Skip to main content

Full text of "A magyarországi cladocerak magánrajza"

See other formats 


vec A ont h dod. BUE d oS A bd CX» » A 


ILLII ; A T. ] wA UL 


HMM Bil arod ws L9 M wuVg" ^^ e£ 

"evi rhum C wv 9e NA. dif, à ib HH * B I 1] AULUS ii " id d^ 
TISSU Hn Kr riff 'weviíi - LLLI N 

XAR Vb rre raul 77 VY ANIMI Vl no wf? : M" 

| JG NE VEZ ^ [99 T4 : EI 
re vi "- Wivv "uu MertETENEESAA A | "ULM. j| 


pegse5p rmi IEEEELOR ES | Qvp2U0P —C PA it y 
vy ili Loue? t MAS miens 

bud hb am) d" TAE c 
SALPIIIIT d. ^ E VN 


. 
- "- 
ED 


uro em Phu ier halui Li AS 


M rq we *v 


ABELILTTM PESO. 
3 MA v vTO T PUMI 


Mv: WatfScyey 


"n 
Li 9" 5. 
M AARAU [m TIT MM 


EH "dde z Ttt 


um vw 


i ! o onini rc TN 

d -— e e. ga gs 
ew. y wi , 

nte e ES Www oW Lv wt 


". ex REM Chu 
wh, "be beg 
bL E w bi um 


VELLEM ' UMP aues [ILLUD HIE 
ALEAMTTTEHRERFEEEE ET T] Eust VEDEBEUPEREE, S. "aam URRNRRE piv HTEHEUHT] 
14 | TIAE RIMOIEN 


er ERR LA ' ; A UM Ww l 


Wil*' vsus. en Bid LL s Jubii ovi vega 2e PE cce e 
MR E COTUM CO AL YN Nh l| MT pev iiM VOV e voe 


owW s ei " -- "TT : 
idi a- EA I TIT T Cid Mua dL] E HR text few ev 
sl viv FI A LT m : qM | a 


Hep] e^ 


- 
M 
do Jo A TET: LE 


mem 


NS [ 


n d "I y a^ ox uw gAe 2 F- , RC - "- | GNU. t: "" C" LHEEb $4 x 
uel BPEUTT  . mS EM dO DL Mad iati ML) 1997. Les A M MITT. 4111- gv LEN 


Midi a roce rl. 3 " 
APPEL apt sw [| USUAL vv WP ret INS £38, e Tyre YIN MS Ti 
Muesou i Ure ELT Noe vis AA PY 24499411. €] WINES wSrlitteeger NR IINse Se vrV VV 
dd. AE Era hada A" fg, T 119 vm LU Hull 
BELITT : ! UM UN vy 


MÁ 


Li 


. 
wu i! Eh " Y L 
zm L4 e ha h3 vowel - ^- LIT SR ]t 
LiT BESUS- $4 M "e .- ul» [| r nm... " 
"ny i IT Uv. DAI xs Viu TT HE LLL EST) j 


MCA wm. 7. OPERNTUUNET 1 N 
T LLS d labos Lm TWYY vy ya! d LLL " ww m fils: SU. LIEST Lal : : LIII 
| m i "o o.- -—. ^u Nes LIV : S. Ww : LIT] Al HMM 
^ L4 4-7] fI TA p EE Su LIUM i ", - hie vrmanitt PT Hebt-bseieeb t LA L p2s 
a i ) PE in com " LIU ww e FIL] "v J 5] 2d | 
ddp P 
venir [wd uvs "gn vetri v** B I 
Li L| 
dL tente BEST Preeeeertoremttever renti IE RTL t ; 
3 M 
my LLITULLDPEPTTLLLMSM vfi ues, : TEMP MAH] N 
7 3 RAM) s NA "vw ^" C uü wv V 2 UMS os 
ywwwuu i V SENSO PUUUOQS Se 2 ve re pas "T DN jM Nx we" T" NM wx fftes zwYNENNNEBEDENuT: wow Eaw VM iu Firiieaess "TT (PM [4 
vw v ARAM Budd oio Ed "d A4 wt "mn vU LAM T : : M TN ev Juil s wo Y utu? wywtv mST 2 A44 "vw hal ]. n m ST 
H4 4] JU i ZI ] : : 3.49 wv ZIE PP NY uv wv *"w9wa i P ME CRUS umo LHHH SP EL MAD 
Pg Ggmwanosrb" S M NALE UR swf, wi NT IH [ 
" od. ps " Hi DI dl 
Vr Ae qr PNE very r-— s PORIOARDE JT TIS: 


Ree... 
Este 2.62 w'* Ml 


TIT» LEEHTEIS 
mi TAVIT YE 
n VAY Inns r7 7 


afe eL 


2 Nt es. 


ke . SEBEESS TU E RCHEBDHE ET Ls b dir 459 T 
LL y AAT 4p VT db 
" "**w -"*" mw 
d SADeS Lj L 
Aiil 9. Ww 


Tw ' 1 Nw Avr H 
"m M RN | : E] i. FjIUUS us 7 w^ mni UL 
HELPS rid , AP MLAPUHLI "S | 
TTg wl w 
MP UMS MM A vor Zhr- jd 


434 Momm Pd DRAN 


EE "t 
] aV À ..k Lin LLPLE i ix * e bd | , E IT a, Á is etm LÀ ML 
vus^ A ui ivt e eaa, ts bi DUE ERE M wet vente rm RARUS MET rD viv 
uli DNO Lf PAM RA ul ;» Mad v3 AM on T uiis LM COSA y 17 rre HH LA 
vrvvte s Lii LLL LH EESTI LU Y lt AMD BL 244 ME MSIE is | 
"Y'hawy, bel i "eyes ^n, à. "V Yes em uu v Lil 


WR LL SEULS NA, DI 
vNN AURA TT wu bpm 
- 


WNyfhremnfPPrrww irs ! | LINE V 


TNAM Lope a 
v AuuS NY uw uec 


- A 4-4 


N'"aw 


A 
We vr iH PM 


e y P wr» : 24. LLLI. 
wr, well E s z 41 P vea v vu oW VW T cen n : *— ; weYvYevvr 


^ "P, obl T AM 
ww s Syr eyrtg T 1 L viv vut ded I A 1 1 
ba vw v fe tn wow *asw - Weae ww I S IT wv cw 
u^ Miadétu C ULT JL y NI Ni SENENR 
riy »o UR N EA UT DAL EH | "us 
P] Li [] 
"TIS RI rg yt NK i .* " L 


-- 4 
" 2 [ 4 
» -" - 
- "uu Yn r9 E PE bd 4- t d 


yu ri ELT TN 


LIV uw d i E 
Tv. ww : LL 
", 139" MILIA MENU 


" Ww " 
ZIP tma "nt cod Numer Aa LA manam In 
NE UM HH TA ] MM LL Myvhsayutiy 0 ew at ns atvevaluluy ! SLIDES LPS 


ul 1 AL -—X 
4 nim 


ETT HERE e 4 


" 1NIUR y 


d b 
I ur, 


HIE nw "ni x 5 
wor" MWNUP WT XEPNP 


MAGANRAJZA. 


