Skip to main content

Full text of "Magyarország függetlenségi harczának története, 1848 és 1849-ben. 2. kiadás"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



r 




'/ 



^ 



2l^l$L _e. ► ^^ 



by Google 



Digitized by VjOOQ IC 



M3 ST^-f 



MAGYARORSZÁG 



FÖGGETLEHSÉGI , HARCZÁNAK 



TÖRTÉNETE 




1848 és 1849-beii./';^: !■;;:' 



IRTA 

HORVÁTH MIHÁLY. 






'<^^^:): 






* V 



ELSŐ KÖTET. 



PEST, 1871. 

KIADJA EÁTH M Ó E. ^ 

Digitized 




by Google 




Digitized 



by Google 



ELOSZO. 



Midőn azon gondolat villant meg lelkemben, 
hogy megirjam a magyar nemzeti függetlenség 1848-ki 
8 49-ki harczának történetét, egyszersmind több, e 
munkára vonatkozó kérdés tolakodott elembe. 

^ Van-e ily könyvre szükségünk? Korszeru-e 
az? Hasznos szolgálatot teendek-e általa nemze- 
temnek?" 

Mindenek előtt e három kérdés állott előttem. 
De ezek csak röviden foglaltak el: már készen volt 
megfejtésök. Ugyanazon okok s érvek, melyeket a 
„Huszonöt év történelmének" előszavában érintet- 
tem, harczolának az új vállalat mellett is. S azok 
most még erősebben hatottak reám, mióta azon ked- 
vező fogadtatásban, melyben a „Huszonöt év törté- 
nelme" részesülni szerencsés vala, nemzetem közvé- 
leményét látíiatám az iránt is nyilatkozni, hogy ama 
könyvet korszerűnek, hasznosnak, sőt szükségesnek 
Ítélte i^abb nemzedékeink oktatására s felvilágositá- 
sára hazánk, nemzetünk történelmében. 

E kérdésekkel szemben egj perczig sem haboztam 
volna tehát a munka megkezdésére nézve, ha még 
egyéb kérdések is nem igénylik vala fontolgatásomat. 

„Lehet-e már megírni az 1848 és 49-ki korszak 
történetét?" 

E kérdés álla most egész súlyával lelkem előtt. 
És itt, őszintén megvallom, mennél inkább elmélyed- 
tem ennek fontolffatásába: annál több nehézség .me- 

° DigitizedbyCnOŐgle 



IV ElSfflő. 

ríílt fel előttem. Lehetetlen volt nem látnom, nem 
éreznem, mily kényes dolog irni oly korszak esemé- 
nyeiről, melyeknek szereplői még jobbára élnek, s 
együtt véve az események egyes részleteit jobban 
ismerik, mint a történetiró egy maga ismerheti. Mily 
könnyen tévedhet ezen események elbeszélésében, 
mire az anyagot nem mindig önészlelésböl, öntapasz- 
talatból, sem mindig a hitelesség valamennyi kellé- 
keivel biró okmányok s más iratokból; hanem gyak- 
ran csak mások, nem mindig való s részrehajlatlan 
előadásából; vagy ha talán önmagából is, de az ese- 
mények tömege által túlterhelt, gyarló emlékezetéből 
merítheti! Mily nehéz feladat, továbbá, igazságosan 
méltányolni s megítélni a nagy számú szereplők jel- 
lemét, körülményeit s indokait, melyek közt s me- 
lyek által cselekvésre indíttattak! Mily könnyen té- 
vedhet, midőn egyedül a végrehajtott s talán nem is 
teljesen felvilágosított tényekből itél az egyéniségek 
jelleme, indulata felett, a nélkül hogy ezen egyéni- 
ségeket akár személyesen eléggé ismerné, akár oly 
okmányok állnának előtte, melyekben ezen egyéni- 
ségek önmagok adnák kezére az Ítélet anyagát, s 
ha nem szándékosan is, — mi még czélravezetó'bb, 
önmagok szolgáltatnák annak elemeit! 

Mind ezen s több más rokon tekintetek oly sú- 
lyosaknak látszanak, hogy már-már végkép felhagyni 
akartam e munka kiadásával. De végre mégis ama 
uagy fontosságú okok birtak elhatározásra, melyek 
e vállalatot oly színben tüntették fel előttem, mely 
kételkedni nem engedett, hogy általa hasznos szol- 
gálatot teendek nemzetemnek. 

Midőn azonban ezen okok által meggyőzetve, 
az említett nehézségeken túltehetni vélem magamat, 

Digitized by VjOOQK 



ElŐBIÓ. 



egyszersmind ezentúl megfogadtam magamnak, hogy 
az adatok gyóíjtésében buzgó, azok tömbezésében 
lelkiismeretes leendek; hogy az események elbeszé- 
lésében, szintúgy mint a szereplő egyéniségek meg- 
ítélésében, a mennyire emberileg lehető, minden 
szenvedélyt s indulatot, szeretetet úgy mint gyűlöle- 
tet, magamba fojtva, a legtárgylagosabb részrehaj- 
latlansággal járandok el: elmondandó mit igaznak 
ismerek bármiről és bárkiről; méltánylandó vagy 
gáncsolandó mindent mit lelkiösmeretem méltányolni 
vagy gáncsolni késztet, barátról és ellenségről, isme- 
rősről s ismeretlenről, bajtársról és közönyösről egy- 
aránt; csak azt nézve mindenben és mindenkiben: 
mi igaz, mi való; a jónak, jognak és szabadságnak 
szolgált-e, vagy az ármánynak, törvénytelenségnek 
és kényuralomnak. Megfogadtam magamnak, hogy 
az események szintúgy mint a szereplő személyek 
tekiatetében csak egy erő s egy szenvedély által 
engedendem vezettetni tollamat: az igazság ereje, a 
szabadság- és hazaszeretet szenvedélye által; nem 
tekintve, nem kérdezve soha, tetszik-e vagy nem az 
illetőknek. Mennyire sikerült teljesíteni fogadásomat, 
beváltani önmagamnak adott szavamat? — az olva- 
sót illeti az Ítélet. Annyit eleve magam is mondha- 
tok, hogy a hol akár az események folyamának el- 
beszélésében, akár a tények tömbezésében, akár végre 
az egyéniségek megítélésében hibára, tévedésre vagy 
hiányra találand: azt szándékomnak nem, csak gyar- 
lóságomnak fogja tulajdoníthatni. A hiányok pótlása, 
a hibák helyreigazítása a jövendő kornak lesz fel- 
adata, midőn majd az e korszakra vonatkozó hiteles 
iratok lassanként mind napfényre jőnek, s egy töké- 
letesb miinek készítését lehetővé teszik. 

Digitized by VjOOQ IC 



r 



De a nemzetünk életébe, hazánk jövőjének ala- 
kulásába oly mélyen beható korszak történelme addig 
se maradjon üres lap. Mondhatatlan sok tanulság 
rejlik abban, nemzetünk, jövőjére nézve hasznossá 
válható. Legyen tehát az i:Qu nemzedéknek, mely 
azóta serdült fel, e korszakról addig is kézi könyve, 
melyet lapozva, a multakból tanulmányt s erőt, eszé- 
lyességet, s életbölcseséget, reményt és kitartást me- 
rítsen magának a jövőre. Ennyit e könyv, úgy ér- 
zem, minden hiányai mellett is eredményezhet, csak 
elfogulatlanul vegye azt kezébe az olvasó. 

A könyv formáját illetőleg sokáig haboztam: 
vájjon a ^Huszonöt év történelmének^ folytatása 
gyanánt, ugyanazon czím alatt, tegyem-e közzé e 
mindössze is csak 16 — 17 hónap történelmét, mint- 
egy utolsó felvonását azon nagy nemzeti drámának, 
mely körülbelül 18 25 -tel kezdődött; — vagy önál- 
lólag ereszszem a világba? 

Egynémely érv amazt látszék javasolni. Azon 
események, melyek az 1848-ki april közepétől kezdve 
lefolytak, első tekintetre úgy tűnhetnek elő, mint 
szükséges következményei a reformnak, mely egy 
századnegyeden keresztül lépésről lépésre haladva, 
az 1848-ki márcziussal fejeztetett be. Mert kétséget 
nem szenved: ha nem, vagy másként történik az, mi 
az említett évi márcziusban s aprilban történt, a kö- 
vetkező eseményeknek is hiányzik létoka; ha a nem- 
zeti függetlenség márcziusban, úgy mint történt, tel- 
jesen nem állíttatik helyre: az év folytában nem 
kellett volna küzdeni a függetlenség fentartásáért. 
Némi okozati összefüggést tehát nem lehet tagadni 
a két korszak között. 



Digitized 



by Google 



Ei&zó. vn 

Ha azonban a dolog velejére hatunk, úgy lát- 
juk, hogy okozatossági kapocs, mi szükségességet 
feltételez, tulaj donképen még sem létezik a betető- 
zött reform és a függetlenségi harcz között: az 
1848-ki és 49-ki események nem szükséges követ- 
kezményei a márcziusban és aprilban végbement al- 
kotmányos átalakulásnak s érvényre jutott törvé- 
nyeknek. Az összefüggés köztök csak esetleges. Te- 
gyük, például, hogy a dynasztia, a maga valódi ér- 
dekeit kellőleg felfogva, más irányban indul; és akár 
arra határozza magát, — miról már máskor is volt 
szó, hogy Magyarországot tegye alkotmánynyal meg- 
ajándékozandó minden tartományainak súlypontjává, 
Budapestet monarchiája központjává s a maga szék- 
helyévé; akár, — mit a körülmények hatalmasan 
igénylének, hogy a német egység élére álljon s az 
egységes, centralisált osztrák birodalom helyett, a 
nagy Németbirodalom császári koronáját tekintse a 
maga törekvései czéljául: vájjon történt volna-e az, 
minek 1848-ban és 49-ben tanúi valánk? A reform 
akkor is megszülte volna-e a háborút? A nemzeti 
függetlenség helyreállitásából következett volna-e e 
függetlenség fentartásáért kifejlett harcz? Bizonyára 
nemi A dynasztia, akár Magyarországra mint súly- 
pontra támaszkodva, s annak alkotmányát többi tar- 
tományaira is kiterjesztve; akár a nagy német biro- 
dalmi hegemónia birtokát megszerezve, nemcsak hogy 
semmi okot nem talált volna megtámadni a magyar 
állam függetlenségét; söt érdekében látta volna, min- 
den erejéből meggátolni a nemzetiségek viszályait a 
magyar birodalomban, s ennek erejével nyomni el 
minden ábránd és izgatás szülte éretlen forradalmi 
mozgalmakat. 

Digitized by VjOOQ IC 



vin Előszó. 

A reformnak tehát nem volt szükséges követ- 
kezménye a háború. Én legalább úgy vélekedem, e 
kettő közt szoros okozati összefüggést, szükségessé- 
get állítani annyi, mint tagadni Magyarország jogát 
a függetlenségre. Ha márcziusból szükségkép kellett 
volna következni a háborúnak: a nemzetnek, legalább 
a történelmi téren, nem volt volna jogában a refor- 
mot indítványozni s keresztülvinni; — mit, úgy hi- 
szem, alaposan senki sem állíthat. 

Én tehát egyátaljában nem tartom helyesnek 
azon felfogást, mely az 1848 és 49-ki függetlenségi 
harczot úgy állítja fel, mint utolsó felvonását ama 
drámának, mely 1825-tel kezdödék a nemzet életé- 
ben. Nem; e dráma teljesen befejezve lön a reform- 
mal, melyet V. Ferdinánd az 1848-ki april 11-kén, 
az új törvényekben szentesített. Ettől kezdve egy új 
drámája nyílik meg a. nemzeti életnek, mely — akár, 
kisebb mérvben véve, befejezettnek tekintessék a vi- 
lágosvári katastrophfal, akár oly nagy korszakra 
terjesztessék, hogy annak az 1848 és 49 csak első 
szakaszát képezze, — időszerint közvetlen követi 
ugyan amazt, de szoros okozati összefüggésben nincs 
vele. A szereplök is, bár jobbára a régiek, de más 
alapon, más indokoknál fogva, s más elemekkel lép- 
nek a cselekvésre. 

Ennél fogva tehát én is összefüggesztem ugyan 
egymással a két korszakot; de a három újabb köte- 
tet, mely az utóbbit tárgyalja, önálló formában nyúj- 
tom át olvasóimnak. 

Genfben, 1865 elején. 

HorvátluMihály. 

Digitized by VjOOQ IC 



TARTALOM. 



Első könyv. 
Az átalakulás válságai. 

Lap 

1. fejezet. Bevezetés 3 

II. .^ A miníszteriam főfeladatai. A belhangulat .... 16 

III. r Erdély visszakapcsoltatása 34 

rS'^. „ Viszonyok a bécsi minisztériummal 62 

V. r Viszonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal . . 96 

VI. „ Budapesti események. Bécs újabb forradalma . . . 167 

Második könyv. 

A szerb lázadás és a horvát pártütés tényleges kltOrése. 

I. fejezet. A szerb mozgalom az innsbrucki küldöttség visszatértéig 176 

II. y, Horvát viszonyok az országgyűlés megnyíltáig . . 212 

III. ^ A pesti országgyűlés kezdete 260 

IV. ^ A horvát pártütés és a szerb lázadás augusztus végéig 312 

Harmadik könyv. 

A reactio nyílt fellépésé az ország függetlensége ellen. 

1. fejezet. A horvátok betörését közvetlenül megelőzött események 366 

II. „ Jellasics betörése s az avval egykorú események . . 394 

III. y, A horvátok betörése s kiűzetése 436 

IV. „ A honvédelmi bizottmány kormányralépte .... 479 



Digitized 



by Google 



Digitized 



by Google 



ELSŐ KÖNYV. 

AZ ÁTALAKULÁS VÁLSÁGAL 



Horváth M. A függetlenségi harcz tőrt Digitized 



byGQOgk 



Digitized 



by Google 



ELSŐ FEJEZET. 



Bevezetés. 



A szellemi ébredés, mely e század második tizedében a 
nyelv és irodalom újulásával kezdődött, egy új,^ átalakulási 
^orszak induló pontját jelöli nemzeti s államéletünkben. 
Élesztő pára gyanánt hatott az a nemzetre; forrongást idézett 
elő, melyben a régi hagyományos elemek feloszlásnak indulá- 
nak és, mint a vegybontás lombikában, új alakok kezdenek 
tömbesűlni. A mozgásba eredt társaság, szakadatlan tevékeny- 
ségben, új ágyat vájt magának, széleset és mélyet, mint az 
eszmék, melyektől izgattaték és vezéreltetek, — a független 
nemzetiség, az igazság és szabadság eszméi. 

Az átalakulás korszakai, miként az anyagi, úgy az erköl- 
csi világban, mindig és szükségkép a válság korszakai; mert 
minden átalakulás nem más, mint küzdelem a megifjúlás és 
elenyészés — , az élet és halál között. Nem csoda, ha a társa- 
dalmi átalakulásoknál a rövidlátók, a félénkek, az önzők, lát- 
ván a réginek felbomlását, s vagy nem sejtvén a megifjúlást, 
vagy, érdekeik veszélye miatt, nem szeretvén az új alakulást, 
— csak zavart látnak, fejetlenséget, anarchiát kiáltoznak; s a 
bomladozó régi rendet fentartani, az újdon alakulást meg- 
gátolni mindenképen törekednek. Nem csoda, ha ilyetén ellen- 
tétes törekvések folytában, midőn az új eszmék bajnokai s az 
ódon rend védei egymás ellen halálharczot vívnak, a társaság 
két mélység közt halad: a kényuralom és a szabadosság mély- 
ségei között; honnan a jól rendezett szabadság hónába csak 
keskeny ösvény vezet. 

Digitized by VlíOOQ IC 



4 Első Yőnjy. Az átalakulás yálsá^ai. 

Ily átalakuláson esett keresztül a magyar nemzet azon 
századnegyed .alatt, mely 1823-mal kezdődött s 1848 elejével 
végződött A küzdelem az ó és új, a hagyomány és igazság, a 
kényuralom és szabadság, az idegen befolyás és fiiggetlen, 
önálló nemzetiség közt e huszonöt év alatt szünet nélkül, ki- 
tartó szivóssággal folyt, és, miként másutt elbeszéltem, avval 
végződött, hogy az ódon rend védei, mind hátrább nyomatva, 
a tért és diaoalt elleneiknek engedték, a szabadság s önálló 
nemzetiség pedig győzedelmet ünnepelt. 

E századnegyed kétségkívül legdicsőbb korszaka a ma- 
gyar nemzet történelmének. Voltak, tagadhatatlan, a nemzet- 
nek ennél belsőleg zajosb, külsőleg fényesebb korszakai, akár 
midőn nagy királyai lángszellemétől vezéreltetve, irányadó, 
feltételező hatalomként áll vala Európa keletén, erejének sú- 
lyát mindenfelé egyaránt éreztetve szomszédaival; akár midőn 
a keresztény civilisatio őre gyanánt' táborozék az Alduna és 
Balkán völgyeiben, és számtalan fényes diadalaival szabott 
határt az ozmán fanatismus és barbárság rohanó árjának. De 
ily szép, ily emberiséges, magára nézve ily nagy horderejű 
korszaka, mint e századnegyed, a kereszténység felvétele óta 
még nem volt a nemzetnek. Ama, látszólag fényesebb korsza- 
kokban külsőleg nagyobb, kihatóbb, cselekvényesebb a ma- 
gyar nemzet; de e rövid korszak alatt belső nagyságának ve- 
tette meg a míveltségen, igazságon, szellemi s erkölcsi emel- 
kedettségen nyugvó alapjait. Halkan megifjodva, fokonként 
kifejlődve, egészen átalakult. Mindenek előtt létalapjait tágítva 
és szilárdítva, a maga jövőjét biztosította, igazolva e korszak 
mozgalmai egyik nagy tényezőjének, pályája kezdetén, mon- 
dott jóslatát: „a magyar nem volt, hanem lesz!" Küzdelmeiben 
bajnokává képezte magát az új kornak, melyben a nemzetek 
már nem egvedül, sőt nem is főleg vérontó anyagi — , hanem 
inkább szellemi s erkölcsi fegyverekkel küzdenek egymás 
ellen; melyben a harcztér: a békés foglalkodások ezer szinű 
mezeje; a czél: tudomány és művészet, ipar és szorgalom, jól- 
lét és gazdagság, életkényelem és szépítés, emberi jog és igaz- 
ság egyaránt mindenki számára, egyenlőség és szabadság, 
testvériség és haladás a tökélyesbülés vég nélküli pályáján. 

Mi volt Magyarország e korszak előtt, kivált az ezt köz- 
vetlen megelőzött időkben? Egy, ezernyi viszontagságai kö- 
vetkeztében meggyöngült középkori állam; mely hajdani 

Digitized by CjOOQIc 



Első fejezet. Berezetés. 5 

nagyságának romjai közt tengve, már csak a multak emléke- 
zetének élt; melynek még törvényes önállását, ódonszerő, 
hagyományos alkotmányát is mindinkább elnyomta, tnegnyir- 
balta, összeszorította a kényuralom hatalma. 

Mi volt a magyar nemzet e korszak előtt? Egy pár száz- 
ezer egyénből álló csoportja a kiváltságos osztályoknak, az 
elnyomott, jogtalan nép milliói mellett. Egy haladásában meg- 
állapodott s azért enyészetnek indult társaság, elavult intéz- 
ményekkel, nyers, félig mívelt .erkölcsökkel, a jóllét és mívelt- 
ség feltételeinek s eszközeinek majdnem teljes hiányával. Egy 
hátramaradt, elszegényedett társaság, melynek minden anyagi, 
erkölcsi és szellemi érdekei ugyanazon állapotban tengnek 
vala, hol azokat a XVIII-dik század közepe találta; hol a föld 
birtoka kevés kezekben, a hűbéri intézmények által lebilin- 
cselve, mostohán gyümölcsözék, vagy épen parlagon hevert; 
hol ipar és kereskedelem lenyűgözve, elhanyagolva, nem 
becsülve, fejletlenül pangott; hol tudomány, művészet még 
gyermekpólyáiban szunnyadóit, vagy meg sem születve hiány- 
zott; hol a nevelés intézetei jobbára a szellemi butítás, erkölcsi 
satnyítás, vakhit s előítélet iskolái valának. Egy élettelen, 
álomba merült társaság, melyben a szellemi élet fölött sűrű 
homály borong vala, s az irodalom mezejét csak hulló csillag 
fénye gyanánt világitá meg néha egy-egy költő geniusa; melybe 
alig kezdett még behatni a XlX-dik század civilisatiojának 
világa s fürgesége ; melynek társadalmi viszonyain a mozdulat- 
lanság átka feküdt; melyben semmi élet, semmi egyesülés, 
semmi eszmecsere és haladás sem létezett, s minden mély álom- 
ban de^rmedezett. 

Es mivé lett Magyarország és a magyar nemzet e kor- 
szak alatt? Egy, lassú enyészetén búsongó népből élénk, vidor 
életű nemzetté, melynek minden viszonyaiban az ifjúság élet- 
elevensége, haladás, gyarapodás tűnik a vizsgáló szemébe. 
Társadalmi viszonyai minden ágazataikban megifjodnak és 
emelkednek, fejlődnek és nemesbűinek. A szemlátomást gya- 
rapodó ipar és kereskedelem, miket egyesek s egyesületek 
buzgó ápolás alá fognak, a tetemesen javuló közlekedési esz- 
közök, gőzhajózás, vas- és más utak, mindinkább fejlesztenek, 
— jobblétet áraszt a társaság minden rétegeibe. Mindenki ta- 
núi s törekedik szaporítani az ismereteket, terjeszteni a mí- 
veltséget. Az irodalom bámulatos gyorsasággal^ fejlődik ; s 

Digitized by CjOOQ IC 



Q Első könyv. Az átalakulás Tálságai. 

mellette lassanként a művészet is meghonosúl: a szükségesek 
mellett a hasznosra és szépre is menten kiterjed a gond, a hű 
ápolás. Budapest, hol az ország szellemi s anyagi erői hova- 
tovább mindinkább központosulnak, gyors emelkedésnek 
örvend; népessége kevés évek folytában megkétszereztetik; 
középszerű tartományi városból európai piaczczá válik, & ter- 
jedelmével szépsége és kényelmei is arányosan növekednek. 
S e mellett egynémely vidéki város is haladásnak kezd indulni. 
A kiváltságos osztály, egy részről visszaköveteli az országnak, 
mióta Ausztriával a fejedelem egységére nézve kapcsolatba 
lépett, sokfélekép megcsorbított törvényes függetlenségét; más 
részről — s hála jobb belátásáért, önzetlen, eniberiséges, nagy- 
lelkű törekvéseért, — maga áll a reformok élére. Hogy a hazát, 
nemzetet aléltságából kiemelje, önként lemond a maga száza- 
dos kiváltságairól, s az elébb jogtalan népet magához emeli; 
maga küzd lankadatlanul, a demokratia rémképeitől ijedező 
kormány s kevés szövetségesei ellen a kiváltságok eltörlése- 
ért, és testvérileg osztozik meg a nép alsó osztályaival a sza- 
baddá tett föld birtokában s az alkotmány minden áldásaiban, 
J'ogban és teherben. Ernyedetlen törekvései nyomában sza- 
addá lesz a munka és egyesülés, a gondolat és lelkiösmeret, 
a szószék és a sajtó. Minden országgyűlés újakkal szaporítja 
a már kivívott szabadságokat ; egy-egy újabb tényezőjét szerzi 
vissza a megcsorbított törvényes nemzeti önállóságnak. Min- 
den év újabb gyarapodását jelzi az anyagi s erkölcsi fejlemé- 
nyeknek, a menten növekedő jóllétnek, szabadságnak és mí- 
velődésnek, míg végre az 1847/8-diki országgyűlés egyrészről 
teljesen visszaszerzi a nemzet törvényes függetlenségét, az 
ország önállóságát; más részről a húsz év óta oly nemes lelke- 
sedésael tervezett és megvitatott reformokat is végrehajtja, 
befejezvén általok a nemzeti átalakulás nagyszerű munkáját. 
Minden eddig kivívott egyéni s községi szabadságok s az 
összes nemzeti függetlenség biztositására, a régi municipalis 
intézmények mellé esküdtszékeket s nemzetőrséget, népkép- 
viseletet s felelős parlamenti kormányt alkot; mindenek fölébe 
pedig a szabad sajtót helyezi, őréül az egyéni, társadalmi és 
nemzeti szabadságoknak. 

April 11-kén, 1848-ban, tűnt fel a nagy nap, mely a 
hosszú, nemes küzdelmek, buzgó s állhatatos törekvések e 
nagyszerű eredményeire feltette a koronát. A^ sokfélekép 

Digitized by CjOOQ IC 



i' 



Első fejezet. Bevezetés. 7 

Összebonyolódott európai körülmények közt, — midőn a fran- 
czia forradalom a világbékét fenyegetni látszék; midőn ennek 
hírére Európa minden népeiben rögtön lázas izgatottság ter- 
jedt el, s az osztrák-magyar államtömb részei is forrongani 
kezdtek; Bécsben és Prágában a nép alkotmányért kiáltozék; 
Velencze és Lombardia magát az idegen uralom alól kisza- 
badítani törekedett, s a magyar országgyűlés rendéi is eré- 
lyesebben szorgalmazák az annyi évek óta tervezett s meg- 
vitatott reformokat — : a mindenfelől igénybe vett fejedelmi 
ház végre a magyar nemzet hő kivánatának teljesítését is 
megszűnt ellenzeni. Nehogy Marjrarország is, mely eddigelé 
csak alkotmánya szelleméből folyó s régibb törvényein és 
szerződésein alapuló reformokat követelt, ha ezek még tovább 
megtagadtatnának, a többi háborgó tartományok példáját 
kövesse; sőt, hogy benne emezek ellen támaszt nyerjen: 
Ferdinánd császár s király, trónörökösei, Ferencz- Károly és 
ennek fia, Ferencz- József, főherczegek kíséretében, személye- 
sen megjelent Pozsonyban, az országosan egybegyűlt rendek 
között, s az elejébe terjesztett törvényjavaslatokat királyi 
jóváhagyásával szentesítette. 

„Hív magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldog- 
ságát; mert abban találom fel a magamét is — e szavakkal 
nyujtá át a megerősített törvényeket Ferdinánd király István 
főherczeg nádornak. — A mit tehát ennek elérésére tőlem 
kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem, királyi szavammal 
erősítve^ ezennel át is adom neked, kedves öcsém, s általad 
az egész nemzetnek, úgymint a kinek hűségében leli szívem 
legfőbb vigasztalását s boldogságát.^ 

„Nagyobb örömmel — válaszolá tényleges valósággal az 
ország nevében a nádor, — nagyobb örömmel nem tölthette 
volna el Fölséged hív magyarjait, mint hogy ezen örökíe 
emlékezetes országgyűlés berekesztésére körünkben szemé- 
lyesen megjelenni méltóztatott. Egy boldogított, háládatos 
nép környezi itt Fölséged királyi székét; s a nemzet szíye- 
soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott feje- 
delme iránt, mint dobog most Fölségedért, ki a jelen törvé- 
nyek szentesítése által honunk újjáalkotója lett. Szegény a' 
nyelv, hogy ezért Fölségednek illő köszönetet mondhasson: 
hálánkat tetteink fogják bizonyíthatni. Mert valamint új, 
életerős alapra fektettetett ezen törvények által a magyar al- 

Digitized by CjOOQ IC 



8 Elsó könyy. Az átalakulás válságai. 

kotmány: úgy biztosabb alapot nyert általok azon szent frigy 
is, mely e hazát Fölségedhez s királyi házához édes kapocscsal 
köti. Legyen Isten áldása Fölségeden; koszorúzza hír és 
szerencse Fölséged fejét, — ezt óhajtjnk szivünk mélyéből, 
s magunkat és édes hazánkat Fölséged királyi kegyelmébe 
hódolattal ajánljuk." 

Az új törvények főbbjei, melyekhez ily boldogító remé- 
nyek csatlakoztak, rövid kivonatban ím a következők: 

A király személye szent és sérthetetlen. O felsége, s az ő 
távollétében a nádor királyi helytartó, az országban, melynek 
monarchiái kapcsolata egyébiránt teljes épségben fentartatik, 
a törvények s alkotmány értelmében egész hatalomteljesség- 
gel, de a független magyar minisztérium által, gyakorolják 
a végrehajtó hatalmat; rendeleteik csak úgy érvényesek, ha 
a Budapesten székelő miniszterek egyike által is aláiratnak. 

A minisztérium mindenik tagja mindennemű hivatalos el- 
járásáért felelős. Az elnökminisztert, ő felsége távollétében, 
az ő jóváhagyásával, a nádor nevezi; a többi minisztert leg- 
felsőbb megerősítés végett az elnök teszi javaslatba. A mi- 
niszterek egyike folyvást ő felségének személye körül lesz, 
s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartomá- 
nyokkal közösen illetik, befoly s az országot azokban fele- 
lősség mellett képviseli. A minisztériumnak, a király szemé- 
lye körül lévő tagján kívül, következő osztályai lesznek: a 
belügyi, pénzügyi, közmunkai, ipar s kereskedelmi, köz- 
oktatási, igazságszolgáltatási és honvédelmi. A közügyek elő- 
készítésére egy álladalmi tanács szerveztetík, mely d felsége, 
vagy a nádor, vagy az elnökminíszter elnöklete alatt tartja 
értekezleteit. Két államtanácsos a király személye körül lévő 
miniszter mellé rendeltetik. Az ország minden törvényható- 
ságai s itélőszékei, további rendelkezésig, ezentúl is fenma- 
radnak. A miniszterek feleletre vonhatók minden oly tettért 
vagy rendeletért, mely az ors2ág fOggetlenséfijét, az alkotmány 
biztositékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni sza- 
badságot vagy a tulajdon szentségét sérti, s általuk hivatalos 
minőségben követtetik el, vagy adatik ki. Továbbá a kezeikre 
bízott pénz s más értékek elsikkasztásáért. Végre a törvé- 
nyek végrehajtásában elkövetett mulasztásokért. Vád alá 
helyeztetésöket a képviselők táblája rendeli el; a bíráskodást 
a felső tábla által saját tagjai közöl választandó bíróság gya- 

Digitized by CjOOQ IC 



Első fejezet Bevezetés. 9 

korlandja. Az elmarasztalt miniszterre nézve a kir. ke- 
gyelmezési jog csak általános közbocsánat esetében gyako- 
rolható. 

Országgyűlés a jövőben évenként. Pesten, fog tartatni. A 
képviselők három évi ülésszakra választatnak. A királynak 
joga van az összejött évi ülést elhalasztani s berekeszteni; 
az országgyűlést feloszlatni s új képviselőválasztást rendelni; 
de ezen utóbbi esetben az új országgyűlésnek három hónap 
alatt össze kell ülnie. Az évi ülést, az utolsó évről való szám- 
adásnak s & következő évi költségvetésnek a minisztérium 
által leendő előterjesztése s az irántoki határozat meghoza- 
tala előtt berekeszteni nem lehet. Az ülések nyilvánosak. Az 
alsó tábla tagjai népképviselet alapján választatnak. Választó 
mind az, ki eddig e politikai jog gyakorlatában volt; ezeken 
kivül pedig az országnak s kapcsolt részeknek mind azon 
benszűletett vagy honosított, legalább 20 éves, önálló lako- 
sai, kik a sz. kir. városokban s más rendezett tanácsú köz- 
ségekben 300 ft. értékű házat vagy földet, egyéb községekben 
egy negyed telket bírnak; kik, mint iparosok, tulajdon mfi- 
helylyel, vagy kereskedési teleppel bírnak s legalább egy 
segéddel dolgoznak; kik különben 100 ft. állandó jövedelmet 
kimutatni képesek; továbbá, jövedelmökre való tekintet nél- 
kül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai 
művészek, tanárok, a magy. akadémia tagjai, gyógyszerészek, 
lelkészek s azok segédei, községi jegyzők és iskolatanitók. 
Választható mind az, ki választó, ha 24-dik életévét betöltötte 
s magyarul tud. A szorosan vett magyarországi megyék és 
városok küldenek 344 — , a horvátországiak 18 — , a horvát 
határőrvidék 8 — , a szerémi végvidék 3 — , a csajkások ke- 
rülete 1 — , a bánsági végvidék 3 --, Erdély 69 követet; mi- 
szerint a képviselők összes száma 446. 

Eraszna, Közép-Szolnok és Zaránd megyék s Kővár ke- 
rület Zilah várossal, az 1836-diki 21-dik t. ez. értelmében az 
országba azonnal bekebleztetik. 

Erdély kormányzati és törvényhozási egyesülése Magyar- 
országgal mind a két testvérhaza érdeke által igényeltetvén, 
ennek végrehajtása végett ott mennél elébb országgyűlés tar- 
tatík; s a minisztériumnak kötelességévé tétetik, ezen egye- 
sülést minden törvényes módon valósítani. Erdélynek minden 
külön törvényei és szabadságai, melyek ezen egyesűléstynem 

Digitized by VjOOQ IC 



10 Első könyv. Áz* átalakulás válságai. 

gátolják s a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek ked- 
vezők, fentartatnak. 

A közterheket az ország és kapcsolt részeinek minden 
lakosai különbség nélkül és aránylagosan viselik. Az adózási 
kulcsot a jövő országgyűlés határozandja meg. 

Az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakor- 
latban volt szolgálatok s adózások , robot és dézma örökre 
megszűntettetnek. A magán földesurak az állam által kár- 
mentesíttetnek. Az úri törvényhatóság is megszűnvén, a tör- 
vény-kiszolgáltatást a volt jobbágyok irányában a megyei tör- 
vényszékek és szolgabirák gyakorlandják. 

A papi tized, melyről a papság kárpótlás nélkül mondott 
le, örökre eltörültetik. Az alpapságról, a mennyiben ez által 
megkárosittatik, az állam fog gondoskodni. 

Egy földhitel-intézet alkotása megrendeltetik. 

Az ősiség teljesen eltörültetvén, a kormány egy új polgári 
törvénykönyvet fog a jövő országgyűlés elébe terjeszteni. 

A megyeszerkezet, mint az alkotmány ősi védbástyája, 
lényegében fentartatván, a jövő országgyűlés által a népkép- 
viselet alapján újra fog szerveztetni. A megyei hatóságot addig 
is a közgyűlés által választandó állandó bizottmányok fogják 
a tiszti kar közbejöttével gyakorolni. 

Az előleges könyvvizsgálat eltörültetvén, a sajtó sza- 
baddá tétetik. A sajtó vétségek felett , az alkotott törvények 
szerint, esküdtszék itél. 

A tanulás és tanítás szabadsága, a közoktatás új szerve- 
zéséig is, elvileg megállapíttatik. 

A törvényesen bevett vallások teljes jogegyenlőséggel és 
viszonyossággal ruháztatnak fel. Minden törvényesen bevett 
vallási felekezetek egyházi és iskolai szükségleteit az állam 
fedezi. 

A személy- és birtokbiztosság fentartása s a belső béke 
és rend biztosítása végett nemzetőrség alkottatik. 

Egy új községi rendszer kidolgozása, s a közlekedési esz- 
közök jobb karba állitása megrendeltetik; mi végett a köz- 
munka-miniszternek azonnal tíz millió forintnyi hitel nyitta- 
tik stb. 

E törvényekkel s intézkedésekkel befejezve lőn az átala- 
kulás korszaka. A nemzet mindent megnyert, mit az ország 
önállóságának, mit a maga alkotmányos jogainak. biztosítására 

Digitized by LjOOQ IC 



Első fejezet. BeveKeMii. H 

a régibb; de sokfélekép megsértett; kijátszott s mellőzött tör- 
vényei s az uralkodó házzal kötött szerződései alapján kíván- 
hatott; mindent dyáalakított; mi állami s társadalmi életének 
javitására s szépítésére, a szabadság s minden oldalú haladás 
biztositására szükségesnek látszék. 

E törvényekben mindazáltal, bár megalkotások csak egy 
pár hét műve volt, semmi sem foglaltatott, mi már vagy a sajtó 
u^án, vagy a megyei köz- s országgyűléseken bőségesen meg 
nem vitattatott s minek, ha alakja talán új volt is, jogalapja 
régibb törvényeinkben s az uralkodó házzal kötött szerződ- 
vényekben megvetve nem volt volna. S ez lőn oka, hogy e 
változást a nemzet maga nem is nevezte forradalomnak, minek 
fogalmához nálunk a történelmi jog rögtönzött s erőszakos 
átalakításának eszméje köttetett; hanem nevezte reformnak, 
békés, törvényes átalakulásnak, mely számos évek óta tervez- 
tetett, nyilvánosan megvitattatott s törvényhozásilag követel- 
tetett; jelenleg pedig, a törvényesen egybehivott országgyű- 
lésen, a törvényhozás rendes utján s formaságaival a király 
elébe terjesztetvén, általa a szokott módok szerint, önként és 
személyesen jóváhagyatott és szentesíttetett. Sőt, mi a kény- 
szerítésnek, erőszakolásnak még gyanilKát is elhárítja, a végre- 
hajtott reform érvényességét pedig a lövőre nézve, ha lehet 
még erősbití : a királyon kivül, szokatlanul, még a trónörökös 
és annak elsőszülötte s jövendőbeli utóda is önként megje- 
lentek a szentesítés ünnepélyére. 

E reformok nagyok s következménydúsak voltak ugyan* 
átfoglalók a nemzet egész állami s társadalmi életét. A magán- 
jogi viszonyokban gyökeres átalakulást eszközöltek, s a nyil- 
vánjogiakban is egynémi jelentékeny változást feltételeztek. 
A hűbériség minden maradványait eltörülték. A néposztályok 
közt teljes jogegyenlőséget alapítottak meg. A rendi alkot- 
mányt népképviseleti alkotmánynyá változtatták; az aristo- 
kratiát demokratiával cserélték fel. A kormány felelősségét, 
melynek eszméje elébb sem hiányzott ugyan alkotmányunk- 
ban; melyre a történelem példákat is mutathatott fel; mely 
azonban az idők viszontagságai között s az osztrák kényura- 
lom hatása alatt, a testületi kormányszékek mellett, gyakor- 
latból rég kiesett, *— a miniszteriális kormányforma által élet- 
valóságra hozták, s evvel együtt az ország törvényes függet- 
lenségét is helyreállították. ^- t 

° "^ DigitizedbyLiOOgle 



12 Első k5njT. Ai áUlakúláa válságaL 

De mind ezen nagyszerű belső átalakulás mellett teljes 
épségökben s illetetlenül hagyattak azon viszonyok, melyek 
az ország s a monarchia egyéb részei közt, a szerződések és 
törvények szerint, jogosan létezének; s csak azon törvény- 
ellenes befolyás lőn megszűntetve, melyet a monarchia másik 
részének kormánya, az osztrák császári miniszterek, az tlnne- 
pélyes szerződések és százados törvények által kikötött nem- 
zeti önállás és kormányzati függetlenség nagy csorbítására, 
épen a legfontosabb igazgatási ágakban, a pénz-, had-, kül- és 
kereskedelmi ügyekben, minden ellenmondások s óvások da- 
czára, Jogtalanul tulajdonítottak el. 

É jogviszonyok, köztudomás szerint, a pragmatica sánc- 
tio s az 1790-ki törvények által határoztattak meg s egyedül 
abban álltak, hogy Magyarországnak mindig ugyanaz legyen 
fejedelme, ki a többi osztrák tartományok felett uralkodik: 
tehát, hogy a monarchia minden országai s tartományai osz- 
tatlanul ugyanazon fejedelem által birtokoltassanak; s mi ebből 
foly : ha ktUellenség által megtámadtatnának, közös fejedelmök 
birtokait s koronáit egyesülve s vállatvetve védelmezzék. 

De ugyanazon szerződések és törvények egyszersmind 
világosan és kétségbe vonhatatlanúl kikötik, hogy „Magyar- 
országy kapcsolt részeivel együtt szi^bad és egész törvényes 
kormányára nézve független ország, mely semmi más országtól 
vagy néptől nem függő, s ennél fogva törvényesen megkoroná- 
zott királyai által saját törvényei és szokásai szerint, nem pedig 
más tartományok módjára korínányzandó s igazgatandó." 

E jogviszonyokat pedig, — melyek, a fentebbiek szerint, 
Magyarország s a monarchia többi részei közt nem a kormány- 
zásra, hanem egyedül a fejedelem ugyanazonosságára, ennek 
együttes birtoklására s a kölcsönös és közös védelemre vonat- 
koztak, — az újdon, független miniszteri kormány s a többi 
reformok legkevesebbé sem változtatták meg; sőt azokat to- 
vábbra is teljes épségökben tartották fenn, és megsérteni a 
nemzet saját érdekénél fogva is óvakodék. 

A végrehajtott reform tehát minden méltányos kivánatot, 
minden jogosult érdeket kielégített, és semmi alapos jogot nem 
sértett; mert törvényszerű s igazságos volt, s egyszersmind a 
s;5abadság, jogegyenlőség és haladás igényeinek is megfelelt. 
Épségben tartá a monarchiái kapcsolatot, s e mellett a nemzeti 
függetlenség kívánalmait is kielégítette, valósággá változtatván 

Digitízed by VjOOQIC 



Ető fejetet. Beveietés. 13 

az 1723- ki és 1790-ki törvények sokszor és sokban megsértett^ 
mellőzött; elferdített intézkeaéseit. Teljes érvényben tartffenn 
az alkotmányos király jogait, s e mellett biztosította a nemzet 
alkotmányos szabadságát. Kielégítette az elébb részben igaz- 
ságtalanul kegyelt, részben elnyomott néposztályokat, teljes 
polgári s politikai jogegyenlőséget alapítván meg közöttök. 
Kielégíthette az országban létező különféle keresztény vallá- 
sokat és nemzetiségeket; mindegyiket különbség nélkül ugyan- 
azon jog és szabadság áldásaiban részesítvén, a közönséges 
polgári egyenlőségben minden elébb netalán létezett felsőbb- 
séget 8 alárendeltséget megszűntetvén. 

Miért kellett tehát mégis e dicső reformnak — mely, ha 
békében meggyökeresedhetik s a nemzet minden rétegeit át- 
ha^'a és gyakorlati életvalóságra juthat, a nemzeti élet minden 
ágazataiban csak egy évtized alatt is oly haladást vala elő, 
varázsolandó, minőt különben egy század múlva sem érhet el 
— miért kellett e dicső reformnak annyi ellenséggel találkoznia 
jogáért az életre oly hosszú súlyos harczot küzdenie, s végre 
minden jog és igazság daczára, megbuknia, s megbukva egy 
nemzet jóllétét, szabadságát, függetlenségét az évek hosszú 
sorára megsemmisítnie ? Miért kellett az annyi éveken át, oly 
nemes lelkesedéssel, oly buzgó kitartással folytatott haladási 
törekvéseknek épen akkor meghiúsulniok, midőn a nemzet 
magát a rég óhajtott czélnál láthatá? Miért leroskadni a nem- 
zeti szabadság és függetlenség, jóllét és boldogság szép épüle- 
tének, s romjaival majdnem magát a nemzet létét is eltemetnie 
épen akkor, midőn azt, annyi sóvárgás, annyi munka, oly szent 
ügyekezet tárgyát, szerencsésen látszék betetőzni ? 

E kérdésekre felelni, e másfél évig tartott nagyszerű 
dráma megható jeleneteit^lbeszélni szándékozom ezen könyv- 
ben. Meg fogom fejteni az átalakult ország s a monarchia 
egyéb részeinek kormánya közt támadt viszály okait; ^a mó- 
dokat és eszközöket, melyekkel a bécsi kormány a harczot 
ellenünk megkezdette ; a nemzetiségek harczát, melyet elle- 
nünk felszított. El fogom beszélni, mit tett a minden oldalról 
megtámadt nemzet az önvédelem terén mind az udvar s a bécsi 
kormány, mind a fellázított népfajok ellenében. Vázolni fo- 
gom a szenvedélyesen folytatott harcz különféle viszontagsá- 
gait: miképen a készületlenül meglepett nemzet az ellene 
mindenfelől beküldött rendes hadak előtt egy ideig hátrálni 

Digitized by VjOOQ IC 



14 Elfi^ köiiTT. As áUUkúlás TÜságaL 

kényszerűi; majd azonban a haza és szabadság eszméitől lel- 
kesedve^ joga érzetétől neki bátorodva, az ellenséges hadakat 
mindenütt legyőzi; miképen az udvar, saját erejével czélt nem 
érvén, a maszka czár százezernyi hadait hívja be a jogaiért 
küzdő nemzet megtörésére. De még részletesebben szándé- 
kozom ábrázolni a belállapotokat, a politikai pártok színezetét 
8 törekvéseit é^ a társadalmi élet viszonyaiban felmerült moz- 
galmakat. Megemlitendem azon érintkezéseket, melyekbe kor- 
mányunk a külfölddel lépett Nem mulasztandom el, továbbá^ 
kimutatni azon hibákat, melyeket kormányunk elkövetett; sem 
azon viszályok keletkezését s öregbedését, melyek a nemzet 
sorsát intéző legkitűnőbb egyéniségek közt, az egyetértést meg- 
zavarván, az ország veszedelmének, a függetlenségi harcz vég- 
zetteljes kimenetelének fő okaivá lettek. El fogom végre be- 
szélni, miképen a császári udvar, miután a maga jogainak s 
törvényeinek, az ősök legdrágább hagyományainak védelmére 
felkelt nemzetet, a belárulás következtében, a muszka sege- 
delmével legyőzte, a helyett hogy azt, az eszély, mérséklet s 
méltányosság tanácsai szerint, kiengesztelni ügyekezett volna, 
minden jogaitól, alkotmányától, saját törvényeitől, önkormány- 
zatától megfosztva, egyszerű tartományként a császári biroda- 
lomba kebelezvén, korlátlan kényuralom alá vetette. 



Digitized 



by Google 



MÁSODIK FEJEZET. 
A minisztérium föfeladatai. A belhangulat. 



U j korszakát lélekemelő remények közt kezdheté meg 
a magyar nemzet. A reformtörvények, melyek april 11-kén 
Ferdinánd király által szentesi ttettek, a nemzet százados só- 
várgásait teljesítették, százados törekvéseinek czélját foglal- 
ták magokban. E sóvárgás, e czél a nemzeti kormány törvé- 
nyes függetlensége volt; melyet, bár a Habsburg dynasztia 
trónra jutása óta lefolyt három század alatt annyi törvények, 
szerződések és békekötések határoztak meg és biztosítottak, 
a dynasztia mégis, hagyományos kényuralmi kormányrend- 
szere által, folyton ostromolt s a leélt nehéz idők alatt menten 
gyöngített úgyannyira, hogy annak, az igazgatás épen legfon- 
tosabb ágaiban, végre csak külszíne, csak árnyéka maradt 
fenn némely alkotmányos formákban s a megsértett törvény 
betűiben. 

Midőn tehát az utolsó rendi országgyűlés a független, fe- 
lelős kormányrendszer megalkotása s királyi szentesítése után 
szétoszlott, méltán azon reménynyel kecsegtetheté magát a 
nemzet, hogy miután róla a régi rendszer büincsei lehulltak, 
egy boldogabb korszak hajnala derűit fel, melyben minden 
szellemi, erkölcsi s anyagi érdekei rövid idő alatt eddig nem 
ismert virágzatra fognak fejlődni. És e reményeket annál 
jogosabban ápolhatá, minthogy az utolsó századhe^ed alatt 
jelentékeny haladást tett mind ezen érdékeiben; legutolsó 
országgyűlésén pedig, a nemzeti független kormány megalko- 
tása mellett, az alkotmányos szabadság és közjóllét egyéb szük- 
séges tényezőit s feltételeit is életbe léptette. ^ ^ 

Digitized by VjOOQ IC 



16 Első könyr. Az áfalakiUás yálságaL 

Különben is minden összhangzani látszék^ mi e szép re- 
ményeket táplálhatá. A nemzeti független kormányzatot^ mint 
azt' törvényeink megszabták^ orsz^gy üléseink folyton sürget- 
ték, — 8 evvel együtt az alkotmányos kifejlést, jóllétet és hala- 
dást leginkább az gátolta s nehezítetté meg eddigelé, hogy 
országunk egy oly monarchiával állott kapcsolatban, melynek 
másik fele, sJkotmánynyal nem birván, kényuralmilag kormá- 
nyoztatott; s a rendesen künn lakó közös fejedelmet környező 
német miniszterek s kormányszékek, a dynasztia hagyományos 
politikája szerint, többféle fontos ügyeinket, azon ürügy 
alatt, hogy a monarchia közös ügyei egy elv szerint igazga- 
tandók, jogtalanul magokhoz ragadták, s egész közigazga- 
tásunkban megrontani ügyekeztek törvénytelen avatkozásaik 
által az alkotmányosság elveit. „Két elem állott — monda 
egy levelében maga Metternich miniszter — egymással harcz- 
ban: a magyar alkotmányos és a német kényuralmi; s 
emez alkotmányellenes eszméktől vagy az alkotmányosság 
teljes ismeretlenségétől volt elfogulva." E körülmény reánk 
nézve most kedvező változást szenvedett. Miként azt a magyar 
országgyűlés is sürgette volt, valahára az osztrák tartományok 
is alkotmányt, népképviseletet s felelős kormányt nyertek; 
minél fogva teljes joggal várható vala, hogy ezen osztrák 
miniszterek egészen lemondanak avatkozási igényeikről a 
magyar ügyekbe, s törvényes függetlenségünk a multakhoz 
hasonló megtámadásoknak többé nem lesz kitéve; a kény- 
uralmi elem, Ausztriában is megszűnvén irányadó lenni, alkot- 
mányosságunkat többé nem veszélyeztetheti. El lőn, továbbá, 
mozdítva a bajok, halogatások és sérelmek azon forrása is, mely 
a király folytonos künn lakásából származott; mert távolléte 
idejére István főherczeg nádor, mint kir. helytartó, teljes 
hatalommal ruháztatott fel intézkedni a közügyekben a mi- 
niszterek ellenjegyzése mellett. 

Mind ehhez járult, hogy a nemzet maga, teli ép, fiatal, 
pezsgő erővel, teli lelkesedéssel s hő sóvárgással minden jóért, 
szépért, igazért, — teljes megelégedéssel, kitörő örömmel 
fogadta a nagyszerű reformokat. A százados gyakorlat foly- 
tában megszokván a szabadságot, avval élni is tudott. Politi- 
kai képzettségében^ alkotmányos tapasztalatban hasonUthatat- 
lanúl fölülhaladta a monarchia minden más népeit; s épen e 
tulajdonok által víván ki az elsorolt nagy refomokat,^a maga 

Digitized by VjOOQ iC 



Második fejezet A miniBsterinm fSfeladatai. BelhanifnUt. 17 

Újjászületését, példájával a monarchia egyéb népei közt támadt 
mozgalmaknak is ő adott lökést. Nemcsak képes volt felfogni 
az irányt, melyet vezéreitől nyert, hanem magas aspiratioi, lel- 
kesedése s jóakarata által azt egynémiben meg is előzte; az 
új kormányt pedig, mely bizalmára teljesen érdemes volt, min- 
denben támogatta, elősegítette. 

Sajnálattal kellett .ugyan látni, hogy a világforradalom 
szelleme az ország határai közt, vagy a vele századok óta szo- 
ros kapcsolatban lévő tartományokban lakó más ajkú népek- 
ben is vágyakat ébresztett, melyek, bujtogatások által nevel- 
tetvén s titkos czélokra zsákmány oltatván ki, a magyar állam 
érdekeivel meg nem férhető irányban kezdenek nyilatkozni. 
De a felmerült szomorú jelenetek daczára is mindenki azt 
hitte, hogy míuián a magyar nemzet loyalis érzelmeiben min- 
den más nemzetiségek iránt igazságos, méltányos kivan lenni: 
a reájok is testvérileg kiterjesztett közös szabadság birtoka 
rövid idő alatt kiegyenlítend minden viszályt, lecsilapitand 
minden féltékenységet; s az idegen ajkú népségek, miként 
az átalakulás első perczeiben látszék, végre is megnyugsza- 
nak s hálásan veendik a, nélkülök ugyan, de számukra is kiví- 
vott, velők testvériesen megosztott szabadság áldásait. 

A nemzet tehát alig birt örömével, midőn reformtörvé- 
nyeit szentesítve, általok a maga újjászületését minden erősza- 
kos rázkódás, minden vérontás. nélkül végrehajtva látta. Min- 
denki egy szép és boldog jövő reményhullámain ringata lelkét, 
és nem egy vérmes kedélyű ismétlé Zrínyi Miklós a költő és 
státusférfiu jelmondatát: „sors bona, nihil aliud" — csak jó 
szerencse kell, semmi egyéb ! 

Áz élesebb szemek láttak ugyan némi felhőket feltűnni 
a láthatáron, melyekből vihart sejtének kitörni a hazára. Az 
udvarnak hosszú vonakodása, elfogadni a független, felelős 
minisztériumról fölterjesztett törvényjavaslatot, s különösen, 
megerősíteni a külön had- és pénzügyi minisztériumokat; 
Jellasicsnak épen azon perczekben, midőn a független mi- 
nisztérium megadása már múlhatatlannak látszék, ennek meg- 
kérdezése nélkül, oly rögtön, sietve s időszerűtlenül horvátor- 
szági bánná neveztetése, — holott a báni hivatalt a zágrábi' 
püspök már évek óta helyettesképen tölte be , és serami sem 
követelte oly rögtön a bán kineveztetését ; a különféle más 
ajkú népeknek, horvátoknak, ráczoknak, oláhoknak, napról 

Horyáth Bt A f&ggeüenségi harcz tört. Digitized byfeiOOQlC 



18 Első kdnyy. Az átalakulás yálságai. 

napra növekedő nyugtalankodása; s végre a császár-király- 
nak, pár nappal az új törvények szentesítése előtt, apr. 7-én, 
a főherczeg nádorhoz intézett ama levele, melyben követeli, 
hogy Magyarország az államadósságokból kétszáz milliót ma- 
gára vállaljon, s az e feletti tanácskozást az új kormánynak 
kötelességévé teszi: — mind meg annyi elemei voltak a ki- 
törhető viharnak, s indokai lehettek a hazafias aggodalomnak. 

De még azok is, kik e viszonyokban veszélyes zavarok 
csiráit gyaniták rejleni, vájjon nem találhattak-e elégséges ér- 
vet aggodalmaik elfojtására a király ama szavaiban, melyek- 
kel a szentesített törvényeket unoka-öcscsének, István főher- 
czeg nádornak átnyújtotta: „Szivem mélyéből kívánom, úgy- 
mond, hogy az én nemes magyar nemzetem boldog legyen, 
mert az ő boldogságában találom fel a magamét is. A mit e 
végre tőlem kívánt, nemcsak megadtam, hanem ezennel királyi 
szavam által megerősítve, nyújtom azt át neked, kedves öcsém, 
s általad ezen egész nemzetnek, melynek hűségében találja az 
én szíü^em legnagyobb vigasztalását, legdrágább kincsét.^ 

Es nem találtak-e elégséges okot a megnyugvásra, ha 
szemeiket azon férfiakra vetették, kik a kormányrúdhoz állítva, 
az államhajót ezentúl igazgatandók valának? Századok óta 
először látá a nemzet a maga sorsát azok kezeibe téve le, ki- 
ket a közbizodalom emelt a kormányra. Az új független, fele- 
lős minisztérium egytől egyig a legünnepeltebb, legnépszerűbb 
férfiakból állott, kik szeplőtelen jellemet, buzgó hazafi hűsé- 
get s fényes tehetségeket vittek magokkal a kormányra. Gróf 
Batthyáni Lajos elnök-. Deák Ferencz igazság-, gróf Széche- 
nyi István közmunka-, Kossuth Lajos pénz-, báró Eötvös Jó- 
zsef nevelés-. Szemere Bertalan bei-ügyi, Klauzál Gábor ke- 
reskedelmi miniszterek, a nemzetnek a reformok indítványo- 
zásában s kivívásában régóta vezérei, az alkotmányos ellen- 
zék fejei, mindnyájan első rendű politikai capacitások, fényes 
szónokok , kiképzett publicisták és államférfiak , — hivatásuk 
betöltése iránt a legvérmesebb reményekre látszanak jogosí- 
tani; mert a kormány tapasztalat hiányát tettvágyukkal^ haza- 
fias buzgalmokkal s fényes tehetségeikkel fölösen pótolhatni 
biztatának. ' Eszterházy Pál berezeg, a király személye mellé 
rendelt kül- s Mészáros Lázár tábornok hadügyi miniszterek, 
még új egyéniségek voltak ugyan közéletünkben ; mert amaz 
a küludvaroknál viselt követségekben, emez a^hadseregben 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet. A minidKteriiun főfeladata!. Belhangulat. 19 

töltötte életét; mindazáltal Mészáros, mint szabadelvű, haza- 
fias érzelmű katona, Eszterházy,.mint a legnagyobb magyar 
földbirtokos, kinek részvéte a kormányban kezességül látszék 
szolgálni, hogy magas arisztokratiánk is őszintén ragaszkodik 
a dolgok új rendéhez, — örömmel üdvözöltettek az új minisz- 
tériumban. Véleményszínezetre, politikai irányra nézve volt 
ugyan köztök némi különbség, — mi nem lehetett titok a kö- 
zönség előtt; de ez eleve nem ébresztett aggodalmat: azt lehete 
hinni, hogy egy részről Batthyáni elnökminiszter nem közön- 
séges erélye s jellemszilárdsága, melynek az ellenzéki párt ve- 
zérletében számos évek alatt annyi s oly fényes bizonyítvá- 
nyait adta — ; más részről a minisztérium valamennyi tagjai- 
nak közönségesen elismert és magasztalt buzgó hazafisága s 
jó akarata az egységet köztök fentartani, őket öszhangzó köz- 
remunkálásra bimi eléggé hatalmas leend. 

Midőn tehát a minisztérium, az országgyűlés befejezése 
után Budapestre költözött, a bizodalom és szeretet, a remény 
és várakozás legőszintébb örömzaja üdvözlé őt az ország min- 
den vidékeiről kétszeressé népesült fővárosban. Reá itt rop- 
pant feladat, tömérdek munka nézett pályája kezdetén: az 
ország s kormány szervezésének nagy munkája, mely által 
a magyar államot legtöbb viszonyaiban üjjá kellé teremteni. 
Működése különösen négy fő irányban vétetett igénybe; s 
ezen négy águ feladat szerencsés megoldásától függött az 
ország újjászületésének sikerülte, jövőjének nyugalma s bol- 
dogsága. Ezen feladatok egyike volt: az új kormányzat gépe- 
zetének s az új törvények rendelkezései szerint megváltozott 
más belügyeknek szervezése. Másikát Erdélynek visszakapcso- 
lása s az országba kebelezése képezé. Harmadika abban állott, 
hogy Ausztriával, melynek irányában a múlt idők folytán a 
bécsi kényuralom által hazánk körül font törvénytelen s al- 
kotmányellenes kötelékek márcziusban megszakadtak, őszin- 
tén és haladéktalanul leszámoljon; a viszonyokat s érintke- 
zéseket a közös érdekek igényei szerint rendezze, s tőle a 
megújult, de az átalakulás következtében sokfélekép zavarba 
bonyolult magyar állam nyugalmát, békéjét, ha másként nem 
lehet, áldozattal is megszerezze. A negyedik, nem kevésbé 
nehéz, sem kisebb fontosságú feladat volt: az országnak s 
kapcsolt részeinek más ajkú népeivel megismertetni a kivívott 
politikai és socialis reformok természetét; megértetni velők a 

Digitized by Vgi^OQ IC 



gQ Első könyr. Az átalakúlis yüságú. 

roppant nyereményeket, melyek azokból reájok is csak olymér- 
tékben áradnak, mint a magyar ajkiiakra; meggyőzni őket, 
hogy a megújított alkotmány alapelvei, a polgári szabadság és 
egyenlőség, kivétel nélkül minden osztályra, minden fajra, mely 
e hazában lakik, egyaránt kiterjednek, s e meggyőződés által 
kiegyenlíteni a múltban támadt viszályokat; elejét venni ama 
téveszmék terjedésének, melyeket a magyar faj felsőségi igé- 
nyeiről, elnyomási vágyairól elfogult, nagyravágyó vagy meg- 
vesztegetett izgatók hintegetnek; lecsillapítani a nemzetiségi 
féltékenységet, elfojtani s a testvéri szeretetben felovasztani 
némely ábrándozok vagy önzőktől szítogatott fajgyűlöletet. 

Az új törvények, az ország mind politikai mind társa- 
dalmi viszonyai átalakításának alapformáit foglalván magok- 
ban, az új szervezést minden irányban múlhatatlanul szüksé- 
gessé tették. E törvények által a régi arisztokratiai alkotmány 
egy tág körű , a nép minden osztályait keblébe fogadó de- 
mokratiai alkotmánynyá lőn átváltoztatva. Az ország köz- és 
magánjoga s igazgatása egyaránt lényeges átalakuláson ment 
keresztül. A rendi viszonyokat, kiváltságokat jogegyenlőség 
s népképviselet váltotta fel. Az osztályok úgy egymás, mint 
az állam irányában új viszonyokba léptet. Az absolutismus 
elveiből származott, s a kényuralomnak eszközül szolgáló 
bureaukratiának, kormányszéki tiszturalomnak helyét fele- 
lősséggeljáró, igazságosabb, gyorsabb miniszterialis kormány- 
rendszer foglalta el ; minél fogva az igazgatás régi kezelésé- 
nek formái, mind magában a középponti hatalomban, mind 
ennek a hatóságokkal való érintkezéseiben, mind megszűntek, 
s helyökbe az új törvényekben kifejezett átalános elvek sze- 
rint újakat kellé teremteni. 

Már az igazgatás puszta gépezetének szervezése is sok 
bajba került, sok neheztel ést okozott. A miniszterek fel lévén 
a törvény által hatalmazva, az eloszlatott kormányszékek, a 
bécsi kanczellária, a budai helytartótanács, az udvari kamara 
helyébe lépett osztályaikban a régi hivatalnokok közöl csak 
azokat alkalmazni, kik iránt bizodalmok van, a többieket 
pedig nyugdíjba helyezni: a hivatalkeresők és szorgalmazók 
egy roppant serege ostromlá a minisztereket. Ezek, nehogy 
egy részről a többség nyugalmazása által az országnak kü- 
lönben is üresen talált pénztárát fölösen terheljék; más rész- 
ről pedig az igazgatásban egészen tapasztalatlanok alkalma- 

Digitized by CjOOQ IC 



Uiaodik fejeset. A mioiszteríviii fSfeladaUi. BelhaiiflralAt. 21 

zása a kormányzatnak különben is súlyos kezdetét még in- 
kább nehezítse, — osztályaikba a régi hivatalnokok nagy 
részét fölvették. E miatt azonban á hivatalhajhászok nem 
csekély zajt támasztottak a fővárosban. Voltak mások is, kik 
a régi redszerben kiképzett, annak szellemétől áthatott hiva- 
talnokok befolyását a dolgok új rendének alakulására veszé- 
lyesnek tartván, valamennyi régi hivatalnokot nyugalmaztatni 
kívánták. S mivel ez nem történt, a hivatalkereső vagy az új 
szabadságra féltékeny ifjúságtól, s a tetemesen megszaporo- 
dott napi lapok néhányaitól számtalan gáncs és gyanúsítás 
szóratott a különben közbizodalomtól környezett egyik s má- 
sik miniszterre. Mert, említsük meg mindjárt itt, hogy a nemzet 
egy részében, a nemes ösztönök, magasztos aspiratiók, a jóért^ 
szépért, s igazért való sóvárgás mellett egy pöffeszkedő, betyáros 
elbizakodottság is lábra kapott, mely mindent gáncsolt, mindent 
lerántott, mi a politikai eszély és mérsékeltség színében tűnt 
fel előtte. Nemzetünk, általában véve, a százados gyakorlat 
folytában, megszokta ugyan a szabadságot, s tudott is vele 
élni; alkotmányos, politikai képzettsége hasonlíthatatlanul 
legnagyobb volt a monarchia minden népei közt: épen e tulaj- 
donok eredményei voltak az elősorolt vívmányok; s az ő pél- 
dája adott lökést a monarchia egyéb népei közt támadt moz- 
galmaknak is. De az időszak, mely a nemzet ébredése s a 
kiküzdött átalakulás közt lefolyt, sokkal' rövidebb vala; az 
óhajtott czélt, a körülmények sajátságos találkozásában sok- 
kal könnyebb szerrel sikerűit elérnie, mintsem hogy a külön- 
ben míveltnek tartatni szerető egész tömeg már is eljuthatott 
volna a magasabb értelmi fejlettség s míveltség azon fokára, 
melynek épen az eszély s mérsékeltség jellemző bélyege. Az 
átalakulási forrongás közben pedig a tekintélyek tisztelete, a 
kegyelet érzelme nagyon meggyöngült vagy épen el is tűnt a 
tömegekben. Sok selejtes elem tolakodék a felszínre; elbiza- 
kodott, pöffeszkedő szószátyárság nyomta háttérbe a szeré- 
nyebb érdemet; hősieskedett pörge nyelvével a szószékeken 
s gyülekezetekben, s hadonázott féktelen tollával a szabaddá 
lett sajtóban, reactionak kiáltva az eszélyt, gyáva félénkség- 
nek a mérsékletet. Ezektől csak a megszilárdult rend s egy 
erős kormány s a megjavult nevelési rendszertől várható ér- 
telmi s míveltségi gyarapodás menthette volna meg utóbb a 
társaságot, melynek e faj jelenleg valóságos mételye volt. 

Digitized by CjOOQ IC 



22 Első UüjY. Az italakúlás Tálságai. 

Említenünk kell , hogy a miniszteri osztályok tisztségei- 
nek betöltésénél a képesség s hazafiúi érzelem nélkülözhet- 
len kellékein kivül azon főeív vezérelte a minisztereket, hogy 
a külön népfajok s vallási felekezetek kebeléből nyilatkozó 
igények méltányos kielégitést találjanak. Ennél fogva a kö- 
zépponti kormánynál nemcsak az országhoz kapcsolt részek 
s tartományok külön ügyeinek kezelésére alkottattak azok 
fiaiból külön osztályok ; hanem a közös osztályok is ugy lát- 
tattak el hivatalnokokkal, hogy minden nyelv és nemzetiség, 
minden vallás és osztályérdek lehetőleg aránylagos számú 
képviselőkkel birjon a középponti kormánynál. 

Ugyanezen elvek szolgáltak irányzatul a megyék és 
városok rendezésében. A megyék ugyan a jövő törvényho- 
zástól várták új szervezőtöket, mely szerint a régi municipalis 
önkormányzat mind a miniszterialis felelősség elvével össz- 
hangzásba tétessék, mind a volt nemesség s az új polgári jo- 
gokkal felruházott nép érdekei a jogegyenlőségben kielégitést 
találjanak. Azért, mi jelenleg a megyei igazgatás szervezése 
tekintetében történt, minden csak ideiglenes volt. A gyűlölt 
administratorok helyébe népszerű főispánok neveztettek. A 
hatóság kezelésére, a végleges rendezésig, -állandó vegyes 
bizottmányok választattak, melyek, mint hajdan a nemesek 
közönsége , az alispánok elnöklete alatt igazgatnák a megye 
közügyeit. Hol némi bonyodalom s zavar támadt, oda kisebb- 
nagyobb hatalommal felruházott koi'mánybiztosok küldettek. 

A királyi városokban, melyeknek igazgató, eddigelé 
önmagok által megújított tanácsai, nem voltak a polgárság 
bizodalmának kifolyásai, az összes polgárság által intézendő 
tisztújítás rendeltetett. Az iker főváros, Budapest, eddig külön 
tanácstestületek által kezelt igazgatása egyesíttetett. A tisz- 
tikar mellé minden városban, tagjai számára nézve a népesség 
szerint változó polgárképviselő-kar választatott, mely a köz- 
gyűléseken a tiszti karral összeülvén, személyes tanácskozási 
joggal és határozó szavazattal volt a törvény által felruházva. 
Közgyűlés a polgármester elnöklete alatt havonként legalább 
egyszer vala tartandó. Hasonlókép szerveztetett azon népe- 
sebb mezővárosok igazgatása, melyek eddigelé a megyei tiszt- 
viselők hatósága alatt álltak, most azonban rendezett tanácsot 
nyervén, mind tiszti karukat, mind képviselőik testületét ön- 
magok választák meg. Mind ezen rendezett tanácscsal ellátott 

Digitized by VjOOQ IC 



Második fejezet. A minissteriiiiB fSfeladatai. Belhangalat. 23 

városok tiszti kara s közgyűlése egyenes összeköttetésben 
állott az illető minisztériummal; ettől vette a rendeleteket, 
ehhez folyamodott s tett előterjesztést a maga hatáskörét meg- 
haladó ügyekben. A rendezett tanácscsal nem biró, kisebb 
mezővárosok s más községek egyébiránt szinte a lakosságtól 
választott birái s más hivatalnokai ezentúl is a megyei alispá- 
nok és más tisztviselők hatósága alatt álltak. 

A közigazgatás ezen legszükségesebb eszközeinek ren- 
dezésén kivül mindjárt egyebekre is kiterieszté figyelmét a 
minisztérium, mik által az országnak eddigelé sokféleKép elha- 
nyagolt jólléte haladásnak indíttatnék. E végett a külön mi- 
nisztériumok által codifíkáló bizottmányok, statistikai, telek- 
könyvi hivatalok stb. alkottattak; a földbirtokosok érdekében 
alapítandó hitelbank, az ipar s kereskedelem emelését esz- 
közlendő kereskedelmi kamarák felállítására intézkedések 
tétettek. 

Az ország ezen összes erkölcsi s anyagi közügyeinek s 
érdekeinek rendezése, kifejtése s emelése hasonlíthatlanúl 
több gondot igényelt a minisztériumtól, mint a kormánygépe- 
zet szervezése; mert egy ágazata sem volt az ország akár 
anyagi, akár szellemi s erkölcsi érdekeinek, melyet csak a 
mérsékelt igényeket is kielégíthető állapotban talált volna a 
minisztérium. Azon hosszú harcz alatt, melyet országgyűlé- 
sein a nemzet a maga százados jogainak megőrzéséért, vagy 
ai^nak, mit a törvénytelen kényuralom elfoglalt, visszaszer- 
zéséért vívott, mind eddig kevés történt az ország jóllétének 
s mivel tségének kifejtésére. Egészen stationarius nem maradt 
ugyan semmiben az ország; sőt, meg kell vallani, az emberi 
tökéletesedés természetszerű ösztöne, a nemzetnek 1790 óta 
felébredt haladási vágya, egyes nagy tekintélyű hazafiak ha- 
tása, a társadalmi téren keletkezett egyesületek közremunká- 
lása s több más okok, kivált az utolsó húsz év alatt oly nagy 
haladást eszközöltek a haza összes állapotában, minőt elébb 
egy század sem hozott elő. Említők, hogy ezen, aránylag nagy 
haladás teszi oly dicsővé az utolsó 20-25 év történelmét. De 
mind ez csak kezdet vala még. Mivel a megbukott bécsi kor- 
mány nemcsak az országgyűléseknek e czélra irányzott törek- 
véseit rendszeresen megakadályozta, hanem az egyesületek 
működését s hatását is sokfélekép megnehezítette s gátolta; a 
nevelési intézeteket s a sajtót pedig szoros korlátok közé szp- 

Digitized by CjOOQ IC 



24 £Ib5 UnjY, Az italakúláfl Tilsigű. 

rította: a haladás , bár magában véve lélekemelő vala, sok 
tekintetben igen csekélynek mondható, összehasonlítva Európa 
boldogabb;, nyugati álladalmainak kifejlett míveltségével. Sok 
ideig oly helyzetben létezett nemzetünk, bogy csak alkotmá- 
nyos szabadsága s ftiggetlensége árán vásárolhatta volna meg 
a jobblét s mívelődés feltételeit: készebb volt tehát ezekről 
lemondani, s bár vérző szívvel, dísztelen pangásban látni tár-* 
sadalmát, mint érettök a maga jogait, alkotmányosságát adni 
cserében. Most tehát egy űj teremtés igényelte mindenik mi- 
niszter erejét s munkásságát a maga osztályában. 

Annál súlyosabb volt pedig a feladat, minthogy hiányt 
minden lépten, előmunkálatot sehol sem talált a miniszter. 
Hogy némi fogalma legyen az olvasónak arról, mennyi volt a 
hiány azokban, mik egy jól rendezett, mi veit társaságban múl- 
hatatlanul szükségeseknek szoktak tekintetni , csak egynémit 
akarok megemlíteni. Ugyanis, nem volt az országnak újabb 
szabású sem polgári sem büntető törvénykönyve; hiányzott 
egy kimerítő összeírás mind a személy mind a birtokállapot 
tekintetében; hiányzott a birtokok catastralis felmérése s a 
telekkönyv; a rendőrség és börtönrendszer oly hiányos és 
elhanyagolt állapotban tengett, hogy a régit már nem volt 
elég csak javítani, hanem egészen újjal kellé fölcserélni; a 
községi rendszernek is csak alapelveit határozták meg az \új 
törvények. A köznevelési rendszert, mely, mint még jobbára 
Mária Terézia kormányának teremtménye, nemcsak elavult, 
elégtelen vala, hanem a megbukott állampolitika által a butí- 
tás, obscurantismus bölcsőjévé, a kényuralom eszközévé is 
alacsonyíttatott, egészben eldobni s újjal kell vala pótolni. 
Minthogy az ország anyagi érdekei az egy század előtt, 1751- 
ben, életbe léptetett s II. József által megsúlyosbított gyar- 
mati rendszer által egyenesen és szándékosan az osztrák örö- 
kös tartományok előnyére zsákmányoltattak ki: mind arra 
nézve, a miben az államhatalom a nép iparos foglalkodásaira 
törvények s kormányszabályok által befolyt, mind a külköz- 
lekedés tekintetében egészen új vámszabályok, )ij munkarend 
vala alkotandó. A közös teherviselés elvének megállapítása, a 
megváltozott birtokviszonyok s az egészen megújított magán- 
jog következtében az adórendszart egészen újjá kellett alkotni 
s általában egy új financzrendszert teremteni. A jogegyenlő- 
ség folytában megszűnvén a nemesi insurrectio, s a bécsi kor- 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejeset. A minisztérium iSfeladatai. BelIutBgnlat. 25 

mány által a nemzet minden befolyásának mellőztével törvény- 
telenül bitorlott hadigazgatás visszakerülvén a nemzeti kor- 
mány kezére: egy új honvédelmi rendszer, új hadkormányi 
szabályzat kidolgozása is múlhatatlanul a teendők első sorába 
tartozott. A közmunkák tekintetében nem hiányzott ugyan 
egynémely terv a régi helytartótanács illető osztályának levél* 
tárában; de azok is jobbára oly elavultak s rendszertelenek 
valának, hogy közölök igen keveset vehetett fel alkotandó új 
rendszerébe a közmunkák s közlekedés minisztere. 

Valóban sok teendő, roppant feladat várt tehát az új kor- 
mányra! Ha azonban az ország néhány évig békének, nyuga- 
lomnak örvendhet vala: van okunk hinnij hogy új kormá- 
nyunk, valamint nagy buzgalommal kezdte meg a szervezést, 
úgy azt aránylag rövid idő alatt be is lett volna végzendő. E 
hitnek pedig nemcsak az szolgált alapjául, hogy kormányunk 
fényes talentumokból s organizáló tehetségekből volt össze- 
szerkesztve; hanem az is, hogy a nemzetben mindenütt kész- 
ség, jóakarat nyilvánult, mindenünnen segédkezek ajánlkozá- 
nak a nagy munkára; minél fogva ez, ha természete szerint 
nagy nehézségekkel volt is összekötve, oly, akadályoktól, me- 
lyek a nemzet részéről származtak volna, nem igen szenve- 
dett hátramaradást. 

Azon párt, mely elébb a bécsi kormány politikáját tá- 
mogatá s a nemzet kivánatait, törekvéseit akaaályozá, most 
egészen elhallgatott, visszavonult. Egy része őszintén csatla- 
kozott az ügyek új rendéhez; más része, hu bár nem szűnt 
is meg ragaszkodni régi arisztokratiaí s conservativ elveihez, 
de az idő szellemének s az eseményeknek hatalmától megret- 
tenve, egy hangot sem emelt azon demokratiai institutiok s re- 
formok ellen, melyeket amárcziusi törvényhozás tényleg életbe 
léptetett, vagy a jövő országgyűlés megnyiltáig a kormány 
teendőiül tűzött ki. A pártok harcza egy időre egészen elné- 
mult. Ha talán egyik s másik nagy birtokú, kiváltságot sze- 
rető, vagy az udvarhoz szító arisztokrata, — min kételkedni 
alig is lehet, alattomban hű maradt is elveihez: törekvésben 
tényleg nem merte azt nyilvánítani; s legfelebb a közönyösség 
színét ölté magára, azon hasonlíthatatlanul nagy többség elle- 
nében, melyet a kormány képviselt s mely, mondhatni, nem ke- 
vesebb volt, mint maga a nemzet. 

Digitized by VjOOQ IC 



26 Els^ ^'^^Jy- Az átaUkfilás y&lságaL 

Es e nemzetben mindenütt őszinte öröm, mindenütt a 
legszívesebb készség s jóakarat nyilatkozott. A néposztályok, 
melyeknek érdekei az új törvények által egybeolvasztattak, 
szinte vetélkedének egymással megkönnyíteni, elősegíteni az 
ország újjászületésének nagyszerű művét. A volt nemesi osz- 
tály, bár előjogait s úrbéri hasznait elveszte, melyekért ha biz- 
tosítva volt is, de mindjárt ki nem adathatott a kárpótlás, nem- 
csak nemes resignatioval viselte az igazságnak s köz jóllétnek 
hozott áldozatokat; hanem, kevés kivétellel, őszintén örült, 
hogy az osztályok választó falai lehullván, a nemzet egy nagy, 
erős testté olvadt ; és azon köz boldogság, köz jóllét igéző re- 
ményképein legelteté szemeit, mely az ő egyéni jóllétének is 
új forrásokat nyitand, s a nemzeti egybeolvadásból kifejlendő 
virágzatban neki is bőséges erkölcsi s anyagi kárpótlást nyuj- 
tand nagylelkű áldozataiért. 

Az iparos és földmívelő osztályok nemcsak azon polgári 
s politikai jogoknak örvendhettek, melyeknek, az új törvé- 
nyek szerint, már tényleg birtokába jutottak; hanem, emez, 
lerázván magáról a hűbériség több százados jármát, — mind 
a kettő pedig, a független nemzeti kormány alatt anyagi álla- 
potának is biztosan várhatván javulását, reménytelve nézett 
a közel boldogabb jövőbe. Voltak ugyan némely egyes hely- 
ségek, hol a parasztosztály a nemesség őszintesége iránt némi 
kétkedéssel látszék fogadni a már ugyan rég óhajtott, de ily rög- 
tön nem remélt ingyen felszabadultát az úrbéri terhek s adózások 
alól. Sőt találtattak oly községek is, hol a nép, vagy eléggé nem 
világosíttatván fel, vagy egyes bujtogatok csábításai által tévútra 
vezettetvén, a nyert jótéteményekkel nem elégedett meg, s még 
abból is foglalni akart, mi a földesúré maradt. Hallá többször a 
paraszt a tüzesebb, meggondolátlanabb demokratáktól, hogy a 
dézma és robot igazságtalan szolgálat és adózás volt. Most tehát, 
midőn attól megszabadult, a szabadság nevében néhol még kár- 
pótlást is kívánt az annyi ideig viselt teherért. S így lőn, hogy, 
például, néhol a felvidéken s Közép-Szolnok megyében, el is 
foglalták az urak jószágait, va^ erdőiket, szőUeiket rontot- 
ták meg. Másutt, mint Békés és Szatmár megyékben a már be- 
fejezett s tán nem elég igazságosan intézett birtokösszesitések, 
vagy legelőelkülönzések miatt, melyek még az 1836-ki és 
1840-ki törvények szerint hajtattak volt végre, támadt némi 
háborgás. Mind ezen s hasonló rendbontás azonban igen ke- 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet. A miniszterinm föfeUdfttai. BelhangoUt. 27 

vés helyütt töiiiént, úgy hogy összesen húsz ilyféle jelenet is 
alig számláltatott az országán. A volt úrbéres jobbágyság 
nagy tömege méltó elismeréssel fogadta sorsának oly tetemes 
javulását. Sőt nem hiányzanak vidékek, kivált melyeket ma- 
gyar B német ajkú, értelmesebb nép lakott, hol az úrbéri ter- 
hektől felszabadított parasztság szivreható módon tanusítá há- 
láját a volt földesurak nemes áldozatáért. Látván ugyanis, 
hogy a birtokos úr, ki eddig fbldjeit robottal mívelteté, ennek 
rögtöni eltörűltetése miatt gazdálkodásában felakad, s a szük- 
séges munkaerőt azonnal előteremteni képes nem lévén, föld* 
jei nagy részét kénytelen volna parlagon hagyni : egész hely- 
ségek s uradalmak lakosai önként ajánlkozának ez úttal in- 
gyen végrehajtani a szükséges földmunkát. A romlatlan erköl- 
csű nép, lelkesedésében, most nagyobb buzgalommal nyujta 
segédkezet a földes úrnak, mint midőn azt törvény szabta kö- 
telesség gyanánt cselekedte. Hol a nép ily hálás érzelemmel 
nem viseltetett a földesúr iránt, ott jobbára ennek, vagv gaz- 
datisztjeinek elébbi méltánytalan bánásmódja volt az idegen- 
ség oka. 

Hasonló készséggel fogadta, sőt jóakaratával egynémi- 
ben meg is előzte a nép a kormány intézkedéseit. így történt, 
például, a nemzetőrséggel. Ennek, bár különben a belügyi 
minisztérium alá rendeltetett, els^ felállitását és rendezését az 
miniszterelnök vállalta magára. Es midőn Batthyáni Lajos grót 
april 20-kán s a következő napokban első rendeleteit ez iránt 
kibocsátotta, sok helyt, habár elég rendezetlenül is, már fenál- 
lott a nemzetőrség. Hogy a városi polgárság s általában a fel- 
világosodottabb osztályok rokonszenvvel fogadták, s Pest pél- 
dájára, már a múlt hónap folytában, a törvény kihirdetése 
előtt önként létre is hozták e szép institutiót, senkit sem lepett 
meg. Azt mindazáltal alig remélte valaki, hogy a falusi nép 
is oly készséggel karolja fel ezen eszmét. Nem hiányzottak 
ugyan a tót és oláh nyelvű vidékeken községek, melyek ezen 
institutioról kellőleg nem világosíttatván fel^ vagy tudatlan s 
roszakaratú bujtogatok által tévútra vezettetvén, azt hitték, 
hogy a nemzetőrség is rendes katonai szolgálatra leend hivatva, 
8 attól ennél fogva idegenkedének. A nagyobb rész azonban, 
kivált a magyar fajú nép, mihelyt a megyei tisztviselők által 
felszólittatott, s a nemzetőrségncK, mint a szabadság és rend 
fentartására legalkalmasb eszköznek czéljáról, szabályairól 

Digitized by CjOOQ IC 



28 Első könyy. Az átalakulás válságai. 

értesíttetett 9 önként belépett annak soraiba és szorgalmasan 
gyakorlá magát a katonai mozdulatokban. E tekintetben két-^ 
ségkivül nagy hatása volt annak is, hogy a lelkészek általában 
véve nemcsak buzgón közremunkáltak a nép kellő felvilágo- 
sitásában; hanem sok helyt magok is beléptek a nemzetőr- 
ségbe; sőt elég példa volt arra is, hogy kiszolgált s nyugalma- 
zott katonák híjában, kik egyébiránt a tanítói szerepet visel- 
ték, magok a lelkészek gyakorolták be, a mint tudták, hívei- 
ket a szolgálati rendbe s hadi fordulatokba. Az ekként fel- 
állott nemzetőrség, mind a városok mind a falukban, azonnal 
oly buzgalommal ügyelt is a közbéke és rend fentartására, 
hogy kicsapongások, vagyonkárositások s más gonosz tettek 
ritkábban még soha sem történtek; a közbátorság és csend 
oly nagy soha sem volt az országban, mint épen az átalakulás 
e korszakában. Egyátaljában a nép, igen kevés kivétellel, 
mindenütt és mindenben annyi józanságot, annyi érettséget s 
ép észt tanúsított, hogy a hazafinak szive repdesett örömében, 
midőn e válság napjaiban látá, mily elemek alkotják e nemze- 
tet, s midőn arra gondolt, mily erős, virágzó állam fejlődhetik 
ki rövid idő alatt ezen elemekből. 

Egészen más nemű mozgalmak tűntek fel a társadalom 
némely más osztályaiban. Ama haladási vágyak, reformi tö- 
rekvések, melyek az ország politikai állapotára nézve oly sze- 
rencsésen diadalra jutottak, ezen ingerlő példa befolyása alatt, 
több másféle viszonyokban is mintegy ösztönszerűleg nyilatkoz- 
tak. A nemzeti s polgári újjászületés kovásza egyebekben is 
forrongást támaszta, s minden osztályt, minden érdeket arra 
indíta, hogy szinte kisérletet tegyen széttörni ama korlátokat, 
melyek által magokat akár a megbukott kényuralom befolyása 
alatt^ akár a más nemű socialis viszonyok ferde alakulásai kö- 
vetkeztében, összeszorítva érezték. A tekintély minden viszo- 
nyokban elveszte régi fénykörét; a kegyelet, mely nem a ter- 
mészeti ösztönökből származott, hanem az absolut kormány- 
hatalom példája szerint, az erősebb által mesterségesen ápol- 
tatott a gyengébb elnyomására, jelenleg mindenütt olyformán 
látszék eltUnni, mint a regékben a tündér bűvesszejének érin- 
tésére szokott megszűnni a bűvölet hatalma. A szabadság nap- 
jának melege rögtön feloszlatá ama jégkérget, melylyel a 
hagyományos előítélet, a megszokás, a hatalom hosszas bi- 
torlása mintegy dermettségben tartá vala némely osztály- 

Digitized by CjOOQ IC 



Misodik fejezet. A minisiterinm fSfelftdataL BeUiangnUt 29 

beBek kedélyét. Az elnyomott egyéni szabadság n^dentttt 
széttörni ügyekezett az őt leszorító bilincseket. Jogot^ mél- 
tányosságoty szabadságot követelt minden viszony, minden 
felekezet, minden érdek a maga számára. £ tekintetben 
különösen három jelenet, mely átalakulásunk e mozgalom* 
dús napjaiban az élet felszínére merült, teljes joggal meg- 
érdemli a történelem figyelmét. E jelenetei: a tanuló ifjú- 
ság, "^az iparos osztály s az alrendű papság kebelében tűn- 
tek fel. 

A pesti egyetem, különösen a bölcseleti s jogászati 
karok iQúsága már a márcziusi mozgalmak első napjaiban 
eszméletre ébredt s harezra kelt a köznevelés régi, szellem- 
nyügző rendszere ellen. Azon küldöttség, mely a fővárosi 
csendbizottmány kebeléből márczius 18-kán Pozsonyba, a 
törvényhozó karhoz indíttatott, az egyetemi ifjúságtól is egy 
kérelmet vitt vala fel, melvben az egyetemnek a bécsi egye- 
tem gyámsága alóli felszabadítása és újjászervezte tése, tö- 
kéletes tanítási és tanulási szabadság, az évenkénti próba- 
tételek megszüntetése s azok helyett a pálya végén tartandó 
szigorú tanvízsgálat stb. kéretett. Nem sokára ezután nyíl- 
tan kijelenté az iQúság ellenszenvét azon tanárok iránt, kik 
vele vagy embertelenül bántak, vagy tanszékeik igényeinek 
nem feleltek vala meg ; s ezeknek nyugalmazása vagy mel- 
lettök magántanárok alkalmazása végett folyamodott a 
közoktatás miniszteréhez, ki aztán nem is késett teljesíteni 
a méltányos közkívánatot. 

Valamivel később kezdődtek, s veszélyesebb színben, 
nagyobb zajjal folytak le a pesti kézműves legények s mun- 
kások mozgalmai, melyek néhány napig oly élénkséget 
nyertek, hogy félni lehetett, nehogy a békés polgári átalaku- 
lás erőszakos társadalmi forradalommá fajuljon el. A mun- 
kások mérsékeltebb része megelégedett ugyan avval, hogy 
törvényes kérelmi téren eszközölje ki a középkorból fen- 
maradt s a megbukott kormány által kiváltságokkal felru- 
házott czéhek eltörlését s az általok sokfélekép korlátolt 
munka s ipar szabadságát. De voltak köztök szenvedélyes 
emberek, kik a higgadtabb párttól különválva, erős;&akosan 
akarták kivívni érdekeiket, s a czéhládát elfoglalni s meg- 
égetni, az élelmes zsidóságot pedig megrohanni s kiűzni, s 
több ilyféle kicsapongásokra vetemedni szándékosának. A 

Digitized by CjOOQ IC 



30 Első könyr. Az átalaktilás válságai. 

népgyt4é8eken azonban, melyeket az iparos osztály a maga 
sérelmei tárgyában sűrűn tart vala, végre mégis győzött a 
mérsékelt rész józansága. Nem csekély érdemet szerzett 
magának e tekintetben is Nyáry Pál, ki az april 17-én le- 
folyt népgyűlésben végre oly határozatra birta a munkások 
többségét, hogy addig is, míg a jövő törvényhozás a czé- 
hek s munkaszabadság tárgyában kimeritőleg rendelkezőn- 
dik, az illető minisztériumnál keressék legérzékenyebB sé- 
relmeik orvoslatát. A kereskedelmi miniszter, Klauzál Gá- 
bor, ennek folytában oly intézkedéssel szünteté meg e mun- 
kásosztály leghangosabb panaszait, hogy azon jogot, mi- 
szerint a különben czéhbeli kézművesek is köthessenek a 
czéhektől független társulati szerződéseket, mit a ezéhekbői 
kizárt zsidó iparosoknak már az 1840-ki törvény megadott 
volt, a keresztény iparűző segédekre is kiterjesztette. 

Az egyetemi iQúság és kézműves legénység e moz- 
galmainál sokkal meglepőbb volt erkölcsi átalakulásunk 
figyelmes észlelőjére az, mi az alpapság kebelében történt. 
A bölcselő szemlélő nem kevéssé bámulhatott, látván, hogy 
a hagyományos tekintély már azon osztály kebelében is el- 
vesztette varázserejét, melynek egész léte tekintélyen, hiten 
alapszik. A reform utáni vágy különösen a fiatalabb korú 
városi s falusi alsóbb rangú lelkészek, s a honi ifjúság ne- 
velésével foglalkodó piaristák szerzetének pesti házában 
nyilatkozott legvilágosabban. A reformvágynak mind ezek, 
mind amazok közt a kor szellemével ellentétes előljáró, 
önkény, despotikus igazgatási szerkezet, s az anyagi javak 
aránytalan felosztása szolgált leginkább forrásául. Némelyek 
azonban e felett az egész egyliázi fegyelem rendszere ellen 
nemcsak izgattak s kikeltek, hanem tényleg is fellázadtak. 

Midőn az alsóház april 4-kén a vallásegyenlőségi tör- 
vény felett vitatkozék, s egyebek közt Sárkány, bakonybéli 
apát, reményét nyilvánitá, hogy a jogegyenlőség megállapí- 
tott elvénél fogva, ezentúl a katholikusoknak is szabad 
leend, az államhatalom gyámkodása által többfélekép kor- 
látolt egyházuk számára követelniök azon jogokat, melyek- 
nek más felekezetek birtokában vannak: közte és Kossuth 
Lajos képviselő közt egy átalános derültséget támasztott 
szóváltás fejlődött ki. „Ha az apát úr előadását megfontolja, 
— monda egyebek közt Kossuth — úgy találja hagy, mi- 

Digitized by LjOOQIc 



Második fejeset. A minÍBsterinm fSfeUdataL Belhangnlat. 31 

után a kath. vallás még több jogokkal is bír, mint más 
vallások; alig képzelhet •egyebet, mi a tisztelendő uraknak, 
más valíásuakkal hasonlítva, sérelmes lehet, mint azt, hogy 
a kathoL papság tagjai nőtlenek. Kinyilatkoztatja hogy, ha 
az országgyűlés a coelibatus eltörlésébe kivánna avatkozni, 
ő segédkezet nyújtana reá .... A jelen mozgalmakban, 
monda tovább, sokféle tárgyra nézve kapott az ország kü- 
lönböző részeiből óhajtások kijelentéseit; de egy tárgyban 
sem oly sok oldalról s oly összhangzókat, mint a kisebb 
clerus köréből a coelibatus eltörlésére nézve." Mit ekként, 
Kossuth állitása szerint, sok pap az országgyűléstől óhajtott 
létesíttetni, azt néhányan^ a magok személyére nézve, tény- 
leg végrehajtották : a papság köréből kilépvén, megháza- 
sodtak. Ezek példáját azonban, minthogy a polgári házas- 
ság intézménye létrehozva még nem lévén, ilyféle lépés 
múlhatatlanul vallásváltoztatást vont maga után, nem so&an 
követték. 

Azon törekvésekben mindazáltal, melyeket, mint ne- 
vezetes időjelt, tulaj donkép említeni akarok, az alsó pap- 
ság csaknem egész fiatalabb osztálya részt vett. A püspö- 
kök hatalmának az alsó clerus fölött alig volt korlátja. A 
középkorból származott canonok, melyeket szinte csak ma- 
gok a püspökök s az ő döntő szavoKtól vezérlett zsinatok 
alkottak, magok is absolut elvből származván, a püspökök 
önkényének szintúgy a fegyelemben mint a lelkészek alkal- 
mazásában széles tért nyitottak. A segédlelkészek s admi- 
nistratorok ez ellen épen semmi — , a rendes lelkészek pedig 
csak azon egy canon által voltak némikép biztosítva, mely 
szerint a plébániát törvényes ok nélkül elvenni senkitől 
sem lehetett. A püspök, részint mint kegyúr, a püspöki ja- 
vak községeiben, részint mint megyei főnök, a külön kegy- 
urakkal nem biró helységekben igen sok plébániára nézve 
s egészen kénye szerint gyakorlá az adományozási jogot. 
A segédlelkészeket pedig, kik gyakran csak 15 — 20 évi 
szolgálat után nyertek plébániát, nemcsak önkénye szerint 
helyezte el, hanem a szerint küldözgeté is más és más köz- 
ségbe a nélkül, hogy legkevesbbé is gondolt volna arra, 
akarja-e az egyén változtatni szolgálati helyét, lesz-e kedve 
ott, hova küldetett, szolgálni s megférend-e azon község 
lelkészével? Gyakran történt ennélfogva, hogy oly egyé- 

Digitized by CjOOQ IC 



32 £1«>S kbuyr. ÁS átaUkftláa lálaégtá, 

neknek kellett egy plébánián együtt élni, egy pályán mű- 
ködni, kik, a község erkölcsi javának kárára, egymással 
meg nem egyeztek. Még számosabb volt a panasz az alcle- 
rus anyagi ellátása miatt. A plébánosok nagyobb része tűr* 
hetőleg megélhetett ugyan javadalmából ; a segédlelkészek 
azonban, kiknek évi dija némely megyében csak 40, sőt 
24 p. ftot tett, s kik éleim őket a plébánusoktól nyerték, 
ezek önkényének s gyakran méltatlan bánásának az élet 
első szükségeire nézve is ki voltak téve. Szóval, olynemű 
volt az alsó papság állapota, minőt miveltebb emberek, kik- 
nek osztályába mégis e papság nagyobb része tartozott, 
hosszabb időre bármi hivatásban méltán elviselbetlennek 
érezhetnek ; a papi hivatásban tehát, melynek sikeres be- 
töltésétől függ az alsó néposztály erkölcsi állapota, de 
melynek sikerdás betöltése főleg nyugodt, megelégedett s 
derült kedélyt igényel, behunyt szemmel nézni többé nem 
lehetett. A pap, miután iQúsága legszebb éveit a semina- 
riumban, a szabad akarat minden gyakorlatát meggátoló, 
czélszerűtlen, szerzetesi fegyelem alatt, tanulmányok közt 
töltötte el, irigylésre méltónak láthatá, a magáéval össze- 
hasonlítva, bármely iparos sorsát, ki, ha csak némi szorgal- 
mat és ügyességet fejtett ki, harminczadik életévéig függet- 
len helyzetet vivhatott ki magának; mig ő, negyvenedik 
évében is gyakran méltatlan, gyermekies függésben s nél- 
külözésben találta magát, kivált ha önérzete aljasabb kere- 
setmódtól, fondorlat s képmutató csúszás-mászástól stb. til- 
totta. Az előlépésre koránt sem mindig a hivatal buzgó tel- 
jesítésében szerzett érdem, még ritkáboan a tudomány, ha- 
nem inkább mellékes tekintetek, képmutató szineskedés 
vezetett. Es ezen állapot annál tűrhetetlenebbnek látszék 
neki, minthogy öntudattal mondhatá, hogy a nap súlyát s 
hevét ő viseli. 

Most tehát, midőn a méltány és igazság jutottak ura- 
lomra, midőn a nemzeti kormánynál minden felekezet or- 
voslatot nyert sérelmeire, midőn az önkény hatalma^ a te- 
kintély despotismusa mindenütt lejárta magát, az alpapság 
is megragadta az alkalmat sorsának javítására. Számos* egy- 
házi megyében, kivált a melyek püspökök híjában helyet- 
tesek által kormányoztattak, alesperesi kerületenként gyűlé- 
sek hívattak egybe, melyekből aztán reformi kérelmek in- 

Digitized by CjOOQ IC 



Második f<^eKel A minirateriimi fSfelsdatai. B«Uiaiigiil*t. 33 

téztettek az egyházmegyei kormányhoz ; a többi kerületek 

Eedig felszólittattak; küldenének képviselőket a középpont- 
an tartandó megyei gyűlésre. E megyei gyűlések több 
helyt valóban létre is jöttek, s a káptalanok által választott 
püspökhelyetteseket; Kik iránt bizodalmok nem volt, má- 
sokkal pótolták; az egyházi nevelés, fegyelem s igazgatás 
tekintetében reformjavaslatokat készítettek, s azoknak életbe ' 
léptetése végett a cultus-miniszteriumhoz egy országos zsinat 
összehivásáért folyamodtak; némely apróbb javit^okat pe- 
dig magok is azonnal létesítettek. A IdkiászeKéhez hasonlók 
voltak a piarista szerzetesek lépései. Ok is új szerzetfőnö- 
köt választottak s czélszerű reK>rmok végett a minisztérium- 
hoz folyamodtak. A sajtóban mind a két felekezet számos 
czikket bocsátott közre, melyekben állapotaikat s a szük- 
séges reformokat minden oldalról megvitatták. 

A kormány, mely a köznevelést gyökeresen átalakí- 
tani szándékozott, a piarista szerzet tekintetében maga is 
múlhatatlannak látá a reformokat. Az alclerusnak is hajlandó 
volt segédkezet nyújtani, mennyire azt az egyház autonó- 
miája engedte. Utóob, midőn az országgyűlés Pesten össze- 
ült, az erre megjelent püspökök is sokszor tanácskozának 
az egyházi állapotok legszükségesebb reformjairól; s egy 
országos zsinat előkészületein kezdenek dolgozni. Fájdalom, 
a nem soká bekövetkezett háború, utóbb a restaurált 
kényuralom mind ezen reformi reményeket csiráj okban 
elölte. Alább mindazáltal az egyházi viszonyokra s a cultus- 
miniszteriumnak azok iránti terveire még egyszer visszaté- 
rendünk. 



Horv&th M. A fbggetlens^gi liarcz tórt. 



Digitized 



byGoogk 



HAKMADIK FEJEZET. 
IQrdély yisszakapcsoltatása. 



A minisztériumnak azon négy fő feladata közt, melyek 
czélszeru megoldásától függött az ország újjászületésének si- 
kerülte, jövőjének nyugalma s boldogsága, mint mondók, idő- 
szerint második volt : Erdély visszakapcsolása s az országba 
kebelezése. 

Erdély, bár a lefolyt századok viszontagságai alatt mind 
törvényhozási mind igazgatási tekintetben elszakadt Magyar- 
országtól, melynek koronája alá tartozott : mégis mindig befo- 
lyása alatt maradt a civilisati ójára szintúgy mint alkotmányos 
szabadságára nézve, kivált 1825 óta, sokkal elébbre haladt 
nagyobb „testvérhazának^. Ez oka, hogy valamint a közélet 
mezején divatos eszmékben s politikai és társadalmi intézmé- 
nyeiben s mozgalmaiban jobbára ettől vette az irányt: ugy 
minden nagyobb esemény által, mely Magyarországon lefolyt, 
rendesen lökést szenvedett. A Magyarország élettengerén tár 
madt hullámok körvonalai Erdély keleti és déli havasainak 
bérezeinél végződtek. 

A Pozsonyban és Pesten felmerült események hírére Er- 
dély népeinek kedélye is mindenütt megnyílt a szabadságnak. 
Különösen a Magyarországhoz való csatlakozásnak minden 
értelmesbek s haladni vágyók által rég ápolt, de a kormány 
és szövetségesei által mesterségesen letartóztatott óhajtása 
ellenállhatatlanul kitört a kedélyekben ; s mind az, mi a nem- 
zetet Magyarországban lelkesedésre ébresztette, Erdélyben 
egy szó által hangzott vissza: e szó a Magyarországgal való 
egyesülés vala, mi reája is kiterjesztendő volt az új vívmá- 
nyok, jogegyenlőség, képviseleti törvényhozás, független, fe- 
lelős kormány áldásait. 

Erdélyben, mint tudjuk, még károsabban gazdálkodott, 
mint Magyarországon, a bécsi kormány kényuralma. A ko- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezet Erdélj yimákapwoltalásft. 35 

lozsyári kormányszék csak árnyékát s némi formáit tartotta 
meg az alkotmányos kormánynak, melyet valósággal a bécsi 
minisztérium kénye szerint intézett a befolyásától függő er- 
délyi udvari kanczellár által. Országgyűlései, melyek huszon- 
két évi szünet után 1834 óta időnkint egybehivattak, az alkot- 
mányos életnek semmi erőt nem kölcsönözhettek; sőt azoknak 
majdnem mindegyike egy-egy elemét rontá meg az alkotmá- 
nyosságnak. Ha az ellenzék nagyobb erélyt fejtett ki, maga 
az alkotmány is fölfüggesztetett. 

Azonban, a bécsi absolutismusnak ezen döntő befolyásán 
kivül is, már maga az alkotmány által igen szűk körre volt 
ezoritva Erdélyben a szabadság. Politikai jogokkal csak a 
magyar nemesség, a magyarokkal egy eredetű s nyelvű szé- 
kelyek s a Xll-dik században megtelepült szászok birtak. Más 
szóval, csak a magyar, székely és szász nemzetiség volt tör- 
vényesen elismerve s alkotmányos jogokkal felruházva. A 
legnagyobb számban lévő oláh népnek, mely egymaga kö- 
rülbelül annyi, mint ama három együtt véve *), nem volt poli- 
tikai nemzetisége; az, mint ilyen, semmi joggal sem dicseked- 
hetett. Igaz ugyan, hogy valamint a magyarok közöl is csak a 
nemesek birtak politikai jogokkal: úgy ezekben a kü- 
lönben oláh származásúak is részesültek, ha nemesek valá- 
nak. Ezen nemes oláhok azonban nem a jogtalan oláh, ha- 
nem a magyar nemzet tagjai gyanánt tekintettek; s mivel 
önmagok is magyaroknak kívántak tekintetni, a magyar nem- 
zettel egybeolvadtak. 

De bár ekként az oláhok, mint nemzet, rövidséget szen- 
vedtek: egyénileg tekintve, nem voltak mostohább állapot- 
ban, mint a nem-nemes magyarok. Az oláh is csak azon ter- 
heket viselte, az úri adókra s a szolgálatokra nézve, mint a ma- 
gyar jobbágy; s igen hibáznék, ki azon véleményben volna, 
hogy az oláh köznép nagyobb nyomást szenvedett a magyar 
köznépnél. Oka a panaszra abban volt, hogy mint nemzet, 
testületileg nem volt egyenlő a többi három törvényes nemzet- 
tel ; és abban, hogy mig emezek vallását, volt légyen az ka- 
tholika, protestáns vagy unitaria, a törvény egyenlő joggal 
ruházta fel : az oláhok vallása, a görög ó-hit, törvényesen nem 



*) A magyarok száma mintegy 450,000, a székelyeké 350,000, a 
szászoké 200,000, az oláboké 1,050,000. 

Digitizedt? Google 



36 El£« \inrf. Az átalakulás válságai. 

volt bevóve. Panaszra, továbbá, még abban is volt oka, hogy 
az úgynevezett Királyföldön, hol a szászokkal vegyesen lak- 
tak, bár ezekkel, a törvények szerint, ugyanazon polgári jo- 
gokkal kell vala bimiok ; az élelmes szászok nyomása alatt 
mindazáltal a szabadföldbirtok jogát el vesztvén, jobbágyakká 
lettek. És végre, ha még. ezen felül volt az oláhnak oka a pa- 
naszra : az nem a magyartól, hanem azon szerb hyerarchiától 
származott, melynek despotismusát, Erdélyben is szintúgy 
mint Magyarországban, tűrni kényteleníttetett az 6- hitű egy- 
házhoz tartozó felekezetök. 

Erdélynek Magyarországgal való viszonyait tekintve, 
néhány esztendő óta különösen két eszme foglalkodtatá az 
elméket. Ezek egyikét tette azon részeknek, melyek a tarto- 
mány elszakadása előtt a szorosan vett Magyarországhoz tar- 
tozának s Erdélyhez, midőn ez az osztrák fejedelmi ház alá 
került, törvénytelenül csatoltattak, visszakeblezése Magyar- 
országba. Másika abból állott, hogy Erdély Magyarországgal 
mind törvényhozási mind igazgatási tekintetben, oly formán, 
mint a mohácsi vész előtt létezett, egyesíttessék. 

A részeknek, Eraszna, Zaránd s Közép-Szolnok várme- 
gyéknek. Kővár vidékének és Zilah városnak, visszakapcsol- 
tatása, mint tudjuk, már az 1836-ki 21-dik t. czikkben meg- 
rendeltetett ugyan a magyar törvényhozás által; de a bécsi 
kormány, mely egy talpalatnyi földön sem akará tűrni befo- 
lyásának, mi Erdélyben nagyobb volt, csökkenését, daczára 
annak, hogy e törvény a király által szentesíttetett, s végre- 
hajtása minden utóbbi országgyűlésen sürgettetett, hatályát 
mégis meggátolta. Az egész tartománynak egyesülése pedig 
Magyarországgal, — bár azt a nemzeti s alkotmányos erősödés 
végett, itt is amott is minden értelmesb szabadelvű egyaránt 
kivánta és sürgette is az országgyűléseken, eddigelé csak 
jámbor óhajtás, sikeretlen törekvés maradt. 

A márcziusi reformmozgalmak valahára e két kérdés 
megoldását is lehetővé tették. A részek, meggyőződve lévén, 
hogy az 1836-ki törvény szerint Magyarországhoz tartoznak, 
a kétes állapotnak önként s rövid úton véget vétenek : Kraszna 

Eéldájára, követeiket márczius végén megválasztották s fel- 
üldték a pozsonyi országgyűlésre. Az egész tartomány egye- 
sülése pedig Pozsonyban oly módon igtattatott törvénybe, 
hogy az, mihelyt a rövid időn egybehivandó erdélyi ország- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezet. Erdély TÍMzakapcsoltatáBa. 37 

gyűléstől is elfogadtatik; azonnal végrehajtassék. A részeket 
kormányunk, mindjárt Pestre lejötte után, forma szerint is 
visszakapcsolta az országhoz. Báró Wesselényi Miklósnak, ki 
ez ügynek már az 1830-ki és 32-ki országgyűléseken legeré- 
lyesebb előharczosa, tulaj donkép megindítója volt, azon elég- 
tétel jutott, hogy a visszi^apcsolást végrehajtó bizottmánynak 
ő neveztetett ki elnökéül. 

Az uniót illető törvényezikk az erdélyi szabadelvű párt 
által, mely az értelmiség többségét alkotá, és most szintúgy 
urává lett a viszonyoknak, mint Pozsonyban a magyar sza- 
badelvű párt, nagy lelkesedéssel üdvözöltetett. A magyar vár- 
megyék s a székely székek, Alsó-Fehérmegye példájára, kül- 
döttségek által szóliták fel gróf Teleki József kormányzót, 
hirdetne mennél elébb országgyűlést, melyen akaratát Erdély 
is kijelenthetvén, az unió haladék nélkül ténynyé váljon. Több 
megye mindjárt követeit is megválasztá a kihirdetendő ország- 
gyűlésre, s oly utasítást szabott elejökbe hogy, ha Erdélyben 
e közkívánatot határozattá emelni nem lehetne, a magyar or- 
szággyűlésre menjenek. 

A kormányzó. Teleki József, maga is meggyőződött a 
gyűlés mennél elébb megtartásának égető szükségéről. Az úr- 
béri viszonyok Magyarországon, mihelyt az írántok alkotott 
törvényjavaslat a király által előlegesen elfogadtatott, még a 
törvény sanctiója és kihirdetése előtt tényleg megszűntek. 
Méltán attól lehet vala tehát félni, hogy az erdélyi nép, kivált 
az oláhok, kik közt az izgatás hamar megkezdetett, értesülvén 
a magyarországi jobbágyak teljes felszabadultáról, könnyen 
lázadásra vetemedhetik, ha az úrbéri viszonyok ott is gyorsan 
el nem intéztetnek. A kormányzó tehát ismételve irt Bécsbe, 
8 egy ügynököt személyesen is küldött a királyhoz az ország- 
gyűlés kihirdetését tárgyazó kérelemmel. Midőn pedig a vá- 
lasz késnék, s a jobbágyak mozgalmai némely vidéken ko- 
moly aggodalmakat keltenének ; más részről a székelyek is az 
Udvarheiyszékből útnak eresztett s a kolozsváriakkal egyesűit 
nagy küldöttség által sürgetnék a gyűlés megtartását: a kor- 
mányzó végi'e az országgyűlést, a királyi helybenhagyás re- 
ményében, april 11-kén kelt meghívó levelei által május 
29-kére valóban ki is hirdette. 

Az országgyűlés megnyitásáig lefolyt hat hét alatt Erdély 
többféle élénk mozgalmak s izgatásoknak vált színhelyévé. 

Digitized by CjOOQ IC 



38 Bl£< IcSdtt. Az áUlakúlás rálságai. 

A magyar és székely törvényhatóságok egymással vetélkedve 
intéztek feliratokat a magyar minisztériumhoz^ melyekben^ 
az unió létt-ejöttét eleve is kétségtelen ténynek tekintve, iránta 
teljes bizodalmokat nyilvániták. A főispánok, jobbára a meg- 
bukott rendszer barátai, egyebek közt Teleki Miklós, Nopcsa 
László, Kozma Imre s több mások, látván hogy a megválto- 
zott körülmények közt pártjoktól elhagyatva, megyéikben tá- 
masz nélkül állnak, egyenként lemondtak. A városokban az 
iQúság nemzeti szinű zászlók alatt ünnepélyes meneteket, nép- 
gyüléseket, politikai lakomákat intézett, s a férfiak és nők, 
vének és fiatalok, szóval, a nép többi osztályai velők együtt 
érezek s nyilvániták a nemzeti egység lélekemelő első örö- 
meit. Követválasztások élénk, de békés zaja tölte el minden- 
felé a hatóságok székvárosait. Kolozsvárról april 23-kán fényes 
küldöttség indult Budapestre a végett, hogy a főherczeg-ná- 
dort s királyi helytartót az országgyűlés megnyitására meg- 
nyerjék s a minisztériumot üdvözöljék. A nemzetőrség a vá- 
rosokban előleg is nagy buzgalommal szervezte tett; mely az- 
tán maga vette át a közbiztonságra ügyelés gondjait. Szóval, 
a megváltozott magyarországi viszonyok befolyása alatt itt is 
mindenütt s mindenben ébredés, mozgalom, súrlódás, — élénk^ 
tevékeny élet mutatkozott. A nyilvános és magános gyüleke- 
zetekben az elmék mindenütt az elavult bureaukratikus igaz- 
gatás helyébe állandó miniszterialis kormányrendszerrel, a 
közterhek viselésének egyenlőségével, stb. foglalkodának. De 
a fő életeszme űgy a sajtóban, mint a követválasztási s utasi- 
tási gyűlésekben az unió vala. Az értelmiség, sőt mondhatni, 
a haza sorsát szivén hordó minden jó polgár véleménye lel- 
kesedéssel ragaszkodott ezen életeszméhez. £leinte ez iránt 
egy felekezetben, egy nemzetiségben sem mutatkozott ellen- 
szenv : a magyarok, székelyek, oláhok, sőt még a szászok is 
ezt hangoztatták ajkaikon. 

De mihelyt az első ijedtségéből föleszmélt udvari párt 
Bécsben a reactiot elhatározta, annak terveit megállapította, 
eszközeit megválasztotta : az unió ellen is azonnal megkezdő- 
dött a titkos izgatás, mely aztán napról napra nyíltabb tábo- 
rozássá nőtte ki magát. Báró Jósika Samu erdélyi udvari kan- 
czellár, még folyton hivatalában létezett s az udvari pártnak, 
mely őt reactionárius terceibe kezdettől fogva beavatta, egyik 
legbuzgóbb, legügyesebb tagja lett. És mihelyt pártjának né- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadilc fejexefc. Erdélj Tisssakapcsoltatása. 39 

mely befolyásosabb tagjai, nagybirtokosok s hivatalnokok, 
általa a támadó reactionak neszét vették: az unió elleni izga- 
tás is nyomban megkezdődött. A conservativ nagy birtoko- 
sok, kik az úrbéri javadalmakat, dézmát, robotot^ — miket az 
nnió, bár kárpótlással, megszüntetendő vala, — féltették, saj- 
nálták; a királyi hivatalnokok, kiknek egy része hivataláért 
remegett, más része az eddigi kezelés után vagy meggyökere- 
zett visszaélésekből folyt jövedelmeit nem örömest áldozta 
fel ; majd a szászok, kiknek a jogegyenlőség nem tetszék, s 
végre az elcsábított oláhok, bár az unió által épen ők valának 
legtöbbet nyerendők, — mind ezek önzéstől, balul értett ön- 
hasznuk vágyától ösztönöztetve, érdekökben lenni vélték az 
unió megakadályozását, s ezen irányban meg is kezdték izga- 
tásaikat. 

Az udvari s bureaukratiai reactio mindenek felett a szá- 
szok féltékenységét tűzte ki s használta fel a maga eszközéül. 
Az unió, a magyar alkotmányos kormányelveket s az úi re- 
formokat, különösen a jogegyenlőséget Erdélyre is kiterjesz- 
tendő lévén, a szászok testületi kiváltságait, nemzetiségi pri- 
vilégiumait s a Eirályföldön az oláhok felett gyakorlott felső- 
ségöket, beligazgatásuknak pedig bureaukratikus rendszerét, 
bizonyos megszüntetéssel fenyegette. A kalmárszellemü, ön- 
zésében szűkkeblű szásznak pedig nem tetszék a közös sza- 
badság s jogegyenlőség; neki kiváltság kellett. O nem akart 
lemondani az oláhok felett szerzett igazságtalan uralmáról ; 
majdnem örökössé vált bureaukratiája pedig a hatalmat to- 
vábbra is mejgtartani óhajtá. Salmen, a szászföld igazgatásá- 
nak élén álló szász gróf, Rosenfeld, a megbukott bécsi állam- 
tanácsnak erdélyi előadója, Benigni, a szebeni szász lap szer- 
kesztője s még néhány más főbb szászok, a Bécsből vett inté- 
sek szerint elébb Szebenben^ majd a többi szász városban is 
mind élénkebbé vált izgatást kezdenek az unió s általában a 
magyarországi irány ellen. Az izgatás a szebeni szászok, ki- 
vált a bureaukraták közt, hamar rokonszenvre talált. Az unió 
ellen kikelő versek köröztettek. Május 3-kán a szinházban 
sárga-fekete zászló tüzetett ki, ellenttlntetésül a magyar váro- 
sokban körülhordott nemzeti zászló irányában, s az ismeretes 
Oott erhalte dynasztiai hymnus énekeltetett el. A reactio em- 
iitett vezérei majd a szomszéd szász városokba is, kivált hol 
az unió iránt eleinte hangosabb rokonszenv nyilatkozott vala, 

Digitized by VjOOQ IC 



40 ^^ }AíLj\. Az átalakulás válságai. 

számos zsoldos vagy fanatizált izgatókat küldöttek ; kik aztán 
a szász papsággal, mely a gazdag tized elvesztésének félelme 
alatt egyátaljában a reactiohoz szegődött^ kezet fogva, azt 
kiáltozák, hogy a magyarok végkép el akarnak szakadni az 
osztrák monarchiától, s heves szónoklatokat tartottak a sen- 
kitől sem ostromolt birodalmi kapocs fentartása érdekében. 

A reactío azonban egy ideig, Szebenen kivül, a többi 
szászok közt is nagy nehézségekre talált. A szabadság ellen- 
állhatatlan varázsa számos községben liáttérbe szorította az 
önzés ösztöneit. Szászvárosban az unió ellen izgató szebeni 
német versek a piaczon ünnepélyesen megégettettek^ Sőt ma- 
gában Szebenben is felébredt az ellenhatás : a „Transilvania" 
czimű szabadelvű német lap, mely ott e napokban kezd vala 
megjelenni, határozottan s erélyesen lépett fel az unió mellett. 
„Az erdélyi országgyűlés — úgymond egyebek közt első szá- 
mában — mindeddig soha sem volt képes a prokátori czivódás 
teréről az igazi, üdves törvényhozás szerepére emelkedni. Az 
eldöntő s uralkodó vezérelvek nem az állampolitika elveiből 
kölcsönöztettek, hanem folyvást hitvány, önző magánérdekek 
körül maradtak.^ Tanácsolja tehát nemzetének, fogadja el az 
uniót készséggel s feltételetlenül, és bizza a maga viszonyai- 
nak rendezését a nagy politikai értelmiséggel biró magyar 
országgyűlésre. E lap, a bureaukraták, patríciusok minden 
ellentörekvései daczára, menten növekedő elvpártot nyert, ki- 
vált Szebenen kivül : Segesvárott, Szászvárosban, Nagy-Sin- 
ken, Uj egyházán. Kőhalmon és számos más szász községek- 
ben folyton terjedt az unió iránti rokonszenv; a falusi nép pe- 
dig azt ott is egy jobb korszak induló pontjának tekinté. 

A reactio emiitett vezérei, míg ekként kétes reménynyel 
folytatták honosaik közt az izgatást, az oláhok közt is meg- 
kezdték sötét működéseiket. Mindenek előtt a két oláh püs- 
pököt ügyekeztek megnyerni, kiknek befolyása majdnem 
korlátlan volt híveikre. Ezek egyike, Lemény János, a való- 
ban apostoli buzgalmú s erényű, érdemekben megőszült egye- 
sült kathol. oláh püspök azonban hű maradt a szabadsághoz 
s nemzete érdekéhez. Másika, Saguna, óhitű oláh püspök, 
eleinte habozott, utóbb, mint íátandjuk, a reactiohoz szövet- 
kezett. U^anazon időben pénzzel s hivataligéretekkel meg- 
nyert oláh emissariusok által lázitólag kezdenek izgatni az 
olábságban. Ezen ügynökök mind szóval, mind szétosztott 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezet Erdély yisszakapcsoltatása. 41 

felsziSlitások által ingerlék őket gyűlöletre a magyarok és 
székelyek ellen. Á parasztoknak igérék^ hogy a császár, ha 
hozzá a fellázadt magyarok ellen hűvek maradnak, úrbéri 
terheiket eltörlendi; sőt a magyarok és székelyek földjeit is 
nekik adandja. Áz oláh végvidéki őrséget pedig azzal biztat- 
ták, hogy ő felsége őket a magyarok ellen teendő szolgálataik 
jutalmául a végőrségi kötelezettség alól fogja fölmenteni. 

Nem nehéz feladat, a tudatlan népet, kivált ha sérelmei 
vannak^ nyomás alatt szenved, tévútra csábítani, a rósz szen- 
vedélyeket benne felébreszteni. Ilyen volt pedig az oláh nép. 
Századok óta szolgaság járma alatt nyögvén, melyet még a 
fairokonság sem szeliditett meg, mint sok esetben a magyar 
joobágynál; neveltetésében végkép elhanyagolva^ lé vén: e 
nép tudatlan, elbutult, teli babonával s előitélettel. Eletczéljai 
felől soha fel nem világosittatván, jobbára henyén tölte öröm- 
telen napjait, ronda, roskadozó kunyhóiban s hegyei közt, 
melyekncK völgyeiben hanyagul miveli földjén a tengerit, 
majdnem egyedüli eledelét, legelteti juhnyájait, melyeknek 
bőre adja ruházatát. Természetében nem hiányzik ugyan a 
szelídség s önmegadás ; de a miveletlenség s mély tudatlanság 
őt renyhévé, a szegénység rablásra hajlandóvá, a szolgai el- 
nyomás kétszinüvé, bizalmatlanná s felingerűltében kegyet- 
lenné tette. Papjaik magok is, kivált az óhitűek felekezetében, 
jobbára a legmélyebb tudatlanságba merülve^ míveltségökre 
nézve alig emelkedtek híveik fölébe. Áz óhitti papok közt so- 
kan Írni s olvasni is alig tudtak s gépileg végzek a betanult 
litburgiát; vallás és józan morál helyett pedig jobbára némi 
külső szertartásokra s babonára, előitéletekre taniták a népet, 
mely irántok rendszerint nagy bizodalommal viseltetik. 

Az ily értelmi s erkölcsi elhanyagoltságban tespedő nép 
közt tágas tér nyilt az anyagi haszonnal biztató hazug izga- 
tásoknak. Azonban találkoztak az oláhok kosát is felvilágoso- 
dott férfiak, kik átláták, hogy csak az egyesülés Magyaror- 
szággal hozhatja meg nemzetöknek a megváltás napját; az 
unió szünteti meg az úrbéri szolgaságot, nyit utat a jobblétre, 
mívelődésre; csak ez ad vallásuknak is jogegyenlőséget s 
törheti szét az igát, melyet a ravasz szerb hyerarchia nyakokba 
vetett: az imió ad a többi polgárokéval egyenlő jogot és sza- 
badságot ; hogy ezeknél fogva nemzetök legfőbb érdeke test- 
véries csatlakozást parancsol a magyarhoz, ki a népszabad- 

Digitized by CjOOQ IC 



42 Slső könyv. Az átalakulás válságai. 

ság és testvériség jelszavait tűzvén zászlajára, mit magának 
megszerzett, minden vele lakó néppel testvériesen megosztani 
akarja ; a szabadságot tehát mind polgári mind egyházi tekin- 
tetben, s ennek folytán sorsak javulását, a századok szenve- 
dései után, csak az uniótól, a magyar törvényhozástól remél- 
hetik. Ezektől származott ama nyilatkozat, mely, april hóban, 
különösen az erdélyi oláhok nevében jelent meg a hir lapok- 
ban. A ezikk szinte szenvedélyes hangon üdvezli Magyaror- 
szágot s a magyar nemzetet, mely a közös szabadság napját 
földerité, és az oláh nép soha meg nem szűnendő háláját fejezi 
ki iránta testvéries indulatáért. Ily értelemben nyilatkozott 
még az első nagyobb oláh népgyűlés is, melyben april 30-kán 
mintegy két ezernyi tömeg vett részt Balázsfalván. E nép- 
gyűlésben egyebek közt határozatba ment, hogy máius 15-kén, 
szinte Balázsfalván az egész oláh népet képviselő nemzeti 
gyűlés tartassék, mely mind ^z unióról, mind az oláhok külön 
kivánatairól kimondaná véleményét ; egyszersmind pedig egy 
bizottmány választatott, mely a tárgyalandó kérdéseket előle- 
ges tanácskozásokban készitse el. 

A reactio szász vezérei e ^ülés alkalmával az izgatások 
minden nemeit mozgásba tették az oláh nép elcsábitására. 
Nevezetes ezek közt szemtelenségéről, a tényekkel, a józan 
észszel és erkölcsiséggel egyaránt ellenkező tartalmáról egy 
felszólitás, melyet az oláhokhoz intéztek. „Oláh testvérek! — 
így szól az a többi közt. — Fogjunk kölcsönösen kezet s kös- 
sünk egymással szövetséget, mely előtt a felfuvalkodott ma- 
gyarok kevélysége meghajoljon, s magyar és székely pusztul- 
jon ki közös hazánkból. Mert hiszen Erdély nem a magyaré: 
e szép ország a ti és a mi. örökségünk, kik veletek örökre 
egyesülve lenni óhajtunk. Üzzűk ki e jogtalanul betolakodot- 
takat. Ti számra nézve hatalmasok vagytok ; mi hozzátok csat- 
lakozunk, és a császár katonái nemcsak fel nem kelnek elle- 
nünk, hanem velünk fognak küzdeni a közös czélért." Mond- 
ják azután, hogy a magyarok a császárt trónjáról megbuk- 
tatni, s magoknak egy független országot alkotni szándé- 
koznak stb. 

De az értelmesebb oláhok könnyen átlátták az ármány 
csalékony szövevényét ; a néptömeg pedig súlyosabban érzé 
eddigelé a szászok igáját, mintsem hogy gyanúval ne fogadta 
volna elnyomóinak a tényekkel annyira ellenkező mézes be- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezőt Erdély visasakapcaoltatáBa. 43 

szédét. Esy miként ^ gyűlésnek az unió iránt tanúsított ro- 
konszenve kétségtelenné teszi^ mind ezen féktelen,* durva iz- 
gatás sükeretlen maradt volna^ ha ahhoz két más körülmény 
nem csatlakozik. 

Az aldunai tartományokban működő orosz propaganda, 
mihelyt a magyar birodalmi viszonyokról értesült, azonnal 
több ügynököt küldött be az oláh nép lazítására. Ezek avval 
kezdek hitegetni az oláhokat, hogy a szláv faj általában fel- 
kelésre késztü a magyarok ellen ; s ha majd az ezeken átro- 
han s őket leigázza, az erdélyi s magyarországi oláhok, kik- 
nek addig a szászokkal kellend tartaniok, Moldvával s Oláh- 
országgal egyesüljenek a régi Daczia helyreállítására. Áz 
orosz udvar, mely nekik egy nagyhercze^et királyul adand, 
kezeskedni fog az új oláh birodalom fenállásáért. Uyféle ál- 
mokkal nemcsak az orosz propaganda küldöttei hitegették az 
erdélyi oláhokat ; hanem az oláhországi bojárok közt is vol- 
tak, kik valamennyi oláh fajbeliek egyesítésének s egy füg- 
getlen Daco-Romania alkotásának eszméjétől felhevülve, 
szintúgy mint amazok, az unió s a magyarokkal való egybeol- 
vadás ellen kezdenek izgatni. 

A másik körülmény, mely a szász bureaukraták, patrí- 
ciusok s más reactíonaríusok táborozásait elősegité, abban ál- 
lott, hogy az erdélvi oláhok közt is mind többen támadtak, 
kik á nyugtalankodó horvátok és szerbek példáját követve, a 
körülményeket magán érdekeik kielégítésére, hivatal, méltó- 
ság, vagyonszerzésre óhajták kizsákmányolni, s e végett az 
oláh nemzetiség kérdését Kezdek pengetni. Első helyen emlí- 
tendő ezek közt Saguna András óhitű oláh püspök, egyike 
azon egyházi férfiaknak, kiket a, szerb hierarchiának teljesen 
sikerűit volt hálójába keríteni. néhány évig Rajasics kar- 
lóczai szerb érscK mellett hivatalkodván, ennek tanítvánva s 
kedvencze, az oláhokat elnyomó szerb hierarchia híve s bűn- 
társa lőn; miért Rajasics érsek eszközlésére az erdélyi óhitű 
püspökséget nyerte jutalmul. Hír szerint, miként az érsek 
maga, úgy Saguna is, az orosz propaganda részese volt, s an- 
nak zsoldjában állott. Annyi bizonyos, hogy az érsekkel foly- 
tonos összeköttetésben lévén, tőle vette az irányt működései- 
ben. Ezen felül most szövetségbe lépett a szász reactio vezé- 
reivel is, kik őt a Bécsből nyerendő kegyekkel, kitüntetések- 
kel biztatták. Sagunán kívül, s annak részben seeédei s.ügy- 

Digitized by VjOOQLC 



44 Elw^ könyv. Az áUlákúláa válságrai. 

nökei; a nagyravágyó Laureani^ Pap Sándor, a fanatikus, ki- 
csapongó Barnucz, rendetlenségei miatt pár év előtt hivatalá- 
tól megfosztott tanár, a korlátolt elméjű, miveletlen, de vad 
erélyű Mikás, ki magát elébb Mikesnek nevezte, s még né- 
hány más, jobbára fiatal ügyész s hivatalnok volt ez időben 
legkitűnőbb az oláh nép izgatásában s csábitásában. Ezen 
emberek, — nagy részben nemzőtök iránt még az imént hűt- 
lenek, nevöket, oláh származásukat is tagadók, most, látván a 
magyarországi szerbek s a horvátok mozgalmait s nemzetiségi 
igényeit, s magoknak, ha nemzőtöket is sikerülne hasonlókép 
felizgatni, abban kitűnő szerepet, emelkedést remélvén, rög- 
tön buzgó oláhokká lettek s nemzőtök élére álltak; nem, hogy 
azt hosszú szenvedései után fölemeljék, szabaddá s boldogabbá 
tegyék — : erre csak az unió vezethetett; hanem, hogy i^em- 
zetöket önzésök, nagyravágyásuk eszközévé alacsonyítsák. 

Ezen férfiak mindjárt az első balázsfalvi gyűlés után el- 
kezdtek izgatni az oláh nemzetiség függetlenségének kérdé- 
sével : oly kérdés, melynek semmi alapja sem létezett, a nem- 
zetiség eszméje s érzelme a műveletlen népben még egyátal- 
jában nem lévén fölébredve. 

A szász patríciusok s bureaukraták, e nagyravágyásoknak 
tán épen első ébresztői, egy perczig sem kételkedvén, hogy 
bennök czéljaikra hasznos szövetségeseket nyerhetnek, őket 
azonnal hálójokba kerítették, egyiket pénz, másikat hivatal, 
méltóság s más kitüntetés Ígéreteivel vesztegetvén meg. Maga 
a balázsfalvi gyűlésen kinevezett s Szebenben székelő oláh 
bizottmány, melynek az emiitett izgatók mindnyájan tagjai 
valának, a szász vezérek által behálózva, azok zsoldjába lé- 
pett, s velők együtt ugyanazon czélra kezdett működni. Két- 
ségtelen az is, hogy a szász reactio vezéreivel az erdélyi fő 
hadi kormány is mindjárt eleitől fogva összeköttetésben állott 
s egy czélra működött az unió ellenzésében : világosan kitűnt 
ez a hadi kormány magatartásából a balázsfalvi második gyű- 
lés alkalmával. 

Az uniónak épen az oláhság állapotának javítására lévén 
legnagyobb, maga a köznép által is könnyen belátható ha- 
tása: annak ellenei eleinte nem merték azt egyenesen megtá- 
madni ; hanem csak arra izgatták a népet, hogy azt mindaddig 
ne fogadja el, mig nemzetisége az országgyűlés által el nem 
ismertetik s a többi három, törvényes nemzetiséggel egyenlőé 

Digitized by CjOOQLC 



Hamiftdik feiezet Erdély yiagsakapcsoltatása. 45 

nem tétetik. Iljíéle kívánatnak most, midőn a jogegyenlőség- 
ben minden külön nemzetiségi kiváltság felolvadt s eltörülte- 
tett; midőn tehát mind azon régibb törvények is elvesztették 
érvényöket, melyek az oláhokra nézve sérelmesek lehettek, 
— nem volt ugyan semmi jelentése; azt tehát minden hátrány 
s balkövetkeztetés nélkül meg lehetett volna adni az oláhok- 
nak. Az izgatók mindazáltal oda számitának, hogy a magya- 
rok, kiknek a különféle nemzetiségi igényekkel s féltékenysé* 
gekkel különben is eléggé meggyűlt a bajok, azt mint egyátal- 
jában szükségtelent, mégis melJőzendik s az által magokat 
gyanúba ejtendik az oláhok előtt, mintha ezeket a jövőre is 
elnyomni szándékoznának. 

Helylyel közzel megpendíttettek már egy nagy daco- 
román ország felállításának eszméi is, melyeket aztán ama fél- 
míveltek, kiknek önzését s nagyravágyását egv önálló ország 
képzelete, a benne általok elfoglalandó fényes hivatalok s ezek 
kíséretében járó gazdagság reményeível fölcsiklandozta, nagy 
lelkesedéssel fogadtak. 

És végre még a magyar földes urak ellen is, kiknek ke- 
zén volt a földbirtok nagyobb része, izgatták a köznépet, hiu, 
soha sem teljesítendő ígéreteknek mondván az urbériség meg- 
szüntetését. Doboka és Hunyad megyékben a nép, ezen izga- 
tás következtében, oly annyira kezdett is nyugtalankodni, 
hogy a fenyegetett földes urak s a közbátorság védelmére 
fegyveres erőt kellett küldeni ama vidékekre. A népet, mely 
az úri osztály iránt általában bizalmatlansággal viseltetett, s 
mély tudatlanságba merülve a szabadság eszméjét is alig volt 
képes igazán felfogni^ s azt sok helyt a még emlékezetben 
lévő Hóra-lázadás szellemében értette, e csábítók könnyen 
tévútra vezethették. Sokakkal még azt is elhitették, hogy a 
katonaság nem ellenök, hanem az ő segedelmökre, a földes 
urak ellen küldetett az ^imperatu^ által, ki őket ezek alól 
felszabadítani kívánja. 

Ezen s hasonló izgatások közt közeige május 15-ke. A 
kormányszék, eleve értesülvén, hogy a feltüzelt nép ezerén- 
ként készül megjelenni a gyűlésen : az oláh püspököknek kö- 
telességévé tette, azt a lelkészek által felvilágosíttatni, s velők 
az unió következtében rajok szinte kiterjedendő magyaror- 
szági új törvényeket megismertetni. Meghagyta e^szersmind, 

Digitized by CjOOQ IC 



46 £l8« könyv. Az átalakulás válságai. 

hogy a nép hon marasztaltatván, csak az értelmesbek, az 
előbbkelők s papok vegyenek részt a gyülekezetbén. 

Lemény^ oláh katholikus püspök; pontosan teljesité e 
rendeletet. A lelkészeket egyenként magához hívatá, őket a 
kormányrendelet értelmében czélszerü utasítással ellátandó. 
Saguna azonban kétes értelmű körlevelei által egyátaljában 
nem felelt meg a kormányszék rendeletének. Bamuez pedig 
arra birta a húsvéti ünnepekre hazatérő növendék papságot^ 
hogy a tartományt összejárván, a lelkészeket az unió ellen 
izgassák; a népet megjelenésre ösztönözzék. 

A kormányzó mind erről még idején értesült ugyan; de 
a nép megjelenését meggátolni lehetetlennek látván, legalább 
a rendetlenségeknek akarta elejét venni; s e végett Szabó, 
kormányszéki tanácsos vezérlete alatt egy bizottmányt küldött 
a gyűlésre. A fő hadi kormányt is fölszólitotta, hogy minden 
kihágások meggátlása végett elegendő katonai erőt rendeljen 
Balázs fal vára. 

