum 
Chapo (uo V.40). 1413 : Michael dictus Chapo (uo. 
VI.283). 1424: Petro dicto Chapo (Múz. Kisfaludy). 
1424/1498 : Jacobus Chapo (OL. D. 12800). 1425 : 
Georgio Chapo (Körmend, Heim 745). 1428 : Bene- 
dicto Chapo (Veszpr. 11, Lovas). 1436 : Benedictuin 
Chapo (Pannh. 23/B). Lucas dictus Chapo (Lelesz 
Acta 53/50). Petro Chapo (Múz. Kisfaludy). 1437: 
Georgio Chapo (Pannh. 64'H). 1438 : Paulus Chapo 
(uo. 17/Nn). 1449 : Jacobi Chapo (Lelesz Acta 61/62\ 
1458 : Andreas Chapo (OL. D. 15213). 1459 : Gallo 
Chapo (Múz. Kállay). 1463 : Benedicto Chapo (OL. 
D. 15875). 1468 : Damiani Chapo (Veszpr. 107, Haj- 
máskór 3). Simon Chapo (Múz. Kállay). 1476 : Fran- 
ciscus Chapo (Könnend, Heim 576) Benedictus Chapo 
(Békefi : PilisiApáts. 434). 1478 : Stephanus Chapo 
(Veszpr. 107, Egerszeg 16). 1482: Petro Chapo (Veszpr. 
9, Kovácsi). 1485 : Elias Chapo (Veszpr. 11, Merenye). 
1498: Elia Chapo (Múz. Kállay). 1519: Benedicto 
Chapo (Körmend III/l, Ugal 64). jj 2) machaera ; 
schlachtschwert NySz. (2. jel.) [framea]. 1484; Fra- 
meam wlgo Chapo (Múz. Kisfaludy). 1519 : Arma niea 
Chapo vocata et cingulum meum (Lelesz Acta 125/62). 
[Vö. szűr-csapó.] 

csapó-fa : hostorium ; streichholz NySz. 1509 : 
Cum quodam ligno wlgo Chapoffa Sebastianum lite- 
ratum percussit (OL. D. 21967). 

csapó-kapu : [pons levatorius, janua caduca, deci- 
dua ; fallthor]. 1532 : Ad pontem leuatorium chapo 
kapw (OL. Nád. 48). 

csapó-szűr : 1669 : Egy jó öreg ujjas, galléros 
csapószür (GazdtöitSzemle 1.94). 

csapó-zár : [fallklappe, schnappschlossj. 1637 : 
Egy fel szer aj'to, kichin chapo zar rayta (OL. 
UC. 14/43). 

CSAPONG : íiuctuo, labare sermone ; wanken 
NySz. (3. jel). 1751: A beszédbe csapong, hol azt 



115 



CSAPOS-CSAT 



CSATA— CSAVAR 



116 



mondja, NádudvaiTa küldötte [a pénzt], hol pedig el- 
vesztette (DebrJk.). 

CSAPOS?: U99: Chopos [olv. csapos?] cum 
filiis scilicet Fumos et Figud (Veszpr. 16, Vespr. 
Eecl.). 1481 : Sebastiamim Chapos (Körmend, Raiky 
60). 1546 : Vnus cantarus chapos (OL. NRA. 23/83). 
[Vö. MTsz. ?] 

csapos-erszény?: 1545: Öt zaz c/ify;o.9 [olv. csa- 
pos V. csapós ■?] erzen (OL. Nád. 49). 

CSAPÓS-ERSZÉNY? vö. csapos-erszény. 

CSÁPRÁGr : dorsuale, phalerae, stragulum, tegu- 
mentum equi ; schabracke, pferdedecke NySz. («caf- 
rang» 1. jel. a.). 1493 : Equnm et chapragas etc. misi 
(EPSz. fol. 32). 1511 : Vnam frameam, vnum Czapprak, 
vnum Timpaniun (Mviz. Forgách). 1549 : Három capragh 
beleny eg uegh bagazyat (OL. Nád. 48). 1552 : Ég 
capragóth (uo.). 1598 : Una cutis turcica ad meusam 
chaprag vulgo vocata (OL. UC. 36/34). [Vö. cafrang.] 

CSÁRDÁS?: 1469: Stephanus Czardas [«nem : 
csordás» Szám. iegjz. ; = csárdás ?] (OL. D. 32365). 

CSARNA : niger ; schwarz NySz. 1211 : [Udvor- 
nici] Neugrad Varous Vosud Medue Maca Merch 
Charna [a. m. csarna ?] Michou Euzen (Pannh. Tih. 
1/5). 1475 : Duas vaccas fekethe Charna et alia 
thompa Barna (Múz. Kállay, No. 1160). Vnam vaccam 
nomine Cbibere Charna et aliam vaccam langas 
(uo.). [Vö. NjT. XXIX.271, és : 1759 : Hej cserne, hej 
barna hajsd le a szar\adot (Csiksomlyói misztérium- 
ban, Régi M. Könj-vtár in.l86).] 

CSÁSA, 1. csésze. 

CSÁSZÁR : Caesar ; kaiser NySz. [imperátor]. 
1221 : Causam que uertebatur inter Medue et Cazar 
[olv. császár v. kazár "?] (Pannh. 58/A). 1233 : De uilla 
Chasar (Múz. Forgách) 1238 : Pous filius Chazar 
(Könnend IH 6, Körmend 1) 1343 : Emericum dictum 
Chazar (OL. D. 27271). 1422 : Stephani de Chazar 
(Múz.). 1434 : Michael Chazar (uo.). 1445 : Benedictum 
Chazar (Lelesz Acta 55 22). 1452 : Michaele Chazar 
(OL. D. 14523). 1469 : Nicolao Chazar (Múz. KáUay). 
1474: Thomas Chazar (Múz. TörtTárs. 4). 1475 : Micha- 
elis Chazar (Múz.). 1478 : Blasius Chazar (OL. D. 
18145). Emericum Chazar (Körmend, Heim 590). 1485 : 
Gregorius Chazar (Veszpr. 11, Merenve). 1488: Antho- 
nius Chazar (OL. D. 32000). 1489': De casti-o Chazar- 
wara vocato in Comitatu Warosdiensi (Könnend 1/7, 
Szalonok 30). 1506 : Matheus Chazar (Múz. Kállay). 
1508 : Petrus Chazar (Múz.). 1520 : Antonius Chazar 
(uo.). 

császár-lapát : [?]. 1597 : Czaszar lapath 1 (OL. 
UC. 101/3). 

császár-madár, -madara : attagen, attagena, bo- 
nosa, tetrao bonasia ; haselhuhn NySz. 1504 : Phasia- 
norum, perdicum et Caesareorum vvígo Chazarmadara 
nuncupatorum (OL. lad. H., II. Ulászló 1504-iki törv. 
18. §.). Item aucupia fasianorum et Cesareorum wlgo 
chazarMadara nuncupatorum (uo.). 1545 : Keth császár- 
madara (OL. Nád. 42). 1549 : Vöttem eg császár 
madarat (uo. 42). 1588 : Egy faith Madár ert Egy 
Chiaszar madár ert Egy hwros madár ert (OL. UC. 
64/35). 1596 : Singulos aues chaszar madara vocatas 
(uo. 11/50). 

CSAT : hamus, fibula ; spange NySz. 1211 : Hii 
sünt ioubagiones Wilraos Vzos Chot [a. m. csat ?] 
(Pannh. Tih. 1/5). 1368/1421: Peruenissent ad locum 
(|ui dicitur wlgo O/írtívanus halála [a. m. csat?] 
(Körmend III/4, Batthyán 31). 1520 : Balthcum w Igo 



maycz muliebre. Chath et fark sünt deaiirata. Boglár 
non sünt deaurata (OL. D. 26277). 1536 : Vnum Maycz 
sew Zoretho cum fine et chat et buUis argenteis super 
velutum nigrum (OL. Nád. 48). 

csat-szíj, -szi?: [copiüa; koppelriemen ?]. 1597: 
Hinthora való Czat szy [így] (OL. UC. 101/3). 

CSATA : a) agmen, turma ; schaar, tnippe ; b) 
classicum, praelium, pugna : schlacht, kampf NySz. 
1250/1324: Cadit in C/iöí/írtkutfeu [a. m. csata?] 
(HazaiOkl. 18). 1254/1324: Cadit in C/iaí/jakutfeu 
(OL. D. 1589). 1602: Cziata Sándor (SzékelyOkl. 
V.24.S). 

CSATINA?: [clamor, strepitus; larm, gerausch?]. 
1240 k. : Nomina coquonim de eadem villa sünt hec 
Syidev feuche chotina [olv. csatina ?] Zubud vros 
Zumboth (Pannh. 61 8). [Vö. csatináz MTsz. ?] 

CSATLÓ-PA : subscudes; leiste, querholz NySz. 
1587: Az haz heyan. Chathlo fa Csigha keötel (OL. 
UC. 46/74). 

CSATLÓS : ductor equitum ; herrschaftshayduck, 
vorreiter NySz. (2. jel.) 1634 : Kettő [a posták közül] 
mindenkor ittfen [igy ?] légien, ejelis utonis csat- 
losink közöt hallion bennek magunk szaUasan (Magj-ar- 
orsz. közgazd. és közműv. állap, ezeréves femiáUá- 
sakor Vni.896, fejedelmi rendeletben, vö. Gazdtört- 
Szemle VII.131). 1668 : Az ö Nagysága Csatlósa (OL. 
UC. 1/21). 

CSATÓ ? : 1274 : Libertinum suum Chotou voca- 
tum (Múz.). 1323 : HenchljTii íilii Chotow (HazaiOkm. 
IV.122). 1602 : Csató János (SzékelyOkl. V.228). Csató 
István. Csató Márton (uo. 234). |Vö. « Csató v. csató- 
lábú : kinek a lába térdnél befelé görbfíl. Szilágj" m. 
Znah» László Géza adata az új Nagy Szótárhoz.] 

CSATORNA, vö. abrakosztó-, vízfogó-, víz- 
vetó'-csatoma. 

CSATORNÁS: canaUtius ; ausgehöhlt NySz. 
(1. jel.) [cistema vei canaü praeditus; mit einer cisterne 
oder kanál versehen ?J. 1505 : Tribus Molendinis 
quarum [igy ?] duo in Naghaghwj'z et tercium in 
Chatornasmalom fluuiis nuncupatis (Lelesz Prot. n.49a). 
[Vö. csatorna NySz. 1. és 3. jel] 

CSATOS : fibulam habens ; mit einer schnalle 
versehen NySz. 1463 : Anthonio Chathos (Lelesz Acta 
7414). Anthonium Chathos (OL. D. 31803). 

csatos-szíj, -szi : [lórum fibula praeditum ; mit 
einer schnalle versehener riemen]. 1597 : Gzatos szy 
(OL. UC. 101 3). 

CSÁ VÁLÁS : elaboratio coriorum ; das gerben 
NvSz. (1. jel.) 1706 : Egy róka bőr csáválásátul 4 d. 
Egy öreg juh bőr csáválasattd 12 d. (MTörtTár XVIII. 
256). 1735 : Rók^aihöv-csáválástul II1/2 dénár Öreg 
hkrk-axhöv-csáválástul IIV2 dénár (GazdtörtSzemle IH. 
347). [Vö. csáváitatás.] 

CSÁVÁLATLAN: [infectus, crudus j ; ungegerbt 
BM. 1706 : Csáválatlati bőrök limitatioja. Egy jó 
öreg rókabör csúvdlaflanlf. 80d. (MTörtTár XVni.256). 
Szép vidra bör csáválaÜan 2 f. (uo.). 

CSÁVÁLTATÁS: [elaboratio coriorum; das 
gerben]. 1669 : Egy rókabör, a ki szép 1 frt 50 dénár 
CsáváUntásálul 9 dénár (GazdtörtSzemle 1.91). [Vö. 
csáválás.] 

CSAVAR : a) verto, verso ; drehen, wedeln ; b) 
exprimo ; pressen, winden NySz. 1478 : Anthonium 
Chauaro (Körmend Heim 590). 1505 : Andrea Chaxvar 



117 



CSAVARGÓ -CSEKE 



CSEKÉLYSÉG— CSÉLLYE 



118 



[a. m. csavar, névül használva ?] (Pannh. 34/N). 1602 : 
Csavar Gáspár (SzékelyOkl. V.191). 1630—48 : Hogy 
valami rósz erkölcsű, felrugó, vagy ki magát ördög- 
lené, s el nem menne ember alatt, olyat [t. i. lovat] 
ne találjon venni, vagy farka csavarót, mert ur alá 
illetlen és gyalázatos az farka csavaró ló (Gazdtört- 
Szemle 1.288). 

CSAVARGÓ : erro ; landstreicher, vagabund NySz. 
(5. jel.) 1489 : Martinum Chaivaryo (Lelesz Acta 98/31). 

CSAVAROG : vagor, divagor ; herumschweifen 
NySz. 1584 : Azth mongak chak chawarogh (OL. UC. 
56/33). 

CSEBER, 1. csöbör. 

CSÉBRÉS, 1. csöbrös. 

CSÉCSÉL : isugo, lacto ; saugen]. 1549 ; Chedieló 
borj^v (OL. Nád. 41). Chccheló boryw barom (uo. 49). 
[Vö. csecsei MTsz.J 

CSÉCS-ÉMÖ : infans ; saugUng NySz. 1549 : Eg 
checheniew idey boryw (OL. Nád. 41 és 49). 

CSECSES ? : mammosus, mammatus ; volibrüstig 
NySz. (1. jel.) 1480 : Georgio Cheches [a. m. csecses 
V. csécsesPJ (OL. D. 18313). 

CSÉCSES ? : «liimlölielyes» MTsz. : der die blat- 
tern oder pocken hat BM. 1480 : Georgio Cheches 
[a. m. csécses v. csecses ?] (OL. D. 18313). 

CSECS-TÓ : «mely azokat a helyeket látta el 
vízzel (szoptatta), a hol a vejszék fel voltak áUítva» 
(Hermán 0. : MHalászat H.776). 1224/1389 ; Piscinam 
que wlgo Chechtoiv dicitur (MonStrig. 1.247). 1367 : 
Prope piscinam Chcchtou vocatam (OL. D. 5539). 1478 : 
Piscine Chechtho et aliarum piscinarum (Múz.). 

CSÉDÉR, L csődör. 

CSEGE ? CSÉGE ? L cége. 

CSEGÖ: i?j. 1378: Viam wlgo C/iCí/okuthkemene 
vocatam (OL. D. 6506). 1499 : Thoma Chcgeio (Károlyi- 
Oki. IH.35). [Vö. cége?] 

CSEH : [Bohemus, Bohemicus ; der böhme, böh- 
misch]. 1146 : De centurionibus uicinis Ceh [a. m. 
cseh?] Henricus Cherbela (Pannh. 5 Hh). 1269: Ab 
vna parte Cheh íilio Pochima comitis (Múz.). 1359 : 
Petro dicto Cheh (Veszpr. 106, Dec. Episc. 14). 
1364/1399 : Johanne íilio Petri dicti Cheh Comite 
wlgo Greb dicto de Gyznoyow (OL. D. 5277). 1368: 
Johannem dictum Cheh (Miiz. Máriássy). 1398 : Eme- 
rico dicto Cheh (Múz.). 1404 : Petri dicti Cheh (uo.). 
1597 : Az mosó házban. Czeh módra czinalt Parazt 
kal'has kemencze tOL. UC. 101/3). |? Helyn. szárm. : 
1281 : Villám Kalaman Chehy vocatam (Könnend, 
Heim 10). 1436 : Possessionibus Azzonfalua Myhal- 
falua Chehíj et Mendzenth vocatis (Múz.).] 

cseh-oldal ? -ódal : [pars currus ; ein gewisser 
theil des wagens]. 1597 : Ketth szekérre való czeh 
I olv. cseh v. céh ?] odal (OL. UC. 101/3). Zekerro való 
czeh odal par 1 (uo.). 

cseh-posztó : [pannus Bohemicus ; böhmisches 
tuch|. 1553: Panni rubei Che Pozto (OL. Nád. 49). 

CSÉK ? CSÉK ? 1. csök. 

CSEKE : íVJ. 1198 : Hec uomina .seruorum Pethe 
Chekc Aruhd (Könnend II 8, Szentgothárd 1). 1211 : 
Hü sünt ioubagiones Deme Cehe [olv. cseke ?J Buhteh 
Behneh (Pannh. Tih. 1/5). Hü sünt pulsatores Adomas 



Cheke Aianduc Feuche (uo.). Hü sünt agasones Pocud 
Chcke Buine Celey (uo.). Hü sünt qui salcs Ecclesie 
soluunt Pica Cheke Acentus Redenptus (uo.). Isti sünt 
exequiales Keueh Zorida Cheke Bota (uo ). Isti sünt 
agricole Suge Cheke Wsud Bolchou (uo.). Isti sünt 
serui Karasun Chikireu Cheke Giocud (uo.). Isti suut 
ioubagiones Latamas Cheke Fosca (uo.). Isti sünt 
ioubagiones Cheke Thencu Muncha Tucus (uo.). Isti 
sünt uinitores Cheke Piscut feuche Wasard (uo.). 1222 : 
Nomina uero hominum hec sünt Cége Vümod Cekeu 
Prugoy Ceke Forcos (Pannh. 3/L). 1229 : Quorum 
nomina mixtim hec sünt Mihal Bethme Cheke Habur 
(uo. 5/Gg). 1237/1325 : In uilla Lula Jefyan Kesereu 
Sumug Cheke Phylteu (Veszpr. 107, Lula 2). 1267: 
Peche centm-io. CJieke centimo (OL. D. 619). 1289/1426 : 
Quoddam Stagnum quod C/ieA;ezatuna vocatur (Hazai- 
Oki. 115). 1386 : In loco Komac/íeA;e dicto duq Jugera 
(Veszpr. 14, Szentkirály-szabadja). 1448 : Ad quandam 
vallem CAe/tdakathorka vocatam (OL. D. 36391). [Vö. 
cseke MTsz. ? : esek, csekik NySz. ?] [Vö. cége ? 
csekő ?] 

CSEKÉLYSÉG: res pai-va; kleinigkeit NySz. 
[paucitas, exiguitas ; wenigkeit]. 1769 : tavaly Pün- 
köst előtt más félhéttel érkezvén hozzánk [Esterházy 
gr. püspök, egyházlátogató] Emödre tizenkét óra 
tájban ki mentünk eleiben a Falun kivül az holott 
tsekélységem szerint köszöntöttem (CanonVisit. 197). 

CSÉKLYE ? : tendiciüa ; schlinge NySz. 1240 k. : 
Nomina vduornicorum de eadem villa hec sünt Tad 
Chyd Cliekle [a. m. cseklye ?] Malocoz Colombu 
(Pannh. 61'8). [Vö. csekle MTsz.] 

CSEKŐ: [■?]. 1211: Isti sünt ioubagiones Chekexi 
Mana Kemus Matoy Vnoca (Pannh. Tih. 1/5). Isti 
sünt agricole Mochy Semchi Chekeu Elee Vsud (uo.). 
Isti sünt exequiales Onda Sentus Chekeu Demeu (uo.). 
1222 : Nomina uero hominum hec sünt Cége Vilmod 
Cekeu Prugoy Ceke Forcos (Pannh. 3/L). 1389 : Ad 
vadum qui wlgariter Chekorewj appeÜatur (Akad. 5). 
1468 : Michael Chekew (Múz. Kállay). [Vö. cseke ?] 

CSEL ? : insidiae, dolus, astutia ; Ust, hinterlist 
NySz. 1309 : Quendam seruum nomüie Budur íiHum 
Chel [a. m. csel ?[ (Veszpr. 13, Szölös Zala m.). 

CSELEGLYÉS, 1. csereklyés. 

CSELEKÉDET: [fascmatio ; behexung]. 1731: 
Cserépre álltatta az megnyomorodott személyt és 
mind az háromszor elaludt az füst ; úgy próbálta, ha 
cselekedet vagyon e rajta (Reizner : SzegedTört. IV.485). 
[Vö. NySz. más jel.] 

CSELEKÉSZIK, L cselekszik. 

CSELEKÖSZIK, 1. cselekszik. 

CSELEKSZIK, cselekészik, cseleköszik, vö. 
megcselekszik. 

CSELLEG? : 1599 : A czellegben I határrész neve] 
való favágástól és jégvágástól ételt nem adott (Canon- 
Visit. 148). A czellegben is egy egy napi favágással 
tartoznak (uo.). Szántó földek is vagjniak ; az alsó 
nyomáson egy darab föld a Czelleg mellett Feleknek 
hivják, mind a Prédikátoré (uo. 149). |Vö. Nj'Sz. ?] 

CSÉLLE-MALOM ? 1. csillye-malom. 

CSELLÓ ? : Imobilis, inconstans, Icvis, temcrarius ; 
wankelmüthig, leichtsinnig ?J. 1409 : Andree dicti 
Chellev (HazaiOkl. 345). [Vö. MTsz.?] 

CSELLYE : [currus levior, vehiculum rusticum; 
bauernwagen]. 1285/1358 : De curru magnó wlga- 

8* 



119 



CSÉMA— CSÉNDÉR 



CSENDES— CSÉP 



120 



riter mása vocato. De curribus leuioribus Chelle 
vocatis (OL. D. 4708). 1619 : Tenentur poríare ad 
castnun fenum cum vno chelle (uo. 37007). 1520 : 
Ligna septem czellye (OL. Nád. 42). 1559 : Negwen 
chellye zenat (U. I.). [Vö. csellye és 2. 3. csille MTsz. ; 
Civillé CzF. ; csillye-szekér ; «csekély terhíi szekér» SI.J 

cséllye-malom? 1. csillye-malom 

CSÉMA? 1. csima. 

CSÉMASZ? 1. csimasz. ' 

CSÉMATA ? 1. csemete. 

CSÉMÉLET : cjnnatilis, vestis undulata, vestis 
cymatili.«, undulatus pannus ; schamlotkleid, atlasskleid 
NySz. 1480 : Trés Subbas \Tiam pui-puream aliain de 
pemisio et terciiun de Chemeleth (Lelesz Acta 90/2). 
1490: Cruces nigri de chemeleth (OL. D. 26048). 
Peciam vnam de Chemeleth nigro (Körmend IV/5, 
m-. 45). 1504: Síibbam de Chemeleth (uo. 111/5, Zá- 
kány 34). 1509 : Trés tnnicas vmam de thabyth aliam 
de chemeleth et terciam de Raach kamoka (OL. D. 
21965). 1524 : Legauit pallium de chemeleth (Múz. 
Kállay). 1529 : Vna pecia de czemelet coloris pauonacii 
wlgo zederyes (OL. Nád. 49). 1539 : Supicha cemelet 
vulDea (uo. 48). 1553 : Kar kapa werews liabos cheme- 
leth (uo.). [Vö. 1311 : Casiüam de Chemelete nigro 
(MouStrig. n.637). 1434 : Unam tunicam de chemeleto 
(ZalaOkír 11.483). 1494 : De Chemelotho Sethethkek 
una pecia (Engel : GeschUngrReichs L82). Una pecia 
Chemelothi rubei coloris (uo.).] 

CSEMETE, csémata? csémétő? csimota: 
a) frutex, surcuhis, arbuscula, \ibumum, myrica ? ; 
setzling, pfropfreis, staude ; to) puUiüus, progenies, 
stirps : spross, nachkömmüng NySz. 1211 : Isti sünt 
uinitores Tompa Cemete Jiike Sebeth (Pamih. Tih. 
1/5). Hii sünt agasones Celey Chema Chemata [a. m. 
csemete?] Chemorog (uo.). Vdomici de Mortus Mi sünt 
Hoda Erizeu Chemothey [igy? a. m. csemete?] Segue 
(uo.). 1240 k. : Mansiones seruorum Comud Cymotey 
]a. m. csemete ?] (Pannh. 61/8). 1328: Doininicum íilium 
Chemetw [olv. csemetö, a. m. csemete?] (ZichyOkm. 1. 
308). 1354.: Nicolai filü Chemethe (OL. D. 4407, 1. Anjou- 
Okm. VL163). 1419 : Stephano dicto Chymotha (Zichy- 
Okm. VI.560). 1426: Anthonius Chemethe (Múz. Kende). 
1429 : Anthonio Chemethe (Lelesz Acta 48/75). 

CSÉMÉTŐ ? 1. csemete. 

CSÉMMA ? 1. csima, 

CSÉMÖR? 1. csömör. 

CSEMPES ? CSEMPÉS ? vö. csempész. 

CSEMPÉSZ? CSEMPÉSZ?: 1221: Quorum 
uidelicet aratorum nomina sünt hec Sop Chempez 
|olv. csempes, csempés, csempész v. csempész?] 
Wasard Pozor Chuma Etcha (Pannh. 4/B). [Vö. csevi- 
2)es, csempés, csempész, csempész MTsz. ?j 

CSÉNÁL, 1. csinál 

CSENDÉ?: [sarmenta arida; reisholz ?]. 1326: 
Nicolai dicti Chende fa. m. csendé ?] (ZalaOkl. 1.193). 
[Vö. csendé MTsz.J 

CSÉNDÉR? csendőr?: [scarabaeus melolontha; 
maikafer ?]. 1211 : Hii sünt scriii Somod Holgut Pond 
Chedeh Chendur [olv. csendőr, a. m. csenderi ?[ (Pannh. 
Tih. 1/5). Hii sünt vdnoniici Wardau Chendur Gengur 
Kerus Modorod (uo.). 1516: Paulo Chender (Pannh. 
27/1). [Vö. csenderi MTsz. ?] 



CSENDES, cséndesz, csöndösz ? : silens, tran- 
quillus, placidiis, inturbatus, sedatus ; still, ruhig, sanft 
NySz. 1277 : Deudalus filius Chundus [olv. csöndösz, 
a. m. csendes?] (Múz. Ertl). 1277/1291: Deudalus 
filius Chundus (Múz. Érdy). 1277/1328 : Deudalus filius 
Chundus (uo.) 1478 : Michaelem Chendes (Körmend, 
Heim 590). 1498 : Augustino Chendes (Múz. Kállay). 
1505 : Andrea Chendes (Pannh. 34/N). 1630—48 : Mind- 
azáltal ezen kell ö kegyelmének ügyekezni. 1) Hogy 
én alám csendes lovat vehessen ... itt penig az 
csendességet én az felülésröl értem inkább, hogy az 
felülést várná csendesen s engedelmesen (Gazdtört- 
Szemle 1.288). 

CSENDESSÉG: tranquillitas, quies, placiditas, 
silentium ; stille, ruhe NySz. [zahmheitj. 1630—48 : 
Mindazáltal ezen kell ö kegyelmének ügyekezni. 1) 
Hogy én alám csendes lovat vehessen ... itt penig 
az csendességet én az felülésröl értem inkább, hogy 
az felülést várná csendesen s engedelmesen (Gazd- 
törtSzemle 1.288). 

CSÉNDESZ, L csendes. 

CSENDÍT : tinnire facio ; tönen lassen NySz. 
1613/1696 : Ha szerelmes házastársimkat, avagy sze- 
relmes gyermekeinket . . . Isten kiszólítja, megholt- 
nak jelentésére csak a kissebbik haranggal csendít- 
senek, vagy harangozzanak (GazdtörtSzeinle VII.414). 

CSENDŐR? 1. cséndér. 

CSÉNGÉ ? 1. csengő. 

CSÉNGÉR ? csöngör ? : [virgiüta] ; das ge- 
.strüppe BM. ; «bokros sűrűség, bozót» MTsz. 1413 : 
Gregorius dictus Chongor [olv. csöngör = csenger ?] 
(Körmend in/2, Örs 36). 1446 : Nicolai dicti Chongor 
(Veszprém 14, Szentkirályszabadja). 1468 : Nicolai 
Chongor (HazaiOkm. IV.421). 

CSÉNGETÉ, L cséngetyű. 

CSENGETŐ, 1. cséngetyű. 

CSÉNGETYŰ, cséngeté, csengető: a) ftin- 
nitum ciens, tintinnabulum pulsans ; klingend, schel- 
lend] ; b) tintimiabulum ; glöcklein NySz. 1422 : Michael 
Chengcthew (OL. D. 11283). 1453; Briccium ChengetJietu 
(uo. 14669). 1489 : Clemens Ghengetheiv (Lelesz Acta 
98-30). 1495 k. : Michael Ghenghethew (OL. D. 26243). 
1549 : Campanam maiorem wlgo czengetheio emi (Múz.). 
1553 : Chengethe rez (OL. Nád. 48). 1594 : Az kapun 
egi kis chengeteó (OL. UC. 106/3). 

CSENGŐ, csengé ? : resonus, resonabilis ; klin- 
gend NySz. 1295: Duos íluuios K^Üíchenge [olv. csengé, 
a. m. csengő?] uocatos (Wenzel V.136). 1478 : Petrus 
Chengew (OL. D. 18145), 

CSENKESZ?: [festuca] ; schwingel BM. 1211: 
Isti sünt agricole Bulchou Keched Thexa Beche i'heii- 
kes [a. m. csenkesz v. cenkés ?J Theke (Pannh. Tih. 
1/5). Isti sünt aratores Hodus Roncin Cenkes Sac 
(uo.). Isti simt ioubagiones Bugud Hotus Renk Gana 
Chenkes (uo.). Hii sünt vdornici Gudus Chenkez Kerus 
Halalud (uo.). 1240 k. : Hec sünt nomina vduornico- 
rum de eodem predio Cenkcz Árpad Golombus Feud 
(Pannh. 61 8). 1274/1278 : Terram C7ímA;e^felde (OL. 
D. 33178). 1364: Jacobum Cenkes dictum (Múz. Kál- 
lay). Jacobum Cynkes [a. m. csenkesz ?J dictum (uo). 
1459 : Jacobi Oi'enkes (Lelesz Acta 70/70). [Vö. MTsz.] 

CSÉP : 1) clava pendula, tribula, flagellum frugum ; 
flegel NySz. 1387 : Andree dicti C}iep [olv. csép v. 
csepp?] (Múz. Kállay, 1. Pesty: Krassó\TnTört. III.170). 
1394 : Quidam Jobagiones Michael Chaptas et Fabia- 



121 



CSÉPÁNOS-CSEPET 



CSEPLE— CSER 



122 



nus dictus Cheptul futamuth . . . predictus fabianus 
Cheptinr [olv. cheptiul - csépttíl] futamuth (Zicliy- 
Okm. IV. 554). || 2) [instramenti piscatorii genus ; 
eine art fischzeug?]. 1559: Ligna chep vocata ad 
piscinam kerezturyensem (OL. Nád. 48). ["Vö. vas- 
csép.] 

CSÉPÁNOS ? : [Stephanus ?]. 1240 k. : In predio 
Temurd equestrium seruiencium hec sünt nomina 
Latus Cepantis [olv. Csépános v. csépáuj'os?] Hudus 
(Pannh. 61/8). [Vö. Csépán, Gsépánfalva CzF.] [Vö. 
István.] 

CSÉPÁNYOS ? : [herbis inutilibus plenus , voU 
unkraut ?]. 1240 k. : In predio Temurd equestrium 
seruiencium hec sünt nomina Latus CejJamis [a. m. 
csépányos?] Hudus (Pannh. 61/8). [Vö. MTsz.] 

CSEPE ? : [quercus novella ; junger eichenbaum?]. 
1318 : Stephanus filius Stephani dictus Chei)e [a. m. 
csepe V. cepe ?] (Múz. Jankowich). |Vö. MTsz.? és 
Munkácsi : Árja és kaukáz. elem. 199.] [Vö. csépel.] 

CSEPEG ? 1. csepész. 

CSÉPÉGÉS: stillatio, stillicidium, distillatio ; 
das tröpfeln NySz. 1692 : Korcsomárosnak búza cub. 
2. köleskása metr. 1. Minden veder borbul csepegésre, 
gyertyára, apadásra 1 — 1 pénz (GazdtörtSzemle VI.181). 
Radnótfái korcsomárosnak : búza per annum cub. 4. 
Csepegésre, apadásra, minden hordó borból Vs — V2 
ejtelt kell engedni (uo. 184). 

CSÉPÉGŐ : guttans, stillans ; triefend, traufelnd 
NySz. 1353/1361 : A puteo videlicet Cepegeu incipiens 
(OL. D. 26980). 

CSEPEL?: [quercus; eichenbaum ?i. 1193: Hec 
igitur suut nomina prediorum faer egiaza. Chepel [hn., 
a. m. tölgy ?]. Liba (OL. D. 27). Chepeil (uo.). 1229 : 
Johannes et Wosos in Chepel (Pannh. Lib. Rub. 
24—34. 1. 20. sz.). 1233 : Sacerdotum de Zovlad de 
Cepel de Tur de Gomas de Chega (Pannh. 29/1). 
[Vö. csepeles MTsz.] [Vö. csepe.] 

CSÉPEL : detero, trituro ; dreschen NySz. (1. jel.). 
1548 : Czeplettem 32 kobol buzath lOL. L. ni.16. 17). 
[Vö. elcsépel.] 

CSÉPÉRKA? L csiperke. 

CSÉPÉRKE ? 1. csiperke. 

CSÉPÉRKÉS, 1. csiperkés. 

CSEPES? [vö. MTsz.J 1. csépes. 

CSÉPES ? : [tribulam vei instnimentum piscato- 
rium habens ; flegel oder fischzeug habend ?]. 1211 : 
Hü sünt ioubagiones Opus Chepes [olv. csépes, csepes 
V. csepesz ?] Chedeh Arod Dosnuch (Pannh. Tih. 1/5). 
1450 : Stephano Chepes (Lelesz Acta 62/33). 1459 : 
Lucám Chejies (OL. D. 15361). 1470 : Francisco Chepes 
(uo. 16985). 1479 : Petrus Chepes (Múz. Máriássy). 
[Vö. csép.] 

CSEPÉSZ, csepéc ? : [mitra, mitella, reticulum ; 
haube, hauptbinde]. 1448 : Quatour in \v\go Chepech 
[így! olv. csepec?] vocatas (OL. D. 14134). |Vö. 
MTsz.]. 1496: Item wlgo Chepy |a. m. csepesz?] 
argenteos et deauratos que solent portare mulieres 
aut ancüle (Könnend. Miscell. Németújv. lad. 41, fasc. 
188). 1524 : Perierunt michi certa clenodia videlicet 
due parte gemmee Item wlgo chepee [chipee ? a. m. 
csepesz ?] (OL. D. 33864). [Vö. még a csép)es a. ada- 
tokkal? és Simonyi, NyK. XXII. 525.] 

CSÉPET?: 1483 : Valentino Chepeth {01.. Y>. 18847). 
[Vö. csepet-háj MTsz. ?] 



CSEPLE, 1. cséplő. 

CSÉPLETLEN : non trituratus ; ungedroschen 

NySz. 1587 : Cheplethlcn köles (OL. UC. 12/42). 

CSÉPLŐ, csépié, csíplő: triturator; drescher 
NySz. 1409: Johannem Chepleio (Lelesz Acta 30/3). 
1419 : Nicolao Chepleiv (Pannh. Hitel. 52). Petro dicto 
Chepleio (ZichyOkm. VI.560). 1450 : Anthonius Cheplew 
(Körmend I1I/3, Baráti 78). 1451: Pauli Chepleiv (OL. D. 
14509). 1468 : Demetrii Cheplew (Múz.). 1475 : Albertus 
Cheplew (Múz. Bethlen). 1477 : Gallum Cheplew (Lelesz 
Acta 87/3). 1480 : Blasio Cheplew (KárolyiOkl. 11.492.) 
1483 : Ambrosio Cheplee (OL. D. 18786). 1485 : Michael 
Cheplew (uo. 31990). 1510 : Benedictus Chepletv (uo. 
36405). 1540 : Tschypleiv Lazlo (QuellKronstadt III.47). 
|Vö. «csép» MTsz.] 1548 : Attam az czyeplgknek (OL. 
L. m.l6. 17). 1602 : Cséplő Péter. Cséplő Miklós (Szé- 
kelyOkl. V.188). Cséplő György jobbágy (uo. 291). 
16Ó3 : Joannes Cséplő, colonus (uo. 253). 

CSEPP : a) gutta, stilla ; tropfen ; b) paullulus ; 
sehr wenig, sehr klein NySz. 1387 : Andree dicti 
Chep [olv. csepp v. csép ? i (Múz. Kállay, 1. Pesty : 
KrassóvmTört. III.170). 

CSÉPPENET: stiUa; tropfen NySz. [paululus ; 
kleiuwinzig ?]. 1418 : Nicolaus dictus Cheppeneth (OL. 
D. 10739). 

CSEPŰS ? : stuparius ; zum werg gehörig NySz. 
1499 : Michaelem Chepetvs ía. m. csepüs ?] (Lelesz 
Acta 107/1). 

CSER, csér?: a) quercus; zerreiche NySz. (1. 
jel); b) quercetum, vepretum ; eichenwald, gebüsch;. 
1075/1217 : Per siluam huntiensem que hungarice 
surkusc/ter uocatur (Knauz : GaranmApáts. 25). 1193 : 
Prima méta incipit a cher (OL. D. 27). 1251: Usque 
ad lóca que lóca C/ieruoduiz [a. m. cser?] et Chuas- 
nahatia vocatur (Pannh Tih. 1/8). 1273 : Ad duas 
arbores Tul et Cher (OL. D. 839): 1283 : Arboribus 
Cher et Bik uocatis (Kubinyi : MTörtEinl. 1.131). 1291 : 
Ad arborem C/ierhatar vocatam (OL. D. 1332). 1320 : 
Ad arborem Cher (uo. 1990, 1. AnjouOkm. 1.550). 
1338/1411 : Egreditur circa Boáacherc [olv. cser-e v. 
csere ?] (Múz.). 1339 : Ad vnam arborem Cher dictam 
(Veszpr. 2, Sárberény). 1342 : Ad magnam viam CJier- 
hygvta [olv. cser-hegy úta?] dictam (OL. D. 3485). 
Sub arbore cher est vna méta (Múz. TörtTárs. 1). 
1358 : Per siluam Hontensem que Hungarice Sur- 
koscher vocatur (Knauz : GaranmApáts. 24). 1363 ; 
lungeret quoddam rubetum wolgo CJier vocatum (Múz. 
Kállay). 1369: Ad arborem Cher (OL. D. 34106). 
1388 : Quasdam arbores Cher dictas (uo. 8005). 1394 : 
Emericus dictus Cheer (a. m. cser v. 2. csér?] (Veszpr. 
107, Egerszeg 4). 1410 : In loco Cherzel [olv. cser- 
szél ?] quatuor (Múz.) 1424 : Particulam Silue Lean- 
chere vocatam (Lelesz Met. Szabolcs 39). In medio 
silue Cher vocate (Múz.). 1430 : Alias Siluas simplices 
Merkyoc/íerc [olv. cser-e v. csere ?] Zepewresthewen 
(Lelesz Acta 49/14). Siluas Simplices Nyaras Chokas 
Thokerek Agerdew Merkyoc/w're Zepewresthewen (Múz. 
Kállay). 1439 : Chertelek [hn. olv. cser-telek ?] (Múz.). 
1445 : Duo in monte in terra wlgo Godolao.;cr [olv. 
cser?] adiacencia (Múz. Békássy). 1448 : Aliud in íoco 
Cherzeg (Veszpr. 2, Ábrahám). 1454 : Vineam suam 
Cherzele.w (OL. D. 14810). 1470: Quandam Siluam 
ipsius Capituli Negzeghwc//t'?- vocatam (Veszpr. 4, 
Alsóörs). 1476 : Per locum qui dicitur Cher [a. m. 
cser?] folyása (Lelesz Prot. Parv. 94a.). 1488: Jaco- 
bus Cher [a. m. cser?| de Zenthkyral Zabadya (Pannh. 
17/Aa). 1489 : Alpibiis Walkahawassa C/ícrhawas 
Lwkachhawas vocatis (Lelesz Prot. II. 30a). 1495 : 
Quibusdam virgultis wlgo Tharyanosc/terri/e [olv. 
cser-je v. cserje ?J (OL. D. 20275). 



123 



CSER— CSERENY 



CSEREP-CSÉRÉSNYE 



124 



cser-bokor : [dumus quercinus ; eichenbusch]. 
1466 : In radice rubi querci wlgo Cherbokor (Veszpr. 
6, Gyiüakeszi). 

cser-fa: quercus, robui-: eiclie NySz. 1275: Peruemt 
ad Cherfa (OL. D. 33852). 1328 : Venit siiper duas 
arbores kerci vulgo cherfa dictas (ZalaOkl. 1.229). 
1330 : Super quandam arborem quercus Cherfa dié- 
tám (OL. D. 2617). 1347: Due arbores scilicet Ibor 
et Clierfa diete (uo. 3909). 1359 : Arbor quercina 
cherfa vocata (SoprOkl. 1.313). 1362: Arbor Cherfa 
vocata (OL. D. 33970). 1367 : Ad quandam arborem 
Clierfa vocatam (uo. 33613). 1410 : Ad quandam arbo- 
rem Quercus bifiircatam wlgo Ikrus Cherfa vocatam 
(uo. 9661). 1455 : Arboris querci wlgariter Cherfa 
diete (no. 31148). 

cser-törő : [mola comminuendo cortici coriario 
facta ; lokmühle ?]. 1367 : Molendinis que wlgo Cher- 
turew et Corlou vocantiir (OL. D. 80696). [Vö. NySz.] 

1. CSÉR, L cser. 

2. CSÉR?: [lutum, palus ; koth, pfütze ?]. 1394: 
Emericus dictns CJicer [a. m. csér?] (Veszpr. 107, 
Egerszeg 4) [Vö. MTsz.] 

CSÉRC ? CSÉRCS ? L csörc. 

CSERE : quercetum, vepretum, vepres ; eichen- 
wald, gebüsch NySz. («1. csere» a.). 1338/1411 : Egre- 
ditur circa Bodachere [olv. csere v. cser-e ?] (Múz.\ 
1366 : Circa nemorem CJierc dictum (OL. D. 30691). 
1424 : Paj-ticiűam Silue ipsorum wlgo Chere nominate 
(Lelesz Met. Szabolcs 39). 1430 : Alias Siluas simplices 
Merkyochere [olv. csere v. cser-e '?] Zepewresthewen 
(Lelesz Acta 49/14). Siluas Simplices Nyaras Cliokas 
Thokerek Agerdew Merkyoc/iere Zepe^vresthewen (Miíz. 
Kállay), 1442: Silue Kwthcheretje (OL. D. 36390). 
Simulcum Bagych chcreye [«erdöosztásról van szó» 
Szám. jegyz.] (uo. 37330). 1455 k. : Item retro paruum 
Chere (uo. 36935). Í463 : Decem in loco Emse-sercí/e 
[olv. emse cseréje ?] (Körmend Acta 11,3, Felsőőr 2). 
1478 : Lucas Chere (]\Iúz ). 1494 : Vnius nemoris 
Hywwelgh ehereije nominati (OL. D. 36398). 1496: 
Particula Silue Soldosc/iere?/e mmcupate (uo. 36403). 
1501 : In silua Zwlchercye vocata (uo. 36405). 1515 : 
In diueiticulo Kerekheghc/íereí/e est \Tium (Múz. 
Ibrányi). 1518 : Medietatem cuiusdam nemoris Fyggew- 
chereye nuncupati (OL. D. 36405). 1522 : Versus Siluam 
Zewlewc/icre (uo. 37354). 1525 : Inter rwbeta Borsos- 
chereye (Lelesz Prot. V.268a). 1528 : Infra locum 
Waryasc/teree vocatum (OL. Kolozsm. 106). 1638 : 
Erdeök es czierek (OL. UC. 2 34). 

CSERE-BORA : [vinum molle, leve ; leichter 
wein?]. 1578: Hoc vinum est valde leue vulgo c/icre- 
bora vocaüun íOL. UC. 47/41). 

CSEREZLYÉS, cseleglyés : frondibus pineis 
insertus : mit íichtenzweigen bedeckt XySz. 1519 : In 
loco Cheleglycs vocato. In valle CheleglyeswGlgy nuncu- 
pata vsque viam Oieleglyeswth dictam (SIút,. Kisfaludy). 
[Vö. csereklye NySz. MTsz. : csercklyés MTsz.j 

CSERELES : permutatio, commutatio ; tausch, 
austausch NySz. 1560 1665 : Az Bethlenfalvi vitézlő 
János Geréb és Zsófi asszony, az vitézlő Hestfalvi 
Gergely felesége az ö fiával Pállal mi előttünk tűnek 
ilyen cserélést, hogy [stb., birtokeseréröll (Székcly- 
Okl. V.77). 

CSERÉNY, cserén; a) quercetum ; eichenwald ; 
b) scirpea, crates viminca; íiechtwerk NySz. 1338 1395 : 
Intrat in quoddam Stagnum C/i(,Tf«thow [a. m. cse- 
rény?] vocatum (Múz. Jankowich). In quoddam sta- 



gnum Qierentíiow vocatum (Múz.) 1587 : CJieren (1. 
«szilvaaszaló-cserény;>). [Vö. MTsz.] fVö. aszaló-, 
sajtszára.sztó-, szakasztó-, szilvaaszaló-cse- 
rény.] 

CSERÉP : 1) testa, ostracium ; irdenes geschirr 
NvSz. (2. jel.). 1327 : Nicolai dicti Qierep (OL. D. 
2423, 1. AnjouOkm. 11.299). 1384 : ^ Stephanus fiUus 
Johannis dictus Chereph [a. m. cserép ?] (Veszpr. 106, 
Csajág 1). 1520 : Portauit testas wlgo Cereph (OL. 
D. 26231). 1545 : Eg chercp vaiat (OL. Nád. 42). 1572 : 
Mercimum kys chiereppel (OL. UC. 77/13). || 2) tegula ; 
dachziegel NvSz. 1637 : Ezer kupás es lapos heyazni 
való ezerep (ÓL. UC. 14/43). 

cserép-csésze : [patera fictiUs ; irdene schale]. 
1637 : Egy falka cherep chesze (OL. UC. 14/43). 

CSEREPES : a) testaceus ; irden ; b) imbricatus ; 
mit ziegeln gedeckt NySz. [contegulator ; ziegel- 
decker ?]. 1337 : luxta Cheripes [a. m. cserepes ?] 
mezeu dictum (OL. D. 31081). 1388: Nicolaus dictuo 
Cherepes (uo. 30085). 1414: Petro de Cherepes (Károtyi- 
Okl. 11.15). 1419: M-rtino Cherepes (ZichyOkm. VI.568). 
1468: Jacobus Ch. pes (Múz. Kállay;. 1470: Blasiia 
Cherepes (OL. D. 16985). 1488 : Valentinus CJierepes 
(Múz. Kisfaludy). 1499: Petro CJierepes (Múz. Forgách). 
1519 : Stephano Cherepes (Lelesz Acta 125/54). 1525 : 
Valentinus aierepes (OL. D. 37000). 1584: Cherepes 
fabian (OL. UC. 56/33). Kys Clierepes fabian (uo.). 
[Vö. 1. és 2. (?) cserepes MTsz.] 

CSERES, cserés ? : 1) quernus, querceus ; ei- 
chen- NySz. (1. jel.) [quercetum; eichenwald]. 1240 k.: 
Feneta que sünt inter Erech et Ceres [a. m. cseres ?[ 
íluuios (Pannh. 61/8). 1418 : Ad quendam monticulum 
C/i-eresdomb vocatum (Lelesz Met. Mármaros 26), 1427 : 
Quoddam lygeth Cheres nominatum (uo Met. Szatmár 6). 
Quoddam autem lyget wlgo Cheres nominatum (OL. 
D. 11894). Lygeth vulgo Cheres nominatum (Teleki- 
Oki. 1.491). 1428 : In quadam silua Cheres vocata 
(Múz. TörtTárs. 1). 1443 : Vsque quandam aeiem 
montis wlgo Cheresel dictam (Múz. Bethlen). 1511 : 
Sigismundum Cheres (Lelesz Prot. n.l09a) 1520 : 
Ad quoddam Rubetum Cheres vocatum (uo. V.77a). 
[Vö «cserés» MTsz.] || 2) cortici coriario inserviens. 
ILxivio maceratus : lohgar, gegerbt NySz. (2. jel.). 
1558 : Egj' kétszeres cseres sziból csinált jeles jó 
huszárféktül adjanak 32 pénzt, egy parasztféktül 
10 pénzt, egy cseres sziból csinált kötőféktül . . . 
25 pénzt (GazdtörtSzemle VI.137). 1635: Vásári cseres 
hámot 50 d. Vásári csei'cs féket 50 d. (uo. VIII.479). 

cserés-bó'r, -bűr : [pelUs lixivio macerata ; gegerb- 

te?> ledér]. 1594: Chieres biir (OL. UC. 78/7). 

CSERÉS, 1. cserés. 
CSÉRÉSNYA, 1. csérésnye. 

CSERESNYE, csérésnya : cerasum : kirsche 
NySz. [cerasus ; kirschbaum]. 1256 : Cheresna (1. 
«csert'snye-fa»). 1265 : Ad arborem Cheresne (Hazai- 
Okm. Vn.98). 1268 : Venit ad arborem Cheresna 
(OL. D. 647). 1312: In loco Cheresnethw uocato 
(uo. 1806, 1. ZalaOkl. 1.140). 1328 : Ad supradic- 
tas arbores Sukoscheresne dictas (OL. D. 2477, 1. 
ZalaOkl. 1.218). 1329 : Locum sessionalem iuxta ses- 
sionem suam que materno more C]ieresna\leys uocatur 
a parte aquilonis existentem wlgo Monorosvleys nun- 
cupatam (Körmend, Raiky 4). 1478 : In dyozer duo 
Jugera. In CheresnyezQv duo Jugera (Múz. Békássy). 
1544 : Ebedre czeresnet es hiuelkes borsot (OL. Nád. 
41). 1558 : Azw öreg zömö cheresne (uo. 49). Azw 
berkyue Azw cheresne (uo.). 



125 



CSERESNYÉS— CSÉRPENYÖ 



CSESZ-^-CSID 



126 



csérésnye-fa : cerasiis; kirschbaum NySz. 1256: 

Sub arbore Clwresnafa . . . sub arbore gertianfa (Hazai- 
Okm. VII.57). 1257 : Descendit ad arborem ceresnafa. 
Sub arbore cheresnefa (OL D. 458). 1257/1351 : Ad 
arborem cheresnafa (HazaiOkm. VII. 68). 1302 : Uenit 
ad arborem Cheresnefa dictam (Múz. Jaukowich). 

CSERESNYÉS : cerasis abundans ; kirschen-NySz. 
1485: Pratiim C/ieresní/esparagha (Múz.). 1602: Cse- 
resnyés Bálint (SzékelyOkl. V.304). 

CSERÉT : [arundinetum, camietum in bumido 
campo ; rohriges, schilfiges dickicht auf der feueh- 
ten wiese ?J. 1231 : Inde tendit ad locum qui uoca- 
tur Cherét signatis locis et ibi intrat in Cherét in 
loco qui uocatur Gurgus fenerree (OL. D. 168). 
Ad locum qui uocatur Cherét et in illó Cherei est 
magna arbor que uocatur Thul (uo.). 1244/1270 : 
Nemus quoddam quod Cherech [olv. cheretli] uulga- 
riter appellatur (uo. 35139). 1366 : Inde transiens per- 
transiens vnuni Cheretli (Múz.). 1432 : Penes siluam 
Chereth vocatam (Könnend, Miscell. Németújv. lad. 
40, nr. 31). 1454: Super aquam Chereth (OL. D. 
14807). [Vö. MTsz.] 

CSERETYEP: 1467: Decunensque ad lacum 
Reniethek thawa tendens directe ad CJierethyeíok 
(Lelesz Acta 78/1). [Vö. cseretyés.] 

CSERETYÉS?: 1384: Moutem Cheretyeshegh 
dictum (ZichyOkm. IV.281). [Vö. cseretye.] 

CSERFILES ? : 1476 : Benedicto Cherfyles (OL. 
D. 17783). 

CSERGE: gausape, stragukmi, sagum, siparium; 
zottigte [zottige]juppe,decke,kotzenNySz. 1406: Alve- 
olum Chahocherge [a. m. cserge '?] vocatum (ZichyOkm. 
V.479). 1429 : Tentoria wlgo Gierge (OL. D. 25933). 
1478 : De minoribus lodicibus Cherge (Teleki : Hunya- 
diak XII.69). 

CSÉRGETEG, csérgetíg?: fluentum, rivulus; 
bach NySz. (2. jel.). 1341 : Quidam riuulus Chergeteg- 
pataka nuncupatus (OL. D. 3393). 1353 : Penes vnum 
Ryuulum Chergeteg (Lelesz Met. Zemplén 63), 1372 : 
Parvum rivulum Chergetygh dictum (ZalaOkl. 11.59). 

CSÉRGETÍG ? 1. csérgeteg. 

CSERGŐ : a) garrulus ; sckreiend, [geschwatzig] ; 
bj streperus ; rasseind NySz. (1. 2. jel.). 1193 : Hec 
igitur sünt nomina prediorum Ojvduor. Chergou [a. 
m. csergő?]. Zoloc (OL. D. 27). In Chergou prima 
méta incipit a piscina abram (uo.). 1466 : Michael 
CJiergew (uo. 16292). 1488 : Johannes CJiergew (uo. 
27072). 1602 : Cziergeő Pál (SzékelyOkl. V.243). 

CSERJE : [frutex, fruticetum, virgultum ; strauch, 
buschj. 1358/1364 : Deinde iret in silua Cherié nomi- 
nata (OL. D. 31286). 1495 : Quibusdam virgultis wlgo 
Tharyanosc/ierrí/e [olv. cserje v. cser-je ?] (uo. 20275). 
1517 : Silua Czertje vocata (uo. 33074). 

CSERKE?: 1346: Stephanus dictus Cherke [a. 
m. cserkc v. csirke?] (OL. D. 3815). [Vö. MTsz.] 

CSÉRKE, cserke ? 1. csirke. 

CSERKESZ : [Circassius] ; der cirkassier BM. 
1608 : Az szegénség, ki az sok török, tatár, cserkesz 
és hajdú miatt elpusztult volt, naprul-napra igen éppül 
(MA. NLl. 254). 

CSERMELECS?: 1400: Vnam Reuerendam 
nostram Chermelech dictam (HazaiOkl. 329). 

CSÉRPENYÖ, 1. serpenyő. 



CSESZ ? cseszik? : 1201 : Istos V. fratres paulum 

euchca cese [a. m. cseszé — csesző ?] eliam Sciga 
(Pannii. 19/V). 1444 1496 : Mathei dicti aiezeiv [a. m. 

csesző ?] [Vö. MTsz.] 

CSÉSZE, csása ? : patera, scyphus, poeulum, 
calix, phiala, sympulum ; schale, pokal, kelcb NySz. 
1201 : Istos V. fratres paulum euchca cese [a. m. 
csésze?] eliam Sciga (Pannh. 19/V). 1490: Duos par- 
uos Ciffos Chasa dictos (Körmend IV/5, nr. 45). 1498 : 
Vna Qieze tredecim coclearia argentea (Veszpr. Regn. 
N/217). 1512 : Vnam Taciam wlgo Chcze dictam haben- 
tem in fundo literas TS cum corona desuper (OL. D. 
30075). 1517 : Quinque Cheze (uo. 22994). 1522 : Ciun 
quodam cratere wlgo cheze vocato (Lelesz Acta 128/30). 
1524 : Carthesium unum wlgo cJieze (Múz. Kállay). 
1528 : Vnum picarium argenteum vnum éhese vnum 
pathyolath (Múz. Kapy). 1568 : Septem pocula argen- 
tea latioris forme uulgo cheze dicta (OL. UC. 76/19). 
[Vö. bokály-, cserép-csésze.] 

CSESZIK ? 1. csesz. 

CSÉSZKÓ ? : 1528 : Nicolaus Czezko (OL. Nád. 42). 
[Vö. MTsz. ?] 

CSETE ? : 1300 : Laurencio dicto Chete (Múz. br. 

Nyáry A.). [Vö. MTsz.?] 

C SETÉN YE: [frutex, fruticetum; strauch, ge- 
büsch]. 1264 : Quandam siluam Chetene uocatam (OL. 
TÜ. 104/77). [Vö. MTsz.] 

CSETER : [panni genus ; schetter, eine art zeng]. 
1308 : Quarta autem [dalmatica] de Chcter (Veszpr. Regn. 
P/227, 1. HazaiOkm. IV.117). Tercium verő [subci- 
lium] de Cheter (HazaiOkm. IV.117). [Vö. ném. schetter ] 

CSÉTÉR, 1. csötör. 

CSÉTÉRT, 1. csötör. 

CSÉTÉRTÉK, 1. csütörtök, 

CSÉTÉRTÉS, 1. csötörtös. 

CSÉTÉRTÖK, 1. csütörtök. 

CSÉTKÓ ? 1. csikó. 

CSÉTÖR ? CSÉTÖRT, L csötör. 

CSÉTÖRTÉK, CSÉTÖRTÖK, 1. csütörtök. 

CSÉV, CSÉVE, L cső. 

CSÉVES, L csöves. 

CSEVICE : [aquae acidae] ; sauerbrunn, mineral- 
wasser BM. 1769 : Hát nyir vizzel lehetne-e keresz- 
telni ? Nem . . . Hát Csevitzével nem-e ? ... Én azt 
sem tartom tiszta és természet szerint való viznek 
(CanonVisit. 191). [Vö. MTsz.] 

CSÉVLŐ, 1. csőUő. 

CSÉZA : essedum, esseda ; kalesche NySz. 1735 : 
Festett öreg ökör-bőrnek párja, mely csizmának, kocsi 
és cséza [az eredetiben : cseza, Kőszeglii Sándor köz- 
lése] boritásnak való (GazdtörtSzcmlc UI.342). 

CSIBA ? : 1476 : Thomas Qiyba (Körmend, Heim 

576). [Vö. csiba MTsz. ?] 

CSICSÉR-BORSÓ : [cicer; platterbse, zieser]. 
1545 : Vöttom tormát, cziczer borsot (OL. Nád. 41). 

[Vö. csicsér és esicseii-borsó NySz.] 

CSID ?: 1240 k. : Nomina vduornicorum de eadeni 
villa hec sünt Tad Chyd Chekle Malocoz Colombu 



127 



CSIGA— CSIGOLYA 



csík— csíkos 



128 



(Pannh. 61/8). [Vö. csidu MTsz. ? L. Munkácsi : Árja 
és kaukáz. elemek 204.] [Vö. csüd ?] 

CSIGA : 1) concha, coneliyle, cochlea, ostreum, 
cliannae, domiporta ; schnecke NySz. (1. jel.) 1407: 
Ladislaus dictus Cliyga (Múz. Kállay 346). 1454: Petro 
Onjga (OL. D. 14823). 1544: Ebedre vöttem száz 
czigat (OL. Nád. 40). |j 2) trochlea, orbieiüus : rolle, 
walze, winde NySz. (3. jel). 1493 : Duas cordas magnas 
pro chyga (EP'Sz. fol. 85). 1517 : Per chigam traherunt 
(OL. D. 2G156). 1557: Cordas canabineas pro chyga 
(OL. Nád. 49). 1638 : Fel tekereö cziga (OL. UC. 2/34). 
1643 : Az középső részében az aknának vagyon egy 
zink, 20 öl mélvségre, azon vagyon eg\ kézzel tekerő 
csiga (GazdtörtSzemle VI.119). f| 3) [?]. M67 : Quedam 
instrumenta ad Bombardas nostras pertinentia, ^iil- 
gariter Chyga vei Czwg appellata (Teleki : Hunyadiak 
XI.226). 1538 : Instrumentum chyga vocatum vna cum 
kos (OL. Nád. 48). [Vö. NySz. 4. jel. ?] [Vö. tengeri-, 
vízvető- csiga.] 

csiga-ház: [rollengehause, flasche ?]. 1554: Instru- 
menta lignea \'ulgo Chygahaz OL. UC. 76/1). 

csiga-karika : trochleae orbieiüus ; rad oder 
scheibe am roUbrunnen NySz. («csiga-karikája» a.) 
1549 : Rota cuprea troelee wlgari lingua chyga karika 
(OL. UC. 75/41). 

csiga-kerék : schneckenrad, winderad BM. 1616 : 
Egy csigakerék minden hozzátartozó szerszámával 
(GazdtörtSzemle VI. 123). Az gépely, azhol az csiga- 
kerék vagyon, újonnan sindelyeztetett, és deszkázta- 
tott környüsköröl (uo.). 

csiga-kötél : funis crassior, quo pondéra per 
trochleam attoUuntur ; windenseU NySz. 1587 : Az haz 
heyan. Chathlo fa Csigha keötel (OL. UC. 46'74). 

csiga-tekerő : [trochleam torquens; der die zrg- 
winde windet]. 1643 : Az apró művesnek béri, úgy- 
mint : az csiga-tekcrő, taliga-tolyó és az kötéltartókra 
sok haszontalan költség kell (GazdtörtSzemle VI. 120 . 

CSIGÁS : in cochleam retortus ; schneckenförmig 
NySz. (2. jel.). 1522. Vsque ad aliam semitam Chygas- 
ewswenye (OL. D. 37354). 

CSIGÁZ : exanimo, torqueo, cochlea torqueo ; 
peinigen, mai-tem, quálen NySz. (1. jel.). 1728 : Az 
boszorkányok hozzája jártak csi^ázm és kényszeríteni, 
hogy álljon közikbe (Reizner : SzegedTört. 376;. Egész 
két hétig oda jártak csigázni és kényszerítették, hogy 
esküdjék közikbe (uo.). Ragadja a fatens baltáját és 
azzal kezdette ütni s verni, el ment onnét azon 
asszonyság és azután soha sem jártak csigázni a 
fatenst (uo.). [Vö. összecsigáz.] 

CSIGÁZÁS : tormentum, tortúra ; peinigung, das 
martern NySz. (1. jel.). 1728 : Es azon csigázása any- 
nyira elrontotta egészségében fatenst, hogy az időtül 
fogvást soha sincs egészsége (Reizner : SzegedTört. 
IV.376). Első csigázáshan jelen látta lenni Rósa 
Dánielt is, Kökénynét, Rohonkánét (uo.). 

CSIGER : lóra, lorea, posca, vinacium, deuteria, 
secundariiim viniun ; lauer, nachwein, tresterwein NySz. 
1549 : Quatuor média vasa vinacea chygcr dicta (Múz. 
Soós). 

CSIGER-KOPONYA, -kapinya : [mensurae 
genus; eine art Hüssigkeitsmass ?]. 1497 : In vindemio 
proxime transacto quandam nouam mensuram Chyger- 
kapynya wlgariter appellatam (OL. D. 20625). [Vö. 
koponya MTsz. 2. jel.J 

CSIGOLYA: [vertebra; wirbelbein]. 1211: Hü 



sünt ioubagiones Mochou Cygolou [Gygelou"? a. m. 
csigolya ?] Feles Chj^dur Wtod (Pannh. Tih. 1/5). 1549 : 
Larda Scapulae Chygolya Dorsa (OL. Nád. 41). Lardo- 
rum scapularum et czygolyanxm (uo. 40). 1551 : Sünt 
decem scapulae et chygola (uo. 48). [Vö. 1. 2. csi- 
golya MTsz. ? ; nyak-csigolya NySz.j 

CSÍK : lampetra, poecilias, lacertus, lumbricus 
aquaticus ; schlammbeisser NySz. (1. jel.) 1420 : Georgio 
C7íí//q)etenvey [a. m. esik ?], Petro CJtyk Stephano 
Sapulkapeterwey dicto (Múz. Soós). 1544 : Vöttem 
eg vödör cikot (OL. Nád. 42). Vöttem öklét cikot 
retkéét kop halat (uo.). 1558 : Az csíknak pintje 
nyárban 4 pinzen, télben 6 pénz legyen (Gazdtört- 
Szemle VI.137). 1587 : Horogra walo chykot. Keth 
merítő zakót (OL. Nád. 49). 1597: Egy pynth chykkal 
es lo vámmal tartoznak (OL. UC. 12/42). [Vö. 1515: 
Piscibus et chykonibus iKárolyiOkl. m.93). 1518 : Ad 
coquinam chykones (OL. D. 37176). 1519 : Ad prandium 
chikones (uo. 35012). 1523 : Exinde pisces et Chykones 
prensos (Lelesz Acta 129/45). 1534 : Lampretas seu 
chykones (OL. Nád. 49).] 

csík-varsa, -vorsa : [sagena ad lampetras capien- 
das ; reuse zum schlammbeisserfang]. 1587 : Chyk 
u-orsath wettek (OL. Nád. 49). [Vö. Hermán 0. : MHalá- 
szat n.778.] 

CSIKA?: [equuleus; kleines füUen?]. 1440: 
Thoma Chijka [a. m. csika ?] (lilúz. KáUay). [Vö. MTsz.] 
[Vö. csikó.] 

CSIKATA ? 1. sikoltyú. 

CSIKÓ, csétkó ? : equuleus, mannulus, puUus 
equinus, polyedro, pulitras ; füllen NySz. 1252 : Inde 
vádit ad meridiem ad C7íí/Z:ífragathu [a. m. csikó-rágató ?] 
(OL. D. 369). 1343 : Magistrum Chykoio filium Chi/ko 
(AnjouOkm. IV.311). 1409 : Paulus Chyko (ZichyOkm. 
V.6U7). 1413: Valentini C]iyco (uo. VI.255). 1414: 
Francisci dicti CJiyko (HazaiOkm. 11.200). 1466 : Symone 
Chethko [a. m. csitkó, csikó?] (OL. D. 16367.) 1482: 
Valentini CJiyko (Körmend 2, Komjáti 104;. [Vö. 
csitkó MTsz. NySz.] [Vö. csika.] 

CSIKOLTÉ, L sikoltyú. 

CSIKOLTÓ, 1. sikoltyú. 

CSIKORGÓ : velum : wetterhahn NySz. (2. jel.) 
1566 : Keth pléh chykorgo (OL. Nád. 49). 

CSÍKOS : [lampetris abundans ; reich an schlamm- 
beissem]. 1384: Nicolaum dictum Chykos [a. m. csíkos 
V. csikós?] (Körmend Miscell. Németújv. lad. 41, 
fasc. 187). 1393: Johannem dictum CJiykus (SztárayOkl. 
1.528). 1427 : Vsque ad viam Chgkoswth adiaceutem. 
Pratum suum in loco Chykos (OL. D. 36933). 1433 : 
Jungeret íinem stagni Chi/kivsihow vocati(Múz.Ibrányi). 
1435 : Riuuli Cykusthow (OL. D. 30794). 1449 : Be- 
nedictum Chykos (uo. 32150). 1454 : Petro Chykws 
(uo. 14898). 1459: Blasium C%^-os (uo. 15361). 1462: 
Ladislao Chikos (Múz. Dőrv). 1465 : Gregorius Chikos 
(OL. D. 16163). 1469 : Antonius Czikos (uo. 32365). 
Michael Czykos (Lelesz Acta 80/1). 1475 : Damiano 
Chykos (uo. 85 22j. 1476 : Fabianus Chykos (Körmend, 
Heim 576). 1492 : Ambrosius Chykos (Körmend V/7, 
nr. 161). 1517 : Nicolao Chykos (Lelesz Bercs. XV.4). 

CSIKÓS : custos equorum ; stutereiwárter NySz. 
1384 : Nicolaum dictum Chykos [a. m. csikós v. csíkos?] 
(Könnend Mi.scell. Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1427: 
Vsque ad viam Chykoswth adiacentem. Pratum suum 
in loco Chykos (OL. D. 36933). 1449 : Benedictum 
Chykos (uo.' 32150). 1459: Blasium Chykos (uo. 15361). 
1462 : Ladislao Chikos (Múz. Dőry). 1465 : Gregorius 



129 



CSIKÓTÉ— CSIMA 



CSIMARIN— CSINÁL 



130 



Chikos (OL. D. 16163). 1469 : Antonius Czikos (uo. 
32365). Michael Czykos (Lelesz Acta 80/1). 1475: 
Damiano Chykos (uo. 85/22). 1476 : Fabianus Chykos 
(Körmend, Heim 576). 1492 : Ambrosius Chykos (Kör- 
mend V/7, nr. 161). 1517 : Nicolao Chykos (Lelesz 
Bercs. XV.4). 

CSIKÓTÉ, 1. sikoltyú. 

CSIKÓTÓ, 1. sikoltyú. 

CSILLAG: Stella, aster; stern NySz. 1373 : Nico- 
laum dictum Chylagh [a. m. csillag ?] (Múz.). 1388 : 
Nicolaum dictum Chilak [a. m. csillag ?] (Köimend, 
Miscell. Németújv. lad. 44, fasc. 116). 1799 : A csil- 
laggal megjegyzett portékákat, felesleg valóknak 
láttatván, el lehet adni (Canon Visit. 213). 

CSILLAGOS : stellatus, sidereus, steUis inter- 
stinctus ; stemvoll, gestimt NySz. 1549 : E^ konc 
papyrosat cylagost nettem (OL. Nád. 40). 

CSILLAPODIK, vö. lecsillapodik. 

CSILLE ? : 1323 : Descendit ad fontem Chylle- 
kutha wlgariter nuncupatum (Veszpr. 16, Vespr. Oppid., 
1. ZalaOkl. 1.170). 1419 : Michaele dicto Ckylle (OL. 
D. 10776). [Vö. csillye NySz.?; csille MTsz. ?] [Vö. 
eséllyé, csillye, csillye-malom ?] 

CSILLÉK, csillök: [poculi genus ; eine art beclier]. 
1462 : Duorum piccariorum Chillewk (Múz. Kállay). 

csillék-poh.ár : [o^]. 1462 : Duorum piccariorum 
argenteorum wlgo Chillekpohar et tercio lato Zylews- 
pohar (Múz. Kállay). 

CSILLÉS, csillyés : 1464 : Micliaelem Chylles 
(Veszpr. 10, Papkeszi). 1714 : Csillyés [foglalkozásnév] 
(GazdtörtSzemle IX.22, DebrLt.-ból). [Vö. « Csüyéseknek 
nevezték az erdőkről felszedett sőremorával [olv. 
töremorával], a szénával kufárkodó szekeres, talj-igás 
embereket)) a közlő jegyzete, GazdtörtSzemle id. h.] 
[Vö. csille.] 

CSILLÖK, 1. csillék. 

CSILLYE : »kis szállítmány* MTsz. («2. csille» a.) 
1751 : Tegnap vasárnapi napon erővel bejött Nagy 
János egy csillye töremorával a csapó ntczai kapun, 
vasárnapot rontott, fát lopott, büntetödjék (DebrJk). 
[Vö. 2. 3. csille MTsz.] [Vö. csille?] 

CSILLYE-MALOM. csellé-? eséllyé-?: [mo- 
lae genus ; eine art mühlej. 1619 : Mola \Tia Czillie 
malom vocatur (OL. UC. 1/17). 1668 : Vagion egh 
rósz Csele malom [olv. csellé- v. csellve- ?] (uo. 1/21). 
[Vö. csillye NySz.?; csille MTsz. ?] '[Vö. csille?] 

CSILLYÉS, 1. csillés. 

CSIMA, céraa ? cémma ? ciraa ? cséma ? 
csémma ? csuma ? : cyma ; stengel NySz. 1210 : 
Nomina uero eorum hec sünt Ceme Hilcus Cimoh 
[olv. cima V. csima? a. m. csima?] Nimige (Pannh. 
5/F). 1211 : Hodus Thompa Chima [szn., a. m. csima?] 
Árud (Pannh. Tih. 1/5). Isti sünt exequiales Seneud 
Topa Mocud Cemma [olv. cemma v. csemma ? a. m. 
csima ? vö. «cima, cumma» MTsz.] Bozur Bot Buche 
(uo.) In uilla Aarach hü sünt pulsatores Chyma Zember 
Syquid (uo.). Isti sünt curriferi V^osos Chima Domus 
Mogd (uo.). Hü sünt pulsatores Kuteh Eteu Chema 
Sop (uo.). [Udvornici] Belch Chima Vosca Heteh (uo.). 
1221: Quorum nomina sünt hec Chomou Bocy Chima 
Ccma [olv. cema v. csema? a, m. csima?] Elus Lazou 
(Pannh. 4/B). Quonim nomina sünt hec Cema Jlcus 
ChjTnoz Nymuga Bella (uo.). Quorum uidelicet arato- 

Magyar Oklevél-Szótár. 



rum nomina sünt hec Sop Chempez Wasard Pozor 
Qmma [a. m. csima ?] Etcha (uo.). 1237/1325 : In 
uilla Copul Sykes Chema [szn.] Syka Choboz Gabsa 
(Veszpr. 107, Liüa 2). 1240 k. : Hec sünt nomina 
Agasonum campestrium de eodem predio forcud Pos 
Cyma [olv. cima v. csima ? a. m. csima ?] (Pannh. 61/8). 
In predio Elbu Cyma Chon Pentuc (uo.). [Vö. MTsz.] 

CSIMARIN, csimaszin? csimaszon? csima- 
zin ? csimazon ? : [panni genus ; eine art tuch]. 
1572 : Eg w^gh zederyes czymazynt [olv. csimaszin 
V. csimazin ?] (OL. Nád. 41). 1588 : Az vduarbiro 
rwhazaftha Chymazynbúl lezen (uo.). 1635 : 1 csima- 
zin saya és faüongis ráncos szoknyától 2 f. (Gazd- 
törtSzemle Vin.472). [Vö. NySz. más jel. és Körösi 
Sándor : A m. nyelvbeli olasz elemek, Fiumei főgimn. 
értés. 1891/92.] 

csiraarin-posztó : [c^]. 1548 : Zederyes cymason 
poztot (OL. Nád. 42). 1635 : A cimarin posztó singi- 
töl [a nyirás ára] per 5 d. (GazdtörtSzemle Vni.482). 

CSIMASZ, csémasz? csumasz?: cimex; wanze 
NySz. 1211 : Hü sünt pulsatores Nirteu Retey Chemos 
[olv. csemasz, a. m. csimasz ?] Chicuid (Paimh. Tih. 
1/5). Vdornici de Mortus hü sünt Medveh Mogus 
Morodech Chymoz Vltos (uo.). Sünt sutores hü Ada- 
mas Chimos Symoud (uo.). Isti sünt agasones Wros 
Chemos Vosud Sombot (uo.). Piscatores isti sünt 
VejTius Lengén Chimos Vros Egueteu (uo.). 1221 : 
Quomm nomina sünt hec Cema Jlcus Chymoz Nymuga 
Bella (Pannh. 4/B). 1240 k. : Hec sünt nomina eque- 
strium in eodem predio Hanta Buna Chumoz [olv. 
csumasz ? a. m. csimasz ?] Bulusoy (Pannh. 61/8). 
1252 : Andreám fiUum Chymoz (OL. D. 368). 1340 : 
Petrus íilius Chymaz (AnjouOkm. IV.24). 

CSIMASZIN? 1. esimarin. 

CSIMASZON ? 1. esimarin. 

CSIMAZIN ? 1. esimarin. 

CSIMAZON? 1. esimarin. 

CSIMOTA, 1. csemete. 

csín, CSÍN: 1) kimmé, kröse, gargel BM. «fa- 
edénynek fenekén kivüü párkánya, v. azon bevágása, 
a melybe a feneket illesztik» MTsz. 1676 : A hordó, 
csinyjának rósz volta miatt, csorgott, csepegett 
(DebrJk.). || 2) [untergestell, unterwagenj. 1706 : Egy 
öreg nyári szekér csinyával 5 f. Nyári elő csin 1 f. 
Utolsó csin 84 d. (MTörtTár XVni.265). Öreg fakó 
szekér 3 f. Ahoz való egy kerek 48 d. Első csin 
60 d. Utolsó csin 42 d. (uo. 266). Egy pár taliga 
kerek tengelyestül 60 d. Csin nélkül 48 d. (uo.). 
rVö. SzUy K., Nyr. XXVHI. 251—252 és XXIX.185.] 
[| 3) [?]. 1646/1727 : Hogyha a molnár az öreg ke- 
rékben csint [«talán a kerék bevágása a küllő 
részére* a közlő, Tagányi K. megjegyzése] csinál 
úgjTnint az gazda fájából, tartozik az gazda 50 pénz- 
zel ; ha a kis kerékben maga fájából csinál, 25 pénz- 
zel (GazdtörtSzemle Vn.l24). 

CSINA ? : [equuleus ; füllen ?]. 1211 : In uilla Kecu 
isti sünt exequiales Piscu Micher Wnoca Chyna [a. 
m. csina ?] Chom Wlues Tay (Pannh. Tih. 1/5). 1221 : 
Quorum nomina sünt hec Nugulm China Gouci Vici 
(Pannh. 4/15). [Vö. csiná MTsz. ; Munkácsi : Árja és 
kaukáz. elemek 205.] 

CSINÁL, csénál : 1) paro, architector, fabrico ; 
bereiten, schaffen, machen NySz. (1. jel.) ; [elaboro ; 
ausarbeiten, fertig machen]. 1506 : Chcnal (1. «eke- 
csináló»). 1516 : Egh paplan keek futából chenalth 
(OL. D. 26367, 1. Zohiai : Nyelveml. 206). 1544 : 

9 



131 



CSINÁLÁS— CSIPERKÉS 



CSIPKE— CSIRE 



132 



Attam az paticarosnak hog wrainnak purgatiot cinalt 
(OL. Nád. 40). Az kolat czinaltatni lüttek (uo. 42). 
1552 : Senney vram koeliys lowaynak ehenaltak ket 
nyakbawethöt (uo. 49). 1555 : Chynalt len thizen hat 
kethes (uo.). 1635 : Ha pedig moncíva és szépen csinál- 
tatják [az erszényt] annak a munkának a fáradtságát 
és szerszámának megbövitése szerint többet veszünk 
(GazdtörtSzemle Vni.482). || 2) [euphemismus pro 
«baszik»]. 1737 : Mindjárt káromkodással mondván : 
csinálom az anyádat, adjál vajat (Reizner : Szeged- 
Tört. IV.521). [Vö. be-, föl-, megcsinál.] 

CSINÁLÁS : faetus, factura, confectura ; berei- 
tung, verfertigung NySz. 1544 : Attam az kesefa 
cinalasert (OL. Nád. 41). 1545 : Eg öreg verfele 
cinalastol (uo. 42). 1548 : Az panczer sak cinalasatol 
(uo. 49). 1549 : Ég tal tok puzta faya cynalasatol 
(uo. 40). ['Vö. esináltatás.] 

CSINÁLATLAN: [non confectus ; ungemacht]. 
1597 : Az ablakj czinalatlanoTt (OL. UC. 101/3). 

CSINÁLÓ : opifex, conditor, factor ; arbeiter, 
verfertiger NySz. [Vö. csutora-, eke-, fegyver- 
derék-, furulya-, gorab-csináló, hordócsináló 
-gyalu, hüvely-, kard-, kása-, kés-, kupa-, láda-, 
nyerég-csináló, sajtcsináló-sajtó, tányér-csi- 
náló, veslingcsináló-szék.] 

CSINÁLTATÁS : [confectio ; bereitung, ver- 
fertigung]. 1544 : Attam az hintó czinaltatasaban az 
ernöert es az rez gombokért (OL. Nád. 41). 1545 : 
Attam kaUtka cinaltatasatol (uo). 1547 : Attam az 
kömiuesnek az eleuen kut czinaltatasara (uo. 42). 
[Vö. csinálás.] 

CSINCSER, csingér?: bója, manica ; fessel, 
ketté NySz. 1564 : Trés catene tenues ad Chynchycr 
pertinentes (OL. L. 111.16. 17). 1577: Lakath. Chyn- 
cher (uo). Lakat kettő Chincher hath (uo). 1578 : Com- 
pedes 3. Chynger [így, «instrumenta bellica» közt, 
olv. csincsér v. csingér ?] 1 (OL. UC. 76/16). 1638 : 
Czinczier es lábra való vas (uo. 2/34). 

CSINGÉR? 1. csincsér. 

CSINGETÉ?: 1558: Eg zal. wasbol chynalt 
ember nakara való chyngcthcBolhaÖTegwasnars{OL. 
Nád. 49). 

CSINTALAN: a) inordinatus ; unordentlich ; h) 
pravus, improbus ; schlecht, ruchlos [stb. stb.] NySz. 
(1—4. jel.) 1273 : Magistri Chyntolon (OL. D. 841). 
Magistri Chyntolon (HazaiOkl. 68). 1348 : Iwanka 
dictus Chynthalan (ZichyOkm. n.320). 1357 : Nicolaum 
dictum Chyntalan (ZalaOkl. 1.575). 1406 : Laurencius 
Chintalan (Múz. Kállay 261). 1469 : Michael Czin- 
talan (OL. D. 32365). 1602 : Csintalan Máté (Székely- 
Okl. V.183). 

CSIPA : gramiae ; augenbutter NySz. 1211 : Isti 
sünt serui Zombot Chypa Vocu Voci (Pannh. Tih. 1/5). 

CSIPALNAKOS: [?]. 1402: Johanne Chypal- 
nakos (Múz. Becsky). 1454 : Johanne Chypalnakos 
(Lelesz Acta 65/60). 1468 : Johanne Chypalnakos 
(Múz. Becsky). [Vö. csijmluyos NySz. ?] 

CSIPERKE, csépérke ? csépérka ? : fungus 
tuberosus ; champignon NySz. («csepcrke» a.) 1228 : 
Preterea ancillas quarum nomina hec sünt Cheperka 
[a. m. csiperke ?] cum filiabus suis. Scinta. Scentev. 
Giluad. Drága et una neptis dicte Cheperke [a. m 
csiperke?] (HazaiOkm. III.l). [Vö. csiperke MTsz.] 

CSIPERKÉS, csepérkés?: [fungis tuberosis 
abundans ; reich an champignonsj. 1358 : Ad quendam 



locum Cheperkesmal dictum (OL. D. 30388). [Vö. cse- 
perke MTsz.] 

CSIPKE, csipk? csipka? sipk?: 1) rubus ; 
hagedornNySz. (1. jel.) 1264: In arbore Chypke (Zala- 
Okl. 1.43). 1270/1280 : Vna est in ceraso alia in 
arbore Chypke (Körmend, Heim 5). 1284 : Ad quasdam 
frutices spinarum Chypke vocatas (OL. D. 35838). 1305 : 
Eundo per mega peruenit ad dumum Chypka [így] (uo. 
1692). 1352 : Montem vulgariter Sypkheg [igy, olv. csipk, 
csipke, sipk v. sipke ?] dictum (uo. 4272, vö. Anjou- 
Okm. V.570). || 2) fimbria clavlculata, limbus denticu- 
latus ; spitzen NySz. (3. jel.) 1607 : Chlamis rubrea 
cum fimbrüs vulgo czipke (ÓL. UC. 86/35). 

csipke-bokor : rubus; dombusch NySz. 1291 : 
Uenit ad Chypke bokor (OL. D. 1338). 1341: Peruenit 
ad vnum sigTium Chipkebukur (Akad. 2). 1344 : Dumus 
rubi qui wlgo dicitur Chypkebokur (Körmend in/2, 
Pezye 95). 1372 : Dumum Cypkebokor dictum (Zala- 
Oki. 1.59). 1435 : Sub vno dumo spineto wlgo Chypke- 
bokor dicto (OL. D. 12711). 1447 : Rosas syluestres 
vulgo Chipke bokor vocatas (Teleki : Hunyadiak X.216). 
1471/1494 : Vsque Rubetum ChypkeBokor dictum (Múz. 
Kisfaludy). 

csipke-kötó' : der klöppler, spitzenklöppler, die 
spitzenJdöpplerin BM. 1731 : Ennekelötte harmadfél 
esztendővel az fátens Csipkekötö asszony fiát meg- 
fogadván béresnek, félesztendö alatt elszökött (Reiz- 
ner: SzegedTört. IV.467, 469 stb.). 

CSIPKÉS : clavatus, crenatus, fimbriatus ; zackig, 
gezackt NySz. [dumis vestitus, dumis obsitus ; mit 
dombüschen verwachsen ?]. 1475 : Andrea Chipkes 
(OL. D. 17660). 1528: luxta ChypkeskváMolyamya 
medii (OL. Kolozsm. 106). 1535 : Cupa noua chy2> 
kes (OL. Nád. 49). 1736: Egy patyolat tsipkés kendő 
(CanonVisit. 176,'. 

CSÍPLÖ, 1. cséplő, 

CSÍPŐ pungens, veUicans, carpens, mordax, acris ; 
stechend, stichelnd,beissend, scharf NySz. («1. csípő* a.) 
1211 : Vdornici de Mortus hü sünt Vltos Texe Chipeu 
Lompus (Pannh. Tih. 1/5). Isti sünt aratores Porcost 
Hyrrud Zeche Chipeu Mogd (uo). 1218 : Cipeu [szn. 
a. m. csípő ?] (MonStrig. 1.219). 1237 : Chipeu, szn. 
(uo. 1.322). 1237/1325 : In uilla Egris Chipeu [szn.] 
Chapa Hyuotol Hoyou (Veszpr 107, Liüa 2). 1343 : 
Petrus dictus Cypeu (Múz. Hanvay, 1. AnjouOkm. 
IV.372). 1348 : In terra sua Chypeutehxky uocata (Zichy- 
Okm. 11.327). 1602 : Czipeö Péter (SzékelyOkl. V.179). 

csípó'-vas : [forceps ; zange]. 1572 : In officina 
doleatoria gj^alw was, gyalw zek, chypo vas (OL. 
UC. 76/17). 

CSÍPTETÉ, 1. csíptetó'-vas. 

CSÍPTETŐ-VAS, csípteté-: [pertica, volseUa ; 
zwickzange]. 1513 : Perrum vnum wlgo chyptheteivas 
(OL. D. 26151). 

CSÍR, 1. csűr. 

CSIRA, CSÍRA?: 1400: Laurencium Eliam, 

Chira díctos (ZichyOkm. V.225). [Vö. NySz. ? és 2. 
csira 3. és 4. jel. MTsz. ?] 

CSÍRÁZIK: germinasco, puUesco, puUulo ; keimen 
ausschlagen NySz. 1584 : K^th köböl chyrazoth abay- 
noczos (OL. UC. 56/33). 

CSIRE ? : 1343 : Petrus dictus Chyre (Körmend, 
Heim 87). 1436 : Barnabam Chyre (Múz. Kállay). 1451: 
Stephanus Chyre (OL. D. 14467). 1453 : Petrus Chyre 



133 



CSIRKE -CSIZMA 



CSIZMADIA— CSÓKÁS 



134 



uo. 14698). 1481: Clemens Chyre (uo. 18460). [Vö. 
csira ? csirke ?] 

CSIRKE, csérke ? csürke ? : a) pullus ; junges 
geflügel ; b) pullaster, pullus gallinaceus ; hühnchen 
NySz. 1322 : Dionisio dicto Chyrke (AnjouOkm. 11.57). 
1346 : Stephanus dictus Cherke [a. m. csii-ke v. cserke?] 
(OL. D. 8815). 1351 : Thoma dioto Churke [a. m. cskke? 
vö. MTsz.] (Múz.). 1357 : Nicolai dicti Chyrke (Anjou- 
Okm. VI.628). 1363: Thomas dictus Cyrke (Múz.). 
1368 : Thomas dictus Cyrke (Múz Kapy) Í370 : Petrus 
dictus Chirke (OL. D. 35245). 1371: Petrum dictum 
Chyrke (Múz). 1374 : Petrus dictus Czyrke (Múz. 
Hanvay). 1375 : Petrus dictus Chyrke (Körmend, 
Miscell. Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1378 : Petrus 
Chirke (MonCivZagr. 1.271). Nicolai dicti Chyrke 
(Múz. Soós). 1379 : Petrum dictum Churke (Múz). 
1382 : Johannis dicti Chyrke (Múz. Máriássy). 1405 : 
Andreas dictus Chyrke (Múz.). 1436 : Thome Chyrke 
(Lelesz Acta 53/47). 1453: Thoma Chyrke (Lelesz 
Met. Abaúj 3). 1458 : Benedicto Chyrke (Lelesz Acta 
69/27). 1460 : Thoma Chyrke (OL. D. 15532). 1481 : 
Thoma Chyrke (uo. 18512). 1485 : Dominicus Chyrke 
(Veszpr. 11, Merenye). 1577: Chirke János (OL. UC 1/3). 

CSIROS ? : 1478 : Petrus Chyros (OL. D. 18145) 
[Vö. MTsz. ?] 

CSISZÁR, csiszér : machaeropoeus, politor, ar- 
morum faber, samiator, samiarius; schwertfeger NySz. 
1240 k. : Vnus coquus in eodem predio nomine Cysar 
(Pannh. 61/8). 1297 : Ten-am suam Chyzar [a. m. 
csiszár ?] uocatam inter villás Kok Boyon et Nymchun 
nuncupatas (Veszpr. 4, Csaba). 1358 : Laurencii filii 
Chyzer (Múz.). 1359 : Petri filii Chyzeer (Körmend 
V/7, nr. 123). 1397 : Stephanum Chyzar (ZichyOkm. 
V.40). 1399 : Petrus dictus Chyzer (Múz. Soós). 1410 : 
Petro dicto Chysar (Veszpr. 4, Alsóörs). 1418 : Andree 
Chyzaar (Múz.). 1423 : Paiüus Chyzar (Lelesz Acta 
43/83). 1425 : Thoma Chyzar (Körmend, Heim 745). 
1427: Paiüus dictus Chyzar (Pannh. 19/Z). 1442: 
Thomas Chisar (OL. D. 13678). 1457 : Petrus Chtjzar 
(uo. 36405). 1459 ; Georgius CMjzar (Lelesz Acta 70/45). 
1464 : Petrus Chyzar (Veszpr. 4. Csaba). 1468 : Bar- 
nabás Chizar (Múz. Kállay). 1469 : Thomas Czizar 
(OL. D. 32365). 1478 : Cristoforo Chyzar (Múz. KáUay). 
Georgius Chyzar (Veszpr. 107, Egerszeg 16). 1480 : 
Johanne Chyzar (OL. D. 18350). 1486 : Blasius 
Chizar (Körmend III/l, Ugal 51). 1494 : Johannem 
Chyzar (Lelesz Acta 102/7). 1498 : Johanne Chyzar 
(Múz. Kállay). Petro Chyzar (Körmend, Heim 662). 
1499: Demetrius Chyzer (Lelesz Acta 107/44). 1501: 
Clemente Chyzar (KárolyiOkl. III.45). 1503 : Michaelis 
Chyzar (Pannh. 33/K). Thomas Chyzar (Múz. Kisfa- 
ludy). 1509 : Petro Chyzar (Lelesz Acta 117/8). 
1521: Petro Chyzar (uo. 127/6). Fabri ac Gladia- 
tores wlgo Chyzarok (Múz.). 1544: Attam az kapui 
cziszarnak (OL. Nád. 42). 1547 : Attam az cziszarnak 
az ket szablatul (uo.) 

CSISZÉR, L csiszár. 

CSÍV, 1. cső. 

CSIZMA : cothumus, calceus obliquus, calceus 
Turcicus ; schuh, stiefel NySz. 1492 : Vnum Zakrapach 
et vnum cingulum wlgo Zkender de serico et Chyzmai^ 
(OL. D. 26055). 1503 : Vna chyzma (uo. 25420). 1504 : 
Vnum par ocrearum wlgo Czizme [latin többesszám] 
(uo. 330111 1519 : Coturnos duos wlgo Chissma 
(Múz. Bethlen). 1528 : Emi vnum par wlgo chyzma 
(OL. Nád. 42). 1529 : Kepenyeg. Pokrocz lasnyak Czapa. 
Chyzma (uo. 43). 1535 : Calcaribusque et Cistna 
Pokrocz et vna penula (Lelesz Prot. VI. 61). 1544 : 
Czyzma kepenyeg (OL. Nád. 40). 1578 : Vnum par 
Chyzma (OL. UC. 37/15). 1635 : Egy pár csizma^9.i- 



koltatástól 8 d. (GazdtörtSzemle Vni.475). [Vö. deli-, 
fejelés-, száras-csizma.] 

CSIZMADIA, csizmazia : calcearius, cothur- 
narius ; schuhmacher NySz. 1602 : Csiszmasia János 
(SzékelyOkl. V.283). 

CSIZMAZIA, 1. csizmadia. 

CSOBÁN : sextarius, culigna, cimea ; lagel NySz. 
1559 : Vnum choban ligneum (OL. Nád. 48). 1590 : 
Keth choban (uo. 49). [Vö. facsobán.] 

CSOBÁNOS : [sextarium, culignam habens ; lágel 
habend]. 1454 : Thomam Chobanus (Múz. Becsky). 
[Vö. csobán.] 

CSOBOLYÓ : cimea; handlágelNySz. 1329: Prope 
locum vinee desolate Chobolotv[a. m. csobolyó?] dicte 
(Veszprém 2. Ábrahám, 1. ZalaOkl. 1.239). 1557 : Ket 
köbles chyobolyot (OL. L. III. 16. 17). 1594: Vagion 
egy chobolio (uo.). [Vö. fa-csobolyó.] 

CSODA, csuda : monstrum, portentum ; ungeheuer- 
ungethüm NySz. (2. jel.) [deformis, immundus, sordi, 
dus ; hasslich, schmutzig ?]. 1198 : Quorum nomina 
hec sünt Guyre Apungna Chuc íilius Weng Wassa 
Chuda (Körmend II/8, Szentgothárd 1). 1211 : Isti 
sünt exequiales huitol Chenke Buhtus Dóba Coda 
[a. m. csoda ?] (Pannh. Tih. 1/5). 1228 : Libertinos 
quorum nomina hec sünt Micula. Cingul. Reuka. Chuda 
cum tribus filiis suis (HazaiOkm. III.l). 1240 k. : Hec 
simt nomina equestrium de eodem predio Buthmer 
Pousa Chom Cuda [a. m. csoda ?] (Pannh. 61/8). 
1322 : Stephanus filius Chuda (AnjouOkm. n.2). 1358: 
Demetrium filium Chuda (Veszpr. 107, Köveskál 7). 
1517 : In eadem porcione Chivdarezje (Múz. Kisfaludy). 
[Vö. MTsz. 3. jel. ?] 

CSOHA, 1. csuha. 

CSOHODÁR : cubicularius ; kammerdiener NySz. 
(«csuhadár» a.) 1637 : Az chohodarnal az kolcha (OL. 
UC. 14/43, «Fogaras vár, nem törökökről* Szám. 

jegyz.). 

CSÓK : osculum, suavium, basium ; kuss NySz. 
1302 : Mediantibus probis viris sciücet Andi^ea filio 
Chugud, Belén et Choc [a. m. csók ?] de Teyed 
(AnjouOkm. 1.33). 1602 : Csók Benedek Csók István 
(SzékelyOkl. V.186). 

CSÓKA : gracus, [graculus], monedula ; krahe 
NySz. [dohle]. 1211: Isti simt vdornici Wassard Warou 
Latamas Choucha [a. m. csóka?] (Pannh. Tih. 1/5). 
1240 k. : Libertinos Covka Vud Zombot Kusid Svska 
(Pannh. 61/8). 1332: Castellani de Choukakw [vö. e hely- 
ségnek latin nevével : «PetraMonedulae», 1. Kazinczy: 
Magyarország lerajzolása 27] (Körmend, MisceU. Német- 
újv. lad. 43, fasc. 104, nr. 112). 1337: Castellanum de 
Choukakw (Múz.). 1356: Stephano dicto C/íoA-a (Anjou- 
Okm. VI.483). 1359 : Paulus dictus Choka (Múz.). 
1368 : In monte Choiikaniíial nomine (Pannh. 55/Mm). 
1400: Andreám Choka (ZichyOkm. V.192). 1405: 
Petrus dictus Choka (Múz.). 1450 : Magnifice domine 
honorande, Pridem per Nuncios et litteras nostras 
intimaramus eidem vestre dominacioni petendo eandem 
vt Bombardam Choka vocatam nobis mittere velletis 
(HazaiOkm. Vn.467). 1482: Blasio Choka (Veszpr. 
9, Kovácsi). 1507 : Ad locum CVio^afolyasa "(OL. D 
32068). 1602: Czioka István (SzékelyOkl. .V.241). 

CSÓKÁS : jmonedulis abundans ; reich an dohlen]. 
1282 : Per locum virgultosum Chokas mmcupatum 
(OL. D. 30582). 1292: Quedara Rupis, Chokaskeu 
uocata . . . ubi supraeminet rupis Chokasku uocata 

9* 



135 



CSOKOR— CSOMÓS 



CSOMOSZOL— CSONT 



136 



(MonStrig. II.323\ 1380 : Petrus dictiis Choukas (Múz. 
Kállay). 1383 : Petrus dictus Chokas (Lelesz Acta 15/15). 
1413 : Prediorumque Chokastelek Mykolaka (Múz. 
Jnsth). 1430 : Alias Siluas simplices Nyaras Chokas 
(Lelesz Acta 49/14). Siluas Simplices Nyaras Chokas 
Thokerek Agerdew (Múz. Kállay). 1454 : Lociun 
virgiütosum Chokas nuncupatum (OL. D. 31147). 
1460: Prata Chokasalja, et Remethethorok nuncupata 
(Forrás ?). 

CSOKOR? csukor? : [fasciculus floriun; blumen- 
strauss?]. 1602 : Cziokor [a. m. csokor?] Antal Cziukor 
Péter (SzékelyOkl. V.286). Cziukor György (uo. 287). 
[Vö. Szily : Nyelvúj. Szót.] 