3 » : 
IR MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSAÁBÓL b 

h ue 
] $ 1 
E. IRTA » [:] 


DEÉSI D* Dapav JENÓ 


CRUSTACEA OLADOCERA. 
FAUNE HUNGARICE, —— Wg DEA 
E COMMISSIONE REGIE SOCIETATIS HUNGARIC/E SCIENTIARUM NATURALIUM 

D: EUGENIUS .DADAY DE DEÉS i: 
^ | E wor NATIONALIS HUNGARICI ADJUNCTUS; REGIAE SCIENT, UNIVERSITATIS BUDAPESTINENSIS DOCENS, INVERTEBRATE 

LUE | NIO0L0GV. 

MA des. CUM 4 TABULIS. rustacea 

e 
BUDAPEST. 


KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.. 
1888, 


Joc uc 
| B9305« 
189 7 


, Vy 2 


A MAGYARORSZÁGI CLADOCERAK 
MAGÁANRAJZA. 


A KIR MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSÁBÓL 


IRTA 


DEÉSI D' DADAY JENÓ 


CRUSTACEA CLADOCERA 
FAUNJE HUNGARICA. 


E COMMISSIONE REGLE SOCIETATIS HUNGARICZE SCIENTIARUM NATURALIUM 
v 
RA 
b 1 ? 9* eonstiokl 

eec t8 


ELABORAVIT 


D: EUGENIUS DADAY DE DEÉS 


MUSAEI NATIONALIS HUNGARICI ADJUNCTUS; REGIAE SCIENT. UNIVERSITATIS BUDAPESTINENSIS DOCENS. 


CUM 4 TABULIS. 


BUDAPEST. 
KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 
1888. 


3 


FRANKLIN-TÁRSULA! NYOMDÁJA, 


A Kiráhi Magyar | l'ermészettudományi "l'ársulat. az 1885-ik évben hirdetett állattani nyilt 
pályázat alkalmával a tobbek kozótt Dr. Dapav JEeNÓ urat is megbizta hazánk Cladocerámak tanulmá- 
nyozásával és ez állatvilág magánrajzának megirásával. 

E megbizásnak eredménye eme munka, mely ügyszólván folytatása és kiegészítése az alsó rendü 
rákokról eddig megjelent dolgozatoknak. 

A kiadás kóltségeit Táraulatunk a tudományos kutatásokra és munkálatokra szolgáló országos 


segélyból fedezte. 


Budapest, 1888. julius 10. 


Lengyet Béla 


a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 
elsó titkára. 


ETEOSZO 


Alig férhet kétség ahhoz, hogy az állatok fold- | 
rajzi elterjedésének határait csakis részletes fauni- | 
stikaiismeretek és adatok alapján lehetséges kórvona- 
lozni és hogy valamely faunaterületnek másokhoz 
való viszouyát esakis a külónbózó állatrendekre, esalá- | 
dokra és nemekre, de sót néha egyes fajokra vonat- | 
kozó specialis faunistikai ismeretek részletes ósszeállí- 
tása után lehet megállapítani. Elóbb az alapot 
kell megvetni, az anyagot kell ósszehordani, hogy 
aztán a diszes épulet felépithetó legyen; és erre, ha a 
mtivelt Európában valahol, ugy hazánkban bizonyára 
nagy szükség van. 

Távol legyen tólem, hazánk specialis természeti 
viszonyaira való utalás mellett itt annak fejtegetése, 
hogy hazánk wmily helyet foglal el zoogeographiai 
szempontból s hogy épen geographiai helyzete és 
természeti korülményeinél fogva e tekintetben már a 
priori is mily végeredményekkel kecsegtethetne. 
Távol legyen tólem, a kulónbózó zoologiai irányok 
folótt itt véleményt koezkáztatva, egylk-, vagy má- 
siknak jogosultságát és becsét latoleatni. Eme kér- 
dések fejtegetése és megvitatása csak competenst illet 
meg,s kivül esik jelen munkám keretén ; de specialis 
hazai viszonyainkat tekintve, talán nem fogok tul- 
zásba menni, ha el merem most mondani azt, a 
mit Dániára vonatkozólag MürngR Orró FmnievEs 
1792-ben elmondott volt: «Nom mutandum  coe- 
lum, non trajicienda maria, non petenda et vitae 
et pecuniarum dispendio loca remotissima, ut invisa, 
ut. inaudita inquiramus ; ipsa litora vicina, ipsa 
patria. tellus, lacus, stagna, rivi, quidquod vada et 
quaevis palustria domestica mirandorum | feracia 
existunt. Tempus instat, quo non quaeretur novum 
ex Africa, sed ex aquis et aquosis nobis et pecoribus 
nostris potum. suppeditantibus . . .» (1. pag. 12.) És 
az igazat megvallva, bizonyos fokig e sorok befolyá- 


soltak elsó sorban akkor, a mikor e monographia 
megirására vállalkoztam ; de ezélom volt az is, hogy 
a CuvzgR KonwÉL és Tórm SÁwDon-tól a 60-as évek 
elején megkezdett üton tovább haladva, a megszakadt 
fonalat tovább gombolyítsam s ez által egy tégla- 
darabbal járuljak, az idók folyamán talán felépülendó, 
kétségkivül érdekes éópülethez, Magyarország fauná- 
jának teljes ismeretéhez. 

E munka a kir. m. Természettudományi 'l'ár- 


| sulattól az 1885. évben hirdetett állattani nyilt 


pályázaton nyert megbizatásnak, az erdélyi orsz. 
Muzeum-egylet és a magyar tud. Akadémia anyagi 
támogatásának eredménye; és csakis e hatha- 
tós támogatásnak  koszónhetem, hogy alkalmam 
nyilt ama gazdag anyagnak birtokába jutnom, a 
mely munkám alapját képezis a melyról munkám 
együttal tanubizonyságot is teszen. 

A rendelkezésemre Álló anyagot a korábbi s az 
ujabb irodalmi termékeknek lehetóleg teljes felhasz- 
nálása és tekintetbe vétele mellett ügy morphologiai 
és biologiai, valamint systematieai irányban is lehe- 
tóleg tüzetesen s hazai viszonyainknak megfelelóen 
igyekeztem feldolgozni, hogy igy a hazai Cladoce- 
rákról a tudomány ;jelen éállásának  szinvonalán 
Álló, az ide vonatkozó ismereteket lehetóleg Ossze- 
foglaló magánrajzot nyujthassak. De igyekeztem 
e mellett az Cladocerák  hazai termóhelyeire s 
iletóleg hazai elterjedésére is külónós gondot for- 
dítani és táblázatokba ügy esoportositani, hogy ezek- 
nek a lehetóségig tiszta világitásba helyezése mellett 
feltüntethessem azt a viszonyt is, a. mely e tekintet- 
ben hazánk faunája és más faunaterületek kózott 
mutatkozik. 

A fajok leirásánál lehetóleg kritikailag jártam 
el; a fajokat latin diagnosisokkal jellemeztem; ki- 
merító synonym-jegyzéket igyekeztem  Osszeállitani 


8 & talált és leirt fajok majdnem valamennyiéról 
eredeti rajzokat készitettem. 