Az intézkedés nem is volt fölösleges; mert a Saguna s 
Barnucz által ösztönzött papság tanácsaira mintegy tizenöt 
ezernyi néptömeg gyűlt össze a balázsfalvi mezőkön. A nép 
élén a már nevezett izgatók mellett közönséges figyelmet vont 
magára Nopcsa László, Huny ad megye volt főispánja, testvére 
Eleknek, a néhány év előtt nyugalomba lépett erdélyi udvari 
kanczellámak. Ezen férfiú a ktüső míveltség, kitűnő tulajdo- 
nok és a legaljasabb, sőt iszonjni titkos bűnök gyanújával 
terhelt jellem legkülönszerűbb vegyitékét egyesítette magá- 
ban. Palotájában mívelt hang, pazar, de ízletes fényűzés, jó 
kedv, vendégszeretet üralkodék. Ki vele csak egy két látoga- 
tás által ismerkedett meg, a házában otthonos rendtől, az Íz- 
léses fénytől szintúgy mint társalgása kellőméitől elbájolva, 
távozott tőle. De Erdély i óbban értesült köreiben különféle 
hírek keringenek felőle. A legelvetemültebb gonoszság, iszonyú 
és alias bűnök gyanúja csatlakozott nevéhez. A fényűzést, 
melyben élt, középszerű birtoka félig sem fedezheté; adós- 
sággal mégis, köztudomásra, nem igen volt terhelve. Játéka, 
melyet nagy összegekre is csillogó lovagiassággal űzött, in- 
kább vesztéssel mint nyereménynyel járt. A sószállitás, melyre 
nézve megyéjében az egyedáruság egy nemét gyakorlá, s az 
egész megye lakosságát törvénytelen ingyenmunkával ter- 
helé, bár szép nyereményt adott, kulcsul még sem szolgáiba- 

Digitized by CjOOQ IC 



Hannadik fejeset. Erdély yisBzakapcsoltatása. 47 

tott az udvarában honos pazar fényűzés megfejtésére. E kul- 
csot több hitelt érdemlő személyek^ kikről fel lehetett tenni, 
hogy szintoly jól értesültek, mint igazmondók, abban találták, 
hogy ő rabló társulatokkal állott összeköttetésben ; azoknak 
titkos fővezére s orgazdája volt. Egyebek közt bizonyos tény 
gyanánt beszélik vaJa, hogy némi elorzott drágakövek egy 
alkalommal nejének ékszerei közt ismertettek fel. Egy ily sú- 
lyos gyanúval terhelt egyén csak a megbukott bureaukratia 
kormányrendszere alatt viselhetett mintegy tizenöt évig oly 
kitűnő hivatalt, mint a főispánság. A bűneire vonatkozó hírek 
néha oly hangosakká, az ellene táplált gyanú oly súlyossá 
Ion, hogy daczára a hatalmas pártfogásnak, melyet kanczel- 
lár-bátyjában az udvarnál bírt, ellene egy párszor valóban 
vizsgálat rendeltetett. De az eszes ember, ha igaz volt is, a 
miről vádoltaték, ügyesen intézte dolgait. A megyei tiszti kar, 
melyet hosszú hivatalkodása alatt a törvényes tisztújítást mel- 
lőzve, helyettesítés utján, önkénye szerint töltött vala be, ré- 
szint szolgáiból, részint, a szárnyaló hír szerint, czinkosaiból 
állott. A vizsgálatnak soha sem lett semmi eredménye. Tör- 
tént az is, hogy a kiküldött biztos valamely véletlen baleset 
következtében meghalt; mások, kik vele érintkezésbe jöttek, 
csodálatosan eltűntek. Egy építkezése alkalmával híre futott, 
hogy egy holttetem befalazva találtatott az épületben. De a 
gyilkosság vádját az ügyes embernek akkor is sikerült magá- 
tól elhárítani. Bár mindenki gyanakodott, a tényt bebizonyí- 
tani senki sem tudván, félt ellene fellépni. Ezen férfiú, család- 
jának eredetére nézve oláh volt ugyan ; de származását elébb 
megtagadván, mint nemes, magát magyarnak vallotta. Most 
azonban a balázsfalvi gyűlésen, hogy az unió ellen annál sike- 
resebben izgathasson, magát Nopcsa Vaszilikának nevezte s 
fennen oláhnak hirdeté. Az oláh nép mindazáltal, a nagyúri 
renegát iránt, kinek zsarlásai ellen nem rég méltán panasz- 
kodhaték, nem viseltetett bizodalommal. *) 



*) Haza tértem után a számüzöttségbol a súlyosan gyanúsított 
férfin jeles fia, b. Nopcsa Ferencz által felkerestetvén, arra kérettem, hogy 
mnnkám egy újabb kiadásában az alább következő iratot is közölném. 
Én e kérelemnek annál örömestebb helvt adok, mivel őszintén óhajta- 
nám, hogy az oly súlyosan gyanúsított férfiú tisztára mosathassék. Midőn 
azonban e nyilatkozatot közlöm, kénytelen vagyok egyszersmind a ma- 
gam igazolása végett kijelenteni, hogy a miket én b. Nopcsa Lászlóról 

Digitized by VjOOQ IC 



48 Bl>^ ^^^7^' J^ átalakulás válságai. 

Annál többet hallgatott a nép Saguna püspökre, ki már 
egyházi állásánál fogva is feltételetlen engedelmességgel s bi- 
zalommal találkozottt; s kit, mivel a higgadt, mérsékelt, agg 
Leménj püspök szerényen háttérbe vonult, fő irányadónak 
lehet tekinteni. A többi románok közt jelleme, tehetségei s 
míveltsége tekintetében kétség kivül legkitűnőbb volt Baricz 
György ; de, ha az ő szava volt is legnyomatékosabb a hig- 
gadtabb tanácskozásban, a népre legnagyobb befolyást a szen- 
vedélyes Bamucz gyakorolt, mellette még Cipariu, Manu, Po- 
passu, Belecescu és Brán birt legtöbb befolyással. 

Okiratok s hiteles tanúságok hijában nem vagyok képes 
nyomról nyomra elbeszélni a gyűlés alatt történteket; annyi 
bizonyos, hogy a gyűlés határozatai azokat csak egy részben 
8 hiányosan tűntetik elő. Ugy látszik, a vezérek még sem ön- 
magokban, sem egymással nem voltak tisztában a teendők 



bár csak mint pnszta gyanút s elterjedt híreket irtam, koránt sem a le- 
vegőből vettem, sem könnyelmű meggondolatlansággal nem irtam. Fo 
forrásaim azokra nézve a velem élő komolyabb száműzöttek valának, s 
kOztök minden mások felett gr. Teleki László. Kinyom atás előtt pedig 
mind vele, mind másokkal is kOzlém az Írottakat, s valamennyien, mé^ 
az e nyilatkozatot aláirt Eomáromy György is helyeselte az előadást. Mi 
több, maga a gyanúsított férfiú jeles fia kénytelen volt megvallani, hogy 
ezeket maga is hallotta. Én pedig szinte csak mint híreket közlöm a 
közlötteket 

A b. Nopcsa Ferencz által nekem hitelesített másolatban átnyújtott 
nyilatkozat ím a következő: A folyó 1865-ik évben Genfben megjelentés 
püspök, Horváth Mihály úr által íratott Magyarország függetlenségi har- 
czának történetiben az első kötet 53-ik lapján, e^ kósza és daptalan 
híreken épült nyilatkozat jelent meg, mely nemes Hnnyadmee;ye volt fő- 
ispánja, báró Nopcsa László úr becsületét épen oly érzékenyül mint mél- 
tatlanul sérti. Alólirtak, kik az 1848-ik év előtti körülményekkel ismere- 
tesek voltunk és vagyunk, — mellőzve Nopcsa Lászlónak az 1848-ban 
május 15-én Balázsfalván tartott oláh ej^lésen lett megjelenését s azon 
előtti ismeretesebb indokokat, melyek otet az ottani megjelenésre vezé- 
relték s talán kényszeríthették, — az említett czikkben foglalt állításo- 
kat, levegőből vett kósza híreknek nyilvánítjuk; Nopcsa László tud- 
tunkra — sem hivatalos körében, sem magánéletében semmi olyat nem 
követett el, mi a becsület és lovagiasság rendszabályaival ellenkezésben 
lett volna, — annak okáért midőn ezen lelkiismeretes meggyőződésünkön 
épült nyilatkozatunkat megteszszük, csak is az igazságszeretetnek és mél- 
tányosságnak hódolunk. — Kelt Kolozsvárt 1865. deczember 9-én. B» 
Bornemisza János m. p., k. kormányszéki tanácsos, g. Mikó Imre m. p., 
g. Bánfhr Miklós m. p., g. Kun Kocsárd m. p., b. Kemény Ferencz m. 
p., gr. Gyulay Lajos m. p„ b. Apor Károly m. p., Barcsay László m. p.> 
Komáromy György m. p. r^ i 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejezet. Erdély yisssaltapesoltatása. 49 

iránt; s még a körülmények is fejletlenebbek voltak, mintsem 
hogy titkosabb czéljaikat nyíltan kimondani idején látták 
volna. Abban mindnyájan megegyeztek hogy, mint emiitők, 
nemzetök számára mindenek előtt törvényes elismertetést s 
municipalis önállást eszközöljenek, a nemzetiségi érzelmeket 
a nép keblében fölébreszszék, kedélyét a történendő nagy 
dolgok varasára s összetartásra, magok iránt bizodalomra éb- 
reszszék. De ezen kivül külön czélok is lebegtek az egyes fe- 
lekezetek előtt. Némelyek, úgy látszik, Saguna szorosabb 
köre, oda is munkálkodának, hogy a két egyház közt megosz- 
lott oláh nép vallási tekintetben egyesüljön, s miután a rítus, 
a szertartások, a két felekezetben egyezők, a hittan különb- 
sége is szűnjék meg köztök választó falat képezni. Egy más 
felekezet, a forrongó Oláhországból is kapván lökést, egy 
nagy Daco-Romania ábrándképeit lebegteté szeme előtt, s az 
uniót leszavaztatni, a népet a magyarok ellen gyűlöletre in- 
gerelni, a császár iránti ragaszkodást pedig egyelőre öregbí- 
teni törekedek. 

A vezérek tekintélyét, hatását nem kevéssé nevelte a tu- 
datlan tömegben a katonaság magaviselete, melyből mindenki 
meggyőződhetett, hogy a fő hadi kormány már is egyetértés- 
ben van e népmozgalom vezéreivel. A kiküldött katonaság 
ugyanis nemcsak hogy alá nem rendelte magát a kormány- 
széki bizottmánynak; hanem úgy viselte magát^ miszerint a 
népben azon hiedelemnek kell vala ébredni, hogy a fegyveres 
erő nem annyira a kihágások korlátolására, mint az ünnepély 
emelésére, s ha szükség, a nép védelmére van rendelve ; mely 
hiedelemben a népet megerősíteni nem is mulaszták el a buj- 
togatok. A nép ennélfogva éljen-elskel fogadta a katonaságot, 
8 ez, kivéve a hallgatagon bevonult székelyeket, viszonzá a 
nép üdvözletét. Schurter tábornok, a csapat parancsnoka, a 
helyett hogy a városban, vagy a mezőn, a nép közelében állí- 
totta volna fel a katonaságot, avval a város keleti? oldalán ta- 
nyázott, míg a nép a nyugoti oldalon, a várostól kissé távo- 
labb telepedett meg. Megigéré, továbbá, a nála járt oláh kül- 
döttségnek, hogy valahányszor kívánják sj jelt adnak, mind- 
annyiszor lövetni fog ágyiiiból, mintegy a császár nevében a 
helybenhagyás pecsétjét nyomandó a nép határozataira. Szabó 
tanácsosnak s kiküldött társainak csak bajjal sikerűit e tün- 
tetést megakadályoznia. ^ ^ 

Horváth M. A f&ggetlenséjiliarcz tort. '^"^® 4 o 



50 ElB^ Unrr. Az átalakulás TÜságai. 

A gyűlés május lé-kén, vasárnap, isteni szolgálattal nyit- 
tatott meg. Annak végeztével Bamucz szólott a néphez, fejte- 
getvén neki, hogy a nép szabaddá lételére mindenek előtt az 
úrbéri terhek s viszonyoknak, és pedig minden megváltás és 
kárpótlás nélkül, kell megsztinniök. Szükséges azután, hogy 
az oláh nemzet a negyedik törvényes nemzetté legyen, min- 
denben egyenjogú a magyarral, székelylyel és szászszal ; de 
szükséges az is, hogy az oláh nemzet külön territóriumot bir- 
jon, hol az teljesen ura legyen önmagának, s hol vele senki- 
nek, még az országgyűlésnek se legyen semmi joga rendel- 
kezni. Utóbb az unió ellen szólott, izgatván a népet, hogy 
ellene szavazzon ; s ha mégis elhatároztatnék, ellene tiltakoz- 
zék és követeket küldjön a császárhoz. Végre az urak ellen 
fordult, kik a népet soha sem szerették ; s a császárt magasz- 
tala, mint a ki mindig javát akarta a népnek, s a kinek köszön- 
hetnek most is mindent. 

Egy oláh katholikus lelkész, ellensúlyozni akarván Bar- 
nucz e beszédét, dicsőitve kezde szólani az új magyar törvé- 
nyekről s azon áldásokról, melyeket az unió hozand Erdélyre. 
De hamar félbeszakászták őt a kolomposok, kiknek példájára 
a nép egy hatalmas „hallgass !^ felkiáltással fosztá meg őt a 
szólás szabadságától. 

S nehogy tán mások is kezdjenek ily értelemben szólani, 
Bamucz más tárgyra forditá a nép figyelmét. Az emiitett Mi- 
kás egy ifjú oláh nemes, ki elébb magát magyarosan Mikes- 
nek nevezte, s pár évvel elébb a jobbágyok sorsának javitá- 
sára czélzó reformokat, különösen az örökváltságot, a megyei 
gyűlésen begyűjtött kertesek által megbuktatni segített, a 
megyei hatóságtól nem rég veszélyes bujtogatásai miatt elfo- 
gatott. Bamucz most mellette szólalt fel s úgy állitá fel őt a 
nép előtt, mintha a nép érdekeinek védelmében esett volna a 
„zsarnokok^ áldozatává. Indítványt tőn ezután, hogy a kor- 
mányzóhoz azonnal egy küldöttség indittassék, Mikás szaba- 
don bocsáttatásának kieszközlése végett. Előadását a nép he- 
lyeslő zajjal kiséré; a tömegek közt sürgő kolomposok pedig 
fel-felkiáltának ; ha Mikást ki nem adják, tömegesen mennek 
kiszabadítására; most szabadság van: beszédeiért tehát sen- 
kit sem lehet elfogni ; beszélhet mindenki a mit s a mint akar. 
Egy ifjú ezután a fogolynak jelenlévő atyját vezette az ál- 
ványra. Az aggastyán, jó módú birtokos, kirö azonban azt 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejezet. Erdély Ttsszakapcsoltatása. 51 

beszélték, hogy jobbágyaival elébb épen nem atyailag bánt 
volna, ilyképen szóla : ,,Románok, testvérek ! íme előttetek a 
zsarnokság igája alatt megtört öreg, kinek fia a szabadság 
igéiért rabságban szenved!" ,,Le a zsarnokokkal! A foglyot 
azonnal ki kell szabadítani !" — dörgé erre a kolomp osai tói 
betanított tömeg. 

Ezen s hasonló szónoklatok s jelenetek közt folyt le az 
^előleges tanácskozmány", melynek, mint látszik, nem volt 
más czélja, mint a nép szenvedélyeinek felingerlése. A más 
napi ülés, melyet. Szabó tanácsos és kormányszéki biztos, az 
oláh nép előbbkelői, papok, ügyvédek, birtokosok gyüleke- 
zetében nyitott meg, egy a kormányhoz küldendő kérelmet 
vitatott meg, melynek egyes pontjai rövid kérdésekben a nép- 
nek is tudtára adattak^ hogy a betanított „igennel" vagy 
yenemmel" mondja ki reá sanctióját. A tizenhat pontból álló 
kérelem, mely ly el aztán Lemény püspök az erdélyi ország- 
gyűlésre, Saguna püspök, Nopcsa Vaszilika s más harmincz 
előbbkelő pedig a császárhoz küldetett, lényegére nézve ím a 
következő : 

A román nemzet kivánja : 

1. Hogy alkotmányos, a többiekkel egyenjogú nemzet- 
nek nyilváníttassék ; évenként nemzeti gyűlést tarthasson s 
állandó nemzeti bizottmánya legyen. 

2. Hogy az oláh egyház, minden felekezetesség s az tíní- 
tns és nem-unttu8 nevezetek eltörlésével, egygyé olvasztatván, 
minden más ajkúak egyházaitól független legyen s mind azon 
jogokkal felruháztassék, melyekkel más nemzetiségek élnek. 
Minden évben egyházi zsinat tartassék, melyben polgári ren- 
dűek is részt vegyenek. E vegyes zsinat válaszsza a püspökö- 
ket. Balázsfalván érsekség állíttassék fel. 

3. Hogy az úrbéri viszonyok s a dézma kárpótlás nél- 
kül törültessenek el. 

4. Hogy minden czéh és k^lvám szűnjék meg, az ipar 
és kereskedés teljesen szabad legyen. 

5. A török kormánynyal s a dunamelléki tartományok- 
kal az erdélyi oláh juhászokra nézve kötött szerződés akként 
újíttassék meg, hogy a kettős adó megszűnjék. 

6. Hogy a bányatized törültessék el. 

7. A szólás korlátlanul, a nyomtatás minden kezességi 
Ö88ze£: nélkül szabad legyen. ' ^ t 

^ ^'^ Digitizedb^WOOgle 



52 EI«ő ^^^y'f' As átalakulás válságai. 

8. A népgyűlések s egyesClletek semmi módon ne korlá- 
toltassanak. 

9* Esküdt biróság állittassék fel, s ítélet előtt senki se 
fogassék el. 

10. A végvidéki katonasággal kapcsolatban felállitandó 
nemzetőrségnél csak román nemzetbeliek alkalmaztassanak 
tisztségekre. 

11. A hajdan románoktól birt s most mások kezén lévő 
földek amazoknak adq^sanak vissza. A Királjfóldön s egye- 
bütt lakó románok sérelmei orvosoltassanak. 

12. A román papok a státus által láttassanak el, egyen- 
lőleg a többi felekezetek papjaival. 

13. Elemi, tudós, ipar és katonai iskolák a románok szá- 
mára államköltségen állíttassanak ; de a tanárok a nemzet ál- 
tal választassanak. 

14. Adót s más közterhet mindenki aránylag viseljen. 

15. A szabadság, egyenlőség és testvériség alapján új 
alkotmány és új büntető törvénykezési rendszer készíttessék. 

16. Az unió kérdése mind addig ne tárgyaltassék, míg a 
román, mint alkotmányos nemzet, nem lesz képviselve az or- 
szággyűlésen. 

Kell-e mondani, hogy e kérelem, a pozsonyi új törvé- 
nyek után, melyek a jogegyenlőséget és szabadságot mind 
polgári mind egyházi tekintetben, minden nemzetiségre, tehát 
az oláhokra is egyaránt, minden megszorítás nélkül kiterjesz- 
tették, — ez idő szerint legtöbb pontjaira nézve legalább is 
fölösleges volt? Csak a Magyarországgal való egyesülést kel- 
lett kimondani, hogy mind ez önként tény nyéváyon. Egyedül 
az oláhok egyházi egyesülését, s a királyföldiek sérelmeit illető 
pontok érdemelnek külön említést. Ezekre nézve pedig eleve 
is bizonyosak lehettek, hogy a magyar kormány kívánatukat 
pártolandja s nekik, a mennyire tőle függ, teljes igazságot 
szolgáltatand. 

E gyűlésről még csak az említendő, hogy Barnucz el- 
nöklete alatt Bielecescu tanár, Laureani, volt nevelő, Cipariu 
tanár és Brán tagokból egy úgynevezett békéltető bizottmány 
neveztetett ki, melynek kötelessége lenne, az oláh nemzet 
ügyét s érdekeit folyton figyelemmel kisérni ; a császártól s 
az országgyűléstől nyerendő választ a nemzettel, annak ide- 
jén, tudatni. A gyűlés más nap, miután vezéreítől^a nón I. Fer- 

Digitized by LjOOQ IC 



Harmadik fejezet Erdély TÍMzakapcsoltatása. 53 

dinánd osztrák császár s erdélyi nagyfejedelem iránt hűségre 
eskettetett, a kormányszéki biztos által bezáratott. 

A szász bureaukraták s patríciusok e közben s ezután 
is, mind az országgyűlés megnyiltáig, ernyedetlenttl folytatták 
izgatásaikat az unió ellen. Az oláh bizottmánynyal, mihelyt 
az Szebenben megtelepedett, összeköttetésbe lépvén, a váro- 
sokban oly fokig szítogatták a szenvedélyeket, hogy az unió 
lelkesebb barátai már személyöket s vagyonukat sem láták 
biztosságban megtámadásaik ellen. Háhn Frigyes szebeni ta- 
nár, mivel az unió mellett melegen nyilatkozott, tansz^ét 
veszté. Nagy erély fejtetett ki továbbá abban is, hogy mennél 
több aláirót szerezzenek egy, a császárhoz intézendő felirat 
alá, melyben a magyarok hűtlenséggel, a birodalomtól elsza- 
kadási törekvéssel vádoltatván, a császár buzgón kéretek, 
tartsa fenn továbbra is alkotmányukat, nemzetiségök jogait s 
kiváltságait; reményöket fejezték ki, hogy a német fajt a bi- 
rodalomban politikai túlsúlyra emelendi. Biztositák az udvart, 
hogy ők semmit forróbban nem óhajtanak mint, hogy hű ér- 
zelmeiket Bécsben, az egységes birodalom összes népeinek 
köz országgyűlésén mennél elébb nyilváníthassák. — E végső 
pont kétségtelenné teszi, hogy ezen izgatásoknak a közép- 
ponti udvari reactio tűzte ki irányát. 

A szász bureaukratiával, bizonyos pontig, az úrbéri 
hasznokat s az adómentességi kiváltságot megtartani kivánó 
földes urak egy része is kezet fogott az unió elleni izgatásban ; 
minek aztán több helyt az lett következése, hogy a felzakla- 
tott nép nyugtalankodni kezdett, a robotot s más úri szolgála- 
tokat s adózásokat tényleg megtagadta. így történt, például, 
Toroczkón, hol a lakosság, egy népgyűlésen kikiáltván, hogy 
nincs többé jobbágy és földesúr, a régi törvénykönyvet meg- 
égette, a földesurakat amagamegvendéglésére kényszerítette. 
Az oláh községek is mind számosabban lerázták magokról az 
úrbéri terheket ; s hallván, hogy az urak a robotról lemondani 
nem akarnak, fegyverrel kezdek magokat ellátni. A közbékét 
tényleg még ugyan nem zavarták meg; beszédjeik, nyilatko- 
zataik mindazáltal mind fenyegetőbben hangzanak. 

Míg azonban a szász bureaukratia, a földesurak egy része 
8 a szászok által megvesztegetett oláh kolomposok az unió 
ellen ekként izgatának, a szabadság józan barátai sem ma* 
radtak tétlenek. A „Transilvania" czimű német lap^m^^^n 

' Digitized by VÍiOC 



54 Elcő kftnyv. Az átalakulás Tálságai. 

fenyegefések daczára is erélyesen küzdött az unió mellett, 
lelkesedéssel fejtegetvén annak minden néposztályra s nem- 
zetiségre háramló üdvös következményeit. Nagy részben e 
lapnak köszönhető, ^^9>y ^ reactio még a szászok közt sem 
nyert általános kiterjedést, és számos község pártolá az uniót. 
Az erdélyi magyar lapok alig szóltak egyébről, mint az egye- 
sülésből áradandó megbecsülhetetlen áldásokról. Hasonló ér- 
telemben nyilatkoztak a magyar és székely községekben tar- 
tott népgyűlések. A magyarországi értelmesb oláhok is, érte- 
sülvén a csábításokról, melyeknek erdélyi fajrokonaik marta- 
lékaivá lettek, hozzájok felszólításokat intéztek, felvilágosítani 
ügyekezvén őket, hogy az unió feltétlen elfogadása senkinek 
sem lehet annyira érdekében, mint az eddig elnyomott olá- 
hoknak. S a magyarhoni megyékben lakó románok küldöttei- 
nek pesti gyűlése, május 21kén, mintegy ellensúlyául a ba- 
lázsfalvi kérelemnek, feliratot intézett a minisztériumhoz, 
melyben, mint a román nemzet megbízott képviselői, „a ma- 
gyar királynak hűséget, a szabadság lelkes harczosainak kö- 
szönetet, magyar testvéreikhez ragaszkodást, az első magyar 
független minisztérium iránt pedig rokonszenvet és őszinte 
bizodalmat^ meleg szavakban nyilvánítván, kérelmeiket szinte 
előterjesztik. E hazafias felirat, lelkesedéssel üdvözölvén az 
újjászületett magyar birodalomnak a szabadság, egyenlőség 
és testvériség igényeire fektetett alapelveit, csak azon bilin- 
csektől kívánja még felszabadíttatní a román nemzetet, me- 
lyekkel azt a szerb hierarchia egyházilag leszorította. S e 
végett a karlóczaí metropolitától független egyházi kormányt, 
egyházi és iskolai alapítványaik tekintetében különválasztást 
8 önálló, egyedül románokból szerkesztett egyházi zsinatot 
kérelmez. A magyar nemzet irányában pedig politikai igé- 
nyeit, a közszabadságban, csak arra szorítja, hogy a magyar 
nyelv diplomatikai használata mellett, egyházaikban, iskoláik- 
ban s nemzetök belügyeiben saját román nyelvöket használ- 
hassák ; a vallási s közoktatási minisztériumnál egy külön 
osztály állittassék fel, mely a románok egyházi s köznevelési 
ügyeit kezelje; a nemzet fiai a kormányzás egyéb ágaiban is, 
kivált az e néplakta vidékeken méltányos arányban alkalmaz- 
tassanak ; s végre a román határőri ezredeknél román nemze- 
tiségű tisztek alkalmaztassanak. 



Digitized 



by Google 



Harmadik fejezat Erdély TÚszakapcsoltatáBa. 55 

Ily vágyak s törekvések^ ily izgatások s ellenműködések 
zaja közt, melyben az unió ügye^ ellenségei daczára, gátolha- 
tatlanul haladt győzedelme felé, megérkezett végre a május 
5-kén kelt királyi levél, mely az országgyűlést, egyezőleg a 
kormányzó előleges hirdetményével, máius 28-kára tűzte ki, 
s egyszersmind a királyi előadásokat is magában foglalta. 
Ezek pontjai, lényegökre nézve, ím a következők : 

1. Kijelölés a b. Jósika Samu lemondása által megürült 
udvari kanczellári méltóságra. 2. A királyi táblai elnök meg- 
választása. 3. Az unió feletti tanácskozás. 4. Az úrbéri viszo- 
nyok eltörlése. 5. A közterhek mindenki által arányos viselésé- 
nek megszavazása. 6. A románok polgári s vallási állapotának 
javitása. 7. Sajtótörvények alkotása. 

E királyi előadások nagy ingerültséggel fogadtattak Ko- 
lozsvárott. A két első pontból, melyekre, ha az unió keresztül 
megy, szükség ugy sem lehetett, világosan kitűnt, hogy azok 
a reactio műhelyéből kerültek ki s az udvar az uniót mind a 
mellett sem pártolja, hogy az a pozsonyi törvényben előlege- 
sen szentesíttetett. Már az is boszúságot szült, hogy az unió, 
melytől a többi pontok függtek, s mely miatt hivatott egybe 
tulaj donkép az országgyűlés, csak a harmadik helyre tétetett, 
holott az erdélyi országgyűlés a kir. előadásokat a hozzá ér- 
kezett sorozatban szokta tárgyalni. Ezen ármányok elegendő 
ösztönül szolgáltak az unió barátinak arra nézve, hogy ezen 
életkérdés mellett ők is megkettőztessék erélyöket, s a gyű- 
lés tagjain kivűl is nagy számmal jelenj ének meg Kolozsváron. 

Május 28-kán előleges, ügynevezett nemzeti gyűlés tar- 
tatván, azonnal kitűnt, hogy az unió mellett oly nagy többség 
áll, mely előtt minden izgatásnak s fondorlatnak el kell né* 
múlnia. Néhányan még a szász követek közöl is mellette nyi- 
latkoztak , minek következtében a többiek is felhagytak az 
ellenzéssel. Végzéssé lett tehát, hogy miután a kir. előadások 
két első pontja a harmadiktól függ, s ennek megoldása által 
amazok fölöslegessé válnak: a három pont kapcsolatban, s 
legelőbb is a harmadik, vétessék tanácskozás alá. A nehézség 
e szerint, mely a sorozatból támadt, el lőn hárítva. A gyűlés 
más nap b. Puchner Antal titkos államtanácsos, altábornagy s 
erdélyi főhadi kormányzó, e végre kinevezett királyi biztos 
által ünnepélyesen és, miért a közönségtől szűnni nem akaró 
éljenzésekkel üdvezeltetett, magyar nyelven nyittatott meg. 

Digitized by CjOOQ IC 



56 Els^ \bnjY. Az átalalcúlás válságai. 

E nap a szertartások, tisztelgések napja volt. A tárgyalás má- 
jus 30-kán gróf Teleki József kormányzó elnöklete alatt kez- 
detett meg ; mely nap, épen a király neve napja lévén, két- 
szeresen ünneppé vált, mert a rég ápolt nemzeti kivánatokat 
érlelte teljesedésre. A háztetőket, ablakokat unió-zászlók, az 
utczákat, közhelyeket élénk, zajos nép lepte el s e zajból min- 
den más hangot felülmúlva emelkedett e szó : „Unió minden 
áron!" Az ország háza előtt 15 — 20 ezernyi néptömeg feszült 
várakozással nézett a benn folyt tanácskozásokból eredendő 
végzés elébe. 

A királyi előadások felolvasása után, mindenek előtt b« 
Wesselényi Miklós, az egykori, most már győzedelmes ellen- 
zék népszerű vezére, emelt szót a törvényhozó gyülekezet- 
ben. Kifejtvén a 28-kai végzés szükségét, mely szerint az elő- 
adások harmadik pontja tárgyalandó legelőbb, ekként folytatá 
beszédét: „Az unió üdves voltát bizonyítgatni fölösleges. 
Nem akarom tehát hosszas beszéddel elrabolni a drága időt. 
Csak annyit le^en szabad mondanom: miképen boldognak 
érzem magamat, hogy nekem jutott osztályrészül a szerencse, 
hogy oly magasztos ügyben, melyért fiatal korom első éveitől 
küzdöttem, melyért szenvedtem, most már szenvedéseimre 
enyhítő balzsamul, — mely valóban nagyobbszerű küzdelmek- 
nek is méltó bére lehet, én emelhetem fel a diadalmas lobo- 
gót. E szent lobogó alá hívom fel a rendeket, mondják ki egy 
lélekkel, egy szájjal : nekünk unió kell az 1848-ki 7-dik törv. 
czikk szerint." 

E szavakra egy hatalmas „Unió !" kiáltás reszkettelé 
meg a terem falait. A zaj csillapodtával a szónok ekként 
végezte beszédét : „Ezen örömrivalgás, a hon óhajtásának e 
mennydörgő kifejezése sokkal ékesebben és szívrehatóbban 
szól az unió mellett, mint a hogy én támogathatnám indítvá- 
nyomat. Azért még egyszer csak azt kiáltom : éljen s örökre 
létezzéjk az unió !" 

Es most egy leírhatatlan lelkesedés zaja tölte meg a te- 
repiét, honnan az az utczákra is kihatván, az egész városban 
„Éljen az unió !" kiáltások dörgének a néptömeg ajkairól. Az 
öröm e kitörése csak huzamosb idő múlva engedé szóhoz 
jutni a következő szónokokat. Kemény Domokos egyebek 
közt, a szászokra czélozva, inté a rendeket, hogy midőn Ma- 
gyarországgal egyesülnek, a szétvonás, viszály magvát ne vi- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezet Erdély visazakapcaoltatása. 57 

gjék oda kebelökben ; ne csatlakozzanak Magyarországhoz, 
hanem vele egészen olvadjanak össze. Utána Róth Ágoston, 
brassói szász követ, szólott. Tekintve a szerepet, melyet a szá- 
szok utóbb a magyar kormány ellenében játszottak, beszéde 
különösen érdemes a figyelemre, y, Látván, úgymond, hogy a 
nemes magyar és székely nemzet Erdélynek egyesülését Ma- 
gyarországgal, nem mondom, általános szótöbbséggel, hanem 
a leglelkesedettebb, legihle tettebb egyetértéssel leghőbb nem- 
zeti óhajtásának nyilvánította ünnepélyesen; megfontolván 
továbbá, hogy a jelen országgyűlés által ez ügyben hozandó 
törvényjavaslat csak ő felsége, urunk, királyunk legfelsőbb 
akaratának hozzájárultával váland kötelező törvénynyé : s 
végül tekintetbe vévén, hogy Erdély a magyar korona tagja: 
az uniót, a pragmatica sanctio fentartása mellett, küldőim 
nevében pártolom.** A szász követek erre mindnyájan feláll- 
tak s Róth nyilatkozatához csatlakoztak. A teremben és az 
utczákon ezután harmadszor is felharsogott a kitörő lelkese- 
dés rivalgása. Az utczai nép a három alkotmányos nemzet e 
törvényes nyilatkozata után az oláh nemzet véleményét is 
óhajtá hallani, Lemény püspök ajkairól. tehát, Schmidt 
szebeni szász követ kiséretében, kezében nemzeti lobogóval 
az utczára ment s beszédet tartván, az uniót megáldotta. 

E közben az elnök kijelenté, hogy a rendek az uniót Ma- 
gyarországgal, országgyűlési végzésként, minden ellennyilat- 
kozat nélkül, egy értelemmel elfogadták. A nyomban elkészí- 
tett s a három nemzet pecsétjével még az nap hitelesített tör- 
vényjavaslat, melyet Pálfi János és Vér Farkas e végre kine- 
vezett követek vittek meg a királyhoz, ím a következő : „Er- 
dély rendéi meleg rokonszenvvel üdvözölvén a magyar tör- 
vényhozás által a haza egységére nézve alkotott 1848-ki VII. 
törvényczikket: az uniót Erdély és Magyarország között 
egész terjedelmében elfogadták, teljes épségében fentartván 
a monarchiának a pragmatica sanctio által szentesített kap- 
csait. Következőleg miként a testvér hazában minden lakosok 
jogegyenlősége kikiáltatott s érvénybe tétetett: úgy ezen jog- 
egyenlőség e haza minden lakosaira nézve is, nemzetiség, 
nyelv és valláskülönbség nélkül, örök és változhatatlan alap- 
törvénynyé tétetett. Minden már létező törvények, melyek 
evvel ellenkeznének, ugyanezen törvény erejénél fogva eltö- 
rültetnek.*' ^ T 

Digitized by VjOOQ IC 



58 £l£Ő kdnyv. Az átalakulás yálságai. 

A követekkel maga Batthyáni Lajos elnökininiszter uta- 
zott az Innsbruckban lévő királyhoz^ a törvény szentesítése 
végett; mi június 11-kén minden nehézség nélkül meg is tör- 
tént. A két haza ekként, három század viszontagságai után 
valahára ismét egyesült. A király a megerősített törvénynyel 
egy leiratot intézett István főherczeg s királyi helytartóhoz^ 
mely által ez felhatalmaztatott, l^ogy az új törvényt végre- 
hajtsa, s az erdélyi országgyűlés által még netalán alkotandó 
törvényeket az ő nevében szentesítse. 

Az országgyűlés küldöttségével, körülbelül egy időben, 
még két más küldöttség érkezett Innsbruckba : a balázsfalvi 
román gyűlés és a szászok küldöttsége. A szász bureaukratia 
látván, hogy az uniót az országgyűlésen megbuktatni képte- 
len, titkos egyetértésben az udvari reactioval, az unió-törvény 
szentesítését törekedett meggátolni. De midőn a kiküldöttek 
Innsbruckba érkeztek, a törvény már meg volt erősítve ; s a 
király kijelenté nekik, hogy miután az unió a szász nemzet 
követeinek hozzáj árulta val lett törvénynyé, s ez által nemze- 
tiségök és szabadságuk nemcsak nem veszélyeztetik, sőt in- 
kább szilárdulást nyer ; egyébiránt pedig a trón őket jogaik 
és szabadságuk éldeletében oltalmazni továbbra sem szűnik 
meg: aggodalmoknak nincs seními alapja. 

Hasonló volt a király válasza a balázsfalvi román kül- 
döttséghez, mely berezeg £szterházy Pál külügyminiszter je- 
lenlétében bocsáttatott a trón elébe. ^Minthogy román alatt- 
valóimnak nemzeti gyülésökben szerkesztett folyamodványa, 
az Erdély és Magyarország egyesítését szentesítő törvény kö- 
vetkeztében, fölöslegessé vált, — így szólott a királv . — : ör- 
vendek önöket biztosíthatni, hogy az illető törvény által, mely 
minden tekintet nélkül a nemzetiségre, nyelvre, vallásra, Er- 
dély valamennyi lakosainak ugyanazon jogokat és szabadsá- 
gokat adja meg, kivánataik nagyobb részben már teljesíttet- 
tek; jövendő boldogságuk tehát csak e törvény végrehajtásá- 
tól függ.** 

De a románok ama felekezete, melynek kifolyása e kül- 
döttség volt, nem elégedett meg azon egyéni, községi s poli- 
tikai szabadságokkal, melyeket a pozsonyi törvények, az unió 
következtében, a románoknak és szászoknak, székelyeknek 
s magyaroknak egyaránt biztosítottak; ők ezeken felül még 
nemzetöknek, mint testületnek, is igény élnek v^la külön poli* 

Digitized by LjOOQ IC 



HAmuMük ftjcsei Erdély TiMwkftpoMlUtán. 59 

tikai jogokat, tehát kiváltságokat, az államban. A küldöttség 
tehát, midőn Bécsbe visszatért, s azon tagjaival, kik Saguna 
püspökkel együtt elébb Pesten maradtak volt, egyesült^ jú- 
nius 18-kán még egy újabb kérelmet intézett a királyhoz, ra- 
naszkodnak ebben, hogy az unió, mely nemzetök politikai 
lételét megsemmisíti, nekik nem nyereség, hanem égbekiáltó 
igazságtalanság. Az ő nyelvök, azon törvény mellett, mely a 
magyart teszi az államban hivatalos nyelvvé, csak annyiban 
vétetik tekintetbe, hogy nem fog kiirtatni. Az egész magyar 
birodalomban csak az egy magyar politikai nemzetiséi ismer- 
tetik el törvényesen ; az országban lévő többi nemzetek pedig 
névről sem említtetnek. Más részről azon census után, mely- 
hez a követválasztási jog gyakorolhatása kötve van, az ő nem- 
zőtökből igen kevesek lesznek képesek e jog gyakorlatára ; 
minek következtében nemzetök tényleg csak úgy ki lesz zárva 
a jogokból, mint volt elébb. Panaszkodnak, hogy miután a 
régi erdélyi alkotmány szerint az országgyűlésen csak a ma- 
gyar nemesség volt képviselve *), a szászok huszonkét követe 
mindig kisebbségben létezett; a románok pedig, kik az összes 
népesség két harmadát képezik **), képviselve épen nem vol- 
tak ***) : — az uniót egyedül a magyarok, egyoldalúlag mond- 
ták ki végzéssé. Eiv^iják tehát, hivassék egybe eey újabb 
országgyűlés, melyen a nemzetek népszám szerint legyenek 
képviselve szabadon választandó követeik által ; és ezen gyű- 
lés határozzon aztán Erdély jövendője felett. 

A király e folyamodványra már öt nap múlva, j un. 23'kán 
kiadta válaszát, melyben tudtokra adá, nogy nemzetiségök 
®gy * jövő országgyűlésen alkotandó törvény által teljesen 
biztosíttatni fog, s gond leszen arra is, hogy nemzeti iskolák 
állíttassanak számukra. Egyébiránt az első folyamodványuk- 
ban nyilvánított kérelmeik, — különösen egyházuknak a 
többi egyházakkal egyenjogosítása, egyházi és iskolai szük- 
ségleteiknek a státus költségén való ellátása a 20-dik törvény- 



*) Ezen állítás helytelen. A nemesség csak annyiban volt magyar, 
a mennyiben az magyar térvényen és alkotmányon alapalt; de nemesek a 
magjarokon kivfil mások is lehettek s voltak is ; magából az oláh nem« 
zetbol mintegy nvolcz ezer család bírt nemesi joggal. 

**) Csak felét a mintegy 2,100,000 főre menő ne'pesse'gnek. 
***) Ama, mintegy 8000 nemes oláh családból számosan voltak mind 
hivatalviselők, mind tagjai az országgyűlésnek. ,^g,,,,,yGoOgIe 



60 Első könyv. Az italakúláa válságai. 

czikk által — , a közös teherviselés a S-dik t. ez. által — , a 
robot és tized megszüntetése a 9-dik t. ez. által — , a sajtósza- 
badság éh esküdtszékek a 18-dik t ez. által — , a nemzetőrség 
felállítása a 22-dik törvényczikk által az utolsó magyar ország- 
gyűlésen teljesíttettek. Gondoskodni fog a minisztérium arról 
is, ho^ helybeli panaszaik megvizsgáltassanak és sérelmeik 
orvosoltassanak; hogy, továbbá, a románok a közigazgatás 
minden ágaiban, számuk és képességeik szerint alkalmaztas- 
sanak: valaminthogy ő felsége is megvárja viszont román 
alattvalóitól, hogy magyar koronája iránt hívek maradván, 
többi polgártársaikkal egyességben s békében élvezendik a 
reájok is kiterjesztett közös szabadságokat. 

Á király e válasza minden értelmes és méltányosan gon- 
dolkodó románt, ki nem önzés, nagyravágyás, hanem nemzeté- 
nek józanul felfogott érdeke által vezéreltetek, teljesen kielé- 
gített. Lemény püspök, mintegy huszad magával az oláhok 
legmíveltebbjei közöl, egy szózatot intézett nemzetéhez, buz- 
dítván azt, csatlakozzék őszintén az unióhoz, mely épen a ro- 
mánokra árasztand legtöbb áldást; ragaszkodjék bizalomtel- 
jesen a magyar minisztériumhoz, melyet a román nép iránt a 
legtisztább jóakarat lelkesít, százados szenvedéseinek véget 
vetni, őt a többi országlakosokkal egyenlő jóllétben, boldog- 
ságban részesíteni. 

A minisztérium e jóakaratnak valóban mindjárt a leg- 
meggyőzőbb bizonyítványát is adta. Az erdélyi országgyűlés 
ugyanis, az unió-törvény szentesítése után, még csak néhány 
törvényt alkotott : egyet a közös országgyűlésre küldendő kö- 
vetek választásának módjáról; mire nézve a választói jogot 
8 ft. censushoz kötötte, s a követek számát 69-ről 73-ra iga- 
zította ki ; — egyet az úrbériség eltörléséről, a köztehervise- 
lésről, a vallásokról stb. Ezen kivül pedig egy negyven tag- 
ból álló bizottmányt nevezett ki, mely Pesten, a minisztérium* 
mai egyetértőleg dolgozná ki az egyesülés részleteit, s általá- 
ban mind azon viszonyokat, melyeknek az unió következté- 
ben reformáltatni kell. E terv utóbb a minisztérium által a 
közös országgyűlés elejébe vala terjesztendő, hogy általa tör- 
vény erejére emeltessék. A minisztérium tehát a legbarátsá- 
gosabb érzelemnyilvánitásokkal fogadá a Bécsből megérke- 
zett román küldöttséget, s felszólitá annak tagjait, vennének 
szinte részt az erdélyi országos bizottmány tanácskozmányai- 

Digitized by CjOOQ IC 



Hurmadik fejezet. Erdély visszakapcsoltatása. 6X 

ban 8 dolgoznák ki részletesen, mit nemzetök érdekében szük- 
ségesnek tartanak. A küldöttek józanabb, mérsékeltebb része 
örömmel fogadta a minisztérium ezen intézkedését. Más ré- 
szök azonban a meghiúsult önzés keserűségével tért vissza 
Erdélybe, a szász bureaukratákkal s patríciusokkal folytatan- 
dók azontűl is a reactio érdekében kezdett ármányaikat. 

Erdély ekképen törvényesen egyesítve lévén Magyaror- 
szággal, a minisztérium annak kormányzatát tényleg átvette* 
A Bécsben székelő udvari kanczelláriát megszüntetvén, annak 
teendőit s hivatalnokait az illető níiiniszteríumok közt osztotta 
fel. A tartomány közvetlen kormányára pedig addig is, míg 
ott aközigazgatásszerveztetnéks a középpontival egybeolvasz- 
tatnék, b. Vay Miklós koronaőrt, kit e hivatásra az Erdély 
lakosságának nagy részénél divatos protestáns vallása, mér- 
sékelt politikai színezete, sima finom modora, s diplomatái 
ügyessége különösen ajánlani látszék, oly reményben nevezte 
ki teljes hatalmú kormánybiztossá, hogy az ő eszélyes igazga- 
tása, nem különben mint a közös szabadság éldelete rövid idő 
alatt kiegyenKtend minden érdeket, kiengesztelendi a félté- 
keny vagy önző kedélyeket. 

A közbéke néhány hónapig nem is háboríttatott meg 
Erdélyben, vagy, mint az unió után divatossá lett azt nevezni, 
a Királyhágón túl. Mert, bár a szász bureaukraták és patrí- 
ciusok s a románok egy felekezete koránt sem nyugodtak 
meg a ténynyé vált unióban ; de mivel az udvari reactiopárt 
még nem látá megérkezettnek a kitörés óráját: az izgatás 
ugyan szakadatlanul, de csak alattomosan folyt a tartomány- 
ban. Sőt midőn a magyar birodalom országgyűlése Pestre, 
jnlius 2-kára, kihirdettetett, mind a szászok, mind az oláhok 
megválasztották s felküldtek képviselőiket 



Digitized 



by Google 



NEGYEDIK FEJEZET. 
Viszonyok a bécsi minissteriummal. 



Ama négy fő feladat közöl, melyek új kormányunk előtt 
álltak, 8 melyeknek szerencsés megoldásától mondók függeni 
átalakulásunk csöndes lefolyását és stikerűltét, a belszerve- 
zésnél és Erdély visszakeblezésénél, még sokkal súlyosabb 
volt a másik kettő : az Ausztria és Magyarország közti viszo- 
nyok rendezése, s az országban és kapcsolt részeiben lakó 
szláv nemzetiségek, szerbek és horvátok közt támadt félreérté- 
sek kiegyenlitése, s a már kezdettől fogva keletkezett viszá- 
lyok lecsillapítása. 

Hogy mind a két nagy feladat szerencsésen megoldas- 
sék, a dynasztia részéről főleg pszinteségre s jóakaratú közre- 
munkálásra — , minisztériumunkéról pedig nagy politikai 
eszélyre, mérsékeltségre s egyszersmind erélyre volt volna 
múlhatatlan szükség. De, fájdalom, e kellékek mind a két 
részről hiányzottak. 

A dynasztiában nem volt őszinteség. A reactio Bécsben 
ugyanazon pillanatban kezdte meg alattomos működését, 
melyben a nemzet régi reformtörekvéseinek diadalát ünnepié. 
A reactio tűzhelyét a dynasztia néhány tagjainak s a megbu- 
kott bureaukratiának hozzájok szegődött köre képzé, kik 
a trón háta mögött, visszaélve a fejedelem értelemgyöngesé- 
gével, haladék nélkül két fő irányban kezdek fonni ármá- 
nyaik hálózatát. Ezen irányok egyike a magyar minisztérium- 
nak a bécsi kormánynyal való viszonyaiban, másika az ország- 
ban és melléktartományaiban lakó népségeknek Bécsből fel- 
lázított mozgalmaiban nyilatkozott. De mivel a fondorlatok, 
huzamosabb ideig, részint titokban, részint az ország s Ausz- 
tria közt létező törvényes kapcsolat álczája alatt intéztettek : 
a nemzet sokáig bízott a dynasztia őszinteségében. . 

Digitized by LjOOQ IC 



Negyedik fejezet. Vissonyok a bécsi miniszterínmmal. 33 

Ázt Ugyan mindenki tudta, mily bajosan sikerűit egész 
terjedelmében megalapítani a független nemzeti kormányt, s 
mily nehezen hajóit, még a felelős minisztérium eszméjének 
elvi elfogadása után is, az udvar arra, hogy a pénz-, had- s 
kereskedelem-ügyi tárczák, Bécstől függetlenül kezeltessenek 
Budapesten. Azonban régtől fogva megszokta már a magyar 
nemzet, hogy sokkal csekélyebb jelentőségű reformokban is 
csak hosszú küzdelmekkel, évekre terjedő halogatás után, s 
akkor is jobbára a köiillmények kényszerűsége által segít- 
tetve, érheti czélját. Most sem volt tehát felötlő az udvar ré- 
széről, hogy a nemzeti kivánatok teljesitésében annyira aka- 
dékoskodik. És, bár kételkedni sem lehetett, hogy végre is 
csak a körülmények hatalmának nyomása alatt irta alá a füg- 
getlen minisztérium alakításáról szóló törvénvczikket: miután 
mégis a reform valahára kivívatott, s a király arra nemcsak 
külön leiratban megegyeztét adta; hanem, az országgyűlés 
befejezésekor, önszántából, semmi által nem kényszerítve, 
személyesen lejött az ország rendéi közé, megszentesiteni az 
új törvényeket : a királyi szó szentségének hitele ellen vétke- 
zik vala, ki kételkedni mert volna, vájjon azok, egyszer elfo- 
gadva lévén, meg fognak-e tartatni őszintén. Nem kevéssé 
szilárdithatá a nemzet bizodalmát a dynasztia őszinteségében 
még azon körülmény is, hogy a király kíséretében a kétprae- 
sumtiv trónörökös, Ferencz-Károly s ennek fia, Ferencz-Jó- 
zsef is, szokáson kivül, jelenvolt a szentesítésnél: e tény 
mintegy kettős sanctiót adott e törvényeknek, a jövendő ki- 
rályok alatt is biztosítani látszatván azok szentségét. Azt ugyan 
egy a történelemben jártas s az udvar hagyományos politiká- 
ját ismerő sem hitte, hogy a dynasztia tétlen resignatioval 
tűrje az önkényes hatalom elvesztet; sőt meg volt győződve, 
hogy a pénz- és hadügyi igazgatás részletes szervezésénél tö- 
rekedni fog mennél több egyenes befolyást tartani fenn a 
maga részére. De hogy ama^örvények egy részének megsem- 
misítése végett még fegyverhez is nyúljon; s mit ma önként 
megadott, azt holnap vérpatakok árán, erőszakosan akarja 
visszavenni: azt csak gondolni is tiltá a királyi szó szentsége 
s a nemzet és dynasztia közt fenálló törvényes viszonyok ter- 
mészete. Még azok is, kik gr. Széchenyi Istvánnal a márcziusi 
mozgalmak kezdetében azért nem akartak rögtön igen mesz- 
szehaladni a reformok terén, nehogy a dynasztia ellenhatásra 

Digitized by VjOOQ IC 



64 Slső lc5nyy. Az átálaltíUáfl válságai. 

tQzeltessék: az országgyűlés befejezésekor oly meggyőződés- 
ben voltak, hogy miután a király az üj törvényeket önként 
megerősítette^ a kölcsönös viszonyok Magyarország és Ausz- 
tria közt, ha tán nem minden nehézség nélkül is^ de békésen 
ki fognak egyenlíttetni. 

De magok az Ausztriában kifejlett alkotmányos viszo- 
nyok, melyeknél fogva az örökös tartományok parlamentet s 
felelős minisztériumot nyertek, — nem különben az osztrák 
népnek s kivált a császári fővárosnak közvéleménye s óhajtása 
is az örökös tartományok jövendő politikai állapota tekinteté- 
ben, oly neműek valának, hogy minden egyébtől elnézve is 
hinni kellett, miképen az udvar őszintén fogja teljesíteni a 
független magyar kormányt biztosító törvényeket. 

Mint tudatik, a franczia forradalom következtében egész 
Németország forrongásnak indult, s a mindenütt diadalmas 
demokrat pártnak köz óhajtásává s törekvésévé lőn, az 1815 
óta fenálló német szövetség külön országait s tartományait 
egy nagy Németbirodalommá egyesíteni, melynek egy feje, 
egy törvényhozása, egy kormánya legyen. Bécsben s egyéb 
osztrák városokban is nagy tetszéssel fogadtatott a német 
nemzet egységének eszméje. A szabadság őszinte barátai közt 
általánossá vált a meggyőződés, hogy Ausztria a jövőben csak 
ügy őrizheti meg, egy részről újdon nyert alkotmányos sza- 
badságát, más részről azon érdekeit, melyek a német biro- 
dalmi kapcsolatból erednek, ha teljesen a nagy németországi 
politikához csatlakozik. E meggyőződés következtében, már 
a bécsi forradalom tényleges kitörése előtt is mind közönsé- 
gesebbé vált a kivánat, hogy a császár a maga német örökös 
tartományaival mennél elébb s oly szorosan csatlakozzék a 
birodalomhoz, hogy azok ebben felolvadjanak, s ekként az 
egyesülés zászlaját megragadván, a birodalmi császárságot, 
melyet fejedelmi háza különben is több század folytában birt 
vala, magának, a porosz király é czélra irányzott törekvései 
ellenében, biztosítsa. Utóbb a bécsi forradalom teljes diadalt 
szerzett a közvéleményben ezen eszmének. A három szinű 
németbirodalmi zászlók, szalagok a forradalomnak és szabad- 
elvűségnek szintúgy jelveivé lőnek s ünnepeltettek : miként 
gyűlöltettek s gyaláztattak az absolutismus és reactio jelké- 
peivé lett dynasztikus sárgafekete színek. A „sárgafekete '^ 
elnevezést mindenki gondosan ügyekezett magádtól elhárítani; 

Digitized byVjOOQlC 



Negyedik fejecet. Yiszonyolc a bécsi miniezterinminal. 65 

mert utóbb még személyes bántalmak ellen sem volt biztosítva, 
kit a közvélemény e színezetűnek tartott. Birodalmi három- 
színű szalag és csokor díszelgett minden fövegen s öltönyön ; 
ugyanoly zászló lobogott a Sz.-István templomának tornyán 
s magán a császári várlakon. És miután egy ízben az össze- 
sereglett lakosság előtt a császár személyesen is ezt lobogtatta 
le ablakából: a legdynasztikusabb „sárgafeketék" is kény- 
telenek lőnek háromszínű zászlót tűzni fel házaikra, hogy a 
nép gúnyjától s erőszaktételeitől menten maradjanak. A két 
első (Kolowrat- és Fiquelmont-) minisztérium hamar egymás 
után bekövetkezett buktának is az volt fő oka, hogy a régi 
dynasztikus elveket, a nép szemében az absolutisniussal, reac- 
tióval azonosokat, vitték magokkal a kormányra. Ösztönszerű 
meggyőződésében, csak úgy hitte a nép biztosítva kivívott 
szabadságát, ha a kormány őszintén ragaszkodik a német 
egység politikájához. 

Hasonló nézetek s elvek valának uralkodók Ausztriára 
nézve a frankfiirti előparlamentben is, mely márczius 31-kén, 
— s az e gyűlésből eredt ötvenes bizottmányban, mely april 
4>kén kezdte meg működését. E bizottmányban hat ausztriai^ 
képviselő vett részt. És ezek szintúgy mint a gyűlés nagy 
többsége, akként valának meggyőződve, hogy Ausztriának 
okvetetlen szorosan kell egyesülnie Németországgal; mert 
csak a szabaddá lett Ausztriának őszinte csatlakozása szerez- 
het szilárd állandóságot a német egységnek. Az egyesülés 
igaz baráljai ennél fogva Ausztriának szánták a vezéri szere- 
pet; 8 ennek csak akarnia kellett, hogy a nagy eszme, mely- 
nek hordereje Európa viszonyainak egyelőre kiszámíthatlan, 
de következmény dús fordulatot adott volna, sükeresen életbe 
lépjen., 

Es ligy látszik egy ideig, hogy sem a dynasztiában, sem 
azon férfiakban, kik ez idő szerint Ausztria sorsát intézik 
vala, nem hiányzik ezen akarat. A dynasztia, mely 1806 után 
sem mondott le soha egészen a századokig viselt német csá- 
szári méltóság reményeiről, olasz birtokainak valószínűvé lett 
elvesztése után, csak a német császárság megnyerése által 
újithatá meg, s csatányosabban mint valaha, a maga hatalmá- 
nak fényét. Az osztrák új minisztérium is minden alkalommal 
nyelvén hor^á Ausztria és Németország szoros egyesülésének 
szükségét. És miután a nagy német nemzeti gyíilés niájus 

Horv áth M. A függetlenségi harcz tört. Digitized b^OOglC 



66 ElBŐ könyv. Az átalakulás válságrai. 

18-kára ki is hirdettetett: e tekintetben úgy állt a dolog, hogy 
annak valósultáról csak kételkedni is bűnnek tai*tatott volna 
a német nenizetiség méltósága ellen. 

Már pedig Ausztriának a nagy német birodalomba olva- 
dása oly annyira múlhatatlanná tette Magyarország minden 
konnány ügyeinek teljes elválasztását s függetlenítését az ausz- 
triai közügyektől, hogy azt magának a bécsi kabinetnek kell 
vala sürgetnie, ha az új pozsonyi törvényekben elintézve még 
nem volt volna. A mind két felől kifejlett körülmények s 
megalkotott felelős parlamenti kormányzat következtében te- 
hát hinni kellett, hogy már Bécsben is meggyőződtek, miké- 
pen Magyarország ezentúl csak annyira lehet kapcsolatban a 
többi örökös, különben is a nagy Németországba olvadandó 
tartományokkal, a mennyire a csáefzár egyszersmind Magyar- 
országnak is királya s a mennyire egymásnak kölcsönös és 
közös védelmére kötelesek ; minél többet, egyébiránt, a he- 
lyesen értelmezett pragmatica sanctio sem foglalt magában. 
Hinni kellett, hogy Bécsben is meggyőződtek a felől, miképen 
Magyarországot s az örökös tartományokat ezentúl nem a stá- 
tustanács, mint közös kormányszék, bureaukratikus láncza, 
hanem a szabad népek kölcsönös rokonszenve s érdekeik 
közössége köthetik össze állandólag. Hinni kellett, hogy Bécs- 
ben is meggyőződtek, miképen a jelen körülmények közt a 
dynasztiának lehetetlen józanul s loyalisan más politikát kö- 
vetnie, mint a mely a népek kivánataival, s ezek folytán, a 
fejedelmi szó által szentesitett átalakulással megegyez; s mely 
szerint egy részről az örökös tartományok sorsát a német bi- 
rodalmi egység nagy reményű jövenaőjével azonosítsa; más 
részről, a függetlenségét ténylegesen visszanyert Magyaror- 
szág által magának a keleten mind politikai, mind kereske- 
delmi tekintetben hatalmas befolyást szerezzen. 

E politikának mind a két iránya, következményeiben 
oly termékenynek, Európa szabadságára s haladására nézve 
szintúgy, mint a dynasztia hatalmára nézve oly kecsegtető- 
nek mutatkozék : miképen kételkedni alie lehet, hogy ha ez 
időben egy jól ihletett, lelkes fejedelem ül a Habsburgok trón- 
ján, azt megragadni s következetesen folytatni, önérdekében 
sem mulasztja el. De, fájdalom, a dynasztiának sem beteges 
feje, sem egyéb tagjai nem birtak elég képességgel felfogni a 
nagy szerepet, melylyel őket a gondviselés mintegy megki- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negjedik fejezet. VisKOnyok a bécsi minisztarinmmaL 67 

nálta. Sőt annyi erő és őszinteség sem volt bennök^ l^ogy leg- 
alább a követni szándéklott politika irányát szabják ki nyíl- 
tan és határozottan. A régi gyönge, szűkkeblű és habozó Met- 
temich-féle politika iskolájában felnőtt emberek is, kiknek 
tanácsa az ndvamál sdlylyal birt^ vagy tájékozni nem tudták 
magokat a forradalom által felforgatott régi s felidézett új ál- 
lapotok, viszonyok és elvek között; vagy elég erejök s bátor- 
ságuk nem volt^ teljesen szakasztaniok a régi, hagyományos 
poÚtikával; s határozottan lépniök a fejlemények által kimu- 
tatott új ösvényre. Óhajtják vala megnyerni Frankfurtban a 
hegemóniát Németország felett; de egyszersmind a külön 
Ausztriát is szerették volna fentartani ; vagy, ha nem ellenez- 
ték is az osztrák tartományok beolvadását a Németbiroda- 
lomba, de vonakodtak lemondani az osztrák tartományok s 
Magyarország kormányzati egységéről. 

E tétovának, e habozásnak eredménye volt hogy, mi- 
helyt a bécsi forradalom vihara kissé csillapodott, s elhatározá- 
saikban szabadabbakká lettek, a nélkül, hogy a német biro- 
dalmi hegemónia reményeiről lemondottak, keresésével fel- 
hagytak volna, a szláv elemmel már is kaczérkodni kezdenek, 
egy részről Prága, másról Zágráb s Karlócza felé kacsint- 
gatván. 

A dynasztiának legértelmesb, politikai ügyekben legjár- 
tasb tagja volt Lajos főherczeg, a császár nagybátyja, ki már 
I. Ferencz végső éveiben is élén áll vala a birodalom kormá- 
nyának; V. Ferdinánd alatt pedig tulajdonkép a császár ké- 
pét viselte a kabinetben. Róla azon hír számyala, hogy a hal- 
dokló Ferencznek fogadalmat tett légyen végóráiban, hogy 
az ő kormányrendszerét s politikáját utóda alatt is változatla- 
nul fenn fogja tartatni. Joboára az ő s a praesumtiv örökös- 
nek, Ferencz-Eárolynak, a császár öcscsének, műve volt, mi 
a bécsi forradalom után az udvar részéről történt. Nekik tu- 
lajdonittatik különösen, hogy az új, alkotmányos bécsi minisz- 
térium elnökévé a szláv szenvű Eolowrat, s egyéb tagjaivá 
nagyobb részben a Mettemich-féle politika hű pártolói ne- 
veztettek. 

Nem tartozik feladatomhoz elbeszélni e minisztérium mű- 
ködését: elég mondanom, hogy a dynasztia intéző tagjaival 
egyetértésben, ez vetette a magyar kormány elébe azon aka- 
dályokat, melyek miatt a független magyar minisztériumról 

Digitize(g^ VjOOQ IC 



68 B^Iső könyT. Az átalaktUás Tábá^ai. 

szóló törvényczikk oly nehezen nyert királyi megerősitést ; 
ennek tulajdonítandó Jellasicsnak bánná neveztetése is^ mi íi 
reactionak első nagy horderejű tette volt Magyarország irá- 
nyában; s végre ez állitá fel a magyar-osztrák viszonyok te- 
kintetében azon elveket, melyek a békés eligazodásra s ki- 
egyenlitésre elejétől fogva kevés reményt nyújtottak. 

A bécsi nép hamar átlátta, mi veszélyeket rejt az ő fiatal 
szabadságára nézve is e, jobbára régi bureaukratákból álló^ 
reactionarius minisztérium politikája ; s pár hét múlva egy 
utczai tüntetés által mind Lajos főherczeget, mind Kolowratot 
távozni kényszeríté a kormánytól. De a dynasztia még sem 
okúit; s ellenkezőleg a határozottan nagy német birodalmi 
rokonszenvet ápoló nép óhajtásaival, Fiquelmont grófot, ki 
elébb a külügyi tárczát kezeié, nevezte ki elnökminiszterré. 
A csere nem hozott változást a kabinetbe. Fiquelmont, azelőtt 
a Metternich-kormány követe a sz. pétervári udvarnál, s mi- 
ként hirlék, Miklós czár kegyencze s Metternichnek már ak- 
kor utódjelöltje, legfelebb is csak annyiban különbözött Ko- 
lowrattól, hogy ennek határozottságával nem bírt ; de politi- 
kájában ugyanazon elveket követte. A közvélemény kedve- 
zését maga felé fordítandó, nem mulasztá el ugyan minden 
alkalommal kijelenteni, miképen Ausztriának szoros egyesü- 
lését Németországgal ő is múlhatatlanul szükségesnek tartja; 
bensőleg mindazáltal borzadt e szükség következményeitől, 
melyek közt első helyen állott Magyarország kormányának 
minden eddig, bár törvénytelenül, de tényleg közösen kezelt 
ügyeire nézve teljes függetlensége. Ha tán némileg óvatosab- 
ban is, mint előde, de a hol csak lehetett, ő hasonlókép a régi 
kormánypolitika elveit követte; a prágai és zágrábi szláv 
sympathiákkal pedig ő sem szűnt meg kaczérkodni. Eljárása 
ennél fogva Németország irányában habozó, ingadozó, halo- 
gató — , Magyarországra nézve pedig huzavonó, akadékos- 
kodó, határozottan reactionarius vala. 

Azonban a bécsi nép május 4-kén Fiquelmont grófot is 
kilépni kényézerítette a kormányból ; minek következtében 
Pillersdorf, elébb belügyminiszter, lett annak elnökévé. Pil- 
lersdorf, ki rábeszélő tehetsége által nem sokára mintegy dic- 
tátori szerepet játszék a kabinetben, politikai színezetét te- 
kintve, szabadelvű s az alkotmányosságnak őszinte barátja 
volt ugyan ; sőt, a bécsi védelmi s nemzetőrségi egyesűit bi- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik f^ezet. Viszonyok a bécsi miniszteriammal. 69 

zottmány befolyása alatt állván, a Németországgal való egye- 
süléstől sem idegenkedett. De a mit tőle ennélfogva mindenki 
méltán várt, az eddig folytatott kormánypolitikában ő sem 
tett, mert nem tehetett lényeges változtatást. Miután Lajos fő- 
herczeg a közügyek vezérletétől april 5-kén visszalépett, két 
nappal később a vele mindenben egyező s folyton az ő taná- 
csait köTető Ferencz-Károly foglalta el helyét a császár képé- 
nek viselésében. 

Ferencz Károly főherczeg egyenesen nem avatkozhatott 
ugyan mindig az alkotmányos és felelős bécsi minisztérium 
eljárásába; mert ez jobbára az aulától s a védelmi bizottmány- 
tól kitűzött irányban kénytelenittetett mozogni : de annál na- 
gyobb Yolt hatása az átalános politika irányára. Látván, hogy 
a védelmi bizottmány forradalmi befolyását egyenesen meg 
nem gátolhatja, azt eredményeiben, az ügyek végkifejlésében 
ügy ekézett megbénítani és sükeretleniteni. £ végett a trón és 
minisztérium háta mögött egy titkos udvari pártot alkotott, 
melynek a megbukott absolutismus és bureaukratia fő em- 
berei jobbára, sőt, mint hirlék, gróf Medem, orosz követ is, 
tagjai valának. Ezen udvari párt, melynek létezését nem so- 
kára számos világos tény kétségtelenné tette, s melyet a kö- 
zönség „camarillának^ nevezett el, lőn ezentúl fő s középponti 
műhelye a reactionarius dynasztiai politikának. Működése 
annál hatékonyabb volt, s így veszélyesebbé is vált a fiatal 
szabadságra nézve, mivel Ferencz-Károly főherczeg, a császár 
képviselője, ennek nevében adhatta ki a maga titkos rende- 
leteit. Czéljául eleinte csak a forradalom megigázásas a kény- 
uralmi kormányrendszer helyreállítása volt kitűzve ; melyhez 
utóbb még, a Habsburgház hagyományos politikája szerint, a 
kormányzati egységnek az egész monarchiában megalapítása 
lényeges mellékletül kapcsoltatott. Eszközül ezen udvari párt, 
n hol lehetett, a bécsi minisztériumot, a mire pedig ezt az al- 
kotmányos formák miatt meg nem nyerhette, vagy a hova 
ennek hatalma ki nem terjedt, az egyes országok s tartomá- 
nyok legfőbb tisztviselőit s a fő hadi parancsnokságokat hasz- 
nálta fel. Tagadni nem lehet, hogy taktikáját ügyesen intézte 
el az udvari reactio; s ha a czél, melyet kitűzött jó, az eszkö- 
zök, melyek által azt elérni törekedett, nemesek, feddhetetle- 
nek voltak volna : tapintatától s kitartásától nem tagadhatnék 
ineg csodálatunkat. 

Digitized by VjOOQ IC 



70 EIbS könyT. Az átalakúUs válságai. 

Az alkotmányos kormányrendszert nálunk, hol az szá- 
zadok óta létezett s összeforrt vala a nemzet életével, egyene- 
sen meg nem támadhatván, a kormány függetlenségének meg- 
semmisítését tűzte ki legközelebbi czéljám az udvari reactio* 
A pénz-, had- és kereskedelmi ügyek, az állam e fő erőfor- 
rásai, lévén azon kormánvágak, melyeket az udvar, alkot- 
mányunk s törvényeink ellenére, elébb a bécsi minisztérium 
befolyása alatt kezeltetett: most is e három tárcza ellen in- 
tézte megtámadásait, oda törekedvén, hogy a nemzet fegyver- 
ereje, államjövedelmei s kereskedelme ezután is a bécsi mi- 
nisztérium intéző befolyása alatt álljanak. Az eszme, meljr 
szerint a külön felelős kormánynyal biró Magyarországnak,, 
épen legfontosabb közügyeiben akartak befolyást adni a bécsi 
minisztériumnak, mely a nem rég octroyrozott alkotmánylevél 
szerint csak a német örökös tartományok országgyűlésének 
volt felelős, valóban képtelennek látszik a márcziusi esemé- 
nyek után. De nem kell feledni, hogy e titkos udvari pártnak 
Bécs irányában sem volt soha szándéka megtartani azt, mit a. 
forradalom napjaiban a császáiTal igértetett és szentesittetett; 
sőt épen az alkotmánylevél kijátszása s lassankénti megsem- 
misítése volt a reactio törekvéseinek legfőbb czélja. Az elébb 
is alkotmányod Magyarországra nézve azonban eleinte, úgy 
látszik, hajlandó volt volna tűrni a magyar minisztérium füg- 
getlen kormányát minden egyéb belügyekben, ha a iinancziai,. 
hadi s kereskedelmi ügyeket, miket a monarchia elválaszthat- 
lan közös ügyeinek szerettek nevezni, annak kezéből kira- 
gadnia, vagy azokra legalább a bécsi befolyást oly módon,, 
mint márczius előtt létezett, kiterjesztenie sikerülne. 

Az udvari reactio pártja nem titkolhatá maga előtt,, 
hogy e czélnak csak valamennyire is megközelítése nagy ne- 
hézségekkel járand. A nemzetről eleve is feltehette, hogy 
mindenre kész inkább, mintsem magát ismét megfosztatni en- 
gedje visszaszerzett törvényes függetlenségétől. A miniszterek 
személyében, kik a nemzetnek legbuzgóbb vezérei, jogainak 
hűséges őrei voltak, támaszra egyátaljában nem számíthatott* 
Még István főherczeg nádort s királyi ,^elytartót sem remél- 
heté megnyerni czéljainak eszközéül. 0, ki magát magyarnak 
tartá, s arra hogy a nemzet első hivatalnoka, legalább is oly 
büszkének látszék lenni, mint főherczegi származására, őszin- 
tén ragaszkodék az alkotmányhoz. Az új reformtörvények 

Digitized by CjOOQ IC 



Kegjedik fejeset. Yisxonyolc a bécsi iiünisKteriiiiiimaL 71 

szerencsés keresztülvitelét nem kis részben neki^ az ő buzgó 
hazafíságának s erélyes közbenjárásának lehetett köszönni. 
Hogyan nyújthatott volna tehát most segédkezet annak le- 
rombolására^ mit nem rég oly nemes buzgalommal segített fel- 
épiteniy 8 minek sikerfiitét méltán legnagyobb dicsőségének 
tarthatá ? O a népszerűség fénykörére egy szabad nemzet élén 
sokkal inkább vágyott^ mintsem hogy azt a meggyőződései- 
vel ktdönben is eUenkező kényuralom helyreállitását czélzó^ 
még igen kétes kisérleteknek feláldozni képes volt volna. De 
őt személyes érdekei egyébiránt is a nemzet ügyéhez kötöt- 
ték. A dicső szerepért, melyet ő e szabad nemzet független kor- 
mányának élén most^ a király megbiztából még a felségi jo- 
gokat is gyakorolva Játszék, az udvari reactiopárt neki semmi 
kárpótlást sem Ígérhetett. O^ a reactionak segédkezet nyújtva^ 
sem a leigázott nemzetnek — j ha t. i. ama kényuralmi tervek 
sikerűinek, sem a diadalmas nemzetnek, ha azok megbuk- 
nak, nem maradhat többé nádora; és, mi előtte, ki a népsze- 
rűséget oly nagyra becsülte, szinte nem lehetett közönyös 
dolog, még a szabadelvűsbe által eddig szerzett dicsőségét is 
elvesztendő vala. utóbb, midőn az udvari reactio nyíltan s oly 
hatalommal lépett fel, hogy annak győzedelmétől méltán 
tarthatott, a hazafit. szintúgy minta népszerűségre vá^ó ná- 
dort feláldozta ugyan magában a főherczegnek ; de jellem- 
gyöngesége még akkor is csak annyira vitte őt, hogy vissza- 
vonuljon a nemzeti ügy védelmétől : segédkezet ő soha sem 
nyújtott a reactionak. 

De mennél nagyobb akadályokra s mennél kevesebb 
segédkezekre talált e viszonyok közt Magyarországon, a maga 
czéljainak valósításában a reactio : annál készebb lőn minden 
eszközt, volt légyen az bár mily erkölcstelen, bár mily aljas, 
felhasználni, ha czéljaira alkalmasnak látszék. Hazudság, szó- 
szegés, szemtelen ráfogás, árulás, a polgárok egymás elleni 
feluBzítása, rendszeres lázítás és a felszított pártütéssel való 
szövetkezés, sőt aljas népbújtogatókkal s rablókkal való czim- 
borálás, — szóval minden &rmány és fondorlat jónak találta- 
tott 8 kizsákmányoltatott, ha czélszerűnek mutatkozék. Régi 
foUtikája volt a dynasztiának, mozaik szerkezetű birodalmá- 
an, a külön népfajok közt egymás iránt ellenséges indulatot 
ápolni, 8 egyik által igázni le, tartani féken a másikat. A csá- 
szári udvari s házi titkos levéltárban máiglan őriztetik egy ta- 

Digitized by CjOOQ IC 



72 BlBŐ kdnyv. Áz átalakulás válságai. 

nácskozmány jegyzőkönyve II. Ferdinánd korából, mely a 
dyi^asztíának Magyarország irányában követett elveit foglalja 
magában s ama kérdést fejtegeti: miként lehet az országot 
alkotmányától megfosztani? Izgattassék fel — ez tartalmának 
lényege — izgattassék fel egyik vallásfelekezet a másik ellen, 
egyik nép faj a másik ellen ; készíttessék az országban mestersé- 
gesen lázadás, hogy azt utóbb elfojtani, az országot meghóditani, 
s a fegyverjogra támaszkodva, jogaitól megfosztani lehessen. 
És e politikához, melyet a múlt századokban mindig szem 
előtt tárta s alkalmas időben többször, bár, végeredményben, 
mindig sikeretlenűl, meg is kisértett a dynasztia, — nyúlt 
most is az udvari reactio. Szerencséjére, ezt könnyebben meg 
lehetett most inditani, mint bár mikor a múlt időoen. Metter- 
nich kormányelvei, ama dynasztiai politikával rokonok, me- 
lyeket e mondat fejez ki: „divide et impera**, — rég elkészí- 
tették annak útjait. Ezen híres, de a márcziusi mozgalmak 
által megbuktatott státusférfiú az erdélyi szászokban, a hor- 
vátokban és más szláv fajú népekben mindig gondosan ápolá 
a nemzetiségi féltékenységet s viszályokat, hogy általok a tel- 
jesen szabad alkotmányosságra, a szabadelvű, demokratiai re- 
formokra s a törvényes, de sokfélekép megcsorbított nemzeti 
függetlenségök megvalósitására törekvő magyarokat megfé- 
kezze vagy legalább mérsékelje. Most a népszabadság, nem- 
zeti önállás forradalmi szelleme e népek Közt is felébredt, 
bennök is új vágyakat s törekvéseket élesztett. E forradalmi 
szellemet ragadta meg tehát eszközül az udvari reactio ; s e 
népek félreértett, még meg nem tisztult, féltékeny szabadság- 
s önállóság-vágyaiból kezdé kovácsolni a lánczokat, melyek- 
kel a függetlenségét teljesen visszanyert, alkotmányos Ma- 
gyarországot — , majd magokat ezen, a közös szabadság el- 
nyomására eszközül használt népeket is, megint a kényura- 
lom alá szorítsa. Fellázitá a népeket, hogy a királyi szó és 
szentesitett törvények által biztosságba ringatott, s átalakulási 
rendezetlenségében készületlen országot szabadságától, füg- 
getlenségétől ismét megfoszthassa. Más részről akadályokat 
vetett a nem rég megalkotott minisztérium elébe, nehogy ez 
az új törvények által megváltoztatott régi állapotok romjai 
közt rendet alkothasson, az új kormánygépezetet összerak- 
hassa, s a közéletet, új pályáján, új szervezetében, rendes 
mozgásba, szabályos működésbe helyezhesse: hogy ekként 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejeset. Yisxonyok a héeá mmissterinmmaL 73 

aztán a mind nagyobb zavarba bonyolódó; b lakosai egy ré- 
szének lázadása által fenyegetett országot végre oda juttassa, 
hogy önmaga kérjen - segedelmet a dynasztiától, s a segély 
díjául önmaga vigye nem rég kivívott függetlenségét a trón 
zsámolyához. 

Ezen ármány OS; macchiavelli politikának megindítására, 
miután segédeket arra sem István nádor s királyi helytartó- 
ban, sem a magyar minisztériumban nem nyerhetett, a külön 
népfajok kitűnőbb vagy legalább népszerűbb egyéniségeit, az 
ország katonai hatóságait s a bé^i minisztériumot használta 
fel eszközökul az udvari reactio. Es, miként utóbb részletesen 
elbeszélő leszek, a külön népfajok e vezéreiben szintoly kész 
akaratú; buzgó segédekre talált, mint a fő hadi parancsnok- 
ságok 8 más katonai hatóságokban, melyek régóta közvetlenül 
a bécsi udvari fő hadi tanács kormánya alatt álltak s annak 
parancsai iránt, már a katonai fegyelemnél fogva is, vak enge- 
delmességgel viseltetének, ezen felül pedig még jobbára ide- 
gen, német, cseh, morva stb. származású egyénekkel valának 
betöltve. 

A bécsi minisztériumról azonban, mely, maga is alkot- 
mányos és a bécsi országgyűlésnek felelős lévén, a közvéle- 
ményt tekintetbe venni kényteleníttetett, s ezen felül még a 
folyton fennálló forradalmi nép bizottmányok s az aula befo- 
lyása alatt létezett, utóbb pedig az országgyűléstől vette az 
irányt, — e minisztériumról azt kellene hinni, hogy ama be- 
folyások mellett a reactio czéljait sem nem szolgálhatja, sem 
szolgálni nem akarja. És ez, fájdalom, mégis úgy történt. A 
reactio szerencséjére, ama fő fontosságú közügyek, melyek- 
nek igazgatását; a megbukott kényuralmi kormány, törvé- 
nyeink, függetlenségünk ellenére, a múlt időkben egészen 
magához ragadta volt, t. i. a pénz-, had-, kereskedelem- és 
kül-tlgyek tekintetében, a pozsonyi országgyűlésen, midőn az 
illető minisztériumok felállíttattak, semmi részletes intézkedés 
nem tétetett; hanem csak általánosan mondatott ki a törvény 
által; hogy hazánk ezen közügyeit az illető minisztériumok 
ezentúl függetlenül igazgatandják, érettök a pesti országgyű- 
lésnek lesznek felelősek. Mivel azonban ezen ügyek az összes 
monarchia legfőbb érdekeire vonatkoztak : valamely szerző- 
dést, Ausztria és Magyarország közt, múlhatatlanul kellett 
kötni, mely a jövőben ezen ügyekre nézve, a monarchia két 

Digitized by VjOOQ IC 



74 Els^ fejezet Az átalalrUáB Táls&gaL 

felében, szabályul szolgáljon. Meg kellett határozni, például, 
mily arányban járuljon a monarchia két fele, megtámadtatás 
vagy más külháború esetében, haddal s pénzzel a háború vi- 
seléséhez? — milv elvek legyenek irányadók a közös fejede- 
lem kül kép viselésében? — miképen szabályoztassanak a 
vámok mind a monarchia két fele közt,míndaktllft5ld irányá- 
ban? stb. Mind ezen s más hasonló kérdések elintézésében, 
valamint a megoldás felette súlyos volt : úgy tért is igen szé- 
leset nyert a reactio, a bécsi minisztériumot, a nélkül, hogy 
az a maga belügyeivel úgy is eléggé elfoglalt osztrák nép 
közvéleményével összeütköznék, vagy a bécsi parlament előtt 
gáncsot vonna magára, — a maga részére nyernie, s általa 
kezdeni meg a rejtett harczot jbl magyar függetlenség ellen. 
Áz udvari reactio tehát annál inkább sietett e közügyeket 
előtérbe tolni, minthogy s nem alap nélkül, arra is számitott, 
hogy egy részről a magyar nemzet függetlenségi féltékeny- 
sége, más részről a bécsi minisztérium felsőbbségi s hatalom- 
terjesztési vágya a két kormány közt valószinűleg összeütkö- 
zést szülend, mely minden esetre Magyarországnak válandik 
kárára, gyöngülésére. Áz összeütközést, viszályt e nehéz 
megoldású, kényes kérdésekben csak úgy lehet vala kike- 
rülni, ha mind a két rész, a jogszerűség mellett még eszélyt s 
méltányosságot, mérsékletet s engedékenységet hoz magával 
az alkudozásra. Arra pedig volt a reactionak gondja, hogy a 
bécsi minisztérium, mely Magyarországra nézve különben is 
mértéken felül ragaszkodék a megbukott absolut kabinet ha- 
gyományaihoz s magát ennek örököséül szerété tekinteni, 
engedékeny s méltányos ne legyen követeléseiben. A viszá- 
lyok magvát szándékosan hintette el, hogy a zavarok dudvá- 
ját növeszsze s megtámadásait onnan biztosabban intézhesse 
a magyar kormány ellen. 

A dynasztia s a bécsi minisztérium ezen erkölcsi hangu- 
lata, e czéljai s irányai mellett, a magyar kormány részéről 
rendkivűli eszély, nagy mérsékeltség s méltányosság volt 
volna szükséges, hogy e kérdéseket, melyek megfejtésétől 
függetlenségünk s újjászületésünk sikerülte volt feltételezve, 
minden nehézségek s akadályok daczára szerencsésen meg- 
oldja. De az igazságnak tartozunk annak himezetlen meg- 
vallásával, hogy valamint a dynasztiában őszinteség, jóakarat 
s adott szavához való hűség — : úgy minisztériumunkban, 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fttjeiet YSnonyolc a béesi miniszterinmmftL 75 

vagy legalább annak egy részében, e kérdésekre nézve, a po- 
litikai eszély s mérsékeltség hiányzott. A helyett, hogy a ne- 
héz körülményekkel megalkudni törekedtek, az ország béké- 
jeért némi áldozatokat hozni készek voltak volna, csas a szi- 
gorú jogosság s törvényesség teréről akarták elintézni e súlyos 
viszonyokat, tekintetbe eléggé nem vévén, hogy a szigorú ra- 
gaszkodás a rideg jogossághoz, az udvart bosszúra ingerel- 
vén, bizonyos körülmények közt mindent veszélyeztethet. 

Az udvar legelőbb is a pénzügy legkényesebb oldalát, 
az államadósságok kérdését vetette szőnyegre. A követelés, 
hogy Magyarország a státusadósságok egy részét magára vál- 
lalja, színleg igazságos indokolásául szolgálhatott a szándék- 
lott megtámadásoknak. Azonban, nem csak ürügy volt ez, de 
egyszersmind komoly czél is, melyet a dynasztia szintúgy mint 
a bécsi kormány mindenekelőtt elérni kivánt. Sőt a fenforgó 
körülmények közt ebben rejlett igazi oka annak, miért vona- 
kodott a aynasztia oly sokáig elfogadni az országgyűlésnek a 
magyar fínanczügy teljes függetlenitésére vonatkozó törvény- 
javaslatát s megerősíteni a független pénzügyi minisztériumot. 
És, ha a nemzet mindiárt eleinte kijelenti, hogy a státusadós- 
ságok egy részének elvállalása által anyagi áldozattal is kész 
megvásárolni független pénzügyi kormányát: a később kifej- 
lett nehézségek s összeütközések egy fő oka mellőztetett, leg- 
alább a színes ürügy, melyből utóbb a megtámadások intéz- 
tettek, eleve meghiiisíttatott volna. 

Két nappal azon határidő előtt, melyre a pozsonyi or- 
szággyűlés befejezése kitüzetett, a király vagy inkább az osz- 
trák császár nevében a következő leirat érkezett az udvartól 
István főherczeg nádorhoz : 

„Kedves Öcsém, főherczeg István! A felelős magyar mi- 
nisztérium tárgyában az 1848-ki márczius havában magyar 
rendeimhez kiadott intézvényem, valamint annak a rendek 
általi elfogadtatása; a nyilvános lapok utján a nem magyar 
státusaim felelős minisztériumának is tudomására jutván, az 
utóbbi szükségesnek tartotta, nálam a végett sürgetőleg lépést 
tenni^ hogy minden aggodalom elhárítása végett a nagylelkű 
magyar nemzet és képviselői által mondatnék ki, miszerint az 
egész osztrák monarchián fekvő közös státusadósság, igazsá- 
gos arányban, a magyar korona alatt lévő tartományokra is 
átrubáztassék. 

Digitized by VjOOQ IC 



76 £lső kftnyr. Az átelakúlás Tálságai. 

;,Mivel ezen intézvények által Magyarországomnak többi 
státusaimhoz való alapviszonyai, mikép ezek a pragmatíca 
sanctio által megállapittattak, nem változtak s változni nem 
fognak; s mivel az én nem magyar státusaim minisztériuma 
által nyilvánított aggodalom a magyar nemzet nagylelkű érze- 
ményeinek megfelelő őszinte nyilatkozat által könnyen és ha- 
mar megszüntethetik ; és mivel e tárgyban az országgyűlés 
legközelebb leendő bevégeztetése miatt formaszerinti törvé- 
nyes intézkedés keresztül nem vihető : ezeknek következté- 
ben Kedveltségedet ezennel sürgetőleg felhívom, hogy az or- 
szág rendéivel annak szükségességét illő módon tudassa, mi- 
szerint birodalmam nyilvános hitelének fentartására részökről 
oly őszinte kijelentés történjék, hogy általa magyar tartomá- 
nyaimnak a közös státusadósságban való részvétele iránt min- 
den aggodalom nyugtatólag megszüntettessék. A rendek ilye- 
tén őszinte nyilatkozata létrejöttében a birodalom véderői, 
melyek jelenben, a birodalom üdvére és javára, minden erők 
egyesítését kívánják, feltűnő növekedést nyerendenek, a bi- 
zalom megerősödik, és a nagylelkű érzeményeknek, miket a 
magyar nemzet minden fontos időszakokban tanúsított, üj jele 
fog adatni. 

„Az én hű magyar nemzetem, valamint Kedveltséged, 
ki iránt ezen nemzet méltán teljes bizodalommal viseltetik, el 
fognak ez által távoztatni minden okot, a tartományaim eddig 
testvérileg egyesűit népei közti oly fontos és kívánatos egyes- 
ség megzavarására, és teljesitendik legbensőbb kivánatomat 
a legszorosabb összeköttetés fentartása iránt. 

„Személyes tudomása végett hozzáteszem még, hogy az 
esetben, ha a státusadósságbani részvét aránya felett valami 
tájékozás szükségeltetnék, Kedveltséged azon szempontból 
indulhatand ki, miszerint Magyarorszá^ak az összes monar- 
chiához való viszonya illő mértékben vétetnék tekintetbe, ha 
reá az összes státusadósság mintegy negyed része, tízmilliónyi 
mennyiségű évenkénti adóban ruháztatnék. Kelt Bécsben ap- 
ril 7-kén, 1848. Ferdinánd. '^ 

Ha azon kérdés forog fenn, hogy volt-e az udvar e kö- 
vetelésének jogalapja? — köteles volt-e Magyarország a stá- 
tusadósságok egy részét elvállalni? — a leghatározottabb 
nem-mel hangzik a válasz. Magyarországot, alaptörvényei sze- 
rint semmiféle adóval nem lehetett terhelni, melyet nem a 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet YisBonyok a bécei miDiszteriiunmal. 77 

törvényhozás szavazott meg. Ezen státusadósságokat pedig az 
ország tudta s megegyezte nélkül csinálta a bécsi kormány. 
— Ámde, mondák az udvarpártiak, ezen adósságok nagv része 
még a század első tizedeiben viselt franczia háborúk költsé- 
geiből származik : a monarchia védelméhez pedig a pragmatica 
sanctio szerint köteles járulni az ország; különben is a méltá- 
nyosság követeli, hogy ugyanazon fejedelem országai s tarto- 
mányai testvérileg osztozzanak a monarchia minden közös 
költségeiben. 

„Alokoskodás" — válaszolá erre a nemzet. Mire a prag- 
matica sanctio által kikötött közös védelem az országot a 
franczia háborúk alatt kötelezte, a nemzet azt a státusadóssá- 
gok nélkül is bőséges mértékben, mondhatni fölösen lerótta, 
midőn rendes adózásain felül négyszer állított ki nemesi föl- 
kelést; midőn országgyűlésein több százezer katonát, pénz- 
ben, lóban, marhában s termesztmény ékben számos milliót 
szavazott meg subsidiumul; midőn a különben is törvénytelen 

Eapirpénznek, mely ellen mindig ünnepélyesen tiltakozott, 
étszeri értékleszállitása alkalmával vagyonának kilencz tize- 
dét áldozatul hozta. Mind ezzel a pragmatica sanctioból eredő 
kötelezettségénél sokkal többet tett az ország, mintsem hogy 
a státusadósságok azon részében, mely a franczia háború vé- 
gével fenmaradt, osztozásra, ezen czimből, jogszerűleg felhi- 
vathatott volna. Különben, e védelmi kötelezettség mellett is 
mindig fenállott az ország azon alkotmányos joga, melynél 
fogva a jogos terhet is csak előleges, országgyűlési megszava- 
zás után vállalta el. 

Mi pedig a méltányosság, a monarchia közös költségei- 
ben való testvéries osztozás elv ét illeti, úgymonda a nemzet — : 
ez inkább Magyarország mellett, mint ellen szól. Elemezzük 
egy kissé a kérdést. A státusadpsságok márcziusban mintegy 
ezer két száz milliót tettek. E roppatit öszvegnek nagyobb 
fele, mintegy hétszáz millió, a franczia háborút követő har- 
mincz békeév alatt halmoztatott fel. Es e felett, hogy ez a 
magyar alkotmányos országgyűlésnek, mely az ország költsé- 
geire szükséges adót mindig megszavazta, tudta s megegyezte 
nélkül történt: vájjon fordíttatott-e ezen roppant összegből 
csak egy fillér is az ország szellemi s anyagi érdekeinek eme- 
lésére ? Mutathatott-e fel a bécsi kormány csak egy utat, egy 
vizszabályozást, egy közintézetet Magyarországban, mely ezen 

Digitized by CjOOQ IC 



78 Bl8< lEdnyr. Ai átaUkúlás yálságBL 

státusadósságból fedeztetett volna? Vagy talán a magyar köz- 
igazgatás nyelte el ezen összeg egy részét? Nem. Magyar- 
ország közigazgatásának költségeit, mint tudva van, a vár- 
megyék házi pénztára fedezte ; a kormány csak a középponti 
törvény- s kormányszékek két millióra alig menő dijait s 
költségeit fizette, az összesen 25 — 30 millióra rugó magyar 
állami övedelmekbőL A magyar államköltségvetés tehát nem- 
csak nogy soha semmi hiányt, hanem, ellenkezőleg, évenként 
néhány millió fölösleget mutatott fel ; mi szinte nem Magyar- 
ország érdekeinek emelésére, hanem ezektől teljesen idegen, 
sőt azokkal gyakran ellenkező czélokra fordíttatott. — És 
végre, lehet-e még szó méltányosságról, meggondolván, hogy 
egy század (1751) óta Magyarországra nézve merőben ellen- 
séges, maga IT. József által gyarmatinak keresztelt, vámrend- 
szer létezett a monarchiában, « mely minden ipart s kereske- 
delmet elfojtván, az ország anyagi érdekeit a német örökös 
tartományok jóllétének szándékosan áldozta fel; mi által a 
természettől különben gazdagon megáldott ország, a bihetet- 
lenségig pénzetlenné lett s majdnem a végelszegényedés ör- 
vénye íelé sodortatott. 

De hiszen fölösleg tovább vitatni e követelésnek akár 
jogosságát, akár csak méltányosságát: maga az idézett oklevél 
elég próba erre. Ha a dynasztia s annak bécsi minisztériuma 
képes volt volna érvekkel indokolni a kivánat jogszerűségét 
vagy méltányosságát: kétséget nem szenved, hogy már a füg- 
getlen magyar minisztérium megalapításakor érvényesíti ezen 
indokokat, s a státusadósságok egy részének elvállalásától 
függeszti fel a törvény megerősítését. £ helyett két ízben is 
csak a nemzet nagylelkűségére hivatkozik az oklevél, mi által 
nyilván elárulja, hogy annak ama kifejezése: „az egész monar- 
chián fekvő közös státusadósság^ csak hiú, semmi súlylyal 
nem biró állítás. 

Más tekintetek állnak azonban elő, ha a tárgyat a poli- 
tikai eszélyesség szempon^ából tekintjük. Mert lehetett-e 
várni, hogy midőn a monarchia pénzügyeit bukás fény egeté, a 
különben is annyi zavar«kba bonyolódott dynasztia tétlenül 
tűrendi , ha Magyarország megtagadja részvételét a státus- 
adósságok terhének viselésében? És ha — mit eleitől fogva 
minden komolyan gondolkodó bizonyosnak tarthatott, — a 
dynasztia e részvét megtagadását avval akarná megbőszülni, 

Digitized by * 



Negyedik fejeset Viszonyok a bécsi nüniscteriuminal. 79 

hogy egy részről az országban s kapxssolt részeibon lakó más 
fajokat a magyar ellen fellázítja; más részről a fiatal s tapasz- 
talatlan magyar ministeríumnak a bécsi által mind több és 
több bonyodalmat s nehézséget vet útjába: nem parancsolta-e 
a politikai eszély, hogy a magyar nemzet, engedve a körül- 
mények kényszerének, a viszonyokkal ildomosán megalkud- 
jék, s visszaszerzett kormányzati függetlenségének, és az át- 
alakulás válságai közt oly igen szükséges belbékének s egyet- 
értésnek a dynasztiával s a monarchia másik felének kormá- 
nyával, hozza meg önként a bár súlyos, de a háborúnál minden 
esetre csekélyebb áldozatot ? Ezt egyébiránt még azon körül- 
mény is javasolhatá, hogy a különben könnyen megtörténhető 
státusbukás következményeit Magyarország is eléggé meg- 
sínylette volna, miután a benne forgalomban lévő 40 — 50 mS- 
lió forintnyi bankjegy ez esetben értéke nagyobb részét elvesz- 
tendő vala. 

De mind e mellett is, tagadhatatlan, a nemzeti közvéle- 
ményben semmi hajlam sem mutatkozott a státusadósságok 
egy részének elvállalására. A bécsi kormánytól szenvedett sé- 
relmeket, elhanyagoltatást és szándékos elnyomatást, mind örö- 
mest elfeledte ugyan a nemzet most, midőn valahára ismét 
visszanverte kormányzatának sokáig csak a törvény holt be- 
tűiben létezett függetlenségét; de a százados szenvedések utó- 
fájdalmait a jelen örömei s a jövendő szép reményei sem vol- 
tak képesek kedélyéből annyira kitörűJni, hogy ez rögtön 
megnyíljon az eszélv szavának. Kész volt a feledés fátyolát 
vetni a multakra; de értelme még nem volt annyira ment a 
szenvedélytől, hogy a politikai eszély oly nagy áldozatra intő 
szózatát követni képes legyen. Mérsékletet látott már abban 
is, ha kárpótlást nem követel az annvi évekig jogtalanul ide- 
gen czélokra fordított országos jövedelmekért. „Hogvan vál- 
lalhatná el Magyarország az ausztriai státusadósságok bármily 
csekély részét? — így szól egyebek közt a higgadt s mérsé- 
kelt véleményű b. Kemény Zsigmond szerkesztése alatt meg- 
1'elenő Pesti Hirlap, mely e tárgyban hű kifejezése a nemzeti 
közvéleménynek. A magyar törvényhozás megbízásából tör- 
tént-e azon adósságok felvétele ? Vagy 'magyarországi beru- 
házásokra fordíttatának-e azon adósságok? • . . Avagy talán 
azért kellene nyakunkba venni az elviselhetetlen terhet, mert 
bizonyos financierek istentelen pénzügyi operatiok által túl- 

Digitized by CjOOQ IC 



80 EIso könyr. Az átalakulás Tálságai. 

terhelek az Örökös tartományokat? És mivel bizonyos kül- 
ügyminiszterek az ausztriai és magyar érdekeket az aldunai 
tartományokban elárulták ? A megbukott absolutistikus kor- 
mány, gyűlölt rendszere petrifikálására fordítá a roppant költ- 
ségeket. Részünkről épen nem érdemel köszönetet azon vám- 
és pénzügyi rendszerért, melyet Magyarország irányában kö- 
vetett." stb. 

Azt sem kell hallgatással mellőzni, hogy a követelt éven- 
kénti tíz millió forint jelenleg súlyos áldozat vala Magyarország 
részéről. Kétséget nem szenvedett, hogy a független minisz- 
terialis kormány s az újonnan szerveztetendő megyei igazga- 
tás sokkal többe kerulend a réginél. A törvény által bizto- 
sított úrbéri kárpótlások, a tizedvesztett alpapság kármente- 
sítése, a nemzetőrség folfegyverzése, s az új törvények által 
életbe léptetett egyéb reformok roppant összegekkel szaporí- 
ták az évenkénti költségeket. A közjövedelmek nagy emelke- 
dést Ígértek ugyan a nemesség adózása s az anyagi érdekeknek 
a jóakaró, gondos nemzeti kormány alatt remélhető gyarapo- 
dása következtében. De annyi volt mindenfelé a fedezendő 
hiány s a teendő javítás az oly régóta elhanyagolt, tespedésre 
kárhoztatott, elnyomott országban, hogy azokat a megszapo- 
rodott közjövedelmek sem lehettek képesek egyhamar pótolni, 
s a legszükségesebb beruházmányok s javítások is csak szá- 
mos évek folytában leendének valósíthatók. Mert épen e be- 
ruházmányok híjában, az anyagi érdekek e százados leszorít- 
tatása következtében, sem jelentékenyebb új jövedelemforrá- 
sokat rögtön nyitni, sem nagy adókkal terhelni nem lehetett a 
bécsi kormány által szándékosan elszegényített, pénztelen, 
ipartalan országot. — A státusadósságok elvállalásától idegen- 
kedő közvélemény tehát egyátaljában nem mondható indoko- 
latlannak s alaptalannak. 

Azonban, mivel békére, nyugalomra volt az országnak 
legnagyobb s legégetőbb szüksége : a politikai eszély e köz- 
hangulat daczára s ily nehéz körülmények közt is legsürge- 
tőbben követeié, bár súlyos áldozattal jár is, a barátságos meg- 
alkuvást a dynasztiával s a bécsi kormánynyal. Jól érzé ezt a 
magyar minisztérium, s eleinte, a közhangulat ellenére is oly 
helyzetet foglalt el e tárgyra nézve, melyet a pohtikai eszély 
szabott elébe. A nélkül, hogy a kérdés érdemébe ereszked- 
nék, csak azon választ adata a főherczeg nádor által a király 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet Viszonyok a bécai miniszteriummaL SÍ 

fentebb közlött levelére : hogy a jelen országgyűlés, nemcsak 
mivel már oszlófélben van, hanem még inkA)D azért, mivel a 
karok és rendek, mint egyedül a nemesség képviselői, ily nagy 
közterhet elvállalni feljogosítva nincsenek, e kérdésben sem- 
mit sem végezhet. 

Az udvar erre nyomban még egy leiratot intézett a ma- 
gyar kormányhoz, melyben, méltányolván az előadott érveket, 
azt kivánta, hogy a náaor és a minisztérium okmányilag kö- 
telezze magát, miszerint a még az év folytában összehívandó 
s az egész ország népét képviselendő országgyűlésen minden 
tehetségét reáforditandja, nogy az a státusadósságok említett 
részét elvállalja. A nádor és a miniszterek nem is késtek a 
kivánt s neveik aláírásával ellátott okiratot még Pozsonyból 
felküldeni a királyhoz, reményűket fejezvén ki egyszersmind, 
hogy e készségök viszonzásául az udvar s a bécsi minisztérium 
is mindent megteend a végre, hogy az új törvények által meg- 
alapított független magyar kormányzat mennél elébb megszi- 
láraúljon, s a béke meg ne zavartassék az országban/ Mivel 
azonban az idézett királyi levélben oly kifejezések állnak, me- 
lyek a státusadósságokat A;Ö2;d>eA;7i6A; mondva, az ország jogaira 
sérelmesekké válhatnának, kötelességöknek tárták a minisz- 
terek egyszersmind nyíltan kijelenteni, hogy Magyarországot 
in thesi egyátaljában nem ismerhetik el kötelezettnek arra, 
hogy a státusadósságokban részt vegyen. 

Eddig tehát mind a két részről jó irányban indult meg a 
dolog; s hogy jó véget is érjen, csak attól függött, hogy a 
dynasztia s a bécsi minisztérium az új magyar törvényeket, 
különösen az ország függetlenségét Ausztriától, minden viszo- 
nyokra nézve őszintén s lelkiösmeretesen elismerje s minden 
eljárásában tiszteletben tartsa; a nemzettel kezdendő alku- 
dozásokhoz pedig egy részről nyíltságot s méltányosságot, 
más részről szilárd elhatározottságot hozzon magával. És ha 
a magyar kormány meggyőződik, hogy a nemzet független- 
sége teljesen biztosítva van, és felülről semmiféle reactio nem 
intézi ellene ármányos cseleit ; ha más részről a dynasztia is 
minden hatalmában álló törvényes eszközökkel szilárdan sür- 
geti a kérdés elintézését: kétséget alig szenved, hogy az végre 
is békés megoldásra jutott volna. Mert bár mily ellenszenv 
nyilatkozott is eleinte minden státusadósság ellen a nemzet- 
ben : alaposan feltehető, hogy a miniszterek, kik annak ke- 

Horváth M. A fögge'.lensógi harcz tőrt. Digitized by^OOQlC 



82 SlBŐ kö^yy. Az átalakulás váL-ágai. 

resztülvitelére feltételesen szavukat adták, e feltétel teljesed- 
vén, nagy népszerűségök mellett, a nemzet képviselőivel végre 
is megértetik a viszonyok kényszerűségét s megszavaztatják 
a kivánt áldozatot. Annyi bizonyos, hogy a valósággal ellen- 
kező nagy éretlenséget s eszélytelenséget tenne fel a nemzet- 
ről, ki azt hinné, hogy képviselői, ha a dynasztia szintoly 
őszinte mint nyílt és szilárd magatartásából meggyőződnek, 
mikép csak háború s a státusadósságok elvállalása közt vá- 
laszthatnak, — az ország készületlensége daczára is inkább 
a háborút válaszszák ; mi a felett, hogy a kivánt összegnél is 
többe kerülhetne, még a kormány függetlenségét is veszé- 
lyeztetné. 

Kossuth pénzügyminiszter, ki a maga politikai irányát 
mindig a tömegek közvéleményének szélzászlója szerint szerété 
alkalmazni, az üres kincstár mellett nem nagy hajlamot árult 
el ugyan az évenkénti tíz milliónyi teher elvállalására; de 
hogy a minisztérium többi tagjai a béke s nyugalom kedvéért 
ezen erkölcsi kényszerűség előtt meghajoltak, s magát Kos- 
suthot is magokkal ragadták, eléggé bizonyítja az említett 
. okirat, melyben az udvarnak megigérték, hogy a státusadós- 
ságok kérdésének kivánt megoldására minden tehetségöket 
reáfordítják, csak a kormány függetlensége kellő tiszteletben 
tartassék, s a bonyodalmak kiegyenlítésében Bécsből is őszinte 
jó akaratot tapasztaljanak. Ugyanezt tanúsítja Batthyáninak 
a Frankfurtba küldött Szalay Lászlóhoz az összes miniszté- 
rium nevében intézett utasítása, bár midőn e levél kelt, a 
dynasztia s a bécsi minisztérium, mint mindjárt elmondok le- 
szünk, már számos alapos panaszra adott volt okot. Az elnök- 
miniszter e levelében egyenes utasításul írja a kormány ügy- 
nökéhez, hogy azon esetre, ha a német parlament, vagy a kö- 
zépponti hatalom által a státusadósságokra vonatkozó kérdés 
intéztetnék hozzá: arra akként válaszoljon, hogy a magyar 
nemzet a magyar kir. kamarai kötelezvényekből folyó adóssá- 
gokat elvállalni egyátaljában nem vonakodik; a többire nézve 
a jövő országgyűlés tiszte leend intézkedni. 

Ha ezen országgyűlést őszinte kiegyezkedési szándokkal 
várja be a bécsi minisztérium, s addiglan semmit sem tesz, 
mi a magyar kormány függetlenségét sérti s az egyetértést 
megzavarja; az udvar pedig akkoron határozott nyíltsággal 
sürgeti a kiegyezkedést : a magyar minisztériumnak bizo- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet. Viszonyok a bécsi miniszterinmnial. 83 

nyara nem marad más választása; mint megalkudni a viszo- 
nyok kényszerűségével. De mivel az udvari reactio mindjárt 
az új törvények szentesítése után megkezdte alattomos fon- 
dorkodásait a magyar kormány ftiggetlensége ellen: ebben 
is mindinkább tünedezett az eszély és mérséklet, növekedék 
a keserűség s az ellentállási dacz, s napról napra szaporod* 
tak a bonyodalmak; lépésről lépésre csökkentők a reményt a 
békés kiegyezkedésre. A dynasztia s vele a bécsi miniszte- 
rium nemcsak hogy teljesíteni legkevesbbé sem ügyekeztek 
ama feltételeket, melyek alatt a státusadósságok elvállalására 
felhívott magyar nagylelkűségre alaposan számolhatnak vala; 
hanem mindjárt eleitől fogva ellenséges állásba helyezték 
magokat a magyar minisztérium irányában mindenre nézve, 
mikben ez, az új törvények szerint, joggal követelhetett ma- 
gának független eljárást. Maguktartása a nemzet irányában 
kezdettől fogva olynemű volt, mintha annak foganatba vétele, 
mit a szentesitek törvények megrendeltek, sérelem volt volna 
a monarchia másik felére nézve. A reactio mindenben, bár 
még lepel alatt, de oly határozottan s kézzelfoghatólag nyi- 
latkozék, miszerint kénytelen Ion az ember azt hinni rólok, 
hogy magát a státusadóssági kérdést is csak azért pendítet- 
ték meg a fölöttök nem intézkedhető pozsonyi országgyűlés 
bezártakor, hogy aztán annak megfejtetlenűl hagyásával in- 
dokolhassák a nemzet ellen már ekkor elhatározott reactio 
megkezdését. Szóval, alapos, törvényes okot a viszályra nem 
találván, ürügyet kerestek a béke megzavarására. Az udvar 
a helyett, hogy a pozsonyi országgyűlés végével kijelentette 
volna, miképen elhatározott akarata, az Ausztria és Magyar- 
ország közti viszonyok elintézését kölcsönös alku tárgyává 
tenni a legközelebbi nemzetgyűlésen, s ennek mennél elébbi 
összehívását elrendelné, — a bécsi minisztérium által, ennek 
hivatalos lapjában már april 16-kán rósz szándékú gyanúsítá- 
sokkal tétette közzé a fentebb közlött királyi leiratot. S azon- 
túl egymást érték a bécsi kormány lap okban a legellenségesebb 
hangú czikkek a magyar nemzet ellen ; még fegyveres kény- 
szeríttetéssel, meghódoltatással is fenyegettetett, ha a státus- 
adósságokban részt venni vonakodnék. Bizonyára kevéssé 
alkalmas mód annak kieszközlésére, mit, jogalap híjában, a 
magyar nagylelkűségtől várhatának, s kivántaK még csak 
imént magok is megnyerni. E czikkek szemlátomást oda va- 

Digitized bgVjOOQlC 



84 El^^ VinfT, Az átalakulás TálságaL 

Iának számítva; hogy az örökös tartományok népségét^ kivált 
a bécsieket, kik a magyarok, mint a szabadság előharczosai s 
legszilárdabb őrei iránt nagy rokonszenvet tanúsítanak, a nem- 
zet ellen az anyagi érdekek szempontjából felingereljék; mi- 
ben, legalább bizonyos osztályoknál, czélt is értek. 

Ily módon, a státusadósságok életfontosságú kérdésének 
békés megoldását ellenséges táborozásai által maga a, titkos 
udvari párt mind lehetetlenebbé tette, mielőtt a felett a nem- 
zet a maga törvényes és egyedül illetékes orgánuma, a kép- 
viseleti országgyűlés által nyilatkozhatott volna. A bécsi mi- 
nisztériumnak pedig, melynek tagjai, jobbára a megbukott 
absolut kormány s bureaukratia hívei, ennek politikáját is 
átörökölték, — nagy gondja volt arra, hogy a magyar kor- 
mányban minden hajlamot elöljön, a státusadósságok elvál- 
lalása mellett lépni fel a nemzeti gyűlés előtt. Akadékosko- 
dásaiknak, ingerkedéseiknek, hatalomfoglalásaiknak vége- 
hossza nem volt mind azon kormányágakban, melyekben a 
megbukott kormány, bár törvényeink ellenére, de tényleg 
bitorolt némi befolyást. Azon ürügy alatt, hogy István fő- 
herczeg nádornak teljhatalmú királyi helytartóvá kinevezte- 
téséről 8 a független magyar minisztérium megalapításáról 
hivatalosan nem értesíttetett, pénz- és hadügyeink felett ezen 
új bécsi minisztérium is szintúgy kezd vala intézkedni, miként 
elébb a császári udvari kamara s az udvari íőhadi tanács jog- 
talanul intézkedett. Mi természetesb, mint hogy ebből aztán 
összeütközések származtak, melyek a két minisztérium közti 
viszonyt mind feszültebbé, ellenségesebbé tették ; a hitet a 
dynasztia jóakaratában s a királyi szó szentségében menten 
csökkentették. A bécsi pénzügyminiszter, például, a független 
magyar kormány szentesítése után is Bécsbe rendelte fel- 
szállíttatni a magyar bányák termékeit. A bányatisztek, e 
rendelet következtében, meg is indítottak volt Bécs felé egy 
arany- s ezüst-szállítmányt, midőn a dolog a magyar pénzügy- 
miniszternek tudtára esett. Ez az ország vagyonáról felelős 
lévén, tétlenül nem tűrheté ennek csorbítását : april 20-káQ 
kelt rendeletében tehát a szállítmányt nyomban visszautasít- 
tatta s Géczy Péter honti főispán, mint e végre kinevezett kor- 
mánybiztos által az érczkészletet a bányavárosokban számba 
vétette s felelős biztosíték alá helyeztette, egyszersmind az ara- 
nynak s ezüstnek pénzzé verettetése iránt is intézkedvén. 

Digitized by CjOOQ IC 



Kegyedik fejeMt Viszonyok a bécsi minissteriammaL 8& 

Hasonló összeütközéseket idézett fel a bécsi kormány 
jogtalan avatkozásai által más financzágakban is. Csak egyet 
említünk. Á dohány a német örökös tartományokban a kor- 
mány egyedárusága alatt állván, a császári gyárak számára 
Magyarországban vett dohány ára az előtt rendesen a budai 
kincstárnál szokott vala utalványoztatni. Ilyetén utalványozás 
következtében a pesti sóhivatal a dohánybeváltási pénztár 
számára még april 18-kán is százezer forintot vett fel a ma- 
gyar kincstár fő pénztárából. Kossuth azonban ezen össze- 
get is visszatétetni rendelte a kincstárba ; egyszersmind pe- 
dig Eszterházy miniszter által tudtára adata az osztrák pénz- 
ügyminiszternek; hogy miután az ország kincstára, a törvény 
rendelete szerint, a királyi háztartásra, a közös diplomatiára s 
a magyar sereghez tartozó némely segédhadi testületek ellá- 
tására, a jövő országgyűlésen történendő végelintézésig három 
millió forintot köteles fizetni: minden jogos és méltányos 
igényt a lehetségig kész lévén teljesíteni, minden fizetést meg 
fog ugyan tétetni, mely iránt az osztrák pénzügyminisztertől a 
király személye mellett lévő magyar miniszter utján meg- 
kerestetik ; de természetesen csak azon feltétel alatt, hogy 
az ilyféle fizetések az említett három millió forintba beszá- 
míttassanak. Ezen ajánlat, kincstárunk gyönge állapotát te- 
kintve, a méltányosságnál is több volt a magyar miniszté- 
rium részéről; mert, miként Kossuth a pénztár állapotát 
ez alkalommal kimutatta, az april 7-kéig befolyt nyolcz 
millió forintból, kerek számmal, összesen csak 400,000 ft. 
létezett a pénztárban, miután az ország beligazgatására a 
mondott napig 1.100,000 ft. adatott ki; 6.200,000 ft. pedig 
Bécsbe szállíttatott, vagy a bécsi kormány czéljaira fizette- 
tett ki. Az osztrák miniszter mégis, mivelhogy az osztrák 
gyárak számára szükséges dohányt a magyar áUam pénzéből 
ajándékul nem kaphatta, boszúra gyúlván, avval torlá vissza 
Kossuth loyalis eljárását, hogy a dohánybeváltás határide- 
jét, mi június 30-ig volt kitűzve, a magyar dohánytermesz- 
tők kárára, rögtön május 15-kére szorította, kijelentetvén a 
dohánytermesztőknek, hogy a magyar pénzügyminiszter el- 
lenséges indulatú rendelkezésének tulajdonítsák, ha dohá- 
nyuk az abaldo számára netn fog megvétetni. Nyilvánvaló, 
hogy czélja nem volt egyéb, mint az országlakosok egy osz- 
tályát felingerelni a magyar kormány ellen^ li^^^^^mm^ 



86 GIw kdnyy. Az átala1iúlá« yálságai. 

ebben eredménytelen maradt erőködése: úgy a pénzügye 
egyéb ágaiban sem sikerűit befolyást gyakorolnia^ vagy más- 
kép ártania a magyar kormánynak. Ingerkedésének csak as 
lett eredménye; hogy Kossuth különben is felette gyönge 
hajlamát az államadósságok elvállalására végkép elvesztette; 
8 némi daczra hevülvén, törvényes, de a bécsi miniszter ál- 
tal kétségbe vont függetlenségét azontúl o is, s nem egyszer 
büszkébben kezdé vele éreztetni, mint a politikai eszély s 
mérséklet kivánta volna. S így aztán az Ausztria s Magyar- 
ország közti viszonyok békés elintézésnek reménye, a kedé- 
lyek menten nagyoobodó ingerültsége következtében mindin- 
kább csökkent. 

Még inkább elmérgesedtek e viszonyok azon beavatko- 
zások miatt, melyeket az udvari reactio pártja, a bécsi minisz- 
térium által, a magyar hadügyekre gyakorolt; mert ebben, a 
magyar kormány nagy boszúságára, több sükert aratott a 
reactio. A hadügyek Magyarországban s kapcsolt részeiben 
eddigelé a budai, szebeni, temesvári, péterváradi és zágrábi 
fő hadi kormányszékek által kezeltettek. A három utóbbinak 
hatásköre kiterjedt az illető határőrvidékekre is, hol, ezek- 
nek egészen katonai szervezete következtében, a polgári 
ügyeket is oly hatósággal igazgatták, mint a kir. helytartó- 
tanács igazgatta volt az ország egyébb részeit. £ hadi kor- 
mányszékek, márczius előtt, mint az egész hadügy, a bécsi 
udvari hadi tanács parancsai alatt állanak; most azonban 
ennek is szükségkép változni kellett. Mert bár az új törvé- 
nyek nem intézkedtek is tüzetesen e hadi kormányszékek- 
ről ; de miután az ország s kapcsolt részeinek kormányára 
honvédelmi minisztérium alkottatott: magától is érthetővé 
lőn, hogy e hadi kormányszékek, a magyar korona terüle- 
tén, nem a bécsi, hanem a magyar hadügyminiszter rendel- 
kezése alá estek. 

Meg kell azonban vallani, hogy nagy hibát követett el a 
pozsonyi országgyűlés midőn, a magyar honvédelmi miniszté- 
riumot megalkotván, annak hatáskörét s azon viszonyt, mely- 
ben ezentúl a monarchiát közösen érdeklő hadi dolgokra nézve 
az osztrák hadügyminiszter irányában álland, törvény által 
részletesen meg nem határozta. £ mulasztás következményei 
azonnal sajnosán éreztettek. A bécsi hadügyminiszter ugyanis, 
mint az eltörlött udvari fő hadi tanács utóda, e mula^tást, az 



Negyedik fejezet Viszonyok a bécsi minisztériummal. 87 

udvari reactío intésére, azonnal kizsákmányolta. Nemcsak 
hogy oly rendeletet nem bocsátott e kormányszékekhez, mely- 
ben nekik tudtára adná, bogy ezentúl a magyar hadügymi- 
niszter parancsai alatt állandanak; hanem, mintha semmi vál- 
tozás nem történt volna a kormányban, az új törvények szen- 
tesítése után is, a régi módon, 5 követelt magának fölöttök 
hatóságot, ő bocsáta azokhoz rendeleteket. Sőt, igen valószinű, 
hogy, az udvari reactío utasítása szerint, egyenesen meghagyta 
nekik, miszerint ezentúl is csak Bécsből fogadjanak el rende- 
leteket. Uyféle parancs természetesen teljes engedelmességre 
talált a katonai fegyelemhez szokott hadi testületnél, melynek 
tagjai különben személyes előnyt is többet várhatáns^ az 
egész osztrák seregben intézkedő bécsi, mint a magyar had- 
ügyminisztertől. 

A magyar kormány, melyben a hadügyi tárczát Mészá- 
ros Lázárnak csak május végén lett megérkeztéigaz elnökmi- 
niszter kezeié, april 16-kán kelt rendeletében, tudtára adta 
ugyan a fő hadi Kormányszékeknek^ hogy a törvények értel- 
mében rendeleteket ezentúl kizárólag tőle s nem Bécsből 
veendenek ; egyszersmind meg is hagyta nekik, hogy a ke- 
rületeikben létező fegyvertárakról s hadi készletekről hala- 
dék nélkül részletes tudósítást küldjenek a magyar hadügy- 
miniszterhez. De a fő hadi parancsnokok, utasítást ez iránt 
Bécsből nem vévén, ugy vélekedének, hogy míg eddigi főnö- 
keiktől hasonló rendeletet nem vesznek, ezen magyar minisz- 
tériumi utasításnak, a katonai fegyelem sérelme nélkül, nem 
engedelmeskedhetnek. Egyébiránt is, az egy Péterváradit ki- 
véve, nem magyar származású tábornokok lévén, rokonszenv- 
vel az ország új kormánya iránt nem viseltettek ; és a sereg- 
ben uralkodó testületi szellemnél fogva inkább szítottak a 
bécsi hadügyminiszterhez, ki a felett, hogy a megszűnt udvari 
hadi tanács egyenes utóda volt, őket még rangban is megha- 
ladta, — mint a budapesti kormányhoz, mely ekkor még 
egyedül polgári tagokból áll vala, s utóbb is, Mészáros meg- 
érkezte után, csak egy új s egyszerű tábornokot számlált ke- 
belében, így történt aztán, hogy a magyar minisztérium ren- 
delete számba sem vétetett. Budán, például, hova a minisz- 
térium, hogy a felállított nemzetőrséget fegyverrel legalább 
részben elláthassa, a fegyvertár megvizsgálása és számbavé- 
tele végett egy bizottmányt küldött ki; a fő^ht^^i kormányzó, 



88 Első IGnyy. Az átalakúUs válságai. 

b. Lederer altábornagy, azt el sem is fogadta s a fegyvertárba 
nem bocsátotta, okúi adván, hogy a katonaságnak állása iránt 
a budapesti minisztériumhoz még semmi utasítást nem vett 
Bécsből. A minisztérium, mely sem a katonaságot felboszan- 
tani, sem a loyalitást Bécs irányában sérteni még nem akará, 
végre is kénytelen volt engedni az altábornagy ama kérel- 
mének, hogy a bizottmány működése mind addig függesztes- 
sék fel, míg Bécsből, hova személyesen felutazni kívánt, utasí- 
tást nem hoz. 

Hasonló engedékeny mérsékletet tanúsított a magyar 
kormány egyéb hadi ügyekben is a bécsi minisztérium iránt. 
Horvátországban az úgynevezett illyr pártiak, Bácsban s a 
temesi bánságban a ráczok, Erdélyben a szászok s oláhok 
közt, a többfelől származott izgatások következtében, mind 
veszélyesebb hangulat s fenyegetőbb mozgalmak terjedezé- 
nek. Áz országban összesen csak 18,0()0-nyi, az is nagy 
részben idegen nemzetiségű, német, lengyel, olasz stb., s 
mi még fontosabb, a minisztériumtól fdggeni nem akaró ka- 
tonaság létezett. Batthyáni Lajos tehát mindjárt a törvények 
sanctiója után, még Pozsonyból, felszólitá a bécsi miniszté- 
riumot, rendelné meg haladék nélkül, hogy a külföldön lévő 
magyar katonaság egy része az országba visszajőjön. Utóbb, 
april 20-kán kelt leveleiben, berezeg Eszterházy Pál áital 
ismételve sürgetteté a bécsi kormányt, ne késnék mind a 
fő hadi kormányszékekhez megküldeni az utasítást ezen- 
túli függésök iránt a magyar minisztériumtól, mind a QtB,- 
licziában lévő két magyar ezredet, s a Cseh- és Morvaország- 
ban tanyázó magyar ezredeknek legalább egy részét az or- 
szágba visszarendelni. Eszterházy, kinek buzgalma ekkoron 
még dicséretes vala, minden lehetőt megkísértett a budapesti 
minisztertanács végzéseinek sükerítésére. Egy levelében, 
melyet april 27-kén Batthyánihoz intézett, egyebek közt ezt 
olvassuk : „Holnap részletes tudósítást küldendek minden 
tett lépteimről s benyújtott jegyzeteimről, melyből világosan 
ki fog tetszeni hogy, ha a süker nem gyors és kielégítő, ^a 
hiba nem az én erélyes eljárásom hiányában fekszik.^ És 
valóban ő meg is tette kötelességét: mind untalan megke- 
reste a bécsi minisztereket, Ferencz-Károly főherczeget és 
császári képviselőt s a dynasztia egyéb tagjait; de, bár ígé- 
retet eleget nyert, eredményre soha sem juthatol^^^^ osz- 



Kegyedik fejezet Vissonyok a béosi miiiisstermiiimal. 89 

trák miniszterek, a dolog lényegét tekintve, mindig kitérőleg 
válaszoltak; a monarchia köz érdekeiről beszéltek; homá^ 
lyos szavakban a kénytelenséggel, a viszonyok kényszerűsé- 
gével mentegetődztek : az ügyek elintézésébe mindazáltal soha 
sem bocsátkoztak, a magyar kormány jogos kivánatainak 
teljesítésére soha komoly hajlamot nem tanúsítottak. A dy- 
nasztia tagjai, Eszterházy panaszait s kérelmeit hallván, 
csodálkozásukat nyilvániták, loyalitást, méltányosságot szín- 
leltek, közbenjárásukat Ígérték ; de titkon, kétség kívül, to- 
vább is a megkezdett politika folytatására ösztönözték az 
osztrák imnisztereket, mert ezek részéről soha semmi sem 
történt. És ha néha, erősebben sürgettetve a magyar kor- 
mánytól, látszottak is tenni valamit ennek érdekében: az 
csak azért történt, mivel álczáikat eidobniok s nyíltan fellép- 
niök még nem volt időszerű. Az értelemgyönge király, mit 
sem tudván a háta mögött titokban működő reactio törekvései- 
ről, a viszonyokon legjobb akarattal sem volt képes segíteni. 
Mert a mit ő, a magyar minisztérium kívánatára nyilván 
rendelt, azt az udvari reactio titkon visszavonta, meghid- 
sitotta. 

A magyar minisztérium eboszantó viszonyokat, míg csak 
lehetett, gondosan rejtegeté a közönség elől, és sűrűn tartott 
tanácskozmányaiból csak Eszterházy berezeg által szorgal- 
mazá Bécsben az ügyek elintézését. De miután a budai fő 
hadi kormányzó, b. Lederer altábornagy, engedetlensége kö- 
vetkeztében e viszonyok nyilvánosságra jutottak, heves izga- 
tottság támadt a főv^osi közönségben. Egynémely hírlap túl- 
ságos engedékenységről, gyöngeségről kezdé vádolni a mi-' 
niszteriumot. Számos szózat emelkedett, a kormányt mind 
határozottabban ösztönző, szerezne, mindjárt eleinte, míg a 
reactio mélyebb gyökeret nem ver, minden áron, ha másként 
nem lehet, erőhatalommal is tiszt^etet, végrehajtást a törvény- 
nek. Az ilyféle nyilatkozatok magában a minisztériumban is 
viszhangra találtak Kossuth részéről ; de annak többsége nem 
volt hajlandó lelépni a törvényesség s alkudozás teréről. Esz- 
terházy tehát újabban erélyes fellépésre szólíttatott. S hogy 
működésének súly adassék, Batthyáni april 24-kén kelt leve- 
lében kijelenté: ha a bécsi hadügyminiszter a szükségtől pa- 
rancsolt ezen törvényes követeléseknek eleget nem tesz, s a 
fenyegetett közbátorság s belbéke fentartására múlhatatlanul 



90 Első kónyr. Áz átalakulás válságaL 

szükséges magyar katonaság bejövetelét tovább is gátolja: a 
magyar minisztérium oly lépéseket teend, minőkre felelőssé- 
gének érzete kényszeríti. Pár nappal később Eötvös miniszter 
is Bécsbe küldetett^ bogy Eszternázyval közremunkálva^ a 
törvényes követeléseknek stlkert szerezzen. 

De mind hasztalan. A bécsi miniszterek mindenre kité- 
rőleg válaszolának ; különféle ürügyek alatt lehetetlenséget 
emlegetve^ beereszkedni sem akartak a fenforgó nehézségek 
elintézésébe; a magyar ezredeket nemcsak Olaszországból, 
mi nem is kivántatott, de Galicziából és Csehországból sem 
akarták visszarendelni. Ferencz-Károly főherczeg, kinek Eöt- 
vös szép szavakban, de határozottan kijelenté, hogy az alkot- 
mány szerint a királyon kivül mindenki, magok a föherczegek 
is, feleletre vonathatók, esküdözék, hogy semmit sem követett 
el a nemzet s az alkotmány ellen; a fenforgó bajokon pedig 
segítenie nem áll hatalmában. Eötvös végre is süker igéikül 
tért vissza Bécsből. 

A várt megnyugtatás helyett, épen e napokban, újabb 
fenyegető hírek érkeztek a fővárosba. Ezek szerint Jellasics, 
horvátországi bán, kit a reactio, a maga különös eszközéül 
tűzvén ki, ugyanakkor neveztetett ki e tartomány kormányára, 
midőn látá, hogy a független magyar minisztérium megala- 

f)ítását meggátolnia lehetetlen, — Jellasics bán nyíltan kije- 
enté, hogy ő, miként állitá, nem ugyan Bécsből utasítva, 
hanem egyedül kötelességszerű hűsége által ösztönöztetve, az 
ellenforradalomnak álland élére. Más szavakkal ez annyit 
tett, hogy ő háborút üzen a magyar kormánynak, ha ez nem 
^szűnik meg szorgalmazni a pozsonyi törvények végrehajtását 
E nyilatkozatát pedig avval indokolá, hogy mind az, mit a 
király a nemzeti függetlenség és szabadság érdekében törvény 
által szentesitett, tőle erőszakosan csikartatott légyen ki. 
O tehát elvan határozva, HoKátország hadi erejével császárját 
kényszerű helyzetéből kiszabadítani, s annak elébbi hatalom- 
teljességét a dolgok régi rendével együtt helyreállítani. 

E nyilatkozvány lecsapó villámként riasztotta fel a fővá- 
ros közönségét. A reactio, mitől, kivált ápril vége óta, már so- 
kan tartottak, de melyet nyiltan hirdetni még mindenki eszély- 
telenségnek tartott volna, önként napfényre kezd valajőni; 
önmaga nyiltan mutatá be magát az elámult közönségnek. 
Jellasics e nyilatkozata után senki sem kételkedek többé, 



Negyedik fejezet. Yisconyok a Mcsi miniezterínmmal. 91 

hogy az osztrák minisztérium fondorlatai s mind azon ellen- 
séges mozgalmak, melyek a különféle nemzetiségek kebelé- 
ben forronganak^ ugyanazon forrásból erednek. De a titok fá- 
tyola még nem lebbent fel egészen. Gyanítani igen, de bebi- 
zonyítani még nem lehetett minden kétségen felül, hol van 
az ország ellen forralt ármányoknak tulaj donképeni tűzhelye. 
Sokan még vakmerőségnek hitték a dynasztiát vádolni, hogy 
maga törekednék az általa önként szentesitett törvények meg- 
semmisítésére ; mind^enben csak a megbukott bureaukratia 
eselszö vényeit láták tehát, melynek tagjai, kevés kivételiéi, 
mind megmaradtak az új, alkotmányos osztrák kormányban, 
s a bár egy kissé megváltozott formák leple alatt is lényegi- 
leg a régi megcsontosult elvek szerint intézek a monarchia 
közügyeit; s e bureaukratia ellen mind keserűbb és zajosabb 
kikelések hallattak a közönségben. 

De maga a magyar minisztérium sem maradt ment min- 
den gáncstól. Egynémely lap, s köztök kivált a „Márczius 
Tizenötödike"^ mely bár kíméletlen, csipős hangja, gúnyos, 
nem ritkán durva, sértő modora által sokakban botránkozást 
szült; körülményeket még is jobbára helyesen fogta fel, s 
pöffeszkedő modorban ugyan, de legnyíltabban vitatta meg, 
— hangos panaszokat emelt a minisztérium gyöngesége, min- 
dent aggodalmas loyalitással, erélytelenül intéző politikája s 
ebből eredt mulasztásai miatt. Kik elébb a nemzet legünne- 
peltebb férfiaiként magasztaltattak, minisztereink a megválto- 
zott körülmények közt, mindinkább veszteni kezdek régi te- 
kintélyöket, a tiszteletet és népszerűséget, mely nevökböz 
csatlakozott Á nemzet, vagy inkább csak e párt, több erélyt 
8 határozottságot, kevesebb engedékenységet s türelmet v^t 
tőlök mind azokban, mik a nemzeti jogokra, függetlenségre^ 
vonatkoznak. Gáncsolá őket, mivel attól tart vala, hogy ezen 
engedékeny, a nemzet jogaínak sérelmét tűrő, erélytelen po- 
litika végre is veszélybe bonyolítja a hazát; míg az erély s ha- 
tározottság, sőt, ha kell, visszatorlás által megfélénkíteni, s 
korlátaik közé szoríthatni hitték a reactiot, a hon alattomos 
ellenségeit*. E 'gáncsok az összes minisztérium ellen irányoz- 
tattak ugyan, de még is oly módon, hogy azok annak csak 
egy részét súitsák, másikát pedig ösztönözzék, vagy épen ma- 
gasztalják ; akár, mivel ettől titkos intéseket vettek ; akár, 
mivel erről feltették, hogy véleményökben osztjoz^QQQaJ^ 



92 El«^ kftnjT. Áz átaUkúlás yálBAgai. 

Es a mint az efféle vélemények hangosabban kezdenek 
nyilvánulni, benn, a minisztérium kebelében íb mindinkább 
két, egymással ellenkező irányú politika fejlett ki: egyik, 
mely a nép s ama lapok véleményét pártolván, hatályosabb 
rendszabályokhoz kivánt nyúlni, bár mi legyen is aztán azok- 
nak következménye ; a másik, mely az eddig folyton szem 
előtt tartott legalitás és loyalitás, engedékenység és eszélyes- 
ség teréről hajszálnyit sem akart letérni, s a bécsi kormány- 
nyal folytatandó alkudozások s értekezletek által kivánt s 
remélt is még minden nehézséget kiegyenlíteni, minden komo- 
lyabb összeütközést elhárítani. Ama politikát Kossuth pár- 
tolta; s hozzá némely kérdésekben csak Szemere csatlako- 
zott; emez irányt Batthyáni követte valamennyi más minisz- 
terrel ; ezt támogatá a KÍherczeg királyi helytartó is. 

Bár azonban titkon ilyetén elvi meghasonlás kezdett is 
már lábra kapni a minisztériumban ; de az tényleg még nem 
nyilatkozott annak eljárásában a bécsi kormányt s a dynasztiát 
illető viszonyokra nézve. Kossuth nyilvános cselekvéseiben 
még csak arra szoritkozék, hogy népszerűsége csorbát ne 
szenvedjen; névé az ellenzéki lapok által kim éltessék : a mi- 
nisztertanácsban, ha szólott is egy erélyesebb politika szük- 
ségéről; de kijelenté azt is, hogy miként többi társai, úgy ő 
sem hajlandó letérni a loyalis egyezkedés ösvényéről ; s a 
végzések, melyeket a tanács az osztrák kormány irányában 
teendőkről hozott, mindig az ő megegyeztével alkottattak. 
Minisztériumunk eljárásának tehát még mindig a politikai 
eszély szabta meg irányát; mert Batthyáni, a maga nyilt lel- 
külete s lovagias jelleme szerint, még nem volt képes föltenni, 
bogy a dynasztia, melynek a király után legbefolyásosabb 
^tagja, Ferencz-Károly főherczeg, önként megjelent az új tör- 
vények szentesítésére, ezeket, adott szava ellenére, már is 
felforgatni szándékozhatnék. Bízva tehát ennek becsületessé- 
gében s a maga loyalis érzelmeiben, melyek szerint az összes 
monarchia valódi érdekeit s az ország függetlenségi jogait ki- 
elégíteni s fentartani, azokat egymással kiegyenlíteni, a dynasz- 
tiát és az országot, minden forradalomtól megőrizve, egymás- 
sal szorosan egyesíteni egyenlő őszinteséggel törekedett: 
Eötvös sükeretlen visszatérte után, ő maga utazott fel Bécsbe 
István főherczeggel. Az ott folytatott értekezletekről nem ad- 
hatunk ugyan az olvasónak bővebb tudósítást^de^ jiz nem is 



Negyedik f^|exet. YiRMBjok » bécsi minissteríamm&L 93 

szükséges : az eredmény maga elég világot vet azokra. Bat- 
thyáni erélye^ támogatva István főherczeg befolyásától^ szín- 
leg megtörte a reactio eddigi makacsságát; színleg, mondom^ 
mert, tekintve az utóbb történteket, világos, hogy az udvari 
párt, nem látván még idejét a nyílt meghasonlásnak, tanácsos- 
nak tartá pillanatnyira engedni a tétovát nem tűrő, s egyenes 
választ kivánó elnökminiszter jogos és méltányos követelésé- 
nek. Május 6-kán és 7-kén a fenforgó viszonyok tekintetében 
több rendbeli kedvező császári királyi kézirat bocsáttatott ki, 
melyek mindigre kiegyenlíteni látszanak az eddig oly makacs 
nehézségeket. 
I Ezek egyike által a hadügyminiszterré nevezett Mészá- 

ros Lázár ezredes, kihez Olaszországba, hol ezredével léte- 
zett, az illető katonai hatóság, annyi sürgetések daczára sem 
bocsátott rendeletet, mely által edaigi szolgálata alól felmen- 
tetnék, valahára utasítást vőn, hogy ezrede kormányát leté- 
vén, új hivatalát elfoglalni siessen. 

Másika gróf Latour osztrák hadügyminiszterhez szólott. 
Tartalmának fontossága igényli, hogy azt egész terjedelmé- 
ben közöljem; 

„Kedves gróf Latour! Hogy hadseregem összes kor- 
mányzatában, s az ez iránti rendeletekben a szükséges egy- 
befüggés, egészen az utóbbi magyar országgyűlésen általam 
megerősített Ill-dik t. czikkely 6-aik és 8-dik pontjai szerint^ 
tovább is fentartassék, meghagyom önnek : hogy minden ren- 
deletekre nézve, melyek összes hadseregemre vonatkoznak, 
vagy a melyek, a fentebbi törvény értelmében a magyar se- 
regnek általam külföldöni alkalmazását tárgyazzák, tegye ön 
magát előlegesen értekezésbe magyar minisztériumommal, 
különösen pedig magyar hadügyminiszteremmel; miután min- 
den ilyes rendelkezések csupán a magyar hadügyminisztérium 
u^án adathatnak ki a magyar fő hadi parancsnokoknak, kik 
a magyar katonai ügyek kormányzására nézve egyébként is 
csupán a magyar minisztérium alatt állanak. — Azonban más 
részről a legelői említett czél elérésére nézve biztosítani kíván- 
ván itteni (bécsi) hadügyminiszteremnek az azon rendeletek- 
roU tudomást és áttekintést, melyeket a magyar minisztérium 
a magyar katonaság kormányzására nézve, törvényes hatás- 
körén belül kibocsát: felszólítom egyszersmind öcsémet, a 
főherczeg nádort, irányozná oda a maga működését, hogy 

Digitized by CjOOQ IC 



94 £I8Ő könjry. Ás átalakulás yálságai. 

a mennyiben ezen rendeletek^ közvetve, monarchiám összes 
hadseregére nézve fennálló intézkedéseket érintenek : az ilye- 
sek iránt itteni hadügyminiszteremmel értekezés történjék; 
ellenben a kevesbbé lényeges rendeletek vele utólagosan kö- 
zöltessenek. — Áz itt adott utasítások a katonai határőrvi- 
dékre is alkalmazandók, épségben tartván a bán tulajdonosi 
illetőségeit. Ezekhez képest intézze ön is tüstént a további 
szükséges teendőket, névszerint pedig Bécsben lévő magyar 
miniszteremmel, Eszterházy herczeggel, a szerint bocsátkozzék 
érintkezésbe. — Kelt Bécsben, május 7-én 1848. Ferdi- 
nánd m. k." 