CSOLNAK. csolnok •. liuter, cymba, scapha ; 
kahn NySz. 1357 : Iiixta fluuium Situa ia oppositum 
cuiusdam fosse Cholnukwih. vocate (Múz.). 1475 : De 
piscantibus verő noviculis [olv. naviculis] Cholnok 
dictis nichil solvere teneantur (Forrás ?). 

csolnak-pénz, -piaz : [genus tributi piscatorii ; 
bootgeld]. 1492 : In festő beati Martini episcopi sessio 
integra soluet czolnakpinz denarios wiennenses XX 
(OL. D. 36992). 1507 : Circa festum Nicolai confessoris 
Cholnakpenz (uo. 36983). 1519 : Tenentur soluere 
Cyolnakpenz qui cum nauicuüs piscant (uo. 26197). 
1528 : Cholnokpeenz soluerent (OL. UC. 12/42). [Vö. 
«Csolnakpénzt azok fizettek, a kik csolnakkal halász- 
tak* Szám. megjegyzése, í. Természettud. Közlöny 
1894. évf. 491. 1.] 

CSOLNAKOS, csolnokos, csónakos: [cymbam 
habens, lintrarius ; kahn habend, kahnführer]. 1420 : 
Nicolaum Cholnokus (Zichy0km.VL594).1449: Ladislao 
Cholnokos (OL. D. 14277). Ladislaus Cholnokos (Lelesz 
Acta 61/4). 1466 : Ladislao Cholnokos (uo. 77/23). 
Ladislao Cholnokos (Múz. Kállay). 1470 : Thome 
Cholnokos (uo.). 1478 : Gregorius Cholnokos (uo.). 
1544 : Az göri reuen az reuezeknek es az czonako- 
soknak (OL. Nád. 41). 

CSOLNOK, -OS, 1. csolnak, -os. 

CSÓLTÁR, L csótár. 

CSOLYÁNOS, 1 csalános. 

CSOMA?: 1211: Isti sünt serui Tolpa Eleus Cho^na 
[a. m. csoma?] Woca Zombot (Pannh. Tih. 1/5). In 
uilla Vazil isti sünt serui Giocud Pehleh Chomos 
Belenic Vuicil Choma (uo). Hü sünt cumferi Horrod 
Vosca Zorida Choma Pentuc (uo.). Isti sünt pisca- 
tores Mocchi Choma Zorida Numuolou Chekine (uo.). 
[Udvomici] sünt isti . . . Thyze Suma [a. m. csoma V] 
Bulsou Bocca (uo.). 1602 : Csorna Máté (SzékelyOkl. 
V.192). [Vö. MTsz.] 

CSOMBOR, csompor?: pulegium ; polei NySz. 
1496 : Ad rubeta Wezews et Chompor [a. m. csom- 
bor ?] dicta (Lelesz Prot. n.234). 1518 : Blasius chom- 
bor (OL. D. 37007, XVI. 1.). 1603: Valentinus Csombor 
(SzékelyOkl. V.257). 

CSOMÓ : nodus ; knoten [stb.] NySz. 1221 : Quo- 
rum nomina sünt hec Chomou [a. m. csomó ?] Bocy 
Chima Cema (Pannh. 4jB). 1240 k. : Hec sünt nomina 
fabrorum in eodem predio Chomov Bűzte (Pannh. 61/8). 
1484: Barnába Chomo (OL. D. 19015). 

CS0M:0LYÉK : [fasciculus ; bündel]. 1635 : Egy 
lepödö végiben való fejér varrás. Egy csomolyékban 
kapcsok (Mihalik : KassaÖtvTört. 223). [Vö. csomólék 
NySz. ; csomolyag MTsz.] 

CSOMÓS ? : a) nodosus ; knotíg ; b) bulbosus ; 
knotig, höckerig NySz. 1135 : Aratorum autem nomina 



sünt hec Tius Chomoz [a. m. csomós ?] (Pannh. 15/Kk). 
1171 : Quorum nomina hec sünt Beretes [?] Sunad 
som conios huna quisid Cun Rua (Pannh. 27/Mm). 
1211 : Hü sünt vduomici Nemelh Bochi Chomos 
Tomor Deun Zombot (Pannh. Tih. 1/5). Isti sünt 
serui Giocud Pehleh Chomos Belenic Vuicil Choma 
(uo.). Isti simt agricole Zobas Zehee Hozuga Bench 
Kesseh Chomos (uo.). 1240 k. : Hec sünt nomina vini- 
torum seruonmi Chomos Wasard (Pannh. 61/8). 1602 : 
Csomós István (SzékelyOkl. V.179). Csomós Mihály 
(uo. 189). 

CSOMOSZOL : frango, quasso : mosten NySz. 
[contero, confringo, conquasso ; zermahnen, zerquet- 
schen]. 1211 : In uilla Theluky sünt isti uinitores 
Gunuzd Eurizeu Chomosloti [olv. csomoszló] Henche 
Mochi (Pannh. Tih. 1/5). 1240 k. : Nomina pellipa- 
rorum de eadem villa sünt hec Chvmoslo Jacob 
(Pannh. 61/8). Vüiitor unus nomine Comozlo (uo.). 
1314 : Petri filii Chomozloti (Veszpr. 14, Szentkirály- 
szabadja). [Vö. csomoszló, csomoszol MTsz.] 

CSOMPOR? L csombor. 

CSÓNAKOS, 1. csolnakos. 

CSONGOR?: 1413: Gregorius dictus Chongor 
[olv. Csongor v. csöngör ?] (Körmend ni/2, Örs 36). 
1446 : Nicolai dicti Chongor (Veszpr. 14, Szentkirály- 
szabadja). 1468 : Nicolai Chongor (HazaiOkm. IV.421). 

[Vö. csongora MTsz. ?] 

CSONKA : mancus, mutilus. mutícus, defectivus ; 
verstümmelt, mangelhaft NySz. 1221 : Quorum nomina 
sünt hec Cug Huguia Lenchud Taia Cunca [a. m. 
csonka?] (Pannh. 4/B). 1309 1342: Per duas arbores 
populeas Chuncanar vocatas (OL. D. 1731). 1320 : 
Ladizlai dicti Chunka (uo. 1991). 1329 : Usque arbo- 
rem siUcis chunkafa vocatam (AnjouOkm. 11.399). 
1329/1417 : Ad arborem SiUcis Chonkaía vocatam 
(OL. D. 28723). Vsque ad arborem silicis Chon- 
kaia vocatam (uo. 37277). 1338 : Ad vnam arbo- 
rem pyry C/iíwX-akerthwel dictam (uo. 31086). 1341 : 
Ad vnam arborem que vocatur Chunkai\űía (uo. 
3^02, 1. AnjouOkm. IV.122). 1343 : Inde ad Chim- 
/takurtuel (Körmend IH 2, Seregélyes 104). 1360: 
Petrus dictiis Chunka (Veszpr. 14, Újlak). 1396 : 
Egidio dicto Chonka (Veszpr. 107, Mindszentkál 1). 
1401: Andreám Chonka (ZichyOkm. V.233). 1402: 
Thoma Chonka (Múz. Becsky). 1409: Johannis Chonka 
(Múz.). Emericum Chonka (Múz. Kállay 428). 1416 : 
Petro Chonka (Lelesz Acta 36 33). 1418 : Michaele 
Chonka (KárolyiOkl. n.41). 1423 : Benedicto Chotika 
(Lelesz Acta 43/72). 1428 : Ladislao dicto Chonka 
(Veszpr. 11, Lovas). 1435 : Lucám Chonka (Múz. 
KáUay). 1448 : Stephanus Chonka (uo.). 1454 : Thoma 
Chonka (Múz. Becsky). 1468 .• Vrbanus Chonka (uo. 
Kállay). 1471 : Ad quaudam arborem piri Chonka- 
kewrthwel appellatam (OL. D. 17901). Ad quandam 
fractam arborem populeam wlgo Chonkanjaría nuncu- 
pataúi (uo.). 1478 : Martino Chonka (Lelesz Acta 88/1). 
1485: Vincencius Chonka (Veszpr. 11, Merenye). 1489: 
Benedictum Chonka (Lelesz Acta 98/31). 1499: Thoma 
Chonka i Múz. Forgách). 1503 : Sebastianus Chonka 
(Forrás ?). 1602 : Csonka Miklós (SzékelyOkl. V.190). 
Csonka Péter. Csonka János (uo. 231). 1708 : Egyik 
szőke csonka, másik kék söre ökör (DebrLt., 1. Njt. 
XXIL518). 

CSONKOLY ? 1. sonkoly. 

CSONT; 08 ; bein, knochen NySz. 1391: Bene- 
dictum dictum Chonth (ZichyOkm. IV.468). 1462: 
Possessionibus Napfen ChonthafeyeT [olv. csonta — 
csontja?] (OL. D. 15703). 1480 : Martino Kaichontha 
[olv. kar-csonta?] (uo. 18313), 



137 



CSONTOS— CSORDA 



CSORDÁS— CSÓVA 



138 



csont- fésű: [pecten osseus; beinerner kamm]. 
1581 : Egi tok fesw, kiben három fa fesw, egi chonth 
fesw, egi oUo, twker wagion (OL. L. III. 16. 17). 

csont-golyóbis: [glóbus osseus; beinkugel|. 1594: 
Olaz játékhoz walo tolio bot. Chont goliohis (OL. UC. 

78/7). 

CSONTOS : a) osseus ; beinig, knochig ; b) 
fortis ; stark NySz. (1. és 3. jel). 1337 : Benedictus 
dictiis Chuntus (OL. D. 3041). 1339 : Benedictum 
dictum Chuntus (uo. 3973). 1343 : Gregorius dictus 
Chuntus (AnjouOkm. IV.374). 1386 : Nicolaus dictus 
Chonthus (Múz.). 1388 : Nicolaus dictus Chontus 
(Lelesz Acta 18/8). 1413 : Bartholomeus dictus Chon- 
tos (KárolyiOkl. 1.592). 1415 : Bartholomeo dicto CJion- 
tos (Múz. Máriássv). 1429 : Petro Chuntos (Múz. Kál- 
lay). 1430 : Stephani dicti Chontos (OL. D. 27863). 
1452 : Matheo Chontus (Lelesz Acta 63/22). Matheo 
Chonthos (Múz. Kállay). 1453 : Johannem Chontos 
(ÓL. D. 14765). 1466 : Clemente Chonthos (Múz. Kál- 
lay). 1475 : Vincencio Chonthos (Körmend, Heim 566). 
1509 : Fabiano Chontos (Múz. Kállay). 

CSOPOR? 1. csoport. 

CSOPORT, csopor ? : 1) gleba ; scholle NySz. 
(1. jel.). 1382 : Thomas dictus Chupur [olv. csopor, 
a. m. csoport? vö. NySz. MTsz.] (Múz. Kállay). 1611: 
Egy cso^orí-föddel hajtotta el az lovakat (KomárJk.). 
II 2) acervus, copia ; haufe, menge NySz. (3. jel.). 
1587 : Eg choporth erezteth salétrom (OL. UC. 12/42). 
Egh czoport nadmezet (OL. Nád. 47). 

CSOPORTOS, csuportos : complicatus, incomp- 
tus; struppig, zerzaust NySz. (3. jel.) [?]. 1516: Anthonio 
Choportivs (Lelesz Acta 122/8). 1538 : Choportos Chiv- 
portos Chuportos Tschuportos János (QuellKronstadt 
III.46). [Vö. csopros.] 

CSOPROS?: [glebosus; schollig?]. 1440 k. : 
Ad quendam locum qui vocatur chupnisagag [olv. 
csopros?] (OL. D. 28836). [Vö. csoport MTsz.] [Vö. 
csoportos.] 

CSÓR?: 1523: Martino Choor (Múz. Ibrányi). [Vö. 
MTsz.?] 

CSORBA : a) mancus, mutilus ; verstümmelt ; 
b) edentulus ; zahnlos NySz. (1. és 3. jel.). 1227 : 
Decano eiusdem ecclesie nomine Churba (OL. D. 133). 
1295 : Martinus dictus Churba (uo. 1493). 1300 : Miko 
dicto Churba (uo. 1559). 1321 : Martini dicti Churba 
(AnjouOkm. 1.634). 1329 : Petrus dictus Churba (Múz. 
Jankowich). 1329/1338 : Stephano dicto Chorba (OL. 
D. 33739). 1335: Nicolai dicti Chorba (uo. 2958). 
1349 : Thome dicti Chorba (Múz.). 1366 : Andreám 
dictum Chorba (Lelesz Acta 4/?). 1388 : Ladislaus 
Chorba dictus (OL. D. 31338). 1400 : Andreám Chorba 
dictum (ZichyOkm. V.179). 1402 : Demetrio Chorba 
(Múz. Becsky). 1429 : Stephani Chorba (Pannh. Tih. 
18/1). 1433: Jacobo Chorba (OL. D. 12527'. 1445: 
Michaele Chorba (Veszpr. 11, Maros). 1461 : Ladislaus 
Chorba (OL. D. 15582). 1468 : Demetrio Chorba (Múz. 
Becsky). 1469 : Jacobus Czorba (uo. 32365). 1478 : 
Mathiam Chorba (Körmend, Heim 590). 1609: Johanne 
Chorba (Múz. KáUay). Paulo Chorba (Múz. Forgách). 

CSORDA : grex, annentum ; herde NySz. (1. jel.). 
1282/1325 : Ad locum quendam Charadajavas [így ?] 
(Wenzel XII.371). 

csorda-nyom: [vestigiagregis; herdentritt]. 1525: 
Qiiedam via Chorda Nyom appellata (Lelesz Prot. 
V.276a). 

csorda-pásztor : pastor armentorum ; rinderhirt 



NvSz. 1497 : Anthonio Chordapazthor (OL. D. 20574). 
1522: Paulus Chordapaztor (uo. 37328). 1596: A 
csordapásztor félköblöt adott, ha a prédikátor barmát 
nem örzötte (Canon Visit. 139). 

csorda-út, -uta : [via gregis ; viehweg, viehtrift]. 
1291 : Que via uocatur wlgariter Churda uta . . . 
Inde per viam gregis sünt quatuor mete (MonStrig. 
11.309). 1292 : A parte meridionali via wlgariter Chur- 
dauta dicta (Veszpr. 9, Kovácsi). 1340/1449 : A parte 
inferiori Chordaívt (Körmend 111/2, Pezye 98 ?). 1343 : 
Duas vineas in monte Churdaivth (Veszpr. 13, Szőlős). 

CSORDÁS, csordós: armentarius; viehhiit NySz. 
1400 : Clementem Chordas (ZichyOkm. V.156). 1480 : 
Benedictum Chordas (Pannh. 51/Rr). 1482: Gregorius 
Chordas (Körmend III/3, Baráti 83). 1488 : Philipus 
Chordas (Pannh. 17/Aa). 1489: Vincencius Chordas 
(Körmend I1I/2, Kékese 13). 1495: Anthonius Chordas 
(OL. D. 20283). 1519: Michaele Chordas (Veszpr. Regn. 
P/228). Petro Chordas (Körmend III/l, Ugal 64). 1597 : 
Tott János : Az Chyordos [igy] haza az Velall feöl- 
deön falwoll epetettek (OL. UC. 12/42). Chyordos 
Thámás háza [ugyanígy alább még egyszer] : Az keöz- 
feöldeön falwoll epetettek (uo.). [Vö. csordós, csorduós 
MTsz. «csordás» a.] [Vö. város-csordása.] 

CSORDÓS, L csordás. 

CSÓRÉ: 1602: (7sóre Márton (SzékelyOkl. V.320). 

[Vö. MTsz.] 

CSORGÓ, csurgó : a) fluens ; íiiessend ; b) fluor, 
fluentum ; bach ; c) tubus, canalis ; kanál NySz. 1226: 
Hospitalarios tam Albe quam in Curgou [a. m. csorgó?] 
commorantes (Pannh. 31/P). 1266 : Domus hospitalis 
Jerosolimitane de Churgo (Veszpr. 107, Egerszeg 1). 
1295 : Inter Riuum Churgo uocatum (Múz. Jankowich, 
1. Wenzel X.436 és Kubinyi : MTörtEml. 1.160). 1312 : 
Petrus dictus Churgo (Múz. Kállay). 1331: Chorgow, 
hn. (AnjouOkm. 11.563). 

CSOROG : perfluo, manó; rinnen NySz. 1677 : Az 
sajtóház mindenütt csorog (GazdtörtSzemle III.277). 

CSOROSZLYA : culter praecisorius in aratro ; 
pflugsech NySz. 1587 : Eg lapis was es keth chorozla 
hozza (OL. UC. 12/42). 1594 : Ket lapos vas choroz- 
liastol (uo. 106/3). 

csoroszlya- vas : [^]. 1597 : Ekére való széles 
es czorozla vasak (OL. UC. 101/3). 1638 : Lemez vas. 

Czioroszlia vas (uo. 2/34). 

CSOSZÓ ? : 1602 : Csoszó Márton. Csoszó Jakab, 
jobbágy (SzékelyOkl. V.294). [Vö. MTsz. ?] 

L CSÓTÁR, csoltár, csujtár, csútár: dor- 
suale; schabracke NySz. 1607: Tegumentum equorum 
turcica csiutar (OL. UC. 86/35). 1629 : Két_ urnák 
való paripa fékágyastúl [igy?], pokroczostúl és czol- 
tárostól (KPénzügymLt. Hungarica). 1759 : Vagyon egy 
veres selyem Tstijtár (CanonVisit. 183). 

csótár-pokróc : [c^]. 1552: Adtam chwtar pokro- 
chokoth vezetek loora valoth (OL. Nád. 48). Eg cwtak 
[így ? olv. cwtar - csútár ?] pokrocoth (uo.). 

2. CSÓTÁR: [culter praecisorius in aratro ; pflug- 
sech]. 1566 : Eke barom. Azokhoz lemes wagon három 
Chotar négy. Ezteke három (OL. Nád. 49). [Vö. 2. csa- 
tár MTsz.] 

CSÓVA ? : signum ; feldzeichen NySz. 1458 : 
Stephano Chowa [a. m. csóva?] (Lelesz Acta 69/27). 
[Vö. 1. 2. csáva MTsz. ?] 



139 



CSÓVAS— CSÖK 



CSOLLE— csősz 



140 



CSÓVÁS : [signo vetiti praeditus ; mit einem 
verbotszeJchen versében]. 1581 : Ha valaki lovát vagy 
egyébféle barmát a csóvás parlagon pásztoroltatja 
vagy rá köti sz. János napig, 3 girán maradgyon 
(SzékelyOkl. V.126). Minden tilalmasbeli csóvás szénafű, 
vagy parlag ha lészen, de senki semmi biradalmával 
rá nem mebet az bírák híre nélkül (uo.). [Vö. 1. csóva 
2. jel. MTsz] 

CSŐ, csév, cséve, csív: 1) fistula, tubus; röhre 
NySz. (1. jel.). 1638 : Egy eget bor egetö katlan, 
Reghi Fazekával Cziöbrevel Sisakiaval es ket Cziövevel 
eggiíit (OL. UC. 2/34). || 2) fistiüa, syi-inx, syi-inga ; 
pfeife, hoi-n NySz. (4. jel.). 1594 : Vagion egi regal 
egi nihani cheöuel (OL. UC. 78/7). || 3) fistula textoria ; 
weberspule NySz. (5. jel.). 1481 : Filum de auro VTI 
chetv (OL. D. 26018). 1526: Vna verő cheiv auri (uo. 
26353). 1536 : Vnum cum dimidio cheiv fili aurei 
(OL. Nád. 48). 1544 : Eé font arán fonalat tizenkét 
czót (uo. 40). Eg font araií fonalat tizenkét czőt (uo. 
41). 1548 : Négy chewe arany (uo. 48). Eg egez ceue 
uont aranyat (uo. 40). 1559 : Eot chewe ezwst fonal 
(uo. 41). 1564 : Öth cheiv wonth ezösth (uo. 49). 1572 : 
Negh egez ceue uont aranyat (uo. 40). [Vö. ezüst- 
csév, puska-cső.] 

CSÖBÖR, cseber : amphora, medimnus, tina, 
batus, cibrio, scaphium ; zuber, butte NySz. 1490 : 
Decem tinas wlgo Cheber (Köimend IV/5, nr. 45). 
1492 : Soluent sex tinas vini wlgo cheberth (OL. D. 
36992). 1506 : Vnum vas vini deputetur ad cubulos 
wlgo cheber decem, cubulum quemlibet per quadrin- 
gentas pintas wlgo ferthal dictas computando (uo. 
24613). 1519 : Vnam tinam cheber (uo. 37007). 1549 : 
Kylench chóbór. Neg saflf (OL. Nád. 41). 1552 : Cheb- 
reket. Vekath (OL. NRA. 1648/27). 1594: Cheöbeör. 
Lyo. Bodon (OL. UC. 78/7). 1638 : Egy eget bor Egetö 
katlan, Reghi Fazekával Cziöbrevel Sisakiaval es ket 
Cziövevel eggiüt (uo. 2/34). [Vö. 1196/1204 : De vineis 
in teiTa Abbatis et fratrum de monte Sancte Marié 
cybriones non recipiatis (OL. D. 38). 1224 : Omnes 
chibriones de villa Meinart (uo. 110). 1236 : Chybriis 
a singuüs uineis (uo. 211). 1267 : Omnes chybriones 
de Menharth (uo. 625). 1297 : Chibrionibus lűnearum 
(HazaiOkm. VII.261).] [Vö. bortöltő-, lóitató-, mos- 
lékos-csöbör.] 

csöböíraérő-fa: [baculumad modum doliorum me- 
tiendum ; visirstab]. 1597: Egj czöbör merő fa aliter 
fwzer (OL. UC. 101/3). 

CSÖBRÖS, csébrés: amphoras continens ; eimer-, 
NySz. 1479 : Porcionis promoutoríalis Hathceíres vo- 
cate (Múz.). 

CSŐDÉR, 1. csődör. 

CSŐDÖR, csédér, csődér : equus, caballus, 
admissarius ; hengst NySz. 1521 : Equum vnum wlgo 
Czetvder (Lelesz Acta 127/17). 1541 : Vnum bonum 
equum juvenilem wlgo Chederth (Múz. Kapy). 1548 : 
Menés, czóder, wezetek lo (OL. Nád. 47). 1594 : 
Thauali cheödeör (OL. UC. 78/7). 

CSÖG ? : nodus ; knoten NySz.[?]. 1221 : Quorum 
nomina sünt hec Cug [a. m. csög ?] Huguia Lenchud 
Tála Cunca (Pannh 4/B). 1240 k. : Villa Hcym nomine 
Chvg [szn. ?] (uo. 61/8). 1467 : Quedam instrumenta 
ad Bombardas nostras pertínentia, vulgariter Chyga 
vei Czwg appellata (Teleki : Hunyadiak XL226\ [Vö. 
csög és 1. 2. csök MTsz. ?] 

CSÖK? esek? csék : nervus bovinus, taurea ; 
ochsenziemerNySz. («csék» a.) [?]. 1198 : Quorum nomina 
hec sünt Guyre Apungna Chiic [a. m. csök ?] filius 
Wcng Wassa Chuda (Körmend 11/8, Szentgothárd 1). 



1469 : Anthonius Chek [olv. esek v. csék, a. m. csök?] 
(OL. D. 32365). [Vö. 1. 2. csök MTsz. ?] 

CSÖLLE?: 1482: Chewle [szn., a. m. csÖUe ?] 
(Múz. Forgách?). [Vö. 1. 2. csölle MTsz.?] 

CSŐLLŐ, csölő, csüUő : girgillus, stamineus rhom- 
bus («csévlö» 2. jel. a.); ein spulrad PPB. («tsürlö» a.). 
1521 : Pro disposicione Chewhv [olv. csöl(l)ö v. csüUö?] 
quem disposuerunt in Molendino (OL. D. 37179). [Vö. 
MTsz.] 

CSŐLŐ, L csőllő. 

CSÖMÖR? csemör ? : nausea, fastidium cibi; ekei 
NySz. 1222 : Sex mansiones Adrianum Chomor [a. m. 
csömör?] Wasard Chenee [Chence?] Paulum et Fene- 
rus (Veszprém 12, Nagypécsöl). Nomina uero hominum 
hec sünt Forcos Buus Mech Cumur [olv. csömör v. 
komor ?] Och Ereu (Pannh. 3/L). 1240 k. : Mansiones 
carpentariorum scilicet Chomor et Petur (Pannh. 61/8). 
1251/1281: Chymur [szn., olv. csemör a. m. csömör?] 
(OL. D. 346). 

CSÖNDÖS? L csendes. 

CSÖNDÖSZ? L csendes. 

CSONGOR? L csénger. 

CSÖRC, csere ? cseres ? csörcs ? : «miser, mi- 
serandus; arm, annselig?» NySz. 1329/1358: Johanne 
dicto Cherch (OL. D. 2532). 1439 : Nicolao Chetvrcz 
(uo. 28978). 1451: Alberti Chewrch (uo. 14467). 1507: 
Albertus Chetvrcz (Múz. Kállay).1564: Nicolaus Chewrcz 
(OL. UC. 27/56). 

CSÖRCS? 1. csörc. 

CSŐREGE-SÜTŐ: [spritzkuchenbacker]. 1714: 
Csöregesütő [foglalkozásnév] (GazdtörtSzemle IX.22, 
DebrLt.-ból). 

CSÖRGŐ-FÜ : [herbae genus ; eine^ art ki-aut]. 
1728 : Romlott gyermekeknek tisztes fíí, csörgő fü, 
— csörög mikor lekaszálják — megfürösztik benne 
és fejét megpárolják (Reizner : SzegedTört. IV.393). 

esős, L csöves. 

CSŐSZ : vagiator, custos silvaram et pratorum ; 
feldhiiter NySz. 1093/1399 : Villa Cheuz [a. m. csősz?] 
in Bókon (Pannh. Tüi. 1/27). 1193 : Hec igitur sünt 
nomina prediorum Timar. Cheuz. horta. Zöld (OL. D. 27). 
1211 : In uilla Cheuz sünt cultores Syke Tecusa 
Vasár (Pannh. Tih. 1/5). In prenominata lüUa Cheuuz 
hü sünt serui Sykue Thexe Moniac Biba (uo.). 
Belén Zeuleus Pilip [így ? olv. Philip ?] Cheuz Colon 
(uo. ?). 1264 : Separat terram Suran a terra Cheuz 
(MonStrig. 1.516). 1276 : lobagionibus Tawamico- 
rum et Tawarnicis de uiUa Chuuz (Múz. Békássy). 
1277 : Aliam piscaturam Cheuzweyz uocatam (Wenzel 
IV.83). 1289/1291: Cheuzteluk, hn. (OL. D. 1244). 
1307 : Johannes filius Iwanka dictus Cheuz (Mon- 
Strig. 11.569). 1326: Vbi vicinatur C/tm^agarfelde 
(OL. D. 2374, 1. AnjouOkm. n.258). 1334 : Super pos- 
sessionibus Sebefeiüde ct Cheuz vocatis (Múz.). 1358 : 
Johannis báni dicti Chttz [olv. csősz v. csúz ?] (uo.). 
Possesionum et porcionum possessionariorum [így?] 
scilicet Barand Keueaza Cheus Chour (Pannh. Tih. 
1/17). 1375 : Térre Cheuzíeuláe (Kömend II1/5, Bei- 
fenék 52). 1384 : Johannis dicti Chivz (Körmend, 
Miscell. Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1452 : Martino 
Chivs [a. m. csősz v. csúz ?] (Múz. Kállay). 1461 : 
Demetrii Chewz (Lelesz Acta 72/27). 1484 : Martini 
Chewz (OL.D. 18976). [Vö. Csánki: TörtFöldr. in.323. 



141 



CSÖSZI-CSÜFOS 



CSUHA- CSULA 



142 



csősz-bíró : [iudex vagiatorum ; richter der feld- 
hüter]. 1668 : Nagy András Csöz hiro (OL. UC. 1/21). 

CSÖSZI: ad custodem campi pertinens Kr.; [einem 
feldhüter gehörig]. 1231: Uadit usque ad metas 
Cheuscy (OL. D. 168). 

CSÖTÉRT, 1. csötör. 

CSÖTÉRTÉK? 1. csütörtök. 

CSÖTÖR, csetér, esetért, csetör ? csetört, 
csötert, csötört : 1) modius ; ein konimass, schef- 
fel NySz. 1211 : Isti enim simt serui Chetur [olv. 
csetör, a. m. csötör?] Helch Coza (Pannh. Tih. 1/5). 
1343 : Inde ad montem Chuturhygj vocatum (Körmend 
in'2, Seregélyes 104). 1357 : Johannem dictum Csutur 
(ZalaOkl. 1.575). 1469 : Blasius Cheter (OL. D. 32365). 
1470: Vna metreta pisi wlgo ChetJiewrth Qiiúz.). 1519: 
Triticum chetreth VUI. et mei-w El (OL. D. 26247). 
De tritico quartas wlgo chetherth (uo.). 1524: Tritici 
Chetreth. Auene chetreth (uo. 26314). Trituratoruni 
frugiim Cheter XVI (uo. 26319). 1528 : Farine cheterth 
quinque (OL. UC. 4/41). 1593/1628 : Az vaarbeli kö- 
böllel ellyen az ki az varasra, vagy buzat, vagy 
Rost . . . hozna be, az varos Czötörtivel merje (OL. 
NRA. 1049/15, 1. GazdtörtSzemle III. 107—108). 1602: 
Czieter Balázs (SzékelyOkl. V.281). Czieötertt Mátyás 
(uo. 282). 1603 : Thomas Csötör. Matthias Csötör 
(uo. 268). 1643 : Két csötert, egy fél csötert [sófözö 
hutában] (GazdtörtSzemle VI.129). || 2) [quarta pars 
pecudis mactatae; viertel des geschlachtenen viehes]. 
1665 : Az bárány húsnak czetertit ad den. 15 limi- 
táltuk (DebrJk.). [Vö. ószlov. cetvrztz. Vö. esetért 
MTsz.] 

CSÖTÖRT, L csötör. 

CSÖTÖRTÖK, L csütörtök. 

CSÖTÖRTÖS, csétertés: 1513: Johanne Che- 
therthes (Múz. Mednyánszky). [Vö. csötör.] 

CSÖVES, cséves, esős : tubulatus ; ausgeholt 
NySz. («cséves» a.) [fistula, tubo instnictus ; mit einer 
röhre versehen]. 1544 : Vöttem eget borhoz ket öreg 
rez korsót czeuest (OL. Nád. 41). 1637 : Uagyon négy 
sereghbonto. Eggik tizenhat cseös (OL. UC. 14/43). 

CSÚCSA, cúca ? cúcsa ? : lancea, hasta ; lanze 
NySz. 1229 : Nomina uero illorum seruorum sünt hec 
Cucha [olv. csúcsa, cúca v. cúcsa ?] Vnica Forcos 
(Pannh. 5/Gg). 

CSÚCSÁS? cúcás?: [lanceam habens; lanze 
habendj. 1522 : Michael Czwczas [olv. csúcsás v. cú- 
cás?] (Múz.). 

CSÚCSOS : pyramidalis, turbiueus, turbinatus ; 
spitzig NySz. 1452 : Petro Chivchios [a. m. csúcsos ?] 
(Lelesz Acta 63/22). 1597 : Hituan oh vas sisak czuczos 
(OL. UC. 101/3). 

csúcsos-pajzs: [clipeus cacuminatus ; spitziger 
schild]. 1584 : Reghy chuchos pays (OL. UC. 56/33). 

CSUDA, L csoda. 

CSÚF: a) ludio ; schauspieler ; b) ülusor, jocosus; 
gaukler, spassmucher ; c) jocosus, ridiculus ; spassig, 
lacherUch NySz. (1. 2. és 4. jel). 1403 : Johannes 
dictus Chioph (Múz.). 1408 : Gallum dictum Chivf 
(ZalaOkl. n.341). 1489 : Blasius Chwf {Körmená. III/2, 
Kékese 13). 

CSÚFOS : scurra, histrio ; spassraacher, schau- 
spieler [stb.j NySz. (1 — 5. jel.) 1539: Laurencius Czufos 
(OL. UC. 4/40). 



CSUHA,, csolia: vestis, tunica; ein langer bauem- 
rock, gewand, kleid, rock NySz. 1229 : Nomina uero 
illorum seruorum sünt hec Cucha [a. m. csuha ?J 
Vnica Forcos (Pannh. 5/Gg). 1500 k. : Pro vna Chivha 
et expensis (OL. D. 34992). Blasio yo pro vna 
Chivha (uo.). 1504 : Lego vnam Choham sarog [sarag?] 
de panno olaz (Múz). 1510 : Subám agnellinam. Choham. 
\Tiam (OL. D. 36405). 1516 : Vna Choha grisea (Erd- 
MúzLt.). 1520 : Pro vna Czwha (OL. D. 26230). 1528: 
Quattuor Choha (OL. L. III.16. 17). 1532: Lego 
Chwham vnam et super eam wlgo Gombok de argento 
(OL. NRA. 696/6). 1545 : Chtoham. de granato (uo. 
173/31). 1561 : Egi komonj, nadrág, sarw chivha (OL. 
L. m.l6. 17). [Vö. szűr-cstLha.] 

CSUHADÁR, L csohodár. 

CSUJTÁR, L csótár. 

CSUKA : lupus, lucius, lupus piscis ; hecht NySz. 
1152 : Do trés homines Cuka [a. m. csuka ?] Vosonei 
Kaska (Pannh. 38/?). 1210 : Quorum nomina hec sünt 
Rupa Feud Files Chuca Golombus Soma Bulsuu 
(uo. 5/F). 1229 : Nomina uero illorum seruorum sünt 
hec Cucha [a. m. csuka ?] Vnica Forcos Viyalam 
Zuca (uo. 5/Gg). 1240 k. : Hec sünt Nomina Pistorura 
de eadem villa Chuka Stephan (uo. 61/8). 1305 : 
Paulum dictum chuka (MonStrig. 11.560). 1323 : Petrus 
dictus Chuka (KároljaOkl. I. 53). 1324 : Chuca legi- 
timum procuratorem (Körmend ül/l, Ugal 2). 1327 : 
Nycolaus dictus Chuka (OL. D. 29115). 1328 : Nicolaus 
dictus Chuka (Múz.). 1333 : Stephanum filium Chuca 
(Veszpr. 109, I. Miscell. 21). 1343 : Nicolaus dictus 
Chuka (Múz.). 1357 : Possessiones Naualyad et Chuka- 
haza vocate (SztárayOkl. 1.261). 1363: Johannis dicti 
Chuka (ZalaOkl. 1.639). 1369 : Johannem et Stepha- 
num dictos Chika (OL. D. 5769). 1372 : Stephano 
dicto Chtika (ZalaOkl. 11.62). 1384 : Pauli dicti Chuka 
(Múz.). 1428 : Dominico Chwka (Lelesz Acta 47/26). 
1457: Briccü Chivha (OL. D. 15137). 1544: Wöttem 
ket retkét es ket czukat (OL. Nád. 40). Sziuolni ket 
posart. Ket czukat főzni (uo.). Eg cukat közép tálra 
fözny (uo.). Wöttem sóba fötnek ket czukat (uo.). Wöt- 
tem neg öreg czukat éles leuel ualonak (uo.). Az napra 
hideggé uöttem eg öreg czukat (uo. 41). Vöttem eg 
cukat hideggé tenni (uo.). Eg közép nemö cukat (uo. 
42). 1549 : Cukat lengéi leuel ualonak (uo. 49). 1577 : 
Chuka Barbas (OL. UC. 1/3). 1602 : Csuka Tamás 
(SzékelyOkl. V.201). 

csuka-fi, -fiú : [lucius pullus ; junger hecht]. 1550: 
Harmadik thonyaba fogtak c/iít'A'a/í/aí hetet (OL. Nád. 49). 
1553 : Ex piscibus minoribus apró potyka, kezegh, 
karaz swger apró chwka fyw (OL. UC. 45/36). 

csuka-horog : [hamus ad lucios capiendos ; hecht- 
angel]. 1587 : Chivka horogra es merő mazzagra (OL. 
Nád. 49). 

csuka-ivat : [ova vei soboles lucii ; eier oder 
brut des hechtes ?]. 1588 : Körözthury tooba Chuka 
ivatot wettem (OL. Nád. 41). 

CSUKÁS : [luciis copiosus ; reich an hechten]. 
1462 : Nicolaus Chwkas (Múz. Kállay). 

CSUKLYÁS : cucullatus ; kutte habend, tragend 
NySz. 1468 : Stephanus Chivklas (Múz.). Stephano 
Chwklas (OL. D. 16726). 1500 : Paulus Chioklas (Múz. 
Justh). 1519 : Paulus Chwklas (Múz.). 

CSUKOR? 1. csokor. 

CSULA ? csulya ? : 1517 : Michaele ChwUja [a. 
m. csula V. csulya?] (Lelesz Bercs. XV.4). [Vö. csula 
MTsz. ?1 



143 



CSULÁK— CSUTKA 



CSUTORA— CSÜTÖRTÖK 



144 



CSULÁK?: [dolium magnum, vas magnum ; 
grosses fass, grosses gefass?]. 1523: Petri Chwlak 
[a. m. csulák v. culák?] (Pannh. 42 G). 1602: Gsulak 
[olv. csulák ?] Péter. Csulak János. Csulak Máté (Szé- 
kelyOkl. V.210). [Vö. MTsz. ?] 

CSULÁKOS ? : [dolium magnum habens ; grosses 
fass habend?]. 1437: Blasium Chiclakus [olv. csulákos 
V. culákos ?] (Lelesz Acta 54/12). [Vö. csulák.] 

CSULYA?: [bunium bulbocastanum?] 1517: Mi- 
cliaele Chwlya [a. m. csulya v. csiüa ?] (Lelesz Bercs. 

XV.4). [Vö. MTsz.?] 

CSUMA ? L csima. 

CSUMASZ? 1. csimasz. 

CSÚNYA : rudis, incompositus, opicus, turpis ; 
roh, grob, hasslich NySz. («2. csunya» a.) 1237 : 
'Chuna | férfinév, a. m. csúnya?] (MonStrig. L322). 
1237/1325 : In uilla Lula Jelyan Kesereu Sumug 
Cheke Pliylteu Chuna Chegzeu (Veszpr. 107, Lula 2). 
1244 : Tria mancipia sua quorum nomina Chvna 
Micbael et Hvswet (Körmend 111/2, Moha 61). 1330 r 
Andreas dictus Chuna (OL. D. 2620). 1469 : Blasius 
Czicna [Czwua ?] (Lelesz Acta 80/54). 1492 : Blasius 
Chionya (OL. D. 36992). [Vö. 1. csúnya NySz. ? ; 1. 
2. csúnya MTsz. ?] 

CSUP, CSÚP : apex, vertex, fastigium ; spitze, 
gipfel NySz. 1392 : Ad quandam coUem Kaderdeu- 
chupya dictam (OL. D. 28769). 1464 : Ad vnam ma- 
gnam aciem videlicet ad vnum altum Chuy (uo. 28854). 
1496 : Ad quendam collem sev monticulum Chwp 
vocatum (uo. 37309). 

CSUPOR : 1) ollula, urceus ; topf, krug NySz. 
1321: Nicolaum, filium Stephani, dicti Chupor (Mon- 
CivZagr. 1.99). 1382 : Thomas dictus Chupur [olv. 
csupor ?] (Múz. Kállay). 1392 : Prope quoddam mo- 
lendinum filiorum Chupor (MonCivZagr. 1.342). 1400: 
Matheum Chupor dictum (ZicliyOkm. V.192). || 2) 
[instrumenti bellici genus; eine art kiiegsgerath]. 1594: 
Kiueteö chupor No. 48 Heth kalach kiueteó No. 7 
az teóbbi ell rothath [hadi szerszámok közt] (OL. 
UC. 106/3). [Vö. tüzes-csupor.] 

CSUPORTOS, 1. csoportos. 

CSUPROS: [oUulamhabens; topf habend]. 1467: 
Symon Chivpros (OL. D. 27688). 1503: Johannes 
Chivpros (Lelesz Prot. L153a). [Vö. csupor.] 

CSURA? : [puUus equinus; füllen]. 1587: Csurra 
[jobbág>Tiév, a. m. csiura ?] Mihók (SzékelyOkl. V.142). 
[Vö. MTsz.] 

CSURAG? CSURÁG?: 1461: Johanne Chwragh 
(Múz. Kállay). [Vö. csurak MTsz ?] 

CSURGÓ, 1. csorgó. 

CSURKA ? 1. hurka. 

CSUTA ? : caudex, petiolus ; fruchtstiel, stengel 
NySz. (1. jel.) 1500: Anthonio Chwtha [a. m. csuta?] 
(OL. D. 20956). [Vö. csutak, csutka.] 

CSUTAK: a) caude.x, petiolus; fruchtstiel, stengel' 
b) stipes ; pfahl NySz. '(«csuta» a.) 1602 : Csutak 
András (SzékelyOkl. V.192). Csutak Lázár. Csutak 
Antal (uo. 194). [Vö. csuta.] 

GSÚTÁR, 1. 1. csótár. 

CSUTKA : caudex, petiolus ; fruchtstiel, stengel 
NySz. («csuta» 1. jel. a.) 1381: Pauli dicti Chuthka 
(Körmend, Heim 294). [Vö. csuta.] 



CSUTORA-CSINÁLO ; [tornator; drechsler]. 
1714 : Csutoracsináló [foglalkozásnév] (DebrLt. , Zoltai 
Lajos értesítése). 

CSUTORÁS: [tornator]; drechsler BM. 1714: 
Csutorás [foglalkozásnév] (GazdtörtSzemle IX.22). 

CSUZ, csúsz ? : erysipelas, ignis sacer ; rothlauf 
NySz. 1358 : Johannis báni dicti Chuz [a. m. csúz v. 
csősz ?] (Múz.). 1384 : Johannis dicti Chivz (Körmend, 
Miscell. Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1452 : Martino 
Chws (Múz. KáÜay). 

CSŰD, csuk : artus ; gelenk, sprungbein NySz. 
(1. jel.) 1240 k. : Nomina vduomicorum de eadem 
villa bee sünt Tad C/í?/fZ [a. m. csüd?] Chekle Malocoz 
Colombu (Pannh. 61/8). 1469 : Benedictus Czwd (OL. 
D. 32365). 1667 : Az első, felülő felől való lába [a 
lónak] csükben fejér (DebrLt., 1. Nyr. XXII.518). 1708: 
Zelizi János érsemjéni praedicator találta Erdős 
Jánosnénál egy barna pej herélt lovát, első jobb lába 
csüdben merő (uo.). [Vö. csüd, csüg MTsz.] [ V ö. csid.] 

CSŰDÉS? L csüdös. 

CSÜDÖS? csüdes?: 1461: Stephano Chwdtvs 
[olv. csüdös ?] (Múz. Kállay). 1469 : Benedictus Chyiv- 
detvs (Lelesz Acta 80/54). 1478: Benédicto Chewdes 
ra. m. csüdös ?] (uo. 88/1). [Vö. csüd.] 

CSUK, 1. csüd. 

CSŰLLŐ, CSÚLLŐ, 1. csőUő. 

CSŰR, csír: horreum, tribularium ; scheuerNySz. 
1493 : Vnum magnum stabulum wlgo chyr pro con- 
seruandis frugibus (EPSz. fol. 36). Zarwfath pro chyr 
(uo. fol. 77). 

csűr-bíró : villicus ; verwalter NySz 1692 : Csür- 
bírónak pénz fl. 1.50. búza cub. 3. saru par 1 (Gazd- 
törtSzemle VI.178). Csürbírónak búza . . . juhbőr köd- 
mönnek m-. 8, sajt. libr. 10 (uo. 180). Tyukászmajomak, 
ki csürbíró is : per annum fl. 3. búza cub. 6 (uo. 181). 

CSŰRÉS, 1. csűrös. 

CSŰRKE? L csirke. 

CSŰRÖS, csűrés : horrearius ; scheune- NySz. 
[horreum habens ; scheuer habend]. 1601 : Csűrös 
Miklós (SzékelyOkl. V.172). 1602 : Csűrés János (uo. 
184). Csűrés Miklós (uo. 186). 

csűrös-kert: getreidehof NySz. 1634: Az czürös- 
kertben vagion eöt abora (OL. UC. 21/3). 1638: 
Cziüröskert (uo. 2/34). 1683 : Egy mayor haz csűrös 
kertivel egjüt (uo. 1/19). 

CSŰTÉRTÉK? 1. csütörtök. 

CSÜTÖRTÖK, cséterték, csétértök, cse- 
törtek. csétörtök, csötertek? csötörtök, csü- 
terték?: dies Jovis, feria quarta; donnerstag NySz. 
1206 : Quoddam predium quod uulgo dicitur Che- 
ttirtuchyel cum omni prouentu fori quod in eodem 
predio est constitutum (OL. D. 45). 1217/1324: Tributum 
fori Cheturtuk (uo. 87). 1254 : Tercia pars tributi de 
Cheturtukheil (Békefi : PilisiApáts. 317). 1297 : Pos- 
sessiones suas hereditarias Zeredahel et Cheturtukhel 
uocatas (Körmend III/8, Monyorókerék 1). 1299 : 
Quoddam forima Cheturtekhel uocatum (OL. D. 1550). 
1307 : Ville Cheturtuk (MonStrig. n.576). 1351 : Versus 
villám Chutiirtuk (OL. D. 4193). Versus villám Cheter- 
tuk (uo.). 1399: Chutertck [hn.; olv. csötertek v. csü- 
tertiik?] (HazaiOkm. 11.163). 1477: Thomam Chetertek 
(Körmend, Miscell. Németújv. lad. 43, fasc. 105, nr. 230). 



.^^.■p~. 



D. 



DACOS?: obstinatus; trotzig NySz. 1423: Thoma 
Dachos [a. m. dacos ?] (Lelesz Acta 43/72). 1505 : 
Anthouius Dachos (Múz.). 1519 : Georgio Daczos 
(Veszpr. Regn. P/228). 

DACSO : [Danielis nomen blandiens ; koseform zu 
Dániel?]. 1405: Demetrius dictus Dachoiv (Forrás?). 
1416: Nicolaum dictum Dacho (OL. D. 31402). [Vö. 
CzF.] [Vö. Dániel.] 

DAGANÁS?: tumor; geschwiir NySz. 1348: 
Quandam insulam Daganas [a. m. daganás ?] voca- 
tam (Lelesz Acta 1/32). 

DAGASZTÓ-SZÉK : mactra ; backtrog NySz. 
1597: Dagazto szék (OL. UC. 101/3). 1638: Egy 
Dagasztó szék (uo. 2/34). 

DAGASZTÓ-VÍZ : [aqua in depsendo adbibita ; 
knetwasser]. 1728 : A hannatot a gabonárul, azt zsír- 
nak csinálják, ki főz véle, ki kenekedik. De mivel az ö 
felesége nem olyan életű, ö csak belétöltögetett egy-egy 
csöppet az dagasztóvízbc (Reizner: SzegedTört. IV.418). 

DAJKA, déjka ? : nutrix, educatrix, altrix, ássa ; 
saugamme, verpüegerin NySz. 1359 : Quidam Jobagio 
Panlus nomine dictus Deyka [a. m. dajka?] (Múz.). 
1481 : Petro Dayka (OL. D. 30091). 1502 : Luce Dayka 
(Múz. Forgách). 1603 : Nicolaus Dajka (SzékelyOkl. 
V.260). 

DAJKÁLKODIK : nutricor ; sáugen, warten, 
erziehen NySz. 1584 : Három germecbkeye wa^on 
azokkal w maga daykalkodik (OL. UC. 56/33). 

DÁKOS : sica, pugio ; dolch, kurzer degen NySz. 
1448 : Vnum dacos in wlgo aureatum (OL. D. 14134). 
1490: Clipei manuales ; Dakos (uo. 26048). 1491: 
Biccelli, Dacus, Bozdogan (uo. 26051). 1552 : Egy 
ezüstös dakost (OL. Nád. 48). i^Vö. fegyveres dákos.] 

dákos-szíj : [lórum pugionis ; dolchriemenj. 1544 : 
Hanczar. Dakos szy (OL. Nád. 41). 

DALM : [equus sagmarius ; saumross ?]. 1335 : 
Item duo emissarii unus parefredus quinque equi 
wlgariter dalm dicti (OL. D. 2931, 1. AnjouOkm. 
111.179). I? Helyn. szárm. : 1389 : Duas villás wdwarni- 
cales [igy ?] Dalmad et Somodor (Körmend 111/3, 
Atád 19). Vö. BesztSzójz. 940. sz. ; SchlagliSzójz. 
1356. sz.] 

DALMÁN(Y), 1. dolmány. 

DALOS: [cantor, cantans; sánger?]. 1211: Hü sünt 
ioubagiones Tubus Dolus [a. m. dalos ?| Beké Gentus 
Horogus (Pannh. Tih. 1/5). 1416 : Nicolaus dictus 
Dalus (Körmond 1/9, Saah 60). 1422 : Nicolai dicti 
Dalus (Múz. Kisfaludy). 1437 : Gregorio dicto Dalos 
(Körmend, Heim áSl). 1493 : Michaelem Dalos (Kör- 
Magyar Oklevél-Szótár. 



mend EI/S, Ötvös 71). 1495 k. : Benedictus Dalos 
(OL. D. 26082). 1520 : Alberto Dalos (Pannh. 66/3). 
1520 k. : Paulus Dalos (EgyKöuyvt. Litt. Epist. Őrig. 
261). 1531 : Petrus Dalos (OL. Nád. 42). 1584 : Dalos 
János (OL. UC. 56/33). [Vö. dal NySz.] 

DÁMA?: mulier, femina praenobilis NySz. ; [dame]. 
1240 k. : In predio Lázi hec sünt nomina jobagionum 
Chobov Dáma [a. m. dáma?] (Pannh. 61/8). 1293: 
ZerechunetDama custodum nostrarum(Múz.Beniczky). 
1356 : Térre Dawafeulde (Múz. lUésházy). 

DAMAKOS, l. Domokos. 

DAMOKOS, L Domokos. 

DÁM- VAD, dán- : platj'ceros, otis, sterpsiceros ; 
dammhirsch NySz. 1533 : Auleum habens effigium 
Dan Wad et cerui (OL. Nád. 49). 

DAISTCS?: [immunditia, sordes; immundus, sordi- 
dus ?] ; unreinigkeit, schmutz BM. ; [unrein, schmu- 
tzig]. 1452 : Thoma danch [a. m. dancs ?] (OL. D. 
14584). 1469 : Z)a«c/ihegye, hn. (Csánki : TörtFöldr. 
111.45). 1478 : Decimatores cultelU Danch kees (OL. 
D. 18040). 1602 : Dancs Mihály. Jobbágy. Dancs 
Bálás Jobbágy (SzékelyOkl. V.194). [Vö. MTsz.] 

DANDÁR ? : phalanx, cohors, caterva, exercitus ; 
truppé, schaarNySz.; [vespa crabro ; homiss?]. 1577: 
Dandár [a. m. darázs?] Georg (OL. UC. 1/3). [Vö. 
1. 2. dandár MTsz.l 

DÁNIEL: Dániel PPB. 1258: Peteu Dániel 
Almus Bohas Jaco et Symun (Pannh. 6/D). [Vö. 
Dacsó ? Dankó.j 

DANKÓ: [Daniehs nomen blandiens ; koseform 
zu Dániel]. 1602 : Dankó Máté. Jobbágy (Székely- 
Okl. V.203). Dankó János. Dankó Tamás (uo.). [Vö. 
CzF.] [Vö. Dániel.] 

DÁN-VAD, 1. dám-vad.- 

DARA, vö. árpa-, búza-, zsemlye-dara. 

DARAB : pars, crustum, frustum, portio, fragmen, 
fragmentum; theil, stück NySz. 1270/1387: Unura 
berch Dara&heg [a. m. darab ?] dictum (HazaiOkm. 
VIII.131). 1526: SoUicitauerit de quodam Ai-an Darab 
(OL. D. 25022). [Vö. dirib-darab.] 

DARABANT, darabont, drabant, garabant, 
garabont : stipator, satelles ; trabant NySz. («dra- 
bant>> a.). 1467 : Pauli Drahanth (Múz.). 1472 : Gallo 
Darabanth (OL. D. 17340). 1476 : Clemente Drabanth 
(Veszpr. 17, Vespr. Oppid.). 1477 : Gregorius Drabanth 
(OL. D. 36403). 1482: Anthonio Drabanth (Múz. 
Forgách). 1498 : Stephanum Drabanth (Múz. Kállay). 
1509 : Ambrosio Darabonth (^Veszpr. 15, Vászoly). 

10 



147 



DARABONT-DARVAS 



DÁVID— DÉJÁK 



148 



1517 : Stephano Darabanth (Múz. Ibrányi). 1522 : Bla- 
sius garabant (OL. D. 37328). 1548 : Az garabontoknak 
fyzeteth (OL. UC. 99/7). 1587 : Kosa Bálint lofö, ki 
Bátorv Sigmond urunk ö nag^'sága darabantja (Szé- 
kelyOkl. V.141). [Vö. hetes-darabant.] 

darab ant-ház : [domns stipatorum ; trabanten- 
haus]. 1634 : Veresház alat ualo Darabant ház (OL. 
UC. 21/3). 

DARABONT, 1. darabant. 

DARABOS : asper, rudis, horridus ; rauh, roh, 
grob, grausam NySz. (3. jel.) ["?]. 1305 : Dicto dorobus 
[a. m. darabos ?j (AnjouOkm. LlOl). 1335 : Johannes 
dictus Darabus (Máz.). 1339 : Nicolaus dictus Dara- 
bús (Forrás "?). 1369 : Ladislaus dictus Darabus (Pannh. 
49/Ggg). 1378 -. Jacobus Darabus dicüis (Múz.). 1385 : 
Johannem Darabus (uo.). 1390 : Johannes dictus 
Darabus (uo.). 1407 : Nicolao Darabos (ZicliyOkni. 
V.490). 1413 : Petrus Darabws (Veszpr. 106, xirokfö 2). 
1419 : Johanne Darabos dicto (Pannh. Hitel. 52). 
1420 : Andreas Darabus dictus (ZichyOkm. VL582). 
1453 : Johanne Darabos (OL. D. 2689Ö . 1454 : Pauli 
Darabos (SztárayOkl. n.529). 1475 : Matheum Darabos 
(Körmend, Heim 566). 1478 : Andreas Darabos (OL. 
D. 18145). 1500 : Valentinus Darabos (Múz. Kis- 
faludy). 1602 : Darabos János (SzékelyOkl. V.205). 

DARÁZS : vespa : -wespe NySz. 1388: Ad dictam 
possessionem Wduamuk Darás [a. m. darázs ?! (OL. 
D. 8005). 1389 : Petrus dictus Darás (Múz. Kisfaludy). 

DÁRDA, vö. kaputoló-, ostrom-dárda. 

DÁRDÁS ? : lanceatus, lancearius, verutus, con- 
tophorus, hastatus : spiessknecht, mit speer bewaffnet, 
lanzentrager NySz. 1231 : Quorum nomina sünt hec 
videlicet Zumbotka Pentuk Dardaz [a. m. dárdás ?] 
Zalaas (OL. D. 165). 

DARÓC: straguliun: aUerlei deckzeug, fries, grobe 
leiawand NySz. 1349 : De panno daroucJi (ZichyOkm. 
n.385). 1493 : Pro maioribus saccis faciendis emi 
Grisium vulgo darocz (EPSz. fol. 29). Emi karlathlan 
daroczofh pro faciendis saccis (uo.. 80). 1551 : Vnum 
karlo pro darocz (OL. UC. 1/1). 1557 : Vnum ' karlo 
pro darocz (uo. 4/48). 1561 : Keth daroch. Keth imeg 
Egi sweg. Egi harisnya (OL. L. m.l6. 17). 

DARU: grus; kranich NySz. (1 jel.) 1480: 
Thoma Daru- (OL. D. 18313). 

daru-fi : [pullus gruinus] ; ein junger kranich BM. 
1712 k. : Darvakat is kell nekie szerezni,- úgy ha 
mesterségeket veszi, túzokfiakat darufiakat is nevel- 
jen és szaporétson (GazdtörtSzemle VII.417). 

daru-szőrű : [püo coloris gruini : mit kranich- 
farbenem haar]. 1691 : Daruszörü szőke ökör (Debr- 
Lt., 1. Nyr. XXn.519). 

daru-toll : penna gruis ; kranichfeder NySz. 1526 : 
Item debet \'num bokor daru tholl et vnam thecam 
argenteam et vnum sisak (Múz.). 1544 : Uöttem daru- 
tollakat (OL. Nád. 41). 1546 : Nyolcz szál feyer darw 
tollat (uo. 42). 1549 : Darti tolat uöttem (uo. 40). 

DARVAS : [gruibus copiosus; reich an kranichen]. 
1367 : Terram paludosam, que vocatur doruosXo (OL. 
D. 28919). 1368 : Ad quendam lacum arimdinosum 
Daruasiow vocatum (Múz.). 1382 : Fabianum dictum 
Daruas (Körmend III 1, Ugal 20). 1452: Quendam 
lacum Dartvastho vocatum (OL. D. 36403). 1461 : 
Pratum suum Daricasthoalya, vocatimi (uf). 36392). 
1478 : In predio Darwas (uo. 18145). 1602 : Darvas 
Tamás (SzékelyOkl. V. 183). Darvas Márton (uo. 
234, stb). 



DÁVID, Dávit: Dávid Kr. 1526 : Berendi Dauit 
komám (OL. D. 24323, 1. Zohiai: Nyelveml. 255). Jo 
komám Dauit -vTam (uo., 1. Zolnai id. m. 256). 1599 : 
Mii Küs Gergely és Péter Davit Demjén lófö sze- 
mélyek (SzékelyOkl. V.162). 

DÁVIT, 1. Dávid. 

DEÁK, deják, diák, dijak: 1) literátus, scriba, 
secretarius ; gelehrt, schreiber, sekretár NySz. (2. jel.) 
1337: Roa.zdyak serviens suus (KároMOkl. 1.125). 
1342 : Pousa Dyak dicto (Múz.). 1349': Stephanum 
dictimi Dyak (Múz. Kállay). Petrum Dyak (uo.). 
1352 : Laurencius dictus Dyak (OL. D. 4321). 1364: 
Petro dicto Dyak (Múz. Kállay). 1402 : Laurencio 
Deeak (Múz. Becsts'). 1414 : Quendam puteum Deak- 
kutha vocatnm (OL. D. 27285). 1416 : Andrea Dyak 
(Lelesz Acta 36;33). 1418 : Johannis dicti Deák (Zichy 
Okm. VI.516). 1422 : Johanne Dyak f^^eszpr. 109, I. 
Miscell. 47). 1437 : Stephano Dyak (Lelesz Acta 54/21). 
1443 : Valentini Dyak (Múz. Bethlen). 1451 : Johannes 
Deyak (OL. D. 14489). 1454 : Laurencio Deák (Lelesz 
Acta 65/60). 1467: Petrus Dyak im\z.) 1475: Peter- 
deaklak^i, hn. (Múz. TörtTárs. 4). 1477 : Simonem Dcak 
(Lelesz Acta 87/4). 1479: Di/ak, szn. (Múz. Kállav). 
1487 : Petro Dyak (Körmend m'5, Zob 51). 1488 : Bene- 
dicüis Deák (OL. D. 27072). 1510 : Penes quoddam si- 
gnum GyerghfZm^-asasa vocatum (Múz. Forgách). 1525 : 
MolendÍQum vnum Janos(7eaA.-molna vocatum (Pannh. 
4;F) 1561 : Laurentio Deák (SzékelyOkl. V.82). 1643 : 
Áki pedig appellálja [az ítéletet] a földesurakra, tarto- 
zik a hegymesternek 4 pénzt adni, vagj- hegj'beU, vagy 
vidéki, a mester pedig tartozik deákot áUitani a ki a 
törvényt megírja (GazdtörtSzemle VI.467). || 2) scho- 
lastícus : schüler NySz. (3. jel.) 1544 : Az escola 
mesternek es az deákoknak (OL. Nád. 40). Attam 
az eskola mesternek az deákokkal egetembe hog re- 
kordalanak szén [olv. szent] wrsula asszon napian eg 
forintot (uo. 41). Az rekordalo deákoknak Az má- 
sodik iskolából való deákoknak (uo.). 1549 : Az deá- 
koknak ky'k koldultak (uo. 40). 1572 : Az deyakok- 
nak kyk rekordatak ^igy ?] (uo.\ 1591 : Nagyörömest 
volnánk most is rajta, ha küldhetnénk, mert bizonyára 
ettől az német dijaktól el mernénk küldeni (MA. KLl. 
89). [Vö. koldus-, nem-, rékordáló-, számtartó- 
déák, ucca-déákja.] 

DEÁKI, diáki : literarius, Latinus ; lateinisch, wis- 
senschaftlich NySz. ; [ad literatum hominem pertinens; 
zu einem gelehi-ten gehöríg]. 1240 k. : Vülas Dyaqiii 
Stara Vj-falu (Pannh. 61/8). 1270 : Possessionem 
Dyaky nomine (Veszpr. 4, Deáki). 1330 : Villanun 
suarum Belend Fayez Wamus Kai et Dyaky voca- 
tarum (Veszpr. 107, Köveskál 2). 1357 : Possessionis 
Deaky (Pannh. 42 B). 1609 : Voltak szép deáki gyü- 
lekezetönk közel százan az domesticusokkal egye- 
temben (MA. NLI. 830). 

DÉCÉG, 1. délcég. 

DÉD ? : avu.s ; ahn NySz. 1236,1239 : Dicti Mo- 
doros Dedűa. [a. m. déd ?] iiinitoris (HazaiOkm VI.33). 

DÉG, 1. dög. 

DEGrET ? deged ? axungía, terra pingvis ; wa- 
genschmier NySz. 1095 : In panauuadi acha Jut 
Gugmat Zacal Eleuta Deged [szn., a. m. deget ?] Heten 
(Pannh. 15/0o). [Vö. MTsz.] 

DEGETES, gyebeces: [qui axungíam vendit; 
wagenschmiereverkaufer]. 1731 : Egy hordó kolímásztól 
d. 12. Gyeheczcsektől szombaton és akármikor d. 2 
(GazdtörtSzemle V1I.88). [Vö. deget, dehec MTsz.] 

DÉJÁK, 1. deák. 



149 



DÉJKA— DEMETER 



DEMOTOR— DEREK 



150 



DÉJKA ? 1. dajka. 

DÉKÁN: decanus; dechant NySz. 1418: Demetrio 
dicto Dekán (OL. D. 10738). 1426 : Valentino Dekán 
(uo. 11750). 1453: EmericoZ>eA;an (Lelesz Bercs. VII.IO). 
1469 : Barnabam Dekán (Veszpr. 5, Fadd). Martinus 
Dckan (OL. D. 32365). 1476 : Albertus Dekán (Kör- 
mend, Heim 576). Beuedictum Dekán (Lelesz Acta 
86/18). 1477: Benedictum Dekán (uo. 87/4). 1478: 
Michael Dekán (OL. D. 18145). 1484 : Andreas Dekán 
(Veszpr. 6, Garabonc). 1487 : Georgius Dekán (Székely- 
Oki. V.29). 

1. DEL?: a) meridies; mittag; b) regio australis, 
meridies ; síid NySz. (1. 2. jel.) 1449 : Paulus dictus 
Deel [a. m. dél?J (Veszpr. 107, Egerszeg 8). 

dél-est, déUyest : a meridie ; nachmittag NySz. 
(«déllest» a.). 1544 : Attam deUest eg forintot (OL. 
Nád. 42). 

2. DÉL, 1. dűL 

DÉLCEG, décég : 1) lasciviens, refractarius ; wie- 
derspenstig, geil, uubandig NySz. 1377 : Petro Delcheg 
dicto (Lelesz Acta 10/13). 1389 : Petrus Delcheg (OL. 
D. 7467). 1445 : Thoma Delcheg (Veszpr. 11, Maros). 
1483 : Stephano Delcheg (OL. D. 18847). 1500 : Jo- 
hanne Delczeg (uo. 20956). 1522 : Georgius Delczeg 
(KárolyiOkl. III.143). 1525 : Matheo Delczeg (Lelesz 
Acta 131/21). II 2) armentum, equaria ; heerde NySz. 
1498 : Andreas DeZr^eí/thaneytho (Múz. Kállay). 1597 : 
Mykor dcczegeth haythnak uijiidenyktewl egy egy 
garast (OL. UC. 12/42). 

DELELŐ, L déllő. 

DELI-CSIZMA : 1735 : Egy pár deli csizma fel- 
sarkallásával együtt, selyem zsinór nélkül . . . Egy 
pár deli karmazsin csizma felsarkallásával együtt [stb.] 
(GazdtörtSzemle m.343). [Vö. deli-saru.] 

DELI-SARU : calceus ; halbstiefel NySz. 1532 : 
Deli sarív duo (OL. Nád. 48). 1544 : Eg deli sarut 
(uo. 41). 1545 : Vöttem eg deli sarut (uo. 40). [Vö. 
deli-csizma.] 

1. DÉLLŐ, 1. dűlő. 

2. DÉLLŐ ? : ti-anquillus ad quietem locus ; ruhe- 
ort NySz. («delelö» a.) 1436 : Ipsum vadum non hoc 
nomine Agyagos sed delleiv [a. m. déllö, delelő v. 
dűlő ?] appellassent (OL. D. 12907). 

DÉLLYEST, 1. dél-est. 

DÉLSÖ: [meridianus, australis; südlich]. 1597: 
Nap Enézétt felőli, delseö rezrwll elkezdwen (OL. 
UC. 12/42). Az delseo zérén, nap kélétt felóU el- 
kezdwen (uo.). Az s'eller Vczaban delseo rendén nap 
kelettrewl elkezdwen (uo.). Az eczetes haz feőlőtth 
ualo delseo Bastiaban (uo. 101/3). Az delseo kw' fal 
mellet ualo heiazaton (uo.). [Vö. MTsz.] 

DÉME, 1. Demeter. 

DEMETER, Déme, Démötör: Demetrius PPB. 
1211 : In uilla Balauus que est in prouincia Cenadiensi 
isti sünt serui Wodos Demus Demeh [olv. Deme, 
a. m. Demeter "?] Wiob Song (Pannh. Tih. 1/5). 
Hü sünt ioubagiones Bota Deme Ceke Buhteh Beh- 
neh (uo.). Vdornici de Mortus hii sünt Quesereu Tlie- 
temeh Monios Colondus Sumou Demeh Quisid (uo.). 
1240 k. : In pi-edio Temurd hec sünt nomina Joba- 
gionum Petus Tybo Demutur Dcg (Pannh. 61/8). 1299; 
Deme, szn. (MonStrig. 11.474). 1337 : Dewícíeryspan- 
laka, hn. (AnjouOkm. III.331). 1415: Demeter fya 
istwan (SzékelyOkl. III.34). 1420 : Myhalfya Jsthwan- 



felde Egyedfyafelde Demeíerfyapetherfelde (Ki5nnend, 
Miscell. Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1509 : Alberto 
Demeternefya (Veszpr. 15, Vászoly), 1584 : Barbár 
Demeiher (OL. UC. 56/33). 1668 : Nagy Demeter Őrlő 
az varhoz (uo. 1/21). [Helyn. szárm. : 1435 : Pos- 
sessiones Ewsy Zewdemeteri (Múz. KálIay).] [Vö. 
Déme CzF.] 

DÉMÖTÖR, 1. Demeter. 

DÉNES, Dienés, Dienös : Dyouisius Kr. 
1228/1357 : Transit vltra ad dienus teleké (HazaiOkm. 
VI.21). 1515: Versus Dyeneswerme sünt quatuor iugera 
(Múz. Ibrányi). 1582: AzBodo Dyenes leányát (Székely- 
Oki. V.134). 

DÉNG ? 1. döng. 

DÉNGÉL, 1. döngöl. 

DERCE?: appluda, furfur; kleie, fussmehl NySz. 
(«1. derce» a.) [?] ; fribusculum; kleiner zank, trotz 
NySz. («2. derce» a.) [?]. 1434 : Jacobo dicto Derche 
(OL. D. 12645). 1451: Mathias Dercze (uo. 14443). 
1454 : Thoma Dercze (uo. 14823). 

DEREK, drék: 1) pars principális, praecipua, 
média; haupttheil, das beste, mitte NySz. (2. jel.). 1329: 
Aque Dere/ckerus uocate (OL. D. 2544, 1. AnjouOkm. 
n.413). 1377 : Ad fluuium Mura wlgo Derekmma nomi- 
natum (OL. D. 6437). 1635 : A mennyi munkát foglal 
magában a dereka, a cifrázást majd kétannyi munká- 
val visszük véghez (GazdtörtSzemle Vin.479). 1719 : 
Minthogy az ó-barsi határban a Garam vizinek dere- 
kából a méltóságos lévai uraság a maga malmai szá- 
mára ... a Perecz vizit minden esztendőben ki szokta 
venni [stb.] (uo. III.271). || 2) [alveus currus, capsus 
redae ; wagenkasten]. 1566: Fwkar zeker derekak 
Fwkar zekerhez walo kerekek (OL. Nád. 49). 1597 : 
Regj hintó tengelestwl, riidastul kauastul Mas regj 
hintó rudastul derekastul oh b#rrel buritoth (OL. UC. 
101/3). [Vö. NySz. «közmondások» a.] [Vö. fegy- 
ver-, korsó-, szekér-derék.] 

derék-alj, -al: culcitra; imterbett NySz. 1400: 
Vnum puluinar magnum vlgariter derekai dictum 
(HazaiOkl. 330). 1438 : Puluinar magnum derekai voca- 
tum (OL. D. 26603). 1458 : Sex puluinaria magna 
videlicet derekai (Múz. Kállay). Puluinaria ad sex lectos 
derecal vocata octo fewal (uo.). 1516 : Egh derekai 
(OL. D. 26367, 1. Zohiai : Nyelveml. 206). 1530: Vnum 
derekai et duo fewal (OL. Kolozsm. 106). 1568 : Pului- 
naria magna wlgo derekai duo (OL. UC. 75/32). 

dérékalj-h.éj, -haj, -hió ? : [theca culcitrae ; unter- 
bettziehe]. 1516 : Keeth derekai hyo, kamoka (OL, D. 
26867, 1. Zolnai : Nyelveml. 206). 1530 : Cooperimeuta 
puluinaria wlgo derekai hay (OL. UC. 98/5). 

derék-kapu : [porta principális, porta maxima ; 
hauptthor]. 1588 : Az derek kapw felet (OL. UC. 64/35). 

dérék-rúd: 1493: i)ereA;rMítoí laytrarwdath Zytha 
Nywthorwd (EPSz. fol. 84). 

dérék-szég, -szög : [spannnagcl]. 1513 : Duos cla- 
uos wlgo derekzeg (OL. D. 26151). 1517 : Clauem 
derekzegh marokwas et vas karika ac ad nouam por- 
tám sarkwas (uo. 26156). 1564 : Claues íerrei magni 
uulgo derek zeogh (OL. UC. 59/9). 1637: Derek szegh 
tengelyben jaro ; pengeö karika (uo. 14/43). 

dérékszég-fúró : [spannnagel-bohrer]. 1552 : Ke- 
rekzegh furo. Derekzegh fiiro. Vonyokes {OL. Nád. 49). 

derék-tartó : 1494 : Ladatharthowas. Hyndothar- 
thüwas. Kerezthwas derektarto (OL. D. 2607). 

10* 



151 



DEREKAS— DEVAN 



DÉVÉR— DÉZSMÁL 



152 



DÉRÉKAS, derékos?: a) membrosus, corpulen- 
tus ; gross, stark, schwerleibig, dickleibig ; b) solidus, 
bonus, probus, firmus ; fest, tüchtig, brav NySz. 1353: 
Simon dictus Derekus [igy többször, olv. derékos? 
a. m. derekas?] (KároIyiOkl. 1.214). 

DÉRÉKOS? 1. derekas. 

DERES: murinus; mausfarbig NySz. (I. k. 494. 
1., 2. jel.). 1291 : i^l. «vörös-deres» a.). 1413 : Grego- 
rius dictus Deres (OL. D. 9987). 1422: Gregorius 
dictus Deres (uo. 11269). 1461: Mathia Deres (uo. 
15595). 1470: Stephano ' Deres (Körmend, Heim 546). 
1478 : Johannes Deres (OL. D. 18145). 1610 : Deres 
szabású csikó (KomárJk.). [Vö. vas-, vércse-, vörös- 
deres.] 

DERESZKELŐS, L döröckölős. 

DERS ? L Dezső. 

DESZKA: assis, asser; brett NySz. 1482 : Siluas 
glandinosas Kadarcberdeye Baglyas ZylasmegyMocliar 
DezkaMochsLT [a. m. deszka ?] et Bykeshalom vocatas 
(Múz.). 1588: Vöttek egy fwadar dezkat (OL. Nád. 41). 
1590: Horgas dezkath (uo. 43). 1597: Kenier sza- 
kazto dezka (OL. UC. 101/3). Az dezka leuel kapun 
keth felöl kapu vass sorkok 4. Azon dezka leuel 
kapun retez fej 5 (uo.). 1634 : Az karay külseö deszka 
minden teöketül az molnáré [«fürészmalomnál» Szám. 
jegyz.] (uo. 21/3). 1638: Miiben forgott külömb-kíüömb 
deszka (uo. 2/34). 1683 : A pinczeben vagyon egy 
rekeszt deszkabul (uo. 3;32). [Vö. fenyő-, fenyőfa-, 
hárs-, hársfa-, jávor-, padló-dészka.] 

deszka-ajtó : [ostium e tabulis factum ; bretter- 
thür]. 1597 : Az be teuö dezka ajtó (OL. UC. 101/3). 

deszka-padlás: contabulatum ; bretterboden NySz. 
1638 : Deszka padlásával es heiazatiaval (OL. UC. 

2/34). 

DESZKÁS : e tabulis factus, tabulatus, ligneus ; 
brettern, hölzern NySz. [bretterhandler?]. 1469: Geor- 
gius Dezfots (OL. D. 32365). 1522 : Lecta lignea f7e^A;as 
(uo. 26357). 1636 : Egy szekérszin az ciirian, és egy 
deszkás kapu az föle zsindelyes (GazdtörtSzemle 
1.266). 

DÉSZKÁZ : asso ; mit brettem belegen NySz. 
1616 : Vagyon más deszkázatott uj istálló (Gazdtört- 
Szemle VI. 127). Más deszkázott szoba vagyon (uo. 
VI.128). 

DÉSZKÁZATLAN : [non assatus ; ungedielt]. 
1638 : Padlása deszkazatlan (OL. UC. 2/34). . 

DÉSZPOT : regulus, princeps, tyrannus NySz. ; 
[despot]. 1467 : Clemens Dezpoth (Múz.\ 1469 : Seba- 
.stianus Dezpoth [«jobbágynóv» Szám. jegyz.] (OL. D. 
32365). 1510 k. : Dominus dezpoth dedit dominó vnum 
equum ad fekwalcyaka illius dedi florenos II (uo. 
26251). 1518 : Thoma Dezpoth (Múz. Forgách). 

DETRE, Detreh? Detrih? Ditrih?: Diete- 
ricus PPB. 1146 : Liberaliter seruiant videlicet Kissodi 
Forcas Johannes Thidrich Mendus Heléna (Pannh. 
5/Hh). 1282 : Ad vnum puteum Detrichk\ú?í vocatum 
(Wenzel XII.375). 1371 : Dpthryhi\a.gsisa, Leryncliua- 
gasa (OL. D. 5999). 1412: Palacio wlgo Detreh^^ala- 
taya nuncupato (Múz. Forgách). 

DETREH? 1. Detre. 

DETRIH ? 1. Detre. 

DÉVÁN, 1. díván-szőnyeg. 



DÉVÉR: cyprinus; karpf |karpfen] NySz. 1545 : 
Keszeget, kárászt, devert (OL. Nád. 41). 

DÉZMA, -I, DÉZMÁL, DÉZMÁS, 1. dézsma, 
-i, dézsmál, dézsmás. 

DÉZSA : scaphium, orca ; schefifel NySz. 1520 : 
Schapeum wlgo desa (OL. D. 26219). 1561: Desa, 
bodonj weka (OL. L. in.l6. 17). 1638 : Egy fön hor- 
dozó desa (OL. UC. 2/34). [Vö. bortöltő-dézsa.] 

DÉZSMA, désma : decimae, vectigal ; zehent 
NySz. («dézma» a.). 1553 : Dezma kylenczed es 
heghwam bor thezen kebel zamat (OL. Nád. 48). 
1566 : Mykoron a Korompa kes dezmayat meg wet- 
thek wolna (RMNy. 11.183). [Vö. bárányfi-, bor-, 
búza-, kecskefi-, raj-dézsma.] 

dézsma-adó : [decimam dans, ex quo decima 
solvitur ; zehent gebend, woraus zehent gégében 
wird]. 1613/1696 : Az beírástól tartozik den. 4, ha ez 
hellyben dézmaadó, az nótáriusnak, ha pedig nem 
dézmaadó és extraneus, tehát den. 12 (GazdtörtSzemle 
VII.4' 6). 1700 : A búza dézmáláskor valakinek dézma- 
adó parasztföldben búza, vagy gabona vetése volt és 
nagyon [olv. vagj^on], eleitül fogva mind azokbúl ö nagy- 
ságoknak kUenczed szokott járni (uo. 404). Minden vi- 
déki emberek, valakiknek helyünkben házok nincsen s 
dézmaadó szölejek vagyon, fertonpénzt den. 72 szok- 
tak ö nagyságoknak dézmájok mellé fizetni (uo. 405). 

dézsma-asztag : [acer\ais frugum decumanus ; 
zehent-triste]. 1566 : Az kewlsew paytanal wagj^on 
egy dezma aztagh elwegyes kepe (OL. Nád. 49). [Vö. 
NySz. dézma a.] 

dézsma-bor : [vinum decumanum] ; zehentwein 
j BM. [weinzehentl. 1549 : Desma wy borok vannak 
nyolcz hordokal Vgianot vynos 2 (OL. Nád. ^9). 1597: 
Az Sopronj Dezma boroknak kiket An 96 : Karol 
Georgj Vram Dezmalt, Sommaia lezen Vasa 193 
(OL. UC. 101/3). 

dézsma-búza: frumentum decimale; zehentweizen 
NySz. 1760 : Híva híjják a helységekot, hordják el 
onnat [a fát], s bár hordanák is, mert dézsma búzá- 
ból több hasznot venne az uraság (GazdtörtSzemle 
Vn.418). 

dézsma-gabona, -gobna ? : [frumentum decuma- 
num ; zehent-getreide]. 1549 : Desma gobna [így ?] 
abaychos vagion (OL. Nád. 41). 1553: Ez ezthen- 
dewbe myndeneth walo dezma gabona (uo. 48). 

dézsma-jövedelém, -jüvedelém: [proventus de- 
cumanus ; zehenteinkommcnj. 1564 : Vagyon ismeg 
dézsma jüvedelme bor, búza, répa, zab és köles (Gazd- 
törtSzemle 1.73). Ezféle dézsma jüvedelemnek, mind bor- 
nak, gabonának, baromnak, zabnak, árpának, köles- 
nek és pínznek summáját minden esztendőben külen 
ii'va külgye (uo. 76). 

dézsma-zab : [avena decumana ; zehent-haber]. 
1597 : 14 Aztag Dezma Zab cap : 65, 15 Aztag 
Dezma Abainocz cap : 85 (OL. UC. 101/3). 

DÉZSMAI, dézmai: [decumanus; zehent-]. 1700 : 
Mind a boldogtalan üdöre nézve, s mind pedig ezen 
limitálásunk módja szerint ö nagysága bővebb dézmai 
proventust experiálván [stb.] (GazdtörtSzemle VII.405). 
A limitálásért is mindannjaszor 40 pénzt fizetvén, 
mely szüretkori dézmai modalitás mind ez jelenvaló 
boldogtalan s keserves üdöig e szerint practicálta- 
tott (uo.). 

DÉZSMÁL, dézmál : decimo ; zehenten NySz. 
(«dézmál» a.). 1597 : Az Sopronj Dezma boroknak 



153 



DÉZSMÁS— DIÓ 



DIÓS— DIRIB-DARAB 



154 



kiket An 96 : Karol Georgj Vram Dezmalt, Sommaia 
lezen Vasa 193 (OL. UC. 101/3). 

DÉZSMÁS, dézraás: decimator; zehenter NySz. 
1338 : In quartam valle J)e2:wmsweulgzada vocata 
(Múz. Nagy Gábor). Possessionis De^^masfelde vocate 
(uo.). 1348 : Cum quadam particula térre Dezmas- 
teleke uocate (Lelesz Acta 1/50). 1599 : Mikor szüret- 
kor a Király Dézmásit a Prédikátor ebédre egyszer 
el hivja a Cassaiak akkor tartoznak halászással (Canon- 
Visit. 149). 1602 : Dezmás János (SzékelyOkl. V.201). 
1700 : Az dézmálásnak idején ez szegény helyben 
eleitől fogva az dézmásoké volt az birság (Gazdtöii;- 
Szemle VII.404). 

DEZSŐ, Ders?: Desiderius PPB. 1322: Pos- 
sessionis Ders [a. m. Dezső ?] Ilese vocate (Anjou- 
Okm. 11.15). 1322/1398 : Ders dicti Kwer (Kubinyi : 
MTörtEral. 11. 75). 1324 : Terram Kaluz vocatam quon- 
dam Deseu hominis (Veszpr. 9, Kálóz). Predicte térre 
Deseukalnzya (uo.). 1341 : In possessionibus Jwanusy 
Deers et Hudaz vocatis in eodem Comitatu Zathmar 
(Múz. Ibrányi). Ders (uo.). 1353 : Magister Thomas 
et Deseu fráter suus (ZichyOkm. 11.499). Magister 
Thomas et Deseic (uo.). 1385 : Magister Ders de 
Zerdahel (Múz.). 1506 : Totális predii Warfewlde alio 
nomine Desewfewlde appellati in Comitatu Gewmeriensi 
(Múz. Hanvay ?). 1602 : Dezső Jakab. Dezső Mihály 
(SzékelyOkl. V.177). [Vö. Ders CzF.] 

DIA, 1. dió. 

DIÁK, -I, 1. deák, -i. 

DIAMÁNT, 1. gyémánt. 

DIÁS, 1. diós. 

DICSŐ : gloriosus, glorificatus ; ruhmwürdig, rühm- 
lich, herrlich NySz. 1343 : Petri dicti Dychev (Zichy- 
Okm. 11.58). 1376 : Possessionem suam Dychewzen- 
marton vocatam (OL. D. 30714). 1418 : Pauíi Dycheiv 
(ZichyOkm. VI.516). 1509 : Paulo Dyclmv (Múz.). 

DIENÉS, L Dénes. 

DIENÖS, L Dénes. 

DIJAK, 1. deák. 

DIKTA : «négjaiyüstös vászon» MTsz. 1558 : Egi 
veg olaz waznoth, Harmadfél veg dikra [így ?] hayatli 
(RMNy. Ilb. 149). 1635: Kék dikta dnnnahaj vagyon 
No. 2 (Mihalik : KassaÖtvTört. 223). 1670 : Kék dikta 
hajas derekaly (Nyi-. V.160). 1671: Két [kék?] diktai 
[így?] derekaly (uo. V.159, vö. Szarvas G., uo. 208). 
1760 : Egy vég diktát, kék tarkást lopott (DebrJk.). 

DINNYE? dinnya? : pepo, meló ; melone NySz. 
1093 : Tredecimum predium est quod uocatur dinna 
[a. m. dinnye ?] (Pannh. 2/A). 1095 : Predium quod 
uocatur dinna (Pannh. 15/0o). 1223 : Tredecimum 
predium est quod uocatur Dinna (uo. 1/Z). 1240 k. : 
In predio Digna hec sünt nomina Jobagionum Cenqu 
Moraz (uo. 61/8). [Vö, álló-, görög-, sárga-, teleló'- 
dinnye.] 

dinnye-mag : [granum melonis ; melonenkern]. 
1594 : Dinnic mag (OL. UC. 106/3). 

DINNYÉS : cucumerarius ; melonen- NySz. 1453: 
In possessione Dymjesmeed (OL. D. 14657). 1731 : 
Egy dinnyés szekértől [vásárpénz] akármikor d. 12 
(GazdtörtSzemle VII.88). 

DIÓ, dia, gyia, gyió, gyó?: nux, juglans;nuss 
NySz. 1203/1254 : Descendit per [per vallem ?) que 



uidgo dicitur Geo [a. m. dió ?] osou (Veszpr. 11, Me- 
renye). 1288 : Ad magnam arborem nucum que in 
vngarico Ma,vcelneygyaya uocatur (MonStrig. 11.244). 
1307 : In possessione eorum heveditaria Neguenzil 
vocata iuxta Er prope Dyozeg existenti (Múz. Nagy 
Imre). 1358: Possessionibus Nogeer Gyozegh (Forrás?). 
1360 : Usque arborem nucis vulgariter mezgevgya 
nuncupatam (ZalaOkl. 1.624). 1372 : Sub monte Gyomai 
dicta (OL. D. 30706.) 1381: Ad quoddam predium 
Dyathelek vocatum (Múz. Döry). 1384 : Quatuor in 
loco dyoelej dicto (uo. 7074). 1389 : Arborem nucis 
vulgariter Kevokdio dictam (ZalaOkl. 11.237). 1433 : 
Perueniet ad terram Matediaya (Pannh. 15/E). 1448 : 
Quadam vinea Dyomaal appellata (Veszpr. 2, Ábra- 
hám). 1450 : Sedecim Jugera penes Hatos%o vocatum 
(Múz.). 1463 : Vnum in Thwyssessark, secundum in 
Zel a parte occidentali, tercium in KylenczfarZ^/ozeel 
(OL. D. 15826). [Vö. «diófa» a. 1451-i adattal.] 1478 : 
In dyozer duo Jugera. In Cheresnyezer duo Jugera 
(Múz. Békássy). [Hel>Ti. szárm. : 1229 : In Gyogu [olv. 
gyiógy v. gyógy? a. m. diód, vö. «gyiós, gyós», 1. 
«cliós»] habét terram ad dimidium aratrum (Pannh. 
Lib. Rub. 24—34, 1. 20. sz.). 1251/1281 : Inde per 
Duduag ascendit ad Gyog (OL. D. 346). 1344 : Andree 
de Gyogh (Múz.). 1438 : Predia Dyodtheleke Lygeth- 
eghaz Zenthpalameka (Forrás?).] [Vö. kerek-, sze- 
recsén-dió.] 

dió-fa: nux, juglans ; nussbaum NySz. [nussholzj. 
1264 : Venit uersus aquilonem ad arborem Gyofa sub 
qua est méta teiTea (OL. D. 33211). 1451 : In loco 
Kylenchf^^■o/'azele (uo. 14498). 1637 : Diófával czif- 
razot ayto (OL. UC. 14/43). 

diófás : [ligno nucis inductus ; mit nussholz bo- 
egt, géziért]. 1637 : Haboson festett diofas gyan- 
tlaros ayto (OL. UC. 14/43). [Vö. NySz.] 

DIÓS, diás, gyiás, gyiós, gyós ? : a) nuceus , 
nuss- ; b) nucetum; nussgartenNySz. [nucibus obsitus, 
nucibus copiosus; mit nussbaumen bewachsen, reich an 
nüssen]. 1319 : Cadit in riuulum Gí/owspotok (Körmend 
Sebesiana 2/3). 1338 : Cuiusdam possessionis Iklad 
alio nomine Gyosie\ak vocate (Múz. Máriássy). 1343 : 
Abhinc vadít ad Cr?/osberuk (Körmend III/2, Seregélyes 
104). 1353 : Quandam sessionem antiquam (rí/asteluk 
vocatam (OL. D. 33408). 1358 : Transeundo ad Gyous- 
potok (Múz. Kapy). 1373 : Dátum in Gyosgeiir (Sztáray- 
Okl. 1.411). 1416 : Ad quendam riuulimi Dyospatak 
vocatum (Múz. Kapy). 1423 : Ad quandam vallem 
Dyaswelgh nominatam (Veszpr. 2, Nagyberény). 1430: 
Quandam Siluam Nucum Dyoshevek (Múz. Kállay). 
Quandam Siluam Nucum Dyoshevek vocatam (Lelesz 
Acta 49 14). 1456 : In loco Dyostelek inter vineas 
(Pannh. Hitel. 66). 1461 : Vsque ad quandam vallem 
seu fossatum Dv/osgemrek vocatum (Múz. Kisfaludy). 
1520 : In loco -D?/osthelek appellato (Pannh. 65/Nnn). 
1602 : Diós Fábián (SzékelyOkl. V.306). Diós Balázs. 
Diós István (uo.). 

DIR ? dür ? gyir ? gyűr ? : [tumulus arenae: 
tumulus ; sandhügel, hügel ?]. 1300 : Vineam suam 
ereditariam in quantitate vnius iugeris in territorio 
ville Sceuleus in quodam loco qui Emnatdyru wlga- 
riter appellatur (Múz. Jankowich). 1309 : Unum Juger 
térre et dimidium in territorio montis Ruruaíkdínre 
[olv. düre v. gyüre ?] dictum (no.). 1336 : Peruenit ad 
quendam locum wlgo Kesef?iretUOcatum (Múz.). 1412 : 
Trés in loco Horuath^rj/re (Veszpr. 13, Szőlős, Zala m.). 
[Vö. gyűr MTsz. ?] 

DIRIB-DARAB : fragmenta, segmina, minutiae ; 
abgebrochene stiicke, kleine stücklein, bisslein NySz. 
1597 : Regi módra czinalt fegiuer derek diribei darab- 
bal val vasaiual araniazoth 1 (OL. UC. 101/3). 



155 



DISKÁNTOR— DISZNÓS 



DITRIH— DOBRA 



156 



DISKÁNTOR: musicus Murin. (2343. sz.) [vocis 
summae cantor ; discantist, discantsangerj. 1550: Attam 
az hegedősöknek liuszbn öt pénzt Az síposoknak 
húszon öt pénzt Az diskantoroknak húsz pénzt (OL. 
Nád. 41). 

DISZNÓ, gyésznó, gyisznó : porcus, sus ; 
schwein NySz. (1. jel). 1240 k. : Villa Bozias et villa 
de Karán que wlgo nuncupantur Guznoov [a. m. disznó ? 
vagy vö. az 1364-i adattal?] (Pannh. 61/8). 1266 "1297 : 
Villám de gesnov uel apaty (Pannh. Tih. 1/9). 1267 1380 : 
Ad lacum G-yznoufertes vocatum in quo laco aqua pluui- 
alis stagnare consueuit (Wenzel III.174). 1338: Inpos- 
sessionibus seu villis Marzaly Geyznou et Gadan (Pannh. 
26/D). 1364;1399 : Johanne filio Petri dicti Cheh 
Comite wlgo Greb dicto de Gyznoyow (OL. D. 5277). 
1390 : Vádit ad caput seu originem cuiusdam riuuli 
Dyzno\^a.tak vocati (Lelesz Met. Mármaros 30). 1460 : 
Possessionis DyznopaÜxaka vocate (OL. D. 15428). 
1467 : Ad quendam locum qui vocatiu- Di/2/?oferthehel 
(Lelesz Met. Bereg 21). 1510 k. : Ibidem zekerber duó 
kewerthehen I kewer^'Cí/.sno vnum (OL. D. 26082). 
Ibidem denth zekerber duo kewerthehen vnum kewer- 
geyano vnum (uo.). 1522 : Valentinus Dmiowere (uo. 
37004). 1548: Vöttem körmöt di2;oeí [igy? olv. «diz- 
noet>>] (OL. Nád. 42). 1564: Öreg fyazo dyzno (uo. 
49). 1584 : Mynden Jwtwl [fizet] k^th becheth Mynden 
Dyznofhwl kí^th becheth (OL. UC. 56;33). 1632 : Az 
malom porral az molnár tartozik disznókat hizlalni 
(uo. 3/21). 1634 : Egi disznó hizlaló (uo. 21/3). 1668 : 
Ha dizno nem jutt valto d. 12 (uo. 1/21). Méheknek 
disznóknak váltója, 5 d. (uo.). [Vö. MTsz. Helyn. 
szárm. : 1478 : Quasdam terras arabiles Kolthar Zyl- 
fazele Fenekdyznod (Múz.). Vö. Ásbóth, Njt. XXX.o22.] 
[Vö. eme-, erdei-, magló-, pázsit-, verő-disznó.] 

disznó-fej, -fö : [caput smllum ; schweinskopfj. 
1544 : Uöttem az diznofö főzni eg öreg fazokat (OL. 
Nád. 49). Eg dizno feyet (uo. 41). 

disznó-láb: [lumbus smllus; schweinskeulej. 1544 : 
Vöttem dizno lábat (OL. Nád. 41). 1587 : Dizno Lab 
Oria Húsos Mayos Kasas Veres (uo. 40). 

disznó-ól : hara. suile ; schweinstaU NySz. 1307 : 
Méta uulgariter GyznouolÍQu nuncupata (AnjouOkm. 
1.124). 

disznó-orj(a) : spina suilla ; schweinsrücken NySz. 
(1. jel.). 1544 : Vöttem eg dizno oryot (OL. Nád. 41). 

disznó-ó'rző : [subulcus, suarius: schweinhirt]. 
1505 : Benedicto DyznoEwrzew (Körmend Heim 697). 

disznó-pásztor : subulcus, suarius, porcarius ; 
schweinehirt XySz. 1544 : Attam az dizno paztornak 
(OL. Nád. 40). 1588 : Dyzno paztornak vmóghre 
(uo. 41). 1692 : Két disznópásztoroknak külön-külön 
búza cub. 6. gyapjú nr. 6 (GazdtörtSzemle VI.179). 

disznó-váltság : 1578 : Az tretinat es az dizno 
waltsagoth megh attak mint az teöb faluk (OL. UC. 

47/41). 

DISZNÓS, gyésznós, gyisznós: suarius, por- 
carius ; schwein- NySz. [suem habens, subus copiosus ; 
schwein habend, reich an schweinen]. 1336 : Cadit in 
quendam meatum aque quandoque fiuentem, Geznoser 
vocatum (SztárayOkl. 1.115). 1370 : De qua ad Giznos- 
zegh transiuissent (OL. TÜ. 26/47). 1421 : Ad locum 
similiter arundinosum Gyznoshon appellatum (OL. D. 
11115). 1458: Petro Dyznos (Lelesz Acta 69/27). 
1466: Blasio Diznos Symone Dyznos (OL. D. 16430). 
1478 : Vrbanus Dyznos (uo. 18145). 1520 : Petro 
Dyznos (Múz. Forgách). 1581 : Ha disznót találnak a 
tilalmasban és kárt tészen, megfizesse disznós ember 



a hajtópénzzel együtt (SzékelyOkl. V.125). [Vö. 
disznó.] 

DITRIH ? 1. Detre. 

DÍVÁN-SZÖNTEG, déván-szűnyeg : 1671: 
Tapetes Persici vulgo Devan zünyeg (KPénzügymLt. 
Hungarica). [Vö. NySz.] 

DOB : t\Tnpanum : trommel, pauke NySz. 1211 : 
De uilla Dob [a. m. dob ?] íPannh. Tih. 1/5). 1256 : 
Item Wevesdub [a. m. dob ?] Item Humkreu Item Kuch- 
eghaz Item Dtibeghaz (ErdMúzLt., 1. Wenzel VII.430). 
1338 : Dub (1. «dob-verö»). 1462 : Vnum Timpanum 
cupreum wlgo dob (Múz. Kállay). 1527 : Aquam cum 
vno dob (OL. Nád. 49). 1588 : Az pintér házban za- 
marra való dob négy (OL. UC. 76/17). [Vö. gyalog-, 
kézi-, réz-, suhancár-dob.] 

dob-veró' : [locus, ubi tympanizatur ; ort, wo ge- 
trommelt wird]. 1338 : Vsque locum Dubuereuhyg 
vocatum (Akad. 2). Vsque locum Dubtiereuheg uoca- 
tum (Körmend m/2, Pezye 82). 

DÓBA ? : 1211 : Isti sünt serui Eld Syquiteu Fiod 
Duba [a. m. dóba?] Sompou (Pannh. Tih. 1/5). Isti 
sünt exequiales . . . Chenke Buhtus Dóba Coda (uo.). 
1270 : Johannes et Dóba filü Inows iobagiones castri 
de Zulgageur (Múz. Forgách). 1309 ; Wolpot filio Duba 
[olv. dóba ?] (Veszpr. 13, Szölös, Zala m.). [Vö. MTsz. ?] 

DOBAJ: [strepitus]; getöse BM. 1734: Nagy nehe- 
zen levetette [a kutyát] az földié. Az alatt mindjárást 
hallván az dobait, akkor ott lévő quártélyos német az 
peszterkéivel hozzája hajlott az kutyához, mondván 
[stb.] (Reizner : SzegedTört. IV.500). [Vö. MTsz.] 

DOBÓ : 1332 : Inter duobus riuulis Dofcopotaka 
et Megepotak vocatis (Múz.). 1339 : Blasius filii Dobou 
(AnjouOkm. in.550). 1405 : Petrus Dobow (Múz.). [Vő. 
dob NySz. ? ; dobó, dobóka MTsz. ?] 