A szóvegezésben nagyobbszámü, feltànóbb mü- 
szót nem alkalmaztam; a Tórm S.-tól alkalmazott 


VI. 


ny. r. tanár iránt érzett ószinte hálámnak ama 
szellemi támogatásért és lekótelezó szívességért, a 
mellyel munkám elkészíthetésében részesíitett az által, 


| hogy a rendelkezése alatt álló egyetemi éállat- és 


« Kandics» helyére a tudományos «Cladocera» elne- | 
| den eszkózét használatomra boesátani sziveskedett. 


vezést használtam kóvetkezetesen, minthogy az «ágas- 
tapogatójü rák» terminus nem mondható sikerult- 
nek; a német Wasserfloh kaptájára készült «vizi bolha» 
pedig legfeljebb zavart okozott volna. Végre 1s olyan 
állatokról van itten szó, melyek a nép figyelmét 
nagyon is elkerülik, melyeknek tehát népies nevók 
sincs. 


Nem mulaszthatom el, hogy e helyen Ószinte 
| ményeinek s a kir. magy. Természettudományi Társu- 


kószónetemet ne nyilvánitsam a A/rályi magyar 


Természettudományi "Társulat. Választmányának a 


bennem helyezett megtiszteló bizalomért ; az erdélyi 
orsz. Muzeum-equlet. Igazgató-választmányának és a 


magyar l'ud. Akadémiának ama hathatós anyagl | 
támogatásért és pártfogolásért, a melyben részesítet- | 
tek. De kedves kótelességemet teljesitem akkor, a | 


mikor kifejezést adok Dr. Exrz G£za kolozsvári egy. 


ósszehasonlitó boneztani intézet. kónyvtárát és min- 


Hosy kitüzótt feladatomnak mily mértékben 


| feleltem meg, és hogy munkám méltó-e, hogy az irodal- 


munkban ez ideig megjelent ily irányü kiadványok 
kózótt helyet foglaljon, ennek kimondása az illetékes 
szakemberek részrehajlatlan itéletének van fenntartva. 
A magam részéról mindent elkóvettem arra nézve, 
hogy dolgozatom a zoologiai tudomány jelen kóvetel- 


lat Választmányának irántam  táplált bizalmának 
megteleljen. 
1888. márczius 3-án. 


Dr. Daday Jenó 


magyar nemzeti muzeumi segédór. 


M d 


TARTALOMJEGYZÉK. 


Fllószó. 
IL. Általános régz. 
iEPSchénelmiPátpilantás--—— —— 
«) A faji ismeretekre vonatkozó adatok 1. — b ) 
Az anatomiai ismeretekre vonatkozó adatok 9. — 
c) ^ fejlódési viszonyokra vonatkozó adatok 10. — 
d) A rendszertani ismeretekre vonatkozó ada- 
tok 11. — e) A physiologiai és biologiai viszo- 
nyokra vonatkozó adatok 12. — f) Faunistikai 
ismeretekre vonatkozó adatok... ... ... ..- 
9. Általános szervezet  ... d 
a) Végtagok 18. — 5) TED 18. —«€ ) Suáj- 
szervek 99. — d) Evezó végtagok  ... ... .— 
ONKoziakaród eee Seit ELA LL Quem 
4. Héjmirigy d vxStEdre Deed wor cr 
DNromtenüszer c er XU eU A dies 
natanadoHzerv M M eccl ges 
7. Idegrendszer ijn" EORERCMEE Ls Si ERE 
NNKülérzókiéHBzervek--- -— v EpL DIL lm 
üEmésztoNkeszulék. --— xL fi] 5 
TUSSKdváluszto sZzervek-—  -— 1e lec 
11. Zsirtest Lon 92 EL COS MUSEI SEES 
D»Verkeningogg- 0-29 A cim lw 
lomrDélekzüsszervek---. —-—— (4 --- €-—- 2-4 L-- 
HM ESvaporodo szervek--- -"-- e —- wr 
a4) Másodlagos ivarjellemek 54. — 5) Himivar- 
Szerv 56. — c) Nói ivarszerv 58. — d) Szapora- 
guedGosra)EHeodig.- c uu lec. ll 
15. Életmód cr yes carte ede eee 
1. A tartózkodás 67. — 9. leis vandg 69. — 3. 
Életjelenségek és helyváltoztatás..— ..— 
Dow Roldrajziwelterjedés e — ee o x 


II. Rendszertani rész. 
iM Aw Tendszenee e eei ese cM Im eR I. 
I. A szakaszok, esoportok és esaládok coinenst- 
Sára szolgáló táblázab -——  .—. ... .— s 
IL A mnemek meghatározására szolgáló tablas 82, 
84, 85, 104, 106, 192. 
ZLdUmup 2 oou e 
I. Szakasz. (és 
1. Csoport. Haplopoda. 
Család. Leptodoridze. 
Nem. Leptodora. 
Faj. Leptodora hyalina. 
9. Osoport. Onyehopoda —. ..— .. 
Család. Polyphemidze. 
Nem. Pholyphemus. 
Faj. Pholyphemus pediculus. 
II. Szakasz. Calyptomera ... .— .— .— 


23 
30 


52 


67 


84 


E Gsopori P Anomopodag- 
15 CsaládsTrynoeldse EE 
Alcsaláds Prynceomaej -———— cce 
Nem? Mononpilus e ee 
Faj. Monospilus tenuirostris. 
NemwOhydoruse 32 
— gph:erieus. — 


Faj. Chydorus LU 
eclatus. — latus. — globosus. 
Nem. Pleuroxug.*- e m 
Faj. Pleuroxus exiguus. — excisus. — tusna- 
diensis. — hastatus. — transylvanus. — 
trigonellus. — striatus. — adunecus. — na- 
nus. — griseus. — truncatus. —  persona- 
tus. — uneinatus. — balatonieus. 
Nem. Crepidocercus... .— .-— .— 
Faj. Crepidocereus setiger. 
Nem. AS Aure e cete. E CE ecd 
Faj. Alona Leydigii. — ficanthacaseoidos — 
balatoniea. — affinis. — quadrangularis. — 
guíttata. — stagnalis. — lineata. — reticu- 
lata. — oblonga. — eostata. — latissima. — 
camptocereoides. — parvula. — tubercu- 
lata. — tenuicaudis. — laeustris. —  ros- 
irata. — testudinaria. 
Nemq AMonopssM- Ne TM 
Faj. Alonopsis elongata. 
Nem Aeroperus m ur uM 
Faj. Aecroperus loncoocphulum — dransylvani- 


eus. — angustatus. 
Nem. Camptocereus -—— -— -- --— -— -—— 
Faj. Camptocereus macrourus. M — 
Lilljeborgii. 
Ales. Eurycercinz. 
Nem. Buryeereus o -— -— m 
Faj. Eurycereus lamell: od 
IV. Család. Lyneodaphnide .— .. -— -—- -— --— 
Nem. Aeantholeberis. 
Faj. Aeantholeberis curvirostris. 
Nem SbreblOCerusN 9-99 
Faj. Streblocerus minutus. 
Nem. Maerothrix--- -—  —- tT 
Faj. Maerothrix latieornis. — "S — 
hirsutieornis, — rosea. 


V. Család. Bosminidze : DMCARE eoru. ism 


Nem. Bosmina ... . OE EUR s : 
Faj. Bosmina eornuta. — GERBGEU. — Ts 
girostris. — longispina. — longicornis. 
VI. Család. Daphnidz. 
NemeGeriodaphniaM ee Me c 


Lap 


84 


93 


94 


100 


101 


102 


103 


103 


109 


Faj. Ceriodaphnia reticulata. — megops. — 
pulchella. — quadrangula. — latieaudata. — 
rotunda. 