Ezeken kivül még négy máscs.kir. kézirat kelte napok- 
ban ; melyeknek egyike, a főherczeg nádorhoz szóló, lényegére 
nézve teljesen megegyez a Latour grófhoz intézettel ; a többi 
hár raat, melyek a horvát ügyekre vonatkoznak, s bár szinte nagy 
fontosságúak, ezen kérdéssel összefüggésben alább közlendjük. 

E cs. kir. kéziratok oly határozott szabályokat foglaltak 
magokban a bécsi s pesti hadügyminisztériumok kölcsönös 
viszonyaira nézve, miszerint azt kellé hinni, hogy általok a 
katonai ügyekben minden további nehézség elháríttatott s ko- 
molyabb összeütközésnek nem lesz többé helye. Es nem is 
késett volna az óhajtott egyetértés beállani e, különben bo- 
nyolult viszonyokban, ha a bécsi minisztérium, a magyar al- 
kotmányt s nemzeti függetlenséget tiszteletben tartva, azontúl 
jó akarattal értelmezi s teljesíti a cs. kir. kéziratban foglalt 
utasításokat. Mert Batthyáni, ki ezeket kieszközlé, nehogy a 
magyar kormányt bár mivel is lehessen vádolni, a méltányos- 
ság és engedékenység legszélsőbb határáig ment eljárásában. 
Egyebek közt, midőn a belzavarok folyton növekedése a ma- 
gyarkatonaság egy részének visszahívását múlhatatlanul szük- 
ségessé tette ; és sokan, a dynasztia veszélyeit a lombard-ve- 
lenczei királyságban tekintetbe sem vévén, az Olaszországban 
lévő magyar ezredek visszahívását is sürgetnék : ő volt az, ki 
minden ilyféle méltánytalanságot mellőzve, egyedül csak azon, 
Galicziában és Csehországban tanyázó magyar ezredek visz- 
szahivatását kívánta, melyekre ott szükség nincsen. 

De, fájdalom, a bécsi minisztériumot, miként alább lá- 
tandjuk, a magyar kormány e méltányos magatartása sem 
tette igazságosabbá mások joga iránt. OÍy nyíltan, mint eddig- 
elő, mig a magyarországi fő hadi parancsnokságokkal kénye 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet Viszonyok a bécsi miniszteriammal. 95 

kedve szerint rendelkezhetett, már nem folytathatá ugyan el- 
lenségeskedését; nyíltan még nem daczolhatott a császári uta- 
sítással; s mivel a lombard-velenczei felkelés a monarchia 
legjobb haderejét igénybe vette, még nem lévén időszerű vég- 
kép szakasztani a magyar kormánynyal, egynémiben még 
kénytelen lön egy ideig teljesíteni ennek törvényes és felette 
méltányos követeléseit Eljárását azonban ezentúl sem alkal- 
mazá a császári utasítás szelleméhez ; sőt, mint a titkos ud- 
vari reactio készséges eszköze, a mennyire nvílt ellenségeske- 
dés nélkül teheté, ezentúl is számtalan esetben szándékosan 
nehezíté a mag:yar hadi ügyek szervezését; s alattomos beavat- 
kozását folytatva, a fő hadi parancsnokokhoz titkos utasításo- 
kat küldözve, bonyolítgatá a különben is nehéz viszonyokat^ 
érlelgeté a reactio terveit, míg végre nyíltan szövetségbe lé- 
pett az ország ellen fellázadt szerbekkel, horvátokkal s más 
nemzetiségekkel. 

Az udvari reactio, s vele együtt a bécsi minisztérium 
ezentúl az országban s kapcsolt részeiben lakó szláv és oláh 
nemzetiségek mozgalmaiba központosították működéseiket. E 
nemzetiségi mozgalmak, melyek épen ennél fogva napról 
napra terjedtek, s határozottabb színt öltének, képezték ezen- 
túl, mintegy öt hónapon át, bonyodalmaink középpontját, 
mely körül forog vala nazánk történelme. Az udvari reactio, 
8 annak fő eszköze, a bécsi minisztérium, e nemzetiségi moz- 
galmakat zsákmányolá ki a végre, hogy Magyarország törvé- 
nyes, független kormányát megsemmisítse. 



Digitized 



by Google 




ÖTÖDIK FEJEZET. 
Viszonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal. 



Hogy a szláv nemzetiségi mozgalmakat, melyek fölött 
többé kevesbbé láthatatlanul az udvari reactio lebeg intéző' 
szellemként, egész terjedelmökben, s miként nyilatkozának, 
összeftlggőleg, idézhessük szemünk elébe : mindenek előtt^ 
bár röviden, a cseh mozgalmakat kell megérintenünk, mint a 
melyek egy ideig a mi szlávjaink mozgalmaival is kapcsolat- 
ban voltak. 

A prágai mozgalmakban, melyek a bécsiekkel majdnem 
egy időben támadtak, kivált miután a hatalmat a cseh párt 
ragadta magához s annak kezelésére Thun Leo várgróf elnök- 
lete alatt nemzeti bizottmányt alakított, a pánszláv szellem 
volt az uralkodó. E bizottmány, pánszláv szellemben mű- 
ködve s magát annak mintegy középpontjává tenni óhajtva, 
hirdetett május 31-kére, a monarchiában lakó valamennyi 
szláv fajoknak egy közönséges szláv gyűlést, melyben „mind 
azon férfiak, kik a szláv faj jóllétét szivükön viselik, az ős 
szláv Prágában mind arról közösen tanácskoznának, mit fajok 
érdekei igényelnek." Kiielenti egyszersmind a bizottmány, 
hogy a birodalmon kivül lakó szlávok közöl is mennél többe- 
ket óhajtana látni e nemzeti gyűlésen. 

A cseh nemzeti bizottmány e tanácskozmányoknak s ál- 
talában is minden törekvéseinek legfőbb czéljává tűzte, az 
összes monarchiának egy szláv, cseh-illyr császársággá átala- 
kitását. A cseh forradalom ugyanis nem a szabadságot, nem 
a demokratiai jogegyenlőséget, sőt még az alkotmányosságot 
sem főleg, hanem a fajérdeket, fajuralkodást tűzte ki jelszóul 
a maga zászlajára, nyilván hirdetvén, hogy a monarchiának, 
melyben a különféle szláv fajok az összes lakosságnak mint- 
egy felét képezik, szláv birodalommá kell válnia. E fő elv 
szerint, minden törekvését oda irányozta, hogy egy részről 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejezet. Yisioiiyolc a tótokkal, surUkkel 4a horvitokkal. 97 

Ausztriának a német birodalomba olvadásit megakadályozea; 
más részről pedig a magyar fajt mely^ az éjszalu és déu szlá- 
vok közé lévén beékelve, azok egyesülését gátolná, s egyéb- 
iránt egy szláv birodalom alkotásáíiak is, mind a maga törté- 
nelmi jogai mind a szabadság érdekeinek tekintetéből legin- 
kább ütíát állana, — e magyar fajt kiirtsa vagy legalább meg- 
igázza. Mit tett légyen a cseh nemzeti bizottmány, a nagy né- 
met egység létrejöttének meghiúsitása végett Fraiikfurtban, 
elbeszélni nem tartozik feladatunkhoz. A magvar államban 
mindenek előtt kiktidött ügynökök által törekedett a felső 
megyék tót ajkú lakosságát, úgy a szerbeket és horvátokat 
is felingerelni a magyarok ellen. Kétséget nem szenved hogy 
a cseh bizottmány titkos összeköttetésben állott az orosz pro- 
pagandával ; sok helyt ennek embereit s eszközeit használta 
fel, hova maga nem juthatott, vagy a hol saját eszközei elég- 
telenek voltak. Különösen a szerbek közt Bácskában és Sze- 
rémségben, Szerviábáh és Boszniában az orosz propaganda 
ügynökeivel együtt működve ügyekezett éleszteni a szláv 
egyesülési eszméket és szitogatni a lázadásokat; mert terv 
szerint, uma, török felsőség alatt lévő, két tartománynak is be 
kell vala foglaltatnia az új szláv birodalomba. 

Miként hajdan, Szvatoplug korában, az új hazát alkotó 
magyar nép megtelepedése a Duna s Tisza partjain porlasztá 
szét a képződésben lévő nagy-morva szláv birodalom teljes 
megalakúítát: úgy jelenleg is, kivált a magyar faj volt hivatva 
meghiúsítani e merész terveket. Mert a bécsi kormány, a már- 
cziusi napokban mindenfelől kitört forradalmak s a maga fej- 
vesztettsége következtében végső gyöngeségbe süly ed vén, 
tétlenül nézte ezen cseh törekvéseket; sőt a kabinet elnökei, 
a cseh Kolowrat, utóbb az orosz szenvű Fiquelmont, azokat 
titkon pártolni is látszanak. Az udvar, zavaraiban minden 
Bzalmaszálhoz, mint mentő kötélhez, kapkodó, örömest hall- 
gatá a csehek hízelgő, színleg loyalis nyilatkozatait, hogy ők 
a birodalomnak a nagy Németországba beolvadását nem tfl- 
rendik, s annak önállásáért fegyvert is készek ragadni. Elfo- 
gultságában sokáig nem látta át, vagy arra gondolni sem lát- 
szék az udvar, hogy e nép koránt sem az ő javát, mit szün- 
telen száján hord, hanem egyedül a maga fajérdekét viseli 
szívén, s az osztrák monarchia fentartásának színe alatt egy 
délkeleti szláv birodalom alkotásán működik; Bécsben a nép- 

Horrátk M. A függetlenségi harcz tört Digitized S^CjOOglC 



98 £:1b5 könyv. Ax átalakulás válságai. 

tömeg zavargását mesterségesen, bűnös módon szitogatja, 
hogy a dynasztia ragaszkodását a német főváros iránt csök- 
kentse s az udvart arra birja, hogy Bécset odahagyván, Prá- 
gában, az ó Hradsinban telepedjék meg. 

É vakságnak vagy száiidékos elnézésnek szomorúk lő- 
nek következményei. Május folytában a cseh párt, bár Ko- 
lowrat és Fiquelmont megbukta által pillanatnyi zavarba 
esett, mégis teljes diadalt vívott ki azon általa ápolgatott 
újabb lázadásokban, melyek következtében a császártól en- 
gedményezett birodalmi alkotmány, az újabban kicsikart ál- 
talános szavazatjog megalapítása s a két kamarai szerkezet 
megdöntése által megsemmisíttetett. A május lö-kei bécsi lá- 
zadás nem tekinthető egyébnek, mint a cseh szlávság diadalá- 
nak az osztrák németség fölött. Az említett két intézmény, az 
átalános szavazat s az egy kamarai rendszer által a szlávság 
nagy túlsúlyt szerzett magának a már kihirdetett bécsi biro- 
dalmi gyűlésen. És nagy részben e szláv túlsúlynak tulajdo- 
nítandó, hogy a nagy-német egység felszámíthatlan horderejű 
szép eszméje meghiúsult. Az ügyességet nem lehet eltagadni 
a cseh érdekű mozgalmak vezetésétől. Valahányszor akár a 
dynasztia, midőn a maga valódi érdekeit pillanatnyira fel- 
fogá, akár a bécsi közvélemény Prága felé fordítá figyelmét : 
titokteljes kezek azonnal mozgásba hoztá.k a bécsi egyete- 
met, a Práter napszámosait s a külvárosok munkásait ; még a 
polgárnők is torlaszokat építettek. A forradalmi szereplés 
rendesen addig tart vala, míg a kormány fejét ismét elvesz- 
tette ; a napi sajtó győzedelmi hangokat kezde kürtölni, s a 
nagy félelem és lelkesedés közt ismét feledve lőn Prága a 
maga jól elpalástolt szláv birodalmi terveivel. 

A dynasztia végre át kezdé pillantani az ármányok tit- 
kos hálózatát, s elhatározta magát távozni a lázongó Bécsből ; 
de nem, miként a cseh párt kivánta s remélte, Prágába, ha- 
nem a tyroli havasok közé, Innsbruckba. A császári család 
távozta végre a bécsiek szeméről is levonta a hályogot ; s 
azontúl óvakodának eszközfü szolgálni a prágai szláv cselszö- 
vényeknek. 

A május 15-kei bécsi események hírét a cseh párt alig 
titkolható örömmel fo^adá Prágában. Midőn az udvar eluta- 
szándokáról értesültek, egy perczig sem látszanak kétel- 
kedni, hogy az Prágába menend. A nemzeti bizottmány befo- 

Digitized by CjOOQ IC 



Ötödik fejezet Yiszonjok a tótokkal, sMrbekkel és horvátokkal 99 

lyásosabb tagjai titkon már el is határozták, hogy mihelyt a CBá- 
szár a Hradsinban megtelepedik^ az álczát azonnal eldobják 
s nyíltan lépendnek fel szláv birodalmi terveikkel. De mihelyt 
kétségtelenné vált, hogy a császár Innsbruckba utazik, a nem- 
zeti bizottmány is, látván csalatkozását, felhagyott e szándé- 
kával, s egy időre még szorosabban arczára vonta a kissé 
fellebbentett álczát : a császári ház iránt túláradozó loyalitást 
színié, 8 Bécset indulatos kitörésekben gáncsolá, gyaljjsá. De 
csak hamar meggyőződék, hogy mind ez nem vezethet többé 
czélra ; szláv birodalmi tervein tehát azontúl még nagyobb 
hévvel kezdett munkálni. A prágai nemzetőrség svomost elne- 
vezés alatt szláv polgári sereggé változott. Egy társulat, az 
utóbb oly híressé lett „Szlovanszka Lipa^, alakíttatott, mely 
középpontjául szolgálna az egész monarchiában lakó szlávság 
hasonczélú fiók-egyleteinek. Az új minisztérium ellen, mely 
a FrankAirtba ktüdendő követek megválasztását sürgeté, fe- 
nyegetések hallattak, miszerint véres összeütközésre kerűlend 
a dolog, ha ez iránti rendeleteit valóban végrehajtani akarná. 
Május végén pedig, miután meggyőződtek, hogy nemcsak a 
császárt, de még a már elébb Csehország kormányzójává ne- 
vezett Ferencz-József főherczeget sem nyerhetik meg, hogy 
kebelökbe menjen; s ezen utóbbik körülmény miatt terveik 
ama része is füstbe ment, hogy a császárral az ii^ú főherczeg 
részére lemondassanak: Bécstől teljesen elváltak, s május 
30-ány a nemzeti gyűlés megnyitásának előestvéjén, kilqncz 
tagból álló ideiglenes kormányt alkotva, nyíltan és a forrada- 
lom terére léptek. 

A cseh mozgalom vezéreivel s a május 31-kén megnyi- 
tott nemzeti gyűléssel szoros kapcsolatban áll vala a felső- 
magyarországi tót ajkú megyékben néhány evangélikus val- 
lású lelkész és tanár, kik irodalmi törekvések leple alatt, mint 
tudatik, régóta ápolák a pánszláv irányokat. A régibb irodalmi 
összeköttetések most, az ország politikai átalakulása követ- 
keztében beállott rendezetlenségben, a csehek izgatásait na- 
gyon megkönnyítették e tót ajkú megyékben. A cseh ügynö- 
kök, kik Stúr, Hodzsa, Hurbán s több más magyarországi 
evangélikus papok s tanárokban buzgó segédekre találtak, 
sttrun bejárták Nyitra, Turócz, Trencsén, Axva, Liptó, Hont 
és Gömör megyék tót lakosságú vidékeit. A községeket szláv 
irányú felhívások s kérelmek özönével áraszták el : veres-fe- 

Digitized by LjíÓOQ IC 



100 £lfl^ kbnjr. Áz átftlákűUB Tibágai. 

bér lobogók alatt ünnepélyes meneteket tartván, a népet bol 
nyilt, bol titkos gyttlés^Lben ámitgaták;- önállóságról, fetjara- 
lomról, egy nagy szláv birodalom felállitásáról beszéltek, 
melybez, mint mondák, a magyarhoni szlávok minden fajai 
lelkesedéssel csatlakoztak. Hasonló tartalmú czikkelyekkel 
ámitgatá az együgyű lakosokat az „Orol Tatranszki^ czímű 
új pánszláv szellemű lap, és Stúmak Pozsonyban megjelenő 
szláv bírlapja; melyek, hogy olvasóikban a magyarság, mint 
ábrándjaik fő gátja, ellen ^rűlöletet ébreszszenek, nem szűn- 
tek meg őket avval ámítani, hogy a magyarok a tótokat, 
nyelvöket s nemzetiségöket végkép elnyomni, kürtani szán- 
dékoznak. 

Azonban e tót ajkú megyékből, mindamellett is hogy 
Prágához közelebb estek, a mindjárt érintendő okok miatt, 
igen kevesen s ezek is csak titkon, más kirándulások, más 
czélok ürügye alatt mentek fel a cseh nemzeti gyűlésre. An- 
nál többen jelentek meg ott a déli szlávok, kivált a horvátok 
közöl. Nem tartozik feladatunkhoz leírni a több napig tartott 
gyttlés tanácskozmányait s határozatait. Csak a középponti 
bizottmány programinjából közlünk egynémely pontot, me- 
lyek az osztrák birodalomra s Magyarországra közelebbről 
vonatkoznak. „Az újon alapítandó monarchia mentő hoi^- 
nyáúl — úgymond e programm — az ansztriai szláv eredetű 
népek egyesülését tekinti a bizottmány. Oly időkben, midőn 
.... a déli szlávok és a magyarok közt borzasztó népháború 
van kitörésben, mely hihetőleg egész Magyarországot elborí- 
tandja, a szlávok egyebütt sem maradhatnak csupán néző 
szerepben. A birodalom megmentése egyedül a népek szoros 
egyesülése, együttműködése által lehetséges. Eiváltképen 
szükséges pedig a szláv népek szövetsége. A szlávok más 
egyenjogú nemzetiségeknek is szivesen nyújtják jobbjaikat a 
szövetségre. Gyűljenek össze tehát minden népek képviselői 
Bécsben, s ott határozzanak a nemzetiségek egyenlősítése s 
a birodalom souverainitásának fentartása felett A magyaror- 
szági szlávok nem lehetnek többé a magyarok uralma alatt 
.... A németek hallgassák ki a szlávot a maga nyelvén. A 
Ts^BgytkTÓk is erre kényszeríttessenek országgyűléseiken. Kü- 
lönben, ha a delog Magyar<)rszágon harczra kerül: a bizott- 
mány ünnepélyesen kijelenti, hogy a polgárháborúban a cse- 
hek is fel fognak kelni rokonaik mellett Fölemelendik, 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejeset YúmbjoIc % tötoklnl, latrbekkel éu horyátokkal. 101 

toTábbáy szayokat az orosz-lengyel TÍBzályok s a törökországi 
szlávok felszabadítása ügyében is; Szász- és Poroszországtól 
pedig megvárják, hogy a luzsiczai és sléziai szlávok némete- 
sítésével ^szen hagyjanak fel. Ellenben Németország az 
ausztriai birodalom német részéhez ne tartson szorosabb 
egyesülési idényeket. Ók a magok részéről ünnepélyesen el- 
lenmondanM: azon lépéseknek, melyek Ausztriában a frank- 
furti gyűlésen való képviseltetés tárgyában történtek, stb.^ 

Ez idézetből kitűnik, hogy e programmon a szláv nemze- 
tiség uralkodási vágya vonul veres fonálként keresztül. Egyen- 
lőséget, egyenjogúságot hirdet ugyan színleg a külön nemze- 
tiségeknek ; de a birodalomnak, melynek fenmaradása a szláv 
fajoK egyesülésétől feltételeztetik, szerinte szláv birodalommá 
kell lennie, melynek kormányán csak szláv politika ülhet. — 
E gyűlésről még csak azt említjük, hogy Hurbán, egy magyar- 
országi evangehkus tót község lelkésze, ki hivatalát lázitó 
zavargások miatt nem rég vesztette el, a magyarok ellen kül- 
dendő önkéntes csapatok alakítását tette indítványba, avval 
indokolván javaslatát : hogy mig a magyarok ki nem irtatnak, 
Szlávia megalakulását mindaddig remélni sem lehet. Az indít- 
vány a többség által nagy tetszéssel fogadtatott ; csak a len- 
gyelek vonakodtak eleinte szövetkezni a magyarok ellen; de 
egy Libelt nevű pózeni lengyel izgatásainak végre őket is si- 
kerűit hajlandókKá tenni az indítvány elfogadására. A szláv 
nemzeti gyűlés, mint tudatik, nyílt lázadással, Prága bombáz- 
tatásával, s a cseh pánszláv ábrándok megsemmisítésével 
végződött. 

A magyar kormány ideje korán átlátta a cseh törekvé- 
sek irányát ; s miként ezek részben a monarchiát, részben 
Magyarországot illették, akként intézte az ellen maga is rend- 
szabályait. A csehek izgatásait a horvátok és ráczok közt 
megakadályoznia nem állott hatalmában; mert ezek, mint 
mindjárt elbeszélők leszünk, már magok is fellázadtak volt 
Magvarország ellen. De annál erélyesebb rendeleteket bocsá- 
tott kí kormányunk a felvidéki tót ajkú megyék megőrzésére 
a lázadás mételyétől. Biztosokat küldött ki a hely színére, 
kik az általában szabadelvű s magyar szenvű megyei tisztvi- 
selőkkel kezet fogva, gondosan szemmel tartanák az izgató- 
kat. A közbéke háborgatói ellen rögtön itélő biróság rendelte- 
tett, s a községek elöljárói felelősekké tétettek a rend és béke 



102 Kls^ k^nyv- ^ átalakulás rálságaL 

fentartásáért. Az izgatások ennél fogva majdnem egészen meg- 
hiúsultak e vidéken, hol egyébiránt is az értelmesb osztályok, 
ama néhány evangélikus pap kivételével, mindnyájan magyar 
érzelműek és szabadságszeretők valának ; a nép pedig, az 
úrbéri terhek megszűntetéséért s a polgári jogok megnyeré- 
séért teli őszinte hálaérzelemmel, nemcsak hitelt nem adott a 
csábítók izgatásainak, hanem több helyt önmaga űzte ki őket 
községe határaiból. És valóban, miután néhány lázitó pap el- 
fogatott ; a szerteszét barangoló cseh Ügynökök pedig, a rög- 
tön Ítélő biróságok felállításától megszeppenve kifutottak ; 
szóval, miután a rósz szándékú izgatások megszűntek, a nép 
mindenütt csöndes, elöljárói iránt készséges engedelmességű 
maradt. Stúr és Hurbán főizgatók megszökte után magok a 
jobb érzelmű evangélikus papok is, nehogy osztályukra tovább 
is nehezedjék a zavargás, néplázitás gyanúja, hírlapi czikkek 
8 a kormányhoz intézett feliratok által siettek azt magokról 
elhárítani ; békeszeretetöket, feddhetlen hazafiságukat bebizo* 
nyítani. így tőnek a nógrádi és gömöri e^házkerület tót ajkú 
evang. lelkészei s tanítói ; így a selmeczi lyceum íQúsága. És 
ha néhány háborgó egyéniség folytatta is még titkon lázitó 
izgatásait : a népre annak szintúgy nem lett semmi hatása, 
mint elébb nyomtalanul maradtak a pánszláv izgatások e 
kárpátvidéki tótok között. A felvidéki nép hazafisága utóbb 
is, a szabadságharcz legválságosabb viszonyai közt mindig 
feddhetetlen maradt, s a magyar fajúakkal versenyezve küldé 
a haza védelmére, kormányunk rendelkezése alá zászlóal- 

1'ait, melyek néhányai legvitézebb honvédeink közé szám- 
áltattak. 

A mennyiben a cseh mozgalmak vezérei azt tűzték vala 
ki czélokúl, hogy Ausztriának Németországhoz való csatla- 
kozását megakadályozzák s a monarchiából egy szláv birodal- 
mat alkossanak : kormányunk két iránvban működék ellenök. 
Mindenek előtt oda törekedett hatni, hogy a Prágába kihir- 
detett szláv nemzeti gyűlés, pánszláv jeliemét vesztve, csak 
a cseh nemzet tartományi gyűlésévé váljék. Minthogy e czélt 
leginkább az által lehetett elérni, ha a galicziai lengyelek arra 
biratnak, hogy e szláv gyűlést ne látogassák meg; ezt pedig 
csak azon esetben lehete remélni, ha az osztrák minisztérium 
a galicziai nép méltányos kivánatait teljesiti : Eszterházy Pál 
tehát e tárgyban részletes utasításokkal láttatott el Pestről. 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejezet Yiazonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal. 103 

Egyebek közt feladatává tétetett, hogy a magyar kormány 
ebbeli nézeteit az osztrák minisztériummal közölvén, jelentse 
ki ennek, miképen az összes monarchia, de főleg Magyaror* 
szag nyugalmának érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy 
a galicziai nép által beligazgatásukat illetőleg nyilvánított ki- 
yánatok; a mennyiben a birodalom egységével megférnek, 
mentül előbb teljesíttessenek; különösen a föld- és személy- 
szabadság kérdései gyorsan és méltányosan intéztessenek el : 
csak e feltétel alatt lévén remélhető, hogy a galicziai lengye- 
lek nem fognak kivánataik kivivására támaszt keresni a más 
szláv fajokkal való szövetkezésben. 

Második felszólalás volt ez a magyar nemzet kebelébői 
a monarchia többi tartományainak szabadsága mellett. A va- 
lódi népszabadság nem szűkkeblű, nem féltékeny ; sőt érde- 
kében áll, mennél nagyobb kiterjedést nyernie; mert annál 
inkább biztosítva érzi magát, mennél többeket boldogít. A 
szabad Magyarország nemcsak önkebelében egyaránt részesí- 
tett minden népfajt a szabadság áldásaiban ; hanem azok meg- 
szerzésére másokat is lehetőleg segített, tényleg czáfolván 
meg ama rágalmat, mintha a más nemzetiségek elnyomására 
törekednék. A szeretetreméltó, nagylelkű, mindenét egészen 
a könnyelmű pazarlásig megosztani szerető magyar i ellem 
azonnal teljes fényében nyilatkozott, mihelyt azt szabadon 
tehette. 

De a bécsi minisztérium, még Pillersdorf elnöksége alatt 
is, sokkal kevesbbé volt barátja a népszabadságnak, tétová- 
zóbb yala politikájában, és kaczérkodóbb a prágai szlavis- 
mussal, mintsem hogy a magyar kormány józan tanácsát 
figyelmére méltatta volna. A robotok és más úrbéri tartozások 
Galicziában is megszűntettek ugyan; mert ezeket a jobbágyok 
felszabadulta után a szomszéd Magyarországban egyátaljában 
nem is lehetett volna tovább fentartani: de a tartomány egyéb 
méltányos kivánatai nem teljesíttettek. Pillersdorf, bár elő- 
deinél, Eolowratnál és Fiquelmontnál tagadhatatlanul több 
alkotmányos hajlammal s érzelemmel birt, szinte nem tudott 
megválni ama reménytől, hogy a kormányilag elvált Pest s a 
nagy német birodalomba beolvadni óhajtó Bécs ellenében, 
végre mégis csak Prága és Zágráb lesz a monarchia fenma- 
radásának fő támasza. A dynasztia hasonlókép, melynek ak- 
koron egy szabadelvű, alkotmányos, valódi német politikát 

Digitized by VjOOQ IC 



104 Első könyr. Az áMakúlis tálflAgaL 

követve könnyű volt volna a nagy Németország trónjára jutnia, 
Bzűkkeblűségében, inkább a azinleg loyalis szláv mozgalma* 
kat támogatta* 

A masyar kormány, nem kevesbbé a dynasztia mint as 
ország érdekében, sajnálattal látá, hogy közbenjárásának sü* 
kerére fiécsben nem számolhat. Annál buzgóbban kezdett 
tehát ezóta magában Németországban működni azon czélra, 
hogy Ausztriának egyesülése a Németbirodalommal ténynyé 
váljék, s Magyarországnak ezen új államban hű szövetségest 
nyerjen. Németország érdeke mind a kettőre nézve teljesen 
azonos volt Magyarország érdekével. Ausztria beolvadása a 
nagy Németbirodalomba itt is amott is egyaránt életkérdéssé 
Ion: e nélkül a német egység létre nem jöhetett; Magyarország^ 
^^ggotlen kormányának fenmaradása pedig kétségessé vált» 
Egyező volt érdekök továbbá még abban is, hogy a déli szláv- 
ságban szintúgy mint az Európa sorsára lidérczként nehezedd 
éjszaki szláv hatalomban mind a ketten egyaránt természetes 
ellenséget láthatának. Bizton remélheté tehát kormányunk, 
^ogy a nagy Németország barátai tárt karokkal fogadandnak 
oly szövetségest, ki velők a német egység létesítésében köz- 
remunkálni saját érdeke által is ösztönöztetik. 

Es ezen okok vezették kormányunkat, midőn a német 
kérdés felett határozandó frankfurti parlamenthez, mely má- 
jus 18-án vala megnyílandó, említett czéljainak elérése végett, 
a maga részéről is követeket küldeni határozott Pázmándy 
Dénes és Szalay László, e végre kinevezett követeknek má- 
jus 14-kén adatott ki a felhatalmazás ; mely szintúgy mint as 
eljárásuk irányát megszabó utasítás sokkal fontosabb, mintsem 
hogy közlésök fölösleges volna. 

„Én István Ferencz Viktor, csász. kir. berezeg, ausztriai 
főherczeg, Magyarország nádora és királyi helytartója, és az 
összes magyar minisztérium, Pázmándy Dénes és Szalay 
László urakat ezennel megbízzuk : hogy miután Németország 
viszonyai Ausztriával, melylyel Magyarország a pragmatica 
sanctío értelmében szoros kapcsolatban áll, az 1848-ki május 
folytában, a Majna melletti Frankfurtban megnyitandó német 

Sarlamenten, egy új s alkotmányos alapon szabályoztatan- 
ók : hg. Eszterházy Pál Bécsben lévő magyar miniszterrel s 
általa a német minisztériummal mind azon viszonyok iránt, 
a mennyiben azok Magyarországot érdeklik, beszéljenek; 

Digitized by CjOOQ IC 



Ötödik fejezet. Viszonyok a tótokkal, szerbekkel 4b horvátokkal. 105 

ezután Frankfurtba menjenek, 8 ott a magyar és német álla- 
dalmak barátságOB viszonyainak fenmaradása és erősitése fe- 
lett, — mit mi buzgón kiránank^ — mind^politi]|aíy mind ke- 
reskedelmi tekintetben, mind a két nemzet kölcsönös önálló- 
sága, szabadsága s anyagi jólléte tekintetében őrködjenek s 
mind azt; mi a fentebbi czél elérésére hasznos és üdvös, meg- 
indítsák és elősegítsék. Kelt Budán 1848*diki május 14rdikén. 
István főherezeg nádor és kir. helytartó s. k. Gróf Batthyáni 
Lajos s. k.^ 

Az utasítás pedig ekként szól : 

9,1. Kijelentendik a követek Magyarország rokonszenvét 
a német elem iránt, mely a civilisatio eleme; s ttgyekezende- 
nek meggyőzni a németeket, hogy ők Magyarországban s egy 
erőteljes magyar nemzetiségben a legjobb és legbiztosb szö- 
vetségest nyerhetik. 

„2. Magyarország c»ak azon esetben lehet Németország- 
nak erős, Európa szemeiben nyomatékos és valóban hasznos 
szövetséges társa, ha saját magyar nemzetiségének ótalma 
alatt fejlik ki : — tigyekezzék tehát a követség, hogy a frank- 
furti gyűlés azon határozatai, melyek, az osztrák monarchiát s 
illetőleg Magyarországot érdeklendik, ezen alapnézet értel- 
mében alkottassanak. 

„3. Magyarország a német elemben fel nem olvadhat; 
mert ez által elvesztené organikus erejét, mely a magyar nem- 
zetiségben fekszik, s mint nyomorú korcsfaj, nemcsaJk Német- 
oiBzágnak hasznára nem válnék, hanem saját határai közt is 
elgyöngülne. 

„4. Kellemetlenül érintené Magyarországot, ha az osz- 
trák monarchia oly módon alakíttatnék át, hogy azon tarto- 
mányai, melyek eddig a német szövetséghez tartoztak, szláv 
álladalommá válnának. Ily átalakulás az említett tartományok 
rokonszenvének könnyen oly ösvényt törhetne, melv a német 
nemzetétői különbözik, sőt evvel egyenesen ellenkezik; mi 
által egy, már is óriási, hatalom túlsúlya még inkább növe- 
kednék, azon hatalomé, melynek nagyobbodó befolyása a 
nyugoti Európa riadalmaira Magyarország lételét oly igen 
veszélyeztetné, hogy azon esetre, ha Németország, saját érdeke 
ellen, az osztrák monarchiának ily módú átalakulását megen- 
gedné, Magyarország kényszerítve lenne szövetséges társait a 
német nemzeten kivül keresni. ^ ^ 

Digitized by VjÖOQ IC 



106 Első Icdnyr. Ax átalakulás TálságaL 

y,5. Magyarország kereskedelmi tekintetben nem képez- 
heti ugyan kiegészítő részét a német vámszövetségnek ; mind- 
azáltal jelentsék ki a követek az illető helyen, hogy Magyar- 
országra nézve azon politikai viszony, mely Magyar- és Né- 
metország közt alakúland, kereskedelmi tekintetben is el- 
döntő leend." 

A tétovázó, tartalékteljes bécsi minisztérium, ekkor még 
sem nem akart, sem nem mert útjába állani azon iránynak, 
mely a német egység barátait Frankfurtba hivá ; és bár a 
csehek ellenzését, kik Frankfurtról hallani sem akartak, le- 
győzni nem (igyekezett; szí vesén látta mégis, hogy a német 
örökös tairtományok képviselőiket Frankfurtba küldik. Pil- 
lersdorf e kétes politikája' szerint tehát e magyar követkttl- 
désben sem gáncsoskodott ; s május 20-kán, midőn vele a 
megbízó s utasító levél közöltetett, azt válaszolá Eszterházy- 
nak, hogy ^mind a kettőben teljesen megegyez; más utasítást 
ő sem acUiatna a követeknek.^ 

Németországnak a szláv elem nem kevésbbé volt ellen- 
sége, mint Magyarországnak. Németország 1815 óta oly ká- 
rosnak érzé a maga szabadságára, függetlenségére s összes 
politikai érdekeire nézve az orosz befolyás ónsúlyát, hogy most 
is, ha általában valamitől, bizonyára a szláv elem ellenséges 
törekvéseitől lehetett féltenie a német egységnek annyi lelke- 
sedéssel ápolt, kiszámíthatlan horderejű eszméjét. Magyaror- 
szág szövetségét ennélfogva Németországnál: a legfontosb 
nemzeti érdekek jelölték ki. S valóban, már az ötvenes gyű- 
lés, május 3-kai ülésében, rokonszenvvel nvilatkozott a Ma- 
gyarországgal kötendő szövetség tekintetében, ettől várván 
azt, hogy a német párt az osztrák örökös tartományokban, a 
német egyesülés tárgyában diadalra segittessék a szláv párt 
ellenében, mely az osztrák monarchiából szláv birodalmat tö- 
rekvék alakítani. Az ötvenes gyűlésnek e helyes politikáját 
örökségként vette át a május 18-kán megnyílt alkotmányozó 
gyűlés. Annak elnöke, Gagem Henrik, május 25-kén, kitíinő 
szívességgel fogadta követeinket; s tagjainak nagy többsége, 
kellőleg méltányolván az egységes Német- s önálló Magyaror- 
szág közt kötendő szövetség fontosságát, Szalay Lászlót, ki 
Pázmándynak nem sokára történt hazajötte után egyedül ma- 
radt Frankfurtban, Magyarország ügyviselőjének előleg is 
elismerte. 

Digitized by VjOOQ IC 



ötödik fejezet. Ylnonjok a tótokkal, sserbekkel ét honrátokkaL 107 

De fájdalom, az udvari reactio s annak eszköze, az osz- 
trák kormány, mind e szép reményeket nem sokára meg- 
hiúsította, szintoly nagy kárára a német egységnek, mint a 
független Magyarországnak. Azonban, nehogy az események 
időszerinti folyamát megelőzzük, ezen ármányok elbeszélését 
utóbbra kell balasztanunk. Most lássuk azon viszonyokat, 
melyek a többi szláv fajokkal, névszerint aráczokkal, — vagy 
mint ők magokat inkábi) szeretik nevezni, a szerbeÚcel és a 
horvátokkal kifejlődtek az országban s kapcsolt részeiben. 



A magyar korona horvát és szerb nemzetiségű alattvalói 
régóta feszmtebb viszonyban léteztek a magyarokkal. 

A szerbek, udvari izgatások következtében, már 1790- 
ben Temesvárott tartott nemzeti gyülésökben nyilvánítanak 
olv vágyakat, melyek megférhetetlenek az egységes magyar 
állam eszméjével. Nemzőtök legkitűnőbb egyéniségének s va- 
lóban bölcs státusférfiának. Tököli Szabbásnak felvilágoso- 
dott tanácsai ellenére, engedve a bécsi kormány izgatásainak, 
mely bennök, az ország függetlenségét s alkotmányos jogait 
erélyesen visszakövetelő budai országgyűlésnek ellensúlyt 
vetni kivánt, — oly kérelemmel járulának JI. Leopoldhoz: 
hogy metszessék ki nekik az ország testéből, -Vojvodina^ 
nevezet alatt, egy tartomány (Bács és a temesi bánság), hol 
ők, á státusbfm, külön státust képezve, egy, általok válasz- 
tandó nemzeti vajda által, a magyar kormánytól függetlenül, 
igazgattassanak; csak annyiban maradván kapcsolatban Ma- 
gyarországgal, a mennyiben ennek törvényhozására ők is fel- 
küldjék a magok követeit. A politikai viszonyok azonban 
nem sokára megváltoztak, s az udvar ezek közt a szerbekre 
többé nem szorulván, kérelmöket mellőzte, s csak egy úgy- 
nevezett illyr udvari kanczelláriát állított fel számokra, mely 
egyházi s nevelési ügyeiket igazgatná. Leopold utóda, I. Fe- 
rencz, 1792-ben e kanczelláriát is eltörülte ; s a szerbek azóta 
a köz törvény ótalma alatt az ország rendes hatóságai által 
igazgattattak. Az elszakadási vágyak teljesen feledésbe lát- 
szanak merülve lenni, s voltak is számos éven keresztül. Az 
1790-ki mozgalom csak mesterségesen készíttetett elő a szer- 
bek kebelében; még nem gyökerezett az a nemzeti érzelem- 
ben, mely maga sem jutott köztök öntudatra. A^emzati ér- 

' "^ ^ "^ Digitizedby Google 



108 ^^ Unjr, Áz átalaUlás Tálságai. 

zelem ébredésének a szerbek közt csak e század negyedik 
tizedében találunk némi nyomaira azon vitákban, melyek gyü- 
lekezeteik s lapjaikban az egyházi nyelv felett folytak. Poli- 
tikai színezetet e nemzeti érzelem csak 1840 után kezd valá 
köztök nyerni, midőn az illyrpárti horvátok izgatásai a déli 
szlávok közt általában egyesülési törekvéseket ébresztettek 
az egykoron megalkotandó nagy ^Slávia^ eszméjében. Ezóta, 
s részben a hatalmas erővel nyilatkozó magyar nemzetiség 
példájának hatása alatt, a szerb nép kebelében is mindinkább 
öntudatra kezdett vergődni a nemzetiség érzelme. Az illyr- 
horvát pártiakéhoz hasonló elszakadási vágyak köztök rit- 
kábban merültek ugvan fel ; de annál többször nyert, ha bár 
még leplezve s félénken is, kifejezést ama kivánat: hogy fa- 
jok, mint nemzeti test, törvényes elismerést s némi politikai 
jogokat nyerjen ; az igazgatás, hol tömegesebben laknak, kö- 
bölökből választandó tisztviselőkre bi^assék; püspökeik a 
törvényhozáson a kathol. püspökök közt üljenek, s több e 
félék. Tényleges viszály azonban még nem volt a szerbek s 
magyarok közt. 

Sokkal érdesebb volt a magyarság viszonya a horvátok- 
kal^ kiknek egy felekezete, 1836 óta, illyr nevezet alatt, ele- 
inte szemlátomást pánszláv befolyásoktól indíttatva, — miként 
azt a „Huszonöt év Történelmében** bővebben előadtam, — 
mind ellenségesebb állást foglalt el a nemzeti s alkotmányos 
életének átható kifejtésére törekvő magyarság ellen. Az illyr 
párt, bár zászlajára nyíltan aMagyarországtól való elszakadást 
tűzte ki; mi több, hírlapjaiban s más irataiban egy déli önálló 
szláv birodalom alkotásának eszméjéről leplezetlenül vitatko- 
zék: az 1840-ki országgyűlés után mégis a bécsi kormány 
nyilvános pártolásával dicsekedhetett. E kormány ugyanis, 
látván a magyar radikál reformpárt s alkotmányos ellenzék 
erejének nő tton növekedését; miután minden más eszközök, 
melyeket e szabadelvű szellem elfojtására megkísértett, süke- 
retlenek maradtak: végre a nem rég felmerült illyr-horvát 
nemzetiségi mozgalomban kereste az ellenméi^et; ennek 
gyámolítása által ügyekezett gátot vetni a szabadelvű magyar 
nemzetiség alkotmányos haladásának hogy, ha ezt nem sike- 
rül is már egészen elfojtania, legalább meggyöngítse s a ka- 
bineti politikára nézve ártalmatlanná tegye. A bécsi kormány 
ezóta nem csak tűrte, hanem egyenesen pártolása alá vette 

Digitized by LjOOQ IC 



ötödik fejezet. YúzoB^ok a tótokkal, sserbekkel ét horrátokkal. 109 

az illyr-horvát párt nemzetiségi törekvéseit Valóságos szö- 
vets^esévé szegődvén, annak erejét mind a közös ország- 
gyűléseken, mind magának Horvátországnak beligazgatásá- 
hsaij minden hatalmában álló észközökkel gyarapitá. Még a 
törvényeket sem kételkedett megsérteni, csakhogy e pártot, 
melylyel aztán a maga czéljaira kényekedve szerint rendel- 
kezhetett, az alkotmányos ellenzéki párttal szemközt Horvát- 
országban mindenhatóvá s igy a közös törvényhozásban két- 
szeresen nyomatékossá tegye *). Czélját, de csak egy rész- 
ben, teljesen elérte a bécsi kormány : a horvát nemzetiségben 
oly érdes, ellenséges indulatot, sőt gyűlöletet segített kifej- 
teni a szabadelvű, radikál szellemű magyar nemzetiség iránt, 
bogy amabban, daczára a hétszáz éves szoros kapcsolatnak, 
jó és balsorsban egytttt töltött államéletnek, mindinkább meg- 
érett a különválás, az elszakadás vágya. De fő czélját még 
sem valósithatá a bécsi kormány : a magyar nemzetet nem 
sikerűit megállitnia szabadelvű alkotmányos haladásában. 
Az átalakulás, a nemzeti újjászületés, minden akadályok da- 
czára, végzetszerűi eg, gátolhatatlanúl haladt előre, a kény ura- 
lommal, reactioval szövetkezett horvát nemzetiséget is magá- 
val ragadva. 

Ily feltűnő ellentétben találta e nemzetiségi viszonyokat 
az 1848-diki év márczius hava. A nagyszerű események, 
melyek az országnak függetlenségét, kormányának alkotmá- 
nyosságát teljesen helyreállitották ; melyek a megbukott kény- 
uralommal egyszersmind a kiváltságoKat s osztálykülönbsé- 
geket, az úri jogot és szolgaságot is eltörülték, az ország 
minden ajkú, minden osztályú lakosait a haza egyenlő jogú, 
szabad polg^úraivá emelték ; fajt, egyént, birtokot és munkát 
egyaránt felszabadítottak, — e nagyszerű események, mon- 
dom, a nemzetiségi viszályokat, a fajgyűlöletet is, mintegy 
varázsütéssel kiirtani látszanak a kedélyekből. A közös sza- 
badság érzete rögtön felolvasztá a fajgyűlölet jégkérgét, test- 
vérekké tette a közös haza minden ajkú polgárait ; a szabad- 
ság közös birtoka által ébresztett lelkesedés minden nemzet- 
beueknél egy közös lángban lobogott fel a Kárpátoktól a török 
határokig mindenütt. A nem rég oly heves izgatás mindenütt 



•) Ld. e pártos Tiszonyok kifejlCdését: Huszonöt év Magyarország 
történelméből. I, 519 köw. lí, 104 kövr., 335 kövv., 542. ^ . 

Digitized by VjOOQ IC 



1 10 ^^ \i^njr. Az átalakulás Táleágai. 

elnémult; az ország törvényhozásának nagylelkű részrehajlat- 
lansága, igazság- és szabadságszeretete mindenütt, mindenki 
által lelkesedéssel magasztaltatott. A szerbek közöl még oly 
férfiak is, kik elébb a nemzetiségi villongásokat szítogaták^ 
mint például Trifunácz Pál, Nikolics Izidor, Sztojákovics 
György, Paulovics Tivadar, a lapokban nyilatkozatokat bo- 
csátanak közre, melyekben magokat magyar polgároknak 
vallva, kijelentik, ^hogy azon kapocsnál, mely őket a király- 
hoz hűséggel, a közös magyar hazához fiúi szeretettel, a ma- 
gyar nemzethez tántoríthatatlan ragaszkodással köti, a magyar 
királyi székért s magyar hazájokért mindent elkövetni, érte 
élni 8 halni készek.^ Hasonlókép Horvátországban is a nép 
öröme mindenütt hangosan tört ki a szabadság napjának föl- 
keltekor. Az országgyűlés felirata a független, felelős kormány 
tárgyában s a pesti tizenkét pont általános lelkesedéssel üdve- 
zeltetett; Batthyáni, Kossuth s más nemzeti vezéreink nevei a 
városokban s még inkább a Zágráb megyei nemesi községek- 
ben, zajos éjjenekkel magasztaltattak. 

De ezen örvendetes fordulat nem sokáig tartott a nem- 
zetiségi viszonyokban. Tagadhatatlan, hogy a magyar nemzet 
az elmúlt évek villongásai közt egynémiben megsértette azon 
méltányosságot, melyet a horvátok, mint gyöngébb társnem- 
zet irányában soha sem kellett volna szem elől tévesztenie. 
A feletti ingerültségében, hogy a bécsi kormány oly szívós 
kitartással akadályozza a magyar nemzetiség teljes kifejlődé- 
sét Magyarországban; hogy a kormány e törekvéseit a vele 
szövetkezett horvátok is támogatják, hogy a horvátországi 
követek a közös törvényhozáson néhány év óta mindent el- 
lenzenek, mi a magyar nemzetiség s alkotmányos szabadság 
kifejlődését, a kor igényelte reformok keresztülvitelét előse- 
githeté, — e miatti ingerűltségökben, mondom, viszont a 
magyarok is áthágták a határokat, melyeket a méltányosság 
szabott elejökbe a tévútra vezetett, gyöngébb társnemzet irá- 
nyában. Nem elégedtek meg avval, hogy nemzetiségök teljes 
diadalát ülék ama törvényben, mely a magyar nyelvet az 
ország határain belől, mint hajdan volt, mindenütt hivatalos, 
igazgatási nyelvvé tette s magára a trónra is fölemelte; ha- 
nem, mit a politikai eszély s méltányosság a horvátoknak 
teljes szabadságára hagyni követelt, annak, némi erőszako- 
lással, Horvátországba is beutat akartak tömi; a horvát nyel- 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik feg«Mt. Yiiionyok a tótokkal, sMrbekkel és korrátokkal. Hl 

vet viszont e tartományban nem engedték, a divatos latin 
helyett, az igazgatás közlönyévé emeltetni. Való ugyan, hogy 
ezen igazságtalanságot teljesen megorvosolták a márcziusi 
napok eseményei. A jogegyenlőség és testvériség nemcsltk az 
egyesekre s néposztályokra, hanem a nemzetiségre nézve is 
kiKÍáltatott A magyar nemzet, a végrehajtott nagyszerű re- 
formok által elhárítva látván minden akadályt, mely eddig 
nemzetisége s alkotmányos szabadságának kifejlése elébe vet- 
tetett, maga is megszűnt nyomást gyakorolni a más nemzeti- 
ségekre. De a múlt évek alatt ébresztett aggodalmakat mind 
ez sem volt már elégséges teljesen megszűntetni a horvátok 
kedélyében. Sokan a mérsékeltebbek közöl is attól féltek, 
hogy most, midőn azon « párt jutott az ország kormányára, 
mely eddigelé legtöbb buzgalmat tanúsított a magyar nemze- 
tiség szilárdításában s terjesztésében, a többi nemzetiségek, 
daczára a kikiáltott jogegyenlőségnek, még súlyosabban ér- 
zendik a nyomást és kényszerítést. Mások, s épen a legeré- 
lyesebbek, kikben a múlt évek alatt oly erőssé érlelődött az 
elszakadás vágya, magából a magyar törekvések sikeréből 
merítettek újabb buzgalmat, saját nemzetiségök önállásának 
kivívására. A lefolyt nagyszerű események, melyek még 
Bécsben is széttörték a kényuralom igáját, nagy mértékben 
feltüzelték a képzelődéseket; még oly dolgok keresztülvitelét 
is a lehetőség színében tüntetének elő, mik nem rég minden 
józanabb által az ábrándok, rajongások közé számíttattak. A 
déli Szlávia eszméje szemkápráztató fényben merült fellelkök 
előtt ; létesítése a jelen körülmények közt már nemcsak lehe- 
tetlennek, de még felette nehéznek sem látszék. Csak egy volt 
sztLkséges : a horvátok, szerbek s más déli szláv fajok testvé- 
ries egyesülése. 

Alig bontakoztak ki tehát a meglepetés elfogultságából, 
melybe a pozsonyi, pesti s bécsi események híre által ejtet-^ 
tek, Gá] Lajos és több mások, kik eddig a horvátországi moz- 
galmakban vezérszerepet játszottak volt, a felett kezdenek 
tanácskozni: miképeu fordíthatnák legjobban hasznukra a 
körülményeket? £ tanácskozmánynak az lett eredménye, 
hogy Zágrábban egy nemzeti bizottmány alkottatott, mely- 
nek fő czéljáúl tűzetett a horvát nemzetiség biztosítása. E 
bizottmány egy nemzeti gyűlés kihirdetésével kezdte meg 
működését. A gyűlésre, mely márczius 25-kére határoztatott, 

Digitized by CjOOQ IC 



112 BiBd könyv. Az átalakulás Tálságai. 

meghivattak a Tótországban és Dalmátiában lakó horvát test- 
vérek is; mert^ a bizottmány terve szerint; e gyűlésnek Hor- 
vát-, Tót- és Dalmátországok szoros egyesülését, Magyaror- 
szágtól való elszakadását s függetlenségét kell vala végzésfü 
kimondania. 

A gyűlés, melyre számosan sereglének egybe, teljesen 
valósította a bizottmány programmját : báró Jellasics József 
ezredes bánná kiáltatott ki s egy kérelem küldetett fel Bécsbe, 
melyben kivánák, hogy a megválasztott bán megerősíttessék 
s egy nemzetfőt megillető hatalommal ruháztassék fel ; hogy 
Tótország, Dalmátia s a katonai őrvidék Horvátországba ke- 
beleztessék, s mind azon részek is visszakapcsoltassanak, 
melyek a múlt időkben, akár a magyar vármegyékkel, akár 
a német örökös tartományokkal egyesíttettek; a nemzeti 
függetlenség biztosítása végett, a magyartól külön felelős mi- 
nisztérium alkottassék, külön országgyűlés tartassék. Mind 
ezen s egyéb szükséges reformok végrehajtására a „három 
egyesűit országnak^ máj. 1-jére Zágrábba alkotmány ozó or- 
szággyűlés hirdettessék. 

E mozgalmak híre Pesten, Pozsonyban méltó aggodal- 
makat ébresztett. Á pesti csöndbizottmánynak dicséretére 
válik, hogy ebben, még az országgyűlést is megelőzve, első 
tette meg, mit tehetett, testvéries egyetértésre, kiengesztelő- 
désre szólitván a horvátokat. „Horvátok, szeretett testvérek! 
— így szól az okirat, mely még a zágrábi gyűlés előtt, 
márcz. 21-kén küldetett Horvátországba — . Háromszáz éves 
elnyomatás után valahára a függetlenség, a szabadság küszö- 
bére léptünk. Amit kivívtunk, a mi javunkra s a tietekre egy- 
aránt vívtuk ki. A jelszó, mely alatt küzdénk, rtem a nemzeti- 
ség, hanem a minden nemzetiséget, minden érdeket magá- 
ban foglaló függetlenség és szabadság szent neve ... A test- 
vér meg fogja érteni testvérének szavát Feledjük a nyelv- 
különbséget, kik a közös szabadság érdekében egyek va- 
gyunk stb." 

Márczius 28-kán az országgyűlés is kiteij észté figyelmét 
a horvát mozgalmakra ; de, meg kell vallani, nem egészen oly 
módon, melyet a fenforgó körülmények közt az eszély köve- 
telt volna. Kossuth Liúos, akijelölt miniszter, kinek szava 
ekkor, mondhatni, mindenható volt a törvényhozó testület- 
ben, nem azon eszélyes mérséklettel szólott, máy kénes lehe- 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejezet. Yiazonyok a tótokkal, szerbekkel és honrátokkál. 113 

tett volna kiengesztelni a különben is felhevült horvátok 
kedélyét. ^Ha^ úgymond, Magyarországnak békés, barátsá- 
gos viszonyai Horvátországgal megzavartatnak, ez csak két 
oknak lehet következése. Első az, ha Magvarország a sza- 
badság iránt kellő méltánylattal nem viseltetik; másik áz, ha 
egyes rósz emberek az ottani népet bujtogatják s az ország- 
gyűlést megelőzik abban, hogy a nép felvilágosittassék. Úgy 
van értesülve, hogy a magyar országgyűlés lépéseit a horvát 
nép mindenütt hálával, lelkesedéssel s hű ragaszkodás nyilat- 
kozataival fogadta. De van ott néhány egyén, kik a zavaros- 
ban halászni szeretve, készek lennének EÍorvátország nyugal- 
mát, szabadságát, alkotmányát feláldozni szennyes nagyravá- 
gyásuknak s más mellékes czéljaiknak stb.^ Midőn Kossuth 
ezeket monda, a zágrábi gyűlés végzéseinek híre már felha- 
tott Pozsonyba. Tudhatá ezen kivül, hogy az elszakadni tö- 
rekvő horvát párt az utolsó években nagyon megszaporodott, 
8 e párt alkotja most Zágrábban a végzéseket. Tudhatá azt 
is, hogy a reactio már éber s működik Bécsben; és hogy az, 
valamint a múlt években eszközül használta fel a horvát pár- 
tot, úgy most is, s még inkább mint valaha, űgyekezni fog e 
párt által minden lehető bajt szerezni a függetlenségét visz- 
szanyert Magyarországnak. Ily hangú beszéd tehát egy, két- 
ségkívül nagy számú tagokból álló, párt irányában, minden 
esetre nagy hiba volt egy kijelölt miniszter szájában. Az 
eszélyes vezérnek, diadal előtt, a gyöngének látszó ellenséget 
sem szabad fitymálnia. Áz országgyűlés, bár kissé elkésve, 
megtette ugyan kötelességét: felszólítást határozott intézni a 
horvát néphez, melyben ez biztosíttatnék, hogy nemzetisége 
kellő tiszteletben fog tartatni. Meg kell azonban vallani, hogy 
nagyon gyermeteg gondolkodásmódot s nagy járatlanságot 
árult el a kormányzatban, midőn egy feltüzelt, mindenre kész 
párt törekvéseit csak az igaz szó, a körülmények előadása s 
a nép felvilágosítása által akarta ellensúlyozni, s azt hitte : 
hogy mind a bujtogatókat lefegyverzi, mind a nép nyugalmát 
biztosítja, mihelyt jóhittel s teljes őszinteséggel kijelenti, hogy 
a horvátok s általában minden nemzetiségek iránt méltányos, 
igazságos leend. 

Kétséget nem szenved, hogy az országgyűlés kész volt 
megalkotni mind azon törvényeket, melyek a horvát nemze- 
tiség biztosítására szolgálhattak. Az iránt előleg isgmege^e- 

Hory áth M. A flíggetlentógi harcz tört ^'^'^'^^^ ^^ ^^OOgVe 



114 Első könyv. Ae átalakulás válságaL 

zését jelenté ki, hogy a beligazgatási nyelv Horvátországban 
a horvát legyen. És, mi a horvátokra, nemzetiségök tekinte- 
tében, legmegnyugtatóbban hathatott: az elnökminiszter, Bat- 
thyáni Lajos, épen azon férfiú volt, ki a horvátok nemzeti- 
ségi kivánatainak méltányos kielégítését már évek előtt sür- 
gette ; sürgette akkor, midőn leghevesebben folyt a nyelvtusa^ 
és midőn azért reá sok túlbuzgó, de szűkkeblű magyar nehez- 
telt. De mind ezen kétségbe nem vonható jóakarat s méltányos- 
ság mellett két nagy hibát követett el törvényhozásunk és új 
kormányunk: ezek egyike, hogy megelégedve a jogegyenlő- 
ség és szabadságátalános elvének kimondásával, külön világos 
és részletes törvényt nem alkotott az országban s kapcsolt ré- 
szeiben lakó különféle nemzetiségek biztosítására; másika, 
hogy Horvátországba azonnal egy kellő hatalommal felruhá- 
zott, szintoly erélyes mint méltányos kormánybiztost nem kül- 
dött, ki, míg ezen törvények értelmében a horvátok nemzeti- 
ségi igényeit kielégítse, minden népbujtogatásnak s pártosko- 
dásnak is elejét vegye. 

Annál nagyobb volt volna pedig erre a szükség, mint- 
hogy az udvari reactio mindjárt kezdetben összeköttetésbe 
lépett a horvát pártosokkal, elhatározva lévén, őket fékül 
használni a törvényes függetlenségük teljes helyreállítását 
kívánó s azt már-már ki is vívott magyarok ellen. Semmi két- 
ség sem maradhat fen eziránt, mióta Gáj Lajosnak márczius 
24-kén János főherczeghez intézett levele *) napvilágra ju- 
tott. „Kötelességszerüleg jelentem, u. m. Gáj, hogy az itteni 
viszonyok a dynasztia, az állam és nemzetünk érdekében, ve- 
zetésem alatt oly kedvezőleg alakúinak, hogy a nekem adott 
megbízások szerint a legjobb eredményeket bizton várhat- 
juk." Mondják, hogy báró Kulmer, e horvát pártosok egyike, 
egyenesen Kolowrát bécsi elnökminiszter megbizotta gyanánt 
volt volna jelen a zágrábi nemzeti gyűlésen; s valószínű, hogy 
épen az ő titkos működése s indítványa következtében kiál- 
tatott ki ott bánná Jellasics ezredes. Annyi bizonyos, hogy 
ép azon napokban, midőn a zágrábi gyűlés elszakadási vég- 
zését meghozta, az udvari párt, a császár-király háta mögött, 
épen Horvátországot tűzte ki a megkezdendő reactio alapjául 



*) Lásd e levelet egész terjedelmében: Huszonöt év Magyarország 
Történelméből. Második kiadás. Ili, 425. 

Digitized by VjOOQ IC 



ötödik fejezet. Yinonyok s tótokkal, szerbekkel és korrátokkal. 115 

s azon térttl, honnan a megtámadás Magyarország ellen intéz- 
tetnék; 8 épen báró Jellasics kezébe tette le ezen Magyaror- 
szág ellen foganatba veendő tervek minden fonalszálait, midőn 
őty márcz. 28-kán, még a zágrábi küldöttség megérkezte előtt, 
Battfayáni Lajos elnökminiszter tudta s megegyezte nélkül, 
Horvát- s Tótország bánjává nevezte ki. E terveket azonban, 
hogy annak idején sikerülhessenek, egyelőre a legmélyebb 
titokban kell vala tartani a magyarok előtt; miért színleg 
még a zágrábi küldöttség sem nyert kegyelmes választ; ele- 
gendőnek Ítéltetvén a horvátok jó kedvben s engedelmesség- 
ben tartására az, hogy választottuk, Jellasics, a báni méltó- 
ságban megerősíttetett Ha a követség némely tagjai e miatt 
eleinte duzzogtak is : az értelmesebbek egyelőre teljesen meg- 
elégedtek Jellasics bánná neveztetésével. Osegovics Metéli, a 
mozgalom egyik vezére, világosan kijelenté, miképen most 
minden törekvésök abban központosul, hogy Zágrábban or- 
szággy^ést tartsanak, melyen Morvát-, Tót- és Dalmátország 
^gy^ránt képviselve legyen : a gyűlés végzéseinek JeUasics 
maid szerzend sükert és érvényt a rendelkezése alatt lévő 
hadi erővel. 

Jellasicsnak bánná nevezésével a titkos udvari párt va- 
lóságos mestervonást tett reactionalis terveiben. Jobb eszközt 
ezek foganatba vételére alig nyerhetett volna nálánál, kinek 
nemcsak nép vezéri tulajdonaitól a legjobb szolgálatokat lehet 
vala várnia; hanem még személyes érdekei, hajlamai, sőt jel- 
lemének árnyoldalai is olyneműek voUak, hogy csak nevel- 
hették ragaszkodását a dynasztiához. 0, kinek a pazar fényű 
8 bőségű élet szenvedélyei közé tartozott, zsoldján kivül va- 
gyonnal nem bírván, tetemes adósságokba verte magát, s 
csak az udvar kegyétől remélheté mind adósságainak s költ- 
séges életének fedezését, mind előmenetelét a szolgálati rang- 
ban ; mit egyébiránt, kitűnőbb katonai talentumokban szűköl- 
ködvén, érdemei után nem igen várhatott volna. És valóban, 
azon kegyek, melyekből őt a dynasztia némely tágjai utóbb 
elhalmozák,nemkevesbbé hatványozták buzgalmát, mint ama, 
hír szerint roppant öszvegek, melyek adósságainak kifizeté- 
sére, éldeleteinek s pazar háztartásának fedezésére fordíttattak. 

De ba e személyes érdekek hűségét, ragaszkodását a 
dynasztiához eleve is biztosíthaták ; egynémely tulajdonaitól 
viszont a legjobb szolgálatokat várhatá a dynasztia, O. ekko- 



X16 Els^ y^huTf. Az átalakulás Tálságai. 

rón mint egy negyven éves, kellemes* külalakkal s több jeles 
tehetséggel volt felruházva. A szólás hatalmával birónak 
könnyű, élénk társalgási modora, nem közönséges rábeszélő 
tehetsége s folyékony ékesszólása oly tulajdonok voltak, me- 
lyek egy pártvezérben leginkább megkívántatnak. E tulajdo- 
nok által ő, ha még nem birta volna, könnyen megnyerheti 
vala pártja bizodalmát s a kormányára bizott nép csatlakozá- 
sát. Hogy e bizodalommal s csatlakozással a pártos horvátok 
részéről már elébb is dicsekedhetett, csak nevelte tulajdonai 
előnyeit; s épen ez szerzetté meg neki oly nagy mértékben a 
reactio vezéreinek kegyeit. Képzelő tehetsége által költésznek 
hivatva, lelkesedéssel ragadta meg a nemzetiség eszméjét; s 
nemcsak magát szívesen ringatá a független nemzetiség s 
nemzeti nagyság és dicsőség ábrándképei közt, haneqi több 
apró költeményeket is írt vala honosai lelkesítésére. O szen- 
vedélylyel csatlakozott azon párthoz, melynek zászlaját 1836 
óta Gáj Lajos lobogtatá, s mely, magát illymek nevezve, a 
déli szláv fajok egyesülését, s ennek következtében, egy ön- 
álló nagy lUyria alkotását tűzte ki czéljává. Ihlettségében ő 
is több, a magyar nemzet ellen írt s honosai által lelkesedve 
olvasott költeményekkel ffazdagítá az illyr-horvát irodalmat. 
Mint ezredes a parancsa íilatt lévő báni ezredet ő tökéletesen 
illyr szelleművé tette, mi által, nem sejtve is, mintegy előre 
készült a reá váró na^ szerepre. 

A bizodalomnál fogva, melylyel a Horvátországban ha- 
talomra jutott párt iránta viseltetett, Jellasics megbecsülhetet- 
len egyéniség lőn az udvari reactio előtt; nemcsak mivel ö, 
ekként a nemzet élére helyezve, képes lőn pártjának forra- 
dalmi ösztöneit, a nagy lUyria eszméjének valósítására nézve, 
mérsékelni s megfékezni ; hanem még inkább, mivel ő általa 
Horvátország egész hadi ereje az udvari reactio rendelkezése 
alá jutott. E titkos udvari párt nem is késett őt teljesen be- 
avatni a maga terveibe ; őt tűzni ki ezek foganatba vételénél 
a fő szereplővé ; őt nevezni a kényuralmában mindenütt meg- 
támadott dynasztia fő lovagjává s előharczosává. Jellasics, 
mint eléggé látandjuk, teljesen megfelelt az udvar e bizodal- 
mának. Egyelőre legyen elég csak annyit mondanunk, hogy 
az ármány, izgatás, bújtogatás azonnal, s nagyobb mértékben 
nrjLint bármikor, megkezdte működéseit Horvátországban. 
És miután ezen irány magától a tartomány JLormányának 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejezet Yiszooyok a tótokkal, sserbekkel és korrátokkal. 117 

élén álló bántól eredt s benne mint középpontban egyesttlt, 
és az összes kormányhatalom minden egyes kezelőjét eszkö- 
zül használta fel a kitűzött czélra: lehetetlen volt anni^ dia- 
dalt nem nyernie a reactio fő erődévé lett Horvátországban. 
Jellasicsnak bánná neveztetése s a horvát küldöttségnek 
Bécsben járta nem maradhatott észrevétel nélkül a pozsonyi 
országgyűlésen. Feltűnő volt különösen az^ hogy most, midőn 
Magyarország kormánya gyökeres változáson megy keresz- 
ttÜ, a fejedelem oly sietve, az új kormányférfiak megkérdezése 
nélkül töltötte be e nagy fontosságú országos főhivatalt, me- 
lyet elébb több évek óta üi*esen hagyott, s a zágrábi püspök 
által helyettesen kezeltetett. De a miniszterjelöltek, ha bár 
gyanúval fogadták is e kinevezést, forma szerint megerősítve 
még nem lévén, az udvar e lépését meggátolni nem voltak 
képesek; megerősittetésök után pedig eszélyesebbnek látták 
hallgatással mellőzni azt, mit megváltoztatni többé alig remél- 
hettek. £gyébiránt, egyelőre még nem is gyaníthatván a reactio 
sötét «zándokait, nem tárták oly veszélyesnek, minővé lett, a 
bánt^ kinek a törvények engedelmességet parancsoltak az új 
kormány iránt. Telve jó szándokkal, mindenben a törvény, 
igazság s méltányosság ösvényét követni, azt hitték : a közös 
szabadság éldeletében, a béke s kiengesztelés politikáiát ész- 
lelve, a horvátok forrongó kedélye is hamar le fog csilapodni. 
E reményben, Batthyáni Lajos nézetei szerint, ki már elébb is 
évek óta arra törekedett, hogy a horvátok kivánatai a nyelv 
és nemzetiség tárgyában tökéletesen kielégíttessenek, azonnal 
is a testvéries egyetértés helyreállását, teljes kiengesztelődést 
eszközölhető lépésekre határozta magát a minisztérium. Egy 
átiratban tehát tudtára adá a bánnak, hogy ama törvényeket, 
melyek a kölcsönös viszonyokat egy részről Magyarország,más 
részről Horvát-, Tót- és Dalmátország közt meghatározzák, 
pontosan megtartani kívánja ugyan ; mivel azonban e kölcsö- 
nös viszonyok némely részleteit, a végrehajtott reform követ- 
keztében, bővebben földeríteni, sőt módosítani is szükséges : 
a bánnal személyesen kivan azokról értekezni a minisztérium. 
Dyen kérdések egyebek közt: a tartományi gyűlés határnap- 
jának kitűzése, a bánt hivatalába igtató kir. biztos kinevezése^ 
s több más tárgyak, melyek a kölcsönös bizodalom s egyet- 
értés biztosítására vonatkoznak. A minisztérium örömmel 
használandja ez alkalmat aiTa is^ hogy a bánnal a kapcsolt 

Digitized by CjOOQ IC 



118 ElsS könjT. Az átalakulás válflágai. 

részek kivánatai s az ott netalán alkotandó külön reformok 
iránt tanácskozzék; mert erős szándoka s elhatározott törek- 
vése, mindenben, mi a törvénynyel megfér, mit igazság s mél- 
tányosság igényel, oda munkálni, hogy a kölcsönös bizodalom 
8 egyetértés Magyar- és Horvátország közt megszilárduljon. 
Felszólítja tehát a bánt, hogy e szintoly fontos mint halaszt- 
hatlan értekezletek végett május 10-Kéig bár mikor Pestre 
jöjjön. 

A horvátok irányában, mint látjuk, alig lehetett volna 
méltányosabb a minisztérium eljárása. S hogy annak, mint 
mindjárt elmondok leszünk, még sem lett kivánt sükere^ bi- 
zonyára nem a méltányosság, mint inkább az erély hiánya 
okozta. Meg kell azonban vallanunk, hogy, miután a reactio- 
nak oly korán, még az új minisztérium kormányának kezdete 
előtt, sikerűit a horvátokat, új bánj ok által, a maga uszályává, 
sőt terveinek eszközévé megnyernie, nagyon alapos a kétség, 
vájjon lehetett volna-e, az adott körülmények közt, bár mily 
erélyes eljárás által is más eredményeket eszközleni Horvát- 
országban. 

De más a véleményünk a szerb viszonyokra nézve. Bár 
a reactio ezek közt is korán, tán épen akkor, midőn Jellasics 
bánná neveztetett, megkezdte működését: azt hiszszük még 
is, hogy méltányossággal s ildommal párosult erély köztök 
igen valószinűleg fentartotta volna a közbékét ; s ha ez még 
is felbomlott, részben kormányunkban volt a hiba. 

Á zágrábi küldöttség példája, s hihetőleg alattomos iz- 
gatások Horvátországból, a szerbeket is egy küldöttség neve- 
zésére inditották. E küldöttséget Újvidék városa, a rácz nem- 
zeti mozgalmaknak több évek óta középpontja, intézte a maga 
kebeléből, de nem Bécsbe, hanem Pozsonyba, az országgyű- 
léshez. A rendek háza a külön nemzetiségek iránti testvéries 
érzelmének ez által is bizonyítványát adandó, a küldöttséget 
april 8-kai ülésében fogadta el. Eosztics Sándor, a küldött- 
ség szónoka, miután kijelentette, hogy azokon kivül, miket 
az ország rendéi önként teljesítettek, még némi más kivána- 
taik is vannak: több kérelmi pontokat nyújtott be a rendek- 
nek, avval végezvén beszédét : hogy a szerbek ezentúl Ma- 
fyarországért s a magyar alkotmányért élni halni készek. A 
eadott kérelem pontjai a körül forognak, hogy nemzetiségök 
törvényileg ismertessék el, nyel vök használata belügyeikben, 

Digitized by CjOOQIC 



Ötödik fejeset. Ylszonyolt a tótoklnl, sxerlwkkel és horrátokkaL 119^ 

vallásuk; egyházok; iskoláik függedensége s autonómiája 
szinte törvény által biztosittassék; nemzeti gyűlést egyházi 
ügyeik rendezésére, tetszésök szerint évenként tarthassanak ; 
e gyűlés válaszsza nemcsak az éraeket s püspököket, hanem 
az iskolák főigazgatóját s alapit ványaik kezelőjét is ; ez igaz- 
gassa az egyházi s isKolai ügyeket a végvidéken is ; a közhi- 
vatalokban aránylag óhitűek is részesittessenek ; a végvidék, 
politikai tekintetben az ország többi részeivel egyenlővé té- 
tetvén, a katonai koi-mány alól szabadittassék fel. stb. A kül- 
döttségnek Kossuth miniszter válaszolt, megnyugtatólag min- 
den józanul gondolkodóra. Beszéde a körül forgott, hogy a 
haza minden nyelvű s vallású polgárai ezentúl egyenlő sza- 
badságot, egyenlő jogokat fogván élvezni, senkinek sem 
leend oka panaszra. 

A szerbeknek azonban titkos vágyaik is valának, me- 
lyekről nyilván még nem bátorkodának szólani a kérelemben. 
Ezek végett ipég egy magán kihallgattatást kívántak Kossuth 
minisztertől. És itt már nyilván elárulták, hogy ők a közös 
szabadság nyereményeivel nincsenek kielégítve ; hanem e fe- 
lett még külön területet, külön nemzeti kormányt is óhajtanak, 
miket már 1790-ben is kért a Temesváron tartott nemzeti gyü- 
lésök II. Leopoldtól. Kossuth újabban a közös szabadságot s 
jogegyenlőséget fejtegeté előttök, s reményét fejezte ki : hogy 
miután a szerbek a közös jogokon kivül egyházi és iskolai 
ügyeikben önkormányzást s ez által, mihez még a szabad sajtó 
és az egyesülési szabadság is járul, nemzeti nyelvök fejleszté- 
sére minden, alkotmányilag lehetséges biztosítékot megnyer- 
tek : őszinte hűséggel fognak csatlakozni a közös hazához. A 
küldöttség egyes tagjai ezután párbeszédbe ereszkedének a 
miniszterrel a nemzetiség értelmezése fölött Némelyek közö- 
lök elismerték, hogy a kivívott szabadság nemzetiségök biz- 
tosítására is elégséges, s arra nem tartják szükségesnek a 
külön territóriumot s külön kormányzatot. Mások azonban, 
ellenkezőleg, a külön nemzetiség eszméjétől elválhatlannak 
mondák a külön kormányt. Sőt, a küldöttek egyike, Sztra- 
timirovics öyörgy, tüzétől magát elragadtatni engedvén, a 
déli szlávok igényeiről s várakozásairól szóltában, nyilván ki- 
jelenté hogy, ha nemzetiségi igényeik, a külön kormány te- 
kintetében I^ozsonyban nem teljesíttetnének, másutt fognak 
erre nézve kielégíttetést keresni. 

Digitized by CjOOQ IC 



120 Sl«^ liiiíjy. Az italakúlis Tálságai. 

Sztratimirovics e merész szavai egy higgadt státusférfiút 
egy perczig sem hagytak volna kétségben, hogy miként a 
horvátok közt ekkoron már világossá lett a reactio működése: 
úgy a szerbek is esak a reactio titkos befolyása alatt meré- 
szelhetnek ily hangon szólani ; s hogy ennél fogva kétszeres 
ildom s eszélyesség szükséges részéről, nehogy az ügyet 
helyrehozhatlanúl megrontsa. De Kossuthnak, mint miniszter- 
nek is egyik fő hibája volt, mit neki, még mint hírlap-szer- 
kesztőnek s publicistának, oly alaposan vetett szemére Szé- 
chenyi István : a modor és taktika hiánya ; az az ildomtalan- 
ság, melynél fogva, hol az igazságot a maga részén látá lenni^ 
mérsékletet, eszélyt s kiméletet többé nem ismert, s büszke, 
elbizott, nagy szavai által másokban is szenvedélyt ébresz- 
tett. „Úgy, hát kard döntsön köztünk!" — vágott Sztratimi- 
rovics szavaiba, s véget vetett a beszélgetésnek. 

Forradalmi szenvedélyektől izgatott időkben kardra, 
fegyverre hivatkozni bizonyára nem a legildomosabb módja 
a viszály kiegyenlitésének. Kossuth ama szavai valósággal 
olajt öntöttek a szenvedélyek izzó tüzére, s az egész alföldet, 
hol szerb népség lakott, lángba borították. Áz izgatottság 
különösen Szeremben, a pancsovai és sajkás ezredek végvi- 
dékein, a kikindai és becsei kiváltságos kerületekben, minde- 
nek felett pedig Újvidéken és Karlóczán, april közepén már 
oly fokra hágott volt, hogy annak tényleges kitörése csak a 
főnökök intésétől függött. De ezek a végső lépés előtt szük- 
ségesnek látták még világosabban feltüntetni honosaik előtt 
czéljaikat s terveiket. Azon okiratnak, melyben kivánataik 
elsorolva léteztek, tulajdonkép csak az volt czéija, hogy azok 
törvényszerűségének palástía alatt az izgatást biztosabb bün- 
tetlenséggel folytathassák. De most már elérkezettnek vélek 
az időt, midőn az álczát eldobva, nyíltan kijelenthetik vá- 
gyaik s törekvéseik végczélját. Ez okból april végső napjai- 
ban Karlóczáról, az ó-hitű község harmincz tagjának aláírá- 
sával, egy körlevelet bocsátottak Magyarország és kapcsolt 
részei minden óhitű egyházi községeihez. Feltűnő, hogy az 
aláirt nevek közt egyre sem akadunk, mely az országban 
ismertebb volt volna, s hogy a mozgalmakat eddig vezetett 
főnökök közöl egynek neve sem látható a különben oly nagy 
fontosságú oklevél alatt. Ennek oka kétség kivül abban rej- 
lett, hogy egy részről Rajasics érsek, kit a nép általában ve- 

Digitized by VjOOQ IC 



Otfidik fejezet YisMiiyok a tótokkal, sietkekkel és horritokkaL 121 

zérének ismert vala el^ az első nyilvános fellépés bizonytalan 
eredményével a maga nevét összekötni még nem tartá taná- 
csosnak ; más részről, mivel *a mozgalom világi vezetői az 
érsek mellé egy világi vagy katonai egyént is óhajtottak vá- 
lasztani ügyeik intézésére, annak me^álasztása előtt a neve- 
zetesebb egyéniségek egyike sem akart a nép előtt főnöki 
szerepben feltttnni. De a nép szemében, az ismeretlen nevek 
mellett is, nagy tekintélyt szerzett az okiratnak azon körül- 
mény, hogy Earióczáról kelt. £ várost, mely érsekeik s papi 
főiskoláik székhelye, minden nemzeti irományaik tára; 
melynek fő templomába távol vidékről áhítatos kíváncsiság- 
gal jár a szerb nép látni az ünnepélyes egyházi szertartáso- 
kat; melynek vidékén léteznek ama klastromok, hol érsekeik 
sírboltjai s hajdani fejedelmeiknek Szerviából áthozott ma- 
radványai ereldyékként őriztetnek ; — e várost a vallásosság, 
a nemzeti érzelem s a történelmi ős emlékezetek ihlettsé- 
gével tekinti a szerb nép : elég ok arra, hogy az e város- 
ból, kétségen kivül az érsek tudtával s megegyeztével 
kelt okmány lelkesedéssel fogadtassék a vakbuzgó nép- 
ség által. 

A körlevélben, az általános népjogok s a szerbeknek 
régi kiváltságleveleikben foglalt jogaik megemlítése után, 
l^yegileg a következő pontokban soroltatnak el az új köve- 
telések: 1. Nemzeti önállóság és függetlenség a számukra 
kiszakasztandó tartományban. 2. E szerb tartomány ala- 
kittassék Bács megyéből, a sajkások kerületéből, a temesi 
bánságból, oda értve annak mind a polgári n^ind a ka- 
tonai igazgatás alá tartozott végvidéki kerületeit, továbbá 
Szerem megyéből a péterváradi ezred kerületével s végre 
Baranya megyéből. 3. E tartomány a szerb nép által saját 
kebeléből választandó, s régi módra „despot^ czimet vise- 
lendő nemzeti főnök által igazgattassék; Magyarországgal 
csak a fejedelem azonságánál fogva maradjon kapcsolat- 
ban. 4. Horvát-, Tót- és Dalmátországgal véd- és dacz- 
szövetség köttessék. Végül e követelések kivívására a 
szerb nép, lángoló hazaszeretetének magasztalása, szenve- 
dett sérelmeinek megemlítése mellett, szenvedélyesen ösztö- 
nöztetik. 

Ugyanazon időben a belgrádi, újvidéki és pesti szerb 
lapok, kisebb nagyobb nyíltsággal buzgón terjesztik vala a 

Digitized by VjOOQ IC 



122 Slső könyv. Áz átalakulás válságai. 

körlevél több eszméit; s a magyar nemzet ellen minden mó- 
don, a ráfogások s rágalmak egész özönével szitogatták a nép 
gyűlöletét. Kéj érzelemmel melegítették fel emlékezetét ama 
kegyetlenségeknek, melyeket a szerbek, mint a császár zsol- 
dosai, a Rákóczy-felkelés korában, az alföldi magyar népen 
elkövettek; s e szilaj ságok követésére s megújítására ösztö- 
nözék, csábitgaták a köznépet. 

E körlevél s ezen hírlapi ezikkek, támogatva a mozga- 
lom intézői által szerteszét küldött ügynökök izgatásaitól, 
hamar megtermettek gyümölcseiket: a gyúlékony, könnyen 
felingerelhető szerb nép kebelében mindenfelé szokatlan for- 
rongás mutatkozott. Áz izgatások, csoportulások helyéül job- 
bára a templomok szolgáltak, melyeket a mozgalomhoz csat- 
lakozott papság önként megnyitott. Ily izgatásra használta- 
tott fel egyebek közt Újvidéken is, april 20-kán, egyik óhitű 
templom. A benne összegyűlt nép előtt a körlevél szellemé- 
ben heves szónoklatok tartattak; az anyakönyvek magyar pél- 
dányai összetépettek. A szónoklatok után tudatták a néppel, 
hogy ügyeik elintézése végett az érsek egy nemzeti gyűlés 
kihirdetésére volna felkérendő. A gyülekezet azonnal foga- 
natba vette az indítványt s tömegesen indult a közel Karló- 
czára. Rajasics érsek teljes készséggel fogadá a kérelmet s 
a nemzeti gyűlést- május IS-kára, Újvidékre, haladéktalanul 
kihirdette. 

Négy nappal ezen újvidéki gyülekezet után a lázadás 
vérengzőleg kitört Eikindán. Ezen esemény annál váratlanabb 
volt, mivel a lázadásnak ott alig mutatkoztak más előjelei 
mint, hogy egy i§u, Radák György, pár héttel előbb az or- 
szággyűlésről hazatérvén, szerb nemzeti szinű csokorral jár 
s kel vala az utczákon. A gyúanyag azonban, mi most lángra 
lobbant, rég óta létezett a városban s vidékén. Hajdan, mi- 
dőn Temesvár még török kézen volt, a kikindai és becsei 
kerületek, mint határőrvidékek, katonai szerkezettel bírtak ; 
utóbb pedig, midőn Mária Terézia alatt, az országba vissza- 
kebeleztetvén, határőrvidékek lenni megszűntek, kincstári 
uradalmakká váltak s különféle kiváltságokkal ruháztattak fel, 
melyek közé tartozott az is, hogy külön hatóság által igazgat- 
tattak, 8 a kincstár, mint földesúr, terjedelmes majorsági föl- 
deit a kerületnek, időről időre megújított szerződés mellett 
ugyan, de tényleg örök haszonbérbe adta. E földek felosztá- 

Digitized by CjOOQ IC 



Ötddik fejezet. Yissonyok a tótokkal, sierbekkd és hordátokkal. 123 

8át a lakosok közt a kerületi hatóság, mint beligazgatási dol- 
got kezelte. Történt azonban^ hogy némely élelmesebb lako- 
sok számos ily földek haszonvételét megvették polgártársaik- 
tól; mi által a földek birtoka mind kevesebb kezekbe jutott. 
Időjártával^ midőn a föld értéke tetemesen felszökkent, a 
birtoktalanok, igazságtalannak állitván, hogy az összes kerü- 
let által bérben tartott földet egyesek örökösen birják, új fel- 
osztást sürgettek. Áz új osztály a szegény sorsú lakosság 
többségének feküvén érdekében, a tisztújitásoknál a népsze- 
rűség keresésének, a korteskedésnek eszközévé lett. Azon 
tiszti kar is, melyet e kitörés hivatalában talált, kivált a kerü- 
let bírája Kengyelácz Lukács, azon ígéreteknek köszönheté 
megválasztatását, hogy szolgálati ideje alatt az új felosztást 
végrehajtandja ; mit azonban feledésbe ejtvén, mindinkább 
magára vonta a nép zúgolódását, mely aztán april 24-kén va- 
lós^os lázadásban tört ki. 

£ napon, midőn a nép az isteni szolgálat után a temp- 
lomból kijőve, a már emiitett Radák György, egy, állitólag az 
érsektől hozzájok küldött szerb szinű zászlót tartván kezében, 
heves szónoklatot intézett a templom udvarán körülötte cso- 

fortozott néphez, felhíván azt, hogy csak neki, mint az érsek 
üldöttjének, ne pedig elöljáróiknak higyjenek, kik magokat 
ügyök ellenségeinek tanúsították. Az oly hőn óhajtott új föld- 
osztályt csak e zászló alatt nyerhetik meg. Utóbb a szerb 
nemzet függetlenségéről beszélt, fejtegetvén a karlóczai kör- 
levél tartalmát; s végül a község háí^oz vezette a szónokla- 
tától megigézett népet, s az ott lobogó magyar zászlót levétet- 
vén, a szerbet tűzette ki a ház ormáról. 

A kerületi tanács ezen események hírére tüstént ülésbe 
gyűlt, s a szerb zászló levételét és a lázitó elfogatását hatá- 
rozván^ a népet az óhitű esperes által békére inteté. De ez 
már nem volt képes korlátok közé szorítani a kitört szenve- 
délyeket. Egy népcsoport a tanácsterembe tolakodék és zajo- 
san követeié a földek új felosztását ; mire a tanács oly vá- 
laszt adott, hogy a birtokos lakosokat egyenként ki fogja 
ballgatni. De e válasz a népet nem nyugtatta meg; a tanács 
tekintélyét pedig megsemmisítette. Minthogy a csoportozás 
folyton nőtt, a tanács karhatalomhoz nyúlt; a jó szerével 
szétoszlani nem akaró csoportokat, a Hannover-huszárok hely- 
ben tanyázó százada által kergettette szét. De a^felbőszűlt 

Digitized by CjOOQ IC 



] 24 £1'^ UnjT. Az átalakulás TábágaL 

népet az erőszak még dühösebbé tette. Kaszákkal, vasvillák- 
kai stb. felfegyverkezve, nem sokára visszatért s a katonasá- 
got megrohanta. A huszárok, bár lőszerük hiányzott, egy 
ideig erélyesen ellentálltak; de miután egy tiszt (Galvagni 
főhadnagy) megsebesült, s két közvitéz elesett, látván hogy 
a harangok kongása alatt menten szaporodó tömeggel nem 
bírnak, a városból kivonultak. A dühöngő nép ezentúl semmi 
által nem gátoltatván, elébb a kincstári udvarházat, majd a 
kerületi tanácsházat rohanta meg; mindent összezúzott; a 
rabokat szabadon bocsátotta. A középületekről az úri házakra 
került a pusztítás sora. ^ Verj étek agyon az urakat, a magya- 
rokat s németeket!^ hangzék minden felől a szilaj tömegben. 
De a nemzetiséggel sem gondolt már többé a vérengző tömeg, 
s több szerb úr házát is megrohanta. A kincstári s kerületi tiszt- 
viselők, szerencséjökre korán elfutottak; dekettejök, Csuncsics 
János és Izakovics Sándor, kik szerb származásukban bízva, hon 
maradának, a nép dühének áldozataivá lettek. A dúlás és rablás 
még a következd napon is folyt; de miután a kevés magyar és 
német idején megszökött, több emberélet nem veszett el. 

Pár nap múlva Karácsonyi László, Torontál megye főis- 
pánja, nagyobb hadi erőt eszközle ki a temesvári fő hadpa- 
rancsnoktól a zavargás megfékezésére. Mire pedig e haderő, 
Kiss Ernő, Hannover-Huszár ezredes parancsa alatt, össze- 
gyűlt, april 28-kán, Csernovics Péter, Temes megyei főispán 
is megjelent a táborban, kit a zavargásról értesült kormány 
az egész Bánságra, Bács és Arad megyékre nézve teljes ha- 
talmú királyi biztossá nevezett. Csernovics kiküldésében fő- 
leg a szerb nép megnyugtatásának s nem a boszúnak kivá- 
nata vezérlé a minisztériumot. Csernovics születésére maga is 
szerb, Arsenius patriarcha családjából származott, kinek em- 
lékezete máiglan nagy tiszteletben áll a szerbeknél. O, mint 
az 1844-ki országgyűlésen Arad megye szabadelvű követe, 
egyébiránt gazdag földbirtokos és derék hazafi, köz becsülés- 
ben részesült a hazában. A szerbek pedig őt méltán legkitű- 
nőbb embereik közé számíthatták. Ehhez járult szelíd, enge- 
dékeny, igazságos és lovagias jelleme; mind oly tulajdonságok, 
melyeknél fogva a kormány iizon meggyőződéssel adta ke- 
zébe a teljes hatalmat hogy, ha általában valakinek, neki bi- 
zonyára legkönnyebben sikerülhet, a békét s nyugalmat hely- 
reállítani forrongó nemzetében. 

Digitized by VjOOQ IC 



ötödik fejezet Fiazonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal. 125 

Csernovics a katonaság bevonulta után maga is Eikin- 
dara menvén^ erélyesen kezdett működni tisztében. A kibo- 
csátott rabokat s a zavargás főbb czinkosait befogatta; a rend- 
bontók ellen rögtön-itélő biróságot hirdetett; a pusztítás által 
okozott kártételeket felbecsűltette. A lázongás fő szerzője s 
annyi szerencsétlenség oka^ Radák^ azonban idején elillant s 
elébb Újvidéken^ majd Zimonyban tartózkodék. Néhány hét 
múlva egy levele fogatott el, melyben tettével, mint nemzete 
irányában hasznos szolgálattal, kérkedett ; s magasztalta az 
újvidéki szerbeket, kik őt akkor, midőn a királyi biztos által 
szigorún nyomoztatott, hősük gyanánt tekintek, vendégségek- 
kel tisztelék meg. A királyi biztos, e levélből értesülvén, 
hogy Zimonyban időzik, az ottani katonai parancsnokot ké- 
résé meg, fogatná el a rendbontót. De ettől azt vette válaszul, 
hogy ha netalán ott volna is, elfogatását a nép hangulata 
miatt végre nem hajthatná. A többi elfogott bűnösök közöl a 
rögtön-itélő biróság az öt legterheltebb lakost kötélhalállal 
végeztette ki ; mintegy hatvanat pedig Komáromba küldött 
fogságra. Néhányan rövidebb időre a helybeli börtönbe zárat- 
tak. Ezen erélyes eljárás Eikinda városát teljesen kigyógyitá 
a lázongási viszketegből. A csend helyreállt; s bár később 
fajrokonai által kényszerítve, megint részt vett a lázadásban, 
kitűnőbb szerepet, lakosai nagy számának daczára, nem ját- 
szott többé. 

A királyi biztos Kikindáról Ó-Becsére forditá figyelmét, 
hol csaknem ugyanazon időben szinte botrányos jelenetek 
folytak le. April 26-káu, az új törvények kihirdetése végett 
kerületi gyűlés tartatván, szóba hozatott a kerület viszonya 
Bács megye irányában, melybe keblesítve volt. Vitatkozás 
közben Zakó István, Bács megyének az 1844-ki országgyűlé- 
sen követe, bár születésére szerb, de lelkes magyar hazafi, 
mint különben is szokásban volt, magyar nyelven szónokolt. 
A szerb érzelmű néptömeg, mely a törvények meghallgatása 
végett nagy számmal jelent meg, zajosan követeié, hogy szer- 
bül szóljon. Zakó erre megigéré, hogy a mit magyarul beszél, 
azt utóbb szerbül is elmondandó leszen. De a felizgatott tömeg, 
evvel elégedetlen, oly zajt ütött, hogy a gyűlést is fel kellett 
oszlatni ; majd a hazatért Zakót, baltákkal, csákányokkal föl- 
fegyverkezve, támadta meg lakásán. A bátor férfiú, kit, mint 
látszik, a szerb forradalmi párt tűzött ki áldozatuly> súlyosan 

Digitized by VjOOQ IC 



126 ^^^ Unyr. Az átalakulás válságai. 

megsebesedve ugyao^ de csak megszabadult a gyilkosok ke- 
zéből. Eltűnése azonban már nem lohasztá le a felbujtott cso- 
port dühét. Hasztalan keresvén néhány más, boszútárgyul 
kijelölt hazafit, dúláshoz fogtak : a tanácsházat lerombolák, a 
rabokat börtöneikből kibocsáták, s mind a városban, mind a 
külmajorságokban, melyek az alföldön szállásoknak neveztet- 
nek, több napig rémitő pusztításokat s gyujtogatásokat vittek 
végbe, míg nem őket az ó-becsei határban fekvő pusztai bir- 
tokán lakó b. Jóvics nyugalmazott tábornok, egy bátor kis 
csapattal, melyet cselédeiből s önkéntes polgárokból alakított, 
többek eleste után szét nem verte. Majd az ő felszólítására 
Hrabovszky fő hadi kormányzó Csuha őrnagyot küldé ki 
Becsére hat gyalog századdal s két kis ágyúval a zavargás el- 
fojtására. Csuha legénysége egyenként foga be a kijelölt za- 
vargókat, és szolgáltatta át azokat a rögtön-itélő bíróságnak ; 
és miután ez a főbb bűnösök közöl hetet kivégeztetett, máso- 
kat fogságra ítélt, a rend és nyugalom itt is hamar helyre- 
állott. 

Mohol és Petrovoszelló Bács megyei helységekben is 
történtek még némi kihágások. De minthogy e községek la- 
kossága vegyes volt, s a magyarok azonnal nemzetőrséggé 
alakultak, a szerbek zavargása idején elnyomatott. 

Ha már e zavargások okát keressük : azon eredményre 
jutunk, hogy azok mindenütt egy középpontból eredt titkos 
izgatások által, a szintonnan jött közös jelszóra indíttattak 
meg. Az egy Eikindát kivéve, hol, mint látók, a birtokviszo- 
nyokban feküdt a baj, — mi azonban itt is csak ürügyül 
zsákmányoltatott ki, — sphol sem találunk olyféle okot, mely 
a nép érdekéből származott, s ennél fogva alkalmas volt volna 
arra, hogy a nép szenvedélyeit felébreszsze. Csaknem minde- 
nütt, hol zavargás , ütött ki, avval kezdődött a rendbontás, 
hogy a nép a templomba tódúlt, a magyar nyelven irt anya- 
könyveket szétszakgatta, s megégette. Ez történt, például, 
még Sz.-Tamáson, Földvárott, Kulpinban, Eleméren, sőt még 
Torontál megye székvárosában, Nagy-Becskereken is, bár 
minden más rendbontás nélkül. E harcz a magyar nyelvű 
anyakönyvek ellen kétségtelenné teszi, hogy itt merőben a 
nemzetiségi kérdés volt a mozgató erő, melyet ugyanazok 
löktek a könnyen felizgatható, tudatlan tömegbe, a kiktől a 
karlóczai körlevél származott. ^ . 

Digitized by VjOOQ IC 



ötödik fejezet. Viszonyok a tótokká], szerbekkel és korrátokkal. 127 

Egyébiránt; az említett zavargások elnyomatván s meg- 
fenyíttetvén, a csend és béke egy időre mindenütt helyreál- 
lott. A szigor, melylyel a féktelenségek elfojtattak, úgy lát- 
szék, megdöbbenté az izgatókat. Az új kormányt gyöngébb- 
nek hitték volt, mint a milyennek tapasztalták. Csökkenté 
bátorságukat az is, hogy, mit eleve nem hittek, a katonaság 
mint lázadókkal bánik el velők. Fenyegetődzéseik tehát elné- 
multak ; mozgalmaik zaja elcsöndesült. Sokan közölök a me- 
gyékből, hol eddig a népet bujtogaták, rajok nézve biztosabb 
helyekre, Jellasics bán hatósága alá, még többen, kivált a pa- 
pok, a szomszéd Szervia fővárosába, Belgrádba vonultak. A 
nyugalom^ bár nem volt a kiengesztelődés, hanem a félelem 
eredménye, több hétig zavartalan maradt. Szélcsend volt ez a 
kitömi készülő vihar előtt. 

A kormány s annak utasitása szerint a kir. biztos ez időt 
a szerb népség állandó megnyugtatására, teljes kiengesztelé- 
sére ügyekezett felhasználni. Amaz egyebek közt, hallgatás- 
sal mellőzvén a karlóczai érsek önkényes tettét, mely szerint 
ő, hatalma korlátain túlhágva, május 13-ra nemzeti gyűlést 
hirdetett, april 26-kán hozzá intézett rendeletében, az ó-hitű 
vaUásfelekezet számára, a törvény értelme szerint, május 
27-re, Temesvárra hirdette ki a gyűlést, annak vezetésére 
áUadalmi biztosul szinte Csernovics Péter főispánt nevez- 
vén ki. 

A királyi biztos, miután a csend a Tisza vidékén hely- 
reállott, május 9-kén Újvidékre, az izgatások tűzhelyére, uta- 
zott, s a következő napon egy nyilatkozványt bocsáta ki a 
szerb néphez. Az ész és szív minden fegyvereit felhasználni 
ügyekezett ebben Csernovics fajrokonainak megnyugtatására. 
Érzékenyen hivatkozék velők rokon származására, nemzeti- 
ségök azonságára, s keblének a nemzete jóllétét, boldogságát 
óhajtó természetszerű vágyaira. Fejtegeté előttök a szabad- 
ságnak az új törvények által mindnyáj okra egyaránt kiáradó 
áldásait ; a bonpolgárok kötelességeit a közös haza iránt, bár 
mi nyelvet beszéljenek ; a rend s béke szükségét, mi nélkül 
az i^ú szabadság meg nem szilárdulhat, gyümölcsözőleg nem 
tenyészhetik. Magyarázá nekik, mennyire összeütközik mind 
ezen drága érdekekkel az izgatók által titkon táplált forron- 
gás; mily valótlanok s igazságtalanok eeek vádjai a magyar 
kormány ellen, mely csak javukat akarja eszközkni: mily 

Digitized by VjOOQ IC 



128 ^^ ktoyy. Az átalaMláa válflágai. 

veszélyes a közszabadságra nézve, a törvény s haza szem- 
pontjából pedig mily kárhozatos az ország egysége elleni tö- 
rekvés^^stb. 

És eddigien helyes, gáncsolhatlan volt a kir. biztos eljá- 
rása. Egy részről a rendbontók ellen foganatba vett szigor, 
más részről ezen ildomos szózat olv jótékonyan hatotta szerb 
köznépre, hogy az, miután igazi oka nem is volt a panaszra, 
a jövőben kétség kivül nyugton maradt volna, ha a további 
izgatásoknak s ámításoknak eleje vétetik. De Csemovies ezt, 
ktJönben legjobb akarata mellett sem tudta végrehajtani; s ez 
Ion aztán eljárásának fő hibája, mely minden ügyekezetét 
megfos^stotta sikerétől. 

Es miben állott e hiba ? Idő előtti túlságos lágyságban, 
minél fogva elmulasztá foganatba venni az eszközöket, me- 
lyek a lázadásnak még akkor minden valószínűséggel elejét 
vették volna. Az egyetlen mód, melylyel a lázadás ez időben 
végkép elfojtható vala, abban állott: hogy miután a nép le- 
csöndesedett, a fő izgatók ellen forduljon a szigor, s velők, 
kik minden zavar okai s magoknál a tényleges rendbontóknál 
is sokkal bűnösebbek voltak, éreztesse a törvény súlyát. El- 
mélet, engedékenység itt czélra nem vezethetett Eleve is 
tudhatá a kir. biztos, hogy ezen izgatókat, kik az ország ép- 
ségét megcsorbitaní, abból a magok nemzete számára egy te- 
temes részt kiszakasztani szándékoznak, sem a közszabadság 
élvezete, sem a nemzőtöknek adandó némi engedmények nem 
fogják többé kielégíteni ; s hogy ők, míg csak szerét tehetik, 
az az, mig szabadok, ha titkon is, kétség kivül folytatni fog- 

1*ák izgatásaikat. Ezt kell vala tehát lehetetlenné tenni az által, 
^ogy valamennyien honárulási pörbe fogassanak, s annak le- 
folytáig fogságba tétessenek. De a túlságosan szelíd kedélyű 
kir. biztos megcsalatni engedé magát általuk. Az izgatók 
ugvanis, a Eikindán és Becsén foganatba vett szigortól meg- 
döbbenvén, meghunyászkodának, személye iránt engedelmes- 
séget, alázatosságot, az ügy iránt jó akaratot színlelve, a bé- 
kés megoldásra nézve különféle óhajtásokat fejeztek ki előtte. 
Csemovies mind ezt megtérésnek, őszinte békekivánatnak 
véve, a szigor alkalmazása helyett, melylyel eddigi bűneiket 
sújtania, további izgatásaikat pedig lehetetlenítenie kellett 
voba, velők alkudozásba ereszkedett Az izgatók jól tudták, 
hogy a kormány leginkább a szerbek köztí tekintélyétől várja 

Digitized by CjOOQ IC 



(Máik fejezet Yiszonjok a tótokkal, szerbekkel és hofvitokkaL 129 

it biztos működésének sttkerét: ők tehát, mihelyt meggyőződ- 
tek; hogy szigorától nincs mit tartaniok^ a k^iengess^telődés 
álnok Ígéreteivel Ugrekeztek őt a stlker reményeibe ringatni; 
az ,l^att pedig terye^ik tovább fejlesztésén, a nép felizgatván, 
megcsqkkent bátorságának felélesztésén titokban n^igy buz- 
galommal működének. 

£ titkos izgatásoknak s a királyi biztos kíméletes lágy- 
ságának veszélyes következményei csak hamar napvilágra is 

Í'öttek. Említők, hogy a kormány, a karlóczai érsek által ön- 
latalmilag május 13-kára kihiraetett nemzeti gyűlést mellőz- 
tetni, 8 illetőleg máj. 27 -kére halasztatni rendelte. E rendele- 
tet a királyi biztosnak, ha csak ^ .kormányt kudarczqak ki- 
tenni nem akarja, múlhatatlanul végre kellett volnfi hajtania; 
mi egyébiránt a kifejlett körülmények közt még igen nehéz 
feladatnak sem vala tekinthető. Az óhitű egyj^áz híveinek 
egyik fele, az oláhok, a gyűlést egyátaljában nem akarták 
megtartani. Köztök is tünedezett ugyan már fel némi nem- 
zeti mozgalom ; de a szerb lázadás iránt semmi rokonszenv- 
vel nem viseltettek; sőt nagy boszúsággal haliák a szerbek 
ama terveit, hogy ezek a temesi bánságot is, hol az oláhság 
képezé a többséget, szerb tartománynyá akarják tenni. Ha- 
sonlókép a megyékben lakó szerbek sem mutattak nagy vá- 
gyat a gyűlésre követeket választani ; magok a temesvári és 
verseczi, még a kormány befolyása alatt lévő óhitű püspökök 
is ellenzék a követküldést az érsektől kihirdetett gyűlésre. De 
annál cselekvékenyebbek valának az izgatók a katonai vég- 
vidéken s Tótori^zágban, hogy a követek ott megválasztatván, 
a gyűlés megtartassék. S így lőn, hogy május 13-kán valóban 
számosan jelentek meg Újvidéken. Még a török felsőség alatt 
lévő Szerviából is néhány százan vettek részt e mozgalqmban. 
A királyi biztosnak, ki néhány nap óta maga is e város- 
ban időzék, e körülmények közt csak egy volt a teendője : az, 
bogy a kormány rendeletének engedelmességet szerezzen, s a 
gyűlés megtartását minden hatalmában álló eszközökkel meg- 
akadályozza. De Csernovics, nem ugyan jó szándok hiányából, 
hanem ieUem-gyöngeségből, ismét túlságosan engedékeny lón. 
Mélyebo emberismeret megmondhatta volna neki, J^ogy az 
izgatók ed4igelé is csak azért hunyászkodtak meg elótte s 
kezdtek vele alkudozni, hogy időt nyerhessenek. De ő őszinte 
jó szándéknak vette, mi csak álnok fogás vala; s Jélelniébea 

Horváth M. A f&ggeUenségi harcz tört. ^igitized by V^CJOglC 



130 E1b5 könyv. Az átalakulás válságai. 

a végszakadástól, mit engedékenységgel botorul meggátol- 
hatni vélt; irányukban minden kísérletet kimeríteni szándéko- 
zott. Azon feltétel alatt tehát, hogy ezen gyülekezet a kor- 
mány által május 27-re kihirdetett gyűlésnek csak előtanács- 
kozmánya gyanánt tekintessék, s minden most felveendő 
tárgy annak végelhatározásától függesztessék fel, a gytlléstar- 
tást végre is megengedte. De csak hamar Ion oka megbánnia 
engedékenységét. A neki bátorodott lázongók, egy lépéssel 
tovább menve, ama feltételt egyenesen mellőzték s kivánták 
a kir. biztostól, hogy a rögtön itélő biróság hatóságát Újvidé- 
ken, a gyűlés tartama alatt függeszsze fel; mert, mint álliták, 
lehetnek a tanácskozásnak oly tárgyai is, melyek a statarialis 
tilalmak körébe esnek. E kivánat, úgy látszik, megnyitá vala- 
hára a biztos szemeit, mert azt válaszolá kérelmökre : hogy oly 
intézkedés, mely csak a törvénysértőket sújtja, a törvény kor- 
látai közt maradó tanácskozásoknak útjában nem állhat; tör- 
vényellenes tanácskozást pedig különben sem fogna tűrni. A 
gyűlés tagjai, kikben az együttlét s érzelmeik kicserélése a 
bátorságot annyira felébreszté, hogy színlelésöket folytatni 
szükségtelennek láták, a gyűlést más napon Karlóczára tették 
által ; s hangos fenyegetéseket s átkokat szórva a magyar nem- 
zetre s mind azon szerbekre is, kik, velők nem tartván, a béke 
ügyében működnek, azonnal csoportosan megindultak Kar- 
lóczára. A menetben, melyhez Újvidék lakosai közöl is sokan 
csatlakoztak, különösen feltűntek a Szerviából jött, pisztolyok- 
kal, puskákkal s handzsárokkal fölfegyverzett s néhány százra 
menő fajrokonok, kiket, hogy a magyarországi szerbektől 
megkülönböztessünk, mint az alföldön különben is szokásos, 
ezentúl szerviánusoknak fogunk nevezni. 

Csernovics e lépésről értesülvén, rögtön felszólitást inté- 
zett Raj asics érsekhez, oszlatná fel azonnal a törvénytelen 
gyűlést, különben őt teszi felelőssé a következményekért. De 
Rajasics önként elvállalá e felelősséget ; s mindjárt eleve csa- 
lányosan nyilvánítandó, mennyire semmibe sem veszi a ma- 
gyar kormányt s annak biztosát, a levelet hívei által nyilván 
elégetteté ; s a gyűlést ünnepélyes isteni szolgálattal s egy, a 
szenvedélyek felizgatására számított beszéddel nyitotta meg. 
E beszédben a liélkűl, hogy a teendőket részletesen említené, 
a njás nemzetek példájára kivívandó függetlenséget tűzte ki 
fő czélúl. Emlékezetbe hozá a szerbek hagyományaiban élő s 

Digiti?eábyGOOgte 



ótddik fejezet. Yiszonyok a tótokkal, szerbekkel és korvátokkal. 131 

a nép érzelmeit fölmelegiteni képes hősök példáit ; esek kö- 
vetésére buzdítván hallgatóit. A magyar országgyűlést, a nép- 
szabadság érdekében kivívott nagyszerű reformokat, a ma- 
gyar minisztériumot teljes hallgatással mellőzte; de nem mu- 
lasztá el bizodalmát kijelenteni a császár iránt, ki minden né- 
peinek jogegyenlőséget biztosított légyen. 

Az érsek ezen, nagy tetszéssel fogadott beszéde után, 
melyből kétségtelenül kitűnik, hogy Rajasics már egyenes 
összeköttetésben állott az udvari reactioval, s annak érdeké- 
ben s utasítása szerint működött, — két szerzetes, Gruies és 
Eátyánszki, emelt szót, egyik a másik után. Mind ketten a 
lázadás legmunkásabb előmozdítói gyanánt ismertettek, s be- 
szedők azon, körülménynél fogva, hogy az érsek udvari pap- 
jaihoz tartoztak, úgy fogadtatott, mint magának az érseknek 
véleménye. Ezek élénk szónoklatban terjesztek elő a gyűlés 
összehivatásának okait és czéljait. Elmoudák a szerbek ezen 
országba vándorlásának s megtelepedésének viszonyait ; szer- 
ződéseiket I. Leopold császárral ; a tőle nyert jogok s kivált- 
ságok sérelmeit; utósó despótjoknak, Brankovics Györgynek, 
osztrák fogságban történt halálát; a patriarchai méltóság meg- 
szüntetését . . . s több efféléket. A beszédeiket elragadtatás- 
sal hallgató nép több izben helyeslő felkiáltásokkal szakasztá 
félbe a szónokokat. Midőn az I. Leopoldtól nyert kiváltságok 
sérelmei említtettek, többen közbe kiálták: „rajta leszünk, 
hogy azok ezentúl megtartassanak.^ „Elvették despotánkat, 
— monda egyebek közt Gruies — s csak egyházi főnökünket, 
azt is méltóságában megkisebbítve, hagyták meg, tudván, 
hogy az egyházi rend nem képes^ mint a despot, a nemzet 
védelmére kardot rántani; sem a patriarchai méltóságától 
megfosztott érsek kellőleg védeni nemzetét." A nép, harag- 
jának kitörésében, miként vezérei által betanítva volt, rögtön 
orvosolni kívánta egyik fő sérelmét, s az érseket nyomban 
patriarchának kiáltotta ki. 

Rajasics József, a horvátországi végvidék Ogulini ezre- 
dében született ; iskoláit a szegedi lyceumban végezte. 1813- 
ban már a papi pályán működék a károlyvárosi óhitű egyház- 
megyében, 1828-ban püspökhelyettesnek neveztetett ki Pak- 
ráczra, Tótországban ; a következő évben pedig valóságos 
püspöknek Dalmátiába. Öt évvel később a verseczi püspök- 
ségbe tétetett át; honnan 1842-ben karlóczai érsekké válasz- 

Digitized b^VipOOQlC 



132 £^ ^^rr. Az itobkúláe rálaágaL 

tátott A népszerűség szeretete lévén jellemének egyik fő vo- 
nása; h&úémsfyijÜmn SBÍves, lekötelező; tetteiben ildomoS; 
számitó, kilkő fdlépéBében áJkitatosi, buzgó pc^, magán liázi 
életében a világi élvezetek kedvelője vala. A szerbdk figyel- 
mét s becsülését már Dalmátáában s utóbb Verseczea még 
inkább magára vonta az által; hogy az óbitu nép áttérését a 
vidlásbeli unióra erélyesen gátolta. Ez alkalommal fiok ügyes- 
séget tanúsíAott benne azon körülmáoiy; bogy bitfélekessetének 
ezea védelmében feleinek ragaszkodását megnyerte, ;a joélkül 
hogy ti^sBzetLtköaésbe jött volna a fci kormányszékekkel, me- 
lyek még iS; az udvar elvei szerint; az uniót támogatták. S 
így lőu; hogy midőn hitfelei által érsekké választatott, vetély- 
társai közt a kormány is őt pártolta leginkább. 

Rajasics a patriarchai méltóságot egy perczigsem kétel- 
kedett elfogadni, bár a választás minden egyházi formák s 
kellékek .mellőzésével; egy önmaga által törvénytelenül kihir- 
detett gyülekezet által hajtatott végre, melyen azon felül a 
szerbeknek is csak egy, a katonai végvidéken lakó; része volt 
képviselve. Megfontolván ezt; s általában a választás körül- 
ményeit s a különben oly számitó; óvatos férfiúnak a gyűlés 
folytában tanúsított vakmerő bátorságát : senki sem kételked- 
hetett többé; hogy ő az ekkoron már mind nyiltabban fellépő 
udvari reactio vezéreivel egyenes összeköttetésben állott s tő- 
lök ve,tte az irányt és lökést eljárásában. 

maga tette az indítványt is egy világi főnök megvá- 
lasztására ; javasolván egyszersmind; hogy e főnök nC; mint 
hajdau; despotának, hanem, az idők szellemével egyezőbben; 
vi^dának neveztessék, s a katonaság osztályából választassék. 
Ezen indítványai pedig helyeseltetvéu; a kijelölés jogát azon- 
nal igénybe is vette, és Zisivkovies, Jovics és Theodorovics 
tábomoKokat és Suplikácz István ogulini ezredest terjesztette 
a gyülekezet elébe. A nép bizalma az utóisóban központosult: 
Suplikácz hangos örömrivalgások közt — melyekről egy szerb 
lap azon megjegyzést tette, hogy ^ csodaszerű látvány s ijesztő 
vala az idegenre nézvc;^ — szerb vajdává kiáltatott ki. 

Suplikácz István 1789-b6n a horvátországi végvid^ben 
e^ katonacsalád kehlében született s kora ifjúságától kezdve 
maga is a hadi pályán szolgált. Hazája ISÓÓtben Napóleon 
császár uralma alá kerülvén; SupUkácz bárom éwel később 
az Oroszoriraág elleni hadjáratban is részt vett, s^a csatamezőn, 

Digitized by VjOOQ IC 



ötödik fejezet Tisionyok a tatokkal, szerbekkel és horrátokkaL 133 

mint még csak 23 éves kaphánj, a becsületrend diszj elével 
ékesittetett fe}. Ezredével 1814-ben került ismét osatrák szol* 
gálatba, hol 1832-ben őrnagygyá^ tíz éwei később végre az 
ogalini kertlletbea ezredeiwé neveztetett Ezaen randán s 
Olaszországban tatáha őt vajdává választatása; s csak mintán 
az udvar őt e tisztében megerősítette s bazabo<3sátottay emel- 
tetett végre tábornokká, A szerbek előtt nem annyira külön- 
ben egyenes, szilárd jelleme, mint inkább a szerb nemzetiség 
iránt tanúsított hűsége s buzgalma szerzé neki ama népszerű- 
séget, hogy a vele együtt kii elölt tábornokoknak elqébe téte- 
tett. E tulajdonság ritka volt a rendesen elnémetesedni szo- 
kott szerb származású főtisztek közt. 

A patriarcha és a vajda megválasztatása után egy szó- 
nok, eleve is sejtve e lépések véres következményeit, esktbre 
hívta fel a népet, hogy tegv véreit mindaddig le nem teszi, míg 
a gyűlés végzeményei az illető helyeken elismerve s megerő- 
sítve nem lesznek. ^ Százezer vitéz határőrre van bízva azok 
védelme; s azon felül ügyünket a szerviánnsok is sajátjukká 
teszik*' — így kiáltanak fel számosan a gyülekezetben. 

A gyűlés, mely ezután, mintegy aíkotmányozóvá tette 
magát, még következő határozatokat alkotott: 

1. A szerb nemzet az ausztriai ház és a közös magyar 
korona alatt politikailag szabad és fliggetlen. 

2. A szerb vajdaság alkatrészei : a Szerémség a határőr- 
vidékkel, Baranya és Bács megyék a sajkások kerületével, 
az egész temesi bánság s annak határőrvidéke. 

3. A szerb vajdaság szoros politikai szövetségbe lép Hor- 
vát-, Tót- és Dalmátországgal olyképen, hogy e viszony felté- 
telei a két fél által a szabadság és egyenlőség alapján dolgoz- 
tassanak ki s határoztassanak meg véglegesen. 

4. E végre a vaidaság részéről egy naey odbor, az az, 
bizottmány választatiK, mely a mondott czélon kivül arra is 
felhatalmaztatik, hogy szükség esetében a nemzeti gyűlést 
összehívna; a maga kebeléből választmányt nevezzen, mely a 
nemzet kivánatait és sérelmeit összeszedje s a gyűlésre kidol- 
gozza. Az odbor negyvennyolcz, többnyire papi s polgári 
egyénekből s néhány katonatisztből azonnal meg is válasz- 
tatott. 

5. A király megkérendő, hogy az oláhok nemzeti sza- 
badságát 8 egyenlőségét is kijelentse. ^^^^^^ ,,Google 



134 ^iB^ ^^^rr- ^ átaUlctUás válságaL 

6. A nemzeti ügyben ezentúl az odbor rendelkezvén, a 
magyar minisztérium által május 27-re kihirdetett egyházi 
gyűlés nem fog megtartatni. 

7. A nemzeti ügy kezelésének költségeit a nagy odbor, 
a patriarcha egyetértésével, a nemzeti pénztárból fedezze. 

8. A nagy bizottmány s a patriarcha küldöttséget neve- 
zend ki, mely e határozatokat ő felsége a király elejébe ter- 
jeszsze. 

9. Ugyanazon odbor a közelebb tartandó horvát ország- 
gyűlésre követeket küldend, kik ott a szerb nemzet érdekeit 
képviseljék. 

Mialatt az elcsábított szerbek ily törvény- s hazaellenes 
ösvényre tévedtek: az óhitű oláh nép, mely a patriarcha -vá- 
lasztás által közelebbről érdekeltetett, ellenkező érzeln^ket 
ápolva, hazafiságának adta kétségtelen bizonyítványait. Érte- 
sülvén a karlóczai gyűlés eredményeiről, Bihar, Arad, Temes, 
Erassó és Torontál megyék óhitű román lakossága harmincz- 
hét képviselőt küldött fel Pestre, tanácskozni nemzőtök ügyei- 
ről. Ezek Gozsdu Manó, jeles ügyvéd, elnöklete alatt összeül* 
vén, a karlóczai patriarcha-választást az összes magyarlioni 
óhitű román nép nevében érvénytelennek nyilvánították. A 
kormányhoz pedig feliratot intéztek, melyben iránta való bi- 
zodalmokat kifejezvén, kijelentették, „hogy a magyar szent 
korona dicsőségéért, birodalmának egységéért, hazafiúi önfel- 
áldozással küzdeni, a közös haza iránti szent kötelességöknek 
tartják; ... a pártütő metropolitátfőpásztoruknak többé nem 
ismerik, s a szerbektől egy házilag elválni kivannak.^ Kérik 
tehát a kormányt, hogy a közös egyházi és iskolai alapítvá- 
nyok igazságos megosztására bizottmányt nevezzen. Egyéb- 
iránt nemzeti kivánataikat a következőkre szorítják : 

1. A diplomatikai magyar nyelv mellett, belügyeik s a 
tanítás kezelésében nemzeti nyelvök gyakorlata ne gátol- 
tassék. 

2. A közoktatási minisztériumnál az oláh óhitűek szá- 
mára külön osztály rendeztessék. 

3. Az oláhlakta vidékeken s határőri ezredekben oláh 
ajkú tisztek s hivatalnokok alkalmaztassanak. 

Az óhitűekéhez hasonlók voltak a keleti szertartású egye- 
sűit (katholikus) románok érzelmei is a magyarok s a közös 
haza irányában. „Örömkönyek áztatják szemeinketr — úgy- 

Digitized by VjOOQIC 



ötödik fejezet. Yvzonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkaL 135 

mond egyebek közt Erdélyi Vazul, nagyváradi unítus oláh püs- 
pök a május 11-kén közzé tett pásztori levelében — hogy azon 
millió népek, kiknek ,lelki őrei vagyunk, .... most felszaba- 
dulva örülhetnek ..,. És ezen áldásokat.,., a lelkes magyar 
nemzetnek köszönhetjük, mely . • . önként lemondván nemes- 
sége kiváltságairól, az emberiség közérdekének a magáét fel- 
áldozta ; és a testvériség vallásos eszméjét életbe léptetvén, 
bennünket oláhokat is a haza közbirtokosaivá fogadott. ... Ez 
arra kötelez bennünket, hogy a magyar alkotmányt, mint ma- 
gunkét védjük .... Nem is kívánja a magyar nemzet, hogy mi 
nyelvünket s eredetünket megtagadjuk; sőt maga eszközt 
nyújt kezünkbe nyelvünk vyágoztatására stb," 

De, visszatérve a szerbek igényeire s karlóczai gyülésök 
batárzataira : ha elnézünk is attól, hogy törvénytelen gyüleke- 
zetből származtak, úgy hiszszük, azok jogossága iránt senki 
sem fog sokáig tétovázni Ítéletében, mihelyt a következő vi- 
szonyokat megfontolja. 

Miként első tekintetre is világos, a szerb ügy lényege a 
nemzeti függetlenség és vajdaság kérdésében központosul. E 
kérdésnél csak két jogalap gondolható, mint lehetséges: a 
történetjogi és a, népjogi. Magok a szerbek is ezekre építették 
határozataikat. Ám lássuk tehát, létezik-e a két jogalap, vagy 
azok bármelyike ? 

Mi a történelmi jogot illeti : a szerbek, mint tudjuk, nagy 
részben másfél század előtt, mint a török járom alól szaba- 
dulni vágyó vándor vendégek, telepíttettek le I. Leopold ál- 
tal, Magyarországnak a török háborúk következtében elpusz- 
tult déli részein. A telepedők ez alkalommal nyertek ugyan 
némi kiváltságokat; ezek mindazáltal egyátaljában nem lehet- 
tek oly neműek, hogy általuk az országnak s az alkotmányos 
nemzetnek bármi joga rövidséget szenvedjen. Leopold, az or- 
szág alkotmányos királya, kit az ország épségének tentartására 
nézve, határozott törvények és királyi eskü kötelezett, a meg- 
telepedő szerbek számára az ország testéből egy külön, füg- 
getlen tartományt kimetszeni s^m nem akart, sem, ha akart 
volna is, nem volt feljogosítva. Ok tehát a magyar korona te- 
rületén, csak a magyar alkotmány s a magyar törvények 
uralma alatt telepedhettek meg. Mind az, a mit ők Leopoldtól 
jog tekintetében nyertek, s mi a kiváltságlevelekben foglalta- 
tik, nem is egyéb, mint kiváltság a földesúri hatalom alól. val- 

Digitized by CjOOQ IC 



136 Első könyv. Az átalakulás váleágai. 

lásgjakorlati szabadság és némi municipális jogok^ miknél 
fo^va' egyházi s községi ügyeiket tetszésök szerint ititézhes- 
sék. A^ vajda hatósága tehát, ha azt általában megengedhető- 
nek tartanánk is, történelmi jogalapon nem teijedhet többre, 
mint fnutiícipális beligázgatásra az országos törvények korlátai 
között, oly forúián mintapéldául, a jászkunok vagy á szászok 
ispánjának hatósága. Teljes függetlenségi jogot magok a szer- 
bek sem mérték igényelni. Mert bár önállóságot követeltek, a 
magyar kolronától, mint mondák, elszakadni nem akartak. Már 
pedig a magyar korona kormány-hatalma ielenfég áz alkot- 
mányos király és minisztériuma kezében volt. 

A történelmi jogalapnál seftimivel sem erffsebb áz, ihe- 
lyet határzataikbán a természeti jog szempontjából állítottak 
fel a karlócz^ai gyűlés tagjai ; bár megengedjük, hogy a né- 
peknek, ha jogaikat, szabadságaikat elnyomva érzik, teljes 
joguk Van a gyakran igazságtalan történelmi jog élveiből ké- 
szített bilincseket széttömiök, feltéve, hogy más lír^épeíc jogait 
nem c8orbít}ák meg. Ámde miben volt elnyomva a szerb nép 
a má^ar nemzet által ? Nem volt-e a szabad, alkotmányos 
hazának a magyarral minden tekintetben egyenjogú dzíábad 
polgára, ki földjét szabadon, tulajdoni joggal bírta; biráit, 
képviöélöit a törvényhozásra a maga kebléből szabadon vá- 
lasztotta ; ki a falusi biróságtól a miniszterségig mindétí hiva- 
talt viöélhetett; szóval, kinek minden polgári s politikái joga, 
szintúgy mint terhe, egyenlő volt a magyaréval? Vágy ta|án 
nyelvé, nemzetisége volt elnyomva ? Iskoláit öniúíága szaba- 
don rendezte, azokban ifjúságát saját nyelvén taníttatta; Köny- 
veit, hírlapjait a köz sajtótörvények uralma alatt á tóagá úyél- 
vén kéfiye szerint nyomatta. Sereimül azt csak tiéírt hrózhátá 
fel alaposan, hogy a közigazgatás nyelvéül a szerbek áltál la- 
kott vidékekeií is a magyart szabta élő a törVétiy. Hiöíéii Má- 
gyarofüzágbati, á magyar alkotmány áldásaital éHefc. Ez bi- 
zonyára annyival keveébbé igazolhatá elszakadási vágyaikat, 
mivel á községi igazgatás eddig is szerb nyelveh folyt ; a ke- 
rületire nézve pedig, hol törilégesen laktak, lázadád nélkül is, 
törvérijrés úton megnyerhették volna saját nyelvök használatát. 
Eé hu, a szerbek Magi/arorszdgbanj a magyar alkotmány 
védelme alatt, annak mindeÜ áldásait, minden polgári s poli- 
tikai jogokat élvezve, csak annyira sem akarták tűrni a ma- 
gyar ilemzet fölényét, hogy a közigazgatás és sktörv^oyhozás 

Digitized by VjOOQLC 



ÖMdik fejeset. Yissonyok a MtoUnK iserbekkel é» honrátokkaL 



137 



nyelve a magyar legyen : vájjon mi jognál fogva igényelhet- 
tek ők egy mgg^tlen s^efrb vajdiiságot; hol száüiff^erínt is ke- 
vé»ébbBégbeü toltak ? Mi jog^aV kivái^háttílk e tartományt az 
ország testéből kiszakásztátíf, s«z ott lakó niagyarokat, néme- 
teket, oláhokat szerb igazgatás álá vetni? Átá^ tekintsük 



az 



áKaSuk ^Szérb Vaj'da^i^gá^ rögtönzött Vidék né^s^ámí viszo- 
nyait. Ezek steriüt volt 



Bács megyében 
Baranya » 
Temes „ . 
Erássó ,$ 
TorontáT' « 
Szerem n 
P^tefráradi végvid^en 
Német báttságl „ 
lllyií « n 

Oláh . ^ 

Csajkás kerületben 



MMTír 

187,000 

132.500 

5,900 

^.500 

55,000 

3,000 

120 

3,700 



98,500 

76,900 

94,000 

11,650 

88,000 

1,700 

3.400 

16,200 

9,000 

3,200' 



SteH» 

190,000 
41,000 
18,000 

125,000 
102,000 
94,000 
51,000 
22,000 
15,000 
30,000 



OUit Xte 



195,000 

194,400 

62,000 



38,000 
23,500 
50,000 



18,000 

1,300 

6,000 

10,000 

20,000 

700 

4000 

6,500 

7,800 

5^00 



389,720 402,550 688,000 562,900 79,100 



E táblázat szerint volt a szerbek áhal vajdasággá aftakit- 
tictni igényelt tartományban 668,000 szerb s 1;434,270 nem 
sz€^b ; a szerbek tehát csak mintegy felét képezték az Összes 
népességnek. A ki ezen, a szerbeknek kttlönben igen is ked- 
vező számítást netalán gyanúsitttná, ám vegye az osztrák kor- 
mány által 16dO-ben késiíftett népszámitást a császár által al- 
kotott vajdaságban ; melyb<St azonban a végvidék és Baranya 
vármegye, hol s^erb tlgy is kevés van, egészen kihagyatott. 
E^em számítás még sóikkal kevesb^bé kedvez a szerbeknek, az 
összes, 1,454,635 lélekre menő népségből csak 299,000^t szá- 
mitván szerbnek; mi szerint a szerbek körulbelttl csak égy 
ötödét teszik a népességnek. 

E népszámitás *) ittán tehát méltán kérdezhetni : hai a 
szerbek népíö^ ázempóntból igazságtalannak találták, hogy e 
vidékek, hol a marfarok kevesebbségben vannak^ Magyaror- 
szághoz tartozzanak, mi joggal akartak azokból Szerbországot 
alkotái ők, kik szintügy kevesebbségben vannak? Ezeü igaz- 
ságtalanság még kiáltóbbá válik a szerbek részéről aaon te- 

*) Ás emlitett yidékeken khftl saerbek elszórva kknak még Talna, 
Pest, Arad, Csaíiád, Gsonffrád, Yerocze és Possega megyékben. Fényes 
Elek statistikája szerint ekkoron 884 kOzséffben, összesen 828,365 szerb 



lakott a szorosan vett Magyar- és Tótországban. 



Digitized 



byGoogk 



138 £l8^ k^ny^* ^> átalakulás yáUágai* 

kintetnél fogva, hogy a németek, bunyeváczok, vagyis dal- 
maták, 8 a többi apróbb népségek, tótok, bolgárok, zsidók, 
jobbára szintúgy ragaszkodtak a magyar hazához s nemzeti- 
séghez, mint magyar ajkú testvéreik; míg ellenben a szerbek 
semmi más népfaj rokonszenvét nem birták. Mert még az olá- 
hok is, kiket egyébiránt a szerbek, a vallás azonságánál 
fogva, magokhoz szerettek számítani, a bánságban, a ma- 
gyarok és szerbek közti harczban határozottan az elsők ré- 
szén álltak. 

Mihelyt annak híre Budapestre érkezett, hogy a kar- 
lóczai gyűlés a királyi biztos tiltakozása s ellentörekvései da- 
czára is megtartatik, a nádor azonnal hírnököt utasított az 
érsekhez, s ó't mind ezen gyülekezet következményeire, mind 
a kormány által máj. 27-re hirdetett egyházi gyűlés megtartá- 
sára nézve felelőssé tette. A hírnök még a gyülekezet tartama 
alatt, május 17-kén érkezett Karlóczára. De Rajasics már a 
független szerb nemzet kormányzójának szerepét játszá vala. 
A hírnököt ugyan a béke fentartásának álnok Ígéreteivel bo- 
csátotta vissza ; de a nádor levelére szerbűi, a rangegyenlőség 
hangján, s oly értelemben válaszolt: hogy felelősség őt nem 
terhelheti; mert azt a nemzet maga vállalta magára, s ő csak 
ennek akaratát teljesíti. Egyébiránt, úgymond, a szerb nemzet 
a karlóczai gyülekezetet nemzeti gyűlésnek ismerte el ; vi- 
szont a csak 75, vsLgj 100 tagból álló régi alakú congressust 
örökre eltörülte, s azt, ha a kormány eszközlésére valahol 
netalán összegyűlne is, a maga képviselőjének nem tarthatja ; 
mert a képviselet régi formáját, a Kor szellemében ők is újjal 
cserélték fel. tehát a minisztérium által Temesvárra kihir- 
detett gyűlést nem tarthatja meg. 

A nádor levelével egy időben a kin biztostól is érkezett 
felszólítás az érsekhez, őt a kormány iránt engedelmességre 
sürgető. De az érsek azt, feleletre sem méltatván, a bizott- 
mányhoz utasítá; ez pedig azt nyilvános piaczon, népcsopor- 
tok ujjongó zaja közt égettette meg. 

A különben igen óvatos Rajasicsnak e viselete a főher- 
czeg nádor iránt egy perczíg sem hagy kételkedni^ hogy az 
érsek akkor már összeköttetésben állott az udvari reactióval, 
s annak védelmében bízva bátorkodott daczolni egy főherczeg- 

fel s királyi helytartóval. A magyar kormánynak ezen össze- 
öttetésről nem lehetett már kétsége; s bármeggyőzLO adatok 

Digitized by CjOOQ IC 



ötödik fejezet Yiszonjok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal 139 

még nem voltak kezében: annyit bizonyosnak tarthatott, bogy 
a szerb lázadást egyedül békés eszközökkel elfojtani többé 
nem lehet Kézzel fogható módon árulták el a szerbek^ 
hogy a határőrezredek honlévő zászlóaljaira támaszkodva, az 
igen kevés biztos haderővel rendelkezhető magyar kormány 
gyöngeségére s készületlenségére épitik reményeiket; s mi- 
ként a karlóczai gyűlésen tett nyilatkozatokból kitűnt» tervö- 
ket fegyverrel kivívni is el vannak határozva. Az eddig kimé- 
letes magyar kormány is kénytelen Ion tehát megváltoztatni a 
maga rendszabályait és oly eszközökhöz nyúlni, melyek az 
engedelmességre nem talált szózatoknál s intéseknél több stl- 
kert Ígértek. De, mielőtt e rendszabályok elbeszélésébe eresz- 
kednénk, lássuk, mi történt ez idő szerint Horvátországban. 



Jellasicsnak márcz. 28-kán történt kineveztetése Hor- 
vát- és Tótország bánjává, mind idejére, mind módjára nézve, 
méltán gyanút ébreszthetett a magyar nemzetben, melynek 
képviselői akkor Pozsonyban még együtt ültek. A minisztérium 
azonban, bár eléggé belátta, mily zavarokat okozhat az illyr- 
horvát párt oly bán alatt, ki a kezébe letett összes polgári és 
katonai hatalmat e párt gyámolítására fordítja, — maga is 
csak alakuló félben lévén, Jellasics kineveztetését megakadás 
lyozni nem volt képes. Különben is, a kivívott közszabadság 
birtokában a béke és kiengesztelődés politikáját szándékoz- 
ván követni, nem láthatá tanácsosnak a forrongó illyrpártiak 
kedélyét még inkább felingerelni. Más részről, még nem is 
gyanítván az udvari reactio ellenforradalmi szándokait, oly 
veszélyesnek sem tartá, minővé lett, a bánt, kinek a törvé- 
nyek engedelmességet parancsolnak az új kormány iránt. 
Minden ingerlő lépések helyett tehát, Batthyáni Lajos elnök- 
miniszter nézete szerint, ki már évek óta arra törekedett, 
hogy a horvátok kivánatai a nyelv és nemzetiség tárgyában 
tökéletesen kielégíttessenek, a teljes kiengesztelődés és test- 
véries egyetértés helyreállitásának eszközeihez nvúlt a minisz- 
térium. £ végre, miként már fentebb említettük, a bánnak 
tudtára adatott, hogy bár a kölcsönös viszonyok Magyaror- 
szág s a kapcsolt részek közt a törvények által meghatároz- 
vák, melyeknek megtartását a magyar kormány legfőbb kö- 
telességei közé számítja; de a kölcsönös bizodalom s egyet- 

Digitized by V^OOQIC 



140 Első ktajT. Az átalakulás válságai. 

értés biztosítására vonatkozó némely kérdések földerítése a 
elintézése a jelen köf tttmények kö2t mégia szükerégessé teszi, 
hogy a miniéztcrríam a bánnal személyesen értekez^rék. Mind 
ezekért tebát a minis^térinfi^ a bánt májni^ lO-kéig' Péstre 
várfár. 

Midőn áronban ezen irat Zágrábba érkezett^ ott már 
egétö forradalom ment végbe a közügyekbén. Milie^lyt ugyainia 
a küldöttség a titkos udvari párttal tartoft értekezl<ettti után 
Zágrábba visssMitérty azonnal más iránvban indult még a hor- 
vát mozgalom, mint a minőben azt a küldöttség Bécsbe ér- 
keztéig Táttiik. A mozgalom czélja eddigelé , miként a har- 
minez pontú kérelemből kitűnik, nem volt egyéb, mint 
elszakaaás Magyarországtól s önálló nemzeti kormányzat 
Most azonban e nemzeties színt viselő mozgalom pusztán 
reactionariussá vált Elébb „a nemzeti s kormányzati függet- 
lensége, miszerint Horvátország csak a fejedelem személyé- 
nek azonsága által maradt volna kapcsolatbiua a monarchiával 
s Magyarországgal — , most „a monarchia egysége s a ma- 
gyar önállóság elleni hafcz'^ volt a jelszó, mely a mozgalom 
zássslóján lobogott A Magyarországtól való elszakadási éa 
önállósági vágyak, melyeket a küldöttség, fő czélja gyanánt, 
oly határozottan nyilvánított, rögtön háttérbe szorultak, a 
azontúl pusztán csábeszközül használtattak még a néptömegek 
szenvedélyének felizgatására: a czél, a Bécsből vett jelszó sze- 
rint, a monarchia egysége lőn. 

A küldöttségnek Bécsből hazatérte után Gáj Lajos a 
Dvoránában, mely az illyr-horvát párt közönséges ^röfhelyéül 
szolgált, azonnal gyűlést tartott, melyre, a pártok kibéktllé- 
sének örve alatt, aZ alkotmányos horvát párt tagrjai is meg- 
hiváttak. Gáj egy felállítandó nagy és hatalmaa szláv biroda- 
lomról szónokolt, s a dynasztia nevében ellenforradalomra 
hívta fel Horvátország lakosait, nyíltan kijelentvén, ^^hogy 
Béc£»ben igen nagy urak könyörögve járultak hozzá, hogy 
miután a forradalom által koldusokká lettek, ügyekeznék 
őket a horvát nemzettel megmenteni/^ Az alkotmányos hor- 
vátok iszonyodva haliák e nyilt felhívást a lázadásra, s azon- 
nal távoztak a helyről, hol a testvér magyar nemzet, a szabad- 
ság s alkotmányosság ellen az ármánv ily leplezetlenül szö- 
vetik. A következő éjen pedig, mivel az ellenök felbőszült 
illyr pártiaktól már személyöket sem láták bátorságban, leg- 



ötödik fejezet Yisxonyok a tótokkal, uerbekkel 4s horTitokkaL 141 

többen a várost is elhagyták s Pozsonyba utazván, a nádort és 
elnökminisztert a történtekről nyomban tudósították. 