DOBOG : palpito : klopfen, pochen NySz. 1430 : 
Monticulum wlgo dobog o\i.2\ra. vocatum (OL. D. 12298). 
1447 : Predium Dofeo^rozewlews appellatum (Veszpr. 
10, Liter). 1454: Ad molendinum desertimi Dobogó 
vocatum (OL. D. 14807). 1466: Nicolaus Dobogó (uo. 
16323). [Vő. dobogó MTSz. ?] 

DOBOS : tj^mpanista, tyonpanistes ; tambour NySz. 
U93 : Inde ad dobos [hn., a. m. dobos?] (OL. D. 27). 
1221 : Quorum nomina sünt hec Dubus Forcos Jnoc 
Milud Zegun (Pannh. 4/B). 1240 k. : Hec simt nomina 
Dlorum qui debent dare Équum Teluch Forcos Dubus 
Pechcu Chomoc (Pannh. 61/8). 1269/1275: Posses- 
sionum suarum videlicet FuMobus Oldobus (OL. D. 
671). 1308 : Quandam possessionem Dobus vocatam 
in Comitatu de Zathmar (Lelesz Acta 1/56). 1336 : 
Dobos, hn. (AnjouOkm. ni.249, 250). 1340 : Quadam 
possessione Dobus uocata in Comitatu de Zothmar 
(Múz.). 1374: Paulus dictus Dobus (OL. D. 6187). 
1400 : Ladislaum Dobos (ZichyOkm. V.225). 1402 : 
Stephano Dofej/s (Veszpr. 10, Falaznak). 1412: Ladislao 
Dobus (ZichyOkm. VI.182). 1453: Ladislao Dobos 
(Lelesz Bercs. VU.IO). 1463 : Barnába Dobos (OL. D. 
29293). 1475 : Nicolao Dobos (Könnend, Unyom. 112). 
1480 : Demetrio Dobos (OL. D. 18313). 1499 : Ma- 
theum Dobos (Lelesz Acta 107/1). 1505: Gregorio 
Dobos (Pannh. 34/N). Valentinus Dobos (Múz. Soós). 
1556 : Az trombvtasok az dobosai ö.szue ts'zen uol- 
tanak (OL. Nád. 49). 1602 : Dobos Miklós jobbágy (Szé- 
kelyOkl. V.2Í39). 1692 : Dobosnak hóról hóra az gya- 
logokkal pénz fl. 4. ruházatjára per annum fl. 4 [stb.J 
(GazdtörtSzemle VI. 182). 

DOBRA ? : 1487 : Vsque ad pedem montis Dobra- 
hegye vocati (OL. D. 37066.) [Vö. MTsz.?] 



157 



DOBSA— DOMB 



DOMBOL— DONGÓ 



158 



DOBSA : immodicus, effrenatus ; ausschweifend 
NySz. 1504: Emerico Dobsa (OL. D. 21338). 

DOBZÓ ? : prunum cerinum ; wachspflaume NySz. 
1498 : Thomas Dobzo [a. m. dobzó ?] (OL. D. 20719). 

DOHÁNY-ÁRULÓ : [mercator tabaci ; tabak- 
handler]. 1714 : Dohányáruló [foglalkozásnév] (Gazd- 
törtSzemle IX.22). 

DOHÁNYOZ : tabaci funium e fistiila haiirio ; 
rauchen NySz. 1700 : Mikor ki megyén a munkás 
mostan karóbúi mindgyárt tüzet rak déUyest a sze- 
rint és Így dohányoz még (GazdtörtSzemle 1.79). 

DOHOS?: putidus; übelriechend, stinkend, dumpfig, 
müfíig NySz. 1251/1281 : Duhus [szn., a. m. dohos 
V. dühös?] (OL. D. 346). 1252: Dit/ms, szn. (uo. 369). 

DÓKA?': «rövidebb v. hosszabb dolmány-forma 
kabát> MTsz. ; der lange dolman, der oberrock, die 
tóga BM. 1744 : Dóka [a. m. dóka ?] Ágnes (Reizner : 
SzegedTört. IV.528, 529). 

DOLAMA ? DOLAMÁN ? 1. dolmány. 

DOLGOS: a) negotiosus, laboriosus, industrius ; 
arbeitsam, fleissig ; b) actor, provisor, administrator ; 
verwalter, aiifseher, hofmeister NySz. (1. és 3. jel.). 
1512 : Nicolai Dolgos (OL. D. 24869). 1516 : Nicolaus 
Dolgos (Lelesz Acta 122/40). 1523 : Ambrosii Dolgos 
(Pannh. 42/G). 1539 : Joannes Dolgos (OL. UC. 4/40). 
1602 : Dolgos György (SzékelyOkl. V.320). 

DOLMÁNY, dalniáii(y), dolama? dolamán? 
doloraán(y) : tunica, indusium, subucula, poderis ; 
leibrock NySz. 1504 : Habeo vnam Aranyas Dolo- 
maan (Körmend 111/5, Zákány 34). 1511 : Vnam véstem 
purpuream wlgo dolman vocatam (Múz. Forgách). 
1516 : Nodulorum ad dolman (Múz.). 1520 : Nodos 
sculptos ad dolama [igy ! olv. dolama v. dolamán ?] 
(OL. D. 26227). 1528 : Duas vestes dolman et sup- 
picam (OL. Nád. 42). 1530 : Dalman cum nodis 
argenteis deaiiratis (OL. L. IIL 16. 17). Véstem 
suam dolman (OL. Kolozsm. 106). 1538 : Pro vno 
dolman (OL. Nád. 48). Sleit poztobol dolman (uo.). 
1544 : Eg kecczer dolm,ant Eg kecczer nadrágot (uo. 
■40). 1545 : Dolman supycza gattya (uo. 45). 1556 : 
Egh dolmannak attam sayat (uo. 49). 1558 : Vnum 
sagum vei dolama [így!] (OL. UC. 97/19). 1572: Egh 
dolmanak ualo uörös haytot es stametot [így ? olv. : 
haytot estametot?] (OL. Nád. 40). 

DOLOG, vö. úr-dolga. 

DOLOMÁN(Y), 1. dolmány. 

DOMÁN(Y)? 1. Dömjén. 

DOMB : tumulus, monticulus, gmmus, tuber, tuber 
terrae ; hügel, anhöhe NySz. 1307 : Peruenit ad unum 
Kerekdumb (OL. D. 36610). 1310 : Uadit ad montem 
dimib wlgariter (uo. 1761). 1334 : Incipit a sabulo in 
medio prati que wlgariter Haliimdumb uocatur (uo. 
31224). 1335 : Venit in quendam locum qui vulgo 
dumb dicitur (SztárayOkl. L96). 1338 : In quodam 
monticulo wlgo Dumb uocato (Múz. Ibrányi). 1341 : 
In quodam domb sünt due mete (Múz.). 1342 : In vno 
monticulo wlgariter dumb (OL. D. 1731). 1343 : Parv'i 
montis vulgo dumb nominati (ZalaOkl. 1.412). 1344 : 
Ad vnum monticulum qui wlgo dumb nuncuparetur 
(OL. D. 3676). Super \Tium domb vlgo dictum (Múz.). 
1355 : Petrus dictus Dumbunyl(^\x fur puplicus (Kör- 
mend Korlátkö-Appon. 17/797). 1358 : Quendam mon- 
tem higydumb vocatum (OL. D. 30888). 1360 : Monti- 
culum Kysdumb (HazaiOkm. V.136). 1368 : Sub quodam 



monte paniissimo dumb vocato (Múz.). 1374 : Tumo- 
rem térre wlgariter domb dictum (ZichyOkm. 1U.535). 
1393 : In quodam monticulo wlgariter domb dicto 
(Múz. Ibrányi). 1394/1446 : Ad quendam monticulum 
wlgo M.art]iondombya dicüim (OL. D. 7914). 1406 : 
Monticulo quod wlgo domb dicitur (ZichyOkm. IV.626). 
1418 : Ad quendam monticulum CheresíZomfe vocatum 
(Lelesz Met. Mármaros 26). 1428 : In loco eminenciori 
wlgo Axokjáomb nominato (Forrás ?). 1434 : In quodam 
monticiüo wlgo dvmb (Múz. Kállay). 1454 : Dombog- 
haz, hn. (OL. D. 14800). 

DOMBOL, vö. mégdombol. 

DÓMJÁN, 1. Dömjén. 

DOMOKOS, Damakos, Damokos, Domon- 
kos, Domos? Dónk?: Dominicus PPB. 1211: 
Isti sünt curriferi Vosos Chima Domus [olv. Domos ? 
a. m. Domokos? vö. CzF. és PPB.] Mogd (Pannh. 
Tih. 1/5). 1264 : Medietatem silue do»^^-potoka [a. m. 
Domokos ? vö. PPB.] que wezueris nuncupatur (OL. D. 
564). 1425 : Pertranseundo in quodam loco Domonktcs- 
fewlde nominato (Lelesz Met. Szatmár 8). 1429: 
Quandam vallem domokusgedre appeUatam (OL. D. 
12069). 1495 : Nagh Domonkos (Lelesz Acta 103/30). 
1586: Damokos István (SzékelyOkl. V.140). 1587: 
Damakos byro (OL. UC. 12/42). 1602: Damokos 
Ferencz. Damokos Mihály (SzékelyOkl. V.187). Damo- 
kos Miklós (uo. 205). 1603 : Michael Damakos (uo. 
244). Georgius Damakos senior. Georgius Damakos 
junior (uo. 255). [Vö. Dósa?] 

DOMONKOS, 1. Domokos. 

DOMOS ? 1. Domokos. 

DONÁT : [Donatus ; Donát]. 1211 : In uilla Fotud 
hü sünt ioubagiones Zorida Donát Hoda Nimed (Pannh. 
Tih. 1/5). 1239 : Terras lüdelicet ipsius nomine donat 
et drauch (OL. D. 33701). 1455 : Possessiones Donath- 
tornya, Wasarhely (uo. 14942). 1484 : In possessionibus 
nostris Donath Thornya Ethwenablak Komlós (uo. 
18943). 1602 : Donát Mátyás (SzékelyOkl. V.199). 

DONGA, duga, dunga : 1) asserculus, assicu- 
lus, doliarius assis, comma ; fassdaube NySz. 1233 : 
Teneantur portare quinque plaustra de lignis ad 
tuneUas faciendas que uiügo dicuntur Dunga [1. v. 
2. jel?] (Pannh 3/Aa, 1. Wenzel VI.543). 1559: 
Hordó fenek. Donga. Köthö vezzö (OL. Nád. 48). 1586 : 
Ligna vulgo duga pro vasis (OL. UC. 77/1). 1587 : 
Hordóra walo duga (uo. 12/42). 1597 : Hordónak való 
bárdolt dugak (uo. 101/3). Hordó fenéknek es dugak- 
nak való gialuk (uo.). Eoreg prés dugastul feolso alsó 
baluaniostxü gusOstul es garatostul (uo.). Az Prés- 
házban. Eoreg Prés baluaniostiü dugastul es gusostul 
1. Másik Prés feolsö alsó baluaniual garatostul 1 
(uo.). II 2) [doHum, cupa ; fass]. 1564 : Instrumenta 
pro preparandis vasis Dwngha vocatis (OL. L. III.16. 
17). 1584 : Soo kQth dwga (OL. UC. 56/33). 1588 : 
Wcttek kösowal egyetembe sot dugába (OL. Nád. 41). 
[Vö. 1785 : «Ijetén júkakban szoktátok a' nyomorult 
Marhákat egész Télen által ; valamint a' herénget a' 
dimgába bé-rckeszteni» (Wolstáin Amádó : Barom-ve- 
szélyröl, 17). « Szilágyban is : Annyin vótunk a házba, 
mind a hering a hordóba !» (László Géza jegyzete az 
előbbi idézethez) ] [Vö. hordódonga-fúró.] 

duga-só : 1566 : Wam so. Pénzes so. Dívgha so 
(OL. Nád. 49). 

DONGÓ ? : bombilans, resonans ; summend NySz. 
(1. jel.) 1194 : Iiide tcndit ad montem Dungou [a. m, 
dongó?] (OL. D. 33). [Vö. döng.] 



159 



DÓNK— DÖMJEN 



DONG— DRUSZA 



160 



dongó-bogár : bombylius, crabrones ; brummfliege 
NySz. 1737 : Maga [nö] dicsekedvén, hogy az ö szer- 
száma — salvo respectii — nag^'obb mint az borjú 
szája és az dongó bogarak is ' belepték (Reizner : 
SzegedTört. IV.520). 

DÓNK? 1. Domokos. 

DONSZÉG-FEJEZŐ : [scheUeisen, nageleisen]. 
1556 : Instrumentaim donzeg feyezeic vocatiim ' ÖL. 
UC. .99/27, «Nagjbánya, kovácsmühelyben» Szám. 
jegyez.). [Vö. dongszé'g MTsz.] 

DORKÓ : Dorothea IVLA.^. fDorotheae nomen blan- 
diens : kosefonn zu Dorothea]. 1558 k. : En kj^ wol- 
nek az HoUosi Dorko ázzon (Njt. XXVni.21)'. [Vö. 
Dorottya.] 

DORNI : dornetum, pannus, qiii in űrbe Tournai 
Flandriáé (Flandris Doomik) conficiebatur, Bartal (1. 
«dometum» és «domi» a.) ; [Toumai'er tuch]. 1279 : 
Unam peeiam panni de dorni (Wenzel IX.268). 1286 : 
Item quatuor pecias de dorni. Item unam peeiam de 
Dorni (MonStrig. 11.211). 1291 : Viginti quatuor lűnis 
de panno Dorni (Zimmermann-Wemer 180). 1312 : 
De pecia pamű Dorni (AnjouOkm. 1.264). [Vö. 1318: 
Cum panno donietico (Múz. Máriássy). 1325 : Nouem 
vlnas de dorneto (Múz. Kállav). Duodecim vlnas panni 
de dorneto (uo. 1. AnjouOkm. 11.222). 1326 : Panni 
grauis uelleuis dorneti (ZichyOkm 1.277). 1338 : Unam 
tunicam de dorneto (AnjouOkm. III.478). 1344: Tunicam 
cum clamide grauis donieti (Pestj^ : KrassóvmTört. 
III.15). 1346 : Duas pecias panni dometi (Múz. Kállay).] 

DOROG ? : [murmuro ; bnimmen ?]. 1390 : Petro 
dicto Dorgo [olv. dorgó v. dörgő?] (Lelesz Acta 
19/17). 1414 : Benedicti dicti Dorgow (Múz. Rhédey). 
1506 : Michaelis Dorgo (Könnend IJ/9, Beech seu 
Belez 65). [Vö. dörög.] 

DOROMBOL? drombol?: mussito, murmiu-o : 
brummen NySz. (2. jel.). 1468 : Petrus Dorombol [a. 
m. dorombol ?] (Múz. Kállay, No. 1024). Petrus Drom- 
bol (uo.). 

DORONG, dorung : phalanga, palanga, fustis, 
pertica, palus : walze, stange, hebbaum NySz. 1466 : 
Demetrio Dorongh (KárolyiOkl. 11.378 1. '[Vö. vas- 
dorong.] " 

DORONGOS : [fustem habens : mit einem piiigel 
versében]. 1463 : Benedicto Dorongos (OL. D. 15877). 
1478 : Jacobus Dorongos (Körmend 111/3, Vepsén 123). 
1488 : Jacobus Dorongos (Pannh. 17/Aa). 1489 : Vinea 
Dorongos vocata (OL. D. 19501). 

DOROTTYA : Dorothea MAI 1602 : Dorottya 
Péter (SzékelyOkl. V.200). [Vö. Dorkó.] 

DORUNG, L vas-dorong. 

DÓSA ? : 1359 : Dósa [a. m. Domokos? vö. PPB. 
«Domimcus» a.] de Wnizy (\>szpr. 106, Dec. Episc. 14). 
[Vö. NySz.?] [Vö. Domokos?] 

DÖG, dég : a) cadaver ; aas ; b i lues. pestis ; 
seuche, pest NySz. (1. 2. jel). 1240 k. : In predio 
Temurd hec sünt nomina Jobagionum Petus Tybo 
Demutur Deg [a. m. dög?] (Pannh. 61/8;. 1488 k. : 
^Qvüdege deperditiir . . . ífenie váglak, mire arra hogy 
te vesey Jánosról az ^GmdegetQ (Bagonyai ráolvasás, 
1. Zolnai : Nyelveml. 153). 

DÖL, L dűL 

DŐLŐ, 1. dűlő. 

DÖMJÉN, Domán(y) ? Dómján : [Damianus]. 
1299 : Possessionum Doman [olv. Domán(y), a. m. 



Dömjén ?] vlese vocatarum (Múz. Szentiványi, túróéi 
konvent oki.). Possessionum Doman jiűese [így 
többször] vocatarum (Múz. Szentiványi, szepesi káp- . 
talán oki.). 1306 : Qiiidam fons Domonkuta nun- 
cupatus (Múz. Soós). 1456 : Possessiones Dowíanhaza, 
R^Tnabanya (OL. D. 15105). 1584 : VjTicze Domyan 
(OL. UC. 56/33). [Vö. PPB.] 

DÖNG ? deng ? : bombilo, resono; summen, brum- 
men NySz. («dong» a.) 1509 : Fabiano Dengew [a. 
m. döngő?] (Lelesz Acta 117/18). [Vö. döng Nysz. ; 
3. döng MTsz.] [Vö. dongó.] 

DÖNGETÉS ? : 1719 : Őszre és tavaszra, az esz- 
tendők voltához képest, supplantatiót vagjis dönge- 
tést [így? V. olv. döntögetést ?] keU [a szőlőben] 
tétetni, hogv successive heljTe megépülhessenek (Gazd- 
törtSzemle'lII.264). [Vö. NvSz. más jel. és 1. dönt 
CzF. (3. jel., és MTsz.] 

DÖNGÖL? déngél?: 1372: Petro dicto Den- 
gelcu (Lelesz Acta 7 8). 1602: JDejf^eZo András (Székely- 
Okl. V.320 . 1603 : Stephanus Döngölő (uo. 249). 
[Vö. MTsz. ?j 

DÖRGECSE : acerina cernua : kaulbarsch NySz. 
1544 : Apró halat koppot dörgeczet (OL. Nád. 40). 

Sigert, dörgeczet feier halat (uo.). 

DÖRÖCKÖLŐS, dereszkeló's : [?]. 1415: Ad 
locum Derezkeleics welg vocatum (OL. D. 28512). 1441: 
Jacobus Derezkelews (uo. 36390). [Vö. döröcköl NySz.] 

DÖRÖG : tono, intono, protono, retono, tonesco, 
reboo, murmuro ; tönen, donnern. brummen NySz. 
1390 : Petro dicto Dorgo [olv. dörgő v. dorgó ?] 
(Lelesz Acta 19 17). 1414 : Benedicti dicti Dorgotv 
(Múz. Rhédey). 1489 : Mathei Devrgev (Lelesz Prot. 
n.40a). 1506': Mchaelis Dorgo (Körmend II/9, Beech 
seu Belez 65). [Vö. dorog.] 

DRABANT, 1 darabant. 

DRABOLY ? : 1664 : Tavaly az Sz. Mihály napi 
sokadalmi alkalmatossággal Szegedre menvén, száz 
tallérokat drabolyban [így ?] kötvén, az Actortul el- 
veszett, az Incattus látta s tudta, hol volt a pénz 
(DebrJk.). [Vö. garaboly MTsz. ? L. Szinnyei, NyK. 
XX\T.339). 

DRÁGA: alpretiosus; teuer, kostbar; b) carus; 
lieb, geliebt NySz. (1. és 2. jel.). 1228 : Preterea 
ancülas quarum nondna hec sünt Cheperka cum filiabus 
suis. Scinta. Scentev. Giluad. Drága et una neptis 
dicte Cheperke (HazaiOlan. III.l). 1463: Michael 
Drága (OL. D. 15882 ,. 1509 : Petro Dra^alabo (Lelesz 
Acta 117 26). 1602: Drága Tamás (SzékelyOkl. V.189). 
Drága János (uo. 229). 

DRÉK, 1. fegyver-derék. 

DROMBOL ? 1. dorombol. 

DROMÓ : 1728 : Vagyon-e szövetséged az ördög- 
gel ? Mi fonnában ? Vagyon szövetsége, az Dromo 
hitére esküdtek meg, hogy seregében lészen és az 
Istent és minden szenteket megtagadta (Reizner : « 
SzegedTört. IV.389). Az ördög a boszorkányokat .'« 
Dromo seregének nevezte (uo. 417). [Vö. «A boszor- ■ 
kány hírben levő kuruzsló vén asszonyról ma is azt 
mondják Szegeden, hogy Dromó hitin van, vagj^ így : 
Dromó van vele» (^Kovács János közlése). Vö. Drumó, 
Erdélji : Népd. és mondák 111.330 és drumó, dromó, 
drómó Ipolyi: Magy. Mythologia 45, 420, 573. Mint 
ördög-név Dromo alakkal előfordul az 1719-iki «Co- 
mico Tragoedia»-ban is, B5b. s köv. 11.] 

DRUSZA ? : homonvmus ; namensbruder NySz. 
1499 : Nicolao Drwsa [a. m. drusza ?] (OL. D. 20856). 



161 



Í)SIDA-DUS 



DUSNOK— DÜR 



162 



DSIDA : missile ; wuríspiess, lanze NySz. 1607 : 
Laneea turcica dsida (OL. UC. 86/35). 

DÚC?: tuber; brodranftNySz. 1434: Georg'ms Dtvch 
[a. m. dúc?] (Múz. Kállay). [Vö. 1. 2. dúc MTsz. ?] 

DUD : [mortuus ; todt, von dem afterarme eines 
flusses]. 1251/1281 : Inde per Duduag aseendit ad 
Gyog (OL. D. 346). 1271 : Uenit ad fluuium Duduaga. 
dictum (Múz. Forgách). Dudv^ag (uo.). [Vö. ^Dtid 
(pl. Dud-Vág). Ófn. dód, tót, kfn. tót, ószász dód, 
mortuus, tot, gestorben, getödtet» (Borovszky Samu, 
NyK, XXIV.336). Vö. Dudvág CzF.] 

DUDA ? : a) tibia utricularis ; dudelsack ; b) vox 
contumeliosa ; schimpfwort NySz. 1095 : Dolatores 
Gedesa Duda [a. m. duda ?] pagandi bodin (Pannh. 
15/0o). [Vö. duda MTsz. ?] 

DUDU? : 1509: Bartholomeo Dwdw (Lelesz Acta 
117/18). [Vö. 1. 2. 3. dudu MTsz.?] 

DUG A, 1. donga. 

DUGGAT : occulto, abscondo frequenter ; ver- 
bergen, fleissig verstecken NySz. 1634 : Azt mondja 
az Incattus, hogy az két font arany fonál elveszett, 
hogy a látó előtt duggatták Bécsben (DebrJk., 1. 
NyK. XXVI.341, «látó» a.). 

DUHNYA, 1. dunyha. 

DUKÁT : nummus aureus ; goldstück NySz. 1429 : 
Trés marcas denariorum presentis monete regalis 
dukath nominatorum (Múz. Kisfaludy). Monete rega- 
lis dukath (HazaiOkl. 388). 1430 : Trecentos flo- 
renos monete dukath appellate (Lelesz Acta 49/42). 
Monete nostre ducat vocate (OL. D. 12219). 

DÚLÓ : depopulator, vastator, praedator ; verwüster, 
rauber NySz. ; steuereintreiber, stuhlrichter BM. [?]. 
1453: Stephanus Dulo (OL. D. 30828). 1481: Bene- 
dicti Dtvlo (uo. 18460^. 1493 : Nicolaus Dívlo (uo. 19976). 
1602 : Dúló Pál (SzékelyOkl. V.199). [Vö. MTsz.] 

DUNGA, 1. donga. 

DUNNA, 1. dunyha. 

DUNYHA, duhnya, dunna : mattá, pulvinar, 
teges, culcitra NySz. ; oberbett, flaumfederbett, deck- 
bett BM. 1458: Vna dwhna (Múz. Kállay). 1473: 
Papion necnon puluinaria duhna (Könnend, Heim 562). 
1474 : Vnum puhünar cum linteamine ac vnam dwhnam 
(Körmend, KorlátköAppon. 3/165). 1475 : Duos cussi- 
nos duhna vocatos (Múz. Kállay). 1484 : Duhna pului- 
naria maiora(Veszpr. Regn. test. saec. 2). 1491: Lin- 
teamina, Dwhna, Puluinaria (OL. D. 26Ü51). 1493 : 
Duhnas duas (uo. 20035). 1495 : Quatuor puluinaria 
Duhna vocata (Lelesz Acta 103/13). 1496 : Duas divh- 
nas (OL. D. 37170). 1528 : Duhna vna (OL. L. IIL 
16. 17). 1548 : In edibus eiusdem egy velees duhna 
halastul (Múz. Kapy). 

dunyha-héj, -haj : [theca pulvinaris ; polstcr- 
ziehe, bettziehe]. 1530 : Cooperimenta wlgo dwhna hay 
(OL. UC. 98/5). 1635 : Kék dikta dunnahaj vagyon 
No. 2 (Mihalik: KassaÖtvTört. 223). 

DUPLA-BÁRSONY : [holosericum duplicatum ; 
doppelsammet]. 1515 : Habco duas subas nwzth qua- 
rum vna est subducta cum nigro purpureo wlgo 

du2)la bársony (Múz.). 

DUPLA-TAFOTA: tafetum duplicatum; doppelt 
scidenzeug, taffet PPB. («dufla tafota» a.). 1589 : Kys 
kusychkanak weres dtqüa taflFotath 2 refet (OL. 
Nád. 49). 



wohlhabend NySz. 1519 : Andreas Dws [a. m. dús ?] 
(OL. D. 37007)! [Vö. Simonyi, N>t. XXIX.49.] 

DUSNOK: «dusnici», servi in libertatém a dominó 
asserti, ut eorum manumissio animae saluti sit, Bartal 
(«dusnici» a.). 1211 : In uilla Fuzegy hü sünt iouba 
giones Opus Chepes Chedeh Arod Dosnuch [a. m 
dusnok ?] Thopus (Pannh. Tih. 1/5). 1225 : Quatuor 
iugera iuxta fundum eiusdem Dusnuc (OL. D. 118). 
1251/1255 : índe per ueterem uiam Dusnuk (uo. 407). 
1256: Tangit terram ville DmshmA; (Körmend, Heim 3). 
1258 : Ipse dusnuc et sui cognati (OL. D. 480). 1274 : 
Ville Dusnuk (Múz. Forgách). 1290 : Super ipsos pul- 
satores de Thoplicha et eorum socios, super terra 
Dusnuk vocata (ZalaOkl. I.IOO). 1319 : Tems Monkad 
Dusnuk et Haraschan uocatis (MonStrig. U.754). 1338 : 
Ville eorum Dusnók vocate in sepe dicto Comitatu 
Borsodiensy existens (Múz. Nagy Gábor). [Vö. 1225 : 
Dusnico filio Vecud de uilla Sagisidoud (OL. D. 118). 
1240 : Cum dusnicis ibidem existentibus (Pannh. 14/K, 1. 
Wenzel 11.101). 1260/1402 : Deinde ad duas metas dus- 
nicorum ibi saliendo commetaneitatem dusnicorum 
(Körmend, Heim 4). 1290 : Apud praedictos dusnicos 
(ZalaOkl. 1.100). 1375 : Separatiu- a terris doznicorum 
(uo. 11.125). Vö. Miklosich : Slavische elemente, duh- 
nikz a. és Nyr. XI.163. Vö. Dúsnak, Dusnok hn. CzF.] 

dúsnok-föld: [terra dusniconun]. 1517: Az dvs- 
nok fewldet en az magochy egyhaztvl tartotam hvz 
foryntoth attam, megh az maczadonyayak es yghen 
tartotak az maghochy egyhaztvl (OL. D. 36528). 

DUTKA : nummi genus ; geldsorte NySz. 1545 : 
In vna vesica erant grossi nomine dutka (OL. Nád. 48). 
1610 : Dutka és aprópénz (KomárJk.). 1638 : Pénz 
vagion arannial tallérral szesztakkal dutka es polturak 
(OL. UC. 2/24). [Vö. duttca Bartal.] 

DÜHÖS? : rabidus, rabiosus, furiosus, furialis, furi- 
bundus, vesanus ; toll, rasend, wütig NySz. 1251/1281 : 
DuhHS [szn., a. m. dühös v. dohos?] (OL. D. 346). 1252: 
Duhus, szn. (uo. 369). 

DÚL, dél, dől : ruo, labor ; fallen, sinken NySz. 
(«döl» a.). 1422 : Térre Berekallyafelde et Homoklab 
alio nomine Zalogosradelew. Terra Felyarofeld et 
alia terra ZenddrerfeZe?*feld (Múz.). 1505 : Penes 
Wjzredeleivbe quatuor iugeribus (OL. D. 21400). 1525 : 
Possessionariam porcionem wlgariter wdwarywtradelew 
vocatam (Lelesz Acta 131/40). 1608 : Ha megh nem 
epetik nyakra dibl az malom haz (OL. UC. 37/56). 
[Vö. ledűL] 

DÚLEDÉZ, dűlödöz, L mégdüledez. 

DÚLŐ, déllő, délő, dőlő, düUő : confinium, 
collimitium ; anwand NySz. (2. jel.) 1254/1368 : Hinc 
itur inter duo Jugera que wlgo dulew vocatur (Múz.). 
1342 : Terra liyxuddulew vocata (ZalaOkl. 1.403). 1410 : 
Tribus in loco Paphfeldew deley (Múz.). 1413 : Deue- 
niret ad inferiorem partém ipsius térre arabilis wlgo 
dulew (OL. D. 28778). 1436 : Ipsum vadum non hoc 
nomine Agyagos sed dellew [a. m. dülö v. déllö?i 
appellassent (uo. 12907). 1522 ; In Seprewsheghdewleye 
(uo. 37354). [Vö. föld-dűlő, ödölő.j 

dűlő-föld, -féld : jugerum, confinium ; anwand 
NySz. 1429 : In terris arabilibus Kuzepduleufcld (Pannh. 
Tih. 18/1). 1769: Én a helységnek nemeseivel és 
Lakosaival a falun kivül egy düllö földnyire eleibe 
kimentem (CanonVisit. 199). 

DÚLÖDÖZ, L mégdüledez. 



DÚS?: locuples, opulentus, pcrdivos, divea ; roich, < DÜR? 1. dir. 



.-:>.«^. 



Magyar Oklevél-Szótár. 



11 



E. 



EB, ebé- : canis ; hund NySz. 1297 : (I. «eb-fa»). 
1400 : Petro dicti Eh (ZichyÖkm. V.174). 1731 : No 
te eb ágyában termett Borsos Kata, valahányszor 
látod az én nádfalamat, annyi ezerszer megsiratod 
(Reizner: SzegedTört. IV.482). Mondotta Bartos Ka- 
tának : no e&ágyában termett, egy almányi könynyel 
megsiratod, mert valamennyi tjaikod bémegj' az kertbe, 
agyon verem (no. 490). f? Szánn. : 1270 : Kemyno Rey- 
noldo et Chak filiis Éhed [a. m. ebed v. ebéd?] (Múz.). 
1274: Reynoldus et Jak lilii Éhed (uo.).] 

éb-adta : formula execrationis ; fluchwort NySz. 
1636 : Eh atta parasztja ! nem osztasz te énnekem 
földet, tudok én magamnak osztani (GazdtörtSzemle 
1.231). 

eb-fa, ebe-fa : chamelaea : seidelbast NySz. 1297 : 
Circa dumiim Rakatia in quo eciam dumo est spina 
que eh fa dicitm- (OL. D. 1470). 1397/1416: Primo 
incepissent a quodam loco arabili wlgo lapor ubi 
quedam ai'bor wlgo ebefa apparuisset (Múz. Jankowicli). 
Pertranseundo per clarum grémium sepefate piscine 
Bedeutaua vsque ad quendam locum acialem wlgo 
lapor dictum in quo arbor ehefa apparuisset (uo.). 

éb-pécér, -peszér: [agitátor canum, custos canum; 
hundbesorger]. 1416 : Predictus Petrus dictus Variv 
eundem Nicolaum dictum Dacho talibus verbis illicitis 
attigisset.quod eum custodem sev pastorem canum 
in wlgo Ebpezer retulisset coram ipsis (OL. D. 31402 
vö. TörtTár 1901. évf. 68). 

eb-vér, 1. ebévér. 

ÉBÉ-? vö. eb-fa, ebévér. 

EBED ? : prandium ; mahlzeit, mittagsmalil NySz. 
1270 : Kemyno Reynoldo et Chak filiis Ebed [a. m. 
ebéd V. ebed ?] (Múz.). 1274 : Reynoldus et Jak filii 
Ebed (uo.). 

ebéd-hal : [piscis ad prandium ; fisch für das mit- 
tagsmahl]. 1492 : Soluent pro pecuniis rakpenz et 
chedhal (OL. D. 36992). 1495 k. : Soluent pro pecu- 
niis rakpenz et chedhal (uo. 36994). 1587 : Ebed halath 
keth kerölöben ad (OL. UC. 12/42). 1588 : Járt mvn- 
den heten ebed hal (OL. Nád. 41). 1597 : Ebed halath 
adgyon (OL. UC. 12/42). Zeryaras szerenth minden 
hethen ebed halath ad (uo.). 1654 : Az nagy érnek 
penig halaszatjából ebéd-halat vittek Pálfára a Török 
famíliának minden pénteken (ErdészetiOkl. L5Ü3). 

ebéd-köböl, -keböl : [ccubulus prandii», quaedam 
pars frumenti trituratoribus pro aliraento tribuenda ; 
der den dreschern als verköstigung gcgebene korn- 
antheil]. 1519 : Sine partibus trituratorum et sine 
Ehedkeheivl (OL. I). 26211). [Vö. Sine partibus tritu- 
ratorum et sine cubulo prandii (uo.). Vö. ebéd-véka 



MTsz. ; «ebédkereszt : a részibe aratók az élelmezés 
helyett minden harmadik részeléskor egy kereszt 
búzát kapnak. Szilágy m. Ermellék» (Sarkadi Lajos 
adata a Nagy Szótárhoz).] 

EBÉDEL, ebéllik : meridio, prandeo ; ich esse 
zu imbiss oder zu mittag NySz. 1544 : Az nap sze- 
leskuton ebellet vram (OL. Nád. 41). 1614 : Ebéllcttem 
Christof Lochnernél (V\X. NLL 64). 

ÉBÉFA, L éb-fa. 

EBÉLLIZ, 1. ebédéi. 

ÉBER ? : vigil, vigilans ; wach, aufgeweckt NySz. 
1503 : Andrea Eher [a. m. éber ?] (Múz. Kisfaludy). 

EBES : paludosus SchlagUSzójegyz. ; [sumpfig]. 
1067/1267 : Piscinarum nomina hec sünt Wensellev 
towa í^fces (Wenzel L25). 1334 : Possessionem íJfteshar- 
san vocatam in Comitatu de Barana (Körmend, Heim 
309). 1349 : Veniret uersus septemtrionem ad vnum fok 
qui exit de predicta aqua Ebes (OL. D. 4044, 1. Anjou- 
Okm. V.281). 1378 : luxta aquam í^ftespataka nuncu- 
patam (uo. 31331). 1478 : In possessione -E&esharsan 
(uo. 18145). [Vö. Nyr. XXX.386.] 

ebes-tó : palus SchlagliSzójz. (748. sz.) ; [sumpfj. 
1447 : Ad locum qui wlgo dicitur Ebesthotv (Veszpr. 
5, Fadd). 

EBEVER : [vox increpandi, proprie : sanguis 
canimis, idest ex cane natus ; schimpfwort, eigentlich : 
hundsblut]. 1525 : Prorumpendo in hec verba Besthye 
kwrwa ebeweer (OL. D. 36096). [Vö. «Ebvér (ember), 
megvető értelemben a rossz, indulatos emberről, Abaúj, 
Sáros m. vidékein» (Keczer Géza adata az új Nagy 
Szótárhoz). Vö. ehevér NySz.] 

ECET, ecet, ecöt : acetum ; essig NySz. 1544 : 
Tok kosonnaban uöttem három pint eczetet (OL. Nád. 
40). 1545 : Eczetet koconáanak (uo. 42). 1553 : Thyztha 
eczeth therkel nekyl (uo. 48). 1566 ; Kewlthew cczöth 
fel hordowal. Eezöt agy egy hordó wal (no. 49). [Vö. 
rózsa-, törkölyös-ecet] 

ecet-ágy : crassamentum aceti ; essiglager NySz. 
1566 : Eczöt agt/ egy hordowal (OL. Nád. 49). 1638 : 
Eczet agy (OL. UC. 2/3^). 

ecet-áruló : [venditor aceti ; essighandler]. 1714 : 
Eczetáruló [foglalkozásnév] (GazdtörtSzemle IX.22). 

ecet-tartó : [aceti receptaculum ; essigbehalter] . 
1638 : Ket eczeteslab ket eczet tartó (OL. UC. 2/34). 

ECETES : acidus, acetosus : das nach essig 
schraecket, .sauer schmeckend NySz. 1480 : Gregorius 
Eczethes [a. m. ecetes v. ecsetes ?J (OL. D. 18380). 



165 



ECOT— EGER 



EGÉRÁLLÚ-HAL— ECtÉR-FOGÓ 



166 



1623 : Büdös, nyárlott, eczetes, nyúlós borokat ki ne 
vitessen (ErdGazdtSzemle 1897. évf. 18). 

ecetés-átalag : buticula acetaria, oxys ; ein essig- 
legel NySz. 1597 : Eczetes atalag egj hwuel teniemi 
heian teli (OL. UC. 101/3). Eczetes atalag egi hwuel- 
kes tenierni heian teli (uc). 1683 : Eczetes atalag 
kiben vagyon eczet de hijános (uo. 3/32). 

ecetés-berbénce: [vasciüumaceti; essigfassehen]. 
1638 : Eczetes üres berbencze (OL. UC. 2/34). 

ecetes-ház : [camera ad acetum conservandum : 
essighaus]. 1597 : Az eczetes haz feölötth ualo delseo 
Bastiaban (OL. UC. 101/3). Az Eczetes házban. Eczeth 
atalagostul 7 (uo.). 1634: Az Eczetes házban Egy 
füstös kemencze (uo. 21/3). 1638 : Eczetes haz (uo. 2/34). 

ecetés-láb : 1638 : Ket eczetes lob ket eczet tartó 
(OL. UC. 2/34). 

ECÖT, L ecet. 

ECSELLETLEN: impexus ; ungekammet, un- 
gestrehlt NySz. 1637 : Eczelletlen hituan lenfeö (OL. 
ÜC. 14/43). 

ECSELLŐS ? : 1240 k. : Hec sünt nomina coquorum 
in eodem predio Pentue Echelleus [olv. ecsellös?] 
Tynlov Porc (^Pannh. 61/8). [Vö. ecsellő NySz ; ecselö 
MTsz. ■?] 

ECSET : setaceum, pecten, peniculus, pecten seta- 
ceus ; kratzbürste, kamm, bürste NySz. 1533 : Séta 
wlgo Echeth cum Manubrio argenteo (OL. Nád. 49). 
[Vö. nyíró-, ruhatisztító-, vas-ecset.] 

ECSETÉS?: [setaceum habens ; bürste habend]. 
1480: Gregorius Eczetkes [a. m. ecsetes v. ecetgs?] 
(OL. D. 18380). 

ÉDÉLÖ, 1. ödöló'. 

EDÉNY, vö. kérésztelő-edény. 

ÉDES, ídés? : a) dulcis, musteus ; süss; b) svavis, 
lepidus; lieblich NySz. (1. 2. jel.). 1290/1536 : Riuulum 
ydesuyz [a, m. édes?] (HazaiOkm. VI.355). 1388 : 
Insula Edeszygeth [a. m. édes?] vocata (HazaiOkl 318). 
1422 : Valentino Édes (Múz. Kállay). 1423 : Terram 
í^deskwrthuelmezeye vocatam (Múz.). Duas terras 
arabiles in monte in superiori fine superioris diver- 
ticuli prefate térre íJrfeskwrthuelmezeye adiacentes 
(uo.). 1485: Jacobo Édes (Lelesz Acta 95/2). 1552: 
Édes naranchot Sawnyw [igy ?] naranchot (OL. Nád. 49). 

édes-káposzta : caules dulces Kr. ; kohl BM. 
1546 : Édes kapoztat (OL. Nád. 41). 

EGÉR, L éger. 

EGÉR, egér, égör, egör : alnus ; erle NySz. 
1193: Inde descendit ad quercum. De quercu ad 
egerag [a. m. éger?] (OL D. 27). 1200 k : Usque ad 
fiuuium Egur [azonos a fanévvel?] (Anon. 32). 1235 — 70 : 
Magne arboris nomine Egur (HazaiOkm. VI.165). 
1251 : Due arbores Egur (OL. D. 352). 1255/1261 : 
Ad arborem Egur (uo. 518). 1257 : In arboribus Egur 
et Wenuz sünt mete (uo. 453). 1263 : Uenit ad pla- 
tanos quod uulgo dicitur Egur (Múz. Középk.okl. 51. 
HZ., 1. HazaiOkm. VL120). 1266 : Quandam posses- 
sionem Egunxxg uocatam (Veszpr. 107, Egerszeg 1). 
1269 : In fruticibus arboris Egur (OL. D. 676). 1293 : 
lungit quendam truncum qui j^^/<rthuke vocatur (Múz. 
Hanvay, 1. HazaiOkm. VII. 233). Exit ad duas arbores 
Eger (Múz. Czech). Possessio Egerzegh (Veszpr. 107, 
Egerszeg 3). 1296?: Super quoddam flumen Kuken- 



egurpothok nominatum (Múz. Péchy). 1309 : Ubi 
sünt due mete tcrree denouo erecte in quarum una 
est arbor Egur (Múz. Jankowich). 1314: In eadeni 
Keséken Eger pothoka Príma méta incipitur in Kese- 
ken egerfey (OL. D. 1844). 1326/1372 : Ad arborem 
plantani wlgariter Egur dictam (uo. 5987). 1339: 
Cum aliis villis videlicet Lona Egerherg [a. m. 
éger, egér ? ; mai neve «Egerbegy» CzF.] Zenth- 
kyral et Zarkad uocatis in Comitatu de Torda 
existentibus (Lelesz Acta 1/54). 1344 : Penes arbo- 
rem Eger (Múz.). 1363 : Separat a Raunapataka 
Egerzeg et Remete (Körmend, Heim 186). 1381/1413: 
In nemore .EJ^rerberek vocato (Múz. Kállay). 1414 : 
Quibasdam Siluis Zaldobagh et Eger appellatis (Lelesz 
Acta 34/58). 1415 : Ad quandam venam quam Andreas 
Zydalmthauafoka, dictus verő Sigismundus econtra 
Thwrzeg Eger vocari dixisset (Múz. Kállay). 1420 : 
Piscinarum Egertho Keethpaloclia Keethgykenyes Ke- 
etkerekthaua vocatarum (Lelesz Acta 40/86). Piscina- 
rum Holthe^erthaua Keetkerekthaua vocatarum (uo.). 
1427 : Cuiusdam panii nemoris Doroge^e?-e nominati 
(Lelesz Met. Szatmár 6). 1430 : Siluam dolabrosam 
aquosam Eger dictam (Múz. Kállay). 1435 : Arborem 
Eruli wlgo Eger dictam (OL. D. 12711). 1448 : Vnum 
in loco Egerzegh (Veszpr. 2, Ábrahám). 1505 : Pos- 
sessionibus Werewfenfalwa ÍJ^'erallya Gyekenes (Kör- 
mend III/5, Zákány 35). 1519 : Fenilia Baktharlomegy 
Egerallya Baktharlo (Lelesz Prot. V.37a). 

éger-bokor: [dumus alneus; erlengebüsch]. 1343: 
Ad alium dumum transeundo qui wlgariter dicitur 
Egerbokur (Múz. Jankowich). 

éger-erdő: [silva alnea; erlenwald]. 1341: Quan- 
dam siluam Eg%irerdeu uocatam (OL. D. 3357). 

éger-fa; alnus; erlenbaum NySz. (1. jel.). 1234; 
Arbor que Hungarice dicitur egurfa (Wenzel VI.559). 
Arbor que Hungarice dicitur egurfa (uo. XI.273). 
1243/1354 : Méta terrea in qua est yki'use^rer/a (OL. 
D. 260). 1252 : Tendit ad aliam arborem que uulgo 
Egurfa dicitur (uo. 33710). Inde deciinat ad arbores 
signatas que uulgo Gertan fa et Egur fa nominantur 
(uo. 33710). 1268 : Vbi sünt due mete vna in Salice 
alia in Egurfa (Múz. Burián). 1288/1343 : Arboribus 
Buricum que wlgo Nirfa et Egurfa vocantiu- (Múz., 
1. HazaiOkm. VI.340). 1293 : Per fiuuium Kuzephonua 
vádit supra per binas arbores egerfa uocatas (Múz. 
Hanvay). 1294 : Unam Egurfa dictam (Veszpr. 107, 
Mochola 1). 1299 : Sub una arbore Egurfa sünt 
due mete (Múz,). 1327 : Sub duabus arboribus Egurfa 
dictis (OL. D. 2457). 1329 : luxta duas arbores Egurfa 
uocatas (Múz. Kapy). 1332 : Sub qua est alia arbor 
que wlgo Egurfa uocatur (Múz.). Ad arbores Egerfa 
vocatas (uo.). 1336 : Vna méta terrea in qua est 
Ikvusegurfa (OL. D. 2982). 1337 : Una arbor vulgo 
cgwrfa vocata (SztárayOkl. 1.125). 1338/1395: lungit 
quandam arborem wlgo Egerfa vocatam (Múz. Janko- 
wich). 1347 : Ad quandam arborem Egurfa uulgariter 
vocatam (OL. D. 3934). 1350/1355 : A quadam arbore 
byfurcata ornus wlgariter verő Egerfa vocata (uo. 
30299). 1369 : Veniret ad arborem Egerfa (uo. 33857). 
1454 : Deinde ad quandam arborem Egerfa vocatam 
(Körmend Unyoni. 71). 1461 : Quedam arbor Egerfa 
(OL. D. 35077). 

EGÉRÁLLÚ-HAL, -álló- : [piscis genus ; eine 
artr fisch]. 1544 : Piztrangot, semlinget, köuiet, koczot 
egér allo halat karazt herenget bodog ázzon halat es 
stokíiset (OL. Nád. 40). 

EGÉR-FOGÓ : decipula, muscipula ; mausfalle 
NySz. 1638 : Eqerfoqo fabul czinalt vagion Nr. 1 
(OL. UC. 2/34). ' Egy fa egér fogó (uo.). 1731 : Az 

11* 



16; 



EGERCSE— ÉGETT 



EGGY— EGRES 



168 



egérfogókat hordozóktól és képesektől [a vásárpénz] 
akármikor d. 3. (GazdtörtSzemle VII.88). 

EGERCSE? ÉGÉRCSE?: 1519: Duo prata 
sew fenilia quonim vnum Eger eh e et aliud Kvvtlios 
Irothwan vocatur (Lelesz Prot. V. 87a). [Vö. egereséi 
NySz. MTsz.?] [Vö. éger?] 

ÉGÉS, vö. föld-égés. 

EGÉSZ, egísz : totus ; ganz, völlig NySz (1. jel.). 
1610 : Kegyelmednek öremest szolgálnak mi szempci 
biró és az égisz tanács (MA. NLI. 835). 

egész-hely : [sessio integra ; ganzer baúemsitz]. 
1584: Egpuzta éghez hel, Karyka Gerghele (OL. UC. 

56/33). [Vö. sessio Bartal.] 

egészlielyés : [hubarius, sessionem integram ha- 
bens ; höfner, hüfner, ganzhöfner]. 1559 : Diós Mihály 
egez helies Warga Imre fel heües (ü.). 1584 : Rákos 
Marton éghez kelés (OL. UC. 56/33). Mastan kyk lak- 
nak Bodonhelen. Kowach Pether éghez heles Kaza 
Amborus fel heles (uo.). 1643: Census. Minden egész 
helyes }obh&gy Sz : Mihály Adajat ad f. 1. d. 12 [stb.] 
(uo. 3/24). 

EGÉSZLEN : integre ; ganz, völlig A'ySz. (1. jel.). 
1719 : Ezek pedig a faluk, melyeket az uraság egész- 
len bir . . . úgymint Podlusány, Ó-Bars [stb.] (Gazdtört- 
Szemle III.177). 

EGÉSZSÉG, egíssíg, egíszsíg : incolumitas, 
valetudo, sanitas, salubritas; gesundheit, wolfart NySz. 
1610 : Nem tudjuk, ha él-e Kegyelmed és jó égisz- 
sigbcn volna Kegyelmed, vagj- nem, azért ha ili 
Kegyelmed az világon és jó egiszsigben vagyon Kegyel- 
med, . . . csudálatos, hogy Kegyelmed enni időtől 
fogva nem jött kezinkben (MA. NLI. 3H4). 

EGÉSZSÉGTELENSÉG : invaletudo, invalen- 
tia ; ungesundheit NySz. 1609 : Az Kegj^elmed leve- 
lére hogy ilyen késen tehetek választ, sok okai vad- 
nak, főképpen penig egészségtelenségem is nem engedte 
(MA. NLI. 322). 

ÉGET : cremo, uro, ustulo : brennen NySz. 1556 : 
Vnam Amphoram Cupream Bor egetny (OL. Nád. 48). 
1597 : Bor egetnj való kadoczka (OL. UC. 101/3). 

ÉGETÉS, vö. mész-égetés. 

ÉGETÉTTBOR-FŐZŐ : [coctor ^-ini e frumento 
facti ; brantweinbrenner]. 1715 : Égetetthor-fözö [fog- 
lalkozásnév] (GazdtörtSzemle IX.23). 

ÉGETÉTTBOROS : [ad viuum e frumento fac- 
tum conservandum ; zum behalten des brant\veins[. 
1619 : Egeteth boros fazektul egi egi forinth (OL. UC. 
22/21). 

ÉGETLEN-TÉGLA : [later crudus: ungebrann- 
ter ziegel]. 1587 : Eghethlen t^gla (OL. UC. 12'42). 
1597 : Egetlen tégla (uo. 101/3). 

ÉGETŐ : flammifer, urens, ustor ; brennend, an- 
zünder NySz. 1211 : Piscatores isti sünt Veynus Len- 
gén Chimos Vros Eguetcu (Pannh. Tih. 15). 1310/1338: 
Usque vnum locum iuxta K\xegneiero (OL. D. 31063). 
1335: Johannes Égetheti dictus (Múz.). 1355: Thome 
dicto Egeto (AnjouOkm. VI.383). 1561 : Blasio Egethö 
(SzékelyOkl. V.82). 1602 : Égető Mátyás (uo. 173, 
213). Égető András (uo. 213). [Vö. arany-, bor- 
égető, égéttborógető-katlan, kő-, mész-, szén-, 
tegla-égető.] 

ÉGETT : crematus, ustu.s, u.stulatus ; gebrannt, 



verbrannt NySz. (1. jel.). 1435 : Possessiones Moroch- 
lakus Cozmahaza et -ÉJ^eí/dakus vocatas (Múz.). 1454: 
Peruenit ad finem cuiusdam arundineti EgethnaáB, 
vocatam (Körmend Unyom. 71). 1549 : Vádit ad 
quosdam lapides Egethkew vocatas (OL. NRA. 924/55). 
1584 : Wargha Gergel chak az el mwlth nyáron 
kezulth az egeth pwztara (OL. UC. 56/33;. 

égétt-bor: crematum, crematura: branntsveinNySz. 
1544 : Vöttem eget borhoz ket öreg rez korsót czeuest 
(OL. Nád. 41). 1554: Egeth boHh wettem (uo. 42). 
1597 : Vagion eget bor három vy szelnj heian telj 
lOL. UC. 101 3). 

égéttbor-áruló : [venditor vini e frumento facti ; 
brantweinhandler . 1714: Egettbor-druló [foglalkozás- 
név] (GazdtörtSzemle IX.22). 

égettborégető-katlan : [ahenum ad vinum e 
frumento coquendum ; brantweinkessel]. 1638 : Egy 
eget bor égető katlan, Reghi Fazekával Cziőbrevel 
Sisakiaval es ket Cziövevel eggiíít (OL. UC. 2/34). 

égéttboros : [ad vinum e frumento factum con- 
servandum ; für brantwein]. 1635: Egy mázsa rezet 
vesznek 38 f. Fontját égett boros edényen, item az 
üstön és egyébféle hasonló munkán per 40 d. (Gazd- 
törtSzemle Vm.480). 1638: Vagion eget boros Beőr- 
bencze No. 3 (OL. UC. 2/34). 

ÉGGY, 1. 1. egy. 
EGID ? 1. Egyed. 
EGÍSSÍG, 1. egészség. 
EGÍSZ, -SÍG, 1. egész, -ség. 
EGÖR, ÉGÖR, 1. éger. 

EGREGY, egrögy : [alnis copiosus, ahűs obsi- 
tus : reich an erlen, mit erlen bewachsen ?]. 1171 : Ad 
caput íluminis qui uulgo dicitiu* egrug (Paniih. 27/Mm). 
1181 : Inde transiens per Egrug (uo. 14/L). 1236/1239 : 
Transyt íluuium Egrug (HazaiOkm. VI.33). 1256: 
Prima méta incipit a feredeuzyg iuxta pratum egrug 
(Pannh. lO/G). Ad magnam aquam Egrug (Wen- 
zel 11.268). 1265 : Descendit in fluuium Egrug (Múz.). 
1327 : Duo flumina Egrug videlicet et Myruhth nuncu- 
pata (Körmend in/3, Isay 1). 1335 : Circa quendam 
Rjaxulum Egregh vocatum (uo. 111/2, Moha 70). In 
eodem fluuio Egrugh (Veszpr. 15, Vigand;. 1341 : Iuxta 
fluuium Egreg (OL. D. 3384). 1345 : Ad aquam Egreg 
iuo. 3779 . 1349 : Iuxta fluuium Egreg (Pannh. 5/Ll). 
1356 : Quandam possessionem Fulegregh uocatam 
(Múz.). Fossessionis Olegregh supradicte (uo.). 1379 : 
Iuxta fluuium Egregh (OL D. 27280). 1438 : In fluuio 
Egregh vocato (Veszpr. 107, Köveskál 6i. [Vö. Sza- 
mota, NyK. XXV.152.] [Vö. éger, 1. egres.] 

1. EGRES, egrös : alnetum : erlenwald NySz. 
[alnis copiosus, alnis obsitus : reich an erlen, mit 
erlen bewachsen]. 1193 : Inde ad egris (OL. D. 27). 
1229 : In uilla Égris habent I socium nomine Echkud 
t Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1237/1325: In 
uilla Egris (Veszpr. 107, Lula 2). 1295 : In villis 
Endréd Zamard Keurusheg Zarrozosou Egres Béka et 
Kereky vocatis (uo. 106, Csat 2) 1323 : Quasdam 
possessiones Remethe Korulus Ozywag Egres (Kör- 
mend, Heim 41). 1337 : Per quendam lacum vulgo 
Egresiow vocatum (SztárayOkl. 1.144). Ad puteum 
Egrus kuth nominatum (ÖL. D. 3106). 1341: Ad 
locum wlgariter Egres dictum tuo. 3393). 1344 : Prope 
vnum Riuulum egres nominatum (Múz.'. 1358/1364: 
Transiret quasdam arbores Egres dictas (OL. D. 
31286'. 1365 : Preuenit ad quendam locum lutosum 



169 



EGRÉS-EGYED 



EGYÉK— EGYHÁZ 



170 



Egrus^tatak nímcaipatum (OL. TÜ. 18/15). 1399/1406 : 
Supra fontem Egresíeye vocatum (Akad. 6). 1453 : 
Egres, hn. (OL. D. 14722). 1454 : Inter arbores erwleas 
vulgo cggres dictas (SztárayOkl. 11.528). 1493 : Veniret 
ad quoddam Egres (Lelesz Met. Zemplén 70). 

egres erdő: [alnetum; erlenwald]. 1335:Inquan- 
dam silvam quc vulgo Egruserdcu dicitur (Sztáray- 
Okl. L97). 1335/1449 : Quandam siluam que wlgo 
Egruserdew dicitur (OL. D. 2963). 1395 : Siluas et 
Neniora wlgo Egruserdew vocatas (Lelesz Met. Ung 53). 

2. EGRES : a) agrestuin ; agrest ; b) uva crispa, 
grossularia; stachelbeere NySz. (3. és 4. jel.). 1544 : 
Uöttem az uram koíihaiara egrest i^OL. Nád. 41). 1572 : 
Ispeknek es egersel [igy ? olv. egressel ?1 ualonak 
egh funt zalanat (uo. 40). [Vö. szőlő-egrés.] 

egres-víz : [omphacium, succus uvae acerbae, 
nondum maturae ; agrass, agrest, wein, der aus un- 
zeitigen traubeu gemacht wird ?]. 1558 : Egres wyz 
eg altaiagachawal (OL. Nád. 49). [Vö. egres-lé NySz.] 

EGRÖGY, 1 egrégy. 

EGRÖS, 1. 1. egres. 

1. EGY, éggy : unus, solus; einer, eine, eins, allei- 
nig NySz. («eggy» a., 1. jel.). T' 17/1358 : Ceterum 
quandam terram circa fluuium Hai.iad a parte posses- 
sionis Korumpach existentem in (juantitate wlgariter 
J?^/ieudeule dictam (OL. D. 4716). [Vö. sem-égy.j 

égy-égy : singuli ; je einer NySz. 1460 : Singulam 
vnam extensionem brachiorum feni wlgariter egeg wl 
zenath extorsissent (OL. D. 31755) 

• égy-hasi : geminus ; zwilling NySz. 1744 : A fele- 
séget két egg-hasi gyermekkel elhagyta (DebrJk.). 

[Vö. MTsz.] 

egy-más : recula mixta, utensilium congeries ; ver- 
schiedene dinge, allerhand NySz. («2. eggy-más» a.). 
1544 : Eqre másra elköltetet három forint (OL. Nád. 
42). 1596 : Egi mas fele parteka (OL. L. IILIÖ. 17). 

égy-nóliány, -níhány : aliquot ; einige, etliche 
NySz. 1594 : Vagion egi regal egi nihani cheöuel 
(OL. UC. 78/7). 

2. ÉGY : [sacer, sanctus ; heilig]. 1281 : A parte 
ville Egkii (Múz. KoUer). 1287 : Ad quandam rupem 
que Hegku uocatur (Lelesz Acta 1/6). [Vö. egyház.] 

ÉGYBEBORÍT, -búrét: [superimpono ; auf- 
einanderlegen]. 1550 : K^t égbe bwreto kwpachka (OL. 
Nád.' 45). 

EGYBEFOGLAL : conuecto, unió, conjungo ; i 
verbinden, vereinigen, zusammenknüpfen NySz. 1566 : 
Égbe foglalt három arán karikát (OL. Nád. 40). 

ÉGYBEJÁR, égybenjár : convenio ; zusammen- 
passen, in einander passen NySz. (1. jel.). 1552: 
Keth e^ben yaro kupa (OL. Nád. 48). 1670 : Poeula 
argentea vulgo edgyben iaró (KPénzügymLt. Him- 
garioa). 

ÉGYBENJÁR, 1 égybejár. 

EGYED, Egid? Egyöd?: Aegidius MAI 1135: 
Jobagiones quorum nomina sünt hec Egud [olv. Egyöd"? 
a. m. Egyed?] Sulc pua Jsac Jacob (Pannh. 15/Kk). 
1184 : Eorura uero nomina pro quibus contenderent 
hec sünt Warov Ceke Cekelev Des Bes Sudan Egid 
[olv. Egid? a. m Egyed?] Petrus (Pannh. Tih. 1/4). 
1211 : Vdomici de Mortus hü sünt Maradic Nosu Nemthe 
Solud Souzüu EguiJ (űo. 1/5). Isti sünt serui Moro- 



dehc Zoga Cüpurd EguidYnkbe Keseyd (uo.). 1240 k. : 
Hec sünt nomina equestrium in eodem predio Egud 
. Cothob Leure Texe (Pannh. 61/8). In eodem predio 
hec sünt nomina curriferorum Munkac Ledé Egude 
[a. m. Egyed?] Kud (uo.). 1358: Possessionibus suis 
videlicet Eggedmonustura, Hothaz (Forrás ?). 1420: Mi- 
halfya Jsthwanfelde Egyedfjafelde Demeterfyapether- 
felde (Körmend Miscell. Németújv. lad. 41, í^sc. 187). 
1426 : Prediis KasafyaAntalhaza Egyedlakos Lakos - 
antalhaza (Forrás?). 1443: Predium -Bí^iedfymyklos- 
fewlde nuncupatum (Múz.). 

EGYÉK, L egyik. 

EGYENLŐ? igyenlő?: aequus, aequalis |stb.]; 
gleich NySz. 1337: Johannes dictus Igenleu [a. m. 
egyenlő?] (Veszpr. 107, Iklód 2). 

EGYES : singularis, simplus, simplex, unicus, soli- 
tarius ; einzeln, vereinsamt NySz. (1. jel.). 1587: Egges 
tamazto z§k (OL. UC. 12/42). 1597: Eggies hatás 
székek tizenkettő (no. 101/3\ Ismét egy zöld asztalt 
s egy kis egygyes |v. i. egy szál gyertyának való] 
gyertyatartót: fl. 3 (Mihalik: KassaÖtvTört. 207). 1638: 
Eggies embernek való Kar szék No. 5 (OL. UC. 2/34). 
Eggies kar szék No. 2 (uo.). 

EGYETEMBEN, egyetembe : simul, una, con- : 
zugleich, zusammen NySz. 1572: Az egyk sysaknak 
az pofayaba orh uasaban az nyak uasaban toltokaual 
es mynden aprolekyaual egetembe (OL. Nád. 47). 

EGYHÁZ : templum, aedes, fanum, ecclesia ; 
kirche, tempel NySz. 1193 : Hec igitur sünt nomina 
prediorum . . . faer egiaza [így!]. Chepel. Liba (OL. 
D. 27). Feyrhigaz, hn. (uo.). 1229: In Feeyreghaz XI 
mansiones (Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1240 
k.: In villa Feyveghaz (Pannh. 61/8). 1251: Itur ad 
fórum versus feir ighaz (Pannh. Tih. 1/8). 1256 : Item 
Weresdub Item Humkreu Item Kuche^/ia2; Item Dub- 
eghaz (ErdMúzLt., 1. Wenzel VII.430). Zemeeghaza, hn. 
(uo.). Fejereghaz, hn. (uo./i. 1275: Quoddam pratum ad 
uillam Feyeryghaz pertinens (Múz. TörtTárs. 4). 1311; 
Kerekeghaz, hn. (OL. D. 30597). 1314: Sex iugera in 
loco Rumluthe^/ia^ uocato (Veszpr. 14, Szentkirálysza- 
badja). 1328: Ad metam Rnmlnthighaz vocatam (OL. D. 
2511, 1. AnjouOkm. n.377). 1329: Feeleghaz, hn. (Múz. 
Kállay). 1332: Patronatus verő ecclesie predicte 
yVjeghaz (Múz.). 1341: A quodam monte ecclesie 
eghazhercy vocato (OL. D. 30640). 1347: ^yveghaz, 
hn. (Múz. Wenzel). 1355: Térre Vu&taJghaz nuncupate 
(OL. D. 17634, 1. AnjouOkm. VI.300). Térre luXiáas-Ighaz 
(AnjouOkm. VI.300). 1359/1429: Possessionem Agas- 
eghaz nominatam (Múz. Forgách). 1361: Possessionis 
Feleghaz vocate (Múz.). 1364: In dicta Feyreghaz 
(uo). Possessionis dicti Monasterii sui Eghazfelde 
vocate (Veszpr. Regn. Met. 11). 1384: In villa Zen- 
theltheghaz nominata (Körmend, Heim 820). 1385 : 
Lucasii de Feyereghaz (Múz.). 1386 : Versus quendam 
fontem Ractieghaz wlgariter dictum (Veszpr. 14, Szent- 
királyszabadja). 1393/1446: Possessionum Kyrali Keth- 
eghaz (OL. D. 7914). 1395: Aliam particulam térre 
ipsorum .E(7/iíi2zerefelde nominatam (Múz ). 1425 : 
Johannem literatum de Themerdeke^/í02; (Múz.). 1427 : 
Prediis Banghatheleke Kysthelek Feleghaz (uo.). 1428 : 
llymefieghaz, hn. (Múz. Szentiványi). 1434 : Mathias de 
Feleghaz (Múz. Kállay). 1435: Johannes de Temerdek- 
eghaz (uo.). 1438: Predia Dyodtheleke Lygetiieghaz 
Zenthpalarneka (Forrás?). 1443: Petro Bothos de Fel- 
eghhaz (KárolyiOkl. 11.233). 1445: Particule térre 
Éghazfeldcw (Múz.). 1446: Feyrrghaz, hn. (Sztáray- 
Okl. 11.386, 387). 1451: Mathias Thorkos de Themer- 
áekcghaz (OL. D. 14443). 1453 : Zenththamasef/Zí/ía^ra, 
hn. luo. 14600). Predia Ncmetheghas et Barocz Ilese 
(uo. 14616). Prediorum Peresthelek et Achaade?.^- 



171 



EGYHÁZAS— ÉH 



EHÉS— EKÉS 



172 



haza (uo. 15683). 1454: Possessionum K^rokcghaz 
Irathos et Domheghaz (uo. 14800). 1455: 'Qo^eghaz, 
hn. (uo. 2981'2). Preáia Besenew et Terethe^/m^r vocata 
(uo. 15003). 1459: Kemeneghaz, hn. (uo. 15332). 1462: 
Prediis Lykaseg/ms Kereke^/ut^.- Hymesí'í//ta2; (uo. 15703). 
1463 : Transitür ad ecclesiam Beaté Marié virginis wlgo 
Kerek Bodoghazzon Eghazara (Múz. Balassa). 1465 : 
Prediorum Lvanhe(///a2 Kethfylew [KethsylewV] Arokos 
Haromlabw (Múz. Kállay). Prediorum Omlás et Weres- 
eghaz appellatorum (uo."). 1466: ín predio Yeleghaz 
(uo.). 1489 : In vico Eghazvczaja (Lelesz Acta 98/31). 
1492 : In possessione Zenthandraswr alio nomine 
EghazaMwa [így !J (Múz. Justli, H. Ulászló oki.). 1506: 
Quartum [pratum] Feeleghaz Allya (Múz. Kállay). 1535 : 
Particulam térre i?^/ta2;zerefelde nominatam (Múz. Kis- 
faludy). [Helyű, szárm.: 1462: Septem [jugera] cum 
mediö in Eghazad (Veszpr. 106, Szentbenedekalja 8).] 
[Vö. szent-égylaáz.] 

egyb.áz-fi, -fiú: aeditimus, aedituus; kircliner NySz. 
(1. jel.). 1613/1696: Az praedikátor uramnak ara- 
táskor, kitiil egy kalongya búza jár, kitül fél kalon- 
gya. amit az egyházfiunak tudni kell (GazdtöiiSzemle 
Vn.412). 1668: Bokor Györgv Egy ház fti (OL. UC. 
1/21). 

ÉG-YHÁZAS: habens ecclesiam; mit einer kirche 
versében NySz. 1241 1289 : In villa Eghazasmkxm 
(Múz.). 1294: Villám Hegyhazas Harazthy dictam 
(OL. D. 1387). 1317 : Possessionem suam Eghazas 
Semyen uocatam (Múz. Kállay). 1319,1332: Ad villám 
Jghazas Dumbou (OL. D. 30572). 1328 : Duas posses- 
siones videlicet Eghazasnyxk et Loknyek (HazaiOkm. 
IV.141). 1329: ^Aa^asueged, bn. (Múz.). 1337/1414: 
A possessione Eghazasgeswn Egbazaslangesuu [igy, 
olv. Egbazatlan-] et Laz OL. D. 3089, 1. Anjou- 
Okm. III.412). 1344 : Possessionis Eghazoswvkon 
vocate (Múz.). 1347 : Possessionem Eghazas Perch vo- 
catam (Múz. Hoi-vát Istv.). 1349 : Possessionem eghazos 
thezer (Múz.) 1354/1360 : Quadara Insula Heghazasíuen 
vocata (OL. D. 4908). 1355 : x\d ipsam possessionem 
Eghazasgegen (Lelesz Met. Szabolcs 29). 1357/1432: 
Eghazaskereky, hn. (Múz. Kende) 1367 : Cuiusdam 
possessionis Eghazasgelae vocate (Múz. Kállay). 
1398 : Prope villám Ií//i«2a^zechewd (Múz.). 1412 : 
Eghazasuaxüa,, hn. (OL. D. 9717). 1414: Possessionem 
Eghazaslc&ná (uo. 288). 1436 : Possessionis Eghazas- 
magyar (Múz.). 1451: Possessionem Eghazaszeráh- 
elsebeth appellatam (Múz. Dancs.) 1460 : Hospi- 
tes vniuersi de Eghhazas Zakalos (OL. D. 15441). 
1496 : Possessionibi!S Gyepywsfyzes Eghazasfyzes 
(Körmend III/6, Körmend 7). Possessionibus Eghha- 
zasfy'Aes Gyepewsfyzes (no., Körmend 10). Possessio- 
nibus Hassas ^^/íö^ashollos HydashoUos (uo.) 1517: 
In possessione Eghazasheáege appellata (Múz.). 

ÉGYHÁZATLAN: [ecclesiam non habens ; ohne 
kirche]. 1337/1414 : Mete enim possessionis Egho- 
zatlangaswn vocate (OL. D. 3U89, 1. AnjouOkm. 111.414). 
A possessione Eghazasgeswn Eghazaslap geanu [igy, 
olv. Eghazatlan-] et Laz (OL. í). uo., 1. AnjouOkm. 
III.412). Ighazatlangesvfn (OL. D. uo., 1. AnjouOkm. 
IÍI.415). 1347: Possessionem eovum Eg}i£izathl.an Pcvch 
vocatam (Múz. Horvát Istv.). 

EGYIK, egyék: altér eoruni, unus eorum, unus 
ex doubus aut pluribus ; einer von ihnen NySz. 1560; 
Ket chahol emeg aranias him vagion egeken (OL. 
Nád. 49). 

EGYÖD? 1. Egyed. 

EH: famelicus, jejiuuis, impastus; hungerud.hungrig 
NySz. (2. jel.). 1466 : Petro Eh (OL. D. 16292). 



ÉHES? éhös?: [esuriens, famelicus; hungernd, 
hungrig]. 1435 : Michael Ehos [olv. éhös v. éhos?] 
dictus "(KárolyiOkl. 11.166). Andree Ehos (uo.). 

ÉHOS : [?j. 1435 : Michael Ehos [olv. éhos v. éhös?] 
dictus (KárolyiOkl. 11.166). Andree Ehos (uo.). [Vö. 1. 
éh Nysz.] 

ÉHÖS? 1. éhes. 

ÉJ : nox ; nacht NySz. 1485: The kewzewn krysthy- 
nanak legyen kenv^feb ynhanak Zaaz yo napoth keth 
zaz yo eeih hozyaya (Múz. Kállay). 

EJÉK?: [stannum, lamina stanno obducta ; blech]. 
1329: De vno Curru stanny quod uulgo Badak seu 
Eyek dicitur (Múz. Horvát Istv.). 

ÉJJEL : noctu ; nachts NySz. (1. jel.). 1364 : Gaal 
dictum Eyeltuáo [egy tolvaj neve ; olv. éjjel tudó ?] 
(ZichyOkm. HI.245). 

EJT: a) sino labi; fallen lassen; b) facio cadere; 
zu fali briugen, fallen machen, fallen, stürzen NySz. 
(1. 2. jel.). 1610: Szerdahelt lakja [Taxoni], borát gya- 
kortabb hajtja, ki miatt magát is gyakorta elfelejti 
s nótában ejti (MA. NLf. 349). [Vö. NySz. szólások.] 

E JTEL : justa, média, cotula; ein maass, achtel 
NySz. 1550: Eytele az bornak (OL. Kolozsm. 50). 

EKE : aratrum; pflug NySz. (1. jel.). 1463 : Michael 
Rathekew [olv. hat ekétí?] (OL. D. 15882). 1467: 
Hauc metam vidimus quod ex vtraque parte cum 
wlgo Ekee desecari fecissent (uo. 16552). 1548: Juga 
vt wlgo dicunt eke (Múz. Kapy). 1566: Eke három. 
Azokhoz lemes wagon három Chotar négy. Ezteke 
három (OL. Nád. 49). 1577: Eke Benedek (OL. UC. 1/3). 

eke-barom: jumentum; zugvieh NySz. 1522: Lego 
wlgo Ekebarnmth (Körmend V/5, Batthániana 79). 

eke-csináló. -csenáló: [opifex aratrorum; pflug- 
macher] 1506: Balthasar Ekechenalo (OL. D. 21525). 
1714 : Ekecsindló [foglalkozásnév] (GazdtörtSzemle 
IX.22). 

eke-fejelés : [refectio vei fabricatio dentalis ; aus 
besserung oder verfertigung des pflugkopfes]. 1521 
Eodem die Ekefeyelesre (OL. D. 37179). 

eke-gyártó : [opifex aratrorum ; pflugmacher]. 1400 : 
Petro Ekegyarto (ZichyOkm. V.21Ü). 1451: Gregorius 
Ekegyartho {OL. D. 14467). 1464: Clementem -BAr- 
gyartho (Veszpr. 10, Papkeszi). 1465: Gregorio Eke- 
gartho {OL. D. 16168). 1492: Franciscum Ekegyartho 
(Pannh. 50/A). 

eke-nád: [pars ferrea aratri ad dentale coniun- 
gendum]; ein eisen zur verbindung des pflugkopfes 
BM. 1597: Vas eke nad 1 Vass karikaczka 4 (OL. 
UC. 101/3). [Vö. MTsz.] 

ekenád-fúró: 1566: Eke három. Ezteke három 
Ekenadfwro egy (OL. Nád. 49). [Vö. eke-nád.] 

eke-pénz : 1528 : Kaak peenz et Ekepenz (OL. 
UC. 12/42). 1568 : De singula raedia sessione soluunt 
pecuniam wlgo eke pénz vocatam semel in anno (uo. 
75/31). 

ÉKÉR, 1. ökör. 

EKÉS : aratrum habens, aratrum faciens MA'-'. ; 
[pflug habend, pflugmacher]. 1434 : Laurencio dicto 
Ekés [oW. ekés v. ékes •?[ (Lelesz Acta 51/10). 1463: 
Ladislao Ekés (OL. D. 29293). 1476: Paiüo Ekees 
(Lelesz Acta 86/11). 1596 ; Minden ekés ember [ad] 



173 



ÉKÉS-ELBOMLIK 



ELBORÍT— ÉLÉS 



174 



egy-egy kalangya búzát (CanonVisit. 138). 1598 : 
Minden ekés ember egy kalangya búzát ad, manip. 
32 fél ekés [a földbirtok nagyságának mértéke] felényit, 
az az 16 kéve búzát (uo. 145). 1619 : Ab antiquo 
Minden ekés ember ád egy köböl búzát (uo. 153). 
1642 : Proventus Pastoris. Minden egész ekés ember 
egy köböl búzát [ad|, az fél ekés fél köblöt (uo. 161). 

ÉKÍCS : deeorus, formosus, venustus, elegáns [stb.| ; 
zierlich, geschmückt NySz. 1434 : Laurencio dicto 
Ekés [olv. ékes v. ekés ?] (Lelesz Acta 51/10). 1463 : 
Ladislao Ekés OL. D. 29293). 

ÉKESÍT, vö. megékesít. 

ÉZLELÉ, L öklelő. 

EL, 1. elv. 

ÉL? 1. emberölő. 

1. ÉL: acies, cuspis, acunien ; schneidc ISySz. 
(«1. él» a. 1. jel.); [cacumen montis; bergspitze]. 1348 : 
In vno acie wlgariter El dictum supra ad duo holni 
(OL. D. 28729). 1411: Petro dicto El [a. m. él?] 
(Zichy Okm. VI. 159). 1443 ; Vsque quandam aciem 
montis wlgo ChereseZ dictam (Múz. Bethlen). 

2. ÉL, íl : 1) vivő, dego ; lében NySz. 1211 : Isti 
sünt agricole Mochy Semchi Chekeu Elee Jolv. élé, 
a. m. élö ?] Vsud (Pannh. Tih. 1/5). 1469 : Clemens 
Eleic Ja. m. élö v. elő?] (Lelesz Acta 80/54). 1607: 
írj, édes barátom, minden dolgok felöl bőségesen, 
ugy éljek, liogy én is megfelelek bőségesen (MA. 
NLI. 212). 1610 : Nem tudjuk, ha éZ-e Kegyelmed és 
jó egiszsigben volna Kegyelmed, vagy nem, azért ha 
ili [az eredetiben : Ilj, olv. il] Kegyelmed az vi- 
lágon . . . csudálatos, hogy Kegyelmed enni időtől 
fogva nem jött kezinkben„(uo. 334!. || 2) vescor ; 
sich nahren NySz. 1597 : Wk ys wgy mynth az 
zergenyek az erdeőrwl élnek, falwol adnak fid. 6ü 
(OL. UC. 12/42). II 3) utor, fruor ]stb.] ; geniessen, 
beniitzen, gebrauchen NySz. 1760 : Hogy tövébül 
vágja s ássa minden féle fát, hogy élhesse a földet 
(GazdtörtSzemle VII.418). ]"Vö. visszaélés.] 

ELAD : venundo, vendo, divendo, mancipo ; ver- 
kaufen NySz. (1. jel.). 1585 : Helsegrol zolgalo sellerek 
Igaz sellerek El adót sellerek Zabados sellerek (OL. 
Nád. 48). 

ELÁGAZÁS : ]rami familiarum ; verzweigung]. 
1683 : A familiak el ágazások szerint (OL. UC. 3/32). 

ELÁLL : remitto : abstehu, ablassen NySz. (4. jel.\ 
1596 : A Feredő szeg előtt vagyon egy nagy rét, 
melyet Kovács István és Igo István bknak ; de vették 
hasznát ; álljanak el mellöle (CanonVisit. 139). 

ELAPADÁS : das versiegen, austrockncn BM. 
1719 : A négy itcze pedig őneMk cedál fáradságokért 
és a pálinka elapadásáért i GazdtörtSzemle III.181). 

ELBÉCSÚL, -bücsűl : [aestimo, censeo ; schatzen 
taxieren]. 1569 : Mikor immár egy kucsiokot három 
forintra elbncsültettük volna ]stb.] (SzékelyOkl. V.90). 
[Vö. becsül MTsz.J 

ELBOCSÁT: dimitto, demitto, amitto ; gehen 
lassen, entlasson NySz. (2. jel.). 1553 : Waglnon egy 
halastho, k)i:h ez idcn el hochathothak hogh meg 
epeechek gatthyath, svlyj)eíh, zugctvath (OL. L 
111.16. 17). 

ELBOMLIK, -bomol : corrumpor, confringor ; 
zerstört werden, zu grundé gehen NySz. («elbomol» 
1. jel. a.). 1597 : Ezen pintér haz mellet ketth el bom- 
lot Jeg verem (OL. UC. 101/3). 



elborít, -búrét : obruo, obtego, operio [stb.] ; 
überziehen, bedecken NySz. 1602 : Az sok gond el- 
burét, nem irhatok jobban, bővebben (MA. NLI. 130). 

ELCSÉPEL : [frumentum detero ; abdreschen, 
dreschen]. 1636 : Egy eleséplött negyedévi asztagból 
szemes gabona 41 cub (GazdtörtSzemle 1.269). A 
majorokban való asztagbeli gabonákat elcséplesse 
(uo. 271). 

ELCSÉPLÉS: ]tritura ; das abdreschen]. 1729: 
Minden féle asztagoknak elcséplésére avagy nyomtatá- 
sára tiszt uramnak szorgalmatos vigyázása legyen 
(GazdtörtSzemle IX.118). 

ELÉ, ELÉ-, 1. elő, elő-. 

ELÉGÍT, vö. ki-, megelégít. 

ELEGY, elvegy : promiscuus, mixtus ; vermischt 
Nj^Sz. (2. jel.). 1551 : Ezek mynd kastel es elwegh 
borok lOL. Nád. 48). 1561: Ehvegh gabna 22 kepe 
(uo. 49) 1581 : Veres selembwl chinalt arany fonallal 
elwegh chafrangh (OL. L. III.16. 17). 1589 : E^' laytban 
cluegh halath apró szöröt rakatot (OL. Nád. 41). 
1597 : Kőlömb kölömb fele szalma, elég sleiteol rakua 
(OL. UC. 101/3). 

ELEGYES, elvegyes : miscellaneus, promiscuus, 
impeditus : gemischt, verwickelt NySz. 1566 : Az 
kewlsew paytanal wagyon egv dezma aztagh elwegycs 
kepe (OL. Nád, 49). 

ELEK: Alexius MA». 1299: Comes Elek, íilius 
alexij (MonStrig. 11.474). 1436 : In tribus descensibus 
infrascriptis videlicct H}i;hemeszallasa Moyafyalstvvan- 
zallasa et Jamanc/e/czallasa vocatis (Múz.). ]Vö. 
Elekes ?] 

ELEKES, Elekös: [Alexius?]. 1299: Elekus 
filius alberti comitis (MonStrig. 11.474). 1602: Elekes 
János (SzékelyOkl. V.187). [Vö. Elek.] 

ELÉKÉTÉ, 1. előkötő. 

ELÉKÉTŐ, 1. előkötő. 

ELÉLLÉL, 1 előlél. 

ELEMÉRÉS? Elemérös?: 1211 : ín uiUa Supoc 

hü sünt vdoniici Zete Cusit Elemeres [olv. Eleméres ?[ 
Chebe (Pannh. Tih. 1/5). 1229 : Elemcrus clericus 
(Pannh. Lib. Rub. 24—34. I. 20. sz). 

ELEMÉRÖS? 1. Elemérés. 

ELÉR : [deprehendo aliquem in aliqua re ; ertap- 
pen, erwischen]. 1700 ; Annak [gyepünek stb.] elron- 
tói penig vagy elhordói a kiket elérik, keményen meg- 
verettettessenek (GazdtörtSzemle 1.83). JVö. NySz. 
szólások.] 

ÉLÉS, 1. ölés. 

ÉLES, élös : 1) acutus, cuspidatus, ostreatus, 
acuminatus ; scharf, schneidig NySz. (1. jel.). 1311 : 
Cum Castro Eluskw nuncupato (OL. D. 1700, 1. Anjou- 
Okm. 1.243). 1348 : Ascendit ad vnum montem Elvs- 
berch nominatum (uo. 30383). 1360 : Duo Castra 
videlicet Eluskw et Bolug vocata (Körmend 11/4, 
Miskouch 68). 13641367 : Ad Monticulum Éles Berch 
vocatum (OL. D. 30682). 1365 : Castrum suum Eluskw 
nominatum (Körmend 11/5, Lyndva 8). 1394 : Castrum 
nostrum regale Eleskw in wlgari Theutonico Schar- 
fenstayn appellatum (OL. D. 7946). 1453 : In castro 
Ele.skw vocato (uo. 14740). 1487 : Peruenissent ad 
vnum Montem valde saxosum Elcskew vocatum (uo. 
37066). II 2) perspicax, sagax ; scharf, scharfsinnig 



175 



ÉLES— ELET 



ELÉTT— ELIDEGENÜL 



176 



NySz. (2. jel.'. 1211 : Isti siint vinitores Elus fa. m. 
éles ?] KaruclijTi Hoguid Domas Guelsa Echc (Pannh. 
Tih. 1/5). Vdoraici de Mortus hü sünt Motou Elens 
Elud Varsa Vnoca (uo.). Isti sünt serui Tolpa Eleus 
Choma Woca Zombot (uo.). 1221 : Quorum nomina 
sünt hec Chomou Bocy Chima Cema Elus Lazou 
(Pannh. 4B). 1324: Johannis dicti Elus (ZichjOkm. 
1.255). 1332 : Johannes dictus Elus (Múz. Békássv). 
1355 : Johannis dicti Éles (ZichyOkm. m.1.3). 1375 : 
Johannis dicti Éles (Múz.). 1419 : Arham [így ? olv. 
Ábrahám ?] Eleivs (Pannh. HiteL 52). 1449 : Johannes 
Elees [így ? a. m. éles v. élés ?] (Veszpr. 107, Keek 3). 
1452 : Johanne Éles (Múz. Kállay). || 3) acer ; scharf, 
pikant NySz. (3. jel.) [L. «éles-lé».] 

élés-lé : jus acre ; sauce piquante NySz. 1544 : 
Wötteni ebedre halat sóban es éles leuel (OL. Nád. 
40). Eg yce mezét olayos lenek es elesleuel ualonak 
(uo.). Vöttem bort elesleuel ualo halba (uo.). Ebedre 
éles leuel es sóba fötnek walonak halat uöttem (uo. 
41). Wöttem neg öreg cziikat éles leuel ualonak (uo. 40). 

ÉLES, éllés?: annona,,penus, victualia: lebens- 
mittel NySz. (2. jel.). 1438?: Predia Echkend et Em- 
rehclesc [a. m. élése, v. olv. ilése = ülése?] nominata 
(Forrás?). 1449: Johannes Elees [így? a. m. élés v. 
éles?] (Veszpr. 107, Keek 3). 1495:'^Quandam Siluam 
WadkaneZese [a. m. élése?] (OL. D. 20283). 1545 ; Eg 
reuesznek az ki az eleest altal hozta (OL Nád. 41). 
[Vö. udvar- élés.] 

élés-kamra, -kamara: [cella penaria. cella promp- 
tuaria: speisekammer]. 1398: Possessionem suam Éles- 
comora vocatam in Comitatu Borsodiensi (OL. D. 8380 1. 

élés láda: [arca penaria; speisekiste]. 1616: Az 
istállóban . . . Három zabos láda. Egy élésláda (Gazd- 
törtSzemle VI.127). 

élés-pénz : [pecunia pro alimentis data] ; zehrungs- 
geld. zehningskosten, zehrung BM. 1588 : Az war 
élés pénz Kapw tartoinanban (OL. Nád. 41). 1672 : 
Censum verő wTilgo Éllés pénz dictum (OL. UC 2/25). 
In locum victualium élés pénz (uo.l 

élés-szekér: plaustruni frumentarium : proviant- 
wagen NySz. 1638 : Elcs szekérre való káva (OL. 
UC. 2/34). 

éléstartó-ház : penarium, penuariuni ; vorratshaus 
NySz. 1605: Az Éles tartó házban ZuTtt faggiw 
uagion Pint No. 1 (OL. UC. 28/61). 

éléstartó-láda: [arca penaria; speisekiste]. 1643: 
Egy öreg éléstartó láda (GazdtörtSzemle VI.125). 

ELESÉS : lapsio, casus : das fallen NySz. (1. jel.). 
1752: Hogyha az vadászó szomszéd ... az vadat 
anynyira megsérti, hogy nehéz szaladása után remél- 
heti elesésit [stb.] (GazdtörtSzemle \a.l40). 

ÉLESÍT, vö. megélesít. 

ÉLESÍTÉS: acuitio: das schiirfen NySz. 1700 : A 
mi kapák élesítését illeti, 3 kétágú kapáknak élesiié- 
sétül egy polturánál többet ne fizessenek, 4 lapos 
kapáknak és csákánj'oknak élesitésétül egy polturánál 
többet nem (GazdtörtSzemle 1.84). 

ÉLET: 1) vita; lében NySz. (1. jel.). 1634: Tar- 
tozzanak arrais eletek vesztese alat vigiazni [stb.] 
(Magyarorsz. áliap. ezeréves fennállásakor VIII.896, 
vö. GazdtörtSzemle VH.131). 1736: Minemíi életet 
viselt azon személy, hite után vallja meg a tanú 
(Reizner: SzegedTört. IV.509). 1737: Tisztátalan éle- 
tűnek mindenkor hallotta ; franczia katonákkal miképen 
paráználkodott, maga dicsekedvén, hogy [stb.] (uo. 520). 
II 2) victus; iinterhalt, lebensmittel NySz. (2. jel.). 
1719 : Learatva lévén a mező, mindjárt meg legyen a 
dézsmálás, hogy a szegény ember is eltakaríthassa 



a mezőről a maga életét (GazdtörtSzemle III.97). 
1731: Ha szekerén köznap vagy szombaton akármi 
néven nevezendő életet hoznak vagy legumínát is, 
attól végjéének [vásárpénzííl], ha rakott a szekér d. 12 
(uo. VU.87). 

ELÉTT, 1. előtt. 

ELEVE: prae- : hervor NySz. (1. jel.). 1299: Ad 
villám Eleueyarew [így?] vocatam ... Ad villám Eleue- 
yarew predictam (ZichyOkm. 1.95). [Vö. Csánki : Tört- 
Földr. n.3Ü7, Elevejáró a.] 

ELEVEN: vivus, vividus, superstes, vegetus, 
pervigil, vitális; lebendig, lebhaft NySz. 1548: Egh 
eleuen nestet hoza uramnak (OL. Nád. 40). 

ELEVE? L elő (2. jeLl 

ELFELEJT : obliviscor, dememini ; vergessen 
NySz. 1610: Dominus Taxoni . . . semmi jó maga- 
viseletben nincsen. Szerdahelt lakja, borát gyakor- 
tabb hajtja, ki miatt magát is gyakorta elfelejti s 
nótában ejti (MA. NLI. 349). 

ELFOGYATKOZIK: [ad egestatem redigor ; 
verarmen. in noth gerathen, mangel leiden]. 1564: 
Az mi az szigényeket illeti kik elfogyatkozván hely- 
ségeket letették, földök szántását elhatták, csak ki 
szölöcskéje ki keze munkája után teneg [stb.] (Gazd- 
törtSzemle L70). [Vö. NySz. más jel.] 

ELFORDÍT: [muto in aliquid; venvandeln]. 1728: 
Zomboriné kérte volt az fatenst, hogy fordítsa el a 
leányt gyermekre. De nem tudta elfordítani (Reizner: 
SzegedTört. IV.401). [Vö. NySz. más jel] 

ELGALÁZOL : [conculco, proculco, protero ; zer- 
treten, niedertretenj. 1760 : A városnak több szénája 
lett volna, ha a füvet el nem galázolták volna. Sokszor 
becsaptak az Elepre az ő klme ökrei (DebrJk., 1. 
NyK. XXVI. 339). [Vö. MTsz.] 

ELGYÖTÖR: excrucio; peinigen, abmartern NySz. 
1607: Petrus Erseket az colica annira elgyötrötte, 
hogv egyszer Visolban én segítettem meg csak fel- 
öltözni es (MA. NLI. 212). 

ELHAL: concumbo; beschlafen Nj^Sz. (2. jel.). 
1551: Mikor el halth felesegeuel akkor attam ncky 
czyzmath 1 (OL. Nád. Számadások b. csomó). 

ELHALAD, -haliad: differor, prolator: aufge- 
schoben werden, verschoben werden NySz. (4. jel). 
1609: Az Kegyelmed levelére hogy ilyen késen 
tehetek választ, sok okai vadnak, főképpen penig 
egészségtelenségem is nem engedte és az felett ez 
mostani nyári takarodásnak szorgalmatossága miatt 
is néha elhalladott (MA. NLI. 322). 

ELHÍ: invito, avoco, evoco [stb.]; berufen, ein- 
laden, abberufen NySz. 1609: Hollósit az ur elhiván 
közzülönk [a. m. Hollósi meghalván], dominus Geor- 
gius Rátkait hozók közinkben (MA. NLI. 330). lUies- 
házi urunk ... az mennyei urtul elhivattaték az 
örökké való hazájában (uo.). 

ÉLIÁS, 1. Illés. 

ELIDEGENÍT : alieno, abalieno ; entfremden 
NjSz. 1538: Soha semmi módon semrainemew zewn 
alat, en ez Nemethwj'vvarat, az en zerelmes wTamnak 
Atthyaffyatwl Batthyány Kristóf wramtwl es az ew 
magzatytwl elüemJdeghcnytoDi (Körmend I/l, nr. 45). 

ELIDEGENÜL: abalienor; entfremdet werden 
NySz. (1. jel.). 1526: Vayda vramat minden szwk- 
segtekben meg talallyatok, Semmimodon twUe el ne 
Idegcnüllyetek, ez mynden gondotokra sorgalmatos 
gondot vysel (OL. D. 24323, 1. Zolnaí: NyelvemL 257). ■ 



I 



177 



ELIGAZÍT -ELKERÜLHETETLEN 



ELKÖLT— ELMARAD 



178 



ELIGAZÍT: dispono, compono; ausrichten, austra- 
gen NySz. (2. jel.)- 1564 : Asszonyom ö nagysága Far- 
kas uramnak erősen haggya, hogy gondot visellyen 
az ö oltalmokra [a szegény népére] és eligaziccsa dol- 
gokat (GazdtörtSzemle L74). Azért mastan is haggya 
ő nagysága, hogy Farkas uram ez féle dolgát, kit 
meg nem láttatok volna meglátassa és eligaziccsa és 
tervin szerint elvégezze (uo. 75). 1643: Okát adja tilal- 
mának és törvényt tegyen az hegymester benne, az 
hegység birájával, hasonlóképpen a távullevö atyafi 
is, ha esztendő és hét nap alatt tilalmat tészen, 
tartozik azt is eligazítani (uo. VL470). 

ELIGAZODIK: expedior, dirigor, progredior, 
rectum reperio, veritatem invenio ; zugerichtet v^^erden, 
ausgerüstet werden [stb.] NySz. 1596 : A nemes 
uraink igyekezvén a községgel egyetemben a temp- 
lomot niegépiteni, a mi dézmával tartoznának az ö 
majorságukból, azt forditották az templomnak építé- 
sére . . . Ezen közben pedig, hogy üresek ne légyenek 
a fizetéstől, minden nemes személy egy-egy köböl 
búzát adott a prédikátornak, úgy, hogy ha a temp- 
lomok épülete eligazodik, és a tized a prédikátornak 
visszatér: tehát [stb.] (CanonVisit. 140). 

ELIKTAT : [ponere in numero, in loco; einsetzen, 
einführen]. 1584: Hozák mi nekünk . . . felséged aka- 
ratjából kapitán urunk levelét, melyben parancsolá 
mi nekünk, hogy Kézdibe Maxán Küs Veres Lörinczet 
minden jószágával . . . iktatnók az vitézlő Jankó 
Ferencznek és Jankó Gáspárnak, mint édes gyer- 
mekinek. Azért mi felkelvén, az levél látván, men- 
tünk a helyre . . . házához és kapitán uram levelével 
eliktattuk [a. m. jobbágyúl beiktattuk] az feljel meg- 
írt Küs Veres Lörinczet, minden jószágával, felesé- 
gével, gyermekével [stb.] (SzékelyOkl. V.138). [Vö. 
NySz. más jel.] 

ELINDÍT: incipio; anfangen, vornehmen NySz. 
(2. jel). 1608: Adjon Isten Kegyelmednek jó egész- 
séget és elégséget annak a szent opusnak véghez 
vitelére, melyet Kegyelmed az Isten tisztességének 
elögyámolitására való szándékából elinditott (MA. 
NLI.' 271). 

ELISMER, -ésmer, -esmér: [cognosco, agnosco; 
erkennen]. 1754: Az elmúlt kedden egy sárga herélt 
lovatárult, elesmertck tőle, kétségkívül lopta (DebrJk.). 

[Vö. MTsz.] 

ELKEL, -kél: consumor; verzehrt werden, auf- 
gebraucht werden [stb.] NySz. (3. jel.). 1526: Jol 
tudom hogj az pénz naponkent cl kel (ÓL. D. 24323, 
1. Zolnai:Xvelveml. 257). 

ELKEN, -kény : abstergo ; abwischen, verwischen 
NySz. 1524: Jobagio mcus quem tu abbas captiuasti 
est tam probus homo sicut tu abbas dempto sacer- 
docio insuper talibus verbis affecisset Nem kényed cl 
ezzel az en Jobagyom fogságát (Múz.). 

ELKÉR: e.xpeto, deposco mihi aliquid ; verlangen, 
abfordern NySz. 1577: Minthogy az törvén engem 
halálra itilt vala az én vétkem szerint, nagy, sok 
jámbor könörgésére úgy kerék el halálomot, hogy 
sem az ő kegyelme jobbágysága alól el nem szököm, 
sem [stb.] (SzékelyOkl. V.Í09). 1609 : Az Visoli biblia, 
kit Kegyelmed elkért volt az académia bibliothecá- 
jából, azt én küldtem volt föl (MA. NLI. 812). 

ELKERÜLHETETLEN : incvitabilis : unver- 
meidlich |stb.] NySz. 1729: Bizonyos és elkerülhe- 
tetlen szükségimtííl kénszerittetvén adlam el ja szőlőt] 
örök áron, megmásolhatatlan képen a Szendrei Refor- 
máta Ekklésia számára (CanonVisit. 189). 

Magyar Oklevél-Szótár. 



ELKÖLT, -kélt: expendo, consumo.absumo [stb.]; 
verzehren, ausgeben NySz. 1548 : Az theredeket intéz- 
tek nyegwen [így] so zamaba es az porkolábnak wgh 
attak el kelteny (OL. UC. 99/7). 

ÉLL? 1. öl. 