Nem Mmi M COR -- E e C 
Faj. Moina Dua — sup — Ba- 
lina. — Fischeri. — Dánffyi. 

Nem. Simocephalus .. .— ur eT 
Faj. Simocephalus vetulus. — exspinosus. — 

congener. — serrulatus. 

iNemwscanhbolebensgee 
Faj. Seapholeberis cornuta. — — — 
obtusa. 

iNemssDaphnia Me rr 
Faj. Daphnia IIo — Hermani. — 

aquilina. — laeustris. — longispina. — 


caudata. — rosea. — Scheedleri. — alpina. — 


VIII. 


Lap 
obtusa. — ornata. — brevispina. — Atkin- 
sonii. — psittacea. — pulex. — pennata. — 
Schaefferi. — magna. 
111 9r Gsopori-dGLenopodaree e em 
1:.Caalád. iSididzs m ne 
Nem. "Daphnella ce 
113 Faj. Daphnella braehyura Liév. 
| Nen. Sida KEXW Ue e 
Faj. Sida Bees, M. O. Fr. 
114 9. Család. Holopedidesee e 
Nem. Holopedium — .. .. "e 
Faj. Holopedium gibberum, Wes 
115. | -Azrodalomgjegyzeke-c- e 
A hazai termóhelyek megyénkénti betüsoros névjegy- 
Ll E E ttes 


Lap 


POXTTALANOS RÉSZ. 


'l'Óórténelmi átpillantás. 


À vizeket népesító ezer meg ezer parányi állatkáról 
a természetvizsgÁlók és külónósen azok, a kik fóleg 
az íllatok tanulmányozásával foglalkoztak, nagyon ter- 
mészetesen mindaddig jóformán mit sem tudtak, a míg 
természet adta szerveik egy mesterséges hatodikkal, a 
nagyító üveggel nem szaporodtak. És hogy ez tényleg ügy 
volt, bizonyítja az a kórülmény, hogy a nagyítóüvegnek 
a természet titkaiba való mélyedésre irányított elsó al- 
kalmazása elótt élt bávárok hátrahagyott irataiban semmi 
említést sem talílunk a parányi szervezeteket illetóleg. 
À mint AnrsrorELEs nem tesz müveiben említést a Vég- 
lényekról, vagy à magasabb rendü muükroszkópos állat- 
kákról, éópen ügy nem említik óket az utiuna élt és mü- 
kódótt büvárok egószen LggvwrNnHoxk fellépéséig. Mint- 
hogy a Cladocerák — Crustacea. Cladocera — egy ne- 
hány alak kivételével, épen oly mikroszkópos lények, mint 
akár a Véglények, a. Sodróférgek, vagy akár az Evezólbi- 
rákok,igen természetes, hogy sem AmrsroTELEs miivel- 
ben, sem az utánna élt büvárok dolgozataiban rájok 
vonatkozó egyetlen adatot sem találunk. A 17-ik század 
második felében azonban már magukra vonták a büvárok 
figyelmét, s ez idótól kezdve napjainkig a Fóldnek majd- 
nem minden részében akadtak egyes büvárok, a kik kü- 
lónféle tekintetekból figyelmükre méltatták és méltatják 
ez érdekes állatkákat ma is; ügy annyira, hogy ma már 
egész kis irodalom áll rendelkezésünkre fajismeretókról, 
fóldrajzi elterjedésókról, anatomiai, fejlódési és biológiai 
viszonyaikról. 

Az említett külónbózó irányu ismeretek fokozatos fej- 
lódését, gyarapodását és jelen állisát azonban kónnyen 
áttekinthetóleg csak is ügy vélem kórvonalozhatni, ha 
azokat külón-külón tárgyalom. 

a) A fajismeretre vonatkozó adatok. A korábbi bá- 
várok kózül SwaAwMERDAM J. az elsó, a ki «Historia Insec- 
torum generalis» czímü és 1669-ben megjelent müvében 
a Daphnia-genusnak felismerhetó lefriísát, rajzát és 
ismertetését kózli, és Pulex arboreus s. arborescens né- 
ven említi az általa vizsgált alakot. Ugyan ezen adatokat 
találjuk meg «Biblia Nature» czímü müvének 1737. évi 
liadásában is. 


Danay, Cladocera. 


Nagyon valószínü, hogy MznnETT is felismerte már à 
Daphniát, legalább Londonban 1677. évben megjelent 
«Pimax rerum Britannicarum ete» müvében «Vermes 
mmimi rubri aquam stagnalem, calore sangumeo infici- 
entes, unde vulgus dira partendit» szavai után erre lehet 
kóvetkeztetnünk. 

Sokkal megbízhatóbbak azok az adatok, a melyeket 
Fnaworsco Rgpr kózól. E. büvár ugyanis 1684-ben. «Osser- 
vazioni utorno agli animali viventi che &i travano negli 
animali viventi» müvében a Daphnia pulerx-re emlékez- 
tetó rajzokat nyüjt «Animaletti aquatici» néven em- 
litveazt. Három évvel késóbben (1687) megjelent «Opere» 
müvében szintén kózól nehány olyan ábrát, a melyekben 
Cladocerákra lehet ismerni s ezekre vonatkozólag «Tre 
animaletti aquatici, che vivorno nelli acqua. stagnanti, e 
népozzi, osservati col mieroscopia» megjegyzést esatolja. 

Az angol Bnaprrevy 1739-ben megjelent «Philosophical 
Account of the. Works of Nature» müvében meglehetós 
kimerító leirását és ennek megfelelóleg elég hü rajzát 
adja egy Cladocerának, a melyet «wonderful insect wich 
had but one eye» kórülirással jelez. Valószinüi, hogy le- 
irása és rajzai à Daphnia puler, vagy egy ehhez nagyon 
kózel álló más Daphnia fajra vonatkoznak. 

Az édesvízi Hydrának halhatatlan nevü büvára, TREM- 
BLEY 1744. évben megjelent «Mémoires pour servir à 
l'histoire d'un genre de Polypes d'eau douce» müvében 
egy Daphnia fajra vonatkozó megjegyzéseket és rajzokat 
is kózól «Puceron branchu» névvel jelelve azt. Ez az állat 
nem más, mint a Daplmia pulex. TaewELEY-nek e rajzait 
1746-ban ApAws is felveszi «Micrographia Illustrata» 
mitvébe. 

TisxÉ müveiben a Cladocerákra vonatkozólag 
elsó feljegyzést a «Systema Nature» 1744. évi 4-1k kiadá- 
sában találjuk, a melyben valamennyi faj Monoeculus 


a leg- 


pulex arborescens név alá van. foglalva. Ugyanezen ada- 
tokat taliljuk meg a «Fauna Sueciea» 1746. évi elsó ki- 
adásüban, míg az «Entomologia Faune Sueciec» 1789-ili 
kiadásában Monoeulus pulex névvel jelóli a. felemlített 
Cladocerákat. 