A ma^ar konaány Féchy Imre zágrábi f(%pánt küldé 
ki a lázongók megfékezésére. E választás azonban nagyon 
szerencséden volt Péchy, a megbukoji; bureaukratiához szit4 
ellenaége a kivívott reformoknak, nem csak hogy gátot nem 
vetett a lázonganak; hanem ő maga is azt hirdetvén, hogy 
a minisztériumnak rövid időn meg kell buknia, tétlenül nézte 
a növekedő zavart, melyet a népgyűlések szónokai s az izgató 
hírlapi csákkely^ nem si^iintek szitogatni. A zágrábi német 
újság, a magyar nemzetet nyíltan lázadónak bélyegezve, a 
horvátok loyalitását magasztala, melynél fogva hivatva volná- 
nak a trónt a magyarok ellen támogatni , a monarchia egy- 
ségét helyreállítani. Azon engedmények, melyeket az ország- 
g^és a horvát nyelv s nemzetiség tárgyában tett, elhall- 
gattattak vagy gyanúba vétettek. Ellenben számtalanszor 
ismételtetett, hogy az új magyar minisztériumnál egy hor- 
vátnak sem adatott hely, ellenére azon ténynek, hogy számos 
hivatalok, épen a ho^rvátok kielégitése végett, sokáig betöl- 
tetlenül hagyattak. Es mig a német lap a monarchia egységé- 
nek sartikségét s némileg leplezettebben az ellenforradalmat 
hirdeté : az alatt az illyr párt lapjai a nyelv és nemzetiség 
kérdésével szítogatták a nép szenvedélyeit. A hírlapokban és 
mellettök a szózatok- s Kiáltványokban, melyeknek özQne 
árasztatott el a nép között, a tények elferdítésével hirdette- 
tek : Jhogy az urbériség, a robot és dézma eltörlését nem a 
magyar országgyűlés, hanem a Bécsben járt zágrábi küldölitség 
effisközölte ki. A magyarok ázsiai kényuraknak ábrázoltattak, 
kiket az országból ki kell űzni, ha a nép szabadulni akar 
zsarnokságuk alól; és számtalan, harczra ösztönző gúnydalok 
köröztettek a nép kebelében. 

A nemzetőrség, mely a magyarországi példák szerint ott 
is, de jobbára csak az illyr pártiakból, felállittatott, első Ion 
mindenütt a kicsapongásokban. Fegyveres nemzetőrök úton 
útfélen haláUal fenyegették azon békés polgárokat, kik hozzá- 
jok csatlakozni vonakodnak. A csendoizottmány ülésében, 
amiak egy tagja, Qcsics Péter, nyíltan kijelentette, hogy a 
nemzetőrség f^ssk azon polgárok azemély- s vagyonbátorsága 
felett kötctfiss őrködni, kik az illyr-horvát párthoz tartoznak. 
És kevés idő alatt valóban annyira el is ront a szemelv- és 

Digitized by CjOOQ IC 



142 BlBŐ kGnyy. Az italákúMs Tálságai. 

vagyonbátorság, hogy az alkotmányos horvátok közői számo- 
san tanácsosnak látták távozni Zágrábból. 

Ily körülmények közt érkezett meg Bécsből april köze- 
pén Zágrábba az lij bán, kiről a bécsi lapok, kivált a Lloyd, 
*^azt hirdetek; bogy Horvátország dictatorává neveztetett És 
ezt igazolta is Jellasics eljárása. A bánok, szintúgy, mint más 
hivatalnokok, törvényesen mindaddig nem működhetének, 
míg a kormánytól kijelölt biztos által hivatalukba forma sze^ 
rint be nem igtattattak s a tiszti esküt le nem tették. Jellasics 
azonban, minden beigtatás nélkül, mindjárt Zágrábba érkezte 
után, megkezdé hivatalos működését, az által is nyilvánítani 
akarván, hogy Magyarország nádorában a királyi hely- 
tartót, minisztériumában a kormányt,, mind kettejökben a 
maga fölebbvalóit el nem ismeri. De még világosabban kije- 
lenté ezt az által, hogy a minisztériumnak mind a fentebb 
említett, mind utóbbi engesztelő iratait felbontatlanul vissza- 
küldte. 

Első felléptét a zágrábi alispánhoz bocsátott azon ren- 
delete jelöli, mely által az alkotmányos szabadságot eddigelé 
az illyrpártiak megtámadásai ellen híven védett túrmezei ke- 
rület nemes községeinek huszonnégy biráit, hasonlókép a 
popuszlói, poszavi és topoloveczi községek elöljáróit harmad 
nap alatt Zágrábba idézte, kijelentetvén nekik : ha báni pa- 
rancsának nem engedelmeskednek, velők mint lázadókkal fog 
elbánni. Meghagyta továbbá az alispánnak hogy — mi egyéb- 
iránt a törvény szerint ugy Horvát- mint Magyarországban 
csak a nádor engedelmével történhetett, — Zágráb megye ke- 
belében rögtön ítélő bíróságot hirdessen, annak mind azokat 
alája vetvén, kik a király s „a nemzetiség pártolói" ellen lá- 
zítani merészelnek ; lázitásnak nyilvánít pedig minden enge- 
detlenséget báni parancsai ellen. Ez, más szavakkal, annyit 
jelentett, hogy statáriumot hirdet mind azok ellen, kik az illyr 
pártiaknak az államot veszélylyel fenyegető iránya , békét s 
rendet háborgató törekvései ellen felszólalni, azt ellenzeni bá- 
torkodnak. A rendelet ezen értelme iránt semmi kétség sem 
maradhatott fenn egy, ezen bíróságot illető, későbbi (april 
27-ikei) hirdetmény után, melynek bevezető szavaiból nyilván 
kitűnik, hogy a bán, e bíróság felállítása által kiváltképen az 
alkotmányos horvát párt megfélemlítését czélzá. Halál mon- 
datik itt mind azok fejére, kik a népnek hirdetni meiri|c, hogy 



gitized by 



ötödik fejezet Viszonyok a totókkal, szerbekkel éa horyitokkal. 143 

az úrbéri terhek eltörlését a magyaroknak köszönhetni. A 
vinodoli tengermelléki kerületben kihirdetett rendeletben is 
egyebek közt e szavak állanak : „Ki a legközelebb alkotott 
törvényeket a magyar nemességnek tulajdonítja, a horvátokat 
magyaroknak nevezi, rögtön Ítélet alá esik." Ily rettegtetés 
által nem volt nehéz elfojtani az igazság és jog, törvény és 
szabadság érdekében emelkedhető szózatokat. 

Es, hogy e rendeletek hatását nevelje, nem is késett né- 
hány csatányos példát felállítani az alkotmányos érzelmű hor- 
vátok megfélemlítésére. Az illyr pártiak régóta gyűlölék Kus- 
sevícs Aurélt, az ország levéltárnokát, ki politikai színezetére 
alkotmányos elvű, jellemére nézve szintoly tiszta, mint szilárd 
keblű férfiú volt. 0, megtévén a bánnál hivatalos tisztelgését, 
rövid időre jószágaira távozott. Ez alatt a bán a levéltárt Gáj 
Lajos által, kit, szorosabban érdekébe vonandó, királyi ta- 
nácsossá nevezett, lepecsételtette, s a tárnok ellen esküdt ellen- 
ségei közöl nyomozó biróságot rendelt. Még hatásosabb volt 
a példa, melyet pár héttel később Szuvics, Zágráb megyei al- 
ispán személyében állíta fel. Az alkotmányos elvű és szilárd 
jellemű férfiú, mivel a bán törvénytelen parancsainak, tiszte 
szerint, ellenmondani bátorkodék, elfogatott s halálra ítélte- 
tett; utóbb pedig a legborzasztóbb fenyegetésekkel arra kény- 
szeríttetett, hogy magát őrültnek nyilatkoztassa. 

Az alkotmányos érzelmű horvátok ezen események hal- 
lattára méltó aggodalommal tekintenek a bán kormányára, ki 
mindjárt pályája kezdetén oly részrehajlólag, pártérdekek 
gyámolitására fordítja hatalmát s rettegtetéssel uémitja el a 
politikai vélemény szabad nyilatkozatát , fojtja el az alkot- 
mányhoz való ragaszkodást. Múltja, melyet pártszenvedély 
bélyegzett s hatalomgyakorlatának ezen első nyilatkozatai 
semmi reményt nem nyújthattak a törvényes rend helyreállí- 
tására; 8 bús szívvel tapasztalván, hogy az alkotmányos párt 
felett zsarnok kényuralom terjeszti vasvesszejét, vagy Magyar- 
országba költözének, vagy elnémultak. 

Mert ezen aggodalmak kevés napok múlva még inkább 
BÚlyosodtak. A bán april 25-kén egy szózatot bocsáta a hor- 
vát néphez, melyben kijelenté, hogy Horvát- s Tótországnak, 
valamint a magyar tengermelléki vidéknek is közigazgatási 
kapcsolata Magyarországgal a jövőre végkép megszűntnek 
tekintendő, minden felsőbbségi hatóság ezentúl kizárólag^ a 

Digitized by VjOOQ iC 



144 Els^ kftnj^* Az átalakulás TálaágaL 

bánt illetvén. E rendelet, a nép közti szétosztás végett^ nagy 
számú példányokban ktlldetett meg a törvényhatóságokhoz ; 
minek következtében, az ország avval ^evés napok alatt szinte 
el^rasztatott. A Buccari város és hasonnevű tengermelléki ke- 
rület hatóságának, mely eddigelé közvetlen a fiumei magyar 
királyi kormányszéktói függ vala, különösen meghagyatott, 
hogy e kormányszékkel s általa a magyar minisztériummal 
minden összeköttetését szüntesse meg, ezután csak a bántól 
veendő rendeleteket. Hasonló rendelet ktlldetett Fiumébe. 
Egy más hirdetffiényben jelenti a bán, hogy a Bécsben járt 
küldöttség kivánataiban ő is osztozik. Ismét másban meg- 
parancsolja a hatóságok s kamarai igazgatóknak, hogy aJköz- 
jövedelmeket ezentúl egyenesen hozzá szállítsák. A papságot 
egy külön körlevélben szólitá fel, hogy a népet a kihirdetett 
rögtön Ítélő biróságról világosítsa fel. A papok egyébiránt, 
kivált a fiatalabbak, csaknem kivétel nélkül az illyr párt hí- 
vei, iránta általában buzgó ragaszkodást tanúsítottak. 

A hírlapok szinte mindnyájan^határozottabb színt vettek 
fel a bán irályának szellemében. ugyan azt s^m éllenzé, 
hogy azok némelyike a nemzetiség s állami függetlenség esz- 
méjével azután is a legingerlőbb hangon izgasson; jól tudván, 
hogy a néptömeget s a^ i^úságot csak ily eszmékkel lehet 
feltüzelni: a hivatalos íapokban mindazáltal ezen eszmék 
mindinkább háttérbe szorultak, s az osztrák birodalmi egység 
tüzetett ki jelszóul. £ lapokban szintúgy mint magán s nyil- 
ván beszédeiben a bán már aprilban kijelenté, hogy ő ellen- 
forraddomnak álland élére, s a közügyeket a régi lábra teendi 
vissza, mint mondani szokta, nem ugyan Bécsből uta|(ítva, 
haneipi a dynásztia iránt köteles hűsége érzetében. Allitá, 
hogy a mit Magyarországban a király engedményezett, az tőle 
a nehéz körülményekben mind erőszakkal csikartatott ki : ő 
azonban a loyalis, hű horvát nemzettel s intésére váró száz- 
ezernyi határőreivel c^ás^árját megmentendi ezen kényszerű 
állapotából, melybe a lázadó magyarok által szoríttatott, s 
visszaa^andja neki régi hatalmát. 

És, mit ekként irott s mondott szóval hirdetett, ionnal 
végrehajtásból is kezdé fogni. A tartományt személyesen be- 
utazta. Az alkotmányos pártiakat hivatalaiktól mindenütt meg- 
fosztá, s helyökbe buzgó illyr pártiakat nevezett, ki. A népet, 
kivált a határőrvidéken, a magyarok ellen harczra, a császár 

Digitized by VjOOQ IC 



Otddik fejezet Viszonyok a tótokkal, szexbekkel ős horrátokkal. 145 

iránt hűségre buzditá^ annak kegyelmét s a tőle nyerendő sza- 
badságot Ígérvén bűségök jutalmául. És, mig egy részről a 
népet a császár kegyelméből reááradandó jóllét és szabadság 
ábrándképeivel izgatá ; más részről mind Zágrábban, mind 
körútja alatt gondosan maga köré gyüjté azon földes urakat, 
kik a déli szláv birodalom felállításának jelszava mellett az 
úrbéri viszonyokat épségben tartani óhajták, — s ezek remé- 
nyeit a régi állapotok helyreállításának ígéreteivel ápolgatá. 
Összeköttetésbe lépett a már szinte forrongó szerbek főnökei- 
vel ; 8 kiküldött tlgynökei által a szláv fajú nép közt az egész 
alvídéken nagyszerű izgatást rendezett a magyarság s magyar 
alkotmány ellen. 

Kétséget nem szenved, hogy ezen izgatásoknak a szer- 
bek fellázadására is eldöntő lett hatásuk. Azok nélkül ezek, 
számuk csekélysége mellett, aligha mertek volna oly féktelen- 
ségre vetemedni, hogy az országot feldarabolni törekedjenek. 
Az illyr pártiak pedig, bízván a Dán pártolásában , az alkot- 
mányos horvát pártiak ellen valóságos irtó háborút indítottak 
meg. Kik magukon bármi módon magyar nemzeti színeket 
viseltek, elfogattak s börtönbe vettettek. Az üldözés elől me- 
nekültek lakjai feltörettek, irományaik, javaik lefoglaltattak. 
Eszék város illyr érzelmű tanácsa mindenkinek kötelességévé 
tette, hogy egy papírszeletet viseljen fövegén, melyre e jelszó: 
9,Slaviani^ vala nyomtatva. A ki ezt tenni elmulasztá, mint 
magyar párti, megtámadtatásnak volt kitéve. Zágrábban a 
magyar-horvát pártiak casinója, bár magántársulat tulajdona 
volt, elfoglaltatott, ajtai lepecsételtettek. A városi tanács 
május l-jén tartott gyűlésében, a megszűnt budai helytartó- 
tanács azon íntézvényét, mely Jellasics bánná kineveztetését 
tudatta, elfogadá ; azon íntézvényt pedig, melyben színtazon 
kormányszék jelenté, hogy István főherczeg, mint királyi hely- 
tartó, Horvátországra is kiterjedő teljes hatalommal ruház- 
tátott fel, a bán meghagyása szerint, visszavetette. Várasd 
városára^ mivel annak tanácsa a drávai hidat, mely által a 
magyar földdel kapcsolatban áll vala, a bán parancsa szerint 
azonnal le nem hordatta, katonai karhatalom küldetett. Ha- 
sonló szabályok bocsáttattak ki mind azon községek ellen is, 
melyek, hírét vévén, hogy az úrbéri terheket a magyar or- 
szággyűlés törülte el, a bántól szétküldött izgatóknak hitelt 
nem adtak. Ily módon minden ellenkező véleménY^nyilV|ánu- 

Üor V 4th M. A függetlenségi harcz tört. "'^'^'^^' |^<^aOgle 



146 El8« kOnyy. Az átalakulás Tálaágai. 

lása elfojtatott. Ki a törvénytelenségek s kényuralom ellen 
moczczanni merészelt^ elfogatott, vagy az orsz^ból kiűzetett, 
javai pedig elkoboztattak. 

jDe a bán s pártja nem elégedett meg az ellenkező véle- 
ményűek elnyomásával: hogy czéljait valósíthassa, a népet is 
egész a fanatismusig fel kellett izgatnia. E végett mind 8 maga 
sfsemélyesen, mind ügynökei által a nép szenvedélyeit ügye- 
kezett feltüzelni. A sajtó- és szólás-szabadság csak ez irány- 
ban létezett. Ezt tette jelenleg a papság is a maga fő felada- 
tává. A végvidéki lelkészek sűrűn látogatták a bánt s az új 
királyi tanácsost, Gáj Lajost, tőlük utasításokat veendők. Ezen 
utasítások szerint aztán az evangélium s felebaráti szeretet 
hirdetői a gyűlölet, üldözés, lázadás apostolaivá lőnek. A szent 
igék helyett ilyetén beszéd hangzott le a béke és szeretet 
szószékéről : „Magyarok jőnek reátok, a nyert szabadságot 
tőletek elvenni. E vad csapatok gyermekeiteket leöldösík, 
nejeiteket, leányaitokat meggyalázzák ; papjaitokat elűzik, s 
magyar lutheránus és kálvinista papokat hoznak magokkal 
számotokra. Nem leszen szabad az atyának gyermekével, a 
férjnek nejével anyai nyelvén beszélnie ; hanem mindnyájan 
magyarul kényszerittettek majd szólani" stb.*) Hogy a nép- 
nek az efféle beszédek s fegyverre, harczra buzdító szózatok 
által felingerelt szenvedélye még erősebb tápot nyerjen : a 
lelkészek mindenfelől nagy csoportokban vezették híveiket 
Zágrábba, a bán és Gáj Lajos tiszteletére. Üdvözlő beszédeikre 
a bán ily értelemben szokott válaszolni : „Testvérek, nektek 
még soha sem vojt ilyen bánotok, a ki anyanyelveteken szólt 
volna hozzátok. En szabadokká foglak tenni benneteket. De 
ezen nagy munkát magam nem végezhetem ; erre a ti segit- 
ségteket és közremunkálástokat is megvárom: miért jelenleg 
vauk engedelmességet kívánok tőletek. Csak így érhetjük el a 
nagy czélt. Bízzatok bennem, és szabadok, szerencsések lesz- 
tek." A tisztelgés után e csoportok rendesen korcsmába ve- 
zettettek áldomásra. Gyakran a bán is megjelent köztök, s 
vélök együtt ivott, mint például, a topoloveczi szerezsánokkal. 
Ezen izgatási módok mellett pedig mind lelkészek, mind vi- 
lágiak, kivált kenyértelen prókátorok, valóságos communisti- 



*) Ezen hihetetlennek látszó egyházi beszéd töredékét lásd egy zágrábi 
horvát levelében a Pesti Hírlap 1848-ki május 31-kei f?0-dik) számában. 

Digitizedby VjOOQ 



Ötödik fejezet. YÍMZOUjok a tótokkal, izerbekkel éa horyátokkaL 147 

kus eszméket terjesztgettek a nép között^ hirdetvén, hogy a 
Horvátországban lévő minden magyar családok javai lefoglal- 
tatnak 8 a nép között osztatnak fel. Az ilyféle híresztelések, 
mint gondolni lehet, nagyon ínvére voltak a népnek, s több 
helytt, például Verőcze megyében , a parasztok földesuraik 
szántóföldeit, legelőit magok közt fel is osztották; kiket az- 
tán csak katonai karhatalommal s börtönzéssel lehetett a tu- 
lajdoni jog tiszteletére megtanítani. 

A bán e működésének s a horvátországi ügyek ezen ál- 
lapotának híre april vég napjaiban érkezett Budapestre, s an- 
nak lakóit, kivált a fiatals^ot lázas izgatottságba hajtotta. 
April 29-kén itt nagy lakoma adatott a radikál kör tagjai által 
az erdélyi küldöttségnek, mely Kolozsvárról a minisztériumot 
jött valaüdvezleni. A lakoma alkalmával b. Wesselényi Miklós, 
a horvátok és szerbek lázadásáról érkezett legújabb híreket 
előadván, kikiáltotta, hogy a haza veszélyben van, s polgár- 
társait fegyverre hívta fel. Indítványára a köP tagjai más nap, 
elnökük, gr. Teleki László által, kérelmet intéztek a minisz- 
tériumhoz, hogy ez, az országot fenyegető veszély elhárítása 
végett, országos toborzás útján, önkénytesekből hadsereget, 
különösen egy nemzeti tüzérséget állítson ; s az erre szüksé- 
ges költség megszerzése végett, minthogy a kincstár üresen 
keritlt kezére, az ország lakosait szinte önkéntes adakozá- 
sokra szólítsa fel. Továbbá népszerű férfiakat küldjön szét, 
kivált az ország vegyes lakosságú s más nyelvű népségeihez, 
kik azokat a dolgok valódi állásáról s különösen arról, mit 
a magyarok és mit ellenségeik akarnak, felvilágosítsák. Végre 
pedig Jellasicsot, ki mint tisztviselő s polgár egyaránt súlyo- 
san vétkezett, hivatalától elmozdítván, honárulási pörbe fogassa. 

A minisztérium, mely ugyanazon napon vette Jellasics 
rendeleteit s nyilatkozványait, ezekből eléggé meggyőződhe- 
tett a bán pártütéséről. Sajnosán hatott reá különösen az, hogy 
a bánnak s párthiveinek sikerűit a horvát és határőrvidéki 
népet azon balhiedelemre vezetni, mintha mind az, mi a ma- 
gyar kormány nevében történik, a király tudta nélkül s aka- 
rata ellenére történnék. E balhiedelem által oly annyira meg- 
gátolva látá a maga hatását az elcsábított népre, hogy azt már 
csak erőszak lehet képes engedelmességre s rendre téríteni ; 
mert a dolgok, fájdalom, már oda jutottak, hogy békés esz- 
közök által nem lehetett többé fentartani a törvéi^ek tlsate- 

Digitiz^^^vioogle 



148 T^^^ ^^^J^' Az átalakulás válságfai. 

letét, meggátolni a lázadás kitörését. És bizonyára, néhány 
zásizlóall, rögtön Horvátországba küldve, valószinűleg meg- 
tette volna a maga hatását s nem hagyta volna annyira, mint 
történt, elmérgesedni a viszonyokat. Elégséges haderő által 
gyámolitva egy eszélyes és erélyes kormánybiztos még elejét 
vehette volna a lázadásnak. De e végre még nem volt elég- 
hadereje a kormánynak, miután a bécsi minisztérium még 
mindig késett berendelni az osztrák tartományokban tanyáz6 
magyar ezredeket. Az országban mindössze is csak tizen- 
nyolcz ezer sorkatona létezett, s ezek is jobbára németek, 
olaszok, lengyelek voltak, úgy hogy a kormány alig rendel- 
kezhetett négy-öt ezernél több katonával, kiknek hűségére 
bizton számíthatott volna. De még a magyar zászlóaljak tiszt- 
jeiben sem lehetett általában biznía. A felett, hogy ezek közt 
is sok idegen létezett, a fő hadi parancsnokok s más tábor- 
nokok, kik a német minisztériummal folyton összeköttetésben 
voltak, s inkább ennek, mint a magyarnak engedelmeskedtek, 
a hadi fegyelemnél fogva még a különben hazafias érzelmű 
magyar tisztek engedelmességét is kétségessé tették. Ebhez 
járult, hogy a ráczok ellen, kik O-Becsén és Eikindán tényleg 
fellázadtak, szinte rögtön kellett kiküldeni némi haderőt; a 
fővárost és más városokat sem lehetett megfosztani minden 
fegyvererőtől; mert bár a magyar és német lakosság minde- 
nütt a legkészségesebb engedelmességet tanúsította a kormány 
iránt, de a zsidók ellen több helyt történtek kitörések. Mind 
ezek felett fontolóra vévén még azt is , hogy a bécsi minisz- 
térium menten ellenségesebb indulatot árult el, s mind inkább 
összebonyolítá a monarchia két része közti viszonyokat : bár 
mennyire óhajtott volna is a bán ellen mindjárt haderő által 
támogatott rendszabályokhoz nyúlni a minisztérium, azt az 
adott körülmények közt nem tehette ; s kénytelen lőn még 
békés eszközökben s különösen a király tekintélyében keresni 
mentőszert a minden felől növekedő zavarok lecsillapítására, 
a rend és béke ientartására. 

Az e végre tartott miniszteri tanácskozmányoknak, mi- 
ként már fentebb, a bécsi minisztériummal való viszonyok 
elbeszélésénél említettük, május l-jén az lett határozata, hogy 
a főherczeg nádor s az elnökminiszter más nap Bécsbe utazza- 
nak s a királytól oly rendeleteket eszközöljenek ki, melyek a 
jelen bonyolult körülmények közt a bécsi minisztériumot mél- 



ötödik fejezet. Viszonyok a totókkal, szerbokkel és honritokkaL 149 

tánjosságra; a bánt és a zavargó horvátokat engedelmeBségre 
indítsák, egyszersmind pedig a horvát és határőrvidéki népet 
is meggyőzzék, hogy mmd az mit a magyar kormány rendel, 
a királynak is határozott akarata. 

A csász. királyi kéziratok közői, melyek a nádor és Bat- 
tbyáni Lajos eszközlésére május 6-kán s a következő napon 
keltek, azokat, melyek gr. Latour bécsi hadttgyminiszternez 
intéztettek, már fentebb közlöttük ; a horvát ügyeket illető- 
leg a következő két fontos királyi kézirat lőn a tett lépések 
eredménye : 

„Kedves báró Jellasics ! Határozott és rendíthetlen aka- 
ratom, a Magyarország koronája alatt egyesűit tartományok 
kormányának egységét, királyi szavamhoz s koronázási es- 
kümhöz híven, a törvények értelmében fentartani ; és soha 
sem fogom megengedni^ hogy a magyar korona alatti tarto- 
mányok közt fennálló törvényes kapocs önkényes rendeletek 
vagy egyoldalú határozatok által megtágíttassék. Minél fogva 
oda utasítom, önt, hogy kii*ályi helytartóm parancsainak s az 
általam kiaevezett magyar felelős minisztérium rendeleteinek, 
melyre én Magyarországnak s az ahhoz kapcsolt tartományok- 
nak kormányzását az 1848-ki Ill-dik t. ez. által bíztam, a 
kormányzás minden ágaiban szorosan engedelmeskedjék, s 
ezen királyi akaratom teljesítésére hivatalos hatáskörében 
minden tekintetben felügyeljen. Kelt Bécsben 1848-diki máj. 
6-káii. Ferdinánd m. k." 

István főherczeghez pedig ez ügyre nézve következőleg 
irt a király : 

„Kedves öcsém főherczeg István! Miután hír szerint 
Horvátországunkban több helyeken elkülönzési törekvések 
merültek fel, melyek a Magyarországgal és összes monarchiám- 
mal való egységre nézve következéseikben fölötte veszélye- 
sekké válhatnának: meghagyom kedveltségednek, hogy szük- 
ség esetére egy Ön előtt alkalmasnak látszó egyént, a szük- 
séges felhatalmazásokkal ellátva, királyi biztosul küldjön ki 
Horvátországba; kinek is kötelessége lesz, a hasonló merény- 
letek elnyomására szükséges szabályokhoz minden errélylvel 
nyúlnia. Kelt Bécsben 184S-ki május 6-kán. Ferdinánd m. k.^ 

£ királyi kéziratokra támaszkodva, István nádor, máj. 
10-kén kelt rendeletében meghagyá a bánnak, hogy mind a 
fentebb említett, magában pártütést foglaló körlevd^t, mind a 

Digitized by * 



150 £l£< ^f^^rr- Áz átalakúlAs válságai. 

rögtön Ítélő bíróságok iránti rendeletét azonnal vonja vissza s 
őt ezen eljárásáról harmad nap alatt futár által tudósítsa. Az 
elnökminiszter pedig felszó litá őt, hogy a parancsnoksága 
alatt létező katonaság számáról, elhelyezéséről stb. azonnal 
jelentést tegyen. Egyszersmind a horvát és tótországi me- 
gyék és városok hatóságainak is tudtára adatott, hogy a bán- 
nak az alkotmánynyal és törvényekkel merőben ellenkező 
körlevele s rendeletei érvénytelenek ; és, hogy az elszakadási 
merényletek megvizsgálására s megtorlására, a közbéke és 
rend fentartására a kapcsolt részekbe kir. biztos fog kikül- 
detni. Más nap a nádor kir. helytartó b. Hrabovszky János 
altábornagyot s pétorváradi fő hadi parancsnokot, királyi biz- 
tossá ki is nevezte, kötelességévé tévén : hogy mind a sze- 
mély- s vagyonbátorságot helyreállítsa, mind az elszakadási 
törekvéseket sükeresen meggátolja, annak indítóit s elősegi- 
tőit megfenyítse. Különösen meghagyatott a biztosnak az is^ 
hogy a kapcsolt részek lakosságának kivánatait meghallgassa, 
s mit a kedélyek megnyugtatására a törvény és méltányosság 
határai közt csak tehet, végrehajtani el ne mulaszsza. 

E megbízás még csak átalános kifejezésekben adatott 
Hrabovszkynak, mert a kormány bevárni akarta, vájjon a bán 
teljesíti-e a kiszabott határidő alatt a hozzá intézett rendele- 
teket. Voltak ugyanis számosan, kik e rendszabályoktól sü- 
kert vártak, nem hihetvén, hogy a bán, mint tisztviselő s fe- 
gyelemhez szokott katona, a fejedelem saját kezével irt pa- 
rancsának is ellenszegülni merészeljen. Mások ellenben, te- 
kintve, hogy a bán többször említett körlevele s egész eljárása 
által tényleg kitűzte a pártütés zászlaját, e rendszabályokat 
eleitől fogva erélytelenséggel vádolák, s eredménytelenségö- 
ket jósiák, hihetetlennek állijtván, hogy a bán felsőbb befolyás 
nélkül cselekedett volna. És a következés hamar igazolta 
emezek élesebb belátását. Jellasics, az udvari reactio intézői- 
nek azon utasításával hagyván el april közepén Bécset, hogv 
bár mi parancsot venne is a magyar kormánytól, vagy annak 
eszközlésére a királytól, az által magát legkevesbbé se engedje 
ellenforradalmi működéseiben megzavartatni, — a királyi le- 
iratot csakugyan félrevetette, kijelentvén hogy, miután a ki- 
rály, az ő meggyőződése szerint, erkölcsileg fogoly s kénysze- 
rítve van a magyar kormány kivánata szerint cselekedni : ő^ 
a bán, e körülmények közt nem köteles eng^elmeskedni a 

Digitized byVjOOQlC 



ötödik fejezet. YisBonyok a tótokkal, aserbekkel és honrátokkaL 151 

királyi parancsnak. A nádor és a minisztérium leveleit tehát^ 
mint elébb úgy most is, felbontatlanul küldé vissza^ s tovább 
is foly tata megkezdett irányát; a közjövedelmeket letartóz- 
tatta s azokról önkényleg intézkedek^ a kormányrendeletek 
iránt engedelmes tisztviselőket letette s párthiveiből újakat 
nevezett stb.; s mind ezt, mielőtt báni hivatalába törvényesen 
még csak beigtatva is volt volna. 

István nádor tehát^ letelvén a bán válaszára kiszabott 
határidő, május 14-kén Hrabovszky altábornagyot oda utasítá, 
hogy Zsitvay József segéd-biztos^ Eötvös József kir. ügyi^az- 
gató, Fésűs György és Zerpák Ede kir. ügyészek kiséretében 
a hely szinére menyén, Jellasicsot és pártja főbb egyéniségeit 
azonnal hűtlenségi s honárulási perbe fogassa, a bánt hivata- 
lától s katonai tisztségétől függeszsze fel ; és, e tényt minden 
polgári és katonai hatóságoknak tudtára adván, a bán által 
tett kinevezéseket semmitse meg, a törvényes tisztviselőket 
pedig helyezze vissza. Továbbá, a báni hatóságot is ideiglen 
a királyi biztosra ruházván át, felhatalmazza őt, „hogy az or- 
szág és kapcsolt részeihez tartozó határőrvidéken a tévesz- 
mékkel csábítgatott ezredeket nyelvök s vallásuk iránt a tör- 
vény értelmében hatályos nyilatkozványokban biztosítsa s 
nyugtassa meg. Mind azokban, mik törvényhozási intézkedést 
nem igényelnek, úgymint a szabad költözés, az ipar- s keres- 
kedési üzlet s az őrvonali szolgálat könnyebbítésének, az 
őrök napi díjazásának, a testi büntetés eltörlésének s az ál- 
lami közmunka megszüntetésének tárgyaiban, mind azon enge- 
délyeket tényleg megadhassa, melyek a határőrök részéről 
valóságos jótétemények gyanánt fogadtatnak, és őket meg- 
győzni képesek, hogy a magyar nemzet eltökélt szándéka^ 
határőrvidéki testvéreit a haza többi polgáraival egyenlő sze- 
retettel átfogni, szabadságukat s jóUétöket előmozdítani. Mind 
ezek végrehajtására az egész őrvidéken s kapcsolt részekben 
lévő sorkatonaság és nemzetőrség a kir. biztos parancsai alá he- 
lyeztetett. Ezen intézkedések pedig a hatóságoknak is tud- 
tára adattak. 

Eavánatos volt volna, hogy a királyi biztos e rendelete- 
ket elégséges haderő élén maga vigye be s hirdettesse ki Hor- 
vátországban ; mi nem történvén, azok csak a szakadást öreg- 
bítették. Zágráb városa azok vétele után, máj. 15-kén azonnal 
közgyűlést tartott. A főbiró s tanácselnök, felbonüttlanúljmu- 



152 Első köiiTV. Az itaUULlás TÜságai. 

tatván be a nádor s miniszterínm leveleit a nagy számú gyü- 
lekezetnek, hosszá vita támadt, vájjon felnyittassanak-e azok, 
vagy bontatlanul küldessenek vissza? És midőn a többség 
azokat végre felolvastatta s tartalmok köztudomásra jutott: 
a főnökei által felizgatott nép nagy zajjal követeié, hogy azok 
Sz.-Márk piaczán nyilván égettessenek meg. Már indulóban 
volt a sokaság, midőn valakinek indítványára végzéssé lett, 
hogy a tény nyomositása végett a nemzetőrség is állittassék 
ki; s míg ez összedoboltatik, az őrjöngő nép, vezéreitől foly- 
ton tüzeltetve, a levelekkel a piaczra tolong s máglyát rak. 
Itt azonban Osegovics Metéli, a bán nevében kívánja, hogy a 
levelek épségben tartassanak. A nép erre tömegesen a bánhoz 
siet, tőle magától hallandó meg akaratát; mi megtörténvén, a 
leveleket visszaadta, s azok helyett a nádor arczképét ékte- 
len szitkok s rivalgások közt égette meg. Az esti órákban, 
macskazene kisérete mellett, a miniszterek arozképeivel ismé- 
teltetett az auto-da-fé. 

Maga a bán, vévén a kormány leveleit, erélyes ellenál- 
láshoz készüle. A „három egyesűit királyság** hatóságaihoz 
mindjárt május 15-kén körleveleket intéze, melyek által az 
ajánlkozó önkénteseket azonnal összeíratni s felszereltetni ren- 
deli, miszerint azok a kitűzendő helyen az első felszólitádra 
azonnal összegyűlhessenek. Intézkedjenek arról is, hogy a 
nemzetőrség, s ha kell, az egész nép, tömegesen, táborba 
szánhasson. Egy más rendeletében a következő napon. meg- 
hagyta a hatóságoknak, hogy mind azon pénzeket, melyek 
hadtartásra fordíthatók, továbbá a fegyverek számát, a lőpor 
és ón mennyiségét tüstént írják össze ; a sereg kiállítása körül 
működendő bizottmányokat válaszszanak; a sereg élelmezésére 
szükséges gabona megszerzése végett a tárakat s a Száván 
létező gabonaszállító hajókat foglalják le; s végre, kebelökből 
egy teljes hatalmú képviselőt küldjenek Zágrábba, ki a báni 
tanácsnak, a tartományi gyűlés megnyitásáig, minden helykö- 
rülményekről értesítést adhasson. E tartományi gyűlést, né- 
hány nap múlva június 5-kére hirdette ki. 

E rendeletek kibocsátása után a végvidéki lelkészeket 
ismét magához rendelte s a nép megnyerésére, felizgatására 
alkalmas eszközök s módok iránt utasítással látta el. A közsé- 
geknek, melyek a ki sem hirdetett új pozsonyi törvényekről 
értesülve még nem voltak, pecsétes okleveleket iratojt, me- 



ötödik fejezet. Viszonyok a tótokkal, szerbekkel és horvátokkal. 153 

lyekben azokat a robot és földesúri adózások alól; mint álUtá, 
báni hatalmánál fogva, fölmenti. II7 s hasonló módok által oda 
vitte az ügyet, hogy a felizgatott parasztság nagy része teljes 
készségét nyilvánitá a bán zászlai alá gyülekezni. 

Hol az efféle csábitások süker nélkül maradtak, ott ka- 
tonai hatalommal, erőszakkal lépett fel. így történt egyebek 
közt a túrmezei kerületben, melynek hazafias érzelmű nemes 
községeit derék gróQok, Jozipovics, ideje korán felvilágosí- 
totta. Bég boszantá a bánt, hogy e községek lakossága min- 
den csábitás és fenyegetés daczára is hű marad alkotmányos 
érzelmeihez s nem hajt fejetdictatori parancsainak; sŐt mind 
szóval, mind iratban kinyilatkoztatta, hogy csak a törvényes 
magyar kormánynak fog engedelmeskedni. A bán tehát, szi- 
lárdságokat megtörendő, május 25-ke éjjelén három zászlóalj- 
jal 8 hat ágyúval lepte meg a békés kerületet, mely ügye 
igazságának érzetében nyugton vára a körülmények jobbra 
fordnhát. A lakosokat, kik, mint a régi bandériumok marad- 
ványai, szabadalmaiknál fogva századok óta bírván a nemzet- 
őrség egy nemével, fegyverrel mindnyájan el valának látva, 
lefegyverezte tte; a kerület gróQának, az idején Pestre mene- 
kült Jozipovicsnak, s a többi tisztviselőkncK házait megmo- 
toztatta s kiraboltatta. A zsákmány azonban nem elégítette 
ki a rablók kincsvágyát: a gróf neje minden irományt és 
drága szert idején a goriczai templomba rejtett. Szerencsét- 
lenségére, a rablók e kíJrülményről értesülvén, a lelkészre is 
reátörtek s őt, mivel a gondjára bízottakat ki nem adta, 
vasra verték s a megye börtönébe hurczolták; a felkutatott 
irományokat, ezüstöt stb. elkobozták. A többi tisztviselők, 
kik idején tova nem menekültek, elfogatván, börtönbe vet- 
tettek ; a köznemesekhez pedig házanként katonaság szállá- 
soltatott 

£zen erőszaktétel nem áll elszigetelten a bán történeté- 
ben. O a tartományban nem lakó földesurak, sőt még a ki- 
rályi kamara pénztárait is egymásután lefoglaítatta. Ez történt 
egyebek közt az Erdődy grófok uradalmaiban ; ez a zágrábi, 
varaadi, buccarii só- és harminczadi pénztárakkal; sőt még 
egy atáferországi pénztárt is kifosztatott. 

Meglepőnek lehet vala tartani, ha a bánnak szoros össze- 
köttetése Bécscsel már eléggé ki nem vUáglott volna, hogy 
báró Otten£els, nyugalmazott császári státustanácsos, ul^us 



154 ^Isd ktoyr. Az átalakulás válságai. 

második felében a bán látogatására ment Zágrábba. Utazá- 
sának czélja nem lett ugyan nyilvánossá ; de senki sem kétel- 
kedek, bogy a reactiot intéző udvari párt küldetésében járt 
el, s hogy ottlétével azon rendeletek is kapcsolatban léteztek, 
melyeket a bán ez időtájban bocsáta közre. Jellasics ugyanis, 
értesülvén Hrabovszky altábornagy királyi biztosként való ki- 
küldetéséről, egy újabb körlevelet küldött szét a tartomány- 
ban, s minden hatóságnak tudtára adta, hogy eddigi eljárásá- 
ról a királynak s'Ferencz-Károly császári képviselőnek jelen- 
tést tévén, működése ezek által teljesén jóváhagyatott. Egy 
más rendeletében végre áz egész népet hadi lábra állitván, a 
magyar határszélek hosszában őrvonalt rendezett. 

Míg a bán maga evvel foglalkodék, pártfelei egy választ- 
mányt küldöttek az udvarhoz, mely az egyesűit három király- 
ság számára ideiglenes alkotmányt kérne a császártól. Hír 
szerint minisztériumot is kivántak volna alakítani , melynek 
tagjaiul Gáj, Osegovics, Bugovics, Vraniczán és Eukuljevícs 
említtettek. A király azonban a küldöttséget csak az oldala 
mellett lévő magyar miniszter jelenlétében fogadhatván, oly 
értelmű válaszszal bocsátá el azt magától, hogy a magyar ko- 
rona alatt egyesűit tartományok kormányának egységét az 
alkotott törvények értelmében határozottan fentartani akarja* 
A horvát minisztérium ennél fogva nem jött létre. 

Az alkotmányos érzelmű horvátok e közben minden re- 
ményeiket Hrabovszkyban helyezek ;* az ő eljárásától várták 
a báni kényuralom s rettegtetés megszűntetését, a rend hely- 
reállítását. O azonban egyátaljában nem felelt meg a köz- 
várakozásnak. Azon okból-e, mivel azt hitte, hogy itt csak 
félreértés létezik, s a kellő felvilágosítás után a bán nem ké- 
sendik engedelmeskedni a király és ennek helytartója, a nádor 
parancsainak? — vagy mivel a rendelkezése alatt lévő határ- 
őrök engedelmességében nem bizott, s ennél fogva elégséges 
haderővel a bán ellen fel nem léphetett : ő is csak felszólí- 
tások, nyilatkozványok által kezdett működni. Mennyire szá- 
mithatni be hibául az erélytelenséget ezen különben derék 
hazafinak, ki hona iránti hűségeért utóbb szinte börtönnel 
lakolt ; és mennyit kelljen a nehéz és bonyolult körülmények- 
nek, különösen egy biztos és elégséges haderő hiányának 
rovására írni: fölötte nehéz meghatározni. A bródi ezred 
katonasága ekkor még kész volt volna parancsának jengedel- 

Digitized by VjOOQ IC 



Ötödik fejezet YisioiiTok a tótokkal, sserbekkel és horyátokkaL 155 

meskedni ; de a többi határon ezredek érzelmei^ a sokféle 
izgatások után, már nagyon kétesek voltak. Annyi bizonyos 
hogy, ha a királyi biztos elég katonai erő kíséretében siet, 
mindjárt kiküldetése után, Horvátországba; és sikerül a párt- 
ütő bánt néhány befolyásosabb pártfeleivel elfognia vagy 
kiszalasztania : az elcsábított nép szenvedélyét lecsilapítani, 
a rendet s békét helyreállítani nem volt volna nehéz feladat; 
mert a mozgalom csak mesterségesen erőszakoltatott s korán 
sem létezett még a nemzet többségének érzelmeiben. De az 
elmulasztott alkalmas pillanat soha sem tért többé vissza. 

Hrabovszky tehát, mint mondók, erélyesebb eszközök 
helyett felszólításokkal működék. Kihirdette Horvátország la- 
kosainak a maga megbízatását, a király változhatlan akaratát 
a Magyar- és Horvátország közti törvényes kapcsok fentartása 
iránt. Tudtokra adta, hogy a király saját kézirata által inté 
a bánt engedelmességre a minisztérium iránt; hogy mint 
királyi biztos fel van hatalmazva nemzetiségök s nyelvök te- 
kintetében biztosításokat adni ; a katonai szervezet szigorát a 
végvidéken a nép kivánatai szerint megszelídíteni. Ezen s 
egyéb kivánatok meghallgatása, s a törvények kihallgatása 
végett tartományi gyűlést hirdetett; Jellasicsot pedig Belo- 
várra maga elejébe idézte ; hova aztán az albiztos és álladalmi 
ügyészek kíséretében május végén meg is indult 

Mind ezen hirdetvény éknek azonban nem lett látszatos 
sükere ; mert Jellasics megelőzte őt intézkedéseivel. * Felszólí- 
tásai nem is jutottak a nép tudtára ; magának pedig, midőn 
Belovárra menendő a határszélig érkezett, az őrvonal parancs- 
noka értésére juttatá, hogy báni parancs következtében őt, 
mint császári altábornagyot, igen, de mint királyi biztost nem 
bocsáthatja át a határokon. E körülmény meggyőzhette Hra- 
bovszkyt, hogy puszta szóval már nem érhet czélt küldetésé- 
ben; ő mindazáltal egyátaljában találkozni kívánt Jellasics- 
csal s útját folytatta ; biztos társait azonban, kiknek személye- 
ért, mint monda, ezentúl jót nem állhat, Berzenczére utasitá. 

Miként találkozott, miről értekezett s mit végzett ő maga 
Belováron és Gradeczen Jellasicscsal, hivatalosan nem jutott 
köz tudomásra. Horvátországból eredt magán tudósítások 
szerint, a bán egyebek közt oly iratokat mutatott volna elő 
Ferencz-Eároly főherczegtől s a dynasztia egy nőtagjától, me- 
lyekben a Magyarország elleni pártütés szervezésével egvene- 

Digitized by VjOOQ LC 



156 Blsff kbayr. ílz italakúlás Táiságai. 

Ben megbizatík; s annil fogva meghagyatik neki, hogy bár 
mily parancs< érkezzék ho2Ezá a kedélybeteg királytól, azt ne 
teljesítse. Továl)báy ^^§7 ^ ^^ Gradeczen Hrabovszkynak 
sziyére kötSiite , hogy Tótországban a szerb érdekeket^ me- 
lyeknek a horvát tlgygyel semmi köze, lábra kapni s megerő- 
södni ne engedje. Annyi bizonyos, bogy Hrabovszky, e ta- 
lálkozás Qt^ semmi erélyesebb szabályhoz nem nyúlt, s a 
biztosi hivatalitól minden áron szabadulni óhajtott és sürgeté 
is fölmentetését a kormánynál. Sőt a szerepek ezentúl mint- 
egy fölcserélve tűnnek elő a vétkes bán s a megbüntetésére 
kiküldött királyi biztos között A péterváradi és bródi ezre- 
dek zászlóaljait, melyeket Hrabovszky az osztrák hadügymi- 
niszter rendeletéből Olaszországba indított, Jellasics útközben 
letartóztatta; miért, mint látszik, előleg kicsinált dologért, őt 
soha senki nem vonta kérdőre. Mi még felötlőbb : nem so- 
kára ezután Jellasics küldött egy királyi biztost, Nugent gróf 
személyében, Tótországba, követelvén Hrabovszkytól, hogy 
annak a parancsai alatt lévő határőrvidéki ezredek fölött 
teendő intézkedéseiben is engedelmeskedjék. 



Digitized 



by Google 



HATODIK FEJEZET. 
Budapesti események. Bocs tijabb forradalma. 



Hogy e viszonyok alakitásábaD, bár még be nem vallva, 
a dynasztia keze működik, senki sem kételkedett többé ; mi 
annál inkább elkeseríté a kedélyeket, mivel ugyanezen idő- 
ben Budapesten is oly dolgok történtek, mikből méltán azt 
következteté a közönség, hogy ügyeinket felsőbb hatalom bo- 
nyolítja. 

Báró Lederer Ignácz, lovassági tábornok s budai fő hadi 
kormányzó, a várhegyi fegyvertárban létező fegyverek ki- 
adatásáért már több ^ben felszölitiatott a minisztérium által. 
Eleinte, mint említők, tagadta, hogy a várban fölösleg fegyver 
léteznék. Majd a Bécsből veendő parancstól függeszté fel a 
kívánat teljesítését. Május elején híre futott, hogy a mínisz- 
terium egy kiküldötte végre 14,000 lőfegyvert fedezett fel 
a fegyvertárban. E körülményből eléggé megértette a közön- 
ség, mily gyönge lábon áll minissíteriumunk függetlensége, s 
mily kevéssé haj ólnak a dolgok új rendéhez az utasításaikat 
még mindig Bécsből vevő katonai hatóságok. A kedélyek 
e miatt mindinkább forrongani kezdenek a fővárosban ; minek 
következtében ez május 10-kén egy sajnálatos eseménynek 
lőn színterévé. A történtek miatt boszűs közönség kevésbbé 
türelmes része, kivált a „Nemzeti kör" és a „Forradalmi Csar- 
nok" i^úsága, részint a gyöngeségét mindinkább eláruló mi- 
nisztérium ellen, mely a katonaságnak parancsolni nem bir, 
tüntetést szándékozván intézni ; részint az osztrák érzelmű 
főhadi kormányzót gáncsolandó, a mondott napon Lederemek 
macskazenét készített, minővel ez idő tájban többek , például 
gr. Zichy Ferencz, Nyéky Mihály s mások ellen szokta volt 
eUenszenvét kijelenteni a fővárosi zajosabb közönség. Több 
nap óta keringvén a tüntetés híre : Lederemek elég ideje lőn 
elkészülni annak fogadására s visszatorlására. (J^^üntető 



158 SIsS iLdnTT. Az átalakulás rálságai. 

tömeg esti tíz óra tájban nagy csöndben Budára, a Sz.-György 
terére vonult s Lederer szállása előtt megállapodván, tette 
következményeit nem sejtve, jó kedvvel kezdi meg a macska- 
zenét. De ugyanazon pillanatban trombita szó harsog a zagyva 
hangok közé, s a környéken fekvő középületekben elrejtett 
lovas és gyalog katonaság rohanja meg a fegyvertelen népet, 
s a nélkül hogy csak egy szóval is felszólítaná a szétoszlásra, 
szúrni, szabdalni, mészárlani kezdi azt. Áz elrémült, fegy- 
vertelen tömeg villogó szuronyok s meztelen kardok közt 
véres fejekkel, sérült tagokkal futamlik szét, leszúrt ifjakat 
8 nőket, legázolt gyermekeket és véneket hagyván a téren 
és utczákon. A futamlók Pesten, a Forradalmi Csarnok előtt 
állap ódának meg. Majd „fegyverre, fegyverre l** kiáltások 
kezdenek hangzani minden felől, s készületek tétetnek fegy- 
veresen menni vissza Budára, megboszúlni a szenvedett mél- 
tatlanságot. A zaj oda vonja Nyáry Pált is, ki aztán, több 
más tekintélyes szónokoktól gyámolítva , azon ígérettel, hogy 
elégtételért tüstént a főherczeg-nádorhoz megyén, a tömeget 
némileg végre lecsöndesíti. De alig távozott ő, a város több 
részeiből katonaság vonul elő ; mit a nép, kihívásnak tartván, 
újra fellobban s a közel fekvő templom harangjait félreveri. 
A fegyveres nemzetőrök száma perczenként nŐ s mind nehe- 
zebbé válik a forrongó kedélyeket a kitöréstől visszatartóz- 
tatni. Perczel Mór, rendőri főnök, szóhoz sem juthat. Éjfél 
után, egy óra tájban, midőn az ingerültség már már leg- 
végső fokára jutott, a főherczegtől végre visszatér Nyáry 
Pál, hírül hozván, hogy a katonaság minden beavatkozástól 
eltiltatott s a budai sajnos erőszak megvizsgálása megrendel- 
tetett. A tömeg ezután, bár ki nem elégítve s ingerült kebellel, 
lassanként végre még is szétoszlott. 

Más nap a minisztérium rendeletéből falragaszok valának 
kitűzve a városban, annak lakosait csöndre, türelemre intők. 
A nép roppant 3zámmal gyűlt egybe a múzeum terén. A köz- 
béke ugyan nem zavartatott meg; de a türelem sokakban, 
kivált a fiatalságban, annyira megcsökkent, hogy a gyüleke- 
zetben szintúgy mint némely lapokban heves szózatok emel- 
kedtek a minisztérium ellen, mely bár magát függetlennek 
nevezi, erélytelensége miatt még sem volna képes magának 
Bécsben tekintélyt, a katonaságnál s a lázongó ráczok a hor- 
vátoknál engedelmességet szerezni. Valamint iederer lakása 



Hatodik f(^ezet. Budapesti eseményelc. Bécs iSjabb forradalma. 159 

előtt^ mondák; nem bírta megakadályozni a polgárvér folyá- 
sát: úgy a hazáról sem leend képes elhárítani a mindinkább 
növekedő veszedelmet. A „Márczius Tizenötödike" czímet 
viselő lap a lehető legkeményebb szavakban gáncsolá a mi- 
nisztérium erélytelenségét kivált a katonaság irányában, mely- 
nek kebelében még mindig a megbukott kormány által kine- 
vezett s azt visszaállítani törekvő egyének parancsolnak, s 
mely még megesketve sem volna az alkotmányra. 

A közönség egy részének ezen gáncsai, mind a mellett 
is hogy a másik rész ugyanazon időben bízalomszavazó alá- 
írási iveket köröztetett, annál mélyebb hatást gyakoroltak kor- 
mányunkra, mivel lehetetlen volt magának is nem éreznie, 
hogy a dolgok roszul állnak ; a hazát mind több zavar, mind 
nagyobb veszély fenyegeti. Önmaga sem tagadhatá többé 
hogy, ha nem állott is hatalmában minden bajt elhárítani, 
minden bonyodalmat kiegyenlíteni; de több előrelátás, na- 
gyobb erély mellett kormányra léptekor, sokat meg lehetett 
volna akadályoznia, sokat más irányba vezetnie, mi, elhanya- 
golva, valóságos veszély lyé fejlett. Ezen érzelem s a közönség 
egy részének gáncsai ösztönül szolgáltak a kormánynak, ezen- 
túl több erélyt s határozottságot fejteni ki a közügyek igaz- 



A katonai erőszak okozóinak megfenyitését oly hangosan 
követeié a közönség, hogy azt nemcsak mellőzni, de halasz- 
tani sem lehetett. Az esemény részleteinek megvizsgálására 
Zoltán János belügyi államtitkár elnöklete alatt haladék nél- 
kül vegyes bizottmány küldetett ki ; b. Lederer Ignácz hiva- 
talától fölfüggesztetett, s a főhadí kormányszék elnökévé b. 
Boyneburg altábornagy neveztetett ki. Minthogy pedig Lede- 
rer, a botrány utáni napon, minden jelentés nélkül Bécsbe 
távozott, a vizsgáló bizottmány pedig őt magát is terheltnek 
nyilvánította : Eszterházy, a király személye mellett székelő 
miniszter felszólíttatott, hogy Lederer megjelenését a bíróság 
előtt az illető helyen szorgalmazza. 

E bírói vizsgálatok néhány napig élénken foglalkodtaták 
a fővárosi közönséget. De nem sokára egy más, nagy fontos- 
ságú esemény ragadta magára a közfigyelmet. Híre érke- 
zett, hogy május 15-én ismét forradalom tört ki Bécsben; 
minek következtében az ideiglenes alkotmány megsemmisít- 



tetett, s helyette az általános szavazatjog s egy-kaparás jpj 



ar- 



160 Első kftnyv. Az átalakulás yüságai. 

lament kiáltatott ki az új közjog alapjául. Majd ismét azon 
újabb tudÓBÍtás lepte meg közönBégünket^ hogy Bécsben anar* 
chia dúl s a császár; ezen újabb zavargás által kedélyében 
mélyen sértve, Bécset udvarával együtt titkon elhagyta é» 
Innsbruck felé vette útját 

E hir^ rendkívüli hatást okoztak fővárosunkban. A 
múlt napokban kissé nvugtalan közönségünket mintegy varázs- 
ütéssel komoly eszméletre téritették ; minek köve&eztében a 
közérzület hangos roszalásban tört ki a cseh panszlavismus 
ellen, melynek hívei arról vádoltattak, hogy ők s csak a vé- 
gett bujtották fel a néptömeget^ hogy a császárt s udvarát 
Bécsből eltávolítsák és nagy szláv birodalmi ábrándjaik köny- 
nyebb létesíthetése végett Prágába csalják. Részvéttel vádol- 
tatott e zavargásban a megbukott bureaukratia is, mely a csá- 
szárt s udvarát folyton keblében óhajtó bécsi polgársággal 
akarta volna megutáltatni a forradalmat s általa helyreállít- 
tatni a dolgok régi rendét. De bár honnan eredt is a bécsi 
népmozgalom, annak híre csak a rend és törvényesség érzel- 
meit s a nemzeti kormány iránti bizodalmat szilárditá Buda- 
pest közönségében. Május 18-kán a nép ezrei diszmenetben 
vonultak az elnökminiszter lakása elébe s egy bizalmi emlék- 
iratot nyújtottak át neki. Meg akará közönségünk mutatni a 
világnak, hogy megérett a kormányformára, melyet kivánt s 
felállított ; míg a bécsiek nem tudják mit csináljanak a kiví- 
vott szabadsággaL Meggyőzni akará egyszersmind a dynasz- 
tiát is, hogy Pesten nincs féktelenség s anarchia ; hanem béke 
B rend uralkodik, és a kormány teljesen birja a nemzet bi- 
zodalmát. 

A bécsi zavargások következtében a dynasztia súlyosabb 
körülmények közé jutott, mint bármikor volt eddigelé. Olasz- 
országban, hol a milanói forradalmat a piemonti király egész 
erejével támogatá, a győzedelemre alig volt kilátás. Csehor- 
szág, a német örökös tartományok, maga Bécs is egyre for- 
rongott. Frankfurtban lépésről lépésre látszék haladni meg- 
oldása felé a nagy német egység kérdése ; minek, ha valóban 
létesül, múlhatatlan következménye az ausztriai császárság 
felbomlása s a nagy Németbirodalomba olvadása. 

A magyar minisztérium e pillanatot méltán forduló pont- 
nak tartá a dynasztiára nézve. Úgy látta, hogy Bécs, azontúl 
valószínűleg németbirodalmi tartományi város, különben is 

Digitized by CjOOQ IC 



Hatodik fejezet. Budapesti aeeménjek. Bécs Ujabb forradalma. 161 

folyton forrongó, nem lehet tovább a magyar királyi ház szék- 
városa. A dynasztiának; feltéve, hogy a német egység létre 
jő, Bouverainitására nézve csak Magyarországban nyílt biztos 
jövendő; különben is ezen ország csak egymaga volt az esész 
monarchiában nyugodt és megelégedett új törvényeivel s kor- 
mányával. Minisztériumunk tehát kötelességének tartá, oda 
hatni, hogy az udvar Magyarországba költözzék; ezt tegye 
birodalma alapjává s középpontjává, Budapestet a maga szék- 
városává. Ezt Igényié nemcsak a dynasztia méltósága, hanem 
Magyarország tekintélye is, mely, a felett, hogy a Németbiro- 
dalomtól független államot alkotott, terjedelmére s népessé- 
gére nézve is egymaga felét teszi a monarchiának. Javaslá 
ezt végre a közbéke érdeke is az országban; mert bizton 
várható vala, hogy az udvarnak jelenléte az országban azon- 
nal véget vetend a horvát, szerb s minden más nemzetiségi 
mozgalmaknak. 

Minisztériumunk tehát tüstént meghagyta Eszterházy ber- 
ezeg külügyminiszternek, menjen haladék nélkül a király után 
smaradjon állandólag annak személye mellett. Végzéssé lett 
ezen kivül, hogy István főberczeg nádor, Széchenyi István és 
Eötvös József miniszterek mennél elébb Innsbruckba utazza- 
nak, a dynasztiát arra kérendők, hogy Magyarország főváro- 
sában telepedjék meg, azt tegye állandó székhelyévé. 

E felett tekintve az annyiféle irányban nyilvánuló mind 
európai, mind különösen a birodalmi mozgalmakat, s a hor- 
vátok és ráczok hovatovább mindinkább elmérgesülő zavar- 
gásait : nehogy amazok rohama a hazát s annak szabadságát 
veszélybe döntse; s hogy emezeket mennél elébb megszűn- 
tetni lehessen : még áthatóbb rendszabályok szükségét is érzi 
vala kormányunk. E végett a nádor, mielőtt Innsbruckba tá- 
voznék, egy miniszteri tanács végzése szerint, május 19-kén, 
a következő július 2-kára Pestre országgyűlést hirdetett, s a 
törvényhatóságokat a népképviselők megválasztására uta- 
sította. 

István nádor, Széchenyi és Eötvös miniszterek Innsbrack- 
ban az udvarnál maga az eszme ellen, miszerint a dynasztia 
Budapesten telepedjék meg, nem találtak egyenes ellenve- 
tésre. Feltételül mindazáltal az tűzetett ki, hogy az ország, 
nem sokára megnyilandó törvényhozásán, a dynasztiánsik 
i^egyven ezernyi katonát adjon az olaszországi hadsereg sza- 

Horváth K k fBggetieiisá^ harcz tört ^igitized by CjpOglC 



162 EIbS kftnyr. Az átalftkúláe Tálságai. 

porítására. A nádor s a miniszterek elfogadhatónak találák 
a feltételt, s minden erejöket reáfordítani Ígérték , hogy az 
udvar e föltétele az országgyűléstől is elfogadtassék; kíván- 
ták mindazáltal, hogy az udvar már az országgyűlés megnyi- 
tására Budapestre költözzék. De az udvar mindenek előtt ama 
feltétel valósítását követelte, ahhoz kötvén a nemzet s kor- 
mánya óhajtásának teljesítését. 

A király és a királyné őszinteségében semmi kétsége 
nem volt s nem is lehetett a nádornak és a minisztereknek. 
Az eddi^ események mindazáltal eléggé bizonyiták, hogy 
a titkos udvari reactío a király akaratát is elég ügyes és ha^ 
talmas maghiúsitani : a megbukott bureaukratia , melynek 
^gj^> ^^ ^^^ czimek alatt, jobbára a koimányhívatalokban 
maradtak, s a katonaság, melynek főbb tisztjei az alkotmá- 
nyosságot általában gyűlölték, e végre a legbuzgóbb és haté- 
konyabb eszközül szolgált neki. Nehogy tehát, azon esetre^ 
ha az országból, az udvar kivánata szerint, újabb negyvenezer 
katona vétetnék ki Olaszországba, a horvát és szerb moz^al* 
mak, az eddigihez hasonló alattomos szítogatás következtében 
a hazára nézve veszélyessé váljanak ; vagy, mitől szinte nem 
alap nélkül lehet vala tartani, az olasz háború szerencsés be- 
végezte után, az udvari párt, a horvát és szerb lázadással 
nyíltan szövetkezve, egész erejét Magyarország szabadságá- 
nak elnyomására fordítsa : a legnagyobb óvatosság kívántatott 
kormányunk részéről. Széchenyi és Eötvös ennél fogva, a 
Pestről vett utasítások szerint, egy újabb előadást tőnek sA 
udvarnál. Kijelenték, hogy a minisztérium kész ugyan eleve 
is biztosítani az udvart a negyvenezernyi segélyhad megsza- 
vazása iránt; a maga részéről mindazáltal feltételül köti ki, 
hogy az udvar mindjárt az újonczok megszavazása után Bu- 
dapestre jőj ön, és hogy a horvát mozgalom megszűntetését 
addig is erélyesen eszközölje; e végett Jellasicsot azonnal ma- 
cához rendelje s békére kényszerítse, vag/, ha tán megje- 
lenni s engedelmeskedni vonakodnék, őt minden hivatalaitól 
megfosztván, forma szerint pártütőnek, felségsértőnek s haza- 
árulónak nyilatkoztassa. 

Az udvar e feltételek elfogadását nem tagadhatta meg 
kormányunktól a nélkül, hogy rósz hiszeméts Jellasicscsal való 
egyetértését el ne árulja. Különösen a királyné közbenjárására 
tehát május 29-kén újabb királyi kézirat küldetett Jellasics- 

Digitized by VjOOQ IC 



Hatodik fejezet Bndapeiti eeeméDjek. Bécs ^abb forradalma. 163 

hoz^ őt haladéktalanul Innsbruckba idéző. A nádor s a két 
miniszter a legszebb reményekkel tértek vissza Innsbruckból ; 
hova aztán Batthyáni elnökminiszter utazott el pár nap múlva, 
hogy Jellasicscsal találkozzék, a sajnálatos viszályok xiegyen- 
litését személyesen megkisérlendő. És kétséget nem szenved, 
ha az udvar e végzésekhez hű marad s tekintélyét a horvát 
és szerb mozgalmak elfojtására őszintén reáforditja: a béke s 
egyetértés rövid idő alatt visszatért volna a különféle nemze- 
tiségek viszonyaiba. De fájdalom, a király és a királyné jó 
szándokát a hatok mögött titokban működő reactio, mihelyt 
az olasz háború kissé jobb fordulatnak indult vala, azonnal 
mindenképen meghiúsítani törekedett. 

Kormányunk, miként maga a legőszintébb indulattal 
óhajtá a kiegyenlitést, egyelőre még az udvar jó akaratában 
sem vesztette el ugyan minden bizalmát: a haszon, mely e 
kiegyenlítésből mind az országra s annak valamennyi nemze- 
tiségeire, mind magára a dynasztiára is áradandó vala, oly 
nagy s oly kézzel fogható volt, hogy az eddigi szomorú tapasz- 
talatok után sem volt képes megválni ama reménytől, hogy 
ezen újabb kisérlet még is csak jó eredményre vezetend. De 
tapasztalatai után már még is óvatosabbá s eszélyesebbé lett, 
mintsem hogy e remény mellett, addig is mig annak valósultát 
látná, a béke fentartásának hatékonyabb eszközeit előkészi-* 
tani elmulasztotta volna. 

£ napokban több olyféle intézkedéseket tőn a miniszté- 
rium, melyek különösen a horvát és szerb zavarok terjedésé- 
nek meggátlását czélozták. Mivel a hadügyminiszter, Mészáros 
Lázár tábornok, még nem érkezett meg Olaszországból, a 
hadügyi tárczát ideiglen kezelő elnökminiszter a külföldre, 
különösen Belgiumba s Poroszországba fegyverek vétele vé- 
gett biztosokat küldött ; a hazában pedig minden fegyvermű- 
vest az állam szolgálatába fogadott. A Pesten szállásoló Zanini- 
féle olasz ezred zászlóalját Hrabovszky parancsai alá az al- 
földre szállította. Nehogy Horvátország felől, hol Jellasics a 
Dráva mentében őrvonalt áUított, a hazát veszély érje, Eszék- 
nél Ottinger vezérőrnagy parancsa alatt öt ezernyi rendes ka- 
tonaságból álló tábort vonatott össze. És Csányi Lászlót azon 
vidékre teljes hatalmú királyi biztossá nevezvén, általa a 
szomszéd megyék nemzetőrségének egy részét is a táborba 
rendeltetéj hogy a horvátok betörése ellen a Dráva^obb part- 

Digitizedb^^VjOO^lC 



164 ^^ kQnTT. Az italakúlás yábágai 

ján szinte őrvonalt képezzenek. A lázongó szerbek fékentar- 
tására pedig Szeged táján határozott egy tizenkét ezernyi 
hadsereget összpontosítani ; és, minthogy ez az országban lé- 
tező tizennyolcz ezernyi katonaságból, más vidékek védetle- 
nül hagyása nélkül, In nem telt: a székely határőri ezredek- 
hez intézett felszólitást hogy, bár a két haza egyesülése tény- 
leg még nem ment végbe, a magyar nemzet felett tornyo- 
sodó veszély elhárítása végett tüstént a szegedi táborba in- 
duljanak. 

Mindezeknél nagyobb sükert igére két más rendelet, 
melyek egyike a honvédseregnek, másika a nemzeti banknak 
vetette meg alapjait. A honvédsereget illetőleg, annak lét- 
száma, a május 16-kán kelt rendeletben, egyelőre tíz zászló- 
aljra szabatott, melyek mindenike ezer honvédből állana ; a 
zászlóaljak toborzás által három évi szolgálatra ajánlkozó ön- 
kéntesekből valának feláUitandók. Hogy az alakulandó sere- 
get alkalmas tisztekkel s tüzérséggel mindjárt kezdetben el 
lehessen látni, a rendes hadseregnél szolgáló, vagy abból ki- 
lépett s nyugalmazott hazafiak szólíttattak fel, vállalnának „a 
királyi trón, haza és alkotmány védelmére" az ország e kü- 
lön haj^testében szolgálatot. 

És alig kezd vala hangzani a toborzók zenéje, a ma^ar, 
német és tót ajkú fiatalság vetélkedve gyúlt a zászlók alá. A 
felesküdött közvitéz, 20 pftnyi foglaló pénzen s felszerelésen 
felül, naponként nyolcz, a tizedes tizenhat, az őrmester hu- 
szonnégy krajezárnyi díjat, tehát kétszer annyit húzott mint a 
sorkatonaságnál. De nem annyira e fölemelt díj, mint az álta- 
lában élénkké vált hazafiúi lelkesedés tölte me^ oly hamar a 
zászlóaljakat. A legelsők, kik felesküvének, joboára iskolákat 
végzett, vagy még azokat látogató mívelt ifjak és iparos se- 
gédek valának. A lelkesülés még a zárdák s papnöveldék falai 
közé is behatolt, s azokból számos növendék fegyverrel cse- 
rélte fel a szent könyveket. De a földmivelő osztály sem ma- 
radt el; sőt ez adta a legszámosabb járulékot. A rendes had- 
sereg szolgai, sőt több tekintetben embertelen fegyelme s né- 
met vezénylete miatt a katonáskodást népünk eddigelé mél- 
tán a legnagyobb áldozatnak tartá, s attól harczias erkölcsei 
mellett is idegen volt. A kinek csa^k módjában állott, pénzen 
váltotta meg magát, ha a sors az újonczozáskor reáesett; a 
többiek, kik magokat nem válthatták meg, vagy pénzért má- 

Digitized by VjOOQ IC 



Hfttodik fi(i««l Bii(lAp60ti wménjÚL Béci Ajabb fonadalmft. 165 

sok helyét pótolták, szomorúan, könyeiket rokonaikéval ve- 
gyítve, nagyták el az atyai házat, melyből számos évre s leg- 
többször idegen országba kell vala költözniök, megfosztva 
minden polgári jogaiktól, s a bot és vessző embertelen uralma 
alatt élniök. Most a jobb birtokúak közöl is számosan beírat- 
ták magokat s hazafiúi lelkesedéssel léptek át a szülői kü- 
szöbön a zászlók alá, tudván, hogy nemzeti vezénylet s em- 
berséges fegyelem alatt, házalókban s polgári jogaik birtoká- 
ban maradnak, s annak védelmére, nem pedig más népek el- 
nyomására viselendik a fegyvert 

Mészáros Lázár tábornok s hadügyminiszter, az olasz- 
országi seregből valahára elbocsáttatván, s május 25-kén tár- 
czáját átvévén, azonnal narv munkásságot fejtett ki az újoncz 
honvédhad szervezésében, É tíz zászlóalj, mely rövid idomí- 
tás után haladék nélkül a zavargó ráczok ellen küldetett, ké- 
Eezte magvát azon, nem sokára másfél százezerig emelkedett 
onvédseregnek, mely európaszerte bámult hősies vitézsége 
által újoncz létére is annyi aiadalt nyert a harczok mezején. 

Isíem kevesebb muxikásságot fejtett ki a pénzügyminisz- 
térium. Mondók, hogy Kossuth Lajos, pénzügyminiszter, mint 
egy négyszázezer forinttal vette át a kincstárt, ámbár az évi 
egyenes adó abba már jobbára befolyt vala. Az untalan meg- 
újuló, vagy inkább folyton tartó bécsi zavargások nem enged- 
vén élénkülni a kereskedelmi forgalmat, mit a februári forra- 
dalom rögtön pangásba sülyesztett, a többi közjövedelmek 
szűkebben folytak, mintsem hogy azokból a megszaporodott 
közköltségeket fedezni lehetett volna. Az új honvédsereg fel- 
állitása, a hazában s a külföldön megrendelt fegyverek s más 
felszerelési tárgyak beszerzése, az igazgatás minden ágaiban 
szükségessé vált új szervezés szükségleteinek fedezése roppant 
összegeket igényeltek. S a bevétel egyátaljában nem volt 
arányban a kiadásokkal. 

A pénzügyminiszter ez okból már april végén értekezett 
a pesti kereskedelmi bank igazgatóival s a kereskedők testü- 
letének kitűnőbb egyéniségeivel az iránt, minő pénzügyi mun- 
kálattal lehetne legalkalmasabban az ország rendkívüli szük- 
ségletein s egyszersmind a kereskedés nyomott állapotán se- 
gíteni, azon felül pedig a középponti vasút mennél elébbi ki- 
egészítését előmozdítani? Az értekezletek eredménye lőn 
hogy, miután a háborgó időben kölcsönre előnyös^ feltételek 

Digitized by VjOOQIC 



166 S^lső könyv. Az átalakulás yálságai. 

alatt szert tenni alig lehetne^ bankjegyek kibocsátásához kell 
folyamodni. Alapelvűi erre nézve az tűzetett ki, hogy a köz- 
költségek fedezésén kivül oly tartaléktőke is teremtessék, 
melynek alapján tökéletesen fedezett kamatlan kincstári je- 
gyeket lehessen kibocsátani. Végzéssé lett egyszersmind, hogy 
a kincstári jegyek oly kis értékeket képviseljenek, miszerint 
általok a közforgalomban naponként nyomasztóbbá Tált azon 
szükségen is segítve legyen, mely az ezüstpénznek mind gyé- 
rebbé létele következtébeiji az apró pénz hiányából szárma- 
zott. Mert hasztalan szólalt fel kormányunk, hasztalan a pesti 
kereskedelmi testület is a bécsi bankjegyek hitelének szilár- 
ditására. A közönség, az 1811 -ki s 1816-ki szomorú tapaszta- 
latok után, minden biztositások daczára is végkép elveszte 
bizodalmát a bécsi bankjegyekben, mióta értesült, hogy kö- 
rülbelül tíz annyi bankjegy van forgalomban, mint a mennyi 
annak érczalapja. £ bizalmatlanság első s legérezhetőbb követ- 
kezése lett pedig, hogy az ezüstpénz mind ritkábbá lett a 
forgalomban. 

A kibocsátandó kincstári jegyek érczalapiának megszer- 
zése végett, a mennyire az a hazai bányatermékekből ki nem 
telnék, a következő módhoz nyúlt a kormány : május 19-kén 
felszólíttatott az ország polgárainak hazafiúsága, hogy figye- 
lembe vévén a veszélyes körülményeket, a mi nélkülözhető 
érczpénzzel s aranynyal és ezüsttel bírnak, tegyék azt, akár 
kölcsön-, akár ajándokképen a haza oltárára. Sőt, hogy a 
szegényebbek vagy azok se zárassanak ki a hazafiúi áldozat 
dicsőségéből, kik aranynyal s ezüsttel ugyan nem, de fölös 
termesztmény ékkel bírnak: tudtára adatott a közönségnek, 
hogy minden gyártmány s termesztmény is, mi könnyen pénzzé 
fordítható, elfogadtatik. A ki adalékát nem ajándok-, hanem 
kölcsönkép előlegezi, a kormánytól három, hat vagy tizenkét 
hónap múlva beváltandó öt százalékos kincstári utalványqkat 
veend. Az e módon, valamint a bányák termeléséből s egyéb 
közjövedelmek útján begyülendő nemes érczből a kormány 
egyelőre öt millió forintnyi alapot alkotand, s annak fedezete 
alatt tizenkét és fél milliónyi egy és két forintos magyar pénz- 
jegyeket bocsátand ki. Az érczalap őrzése s a pénzjegyek kibo- 
csátása, ellenőrség végett, a pesti kereskedelmi bankra bizatott. 

£ hirdetmény után nem sokára a hazafiúi áldozatkész- 
ség gyönyörű példáinak lőn tanúja a közönsée^ A gazdagok 

Digitized by VjOOQIC 



Hatodik fejezet. Budapesti események. Bées ^abb forradalma. 1 67 

mázsánként ajánlák fel arany- s ezüst-szereiket ; a szegényeb- 
bek; kiknek tán csak néhány ezüst kanala volt, ezeket is a 
haza oltárára tették. Mások kész pénzzel, gabonával vagy 
gyártmányaikkal, posztóval, vászonnal járultak a közszüksé- 
gek fedezéséhez. Alig találtatott valaki, még a csekélyebb díjú 
hivatalnokok közöl íb, ki dijának egy részét, sokaktól csak 
szigorú gazdálkodással nélkülözhetőt, nem ajánlotta volna fel 
áldozatul. És, mi a közlelkesedésről tesz tanúságot, az ingyen 
.ajándékok csaknem egy arányban gyűltek a kölcsönökkel. 
Több helységek, melyek dézmailletéköket elébb pénzben fizet- 
ték volt, ez most meg lévén szűntetve, az e végre számos évek 
alatt gyűjtögetett tőkéjöket hozták áldozatul. 

A pénzügyminiszter ezen áldozati készségből meggyő- 
ződvén, hogy a szükséges érczalap, a bányatermelék hozzá- 
{'árultával, rövid idő alatt összegyülend, a pesti kereskedelmi 
tankkal az állam részére következő szerződést kötött : 

A magyar álladalom nevében a pénzügyminiszter a ke- 
reskedelmi banknál aranyban s ezüstben öt millió ftot tesz le, 
8 ezen alapon tizenkét s fél lyiillió forintot bocsát ki bankje- 
gyekben. Ezen arány változatlan marad. A mennyiben az öt 
milliónyi érez csak részenként tétetik le : a bankjegyek ki- 
bocsátása is azon arányban történik. A íetett érczalaphoz a 
bank csak azon mennyiségig nyúlhat, a melyben a jegyek be- 
váltás végett előmutattatnak. A bankjegyek készíttetése s ér- 
tékök meghatározása a pénzügyminisztert illeti ; a készítésnél 
mindazáltal a banknak egy biztosa is folyton jelen leend. Ke- 
zelési költségeinek pótlása fejében a banknak egy millió fo- 
rintnyi bankjegy kamat nélkül kölcsön adatik. Más harmad- 
fél millió, szinte jegyekben, öt százalékos kamat mellett az 
ipar s kereskedés gyámolítására fordíttatik. Ezen negyedfél 
milliónyi kölcsön biztosításául a banktársulat a maga minden 
vagyonát leköti. A bankjegyeknek az érczalapot meghaladó 
fölös értékéért ellenben az állam azon kötelezettségével ke- 
zeskedik, hoffy azokat pénztáraiban fizetésként fogadja el. 

E pénzügyi munkálatnak, bár aránylag csekély összegre 
terjedt, több jótékony eredménye lett : a kincstár, időszerínti 
szükségei fedeztettek ; a magyar pénzjegyeknek hitel nyitta- 
tott, és a pénzforgalom élénldttetett, mi az ipart s kereske- 
dést gyarapítván, az ország adófizetési képességét is nevelte ; 
és végre, miután csak egy és két forintos pénzjegyek bocsát- 



168 Bl^ lEtoyr. Ás átalaktUáa Tálságai. 

tattak ki, a kis pénznek hiányát^ mi az ezüst forgalmának 
megszűnte után már sajnosán éreztetett, némileg fedezte. 
Egyébiránt, ezen pénzjegyeket még azért is határozta oly 
kicsinyre minisztériumaid, nehogy oly színben tűnjék fel 
Bécsben, mintha az osztrák bankjegyekkel akarna verse- 
nyezni. Mind erről, kellemetlen sorlod&ok kikerülése végett, 
azon kijelentéssel értesíté kormányunk a bécsi minisztériu- 
mot, hogy reményli, miképen ezen egy és két forintos magyar 
pénzjegyek a bécsi banknak is nyújtandanak némi előnyt, 
valószinű lévén, hogy a magyar közönségnél ezentúl csök- 
kenni fog a bécsi bankjegyek ezüstre váltásának igénye. 

De pénzügyminiszterünk e nyilatkozata nem talált Bécs- 
ben méltánylatra. Alighogy a munkálat programmja kibocsát- 
tatott, a bécsi minisztérium már is nyakrafőre sietett hasonló 
egy és két forintos jegyeket kibocsátani ; mit régóta fölszerelt 
műhelyeivel Kossuthnál jóval elébb is létesíthetett Majd, jú- 
nius 14-én, a bécsi bankkal egyetértve, oly nyilatkozattal 
lepte meg kormányunkat, hogy miután a bécsi bank 1816-ban 
az egész monarchiára nézve kizáró szabadalmat nyert, s a ma- 
gyar pénzjegyek kibocsátása a szabadalmat sérti: jogosan véH 
követelni kormányunktól, hogy magyar kamatlan pénzjegy 
ne tétessék forgalomba. 

Az osztrák pénzügyminiszter e nyilatkozata ismét azon 
tények közé tartozott, melyek egyenesen megtámadták Ma- 
gyarország állami, függetlenségét. Fölösleg volna hosszan in- 
dokolni, hogy ilyféle szabadalom, az alkotmányos Magyaror- 
szágra nézve, a törvényhozás megegyezte s felhatalmazása 
nélkül kötelező erővel soha sem bímatott. A pénzügy minden 
alkotmányos országban egyike lévén a törvényhozás legfon- 
tosabb tárgyainak, azt, régibb törvényeink tanúsága szerint, 
a királyi hatalom nálunk sem intézhette önkénye szerint. S a 
század elején, a franczia háborúk alatt, elégszer tiltakozott is 
az országgyűlés azon sérelem ellen, hogy a pénzügyet a király 
törvényellenes módon kezelteti s az országot, lakosainak nagy 
kárára, értéktelen pénzjegyekkel árasztía el. Újabb időben, 
mióta a bécsi bank némileg jobb állapotba hozta a forgalom- 
ban lévő pénznemek ügyét, törvényhozásunk, annyi egyéb sú- 
lyos alkotmánysérelmek iközt erről hallgatott ugyan; de a 
bécsi banktársulat kizáró szabadalmát, s az általa kibocsátott 
pénzjegyeket, a kormány minden ügyekezetének daczára sem 



Hatodik «BJeMt Biktopcdi •Mnaénjék. Béc» Afabb fomdaliu. 169 

törvényesitette. E tái^ az 1825-ki országgyűlésen hosszú s 
heves vitákra szolgáltatott alkalmat. A rend^^ daczára a kor- 
mány minden sürgetéseinek, hajlandóbbak voltak, saját ma- 
fok kárával is, rendezetlenül hi^yni az 1811-ki szerencsétlen 
nanczmunkálatok által megzavart magán-pénzviszonyokat, 
mint a bécsi kormány által kivánt azon alapot fogadni el, 
mely szerint a bécsi bank s evvel együtt azon elv, hogy a ki- 
rály a pénzviszonyokat törvényhozáson kivül szabályozhatja, 
ha csak mellékesen is, elismenetett s törvényesíttetett volna. 
Az 1825-ki diétái viták- s feliratokban ekként élénk tiltakozás 
vettetett közbe a bécsi bank üzlete és szabadalma ellen Ma- 
gyarországban ; bár azt megváltoztatni képes már nem lévén, 
Í'obb alkidomig tűrni kényteleníttetett az ország. E banksza- 
ladalom tehát, mindamellett is hoey a bécsi bank eddigelé 
csak egymaga bocsátott ki kamatlan pénzjegyeket, nálunk 
soha sem bírt, nem bírhatott kötelező erővel. Minél fogva az 
osztrák pénzügyminisztérium június 14-kén kelt nyilatkozata 
nem kevesebb volt, mint a magyar alkotmánynak s az ország 
legújabban is biztosított kormányzati függetlenségének meg- 
támadása. Hogy azonban ezen ellenséges kísérletét a jóakarat 
külszinével palástolja, késznek nyilatkozott a bécsi kormány, 
a maga új egy és két forintos jegyeiben tizenharmadfél millió 
forintot kölcsönözni Magyarorszámak ; de oly feltétel alatt, 
bogy a bécsi bank kizáró szabadalma itt is elismertessék s 
más papírpénz ne bocsáttassék ki. 

De kormányunk, bár az ajánlott kölcsön által ez idő sze- 
rint sok gondot elhárítva látott volna is vállairól, nem érzé 
magát fe^ogosítva, e csekély s múlékony haszonért feláldozni 
az ország pénzügyeinek függetlenségét. Határozatánál tehát, 
az egy és két forintos pénzjegyek kibocsátását illetőleg, to- 
vábbra is megmaradt. Az osztrák minisztérium, e miatt bo- 
szús, az által akarta haragját éreztetni kormányunkkal, hogy 
a magyar pénzjegyek elfogadását az osztrák közpénztáraknál 
megtiltotta. De a közönség e tilalmat nem vette figyelembe : 
pénzjegyeink a közforgalomban kelendőbbek voltig, mint az 
érczalap nélkül kibocsátott egy és két forintos bécsi jegyek. 
Kormányunk mindazáltal nem véle visszatorlás nélktU hagy- 
hatni a bécsinek e barátságtalan rendeletét, s a magyar köz- 
pénztáraknál szinte eltiltotta az új bécsi jegyek elfogadását, 
melyeknek kibocsátása egyébiránt sem adatott /hivatalosan 

Digitized by VjOOQ 



170 ^^ lEÓnyy. Az átalakulás yáleágai. 

tudtára. És így mérgesedett el mindinkább a pesti és bécsi 
minisztériumok közti viszony, miután emez minden érintke- 
zésben ellenséges indulatot tanúsított, s harczra kelt az ország 
függetlensége ellen, amannak pedig sem kedve sem joga nem 
volt ezt feláldoznia. 

Mialatt a honi fiatalság oly lelkesedéssel sietett a hon- 
védzászlók alá, hogy a toborzást június közepén már meg lehe- 
tett szüntetni : az országon kivül lévő magyar ezredek legény- 
ségét is megszállotta a honszeretet lelkesedése. A Würtem- 
bergi-király ezimét viselő huszárezrednek, mely huszonegy év 
óta folyton Galicziában tanyázott, második százada adta ebben 
az első — a katonai fegyelemmel ugyan ellenkező, de a rend- 
kívüli körülmények közt bizonyára kimenthető, hazafiúi szem- 
1)ontból pedig dicső, lélekemelő példát. E huszárok, a honi 
apóknak egy hozzájok is eljutott példányából megértvén, 
hogy hazájok veszélyben van, nem gondolva avval, hogy a 
hadi szabályok a zászló elhagyását iszonyú szigorral büntetik, 
egyedül a honszeretet ösztönét követve, s Fiáth Pompejus 
hadnagy biztatásaira összeeskü vének, hogy szülőföldjök vé- 
delmére hazaszökjenek. Május 28-kán felkészülvén, tisztjeiket 
kocsikra rakták, a Dnieszteren átúsztattak, s huszonegy óra 
alatt tizenhét mérföldet haladva, a mármarosi határszélekre, 
onnan harmad nap Szigetre érkeztek. E századot utóbb még 
négy más század követte. 

A hazaszeretet e példáját utóbb más ezredek legénysége 
is utánozta; de, fájdalom, több ízben szerencsétlenül. A Wür- 
temberg-huszárok fegyelemsértéséről értesült bécsi hadügy- 
minisztérium, a helyett hogy, kormányunk folytonos stlrgeté- 
Beinek engedve, hazabocsátotta volna, a határszélektől még 
távolabb vidékekre szállásoltatta el a künn lévő magyar ka- 
tonaságot. Es midőn több ezred legénysége, ennek daczára is, 
megkísértette a hazajövetelt, jobbára elfogattak s hazaszere- 
tetökért aztán rettenetesen lakoltak. Egynémely huszáresa- 
patnak mindazáltal mégis sikerűit elérnie a haza határait, 
melyen belül aztán dicsőítve s ünnepelve fogadtattak honfi- 
társaiktól. Legkitűnőbb volt ezek közt a császár- huszárok egy 
osztálya, melv, Sréter százados és Dessewffy hadnagytól ve- 
zénvelve, Prága vidékéről ezer veszély közt s az utána és ele- 
jökbe küldött csapatokkal folyton harczolva, nagy veszteség- 
gel ugyan, de végre még is bejutott a hazábaj^ . 

Digitized by LjOOQ IC 



Hatodik fejezet. Budapesti eseménjrek. Bécs tgabb forradalma. 171 

Azonban^ a mily örömet ébresztett e hazafiúi hűsé^ a 
közönségben^ oly aggodalomra szolgáltak okúi ama surlódá- 
Bok melyek, a rósz akaratú idegen tisztek bujtogatásai követ- 
keztében, az országban létező idegen katonaság s a honvédek 
közt napról napra szaporodtak. E súrlódásokból jun. 11-kén 
valóságos harcz fejlett ki Pesten, a Károly-kaszárnyában, hol 
egy olasz zászlóalj az újoncz honvédekkel együtt szállásolt. 
A kitörésre egy olasz közvitéznek egy honvéd tulajdonán el- 
követett orzása szolgált okúi. A viszály veszekedéssé, ez vé- 
res harczczá nőtt. Midőn az olaszok a honvédekre tüzelni 
kezdtek, a nép is mind nagyobb tömegekben gyűlönge a lak- 
tanya felé, s a harangokat félreverve neveié a zavart. Majd a 
többi laktanyákból is katonaság, a városból nemzetőrség sietett 
a mind mérgesebbé vált verekedés helyére. Végre Mészáros 
hadügyminiszter is elősietett Budáról, hol épen miniszterta- 
nács tartatott volt ; s miután a népet a kaszárnyától a kiren- 
delt lovassággal nagy bajjal elmozdította, a tüzérek s gráná- 
tosok által a laktanyát is elfoglalván, végre a verekedő fele- 
ket is elzárta egymástól. Legtöbb hatása lett annak, hogy a 
felbőszült olaszok közt személyesen megjelenvén, őket anya- 
nyelvökön tartott szónoklata által higgadtabb megfontolásra 
bírta. £ féktelen verekedésben mind a két részről több ál- 
doz|it esett: a honvédek közöl három tiszt s négy öt köz vi- 
téz; az olaszokban egy tiszt s néhány közlegény maradt 
halva, a még számosabb sebesültek között. Mészáros fegyver- 
letételt kívánt az olaszoktól, kik azonban, a nép düoétől 
tartva, ezt tenni mindaddig vonakodtak, míg a hely színén 
szinte megjelent István főherczeg által fel nem szólíttattak. 
Az ekként lefegyverzett olaszok aztán, a közönség elégtéte- 
lére, még az napon gőzhajóra szállíttatván, Komáromba vi- 
tettek. A közönség titokban működő kezeket gyanított lap- 
pangani e szánandó rendetlenségben ; az eseménynek azonban 
semmi politikai színe sem volt, sem más következménye nem 
lett mint, hogv a megalázott rendes katonaság egy része még 
elégületleneSb lett a dolgok új rendével. 



Digitized 



by Google 



Digitized by VjOOQ IC 



MÁSODIK KÖNYV. 

A SZERB LÁZADÁS ÉS A HORVÁT PÁRTÜTÉS 
TÉNYLEGES KITÖRÉSE. 



Digitized 



by Google 



Digitized 



by Google 



ELSŐ FEJEZET. 

A szerb mozgalom az innsbrucki ktQdöttség 
visszatértóig. 



Mialatt a magyar kormány pénzt és haderőt gyűjtve ké- 
sztiie a haza védelmére, s ennek Következtében a városok és 
faluk utczáit a toborzók zenéje s az újonczok dala tölte el; 
mialatt, más részről, a törvényhatóságokat a nemzetőrség 
szervezése, s a július 2-ra kihirdetett országgyfllésre kül- 
dendő népképviselők megválasztatása foglalkodtatá : a vész- 
fellegek mindinkább tornyosodnak vala az ország déli vidé- 
kein : a rácz lázadás és a horvát pártütés tényleges kitörésig 
fejlett. 

Ugyanazon időben, midőn a szerbek zavargásának elfoj- 
tása végett, mint emiitők. Szegeden egy hadtestet összegyűjteni 
határozott, egyébként is nagyobb erélyt kezd vala kifejteni 
kormányunk. Rajasics karlóczai érsek kihívó válasza a nádor 
levelére, s a királyi biztos, Csernovics Péter, békére intő le- 
velének az odbor általi megégettetése végre kimerítették a 
kormány türelmét. Csernovics eljárásában, bár annak süke- 
retlenitésére több, általa el nem mozdítható akadályok is be- 
folytak, fő hiba az erély hiánya volt. Ennek pótlása végett a 
kormány május 24-kén Vukovics Sebő Temes megyei alispánt 
is királyi biztosnak nevezte ki a Csernovicséhoz hasonló ha- 
talommal. Vukovics, kit megyéje már az 1843-ki országgyű- 
lésre is a maga képviselőiévé küldött vala, azon férfiú volt, 
kinél jobbra, ^alkalmasabbra nem eshetett volna a kormány 
választása. jellemének tisztasága és szilárdsága, hivatalnoki 
buzgalmának fáradhatlansága s részrehajlatlan igazságszere- 
tete által méltán birta az alvidék bizodalmát s becsülését. Bár 
születésére nézve maga is szerb, de mint elfogulatlan s ön- 
zéstől nem vezérlett buzgó hazafi, ő a lázadás elnvomására, 

Digitized by VjOOQIC 



176 Második kónyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

az elszakadási tervek nyilvánulása óta mindig erélyesen visz- 
szatorló, nem pedig simogatva békitő rendszert pártolt s 
ajánlott a kormánynak. Mert jól ismervén fajrokonait, tel- 
jesen meg volt győződve^ hogy az engedékenység nálok nem- 
csak méltánylatra nem találandó hanem, gyöngeségnek tartat- 
ván, csak nőni engedendi a csirájában könnyen elfojtható 
lázongást. Most tehát azon reményben ruházta fel őt kormá- 
nyunk teljes hatalommal, hogy igazságszeretettel párosult 
erélye meghozandja az óhajtott eredményt. 

Eleinte azt rendelte volt a minisztérium, hogy a két ki- 
rályi biztos egymásnak vállat vetve, együtt működjék. Majd 
azonban, a tér nagysága miatt, melyre a lázadás hálózata már 
kiterjedt, oly utasítás ment hozzájok, hogy egyik a bánság- 
ban, a másik Bács megyében képviselje s gyakorolja a kor- 
mányhatalmat. Vukovicsnak a bánság jutott osztályrészül. 

Hogy azonban a szigor szabályainak, melyeket a két 
biztos utasításul vett, erélyesebb alkalmazása mellett, egy- 
szersmind annak is újabb bizonyítványát adja a minisztérium, 
hogy minden sérelmet orvosolni, minden méltányos kivánatot 
teljesíteni hajlandó, ugyanezen időben a vallási s közoktatási 
minisztériumban az óhitű egyház számára külön osztályt 
alkotván, annak főnökévé Athanaszkovics budai szerb püspö- 
köt nevezte ki, s más minisztériumokba is fölvett néhány 
szerb egyéniséget. 

Az erélyesebb eljárásnak valóban nagy ideje volt; mert 
az eddigi lágyság mellett már mélyen meggyökerezett és szé- 
lesen elterjedt a zavargás. A mozgalom tűzhelye még mindig 
Újvidék volt. Maga az ideiglenes kormánynyá kifejlett fő odbor 
is, bár Karlóczán székelt, jobbára Újvidék befolyása alatt 
áÚa. Innen lövellé szét a sajtó is a maga legmérgesebb, leg- 
ingerlőbb nyilait. Ha a szerb sajtónak, kivált az újvidéki 
Vjeaztmk czimű s a belgrádi lapoknak ez időbeli működését 
tekintjük: el kell borzadnunk a szenvedély őrjöngő vadságán, 
melylyel e meggondolatlan izgatók a nép haragját s gyűlöletét 
szítogatták a magyar nemzet ellen ; nűg ez csak közbékét s 
jóllétet, testvéri szeretet, szabadságot s egyenlőséget kivánt 
és hirdetett A királyi biztosok is mindenek előtt e lapokra 
fordíták figyelmöket A lázító újvidéki lapot eltiltották; szer- 
kesztőjét több más, vele egyaránt veszélyes egyénnel honáru- 
lási vád alá fogatták; kik azonban, Karlóczára szökvén, a 

Digitized by CjOOQ IC 



Első fejeset. A szerb mozgaloin u innsbraclci Mldótti^gig. 177 

törvény szigorát majdnem mindnyájan elkerülték. £ mellett 
fő gondja lévén a két biztosnak, hogy a lázadás mételye a 
még csöndes vidékekre élne terjedjen, a fegyvereket, a hol 
csak lehetett, mind a Bácskában, mind a bánságban, a szerb 
és oláh lakosoktól egyaránt elszedették; a forrongó s a még 
nyugodt részek közt nemzetőrökből őrvonalt állítottak fel ; a 
postákat szigorú vizsgálat alá vetették ; s a lázadás iránti ro- 
Konszenvnek bár mikénti nyilvánitását honárulási büntetés 
fenyegetése alatt tilalmazták. 

A biztosok ezen és hasonló erélyesebb r^idszabályai 
nem is maradtak egészen eredménytelenek. Rajasics érsek, 
ezek láttára nagy aggodalomba esett a kezdet sükere iránt, 
kivált miután a horvátok még mindig késtek a harczot tényleg 
megkezdeni. Az érsek, a horvátok ezen késedelmeskedése 
miatt, ekkoron felette boszús vala Jellasicsra. A magyar kor- 
mány készületeiről értesülvén, több ízben kijelentette hívei 
előtt, hogy szívből bánja szövetkezését Jellasicscsal. Panasz- 
kodék Bécs ellen is, honnan szinte nem érkezik, mint monda, 
határozott utasítás és elégséges segedelem ; míg más felől a 
horvátok által is cserben hagvatik. Aggodalmai a jövendő 
miatt oly súlyosak voltak ez időben, hogy meghittéinek nem 
kételkedek megvallani, miképen közel érzi magát a megté- 
bolyodáshoz. 

De az érsek ezen aggodalmai legkevésbb^é sem lankasz- 
ták, sőt inkább nevelték a fö odbor erélyét. Es e fő odbor 
érdeméül rótták fel a szerbek általában, hogy a királyi biz- 
tosok rendszabályai a mozgalmat végkép el nem fojtották. E 
rendszabályok eredménytelenségének fő oka mindazáltal 
kivált abban keresendő, hogy a minisztérium még mindig 
késett az egyetlen hatályos eszközt, a nyugtalan vidék fegy- 
veres megszállását, alkalmazni. Az elszámlált rendszabályok 
pár héttel elébb alkalmazva, még talán elégségesek voltak 
volna a mozgalmak elfojtására; de most, midőn a lázadás 
egészen a kitörésig meg volt érlelve, a rendkívüli körülmé- 
nyek közt, melyek a lázadás malmára hajtják a vizet, czélra 
többé nem vezethettek. 

Ugyanis mihelyt a karlóczai gyűlés szétoszlott, annak 
tagjai az alkotott végzéseket, s különösen a szerb vajdaság 
felállítását, fő nemzeti czélul hirdették fajrokonaik között, kik- 
től, kivált a végvidéken, diadalmenetben ünnepeltettek. Az 

Ho rváth M. A függetlenségi harcz tört. Digitize^^ GOGglC 



178 Második könjry. A szerb éa horvát lázadás kezdete. 

ideiglenes kormánynyá alakúit főodbor, miután egy küldött- 
séget, a patriarcha vezérlete alatt a császárhoz Innsbruckba, 
egy másikat Prágába, a szláv fajok közönséges gyűlésébe út- 
nak eresztett, a fegyveres felkelésre szükséges előkészületeket 
is nagy buzgalommal megkezdte. A végvidéken, hova a királyi 
biztosok hatalma a katonai igazgatás miatt el nem hatott, 
többal-odbort nevezett ki, melyek által a fegyverfogható egyé- 
neket összeiratta, a fegyver- s lőszerkészletet számba vétette; 
és mihelyt e munkálat végrehajtatott, egy kiáltványt bocsá- 
tott a népliez, melyben az összeirottak felszólittattak, hogy 
nemzeti jogaik, kiváltságaik védelmére Karlóczán s más e 
végre kitűzött helyeken élelemmel és pénzzel ellátva táborba 
gyűljenek. A végvidéki tiszteknek egy külön lelkesítő szózat- 
ban kötötte szivökre a nagy nemzeti ügy buzgó felkarolását. 

A mozgalom lelke, a főodbor munkásságának legerélye- 
sebb rugonya maga Sztratimirovics György, a bizottmány el- 
nöke volt, ki, miután a patriarcha a küldöttséggel Zágrábba s 
onnan Innsbruckba utazott, még tágasabb tért látott nyílni a 
maga tevékenységének. 0, a szerb származású nemes csalá- 
dok tagjai közöl az egyetlen, ki a lázadáshoz szegődött, a bécsi 
mérnök- akadémiában nyerte volt katonai neveltetését; mely- 
nek befejeztével egy huszár ezredbe tisztté neveztetvén, Olasz- 
országban szállások. De pár év múlva a katonaságtól végkép 
búcsút vőn s megházasodott. Nem tartozik ide elmondani, 
mily regényes módon kelt egybe nejével, daczára az ebben 
megegyezni nem akaró szülők ellenzésének; de azt nem 
hagvhatjuk emlittetlenül, hogy a még csak huszonhat éves 
ifjúban, ki magában jeles tehetségekkel élénk nagyravágyást 
egyesített, a szerb lázadás egyik legerélyesebb s értelmesebb 
főnökét s vezérét nyerte. 

Az ő műve volt leginkább, hogy a lázadó szerbek június 
közepéig három rendes tábort alkottak : Perlaszon, ^ a régi 
római sánczok maradvánvai közt, és Karlócza alatt, Újvidék 
közelében. Perlaszon, a bánsági végvidékben, június elsején 
kezdődött meg tényleg a lázadás, midőn ott a bánsági fő hadi 
kormány ama rendeletet hirdette ki, mely a végvidéket is a 
magyar minisztériumtól tette függővé. Az összegyűjtött nép- 
tömeg csöndesen hallgatta a rendelet felolvasását, mígnem 
a karlóczai odbor két ügynöke a népet heves szónoklattal 
ellenmondásra nem izgatta. Az ellenmondás, b^ásba foglalva, 

Digitized by CjOOQ IC 



Első fejezet. A szerb mozgalem as innsbracki kflldöttdégig- 179 

a végvidéki ezred kormányához, Pancsovára küldetett Majd 
Á város közelében fekvő helységek lakosai is összegyűjtetvén, 
az odbor ügynökeinek izgatása szerint elvégezték, hogy nem- 
zeti jogaikat s a karlóczai gyűlés határozatait élet-halálra 
védelmezendik, s e végett minden házból, hol két férfi van, 
egyet felfegyverezve fognak küldeni a táborba. E végzés kö- 
vetkeztében mintegy három ezer fegyveres gyűlt össze s egy, 
Drakulics nevű volt hadnagy, mint a főodbor által kinevezett 
ezredes, parancsai alatt, Perlaszvárost földművekkel erősítette 
meg a védelemre. Ez lőn aztán a Tisza bal partján a szerbek 
legjelentékenyebb hadi pontja. 

Ugyanezen időben Pancsova, Tomasovácz, Botos, Álibu- 
nár s más szerblakta végvidéki helyeken a nép, harang és 
dobszó által gyűjtetvén össze, azon ürügy alatt, hogy a ma- 
gyar kormány gőzhajókon katonaságot küld Earlócza ellen, 
felszólittatott, ne engedné patriarchájok székvárosát elfoglal- 
tatni. A főodbor ügynökei ezután az önkéntes csapatokat fel- 
fegyverezvén, Earlócza felé indították. Út közben a pancsovai 
és szerémségi határőrök közöl is számosan csatlakoztak vala 
hozzájok. E csapatok aztán a Duna jobb partján, Karlócza és 
Újvidék közt szállottak táborba. 

E közben, június 6-kán, a péterváradi határőrök egy erős 
csapata, az odbor által ezredessé nevezett Joannovics vezér- 
lete alatt, Titelbe, a sajkások zászlóaljának székvárosába vo- 
nult, 8 a népet felbujtogatván, a vezénylő Molinari alezredest 
felszólitá, hódolna a főodbomak s adná ki a zászlóalj ágyúit. 
Az alezredes hasztalan kisérlé meg az ellenállást: tisztjei, 
hármon kivül, mindnyájan Joannovicshoz pártolának. E láza- 
dók, miután Titelt s az ágyukat hatalmokba ejtették, és a 
fegyveres népet mind itt, mind Zsablyán s más végvidéki 
helyeken magokhoz kapcsolták, a nagy római sánczoknál 
állapodának meg és szállnak vala táborba. 

fiács megye s a temesi^ bánság sík téréin több vidéken 
emelkedettebb, sáncz alakú vonalak léteznek, melyeknek ere- 
detét 8 rendeltetését a feledés homálya borítja. Lehettek had- 
művi építmények, földvárak, sánczok a barbár népek betö- 
rései eÚen. Lehettek a béke művei, a jóllét eszközei, ország- 
utak, gátok az árvizek ellen, a római birodalom korában. A 
szóban forgó vonalak nagy római sánczoknak neveztetnek, 
nem bos^zaságuk hanem magosságuk és szélességök miatt, 

12* 



180 Második könyy. A szerb és horvát lázadás kezdető. 

mely tekintetben a hajdankor efféle sajátszerű maradványai 
közt legjelentékenyebbek. E nagy római sánczok a Tiszától 
Földvár alatt egész Újvidékig a Dunához nyúlván, s több 
helytt kisebb várbástyák magasságára emelkedvén , a sajká- 
sok kerületét mintegy háromszegű alkalmas fegyverhelylyé 
képezik. E földműveket majdnem egyenszögű irányban metszi 
keresztül egy más emelkedett vonal, mely Bács megyéből 
mintegy nyolcz mérföldnyi hosszaságban nyúl be a sajkások 
kerületébe; e vonalt, bár amannál jóval hosszabb, de alacso- 
nyabb és keskenyebb, kis római sánczoknak nevezi a vidék 
népe. Hol e két földmű egymást átmetszi, Temerinnel szem- 
közt, szállott táborba csapataival Joannovics. E sánczok nem 
először használtattak a szerbek által ilyféle hadi czélra. Be- 
költözésök után a 17-dik század végén, gyakran kerestek itt 
védhelyet a törökkel harczoló csapataik. Volt itt táboruk a 
18-dik század első tizedében is, a Rákóczy-felkelés idejében. 
A fő odbor tehát nemzeti hagyományt is követett, midőn e 
helyet hadtanyává tűzte volt ki. 

E három tábor, melyeket, a királyi biztosok által nem- 
zetőrökből felállitott őrvonal daczára, Bács és Torontál 
megyékből érkező szökevények naponként szaporítottak, a 
vidékbeli szerb néptől bőségesen elláttatott eleséggel; az ágyu- 
kat s egyéb lőszereket a lázadók hatalmába esett Titel hadi 
tárai szolgáltatták : s így minden kész volt a harcz megkez- 
désére. 

Nem titokban működő izgatással, hanem hadilag is erős 
helyzetet foglalt fegyveres ellenséggel volt tehát már dolga a 
magyar kormánynak és biztosainak. • A szerbek Perlaszról 
Becskereket, Earlóczáról Újvidéket, a római sánczokból a 
becsei kerületet fenyegették. A magyar kormány is nagyobb 
haderőt kényteleníttetett tehát összevonni e pontokon, kíüö- 
nösen Becskereken, 0-Becsén és, nehogy a lázadás az olá- 
hokra is átterjedjen, Verseczen. ^ Midőn híre futott, hogy a 
ráczok a római sánczokban tábort ütöttek s onnan Ó-Becsét 
szándékoznak mindenekelőtt megtámadni, a királyi biztosok 
8zabadkáról, Jankováczról, Zentárói és Csantavérről mintegy 
1700 önkéntes nemzetőrt indítottak a nevezett város védel- 
mére. Majd Eis-Eunság, nevezetesen Halas városa is küldött 
némi csapatokat, melyek azonban, mihelyt elég rendes katona 
szállíttatott Ó-Becsére, ideiglen haza bocsáttattak. Djicsérettel 



EUő fejezet A szerb mozgalom az innsbracki kftldöttségig. 181 

említendő, hogy nem csak a magyar, hanem a német községek 
is egész készséggel küldöttek ki még alig szervezett és fegy- 
verrel igen hiányosan ellátott nemzetőrségeik egy-egy részét. 
E nemzetőrök mozgó csapatokra felosztva alkalmaztattak a 
fenyegetett helyek védelmére. 

Áz alvidéken létező rendes katonaság, nem számítva a 
várak őrseregeit, a következő alkatrészeket foglalta magában: 

1. Á bánságban volt, lovasság: a Hannoveri király czímét 
viselő huszár ezred. Gyalogság: négy század a Rukavina ez- 
redből, melyek Temesvárról küldettek Verseezre; három 
század a Ferencz Károly-ezredből ; négy század a Don-Miguel 
ezredből; ugyanannyi a Leopold-ezredből ; összesen: nyolcz 
század lovasság; tizenöt század gyalogság, egy hatfontos ágyu- 
üteggel; számszerint mintegy 2500 ember. E mozgó sereg 
vezére volt Kiss Ernő, huszár ezred'es. Utóbb az alibunári tá- 
bor ellen Blomberg ezredes vezénylete alatt négy Schwar- 
zenberg-dzsidás s egy huszár század s a Rukavina-ezred 
gyönge harmadik zászlóalja két hat fontos ágyúval Verseczen 
foglalt állomást. 

2. Bács megyében feküdt lovasság : a János főherczeg 
nevét viselő nehéz lovas ezred. Gyalogság: a Zanini olasz 
ezred egy zászlóalja, mely Ó-Becsén vett állomást; az Estei 
Ferdinánd magyar ezred egy zászlóalja, mely június 5-én ér- 
kezett Pestről Újvidékre ; összesen mintegy 2200 ember. 

Az alvidéken tehát, a lázongó ráczok ellenében, a vár- 
őrségeken felül, mintegy hatezer rendes katonával rendelkez- 
hetett a minisztérium. Magában véve csekély haderő; de meg- 
gondolván, hogy a szerbek csapatai, számra nézve nem sok- 
kal nagyobbak, s ekkor még elég rendezetlenek voltak, ügye- 
sen vezetve elégséges volt volna a lázadókat fészkeikből ki- 
űzni és szétverni. De a seregek, öszpontosított, támadó műkö- 
dés helyett egyes városok s vidékek védelmére osztattak szét ; 
minek következtében a lázadás háboríttatlanul gyárapodék. 
£ taktika oly annyira kedvező volt a lázadóknak, egyes tábo- 
raik megerősitésére, hogy magok is annak folytatására mű- 
ködének. A figyelmet táboraikról elfordítandók, fenyegető 
üzenetek s hírek terjesztése által annyira fellármázták a vár- 
megyék határvárosait, hogy a megrémült hatóságok nyakra 
főre sürgették a biztosokat, küldenének katonát mindenfelé, 
fenyegetett határaik s városaik védelmére. A hatóságok s .biz- 

Digitized by LjOOQ IC 



182 HáBodik könyr. A szerb és horv&t lázadás kezdete. 

tosok különösen Becskereket féltették a megrohanástól, mi- 
után ott a szerbek nemcsak számra nézve meghaladták a ma- 
gyar és német lakosságot, hanem szellemökre nézve is a láza- 
dás legbuzgóbb hívei közé tartoztak : a város nyugalmát ennél 
fogva csak egy hadseregnek folyton benn szállásolása által 
vélték megőrizhetni. És miután Versecz, Becse és több más 
város is hasonló körülmények közt létezett : a haderő, mely- 
lyel összpontosítva s támadólag működve, könnyen el lehetett 
volna fojtani a lázadást, apró védcsapatokra osztva, szükség- 
kép elégtelenné vált; s mivel a lázadás ekként folyton s hábo- 
ríttatlanul erősbülhetett, hosszabb időre a városok sem bizto- 
síttattak. Ha ellenben összpontosított hadaink a lázadókat főbb 
fészkeikből egymás után kiverik s hatok mögött a magyar vi- 
dékek nemzetőrsége foglal helyet, egyszerre mind a két czél 
el lett volna érve. 

De volt még egy más oka is annak, miérthogy a láza- 
dás, miként különben lehetett volna, annyi haderővel is, meny- 
nyi az alvidéken létezett, idején el nem foj tátott : ezen ok a fő 
hadi kormányszékek létezésében feküdt. Nagy hiba volt, elei- 
től fogva a többi ó intézményekkel együtt el nem törleni e 
kormányszékeket, melyek, töf-vényeinkben úgy sem alapú- 
lók, miként idegen hatalomtól, az osztrák kormánytól szár- 
maztak: úgy idegen személyekkel, az alkotmányt nem ismerő, 
nem szerető német tábornokokkal s más fő tisztekkel valának 
rendesen betöltve. A márcziusi napokban, midőn a kényura- 
lom régi eszközei s minden más elavult intézmények a for- 
radalom szellemétől ihletett nemzet akarata előtt halomra 
dűltek, e hadi kormányszékeket is csak oly könnyű volt volna 
eltörülni, mint az udvari kanczelláriát vagy a helytartótaná- 
csot. Eltörültetésök pedig annál szükségesebb volt, mivpl a 
katonaságot, mely közvetlen az ő parancsuk alatt áll vala, a 
reactiótól reábiratva könnyen a reformok ellen fordíthatták. 
De főnökeink, kik a nemzeti reformot végrehajtották, meg- 
foghatatlan s menthetetlen félszegségből, féltek a reformot a 
katonaságra is kiterjeszteni. És e mulasztásnak, a bekövetke- 
kezett reactio hatása alatt annál bizonyosabban meg kellett 
teremnie a maga kárhozatos gyümölcseit, minthogy hazánk- 
nak épen hadi ügyeibe oltotta be az osztrák kormány legmé- 
lyebben a maga kényuralmát. E hadi kormányszékek idegen 
szellemű, absolut elvű hivatalnokai, kik eddig kizárólag Bécs- 

Digitized by CjOOQ IC 



ElsS fejeset A szerb moEgalom az innsbnieki küldöttségig. 183 

tői fUggtek, nem örömest, nem őszintén rendelték magokat a 
magyar minisztérium alá, még akkor sem, midőn a császár-ki- 
rálynak június 6-kán kelt rendelete szerint arra utasíttattak. 
Megismerték ugyan végre a magyar minisztériumot; de koránt 
sem törvényességénél fogva, hanem csak mivel az nekik ez 
idő szerint Bécsből hagyatott meg ; készek azonnal felmon- 
dani az engedelmességet, mihelyt Bécsből erre nézve . újabb 
intést vesznek : külszinleg hódoltak végre a magyar minisz- 
tériumnak ; de bensőleg nem szűntek meg az osztrák minisz- 
tériumot, s különösen a megbukott udvari fő haditanács he- 
lyét elfoglalt bécsi hadügyminisztert tekinteni a magok tulaj - 
donképeni felsőbbjének; annak körleveleit, azontúl is elfo- 
gadni s titkon hozzájok intézett rendeleteit tekinteni irány- 
adóknak s kötelezőknek. Ez volt oka hogy, például, a temes- 
vári hadi kormányszék a magyar hadügyminisztériumhoz 
küldött jelentéseiben nem is élt azon irmodorral, melyet elébbi 
elöljárósága a bécsi udvari fő hadi tanács irányában használt 
vala ; hanem csak oly hangon irt amahhoz, mint elébb a budai 
helytartótanácshoz, melylyel magát, bár szinte törvény- s al- 
kotmányellenesen, de a bevett visszaélés szerint, egy rangú- 
nak tartotta. Hasonlókép, bár a császári sárga-fekete mellé, a 
kormány rendelete szerint, a nemzeti háromszinű zászlót is 
kitűzte ; de a magyar alkotmányra, felszólHtva sem akarta le- 
tenni a törvényszerű esküt. 

A magyar minisztériumot az első mulasztási faiba, melyet 
e hadi kormányszékek fenhagyásában elkövetett, nem so- 
kára mind újabb hibás lépésekre vezette. Midőn az udvari reactio 
már nyilvánosabban működék, midőn a ráczok fellázadtak, 
már csak azért is tűrni kénytelenittetett ezen idegen szellemű 
hadi hatóságokat, nehogy azok eltörlése most már a lázadás 
elfojtását nehezbitse. Mi több, minisztereink, miután sejdíteni 
kezdték, hogy az udvari reactio épen e hadi hatóságokat akarja 
felhasználni a maga eszközei gyanánt, — gyöngeségük érzeté- 
ben azoknak szinte hízelegni kezdtek, nehogy, mint később 
mind e mellett is megtörtént, a haza nagy kárára nyíltan fel- 
mondják az engedelmességet. De utóbb még jobb alkalmunk 
lesz elbeszélni, miként boszúlta meg magát kormányunkon a 
mulasztás, mely szerint ezen osztrák szellemű hadi hatóságo- 
kat, midőn lehetett volna, az átalakulás forradalomszerű nap- 
jaiban, a kényuralom többi intézményeivel együtt el nena tö- 

Digitized by VjOOQ IC 



184 Másodilc könyv. A szerb és hoirát lázadis kezdete. 

ralte ; mert csak később gyűlt meg igazán velők a baj : most 
még tűrhető volt a viszony. 

A fő hadi kormányszékek tagjai, személyes érzelmeiket 
tekintve, jobbára ellenszenvvel sőt utálattal viseltettek a szerb 
lázadás irányában. Míg tehát az iránt, hogy a szerbek főnökei 
az udvari reactióval összeköttetésben állnak, kétségtelen bi- 
zonyság nem volt kezeikben, nem is vonakodtak a lázadók 
ellen a minisztérium rendeletei szerint némileg közremunkálni; 
de őszintének, buzgónak már akkor sem lehetett mondani 
közremunkálásokat. Minthogy a szerbek főnökei eleitől fogva 
hirdették, hogy nemzeti ügyökön kivül a császár érdekében is 
fognak fegyvert a magyarok ellen : a hadkormányszéki tábor- 
nokok óvakodának nagy szolgálati készséget tanúsítani oly 
ügyben, melyről bizonyosan még nem tudták, birja-e, vagv 
nem az udvar pártolását ? Mihelvt azonban a horvát bán fel- 
lépéséből s a szerbekkeli szövetkezéséből sejdíteni kezdték az 
udvar titkos szándékait : az ő magoktartása is mind kétsége- 
sebbé vált, és szemlátomást ingadozni kezdenek a lázadás 
pártolása s a mini&zterium az ellen intézett rendeleteinek vég- 
rehajtása között. 

Minthogy a minisztérium rendeletei csak e hadi kor- 
mányszékek útján juthattak a végvidékbe, mely tényleg még 
nem kapcsoltatott vissza az országhoz : könnyen megérthető, 
miért nem verhetett gyökeret a minisztérium tekintélye ama 
vidékeken. A királyi biztosok hatalma a hadi kormányszékek- 
kel szemben természetesen nem lehetett nagyobb, mint minő- 
vel maga e minisztérium bírt.^Es bár nem mulasztá is el a mi- 
nisztérium oda utasítani az illető hadi kormányszéket, hogy a 
királyi biztosoknak mindenben segédkezet nyújtsanak : köny- 
nyen átlátható, mily nehéz és kényes volt a biztosok állása a 
hadi kormányszék irányában. A királyi biztosok a helyszínén 
felmerült körülményekből hamar átlátták ugyan e kormány- 
székek kétes jellemét; de meggyőződve lévén, hogy tekinté- 
lyöket a szerb és oláh népség előtt semmi sem nevelheti in- 
kább, mint egyetértésök a császári tábornokokkal, kénytele- 
nek voltak velők csínyán bánni s hallgatagon tűrni buzgalom- 
hiányukat a kormányrendeletek teljesítésében. És ekként, 
míg egy felől érdekükben áll vala a barátságos viszonyt fen- 
tartani a hadi kormányszékekkel ; más részről, épen a barát- 
ság fentartásának óhajtása akadályozá a lázadás elleni intéz- 

Digitized by CjOOQ IC 



EIbő fejezet A szerb mozgalom az innibnicki kttldöttotfgig. J.85 

kedéseik sükerét. Többször történt^ bogj a kir. biztosok a 
leghitelesebb adatokból tudták^ bogj Qgyik -vagy másik kato- 
nai hatóság a végvidéken pártolja a lázadást: és méeis a bű- 
nöst megfenyíteni vagy csak megakadályozni sem áUa hatal- 
mokban. A végvidéki igazgatásba egyenesen be nem folyhat- 
ván; a fő hadi kormányszékhez kénytelenittettek folvamodni; 
ez pedig, jó akarat hiányában, vagy egyenesen tagadta a két- 
ségtelen alapokon nyugvó vádat ; vagy avval mentette magát, 
bogy a kérdéses helyen az ő tekintélye is elenyészett, az ő 
parancsai sem teljesíttetnek. De azért egyenes befolyást, mit 
ily féle válaszok után követeltek, még sem engedett a kir. 
biztosoknak. 

Hogy az olvasónak fogalma legyen, mennyire mozditá 
elő a lázadás gyarapodását a temesvári fő hadi kormányszék 
e kétes hűségű, ingatag magaviselete, csak egypár szembeötlő 
példát idézünk. Verse ezen, hol egyébiránt az erélyes magyar 
és német ajkú nemzetőrség meglehetősen féken tartá a szerb 
lakosságot, június l-jén egy, oztanimirovics nevű, belgrádi 
izgató nyilvános helyen felkelésre buzdító beszédet intézett a 
rácz lakosokhoz. Á nemzetőrségtől e miatt ttzőbe vétetvén, a 
fehértemplomi ezred Izbistye nevű községébe menekült, mely, 
századosi székhely, még nem volt a szerb lázadók kezében, 
hanem az ezredbeli tisztek parancsaitól fttggött. Á verseczi 
rendőrség a nevezett lázadót Izbistyén végre utóiérte s kiada- 
tását kívánta. De a helybeli százados őt pártfogása alá vette 
s Fehértemplomba, az ezred kormányának székhelyére kül- 
dötte^ honnan őt aztán Dreyhan alezredes Pancsovára kisér- 
tette. Az izgató itt Róth tábornoktól — ugyanattól kit utóbb 
Perczel Mór seregestől elfogott, — nem csak szabadon bocsát- 
tatott, hanem engedelmet is nyert lázitó beszédeinek folyta- 
tására. Vukovícs kir. biztos, mind ezekről teljes hitelességgel 
értesülvén, felszólitá a temesvári fő hadi kormányt, mozdí- 
taná el Fehértemplomból Dreyhan alezredest, ki a lázadással 
való egyetértésének különben is több jeleit adta. De haszta- 
lan; a hadi kormányszék őt minden vád ellen ótalma alá 
fogadta. 

Jüíég kiáltóbb egy más eset. Róth tábornokot, néhány 
nappal az elbeszélt esemény után, Luzetics dandárnok váltotta 
fel, kit ezen állomásra még márcziusban, a megbukott udvari 
fő hadi tanács nevezett ki. Luzetics mindjárt első fellépésével 

Digitized by CjÖDQIC 



186 Második kdDTT. Á szerb és lionrát lázadás kezdete. 

felmondta az engedelmességet a minisztériumnak, kijelent- 
vén, hogy annak rendeleteit nem fogadja el. Az erről értesült 
királyi biztos tüstént elmozdittatását kivánta a hadi kor- 
mányszéktől^ de süker nélkül ; a hadi kormányszék, Luzetics 
bűnét nem menthetvén , azt válaszolá, hogy a pancsovai ez- 
redben az ő parancsai sem teljesíttetnek. És hasonló mentsé- 
gekkel élt a temesvári hadi kormányszék, valahányszor a ki- 
rályi biztos a végvidéken elkövetett izgatások s azon tisztek 
ellen vádat emelt, kik a lázadóknak segédkezet nyújtottak. 

Mi több, magában, a temesvári fő hadi kormányszék 
keblében is, melynek élén b. Piret altábornagy áll vala, talál- 
tattak tisztek, kik ellenséges érzelmeiket nyilván hirdették 
Magyarország s annak kormánya ellen. E tekintetben már ez 
időben feltűnővé lett Temesváron egy borzasztó név, melynek 
viselője utóbb egy nemzet köz utálatának s átkának vált tár- 
gyává. Haynau tábornok, ez időben Temesvárott osztálypa- 
rancsnok, kezdettől fogva dühös ellensége volt a magyar mi- 
nisztériumnak, ellene kimélet s meggondolás nélkül szórta 
izgató kikeléseit minden alkalommal. , A várbeli tiszti karban 
csak egy tiszt, Damjanics János, Rukavina ezredbeli kapitány, 
bár származása szerint rácz, de buzgó hazafi, volt elég bátor 
társai körében, mennyire tőle telhetett, nem csak megakad á- 
lyozni a tábornok izgatásainak hatását; hanem vele egyene- 
sen szembe is szállani bűnös beszédei miatt. A megyei törvény- 
hatóság, majd a királyi biztos is elmozdittatását sürgette a 
botrányos vezérnek. És, jellemző a fő hadi kormány szelle- 
mére nézve, hogy Damjanics, ki szerb létére is oly lelkesen 
képviselte tiszttársai közt a magyar hazafiságot, Haynau esz- 
közlésére már áprilban Olaszországba rendeltetett ; Haynau 
pedig végre csak májusban mozdíttatott el, a minisztérium ha- 
tározott követelésére. Említést érdemel az is, hogy a hadi kor- 
mányszék, a Haynau ellen elébe terjesztett panaszokra s vá- 
dakra, akként szokott volt válaszolni, hogy a tábornok hó- 
bortossága közönségesen ismeretes, és száj askodásai csak meg- 
vetést érdemelnek. Ki sejthette volna akkoron, hogy ezen 
utált egyén, ki elmozdíttatása után Olaszországba küldetvén, 
nevét Bresciában nem sokára Európa szerte gyalázatl&l bé- 
lyegezte, egy év múlva a Magyarország ellen küldött hadak 
fővezére, a magyar nemzet hóhéra leend ! 

Digitized by VjOOQ IC 



Első fcgezet. A szerb mosgalom az innBbracki ktüdöttségig. 187 

A temesvári fő hadi kormányszéknek, következsményeire 
nézve, mindenek közt kétségkivül legártalmasabb tette volt 
az, hogy a rácz zavargások kitörésekor a vármegyei és vég- 
vidéki teriLlet közt, mintha ez amattól külön országot képezne^ 
őrvonalt állított fel. Ezen, ha a Bécscsel való egyetértés kö- 
vetkeztében talán nem is bűnös, de minden esetre szerencsét- 
len rendszabály mindenek közt leginkább gátolta a lázadás- 
nak, mig csirájában létezett, elfőj thatását, s- időt és tért enge- 
dett annak, magát hatalommá szerveznie. Mert mig seregeink, 
a fő hadi kormányszék utasítása szerint, Verseczen, Becskere- 
ken, Becsén és Kikindán védelmi állomásokat foglaltak el : a 
lázadók, velők szemközt, mintha más állam területén volná- 
nak, háboríttatlanul erősítették táboraikat s készültek min- 
denkép a háborúra. A királyi biztosok hasztalan ösztönzék a 
mozgó csapatok vezéreit, nyomulnának elő a végvidékbe, és 
szómák szét a még rendezetlen rácz csapatokat : a vezérek 
legjobb akaratuk mellett sem tehették azt, miután a fő hadi 
kormányszék egyenesen megtiltotta nekik a végv^idék határai- 
nak átlépését. És midőn a kir. biztos magát a hadi kormány- 
széket szólította fel, vonná vissza e káros rendeletét: ez, a ma- 
gyar érdekek pártolásának színe alatt, akként válaszolt, hogy 
a sereg előnyomulása következtében a szerbek ingerültsége 
még veszélyesebbé válik, s az óhajtott kibékülés lehetőségé- 
nek minden reménye elenyészendik. „A kormány érdekében 
ismételve s a legkomolyabban terjesztem elő — mond június 
6-kán a hadügyminiszterhez intézett levelében b. Piret altá- 
bornagy s fő hadi kormányzó — hogy a rendszabályok, me- 
lyeket a minisztérium ezen mélyen fekvő okokból támadt el- 
lenállás leküzdésére látszik foganatba venni akarni, előttem 
semmi tekintetben nem tűnnek fel olyanoknak, hogy a kivánt 
czélra vezessenek. Sőt könnyen megtörténhető, hogy bármely 
erőszakos lépés által egyelőre ki számi thatlan zavar foff elő- 
idéztetni. ^ Valóban, ha nem bécsi utasítások szerint, bűnös 
képmutatással irta ezt Piret fő hadi kormányzó : fölötte gyer- 
mekded hitűnek kellett lennie, hogy még június 6-kán is a 
békés kiegyenlítés reményével kecsegtesse magát s a minisz- 
tériumot. 

Miután a kormány e hadi hatóságokat akkor, midőn ve- 
szély nélkül lehetett volna, eltörülni elmulasztotta, most már 
kénytelen volt tűrni létezésök minden következménveit. A ki- 

Digitized by VjOOQIC 



188 HáBodik könyv. A szerb ég liorrát lázadás kezdete. 

méletes bánásmód, melyet ezen idegen egyénekből álló, 
osztrák szellemű fő hadi kormányszékek magok irányában 
igényeltek, egyebek közt- azt is maga után vonta, hogy a bán- 
sági mozgó sereg vezére, Kiss Ernő ezredes, közvetlen e kor- 
mányszékek parancsától függjön; miből aztán számtalan za- 
var, mulasztás, ingatagság és ferdeség származott a hadi in- 
tézkedésekben. Mit a kir. biztosok rendeltek, a hadi kormány- 
szék azt több esetben visszavonta s ellenkezőt parancsolt így 
történt egyebek közt június 1-ső napjaiban a mozgó hadtest- 
tel. Csernovics ^ismételve rendeletet küldött Kiss Ernőhöz, 
hogy seregével Újvidékre siessen ; de rendeletei süker nélkül 
maradtak. „Nem tudom, — írja Vukovicshoz — mi lehet 
ennek oka; de következése az lett, hogy hatályosan mind 
eddig föl nem léphetvén, csupán a tekintélytelen alkudozás 
meddő terére vagyok szorítva." Midőn aztán Kiss Ernő a 
mozgó hadat Kikindáról Újvidék felé valahára megindította, 
alighogy Földvárig érkezett, a pétei'váradi hadi kormányszék 
parancsára ismét visszatérni kényteleníttetett. Ezen ingatag- 
ság, ezen egymással ellenkező parancsok végre az ezredest is 
oly igen elkedvetlenítették, hogy a vezérletről leköszönni szán- 
dékozott. „Annyi nemű parancsok érkeznek hozzám , — így 
panaszkodik Vukovics Kir. biztoshoz írt levelében — hogy 
valójában nem tudom, mitévő legyek s annál kellemetlenebb 
állásom, mivel annyi fáradozásom s iparomnak az a jutalma, 
hogy kir. biztos, Csernovics Péter úr, mivelhogy felszólítása 
következtében már Földváron voltara, de onnan a péterváradi 
fő hadi kormány utasitása szerint Kikindára visszatértem, 
most még felelősség terhével int rendeletei teljesítésére ; ho- 
lott nekem szigorúu meg van parancsolva, a tartománybeli fő 
hadi kormány világos parancsa nélkül a bánságból ki nem 
mozdulnom. Mind ezekre nézve elhatároztam, a vidéki kato- 
naság vezényletét le is tenni s ezredem kormányára szorítkozni." 
ugyan, Vukovics közbenjártára, továbbra is megmaradt a 
vezérletben; de a bajos viszonyok utóbb sem javultak. 

Mialatt részünkről a hadi intézkedésekben ily zavar s 
ingatagság uralkodék : a lázadók nemcsak elfoglalt táborai- 
kat megerősítették, élelemmel s minden szükséges hadi sze- 
rekkel ellátták ; hanem egyéb készületeiket is nagy erélylyel 
megtették a támadásra. Mint minden óhitű nép, úgy a szerbek 
is fontos teendőiket egyházi ünnepélyekkel, azertartásokkal 

Digitized by LjOOQ IC 



Első fejezet A szerb mozgalom az innsbraoki klUdftttségig. 189 

szokván kapcsolatba hozni : a közeledő görög egyházi pün- 
kösd hétfőiére híresztelték Versecz és Becskerek megrohaná- 
sát A főoabort azonban, mely be sem várva a karlóczai gyű- 
lés határzatainak megerősitését a császár által, mint mondók, 
magát Karlóczán ideiglenes kormánynak kiáltotta ki, méltán 
aggasztá s működéseiben is akadályozá Pétervárad közel- 
sége, hol Hrabovszky altábornagy, bár erélytelenül, de még 
is a magyar kormány érdekében vezérkedék. A főodbor tehát 
eltökélte magát, mielőtt a híresztelt támadást végrehajtatná, 
Eü-abovszkynál kisérletet tenni: őt vagy megnyerni a császár 
iránti rokonszenvek színlelésével; vagy, ha ez nem sike- 
rülne, oly nyilatkozatra kényszeríteni, mely által a császári 
érzelmű tisztek előtt hitelét vesztené, s a végvidéken kü- 
lönben is megrendült hivatalos tekintélye végkép megsem- 
misíttetnék. 

A főodbor tehát, — mely cseles politikáját úgy szerette 
intézni, hogy a nép előtt erőszakos, forradalmi, a katonai ha- 
tóságok előtt viszont a császárhoz hű, annak érdekeiért küzdő, 
alattvalói szerepét tüntesse fel, június 10-kén Hrabovszkyhoz 
Féterváradra küldöttséget eresztett. A magyar nemzetőrségi 
csapatok, mint mondók, a szerbek táborba gyűlése után, a 
közvetlen veszélynek kitett magyar helységek védelmére 
rendeltettek ki a kir. biztos által. Az ármányos küldöttség 
mindazáltal panaszosan adta elő Hrabovszkynak, hogy a ma- 
gyar nemzetőrségi csapatok a bácsi és bánsági szerb helysé- 
geket megtámadással fenyegetik. A tábornagytól ennél fogva 
a császár nevében a szerbek számára védelmet kért, miután, 
monda, úgy hiszi, hogy ő nem csak a magyar minisztériumot, 
hanem a császárt is szolgálja. A csel azonban nem sikerült. 
A tábornagy katonai egyenességgel, tétova nélkül válaszolá, 
„hogy a kért ótalomnak helyét nem látja, mivel a szerbek 
azok, kik a közbékét háborgatják, és mihelyt ők, engedel- 
mességre térve, megszűnnek nyugtalankodni, a csend is 
azonnal mindenütt helyreálland.** A küldöttség ama cseles 
szavaira, mikép hiszi, hogy a tábornagy a császárt híven 
szolgálja, hasonló egyenességgel jegyzé meg, „hogy ő a maga 
kötelességeit jól ismeri s épen a császár parancsát teljesiti, 
midőn a magyar minisztérium felsőbbségét ^ismeri s rende- 
leteit végrehajtja." — „De a császár iránti hűség kívánja, — 
szóla erre indulatosan egy küldöttségi tag , — hogy míg a 

Digitized by VjVJOQIC 



190 Második k6nyy. A szerb és horyát lázadás kezdete. 

szerb nemzet kebléből küldöttség jár a psászárnál, őt régi 
szabadalmaik helyreállítására s újabb kivánataik teljesítésére 
kérendő^ a tábornagy a magyarok hadi készületeit s mozgal- 
mait eltiltsa y biztosaik intézkedéseit meghiúsítsa.^ Mire 
Tiszont Hrabovszky válaszolá, n^^SJ ^ béke csak a szerbek 
csöndes magaviseletétől függ. Egyébiránt , mi említett régi 
szabadalmaikat illeti: ő azokat nem ismeri; de annyit tud, 
hogy Szerbia s politikai szerb nemzetiség Magyarország, sőt 
«z egész monarchia térképén nem létezik ; s ő azt hiszi, hogy 
a kik a politikai szerb nemzetiségért buzognak, czélszerűen 
tennék, ha átmennének Szerbországba, hol e nemzetiség ural- 
kodik." Mintha a tábornagy ezen tényleg s törvényesen helyes 
válaszával a szerbek jogain valamely iszonyú sérelmet ejtett 
volna, a küldöttség annak hallattára szörnyen felindult, s a 
mondott szavak értelmét elferdítve kiálta fel : „íme tehát a 
szerbektől már nevök is eltagadtatík!^ S dühösen távozának 
Péterváradról. 

A küldöttség Karlóczán nagy zajt ütött Hrabovszky ellen- 
séges szándékainak híresztelésével. A főodboramaga együttlé- 
tét állandónak nyilatkoztatta; a nemzeti pénz- és levéltárat még 
az nap Pancsovára s onnan utóbb Belgrádba szállíttatta ; a 
harczra alkalmatlan egyéneket a város elhagyására, a tábor- 
ban összegyűlt népet pedig készületre s gondos őrködésre 
szólította; a küldöttség eljárását végre egy kiáltványban tette 
közzé, melyben egyebek közt a következő pont áll : „Ily mó- 
don jutalmazza egy császári tábornok a szerb népet azon 
vérért, melyet Franczia-, Olasz-, Porosz- és Oroszországban az 
osztrák trónért ontott s jelenleg is ont Olaszországban. Test- 
vérek, szerbek ! A német és a cseh , a morva és a lengyel, 
a sleziai és az olasz, a magyar és az erdélyi, — szóval, minden 
nemzet talál a maga számára nevet Ausztria térképén és a ma- 
gyar törvénykönyvben. A te számodra , szegény szerb nép, 
csak ez sem létezik I Ilyen tehát a ti sorsotok ? Ez tehát a 
nyeremény, melyet nektek a tizenkilenczedik század, a nem- 
zetek ez aranykora, hozott?" E szózatot egy felszólítás kö- 
veté az alodborokhoz, melyben ezeknek újabban meghagya- 
tott, hogy a népet helységenként^ a harangok félreverése által 
egybegyűjtvén,, ösztönöznék, fegyverkezzenek fel mennél töb- 
ben s menjenek a perlaszi, római sánczi és karlóczai táborok 
szaporítására. A szerbek, a háború végével^ akként jszerették 

gitizedbyVjOOQlC 



EIbő fejezet. Á szerb mozgalom as innsbracki kftldftttstfgig. 191 

Ugyan előadni a történteket, mintha az átalános fölfegyver- 
kezés és a táborokba szállás Hrabovszky nyilatkozatainak volt 
volna eredménye; tagadhatatlan tény mindazáltal, hogy nem 
csak az átalános fölkelés megparancsolva, hanem a táborok 
is megalakítva voltak már akkor, midőn a küldöttség Hra- 
bovszkyhoz járult. 