ELLENÁLLÁS, elleneá.- : reuixus, rcsistentia, 
renisus; widerstand NySz. («ellentállás)> a.). 1587: Vala- 
mikor elszöknék, vagy elmenne az ö kegyelme Lázár 
Farkas földjéről és jobbágysága alól, hát mindenütt 
minden törvén nélkül ... és minden törvénbeli reme- 
dium ellen és elleneállás ellen megfoghassa (Székely- 
Okl. V.142). 

ELLENES? ellenös?: 1211: In uUla Fotud hü 
sünt ioubagiones Ellenus [olv. ellenös, a. m. ellenes?] 
Elleh Mihal Vosud Boca (Pannh. Tih. 1/5). [Vö. el- 
lenes CzF.?] 

ELLENEZ : abnuo, refragor, reluctor ; wider- 
sprechen, sich weigern, bekampfen, hindern NySz. 
1613/1696: Hogy ha valamely ember szőlőt ád, vagy 
vészen, az áldomásital napjakor, ha itt való, ellenze, 
ha akkor jelen nem volna ezalatt tizenötöd napig 
ellenze (GazdtörtSzemle VII.408). [ Vö. mégellenez.] 

ELLENÖS? L ellenes. 

ELLENSÉG, ellensíg: inimicus, hostis [stb.]; 
gegner, feind NySz. (1. jel.). 1610: Csak Isten tudja, 
ki, mint és hogy maradott az sok bujdossásban az 
sok ellensig között (MA. NLI. 335). 

ELLENSÍG, 1. ellenség. 

ELLENZŐ : [feuerschirm]. 1735 : Flintához tarto- 
zandó sárgaréz czifrán kirajzolva, ellenzővel és puska- 
csöve vesszejével (^GazdtörtSzemle III. 355). [«A kovás- 
puskánál a serpenyő fogadta magába a puskaport. A 
puska elsütésekor ez föllobbant, ami a szomszé- 
dos katonát veszélyeztette. Ez ellen alkalmazták a 
Feuerschirmot. Ennek lehet az ellenző magyar meg- 
felelője» Frecskay János közlése. Vö. NySz. más jel.] 

ellenző-vas: [vorhalthammer]. 1556: Ferramentum 
Ellenzew ims [kovácsmíihelyben] (OL. UC. 99/27). 
1643: Ellenző vas [kovácsmíihelyben] No. 1 (Gazd- 
törtSzemle VI.126). [Vö. «Ellenzovas = kalapácsféle, 
melyet a vaslemez alá tartanak, hogy a beléverendő 
szögnek aljul, mintegy ülőül szolgáljon. Vorhaltham- 
mer* Frecskay János közlése.] 

ÉLLÉS? 1. élés. 

ELLIK?: ascendo; steigen NySz. 1211: In uilla 
Fotud hü sünt ioubagiones Ellenus Ellch [olv. éllé, 
a. m. ellő?] Mihal Vosud (Pannh. Tih. 1/5). 1412: In 
latere montis Kechkeellew vocati (Múz. Ibránji). 1461: 
Gallo Embereseit' (OL. D. 15648). 1520: Piscinas 
Gyekelleio Wydras Kyralthawa Karazostho (Lelesz 
Acta 126/44). Quasdam piscinas et Stagna Thaserc 
Gye^elleiv Kerekewrwenthawa Gykellcw Wykedeges 
vocatas (uo.). 

ELLŐS ? : 1224 : Cura sex mansionibns castrensium 
quorum nomina sünt hec Wtovs Guegus Tuba ybrah 
Hellcvs [olv. ollős?] et tocut (Pannh. 1/B). 1351: 
Johannem dictiim Ellcus (Forrás?). [Vö. ellik ?[ 

ELMAGYARÁZ : [in bonam vei maiam partém 
accipio ; deutcn|. 1609 : Kerom Kegielmodot az 
Istenért, hogi mind ezekot io veghre magiaraza el 
Kegielmod (MA. NLI. 313). 

ELMARAD: l)remaneo,supersum; zurückbieiben, 
hintcrlassen werden [stb.] NySz. (1. jel.). 1799 : A 

12 



179 



ELME— ELÖ 



ELO 



180 



posztószönyeget készítette Tekintetes Bárczay Bor- 
bála asszony, néhai Tekintetes Szerentsy Ferencz 
Uram elmaradott özvegj-e (CanonVisit. 212). |j 2) [jus 
et causam perdo ; den process verlieren, sein recht 
verlieren]. 1613/1696 : Ha valaki valamelyik az mi 
határunkba levő örökséghez jussát praetendálta, tudta 
és tudja, ha 12 esztendeig reá nem keresi, vagy 
esztendörül esztendőre reá tilalmat nem teszen, ha 
vér volna is, peri mellől elmarad (GazdtörtSzemle 
VII.409). [Vö. NySz. 3. jel.] 

ELME : mens ; sinn [stb.] NySz. [verstand]. 1728 : 
Elméjétől is megfogyatkozott volt elann}'ira, hogy 
végtére az maga édes anyját is . . életétől meg- 
fosztotta (Reizner: SzegedTört. IV.431). 

ELMELLŐZ : vito, evito, devito : übergehen, 
ausweichen NySz. 1734 : Az kocsisnak gondja lévén 
az lovakra, az rén asszonyt elmellözte az kocsi 
(Reizner: SzegedTört. IV.498). 

ELMÉNÉS, vö. nap-elmenés. 

ELMENETEL : digressio, abitus ; das fortgehen. 
abzugNySz. ; foceasus; untergang]. 1599 : A malombúi 
Sabathale jár a Prédikátornak. Pénteken estvétől 
fogva Szombaton Nap elmeneteléig (CanonVisit. 150). 

ELMOSOLYODIK : arrideo ; zu liicheln beginnen 
NySz. 1769 : Kötelességem hozta magával hogy ke- 
gyelmes uramnak itt is udvaroUyak, melyen eő Excel. 
elmosolyodott (CanonVisit. 195). 

ELMÚLIK : [auf etwas ankommen, schuld seinj. 
1613/1696: Ha pedig az bírón múlik el, avagy a sok 
törvények miatt nem térvén bé, nem állhatna periben, 
tehát az felperes protestáljon és irassa bé protestátió- 
ját, hogy nem magán miílt el (GazdtörtSzemle VII. 406). 

ELMÚLT : anteactus, transactus, praeteritus ; 
vergangen NySz. 1584 : Wargha Gergel' chak az el 
mtclth nyáron kezulth az egeth pwztara (OL. UC. 
56/33). 

ELNÖ : [convestire ; bewachsen]. 1596 : Két rétje 
vagyon. Egjáket a berek elnőtte (CanonVisit. 140). 

ELNYOM : comprimo, deprimo, adobruo ; er- 
drücken [stb.] NySz. [bedecken, bewachsen]. 1596 : 
Szántóföldek is voltak, de a velkenyei gát miatt a 
viz elnyomta (CanonVisit. 141). 1736 : Három nyo- 
másra vannak Parochiális földek. A vizén túl 103 drb, 
mellyeknek nagyobb részét a berek nyomta el (uo. 175.) 

ELNYŐ, 1. elnyű. 

ELNYŰ, elnyő : detero ; abtragen NySz. 1571 : 
Cypellőst az menyet el nyóheth (OL. Nád. 47). 

ELOSZLIK, -oszol : palor, dispalor, dissipor, 
dividor ; zerstreuet, zerteilet werden, sich zerstreuen, 
sich auflösen NySz. («el-oszol» a.). 1608 : A Dictio- 
narium, kit Kegyelmed edált, igen felette szűken ér- 
kezik hozánk. Én még egynél többet nem láthattam 
benne, nem tudom, hova oszlott el, hogv ily ritka 
(iL\. NLI. 254). 

ELO, elé : 1 ? a) locus anticus ; vorderranm ; 
b) pars antica; vordcrteil, vorderes NySz. (1. 2. jel). 
1233 : Méta KueseZew [olv. köves-elő "?] (Veszpr Regn. 
Met. 2). 1261/1291 : Hospitum nostrorum de Sature/cH 
(OL. D 519). 1290 : Possessiones suas Jak et Keui-us- 
elew [vö. az «elv» adataival, 1. Csánki : TörtFöldr. 
11.768] uocatas (Múz. Jankowich). 1315 : Possessiones 
Thorku Thorkue% Sybunlendun (Múz. Péchy). 1327 : 
Possessionem eorum KeiiruseZM (Vas m.] vocatam 
(Múz. Neuhofifer, vö. Csánki : TörtFöldr. 11.768). 1353 : 



Sarkeuc/e?/ [hn.] in Comitatu de Wy^var (Múz. Soós). 
EleutoeZei/. hn. (ZichyOkm. 11.499, 500). 1360 : Ad 
quendam locum venissent Kweley nuncupatam [így ?] 
(Múz.). 1373 : Quandam particulam térre Syluasmegy 
vocatam que ab oriente est contigua cum terra Syluas- 
eley vocata (OL. D. 6139 . 1384 : Quatuor in loco 
dyo eley dicto (uo. 7074). Duo in loco Kweskuth- 
eley denominato (uo.). 1419 : In Campo Ragozaeíei/ 
nomine secus Stagnum Ragoza vocatum (Múz. Ibrányi). 
1423 : Deinde vlterius in margine ipsius fluuii eundo 
peruenissent ad quendam meatum aque wlgo Halow- 
i'okeley vocatum (Lelesz Met. Ung 1). 1438 : Vltra 
Fathakeley duo Jugera (Körmend, Miscell. Németújv. 
lad. 44, fasc. 116). 1516 : ín Zewleweley quatuor (Múz. 
Ibrányi). || 2) anticus : vorder NySz. (3. jel.). 1055 : 
Posthec ad eleuiii [olv. elevi v. elövi ? a. m. elő ?] 
humuk inde ad harmu ferteu (Pannh. Tih. 1/1). 1213 : 
Uadit usque ad lacum qui uocatur Eleuiou (Pannh. 
41/F). 1223 : Uadit usque ad lacum qui uocatur Eleutov 
(uo. 1/Z). 1267 : Inde itur ad lacum exteriorem Eleusar 
wlgariter appellatum. Transeundo lacum posteriorem 
wlgariter Mugsar uocatum (Forrás ?). 1269 : De vinetis 
Popmai seu Pvspukmal Eleumal Kerekud et Banafeuld 
appellatis (Veszpr. 106. Dec. Bud. 3). 1275 : Ad locum 
qui dicitur Eleumal (OL. D. 921). 1276 : Transeundo 
lacum posteriorem wlgariter Mugsar uocatum uenitur 
in Jnsulam magnam. Inde itur ad lacum exteriorem Eleu- 
sar wlgariter appellatum (Múz. Békássy). 1280/1335: 
Juxta viam Eleivrevrth [olv. elö-rév-út ?] uocatam (OL. 
TÜ. 45 20). 1326 : In quodam campo Eleu mezeu 
appellato (Lelesz Met. Szatmár 31). In quodam campo 
Elemezeu (Múz. KapvV 1328 : Vineam suam in terri- 
torio Eleumal uocato' (OL. D. 2486). 1333 : Pisscina 
eleivtho. Rewthokaia, et Bokud (ZichyOkm. 1.412). 
1351 : Particule térre litigiose Mykoteleke alio nomine 
Mark hazaeZewfelde nominate (OL. D. 28730). 1353 : 
£/e!ítoeley, hn. (ZichyOkm. 11.499, 500). 1357 : Nemoris 
Eleiiheruk dicti (uo. III. 55). 1358 : Vergit uersus 
fluuium Elewriányk (Múz. Kapy). 1360 : Ad quandam 
vallem Elenneulgh vocatam (Múz.). 1372 : Vádit ad 
flumen Eleu Rastoka vocatum (uo.). 1402 : Quandam 
vineam nostram in monte Eleiomal (uo.). 1406 : Pisci- 
nas Eleivíhow Papthawa et Kathana vocatas (Zichy- 
Okm. V.472). 1412 : Vnum in í^Zewelgeluel penes viam 
per quam itur in villám Pyspyky (Múz.). 1417/1505 : 
Venissent ad quendam Riuulum Elewpathak nomina- 
tum (OL. D. 37350). 1418 : In prato wlgo Elewreeih 
extra venam aque wlgo Rygalch (Körmend, Unyom. 33). 
1469 : Clemens Eletv [a. m. elő v. élő ?] (Lelesz Acta 
80/54). 1476 : Quarundam piscinarum Holththyzafoka 
Eleiveer Rakathvastho (Lelesz Prot. Parv. 85). 1489 : 
In promontorio Elewmal vocato (OL. D. 29326). 1496 : 
Eundo ad alia rubeta Hatharallya et Eleivharazth 
dicta (Lelesz Prot. 11.234). 1500 : Possessionem 
Elewtheyed in Comitatu Posoniensi existentem (Múz. 
Kisfaludy). 1506 : Septimum [pratum] Eleic Reeth 
siue Ázzon Reethe (Múz. Kállay). 1519 : Fenilia Eleiv- 
Berek Méhes Jrothwan (Lelesz Prot. V. 37a). Silue 
que vocantur Kezeperezthwen et alia iuxta eandem 
Elew erezthwen (Múz. Kisfaludy). [Vö. böjt-, hom- 
lok-, szügy-elő.j 

elő-arasz : lichas, spithama minor ; bockspanne 
NySz. 1494 : Vasa vini VII. Vnum habét defectum 
Eleicuraz (OL. D. 26076). 1553 : Egh thongba waghyon m 
puskapor, kynek hozath themerdek segeth czernaual ■ 
megmerthek, kjoiek vaghyon egh elew aráz heya * 
(OL. L. III.16. 17). 1587: Eczeth wagon söpröstül eg 
elő aráz fOL. UC. 12 '42). 

elahasú, -hasó : primipara ; ziun erstenmal trách- 
tig, schwanger NySz. 1429 : Benedicti Eleuhaso (Pannh. 
Tih. 18/1). 1634 : Eleö hasú megh boriuzot tehenek 
(OL. UC. 21/3). 



181 



ÉLÖ— ELŐHIVAT 



ELŐHOZAKODIK- ELŐTT 



182 



elő-hégy : promontorium Kr.; [vorgebirge]. 1418: 
Infra montem wlgo Eleivhegh dictum (Körmend, 
Unyom. 33). 1456 : Quandam partieiilam promontorii 
vinearimi Élewhegh vocati (Lelesz Acta 67/10). 1479 : 
In monte Elewheg (OL. D. 31964). 1489 : In proraon- 
torio Élewhegh vocato (Múz. Görgey). 

elő-kötő, eléketé, elékétö, elöketö : cinctus, amic- 
torium, castula, perizonium ; schurzband, badschürze, 
schurzfell NySz. 1493 : Eisdem omnibua Elekethew 
(EPSz. fol. 72). 1528 : Eleketheiv duas de sindone 
(OL. L. III. 16. 17). 1533 : Casula Eleivkewthew gemmata 
(OL. Nád. 49). 1536 : Vnam Elewkethew simplex ex 
tela gyolch (uo. 48). 1548 : In edibus eiusdem elge 
kethpe sünt VIIII (Mixz. Kapy). 1550: Eg é^ngös 
clókótő (OL. Nád. 45). 1555 : Elekethenek fee aranyal 
varoth (uo. 48). 1558 k. : Egh scatulaban wagyon egh 
twzes hym wagyon rachwan-as hym j keth ele ketere 
walo hym aranyas ij (Nyr. XXVIII. 22). 1564 : Nyocz 
elők'Hhó (OL. Nád. 49). 1588 : Minden aszonembernek 
egy eleö ketteöth (OL. UC. 64/35). 

elő-lőre : [lóra príma ; erster tresterwein]. 1638 : 
Eleö lenre. Maslas leöre. Harmadlas leöre (OL. UC.2/34). 

elő-szék : 1476 : Quoddam Macellum in ordine 
videlicet Macellorum nostrorum primum Eleuizek wlgo 
appellatum (Lelesz Acta 86/9). 

eló'-rása : 1624 : Egy bokor kézelő, két himes 
clörása (KomárJk.\ [Vö. rása NySz.] 

ÉLŐ : 1) vivus ; lebend, lebendig NySz. (1. jel.). 
1594: Adá mii előttünk az fellyel megirt Lázár Far- 
kas uramnak jobbágyúl firól-fira megbihatatlanúl örök 
jobágyúl az fellyel megirt Molnár Balázs szabad élő 
szájával, nyelvével, szabad akaratja szerint (Székely- 
Oki. V.153— 154). II 2) [ad usurpandum ; zu benutzen]. 
1566 : Az sütöházat, az kaput és az kutat köz élőre 
[a. m. köz használatra] hatták egymás kőzett (DebrJk., 
1. NyK. XXVI. 340, «intéz» a.). [Vö. NySz. 2. jel] 

ELŐAD, élőmbe-, elődbe-ad stb.: profero lo- 
quendo, propono ; vortragen, vorbringen darlegen NySz. 
1523 : Mosthan Eerthem, hogy the kegyelmed en nekem 
kewtheles nem wolth, mynth en elewmbe atthak wala 
(Zolnai : Nyelveml. 227). Jo hwgom Byzonyaba. nem 
thwdom okath. Myerth en the neked wgh fogattam 
wolna, az mynth the elewdbe atthak wolth (uo.). 

ÉLŐÁLLAT : astituo, sisto, produco, repraesento ; 
vorstellen, vorführen, zur stelle schaffen NySz. 1587 : 
Az teorwenyre eleo nem alathattak (OL. Nád. 40). 

ELŐBBENI, előbbenyi: pristinus; früherNySz. 
1643 : Ha ujjabban felelnek ujjabb törvények lészen, 
hol nem, az előbbenyi törvény marad helyben (Gazd- 
törtSzemle VI.468). 

ELŐBBENYI, 1. előbbeni. 

ELŐÉRŐ : praematurus, praecox ; frühreif NySz. 
1653 : Ha ki clőérőt [szőlőből] akar szedni, az hegy- 
urátul vagy gondviselőjéttíl kérje és az mit szed föl- 
írassa (GazdtörtSzerale 1^32). 

ELŐGYÁMOLÍTÁS : [das forthelfen, beför- 
dern]. 1608 : Adjon Isten Kegyelmednek jó egész- 
séget és elégséget annak a szent opusnak véghez 
vitelére, melyet Kegyelmed az Isten tisztességének 
elögyámolitására való szándékából elindított (MA. 
NLL 271). 

ELŐHIVAT, előlh..- : vocari jubeo ; rufen lassen 
NySz. 1643 : Az sóbányához tartozó gondviselőt és 
verwaltért, hasonlóképen az bányászokat és azoknak 



huttmányát előlhivatván, megesküdtessék, hogy [stb.] 
(GazdtörtSzemle VI.117). 

ELŐHOZAKODIK, előlli.- : [mentionem facio ; 
erwíihnung thun]. 1728 : Christiana fide mediante 
fatetur, hogy nem régen előlhozakodtak a nagy szá- 
razságául és Istennek nagy ostora volna az (Reizner : 
SzegedTört IV.375). [Vö. clőhozakoszik NySz.j 

ELŐJÁRÓ, 1. előljáró. 

ELŐJÖN : procedo, prodeo, accedo ; herfürgehen, 
herbeikommen, zum vorschein kommen NySz. («előjö» 
a.). 1589 : Netalán esmegh elő ión az hal es eleget 
foghatonk (OL. Nád. 41). 

ELŐKAP elé- : [arripio ; vornehmen, packen]. 
1609 : Halála után velem az érsek és pispekek és káp- 
talan instigálásából az várasbeli tanács ellenönk támada 
és elsőben engemet elékapa, mivelhogy az én másik há- 
zamnál adtam volt az scholának és scholamestemek 
szállást és helt (MA. NLL 330). 

ELŐLEL, eléllel, -léi : occurro, obviam venio ; 
antreífen NySz. («elől-lel» a,). 1488 k. : Vrunk xf-c 
felden ha jar vala. Egy vton el megyén vala, protho- 
martir senth isthwanth í^íeZ íeWAcuala \ Zolnai : Nyelv- 
eml. 152). 

ELŐLHIVAT, 1 előhivat. 

ELŐLHOZAKODIK, 1. előhozakodik. 

ELŐL JÁRÓ, előjáró : 1) praegrediens ; vor- 
angehend Istb. stb.] (NySz. (1—3. jel.). 1390 : Vna- 
cum Georgio Eleuiarow nominato homine Blasii 
de Chak vicecomitis Comitatus Themesiensis (Múz. 
Kállay). 1421 : Eleujaro, hn. (OL. D. 11067). 1431 : 
Gallide ElewJaro [hn., vö. «eleve» a.] (Múz. Békássy). 
1435: Valentinus de Elewyaro (OL. D. 128541 1| 2) prae- 
sul, praepositus, praefectus; vorgesetzter, verwalter 
NySz. (4. jel.). 1511 : Az fellywl mondoth paplanth 
Meendel kezébe adom ky mosth az sydoknak eMvt- 
thek yaroyok (OL. D. 22213, 1. Zolnai : Nyelveml. 197). 

elölj áró-p énz : [arrha; angeld]. 1572: Attara clö- 
yaro pénzt (OL. Nád. 40). 

ELŐLLÉL, L előlél. 

ELŐLSZÁMLÁL, 1. előszámláL 

ELŐMENET, elément- : processus, progressus, 
successus ; fortschritt, gedeihen, erfolg NySz. 1564 : 
Mindenben szavát fogaggyák és a mit nekik mond, meg- 
raiveljék : valami asszonyomnak és urimknak ö nagy- 
ságának gyermekének jovára, hasznokra és előmenetire 
vagyon (GazdtörtSzemle 1.66). A mit nekik mond, 
megmivellyék, valami asszonyunknak és urunknak az 
ö nagysága gyermekének javára, hasznokra és elő- 
menetire vagyon (uo. 72). 1609 : Az jó Isten éltesse 
Kegyelmedet szent nevének tisztességere és az ecclesiá- 
nak elémentére (MA. NLI. 323). 

ÉLÖS, L élés. 

ELŐSZÁMLÁL, elölsz.- : enumero, recenseo, 
memoro ; aufzahlen, anfülnen NySz. 1526 : Mynemw 
testamentoniokat en hazamnál Erdewd waraban ty 
elcottetek twttem wala, wduóssegnek dolgában Egy 
kewes helyen nem techyk Énnekem, mellycket reo- 
wideden cleo samlalok (OL. D. 24323, 1. Zolnai : 
Nyelveml. 255—256). 1607 : Kegyelmed előlszámlál- 
hatja nekie, miért kelljen könyvünket olyan honeatus 
practextus alatt elküldenünk (MA. NLI. 205). 

ELŐTT, elétt: ante, coram ; vor NySz. (1. jel.). 
1426 : Torianim arabilium in loco EveyAhvreneleth 

12* 



183 



ELOTTENI— ELSZÁNT 



ELSZÁNTAS— ELÜT 



184 



vocato (Veszpr. 8, Jutás). 1436 : Insula magna Bendw- 
elethvcalozygeih appellata (OL. D. 12907). 1454 : Kyral 
elet tenienkedhezzenek az assonyolaval (iio. 14872). 
1518 : In loco Ere7Aweneleu-th A'oeato (Veszpr. 8, 
Jutás). 

ELOTTENI : [prior, pristinus ; früher, vorherge- 
hend]. 1700 : Háboruságos esztendők következvén, 
kikben az szüretezés alkalmatosságit az elötteni [Ta- 
gányi K. értesítése szerint az eredetiben is így] mód 
szerint véghez nem vihetvén [stb.] (GazdtörtSzemle 
VIL405). [Vö. elöttenyi MTsz.] 

ELŐVESZ : suppromo, depromo : hervornehmen 
NySz. 1759 : Nem akarja szavát fogadni az utcza 
kapitányainak, most ujra ismét elővette az engedet- 
lenséget (DebrJk.). 

ELÖVI? L elő (2. jel.). 

ELPALLAGÚL, 1. elparlagúL 

ELPARLAGODIK : imbebaut bleiben BM. [ver- 
wildernj. 1598 : Az Akadi hegyen volt egy szölö, de 
elparlagodott (CanonVisit. 144;. A szöllö a Vámosi 
hegben, mivel, hogy elparlagodott ilyen deliberato 
[olv." -atio] lett felöle (uo. 146). 

ELPARLAGOSODIZ : unbebaut bleiben BM. 
[verwildern]. 1757 : Volt régen egy szollö is, de el- 
parlagosodván, eladták (CanonVisit. 179). 

ELPARLAGÚL, -pallagúl : sterilesco, desolor : 
ver^vildern NySz. unbebaut bleiben BM. 1636 : Valami 
kicsiny szölö is vagyon ott, nem kell eZhagyni palla- 
yiilni, hanem jól megmunkáltassa (GazdtörtSzemle 
1.271). 

ELPOSVÁNTOSÚL : [paludosum fieri : sumpfig 
w érden, versumpfen]. 1597 : Az v^^z miath el pos- 
wanyoswlth (OL. UC. 12 42). 

ELRAGADOZ : diripio, rapto ; plündern, rauben 
NySz. 1608 : Jó lovaimat elragadozták, csűreimet el- 
égették (MA. NLI. 254). 

ELSŐ, elsű : primus, primitivus, primarius, princi- 
pális, prinuilus ; der, die, das erste, vorder- NySz. 
1549 : Egh fel borj-ut uettem első tal eteknek kyt 
zomorcok leuel foztenek (OL. Nád. 49). 1597 : Sze- 
kérhez való elseo es hátulsó rudazo keotelek (OL. 
UC. 101/3). Koczi kerek elseo Koczi kerek hátulsó 
(uo.). 1604—24 : Bötelü hónak elsű napján (Károlyi- 
Oki. IV.őj. 1638 : Ezen Bastianak első része Teölgy 
fa baronaval vagion fel róva (OL. UC. 2/34'. 

ELSŰ, 1. első. 

ELSZAKAD : disrumpor, deíicio, secessionem 
facio; sich trennen, sich losmachen, abfallen Nj'Sz. 
1553 : Az malojnnak sylep feye el zakath (OL. Nád. 48). 

ELSZAKASZT: abrumpo, derumpo, avello, di- 
jungo [stb.] ; von einander reissen, abtrennen NySz. 
1696: Az földek felett való sok villongásokra és 
panaszokra nézve concludaltatik, hogy mivel most 
nincsen mód benne, hogy minden földek elosztas- 
sanak, kinek-kinek értékéhez és érdeméhez föld ins- 
pector Uramék a Regestrumokat revideálván akinek 
sok vagyon, elszakasszanak belőle és alcinek kevés 
vagyon, avagy semmi nincsen, annak is juttassanak 
(GazdtörtSzemle IX.6). 

ELSZÁNT: [arando tollo ; wegpflügen]. 1581: Ha 
valahol a falu határában útakot szántanak el, az bí- 
ráknak valamely felöl panasz mégyen felöle, a birák 
tartoznak rá menni és meglátni (SzékelyOkl. V.126). 



ELSZÁNTAS: [das wegpflügen]. 1581 : Ha valahol 
a falu határában útakot szántanak el, ... az ember 
az elszántásért megbüntettessék három girára (Szé- 
kelyOkl. V. 126). 

ELSZEGŐDIK: [se locare ; sich verdingeu]. 1581: 
Az elszegődött szolgát is mind az urával együt az 12 
hütös bírák eleibe hihassák, ha valakinek kárt tött 
(SzékelyOkl. V.126). [Vö. elszegőd NySz.] 

ELSZÜNIK : [cesso, desisto ; auf hören, ablassen, 
abstehen]. 1591: De azért el ne szűnjél attól a do- 
logtól, hogy levelet valamikor hallasz ide jövő embert, 
hát mindenkoron írj (MA. NLI. 89). 

ELTAKARÍT : aspoi-to, aveho, aufero ; abführeu, 
wegtragen NySz. (1. jel.). 1719 : Learatva lévén a 
mező, mindjárt meg legyen a dézsmálás, hogy a sze- 
gény ember is eltakaríthassa a mezőről a maga éle- 
tét (GazdtörtSzemle ni.97). 

ELTENYÉSZIK: [se diífundere: sich ausbreiten]. 
1728 : Ennek előtte mintegy három esztendővel leány- 
kájának a melle vesztés miatt kifakadozott, azután 
egész testén eltenyészvén [t. i. a fakadás], meghalá- 
lozott benne (Reizner: SzegedTört. IV.429). [Vö. NySz. 
más jel.] 

ÉLTES: grandaevus; bej ahrt, betagt NySz. 1602: 
Éltes Mátyás (SzékelyOkl. V.235). 

ELTESTÁL : [lego alícui aliquíd ; vermachen] . 
1715: Kit illet már annak immobilé bonuma, melyet 
eltestált (GazdtörtSzemle VI. 186). Azon földesuraság, 
kinek territóriumán vagyon az sine semine deficiált, 
de maga acquisitumát eltestáló embernek jószága, 
semmiképen nem bírhatja s occupálhatja annak jó- 
szágát per defectum seminis (uo. 187). [Vö. testál NySz.] 

ÉLTÉZŐ, 1. öltöző. 

ELTÖLT: infundo; einschenken NySz. (3. jel.). 
1684: A frumentáriusok az ilyenre jól vigyázzanak, 
ha eddig eszekben nem tudták venni, mikor valamely 
buzaszemlönek a rakását el akarják tölteni, elsőbben 
széljel tekintsék és jól megvizsgálják (Gazdtört- 
Szemle 1.248). 

ELTÖREDÉZIK. -törödözik: [caiptim per- 
fringor; sich kleinweise zerbrechen]. 1597: Három fa 
szekér zerzamostiü, kettej Jo de az harmadik ell 
thörödözöt 8 (OL. UC. 101/3). 

ELTÖRIK: perfringor, destruor; zerbrechen, zer- 
stört werden NySz. 1597: Az korsó fogateia eZ thöröth 
(OL. UC. 101/3). Másik el töröt vass barona, kinek 
fogaj 25. panth vasaczkaía 12 (uo.). Feier Alabastrum 
medencze korsoiaual kinek fogateia ell thőrőth (uo.). 

ELTÖRÖDÖZIK, 1. eltöredézik 

ÉLTÖZÉ, 1. öltöző. 

ÉLTÖZŐ, 1. öltöző. 

ELÜ, 1. elv. 

ELŰ, 1. elő. 

ELÜT: [abschlagen]. 1728: Az nehéz uyavala 
elütötte hétszer egy nap (Reizner: SzegedTört. IV.391). 
[Vö. «Ma is így használatos Szegeden : elütötte a 
nehézség* Kovács János közlése.] 1734 : Az lovakat 
megcsapkodván, felkiáltott Szabó István, mondván 
az fatensnek, hogy lassan járna, mert netalán fán 
elüttetné az rúddal az vén asszonyt (Reizner : Szeged- 
Tört. IV.498). Az fatens midőn közeledvén hozzája 



185 



ELV-EL VISEL 



ELVISZ— EMBÉK 



186 



félt, hogy az kocsi rúddal elüttetné az kocsit, mond^ 
az kocsisnak, hogy lassan járna (uo.)- 

ELV, el, elü: pars ulterior; entfeintere seite, jen- 
seitige gegendNySz. 1282 k. : Eráewelu (l. «ErdéIy» a.). 
1284 : Quasdam possessiones GepeucZv et Felnempti 
uocatas existentes in comitatu de Vng (Múz., vö. 
Wenzel IX.390). 1326 : Descendit ad Ryuulmu üyáel- 
patak noniinatum (Lelesz Met. Abaúj 10). 1327 : Pos- 
sessionem eorum Keumseííf [Vas m., a. m. elv v. elö? 
vö. Csánki : Tört.Földr. 11.768] (Múz. Neuhoffer). 1337: 
lungit quandam semitam de dicta villa Jezenew in 
provinciám Gépel ducentem (SztárayOkl. 1.146). 
1337/1414 : lungit quandam semitam de uilla Jezenew 
in prouinciam Gépel ducentem (OL. D. 3089). 1342 : 
Possessionis KeuruseZi; [a. m. elv v. elö '? vö. Csánki : 
TörtFöldr. 11.768] vocate in Comitatu castriferrei (Múz.). 
1343 : IiLxta portum seu litus LatrochacZhaua [a. m. 
elv?] nomine vbi fluvius Vngh tenditur in fluuium Lat- 
rocha (Lelesz Met. Zemplén 18). 1387: In districtu de 
Giepel (ZichyOkm. IV.336). 1413 : In districtu Gépel 
(SztárayOkl. 11.125). 1473 : In loco AkatoreZíte vocato 
(Múz. Kisfaludy). [Vö. «Zemplén s Ung vármegye felső 
vidékén, körülbelöl, azon vonalban, meljiiek mentén 
a ma is virágzó Őrmező (tót nevén Sztraszke — őr- 
hely) községet találjuk, hajdan egy határvédő mes- 
gye, földből hányt gyepű vonult keresztül. Az ezen 
túl fekvő erdős tartomány neve volt magyarul: Gyepii- 
elve (terra ultra indagines)» Nagy Gyala, jegyezte az 
1337-i adathoz, 1. SztárayOkl. 1.146.] [Vö. elvő, elvől ; 
Erdély.] 

ELVÁLASZT: 1) eUgo; erwjlhlen NySz. (2. jel.). 
1581 : Az ő nga végzésinek mindenben engedelmesek 
lévén, az 12 hütös hirákot elválasztván az mütüalma,íi 
vetésünknek oltalmazására [stb.] (SzékelyOkl. V.124). 
II 2) [auferre uberibus fetum; entwöhnen (ein kind)]. 
1614 : 3 Április megjött az ur. 5. Elválasztatott fiunk 
(AL\. NLI. 62). [Vö. NySz. szólások a.] 

ELVÁLOGAT: secerno; ausscheidenNySz. 1629: 
Az borfizetés ugy vagyon, hogy egjTiehány izben 
ehálogatják az hordós bort és azután csak a hit- 
vánat adják az Ecclésiának (CanonVisit. 155). 

ELVAN : abstineo, careo ; sich einer sache ent- 
halten NySz. («el-lenni» a.) [etwas entbehren können]. 
1597 : Magok kévánák mi tőlünk és . . . így deliberál- 
tunk köztök, hogy cllegyenek egymás határa nélkül 
.SzékelyOkl. V.161). [Vö. CzF.] 

ELVEGY, -ÉS, 1. elegy, -és. 

ELVÉL, 1. elvőL 

ELVESZ: adimo, tollo, subtraho, aufero [stb.]í 
benehmen, hinwegnehmen NySz. (1. jel ). 1550 : Vének 
el hazamat es vgh bechewlek megh (OL. Kolozsm. 50). 
1615: Mostaha leányomat Mariam Jáifás Mihálnétul 
elvövén, 4. [értsd: ápr. 4] hajón mentünk Gyön-e (MA. 
NLI. 69). 1728: Kökénynével az fatens Farkas Má- 
tyásnak az fiát, hogy el nem vette KökénjTié leányát, 
az erejét elvették és összecsigázták (Reizner: Szeged- 
Tört. IV.412). [«Erejét elvenni, a rontás egy neme, 
gyakran szerepel a boszorkánj-perek kuruzslásainál». 
Kovács János közlése.] 

ELVETEMEDIK: [auf etwas verfallen, sich er- 
kühnen]. 1751: Ez az asszony annyira ment, hogy a 
lopásra is elvetemedett (DebrJk.). [Vö. elvetemedett NySz.| 

ELVISEL: usu detero; abnützen NySz. (3. jel.) 
1683 : Egy hitvanos asztal láb asztal nélkül, egy 
igen el viselt reghi Skarlát szőnyeggel be fedve (01.. 
UC. 3/32). 



ELVISZ: abduco, deduco, aveho, aufero [stb.]: 
hinwegführen, hinwegtragen NySz. (1. jel.). 1481: 
In silencio noctis molendinatorem nostrum Gaspar 
cuni omnibus bonis nostris frugibus et aliis editiciis 
cirea molendinum pertinenciis wlgo felractach es 
eluitech ad possessionem dominorum de Homona (OL. 
D. 26018). 1756: Tatár vigye el a hermecz szijon! 
[káromkodás] (DebrJk., 1. NyK. XXVI. 340 . 

ELVO : ulterior: túlsó, túl eső, túl való; jenseits 
befindlich NySz. 1420: Quam quidem vineam ipse ma- 
gister Johannes Hoáuilagelfeiv [így, a. m. elvő ?] vocari 
di.xisset (OL. D. 10923). 1520: Quattuor disiunctim 
abinuicem in loco Kewhydelweic (Múz. Kisfaludy). In 
loco Agelwew iterum vnum (uo.). 

ELVOL, elvéi: de trans, trans; von jenseits, jen- 
seits NySz. 1412: Médium Juger in Uomovowelucl 
et similiter médium in terra Heteskwrtwel circa Bozyas 
(Múz.). Vnuni in Elewelgeluel penes viam per quam 
itur in villám Pyspyky (uo.). 1458: Prata et fenilia 
ipsius exponentis vlti-a valem [így] akathaielwel et 
alia (Múz. Kisfalud}). 1484: Item" in JanoshydaeZweZ 
tria jugera (OL. D. 36320). 

ÉLYŐ. 1. ölyv. 

ÉLYŰ, 1. ölyv. 

ELZÁLOGOSÍT : oppignero ; verpfanden, zu 
pfand gebén, versetzen NySz. 1569 : El ne zálogosít- 
hassa [a földeket stb.] senkinek az alperes híre nélkül, 
hanem először megkénálja az alperest, vagy marad- 
váit és ha az nem akarná megtartani, úgy zálogosít- 
hassa el (SzékelyOkl. V.88). 

ÉLZSÉBET, 1. Erzsébet. 

EMBER, embör: homo: mensch NySz. (1. jel.). 
1251/1271: Jóember (1. «jámbor» a.). 1326/1335 : Vsque 
metas Emburhaloíou [«az oki. másik példányában : 
Ember\ialatou» Szám. jegyz.] dictas (OL. D. 2515, 1. 
AnjouOkm. 11.248). 1461: Gallo ^'Mi&erellew (uo. 15648). 
1482: Stephani Ember {Körmend 11/2, Komjáthi 104). 
[Szárm : 1237 : Ladizlaus filius Embvrd (Veszpr. G, 
Gyepolt).] [Vö. asszonyerabér-rulia, fő-, hajtó-, 
jobbágy-, lófó'-, némés-, nyilas-, orvos-, ó'rlős-, 
szégény-embér.] 

ember-arc, -orca : [vultus humánus ; menschen- 
gesicht]. 1635 : Egy összejáró kupától, a kiben cifra 
ember orcákkal megékesíttetett avagy virágos kívül- 
belül (GazdtörtSzemle VIII.474). 

ember- fej, -fő : caput hominis ; menschenhaupt 
NySz. («ember-fő» a.). 1516 : Egh Arán gywrew kyben 
egh emberfeii; vagion (OL. D. 26367, 1. Zolnai : Nyelv- 
eml. 204). 

ember-kép : figura hominis ; menschlicbe gestalt 
NySz. 1799 : Egy^ közepin gombos, talpas, ezüst, 
emberképpel elegyes, virágokban foglalt aranyos pohár 
(CanonVisit. 213). 

em.bér-ölés, -élés : homicidium ; totschlag, moid 
NySz. 1323/1330 : Venit ad quendam locum ^Embiir- 
ules [olv. embör-ölés v. -ülés ?( vocatum (Körmend 
Sebesiana 2/8). 1564 : De ha vagy emberelés véggöl, 
vagy etetés véggől . . . avagy egyéb szernyő bin 
véggől . . . abbúl az megbékítésnek helye ne legyen 
(GazdtörtSzemle 1.69). 



embér-ölő ? -öllő "? -iilő ? 
1461: Gallo Emberelleu- [a 

ir.(;48). 



honiícida ; mördcr NySz. 
m. emberölő?] (OL. D. 



187 



EMBOR— EMLŐ 



EMRE— ENGED 



188 



ember-szám : [numerus hominum : zahl der men- 
schenl. 1544 : Az ember szám teszen három ember 
heyan három szazat (OL. Nád. 42). 

EMBÖR, 1. ember. 

ÉMBRE, 1. Imre. 

EME : 1) porca ; sau NySz. [mutterschwein]. 1391 : 
Rufiis isti artan. Alius artan Albe coloris emee Vnum 
porcum bama. Zur porcos Rufus emee Isti emee (Lelesz 
Aeta 20 10;. 1587: Keth arthan. Eg eme (OL. UC. 
12/42). II 2) femeUa. animál femineum : weibchen NySz. 
1564 : Emeh hvd Eme t\'k [vö. Erdösinél, 1. Ki-.] (OL. 
Nád. 49). 

eme-disznó : scrofa, porca : sau NvSz. [mutter- 
schwein]. 1548 : Eme dyzno (OL. UC. '99/7). 1549 : 
Ewregh eme dyznok (OL. Nád. 49). 

ÉMÉG, 1. ing. 

EMEL : levő : heben NySz. (1. jel.). 1550 : Egh 
bor emelew tekerwent (OL. Kolozsm. 50). 1597 : Kw 
emeleo vas dorung (OL. UC. 101/3). 1609: Mind az 
keresztyénségnek öregbülésére és hasznára s mind 
penig neminémö barátinknak és szomszédinknak, kik 
ottan-ottan szarvat emelni szoktak, hátrább állására 
és rész szerént való félelmére lenne az Kegyelmed 
haza jövése és földünkben való lakása (MA. NLI. 
318). [Vö. NySz. szai-v, szólások a.] 

EMELCSŐ : pons qui descendit ad murum ; fall- 
brücke. schlagbruck [schlagbrücke] NySz. ; [cataracta, 
porta pendula : fallgatter, fallthor ?]. 1518 : Pro por- 
tis : evielchew : In parkan exhistentibus dedi ferra (OL. 
D. 26188). 1519 : Ad ambas portás wlgo emelchew 
(uo. 26198). [Vö. kapu-emelosó'.] 

emelcsó'-ajtó : [janua pensilis in solo descensum 
praebens ad ea, quae infra sünt ; fallthiirj. 1597 : Az 
emelezeo aiton ketth feleol vass sorok es karikák 
(OL. UC. 101/3). 

EMELCSÖS : mit einer fallbrücke versében NySz. 
1638 : Emclczws fel vonó kapu (OL. UC. 2/34). 

EMELKEDIK : levor, elevor, erigor ; sich heben, 
sich aufrichten NySz. [hervorschwellen?]. 1516: Egh 
keek aranyas barson [suba], emelkedeth hewlgyel be- 
leth (OL. D. 26367). [Vö. Zolnai : Nyemlemlékeink 208.] 

EMÉSZT, vö. mégemészt. 

EMIK, 1. csécs-ém.ő. 

EMINGES : [ad muriam, serum conservandum ; 
für salzwasser, für molken]. 1608 : Egj^ emynges kaad 
(OL. UC. 37;56). 

EMLÉ, 1. fék-emlő. 

EMLÉKEZET, emléközet : 1) memória ; eriune- 
rung, gediichtnis NySz. (1. jel.). 1615 : Szombatba 
[mentünk] az bódog emlékezető Asztalos házához. 
Patai Jánoshoz (JL\. NLI. 69) 1700: Néhai méltó- 
ságos, nagyemlékezetü Báthory Sófia fejedelemasszony 
ö nagysága özvegységében (GazdtörtSzemle Vn.405). 
A boldog emlékezetű néhai Rákóczy Ferencz, méltó- 
ságos fejedelem, kegyelmes urunk ö nagysága is 
[stb.] (uo.). II 2) mentio : erwahnung NySz. (2. jel.). 
1610 : Ennek lakosinak István urammal egyetemben 
tettem Kegyelmed felöl böcsületes emiéközetet (MA. 
NLI. 347). 

EMLÉKÖZET, 1. emlékezet. 
EMLŐ, vö. fék-emlő. 



EMRE, -H, 1. Imre. 

EMSE ? : sus, scrofa ; sau NySz. 1211 : Hü sünt 
pistores Sentus Nuhu Zekeu ws emse [a. m. emse ?] 
chidur mog borid (Pannh. Tih. 15). 1463: Decem in 
loco í^»ísesereye [olv. emse cseréje ?| (Könnend Acta 
II/3, Felsőőr 2). [Vö. MTsz.] 

ENDERE, 1. Endre. 

ENDÖS?: 1211: Hü simt ioubagiones Endus 
Kelemen Zorida Syca (Pannh. Tih. 1/5). Chamma 
Zegen Cem Chom Hunche Bunche Endus Moguia 
(uo.). In uiUa Zeuleus ultra Bókon Joubagiones sünt 
Pagan Tuet Sicula Syke Endus (uo.). In uilla poposca 
isti sünt serui Mauogy Ws Serdeh Zemeh Endus 
Nemegeh (uo.). Hü sünt coci Megzeg Endus Feleh 
Buhtus Sata (uo.). 1222 : Trés mansiones Balam 
Chamam et Endus (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1240 k. : 
Quorum nomina sünt hec Cheme Apát Mortun Redemit 
de filio Endus Champam et fratrem eius (Pannh. 61/8). 
1397 : Terram seu locum mansionis Endusylese nun- 
cupatam [így "?] (Körmend, Heim 398). 

ENDRE, Endere : Andreas PPB. 1211 : In uiUa 
Gamas hü sünt ioubagiones Endereh [a. m. .Endre ?] 
Euruh Bugus Guze (Pannh. Tih. 1/5). 1225 : Quorum 
nomina simt hec . . . Aruud cum nepote. Endre cum 
fratre suo Andrea (Pannh. l/F). 1240 k. : In eodem 
predio hec sünt nomina wduomicorum Scemdi Endre 
Bed (uo. 61 8). Hec sünt nomina Jobagionum eque- 
strium Bekes Endere Sumug P^Ticust (uo.). 1245 : 
Endrém lilium Scentus (OL. D. 289). 1246: Endre fiUus 
Barlabe Körmend, Stat ant. major. 29.3). 1274/1338: 
Piscinam íilionim Dyonisii filii Andree Endretíioa. 
vocitatam (OL. D. 882). 1327 : Ad facies posses- 
sionum Stephani Endre et Andree filiorum Endere 
Olpugh Felpugh et Vjaierges vocatarum (AnjouOkm. 
11.294). 1330 : Ecclesie ScenthEndre vocate (Veszpr. 
108, Thagyon 1 . [HeljTi. szárm. : 1229 : Itera in 
Endréd [habeí terram] ad dimidium aratrum (Pannh. 
Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1233 : Sacerdotum de 
Samard de Gan de Endréd de Kevrushig de Kerali 
(Pannh. 29/1). 1235 : ViUa Endréd (Veszpr. 6, Gye- 
polt). 1240 k. : In \\\\?i Endréd (Pannh. 61/8). 1295 : 
In villis Endréd Zamard Keunisheg (Veszpr. 106, 
Csat 2). 1317 : In territorio ville OXendred (Veszpr. 4, 
Endréd). 1394 : In possessione Olaoendred vocata (uo.). 
1422 : Endréd aüo nomine Zenthmarton (Veszpr. 10, 
Leés).] [Vö. András.] 

ÉNEKES, énekös : musicus, cantor, cantans ; 
síinger NySz. (2. jel.). 1277/1344: Laurencii Enekus 
nuncupati (ZalaOkl. 1.85). 1297/1344: Magistrí Lau- 
rencii Enekus nuncupati (Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 
1426 : Stephanus Énekes (Múz. Kende). 1429 : Petro 
Énekes (Lelesz Acta 48/75). 1454 : Blasium Énekes 
(OL. D. 14896). 1475 : Nicolao Énekes (uo. 17660). 
1481: Vincentü Énekes (uo. 18462). 1516: Lucas 
Énekes (Lelesz Acta 122/8). 151Ö : Johanne Énekes 
(Veszpr. Regn. P/228). 

ÉNEKLÉS, ínekélés : modulatio, modulatus, 
cantus ; das singen NySz. 1712 k. : Szajkót, rigót, 
seregélji:, pacsértát, havasi pintyet, és egyebeket 
inekelésre, csacsogásra, szóllásra tanítani (Gazdtört- 
Szemle Vn.417). 

ÉNEKÖS, 1. énekes. 

ÉNG, 1. ing. 

ENGED : cedo, concedo, consentío, permitto : 
nachgeben, erlauben, zulassen NySz. (2. jel.). 1450 : 
Ilvvnyadv János gubernátor eniiette hogy az zigetveken 
kamara ■ haznat iie végiének' lOL. D." 14324). Í588 : 



1 



189 



ENGEDETNÉM— ÉPÉT 



EPIT— ER 



190 



Az tylalmas ordewket ne engeggek wagni (OL. UC. 
64/35). 

ENGEDELEM : permissus, concessus, conces- 
sum; erlaubnis, nachlass NySz. (2. jel.). 1462?: Ez 
leuel kamarahaznarol ualo Mathyas keral engedelme 
(OL. D. 15691, az 1462-i oki. hátlapján). 

ÉNNENSŐ, 1. innenső. 

ENNYÉ, 1. ennyi. 

ENNYI, ennyé: tot, tantus; so viel, so gross 
NySz. 1526: Ez testamentom Lewel keolt mohacz 
meseyen . . . mykor Imának cnnye eztendewben ezer 
eot saz huzon hat (OL. D. 24323, 1. Zolnai: Nyelv- 
eml. 258). 

ENÖ ? ÉNŐ ? : 1226 k. : üebent faeere communem 
araturam que dicitur Eneu de unoqiioque mense decem 
iugera (Pannh. 28/E, 1. Wenzel VI.438). [«1233-iki 
átiratban (uo. 28/F) : quod dicitur Eneuy> Szám. jegyz.] 
1240 : Araturam communem que uulgariter Eneu 
dicitur omnino faeere non dcbent (Pannh. 28/D, 1. 
Wenzel Vn.97). [Vö. NySz. és «Magyar Törvénytár. 
1000—1526. évi törvényczikkek» 77. 1. Nagy Gyula 
jegyzete.] 

ÉNT, 1. gomb-öntő. 

ÉNTÉZ, 1. intéz. 

ENYÉSZET, vö. nap-enyészet. 

ENYESZT: abscondo, recondo; verbergen.bergen, 
verwahren NySz. 1342: Duos boues ipsius dominici 
subtraxissent et ipse Nicolaus occultasset seu wlga- 
riter eneztette (ZichyOkm. 11.18). 

ENYVEZ, vö. megenyvez. 

ENYVEZÉS : glutinamentum, gummitio, gluti- 
natio NySz.; [das leimen]. 1635: A mi pedig az 
eltörött nyereg megcsinálását illeti, ha mindenik eny- 
vezésböl kimozdul vagy kitörik úgy hogy ugyanazon 
darabokat megenyvezhetni, tehát mindenik helyen 
való enyvezésért a menyit rajta teszen 20 d. (Gazdtört- 
Szemle VIII.478). 

EP, épp: integer, incolumis, intaminatus, indeli- 
batus, sincerus; ganz, voUstándig, imversehrt, feh- 
lerlos NySz. 1630 — 48: Hogy az ló épj) s ne béna 
legyen (GazdtörtSzemle L288). 1638: Egy lugaskert 
minden keppen lugas faival ep (OL. UC. 2/34). [Vö. 
épen.] 

EPED : marceo, marcesco, exaresco, contabesco ; 
sich verzehren, schmachten iíySz. 1601: És semmi 
emberséggel nem is lehetek, mert már az dominus 
Martinius elhitta vala, hogy én hivám epedve (MA 
NLL 125). 

ÉPEN, éppen: integre, inviolate, incorrupte ; 
ganz, unversehrt, fehrlerfrei NySz. (1. jel.). 1556: Az 
ayto megeth walo wak ablakban az zent Gergely 
feye éppen vagion (OL. Nád. 48). 

EPER, eperj: fragum; erdbeere NySz. 1544: 
Uettem eperyet (OL. Nád. 42). Uöttem eperiet (uo. 40). 

epér-fa: sycaminum, [morus] ; maulbeerbaum NySz. 
1416: luxta arborem Eperfa nuncupatam (Lelesz Acta 
36/76). 

EPÉRJ, -ÉS, 1. eper, epres. 

ÉPÉT, -ÉS, 1. épít, -ós. 



EPIT, épét: planto; anbauen NySz. (3. jel.). 1564: 
Vagyon is meg az sztenicsnyaki várához ö nagysá- 
gának öt szőleje, hatodik az újszölö, kit mostan 
épitnek (GazdtörtSzemle 1.73). 1613/1696 : Az mi 
eleink szokták és rendelték volt azt, hogy valamely 
ember szölöt é2nt, annis 12 dézmát ne adjon belőle 
(uo. vn.409-410). [Vö. megépít] 

ÉPÍTÉS, épétés : 1) consolidatio, refectio ; star- 
kung, herstellung NySz. 1616 : Ez [a schacht] fél 
szerint vagyon, egynehány helyen fódozást és épétést 
kéván (GazdtörtSzemle VI. 124). || 2) aedificatio, ex- 
structio ; das bauen NySz. 1564 : Az aratásbúi, szi- 
rettöl, szénatakarásbúi, Ykvépitése munkájátúl meg- 
válva, mind egyéb szolgálattúl . . . szabadok legyenek 
(uo. I.7U). II 3) cultura; das bauen, anbauen NySz. 
1613/1696 : Szőlőnek újonnan való építésérül és annak 
szabadságárúi (uo. VII.409). 

ÉPP, -EN, -ŰL, 1, ép, -en, -űL 

EPRES, eperjés : fragis abundans NySz. ; [reich 
an erdbeeren]. 1252 : Deinde uadit ad Epyriestn (OL. 
D. 369). 1418 : Ad quendam collem wlgo Eperijes- 
halm dictum (uo. 1065U). Ad quendam collem wlgo 
EperyeshsXm dictum (Lelesz Acta 38/76). 1459 : Pre- 
fatorum Camporum Eperyes Mezew et Keczkeshegh 
vocatarum (uo. 70/6). 1482 : Terras arabiles Eperyes 
Sampoczonya Nadhweyzege Karnakadarchhath et Ke- 
lesparazthya vocatas (Múz.). 

ÉPÜL, éppűl : confirmor, restituor in integrum ; 
gestarkt werden, wieder hergestellt werden, recon- 
valescent sein NySz. (1. jel.). 1608 : Az szegénség, 
ki az sok török, tatár, cserkesz és hajdú miatt el- 
pusztult volt, naprul-napra igen éppül (MA. NLI. 254). 
1609 : Akkor bizony sok nyomorúságot, kárt, vesze- 
delmet szenvedtek szegények mind varasul, de imár 
Isten után naprul napra igen épülnek (uo. 323). [Vö. 
föl-, megépül.] 

ÉPÜLÉS: aedificatio; das bauen NySz. (2. jel.). 
1587 : Az épülésért m^g kQth eztendeigh tarth zabad- 
saga (OL. UC. 12/42). 

ÉPÜLET: structura, aedificatio ; das bauen NySz. 
(2. jel.). 1638 : Épületre való rokokeö [olv. rakó kő] 
(OL. UC. 2/34). 

ÉPÜLETLEN: [infectus, imperfectus; unfertig]. 
1597 : Nap enezetröl való fel szel nemmen az Bastia 
epibletlen, Tengerj niulak benne (OL. UC. 101/3). 

L ÉR: 1) fluentum; bach NySz. (2. jel.). 1055: 
Adhuc autem est locus mortis dictus cuius incipit 
terminus a sar feu eri iturea (Pannh. Tih. 1/1). 1095: 
Est una piscina que uulgo dicitur tener here (Pannh. 
15/0o, vö. NyK. XXV.134). 1109: Uadit ad orientem 
ad metam terream que v/lgariter E'rhat uocatur (OL. 
D. 11). 1200 k. : Descenderunt iuxta quendam fiuuium 
nomine Humusouer (Anon. 28). 1211 : Et iuxta eundem 
foc tendit ad meredionalem plagam usque ad Cucen 
Hereh [a. m. er-e"?] (Pannh. Tih. 1/5). Inde transit 
stagnum quod uocatur Fekethcre/t [olv. fekete-ere?] 
in quo est locus qui uocatur Kereczeg (uo.). Tendit 
ad locum qui uocatur Ludos Here (uo., vö. NyK. XXV. 
134 és 1. itt az 1388-i adatot). 1223 : Iuxta Fized/ícri 
[vö. az 1236-i adattal] uadit ad lacum qui uocatur Fi- 
zed (Pannh. 1/Z). Uadit ad Kutsa/ícri [Kucsa-?] (uo.). 
1224/1389 : Radicem aluei qui Homus/íe/- dicitur (Mon- 
Strig 1.247). 1236: Fized/ím-, hn. (Pannh. 2/B). 1240: 
Super fiuuio Cetuu quod uulgo Er dicitur (Körmend, 
Korlátkö-Appon. 17/802). 1240 k. : Aquam Mylcr (Pannh. 
61/8). 1245 : Per eundem Er uadit ad metas (uo. 
64/A). 1249/1291 : Peruenit ad unum qui dicitur Er 
(OL. D. 1244). 1256 : [VillaeJ Paradanmonustura et in 



191 



ER 



ER 



192 



campo uersiis Zarazer Zenthmargita et Kuzteluk 
uocate (EídMúzLt., 1. Wenzel VII.429). 1257 : Uenit 
ad maiorem aqiiam que dicitur Myler (OL. D. 456). 
1261 : Cuiusdam alueoli qui er uocatur (MonStrig-. 1.461). 
1264: Ubi de fiimio Nytra exit Fukher (uo. 514). 
Exit de aqua turmas quedam fossa quo Hudns/ier 
uocatur (uo.) Deciinat ad unam aquam que Gormou/ier 
uocatur (uo. 515). 1266 : Transit meatum cuiusdam 
riuuli qui dicitur er (Veszpr. 6, Gelemér). Pratuin 
ecclesie situm in loco qui vocatur iuxta ydioraa térre 
Mykrtu [a. m. mély-ér-tö ?] (Pannh. 12/K). 1269: 
Laciim folukuzíT [olv. falu-köz-ér?] uocatum (Hazai- 
Okm. VII.118). 1270 : In quodam íiiiuiolo qui uulga- 
riter Er uocatur (MonStrig. 1.573). 1275 : Ad locuni 
Heuser dictum (OL. D. 921). 1291 : Ad quendain 
meatum fluuii K.uues/ií?er dictum (uo. 1332). 1298/1374 : 
Cadit ad fluuium Canaer [a. m. ér?] (uo. 1508). 1307 : 
Li possessione eonim hereditaria Neguenzil vocata 
iuxta Er prope Dyozeg existenti (Múz. Nagy Imre) 
1309 : Ad uallem unam Keurescer nuncupatara (Múz. 
Jankowicli). 1319/1342 : Quendam meatum aque wlgo 
NyakasíT uocatum (OL. D. 3206). 1323 : Tendit versus 
Tekerege/- (uo. 2158). Cadit in fluuium similiter Eer 
vocatum (uo. 2202). 1325/1332 : Piscinis quarum nomina 
sünt hec Orozdere [vö. a köv. adattal] Kyraltoa et 
Zulcha [Zultha?] (uo. 2331), 1333 : Pisscina Reketha. et 
Oruzd, Oruzdere. KjTalthoa (ZicliyOkm. 1.412). 1334: 
Meatum fliivy vulgo' Eer vocatum (KárolyiOkl. L 88). 
1335: Ad aquam Gestere appellatam (OL. tÜ. 45/20). lu 
quoddam stagnura Fizezcr vocatum (SztárayOkl. L96). 
1336 : Cadit in quendam meatum aque quandoque 
fluentem, Geznosfr vocatum (uo. 115). 1338: Trans- 
it Gekenes/ieer dictum (OL. D. 31086). 1338/1411: 
Egreditur circa Bodachere et transeundo Geke- 
nustow eundo per pratum Zarrazer siiper arbores 
herep peruenit iterato ad Tjniam (Múz.). 1339 : Cadit 
in alueum Fyzeser uocatum "(Lelesz Met. Szatmár 30). 
Ad locum^ qui Nosaheri [a. m. ere ?] vocatur (Veszpr. 
2, Sárberény). In quendam meatum aque wig-o Nya- 
kaser vocatum (OL. D 3223, 1. AnjouOkm. "III.544). 
1341 : Alueum vulgo Er vocatum (ZichyOkm. 1.625). 
1342 : Stephanus filius Andree de Fyze'ser (Sztáray- 
Okl. 1.166). 1345: Quendam alueum wlgo kuzeper 
dictum (OL. D. 3789). 1346 : In fossato perueniret ad 
locum heuser dictum (uo. 3838). 1347: Quendam 
riuulum Bozzyaser vocatum (uo. 3920). Usque quandam 
aquam eer nuncupatam (Múz.). 1349 : Quidam Riuulus 
wlgo Hatarer vocatus (uo. 30114). Venam aquosam 
wlgariter cr dictam (ZichyOkm. II 400). 1355 : Quatuor 
piscinarum Kathaere Weressed Huzywtow et Chvchow 
vocatarum (Lelesz Met. Szabolcs 29). 13551361: Caderet 
ad predictum Eer (OL. D. 4443). 1355/1363 : Veniret 
ad quandam aquam Er dictam (uo.). 1356 : Riuulum 
Saliceum fyzcs Eyr uocatum (ZichyOkm. III. 33). 
1357/1432 : Descendentes ad quoddam Eer (Múz. 
Kende). 1358 : Ad vaum patak quod wlgo vocatur Er 
(ZichyOkm. III.llO). Possessionibus Nogeer Gyozegh 
(Forrás ?). 1358/1364 : Super fluuium Wngh in loco 
Fyzeser vocato (OL. D. 31286). 1363 : Ad quosdam 
fluuios Galnaseer et Olsosugatag nominatos (Múz.). 
1364 : Vnum Er Sarnyapathaka' dictum (ZichyOkm. 
111.264). 1370 : Ad partém Septemtrionalem ad Sebesrr 
vocatam (OL. TÜ. 26/47). 1372: Ad riuulum Monyo- 
rouser vocatum (OL. D. 28749), 1372/1377 : Ad vnum 
Holther dictum (uo. 6027). Ad locum Piskaruser 
vocatum (uo.). Ad vnum Er Rakatyas nominatum (uo.). 
Ad aliud Er Tekereser nomiuatimi (uo.). 1379 : Vbi 
exit vnum Er Sassas vocatum (Lelesz Met. Ugocsa 25). 
1381 : Cadit in vnum Er Kapus vocatum (Múz.). 1382: 
In rippa fluuii Thekerewer (OL. D. 30725). 1383: Tn 
terra Mezeueremegc [olv. mezö-ero-mege ?] vocata 
(Múz.). 1386 : Piscinas Bwdwser Swlywmuspalya Kys- 
swlywmus (OL. D. 7182). 1388: In loco Lwdaser 
vocato (uo. 7371). 1393/1446 : Usque ad quoddam Er 



wlgo Nager dicto [«igy» Szara, jegyz.j (uo. 7914). 
Quoddam alueolum wlgo fyer [a. m. fű-ér?] vocatum 
(uo.). 1394/1446 : A quodam riuulo wlgo lencheser 
dicto (uo.). Usque quoddam er wlgo Zortuser dicto 
(uo.). Circa riuulum horgaser vocatum (uo.). 1400 : 
Quadam véna seu meatus aque Myler nominatus 
(Pannh. 1/1). Ad vnum paruum fluuium Er wlgo no- 
minatum (Akad. 6). Aquam que vocatur £'rgyolch (OL. 
D. 8551). Quandam aquam íJrgyolchya vocatam (uo.). 
1401 : Piscinis Karazos Sebeser Kazmerfok appellatis 
(Múz.). 1408: Piscinas Saaseer Keueskothya Melhor- 
gonya (uo.). 1413 : Per fluuium Saroser tendendo 
(Múz. Justh). 1417 : Relicto ipso alueo Horgaser 
(OL. D. 10570). 1422: In aquam Beleér (Veszpr. 
108, Tapolca 4). 1423 : Penes quendam meatum aque 
hathareer nuncupatum (Lelesz Met. Ung 1). 1424 : Ri- 
uulum Sebeseer vocatum (OL. D. 11611). Procedendo 
per quandam venam SerefelBre vocatam (Múz. Ibrányi). 
1427 : Pratum sew lacum wlgariter Bydeser vocatum 
(Lelesz Met. Szabolcs 1). 1428 : Ad locum qui dicitur 
heelewcheersarkalath [a. ni. ér? vö. : «penes eandem 
heelewch» uo.] (OL. D. 12031). 1429 : Decursus aque 
Zarrazer (uo. 12086). 1435 : Quendam meatum wlgo 
Er dictum (uo 30434). Per quendam meatum pathwa- 
rwsSr nominatum (uo.). 1436 : Usque ad aliam aquam 
£ragh vocatam (Lelesz Bercs. VI.4\ 1436/1519 : In 
loco Kebleseer a parte meridionali (Veszpr. 107, Ger- 
geteg 7). 1437 : Quendam antiquum Cursum aque 
Tapolchavyze Oer (Pannh. 64/H). 1439 : Ad vnum 
Riuulum Sebeser nominatum (Lelesz Met. Abaúj 15). 
1451 : Prope quendam alueum wlgo Vyzeer vocatum 
(Körmend II/8, Monachfölde 80). Pertranseundo fluuium 
Karazeer (Lelesz Met. Szabolcs 29). Feniübus Kwke- 
nyesdpathaka et Saaseer vocatis (KárolyiOkl. 11.290). 
1453 : Quosdam meatus aquarum Kerekfe^vfoka, Ma- 
lachwser [a. m. ér ?] (OL. D. 30828). 1454 : In quodam 
riuulo qui vocatur Sebeser (Körmend, Unyom. 71). 
1462 : Usque ad quendam rivulum Zeles Er vocatum 
(KárolyiOkl. 11.346). 1464 : Duo stagna wlgo horgaser 
vocata (OL. D. 28855). 1470 : Fossatum wlgo Thewl- 
theweríA [a. m. töltö-ért?] similiter in duas partes 
equales diuisissent (uo. 31930). 1472 : Quendam riuulum 
niagnum Eer vocatum (uo. 17341). 1476 : Quarandam 
piscinarum Holththyzafoka Eleweer Rakathyastho voca- 
tarum (Lelesz Prot. Pai-v. 85). Ad quendam locum 
qui vocatur Kabolaeerzygethe (Lelesz Prot. Parv. 86a). 
1487 : Territórium Nemesember felde et Vekon eer 
melleke (OL. D. 28336). 1493 : Circa quendam paruum 
riuulum Kyssebeser appellatum (Lelesz Met. Zemplén 
70). Veniret ad locum Kerekerzad nominatum (uo.). 
Attigeret Jígy?] locum Kerekerhath vocatum (uo.). 
1495 : Inter Rywlos Sebeseer et Feyertho (Múz. Becsky). 
1501 : Pratum seu fenile Nadaseer vocatum (Károlyi- 
Okl. III.45). 1506 : Sextum [pratum] íJerhalmaalya seu 
Cecelye Ázzon Rethe (Múz. Kállav). 1507 : De quodam 
stagno Meler vocato (OL. D. 32068). 1509 : Piscinas 
sew Stagna Thyzthato WetheIewstho Balasér Beka- 
thawa Holthkengyel et Horgastho nuncupata (Lelesz 
Acta 117/4). 152Ó : l^uasdam piscinas et Stagna Thas- 
ere Gyepellew Kcrekewrwenthawa Gykellew Wyke- 
deges vocatas (uo. 126/44). 1521 : Vbi Naghsebeseer 
coniungitur fluiiio Kakath (OL. D. 23504). Ad locum 
7?rbwga dictum. Penes í^rthew (EgyKönyvt. Litt. 
Epist. Őrig 22b, «ugyanitt egyéb ér-rel összetett 
szók» Szám. jegyz.). 1654 : Áz nagy érnek penig 
halaszatjából ebéd-halat vittek Pálfára a Török famí- 
liának minden pénteken (ErdészctiOkl. 1.503). || 2) 
véna ; ader NySz. (1. jel.). 1544 : Az ko.iacznak az 
ki az ket szabalt louat meg uagdalta az eret (OL. 
Nád. 40). [Szarni. : 1297 : Cum piscaturis Hon OlWeyz 
et KysererZ uocatis (Múz. Justh). Vö. 1. jel.] [Vö. só-ér. ] 

2. ER : 1) [mit etwas erschwingen]. 1544 : Az 
eggiknek nem attam mert nem ei-fem az pénzel (OL. 



193 



ERC— ERDŐ 



ERDŐ 



194 



Nád. 40). [Vö. NySz. «vinivel érni vinit» szólás a.] 
II 2) [deprehendo ; ertappen]. 1731 : Nagyon gyana- 
kodik az fatens, hogy Ludas Molnámé azért vesz- 
tette meg leányát, hogy bizonyos elveszett ludakat 
kezében ért, és vele ii-ánta pöre volt (Reizner : Sze- 
gedTört. IV.485). || 3) 1594: Mivel hogy a szent- 
thamási Balázs János fején érte vala Molnár Balázst, 
mivelhogy egy tömlője veszett volt elBalás Jánosnak 
[stb.] ((SzékelyOkl. V.154). [Vö. fején keresni NySz., 
1. fö szólásai a.] [Vö. el-, utolér.] 

ÉKC : aes, metaUmn, aereus, metalleus ; erz, éhem 
NySz. 1377 : Ad vnam metam terream in monte 
Ertheg [jBrcheg ?] noniinato (Könnend II/l, Alber 6). 
1484 : Vna monstrancia de metallo wlgo Érch (Veszpr. 
16, Vespr. Eccl. et Cap. in genere). 

ÉRCES : aereus ; aus erz, erzhaltig NySz. 1553 : 
Fodina erches vocata (OL. UC. 99/29). 

ÉRDÉ, 1. erdő. 

ÉRDÉG, 1. ördög. 

ERDEI : 1) silvester, silvestris, silvaticus ; wald- 
NySz. 1402 : ErdeyÍ2i\\\, hn. (Húz. Mednyánszky). || 2) 
verres, [sus silvaticus] ; wildschwein NySz, 1529 : 
Adduxerunt unum erdey ad coquinam (OL. Nád. 48) 
1544 : Eg kis erdeit. Eg malaczot szeledet (uo. 42). 
1545: Eg öreg fazokat kiben az erdei feiet főztek 
(uo. 41). 1587 : Erdey sfildo Öregh Erdey (uo. 40). 
1588 : Keth erdey swldoert es egy öregh erdeycrt (uo. 
41). 1752 : Valaki penig az tiszttartó engedelme nélkül 
az jobbágyok közöl vadat, iigy mint szarvast, özet, s 
erdeit merészelne meglőni, az 12. forint birság alá 
vettettessék (GazdtörtSzemle VL141). 

erdei-disznó: [sus silvaticus ; wildschwein]. 1518: 
Erdey diznonak nyged reze (OL. D. 37007). 

erdei-kan : aper ; wilder éber NySz. 1545 : Három 
uywl Eg erdei kan Hat ewz (OL. Nád. 42). 

erdei-snef : rusticula silvestris ; holzschnepf NySz. 
[waldschnepfe]. 1760: Egy vadruczáért [lövöpénz] d. 
2., egy vagy két szárcsáért d. 3., egy pár snefért 
d. 3., egj' erdei snefért d. 4 (GazdtörtSzemle VII.421). 

ÉRDEKEL : contingo, pertingo, percutio ; öfter 
beiühren NySz. 1453 : Mathias Erdekelew (OL. D. 
36407). 

ÉRDÉL, ERDÉLL, 1. erdői. 

ERDÉLT, erdőelü, erdőelv : Transsilvania, 
Dacia ; Siebenbürgen NySz. 1200 k. : Terram uero 
que est inter Thisciam et siluam Igfon que iacet ad 
Erdeuelu [olv. erdő-elv v. -elli] (Anon. 11). 1282 k. : 
In partibus Erdewelu tandem habitauit (Kézai, 1. 
FontDom. 1/2. 72). 1390: Johanni dicto de Erdei 
(Múz.). 

ERDÉLYI : Transsilvanicus, Dacius ; siebenbür- 
gisch NySz. 1435 : Johannes Erdeli (Veszpr. 7, 
Hanta). 1440 : Nicolao Erdély (Múz. Kállay). 1442 : 
Benedicto Erdeli (Körmend HI/l, Ugal 42). 1550 : 
Az erdeli itelö mester eg paripát hoza (OL. Nád. 40). 

ERDŐ, érdé : silva, saltus ; wald NySz. 1200 k. : 
Erdeuehí (1. «Erdély» a.). 1240 : Quorura nomina sünt 
hec Olta Grab Sucoro Herdeu [a. ro. erdő ?] Regue 
<Pannh. 27/V). 1265 : Per monteni qui uocatur War- 
erdev (OL. D. 595). 1272/1325 : Quasdam ten-as nostras 
Erdeuhinnd vocatam et aliam terram Goydusbogdan 
uocatam (Múz.). 1274 : Ad quoddam nemus kyserdeto 
vocatum (OL. D. 881). 1275 : In silua Nogerdev uocata 
(uo. 908). 1282 k.: Erdewelu (1. «Erdély» a.). 1309/1342: 

Magyar Oklevél-Szótár. 



Silua eonim Kuzeperrfetü nominata (OL. D. 1731). 
1309/1413: Quadam Silua Kezeperdew nominata (Múz.). 
1318/1320 : Quedam via de silua Ketherdeu nominata 
(Veszpr. 16, Vespr, Oppid., 1. ZalaOkl. 1.149). 1319: 
Uadit ad Nogeníeííorra (ZichyOkm. 1.164). 1319/1342 : 
Item duos lacus wlgo ynewthow et Herdeuíhow non- 
cupatos (OL. D. 3206). 1320 : Silua que vatha erdey 
nominatur (ZichyOkm. 1.184). 1323 : De duabus Siluis 
Kyserdeu wlgariter dictis (Veszpr. 16, Vespr. Oppid.). 
1328/1380 : Possessionum Gyurtianag et Erdiuíalw 
(OL. D. 2571). 1329/1417 : Vsque Siluam Aasonerdey 
vocatam (uo. 28723). Vsque Siluam Azonerdeye vo- 
catam (uo. 37277). 1336 : Quandam silvam ipsorum vulgo 
Kamaraseráew vocitatam (SztárayOkl. 1.112). Quandam 
magnam silvam Machamserdetv vocatam (uo. 116). 1339;: 
Quandam silvam Scylaserdeu dictam (uo. 160.). Transit 
inter duos lacus wlgo Inewthow et Erdewthow niin- 
cupatos (OL. D. 3223). 1342 : Dimidietas sUue Layk- 
erdeye (uo. 1731). 1344 : Silue Hyntuserde nominate 
(Múz., 1. AnjouOkm. IV.419). 1347: Comiti Erdew 
dicto Hodnogh Syciüo (OL. D. 29679). Ad siluam 
oláolerdeiv vocatam (uo. 30298). 1347/1366 : In gremio 
silue oloi^erdey vocate (uo. 3924). Ad locum Olop- 
erdeyfey vocatum (AnjouOkm. V.139). Ad silvam 
Oldolerdew vocatam (uo. 140). 1348 : Aliam siluam 
agazerdey nuncupatam (OL D. 28729). 1349 : Insulam 
eorum Feelerdeu vocatam (Körmend V/6, Miscell. 
Hung. 1). 1350/1355 : Siluam Zulga erdey dictam (OL. 
D. 30299). 1351 : Circa vnam aquam felerdew vyze 
nominatam (uo. 4193). Trés Jnsulas Kenche Sykus et 
íiogyerdew nominatas (uo.). 1358 : luxta angulum Silue 
Mark appellate que wlgariter Mark Erdeiv Zege voca- 
tur (uo. 4735). 1359 : In territorio ville Olsuk ecclesie 
nostre in monte Erdeu%\\kovo in wlgari vocato (Pannh. 
48/ A). 1363 : Siluam Nogerdev vocatam (Múz.). 1364 : 
In minoribus Siluis wolgo 'Kalaáerdeiv vocatis (OL. 
D. 281). 1368 : Siluam eorum ^ogherdeio vocatam 
(Múz. Kapy). 1379 : Ad siluam Zarrazercíew (Lelesz 
Met. Ugocsa 25). 1385 : Siluam autem Oi]m?,erdew 
vocatam inter ipsas partes in duas partes coequales 
diuisa extitisset (IVIúz.). 1392 : Ad quandam collem 
Kaderrfeííchupya dictam (OL. D. 28769). 1393/1446: 
Possessionum Erdewhegh Gyerke Kyiali Ketheghaz 
Fewenyes Gewrhe et Alabyan (uo. 7914). 1410 : Silue 
seu permissorii et rubeti Zegeserdew (uo. 9661). Erdeiv- 
falna, hn. (Múz.). 1412 : Siluam Zewgerde (OL. D. 
9935). 1415 : Ad finem cuiusdam nemoris Salamon- 
erdeye vocati (SoprOkl. U.23). 1422 : Quadam insula 
Wjseserdew vocata (Múz.). 1423 : Siluam ipsorum 
Laborcherrf(?//e wlgariter vocatam (Lelesz Acta 43/30). 
1424 : Süuam íiagerdew vocatam (Lelesz Met. Sza- 
bolcs 39). Inter Siluam Serefelerdeí/e vocatam (Múz. 
Ibrányi). 1425 : In vico Erdetvzer vocato (OL. D. 
11728). 1431 : Siluamque Pokyerdew vocatam (uo. 
12428). Siluam maiorem sew permissorium Nagfalw- 
erdeye alio nomine Monyorosdhege nuncupatam (Veszpr. 
12, Nagypécsöl). 1435 : Terciam quoque Siluam Wy- 
erdeiv dictam (ÁIúz. Kállay). 1452 : Medietatem silue 
Vekon<?rffe<; vocate (OL. D. 14546). 1455 : In loco 
Uathoserde (uo. 14913). Possessiones Keddhely Erdew- 
allya (uo. 14952). 1456 : Quandam Siluam Kytalerdeye 
vocatam (uo. 27170). 1458 : Terras dictorum exponen- 
cium Pagon et Kyserdew vocatas (Múz. Kisfaludy). 
1459 : In fine cuiusdam Silue Lazlobyroerdei/ vocate 
(OL. D. 35807). 1460 : Siluarum Bakon, WaXuserdew 
(uo. 15431). 1463 : Vsque viam magnam Erdewalya. 
vtha vocatam (Körmend II/3, Felsőőr 2). 1468 : In 
loco Nagyerrft'ícalya (Múz.). 1474: Silua Thatarerdeye 
(Múz. Becsky). 1476 : Siluis KezeperrfeM; et Hannad- 
erdew nuncupatis (OL. D. 36403). 1478 : Vnacum Silua 
Farkaserr/cí/e (uo. 18145). In Silua Fyaderdew vocata 
(Múz. Káliay). 1482 : Siluas glandinosas Kadarch- 
erdeye Baglyas ZylasmegyMochar DezkaMochar et 
Bykeshalora vocatas (Múz.). Quandam Siluam Syherde^c 

13 



195 



ERDŐ 



ERDOG— EREGET 



196 



vocatam (Veszpr. 9, Kovácsi). 1496 : Ad rubeta Kewer 
Jakaberdeye Hathhazwtlimelleke et vtiaque Nylaswth- 
mellekj' v'ocata (Lelesz Prot. 11.234). Abinde evindo 
ad rabeta Bodogyakra Nyaras í(a.gherdew alio nomine 
Agherdew dicta (uo.). Ve'rsus vallem Kyserdeiv megy 
vocatam (OL. D. 37309). 1498 : Quandam siluam 
Ra.herdeye appellatam (Múz.). 1499 : Agris pratis 
fenetis fogothfewld vocatis siívis eciam íogoíherdew 
vei Bardalya [vö. ezzel] appellatis (OL. D. 36405). 
1506 : In siluis Malomgyaki-a Nagherdcíf et Galago 
vocatis (Lelesz Prot. 1.30). 1515 : Penes Siluam Kys- 
erdeiv vocatam (Múz. Ibrányi). 1529 : Quadam Silua 
fogotherdcM; vocata (OL. Kolozsm. Prot. T). 1578 : 
így alkuttak előttünk, hogy a mely Harokally árnéka 
a Harminczembei-erfZeJe mellett vagyon, a mely út be 
megyén az árnéknak közepette a Harokally pataka 
meUé, ugyanazon út, ki kijö a Harokally pataka 
mellett a Harminczember-eráeye szegire, a több dara- 
bantok azt engették az árüék-erdőt a Harminczember- 
erdeje felöl (SzékelyOkl. V.lll). 1588 : Az haymkok- 
hoz iol hozzaiok lásson az vduarbiro fenétek alat 
tarchya ewketb, hogy az tylalmas „ erdewket ne engeg- 
gek wagni (OL. UC. 64/35). 1597: Wk ys wgy mjoath az 
zergenyek az erdeörivl élnek, falwol adnak f í d. 60 
(uo. 12/42). 1602 : Erdő István. Erdő András (Szé- 
kelyOkl. V.209). [Szánn. : 1211 : Hii sünt ioubagiones 
Wnoca Bozoteu Erdeud (Pannh. Tih. 1/5). 1224: 
Zulugad cum uno íilio suo tenetui- deseruire ecclesie 
in opere artiíicis uidelicet cum Érded (Veszpr. 14, 
Supima). 1231 : Usque ad Danubium ad Vrrewy qui 
est sub ecclesia Erdeud (OL. D. 168). 1231/1397: 
Versus .siluam Erdeud (uo. 174).] [Vö. ág-, bárdalja-, 
berek-, bükk-, éger-, egres-, fejszefolyó-, fe- 
kete-, fenyő-, fiatal-, gyermek-, iíaraszt-, ispán- 
ság-, kerek-, konyha-, kőrös-, köz-, lapos-, 
liget-, majorság-, makkos-, nyár-, nyír-, szil-, 
tölgy-, vágott-erdő.] 

erdő-bér, -bir : census silvarum ; waldzins NySz. 
1492 : Intra festum beati Andree apostoli propter 
erdewber communiter soluentí denarios regales XX 
(OL. D. 36992). 1518 : Eadem possessio Keczel in 
festő beati Martini Erdewbyr soluit (uo. 37007). 1520 : 
Tenentur dare pecunias que vocatur lirth [így] pénz 
idest erdewber (uo. 37327). 1521 : Prouentus Silue wlgo 
Herdoberth (uo. 37179). Portauerunt Erdoe berth (uo.). 
1528: Erdewbeer. Raakpeenz (OL. UC. 12/42). 1588: 
Az zeplaky erdő bér (OL. Nád. 41). 

erdő-elü, -elv, 1. Erdély. 

erdő-hát : tergum silvae, silvae vicinia ; wald- 
gegend NySz. waldrücken BM. 1251/1255 : Inde ad 
meridiem super Erdeuhat (OL. D. 407). Uadit ad 
orientem super angulum silue et in Erdeuhat sünt 
mete (uo.). Inde ad meridiem super Erdeuhat (uo.). 
1401 : Monticulum Erdewhath dictum (uo. 8650). 

erdő-ispán, -ispány : spanus sylvaualis Kr. ; wald- 
gespan BM. 1752 : Erdőknek örzisére, megtartatására 
szükséges erdöispányok és csőszek az uraság részéről 
nem rendeltettek (GazdtörtSzemle VI.138). Hogy min- 
den districtusban, ahol erdős helyek vannak, conven- 
tionátus erdöispányok tétessenek (uo.). 

erdő-ispánság : [quaestura silvarum ; amt eines 
waldgespans, försteramt]. 1454: Nos dedimus et ymo 
donauimus Erdyoysspanssayoth [így] ad Castrum vide- 
licet Zidowar pertinentem (OL. D. 14897, 1. Pesty : 
KrassóvmTört. Hl. 400). [Vö. Prenotatum Ispanssagoth 
in Silwis suprascriptis (uo.). In eodem Ispansago 
silwaram (uo.).] 

erdő-óvó : [custos silvarum; waldhüterj. 1300/1323: 
Quandam nostram terram Asgutheríieitotí." [így?] nuucu- 



patam in distríctu de Sarus sitam vacuam et habi- 
tatoribus destitutam super qua quondam custodes 
siluamm nostiarum residebant ad Sarus pertinentem 
cum monte Nerlez (Körmend, Sebesiana fasc. 2, nr. 4). 
1351 : Quasdam possessiones nostras Regales .lakó- 
teleké et Erdeuouoielok vocatas in Comitatu Wes- 
primiensi existentes habitatoribus destitutas (Körmend 
Heim 120). 1353 : Priuilegium quoddam excellentissimi 
principis domini Ladislai Regis Hungáriáé super terris 
Custodum siluarum et piscatorum tunc regalium prope 
villám Patak Erdeuouon et Halaz vocatorum (Múz. 
Soós). [Vö. NyK. XXV. 152. Vö. 1280: Quandam 
terram custodum siluarum nostrarum ad Pótok perti- 
nentem Roduan uocatam prout in antea contulisse 
dicimus eidem pacifice possidendam (Múz. Soós).] 

erdő-őrző, -őriző : silvae custos ; waldhüter NySz. 
1489 : Valentinum Erdewewryzew (Múz. KállayX 1587 : 
Zombath Balas erdő őrző (OL. UC. 12/42). 

erdő -sing, -seng : [langenmass für wálder?]. 1368 : 
Mensurando in latitudine sex cubitos wlgariter Erdeu- 
senyh dictos (Múz., 1. ZalaOkl. 11.81). 

ÉRDÖGr, 1. ördög. 

EHDŐL, érdél, erdéll, erdóll: silvam caedo; 
umhauen, holzen NySz. 1413 : Inter viam Erdeleváh [olv. 
erdélé-út v. erdélö-út ?] et Zelevvsuth vocatas (OL. D. 
10086). 1437 : Penes quandam viam Erdewlewth nomi- 
natam (Múz. Kállay). [Vö. «Erdölő út : amelyik út 
faluba nem, csak erdőbe vezet. Székely szó.» Barabás 
József dr. adata az új Nagy Szótárhoz, 1900.] 1645 : 
Vyonnan meg vasastattam es meg talpaltattam az 
' rdőllö tar szekeret (OL. Nád. 40). 

ERDÓLL, 1. erdői. 

ERDŐLŐ-FEJSZE, erdőllő-: arboraria securis 
NySz. ; [axt zum wald-umhauen]. 1545 : Vötíem eg 
erdőllő feyszet (OL. Nád. 40). 

ERDÖLŐ-PÉNZ, erdélő- : [gebür für das wald- 
umhauen]. 1480 k. : Reethpenz florenos H. Erdelew- 
penz florenum I (OL. D. 36995). 

ERDŐS: silvosus, silviger; waldig, bewaldet NySz. ; 
[silvarum possessor; waldbesitzer, waldeigenthümer ?]. 
NySz. 1211 : In mlla Supoc hii simt vdornici Zegen 
Erdeus Zorida Hontus (Pannh. Tih. 1/5). Feguueres 
Erdeus [szn.] Horogus (uo.). 1300 : Anianus filius 
Erdeus (Múz. Jankowich). 1409 : Johannes dictus 
Erdeus (Múz.). 1416 : Georgio Erdews (Lelesz Acta 
36/29). 1752 : Hogy minden districtusban, ahol erdős 
helyek vannak, conventionátus erdöispányok tétesse- 
nek (GazdtörtSzemle VI.138). 

ERE : camus, frenuni ; zaum, halfter NySz. (1. jel.). 
1493 : Ad frena equorum quinque wlgo Ereh (EPSz. 
fol. 31). [Vö. Frecskay János, Nyr. XXX.192.] 

ERECS ? : 1240 k. : Feneta que sünt inter Erech 
[olv. erecs?] et Ceres fluuios (Pannh. 61/8). 1262: 
Deinde iuxta stagnum Erech conterminatur (OL. D. 
369). 1428 : Prope fluuium Erecz vocatum (Múz. Je- 
szenszky). 

ÉREG, 1. öreg. 
ÉREGBÍT, 1. öregbít. 

EREGET : missito ; nach und nach loslassen NySz. 
(1. jel.) [herablassen, herabgleíten lassen]. 1256: Deinde 
ascendit ad unum Berch qui uulgo eregeteiihyg uocatur 
(Pannh. 10/G). 1419 : Veniret in vallem ad fluuium 
cnca quandam decliuitatem wlgariter Eregethew dié- 
tám (Múz. Soós). [Vö. «Eregetőhegy alatt olyant kell 



197 



EREGETŐ— ERESZTVÉNY 



ERESZTVÍNY— ÉRKEZIK 



íí)8 



értenünk, a honnan a szálfákat lecsúsztatni szokták* '• 

TagánjT K., ErdészetiOkl. I. bevez. XV. 1. Vö. még : | 

<iLeeregetni a hegjTÖl a fákat» CzF. ereget a.] [Vö. ! 

fa-erégető.] j 

EREGETŐ, vö. fa-erégető. 

ÉREM. 1. örém. 

ÉRÉMEST, 1. örömest. 

ERES, -ÍTÉS, 1. erős, -ítés. 

ERESZKEDŐ : descensus ex monte ; abbang 
NySz. 1560 : Egy szél [szántóföld] az Öráögereszke- 
doje alatt, két szalagot, kit hinak Tima örökének 
[stb.] (SzékelyOkl. V.76). 

ERESZT : sino, dimitto ; lassen, loslassen NySz. 
(2. jel.). 1383 : In terra Rerezthetv vocata duas \ineas 
(Múz.). 1548 : Az panczer kesztütöl hog bele érez- 
tettem [jelentése ?] (OL. Nád. 49). 1646/1727 : Midőn 
az malmot kihordják, berakják és lisztre eresztik, 
az gazda tartozik egy forinttal és az melléje étellel 
(GazdtörtSzemle VII.123). Hogyha a gazda felső új 
követ vészen, az molnár becsinálja és lisztre ereszti, 
tartozik a gazda : 1 forinttal és étellel (uo. 124). [Vö. 
föl-, visszaereszt.] 

ERESZTÉÍNTT ? 1. eresztvény. 

ERESZTÉK, 1. vízre-ereszték. 

ERESZTETLEN: inconílatus ; iingeschmolzen 
NySz. 1556 : Ereztetlen achel tyzennegh remek Éreztet 
achel hatwanót font (OL. Nád. 49). 1587 : Eg choporth 
erezteth salétrom Ereztethlen salétrom (OL. UC. 12/42). 
1605 : Ereztetlen salétrom (uo. 28/61). 

ERESZTETT: [conflatus ; geschmolzen]. 1556: 
Ereztetlen achel tj-zennegh remek Éreztet achel hat- 
wanót font (OL. Nád. 49). 1587 : Eg choporth erezteth 
salétrom Ereztethlen salétrom (OL. UC. 12/42). 

ERESZTÉVÉNT, 1. eresztvény. 

ERESZTÉVÍNT, L eresztvény. 

ERESZTVÉNT, eresztéíny? eresztévény, 
eresztévíny, eresztvíny : 1) silva succrescens ; 
niederwald NySz. (1. jel.). 1231 : Dimidiam partém 
saltvs qui wÍgo Eresteun dicitur (Múz. Forgách). 
1234/1364 : Vádit iuxta vnum Ereztkwen (MonStrig. 
1.305). 12441296 : Ad vnam paruam siluam quod 
vulgo vocabulo erezteiien dicitiu- (Wenzel VII. 165). 
1257 : Uadit iuxta magnam sUuam que dicitur Erez- 
tetcen (OL. D. 456). 1265 : Prope Berüie erestetvene 
(uo. 595). 1268 : Saltum qui uiügo dicitur Erezteyn [így? 
vö. «ásoány»] (HazaiOkm. VTI.IOS). 1281/1296: Ad 
vnam paruam siluam que uulgo uocabulo eresteiven dici- 
tm- CV\^enzel IX.323). 1282: Iuxta quandam paruam siluam 
que uulgo Ereztein dicitur (OL. D. 30582). 1282 1325 : 
Vnum virgultum quod erezteuen wigariter appelatur 
(Wenzel XII.371). 1298 : Vnam paruam siluam quod 
wlgo vocabulo erestetven dicitur (uo. V.194). 1324/1342: 
Ad latus cuiusdam permissorii quod wigo Erchtuen 
Jigy] dicitur (OL. D. 2265). 1324/1354: Ad latus 
cuiusdam permissorii quod wlgo Ereztwen dicitur 
(uo. 4459). 1325 : Circa siluam quandam wigariter 
FaTCHHereztewijn vocatam (Múz. Motesiczky). 1327 : 
Paruam siluam wlgo Erezthwen vocatam (OL. D. 2468). 
1340 : In Eresteuen tria iugera (Körmend III/2, Pezyc 
86).1347/1358 : A siluis quod wlgo Ereztwen dicitur 
(OL. D. 4716). 1348 : Perueniret ad vnum locum 
wigariter Ereztuin vocatum (Múz.). .1363 : Silviam 
[lg}-"? ] vetidam wigariter erestwyn dictam (HazaiOkl. 
267). 1364 : Prope quandam Siluam wigariter Erezt- 



uin dictam (Múz.). 1370 : Cuiusdam rubeti wigariter 
Erezthwen appellati (Múz. Fejérpataky). 1373 : Sil- 
uam wigariter qui dicitur herestuen (uo. Kapy). 1382: 
In eodem permissorio wigariter Ereztuen vocato (OL. 
D. 6923). Siluam suam Erezthwen, vocatam (Kör- 
mend Heim 303). 1385 : Prope siluam vngarice Nog- 
ereztwyn vocitatam habentur Jugera terrarum sex 
(Veszpr. 6, Gjiilakeszi). 1386 : Vnum in loco Erezth- 
uenalja. vocitato (Körmend, Heim 347). 1413 : In 
loco ^ Erezthwenalya. vocato (OL. D. 10126). 1426 : 
Terrarum arabilium in loco Erezthtveneleth vocato 
(Veszpr 8, Jutás). 1430 : Alias Siluas simplices Mer- 
kyochere Zeipeivresthewen [olv. eresztévény ?] (Lelesz 
Acta 49/14). Siluas Simplices Nyaras Chokas Thokerek 
Agerdew Merkyochere Zepeivresthewen (Múz. Kállay). 
1452 : Silue permissorie wlgo Heresthven nominate 
(Lelesz Acta 63/11). 1454 : Siluam abcisam que Erezt- 
wen nominaretur (OL. D. 31147). 1470 : Cuiusdam 
Silue Herezthwen (Múz.). 1475 : Siluam hozywerezthwen 
(HazaiOkm. V.330). 1486 : In loco Erezthwen appel- 
lato (Veszpr. 8, Jutás). 1496 : Siluam siue permisso- 
rium Erezthwen dictum (Lelesz Prot. 11.234). 1506 : 
SUuam Eresthwen (OL. D. 37005). 1516 : Siluam Kys- 
erezthwen vocatam (Lelesz Acta 12248). 1518 : In 
loco Erezttvenélewíh vocato (Yeszpr. 8, Jutás). 1519 : 
Silue que vocantur KezeTperezthioen et alia iuxta eandem 
Elewerezthwen (Múz. Kissfaludv). 1523 : Vna silua 
Eresthwen vocata (OL. D. 37007). 1552: Quoddam 
Lucum siue premissorim [igy ?] wiügo Erezthweny 
noncupatum (Múz. Kállay). || 2) [sprosse, sprössling]. 
1255/1415 : Vinee verő de anno preterito plantate ab 
ipsis nobüibus crescendum dimisse que Herezthuen 
dicuntur (Veszpr. 6, Gjiüakeszi). [Vö. «Eresztvény . . . 
az ereszteni igéből származik és sarjadzó erdőt jelent 
s az oklevelekben ehhez képest rendszerint mint 
tilalmas fordul elő» Tagányi, ErdészetiOkl. I. bevez. 
XIH. lap. Vö. még CzF., MTsz., Njt. XXX.386 és Bar- 
tal nenms permissorium a.] 

ERESZTVÍNY, 1. eresztvény. 

ÉRETLEN? L erőtlen. 

ÉRETLEN? íretlen ? : immaturus; unreif NySz. 
1331: Éretlen [a. m. éretlen v. erőtlen?] de Morocha 
(AnjouOkm. 11.556). 1377 : Gregorius filius íretlen [olv. 
iretlen, a. m. éretlen ?] (MonCivZagr. 1.265). 1408 : 
Johannem dictum Erethlen (ZalaOkl. 11.337). 

ERETNEK, eretnök : haereticus ; ketzer NySz. 
1357 : Stephanum dictum Eretnuk (ZalaOkl. 1.574). 

ERETNÖK, 1. eretnek. 

ÉRGALMAS, 1. irgalmas. 

ERGE : 1501 : Particula teiTe Thwlsoer^e nuncu- 
pate (Lelesz Acta 109/3). [Vö. 1. erge MTsz.j 

ERGELE: 1436: Stephano dicto Ergele (Múz. 
Békássy). [Vö. ergellés MTsz.?] 

ÉRIK, vö. árpávalérő-körte, elérik. 

ÉRIZŐ, L őrző. 

ERKÉLY : pódium, exedra, pergula, ecphora, 
menianum ; erker NySz. 1412 : Pugpaculum verő vulgo 
erkel vocatum supra portám ipsius castri interioris 
edificatum (OL. D. 10758). 1412/1420: Propugnaculum 
verő wlgo Erkel vocatum (uo.). 1510 k. : In circuitu 
ipsius folyosó fecit laborare duo herkel (uo. 26235j. 
1517: Aliquo atrio wlgo erkélyei (Pannh. 72 N). 1539: 
De disponendo erkel (OL. Nád. 48). 



ÉRKEZIK, vö. be-, ráérkézik. 



13* 



199 



ERKÖLCS— ERŐS 



ERŐSÍTÉS -ESIK 



200 



ERKÖLCS : [natura, indoles ; natúr, naturell]. 
1630 — 48 : Hogy valami rósz erkölcsű, felrugó, vagy ki 
magát ördöglené, s el nem menne ember alatt, olyat 
[t. i. lovat] ne találjon venni (GazdtörtSzemle 1.288) 
[Vö. NySz. más jel. és MTsz. 1. jel] 

ÉRMÉNY, -ÉS, 1. örvény, és. 