Nem sokkal jelentékenyebbek azok az adatok sem, a 
melyeket 1753. évben Baxzn nyüjt «Emplayment for the 
Mieroscope» müvének elsó kiadásában, bár az általa adott 


1 


leirásból és rajzokból a Daphnia pulerre némileg reá 
lehet ismerni ; mde JonBror-nak «Observations d' Historie 
Naturelle, faites avee le Microscope» czimen 1754-ben 
megjelent miüvében a Pou aquatique néven lefrt és vajzban 
is feltüntetett Cladocerája felól már nem igen lehet hatá- 
rozottan kimondani, hogy vajjon a Mérrzm O. Fm.-tól 
Simocephalus vetulus vagy pedig a 


Daphnia sina 
Srmavs-tól Daphnia maerocopus mnéven leirttal azo- 
nos-e ? 

Az eddig említett büvárokat jóval folülmülja valóban 
mély belátásról tanuskodó büvárlati adataival ScgaxrrER, 
a ki 1755-ben megjelent «Die grünen Arm-Polypen, die 
geschwünzten und ungeschwünzten zackigen Wasserflóhe» 
müvében igen kimerító leirást és aránylag hü, felismer- 
hetó rajzot ad két Cladoceráról és mnevezetesen egy 
Daphnia fajról, a melyet késóbben Bam» W. Daphnia 
Schaefleri névvel jelólt, és a. Simocephalus. vetulusról. 
SemagrrER késÓbben az említett kórülírás helyett a 
Daphnia fajt ónálló faj névvel jelóli, még pedig 1766. évi 
«Ieones Insectorum circa Ratisboniam indigmorum» 
míüvében Branchipus conchiformis primus, ugyanez évi 
«Elementa entomologica» míüvében pedig Dranchipus 
conchiformis gyanánt említi. 

A Popa és LrepERMÜULLER adta adatok már kevésbbé 
fontosak és megbízhatók. Az elsó 1761. évben meg- 
jelent «Insecta Mussi Grweciensis» müvében ugyanis 
a LiwsÉ-féle Monoculus pulex néven ismerteti az általa 
ismert fajokat, az utolsó pedig 1763. évi «Mikroskopi- 
sche Gemüths- und Augen-Ergótzung» miüvében oly 
rajzokat kózól,a melyek után a fajt illetóleg nem lehet 
eligazodni s azt a kóvetkezóképen jelóli meg: Le puce- 
ron verdatre. 

GrorrRoy 1764-ben «Histoire abrég. des Insects» mü- 
vében Perroquet d'eau név alatt meglehetós híven ír le 
egy Cladocerát, a melyet Mrrzm O. Fm. az 6 Daphnia 
quadrangulájáral — Ceriodaphnia quadrangulával tar- 
tott azonosnak. 

GozrzE a «Naturforscher»-ban — 1775 — az általa 
leirt Cladocerák megjelólésére à. SwawwzEnpaw-féle Pulex 
arborescens nevet használja  míg SurzEen 1776. évben 
megjelent «Abgekürzte Geschichte der Insecten» miüvé- 
ben Monoculus pulex nevet használ, bár az általa letrt 
faj tulajdonképen a. Daphnia. vetulíval — Simocephalus 
vetulus azonos. 

A Cladocerák fajismeretének tórténelmi fejlódésében 
korszakot alkotólag MérrER Orró Fnrevrs dán tudós lép 
fel tóbbrendbeli munkjával. Legelsó munkája 1764. évben 
jelent meg «Fauna Insectorum Fridrichsdalina» ezímen 
s ebben Monoculus pulex név alatt igen híven írja le 
a Daphnia puleret. A «Philosophical Transactions» 
1771. évi folyamában a. Cypris-ekról adott dolgozatában 
tóbb Cladocerát is ismertet, de még mindig a Monocu- 
lus gy& tónév alatt. Sokkal nagyobb jelentóségü azonban 


| pulexet 


«Zoologie Daniese prodromus», 1776. évben megjelent 
mtitve, a melyben a korábbi Monoculus gytjtó nevet fel- 
bontva, Cladocerákat három 
genusba osztja, és nevezetesen a tóle jellemzett és felállt- 
tott/ Daphne, a. Lynceus és a. Polyphemus Xj genusokba, 
melyekból ósszesen 12 fajt sorol fel; mée pedig 5 Daphne-, 


az általa ismert Osszes 


6 Lynceus- és 1 Polyphemus-fajt. Emez adatokat üjabb 
megfigyelésekkel bóvítve 1785. évben megjelent «Ento- 
mostraca seu Insecta testacea ete.» müvében üjólag kózli, 
de együttal minden egyes fajnak hif és jellemzó rajzát is 
mellékeh. 

A korábbi 3 genust megtartja, avval a külónbség- 
gel hogy a Daphne nevet Daphnié-va. változtatja át, 
továbbá e genusból a korábbiak mellé felvesz még 4 uj 
fajt, míg a Lynceus genusba csupán egy üjat sorol a 
régiek mellé, tehát ósszesen 17 fajt említ. Hogy a fajok 
meghatározásánál mily prmecisitással járt el, legjobban 
bizonyítja az a kórülmény, hogy majdnem kivétel nél- 
kül ma is ugyanazon fajnevek alatt említtetnek, bár 
a genusnevek tetemesen változtak ; de bizonyftja az a kó- 
rülmény is, hogy sok idó telt el addig, a míg a késóbbi 
büvárok üjabb adatokat csatolhattak a Mérren O. Fnr- 
GYES-Clhez. 

MérrznO.Fn.-nek kózetlen kortársa Dr Gzzgn 1778-ban 
megjelent «Memoires pour servir à l'Histoire des Insects» 
mitvében jóformán csupán a Mürrzm O. Fn.-féle 1776-ban 
kózzétett adatokat kózli, ósszesen 6 fajt sorolva fel, de 
ezek még mindig a Lixw£É-féle Monoculus genus néven 
szerepelnek, avval a külónbséegel, hogy a Momoculus 
Daphne és illetóleg  Daphnia pulex-nek 
mondja, holott Mérren O. Fn. Monoculus pulex ramosus 
néven említi; BrvwENBAcH pedig «Handbuch der Natur- 


geschichte» kézikónyvében, a mely 1779-ben jelent meg, 
csupán a Monoculus pulex-et említi. ErcugonN ugyan már 
tóbb Cladocerát ír és rajzol le 1781. évben megjelent 
« Beytrügezur Naturgeschichte der kleinsten Wasserthiere» 
mitvében, de lefrásai épen ügy, mint rajzai, semmi biztos 
felvilágosítást sem nyüjtanak arra nézve, hogy a nevezett 
büvár tulajdonképen miféle fajokat vizsgált meg. 

GwrEnIN a «Systema nature» 1788. évi kiadásában 
14 Cladocerát sorol fel Müérrrn O. Fn. nyomán, mind- 
annyiját a  LixwÉ-féle Monoculus genus mév alatt, 
tehát mellózve a MérrEn O. Fm. genusait. Hasonló 
eljárást koóvetett MawxvuEr 1s, a ki 1792. évben «Encyclo- 
pédie méthodique» müvében a JMonoculus genus név 
alatt felsorolt 14 fajmak lefrását és rajzait tulajdonképen 
MÜrrER O. Fn.-tól egyszerüen átvette. 

Ez évszázadban utolsó Fasnrerus-nak 1793-ban meg- 
jelent «Entomologia systematica»-ja és Scmnawk-nak 
«Naturforscher»-je, melyek kózül az elsóben Monoculus 
genus név alatt találjuk még mindig a Mürrzn O. Fn.-féle 
fajok valamennyiét, s az utóbbi sem tartalmaz valami 
üjat. ScuRANK külónben «Fauna Boica»-Jában is foglal- 


kozik a Cladocerákkal és lefrja a MürrER O. Fm.-féle 
Daphnia pennatá-t. 