Hrabovszky, miként működése alatt általában, ugy e zaj 
s hadi készületek hallattára is nagy szilárdsághiányt tanúsított. 
Megértvén, hogy különben helyes, törvényszerű nyilatkozata 
zsákmányoltatik ki a főodbor által ezen újabb vihar ürügyéül, 
attól tartott, hogy eljárásának elferdített híresztelése az udvar- 
nál roszalást vonand személyére. Más nap tehát (jun. 11-kén) 
két tisztet eresztett Rarlóczára a főodborhoz, üzenvén általok, 
hagynának fel ok nélküli zajlongásaikkal s küldenének hozzá 
újabban egy választmányt, raelylyel a fellármázott nép lecsi- 
lapitásáról szenvedélytelenül értekezhessek. Az e gyöngeség 
által még inkább felbátorított lázadók azonban, minden kibé- 
külés! kísérletet visszautasítván, a kiküldött tiszteknek azt 
adák válaszul, hogy ők ezentúl mit sem akarnak tudni a tá- 
bornagyról, s már el is küldték a császárhoz ellene intézett 
vádiratukat. 

E dacz végre felháborította Hrabovszky türelmes kedé- 
lyét, s minthogy a minisztériumtól különben is ínár ismételve 
szorgalmaztatott, zabolázná meg valahára a szeme előtt oly 
vakmerőn háborgó karlóczaiakat : eltökélte magát, fegyver- 
hatalommal lépni fel ellenök. Június 12-kén tehát egy zász- 
lóalj Don-Miguel-féle gyalogságot egy század lovassal s egy 
ágyuüteggel Earlócza felé indíttatott. E városka éjszakkeleti 
részét a hatalmas Duna mossa ; déli és nyugoti oldalát szőlők- 
kel, szilvásokkal beültetett hegyek környezik, úgyhogy a város 
a két hegvség közt a Dunára hajló völgyben fekszik. Pétervá- 
radból jól készült országút vezet le a városba, s ezen haladt 
elő a póterváradi hadsereg. A fegyveres erő közeledése meg- 
lepte a főodbort, mely Hrabovszky eddigelé tanúsított erély- 
telensége után nem várt tőle megtámadtatást. A több ezerből 
álló fegyveres tömeg, mely végvidéki katonákból, önkéntesek- 
ből és egy. Szerviából átküldött segédcsapatból szerkesztve, 
a tábort képezte, jobbára a város délkeleti oldalán elnyúló 
mezőn épen fegyverben gyakoroltaték , midőn Hrabovszky a 
kevesektől őrzött éjszaki részen seregével megjelent A kis 



192 Második könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

magyar had váratlan megjelenése mind amellettis oly zavarba 
ejté a lázadókat, hogy maga Sztratimirovics György is, ki a 
vajdává választott Suplikácz megérkeztéig fővezérré nevezte- 
tett, a várost eleinte védelem nélkül szándékozott odahagyni. 
Majd azonban meggyőződvén, hogy ama keskeny híd, mely 
az országutat a várossal összeköti, alkalmas pontul sa^olgál 
az ellenállásra, a városban barangoló szerviánusokat annak 
védelmére utasitá; maga a város ellenkező szélén lévő csa- 
patokhoz sietett. A szerviánusok, jobbára bokrok által fedve, 
élénk tüzeléssel fogadták a hidhoz közeledő magyar hadat; 
de miután ennek részéről az ágyuk is megszólaltak : a szer- 
víánusok s az időközben segélyökre jött karlóczaiak mintegy 
hatvan holt és sebesült vesztével visszanyomattak. Mialatt 
pedig gyalogságunk és tüzérségünk ekként a hidon át az égő 
városba rohant: lovasságunk is a Duna partjára kerülve, a 
keleti oldalon nyomult be a város főpiaczái*a. Hrabovszky 
ezután a déli részen sorakozott lázadókat szándékozott meg- 
támadni és szétverni. De észrevévén, hogy azok nagyobb 
része, ügyes mozdulattal a hegyre vonult s azon keresztül a 
magyarok háta mögött a péterváradi útra siet : nehogy kis 
hada a négyszerte számosabb ellenségtől bekerittessék , a 
fenyitést különben is elégségesnek tartván, seregével visszafor- 
dult; s a nélkül hogy a szerbektől háboríttatott volna, mintegy 
hetven fogolylyal tért vissza Péterváradra. Részünkről Halasy 
és Weinhengst hadnagyok sebesültek meg s néhány közvitéz 
esett áldozatává ezen első polgári harcznak. A béke érdeké- 
ben kivánatos volt volna ugyan, hogy Hrabovszky állandólag 
megszállva tartsa a lázadás e fő fészkét; de mivel elégséges 
had híjában ezt nem tehette, múlékony kirándulásának csak 
az lett eredménye, hogy a szerbek gyűlölete s boszúvágya még 
inkább felfokoztatott a magyarok ellen, s a lázadás az egész 
alvidéken kitört. 

Ugyanis alighogy híre terjedt a karlóczai eseményeknek, 
a sajkások egy osztálya Zimonyban, hol szállásolt vala, az 
engedelmességet felmondván, hajócsapatával rögtön Karlócza 
alá evezett s magát a főodbor parancsai alá helyezte. Megje- 
lenésök áj bátorságot ontotta főodborba, úgy hogy az nem- 
csak nem távozott el Karlóczáról, miként elébb, a magyar 
ágyuk dörgése alatt határozta volt, hanem azontúl még erélye- 
sebben m&:ödvén, a támadást több vidéken> tényleff meff- 

Digitizedby Google^ ^ 



Első fejezet A szerb mozg^aloin az innsbrucki küldöttségig. 193 

kezdte. Minthogy Molinari őrnagy, a sajkások zászlóaljának 
parancsnoka Titelben, a lázadáshoz nem csatlakozott, Sztra- 
timirovics a hatalmába kerített „Duna'* gőzhajón június 15-én 
ötszáz fegyveressel Titelbe ment, a parancsnokot letette, min- 
den hadi szereket lefoglalt s a főodbortól függő parancsnok- 
ságot nevezett ki. A sajkások példáját pár nap múlva az egész 
péterváradi ezred kerülete is követte, azontúl szinte a főod- 
bort ismervén el felsőbbségének. 

De mind ezen erőben sem biztak eléggé a felkelők, mióta 
a minisztérium számosabb hadakat poiitositott össze az alvi- 
déken. Ok tehát a török fenhatóság alatt létező rokonaikhoz, 
a Száván túli szerbekhez folyamodtak, kiket, megkülönböz- 
tetés végett a magyarországi szerb alattvalóktól, ezen túl. szer- 
viánusoknak fogunk nevezni. Belgrád, Szerbország fővárosa, 
már a mozgalom kezdete óta folyton összeköttetésben állott a 
felkelőkkel s ezeknek biztos menedékül, had készületeiknek 
rakhelyül szolgált. Kik hatóságaink és seregeink közelében 
magokat biztosságban nem érzék, Belgrádba futottak , hol a 
testvér lakosság s egyes hatalomviselők ajtai, szintúgy mint 
a hírlapok mindig nyitva álltak előttök izgatásaik, terveik, 
kivánataik nyilvánítására. Irományokat, emlékeket, pénztá- 
rakat, templomi kincseket, hadi szereket, szóval mindent mit 
otthon a háború veszélyei ellen biztosságba nem helyezhettek, 
Belgrádba vittek át. A lázadáshoz csatlakozott határőri vidék 
és Szervia közt, az egészségi őrvonal is megszüntettetvén, oly 
szabad járás-kelés létesült, mintha ugyanazon állam részei 
voltak volna. 

Karlócza megtámadtatása után hivatalnokok, magánosak, 
az odbor tagjai s más izgatók még számosabban költöztek 
Belgrádba. Jajveszékelve festék a veszélyt, mely Earlóczát 
végpusztulással fenyegeti; közös eredetökre, nemzetiségökre 
kerék a szerviánusokat , ne hagyják veszni, siessenek segé- 
lyezni a magyar földön lakó testvéreiket, kik magokra ha- 
gyatva, a magyar hadaknak sokáig ellen nem állhatnának. 
Kevés napok alatt az egész tartomány fellármáztatott,miképen 
Bzávántúli testvéreiket a magyarok, mint hírlelék, megigázni, 
vagy épen kiirtani szándékoznak. A vészzaj mindenütt élénk 
rokonszenvre talált. Garasanin, akkori belügyi államtitkár, és 
Petrovics államtanácsos, kit honosai közönségesen Knicsanin- 
nak neveztek, lelkei lőnek a segélygyüjtő és ren4ező izga- 

Hor yátb M. A ftggetlenségi harcz tört. DigitizedjgGOOgle 



X94 Második köajT. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

tásoknak. Nemzetiségöknek ezen, tőiök mintegy másfél század 
előtt elszakadt ága iránt átalánossá lett a lelkesedés, és cso- 
portosan fegyverkezének fel annak védelmére. A fellelkesülés 
ezen eredményét még sükeresebbé tette azon körülmény, hogy 
Szerviában ez idő szerint az ilyféle kalandos vállalatokra al- 
kalmas nép, munkátlan napszámosok, hajóvonók s más kó- 
borlók száma, az átalános iparpangás következtében rend- 
kívül megnövekedett. S így lőn, hogy kevés idő múlva lova- 
sok és gyalogok, jól fölfegyverkezve, 80 — 100 főnyi csapa- 
tokban jöttek át Zimony és Moldvabánya között Magyar- 
országba, testvéreik segedelmére, a szerb nemzetiség diada- 
lának kivivására. 

,E csapatok, melyek mindenikét rendesen egy pap is ki- 
sérte, hol földünkre áttörtek, jobbára mindenek előtt a köz- 
pénztárakat foglalták el, főnökeik az illető tisztviselőknek 
nyugtatványt adtak, hogy a pénzt a szerb felkelés javára vet- 
ték magokhoz. így tőnek Kubinban , Palánkán, 0-Moldován 
a harminczadi és más pénztárakkal. Ezután kikémlelték, ta- 
lálkozik-e a községben a szerb ügy iránt ellenségesen érző 
egyén ; s ha olyan kezökre került, azt fél holttá verték vagy 
megölték. E szerviánusok mintegy rendőri foglalkodást is 
végeztek a főodbor szolgálatában, a községekre kivetett fegy- 
vereseket kiállitván s a táborba kisérvén. Nem mint vendégek, 
hanem mint szabaditók, vezetők , parancsnokok léptek fel a 
községekben. Hacsak egy pár jelent is meg közölök valamely 
szerb helységben, annak lakosai közt készséges engedelmes- 
ségre találtak. Ha közölök valamelyik egy 50 — 100 felkelőből 
álló s még rendezetlen csoporttal találkozott, annak mindjárt 
vezérévé tette magát. Tőlök nemcsak a békés hajlamú más 
nemzetiségű lakosok, hanem a vér- s ügyrokon felkelők is 
féltek* E fölényt jobbára azt adta nekik, hogy ők többnyire 
szálas termetű, a vakmerőségig bátor, a lőfegyvert és hand- 
zsárt egyaránt jól forgató férfiak voltak, kik már hazáj okban 
is kalandor vagy rabló életpályát folytattak. Ha milétük 
iránt kérdeztettek, kevélyen azt szokták válaszolni , hogy ők 
„betyárok", vagy „ajdukok" ; mely utóbbi nevezetnek Szer- 
viában oly értelme van, mint nálunk a bakonyi, azaz, a kö- 
zönségesnél elébbkelő zsiványnak. Csoportjaikat nem csupán 
tulaj donképeni szerbországiak képezték, hanem egyesek tíos- 
nyából, Herczegovin'ából sőt Montenegróból is^zóval a török 

Digitized by CjOOQ IC 



Első fiqezet A szerb mozgalom ax inosbnicki \itlábtt»égig. 195 

birodalonx valamennyi, szerb nyelvet beszéld , tartományaiból 
tódultak zászlaik alá. Számok már Június havában mintegy 
három, utóbb pedig, midőn maga Knicsanin is részt vett a 
háborúban, tiz-tizenkót ezerig szaporodott, kik a magyar- 
országi felkelőkkel jobbára vegyesen oszlottak szét a külön 
táborokban. Hrabovszky, péterváradi fő hadi kormányzó, nem 
mulasztá el ugyan, e fegyveres csapatok átköltözése miatt 
panaszt emelm a belgrádi kormánynál ; de, bár ez tényleg 
hozzájárult e csapatok kiállitásához, csak azt válaszolá, hogy 
miután a határőrzés megszűnt az ország szélein, nem áll ha- 
talmában meggátolni e csapatok átkelését. 

A szerviánusok folyton szaporodó csapatai oly bátorságot 
öntenek a felkelő szerbekbe, hogy ezek, be sem várván az 
Innsbruckba küldött Rajasics érseknek s követtársainak haza- 
jöttét, már június hónap folytában megkezdték a kis háborút. 
E kis háborút nemcsak azon borzasztó kegyetlenségek tették 
e- napok eseményei közt nevezetessé, melyeket az egymás 
ellen elkeseredett két faj egy s más részről elkövetett ; hanem 
a polgári erénynek, az életével is áldozni kész hazaszeretetnek, 
a szabadság magasztos érzelmeinek, s ettől lelkesítve, a ve* 
szélyben forgó polgártársak segedelmére önfeláldozással siető 
testvéries szeretetnek is sokkal több és szívrehatóbb példáit 
találjuk annak folytában, magyar és német községeinkben, 
mintsem hogy azokból némi részleteket följegyezni tisztében 
ne állna a történelemnek. A történelem a népek oktatója: e 
szomorú lapok tehát szolgáljanak tanúságul a népeknek, mily 
borzasztó a polgári háború; a különben jó indulatú, egymással 
elébb testvéries békében élt népeket is mennyire elvadítják a 
felizgatott s minden féket elszakasztott szenvedélyek; szol- 
gáljanak tanúságul, mily veszedelmes következései lehetnek 
egy részről annak, ha ugyanazon állam népeinek egyike más 
fölényt is igényel mint a melyet az értelmi és erkölcsi súly 
ad; más részről, mily iszonyú nyomort von magára s másokra 
a'nép, ha ármányos izgatásokra hallgatva, csábos ígéreteknek 
hitelt adva, vagy a nemzetiség és szabadság elferdített esz- 
méinek ábrándjaitól fanatizáltatva, mindjárt fegyverrel akar 
magának igazságot szolgáltatni; s megvetve a józan ész sza- 
vát, ellökve magától a feléje nyújtott testvéri kezet, a közös 
szabadságra törekvő testvér ellen a reactioval szövetkezik, 

Digitizacüjj^ VjOOQ IC 



196 Másodilc könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

melynek csak egy a czélja: mind kettejök leigázása b. egyen-^ 
lősége a kényuralom alatt. 

Azonidőben midőn, mint fentebb elbeszéltük, Hrabovszky 
altábornagy Karlóczát megtámadta, az ottani táboron kivül 
a bánságban még Perlaszon és Alibanáron, Bácskában pedig 
a római sánczoknál léteztek a szerbeknek külön táboraik. A 
felkelők ezen kivül a bánságban, kivált a szerviánus csapatok 
betörése óta, egy őrvonaltis húztak a katonai szerkezetű ha* 
tárőrvidék és a megyék közt. Azon őrvonal, mely elébb a 
török birodalmi határszélek ellenében állandólag fennállott,, 
most a megyék ellen fordíttatott, lígy hogy a határőrvidék 
és Szerbia közt teljesen szabad lett a közlekedés, míg az a 
határőrség s a megyék közt oly annyira meggátoltatott, 
mintha egymással háborúskodó külön államok részei voltak 
volna. 

Említők azt is, hogy a magyar kormány e szerb táborok 
ellen ugyanannyi tábort állított fel a vármegyék védelmére : 
a perlaszi ellen Becskereken és vidékén Kiss Ernő vezérlete 
alatt 2500 főnyi sereget; az alibunári szerb tábor ellen Ver- 
seczen, Blomberg ezredes parancsai aktt, mintegy ipOO főnyi 
hadat; s végre a római sánczok ellen Becsén és Újvidéken 
mintegy 2200 embert szállásoltatott el. Majd, midőn a szer- 
bek június második felében Sz.-Tamást is körülsánczolták s 
fő fegyverhelyökké tették, a kormány az ellen is küldött 
0-Kérre egy újabb hadat. S végre, valamint a szerbek a ma- 
gok részéről, úgy a kormány is, hogy a felkelők, kivált a 
vakmerő s kegyetlen szerviánusok barangolásait a megyékben 
meggátolja, ezek határainak hosszában egy őrvonalt állított 
fel a bánságban; mely szolgálatra egyedül a szomszéd me- 
gyék egymást felváltó nemzetőrei alkalmaztattak. 

Ha az alvidéken ekként felállított hadi erő, némileg egye- 
sítve s öszhangzólag működve, haladék nélkül a gyülekező 
szerb táborok ellen vezettetik, nem volt volna nehéz csirá- 
jában elfojtani a felkelést. E haderő azonban nem működ- 
hetett akadálytalanul. Azon kényes viszonyok következtében, 
melyek, mint már elbeszéltük, a hadi főkormányszékek s a 
hadügyi minisztérium közt létezének, a seregek vezérlete a fő 
hadi kormányszékektől nem tétetett függetlenné ; ezek pedig 
nem voltak barátai a magyar ügynek. Kivált a temesvári, 
melynek b. Piret altábornagy áll vala élén, mint állitá, még 

Digitizedby CjOOQ IC 



Első fejezet. A szerb mozgalom az innebraeki kftldftttségig. 197 

nagyobb bonyodalmak meggátlása végett, egyátaljában nem 
akarta megengedni Kiss Ernőnek, bogy a szerb táborokat 
megtámadja. Temesvárott, még Haynau távozása . után sem 
vala ritkaság hallani a jobbára idegen katonatisztek kitöré* 
seit az ország ügye ellen. Es midőn Vukovics ezek megfenyi- 
tését Bzorgalmazá, Piret oly mentséggel állott elő, mikép nem 
látja módját, hogy midőn a szólásszabadság mindenki jogává 
lett, épen a katonatisztek korlátoltassanak véleményeik kije- 
lentésében. Piret és a teljesen illyr hajlamú várparancsnok, 
b. Rukavina tábornok, egész magatartásából nyilván kitűnt, 
hogy cselekvéseiket már ama, Bécsből vett, titkos sugallatok 
vezérlik, melyeknek czélja volt, a felkelő szerbeknek tábo- 
raik rendezésére időt engedni, s mielőtt megerősödnének, s 
a reactio más részről is nyiltan felléphetne, a megsemmisitő 
csapást tőlök lehetőleg eltartóztatni. 

Az alvidéken létező haderő ekként tétlenül kénytelenít- 
tetett nézni, miként szaporodnak s erősödnek naponként a szer- 
bek táborai. E körülmények közt Csemovics kir. biztos, érte- 
«tllvén, hogy Karlócza megtámadtatása a szerbek közt némi 
megrettenést szült, azt a béke érdekében felhasználandó, a 
főodborral június 18-kán oly egyességre lépett, hogy a kibé- 
külés reményében addig is, míg az éröek a karlóczai gyUlés 
küldöttségével Innsbruckból visszatérend , mind a két részről 
fegyverszünet hirdettessék. Azonban e szerződés is csak a 
szerbek ügyének kedvezett: a magyarokat eltiltá a támadástól, 
áe a szerbeket nem gátolá táboraik erősitésében s egyes apróbb 
zavarok támasztásában. A fegyverszünet már jun. 26-kán, 
két nappal kihirdetése után, magában Újvidéken is némi sé- 
relmet szenvedett. E napon a városban képviselőt kellett vá- 
lasztani az országgyűlésre; és midőn a magyar érzelmű pol- 
gárok alkotmányos joguk e gyakorlatára békésen gyülekezé- 
nek, a szerbek nagy zajjal követelték a választás elhalasztását 
a karlóczai küldöttség visszatértéig. A szóváltásból borzasztó 
verekedés támadt, melyben tizenkét emberélet esett áldoza- 
tul, — s minthogy a szerbek a gyűlés helyére fegyveresen je- 
lentek meg, mindnyájan magyarok s köztök még egy nő is. 
E vérengző kihágás oly sebesen folyt le, hogy mire a karha- 
talom megérkezett, a támadó szerbek már szétoszlottak. A vá- 
rosba rendelt négy század Zanini-féle gyalogsággal szaporí- 
tott őrség azontúl a békét huzamasb időre biztosította^^^jp 



198 Második kónyy. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

Nagyobb sérelmet szenvedett a fegyverszünet, mielőtt an- 
nak híre mindenüvé eljuthatott volna, több helytt a bánság- 
ban. A kis háború, mely annyi helységet borított lángba » 
döntött nyomorba, itt, a bánságban, kezdetett meg rendszere- 
sen a szerbek s barangoló szerviánusok által. A magyar közsé- 
gek s a felkelők közti összeütközésnek legelső színhelye volt 
Szent-Mihály, melynek derék, jobbára oláh, lakosai a szerb 
lázadás egész folyama alatt megtörhetlen ragaszkodással vi- 
seltettek az ország alkotmányos ügye iránt. Sz.-Mihály, bár 
maga a határőrvidékhez tartozott, de a Torontál megyei Ür- 
ményháza magyar — , és Sz.- János oláh helységekkel határos, 
azoktól csak a Berzava csatorna által elválasztott, oláh köz- 
ség, a márcziusi napok óta folytonos érintkezésben volt a 
megyei igazgatás alatt lévő szomszédaival, osztozván velők as 
új események iránti rokonszenvben. A helység ezen érzelmei 
az egész vidéken tudva voltak. A karlóczai izgatók ügynökei 
hasztalan ügyekeztek annak lakosait, mint más helységekéit, 
a magyar kormány czéljai iránt tévedésbe ejteni : Sz.-Mihály 
rendíthetetlen volt. A karlóczai főodbor tehát, ellene boszút 
forralván, elhatározá, ha jó szerével nem lehet, erőhatalom- 
mal hódítani meg a községet, mely az alibunári tábort, közel- 
sége által, aggodalomban tartá, s a verseczi magyar tábor 
elleni terveikre nézve némi stratégiai fontossággal birt. 

Június 25-kén tehát, a főodbor rendelete szerint, az aJi- 
bunári táborból egy küldöttség jelent meg Sz.-Mihályon, és a 
császár, a patriarcha, a tábori parancsnok s minden más, 
előttök ismeretes tekintély nevében megparancsolá a község- 
nek hogy, más helységek példájára, ötven fegyveres embert 
küldjenek az alibunári táborba. A parancs meglepte aközség^ 
lakosait s ők, sem magoktól nem tudván hirtelen megítélni an- 
nak horderejét, sem tanácsot nem kérhetvén a szomszéd me- 
gyék tisztviselőitől, kikkel, mint határőrvidékiek, hivatalos 
összeköttetésben nem álltak, a kivánt 50 fegyverest, a helység^ 
tartalék -határőreiből késedelem nélkül Ahbunárra küldték. 
Azonban, még az nap községökbe érkezett a királyi biztosság 
egy ügynöke, ki a június 10-én és 16-kán kiadott királyi ma- 
uifesturaok szétosztásával volt megbízva. E manifestumokból 
ö a lelkésznek azt magyarázó szavaiból eléggé meggyőződtek 
a szentmihályiak, hogy a szerbek táborozása egyenes ellentét- 
ben áll a császár akaratával; Alibunárra teh^tüstént szeke- 

Digitized by CjOOQ IC 



Első fejezet. A szerb mozgalom az innsbrucki küldötts^ig. 199 

reket indítanak s odaküldött fegyvereseiket visszahozták. Egy- 
szersmind megizenték a szomszéd Ürményháza^ Sz«-János és 
Zichyfalva népes helységeknek hogy, ha tőlök szükség idején 
megsegíttetnek, ők készek bármi áldozattal ellenállni a láza- 
dóknak s meggátolni betörésöket a megyei határokba. És nem 
is késnek vala előőrseiket kiállítani Alibunár felé. 

Innen másnap hat szerviánusból s két pancsovai keres- 
kedőből álló küldöttség jelent meg ismét Sz.-Mihályon, ko- 
molyan intő a községet a hozzájok csatlakozásra. De a derék 
lakosok nem ingadoztak többé annak teljesítésében, mit a 
királyi szózat ismerete óta kötelességöknek tartanak vala. 
A küldöttséget elutasították s az említett szomszédoknak hírül 
adták, hogy itt az ideje segélynyújtásuknak. 

Június 28-kán egy újabb küldöttség jelent meg Alibunár- 
ról a községben, ez úttal egy rácz pap , egy végvidéki lakos, 
8 egy rettenetes alakú bosnyák bujtogató , — minőket a lá- 
zadók megfélemlítés végett szoktak volt megbízni üzeneteik- 
kel. A fenyegetések most is sükeretlenek maradták ; sőt a tü- 
relmöket vesztett lakosok, véget akarván vetni az annyiszor 
ismételt izgatásoknak, a küldötteket megkötözve Temesvárra 
vitték ; elébb azonban amaz idegen, elbizottságában őket sér- 
tegető bujtogatót haragj okban kegyetlenül megverték. Nem 
kételkedvén, hogy e tett által a felkelők boszúját magokra 
vonták, s jobbnak tartván megelőzni, mint bevárni a táma- 
dást, az említett szomszédok segedelmével mintegy három- 
százan az alíbunári tábor ellen indulának ; a sánczokat meg- 
rohanták, a bennök tanyázó lázadókat a városig űzték, és 
csak akkor vonultak vissza, midőn hírül vették, hogy a 
tábor segedelmére Háncsa felől több száz főnyi csapat kö- 
zeledik. 

Hazatérvén, küldöttséget intéztek Verseezre Damaszkin 
István szolgabiróhoz ; őt állapot] aikról tudósították s tőle a 
boszút forraló felkelők ellen segélyt kértek. Damaszkin, 
nemzetiségére nézve különben maga is szerb, egyike volt 
azon erélyes, bátor s tevékeny tisztviselőknek, kik magoknak 
e sajnálatos polgári háború csilapitásában , s miután az ki- 
tört, elfojtásáoan, e vidéken legtöbb hazafiúi érdemet sze- 
reztek. O Sz.-Mihályra, Ürményházára és Zichyfalvára azon- 
nal két század gyalogságot s ugyanannyi lovas dzsldást osz- 
tott fel. r^^^^T^ 

, Digitized by VjOOQ IC 




200 Második k5nyy. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

A felkelők nem sokáig várattak magokra. Jul. l-jén Sz.- 
Miháljt bárom ágyúval egyszerre több oldalról megtámad- 
ták, s mielőtt a szomszéd helységekben állomásozó katonaság 
összegyűlhetett, azt íöbb helyen felgyújtották. Majd azonban 
a katonaságtól megtámadtatván, rendetlen iíitásnak eredtek, 
több holtat s még számosabb sebesültet hagyván hátra magok 
után. De, fájdalom, mire a hadi erő az ellenség üldözéséből 
visszatért, a községet már lángtenger borította. Hetven ház 
égett porrá, s mi legfájdalmasabb volt, a harezban elfoglalt 
lakosság vagyonát sem menthette meg égő házaiból. De nem 
ez volt az egyedüli áldozat a magyar részen. A katonaságból 
hárman megsebesíttettek, ketten elestek. Ezen utóbbiak 
egyike volt gróf d'Orsay dzsidás kapitány; ő volt az első tiszt, 
ki e polgárháborúban Magyarország ügyéért csatatéren ele- 
sett. Halála az alföldön, hol régóta tanyázván, ismertetett, 
fájdalmas érzelmeket ébresztett. O a polgári osztály iránti 
barátságos magaviselete által a többnyire ellenkező szellemű, 
idegen tisztek közt ritka kivételt képezvén, e miatt közszere- 
tet s becsülésnek örvendhetett életéoen, jó emléket hagyott 
hátra halálában. 

A hajlékaiktól megfosztott sz.-mihályiak a szomszéd 
helységekben kerestek menedéket. Majd újabb csapás érte 
őket. A katonaság eltávozta után visszatért felkelők marháj ok 
nagyobb részét hajtották el határukból s a tűztől megkiméltek 
házait is kirabolták. A felkelők, azt hivén, hogy a szentmi- 
hályiak ennyi áldozat után ragaszkodásukat a magyar ügy- 
höz keservesen megbánták, őket az ellentállás folytatásáról 
lebeszélendők, ügynökök által még egyszer felkerestették. 
De a kötelességök iránti hűségökben nem ingadozó derék 
lakosok ezt is elfogták és, mint az előbbieket, Temesvárra 
küldöttek. 

Sz. -Mihály énál még sokkal nagyobb érdeket s viszhangot 
ébresztett az országban Fehértemplom sorsa. E kicsiny, 
mintegy 7000 lakosból álló, szabad katonai város, székhelye 
a bánsági oláh végezred kormányának, a haza ügye iránt 
oly hűséget tanúsított, hogy azt e tekintetben egy törzsökös 
magyar város sem múlta felül; vitézsége pedig páratlan 
maradt. Közel feküvén a Dunához, folyton szálka volt szint- 
úgy az ^tszállongó szerviánusok , mint a felkelő szerbek 
emében ; s azt lerontani, vagy legalább m^igázni legfor- 

. Digitizedby VjCjOQlC 



Eldő fejezet. A szerb mozgalom az innsbrucki kftldöttségig. 201 

róbb kiyánságuk s azon vidéki hadjárataik fő czélja vala. 
A város lakossága mintegy báromnegyedben német és oláb, 
a többi szerb volt. Az oláhok a németekkel vetélkedtek a 
haza iránti hűségben; és szoros egyestilésökből eredt a város 
testületi jellemének hazafias színezete. Egészen külön áll- 
tak tőlök a szerb lakosok , a magyar ügynek kivétel nélkül 
ellenségei. 

Az akadályoknál, melyeket a fehértemplomi hazafiak 
szerb laktársaik ellenséges indulatában találtak, még súlyos- 
bakra akadtak az ezred kormányánál, mely, a végvidék szer- 
kezeténél fogva, nem csak a katonai parancsnokságot, hanem 
a kerület területi hatóságát is képezte. Ez időben az ezredes 
a két első zászlóaljjal Olaszországban lévén, a kerületet egy 
ravasz, a magyar ügy iránt ellenséges érzelmű egyéniség, 
Dreyhan alezredes, kormányozá. Szellemre s érzelemre nézve 
hasonlók voltak hozzá az ezredbeli s kivált — mint a végvi- 
déken mindenütt — az úgynevezett igazgatási tisztek, kivéve 
Maderspach kapitányt, kiről itt csak azt jegyezzük meg, hogy 
alább, dicső tetteinek elbeszélésekor jobb alkalmunk lesz vele 
megismerkednünk. Dreyhan, a város több ízben nyilván ki- 
fejezett hazafias szelleme tekintetéből, tanácsosnak tartá nem 
vetni el egészen az álczát. Mint a bánsági fő hadi kormány- 
tól függő tiszt, a magyar kormánynak ez úton hozzá érkezett 
hirdetményeit közzétette ugyan; de azoknak hatását tiszttár- 
sai közt minden módon ügyekezett megrontani magán érint- 
kezéseiben. A magyar alkotmányos ügynek, a hol s a miként 
csak lehetett, ártani törekedvén , oly cselekvésektől sem tar- 
tózkodott, melyek nevét gyalázattal bélyegezték. És annál 
nagyobb Fehértemplom érdeme s dicsősége, hogy magát elöl- 
járójának ármányos cselei által sem engedte letereltetni a ha- 
zafiúi kötelesség ösvényéről. 

E derék városnak még azon kisebb fontosságú tettei is, 
melyek történelmének utóbbi fényes eseményeit megelőzték, 
érdemesek arra, hogy a feledéstől megóvassanak. A polgárok 
szilárd hazafiúi lelkülete korán, már május 24-kén, próba- 
kőre tétetett. Azon nap hajnalán Moldova felől Pancsova felé 
fegyveres néppel megrakott három hajó úszott fel a Dunán. 
A moldvai őr, a dolgot gyanúsnak tartván, puskalövéssel 
adott jelt, mely állomásról állomásra tovább vitetvén, az egész 
palánkai őrvonal s az ettől éjszakra fekvő Fehéri^mDlom is 



Digitized by 



202 Második kftnyv. A szerb és honrit lázadás kezdete. 

fellármáztatott. Dreyhan , ki a szállitmány rendeltetését két- 
ségkívül tudta, hogy a hajók háboríttatlanul haladhassanak ^ a 
zajt minden módon csilapitani törekedett. A polgárok azon- 
ban a hajók feltartóztatása végett mégis fegyveres csapatot 
küldöttek a Duna partjára. Es, bár ez czélját nem érte, — 
a hajók e csapat megérkeztekor már nem lévén a láthatáron : 
ezen körülmény mégis erős tényezővé lett a város magatar- 
tásának szilárdítására ; mivel indokul szolgált arra^ hogy a 
városi nemzetőrség magyar nemzeti zászlók alatt szerveztes- 
sék. A lakosok , mint végvidékiek , a fegyverszolgálatban 
eléggé gyakorlottak lévén, nemzetőrségök hamar oly ren- 
dezett s fegyelmezett lőn, mint bármely rendes katonaság. 
A német lakosokat illeti meg azon dicséret, hogy a nem- 
zetőrség sorai jobbára általok töltettek be; mert oláh pol- 
gártársaik a harczias szellem tekintetében nem hasonlítottak 
hozzájok annyira, mint a hazafias érzelmekben. Az ellen- 
séges indulatú szerb lakosság épen nem vett részt a nem- 
zetőrségben. 

A szerviánusok június közepétől fogva mind sűrűbben 
barangolák köfül Fehértemplomot, — itt helységeket pré- 
dálván ki, amott a vidéki népet hajtván az alibunári táborba, 
vagy nyugtalanítván az országutakat. Vracsegájon egy, Fe- 
hértemplom és Palánka közt fekvő faluban, még fióktábort is 
alakítottak. A végvidéki tisztek nagyobb része a felkelők 
iránt rokonszenvvel viseltetvén , nem gátiák őket e zavargá- 
saikban; azok pedig, kik a háborgóknak ellenszegültek, vagy 
erőhatalommal űzettek el, vagy megkötöztetve vitettek Pan- 
csovára. A felkelők egyik fő czélja az volt, hogy az össze- 
köttetést Fehértemplom s a verseczi magyar tábor közt meg- 
nehezítsék. E végett a Verseczhez közel fekvő azon vég- 
vidéki helységekből, melyeknek barátságában nem bíztak, 
a népet szokottnál nagyobb számban hajtották el táboraikba; 
a környéken ilykép* kényök szerint hatalmaskodhattak. 
Izbistyéről mintegy két száz, Ulmáról még több embert haj- 
tottak el; minek következtében rémület terjedt el az egész 
vidéken. 

Június 18-kán a felkelők egy küldöttség által Fehér- 
templomot is a maga megadására szólították. Dreyhan alez- 
redes azt tanácslá a polgároknak , függeszszék ki a császári 
zászlót; sőt, ha a szerbek ezt sem tartanák tiszteletben, tűznék 

Digitized by LjOOQ IC 



Első fejezet. A saerb mozgalom az innsbrncki küldöttségig. SOS 

mellé a szerbet is inkább, mintsem hogy a fejők felett tor- 
nyosuló veszélylyel szembeszálljanak. Tanácsához még némi 
rémhíreket is kapcsolt, melyek szerint a szerviánusok öt szás^ 
emberrel megszaporodván, a várost legközelebb megtámadni 
szándékoznának; a magyaroknak pedig koránt sem volna 
annyi erejök, hogy a városnak elégséges segélyt nyújthat- 
nának. De a derék polgárok kötelességökben rendíthetlenek 
8 bizók a verseczi magyar tábor segedelmében is, melylyel 
folytonos összeköttetésben voltak, Dreyhan tanácsait visz- 
szautasitották, s a küldöttséget távozásra kénvszerítejiték. 

A körülmények négy nap múlva komorabb színt öltöttek. 
A Vracsegájon tanyázó felkelők és szerviánusok, mintegy 
ezer főnyi csapat, Sztanimirovics és Koics vezénylete alatt. 
Fehértemplom alá szálltak s a várost a maga megadására^ 
mint mondák, utolsó ízben szóliták fel, különben rohammal 
fenyegetődzvén. A város helyzete veszélyteljes vala: falai 
előtt az ő nemzetőrségénél sokkal számosabb ellenség, mely 
szinte égett a rablás, zsákmánylás vágyától ; falain belől egy, 
eddigelé meghunyászkodottkevesebbség, alakosság szerb része, 
mely most nem is titkolta örömét ügyfeleinek niegjelenése fö- 
lött, kész velők, ha betörnek, szövetkezni s lakostársaikat 
ellenség gyanánt megtámadni; és végre az ezred igazgatása 
oly egyén kezében ki, ha nem mert is még annyira vetemedni^ 
hogy maga hívja fel a város megtámadásira a lázadókat, de 
minden kétség nélkül csak örvendett volna, ha a város jó 
szerével a felkelők hatalmába kerül. Ehhez járult, hogy a 
verseczi magyar táborból várt segély nem érkezett meg. 

A mindenfelől összetomyosult veszélynek s baj oknak kö- 
zepette Fehértemplom hazafias szellemű német és oláh polgár- 
sága azon nézetben állapodott meg, hogy a város az életet s 
vagyont fenyegető ellenségtől oly módon s csak annyi áldo- 
zattal mentessék meg, hogy a lázadás ellenében eddig tanú- 
sított törvényszerűsége s önállása megóvassék. És ezen feltétel 
alatt nyerte Dreyhan a megbizást, alkudozni az ellenséggel. 
Az alku következő feltételek alatt köttetett meg: 1. A városban 
létező három ágyú, ugyanannyi lőszerszekér és 216 lőfegyver^ 
mint az ezred tulajdona, a szerbeknek kiadatik. 2. Az ezred- 
nek helyben tanyázó egy tartalék-százada a felkelőkhöz bo- 
csáttatik. 3. A felkelők nemcsak a város alól, hanem Vracse- 
gájról is s az egész környékről azonnal eltávoznak.^ t 

Digitized by VjOOQ IC 



204 Második könyy. A szerb és horrát liíxadás kezdete. 

E szerződés kétségtelenné teszi Dreyhan áruló egyetér^ 
tését a felkeléssel, melynek a rendelkezésétől függő hadi sze- 
reket s vidéki őrséget átadta. Ha ő ezen, parancsa alatt lévő 
tartalékszázadot a derék városi nemzetőrséggel egyesíti^ a 
győzedelem biztos reményével megkisérthette volna az ellen- 
ség visszaverését. És ha becstelen eljárásával annyira nem 
siet, még az nap egy váratlan segély szaporította volna a város 
védseregét. Udvar, Krassó megyének egyetlen magyar, épen 
a határon fekvő helysége. Fehértemplom veszélyes állapotáról 
értesülvén, kebléből tüstént 150 embert küldött segélyére. De 
megérkeztükkor a szerződés, fájdalom, már meg volt kötve. 

A bánsági magyar nép számos ily dicséretre méltó pél- 
dáit adta hazafiúi áldozatkészségének. Mennyivel inkább elszi- 
getelve volt idegen fajok közt, annál mélyebb aggodalmat, for- 
róbb ragaszkodást tanúsít vala hazájának ügye iránt, 

E segély ly el elegendő erő volt volna Dreyhan parancsa 
ulatt az ellenség elűzésére, ha árulási szándék nem ösztönzi 
őt azon leginkább reá nézve szégyenítő alkura, melynek pont- 
jai a középkori időkre emlékeztetnek, midőn egyes községek 
az őket tűzzel vassal fenyegető^ rabló csoportok eltávozását 
megvásárolni kényszeríttettek. És valóban a felkelőknek Fe- 
hértemplom alatti megjelenése s onnani távozása közönsége- 
sen akkép Ítéltetett meg, hogy azok ez eset után a bánságban 
mindenütt rablóknak neveztettek. 

A felkelőktől ekként megszabadult Fehértemplom pol- 
gármestere az eseményekről azonnal tudósitá az oraviczai bá- 
nyaigazgatóságot, gondos vigyázatra intvén azt, miután a felke- 
lők, hír szerint, arra vették útjokat, hogy, ha tán nem sike- 
rülne is a bányákat elfoglalniok, távozásokért váltságdíjat 
csikarhassanak ki. Ettől tartván, a verseczi magyar tábor is 
küldött némi haderőt a bányák védelmére ; s épen ez volt oka, 
hogy Fehértemplom a veszély napjaiban nem nyerhetett Ver- 
seczről segedelmet. A felkelők, szerencsére elébb Alíbunár 
felé, onnan pedig mintegy két ezren a perlaszi táborba vo- 
nultak. 

A vihar el vonulta után a fehértemplomi polgárok néhány 
társok által egy feliratot küldöttek a királyhoz, melyben hely- 
zetöket s általában az alvidék állapotát elpanaszolván, süke- 
res védelemért könyörgenek. „Midőn Fehértemplom — így 
szól egyebek közt a felirat — hűségesen hódoLFelséged azon 

Digitized by VjOOvIC 



A 



s 



Első fejezet. A szerb mozgalom az innsbrocki küldöttségig. 20& 



"^gfelsőbb rendeletének, minél fogva a végvidék a magyar 
ibiniszterium alá rendeltetett: ugyanakkor a bánság két ha- 
tárőri ezredének kerületeiben Felséged azon rendelete ellen 
szerb polgártársaink által felkelés rendeztetik. És ezen moz- 
galom akadálytalanul terjesztetik s igazgattatik ugyanazon 
felsőbbségek szemeláttára, melyek e pillanatig minden poli- 
tikai mozgalmat el szoktak volt taposni. Mi egy helyen ren- 
des és törvényes, az más helyen a jó ügy elárulásának tekin- 
tetik. Azok, kik a felkelést vezetik, szintúgy hivatkoznak Fel- 
séged akaratjára, mintázok, kik Felséged magyar minisztériu- 
mának tekintélyét megismerik. Felséged szent nevével tehát 

az egyik fél bizonyosan visszaél Ily körülmények közt 

Fehértemplom hű német és oláh lakosai előtt csak azon ször- 
nyű választás áll : vagy szerb laktársaik és vidéki testvéreik 
ellen fegyvereiket villogtatni ; vagy a felkeléshez csatlakozva, 

a honárulás bűnébe esni " A küldöttek nyertek ugyan 

Bécsben engedelmet a felirat benyújtására, de választ nem,. 
s még ke^esbbé segedelmet a vészterhes napokban, me- 
lyek utóbb, mint alább elbeszélőn djük, Fehértemplomra ne- 
hezedtek. 

Mi egyébiránt a bánsági végvidék ezredeinek állapotát 
illeti : miután a temesvári fő hadi kormányszék folyton ellenzé 
a magyar haderő bevonulását e kerületekbe, azoknak maga- 
tartása csak a nép hajlamaitól s érzelmeitől függött. A mely 
vidéken a szerbek laktak többségben, az a lázadás árjába 
sodortatott. Az oláhok általában véve semlegesen viselték ma- 
gokat s csak kivételképen csatlakoztak, a körülmények sze- 
rint, többször a magyar, ritkábban a szerb párthoz. A néme- 
tek és tótok, kik ezen ezredek területén egyébiránt kevés^ 
helységben laktak, szilárdul ellentálltak a szerbek csábitásai- 
nak s fenyegetéseinek. 

A magyar kormány, miután a fő hadi kormányszékkel 
minden viszályt gondosan került, ez pedig katonaságot a vég- 
vidékbe rendelni nem akart, — a végvidék nyugalmának biz- 
tositása végett csak arra szoritkozék, hogy a királyi biztosok 
által a nép tudomására juttassa azon anyagi engedményeket, 
mélyeket a végvidékiek régóta nagy hévvel, de hasztalan szor- 
galmaztak volt a bécsi kormánynál, s melyek nekik most, az 
új törvények által a politikai jogokon felül biztosíttattak. Ilye- 
nek voltak, például : az irtványföldek birtoka, az ipar s keres- 

Digitized by VjOOQ IC 



^06 Második könyv. A szerb és liorvát lázadás kezdete. 

kedelem szabadsága stb. De mind ezen Ígéretek s engedmé- 
nyek, mind ama jogok, melyekben ők most a haza egyéb pol- 
gáraival egyaránt osztozának, kevés hatást gyakoroltak ma- 
goktartására oly időben, midőn a felizgatott nemzetiségi fana- 
tismus lett az emberek cselekvéseinek fő rugója. És ekként a 
néphajlam különbsége szerint a három bánsági ezred állapota 
is különböző volt. 

A jobbára szerbektől lakott panesovai ezred a felkelés- 
nek legerősebb tényezője volt a bánságban. A székváros^ 
Pancsova, hova Karlócza megtámadtatásakor a szerb nemzeti 
pénz- s levéltárak átvitettek, s hol az ezek védelmére felhí- 
vott nép ez alkalommal az ezred minden hadi szereit lefog- 
lalta, ez időtől fogva mindig nevezetes szerepet játszott a 
lázadásban. A panesovai odbor a karlóczai után minden má- 
sok közt első volt tekintélyre s hatalomra nézve. Miként Per- 
iasz a felkelők fő hadi tanyája, úgy Pancsova a politikai 
működés tűzpontja lett a bánságban. A felkelés előmozdításá- 
ban senki sem tüntetett ki több buzgalmat, hevesebb szenve- 
délyt, mint a panesovai szerb kereskedők. A táborokból inté- 
zett felhivásokban, a katona főtiszté mellett rendesen egy- 
egy panesovai kereskedő, mint odbori biztos, aláírása volt 
szemlélhető. Sztanimirovics Demeter, ugyanaz ki a felkelő- 
ket Fehértemplom alá vezette, miután teljhatalmú biztossá 
neveztetett, utasításait nem csak a Karlóczán, hanem Pancso- 
ván székelő odbortól is vette. Ezen odbor szigorún őrkö- 
dött a végvidéki tisztek szelleme s tettei felett. A kiknek hű- 
ségében kétkedett, vagy a kik rendeleteinek végrehajtásában 
csekély eredmény nyel jártak el, azokat elfogatta s Pancsován 
elzáratta. A felkelés területén, a magyar kormány hasonló 
intézkedése ellenében, vésztörvényszéket állított fel. 

Ezen s több más rémszabályok által a panesovai odbor 
a, magyar hatalom ellenében Karlócza, Periasz és Alibunár 
által fedve, teljes uralomra jutott az ezred területén. Volt 
azonban kebelében mégis néhány község, melyeknek bátor, 
hazafias érzelmű lakosai sokáig ellentállni tudtak s mertek a 
lázadás árjának. Debelyácsa, az egyetlen magyar s refor- 
mált vallású helység a három kerületben, mind a mellett is, 
hogy fiaiból akkoron háromszázan harczoltak az ezrednek 
Olaszországban létező két zászlóaljában, s így legizmosabb 
karajit nélkülözte, oly ügyesen s erélyesen tudta meghiúsí- 

Digitized by LjOOQ IC 



Első fejezet. A szerb mozgalom az innsbrucki k&ldftttségig. 207 

tani a pancsovai odbor fortélyait s erőszakoskodásait^ togy 
határában az odbornak semmiféle rendelete nem ment foga- 
natba. Lakosai, megvetve a veszélyt, melytől minden felől fe- 
nyegettettek, szabadságukat megőrizték, összeköttetéseiket a 
ma^ar kormány orgánumaival folyton fentartották. Vörös 
Mihály, iskolatanitó, volt a község lelke, ki csüggedni nem 
tudó erélye által, melylyel nem sztint laktársai hazafisá- 
gát a kitűrésben szilárdítani, hírt s nevet szerzett magá- 
nak az egész hazában ; utóbb, jutalmul, ^kapitányi rangra 
emeltetett. 

Osztoztak Debelyácsával hűségben s veszélyben Uzdin 
oláh, Padina és Antalfalva tót községek, amannak szom- 
szédai. Követve Debelyácsa példáját, a nálok megjelent szer- 
viánusokat kiverték ; sőt Uzdin az odbor által a helységbe 
küldött két izgatót meg is ölte. Az említett négy és még 
három német község, Jabuka, Glogon és Frantzfeld, kivételé- 
vel, — mely utóbbiak azonban, bár a magyarokhoz szitának, 
tényleges ellentállásig nem mentek, az egész pancsovai ezred 
kerülete részt vett a lázadásban. 

A fehértemplomi ezredben, bár kevés helység találta- 
tott, mely a felkelőkhöz nem hajlott volna, de a székváros 
hazafias szelleme a felkelők kényök szerinti gazdálkodását 
mégis igen meggátolta az ezred területében ; egyszersmind 
pedig a lázadásnak a karánsebesí ezredbe átterjedését is 
megakadályozta. Azon kevés község közöl, melyek Fehér- 
templom példáját követték, főleg Karlsdorf, német község 
érdemel említést Miként Debelyácsán a tanító, úgy itt a kath. 
lelkész Kriksz Antal, volt nyájánal^ a hazafiúi kötelesség 
buzgó telj esi tésében útmutatója, míg őt a szerencsétlenség 
el nem érte. Nem csak erőt s kitartást öntött híveibe a felke- 
lők rendeleteinek félretételére ; hanem még lőszerekkel is 
ellátta őket, hogy kisebb számú támadóknak sükeresen ellent- 
állhassanak. Buzgalma nem sokára szenvedéseket is ho- 
zott reá; mert midőn a szentmihályiak, mint említők, a 
lázítás végett hozzájok küldött szerb papot elfogván, Temes- 
várra kisérték, a lázadók, visszatorlásul, Karlsdorfra törtek, 
a lelkészt foglyukká tették s Karlóczára vitték, honnan 
csak hosszú szenvedés után bocsáttatott ki börtönéből. 

A karánsebesi ezred területének lakosai, majdnem kire- 
kesztőleg oláhok, sem magok nem éreztek vonzalmat a ss^rb 

Digitized by CjOOQ IC 



208 Második könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

felkeléshez csatlakozni, sem áruló tisztek által, minők itt sem 
hiányoztak, nem engedték magokat oly könnyen elcsábíttatni. 
Az egész magyar-, tót- s horvátországi végvidéken ez volt 
az egyetlen határőri ezred, melyben a rend, mind a mellett 
is, hogy a berzaszkai század titkos m<}don egy időre elcsábít- 
tatott, hosszan legalább nem bomlott fel. Ez főleg a jó ér- 
zelmű Appel tábornok érdeme volt. O a törvényes rendet 
mindenkor fentartani törekedvén, a kerületben nemcsak 
az új törvények kihirdetését lehetővé tette ; hanem az ország- 
gyűlési követválasztás előkészületeit is lehetőleg elősegí- 
tette; mi azonban, némely osztrák szellemű tiszteknek, kivált 
az ezred alparancsn okának, a horvát Gerlics alezredesnek 
ármányai által, a karánsebesi polgárok fájdalmára, mégia 
meghiúsíttatott. 

Appel tábornokon kivül a karánsebesi ezred s Krassó 
megye oláh népségének nyugalmas magaviselete tekinteté- 
ben még egy féíBúnak lőn legnagyobb hatása, ki egyike volt 
az e mozgalmas időkben felmerült legsajátszerűbb egyénisé- 
geknek. E férfiú neve Murgu Euthym. 0, községi iskolames- 
ter, mintegy tizenöt évvel ez előtt, mint oláh iró lépett fel, 
feladatául tűzvén ki oláh óhitű rokonainak felszabadítását a 
szerb hierarchia járma alól. Népében büszke önérzetet ügye- 
kezvén támasztani, az oláh nemzetnek ^ rómaiaktól való 
származását kétségtelen tényül hirdeté. volt egyike az 
elsőknek, kik az oláh nyelvbe kevert szláv szavakat és szó- 
lásformákat abból kiirtani s abban olynemű újításokat tenni 
ügvekeztek, melyek azt a római nyelvvel közelebb kapcso- 
latba hoznák. Az oláh írásban addig kizárólag használt cyrill 
betűket a rómaiakkal váltotta fel. Ezen s hasonló törekvései 
által hamar hírre jutott nemzetében, s a fiatal nemzedék őt 
legnépszerűbb írójának magasztalta. Az oláh lelkészek azon- 
ban, kik elébb, midőn a mellett izgatott, hogy egyházuk 
saját nemzőtök kebeléből választott püspökök által igazgat- 
tassék, őt lelkesedéssel pártolták volt, — nyelv- és irásúji- 
tásai miatt, melyek az egyházi könyvekre és szokásokra i& 
kiterjedének, tőle elidegenedtek, s iránta a népben is ügye- 
keztek ellenszenvet ébreszteni, hatását meggátolni. Murgu 
népszerűsége mindazáltal, s nem annyira tudományos kikép- 
zettsége, mint nemzete iránti lelkesedése s külsejének bizo- 
nyos mystikus kifejezése által, az oláhok kivák alsó osztályai- 

Digitized by CjOOQ IC 



Elfiő fejezet. Á szerb mozgalom az innabnield kUd&ttségig. 209 

nál azon arányban növekedett, melyben a szerb hierarchiá- 
nak ellene forralt boszúja nagyobbodott. Szerencsétlensé- 
gére^ buzgalma által, melylyel nemzete elhanyagolt állapotát 
emelni, sorsát javítani ügyekezett, egy igen kényes térre 
ragadtatott: a helyett, hogy megkezdett pályáján a szerbek 
és oláhok közt lévő egyházi viszonyok egyengetésére s a 
nyelvmívelésre szorítkozott volna, Krassó megyében a föl- 
desurak és jobbágyok viszonyaira is kiterjeszté izgatásait; 
minek következtében elfogatott s mint közrendháboritó négy 
évi fogságra Ítéltetett. 

Az l848-ki márcziusi események őt még a budai bör- 
tönben találták, honnan a nép által, mint politikai fogoly, 
Stancsicscsal együtt kibocsáttatván, a szabadság vértanúja- 
ként hordoztatott meg az utczákon. E váratlan esemény, s 
kivált a pesti néptől tapasztalt, soha nem remélt tömjénezés, 
hazafisága tekintetében, igen jó hatást tett a hír és népszerű- 
ség iránt nem érzéketlen Murgura ; és e hatásnak hihetőleg 
nagy része volt abban, hogy midőn a szerb lázadás kitört, ő 
nem csak, régi hajlamai s érzelmei szerint, a szerbek ellen- 
zőjévé, hanem a magyaroknak is barátjává lett; s nem késett 
oláh rokonait arra készteni, hogy a magyar nemzettel tartsa- 
nak. Majd Erassó megyében az országgyűlésre népképvi- 
selővé választatott, s mint olyan, a kormány engedelmével, a 
bánságba ment, az oláhok közt népgyüléseket tartani. Oly 
térre lépett tehát, melyen működése politikai jelentőséget 
nyert. Teendőit Vukovics királyi biztossal eleve közölvén, s 
magát arra kötelezvén, hogy a népgyűlések végzéseit nem 
követelő határzatok, hanem a kormány elébe terjesztendő 
kérvények alakjában fogja alkottatni, június 27-re Lúgosra 
egy nagy oláh népgyűlést hirdetett. 

A gyűlésen a bánság és Arad megye minden vidékeiről 
mintegy másfél ezren jelentek meg, jobbára az oláh nép 
vagyonosabb, értelmesebb osztályaiból. O volt az elnök s 
egyszersmind a leghatályosabb szónok. A gyűlés végzései 
körülbelül következők lőnek : az oláh nép kész a haza védel- 
mére fegyvert fogni, de óhajtja, hogy fő s alkapitányai olá- 
hok legyenek ; fő kapitányul Murgu neveztessék ki. Enged- 
tessék meg az oláhoknak, beldolgaik igazgatásában, saját 
nyelvök használata. A temesvári és verseczi óhitű püspökök, 
az oláh nemzetiség elleni törekvéseik miatt hivatalaikban 

HorrátliM. A ftggetlenségi haroz tört. Digitizedl^^OOglC 



210 Második kSnyr. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

felfüggesztetvén, püspökhelyettessé Temesvárra Petrovics, 
lippai esperes, Verseezre Vúja, oravíczai esperes, neveztesse- 
nek ki. E kivánatok, a minisztérium elébe terjesztetvén, a 
püspökhelyetteseket s az oláh nyelv használatát illetőleg, 
utóbb teljesíttettek is. 

Murgu ezután még több helytt, egyebek közt Karán- 
sebesen is tartott népgyüléseket, melyek által nemcsak ma- 
gának nagy hírt s népszerűséget szerzett nemzetében^ hanem 
ezt is megerősítette ellenszenvében a rácz lázadástól. De 
ezen jó eredmény mellett azon rósz következménye is lett 
ezen apostolkodásnak, hogy a nép, megszokván a tömeges 
gyülekezést, a tisztviselők iránt engedetlenebb kezdett lenni; 
mi oly időben, midőn minden rendelet szigorú s pontos tel- 
jesítést igényelt, a közügyre nézve könnyen károssá vál- 
hatott. 

A fehértemplomi és karánsebesi ezredekkel határos bá- 
nyakerületben is általában jó szellem uralkodott a szerb lá- 
zadás ellenében. Eleinte a bányász nép közt mutatkozott 
ugyan némi aggodalom s nyugtalanság á miatt, hogy midőn 
a volt úrbéresek az új törvények által annyi jótéteményekben 
részesíttettek, ők, kik eddig iparáguk érdekének tekintetéből 
minden adótól fel voltak mentve, most a törvénynyé lett te- 
heregyenlőség következtében, szinte adókkal fognának ter- 
heltetni. A kormány mindazáltal e bányász népség állapotá- 
ban semmi változást nem hozott be, s az átalános törvény 
gyakorlatba vételét az országgyűlés további intézkedéséig 
felfüggesztette ; sőt még azon kedvezést is megadta a kerü- 
letnek, hogy azt feljogosítá, a maga nemzetőrségét a megyei 
hatóságtól függetlenül rendeznie. 

A bányakerület igazgatósága e kedvezményeket buzgó 
hazafiúi érzelmekkel, kötelessége teljesítésében dicséretes 
erélylyel viszonozta. Grilnzenstein Gusztáv, bányaigazgató, 
értelmes, munkás, ritka míveltségű egyén, buzgó s erélyes 
működése által oda vitte az ügyet, hogy június végén a kerü- 
letben 1800 nemzetőr találtatott besorolva s felesketve. Tete- 
mesen szaporitá érdemeit még avval, hogy a bányamívelés 
eszközeit, lőszerek készítésére, sőt kisebb ágyuk öntésére is 
használtatta ; s így azon vidék fölfegyverzését elősegítette, a 
kormánynak pedig a lázadás elleni hadviselésében jelentékeny 
hasznára vált. 



Digitized 



byGoogk 



Első fejezet. A szerb mozgalom az inasbrucki küldöttségig. 211 

Dicsérettel említendő még e vidéken egy másik egyé- 
niség^ ki a bányásznemzetőrség kivánatára, annak vezényle- 
tével bizatott meg. Asbóth Lajos őrnagy, ki elébb, mint nyu- 
galmazott lovas kapitány, Lúgoson visszavonulva élt, egyik 
leglelkesebb főtisztje Ion a bánsági hadjáratoknak. Bátorság, 
fáradhatlan munkásság, s feladatának telj esi tésében kedv és 
erély tüntette ki őt új hivatalában. Ha néha követett is el 
némi hibát, annak oka inkább túlzó serénységében, mint akár 
hanyagságában, akár ismereteinek hiányában feküdt. A kö- 
vetkező évben tábornokká neveztetvén, a garani táborozásban 
egy egész hadtestet vezényelt. De a szerencse ott kevesbbé 
mosolygott neki, mint bánsági működéseiben: 

Mint Fehértemplom s Alibunár táján, oly módon folyt 
a kis háború a magyar kormány által felállított egész őrvonal 
hosszában, a Tisza vidékén s a Bácskában, egész június havá- 
ban mind addig, míg a karlóczai gyűlésről Innsbruckba kül- 
dött bizottmány Rajasics érsekkel vissza nem tért. Minthogy 
a szerb felkelők s törökországi fajrokonaik a perlaszi tábor- 
ból s a római sánczokból kisebb nagyobb csoportokban szü- 
net nélkül barangolának : alig múlt el nap, hogy a részünk- 
ről felállított őrvonalon némi csatározások nem történtek 
volna ; melyeknek azonban nem lett semmi nevezetesb ered- 
ményök. Miként a három bánsági ezredben, úgy az egész 
bánságban s Bácskában is, leginkább azon hiba következté- 
ben terjedt s erősbödött napról napra a lázadás, hogy sere- 
geink a hosszú őrvonalon s több táborban szétszóratván, 
összeható, erélyes működésre nem egyesíttettek, s a helyett 
hogy a felkelőket alakuló táboraikból szétüzték volna, csak a 
védelemre szorítkoztak ; de végre a veszély nagysága, mely a 
szerbek mint merészebb felléptéből keletkezett, kormányunkat 
a hadjárat e hibás rendszerének megváltoztatására kénysze- 
ritertte. Mielőtt azonban az innsbrucki küldöttség viss2!atérte 
Titán végbement események elbeszélésébe ereszkednénk, lás- 
suk, mi történt Horvátországban, s miként intézkedett a ma- 
gyar kormány is a horvátországi események tekintetében ; 
meH ott létezett a faiháború gyúpontja, s az udvari reactio^ 
ái^ányainak csomója ; a szerb lázadás is főleg onnan nyerte' 
táplálékát 



Digitije^;ísy 



Google 



MÁSODIK FEJEZET. 
Horvát viszonyok az országgyűlés megnsriltáig. 



A minisztérium értesülvén y hogy Jellasics bán sem a 
május 6-kai királyi rendeleteknek, sem a királyi biztosul ki- 
küldött HraboYSzkynak engedelmeskedni nem hajlandó ; sőt^ 
amazok daczára, a tartományi gyűlést június 5-kére önhatal- 
mából kihirdette : a királytól, mint említők, május 29-kén egy 
újabb kéziratot eszközlött ki , melyben a bánnak meg lőn 
hagyva, hogy a különben is érvénytelenné válandó gyűlést 
azonnal vonja vissza, s e parancs vétele után huszonnégy óra 
alatt a király eló'tt személyesen jelenjen meg. 

De Jellasics ezen újabb parancsokat sem vette figye- 
lembe. Kőrútjából, melyet találkozása után Hrabovszkyval, a 
nép felizgatása végett tett, június 4-kén térvén vissza, nagy 
fénynyel vonult be Zágrábba. A papságnak, a Rajasicstól 
vezérlett szerb küldöttségnek s a tartományi gyűlésre már 
összesereglett képviselőknek élén, b. Kulmer fogadta őt üd- 
vözlő szónoklattal, ki lóháton, fényes nemzeti öltözetben, en- 
gedetlenségéből a gyűlést letiltó királyi parancs iránt mintegy 
tüntetést csinálva, diadalpompával ment be a városba. 

A tartományi gyűlést más nap Lentulaj Imre, Várasd 
megyei főispáni helytartó szabad ég alatt, a Katarinai téren 
nyitotta meg. Felolvastatván mindenek előtt a bán kinevez- 
tetése és beigtatási esküjének formája: Jellasics közakarattal 
az ország főkapitányává kiáltatott ki. Ezután egy küldöttség 
eresztetett hozzá, őt a gyűlésbe ünnepélyesen meghívandó. 
A gyűlés, a királyi letiltástól elnézve is, nem birt a törvényes 
kellékekkel: nem volt jelen királyi biztos, ki nélkül magyar 
koronái főméltóságba beigtatni senkit sem lehet; hiányoztak 
az országnagyok, egyházi főméltóságok, birtokos mágnások 
és főispánok ; még maga b. Kulmer sem vala látható. De Jel- 
lasics mind evvel nem gondolt; s ágyudörgések és zsiviok 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet. Horrát TÍszonyok az országgytUésig. 213 

xaja közt jelent meg a gyűlésben. A báni hivatalos esküt Ra- 
jasics karlóczai ó-hitü érsek kezébe tette le, kit ő, miután a 
zágrábi kath. püspököt s volt báni helytartót megjelenésre 
nem bírhatta, e végett hivott meg Zágrábba. A kaÜi. vallás- 
hoz buzgón ragaszkodó horvát nép nem kevéssé ütközött meg 
ugyan e jeleneten; a bán emberei azonban oly magyarázattal 
ügyekeztek azt megnyugtatni, hogy ezen eltérés a szokott 
rendtől egyedül az ó-hitű szerbekkel kötött szövetség szi- 
lárdítása végett történt. Felesküvén a bán, főbb pontjaira 
nézve következő értelmű beszédet tartott a gyülekezethez: 
„Eskütételem által lijra megszentesitvék a király és 
önök iránti kötelességeim, melyek előttem különben is szentek 
voltak, s hazám iránti hű érzelmeim következtében, a jövőre 
is azok lesznek. Végetlen az örömem, hogy én lehetek az első, 
ki önöknek a szabadságot kihirdethetem Nem mint ki- 
váltságos rendek, hanem mint a nép szabad képviselői jelen- 
tek meg itt önök. Ezen szabadság hozta ide a határőrvidék 
képviselőit is; ezentúl nem csak ők, de mi mindnyájan a hon 
védői leendttnk. Feladatunk igen nehéz; s azért jöttetek ide, 
hogy felette értekezzetek, mert ennek megoldásától függ jö- 
vendőnk. A király és családia iránti viszonyaink s viszályunk 
a magyarokkal, teszik legfőbb tárgyait gondoskodásunknak. 
Változhatlan hűség a királyhoz, ősi erénye népünknek : ez 
lelkesít minket is. Állásunk a magyarok irányában három ol^ 
dalú: mint volt a múltban, van a jelenben és lesz a jövőben. 
A multak a történet lapjaiba tartoznak; állásimk jövője pe- 
dig a jelen gyűlés feladatát képezi. Azért e felett egyelőre 
nem lehet, nem akarok bővebben nyilatkozni. Minthogy 
a&onban Magyarország koronája hazánké is, a kapcsolatot 
avval fenn kell tartanunk. De, testvérek, mi nem akarunk 
egy élet nélküli arany korona alattvalói maradni. A kölcsö- 
nös viszonyt tehát a jövőben csak úgy kívánjuk fentartani, 
togy a magyar korona fönséges dynasztiánkkal összekötve 
legyen. Eloszlatni a magyarok iránti gyűlölséget törvényho- 
zási és igazgatási szempontból is, a jelen gyűlésnek leend fel- 
adata. A mai korszellem szerint a fejedelem és nép, állodal* 
mak és nemzetek közti viszonyoknak a szabadság, testvériség 
és egyenlőség elveire kell alapittatniok. Ezen alapra akarjuk 
mi is fektetni viszonyainkat a magyarokkal , mivel harczban 
velők örökké csak nem maradhatunk. A nyolcz. száz. éves 

Digitized by VjOOQ IC 



214 Második kőnyT. A szerb és horrát lázadás kezdete. 

barátság a viszály békés megoldását javasolja. Ellenben ba a 
magyarok minket és bonunkban létező rokonainkat (a ráczo- 
kat) elnyomni akarnak, tudják meg, bogy mi készek vagyunk 
fegyverrel is bebizonyítani, bogy elmultak az idők, midőn 
egy nép más nép felett uralkodott. Félre tebát a magyar ön- 
kénynyel: azt mi márczius előtt sem ismertük el; most pe- 
dig megtörtük és eltörültük. Mi csak oly kormánynak bódol- 
batunk, mely minket alkotmányunk alapelvei szerint igazgató 
Azért a mostani magyar kormánynak, mely a királylyal 
semmi törvényes kapcsolatban nem áll, sőt azt magától egé- 
szen függővé tette s a birodalmat alapjaiban megrendítette, 
magunkat alája nem vethetjük. Az ellenem rendelt vizsgálat 
és gyanúsítások taglalásába nem ereszkedem. Hogy a prag- 
matica sanctio .ellen törekedem és az oroszszal szövetkezem^ 
ismeretes koholmányok. A mi azonban szláv törekvéseinket 
illeti, nyiltan ki kell mondanunk : a mi rokonszenvünk csak 
a szláv nemzetiségekre, de kormányaikra nem terjed. Mi ezen 
kölcsönös vonzalomban találjuk nemzetiségünk legerősebb 
biztositékát. — A lefolyt magyar országgyűlésen alkotott 
törvényeket önök tárgyalására bízom. — Csak egy esik szi- 
vemnek fájdalmasan: az, hogy dalmata testvéreinket itt nem 
láthatom. De bízom hazafíságukban, hogy ők is közremunká- 
landnak, hogy e régi kapcsolat, mely most csak szóban él^ 
valódilag is életbe lépjen. — Előtérj esztendőm a haza béké- 
jére tett intézkedéseimet is: ítéljétek meg hazafiúi érzelmei- 
tek szerint. De higyjétek, hogy örökké hű leendek hazámhosi 
8 királyomhoz." 

Éirálnunk a bánnak e, csak kivonatban közlött beszédét 
felesleges. Bár mennyire ügyekezett is a méltányosság és bé- 
kekivánatok kifejezései alá rejteni szándékait, nyilván elárulta 
ezeket, mégis ama rágalmak ismétlése által, mintha a magyar 
nemzet a horvátokat elnyomni akarta volna, és azon kijelen- 
tése által, hogy ő a magyar kormánynak magát nem fogja 
alávetni. Hasztalan ügyekezett elhitetni a világgal azt is, hogy 
szláv törekvéseik csak a szláv népiségek iránti rokonszenvre 
szorítkoznak: bár titok nem volt is többé, hogy az ő törek- 
véseinek nem más a czélja, mint a mit neki az udvari reactio 
tűzött ki ; az illyr párt vágyai mindazáltal, miként a követ- 
kező napok tanácskozásai eléggé kitűntették, egy déli szláv 
birodalom alkotásáért sóvárgának. Ezt egész nyíltsággal csak 

Digitized by LjOOQ IC 



Második fejezet. Horvát TÍszonyok az orsz&gg jxiléBig. 215 

azért nem merték kikiáltani^ mivel, hogy azt a magyar nem* 
zet ellen kivívhassák, a dynasztia iránti loyalitás álarezátmég 
szintoly szükségesnek látták, mint viszont Jellasics is szüksé- 
gesnek érezte, a reactio zsoldjában elvállalt népszabadságölő 
terveit még egy ideig a nemzetiség és nemzeti szabadság pa- 
lástjával takargatni. 

A beiktató ülés szertartásai az óhitű templomban Baja- 
sicB érsek által tartott isteni szolgálattal fejeztettek be. Más 
nap a bán maga vévén át a gyűlés elnökletét, felszólitá a kép- 
viselőket^ kezdenének azonnal nehéz feladatuk megoldásához. 
— A horvátországi hangulat bővebb ismerete végett , ím áll- 
jon itt néhány főbb szónok beszédéből egynémi töredék. 

Kukuljemcs: „Szavazzunk köszönetet ő Felségének, hogy 
a nemzet választottat nevezte ki bánunkká. De miután a ki- 
rályi leiratban nem tétetik említés, hogy bánunk a szlavóniai 
és dalmatiai haderőnek is parancsnokává lett; — holott ez 
hajdan úgy volt, s csak a horvát hűségért kardéllel és vérrel 
fizető I. Leopold vette el a bán és nemzet ezen jogát; kérni 
kell ő felségét, hogy Szlavóniát és Dalmátiát is a bán főve- 
zérlete alá helyezze. Ne feledjünk el még egy körülményt, 
mely evvel kapcsolatban áll. Kérdem : mi köszönetet nyert 
a bán a rend és dynasztia érdekében tett erélyes fellépéseért? 
Jutalma : lenézetés, gyanusitás, fenyegetés. Épen a szabad- 
ság megalapításának perczeiben kellé hallanunk, hogy ellene 
a főherczeg-nádor s a miniszterek felléptek. De ő érezve mél- 
tóságát, nem ismerte el a jogtalan parancsolókat. Ezért meg- 
érdemli; hogy a nemzet által isteníttessék. Nyilatkoztassuk ki 
hogy, ha ő felsége a bán minden lépteit s rendeleteit megerő- 
síteni nem akarná, akkor mi magunkat minden méltatlanság 
ellen, jőjön az bár honnan, védeni fogjuk." 

Ezután több szónok azon kivánatot fejezi ki, hogy a bán 
alkirálylyá neveztessék ; felelős minisztérium alkottassék ; s 
a dalmát és tótországi főparancsnokság, ha a bántól megta- 
gadtatnék, Suplikácz szerb vajdára ruháztassék. 

Utánok Oáj nyilatkozott, mondván hogy, a patriarcha 
óhajtása szerint is, főként a szerbekkel való egyesülésre kell 
törekedni; melynek feltételeit ekként véli legaJkalmasabban 
kifejezhetni: „minden kívánságaik a mieink, és minden kíván- 
ságaink az övéik is legvenek ; addig ne nyugodjunk, míg ez 
meg nem történik. Szerb testvérein£aek nagy érdemeikjvan- 



216 Második köajT. A szerb éa horvát lázadás kezdete. 

nak irántunk: a határszéleken mind szerbek védik vagyonun- 
kat s életünket.^ 

. Á bán rövid nyilatkozatában még a külön szerb és hor- 
vát neveket is mellőztetni kivánja, mert, úgymond, „mind- 
nyájan egy nép vagyunk." 

A bánt Bajasica érsek követé a szólásban. „Mi szerbek, 
úgymond, megemlékezvén jogainkról, melyeket a római csá- 
szároktól s magyar királytól kaptunk, elhatároztuk e jogokat 
valahára ismét életbe is léptetni ; úgy is csak hűtlenség és 
igazságtalanság rablá el tőlünk azokat. Május l-jén (ó szá- 
mitás szerint) választá meg nemzetünk azon főnököt (a vaj- 
dát), ki a török járom alól új hazánkba telepített. . . . Hogy 
népünk érdeme nagy volt, a történelem s kiváltságleveleink 
bizonyítják. Vérünket ontottuk e földért. Es, horvát nemzet ! 
a mi vitézségünk volt a gát, melv miatt a törökök ellenetek 
sem boldogultak : a mi mellünk fogta fel a vad nép csapásait. 
S vájjon hogyan jutalmaztatánk a királyok által? Jogaink el- 
feledtettek, megcsonkíttattak. De most megkondult a vissza- 
szerzés órája, s mi hangosan igazságot követelünk. Hajdan 
vajdáink voltak, kik a nép élén védelmezték a Bácskát s bán- 
ságot az ozmán zsarnokság ellen. És mit nyert utolsó vajdánk, 
Brankovics ? Egy pokolbeli politika Csehországba csalta őt, 
hol bilincsre veretett, s tizenhat évig szenvedett kínok és nél- 
külözések közt. Több koronás fő is járt közben érte. „Bör- 
tönben foff ülni, mert igy kívánja a státus érdeke!" — Ez 
volt a felelet. Egyházi szertartársok nélkül múlt ki a tömlöcz 
kővánkosain. Rég elfelejtett csontjait titkon kiásta egy hű fia 
nemzetünknek, s földünkre, Krusedolba, hozta, hol azok tisz- 
teltetve nyugosznak. A jogok visszaszerzésére felébredt nép 
most Suplikáczot választotta vajdává, a Bácskára, a bánságra 
és Baranyára kiterjedő hatalommal. így áll helyzetünk. Es 
mi most közös ügyeink érdekében veletek akarunk egyesülni, 
hogy egy lélek és egy szív legyünk. Kérünk, pártoljatok. 
Bizottmányunkhoz, mely Innsbruckba indul, nevezzetek tago- 
kat, kik buzgalmokkal még több érvényt adjanak kivánataink- 
nak. Tegyétek ezt a testvériség kedvéért. . . . Ha a Szerém- 
ség a mi vajdaságunk alá esik is, evvel a bán hatalma nem 
csökken ; mert erkölcsi befolyása a Dunán át Bácskára és a 
bánságra is ki fqg terjedni." ^ t 

Digitized by VjOOQ IC 



Mátiodik fejexei Horrit rissoayok az oméggytléBÍg, 217 

Az érsek ezen beszéde azonban számos horvátban ke- 
serű érzelmeket ébresztett. Győzedelem esetében a Szerémség 
£ri& almájaként tűnt fel a szerbek és horvátok közt. E tarto- 
mányra a bánnak a magyar alkotmány adott befolyást; a szer- 
bek ellenben a nemzetiség elvéből tartottak reá igényt, mert 
a lakosság , kevés kivétellel szerbekből álla. A katholikus 
papok és számos buzgóbb híveik, kiknek kedélyét mélyen 
megsérté, hogy a bán az ó-hitű érsek kezébe tette le az esküt ; 
de boszús érzelmeiket, nehogy a fennen hirdetett testvériség 
a vallás kényes kérdése által háboríttassék meg, magokba 
fojtani kénytelenek voltak, — a Szerémség kérdésében jó al- 
kalmat nyertek neheztelésök nyilvánítására. Valamennyiökért 
Osegovics, kathol. püspök szólalt fel, ki , mivel magának igé- 
nyelte volt a báni eskü átvételéből származó megtiszteltetést, 
a történtek miatt valamennyinél nagyobb keserűséggel telt 
vala meg. az erkölcsi hatással, melyet Rajasics a bánnak a 
Szerémségben engedett, egyátaljában nem volt megelégedve ; 
s e tartományt, mint Tótország részét, jövőben is a bán egye- 
nes hatósága alatt kivánta hagyatni. Neki semmi kifogása 
sincs Suplikácz ellen ; de ki lesz ott nagyobb : a bán-e vagy 
a vajda? Clara pacta, boni amici ! De tovább ment még ennél 
is : a történelemre hivatkozva, kereken tagadta, hogy a Bács- 
kában, a bánságban és Baranyában valaha szerb vajda ural- 
kodott volna. 

E tárgy felett még hosszabban s mindinkább hevülő ke- 
délylyel folyt a tanácskozás, úgy hogy némelyek már szaka- 
dástól kezdenek tartani , s csilapítólag szóltak közbe. „Egye- 
süljünk — monda egyebek közt Georgievics — egyesüljünk 
azon elv zászlaja alatt, hogy mi, szerbek, bosnyákok, bereze- 
gő vinaiak és horvátok egy törzsből eredt testvérek vagyunk!'' 

Osegovics Metéli hasonlókép a-testvéries egyesülés sztlk- 
sége mellett szólott ugyan ; de a Szerémségre nézve egyér- 
telmű volt a többi horvátokkal. „Csak azt óhajtanám kikötni, 
monda egyebek közt, hogy midőn a bán óhitű, akkor a vajda, 
kit én alkapitánynak szeretnék neveztetni, legyen katholikus, 
és viszont. Mert a három egységes királyságban csak egy 
eszme, egy szív, egy lélek uralkodik. Hagyjuk Szerem vár- 
megyét a bán hatalma alatt, s legyen ennek aikapitánya a 
vajda. Szólítsuk fel a szerb küldöttséget, mondaná meg véle- 
ményét e kérdés felett." r^^^^T^ 

•^ DigitizedbyLiOOgle 



218 Második kdnyv. A szerb és horrát lázadás kezdete. 

Rajasícs azonban röviden válaszóláy hogy arra felhatal- 
mazva nincsenek. A vitának utóbb Gáj vetett véget, ki, az 
illyr pártiak helyeslése által támogatva, az egyesülés kedvéért . 
az érsek nézetei mellett nyilatkozék. „Ne -aggódjanak, úgy- 
mond, a horvátok, hogy Szlavónia egy részét elvesztik: ón 
elég kárpótlást Iátok ezért a vajdaság megszilárdulásában. £ 
méltóság létezése nagy előny a bánra nézve ; mert ennek ha- 
talma általa a Dunán túlra is terjedhet, s mert a dunánin- 
neni kivánat s törekvés, egy magasabb, szellemibb viszonynál 
fogva, a dunántúlivá is válik.'' 

A bán, ki egyedül volt az udvari reactio terveibe any- 
nyira beavatva, hogy láthassa, miképen mind e szerb és horvát 
nemzeti vágyak és tervek merő ábrándképek , melyek csak 
azért turetnek, hogy a reactio eszközeivé váljanak, míg ez, 
végre czélját érvén, a kényuralom vas vesszejét horvát, szerb 
és magyar felett egyaránt felemelheti, — a bán, mondom, e 
vitatkozások alatt mély hallgatásba zárkózott. Utóbb aztán 
Eukuljevics indítványa szerint mondván ki a végzéseket, az 
Innsbruckba menendő küldöttséget kinevezte. 

Más nap Jellasics egy bizottmányt választatott, mely a 
Magyarországgal való viszonyok kérdéseit azonnal munkálatba 
venné, s a gyűlést az innsbrucki küldöttség visszatértéig el- 
halasztotta. ;, Oszoljunk szét a hazában, úgymond. Menjen 
mindenki a maga helyére ; mert a népet magára nem hagy- 
hatjuk. Induljatok tehát, testvéreim. Kedves hazánk minden 
vidékeire; oktassátok a népet; szilárditsátok annak buzgal- 
mát. Addig én is teljesítendem kötelességemet, s a küldött- 
séggel a trón elejébe járuiandok, hűségünket s ragaszkodá- 
sunkat kijelenteni.'' 

A minisztérium, mihelyt értesült, hogy a király az Inns- 
bruckban járt miniszterek, Őzéchenyi és Eötvös, eszközlésére, 
május 29-kei kéziratában a bánt haladéktalanul maga elébe 
idézte : a maga részéről Batthyáni Lajos elnökminisztert küldé 
Innsbruckba, hogy ott Jellasicscsal találkozván, még egy kí- 
sérletet tegyen a békés kiegyenUtésre. A történtek után azon- 
ban méltáji kételkedhetett, vájjon meg fog-e ott a bán je- 
lenni; s azon esetre, ha ő, folyatva eddigi magaviseletét, a 
királyi parancsnak most sem fogna engedelmeskedm', a mi- 
nisztérium is eltökéllé magát a legszigorúbb rendszabályok 
foganatba vételére. Az elnökminiszter e véere^öbb rendelet- 

DigitizfdbyLiOOgre 



Második fejezet. Horvát Tiszonyok az országgyűlésig. 21^ 

javaslatokat vitt oda magával, melyekre a király aláírása ki- 
eszközlendő volna. 

Az elnökminiszter szörnyű kínos helyzetben érzé magát 
Innsbruckban. Egy részről , mivel a bán , ki , mint látók, a 
tartományi gyűlést a királyi kézirat tilalmának daczára ia 
megtartotta, június elején, a vett parancs szerint meg nem 
jelent; minek következtében Batthyáni kénvszerítve érzé ma- 
gát, a bán irányában ama végső rendszabályokhoz nyúlni, 
melyek a háborút elkerülhetetlenné teszik. Más részről, mivel 
érzelmei a dynasztia irányában őszinték, lovalisok lévén, nem 
kevesbbé annak, mint hazájának érdekéoen forrón ohajtá, 
^ogy az udvarral jó egyetértésben, s annak őszinte közremun- 
kálásával sikerüljön kiegyenlíteni a viszályokat: most azon- 
ban, Innsbruckban léte alatt, ez iránti reményei, lelkének 
nagy fájdalmára, mindinkább tünedeztek. 

Az udvarnak Budapestre jötte iránt ő is ugyanazon vá- 
laszt vette ugyan, melyet Széchenyi és Eötvös miniszterek 
nyertek volt ; minek következtében az udvar feltételét, a 40 
ezer újonczot illetőleg, a minisztérium részéről ő is elfogadta. 
De Jellasics tekintetében az ügyek e néhány nap alatt is na- 
gvot változtak az udvarnál. A király részéről neni talált ugyan 
akadályra; de a kedélybetegnek s gyönge értelműnek köny- 
nyen kijátszható akarata semmit sem nyomott a dynasztia 
többi tagjai s areactio pártja előtt. a koronának csak név- 
szerinti képviselőjéül tekintetett; a hatalmat, a dynasztia többi 
tagjainak megbiztából, öcscse, Ferencz-Károly főherczeggya- 
korlá; ki viszont nejének, a reactio lelkének tartott Zsófia 
főherczegasszonynak befolyása alatt álla. Ezekben mind több 
őszinteséghiányt, színlelést, sőt ellenséges indulatot tapasztalt 
hazánk törvényes önállásának ügye iránt. Ertekezletei Közben 
az udvar tagjaival minden kétsége elenyészett, hogy a horvát 

Sártütés és a szerb lázadás egyenesen általok szítogattatik. 
'erencz-Károly főherczeg tagadta ugyan, Batthyáninak őt 
ostromló kérdéseire, hogy valaha adott volna Jellasicsnak oly- 
féle utasítást, milyent ez Hrabovszkynak előmutatott s mely 
által a király nyilt parancsainak félretételére ösztönöztetnék ;. 
de midőn ennél fogva az elnökminiszter őt arra kérte , hogy 
tehát munkálna ő is közre a király parancsai iránt engedetlen 
bán megbüntetésére : tétovázó, kikerülő válaszai által eléggé 

Digitized by VjOOQ He 



220 Második könyv. A szerb és honráfc lázadás kezdete. 

elárulta, hogy tőle, a márcziosi reformok ellenétől; a lázadók 
ellen őszinte közremunkálást várni nem lehet. 

Az elnökminiszter, ekként tünedezni látván reményeit a 
békés kiegyenlitésre, míg a bán megjelenésére várakozék, 
különösen a még mindig rendezetlen hadügyet ügyekvék va- 
lahára tisztába hozni ; mi végre több arra vonatkozó rende- 
letet eszközle ki a királytól. Egyebek közt Mészáros Lázár 
hadügyminisztert, ki Olaszországból valahára Pestre érkezett, 
tábornoki rangra emeltette ; s nehogy rendeletei a fő hadi 
kormányszékek részéről engedetlenséggel találkozzanak, gróf 
Latour-B,aillet osztrák hadügyminiszter számára is nyert ki 
egy császári kéziratot, mely által a szükséges intézkedések 
megtételére utasittaték , hogy Magyarországban és kapcsolt 
részeiben, úgy a határőrvidéken mint Erdélyben, minden hadi 
kormányszékek és parancsnokságok egyedül a magyar had- 
ügyminisztertől függjenek. Egy más császári kir. kéziratban 
Mészárosnak meghagyatott, hogy ezen rendeletet ő maga is 
adja tudtára a hadi kormányszékeknek ; azon rendelvényeket 

Eedig, melyek az előtt az udvari hadi tanács által , helyben- 
agy ás végett, a császár elejébe szoktak volt terjesztetni, 
ezentúl Magyarországot s kapcsolt részeit illetőleg, ő terjesz- 
flze, a Ill-dik t. ez. értelmében, a királyi helytartó, István 
főherczeg elhatározása alá. 

Batthyáni Lajos több napi várakozás után sem vévén 
hírt Jellasics jöttéről, végre megérkezettnek látta az időt, ama 
rendszabályok előterjesztésére, melyek, a minisztertanács 
végzése szerint , az engedetlen bán ellen foganatba veendők 
volnának. Ezek, mint előre látható volt, nagy ellenzésre ta- 
láltak a dynasztia azon tagjainál, kik a horvát és szerb zavarok 
«zítogatásának gyanújában állnak vala*). Tehetetlenségöket, 
a a magyarok által adott példát emlegetek, melynek a hor- 
vát és szerb mozgalmak természetes következményei vol- 
nának. 



*) Mondják, hogy ez alkalommal Zsófia főherczegasszony is meg- 
jelent, részt venni óhajtván a kabineti tanácsban ; de Éatthyáni k^elen- 
tésére, mikép hivatalos minőségben, mint elnökminiszter, értekezik feje- 
delmével, a teremből távozni kényszeríttetett. A föherczfgasszony ezóta 
engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetett Batthyáni iránt. Erezte is aztán 
Batthyáni a „manet alta mente repostom^ szomorá következményeit 

Digitized by VjOOQ 



Második fejedet. Horvát viszonyok az országgytUésig. 221 

Batthyáni végre meggyőződött, hogy hasztalan minden 
törekvése a viszályok kiegyenlítésére megnyerni a dynasztia 
némely, épen legbefolyásosabb tagjait. Kijelenté tehát, hogy 
a minisztérium e viszonyokban tovább nem maradhat meg* 
Miután a.bán, ki magyar koronái hivatalnok, engedetlenséget 
elmaradása által újabban is kétségtelenül tanúsítja: vagy az 
engedetlen tisztviselőt kell letenni s megbüntetni; vagy a 
minisztériumnak kell lemondani, ki magát a világ s a haza 
előtt eddigi szerepének folytatása által nevetségessé tenni nem 
akarja. A bánt kárhoztató s hivatalaitól megfosztó rendelet 
kiadásától feltételezte ennél fogva a minisztérium megma- 
radását. 

Mind a dynasztia tagjai, mind az udvari reactio egyéb 
intézői eléggé ismerték már Batthyáni szilárdságát, hogv 
meggyőződhessenek, miképen ő, ha kivánatára nem hajói- 
nak, kijelentése szerint fog cselekedni. A reactio tervei pedig 
még nem értek meg annyira, hogy a nyilt szakadást Magyar- 
országgal már is tanácsosnak láthatták volna. Bécs és Prága 
még folyton lázongott; az olasz háború kimenetele még szinte 
kétséges volt. Ily körülmények közt pedig Magyarország fel- 
kelése, mit a minisztérium lemondása múlhatatlanul maga 
után lett volna vonandó, igen veszélyessé válhaték a dynasz- 
tiára nézve. Elhatározták tehát, hogy a kétszinű játék Ma- 
gyarország irányában egy ideig még ezután is folytattassék r 
a király tegye, mit a minisztérium kivan ; Ferencz-Károly 
főherczeg pedig, mint a császár képviselője, a trón háta mö- 
gött adjon, mint eddigelé, ellenkező rendeleteket. 

Az udvar e végzés után nem ellenzé többé, hogy a ren- 
deletek a bán és pártja ellen, némi szerkezeti változtatással 
ugyan, de lényegileg úgy, miként Batthyáni kivánta, a király 
aláírásával ellátva imádassanak. Viszont Batthyáni is elfogadta 
az udvartól kikötött két feltételt, melyeknek egyike volt hogy,^ 
ha Jellasics időközben mégis megjelenne Innsbruckban, a 
rendelet közhírré ne tétessék ; másika pedig : hogy a minisz- 
térium a nem sokára megnyitandó országgyűlésen mindjárt 
eleinte indítványba tegye az olaszországi sereg szaporítására 
szánt negyven ezer újoncz megajánlását. E második feltétel- 
hez Batthyáni viszont azt tűzte feltételül , hogy az újonczok 
megajánlása után az udvar azonnal leköltözzék Budapestre* 

Digitized by CjOOQ IC 



222 Második könyv. A szerb ős horvát lázadás kezdete. 

A király aláírásával ellátott ama rendeletek közöl, melyek 
június 10-kén Batthyáninak kiadattak *), különösen kettő illeti 
a, bánt s a horvát ügyeket: az egyik „Szózat a horvátokhoz 

*) £ rendeleteknek aláírását s kiadatását a király által kétségbe 
Toni a gróf Majláth János, „Neuere Geschichte der Magyarén" czimü mnn- 
kajában (ü, 37). Sajnáljuk a szomorú véggel kimúlt embert ; de nem kí- 
mélhetjük a történetírót, mert nem ok nélkül híszszük, hogy tollát nem 
meggyőződés, hanem pártérdek s pártszenvedély vezette. Az iaézett munka 
nem csak igen felületes ; de, mi több, a nemzet iránt is felette igazság- 
talan és rósz indulatú. A szándékos elferdítések, hazudságok, pártgyulö- 
létből eredt ráfogások, s egész a szemtelenségig menő öntömjénezés szö- 
vedékében minden lapon előtűnik az osztrák zsoldban lévő reactionarius 
iró, ki, midőn a gyűlölt szabadelvű pártot sújtani törekedik, többnyire 
nemzete ellen is igazságtalanná, hűtlenné válik. Majláth, ki, hihetetien, 
hogy ne ismerte volna a titkos udvari reactio kétszinu, erkölcstelen já- 
tékát, a maga álláspontjából, természetesen, kénytelen volt tagadni e ren- 
deletek hitelességét, melyeket egyébiránt az egész forradalomban a leg- 
rejtélyesebb jelenetnek bélyegez ; nem is szólnánk róla, ha azok eredeté- 
ről olyasmit nem állítana, mit Batthyáni Lajos szent emlékének tekinte- 
téből, czáfolat nélkül hagyni nem lehet. „Két vélemény van, úgymond, 
ezen oklevelek eredetéről. Némelyek szerint, a minisztérium azokat csak 
azon esetre akarta volna kiadni, ha a király elébe hívott bán meg nem 
jelen ; de egv alárendelt tisztviselő, hogy a bánt compromittálja, a mi- 
niszterek tudta nélkül nyomatta ki azokat a Közlönyben. Mások mond- 
ják (mi azt hiszszük, hogy azt csak Majláth mondja), és ez látszik, úgy- 
mond, a legvalóbbszinűnek, hogy a többször Innsbruckban járt elnökmi- 
niszter magának valamely fel nem világosodott módon (!) a császár alá- 
írásával egy blanquettet szerzett, s azt a császár tudta nélkül töltötte ki 
a bán letételével." Mi a való az első véleményben, mi azt a szövegében 
ieljea tudomással s hűven adjuk elő. A második ^tás, legyen az többek 
vagy csak egyedül Majláth véleménye, alávaló rágalom forradalmunk leg- 
loyalisabb, leglovagiasb, legtisztább egyénisége eŰen. Ki Batthyánit csak 
némileg is ösmerte, tudhatá, hogy egyenes, lovagias jellemével senmii 
sem lehetett metszőbb ellentétben, mint ilyféle csalás. Ő, hazafias érzel- 
meinél fogva, képes lehetett volna ugyan nyilt harczban fegyvert emelni 
a hazát s törvényét sértő dynasztia eÜen ; de alattomos ármány nem fér- 
hetett nyilt jelleméhez. Majláth tudhatá ezt, s e miatt kétszeresen szi- 
gorú megrovást érdemel rágalma. Neki, mint történetirónei kétségkívül 
tudnia kellett azt is, hogy a kérdésben lévő oklevelek üjye Haynau vér- 
bírósága által is szőnyegre hozatott, s hogy miután Batthyáni e tör- 
vényszék előtt is kijelentette, miképen azokat maga a király írta alá, s 
ha^a helyben kiadatásukat, — e kijelentésében még ama gyilkos szán- 
dékú vérbíróság sem kételkedett; nem merte őt oklevélhamisítással vá- 
<lolni, egyébiránt ráfogások s hazudságokból szőtt ítéletében. Hogy ez 
iránt minden kétség megszűnjék, íme álljon itt Batthyáni önvédelméből, 
melyet hosszú vonakodása után a vérbíróságnak végre benyújtott, az illető 
bely. „Die Vermuthung — mondja Batthyáni — ich konnte durch fú- 
fiche Vorspíegelungen das Manifest vom 10. Juni 1848 ^gen Báron Jella- 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet Horvát yiszoayok az országgyftlásig. 223 

és szlavonitákhoz" ; a másik „Szózat határőreimhez^. E 
hos8zú okiratokban, miután a pozsonyi törvények által a nép 

Í* avara tett engedmények, továbbá, a Magyar- és Horvátország 
:özti nyolcz százados kapcsolat hosszan és népszerűleg elő- 
adattak: ama törvény- s alkotmánysértő ténvek, lázitások és 
engedetlenségek számláltatnak el, melyek által Jellasics a ki- 
rály kegyelmét eljátszotta, s őt arra kényszerítette, hogy 
„megsértett tekintélyének helyreállitása s a törvények fen- 
tartása tekintetéből b. Hrabovszky altábornagyot megbízza, 
hogy a törvényellenes eljárásokat megvizsgálja, Jellasics Jó- 
zsefet bűntársaival együtt perbe fogassa, s őt, míg magát tel- 
jesen nem igazolja, báni méltóságából s minden katonai tiszt- 
ségéből letegye." Végül, biztosítván a horvátokat, hogy 
nemzetiségök és szabadságuk teljes épségben fen tartatni, 
méltányos kivánataik pedig teljesíttetni fognak, „szigorún 
int mindenkit, hogy mind azon kihágásoktól vonják vissza 

sics erschlichen habén, ist ganz ungegrfindet. Denn die Gesetze vom 
Jahre 1848 habén die Regierung dem verantwortiichen Ministerium über- 
tragen, and die Minister habén die Anfrechthaltung dieser Gesetze be- 
schworen. Von diesen Gesetzen war weder der Ban, noch Croatien und die 
MilitáTgr&nze ausgenommen ; im Gegentheile, sie waren selben ansdrück- 
lich mitnnterworfen. Das Ministerium woUte die Gesetze in Croatien und 
der Militárgránze, seiner Schuldigkeit gemáss, vollziehen; B. Jellasics 
hat sich aber der Vollziehung derselben widersetzt, und zwar nicht nur 
mit Worten und Erklftrungen, sondern auch thatlich und mit Waffenge- 
walt. Das verantwortliche Ministerium konnte einen Würdentr&ger, der 
sich ihm thatlich widersetzte, wo er in Fol^e gesetzlichen und königli- 
chen Befehles Gehorsam zu leisten hatte, nicht in seiner Anstellun^ be- 
lassen, und musste entweder die Suspension desselben, oder seine eigene 
Entlassung botreiben. Das Ministerium, als dessen Organ ich in Innsbruck 
auftrat, sagte alsó Sr. Majestát: dass Báron Jellasics den Gesetzen vom 
Jahre 1848 nicht gehorchen wolle, sondern sich ihnen widersetzte, was 
dieser selbst öffentlich gestand. Das war alsó keine íalsche Vorspiege- 
lung, sondern Wahrheit, und Sr, Majeatdt hefáhl hierauf die Suspension 
• des Boron Jeücuics,** — Azt hitte- e tehát Majláth János, hogy Haynau 
ezt, mi az Ítéletben elősoroltak közt a legsúlyosabb vád lehetett volna, 
nem hirdeti teli torokkal, ha azt Batthyánira, nem mondom, kisütheti, 
hanem csak némi valószinuséggel is reákenheti? Midőn még tényleg be 
nem bizonyítható puszta szándékokkal s érzelmekkel is ü^yekeztek indo- 
kolni a különben nem indokolható halálos Ítéletet: vájjon kihagytak 
Tolnai belőle, ha csak némileg is reáfogható volt volna, egy valóban 
bűnös tényt, a fejedelem aláírásával való visszaélést? De kihagyták azt, 
mivel a vád ezen okmányok kiadása miatt Batthyánit nem terhelhette. 
És íme, Majláth János, egy magyar gróf és történetíró még Haynaut is 
meghaladja az igazságtalan ráfogásban s rágalmazó kárhoztatásban! 

Digitized by CjOOQ IC 



224 Második kGnyr. A szerb őb horvát lázadás kezdete. 

magokat, melyek a magyar koronától való elszakadásra ezé- 
loznak; — a törvényhatóságoknak pedig, hasonló büntetés 
alatt megparancsolja, hogy b. Jellasicscsal és vádtársaival a 
hivatalos érintkezést azonnal szakaszszák meg s a királyi biz- 
tos rendeleteinek feltétlenül engedelmeskedjenek.^ 

Á határőrökhöz intézett szózatban különösen mondatik, 
miképen a királyi helytartónak és a minisztériumnak meg- 
hagyatott, 7)hogy kivánataikat meghallgatván, őket mind 
azon könnyítések- és kedvezményekben haladéktalanul része- 
sítsék, melyek az új törvényekkel s katonai kormányzatukkal 
összeférők, és amelyekben a kapcsolt országok számára adott 
alkotmány által minden hű polgár egyaránt osztozik. ... A 
királyi helytartónak és a magyar minisztériumnak köteles- 
ségében álland, egyházi szolgáik jobb és biztosabb ellátásáról, 
nemzeti iskoláik felvirágoztatásáról haladéktalanul gondos- 
kodni , s a katonai községekkel mind azon szabadságokat 
megosztani, melyekkel az ország többi városai és polgárai 
törvényesen meg vannak örvendeztetve. . . . Kelt Innsbruck- 
ban június 10-kén 1848-ban. Ferdinánd, s. k." 

Miután Batthyáni a bánra június 12-ig hasztalan várako- 
zott, a királyi aláírással ellátott rendeletekkel haza indult. 
E rendeletek tulajdonkép semmi újat nem tartalmaztak; álta- 
lok most csak a király nevében hirdettetik s rendeltetik, mit 
István főherczeg királyi helytartó a minisztériummal már 
több ízben rendelt és hirdetett. De fölötte nevezetessé tette 
utóbb mégis e rendeleteket ama körülmény, hogy világos 
tanúbizonyságaivá lettek annak, mily vakmerő Játékot űzött 
az udvari reactio a királyi szó szentségével. A helyett hogy 
akár nyiltan felléptek volna a reactio zászlajával, akár meg- 
gátolták volna mind azt, mi szándékaikba ütközött ; — mert 
csak e két mód maradt szempontjokból némileg igazolható : 
engedték és tűrték, hogy rendeletek bocsáttassanakki a király* 
nevében, melyeket aztán terveik végrehajtói nyiltan megves- 
senek s azokkal együtt a királyi név méltóságát szentségtörő 
lábbal tapodják. Úgy viselte magát a reactio, mintha már 
ekkor kitűzött terve volt volna annyira compromittálni Fer- 
dinánd király nevét, hogy aztán őt is, mint a körülmények 
közt lehetetlent, annál könnyebben megbuktathassa. Különben 
egyátaljában lehetetlen megfejteni, miként engedhették, hogy 
ö Magyarország irányában még egyre játsza a törvényesség 

Digitized by CjOOQ IC 



MAfodik fejecet. Horvát Tiezonjok az omággjfUéng. '225 

szerepét^ mely ellen ők háta mögött mindent mozgásba 
tettek. 

Hitte-e az elnökminiszter, ki a reactio kártyáiba már eléggé 
beláthatott, hogy ezen királyi szózatok kibocsátása után a 
köz morál érzete tartóztatni fogja a reactiot az azokkal ellen- 
kező titkos rendeletek kibocsátásától? Vagy csak azért esz- 
közölte ki azokat a királytól, hogy legalább a masyar közön- 
séget tartsa türelemben, mely a minisztériumot a bán irányá- 
ban tanúsított erélytelensége miatt már igen hangosan kezdé 
gáncsolni ? — bizonytalan. Hihetőleg mind a két indoknak 
volt reá befolyása. De bár miként legyen is ez, annyi bizo- 
nyos, hogy az elnökminiszter Innsbruckból távozván, rendit- 
hetlenül elvolt határozva, a törvényes útról le nem lépni; és 
vagy békésen egyenlíteni ki, ha még lehetséges, valamikép a 
horvát viszályt; vagy elvárni, míg a reactio tényleg támadja 
meg az országot ; minden esetre pedig egy hajszálnyit sem 
engedni abból, mit a törvény akár a király, akár a nemzet 
irányában kötelességévé tett. 

így gondolkodtak s éreztek a minisztérium tagjai közöl 
többen is, így különösen Széchenyi, Deák, Eötvös, Klauzál 
és Mészáros. Kossuth azonban már veszteni kezdé türelmét 
a horvát ügyekben ; ő sürgette volt leginkább a^ említett 
rendeletek kieszközlését is a királynál. Szemere zárkózottabb 
volt, mintsem tisztán tudni' lehetett volna véleményét. Abban 
mindazáltal valamennyien egyet értettek , hogy tétlenül nem 
lehet tovább nézni a növekedő horvát bonyodalmat. Míg te- 
hát Batthyáni Innsbruckban jár vala, a minisztérium, az idő- 
közben megváltozott körülmények közt vagy nem remélvén, 
hogy sükerűljön neki kieszközleni Jellasics ellen ama rende- 
leteket, melyeket áz udvar elébb, midőn Széchenyi és Eötvös 
Innsbruckban járt, még, mint látszék, minden nehézség nél- 
kül elfogadott; vagy nem hivén, hogy általok a viszály ki- 
egyenlítésében már czélt érjenek: a békés elintézésnek egy 
más módjáról is gondolkodtak. Legtanácsosabbnak vélték, 
hogy a dynasztia oly tagja, kiről bár hibásan*), azt hitték. 



*) Hibásan, mondom, mert hogy János foherczegnek eleitol fogva 
ben volt a keze a reactióban, s különösen a horvát lázadásban, minden 
kétségen túl bizonyiióa Gájnak márcz. 24-kén hozzá intézett levele. Ld. 
ezt: Huszonöt év Magyarország Történetéből III., 425. köv. 

Horváth M. A f&ggetienségi harcz tört. Digitized^^ V^OOglC 



226 Máflodik IcöBTT. Á szerb és luxrrifc lázadás kezdete. 

hogy a viszályba eddigelé nem folyt be , s kit a legkajánabb 
rósz akarat sem képes vádolni arról, hogy a király s a dynasztia 
hatalmának megcsonkitására törekednék, utazzék személyesen 
Horvátországba; és ha az ügyeket különben kiegyenlíteni 
nem lehetne, a népet élő szóval is világositsa fel az iránt, hogy 
a király Jellasics merényeit bűnöseknek tartja, s a horvátoktól 
az új törvények iránt engedelmességet kivan. Ily megbizásra 
legalkalmasabbnak látszék János főherczeg, ki, egy részről, 
a franczia háborúk óta még mindig némi népszerűséggel 
dicsekedhetett a határőröknél; más részről, a magyar ügy 
iránt is legméltányosabbnak tartatott a dynasztia tagjai 
közt. Végzéssé lett tehát a miniszteri tanácsban, hogy János 
főherczeg e kiküldetés és közbenjárás elfogadására meg- 
kéressék. 

E végzés Batthyáninak^ hazautazása közben, Salzburg- 
ban, sürgöny által adatott tudtára ; és miután azt ő is helye- 
selte, a király helybenhagyásának kieszközlése végett azonnal 
értesíté arról Eszterházy herczeget; maga pedig Bécsbe sie- 
tett, János főherczeget a megbízatás elvállalására megkérendő. 
A főherczegről azon vélemény volt elterjedve , hogy ő, ki a 
köztigyektől régóta visszavonulva, polgári származású nejével, 
jobbS'a Tyrolban, családi életet folytatott, vagy nincs be- 
avatva áz udvari reactio terveibe ; vagy ha ismeri is, nem 
helyesli azokat s részt egyátaljában nem vett bennök. Midőn 
tehát közhírré lett, hogy a főherczeg Batthyáni kérelmére 
hajolva, a közbenjárást elfogadta, mindenki nagy reményre 
ébredt, hogy a viszályok valahára mégis ki fognak egyen- 
líttetni. Úgy látszék, Batthyáni maga is e reményben távozott 
Bécsből s érkezett június 14-kén Budapestre ; mert János fő- 
herczeg határozottan megigérte néki, hogy mennél elébb 
személyesen le fog utazni Horvátországba. 

Batthyáni, e reményben, János főherczeg leutazása 
előtt nem is véle többé a Jellasics ellen kibocsátott ren- 
deleteket kihirdetendőknek; hanem azokat Zsedényi Eduárd 
által Bartal udvari tanácsoshoz küldé, hogy a Bécsben székelő 
külügyi magyar minisztérium levéltárába tétesse*). Ezen 



*) Zsedényi maga így ír erről egy, 1849-ki márcz. 12-kéii kelt le- 
velében : 3^N. űbergab mir ein Paket Schriften, welches Batthyáni zur 
üebergabe in die Eanzlei des hiesigen ungarischen Mújisteríiuns znrück- 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet 'Horvát viszonyok az oxBzággyftlésig. 227 

okmányok közzétételének egyébiránt még úgy sem jött meg 
az ideje, miután azok kiadásához az udvar Jellasics megjele- 
nésének bevárásán felül még azon feltételt is kötötte, bogy az 
olaszországi segédhadak az országgyűlés által megszavaztas- 
sanak. Meglepő volt tehát mindenkire nézve, ki ezen ügyekbe 
mélyebben be volt avatva, midőn a június 10-kén kelt többi 
okmányokkal azon „Szózatok" is megjelentek a hivatalos 
Közlönyben, melyek által a horvátoknak és szlavonitáknak 
Jellasics letétele tudtokra adatik. A magyar nemzet , mely a 
horvát zavargások miatt már türelmét kezdé veszteni, s azok-' 
nak bármi módon megszüntetését hangosan követeié, nagy 
megelégedéssel olvasta a szózatot, melv a pártütő bánt végre 
méltán sujtá; a zavargó horvátok ellenoen majdnem kétségbe 
esve, a harag lázas kitöréseivel kisérték a bánnal együtt őket 
is kárhoztató rendeleteket, bár azok még nem hivatalosan, 
hanem csak hírlapok útján jutottak el hozzájok. Miután János 
főherczeg a közbenjárást elfogadta, s miután az okmányok 
kiadásához kötött feltétel, az Olaszországba küldendő 
segédhad, mint látni fogjuk, az országgyűlés által meg nem 
szavaztatott, ezen okmányok nem is küldettek el soha, kik- 
hez intézve voltak, a horvátokhoz és szlavonitákhoz hiva- 
talosan *). 



liess. Es enthalt die Besciipte Sr. Majestát vom 10. Juni an die croati- 
schen und slaTonischen Comitate wegen der Beyollmachtignng Hra- 
boTszky's zur üntersuchung gegen B. Jellasics, welche nicht expedirt 
und darch mich dem Hofrath Bartal übergeben warden, daroit er sie, als 
nnanwendbare, einfach ins Archiy legén lasse, was ancli geschah* . . . 

*) Ezen okmányok eredetének törvényességét fentebb minden két- 
ségen felül emeltük ; de kihirdetésök körülményeit, különösen ama kér- 
dést : Batthyáni tndtával vagy a nélkül tétettek-e azok közzé a Közlöny- 
ben? — oly teljesen nem vagynnk képesek felvilágosítani. Ha a titkosabb 
ügyekbe is eléggé beavatott Zsedényi ndv. tanácsost hallgatjuk, Bat- 
thyáni tudtán Évül történt akihirdetés. »Mind a két feltétel (t. i. hogy, 
ha a bán eljő, a kihirdetés elmaradjon, s a 40 ezer ^oncz az országgyű- 
lésen megszavaztassék) elfogadtatott Batthyáni által — ígr ír e tárgyról 
egy levelében Zsedényi; — de sem az egyik sem a másik nem tartatott 
meg, mint én tudom, nem Batthyáni, hanem Pulszl^ és Kossuth hibája 
miatt. Jellasics t. i. Batthyáni elmenetele után Innsbruckba érkezett, mit 
herczeg Eszterházy azonnal estafette által közlött Pestre, és a rendelvényt 
visszavettnek nyilvánította. Gróf Batthyáni, miután a miniszteriam vég- 
zését János főherczeg közbenjárásának kikérése iránt Salzburgban vette, 
.... úgy hiszem ő maga is meg volt győződve, miszerint a Jellasics 
elleni rendelvényt közhírré tenni többé nem lehet. De Bécsben közié azt 

Digitized by y^OOQlC 



228 Második könjT. ▲ szerb és horvát lázadás kezdete. 

Néhány nappal Batthyáni távozta után Innsbruckból 
megérkezett oda végre Jellasics is, a horvát országgyűlés kül- 
döttségének kiséretében, melyhez, mint említők, Bajasícs kar- 
lóczai érsek s a szerb küldöttség is hozzácsatlakozott. Eszter- 
bázy herczeg, a király oldala mellett lévő miniszter, értesülvén 
hogy Jellasics mindenek előtt Ferencz-Károly főherczegnél 
kivan tisztelegni, követelte, hogy a főherczeg őt ne hivatalosan, 
mint bánt, s csak az ő jelenlétében fogadja; de közbeszólása 
sikeretlen maradt. A király által azonban június 19-kén akül- 
'döttek csak mint magán személyek s Eszterházy jelenlétében 
fogadtattak, hogy, mint mondatott, a fejédelemtől eddigi 
magokviseletéért feddést halljanak. Az udvari párt ugyanis, 
a magyarok megnyugtatása végett, a nyilvános fogadáskor 
feddő szavakat kivánt adni a király szájába, mig titkon nem- 
csak méltányolták de magasztalták is a horvátok és szerbek 
törekvéseit a dynasztia mellett. 

A dolog ilyképen el lévén intézve, elébb b. Jellasics bo- 
csáttatott a király elébe, kit Eszterházyn kivül még a királyné 
és Ferencz-Károly főherczeg környezett. Miután Jellasics 
magát eddigi elmaradása miatt mentegette, a király követke- 
zőleg szólott hozzá: „Nyiltan meg kell vallanom, hogy az ön 
ellenszegülése parancsaim irányában engem mélyen sértett. 
E miatt báró Hrabovszkyt vizsgálatra küldöttem ki. De én 
mégis a békés kiegyenlítést óhajtom, mire magyar miniszté- 
riumom nagybátyámnak, János főherczegnek közbenjárását 
indítványozta. Használja ön azt, a Magyar- és Horvátország 
közti kapocsnak általam kivánt s elvégzett fentartására." 

Ezután Jellasics és a karlj^czai érsek vezérlete alatt a 
kettős küldöttség is megjelent. Es, miután a bán a horvátok, 
— az érsek a szerbek folyamodványát átnyújtotta, a király 
a szerbek felé fordulva, ilyképen válaszolt : „En nem hagy- 
hatom helyben egy törvénytelen gyülekezet választásait s 
végzéseit, melyek görög nem egyesült alattvalóim közöl töb- 
bek által, Karlóczán, idegen szerviánusok hozzájárultával, az 



Pulszkyval, és ott is hagyta herczeg Eszterházy, mint külügyi miniszter 
kanczelláriájában. Pulszky azt azonnal a bécsi újságba tétette Jel- 
lasics, ki Jáno» főherczeg közbenjárását elfogadván, épen a pacifícatio 
végett Bécsbe utazott, a rendelvényt Grátzben olvasta a bécsi újságban, 
és magán kivül volt, mintán Innsbruckban az mondatott neki, hogy visz- 
fizavétetett." 

Digitized by VjOOQ IC 



Második fejesei Horrü; Tiszonyok as OTSsiggyttUsig. 229 

1799-ki Declaratoríum ellenérjB hozattak. Kész vagyok különben 
görög nem egyesült alattvalóim minden törvényszerű, rendes 
úton előterjesztendő kívánatait teljesíteni. A magyar ország- 
gyűlés és a magyar minisztérium s ezen kivül a ti törvényes 
nemzeti gyüléstek azon orgánumok, melyek által kivánataito^ 
kat kell felterjesztenetek. Egyébiránt hűségtek és ragaszko- 
^ástok kijelentéseit kegyelmesen fogadom.^ 

Mi a benyújtott kivánatokat illeti, a szerbekéit már fen- 
tebb, a karlóczai gyűlésről szólván, előadtuk ; a horvátokéi 
következő pontokban foglaltattak : 

1. A ^rvát nemzet a létező magyar kormányt el nem 
ismerheti. felsége tehát kéretik, hogy annak minden, Hor- 
vát-^ Tót- és Dalmátországra vonatkozó rendeleteit semmisítse 
meg, s ezen országoknak a bán elnöklete alatt külön felelős 
'kormányt adjon. 

2. A hadi, kereskedelmi és pénzügyek kezelése a bécsi 
minisztérium alatt maradjon, melyhez az említett országok 
részéről ama kormányágak mindenikében egy-egy felelős ál- 
lami tanácsos neveztessék ki. 

3. Hivatalos nyelv kirekesztőleg a szláv legyen. 

4. Minden belügy az egyesűit országok gyűlésén, a kül- 
ügy pedig^az ausztriai középponti országgyűlésen tárgyaltassék. 

5. Dalmátia-, Horvát- és Tótországgal tényleg egye- 
síttessék. 

6. A Magyarországban lakó nemzetekkel az eddigi ba- 
rátságos viszony a pragmatica sanctio értelmében s a sza- 
bads^, egyenlőség és testvériség alapján ezután is fentar- 
tassék. Ennek gyakorlati végrehajtását azonban a hor- 
vátok csak akkor fogják meghatározhatni, midőn ezen ké- 
relmeikre kedvező választ nyerendenek, s Magvarország 
állása az összes monarchia irányában világosabban fog 
kitűnni. 

7. Minden politikai s igazságügyi tisztviselőt a király jó- 
váhagyása mellett a bán nevezzen ki. 

8. A perek felebbezés útján se vitessenek, mint eddig 
történt, Magyarországba, hanem az egyesűit országok számára 
kiüön főtörvényszék állíttassék fel. 

9. Verőcze, Pozsega és Szerem vármegyék a gradiskai, 
hróái és péterváradi határőrvidékkel, Alsó-Slavonia nevezet 



230 Második ktoyy. A. szerb és horyát lázadás kezdete. 

alatt^ úgy szinte a fiumei; bucearü és vinodoli kerületek is 
Horvátországhoz kapcsoltassanak. 

10. A horvát nemzet mind ezen kivánatok kieszközlésére 
báró Eulmer Ferenczet a király személye mellé a maga kép* 
viselőjének választotta. 

A király általi fogadtatás után Jellasics s a karlóczai 
érsek Ferencz-Károly főherczeggel több ízben értekezett* 
Szólott a bán egyszer Eszterházy val is, mely alkalommal két- 
színű játékát folytatva, kijelenté, hogy a magyarok és hor* 
vátok közti meghasonlást ő is fájdalommal tekinti, s miután 
az csak a kölcsönös ingerültségből támadt, minek ismét félre- 
értés a forrása : ő kész, a király akarata szerint, János főher- 
czeg közbenjárása mellett megkisérteni a békés kiegyenlitést. 
Kivánja azonban, hogy Horvátország irányában minden ellen- 
séges lépések függesztessenek fel ; a minisztérium által Hor- 
vátország részére eddig történt kinevezések vonassanak visz- 
sza, mert hazájok függetlenségét conditio sine qua non gya- 
nánt tekinti. Emlité végre, hogy a magyar minisztérium az 5 
személye iránt is elégtétellel tartozik, ki, ha honának jogai bizto- 
síttatnak, Magyarország javának előmozdítását is kötelessé- 
gének tekintendi. 

Miről értekezett, mit, végzett Jellasics és a karlóczai 
érsek Ferencz-Károly főherczeggel, még a titok homálya fedi. 
A későbbi eseményeket tekintve mindazáltal, alig lehet kétel- 
kedni, hogy e magán fogadtatátfok alkalmával a reactio tervei 
fej^tettek ki bővebben s a Magyarország ellen intézendő tá- 
madás részletei határoztattak meg közelebbről. A horvát 
és szerb küldöttségek tagjainak nyilatkozataiból annyit tu- 
dunk, hogy a főherczeg és neje, Zsófia főherczegasszony, 
nagy kegyességet nyilvánítottak irántok; az illetők nem 
győzték azt Bécsben és Zágrábban eléggé magasztalni, Zsig- 
rovics, a horvát küldöttség tagja, annak eljárásáról a tarto- 
mányi gyűlés előtt tett jelentésében állitá, hogy Ferencz- 
Károly főherczeg a küldöttséget rendkívüli szivélyességgel^ 
sőt könyes szemekkel fogadta. Még több részletet hirdetett 
erről a zágrábi horvát lap, mely szerint, midőn a küldöttség 
a főherczegnél és nejénél tiszteige, ezek „a bán beszédétől 
annyira ellágyulának, hogy halvány arczaikon könyek gör- 
dültek alá" ; s a főherczeg, miután kegyelmes indulatát a hor- 
vátok iránt több ízben kijelentette, e búcsúszavakkal : „szi- 

Digitized by VjOOQ IC 



Második fejezet. Horrát Tifzonyok az országgjfüéslg. 231 

vem nálatok marad !^ — bocsátotta el magától a küldöttsé- 
get. Még érdekesebb adatokat nyújt^ a horvát küldöttség né- 
mely; Innsbruckból Bécsbe utazott, tagjaínak közleményei 
szerint; egy bécsi lap azon estvélyekről; melyekre a bán meg- 
bivatott a főherczegnez. E fogadtatások Iiire minden részle- 
teivel eljutott Budapestre iS; és hírlapjaink által közöltet- 
vén, egyátaljában nem öregbíthette az udvar iránti ragasz- 
kodást 

A bán Innsbruckból Bécsbe utazott, áUitólag, hogy Já- 
nos főherczeggel a kiegyenlítés felett értekezzék. Azonban, 
figyelembe vévén azon lépéseket, melyeket Jellasics Bécsben 
időzése alatt s után a bécsi minisztérium tett vala, kételkedni 
alig lehet; hogy a bán, ki, mint az eredmény mutatta, Inns- 
bruckban vett utasításai szerint, a vele különben is egy 
czélra törekvő János főherczeg közbenjárását s a békés ki- 
egyenlítési kísérleteket csak időnyerés végett használandó 
eszköznek tartá, valójában nem annyira a főherczeggel 
való értekezlet, mint a végett ment Bécsbe, ho^ a Ma- 
gyarország ellen intézendő támadásról végezzen a bécsi mi- 
nisztériummal. 

Mialatt Jellasics Bécsben időzék, a horvátok Zágráb- 
ban egy lépéssel ismét tovább haladtak. Június 21-kén a tar- 
tományi gyűlés megint összeülvén. Lentulaj alelnök, minde- 
nek előtt a karlóczai odbomak egy levelét olvastatta fel, 
melyben a horvátok gyors segélynyújtásra szólíttatnak Hra- 
bovszky ellen. Már ezen irat is nagy zajt okozott a gyűlés- 
ben ; midőn pedig a jun. 10-kei szózatokat tartalmazó hírla- 
pok is felolvastattak, az ingerültség legmagasb fokára hágott. 
„El vagyunk árulva!'' kiálta fel az Innsbruckban történtek- 
ről még nem értesült Verbancsics, és sürgeté a gyűlést, hozna 
oly határzatot, melynél fogva a nép azonnal fegyverre hívas- 
sék fel a magyarok ellen. Sőt magát a királyt is, ki a június 
10-kei nyilatkozatot aláirta, tiszteletlen kifejezésekkel illette. 
Hasonló volt e tekintetben az utána szóló Eukuljevics be- 
széde is, ki aztán több indítványnyal állott elő. Kívánta, hogv 
a szoJgabirák azonnal kerületeikbe küldessenek s felhatal- 
maztassanak, hogy a parasztok felkelésre indítása végett, a 
köz erdőket 8 réteket köztök, tulajdon gyanánt oszszák fel; 
hogy Olaszországba ügynökök küldessenek, kik a határőrö- 
ket hazatérésre izgassák ; hogy a török felsőséé alatt lévő 

Digitized by CjOOQ IC 



232 Második lőnyy. ▲ szerb és horrát lázadás kezdete. 

Bzláv lakosságú tartományokba és a muszkához segélyezés 
végett felhívások bocsáttassanak. Szóba kerülvén a seregtar- 
tásra szükséges költségek, Pizasícs szolgabíró inditványozái 
hogy a zágrábi püspököt, ki már annyi évek óta hozná 300 
ezer forintnyi jövedelmeit s a szinte gazdag káptalant kellene 
kisajtolni. Majd ismét mások a dictátorság szükségét kezdek 
emlegetni, s hosszas zajlongás után végzéssé lett, hogy Len- 
tulaj, Gáj, Osegovics, Eukuljevics, Gyeorgyevics és Szuvics, 
a bán visszatértéig, ideiglenes kormány alakjában gyakorol- 
ják a végrehajtó hatalmat. 

Ezen s hasonló mozgalmak közt érkezett haza az 
innsbrucki küldöttség, melynek jelentése aztán nyomban 
megváltoztatta a kedélyek hangulatát. A haragot rivalgó 
öröm váltotta fel ; s feledve lőnek a múlt napok alatt hozott 
határzatok. A közönség, a küldöttség jelentéséből megértvén, 
mily kegy teljesen fogadtatott a bán az udvarnál, megszűnt 
félni a június 10-kei manifestumtól , mely különben is nem 
hivatalosan, hanem hírlapok által jutván köz hírre, minden 
hitelét elvesztette. Az ideiglenes kormány azt egy nyilat- 
kozványban, hazug koholmánynak bélyegezvén, terjesztőit 
elfogatassál és szigorú büntetéssel fenyegette^ A túláradó 
örömet csak az zavarta némileg, hogy a szerbek, a kül- 
döttség jelentése szerint, kérelmeikkel minden vigasztalás 
nélkül a minisztériumhoz utasíttattak. Az érsek ugyanis, 
bár szinte Zágrábon utazott keresztül, óvakodék idő előtt 
köztudomásra juttatni az Innsbruckban vett titkos utasí- 
tásokat 

Június 29-kén visszatért végre maga a bán is, és még 
azon napon jelentést tett eljárásáról a gyülekezetben. Elő- 
adta a János főherczeg^el lett találkozása eredményét is ; 
8 ennek folytában felszóTitá a gyűlést, készítene egy felira- 
tot a főherczeghez, mely a tartandó értekezletek alapjául 
szolgálna. 

A bán e javaslata felett hosszú s heves vita keletkezett 
Sokan hallani sem akartak többé a békés kiegyenlitésrőL 
Mások, — s ezek véleménye lett határozattá — attól kíván- 
ták azt feltételeztetni, hogy a június 10-kei kárhoztató ok- 
mány hivatalosan semmisíttessék meg, a tartományi gyűlés 
törvényszerűsége szintazon módon ismertessék el, s a szerbek 
kivánatai az övéikkel együtt s egyenlőn tárgyalgassanak; míg 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet. Horrát ▼iszonjok az otBzággjtHéBig. 233 

János főherczeg e három pontban meg nem egyez, a tanács- 
kozás addig meg se kezdessék. Az alkudozás alatt pedig a 
nemzet fegyverkezzék s készüljön háborúra. Slavonia szé- 
lein, a Dráva mellett azonnal egy hatalmas tábor gyűjtessék 
egybe. E határozatok végrehajtására, s általában a nemzeti 
ügynek a körülmények szerint legczélszerűbb vezetésére aztán 
a bán a béke helyreálltáig tartandó dictátori hatalommal 
ruháztatott fel : s a tartományi gyűlés ezentúli munkálkodása 
egyedül a határőrök kivánatainak s az úrbéri ügynek elinté- 
zésére s a János főherczeghez küldendő felirat elkészitésére 
szoríttatott. 

Jellasics dictátorrá neveztetése forduló pontját képezi 
az ő politikájának. eddig, a tömegek felizgatása végett, 
nemcsak tűrte, hogy a hírlapok s a népgyűlések szónokai egy 
déli szláv birodalom alapitását emlegessék; sőt azt kétértelmű, 
homályos kifejezéseiben maga is pártolm' látszik vala. A tö- 
megek felizgatásán felül erre egy ideig némi más, személyes 
indokai sem hiányzanak. Míg az osztrák császárság jövendője 
kétséges s különösen ama kérdés eldöntve nem volt: vájjon 
nem fog-e az a maga német tartományaival, a köz kivánat 
szerint, beolvadni az egységes német birodalomba? — a szláv 
párt irányában oly álláspontot ügyekezett elfoglalni, mely 
szerint, ha a körülmények a szláv tartományoknak, e beolva- 
dás esetében, egy külön szláv birodalommá alkotását lehetővé 
tennék, — reményei, kilátásai, személyes emelkedését illető- 
leg, biztosítva maradjanak. Most azonban, midőn a prágai 
forradalom már megbukott, s avval együtt a szláv birodalmi 
ábrándok is szétpárologtak; midőn továbbá Innsbruckban 
értesült, hogy az udvar törekvései koránt sem a német biro- 
dalomnak, mint azt a közvélemény óhajtá, egyesítésére, ha- 
nem inkább egy egységes osztrák birodalom megalapítására 
vannak irányozva: ő is csak az udvari reactio czéljait horda 
szeme előtt, kész ezentúl ezekért is meghozni nemzete részé- 
ről a véráldozatot. Nagyravágyásának ezen irány is kielégí- 
tést Ígért. A dynasztia hálájától szinte kecsegtető jövendőt 
várhatott a maga személyére nézve, ha a horvát fegyveres 
erővel sikeioilend valósítani annak czéljait. Miután tehát a 
népet már eléggé felizgatva látá a végre, hogy vezériete alatt 
vakon rohanjon a polgári háborúba; más részről pedig a 
reactio tervei az innsbrucki értekezletek s a bécsi^nácskoz- 

Digitized by VjOOQ IC 



234 Második kSnyr. ▲ Bz«rb és horvát lázadás kezdete. 

mányok által annyira megérleltettek^ hogy az időt azok foga- 
natba vételére már-már megérkezettnek tekintheté : nehogy 
működéseiben a déli szláv birodalom pártolói által zavartas- 
sék, ezeket a hatalomtól s befolyástól mindinkább megfosz- 
taniy s e czélra irányzott törekvéseiket meggátolni kezdé. Ez 
volt oka; hogy magát meghittebb emberei által dictátorrá ki- 
áltatta ; mit a tömeg; nem gyanítva e cseles politikát; melyet 
utóbb annyi oka ló'n kárhoztatnia; nagy rokonszenvvel 
fogadott. 

Jellasics e politikai színváltozásának első kétségtelen 
bizonyítványa lett a János főherczeghez intézendő felirat 
iránya, melyet meghitt emberei által egészen a reactio szelle- 
mében s tervei szerint szerkesztetett. Á horvát nemzet azon 
részének; melytől a mozgalom eredt^ csak az állhatott érde- 
kében hogy; miután a magyar kormányt elismerni nem akarta^ 
Horvátország a magyar koronától teljesen függetlenné tétes- 
sék. Minden egyébnek; mi Magyarországra vonatkozott; tehát 
annak is közönyösnek kell vala lenni reá nézvC; miképen 
kormányoztassék azontúl Magyarország, melylyel saját hazá- 
] ok igazgatása ezentúl semmi kapcsolatban nem álland; mi- 
ként igazgattassék különösen a magyar pénz- és hadügy, 
melytől az övék; terv szerint; többé nem leend függésben. 
És mégiS; ama feliratban nemcsak az kívántatott; hogy Hor- 
vátország a magyar kormánytól függetlenné tétessék; hanem 
a kibékülés egyátaljában attól feltételeztetett, hogy Magyaror- 
szág az osztrák császársággal igazgatási tekintetben is szoro- 
san egyesíttessék; s ennél fogva a magyar had- és pénzügy, 
ellenére az új törvényeknek; a Bécsben székelő osztrák biro- 
dalmi minisztérium által kezeltessék. Látni való, hogy ezen, 
kizárólag Magyarországot illető; kérdésekre nézve csak az 
udvari reactio eszközeként működő bán adhatta a tarto- 
mányi gyűlés szájába a feliratban kifejezett békefeltétele- 
ket. Mihelyt a felirat ily értelemben elkészült; a bán a tar- 
tományi gyűlést, mely további lépteit gátolhatná;' azonnal 
szétoszlatta. 

Jellasics ekkép elérte két legközelebbi czélját : a dictá- 
torság által Horvátországban az összes hatalmat, s mi a dolog 
lényege volt, a nemzet egyenes megbiztából, a maga kezeiben 
központosította, s minden tőle különböző iránynak befolyá- 
sát; a nemzet akaratának színe alatt, megszün^tte ; más rész- 

Digitized by VjOOQ IC 



Második fojesei. Horrát vűzonyok u orssággyftléiig. 23& 

ről pedig, a János főherczeghez intézendő feliratban a horvát 
nemzet fő kivánatául s a béke feltételéül azt tüntette fel, hogy 
a magyar minisztérium eltörültessék s Magyarország legfon- 
tosb ügyeinek igazgatása a bécsi minisztériumra bizassék. 

A bán politikája ezóta külnyilatkozataiban is szembe- 
tünőleg megváltozott. Nem csak hogy önmaga nem pártolta 
többé a déli szláv birodalomra vonatkozó eszméket; hanem 
azontúl másoktól sem tűrte az azokkal való izgatást. Gáj 
Lajos s mind azok iránt, kik ezen pánszláv iránynak hívei 
maradtak, mind nagyobb hidegséget mutatott, míg végre őket 
magától egészen eltávolította, s a közügyekben minden befo- 
lyástól megfosztotta. Szózataiban, melyeket a nemzethez 
intézett s egyéb nyilatkozataiban még a nemzeti függetlenség 
kérdése is szemlátomást háttérbe szorult; s ha annak esz- 
méjét, a tömegek izgatása végett, néha talán kénytelen volt is 
még megemlíteni: törekvéseinek fő czéljául mégis mind- 
inkább a reactio jelszavát, „az egységes Ausztriát" kezdé fel- 
tüntetni. 

Mi azon kérdést illeti : a horvát nemzetnek körülbelül 
mekkora része ragaszkodott a bánhoz s kivánt elszakadni 
Magyarországtól? Nem lehet tagadni, hogy az elszakadási 
vá^, mi eleinte csak kevés nagyravágyó keblében ébredt fel, 
a folytonos izgatások s azon ezerféle alakban szenvedélyesen 
ismételt ráfogások s rágalmak következtében, mintha a ma- 
gyar kormány jogaikban, nemzetiségökben, a szabadság él- 
vezetében csakugyan elnyomni kiyánná a horvátokat, ez idő- 
ben már nagy kiterjedést nyert. Atalánossá e vágy magában 
a szorosan vett Horvátországban sem lett ugyan; a nagy bir- 
tokú urak közöl egy sem szított e mozgalomhoz ; a közép 
nemesség nagy része is idegen maradt tőle, sokan Magyaror- 
szágba menekülvén, Jellasics és pártja szándékai ellen nyil- 
vános óvást tőnek; mások, az alnemesség nagy részével együtt 
csak a felettök uralkodó terrorismus által megfélénkítve tűr- 
ték a zsarnokságot, mely börtönnel, jószágelkobzással némí- 
tott el minden ellenmondást. Azonban kétséget nem szenved, 
hogy az elámított nép, melynek még papjai is azt hirdették, 
hogy az úrbériség, robot és dézma eltörlése s a sorsát javító 
minden más nyeremények a bántól származnak, — e tévútra 
vezetett nép tömege ábrándosan ragaszkodék Jellasicshoz. A 
bán legerősebb támasza mindazáltal a határőrvidéki katpna- 

Digitized by LjOOQ iC 



236 Második )cSb7t. A szerb és horrát lásadás kezdete. 

Ságban létezett mely^ kivált azon engedmények után^ miket a 
szolgálati terhek könnyítése s a községi igazgatás tekinteté* 
ben részint egyenesen a bántól^ részint a tartományi gyttléstől 
tényleg nyert, egyátaljában kész volt a bánnak engedel- 
meskedni. 

De Tótországhan s különösen Eszéken s egész Verőcze 
vármegyében sem az izgatások sem a fenyegetések s retteg- 
tető szabályok nem voltak képesek a bánnak többséget sze- 
rezni. A nép itt, mig hajlamát, meggyőződéseit szabadon kö- 
vetheté, állandólag hű maradt a törvényhez s alkotmányhoz, 
engedelmes a magyar kormány rendeletei iránt. Eleinte ugyan, 
míg magát a nép az eszmezavarban tájékozni nem bírá, Tót- 
ország is ingadozni látszék. Május 4-kei gyűlésén még Ve- 
rőcze megye is engedelmességet igért a bán ama fenyegető 
rendeletei iránt, melyekben minden nem tőle érkező parancs 
elfogadása tilalmaztatott. Utóbb azonban, daczára a rácz pa- 
pok nagy tűzzel folytatott izgatásainak, a felvilágosított nép 
nyugton várta az események kifejlését, és semmi rokonszen- 
vet nem tanúsított a bán irányában. E vidék alkotmányos ér- 
zelmeinek megőrzésére kétségkívül sokat tőn azon körülmény, 
hogy a kormány, mint említők, május vége felé mintegy öt 
ezernyi rendes hadat vonatott össze Ottinger vezérlete alatt 
a drávavonal védelmére, s a sereg mellé Csányi Lászlót telj- 
hatalmú királyi biztosul küldötte ki, rendelkezése alá helyez- 
vén a Horvát- és Tótországgal határos dunántúli vármegyék 
nemzetőrségét is. E haderő ótalma alatt mind a közös szabad- 
ságot hirdető új törvények áldásai, mind a kormány s Hra- 
bovszky és Csányi királyi biztosok rendeletei, a törvényeket 
értelmező, felvilágosító szózatai a népnek bővebben tudomá- 
sára jutottak; s ez maga is, védve lévén a bán terrorísmusa 
ellen, szabadabban követhette meggyőződéseit. A királyi biz- 
tosok nyilatkozványai s a június 10-keí királyi manifestum 
az alkotmányos érzelmű többséget annyira felbátorították, 
hogy Eszéken Jellasics falragaszait letépte, s a kihirdetett 
magyar országgyűlésre a képviselőket is megválasztotta. Ha- 
sonlókép Verőcze megye június utósó napján tartott közgyű- 
lésén az alkotmányos párt teljes győzedelmet nyert ; az új 
törvényeket kihirdettette s a népképviselőket megválasztatm 
rendelte ; mi aztán végre is hajtatott. 

■ Digitized by VjOOQ IC 



Máiodik feijeset Horrát Tissonjok u oruággTftléiig. 237 

Miután János főherczeg feltétlenttl vállalta el a közben- 
járást Horvátországban^ a magyar kormány, bízva szavában^ 
reményteljesen vára, bogyő azt a kérelem értelmében fogja 
teljesíteni. De, fájdalom, ezen remények is nem sokára meg- 
hiúsultak: ismét újabb csalódások keserűségeit kellett ta- 
pasztalni a magyar nemzetnek ; újabb bonyodfumakkal meg- 
vívnia kormányának. János főherczeg jun. 16-kán az osztrák 
birodalomban császári helytartóvá neveztetvén, tíz nappal 
később értesité a magyar kormányt, hogy miután új tisztének 
kötelességei miatt Bécsből hosszabb időre nem távozhatik, 
Horvátországba személyesen nem mehet többé ; kész mind- 
azáltal a béke helyreállitására Magyar- és Horvátország közt 
Bécsben tenni kisérletet. Felszólítja tehát a magyar minisz- 
tériumot, jelentené ki határozottan, mit hajlandó tenni a 
horvátok irányában? — s küldené valamely tagját július 
elején Bécsbe, hova, a kiegyenlítési kísérletek végett, a bánt 
is felidézte. 