ÉRMÍNT, 1. örvény. 

ÉRNÉ ? 1. Ernő. 

ERNŐ? Érné? Ernye?: [Emestus? Irenaeus?]. 
1322: Possessiones Moyspaulia et íJrnefyastephan- 
pulia (OL. D. 2122). [Vö. CzF ] 

ERNYE? 1. Ernő. 

ERNYŐ: tegulum, tegumen; schirm NySz. 1544: 
Attam az hintó czinaltatasaban az ernöert es az rez 
gombokért (OL. Nád. 41). 1601 : Pro currubus duobus 
coportorium vulgo tarzeker ernieö (KPénzügymLt. 
Hungarica). 1638 : Egy tarszekerre való erniö vagy 
káva (OL. UC. 2/34). 

ernyő-vas : bügel BM. 1548: Az kocjTa ernyő 
uasat (OL. Nád. 40). 1572 : Uram kocyara ernyő uasat 
(uc). [Vö. CzF.] 

ERŐ: vis [stb.];kraft, machtNySz. (l.jel.). 1222: 
Nomina uero hominum de predicta uilla scilicet Niüos 
hec sünt Forcos Buus Mech Ciimur Och Ereu [a. m. 
erö ?] (Pannh. 3/L). 1237 : Quorum nomina sünt hec 
Vocha cum filio Vot nomine Nuhu cum filiis Mortanus 
cum fratre suo nomine Erev Chede cum fratre suo 
nomine Paulo [?] Zurabot (uo. 1/C). 1305: Nicolao 
filio Ereu (AnjouOkm. 1.92). 1643 : Ha valaki olto- 
ványt . . . ellop, avagy levág, . . . megbizonyodván 20 
forinton convincáltassék, melyet a földesurak exequál- 
tassanak főszolgabíró és esküdt erejével (Gazdtört- 
Szemle VI.470). 1752 : Kegyebnes urunk ö herczeg- 
séginek mindjárt eleintén tiszttartóságoknak saját 
keze Írása és pöcsétje alatt kiadatott instructiójának 
s rendelésének 9. punctuma erejivel, keményen meg 
vala hagj^a, hogy az uraság erdei pusztulásra ne 
jussanak (uo. 138). 

ERŐS, érés: 1) validus [stb.] ; stark, fest NySz. 
(1. jel.). iSlll: In uilla Derecchey hü sünt ioubagiones 
Zemente Erem (Pannh. Tih. 1/5). Piscatores isti sünt 
Hemey Borid Nideat Giürold Zenthe Ereus Vodos (uo.). 
1217 : In Wasul eciam eiusdem ecclesie predio odwor- 
nicos trés Mucad Fele Ereus (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 
1222: Trés mansiones wduornicorum Warou fele et 
ereus (uo.). 1231/1397: Descendensque ad caput Ereusag 
nomine (OL. D. 174). 1240 k. : In predio Beled hec sünt 
nomina vduornicorum Ereus Hága Menke Moco (Pannh. 
61/8). Hec sünt nomina carpentariorum de eodem predio 
Guzu Ereus Zallas Beneduc (uo.). 1291 : Nycolaus 
Niger filius Ereus (HazaiOkl. 131). 1294: Nicolai 
filii Ereus (OL. D. 1400). 1330 : Benedicto filio Ereus 
(AnjouOkm. II.47H). 1333 : Vallem Ereus\e\g nomi- 
natam (KárolyiOkl. 1.81). 1366 : Ad locum qui dicitur 
íJrewspatakfev (OL. D. 30691). 1400 : Petrum Erews 
dictum (ZichyOkm. V.155). 1419 : Johanne dicto Erews 
(Pannh. Hitel. 52). 1433 : Georgio Ereivs (OL. D. 12527). 
1451 : Stephaniis Erws (uo. 14467). 1452 : Matheo 
Ereivs (Lelesz Acta 63/22). Matheo Erews (Múz. Kállay). 
1466 : Michaelem Ereivs (uo. Kisfaludy). 1476 : Elia 
Erews (uo. Kállay). 1481: Matheo Ereivs (OL. D. 
18534). 1507: Thoma Erews (Lelesz Acta 115/33). 
1556: Eg funt eres chivoma [chevorna?] (OL. Nád. 49). 
1602 : Erős Bálás. Erős Jakab (SzékelyOkl. V.188). 
Ereős Bálás. Ereős Antal (uo. 228). 1630—48 : Erre 
kell igen ö kegyelmének vigyázni, hogy az ló erős 
szájú ne legyen, mert az erős szájú ló merő ellenség 



(GazdtörtSzemle 1.288). || 2) [panni genus; eine art 
tuch] 1522 k. : Una pecia erws optimi (TörtTár 1889. 
évf. 377). De una joppa simplici de welez aut de erews 
(uo. 379). 1528: Vnam tunicellam de ereivs factam (OL. 
Nád. 42). 1531 : Pannos hernacz, athlacz, erews et 
alias similes (OL. Kolozsm. 106). 1545 : De una pecia 
forstath tenuis et simplicis hungarice Erews vocati 
(KPénzügymLt. Denkbuch 384. köt.). [Vö. velencei- 
erős.) 

ERŐSÍTÉS, erésítés : mimimentum ; stárkung, 
befestigung NySz. (1. jel.). 1564: Az papok jobbágyit 
kedig egyéb mivel ne báncsák az vár erésitésének 
kivüle, a mint akkor is meghatta asszonyom ö nagy- 
sága (GazdtörtSzemle 1.74). 

ERŐTLEN? éretlen?: infirmus, invalidus [stb.]; 
kraftlos, entkraftet, schwach, machtlos NySz. (1. jel.). 
1331 : Éretlen [a. m. erőtlen v. éretlen ?] de Morocha 
(AnjouOkm. U.456). 1408 : Johannem dictum Erethlen 
(ZalaOkl. U.337). 

ÉRSEK : archiepiscopus, metropolitanus ; erz- 
bischof NySz. 1299 : De uiUa Érsek (MonStrig. n.474). 
1458 : Stephano Érsek (Múz. Forgách). 1461 : Petro 
Érsek (OL. D. 15595. 1474: Clemente Érsek (Lelesz 
Acta 84/8). 1481: Johannes Érsek (OL. D. 18583). 
1488 : Benedictus Érsek (Pannh. 17/ Aa). 1489 : Do- 
minicum Érsek (Lelesz Acta 98/31). 1495 : Alberto 
Érsek (Múz. Forgách). 1518 : Francisco Érsek (uo.). 

ERSZÉNY : crumena, marsupium [stb.] ; geld- 
beutel, börse NySz. 1769 : Én javaslom Prédikátor 
Uramnak, hogy többé ne excurrállyon kend, mert 
erszénye bánnya meg (CanonVisit. 195). [Vö. csapos-, 
szíj-erszény.] 

erszény-gyártó : crumenarius, zonarius ; beutel- 
macher NySz. 1530 : Georgius Erzengya/rtho (OL. 
Kolozsm. 106). 1629 : Nicolaus Erszengiártó (Canon- 
Visit. 155). 1635 : Erszénygyártó céh (GazdtörtSzemle 
Vni.481). 

ERSZÉNYES : crumenarius : taschner NySz. 
1602 : Erszényes János (SzékelyOkl. V.283). 

ÉRTET : [suppedito alicui aliquid ; mit etwas ver- 
sében]. 1677 : A mely pénzt mostan felvettem, karózás 
és kötésre igen felmegyen. Hanem, ha jó alkalma- 
tossága adatik kegy.-nek, forgatásra még pénzzel 
értessen (GazdtörtSzemle III.276). [Vö. NySz.] 

ÉRTŐ : intelligens, doctus, peritus ; kenner, ver- 
standig NySz. (1. jel.). 1398 : Petrum Erthew nomi- 
natum (ZichyOkm. V.67). 1416 : Benedicto Ertew 
(Lelesz Acta 36/29). 1456 : Gregorius Ertew (OL. D. 
15082). 1470: Emerico ErtJiew (uo. 17061). 1476: 
Bartholomeo Erthew (Lelesz Acta 86/25). 

ÉRV, 1. örv. 

ERZSÉBET, Élzsébet: Elisabeth, Elisabetha 
MA*. 1244 k. : Manumitto Mogd libertinum cum uxore 
sua nomine Ersebyth [így ?| (HazaiOkm. VI1I.43). 
1334 : Villa Scentelsebeth (OL. D. 3804). 1390/1397 : 
Georgius filius Petri de Zenthelsebet (KárolyiOkl. 
1.439). De dicta Zenthelsebet (uo.). 1411 : Dátum in 
Zenthelsebethfalua (SztárayOkl. 11.105). 1451 : Lorandi 
de Zeníhersebeth (OL D. 14487). Possessionem Egha- 
zaszenthelsebeth appellatam (Múz. Dancs). 1621 : Er- 
sebet, Elsebet MA^ 

ESIK : 1) obtingit, accidit ; es geschieht, es trüft 
sich, es kommt vor NySz. (4. jel.) 1564 : Az szeginy 
nép szolgáltatásáról miért hogy nagy panaszok esének 
asszonyom ottlétében, azért [stb.j (GazdtörtSzemle 



201 



ÉSKÁTULYA— ESŐ 



ESOLEK— ESZ 



202 



I.74\ Asszonyomnak ott létében arról is panaszok 
esének, hogy [stb.] (uo. 76). 1634 : Az ki ezt el mulatna 
megh Palczaztatik érette, azután nagiiibis esik rayta 
(Magyarorsz. állap, ezeréves fennállásakor VIII.896, 
vö. GazdtörtSzemle Vn.131). || 2) [stare. constare ; 
kosten]. 1635 : Az uj fejér ólom mázsáját per Rf 
40— Rf. 42 Esik fontja annak 60 d (GazdtörtSzemle 
Vin.480). 1636 : Ha pedig halált érdemlő rab esik 
kezéhez, az olyant Regécz várába küldje (uo. 1.272). 
II 3) [befailen]. 1677 : A szőlőkben, uraim, csak egy 
is nincsen kivető. Igen szép terméssel vannak, a 
fekete ragya este ugyan, de tűrhető (uo. III.276). [Vö. 
általesik.] 

ÉSZ:ÁTUL(Y)A, 1. skatulya. 
ÉSKÁTUL(Y)ÁCSKA, 1. skatulyácska. 
ESKÉTT, 1. eskütt. 
ESKITT ? 1. eskütt. 
ÉSKOLA, 1. iskola. 
ESZŰDT, 1. eskütt. 

ESKÜSZIK : juro [stb.] ; schwören NySz. 1602 : 
Miko Györgj^ beteg, nem jöhete eskeni [olv. eskenni] 
(SzékelyOkl. V.209). 

ESKÜT : jurare facio, juramento adstringo ; schwö- 
ren lassen, beschwören NySz. 1581 : Minden falu az 
ő falujában 12 hütös bírákot esküssenek, kik az ti- 
lalmas vetésnek oltalmazására gyakorlatossággal vi- 
gyázzanak (SzékelyOkl. V.124). 1593/1628 : Negyedik 
tiszti az ungvári főbírónak, hogy a szőlőhegy és 
mezőkerülésre embereket esküssön (GazdtörtSzemle 
in.l04). 

ESKÜTT, eskétt, eskitt?: 1) [juratus -a -um; 
jure jui'ando confirmatus ; mit einem eide bekraftetl. 
1438 : Sub quadam arbore Eskicthía vocata (OL. 
D. 13245). 1522 : Vsque ad semitam EskewtJihatar- 
ewswenye (uo. 37354). || 2) juratus ; geschworner 
NySz. 1465 : Jacobo Esketh (Lelesz Prot. Parv. 23a). 
1467. Nicolai Eskewth (Lelesz Acta 78/19). 1469: 
Matheiun Eskewth (Veszpr. 5, Fadd). 1492 : Petrus 
Eskivth (OL.D. 36992) 1495: Valentino Eskyth (Veszpr. 
5, Fadd). 1504 : Stephano Eskwth (OL. D. L9588). 

ESKÜTTET : 1) adjuro, juramento adstringo ; 
beschwören, beeidigen NySz. 1650: Az henteller [így?] 
meszarok keozt is kell esküttctni (OL. Kolozsm. 50). 
II 2) [copulo, connubium sancio : trauenj. 1769 : Sátai 
Plebanus Uramnak Sok panaszai vagjiiak kigyelmedre, 
hogy kigyelmed az eö kigyelme jurisdictiójába in- 
gerállya magát, esküttet, keresztel, temet (Canon- 
Visit. 194). 

ESKÜTTSÉG: 1634; Az esküdtségbeli [így?] 
birák uraimék (KomárJk.). 

ESLÍK? 1. esó'lék. 

ÉSLÓG, 1. isldg. 

ÉSMÉG, 1. ismét. 

ÉSMER, ESMÉR, L ismer. 

ÉSMERŐS, 1. ismerős. 

ESŐ, esső : cadens : fallend NySz (1. jel). 1453: 
Quosdam meatus aquarum Kysekendmelleke Naghcscw 
(OL. D. 30828). 

eső-kötés : 1728 : Rósa Dániel hozzáment volt és 



egy tökben ördöngös practica eső kötését elvitte és 
a Tiszába vetette (Reizner : SzegedTört. IV.397). 
[«Esökötés a boszorkányság egyik képzelt tudománya, 
mi által szárazságot idézhettek elö». Kovács János 
közlése.] 

eső-palást : fpaenula, paUium, quod pluviae est ; 
regenmantel]. 1546 Vram essö palastyat (OL. Nád. 42). 

eső-süveg, -siveg : [pileus, qui pluviae est ; hut 
für regenwetter]. 1546 : Eg selem eső siueget (OL. 
Nád. 42). 1548 : Wöttem uramnak esö siueget (uo. 49). 

ESŐLÉK ? eslík ? : scobs, ramentum, fragmen, 
fragmentum, putamen, minutia ; abfálle NySz. 1572 : 
Uram madarynak eslygh [igy? a. m. esölék?] húst 
(OL. Nád. 40). 

ÉSPÁN, -SÁG, 1. ispán, -ság. 

ESPERES, esperest : antistes dioecesis, archi- 
diaconus ; unterdechant, senior NySz. («esperest» a). 
1769 : Ennél többet soha eUenem nem szóllott sem 
Esperestet sem Püspököt se Érseket előttem soha 
sem emlegette (CanonVisit. 195). [Vö. MTsz.] 

ESPEREST, 1. esperes. 

ÉSPINÁLC, 1. spenót. 

ÉSPITÁLY, 1. ispotály. 

ESSES : [formám litterae S habens ; S-förmig]. 
1687 : Egy gyöngyös uászli [a közlő szerint igy, 
olv. mászlí], kinek közepiben egy esses forma arany- 
boglár vagyon (Mihalik : KassaÖtvTört. 82). 1691 : 
Egy gyémántos nyakban való öltözet, kiben vagyon 
5 gyémántos bogiár, circiter tíz-tíz gyémánt egyben, 
esses forma boglár (uo. 86). 

ESSEZ [tkp. <ez s ez»l: 1643: Essez fiának 
szidta (DebrJk., 1. NyK. XXVI.345). 1650 : Ügy szi- 
dalmazta őtet, essez lélek leánya (uo.). [Vö. esse NySz. 
és Tóth Béla, Nyr. XXVn.31]. 

ESSŐ, 1. eső. 

EST, estve: vesper, serum, vespera ; abendNySz. 
(1. jel.). 1589 : Jövel ug mond estiiere lámpással es 
zakual (OL. Nád. 41). [Vö. dél-est.] 

ÉSTÁB, 1. istáp. 

ÉSTAMÉT, L istamét. 

ÉSTÁP. 1. istáp-gyértya. 

ESTEFÁN, 1. István. 

ÉSTFÁN, 1. István. 

ÉSTRÁNG, 1. istráng. 

ÉSTVÁN, 1. István. 

ESTVE, 1. est. 

ÉSVÉNY, 1. ösvény. 

ÉSZ: raens; veniunft NySz. 1413: Matheus Eze 
[a. m. ész?] dictus (ZichyOkm. VI.257). 1434: Seba- 
stianus Ez [a. m ész v. íz?] (Múz. Kállay). 1482: 
Petro Eze (Veszpr. 9, Kovácsi). 1586 : En Bernáld 
Miklós alsó-csernathoni noha Istennek akaratjából 
testemben beteges vagyok, de egyébképpen eszemmel 
levén, teszek ilyen utolsó testamentumot (Székely- 
Okl. V.140). 



203 



ESZES— ÉSZTERGAR 



ESZTERGAROS- ETETÉS 



204 



ESZES, eszös: prudens [stb.]; klug NySz. 1389 : 
Luchas Ezus [olv. eszös]. Valentinus Zenthus (OL. 
D. 7467). 1391: Paulum dictum Ezzes íZicliyOkin. 
IV.469). 1466 : Anthonius Ezes (OL. D. 16408). 

ESZIK, vö. megesz. 

ESZEÁBA, iszkába, szkába: fíbula ; klammer, 
bánd NySz. 1494 : Ad emenda Zkaba pro nauibus 
(Engel: GeschUngrReiclis 1.96). 1587: Az komphoz 
izkaba wereser vettem ket zal wasath (OL. Nád 40). 
[Vö. CzF. MTsz.] 

ESZKÖZ : médium, mstrumentum ; mittel NySz. 
(1. jel.). 1638 : Lapoczka gust es egieb malomhoz 
való eszköszt (OL. UC. 2/34). [Vö. ház-eszköz.] 

ESZÖS, 1. eszes. 

ESZTÁR, isztár: [panni genus; eine art tuch]. 
1522 k.: Una pecia Ezther [olv. ézthar] (TörtTár 
1889. évf. 377, egj-korú másolatból). 1545 : Eg veg 
zöld eztart (OL. Nád. 40). Eg weg iztar (uo. 49). [Vö. 
ástar : doublure. tout ce qui sert á doubler ; nstarleq : 
étofife légére pour doublure (Barbier de Meynard : 
Dictionnaire Turc-Fracgais). L. még astar Bartal.j 

ÉSZTÉKE, 1. ösztöke. 

ÉSZTEN: [vö. NySz. 1. jel.]. 1550: Ezten zer- 
datiü fogwa hány tonyat wontak es menny halat 
fogtak (OL. Nád. 49). 1556 : Harmad ezten wasar- 
napra tellieseghel megh fyzethyk (U. J.). 1613/1696: 
Ha azalatt leteszi az contradictio alatt az örök- 
ségnek az árát. lássa, de harmadnap észten nap 
múlva, ha le nem teheti, szabad legyen a pure költ 
levelet megpecsételni (GazdtörtSzemle \TI.414). 

ESZTENDŐ: 1653: És így minden nyolczad 
nap múlva folyjanak az pörök szent Gergely pápa 
napig. Azután esztendő törvénjTiapig abban marad az 
pör és jövendőben azon punctban leváltatik, kiben 
félben marad az pör (GazdtörtSzemle P.31). [Vö. NySz.] 
[Vö. észten.] 

ESZTENDŐS: anniculus; jahrig NySz. 1425: 
Georgius Ezthendeus (Lelesz Acta 45/53). 1549 : 
Eztendos -bon-nvk (OL. Nád. 41). 

ESZTERÁG, észtérag, észtrág, észtrák : 
ciconia, pelargus : storch NySz. 1369 : Venit de valle 
Eztrak [a. m. eszterág ?] (Veszpr. 3, Bogárfölde). 1422 : 
Circa quendam meatum aque Ezthrak-p&thaksL nuncu- 
patum (OL. D. 11181). 1423: Circa quendam meatum 
aque Ezthrakpaíhaka nuncupatum (Lelesz Met. Ung 4). 
1467 : Johannem Ezteragh (OL. D. 16555). 1478 : 
Insule sue Ezthrak7,\uei\xQ (Veszpr. 107, Egerszeg 
16). [Vö. CzF. MTsz".] 

ESZTERGÁLYOS, észtérgáros : tornator, tor- 
narius ; drechsler NySz. («esztergáros» 1. jel. a.). 1477 : 
Andreas Ezthergarus (Veszpr. 107, Hagymáskér 4). 
1492 : Martinus Ezthergaros (Körmend III 4, Batthyáu 
65). 1504 : Egidio Ezthergaros (OL. D. 21269). 1518 : 
Egidio Ezthergaros (uo. 23029). Paulo Ezthergaros 
(Múz. Forgách). 1520 : Andrea Ezthergaros (uo.). 
Benedicto Eztergaros (Pannh. 66 15). [Vö. észtérgár.l 

ÉSZTÉRGÁR, isztérgár, osztérgár? osz- 
torgár: [tornator, tornarius; drechsler[. 1243: Ter- 
ram vduomicorum nostrorum vztnrqar uocatam (Ku- 
binyi: MTörtEml. 1.18). 1270/1281:' Villám Wzturgar 
(Múz. Ertl). 1278 : Terram Vztcrgar [ígj?] uocatam 
(Wenzel IV.171). 1335 : Villám Esterqar (ZalaOkl. 
L301). 1405 : Ladislaus Eztergar (Lelesz Acta 28/25). 
1422 : Johannis dicti Wzturgar (HazaiOkm. V.214). 
1424 : Johanne Ezthergar (Lelesz Acta 44/37). 1426 : 



Damianus Eztergar (Pannh. 50/Ttt). 1434 : Matheus 
Eztergar (Pannh. 48 Zz). 1481: Stephani Ezthergar 
(OL. D. 18460). Stephani Ezthergar {\io.l8'ÍG2).lá9S: 
Andreas Ezthergar (Lelesz Prot. m.242). 1524: 
Gregorio Ezthergar (Lelesz Acta 130 55). 1602: 
Iztergár István jobbágy (SzékelyOkl. V.234). [Vö. 
NySz. más jel.] [Vö. esztergályos.] 

ÉSZTÉRGÁROS, 1. esztergályos. 

ÉSZTÉRÓ, 1 ösztörü. 

BSZTÉRŐ? 1. ösztörű. 

ÉSZTÉVÉR, 1. ösztövér. 

ÉSZTÖKE, 1. ösztöke. 

ÉSZTÖRŐ ? L ösztörű. 

ÉSZTÖVÉR, L ösztövér. 

ÉSZTRÁG, ÉSZTRAG, L eszterág. 

ÉSZTRÁK, ÉSZTRAK, L észtérág. 

ÉSZTRÉNGA, sztrénga, sztronga: claustrura 
o\'ilis, locus mulctus ; hürde NySz. 1554 : Quilibet 
kenéz de integra sessione tempore Ztronga oues XII 
(OL. UC. 45/36). 1567: Singulos sex agneUos in 
ztronga ad festum Penthecostes (uo. 40/35). 1569 : 
Restant in Zatmar oues maiores in Ztronga exacte 
(uo. 47/35). 1570 : Kenezius singulo anno soluit tem- 
pore stronga vnum agnum et caseum (uo. 18/23). 1619 : 
Eztrenga pünkösdben Ugian pünkösdben ztrongan 
soltezok iöuedelme (uo. 22/21). 1621 : In festő pente- 
costes ratione stroiiga quilibet scultetus pendit an- 
nuos agnos vei öves sterües quatuor et agnellum 
%Tium (uo. 2/31). [Vö. CzF. MTsz.] 

észtrénga-b arány: 1570: CoUigimtnr agni ztron- 
gaharan dicti (OL. UC. 18 23). 1594: Szent Georgi 
napban az kinek barannia vagion, ha tiz vagion is 
eggiet fognak ezt eök sztrengha barannak hyak (uo. 
113/5). 

ÉSZTVÁTA, 1. osztováta. 

ÉSZTVÉR? 1. ösztövér. 

ÉT, 1. öt. 

ÉTEK : cibus, esca [stb.] : speise NySz. 1544 : 
Eg könjme [így "?] aranyat uettem etek aranazny (OL. 
Nád. 47). [Vö. hideg-, túrós-óték.] 

éték-lé : [intinctus ; brühe]. 1544 : Borért kit etek 

lehen uittek (OL. Nád. 40). 

étek-melegítő : mensarius foculus, batillus men- 
sarius: kohlenpfanne NySz. 1635: Két kis rézmozsárka. 
Egy étekmelegitö réz (Mihalik : KassaiÖtvTört. 223). 

éték-tartó : [speisebehalter]. 1490 : Instrumentum 
in quo ponuntur cibaria Ethekthartho (OL. D. 26048). 

ÉTEL-ITAL : victus ; speis und trank, lebens- 
mittel NySz. 1544 : Az vendég fogadónak ételért italért 

(OL. Nád. 40). 

ETETÉS : cibatio, pastus ; speisung, fütterung 
NySz. (1. jel). 1731 : Midőn ennekelötte circ. 7 esz- 
tendőkkel szegényeket étetett volna, Csipkekötö asz- 
szony is etetésben jelen volt, monda az fatens fele- 
ségének. Kié ezen gyermek ? (Reizner : SzegedTört. 
rV.470). [Vö. « Szegeden szokásos a temetések alkal- 
makor, néha a haláleset évfordulati napján a népnél 
5 — 6 koldust megvendégelni, ezt a megvendégelést 
étetés-nek nevezik» Kovács János közlése.] 



205 



ÉTT— EZÜST 



EZÜSTÖCSKÉ— ÉZVEGY 



206 



ÉTT-, vö. harang-öntő. 
ÉTTÉVÉNY, 1. öttévóny. 
ÉTVEN, 1. ötven. 
ÉTVÉS, 1. ötvös. 

ÉVEG? 1. üveg. 

EVET : sciurus ; eichhörnlein NySz. 1520 ; Siurum 
wlgo Ehweteth (OL. D. 37327). 1525: De singulis 
jobagionibus sessionatis tenentur dare Eweth (uo. 
37000). 

EVETES : [sciuris copiosus ; reich an eichhörn- 
chen]. 1392 : Dirigitur ad Siluam Euethes (Pannh. 
Tih. 1/21). 1395 : Ad siluam Euethes vocatam (Veszpr. 
107, Keek 7). 1412 : Vno in loco Ewetes (Veszpr. 13, 
Szölös Zala m.). 

EVEZÉ, 1. evező. 

EVEZŐ, evezó : remus ; riider NySz. (2. jel.) 
1559 : Oregh es apró euezeket (OL. Nád. 48). [Vö. 
kormány-evező.j 

ÉZ? 1. íz. 

ÉZBÉG, L üzbég. 

EZ IDÉN: [hoc anno; in diesem jahre, heuer]. 
1553 : Waghyon egy halastho, kytb ez idén el bocha- 
thothak, hogh meg epeechek gatthyath, sylypeth, 
zugoyath (OL. L. in.l6. 17). [Vö. idén NySz.] 

EZIST, 1. ezüst. 
EZÖST, 1. ezüst. 

EZÜST, ezist, ezöst : argentum, argenteus ; 
silber, silbern NySz. 1542 : Zabola ezystel burytot (OL. 
Nád. 40). 1543 : Duo wlgo ezysth horogh super vestes 
siiperiores existentes (Múz. Kisfaludy). 1544 : Nolcz 



lat ezyst leuegöt (OL. Nád. 40). 1645 : Vöttem nolcz 
lat ezist leuegöt (uo 42). 1553 : Hath ezyst aranyazoth 
gomb (uo. 48). 1555 : Tizonharom ezist thw aranya- 
zoth azon embernek feebe walo (uo.). Három bokor 
ezisth kapcz (uo.). Eg párta \\v ezisth boklarok wadnak 
raytha (uo.). 1558 k. : Wagyon geryw ij eggyk arany 
masyk pechetle ezisth gerw (Njt. XXV1U.22). 1564 : 
Eg ezösth borostha (OL. Nád. 49). [Vö. szomolyán-, 
vont-ezüst.] 

ezüst-csév, -csív: 1543: Ezysth chyw duo vna 
habens duo arbores alia vnam ad equos idoneos (Múz. 
Kisfaludy). [Vö. cső NySz. 5. jel.] 

ezüst-fonál : argentum in fila tenuatum, argenti 
filum ; silber in faden gedehnt, silberfáden NySz. 
1524 : Wlgo ezysth fionalath valde subtilia (OL. D. 
25696). 1559 : Eot chewe ezicst fonal (OL. Nád. 41). 

ezüst-gomb : [malleolus argenteus; sUberknopf]. 
1555 : Negwenhat ezyst ghomb ferfy rvhara való (OL. 
Nád. 48). 1581 : Egi ezwst gomb kibe pezma all (OL. 
L. III.16. 17). 

ezüst-mű, ezüsmiv : [opus argenteum, argentum]; 
silberarbeit, silberwerk NySz. 1481 : Aurum et argentum 
wlgo eztvsmiuet es penzet (OL. D. 26018). 1563 : Az 
ezewst mew tezen (OL. Kolozsm. 50). 

ezüst-pohár: [poculum argenteum; silberbecher]. 
1570: Egy ezwst pohár eowedczet gombos (OL.Nád. 49). 

EZÜSTÖCSZE : [minutum argentum ; silber- 
stückchen]. 1595 : Küldtem Dyák Mihálytól 3 ezüst 
karikát, két darab lapos ezüstöcskét (SzékelyOkl. 
V.159). 

EZÜSTÖS : argentatus, argentosus ; versilbert 
NySz. 1547: Eg ezústos szablat (OL. Nád. 48). 1552: 
Egy ezüstös dakost (uo.). 1599 ; Egj parazt zablja 
kinek az homloka ezeivstös (OL. L. in.16. 17. 

ÉZVEGY, 1 özvegy. 



<^»^^-- 



F. 



FA: 1) arbor; baum NySz. (1. jel.). 1056: (1. «körte- 
fa»). 1211: Extenditur usque ad Wuolcan/bí/a [2. 
jel. ?] (Pannh. Tih. 1/5). 1256 : Item Pangrach/bí/a 
[hn. 2. jel.?] et Chenkeeureme similiter prope Mom- 
siiim (ErdMúzLt., 1. Wenzel \TI.430). Item Nadasd 
Item Feketeii/h (uo.). 1256/1273: Uadit ad locum qui 
wlgo uocatur Holo/a (Körmend Acta V/5, Káldiána 59). 
Ad locum qiü vulgo vocatur Holo/a (HazaiOkm. VIII.70). 
1286 : Magna arbor ilicis est pro méta machka/a 
nuncupata (ZalaOkl. 1.96). 1324/1363 : In uertice 
eiusdem montis iungit vnam arborem Silicis Békefa 
vocatam (Múz. Kende). 1328: Secundam metam 
íiecbeu/a vocatam (OL. D. 2511). 1328/1388 : Circa 
predictam viam est quedam arbor MagaLfa wlgariter 
vocata que Nyugulm/a appellatur (OL. D. 7345). 1329 : 
Arborem silicis chunka/a vocatam (AnjouOkm. 11.399). 
1329/1417: Ad arborem Silicis Clionka/a vocatam 
(OL. D. 28723). Vsque ad arborem silicis Chonka/a 
vocatam (uo. 37277). 1334 : Ad quandam arborem 
lUcis Kerek/ít vocatam (uo. 2864, 1. AnjouOkm. ni.l08). 
1338 : Arbores rj-thka/a vocatas (KároIyiOkl. 1.135). 
1349/1367 : Deinde peruenitur ad arborem que vocatur 
viadal/a (Múz. Bethlen). 1354: Ad arborem lUcis 
GjTingius/a dictam (OL. D. 4425). 1376 : Per arbores 
Iliceas wlgo Tanchus/h currendo (Körmend II'5, Fel- 
sölindva 18). 1378/1425 : Sub magna arbore Salicis 
Anis/a dicta (OL. D. 11297). 1386: Hinc transeundo 
super Rew/aorumya vsque ad fluuium Danobii (uo. 
7182). 1390 : Venissent ad predictum montem Zep- 
fahege (Lelesz Met. Mármaros 20). 1406 : Penes 
quasdam arbores pirorum wlgo tanchosfrt vocatorum 
(Múz. Forgách). 1416 : In quo loco essent sex arbores 
Ilice Hath/a vocate (Lelesz Met. Zemplén 1). Sex ar- 
bores Ilicee hath/a vocate (OL. D. 10485). 1427 : Penes 
quoddam lignum Bedewfaya wlgariter appellatum 
(Lelesz Met. Szabolcs 1). 1435 : Ad quasdam arbores 
Warya//a dictas (OL. D. 30484). 1438 : Sub quadam 
arbore Eskwth/a vocata (uo. 13245). 1454 : Peruenis- 
sent ad quandam arborem Ilicis Zeep/a vocatam (Múz. 
Bethlen). II 2) [sUva ; wald?]. U35 : Habent siluas 
pro se separatas que uocantur Sumlu et hasfaia quam 
emit Oboneg comes de Bas (Pannh. 15/Kk). 1231- 
Siluam que uocatiu- yanus/a^/a (OL. D. 168). 1272: Uadit 
per siluam scyp/a nominatam (uo. 799). 1284/1394- 
^^IZ^^ ^^i^'^^'^^fam [í- jel.?j dicitur (HazaiOkm. 
Íoo.P,..«« • ^^ ^^'"^°^ Pethefaya dictam (OL. D. 
3384). 1427: Prediis Thamas/a?/a [a m. erdő ?J Waralya 
gluz.). Siluam vsualem Marthonfaya vocatam (Múz. 
Kallay) 1435: Cuiusdam térre Baczka/fnyathaya a. 
m. erdő ?] (Múz. Ibrányi). 1453 : Ad Siluam Symegh- 
faya vocatam (Veszpr. 5, Fájsz). 1458/1469 Per 
supenorem finem silve Wakonfaya (KároIyiOkl. U.316). 
1478j Silua Glandinosa Bochka/aya vocata (OL. D. 
18145). 1525: Ad terras arabiles Baczka/hí/athaya 
appellatas (Lelesz Prot. V.268a). [V^ö. itt 1. jel. és 
NySz. «2 nyár» 2. jel.J |j 3) lignum, ligneiis : holz, 



hölzem NySz. (2. jel.). 1226 k. : Tenentur in festő 
sancti Martini et in aduentu regis de unoquoque mense 
III carratas lignorum qu[e?] uocantur Éul/a (Pannh. 
28/'E). 1428: Fabiano Jí'akengelew dicto (Veszpr. 11, 
Lovas). 1498 : Fabiano í'akengyelew (Múz. Kállay). 
1549 : Eg tal tok puzta faya cjTialasatol (OL. Nád. 40). 
1566 : Was nyelw zakallos Fa nyelw zakallos (uo. 49). 
1572 : Ky wetheo lámpásnak faya mjad wasasthwl 
(OL. UC. 76/17). 1587 : Fa nielw zakalos (uo. 46/74). 
1590 : Egh fel kez verő. Fa fordetho horogh was 
f«kovácsmtíhelyben» Szám. jegyz.] (OL. Nád. 49). 
1597 : Tengel fa. Rud mennek való fa (OL. UC. 101/3). 
1637 : Egy hidra való fa palást (uo. 14/43). 1638 : 
Víz kereknek való horgas fa (uo. 2/34). Egy reghi 
giantaros fel szer aito fa be vonoiaval (uo.). [Vö. 
ábrahám-fája, abroncskötó'-, akasztó-, akó-, 
állás-, alroa-, árboc-, árkus-, ászok-, barkóca-, 
berkenye-, bodza-, bór-, borona-, bükk-, csapó-, 
csatló-. cser-, cserésnye-, csöbörméró'-, dió-, 
eb-, éger-, eper-, fal-, fenék-, fenyő'-, fertály-, 
fodor-, foglaló-, fűz-, gantár-, gárda-, gérén- 
dély-, gesztenye-, godolya-, gombolyító-, gyer- 
tyán-, gyümölcs-, gyümöícsény-, h.ám-, ha- 
raszt-, hárs-, határ-, hatló-, hindó-, homlok- 
fa, Isten-fája, iva-, jávor-, jegenye-, juhar-, 
kar-, karika-, kérészt-, késa-, koszorú-fa, kö- 
kényfa-bokor, könyöklő'-, kőris-, körte-, láb-, 
lánc-, lugas-, magyal-, marota-, mogyoró-, 
nyakló-, nyár-, nyír-, orsó-, őr-, pirosalma-, 
ráma-, rekettye-, sereg-, sit-, som-, szán-, 
szaru-, szeder-, szék-, szekér-, szemerek-, szil-, 
szilva-, szító-, talp-, tekerő-, tengely-, tisza-, 
tölgy-, törvény-, tövis-, tűz-, ugu(?)-, várta-, 
veniz-, vörösfenyő-, vörösmogyoró-, zsilip-fa.] 

fa-csobáJi: (holzlagelj. 1597: Fa czoban (OL.VC. 
101/3). 1608 : Faa choban (uo. 37/56). 

fa-csobolyó : [^]. 1638 : Fa cziobolio (OL. UC. 
2,34). 

fa-eregető: «facsusztató hely» MTsz.; [locus ubi 
ligna demittuntur ; holzriese, holzrutsche]. 1421: Locum 
qui faeregeteiv vocaretur (Múz. Soós). 

fa-fésű: ípecten ligneum ; holzkamm]. 1581: Egi 
tok fesw, kiben három fa festv, egi chonth fesw, egi 
oUo . . . wagion (OL. L. in.16.17). 

fa-fickó: [cotula lignea ; [holzfláschchen]. 1699: 
Keth fa fyczko (OL. Nád. 47). 

fa-hasogató, -hasgató : [ad ligna caedenda ; zum 
holzspaltenj. 1548: In eiusdem edibus ferreus [cutellus] 
est vt dicitur segy [olv. egy?] fahasgatho 1 (Múz. 
Kapy). 



209 



FA 



FA 



210 



fahasogató-töke : [klotz zum holzspalten). 1634 : 
Egi fahasogato teöke (OL. UC. 21/3). 

fa-hébér : [hebevorrichtung aus holz ?] 1597 : Fa 
Iieber. Keoröm vas. Rez saf (OL. UC. 101/3). 

la-hegedű : [collare ligneum ; hölzernes halsband 
als foltergerath]. 1587: Fa hegedé ember nyakara 
walo (OL. UC. 46/74). [Vö. hegedű MTsz.j 

fa-héj, -hé, -hí : cinnamomum ; zimmetrinde NySz. 
1522 : Duos lothones wiilgo fahy (OL. D. 26309). 1527 : 
Nadmyzet. Fahyath (OL. Nád. 49). 1528 : De wlgo 
fahy libre duo (uo. 48). 1530 k. : Nadmyzeth Rys- 
kasath Fahyath (OL. L. 111.16. 17). 1531: Elewen 
gónber, zegfw fahe (OL. Nád. 43). 1544 : Ebedre fo 
heyat es szekfyuet (uo. 40). Vöttem borsot, safrant, 
faheyat (uo.). 1560 : Ryskasa. Gőngber. Fahy Szegfű. 
Szereczen dyo wyraga (uo. 49). 

fa-híd: pons sublicius NySz. ; [holzbrücke] . 1343: 
Dátum in Fahyd (Múz.). 1346 : Fahyd, hn. (Anjou- 
Okm. IV.564). 

fa-h.ordás ; [lignatio] ; das holztragen BM. 1712 k. : 
Valakiket akármi \fahordáson, vágáson, vadászaton s 
lesködlsen rajta érnek, azokat kedvezés nélkül 12 
frttal megbüntessék (GazdtörtSzemle Vn.416). 

fa-hordó : [lignifer, lignator] ; holztrager BM. 1712 
k. : Az Somoskert az egész Somossal, nyiressel, gond- 
viselése alá adattassák, úgy hogy . . . mind vadászok- 
kal, mind pedig fahordókkal s vágókkal szorgalma- 
tosan őrizzék és oltalmazzák (GazdtörtSzemle VII.416). 

fahordó-pénz : [merces ligniferorum ; holzfuhr- 
gebür]. 1480 k. : Fahordopenz fiorenum I (OL. D. 36995). 

fahordó-társzekér : [trachtwagen für holzfuhr]. 
1545 : Az fa hordó tar szekérre üttettem eg vy sen 
vasat (OL. Nád. 40). 

fa-káforka : [hölzerner handseehter. hölzerner 
handkübel]. 1588 : Fa kaforka három (OL.' UC. 76/17). 
|Vö. káfé'rka MTsz. ; káforka BM.] 

fa-kaloda : stela, robur NySz. ; [hölzernes hals- 
band als foltergerath]. 1638: Ez Teömlöcz házban 
vagion egy fa kaloda (OL. UC. 2/34). 

fa-kanál : [cochlear ligneum : holzlöffel]. 1548 : 
Apró fa kanál (OL. L. III.16. 17). 

fa-kanna: [cantharus ligneus ; holzkannej. 1545: 
Vöttem eg öreg fa kaimat (OL. Nád. 41). 1549 : 
Három fa kanna (uo. 40). 1597 : Hituan fa kanna 
plehel tataroztak (OL. UC. 101/3). 

fa-karika : [circulus ligneus ; holzring]. 1594 : Egi 
iskatulaban ualami mamaniok es ostáblához való fa 
karikák (OL. UC. 78/7). 

fa-kárt : [culigna iignea ; hölzernes trinkgeschirr]. 
1594 : Vagion egy fa kart (OL. L. III.16. 17). 

fa-kupa : diatretum NySz. ; [hölzernes trinkgeschirr, 
holzhiunpen]. 1638 : Fa kupa vagy kart (OL. UC. 2/34). 

fa-kürt : [buccina Iignea, cornu ligneum ; holz- 
trompete]. 1581 : Keth eoregh hozzu fa kvyrth (OL. L. 
111.16. 17). 

fa-lapát : [pala Iignea ; holzschaufelj. 1535 : In- 
strumenta Iignea wlgo fa lapath (OL. UC. 99/25). 

fa-ló : [equus ligneus] ; ein hölzernes pferd BM. 
1700 : Az szöllö gyöpüje, úgy szöUökre menő kapuk 
és hágcsók . . . emberül megcsináltattassanak, . . . annak 
elrontói penig vagy elhordói a kiket elérik, keményen 

Magyar Oklevél-Szótár. 



megverettettessenek, vagy falóra tolattassanak (Gazd- 
törtSzemle L83). 

fa-medénce : [pelvis ligneus ; hölzernes becken]. 
1597 : Fa medencze (OL. UC. 101/3j. 

fa-mérték : 1616 : Egy garasos famérték (Gazd- 
törtSzemle VI.128). 

fa-messzély : [sextarius ligneus ; hölzernes seidel]. 
1549 : Eg fa mezzel (OL. Nád. 40). 1638 : Ket fa 
meszely (OL. UC. 2/34). 

fa-mosdó: [aquaemanalis ligneus ; hölzernes wasch- 
becken]. 1545 : Eg fa mosdót (OL. Nád. 40). 

fa-mozsár ; [mortarium ligneum ; hölzerner mör- 
ser]. 1544: Uöttem e^ fa mosart (OL. Nád. 41). 
1549 : Fa mosar neg (uo. 40). 1561 : Ket fa mosar 
(OL. L. ra.l6. 17). 

fa-olaj : oleum, oleum olivae ; baumöl NySz. 1544 : 
Fa olayt salátához (OL. Nád. 41). 1572: Fa olayt. 
Tarkont (uo. 40). 

f aoltó-f ürész, -ótó- : [serra ad arbores inserendos ; 
sage zum pfropfen der biiume]. 1577 : Fa otho fwrez 
(OL. L. in.l6. 17). 

fa-osztó : 1692 : Egy faosztónak közczipó per diem 
nr. 3 (GazdtörtSzemle VI.182). 

fára-folyó: arbustivus ; rankend, schling- NySz. 
1499 : Nicolao Farafolyo (OL. D. 20856). 1552 : Pisa 
farafolyo (OL. NRA. 1648/27). 

fárafolyó-boFSÓ: [cicer arbustivum ; stockerbse, 
klettererbse]. 1549: Fara folyó borsó (OL. Nád. 40). 
1587 : Fára fofó borsó (OL. UC. 12/42). 1597 : Hituan 
sesekes fara folio borsó (uo. 101/3). 

fa-szekér : 1597 : Három fa szekér zerzamostul, 
kettej Jo de az harmadik ell thörödözöt (OL. UC 101/3). 

fa-tál: patina Iignea; holzschüssel NySz. 1544: 
Három fatalat es tiz fa tanért (OL. Nád. 40). 

fa-tálas: 1594: Egi fa tálas (OL. UC. 106/3). 

[Vö. tálas NySz.] 

fa-tányér : quadi-a Iignea Kr. ; der hölzerne teller 
BM. 1544 : Három fatalat es tiz fa tanért (OL. Nád. 40). 

fa-tölcsér: [mfundibuliun ligneum ; hölzerner trich- 
terj. 1638 : Teölteögetö liu vagy fa teölczier (OL. 
UC. 2/34). 

fa-vágás : caesio ligni ; das holzhacken NySz. 
1599 : A czellegben való favágástól és jégvágástól 
ételt nem adott (CanonVisit. 148). A gyalogok ; egy 
egy napi favágással tartoznak, a hol a Prédikátor 
erdejének szerit teheti (uo.). 1760 : Az favágásért, 
vagy vadászatért se maga, se az alatta való jágerek 
senkit meg ne büntessenek (GazdtörtSzemle Vn.420). 

fa-vágó : lignator, ligniseca ; holzhacker NySz. (2. 
jel ) 1435 : Mathe Fa.uago (Múz. Kállay). 1544 : Az 
fa wagonak attam (OL. Nád. 42). 1545 : Az fa uagoknak 
öl számra e^ forintot (uo. 41). 

favágó-fejsze: [securis ad ligna caedenda; axt 
zum holzhauen, holzaxt]. 1545: Eí,^ fa vago feyzet 
(OL. Nád. 49). 

fa-vanna: [alveus ligneus; holzwanne]. 1638: Egy 
giertia niarto fa vanna (OL. UC. 2/34). 

fa-vatalé, -vatolé: [lagena Iignea; hölzerne flasche]. 
1558 : Fa ivatoky (OL. Nád. 49). 

14 



211 



FÁBIÁN— FAJD 



FÁJD.\LMAS— FAL 



212 



FÁBIÁN : Fabianus PPB. 1373 : In possessione 
Fabyanhaza. vocata (OL. D. 31106). 1424: Octo in 
loco Fahiankerte (Körmend, Miscelí. Németújv. lad. 
40. m-. 21). 1471 : In predio Gabysfewlde alio nomine 
Fabianylese vocato (Lelesz Acta 82/17). 

FÁCÁN : phasianus : fasan NySz. 1457 : Supia 
Siluam Facyanherek (OL. D. 15186). 1508 ; Wlgo 
facyan emi (uo. 32362). 1530 : Ad cenam vnum fachant 
(OL. Nád. 43). 1646 : Fáczán Máté (GazdtörtSzemle 
Vn.l23). 

fácán-kakas, -kokas : [phasianus mas] ; fasanen- 
hahn BM. 1712 k. : Fáczánkokasokhoz szeüd tyúkokat 
ötöt-ötöt egy kakashoz zárván, igyekezzék basztar- 
dokat az fáczánokkal szaporítani (GazdtörtSzemle 
VII.417). 

FACSAR ? : obtorqueo, premo ; -svinden, drehen 
NySz. 1505 : Petro Fachyar [a. m. facsar?] (Pannh.84/N). 

FÁÉSZ? fáísz?: lignor; holz holen NySz. 1359 : 
VaUem Faizowelgh [olv. fáiszó, a. m. fáészó ?] vocatam 
(KárolyiOkl. 1.241). 

FAGGYAS : sevosus, adipalis ; talgig NySz. 1481 : 
Andrea Faggyas (OL. D. 18534). 1500: Dyonisius 
Fagghyas (Múz. Kisfaludy). 1517 : Fagyas [szn., a. 
ra. faggyas v. fagj'os?] (Múz. Forgách?). 1560 : Lécz- 
falván három lakó örök, egyiket híják Fagyas öröké- 
nek, azon örökön lakik Fagyas István, az más örök- 
séget híják Csíky örökének, azon lakik Fagyas János 
[stb.] (SzékelyOkl. V.76). 1588: Halót wett Ahoz 
walo zór inat Faggas kötelet (OL. Nád. 41). 1602 : 
Fagyas Lukács (SzékelyOkl. V.185). 

FAGGYÚ : seviun, sebum ; talg, imschlitt NySz. 
1480 : Johanne Fagyiv (OL. D. 18350). 1498 : Ladis- 
laus Fagyiotherew (uo. 20765). 1520 : Sebum wlgo 
fagyadth ad faciendas candelas (uo. 37327). 1530 : Emi 
wlgo fagdyat (OL. Nád. 43). 1605 : Az Éles tartó 
házban Zwi-tt faggiiv uagion Pint No. 1 (OL. UC. 28/61). 

faggyú-gyertya: candela sebacea; talglicht NySz. 
1544 : Attam fag^w gerfaert (OL. Nád. 41). 1545 : 
Faggw gertat (uo. 42). 

FAGY, vö. megfagy. 

FAGYAL-BOKOR : [dumus ligustri vulgáris ; 
hartriegelgebüsch]. 1478 : Quasdam ten-as arabiles 
Posamege Bode Fagyaibokor (Múz). 

FAGYAL-VESSZO : fvirga ligustri vulgáris ; 
ruthe des hartriegels]. 1516 : In lateribus quorundam 
virgultorum wlgo faghalwezetv (Múz.). 

FAGYAS, 1. fagyos. 

FÁGYOL, 1. fátyol. 

FAGYOS, fagyas : glaciális, praegelidus, gla- 
ciatus; frostig, eisig NySz. (1. jel.). 1517: Fagyas [a. 
m. fagyos v. faggyas?] (Múz. Forgách ?). 1560: Lécz- 
falván három lakó örök, egyiket híják Fagyas örö- 
kének, azon örökön lakik Fagyas István, az más 
örökséget híják Csíky örökének, azon lakik Fagyas 
János [stb.] (SzékelyOkl. V.76'. 1587: Nyers fajos 
alma (OL. UC. 12/42). 1602 : Fagyas Lukács (Szé- 
kelyOkl. V.185). [Vö. MTsz.] 

FÁÍSZ? 1. fáósz. 

FÁJ, vö. fájós, has-fájó. 

FAJD, fajt : urogallus ; auerhahn NySz. 1528 : 
Lepores Fayd Columbe (OL. Nád. 42). 



fajd-madár : [>-]. 1588 : Egy faith madár, fogoly 
madár hwros madár, chiaszar madár, rigó, fwr. vidra 
(OL. UC. 64 35). Egy faith Madár ert Egy Chiaszar 
madár ert Egj' hwros madár ert (uo.). 

fajd-tyúk: tetrao; auerhahn NySz. 1760: Császár, 
fogoly és fajdtyuk madarakat az directiója alatt lévő 
jágerek ahol találnak, bízvást megltíhetik (Gazdtört- 
Szemle VI1.420). Egy fajdtyukért [lövöpénz] d. 3 . . . 
egy vadruczáért d. 2 (uo. 421). 

FÁJDALMAS: dolore affectus, dolens, aerum- 
nosus, saucius ; mit schmerzen behaftet, schmerzend, 
weh, leidend NySz. 1728 : Azon fájdalmas asszonyi 
személjTiek egy tirannus bikának szarvát megfarag- 
ván, iigy megállott neki, mint" egy szelíd fejős tehén. 
Azt kellett innya 15-öd napig az fájdalmas asszony- 
nak (Reizner: SzegedTört. IV.433). 

FAJDAS, 1. fajdos. 

FAJDOS, fajdas : [urogallis copiosus ; reich an 
auerháhnen]. 1476 : Johannem Faydas (Lelesz Acta 
86/25). 1487 : Benedicto Faydas (KárolyiOkl. 11.527). 
1499 : Paulum Faydas (uo. III.35). 1502 : Emerico 
Faydos (01.. D. 21231). 1512 : Blasio Faydas (Lelesz 
Acta 120/14). 

FA JLÉNDIS, 1. fajlondis. 

FAJLONDIS, fajléndis, fajlongis : panni 

genus ; eine art tuch NySz. («fajlandis» a.) [proprie : 
pannus Londinensis subtilís ; eigentlich : feines lün- 
disches, kmdisches tuch]. 1598 : Ex panno faylondis 
(OL. UC. 36/34). 1635 : Egy béUett zöld csonka ujjú 
zöld fqilongis mentét, rókaháttal béUeltet (Mihalik : 
KassaÖfrv'Tört. 224). 1 csimazin saya és failongis ráncos 
szoknyától 2 f. (GazdtörtSzemle Vin.472). A failongis 
posztó singitől [a nyírás ára] per 5 d. Á lazus posztó 
singitöl per 5 d. (uo. 482). 1669 : Fajléndis szok- 
nyának csináltatásáért váÜastul 1 frt 80 dénár (no. 
1.94). [Vö. Lumtzer-Melich : Deutsche Ortsnamen u. 
Lehnwörter, fajin és landis a.] [Vö. londis.] 

FAJLONGIS, L fajlondis. 

FÁJÓS?: dolens; schmerzend, weh NySz. 1482: 
Laurencio ÜSLyaffayas [így, olv. fájós ?] (OL. D. 31975). 

FAJT, L fajd. 

FAKADOZ, vö. kifakadoz. 

1. FAKÓ : 1) gUvus ; fahl NySz. (1. jel.). 1324 : 
Eisdem fokotv [a. m. gihiis, fahl ?] et andree (Múz. 
lUésházy). Comes foko et andreas fráter eiusdem (uo.). 
Magister Fakó (AnjouOkm. 11.141). 1346 : Fratre Fakó 
(uo. IV.527). 1368 : Johannem Fakou dictum (Zichy- 
Okm. III.347). 1386 : Johannes Fakow dictus (uo. 
IV.396). 1433: Luca Fakó (OL. D. 12547). 1438: 
Thoma Fakó (Forrás ?). 1602 : Fakó Ferencz (Székely- 
Okl. V.241). 1708: Fakó ökör (DebrLt., 1. Njt. 
XXII. 519). II 2) equus flavus, equus glaucus ; fahles 
pferd, falbe NySz. (2. jel). 1549: Thatar kaczola 
Három fakó lo (OL. Nád. 49). 1586 : Equi cinerici 
colorís unlgo /aA;o dicti (OL. L. III. 16. 17). [Vö. tar-, 
vércse-fakó.] 

2. FAKÓ : stolida bestia, canis MA^ PP. ; nár- 
risches vioh hund MA. (1708-i kiad.) ; ein rasendes 
tlüer, rasender hund PPB. 1324 : Eisdem fokow [a. 
m. canis, hund ?| et Andree (Múz. Illésházy). [L. a 
többi, 1324. 1346. 1368. 1386. 1433. 1438. és 1602-iki 
adatot «1. fakó» 1. jel. a. Vö. Szily K. : Összegyííjt. 
dolgoz. 389, 403.] 

FAL : 1) paries, murus ; wand, mauer NySz. 1400 : 
Quinquaginta florenos lego et committo ecclesíe sancte 



213 



FALAT— FALU 



FALU 



214 



crucis de Nogkallo ita quod falaira ipsius ecclesie 
exijendatur (HazaiOkL 330). || 2) « keréktalp (a kerék 
küllőire kereken körül ráhúzott fák)» MTsz. («1. fal» 
2. jel.) ; [felge, radfelge, radkranz].1497: Duo fal ad anti- 
quum eurrum (OL. D.37170). || 3) [dolii lamina ; daube ?]. 
1616 : Vnum vas et fracta vasa wlgo faal emi (OL. 
D. 26175). 1518 : Pro fractis ac destructis vasis fenek 
et fal de nono iraposuit (uo. 26192). [Vö. «1. fal» 
1. jel. MTsz.]. [Vö. ház-, nád-fal.] 

fal-fa : [felge, radfelge, radkranz]. 1637 : Egy rakás 
kerek fal fa [«kádárló színben* Szám. jegyz.] (OL. 
UC. 14/43). [Vö. MTsz.] 

fal-törő, -terö, -tőré : aries ; mauerbrecher NySz. 
(2. jel.). 1542 : Bombarde faltheivre cupree (OL. Nád. 
40). 1553 : Ingenium magnum faltherew (OL. UC. 
50/24). 

faltörő-pattantyú : pyrobolus ; bőmbe NySz. 
1493 : Bambardas magnas que wlgo sic dicuntui- 
falthewre pathantitv (Körmend, Stat. ant. major. 27/11). 

FALAT : [particula. frustulum ; stückchen]. 1683 : 
Rétek : Vagyon a resteri út mellet egy falat (OL. 
UC. 3/32). Van 4 falat rét hozzája (uo.). [Vö. 2. falat 
NySz. más jel.] 

FALEA : 1) frustum, frustulum, portio, oft'a. cru- 
stum, pars ; teil, stück NySz. (1. jel.) [?]. 1251/1281 : 
Folka, szn. (OL. D. 346). 1602 : Falka Márton (Szé- 
kelyOkl. V.204). || 2) acervus ; haufen NySz. (4. jel.). 
1550 : Tizenketh falka fonal (OL. Kolozsm. 50). 1637 : 
Egy falka cherep chesze (OL. UC. 14/43). 

FALKONY : bombarda muris rumpendis ; mauer- 
brecher NySz. 1605 : Egh falkony. Egh hozzw syger 
egh sebes tharaczk (OL. UC. 28/61). 1644: Vagion 
egy falkony (uo. 13/11). [Vö. olasz falcone, 1. Körösi 
S. : A magy. nyelvbeli olasz elemek.] 

FALLAJTÁR ? 1. fullajtár. 

FALU : colonia, vicus ; dorf NySz. 1222 : Villám 
que uulgo íoxkosfolua uocatur (OL. D. 102). 1230 : 
Villa Garab Bolugd Gregoxfolua (Pannh. 32/V). In 
villa Gregor/bka (Veszpr. 14, Dec. Comit. Symig.). 
Terram Ekud Inad Sceuleus et quod uulgo dicitur 
Rvijfolu (HazaiOkm. VI.25). 1230/1283: Quandam 
terram vacantem in territorio de Lyptou sitam que 
quondam terra fuerat uille que uulgo Mogior/oZw uoca- 
batur (Múz. Szentiványi). 1231 : Nomina piscinarum 
hec sünt Welchya, FoháoK (OL. D. 168). 1240 k. : 
Villás Dyaqui Stara Yyfolu Vduoiy (Pannh. 61/8). 
Est conterminalis villis scilicet Ohzyn/bíwa Ylmar 
Radi (uo.). 1255/1281 : Kuzep/'oíw Gykynus Pynche 
(OL. D. 416). 1256 : luxta uiam publicam que pro- 
cedit ad appaccha/aÍMa (Paruih. 14/B, 1. Wenzel 11.265). 
1261 : Terras Lap Karachun/bZtta Kereztur (OL. D. 
511). 1268 : luter uillam Scederkyn et villám Kjsfolu 
(Körmend 11/4, Miskouch 61). 1269 : Laciim /bZííkuzer 
uocatum (HazaiOkm. VII. 118). 1274 : Cuiusdam térre 
Reginalis W&sarfolua uocate (Múz. Forgách). Quan- 
dam terram nostram Wasar/bív appellatam (uo.). 1275 : 
Villa Charachun/bÍMa et Otiiioclakfolua a parte fluuii 
Zaua (Múz. TörtTárs. 4). Villa portus siue Revfolu 
(uo.). Villa Derspop/bfert (uo.). 1277 : De villa Jobag- 
folua (Múz. Ertl). 1277/1291: De villa Johagfolua (Múz. 
Erdy). 1277/1328 : De villa Joh&gfolua (uo.). 1279 : 
Super coUatione ville castri de Doboka Dobokawar- 
folua vocate (Zimmermann-Weruer 137). Villám Dobo- 
k&warfolua uocatam (HazaiOkm. VI. 242). 1280 : De villa 
Yodosfolua (Múz. Nagy Imre). 1282 : In latere cuiusdam 
térre Folukuzfelá uocate (Kömiend III/2, Pezye 72). 
1283 : Cuiusdam térre Mogyorfolu uocate (Múz. Szent- 
iványi). 1284: In territorio eiusdem ville wlgariter Foiw- 



alya vocato (MonStrig. n.l90). 1286 : Eowkfolua, hn. 
(Múz. Szentivánjá). Magorfolu, hn. (uo.). 1287 : Posses- 
siones Sutk/bZwa Welchukfolua uocatas (Körmend, Kor- 
látkö-Appon. 11/5631 1289/1291 : Pentek/bZwa Boynuk- 
folua [hn.] (OL. D. 1244). Baanfolua, hn. (uo.). 1295 : 
Terram seu possessionem ipsorum Felseuwy/bZít uoca- 
tam (Múz. Bossányi). 1296 : Prope villám Lodomjrfolwa 
dictam (OL. D. 1436). 1297: Cum uilUs Belud Heyl Toth- 
folu et Fyuzes nuncupatis (Körmend III/8, Monyoró- 
kerék 1). 1299 : Possessionem Mjfolu vocatam (Múz. 
Bossányi). 1307 : In villa AzunfaÍMct (Veszpr. 15, Vámos). 
1312;1315 : Possessiones Gara, Galusfolua et Bokfya 
Beneduk/bÍMöf- (OL. D. 33568). 1315: Possessiones 
Bachamezey Werusalma/bíwa (Múz. Péchy). 1321/1323 : 
Kenchesandras/bZMd, hn. (Múz. Soós). 1322/1324 : 
Cum duobus stagnis Spantowa et Folutona vocatis 
(Múz. Ibrányi). 1323 : Ex parte ville Boáurfolwa vo- 
cate (Múz. Kisfaludy). 1325 : Ad ipsam villám Yíjfolu 
(Múz. Motesiczky). 1328/1380 : Possessionum Gyur- 
tianag et Eráwfahv (OL. D. 2571). 1330 : Janusfolua, 
hn. (uo. 2639). 1334: Uilla Zatafalua (uo. 3804). 
1336 : Villa Balsanasscun/bÍMa vocata (Múz.). 1337 : 
Thouth/bÍMa (OL. D. 3035). Madarasfalua (Anjou- 
Okm. III.357). 1338: In villa Azzxmfolua (HazaiOkm. 
IV. 164). 1342 : Possessione Sanámfolna nominata 
(Múz.). 1343 : Cuiusdam possessionis Terestyen/bíwa 
uocate (Múz. Jankowich). 1346 : Supra eandem vil- 
lám Petmfolwa (OL. D. 3867). Cum villis Kese- 
folwa et Roazd (AnjouOkm. IV.641). 1347 : Posses- 
sionis seu ville Fokafolua alias Ladnuk vocate in 
Comitatu Albensi existentis (Múz.). Wztuerfalu (Anjou- 
Okm. V.103). 1347/1358 : Possessiones Korlathwagasa 
Luáwegfaliia (OL. D. 4716). 1348 : A villa Kyral- 
fohva vocata (uo. 30383). 1350 : Villis Estephanfolua 
Kalyndych/bZMft et Sydoiifolua (Körmend II/8, Szent- 
gothárd 6). 1351 : Médium laneum in possessione 
Tejfolua habitum (Múz.). 1352/1402: Uilla domini 
regis felfahi nominata (Akad. 3). 1353 : Elesfalua, 
hn. (AnjouOkm. VI.67). Nomina verő possessionum 
hec sunt videlicet Chatar Kezepfolu Wluesfoliia 
Apathy (Múz.). 1355 : Possessiones Wosuereuzek Le- 
desfolua vocatas (Kömiend III/9, Vörösvár 1). Hossyu- 
falu, hn. (AnjouOkm. VI.324). 1356 : Villa Nemuth- 
falu vocata (ZalaOkl. 1.568). 1358 : Bythohaza alio 
nomine Myskefolua nominata (Múz.). 1359 : Possessio- 
nis Kysrouazd et Azunfalua uocate (Pannh. 20/C). 
Cum villis Horuathpetur folua Laltiaestephan/bZtta et 
Tyukfalu nominatis (Múz. Forgách). Possessionibus 
A'Áunfolua Seplak vocatis (Múz.\ 1363 : De dicta 
villa Molonfahc (uo.). 1366 : Waraljafaho Fe>TÍuan- 
falua Gyurgfiamyklows/aZítrt (Körmend II/5, Lindva 
13). 1367 : Johanne filio Osl de Azonfalua (Múz.). 
1368 : Possessiones Zahadfalua Furgachfalua Yfyfalu 
appellatas (uo.). Possessionem Warhegaliabudus/bZíía 
vocatam (Múz. Máriássy). Possessionem ííolonfalua 
(Múz. Kapy). De dicta villa Molonfalu ad villám Ne- 
ixiethfalu (uo.). 1369 : Possessiones Zahadfalua Ca- 
polna appellatas (Könnend, Heim 223). 1373 : Nicolaus 
dictus Nemes de Azzunfolua (Pannh. 25/N). De pos- 
sessione Azunfalua (Múz.). Villa Wlues/bZtía (Veszpr. 
Regn. Met. 13). 1374: Villa liozywfalw vocata (OL. 
D. 6189). 1375 : Prope villám Nogfalu (Múz.). 1376 : 
Possessio Repa/bZwa vocata (OL. D. 30715). 1379: 
Bodugazzun/bZtía (uo. 6633). Hospites de Kapulna- 
falua (Múz.). 1381 : Duas villás sew possessiones Ma- 
gyarfalu et üemetfalu vocatas in districtu videlicet 
Rabakuz existentes (uo.). 1384: In villa Nag/aZort [így?] 
vocata (Körmend, Heim 320). 1385 : Possessionibus 
Irafalua Gyarmath BajTiuk/a/wa vocatis (Múz.) Tai- 
lovffalua, hn. (HazaiOkm. 11.148). 1388 : Villám Tey- 
falu (HazaiOkl. 319). 1390 : Bodogaznnfalua, hn. 
(Múz.). 1392 : Johanuis de Zenthannaazon/aka (Múz. 
Péchy). 1393 : Faluhel, hn. (Forrás ?). 1396 : Nicolaí 
de Bodogasson/rtZra (ZichyOkm. V.21). 1397: Bolha-^ 

14* 



215 



FALU 



FALUCSKA— FAR 



216 



falwa, hn. (uo. 40). 1399 : Terris arabilibus sibi in 
Fyzes/aZ?<'zele diuisionaliter cessis iMúz.). 1400/1403 : 
Possessionem dicti Claustri Remethe/fíÍMfl vocatam 
(OL. D. 1430). 1401 : Possessiones Babochipal/aZMO 
et Hraztouicha vocatas (Körmend V/7, Croatica 216). 
1402: Bodogazzon/ííZítfl (OL. D. 8751). Alsow/aií<, 
hn. (Múz. Beniczkj')- Erdey/aZít, hn. (Múz. Med- 
nyánszky). 1404: In possessione Jakabfyaianus/ftZva 
(Máz.). In possessione eiusdem Zabad/a^w; vocata 
(Múz. Kállay 181). 1405 : In eadem possessione Azzon- 
falua (Pannh. Hitel. 40). 1407 : Osl de Xízonfalna 
(Múz.). 1410 : Erdew/flZifa, lm. (uo.). Januspan/"rtZ«rt 
[így, hn.] (uo.). Nemeth/aííí, hn. (uo.). 1411: Posses- 
sionem Wrnepenema alio nomine Tidbozfolua vocatam 
(uo.). Ad viUam Yalfalva (ZichyOkm. VI.132). Dátum 
in Zenthelsebeth/oZiííí (SztárayOkl. H.IOS). 1412 : Vnum 
in Chychykfelde cum fine in Al/aiwrameneben (Múz.). 
Pauli íilii Ictoris de Kysazon/aZtta (Múz. Kapy). 1413 : 
Versus possessionem Kapozthas/'aZwa appeUatam (Le- 
lesz Acta 33/52). 1419: Wamusvy/'aZM cum tributo 
ibidem exigi consveto (ZichyOkm. VI.535). Posses- 
sionum Farkas/aZi'ö Arnold/aZi'a (uo. 539). 1420 : 
Jacobo FaluM (OL. D. 10875). 1424/1498 : A parte 
verő australi i^aZM;ilese vocato in fine orientali septem 
jngera (uo. 12800). 1428 : Possessionem Bodogazon- 
falwa vocatam (]\Iúz.). Possessionis Kyral/bíwa vocate 
(Forrás ?). 1430 : Domina Sthana vocata filia olim 
Johannis Wayuode de Janosv^ayda/fííwa (Lelesz Bercs. 
V.23). 1431: Siluam maiorem sew permissorium Nag- 
/aíwerdeye alio nomine Monyorosdhege nnncupatam 
(Veszpr. 12, Nagj-pécsöl). 1436 : Possessionibus Azzón- 
falua Myhal/aZíía Chehy et Mendzenth vocatis (Múz.). 
Mester/aZwa (OL. D. 12913). 1437 : Possessiones Wy- 
falw Rauazwar Mathe/atoa (Múz.). 1452 : Zabad/ak'. 
hn. (OL. D. 14525). 1453 : ViUis Wv/fliw Nagh/"aZi<; 
(uo. 14722). Q&\falwa, hn. (uo. 30829). 1454 : Karaczon- 
fahva, hn. (uo. 14604). Strig/aZít-a, hn. (uo.). Oroz- 
falív, hn. (uo.). Bodogazzon/hZwa, hn. (uo.). Bwryan- 
fakva, hn. (uo.). Possessiones Huzzu/hZ?* et Myndzenth 
(Körmend, Unyom. 71). 1455 : ViUam nostram memo- 
ratam Manvan/aíii-a vocatam im Comitatu Symigiensi 
(OL. D. 14915). Predio Kewzep/Híít' (SoprOkl. 11.385). 
1458: Kalager/aZwí, hn. (Pesty : SzörBáns. UI.76). 
1460: Zabad/"rói-, hn. (OL. D. "15473). Czako/atoa, 
hn. (uo. 15508). 1461: Gregorium literatum de Nemes- 
nQ^fahva ' (KároljiOkl. 11.342). 1464 : Possessionis 
Arokkewzyzentpether/aíít-a vocate (Veszpr. Regn. 
A/10). 1472: ViUarum Zerek Zygeth/'aZío Múz. Tört- 
Társ. 4). 1475 : Possessionum Felsew/aZíc Zabad/'r<i?f 
(uo.). 1476 : Possessiones Werfahva alia Werfolwa 
Werwarhelye in Comitatu de Walko uo.). 1478: In 
predio Yyfalw alio nomine Nowawaz (OL. D. 18145). 
In possessione liozyw fahc (uo.). 1484 : Thykfalwa, 
hn. (Múz. Forgách). 1492 : In possessione Zenth- 
andraswr [ígv többször] alio nomiae Eghaza/aZíca 
[ig>^ !] (Múz. Justh, II. Ulászló oki.). 1496 : Posses- 
sionibus Monyoroswelgh Wy/ríZ?/; Saroszeg (Körmend 
in/6, Körmend 10). Possessionibus Salmar iigy'?] 
Zomhathfalwa (uo.). 1505 : Possessionibus Werewi"en- 
falwa Egerallya (Körmend III/ő, Zákány 35). 1520 .' 
Simoné Falivhan (I^elesz Prot. V.120). Piscine Espan- 
thawa et FalwthaLva (Lelesz Acta 126 1). 1559 : Az 
falunak törwen adaja harmych nyolch forinth (U. I.). 
1581 : Az mü tilalmas vetésünknek oltalmazására az 
ö nga articulussa tartása szerént mindenekkel mü is 
végeztünk tellyes faluul némely büntetésekről és 
azoknak birságának megvételiröl (SzékelyOkl. V.124, 
XVin. száz. másolatból). 1590 : Stephanum Karoly 
de S&rfalva i uo. 146). 1597 : Tott János : Az Chyor- 
dos haza az Velall feöldeön fahvoll epetettek (OL. 
UC. 12/42). Chyordos Thámás„házá: Az keöz feöl- 
deön falwoll epetettek (uo.). Wk ys wgy mynth az 
zergenyek az erdeőrwl élnek, falwol adnak f 1 d. 60 
(uo.). 1618 : Inde Markus/oirrtm vicinum pagum duce- 



mini (MA. NLI. 386). [HeljTi. szárm. : 1229 : In viUa 
Kujsfolwd (Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). Both 
custos in Kjsfolud (uo.). 1232 : Ad uillam que Cus- 
folud vocatur (OL. D. 179). 1256 : Item ZenthIewrynch 
Kysfalud Molunzug (ErdMúzLt., 1 Wenzel Vn.429). 
1277 : De vUla Kysfolud (Múz. Ertl). 1277/1291 : De 
villa Kysfolud (Múz. Érdy). 1335 : Possessionem Kys- 
foludzuvchuk vocatam (Múz.). 1405 : Possessionibus 
Kyswylak Kysfalud vocatis in Comitatu Zempliniensi 
^Múz. Soós). 1439 : Kysfalud, hn. (Múz.). 1524 : Bene- 
dictus de Kysfalívd (Múz. Kisfaludy).] 

falu-föld(e) : [terra pagi ; acker, féld des dorfes]. 
1268/1347 : Tendit ad illum locum qui uocatur folu- 
folde (MonStrig. 1.553). [«1383-iki átiratban : folufeuld» 
Szám. jegyz.] 1325 : Terras Arabiles folufeuldey uoca- 
tas (HazaiOkm. 111.81). 1358 : Cuiusdam térre Nagh- 
falufeuld vocate (OL. D. 4778). 1409 : Térre Kuzep- 
falufelde vocate (Múz.). 

falu- vége: [extrema vici pars; dorfende, dorfrand]. 
1351 : Vineam suam in monte faluuege uocato (Hazai- 
Okm. in.l62). 

faluvégi : [de extremo vico ; vom dorfende, vom 
dorfrande]. 1469 : Bartholomeus Falwegy (Veszpr. 
106, Berenhida 5). 1603 : Petrus Faluvégi (Székely- 
Oki. V.248). Andreas Faluvégi. Michael Faluvégi (uo.). 
Andreas Faluvégi (uo. 249). 

FALUCSKA : viculus ; dörflein NySz. 1504 : In 
predio Falwchka vocato in Comitatu Zempleniensi 
(Lelesz Prot. I.161a). 

FALUSI : [de vUla ; von doif]. 1410 : Blasii de 

Malonfahisy (Múz. Kapy). \Vö. NySz.] 

FÁNC ? vö. patkó-fánc. 

FANCSAL?: 1095: Coqui fonsol [a. m. fancsal "?] 
witan pesceta vnglis (Pannh. 15/0o). [Vö. 1. fancsal 

MTsz.] 

FÁNK : frixum, pastillus : krapfen NySz. 1561 : 
Egi fánknak walo forma (OL. L. ni.16. 17). [Vö. 
alma-fánk.] 

FAR, vö. hegy-far. 

far-hám : postilena ; schwanzriemen NySz. 1548 : 
Uöttem neg farhamot az tarazkokhoz (OL. Nád. 49). 
Neg farkamra ualo szyat (uo.). 

farhám,-szíj : der umlaufriemen (am ungarischen 
sattel) BM. 1552 : Hermec zy. Kóthőfek. Fek erale 
zy. Terhes zy Zv geplew. Farhuni zy. Hath zy (OL. 
Nád. 49). 

far-m.atring, -raentreng, -mentréng ? -mentring, 
-metreng, -meti-eng ? -metring : postilena ; hintergerat, 
schwanzriemen NySz. 1490 : Farmentring ; Zyghelew 
(OL. D. 26048). In vna cista antique frene et far- 
nientringh parue vtilitatis (uo.V Cassides; Temyngh; 
frena : farmentringh (uo.). 1493 ; Quarundam rerum 
gemmatarum vulgo farmentringh (EPSz. fol. 108). 
1505 k. : Farmetíiryngh vnacum corio (OL. D. 26142). 
1523 : Postsellam [így, vö. «postella» Du Cange, 
«postela» Baital] wlgo farmentrengeth (uo. 26306). 
1524 : Pro farmentringh et calceis (uo. 26266). Zyghele 
et farmentryngh (uo. 26324). 1544: Ket far metring eket 
(OL. Nád. 40). 1556 : Eg harangos farmetrengh zan- 
kazny walo (uo. 48). 1572 : Vgan ezen nyakba uetonek 
az gombyaban kyt bortwsnek hjTiak. Vgan ezen 
bortw'S farmetrynghben (uo. 47). 

far-tő, -tü : «bujtásra hagyott szöllövesszö» MTsz. 
1643 : Valaki oltoványt, fartüt szőlőkarót vagy egyéb- 



iil7 



FÁRADOZOTT— PARK 



FARKAS 



218 



féle gyümölcsfát más szőlőjéből elviszen, és ellop . . . 
szőlejét ve'sztette el (GazdtörtSzemle VI.470). [Vö. 
NySz. más jel.] 

FÁRADOZOTT: [macer; mager, herabgekom- 
men]. 1737 : Egy deáknak asztalt tartván az házánál, 
ki nagyon fáradozott volt és erőtlenségben elsárgult 
Istb.] (Reizner: SzegedTört. IV.514). [Vö. fáradt 2. jel. 
MTsz.] 

FARAG: sculpo ; schnitzen, meisseln NySz. (1. jel.). 
1402 : Benedictum 'Qoihxhfaragoth (Lelesz Acta 27/18). 
1597 : Foliosora való faragoth orsó keouek (OL. UC. 
101/3). Faragoth es faragatlan aitora ablakra es kuth 
kauara való kőnek (uo.). ["Vö. megfarag.] 

FARAGATLAN: non seulptus; unbehauenNySz. 
(1. jel.). 1597 : Faragoth es faragatlan aitora ablakra 
es knth kauara való köuek (OL. UC 101/3). 

FARAGÓ : caelator ; schnitzer, bildhauer NySz. 
1349 : (1. «nyil-faragó»). 1366 : Johannis íilii Faragó 
(Múz.). 1408: Benedictus dictus Faragó (Múz. Mote- 
siczky). 1468 : Petrus Faragó (Máz. Kállay). 1474 : 
Paulo Faragó (Körmend, Heim 564). 1515 : Stephanus 
Faragó (KárolyiOkl. III.92). 1522 : Benedictus Faragó 
(OL. D. 37328). [Vö. köröm-, nyíl-faragó.] 

faragó-bárd : [ascia ; zimmeraxt]. 1588 : Az pintér 
házban : vonio kes, vonio zek, zalu, faragó bárd (OL. 
UC. 76/17). 

faragó-fejsze : ascia ; zimmeraxt NySz. 1530 : 
Secures trés vna militaris alia Baard carpentaria 
tercia verő faragó feyze (ÖL. L. III.16. 17). 1564 : 
Secures fragmentarie faragó feyze vocate (uo.). 

faragó-kés: 1588: Az pintér házban; faragó kes, 
vayo kes, circulum, fenek meczo (OL. UC. 76/17). 

faragó-szék : cantherius; bock NySz. 1587 : Malom 
mech. Faragó zek (OL. UC. 46/74). 1597 : Faragó zek 
1 (uo. 101/3). 

faragó-szekerce : [ascia ; zimmeraxt]. 1597 : Fa- 
ragó zekercze (OL. UC. 101/3). 

F ARISTÁR: [saltuarius; förster?]. 1206: Con- 
tulimus tali scilicet proprietate quod nec Rex nec 
comes Posoniensis nec eciam faristar aliquid iuris 
inhabeat (OL. D. 45). 

FARK: 1) cauda; schwetf, schwanz NySz. (1. jel.). 
1240 k. : Hec sünt nomina vduornicorum de eodem 
predio forc sebe Zyrida Keduelen (Pannh. 61/8). 1351: 
Johannem Keseleuforku (Múz. Kállay). 1630 — 48 : Va- 
lami rósz erkölcsű, felrugó, vagy ki magát ördöglené, 
. . . olyat [lovat] ne találjon venni, vagy farka csa- 
varét, mert ur alá illetlen és gyalázatos az farka 
csavaró ló (GazdtörtSzemle L288). || 2) pars postica ; 
letzter teil NySz. (3. jel.). 1241/1338 : Ad quandam 
teiTam que Oztrofark wlgariter vocatur (OL. D. 2273). 
1265 : Cacumen montis íleghfark (HazaiOkm. V1.129). 
1329 : Usque ad íinem hegen fark vocatam (Anjou- 
Okm. n.399). 1329/1417: Descendit vsque ad íinem 
hegenfark vocatam (OL. D. 28723). 1333/1468 : Vsque 
ad cacumen cuiusdam montis Eeghfark nomine (Lelesz 
Met. Zemplén 19). 1341 : Uadit ad vnam metam ter- 
ream vbi terra vocatur \vorj'Oumezeu/brA;r/ fOL. D. 
3402). 1347 : Ad tinem cuiusdam clausure in wlgo 
Chabagata/arA;a dicta (uo. 3909, 1. AnjouOkm. V.88). 
1391 : Ad caudam cuiusdam montis excelsi wlgo 
Nogheg/arA; vocatam (OL. D. 31113). 1400 : Locum 
piscature Forktonysi [i'"'arA:tonya ?] uocate (Pannh: 1/1). 
1507 : Ad finem cuiusdam montis líeghfark appel- 
latum (OL. D. 32068). 1520 : Baltheum wlgo maycz 
muliebre. Chath et fark aiint deaurata. Bog-lar non 



sünt deaurata (uo. 26277). [Szárm. : 1211 : Isti sünt 
ioubagiones forcost Bedeh forcud Poscu Aianduc 
(Pannh. Tih. 1/5). Hü sünt pistores Moncha Moglau 
forcos forcot Hoiud (uo.). 1240 k. : Hec sünt nomina 
Agasonum campestrium főrend Pos Cyma (Pannh 61/8). 
Hec simt nomina vinitoruni forcud Beza (uo.).] [Vö. 
fécske-farkú, hód-fark, kendér-farkú, ökör- 
farkú-fű, tengerijuh-fark] 

fark-vas : fibula ; heftel, schnalle NySz. 1554 : 
Az kis hegiestörre farkwasat chinaltak (OL. Nád. 49). 

FARKAS: 1) lupus; wolf NySz. 1095: Septimum 
predium quod uocatur /or/cosig [a. m. farkas?] (Pannh. 
15/0o). In forcosig [hn.] Ereuca ethes bekes moda (uo.). 
1146 : Liberaliter seruiant videlicet Kissodi Forcas 
Johannes Thidrich (uo. 5/Hh). 1181 : Farcas, szn. (OL. 
D. 22). 1200 k. : Tuhutum uir prudentissimus misit 
quendam uirum astutum, patrem Opa/brcos Ogmand 
(Anon. 25). 1210 : Nomina uero eorum hec sünt Dubur 
Michal Forcos Inoc (Pannh. 5/F). 1211 : Hii sünt pi- 
stores Moncha Moglau forcos forcot Hoiud (Pannh. 
Tih. 1/5). Hii sünt vdomici Aratás Zemdy Forcos 
Medue (uo.). Vdornici de Mortus hii sünt Boca forcos 
Medveh Mogus (uo.). Isti sünt aurifabri Sümorav Vitcus 
Zob Forcos et Ponca (uo.). 1221 : Quorum nomina 
sünt hec Dubus Forcos Jnoc Milud (Pannh. 4/B). 1222 : 
Nomina uero hominum hec simt Ceke Forcos Buus 
Mech Cumur (Pannh. 3/L). Villám que uulgo forcos- 
folua uocatur (OL. D. 102). 1225 : Quorum nomina 
simt hec Forcas. Karachan. Bodov (Pamih. l/F). 1229 : 
Nomina uero iUorum seruorum sünt hec Cucha Vnica 
Forcos Viyalam (uo. 5/Gg). 1240 : Quorum nomina 
sünt hec Hemes Oltus [Olcus?] Tonc Forcos Odus 
(uo. 27/V). 1240 k. : Hec sünt nomina lUonim qui 
debent dare Equum Teluch Forcos Dubus (uo. 61/8). 
Hec sünt Nomina Tornatorum de eadem villa forcos 
vosc (uo.). 1269 : Vádit usque illum locum qui forkos- 
holm dicitur (OL. D. 679). 1325 : Circa siluam quan- 
dam wlgariter -Farcasereztewyn vocatam (Múz. Mote- 
siczkj^). 1326/1335 : Vsque metas Farkasrez (OL. 
D. 2515, 1. AnjouOkm. H.248). 1329 : Matheus dictus 
Farkaswerew (OL. D. 2879, 1. AnjouOkm n.440). 1337 : 
Farkastumk, hn. (OL. D. 3064, 1. AnjouOkm. ni.358). 
1358 : In íiuuio Draua vocato portum seu transituni 
í'ar^cisriwy nuncupatum (Körmend, Miscell. Németújv. 
lad. 40, nr. 3). 1364 : Johannem dictum Farkas (Zichy- 
Okm. III.237). 1368 : Vnam magnam arborem piri 
siluestris /"arA;asakazthocurtuel noniinatum (OL. D. 
5696). 1381 : Locum í'aroasallou dictum (ZichyOkm. 
IV.2Ü1). 1383: In terra jFar^asparlaga dicta (Forrás?). 
1399 : Spinetum Farkas tiuisse vocatum (Gyárfás : 
JászkúnTört. III.536). 1419 : Possessionum Farkas- 
falva Arnoldfalva (ZichyOkm. VI. 539). 1420 : Georgio 
Farkas dicto (uo. 601). 1424 : Primo incepissent in 
loco Farkasakazto (Lelesz Met. Szabolcs 36). 1450: 
Quasdam terras Kylsew/a)'A:(is et Fekethewzoldobzeg 
vocatas (Lelesz Acta 62/37). 1489 : In vallibus Feyerso 
et Farkaszsija vocatis (Múz.). 1513 : A parte fluuü Far- 
Artspathaka vocati (Forrás ?). || 2) 1 Wolfgang]. 1183/1226 : 
Farcasio Palatino comite (OL. D. 25). 1193 : Diuiditiir 
cum íilio farcasü (uo. 27). 1238 : Petro et Buquen 
filiis Forcos (HazaiOkm. VI.36). 1274 : Villám Forcos 
yulese (Körmend II/4, Pölöske 70). 1275 : Petrus et 
farkas (HazaiOkm. VI.203). 1299 : Yurk et Johannes, 
íilij Farkasij (MonStrig. 11.474). Farkas'ms de Zobory 
(uo. 475). 1301 : Molendinnm quod uominatur Forkos- 
molna (OL. D. 1626). 1454 : Prediis Petherlaka et 
i^rt>"A;aslaka vocatis (uo. 2H400). 1478 : Vnacura Silua 
Farkaserdeye (uo 18145). 1499 : Farkasio Rythka- 
zakalw (uo 20856). 1526 : Farkas i fyaninak hagyom 
Erdcod warat, Andrásnak kwwarat (uo. 24323, 1. Zol- 
nai : Nyelveml. 256). 1544 : losa farkas mosón war- 
megeböl (OL. Nád. 41). |Vö. még az 1. jel. alattiakkal. 



219 



FARSANG— FÁTYOL 



FATYÜ— FECEN 



220 



Szárm. : 1211 : Isti sünt ioubagiones forcost Bedeh 
forcud Poscii Aianduc (Pannh. Tili. 1/5). Isti smit 
aratores Bogliod Forcost Hyrnad (uo.). 1274: Terra 
eorum Forkosd iiocata (Múz.). 1370 : Possessiones 
Farkasd et Alfeket vocate (Múz. Kende).] 

farkas-bőr, -bér : [pellis lupina ; wolfshaut]. 1543 : 
Vnam wlgo farkasbcr menteth (Múz. Kisfaludy). 1558: 
Egy nyestbör fejérétéstül 2 pénzt, egy farkasbörtül 
12 krajczárt (GazdtörtSzemle VI.137). 1588 : Farkas 
bewr, nesth bewr, vidra bewr, szarwas bewr, ewz 
bewr, róka bewr (OL. UC 64/35). 1592 : Egy bath 
farkasbeor (OL. Nád. 48). 1669 : Egy uj farkasbőr- 
kesztyü (GazdtörtSzemle 1.92). 

farkas-lyuk, -lik : fovea lupina ; wolfshöWe NySz. 
1283 : Ad locum scilicet Forkoslyuk dictum (Veszpr. 
Regn. Met. 4). 1368 : Filium Nicolai de farkaslyuk 
(Zichy Okm. III.347). 1383 : In terra Farkaslyuk vocata 
(Múz.). 1406 : Possessio Farkaslywk (ZichyOkm. V.439). 
1507 : In loco Farkaslyk appellato (Veszpr. 10, Fa- 
laznak). 

farkas-raál : ^ [pellis lupina subventralis ; wolfs- 
wamme]. 1546 : Ót farkas mait attam (OL. Nád. 42). 

farkas-verem, -verőm : fovea lupis capiendis ; 
wolfsgrube NySz. 1335 : Inde vádit in longitudine 
cuiusdam Nemoris ad forcostcerum (OL. D. 2872). 

FARSANG-, fassang, fassáng : dionysia, dies 
bacchanalici, bacchanália ; fasching NySz. 1495 : Ac 
quasi viginti diebus in eadem Tunica fassangum 
deambulando (OL. D. 20283). 1564 : A mely falunak 
szőlőhegye vagyon, azokra farsankban egy bort vessen 
áruitatni (GazdtörtSzemle 1.71). 1596: Jó egészségben 
vagyok mind az én házastársommal egyetemben az 
Fásang Gáspár lejányával Katussal (MA. NLI. 98). 

FARSANGOL : dies lupercales colo, bacchanália 
vivő ; fasching haltén NySz. 1634 : Valamely posta 
itt udvarunkban nem laknék, hirünk, engedelmünk 
nélkül imitt-amott farsangolna, vagy elszöknék, vagy 
búcsúvétlen menne el, meg kell érette halni (Gazd- 
törtSzemle VII.132). 

FÁS : . arbustivus : mit báumen bepflanzt NySz. 
(1. jel.). 1291 : De inde uadit ad Fasfuen (l\íúz. Wégh 
János). 1386 : Piscinas Íjászaton [a. m. fás ?| Kese- 
lyws Kenderrattotow (OL. D. 7182). 1455 ; Térre Fas- 
halomwerewfele (uo. 36407). 1460 : Terras arabiles 
J^ashalwmoldala vocatas (Forrás?). 1706 : Vetési Szabó 
György a külső Ispotály mellett a város felől egy 
veteményes fás kertjét adta nagyczenki Borbély 
Györgynek 16 fl. 54 pénzen (GazdtörtSzemle IX.15). 

FASSANG, FASSÁNG, 1. farsang. 

FASZ ? : penis ; mannliche rute NySz. 1452 : 
Ambrosio Faz Benedicto Faz [olv. fasz?] (Múz. Kállay). 
Ambrosio Faz (Lelesz Acta 63/22). 

FATTYÓ, 1. fattyú. 

FATTYÚ, fattyó, fatyú?: spurius, nothus, 
adulterinus, bastardus ; bastard NySz. (1. jel.). 1374 : 
Petri dicti Fotyn (ZichyOkm. III.539). 1405 : Quidam 
Jobagio FaUhiopai) nomine (Múz. Bethlen). 1428 : 
Stephano Fathyw (Lelesz Acta 47/12). 1521: Ad 
quendam locum insularum Fatthyí07jygeih appellatum 
(OL. D. 23518). 1759 : Már egyszer fattyat vetett, 
miolta özvegy (DebrJk.). 

FÁTYAL. L fátyol. 

FÁTYOL, fágyol, fátyal : 1) cal3T)tra, lica, 
í'ascia NySz. (1. jel.). 1250 k, : Item pepulum quod 



fatíjl [így] vocatur (OL. D. 30356, 1. HazaiOkm. Vm.l22). 
1458 : Velamina capitis wlgo fefedel duo et totidem 
duo fathyol (Múz. Kállay). 1470 : Trés cingulos wlga- 
riter Maycz et duo pepla wlgo fatyal dicta (Körmend, 
Miscell. Németújv. lad. 42, fasc. 95). 1473 : Vnum 
Fagyai \Tium Maycz et vnam stragiüam (Körmend, 
Heim 562). 1510 : Sertum gemmatum duo fagyol (OL. 
D. 35774). 1519/1523: Duo pepla Tria Fathyol i;Kör- 
mend III/5, Revistye 87). 1523 : Velum wlgo fátyol 
(OL. D. 36999). || 2) byssus ; feine leinwand NySz. 
(2. jel.). 1553 : Faciletum inauratum ex moUi sindone 
retiforme wlgo faatyol (OL. UC. 99/28). 1556 : Eg 
aranyal zót fátyol fedél (OL. Nád. 48). ["Vö. német- 
fátyol.] 

FATYÚ ? 1. fattyú. 

FAZAZAS, 1. fazekas. 

FAZÉCSZA : oUiüa ; töpfchen NySz. 1596 : Ap- 
rólék fazeczkakot (OL. L. III.16. 17). " 

FAZÉK, fazík, fázok : oUa ; topf NySz. 1544 : 
Uőttem az diznofö főzni eg öreg fazokat (OL. Nád. 49). 
1545 : Eg öreg fazokat kiben az erdei feiet főztek 
(uo. 41). Uőttem gong uiragot mind fazokastol (uo. 42). 
1584 : Fazék Marton lewel hordozással zolgal (OL. 
UC. 56/33). 1597 : Mykor fazokath hoznak szekér 
terewel (uo. 12/42). 1638 : Maz nélkül való fazék luo. 
2/34). [Vö. boros-, föld-, réz-, vas-fazék.] 

fazék-gyártó : figulus; töpfer NySz. 1438 : Michael 
Fazekgartho (Pannh. 50/Ccc). 1478 : Stephanus Fazyk- 
gyartho (OL. D. 18145). 1504 : Gallus Fazekgyartho 
(uo. 21269). 1509 : Dionisio Fazekgyartho (Lelesz 
Acta 117/26). 

FAZEKAS, fazakas, fazokas : figulus ; töpfer 
NySz. 1296 : Tria iugera iuxta viam Fazekar [így ? 
olv. fazekas ?] nímcupatam (Veszpr. 8, Jutás). 1348 : 
Ladislaum dictum Fazekas (ZichyOkm. 11.297). 1370 : 
Fazakas, hn. (Múz. Kende). 1395 : Georgium fazakas 
dictum (ZichyOkm. IV.585). 1399: Georgium Fazekas 
dictum (Múz.). 1410 : Anthonius Fazokas (OL. D. 9688). 
1412: Nicolaus dictus i^a2;a/ías (ZichyOkm. VL219). 1417 : 
Georgio Fazekas (Lelesz Acta 37/18). 1418 : Laurencio 
dicto Fazakas (OL. D. 10738). Demetrium Fazakas 
(ZichyOkm. VI.521). 1423 : Clementem dictum Fazekas 
(Múz.). 1424/1498 : Michael Fazakas (OL. D. 12800). 
1442 : Anthonio Fazakas (Múz. Kállaj^). 1445 : Jo- 
hannem Fazokas (Lelesz Acta 55/22). 1451 : Anthonio 
Fazakas (Múz Kállay). 1452 : Anasthasia relicta 
Fazakas (OL. D. 14584). 1453 : Michael Fazakas (uo. 
36407). 1457 : Valentino Fazokas (Lelesz Acta 68/5). 
1458: Jacobo Fazakas (uo. 69/27). 1468: Valentinus 
Fazokas (Múz. Kállay). 1470 : Martini Fazekas (Lelesz 
Bercs. XIV.2). Benedicto Fazakas (Körmend, Heim 
546). 1473 : Benedicto Fazakas (Múz. Bethlen). 1478 : 
Michaele Fazokas (Pannh. Tih. 21/1). 1480 : Georgio 
Fazokas (Lelesz Acta 90/32). 1481 : Stephano Fazokas 
(OL. D. 18534). 1485: Petrus Fazakas (Veszpr. 11, 
Merenye). 1498 : Peti-o Fazokas (Múz. Kállay). 1501 : 
Bartholomeo Fazekas (Veszpr. 13, Szőlős, Zala m.). 
1503 : Christoforus Fazakas (Múz. Kállay). 1504 : 
Georgio Fazakas (Lelesz Acta 112/16). 1507 : Emerico 
Fazokas (Veszpr. 15, Vászoly [Vö. rézfazékas.] 

FAZÍK, 1. fazék. 

FÁZOK, -AS, I fazék, fazekas. 

FÉ, 1. 1. fej. 

FÉAL, 1. fej-al. 

FÉCÉN ? FBCSÉN f 1. föosén. 



'J21 



FECSKE— FEGYVER 



FEGYVERKS— FEHÉR 



222 



FECSKE, féske : hinindo ; schwalbe NySz. 
1333/1468 : Transeundo ad locum Feskckorongya 
appellatura (Lelesz Met. Zemplén 19). 1366 : Johaiines 
dictus Fechkc (Veszpr. 1Ü7, Nook 1). 1377: Petri 
dicti Ftjchke [a. m. fecske?] (Lelesz Acta 10/22). 
1419: Andrea Fechke (ZichyOkm. VL568). 1507: Ad 
quendam locum circa scilicet quoddam spinetum vbi 
predicti actores locum eundem i^'es^ekorongya appel- 
lassent (OL. D. 32068). 

fecske-farkú : caudae hirundinls formám habens ; 
schwalbenschwanzförmig geschweift NySz. 1725 : Az 
Makai uram földe végiben, az tóparton egy fecske- 
farkú föld, ezt is Korodi uram birja, váras földe (Gazd- 
törtSzemle IILIBT). 

fecske-fészek: nidus hirundinius NySz. ; [schwal- 
bennest]. 1443 : Venitur ad Fechke fesek (OL. D. 14). 

FECSKENDŐ, focskandó : sipho, clyster ; 
spritze NySz. 1490 : Fechkendew cupreum (OL. D. 
26048). 1494: Fechkendew cupreum 1 (uo. 26076). 
1550 : Instrumenta aerea duo aquam exprimentia 
vulgo fochkando (OL. Instr. 11). 1554 : Instrumenta 
quibus aqua in altum projici potest quod fochkando 
vulgariter appellant (OL. UC. 76/1). 1564 : Cuprea 
instrumenta pro extinguenda igne uiügo feczkendetv 
uocata (uo. 59/9). 