À tizenkilenezedik évszázad büváramak sorát az angol 
Dowovaw nyitja meg, 1802-ben «Natural History of Bri- 
tish Insects» ezímü müvében a Daphnia vetula-t Mono- 
culus conchaceus név alatt ismertetve. Ugyanez évben 
még két más büvár is kózól a Cladocerákra vonat- 
kozó adatokat, ísy nevezetesen LrnEmLE «Histoire 
nat. gén. et part. des Crustacés et Insects» nagy miüvé- 
ben 15 fajt sorol fel a Mürrzn O. Fn.-féle elnevezések 
alatt; Bosc-nak «Hist. nat. des Crustacés» müvében pedig 
7 fajt találunk feljegyezve. 

Lawanck «Histoire natur. des Anim. sans Vertób.» 
czímti müvének 1818-1ki negyedik kiadásában 6 Daphnia- 
és illetóleg Cladocera-fajt említ, holott SawouErrE-nek 
1819. évben megjelent «History of British Insects» miüvé- 
ben csupán a Daphnia pulex van feljegyezve. Ugyanezen 
évben jelent meg Rxers-nek «Cyclopsmdia»-ja is, a mely- 
ben esupin a MérrER O. Fn.-féle fajok vannak felso- 
rolva, ellenben LraAcn-nek 1823-ban megjelent «Crusta- 
ceology» müvében, a mely az «Edinburgh Encyclopedia» 
egylk részét teszi, már a MrrER O. Fm.-féle genusok 
némi változtatásával találkozunk, a mennyiben LzacH a 
Mérrzn O. Fn.-féle L;jynceus genus egylk alakját, neve- 
zetesen a lmceus sphaericus-t «Clhuydorus» genus név 
alatt említi fel, elkülónítve azt a tóbbi Ljnceus-féléktól. 

À míg azonban a XIX. évszázad említett büvárai jófor- 
mán csupán a Miren O. Fn. adatainak majd egész ter- 


jedelmókben, majd hézagosan való kózlésére szorítkoztak | 


és üjabb, fontosabb adatokat nem nyujtottak, addig 
JunmmEÉ L., a genfi büvár, 1820-ban megjelent «Histoire 
des Monocles qui se trouvent aux Envir. de Genéve» 
fontos müvében nem csak, hogy kritikailag dolgozza fel 
az elótte mükódótt büvárok adatait, hanem a fajok szá- 
mát is tekintélyesen nóveli. Ugyanis a még mindig Mo- 
noculus néven említett Cladocerék kózótt négy uj fajt is 
Írle. Legnagyobb érdeme azonban ama büvárlataiban 
van, a melyeket a Cladocerák anatomiai, fejlódéstani és 
biológiai viszonyai felól kózól. 

DzeswanEsT-nek 1825-ben «Consid. gén. sur les Crust.» 
czimti müvében megjelent adatai csupán a Francziaország- 


ban talált 13 fajnak lefrására és felsorolására szorítkoznak, | 
| «Deseription of some new genera and species of British 


a melyek valamennyien már korábban ismert alakok. 
Nagy jelentósésgiü MruxE Epwanps-nak 1834—1840-1g 
megjelent «Histoire naturelle des Crustacés» müve, mert 
bár a fajok számát üjaknak leírásával nem is gyarapíttja, 
de az irodalmi adatoknak kritikai reviziója alapján pon- 
tosan írja le a 17 Cladocerát s rendszertani megjeló- 
lésókre elószór alkalmazza a «Daphnoides ou Cladoceres» 
kifejezést. Fontos Mire Epwanps mítve e mellett azért 
is, hogy élesebben fejtegeti és kórvonalozza a Cladoce- 
rák rendszertani helyét. 
Kocnm L. «Deutschlands Crustaceen, Myriapoden und 


3 


Arachniden» nagy müvében, a mely 1835—1841-ig foly- 
tatólagosan jelent meg, 21 fajt sorol fel és ír le, leg- 
nagyobb részt àj fajnevek alatt. De mivének nagy jelen- 
tóséget nem lehet tulajdonítani a fajok ismeretének szé- 
lesbítése kórül,minthogy a késóbbi büvárlatok kimutat- 
ták, hogy az általa ijak gyanánt letrt fajok majdnem ki- 
vétel nélkül synonymek ecsupán. 

A Cladoeerák faji ismeretének tórténetében leg- 
fényesebb nevet DBarmgp W. vívott ki, a mennyiben 
az angolországi fauna Cladoceráimak tanulmányozása 
alapjín, 1837-tól 1860-ig tóbb rendbeli dolgozatában, 
és 1850-ben egy ósszefoglaló nagy monographieus mü- 
vében a mellett, hogy a korábbi irodalmi adatokra 
támaszkodva, kritikailag méltatja az addig ismert fajo- 
kat s a Daphnia és Lymceus igen tág korlátok kózótt 
álló genusneveket éles systematicai belátással felbontja, 
toóbb áj genust alkotva belólük, még a fajok számát is 
tetemesen gyarapítja. Legelsó kózleménye 1837—1838- 
ban jelent meg a «Magazine of Zoology and Botany». 
Vol. 1—2. folyóiratban «The natural History of the Bri- 
tish Entomostraca» ezímen, a melynek elején tórténelmi 
átpillantást és anatomialismertetést kozól. A Daphniák 
tárgyalására azonban esupán 1838. évi4-ik kózleményé- 
ben tér át, a családra vonatkozó tórténelhmi és anatomiai 
adatokat elóre boesátván. A fent említett czím alatt meg- 
kezdett ezikksorozatát 1838. évben az «Annals of Na- 
tural History» folyóiratban folytatja (Vol. 1. pag. 245. 
Tab. IX.) 8 ebben négy fajt sorol fel. Legkózelebbi kózle- 
ménye ugyanesak az «Annals and Magazine of natural 
History»-ban jelent meg 1843-ban a 11-ik kótet S1. és 
kóvetkezó lapjain 8 ebben a Mirrzn O. Fn.-féle Lynceus- 
genusra vonatkozó irodalmi adatok tórténelmi ismerte- 
tését nyujtja, s kritikadag revideálva a Jymceus genus 
alakjait, 8 alnembe osztja be azokat, nevezetesen : Macro- 
thriz, Eurycereus, Chudorus, Camptocereus, Acroperus, 
Alona, Pleuroxus és Peracantha algenusokba, a. melyek- 


| ból ósszesen 12 fajt sorol fel. A felsorolt fajok kózótt 3 uj 


is van. À «Trans. Berw. Nat. Club» 1845. évi kiadványá- 
ban kózzétett doleozatában felállítja a Bosmina. genust, 
de felsorol ezenkívül 18 Cladocerát, a melyek kózül 
9-t áj gyanánt tüntet fel. Az «Annals of nat. His- 
tory» 1846. évi 8-1k kótetének 410. és kóvetkezó lapjam 