János főherczeg e szerint egészen más útra tért, mint a 
melyen, Batthyáni kérelme s ennek folytában nyert meg- 
bízatása szerint, járnia kellett volna. A magyar kormány nem 
arra kérte fel őt, hogy közte és Jellasics közt legyen közben- 
járó. Jellasicscsal, ki már nyíltan a pártütés terére lépett s 
e miatt kereset alá helyeztetett, egyezkednie nem lehetett 
többé a minisztériumnak. A főherczeg megbízatása az volt, 
hogy személyesen menjen Horvátországba s ott az elcsábított, 
fanatizált népet a király akaratáról felvilágosítsa , s a terro- 
rismust megszűntetvén, a véleményszabadságot helvreálUt- 
ván, tudja meg, mik a nemzet értelmes többségének, mely 
most megfélénkülve elnémult, kivánatai. De János főherczeg, 
ki mint fentebb megjegyeztük, már a múlt márcziusban levele- 
zett a horvátok főbbjeivel, most oly fordulatot adott a maga 
közbenjárásának, miszerint a magyar minisztériumnak ismét 
csak JeUasicscsal kellett volna egyezkednie a nélkül, hogy a 
horvát nemzet valóságos, józan többségének véleménye meg- 
kérdeztetnék. 

Tagadhatatlan, hogy azon nagy zavarok, melyekben 
Bécs s a birodalom ügyei, az osztrák minisztériumnak a köz- 
véleménynyel homlokegyenest ellenkező , reactionarius szel- 
leme miatt, síny lenek vala, a főherczeg jelenlétét Bécsben 
nagy mértékben igényelték. Bizonyos mindazáltal, hogy nem 

Digitized by CjOOQ IC 



238 Mádodik könyy. A szerb és horv&t lázadás kezdete. 

itt fekszik oka a főherczeg vonakodásának a Horvátországban 
való személyes megjelenéstől. Miután a dynasztia ügyei ak- 
ként álltak; hogy az mind a bécsi s prágai zavarok lecsilapi- 
tására, mind a lombard-velenezei tartományok kibékítésére 
legerősebb támaszát Magyarországban nyerheté : ha szándokai 
tiszták s a keresztülvitt reformok fentartása iránt őszinték, 
mindenek előtt Magyarországot lett volna érdekében meg- 
nyugtatni. És ez esetben szintúgy kitelt volna János főher- 
czegtől Horvátországba utaznia^ melyet, ha a jó szándék nem 
hiányzik, személyes jelenléte által különben is rövid idő alatt 
jó irányba terelhet vala ; mint nem sokára reáért Frankfurtba 
menni, midőn ott német birodalmi kormányzóvá választatott. 
De nem ment a főherczeg Horvátországba, mivel ezt az ud- 
vari reactio, mely épen Jellasicsban találta fő eszközét, egy- 
átaljában nem akarta. Csupán időnverésre számított játék 
volt tehát, minden őszinte szándok nélkül, az udvar azon lé- 
pése, mely szerint János főherczeg megbizásában, személye- 
sen Horvátországba utaznia, megegyezett. 

És valóban, nem sokára föllebbent a fátyol, mely az 
udvari reactio terveit leplezé. Báró Eulmer, a horvát mozgal- 
mak egyik fő indítója, Jellasicsnak az innsbrucki értekezle- 
tekben is hűséges társa, ugyanazon napokban, midőn a főher- 
czeg czászári helytartóvá — , ő a bécsi minisztériumhoz tárcza 
nélküli miniszterré neveztetett ki ; bizonyosan nem más czélból 
mint, hogy a horvát mozgalom érdekeit a bécsi minisztérium- 
nál folyton képviselje. Ezen intézkedés bizonyítványa annak 
is, hogy az udvar már elhatározta volt, Horvátországot a 
magyar koronától elszakasztani s Ausztriával tenni közvetlen 
kapcsolatba. Ezt mind tudnia kellé János főherczegnek ; s 
hogy mégis elvállalta a közbenjárást, mutatja, hogy ő is egyik 
intézője volt a reactionak. 

Hogy a kártyák ekként kevertettek, kételkedni nem 
hagy a bécsi minisztériumnak azontúli magatartása. Június 
24-én érkezett Bécsbe, János főherczeg kíséretében, az új 
horvát-osztrák miniszter, b. Kulmer. És a bécsi minisztérium, 
— minthogy másként gondolni sem lehet, a császári helytartó, 
János főherczeg tudtával, haladék nélkül solidaritásba he- 
lyezte magát a horvát bánnal s pártmozgalmaival. Öt nap 
múlva egy iratot küldött át a magyar minisztériumhoz , mely- 
ben ezt felszólitá, ügy ekéznék Jellasicscsal^inden áron ki- 

Digitized by CjOOQ IC 



Má«odik fejezeU Horvát tiszonyok az orazággyftlésig. 239 

békülni, „különben kénytelennek érzi magát; a neutralitást 
Magyarország irányában felmondani.^ Néhány nappal később 
(jul. 4.) pedig azt követeié kormányunktól, hogy a Horvátor- 
szágban lévő cs. kir. hadsereget pénzzel lássa el ; jelentvén 
egyszersmind, hogy utólagos betudás mellett a magyar kor- 
mány számadásában, Jellasicsnak a seregtartásra lőO ezer 
ezüst ftot küldött légyen. 

Az érzelmeket, melyek ezen iratok vételénél a magyar 
minisztérium tagjaiban s utóbb, midőn azok közhírré lőnek, a 
közönségben támadtak, nem sztlkség ábrázolnunk. A bécsi 
minisztérium ellenséges indulata nyilván dolog volt az eddigi 
érintkezésekből. De hogy az a szeméremből is annyira kivet- 
kőzzék, hogy a magyar kormánytól a Magyarország ellen pár- 
totütött Jellasics seregei számára pénzt követeljen, azt még 
sem hihette senki is egyelőre. Ily gúnyt, kiméletes magatar- 
tása után, nem várhatott tőle minisztériumunk. 

A magyar kormány ezen iratokra akként felelt, miképen 
felelnie kötelességében állott. Az elsőre, melyben a neutra- 
litás felmondásával fenyegettetek, válasza, lényegére nézve, 
következő. „Figyelmezteti az osztrák minisztériumot, hogy 
közönyössége felmondásának csak akkor volna értelme, ha a 
bécsi minisztérium felmondta volna az engedelmességet az 
osztrák császárnak, ki egyszersmind magyar király; mert 
különben, míg a két korona ugyanazon fejedelem fején egye- 
sül, az osztrák császár önmaga ellen háborút nem viselhetvén, 
minisztériuma sem mondhatja fel a magyar királynak a neutra- 
litást. Emlékezetébe hozza a bécsi minisztériumnak, hogy 
a Magyarországhoz kapcsolt tartományokban a horvátok — , 
benn a hazában pedig a szerbek részéről pártütés, lázadás 
létezik s nem jogszerű háború. Figyelmezteti, hogy a ma- 
gyar király, ki egyszersmind Ausztriának is császára, ama 
pártütést nemcsak kárhoztatta, hanem, mivel elszakadást 
czéloz a magyar koronától, melynek épségét fentartani ő fel- 
ségét hit kötelezi, a kormánya ellen intézett ezen pártütést 
felségsértésnek nyilatkoztatta. Midőn tehát az osztrák minisz- 
térium a macyar királynak ezen eskü szerinti, törvényes in- 
tézkedése ellen a neutralitást felmondja, más szóval, háborút 
üzen : ennek csak úgy lehet értelme, ha az osztrák minisz- 
térium a magyar királyt urának többé el nem ismeri s a párt- 
űtésben részt venni szándékozik. ^ . 

Digitized by VjOOQ IC 



240 Második kőnTY. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

^Minthogy tehát az osztrák minisztérium^ míg császár- 
jának híve; békét, háborút^ neutralitást mind csak császárja 
nevében intézhet; ez pedig egy személyben magyar király is 
lévén^ azok pártjára^ kik ellene fellázadtak, józanul nem 
állhat: egyenes, világos nyilatkozatot kivan az osztrák mí- 
niszteriumtóL . • . Kijelenté továbbá, hogy ezen neutralitás 
felmondásának okát csak azon idegenségben találhatja, melyet 
az osztrák minisztérium részéről hazánk pénz- és hadügyeinek 
önálló kormányzata iránt már számos jelenetekben tapasztalt. 
Mire nézve határozottan kijelenti, hogy a magyar kir. korona 
önállóságából s nemzetünk törvényes jogai s szabadságaiból 
senkinek semmi áron egy hajszálnyit sem fog engedni; s ha 
az osztrák minisztérium Magyarországgal barátságban óhajt 
maradni : úgy hazánk önállásának, jogainak és szabadságai- 
nak bár mi tekintetben való csorbitására intézett törekvések- 
ről végkép s határozottan le kell mondania. 

^Ezen nézetekről azon hozzáadással tudósítja a bécsi 
minisztériumot, hogy a kapcsolt országok minden méltányos 
kivánatainak kielégitésére hajlandó ; de egyszersmind a rend 
és törvény iránti engedelmesség heíyreállitására is elhatáro- 
zott lévén, a bécsi minisztérium ebbeli figyelmeztetésére szük- 
sége nincsen. S valamint tudja azt, hogy a horvát pártütés, 
kivált ha az ily neutralitási felmondásokban rejlő pártolás 
kilátásával szítogattatik, a birodalomra kétség kivül veszélyt 
hozó leszen: úgy bizonyos az is, hogy e veszély elhárítására 
nem az a czélszerű mód, hogy a pártütés, minden jog s tör- 
vény ellenére, gyámolíttassék ; hanem az, hogy az osztrák 
kormány is ügyekezzék azon kir. korona épségének s jogainak 
fentartására, mely azon fejedelem homlokát ékesíti, ki a bécsi 
minisztériumnak is ura, császárja.'* 

A fejedelem egységénél fogva a magyar minisztérium fel 
nem tehetvén, vagy, helyesebben, nem akarván feltenni, hogy 
az osztrák minisztérium e minősíthetlen nyilatkozata a csá- 
szár képviselőjének, János főherczegnek megegyeztével tör- 
tént légyen : egyszersmind István főherczeget is megkérte^ 
„hogy János főherczeggel hasonló érintkezésbe bocsátkozzék, 
nem kételkedvén, hogy a két főherczeg, kik, mint a fejedelem 
képviselői, a császár s király egységét ez idő szerint magok- 
ban egyesítik, ez ügyet akként fogják elintézni, mint azt a 

Digitized by CjOOQ IC 



Misodik fejezet Horrát Tiszonyok az onsággjlUésig. 241 

jog, törvény, pragmatica sanctio s az ő felsége iránti hűsé* 
gök kivánja.^ 

A bécsi hadügyi miniszter azon jegyzékére továbbá, 
jnelyben kormányunktól Jellasics számára pénzt s az előlege- 
zett löO ezer frt. megtérítését követeli , a magyar pénzügy- 
miniszter azt viszouzá, hogy ^ismeri s tudja kötelességeit ; s a 
magyar korona hatósága alá tartozó országok s tartományok 
kormányzatában idegen avatkozást nem fog tűrni. Mihelyt 
Horvátország a törvény iránti engedelmességre visszatér, 
annak minden szükségeit tudandja is, fogja is fedezni a ma- 
gyar kormány ; de hogy fegyverben álló ellensége ellátásáról 
gondoskodjék^ megfoghatatlan követelés. Ha az osztrák mi- 
nisztérium, a mint ezt a magyar kormány fájdalommal érti, 
a magyar korona ellen pártot ütött lázadóknak segélyezésére 

Eénztküld: azt a magyar kormány nemcsak meg nem terít- 
eti, hanem az ifynemű segélyezést a király elleni pártütés 
gyámolitásának kénytelen tekinteni. A hadügyminiszter jegy- 
zéke egy újabb tájékozó adat azon ellenséges indulatra nézve, 
mely ly el az osztrák minisztérium, a fejedelem egységének 
elfeledésével, a magyar kormány iránt viseltetik. Egyéb- 
iránt az osztrák minisztériumnak {^^Magyarországon s kap- 
csolt részeiben és a határőrvidéken lévő Katonaságnak akár 
ellátásába, akár más néven nevezendő dolgaiba még folyton 
tapasztalható avatkozása ellen a magyar kormány ünnepélye- 
sen tiltakozik, s a vele közlött jegyzéket, ha kellőleg fel nem 
világosittatik, Magyarország törvényes önállása s épsége meg- 
támadásának tekintendi.^ 

A bécsi minisztériumnak közlött jegyzékeiből mindenki 
előtt világossá lőn, hogy az az udvar meghagyása szerint tá- 
mogatja a pártütést; valamint a zágrábi gyűlésnek János fő- 
herczeghez intézett felirata után viszont arról nem lehetett 
többé kételkedni, ho^ Jellasics koránt sem Horvátország 
nemzeti szabadságáért küzd, banem, a bécsi minisztériummal 
vállat vetve, a reactio czéljainak valósításában munkálkodik; 
e czélok pedig nem egyeoek mint, hogy Magyarország tör- 
vényes önállásától megfosztassék, pénz- és hadügye az osztrák 
minisztérium kezelése alá vettessék. Bár azonban erről tel- 
jesen meg volt is már győződve a magyar minisztérium; s 
ennél fogva semmi eredményt nem várhatott többé János 
főherczeg szinte csak szemfényvesztő közbenjárásától: mind- 

Horyétli M. A ftggetlentógi harcz tört ^'^'^'^^^ by (jgOOglC 



242 Második könyv. A szerb ée horvát lázadás kezdete. 

azáltal mégis elhatározta ínagát^ kimerítő választ adni a fő- 
herczeg ama kérdésére : mit volna hajlandó tenni a horvátok 
irányában? E cselekvésre többféle indok birta reá a magyar 
kormányt. Most, midőn az országgyűlés megnyitása a küszö- 
bön állott ; midőn hadi készületei, a támadás visszaverésére, 
még csak kezdetben valának; kincstára pedig, mivel a kibo- 
csátandó bankjegyek még el nem készültek, a napi szüksé- 
geket is alig fedezhette, — legfőbb érdekében állott időt 
nyernie ; miért is minden lépés, mely a háború tényleges 
kitörését továbbra halasztja, ha különben azt a nemzet mél- 
tósága megengedi, felette ajánlatossá lett. De, továbbá, tette 
ezt a magyar kormány azért is, hogy Jellasicsnak s a bécsi 
minisztériumnak még alkalma s ürügye se maradjon vádat 
emelni, hogy a maga részéről nem kisértett meg minden le- 
hetőt a békés kiegyenlítésre. Es végre, ama rágalmakat is 
egyszer mindenkorra megczáfolni szándékozott, mintha a 
magyar a horvátot bármi jogában is elnyomni akarná, vagy 
vonakodnék teljesíteni minden, nem mondona jogszerű, de 
csak valamennyire is méltányos kivánatait. Es e tekintetben 
sokkal fontosabb ezen államirat, mintsem hogy azt, minden 
hosszasága mellett is , szükséges nem volna lényegesb részei- 
ben közlenünk. Rosszul értesültek, szintúgy mint azok kiket 
a pártszellem részrehajlókká tett, többször hallatták, hogy a 
magyarok igazságtalanok voltak a horvátok iránt s ezek jo- 
gosan cselekedtek, midőn fegyverrel szerezték vissza elnyo- 
mott nemzeti jogaikat. Ezen okmány e vádat teljesen meg- 
czáfolja, egyszersmind az egész magyar-horvát ügyet kellő 
világosságba helyezi. Valamint János főherczeg István fő- 
herczeg által intézteté ama kérdést a minisztériumhoz : úgy ez 
is szintezőn főherczeg által juttatá amahhoz a maga válaszát. 
„Fönséged előtt tudva van — így szól az rövid bevezetés 
után — hogy a kapcsolt országok lakosai nyolcz század óta 
a legújabb időkig nem csak a magyar nemzet minden jogai- 
ban, szabadságaiban testvériesen részesítve voltak, hanem a 
közös jogokon kivül különös kiváltságokkal és javadalmakkal 
is felruháztattak. ... És a legújabb eseményeknek közepette 
sem történt semmi, mi a kapcsolt részek ezen viszonyaiban 
az ő terhökre legkisebb csorbítást is okozott volna; sőt tör- 
tént igen sok, mi újabbkori kívánságaik teljesítését s igé- 
nyeik jogszerűségének elismerését foglalja magában.. 

Digitized by VjOOQ IC 



Második ftjezel Horvát Tiszonyok az országgyftlésig. 243 

^Nemzetiségöket látszanak félteni, — ámbár annak meg- 
támadása a magyar nemzet által soha sem szándékoltatott : a 
törvényhozás ünnepélyesen elismerte , hogy közdolgaikban 
anyai nyelvöket használniok teljes joguk van. Ennek követ- 
kezményeit a minisztérium annyira elfogadta, hogy velők, 
mint önálló nemzetiséggel bánván, a horvát és ^avon nyel- 
veknek a magyar melletti használatát még a kormánynyal 
való érintkezésbe is behozta. Oly elismerés, minőhöz hason- 
lót az ausztriai kormány a birodalombeli tartományok irányá- 
ban ily kiterjedésben mai napig sem mutatott, s minőben 
bármely áUadalom a világon, mely magában különböző ajkú 
népeket s országokat egyesit, a magyar kormányt meg nem 
előzte. 

„A kapcsolt országok municipalis önállást vettek igénybe: 
8 a múlt törvényhozás ezt nemcsak elismerte, hanem az ed- 
digi törvényen s gyakorlaton túl arra is kiterjesztette, hogy 
a legfőbb alkotmányos jognak, az országgyűlési követküldés 
jogának felosztása s elrendezése saját tartományi gyülésökre 
bizassék. Ez által municipalis önállóságukat s belügyeik ren- 
dezésének jogát újólag consolidálta. 

^ A báni hatalmat, melybe ők sajátlagos súlyt helyeznek, 
nem csak sértetlen épségben fentartotta, hanem őt még az 
ország álladalmi tanácsába is meghiván , az összes státuskor- 
mányzatban való részvétre feljogosította. A minisztérium 
pedig a bánnak ezen állását valósítani annyira óhajtotta, 
hogy hivatalra lépésének első perczeiben mindiárt főbb 
gondjai közé számitaná, a bánt ismételve felszólítani, mi- 
szerint Fenséged tanácsában megjelenve, a horvát nemzet 
megnyugtatására szolgáló intézkedésekre alkalmat szol- 
gáltasson. 

„Fönséged előtt tudva vagyon, miként a bán Fönséged 
ezen ismételt parancsait makacsul megvetette, a törvény 
iránti engedelmességet kereken megtagadta, s a nyilt párt- 
ütés terére lépett, és annak terrorismussal kezdett ösvényén a 
magyar koronától való elszakadásig haladott. 

„Elismerjük mi, hogy a kapcsolt országoknak a múlt 
időkből számosabb sérámei vannak még mindig orvosolat- 
lanúl. De ezen sérelmeket nem a magyar nemzet s minisz- 
térium okozta : ezek a volt kormányzati rendszer szeren- 
csétlen hagyományai ; melyeknek orvoslását valamint a múlt 

16* 



24Á Második könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

országgyűlések mindig sürgették, úgy a minisztérium nyom- 
ban eszközölte volna , ha a bán minden érintkezést tettleges 
erőszakkal meg nem szakit s minden intézkedést lehetlenné 
nem tesz vala. 

^Azonban még ezen körülmények közt sem mulasztot- 
tuk el a tudtunkra jutott méltányos kivánatok teljesitésén 
munkálni. 

^A horvát és szlavóniai határvidékek ekkorig az alkot- 
mány jó voltán kivül álltak. Az új törvények őket abba be- 
helyezték s képviseleti joggal ruházták fel, mivel mind ek- 
korig soha sem birtak. Mi pedig első gondjaink közé szá- 
mítók, hogy a határőrvidékiek boldogságának előmozdítására 
stikeres intézkedések tétessenek. S így történt, hogy Hra- 
bovszky altábornagy, mint kir. biztos, már rég utasítva van, 
nekik birtokaik örökös tulajdonjogát, az ipar, kereskedés, 
művészet szabad üzletét s a szabad költözést megadni, a ro- 
botokat eltörleni, a szabados községek elöljáróinak a lakosok 
általi szabad választását munkába vétetni, s minden egyéb 
kívánságaikat kihallgatni. . . . 

„Hasonló megnyugtatás! szándéktól vezéreltettünk min- 
den egyéb intézkedéseinkben. 

„A kapcsolt országok nemzetiségét s nyelvöknek köz- 
•dolgokban való használatát nemcsak elismertük, hanem a 
kormánynyal való érintkezésekre is kiterjesztettük. 

„A tengeri sónak árát leszállítottuk s a sicihai sónak 
rég óhajtott behozatalát megengedtük. 

„A kormányhivatalokba minden pártkülönbség nélkül 
számos horvátokat és szlavonitákat alkalmaztattunk, » több 
minisztériumoknál az ő számukra külön osztályokat alkotni 
elhatároztuk, melyek ekkorig csak azért nincsenek betöltve, 
mert ők ellenünkben nyílt pártütés terére léptek, a törvény 
iránti engedelmességet tettleg felmondták, s az Úlyrpártiak 
magas kormányhivatalokba lett kineveztetéseiket gúnynyal s 
megvetéssel fogadták. 

„Ezekből, mondják tovább, meggy őződhetik János főhg, 
hogy a horvát pártütésre a magyar nemzet még csak ürügyet 
sem szolgáltatott. Meggyőződhetik a főherczeg erről azon 
követelésekből is, naelyek a horvát küldöttség által Innsbruck- 
ban benyújtattak. Ók abban nem azt panaszolják, hogy sza- 
badságaik Kevesek, hanem inkább sokalják illókat s elsza- 

Digitized by LjOOQ IC 



Második fejezet Horvát viszonyok az országgyűlésig. 245 

kadást kívánnak a magyar koronától, hogy az ausztriai tarto- 
mányokhoz csatlakozhassanak, pénz- és hadügyeik a bécsi 
minisztérium által kormányoztassanak. 

„A hajdani Vendée szerepe ez, Fönséges úr ; de melyet 
a magyar kormány részéről terrorismus nem provocált, s 
melyben a fejedelem iránti hűség csak reactionalis irányzatok 
B trónfelforgatási czélzatok lepléül szolgál. Avagy hűség jele-e 
a magyar koronához tartozni nem akarni, mely ez idő szerint 
is a dynasztia legrendithetlenebb támasza? Hűség jele-e, a 
nyolcz százados kapocs megszakasztásával, inkább a bécsi 
minisztériumtól függeni akarni, melynek a fejedelmi tekintély 
fen tartására annyi ereje sincs, hogy urunk királyunk császári 
várában bántatlanul megmaradhatott volna ; mely e perczben 
is az átalános szavazás alapján választott országgyűléssel 
szemközt még maga sem tudja, minő lesz a birodalom alkot- 
mánya, s mennyire fog a császári hatalom s fejedelmi tekin- 
tély megbénittatni ; s mely a frankfurti nemzetgyűléssel szem- 
közt^ még azt sem tudja, vájjon az önálló Ausztria császárjá- 
tól, vagy pedig az ausztriai oirodalmat magába felolvasztott 
német szövetség még meg sem alapított központi hatalmától 
fogja venni parancsait? .... 

„Ha ezeket ő fönsége János főherczeg gondos figyel- 
mére méltatja, lehetetlen lesz meg nem győződnie, hogy az 
illyr pártütés a fejedelem iránti hűség szinével felségsértőleg 
kérkedik, s hogy maga Ausztriához való csatlakozási ajánlata 
nem egyéb egy mesterkélt fogásnál, mely végeredményben a 
szláv elemnek Ausztriában oly túlnyom óságot adni szándéko- 
zik, hogy ez által a germán elem egészen paralysáltatván, s 
az ausztriai trón természetes alapját elvesztvén, önálló szláv 
országokra bomolj ék szét s e szétbomlásba temesse el a fel- 
séges ausztriai ház dicsőséges lételét. 

„De, — mondják tovább — tudják ők, hogy e czéljo- 
kat nyiltan el nena érhetik. Azért vetették fel magokat, a 
reactio szellemében^ a királyi tekintély hőseivé s pedig a ma- 
gyar nemzet ellen, mely a királyi hatalmat meg nem tá- 
madta; melynek a törvényes önállás és alkotmányos kor- 
mányzat számtalan királyi esküvel megerősített régi joga; 
mely most is, midőn Európában majdnem minden trón inog, 
a királyi trónnak legrendithetlenebb sőt egyedül rendíthetlen 
támasza. ^ t 

Digitized by VjOOQ IC 



246 Hásodik könyT. A szerb éa horrát lázadás kezdete. 

^ Azért kérték ki János főherczeg közremunkálását^ mi- 
vel megvannak győződve^ hogy a kapcsolt részek lakosai azon- 
nal visszatérnek az engedelmességre^ mihelyt általa meg fog- 
nak győzetni, hogyxmerő rágalom ama hitegetés, mintha a dy- 
nasztia némely tagjai ezen pártütést kedvesen vennék, és 
merő hazudság azon állitás, hogy a Horvátországot illető ren- 
deletek nem a király akaratából, hanem a minisztérium ki- 
erőszakolásából eredtek. Úgy vélekedének, ha János főher- 
czeg személyesen Zágrábba inegyen s ott a határőrséget, a 
nép s hatóságok küldötteit élő szóval felvilágosítja, miképen ő 
felsége a pártütést kárhoztatja, s a magyar minisztérium iránt 
engedelmességet kivan ; miképen a dynasztía tagjai ő felsége 
ezen érzelmeiben mindnyájan osztoznak, s az ki ellenkezőt 
áUit, felségsértő : ily felvilágositás élőszóval és személyesen, 
a pártütés fulánkját egy csapással elvenné. És ez az, mit 
János főherczeg személyes közbenjárásától vár a miniszté- 
rium, óhajtván egyszersmind, hogy a horvát nép kivánatait 
meghallgassa, s azt ezek teljesitéséről, a mennyiben méltá- 
nyosak és igazságosak, eleve is biztosítsa. 

„Egyedül e módon lehet még elejét venni a polgári há- 
borúnak. De hogy ez valóban sikerűijön, a főherczeg szemé- 
lyes megjelenése múlhatatlan Horvátországban. írás általi 
közbenjárás czélra itt nem vezethet; az mind gyanúsíttatni 
fog, mint eddig ő felsége kéziratai gyanúsíttattak. A pártütés 
vezéreivel való érintkezésnek sem lehet semmi eredménye. 
Bizonyítja ezt Jellasicsnak s társainak Innsbruckban fogad- 
tatása, mi a pártütők elbizakodását csak még magasabbra 
hangolta. 

„E felett, miután ő felsége a jun. 5-kei zágrábi gyűlést 
törvénytelennek nyilvánította, b. Jellasicsot pedig, mint párt- 
ütéssel vádolt egyént minden katonai s polgári hivatalaitól 
felfüggesztette : a zágrábi gyűlés küldöttségével és b. Jella- 
sicscsal ő felsége kormánya alkudozásba nem ereszkedhetik, 
különben sem tekinthetvén őket a horvát nemzet oly képvi- 
selőinek, kik annak kivánatait jogszerűleg tolmácsolhassák. 
Itt csak a király részéről bocsánat és feledés ; b. Jellasics ré- 
széről pedig a hűséghez és törvény iránti engedelmességhez 
való visszatérés, nem pedig alku állhat egy vonalban. 

„Hogy ő fönsége az általa elvállalt közbenjárást süker- 
rel végezhesse, a személyes megjelenésen kivüLŰorvátország- 

Digitized by VjOOQ IC 



Második fej ecet. Horrát viszonyok az ország-gyűlésig. 247 

ban, figyelmét arra is kellend fordítania, hogy a kapcsolt or- 
szágok törvényszerű tartományi gyűlést tartsanak^ melyen 
minden vélemény szabadon nyilatkozhassék^ az országgyű- 
lésre követek választassanak, s a tartományi gyűlés végzései 
o felségéhez, a nemzeti kivánatok pedig az országgyűlésre 
felterjesztessenek. 

„Ha ő fönsége ezek előmozdítását eszközölni hajlandó, 
a minisztérium azonnal közlendi vele ama részleteket, melye- 
ket a horvát viszonyok tekintetében keresztülvihetni remél az 
országgyűlésen. Eleve is kijelentik azonban, hogy a kormány 
részéről nemcsak elnyomási szándok nem létezik, de sőt a 
kapcsolt országok jogait, szabadságait s nemzetiségét minden 
méltányos és igazságos engedélylyel hajlandó gyarapítani; a 
korona törvényes épségét s a haza önállóságát azonban, ha 
& kénytelenség ügy hozza magával, a legnagyobb áldozatok- 
kal is védeni fogja, meg lévén győződve, hogy ez az összes 
nemzet akarata. S miután a pártütés már tényleg kitört s a 
haza Horvátország részéről minden nap megtámadtatással 
fenyegettetik ; sőt Szlavóniából már tényleg meg is támadta- 
tott, és ezen beütés a szomszéd török tartományokból gyüle- 
kező rabló csoportok által támogattatik : a haza védelmére 
szolgáló készületeket fel nem függesztheti, s az aldunai ré- 
szekre beütött lázadó seregek szétverésével nem késhetik. 

„Tökéletesen átlátjuk mi is — így végződik aztán a. 
hosszú államirat, — hogy, ha Magyarország polgárháborúba 
bonyolíttatik, ebből az egész birodalomra súlyos következé- 
sek fognak hárulni. De meg vagyunk győződve, hogy ő fel- 
sége sokkal inkább méltányolja azon támaszt, melyet Ma- 
gyarország a felséges uralkodó háznak nyújtani képes, ha 
épségben és békében van, mintsem hogy a horvát pártütéssel 
való véres összeütközés kikerülését, a magyar korona szét- 
darabolásával s hazánk jogainak s becsületének feláldozásá- 
val megvásárolnunk kívánná. 

„Méltóztassék tehát ő cs. kir. főherczegsége minket a tör- 
vényes rend helyreállitásábau pártolni; méltóztassék azoa 
lenni, hogy a pártütők meggyőződjenek, miként a pragma- 
üca sanctionál fogva velünk egyesíílt birodalom szövetsége a 

Í'ognak és törvénynek, nem pedig a pártütésnek nyújt gyámo- 
ítást : s ez hatalmasabb eszköze leend a rend és béke helyre- 
állításának, mint ha tőlünk az kívántatnék, hogy a béke 

Digitized by vIjOOQIC 



248 Második könyy. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

kedvéért adjuk fel koronánk épségét, nemzetünk becsületét 
s tekintetét, és hagyjuk hazánkat szétdaraboltatni, csak hogy 
béke legyen minden áron. 

„A magyar nemzet igazságos és méltányos lesz harcz- 
ban és békében egyaránt; de gyáva soha sem lesz . . . Kelt 
Budapesten, július 4-kén 1848-ban." 

A miniszteri tanácsban, melyből e felirat a főherczeghez 
felküldetni határoztatott, egyszersmind azon elvek is kijelöl- 
tettek, melyeket a horvát ügyben ezentiil követni fog a mi- 
nisztérium. Ezen elvek, röviden, a következők voltak : a kap- 
csolt országok tartsanak törvényes tartományi gyűlést, hol 
minden vélemény szabadon nyilatkozhassék ; rendeljék el ott 
a törvény értelmében a közös országgyűlésre küldendő köve- 
tek választását ; küldjék el törvényesen választandó követei- 
ket az országgyűlésre, s ezek adják ott elő a horvát nemzet 
kivánatait. A mennyiben a kivánatok a korona egységével s 
Magyarország és a kapcsolt országok közti jogszerű, törté- 
nelmi kapocs természetével nem ellenkeznek, a minisztérium 
azokat, a maga állásának hozzákötésével is pártolni fogja az 
országgyűlés előtt; és ha Horvátország a magyar korona 
iránti hűségre s a törvény iránti engedelmességre visszatér, a 
kormány örömest veti a feledés fátyolát a múltakra; de párt- 
ütőkkel nem alkudozik, s erőszakos elszakadási törekvésekre 
s fenyegetésekre fegyverrel fog válaszolni. 

A közlött okiratból szemlátomást kitűnik, hogy a mi- 
nisztérium bizodalmat kivánt mutatni János főherczeg iránt, 
hogy őt a személyes megjelenésre bírja Horvátországban, 
csak úgy lehetvén sükertvárüi közbenjárásától. De hasztalan: 
a közel jövendő bizonyítá, hogy ő is részese volt a reactio 
azon politikájának, mely szerint az udvarnál végzéssé lett, 
bogy addig bonyolittassanak az ország viszonyai a horvátok- 
kal és szerbekkel, míg a polgári háború tényleg kitörvén, a 
minden oldalról megtámadandott magyar nemzet önmaga fo- 
lyamodnék az udvar segélyező közbeléptéért, s ennek fejében 
önmaga vinné áldozatul Bécsbe had- és pénzügyeinek önálló 
kormányzatát s nemzeti függetlenségét. 

^A magyar minisztériumnak már lehetetlen volt nem lát- 
nia e szándékot. De hogy készületeire ^ horvát pártütés és 
szerb lázadás ellen időt nyerjen, bár a sükerre már nem volt 
kilátása, elhatározta mégis, hogy Batthyáni az országgyűlésnek 

Digitized by CjOOQ IC 



Második fejezet. Horvát viszonyok az országgyűlésig. 249 

{'ulius 5-kére kitűzött megnyitása után, János főherczeg meg- 
livása szerint, azonnal Bécsbe utazzék. De épen ez napon 
érkezett híre, hogy a főherczeg , a frankfurti parlament által 
németbirodalmi kormányzóvá neveztetvén, új tisztének átvé- 
tele végett pár nap múlva Frankfurtba utazik : az értekezletek 
ennél fogva bizonytalan időre halasztattak el. 

Kormányunk nagy megelégedéssel fogadta e körülményt, 
nemcsak mivel ennek következtében több időt remélt nyer- 
hetni hadi készületeinek teljesebb megtételére; hanem mivel 
Olaszországban is oly kifejlésben tűntek fel az ügyek, mely 
remélni engedé, hogy az udvar végre is kénytelen leend fel- 
hagyni reactionalis terveivel. Lombardia és Velencze alig várt 
erőt fejtett ki függetlenségi harczában, s e harcz szerencsét- 
lenül folyt eddig Ausztriára nézve. A szabadság szava Olasz- 
ország egyéb részeiben is felébreszté a nemzetiség érzetét s 
a nemzeti egység vágyát ; miszerint aztán nem csak a kény- 
uralom rendszere eltörültetett s alkotmányos elvek emeltettek 
a kormányokra, hanem az eddig csak kevés lelkesebbek vá- 
gyaiban és sejtelmeiben élt olasz nemzeti egység nagy esz* 
méje is általában megragadta a kedélyeket s mind világosabb 
ban nyilatkozott a külön tartományi mozgalmakban. Maga 
egy monarcha, Károly-Albert piemonti király, állott az egy- 
ségi mozgalmak élére s a lombard-v^lenczei felkeléssel szö- 
vetkezvén, Ausztria olasz birtokait mind nagyobb veszélylyel 
fenyegette. A belforradalmak által már különben is megren- 
dült Ausztria e szerint külháborúba bonyolódván, elkerülhe- 
tetlennek látszék, hogy, mint már Batthyáninak Innsbruck- 
ban kijelentetett, Magyarország bővebb segélyezését is ne 
vegye igénybe a küszöbön lévő országgyűlésen. Remélni lehe- 
tett tehát, hogy a mindenfelől szorongatott dynasztia, ne- 
héz körülményei közt végre is kénytelen lesz felhagyni reac- 
tíonarius irányzatával, s tiszteletben tartani Magyarország 
régibb 8 újabb törvények és szerződések által biztosított ön- 
^ós^át s fiiggetlen kormányzati jogát. E remények valósulá- 
sára felette kívánatosnak látszék, hogy mennél továbbra halasz- 
tassék Jellasicsnak a reactio érdekében tervezett betörése a há- 
borúra még különben is készületlen országba. De hogy e szá- 
mitás hibás volt, és sokkal hasznosabb lett volna, Jellasicsban a 
reactio főtámaszát már ekkor, mielőtt az udvartól haderővel is 
támogattatott, megtörni, a közel jövendő eléggé kinrntatta.j 

Digitized by VjOOQ IC 



HARMADIK FEJEZET. 
A pesti országgyULóB kezdete. 



Mióta az udvar^ a bécsi nép zavargásai következtében a 
császári szék-városból elköltözött, a magyar nemzet leghőbb 
kivánatai közé tartozott, hogy királyát a maga kebelében tisz- 
telhesse. Az udvarnak Budapesten székelése leghatékonyabb 
eszköz lett volna a belzavarok s nemzetiségi viszályok lecsi- 
lapitására. Említők, hogy a minisztérium tett is ez iránt több 
ízben lépéseket ; de kérelmének teljesítése attól függesztetett 
fel, hogy az országgyűlés negyvenezer újonczot szavazzon 
meg az olasz háborúra. Ennek kieszközlését BatthyániLajos, 
midőn június első felében Innsbruckban időzék, a miniszté- 
rium nevében előleg is megígérte ugyan ; de az udvart evvel 
nem lehetett reábirni, hogy a király már az országgyűlés meg- 
nyitására lejőjön Budapestre. Az országgyűlés megnyitásával 
ennél fogva István főherczeg nádor bízatott me^, ki egy jú- 
nius 26-kán kelt, kir. rendeletben egyszersmind Magyaror- 
szágra s melléktartományaira nézve a fejedelemnek szintoly 
teljhatalmú képviselőjévé neveztetett, mint János főherczeg 
az osztrák örökös tartományokban. E felhatalmazás által az 
alkotandó törvények szentesítésének joga s mind azon hata- 
lom gvakorlata is, mely az 1848-ki III. t. czikkben egyenesen 
a királynak tartatott fenn, ideiglen a főherczegre lőn átruházva. 

Közeledvén az országgyűlés megnyitásának határnapja, 
miként az országot mindenfelé a képviselők megválasztásának 
zaja, úgy a minisztérium tanácsteremét a trónbeszéd megálla- 
pítása felett folyt vitatkozások töltötték be. A trónbeszéd 
próbaköve lőn a minisztérium egyetértésének s fenmaradá- 
sának. Már eddig is több kormányzási kérdésekre nézve 
létezett véleménykülönbség a minisztérium kebelében; de 
egyik vagy másik fél engedékenysége a viszály kitörésének 
mindig elejét vette. Most azonban nemcsak a lázadások irá- 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejesei Á peeti onjcággyttltfs. 251 

nyában hozandó rendszabályok s intézkedések forogtak kér- 
désben ; hanem az összes kormánypolitikára nézve meg kel- 
lett végre állapodnia a minisztériumnak : nem ok nélkül lehe- 
tett tehát a meghasonlástól tartani; mert tudva volt, bogy a 
minisztériumban két, egymástól lényegesen különböző nézet- 
irány létezik. Ezen irányok egyikét Batthyáni elnökminisz- 
ter^ másikát Kossuth képviselte. Batthyáni minden módon 
kerülni óhajtván a belháborút, melyben hazája veszedelmét 
sejdité, mindig csak békés eszközökkel kivánta kiegyenlíteni 
úgy a nemzetiségekkel; mint a bécsi minisztériummal támadt 
viszályokat; kész^ ha másként nem lehet; némi áldozatokat is 
hozni az oly nagyon szükséges békéért. Kossuth ellenben, ré- 
szint mivel az annyiszor meghiúsult egyezkedések sükerében 
már nem bizott ; részint mivel azok folytatását a nemzet mél- 
tóságával megférhetőnek nem tartá, s jelentékenyebb áldo- 
zatra az osztrák minisztérium irányában sem volt hajlandó; — 
szenvedélyesebb jellemétől elragadtatva; erőhatalommal ki- 
vánt békét szerezni. Batthyánival Deák; Széchenyi, Eötvös, 
Klauzál és Mészáros a legtöbb kérdésben egyetértett. Kos- 
suthhoz jobbára csak az egy Szemere csatlakozott, a mennyi- 
ben ezt óvatos s e miatt sokszor ingadozó jelleme határozot- 
tabban nyilatkozni engedé. 

E véleményelágazásból feszültség s minduntalan meg- 
újuló viszály támadt a kormány tagjai közt ama miniszteri ta- 
nácskozásokban, melyek a fenforgó súlyos ügyek elintézésére 
majdnem naponként tartattak. E tanácskozásoknak jobbára 
megállapodás nélkül szakadt vége ; vagy ha hozatott is némi 
végzés, a miniszterek közt létező véleménykülönbség azt ered- 
ményétől legtöbb esetben megfosztotta. Ekként számos fontos 
kérdésben sem lévén minisztériumunkban egyetértés, a kor- 
mányzás sükere múlhatatlanul igényelni látszék, hogy a ki- 
sebbség lépjen vissza, s egyenlőbb elemekből szerveztessék 
újra a minisztérium. Ez azonban körülményeink között a le- 
hetetlenségek közé tartozott. Kossuthnak oly nagy volt ekko- 
ron népszerűsége az egész országban, hogy bármely minisz- 
térium is csak úgy számolhatott többségre a megnyilandó or- 
szággyűlésen a képviselők között, ha annak Kossuth is tagja, 
vagy legalább ha általa nem elleneztetik. Azon önmegtaga- 
dást pedig várni sem lehetett tőle, hogy ő, ha a minisztérium- 
ból kilép, azt minden módon ne ellenezze. tehát^nélkülöz- 

Digitized by CjOOQ IC 



2ö2 Második könyv. A szerb és boryát lázadás kezdete. 

hetién volt a kormánynál. Erezte is ő személyének e túlsú- 
lyát, 8 azt rendesen arra forditá, hogy a maga véleményét 
vigye keresztül a minisztertanácsban. Ha Batthyáni s társai 
részéről ellenzésre talált, kilépésével kezdett fenyegetődzni, 
mig a többiek, kik nála nélkül fenn nem állhattak volna^ 
végre is engedtek. S így Ion, hogy a minisztériumban rend- 
szerint a kisebbségi véleménynek kellett végzéssé emeltetnie. 
Batthyáni talán még sem tűrte volna Kossuth e zsamoks'ágáty 
ha véleméDyrokon társaiban több erélyre talál; de azok job- 
bára megelégedvén avval, hogy a Eossuthétól eltérő vélemé- 
nyüket egyszer kijelentették, a győzelem felett nem vitatkoz- 
tak tovább Kossuthtal, minek következtében végre Batthyáni 
is kénytelen Ion engedni, ha csak maga nem akar kilépni a 
minisztériumból. Erre azonban a létező körülmények közt, 
midőn még az is kétséges volt, vájjon az udvar meg fog-e 
egy újabb minisztérium alakitásában egyezni ; vagy, ha ebben 
-megegyezik is, nem fog-e oly egyéneket nevezni a kormányra, 
kik a reactio malmára hajtsák a vizet, — erre, mondom, 
csak gondolnia sem lehetett a nélkül, hogy még sokkal ^pa- 
gyobb zavartól s veszélytől ne kelljen hazáját féltenie. O is 
meghajolt tehát, ha nem örömest is, Kossuth véleménye előtt, 
várva, hogy az országgyüléé majd talán némi fordulatot ho- 
zand e kellemetlen viszonyokba. 

E viszonyok a közönség előtt sem maradtak titokban ; s 
innen eredtek ama minduntalan megújuló hírek a minisztérium 
feloszlásáról, vagy legalább Kossuth kiléptéről. O maga is 
híresztelte ezt, jól tudván, hogy a közvélemény mellette van, 
s a hírlapok őt pártoló nyilatkozatai még inkább növelendik 
súlyát társai ellenében. Titkon összeköttetésbe lépett némely 
ellenzéki, de különben az ő véleményeiben osztozó lapokkal, 
melyek aztán, midőn a kilépési szándékáról szállongó híreket 
terjesztgetek, nem mulaszták: el egyszersmind a minisztérium 
többi tagjait megtámadni, lágyságról, erélytelenségről vá- 
dolni, s fennen kürtölni, hogy Kossuth nélkül bármely minisz- 
térium sem állhat fenn : kell tehát, hogy annak tanácsában 
az ő véleményei legyenek irányadók. Július l-jétől kezdve, ő 
maga is adott ki egy hírlapot Bajza József ügyes szerkesztése 
alatt, mely „Kossuth Lapja** czímet hord vala homlokán. E 
lapnak mindjárt első számában e sorokat olvashatá a közön- 
ség : „Meg vagyunk bízva, tudatni a közönséggel, miként azon 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik f^ezet. A pesti országgyftlés. 253 

hír, mintha a , pénzügyminiszter már most lemondott volna, 
nem valósul. Ámbár mindinkább roskadozó egészsége aligha 
nem kényszerítendi őt a minisztériumból való kuépésre." 
Mindenki tudta, hogy az egészségi állapot fölemlitése puszta 
ürügy, 8 a valódi ok Kossuth kilépésére, ha az valóban léte- 
sülne, a véleményelágazásban rejlik. 

E nyilatkozat Kossuth részéről kétségkívül csak újabb 
nyomásul volt számítva minisztertársaira azon nagy fontosságú, 
tanácskozmányokban, melyek e napokban a trónbeszéd meg- 
állapítása felett folytak. Két dolgot a trónbeszédben múlha- 
tatlanul meg kellett említeni : a lázadást az alvidéken s Hor- 
vátországban, és az udvartól az olasz háborúra kivánt sege- 
delmet; amattól függött az ország védelmére szükséges pénz- 
fl haderő megajánlása ; emennek megszavazásától függeszté 
fel az udvar a királynak: oly annyira óhajtott leköltözését Bu- 
dapestre. Volt ugyan még egy harmadik kérdés is, következ- 
ményeiben fontosabb minden másnál : a státusadósságok kér- 
dése, melyről azonban, mivel a trónbeszédbe föl nem véte- 
tett, nagyobb összefüggés végett csak alább szólandunk. 

Az első pontra nézve könnyebben megalakult az egj^es- 
ség a minisztertanácsban. Batthyáni már maga is mindinkább 
meggyőződött, hogy az egyezkedő politika az egyezkedni 
nem akaró felek irányában czélra nem vezethet, s hajlandóbbá 
lőn Kossuth harcziasabb véleményének elfogadására. Es mi- 
után az udvar szándékairól István főherczeg is némileg meg- 
nyugtatóbb hírrel tért vissza e napokban Innsbruckból : nem 
ellenzé tovább, hogy a horvátok és szerbek irányában erélyes 
határozatok alkottassanak. E határzatok egyikét, mely a hor- 
vátokat iUette, már fentebb említetttik : tartsanak tartományi 
gyűlést, melyen minden vélemény szabadon nyilatkozhassék; 
küldjék követeiket a pesti országgyűlésre, s ezek adják elő 
kivánataikat. A mennyiben ezek a korona egységével s a kap- 
csolt országok közt létező jogszerű történelmi kapcsok termé- 
szetével nem ellepkeznek, a minisztérium azokat egész erejé- 
ből pártolandja. Es ha a horvátok a magyar korona iránt hű- 
ségre, a törvények iránt engedelmességre visszatérnek : a 
multakra örömest veti a feledés fátyolát ; de pártütőkkel nem 
alkudozik, az elszakadási fenyegetésekre fegyverrel válaszo- 
land. A határozatok másikában a szerbekre nézve kimonda- 
tott, hogy félretéve minden egyezkedési kísérletet^ kormány 

Digitized by VjOOQ IC 



254 Második kGuyy. Á szerb és horrát l&zadás kezdete. 

őket^ ha lázadásukat folytatják, fegyverhatalommal kénysze- 
ritendi engedelmességre a törvény iránt; méltányos kivána- 
taikat mindazáltal azon jogokon és szabadságokon felül is 
kész teljesíteni, melyeket a haza többi polgáraival együtt 
egyenlően élveznek. E két végzés folytán elhatározta a mi- 
niszteriura, hogy azok végrehaj thatása végett oly hatalommal 
8 eszközökkel kiVánja magát a nemzeti gyűlés által felruház- 
tatni, hogy a magyar hadsereget kétszázezer főre emelhesse. 
Sokkal nagyobb nehézség fejlett ki az udvartól az olasz 
háborúra kivánt segélv kérdésében. Az udvar, mint tudjuk, e 
segély megajánlásától feltételezte mind a Jellasicsot sújtó, 
június 10-kei királyi manifestum kiadását, mind a király lej öttét 
Budapestre. Batthyáni teljesen méltánylá ugyan az olaszok 
szabadsági törekvéseit, s azok iránt ő, mint szabadelvű, a 
nemzetiségek jogát künn és benn tiszteletben tartó magános 
ember, meleg rokonszenvvel viseltetett. De miután az udvar 
e segélytől feltételezte a reactio megszűntetését s közremun- 
kálását az országban kitört lázadások ellen; s ennél fogva 
személyes rokonszenvei az olaszok irányában, meggyőződése 
sztrint, a haza legmagasabb érdekeivel, független nemzeti 
életével összeütközésben léteztek: ezeknek amazokat nem 
kételkedett feláldozni. Mint hazafi és státusférfiú, fő elvűi 
tűzte ki miniszteri hivatásában, hogy külpolitikájában nem 
szabad nagylelkűnek lennie a haza rovására. Készebb volt a 
divatos szabadelvűséggel ellenkező, népszerűtlen tettre, mint- 
sem hogy hazája életérdekeit veszélyeztesse. De e fölött a 
hideg megfontolásból merített államférfiúi meggyőződései is 
ellenkeztek ezen esetben személyes rokonszenveivel. Mióta 
Piemont a milanói felkelést ténylegesen pártolta, s ennek kö- 
vetkeztében a forradalom az udvarra nézve külháborúvá vál- 
tozott: Batthyáni, rokonszenvei ellenére is az olasz nemzet 
iránt, azon meggyőződésre jutott, hogy Magyarország, aprag- 
matica sanctípnál fogva köteles a dynasztiát e háborújában 
segélyezni. És, miután politikai hitvaUásának nemcsak a 
haza, hanem a fejedelmi ház irányában is első ágazata volt a 
törvényesség: e segélyt az olasz háborúra az udvarnak, mi- 
ként Innsbruckban megigérte volt, az országgyűlésen is kiesz- 
közleni kivánta. Batthyáni ezen politikájában az olasz ké'r- 
désre nézve Kossuthon és Szemerén kivüi valamennyi minisz- 
tertársa megegyezett. ^ . 

Digitized by VjOOQ IC 



Hanuidik fqMvt Á pwti onsáfgyftl*. 255 

Kossuthban a törvényesség iránti érzelem nem volt oly 
mély, hogy azt^ ha a szabadság érdekeivel összeütközik, ezek* 
nek fel ne áldozza ; politikai morálja nem volt oly szigorú, 
loyalitása a dynasztía iránt nem oly rendithetlenül erős, mint 
Batthyánié. Ellenben a közvélemény tekintete, a népszerűség 
mindig oly nagy sülylyal birt az ő elhatározásaiban, hogy ő, 
midőn nem a haza, hanem a dynasztía érdekei forogtak fenn, 
soha sem pártolt oly szabályt vagy törvényt, mely a közvéle- 
ménynyel némileg ellenkezett, s melynek pártolása népszerű- 
ségének árthatott volna. Egyébiránt ő, a létező körülmények 
közt, midőn a dynasztía részéről oly kevés tíszteletet tapasz- 
talt a nemzetí jogok, oly közönyösséget sőt ellenséges szán- 
dékokat a haza nyugalma s jólléte iránt, a pragmatíca sánc- 
tiora nézve is ama véleményt ápolá: hogy az nemzetet s 
dynasztíát egyaránt kötelez, s törvényt csak ügy szab a nem- 
zetnek, ha a dynasztía is lelkiösmeretesen megfelel kötelezett- 
ségeinek a- nemzet irányában. O tehát ezen okoknál fogva 
nem akart feltétel nélkül hozzájárulni az olasz háborúra nyúj- 
tandó segély megszavazásához. 

E fontos kérdés, mely már több ízben forgott a minisz- 
tertanács asztalán, most azon adalékkal került ismét annak 
szőnyegére, hogy mily alakban említtessék meg az a trónbe- 
szédben, s minő viszonzást fogadhat el a nemzeti gyűléstől a 
minisztérium a trónbeszéd e pontjára? 

Áz elnökminiszter határozottan kívánta, hogy annak be- 
bizonyítására, miSépen Magyarország a pragmatíca sanctió- 
ból folyó minden kötelezettségét, független kormányzata mel- 
lett is, lelkiösmeretesen akarja teljesíteni, — a trónbeszédnek 
e segélyt egyenesen kérő pontjára oly értelemben szóljon a 
válaszfelirat, hogy a nemzeti gyűlés eleve is kötelezi magát 
megajánlani ő felségéének az olasz háború gyors és becsületes 
bevégzésére szükséges hadi segedelmet. Batthyánival nem 
csak István főherczeg, hanem a miniszterek többsége is tel- 
jesen egyetértett. De Kossuth, kit aztán Szemere is pártolt, e 
véleményt határozottan ellenzé ; minek következtében közte 
s az elnökminiszter közt heves összeütközés támadt. Batthyáni 
azon aggodalomban, hogy ha e hadi segély meg nem igérte- 
tik, nemcsak az ország védelmére nézve alkotandó törvény 
nem nyer sanctíot ; hanem az udvarral s bécsi minisztérium- 
mal is valóságos háborúvá fejlik az eddigi feszűlt&ég: a se- 

Digitized by VjOOQ IC 



256 Második könyv. Á szerb és horvát lázadás kezdete. 

gélynyujtástól, mint azt Innsbruckban megígérte volt, elállani 
egyátaljában nem akart. „Ha mi — így szóla egyebek közt a 
vitatkozás alatt, — ha mi kívánjuk, hogy a magyar koronát 
megtámadok az ausztriai császár minisztériumának pártfogá- 
sával ne dicsekedhessenek; ha kívánjuk s követeljük, hogy 
az ausztriai császár a dynasztia minden tagjával s tanácsával 
,egy etemben bű szövetségesünk legyen a nemzet jogainak s 
önállásának fentartásában : ligy viszont a magyar király mi- 
nisztériuma is hasonló tekintettel legyen az ausztriai császár 
állása iránt; és ne mondjuk, hogy ha az ausztriai császár kül- 
hataloni által megtámadtatik, a magyar király minisztériuma 
Arról nem akar semmit tudni ; vagy ne vegyük rósz néven, ha 
a bécsi minisztérium is arra fordul, hol Ausztria érdeke iránt 
barátságos közelítést lát." 

De Kossuth nem hitte, hogy az olasz háborúra adandó 
segély árán egészen le lehessen fegyverzení a reactiot, mely e 
segélyen felül még azt is kivánja, hogy a magyar pénz- és 
hadügy kezelése a birodalmiéval egyesítve, Bécsben közpon- 
tosittassék. A hazát is sokkal inkább fenyegetve látta a mind- 
inkább növekedő lázadásoktól, mintsem hogy, felelősségét te- 
kintetbe véve, hajlandó lenne megegyezni abban, hogy ide- 
gen czélokra még több katonaság vitessék ki a hazából. Ta- 
gadta, hogy a nemzet a pragmatica sanctio szerint a fejedelmi 
ház minden külháborújában köteles volna részt venni. Azt 
sem mulasztá el megemlíteni, mennyire ellenkezik mind saját 
elveivel, mind a nemzet közvéleményévél, hogy a szabadsá- 
gát s függetlenségét valahára visszanyert magyar nemzet első 
fellépését az európai politika színpadán avval bélyegezze, 
hogy 6gy hasonló körülmények közt szabadságra s önállóságra 
törekvő más nemzet leigázására segedelmet nyújtson. Mind 
ezeknél fogva tehát, ha a minisztérium múlhatatlannak tar^a 
az udvarnaJk az olasz háborúra segedelmet igémi, határozottan 
kívánta, hogy ezen igéret feltételekhez köttessék. Elivánta 
név szerint, hogy a bécsi minisztérium az ország kormányza- 
tának függetlenségét minden tekintetben s félre nem magya- 
rázható határozottsággal megismerje; az ország irányában 
eddigelé követett politikáját egészen megváltoztassa ; az ország 
belbékél ének helyreállitását előmozdítani, s a magyar állam 
mind földirati mind erkölcsi épségét biztosítani, magát mind 
a bécsi minisztérium, mind a dynasztia vsd^mennyi tagja 

Digitized by CjOOQ IC 



Hannadik fejezet. ▲ pesti otsz&ggytdéa. 2ö7 

kötelezze. És ha mind ez megtörténik, akkor kész ugyan ő íb 
az udvarnak segedelmet nyújtani az olasz háborúra, úgy 
mindazáltal, hogy az ne az olasz nemzet elnyomására, hanem 
csak egy becsületes, mind a két részre nézve méltányos béke 
kieszközlésére fordittassék. 

Látni való, hogy Kossuthban a közvéleményt tekintetbe 
vevő, a népszerűséget szerető hazafi sokkal erősebb volt a 
miniszternél, kinek, mint fejedelme képviselőjének a kor- 
mányban, míg ennek tagja, a fejedelmi akarattól kell irányát 
venni. Batthyáninak lehetetlen volt ugyan nem éreznie Kos- 
suth érveinek súlyát; ő azonban semmitől sem iszonyodott 
annyira, mint a nyilt harcztól a fejedelmi házzal ; mert e harcz 
végén ő hazája bizonyos veszedelmét sejdítette. E nemes 
keblű férfiú jellemében két legerősebb vonás volt, a haza 
önzetlen szeretete, s a fejedelmi ház iránti loyalitás és törvé- 
nyesség. E kérdésben is e két tulajdonság s ama remény 
birta őt határozatra, hogy e szigorú loyalitás és törvé- 
nyesség által az udvari reactiót s a fondorkodó bécsi minisz- 
tériumot lefegyvereznie végre is sikerulend; Kossuth irányá- 
nak követése által, melyet egyébiránt miniszteri állásával 
megegyeztetni sem volt képes, ő múlhatatlanul bekövetkező- 
nek látta a nyilt háborút az udvarral. 

De más részről szinte veszélyesnek tartá a hazára nézve 
azt is, ha Kossuth, ki állását e kérdéshez kötötte, a miniszte- 
teriamból most kilépne. Azon felül, hogy Kossuth nagyon 
túlnyomó népszerűséggel bírt, s nála nélkül, vagy épen, mint 
előre látható volt, ellenzése mellett, az országgyűlést jó végre 
vezetni, vagy, ha az talán forradalom veszélye nélkül felosz- 
latható volna is, kormányozni, a minisztérium többi tagjai alig 
remélhetek, — még azt is majdnem bizonyosnak kellett tar- 
tania, hogy az udvar, Kossuth lemondása esetében, kapva az 
alkalmon, a pénzügyi tárczát soha sem fogja többé betölteni. 

E váluton állva, — melyek egyike, ha t. i. Kossuth a 
minisztériumból kilépne, valószínűleg forradalomra ; másika, 
ha a hadi segély megtagadtatik, szintoly valószinűleg a dynasz- 
tiával szakadásra vala vezetendő, — küzdött Batthyáni, társai 
többségétől sem elég erélylyel támogatva, a maga véleménye 
mellett, mig aztán végre is Kossuth szívóssága és szóhatalma 
győzött a többség ellen. A segély egészen nem tagadtatott 
ugyan meg ; de Kossuth annyi adalékot s feltételt kapcsolt 

Horyáth M. A függetlenségi harcz tort. ^ « O 



258 Második könyy. A szerb éa horvát lázadás kezdete. 

Batthyáni inditványálioz, hogy ennek értelme s hordereje 
csaknem egészen megváltozott. A határozat , mely utóbb a 
nemzeti gyűlésben oly heves vitának szolgált tárgyául , hogy 
annak következtében a minisztérium igen közel ^a felbom- 
lásához; s mely később mind az udvar, mind az olaszok s 
Olaszország barátai által gáncsoltatott, következőleg igtatta- 
ték be a minisztertanácsjegyzőkönyvébe. 

,,A minisztertanács, tekintetbe vévén az ország ; . álla- 
potát, . . . abban állapodott meg, hogy ő fenségét megkérje^ 
miszerint az olasz dolgokra vonatkozólag a trónbeszédben 
egyszerűen azon tények emlitésére szorítkozni méltóztassék, 
hogy a lombárd- velenczei királyságban, hol ő felségének se- 
regeit a szardiniai király és némely más hatalmasságok sere- 
gei is megtámadták, a háborút bevégezni még nem lehetett. 

„A minisztérium azonban ... ezt korán sem kivánjaoly 
értelemben vétetni, mintha a pragmatica sanctióból, melynek 
alapján a birodalom kapcsolatának épségben tartását az 
1848-ki III. törv. czikk 2-dik szakasza is kikötötte, Magyar- 
országra háruló azon kötelezettséget, miszerint ő felségét ktll- 
megtámadás ellen védeni tartozik, kétségbe vonni akarná. 

„Sőt inkább . . . kinyilatkoztatja a minisztérium, hogy 
mihelyt a magyar koronának territoriális épsége tökéletesen 
biztosítva, annak területén — a kapcsolt országokat és határ- 
őrvidéket is ide értve, — a rend és törvényeink iránti enge- 
delmesség helyreállítva s bátorságba helyezve; nem külön- 
ben hazánk törvényes önállása és szabadsága minden csor- 
bitási törekvések felhagyásával, tökéletesen megóva, s az 
ausztriai kormány részéről is jogszerűség, igazság és a köz- 
tünk létező szövetség természete szerint, nyiltan és minden 
kivétel s hátrahagyott gondolat nélkül elismerve — szóval, 
hazánknak és királyunk koronájának materialis és morális 
épsége teljes biztosságba helyezve leszen: a minisztérium ösz^ 
szesen és egyenként, az országgyűlés irányában állását is kész 
ahhoz kötni, hogy az ország hadseregének azon része, mely 
á rendnek, békének, s a nemzet jogainak és szabadságának 
védelmére nem szükséges, ő felségének, külmegtámadtatás 
ellen, a pragmatica sanctio értelmében, rendelkezésére 
bocsáttassék. 

„Es midőn, János főherczeg különös meghívása követ- 
keztében, gróf Batthyáni Lajos elnökminiszter^ő fenségével a 

Digitized by VjOOQ 



Harmadik fejeset. A pesti onzággyűltfa. 269 

horvát bonyodalmak iránti személyes értekezés végett most 
Bécsbe megyén^ ... a miniszteriiim megbízza a miniszterei- 
nököty hogy .... János főherczeget^ mint császári képviselőt 
és az ausztriai miniszterinmot figyelmeztesse^ miként ezen 
Ígéretnek valósítása már most szorosan attól fíigg : hogy az 
ausztriai minisztérium azon barátságtalan politikát, melyet 
irányunkban követni látszik, nemcsak merőben barátságossá 
változtassa; hanem a császári hatalom s a dynasztia minden 
tagjai is sükeresen közredolgozzanak, hogy a magyar korona 
területén a törvényeink iránti hű engedelmesség, rend és béke 
mi hamarább helyreálljon, s hazánk törvényes önállása és 
szabadsága minden tekintetben, a pénz- és hadügyek önálló, 
ftaggetlen és minden idegen avatkozástól ment kormány- 
zatát is világosan ide értve, nyíltan, őszintén elismerve s 
megóva legyen. . . . 

^Midőn azonban a minisztérium • . . ő felségének kül- 
megtámadás elleni ótalmazására a pragmatica sanctío értei* 
mében ígérkezik, világosan megjegyezni kívánja, miként az 
ellen, hogy ezen ígéret a lombárd-velenczei olasz nemzet 
elnyomásábani részvét szándékára magyaráztassék, világosan 
tiltakozik ; és ez ügyben csak arra lehet, a föntebbi esetben, 
segédkezet nyújtani hajlandó, hogy lombárd-velenczei nem* 
zettel oly béke és egyesség megkötése eszközöltessék, mely 
egy részt ő felsége méltóságának, más részt az olasz nemzet 
jogaínak, szabadságának, méltányos kívánatainak egyaránt 
megfelel.^ 

Meg kell vallani, egy sajátságos, sehol másutt fel nem 
található viszony ez a fejedelem és minisztériuma közt De el 
kell ismerni azt is, hogy ílyféle szereplésre a minisztériumot 
az udvar kényszeritette, midőn magát a nemzet legfőbb érde- 
keivel ellenséges állásba helyezte. 

A minisztertanács határzata azonban az egységet koránt 
sem volt képes helyreállítani kormányunk keblében; sőt, 
Kossuthnak ez alkalommal kifejtett erőszakolása miatt, mely- 
lyel a maga véleményét a többségé dlenében végzéssé emelte, 
a feszültség nőttön nőtt azontúl. Batthyáni a dolgok e hely- 
zetében, a béke kedvéért engedni kénytelen , az országgyű- 
léstől várt e viszonyokban némi fordulatot ; mert e napról 
napra húzódott villongások közt felvirradt végre július 5-ke, 
az országgyűlés ünnepélyes megnyitásának napja. QqqqJ^ 



260 Második könrr. A szerb és horrát lázadás kezdete. 

A lelkesedés^ melynek a főváros e napon tanúja volt^ nem 
ismert határt. Egy nagyszerű^ az elragadtatásig megható 
ünnep volt ez : diadalünnepe az alkotmányos szat>ad8^^ak 
és nemzeti függetlenségnek ; egyesülési ünnepe az anyaor- 
szádak a három évszázad előtt tőle elszakadt részekkel s 
Erdélylyel: örömünnepe a jogegyenlőség által egygyé vált, 
minden osztályaira nézve egyaránt képviselt nemzetnek. 

Ezen országgyűléstől a nemzet méltán várhatott nagy 
eredményeket, mindent mi a nemzeti lét biztositására s a köz 
jóllét emelésére venatkozék. Nem kellé többé félni , hogy az 
alsó házban az osztályérdekek s féltékenységek a nemzeti 
köz jóllét igényeit háttérbe szorítandják; sem hogy a nemzet 
képviselőinek jó szándokait s törekvéseit egy önző s elavult 
kiváltságok, vagy aránytalan túlsúly fentartásáért küzdő fő- 
rendi ház megbénítsa ; sem végre, hogy a nemzeti sóvárgások 
valósulását egy idegen érdekeknek hódoló, kényuralmat ter- 
jeszteni vágyó kormány korlátolja s meggátolja. Az alsó 
házban minden osztály, minden faj, az összes nemzet képvi- 
selve létezett. A felső tábla, melyben a főrendi arisztokratia, 
az egyházi s világi méltóságok s főhivatalok viselői ültek, régi 
alakjában állott még ugyan fenn ; de az átalakulás, melyen a 
nemzet átesett, ennek szellemét is oly annyira megváltoztatta, 
hogy ellenkezésétől a nemzet képviselőinek akaratával tar- 
tani többé egyátaljában nem lehetett. Erezte a fő arisztokratia, 
hogy miután kiváltságai a jogegyenlőségben felolvadtak, 
személyes részvéte a törvényhozásban már csak a nemzet 
kegyétől függ, mely benne csak a nagybirtoknak enged be- 
folyást : a múlt időkben oly népszerűtlenül gyakorlott vétó- 
jának tehát a jelen körülmények közt nincs többé helye. A 
kormány pedig, mint kifolyása a nemzeti akaratnak, ellen- 
kezésbe avval többé nem jöhetett. Csak az egy udvari reactio 
volt az, mitől ezen országgyűlés eredményeit illetőleg tartani 
lehetett. De, legaUbb a nagy közönség előtt , ezen félelmet is 
ellensúlyozta az, hogy a törvények szentesítésének hatalma a 
nemzeties érzelmű, népszerűségre vágyó István főherczegre s 
nádorra ruháztatott. Még nem hitte a közönség, hogyareactíot 
a szentesitett törvények sem fognák visszatartóztatni ármányos 
terveinek végrehajtásától. E tekintetben annál vérmesebbek 
voltak a közönség reményei, mivel az országgyűlés megnyi- 



Digitized 



byGoogk 



Harmadik fejexet. A pesti onzággyülée. 261 

tása alkalmával a trón részéről újabb biztositásokat vett a 
dynasztiaegy tagjának ajkairól. 

István főherczeg nádor s királyi helytartó, legújabb fel- 
faatalmaztatásánál fogva pedig, a király teljhatalmú Képvise- 
lője, az összes minisztériumtól kisértetve, a képviselők s fő- 
rendek vegyes gyülekezetében megjelenvén, szűnni nem akaró 
örömrivalgások zaja közt foglalta el hel;^t a képviselőház 
szép teremének menyezetes emelvényén. És miután a király- 
tól legújabban nyert felhatalmaztatásának oklevelét felolvas- 
tatta, a trónbeszédben előadá az országgyűlés egybehivatásának 
okát, a Horvátm*szágban s az ország egyéb déli részeiben ki- 
tört lázadást. „0 felsége az ország jóllétét óhajtva, saját szi- 
vének sugallatát követte, midőn az utolsó országgyűlés alatt 
hű magyar nemzetének kérelmére szentesitette ama törvénye- 
ket, melyeket ez idő szerint a nemzeti jóllét igényelt. Mély 
fájdalommal értesült tehát, hogy az ország déli vidékein s 
kapcsolt részeiben rósz akaratú izgatók támadtak, kik a külön 
nyelvű s vallású lakosokat valótlan híresztelések, rettegtetések 
s ama rágalom által fellázították, mintha az emiitett törvények 
nem ő felségének szabad akaratából eredtek volna; sőt még 
azt is merészelték állítani, hogy ama törvények iránt ő felsége 
tudtával, az ő és háza érdekében engedetlenek. Ünnepélyesen 
kijelenti tehát, ő felsége, urunk királyunk különös rendelete 
szerint s az ő nevében, az ország minden nyelvű s vallású la- 
kosainak biztosítására: Tiogy valamint változhatlanul el van 
határozva^ a magyar korona egységét s az ország épségét mind 
külmegtámadások mind a belszakaaások ellen megvédeni, s az 
általa szentesitett törvényeket fenntartani: úgy mind ö maga, 
mind királyi házának valamennyi tagjai szigorúan kárhoztat- 
ják azok vakmerőségét, kik a törvényes hatalom iránti enge- 
detlenséget ö felsége legmagash akaratával megférhetonek, vagy 
épen királyi háza érddcében történhetőnek merik állítani.*^ 

Megemlítvén aztán, hogy ő felsége a legszivesb atyai 
indulattal szentesitette Erdélynek Magyarországgal való egye- 
sítését; a külviszonyokra nézve pedig egyszerűen nyilvánit- 
ván, hogy a lombárd-velenczei királyságban , hol a szardíniái 
király s más olasz hatalmak seregei ő felsége hadait me^- 
madták, a háborút bevégezni nem lehetett : reményét fejezi 
ki, hogy a nemzet képviselői az egymással válhatatlanul egy- 

Digitized by CjOOQ IC 



262 Második köuyv. Á szerb és horrit lázadás kezdete. 

beforrott trón és alkotmányos szabadság érdekében erélyesen 
fognak intézkedni. 

Bár mily drágák voltak is a déli részeken kitört lázadás 
miatt a haza perczei: a képviselőház mégis több napon át 
elhalászta azon fontos kérdések feletti tanácskozásokat, me- 
lyekért az országgyűlés egybehívatott, sőt még a ház hivatal- 
nokait sem választá meg azonnal; mert Erdélyből, holazunio- 
törvény szentesítésének késedelme miatt a képviselők megvá- 
lasztása mindenütt még nem történhetett meg, alig voltjelen 
néhány képviselő. Ezeket pedig bevárni s a szükséges határ- 
zatokat velők együtt alkotni annál tanácsosabbnak látszék, 
mivel az erdélyi szász és román népségek kebelében is nőt- 
tőn nőtt az izgatottság, annál könnyebben lángra gyúlható^ 
ha ilyféle fontos végzésekben, mint a milyenek alkotandók 
valának, képviselőik be nem váratnak. Horvátország s a ha- 
tárőrvidék képviselőket egyátaljában nem akart küldeni. 
Bács megye pár kerületéből is, hol a rácz lázadás már erőre 
kapott, hiányzanak a nép megbízottai. Tótország némely ke- 
rületei ellenben, hol az alkotmányos párt erősebb volt, fel- 
küldé képviselőit. 

Az alsó ház,*Palóczy László korelnök előülése alatt né- 
hány napig a képviselők igazolásával foglalkodék. Majd azon- 
ban, miután az erdélyiek is megérkeztek, július 10-kén a ház 
véglegesen is megalkotta magát, ifjabb Jrázmándy Dénest a 
maga elnökévé, az erdélyi Pálfy Jánost első, Almássy Pált 
másod alelnökévé választván meg. 

A képviselők nagyobb részét oly egyéniségek képezték, 
melyek már az elmúlt országgyűlésekből vagy a megyei köz- 
életből országszerte ismeretesek voltak. Egyesülve valának itt 
mind azon hazafiak, kik a múlt évek reformharczaiban a sza- 
badelvű párt kebelében egy vagy más módon kitűntek. A nép, 
melyet a nemesség önszántából ajándékozott meg szabad föld- 
birtokkal, politikai s polgári jogokkal, oly bizodalmat tanű- 
sita a nemesség iránt, hogy jobbára ennek kebléből válasz- 
totta meg a maga képviselőit; azokat kik a múltban oly szívós 
kitartással vívtak az alkotmányos szabadság s nemzeti átala- 
kulás ügyéért, állitá most is az előtérbe, a már kivívott szia- 
badság s végrehajtott átalakulás biztosítására. A nemzeti s 
alkotmányos ügy ezen veteránjai mellett azonban számos új 
egyéniségek is tűntek fel, melyek a múlt időkben részint az 

Digitized by CjOOQ IC 



Hannadik fejeset. A pesti omággj^és. 263 

trocUdom mezején arattak koBzorúkat, részint a városok kebe- 
lében érdemelték ki polgártársaik bizodalmát, részint a hata- 
lomtól szenvedett üldözések következtében nyerték népsze- 
rűségöket. A külön ajkú népiségek is több értelmes egyént 
küldtek fel érdekeik képviselésére. Még a nép alsóbb rétegei- 
ből is találtatott egy pár szerény képviselő. 

Politikai színezet tekintetében, bár a régi conservativ 
árnyalat, terét vesztvén, teljesen hiányzott, mégis két külön 
felekezet létezett, melyek Közt körülbelül ugyanaz volt a kü- 
lönbség, mi a minisztériumban Batthyáni Lajos és Kossuth 
között. A hasonlithatatlanul nagy többség a kormányt feltét-* 
lenül pártolta; a mennyiben pedig ennek tagjai politikájokban 
egymástól különböztek, egy ideig kétes maradt: vájjon azon 
mérsékeltebb elvek s békés kiegyenlítési irány fog-e többséget 
nyerni, melyet Batthyáni, Széchenvi, Deák, £ötvös és Klaozál 
képviselt; vagy Kossuth merészebb, harcziasabb, a kivívott 
jogokhoz ridegen ragaszkodó iránya? Eleinte a Batthyáni- 
Deák színezet látszók erősebbnelc; majd azonban Kossuth 
szóhatalma egyesíté maga körül a többséget Egy kisebb, 
mintegy harmincz-negyven egyéniségből áUó párt, melyben 
Nyáry Fái, gróf Teleki László, Perczel Mór, a rendőrség fő- 
nöke és Madarász László játszá a vezéri szerepet, a minisz* 
terium irányában eleitől fogva ellenzéki állást vőn ; mely el- 
veire, politikájára nézve a Kossuth irányával körülbelül 
egyező, inkább a szélsőségek felé hajlott s magát kiválólag 
radikál pártnak szerette nevezni. De ezen pártszinezetekben 
8 azokhoz tartozó egyéniségekben az események utóbbi fej« 
leményei közt nagy változás történt 

A felső ház, bár szerkezete még egészen a régi maradt, 
az elébbi egyházi s világi főrendeket egyesitvén kebelében, 
szellemére nézve, habár csak látszólag is, nagyon különbözött, 
a múlt országgyűlések főrendi tábláitól. A lefolyt nagyszerű 
események, a nemzeti átalakulás bevégzett ténye az ó-conser- 
vativokat egészen leszorították az általok elébb elfoglalt talaj- 
ról. Ha többségök nem változtatta is meg régi elveit, nem 
csatlakozott is őszintén a dolgok új rendéhez, legalább szín- 
leié azt s hallgatott ; utóbb pedig, midőn a viszály Ausztriá- 
val nyilt háborúvá fejlett, vagy iószágaira távozott, vagy az 
osztrák hadak háta mögött fondorkodék az udvarral. Most 
még e ház ülései is eléggé népesek valának. Elnökévé a kor- 

Digitized by CjOOQ IC 



264 Második kftnyv. A szerb én horvát lázadás kezdete. 

mány Majlátb György országbírót, alelnökévé báró Perényi 
Zsigmondot, a szabadelvű ugocsai főispánt nevezte ki. Egy 
erős szabadelvű kormánypád;ot képeztek kebelében azon új 
főispánok, kik a márczius előtti megyefőnökök helyét foglal- 
ták el, 8 néhány újdon kinevezett, vagy az, elébbi kényszer 
bilincseiből kibontakozott nüspök. Beöthy Ödön, az új bihari 
főispán, mindjárt az első, előleges gyűlésben egy indítványt 
jelentett be a ház újjá szervezése iránt a jogegyenlőség elvei 
szerint ; melyet aztán július 8-kán bőven kifejtett. A hangu- 
lat, meíylyel az indítvány a házban fogadtatott, bizonyitá,. 
hogy a volt főrendek teljesen képteleneknek érzik magokat 
ellenzéket képezni az ország kormányára emelt jogegyenlő- 
ségi s alkotmányos elveknek, s ildomosán megnyugszanak a 
dolgok új rendében. Az indítvány elfogadtatott, s a kormány 
megkéretett, készítene törvényjavaslatot a felső ház újdon 
szervezésére. 

Még nem kezdette meg tanácskozásait az ország égető 
kérdései felett az országgyűlés, midőn Bécsből hazánkra nézve 
is nagy fontosságú hírek érkeztek, utóbb az országgyűlés* 
folyamára is jelentékeny hatást gyakorlandók. A Pillersdorf- 
féle császári minisztérium, melynek reactionarius politikája a 
népet folytonos izgatottságban tartja vala, július 8*kán a biz- 
toBsági választmány által lemondásra kényszeríttetett. 

E minisztérium, mely a monarchiát szétbomlással fenye- 
gető szláv forrongással, legalább színre, oly nagyon kaczér- 
kodék, kivált az utolsó hetekben a magyar kormány függet- 
lensége ellen is, mint fentebb látók, nyíltan ellenséges indu-^ 
latot tanúsíta, s már nem is titkolá szövetségét a pártot ütött 
nemzetiségekkel. E minisztérium megbukta nagy hatást oko- 
zott a magyar közönségben, ama reménynyel kecsegtetvén 
azt, hogy az új minisztérium amazétól lénvegesen különböző* 

Solitikát követend. E reményeket igazolni látszék az, hogy 
ános főherczeg, császári képviselő, Dobelhoff bárót, ki már 
számos évek óta a szabadelvű osztrák ellenzék élén áll vala, 
bizta meg az új minisztérium megalakításával. E reményt 
fejezte ki maga nénzügyminiszterünk is e hír vétele után egy 
beszédében, mely egyszersmind tanúja, hogy mily kevéssé 
szokta még meg azon ildomos hangot, mely egy miniszter 
szájába illik. „Remélem, úgymonda, hogy akármely tagokból 
álljon is össze az új minisztérium, érezni fogja hogy, hacsak 

Digitized by CjOOQ IC 



Humadik fejestt. A pMti oztzággytléa. 265 

az ausztriai császár iránt^ ki egyszersmind magyar király is, 
a hűség ösvényéről nem akár lelépni, hogy ura, császárja 
ellen a pártütők részére álljon, — az eddigi politikát Magyar- 
ország irányában nem követheti tovább a nélkttl, hogy Ma- 
gyarországot ne provocáljá, a honunkbani párttttést gyámolit- 
gatö Ausztriának lábához dobni megszegett szövetségét, és 
másokat keresni, hívebbeket Nincsen semmi okom nehezte- 
lést érezni az ausztriai nemzet iránt; neki csak erőt s kalauzt 
kivánok : még hijával volt mind a kettőnek. A mit mondék, 
az az ausztriai volt minisztériumot érdekelte ; s remélem, hogy 
e szó meg fog hallatni Bécsben is, s nem maradand nyom 
nélktll^az új minisztérium politikájának megprálasztásában;^ 

És viüóban, ha az új minisztériumban ezen, bár kissé el- 
bizakodott modorban, tett intés követésre talál: Bécs és Ma* 
gyarorszáe a bajok mind ázön özönétől megkiméltetik vala,. 
mely iitóbb a véres háború által szerteárasztatott Az eddig 
csak alattomban munkálkodó reactio még koránt sem vergő- 
dött oly erőre hogy, ha a bécsi minisztérium a béke és közös 
szabadság fentartására a maeyar kormánjmyal őszintén kezet 
fog, könnyen le nem győzethetett volna. A reactio, melynek 
v^szálai, a fejedelem háta mögött, a djmasztia némely tag- 
jainak kezében egyesültek, szerezhetett volna ugyan még- 
egynémi bint a nemzetiségek lázongásának szitogatása által; 
de ha az a bécsi minisztériumban is ellenzékre talál, elébb 
utóbb kénytelenné lett volna meghajolni a népek akarata előtte 

Azonban, meg kell vallani , ily reményeket az osztrák 
minisztérium politikájának megváltozta iránt csak a vérmesebb 
kedélyek, vagy a titkosabb dolgokba kevesbbé avatottak táp- 
lálhatának, kik, mivel meg volt^ győződve, hogy azon pilla- 
natban szűnik meg a horvát párttttés, melyben annak támo* 
gátasával felhagy a bécsi kormány, — hő kivánatukat ennek 
méltányosabb politikája iránt, mint a nagy közönség tenni 
szokta, mindjárt remény alakjában nyilvániták. De kormá- 
nyunknak, daczára Kossuth fenyegetésének a szövetség fel- 
mondásával, lehetetlen volt mindjárt kezdettől fogpra nem 
jutnia azon meggyőződésre, hogy a Dobelhoff-miniszterium 
sem fog az elébbivel ellenkező, irányunkban barátságosabb 
iránvt adni a bécsi kabinet politikájának. A beteges, gyönge, 
Ferdinánd császár s király tekintélyét az udvari reactio, a 
köz morált sértő fondorlatai által már egészen aláásta, s 

Digitized by CjOOQ IC 



. 266 Második kóajTT. A szerb é0 horrii lásadii kmdete. 

maga lett irányadó hatalommá az udvarDál. E^ pillanatig 
sem lehetett tehát kételkedni, hogy e párt az új minisztérium 
irányában is mindent elkövetendő hogy azt Magyarország 
elleni czélzatainak elősegítésére hajlandóvá tegye, mig Ma- 
gyarország a maga törvényes önállóságát fentartja. 

És, ezen új minisztériumot, Dobelfaoff sirathadelvűségé- 
nek daczára is, annál könnyebb volt reábimi, hogy Magyar* 
ország ellenében a reactioval fogjon kezet, mivel már a tévútra 
vezetett béosi közönség nagy részének rokonszenvei is meg* 
hűltek a fU^etlen kormányú Magyarország irányában. A for- 
radalmi mámor eny észté vei Bécs élénken kezdéérezni^ meny- 
nyit vesztett anyagilag az eddigelé fejős tehénül szolgált Ma- 
gyarország kormányzatának teljes elkülönitése által :; s azért, 
mit a bécsi hírlapok is mind inkább vitatni kezdenek, a had- 
kereskedelem és pénzügy kezelését ismét Bécsben kívánta 
kÖ2^onto8Íttatni. A megbukott minisztérium s a reactio be- 
folyása alatt álló lapok, ezen tárczák elkülönitése s a státus- 
adósságokban való részvét megtagadása miatt annyiszor s oly 
hevesen megtámadták Magyarországot, annyi rágalmat szór- 
tak reá, hogy az ügyeket öngondolkodólag nem vizsgáló, 
inkább szenvedély s pillanatnyi haizon által indított, mint 
a. higgadt ész sugallatait követő s valódi érdeke igényeit fon- 
tolgató bécsi közönségnek sem volt volna, vak önzésében, 
semmi kifogása oly minisztérium ellen, mely, áz ő igényei- 
nek legyezése mellett, Magyarországra nézve a reactioval tart 
E közönség politikai fejlettsége még alantabb fokon állott^ 
vagy önzéstől és szenvedélytől elfogultabb volt, mintsem hogy 
átlátta volna, miképen az erős, független Magyarországban 
rejlik az ő alkotmányos szabadságának is fő biztositéka. A 
népek solidaritása, mint mindenütt ez időben, úgy itt is hi- 
ányzott; szüksége a szabadság végdiadalára még nem érez- 
tetett. Jobbára kicsinyes magán érdekeik által indíttattak. 
Es ezen solidaritás érzetének hiányában nem gondolta ineg 
a bécsi közönség hogy, ha a reactionak sikerűlend Magyar- 
országban a törvényes , békés utón kieszközlött alkotmányos 
reformokat megcsonkítani, a királyi szóval forma szerint 
szentesített törvényeket megszegni : az ő, fegyverhatalommal 
kicsikart, fiatal szabadságuk is elvesztette biztositékának alap- 
ját a reactio ellenében. 



Digitized 



by Google 



Harmadik f6jea«t. A pesti onzággy&léi. 267 

Egyébiránt, mióta az udvar Bécsből eltávozott, e főváros 
mozgalmai eldöntő befolyást úgy . sem gyakoriának már a 
reaetioniik Magyarországot illető politikájára. Ennek a hor- 
vátok 8 más nemzetiségek alattomosan felszított lázadása lőn 
már fő támaszává és szövetségesévé. 

Ezen tekintetek elégeé meggyőzhették a magyar kor- 
mányt, hogy az új, bár ktuOnben szabadelvű, béesi minisz- 
térium sem fogja magát oly önállónak s függetlennek tanú- 
sítani, hogy Magyarországra vonatkozó poUtikájában ne az 
udvari reactíotól vegye a. maga irányát E meggyőződésnél 
fogva kormányunk a János főherczeg közbenjárásától sem 
várhatott jelentékeny eredményt a horvát lázadás leesilapitása 
tekintetében. 

Több reményt. nyújtott a bécsi minisztérium politikájá- 
nak megváltozására s Magyarország belbékéjére nézve az idő 
színpadán lévő két más fontos kérdés; mert ezeknek mikénti 
megoldásától fUggött magának az udvari pártnak is mind 
általában, mind külön Magyarországban követendő további 
politikája. 

E kérdése egyike az volt, hogy mire fogja magát ha- 
tározni a Bécsben nem rég összeült országgyűlés a német bi- 
rodalom tekintetében ? A nagy német birodalomra fog-e ha- 
jolni, vagy az egységes Ausztriára, mit az udvar kivánt ? 

Azon társulatok, egyesületek, klubbok, melyek ez időben 
Bécs sorsát intézik vala, s maga a néptömeg nagyobb része 
is, mint mondók, a nagy Németországhoz való csatlakozást 
óhajtá, bizton remélve hogy, ha az egyesülés megtörténik, 
az osztrákiejedelmi ház ülend annak trónjára, s Bécs leend 
fővárosa. És mióta János főherczeg birocialmi kormányzóvá 
választatott, ezen óhajtás valósulta iránt még vérmesebb lett 
a bécsi nép reménye. A főherczeg maga is ápolá e reménye- 
ket a bécsi közönségben, midőn a jiüius 6-kán kibocsátott 
szózatában egyebek közt ekként nyilatkozott : „Az új kor- 
mányzói hivatal (mely t. i. reá ruháztatott) a nemzeti gyűlés 
(t i. a bécsi) által támogatva, s az összes német néptől meg* 
erősítve, Németország egységének eszméjét ténynyé alaki- 
tandja." 

A reactio azonban, miként elébb a képviselők megvá- 
lasztásában, úgy most ezen alkotmányozó osztrák birodalmi 
gyűlésen is minden erejét megfeszíté, hogy az „egységes Ausz- 

Digitized by VjOOQ IC 



Második Unyr. A Bxerb éa hoirát lázadás kezdete. 

tria^ eszméje nyerjen diadalt. Or6f Stadion, Galiczia kor- 
mányzója 8 később miniszter, a reactio pártjának egyik leg- 
munkásabb ta^a, a maga tartományában akként intézte a 
követválasztásokat, bogy a tartomány részben vele egyetér- 
tők, részben miveletlen földmivelők által Ion képviselve, kik 
aztán az országgyűlésen, mit sem értvén a szőnyegre hozott 
tárgyakhoz, mindig tőle, a kormányzótól vették az utasítást 
szavazataikra nézve. Stadion ekként a képviselőtestület jelenté- 
keny töredékével rendelkezett a reactio czéljaira. De még a 
cseh követek nagy része is arról álmodozék, hogy az osztrák 
örökös tartományokból, melyekben a különféle szláv fajok a 
németeket számra nézve messze túlhaladják, egy szláv biro- 
dalom alakíttassék ; és azért, bár a reactio ozéHaitól kü- 
lönböző indokokból, az egységes Ausztria s nagy M^metbiro- 
dalom közt fenforgó kérdésben mégis a reactio malmára haj- 
ták a vizet A kérdés mikénti megoldása ennél fogva, daczára 
a németség s különösen a bécsiek buzgó támogatásának, még 
mindig kétes volt, midőn a magyar országgyűlés megnyittatott. 

A másik na^ fontosságú kérdés volt: az olaszországi 
háborúnak mikénti kifejlésé. Radeczkynek Milánóból kivo- 
nulta óta ott semmi elhatározó esemény nem történt; az ügyek 
állása azonban már sejteni engedé, hogy a válságos ütközet 
rövid idő múlva meg fog történni. Feszült várakozással nézett 
mindenki ezen ütközet elébe, melynek kimenetele, mint lát- 
szék) döntő befolyással leend a reactio további lépteire Ma- 
gyarország irányában. 

E körülmények közt, melyekben az, mi a magyar ügyet 
támogathatá, oly kétes, oly bizonytalan volt ; a mi ellenben 
annak veszedelmére tört, annyi munkásságot fejtett ki, annjri 
erélylyel szőtte fondorlatait, — kormányunknak legégetőbb 
teendője, legszigorúbb kötelessége lőn, a nemzeti gyűlés által 
mennél elébo megszavaztatni a hadviselésre, ha az elk^erOl- 
hetlenné válnék, szükséges pénz- és fegyvererőt A „«í vis 
pacemy pára heÚum^ e körülmények közt axióma igazságára 
emelkedett, nem lehetvén kételkedni, hogy a kibékülésre, ha 
az általában még lehetséges, annak lesz legnyomatékosabb 
befolyása, ha a nemzet erős, tiszteletet parancsoló állásba he- 
lyezi magát. 

A minisztérium e feladatát azonnal ügyekezett is teljesí- 
teni, mihelyt a képviselőház, magát eléggé kiegészítve s ren* 

Digitized by VjOOQ IC 



Hwmadik fejezet A peiti onsáffgjftUt. 269 

dezve látyin, a tanácskozást megkezdeni szándékozott. Mi- 
ként a felső házban Szemére^ úgy a képviselőknél Kossuth 
bízatott meg a minisztertanács ^tal a kormányzónak szere- 
péveh E körOlmény, a miniszterek közt létező véleményei- 
ágazást tekintve^ eleve is Kossuth irányának biztosított túl- 
eülyt a képviselőházban ; de miután e szerepet ő határozottan 
igényié, ilnai nem voltak képesek azt tőle megtagadni. 

Kossuth tehát július 10-kén bejelenté a háznak, hogy a 
következő napon indítványt teend a honvédelem kérdésében. 

Alig végezte e jelentését, Nyánr Pál, a miniszterialis 
ellenzék vezérszónoka, azonnal szót kér s indítványt tesz, 
mely szerint kívánja, hogy a ház elébb a trónbeszédre adandó 
válaszfeliratot tárgyalja^ s csak aztán hallgassa meg a minisz- 
térium indítványát. 

A közönség azt hitte , hogv ezen indítvány nem egyéb 
keztyűvetésnél a minisztérium elébe, s az ellenzék azon gán- 
csokat és zaklatásokat, melyekkel a minisztériumot a radikál 
körben s hírlapokban megtámadta, most az országgyűlésen 
ismételni szándékozik. Sokan még a ház tagjai közöl is e 
véleményben voltak ; minél fogva az indítvány felett heves 
vita támadt 

Titkosabb s igazi oka az ellenzék ezen első parlamenti 
tusájának abban ^kttdt, hogy az ellenzék, mely a miniszté- 
rium határozatáról az olasz kérdésben értesülve volt, a had- 
viselés eszközeinek megajánlása előtt világos nyilatkozatra 
akará kényszeríteni a kormányt, vájjon szándéka-e, az ország 
védelmére megszavazandó sereg egy részét az olasz háborúba 
küldeni ? És ennek folytán kimondatni kívánta a válaszfel- 
iratban, hogy a szabadságra s függetlenségre törekvő olasz 
nemzet ellen nem ad segedelmet a dynasztiának. 

Az ellenzék e törekvése teljesen megegyezett ugyan Kos- 
suth értelmével; de részint mivel szorosabb összeköttetésben 
még nem volt az ellenzékkel, melynek feje, Nyáry, mint 
említők, vele már a minisztérium alkotásakor összekoczczant; 
részint mivel a minisztérium felbomlását jelenleg még ő sem 
kívánhatta; bár titkon örvendhetett is az ellenzék törek- 
vésének, mely az olasz kérdésben az ő véleményét támo- 
gatja minisztertársaié ellenében: az indítványt mindazáltal, 
melynek elfogadása nagy zavart szült volna a kormányban^ 
által elvettette. A kormány indítványa ^bát lelsö- 

•^ Digitizídby Google 



270 Második könyv. A szerb ét horvát lázadás kezdete. 

séget nyervén y Kossuth azt a követkesső napon teijc 
tette elő. 

A jelenet, melynek a közönség e napon tanúja lőn, 
egjrike volt a legnagyobbszerűknek és meghatóbbaknak^ me** 
lyek magyar országgyűlésen ralaha történtek. Kossuth, bár 
testben, mit kinézése is igazolni látszék^ oly szenvedő^ oly 
gyönge, hogy magát karon fogva vezettette be a házba b fel 
a szószékre ; rendkivüli szónoklatának, mely saját idegeit is 
szemlátomáist felvillanyozá s fokonként megedzé, egész győ- 
zedelmes hatalmát kifejtette. De ha ő maga elragadó ékesszó- 
lásának egyik legfényesebb diadalát ünnepelte, más részről a 
nemzet képviselői is oly megható bizonyítványát adták az 
áldozatra kész hazaszeretetnek, hogy^ e perczben, a hazafiság 
és népakarat ily hatalmas nyilatkozatának hallattára, az aggo- 
dalom minden kebelben elnémult s azon reménynek adott 
helyet, hogy a nemzet meg fogja menteni hazáját a kitömi 
készülő vészviharban. 

Beszédét halk hangon, ama később annyiszor ismételt 
mondattal kezdvén : „a haza veszélyben van!^ — mindenek 
előtt fejtegeté a pánszláv mozgalmat a felvidéken, mely bár 
még csak hamu alatt lappangó tűz, de a szűnni nem akaró 
izgatások következtében könnyen lángra gyúladhat. Átment 
aztán a horvátországi pártütésre. Előadá azon lépéseket, me- 
lyeket a minisztérium eddigelé tett mind a horvát nemzet ki- 
vánatainak teljesítésére, mind elfojtására azon lázadásnak, me- 
lyet a megbukott hatalom, lételének utolsó perozében keltett 
fel 3 átok gyanánt hagyott a magyar állam kebelében; miként 
ügyekezett a minisztérium orvosolni a horvátok régi sérelmeit, 
8 kiterjeszteni reájok a helyreállított alkotmányos szabadság 
minden áldásait; miként ügyekezett a bánt reábimi, hogy a 
minisztériummal közremunkálva. orvosolja a horvát nemzet 
bajait; és miként vált sttkeretlenné minden törekvése. „Ha 
valamely nép — mond egyebek közt — kevesli a szabadsá- 
got, melvlyel bír, s többnek kivívására fegyvert ragad; kétes 
játékot tíz bár, mert a fegyvernek két éle van, — ezt azonban 
megtudom fogni. De mikor azt mondja valamely nép : nekem 
sok a te szabadságod, a mit adtál nekem nem kell ; hanem 
megyek görbülni a^régi absolutismus járma alá: ezt én meg- 
fogni nem tudom. így áll pedig a dolog. Ez, uraim, a hajdani 
Vendée szerepe, de melyet részünkről terrorismus nem pro- 



Hamadik t^jeuA, k pesti országgyUtfa. 271 

Yocált. • .^ Áttérvén a rácz lázadásra^ ^ennek okai kutatása- 
bán, úgymond, még a dialectika is megakad.. .A mi kivánsá- 
gok itt fenforoghattak, intézkedtünk azoknak teljesitésére* 
De hiszen az ország integritásának sérelme néiktü más ki- 
vánság fenn sem foroghat mint az, hogy az óhitűek számára 
hívjuk össze azon congressust^ melyet a múlt kormány sok 
esztendőn keresztül össze nem hivott. E részben megtörtént 
a rendelkezés. . . De ők magoknak nemzeti állást követelnek^ 
Bánátot^ Bácskát^ Szeremet, Baranyát sajátjoknak nyilatkozz 
tatták s vajdát választottak^ . . . Elmondá továbbá, mikép a 
kormány e bonyodalmak első jeleire királyi biztosokat kül- 
dött ki ; azoknak békéltetési törekvései azonban sttkeretlenek 
maradván, az ügy fegyvererő eldöntésére került 

Megemlité azután, mikép az aldunai tartományok ha- 
tárain a Pruth mentében, hatalmas orosz sereg áll, mely for- 
dulhat jobbra és balra; de mivel lehet ez, lehet amaz, a nem- 
zetnek készülnie keU. Á minisztérium részéről az orosz követ 
megkérdeztetvén, azt felelte légyen, hogy a ezár seregeit oda 
csak saját tartományai nyugalmáiiak oltalmára indította;, 
egyébiránt a magyar nemzettel jó egyetértésben kivan ma- 
radni, és Magyarország irányában semmi ellenséges lépést 
nem teend, míg a magyar nemzet keblében oly fegyveres 
csoportozásokat nem tapasztal, melyek ő * ellene vannak 
intézve. 

Átment végre a köztünk és Ausztria közt létező viszo- 
nyok fejtegetésére. Elmondá : miként a reactio mindenekelőtt 
a pénz- és hadügyi tárczát kivánja a bécsi minisztérium szá- 
mára visszaszerezni : mert a kinek keze a nemzet zsebében^ 
s a kinek kezében a nemzet fegyvere van, az a nemzettel sza- 
badon rendelkezhetik ; — miként a reactioval világos össze- 
köttetésben van a horvát mozgalom : mert Jellasics azt nyil- 
vánította, hogy neki nem kell szabadság, hanem csak azt 
kivánja, hogy Magyarország pénz- és hadügye a bécsi minisz- 
tériumra bizassék ; — miként a legutóbbi perczekben, június 
utolsó napjaiban lehullott a nyilvános titok fátyola: midőn a 
bécsi minisztérium jónak látá, az ausztriai császár nevében a 
magyar király minisztériumának megizenni, hogy ha a horvá- 
toldkal minden áron meg nem alkuszik, felmondja ellenünk- 
ben a neutralitást ; mintiha mondaná : hogy az ausztriai császár 
a magyar királynak háborút izén. . . . ^^^^^ ,,GoogIe 



272 Második kbujr. ▲ szerb és borrit lásadás kezdete. 

„Tehát az ausztriai viszonyok itt^ amott az aldunai tarto- 
mányok körülményei, a szerb lázadás^ a horvátországi párt- 
ütés, a panszláv^izgatás, s a mindinkább felmerülő reactiona- 
rius mozgalmak .... képezik együtt a körülmények összegét ; 
minél fogva mondanom kell, hogy a nemzet veszélyben van, 
vagyis inkább, veszélyben lesz,^ ha magát el nem határozza, 
hogy élni akar. 

^Es e veszélyek közt hol és kiben keressük az ország- 
nak biztositékát? Eülszövetségekben? Nem kicsinyli ő, úgy- 
mond, a külszövetségeket^s tett is a minisztérium e tekintet- 
ben, a mennyit lehetett. Érintkezésbe bocsátkozott az angol- 
lal; de bizonyosnak tarthatni, hogy az angol csak ott, annyira 
8 addig fog bennünket pártolni, a mennyiben saját érdekével 
megegyezőnek találandja. Érintkezésbe bocsátkozott Fran- 
cziaországgal ; de ott most belzavarok dúlongnak; egyébiránt 
Francziaország messze van. Lengyelország is az ő rokonszen- 
vére támaszkodott; a rokonszenv meg is volt; de Lengyelor- 
szág nincs többé. Mi Németországot Uleti: úgy van meggyő- 
ződve, hogy a szabad német nemzettel barátságos viszonyban 
kell élnie a szabad magyar nemzetnek s együtt állniok őrt az 
európai civilisatio felett. Ily meggyőződésben küldött is a kor- 
mány követet Németországba. Ott azonban a dolgok alaku- 
lása még bizonytalan. 

„Á veszély elhárítására tehát önmagunkban kell keresni 
a2 erőt mindenek felett. Élni csak azon nemzet fog, melyben 
magában van életerő; kit nem saját életereje, hanem csak 
mások gyámoUtása tartogat, annak nincs jövendője.^ 

Felhívja tehát a nemzetet, mondja ki azon határozatot, 
miként koronájának, szabadságának, önállásának védelmére 
kész a legnagyobb áldozatot is meghozni. És valamint azon 
szabadság és önállóság sérelmére senkitől semmi alkut el nem 
fogad : úgy más részről minden méltányos kivánatokat, bárki 
irányában is, kész teljesíteni. Hogy pedig e határozatát való- 
sítsa: becsületes békét eszközöljön, ha lehet; vagy győzedel- 
mes harczot vívhasson, ha kell: ajánljon meg a nemzeti gyű- 
lés kétszázezer katonát, melyből a kormánv negyven ezerét 
azonnal kiállíthasson, — és negyvenkét millió forintnyi hitelt. 

„Uraim, — így folytatá tovább — én azon véleményben 
vagyok, hogy a határozattól, melyet a ház indítványomra ho- 
zand, fdgg a nemzet jövendője; sőt nagy részben függ azon 

Digitized by VjOOQ 



Hivrmadik fejezet ▲ pesti onziggytiUs. 273 

módtól isy melylyel a ház ezen határozatot hozandja. Es ez az 
egyik oky miért nem akartam én e kérdést a válaszfelirat vi- 
ta&ozásaiba merítem. Azt hiszem, midőn egj nemzet minden 
oldalról fenyegettetik ; de magában minden fenyegetés visz- 
szaverésére akaratot s erőt is érez, akkor a haza megmenté- 
sének kérdését semmi más kérdéstől nem szabad felfüggesz- 
teni. Ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, — holnap mások 
lehetnek. Ez mind egy. A minisztérium változhatik. De ne- 
ked maradnod kell, óh hazám ! S a nemzetnek, ezen minisz- 
tériummal vagy mással, meg kell mentenie a hazát. De hogy 
akár ez, akár más minisztérium megmenthesse : a nemzetnek 
erőt kell teremtenie. Azért minden balmagyarázatok kikerü- 
lése végett, egyenesen, ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy 
midőn ezt kérem, adja meg a képviselő ház a 200,000 főnyi 
katonát s az erre sziQcséges pénzerőt, 

E szavak után csönd állott be. A már huzamos idő óta 
beteges szónok, kinek kimerült testi erejét az egy óránál to- 
vább tartott beszéd alatt csak a felizgatott lélek ereje tartá 
fenn, hogy szólhasson, és szólhasson oly elragadó varázshata- 
lommal, — beszédét tovább nem folytathatta; s pihenni kény- 
szerűit, mielőtt gondolatát befejezhette volna. 

És ezen ünnepélyes csendben, midőn a nagy szónok 
egészsége miatti aggodalom minden szemet ráfordított, — e 
csendben feláll, az ellenzék padjain, annak vezére, Nyáry Pál, 
és jobbját az ég felé, mintegy esküre emelve kiáltja: „Megad- 
juk !^ É szó villanyerővel hatja át a háznak kivétel nélkül min- 
den tagjait. A lelkesedéstől elragadt képviselők, egy gondolat- 
tól, egy érzettől löketve, egyetlen ember gyanánt szöknek fel 
padjaikról; és Nyáry Pál példája után jobbjaikat égre emelve, 
mintha esküdni akarnának, hogy a hazát megmentik, a lelke- 
sedés zajos kitörésével ismétlik : „Megadjuk! Megadjuk!'' 

E szót ismét mély csend váltotta fel ; a lélekzet is meg- 
szűntnek látszék az elfogultságtól szorongó keblekben. Ekkor 
a szónok, mellén keresztbe tett karokkal, könyben úszó sze- 
mekkel, a ház előtt mélyen meghajolva, következő szavakkal 
zárta be sükeres beszédét: 

„Uraim, mondani akartam még, ne vegyék e kérést a 
minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizodal- 
mat akarna szavaztatni. Nem! A hazának megmentését 
akarta megszavaztatni ! — Kérni akartam még önöket, uraim, 

Horváth M. A függetlenségi harcz tört. 18 ^ 



274 Második könyv. ▲ szerb és horvit lázadás kezdete. 

hogy ha van valahol a hazában sajgó kebel, mely orvoslásra, 

— haván kivánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még 
egy kissé a sajgó kebel, s várjon még egy kissé a kívánság; 

— ne fíiggeszszük fel ezektől azt, hogy a hazát megmentsük. 
Ezt akartam még kérni, uraim. De önök felálltak, mint egyet- 
len férfiú, — és én leborulok e nemzet nagysága előtt ! És 
csak azt mondom : annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi 
hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a 
poklok kapui sem döntendik meg !^ 

A kormány tehát czélját érte : a pénz- és haderő bősé- 
gesen me^ajánltatott a haza védelmére. Maga az ellenzék is 
véleménykülönbség nélkül szavazott a többséggel. De alig 
miUt el pár nap ; aUg hűlt meg a Kossuth beszéde által éb- 
resztett lelkesedés : az ellenzék már is bánni kezdé, hogy fel- 
tétel nélkül járult a roppant pénz és haderő megajánlásához. 
A minisztérium hazafiságában ugyan senki sem kételkedett; 
de mindenki tudta, hogy keblében meghasonlás van, s egy 
része nagyobb áldozatokat is kész volna hozni a békés ki- 
egyenlítésnek, mint a mennyit a radikál párt a szabadság ér- 
dekeinek sérelme nélkül megadfaatóknak vélt. Különösen, 
ama hír, hogy kormányunk az olasz háború gyorsabb bevég- 
zése végett az Olaszországban lévő magyar katonaságot sza- 
{>orítani hajlfindó volna, mindinkább kezde terjedni. Az el- 
enzék tehát erre nézve tudni akarta a kormány szándékait, 
mielőtt a kérdés a válaszfelirati viták alkalmával tüzetesen 
tárgyaltatnék. Azt hitte az ellenzék, hogy a minisztériumnak 
most, az egymást érő háborús hírek s a nem rég oly lelkese- 
désben kitört hazafiság nyilatkozatának nyomása alatt, nem 
lesz bátorsága egyenesen bevallani, hogy Olaszországba va- 
lóban akar katonát küldeni; sőt ezt talán még tagadni is fogja: 
ha pedig ezt egyszer kimondotta, szavát utóbb sem fogja 
többé visszavonhatni. 

A július 13-kai ülésben tehát kérdés intéztetett a had- 
ügyminiszterhez : való-e, hogy újonczokat akar küldeni Olasz- 
országba ? Mészáros jelen nem lévén, a minisztérium válasz 
nélkül hagyta a kérdést. De ez még inkább felingerié az el- 
lenzéket ; s két nap múlva azon állítással ismételtetett az in- 
terpellatio, miképen magok az újonczok vallomása szerint, az 
elindulásra már ki is volna adva a parancsolat. Mészáros vá- 
lasza nem lőn kielégítő ; csak átalános szavakban, ^itérőleg 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejexot A pesti országgyfilés. 275 

• 

fejezte ki magát s távozott. Az ellenzék tehát újra nagy zajjal 
követelt egyenes^ kielégítő választ a kérdésre : s mind addig 
nem nyugodott; míg nem a miniszter visszahivatván, kijelen- 
tette, hogy „Olaszországba senki sem fog küldetni, a ki oda nem 
tartozik^. Az ellenzék e válaszban sem találta ugyan teljes 
megnyugvását; de, bár némi aggodalommal, lecsöndesedett, 
ájul. 20-ra kitűzött válaszfelirati tárgyalásoktól várván telje- 
sebb felvilágosítást; mert épen az olasz kérdés volt az, mi a 
válaszfeliratnak fontosságot kölcsönzött. 

A minisztérium e kérdésben, mint látók, már hozott 
ugyan határozatot ; de avval Batthyáni s társai többsége, csak 
a lemondással fenyegető/lző Kossuthnak tévén engedményt, 
nem volt megelégedve. És mivel e határozat még sem az ud- 
varnak, sem a nemzetnek tudtára nem adatott, Batthyáni idő- 
közben minden módon oda törekedek, hogy az a nyilvános 
tárgyalás előtt az ő értelme szerint módosittassék. De Kossuth 
ebben megegyezni egyátaljában nem akart, s hogy meggyőzze 
az elnökminisztert, mikép az ő véleménye, mely szerint az 
udvarnak világosan s feltétlenül megígértetnék a hadi segély, 
az országgyűlésen sem nyerne többséget, — a befolyásosabb 
képviselőkkel, néhány minisztertársai jelenlétében magánál 
előleg zárt tanácskozmányt tartott. Kossuthnak ebben tulaj- 
donkép az volt czélja, hogy a képviselő testület üterére ta- 
pintson s kitüntesse, kinek pártja erősebb, az övé-e, vagy az 
elnökminiszteré ? E végre az olasz kérdést a tanácskozmány* 
ban tisztán Batthyáni értelme szerint, a maga adalékai s fel- 
tételei nélkül terjesztette elő, kívánván, nyilatkoznának a kép- 
viselők, elfogadják-e az előadott nézetet egyértelmüleg ; mert 
az ügy fontossága azt követeli, hogy a ház e kérdésben, bár 
mi politika követésére határozza is magát, végzést egyértel- 
müleg alkosson. Az eredmény nem lehetett kétséges : a jelen- 
volt képviselők nagy többsége, tudván hogy ez iránt magában 
a minisztériumban is eltérők a vélemények, tagadólag vá- 
laszolt. 

Kossuth ennek következtében, a fentebb idézett minisz- 
tertanácsi határozattal egyezőleg, a maga értelme szerint ter- 
jeszté a ház elébe a kormány politikáját. „A kérdés, úgy- 
mond, melyről szólni fogok, európai fontosságú. . . Isten őriz- 
zen, hogy azt akármely oldalról is indulatok felzaklatására 
akarnók felhasználni ; mert ez két élű fegyver. Két oldalról 

Digitizedkí^VjOÓQlC 



276 Második Unjv. A szerb és horvát lásadás kwdete. 

« 

lehet izgatni : lehet a szabadság nevével, melyet én bálványo- 
zok ; de lehet, kivált itt Magyarországban, hol a nép ilgy gon- 
dolkozik, mint mikép tudjuk, a monarchia érdekében.^ Elő- 
adá aztán, mikép e kérdésbén két kiindulási pont van : a kö- 
rülmények és az elvek kiindulási pontja. Ha elvből indul ki a 
ház, készüljön annak vaskövetkezéseit mindenben elfogadni. 
Ha, úgymond, mi magyarok pártoljuk az olasz nemzet felke- 
lését, mert az nemzeti szabadságért küzd : akkor pártolnunk 
kell a horvát lázadást is ; mert, véleményök szerint, ők is sza- 
badságért küzdenek ; akkor rosszalni keli, hogy Windischgr&tz 
a cseh szvomostot összelövette. O nyiltan kimondja, hogy az 
olasz nemzet iránt sympathiával viseltetik, s a civilisatio ér- 
dekében is óhajtja, hogy az szabad legyen s nemzeti kor- 
mánynyal birjon. £z az ő magán érzelme. 

Áttérve a minisztérium eljárására, előadá, miként a mi- 
nisztérium alakításakor megkérdeztettek : akarják-e az or- 
szággyűlésen pártqlni azt, hogy az olasz háború bevégzésére 
segé^ kéressék ? Ok azonban, még mint miniszteri jelöltek, 
kijelentették,, hogy erre nem ajánlkozhatnak. Á kormány, 
hosszas küzdelmek után megszületvén, minden oldalról láza- 
dást tapasztalt; a horvát ügyben különösen tapasztalta még 
azt is, hogy a bécsi minisztérium ellenünkben ellenséges in- 
dulattal viseltetik. Ha kérdezték : miért van ez ? — azt mond- 
ták : „Magyarország nem akar státusadósságot vállalni; tehát 
legalább az olasz háborút kell becsületesen bevégezni, s erre 
Magyarország nem akar segíteni. Jellasics ellenben segít- 
séget Ígért, tehát őt pártoljuk^ ... A magyar kormány, mond 
tovább, mindig a kiegyenlítést, a békekötést sürgette az olasz 
ügyben ; mire azonban azt felelték : hát segítsetek egy győ- 
zedelem kivivására, hogy becsületes békét köthessünk. A ma- 
gyar kormány erre viszont ekként válaszolt : lázadásban van 
országunk ; magunknak sincs el,egendő fegyveres erőnk meg- 
védeni az ország integritását. így állván a dolog, közeledés 
a magyar és osztrák kormány között soha sem történhetett. 
E közeledés végett tehát a minisztérium bizonyos feltételek 
alatt kész megígérni a segedelmet. Ennek folytában, előadván 
a minisztertanács fentebb közlött határzatát, így végzi beszé- 
dét : „És mit mondott e határzatával a minisztérium ? Azt 
mondta : ha nem ti csináltátok is a zavart országunkban ; de 
ti szítogatjátok azt. Segítsetek nekünk rendet csinálni, és 

Digitized by VjOOQ IC 



Hftrmadik fejezet. A pesti orazéggj^Xés. 277 

szűntessétek meg a szitogatást : ezen esetre mi is^ nem ugyan 
az olasz nemzet szabadságának elnyomására, de egy méltá- 
nyos^ igazságos béke kieszközlésére, segedelmet nyujtuuk 
azon erővel, mely az országban lévő rendes katonaságból ha- 
zánk jogainak, szabadságának, békéjének fentartására nem 
szükséges. Vagy is máskép : megmondta az olasz népnek : ne 
feszítsétek túl a húrt; alkudjatok meg úgy, mint nemzeti sza- 
badságtok alapján alkudnotok lehet; alkudni kell, de ne fe- 
szítsétek túl a húrt, mert akkor saját létünkkel fogunk szá- 
mot vetni ; s ha úgy látjuk a dolgot, hogy az ottani béke 
helyreállítására segitséget Ígérnünk kell azon feltétel alatt, 
hogy elébb nálunk állíttassék helyre a béke : meg fog történ- 
hetni, hogy adunk segitséget. Es ezen morális hatást akarta a 
minisztérium gyakorolni e határzata által. Egyébiránt nem 
tagadhatja, hogy oly rokonszenvvel viseltetik az olaszok iránt, 
mikép ennél fogva örül a lelke hallván, hogy az olaszok győz- 
nek, s még arról is meg tud feledkezni, hogy részben az ott 
küzdő magyar vitézek vérén is van megvásárolva győzedel- 
mök. De a kormánynak nem szabad egyedül sympathiából 
kiindulni; hanem a körülményeket^ az ország s nemzet sza- 
badságának megmentését kell főkép tekintetbe vennie." 

Batthyáni nagy boszúsággal hallá e beszédet, melyben 
Kossuth, a miniszter, maga oly eszélytelenül áll az olaszok 
részére a dynasztia ellen, s még inkább háttérbe tolja ennek 
érdekeit, mint az már a minisztertanácsi határozatban tör- 
tént ; s ennél fogva még nagyobbá teszi a szakadást a nemzet 
8 a dynasztia között, még kétségesebbé ennek közremunká- 
lását az ország belbékéjének helyreállításában. Hallgatott 
mindazáltal ; mert nem akarta azon botrányos jelenetet elő- 
idézni, hogy a minisztérium tagjai nyílt ház előtt küzdjenek 
egymás ellen ; — mi a minisztérium felbomlását múlhatatla- 
lanul maga után vonta volna. A jobb oldal ennél fogva Kos- 
suth kijelentéseit az egész minisztérium véleményének tart- 
ván, azokat helyesléssel fogadta. 

Lehetetlen tagadni, hogy a minisztérium fölötte gyön- 
gének, ingadozónak, magával is ellenmondásban lévőnek mu- 
tatta fel magát e határozatával. A dynasztiának nem merte 
egyenesen megtagadni a segélyt; mert azt, mint a király mi- 
nisztériuma, csak nem tehette, hogy egyenes ellentétbe he- 
lyezze magát a dynasztia érdekeivel. De az^ ellen^^^y^le 



278 Második könyv. ▲ szerb és horyát lázadás kezdete. 

tartó szájas közönség visszatetszését nem akarván magára 
vonni, oly feltételekhez kötötte a segély megajánlását, melyek 
ezt részben lehetetlenné teszik ; részben el nem fogadhatók 
az udvar által. Az ellenzék nem titkolhatá örömét a minisz- 
térium e zavarán, s azt még inkább nevelendő, tovább is foly- 
tata a vitatkozást. A higgadt, önzetlen hazafiaknak lehetetlen 
volt el nem szomorodniok látván, hogy a hiúság, a népszerű- 
ség-vadászat s hitvány személyeskedés, a haza e komoly per- 
özeiben, annak legfontosabb érdekeit sem iszonyodik veszé- 
lyeztetni. Csakhogy magát a feltétlen szabadelvüség fényében 
láthassa tündökölni, s tapsokat arathasson a túlzásban mindig 
gyönyörködő nagy tömeg részéről, a körülményeket tekin- 
tetbe sem véve, minden státusférfiúi eszély ősséggel ellentétben 
lévő nyilatkozatokra engedé magát ragadtatni. És ez még 
csak elnézhető volt volna az ellenzék részéről, mely, köztudo- 
más szerint, mindig és mindenütt a végletekben szeret nyar- 
galni. De mit mondjunk a miniszterről, ki megfeledkezve ál- 
lásáról, s a fejedelem irányában vállalt kötelezettségéről, a 
tekintet nélküli, feltétlen szabadelvüség hírének és ezen el- 
lenzéki kisebbség tetszésének megnyeréséért, az eszélyteleh- 
ségben evvel versenyez ? 

Az ellenzék, a vitatkozásokat folytatva, egyenesen ta- 
gadta, hogy Magyarország apragmatica sanctionál fogva kö- 
teles volna résztvenni Ausztria minden háborúiban. Ha ez 
állna, mond egyebek közt Irányi, úgy Magyarország nem bir 
önállósággal. Az olasz kérdést csak az európai gyakorlat kö- 
vetkeztében helyesnek mutatkozott be nem avatkozási elv 
alapjára lehet igazságosan fektetni. Mintha a belkormányzatá- 
ban Önálló Magyarországot egészen idegen hatalomnak lehetne 
tekinteni Ausztria irányában. Következetlenségről vádolta 
a minisztertanács határzatát ; s ezt is nem alaptalanul. Az, 
úgymond, Magyarország nélkülözhető erejét, a bel béke hely- 
reállitása után, Ausztria rendelkezésére akarja adni Olasz- 
ország ellen; de Olaszországot elnyomni még sem akarja, 
hanem csak a végre ad katonát, hogy becsületes béke köt- 
tessék. Hát ha az olaszok nem állnak reá arra, mit Ausztria 
akar? Utoljára is elnyomásra kerül így a dolog. Végre azt 
sem lehetne remélni, hogy a reactio, bár mennyi katonát ad- 

Í'unk is neki, őszintén kibéküljön; s igy minden valóságos 
laszon nélkül, csak nemzeti becsületünket koczkáztatnók. — 



Hamiadik íejnet A pefti onzáffgyftlét. 279 

Megjegyezvén^ hogy a, kiv&lt gyönge^ nemzeteknek csak 
valódi érdekeik igényei által szabad magokat vezéreltetniök; 
és mit ezen érdek kivan, az a nemzeti becsületet sem sértheti: 
nem tagadjuk , hogy a szónok utósó állitása, miszerint nem 
volna remélhető, hogy a segélynyújtás a reactiot lefegyverezze, 
teljesen megegyezett a valósággal. De ezt feltéve, a segélyt 
6gyenesen meg kell vala tagadni; mi azonban egy értelmű 
volt volna avval, hogy Magyarország a szövetséget felmondja 
Ausztriának. 

Egy másik ellenzéki képviselőnek azon kérdésére: ki 
áll jót azért, hogy ha Ausztriát az olasz háború bevégzésében 
segítjük, ő is teljesíteni fogja irányunkban a feltételt ? — 
Kossuth újra szót emelt s még súlyosabban compromittáltn 
a minisztériumot az udvar irányában. Monda, hogy tényleges 
segítségnek csak akkor lehet helye, ha a magyar nemzet ön- 
állását, jogait, épségét s békéjét biztosítani a bécsi kormány 
valóban segített s mindé feltétel ténylegesen teljesedett. Azon 
kérdésre pedig : hát ha Ausztria tőlünk segedelmet nyervén, 
az olasz nemzetet elnyomja? — ekként fejtegeté miniszteri 
állásával egyátaljábanmegférhetetlen nézeteit: „Ha az ország- 
ban a fentebbi feltételek Ausztriától teljesíttettek, nem fogjuk 
egyszerűen azt mondani: tessék seregeinkkel rendelkezni; 
hanem megkérdjük az osztrák minisztériumtól: mit ad az 
olaszoknak? Itt mindenek előtt kikötjük, hogy az olasz nem- 
zetnek a legszabadabb institutiok biztosíttassanak, mik a 
monarchiái kormányzat alatt lehetségesek. Azt nem akarjuk 
mondani, hogy az ausztriai kormány alatt az olasz tartomá- 
nyokból semmi se maradjon; hanem azt fo^uk mondani: 
hogy Ausztria biztosítson magának oly strate^us vonalt, — 
legyen az az Etsch folyó , vagy bármi egyéo határvonal, — 
mit a körülmények szerint kívánatosnak fog tartani. S az ezen 
vonalon kivül eső rész ne csak szabad alkotmányos institu- 
tiokkal láttassék el; hanem egyszersmind annak Ausztriától 
való elszakadásába is beleegyezünk ; azon részre pedig, melv 
Ausztriánál maradna, minden esetre a legszabadabb institutiok 
biztosíttassanak. Az olaszok ellenben, mggetlenségök s alkot- 
mányok elismerésének árában az ausztriai monarchiának ter- 
heit segítsék viselni. Ha az olaszok erre sem állnak reá : ám 
lássák a háború következményeit." 

Digitized by VjOOQ IC 



280 Második könyv. A szerb és iLOnrát lázadás kezdete. 

Ha meg nem történt volna, valóban hihetetlennek lát- 
szanék, hogy egy miniszter így képviselje fejedelme érdekeit 
a parlamentben. Az, hogy Kossum az elmondottakat a bécsi 
minisztériumhoz intézte, a dolgon mit sem változtat; mert itt 
nem a minisztericim, hanem egyenesen a fej edeimi ház érdekei 
forogtak fenn. Es, mi még fontosabb, lehetett-e csak egy 
perczig is hinnie, hogy ily politikával, melyben az őszinteség 
teljesen hiányzott s melynek egész alapja csak az, mit a 
casuisták mentális reservationak neveztek, a fenyegetett hazát 
s nemzeti életet biztosithatja? Mert nem erre megy-e ki, mit 
az ékesszólás mesterségével áradozó beszédében előadott: 
„Á dynasztia szítogatja ellenünk a külön nemzetiségek láza* 
dását, mivel státusadósságot fízetni s katonát az olasz háborúra 
adni nem akarunk. ígérjünk tehát neki segedelmet, hogy po- 
litikáját irányunkban megváltoztassa, s az országban kitört 
lázadást, mit eddig szítogatott, elnyomni segítsen. Ha ez egy- 
szer megtörtént, s függetlenségünk s épségünk biztosítva lesz : 
akkor majd rajtunk álland, adjunk-e neki katonát az olasz 
ellen. Nem kell félni ; majd lesz akkor elég ürügy, minél 
fogva azt megtagadhatjuk, vagy oly feltételhez köthetjük, 
melyet a dynasztia el nem fogadhat. Nem nagy ugyan a remény, 
hogy igéretünk által czélt érjünk; de csak Ígérjünk, talán 
mégis használ, s ha mást nem, legalább időt nyerünk.^ Meg 
kell vallani, hogy a miniszter e politikája csak az udvari reac- 
tionak irányunkban követett ármányos politikájában találja 
hasonmását. 

S mit mondjunk arról, hogy közbenjáróul akarja magát 
feltolni a dynasztia s az olasz nemzet között, s dictatorként 
oly elbizottsággal akarja reájok erőszakolni a maga által 
képzelt békefeltételeket, melyekben egyik fél sem talált volna 
megnyugvást? 

De legerősebb gáncsot érdemel a miniszter azért, hogy 
minden státusférfíúi tapintat nélkül, mind azt^ mit elmondott, 
nyilt ház előtt, az egész világ haliattára mondotta el; s ekként 
politikájának irányát s horderejét részletesen kihirdeti, ha- 
sonló azon könnyelmű, gondatlan vezérhez, ki hadjáratának 
végczélját, hadi mozgalmait, seregének számát stb. maga be- 
széli el az ellenségnek. A pénzügyminiszternek ezen elbízott 
könnyelműséggel tett kijelentései után remélni sem lehetett 
többé, hogy a válaszfelirat, bár miként szerkesztessék is, 

Digitized by OOOQlC 



Harmadik fejeset. A pMÜ országgTlUés. 281 

kedvező fogadtatásban részesüljön az udvarnál, és segítse ki- 
egyenlíteni az ország súlyos bonyodalmait. Kihívása volt ez a 
dynasztiának ama fondorlatok még erélyesebb folytatására, 
melyeket törvényes önállóságunk ellen kihívás nélkül is 
megkezdett. 

A pénzügyminiszter által elkövetett ezen hibát maga az 
ellenzék vezére, Nyáry Pál is, észrevette; miért nem is ostro- 
molván tovább a kifejtett politikát^ hanem, azt állitván, hogy 
miután nem tudja, az-e a minisztérium politikája mi Kossuth 
Li^os uré? — csaJk azt indítvány ozá : bízná meg a ház a vá- 
laszfeliratba felveendő felvilágosítások formulázásávai magát 
Kossuthot ; mit aztán mind a ház, mind maga Kossuth is 
elfogadott. 

De már ezt nem tűrhette az elnökminiszter. Érzé, ha to- 
vább is hallgat, végkép compromittálva lesz a minisztérium 
az udvarnál, s elbocsáttatásániUs: nézhet elébe. Megróván tehát 
a könnyelműséget, melylyel ily dolgok nyilt házban dobra 
üttetnek, az ellen hogy a Kossuth által formulázandó felvilá- 
gosítások a feliratba tétessenek, határozottan tiltakozott. Saj- 
nosán tűrte már azt is, hogy az olasz kérdésben általa kitűzött 
irány a minisztertanács határzata által eredeti értelmét s hord- 
erejét elvesztette; hogy pedig a felett még maga egy miniszter 
szerkezete szerint adassék majdnem egyenes tagadással felérő 
válasz az udvarnak, egyátaljában megférhetlennek látá mind 
a minisztérium állásával, mint az ország érdekével. 

Az ülés után, melynek az elnökminiszter tiltakozásával 
vége szakadt, a minisztertanácsban igen heves vita folyt 
Kossuthnak ez ülésben való magatartása s nyilatkozatai felett. 
És e vita következménye lőn, hogy ő más nap a képviselőház- 
nak benyújtván a kívánt szerkezetet, kijelenté: mikép az, mit 
tegnap mondott, csak személyes véleménye; a fogalmazat 
azonban, mely lényegére nézve a minisztertanácsi határozattal 
összevág, az egész minisztérium megegyeztével készült. Egyéb- 
iránt könnyelmű nyíltsága által, elkövetett hibáját nem mu- 
lasatá el maga is bevallani. „Úgy látszik, monda egyebek 
közt, én sem diplomatának, sem miniszternek való nem va- 
gyok, mert nem követem azon szabályt, melyet a világnak 
minden minisztere követ. . . . Ha a háznak mind az, mit mon- 
dottam, sem elegendő a miniszteriális politika megítélésére, 
kijelentem, hogy a parlamentalis világ szokásán túl , többet 



282 Második ktayr. A sz«rb és horvát lásadás kezdete. 

mondott a minisztérium mint kellett volna^ s kinyilatkoztatom^ 
hogy itt a bizalomnak és bizalmatlanságnak kérdése forogd 
fenn." 

Ezen önkárhoztató nyilatkozat azonban ^ valamint neot 
oly nemű volt^ hogy a megelőző napon mondottak hatását a^ 
udvarnál eltörülhette volna: úgy az ellenzéket sem gátolta még^ 

Íár napig folytatnia vitáját a minisztérium politikája ellen. 
1 vita közben a heves Perczel Mór oly kifejezéssel élt egy be- 
szédében^ hogy a múlt országgyűlés óta merő ármány ural- 
kodik közügyeink vezetésében. Kossuth ezt a minisztériumra 
vonatkozónak hivén^ mélyen megsértve érzé magát^ s nyilat- 
kozatot kívánt a háztól : van-e bizodalma a minisztériumban? 
A nagy többség ezt felkelése által azonnal megszavazta ugyan ; 
de az ülve maradt ellenzék nagy zajjal tiltakozott, hogy Bem 
e körül forog a kérdés. Mire aztán a bizalomszavazat által 
megnyugtatott Kossuth ama, közmondássá lett szavakkal vá- 
laszolt az ellenzéknek : ^némuljon el a törpe minoritás, mely 
erőszakolni akarja a ház tanácskozásait!" De az ellenzék^ 
törpesége daczára is, szörnyű zajt emelt ilyféle kifejezések 
ellen, míg nem, a zaj csilapodtával, Kossuth kijelenté, hogy 
ő csak Perczel ama rágalmát akarta sújtani, mely szerint ál- 
litá, hogy a kormánynál ármány uralkodik közügyeink vezér- 
letében. Ily vádakat bebizonyítani is kellene, nem pedig^ 
csak odavetni a vitatkozás hevében. És miután Perczel erre 
nyilvánitá, hogy e váddal ő koránt sem a nemzeti kormányt 
akarta terhelni, a nyugalom helyreállott ugyan ; de az ellen- 
zék tovább is ostromlá a kormány politikáját az olasz kérdés- 
ben, míg nem a válaszfelirat, július 22-kén, szavazatra bocsát- 
tatván 233 szóval 36 ellen, elfogadtatott. Perczel még az nap 
lemondott rendőrfőnöki hivataláról, nem akarván tovább szol- 
gálni oly minisztérium alatt, melynek politikájában ő nem 
osztozhatik. £ hivatal aztán Hajúik Pálra ruháztatott. 

A válaszfelirat ezután a felső háztól is elfogadtatván, 
Eszterházy herczeghez küldetett, hogy a királynak elejébe 
terjeszsze. Tartalma lényegére nézve következő: A nemzet 
sajnálkozását fejezi ki ő Felsége gyöngélkedő egészsége felett 
s hűségéről biztosítja őt. Sajnálattal említi a szerb és horvát za- 
varokat is, és készségét jelenti védeni a korona épségét, mi 
végett a szükséges pénz- és haderőt meg is szavazta. ELága- 
lomként utasítja vissza a híreszteléseket, minthaaa udvar e 



Hamiadik fcáeiet. A peeti oimággjViiéa. 283 

zavarokat alattomban támogatná. Örömét fejezi ki Erdély- 
nek Magyarországhoz való visszakapesolása felett. Az olasz 
segély kérdésére nézve mondja: ^bogy mihelyt a rendes béke 
hazánkban helyreállítva, annak erkölcsi és anyagi épsége biz- 
tosítva leend, örömmel nyujtandunk segédkezet Felségednek 
egy oly béke megkötésére y mely egy részről a trón méltósá- 
gának, más részről az alkotmányos szabadságnak s az olasz 
nemzet méltányos kivánatainak megfeleljen.^ 

Egyébiránt a válaszfelirati heves vitákból az lett a tanúi- 
ság, hogy Kossuth, faltörő politikája mellett is , kénye szerint 
hajlíthatja szóhatalma által a ház nagytöbbségét; minélfogva, 
ha minisztertársaival meghasonlásba jő, bizton számíthat a 
többség támogatására. Ennek az lett következése, hogy ezen- 
túl a minisztériumban is még inkább az ő nézetei lettek irány- 
adókká ; Batthyáni pedig mindamellett is, hogy a miniszterek 
többsége nem szűnt meg osztozni véleményeiben, a Kossuth- 
tól függő képviselő ház által lépésről lépésre leszoríttatott ama 
kiegyenlítő, Dékéltető politika mezejéről, melyet eddigelé a 
féltett haza érdekében követett. 

Batthyáni azonban, bár a siker iránt már tünedező re- 
ménynyel, még folyton híven ragaszkodott a békepolitikához. 
E miatt sietett most is a válaszfelirati viták bevégzése után 
Bécsbe^ hogy ott a Frankfurtból egy időre visszatért János 
foherczeggel a horvát ügyről értekezzék. Ezen értekezletek 
sikerítése végett pár nappal később István főherczeg is Bécsbe 
ment; bár azok egyébiránt egyelőre sem Ígértek kívánatos 
eredményt. A remények, melyeket a minisztérium június 
elején János főherczegbe vetett, hamar meghiúsultak. Ha ő 
nyilatkozataiban pártatlannak ügy ekézett is mutatni magát 
státusembereink előtt, mégis többfélekép elárulta már, hogy 
kéz alatt ő is a reactio malmára hajtja a vizet. A magyar kor- 
mány, öt a közbenjárásra felkérvén , azt kivánta tőle : menne 
személyesen Horvátországba ; győzné meg a horvátokat, hogy 
a magyar minisztérium által kibocsátott rendeletek valóban 
a király akaratával adattak ki, s birná őket azok iránt enge- 
delmességre s megjelenésre a közös országgyűlésen, hol min- 
den igazi sérelmeik orvosoltatni fognának. Tudná meg tovább 
eleve is kivánataikat s biztositaná őket, hogy azok, a mennyire 
csak az ország épségével s a szabadság igényeivel összeférők, 
méltányosan teljesíttetni fognak : szóval , lenne közbenjáró a 



284 Második \bnyv. A szerb és horrát láxadás kezdete. 

magyar kormány és a szabadon nyilatkozható horvát nemzet 
között. A főherczeg azonban nem a horvát nemzet, hanem 
csak Jellasics ^s a magyar kormány közt akart közbenjárni ; 
mit emez el nem fogadván , szándékait; politikáját a hor- 
vát ügyre nézve , mint említők, a július 4-kén kelt okiratban 
bőségesen kifejtette. De a főherczeg azon okirat vétele után 
is elébbi szándékánál maradt, s e végett at értekezletre Jel- 
lasicsot is meghívta; kiről pedig eleve is tudni lehetett hogy, 
mint a reactio eszköze, csak ügy fogja akarni a békülést, ha a 
magyar pénz- és hadügy a bécsi minisztérium kezelésére eresz- 
tetik vissza. 

Jellasics e hangulata iránt az utóbbi időkben semmi 
kétség sem maradt fenn többé. Eleve is tudván, hogy a kor- 
mány ily áron nem fo^ megalkudni, magatartása mind ellen- 
ségesebb szint ölte fel az ország irányában. Seregének, melyet 
a felfegyverzett nemzetőrökkel mintegy negyven ezerre emelt, 
élelmezése végett, a július elején tartott gyűlésen adót vette- 
tett ki; a köznépet, kivált a papság által folyton fanatizáltatá 
a magyarok ellen; Grátzből s más birodalmi városok fegyver- 
táraiból ágyukat szerze; a bécsi országgyűlésre követeket 
küldött, — hol azok, természetesen , nem fogadtattak el ; jú- 
lius folytában újabb körutazást tőn s az elcsábított, felizgatott 
népet a magyarok ellen fegyverforgásra szólitá; a pártütés 
többi főnökeivel több helytt gyűléseket tartott; a magyar 
vagy csak alkotmányos érzelmű s a lázadás mellett nem ra- 
jongó tisztviselőket hivatalaikból letévén, a tiszti kart min- 
denütt párthíveiből alkotta meg. Hrabovszky altábornagy s 
királyi biztossal július 20-kán másodszor találkozván, egyene- 
sen felszólitá őt, hagyná el a magyarok ügyét, s csatlakoznék 
hozzá a császár támogatására. Bizonyítványokat mutatott elő, 
miképen az ő fegyverfogása a császári háznak nemcsak érde- 
kében, de annak jóváhagyásával s felhatalmazásává történik. 
Előmutatott egyebek közt egy császári kéziratot, mely által 
minden intézkedései helybenhagy atnak, s ő nagy hatalommal 
rufaáztatik fel a mozgalom vezérletére. De Hrabovszky, a 
becsületes ember és hazafi, ki a maga részéről egészen ellen- 
kező kir. leiratokkal volt ellátva , undorral fordult el a nem- 
telen játéktól , mely szerint az udvari reactio V. Pe/dinánd 
személyében a császárt a királytól különválasztá. És mivel 
sem a fejedelem személye ellen véteni , sem /esküiét s köte- 



HanoMlik fejeset A pesti orasággytaés. 285 

lesBégét megszegni nem akarta, nem sokára ezután elbocsát- 
tatását kérte a hivatalból, mely reá nézve eaak a kötelességek 
összetttközéseinek s lelkiösmereti faaroznak lőn fcHrrásává. 
Jellasics, Hrabovszky hajthatatlanságáról meggyőződvén, leg- 
alább tétlenségbe kivánta őt ringatni. Békülni óhajtó scellemet 
színlelt előtte s akként nyilatkozék , hogy bár a megkezdett 
ösvényről, — ha csak, mint jellemtelen ember, meg nem szö- 
kik, — visszalépnie nem lehet többé ; de János főherczeg bé- 
kítési kisérleteinek sikerét igen óhajtja, s azért minden ke- 
délyingerlő lépésektől tartózkodni fog; különösen, a fellázadt 
szerbekkel semmiféle összeköttetésbe nem lépend. Hogy azon- 
ban mind ez nem volt egyéb színlelésnél, eléggé kitűnt abból, 
hogy ezen Ígéretek ellenére , július végén, az ifjabb Nugent 
vezérlete alatt a szerbek karlóczai táborába 900 horvát szere- 
zsánt küldött; s pár nappal találkozása után Hrabovszky val, 
Illókon, Diakováron, Vuchin táján a népet lázitó beszédeivel 
fegyverforgásra izgatta. 