FED, L föd. 

FÉDEL, 1. fédeL 

1. FEDÉL, 1. födél 

2. FEDÉL, L fédeL 

FÉDEL, FÉDEL, FEDÉL: velamen, tegmeu, 
velum, integumentum, rica [stb.] ; scMeier, kopfbinde, 
kopftuch NySz. [pepliun]. 1510 : Vnum peplum wlgo 
fedél (Múz. Kapy). 1523 : Peplum wlgo fedél (OL. D. 
36999). 1530 : Pepla wlgo fedél deaurata (OL. UC. 98/5). 
1548 : Nozolyo azonnak fedél (OL. Nád. 49). 1555 : 
Azon ember fedelének wege aranyas (uo. 48). Keth 
fedél b^vmbakbwl zewth (OL. L. in.16. 17). Keeth 
fedél bvmbakbvl z^^th (OL. Nád. 48). 1556 : Eg aranyal 
zót fátyol fedél (uo.). [Vö. «Fédel. Sarkig érö asz- 
szonnyi kendő. Sclileyer» (Horvát Endre : Ái-pád 471, 
szókalauz). Vö. még fidel MTsz.] [Vö. fő-, gyapot-, 
pinnáta-fédel (-födél?).] 

FEDELES, 1. födeles. 

FÉDELETLEN, L födeletlen. 

FÉDÉMÉS? fédémös?: 1295: Transeundo val- 
lem Fedemus [a. m. fedémes?] (OL. D. 1413). [Vö. 
fedémes: opertus, tectus, gedeckt PPB. (1801. kiad.)] 

FÉDÉMÖS, 1. fedémes. 

FEDETLEN, 1. födetlen. 

FEDŐ, 1. födő. 

FEELÉS, 1. fejelés. 

FEÉR? 1. fehér. 

FEGYVER, vö. fél-fegyver. 

fegyver-derék, -drék: aeneum pectoris tegiímcn ; 
panzer NySz. panzerkleid, panzerharniseh BM. 1490 
Feghiverdrek [igy] ad horaines ; Karelthcwzow ; Label 
thewzew cura omnibus attinenciis (OL. D. 26048). 1543 
Eg fegtver derek cura omni instrumento (Múz. Kisfaludy) 
1560 : Keet feghioer derek wyawal (OL. Nád. 49) 
1666 : Keeth fegywerderek ; egy panczely wy ; egh 
begeosthör, egy sysak (OL. Lr'lII.16. 17). 1597; Regi 



módra czinalt fegiuer derek diribei darabbal val vasainál 
araniazoth 1 (OL. UC. 101/3). [Vö. tót drjek.] 

fegyverdérék-csináló : [thoracum fabricator ; 
panzerkleidmacher). 1635 : Páncélgyártó és fegyver- 
derékcsínáló céh (GazdtörtSzemle Vin.481). 

fegyver-ház : armamentarium ; zeughaus, rüst 
kammer NySz. 1605 : Az feguer házban Algiw por 
Geónczj hordoual uagion (OL. UC. 28/61). Az feguer 
házban Thwzes ezupprok uadnak Nr. 240 (uo.). 

fegyver-tisztító, -tisztéltó? : polio ; polierer, 
schwerdt- oder harnisch-feger MA*. 1530 : Andreas 
fegiver tystelto [olv. tisztéltó?] (OL. Nád. 43). 

FEGYVERES: 1) armatus ; bewaffnet NySz. 
1211 : Feguueres [szn.] Erdeus Horogus (Pannh. Tih. 
1/5). Hü sünt vinitores Hysou feguueres wche (uo.). 
1360 : Petri dicti Fegueres (SoprOkl. 1.323). 1496 : 
Georgius Feghtveres {ÖL. D. 36403). 1510 : Michaele 
Fegiveres (Veszpr. 15, Vigand). || 2) [?]. 1533 : Vna 
supycza fegiveres de scarlato (OL. Nád. 45). 

fegyverés-dákos : 1533 : Vnus fegyweres dakos 
deauratus (OL. Nád. 49). 

FEGYVERNEK, fegyvernök : [armiger] ; waf- 
fentrager, waífenknecht, schildknappe, wappner BM. 
1266 : In quadam terra Olwar vocata sita in comi- 
tatu Neugradiensi prope aquam Ipul que erat armigero- 
rum nostrorum wlgariter Fegwernuk vocatorum (Múz. 
Balassa, 1. Wenzel nL133). 1320 : Possessionem Fcg- 
ivernek nuncupatam (OL. D. 2001). 1368 : Mychk de 
Feguernuk (IVIúz.). 1411 : Possessionum prediorumque 
Feguernek Sildew (ZichyOkm. VI.147). 1505 : Franci- 
scum de Fegivernek (Múz.). [Vö. NySz. más jel. és 
Zolnai, Nyr. XXVin.164.1 

FEGYVERNÖK, 1. fegyvernek. 

FEHÉR, feér, feír, fejér, fejír : albus, can- 
didus ; weiss NySz. 1055 : Inde ad castelic et feheru- 
uaru rea meneh hodu utu rea (Pannh. Tih. 1/1). 1193 : 
Feyrhiga,7, [hn. olv. feir v. fejir] (OL. D. 27). Hec 
igitur sünt nomina prediorum faer [így] egiaza. Che- 
pel. Liba (uo.). 1211 : Ad collem qui vulgo dieitur 
Apat/eere/í [olv. feóre — fehére "?] et sub colle simt 
due mete. Inde egreditur ad monticulum qui uulgo 
nuncupatur Zoiia feereh iuxta quem est méta (Pannh. 
Tih. 1/5). Ad montem qui uocatur Varfeereh iuxta 
quem sünt due mete (uo. i. 1229 : In Feegreghaz XI 
mansiones (Pannh. Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 
1230 ?/1283: Torrens nomine qui uulgo dieitur i^eirpotok 
(Forrás ?). 1240 k. : In villa i^e?/reghhaz (Pannh. 61/8). 
1251 : Itur ad fórum versus feir ighaz (Pannh. Tih. 
1/8). 1256: Feyertou, hn. (ErdMúzLt., 1. Wenzel 
VII.429). Feyeryuh, hn. (uo. 1. Wenzel 430). Feyer- 
eghaz, hn. (uo.). 1266 : In duabus terris que dicuntur 
feeyr yhu (OL. D. 604). 1267/1318 : Vbi fekr pótok 
cadit in ipsum fluuium Wasech (Múz. Szentivánji). 
1275 : Quoddam pratum ad uillam Feyeryghaz perti- 
nens (Múz. TörtTárs. 4). 1289/1291 : Feirtou, hn. 
(OL. D. 1244). 1310 : Descendit ad íluuium qui wlgo 
dieitur feyr kuth (Múz.). 1326 : Michaele dicto Feyer 
(Múz. Máriássyi. 1330: Paulo dicto i^(?v'' (AnjouOkm. 
II.497j. Johannes dictus Feyr (ZictíyOkm." 1.359). 
1335 : Pauli dicti Feyr (Körmend, Heim 70). Sünt 
preterea quatuor lapides viciniores ad Monasterium 
(pii wlgariter hiis vocabulis nuncupautur hygeskw 
kertuskw fc.erkw Oduoskw (Pannh. 14 A). 1337/1414 : 
lunglt quendam íiuuiuin i'^eyy/zyrthwa vocatum (OL. 
I). 3089'. 1342: Prima méta incipit iuxta lacum wlgo 
feyr Rakathya uocatum (uo. 348ő). 1344 : Intcr fluuios 
Twz et Feyrkeies (Múz.). 1354 : Circa piscinam Feyer- 
mortua (OL. D. 4407). 1357 : A tempore quo dominus 



223 



FEHÉR 



FEHÉRÍTÉS— FEJ 



224 



Rex castrum Nandur/etmar dictum construxisset (Kör- 
mend, Miscell. Németújv. lad. 42, fasc. 92, ni-. 13). 
1358 : Nicolaus dictiis Feyer (Múz. Kapy). 1364 : In 
dicta Fef/reghaz (Múz.). 1366 : i?'e?/riuanfalua Gyurgfia- 
myklowsfalua (Körmend II/5, Lyndva 13). 1367 : Me- 
tas antiquas /eí/rhatar vocatas (OL. D. 5597). Metas 
antiquas Feyrhat&r vocatas (uo. 5606). 1385 : Lucasii 
de Feye7-eghsiz (Múz.). 1399 : Anthonii Feyr appellati 
(uo.). 1409 : Castri Feyerkw mincupati (Múz. Kapy). 
1415 : In Castro Feyerkw vocato (Körmend 111/2, 
Kustan 54). 1417 : Aque Feyer3in\a (Akad. 7). 1435 : 
Possessiones Wzthato Feyertho (Múz. Kállay). 1439 : 
De lapidibus kerteskw hegeskw feyerkw et Oduaskw 
(Pannh. 52'R). 1446: Feyreghaz, hn. (SztárayOkl. 
11.386, 387). 1452 : Valentino Feyer (OL. D. 14584). 
1454 : FeyerwjTj, hn. (uo. 14604). 1462 : Possessioni- 
bus Napfen Chontha/e?/er (uo. 15703). 1476 : Castnim 
Feyerkew nuncupatum (Múz. TörtTárs. 2). 1481 : In 
dicto Monté Feyerkewhegh (Lelesz Introd. P/145). 
1483 : Feneta sew prata Weresreth Nadhelk\vtha et 
Feyertho (Lelesz Acta 93/1). 1489 : In vallibus Feyerso 
et Farkaszaya vocatis (Múz.). 1495 : Inter Rywlos 
Sebeseer et' Feyertho (Múz. Becsky). 1497 : Duos 
paplan vnum feyer aranyas aliud weresaranyas (OL. 
D. 20569). 1638 : Ez nagy palotának vagion uionnan 
czinalt feir meniezete (OL. UC. 2/34). [Vö. görög- 
fehér.] 

fehér-agyag : leucargiUium ; weisser lette, doon 
[értsd : tbon] MA*. 1367 : Ad quendam loeum wlga- 
riter feyer agayumlas uocatum (OL. D. 33613). 

fehéragyagos : [leucargillio copiosus ; reich an 
weissem letten]. 1464 : Ad locum feyeraqyaqoskewes 
(OL. D. 28854). 

fehér-borsó : [phaseolus semine albo ; weisse 
bohne?]. 1549 : Feyer borsó Zegbes borsó (OL. Nád. 41). 

fehér-cipó : [panis albus ; weissbrot]. 1547 : Eg 
kemence feyer cipót (OL. Nád. 42). 1597 : Feier czipo- 
nak való deszkabul czinalt szakazto tábla (OL. 
UC. 101/3). 

fehér-hal: leuciscus ; weissíisch NySz. 1518: Pisces 
feyr halqth (OL. D. 26189). 1519 : Carpones et alios 
pisces feyer hal (uo. 35012). 1544 : Sigert, dörgeczet 
feier halat (OL. Nád. 40). 1588 : Ewszel es thawazzal 
mindenkor fel megien Wagbwl galocza es feyer hal 
bewen (OL. UC. 64/35). 

fehér-hétfő' : [dies lunae post dominicam in albis : 
der erste montag nach ostern]. 1602: Aliud ft. i. fórum] 
in diebus Lunae vulgo feyer hetfw celebratur (OL. 
UC. 1/5). |Vö. fehérvasárnap CzF.] 

fehér-irha: 1533: Suba de pellibus Sabellinis 
cum feyeer Irha cunducta (OL. Nád. 49). 

fehér-kék ; 1557 : Eg v^g feir kek [többször ol- 
vashatói londys (OL. Nád. Számadások b. csomó). 
1643 : Fejér kék ló (DebrLt., 1. Nyr. XXII.519). [Vö. 
fejér-kék NySz.] 

fehér-keszeg : alburnus, leuciscus ; weissíisch 
NySz. 1549: Vacorara feyer kezeget (OL. Nád. 49). 

fehér-kő?: granulit, weissstein BM. 1581: Egy 
feier koré [a. m. fchérkö V] sal tol ky giongios (OL 
L. III.16. 17, «Eger, püspöki levéltár"» Szám. jegyz.). 

fehér-köles, -kelés : [panicum miliacium leuco- 
spermum]. 1544 : Feyer kóles ót kóból (OL. Nád. 41). 
Feyer kelés het véka (uo.). 

fehérliliom-víz, -lilium- : [aqua liliacea ; lilien- 



wasser]. 1638 : Ket üvegh rosa viz. Egy üveg sallia 
víz. Feier lilium viz (OL. UC. 2/84). 

fehér-nádméz : [saccharum album ; brotzucker]. 
1544 : E^ font fekete nadmezet Eé' süueg feier nad- 
mezet (OL. Nád. 49). 

fehér-nyár: [populus álba ; süberpappel]. 1347/1356 : 
Quasdam arbores tremuleas wlgo feyrnyar vocatas 
(OL. D. 3891, 1. AnjouOkm. V.28)., [Vö 1774: «A' 
Fejér és Fekete Nijár, Füz és Éger Fák nedves 
Földet kivannak » SzUágyi Sám. : Gazdaságra oki 
könyvecske 200, és fejér nyárfa Kr.] 

fehér-nyír : [betula álba ; weissbirke]. 1410 : 
lungit quendam truncum Feyrnyr vocatum (Múz. 
Kállay). 

fehér-ólom, -ólon : [stannum ; zinn]. 1635 : Az uj 
fejér ólom mázsáját per Rf 40 — Rf. 42 (GazdtörtSzemle 
Vni.480). 1637 : Egy font feyer ólon (OL. UC. 14/48). 
[Vö. fehér-ón.] 

fehér-ón : stannum, cassiterum ; zinn, weissblei 
NySz. 1567 : Vagyon feyer on ty zenhat tábla (OL. 
GyfLimb. 7). 1594 : Egi türet vászon heueder Fejér 
on egi türet (OL. UC. 78/7). [Vö. fehér-ólom.} 

fehér-palánta : ["?]. 1597 : Feier palánta magh 
(OL. UC. 101/3^. 

fehér-páva : 1567 : Zwrke pawa es feyer pawa 
tizenkettő (OL. GyfLimb. 7). 

fehér-pecsenye : caro ássa e partibus natium 
albioribus facta ; weissbraten NySz. 1545 : Öt font 

feyer peczeíiet (OL. Nád. 42). 

fehér-pénz: moneta argentea; silbeimünze NySz. 
1545 : Feir pénz ospora fillér (OL. Nád. 48). 1546 : 
Pecunias feyer penzet (uo. 40). 

fehér-ruha : interula ; weisswasche NySz. 1545 : 
Feier ruhák mosásától (OL. Nád. 40). 1560 : Re- 
gistrom az feyer ruháról (uo. 49). 

f ehérszéplős : [maculis albis inspersus ; et\va : 
weissscheckig]. 1610 : Fejér szeplős ló (KomárJk.). 
[Vö. fehér-széplő NySz.] 

fehér-szürke : [canus] ; silbergrau, der silber- 
schimmel BM. 1691 : Fejér szürke herélt ló (DebrLt., 
1. Nyr. XXn.519). 

fehér-varrás : [sutura álba ; weissuahterei]. 1635 : 
Egy lepődő végiben való fejér varrás (Müialik : Kassa- 
ÖtvTört. 223). [A. m. fehér cérnával varrott fehér- 
nemű. Mihalik közlése.] 

FEHÉRÍTÉS, fejérétés : dealbatio ; das weissen 

NySz. (das bieichen]. 1558 : Az szűcs dolgárul. Egy 
nyestbör fejérétéstül 2 pénzt, egy farkasbörtül 12 
krajczárt (GazdtörtSzemle VI. 137). 

FEHÉRVÁRI-VÉKA, fej érvári- : [modius 
Fehérváriensis ; Fehérvárer scheffel]. 1491: Quinque 
modios sew metretas frugum cum modio wlgo feyer- 
wariweka (OL. D. 19702). 

FEÍR, 1. fehér. 

1. FEJ, fé, fi, fő : 1) caput, calva ; haupt, kopf 
NySz. (1. jel.). 1329/1335 : Quendam montem Kabala- 
fey nominatum (OL. D. 2519). 1476 : Secus quendam 
vallem Jmylamachar alio nomine Ewzfew [3. jel. ?] 
vocatum (Lelesz Prot. Parv. 94a). 1548 : Attam fcyem 
mosásától (OL. Nád. 49). 1555 : Tizenhárom ezist 
th* aranyazoth azon embernek feebe walo (uo. 48). 



225 



FEJ 



FEJ 



226 



1587 : Csak ez eczeri vétkét megengegye, valamikor 
elszöknék, vagy elmenne az ö kegyelme Lázár Farkas 
földjéről és jobágysága alól, hát mindenütt minden 
törvén nélkül mind fejedelem levele ellen és minden 
törvénbeli remedium ellen és elleneállás ellen meg- 
foghassa és fejéhez núlhasson (SzékelyOkl. V.142). 
1594 : Mivel hogy a szentthamási Balázs János fején 
érte vala Molnár Balázst, mivelhogy egy tömlője ve- 
szett volt el Bálás Jánosnak [stb.] (uo. 154). 1638 : 
Egy fön hordozó desa (OL. UC. 2/34). 1760 : Arra 
vetették a fejeket, hogy meglopták a város erdejét 
(DebrJk., 1. NyK. XXVI.344, «vet» a.). 1| 2) caput rerum 
exanimalium ; oberster teil lebloser gegenstande NySz. 
(6. jel.). 1095 : Per arundinetura ad caput montis qui 
uulgo dicitur see sec fehe (Pannh. 15/0o). 1211 : Ad 
collem qui vulgo dicitur Apat/eere/í [olv. fére v. feére, 
azaz : főre v. fejére ?] et sub coUe sünt due mete. 
Inde egreditur ad monticulum qui uulgo nuncupatur 
Zoua/eere/i iuxta quem est méta (Pannh. Tih. 1/5). 
Ad montem qui uocatur Yarfeereh iuxta quem sünt 
due mete (uo.). 1275 : Post hec in Theteu/ew sünt 
similiter due mete (OL. D. 921). 1279 : Peruenit ad 
quendam monticulum qui dicitiu- Zaykfeu (Múz. Jan- 
kowich). 1288 : In virgulto Zegfeti [3. jel. ?] quatuor 
iugera (Veszpr. 109, Szepezd 2). 1323 : Et per idem 
Berch circuit caput Harj^an few vocatum (Múz. Hanvay). 
1348 : In cacumine cuiusdam montis Seuregh/euhegy 
[3. jel. ?] vocati (AnjouOkm. V.193). 1427 : Veniret ad 
montem Pechkes/etü nominatum (Lelesz Met. Szabolcs 
1). 1555 : Elekethenek fee aranyal varoth (OL. Nád. 48). 
1584 : Va^on azon könwben aranas kanafok az feye 
gyöngös (OL. UC. 56/33). 1597 : Az aiton retez feiestívl, 
az kwlseo aiton pléh kuczostul (uo. 101/3). 1685 : Szi- 
várvány melynek feje vas szára fa [«pinczében» Szám. 
jegyz.] (uo. 19/4). || 3) fons, initium, princípium ; 
quelle, anfang NySz. (8. és 9. jel.) [causa ; ursache, 
grund]. 1055 : Incipit terminus a sar feu eri iturea 
(Pannh. Tih. 1/1). Ac postea nogu azah feherea (uo.). 
Indeque ad aruk fee (uo.). 1095 : Terminatur ab occi- 
dente ad caput uoraginis quod dicitur churchu/ew 
(Pannh. 15/0o). 1109 : Item sanctus rex dedit portum 
et naulnm Scigetfev uocatum (OL. D. 11). 1203/1254 ; 
In loco qui dicitur Bjcfeu (Veszpr. 11, MerenyeV 1211 : 
In uilla Ozou/ew (Pannh. Tih. 1/5). 1223/1243 : Termina- 
tur in locum qui dicitur íeneufeu (OL. D. 107). Inde 
descendit ad locum qui dicitur Bomochfey (uo.). 
1224/1389 : Vltra lacum qui Lapos/etí dicitui- (MonStrig. 
1.247). 1229 : Terra que uocatur Kejcfev (Pannh. 
Lib. Rub. 24—34. 1. 20. sz.). 1231 : Ad uallem que 
uocatiu- Sciluasfee (OL. D. 168). 1233 : Venit ad locum 
qui dicitur Thofeu (Veszpr. 3, Biliege). Usque ad lo- 
cum qui dicitur Zigetfeu (Pannh. 3/Aa). 1234: Ad 
caput voraginis quod dicitur Churhu/eu (uo. 32/A). 
Inde ad i^ewsceleu (uo.). 1240 : Inde peruenit in 
Zelushas/eit (OL. D. 246). 1240 k. : Usque ad Zygeth- 
fey (Pannh. 61/8). Cum silua bochon fenevfey Kvgere 
Cestuch (uo.). Yalmsfey [hn. ?] (uo.). 1243/1354: 
Cuiusdam SUue Kukyn/ewkut (OL. D. 260). 1244 : Inde 
ad Seg/ett (Körmend 1/9, Óvár 1). Tendit ad Semek/i; 
[a. m. fő v. fű ?] (OL. D. 275). 1251 : Inde ad Gudur- 
/eu (uo. 36645). Fenetum quod est iuxta tofeu (Pannh. 
Tih. 1/8). 1254: Hinc ad Siáfy [olv. séd-fi, a m. sédfej?] 
(OL. D. 390). 1257 : Viginti sex iugeribus terrarum de 
Keykus/ev (Pannh. 14/M). 1258 : Cum vduornicis de 
uilla Fenev/eu (uo. 5/E, 1. Wenzel n.315). 1261/1394 : 
Piscatura nomine vyzes/ett cum lapa (OL. D. 520). 
1261/1480 : Piscatura Wyzesfetv cum lapa (uo. 155). 
1262 : In vallem Sarkanus/etí nominatum (MonStrig. 
1.472). 1265: Usque ad Telcus/ev (OL. D. 595). 
1266/1297 : Predium quod vocatur Ozofev (Pannh. 
Tih. 1/9). 1268 : Ad locum qui dicitur horhfw (Wen- 
zel IIÍ.191). In capite ipsius horh/ir (uo.). 1270 : Intrat 
in fontem Bursua/ev (OL. D. 705). 1270/1281 : Uillam 
Fenewfeiv cum vduuornicys nostris residentibus in 

Magyar Oklevél-Szótár. 



eadem (Múz. Ertl). 1273 : Peruenit in quadam via ad 
Guáurfeiv (OL. D. 841). 1275 : Ad terram Symon- 
reiúáifev vocatam (uo. 908). 1279 : Duo iugera in loco 
qui uulgariter Zeiűevfev appellatur (Veszpr. 4 Alsóörs). 
1282/1327 : Pontem Cheunuk/ew vocatum (HazaiOkm. 
VI.275). 1288/1290: Ad quandam süuam Teluk/ew 
nocatam (Múz. Jankowich). 1291/1358 : Descendit su- 
per aquam Sciluag/cíí wlgariter nuncupatam (Múz.). 
1293 : Descendit ad vnam vallem qui Werusfertes/ew 
nuncupatur (Múz. Beniczky). Tendit ad caput fontis 
Topolniche fev uocatum (HazaiOkl. 138). 1295 : Uadit 
ad locum Kuzpotoc/ew nuncupatum (Múz. Forgách). 
1295/1403 : In quandam vallem Vrdungus/ev dictam 
(Forrás ?). 1296 : Ad locum qui uulgarie [igy] Sce- 
meta/ew dicitur (HazaiOkm. VII. 255). 1299 : Ad pisci- 
nam Hom/ew uocatam (Múz., 1. Wenzel V.222). 1304 : 
Uadit ad caput ipsius fluuii Berekfeu uocatum (OL. 
D. 1672). 1307 : Méta uulgariter Gyznouol/etí nuncu- 
pata (AnjouOkm. 1.124). 1312 : Laurencii de Bor/ew 
(Múz. Hatos). 1314 : In eadem Keseken Eger pothoka 
Prima méta incipitur in Keseken egerfey (OL. D. 
1844). 1317 : In loco Sceuleu/eM dicto (uo. 1892). 
1318 : Chormosnas/ee, hn. (AnjouOkm. 1.492). 1319 : 
Usque exitum ipsius [Zekesbatharch] qui dicitur wlga- 
riter Zekesbatharch/e« (ZichyOkm. 1.164). 1320 : Uadit 
ad caput wallis thretefeu (Múz. Hanvay, 1. Anjou- 
Okm. 1.561). 1327 : Ad trés metas feuh&tar [4. jel ?] 
vocatas (OL. D. 2421). Peruenit ad locum Gudmfeu 
dictum (uo. 2457, 1. AnjouOkm. n.327). 1329/1335 : 
Ad caput cuiusdam fluuii Radamapathaka/e?/ (OL. D. 
2519). 1330 : Incipit a Rorhfew a parte occidentali 
(Körmend III/l, Ugal 5). 1331/1347: Pervenit ad 
Balatafc?^; (AnjouOkm. 11.563). 1336 : Prima enim 
méta incipit exeundo de Tycia apud locum Sulyomus- 
feio vocatum (KárolyiOkl. 1.123). 1337 : Oltarusper- 
keáfew, hn. (OL. D. 3090, 1. AnjouOkm. ni.401). 
1338 : In capite cuiusdam aluey wlgo Tekeruspatak- 
few vocati (OL. D. 31239). Ducit ad vnum fluuium 
Zmáukfetv (Múz. Rhédey). 1339 : In superiori capite 
seu ortu aque calide quendam vacuum fundum mo- 
lendini hewuyz/err wlgariter nuncupatum (OL. D. 
3276). 1341 : Vádit ad vnum fontem qui vocatur Mo- 
hosfeu (uo. 3402, 1. AnjouOkm. IV.122). 1346 : Veniret 
ad pratum qui [így?] wlgo dicitur Rethfeu (Múz. Dancs). 
1347 : In loco kuzurused/et/ vocato (OL. D. 30298). 
Locum Oloperdey/eí/ vocatum (AnjouOkm. V.139). 
1348 : Villa Wapa/eiü vocata (uo. 224). 1353 : Johan- 
nis dicti Toka iobagionis ecclesie nostre de Aruk- 
feu (Veszpr. 106, Árokfö 1). Sar/etímezadou [hn. 
Vas m.] (AnjouOkm. VI.127). 1354 : Sar/ewmezadow 
(uo. 167). 1355 : Pratum Kalanga/ew vocatum (Zichy- 
Okm. 11.588). Lacum Kalanga/ew (uo. 598). 1358: 
Possessionum et porcionum possessionariorum [igy?] 
scilicet Vduary Dergeche Ermenes Azou/eM (Pannh. 
Tih. 1/17). Possessionibus Kutfev Doroghaza et Sar- 
fev uocatis (Forrás ?). 1363 : Usque ad locum Paya- 
tasfeye uocatum (Körmend Heim 186). Uenissent ad 
quendam locum Zoldubagpataka/et/e uocatum (uo.). 
1364 : Deinde ad locum Zakado/ew dictum (uo. 190). 
Ad quandam vallem Kungudru/ew [«Mindszent, Zala 
m.» Szám. jegyz.] nominatam (uo.). Ad quandam 
vallem Zakadath/ea^ vocatam (uo.). Circa vnam fossam 
Arukfew vocatam (Veszpr. Regn. Met. 12). 1364/1367 
Capite riuuli Sospotak/eif (OL. D. 30682). 1366 : Ad 
locum qui dicitur Ereuspatak/ev (uo. 30691). 1368 
Ad vnum alueum wlgo Agfw dictum (uo. 10396) 
1371: Ad locum Eomoroáfeu (KárolyiOkl. 1.323) 
1376 : In loco Eolcofeiv vocato (Pannh. Hitel. 37) 
1381 : In sumpmitate montis wlgo Bertenfw vocati 
(Veszpr. 12, Kispécsöl). 1390 : Ad quendam locum 
Kenderatto/et; nominatum (OL. D. 7647). 1393/1446: 
Quoddam alueolum wlgo ^;yer vocatum (uo. 7914). 1394: 
In monte Segfeiv dicto (Körmend 1/9, Óvár 9). 1396: Ad 
fontem Mohus/"w (OL. D. 8122). 1399/1406 : Supra 



227 



FEJ 



FEJ— FEJÉR 



228 



fontem Egresfeye vocatum (Akad. 6). 1401 : Keures- 
fe^v. hn. (Körmend Sebesiana 3/16). 1407 : Vndecim 
Jugera in loco Thofew siue Zykeghath (Körmend 
Ányos 9). 1409 : Attigit originem fluuii Kalocha Ka- 
locha/ew appellatam (Múz.). 1412 : Ad quendam locum 
Mochar/ew; dictum (OL. D. 506). 1418 : VUUs Apathy 
Assofw Ennenes (Veszpr. 2, Arács). 1424: In ten-a 
lakaret/feMJ vocata (Múz.). 1429/1510 : Attigissent quen- 
dam fontem fluentem wlgo ífadfeiv appellatum (OL. 
D. 16127). 1440 k. : Ad caputh vnius vallis qui vo- 
catur heriosvelg/e (uo. 28836). 1453 : Quosdam meatus 
aquarum Kerek/ew/foka, Malachwser (uo. 30828). 
1454 : Peruenit ad sex iugera terrarum Fasíhfew (Kör- 
mend Unyom. 71). 1455 : Possessionibus Breznycze- 
mellyeke Chazma/etü in Comitatu Crisiensi (OL. D. 
14952). 1460 : Penes quendam locum Thofewverem. 
dictum (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1467 : Venissent ad 
Lygeth/ee qui wlgo Hozzvzvrdok vocaretur (Lelesz 
Met. Bereg 21). 1474 : Quendam locum lutosum wlgo 
Zeekfeiv nominatum (OL. D. 28863). 1492 : A quodam 
monte Chegegyewpw/M; vocato (HazaiOkl. 444). 1719 : 
Az idö alatt azon kis-szecsei portiót manumittálván, 
a malombeli részt megtartva, magának tulaj donittatni 
igyekszik, talán csak azon fejből [a. m. okból], hogy 
a malom gátja a kis-kálnai határhoz vagyon ragasz- 
kodva (GazdtörtSzemle ül. 269). [Vö. «Fonticulus: kis 
fw7> (SchlágliSzójz. 744. sz.).] || 4) primarius, primus ; 
der vomehmste, haupt NySz. (11. jel.). 1327 : Ad trés 
metas /ewhatar [3. jel. ?] vocatas (OL. D. 2421). 1462 : 
Prediis Naghbayth Fyhayíh [olv. íi, a m. fö "?] (uo. 
15703). [? Szárm. : 1210 : Quorum nomina hec sünt 
Rupa Feud [a. m. fö-d ?] FUes Chuca Golombus Soma 
Bulsuu (Pannh. 5/F). 1211 : Isti sünt vdomici Litar 
Feud Sachat (Pannh. Tih. 1/5). Hü sünt pistores Hiába 
feud nűhud (uo.). 1240 k. : Hec sünt nomina vduor- 
nicorum de eodem predio Cenkez Árpad Golombus Feud 
íPannh. 61/8).] [Vö. bak-fejű, bárány-, borjú-, 
disznó-, ember-, gát-, bám-, bét-, káposzta-, 
kender-, kilincs-, kút-, len-, ló-, medve-, ökör-, 
retesz-, váll-fej, vas-fejű, zsilip-fej. Vö. fő.] 

fej-alj, fóal, fejal, fejel ? féval, föal : cervical ; 
kissen NySz. 1458 : Puluinaria ad sex lectos derecal 
vocata octo fe^val [olv. föal v. féval ?] (Múz. KáUay). 
Octo puluinaria videlicet feal (uo.). 1473 : Vnum feal 
vnum cusinum (Körmend, Heim 562). 1480 : Maiora 
puluinaria wlgo Feval (Lelesz Prot. rV.14a). 1490 : 
Feal; Cusini ; linteamina (OL. D. 26048). 1491: 
Puluinaria, Feal de cute (uo. 26051). 1513 : Ceruicalia 
wlgo feyal (uo. 26151). Feyal quatuor ex plumis pyh 
factas (uo.). 1516: Keth Thafota fewal Thyndewklew 
(uo. 26367, 1. Zolnai : Nyelveml. 205). Egh Thafota 
fewal (uo., 1. Zolnai id. m. 206). 1522 : Vunum pului- 
nar feyal vocatum cum custno vno ac supeUectile 
wlgo paplonal (Múz. Kisfaludy). 1530 : Vnum derekai 
et duo fewal (OL. Kolozsm. 106). 1550 : Few aly 
haiastwl (uo. 50). [Vö. tűz-fejalj.] 

fejalj-hój, -hé,, -haj : theca pulvinaris ; polster- 
überzug NySz. 1513 : Superductile vnius ceruicalis 
wlgo feyalhee (OL. D. 26151). 1530 : Cooperimenta 
cussinorum wlgo feyal hay (OL. UC. 98/5). 1635 : 
Vagyon hímes reczes fejei-hajak [igy ? vö. «fej-el» 
MTsz.] (Mihalik: KassaÓtvTört. 223). 

fej-födél, fé-fedél, fö-fedél : velum, rica ; schleier, 
kopftuch NySz. («fö-födél» a.). 1458 : Septem pepla 
wlgo fefedel (Múz. Kállay). Velamina capitis wlgo 
fefedel duo et totidem duo fathyol (uo.). 1516 : Keeth 
aranyas fewfedel (OL. D. 26367, 1. Zolnai : Nyelveml. 
206). 

fej-kötő', féketé, féketö, fékötö, fiketö, föketö, 
főkötő : vitta, capillare, reticulum, capitium muliebre ; 
hauptbinde, haube, haarhaube, hauptzierde NySz. 



1504 : Vnam vittam wlgo Fewkethw (Körmend DI/S, 
Zákány 34). 1516 : Egh gyewngjes fykethew (OL. D. 
26367, 1. Zolnai: Nyelveml. 205). 1530: Fekethe 
vnum deauratum (OL. UC. 98/5). 1550 : Eg göngós 
fekőtá. Eg fugö (OL. Nád. 45). 1564: Keth araáas 
fekethö (uo. 49). [Vö. báló-fejkötő.] 

fejkötő-báló : reticulum ; haube NySz. 1536 : 
Vnum par fekethew haló simplex album (OL. Nád. 48). 

fejkötö-varró : [kopfbindennaher, haubennaher]. 
1715 : Fó'kÖtővarró [így ? foglalkozásnév] (Gazdtört- 
Szemle IX.23). 

fejre-való, főre- : calautica ; kopfputz NySz. («före- 
való» a.). 1692 : Egy sütő asszonjTiak pénz 9 fl. 50. 
két főre val6éi-t fl. 2. egy ingváUért fl. 1 (Gazdtört- 
Szemle VI.182). 1731 : Bizonyos garasa veszett el 
említett Ludas Mohiáménak az fejrevalójából (Reizner : 
SzegedTört. IV.481). \y'ó. «Azon kendőt nevezi igy 
mai napig is a szegedi nép, melylyel a leányok, de 
különösen az asszonyok a fejőket előre kötik be, 
mivel a kontyra kötött kendőnek neve : Mtrakötö-» 
Kovács János közlése. Vö. még MTsz.] 

fejre-vető : ['^ ?]. 1595 : Pénzt küldtem vala tőle ; 
két sapkát, egy szablyát, főt, egy sarut, két fosz- 
tánt ... két küs fejre vetőt (SzékelyOkl. V.160). 

fejtekerő-keszkenő, föt.-keszkönő : [capital ; 
kopftuch]. 1544 : Uöttem fö tekerő keszkönöknek az io 
fele golczot (OL. Nád. 42). 

2. FEJ, föj ? : mulgeo, immulgeo ; melken NySz. 
1557 : Feyny walo setereketh (OL. Nád. 49). [Vö. fejő.] 

FEJEDELEM- ASSZONY : imperatrix ; fürstin 
NySz. (1. jel.). 1700 : Néhai méltóságos, nagyemléke- 
zetü Báthorj' Sófia fejedelemasszony ő nagysága öz- 
vegységében (GazdtörtSzemle Vn.405). 

1. FEJEL : renovo caput cothurni ; vorschuhen, 
vorschieben NySz. 1644 : Feyeltettem eg sarut (OL. 
Nád. 40). Saruiat kyt feyeltetet (uo. 41). [Vö. meg- 
fejel.] 

2. FEJEL ? 1. fej-alj. 

FEJELES, feelós ? : capitis cothurni renovatio ; 
vorschub, vorschuh NySz. 1522 k. : Suflfolitiones vulgo 
felyeles eodem precio fiant, sicuti sotularium (TörtTár 
1889. évf. 378). 1527: Feci subsoliare wlgo feelees 
[így ?] (OL. Nád. 42). 1544 : Magamnak eg saru szarát 
cinaltattam feyelessel (uo. 41). 1550 : Vno calceo nouo 
in super quot habebit necessaria wlgo feyeles (OL. 
ActaPaul. Örményes fasc. 4, suppl.}. 1558 : Egy feje- 
léstül 13 krajczárt ; egy férfinak való czipellést 15 
krajczáron (GazdtörtSzemle VI.137). 1669 : Egész 
talpalásért 36 dénár. Fejelésért 75 dénár (uo. 1.90). 
[Vö. eke-fejelés.] 

fejelós-csizma : [caliga capite renovato ; vorge- 
schobener stiefel]. 1669 : Egy férfinak való fejelés- 
csizmának az ára, melynek a szára a csizmadiáé 72 
dénár (GazdtörtSzemle 1.91). 

FEJENKÉNT, fejenkít? fejenkint: singuli, 
capitulatim, viritim, cuncti ; ein jeder besonders, mann 
vor mann NySz. 1609 : Ádám Györg és Jámbor Gyorg 
sógorunk, Ilonná és Katus húgaink is köszöntik feien- 
kit [az eredetiben így, olv. fejenkint v. fejenkít?], 
atyafiastól Kegj^elmedet (MA. NLI. 309). 1610 : Mi, 
hála Istennek, tűrhető egészséges állapatban vagyunk 
mind fejenkint (uo. 349). 

FEJÉR, -ÉTÉS, 1. fehér, -ítés. 



229 



FEJES— FEK 



FEKÉLY— FEKETE 



230 



FEJES : a) capitulatus, capito, capitosus ; der 
einen kopf hat, ein grosskopf, grossköpfig ; b^ perti- 
nax, obstinatus ; eigensinnig NySz. 1323 : Johanne 
filio Michaelis dicto Feyes (Pannii. 9 A). 1329 : Jo- 
hanne dicto Feyes (AnjouOkm. 11.448). 1342 : Pauli 
Feyes dicti (OL. D. 3482). Paiüi dicti Feyes (Körmend 
V/7, Croatica 199). 1350 : Michael dictus Feyes (Múz. 
Kállay). 1363 : Johannem dictum Feyes (Veszpr. 106, 
Bicske 1). 1398 : Petro dicto Feyes (Múz. Görgey). 
1407: Jacobo dicto Feyes (OL. D. 9323). 1408: 
Nicolaus Feyes (Múz. Kállay). 1415 : Johannes Feyes 
(OL. D. 24936). 1443: Johanne Feyes (Veszpr. 2, 
Barlag). 1448 : Martinus Feyes (Múz. Kállay). 1450 : 
Michael Feyes (Körmend in/3, Baráti 78). 1453 : Pau- 
lum Feijes (OL. D. 14645). 1459 : Alberto Feyes (Múz. 
Kállay). 1470 : Johanne Feyes (Lelesz Acta 81/19). 
1474 : Georgio Feyes (Körmend, Heim 564). 1489 : 
Colomannus Feyes (Körmend V/8, nr. 266). Emerico 
Feyes (Múz. Kállay). 1595 : Fejes Mihály (Székely- 
Oki. V.160). 

fejes-káposzta : brassica capitata ; krautkopf 
NySz. kopfkohl, háuptchenkohl BM. 1552: Maghnak 
walo feyes kapozta (OL. NRA. 1648/27). 1567 : Emi 
vulgo palantha feyes kapozthath (OL. UC. 2/1). 

fejes-szeg : clavus capitatus NySz. ; kopfnagel 
BM. 1587 : Feyes zegheth az komphoz (OL. Nád. 41). 

FEJEZ, vö. donszeg-, laposszeg-, lécszég-, 
patkószeg-, sinszég-, szeg- fejező. 

FEJÍR, 1. fehér. 

FEJŐ, föjő?: mulgens; der melkt NySz. (1. jel.). 
1436 : Blasium Feyeiv (Pannh. 23/B). 

fejő-sajtár, -sejtér, -sétér : miüctra ; melkkübel 
NvSz. 1559 : Parua scaphia föyö [így?] seter (OL. Nád. 
48). 1587 : Feyö seyter (OL. ÜC. 12/42). 

FEJŐS : mulgibilis ; melk- NySz. milchend, das 
milch gibt BM. 1637 : Feyeös kapra. Eöregh meddeö 
kapra (OL. UC. 14/43). 1669 : Egy jó fejős alföldi 
nag5' szálas tehén 26 frt. . . Közönséges alföldi ki- 
sebb testű fejős vagy meddő 18 frt. (GazdtörtSzemle 
1.88). 

FEJSZE: securis; axt, beil NySz. 1544: Feyze 
köszörölestöl (OL. Nád. 41). 1587 : Aczelt feyzek 
nadlatasahoz (uc). [Vö. "bárdoló-, búbos-, erdőlő-, 
faragó-, favágó-, félkóz-, fenék-, höcs-, kötő-, 
kulya-fejsze.] 

fejszefolyó-erdő : 1692 : Fejsze foljo erdőkben 
minden háborgatás nélköl fat vágtak (OL. ActaPaul. 
Elefánt fasc. 7, nr. 25). [Vö. Tagányi, Erdészeti Ok- 
levéltár L bevez. XIV. 1.] 

FEJSZES : [secxirim habens ; axt habeod ; qui 
ligna caedit] ; holzhacker BM. 1448 : Elia Feyzes 
(Múz. Kállay). [Vö. CzF.] 

FEK : frenum, camus ; zaum, gebiss NySz. 1544 : 
Bársonyos fek. Kewz fek (OL. Nád. 40). 1545 : Az 
hatás lo féket hog meg varrogattak (uo. 41). 1547 : 
Ket bogláros féket (uo. 48). 1572 : Zyrmot uettem fek 
varany (uo. 40). 1581: Tyz bogláros fek (0L.L.III.16. 17). 
1594: Hat lóra ualo fekethe barsonios bogláros fek 
No. 6 (OL. UC. 78/7). 1635 : Vásári cseres hámot 50 
d. Vásári cseres féket 50 d. (GazdtörtSzemle Vni.479). 
[Vö. futtató-, Ixuszár-, itató-, kocsi-, kötő-, ló-, 
paraszt-, szekeres-fék.] 

fék-agy: aureae : halfter NySz. 1548: Eg fek aq 
Eg fek emlő (OL. Nád. 48). 1629 : Két urnák vaíó 



paripa fékágy astúl [így? olv. fékagj-^astúl], pokroczos- 
túl és czoltárostól (KPénzügymLt. Hungarica). 

fék-emlő, -emlé : habena ; zügel NySz. [trense]. 
1532 : Hat zy, fek emle, hermec zy, zygelw (OL. 
Nád. 49). 1544 : Vöttem neg fek emlőt (uo. 40). Ket 
estrangot Ket fek emlÖt. Ket heuedert (uo.). 1547 : 
Wöttem eé fek emlőt (uo.). 1548 : Eg fek ag Eg fek 
emlő (uo. 48). [Vö. Frecskay, Nyr. XXX.192.] 

fékemlő-szíj, -eralészi : [lórum habenae; zügel- 
riemen]. 1552: Hermec zy. Köthófek. Fek emle zy. 
Terhes zy Zy geplew. Farham zy. Hath zv (OL. 
Nád. 49). 

fék-szár : lórum, habena freni ; lenkriemen NySz. 
1558 : Két fékszárat, jeles jót 8 pénzen, egy hevedert 
mind szíjával egyetemben 10 pénzen (GazdtörtSzemle 
VI. 137). 1559 : Geplore es fekzarara attam (OL. 
Nád. 40). 

fék-váltság : 1510 k. : Dominus dezpoth dedit 
dominó vnum equum ad fekivalcyaka illius dedi flo- 
renos U (OL. D. 26251). 1530 : Pro equo dedi fec- 
tvalchagot (OL. Nád. 42). Dedi wlgo fecwalchagot (uo. 
43). 1545 : Attam az louasznak feek valczagot az roh 
porozkatol (uo. 40). 

FEKÉLY : ulcus ; geschwür NySz. 1488 k. : Ffe- 
kel Equorum deperditur cum ista oracione (Zolnai : 
Nyelveml. 152). 

fekély -var : geschwürkruste , geschwürdecke , 
schorf BM. 1488 k. : Ew hasath [a lóét] fekel war 
fogta, menten mondiad zenth János ewangelistanak 
hogh ez fekel ivar fogottá weres pey lo megh tis- 
tulion (Zolnai : Nyelveml. 153). 

FEKÉLYES : 1497 : Cuppa fekeeles [igy] Cuppa 
fcekeioles [így] Cuppa maior fekeeles Cuppa alia fe- 
ketés Due parue cuppe fekeeles (OL. D. 20569). [Vö. 
« Cuppa hoyagosf) (uo.). Vö. NySz.] [Vö. hólyagos.] 

FEKÉS, 1. fekvés. 

FÉKET?: 1336: Silue Kuken/eAjeí/i prenotate 
(OL. D. 2982). 1370 : Possessiones Farkasd et Al- 
feket vocate (Múz. Kende). 

FEKETE, feketí-, fekető : ater, niger ; schwarz 
NySz. 1055 : Inde per médium aque que uocatur 
culun ex qua ad fekete kumuc (Pannh. Tih. 1/1). 1211 : 
Inde transit stagnum quod uocatur Fekethereh in quo 
est locus qui uocatur Kereczeg (uo. 1/5). In uiUa 
Beseneu hü sünt ioubagiones Euzen Pour Feketeu 
Vendek (uo.). 1231/1397 : Ad aquam que dicitur Mo- 
nyoros que eciam nímcupatur Feketewjz (OL. D. 174). 
1256 : In monte feketew dicto (uo. 432). Item Nadasd 
[hn.] Item Feketeuía, (ErdMúzLt., 1. Wenzel Vn.430). 
1261 : Terras Feketeiiotok Erbeuch Lap (OL. D. 511). 
1267: Castri Feketeholm. (uo.630). 1268: Castrum Feke- 
teuholm uulgo nuncupatum (Körmend n/4, Miskouch 
61). 1270 : In Poloznuk in Faiz in Jutos in Supuna in 
Feketeu (Veszpr. 8, Jutás). 1272 : Scemus et Feketev 
filiis Lomp (Veszpr. 10, Palaznak). 1278 : Fluuium, 
quod uulgo dicitur fekete pótok (Kubinyi : MTörtEml. 
1.108). 1291 : Cadit ad /eA-eíesaar (OL. D. 1332). 1293 : 
Johanne dicto Fekete (Wenzel V.86). 1294: Terras 
in Supuna et in Feketeu (Veszpr. 8, JutasX 1301 : 
Petri dicti fekete (AnjouOkm. 1.5). 1302 : Quidam 
fluuius Fekete Rybenche [Rybenthe "?] dictus (Múz. 
Jankowich). 1312 : Petrus dictus Fekete (ZichyOkm. 
1.137). 1319 : Fluuius fckcteiú-i (uo. 164). 1329/1335 : 
Riuulus Fekcthepsit&k vocatus (OL. D. 2519). 1332 : 
Vsque riuulum FeketeTpot&k vocatum (Múz.). 1333 : 
Nicolaum dictum Feketew (Veszpr. 109, 1. Miscell. 21). 

15* 



231 



FEKETE 



FEKETE— FEL 



232 



1334 : Ad alium fluuium jPefeíepatak nunciipatum 
(Körmend, Sebesiana 8/6). 1337/1414: lungit alium 
fluuium Fekethezjrthvfa vocatum (OL. D. 3089). 1338 : 
Tendit ad montem Feketeholm uocatum (uo. 3143). 
1347 : Peruenit ad locum Feketeiiteluk vocatum (Mviz.). 
1358 : Reflectitiu" ad montem Feketeivhjg (Múz. Kapy). 
1359/1429 : Transit ad quoddam monticulum Feketeu- 
halm dictum (Múz. Forgách). 1363 : Vsque ad quen- 
dam montem Feketéh^g vocatum (Múz. Kállay). 1368 : 
Monticulum Feketheh.&\m. (OL. D. 5696), 1381 : Prope 
quandam rupem Feketuk^ denominatam (Veszpr. 12, 
Kispécsöl). 1384 : Penes quendam Riuulum Feketew- 
patak vocatum (Múz. Ivánka). 1385 : Possessionibus 
Zerdabel Feketheton vocatis (Múz.). 1386 : Piscinas 
Kerezttow Ewzzjwaigh. Feketwtow (OL. D. 7182). 
1390 : Annectit fluuium Feketeiza, vocatimi (Lelesz 
Met. Mármaros 11). 1401 : Johanne Fekete (ZicliyOkm. 
V.246). 1408 : Veniens ad montem Fekethehaii&s (OL. 
p. 28773). 1415: Mychael Fekcthw (Körmend 1/9, 
Óvár 10). Petrum dictum Feketheiv (Lelesz Acta 35/1). 
1418 : Andreas Fekethev (ZichyOkm. VL521). 1419 : 
Johanne Feketcw (Pannh. Hitel. 52). 1424 1498 : In 
loco Fekethe Berek melleke (OL. D. 12800). 1429 : 
Johanne dicto Feketheiv (Forrás ?). 1433 : Ascendit 
sursum in quendam monticulum fekethe Morth voca- 
tum (Múz.). 1437 : Valentini dicti Feketew (Múz. Ivánka). 
1450 : Quasdam terras Kylsewfarkas et Fekethew- 
zoldobzeg vocatas (Lelesz Acta 62/37). 1451 : Grego- 
rius Feketheiv (OL. D. 14467). 1452 : Michaele Fekethe 
(Múz. Kállay). 1455 : Mete Fekethwhalom vocate (OL. 
D. 15003). 1462 : Johanne Fekethcw (Múz. Kállay). 
1468 : Ladislai Fekethe (uo.). 1475 : Duas vaccas fe- 
kethe Chama et alia thompa Barna (uo , nr. 1160). 
Fabiano Fekethew {Lelesz Acta 85/22). 1476 : Ad por- 
tum fluuii Fekethewyz (Lelesz Prot. Parv. 98 . 1478 : 
Vrbanus Fekete (Veszpr. 107, Egerszeg 16). 1498 : 
Stephano Fekethe (Múz. Kállay). 1499 : Petrum Fe- 
kethe (Lelesz Acta 107/1). 1516 : Egh weres aranyns* "^ 
atlacz zoknya fekethytvel peremezeth (OL. D. 26367, 
1. Zolnai : Nyelveml. 205). 1528 : Peplum vnum fekethe- 
weghew (OL. L. in.16. 17). 1545 : Trés particiűe de 
damasci fekethe saargha hamvvzyn (uo.). [Szárm. : 1095 : 
Feketeydi [szn.] Mogurdi Scemsca (Pannh. 15,0o).] 

fekete-barna : [fuscus, subniger ; schwarzbraim]. 
1607 : Eqüus coloris subnigri vulgo fekete barna (OL. 
UC. 86/35). 

fekete-erdő : [nigrae silvae: schwarzwald]. 1274 k. : 
Fekete Erdeu (HazaiOkm. Vn.l53). 1323: Ad Sil- 
uas densosas que dicuntur Feketheiverdeu (OL. D. 
2168). 1344 : SUua Feketeerdeu (uo. 3741). 1359 : Ver- 
.sus Siluam ipsius Monasterii Feketeuerdeu seu Hassagh 
vocatam (Pannh. 20/C). 1388 : Silue Fekethe Erdew 
vocate (OL. D. 7372). 1412: Ad montem nigrum dic- 
tum wlgariter swarczenberg alio nomine fekkete Erdew 
(OL. TÜ. 104/77). [Vö. Tagányi, Erdészeti Oklevéltár 
L bevez. XIV. 1.] 

fekete-kék : [schwarzblau]. 1524 : Flauei coloris 
wlgo fekethewkeek (OL. D. 26266). [Vö. flaveus Bartal, 
ahol, adatunk szerint, az « aranysárga szintí» értel- 
mezés hibás.] 

fekete-község : 1648 : A fekete község nevezeti 
alatt nem egyebek értetnek, hanem az választott köz- 
ségen kívül valakik concivisek volnának (Mihalik : 
KassaÖtvTört. 71). 

fekete-nádméz : [saccharum nigrum ; schwarzer 
zucker]. 1544 : Eg font fekete nadmczet Eg süueg 
feier nadmezet (OL. Nád. 49). 

fekete-ólom : [plumbum ; blei]. 1635 : Ha pedig 
4 font fekete ólmot hozzáteszünk ugyan elmegyen az 



füstben font no 4 (GazdtörtSzemle Vni.480). [Vö. 
fekete-ón.] 

fekete-ón : plumbum ; blei NySz. 1545 : Nyolcz 
fonth fekete onat (OL. Nád. 42). [Vö. fekete-ólom.] 

fekete-ragya : [robigo nigra ; schwarzer rost]. 
1677 : A szőlőkben, uraim, csak egy is nincsen ki- 
vető. Igen szép terméssel vannak, a fekete ragya este 
ugyan, de tűrhető (GazdtörtSzemle III.276). 

fekete-varjú : corvus nigricans MA*. ; [rabenkrahe, 
schwarzkrahe]. 1522 : In quadam terra Fekethewaryw- 
hegye (OL. D. 37354). 

FÉKÉTÉ, 1. fej-kötő. 

PEZETŐ, 1. fekete. 

PÉEÉTŐ, L fej-kötő. 

FEZŐ, 1. fekvő. 

FÉZÖTŐ, L fej-kötő. 

FEKÜ ? : 1525 : Si verő vasculum fuerit quod 
ipsi fekto [« szüretnél, kétszer nagyobb a fedelesnél* 
Szám. jegyz.] vocant (OL. D. 37000). [Vö. fekvő ?] 

FEZVÉS, fekés : cubatus, cubitus, cubatio ; das 
liegen NySz. (1. jel.). 1578 : Gyermek ágban walo 
fekese kor (OL. L. in.l6. 17). 

FEZVŐ, fekő, fekü ? : cubitor, [jacens] ; liegend 
NySz. 1412 : Duo in Mafelfekivben [olv. fekőben -- 
fekvőben ?] penes terram memorati Jacobi (Múz.). 

fekvő-szekrény : 1558 k. : Abroz ij fckiv [olv. 
fekü? vö. «fekvö» MTsz.] zekren j Bakony zeki-en 
(Nyr. XXVHI. 22). 

fekvő-tarack : 1605 : Egh fekio [olv. fekü ? vö. 
«fekvö» MTsz.] tharaczk Forgó tharaczk (OL. UC. 
28/61). 

FÉL, FÉL- L föl, föl-. 

1. FÉL: 1) medietas ; hálfte ; dimidius, dimidiatus; 
halb NySz. (la. és Ib. jel.). 1329: í'eeZeghaz [hn., 
a. m. fél, 1. V. 3. jel ?] (Múz. Kállay). 1349 : Insulam 
eorum ^eeíerdeu vocatam (Körmend V/6, Miscell. 
Hung. 1). 1351 : Circa vnam aquam /eíerdew [a. m. 
fél v. fel ?] vyze nommatam (OL. D 4193). 1357 : 
Duos montes Lenchezer et í'cí'lkerth vocatos (Pannh. 
55/R). 1358 : Duo in loco Abna weulge tercium in 
loco i^eZteluk [a. m. fél v. fel ?] (Körmend II/4, Balog 
2). 1361: Possessionis í'eZeghaz vocate (Múz.). 1367: 
Quandam vineam in territorio ville Nyúl in loco 
wlgariter FeelkerÜí vocato (Pannh. Hitel. 29). 1397 : 
Quoddam pratum seu fenetum Kystelek/eíe voca- 
tum (OL. D. 28767). 1420: Jacobo Falu/eí (uo. 
10875). 1434: Mathias de i^eZeghaz (Múz. Kállay). 
1443 : Petro Bothos de Feleghhíiz (KárolyiOkl. 11.233). 
1506 : Quartum [pratum] i^'ecteghaz Allya (Múz. Kállay). 
II 2) duplorum membrorvim alterum ; eines der paar- 
weisen gliedmassen NySz. (le. jel.). 1483 : Petro 
FeM\f [olv. fél áUú ?] (Lelesz Acta 93/1). 1503 : Jo- 
hannes FelzsLyw (Múz. Bethlen). 1524 : Petrus Felzayw 
(OL. D. 36401). 11 3) pars, latus ; seite NvSz. (7. jel.). 
1329 stb. : Feeleghaz (1. 1. jel. a.). 1455: Térre Fas- 
halomwerew/eZe (OL. D. 36407). 1463 : Siluarum Laz 
Mezes Berekfel (uo. 15837). 1504 : Sebastiano Kapw/eZe 
(Körmend, Miscell. Németújv. lad. 44, fasc. 116). 1518: 
Inter terras arabiles a parte werew/eZ (OL. D 36405). 
1524 : Processus georgy Kys Super oficiolatu Suo 
Karyka [folyónév] ennensew/eZ vocato (uo. 37006). 
In prescriptu [így] processu karykaynenssew/eZ (uo.). 



233 



FEL 



FEL— FELBEN 



234 



Processus Petri Pethew Super officiolatu Suo kary- 
kathwlso/eí vocato (uo.). 1578 : Az erdőnek neve Alsó- 
Harokally, melynek mind az árnékát mind verő felét 
nekik adák (SzékelyOkl. V.llO). [Vö. még az 1. jel. 
a. adatokkal és «féli»-vel.] || 4) [status, conditio ; zu- 
stand, lage ; vö. «félben»]. 1643 : Épitette-é [a bányát] 
és nem pusztittatá-é ezalatt, avagy puszta félben nem 
hagyta-é? (GazdtörtSzemle VL117). [? Szárm. : 1135 : 
Aratorum autem nomina sünt hec gouc Reguta Ruoz 
Sarc Surnuc feled Nuasa (Pannh. 15/ Kk). 1211 : In 
uilla Fotud hü sünt ioubagiones Vosud Boca Feled 
Fita Hyzy (Pannh. Tih. 1/5). Vö. feledés MTsz.?J [Vö. 
más-fél.] 

fél-atlac : [halbatlas]. 1532 : Felathlacz aranzynew 
(OL. L. m.l6. 17). 1533 : Toraié paplan de viridi 
feelaüacz (OL. Nád. 49). 

f él-csahol, -csahol ? : 1508 : Quatuor mediis cami- 
siis Felchahol vocatis (Lelesz Prot. 1.45). [Vö. Zolnai: 
Nyelvemlékeink 208.] [Vö. fél-ing.] 

fele-más : impar, dispar, hybridus ; ungleich, ge- 
mischt, gekreuzt NySz. 1523 : Johanne Felemás (Lelesz 
Acta 129/30). 

fele-rószint, feli- : [halbwegs, halb und halb]. 1643 : 
Következik az alsó sófözö régi huta. Annak az épületi, 
feli-részint vagyon (GazdtörtSzemle VI.128). [Vö. fél- 
szérint.] 

fél-fegy ver : 1458 : Anna wulgo felfegiver {Forr&s'?). 
1462 : Arma Media wlgo feelfegiver cum haathwllya 
íinews (Múz. Kállay). 

féllielyes : [sessionem mediam habens] ; ein halb- 
bauer, ein bauer, der einen halben bauernsitz besitzt 
BM. 1559 : Diós Mihály egez helies Warga Imre fel 
helies (U.I.). 1584 : Mastan kyk laknak Bodonhelen. 
Kowach Pether éghez heles Kaza Amborus fel heles 
(OL. UC. 56/83). 1683 : A fél helyes czimborával (uo. 
3/32). Mikno Simon fel helyes (uo.). [Vö. félházhejes 
MTsz. ; sessio Bartal.] 

félhúsú : [mediocriter saginatus ; halbgemastet]. 
1669 : Alföldi nagy csontos és öreg hizlalt ökörnek 
párja 80 frt. Középszeres félhusu 60 frt (Gazdtört- 
Szemle 1.88). 

fél-ing : das halbhemd, kurzes frauenhemd BM. 
1528 : Camisiam vnam felyngh dictam (OL. L. III. 16. 
17). [Vö. NySz. MTsz.] [Vö. fél-csahol.] 

fél-kéz : unimanus; einhandig NySz. (2. jel.). 1493 : 
Paulo Felkez (EPSz. fol . 103). 

félkéz-fejsze : [securicula] ; bandaxt, handbeil BM. 
[handhacke]. 1558: Fel kez /eí/^e (OL. Nád. 49). 1572: 
Fel kez feyze (uo. 40). 1597 : Felkez feize (OL. UC. 
101/3). 

félkéz-fürész, -firész : [lupus] ; handsage BM. 
1556: Eg wono fyrez Eg wono kes Eg fel kez fyrez 
(OL. Nád. 49). [Vö. «Kétkéz- fürész : a faragók, superok, 
ftírészelök nagy ftírésze, melyet csak két ember húzhat, 
mindkét kezének használásával. » Szeged, Kovács 
János adata az új Nagy Szótárhoz, 1900.] 

félkéz-verő : [handhammer, faustel]. 1590 : Egh 
fel kez verő Fa fordetho horogh was [«kovácsm(í- 
helyben» Szám. jegyz.] (OL. Nád. 49). 

fél-köböl: semodiusNySz.(«köböl» a.); [halbkübel]. 
1596 : A csordapásztor félköblöt adott, ha a prédikátor 
barmát nem örzötte (Canon Visit. 139). 1608 : Fel 
keobeol. Fertal. Fynak (OL. UC. 37/56). 



fél-mű, -miv: [semiperfectus, semifactus;halbfertig]. 
1597 : Az másik [aranygyűrű] két karika, az harmadik 
fél-mívében vagyon (Mihalik : KassaÖtvTört. 205). 

fél-nadrág ? : 1539 : Fel nadrág [olv. fél-nadrág?]. 
Nemez kapcha (OL. Nád. 48). 

fél-selyem : [subsericus] ; die halbseide, halbseiden 
BM. 1799 : Egy veres tarka, asztalra való félselyem 
szőnyeg (CanonVisit. 214). 

fél-szakállos: 155S: Fel zakalos (OL. L. IILIÖ. 17). 

fél-szeg: defectus, defectivus, mancus, mutilus, 
debilis ; gestümmelt, mangelhaft, unvoUkommen NySz. 
1469 : Andreas Felzegh (OL. D. 32365) 1584 : Nem 
zolgál semmyth merth f^lzeg nomorwdth (OL. UC. 
56/33). 

fél-szémű, -szemö : luscus, unioculus, cocles ; einau- 
gig NySz. 1413 : Georgium Felzemeio (ZichyOkm. 
VI.248). 1448: Nicolaus Felzemeio (OL. D. 36391). 
1475 : Johanne Feelzemew (uo. 17660). 1503 : Valen- 
tinum Felzemew (uo. 29350). 1523 : Johannes Fel- 
zemew (Pannh. 42/G). 

fél-szér : dimidiatus ; halb NySz. 1418 : In pos- 
sessionibus Tussá Klazan et Felzerhoziwmezew [a. 
m. fél-szer ?] vocatis (Múz.). 1552 : Septem kóthőfek 
duplas non felzer (OL. Nád. 49). 1570 : Egy felzer 
zedeiyes granath menthe (uo.). 1597 : Eoregh felszer 
pohár szék (OL. UC. 101/3). 1635 : Ugyanolyan ka- 
rasia dolmánytól, ha fél szer csak övedig lészen bé- 
lelt 75 d. (GazdtörtSzemle VIII.471). Ugyanolyan 
dolmánytól, ha fél szer övedig bélelt (uo.). 1637 : 
Egy fel szer ayto, kichin chapo zar raji;a (OL. UC. 
14-/43). 1638 : Egy reghi giantaros fel szer aito fa 
be vonoiaval (uo. 2/34). Mely istállón vagion három 
fel szer aito (uo.). 

félszeres : 1638 : Ezen pinczenek aitaia fel szeres 
(OL. UC. 2/34). [Vö. fél-szér.] 

fél-szérint: [halbwegs, halb und halb]. 1616/1643 : 
Ez [a schacht] fél szerint vagyon, egynehány helyen 
fódozást és épétést kéván [1643-iki jegyzéssel utána 
téve: «mostan jó»] (GazdtörtSzemle VÍ.124). [Vö. MTsz. 
fél-szer a.] [Vö. fele-részint.] 

fél-tafota : [textum subsericum ; halbtaffet]. 1509: 
Vnum tegumen cussini de felthafotha (OL. D. 21965). 

fél-tarack, -tarasz, -taraszk: 1490: Tarazk raagnus ; 
feltharazk (OL. D. 26048). 1491: Tarazk Ztrubnicza 
Feltharazk (uo. 26051). Feltharazk Zakalos (uo.). 1493 : 
Quatuor offniczas mediocres trés fel taráz (Körmend, 
Stat. ant. major. 27/11). 

fél-vég : 1448 : Vno stamine de panno felweg (Le- 
lesz Acta 60/17). 

2. FÉL, fíl ? : timeo, metuo ; fürchten, befürchten 
NySz. 1135 : Homines condicionales quorum nomina 
sünt hec Scemus bula buloc Sele fele [olv. félé, a. 
m. félő ?] luan (Pannh. 15/Kk). 1211 : Hü sünt coci 
Megzeg Eudus Feleh Buhtus Sata (Pannh. Tih. 1/5). 
In uilla Theluky sünt isti uinitores Jed Elh Filch 
[olv. filé, a. m. félő ?] Nuuzou (uo.). 1217 : In Wasul 
eciam eiusdem ecclesie predio odwornicos trés Mucad 
Fele Ereus (Veszpr. 12, Nag>T)écsöl). 1222: Trés 
mansiones wduornicorum Warou fele et ereus (uo.). 
1498 : Anthonius Felciv (Múz. Kállay). 1503 : Michael 
Felew (uo.). Anthonius Felcw (uo ). 

FÉLAJTÁR, 1. fullajtár. 

FÉLBEN : in, in procinctu ; in, im begriffe NySz. 



235 



FÉLD -FELFÖLDI 



FELHERC— FENEDEK 



236 



(3. jel.). 1597 : Az hazak hullanak veszendeo felben 
is vadnak (OL. UC. 101/3). [Vö. fél, 4. jel] 

FÉLD, -ES, L föld, -es 

FÉLE, vö. jó-, külön-féle. 

FELED?: obliviscor ; vergessen NySz. (1. jel.). 
1135 : Aratomm autem nomina siint hec gouc Reguta 
Ruoz Sarc Surnuc feled [a. m. feled ?] Nuasa (Pannh. 
15/Kk). 1211 : In uilla Fotud hü sünt ioubagiones 
Vosud Boca Feled Fita Hj-zy (Pannh. Tih. 1/5). 

FELEDÉKÉNY, feledéköny: obliviosus, im- 

memor ; vergesslich, der etwas leicht vergisst NySz. 
1596: Szerelmes bátyám Alberté! Csudálkozom rajtad, 
hogy ilv feledékön vagv az te szeginy atj-ádfiairól 
(MA. NLI. 97). [Vö. feledékenység.] 

FELEDÉKENYSÉG, f elejdékénység : obli- 
vio ; vergessenheit NySz. 1752 : Mindazonáltal ezen ö 
herczegsége rendelésinek megtartása, azon okbúl is 
ekkoráig rísz szerint mintegy felejdékenységben bo- 
csájtatni látszatik (GazdtörtSzemle VI.138). 

FELEDÉKÖNY, 1. feledékény. 

FELEJDÉKENYSÉG, 1. feledékenység. 

FELEJT, vö. elfelejt. 

FELEL, vö. ki-, mégfelel, összefelelés. 

FELELECSKE ? : [responsum parvum, breve : 
kleine, kurze antwort]. 1769 : Holott is a gyermekek 
Osterváld Hriátskájabiü adván feleletet aszerint a mint 
T. Losontzi uram apró kérdéskéki-e s feleletskékre [igy ?] 
felosztotta (CanonVisit. 208). 

FELES: par, compar; gleich, paar NySz. ; der 
theilnehmer, den halben theil (in etwas) habend ; der 
halbbauer, halbmann ; halbspanner BM. 1211 : Hü sünt 
ioubagiones Mochou Cygolou [Cygelou ?] Feles [a. m. 
feles V. feles "?] Chydur (Pannh. Tih. 15). Isti sünt 
aratores Sentus Kemus Feles Viga (uo.). 1402 : Johan- 
nes dictus Feles (Múz.). 1514 : De eisdem auenis 
plusque centum et quinquagiuta Mensuras quequidem 
mensura iUis in partibus Hungarie feles appellaretur 
(Pannh. Hitel. 110). 1700 : Mmden helyek vinczellé- 
rinek esztendőnként való ordinarius szakványosi le- 
gyenek, mivelhogy néhol sok csalárd vinczellérek a 
szakványon kívül feles és hetes munkásokat szoktak 
fogadni (GazdtörtSzemle 1.78). Azért ennek utánna 
sehol a vinczellérek sem felest, sem hetest akármi 
szakvánjTa sub poena florenorum 12 ne merészeilyenek 
fogadni (uo. 79). 

FELES ? 1. fölös. 

FELETT, -ÉBB, 1 fölött, -ébb. 

FÉLFOLD, fölföld : pars regm superior ; ober- 
land, hochland, Oberungarn NySz. 1596 : Hiszöm, 
hogy Kegyelmed az fölföldön meg nem marad, hanem 
az Alföldre alá megyön (MA. NLI.97) 1608 : Az 
fölföldriil Siderius uram irta Kegyelmednek, hogy az 
biblia kinyomtatásban Kegyelmed találjon módot, ha 
hazánk nem nyújthat segítséget is (uo. 273). 

FELFÖLDI : incola partium regni supeiiorum ; 
hochlander. oberlandcr, oberliindisch, aus Oberungarn 
NvSz. 1469 : Paulus Felfnldi (OL. D. 32365). 1481 : 
Dominico Felfocldi/ (uo. 185.34). 1489 : Blasio Fel- 
fewldy (Lelesz Acta 98/18). 1493 : Nicolaus Felfewldi 
(OL. D. 36997). 1499 : Gregorius Felfeldy (Körmend, 
Heim 680). 1577 : FelfÖldy Janus (OL. UC. 1/3). 1635 : 
A rai a vásári apró munkát illeti, mi igen keveset 



csináltimk, akit csináltunk is, úgy adjuk, mint fel- 
földiek, vagy még annál is olcsóbban (GazdtörtSzemle 
Vm.481). 

FÉLHÉRC, férhéc, férhérc: jugum; die wage 
am fuhrwerk NySz. («fölhérc» a.). 1554: Az hintónak 
mnütoth es fel heréket chinaltak (OL. Nád. -49). 1555 : 
Duo ferrea instrumenta ad currum ferhercz vocata 
(OL. UC. 75/43). 1566 : Keth wasazoth hatlo fa. Egy 
wasas f>Tgete. Egy wasas felhercz (OL. Nád. 49). 
1597: Ferhecz hamfaiual (OL. UC. 101/3). 1637: 
Rudgyaual, felherczeuel, hamfayual (uo. 14/43). 

FÉLI : [quod a latere aücuius rei est ; an der 
seite einer sache befindlich]. 1442 : SUvam kwrtha- 
hegfely [értsd : fele=oldala v. féli = oldaü ?] (OL. D. 
37330). Aliam verő partém Gyakoifely (uo.). 1477 : 
Duas siluas vnam Hasheghmal et alteram Kwfhfely 
appeUatas (Múz. Kisfaludy). 1509 : Supra magnum 
síücum in loco Nagh Barazda/eíí/ vocato (OL. D. 36399). 
1515 : In Reth/eZí^ewld (Múz. Ibrányi). 1533 : In SUua 
Pwzthazewlew/eZ?/ vocata (Múz.). [Vö. fél, 3. jel.] 

FÉLIG ? : ad médium, dimidiatim ; zur hálfte, halb 
NySz. 1434: Thomas Felyg [a. m. félig?] (Múz. 
KáUay). 

FÉLJÉL, FÉLJEL, 1. fölül. 

FÉLLAJTÁR, 1. fullajtár. 

FÉLLYÉL, FÉLLYEL, 1. fölül. 

FELÖL, felőli : a, a parte ; von, von — her, 
von seiten NySz. 1597 : Nap Enézétt felöli, delseö 
rezrwU elkezdwen (OL. UC. 12/42). 

FELŐL 1. fölül. 

FELŐLL, 1. felől. 

FÉLÖTT, 1. fölött. 

FÉLRETESZ : removeo ; bei seite setzen, weg- 
legen NySz. (1. jel.). 1700 : Minden haragot és tekin- 
tetet félre tévén, úgy egjikébül, mind másikábúl [t. i. 
egyik V. másik szőlejéből] hordok és eszem (Gazd- 
törtSzemle 1.87). 

FÉLREVON: [auf die seite, ziehen, zurückziehen]. 
1799 : Consistorium vagj'on, de annak tagjai között 
találtattak ollyak, kik a curátor hivatásának nem 
engedelmeskedvén, magokat tetszések szerént félre- 
vonják (CanonVisit. 215). [Vö. NySz. más jel.] 

FÉLSÉ, 1. fölső. 

FELSŐ, 1. fölső. 

FÉLTŐ, fíltő ? : pretiosus, carus ; wofür einer 
zu fürchten hat, teuer, üeb NySz. (1. jel.). 1227 : 
Sceguen Feltev Cholu (OL. D. 133). 1237 : Phylteu 
[férfinév, olv. fíltő, a m. féltő?] (MonStrig. 1.322). 
1237 1325 : In mlla Liüa Jelyan Kesereu Sumug Cheke 
Phylteu Chuna Chegzeu (Veszpr. 107, Lula 2). 1252: 
Quorum vinitorum nomina hec simt Crachin Hothus 
Wetheu Aarud FeWmc (OL. D. 369). 1294 : Felteti 
filius Demes (uo. 1394). 

FÉLYŰL, 1. fölül. 

FENE?: [lupus; wolf?]. 1236 : Protenditur ad 
uallem que /eneozov [olv. fene v. fényé ? vö. «Far- 
kasaszó» hn. CzF.] nuncupatiu- (OL. D. 212). [Vö. 
NySz. más jel. és Budenz : Magyar-ugor összeh. 
szótár 513.] 

FENEDÉK ? : 1580 : Az más örök ismét, az 



237 



FENEK— FENEKESEDIK 



FENEKETLEN— FENYERÉS 



238 



kit adtam, egyik felöl mellette Késfenedéke [határrész] 
Mikes Benedeké, másfelöl ugyan Jankó Ferenczé, 
flo. 28. az szalogon (SzékelyOkl. V.123). 

FENÉK, fenök ? : 1) fundus ; grund, boden NySz. 
(1. jel.). 1518 : Pro fractis ac destructis vasis fenek 
et fal de nouo imposuit (OL. D. 26192). 1566 és 1587 : 
Fenek (1. «fenék-metszö» és «fenékkerítö-szék»). || 2) 
palus, lutum ; morast NySz. (3. jel.) (?]. 1269 : Vadít 
ad locum qui fenek uocatur (OL. D. 679). 1273 : In 
fluuium fenukag [a. m. fenék?] (uo. 840). 1291: Ad 
wallem que Fenektn nuncupatur (MonStrig. IL310). 
1375: Possessionem Fenek nominatam (Körmend III/5, 
Belfenék 52). 1436 : Ad locum qui fenek vocaretur 
(OL. D. 231). In quodam loco feneek appellato (uo. 
12909). 1491 : Alayaro que videlicet duceretur ad 
pratum Rethfenek (Múz. Rhédey). 1506 : Vtrisque Fenek 
alio nomine Beelfenek et Kysfenek vocatis (Körmend 
III/5, Belfenék 53). 1521 : Procedit meridiem versus 
ad locum Zjlwafenek appeUatum (OL. D. 23504). Inde 
ad locum seu stagnum Gyochfenek appeUatum (uo.). 
Inde vádit ad locum Kylsewgyoch/ene^ nuncupatum 
(uo.). [Vö. MTsz. 1. és 2. jel.] [Vö. hordó-, tó-fenók.] 

fénék-fa : [lignum fundorum dolii] ; bodenfeld BM. 
1516 : Ligna wlgo fenekfa [«hordókhoz» Szám. jegyz.] 
emi (OL. D. 26175). 1735 : Ha [a pintér] fenékfát csinál 
a gazda fájábul, akárhány lészen a hordó 10 dénár. 
Item ha a pintér a maga fenékfáját adja egy akós 
hordóra 20 dénár (GazdtörtSzemle III.351). [Vö. CzF.] 

fenék-fejsze : 1597 : Fenek feize zalu módra (OL- 
UC. 101/3). 

fenék- fúró : [dippelbohrer]. 1597 : Fwrezeczke 1 
Fenek furo 1 [pintérházban] (OL. UC. 101/3). 

fenék-fürész : [serra ad fundos doliorum facien- 
dos] ; bodensage BM. 1597 : Fenek fwrez (OL. UC. 
101/3). [Vö. CzF.] 

fenékigazgató-szék : [sedile ad fundos doliorum 
faciendos ; bodenrichtstuhl]. 1597: Vonio szék. Fenek 
igazgató szék [«pintérházban» Szám. jegyz.] (OL. UC. 
101/3). 

fenék-kerekító': [scalprum ad fundos doliorum 
rotundandos ; bodenbramschnitt] . 1586 : Instrumenta 
doleatoris: fenek meczeo, fenek kerekítő [OL. UC. 77/1). 

fenékkerító'-szék : [sedile ad fundos dolioi-um 
rotundandos ; bodenbramschnittstuhl]. 1587 : Fenqk 
kerytö z^k [«présháznál» Szám. jegyz.] (OL. UC. 12/42). 

fenék-metszó' : 1566 : K^t hordó chynalo galw 
Egy fenqk meczö (OL. Nád. 49). 1572 : In officina 
doleatoria : zyo kes, szalw, fenek mecho (OL. UC. 
76/17). 1586 : Instrumenta doleatoris : fenek meczeo, 
fenek kerekítő (uo. 77/1). 1588 : Az piater házban : 
faragó kes, vayo kes, circulum, fenek meczo (uo, 76/17). 

fenék-vájó : [bodenkampel, faustkröse]. 1586 : 
Instrumenta doleatoris : kezuono, fenekuaio, fenek- 
uontato (OL. UC. 77/1). 

fenékvonó-késecske, -vonyó- : 1597 : Fenek 
vonio keseczke [pintérházban] (OL. UC. 101/3). 

fenékvonó-vas, -vonyó-: [auszieher; «villás kampó, 
amelylyel a hordó fenekét a dongák csínjába belehúz- 
zák* Frecskay J. magyarázata]. 1597 : Fenek vonio 
vas (OL. UC. 101/3). 

fenék-vontató : [cvj. 1586 : Instrumenta doleatoris : 
kezuono, fenekuaio, fenekuontato (OL. UC. 77/1). 

FENEKESEDIK, vö. mégfenekesedik. 



FENEKETLEN: fundo carens ; was keinen 
boden hat, ohne boden NySz. (1. jel.). 1597 : Hituan 
deszka szeokrenj feodeletlen es feneketlen 2 (OL. 
UC. 101/3). 

FENEKEZ, vö. befenekez. 

FÉNKŐ ? : cos ; wetzstein NySz. 1211 : [Udvomici| 
Somuk Simirek Hodus Fenke [a. m. fénkö?] Thompa 
Zeuleus (Pamih. Tih. 1/5). 1270/1365 : Inter fontem 
Bana vocatum et inter fontem Fenkív [a. m. fénkö 
V. fény-kö ?] nominatum (MonStrig. 1.580). 

FENN, L fönn. 

FENÖK ? 1. fenék. 

FENTEREG, föntörög: volutor; sich walzen 
NySz. (1. jel.). 1734 : Látta az Zuga Judit halasi 
asszonyt n. Fazekas Ferencz úr háza mellett az közön 
föntörögnj [az eredetiben Kovács János értesítéseként 
így, aM szerint a «föntörög» szó a szegedi népnyelv- 
ben ma is megvan] (Reizner : SzegedTört. IV.499). 

FENTŐ : sparus ; ein sparr, oder eine gattung 
pfeil, wurfspiess NySz. 1388 : Thoma dicto Fenteu 
(ZichyOkm. IV.375). 1500 : Stephano Fentheio (Lelesz 
Acta 108/15). [Vö. 1. 2. 3. fentö MTsz.] 

FENTŐS ? : 1231/1397 : Quandam Siluam nomine 

Fenteus (OL. D. 174). [Vö. MTsz.?] 

FÉNY ? : splendor, fulgor, nitor, radius ; schein, 
glanz NySz. 1093 : Baluanis Fen [hn., a. m. fény ?] 
Bagag Vag (Pannh. 2/ A). 1223 : Baluanis Fen Bagag et 
vag (uo. 1/Z). 1240 k. : Est conterminalis cum hüs villis 
scílicet feyn Cezneyc Kugere et Vosyan (uo. 61/8). 
1270/1365 : Inter fontem Bana vocatum et inter fontem 
Fenkw [a. m. fény-kö v. fénkö ?] nominatum (Mon- 
Strig. 1.580). [Vö. nap-, verő-fény.] 

FÉNYÉ, L fenyő. 

FENYEGET : minor, minitor, comminor, intento ; 
drauen, drohen NySz. [Év ?] : Carpentarios semper 
vlgo fenegethe vt interficiet et occidet (Múz. Bethlen). 

FENYÉR, fenyír: campus incultus; heide NySz. 
[?]. 1211: Isti sünt vdomici Árud Cepou TelehBolosey 
Fenerh [a. m. fenyér?] (Pannh. Tih. 1/5). 1231: In 
Kereky habét septuaginta iugera térre et quod uulgo 
dicitur fener ad sex mansiones domorum (OL. D. 168). 
Uadit in silua per eleuatis metis usque ad Yiosfenery 
(uo.). Inde tendit ad locum qui uocatur Cherét signatis 
locis et ibi iatrat in Cherét in loco qui uocatm- Gurgus 
fenerree (uo.). In Belzund que uulgo Fener dicitm- (uo.). 
Eciam in Bel Zund emit quartam partém tocius ville 
quod wlgo Fener dicitur (uo.). 1240 k. : In minori 
Tepey hec sünt nomina Jobagionibus Renka [Reuka?] 
Mersa Pancev Oth Fener (Pannh. 61/8). 1288 : In 
Kues/ener quatour iugera (Veszpr. 108, Szepezd 2). 
1291 : Uersus meridiem ad Okalfenere (MonStrig. 11.310). 
1304: In loco Feneemak sex iugera (Veszpr. 15, Vámos). 
Inter eandem viam Lomwt vocatam et inter viam 
Fenernt (uo.). 1326 : Quatuor iugera haberentiir in loco 
Touthfenyr uulgariter nuncupato (Veszpr. 14, Szent- 
királyszabadja). 1339 : Venit ad locum Tekefeneri vo- 
catum (Veszpr. 2, Sárberény). [Vö. CzF. ésfenyer MTsz.?] 

FENYERÉS? fenyérés? fényerős? fé- 
nyerős ? : 1211 : In uilla Theluky sünt isti uinitores 
Milton NemeUi Guze Fenerus Mochou (Pannh. Tih. 1/5). 
Piscatores isti sünt Vodos Beche Cumou Fcneres Jla- 
bad (uo.). In uilla Supoc hü simt vdornici Ketciou 
Feneres Somorou (uo.). 1222 : Mansiones Wogus Ponca 
Onthus Heymus Latus [Lacus ?] Fenerus (Veszpr. 12, 
Nagypécsöl). Sex mansiones Adrianum Chomor Wa- 



239 



FÉNYERŐS— FENYŐ 



FENYOS— FENYVES 



240 



sard Chenee [Cbence ?] Paulum et Fenerus (uo.). 
1240 k. : In predio Temurd vduomicorum hec sünt 
nomina Fenerus Scentus Myi-och Kyda (Pannh. 61/8). 
|Vö. fenyer MTsz. ?] [Vö. fenyér.] 

FÉNYERŐS? FÉNYERŐS? 1. fenyeres. 
FÉNYES? 1. fenyős. 

FÉNYES fínyös ? : splendidus, fulgidus ; glan- 
zend NySz. (1. jel.)- 1222: Mansiones Wasard Fenies 
[a. m. fényes v. fenyés = fenyös?] Mutus Ayanduk 
(Veszpr. 12, Nagypécsöl). 1232/1248 : A parte orientis 
sub fenesherch. (Wenzel VI.513). 1240 k. : Quoram 
nomina sünt hec Poch Fényes Golombud (Pannh. 61/8). 
1342 : Possessio /"'ení/esfeuldu [igy többször] (Zala- 
Oki. 1.396). 1359: Unum pocarium ('?i seu feneseneg 
dictum (Gyárfás : JászkúnTört. III.499). 1373 : Ad ry- 
uulum Fe7iyespataksL nominatiim (OL. D. 6133). 1462 : 
Trés galee wlgos [?] Sysak finews [a. m. fényes?] 
(Múz. Kállay). Sinwas quatuor personis competencia 
finews (uo.). Terdwas quinque personis competencia 
finews (uo.). Anna Media wlgo feelfegvver cum haa- 
thwUya finews (uo.). 

FÉNYETEK 1. fenyíték. 

FÉNYÉVES ? 1. fenyves. 

FENYÍR 1. "fenyér. 

FENYÍTÉK, fényetek: disciplina, comminatio ; 
bedrohung, zucht NySz. (1. jel.). 1588: Az haynikok- 
hoz iol hozzaiok lásson az vduarbiro fenétek alat tar- 
chya ewketh, hogy az tylalmas erdewket ne engeggek 
wagni (OL. UC. 64/35). 

FÉNYLŐ : radians ; glanzend NySz. 1588 : Feni- 
leo kamuka (OL. UC. 76/17). 

FENYŐ, fényé, fenyü : abies ; tanne, tannen- 
baum NySz. (1. jel.). 1075/1217: Caput est riuuli nomine 
/eníosaunicza (Knauz : GaranmApáts. 25). 1223/1243 : 
Terminatur in locum qui dicitur feneufeu (OL. D. 107). 
1229: Térre que dicitur Fenu (Pannh. 5/Gg). 1236: 
Protenditur ad uallem que /eweozov [olv. fényé v. fene ?] 
nuncupatur (OL. D. 212). 1236/1283 : Ad vallem que 
í'eneozou .nuncupatur (MonStrig. L318). 1240 k. : Cum 
siluabochon /enevfeyKvgere (Pannh. 61/8). 1258: Cum 
vduomicis de uilla Fenevfey (uo. 5/E, 1. Wenzel 11.315). 
1270/1281 : Uillam Fenewfew cum vduuornicys nostris 
residentibus in eadem (Múz. Ertl). 1292: Ab occidente 
Okul/enevhath (Körmend ni/2, Gyunkud 17). 1328 . 
Vineam ipsorum in territorio Feneumal nominato (OL. 
D. 2486). 1329/1335: Quasdam arbores abietis Kerek- 
Zeneit vocatas (uo. 2519). 1331: Trés arbores vulga- 
riter fenio vocatas (AnjouOkm. 11.516). 1358: Caput 
est riuuli nomine /enettsanicha (Knauz : GaranmApáts. 
24). 1380 : In possessione Feneu zad vocata (Múz. Soós). 
1390 : In possessione Fenyewaija in Comitatu Zagra- 
biensi (Múz.). 1413: Sub arbore alni wlgo /ew?/ew vocata 
(Múz. Motesiczky). Sub arbore alni Fenyew (Múz.). 
1433 : Duas arbores fenev vocatas (uo.). 1461 : Vnam 
metam Fenywzeg vocatam (Múz. Kisfaludy). 1478 : 
Silua magna Pini wlgo fenyew (OL. D. 18145). 1488 
k. : Tribus vicibus debet Juniperum secare cum gladio 
ct totidem vicibus dicere hec verba ffenie váglak, 
mire arra hogy te vesey Jánosról az semdegete (Ba- 
gonyai ráolvasás, 1. Zolnai : Nyelveml. 153). 1491 : 
Peccarium fencw (OL. D. 26051). 1518 : In territorio 
possessionis Sard super Lofenye vocato (Múz.). [Vö. 
bór-, luc-fenyő, vörösfenyő-fa.] 

fenyő-bokor: juniperus Kr. ; [wachholderstrauch]. 
1338 : Circa quendara rubum wlgariter fenycubukur 
nominatum (OL. D. 16749). 1459 : Penes quoddam li- 
gnum fenywbokor vocatiim (OL. D. 35807). 



fenyő-deszka: (tabula pinea, axis pineus; fichten- 
brett, tannenbrett]. 1587 : Asseres viliores wulgo feneo 
(leska (OL. UC. 77/17). 1590: Fenyő dezkat. Zwn dez- 
kat (OL. Nád. 43). 1597 : Gieken 1. KuíT soo 9. Fe- 
nieodezkal (OL. UC. 101/3). 1638: Ez Nagy Palotának 
vagion Uionnan czinalt feir Meniezete körös kömiül 
megh partazva feniü deszkával (uo. 2/34). Ket darab 
temérdek feniü deszka (uo.). [Vö. fenyőfa-deszka.] 

fenyő-erdő: pinetum; fichtenwaldNySz. 1243/1354: 
Ad introitum vnius Silue que dicitur Feneuerdeu (OL. 
D. 260). 1258/1334: Silue qui dicitur feneuerdeu (Hazai- 
Okm. VII.79). 1336 : Vnius Silue que dicitur Fenew- 
erdeu (OL. D. 2982). 1347: Quandam siluam que voca- 
tur fenewerdoiv [igy] (uo. 3897). 1357 : Quandam siluam 
que uocatur Fenyewerdew (uo. 1199). 1357/1379 : Sil- 
vam que vocatur fenyeuerdew (AnjouOkm. VI. 558). 
1410 : Quandam Siluam Fenyeioerdew (OL. D. 9666). 
1523 : Retro Siluam Fenyeioerdew (Múz. Forgách). 

fenyő-fa: pinus, pinea, abies; fichtenbaum NySz. 
1250/1392 : In arbore qui wlgo dicitur fenywfa (OL. 
D. 33707). 1251/1281 : Ad arborem que dicitur feneufa 
(uo. 346). 1269/1290 : Ad duas arbores feneufa 
vocatas (Wenzel VIII. 251). 1297 : Ad arborem fenw fa 
(uo. X.254). 1298 : Sub quadam arbore feneufa nomi- 
nata (OL. D. 1509). 1299: Peruenit ad vnum Nadas- 
saar iuxta quod Saar super duabus arboribus feneufa 
(Múz.). Peruenit ad arborem feneufa super qua est 
crux (uo.). 1299/1360 : Sub quadam arbore Fenyeufa 
vocata (OL. D. 1553). 1304: Super duabus arbori- 
bus Berekunefa et Feneufa uocatis (uo. 1680). 1332 : 
Arbores Feneufa vocate (Múz.). 1429/1510 : Ad quandam 
arborem juniperi wlgo fenewfa dictam (OL. D. 12098). 
Ad quandam magnam arborem wlgo fenewfa voca- 
tam (uo. 16127). 

fenyőfa-deszka : [tabula pinea, axis pineus ; 
fichtenbrett, tannenbrett]. 1683 : Egy öregh fenyüfa 
deszkábúl öszö [így] rakott szúszék (OL. UC. 3/32). 
[Vö. fenyő-deszka.] 

fenyő-ház : [casa e pinu facta ; aus fichtenholz 
gebautes haus oder hauschen]. 1636 : Pajta . . . Felső 
Fenyöliáz [a rozgonyi uradalom épületei közt] (Gazd- 
törtSzemle 1.264). Másod fenyőház (uo. 265). 

fenyő-mag : granum juniperi NySz. ; wachholder- 
beere, krammetsbeere BM. 1544 : Gerfat, temient. 
fenő magot (OL. Nád. 42). Vöttem vad húsban fenő 
magot (uo. 41). Vöttem fenömagot fystölni (uo.). 1554 : 
Fenő magot (uo.). 

fenyő-olaj : [oleum pini] ; krummholzöl, kienholz- 
öl BM. 1596 : Fenyeo olaj (OL. L. III.16. 17). 

fenyő-szurok : resina pini ; kienbaumharz NySz. 
1510 k. : Fenyewzwrok cum vno vasculo (OL. D. 26235). 
1548 : Fenyew zwrok (OL. UC. 99/7). 1549 : Liquor 
pini fenyew zwrok (uo. 65/83). 

FENYŐS, L fenyves. 

FENYÜ, L fenyő 

FENYVES, fenyés? fényéves? fenyős?: 
a) pinetum ; fichtenwald ; b) turdus ; krammetsvogel 
NySz. («fenyös» a. 1. és 2. jel.) 1211: Uergit ad oc- 
cidentalem plagam metis interpositis ad Feneues [olv. 
fenyös, fényéves v. fenyves ?J (Pannh. Tih. 1/5). 1222 : 
Mansiones Wasard Fenies [a. m. fenyés ^ fenyves v. 
fényes ?] Mutus Ayanduk (Veszpr. 12, Nagj^pécsöl). 
1232/1248 : A parte orientis sub fenesherch (Wenzel 
VI. 513). 1240 k. : Quorum nomina sünt Poch Fényes 
Golombud (Pannh. 61/8). 1269 : In loco uulgariter 
Fenees [a. m. fenyös '?] nominato (Körmend III/2, 



241 



FÉRDÉ— FERTXlY 



FÉRTÁLVOS— FÉRTÖ 



242 



Pezye 90). 1342 : Possessio 7^eí?//csfeiildu [így több- 
ször] (ZalaOkl. 1.396). 1373: Ad ryiiulum Fenyespa- 
taka nominatuni (OL. D. 6133). 

FÉRDÉ, -S, 1. fürdő, -s. 

FÉRDŐ, -S, 1. fürdő, -s. 

FÉRÉDÉS, 1. fürdős. 

FÉRÉDÖ, -S, 1. fürdő, -s. 

FÉREG?: a) veriuis ; wurm, insect; b) íera, bestia; 
wildes tier, bestie NySz. [Vö. Szárm. : 1152 : Quorum 
uomina sünt Fergudí [olv. férgödi?] cum íiliis suis 
Jaeobus et Tengurdi (Pannh. 38/"?).] 

FERENC : Franciscus PPB. ; [FrauzJ. 1451: Nico- 
laus Ferencz (OL. D. 14467). 1496 : Possessionum 
Mathewagasa /^crencswagasa (Múz. Kapy). 1538 : En 
Katherj'na Ázzon, Az en Zerelmes Wraranak Batthyány 
Ferencznek felesseghe (Körmend I/l, nr. 45). 1668 : 
Hegedűs Ferencz Musikas (OL. UC. 1/21). [Vö. Frank.] 

FÉRFI, férfió : a) vir ; mann ; b) mas, mascu- 
lus ; mannliche person, mannchen NySz. (1. 2. jel.). 
1516 : Harmad Nasfa egh saífji, egh Jachynkth barom 
Rosa gywngh, keth Rosa Rubynt, egh lean, es egh 
ferfo [a. m. férfi-alakot ábrázoló zománcos kép] az 
Nasfaban (OL. D. 26367, 1. Zolnai : Nvelveml. 203 
és 206). 

férfi-ruha: vestis virilis ; mannskleidNySz. («íeríiú- 
ruha» a.) 1555 : Negwenhat ezyst ghomh ferfij rvhara 
való (OL. Nád. 48). 

FÉRFIÓ, 1. férfi. 

FÉRGETÖ? 1. férgettyű. 

FÉRGETTYÖ, l. férgettyű. 

FÉRGETTYŰ. férgető? férgettyő, firgeté: 

1) «a szekérnek első tengelyére alkalmazott forog- 
ható fa, a melynél fogva a szekér eleje ide s tova 
fordulhat* MTsz. («fergetyíi» 1. jel. a.). 1515: Johan- 
nis Fergethew [a. m. fergettyíí ?] (Lelesz Prot. Pai-v. 246). 
1544 : Ket koczi tengelt, "eg fergetfüt (OL. Nád. 41). 
1566 : Keth wasazoth hatlo fa. Egy wasas fyrgete. 
Egy wasas felhercz (uo. 49). || 2) [tympanum denta- 
tum] ; das kammrad in der mühle BM. («ferget;v"ü» a.). 
1586 : Instrumentum ferreum pro mola vulgo ferget- 
tio (OL. UC. 77/1). [Vö. forgotyú NySz. MTsz.] 

FÉRHÉC, L félhérc. 

FÉRHÉRC, 1 félhérc. 

FÉRIS, 1. 1. firis. 

FÉRÖDÖS, 1. fürdős. 

FERTÁLY : 1) quadrans, quarta pars ; der vierte 
teil NySz. (I. jel.). 1367/1407 : Quamlibet funem cum 
centum triginta duobus cubitis mensurando minus 
quartali wlgariter fertal dicto (OL. D. 33616). 1402 : 
Andrea dicto Fertal (ZichyOkm. V.329). 1492 : Vnum 
quartalem wlgo ferthayl (uo. 36992). 1521 : Carnes 
Bouinas duo fertal (uo. 37179). 1524 : Athlasium 
Tharkabarka duas vlnas minus vno fertal (uo. 26326). 
1528 : Poghacha cum vno ferthal (OL. L. 111.16. 17). || 2) 
quartaleNySz. (2. jel.); [viertel dermetze|: «eggy negyed 
mérö>> MTsz. (1. jel.). 1494: Emendo viginti ferihal 
[«zabról van szó» Szám. jegyz.| (Engel : GeschUngr- 
Reichs 1.43). 1506 ; Vnum vas vini deputetur ad cu- 
bulos wigo eheber decem, cubulum quemlibet per 
quadringentas pintas wlgo ferthal dictas coraputando 
(OL. D. 24613). 1510 k. : Nuces fertal facientes (uo. 