Entomostraea» ezím alatt megkülónbózteti és jellemzi a 


| Daphnidae és Bosminidae családot, a mely utóbbiba a 


Bosmina és a Macrothrir genusokat osztja be. Evvel 
kapesolatban pontosan letrja a Bosmuina longirostris-t — 
Ljneeus longirostris, Mórr. O. Fn. Az ilyenformán meg- 
lehetósen elszórt adatokat «The natural History of the 
British Entomostraca» nagy monografiájában, a mely 
a «The Ray Society» 1850-iki kiadványai kózótt jelent 
meg, egybe foglalja s azokat megkritizálva, revideálva 
nyujtja. Az általa ismert és leírt Cladocerákat a Daph- 
1* 


nidae, Polyphemidae és Lymceidae családokba — osztja 
be, továbbá a JDaphnina és Sidina alcsalidokat is 
megkülónbózteti a Daphnidae esaládon belül. A korábbi 
kózleményeiben elszórtan felállított àj genusokat üjólag 
jellemzi, melyek a kóvetkezók : Daphnia, Moina, Macro- 
thriv, Bosmina, Sida, Daphnella, Polyphemus, Evadne, 
FEurycereus, Chydorus, Camptocercus, Acroperus, Alona, 
Pleuroxus és. Peracantha. E genusok kózótt &jonan fel- 
állíitott a. Moina- és Daphnella-genus. A felsorolt 29 faj 
kózótt 5 áj is van. Utolsó kózleménye az «Annals of nat. 
History» 1860. évi kótetében jelent meg «Description of 
several species of Entomostracous Crustacea from Jeru- 
salem» ezím alatt, melyben 2 üj fajt fr le, egyet Kelet- 
Indiából s egyet Jeruzsálemból. 

HarpEMANN S. S. a «Proc. Aead. Nat. Se. Philad.» 
1842, évi kiadványának 184. és 196. lapjain két àj ame- 
rikai Daphimnia-fajt ír le. 

ZappACH az 1844-ik évben megjelent, «Synopseos Cru- 
staceorum Prussicorum prodromus» miüvében nehány 
Cladocerát is felsorol| melyek kózótt van 5 Daphnia, 
egy Sida, 5 Lynceus és egy Polyphenvwus. Leítr egy üj 
fajt is Daphnia brachyura néven, a mai Daphnella 
brachyurát. 

Lucas 1846-ban Daphnia acuminata név alatt egy üj 
fajt írle az «Explor. d. l'Alger.» ugyanezen évi kiadvá- 
nyában. 

«Archiv f. Natur- 
geschichte» 1846. évi 12-ik évfolyamának 301. és kóvet- 


SegópnLER l. E. 1846-ban az 
kezó lapjain «Ueber Acanthocercus rigidus, ei bisher 
noch unbekanntes Entomostraeon aus der Familie der 
Cladoeeren» ezím alatt egy uj Cladocera-genust állít 
fel s annak egyetlen faját jellemezve, anatomuai szem- 
pontból is részletesen ismertet. E kózleménye  után 
kisebb-nagyobb idókózókben tóbb is jelent meg, a me- 
lyekben részint a korábban ismert fajok pontosabb lefrá- 
sát adja, részint àj fajokat ismertet. Duvárlatainál s álta- 
lában a nemek és fajok megkülónbóztetésénél a Barzp W. 
teremtette üton halad, de a genusok meghatározását 
még tovább fejti s nehány wujat állít fel. Ily irányü 
elsó kozleménye 1858-ban jelent meg «Die Branchiopo- 
den der Umgegend von Berlin» ezímen a «Jahresberichte 
der Louisenstidtischen Realschule zu Berlin» 28-k és 
kóvetkezó lapjain. E dolgozatában a Berl kórnyékén 
észlelt Cladocerákat írja le, még pedig 44 fajt sorol 
fel, a melyek mindenikét pontosan jellemzi. E/ mel- 
lett ósszeállítja a fajok synonymjeit is, ennek alap- 
ján jelólve meg az egyes fajokat. A 44 faj az általa 
elfogadott genusok kózótt a kóvetkezóleg oszlk meg: 
egy Sida, egy Daphnella, 6  Daphnia, 4 Simocephalus, 
5 Scapholeberis, 2 Ceriodaphnia, egy Moina, egy Latho- 
nura, egy Dosmina, egy Maerothrix, egy Acantholeberis, 
egy BEurycercus, 4 Chydorus, 2 Camptocereus, egy Aero- 
perus, 6 Alona, egy Peracantha, 4. Pleuroxus és egy 


Polyphenvus. A felsorolt genusok kózótt àj a Simocepha- 
lus és a Scapholeberis, a mely utóbbimak obtusa faja 1s àj. 
Második kózleménye 1862-ben jelent meg «Die Lyn- 
ceiden und Polyphemiden der Umgegend von Berlin» 
czímen a «Jahresbericht über die Dorotheenstüdtische 
Realschule»-ban s ebben a Lynceida esaládot koórülírva, 
felsorolja a belóle addig ismert fajokat. A felsorolt fajok 
kózótt azonban nehány üjat is lefr; a Polyphemidae csa- 
ládból pedig felemlfti a Polyphemus pediculus-t. Egy év- 
vel késóbben, azaz 1863-ban, «Neue Deitrüge zur Natur- 
ceschichte der Cladoceren» ezímü értekezésében óssze- 
foglalja mindamaz ismereteket, a melyek addig a Ljnceida, 
a Polyphemida és Leptodorida. család alakjaira vonatko- 
zólag megjelentek. Az egyes genusokat és fajokat részle- 
tesebben ismerteti s némi kritikával a synonymeket is 
ósszeállítja. A felsorolt genusok kózótt nehány üjjalis 
találkozunk, minók példáuül a hipophius és a Lynceus 
genusok. À Polyphemida esaládnak tengeri alakjait 1s fel- 
veszi munkája keretébe és végre függelék gyanánt a Sans- 
tól letrt Monospilus nemet is ismerteti. A felsorolt ne- 
meknek és fajoknak systematikai névjegyzékével fejezi 
be e dolgozatát, kimutatva, hogy az említett három  esa- 
ládból addig 70 faj volt ismeretes. A legtóbb fajra vonat- 
kozólag jellemzó rajzokat is kózól, minek kóvetkeztében 
munkája a fajok meghatározásánál éórtékében sokat nyer. 
E munkája megjelenése után figyelmét a. Daphnidákra 
irányítja külónósebben, és 1865-ben az «Archiv für Natur- 
geschichte» 31-ik kótetének 283-1k lapján «Zur Diagnose 
einiger Daphniden» ezim alatt a 3 àj Bosmina- és 2 dj 
Daphnia-fajnak róvid jellemzését adja. A kóvetkezó 
1866-ik évben az «Archiv für Naturgeschichte» 32-ik kó- 
tetének 1-só és kóvetkezó lapjain «Die Cladoceren des 
frischen Haffs nebst Bemerkungen über anderweitig vor- 
kommende verwandte Arten» czím( kózleményéóben a 
megelózó évben róviden jellemzett fajokat részletesen 
lefrja, de evvol kapesolatban külónósen a Bosmina genus- 
ból tóbb, más büvároktól igen külónbózó lelóhelyek- 
ról ismertetett fajok kritikailag ósszehasonlító lefrását 1s 
nyujtja s mintegy ósszefoglalja a  Bosmina  genusra vo- 
natkozó addigi ismereteket. Az 1877-ik évi «Programm 
der Dorotheenstüdtischen Realschule» 77-ik számában 
«Zur Naturgeschichte der Daphniden» ezímü értekezésé- 
ben róvid jellemzés kiséretében a Daplmniddkat  három 
alesaládra, mnevezetesen a  Daphninae, Dosminae és 
Lyncodaphninae alesaládra osztja fel s részben saját 
megfigyelései, részben az irodalom adatai után ismert 
Osszes fajokat ezeknek keretén belül tárgyalja. Felsorol 
ósszesen 41 fajt, a melyek kózótt a synonymek tekintetbe 
vételével tóbb, nevezetesen 7 üjat is megállapít. Ez ér- 
tekezésének legfóbb beese abban van, hogy az addig meg- 
jelent irodalmi adatokat ósszefoglalva tartalmazza. 