Az értekezletek folyamáról, melyeket Batthyáni a bán 
megérkezte előtt tartott János főherczeggel, kevés részlet lőn 
köztudomássá; annyi bizonyos, hogy eredményre nem ve- 
zettek. Bizonyos az is, hogy a bécsi minisztérium ez alkalom- 
mal újabban is elárulá egyetértését Jellasicscsal midőn tűre, 
^ogy daczára a magyar királyi helytartó s miniszterek jelen- 
létének, a Bécsben szállásoló katonaság küldöttségekkel s 
fényes esti zenével tisztelegjen a július 27-kén megérkezett 
bánnak, s nyilvánosan gáncsolja a fejedelemnek iránta ki- 
adott rendeleteit. 

Jellasiics maga most is csak a régi húrokat pengeté. A 
kibékülés alapjául három pontot terjesztett János főherczeg 
elébe: 1. Hogy a magyar pénz-, had- és külügyi miniszté- 
riumok az osztrák császári minisztériummal egyesittessenek. 
2. Hogy a horvát nemzetiségnek és nyelvnek a magyarországi 
közös országgyűlésen a magyarral teljes jogegyenlőség adas- 
sék. 3. Hogy a magyarországi szerb nemzet kivánatai telje- 
síttessenek. Kijelenté egyszersmind, hogy ezen alapfeltéte- 
lektől, mint a melyeket tartományi gvülésén maga a horvát 
nemzet tűzött ki, annál kevesbbé térhet el, mivel saját sze- 
mélyes me^yőződéseivel is egyezők. 

E pontokhoz nem kell hosszú magyarázat. A szerbek fő 
kivánata az volt, hogy számokra Magyarországból ^^gy külön 

Digitized by VjOOQ IC 



286 Második köBjT. A szerb és horrit lásadás kezdete. 

tartomány szakasztassék ki^ egy szerb vajda által igazgatandó. 
Egyébiránt a ráczttgy Horvátországgal, melyet Jellasics kép- 
viselni állított, semmi egyéb összeköttetésben nem állott, 
mint abban, hogy mind a két felkelt nemzetiség a reactio ér- 
dekében működött. 

Mi a horvát nemzetiséget és nyelvet illeti: a magyar 
kormány, túlmenve a pozsonyi törvényen, még aprilban akként 
intézkedett, hogy Horvátország nemcsak beligazgatásában, 
hanem a Magyarországgal való érintkezéseiben is tetszése 
szerint használhassa a maga nyelvét; sőt maga is horvát 
nyelven küldötte rendeleteit a horvát megyékhez. Azon kivá- 
nat, hogy a pesti közös országgyűlésen a magyar mellett a 
horvát nyelv is jogegyenlőséggel birjon, melyet ott a horvát 
követeken kívül senki sem értett, csak ürügyül szolgált, ma- 
goknak a horvátoknak is érdekökben állván , hogy követeik 
véleményei a törvényhozó test által megértessenek. De vég- 
eredményben ez sem talált volna nehézségre. 

Igazi oka tehát a kibékülés lehetetlenségének az első 
pontban rejlett, melyből világosan kitűnt, hogy Jellasics sem 
az alkotmányos horvát nemzetet, sem a déli szláv birodalom- 
ról álmodozó Gáj-féle pánszláv pártot, hanem egyedül az ud- 
vari reactiot képviseli ; nem a horvát nemzet szabadsága mel- 
lett, mi megsértve nem volt, s melynek minden méltányos és, 
a korona épségét tekintve, lehetséges kivánatait a magyar 
nemzetnek mind kormánya, mind törvényhozása igazságosan, 
testvéri őszinteséggel kész volt kielégíteni, hanem a reactio 
mellett küzd s készül feffjrvert fogni. E föltételekből bebizo- 
nyult, hogy Jellasicscsal kibékülni nem lehet, s fegyverhata- 
lommal kell végezni. 

Azon értekezletek sem vezettek több eredményre, me- 
lyeket Battfayáni, a Magyarország és Ausztria közti viszonyok 
rendezése végett, az új bécsi minisztériummal folytatott. A 
DobelhoflF-miniszterium sem tudta és, Magyarországba nézve, 
nem is akarta magát függetlenné tenni az udvari párttól; 
sőt, minden arra mutatott, hogy ezen, állítólag szabadelvű 
minisztérium is, egyenesen a reactio eszközévé alacsonyítja 
magát a magyar viszonyok tekintetében. A reactio pedig, 
miként már Jellasics s a bécsi katonaság magaviselete is 
eléggé elárulá, most gőgösebb, kihívóbb, harcziasb volt, mint 
bár mikor eddigelé. Mióta Radeczky tábornagv. aj császári 



HannAdik fajezet A pesti onziggjtíé: 287 

hadak fővezére Olaszországban^ Carlo Alberto, piemonti ki- 
rály seregén Ustozza mellett diadalt vívott ki^ az elhízottá 
vált udvari párt semmit sem hajtott többé a magyar ország- 
gyűlésnek az olasz kérdésben tett feltételesigéreteire ; sőt 
elhatározta^ bogy nyíltabban lép fel terveível Magyarország 
ellenében. A reactío e szándékait mind világosabban észre- 
vette Batthyáni az osztrák minisztériummal tartott értekezle- 
teiben. Minek következtében, bogy e minisztériumot, mely 
eddigelé szóval barátságot ígért, tettel pedig az ellenséget tá- 
mogatta, valahára világos nyilatkozatra kényszerítse: haza- 
térte előtt a következő két kérdésre kívánt határozott választ 
Dobelhoff elnökmínisztertől : 

^Akar-e az osztrák minisztérium, a magyar korona ép- 
ségét illetőleg, a pragmatica sanctionak teljes érvényességet 
tulajdonítani?" És 

„Szándéka-e a bécsi minisztériumnak, a mostani zavarok 
közt, a magyar koronái tartományokban, a pragmatica sanctio 
tekintetbe vételével, védeni a korona jogait?" Más sza- 
vakkal : akar-e a bécsi minisztérium a helyett, hogy, miként 
a megbukott minisztérium tévé, a horvát pártütőket és rácz 
lázadókat alattomban támogatná, segedelmére lenni a ma- 
gyar kormánynak e lázadások elnyomásában ? 

A válasz olynemű volt, hogy azontúl semmi kétség sem 
maradhatott fenn többé, miképen a Dobelhoff-miniszterium 
is csak úgy eszközéül szolgáland a reactionak Magyarország 
irányában, mint szolgált a megbukott minisztérium. 

Az első kérdésre, ha a császári birodalom érdeke ellen 
véteni nem akar, nem is adhatott volna Dobelhoff egyéb vá- 
laszt, mint a milyent adott, hogy: „az ausztriai miniszté- 
rium a pragmatica sanctiot, egész terjedelmében, soha sem 
vonta kétségbe, s el van határozva, annak érvényét fentartani 
minden irányban." 

A második pontra ez lőn válasza: „A mennyiben a hor- 
vátok igényeit ismeri, ők teljességgel nem szándékoznak el- 
szakadni a magyar koronától ; ők is szintúgy a pragmatica 
sanctiora hivatkoznak, mint a magyarok. Melyik rész fogja 
fel helyesebben a pragmatica sanctiot? Ez oly kérdés, mely 
a státusjogi viszonyok alapos taglalását igényli, a mivel a 
minisztérium a maga helyzeténél fogva még nem foglalkod- 
hatott: határozott nyilatkozatot tehát semmiféle- irányban 

^ Digitized by V^OOgle 



288 MáBodik könyr. A szerb őb horr&t lázadás kezdete. 

Bem adhat. Valamint azonban a zavarok békés kiegyenlítését 
reményli: úgy tartózkodni fog minden oly lépéstől a császári 
minisztérium; mely az összes monarchia fennállásba nézve 
veszélyes lehetne." 

E válasz semmi tekintetben nem volt méltó egy minisz- 
teriumhoz; mely magát alkotmányosnak s e felett szabadelvű- 
nek vállá. Meglátszik rajta, hogy ellenséges szándékait nyíl- 
tan kifejezni még idő előttinek tartván , csak kitérést keres. 
Az pedig: hogy kétségét fejezi ki : vájjon a törvényes téren 
álló magyar, vagy a törvények iránt engedetlen Jellasics fog- 
ja-e fel helyesebben a pragmatica sanctiot? — több mint ki- 
térés; az tisztán ellenséges indulatának kifejezése. A bécsi 
minisztériumnak lehetetlen volt nem ismernie a június 10-kei 
királyi rendeleteket, melyekben Jellasics pártütőnek bélye- 
geztetik ; zavargása határozottan rosszaltatik. Hogy az ud- 
vari reactio ezen oklevél hivatalos kiadását az olasz háborúba 
küldendő negyvenezer magyar újoncz megajánlásától felté- 
telezte, az semmit sem változtat a király Ítéletén Jellasics ma- 
gaviselete fölött. És bizonyosan a bécsi minisztérium sem 
meri vala állítani , hogy mivel a magyar kormány az olasz 
háborúra kivánt újonczokat ki nem állította, Jellasics zavar- 
gása megszűnt lenni pártütés. 

István főherczeg és Batthyáni elnökminiszter törek- 
vései tehát a viszályokat egy részről a horvátokkal, más 
részről a bécsi minisztériummal kiegyenlíteni , ismét sükeret- 
lenek maradtak. 

Ennek előre látásában, az elnökminiszter távolléte alatt, 
maga a nemzeti gyűlés kisértett meg egy lépést bajaink or- 
voslatára. Gr. Teleki László a július 24-kei ülésben indítványt 
tőn, hogy az országgyűlés kebeléből kfüdöttség menjen a ki- 
rályhoz, őt megkérendő, hogy Ígérete szerint az országba 
jőjön. Azon körülmény, hogy á császár-király, a zavarok 
miatt Bécsből távozván, nem a közel Magyarorsz^ba, honnan 
Bécs és Prága ügye is könnyebben vala intézhető, hanem a 
távol Tyrolba költözött, annál kellemetlenebb hatást tett az 
országban, mivel a törvények szerint különben is kötelezte- 
tett gyakrabban lakni az országban; most pedig távollétének 
még azon rósz következése is lett, hogy a lázongók ellensé- 
ges indulatát öregbítette, törvény iránti ensredetlenségöket 

Digitized byVjOOQ 



Harmadik fejezet. A pesti országgyftlés. 289 

legyezni látszott. Az indítvány ennél fogva köz értelemmel el- 
fogadtatván, a fényes küldöttség útnak eredt. 

Pár nap múlva még nagyobb fontosságot nyert a király 
bejöttének kérdése azon eseménynél fogva, hogy a német 
egység 8 a nagy Németország ügye egy lépéssel ismét elébbre 
haladt. A Frankfurtban székelő német birodalmi miniszté- 
rium meghagyta a bécsi kormánynak, hogy az ausztriai ka- 
tonaság sárga-fekete színeit a német birodalmi háromszínnel 
cserélje fel; mi aztán augustus 6-kán ünnepélyesen végre is 
hajtatott. E rendelet következtében alig lehetett többé kétel- 
kedni^ hogy az osztrák örökös tartományok beolvadása a 
Németbirodalomba rövid időn ténynyé válik. Ezen körülmény 
pedig viszonyainkat az ekként tartományivá leendő bécsi mi- 
nisztérium iránt sokkal élesebben meghatározta, mint volt elébb, 
midőn e minisztérium azért látszék magának befolyást igényelni 
Magyarország ügyeire , mivel magát császárinak nevezhette. 
Ausztria tartományként olvadván be a Németbirodalombii, 
még azon esetben is, ha Magyarország eddigelé külön kor- 
mánynyal nem birt volna, nemcsak katonaságunkat egészen el 
kellett volna különözni az osztráktól, mely azontúl Frankfurt- 
ból veendé parancsait ; hanem külképviseltetésünk sem marad- 
hatott volna tovább egyesülve a Frankfurttól függő Ausztriáéval. 

De míg a nemzetnek ezen s más érdekei sürgetőleg kö- 
vetelték a királynak az országba jöttét: nem kevésbbé érde- 
kében feküdt az magának a trónnak is. „ Az országgyűlés kül- 
döttsége Innsbruckba megyén, kérni ő felsége Budára jövete- 
lét, — mond egy hírlapi czikkében Kossuth, kinek befolyását 
az ország dolgainak vezetésében mindinkább irányadóvá ne- 
velte túlnyomó népszerűsége a ház és ország előtt. — Én azt 
gondolom, ez több mint kérelem, melynek teljesitése kegye- 
lemtől függ: ez oly kérelem, melynek teljesítése törvényszerű 
jogainkhoz tartozik. Istent hivom bizonyságul, én azoknak 
sorában állok, kik ő Felsége magyar királyi trónusának sért- 
hetetlenségéért élőtöket készek feláldozni. De a körülmények 
olyanok, hogy a királyi szék sérthetetlen megtarthatása vé- 
gett, a király segedelmére, közremunkálására szükségünk 
vagyon. Más segedelmet nem kérünk, mint azt hogy köztünk 
legyen ; hű népe felett Budáról uralkodjék. Innsbruckból 
nem lehet országolni. Bécs Frankfurttól nigg. Egy ily alá- 

Horváth M. A függetlenségi harcz tört. Digitizel^CjOOglC 



290 Második könjy. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

rendelt trón nem lehet urunk királyunk hatalmának cen- 
truma. Urunk királyunk csak Budán teljesen souverain. 

„Mi nen^ kaczérkodunk az ausztriai pénz- és hadügyi 
tárczákkal. De ha az ausztriai minisztérium azt mondja, hogy 
ezeknek a magyar tárczákkal egy kézben kell lenni: nem kell 
csodálkoznia, ha valakinek eszébe jutna, hogy tehát Budán, 
hogy magyar kézben legyen. Magyaroi«zág legnagyobb urunk 
királyunk országai közt ; a magyar koronának még vannak 
jogai is : ott van Galiczia, ott van Dalmátia ; és mi tudnánk a 
visszacsatolásnak oly formáját, mely a nemzetiségeket nem- 
zeti kormányuk iránt teljesen megnyugtatná; s akkor a hor- 
vátok iránt is eszünkbejutna, nem az egység, hanem a szö- 
vetség alapjára lépni. És leszen urunk királyunknak két biro- 
dalma: egyik, hol teljesen souverain s melynek középpontja 
Buda; másik,' melyben Frankfurttól függ s melynek közép- 
pontja Bécs.. . .A magyar nemzet királysági érzelmű. A ma- 
gyar nemzetnek tehát Budán királyra van szüksége. Hozza 
isten körünkbe ő Felségét. De ő Felségének a magyar királyi 
széket a maga és családja számára biztosítani kell : jőjön és 
biztosítva lesz. Ha ez nem történhetnek : én a legitimitás biz- 
tosítására még egy módot ismerek. O Felsége is volt i^abb 
koronázott király még atyja életében. Ezen eset többször for- 
dul elő történetünkben. Miért ne most is ? . . . A magyarok 
istene hozza körünkbe királyunkat. De ha ez nem történhet- 
nék, adjon nekünk Felsége, királyi tekintély ének legkisebb 
csorbítása nélkül, adjon fenséges Ferencz-Eároly főherczeg, 
atyai szereteténél fogva hozandó áldozattal, Ferencz-József- 
ben, Budára egy ifjabb királyt." 

Mind ezek iránt a többi miniszterek sem voltak ugyan 
Kossuthtól eltérő véleményben. Az eszme mindazáltal, az if- 
jabb király megkoronáztatása iránt, még nem érett meg any- 
nyira, hogv már utasításul is adathatott volna a kfüdöttség- 
nek ; utóbo pedig, az események bekövetkezett rohamában, 
nem volt többé idő annak megkisértésére. A küldöttség tehát 
a hűség bizonyítása mellett, azon egyszerű kérelemre szorít- 
kozott : jőne a király az ország békéjének és trónjának bizto- 
sítása végett, mennél elébb hű magyar népe közé. „Európá- 
ban — így szóla egyebek közt Almássy Pál, a képviselő ház 
alelnöke s a küldöttség szónoka, — Európában alig van te- 
kintély, mely rendületlenül állana ; de Magyarország hű fiai 

DigitizedByA^OOQ 



Harmadik fejezet. A pMti országgyüMa. 291 

lelkesedéBsel fognak összeseregleni a trón körül. . • S habár vész 
borone is hazánk határain : Felséged jelenléte Budán elég 
lesz a borús fellegek eloszlatására s egy fenyegető testvérbe 
borúnak lehetetlenné tételére. ..." 

A magyar kormány s országgyfllés, midőn ezen kül- 
döttséget útnak eresztette, me^feledkezettnek látszik egy kö- 
rülményről, melynek mégis eldöntő befolyása volt a lépés 
aükerére. Vagy e körülmény daczára is remélt ? E körülmény 
abból állott, hogy az akaratgyönge királyt egyedül a reactio 
emberei veszik Körül s tartják mintegy fogva, gondosan eltá- 
volitván tőle minden üdvösebb befolyást. Megfeledkezettnek 
látszik, hogy a király nem saját érzelme, hanem a szerint fog 
válaszolni a küldöttségnek, miként az őt környező reactio 
adandja szájára. A reactionak eddigelé legerősebb támasza, 
legélesebb fegyvere épen az volt, hogy a gyönge fejedelem 
személye hatalmában létezett, s háta mögött nevével sükere- 
sen űzhette fondorlatait. Hasztalan eszközlött ki Batthyáni, 
midőn júniusban a királyi udvarban pár napra megjelent, pa- 
rancsokat Jellasics és az országbeli fó hadi kormányzók szá- 
mára: mire a magyar miniszter a parancsot az illetőkhöz 
elküldötte, azoknak már kezökben volt egy más, szinte a csá- 
szár nevében irott rendelet, hogy bár mi parancs érkezik is 
hozzájok a magvar minisztérium útján, annak engedelmes- 
kedníök nem kell, hanem azt tegyék, mi nekik egyenesen az 
udvartól rendeltetik. 

A reactio mind ezen fondorlatainak, egész befolyásának 
egyszerre vége szakad, ha a király Budára jő és szabadságába 
visszahelyeztetik. Ezt tehát nem engedhette meg a reactiot 
intéző udvari párt. Mivel azonban egynemzet jogos ki vánatát 
egyszerűn elutasitani még sem lehetett, némi kitérő Ígérettel 
kellett azt kielégiteni. S így történt, hogy azok, kik a király 
helyett határozni szoktak, arra csavarták el a nemzeti kére- 
lem értelmét, mintha a küldöttség csak azt jött volna kérni, 
hogy ő felsége a törvényeket majdan személyesen szentesítse 
8 fejezze be az országgyűlést; s a következő választ adták a 
király nyelvére : „A mi azon kivánatot illeti, hogy az ország- 
gyűlést a törvények szentesítésével személyesen fejezze 
be : azt, ha a gondviselés engedi, minden bizonynyal fofíja 
teljesíteni. ** oigtized by Google 

19* 



29^ Második könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

A fejedelem, ki a küldöttség megérkeztekor, a bécsi or- 
szággyűlésnek adott Ígérete szerint, székvárosa felé már in- 
duló félben volt, a tisztelgés után tüstént kocsira ült s Bécsbe 
utazott vissza. Az Írásbeli válasz ennél fogva csak Bécsből, 
aug. közepén küldetett le az országgyűléshez. A körülményeink 
közt igen fontos okirat így hangzik : 

„Mi ... V. Ferdinánd stb. Kedves* híveink ! Mennél fáj- 
dalmasabban esett atyai szivünknek, hogy a folyó évi jul. 
2-kán összehívott országgyűlést legmagasabb királyi szemé- 
lyünkben megnyitni közbejött súlyos betegség által gátolta- 
tánk : annál őszintébb örömmel tölt el annak nyilvánithatása, 
hogy azon királyi igéretünket, miszerint fejedelmi székünket 
sz. kir. Buda városába áttéve, hű körötökben hosszabban mu- 
lathatunk, teljesíteni az isteni gondviselés elvégre megengedte. 

„Midőn tehát kegyelmesen tudtotokra adjuk azon leg- 
magasabb akaratunkat, miszerint a jelen országgyűlést f. évi 
sept. 17-kén saját legmagasabb személyünkben berekeszteni, 
és a törvényeket, melyek addig általunk nem fogtak megerő- 
síttetni, ugyanakkor királyi hatalmunknál fogva szentesíteni 
óhajtjuk; egyszersmind kijelentjük, miképen e hű körötök- 
ben me^elenésünk által egyszersmind újabban is biztosítani 
kívánunk titeket azon fejedelmi szándékunk és védő hatal- 
munk iránt, melyet nyújtani nektek készek vagyunk mind 
azok ellenében, kik királyi parancsainknak, a törvénynek és 
törvényes hatóságoknak engedelmeskedni még mindig vona- 
kodnak. 

„Egyetemben értesítünk titeket arról is, miképen királyi 
magas kötelességünk szerint Horvát-, Sziavon- s Dalmátor- 
szág és a határvidékek mind polgári mind katonai hatóságai- 
nak meghagytuk, hogy miután a két ország közti villongások- 
nak békés utón kell kiegyenlíttetniök, Magyarország határait 
megtámadni és azokat átlépni semmikép ne merészeljék; 
összes hadseregünknek pedig megparancsoltuk, miképen a 
zendülők legyőzésében tanúsítják azon buzgalmat s kitartást 
melylyel a királyi székünk iránti hűségnek s a világ által is 
elismert vitézi becsületöknek tartoznak." 

Ezen, színleg jó indulatú kir. leírat egyike volt azon 
szemfényvesztő eszközöknek, melyekkel az udvari reactio, a 
magyar kormányt s országgyűlést, terveinek nyílt életbelép- 
tetése előtt, a biztosság érzetébe ringatni ügyekezett, hogy 



Harmadik fejezet. A pesti országgyűlés. 293 

készületeit annál sükeresebben megtehesse. Egyébiránt, ez 
volt az utolsó okirat, mely az ellenséges szándékokat a jó in- 
dulat s kegyes Ígéretek leplébe burkolta. Radeczky győze- 
delmei Olaszországban, benn pedig az előkészületek előhala- 
dása mind közelebb hozták az időt, midőn a reactio, eldobván 
fölöslegessé vált álarczát, nyiltan fellépett czélzataival. Olasz- 
országban nem volt többé mitől tartani; Frankfurtban János 
' főherczeg mind sükeresebben aláásni kezdé a nagy Németbi- 
rodalom szép eszméjét; Magyarországban a szerbek, kiket 
Latour, bécsi hadügyminiszter „hű fegyvertársaknak" neve- 
zett, az egész alvidéken körülhordták a lázadás szövétnekét; 
Jellasics, a „lovagias bán", mind nagyobb seregéket vont 
össze a Drávánál s már-már betörendő vala az országba; Er- 
délyben a szászok és felizgatott oláhok már csak jelre vártak, 
hogy kitűzzék a lázadás zászlaját; Bécsben az ügyek, a nép 
minden zavargásai daczára, naponként kedvezőbb fordulatot 
vőnek. Azon német képviselőkhöz, kik eleitől fogva az udvar 
pártján állnak vala, s a Stadion gróftól kénye szerint vezérlett 
galicziai követek értelmetlen tömegéhez a cseh pártból is 
mind többen csatlakozának : mind ezek menten nagyobb túl- 
súlyt szereztek a pártnak, mely részben öntudattal, részben a 
nélkül más szín alatt, egész készséggel támogatá a reactio 
czélzatait. Latour hadügyminiszter több ízben akként nyilat- 
kozott, hogy múlhatatlanul a márczius előtti állapotokra szük- 
ség visszat^ni, habár az út polgárvér patakjain vezetne is 
keresztül. És leginkább e czél gyorsabb sikeríthetése végett 
történt az is, hogy az udvari párt a császárt Bécsbe visszahozta, 
honnan a reactio hálózatának szálait minden tekintetben kön- 
nyebben lehetett kezelni, mint a messze fekvő Innsbruckból. 
E czél érdekében íratott a közlött királyi rendelet, 
mely az országgyűlés befejezésének határnapját sept. 17-re 
kitűzte. A király személyes megjelenésének ígérete csak arra 
volt számítva, hogy a rendelet fulánkját megtompítsa. E czél 
érdekében történt ama na^ fontosságú lépés is, melyet az 
udvar e rendelettel egy időben tett. Egy, augusztus 14-kén 
kelt 8 Eszterházy herczegtől ellenjegyzett királyi leirat István 
főherczeg nádortól a teljhatalmat, mely szerint a király kép- 
viselőjévé neveztetett volt, visszavonta, okul adván, ho^y „0 
Felsége, Bécsbe visszatérvén, önmaga vette át országai kor- 
mányzatát." 

Digitized by VjOOQ IC 



294 Második kOnyr. A szerb és horvát Uzadás kezdete. 

Hogy ez puszta ürügy, senki sem kételkedett; s valódi 
okát könnyű volt feltalálni. István főherczeg teljhatalmában 
az is benfoglaltatott, hogy az alkotandó törvényeket szente- 
sítse s végrehajtassa. Az udvar meggyőzó'dvén a trónbeszédre 
adott válaszfeliratból; s kivált az a felett tartott vitákból s 
nyilatkozatokból, bogy a magyar országgyűlés a reactio czél- 
jait, a bécsinek példájára, elősegíteni soha sem fogja^ könnyen 
átláthatá, mily akadályára válhatnának e czéloknak a két- 
százezer katonára és negyvenkét millió forintnyi hitelre vo- 
natkozó törvények, ha azok István főherczegtől szentesíttet- 
vén, végrehajtatnának. Visszavonták tehát a főherczegtó'l a 
teljhatalmat, hogy az országgyűlés Bécsbe ^kényteleníttessék 
folyamodni e törvények megerősítéséért; s ezt aztán ők czél- 
jaik szerint használhassák fel, vagy a szentesítést meg is ta- 
gadtathassák a király által. 

Az országgyűlés befejeztet sept. 17-re kitűző rendelet 
hordereje csakis azon világításban tűnik ki teljesen, melyet 
arra a főherczeg teljhatalmának visszavonása vét. Az ország- 
gyűlést a jelen súlyos körülmények közt, mielőtt az égető 
kérdések némikép elintéztetnének, szétoszlatni annyi volt, 
mint az országot ama nyilvános veszélynek tenni ki, hogy 
nem rég visszanyert önállásától s független kormányától egy 
merész státuscsiny által megfosztassék. E státuscsiny tervénet 
szálait alig lehetett elrejteni. Az országgyűlés berekesztésé- 
nek s a teljhatalom visszavételének következtében, a septemb. 
17-ig alkotandó törvényeket, megerősítés végett, Bécsbe kel- 
lett küldeni. Az udvar el volt határozva, azoktól megtagadni 
a királyi szentesítést; minek aztán természetes következése 
leendett, hogy a minisztérium, melynek megegyeztével a tör- 
vények alkottattak, e királyi gáncs csapása alatt leköszönjön. 
Az ország kormány nélkül maradván, megjövendett a reactio 
nyílt fellépésének s aratásának ideje. • 

Hogy ez volt légyen a terv, a későbbi események két- 
ségtelenné teszik. De az élesebb szeműek azt már jelenleg is 
eléggé átláthatták, ha némi körülményeket ama leirattal egy- 
bevetettek. Míg ugyam's az udvar a király által igértette, hogy 
^a nemzet hű körében megjelenése által újabban biztositani 
kívánja azt védelme iránt azok ellenében, kik a törvénynek 
és törvényes hatóságoknak nem engedelmeskednek'^; — míg, 
továbbá, azt bízonyítá, hogy „Horvát-, Sziavon- és Dalmátor- 



Digitized 



byGoogk 



Harmadik fejeset. ▲ pesti orBsággyttléB. 295 

szág s a határvidék mind polgári mind katonai hatóságainak 
meghagyta, hogy Magyarországot megtámadni, határait át- 
lépni ne merészeljék; hadseregének pedig megparancsolta, 
hogy a zendülők legyőzésében buzgalmat s kitartást tanúsít- 
sanak ;^ — míg a reactio a király által ezt igértette s nyilvá- 
níttatta : az alatt a szerbek ellen vezérlő Bechtold tábornok, 
mint alább látandiuk, titkon utasítást vett, hogy a háborút 
apró csatárzatok által hosszúra húzza ki s a „szerb hű fegy- 
vertársak^ — ellen semmi elhatározó csapást ne intézzen ; — 
az alatt a szent-tamási sánczokon a szerb lázadás zászlai 
mellé a császári zászló is kitűzetett ; — az alatt Jellasics ren- 
deletet vőn, hogy egész haderejét öszpontosítván, a betörésre 
készen álljon. 

De a terv valóságáról minden kétséget elhárított az, 
hogy mind a főherczeg teljhatalmát visszavonó, mind az or- 
szággyűlés berekesztését megrendelő oklevél a könnyen meg- 
nyerhető hg. Eszterházy külügyminiszter ellenjegyzésével kelt 
ugyan ; de az összes minisztérium Budapesten azokról előleg 
semmit sem tudott. Czélja a bizalmatlanság e nyilvánításának 
a minisztérium iránt a trón részéről nem lehetett egyéb, mint 
hogy az a kormányról leköszönjön. És valóban szárnyalni is 
kezdett a hír erről, mialatt a minisztertanácsban ezen okleve- 
lek felett folyt az értekezlet. Mi bírta mégis maradásra a mi- 
nisztériumot : azon bizonyosság- e, hogy lemondása után új 
minisztérium, legalább minden tárczára, nem fog kineveztetni, 

— mi az országot a forradalom örvényébe sodorná ; István 
főherczeg igérete-e, hogy ügyekezni fog az országgyűlés be- 
végzésére vonatkozó leiratot visszavétetni ? — a miniszterta- 
nács indokai nem jöttek köztudomásra. Annyi bizonyos, hogy 
a leiratok sem ki nem hirdettettek, sem hivatalosan nem kö- 
zöltettek az országgyűléssel. 

Kormányunk e körülmények közt Bécsből nem csak 
nem várhatván segélyt ; sőt épen onnan látván eredni a bajok 
légsúly osbjait; onnan szítogattatni a nemzetiségek lázongáisát, 

— eleinte Frankfurtban, a német középponti hatalomnál, 
melynek érdekei a mieinkkel összevágtak, keresett némi er- 
kölcsi támaszt s remélt szövetséget; majd, midőn e remény 
is meghiúsult, a háború pedig a reactioval elkerülhetetlenné 
lett, erélyesebb hadi készületek által ügyekezett a veszélyt, 
mely a közel jövendő méhében rejlett, a hazáról elhárítani. 

Digitized by CjOOQ IC 



296 Második könyv. A szorb és horvát lázadás kezdete. 

Magyarország érdekei a szláv törekvések, szintúgy mint 
a reactio ellenében azonosak lévén azok érdekeivel, kik az 
egységes Németországot óhajták véglegesen megalakítani: 
kormányunk a írankíurti nemzeti gyűléshez, mint fentebb el- 
l^eszéltük, mindjárt annak kezdetén küldött volt követeket. 
És midőn ezek egyike, Pázmándy Dénes, a pesti országgyű- 
lés elnökletének átvételére hazatéíi;, társa, Szalay László, bí- 
zatott meg, hogy a frankfurti gyűlés mozzanatait figyelemmel 
kisérvén, minden alkalmat ragadjon meg, mely némi szálakat 
nyújthat kezébe egy szövetség megkötésére a középponti né- 
met hatalom és Magyarország között. 

Kormányunk e végre jul. 19-kén következő pótlékutasi- 
tást küldött Szalay Lászlóhoz : 

„Küldetésének czélja átalános elvekben már előzőleg 
meg lévén határozva;^ ezennel oda utasíttatik ön, hogy az 
egyesűit németbirodalmi végrehajtó hatalommal azon viszony- 
nak, melyben Magyarország az ausztriai császárhoz a pragma- 
tica sanctio értelmében áll, fentartása mellett, egy oly szövet- 
ségi szerződést űgyekezzék kötni, mely szerint : 

;,!. Magyarország és a Németbirodalom viszonylagosan 
kötelezik magokat százezerig terjedő hadsereg kiállitására 
azon esetben, ha a Németbirodalom vagy Magyarország határai 
a szláv elem által, vagy a szláv elemmel szövetkező más hatal- 
masságok részéről megtámadtatnának. . . . 

„2. A kikötött hadseregek bár mily európai nép szabad- 
ságának elnyomására nem használtathatnak. Es a segélyadás 
kötelessége csak azon esetben áll be, ha a szövetséget kötő 
hatalmasságok tartományai, vagy külső ellenség által támad- 
tatnának meg, vagy, bár az anyaország alkotmányos szabad- 
sága reájok is kiterjesztetik, mind e mellett is nyilt lázadás 
utján elszakadni törekednének. 

„3. Ezen említett esetekben a kért segély-hadsereget 
egymásnak három hónap leforgása alatt kiállítani kötelezik 
magokat az érdeklett hatalmasságok. 

„4. Á hadseregek megindittatván, hazájok határain belől 
a segélyt adó hatalmas&ág által fizettetnek. Hazájok határát 
átlépve, rendes zsoldjaikat, minden kárpótlás nélkül, a segélyt 
kérő hatalmasságtól nyerendik. 

„Dy alapokon megkezdheti ön a Németbirodalom végre- 
hajtó hatalmával az alkudozásokat, biztossá tévén őt Magyar- 

Digitized by CjOOQ IC 



Harjjjadik fejezet. A pesti országgyűlés. 297 

ország azon őszinte barátságos indulatáról, melyet a két ha- 
talmasság geographiai helyzete, Magyarországnak az ausztriai 
dynasztiához századokon át bebizonyított hűsége és azon ér- 
dekegység igényelnek, melyet a Magyarországban lakó kti- 
lönfajú nemzetiségek közt a magyar és német elemnek szoros 
csatlakozása szükségessé teszen. 

„Ha az ausztriai státusadósságok egy részének Magyar- 
ország általi elvállalásáról hivatalos kérdés intéztetnék önhöz : 
feleletében oda nyilatkozzék, hogy ezen adósságokból legfel- 
jebb csak a franczia háborúból származott magyar kamaralis 
kötelezvények elvállalásáról lehetne szó; a többiek pedig 
Magyarországot kötelezőleg legkevesbbé sem illetik ; mert 
Magyarország minden bel adminisztrationalis költségeit ön- 
maga fedezte ; ezen kivül az összes monarchia hadseregének 
fentartásához, a törvényes király s az országgyűlés között 
időnként megállapitott egyezkedések nyomán, részéről éven- 
ként egyenes adó utján tetemes költséggel járult, sőt még az 
ausztriai birodalmi pénztárba, nemcsak a királyi udvar fen- 
tartására rendelt kamaralis jószágoknak jövedelmeit, de még 
a sóból, vámokból, bányákból és más indirect adókútforrá- 
sokból eredett, milliomokra teijedő jövedelmeket is évenként 
befolyatta a nélkül, hogy a birodalmi kormány részéről Ma- 
gyarországba vas- vagy kőutak építésére, vagy az industria 
bár mely ágának nevelésére legkevesebb is beruháztatott 
volna. Ennek folytán ügyekezzék ön a Németbirodalmat 
meggyőzni arról, hogy ezen adósságok Magyarországot leg- 
kevesbbé sem illetik; egyébként ez minden esetre oly kér- 
désnek tekintendő mely, végeredményben, Magyarorsz^ gyű- 
lésének határozatától fUgg* 

„Jelentse ki ezen kivtil ön a Németbirodalom végrehajtó 
hatalmának, hogy Magyarország őszinte barátságát a Német- 
birodalom irányában tettleg is bebizonyítani kívánván, keres- 
kedési tekintetben, más hatalmasságok fölött az egyesűit Né- 
metországnak oly előnyt igér, mely a szövetséges népek jól- 
létét és boldogságát, tekintve Magyarországnak az aldunai 
tartományokkal közvetlen érintkezését is, a legnagyobb mér- 
tékben előmozdítani képes. Mely czélnak elérésére sürgesse 
ön, hogy a Németbirodalom viszonylagosan követsége által a 
magyar kormánynál képviselve legyen, hogy a különnemű 
áraczikkekre és termesztményekre vonatkozó váipszabály- 

Digitized by VjOOQ IC 



298 Második kOnyr. A szerb és honr&t lázadás kezdete. 

zat kölcsönös egyezkedés utján minél elébb megállapittat- 
hassék." 

Maga az országgyűlés is tett e szövetség megkötésére 
némi lépéseket. Gorove István képviselő aug. 3-kán indítványt 
tőn a ház előtt, helyeselné a ház a minisztériumnak eddigi el- 

1' árasát a német kérdésben s jelentené ki, hogy Németbiroda- 
om és Magyarország, mint két önálló státus közt a közös ér- 
dekek alapján kötendő szövetséget óhajtja. Szólott aztán a 
kérdéshez több képviselő. Teleki László gróf beszéde alatt 
az egész ház, mintegy varázsvesszőtől illetve álla fel, s lelke- 
sedéssel nyilatkoztatá rokonszenvét a német szövetség iránt. 
Szólott utóbb Kossuth is, mint monda, két okból : hogy 
örömét jelentse ki a képviselők ezen tiszta felfogású politiká- 
jának nyilatkozata fölött; és hogy azon félreértéseket, melyek 
az ausztriai nép részéről irányunkban fenforoghatnak, ma- 
gyar szempontból eloszlassa. Nagy tetszéssel fogadott beszé- 
dében fejtegeté : mi annak oka, hogy a bécsi nép, mely a már- 
cziusi napokban irántunk oly élénk rokonszenvet mutatott^ 
érzelmeit irányunkban megváltoztatta? „Ennek oka, úgymond^ 
abban fekszik, hogy a reactio a történetekben páratlan fon- 
dorlattal szakgatja szét a sympathia kötelékeit, melyek neki 
gátul szolgálnak. Bécsben most négy elem küzd : egyik azon 

Sárt, mely felfogva a dynasztia, a szabadság és a jövő kor ér- 
ekeit, a német birodalom egységéhez szít ; a másik a reactio ; 
a harmadik a szláv elem ; a negyedik végre az osztrák minisz- 
térium, melyet nem arról vádol, hogy az alkotmányosságot egy- 
átaljában lerontani akarná; hanem vádol arról, hogy a magyar 
had- és pénzügyminisztérium visszaszerzésére való sóvárgása 
által annyira elvakíttatik, hogy nem látja, miként akarata el- 
len is vak eszközzé lett a reactio kezében. E három utolsó 
elem, bár különböző czélokból, egyaránt ellenzi a német egy- 
séget ; ezt pedig ellenzvén, a szabadságnak, alkotmányosság- 
nak, sőt magának a dynasztiának is vesztére tör ; mert csak 
azok hű és okos alattvalói a dynasztiának s őszinte barátai a 
szabadságnak, kik belátják, hogy Áusztiíának a német biro- 
dalomhoz csatlakoznia s abba beolvadnia kell." 

Ezen fejtegetések nyomán és „nehogy a reactio mely, 
mint a pók, a virágból is mérget tud szívni, valamikép e kér- 
désre vonatkozó határzatot is félremagyarázza, mint tette azt 
az olasz kérdésben," Nyáry Pál indítványa szerint, oly érte- 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejesei ▲ pesti onzággytlés. 299 

lemben hozta meg a német szövetség óhajtására vonatkozó 
végzést az országgyűlés ho^y, ha a bécsi kormány a frank- 
furti összpontosított német hatalommal, a német egység kér- 
dése miatt^ háborúba keverednék^ azon esetben Magyarország 
pártolására ne számoljon. 

Ezen, ekként végződött vitatások által egygyel ismét 
több bizonyítványát adta a maeyar kormány és országgyűlés, 
bogy hű barátja ugyan a szabaaságnak s azt más népeknek is 
csak úgv óhajtja, mint magának ; sőt hogy a dynasztiának is 
őszinte hive, feltévén, hogy az tiszteletben tartja a nemzet 
kormányzati önállóságát : de a politikai eszélyesség s óvatos- 
ság nem tulajdona. A rokonszenvet, melylyel a nemzet s kor- 
mánya az egységes Németbirodalom iránt viseltetett, csak he- 
lyeselni lehet; ezt önérdeke határozottan igényelte, s maga 
ellen vét, ha e szövetséget nem keresi ; de nem lehet helye- 
selni azt, hogy ezen érzelmeit, minden szükség nélkül dobra 
ütötte, s mit csak a minisztertanácsban titkon kell vala tár- 
gyalni, nyilt házban vitatta, és végzése által, mi félremagya- 
rázásra különben is oly alkalmas, mintegy kihívja maga ellen 
a reactiot s a bécsi minisztériumot. És e nyilvánossá annál 
kevesbbé volt helyén, mivel az udvar és a bécsi minisztérium 
bizonyos boszantására, tüntetést foglalt magában oly hatalom 
irányában, mely tényleg még nem létezett s létesülése nem is 
volt kétségtelen. Hogy sükeres és czélszeru legyen, a külön- 
ben leghelyesebb politika sem nélkülözheti az eszélyt s óva- 
tosságot az eljárásban. Érzé ezt a felső ház, s azon módosítás- 
sal járult a képviselők végzéséhez, hogy ,, Magyarország annál 
kevesbbé hajlandó segedelmet nyújtani a német egyséé elle- 
neinek, mivel meg van győződve, hogy e politikája teljesen 
megegyez a dynasztiáéval." 

Á frankfurti alkotmányozó gyűlés, miként eleve is lehet 
vala sejteni, örömmel fogadta Magyarország követét; sőt meg- 
előzve a magyar országgyűlés határzatát, lulius 22-kén, Möh- 
ring képviselő indítványára, oly végzést alkotott, hogy a kö- 
zépponti hatalom haladék nélkül tegye meg a szükséges 
lépéseket a Magyarországgal kötendő szövetségre. Mivel azon- 
ban János főherczeg, biroaalmi kormányzó , ez időben Bécs- 
ben volt; és Szalay László, ki a birodalmi végrehajtó hatalom* 
hoz volt küldve, általa forma szerint még nem fogadtatott el : 
a szövetség megkötése iránt annál kevesbbé lehetett mindjárt 



Digitized 



byGoogk 



300 Második kSnyv. A szerb és korrát lázadás kezdete. 

lépéseket tenni, mivel maga a birodalmi minisztérium is csak 
augustus 10-kén Ion véglegesen megalkotva. 

Mihelyt ez megtörtént, Szalay azonnal közié megbizó le- 
velét Hekscher birodalmi külügyminiszterrel s napot kért, 
melyen a kormányzó főberczegtől fogadtassék s meghatal- 
maztatását benyújthassa. Augustus 11-kén kelt levelében tud- 
tára adá a külügyminiszternek, hogy a magyar kormány a kö- 
tendő, szövetség érdekében mindenek előtt óhajtaná, hogy Né- 
metország mennél elébb küldjön képviselőt Budapestre ; remé- 
nyét fejezvén ki, hogy bár a középponti hatalom, hír szerint, 
csak Londonba, Parisba és Sz.-Fétervárra szándékozik kül- 
deni követet : tekintetbe vévén mégis azon sajátságos viszo- 
nyokat, melyek Magyar- és Németország közt fenforognak, a 
magyar kormánynak és országgyűlésnek a kölcsönös szövet- 
ség mellett tanűsitott lelkesedését egy. rendkivüli követnek 
Budapestre küldése által viszonzandja. És, ha a miniszter tudni 
kivánná véleményét a küldendő követ személye iránt, jelent- 
heti hogy Lichnovszky berezeg különösen jper^owa grata leen- 
dene a magyar kormány előtt. 

Midőn ügyeink napról napra bonyolódtak, viszonyaink 
Bécscsel mind feszültebbekké lettek, kormányunk újra meg- 
ínté a maga megbizottát, a mind két félnek oly hasznossá 
válandó szövetség megkötésének siettetésére. Ez volt czélja 
Batthyáni Laj^s augustus 18-kán Szalayhoz küldött következő 
érdekes levelének, mely egyszersmind némi más körülménye- 
ket is feltár előttünk: 

„A reactio már nyiltan lép fel és többé nem titkolja szán- 
dékát s terveit. Magyarország van kijelölve első áldozatául. 
£ végre az olasz győzedelem után huszonnégyezer katona 
küldetett Olaszhonba, szintannyi végvidékiek felváltása végett, 
hogy ezek egyesüljenek azon tizennégy zászlóaljjal, melyeket 
Jellasics Várasd körül már is concentrált. O hidakat készit 
s proclamatioiban betörését igéri. H^ aztán a horvátok, szer- 
bek és reactionariusok segedelmével legyőzik a magvart: 
akkor akarnak Bécsnek menni, hol Windischgrátz és Uam- 
merstein Jellasicsnak segédkezet nyujtand a végre, hogy meg- 
büntessék azon oktalan várost és minisztériumot, mely most 
bajunkat nagyobbítja és veszedelmünknek örül. 

„Ez, a mit irok, mind tény ; s ezekből az következik, 
hogy előttünk legfelebb három hét van. Arra szólítom tehát 

Digitized by CjOOQ IC 



Hannadik fejezet. A pesti országgytléa. 301 

fel önt, hogy ezt értesse meg a német /liétával, és birja azt 
mielébb egy oly diplomatikai fellépésre, nemzetiségünk és füg- 
getlenségünk mellett, — legyen az követküldés, legyen az 
szövetségkötés, mely lépésnél fogva megakadályoztassék azon 
irány és törekvés, melynek diadala csak antigerman felsőbb- 
séget tenne uralkodóvá Ausztriában ; mert ezen műnek fŐ- 
tényezői mind szlávok. Ezt csak érten di a diéta. ^ 

Szalay László, e felszólítás következtében mind szemé- 
lyesen mind levélben többekkel értekezett az alkotmányozó 
gyűlés és a végrehajtó hatalom tagjai közöl. Egyebek közt egy 
levelében, melyet Leiningen herczeg elnökminiszterhez inté- 
zett, nyilvánitá: „miképen a Magyar- és Németország közti 
diplomatiai közlekedésnek minden halasztását veszélyeztető- 
nek látja küldetése czéljaira nézve. . . . Kormányom, így foly- 
tatja tovább, nem azért küldött , hogyannak elismertetését 
kialkudozzam; mert az magát mindenütt elismertnek hiszi, 
hol jogszerű és tényleges kormány létezik; — én azért kül- 
dettem, hogy a két hatalom közt kötendő szövetségre tegyek 
előzményeket. Es merem állítani : hogy a független Magyar- 
ország Németország egységének egyik legerősebb biztositéka. 
Mi Magyarország önálló kifejlését, mi annak megerősödését 
előmozdítja, ugyanaz elősegíti az egységes és szabad Német- 
ország hatalmát is.^ 

Még gyakrabban s erélyesebben sürgeté Szalay a fentebb 
közlött kormányutasítás értelmében a szövetség megkötésére 
szükséges alku megkezdését, s e végett egy birodalmi követ- 
nek is leküldését Budapestre, miután augustus utolsó nap- 
jaiban a birodalmi kormányzótól Magyarország meghatalma- 
zott követének valahára elismertetett. Azonban, János főher- 
czeg működései következtében, Frankfurtban is mind erősebb 
gyökeret vertek a bécsi reactio fondorlatai ; s miként alább 
eibeszélendjük, Szalay buzgó ügyekezete egészen sükeretlen 
maradt. 

A reactio e sokágú fondorlatainak meghiúsitására, s az 
ország jogainak, függetlenségének megóvására, miként Bat- 
thyáni fentebbi levele eléggé sejteti, nem is maradt fenn 
^gyéb eszköze a nemzetnek, mint saját ereje. „A reactio 
már nyiltan lép fel, úgymond, Magyarország van kijelölve 
első áldozatául; . . . s legfölebb három hét van előttünk." 
Bizonyára rövid idő mind azon mulasztások Jielyrepótlására, 

^ - o^oogle 



302 Második könjT. A raerb és horrit lázadás kezdete. 

melyeket a minisztérium^ a békés kiegyenlítés hő kivánatá- 
ban, eddigelé elkövetett. A napról napra fenyegetőbb körtü- 
menyek tehát végre mind a kormányt, mind az országgyűlést 
komolyan intek, mennél gyorsabban megalkotni az ország- 
gyűlés első napjaiban oly lelkesedéssel megajánlott honvé- 
delmi eszközökről, az országos hitelről és újonczállitásról 
szóló törvényeket. 

Egy erős hadsereg s annak felszerelésére szükséges pénz 
előteremtése lőn most a nemzet legégetőbb, mondhatni, élet- 
kérdése. Mi a haderőt illeti, nemzetőrökben nem volt ugyan 
hiány. A nép hamar felfogta a haza védelmének elkerűlhetlen 
szükségét, s hazaszeretettől lelkesedve^ annyi készséggel, 
annyi önfeláldozással indult táborba, mennyit egyelőre alig 
várt valaki. A nép valóban nagy, oly nagy volt önfeláldozó 
honszeretetében, hogy a függetlenségi harez alatt az övé a 
legnagyobb dicsőség. A nép ezen nagysága a honszeretet ki- 
meríthetlenségében , az önfeláldozás készségében minden 
egyéb jelenetet hasonlithatlanul túlhalad fényével. Ha lel- 
kűnkben az események egész tömegén keresztül röpülünk, 
leborulni kényteleníttetűnk e nagyság előtt. 

Azonban, bár a kormány felszólitásaira a nemzetőrök a 
társaság minden osztályaiból szinte vetélkedve siettek is a 
táborba : a nemzetőrökre egyedül még sem lehetett bízni a 
haza védelmét. A nemzetőrség, még ha tökéletesen be van 
is tanítva, természeténél fogva alkalmatlan hosszabb háború 
viselésére. A magyar nemzetőrséggel pedig, mely még kiké- 
pezve s begyakorolva nem volt, annál kevesbbé lehetett sűke- 
resen folytatni a háborút, mivel őket a legsürgetőbb mezei 
munkák évszakában rendes foglalkodásaiktól hosszú ideig el- 
vonni nem lehetvén, minduntalan újakkal s épen akkor kel- 
lett felváltani, midőn a fegyverforgatást, a harez folyama alatt 
némileg betanxilván, leghasznosabb szolgálatot tehettek volna. 

Egy erős, rendes hadsereg gyors kiállítása lőn tehát a 
legsürgetőbb feladat. Azon kevés régi katonaság, mely a ma- 
gyar ezredekből az országban volt, hasonlókép azon tíz zász- 
lóalj is, mely a nyár elején toborzás által állíttatott ki, a há- 
borút már tüzesen megkezdett szerbekkel annyira el vala 
foglalva, hogy abból a bánság és Bács megye veszélyeztetése 
nélkül semmit sem lehetett másfelé fordítani. A drávai tábort 
ennél fogva, mely Jellasics minden órán v^^atóJbetörése 



Harmadik fejezet A peeti omággyiaös. 303 

ellen szinte nélkülözhetlen volt, két három zászlóalj rendes 
gyalogságon s néhány huszár osztályon kivtll; egészen nem- 
zetőrökből kellett összeszerkeszteni. A veszély pedig e részről 
annál fenyegetőbb lett, mivel, mint Batthyáni fentebbi leve- 
léből tudjuk, a bécsi korm^y Olaszországból huszonnégy 
határőri zászlóaljat készült visszaküldeni Horvátországba, 
melyekkel Jellasics rendes serege mintegy 35 — 40 ezerre vala 
emelkedendő. 

A haza védelmére általában megajánlott kétszáz ezernyi 
hadsereg kiállitására vonatkozó törvényjavaslatot Mészáros 
hadügyminiszter augustus elején nyújtotta be a képviselő- 
háznak. Mivel azonban a ráczoK ellen vezérlő főtisztekkel ak- 
koron, 8 nem alap nélkül, fölötte elégületlen volt a közvéle- 
mény, a hadügyminiszter, a táborba utazni kénytelen, a 
hónap közepéig halászta a tárgyalást. A törvényjavaslat főbb 
poncai következők : 

1. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a megajánlott 
kétszázezemyi katonaságból negyvenezer gyalog s négy ezer 
lovas azonnal kiállittassék ; más negyvenezer gyalog és né^ 
ezer lovas pedig tartalékul képeztessék; és csak ha a veszély 
elhárítására ez sem lenne elegendő, álljon ki a többi. 

2. Újonczozás alá esik minden 19-dik életévét betöltött 
polgár, osztály, rang és vallás különbsége nélkül. Egyedül az 
egyházi személyek, családfők és a cs^ád fentartására szük- 
séges egyetlen fiúk vétetnek ki. 

3. A szolgálat ideje hat év. A kiállitás sora a 19 évese- 
ken kezdődik s csak ha a kellő szám ezekből ki nem telik, 
teendő fokonként lépés az idősbekre. Ha ugyanazon korbeli- 
eknek csak egy része volna kiállítandó, azoK sorshúzás által 
jelöltetnek ki. Megváltásnak s helyettesitésnek egyátaljában 
nincs helye. 

4. A kiállitásra és besorozásra vonatkozó minden egyéb 
intézkedések az illető miniszterekre bízatnak. 

A ház tagjainak nézetei a törvényjavaslat fölött, midőn 
az augustus 16-Kán nyilt házban tárgyaltatni kezdett, két, egy- 
mástól lényegesen különböző irányban ágaztak el. A hadügy- 
miniszter s kik vele egyenlően vélekedének, azon szempontból 
indulván ki, hogy e tárgyban minden rögtönzés veszélyessé 
lehetne : az új sereget is a régi ezredek modorában, az osz- 
trák hadrendszer és szervezet szerint akarták felállktatni^osak 



304 Második könyy. A szerb ős horvát lázadás kezdete. 

a helyreállandó béke idejére halasztván a magyaiTá alakitást. 
Kívánták különösen, hogy a német vezénylet , mint a régiben 
még folyton létezett, az új seregben is megtartassék; mert, 
úgy mondák, különben remélni sem lehet, hogy a törvény 
királyi szentesítést nyerjen. 

A másik felekezet ellenben nagy hévvel követelte, hogy 
a hadsereg azonnal teljesen magyar lábon szerveztessék, okul 
adván, hogy a régi katonaság nagy részének, különösen job- 
bára idegenekből álló tisztjeinek szelleme, nemzeti szempont- 
ból, úgy sem igen megnyugtató, s a régi rendszer mellett 
majd az új sereg is a réginek szellemét szívná magába. Az 
ország függetlensége különben is igényli, hogy a senegnek 
nemzeti vezénylete és szervezete legyen. 

A minisztertanácsban e kérdés már az országgyűlési tár- 
gyalás előtt több ízben heves vitákat idézett elő ; de magok a 
miniszterek sem tudtak megegyezni. Hogy Mészáros tábornok 
harminczöt évi szolgálata után az osztrák-magyar seregben, 
ennek rendszerétől, jellemének különben tiszta hazafiassága 
mellett, sem volt hajlandó, kivált a jelen háborús időben, rög- 
tön elállani, könnyen megfogható. Batthyáni, a miniszterek 
többségével, úgy volt meggyőződve hogy, ha a sereg azonnal 
magyar lábra állíttatik, az udvari reactio előtt ez újabb bot- 
ránykő lesz, s azt még inkább felingerlendí az ország ellen« 
És minthogy ő, néhány társával, mindenben, mi az ország 
önállósága tekintetében lényeges, mi életkérdés nem volt, 
készséggel hozott áldozatot a viszonyoknak, hogy avval a haza 
békéjét, mi legfontosabb életkérdés volt, megvásárolja: ebben 
is hajlandó volt engedni a körülmények igényeinek. 

Kossuth ellenben, miként minden másban, úgy itt is, — 
és, miként a következmények tanusíták, itt nem helytelenül, 
mellőzve az engesztelő, többnyire félszabályú politikát, szi- 
gorún az ország függetlenségének terén maradt véleményé- 
vel, melyet ő a következő czikkben fejtett ki hírlapjában : 

^Tény, úgymond, hogy a birodalmi minisztérium Frank- 
furtban, a tartományi minisztériumnak Bécsben megparan- 
csolta, hogy az ausztriai hadak az ausztriai császári színeket 
tegyék le, s a német birodalmi színeket vegyék fel, — mi 
augustus 6-kán valóban végre is hajtatott. 

„Tény, hogy a bécsi minisztérium a pártütésben lévő 
horvátországi katonaság számára tőlünk ismételve pénzt kö- 

Digitized by VjOOQ IC 



Harmadik fejezet. A pesti orazAggylUéB. 305 

vetélt. Tény^ l^ogy magát irányunkban a legellenségesebb 
lábra helyezi. 

^Tény, hogy a magyar képviselő-háznak a trónbeszédre 
adott válasza miatt haragszik, . . . s kivánná hogy saját ha- 
zánkat veszni hagyjuk a tűzben, melyet a megbukott kor- 
mány , esése közben, nemtelen boszúval fejünkre gyújtott, 
s a bécsi alkotmányos minisztérium folytonosan szitogat; — 
kivánná, hogy ne legyen semmi más gondunk, mint az ő fo- 
nák politikáját, Olaszországban minden áron védeni. 

„Tény, hogy az elveszett törvénytelen hatalom vissza- 
szerzésének reactionalis szellemétől elvarázsoltatva, a magyar 
pénz- és hadügyi minisztériumok visszaszerzésére irányozza 
minden törekvését. 

„Vegyük fel már e tények természetes coroUariumait. 

„Magyarországnak. Ausztriától független önállása, mint 
jog, nem a márcziusi napok űj szerzeménye. Ezen önállásánál 
fogva nemzetünk hadseregének mindig önálló nemzeti lábon 
kellett volna állani ; annyival inkább kell most e lábra állít- 
tatnia, midőn az ausztriai hadsereg lenni megszűnik , s német 
birodalmi hadsereggé változik. . . . 

„A második és harmadik tények coroUariuma az, hogy 
a ki a pártütést ellenünk gyámolítja, az nekünk ellenségünk, 
az szentségtelen kezekkel tépi el a köztünk való szövetséget. 
... felségének és dynasztiájának el kell magát határoznia. 
Ö felsége önmaga ellen háborút nem viselhet. . . . Oly időket 
élünk, midőn habozni nem lehet. 

„Az utósó tény coroUariuma: hogy mi hazánkat veszni 
senki kedvéért nem hagyjuk ; mi alkuszunk ha kell, bárkivel 
is; alkuszunk, ha épen kell, tisztán horvát alapon, még tán 
Jellasicscsal is ; de az ország önállását megnyírni akaró reac- 
tioval soha, és ezerszer soha ! 

„Mi hát a teendőnk ? 

„ . . . Hogy az újdon felálKtandó had^ereg csak magyar 
lábra állíttathatik, az igen természetes. Hiszen ez a magyar 
nemzetnek mindenkor jogszerű követelése volt; — s mikor a 
veszély körmön égett, nem i^ volt ellene kifogás. A magyar 
insurrectio mindig csak magyar zászló alatt állt, magyar pa- 
rancsszót ismert. . . .^ 

A képviselő ház többsége előleg is Kossuth nézeteiben 
osztozott, 8 Mészárosnak a tárgyalás megkezdésekor nem sok 

Horyáth M. A függetlenségi harcz tört. Digitized by ©böglc 



306 Második kdnyr. Á szerb és horvát lázadás kezdete. 

reménye lehetett véleménye keresztülvitelére. „De, úgymond, 
ha talán a ház, sőt az egész hon kivánatának megfelelni nem 
lehetek is szerencsés : mégis gyávának tartanám magamat, 
ha meggyőződésemet ki nem mondanám* '^ Megmutatni töre- 
kedett tehát, hogy az új sereget magyar rendszer szerint, 
mely még nem is létezik^ melyet csak békében, hosszabb idő 
alatt, nagy munkával lehet majd teremteni, kivált háború ide- 
jén a lehetetlenséggel határosnak tartja felállítani. De ha ta- 
lán a haza nagyobb veszedelme és időveszteség nélkül le le- 
hetne is győzni a technikai nehézségeket, miután, úgymond, 
szomszédainkkal „egy kalap alatt állunk^, politikai okokból 
nem tanácsos. Ellenben, ha a régi rendszer tartatik meg, 
kevés idő alatt kész sereget nyerünk. „A hazának joga van 
ugyan, hogy magyar legyen hadserege; de e jogot úgy taná- 
csos csak gyakorolni, hogy rögtönzés , hevenyészet által ká- 
rára ne váljék." 

Áz elnökminiszter más részről arra figy elmezteté aházat, 
hogy e tárgyban nem egyedül a nemzeti jogokat, sem nem azt 
kell tekinteni, mi kivánatos hazai szempontból ; hanem szem 
előtt kell tartani azt is, miképen arra, hogy a ház határzata 
törvénynyé legyen, a király hozzájárulása szükséges. Ha oly 
alakba öntetik a határozat, hogy ő felsége el nem fogadja: 
leléphet ugyan egy vagy más miniszter; de törvény nem lesz 
a végzésből, s a nemzetnek nem lesz hadserege. 

Voltak azonban sokan, kik Ny áryval úgy vélekedtek, hogy 
ilyes tekinteteket nem kell, nem szabad figyelembe venni ; 
mert a király nem teheti , hogy az összes nemzetnek két- 
ségbe vonhatlan jogon alapuló kivánatát törvénynyé ne szen- 
tesítse. 

Több napig elég higgadtsággal ugyan, de élénken folyt a 
vita a pártok közt melyek, miután magáoan a minisztériumban 
is véleménykülönbség létezett, mindaddig nem egyezhettek 
meg, míg végre augustusl9-kén a két vélemény közt egy közép 
utón nem egyesültek a miniszterek. A két véleményből össze- 
szerkesztett végzés abból állott, hogy az országban létező ma- 
gyar ezredek harmadik zászlóaljai egészíttessenekki arégi rend- 
szer szerint, — mi mintegy tizenkét ezer új onczot teend ; a többi- 
ekből szaporíttassanak a honvéd-zászlóaljak, szintúgy magyar 
lábon szerveztetvén, mint a már létező tíz honvéd-zászlóay. 

Digitized by VjOOQ IC 



Hannadik fejezet.' A pesti országgyfilős. 307 

Kossuth ékesszólásának nem volt nehéz feladat, e mi- 
nisztertanácsi végzést a házzal is elfogadtatni. Legsúlyosabb 
volt azonban Mészáros hadügyminiszter helyzete, ki a katonai 
hatóságoknak ígéretet tett volt, hogy az újonczokat a régi 
rendszerben szervezendi. Ót is felhívta tehát Kossuth, hozná 
meg a maga részéről szinte az áldozatot ; mire ő aztán ekként 
nyilatkozott : „Uraim, midőn meggyőződésemet, melytől elál- 
lani nincs hatalmamban, a ház akaratának alája vetem, sze- 
mélyemre nézve komoly egy szót mondtam, mert multamnak 
nagyobb részét ez által elvágtam a jelentől; adott szavamat 
be .nem váltottam, s mikor ezt tettem, mint katona sokat 
tettem. Nem tudom, lesz-e ez méltányolva azoktól, kiknek 
Ígértem valamit, hibásan, az igaz, — de remélem, hogy mint 
katonák, polgárok és hazafiak meg fognak nyugodni." 

Mészáros e törvény tárgyalásakor lépett fel először bő- 
vebben a közönség előtt. Bár véleménye , meggyőződése a 
nagy többségével ellenkezett, ez mind a mellett sem vonta meg 
tőle bizodalmát. Sőt egyébiránt mindenből kitűnő buzgó haza- 
fias érzelmei,jellemének ritka becsületessége, tisztasága s egye- 
nessége, a társas életben tanúsított kedélyessége, és a gyakran 
kedvderítő humor, melylyel nyilvános szónoklatát fűszerezte, 
mindenek felett pedig a németes szellemű hadseregben töltött 
harminczöt évi szolgálatának daczára teljesen megőrzött 
magyar zamatú egyénisége által nagy mértékben kiérdemelte 
a közbecsülést és közkedvességet. Ellene soha még akkor 
sem támadt ellenszenv, midőn később a hadsereg vezérletét 
alkalmilag többször átvévén, abban a szerencse kedvezésének 
nem örvendhetett. 

Az újonczállitási és hadszervezési törvényt — mely a 
miniszteri javaslattól még abban is eltért, hogy a szolgálati 
időt négy évre szállította le, bevégezvén, nyomban az átalá- 
nosan már megajánlott hitelt illető törvényjavaslattal kezdett 
foglalkodni az országgyűlés. A pénzügyminiszter előadása há- 
rom fő részre szakadt. Az elsőben kimutatta a pénzügy keze- 
lését a múlt országgyűléstől június utoljáig; a másodikban 
előterjeszté a budgetet július 1-től december végéig; a harma- 
dikban bevételi s kiadási előirányzatot és adótervet mutatott 
be a következő 1849-ki évre. 

Az elsőre nézve előadá miként, bár tárczája átvételekor 
összesen csak 606,015 forintot talált a kincstárban, a megsza- 

DigitizfcPb* Google 



308 Második könyy. A szerb és bonrát lázadás kezdete. 

porodott költségek fedezését tekintve, mind e mellett sem 
akadt fenn eddigelé; smégazajándok- és kölcsönkép begyült 
pénzek is illetetleniil maradtak. 

A folyó év második felének költségvetését *) illetőleg, 
kitűnt előadásából, hogy miután a remélhető jövedelem csak 
10.126,730 ftot teend, a költség ellenben 28.845,507 ftra rúg: 
a fedezendő hiány 18.718,777 ftra emelkedik. Azon kérdésre 
nézve, miként fedeztessék e hiány ? előadá : miképen e zava- 
ros időben kölcsönt mástól kapni nem lehetne, mint a bécsi 
banktól, mely már ajánlott is a kormánynak tizenkét és fél 
millió forintot. De ezen kölcsön elfogadása nem tanácsos. 
Mert miután a bécsi bank azon feltételt tűzte ajánlatához, 
hogy a magyar törvényhozás a banknak 1866-ig tartó kizá- 
rólagos kiváltságát elismerje, s maga semmiféle magyar pénz- 
jegyet ne bpcsásson ki : e kölcsönért az ország független 
pénzügyét kellene feláldozni. A hiány fedezésére nem marad 
tehát más mód, mint papirpénz kibocsátása. A kormánynak 
nyitandó hitelt a miniszter harmincz millió forintra kivánta 
emeltetni; mivel a hadügyminiszteri költségvetés csak az 
előleg kiállítandó negyvenezer gyalog és tízezer lovas seregre 
számíttatott ; könnyen megtörténhetik pedig, hogy ez a hon 
védelmére elégséges nem lévén, a folyó év alatt még egyszer 
annyi katonát kell kiállítani. 



*) Ebben a következő te'telek állnak: 

A királyi udvar 2.166,667 ft. 

A nádor udvara s hivatala 112,860 ^ 

Elnökminiszteri hivatal 41,750 „ 

Külügyminiszteri „ 49,308 „ 

Belügy „ „ 408,720 „ 

Pénzügy „ „ 1.449,910 „ 

Közmunka „ „ 4.412,475 „ 

Ipar 8 kereskedelmi „ 318,813 ^ 

Vallásésközoktatásin 825,414 „ 

Igazságügyi 404,590 „ 

Hadügyi „ 16.480,000 „ 

Nemzetőrség 2.175,000 „ 

Összes kiadás 28.845,507 « 

„ bevétel 10.126,730 ^ 

Hiány 18.718,777 ft. 

Digitized by CjOOQ IC 



Harmadik fejezet A pesti országgy&lés. 309 

A következő évre szóló költségvetést végre ekkép adta 
elő : a kiadás összesen 62.222,368 ft. *) A bevétel, az egyenes 
adón kivül, melyre nézve, mivel az adóban ezentúl a nemes- 
ség is részt vala veendő', új törvényjavaslatot kellend a ház 
elébe terjeszteni, 16.359,053 ftra számíttatott ; minek folytá- 
ban 45.863,310 forintnyi hiány marad. A kiadás legnagyobb 
tételét a honvédelem költségei okozzák ; ezek mindazáltal a 
jövőben egy, a poroszéhoz hasonló, olcsóbb honvédelmi rend- 
szer behozatala által, mintegy negyedrészre fognának le- 
szállani. 

Az egyenes adó rendszerét a pénzügyminiszter gyöke- 
resen megváltoztatta benyújtott tervében. Eddig azon rend- 
szer divatozott az országban, hogy a törvényhozás, a kormány 
által kimutatott szükséglet szerint, bizonyos összeget vállalt 
az országra s osztott fel a hatóságok között. E rendszer nem- 
csak igen hiányos, hanem igazságtalan is volt, épen a szegé- 
nyebb osztályt terhelvén legsúlyosabban. E helyett most oly 
adórendszer tétetett javaslatba, inely szerint törvénybe zási- 
lag volt meghatározandó, mennyi adó szedetnék be minden 
hold föld, minden lakszoba, minden vagyon, kereset és sze- 
mély után. Tervében a miniszter a tiszta jövedelemnek hat 
százalékát indítványozá egyenes adó gyanánt kivetendőnek. 
Ezen kivül pedig többféle közvetett adót, — minők : a laj- 
8tromzási és bélyegdíj, szeszgyártási, italmérési és dohány- 
árulási adók, — indítványozott kivettetni az országra. 



*) Az egyes tételek ím a következők: 

A király udvartartására 3.000,000 ft. 

A nádor udvarára s hivatalára . . . 225,720 r 

A miniszterelnök „ .... 35,500 ,, 

Külügy 94,890 „ 

Belügy 817,440 „ 

Pénzügy 1.995,011 r, 

Földmívelés, ipar s kereskedelmi ügy 994,526 ^ 

Közmunkaügy 8.799,950 „ 

Vallás és közoktatási ügy 2.902,394 „ 

Igazságügy 809,180 „ 

Hadügy 39.197,757 „ 

Nemzetőrség 3.350,000 „ 

Összes kiadás 62.222,368 „ 

n bevétel 16.359,053 ^ 

Hiány 45.863,310;"QoOgle 



310 Második könyr. A szerb és horvát lázadás Icezdete. 

Ezen addnemek jövedelmét 1848-kinovemb. 1-től 1849-ki 
év végéig hozzávetőleg 21 millió forintra számitá a miniszter, 
mi által a két évi, összesen 61 millióra rugó hiány mintegy 40 
millióra fogna leolvadni. Mivel azonban sem ezen adónemek 
eredményeit, sem a háborúnak, kivált ha az még 1849-ben is 
folyna, költségeit egyelőrq pontosan kiszámítani nem lehet, az 
egész 61 milliónyi hiány fedezésére hitelt kért a pénzügymi- 
niszter. Valószínű lévén pedig, hogy a törvényhozás e hitelt 
kamatlan pénzjegyek kibocsátásában szavazandja meg: e 
pénzjegyekre nézve következő pontokat kivánt törvényül 
elfogadtatni : 1. Azoknak teljes, névszerinti értékét az állam 
minden jelenlegi s jövendőbeli köz jövedelmeivel biztosítja. 
2. A pénzjegyek minden közpénztárakban, névszerinti érté- 
kökben, ezüst pénz gyanánt fogadtatnak el. 3. E kamatlan 
pénzjegyek, 1852-ki évtől kezdve, minden évben legalább há- 
rom millió erejéig ei fognak törlesztetni; kivéve, ha azoknak 
forgalomban maradását a törvényhozás jótékonynak, a köz- 
jóllétre kívánatosnak találná; mely esetben aztán érczalap 
volna alkotandó. 

A dolog természete szerint legelébb a budget s adótör- 
vény volt volna ugyan tárgyalandó, és csak azután kell vala 
a sornak a hiány fedezését illető törvényjavaslatra kerülni. 
De Kossuth ezt több oknál fogva legeiül s a budgettől s adó- 
tól különválva kívánta a ház által tárgyaltatni. Ezen okok 
egyike abban állott, hogy előre is látni való volt, mikép a 
budget s új adórendszer tárgyalása, mely alkalommal eddigelé 
még meg nem vitatott több új eszme kerülendő szőnyegre, 
hosszabb ideig fog tartani. A közszükségletek pedig a budai 
főpénztárnál havonként már is két s fél milliónyi kiadásokat 
igényeltek, miket az üres kincstár nem fedezhetett; e költsé- 
gek pedig az új hadak szervezése által még tetemesen meg- 
szaporodtak. Nehogy tehát a honvédelemben hátramaradás 
történjék, mennél elébb nagy pénzerőre volt a kormánynak 
szüksége. De ezen kívül még titkosabb okok sem hiányzanak. 
Kormányunk az országgyűlést a veszélyeknek közepette, me- 
lyek a naza egén már tornyosodának, eloszlatni nem tartá 
tanácsosnak. Már pedig, miként a fentebb közlött királyi le- 
iratból értők, a reactío mennél elébb szabadulAÍ kivánt az 
országgyűléstől ; mi végett annak befejezését sept. 17-re már 
k^is tűzte. Nehogy tehát a reactío ^^^^p^ czélt érhessen, a 



Hannadik fejezet A pesti orsiággyfilés. 311 

budget tárgyalását^ melynek befejezte előtt az országgyűlést 
a törvény kikötése szerint bezárni nem lehetett, mennél ké- 
sőbbre kivánta kormányunk halasztani. 

Ezen okok sokkal erősebbek voltak, mintsem hogy; na- 
gyobb ellenzésre talált volna a kormány indítványa. És így 
Ion, hogy az augusztus 26*kai ülésben mind az újonczállitást^ 
mind a hitelnyitást s a kamatlan pénzjegyeket illető törvény- 
javaslat egyértelemmel elfogadtatott. Három nap múlva a fel- 
sőház is kimondta hozzájárulását. 

A megalkotott törvények, hogy azokra a királyi sanctio 
is megnyeressék, azonnal Bécsbe vitettek. Mielőtt azonban 
erről szólanánk, ideje elbeszélnünk azon eseményeket, me- 
lyek időközben Horvátországban s a szerbektől lakott déli 
részeken történtek. 



Digitized 



by Google 



NEGYEDIK FEJEZET. 
A horvát pártütés és a szerb lázadás aug. végéig. 



Mialatt az országgyűlés e munkálatokkal foglalkodék; 
a haza körülményei mind aggasztóbbakká váltak ; a veszély, 
melyet a reactio ellene alattomban előkészített, lépésről lépésre 
közeledett. 

Jellasics, Bécsből hazatérvén, augustus 6-kán egy nyilat- 
kozványt bocsátott a horvát néphez, melyben miután elmondta, 
hogy találkozása a magyar miniszterekkel János főherczeg 
előtt czélra nem vezetett, pártjának ingerültségét a magyarok 
eilen élesztendő, politikai vértanúként mutatta be magát nem- 
zetének. „Sem személyes veszély, úgymond, sem azon mély 
sérelem és megalázás, mely a június 10-kei nyilvánosan még 
vissza nem vont manifestumból reá háramlik, nem gátolha^a 
őt abban, hogy szeretett honfitársainak, úgy Horvát-, Tót- 
és Dalmátországban, mint a szerb vajdaságban békéjét és 
szabadságát megőrizze." 

Ámbár ő Bécsben Batthyáni elnökminisztemek aztigérte 
volt hogy , ha a magyar tábor a Drávától távozik, seregeit ő 
is szétoszlatandja : mindazáltal, be sem várva a drávai magyar 
had mozdulatát, mihelyt Zágrábba visszatért, a legnagyobb 
erélylyel s buzgalommal szaporítá és szervezé Várasd körüK 
táborát. Az ottocsányi ezred egy zászlóalja augusztus 9-kén 
Zágrábba érkezvén, ahhoz a szemle alkalmával következő 
szavakat intéze : „Barátim, nem sokára a Dráva mellett leen- 
dünk, s tizennégy nap múlva, mint győztesek fogtok vissza- 
térni, hogy aztán békében és szabadságban boldogul éljetek.** 
Meghittebbjei előtt pedig oly módon nyilatkozott, hogy csak 
vagy tíz napig várja, mit határozand a pesti gyűlés azon fel- 
tételekre, melyeket a kibékülés alapjául Bécsben Batthyáni- 
nak elejébe terjesztett. ^^^^^^^^ ,y Google 



Negyedik fejezet. Á horvát és szerb lázadásaiig, végéig. 313 

És valóban, minden oda mutatott, hogy a betörést — me- 
lyet egyébiránt a horvát nép „békéje és szabadsága^ semmi 
tekintetben sem igényelt, — nem szándékozik sokára halasz- 
tani. Míg egy részről a hon lévő határ őri zászlóaljakat s a 
szerezsánokat Várasd körül összegyűjté ; más részről Radeczkyt 
hírnök által sürgeté, sietne az Olaszországban létező határ- 
ori zászlóaljakat visszaküldeni. E haza indított zászlóaljak 
számát maga a bécsi hivatalos hírlap huszonnégyre számí- 
totta. E rendes katonaságon felül, melynek száma, az Olasz- 
országból hazatértekkel harminczhat zászlóaljra emelkedett, 
a lakosokból számos nemzetőri zászlóaljakat alakított s köte- 
lezett tábori szolgálatra, még halálos büntetéssel is fenyeget- 
vén a vonakodókat. A Károlyvártt s más hadi parancsnok- 
ságok székhelyein létező ágyukat s egyéb hadszereket Zág- 
rábba és Varasdra vitette ; az ágyuk és társzekerek előfogatára 
lovakat szedetett, pénz helyett egy évre szóló hat százalékos 
kötelezvényeket adatván azok birtokosainak. Mivel lovasság 
Horvátországban nem létezett, a püspökség nemeseit , a régi 
banderialistákat, vagy a jobb módú, lovakkal biró parasztokat 
ültette fel. A sereg élelmezésére szükséges gabona beszer- 
zése végett , az országban létező gabona mennyiségét össze- 
iratta s a földesuraknak kötelességükké szabta, hogy a jószá- 
gaik határában összeírt gabonából a kivetett mennyiséget, 
szabott áron, magok szedjék bes adják át a hatóságoknak. A 
napi költségek fedezésére Bécsből is vett ugyan több ízben 
pénzt ; de e mellett adókat is szedetett. Azok, kik a múlt 
időből alkotmányos magyar érzelműeknek ismertettek, ezen 
önkényes adók által nemcsak súlyosabban terheltettek, de 
csaknem egészen kifosztattak. 

A zsarnokságot és anarchiát, mely Jellasics e hadkészü- 
letei alatt a tartományban uralkodék, egy szemtanú követke- 
zőleg ábrázolja: „A kivándorlók száma naponként növekedik. 
Eleinte csak a magyar rokonszenvű horvátok vonultak ki ; ké- 
sőbb a nyugalmazott tisztek s hivatahiokok ; most már any- 
nyira ment a dolog, hogy a neutralisok, sőt az úgynevezett 
hazafiak közöl is sokan odahagyják Horvátországot. így 
Osegovics Metéli is családostul Pettauba költözött. Ezen ki- 
vándorlások még nagyobb aggodalommal töltik el a hátra- 
maradtakat. Ehhez járul a beszállásolások nyomasztó terhe s 
a mindenfelé kémlődő veresköpenyesek serege. De a mi leg- 



314 Második kfinyv. A ssserb és horrát lázadás kezdete. 

főbb^ a jobb módú lakosok félnek az illyrek fanatizmusától^ 
kik már minden hivatalokat kezökben tartanak^ s így a katonai 
erővel is rendelkezhetnek.^ Elbeszélvén aztán, miként fogatta 
el Bogletics, báni biztos, szerezsánok által, Fabriczy hiva- 
talnok nejét és leányát, mivel magántársaságban azt merték 
mondani, hogy István nádor magasabb rangú, mint a bán, 
így folytatja leirását: „Ily ijesztő' manoeuverek által a béke- 
szerető polgárt könnyű áldozatokra bimi. A harczosok száma 
szaporodik ; pénz is foly be. A ki önként nem adakozik, ,azt 
a bizottmány az illyr szeszély kulcsa szerint róvja meg. így 
például, egy nem az ő pártj okhoz tartozó nemes, ki össze- 
vont háztartása mellett némi tőkepénzzel bír, több ezernyi 
forint fizetésére kényszeríttetett; ellenben az illyrekkel sym- 
pathizáló nagyobb birtokúak is fél annyi, vagy még kevesebb 
adóval terheltetnek. . . . Az országnak most nincsenek törvé- 
nyei; de van dictatorsága, és ez is több kezekben letéve. Bí- 
rákká oly emberek neveztettek ki, a kik egykor magok is 
gyilkolásról stb. vádoltattak. A harminczadi hivatalnokok, 
kik esküjökhöz hívek maradtak, hivatalaikból elmozdíttattak ; 
többeket szerezsánok tartanak fogva, míg a, kötelességök sze- 
rint, Magyarországba szállított pénzeket saját erszényökből 
meg nem térítik. ... A sok apró zsarnok közt azonban legfőbb 
személy b. Neustádter tábornok Varasdon, ki minduntalan 
avval fenyegetődzik, hogy tizenkét ezer emberével Budára 
megyén. Pestet halomra lövöldözi, a magyar minisztereket 
lenyakaztatja. Ezen úr a békeszerető varasdiakat, hazafiúi 
érzelem hiányának ürügye alatt, a vörös köpenyesek által min- 
den ökből kifosztatja.... Nem régiben Kukuljevics szolgabíró 
a töpliczieknek hivatalosan tudtokra adá a zágrábi gyűlés 
azon határzatát, minél fogva a közönségnek bormérés enged- 
tetik. Ez ellen mindazáltd a papság óvást tett, s a parasztoktól 
vísszafoglalá kiváltsága használatát. A történteken elbámult 
parasztság, borai elkobzása után, még a perköltségekben is 
elmarasztaltatott, s azonfelül meg is botoztatott ; a nagyon 
öregeknek vesszővel idéztetek emiékezetökbe hajdani gyer- 
mekségök. ... Itt nem az a jelszó : legyen igazság vagy vesz- 
szen a világ ; hanem az : hogy a czél szentesíti az eszközöket, 
s a ki nincs velem, az ellenem van^ stb. 

Az igazságot Jellasics személyesen is ily módon szolgál- 
tatta ki* Augusztus hónap folytában tett körútja alatt, hogy a 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás ang. régéig. 315 

népet fegyverfogásra feltüzelje , több helytt azt ígérte , hogy 
hadi szolgálataik dijául a földesurak javait osztandja fel köz- 
tök, így ló'n egyebek közt Miholáczon, Verőeze megyében^ 
hol b. Prandau jószágát valóban le is foglaltatta. Ilyeseket 
azonban kivált a magyar határszélek szomszédságában szokott 
tenni, hogy a Baranya, Somogy és Zala megyei parasztok közt 
híre terjecjljen, s ha majd betör, részökről ellenállást ne szen- 
vedjen. Es valóban, Baranya megyében a nem-magyar ajkú 
nép már kezdé is fenhangon beszélni, hogy nem sokára majd 
jobb dolga leend Jellasics alatt. Ily s hasonló tetteket, minők- 
kel utóbb még gyakrabban találkozandunk , nem szégyenlett 
elkövetni ő, ki szózataiban az igaz ügyet, szabadságot, Európa 
népeinek sympathiáját emlegettp; ki a nemzetőrök felava- 
tási esküformájába egyebek közt e szavakat is beigtatta: 
„a rendnek helyreállitásáórt, minden vagyon és utolsó csepp 
vér feláldozásával." 

A béke- és rendszerető horvátok, ily zsarlások- s foszto- 
gatásoknak lévén kitéve mindenfelől, augusztus végén egy kül- 
döttséget intéztek Bécsbe, bepanaszolni sanyarú áilapotjokat, 
8 védelmet kérni a fejedelemtől a státushatalommal rendsze- 
resen űzött zsarnokság ellen. Á küldöttség nemcsak a király- 
nál, hanem Ferencz-Károly főherczegnél is előadta panaszait 
s kérelmeit ; de olyféle általános szólásformákon kivül , hogy 
az ügy nem sokára jobb fordulatot veend, nem nyert semmi 
vigasztalást. 

Jellasicsnak nagy buzgalommal folytatott hadi készületei 
Magyarországban annál méltóbb aggodalmat ébresztenek, 
mivel kormányunk, miként Batthyáninak Szalayhoz Frank- 
furtba intézett s fentebb közlött leveléből olvastuk, hiteles 
tudósításokat vőn, hogy Olaszországból valóban huszonnégy 
határőri zászlóalj indíttatott vissza Horvátországba, Jellasics 
parancsai alá. E tény kételkedni nem hagyott, hogy mihelyt 
e zászlóaljak megérkeznek, Jellasics azonnal végrehajtandja 
a betörése iránt többször ismételt fenyegetéseit. 

Növeszté az aggodalmakat az, hogy kormányunk a mind- 
inkább elmérgesűlő szerb lázadás ellen kényteleníttetvén for- 
dítani legjobb hadi erejét, a Drávánál képtelen volt elégséges 
rendes katonaságot összegyűjteni. Az őrvonalt képző felkelt 
nép mellett itt csak a Waza- és Ernő-sorezredek egy-egy zász- 
lóaljai, két honvéd zászlóalj s két huszárezred, 16 ágyúval 



316 Második kdnyr. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

táborozott Ottinger tábornok vezérlete alatt. De az erő cse- 
kélységénél még nagyobb baj volt, hogy a vezér hűségében 
fiem lehetett bízni. Ottinger inkább csak régi huszár bajtár- 
sának, Csányi László kormánybiztosnak rábeszélései, mint 
hazafiúi lelkesedés által indítva, vévén át a sereg vezérletét, 
rendes zászlóaljait Nagy-Kanizsánál pontosítá össze, minta 
nem sokára elárult indulatából gyanítani lehet, inkább azért, 
hogy azokat a bán kezébe játsza, mintsem velők a hazát meg- 
védje. O hamar titkos érintkezésbe lépett Jellasicscsal ; sőt 
Varasdon személyesen is felkereste őt, Bécsben járta előtt, 
természetesen a békés kiegyenlítés megkisértésének ürügye 
alatt. Miről értekezett ott Jellasicscsal, Neustadterrel s egyéb 
régi ismerőseivel, nem tudjuk ; annyi bizonyos, hogy a tisz- 
teletére készített lakoma alatt felmelegedve, a császári kir. 
sereg egységéért is emelt s ürített poharat. A bán teljesen 
megérté e pohárköszöntés horderejét, s örömmel telt szíve ki- 
csordultában felkiálta : „Ottinger megvan nyerve, ő a mienk !" 
E jelenet után, melynek híre hamar elhatott a fővárosba, 
Ottinger nem maradhatott tovább a sereg élén. Elmozdíttatá- 
fiát lemoiídással előzte meg, mit betegséggel indokolt. Utóbb, 
Windischgrátz betörésekor, mint egy lovas dandár parancs- 
noka, harczolt a haza ellen. Helyét a drávai sereg élén kor- 
mányunk ideiglen Melczer ezredessel, majd gr. Teleki Ádám 
tábornokkal töltötte be. 

De mindenek felett legnagyobb aggodalmat ébresztett 
kormányunkban az hogy, több kétségtelen tények tanúbizony- 
sága szerint, az osztrák minisztérium Jellasicscsal már min- 
den leplezés nélkül egy kézre dolgozott ; különösen Latour 
hadügyminiszter neki időről időre pénzt és lőszereket szállít- 
tatott; egyebek közt Graetzből a szükséges tüzérekkel együtt 
tizenhat ágyút adott rendelkezése alá; a magyar kormánytól 
Fiumébe küldött magyar gránátosokat Olaszországba paran- 
csolta ; minek következtében a védetlen kikötő város a hor- 
vátok által elfoglaltatott, gróf Erdődy János kormányzó, a 
kormányszékkel együtt fölfüggesztetett stb. 

Sőt, már nemcsak a bánt, hanem a fellázadt ráczokat 
is nyilván segélyezé a függetlenség megbuktatására areactio- 
val szövetkezett bécsi minisztérium. A szerbek épen azóta 
léptek fel merészebben s kezdték meg a polgári háborút min- 
denütt, hol tömegesebben laktak, mióta az Innsbruckban járt 



Negyedik fejezet A hoiYát és szerb lázadás aug. végéig. 317 

küldöttség visszatért. £ körülmény kétségtelenné teszi; hogy 
Rajasics patriarcha határozottabb utasításokat hozott magá- 
val. A nép között már visszatérte előtt oly hírek terjesztettek^ 
hogy maga a császár is ösztönözte volna a patriarchát a ma- 
gyarok elleni háború erélyesebb folytatására. Ez, mint tud- 
juk, valótlan volt ugyan; de alkalmas indok a szerbek feltü- 
zelésére. A vezéreknek elég volt tudniok, hogy az udvari 
párttól s a bécsi minisztériumtól pártoltatnak, s a patriarchát^ 
ki őket erről biztositá, Suplikácz választott vajda megérkez- 
téig az odbor egy gyűlésében haladék nélkül a nemzet ideig- 
lenes kormányzójává (Upravitelj narodna) választották. Ra- 
jasics az igazgatást átvévén, annak külön ágait az odbor tagjai 
közt osztotta fel. Majd a táborokban is személyesen megje- 
lent, s izgató beszédei által az összegyűlt fegjnreres csapatok- 
ban is új lelkesedést ébresztett. Biztositásaira, hogy a nemzeti 
mozgalom az udvar s a bécsi kormány által is gyámolíttatik, 
a felkelők soraiban azontúl ama határőri tisztek is szolgálatot 
vállalának, kik eddig készebbek voltak rangjokról lemondani, 
mint a lázadásban részt venni. A patriarcha Jellasicstól és 
Szerbországból pénzt, élelmi s öreg lőszereket és gyakorlott 
tüzéreket is szerzett. Szóval mindenről gondoskodott a láza- 
dás tüzének élénkebb felszítására. 

De a felkelt nép bizodalmának szilárdítására talán mind 
ezeknél hatalmasabb indok volt az, hogy egy új elemmel, a 
törökországi szerviánusokkal, menten gyarapodni látták ere- 
jüket. Említők, hogy a karloviczi főodbor sürgetéseire, Szerb- 
ország kormánya is mind hajlandóbb lett támogatni a ma- 
fyarországi felkelt szerbeket. Garasanin miniszter ezt annál 
átrabban tehette, mivel eleve is biztosítva volt, hogy ezen 
ellenségeskedés által nemcsak összeütközésbe nem jő az osz- 
trák császári kormánynyal, sőt annak még kedves dolgot is 
teszen. Mayerhoffer, a Belgrádban székelő osztrák consul, 
kétségkívül a kormányától vett utasítás szerint, maga volt e 
dolognak legbuzgóbb előmozdítója. Karagyorgyevics Sándor^ 
Szerbország fejedelme tehát, ki e befolyások mellett tapasz- 
tala, mily népszerű lett tartományában a magyarországi szer- 
bek segély-ezésének eszméje, bár maga minden egyenes be- 
avatkozástól tartózkodott, egyátaljában nem ellenzé, hogy mi- 
nisztere, Qarasanin, Petrovics kormánytanácsossal szövet- 



Digitized 



byGoogk 



318 Második könjT. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

kezve, a népet izgassa; s alattvalói közöl ezrenként szálljanak 
át a Dunán felkelt rokonaik segedelmére. 

A magyar kormány, mihelyt e betörésekről értesült, 
azok ellen mindjárt óvást tétetett a török hatóságoknál; Sán- 
dor fejedelemtől pedig a belgrádi francziaconsul közbenjárása 
által sürgetve követeié^ őrzené meg szigorún, mire állásánál 
fogva státusjogilag köteleztetik, a közönyösséget, s tiltaná meg 
alattvalóinak a fegyveres átjö vetélt Magvarországba. Az ígé- 
retek sem a török Jdatóság, sem a fejedelem részéről nem hi- 
ányzanak. A porta nem is késett megintetni a fejedelmet, tar- 
taná fenn a neutralitást. De Mayerhoffer, osztrák consul, 
izgatása minden sikerétől megfosztá a magyar kormány fellé- 
pését. Sándor fej edelemnél ezenkívül még személyes érdekek 
is keveredtek a dologba, Mayerhoffer ösztönzéseinél is sokkal 
hatékonyabbak. Obrenovics Mihály herczeg, ki Sándor által 
1842-ben fejedelmi székéből elűzetvén, jobbára Bécsben la- 
kott, a forradalmas időt fejedelemségének visszaszerzésére 
felhasználni óhajtván, pártja által titkon izgatni kezd vala 
Szerviában. Júniusban pedig Bácskában személyesen is meg- 
jelenvén, nemcsak helyeselte a felkelést; hanem segélyt is 
Ígért a felkelőknek, ha fejedelemségét visszanyernie sikerülne: 
működnének tehát vele közre, hogy Sándor Belgrádból el- 
űzessék. Qondoskodék egyszersmind arról is, hogy ezen ígé- 
rete Szerviában, hol a magyarországi rokonok felkelése mind- 
inkább nemzeti ügynek tekintetek, köztudomásra jusson. Az 
Obrenovics-párt emberei ezóta a magyarországi szerb lázadás 
támogatása által saját főnökük ü^ét vélték előmozdítani. Ők 
a vajdaságot Szerviával egyesíteni s független szerb állammá 
óhajták emelni Obrenovics Mihály uralkodása alatt ; mit csak 
a magyarországi lázadás és belső forradalom diadalmától re- 
mélhetének. E végett minden lehetőt elkövettek, hogv hono- 
saik a lázadást segélyezzék, kivált midőn észrevették, hogy 
Sándor fejedelem, státusjogi tekintetekből még ingadozik, s 
hacsak színre is, közönyösnek mutatja magát. 

E fondorlatok azonban nem maradtak titokban Sándor 
fejedelem előtt. tehát, látván, hogy a magyarországi szerb 
lázadás támogatása mindinkább oly népszerűvé lesz alattvalói 
közt, hogy annak pártolása nélkül maga is alig tarthatná meg 
fejedelmi székét, menten hajlandóbb lett Rajasics és a kar- 
lóczai főodbor kérelmeinek teljesitésére. Mivel azonban a ma- 

Digitized by VjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázftdás ang. végéig. 319 

gyár kormáDy újabban is komolyan sürgeté a ueutralitás fen- 
tartását^ mit a franczia consul buzgón támogatott : Garasanin 
tanácsa szerint, július 11 -kén Kragujeváczon, egy nagy nem- 
zeti gyűlést tartott, melynek czélja volt, Szerviának magatar- 
tása fölött a magyarországi felkelés irányában népe színével 
tanácskozni ; egyszersmind pedig az Obrenovics-párt titkos 
fondorlatait megniúsitani. A gyűlés abban állapodék meg, 
hogy nyilvánosan megtagadandó, titkon mindazáltal lehetőleg 
elősegítendő a magyarországi szerb felkelés. E végzés értel- 
mében, a porta intésére, a íranczia consul figyelmeztetéseire, 
s a magyar kormány ismételt sürgetéseire adassék oly válasz, 
hogy Szervia szigorún megőrzendi a neutralitást; a karlóczai 
odbomak hivatalosan Írassék meg, hogy a szerb kormány a 
maga kényes állásánál fogva nem segítheti a felkelést; sőt a 
magyar kormány teljes megnyugtatására, Belgrádban s a ha- 
társzéleken a népnek nyilvános szózatokban színleg szigorún 
tiltassék meg a magyar szerbek segélyezése. Titkon azonban 
a kormány tegyen meg mindent, mit a közönyösség e színle- 
ges fentartása mellett a karlóczai odbor kérelmeinek s a szer- 
vián nép segélyezési kivánatainak teljesítésére tehet. E végett 
Karlóczára s a szerbek táboraiba küldessenek biztosok; s egy 
tekintélyesebb szervián, mint önkéntes álljon az átszállandó 
csapatok élére. 

Sándor fejedelem s minisztere, Garasanin, e nemzeti ha- 
tározatok által fedve, ezóta saját biztosaik által rendeztették 
a tartomány belsejében a felkelők segélyére menendő önkén- 
tesek toborzását, s a fölfegyverzetteket magok szállíttatták át 
a Szerémségbe s a pancsovai határezred vidékébe. A vezér- 
letet Petrovics István, a szőhet y azaz, a kormány tanács tagja, 
ki születése helyéről Enicsaninnak neveztetett, vállalta ma- 
gára. Nehogy pedig ez által a kormánynak a felkelésben való 
egyenes részvéte elárultassék, Enicsanin tanácsosi rangjáról 
lemondott s kormánya megegyeztével ezredesi czímet vett föl. 
O az uralkodó fejedelem híve lévén, Sándor az ő vezérségé- 
ben arra nézve is elégséges kezességet bírt, hogy a szervián 
csapatok nem fognak vetélytársának Obrenovics Mihálynak 
támogatására használtatni. A szerviánok ezóta, bár ravasz 
kormányuk színre tilalmazá, oly sűrűn csoportosultak Enicsa- 
ninnak e bánságban felütött zászlai alá, hogy a különféle tá- 
borokban harczoló önkéntes szerb alattvalók száma gyakran 

Digitized by CjOOQ IC 



320 Második könyr. A szerb és horrát lázadás kezdete. 

a tizenkét ezret is meghaladta. Az elébb rendezetlen csapa* 
taiky melyek eddigelé egyedül a szerb vajdaságért vívtak, 
Mayerhoffer consul s a Bécscsel összeköttetésben lévő katonai 
hatóságok befolyása alatt lassanként szintiigy osztrák segéd- 
hadakká s a re^ctio eszközeivé lettek, mint a honunkbeli fel- 
kelt szerbek. Es hadseregünknek elég alkalma volt tapasz- 
talni, hogy e, jobbára szálas, vad tekintetű szerviánok, egész 
a vakmerőségig menő bátorságokra, vitézségökre és kitartá- 
sukra nézve a felkelés minden egyéb elemeit, még a határőri 
rendes katonaságot is túlhaladták, s a felkelők hadainak min- 
den csatákban magkövét alkották. 

E segély hadak érkezése s apatriarchának említett erély- 
kifejtése a felkelők számát oly annyira megszaporította, hogy 
egy-egy táborukban már tíz-tizenkét^ ezer fegyveres várta a 

Saranesot a támadó munkálatokra. Es e parancs nem sokáig 
esett. Július második tizedétől kezdve az egész őrvonal hosz- 
szában egymást érték a különböző pontokon támadásaik. Ezek 
közöl a verseczi, az écskai^ a futaki, a földvári s végre a szent- 
tamási harczok részletesb elbeszélést igényelnek. 

A verseczi magyar tábor, mely a lázadás terjedésének a 
megyékbe gátot vetett, rég szálka volt a felkelők szemében. 
Mindenek előtt tehát ez ellen intézték támadásukat. Reményö- 
ket a siker tekintetében nemcsak arra alapíthatták^ hogy 
számuk az ott tanyázó magyar hadnál jóval nagyobb^ hanem 
arra is, hogy a városi számos szerb lakosság segélyére is 
számolhattak. A szerb lakosság egyetértéséről a felkelőkkel, 
ha annak egyéb bizonyítványai hiányzottak volna is, már 
csak azon egy esemény sem engedett kételkedni, hogy ők, 
kik elébb a törvény érteimében felhíva, makacsul vonakodá- 
nak nemzetőrökké esküdni, most Kumanovics Sándor, egykori 
megyei szolgabíró vezérlete alatt , majdnem két ezren köve- 
telték nemzetőrökké felvétetésöket. Ebben a szemes német 
polgárság józanul meg nem egyezhetett, kivált mióta a fel- 
kelők és szerviánok nagyobb számmal kezdtek barangolni a 
vidéken. Július elején a városhoz közel fekvő Vlajkovecz 
helységet éjnek idején megrohanván, az uradalmi épületeket 
kirabolták, a helység öreg jegyzőjét félholtra verték s magok- 
kal hurczolták. Még nagyobb károkat tettek Paulis községben, 
hol egy velők nem tartó határőrcsapat tanyázott. Azt várat- 
lanul meglepvén, többeket megsebesítettek , hetet, ezek közt 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet A faonrát és szerb lázadis ang. végéig. 321 

AndreovicB kapitányt megölték s fejét karóra tűzve diadaljelül 
hordozták fel s alá a helységben. A szerb lakosság fegyverfo- 
gásra alkalmas része a vidék mind ezen^ mind többi helysé- 
geiből lassanként egészen átköltözött a felkelőkhöz. 

Ezen előzmények után jul. 11-kén két csapatra oszolva, 
harczrendben közeledtek Versecz felé. Az egyik csapatot, 
mely két ezernél több végvidékiből állott, Eoics, volt föhad- 
nagy, most őrnagy — , a másikat, melyben mintegy ötszáz 
szervián számláltatott, Jadics szervián vezérelte. A sereget 
Sztanimirovics, a főodbor biztosa kisérte. A magyar tábor ve- 
zére, Blomberg ezredes, mozgalmaikról értesülvén, a helybeli 
nemzetőrséget, a szerb lakosság fékentartása végett, a városban 
bagyván, négy század lovassággal, ugyanannyi gyalogsággal, 
a táborban létező temesvári s egyéb nemzetőrökkel, és az aradi 
nemzetőrség derék tüzérei által kezelt két ágyúval elejökbe 
indult. Rövid ágjnizás után egy oldalról a huszárok, másról a 
dzsidások oly sükeresen rohanták meg az ellenséget, hogy 
sorainak megzavarodta után 'a közel fekvő^ magas kukoriczás- 
ban keresett menedéket. De a gyalogságtól s a lippai és szent- 
andrási nemzetőröktől ott is felkerestetvén, rendet^n futásnak 
eredt. A győzedelem teljes volt. Részünkről csak heten estek 
el ; az ellenség hivatalos összeírás szerint háromszáz hármat 
hagyott halva a csatamezőn; százhatvankilenczen fogságba 
estek. A halottak közt volt a szerviánok vezére is ; Eoics és 
Sztanimirovics pedig a foglyok között. Az ellenség ezen 
kivül még öt zászlót, négy ágyút s két lőszertárszekeret vesz- 
tett. Az elfogott két szerb vezér a temesvári vésztörvényszék 
által, mint hazaáruló, halálra Ítéltetvén, jul. 19-kén kivégezte- 
tett; a többi foglyok, kik közt 120 szervián, Temesváron, 
Aradon, Csanád és Békés megye börtöneiben zárattak el. 

A győzedelemnek nagy volt a hatása. A bánsági megyék- 
ben, kivált Versecz táján a lázadási szándok jelei mintegy va- 
rázsütésre eltűntek. Kik elébb viselőtök által magok ellen leg- 
több gyanút ébresztettek volt, most legbuzgóbbaknak színlék 
magokat a győzedelem fölötti öröm nyilvánításában. A vég- 
vidéken a magyarok iránt rokonszenvvel viseltető községek 
egymásután lerázták magokról a lázadóknak rajok erőszakolt 
igáját s fennen kiáltozák, vonulna be a magyar sereg a vég- 
vidékbe, hogy ők is hozzácsatlakozván, a lázadást ott végkép 
elnyomhassák. Fehértemplom derék polgársága islerre sür- 

HoTTáth M. A függetlenségi harcz tőrt. Digitize^GOOglC 



322 MáBodik kónyy. A szerb és horyát lázadás kezdete. 

geté Blomberget. ígérvén, hogy egész nemzetőrségét egyesí- 
tendi seregével. És valóban e lépéstől annál jobb siker vala 
várható, mivel a felkeléssel tartó szerb községek is megrémül- 
tek, s azon határőri századdal egyetemben, mely elébb Dreyhan 
alkudozása következtében, Fehértemplomból kivonult s a fel- 
kelőkhöz csatlakozott vala, letették a fegyvert. 

De Blomberget, ki egyébiránt magát a csata vezényleté- 
ben dicséretesen viselte, a végvidék megtámadására sokáig 
nem lehetett reábirni. Az elfogott Sztanimirovics vallomásai^ 
melyekből a rácz lázadás összeftlggése a reactio terveivel tel- 

Í'esen napvilágra jött, — e vallomások ütöttek-e szeget a fejé- 
>en ? vagy már maga is vett némi intést a reactio vezetőitől ? 
— bizonytalan. De néhány nap múlva, midőn a magyar tábor 
a Máriássy-féle ezred egy zászlóaljával és -a Zsivkovics-ezred 
négy századával szaporodott, Blomberg, vonakodását hadere- 
jének csekélységével, mint eddig tévé, tovább nem indokol- 
hatván, a sürgetéseknek engedve, végre megindult a végvi- 
dékbe. De már e hadjárata is, m'elynek más eredménye nem 
lett mint, hogy néhány veszélyes izgató elfogatott, s a határ- 
őrvonal a Duna mentében némi részben helyreállíttatott, 
olynemű vala, hogy egyátaljában nem nagyobbíthatá benne 
a bizodalmat. A jobb szellemű magyar katonaságot gróf 
Eszterházy Sándor őrnagy vezénylete alatt Verseczen hagyta, 
s csak a harczban kevesbbé érdekelt idegen, lengyel dzsidá- 
sokat s a Zsivkovics-féle négy századot vitte magával. Továbbá, 
sem a fehértemplomi, sem a táborban létező s hozzá csatlakozni 
kivánó más nemzetőrség ajánlkozását nem fogadta el; sem 
Asbóth őrnagyot nem engedte nemzetőreivel bevonulni a vég- 
vidékbe. E; még csak gyanús, magaviselete , mint látandjuk, 
nem sokára nyilvános árulással végződött. 

Mi jó eredményei lehettek volna pedig egy ily hadjárat- 
nak, ha azt jó akarattal s a rendelkezése alatt létező egész 
tetemes erővel hajtja végre, kitetszik abból is, hogy a verseczi 
csata kimenetele az egész bánságban félelmet s rettegést ter- 
jesztett a felkelők között. Még a Versecztől távol eső Pan- 
csován is oly nagy lőn a lehangoltság, hogy Rajasics a ke- 
délyek felbátorítása végett szükségesnek találta személyesen 
a hely színére rándulnia. Bemenetét a városba, hogy la- 
kóira nagyobb hatást gyakoroljon, Lukszetics tábornok kísé- 
retében s oldalán kardot viselve, nagy pompával tartá. A tem- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A honrát és szerb lázadás aug. végéig. 323 

plomban egy heves beszédet mondott a kedélyek felbáto-* 
ritására^ melyben egyebek közt kijelenté; hogy csak ezután 
fogmégjayáDan kezdődni a háború. 

A patriarcha e nyilatkozata teljesen megegyezett a való- 
sággal. Mi alatt ő Pancsován időzék, a felkelők több ponton, 
név szerint Écskán, Futakon, Török-Becsén, Földváron, majd- 
nem egyszerre intéztek támadást a széthelyezett magyar had- 
erő ellen. A perlaszi tábor, a patriarcha Innsbruckból haza- 
térte után annyira megnövekedett, hogy a szerb fővezér, Sztra- 
timirovics, elég erősnek érzé magát a magyarok becskereki 
táborának megtámadására. Történt ez július 15-kén, ugyanaz 
napon, midőn Rajasics Pancsovára megérkezett. A magyar 
tábor előőrsei Ecskán, a Böge folyam hidjánál voltak felállítva, 
mely pont kulcsul szolgált Becskerek s a kikindai kertilet 
felé. Ezt támadá meg tehát a szerb vezér, hogy, mint 
monda, a magyar őrvonalt itt áttörvén, Becskereket megvegye 
s a kikindai testvéreknek kezet nyújtson. Sztratimirovics 
mintegy nyolcz ezer emberrel és huszonkét ágyúval indult 
ki a perlaszi táborból, a győzedelem annál nagyobb reményé- 
vel, mivel a magyar táborban létező rendes katonaság nagy 
része e napokban más felé működék, sBecskerek védelme job- 
bára csak a békési és pécskai nemzetőrségre volt bízva. Ez 
okból a tábor vezére, Kiss Ernő ezredes, csak öt század gya- 
logsággal, két század lovassággal és négy ágyúval sietett a nagy 
fontosságú helyzet védelmére. Hogy e csekély haderő az any- 
nyiszorta számosabb ellenségnek sikeresen ellentállhatott, azt 
nem csak feltartóztatta, hanem hat órai harcz után visszafor- 
dulásra is kényszerítfette, leginkább a kedvező helyzetnek, a 
magyar tüzérek túlnyomó felsőbbségének sKiss ezredes minden 
veszély ly el daczoló , rettenthetlen bátorságának, mely kisded 
csapatja erkölcsi erejét hatalmasan felfokozta, lehetettköszönni. 

Kiss Ernő, sajnosán tapasztalván, mennyire nőtt a magyar 
hadak eddigi tétlensége miatt az ellenség ereje, nagy aggoda- 
lomba merülve a vidék és haza sorsa íFelett, haderejének sza- 
porítását sttrgeté Vukovics királyi biztosnál. • „Soha sem fe- 
ledem el, úgymond egyebek közt, július 15-két, a mikor 8000 
ember és 22 ágyú ellen két század lovassággal és öt század 
gyalogsággal harczoltam s teljes hat óráig megakadályoztam 
az ellenségnek Écakára betörését. Sikerűit ugyan őt veszte- 
ségével visszavonulásra kény szerítenem ; de helyzetem veszély- 

Digit2ld^y Google 



324 Második kőiiyy. A szerb éa horvát lázadás kezdete. 

teljes voltát is láttam azon alkalommal. Szegény bánság ! 
Szegény haza ! Ha Magyarország nem köt békét, veszve van. 
Mi tudunk is fogunk is egyes harczokat kivívni; de arra, 
hogy őket egészen legyőzzük, ágyúk kellenek és 40 ezernyi 
hadsereg stb." 

Két nappal az écskai harcz után a római sánczokból, 
Földvár és Ó-Becse ellen intéztek támadást a felkelők, mely 
alkalommal egyszersmind az Ó-Becsével szemközt a Tisza 
balpartján fekvő Török-Becse szerb lakossága is háborga. 
Valamint az écskai, ligy ezen megtámadásoknak is szembe- 
tünőleg az volt czélja, hogy a magyar fő had működése, mely 
e napokban kezdé meg Sz.-Tamás ostromát, megzavartassék. 
E végett jul. 17-kén a római sánczokban táborozó felkelők 
nagy erővel támadták meg Földvárt, hol az ó-becsei magyar 
tábor előőrsei tanyáztak. A kisded csapat egyes pontjairól 
visszavonult ugyan ; a helységet mindazáltal vitézül megvédte, 
míg Ó-Becséről tetemesb segély érkezett, mely aztán az ellen- 
séget igen élénk és véres csata után visszaverte. Földvár, a 
visszavonuló ellenségtől -fölgyujtatván, tűz martalékává lett. 
Részint e miatt, részint pedig mivel a római sánczok közt, 
melyek Földvártól csak egynegyed órányira feküdtek, hír 
szerint már tízezer gyalog felkelő s ezer szervián lovas tanyá- 
zott, nagyobb erőt pedig ellenök a magyar vezér most nem 
fordíthatott, az elpusztult helységből az előőrsök is visszahn- 
zattak, s Ó-Becse előtt, szabad ég alatt állíttattak fel. 

Egy nappal elébb még véresebb csata vívatott Futak- 
nál, hol mintegy ötszáz felkelő szállt át a Dunán. A helybeli őr- 
ség ellentállás nélkül húzódott vissza a ifkgyobb erő előtt ; de 
a közel Újvidékről pár óra múlva segélyt kapván, oly sükerrel 
támadta meg a felkelőket, hogy azok holtak és sebesültekben 
ötvennyolcz embert vesztvén, nyakrafőre siettek át a Dupán* 
Huszáraink még huszonöt foglyot hoztak vissza közölök 
Újvidékre. 

Mit Kiss Ernő idézett levelében irt, hogy számos ágyú 
s negyven ezernyi hadsereg kell már az oly nagyon megerő- 
södött felkelők legyőzésére, annak szükségét koriK^ányunk is 
rég érezte ; s az ezernyi bajok közt, melyekkel kivált az osz- 
trák szellemű fő hadi kormányok alattomos rósz indulata mel- 
lett folyton küzködnie kellett, minden lehetőt megtett egy na- 
gyobb haderő kiállitására. Június végével valahára több, ré- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedilr fejezet A horrát és szeirh lázadás aug. végéig. 32& 

szint új honvéd; részint régi zsoldos zászlóaljak indíttattak az 
alvidékre; midőn aztán, hogy azok össze vágólag működj enek^ 
egy fővezérről is kellett gondoskodni. Legtöbb bizodalmat 
ébresztett maga iránt Kiss Ernő ezredes, kit buzgó hazafiságán 
felül még személyes érdek, a Becskerek táján fekvő terjedel- 
mes birtokainak megvédése is ösztönzött a polgárháború gyors 
és szerencsés bevégzésére. A fő hadi kormányszékek akadé- 
koskodó, gyanús magaviselete következtében mindazáltal meg- 
győződött a minisztérium, hogy oly magosabb rangú tisztet 
kell kineveznie fővezérül, ki ne legyen kénytelen a rangfoko- 
zatra oly sokat tartó hadi kormányszéktől venni utasitásait; 
hanem minden gátló kapcsolatoktól feloldva, s teljes hatalom- 
mal felruházva, cselekvéseiben minden illetéktelen befolyás- 
tól független, csak a kormány iránti felelőssége által legyen 
korlátolva. 

De nem volt csekély feladat ily vezért találni a hazában. 
A jobbak künn, Olaszországban, voltak alkalmazva; a még 
benn maradtak jobbára külföldiek valának; ama néhány ma- 
gyar főtiszt pedig, kik hazájoknak e veszélyes időben jó szol- 
gálatot tehettek volna, szívben, lélekben nem volt magyar s 
inkább Ausztriához, mint hazájához szított. „Negyven és több 
;Dév állott a lajstromban, melyek közöl választani hatalmam- 
ban állott, — mond hátrahagyott emlékirataiban Mészáros, 
hadügyminiszter, — hanem közöttök felette kevés, kinek haj- 
lama lett volna elébbi bizonyos állásából a bonyolódott ma- 
gyar térre lépni, úgy hogy többen, mint, például : Legedics, 
Yogel stb. még magyarságokat is megtagadták. Mások, mint 
:gr. Gyulay, kit a magyar hadi parancsnoksággal megkínál- 
tam, .... nem is' feleltek ; sőt emez még hazafíatlanul nyilat- 
kozott körében, . . Többen saját hazájok ellen szintoly kész- 
séggel s kedvvel küzdöttek, mintha külföldi ellenség volt 
volna. Ilyenek voltak, például: Puchner, Vogel, Legedics, 
Burics, Benedek, gr. Pálffy János és kis öcscse, a nemtelen 
gondolkodású Móricz, Petricsevich Horváth, Barkó, a gyalá- 
zatos gr. Török és többen mások, kiknek neveit elfeledtem.^ 
^Gróf Lamberg altábornagy, szerzője a második terra incog- 
nitán^k, — mond kissé alább ugyanazon emlékirataiban Mé- 
-száros hadügyminiszter, ki midőn Olaszországból tárczája át- 
vételére sietvén, Pozsonyon keresztül utaztában őt megláto- 
gatta, — Lamberg Bécscsel, s a magas arisztokratiával össze- 



326 Uásodik könyr. A szerb és honrát lázadia kezdete. 

kötve^ az új mozgalmaknak ellenese s ha lehet, hátráltatója, 
az új alkotmánynak inkább ellensége, mint barátja volt; noha 
magán valóságában derék, becsületes ember s jó katona. Akár 
mint édesgettem, akár mint czirógattam, vagy okokkal ostro- 
moltam, megnyernem őt nem sikerűit. Sőt még a legnagyobb 
ellenszenvvel nyilatkozott, úgy hogy ha nem gondolám békes- 
séges tűréssel kiegyenlíteni birni a daraboss^okat, talán ha* 
talmam súlyát is kell vala vele éreztetnem. Azonban, ama re- 
mény, hogy bonyolódásainkból kimotolálhatjuk magunkat, 
engesztelővé tett, idővel remélvén a közügynek megnyerni a 
vonakodókat.^ De e reménye mind Lambergre, mind a töb- 
biekre nézve meghiúsult. Miként másutt ugyanazon hadügy- 
miniszter mondja: „Lamberg grófot úgy szólván térdelve kér- 
tem : nem engedett. Gróf Gyulay Ferencz tábornok, Benedek 
ezredes — ki felért volna mind annyival, vagy nem akart^ 
vagy beteges volt, azaz feleletre egy sem méltatott. Később 
pedig anyja, azaz hazája ellen fegyvert is fogott. Mások szinte 
nem akartak, vagy öregek voltak, mint Hrabovszky, Blagoe- 
vics, Gallbrun stb. S így b. Bechtold altábornagyot kértem 
fel, nem akamá-e átvenni a vezérséget? Ezen úr szerette a jó 
víg életet, egyenesnek és jó tábornoknak mondták, mint lovas 
vezért, a mennyiben az ilyest békeidőkben kivenni lehetett 
Ez elfogadta.^ 

Bechtoldról a magyar közönség még kevesebbet tudott 
ugyan egyelőre mint a hadügyminiszter ; mert neve eddigelé egé- 
szen ismeretlen volt a hazában, hol egy idő óta szállásolt : ki- 
neveztetése mindazáltal, idegen létére is, köz megelégedéssel 
fogadtatott. Abban, hogy nem magyar eredetű, hogy az or- 
szág alkotmányáról s jogairól fogalma sincs, hogy, mint tár- 
sainak nagyobb része, a régi rendes katonaságot nem örömest 
látandja összeolvadni az új, magyar rendszerű honvédsereg- 
gel, és hogy ezen okoknál fogva, ha különben az ügynek hí- 
ven szolgálna is, a seregben alig számolhat népszerűségre, — 
mind ebben akkor senki sem látott okot az ellenszenvre: 
annyira égetővé lett egy fővezér szükségének érzelme, ki füg- 
getlenül, összehatólag intézné működéseit. Midőn ő Kassáról, 
hol szállásolt. Pesten megjelent s magán körökben is kijelen- 
tette, hogy gyorsan s elhatározólag kivan munkálkodni : egyé- 
nisége felől általában kedvező vélemény terjedt el a hazában. 
Hazafíatlanságnak tartatott volna, másként /Vélekedni s nyi- 



Negyedik fejezet A horvát és szerb lázadás ang. Végéig. 327 

latkozni oly férfiúról, kinek kezébe a minisztérium bizton le- 
tehetni hitte Magyarország életkérdései egyikének megoldá- 
sát. A kedvező vélemény őt némileg szinte a népszerűség fény- 
kí^rével árasztá el, midőn végre július elején ozegedre érke- 
zett maga is mindent elkövetett e népszerűség ápolására : 
nyilt bánásmódja által mindenkit megnyerni ügyekeze tt ; ra- 
gaszkodását a magyar ügyhöz minden alkalommal fennen hir- 
dette. Nagy gondja volt reá, hogy lakása erkélyén nagy nem- 
zeti zászlók tűzessenek ki; a szerb lázadók ellen gyakran 
nagy hangú fenyegetéseket hallatott s ígérte, hogy őket rövid 
idő alatt kiűzendi táboraikból. Bizonyos tüntetéssel buvárko* 
dék az asztalain kiterített íbldabroszokban. Mind ez oly bizo- 
dalmat ébresztett iránta, s munkálkodásait eleve is oly re- 
ményteljes színben tűntette fel, hogy senkinek eszébe sem jött 
gyanakodni: vájjon nem látta-e el őt a reactio oly féle titkos 
utasítással, hogy a háborút lehetőleg hosszúra nyújtani, s 
mennyire nyilvános árulás nélkül teheti, minden érzékenyebb 
csapást elfordítani tigyekezzék az udvar érdekében lázongó 
szerbekről ? 

Kiss ezredes némi érzékenységgel fogadta ugyan mel- 
lőztetését; de őt is sikerűit megnyerni Bechtoldnak, jul. 8-kán 
kibocsátott azon rendelete által, melynél fogva Eiss a bán- 
ságban létező összes hadak vezérévé neveztetett s a fő hadi 
kormányszéktől, mely őt eddigelé minden lépteiben gátolá^ 
teljesen függetlenné tétetett. 

Működése első czéljául Bechtold Sz.-Tamást tűzte ki. 
Ezen népes, jobbára szerb lakosságból álló mezővárost a fel- 
kelők június végén kezdték megszállani. A magyar lakosok 
nagyobb része kiköltözött; a hátramaradt szerbek a római 
sánczokból számos felkelőkkel és szerviánokkal szaporodván, 
városukat nagy árkokkal s földművekkel erős táborhelylyé 
alakították. Erre nézve nagy előnyükre szolgált ama körül- 
mény, hogy déli oldalát a Ferencz- csatorna, azéjszakit pedig 
a Krivája-mocsár fedezte. Eleve is gyanítván, hogy ily előre 
tolt ponton, Bács megye közepén, nem fognak sokáig hábo- 
rittaÜanul maradhatni: a sánczolások bevégzésében, élelmi s 
lőszerek felhalmozásában oly nagy gyorsasággal jártak el, 
hogy mire Bechtold Ó-Becsére, a táborba érkezett, Sz.-Tamás 
m^ annál képesebbnek érzé magát daczolhatni a magyar 
haderővel, mivel a szinte megerősített s fegyveresekkel meg- 

Digitized by VjOOQ IC 



328 Második könyv. A szerb és horyát lázadás kezdete. 

rakott szomszéd Turia által összeköttetését a római sánczok- 
kal is fentartotta. 

A felkelők e fészkének megtámadását Bechtold jul. 
14-re határozta ; mi annyira nem tartatott titokban, hogy e 
szándékról az egész vidék már több nap óta beszélt, s így hi- 
hetőleg a felkelőknek is tudtára jutott. A fővezér éjfél tájban 
négy csapatban indítá meg seregét Ó-BecsérőL Eét század 
Don Miguel, négy század Vilmos és három század honvéd 
gyalogság, másfél század Ferdinánd huszár és fél hat fontos 
üteg Éder tábornok vezénylete alatt egyenesen Sz.-Tamásnak 
tartott. Egy másik osztály, két század Ferencz-Károly, há- 
rom század honvéd gyalogság, fél század huszár s egy üteg 
ágyú Damjanics őrnagy vezénylete alatt Turia megvételére 
küldetett. A harmadik osztály, hat század Ferdinánd huszár s 
e^ lovas üteg gr. Kolowrát huszár ezredes alatt Hegyes- 
ről indult meg, az elsővel Sz.-Tamás alatt egyesülendő. A ne- 
gyedik osztály végre a magát minap Földvár alatt kitüntetett 
Bergmann kapitány alatt egy század Ferencz-Károly, négy 
század honvéd-gyalogságból s két ágyúból állott. A támadó 
had összesen 2400 gyalogra s hétszáz lovasra ment. Ó-Becsén 
csak honvédek s nemzetőrök maradtak. 

A kis sereg reggel, a hosszú éji menettől fáradtan, érke- 
zett a város alá, hol azt más fegyverzett felkelőkön s a lakos- 
ságon kivül 3000 végvidéki s 2000 szervián Bosznics vezérlete 
alatt készen várta jól megerősített állásában. Három órai 
ágyúzás után, mi az ellenség földsánczainak mit sem ártott, 
Bechtold visszavonulót fúvatott és seregét Ó-Becsére indította 
vissza, azon tapasztalást vivén magával, hogy a jól megerősí- 
tett, számos ellenségtől s ágyutói védett várost csak nagyobb 
erő és rendes ostrom által lehetend megvenni ; — mit a kor- 
mánynak azonnal be is jelentett, a segély megérkeztéig védő 
állásba tévén seregét. Damjanics hadjárata Turiára, hol a Fe- 
rencz-csatorna hidját, mely a községoe vezetett, felszedve ta- 
lálta, szinte eredménytelen maradt. Veszteségünk nem volt 
ugyan tetemes ; a halottak száma, kik közt b. Orczy István 
eleste köz fájdalmat okozott, csak hatra ; a sebesülteké tizen- 
hétre ment ; de erkölcsi hatáísa mind a két részen nagy Ion a 
fiikeretlen ostromnak. 

E nap óta Sz.-Tamás, mint a felkelők fő fészke, ország 
szerte híressé lett, s nevével a szerb lázadás,, úgyszólván, 

Digitized by VjOOQ IC 



Negyedik fejezet A horr&t ég sxerb Uzadás ang. végéig. 329 

azonosittatott. A fővárosi s a közvetlenül érdekelt alföldi kö- 
zönséget a támadás eredménytelenségének híre annál kíno- 
sabb érzelemmel töltötte el, mennél nagyobb biztossággal 
várta a bosszú készületek s Becbtold fenbéjázó Ígéretei ut^ 
a győzedelmet* A felkelők ellenben vérszemet kaptak s azon- 
tál, már főpapjok által is egyre bátorittatván, támadásaikban 
még merészeobekké lőnek. 

Miután a felkelők július 11-kén Versecz alól oly nagy 
veszteséggel verettek vissza, s a helyőrség egy része, mint el- 
beszéltük, Blomberg alatt a végvidékbe vonult : a szerbek 
által elnyomott magyar és német lakosság Pancsován is szaba- 
dulni óhajtott a helyben székelő fiókodbor zsarnoksága alóL 
Rajasicsnak megjelenése a városban fellelkesité ugyan a szerb 
lakosságot, de annak uralmát nem biztosította annyira hogy, 
ha a verseczi sereg a városhoz közelednék, az ezt a magyar és 
német polgárok segedelmével hatalmába ne ejthetné. A vá- 
ros birtokát magoknak biztosítani annál nagyobb érdekökben 
állott pedig a felkelőknek, mivel Knicsanin a szervián segély- 
lyel e várost szándékozott tenni működése alapjává. A Szer- 
viától csak a Duna által elválasztott városnál e czélra nem is 
lehetett volna alkalmasb helyet kitűzni. Ez okból Stratimiro- 
vics, július 23-kán, számosabb haderő kiséretében, a városban 
várauanul megjelent ; az ott létezett nyolcz ágyűt lefoglalta 
8 megtöltve a piaczra vitette ; s azután mindenkit halállal s 
háza rommá lövetésével fenyegetett, ki parancsainak ellen- 
szegülni merészkednék. A tanács s az előkelőbb mind szerb, 
mind magyar s német polgárok a városházára hivattak; a 
szerb lakosság pedig felfegyverezve, szerb tisztek alatt, a nagy 
téren állíttatott fel. A tanács tagjai, kik gyanúsak voltak, vagy 
a felkelés iránt elég lelkesedést nem tanúsítanak, újakkal pó- 
toltattak. Végre pedig a magyar és német lakosság fegyverei- 
nek átadására szólíttatott; előkelőbbjeik a parancs végrehaj- 
tásáig túszokul tartatván le. MásnapSztratimirovics afőodbor 
nevében egy szózatot bocsáta ki a temesi bánság összes népé- 
hez, melyben biztosságot s védelmet igér mindenkinek, bár- 
mely nemzet- s vallásbeli legyen, ha a szerb ügyhöz csatlako- 
zik ; azokat ellenben, kik a magyar hatóságok rendeleteinek 
engedelmeskednek, s a szerb ügy iránt ellenséges indulatot 
tanúsítanának, Sz.-Mihály s más porrá égetett helységek sor- 
sával fenyegeti; hivatalától minden eddigi előli árói^v^osi s 



330 Második Unjr, A szerb és honrát lázadás kezdete. 

megyei tisztviselőt, katonai s határőrvidéki hatóságot felfiig- 
geszt; s a közügyek igazgatására, azok helyébe, községi od- 
borokat nevez ki, melyek a karlőczai főodbortól vennék uta- 
sitásaikat A Pancsován hagyott őrségnek s a vidéken felállí- 
tott tábornak vezérévé végre Bobalics alezredest nevezi ki. 

Ezen intézkedések által Pancsovát s vid'ékét aanál köny- 
nyebben biztosították számukra a felkelők, minthogy e vidé- 
ken a szervián Knicsanin alatt nem sokára jelentékenyebb 
hadi erő gynlt össze Szerviából s a végvidékből. E haderővel 
aztán részint Knicsanin, részint Bobalics mindenfelé, hol arra 
szükség vagy alkalom mutatkozott, támadó hadjáratokat in- 
téztek. A felkelők hadi mozdulatai, valamint a Bácskában űgy 
a bánságban is rendkívüli sebességet nyertek az által, hogy 
ők e kirándulásaik alkalmával igen gyakran szekereken száf- 
litották egy helyről másra hadi erejöket A bánság és Bácska 
síkjai, melyek esős időben a fenéketlen sár miatib járhatatla- 
nokká válnak, száraz nyári időben és a téli fagyon sima, ke- 
mény, kocsizásra minden irányban alkalmas talajt képeznek. 
Ezen évi nyáron és őszön a különösen száraz időjárás asztal- 
simává tette e nagy rónaságot ; minél fogva gyakran látható 
lett azon sajátságos jelenet, hogy néhány száz könnyű szekér, 
mintha versenyt futnának, széltében vágtatott egymás mellett 
néhány sorban, a sík mezőkön. Minden szekéren, a kocsi- 
son kivül, rendesen öt fegyveres foglalt helyet. Ezen szállí- 
tási mód a magyar részen is divatban volt ugyan ; arra mind- 
azáltal nem volt eset, hogy hadaink közvetlenül a csatákra 
is ily módon vitettek volna, mint az a szerbeknél szokás- 
ban volt. ' 

E hadszállitási mód következménye volt, hogy ugyan- 
azon szerb sereg, kevés napok lefolyta alatt, egymástól néha 
nagy távolságra lévő helyeken váratlanul intézhette támadá- 
sait. Majd itt, majd amott tűntek elő, az események fejleményei 
szerint : itt, hogy a magyar érzelmű községeket megbüntes- 
sék, s azokat kirabolván s fölégetvén, félelmet terjeszszenek 
a vidéken ; amott, hogy szenvedett veszteségeiket megboszúl- 
ják. Mozdulataik egyébiránt rendszertelenek voltak. 

Ez volt az eset, például, nem sokára a verseczi ütközet 
után, Uzdin helységet illetőleg. A keményen megvert felkelők 
boszújokat mindenek előtt a magyarokhoz sátó, különben 
oláh lakosságú, községen kívánták tölteni : mi végett július 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás ang. régéig. 331 

23*kán a perlaszi táborból egy erős csapat rándult ki Uzdinra* 
A lakosok egy ideig vitézül védték életöket s vagyonukat; és 
a támadókból már tizennégyen estek el. De midőn házaikat 
lángokba borulni szemlélnék, a nagyobb számnak s tűznek 
egyszersmind ellent nem állhatván, szerteszét futottak, a 
szomszéd községekben keresvén menedéket. A győzedelmes 
szerbek azon embertelenséggel tetézték az általok e helységre 
hozott nyomort, hogy a kézre keríthetett fiatal hölgyeket ma- 
gokkal hurczolák. 

Minthogy Blomberg ezredes a verseczi győzedelmet, mi- 
ként lehetett volna, fel nem használta : a hatás, melyet az 
eleinte okozott, nem sokáig tartott, s a neki bátorodott fel- 
kelők, július végén, ismét gyűlöngének a vracsegáji táborba, 
onnan Fehértemplomot újabb megtámadással háborítandók. 
A fehértemplomiak azonban , miután Verseczről hat század 
rendes gyaloggal s két század dzsidással erősödtek, a támad* 
tatást megelőzvén, a lokvai erdőben tanyázó ellenséget felke- 
resték, s közölök huszonhetet elejtvén, többeket elfogván, 
szétverték. Részünkön érzékeny veszteség volt Verbovszkynak, 
a fehértemplomi nemzetőrség parancsnokának eleste. 

- A Zsivkovics-féle gyalogság néhány nap múlva vissza- 

EarancBoltatván, a hű Fehértemplom ismét saját erejére lőn 
a^yatva; miért a távozó katonasággal a fegyverviselésre al- 
kalmatlan lakosok egy része is Verseezre költözött. Vukovics 
kir. biztos kevés nap múlva 750 részint határ-, részint nem- 
zetőri fegyvereseket küldött a hátramaradt derék polgárok 
védelmére. De még nagyobb erkölcsi erőt s vigasztalást nyert 
a város az által , hogy az áruló Dreyhan helyébe a hazafias 
érzelmű Maderspach kapitány neveztetett ki az ezred és város 

})arancsnokává. A derék katona, azonnal erélyesen fogván 
eladata teljesitéséhez, a vidéken lakó szerbeket lefegyverezte, 
B a barangoló csapatokat, mint például, augustus 10-kén, több 
Ízben megszalasztotta. 

Az erélyes parancsnok ezen működése azonban aggo- 
dalmat keltett a pancsova-deliblati szerb táborban; s annak 
vezérei, Bobalics és Knicsanin, valahára véget akartak vetni 
Fehértemplom ellentállásának. Vracsegájra tehát nagyobb erőt 
gyűjtvén, szándékuk végrehajtását avval kezdették meg, hogy 
augustus 18-kán, a város tövében, a Néra folyón létezett két 
városi malmot felgyújtották. A következő nap e szerencsétlen 



332 Második köDyy. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

polgárháború egyik legborzasztóbb jelenetének lön tanúja. 
Bobalics és Knicsanin e napon mintegy öt-hat ezernyi szerviá- 
nokból és végvidékiekből álló sereggel s nyolcz hat fontos 
ágyúval indult ki Vracsegájról. Az ellenséges sereg reggeli 
négy órakor már a város alatt állott. A támadás három oldal- 
ról egyszerre intéztetett. 

Minthogy az éjen át vihar dühöngött s az eső záporként 
omlott, a város lakosai soha kevesbbé nem várták megtámad- 
tatásukat. Hajnal hasadtán^ mielőtt csak sejtették volna is a 
fejők fölött tornyosuló veszélyt, az ellenség egy csapata a 
Versecz felé nyúló hegyoldalon létező sánczfokot már is meg- 
rohanta, az ott őrködő ötven fehértemplomi polgárt álmában 
meglepte s tizet közölök felkonczolt ; és miután a többiek 
megfutamodtak, az ott talált ágyút a város ellen fordította. 
E váratlan megtámadtatás nagy zavarba ejté a lakosságot; 
mely mindazáltal, a veszélyekhez már szokva lévén, hamar 
talpon s fegyverben volt, és Maderspach vezérlete alatt a leg- 
veszélyezettebb pontokra sietett. A városban akkor rendes 
katonai erő épen nem létezett, s csak az említett 7öO főnyi 
nemzet- s határőri csapatokban találtak segedelmet a polgá- 
rok. Oly erőt azonban, mennyit számuk után bírhattak volna, 
ezek sem fejthettek ki, mivel nagyobb részök, fegyverhiány 
miatt, az ellenség lőfegyvereivel szemközt nem, hanem csak 
asánczokban, a kézviadalnál vala használható. A gondos, 
vitéz Maderspach, azonban minden emberét czélszerűleg el 
tudta helyezni. maga majd egy, majd más harcztérre fu- 
tott, népét rendezni, bátorítani és kis üregű hat ágyuját a 
leghelyesebben alkalmazni. Mind a két részről keményen és 
sokáig tartott a kisebb s nagyobb lőszerek tüze; s az ellen- 
ség minden erőködése daczára sem birt betömi a városba. 
De a támadók, a nagyobb szám előnyével ktUzdvén , a harcz 
hosszú vonala nekik kedvezett, és nyolcz óra tájban Knicsa- 
nin szei*viánjaival, a védők sorait keresztül törvén, a város 
rácz lakosságú részébe rohant, melynek segélyére bizton 
számíthatott. Erre egy véres utczai harcz következett, mely- 
nek borzalmait nem kevéssé nevelte az, hogy a szerb lako- 
sok, az ellenséggel szövetkezvén , laktársaikra ablakaikból 
kezdtek tüzelni eddigelé gondosan rejtegetett fegyvereikkel. 
Végre a város e részében még a kiütött tűz harapódzó lángjai 
is sokszorozák a hű polgárok veszedelmét. Cooale 



Negyedik fejezet A horvát és szerb lázadás aug. régéig. 333 

A város német részét mind e mellett is sikerűit a derék 
Maderspachnak mind Knicsanin szerviánjai, mind a többi fel- 
kelők betöréseitó'l megvédenie ; bár az ágyúgolyók ebben is 
naey pusztítást tőnek, összesen száz húsz ház égett el. A rémit ő 
zajba, melyet egy részről a tűz által megrongált háztetők be- 
omlásának robaja, más részről a küzdők harczi lármája oko- 
zott, szivrenditőn vegyültek az ótalmatlan öregek, nők és gyer- 
mekek kiáltásai némely német lakosok házaiból , melyekbe a 
harcz alatt egyes szerbek betörtek, s a bentalált védetlen né- 
pet kegyetlenül legyilkolták, vagyonát elrabolták. 