Magyar Oklevél-Szótár. 



26235). 1528 : Emi canteros quinque ad mensam do- 
mini vnum duarum pintarum vnum vnius pynthe vnam 
mediam vnum ferthal et vnum mezei (OL. Nád. 42). 
1588 : Ad az vvr egy kantorba kelés vvagy pohánka 
kasath mas fel fertalt thezen ezthendeig qur. 6 (OL. 
UC. 64/35). 1608 : Fel keobeol. Feiial. Fynak (uo. 
37/56). 

fértály-fa: 1597: Az lizt hordó házban. Lizt 
hordó loo 4. Lizt hordó sakok fotósok V. Fertalj fa 
1 (OL. UC. 101/3). 

fértály-mestér: [magister vici] ; viertelmeister, 
gassenaufseher BM. 1609 : Ezután két héttel, úgymint 
16. napján Octobernek hatalmasul reá kültek predi- 
catorunk házára, 4 tanácsbeli ember és fertalmesterek 
és drabantok jelen lévén, szekereki-e portékáját fel- 
rakván, feleségestől, gyermekestől kikülték a város 
határából (MA. NLI. 330). fVö. fertály 5. jel. és 
fertáj -kapitány MTsz.] 

FÉRTÁLYOS: [quartale capiens ; ein viertel- 
metzen fassend]. 1587 : Keth ferthalos wqka. Eg fynak 
(OL. UC. 12/42). 1590: Keth fertalios véka (OL. 

Nád. 48). 

FÉRTE, 1. fertő. 

FÉRTÉNG : volutare se coeno ; sich im morast, 
im kot walzen NySz. 1608 : Főképpen ez mi nyomo- 
rult országunknak sok változása [oka annak, hogy 
nem ir] és sok Ínsége, kiben imár három egész esz- 
tendőben fertengönk (MA. NLI. 253). 

FÉRTÉS, L fértős. 

FERTŐN : 1) drachma NySz. (2. jel.) ; (der fünfte 
theil des lothesj. 1594 : Tengheri szeöleö 3 fertőn (OL. 
UC. 78/7). Három fontoth es keth fertonth (uo. 106/3). 
Beörseön 3 fertőn (uo. 78/7). 1644 : Golyóbisa három 
fertont nyom (uo. 13/11). [Vö. 1224/1317: Quintum 
dimidium fertonem Chybiniensis ponderis (Zimmer- 
mann-Werner 1.34).] || 2) [vö. «ferton-pénz»(. 1594 : 
Az zeőleönek fertőn newen ualo jeővedelme vágjon 
(OL. UC. 113/5). 

férton-pénz : 1594 : Az kinek egez nila vágjon 
melliet ferthon pénznek {■:> hinak wk egez iiiltol 12 pénzt 
adnak az ispánnak fel nylthol hat pénzt (OL. UC. 113/5). 
1600 : Pecuniam fertőn pénz vocatam de hortis a sin- 
gulis portis d. 11 (uo. 17/6). 1668 : Fertőn pénz az 
kit hinak (OL. UC. 1/21). 1700 : Minden vidéki emberek, 
valakiknek helyünkben házok nincsen s dézmaadó 
szölejek vagyon, fertonpénzt den. 72 szoktak ő nagy- 
ságoknak dézmájok mellé fizetni (GazdtörtSzemle 
Vn.405). 

FERTŐ, ferté : a) lacus, palus : see, pfütze, lache ; 
b) coenum, lutum ; mist, morast NySz. [volutabrum]. 
1055 : Posthec ad eleuui humuk inde ad harmu ferteu 
(Pannh. Tih. 1,1 ). 1193: In agár iuxta ferteu (OL.D. 27). 
1200 k. : Iuxta stagnum Ferteu (Anon. 50). 1211 : Inde 
egreditur ad ferteu et in nietis interpositis extenditiu- 
ad aliud Ferteu (Pannh. Tih. 1/5). 1217/1412 : Stagnum 
Fertev (Wenzel VI. 385). 1327 : Vnam piscinam Zooch- 
fertcy vocatam (OL. D. 2415, 1. AnjouOkm. 11.279). 
1333 : Et anto ferteir est una méta terrea (ZichyOkm. 
1.415). 1335 : In pratis wlgariter Fertheu appellatis 
(Máz.). 1382 : Stagnum Petiirdi ferthen- vocatum (OL. 
I) 3U725). 1385 : Quandam magnam aquam Ferteu- 
nuncupatam (HazaiOkm. 11.150). 1396 : Terras palu- 
dosas wlgo fertcir appcUatas (OL. D. 8152). 1416: 
Quoddam stagnum ferthew vocatum (uo. 28786). 1421: 
Attigissent quendam locum aquosum Thewlges/erí/iCM' 
nominatuni (Lelesz Met. Szabolcs 25). 1437 : Ad locum 
lutosum wlgo fertheu- (OL. D. 13030). 1467: Ad 

16 



243 



FÉRTÖS— FÉSZEK 



FESZF.lt— FI 



244 



quendam locum qui vocatur Dyzno/fir^/íeliel (Lelesz 
Met. Bereg 21). 1472 : Ad qiiedam duo lóca tempore 
inundacioiiis aquarum aquosa Sombokos/erí/ie?<' nomi- 
nata (OL. D. 17341). 1475 : Ad pratiim í'erí^onadfelde 
[«Sopron in.» Szám. jegyz.] vocatum (Múz.). 1521 : 
Prouentus de fluuio ferthoe et de precio recium Soluit 
Gregoriiis Haló beczwet (OL. D. 37179). 1522 : Pi- 
scinas Godolya Nadastho ac Nadasferthew vocatas 
(Lelesz Acta 128/25). 1533 : Ad piscinam iwatoth ex 
ferthew presertim de ponthffy (OL. Nád. 43). 1544: 
Az fertőn hegkön az halaszoknak eg toUert (uo. 42). 
1545 : Quendam lacum volutabmm wlgo ferteotho 
nuncupatum (OL. NKA. 620/28). 1558 : Ad stagnum 
fertiü vnum sacciim haló sak vocatum (OL. Nád. 48). 
[Helyn. szárm. : 1269 : Villarum Joan et Fertevd (Múz. 
Jankowich).] 

FERTŐS, f értés: paludosus, coenosus; sumpficht, 
schlammicht, morastig, kotig NySz. 1193 : luxta aquam 
illám tendit usque ad fertes (ÖL. D. 27). 1267/1380 : 
Ad lacum Gyznou/"er<es vocatum in quo laco aqua 
pluuialis stagnare consueuit (Wenzel 111.174). 1293 : 
Descendit ad vnam vaUem qui Werus/eríesfeu nun- 
cupatur (Múz. Beniczky). 1296 : Cadit in vnum fertes 
(uo.). 1367 : Circa quendam locum paludosum Goden- 
ferthese vocatum (Körmend Heim 208). 1379: luxta 
quendam lacum wlgo ferteios vocatum (OL. D. 34640). 
Ad vnum locum sciUcet volutabmm porcorum fertes 
dictum (Lelesz Met. Ugocsa 25). 1418/1433 : Pemenit 
ad quendam paludem fertes vocatum in volacho Baltlia 
dictum (Múz.). 

FÉSZE ? 1. fecske. 

FEST, főst : tingo, coloro, depingo ; farben, an- 
streichen, eine farbe gebén NySz. (1. jel). 1549 : Az 
kemence fösteny cynobiyomot nettem (OL. Nád. 49). 
1597 : Egj kerek skatulaban Lo feostenj való kana telj 
(OL. UC. 101/3). 1638: Meniezeti ez háznak igen szép 
partazott gombiai festet [így] es araniasok (uo. 2/34). 

FESTÉK, vö. kemence-festék. 

FESTÉS : tinctura ; das tüuchen, farben NySz. 
(1. jel.) 1638 : Meniezeti ez háznak igen szép festés 
es gombiai Araniazott (OL. UC. 2/34). 

FESTETLEN : intinctus, non coloratus ; unge- 
farbt, nicht gemalt NySz. 1637 : Festetlen szattyán 
(OL. UC. 14/43). 

FESTETT : tinctus; gemalt, gefarbtNySz. (1. jel.). 
1637 : Haboson festett diofas gj'antaros ayto (OL. UC. 
14/43). 1638: Festet es parazt fogasok (uo. 2/34). 

FÉSŐ, 1. fésű. 

FÉSŰ, féső, fűsű: pecten; kamm NySz. 1581: 
Egi tok fesív, kiben három fa fesw, egi chonth fesw, 
egi olló . . . Avagion (OL. L. Hl. 16. 17 1. [Vö. bontó-, 
csont-, fa-fésű. I 

fésű-gyártó : [pectinum opifex ; kammmacher]. 
1522: Valentinus Fivswgyartho (OL. D. 37004). 1540: 
Mathee Fesewgyarto (Múz. Bethlen). 

FÉSŰS : pectinifex ; kammmacher NySz. 1463 : 
Johanne Fesus (OL. D. 15877). 

FÉSZEK, fészök: nidus ; vogelnest NySz. (1. jel). 
1556 : Öt fezek ilós t>^k (OL. Nád. 49). [Vö. fecske-, 
holló-, keselyű-, kígyó-, ráró-, sólyom-fészek. | 

fészek-tégely : 1556 : Minores fezek Tegel vocat^ 
integr^ 12 (OL. UC. 99/27, nagybányai inventariumban). 
Nidi wlgo fezek tegel 37 (uo.). 



FESZÉLT ? 1. feszült. 

FESZÍT, vö. kőfeszító'-rúd. 

FÉSZÖK, 1. holló-fészek. 

FESZÜLT? feszélt? : extensus, cm cifixus; aus- 
gestreckt, gekreuzigt NySz. 1498 : Matheo Fezelth 
[olv. feszélt, a. m. feszült ?] (Múz. Kállay). 

FÉVAL ? 1. fej-alj. 

FÉVÉNY ? -ÉS ? 1. fövény, -és. 

FÉZ ? 1. szomorú-fűz. 

FÉZÖ, 1. fó'ző. 

FI, FIÚ : 1) filius, natus ; sohn NySz. (1. jel.). 
1236/1239 : Dicti Modoros Ded^a uinitoris (HazaiOkm. 
VL33). 1302 : Magister Kokos filius comitis Rykol/í/ 
(Múz. Wenzel). 1312, 1315 : Possessiones Galusfolua et 
Bok/í/a Benedukfolua (OL. D. 33568). 1319: Quandam 
possessionem ipsius Inak/íVípetuifelde vocatam (Károlyi- 
Oki. 1.48). 1322 : Possessiones Moyspaulia et Erae/j/a- 
stephanpulia (OL. D. 2122). 1330 : Terrarum Mogyoth- 
^amihalfelde et Bagatfelde (Múz.). 1331 : Ad quendam 
fluuium nemorosum Estfan^apathaka uocatum (Múz,). 
1332 : Super curia seu fundo eorundem Jbwr^astephan- 
haza et Herborth^aandreashaza nominato in Ciuitate 
Strigoniensi sito (uo.). 1335 : Super possessionibus 
Bagathfevlde et Methvd^amihalfeulde nominatis (uo.). 
1336 : Matheum dictum Fiiv [a. m. fiú v. fű ?] (ZalaOkl. 
1.316). Cum alio molendino Vezek/í/a-Ivanusmolna 
nuncupato (SztárayOkl. 1.113). Molendinum Kuchk/í/a- 
molna vocatum (uo ). 1338 : In possessione Fyuie- 
luk [a. m. fiú v. fű?] (Múz.). 1355: Mauricii de Ke- 
raly/?/rtkarcha (Körmend, Korlátkö-Appon. lljl^T). 
1357 : Possessionarie porcionis quondam Petri filii 
Bors Borsfí/apeturfeulde vocate (ZalaOkl. 1578). 1358 : 
Ad quandam arborem piri siluestris wlgo Pal/í/ayanus 
kurtuele dictum (OL. D. 30388). 1369 : Lal^aestephan- 
folua, hn. (Múz. Forgách). 1366 : FejTiuanfalua Gyurg- 
/?amyklowsfalua (Körmend H/S, Lyndva 13). 1370 : 
Johannem dictum Bjrofya (Múz. Kállay). 1376 : Pos- 
sessionum Peter/i/apeterhaza vocatamm (Körmend II/5, 
Lyndva 18). 1386 : Mychael literátus de Berthalem- 
fyaytul (Múz. Fejérpataky). Mychael literátus de Bartha- 
lom/í/ohastul (uo.). 1402 : Anthonio dicto J-wsmfya 
(Veszprém 4, Csopak). 1404 : Tn possessione Jakab- 
/?/rtianusfalva (Múz.). 1415 : Demeter fya istwan (Szé- 
kelyOkl. ni.34). 1420 : Mihalfya Jsthwanfelde Egyed- 
fyafelde Demeter/í/apetherfelde (Köi-mend, Miscell. 
Németújv. lad. 41, fasc. 187). 1426: Prediis Est- 
wanpeter/í/ahaza Kasa/í/aAntalhaza Egyedlakos La- 
kosantalhaza et Zygeth appellatis (Forrás ?). 1428 : 
Georgio Fyw [a. m. fiú v. fii?] (Lelesz Acta 47/12). 
1436 : Ag Iwan fya in Horlyo (uo. 53/25). In tribus 
descensibus infrascriptis videlicet Hythemeszallasa 
Moya/í/alstwanzallasa [Maya- ?] et Jamanelekzallaaa 
vocatis (Múz.). 1443 : Predium Egied/t/myklosfewlde 
nuncupatum (uo.). 1451 : Beké/?/ Janus (OL. D. 14454). 
1454: Villarum Esthwan/i/peterhaza, Kosa/?/antalhaza 
(uo. 14781). 1478 : Blasius Fiw [a. m. fiú v. fti ?] (uo. 
18145). 1479 : Hungari autem funesto gladio super 
eorum capita euibrato amputabant eis manus et caput 
dicentes Wezteg kwrwanew^?/a záros Németh i^vttatok 
werenkewth, ma jzzywk thy wertheketh (Dubnitzi Krón., 
vö. FontDom. 1/3. 167, Nyr. VII.81 és Zolnai : Nyelv- 
emlékeink 26). 1484 : Ladislai Benedek/^/ (Veszprém 4, 
Csopak). 1504: Magnifici domini Johannis Nadrespan- 
ffy (OL. D. 21243). 1505: Johannis Papfya (Lelesz Met. 
Mármaros 43). 1509 : Alberto Demeterne/i/a (Veszprém 
15, Vászoly). Petro Janoskowach/í/a (uo.). 1560/1665: 
Valami őstől maradott öröke az meg mondott vitézlő 
János Gerébnek nagygalambfalvi határon vagyon . . 



245 



FI— FIAZO 



FICKÓ— FILLYER 



246 



adta cserében az megmondott Zsófi asszonynak, az ö fiá- 
val Pállal, fiúról fiúra, mind vizével, malomhelyeivel . . . 
egyetemben (SzékelyOkl. V. 77). || 2) [tischlade, schub- 
lade]. 1597: Ladaczka tiz fiaual (OL. UC. 101/3). 
1616 : Egy fekete asztal, kinek fia nagyon pléhes 
(GazdtörtSzemle VI.127). || 3) [loculus lionei ; fach in der 
scheune]. 1597: Az Paita hat fiaual eozuö igen meg 
dwleodeozeot es ritka födelw, az fiainak kettej mereo 
puzta ^OL. UC. 101/3). [Vö. «Pajta fia : der kleine Spei- 
cher» BM. («fi» a.). « Csűr-fia, csűr-fiók = a rekeszekre 
osztott csűr egy-egy rekesze. Krasznabéltek, Szatmár 
m.» Sarkadi Lajos adata az új Nagy Szótárhoz. Vö. még 
odor 2. jel. MTsz.] [Vö. asztal-fia, atya-, bárány-, 
csuka-, daru-, égyliáz-fi, férfi, galamb-, gö- 
dény-, hattyú-, Isten-fi, jobbágy -fiú, kecske-fi, 
kérészt-fiú, király -fia, kur(v)a-fi, láda-fia, lúd-, 
madár-, nyúl-, ős-, ponty-, réce-, róka-, seregély-, 
süllő-, szarvas-, túzok-, tyúk-fi.] 

1. PÍ, 1. fű. 

2. FÍ, 1. 1. fej. 

FIACS ? : [filiolus, puellus; söhnchen, kindchen?]. 
1210 : Libertinos quorum nomina hec sünt Fioch [olv. 
tíacs V. fiók?] Cugul Bulsuu (Pannh. 5/F). 

FIACSKA : [arcula cistae ; kleine schublade in 
der trnhe]. 1597 : Ladaczka tiz fiaczkaiaual (OL. UC. 
101/3). [Vö. NySz. más jel.] 

FIAD : [?]. 1208/1359 : Fiod cum uxore (OL. D. 
50). 1211 : Isti simt serui Eld Syqiüteu Fiod Duba 
Sompou (Pannh. Tih. 15). Hytuand Fiod Quereud 
ArudTengurd Halaid (uo., vö. NyK. XXV.152). 1225: 
Quorimi nomina simt hec Worov cum fratre suo Fiod. 
Chomso cum filio Herchec (Pannh. l/F). 1231 : Orod 
cum duobus filiis et uno puscatore [igy] nomine Fyod 
(OL. D. 168). 1279 : Petri filii Fyod uduormci (Veszpr. 
4, .Alsóörs). 1318 : Fyod, hn. (AnjouOkm. 1.457). 1478 : 
In Silua FyadQxáQVí vocata (Múz. Kállay). [Vö. Szárm. : 
ISöi : Nicolaus dictus Fyady alio nomine Zolga (Múz. 
Kállay).] [Vö. fi?] 

FIAS : 1) liberos habens ; söhne habend NySz. 
(2. jel). 1454 : Benedicto Fyas (Múz. Kisfaludy). 
1466 : Stephanus Fyas (OL. D. 16408). 1467 : Albertus 
Fyas (Múz.). 1473: Gregorius Fyas (SoprOkl. 11485). 
1474 : Alberto Fyas (Lelesz Acta 84/8). 1475 : Thoma 
Fyas (Körmend, Heim 566). 1478 : Stephanus Fyas 
(ÓL. D. 18145). 1484: Gallo Fyas (Veszpr. 107, 
Gerezd 4). 1489 : Thomam Fyas (Lelesz Acta 98/31). 
1509 : Emerico Fyas iMúz. Forgách). || 2) lociilatus ; 
mit fachern versében NySz. (3. jel.). 1634 : Négy 
szegeö fias asztal (OL. UC. 21/3). || 3) [?]. 1520 : Vnum 
/j/asfewld vocatum in loco Kewzeepkorman (Múz. Kis- 
faludy). 

FIATAL : uovellus. germen, stirps ; junger baum, 
neuer stamm NySz. (1. jel.). 1302 : Uenit ad arborem 
Tul fyotol dictam (Múz. Jankovich). Quarimi [metarum] 
una est sub arbore Tiűfyolol dicta (uo.). 1361: Arboris 
piri /j/aíflZ dicti (ZichyOkm. III.198). 1486: Due arbu- 
sciüe prima TulfyatJial vocata secunda ]:^jrfyathal 
(Körmend Acta III/3, Baráti 84). 1544 : Neg ember- 
nek az kik fiatalokat ültettek (OL. Nád. 40). [Vö. 
MTsz.] 

fiatal-erdő: [silvasuccrescens;niederwald?]. 1516: 
.Ad quandam Siluam Fyathal Erdew vocatam (Lelesz 
Acta 122/8). [Vö. ág-erdő?] 

FIATLAN: sine filio, destitutus pullis; ohue söhne, 
ohne junge NySz. 1349 : Thome dicti Fyathlan (Múz.). 

FIAZÓ : fecundus ; fruchtbar NySz. 1564 : Öreg 
fyazo dyzno (OL. Nád. 49). 



FICKÓ, vö. fa-fickó. 

1. FICSÓR, ficsúr : puer Valachicus ; walachi- 
scher bursche NySz. ; «legény, legényke, siheder» 
MTsz. (1. jel.) ; der bursch, der kerl BM. (2. jel.). 1428 : 
Stephano Fychor [a. m. ficsór?] (Lelesz Acta 47/12). 
1435 : Michaele Fychor (KárolyiOkl. 11.156). 1469 : 
Michaele Fychor (OL. D. 26796). 1470 : Mathiam Fy- 
chur (Lelesz Acta 81/8). 1602 : Ficsor Miklós jobbágy 
(SzékelyOkl. V.319). 

2. FICSOR: das mauthmass (in der mühle), kleines 
hölzernes gefass BM. (1. jel.). 1638 : Egy vam szedő 
Ficzior (OL. UC. 2/34, «Borsi, Zemplén m.» Szám. 
jegyz.). [Vö. ficsór 2. jel. MTsz. és SzD.] 

FIECSÉ ? fiecső ? : 1328 : Ad secundam metam 
fiecheufa vocatam (OL. D. 2511, 1. AnjouOkm. 11.376). 
1416 : Inter Siluam wlgariter Fyeche (Múz.). 

FIECSŐ ? L fiecsé. 

FIGE, 1. füge. 

FIGG, -Ő, 1. függ, -ő. 

FÍKÉTÖ, 1. fej-kötő. 

FIL, 1. fül. 

FÍL ? 1. 3. fél. 

FILAGORIA : stega, nubilarium ; wetterhütte, 
lusthaus NySz. 1638 : Egy sindelies filagoria (OL. 
UC. 3/24). Ezen Filagoria mellett, vagion egy Tégla 
vető szin (uo. 2/34). 1654 : Az Ihaz előtt egy szép 
Filagoria kubas [?] (OL. GyfLimb. 17/2). 

FILEMENG ? : 1430 : Ladislai dicti Fylemeng 
de Pynchekerbew i Körmend Heim 437, vö. ZalaOkl. 
11.467, 468). 1434: Georgii Fhilemeng (Múz.). 1450: 
Gregorius Philemcng (Veszpr. 107, Egerszeg 13). [L. 
még Csánki: TörtFöldr. III.148.] 

FILÉP, 1. Fülöp. 

FILES, 1. füles. 

FILETLEN, 1. fületlen. 

FILIP, 1. Fülöp. 

FILIPPÖS, 1. Fülöp. 

FILLÉR, fillyér : teruncius, obolu.s, assarius : 
heller, pfennig NySz. 1425 : Nostre monete wigo fillér 
appellate falsam monetam cuderent (Múz.). 1431 : Mo- 
neta fyller appellata (OL. D. 31453). 1432 : Viginti 
florenos per centum florenos per centum monete nostre 
antique Fillér nuncupate (uo. 12455\ Monete fyler 
vocate iKárolyiOkl. 11.143). 1433 : Mginti florenos 
per centum monete filcr prenotate (OL. D. 13149). 
Sexingentis florenis prioris monete fyller dicte (Múz.). 
1447: Ducentis denariis fillér nuncupatis (SoprOkl. 
11.331). 1645 : Feir pénz ospora fillér (OL. Nád. 48). 
1602: Fillyér Miklós (SzékelyOkl. V.294). Fillyér 
Tamás jobbágy (uo. 297). 1609 : Én Eötuös Mihály- 
nak, se ötvös Mihálynénak sem éltökben, sem holt- 
juk után soha csak egy szegett filléröket sem láttam 
egyebet, hanem [stb.] (Mihalik: KassaÖtvTört. 213). 

fillér-pénz : [cv>]. 1463 : Super triginta tribus flore- 
nis parue monete wlgo Fyllerpenz appellate (Lelesz 
Prot. rV.98). 

FILLÉRES: [nummulos habens; heller habend?]. 
1522 : Nicolaus Fylleres (OL. D. 37004). [Vö. NySz.] 



FILLYÉR, 1. fillér. 



16* 



247 



FILOP— FIRIS 



FIRIS— FLASKA 



2é8 



FILÓP, 1 Fülöp. 
PILPÉS, 1. Fülöp. 
FILPÖS, 1. Fülöp. 
FÍLTŐ, 1. féltő. 

FINAE : das miUilmass, das mauthmass (in der 
miilile) ; hölzemes gefass (1/8 pressburger metzen) BM. 
1587 : Keth fertalos weka. Eg fynak (OL. UC. 12/42). 
1597 : Ország keobli. Finak (uo. 101/8). Zab mei-tek 
alias Finak (uo.). 1608 : Fel keobeoí. Fertal. Fynak 
(uo. 37/56). [Vö. Kr. és MTsz.| 

FINNYÁS : fastidiosus, spernax, uasutiüus ; wahle- 
risch, naserümpfend NySz. 1356 : Stephanum dictum 
Fynnas (Múz. Kállay, 1. AnjouOkm. VI.512). 1408 : 
Nicolaus Fynnas dictus (Múz. Kállay nr. 382). 1483J 
Blasio Fynnas (Múz. Kállay). 

FINTA : cui'vus, inflexus. obliquus, aduncus Sí.; 
schief, schrag, krumin, windschief BM. [?], 1114/1131 : 
Clerico eius phinta (Pannh. 6/A). 1181 : Vendég cum 
filio Finta (OL. D. 22). 1211: Hü sünt vdornici 
Feneres Somorou Finta Tliob Zegeu (Pannh. Tih. 1/5). 
1291 : Villám Mocha Finta Mochaya (MonStrig. 11.310). 
1299 : Andreas filius fynta (uo. 474). 1342 : In terra 
Persendolph aUo nomine i^;«//mmiklosylese vocata 
(Körmend III/3, Zamárd 95). 1399 : Quasdam piscinas 
suas i^í/«íaholthdunaya et MegehuUo wocatas (Múz.). 
1431 : Blasio Fyntha (Veszpr. 12, Nagvpécsöl). 1458 : 
In dicta teiTa Fynthafeláe (OL D. "^15286). 1602 : 
Finta Bálás. Finta István (SzékelyOkl. V.197). [Vö 
Kr. és MTsz.] 

FINTOR: curvus, iiiüexus, obliquus, aduncus 
Sí. [•?] ; [schief, .schrag, krumm?]. 1271: Sutk Vecliuk- 
lev Vras Fyntur [szn. ?| Martel Nemyl (Könnend, Heim 
8). 1308 : Johannis dicti Finthnr (MonStrig. 11.583). 
1694 : FintorVölgY^ [szőlőhegy neve] (GazdtörtSzemle 
1.174). 

FÍNY, 1. verő-fény. 

FÍNYÖS? 1. fényes. 

FIÓK : 1) pullus, avis plumescens ; junges NySz. 
(1. jel.). 1210: Libertinos quorum nomina hec sünt 
Fioeli [olv. fiók V. fiacs ?] Cugul Bulsuu (Pannh. 5/F . 
II 2) [loculus horrei ; fach in der scheune]. 1638 : 
Czür, melinek oldala tapaszos ket felöl oldalul való 
fiokiaval, heiazattiaval es vitorláival (OL. UC 2 34) 
[Vö. fi, 3. jel.] 

FIÓKOS : loculatus, forulatus Kr. ; [mit einer 
schublade versében]. 1683: Fiókos asztal (OL. UC. 
3/32). 

FIR, 1. fürj. 

FIREDŐ, 1. fürdő-vanna. 

FIRES ? 1. fürjes. 

1. FIRÉSZ, 1. 1. fürész. 

2. FIRÉSZ, 1. 2. fürjész. 

FIRGETÉ, 1. fergettyű. 

1. FIRIS, féris : pectorale femineum, thorax, lin- 
teus muliebris ; brustkleid der weiber, halsschmuck 
NySz. 1470 : Benedicto Fyrys [a. m. liris v. friss ?] 
(Körmend, Heim 546). 1471:* Vnum manicale wlgo 
ferys de Thafath legasset Anne puelle (Múz. Forgách). 
1504 : Barnába Fyrys (OL. D. 21269). 1509 : Vnum 



ferys de purpura (uo. 21965). 1544 : Attam ferys 
mosatására (OL. Nád. 40). 

2. FIRIS ? 1. friss. 

FIRÍSZ, 1. 1. fürész. 

FIRRES? 1. fürjes. 

FIRTÖS, 1. fürtös. 

FÍSÉG, vö. lófőség. 

FÍSŐ, 1. bontó-fésű. 

FISTÉL, 1. füstöl. 

FISTÉS, 1. füstös. 

FISTÖS, 1. füstös. 

FITET : indago, quaerito, scrutor ; forschen, durch- 
suchen, aufstöbern NySz. 1760 : Az udvarán tapasz- 
talta, ott fítetett, nyilván lopni akart (DebrJk.). [Vö. 
MTsz.] 

FITOS : silus, camurus : dem die nase aufwürts 
gebogen ist, stülpuasig NySz. 1385 : Michael dictus 
Fitus (Veszpr. 107, Keszi 6). 1388 : Johannem 
dictum Fytos ^ZichyOkm. IV.374). 1397 : Demetrium 
dictum Fythas [igy ?] (ZichyOkm. V.40). 1423 : Fran- 
ciscus Phytus (Lelesz Acta 43 83). 1436 : Andrea 
Fythivs (Múz. Békássy). 1481 : Stephanum Fythos 
(Múz. Kisfaludy). 1509 : Valentino Fythos (Lelesz 
Acta 117/26). 1519 : Gregorio Fythos (Múz. Forgách). 

FÍTÖ, 1. fűtő. 

FIÚ, 1. fi. 

FIÚI : masculus ; mánnlich NySz. (2. jel.). 1610 : 
Török István ben lakozik, ezelőtt esztendővel hozott 
gyenge hölgyével, kitől fiúi magzatja lévén, nem sok 
napokkal ezelőtt annak, a ki adta volt, megatta nagv 
bánattal (MA.NLI. 348). 

FIV, 1. fű. 

FIVES, 1. füves. 

FIVÖN-OSZTÁS, 1. füvön-osztás. 

Fiz, 1. fűz. 

FIZED, 1. füzegy. 

FIZEG-Y, 1. füzegy. 

FIZES, 1. füzes. 

FIZET, füzet : compenso, solvo, expendo ; bezah- 
len NySz. (1. jel.). 1544 : Fizettem öt napi szamot 
(OL. Nád. 40). 1561: Hegi wamot fizetnek vOL. L. 
ni. 16. 17). 1587 : Gyalogosoknak három yzbe borul 
es pénzül fyzetöt (OL. Nád. 40). [Vö. mégfizet.] 

FIZETÉS : pensio, compensatio, solutio ; bezah- 
luiig NySz. (1. jel.). 1597 : Az feyedelem fyzetesen 
thyzedes ^OL. ÜC. 12/42). 

FIZIGY, 1. füzegy. 

FIZÍR- VESSZŐ, 1. füzér-vessző. 

FLASKA: [lageua; fiasche]. [Vö. 1490: Flasca 
magna de pléh (OL. D. 26048). 1507 : Flasca, pyntha 
(uo. 26124). Vö. MTsz.; Nyr. XXIX.418 ; Melieh- 
I.umtzer : Deutsche Ortsnamen u. Lehnwörter 102 és 
ftasea Bartal.] 



249 



FLESTÉKÉM— FOG 



FOG— FOGAS 



250 



FLESTEZEM. 1. fölöstököm. 

FLINTA : catapulta longior, manuaiia, venatoria; 
Hinte NySz. 1735 : Egy flinta csövéhez tartozandó 
aczél simán és minden czifraság nélkül (Gazdtört- 
Szemle III.354). FUntdhoz tartozandó sárgaréz czifrán 
kirajzolva, ellenzővel és piiskacsöve vesszejével (no. 
355). 

FLORENTOS, FLORÉNTOS, 1. forintos. 

FLORINTOS, 1. forintos. 

FOCSKANDÓ. 1. fecskendő. 

FODOR : 1) erispns ; kraus, falticht NySz. (1. jel.). 
1286 : Johannis Ftulur dicti (ZalaOkl. 1.96). 1287 : 
Nicolao dicto l'odor (MonStrig. 11.226 \ 1313 : Marci 
dicti fudiir (HazaiOkm. VII.370). 1323 : Pauhim dictum 
Fudur (OL. D. 2174). Petrum dictum Fudur (Anjou- 
Okm. II 79). 1329 : Ladizlai dicti Fudur [«Ladizlai 
crispi uo. többször* Szám. jegyz.] (Veszpr. 16, Vespr. 
Oppid.). 1335 : Paulus dictus Fodor de Lipa (Körmend, 
Heim 68). [Vö. « Paulus Crispus de Lypua» uo. 67. | 
1338 : Paulo dicto Fodwr filio MedAve (OL. D. 3150). 
1355 : Paulum dictum Fudur (Múz.). 1357 : Petri dicti 
Fodor (Miiz. Kállay). Johannem Fudur dictum (Zala- 
Okl. 1.575). 1358 : Johannem íilium Fudur (Veszpr. 
107, Köveskál 7). 1364 : Petrum dictum Fodur (Zichy- 
Okm. III. 245). 1371 : Stephanum dictum Fodor (Pannh. 
34/S). 1372 : Petro dicto Fodor (Lelesz Acta 7/8). 
1391: Thomam dictum Fodor (ZichyOkm. IV.469). 
1398 : Johannis dicti Fodor (Múz.). 1404 : Johannis 
dicti Fodor (uo.). 1407 : Paulum Fodor dictum (Veszpr. 
107, Szentiván 1). 1413: Nicolao Fodor (ZichyOkm. 
VI.240). 1426 : Georgium Fodor ( OL. D. 35946). 1430 : 
Michaele Fodor (Múz. Kisfaludy). 1442 : Thoma Fodor 
(Múz. Kállay). 1452 : Thoma Fodor (OL. D. 14584). 
1453: Michaele Fodor (Lelesz Bercs. VII.IU). 1468: 
Johannes Fodor (Múz. Kállay). 1470 : Valentino Fodor 
(uo.). 1475: Ladislao Fodor (Lelesz Acta 85/22). 
1476: Benedictus Fodor (Körmend, Heim 576). 1480: 
Georgium Fodor (Lelesz Acta 90/1). 1487 : Cum vtris 
metis ipsorum videlicet a parte meridionali Kalagyer- 
hegye a parte verő septemtiúonali Fodorkw vocatis 
(OL' D. 37066). 1503 : Ambrosius Fodor (Múz. Kállay). 
II 2) instita ; krause, fraise NvSz. (2. jel.). 1594: Aprólék 
fodor (OL. UC. 78/7). 

fodor-fa : [lignum crispantibus venis undatum ?] ; 
maserholz BM. [?]. 1399 : Vnam metam teiTeam wlga- 
riter fodorfa nominatam (OL. D. 8613). [Vö. '■'■Fodor. 
habos fa : crispantibus venis undatum lignum» PP. ; CzF.] 

FODORGATOTT : tortus, crispus, crispatus ; 
kruramgebogen, kraus, gekraust NySz. 1528 : Vnam 
véstem de purpura aurote.xta subíili wlgo fodorgatlioth 
barson (OL. L. III.16. 17). 1556 : Eg fodorgathot kez- 
kenyö (OL. Nád. 48). 1564 : Eg fodorgatoth araúas 
kozorw (uo. 49). 

FODORÍTÁS : [zh crispare ; das krausehi;. 1635: 
A morvái posztó singitöl [t. i. nyírásától] úgy mint 
fodoritdsdtól is 5 fdenárj (GazdtörtSzemle VIII.482). 

FÓDOZÁS, 1. foldozás. 

FÓDOZTATLAN ? 1, foldozatlan. 

1. FOG: dens; zahn NySz. (J. jel.) 1597: Másik 
el töröt vass barona, kinek fogaj 25. panth vasacz- 
kaia 12 (OL. UC. 101/3). [Vö. lajtorja-fog. j 

fogtisztító-borosta : [peniculus dcntibus pur- 
gandis destinatus ; zahnbürste]. 1744 : Fogtisztító borosta 
(DebrJk., l. NyK. XXVI.338, «borosta» a.). 



2. FOG : 1) capio, prehendo, apprehendo ; fangen, 
fassen, ergreifen NySz. (1. jel.). 1550 : Harmadik 
thonyaba fogtok chwkafyat hetet (OL. Nád. 49). 1569 : 
Jóllehet, hogy mi közünkbe fogták vala biróúl az 
vitézlő Jankó Györgyöt, Bekes Adorjánt maxait (Szé- 
kelyOkl. V.89). "l587 : Varsakath es hal fogny walo 
horgokath (OL. Nád. 40). Hal foghny walo horgoth 
(uo. 41). 1689 : Netalán esmegh elö iön az hal es 
eleget foghatonk (uo.). 1594 : Szent Georgi napban 
az kinek barannia vagion, ha tiz vagion is eggiet 
fognak ezt eök sztrengha barannak hyak (OL. UC. 
113/5). 1670 : Az őrlőnek tiz pénzt adjanak, ha 
debreczeni ember, szert fogjon idején, mert hogy 
az vidéket csak le szakaszsza, meg nem engedtetik ; 
ha etetni akar, kifogja marháját, úgy etessen. Az 
debreczeni ember, ha őrni akar, idején szert fogjon, 
szénát vigyen s hét számra őrjön, hogy sem az vidéki 
örlős, sem az itt való marhátalan ember meg ne fogyat- 
kozzék ; az ki penig itt való marhás ember örleni akar, 
maga szükségére megszakaszhassa (DebrJk., 1. NyK. 
XXVI.343J. II 2) occupo ; befallen NySz. (5. jel.). 1488 
k. : Ew hasath fekel war fogta, menten mondiad zenth 
János ewangelistanak hogh ez fekel war fogottá weres 
pey lo megh tistulion (Bagonyai ráolvasás, 1. Zolnai : 
Nyelveml. 153). || 3) [aliquem defendere ; jemanden 
in schutz nehmen, sich jemandes annehmenl. 1694 : 
Tartozik akkorbeli szőlő biró akár melyik esküdtnek 
vagy szőlő kerülőnek igaz igyében mellette fogni és 
gondját viselni (GazdtörtSzemle 1.172). 1700 : Ez 
illyen ember várostagja leszen és a biró, várossal 
együtt tartozik oltalmazni, és minden tisztességes 
ügyében mellette fogni (uo. VII.405). [Vö. be-, föl-, 
ki-, meg-, összefog.] 

FOGAD, vö. föl-, mégfogad, Isten-fogadja. 

FOGADÓ, vö. vendég-fogadó. 

FOGANTÓ, 1. fogantyú. 

FOGANTYÚ, fogantó, fogontó : ansa, capu- 
lus, manubrium ; handhabe NySz. («fogantü» a.) 1560: 
Három zekrenhez walo zar mind sarkwasostol pan- 
tostol fogontostol zegesteol (OL. Nád. 49). 1594 : 
Konderra ualo was foghantho (OL. UC. 78/7). 

FOGANTYÚS, fogontyús : ansatus ; mit einer 
handhabe versehn NySz. 1637 : Annak aytaya bellet 
vas aarkas, pántos, paraszt záros fogontyús. kilinches 
(OL. UC. 14/43). 

FOGAS, fogós?: 1) dentatus, denticulatus"; mit 
záhnen versében, was gute zahne hat NySz. (1. jel.). 
1299: Petro dicto Fogas (Wenzel V.202). 1301: De- 
tricy dicti fogós (AnjouOkm. 1.4). 1325 : Johannem 
dictum Fogas (Múz. Kállay, 1. AnjouOkm. II.207).U327: 
Petri dicti Fogas (OL. D! 2420). 1357 : Petrum dictum 
Fogas (ZalaOkl. 1.575). 1379 : Johannes dictus Fogas 
(Múz. Kállay). 1380 : Nicolaus dictus Fogas (Lelesz 
Acta 13/45). 1388 : Johannes Fogas dictus (OL. D. 
31338). 1397 : Benedictus Fogas (Múz. Kállay). 1400 : 
Beuedictum Fogas (ZichyOkm. V.191). 1407 : Michaele 
dicto Fogas (Múz.). 1419 : Johannis dicti Fogas (Múz. 
Máriássy). 1470 : Barnába Fogas (Múz. Kállay). 1602: 
Fogas ístván (SzékelyOkl. V.178). || 2) serratus; ge- 
zahnt NySz. (2. jel.). 1597 : Kaza sarro Fogas sarro 
(OL. UC. 101/3). II 3) as.sula dentata, asser clavatus 
parieti affixus, quo appenduntur utensilia ; eine rahme, 
brett mit nagcln, wo sachen aufgehangen werden 
NySz. (4. jel.). 1638 : Festet es parazt fogasok (OL. 
UC. 2/34). Három darab fogas Asztalos műszer Tartó 
No. 3 (uo.). II 4) [occal : egge BM. |?]. 1552: Fogas 
Walw. Lapath (OL. NRA. 1648/27). |Vö. fogas 3 }c\ 
MTsz.: fogas borona NySz.] 



251 



FOGÁS— FOGLiiR 



FOGLYÁR -FOGYATKOZÁS 



252 



fogas-kerék : [rota dentata, tympanum dentatumj ; 
zahnrad, kammrad, kronrad, verzahntes rad BM. 1638 : 
Ezen kompos vagi haios malomnak vizi es fogas 
kereke, ket bokor malom keöve keö padgiaval korong- 
iával tengelievel liszt valuiaval (OL. UC. 2/34). 

FOGÁS: captio, captiua ; fang NySz. (1. jel.). 
1597 : Mj'kor sos halath wj^znek minden száz fogas 
halthol egy egy fogas hallal tartoznak (OL. UC. 12/42, 
«az 1601-iki átiratban már : fogása Szám. jegyz.). 

fogás-föld : 1524 : TeiTas simiUter suas arabiles 
in et sub aratrum ipsius Pauli Wayay attinentes 
fogas fewld vocatas in tribus locis wlgariter Nyomás 
habitas (Lelesz Prot. V.243). 1537: Exceptis terris 
scilicet fogas feívld appellatis que ab antiquo ad 
domum nobilitarem pertinenmt (OL. D. 36401). ['? Vö. 
« Három fogással lekaszálni a nyilast. Tíz fogással 
felszántani a földet» CzF. fogás 3. jel. a.] 

FOGATÉ : ansa, capulus, manubrium ; handhabe, 
heft, griff NySz. («fogató» a.). 1587: Wödörre walo kijt 
karj'ka foghateyawal eggüth (OL. UC. 12/42). 1597 : 
Egj kwszeogj keobol, három vass abroncz raita fo- 
gateiaiial (uo. 101/3). Eoreg viz heuiteo, vass czví-st 
fogateiaual 1 (uo.). Feier Alabastrum medencze kor- 
soiaual kinek fogateia ell thöröth (uo.). [Vö. MTsz.] 

FOGAZ, vö. mégfogaz. 

FOGLAL : 1) necto, jungo ; zusammenfügen, fügén, 
verbinden NySz. (2. jel.). 1564 : A hol kedig valaki 
ezen kévül cselekednéjek, az vevőnek pénze benne 
vesszen, az földet kedig az házhoz fuglallyák (Gazd- 
törtSzemle 1.74). || 2) claudo, includo, comprehendo, 
contineo ; fassen, einfassen, enthalten NySz. (4. jel.). 
1544: Foglaltatot uolt eg okiüart aranba (OL. Nád. 
43) II 3) occupo ; beschaftigen NySz. (6. jel.). 1609 : 
Hogy holtom után sem az én feleségemnek, sem 
atyámfiainak, sem jó barátaimnak rövidséget ne tennék, 
némi-némü adósságoknak kijegyzésében foglalom ma- 
gamat (Mihalik: KassaÖtvTört. 212). [Vö. égybe- 
foglal.] 

FOGLALÁS : compages : einfassung NySz. (2- 
jel.). 1669 : Egy öreg kristálytányér üvegestül fogla- 
lásával (GajídtörtSzemle 194, üvegesek árjegyzékében). 
[Vö. föld-foglalás.] 

FOGLALATOS; occupatus, distentus; beschaf- 
tigt, unmüssig NySz. 1608 : Most bevebben nem 
irhatok foglalatos dolgaim miatt (MA. NLI. 254). 

FOGLALÓ-FA : hölzerne schliesse BM. 1643 : 
Ezen specificált darab akna, helylyel [az eredetiben is 
kettőzés nélkül : «helliel», olv. helylyel-helylyel ?], fá- 
biü való építést, támaszokat és foglaló fákat is kíván 
(GazdtörtSzemle VI.119). 

FOGLALÓ-VAS: [íibiüa ferrea, retinaculiim fer- 
reum] ; klammereisen, kappeisen BM. 1564 : Ferra fog- 
lalowas vocata (OL. L III. 16. 17). 1597: Foglaló vas 
(OL. UC. 101/3). 1616 : Foglaló vas [bányában] 2 (Gazd- 
törtSzemle VI. 125). 1638 : Kapnia alsó vas cziapiaval 
es felül való horgas foglaló vasaival, retez feíevel, 
kinito vas karikaival (OL. UC. 2/34). [Vö. MTsz.] 

FOGLALT : 1594 : Ket hordó foglalt bor (OL. 
L. IH.16. 17). [Vö. foglaló-bor, foglalt-bor NySz.] [Vö. 
fogott.] 

FOGLÁR, foglyár : 1492 : Blasius Foglár (OL- 
D. 36992). 1568: Jacobus Foglyar (OL. ÚC. 4/1). 
1587 : Magyar János foglyar (uo.' 12/42). 1697 : Fog- 
lyar Petér '[így] (uO' 12/42). [Vö. CzF. MTsz. BM]. 



FOGLYÁR, 1. foglár. 

FOGÓ : 1) capiens ; fangend NySz. (1. jel.). 1463 : 
Sub silua seregel/b^o vocata (OL. D. 15903). || 2) for- 
ceps ; zange NySz. (3. jel.). 1528 : Vnum wlgo fogho 
[«ugyanitt : patkóverö» Szám. jegyz.] (OL. Nád. 48). 
[Vö. abroncs-, csap-, egér-fogó, halfogó-horog, 
patkoló-, patkószeg-, szégvonó-, tűz-, vas- 
fogó, vízfogó-csatorna] 

fogó-kapocs, -kapcs : [spannring]. 1572 : In offi- 
cina fabrílí kohlegyezo, fogho kapch (OL. UC. 76/17). 
1597 : Fogó kapocz 3 Konias vass kiuel kouacz szenet 
hanak kj 1 Foltozot Fuo 1 Likazto vass 3 [kovács- 
szerszámok] (uo. 101 3). 

1. FOGOLY : captívus, ergastulus ; gefangen, gefan- 
gener NySz. (1.877.) 1463 : Gregorio Fogol [a. m. 2. 
fogoly?] (OL. D. 15877). 1545: Az fogfokhol [igy?] 
gerfat (OL. Nád. 42). 1572 : Foghol nyakara walo 
hegede (OL, UC. 77/13). 

2. FOGOLY : perdix ; reb- oder feldhuhn NySz. 
(1.893.) 1463 : Gregorio Fogol [a. m. 1. fogoly?] (OL 
D. 15877). 1530 k. : Aues duos wlgo fogoly (OL. L. 
ni.16. 17). 1544: Vöttem ket fyret es ket foglot (OL. 
Nád. 41). 1587 : Vyzat Nywlat foglat (uo. 40). 

fogoly-madár : perdix NySz. ; [rebhuhn]. 1588 : 
Egy faíth madár, fogoly madár hwros madár, chiaszar 
madár, rigó, fwr, vidra (OL. UC. 64/35). 

FOGONTÓ, 1. fogantyú. 

FOGONTYÚS, 1. fogantyús. 

FOGÓS ? 1. fogas. 

FOGOTT : [?]. 1499 : Agris pratis fenetis fogoth- 
fewld vocatis silvis eciam fogothevde^v vei Bardalya 
[vö. ezzel] appellatis (OL. D. 36405). 1504 : Símulcum 
illa particula prati fogoth reeth appellati (Lelesz Prot. 
1.168). 1509 : Ten-e captate fogothfewld vocate (OL. D. 
36399). 1529 : Quadam Silua fogothetáew vocata (OL. 
Kolozsm. Prot. T). 1569 : Henther Benedek egy részről, 
más részről penig az nagyajtai Bereczk Máthé jövének 
mi élőnkbe mint fogott [vö. NySz. 3. jel. és itt 
«fogott-bíró»] közbirák eleibe (SzékelyOkl. V.87). 
1668 : Fogott bort is ad (OL. UC. 1/21). [Vö. NySz.] 

fogott-bíró: [arbiter; schiedsrichter]. 1561: Mi, 
kik vagyunk ez alatt megirt dologban fogott bírák, 
Imeczi Damokos . . . Cheh István, adjuk emlékezetre 
mindeneknek (SzékelyOkl. V.81). [Vö. fogott.] 

FOGSÁG: vincula, captivítas, custodia; gefángnis, 
gefangenschaft NySz. 1524 : Jobagio meus quem tu 
abbas captíuasti est tam probus homo sicut tu abbas 
dempto sacerdocio insuper talibus verbis affecisset 
Nem kényed el ezzel az en Jobagyom fogságát (Múz.). 

FOGVA, fogvánt : a, ab usque ; von NySz. (2. 
jel.). 1643 : Igen hatra volt az Ertz, a'uagy a' Soo 
mely eleitul fogván t [igyj igen ki vágatot (OL. Instr. 
42, 1. GazdtörtSzemle VI.119). Az égik sziuaruan felöt 
az aliatól foguant [igy], az felígh hazaczka uagj^on ; 
elegendő vy chatornakkál megh keőmyekesztetuen 
(uo., 1. GazdtörtSzemle VI. 129). [A fogvánt alakra 
nézve vö. -vast. -vést, 1. Simonyi : Tüz. M. Nyelvtan 
514.] [Vö. mindenestül fogva.] 

FOGVÁNT, 1. fogva. 

FOGYATKOZÁS: defectus, deliquium, macula, 
delictum ; mangcl, abgang, abbruch, fehler, sünde NySz. 
(1. jel.). 1597 : Az wthö ora szerszamiban fogiatko- 
zasok vadnak (OL. UC. 101/3). 



253 



FOGYATKOZIK— FOK 



FOK -HAGYMA- F0LD02ATLAN 



254 



FOGYATKOZIK, vö. el-, ki-, mégfogyat- 
kozik. 

FOJATLAN, 1. folyatlan. 

FOJTOG-AT : suffoco, strangulo, jug-uhim peto ; 
ersticken, erwiirgen NySz. 1636 : Azon legj^en, hogy 
a jószágban sok restantiát ne hagyjon, de az sze- 
génységet se fojtogassa, hanem ebben is diseretus 
legyen (GazdtörtSzemle 1.272). 

FOJTOTT-PECSÉNYE : [carnes vapore suo 
moUitae ; gedampftes fleiseh]. 1544: Tehén húst foytot 
peczenenek (OL. Nád. 41). [Vö. MTsz.] 

FOK: 1) a) « tóba benyúló hegy, hegyfok; egyesülő 
vizek földköze » ; b) « víz-járta keskeny meder, víz- 
árok, víz szakadék* MTsz. ; ora, promontorium, clau- 
strum, sinus ; landspitze, mündung NySz. (1. jel.) ; ca- 
verna ; kluftt, höle MA^. 1055 : Riuulus nanique qui 
dicitur fuk íluens de prefato lacu (Pannh. Tih. 1/1). 
1211 : Est lacus wlgo Bolotyn nuncupatus de quo 
egreditur fluuius qui uocatur Foc (uo. 1/5). Vltra aquam 
que dicitur Tulgus/oca (uo.). Usque ad Tulus focca 
(uo.). Unde exit stagnum quod uocatiu- Harangud usque 
locum qui uocatur Harangud/bca (uo.). luxta eundem 
foc [t. i. Harangudfoca] tendit ad meridionalem plagam 
usque ad Cucen Hereh (uo.). 1231 : Usque ad Bmyas- 
f\ica (OL. D. 168). 1232 : Ibi cadit ad médium Crisii 
et inde egreditur superius pereunit ad Ycmfucara 
(Múz. Kisfaludy). 1238 : luxta fluuium Fuk (Pannh. 
29/H, 1. Wenzel 11.90). 1257 : Per paruam aquam 
que dicitur fuk (OL. D. 456). In magnó stagno in loeo 
qui dicitur fuk (uo.). 1264: Ubi de Huuio Nytra exit 
JP'ítA-her (MonStrig. 1.514). 1278 : luxta ZÓrcosfoka 
[Zortos- ?J et iuxta fluuium Tycie (OL. D. 1021.). 1280: 
Peruenit ad arborem harast que est luxta quoddam 
fuk (Múz. Jankowich). 1291 : Transit Danubium subtus 
quoddam fuk (Múz. Wégh János). 1296/1408: Perueni- 
tur ad aquam Ziigoufuk dictam (OL. D. 1437). 1300 : 
Per meatum aque que fok dicitur (uo. 1579) Meatus 
fossati qui uulgariter fuk nominatur (uo. 31191). Meatus 
fossati que uulgariter Fuk nominatur (HazaiOkm. 
VII.288). 1302 : In fluuio fwk (AnjouOkm. 1.44). 1308 : 
Ad terciam metam terream circa lyanusfuka sitam 
(uo. 163). Ad quartam metam ligneam circa Zouor- 
fuk (uo.). In ipsa quarta méta scilicet circa Zouor- 
fuk predicta (uo.). 1322 : Duobus introitis aquae 
vulgariter fok vocatis (uo. 11.43). 1337 : A quodam 
ri^aüo incipiens quod vulgo Fok vocatur (uo. III. 
165). 1346 : Duorum introitoram aque wlgariter fok 
dietorum (OL. D. 3872). 1349 : Infra alueum seu 
meatum cuiusdam piscine Netechthou/í<A;a (uo. 4044). 
Transeundo ipsam piscinam per médium et uadit 
circa laroufuk (uo., I. AnjouOkm. V.281). Veniret 
uersus septemtrionem ad \imm fok qui exit de 
predicta aqua Ebes (OL. D. 4044). 1352 : Piscinis 
videlicet Mendenes/bAia Pentuk foka Darocha et Abol- 
mayneteche/bca vocatis (uo. 4297). 1358 : Descen- 
dissent ad fluuium fok (Pannh. Tih. 1/17). Pos- 
sessionum et porcionum possessionariorura [?] sci- 
licet Zarozou Keurushyg Berey Baluanus Tunik 
Fok Gungus (uo.). 1371 : Circa quendam alueum 
fok uocatum (Múz.). 1377 : Clausuris locis pisca- 
toriis et aquarum meatibus wlgariter fok dictis 
(OL. D. 6395). 1382: Quoddam alueum Kyspeter- 
foka vocatum (uo. 30725). 1384 : Meatum wlgari- 
ter Zemerezapona/bA;a vocatum (ZichyOkm. IV. 283). 
Meatus aque wlgariter fok (uo. 284). 1399 : Ad vnam 
aquam wlgariter Zwgofoka vocatam (OL. D. 8613i. 
1401 : Quandam piscinam fok vocatam (uo. 9377). 
Piscinis Karazos Sebesor Kazmer/bA; appellatis (Múz.). 
1415 : Ad quandam venam quam Andreas Zydalm- 
thaua/oA-rt, dictus verő Sigisnuindus econtra ThwTzeg- 
Eger vocari dixisset (Múz. Kállay). 1420 : Piscinarum 



Disthaua Thewrke/otothaua Rabanyataua vocatarum 
(Lelesz Acta 40/86). 1423 : Deinde vlterius in margine 
ipsius fluuii eundo peruenissent ad quendam meatum 
aque wlgo Halow/bA;eley vocatum (Lelesz Met. Ung 1). 
1435 : Per quendam meatum seu effluxum aque ex ipso 
laco [így •?] curentem wlgariter fok appellatum (Győri 
kápt. Itár.). 1437 : De quo scilicet stagno quoddam 
riuus wlgo fok vocatum [így?] accessisset (Lelesz 
Acta 54/21). 1439 : In eodem Riuulo Pechfoka (Le- 
lesz Met. Abaúj 15). 1453 : Quosdam meatus aqua- 
rum Kerekfew/bA;a, Malachwser (OL. D. 30828). 
Quosdam meatus aquarum Naghesew et Kethes/bA; 
(UO.). Ketheus/b/t (uo.). 1458 : In Rywlo sew Ramo 
dicti Crisii wlgo fok nominato (uo. 15261). 1467: De- 
currensque ad lacum Remethek thawa tendens directe 
ad Cherethye/bA; (Lelesz Acta 78/1). 1468 : Peruenis- 
sent ad quoddam fok Byske foka vocatum (Forrás ?). 
1476 : Quarundam piscinarum Holththyza/bA;o Eleweer 
Rakathyastho vocatarum (Lelesz Prot.Parv. 85). 1479 : 
Quasdam siluas Kerechet/bA;íi Lyskomezew appellatas 
(Múz. Kállay). 1480 : Quendam rivulum seu alueum 
Nagh/bA' appellatum (OL. D. 18406). 1489 : Quendam 
Rywlum suum in wlgari et materno seiinone fok vo- 
catum (uo. 19516). [Vö. «Alueus : kis fog» (Schlagl- 
Szójz. 713. sz., olv. «fok»). 1790 : «Tokaj-alatt, Ladá- 
nyon fellyűl, ki-szakad a' Tiszából egy fok, a' melly 
Sebesnek hivattatik » (Lethenyei : Anonymus 22. 1. 
jegyz.). «Fok =- vízlevezető, természetes vagy ásott 
csatorna. Pl. Pélyi fok. Kún/bA:» (Ái-oktö, Borsod 
m. Végh Kálmán Mátyás adata az új Nagy Szótár- 
hoz). «Sok ember esett el az nap a két részen 
Négyszázezer bajnok, ha nem is egészen ; A fok, 
mely alig bírt voln' el egy hajszálat, Szekeret el- 
sodró vérözönné áradt» (Arany J. Hátrahagyott iratai 
1.142). Vö. még Nyr. in.47.] || 2) dorsum cultri, mal- 
leus securis ; der rücken am messer, an der axt NvSz. 
(3. jel.). [Vö. kapa-fok.] 

FOK-HAGYMA : alUum ; knoblauch NySz. 1527 : 
Allium fokhagmatk (OL. Nád. 49). 1549 : Emi cepas 
Exizjfwkhagmath pro plantatione (uo. 40). 

FOKHAGYMÁS : alliatus, alliatum; darán knob- 
lauch ist NySz. [allio copiosus ; reich an knoblauch]. 
1525 : Prope montem Fokhagmashegj vocatum (Lelesz 
Prot. V.286a). 

FOKOS: clava, cambuca ; streitaxt NySz. (1. jel.). 
1635 : Egy pallos a ki félig fokos (GazdtörtSzemle 
VIII.476). 

FOKTALAN : [sine «fok» ; ohne «fok»]. 1374 : 
Possessionis eorum foktalan vocate in comitatu de 
Crassou existentis (Múz. Kállay). 1378 : A parte 
prefati riuuli FoktalanipatBk vocati (Múz. Kisfaludy). 
[Vö. fok.] 

FOL-, vö. folnagy. 

FOLDOZ ; saicio, suo, reparo ; nahen, flicken, 
herstellen NySz. 1688 ; Egy Paraszt Foldozol kalihas 
kemencze (OL. UC. 2/34). [Vö. megfoldoz.] 

FOLDOZÁS, fódozás: sartm-a ; flickarbeit NySz. 
1541 : Wrinal foldozasatol (OL. Nád. 41). 1544 : Attam 
az on palazk foldozasatol tíz pénzt (uo. 40). Saru 
foldozasacrt attam (uo. 41). 1616 : Ez [akna] fél sze- 
rint vagyon, egynehány helyen fódozást és épétést 
kéván (GazdtörtSzemle VI. 124). [Vö. foltozás.] 

FOLDOZATLAN, fódoztatlanP : [non sartus ; 
ungeflicktj. 1643 : Kett nagy cörogh so fozó vás vst 
négy zegó, hatt vas horgon fwgö : Az égik vydon 
vy, nemis feöztck benne, az masikis mógh ep és fodosz- 
latlan [igy] (OL. Instr. 42, 1. GazdtörtSzemle VU29). 



255 



FOLDOZÓ -FOLYÁR 



FOLYÁS— FONATLAK 



2^ 



FOLDOZÓ : sarciiiator ; flicker NvSz. 1602 : 
Foldozó Mihály (SzékelyOkl. V.319). 

foldozó-varga : veteramentarius, cerdo ; schuh- 
flicker NySz. («f oltozó- varga » a.). 1714 : Foldozó varga 
(GazdtörtSzemle IX.22). 

FOLKUS ? : 1211 : Isti sünt pellipari Bort í^orida 
Kesereu Kerus Mocsa Moraz Lucus Fulcns [a. m. 
Folkus •?] (Paiiiih. Tih 15.) [Vö. Folkusfalva, hn. CzF.] 

FOLNAGY, fónagy : villicus ; verwalter NySz. 
1400 : Petram Folnagh (ZichvOkm. V.207). 1420 : In 
prato Pal/bZna^/ízvgethe (OL. í). 10959). 1453 : Michaele 
Folniyagh [?] (iio". 28398). 1459 : Matheum Folnagh 
(uo. 15333). 1464: Nicolao Folnagh (Lelesz Acta75/9). 
1465 : Benedicto Folnagh ( OL. D. 16168). 1468 : Johanne 
Fonag (uo. 16636). 1469 : Petrus Folnagh (uo. 32365). 
Stephanum Folnagh (Veszpr. 5, Fadd). 1470: Georgio 
Folnagh (Körmend, Heim 542). 1478 : Dyonisius Fol- 
nagh (OL. D. 18145). 1485 : Nicolaus Folnag (Veszpr. 
11, Merenye). 1509 : Georgio Folnagh (Múz. Forgáchj. 
1634 : Eletére tisztesseghere parancsoUiuk bironak, 
Folnaginak es minden tisztviselőknek, fogjak megh 
es kötözve hozzak élőnkbe (Magyarorsz. állap, ezer- 
éves fennállásakor VIII. 896 — 897, vö. GazdtörtSzemle 
VII.132). 

FOLT, fót ? : a) supplementum, appendix, assu- 
mentuni, additamentum ; zusatz. flicklappen; b) portio, 
pars ; stück, teil NySz. (1. 2. jel.) 1152 : Duos pul- 
satores sciUcet Vosos Foth [a. m. folt ?] (Pannh. 38/A). 
1552 : Ket foltba bagaria (OL. Nád. 48). 

FOLTOS, fótos : a) consutus, pannosus, lacerus, 
consarcinatus ; geflickt, zerlumpt, zusanimengeflickt ; 
b) maculosus; befleckt NySz. 1361 : Michael dictus Fol- 
tus (Körmend Heim 176).Michaeli dicto í^oZííís (Körmend 
V/7, m-. 126). 1460: Emerico Folthos (Lelesz Acta 71/1). 
1470 : Damyano Folthos (Körmend, Heim 546). 1495 k. : 
Andreas Folthos (OL. D. 26243). 1520: Matheo Folthos 
(Múz. Kállay). 1535: Anthonius Folthos (Múz.). 1597 : 
Az lizt hordó házban. Lizt hordó loo 4. Lizt hordó 
sakok fotósok V. Fertalj fa 1 (OL. UC. 101/3). 

FOLTOZ : sarcio, consuo ; flicken, ausbessern, 
zusammennahen NySz. 1587 : Foltozoth rosta (OL. UC. 

12/42). 

FOLTOZÁS, fotózás : sartura Kr. : fflickarbeit]. 
1588: Iweg ablakok fotózásáért (OL. Nád. 41 . [Vö. 
foldozás.) 

FOLU ? 1. falu. 

FOLY: cuiTO ; laufen, rennen NySz. (2. jel.). 1569: 
Minden periket, melyek az felyűlmegiit dolgokért kőztök 
forgottak, leszállították, pert /foZte [vö. «jár»] leveleket is 
erőtlenné tötték (SzékelyOkl. V.87). 1613/1696 ; Vala- 
mennyi forinton vészen valaki szőlőt, tartoznak áldo- 
másban adni annyi bort, melynek ára, úgy mint mél- 
tós. földes úr korcsmáján foly az bornak iczéje [stb.] 
(GazdtörtSzemle VII.4Í4— 415). [Vö. Foj : jár, fut, kó- 
szál; tájszó, 1. Horger A., NyK. XXXI. 408.) |Vö. 
ki-, visszafoly.] 

FOLYAM : íiuentum, torrens, rivus, fluxus ; gang 
des flusses. bach NySz. 1528 : luxta Ohypkesk\\'th- 
folyamya medii lOL. Kolozsm. 106). 

FOLYAMAT : amnis, Huentum, rivulus ; fluss, 
kleiner bach NySz. (1. jel.) 1479 : Diuertens ad locuni 
qiii dicitur Alsofolyamath (Múz.). 

FOLYÁR : lascivus, salax, venereus ; geil, unzüch- 
tig NySz. 1371 ; Michaelis dicti Folyar (OL. D. 5960). 
[Vö. MTs'/ ) 



FOLYÁS: a) cursus; lauf, gang ; b) fluvius ; fluss 
NySz. (1. és 3. jel.). 1333/1468 : Eundo ad locum 
CsLch&folyasa (Lelesz Met. Zemplén 19). 1472 : Villa- 
rum et prediorum Jalsawa/bZí/as Mathwchina/bZr/rts ap- 
pellatarum (Múz. TörtTárs. 4). 1476 : Per locum qui 
dicitm- Cher folyása (Lelesz Prot. Parv. 94aj. 1479 : 
In loco qui dicitiu- BerczallyaCzomoga/bíí/asa incepis- 
sent (Múz. ). 1504 : Ad quendam lacum Wnghfolyas 
vocatum (Lelesz Met. Ung 14j. 1507: Ad locum Choka- 
folijasa (OL. D. 32068).^ 1521 : Per riuulum Zylwa- 
folyas dictum (uo. 23504). 1715; A meghaló ember 
szabad volt azzal, ha Isten megengedte nyelvének 
folyását, hogyha tött testamentumot avagy nem (Gazd- 
törtSzemle VI. 186). [Vö. törvény-, víz-folyás.) 

FOLYATLAN, fojatlan: [securi intactus; von 
der axt unberiihrí, ungebahntj. 1363 : Quo qiddem 
campo exeundo iungeret vnam .siluam foiatlan voca- 
tum (Múz. Kállay, 1. Pesty : KrassóvmTört. 111.55). 

FOLYÓ: 1) currens, cursor; laufend, láufer NySz..l. 
jel.); ambasiator SchlagliSzójz. (642. sz.) 1295 : f erram 
nostram Beka/bZo [1. jel.?) circumiaeentem (Veszpr. Regn. 
B/29). 1301 : Stephanus folyón dictus familiáris domini 
Karoli Regis (AnjouOkm. 1.17). 1478 : Augustinum 
Folyó (Köi-mend, Heim 590). || 2) fluens NySz. (2. jel.) ; 
[fliessend]. 1377 : Penes Huuium folyó Belch i OL. D. 
6418). 1413 : Ad quoddam fossatum folyoarok vo- 
catum (uo. 28778 . 1430 : Venissent ad quandam 
vallem FoZ?/opatak appellatam (Múz. Bethlen). 1480 : 
Quoddam Rywlum /bZi/opathak nuncupatum (OL. D. 
18351). II 3) fluvius, flumen ; fluss NySz. [3. jel.) 1412 : 
Véna aque que wlgariter Sebenfolyo vocai'etm- (Múz. 
Ibrányi). )Vö. fára-folyó, fejszefolyó-erdő.) 

folyó-gerénda : varae ; querbalken NySz. 1638 : 
Ez felül megh Irt Palotáknak és hazaknak Padgian 
való szarufák, keresztül való gerendák folio es koszoro 
gerendák (OL. UC. 2/34). 

folyó-víz : fluvius, flumen, amnis, rivus; fluss, flies- 
sendes wasser NySz. (1. jel.) 1505 : Quedam aqua 
folyowyz appellata (OL. D. 21400). 

FOLYOSÓ: ambulacrum, pergula; gang, flurNySz. 
(1. jel.) 1493 : Portás pontes folyosoih et vnam turrim 
denuo fecemnt (EPSz. fol. 37). 1510 k. : Supra cir- 
cuitum castelli wlgo folyosó (OL. D. 26235). Totum 
circuitum castri wlgo folyosó (uo.). In circuitu ipsius 
folyosó fecit laborare duo herkel (uo.). 1538 : Super 
folyosó mensa rotunda (OL. Nád. 48). 1564 : Quedam 
non longa pinnacula in vilgo walamy reezfolyosokat 
(OL. L. 111.16. 17). 1596: pergulá vulgo VoZioso 
supra portám arcis (OL. UC. 62/31). 1597: Foliosora 
való faragoth orsó keouek (uo. 101/3). 1637: Keö- 
nyeökleö fak nelkwl való folyosó (uo. 1443). 1638 : 
Ezen Foliosorol ala jaro kett orsós es keö Lepcziős 
gradicz keö kar keöveivel eggiüt luo. 2/34). 

FON : neo, contexo, fllo, necto, texo ; spinneu, 
flechten NySz. 1527 : Sepes íigauerunt wulgo fontack 
(OL. Nád. 43). 1638 : Meli sövény megh az támasz 
ragasztasigh vagion fonva (OL. UC. 2/34). 

FÓNAGY, 1. folnagy. 

FONÁL, FONAL : filum : faden NySz. 1544 : 
Papirosra, porzóra es leuel kötni walo fonalra (OL. 
Nád. 41). 1546 : Az nap nőttem tolkötö ianosnak eg 
font fonalat (uo. 42). 1550 : 32 Gombolyak fonal (OL. 
Kolozsm. 50). Tizenketh falka fonal (uo.). 1555 : Keet 
aspara való temérdek fonal (OL. Nád. 49). 1588 : 
Egy kis antipendium kek fonallal zwuetett (OL. UC. 
76 17). [Vö. arany-, ezüst-, selyem-fonál.] 

FONATLAN, fonyatlan : [non textus ; uuge- 



257 



- FONCSIILA.— FORDÍT 



FORDÍTÁS— FORGATÓ-VAS 



258 



sponnen, ungefiochen]. 1554: Masfel lat fonyatlan sárga 
selmet (OL. Nád. 40.). 

FONCSIKA?: vestis lacera; fetzen, lumpen NySz. 
1212 : Uinitore nomiue Foncheca [így ? a. m. fon- 
csika?] (HazaiOkm. VI.IO). [Vö. MTsz.] 

FONDOR?: calumniator, susui-ro, iniquus delator; 
ohrenbláser NySz. 1222: Septem mansiones contulimus 
Bog soilicet Chopur Weche Bechen Berkus Zerechen 
et Fímchír [a. m. fondor "?] (Veszpr. 12, Nagypécsöl). 

[Vö. MTsz.?] 

FONDORLÓ : delator, susurro ; ohrenbláser NySz. 
1621 : Ipse non fuisset interturbator sew vt Avlgo 
prefertur fondorlo negociorura nosti'orum (Múz.). 

FONNYADT ? : vietus, ílaccidus, marcidus, stri- 
gosiis, tabidus ; welk, verschrumpft, dürr NySz. 1483 : 
Petro Fom/ath [a. m. fonnyadt'?] (Lelesz Acta 93/1). 

FONNYASZT : macero ; welken machen NySz. 
1464 : Ladislao Fonnyaztho (Lelesz Acta 75/9). 

FONÓ, fonyó : fila ducens, netrix ; spinner, spin- 
nerin NySz. (1. jel.) 1250/1324 : Perueniet ad villám 
Ftcuo populorum domine Regine (HazaiOkl. 17). 
1254/1324 : Peruenit ad vili ara Fnno populorum do- 
mine Regine (OL. D. 1589). 1278 : Quandam ter- 
ram olim tauarnicorum nostrornm Fonou vocatam 
(Miiz. Horvát Istv., 1. Wenzel IV.95). [Vö. NyK. XXV. 
156; Csánki: TörtFöldr. m.425.] [Vö. haj-fonó.] 

FONOTT, font : textus ; geflochteu NySz. («font» 
a. L918). 1533: BuUc argentee fonoth quinque (Forrás?). 

fonott-kalács : [torta, libum tortum ; geflochteuer 
kuchen]. 1518 : Thortham fwnthkalachoth (OL. D. 37007). 

[Vö. MTsz.] 

1. FONT, funt: 1) libra, pondo ; pfund NySz. 
(1. jel.) 1434: Septem libris denariorum wiennensium 
fonth dictorum i^Máz.). 1493 : Sex libras wlgo fonth 
(EPSz. fol. 85). 1516 : Libra fonth (OL. D. 26176). 
1518: Pipcr vnum fonth (uo. 26189). 1519: Cum libris 
wlgo fwnth (uo. 37007). 1526: Libre siue /bní/i iMúz.). 
1544 : Vöttem temsot fel fimtot (OL. Nád. 41). Ket 
fant puska port (uo.). 1548 : Fel funt zalonat uermeuel 
ualonak (uo. 40). Uöttem patika gertat eg fontot (uo. 49). 
1559 : Eg funt gapotot nettem (uo.). 1572 : Ket funt 
parmasan saytot uettem (uo. 40). Ispeknek es egersel [?] 
ualonak egh funt zalanat (uo.). Vermeuel ualonak es 
sóba főt tykfynak egh funt zalanat (uo.). 1597 : Fel 
funth mereo rez (OL. UC. 101/3). [Vö. 1501 : Croceum 
duos funthones (OL. D. 34992).] || 2) bilanx; wage NySz 
(2. jel.). 1638 : Egy fa merő serpeniö fontiaval "(OL. 
UC. 2/34). Fabul czinalt merő serpeniu [igy] fontiaval 
No 1 (uo). [Vö. serpenyő-font.J 

2. FONT, 1. fonott. 

FONTOS : libralis ; pfündig NySz. (1. jel.). 1637: 
Száz fontos masalo mertek (OL. ÜC. 14/43). 1669 : 
Egy pár csizma alá való fontos talp 36 dénár (Gazd- 
törtSzemle 190). 

FONYATLAN, 1. fonatlan. 

FONYÓ, 1. haj-fonó. 

FORDÉT, 1. fordít, fordító. 

FORDÍT, fordét : li verto, obverto; wenden, 
kehren NySz. (1. jel.). 1590 : Egh fel kez verő. Fa 
fordetho horogh was [«kovácsraűhelyben» Szám. jcgyz.| 
(OL. Nád. 49). || 2) applico; verwenden, anwenden NySz. 
(6. jel). 1729 : Tisztátalanul hagyatván mérettetik föl 

Magyar Oklevél-Szótár. 



a sztirtiböl a gabona és semmi ocsója sem hagyatván, 
minden ember csak a reá tekintéssel is tőle elidege- 
nedik, s megvetvén pénzre sem fordíttathatik (Gazd- 
törtSzemle IX.118). [Vö. el-, mégfordít.] 

FORDÍTÁS : inversio ; das umkehren NySz. (1. 
jel.) ; [das wenden eines kleides]. 1635 : Egy ó dol- 
mány fordításától annak kartolásától s nyirésótöl 20 
d. Egy öreg mente fordításától, kartolásától s nyiré- 
sétöl per 25 d. (GazdtörtSzemle VIII.482). 

FORDÍTÓ fordétó : vertebra in sera januae- 
quae pessulum attollit ; reiber, riegelwender an der 
tűre NySz. (2. jel.). 1594 : Egi ayto kelench fordí- 
tóstul (OL. UC. 106/3). 1638: Aitaia kucziaval es 
forditoíaval (uo. 2/34). Aitaia ez reghi háznak reghi 
festet Partazot Plehevel kulczia nelkíil es forditoía 
nelkííl (uo.). 

fordító-vas : [cv. ?]. 1566 : Keth fordeto tvas (OL. 
Nád. 49). 1638 : Felvonó kapuhoz való fordító vas 
(OL. UC. 2/34). 

FORDUL : 1) vertor, vertere se ; sich drehen, 
sich wenden NySz. (1. jel.) 1526 : Nicolaus Fordiol 
[így? a. m. fordul? vö. «fordúlt»[ (Pannh. 43/C). 
1725 : Anno 1725. die 3. raensis Maji nemes varas- 
nak megegyezett akaratjábul kezdettünk az Kozárvár 
felé való fordulóban az váras közönséges nyilainak 
investigálásához (GazdtörtSzemle III.185). || 2) vertor, 
mutor, íio ; sich wenden, sich andern NySz. (4. jel.). 
1601 : Ha üressége vagyon kegyelmednek, irjon Hai- 
delbergában Szegedi Jánosnak, hogy én nekem tűr- 
hető állapotom /brííííZí (MA. NLI. 'l25). 1602 : Jöj 
hozzánk újsággal, kazdagsággal, ha tetczik, fordul 
[vö. NySz. szólások], házastárssal is (uo. 130). [Vö. 
megfordul.] 

FORDULÓ: das angewende, gewende BM. 1638: 
Ket fordulóra való szauto feöld (OL. UC. 2/34). [Vö. 
NySz. más jel.] 

FORDULT : versus ; umgekehrt, umgewendet 
NySz. 1522: Stephanus Fordult (OL. D. 37328). [Vö. 
«fordúl» a. 1526.] 

fordúlt-bor : [vinum calore confusum ; umgeschla- 
gener wein]. 1552: Ezek mynd fordwlt borok [Vö. meg- 
fordtUt-bor NySz.] 

FORÉNT, 1. forint. 

FORGÁCS ? : assula, recisamentum ; span, brett- 
lein NySz. 1368 : Possessiones Zabadfalua Furgach- 
falua [szn., a. m. forgács?] Wyfalu appellatas íMúz.). 
1377 : Andi-eas dictus Forgach (Lelesz Acta 10/13). 

FORG-AT : a) tracto, pertracto; behandeln, haud- 
haben, betreiben; b) reputo; bedenken, sinnen NySz. 
(3. és 4. jel.). 1597 : Megértheti Kegyelmed az Tamás 
uram leveléből, mint forgattam legyen az Kegyelmed 
dolgát ez mostani utamban (MA. NLL 102>. [Vö. ki- 
forgat.] 

FORGATÁS : iteratio agri ; zweiter ackerbau 
NySz. (2. jel.). 1677 : A mely pénzt mostan felvet- 
tem, karózás és kötésre igen felmegyen. Hanem, ha 
jó alkalmatossága adatik kegy.-nek, forgatásra még 
pénzzel értessen (GazdtörtSzemle in.276). 1700 : Az 
kapásnak is az első kapáláskor [adassék] dénár 27, 
forgatáskor ós harmadláskor penig dénár 30 (uo. 1.80, 
szölömtívelési szabályzatban). Az kapásnak dénár 27 
többet senki ne tizessen ; harmadláskor vagy aratás 
tájban forgatáskor, mikor az ember igen megszűkül, 
aratni készülvén, 30 pénzzel (uo. 81). 

FORGATÓ-VAS : wendeisen BM. 1556 : Instru- 

17 



259 



FORGÓ— FORONTOTLAN 



FORRÁS— FOSZTÁN 



260 



mentum ferreum forgató wa-s [«kovácsmflhelyben» 
Szám. jegj^z.] (OL. UC. 99,27). 

FORGÓ : versatilis, volubilis ; beweglich NySz. 
(1. jel.i. 1377 : Xicolaus literátus dictus Forgón 
(SoprOkl. 1.427). 1434: Sigismimdo Forgó (OL. D. 
12645). 1478 : Pauluiii Forgó (Körmend, Heim 590). 
Stephanum Fort^o (no. l 1483: Emerico Forgó (OL. 
D. 18847). 

forgó-asztal: [mensa versatilis; drehtisch]. 1597: 
Kerek forgó aztall 1. Aztalhoz való horgas .székek 5 
lOL. UC. lOl'S;. 

forgó-kő : [lapis moláris superior, catillus ; láufer, 
der obere müMstein]. 1597 : Az malomnak garatia, 
lizt valuia, also keoue, forgó keoue (OL. UC. 101/3). 

forgó-tarack: tormeutum ; geschütz NySz. 1557: 
Pixis forgó taraczk (OL. NRA. 315/58 ). 1587 : Forgho 
taraczk. Thabor zek (OL. UC. 46/74). 1605 : Egh fekw 
tharaczk Forgó tharaczk (uo. 28/61). 1617 : Falconetae 
vulgo forgó taraczk (uo. 2/131 1671 : Super duabus 
rotis versatile Tormentulum ferreum forgó Taraczk 
dietum (uo. 2/24). 

forgó-vas: [mühieisen, mühlspindel]. 1493 : Ad mo- 
lendinum feci vnum forgowas parare (EPSz. fol. 34). 

FORGOLÓDIK : ago, illaboro, occupor, operor, 
versor in opere ; um etwas beschaftigt sein, sich be- 
mtihen NySz. 1564 : Jakap uram tiszti négy dologban 
forgolódik : főképpen vár gongyában ; tervin szerint 
való jüvedelem majorság és dézsma beszolgáltatásá- 
ban [stb.] (GazdtörtSzemle 1.66'. 

FORINT, forént: florenus ; gulden NySz. 1489: 
Johannes i^orí/ní/iwerew dictus (Múz. Bethlen). 1544: 
Adtam aranol öt forintot (OL. Nád. 40). Eg ort hyan 
eg forintot (uo. 42). 1555 : Negh forint libra olaz pinz 
(uo. 48\ 1557: Az nieez egetes egy pestwel tj-z 
forint (U. I.). 1721 : Valaki éjszakának idején tolvaj- 
ságban tapasztaltatik, minden tekéntet és kegyelem 
nélkül : 12 foréntra büntettetik (GazdtörtSzemle VII. 
127}. fVö. arany-, magyar-, rénés-forint.J 

FORINTOS, floréntos, floróntos, flLorintos: 
íiorenarius ;• gulden kostend, mit gulden NySz. 1403: 
Anthonio Floréntos (ZichyOkm. V.3o4). 1407 : Anthonio 
Floréntos (uo. 496). 1417: Georgium Florintos (Lelesz 
Acta 37/94). 1504: Martinus i^ori/*íi7íos (Múz. Kisfaludy). 
1507 : Sebastiano Forynthos (Múz.). 1555 : Joanues 
Forinthos (Múz. Kállay). 

FORINTTALAN, forontotlan ? : [siue íio- 
reno; guldenlos]. 1453: Johannes Foronthothlan [igv, 
olv. foréntotlan •?] (OL. D. 36407). 

FÓRIS : [Florianus]. 1602 : Fór is Miklós (Székely- 
Oki. V.189). Jancsó Fóris. Jobbágy (uo. 192). Fóris 
János (uo. 315). \Vö. CzF. MTsz. ?] 

FORMA: [formella ; model]. 1561: Egi tanknak 
w-aIo forma (OL. L. 111. 16. 17). [Vö. NySz. más jel.] 
[Vö. réz-, téglavetó'-forma.] 

FORMÁL, vö. kiformál. 

FOROG: se versare, circumagor, rotor; sich dre- 
hcn, kreisen [stb.] NySz. (1 stb. jel.). 1604 : Isten- 
nek hála, ide uram békességesen élünk, semmi gonosz 
híreink nem forognak lJ<;árolJ^Okl. IV.2). 1616/1643 : 
Ezenkévöl is 3 hárskötél vagyon, azki még miiben 
nem forgott (GazdtörtSzemle VI.123). 1638 : Miiben 
forgott külömb ktílömb deszka (OL. UC. 2/34). 

FORONTOTLAN ? 1. forinttalan. 



FORRÁS : scatebra, scaturigo, fons ; waaserquelle 
NySz. (2. jel.). 1113 : De uilla Crali est terminus quidam 
fons qui uocatur furras (Fejérpataky : KálmánKirOkl. 
56). 1390 : Descendendo ad riuulum Raduan/bírasa 
(Lelesz Met. Mánnaros 20). 1417 : Super possessione 
ipsorum Negforras vocata (Lelesz Acta 37/76). 1467 : 
Predium Negh/brro.snewekewesd (Lelesz Met. Bereg 21). 
1478 : Johannem Fwras [a. m, forrás ? v. fúrás] (Kör- 
mend, Heim 590). 1517 : In loco Forraskew appellato 
(Lelesz Met. Ung 22). In loco Forraskew vocato 
(Lelesz Prot. XI.70). 

FORRASZT, vö. mégforraszt. 

FORRASZTÁS : ferruminatio ; lötiing, zusam- 
menlötung NySz. 1544: Uram sarkanfuya forrazta- 
satol (OL. Nád. 41). 1700 : Egy kapa forrasztásátúl 
s jó kapafok csinálásátúl [adjanak] egy polturát (Gazd- 
törtSzemle 1.84). Minthogy az kovácsok és czigányok 
felettébb szokták saczoltatni az gazdaembereket, azért 
szabattatik ára ... az kapák nádoltatásának dénár 24, 
forasztásának dénái' 6 (uo. 86). 

FORRASZTÓ : [ferruminans ; löther]. 1692 : Egy 
forrasztónak hetenként, mikor az bánya nem jár, '/„ 
véka búza, metr. 7-2, mikor penig az bánya jár, vasa 
cent. Va (GazdtörtSzemle VI.180, vashámori munkások 
járandóságai közt). 

FORRATAG : [scaturigo, fonticulus ; quelle, brun- 
nenquelle •?]. 1322/1394 : Ultra fluvium Furratag (An- 
jouOkm. II. 26). [Vö. forradék NySz. ?] 

FORRÓ : aestuosus, fei-vidus, fen'ens ; siedend 
heiss, sehr heiss NySz. (1. jel.). 1331 : Peruenit in 
quendam meatum aque i^^ono ii-pathaka uocatum (Múz.). 
1347 : In villis Azalou Forrott Garadna et NogJda 
vocatis (Körmend, Heim 111). 1376: Georgio de Forrou 
(Múz.). 1415 : Vna in loco jF'orrozegh (Körmend 1/9, Óvár 
10). 1420 : Georgius Forró dictus (ZichyOkm. VI.581). 
1444 : Petrus dictus Forró (Foirás ?). 1509 : In pro- 
montorio Forrokwtíi vocato (Lelesz Prot. I.65a). 1602 : 
Adtam az oroszfalvi Forró Georginek Kizdi-székben 
az én részem jószágomat (SzékelyOkl. V.176). Forró 
Gábor Forró Márton Forró Andi'ás (uo. 211). 

FORSTAT : [texti genus ; eine art stoff]. 1442 : 
Vna particula de forstan [így! olv. forstat v. fosztán?] 
(Múz. Görgey, közölve Magy. Kön}"vszemle 1889. évf. 
97. 1. hibásan «forscan» olvasással). 1545 : De una 
pecia forstath tenuis et simpücis hungarice Erews 
vocati (KPénzügymLt. Denkbuch 384. köt.). 1568 : 
Vestis oblonga ex forstat [«többször is» Szám. jegyz.] 
(OL. UC. 75/32). 1581 : Kárpit forstathol chinalt (OL. 
L. in.l6. 17). 

FORTÉLY, vö. cigány-fortély. 

FOSZLÁN, 1. fosztán. 

FOSZTÁN, FOSZTÁNY, f oszlán, f osztyán ?: 

exomis ; leibrock ohne armel NySz. (1. jel.). 1442: 
Vna particula de forstan [így ! olv. fosztán v. forstat :■*! 
(Múz. Görgey, közölve Magy. Könyvszemle 1889. évf. 
97. 1. hibásan «forscan» olvasással). 1519 : Vnam 
fozthyan [olv. fosztj'án?] coloris nigrj de purpura facta 
(OL. D. 31025). 1546: Eg Zöld barson foztant (OL. 
Nád. 42). 1547 : Eg zöld barson foztant (uo. 48). 1558 : 
Vnum fozthan album sine gallerio (OL. UC. 97/19). 
1558 k. : Sárga kamwka ffozlan wagyon gob [olv. 
gomb] rayta XXV (Nyr. XXVIII.22). Wagyon Mester 
hazán . . . weres kamwka zoknya j [olv. egy] foztan 
kamwka j láda j (uo.). 1559 : Eg funt gapotot nettem 
az uram foztanyahoz (OL. Nád. 49). 1595 : Pénzt 
küldtem vala töIe ; két sapkát, egy szablyát, főt, egy 
sarat, két fosztánt, egyik gyermeknek való, másik 



261 



FOSZTÓ -FO 



FO-FODEL 



262 



nagv, az béletlen, kék (SzókelyOkl. V.lfiUi. 1597: 
Foztan Teglazo fa 1 (OL. UC. 101/3). 

FOSZTÓ : spoliator, populator, expilator ; riluber, 
plünderer XySz. 1402 : Biiccium Fozthow (Múz. 
Ivállav nr. IHTI 1409 : Benedictum Fozthou- ;no. 428). 
1419 : Benedicto dicto Fozthow (ZichyOkm. VI.542\ 
1424 : Gregorio Fozfho (Lelesz Acta 44/58). 1430 : 
Johanne Foztho (OL. D. 12240\ 1466 : Petrus Isten- 
/b^í/io iVeszpr. 106, Áiokfö 3i. 1478: Michael Foztho 
(OL. D. 18145). 1486: Nicolai Foztho (Lelesz Acta 
9Ö/10). 1602 : Fosztó Simon Fosztó Miklós (Székelv- 
Okl. V.203). 

FOSZTYÁN ? 1. fosztány. 

FÓT ? 1. folt. 

FÓTOS, 1. foltos. 

FOTÓZÁS, 1. foltozás. 

1. FŐ, fi, fű, 1. 1. fej. 

fő-al, 1. fej-alj. 

fő-bányász: [metallicus summus; hauptbergmann]. 
1643 : Mellénk adjungálván . . . 3 ö felsége szenderei 
német vitézit, kik ideiben főbdnt/ászok voltak (Gazd- 
törtSzemle VI.119i. 

fő-bíróság : fmagistratus summus ; oberrichteramt]. 
1593/1628 : Első vegezes. I. Hogy azkit fő Bíróságra 
akar az város uálaztani semmi okkal magát megh ne 
menthesse az fö Birosagtul Eszténdeigh (OL. NRA. 
1049/15\ 1683 : Jankafalvi István uram fü bíróságá- 
ban, az Nemet Innék [olv. Istennek] csudálatos gond- 
viselesebül ment ki Patak varabul minden Serelmünk 
nélkül (AdalZemplvmTört. IV. évf. 61). 1729 : Elke- 
rülhetetlen szükségimtííl kénszerittetvén adtam el [a 
szőlőt] örök áron, megmásolhatatlan képen a Szeudrei 
Reformáta Ekklésia számára, Papp János Uram Fő 
Bíróságában Száz Magyar Forintokon (Canon V'isit. 
189). [Vö. NySz. más jel.] 

fő-embér : praestes, optimas, magnates, summates; 
herr, vornehmer mann NySz. 1578 : Mü Kyzdi-székbe 
Dalnokba lakózandó emberek Tharaásfalvi András 
főember, Kovácsi János, Desü Miklós, Pylatos Bol- 
dizsár, Vaska Lukács lófejek falu fogatta emberek 
[stb.] (SzékelyOkl. V.llO). 1608 : Az leánimnak ketteit 
imár elházasitottam, az öregbiket Komáromban adtam 
jó renden való főembernek az vitézlő Stepph Márton- 
nak [stb.] (MA. NLI. 254). 

fő-födél, 1. fej-födél. 

fő-gérénda, fi- : trabs decumana, mester gerenda 
Sí. ; [tráger, hauptbalken]. 1546 : Fy gherenda, mester 
gherenda, zelemen, ágas (OL. Nád. 49). iVö. fii-gerenda 

MTsz.] 

fő-kötő, 1. fej-kötő. 

fő-lábfa, fi- : [subiculum summum ; hauptganter]. 
1546 : Fy gherenda, mester gherenda, zelemen, ágas, 
fy labfa, rag, karó (OL. Nád. 49i. [Vö. lábfa MTsz. 



%■: 



Sz. 



fő-lovagos : 1603 : Thomas Literátus primipilus 
vulgo lófő sive rectius főlovogos (SzékelyOkl. V.247). 

fő-pásztor : [parochus ; pfarrer). 1599 : Esketéstől 
dr. [dénár] 12 Temetéstől dr. 12. Hat pénze a Fő- 
pásztoré |ref. lelkészről], háima a Kápláné, hárma a 
Mesteré (.CanonVisit. 149\ 

fő-porkoláb: jcastellamis primus ; oberburgvogt]. 



1564 : Farkas uram tisztinek rendi ezek : főképpen 
az várnak őrzése mind benlétében mind kimentében, 
nagy gongyára legyen, és mind főporkolábokkal, vi- 
czeporkolábbal, jargaló szolgákkal . . . várnak mind 
ellenségtől, mind tűztől és egyéb gonosz tertinettől, 
foglyoknak is megőrzésére, nagy szorgalmatossággal 
vigyáztasson (GazdtörtSzemle 1.72). 

fő-rend : summás, optimas : magnateustand NySz. 
[magnat]. 1634 : Valahova külgiük őket, de onnét 
mindenkor akar Úrhoz, főrendhez, varos, falu biraihoz 
Prefectusunkhoz egy szóval akar hoviv, de Testimoni- 
alist hozzon (Magyarorsz. állapota ezeréves fennál- 
lásakor VII1.896, vö. Gazdtöi-tSzemle Vn.l32\ 1735 : 
Egy főrendnek való, csipkével meghánt bélelt szok- 
nyátiü 3 frt (GazdtörtSzemle III.345). 

főre-való, 1. fejre-való. 

fő-szakács : archimagirus NySz. ; [erster koch]. 
1630 : Az főszokácsnak Vinci Márton mesternek fize- 
tése per annum fi. 100. levén mostani egy cantor 
pénze teszen fi. 25 (TörtTár 1881. évf. 365).' 

fő-szolgabíró : [judex nobilium major] ; oberstuhl- 
richter BM. 1643 : Melyet [20 frt. bü-ságot] a földes- 
ui'ak exequáltassanak főszolgabiró és esküdt erejével 
(GazdtörtSzemle VI.47Ü). 

főtekerő-keszkenő, 1. fejtekerő-k. 

fő-tiszttartó : quaestor summus ; oberschatzmei- 
ster NySz. [oberverwalter, erster hofrichter]. 1564: 
Bírság dolgában főtiszttartó Jakap uram négy forintnál 
fellyebb ne mehessen (GazdtörtSzemle 1.69). 

2. FŐ : coquor ; gekocht werden, kochen, sieden 
NySz. 1558 : Mwstbol föth mez (OL. Nád. 49). 

FŐCSE? FÖCE? föcse? föce ? : 1211: Isti 
sünt uinitores Cheke Piscut feuche Wasard Jacsa 
Kesey Hiusud (Pannh. Tih. 1/5). Isti sünt exequiales 
Keueh Zorida Cheke Bota feuche (uo.'. Hü sünt pul- 
satores Adomas Cheke Aianduc Feuche Vrbus Amocel 
Gib Mauruz (no.). Isti sixnt foci feuche mocicud mon- 
ciud texe (no.). 1240 k. : Nomina coquorum de eadem 
villa sünt hec Syldev feuche chotina Zubud vros 
Zumboth (Pannh. 61/8;. 

FÖCSÉN? fécén? fécsén? föcen? föcén? 
föcsen?: 1467: Petrus Feioczyen [«Erdély» Szám. 
jegyz.] (OL. D. 30882). 1520 k. : Petrus Fewczen 
[«Nográd» Szám jegj'z.] (EgyKönj^-t. Litt. Epist. Őrig. 
261). 1522 : Stephanus Fewczen [«Csepreg» Szám. 
jegyz.] (OL. D. 26292). Petrus Feczyen [«Szeged» 
Szám. jegyz.] (uo. 37004). 

FÖD, fed : 1) obumbro, velo,itego NySz. ; ich 
bedecke MA*. 1637: Suppal fedet istálló "OL. UC. 
14/43). 1638 : lo borház szalmával fedett padlasos 
(uo. 2/84). II 2) l^decken die weinstöcke]. 1700 : Mind 
nyitónak s mind fedőnek az mint specificáltatott, min- 
denütt az hegjTken dénár 24 adatódgj'ék egj'aránt 
(GazdtörtSzemle 1.80, szőlőmfívelési szabályzatban). 
[Vö. beföd.] 

FŐD, 1. föld. 

FÖDÉL, fedél : opertorium, operculum NySz. 
(1. jel.) ; [deckol]. 1542 : Naszádra való feívdel (OL. 
Nád. 40). 1581 : Egy virginal, keonw módra chinalth 
szép iratos az feodele (,0L. L. III. 16. 17). 1591 : 
Egy sillingh pohár mind fedelestül niora keth girath 
t^'zen egh latot (OL. Nád. 48). 1597 : Az szoba heya- 
zattia szwkölködik födél nekwl (OL. UC. 101/3). (Vö. 
fő-, gyapot-, kólya-, pad-, pinnáta-, pohár-, 
szekér-, társzekér-födel.] 

17* 



263 



FÖDELES— FOL 



FÖL— FÖLÁS 



264 



FÖDELES, fedeles : tectum liabens ; überdacht, 
mit einem deckol versében NySz. 1525 : Quilibet 
jobagio tempore winderaii qiii a provisore antequam 
commune vindemium instaret ex racione necessitatis 
cuin vno fedeles [jelentése ?] vocato coliigere pecierit 
(OL, D. 37000). 1554: Lectiim fedeh'íi fOL. L. III. 
16. 171 1637 : Vagyon az Peezerhaz keörwl jo fede- 
les seöueny (OL UC. 14/43 . 

födeles-ágy : lectiis supeme tectus ; himmelbett 
NySz. 1587 : E^ födeUs ag (OL. UC. 12/42). 

födeles-kupa : seyplius operculatiis NySz. ; [hum- 
pen mit einem deckeí]. 1558 : Egi fedeles kwpa ;0L. 
L. Ll). 

födeles-nyoszolya : [grabatus plagulis obdnctns; 
ruhebett, láger, mit einem daclie versében]. 1587 : Eg 
födeles mozola (OL. UC. 12/42). 1590 : Egh fódeles 
yiyozolia (OL. Nád. 49). 