De talán épen oltalmatlan kedveseik e kiáltozásai kelték 
fel a polgárokban a kétségbeesés azon erejét, mely ellenáll- 
hatatlan hatalommal edzé me^ lankadni kezdett karjaikat. 
Két óra tájban Maderspach sürübb csoportban rohanta meg 
a ráczvárosban dúló szerviánokat, s fél órai véres harcz után 
azokat is sikerűit kivernie a városból. Három órakor Fehér- 
templom meg volt mentve. A szerviánok kiveretése után az 
ellenség újra megkezdte ugyan az utczai harcz folytában 
megszűntetett ágyúzást; de pár óra múlva ebben is kifárasz- 
tatott, 8 nap lemente táján a város alól elhúzódott. 

És csak ekkor termett a város alatt a verseczi tábor ve- 
zére, Blomberg ezredes, egy osztály dzsidással, ki, ha komoly 
akarattal indult volna el Verseczről a város megsegitésére, 
még a harcz folytában reáüthet vala az ellenségre; mert, 
hiteles tudósitások szerint, pár órával az ütközet vége előtt 
már közel volt a városhoz ; de, bár az ágyúzást is hallhatá, 
megfeszített sietés helyett, pihenést engedett osztályának. 
És még akkor is, midőn megérkezett, szándékosan elmu- 
lasztá űzőbe venni az előtte elvonuló ellenséget. S így, meg- 
érkeztének nem is lett más haszna, mint hogy a felkelők, őt 
megpillantván, nagyobb sietséggel takarodtak el a város alól. 

Annál fényesebb volt a városbeliek dicsősége, hogy a 
sokkal számosabb ellenséget, tizennégy órai szakadatlan 
harcz után, rendes katonaság segélye nélkül is vissza- 
verték. 

Estve Damaszkin Istvánnal még két század Rukavina-* 
gyalogság is érkezett Verseczről. E segély nagy örömmel fo- 
gadtatott; a bekövetkezett éjen a kifáradt városbeliek, az őr- 
állástól fölmentve, bizton nyugodhattak. 

Digitized by VjOOQ IC 



334 Miflodik köajT. A szerb és horvát lizadás kezdete. 

A következő napon az ellenséggel szövetkezett áruló 
szerb lakosság ellen fordult a hazafias polgárság és segélyező 
nemzetőrség boszúvágya, s annak kielégítését nem lehetett 
meggátolni. Á fehértemplomi német polgárok ebben még több 
mérsékletet tanúsítanak^ mint a segédcsapatok^ melyeknek 
haragja a bűnös szerbek ellen egész a dühösségig felforrott. 
A szerb lakosok közöl többen kegyetlenül megölettek ; né- 
luely egyesek a boszúszomjasok közó% megfeledkezve az 
ügynek, melyet szolgáltak^ nemességéről, a szerbek házait 
feltörték s kirabolták^ nem is vizsgálván, bűnös volt-e, vagy 
nem a megtámadott. Ily állapot, midőn a fegyveres tömeg 
ragadja magához a büntető hatalmat, a legborzasztóbb fejet- 
lenség. Maderspach minden erejét megfeszité, hogy a fel- 
sőbbség tekintélyét helyreállítsa; mi aztán végre sikerűit is 
erólyének. 

Fehértemplom megmentése a végelpusztulástól, mit a 
polgárság ellentállásától felbőszült ellenség, ha győz, rajta két- 
ségKivül végrehajt, nagy véráldozatba kerölt. A városi pol- 
gárok közöl negyvenöt, a temesi önkéntesekből hathalottma- 
radta harez színhelyén; sebesült tizennyolcz, hiányzó négy 
számíttatott. Az ellenség, beszámítva a megölt városi szerbe- 
ket is, halottakban 290 embert vesztett; sebeseit magával 
vitte; fogoly harmincz maradt a győzedelmes polgárok 
kezében. 

A győzedelem fő érdeme magáé Maderspach parancs- 
noké volt, ki hidegvérüsége, lélekjelenléte s okossága által nem 
kevesbbé, mint erélyes, szerény, minden áldozatra kész maga- 
viselete s ritka becsületessége által oly mértékben kiérdemlé 
az általa vezénylett nép bizodalmát, hogy azt, szemközt a 
sokkal nagyobb számú ellenséggel, egész napon át, csügge- 
detlen küzdelemben tudta fentartani. Mellette Philippovszky, 
a tüzérparancsnok, Skublics Ráíael, a temesi önkéntesek, Fiala 
János, a temesi határőrök vezérei — , továbbá a derék Zinser 
család, az atya és két fia, kiknek egyike, Ferencz , Maders- 
pach segéde volt, Siegel és Barvan polgárok , Tormásy Kál- 
mán szolgabiró és Rudnai Nikolics Sándor, a temesi önkén- 
tesek sorából tűntették ki magokat ernyedetlen vitézségök 
által. A határőrségből Zádorlak helység férfiai érdemlik meg 
a külön megemlítést. Mily benyomást tett e hősies polgárság 
«reje és elszántsága magára az ellenségre is, nyilván Étűnik 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A horT&t és szerb lázadás ang. ytfgéig. 335 

egy szerb írónak következő szavaiból: ^A legkitartóbb és 
legmakacsabb ellentállásra talált a szerb fölkelés a nagy rész- 
ben németek által lakott Fehértemplomban , melynek lakosai 
vitézségök s gyakran oroszláni bátorságak által, melylyel 
magokat s városukat az ostromló szerbek ellen hónapokon 
át fentartották^ magoknak a magyar hadi történetben nagy 
hímevet szereztek s elleneik elismerését is kivívták." 

De az ellenség, bár visszaveretett, nem volt megsemmi- 
sítve : a vracsegáji tábor épségben állott még s Fehértemplo- 
mot folyton fenyegette. És a nemzeti ügy iránt annyi hűsé- 
get, oly dicső kitartást tanúsított kis várost bűn volt volna 
magára hagyni. Néhány nap múlva hozzá méltó hősök kül- 
dettek le tehát segedelmére a 9-dik honvéd-zászlóaljban, 
mely azontúl e város védelmében országszerte fényes nevet 
vívott ki magának. Itt érdemié ki e zászlóalj azon dicsőséget, 
hogy a következő évben, a felvidéki táborba rendeltetvén, ott 
veterán gyanánt üdvözöltetett s bajnokai példányaivá lőnek 
a nemzeti szabadságért küzdő diadalmas magyar hadaknak. 
E zászlóalj Kassa vidékén, deli szép fiatalságból állíttatott 
össze; miért lej ötté után egy ideig a kassai zászlóaljnak ne- 
veztetett. De ezen elnevezést nem sokára a felkelők előtt oly 
rettentővé lett „vörös sapkások" nevével cserélte fel. Száma, 
lej öttekor teljes volt, ezer bajnokból álla; sőt utóbb bánsági 
újonczokkal 1300-ra szaporodott. A következő évi hadjárat 
végén e dicső zászlóalj, annyi fényes harcz után 400 főre ol- 
vadt le, bár gyérülő sorai időnként pótoltattak. Fehértem- 
plomba augustus 22-kén négy százada vonult be, kettő egy- 
előre a bányakerületbe rendeltetvén. 

Ezen ifjú leventéknek nem kellett sokáig várniok az al- 
kalomra, melyben magokat az ellenséggel megismertessék. A 
szerbek ugyanaz napon, melyen a honvédek a városba érkez- 
tek, annak utolsó két malmát is felgyújtották; más napon 
pedig a városnak Erusicz felé néző sánczait támadták meg. 
A honvédek egy közönséges tüzelés után szuronynyal rohan- 
tak a támadókra, s őket megfíitamították. Az ellenség holtak 
és sebesekben húsz embert, egy ágyút s társzekeret vesztett. 
A vörös sapkásoknak kéthalottjok és négy sebesűltjök lett e 
hadi keresztségök alkalmával. Az utóbbiak közt volt az iQú 
Vitális, az őrnagy öcscse. 

Digitized by VjOOQ IC 



336 Második könyv.' A szerb és horvát lázadás kezdete. 

A következő napon egészen más nemű esemény foglalta 
el a fehértemplomiak figyelmét s gerj észté őket bámulatra. A 
város elöljáróságához egy levél érkezett a vracsegáji táborban 
időző Mayerhoffer császári ezredes és belgrádi osztrák con- 
sultól^ melyben ő, előadván , hogy legközelebb Bécsből tért 
vissza^ hol a szerb és horvát ügyekről folyt értekezletben vett 
volna részt ; s visszatértekor értesülvén a veszélyekről, me- 
lyekkel Fehértemplomot „a végvidékiek s az osztrák császári 
ház iránt hasonló hűséggel viseltető más felkelők^ fenyege- 
tik : óhajtását fejezi ki a viszály kieff^enlitése s a város meg- 
ótalmazása iránt. Felhívja tehát a közönséget, hogy hozzá, 
a vracsegáji táborba, mielébb követeket küldjön, kik vele és 
Jellasics bán küldöttével, Nugent Albert gróflFal , értekezze- 
nek; egyszersmind pedig a cs. kir. hadsereg legközelebbi 
parancsnokát, Blomberg ezredest is hivná meg a tanácsko- 
zásra. Az értekezlet tárgyául színleg csak a helyérdekek mu- 
tattattak fel; Mayerhoffer czélja azonban nem egyéb volt, 
mint Fehértemplomot és Verseczet a magyar ügytől elcsá- 
bítani. 

Mayerhoffer, kivel már a szerbországi fondorlatok és to- 
borzásokról szólva is találkozánk, egyike volt a szerb fel- 
kelés főszereplőinek. Mint az osztrák udvar s kormány meg- 
bizottja, ő tartotta kezében közvetlenül a reactio eszközévé 
lett szerb mozgalom végfonalát ; ő volt az udvar titkainak 
letéteményese, terveinek fő végrehajtója a szerbek közt, hogy 
nemzetiségi tévedéseiket, fanatizmusokat a reactio érdekében 
kizsákmányolja, a szerb felkelőket és a segedelmökre jött 
szerviánokat az udvari reactio harczosaivá, vagy mint őket 
Latour osztrák hadügyminiszter nevezte, „fegyvertársaivá** 
avassa. O Jellasicscsal folytonos összeköttetésben állott, 
vele egybehangzólag működött. Hogy a magyar táborokban 
szolgáló tiszteket elcsábítsa, velők sűrű levelezésbe ereszke- 
dett, saz egész alvidéken egy tevékeny kémkedési rendszert 
alkotott. Annyi máson kivül Dreyhant, Blomberget is ő csá- 
bította el a magyar ügytől ; s alig lehet kételkedni, hogy ae 
árulóvá lett magyar fővezérrel, Bechtold altábornagy^al 
is összeköttetésben állott. A szerbek közt macának bizodal- 
mat, népszerűséget szerzendő, eleinte nem mulasztá el híze- 
legni országszerzési ábrándjaiknak ; más részről azonban a 
mozgalom közvetlen vezetőit ezen ábrándokból minden módon 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A horvát éa szerb lázadás aag. régéig. 337 

don kijózanítani ügjekezett; az udvar kegyelmeit 8 jutalma- 
zásait Ígérvén azoknak kárpótlásul független nemzetiségök 
álmaiért. Es ily módon kevés idő alatt oly annyira megnyerte 
bizodalmukat^ hogy midőn utóbb Sztratimirovics, az érsek- 
kel meghasonlván^ a fővezérségről letétetett, Suplikácz vajda 
megérkeztéig ideiglen a szero hadak fővezérévé választat- 
nék meg a szerbektől. Levelei, melyek később elfogattak, 
nagy világot vetnek az udvari reactio ezen tevékeny ügynö- 
kének ármányos cselszövényeire s nagy terjedelmű műkö- 
déseire. 

Közvetlen befolyását a magyar-szerb bonyodalmak ve- 
zetésében itt, Fehértemplom alatt,kezdé gyakorolni. Felhivása 
folytán a fehértemplomiak augustus 24-kén a katonaság ré- 
széről Vitálist, a 9-aik zászlóalj őrnagyát, két honvéd-kapitányt, 
a város részéről Skublics Rafaelt s négy polgártársukat kül- 
döttek ki. Ezek Mayerhofferrel, Bobalicscsal, az osztrák altá- 
bomagyi rangot viselő Nugent gróf s irlandi peernek illyrré 
lett Albert fiával, mint Jellasics bán biztosával s négy más 
ismeretlen egyénnel a legszélső sánczokonkivültalálkozának. 
Verseczről senki sem jelent meg; mert Blomberg már elébb 
titkon találkozott Vracsegájon Mayerhofferrel. 

Mindenek előtt Nugent szólott Vitálishoz, mondván, 
hogy miután Ausztriának az egész végvidék alájavetette magát, 
képtelenség volna remélni, hogy Fehértemplom egymaga le- 
gyen képes ellentállni. Majd Mayerhoffer a következő feltéte- 
leket terjeszté a városbeliek elébe :1.0a városi polgárok 
életét s vagyonát biztosítja. 2. A magyar honvédek és önkén- 
tesek a várost feltétlenül hagyják el. 3. A fehértemplomi né- 
met polgárság annyi túszt ad a maga kebléből, ahány odavaló 
szerb találtatik mint politikai vagy hadi fogoly a magyarok 
kezében. 4. Meggondolási határidőül negyvennyolcz órai 
fegyverszünet engedtetik. 

De a négy kiküldött polgár ily hosszú időt a meggondo- 
lásra nem talált szükségesnek. Némi szóváltások s kölcsönös 
szemrehányások után a kegyetlen bánásmódról stb. kijelen- 
tették, hogy a föltételeket nem fogadhatják el, s kötelesség 
Sarancsolta érzelmeikhez híven, a várost minden megtáma- 
ás ellen tovább is védendik. A fegyverszünetet azonban el- 
fogadták. 

Horváth M. A fftggeUenaégi harcz tört. Digitized tlGcOglc 



338 Második kbnjY. A szerb és horvát lázadás kezdete. 

Más nap Verseozről Blomberg is átment Fehértemplomba, 
s a polgárságot a városházára összegyűjtvén, ajánlá nekik, 
fogadnák el Mayerhoffer ezredes feltételeit. De a polgárság 
rendíthetlen maradt hűségében. És az ott szinte jelen volt 
Damaszkin főszolgabiró emlékezteté az ezredest, hogy a ki- 
rályi biztosság befolyása s megegyezte nélkül tilos alkudozni 
az ellenséggel ; mire Blomberg csak avval mentegetődzött, 
hogy ő a város javát kivánja. 

De ha a polgárok hívek maradtak is a nemzet ügyéhez, 
a csábitásnak mégis lett némi sükere. Vitális, a 9-dik zászló- 
alj őrnagya, mielőtt szolgálatát a kormánynak felajánlotta, 
nyugalmazott kapitány, a zászlóalj vezényletéről pár nap 
múlva lemondott s a háború terét elhagyta. Maderspach is, 
az augustus 19-kei csatában megrongált egészségének helyre- 
állitása végett egy időre Erdélybe utazva, ideiglen mind a 
város, mind a honvédek parancsnokságát Rácz kapitány 
vette át. 

Fehértemplom, a maga ügyének jogosságától s hazafiúi 
érzelemtől áthatva, azontúl még erősebben elsánczolta ma- 
gát; s minthogy ennél fogva inkább megerősített táborhoz, 
mint városhoz hasonlított : a királyi biztos Verseczről több 
ízben jelentékeny lisztmennyiséget szállíttatott be élelmére, 
melyről malmaik elvesztése után magok a polgárok többé 
nem gondoskodhattak. Ezen kivül még három ezer forint is 
küldetett be a szegényebb lakosok némi segélyezésére. 

Az alkudozások eredménytelenségének hírét vévén, a 
karlóczai fő odbor meghagyta a vracsegáji tábor vezérének, 
hogy a várost, mely a felkelés terjedését a bánságban oly 
makacsul gátolja, minden áron megvenni törekedjék. Knicsa- 
nin ennél fogva készületeit minden lehető ellentállás legyő- 
zésére megtévén, csak alkalmas napra várt, melyen új táma- 
dást intézzen. 

Ily alkalom aug. 30-kán ajánlkozott, midőn az őrsereg 
egy része, hogy az országutat a portyázó szerbektől megtisz- 
títsa, Versecz felé indult, honnan élelemszállitmány váratott. 
Knicsanin erről értesülvén, Vracsegájról azonnal felkereke- 
dett seregével s Fehértemplom külső sánczait megtámadta. 
Onnan a honvédek által visszaveretvén, a város ellen több 
óráig heves ágyúzást folytatott, mígnem a veres sapkások egy 
bátor kirohanással annak is véget vetettek, minden állásából 

Digitized by VjOOQ iC 



Negyedik fejezet A horvát és szerb lázadás aog. régéig, ;339 

kivervén az ellenséget. A támadó szerbek és szerviánok e 
napon 160 halottat és 12 foglyot, egy ágyút s egy zászlót 
hagytak a városbeliek kezében ; kik viszont öt halottat, ezek 
közt Steurert, a temesi határőrök kapitányát és kilencz sebe- 
sültet vesztettek soraikból. 

Blomberg ^ e napi harcz alatt ismét az augustus 19-kei 
szerepet játszá. hat század dzsidás , négy század Rukavina 
gyalogság és három ágyú fedezettel kisérte az élelemszállít- 
mányt, s a támadást megelőző éjét Goszpodinczon, Fehér- 
templomtól másfél órányira töltötte. Ott korán reggel hallá 
már az ágyudörgést s tovább indulását mégis délig halasz- 
totta; s ekként úgy intézte menetét, hogy ismét akkor ter- 
mett a város alatt, midőn a honvédek már szuronyszegezve 
űzték az ellenséget; és, mint minap, úgy most is óvakodott 
lovasságával a futamlókra csapni, s őket, mi könnyen végre- 
hajtható lett volna, legalább ágyúitól megfosztani. Csak a 
magyar szellemű Rukavina-féle századok rohantak, daczára 
az ezredes tilalmának, a futó ellenség után, és űzték azt egy 
darabig versenyt a honvédekkel. Blomberg, a városiak kérel- 
mére, hagyná csapata egy részét segedelmökre, azt adá vá- 
laszúi, hogy az ellenség visszaveretvén, a veszélylyel a segély 
szüksége megszűnt, s még az nap estve visszaindult Ver- 
seezre. 

Az e napi csatában a vezénylet Plicz honvédkapitány 
kezében volt, ki jelesen megfelelt feladatának. Abancourt, 
egy derék lengyel tiszt, kit a márcziusi napok szabadítottak ki 
várbörtönéből, melyben politikai okok miatt volt elzárva, e 
napon vitézsége által annyi bátrak közt is , mennyien Fehér- 
templomban voltak, a köz csodálást vonta magára. 0, ki a 
hazáját, Lengyelországot is oly közelről érdeklő magyar fttg- 
getlenségi harczban annak végéiglen dicső részt vett, hősies 
pályáját martyrhalállal fejezte be. 

Nem sokára ezen ütközet után Maderspach, a minisz- 
térium előterjesztésére a király által őrnagygyá neveztetvén, 
a polgáréig nagy örömére, a vezényletet ismét átvette a vá- 
rosban. És miután a 9-dik honvédzászlóaljnak eddig másfelé 
működött századai is a városba szállíttattak, a körülmények 
egészen megváltoztak a vidéken. A fehértemplomiak azontúl 
a portyázó, vagy magokat a szomszéd helységekben megfész- 
kelni akaró szerb csapatok ellen számos kirándulást intéztek ; 

22* 



340 Második köujT. A szerb és horrát Uzad&s kezdete. 

melyek, egyenként véve, nagy eseményeket nem képeztek 
ugyan, de a mennyiben azt tanúsították, hogy az ellenséges 
felek helyzete megváltozott, s az elébbi megtámadottak táma- 
dókká lettek, összeségökben mégis tetemesen nevelték a nem- 
zeti ügy súlyát a vidéken. E kirándulások közöl legeredmé- 
nyesebb volt a szeptember 7-kei, mely maga a szerbek vra- 
esegáji tábora ellen intéztetett. A szerbek, heves harcz után, 
a Earas folyón nagy vereséggel átűzetvén, táboruk a honvé- 
dek hatalmába esett, kik aztán a helységet felgyújtották, a 
sánezokat pedig lerombolták. E fészek megvétele, melyből a 
vidéken annyi rablás fizetett, nagy örömére s nyugalmára vált 
az egész kerületnek. Ezen kirándulások egyikén találta ha- 
lálát a jeles tulajdonokkal felruházott s közönségesen kedvelt 
ii^ú Fáy Gyula, ki Zemplén megyében viselt szolgabirói hiva- 
talából a 9-dik zászlóaljba lépvén, avval a messze alföldre tá- 
vozandó, épen egybekelése napján vett búcsút fiatal nejétől. 

Mialatt Fehértemplom hősies polgárai s a vörös sapkások 
zászlóalja ily fényes lapot irtak be nemzeti függetlenségtlnk 
harczának történetébe, több más helyeken is kisebb nagyobb 
fontosságú hadi események folytak le. Mivel a szerbek fegy- 
veres népöket egy haddá soha sem egyesítették, hanem foly- 
ton a külön vidéken létező táboraikban tanyáztatták ; s azok- 
ból a körülmények szerint, többnyire szekereken, majd 
jobbra majd balra intézik vala támadásaikat: e hadi jelenetek 
színhelye minduntalan változott. Majd a bánságban, majd 
Bácskában vívatott egy-egy újabb ütközet; gyakran ugyanaz 
napon többfelé, egymástól távol eső helyeken újult meg az 
egymás ellen mindinkább felbőszült külön fajú honpolgárok 
ezen sajnálatos harcza. 

így támadták meg a felkelők, egyebek közt, augustus 
22-kén Új-Moldvabányát. Asbóth őrnagy eleinte vitézül ellent- 
állott kis seregével ; de miután a parancsai alatt lévő Krassó 
megyei határőrség megfutamodott, az ellenség száma pedig 
folyton szaporodott, bátramaradt kiscsapatával, mely összesen 
140 önkéntesből állott, ő is kénytelen lőn Szászkabányára 
visszavonulni. A szerbek, a várost elfoglalván, kirabolták s 
felgyújtották, s az ott talált lakosokat , kik Asbóthtal távozni 
nem akartak, meggyilkolták; végre még a kath. templomot 
s a bányákhoz tartozó olvasztó s más épületeket ia^eldúlták 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás aog. végéig. 341 

s leégették. Kevés óra alatt iszonyú pusztulás képe terűit el 
az elébb virágzó bányahelyen. 

E pusztításban a szerviánokkal Ó-Moldva lakosainak 
egy része is osztozott. De árulások nem maradt bosziilatlanul. 
Rácz Sándor kapitány, a vörös sapkások két s az oraviczai 
nemzetőrség egy századával augustus 27-ke hajnalán a városra 
rohant; az ott tanyázott szervián csapatot^ miután abból tizen- 
négyen elestek, kikergette. A vert ellenség nyakrafőre sietett 
a Dunára, az őt ott készen váró dereglyéken s csolnakokon 
Szerviába menekülendő. Ezek közöl kettő mértéken túl meg 
lévén terhelve, elmerült, s a rajtok volt 50 — 60 szervián a 
vizbe fúladt A harcz alatt a szerviánok néhányai azon há- 
zat, melyben az Új-Moldováról elrablott zsákmány egy része 
felhalmozva létezett, felgyújtották. A lángok innen tovább 
harapódzván, a község nagyobb része porrá égett. 

Augustus közepén a karansebesi ezred kerületében is 
két helyen törtek be a szerviánok, a Dunán keresztül az almási 
völgybe, melynek lakosaiban rokonszenvre találtak, és Orsova 
táján, az Aggastyán-barlang nevű vonalon. De Appel tábor- 
nok gondos intézkedései, mint már elébb, úgy most is meggá- 
tolták e vidéken a lázadás terjedését. Az Almás völgyébe 
Karansebesről kiküldött három század a szerviánokat puszta 
megjelenése által megszalasztotta; a völgy nyugtalan lakosait 
pedig szigorú fegyelmi szabályok által lecsöndesitette. 

Sokkal jelentékenyebbek voltak ezen apró csatáknál a 
Tiszavidék mozgalmai, melyek mind a két részről nagyobb 
haderővel intéztettek. Itt egy részről a perlaszi, másról, mint 
már tudjuk, a becskereki tábor állott szemben egymással, 
mind a kettő folyton növekedő erővel. A becskereki magyar 
tábornak július vége óta, a már említett hadosztályokon kí- 
vül, a magyar ügy mellett oly nemesen buzgó lengyel 
Yoronieczky berezeg által szervezett vadászcsapat és a lO-dik 
honvédzászlóalj állandó alkrészei lőnek. A 4000 főre menő 
békési, s a két zászlóaljra szakadt bihari nemzetőrség felváltva 
feküdtek e táborban. Ó-Arad derék nemzetőrsége pedig igen 
ügyes tüzéreket küldött a maga kebeléből. 

E hadak egy része aug. elején véres harczokat vivott a 
Temes folyamnál a tábortól néhány mértföldnyi távolságban. 
A, részben horvát nemesek, részben szerb parasztok által la- 
kott Neuzina helységben mintegy 1600 főnyi torontáli határ- 

Digitized by CjOOQ IC 



342 Második könyT- A szerb és korrát lázadás kezdete. 

Őrség tanyázott. A még gyakorlatlan erőt aug. 3-kán egy, 
ágyakkal ellátott; de alig 300 főnyi felkelő csapat támadta 
meg a szomszéd Jarkovácz helységből. A határőrök, minden 
ellentállás nélkül megfutamodván^ Neuzina a felkelők hatal- 
mába került ; kik aztán a horvát nemesek házait kirabolták s 
felgyújtották. Innen a Temes jobb partjára kelvén. Szárcsa 
és Szécsány s végre a balparti Bóka helységekre törtek, ra- 
bolva s pusztítva mindenütt a nem szerb ajkú lakosságot. 

A tábor vezére, Kiss Ernő, ezen eseményről értesülvén, 
SchiíFner őrnagy vezénylete alatt két század lovasságot, négy 
század gyalogságot s nemzetőrséget két ágyúval küldött ki a 
Temes felé. E csapat Szárcsát megvévén, az ellenséget a fo- 
lyamon átuzte. De a szerbek a következő éjen nagyobb szám- 
mal tértek vissza s a szomszéd Ernesztházát felgyújtották. 
Schiífher, aug. 6-kán még két század gyalogsággal s egy szá- 
zad huszárral és két ágyúval erősödvén, az ellenséget, ki jobb 
szárnyával Szárcsára, a ballal Neuzinára, a középponton pe- 
dig egy, ágyúkkal megerősített, sánczra támaszkodék, az 
egész vonalon egyszerre megtámadta. Ezen ütközet egyike 
volt a polgárháború legborzasztóbb harczainak, a szenvedély 
mind a két részről egész a dühösségig lévén felfokozva. Az 
ellenség Neuzinán, hol a harcz leghevesebb volt, míg egyebütt 
inkább csak az ágyúk játszanak, a kétségbeesés elszántságá- 
val védte magát. A helység szerb lakosaival egyesülve, az ab- 
lakokból, a háztetők és pinczék nyilasaiból oly makacsul lő- 
döztek betört hadainkra, hogy csak a házakat rajok gyújtva 
lehetett őket teljesen legyőzni. Ez volt oka, hogy a szerbek 
vesztesége, a harczolók számához képest rendkívül nagy lett: 
az ütközetben s a lángok közt mintegy ötszázan vesztek el; 
fogoly csak 18 maradt a magyarok Kezében. Neuzinának az 
elébbi gyuladásból épen maradt szerblakta része is egészen 
porrá égett. A magyar seregben sebesült ugyan sok, de halott 
aránylag igen kevés találtatott ; tizenöten nyom nélkül tűntek 
el. A becskereki tábor, augusztus havában, ezentúl csak ki- 
sebb, de majdnem jiaponként megújuló csatározásokkal volt 
elfoglalva, melyeknek, bár részünkről általában kedvezőleg 
folytak, nem lőn semmi nevezetesb eredménye. 

Mialatt bánsági seregeink ezen, kisebb nagyobb győze* 
delmeket nyerték, minden szem a hazában s a fővárosban 
különösen Bácskára volt fordítva. Itt lévén az-ellenség legna-^ 

Digitized by VjOOQ 



Negyedik fejeset. A horrát és szerb lizadis aug. végéig. 343 

gyobb ereje, kormányunk is oda rendelt minden, egyébiltt 
nélkülözhető hadi erőt. Miután Sz.-Tamás megtámadása oly 
eredménytelen maradt^ Mészáros hadügyminiszter mindent 
elkövetett, hogy BechtoJd altábornagy erősitést sürgető kivá- 
natának megfeleljen. Sőt a helyszinén teendő intézkedések 
végett aug. elején személyesen is megjelent a táborban. Az ö 
buzgalmának eredménye Ion, hogy a bácsi tábor aug. közepe 
táján jelentékeny számra szaporodott. A három fő állomást 
külön tekintve : Verbászon, a öyulay-, Poroszkirály-, Waza-, 
Schwarczenberg- és a végőri székely ezredekből egy-egy, a 
Sándor-ezredből három, a honvédekből ugyanannyi, összesen 
tizenegy gyalog zászlóalj, a Császár-, Ferdinánd- és Würtem- 
berg-huszárokból összesen kilencz század, a tüzérségből két 
tizenkét fontos, három hat fontos, e^lovassági üteg és két 
mozsár tanyázott. Temerinben : egy Waza-, egy Eszte- s egy 
honvédzászlóali, négy század Császár-huszár és másfél hat 
fontos üteg szállásolt. Végre Ó-Becsén : egy Ferencz-Károly-, 
egy Waza-, két honvéd- s egy pesti önkéntes zászlóalj, négy 
század Ferdinánd-huszár s egy hat fontos üteg feküdt. S így, 
e három állomáson összesen 19 gyalog-zászlóalj, 17 lovas- 
század, nyolcz és fél üteg létezett; melyekben, a zászlóaljakat 
hét, a lovassági századokat egy száz főre számítva, mintegy 
15,000 harczos számláltatott. E rendes katonaság mellett pe- 
dig minden állomáson legalább is ugyanannyi nemzetőr léte- 
zett az ország külön részeiből ; úgy hogy a bácsi haderő ez 
idő szerint 30 — 35 ezerre számitható. 

Csernovics Péter lemondása után e hónap elején királyi 
biztost is újat neveziett ki a kormány Bácskába Szentkirályi 
Mór jász- és kúnkapitány személyében. E választás azonban 
egyátaljában nem volt szerencsés. Szentkirályi, az elébb oly 
erélyes pesti alispán, oly kitűnő ellenzéki szónok az ország- 
gyűléseken, oly jeles publicistája a reformpártnak, Kossuth- 
tal még a márcziusi események előtt összeütközésbe jővén, 
az átalakulással, mint kiválólag Kossuth művével, egyátaljá- 
ban nem volt megelégedve. O azt túlhajtottnak tekintette s 
nem volt bizalma a márcziusi intézmények tartósságában. A 
haza megmentése iránt elláthatlan végű bonyodalmai miatt 
kétségbeesve, Kossuth, mint e bonyodalmak fo okozója, ellen 
gyakran a legszenvedélyesebb haraggal tört ki. Vádolá őt, 
hogy az országot oly szerencsétlenségbe döntötte^meWben, 



344 Második kőnyy. A szerb éa horvát lázadás kezdete. 

mint monda, a nemzeti becsület megmentése tekintetéből még 
majd örvendenünk kellend^ ha Radeczky az olaszországi se- 
reggel győzi le^ s nem a ráczok és horvátok hódítják meg a 
nemzetet .... Miért is neveztek ki engem, úgymond, királyi 
biztosnak, midőn tudták, hogy én márcziustól fogva minden 
cselekvéseiket kárhoztatom ?"*■ A minisztérium őt, mint első 
rendű politikai j élességet, elégületlen kedélyének kiengeszte- 
lése végett nevezte már előbb a jászok és kiinok főkapi- 
tányává is, most pedig a királyi biztos oly fontos hivatalára. 
0, bár vonakodva, elfogadta azt, mivel hazafiúi kötelességé- 
nek tartá, a kormánya alatt létező Jászság s Kunságnak le- 
rendelt nemzetőrségét személyesen vezérelni. Kijelenti mind- 
azáltal, hogy a biztosi tisztet csak addig viselendi, míglen 
csapatja a táborban marad ; melylyel aztán szept. elején való- 
ban haza is tért. Ily kedélyhangulatú egyén kinevezése oly 
helyre, hol a kormányt testestül lelkestül kell vala képviselni, 
mindenesetre igen helytelen intézkedés volt, melyet semmiféle 
személyes tekintetek nem képesek kimenteni. 

Egyébiránt, biztosi kötelességeinek tényleges elmulasz- 
tásáról őt nem lehet vádolni ; sőt oly szigort, a minőt ő gya- 
korlott a lázadás pártosai ellen, ezek sem előtte, sem utána 
nem tapasztaltak a Bácskában. Eljárása engesztelhetetlen volt 
a haza ellenségeinek irányában. Papok, nemesek s más előkelő 
szerbek az ő idejében csak ú^ érezték a rögtön itélő biróság 
szigorát, mint a parasztok. Egyebek közt Baderlicza nevű 
BácB megyei táblabiró is vesztőhelyen bűnhődött az ország 
elleni bujtogatásaért. Neve oly rettenetessé lőn a bács megyei 
szerbek előtt, hogy községeikben, melyek a felkelők őrvona- 
lán kivül estek, minden lázadási rokonszenv jelei megszűn- 
tek ; ki a szerb ügynek szolgálni akart, kénytelen lőn a felke- 
lők táboraiba átszökni. 

Szentkirályi keserű érzelmeinek csak a magyar oldalon 
s itt is leginkább környezetében volt káros hatása ; mert tőle 
nem a bizodalom és remény, hanem a csüggedés és kétség- 
beesés nyilatkozatait haliák szünetlen mind azok, kik őt meg- 
közelítették. Pedig úgy is, mennyi katonatiszt volt a táborban, 
ki nem szívből, nem lelkesedéssel, csak kénytelenségből, 
vagy még rosszabb indokokból szolgált zászlaink alatt ! Azon- 
ban, bár mint Ítéljünk is Szentkirályi felől, azon elismerést 
tőle meg nem tagadhatjuk, hogy dühös ingerültsége, melylyel 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás ang. Tágéig. 345 

a haza veszélyes állapotának szerzői ellen minden alkalommal 
kikelt^ a hazáért való kínos aggodalmából s borzasztó jövő- 
jének sejtelméből, — hazaszeretetből származott. 

Mialatt a magyar táborban Sz.-Tamás második ostro- 
mára oly nagy készületek tétettek; és mialatt a készületek 
között, Bechtold altábornagy szájhősdieskedését folytatva, 
nagy biztatásokkal hirdette, hogy „a hydra fejét nem sokára 
Titelben és Karlóczán vágandja le" : a szerbek sem maradtak 
tétlenül. Sz.-Tamást lehetőleg megerősítették; táboraikat pe- 
piig fegyverben gyakorlott végvidékiekkel és szerviánokkal, 
ló- és élelemszerekkel még bővebben megrakták. A Sz.-Ta- 
máson és Turián fekvő védsereg száma hat-hét ezerre; a nagy 
római sánczokban lévőké 12 — 15 ezerre szaporodott; a Kar- 
lócza környékén Csereviczen és Kameniczon tanyázó tarta- 
léksereg pedig mintegy 8 — 10 ezerre emeltetett. 

A magyar tábor, míg készületei bevégezve nem lettek, 
védelmi állásban maradt. A szerbek ezt felhasználva, több ki- 
rohanást intéztek Sz.-Tamásról, mely Turia által a római 
sánczokban tanyázó táborral összeköttetésben állott. Czéljok 
szemlátomást az volt, hogy a magyar tábort Verbász táján 
keresztül töijék, s a Ferencz-csatorna hosszában Zombor 
felé terjeszkedvén, az ott fekvő szerb helységeket is bevon- 
ják a lázadás körébe. E végett Sztratimirovics auguszt. l-jén 
mintegy két ezer felkelővel s nyolcz ágyúval könnyű szeke- 
reken indult ki Verbász felé. De mozdulata idején észrevéte- 
tett a mieink által, s WoUenhoífer tábornok eléggé felkészülve 
fogadta őket a magos kukoriczavetésben elrejtett ágyúival; 
minek következtében a szerbek sietve visszavonultak. 

Hasonló kitörést intézett a sz.-tamási felkelőség aug. 
3-kán is. De támadása, bár nagyobb erővel jött, ekkor is visz- 
szaveretett ; s a győztes magyarok egészen Sz.-Tamás sánczai 
alá űzték a íiitamlókat. 

Verbásznál a felkelőknek nem szolgálván a szerencse, 
aug. 10-kén a római sánczokból tetemes erővel s több ágyú- 
val Járek eUen intéztek kísérletet; de itt is kudarczot vallottak. 
Járeken, Temerin szomszédságában, a Császár-huszárok s 
Esztei Ferdinánd gyalogságának néhány százada tanyázott, 
melyek Castíglione huszár-ezredes vezénylete alatt rövid, de 
heves csata után nagy veszteséggel űzték vissza sánczaiba az 
ellenséget. Di,tzedby Google 



346 Második k5nyy. A szerb és horrát lázadás kezdete. 

Bechtold Sz.-Tamás ostromát aug. 19-re tűzte ki ; mi 
végett fő hadi szállását Ó-Becséről két nappal elébb Ver- 
bászra tette át. Sz.-Tamással egy időben a csatorna túlpartján 
fekvő s megerősített Turia is megtámadandó vala. A sereg 
nyugtalan harczvágygval vára az ostromot. A készületek 
nagysága mindenkit a biztos győzedelem reményébe ringatott. 
A valahára megindított sereg osztályait Bechtold fővezérlete 
alatt WoUenhoffer tábornok, b. Bakonyi és gr. Kolowrát ezre- 
desek vezényelték. WollenhoflFer a megelőző napon Verbász- 
ról négy gyalog zászlóaljat s a Würtemberg-hnszárok Lenkey- 
féle századát és két tizenkétfontos üteget Kis-Kérre vezetvén, 
innen 19-kén éjfél után indult Sz.-Tamás alá. Feladata volt, a 
csatorna hidját, melyen által a város Turiával közlekedett, el- 
foglalni s azon keresztül tömi be a sánczokba. E hidat Vno- 
rovszky lengyel pánszláv mintegy másfél ezer végőrrel, né- 
hány száz szerviánnal és négy ágyúval makacsul védelmezé. 
B. Bakonyi a város nyugati oldalán, a csatorna s a mocsárok 
közt hosszan elnyaló, úgynevezett verbászi sánczok ellen in- 
tézte támadását ; hol Biga és Bosznics péterváradi és sajkás 
végőrökből és szerviánokból álló négy-öt ezer felkelőt vezé- 
nyeltek. Egy kisebb osztályunk a csUlagsánczok ellen műkö- 
dék, melyekben öt-hat száz szervián vadász őrködött. Kolow- 
rát és Castiglione ezredes végre Turiát támadta meg. 

WollenhoíFer a hidfő ellen, hova mocsáros és zsombékos 
talajon kellé keresztül hatni, sok nehézséggel küzdve, csak 
lassan haladhatott előre. Az említett lengyel is ügyesen s el- 
szántan vedé a helyet. Pár órai tüzelés után azonban a szer- 
bek ágyúi egyen kivül a mieink által mind elnémíttattak. E 
körülmény, ha az ostrom következetesen folvtattatik, magá- 
nak az ellenségnek vallomása szerint, a hidfő veszedelmét 
kétségkívül maga után vonta volna. De Bechtold fővezér, 
mintha a szerbekkel titkos szövetségben állott volna, bár még 
reggeli tíz órát sem ütött, az ostromló hadaknak ez oldalon, 
köz csodálkozásra, visszavonulást parancsolt : minek követ- 
keztében itt végkép megszűnt a működés. 

Az úgynevezett verbászi sánczokon ez alatt igen heves 
harcz fejlődött ki. A szerbek itt a sánczok előtt pár száz lé- 
pésnyire várták be Bakonyi előrenyomuló osztályát. De egy 
neves gyalogsági harcz után sánczaikba visszaűzettek. Ba- 
konyi e közben a csatorna túlpartján egy tizenkétfontos üte- 

Digitized by LjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A horvát 4b szerb lázadás ang. végiig. 347 

get állittatott fel, mely a sánczok hosszában intézvén lövéseit 
a hiányzó keresztfalak (Traverses) által nem védett szerbek- 
ben nagy romlást okozott, s őket asánczokról levonulni kény- 
szerité. A Sándorgyalogság felhasználván ez alkalmat; a sán- 
czokra rohan s azokat megmászsza. A heves harezban, mely 
ott e zászlóalj s a szerviánok közt kifejlődött, már-már a ma- 
gyarok kezében van a győzelem ; s ha e zászlóaljat a többi 
csapatok követik^ és az ostromlottak minden oldalról nyo- 
matnak : egy óra múlva magyar zászló lobog vala Sz.-Tamá» 
erőditvényein. De Bechtold Wollenhoffer osztályának ekkor 
már visszavonidást parancsolt; minek következtében a szer- 
bek; kik a hidfőt védelmezek, szinte mindnyájan a verbászi 
sánczokra sietének hátranyomott társaik segélyezésére. A len- 
gyel Vnorovszky is ott terem, s látván mily pusztítást tesz a 
csatorna túlpartjáról a sánczok hosszában működő magyar 
üteg, s mennyire fedi annak tüze az előre nyomuló magvar 
harczosokat, azonnal több ágyút iránvoz az üteg ellqn. Ehhes^ 
járult; hogy a sánczokon küzdő Sándor-zászlóaljhoz legköze- 
lebb fső pesti önkéntesek, előre hatolás helyett visszahúzód- 
tak. Es így a magokra hagyott Sándor-vitézek, a túlnyomó 
erőt sokáig fel nem tarthatván, visszavonulni kénytelenittet- 
tek. Bakonyi ezután a sánczok előtti térről az ágyútüzet még 
sokáig folytatá; mert Bechtold, megelégedve avval, hogy aa 
ostrom sükerét, titkos utasitása szerint, meghiúsította, Ba- 
konyi osztályához pár órával később küldé a visszavonulásra 
intő parancsot. Sokan ezt arra is magyarázták, hogy Bechtold 
vészesnek szánva Bakonyi osztályát, azt az ellene minden ol- 
dalról öszpontosított ellenség által megveretni óhajtá. De ezt 
már; ha valóban czélja volt is, nem érhette el. Bakonyi s mel- 
lette Aulich, a Sándorgyalogság alezredese, és Lenkey őrnagy,. 
a rendelet vétele után oly tiszteletet parancsoló rendben ve- 
zették vissza Verbászra a hadosztályt, hogy a különben is 
nagy veszteséget szenvedett ellenségnek semmi kedve sem 
volt azt visszavonulásában háborgatni. 

Hasonló eredménytelenséggel végződött Turia ostroma 
is Kolowrát ezredes vezérlete alatt. A több óráig tartott ágyú- 
zás után, mely által az ellenség lövegei elnémíttattak, a vezér 
rohamot parancsolt. De az ostromlók a sánczokból s házakból 
oly sűrű puskatűzzel fogadtattak, hogy azt ki nem állhatván,, 
visszafordultak. Kolowrát ezután ismét ágyúit vonatta az elő- 

Digitized by LjQOQIC 



348 Máisodik könyv. A szerb és horyát lázadás kezdete. 

térbe s a helységet, mely nagy részben leégett, még hosszan 
lődözteté ; és csak négy óra tájban, midőn az ostrom alul fel- 
szabadult sz.-tamásiak a helység segedelmére jöttek, vezette 
vissza kiskéri tanyájára hadosztályát. 

Az e napi összes veszteségünk Sz.-Tamás és Turia alatt, 
hivatalos adatok szerint negyven halottból és száz sebesült- 
ből állott. Amazok közt b. Neffzer Schwarczenberg ezredbeli 
kapitány s Fiáth huszár főhadnagy eleste fájlaltatott legérzé- 
kenyebben. A szállongó hír azonban halottjaink számát 
mintegv két százra emelte , mi tán valószínűbb is a hivatalos 
adatnál. 

A magyar hadsereg ily kudarczot vallván, a vérszemet 
kapott felkelők ismét megkezdték támadó munkálataikat. 
Sztratimirovics elébb két- ízben is meghiúsult tervét, mely 
szerint a magyar hadvonalt áttömi s annak összeköttetését 
Péterváraddal megszakasztani tigyekezett, újra munkálatba 
fogta. Néhány nap múlva (aug. 26-án) e végett egyszerre in- 
tézett támadást Ó-Kér, Temerin és Járek felé. De kisérlete ez 
úttal sem sikerűit; hadosztályai mind a három ponton vissza- 
verettek. O azonban még ekkor sem hagyott fel tervével, 
melynek szerencsés végrehajtását a háború további folytatá- 
sának, kivált a Pétervárad ellen tervezett cselnek sükerére 
szükségesnek tartá. 

Két nappal tehát az elébbi kísérlet után a római sán- 
czokban, Rács, Nadály és Goszpodincze körül, mintegy öt 
ezer harczost és húsz ágyút egyesitvén, négy csapatban indult 
meg Temerin, Szireg és Járek ellen. A fő osztályt ő maga ve- 
zénylé Temerin felé. A magyar had ezen állomásokon Máté 
huszár alezredes alatt mintegy három-négyezer főre ment; 
és bár összesen csak két ágyúval rendelkezett, a harczot mégis 
eleinte mind a három helyen oly szerencsével folytatá, hogy 
az ellenség tetemes veszteséggel kényteleníttetett visszavo- 
nulni. A nap győzedelme azonban túlbizakodóvá s gondat- 
lanná tette a magyar vezért. Máté a bekövetkezett éjre elmu- 
lasztá megtenni a rendeleteket, melyek ily makacs, mozdula- 
taiban ily gyors ellenség előtt szükségesek voltak volna. Az 
éj ennél fogva vészt hozott hadainkra. Sztratimirovics éjfél 
tájban ugyanazon rendben, mint az elmúlt napon, csapatait 
ismét támadásra vezette. Járeken kezdődvén a harczi zaj, 
Máté, ki a sötétben az ellenség erejét s mozdulatait meg nem 

Digitized by LjOOQ IC 



Negyedik ftjezet. A hiurrát ás szerb lázadás ang. Tágéig. 349 

Ítélhette^ azon véleményben, hogy az ellenség fő ereje Járe- 
ket támadta meg, hadának nagyobb részével oda sietett. Míg 
azonban ő ott az ellenséggel harczra kelt, annak egy más osz- 
tálya Járek és Temerin közé vetvén magát, hadaink össze- 
köttetését megszakasztotta; minek következtében maga Sztra- 
timirovics több sikerrel működhetett az elszigetelt Temerin 
ellen. Az ott maradt csekély számú magyar had a sánczok 
mögül egy ideig vitézül védte ugyan magát ; de midőn a ha- 
tok mögött a városba lopódzott sajkások azt felgyújtották, az 
erős szél által hirtelen elterjedt tűzár zavart és rémületetoko- 
zott vitézeink közt, kik ennél fogva a lakosokkal együtt sietve 
vonultak ki a lángboritotta városból. Járeket, melyből Máté 
szinte visszavonult, hasonló sors érte. A pár óra előtt még vi- 
rágzó, vagyonos két közönség reggelre már hamvaiban fe- 
küdt« Pétervárad azontúl el volt vágva a magyar tábortól. 

Sz.-Tamás ostrománál, ha nem egyenes árulás, de bizo- 
nyára annyi s oly szembetűnő hiba, mulasztás, gondatlanság s 
rendetlenség terhelte a fővezérletet, hogy Bechtold rósz aka- 
ratáról a táborban senki sem kételkedett. Az ostrom szeren- 
csétlen kimenetele után Szentkirályi és Bakonyi azonnal 
Pestre siettek, a kormányt a körülmények felől értesítendők. 
Ugyanazon időben több magántudósitások is érkeztek a fő- 
városba, melyeknek nyomán az ellenzéki képviselők, még 
mielőtt a királyi biztos kihallgattatott volna, nagy hévvel kel- 
tek ki a sereg vezérlete ellen. Perczel Mór, budai képviselő, 
egyenesen árulással vádolta a fővezért; s általában kemény 
szavakkal gáncsolá a hadi parancsnokságokat: „A szerbek és 
horvátok támadása, úgymond egyebek közt, azon részről gya- 
rapittatik s ápoltatik, mely rész iránt a nemzet hónapokon 
által a legnagyobb bizodalmat jelentette ki, sőt tettekben is 
tanúsította. Mindig tisztán állott szemeim előtt, hogy az azok 
által megbízott és azoknak feltétlen hűséget esküdött egyé- 
nek, ha a legnagyobb erőt szolgáltatjuk, is kezeikbe, nem 
fognak a lázadók ellenében elhatározott támadást tenui, kik 
azon hatalomnak eszközei. . .^ Ezeknél fogva indítvány ozá, 
hogy a táborból megérkezett királyi biztos nyomban hallgat- 
tassék ki a történtek felől ; s aztán biztosok küldessenek az 
alvidékre, kik teljes hatalommal s a körülmények szerint eré- 
lyesen intézkedjenek a haza megmentése iránt. 



Digitized 



by Google 



350 Második könyv. Á szerb és honrát lázadás kezdete. 

A súlyos vád a sereg vezérlete ellen, nyilt ház előtt s 
ily átalánosságban kimondva, ftbár Perczel azt adatokkal is 
bebizonyithatni állitá, ha nem is épen alaptalan, de minden 
esetre eszélytelen, és minthogy még sem a királyi biztos ki 
nem hallgattatott, sem a kormány jelentést a háznak nemtett, 
időelőtti volt. Tekintve pedig azon kényes viszonyokat, me- 
lyek a kormány s a f ő hadi parancsnokságok közt léteztek ; s 
figyelembe véve azt is, hogy az ellenség előtt álló hadainknak 
^pen fő tisztjei közt nagy számú idegen létezett, kiknek ra- 
gaszkodása nemzeti ügyünkhöz felette kétes valá : e vád, ily 
átalánosságban kimondva, ügyünknek felette nagy ártalmára 
válhatott. Ez okból Szentkirályi, bár különben Bechtoldot 
ma^a is kárhoztatá, nem is késett a ház előtt gáncsolni Per- 
czel beszédét ; kijelenté egyébiránt, hogy miután nem a ház, 
hanem a kormány által küldetett ki, előterjesztését a 8z«-ta- 
mási ostromról ennek fogja benyújtania 

Mészáros hadügyminiszter e vádat, ha azt a ház nem 
gáncsolná, mind következményeiben veszélyesnek, mind sze- 
mélyére nézve sérelmesnek érezvén, kijelenté, hogy ha a ház 
Perczel e kifejezését: „árulás" nem rosszalja, ő megszűnt 
tagja lenni a kormánynak. Kossuth egy vSasztmány kineve- 
zését indítványozá, mely előtt Perczel részletesen határozná 
: meg, kit terhel árulással, s adatokkal bizonyítaná be a sú- 
lyos vádat, mely átalánosságban olyakat is sérthet, kik a haza 
háláját érdemlik önfeláldozásukért. De evvel nem volt meg- 
elégedve az elnökminiszter s Mészároshoz csatlakozva, köve- 
telte, hogy Perczel kifejezése jegyzőkönyvben is roszaltassék, 
kijelentvén, hogy a ház vonakodását bizalmatlansági szava- 
zatnak venné, s a kormányból azonnal kilépne. Biztosítá egy- 
szersmind a házat, hogy a kormány a királyi biztost és Ba- 
konyi ezredest kihallgatandja s mind a házat értesitendi az 
eredményről, mind a szükséges intézkedéseket haladék nél- 
kül megteendi a sereg vezérlete körül. 

Az ellenzék azonban hevesen megtámadta % kormányt; 
tétlenségről, idővesztegetésről vádolá azt, minél fogva ennyire 
hagyta nőni az eleinte könnyen elfojtható lázadást; megróva 
a minisztereket, hogy mihelyt ellenzésre találnak, mindjárt 
lemondással fenyegetődznek oly időben, midőn minden mi- 
niszteri válság veszélybe döntené a hazát. Követeié tehát, 
hogy a hadvezérlet körül szigorú vizsgálat tart^sék. 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejezet A horrát éé szerb lizadáe ang. y égéig. 351 

A képviselőház^ melynek nagy többsége egyátaljában 
nem volt megelégedve a dolgok menetével, s bár világos ada- 
tokat még nem látott maga előtt, de magán tudósitások nyo- 
mán mégis meg volt győződve, hogy a sereg vezérlete körül 
legalább is sok hiba, mulasztás és rendetlenség történt, s tán 
még Perczel vádja sem alaptalan, — sokáig habozott végzé- 
sében. Miután azonban Batthyáni ismételve felszólalván, ki- 
fejtette, hogy ő koránt sem akar bizodalmat szavaztatni a ve- 
zérlet iránt ; hanem csak a világos próbák nélkül, átalános- 
ságban tett s ezért a seregben veszélyes következményeket 
szülhető „árulási" kifejezést kivánja rosszaltatni : a többség, 
hosszú vita után, az elnök által végre rosszaltatni határozta a 
kérdéses kifejezést. 

E határozat azonban koránt sem oszlatta el a kedélyek 
gyanúját, és semmit sem változtatott a közvéleményen, mely 
szerint az utolsó hetekben felmerült események után mind 
bizonyosabbnak tartatott, hogy a horvátok és szerbek láza- 
dása az udvar s a bécsi minisztérium által szitogattatik ; az 
országban létező fő hadi parancsnokságok pedig és számos 
más főbb rangú tisztek a bécsi minisztériummal titkos egyet- 
értésben vannak. Mayerhoffer, Blomberg, Dreyhan magavi- 
selete a bánságban ; az oláh legénységből álló erdélyi végvi- 
déki zászlóalj magatartása, miszerint, nem rég az alvidéki 
harcztérre rendeltetvén, tisztjei izgatására Szegeden az enge- 
delmességet megtagadta s a tábor helyett haza menni akart ; 
a bécsi minisztérium számos rendeletei, melyek szerint Jella- 
sics erejének gyarapitására Olaszországból mint több végvi- 
déki zászlóalj utasíttatott haza ; Laibachból pedig legújabban 
ismét néhány tüzérszázad küldetett Horvátországba ; a határ- 
széli vámhivatalok a bevett státusjövedelmeket Zágrábba szál- 
lítani utaltattak s oda, biztos hírek szerint, több ízben tetemes 
összegek küldettek ; a lázadáshoz szövetkezett tisztek, bünte- 
tés helyett előmozdítást nyernek, mint, például, a nem rég 
ezredesi rangra emelt Dreyhan ; a felvidéki tót megyék is 
mindinkább izgattatnak a fellázadásra ; Hurbán, az igazság 
Bujtó keze elől Ausztriába szökött izgató, onnan büntetlenül 
tovább szőheti fondorlatait, czinkos társai által sűrű közleke- 
dést tart fenn a tót ajkú lakossággal ; sőt, több izgatókkal 
szövetkezve, Bécsben, az osztrák minisztérium szeme előtt 
egészen nyíltan toborzhat önkéntes csapatokat, melyekkel az 

Digitized by CjOOQ IC 



352 Második könyv. A szerb és horyát lizadás kezdete. 

országba törjön s az éjszaki megyéket is fellázítsa: mind ezek 
és számos más események világos bizonyítványai voltak a kö- 
zönség ama gyanújának, hogy az udvar és a bécsi miniszté- 
rium egyetértésben áll a horvát és szerb felkeléssel, s egy 
átalános reactio tervén dolgozik. 

A minisztérium előtt ez nem csupán gyanú volt többé, 
hanem tény, melynek minden kétséget kizáró bizonyítványait 
rejtek magokban a miniszterek tárczái. „A reactio már nyíl- 
tan lép fel s nem titkolja többé szándokait s terveit; Magyar- 
ország első áldozatul van kijelölve . . .^ így írt az elnökminiszter 
ép e napokban a Frankfurtban lévő követünkhöz. De bár ez 
iránt teljes meggyőződésre jutott már a minisztérium vala- 
- mennyi tagja, sőt maga István főherczeg nádor is : mindazáltal 
a mód iránt, melyet a kormánynak e viszonyok közt maga- 
tartásában követnie kell, s a teendők iránt, melyek a hazát e 
veszélyes helyzetéből kiszabadíthatnák, a vélemények mind 
elágazóbbak lőnek a minisztérium kebelében. A mint a hazai 
állapotok napról napra súlyosbiiltak, az eddig, bár nem rit- 
kán nagy bajjal, de valamiképen csak fentartott egyesség is 
mindinkább eltűnt a minisztériumból : a keblében eleitől fogva 
létező ellentétek mind élesebbekké, a véleménykülönbségek 
viszályokká fejlődtek ki. 

Már az olasz kérdés, az újonczozási és hadszervezési 
törvények tárgyalása alatt is, miként elbeszéltük, többször 
összeütköztek egymással a kormány tagjainak véleményei. 
De még inkább nőtt az egyenetlenség midőn, a veszély köze- 
ledtével, a közönségnek e miatt fokonként öregbedő türelmet- 
lensége hangosabb lett követeléseiben a kormány iránt. A 
közönség kivált annak elég nagy pöffeszkedő, száihősdi, elbí- 
zott része, nem véve számba a minden oldalról feltornvosodó 
nehézségeket, s csak azt tartva szeme előtt, hogy a kormá- 
nyon ülő hazafiakat teljes bizodalommal ajándékozta meg, — 
napról napra zajosabban kezdé követelni, hogy a kezeikbe 
letett hatalommal mentsék meg a veszélyben forgó hazát. És 
a mint a sz.-tamási, temerinis járeki szerencsétlen csaták híre 
elterjedt, tétlenségről, a katonai hatóságok irányában erélyte- 
lenségről s ügyetlenségről vádolá őket, kivált azokat, kik 
mérsékeltebb irányukról ismertettek. Az ellenzéki lapokban 
naponként hevesnél hevesebb megtámadások tárgyai lettek; 
népszerűségök végkép elenyészni látszék. 

Digitized by VjOOQ IC 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás ang. végéig. 353 

A köeöHBÓg e nyomása s magok az események és álla- 
potok súlya. alatt) a teendők iránti viták naponként megújul- 
tak a minisstertanácsban. Kossuth^ kit heves kedélye^ mégha* 
jólni nem tudó bUszkesége s azon gondolat, hogy atna gán- 
csok reá is karolnák, mind tttrelmetlenebbé tőn, erélylyel sür- 
Í^eté a tanácsban törettessék valahára vége, hajó szerével nem 
ehet, erőteljesebb eszközök s módok által is, azon árulásnak, 
melyet a reactio s annak szolgálatában a bécsi minisztérium 
fiz a nemzet ügyeivel ; vagy, ha a minisztérium magában nem 
^rez elég erőt, kiegyenlíteni e viszályt s elejét venni a sebes 
léptekkel közeledő veszélynek, hívja fel a nemzet képviselőit, 
intézkedjenek ők a fenyegetett államélet s függetlenség meg- 
mentésére. Batthyáni azonban, bár egyébiránt maga is a leg- 
mélyebb boszúsággal nyilatkozott a bécsi minisztérium •eljá- 
rásáról, semmi erő, semmi indok által nem volt reábirható, 
hogy csak egy^ hajszálnyit is eltérjen a szigorú törvényesség 
<)svényéről. ő, ki a népszerűséget, ha szerette is, de soha túl 
nem becsülte, mit sem najtott a közönség zajára ; s csak azt 
tartá követendőnek, mit a hazaszeretettől parancsolt eszélyes- 
ség sugalt a nehéz körülmények között. 

Kossuth, a törvény betűjéhez szigorún ragaszkodva, nem 
akart a jog teréről a politika ösvényére lépni; s az ország bé- 
kéjeért törvényen kivüli concessipkat tenni Ausztria irányá- 
ban egyátaljában nem volt hajlandó. az országot elég erős- 
nek tartá törvényes jogainak megvédésére, s azo&ból egy haj- 
szálnyi áldozatot sem akart hozni a körülményeknek. Ausz- 
tria irányában kész volt a törvény betűjét szigorún teljesíteni; 
de a reactióval, mely a státusadósságok egy részét a nemzet 
vállára tenni, a pénz- és hadügy miniszteri tárczákat Bécsbe 
visszavinni akarta, a kibékülést lehetetlennek tartá ; s mint- 
hogy a reactiot erélylyel s ha kell, fegyverrel is, legvőzhető- 
nek hivé : a megalkuvást bármi nemzeti jog árán megkísérteni 
sem akarta. Nyíltan s erélyesen kívánt tehát fellépni. Kívánta^ 
hogy a minisztérium szilárd magatartása, minden törvényte- 
len követelést visszautasító, minden ellenséges lépést vissza- 
torló rendszabályai által kényszerítse a reactiot az ország füg- 
getlen kormányzatának elismerésére. merő idővesztésnek 
nézett minden kiegyenlítési lépést az eddigelé követett mo- 
dorban. 



Horváth M. A függetlenségi harcz tört 



Digitized 



byQí)Ogk 



354 



Második könyv. Á szerb és horyát lázadás kezdete. 



Batthyáni azonban nem így gondolkodott Nem kevesbbé 
hő vágy mellett hazáját^ nemzetét a törvények szerint függet- 
lennek láthatnia^ ő hajlandó volt a körülményekkel némileg 
megalkudni ; engedményezni a kevesbbé lényegesekben, hogy 
a lényegest biztosan megtarthassa; kapcsolatunknak Ausz- 
triával az igazgatási formákban egynémit veszély esen felál- 
dozni, hogy az ország sarkalatos jogait megőrizhesse ; sőt 
még némi jogokat is kész volt feladni, bogy azok árán a töb- 
bit megmentse, az ország békéjét Ausztriával, mi életfeltétel 
volt, megőrizze. is meg volt ugyan győződve, hogy a reactia 
mind addig nem nyugszik, míg az ország a státusadósságok 
egy részét át nem veszi, s ahad- és pénzügyigazgatásában vál- 
tozás nem történik. Egy perczig sem kételkedett, hogy a 
reactío ezek kivívásáért el van határozva, a forradalom terére 
szorítani a nemzetet, s fegyverrel kényszeríteni a márcziusi 
törvények megváltoztatására. De mennél inkább törekedni 
látá erre a reactiót, ő annál inkább azon volt, hogy az a ma- 
gyar kormány eljárásában semmi okot se találjon, melyre 
megtámadását a jogszerűségnek csak színével is alapithassa. 
Csaknem aggodalmasan ragaszkodott a törvényes formákhoz^ 
nehogy^ azok megsértése által fegyvert adjon a reactio ke- 
zébe. O iszonyodott a forradalom kétes, készületlenségünk- 
ben kétszeresen veszedelmes ösvényétől, melynek végén sze- 
retett hazájának sírja tűnt fel aggódó lelke előtt. Ez az oka, 
miérthogy egyedül törvényes eszközökkel, a bár annyiszor 
sükeretlennek bizonyult alkudozásokkal ügyekezett ártalmat- 
lanná tenni s^lefegyverezni a nemzet ellen foganatba vett fon- 
dorlatokat. Es midőn meggyőződött, hogy ezen eszközök a 
békét tovább fentartani nem képesek : ő még a törvényes jo- 
gokból — , és, ha a reactioval különben megalkudni nem le- 
hetne, egynémit még a kormány függetlenségéből is kész volt 
feláldozni a békéért. Ha pedig a háborút elkerülni még így 
sem lehetne : óhajtá, hogy az ne a nemzettől kezdessék ; kö- 
vetkezményeinek súlya s a felelet terhe isten és ember előtt 
ne a nemzetre s kormányára, hanem a reactiora háruljon. 

A forradalmat, a háborút Kossuth sem kívánta ugyan ; 
de attól, ha már elkerűlhetlenné válnék, nem látszék remegni. 
Sőt azon reményt táplálá magában hogy, ha békésen nem le- 
het, fegyverrel is sikerűlend végre a nemzet jogainak teljes 
elismerését s tiszteletét kivívni azon Ausztriától, m,elyet a 



Digitized by 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás ang. végéig. 355 

márcziusi napokban oly gyöngének tapasztalt^ azon dynasz- 
tiától, melyről némi dicsekyéssel szerette mondani, tí^^SY 
sorsa, a márcziusi napokban, az ő kezében volt, és csak az ő 
mérséklete s hűsége mentette meg az enyészettől.^ ő nem 
látszék nagy súlyt fektetni arra, hogy az Olaszországban nyert 
győzedelmek, a horvátok és szerbek felkelése s a reactio sü- 
keres fomlorlatai azóta felette sokat változtattak a dolgok ál- 
lásában. És mind ezt eléggé nem méltányolva, oly kiegyenlí- 
tésről, melynek ára státusadósság elvállalása, a had- és pénz- 
ügy független igazgatásának csorbítása volna, ő hallani sem 
akart. E véleményét ő nem csak a minisztertanácsban, de 
hírlapi czikkeiben is, nem minden elbizakodás nélkül, s min- 
den esetre miniszteri állásához képest ^eszélytelenül, nyilván 
s határozottan hirdette. „0 alkuszik, úgymond, ha kell, a po- 
kollal is; alkuszik, ha kell, tisztán horvát alapon, még tán Jel- 
lasicscsal is : de a Magyarország önállását megnyírni akaró 
reactio val soha, és ezerszer soha. Letett esküje szerint csak 
így szabad gondolkodnia ; . . . s ha ott, hol tárczája felett ren- 
delkeznek, másként gondolkodnának,, — akkor ő nem lesz 
miniszter; de marad magyar polgár." így vélekedvén, társait, 
kiknek nagyobb része, — tán az egy Szemerét kivéve, mind- 
Dyá.jan, Batthyánival tártának, nem egyszer vádolta, hogy 
örökké simogatni akaró politikájuk mellett a hazát veszélybe 
döntik. Ezek ellenben, s köztök leginkább Batthyáni és Szé- 
chenyi avval s bizonyára nem igazságtalanul vádolták őt, hogy 
a radikál párthoz szítása, faltörő politikája, gyakori vigyázat- 
lanabb nyilatkozatai, sőt miniszteri állásával meg nem férhető 
magatartása által, melynél fogva míg egy részről a tömeg köz- 
véleményével, a népszerűséggel kaczérkodik; más részről 
egyenes kikelései által beszédeiben s hírlapjában a bécsi kor- 
mány ellen, társait minduntalan compromittálja, ügyekezetei- 
ket nehezíti, gátolja sőt megrontja, békés kiegyenlítési kísér- 
leteiket sükeröktől eleve is megfosztja s minden eredményt 
lehetetlenné tesz. 

Ezen eltérő irányokból összeütközések támadtak, me- 
lyeknek következtében a minisztérium többször a lelépés 
Íontján állott. Egyes miniszterek, mint különösen Deák, 
íötvös, Klauzál, tárczáiktól csaknem türelmetlenül kívántak 
ugyan a körülmények közt szabadulni ; de mindnyájan mélyen 
érzék, hogy most, midőn bizonyosnak lehetett tartani, hogy 

23* 



356 Második UnyT. A szerb és honrát Kzadás kezdete. 

egy új minisztérium alakulását az udvar nem fogja megen- 
gedniy hazafiúi kötelességöknek tárták, helyeiken megma- 
radni, bár az egyesség kedvéért folyton fel kell is áldozniok 
egyéni meggyőződéseiket, a bár ezen áldozatukért még csak 
azon elégtételt sem nyerhetik, bogy abból a hazára hasznot 
folyni láthatnának. Augusztus havában, midőn az ügyek 
mindinkább bonyolódtak s a veszély napról napra nőtt, 
többször szóba jött a minisztérium feloszlása ; de mivel a haza 
üdve s nem önzés, nem silány pártérdek volt kérdésben, és 
mindnyájan hű, buzgó hazafiak voltak : könnyelműleg egyi- 
kök sem akarta előidézni a szakadást,^mely még veszélyesebb 
viszonvokba ejtené a hazát 

A Sz.-Tamás sikeretlen ostroma után, PerczelMórinter- 
pellatiója következtében támadt alsó házi heves viták azon- 
ban újabban felfokozták a kedélyek ingerültségét. Midőn Bat- 
thyáni a háztól szilárdon követelte, mondaná ki Perczel idét- 
len árulási vádjára a maga rosszalását, Kossuth nem tette 
ugyan magát egyenes ellenkezésbe az elnökminiszterrel; 
mindazáltal, a háború folyamával maga is elégedetlen, Per- 
czel állitását nem kárhoztatá annyira, mint azt tőle Batthyáni 
kivánta volna. A vita ennek következtében a minisztertanácsba 
is átvitetett s oly heves összeütközést idézett elő, hogy a sza- 
kadás elkerűlhetlennek látszott. Batthyáni a nádor előtt is 
határozottan kijelenté, hogy ő Kossuthtal a minisztériumban 
továbj) együtt maradni nem akar, s irányaik nagy különbsége 
miatt, a haza kára nélkül együtt maradnia nem is lehet. De a 
nádor lehetetlennek tartván a minisztérium fennállását Kos- 
suth nélkül, nem tudta magát mire határozni. 

Az erre következett minisztertanácsban általában szóba 
hozatván a jelen minisztérium feloszlásának s egy, irányban, 
véleményben összhangzóbb alkotásának múlhatatlan szüksége : 
Kossuth, ki ezt leginkább vitatá, kijelentette, hogy ő csak 
Batthyánival kivan részt venni az új combinatióban, melybe 
még Csányi Lászlót, Nyári Pált és Beöthy Ödönt ajánlá föl- 
vétetni. Batthyáni erre ismétlé, mit már a nádornak kijelen- 
tett, hogy nemcsak a Kossuthtól ajánlottakkal, de magával 
Kossuthtal sem alkot új minisztériumot. És minthogy a nádor 
Kossuthot nélkülözhetlennek nyilvánitá, ő rajta, Batthyánin, 
lett volna a sor, kilépni a kormányból, kivált miután pártja a 
képviselőházban, bár nőtt is az utolsó időkben, töboséggel 



Negyedik fejezet. A horvát éa szeri) lázadás ang. régéig. 357 

nem bírt a Eosenthé fölött. Büszkeségét azonban még e kö- 
rühnénj daczára is legyőzte hazaszeretete és iszonya a hábo- 
rútól Ausztriáral. meg volt győződve, hogy Kossutíi nyilat- 
kozata, miképen ő nála nélkül nem kivan megmaradni a kor- 
mányon, egyátaljában nem vehető komolynak, már ekká^r 
ismeretes dolog lévén, hogy Kossuthban határtalan a hatalom 
birtokának vágya,. s minden afféle nyilatkozat, hogy ö a ma- 
gán-élet nyugalmáért sóvárog, csak színlett szerénység. Semmi 
kétsége nem volt tehát hogy, ha ő kilép, a kormányon mara- 
dandó Kossuth iránya, melyet ő eddig lehetőleg ellensúlyo- 
zott, uralkodóvá leend a minisztériumban; minél fogva ez 
Ausztriával, sőt, a radikál párt befolyása mellett, talán magá- 
val a királysággal is kevés idő múlva szakadásra viszi az 
ügyeket s forradalomba rohan. £ meggyőződés őt, miként 
egy hátrahagyott iratában maga mondja, kedve ellen is mara- 
dásra birta, de minden esetre Kossuth nélkül, a kormányon. 

Érzé azt Kossuth maga is, hogy az ő további miniszter- 
sége múlhatlanúl háborúra vezet Ausztriával ; és ha volt mégis 
némi komolyság ama nyilatkozatában, hogy Batthyáni nélkül 
nem kivan részt venni a kormányban, annak csak ezen érzet 
szolgált alapjául. Mert bár ő nem látszók is oly igen nagyon 
iszonyodni a forradalomtól; bár el volt is határozva, fölvenni 
a keztyűt, ha az a nemzet lábaihoz dobatik : de maga mégsem 
akarta azt a reactio elébe dobni, s a forradalmat, mig az a 
nemzet független kormányzatának épsége mellett elkerülhető, 
szándékosan nem kivánta előidézni, kivált még ekkor nem, 
midőn a nemzet készületlen volt a háborúra. 

A minisztérium e meghasonlást a maga keblében lehe- 
tőleg ügyekezett ugyan- eltakarni a közönség elől; egynémi 
mindazáltal, Kossuth utján, mégis átszivárgott ; mi aztán még 
inkább nevelte ama ktllönben is nagy izgatottságot, melyet a 
bácskai táborból érkezett aggasztó hírek s az aug. 21-kei ülés 
heves vitái támasztottak. Az Egyenlőségi Kör, mely a radikál 
párt gyűlhelyéül szolgált. Madarász József képviselő elnöklete 
alatt, már azon szélsőségre is vetemedett, hogy közbátorsági 
bizottmánynyá határozná magát alakítani ; miért is a minisz- 
térium e klubot Hajnik Pál rendőrfőnök által azonnal felosz- 
latta, tereméit bezáratta. 

De ezen s hasonló szabályokkal már nem lehetett meg- 
nyugtatni a naponként érkező, aggasztó hírek által nagyobb 

' C70 Digitized by V^OO^lC 



358 Második könjv. Á szerb és horrát lázadás kezdete. 

izgatottságba hajtott közönséget. A képviselő házban, arány- 
ban a veszély növekedtével, mind hevesebb viták folytak ; az 
ellenzék napról napra gyarapodott ; a radikál párt, bár klubja 
bezáratott, mint lármásabbá lett, lapjaiban a minisztérium el- 
l«n naponként erősebb kikelések jelentek meg ; az egész kö- 
zönség lázas izgatottságban hánykódék. Az ügyek oly álla- 
potba jutottak, hogy a kormány múlhatatlannak látta elhatá- 
rozóbb lépést tenni a kedélyek lecsöndesitésére. Maga Bat- 
thyáni is, kí a törvényes formáktól s engesztelő, kiegyenlítő 
módoktól eltérni egyátaljában nem akart, meggyőződött már 
hogv, ha idején kellő változás nem történik : egy újabb ked- 
veződen hír az alföldi táborokból könnyen forradalomba so- 
dorhatja a felizgatott közönséget. 

É körülmények s a minisztériumban miattok mind éle- 
sebbé vált szakadás augusztus utolsó tizedében azon határo- 
zatokra birták a kormányt, hogy a hadállítást s a negyvenkét 
milliónyi hitelt illető törvények tárgyalásának befejezése után 
Mészáros hadügyminiszter ismét az alvidéki táborba utazzék, 
ott maga vegye át a vezérletet, s egy elhatározó csapást ügye* 
kezzék mérni a szerb felkelésre ; Batthyáni és Deák minisz- 
terek pedig azonnal Bécsbe menjenek, az említett két tör- 
vényre kieszközölni a királyi sanctiot s különben is végezni, 
mit még lehetne, a bécsi minisztériummal. Utasításuk oly ér- 
telmű volt, hogy a haza veszedelme nélkül tovább nem tűrhető 
állapotoknak, mennyire azok az udvartól s a bécsi miniszté- 
riumtól ftiggenek, valahára végét szakítsák s tisztába jőjenek 
az iránt, mi szándéka van az országra nézve a dynasztiának 
s a bécsi kormánynak ? Megbízattak különösen, hogy a két 
törvény sanctioján kivül ő felségétől oly, saját aláirásával el- 
látott, tábori parancsokat eszközöljenek ki, melyekben kije- 
lentessék, hogy ő felsége minden katonától, bármi rangú s 
nemzetiségű legyen, szorosan megvárja s neki parancsolja is, 
hogy a míg Magyarországban van, a magyar kormánv rende- 
letei szerint a haza minden ellensége ellen szintazon hűséggel 
szolgáljon, mint a magyar hadseregek szolgálnak Olaszország- 
ban ; és a ki ezt nem teszi, bélyegezze azt ő felsége becste- 
lennek s hűtlennek. Tiltsa meg, továbbá, Jellasicsnak az or- 
szágot megtámadnia ; és, miután a horvát mozgalmat, a meny- 
nyiben az nemzeti, mind a kormány, mind az országgyűlés 
békésen kívánja kiegyenlíteni, a horvátoknak /általában is pa- 



Negyedik fejezet. A horvát és szerb lázadás mg. régéig. 359 

rancsolja meg a fegyver letételét. És végre, határozza meg ő 
felsége, mikor fog hosszabb időzés végett az országba jőni. 

Minisztériumunknak lehetetlen volt ugyan magát vérmes 
reményekkel kecsegtetnie e küldöttség eljárásának eredménye 
iránt; mivel azonban a főherczeg nádor némi biztató szókat 
hallatott, hogy a jog és igazság szózata valahára talán mégis 
megteszi hatását: végkisérletül e lépésre is elszánta magát, 
hogy, ha sikeretlen marad is, legalább a feleletterhet háritsa 
el magáról a történhetőkre nézve. 

^De Batthyáni agyában ekkor már egyéb gondolatok is 
forogtak. Meggyó'ződve lévén, hogy a reactio s a vele szövet- 
kezett bécsi minisztérium ellenséges szándékával mind addig 
nem hagy fel, míg Magyarország a státusadósságok s a pénz- 
es hadügyi tái*czák teŰntetében a rideg jog terén marad :úgy 
látszik, már ekkor el volt határozva, ha másként nem lehet, 
ezek iránt is alkuba ereszkedni az udvarral, feltéve minden 
esetre, hogy az ország békéje valóban helyreállittatik, s a 
ráczokhoz és Jellasicshoz a fegyverletétel iránt komoly és 
erélyes parancsok küldetnek. Engedményezés nélkül az or- 
szág részéről lehetetlennek látván meggátolni a nyilt háborút 
a dynasztiával, nem vonakodék tovább engedni a politikai 
eszély sugallatainak s a jogból feláldozni annyit, mennyin az 
életkérdéssé vált békét megvásárolhatja. Annyi bizonyos, 
hogy távozta előtt határozottan kijelentette a nádornak, mi- 
képen visszatérte után Kossuthtal nem fog tovább együttma- 
radni a kormányon. Nehogy pedig távolléte alatt Kossuth 
ellenkező irányú izgatás által szándékait sükeretlenitse, hon- 
maradt társait oly Ígéretre birta, hogy visszatértéig minden- 
nemű fontosabb végzést meggátolnak ; Klauzált pedig külö- 
nösen megbízta, hogy Kossuth lépteit mindenben őrszemmel 
kisérje s őt minden történendőről rögtön és híven tudósítsa. 

A két miniszter aug. 28-kán indult Bécsbe ; mit aztán 
Kossuth szept 2-kán Jelentett be a képviselőháznak. Beszéde^ 
melyet ez alkalommal mondott, több tekintetjben fontos s nagy 
hatást gyakorlott a nemzet képviselőire. ^En arra kérem fel 
a házat, monda egyebek közt, hogy a kiráíylyal való érteke- 
zésnek eredményét azon férfias nyugalommal várja be, mely 
kellő megfontolással s egyszersmind erős elhatározással páro- 
sulva mentheti meg egyedül a hazát. Méltóztassanak színkü- 
lönbség nélkül közremunkálni, hogy e perczekbenpmindenek 

Digitized by V^jOOQ 



^60 UásodUc kőnyT. A. szeirb és horvát lázndás kezdete. 

felett a nyugalom meg ne zavartassák ott hol még .ran, b ne 
szaporíttassék ez által is a hazának veszélye. . . .^ AtmenTéa 
a horvát kérdésre, monda, 9?bogy ő nemzettől nemzet irányá- 
ban nemcsak,, méltó, de még alapiakig panaszt sem so^ret 
bi^lani. . . « O elnyomni senkit a föld kerekségén nem akar^ 
és hajlandó volna a horvát atyafiaknak azt mondani : ha meg- 
uü^tátok a hét százados kapcsot, menjetek isten hírével; áldá- 
som reátok, legyetek szabadok és boldogok. ..." ^^Itt az idő, 
monda utóbb, midőn a képviselőháznak meg kell gondolnia^ 
miképen akarja beváltani az országgyűlés elején s a válasz- 
feliratban is kifejezett szavát, hogy a horvátoknak minden 
igazságos és méltányos kivánatait hajlandó telje^tení ; mert 
miként mi magunknak szabadságot és függetlenséget követe- 
lünk : ügy ezeket másoktól sem akarhatjuk megtagadni. Ez 
iránt a háznak ki kell jelenteni a maga határzatát : mit tart e 
dologban saját méltóságához, igazságszeretetéhez s nemzeti 
becsületéhez méltónak ; és e határzatát szükséges egy, nem- 
csak a horvát néphez, han^m Európához s a külhatalmakhoz 
is irányzott nyilatkozatban kihirdetni, miszerint a nemzet ré- 
széről feltárva legyen az, a mit akarunk, s meg legyen mondva, 
mikép jogosabb téren soha sem állott nemzet, mint a melyen 
mi állunk.^ 

Míg a két miniszter Bécsbe, Mészáros a bácskai táborba 
utazott, hogy ott személyesen vévén át a sereg vezérletét, egy 
elhatározó csapást mérjen a szerbekre, Sz.-Tamást megvegye, 
s az ott nélkül özhetővé válandó hadakat a Drávához küld- 
hesse ; mert Jellasics betörése már napról otapra váratott a 
dunántúli vidékbe. 

Hadügyminiszterünknek elég alkalma lett itt meggyő- 
ződnie, hogy az árulási vád, melylyel Perczel Mór a had ve- 
zérletét sujtá, ha eszélytelen volt is átalánossága miatt s mi- 
előtt kétségtelenül bebizonyíttatott volna; de Bechtoldot ille- 
tőleg nem, volt alaptalan. „Nem akarom — így szól maga Mé- 
száros emlékirataiban Bechtoldról, -— nem iparom kétségbe 
hozni akkori szándékát a generálnak ; hanem mindannyi moz^ 
dulatai, intézkedései vagy oktalanok voltak, vagy úgy intéz- 
vék, hogy idő múljék és mi se tétessék. Később pedig (a máso- 
dik ostrom idejét érti) sajnosán bizonyult be, hogy a nép ösz- 
tönéből rámondott árulói nevezet, ha talán nem is egészen 
illett reá, legalább annyiban nem volt túlzó, hogy ő maga di- 

Digitized by CjOOQ IC 



Negyedik fejeset. A korrát és saerb lázadás ang. Tagéig. 361 

csekedni mondatott^ mikép úgy intézte moBdulatait, ho^ mi 
Be váljon belőlök." Bechtoldtól tehát^ ki lemondisit a Béos- 
bol ép^n e napokban vett parancs szerint a királyi biztosnak 
benyújtotta, a fővezérletet átvévén, saját vezérlete alatt ké- 
szldt egy harmadik ostromot intézni Sz.-Tamá8 e|Ien. Az 
débbi Urályi biztos, Szentkirályi Mór helyét is más, Beöthy 
Ödön, bihari főispán fogliüta el, ki, hudan maga is katona, 
hasisnos segélyére lett az új vezérnek elfikészületei megté- 
telében. 

Ezek azonban, a táborkari főnök, Klauzál őrnagy, lassú- 
sága és ügyetlensége miatt sokkid továbbra húzódtak, mint 
azt a kormány várta s a Drávánál fenyegetett haza viszonyai 
igénvelték volna. A kormány számtalan süi^etéseire az ostrom 
valahára szeptember 21-re Ion kitűzve. Az egész sereg okke- 
ron nyolcz sorezredbeli, s ugyanannyi honvéd zászlóaljból, két 
huszár ezredből és nyolcz ütegből, összesen mintegy 14,000 
gyalogból és 2000 lovasból állott, miből az ostromnál mint- 
egy kílencz ezer gyalog s másfél ezer lovas vett részt. A nem- 
zetőrség, mintegy kétszerannyi, az , ostromra közvetlen nem 
alkalmaztaték, kivéve az Ó-Becsén tanyázókat, kik Fach ez- 
redes alatt Turia felé indíttattak. Az egyes osztályokat Éder 
és Bakonyi tábornokok, Eolowrat és Aulich ezredesek vezé- 
nyelték. 

A táborkari tisztség újabban is oly ügyetlennek bizo- 
nyitá be magát, hogy az éjfél után szép holdvilágnál megin- 
dult sereg csakhamar eltévedt útjában s alig tudott nap-kelte- 
kor megérkezni Sz.-Tamás alá. Míg aztán a lovasság, Éder és 
Kolowrát alatt a római sánczok felé nyomult, az ellenség ki- 
törését onnan meggátolandó ; és míg a csatorna jobb partjáról 
a város bombákkal lövetett, egy zászlóalj pedig a hidfő meg- 
vételére indíttatott : Bakonyi éís Aulich a csatorna bal partján 
nyomultak előre. Bakonyi az ellenséget a szőlőkből kiűzvén, 
a sánczokat kezdé ostromolni; de siker nélkül. Aulich pedig 
két zászlóaljával oly .makacs ellentállásra talált a város előtti 
erdő árkaiba rejtőzött eUenség részéről, hogy ezt onnan ki- 
űzni nem bírván, maga vonult vissza. E napon általában igen 
kevés harczvágy mutatkozott seregünkben, minek oka kivált 
ama tétovában keresendő, mely Jellasicsnak már ekkor tény- 
legesen végrehajtott betörése után a tisztikarban átalánossá 
lett. Ama meggyőződés, hogy Jellasics csak az u^var meg- 

■^ Digitized by VjOOQ IC 



362 . Második kdnjry. A izerb és honrát lázadás kezdete. 

egyeztével törhetett az országba^ s ama bizonytalanság^ vájjon 
nem az udvar akarata ellen állnak-e szemben ők is a ráczok- 
kai; az idegen tiszteket csaknem kivétel nélkül^ s a honiakból 
is sokakat annyira lehangolt^ hogy nem ütközni^ hanem min- 
den módon szabadulni kívántak a magyar seregből. Négy 
vagy öt tiszt épen az ostrom előtti napon^ többen mindjárt 
utána beadták lemondásukat. A tiszti kar e hangulata mellett, 
mihez aztán mindenféle alattomos izgatás is járula, a legény- 
ségben is hiányzott az önfeláldozásra kész lelkesedés. Mészá- 
ros boszúságára minden lanyhán, kedv és lelkesedés nélkül 
történvén, a csekély erőfeszítést siker nem követhette. 

Az eredménytelenség okai közt említendő még, hogy a 
csatorna hosszában elhelyezett székely zászlóalj, a köd miatt, 
mely nap keltekor a láthatárra ereszkedett, tévedésből egy 
ideig egyéb társaira lődözött. A ködnek tulaj donitható rész- 
ben az is, hogy mintegy 3000 gyalogból álló szerb csapat a 
sajkás kerületből, daczára huszáraink egy pár rohamának, a 
hídfőhöz juthatott s a városba vonulhatott. Ezentúl még ke- 
vesebb reménv maradv4n a sikerre. Mészáros a kedvetlen 
sereget táborába indította vissza. 

Maga az ostrom alatt szenvedett veszteség csekélysége 
eléggé kitünteti, mily lanyhán, kedv és erély nélkül folyt az 
egész hadi munkálat : veszteségünk mindössze is csak 20- — ^30 
halottból állott, kik közt két tiszt s egy ii^u gr. Festetich, ki 
önkéntes közlegényként vett részt az ostromban. A szerbek 
általában szívós ]utartást tanúsítottak ; s míg a férfiak sán- 
czaikat védelmezek, nejeik a városban nemzeti énekeiket 
hangoUatták a lövöldözések k,özt. Az ostrom sikeretlensége, 
természetesen, még inkább felfokozta a szerbek kitartását s 
erély őket későbbi munkálataikban. 

Közvetlen az ostrom után mindazáltal, az alább elbeszé- 
lendő okokból, némi szünet állott be e harcztéren. A magya- 
rok és szerbek figyelmét egyaránt a dolgok azon fordulata 
látszék kizárólag igénybe venni s lekötni, melyet Jellasics 
betörése s Budapest felé vonulása hozott elő. Minthogy tehát 
jelentékenyebb harczok a szerb felkelés terén ezentúl hosz- 
szabb ideig nem történtek, ideje, hogy ama fontosabb esemé- 
nyek elbeszélésére menjünk át, melyektől e napokban az or- 
szág sorsa függött. 



Digitized 



by Google 



HARMADIK KÖNYV. 

A REACTIO nyílt FELLÉPÉSE AZ ORSZÁG 
FÜGGETLENSÉaE ELLEN. 



Digitized 



by Google 



Digitized 



by Google 



ELSŐ FEJEZET. 

A horvátok betörését közvetlenül megelőzött 
események. 



Batthyáni Lajos gróf és DeáJkFerencz minissterek azon 
elhatározott száadokkal utasstak fel aug. végén Bécsbe^ hogy 
nemcsak a magokkal vitt had^ és pénzttgyi törvényezikke- 
lyeknek eszközöljenek ki királyi szentesitést; hanem hogy 
az udv«ri reactio pártjánál s a bécsi minisztériumnál is tegye- 
nek még egy végkisérletet a békés kiegyenlitésre^ ha bár az 
áldozatokba kerülne is az ország részéről. De e szándékot is 
meghiúsította a reactio. 

A reactio eddigelé jobbára alattomosan^ a király háta 
mögött kiadott rendeletekkel s intézett fondorlatokkal viselte 
a háborút Magyarország törvényes függetlensége ellen« Rész- 
vétét a szerbek lázadásában és Jellasics párttttésében nemcsak 
soha be nem vallotta; hanem hogy^ míg maga elég erőt gyűjt; 
a nemzetet biztosságba ringassa^ s annak részéről minden ké- 
82ittletet meggátoljon, a körülmények szerint színleg kárhoz- 
tatta is a felkeléseket, igérte azoknak lecsilapitását Most 
azonban midőn, az olaszok legyőzetvén^ mind több hadi erőt 
vonhatott vissza Olaszországból; midőn Jellasics a horvátok- 
kal annyira felkészült, hogy csak a parancsot várta a betö- 
résre ; midőn az alattomban segélyezett ráczok is oly nagy 
mérvben folytathatták lázadásokat, hogy legjobb hadi erőnk 
általok vétetett igénybe : a reactio megérkezettnek véle az 
időt arra, hogy álczáját elvetve, nyíltan lépjen fel a nemzet 
ellen s azt fegyverrel kényszerítse , módosítani a márcziusi 
törvényeket, lemondani kormánya függetlenségéről. 

Azonban, bár azt eldöntött kérdésnek tekintette is már 
az udvar, hogy a márcziusi törvények alapján a nemzettel 
többé nem alkuszik: arra mégis volt gondja, hogy törvénysértő 
fellépését a világ előtt némileg igazolhassa, a háború núatti 

Digitized by VjOOQ IC 



366 HamMUk kGnyT. A nftctio nyUt feUtfp^. 

felelősséget magától elhárítsa. Ez okból maga is szinlelé a 
békés kiegyenlítés kivánatát^ s alkalmat akart nyújtani annak 
megkísérlésére, de olynemű feltételek alatt, melyekről eleve 
is mindenki tudhatá, hogy a jogaihoz, törvényeihez szívósan 
ragaszkodó nemzet által nem fogadtatnak el. 

Minisztereink már néhány napot« töltenek Bécsben, s ki- 
haügattatást még sem nyerhettek ő felségétől. Az udvari reac- 
tiopárt, attól tartván, hogy a miniszterek, ha a királylyal 
személyesen szólanának, s előtte a jog, törvény s igazság sza- 
vát hallatnák, a szándékban lévő tervnek, mint már elébb is 
történt, megint könnyen útját állhatnák, — a király ajtait 
előttök elzárta, állítván , ho^ ő felsége beteg és senkit sem 
fogadhat Felkeresték tehát Í^erelicz-Károly főherczeget; de 
általa, a békés kiegyenlítés kérdésére nézve az osztrák minisz- 
tériumhoz utasíttattak. Az osztrák miniszterek, kiknél Bat- 
thyáni, e fogadtatása miatt neheztelését nyilvánitá, csak azt 
válaszolták, hogy Magyarország ügyei hatalmok, megbízatá- 
suk körén kívül esnek. Midőn pedig Batthyáni velők tudatta, 
hogy nem is az ország belügyeiben, mik a bécsi miniszté- 
riumot nem illetik, hanem a magyar-osztrák viszonyokról 
kíván velők elhatározólag értekezni: megint csak azt nyerte 
válaszúi, hogy a birodalmi minisztérium, ő felsége a császár 
különös megbízása nélkül abba sem bocsátkozhatik. 

Mialatt pedig Bécsben lévő minisztereinkkel ekként ke- 
rültek minden személyes értekezést: az állítólag beteg király 
nevében s aláírásával augusztus 31-ről egy leiratot s annak 
mellékletében az osztrák minisztériumtól egy emlékiratot kül- 
döttek le Budára, a nádorhoz, hogy azokat a minisztérium- 
mal közölje. 

A kir. leirat tartalma következő: ő felsége kijelenti, hogy 
a mellékletben lévő emlékirat ama zavarok okát és horderejét 
fejtegeti, melyeket a múlt országgyűlésen alkotott miniszte- 
rialis kormányzat az összes birodalom ügyeibe hozott; minél 
fogva felhívja a magyar minisztériumot, hogy ezen emlék- 
iratot komolyan fontolja meg. Kijelenti továbbá, hogy mivel 
a magyar-horvát viszályokat mennél elébb kiegyenlíteni múl- 
hatatlanul szükséges: kivánata e tekintetben oda megy ki, 
hogy a magyar minisztérium néhány tagja nyolcz, legfelebb 
tizennégy nap alatt a horvát kérdésben tartandó végleges ér- 
tekezés végett Bécsbe jöjjön. Ezen alkudozásp a búrodalmí 

Digitized by VjOOQ IC 



El86 íejeMt. A honrát beMrtfs dőtti események. 367 

minisztérium némely előleges föltételeket tűzött ki, melyek 
ő felségének is teljea helybeDbagrásátbinák. Eftütételek kö- 
vetkezek: I. Hogy az értekezletben b. Jellasics és a társor- 
szágok küldöttei is részt vegyenek. 2. Hogy Magyarország 
részéről a társországok és határőrvidék ellen minden hadi 
készület megszüntottessék. 3. Hogy a b. Jellasics és a szerb 
patriarcha ellen indított személyes keresetek megsemmisíttes- 
senek. 4. Hogy a határőrvidékek kivétel nélkül ideiglenesen 
az ausztriai minisztérium kormánya alá visszaadassanak. — 
Eajelentetett végül, miképen ő felsége meg van győződve^ 
bogy a magyar minisztérium e viszonyok békés elintézésére 
a legszivesb készséggel nyujtand segédkezet; s tudtára ada- 
tiky hogy Jellasicshoz is hasonló parancsolat küldetett. 

A kézirat melléklete a bécsi minisztériumnak egy emlék* 
irata, melyben az mindent felhord, mi a Magyarország irányá- 
ban követett politikájának a jog és igazság némi szinezetét 
megiídhatja. Az ivekre terjedő emlékirat, mely Magyarország- 
nak, mint külön jogczimeken alapuló saját ktllön alkotmány- 
nyal biró államtestnek, még létezését is ta^adia, s azt az 
ausztriai császárság örökös tartományaival mindenben egyenlő 
tartománynak tekinti, két fő pontra vonható össze, melyek 
egyike az : hogy Magyarország köteles részt venni a monarchia 
fentartására tett államadósságokban; másika pedig azt ügyek- 
szik megmutatni, hogy a márcziusi törvények néhányai, külö- 
nösen azok, melyek Magyarországnak azon tárgyakban is, 
mik a monarchiát közösen illetik, úgymint: a had-, pénz-, 
kereskedelem- és külügyekben, a birodalométól külön, függet- 
len kormányt biztosítanak, a pragmatica sanctioval ellenkez- 
nek 8 a monarchia lételét veszélyeztetik; hogy e törvényeket 
a többi osztrák tartományok megegyezte nélkül nem csak 
Magyarország rendéinek megalkotni, de még magának a csá- 
szárnak sem volt joga megerősíteni: ezekben tehát múlhatat- 
lanul olyféle módositást kell tenni, mely Magyarországnak a 
pragmatica sanctio által megállapított kapcsolatát az összes 
oirodalommal helyreállítsa. 

Mi a státusadósságokat illeti, csak röviden említjtlk, 
hogy kötelességről azok tekintetében nem lehetett komolyan 
szó. Magyarország alkotmányos állam lévén, melynek alap- 
íogaihoz tartozott, hogy csak oly terheket viseljen, melyeket 
önmaga a nemzet vállal magára országgyűlésein : jogilag egy- 

Digitized by CjOOQ IC 



368 Hamudik kteyv. A reaeUo nyUt feUtfpése. 

átaljában nem lehetett köteles oly státusadósságok elvállalá- 
sárá.; melyek iránt & nemzet soha meg sem kérdextetett, me- 
lyek tudtán 8 akaratán kivtil^ egyedül az udvar önkényes ha- 
tározatid szerint halmoztattak fel. Sőt nem csak jogról s kö« 
telességről; hanem, ha minden viszonyok tekintetbe vétetnek, 
még méltányosságról sem szólhatott a bécsi kormány. Magyar- 
ország a század elején viselt íranczia háborúk alatt oly bősé- 
gesen ajánlá meg országgyűlésein a rendkívüli segedelme- 
ket, hogy ezek kétségkívül felérnek azon összeggel, mely őt 
különben ezen adósságokból aránylag illethetné. A később csi- 
nált adósságokban való részvételét pedig annál kevésbé lehet 
méltányosnak mondani, mivel a fölött, hogy Magyarország ön- 
maga külön fedezte igazgatása költségeit, és a státuskölcsö- 
nőkből reá különben is soha semmi sem fordíttatott ; még az 
•0 közjövedelmeínek egy része is mintegy hét-nyolcz millió 
forint évenként az ő érdekein kívül eső vagy azokkal éüen 
ellentétes czélokra költetett el. Bár azonban jogról, köteles- 
ségről e tekintetben szó sem lehet : a jelen szerencsétlen bo- 
nyodalmakban mindazáltal a magosabb államérdekek, az 
ország békéje, jogainak, alkotmányának biztosítása ügy ki- 
vánták, hogy mire jogilag köteles nem volt, azt poütikai 
eszélyból tegye, önként vállaljon el egy részt a státusadós- 
fiágOKból. 

Még gyöngébb volt a bécsi minisztérium ama követelé- 
sének jogalapja, hogy az ország épen legfontosabb ügyeiben 
mondjon le önkormányzási jogáról. E jogot a bécsi kormány 
kényuralma a múlt időkben többféle kép megcsorbította 
ugyan, de alkotmánya szellemében mindig törvényesen bírta 
a nemzet; néhány hónap előtt pedig a király azt feiedelmí 
háza legelőkelőbb tagjainak, koronái örököseinek jelenlété- 
ben, önként és szabadon szentesitett új törvények által bizto- 
sította. És valamint akkor senkinek sem juthatott eszébe, e 
törvényeket ellenkezőknek állítani a pragmatica sanctíó val : 
úgy azt sem állithatá most alaposan a bécsi minisztérium, 
hogv azok a monarchia lételét veszélyeztetik ; feltéve mindaz- 
által, hogy jelenleg a monarchia két részének egymásiránti 
viszonya részletesen meghatároztassék, s a közös érdekek, 
közös ügyek, melyek különösen a külképviseltetésre, a közös 
védelemre s ezek költségeire vonatkoznak, hogy, mondom, e 
közös ügyek s érdekek elintézésének s igazgatásának módja 



Első fejezet. A horvát iMKhrés előtti események. 369' 

megszabassék. A felek itt teljesen egyenjogúak lévén, csak 
méltányos egyezkedésnek lehetett helye. Es haazegyességegy 
új államszerződéssel biztosíttatik, Magyarország önkormány- 
zata miatt nem csak hogy veszély nem fenyegeti a monarchiát; 
hanem épen abból fogott volna ez oly erőre s hatalomra 
vergődni, minővel még soha sem dicsekedhetett a feje- 
delmi ház. 

Minisztereink, Batthyáni és Deák, jelenleg épen ily 
egyességre és 8zerződésr;e vezethető alkudozás végett mentek 
fel a királyi udvarhoz. Es, kétséget nem szenved, hogy ők 
most, az ország ezerféle bajos állapotában, a legkészségesebb 
hajlamot hozt& magokkal egy ily méltányos szerződés meg- 
kötésére. De a bécsi minisztérium, mely e tekintetben már 
egészen a reactiotól vette irányát, nem ily egyezkedést, nem 
szerződést ^art; hanem aztkivánta, hogy Magyarország egy- 
szerűen mondjon le a maga önkormányzati jogáról, törülje 
el az erre vonatkozó törvényeit, pénz-, had-, kereskedelmi s 
kül-ügyeinek vezetését adja vissza neki , a bécsi miniszté- 
riumnak, mely azokat elébb az országra nézve oly egyolda- 
lúlag, érdekeivel oly ellenkezőleg kormányozta. 

A bécsi minisztérium a helyett, hogy alkudozni kivánó 
minisztereinkkel szóba állott volna, kisérleti golyókat bocsá- 
tott a légbe. Félhivatalos, vagy különben a reactio szolgála- 
tában álló lapokban azt híresztelteté, hogy Batthyáni és Deák 
a magyar had- és pénzügyi tárczáknak a birodalmi miniszté- 
riumba való beolvasztása felett egyezkednének. E híresztelés- 
nek az is lehetett czélja, hogy Magyarország bonyodalmai 
még inkább öregbittessenek, a nép forradalomra izgattas- 
sék, s azon férfiaink, kik a békés kiegyenlítést leginkább sür- 
getik, a közönség előtt lehetetlenekké tétessenek. Ez okból 
tehát Pulszky, külügyi alstátustitkár, a minisztérium meg- 
hagyása szerint, oly nyilatkozatot igtatott a bécsi lapokba, 
hogy, bár a magyar nemzet semmit inkább nem kivan, mint 
a közte s a birodalom más státusai közt fenforgó nehézségek 
barátságos úton való kiegyenlítését, s a népek közt mestersé- 
gesen, de nem a szabadság érdekében felszított egymás elleni 
gyűlölködésének megszűntetését: a minisztérium mindazáltal, 
szem előtt tartván a nemzet akaratát, csak a fenálló törvények 
korlátai közt működhetik; s ennél fogva nem érzi magát fel- 
hatalmazva, a had- és pénzügyi minisztériumoknak elkülön- 

Ho rv áth M. A függetlenségi harcz tört. Digitize(2ü|G00gle 



370 Harmadik könyr. Á roaetio ujmtíOápéae, 

zését rendelő 1848-diki 3-dik törvényczikk tényleges megvál- 
toztatásába beegyezni* 

* A királyi leirat 8 melléklete; a bécsi minisztérium emlék* 
irata a főherczeg nádor által a minisztériummal közöltetvén^ 
Kossuth szept. 4-kén mindjárt a képviselő házba sietett. Ne- 
ho^ a különbén is izgatott kedélyeket még hevesebb forron- 
gásoa hajtsa, a Batthyáninak tett igéf ete szerint, a háznak 
ez úttal nem jelentette be a leérkezett okmányokat. Beszédé- 
ben csak arra szorítkozék, hogy a minisztérium, valamint 
kormányra léptekor a király, az alkotmány s törvények iránti 
hűségre s engedelmességre esküt mondott: úgy mindig szoro- 
san a törvények szerint kormányzott; de mivel azon hatalom, 
melynek a minisztérium kifolyását képezi, ennek működését 
elő nem mozdította: a haza felett összetomyosult vésznek 
eléggé ellent nem állhatott. Öt hónapon keresztül esedezett, 
úgymond, a minisztérium a királynál, jőne az országba s 
adná meg jelenléte által a kormánynak azon morális erőt, 
mely a 'monarchia eszméjében s a magyar népnek királya 
iránti kegyeletében rejlik. De ez mind máiglan sem történt. 
Pártütés, lázadás támadt, mely a király nevében mondja ma- 
gát működőnek. A király adott ugyan ki ellene egypár mani- 
festumot; de az ő felségét legközelebb környező körből e 
parancsok sikere meghiúsittatott. A bécsi minisztérium, a 
fejedelem egysége mellett is folytonosan ellenséges indulatot 
tanúsított. Mind ezek ellenében a magyar minisztérium csak 
törvényes eszközökkel élhetett, melyek felülről megzsibbasz- 
tattak. Ezeknél fogva tehát meg van győződve, hogy vagy 
v^égének kell szakadni ezen állapotnak, vagy a nemzet kény- 
telen lesz ideiglenesen oly végrehajtó hatalomról gondoskodni, 
mely eljárásának eszközeit ne csak a törvényből, hanem a 
haza veszélyébői is meríthesse : mert oly minisztérium, mely 
úgy még van kötve szemközt az ellenséges hatalmakkal, mint 
a létező, a hazát nem képes megmenteni. Részéről, úgymond, 
csak azért nem mondott még le, mert két társa Bécsben van, 
s nem akarja, hogy róla mondassék, mikép a végső kísérleti 
eljárásban, melyre kiküldve vannak, rögtönzött lemondása 
által akadályt vetett. Felkéri aztán a házat, hogy nagy hatá- 
rozatokra s eltökélésekre készülve, támogassa a minisztériu- 
mot ezen utósó kísérleteiben, s. tüstént több indítványnyal is 
lépett fel, melyeknek egyike igy hangzik : ^ . 

Digitized by VjOOQ IC 



mU fejeset. A horrát \MWtéB eUtti esemtfnyek. 371 

„A képviselő-hiz tapasztalván; hogy a haza megmenté* 
sere B a királyi szék érdekében a szükséges intézkedéseknek 
ő felségétől kieszközlése végett Bécsbe kttldött miniszterek az 
országot s a királyi széket veszélyeztető halogatással talál- 
koznak : a képviselő ház részéről rögtön egy, száz tagból álló 
küldöttség utasíttatik ő felségéhez^ mely a nemzet nevében 
annak elkerűlhetlen szükségét jelentse ki, hogy ő felsége az 
ország kebelében személyesen megjelenvén, annak megmen- 
téséhez királyi hatalmának mérlegbe vetésével járuljon. És 
hozzon a háznak határozott bizonyságot a felől : vájjon a dy- 
nasztia akarja-e őszintén a nemzetet azon törekvésben támo- 
gatni; hogy ezen országot ő felségének csorbittatlanúl meg- 
tartsa, s az ő felsége által szentesített törvények minden párt- 
ütés ellen sértetlentU fentartassanak ? Az idők súlya minden 
halogatást veszélyesnek mutatván, a képviselő ház ezen kül- 
döttséget oda utasítja; hogy^ huszonnégy ; legfeljebb negyven- 
nyolcz órán túl Bécsben ne időzzzék; hanem ő felségének 
tudomására juttassa, miként ha rögtön meg nem hallgattatnék; 
a halogatást tagadó válasznak lesz venni kénytelen.^ 

Indítványozta ezentúl két bizottmány választását; ihe- 
lyeknek egyike egy; Európához intézendő manifestumot ké- 
szítsen; melyben a nemzetnek mind utóbbi múltja, mind jelene 
kifejtessék ; másika pedig a minisztériummal egyetértőleg vé- 
leménvt adjon a Magyar- és Horvátország közti viszályok mi- 
kénti kiegyenlitéséről. 

Az indítványok mind a két házban egyértelműleg elfo- 
gadtatván, a küldöttség mindjárt más nap (szept. 5) felment 
Bécsbe. Nehogy azonban a reactio azon terve sikerüljön; 
hogy a készületek részünkről mind addig fölfüggesztessenek; 
míg Jellasics a betörésre teljesen felkészül: Kossuth a k^- 
döttség hazajöttéig sem akará elvesztegetni a drága időt. a 
reactio feltételeit elfogadni hajlandó nem levéu; azon ponton 
látá az ügyeket, hol a háború már csaknem bizonyossá lett: 
az annak megkezdhetésére legszükségesebb intézkedéseket 
tehát nemtartá továbbra halasztható knak. A rendeletek közt, 
melvek e végre a minisztérium által e napokban kiadattak, 
leg^ntosabb az, mely szerint a háztól megszavazott 61 millió 
forintnyi hitel rovására; a törvényczikknek már különben sem 
remélhető szentesítését meg sem várva; az öt forintos pénz- 
jegyeket szept. 6-kán forgalomba tette. E mellett /a hadijerőt 



372 Harmadik kdnjv. A xMctío nyilt feUépésa. 

illetőleg is többféle intéskedés történt. Egyebek közt felszó- 
lítás bocsáttatott a közönséghez^ hogy, miután a tábori kar^ 
nem különben a hadmérnökig tüzérig aknászi és utászi karok 
tetemes szaporítása szükségessé vált, — azok, kik ezen had- 
szolgálati ágakra képességgel bírnak; a hadügyminisztérium- 
nál mennél elébb jelentkezzenek* A toborzás és szabad csa- 
patok alakítása a fővárosban Perczel Mór, Szalay, Láng s má- 
sok által nagy buzgalommal megkezdetett ; ellenben az oláh 
és Nassaui ezredbeli épen nem biztos katonaság a fővárosból 
elmozdíttatott. Ugyanezen napokban kezdődött meg az ed- 
digelé még mindig osztrák császári színek és zászlók alatt ál- 
lott veterán sorkatonaság átlépése a nemzeti honvédzászlók 
alá. A gránátosok a sárgafekete zsinórt egyenruháikról ön- 
ként letépvén, helyébe vöröset varrtak fel, s a fővárosban ál- 
lomásozó vagy épen alakuló honvéd és mozgó csapatok zász- 
lóaljaiba léptek át. Mennyi része volt a katonaság e tettében 
kéz alatt Kossuthnak, nem tudjuk ; annyi bizonyos, hogy 6 
azt nem akadályozta; és, ha tán nem ő volt is megindítója a 
katonaság nemzeti lábra állásának, azt hallgatag megegyezte 
által nem kevéssé előmozdította. Mind e mellett az országos 
rendőri osztálynak, mely Hajnik Pál igazgatása alatt áll vala^ 
feladatául tűzetett, kisérné különösebben figyelemmel az oly- 
féle mozgalmakat, melyek az ország fíig^etlensége, alkotmá- 
nyos szabadsága és a korona jogainak csorbítása ellen intézvék. 

Mi alatt a közönség a legfeszűltebb várakozással nézett 
az országos küldöttség eljárása sükerének elébe, két tudósí- 
tás rendkívüli ingerültséget támasztott a fővárosban. Egyik 
azon ténynek híre volt, hogy Bunyevácz, Zágráb megyei al- 
ispán s Jellasics biztosa, Fiumét aug. 31-kén a bán nevében 
fegyveres erővel elfoglalta s gróf Erdődy János kormányzót 
hivatalától elmozdította. A másik gróf Teleki Ádám diivai 
seregünk vezérének azon értesítése volt, hogy b. Neustadter 
tábornok, a horvátok varasdi táborának parancsnoka, hozzá 
egy nyomtatott királyi kéziratot s annak kíséretében egy 
kiáltványt küldött légyen, melyben nyilváníttatik, hogy a hor- 
vát seregek kevés nap múlva Magyarországba nyomulanda- 
nak. A kir. kézirat tartalma ím a következő : 

„Kedves báró Jellasics ! A dynasztiám s az összes mo- 
narchia iránti hűség és ragaszkodás kétségtelen bizonyítvá- 
nyai, melyeket ön horvát bánná kineveztetés^ óta^ sokszor 

Digitized by * 



EliS fiqjeset. A horvát bettrés elM Mem^oyek. 373 

tanúsított, valamint azon készség, meljljel ön a magyar mi- 
nisztériumommal való értekezés folytán kibocsátott rendele- 
teimnek eleget tenni törekedett (!), meggyőztek arról, miké- 
pen önnek soha sem lehetett szándéka, legfelsőbb' paran- 
csaimnak felségsértőieg ellene szegülni, va^y azoii kapocs 
felbontására törekedni, mely Magyarország kapcsolt részeit 
századok óta magyar koronámhoz köti, s melynek jövőre is a 
közjó alapjánl s gyarapítására kell szolgálni. 

,,Küiönös megnyugtatására szolgál tehát atyai szivem- 
nek, hogy azon Ítélettől elállhatok, melyet f. é. június 10-kei 
manifestumomban az ön ellen intézendő vizsgálat s önnek 
báni hivatalától s minden katonai tisztségektől való előleges 
felfüggesztése iránt, altatások alapján, hozni indíttattam, me- 
lyek önnek tettleg bebizonyult hű engedelmessége által telje- 
een megczáfoltatnak. 

„Midőn ez iránt a szükségeseket főhercze^ öcsémuram- 
nak, Magyarország nádorának megküldöm, jövőre is elvárom 
önnek kötelességérzetétől és loyalis gondolkodásától, hogy 
azon helyzetben, melyre önt bizalmam emelte, mindig csak az 
összes monarchia javára, Magyarország koronája épségének 
föntartására és a magyar társországok viszonyainak sükeres 
megoldására fog törekedni. SchÖnnbrunnban, 1848-ki szept. 
4-kén. Ferdinánd m. k.^ 

E királyi kézirat meggvőző bizonyságát adá annak 
hogy a reactio tökéletes diadalát ülte a királyi udvarban. Á 
beteges király a reactio pártja által mintegy foeva tartatott ; 
ajtai gondosan őriztettek, nehogy küszöbén valaki- átlépjen, 
ki a jog, törvényesség és igazság szózatát előtte hallathatná. 
Minisztereink, kik nélkül a magyar koronát illető ügyekben 
a király törvényesen semmi rendeletet nem adhatott, tőle ha- 
eonlókép elzárva maradván : a reactio vezetői kényök szerint 
játszanak: a gyönge királyival, szavát, esküiét, kötelezett- 
ségeit, a királyi felség tekintélyének csorbitására, általa 
minden szemérem nélkül megszegetvén, midőn érdekök úgy 
kivánta. 

A miniszteriumnakBudapesten lévő tagjai Teleki tábor- 
nok tudósítását vévén, minthogy a királyi kézirat ellenjegvezve 
nem volt, méltán kételkedhettek annak valódiságán. Eötvös 
közoktatási miniszter tehát társaitól azonnal a főherczeg ná- 
£Íorhoz küldetett megkérdezni, van-e arról tudomása, s vett-e 

° ' Digitized byTjOOQie 



A 



374 Harmadik Unyr. A noctio nyüt feUépése. 

a királytól olyféle értesítést, minő a kéziratban emlittetík ? 
A főherczeg tagadólag válaszolt. 

Jobb alkalmak volt ez iránt bizonyosságot szerezni Bécs- 
ben lévő minisztereinknek. A kéziratot ők szept. 6'kán látták 
egy nyomtatott példányban ; de annak valódiságán ők is ké- 
telkedének^ fel nem tehetvén, hogy a király elébbi, törvényes 
ellenjegyzéssel kiadott manifestumát egyszerű, ellen nem 
jegyzett kézirat által akarná visszavonni, kivált miután a bánt 
terhelő vádak azóta szaporodtak és több tény által kétségte- 
len bizonyosságra emeltettek. Kétségök azonban csakhamar 
fájdalmasan eloszlott Deák Ferencz a kézirat egy nyomtatott 
példányával Ferencz-Károly főherczeghez sietett, s kérdé- 
sére : való-e a királyi kézirat? — tőle határozott igent nyert 
válaszul. 

Herczeg Eszterházy Pál, a király személye mellett lévő 
kttltlgyminiszter, ennek következtében, még az napon beadta 
lemondását, mi el is fogadtatott. A mellőztetés által sérteti 
kedély méltó fájdalma birta-e őt e lépésre; vagy csak azért 
tette azt, mivel nem akart részt venni a harczban, melyet a 
reactio a nemzet ellen már nyiltan megkezdett ? — bizonyta- 
lan. A nemzet semmit sem vesztett benne, kit különben is a 
mulasztásoknak s erélytelenségnek vádja méltán terhelt hiva- 
talviselésében. Ha ő, a legnagyobb birtokú magyar úr, nevé- 
nek, befolyásának ^ külföldi összeköttetéseinek súlyát hű 
hazafihoz illő egész buzgalommal s erélylyel érvényessé tette 
volna, sok bajt elfordíthat vala hazájáról, megóván azt a for- 
radalom s belháború iszonvú következményeitől. De miként 
a múlt század elején Pál elődében, ki a Rákóczy felkelés alatt 
viselte a nádori méltóságot; úgy benne is hiányzott azon lel- 
kesültebb hazafiság s meleg honszeretet, mely a haza javát, 
függetlenségét és szabadságát sem az udvari kegyek mosolygó 
csábjainak, sem az önérdek félénk ösztönének s kicsinyes te- 
kinteteinek nem képes feláldozni. 

Az országgyűlés küldöttsége szept. 6-kán érkezett fel 
Bécsbe; de a lefolyt események után a sükemek nem nagy 
reményével kecsegtetheté magát. Batthyáni azt más nap be- 
jelentvén, azon válaszszal tért meg, hogy a királytól szept 
8-kán délben fogadtatandik. Midőn azonban Deák Ferencz a 
küldöttség elnökétől mondandó beszédet, az udvar különös 
kívánatára, német fordításban beadta, Lobkovicz herczegtől, 

Digitized by CjOOQ IC 



El8« ftj«s«t. ▲ honrát betftrés elDtti tavnénjOL 375 

a csiszár tiborkari segédétől azon vilaszt vette^ ^ogy a be- 
szédben a király személyét sértő kifejezések foglaltatnak, 
miknek módositisa előtt a küldöttséget ő felsége nem fogad- 
hatja. A küldöttség ligy vélekedék ugyan, hogy a beszéd, bir 
erélyes, de sem sértő kifejezést, sem tiszteletlenséget magá- 
ban nem foglal ; mindazáltal a haza súlyos körülményeinek 
tekintetéből, engedett a kisszerű akadékoskodásnak ; a sér- 
tőknek képzelt kifejezéseket kihagyta vagy megváltoztatta, 
csakhogy a nemzet kivánatát királya elébe terjeszthesse s bi- 
zonyosságot hallhasson annak ajkairól, vájjon igaz-e, mit a 
pártütők mondanak, ho^ ők a király nevéoen s megegyez- 
tével működnek. A módositás megtörténvén, a küldöttség a 
kitűzött időben elfogadtatott, mely alkalommal ifí. Pázmándy 
Dénes, a képviselőház s küldöttség ehiöke, következőleg 
monda el a kérdéses beszédet *) : 

„Felséges ur ! Az Erdélylyel egybeolvadt Magyarhon 
nevében jövünk Felséged elébe, mely a felséges uralkodó ház 
iránt századokon át tanúsított tántoríthatatlan hűségének ér- 
zetében méltán megkívánja, hogy az ország jogainak sértetlen 
megtartásában koronázott királya által támogattassék. Ferdi- 
nánd volt Felséged uralkodó házából az első, kinek Magyar- 
ország, s LeopoTd, kinek Erdély önkéntesen, szabad akaratá- 
ból tette fejére királyi szent koronáját. **) 

„Magyarország nem fegyverrel, meghódított tartomány, 
hanem egv oly szabad ország, melynek alkotmányos szabaa- 
Bágát, önállását s függetlenségét Felséged koronázási esküvel 
biz|;ositá s megpecsételé. Azon törvények által, melyeket Fel* 
séged f. é. aprílhó 11-kén legfelsőbb királyi jóváhagyásával 
szentesített, a nézetnek régtől fogva hőn táplált kivánatai 
teljeslttettek.^^^) Es ezen a nemzet megnyugodva, régi hűség- 

*) A módosíttatni kívánt helyek jobbára csak tényeket foglaltak 
magokban; de mivel a reactio érdekeibe ütköztek, sértőknek találtatáaak. 
Nem lehet ott jó szándék, hol a tények elmondása is sértésnek tartatik. 
Hogy az olvasó lássa, mik voltak ama képzelt sértések, a megváltozta- 
tott helyek eredetijét jegyzetekben közöljük. 

**) Itt kihagyatott ez: „és ez által bizonyos feltételek alatt átadá 
az alkotmányos ország feletti áraimat De ezen feltételek Felséged el5dei 
által több mint három századon keresztül nem teljesíttettek/ 

***) Ezen ntólsó mondat helyén ez állt: i,csak azon feltételek telje- 
síttettek, melyek I. Ferdinánd koronázásától kezdve minden királyok által 
számtalanszor megígértettek.'* r^^^^T^ 

Digitized by VjOOQLC 



376 Hannadik kdiiyr. A x«actio nyilt feUőpése. 

gel s a szabadság kölcsönözte kettőztetett erővel készen állott 
a több oldalról fenyegető veszélyeknek közepette Felséged 
trónjának fentartására. 

„Most Magyarország több részein pártütés van, mely- 
nek vezérei folytonosan és nyiltan azt állítják, bogy az ural- 
kodó ház érdekében s Felséged nevében ütöttek pártot és 
zendültek fel a magyar nemzetnek Felséged által ismételve, 
.törvényileg biztosított szabadsága s önáUása ellen. A m^yar 
hadsereg egyik része az ausztriai monarchia érdekében Olasz- 
országban vérzik, s a csatatéren diadalbabérokat arat addig, 
míg ugyanazon sereg másik része *) arra izgattatott, hogy az 
ország törvényes kormányának az engedelmességet felmondja^ 
Azon pártütésnek, **) mely Magyarország alvidékein a békés 
falvakat porrá égeti, ártatlan asszonyokat s gyermekeket a 
barbár népek szokásait túlhaladó kínzással végzi ki, mint 
szinte azon pártütésnek is, mely Magyarországot Horvátor- 
szágból ellenséges beütéssel fenyegeti ; sőt már Fiumét, a 
magyar kikötőt és a szlavóniai megyéket minden legkisebb 
ok nélkül el is foglalta, — mozgató rugója nem más, mint 
azon ***) reactionalis törekvés, mely magának czélúl tűzte ki, 
Magyarország törvényes önállását és a nép szabadságát meff- 
semmisiteni, s a Felséged dicsőült ősei s magának Felségééi- 
nek koronázási esküje következtében szentesített törvényeket 
széttépni, f ) 

„A magyar törvényhozás Felséged felszólitására^a haza 
védelme végett már két hónappal ez előtt összegyűlt. Es most 
kívánja ff) e nemzet, hogy Felséged a törvényhozást, nagy 
munkájában, királyi méltóságának súlyával támogassa azon 
törekvésben, mely a haza megmentésére lévén irányozva. 



*) Kimaradt : „Magyarországban néhány idegen érzelmű tisztektoL* 
**) Kimaradt: „A bécsi kormánynak a magyar kormányhoz kfll- 
dött hivatalos közleményeiből immár tisztán áll, hogy" azon pártütés- 
nek stb. 

***) Kimaradt: „Felséged legközelebbi köréből kiinduló." 
t) Kimaradt: „széttépve, Magyarország kormányzatát az ansztriai 
kormánynak kezébe vetni, és az által Magyarországot, mint fegyverrel 
meghódított gyarmatot az osztrák birodalomba beolvasztani. A reaction^ 
ezen törekvései vészbe döntik a mindig hűnek maradt magyar nemzetet; 
de okvetlen vészbe fogják dönteni Felséged trónját is." 

tt) Az eredetiben: »joggal követeli". ^ t 

Di'gitized by VjOOQ IC 



Első ftijeMt. A honrát betörés eI«Ui esfeiitéttyek. 377 

Felséged királyi trónjának épségben tartásával ugyanazonos. 
Ennek következtében a magyar nemzet nevében kérjük Fel- 
Bégedet : 

. ^Méltóztassék sikeresen rendelkezni, hogy az ellenség 
előtt jelenleg nem álló magyar hadseregek Magyarországba 
rögtön bevonuljanak, s a minisztérium rendelkezése szerint 
honvédelmi kötelességeiket vitézül és hiven teljesítsék. 

^Parancsolja meg Felséged, királyi kegyelme elveszté- 
sének s a törvényes büntetésnek siilya alatt, hogy minden- 
nemű hadsereg, mely Magyarországban van, a magyar tör- 
vény fentartásának és az ország védelmének kötelességét a 
pártütők ellen, — bár kinek nevét és zászlaját bitorolják is 
azok, pontosan teljesítse. 

„Á magyar nemzetnek elhatározott szándéka, közte s a 
horvá4; nemzet között fenforgó nemzetiségi s beligazgatási 
kérdéseket még a jelen országgyűlésen, az egyenlőség, test- 
vériség, szabadság és közös alkotmányosság alapján megol- 
dani és kiegyenlíteni. Horvátország jelenleg katonai zsarnok- 
ság alatt van ; és ez által polgárai megakadályoztatnak törvé- 
nyes kivánataiknak a magyar törvényhozás elébe juttatásá- 
ban. Tegyen azért Felségea sükeres rendelkezéseket, hogy a 
horvát nemzet ezen zsarnokság alól felszabadítva, szabadon 
nyilatkozhassék. A pártütőleg elfoglalt szlavóniai megyék és 
Fiume pedig azonnal visszaadassanak. 

„A magyar nemzet nem kételkedik, hogy létezik egy 
reactioj mely czélúl csak önhasznát tíízte ki, és hogy ezt Felsé- 
ged nemcsak eltávolítani, de a büntetendőket megbüntetni is 
fogja. *) 

„Kívánja a magyar nemzet, méltóztassék Felségednek 
a Magyarország gyűlése által már felterjesztett törvényeket 
királyi jóváhagyásával szentesíteni ; és a nemzet körébe, Buda- 
pestre azonnal lejőni; a törvényhozásnak és alkotmányos kor- 
mánynak működéseit királyi jelenlétével ön magas személyé- 
ben gyámolítani és vezérleni. 



*) Ezen sorok az eredetiben így álltak : „hogy Felséged körében 
egy összeesküvés létezik, mely Felséged minden népeinek ifjú szabadsá- 
gát, és magának Felségednek őseitől öröklött trónját koczkáztatva, czélúl 
reactíonalis törekvéseiben nyomorú önhasznát tűzte ki. Méltóztassék eze- 
ket Felséged királyi magas köréből eltávolítani és a büntetendőket meg- 
büntetni.'* ^ T 

Digitized by VjOOQ IC 



378 Haimadik ktojr. ▲ reaetío nyílt feUépéte. 

„Felséges ur! A magyar nemzet életének jelen perczei 
annyira fontosak, hogy a hü nemzetre a halogatások jelenleg 
legJcárosabban hathatnaJc. *) Alattvalói hűséggel kérjük azért 
Felségedet, hogy kivánatainkat teljesíteni, különösen pedig 
Magyarországban haladék nélkül megjelenni annál inkább 
méltóztassék, minél bizonyosabb az, hogy ezen kérésünk tel- 

Í'esitése nélkül **) a bizalom megingattatván; a törvényes esz- 
:özök sikeres használatában elzsibbasztott magyar minisz- 
térium a belbékét és rendet helyre nem állithatja. ***) 

„Felségednek gyors elhatározásától függ, ezen megmér- 
hetetlen veszélynek elhárítása. Járuljon Felséged királyi ha- 
talmának mérlegbevetésével a haza megmentéséhez, és a ma- 
gyar nemzet tántoríthatatlan hűséggel fogja támogatni Felsé- 
ged trónját." 

Ennél nyíltabban s nagyobb önérzettel egy szabad nem- 
zet nem szólhatott alkotmányos királyához. 

És a gyönge király, e veszélyes körülmények közt, me- 
lyeket egy komoly királyi szó rögtön megszűntethető, a nem- 
zetnek e, méltó fájdalommal kifejezett panaszaira störvénves 
követeléseire következő választ olvasott le egy, areactio által 
kezébe adott lapról : 

„Nehezen esik szívemnek, hogy az országos választmány 
által kifejezett nemzeti kivánságnak, lej ö vetélem iránt, elgyen- 
gült egészségi állapotom miatt eleget nem tehetek, f ) 

„A törvényjavaslatokat meg fogom vizsgálni, és ha azokra 
nézve valami észrevételem lenne, azt senki se magyarázza 
úgy, mintha a már fennálló törvényeket félrevetni vagy meg- 
sérteni akarnám. 



*) E helyett: ^hogy a hü nemzet ígéretek és halogatások yeszé- 
lyének magát ki nem teheti.** 

**) £z így állt: „Felségednek hü nemzetében a bizodalom szent 
kapcsa megingattatván.** 

**^ Kimaradt: „és a nemzet oly térre szoríttatnék, melyet magának 
nem választott; de melyet, elhagyatva Fejedelme által, Onfentartása kö- 
telességének érzetéből követni lesz kénytelen. ** 

t) A reacüo terveivel semmi nem ellenkezett inkább, mint a ki- 
rály lejövetele: azért mondatták ezt vele; holott ténv, hofjy jobb egész- 
ségnek soha sem örvendett; naponként órákat sétált ker^' ' 






Ellő feJMet. ▲ horvM bettrée élőttí mmAnjék. 379 

^Ismétlem, hogy eltökélt akaratom, magyar koronám 
birodalmának törvényeit, integritását és jogait királyi hitem 
szerint fentartani. *) 

\, A mi az önök által érintett többi pontokat illeti : ezek 
részint már a nemzet kivánata szerint elintéztettek (? I) ; részint 
a legrövidebb idő alatt, a minisztérium útján, fogom irántok 
nyilvánítani szándékomat.'^ 

E királyi válasz után a küldöttség némán, szótlanul tá- 
vozott királya elől Ez volt a nemzet utolsó egyenes szózata 
királyához. A ktüdöttség Schönbrunnból a Dunára sietett, hol 
reá egy gőzhajó várak ozék, tüstént visszaindulandó Buda- 
pestre. Siettek, mintha éeette volna talpaikat a föld, hol a 
reactio fészkelt ; siettek, hogy egy órát se veszítsenek el a 
haza védelmére teendő készületek tekintetében. Mert, hogy e 
királyi válasz jitán a szakadást meggátolni lehetetlen, min- 
denki érezé. Es ezen érzet sugallatából történt, hogy a kül- 
döttség közöl többen, az őket kisérő fiatalság pedig kivétel 
nélkül már Bécsben vörös tollat szúrtak kalapjaikra, s vörös 
zászlót tűzettek a hajóra. 

A küldöttségnek adandó válaszról a királynak, törvény- 
szerűleg, csak a jelen volt magyar miniszterekkel lehetett 
volna tanácskoznia. De ezek meg sem kérdeztettek : a választ 
a reactio vezérei adták a király kezébe. Batthyáni és Deák a 
bizalmatlanságnak e nyilvános kifejezése után egy perczig 
sem maradhattak volna tovább a minisztériumban, ha ezen 
áldozatot tőlök magosabb kötelesség nem igényli. Az őszinte 
hazafisáe és honszeretet mást parancsolt tenniök, mint a mit 
a személyes sérelem miatt tettek volna, ha ez által még in- 
kább veszélyeztetve nem hiszik hazájokat. 

Batthyáni meg volt győződve hogy, ha ő jelenleg lemond, 
Kossuth a történtek után s izgatva a radikál párttól, oly szél- 
sőségekre fog menni, hogy a forradalom kitörését meggátolni 
többé nem lehetend. pedig ezt megtenni még mindig szi- 
lárdan akarta s megtehetni remélte is, bár nem csekély áldo- 
zattal. mind ezen előzmények daczára sem vesztette még 



*) Ez volt a reactio utolsó altatása a nemzet irányában, de annál 
comprittálóbb a király személyére nézve, minthogy az ang. 31-kei kir. 
leirat mellékletében a bécsi minisztérium által nyilván kifejeztette, hogy 
az apríli törvényeket megtartani lehetetlen, megtartani nein fogja. 

Digitized by CjOÓQ IC 



380 Hamadik kdnjrr. ▲ reftctio nyUt fellépése. 

el végkép hitét, hogy a békét a nemzetnek, némi engedmé- 
nyekkel, miket, ha nagyok volnának is , tűrhetőbbeknek tar- 
tott a mindent veszélyeztető forradalomnál, — megvásárolnia 
elvégre is sikerálend. tehát e czélból a kormányon kivánt 
maradni ; de, miként a nádornak már Pestről távoztakor ki- 
jelenté, Kossuth nélkül. Terve ennél fogva az volt, hogy 
majd csak Budapesten, az összes minisztériummal együtt 
adja be lemondását a nádornak; hogy általa ismét elnök- 
miniszterré jelöltetvén ki, más minisztériumot alakithasson, 
mely Bécsben is jobb szemmel nézessék, s melylyel aztán az 
ország békéjét oly áron, mint lehet, helyreállítsa. Ez iránt 
ő már az országgyűlési küldöttség felérkezte előtt is érteke- 
zett a birodalmi minisztériummal. 

Megerősítették őt e szándékában Klauzál miniszter tu- 
dósításai, Kossuthnak a törvényes formák határain túlcsapongó 
utósó lépteiről, s még inkább a nádor levele, melyet Zsedétivi 
kir. tanácsos, mindjárt a nagy küldöttség távozta után vitt íel 
hozzá Bécsbe. E levélben arra sürgeti Batthyánit a főherczeg, 
jőne haza mennél elébb, mert csak az ő személyiségében és 
erélyében volna még segély a Kossuth-párt túlcsapongásai 
ellen. Zsedényi a levélen kivül szóval is hozott üzenetet a 
nádortól az iránt, hogy a belcsendnek a fővárosban fentar- 
tása s a forradalom meggátlása végett múlhatatlanul szüksé- 
ges a forradalmi eszméktől még el nem szédített, biztos ka- 
tonai erőt küldeni Budapestre. A levélhozó tanácsos egyene- 
sen meg is volt bízva a nádortól, hogy az ő nevében ily kato- 
naságot kérjen gróf Latour bécsi hadügyminisztertől. Bat- 
thyáni ebben teljesen megegyezett s kijelenté Zsedényinek, 
hogy „azon veszély, melynek a dynasztia egy tagja, mind 
ezen, mind a Klauzáltól vett tudósítás szerint, ki van téve, 
minden ellenvetéstől fölmenti az iránt, hogy nem magyar 
haderő kéressék. S Latour azt — tévé hozzá Batthyáni, ily 
fontos okok forogván fenn, meg sem is tagadhatja.^ 

De e reményben mind a ketten csalatkoztak. Latour, 
tudván, hogy Jellasics pár nap múlva úgy is az országban 
lesz; s különben is ő, mint a reactiopárt egyik legbefolyáso- 
sabb tagja, a forradalmat nem gátolni, hanem, hogy aztán 
fegyverhatalommal fojthassa el, inkább előidézni szándékoz- 
ván, Zsedényi felszólítására tagadólag válaszolt, mert, úgy- 
monda, egy embert sem nélkülözhet. Batthy^i tehát Pestre 



Ekő fejeset. ▲ herrát betörés elMi efleméBrek. 381 

visszautaztában Lamberg altábornagyot Bzólitá fel Pozsony- 
ban, hogy a nem rég Komáromba küldött katonaságot szál- 
líttassa Budára; mi aztán pár nap múlva meg is történt. 

A nádor levelének vétele után Batthyáni és Deák nem 
sokáig időzének a császári városban, hol muködésöket ügy is 
sikeretlennek tapasztalták. Mielőtt azonban távoznának, tudo- 
másukra esvén b. Neustádter tábornok betöréssel fenyegető 
kiáltványa, ez iránt mind Ferencz-Károly főherczeggel, mind 
a bécsi minisztériummal kivántak szólani. Eérdésökre, mit 
kelljen a kiáltványról tartaniok, a főherczeg, Latour és Wes- 
semberg miniszterek határozottan kijelentették, hogy a Jella- 
sicsra vonatkozó kir. kézirat való ugyan; de neki ő felségétől 
semmi egyenes parancsa sincs a betörésre. Egyebekre nézve 
a főherczeg újabban is ő felségének aug. 31-kén kelt s a ná- 
dorhoz küldött kéziratára s annak mellékletére, a bécsi minisz- 
térium emlékiratára, utasitá minisztereinket. 

Az országos küldöttség eljárásának eredménye nagy in- 
gerültséget okozott a fővárosban. Az utczákat, mindjárt a kül- 
döttség víssza^rkezte után, polgárok csoportjai tölték meg; 
az iQúság az Uriutczában a Forradalmi Csarnok czimű kávé- 
ház előtt oly nagy számmal tolonga, hogy az utczában szinte 
megakadt a közlekedés. Az egyenlőségi kör tagjai a klub 
szállásán gyűltek össze s heves beszédekkel tüzelték fel hall- 
gatóikat elszánt ellenállásra a reactio ármányai ellen. Mások 
arra izgatának hogy, miután a törvények formaságai által 
megkötött minisztérium a reactio működéseit eléggé ellen 
nem súlyozhatja, s a csupa formaiságok, legalitás és loya- 
litás miatt végre is elvesz a haza törvényes függetlensége, — 
ennek meggátlása végett dictatorságot kell az országban te- 
remteni s Kossuthot kiáltani dictatorrá. Az eszme sokaknak 
tetszett, kik aztán szétoszolván, a nép csoportjaiban s a kato- 
naság, kivált a Szalay által gyűjtött mozgó csapatok közt, iz- 
gatni kezdenek mellette. 

Szeptember 10-kén végre Batthyáni és Deák is megér- 
kezett, s a minisztérium azonnal tanácsba gyűlt az elsőhöz. 
Kossuthot, kinek népszerűségét utolsó indítványai e napok 
alatt az alsóbb rétegekben még inkább felfokozták^ részint 
kíváncsiságból, részint némely radikálok izgatásai következ- 
tében, nagy népcsoport kisérte Batthyáni szállásáig. Batthyáni 
e csoportozatot megpillantván, úgy vélekedék, hoey az, égen 



382 Humadik Unyr. A reftctio nyflt féUépése. 

talán Kofittoih titkos meghagyása szerint, yalamelj törvényte- 
len lépést Bsáad&Qzik elkövetni : kivánta tehát Kossuthtól, 
hogy a népet, mely vde jött s a házat sűrűn állá körül, osz- 
lassa szét. Kossuth, álfitirib;^ hogy a népet ő nem hívta, nem 
rendelte oda s nem látja át, miért kelljen azt épen neki szét- 
oszlatnia, a gróf kívánságát teljesíteni vonakodék. Batthyáni 
erre viszont kijelenté, hogy mig a nép szét nem oszlik, addig 
tanácskozásba nem ereszkedik s házából is távozott. Csak 
miután a csoport szétment, tért ő is vissza s ló'n hajlandó meg- 
kezdeni a tanácsk