FÖDELETLEN, fedeletlen : sine operculo ; 
ohne deckel NySz. 1548: On kantba fedelethlen (OL. 
UC. 99/7). 1558 : Egi fedeletlen kis k^vpa (OL. L. 1.1). 
1587: Fedelethlen lyztes Zökren lOL. UC. 12/42). 1597 : 
Tatár nilnak való bwr tegez feodeletlen (uo. 101/3). 
Hituan deszka szeoki-enj feodeletlen es feneketlen 2 
(uo. . 1638: Fedeletlen láda (uo. 2/34). 

FÖDÉS : das decken der weinstöcke BM. («fedés» 
2. jel. a.). 1700 : A víz árkokat mindenik kapáláskor 
jól kitiszticcsák úgy födéskor és njdtáskor is (Gazd- 
törtSzemle 1.82, szőlőművelési szabályzatban). Az 
fó'déstül napi számosoknak dénár 24 napi számra 
járjon s a vinczellér úgj födesse be a szőUöt, bogj' 
bibásnak ne találtassék a födés {\xo. 83). [Vö. NySz. 
más jel.] [Vö. beföd.] 

FÖDETLEN, fedetlen : intectus, inopei-tus ; 
unbedeckt NySz ; [sine operculo; obne deckel]. 1591: 
Egy fedethlen aranyas pobar gerezdes (OL. Nád. 49). 

FÖDŐ, fedő : operculum, operimentum ; deckel 
NySz. 1549 : Negb rez onas födöt (OL. Nád. 40). 
1572 : Rez onas födöt es egb öregb pynata födelet 
(uo.). [Vö. ház-, kupa-, réz-födő.] 

FÖÉNY ? -ÉS ? L fövény, -és. 
FÖÍNY ? -ÉS ? 1. fövény, -es. 
PÖJ? 1. fejő-sajtár. 

1. FÖL, fel: 1) superficies, pars superior; ober- 
flacbe, oberer boden, das auswendige eines dinges, 
das obere NySz. (1. jel.). 1442 : Silvam kwTtbabeg- 
fely [olv. feli? a. m. föle?] (OL. D. 37330). Aliam 
verő partém Gyakorfely (uo.). 1463 : Siluarum Berek- 
fel [olv. fel V fél ?] et Tbetemes vocatarum (OL. D. 
15837). 1477 : Duas siluas vnam Hashegbmal et alte- 
ram Kwthfely appellatas (Múz. Kisfaludy). 1509: Supra 
raagnum sulcum in loco ísagh Barazda/eZ?/ vocato (OL. 
D. 36399). 1515; In Retb/eZí^ewld (Múz. Ibrányi). 1533: 
In Silua P\vztbazewlew/e/?/ vocata (Múz.). 1548 : Ka- 
moka pro vna suba fely (OL.Nád.49). 1581: Egi pegwetb 
maiból cbinalt misemondó ruba, a mwskwak a mikép- 
pen wiselik, weres tafota az feoly (OL L. III. 16. 17). 
|l 2) superior ; ober- NySz. (3. jel.) 1222 : Villám 
/itZeusi (OL. D. 102, «veszprémi káptalan» Szám. jegyz.). 
1249 : Ad vnam terram que vocatur Felkud in line 
cuiusdam teiTe Olkud nuncupate (MonStrig 1.379). 
1256 : FeZuelnuk Zenthlazlo Zumbur (ErdMúzLt., 1. 
Wenzel VII.429). [Vö. Oluelnuk, uo.| 1269/1275: 
Possessionum suarum videlicet i>^MMobus Oldobus (OL. 
D. 671). 1283 : Uadit ad locum Fultohxk nominatum 
(,Veszpr. Regn. Met. 4). 1284: Quaudam possessionem 



Gepeuelv et i^eZnempti uocatas existentes in comitatu 
de Vng (Múz., vö. Wenzel IX.390). 1297 : Cum pisca- 
tura FulWeyz uocata (Múz. Justb,l. HazaiOkm. VI 424). 
1298/1305 :"01nyres et Fulnyres (OL D. 30589) 1309: 
Petrura de J^eZnemutb (Múz Jankowicb). 1315/1323: 
Possessiones suas videlicet i^eZsebus et Olsebus (Kör- 
mend, Sebesiana 2/7) 1327: Possessiones í'ífZcbakan et 
Zeek uocate (Múz Szilágyi Sánd.) 1329 : Egbazas- 
ueged, Feluegeá, bn (Múz.). 1332 : Stepbani de Ku- 
zepnempti MicbaeUs de ii^eZnempti (Múz. Jankowicb). 
1337: Arborem vulgo /eZbozfa [t. i. feljebb levő?] vo- 
catam (AnjouOkm. III.370). 1337/1414: Cum duabus 
possessionibus Olgerecba et í'eZgerecba (OL. D. 3089). 
1339 : In loco i^j<Zzersceleu dicto tria Jugera (Veszpr. 

106, Antalfa 4). 1344 : Intrat nemusculum i^eZberuk 
nominatum (Múz.). 1346 : i^eZcborna, bn. (uo.). 1351 : 
Circa vnam aquam /eZerdew [olv. fel v. fél ?] vyze 
nominatam íOL. D. 4193). 1351/1358: Vineam in ter- 
ritorio Felmai adiacentem (ZalaOkl. 1.506). 1352/1402 : 
Uilla domini regis felfalu nominata (Akad. 3). 1356 : 
Possessionem í^wZegregb uocatam íMúz.). 1358 : In 
loco jPeZteluk [a. m. fel. v. fél ?] (Körmend II/4, Balog 
2\ 1371/1379: Vsque ad clausuram felgath nuncupa- 
tam (OL. D. 5920). 1386 : In loco Felkuth dicto tria 
Jugera (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1400: Loci 
piscature FeZtouya dicte (Pannb. 1/1^. 1401: Villis 
jPeZsebes VaaraUya (^Körmend Sebesiana 3/16). 1438 : 
In montibus Mezewmaal et -FeZmaal appellatis (Veszpr. 

107, Köveskál 6). Versus bneam orientalem dicte 
platee í'eZvlcba (Körmend 1/7, Szalonok 7). 1560 : 
Vagyon több leleményem is itt, Maxán az malom 
az falu felvégén, az füves kert (SzékelyOkl. V.76). 1576 : 
Gregorium Felzegj (uo. 103). 1598 : Minden ember 
Anderko Mátétól fogva Borsos Andrásig a felvég tar- 
tozik egy-egy Miskoltzi tetés szapu búzával (Canon- 
Visit. 143). 1602 : i^eZszegi Mibály Felszegi Ferencz 
(SzékelyOkl. V.206). [Vö. tej-föl.] 

föl-föld, 1. félföld. 

föl-szél : boreas, aquilo ; nordwind NySz. 1594 : 
Fel szel feleol való bastian (OL. UC. 106/3). 1597: 
Nap enezeü-öl való fel szel nemmen az Bastia epwletlen, 
Tengerj niulak benne (uo. 101/3). 1653 : Minden sző- 
lőnek megyeköve legyen és barázdája, az mely ba- 
rázdát és útját mindenütt mindenkor a szőlős gazda 
följtíl fölszélrül tartozik tisztán tartani (Gazdtört- 
Szemle P. 33). 

2. FÖL, fél : sursum, supra ; über sicb in die bőbe, 
binan, berauf, empor NySz. 1412 : Duo in Ala/eZfekw- 
beu penes terram memorati Jacobi (Múz.). 

FÖLAD, fél- : 1) trado ; übergeben NySz. (8. jel.) 
1595 : Barta Jakabnak az ménes lovat adtam fel két 
magyar pénzen (SzékelyOkl. V.160). 1689 ; Servitia. 
Egy szoltis^sághtul adnak fel szekeret. Vonó Marbat 
No. 2 (OL UC. l/34\ || 2) mutuo ; leiben NySz. (5. 
jel.) 1636: Ha az kiktől vészen, igazán megfizet, credi- 
tumot csinálván magának, az után bitéiben is kevés 
üdöre feladják a borokat neki (GazdtörtSzemle 1.271). 

FÖLÁLLONGAT, fél-: [erigo; aufsetzen, auf- 
stellen]. 1769: Nsgos Német Ignátz ur a Birónak 
parantsolta, bogy az utszákat kétfelöl felállongatott 
zöld ágakkal megrakassa (CanonVisit. 199). [Vö. dllon- 

gat MTsz.] 

FÖLÁS, fél-: [fodio, pala fodio]; umgraben BM. 
(«felásni» 2. jel. a ) 1712 k. : Az oltoványokat basonló- 
képen irtogassák, s tövét kapálják, s ganajozzák, 
bogy az kert tisztuljon, kövérebb fíívet teremjen, ha 
egészen nem is, egy esztendőben egy részét, másik- 
ban másikat, és igy per consequens felássák, t kapál- 
ják (GazdtörtSzemle VII.416). 



265 



PÖLBOCSÁT— FÖLD 



FOLD 



ÜGtí 



FÖLBOCSÁT, fél- : submitto ; hinaufsendenNySz. 
1608 : Ez nálunk való mestert is, dominiis Tomast 
és Joannes Samariait felbocsátnók, de nem találhatunk 
scholamestert, Szenczen sincsen (MA. NLI. 253> 1609 : 
Tomas Patkó Samareus scholamesterönk, esztendeje 
kitelvén, fel akartuk bocsátani, de nem gyöze várni, 
egy özvegy aszont vén el házastársul, hátrahagyá 
elöbeni szándékát. Ha az urnák kedves akaratja, húsvét 
tájban felbocsátjuk Joannes Pastorist, az szegén Máthé 
uram fiát, ha esztendeje kitelik (uo. 298). Ez három 
iífjat, kiket mostan fölbocsátunk, comraendálom Kegyel- 
mednek (uo. 312). Eddig Thomas Patkót és Joannes 
Samariait felbocsátottak volna, de nem találunk mást 
helyettek (uo. 323). 

FÖLBONT, fél-: convello, dissolvo, abrogo ; 
erbrechen, eröífnen NySz. (1. jel.) [brechen, aufheben]. 
1574 : Ötszáz forinton maradjon Ferencz uram János 
uramnak, azonképen János uram is, ha ez végezést 
felbontaná (SzékelyOkl. V.96). Valamelik fél, vagy ű 
magok vagy gyermekek felbontanák ez megirt vége- 
zést, ötszáz forint kötele legyen (uo.). [Vö. NySz. 
szólások.] 

FÖLCSINÁL, félcsénál: erigo, aedifico ; auf- 
stellen, aufrichten NySz. (1. jel.) ; [appíico ; aufsetzen]. 
1658 k. : Es az zablyara azen [olv. az én] w^ram 
chenaltassa ffel három helben ket kete ezistet (Nyr. 
XXVIII.22). 

FÖLD, féld, főd : 1) a) ager, humus, terrénum ; 
acker, féld ; b) terra, regio ; land, landschaft, gegend 
NySz. (3. és 4 jel.\ 1095: Féld- (1. «föld-vár>). 
1269 : De vinetis Popmai seu Pyspukmal Eleumal 
Kerekud et Banafetdd appellatis (Veszpr. 106, Dec. 
Bud. 3). Ecclesiam beati Gerardi que existit in 
Kreynfeld (uo.). 1273 : Quandam terram vduornica- 
lem Lyudafelde uocatam (Múz. Horvát Istv. ). 1274 : 
Villám Guturfelde (Körmend 11/4, Pölöske 70). 
1274/1278 : Terram Chenkez/eWe (OL. D. 33178). 
1291 : Térre Adasioanus/eZde uocate (uo. 1326). Al- 
téra medietate ipsius decimacionis de Keleenfeuld 
(Veszpr. 106, Dec. Bud. 4). Ecclesie sancti Gerardi 
de Kleenfeuld [«még egyszer így>> Szám. jegyz.J (uo.). 
1295 : Decimas suas vini et fmgum de sancto Andrea 
de Sancto Jacobo [«kihúzva és fölébe íiTa: Keren- 
feld» Szám. jegyz.] de magnó Cutello Budensi de 
Kezű de Vrsy de Neek ac de Thaten (uo.). 1297 : 
Duas terras Prepost/eWeetBaas vocatas (OL. D. 1480). 
1298 : Dimidiam partém decimarum de Creenfeld 
(Veszpr. 106, Dec. Bud. 8\ A poi-ta castri Budensis que 
dicitur porta de Kereinfeuld (uo. Dec. Bud. 9). Eccle- 
siam nostram de Kereinfeuld videlicet ecclesiam sancti 
Gerardi (uo.). Terram Iwanka feldeti nuncupatam 
(HazaiOkm. IV .98). 1300 : Due noue mete iuxta fos- 
satum foldzixhsL nuncupatam [így] (Múz., 1. HazaiOkm. 
Vn.296). 1302: Abbas et Couentus [így?] sacerdoti 
Sancti Gerardi de Keremfuld quinque tunellas vini 
annis singulis soluere tenebuntur (Veszpr. 106, Dec. 
Episc. 11). 1308 : Terram suam Scentadrian/eZdt/ 
uocatam (Múz.). Térre Zokfelde nominate (Anjou- 
Okm. 1.150). 1312 : Quinque iugera térre in loco Boxa- 
fenlde dicto (Veszpr. 4, Csopaki. 1313 : Locum dede- 
felde vocatum (AnjouOkm. 1.317). 1319 : Quandam 
possessionem ipsius Inakfiapetur/eíde vocatum (Ká- 
rolyiOkl. I.48\ 1321/1328 : Possessionem predicti Mo- 
nasterii Capulna/eZd?/ vocatam in qua stat Capella 
edificata in honorem sancti Egidii (HazaiOkm. IV.130'i. 
1322/1394: Quandam insulam Petirke Fewldi nuncu- 
patam matcrna lingua (OL. D. 2117, 1. AnjouOkm. 11.26). 
1323 : Cum terra Thogoáonfewlde uulgariter nuncu- 
pata (Múz. Neuhofifer). 1326 : Vbi vicinatur Chcuzagar- 
felde (OL. D. 2874 K 1327: Terris Apathy et Moch- 
felde vocatis (Múz. Hoi-vát Istv. '. 1330 : Terrarum 



Mogyothfiamihal/eWe et Bagntfelde (Múz ). Duodecim 
verő Jugera iacent in loco Huzyu/c«Zd dicto (Múz. Mo- 
tesiczky). 1330/1384: Vsque ad terram Kapolna/cíiZífe 
vocatam Múz.) [Vö. : Relinquendo terram Capelle (uo.\| 
1332 : Inter possessiones Zeredahel et Thajhafeulde 
(Múz. Nagy Gábori 1333: Terra Buguzlou/'eZ(Ze (Kör- 
mend II/2, Narda 17) Possessionis Tolway/eZfZe vocate 
(AnjouOkm. 111.23 1334: Sebe feuld e, ' hn. (Múz.). 
1335 : Super possessionibus Bagath/eyZtíe et Methvdíia- 
mlhalfetilde et Pariagy nominatis luo. . 1336: lungit 
queudam locum Macharus/b«;Zá vocatum (SztárayOkl. 
1.115). 1338 : Possessionis Dezmas/eZ(Ze vocate (Múz. 
Nagy Gábor). 1338/1399 : VaUem in vngarico wlgari 
/eZrZhydwelge vocatam lOL. D. 3203, 1. AnjouOkm. 
111.499. 1342: Possessio Fenyes/e«Zrfít [így több- 
ször] (ZalaOkl. 1.396). 1342/1393 : In possessione 
Kalmanfeuldy vocata (Körmend, Stat. ant. major. 
29/31). 1346 : Possessiones Zurdukpyspuky et Tenk- 
feulde vocate Múz. Motesiczky '. 1351 : Particule 
térre Markhazaeleu/eZde nominate (OL. D. 28730). 
1353 : Possessionis Sebehodnog/eZdí/ vocate in Comi- 
tatu Zaladiensi (Múz., 1 AnjouOkm. VI. 951 In pos- 
sessione Capulna/'ewZrfe (Múz.). Possessionem quandam 
Sebehodnog/ewZfZe nominatam in Comitatu Zaladiensi 
existentem vacuam et habitatoribus destitutam asserens 
eundem Sebehodnogh sine heredibus decessisse (For- 
rás ? . 1355 : Ad faciem possessionis Sebehodnogh- 
feulde vocate in Comitatu Zaladiensi existentis (Múz.). 
Possessiones Werusuar/bZííe et Zygeth vocatas (Kör- 
mend 111/9, Vörösvár 1). 1356 : Térre Damafeulde í Múz. 
Illésházy). 1357 : Possessionarie porcionis quondam 
Petri filii Bors Borsfyapetur/"eiíZfZe vocate (^ZalaOkl. 
1.578) 1360 : Remfeulde, hn. (Körmend Miscell Német- 
új v. 40/6. 1364: Possessionis dicti Monasterii sui 
Eghaz/isZfZe vocate (Veszpr. Regn. Met. 11). TotaUs pos- 
sessionis Owalth alio nomine Varnepe/eZíZe [«Vas m.» 
Szám. jegyz.] uocate (Múz.). 1364/1367 : Ad terram 
Zakaduzt/ewZd vocatam (OL. D. 30682). 1369 : Terram 
litigiosam Bogar/kZfZe nuncupatam (Veszpr. 3, Bogár- 
földe). Possessiones Rangyafifeulde et Tarnoklazlou- 
feulde vocate (Múz. Forgách). 1375 : Teixe Cheuz/eMÍde 
(Körmend III/5, Belfenék 52). 1381 : Terram nostram 
Capolnas/'eMZde appellatam (Múz.). 1383 : In terra Ser- 
dyafeluthualo/eZ(Z vocata (uo.). Ad quendam montem 
Wrazou/'eZd vocatum (uo.) 1384 : Quinque in terra 
Teteus/'eZáe dicta (OL. D. 7074). Versus terram Kozma- 
felde vocatam (Pannh. 41/R). 1388 : Terrai-um arabilium 
Zenthmiklos/ewZfZe et Zenthmargithaazzon/eZíZe appel- 
latarum (uo. 8/L). 1395 : Aliam parti culam térre ipsorum 
Eghazzere/eZáe nominatam (Múz.). 1396 : Possessiones 
suas Bodorfeldew Rum Gothard/eZdcíü vocatas (uo.). 
1397 : Bors et Stephanum i^eZdwezthev*^ dictos (Zichy- 
Okm. V.40 1. 1401 : Inter duas vias quarum vna Chaba- 
ramenew^th et alia Jwanfelderemenewth appellarentur 
(OL.D. 8650). 1402 : Tholuay/ewZdBodogazzonfalua Ke- 
kenzarw Felsew Janók (uo. 8751). 1409: TeiTC Kuzep- 
fahifelde vocate (Múz.). 1410 : Tribus in loco Paph- 
feldetv deley (uo.). Secus ipsum locum pap/eZde^ ("o.}. 
1412 : Vnum in Chychyk/(2Zde cum fine in Alfalura- 
meneben (uo.). 1413 : Benedicto dicto ií'eZdmethelew 
(ZichyOkm. VI.240). 1414 : Perueniret ad terras ara- 
biles que wlgo Althal/eZde nominaretur [így?] (Kör- 
mend, Communis Elenchus 10, Bogad). 1415: Trés 
possessiones volahales Harum/t/Zd nuncupatas (Múz.). 
1416 : Quarundam terrarum arabilium Pap/eZde dic- 
tarum (Körmend, Sebesiana 3/17). Vsque diuerticulum 
quarundam terrarum arabilium Papfelde dictarum (Múz. 
Kapy !. 1420 : Mihalfya Jsthwan/eZdc Egyedfya/eZde 
Demeterfyapether/'eZde (Körmend Miscell. Németújv. 
lad. 41, fasc. 187). 1421 : Quadam particula térre 
Monyorosrayarow/eZd vocata (Múz.). 1422 : Cum terris 
BerekalIya/cZde et Homoklab vocatis (uo.). Térre Be- 
rekallya/pZde et Homoklab (uo.). Incipiendo a terra 
Felyaro/«Zd vocata (uo.>. Terra Felyaro/éZd et alia 



267 



FOLD 



FÓLDECSKE— FÖLDES 



268 



tena Zenúdreúelewfeld (uo.). 1425 : Peitianseuudo m 
quodam loco Domonkv,'sfeidde nominato (Lelesz Met. 
Szatmár 8). 1426: Villis Felsewalmad Alsowalmad 
ZenthpeteifeZfZe (Forrás?). 1436: Thomam Mathius- 
fewldy (Pannh. 23/B). 1438: Predio Kapolnafeldic 
vocatb (Múz. Békassy. In ten-is arabilibus Byter- 
/eZííclabya vocatis (OL.'D. 13147). Predy Janosnemdyak- 
felde vocati (KárolyiOkl. 11200). 1440: Venissent ad 
fines quarundam terrai'um arabiliiim Althalj aro/eWe A; 
minciipatarum (Múz.). 1443 : Predium Esiedfyniyklos- 
fewlde nímcupahim (uo.) 1445 : Particule térre Eghaz- 
feldetv (uo.). 1446 : Quatuor fjugeraj in loco Ewrsywthj- 
fewld appeilato (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1447: 
Terrarum arabilium vulgo Janosnemdeak/'eMeíf voca- 
tarum (KárolyiOkl. n.257). 1449: Térre SjTnonremethe- 
feldetv aliter Monohfeldeic vocato (Körmend II/8, Monacli- 
földe 79 ). 1451 : Ad distanciam emissionis vnius sagitte 
stadialis wlgo yegben lewethne/eW cum cunctis terris 
a parte orientali (OL. D. 36407). 1452 : Quarundam 
possessionum Haromfyld et Silue Gereben vocatarum 
(uo. 27166). Possessionum Trium Fyld (uo. 29276). 
1454 : Predii Erd alio nomine Kwzapal/'eMe vocati (uo. 
14906). 1458 : In dicta terra Fynthafclde (uo. 15286). 
1462 : Mathias Jofeldy (Veszpr. 108, Ság 1). 1471 : 
In predio Gfihysfewlde alio nomine Fabianylese vo- 
cato (Lelesz Acta 82/17). 1471/1494: Penes terras 
Felyaro/eíí.ZíZ dictas (Múz. Kisfaludy). 1474 : Quandam 
particulam térre arabilis Zentmargithasson fhclde vo- 
catam (Múz. Kapy). 1475 : Terras arabiles et prata 
Saroszekes/"eífW nominatas (Lelesz Acta 85/4). Ad 
pratum Ferthonad/eWe [« Sopron m.» Szám. jegyz] 
vocatum (Múz.). 1476 : In loco Zeeke.s/eííjZrf dicto (OL. 
D. 17864). 1479 : Quoddam predium Zenthmarthon- 
fewldetv vocatum (Pannh. Hitel 78). 1487 : Territórium 
Nemesember felde et Vekon eer melleke (OL. D. 28336). 
1499 : Agris pratis fenetis fogothfewld vocatis silvis 
eciam fogotherdew vei Bardalya |vö. ezzel] appellatis 
(uo. 36405). 1506: Totális "predii Warfewlde alio 
nomine Deaewfetvlde appellati in Comitatu Gewmeriensi 
(Fon-ás ?). 1509 : Térre captate fogotiifeidd vocate 
(OL. D. 36399). Zolgagyewr alias Gyewrypalfewlde 
[Pozsony m.] (Múz. Kisfaludy). 1510 : In terra siluosa 
Lapos/eírfe nuncupata (Múz.). 1511 : Vnius Jugeris térre 
arabilis Wthozza/éitW vocate (Pannh. Hitel. 104). 1512 : 
Planiciem térre wlgo Labfhddeth appellatam (Lelesz 
Prot. 11.118). 1515: In Kethfely/b?r/fí (Múz. Ibrányi). 
1520 : Vnum fyasfewld vocatum in loco Kewzeep- 
korman (Múz. Kisfaludy). 1522 : Ad quasdam terras 
Nyolchhold/eíoWzere lOL. D. 87354). 1535: Particulam 
teiTe Eghazzere/'eWe nominatum (Múz. Kisfaludy). 1545 
k. : Exceptis primipulis ab avo eorum relictis, aut qui 
ab antiquo consederent, quos feioldenlako vocant 
(SzékelyOkl. V.58). 1566 : Az törwen fanal egy tábla 
föld wagyon (ÜL. Nád. 49). 1597 : Chyordos thámás 
háza. Velalloll chynalyak az szabad feöldeön (OL. 
UC. 12/42). 1649 : Az varos mellet egy keötel föld 
Toi-nai hegy alat masfel keötel (uo. 3; 25). || 2) [fictilis; 
irden]. 1596 : Egi föld irathos kanna (OL. L. III.16. 
17). 1638 : Egy darab feöld kürtő [«épületnél» Szám. 
jegyz.] (OL. UC. 2/34). [Vö. al-, árpa-, baromjáró-, 
dusnok-, dűlő-föld, falu-föld(e), félföld(i), fo- 
gas-, fogott-, hadnagyság-, horgas-, irtovány-, 
ispotály-, káposzta-, kender-, köblös-, köles-, 
köz-, kukorica-, Ián-, marhajáró-, nyilas-, pad-, 
paraszt-, szántó-, szeglet-föld, úr-földe, valál- 
löld, vár-földe] 

föld-dűlő, -délö : |auvvand, angewende ?]. 1344 : 
Ad duas reuoluciones aratri qui wlgo dicuntur Fcld- 
delew (Körmend III/2, Pezye 95). |Vö. forduló.] 

föld-égés : [incendium subterraneum ?] ; erdfeuer, 
erdbrand BM. 1?]. 1252 : Per eundem íluuium ascendit 
ad locum Feldeyuee uocatum (OL. D. 369). [Vö. CzF.] 



föld-fazék, -fázok : vas íictile ; irdener topf NySz. 
1544 : Eé" föld fazokat kiben uizet heuitnek (OL. 
Nád. 42). Eg föld fazokat (uo. 49). 1558 : Öregh bechy 
föld fazék (uo.). 

föld-foglalás : [occupatio agri ; besitznahme des 
ackers. des feldesj. 1564 : Miért hogy asszonyomnak 
supplicatio által ott létében ennehányan panaszkodtak, 
ki föld fuglalásrúl, ki kedig külen külen dolgokrúl 
(GazdtörtSzemle 1.75). 

föld-gát : [agger terrenus] ; erddamm BM. 1364 : 
Locum, feuldgatJi vocatum (ZichyOkm. III.264). 

föld-hasadék : [terrae hiatus ; erdklnft]. 1323 : 
Primo in loco super fossatvm fetddhasadek dictum 
(Múz. Kisfaludy, 1. Pestj- : KrassóvmTört. III.8). 

földhordó-kosár : [corbis ad solum portandum ; 
korb zum erde-tragen]. 1634 : Feöld hordó koftart (OL. 
UC. 2/34). 

föld-köz: [terra interjacens ; zwischengebiet]. 1264: 
luxta terram fcldhiz que nunquam aratur (MonStrig 

L516). 

föld-palack, -palaszk : lagena íiglina ; thongeföss 
NySz. 1592 : Kerek feold palazk (OL. Nád. 48). 

föld-serpenyő: [sartago figlina ; irdene bratpfanne]. 
1545 : Három föld ser]}enöt (OL. Nád. 41). 

föld-szakadás : [terrae lapsus, labes] ; erdfall, 
erdbruch, erdsturz BM. 1455 k. : Item versus feldsa- 
kadas in vno jigy ?] valle (OL. D. 36935). 

föld-úr, -ura : princeps teirae Sí. ; [grundherr]. 
1316 : Johannes dictus Feldur (OL. D. 1864). 1347 : 
Gregorio dicto Fciddu-ra (Múz. Jankovich). 

föld-vár : agger ; erdverschanzung NySz. 1095 : 
Duodecimum predium quod dedit andreas episcopus 
in felduuar (Pannh. 15/0o). 1211 : Terra ecclesie de 
Felduar (Pannh. Tih. 1/5). Incipit habere terminum cum 
terra Feldvara (uo.). 1217 : In quadam villa nomine 
Tolooy que est sita inter portum Apostog et Feldtvar 
(Veszpr. 4, Kolon). 1223/1243 : Inde ascendit ad 
feldwar (OL. D. 107). 1281/1338 : In quodam loco qui 
fculduar vocatur (uo. 1095). 1330/1353 : A quodam 
fossato wlgariter feuldua?- vocato (uo. 636). 1339 : 
Incepissent a quodam muro antiquo in fouea existenti 
quem murum antiquum et locum feiddwar nominassent 
(uo. 3210). 1340 : Sub monte Feldwar vocato (Múz.). 
1358 : Supra locum cuiusdam Casti-i qui Feuldwar 
[«Hont m. Százd» Szám. jegyz.] diceretur (uo.). 1404 : 
Ad quendam monticulum feívdivar [így] nuncupatum 
(OL. D. 30308). Eiusdem montis fewdwar (uo.). 1415: 
Directa medietas quorundam locorum alias Feldtvar 
dictorum circa dictum Castrum Owar adiacencium 
(Körmend 1/9, Óvár 10). 1429 : Versus quoddam anti- 
quum Castrum terreum Feldtvar [«Zombor, Zemplén 
m.» Szám. jegyz.] nominatum (Lelesz Acta 48/5). 
1455 : Cuiusdam montis wlgo fewldivar nominati (OL. 
D. 31148). 

PÖLDECSKE, vö. kendér-földecske. 

FÖLDES, féldes : 1) [possessor agrorum] ; grund- 
besitzend BM. (2. jel). 1313 : Filium Gerges dictum 
feldes (Mon.Strig. 11.645). 1393 : Benedictus fewldes 
dictus (ZichyOkm. IV.529). 1402 : Dyonisius Feuldes 
dictus (Lelesz Acta 27/6). 1459 : Stéphanus Fewldes 
(uo. 70/32). 1602 : Földes András (SzékelyOkl. V.200). 
II 2) [terrosus] ; érdig, erdhaltig BM. (1. jel.). 1643 : 
Az földes sót kivonván, itten az napvilágon, pörölylyel 
elválasztván az földet a sótul és az földestét kádokban 



269 



FÖLÉPÜL— FÖLFC 



FÖLHAGY— FÖLKÖT 



270 



töltvén vizie, azt kifőzik és tonnába verik (öazdtört- 
Szemle VI.119). [Vö. NySz. más jel.] 

földes-só : [sal terrosus] : grundsalz BM. 1643 : 
Az földes sót kivonván, itten az napvilágon, pörölylyel 
elválasztván az földet a sótul és az földesét kádokban 
töltvén vizre, azt kifőzik és tonnába verik (Gazdtört- 
Szemle VI.119). 

földes-úr : dominus ten-estris, patrónus ; grund- 
herr NySz. 1581 : Az elszegődött szolgát is mind az 
urával együt az 12 hütös birák eleibe hihassák, ha 
valakinek kárt tött, senki pedig ennek meg nem ítélt 
töi"vényivel a földesura eleiben ne mehessen az falu 
végezése szerint tilalmas vetés dolgából (SzékelyOkl. 
V.126). 1653 : Minden szőlős ember az szőlő hegy- 
nek földes urának az szüreten egy kappannal, két 
czipóval tartozik (GazdtörtSzemle P.32). 

földes-uraság : [dominus terrestris, patrónus ; 
grundherrj, grundherrschaft, grundobrigkeit BM. 1715 : 
Azon földesuraság, kinek territóriumán vagyon az 
sine semine deficiált . . . embernek jószága, semmiké- 
pen nem bírhatja s occupálhatja annak jószágát per 
defectum ^seminis (GazdtörtSzemle VL186). 

FÖLÉPÜL, fél- : restituor, corroboror, coníirmor ; 
gestarkt vv^erden. erbaut werden NySz. (1. jel.). 1729 : 
Melly szőlőnek Nap nyugot felöl szomszédja Néhai, 
Tekintetes, Nemzetes és Vzlő [olv. vitézlő] Zákány 
András Ur régi Parlagságabúl mostan újonnan fel- 
épültt szöUöje (CanonVisit. 189). 

PÖLERESZT: 1635: Egy négyélü hegyestőrt a 
kit sok kötő vasra csinálunk félig vassal föleresztjük 
agyig legfeljebb (GazdtörtSzemle VIII.476). [Vö. NySz.] 

FÖLESKÜTTET : [jurejurando aliquem adigo] ; 
beeidigen, den eid abnehmen, schwören, den eid able- 
gen lassen BM. («felesketni, felesküdtetni » a.) 1729 : A 
tisztán föl szórott gabonát minthogy az igazán való 
föl mérés követi, tiszt uram minden pajtához ... jó 
lelkiismeretű négy személyt választván, singula- 
riter ezen fölmérésre fölesküdtessenek (GazdtörtSzemle 
1X.118). 

FÖLFOG, fél-: 1) suscipio; aufnehmen, annehmen 
NySz, (2. jel.). 1700 : Némely vinczellérek annyi em- 
berséges emlíerek szőllejét fogják fel lopva, s nem 
tudgyák az uraik, hogy nem bírhatván a szőUővel, 
minden embert megcsal, azért senkinek se legyen 
szabad egy bizonyos uránál többnek lenni (Gazdtört- 
Szemle 1.82). II 2) occupo : einnehmen, bedecken NySz. 
(3. jel.). 1584 : Az kápolna r^thet a nád fel foghta 
ÍOL. UC. 56/33). 1613/1696 : Ez ilyen parlagokat azért 
szokta e tanács megbecsülni, hogy ha vér vagyon 
hozzá, annak jussa ne vesszen el, hanem ha üdővel 
vérségére bírni akarja, az olyan felfogott szőlőt ujab- 
ban ismét megszokta a tanács becsülni az praetendens 
vér instantiájára (GazdtörtSzemle VII.415). 1673 : Senki 
az Város lakosai közzül az Elepen és az Kösel Szegben 
ötven lépésnél szélesebb földet fel ne fogjon, az 
hossza tíz annyi, míg azt meg nem szántya, addig 
mást ne foghasson fel s csak három szántáson bír- 
hassa (uo. IX. 6). 1694 : Az Elepen a büdös táján, 
kik a tilalom ellen magok okta [így a közlő értesítése 
szerint] gyepeket fel fogtak, megbüntettessenek (uo. 8). 

FÖLFOGrAD, fél- : suscipio, recípio ; auf sich 
nehmen NySz. (1. jel.). 1589 : Ennek utánna~is minden 
gondviselésit ö kegyelme fogaUa fel és ő viseli minden 
gondját (SzékelyOkl. V.144). 

FÖLFÚ, fél-: inflo, sufflo ; aufblasen NySz. 1648: 
Hammu teöreö vas zop Vas síp kikkel az üveget 
fugák fel (OL. UC. 10/63). 



FÖLHAGY, fél- : íntermitto, derelínquo ; auf- 
hören, verlassen, dahin lassen NySz. 1564 : Miért 
hogy ott való tartományban enynyai vagyon puszta, 
mind széllyel az bíróságokban, ki meg nem éppül 
kilemben, hanem ha valami szabadságra haggyák fel 
•3i7. puszta helyeket (GazdtörtSzemle 1.75). 

FÖLHASÍT: díscindo; spalten, autschlitzen NySz. 
1709 : Fekete herélt ló, az orra fel vagyon hasítva, 
a füle is (DebrLt., 1. Nyr. XXII.519). 

FÖLHORDÁS, fél- : das öftere auftragen BM. 
(«felhordás» a.) 1700 : A szőUö alól az szöUöben való 
ganéj felhordásért, egv napra dénár 18 járjon (Gazd- 
törtSzemle 1.78). [Vö. NySz.] 

FÖLIBE, föliben : in summum ejus, super ; über 
NySz. 1597 : Gombos vítorlia sendelj fwlibcn való 
(OL. UC. 101/3). 

FÖLIBEN, 1. fölibe. 

FÖLINDUL, fél- : commoveor, concitor; unruhig 
werden, aufwallen, aufgeregt werden NySz. (2. jel.). 
1769 : Ha lehet arra felelek, ha pedig nem : abba 
marad. Ezen ugy felindult [az egyházlátogató püspök], 
hogy azt monda nekem : A bizony nem gyermekség 
ez hallja Kend ! (CanonVisit. 197). 

FÖLINDULÁS, fél- : permotio, incitatio, con- 
citatio, commotio ; bewegung NySz. [aufregung]. 1769 : 
Ha ezen instantiámmal okot aátam% a' felindtdásra 
Excellentiádnak amint tetézik : ugy legyen (Canon- 
Visit. 197). 

fölírat : [aunotare jubeo ; aufschreiben lassen, 
eintragen lassen]. 1653: Ha ki elöéröt akar szedni, 
az hegyurátul vagy goudviselőjétűl kérje és az mit 
szed fölírassa (GazdtörtSzemle r-.32). [Vö. NySz. 
más jel.] 

FÖLJÁR, fél- : sursum eo ; aufwarts gohen, 
hinaufgehen NySz. 1422 : Incipieudo a terra Felyaro- 
feld vocata (Múz.). Terra Fehjaroí^Xá et alía terra 
Zenddredelewfeld (Múz.). 1471/1494: Peues terras Fel- 
yaroíewlá dictas (Múz. Kisfaludy). 1492: Prope kekwth 
felyaro (OL. D. 36398). 1598 : Szántóföldek 3 nyo- 
másra. Pap földei. Egyik nyomásra azl Asszony-Lázán, 
hat köböl búza megyén bele. Az feljáróban egy [t. 
i. szántóföld] (CanonVisit. 145). 

FÖLKEL, fél-: proíicíscor; sich aufmachen, sich 
auf den weg machen NySz. (3 jel.). 1560 k. : Mikor 
hadba hirdetnek, [az oláhok] csak rész szerént két száz 
lovagot bocsátni tartoznak, kiknek az úrnak kell 
fizetni ; annak utánna, mikor az had le szál, az mit 
az ur fizetett nekik, azt községül meg kell adniok. Ha 
mikor közönséges had leszen azkor fejenként fel kell 
kelniek (GazdtörtSzemle 1.165). [Vö. felkel ^.]g\. CzF.] 

FÖLKEN, félkeny-: [illino: auftragen, aufstrei- 
chen]. 1544 : Ad preparacionem clipei dedit wlgo 
fel kenyw aranyat (OL. Nád. 40). 

FÖLKÉSZÜL, fel- : [instruor ; vorbereitet werden'. 
1588 : Ej,^ zazlo kézült fel (OL. Nád. 41). [Vö. NySz. 
más jel.] 

FÖLKÖLTÖZTET, fél-: [in locumsuperiorem 
migrare juboo ; hinaufzíehen lassen]. 1626 : Ha pedig 
ott valami okon nem lehetne szállása, az német káplán 
az mely házban lakik, az német parochiában felköl- 
töztetvén onnét, adja azt szállásul neki (MA.NLI. 394). 

FÖLKÖT, félkét, félköt: a) succíngo, subligo. 
subnecto, accingo : anbínd(>n, umbindeu, zubinden : 
b) suspendo ; aufknüpfen, aufhangen NySz. 1391 : 



271 



FÖLMÉGY— FOLOTT 



FÖLÖTTÉBB— FÖLSŐ 



272 



Thomam dictiim felketkew (ZichyOkm. IV.469). 1599 : 
E két Szöllönek minden miveivel a Kassaiak tar- 
toznak. Az az tartoznak megnjitni megmettzeni, honi- 
litani, annak utánna háromszor meg kapálni, fel köini 
ós végre be fedni (Canon Visit. 148). 1700 : Az kötö- 
zésrüi . . . azért vigyázzon a jó gazda ne csallj'ák 
meg, mert az szakványnak negyed részével is a rit- 
kás szöllöt felköthetnék (GazdtörtSzemle L81). 

FÖLMÉG-Y, félraégyén : 1) ascendo, super- 
scando, conscendo ; hinaufgehen NySz. («föl-raén» a. 
1. jel.) 1572: Költötem el fel menohen{ «Bécsbe» Szám. 
jegyz.] es ala j'onoben (OL. Nád. 40). || 2) consumor; 
aufgehen NySz. (3. jel). 1677 : A mely pénzt mostan 
felvettem, karózás és kötésre igen felmegyen (Gazd- 
törtSzemle in.276). 

FÖLMÉR : emetior ; messen NySz. 1729 : Tisz- 
tátalanul hagyatván mércUetilc föl a szürüböl a gabona 
és semmi ocsója sem hagyatván, minden ember csak 
a reá tekintéssel is tőle elidegenedik (GazdtörtSzemle 
IX.118). [Vö fölmérés.] 

FÖLMÉRÉS: [mensura ; vermessiing]. 1729: A 
tisztán föl szórott gabonát minthogy az igazán való 
föl mérés követi, tiszt uram minden pajtához ... jó 
lelkiismeretű négy személyt választván, singulariter 
ezen fölmérésre fölesküdtessenek (GazdtörtSzemle 
IX.118). 

FÖLMUTATÓ-POHÁR, f élm.- : 1613/1696: 

Szántóföldeknek cserélósóríil ... Az pénzadó [t. i. aki 
a cserén fölül pénzt is tizet] tartozik egy köböl bort 
adni áldomásban, amellé két tál étket, az más fél 
pedig egy pint bort, és igy levelet vévén róla, igaz 
áldomásital-levele lészen, de arrul is esztendőt s három 
napot kell várni. Ha pedig egyik sem ad pénzt az 
földhöz, ketten 12 icze borral tartoznak : oka, mert 
egy pint bor az felmutató pohár (GazdtörtSzemle 
VIL410— 411). 

FÖLNŐ, fél-: contego, convestio ; bewachsen, 
überA^achsen NySz. (2. jel.j. 1629 : Az alsó rétet erdő 
nöttc fel (CanonVisit. 155). Az Csörgei rétet felnőtte 
az gaz (uo. 158). 

FÖLOCSÚDIK : expergefio, expergiscor, evigilo; 
envachen, zu sich kommen NySz. 1744 : Az uraság 
jobbágyi csak akkoron ocsiídnak föl magok határjához 
tai-tozandó erdők iránt, midőn niakkolásnak ideje 
vagyon (GazdtörtSzemle VI.139). 

FÖLÖNTŐ, -öttő : [infundibulum ; mühltrichter]. 
1566 : Lyztes kad. Köböl. Fölöttö [«malomban» Szám. 
iegyz.] (OL. Nád. 49). 

FÖLÖS? feles?: numerosus ; zahlreich, viel NySz. 
(1. jel.) [■?]. 1211 : Hü sünt ioubagiones Mochou Cygblou 
[Cygelou?] Feles [a. m. feles ^fölös v. feles?] Chydur 
(Pannh. Tih. 1/5). 1402 : Johannes dictns Feles (Múz.). 

FÖLÖSTÖKÖM, fléstekem : jentaculum ; früh- 
stück NySz. 1544 : Flesiekcmhc es vsonnara (OL. 
Nád. 41). Attam /festékemkor az legeíieknek (uo.). 
1554: Fölös tökömbe [igy'?l Zemlet vöttem (uo. 49). 
1700 : Az napi számos részérííl délben egy óránál 
tovább ne legyen szabad nyugodni, fölöstökömkor fél 
óráig, uzsonnakor ismét fertály óráig (GazdtörtSzemle 
L79). 

FÖLÖTT, felett, félött : super, supra ; über 
NySz. 1383: In terra Serdya/e/ííí/axalofeld vocata (Múz.). 
In íi ogkixth feluth vocata [t. i. terra] duas vineas (uo.). 
1413 : In loco parthfeletwalo Agyagus vocato (OL. D. 
10126). [Vö. annakfölötte.] " 



FÖLÖTTÉBB : nimie, nimium, nimis, impensius, 
immodice ; überaus, ausserordentlich NySz. 1584 : 
Nehezlyk fölötteb zeghenek [t. i. az adót], mywel hog 
chak hárman a' halazok, meghis az Zekereth mykoron 
az szer ra-viíok, megh kel adnyok az hal ala (OL. UC. 
56/33). 

FÖLRAK, fél- : appono, erigo, sursum coUoco, 
superimpono ; aufsetzen, anfrichten, aufheben NySz. 
(1. jel.). 1481 : In silencio noctis molendinatorem 
nostrum Gaspar cum omnibus bonis nostris frugibus 
et alüs edificiis circa molendinum pertinenciis wlgo 
felractach es eluitech ad possessionem dominorum 
de Homona (OL. D. 26018). 1609 : Szekerekre porté- 
káját felrakván, feleségestől, gyermekestől kikülték a 
város határából (MA. NLI. 330). 

FÖLRAKÁS, fél- : [erectio ; das aufstellen, auf- 
bauen]. 1669 : Egy zöld mázas kályha felrakásával 
együtt 5 dénár Egy fehér mázas kályha felrakásával 
együtt 2 dénár (GazdtörtSzemle 1.94). 

FÖLRÓ, fél- : 1) consigno, annoto ; bezeichnen, 
aufschreiben NySz. 1636 : Esztendő által penig a 
mennyi gabona belőlük jut, azt felrójja a molnár is 
s maga [a tiszttart*')] is, fele rovása egj'iknól, s a 
fele másiknál állván (GazdtörtSzemle 1.272). |i 2) 
exsti'uo, erigo ; aufbauen, errichten NySz. 1638 : Ezen 
Bastianak első része Teölgy fa baronaval vagion fel 
róva (OL. UC. 2/34'. Ezen kertnek aitaia ket felöl 
fel rot boronaiaval tapasz nélkül (uo ). Aitaia azon 
Baronabul fel rot részen, vas Sarkával Pantiaval, fa 
kilinczievel es fa be vonoiaval (uo.). 

FÖLRONT, fél- : [proscindo ; umreissen]. 1725 : 
Az Tőkeszer végiben egy jó darab contraversiában 
forgó föld vagyon, melyet az nyilak végiből, gyepből 
rontott fél Búzás György uram (GazdtörtSzemle IÍI.191. 
[Vö. NySz. más jel.] [Vö. föltör.] 

FÖLSARKALÁS, félsarkallás: [das beschla- 
gen eines stiefels]. 1785 : Eg>^ pár deli csizma felsar- 
kallásával együtt, selyem zsinór nélkül . . Egy pár 
deli karmazsin csizma felsarkallásával együtt (Gazd- 
törtSzemle III.343). 

FÖLSÉ, 1. fölső. 

FÖLSÉG. fölsíg: majestas, primátus; majestat, 
hoheit NySz. (3. jel). 1610 : Az Atya istentől, ö szent 
fölségitöl kevanjuk Kegyelmednek ez uj esztendőben 
minden lelki és testi sok áldást iMA.NLI. 334). Az 
mellett Istennek ö szent fölsigének oltalma alá ajánljuk 
Kegyelmedet (uo. 335). 

FÖLSERDŰL, fél- : excresco ; aufwachsen NySz. 
1684 : A nagy tágas kapun is alig tud kitérni kön- 
töse alatt levő jól felserdült butykossal annyira tán- 
torog az ina miatt (GazdtörtSzemle 1.250). 

FÖLSIMÍT, fél-: [streichein]. 1731: Az gyermek 
fejét felhajtván, mintha szánakodna rajta és az nyakát 
hátul két ízben felsimította (Reizner : SzegedTört. 

IV.480). 

FÖLSÍG, 1. fölség. 

FÖLSŐ, félsé, felső, fölsó : superus, superior, 
supernus ; höher, \\ as oben ist NySz. (1. jel.). 1295 : 
i^eZsetnvyfolu, hn. (Múz. Bossányi). 1317 : Possessionem 
Fulseuluew vocatam in comitatu Supruniensi oxi- 
stentem (OL. D. 1899). 1320 : Possessionis Felsu Ke- 
rechyn vocate (uo. 1990). 1335 : Posscssionum Fulaeu- 
adrian et Olsowadrian (uo. 2946). 1336 : Ft'í.seyezenev, 
hn. (SztárayOkl. 1.105). 1355 : Eadem possessio Fulseu- 
adryan (OL. D. 17634, 1. AnjouOkm. VI.299). Posses- 



27:? FÖLSZABADUL— FÖLSZOLGÁLTAT 



FÖLSZÓR -FÖLÜTÉS 



274 



.sionum Fulseuadry&n et Olsouadryan lOL. D. no., 1. 
AnjouOkm. 3Ü0). 1356: Felseupimhuth (ZalaOkl. L570). 
1363 : Kysgeiinekzygeth Felseugermekzygeth (OL. D. 
r>213). 1376: Feulsev Kerechen [hn.| (ZalaOkl. n.130). 
1379 : Ciues de Azunpataka et de Feulseubunya (Lelesz 
Acta 12/41). Possessiones Jgrichy et Fehentenk [-teuk? 
-cenk ?] ac Kubliis (Míiz. Mednyánszky). 1388 : Cuius- 
dam possessionis FelseuBahinúsd (Múz.). 1389 : In intro- 
itu cuiiisdam riuuli i^^eZsctecheu nominati (Lelesz Met. 
Mármaros 13). 1400 : Duabus Jnsulis Felseuzygeth 
et Alsouzygeth nominatis (Pannh. 11). 1402: Thol- 
uayfeuld Bodogazzojifalua Kekeuzanv Felsew Janók 
(OL. D. 8751). 1420 : Possessiones Alsoteremi Felseu- 
teremi (ZichyOkm. VL634). 1426: Villis Feheivalmaú 
Alsowalmad Zenthpeteifelde (Forrás ?). 1453 : Felsew 
Jerczenyk Kezepsew Jerczenyk (OL. D. 14724). 1454 : 
Alsonadasd Felsewna.daȇ [hn.] (no. 14604). 1456 : 
Cuni piscatnris seu capcionibus vsonnm fcJseiczogye 
[«Pozsony m.» Szám. jegyz.] appellatis (uo. 15065). 
1464: Vsque viam que Fclsewwth vocaretur (no. 31824.). 
1475 : FelsewMw, hn. (Miiz. TörtTárs. 4). 1496 : Pos- 
sessionibus Jobagy Alsoewr Felseewr (Körmend III/6, 
Körmend 7). Possessionibns Zenthkwth Alsoewr Fel- 
sewewr (uo. Körmend 10). 1499: Duas insulas Felsew- 
zygeth et Alsozygeth appellatas (Múz.). 1517 : Ad 
quoddam pratum sew fenile Feívlsewveih. vocatum 
(Lelesz Bercs. XV.4). 

fölső-kő : [catillus, lapis moláris superior ; oberer 
miihlstein]. 1646/1727 : Hogyha a gazda felső új követ 
vészen, az molnár becsinálja és lisztre ereszti, tartozik 
a gazda : 1 forinttal és étellel (GazdtörtSzemle VII. 
124). [Vö. alsó-kő.] 

fölső-ruha : tóga, sagulum, laena, amiculum sum- 
mnm ; der lange rock, oberkleid NySz. 1526 : Pro 
vna véste de scarlatho wlgo Felseirriiha (OL. D. 25022). 
Pro vna véste de Scarlatho uulgo Fcwlsewrnha (Múz.). 
1538 : Pro vna felso rwha (OL. Nád. 48). 1549 : Pan- 
mim pro felse Rwha (uo. 40). 1557 : Egh felsew rwhal 
(OL. L. III. 16. 17). Vnam véstem fólse [értsd: f. 
ruha] (Múz. Bethlen). 

FÖLSZABADUL, fel-: a) solvor; sich auílösen ; 
b) liberor, liber fio ; frei werden NySz. (1. 2. jel.). 
1609 : Hogyha az bibliák felszabadulnak és dominus 
Remushoz jutnak, tudom hogy alá bocsáttatnak (MA. 
NLI. 318). Í613/1696 : Az kerülök, vagy egyéb rend- 
beli emberek is, kik kárban kapják a marhákat, tehát 
pünkösdig minden baromtúl nappal egy pénz, éjjel 2 
pénz, pünkösd után pedig mindaddig, mig az tarló 
és rét fel nem szabadulnak, az biró és község aka- 
ratjábul nappal 2 pénz, éjjel is 2 pénz (Gazdtört- 
Szemle V11.411). 

FÖLSZED, fél- : coUigo, toUo ; aufiesen, ansam- 
meln NySz. 1545 : Ez el múlt napokba hitelben fel 
szedet (OL. Nád. 40). 

FÖLSZÉGEZ, fél- : affigo, iníigo; annageln NySz. 
1597 : Ketth szekérhez való tengel fak fel zegezue 4 
(OL. UC. 101/3). 

FÖLSZELEL, fél- : [ventilando purgo, evanno ; 
ausschwingen]. 1684 : Hogy az élet össze [így ?| 
ne melegedjék, meg ne susokosodjék a porából ki- 
szokta venni a jó gazda és gyakorta fel is széleUetni 
[olv. szeleltetnij (GazdtörtSzemle 1.248). 

FÖLSZOLGÁLTAT : [trado ; übergeben]. 1596 : 
Mikor Haidelbergában laktál, küldöttéi volt egy levelet 
Máté deáktól, vörösmartoni íitól, én annak akkor is 
atam volt egy forintot, hogy fnl szolgatasa [így az 
eredetiben], soha nem irtáí felöle, nem tudom, ha 
megaták-é avagy nem (MA. NLI. 98). 

Magyar Oklevél-Szótár. 



FÖLSZÓR : evanno; wannen NySz. 1729: Igazán 
dolgoztatván szép tisztán fölszórassa [a gabonát] és 
mindenféle gabonának az ocsóját kiváltképpen a bú- 
zának ugy elválasztassa, hogy arról elégséges számot 
adhasson (GazdtörtSzemle IX. 118). 

FÖLTAKARÍT, fél- : [meto, demeto ; ernten, 
abmahen]. 1700 : Az tavasz-vetés ezen tarczali földön 
ritkán szokott annyira is nevekedni, hogy kaszálással 
kár nélkül feltakarítódjék (GazdtörtSzemle VII.404). 

FÖLTÁMADÁS, fél-: iusurrectio, seditio, tu- 
multus ; aufstand, aufruhr NySz. (2. jel.). 1619 : Ez 
mostani feltámadásban mind el rontottak az haiduk 
(OL. UC. 4/24). 

FÖLTEKER, fél-: [sursum volvo] ; aufrollen 
NySz. 1638: Fel tekereö cziga (OL. UC. 2/34). 

FÖLTÖLTÉS, fél- : infusio ; das hineingiessen 
NySz, (3. jel.). 1684 : Az ilyen miatt lészen a sok 
impletura, mert elsőben meg volt a sok feltöltés [borról] 
(GazdtörtSzemle 1.250). 

FÖLTÖR, fél- : proscindo ; umreissen NySz. 
(1 jel.). 1613/1696 : Ha kik régi elhagyatott, de még 
töves pallag szőlőket fel akarnak törni [stb.] (Gazdtört- 
Szemle VII.415). 1701 : Az Elep elosztattása alkalma- 
tosságával instálván némely köles földes emberek, 
deliberaltatik, hogy most az egyszer, mivel nagy 
erővel törték fel, vessék be (uo. IX.7). [Vö. fölront.] 

FÖLÜL, fél- : consideo, sedeo superius ; auf- 
sitzen NySz. (1. jel.). 1667 : Az első, felülő feMvaXó 
lába [a lónak] csü'kben fejér (DebrLt., 1. Nyr. XXII.518). 
1668 : Hegedűs Boldizsár bajomi találta meg . . . 
egy fejér szürke kanca fias lovát, felülő felöl kereszt 
bélyög, az négy végén iszparing vagyon (DebrLt., 1. 
Nyr. uo. 519). 1670 : Szeplős herélt ló, kaptatetemes 
felülő felöl való lába (uo.). 

FÖLÜL, féllyél, féllyel, felől, félyűl: su- 
perne; oben. obenan NySz. (Ib. jel.). 1589 : Az vitézlő 
Lázár Farkas urunk azon fellyel megírt szenttamási 
csíkszéki (SzékelyOkl. V.144). 1598:'^Ezt kévánná az 
felyel megirt Nagy István Lázár Farkas uramtól (uo. 162). 
1599 : Az felyel megírt Veres György (uo. 163). jVö. 
MTsz.j [Vö. fölülcsapó-malom.] 

FÖLŰLCSAPÓ-MALOM, felől-, félyűl-, -mó- 
lon : molendinum desuper volvens NySz.; [ober- 
schlachtige mühle]. 1359 : Quatuor molendinis per 
manus artiíicis aqua desuper opprimente currentibus 
fclyulchapomolon dictis (Múz. Kapy). 1553 : Egh felyirl 
chapo malmn (OL. Nád. 48). 1570 : Molendinum par- 
uum felywl chapo [t. i. malom] (OL. UC. 11/22). 1638: 
Felöl cziapo malom (uo. 3/24). 

FÖLÜLÉS, fél- : das aufsitzen BM. 1630—48 : 

Hogy én alám csendes lovat vehessen, olyat mind- 
azáltal, kinek lovassága is meg legyen valóban ; itt 
penig az csendességet én az felülésről értem inkábl), 
hogy az felülést várná csendesen s engedelmesen 
(GazdtörtSzemle 1.288). [Vö. NySz. más jel.] 

FÖLÜT, fél- : [affigo, erigo, statuo ; aufschlagen, 
aiifri('hton|. 1544 : Három marok vasat ütöttek fel (OL. 
Nád. 4')). 1700 : Az inspector adjunctusi hegymesterek 
megjárván a szőllöt, keresztkarót üssenek fel, a hol 
ilyen hiba taláU;itik (GazdtörtSzemle 1.79). JVö. NySz. 
más jel.j 

FÖLÜTÉS, fél- : [das aufschlagen]. 1635 : Egy pár 
szélyes sarkantyú fölütéssel együtt 30 d. (Gazdtört- 
Szemle VIII.475). 1669 : Uj patkó felütése kovácspat 
kója 9 dénár (uo. 1.91). Egy bokor sarkantjú felüté- 
sétül patkolásával együtt 30 dénár (uo. 92). 

18 



27ö 



FÖLVÁG— FÖL VÉSZ 



FÖLVETŐ— FÖVENY 



276 



FÖLVÁG, fel- : a) concido, incido ; aufschneiden ; 
b) perfringo ; durchbreclien NySz. 1629 : Az mester 
szöUö is elpusztult az régi téli idö miatt. Az két 
toronyaiak kétfelé mérjék és mindenik falu az övét 
felvágassa és megcsinálja (CanonVisit. 158). 1700 : 
Ha valaki rósz szül kapál, jól fel nem vágván a tö 
alól a füvet, söt annjival inkább a ki a füvet csak 
vakarja mint most szokták, ad florenos 2 rhenenses 
büntettessék az \inczellér (Gazdtöi-tSzemle L81 — 82). 

FÖLVAKOL, fél- : [trullisso ; berappen, mörteln]. 
1712 k. : Mindeneknek előtte az belső kertnek város- 
utja felöl való kapuja mellett téglábul, sárral az mi- 
uémö házat maga fog kivánni, olyant kelletik néki 
hova hamarabb takarosan felállítani, s mészszel fel- 
vakoUatni (GazdtörtSzemle MI. 41 7). 

FÖLVALL, fél- : [profiteor, defero censum ; decla- 
rieren, anmelden, anzeigenl. 1643: A ki eladja [sző- 
lejét] annak megmondja a hegymester : Jó atj'ámfia 
tizenöt nap alatt valld föl a szőlőt, mert ha föl nem 
vallod, a földesuraknak 4 for. maradsz és a 4 for. meg- 
veszik rajtad (GazdtörtSzemle yL468— 469 . Valaki 
szőlő-örökséget elad és vallást tészen az hegység előtt 
és az valláskor megmondják a hegjTnesterek, hogy 
az szőlőörökség pénzre költ, és igy felvallják, azki 
itt közel való, tizenötöd nap ellene mondhat (uo. 
470). 1653 : Valaki szőlő örökséget vészen, ezek 
[a helység birái] előtt vallja föl Diason á Diasit, 
Vonyárcson a vonyarcsi határban való szőlőket (uo. 
I-.31). [Vö. NySz. más jel. Az ottani 1. jel. adata 
tulaj donképen azonos értelmű e cikk példáival.] 

FÖLVÁLLAL, fél-: suscipio; übernehmen NySz. 
1603 : Valamellyik szőUőnek a mint felvállalták a 
mellyiket a Prédikátor kivánta minden mivét megmi- 
velték egy esztendőben (CanonVisit. 151). 1634: Noha 
azt mondja az Incattus, hogy az két font arany fonál 
elveszett, ... de mivelhogy az gondját felvállalta, és 
sem az látó, sem hatalmas el nem vötte tőle, ide 
fizesse meg az Incattus az Actornak az 40 tallért 
(DebrJk., 1. NyK. XXVL 341, «látó» a ). 

FÖL VALLÁS, fél- : [professio censualis ; decla- 
ration]. 1643 : A felvallásnak Sz. Györgyön a hegymes- 
terek előtt kelletik meglenni magok házánál (Gazd- 
törtSzemle' VI.469). [Vö. fölvall.] 

FÖLVER, fél-: 1) affigo ; anheften NySz. (1. jel.) 
1556 : Ligones fel icerew garacz [gai'ach?] vocati (OL. 
UC. 99/27, «érczmosás, Nagybánya* Szám. jegyz.). 
II 2) [licitor : den preis steigern]. 1700: A vinczellér 
is nyaratszaka örökké sarczoltattj-a az urat fellyebb 
fellyebb veri a szakvánt (GazdtörtSzemle 1.78). [Vö. 
NySz. szólások.] || 3) diripio, compilo ; berauben NySz. 
(3. jel.) ; [effringo, refringo : anfbrechen, erbrechen]. 
1728 : Szóval esküdtették, de adtak ii-ást nekie, de 
mikor Szegedet megvették, a várban felverték a ládá- 
ját, akkor veszett el (Reizner : SzegedTört. IVÁOl). 

FÖLVÉSZ, fél-: 1) tollo, assumo, sumo; aufheben, 
aufnehmeu, annehmen NySz. (1. jel.) ; [suscipio : über- 
nehmen]. 1564 : Hogy [a szegények] lassan lassan tendill- 
yenek földöket míeketismég /efce^//eA-,házokatépícesék 
és két esztendő múlva ismég adózó és szolgáló job- 
bággyá legyenek (GazdtörtSzemle L70). 1596: Nilas 
embernek kith hinak az ki az nilat fel iceszi tartozik Vu 
kóból zabbal (OL. UC. 12/281. 1597 : Az munka nagy, 
de mindazáltal tisztességes és következendő dolgaid- 
nak előmenetelire igen hasznos leszen, ha Kegyel- 
med felveszi ezt a munkát, az pataki collegaságot 
(MA.NLL 102). 1610 : Féltik talám sok konczokat, . . . 
s ez az oka, hogy ily érteimben legyenek Kegj^elmed 
felöl, hogy Kegyelmed a seholában való tanéttást 
nem vehetti már föl, hanem az t}p()graphiát inkább 



exerceálná Kegyelmed (uo. 347—348). 1613/1696: 
Az úr Isten mikor a két karácson napját elhozza, és 
az uj biró tanácsával helyben állapodik, minden mé- 
száros akkor álljon elő, és akkor vegye fel az mészá- 
rosságot, mert ha igy nem cselekszik, azon eszten- 
dőben elmarad az mestersége meUöl ezen helyben 
(Gazdtöi-tSzemle III.412— 413). 1700 : Mivel többire 
az ember napi számossal míveltet és a szakványosok 
is azzal, akár njdtáskor, kapáláskor és egv^ébkor az 
napi számot hamisan veszik fel (uo. 1.78). || 2) [acci- 
pio ; etwas auf sich uehmen]. 1769 : Köszöntésemnek 
minden részét fel vette, u. m. : 1. Tisztességtételére 
való kimenetelemet megköszönte [stb.] (CanonVisit. 
200). II 3) [inimdo ; überschwemmen]. 1769 : Dein 
quesivit : Nem veszi-Q fel a viz ezt a Templomot? 
Respondi: Nem ves^?', parton vagyon (CanonVisit. 200). 

FÖLVETŐ, félveté : [pjTíidis genus : eine art 
böUer, mörser]. 1494: Pro pixide Felwethe vocata 
(Engeí : GeschUngrReichs 1.65). 

FÖLVISZ, fél-: sursum fero: hinaufbringen NySz. 
(1. jel.) 1799 : Ezen ekklézsia exercitiumának idejét 
felvihetjük bizonyosan 1568-dik esztendőre, amint az 
ekklézsia matriculái bizonyítják (CanonVisit. 211). 

FÖLVONÁS, fél- : elevatio, subductio ; das auf- 
heben, aufziehung NySz. ; [abziehen (des weines)]. 1588 : 
Bor wonoknak fyzetett bora feliconasaert (OL. Nád. 41). 

FÖLVONÓ-KAPU, fél-, -vonyó- : porta ar- 
rectaria : fallthor NySz. 1597 : Az feol vonio kapun 
keth feleöl vass sorok [igy] es vass karikák (OL. UC. 
101 3). 1638 : Emelcziös fel vonó kapu (uo. 2/34). Fel- 
vonó kapuhoz való fordito vas (uo.). 

FÖLVONÓ-LÁNC, félvonyó- : [catena ad 
portám arrectariam] ; aufzugkette BM. 1597: Fel vonio 
Lancz [a felvonó kapuhoz] 1 (OL. UC. 101/3). 

FÖLVONÓS, vö. kapufölvónós-lánc. 

FÖLVONTAT : [sursum trahi jubeo ; hinauf- 
ziehen lassen]. 1635 : A padimentomot kővel rakva 
avagy téglával avagy öntéssel legyen per 60 d. Ha 
pedig az öntéshez való materiát kívántatnék igen 
magasra fölvontatnia tehát mivelhogj' az apró mívesre 
több kell drágábbért csináljuk (GazdtörtSzemle VIII. 
478). 

FÖLZSUGORÍT, félzsugorét: [sursum con- 
tralii facio ; aufwarts schrumpfen lassen]. 1728 : Mind- 
járt másod vagy hannad napra az fatens akkoron [a 
kiadásban : «gyakori»] gyennekágyban fekvő felesége 
lábát fel zugorétoita [a kiadásban : «felzsugorította»] 
és megvesztette (Reizner : SzegedTört. IV.37B, Kovács 
J. közlése szerint). 

FÖNTÖRÖG, 1. fentérég. 

FÖRDÖ, -S, 1. fürdő, -s. 

FÖRÖDŐ, L fürdő. 

1. FŐST, 1. fest. 

2. FŐST, 1. füst. 
FÖSTÉL, 1. megfüstöl. 
FÖSTÉS, 1. füstös. 

1. FŐTT, vö. sóba-főtt. 

2. FŐTT, 1. kemence-fűtő. 

FÖVÉNY, févény? föény ? föíny ? : aréna; 
sand NySz. (1. jel.). 1211: Transit inde ad fuen- 



277 



FÖVENYES -FRANCLI 



FRANCOS— FUADAK 



278 



tuhout [igv '?] tendendo ad stagnum Voics ubi fiiit 
pons Cebeth (Pannii. Tih. 1/5). 1240 k. : Est conter- 
minalis villis scilicet Ohzynfolua Ylmar Radi due Sag 
fui/n [a. m. fövény ?J Gyrolt Liquiuosian Román (Pannh. 
61 8). 1291: Tiansiendo Daniibium ad Jusulam Juanch- 
zygethe vocatam ibi sünt due mete de inde pro- 
cedit ad Geres/?<ew inde uero uadit ad Danubium Regis 
de inde uadit ad Fasfuen (Múz. Wégh János). 1293 : 
Cum Insula que uiügariter F^<enzygueth nuncupatur 
(Múz. Ertl). 1340/1389 : Transit ad médium danubii 
ad quendam zaton wlgariter veytheh fmienye nomina- 
tum(OL. D. 3331, 1. AnjouOkm. IV.47). 1354/1360: Qua- 
dam Insula Hegliazas/ifen vocata (OL. D. 4908). 1357 : 
Eundo vsque ad fiuuium Sytua ad portum Ftvenrew 
(Múz.). 1360 : Duas possessiones vnam Dws vocatam 
inter Albam Regálém et villám Fiven et aliam Arus 
nominatam in Comitatu Symigiensi (Körmend V/7, nr. 
124). 1363: Dug [jugera] in loeo Fwenwerem (Múz.). 
1436 : De dicta possessione Fewen (Körmend III '4, 
Batthyán 36). [Szárm. : 143Ü : Ad aquam Fewem/ed 
vocatam (Pannh. 11/B). Vö. régi ejtéséről Ásbóth, 
Nyr. XXIX.161.] 

FÖVENYES, févény és? föényés? fö ínyes? 
fövenyes: arenarius, arenosus; sandig NySz. 1055: 
Ex qua ad fekete kumuc hinc enim ad fucgnes humuc 
(Pannh. Tih. 1/1). U93 : In fnems ad VI. [aratra] (OL. 
D. 27i. Hec igitur sünt nomina prediorum Ai'einnes. 
Ker. fuinnes [a. m. fövenyes ?] [\\o.). 1223 : Inde ad 
Fuenes et ibi extra nemus habét metas (Pannh. 1/Z). 
1321/1328 : A parte uero occidentali íiuuio Fuenies 
(HazaiOkm. IV. 130). 1328: Peruenit ad fuenesuih 
vocatam saliendo ipsam viam (OL. D. 2487). 1393/1446 : 
Possessionum Feicenyes Gewrhe (uo. 7914). 1400 : 
Cuiusdam Jnsule Feuenyes dicte (Pannh. 1/1). 1412 : 
In quodam wado feucnyesxQw vocato (OL. D. 9994). 
1422 : Quandam terram arabilem Fewenyes vocatam 
(Lelesz Met. Ung 34). 1430 : Vltra quandam aquam 
FacenyesYQw nominatam (uo. Szabolcs 27). 1461: Ad 
locum Fewc'jiyesrew nuncupatum (OL. D. 28852). [Vö. 
régi ejtéséről Ásbóth, Nyr. XXIX.161.J 

FÖZ, féz ? : coquo, lixo, elixo ; kochen NySz. 
(1. jel). 1546: Rákot öregh tálra /o^wt/ (OL. Nád. 
40 . [Vö. kifőz.] 

FŐZÉS, vö. pálinka-, só-főzés. 

FŐZET: [quantum semel decoquitur ; sud]. 1544: 
Attam három /o^eí kapoztaert (OL. Nád. 4Ü). 1636 : Ser 
minden főzetböl 50 itcze (GazdtörtSzemle 1.273). [Vö. 
NySz. más jel.] 

FŐZŐ, fóző?: coctor ; koch NySz. (1. jel.) 1436 : 
Stephanus Fezew [a. m. főző ?] (OL. D. 12859). 1468 : 
Stephanus Fewzetv (Múz. Kállay). 1469 : Ladislaus 
Fezew (OL. D. 32365). 1470 : Michaele Fewzetv (Kör- 
mend, Heim 546). 1487 : Osualdo Fewzeio (OL. D. 
19285). 1509 : Dominico Fewzew (Lelesz Acta 117/18 >. 
[Vö. ógetéttbor-, pálinka-főző, salótromfőző- 
ház, 8Ó-, sör-főző.J 

főző-huta: [officina salaria; sudhütte]. 1643: Az 
löldes sót deportáltatják az főző hutához (Gazdtört- 
Szemle VI.119). 

FHANCAS, 1. francos. 

FRANCIA-HÁM: [helcium Gallicum; französi- 
sches pferdegeschirrl.1735: Egész négy lóra való fran- 
czia hám jól elkészített 38 frt. (GazdtörtSzemle III.344). 

FRANCLI: [fimbriae ; franse]. 1568 : Wörös bár- 
sony szoknya fronczlyiml chenalt peremeo (OL. 
Nád. 48). 1614 ; 76 lat öreg és kicsiny selyem frnnez- 



liért: latjáért [igyy olv. latjáért v. lótjáért] adtam 
00 d. íRadvánszky: Családélet 11.203). 

FRANCOS, francas, francus : gallico morbo 
infectus ; syphilitisch, mit venerischer krankheit an- 
gesteckt NySz. («francus» a.) 1440 : Johannis Fran- 
czas (Múz. Görgey). 1481: Stephanus Franczas (OL. 
D. 18459). 1484 : Philippus Franczws (Veszpr. 6, Ga- 
rabonc). [Vö. francúzos.] 

FRANCUROS? 1. francúzos. 
FRANCUS, 1. francos. 

FRANCUSKA?: 1731: Tagadja, hogy fran- 
cziiskának [Kovács J. közlése szerint így, akiadásban: 
franczúznak] vagy vesztésnek mondotta volna lenni, 
hanem hol leves rülinek, vagy franczúznak mondotta 
lenni (Reizner : SzegedTört. IV.492). 

FRANCŰZ : 1) [Francicus : französisch]. 1525 : 
Anthea Francica vulgo Franczws karpj-th (KPénz- 
ügymLt. ITungarica). || 2) [morbus Gallicus, syphilis ; 
venerische krankheit]. 1731 : Tagadja, hogy franczus- 
kának [Kovács J. közlése szerint így, a kiadásban : 
franczúznak] vagy vesztésnek mondotta volna lenni, 
hanem hol leves rühnek, vagy franczúznak mondotta 
lenni (Reizner : SzegedTört. IV.492). [Vö. Steuer János, 
Nyr. XVIII.226.] 

FRANCÚZOS, francuros?: Gallico morbo infec- 
tus; syphilitisch]. 1731: Mondgya, hogy Paraszt Mihály 
leánya Anna franczuzos [a kiadásban: franczuros] lévén 
ö igazétotta [a kiadásban : igazította] Rácz Katához 
orvosoltatni (Reizner : SzegedTört. 1V.474, Kovács 
János közlése szerint). [A francuros alakra nézve 
vö. francur, francuros Ballagi : A magyar nyelv teljes 
szótára 1.432. és 1. Steuer János, Nyr. XVIII.227.] 
[Vö. francos.] 

FRANG : «mezö- v. szöllöhegy-bírság» MTsz. 
1477 : Philippum Fy-angh [a. m. fraug v. Frank ?] 
(KárolyiOkl. 11.465). 1653 : Ha valaki eleiben állván 
nem engedné ilyen kárbiű behajtani [a szőlőben járt 
marhát], hatalmasul elvenné előle, ennek frangia húsz 
forént, két része az hegynek urájé, harmad része az 
biráké és a behajtójé (GazdtörtSzemle P.32). 

FRANK : Franciscus PPB. 1419 : í^rrt^í^-\vagasa, 
hn. (ZichyOkm. VI.539). 1477: Philippum Frangh |a. 
m. Frank v. frang?! (KárolyiOkl. 11.465). 1481: Zla- 
uowazlobochvna Philipzabathsaga i^ran^zabathsaga 
Fogoshele Petherzabathsaga (OL. D. 18482. [Vö. 
Ferenc] 

FRINGIA-SZABLYA : [eximius ensis ; vorzüg- 
licher sabel]. 1592 : Egy fringia zablya (OL. Nád. 48). 

FRISS, firis ? : a) lautus, eximius, egregius, po- 
litus ; sauber, zierlich, herrlich ; b) alacer, agilis; mun- 
ter, hurtig : c) recens, novus ; frisch NySz. 1470 : 
Renedicto Fyrys [a. m. friss v. 1. íiris?] (Körmend Heim 
546). 1494 : j^rispalatha (Engel : GeschUngrReichs 
1.95). [«Friss palotá»-ról vö. Kr.] 1504: Barnába Fyrys 
(OL. D. 21269). 1514 : Domus regia /V/spalotha vocata 
(uo. 22637). 

1. FÚ : fulica, anas silvestris, lacustris anaticula ; 
wilde ente, wasserhuhu NySz. 1538 : Quinque aues 
uulgo fw dictas (OL. Nád. 49). 

2. FÚ: ílo; blasen [stb.j NySz. [Vö. fölfú, orr- 
fúvó-keszkenő, fúvó.] 



FUADAR, 1. fuador. 



IS" 



279 



FUADER— FÜRKO 



FURKÓS— FUTAMODIK 



280 



FUADER, 1. fuador. 

FUADOR, fuadar, fuadér : [vehes ; fuder]. 
1506 : Precia asserum ties fivador wekon et The- 
merdek (OL. D. 37005). 1588 : Vöttek egy ficadar 
dezkat (OL. Nád. 41). 1597: Egj fnader deszkatul 
(OL. UC. 101/3). [Vö. erdélyi szász fueder, Quell- 
Kronstadt IL és III. köt. szójegyzékében.j 

FUALLÓ ? 1. fuvalló. 

FÚÁSZ: [mldentenfanger,wildentenhaiidlerl 1584: 
Fnaz Máthas (OL. UC. 56/33). {Vö. 1. fú NySz. : fn 
MTsz.] 

FUKAR: publicaiius, dardauarius : wucherer, auf- 
kiiufer NySz. (1. jel.). 1522 : Ceteris fukaris in űrbe 
agentibus (OL. D. 25313). 1526 : Leuauimus mutuo a 
Magnificis Raymuudo Aiithonio et Hieronimo Ftvkar 
Quinquaginta Milia üorenorum (no. 37165). Nos ab 
eisdem FickarÍH [stb.] luo.). Ipsas fodinas Fwkaris et 
Thwrzonibus in arendam locaremus (Múz. Med- 
nyáuszky). [Vö. Réthei Prikkel, Nyr. XXVI.204.] 

FUKAR-SZEKÉR?: 1566: Fwkar zekerhez walo 
lauczos zegh (OL. Nád. 49). Fwkar zeker derekak 
Ftvkar zekerhez walo kerekek (no). 

FÚL, L fúr. 

FULK ? : [aculeus, spiculuni, aculeus apis ; sta- 
chel, bienenstachel ?]. 1348/1379: Michaelis dicti Meh- 
fulca [így! a. m. fulánkjaPJ (OL.D. 37078). [Vö. fulyk 
MTsz. ?J 

FULLAJTÁR, fallajtár ? féllajtár : praecur- 
rens, satelles : vorreiter NySz. 1508 : FeUaytharnak 
ocreas emi (OL. D. 32632). 1521 : Dedi Paulo fallaytar 
[így] (uo. 37179). 1522 : Aurigis trium cnrrum meorum 
cum suis felaythar (uo. 26275). 1525 : Matheo Felay- 
tJiar (uo. 26336). 1538 : Johannes fellaytar (OL. Nád. 
42). 1552 : Vnaeiun suo fellaytar (uo. 49). 1602 : Fel- 
lajtár Miklós (SzékelyOkl. V.234). 

FUMOLY?: 1483: Panes finnoly dictos (OL. D. 
18808). 1493 : Quatuor panes fwmoly (uo. 36997). 1519 : 
Quatuor capones et fívmol XII (uo. 37007). 1567: 
Panes fumol dictos (OL. UC. 27/59). 1569: Panes 
fumoV sex (uo. 11/30). Quattuor panes fwinoly dicti 
(no. 55/55). 

FUNDÁLÓ-MESTÉR: architectus NySz.; [bau- 
meister, architect]. 1588 : Az fundáló mesternek (OL. 
Nád. 41). 

FUNT, 1. 1. font. 

FÚÓ, 1. fúvó. 

FÚR, fúl : foro, terebro ; bohren, durchlöchern 
NySz. 1468: Blasin Kas/"?<'ro (OL. D. 16636i. 1470: 
Bcncdictns Fwlo [a. m. fúró'?] (I.elesz Bercs, XIV.2). 
1474: Laurencio Fwlo (Lelesz Acta 84/8). 1602: Kis 
Fúló Györgj- (SzékelyOkl. V.287). 

FÚRÁS?: terebratio ; das bohren, bohrungNySz. 
1478 : Johannem Fn-ras [a. m. fúrás ?] (Körmend, 
Heini 590). 

FURCSA : versutus ; üstig, verschmitzt, ver- 
schlagen NySz. 1424 : Petrus Furcha (Pannh. 17/Mm). 

FURKÓ : spariiim, viriculum, cl;i\a ; sparr, eine 
gattung spiess, knüttel NySz. (1. jel.). 1495 k. : Ge- 
orgius Fwrkho (OL. D. 26082). 1514 : Cuni cambuca 
wlgo fivrko vocata (uo. 25300). 1525 : IJarnabam Firrko 
'Veszpr. 10. Papkeszi). 1564 : Telorum ignitoruni 



fwrko nominatorum (OL. L. III. 16. 17). 1588 : Twzes 
furkó labda Horgas labda Kalach labda (OL. UC. 
76/17). 

FURKÓS : nodosus ; Icnüttel- NySz. (2. jel.). 1709 : 
Fekete herélt ló, az orra fel vagyon hasítva, a füle 
is, a lábai furkósak (DebrLt., 1. Nyr. XXII.519). 

FURMÁN-SZEKÉR : c-urrus sarcinarius ; last- 
wagen NySz. 1635 : Egy uj kereket furman szekérhez 
per 65 d. (GazdtörtSzenile VIII. 476). [Vö. furmány 
NySz.l [Vö. furmányos-szekér.] 

FURMÁNYOS-SZEKÉR : [currus sarcinarius ; 
lastwagen]. 1635 : Egy uj marhás szekeret 8 f. Egy 
furmányos szekeret 8 f. (GazdtörtSzemle VIII.475). 
1669 : Egy furmányos szekérhez való hátulsó kerékért 
75 dénár (uo. 1.92). Egy furmányos szekérre való kas 
(uo.). [Vö. furmányos MTsz.j [Vö. furmán-szekér.] 

FÚRÓ, fúrú : terebra, terebrum ; bohrer NySz. 
1272 : Inde uadit ad furw/.eg [így] (OL. D. 792). 
Inde vádit ad furo'z,eg (uo. egy másik oki. -ben). 1498 : 
Demetrio Fun-w (Múz. Kállay). 1621 : Terebri Avlgo 
fwro (OL. D. 37179). 1566 : ' Fwro három Keth zahv 
Keth wesevv (OL. Nád. 49). [Vö. csap-, derékszög-, 
ekenád-, fenék-, hordóakna-, hordódonga-, 
kalán-, kerékszég-, pattantyúmérték-, tekerö- 
fúró.] 

FÚRÚ, 1. fúró. 

FURULLYA, 1. furulya-csináló. 

FURULYA -CSINÁLÓ, furuUya- : [tibiarum 
fabricator; flötenmacherj. 1714: FuruUya csináló {Yicbv- 
Lt., Zoltai Lajos közlésed [Vö. furulyás.] 

FURULYÁS : [c^^j. 1714 : Furulyás [foglalkozás- 
név] (GazdtörtSzemle IX.22). 

FURVANT : [?]. 1556 : Lapides furwanth [«Nagy- 
bányán, kohóban» Szám. jegyz.] vocati (OL. UC. 

99/27) 

FUT : a) fugio, curro : laufen, íiiehen ; b) studeo, 
colo, sequor; sich beíieissigen, streben, erstreben, 
befolgen NySz. (1. és 5. jel.) 1608 : Csatári Gergel 
m-am Óvárra ment, itt nálunk predicala két esztendeig. 
Az korporisták addig fnták az urat, kiveszték közölünk 
(MA.NLI. 283). [Vö: körülfut.] 

FUTA : xylinum : barchent, barchet, baumwollenes 
zeug, welches auf der einen seite gekreuzet zu sein 
scheinet NySz. 1224 : Leehud cum duabus filiabus 
Ftita [a. m. futa ?] uidelicet et Neche (Veszpr. 14, 
Supuna). 1516 : Egh paplan keek futából chenalth 
(OL. D. 26367). 1533 : Paplan Tyzewth weres kamuka 
et circumcirca hal>ens fwfham (OL. Nád. 49). 1539 : 
Vnus cingulus hwzaronicus wlgo fwtha dicta (OL. UC. 
75/30). 1542 : Lobogó kerezt ex turcica fwtlm (OL. 
Nád. 40). 1547 : Eg aranas fwtat (uo. 48). 1561 : Egi 
párna he fwtha (OL. L. III.16. 17). 

FUTAMIK : fugito, procmro ; laufen, sehr íiiehen 
NySz. 1394 : Qiiidam .lobagiones Michael Chaptas et 
P^abiauus dictus Cheptul futamuth (ZichyOkra. IV. 554). 
Predictus fabianus Cheptiur [olv. cheptiul] futamuth 
(uo.). 1476 : Petri Futhamoth (OL. D. 17822). Egidii 
Futhamoth (Lelesz Prot. Parv. 82a.). 1522 : Fal)ianus 
Fwianinth (OL. D. 37328). 

FUTAMODIK: fugito, procurro ; vorauslaufen , 
sehr íiiehen [stb.J NySz. 1629 : Széchényi István felöl 
gonoszhir fuiaiiiodott volt, mintha nem jámbor sze- 
méiylyel ment volna el, melyéit budósóban [olv. bú- 



281 



FUTÁS— FÜ 



FÜES-FÜGGŐ 



282 



dosóbanj is volt még miatta (CanoiiVisit. 158). (Vö. 
NySz. szólások.] [Vö. visszafutamodik.] 

1. FUTÁS?: fuga, cursus; Hiicht, das laufen NySz. 
(1. jel.). 1247: Nomina quidera libertinonim suut hec . . . 
Siidan l'ocli Alaiic Futás [a. m. futás ?] Búgul (Veszpr. 
6, Gyulakeszi, vö. HazaiOkm. V.21 ». 1468 : Lucas 
Futás (Múz. Kállay). 1498 : Johanne Fwthas (uo.). 

2. FUTÁS?: [xyliimm habens ; barchent habend?]. 
[L. 1. futás adatait."] [Vö. futa.] 

FUTÓ : currens, cursor, fugitor ; laufer, flüchtiger 
NySz. 1439 : Johanne Fwtho (OL. D. 28978). 1460 k. : 
Futó Gergel (uo. 363121 1478 : Johannes Fwtho (uo. 
18145). 1488 : Benedictus Fidho (Pannii. 17/Aa). 1489 : 
Thome Fwtho (Lelesz Prot. II.40a). 1520 : Vrbano 
Fiotho (Múz. Forgách). 1523 : Benedicto Fivtho (Pannh. 
42'G). Georgio Fwtho (Múz. Ibrányi). 

FUTOS ? : [fugax ; laufiustig, schnellfüssigj. 1497 : 
Johanne Fwthos [a. m. futos ?] (Lelesz Acta 105/4). 

FUTOTT: profugus ; entflolien, ílüchtig NySz. 
1564 : Nem csak ö magok, hanem mind szabadosok 
mind plébánosok jobbágyi, mind futott nemes népek, 
kik itt az városban házat tártnak, kötelesek legyenek 
ezféle . . . munka terhére (GazdtörtSzemle 1.68). 1597 : 
Nyreö Myhal fwthoth ember (OL. UC. 12/42). 

FUTTATÓ-FÉK : [leitseil ?]. 1548 : Eg futtató 
fek Neg szekeres fek ag Itató fek (OL. Nád. 48). 

FUVÁKOL : [identidem flo ; öfter blasen]. 1759 : 
Szenet vitt a fazékba, azt a nagy szélbe ott fuvákolta 
(DebrJk.). [Vö. MTsz.] 

FUVALLÓ, fualló ? : [esseisen ?]. 1594 : Fwallo 
vagion egi (OL. UC. 78/7). 

FÚVÓ, fúó : follis ; blasbalg NySz. (2. jel.). 1494: 
Incus; Fwo ad eadem (OL. D. 26076). 1594: Ket 
bokor fwo regalhoz walo (OL. UC. 78/7). 1597; 
Foltozot Fuo 1 Likazto vass 3 [kovács-szerszámok] 
(uo. 101/3). 

FŰ fi, fiv : 1) herba, grameu, olus ; kraut, gras, 
gartenkraut NySz. (1. jel.). 1336 : Matheum dictum 
Fitv [olv. íiv, fü v. fiú?] (ZalaOkl. L316). 1349: Ter- 
ram Popzena/}/íre uocatam (Körmend Acta V/6, Mi- 
scell. Hung. 1). 1393/1446 : Quoddam alueolum wlgo 
fi/er [olv. fi = fü?] vocatum (OL. D. 7914). 1420 : Pisci- 
narum i<^i/í(;charthos [a. m. fű ?J Wrachthaua vocatarum 
(Lelesz Acta 40/86). 1451 : Pratum Papzena/'c/íe vo- 
catum (OL. D. 364U3). 1478 : Blasius Fiiv (uo. 18145). 
1581 : Sz. János nap után ha kaszáló fü lészen rajta 
[a parlagon], megláttatik [stb.] (SzékelyOkl. V.126). || 2) 
ja régi magyar földközösség egyik műszava]. 1248 k. : 
Terramregine de communi assensurestaurarent itaquod 
de quadraginta funiculis quod uulgo fiu uocatur sex da- 
rent populis regine (Pannh. 33/Z, 1. Wenzel VIL278). 
1297 : Comperimus ipsam particulam térre intra Do- 
rog esse mixtim quod uulgariter fyu dicitur (OL. D. 
1467, 1. Wenzel X.277). 1297/1459 : In eisdem litteris 
(■(miperimus ipsam particulam térre in terra Dorog esse 
mLxtim quod wlgariter Fyu dicitur (MonStrig. II.4U3). 
1338 : In possessione Fijuteluk [a. m. fű?] (Múz.). [Vö. 
1396: Demptis quibusdam terris arabilibus mixtim et 
herbaliter in predicta terra (Veszpr. 107, Füred (i). 
Lásd Tagányi, GazdtörtSzemle 1.223. s köv. 11. Vö. 
«fiu» NySz. 1.858; Nyr. XX1V.181 és alább: «fü-kötél» 
«füvön-osztás». Vö. még: «Funiculus: sorté addictapars 
agri communis, gr. y.X-fjpoc ; fűkötél, nyil (az osztáskor 
kapott szétszórtan fekvő föld)» Bartal.| || 3) -jáhi-ig 
NySz. 1419 : Georgio dicto Úarnmdfyw (ZichyOkm. 
V1.561j. 1549: Negyedei/ harmad//?/ es thawaly izók 



(OL. Nád. 41). 1584 : Öregh kaczola. Ötöáfy wehem. 
Ötöáfy kancza (OL. UC. 56/33). 1587: Harmad//y 
tulyok eg Harmad/íYre kelendő izö tyno (uo. 12/42). 
1597 : Harmad fira [így!] menendeo wszeo tinó 
(uo. 101/3). [A fiv alakra nézve 1. Simonyi : Tüz. M. 
Nyelvtan 329.] [Vö. csörgő-, kannaraosó-, kötő-, 
kötöző-, ökörfarkú-, séprü . szeg-, széna-, tál- 
mosó-, tisztés-fű.] 

fű-bér : census pascui Kr. ; weidegeld, weidclohn 
BM. 1588 : Az thamasy fü ber teszen tiz forintot (OL. 
Nád. 41). [Vö. fű-pénz.] 

fű-kötél, -kötél : [a régi magyar földközösség 
egyik műszava]. 1327 : Particularis possessio Rolandi 
sit diuisa cum diuisione uulgariter fyuketel dicta (OL. 
D. 2477). 1328 : Eadem particularis possessio Rolandi 
sit divisa cum divisione vulgariter fiuketel dicta (Zala- 
Okl. 1.217). 1329 : Cursus autem metarum ideo uobis 
scribere non ualemus quia, tota terra nobilium de Ayka 
míxta habentur, et diuisa sünt, cum díuisionibus uulga- 
riter fíjketel nuncupatis (HazaiOkm. IV. 147). 1332 : 
Terras suas empticias in eadem Paloznuk et alias 
ipsum contingentes uulgariter cum fyu ketel diuisas 
(Veszpr. 10, Falaznak). [Vö. fű, 2. jeL] 

fű-pénz : [census pascui ; weidegeld, weidelohnj 
1492 : Fywpenz qui pratum warfewlde domini falcán 
quelibet sessio integra soluet (OL. D. 36992). [Vö 
fű-bér.] 

fű- szerszám : condimentum ; gewürz NySz. 1544; 
Vöttem riskasat, borsot, safrant, faheyat es egeb fü 
szerszamot (OL. Nád. 40). 

fű-szín: herbeus NySz.; [grasgrün]. 1523: PwTga- 
malth herbacei coloris wlgo fywzynili (OL. D. 36999). 

fű- víz : jaqua in qua decoctae herbae salutares 
sünt] ; krauterwasser BM. 1554 : Bechbe kwldte fo 
vyz veni (OL. Nád. 49). 1638 : Külömb k. [olv. külömb] 
fele fü vizek palaczk No 4 (OL. UC. 2/34). 

füvön-osztás, fivön- : [«herbalis divisio, herba- 
lis distinctio», divisio agri per caespites ; vertheilung 
des ackers durch ungeackerte rasenstreifen]. 1297 : 
Eiusdem possessionis uendicionem et empcionem 
ratificandam, et moris omnibus, saluo iure ecclesie 
nostre, in eo scilicet. quod si qui de ecclesie nostre 
f amily s mixtim quod wlgo Fyimwztas dicitur, agros 
vineas, seu aliqua inra ab antiquo possederunt usque 
modo, sic ínfuturum possideant duximus aprobandam 
(HazaiOkm. V.86;. [Vö. «tiun-osztás» NySz. 11.1153; 
herhalis, herbaliter Bartal. Lásd Tagányi, Gazdtört- 
Szemle 1.225.] [Vö. fű, 2 jeL] 

FÜES? L füves. 

FÜGE, íige : ficus ; feige NySz. (1. jel.). 1544 : 
Figet. Kompostot. Hagmat (OL. Nád. 41). Figeth, olay 
magoth (uo.). 

FÜGGŐ, íiggő : 1) pendens, pendulus, pensilis ; 
hangend, aufgehiingt Nysz. (1. jel.). 1518 : Medietatem 
cuiusdam nemoris FyggewcWn'yQ [a. m. függő ?J 
nuucupati (OL D. 364Ó5). || 2) ina'uns, lunula, monile ; 
ohrenzierde, halsschmuck NySz. (2. jel.). 1516 : Egh 
Arán figew raytha, kyben egh Balaz wagyon (OL. D. 
26367, 1. Zolnai: Nyelvemiékeink 204). * 1550 : Eg 
gőngüs fekótó. Eg fiigő (OL. Nád. 45). 

függö-gyértyatartó : lychnuchus pensilis ; hange- 
leuchter NvSz. 1594 : Fiiygheö gjería tartó (ÖL. 
UC. 78/7). ■ 

függőpecsétés, -pöcsétes : [bulla instructus ; mi 



283 



FtX— FÜRDŐ 



FÜRDŐS— FÜRESZ 



284 



einor biiUe versehenl. 1586 : Harthyaii walo hoth 
ficggö pöchetes kétes lewel (OL. Nád. 49). 

FÜL? fii: auris; ohr NvSz. (1. jel.). 1462: Keth- 
fíjlea- [hii. a. ra. kétfülű ?[ (OL. D. 15708). 1465: 
Prediorum Lvanheghaz K^ihfylew Ai-okos Haromlabw 
(Múz. Kállay). 

fül-tű, -tö : 1516 : Egv gvewngyes fylthew (OL. 
D. 26367). (Vö. NvSz. más jel. és Zolnai : Nvelvem- 
lékeink 207.] 

fül-vájó : aiiriscalpium. specillum auricularium : 
ohrlöffel XySz. 1581 : Egi tok fesw, kiben három fa 
fesvV f)d waiok es egi rosa wvznek walo iwegh wagion 
(OL. L. III.16. 17}. 

FÜLES, files : 1) auritiis ; der grosse ohren hat 
NySz. (1. jel.). 1150-54 : Prediiim Philes [a. m. füles?] 
(Pamih. 7 B). 1210 : Quorum nomina hec snnt Rupa 
Feud Files Chiica Golombus Soma Bulsiiu (uo. 5/F). 
1216 : Quorum nomina sünt hec Moys Files Tumpa 
(HazaiOkm. VI. 12). 1348 : Paulus dictus Phyles (Múz. 
Kállay). 1435 : Ladislaum Files (uo. V 1470 : Anthonio 
Fyles (\"eszpr. 107, Karácsonfalva 4). 1476 : Michaele 
Fyles {Miiz. Kállay). 1518 : Petrus Fyles (Múz.). || 2) 
ansatus ; was eine handhabe hat NvSz. (2. jel.). 1597 : 
Hozzu fwles hal hordó saf (OL." UC 101/3). Hal 
hordanij való Fű-les Saff 2 (uo.). 1735: Egy téli/V<7es 
süveget tengeriuyuUal prémezve, aranypremmeí és 
bársonjTiyal (GazdtörtSzemle 111.348). 

FULETLEN, filetlen : inauritus ; ohne ohren 
NySz. 1364 : Paulum dictum Zagjairwago alio nomme 
filetlempal (ZichyOkm. III.287\ 1469 : Symon Filethlen 
(OL. D. 32365).' 

FÜLÖP, Filép, Pilip, Filippös? Filöp. Fil- 
pes, Filpös : Philippus PPB. 1211 : Belén Zeuleus 
Pilil) figy ■? olv. Philip, a. m. Fülöp ?] Cheuz (Pannh. 
Tih. 1 5 ■?). 1240 k. : Hec sünt Nomina Jobagio- 
num liberoriun de eodem predio Vrlov PhyUppus 
a. m. Fülöp-?] (Pannh. 61 '8). 1256: PJa/lupkue, hn. 
(ErdMúzLt., 1. Wenzel Vn.430). 1299': Dominicus 
filius comitis Fylpus de Geudy (MonStrig. II.475\ 
1319 : ^sogfilpus Kysehfiljms [hn.] (OL. D. 1964, 1. 
AnjouOkm: I.51G). 1339 : Vnum locum vinee Fylej)- 
sceley dictum