A norvég büvárok kózótt LovEN volt az elsó, a ki 
figyelmét nagyohb mértékben irányít& a Cladocerákra 


és «Om afrikanska Sótvattens Crustaceer» dolgozatában, 
a mely az «Ofvers. af kongl. Vetensk. atk. Fórh. 3 Jahrg». 
1847. évi kiadásában jelent meg, ismerteti és revideálja 
az addig ismert Cladocerák nemeit és fajait. 

Liéviv «Die Branchiopoden der Danziger Gegend. 
Ein Beitrag zur Fauna der Provinz Preussen» czimiü 
-értekezésében, a mely a «Neueste Schriften der naturf. 
Gesellschaft in Danzig» folyóirat 1848. évi 4. kót. 9. fü- 


zetében jelent meg, ósszesen 24 fajt sorol fel s ezek kó- | 


zótt két üjat. 

Az oroszországi fauna Cladoceráival FrscmEn 8. kez- 
dett foglalkozni és legelsó kózleménye a «Bull. Soc. 
Imp. Nat. Moscou» 1849. éóvi XXVIL-ik kótetéóben jelent 


meg «Abhandlungen über eine neue Daphniaart, Daph- | 


nia aurita und über die Daphnia laticornis, Jur. mit Zeich- 
nungen nach der Natur begleitet» czím alatt s ebben 
a Daphnia aurita àj fajnak letrását és a Maerothrir 
laticornis-nak pontosabb ismertetését adja. E dolgozatát 
az oroszországi Cladocerákra vonatkozó további kózle- 
ményeknek egész sorozata kóveti. Igy 1851-ben ugyan 
esak a «Bull. Soc. Imp. Natur. Moscou» folyóiratban 
«Bemerkungen über einige weniger genau gekannte 
Daphnienarten» ezím alatt tóbb fajnak adja részletesebb 
lefrását. Ugyanez évben «Über die in der Umgebung von 
Bt. Petersburg vorkommenden Crustaceen aus der Ord- 
nung der Branchiopoden und Entomostraceen» czímiü 
dolgozatában, mely a «Mém. de l'Acad. de St. Petersbourg 
des Savants étrangers» 6-ik kótetében jelent meg, a 


külónbózó nemekból ósszesen 18 fajt ismertet, melyek 


kózótt 5 «1j van, s a fajokat Sidaea, Polyphemus, Daphmnia, 


és Lynceus genusokba osztja be. — Mrpprwponrr-nak | 


1851-ben megjelent «Reise in dem üussersten Norden 
und Osten Sibiriens» nagy müvének I. részében «Bran- 
chiopoden und Entomostraceen» czím alatt ugyancsak 
Fiscuen ismerteti a gyüjtótt Ráükokat s kóztük a Cla- 
docerákat, melyek kózótt uj faj gyanánt a JPaphnia 
Middendorfiand-t írjà le. Ezután figyelmét külónósen 
a Szentpétervár kórnyékét népesító Cladocerák óssze- 
gyüjtésére irányította és 1854-ben «Ueber die in der 
Umgebung von St. Petersburg vorkommenden Crusta- 
ceen aus der Ordnung der Branchiopoden und Ento- 
mostraceen» ezimü dolgozatában, a mely a «Mémoires 
préséntés a l'Acad. impér. de Sciences de St. Petersbourg 
par divers Savants» 6-ik kótetében jelent meg, tóbb fajt 
sorol fel. Uzyanezen évben és ugyanezen helyen «Ergáün- 
zungen, Berechtigungen und Fortsetzung zu der Abhand- 
lung über die in der Umgebung von St. Petersburg vor- 
kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Branchiopo- 
den und Entomostraceen» czímen tanülmányainak folyta- 
tását kózli. E dolgozatában lefrja a Diaphanosoma Leich- 
tenbergiamum-ot, mint üj genust és ij fajt, a melyet koráb- 
ban Sida erystalliná-nak tartott, s a genushoz sorolja még 
a Diaphanosoma DBrandtiamum-ot is. Szerinte e genusnál 


a végtagok széles alapízból és két ágból állanak, melyek 
kózül az alsó róvidebb, 3 ízü; a felsó 2-fzit 19 sórtével. 
À Sida crystallina  nóstényét részletesen írja le, nem 
külónben a Liynceus leucocephalus-& is, a tóbbi és koráb- 
ban lefrt fajokra vonatkozólag pedig külónbózó utánpótló, 
helyreigazító vagy részletezó megjegyzéseket kózól. — 
A «Bull. Soc. Imp. Natur. Moscou» 1854. évi 97-ik kó- 
tetében «Abhandlung über einige neue oder nicht ge- 
nau gekannte Arten von Daphniden und Lynceeiden als 
Beitrag zur Fauna Russlands» ezím alatt külónbózó leló- 
helyekról tóbb Cladocera fajt sorolfel s kóztük 6 üjat. 
Végre 1860-ban «Beitrüge zur Kenntniss der Entomo- 
straceen» czímü dolgozatában, a mely az «Abhandl. d. 
math. physik. Classe der Bayer. Acad. d. Wissensch.» 
S-k kótetében jelent meg, letrja a Daphnia aegyptica 
üj fajt. 

Braxpr-nak «Übereine Abhandlung des Herrn Dr. Seb. 
Fischer betitelt : Ergünzungen, Berechtigungen und Fort- 
setzung zur Abhandlung über die in der Umgebung von 
St. Petersburg vorkommenden Crustaceen» ezímit kózle- 
ménye, a mely a «Bulletin de l'Acad. de St. Petersbourg» 
1850. évi kiadásának 8-ik kótetében jelent meg, a fajok 
ismeretére vonatkozó semmi üjabb adatot nem tartalmaz 
s jóformán esak Frscukn idézett müvének ismertetésére 
szorítkozik. 

Lunssock J. 1853-ban szintén kezd a Cladocerákkal 
foglalkozni és «On the Freshwater Entomostraca of 
South America» czími kózleményében, a mely a «Procee- 
dings of the Royal society of Van Diemensland» 1853. 
évijanuáriusi füzetében látott napvilágot, jelenti, hogy 
Kiwa tóbb Cladocerát írt le, nevezetesen : 4 .lona-, 9 
Eurycers-, 2 Chydorus-, 1 Macrothrix-, 9 Moina- és 4 
Daphnia-fajt, továbbá a Dunehevedra àj genust 2 fajjal. 
Kóvetkezó ily irányü kózleménye a «Transactions of the 
entomological society» 1855. évi kiadványaiban jelent 
meg «On the Freshwater Entomostraca of South Ame- 
ricà» czímen, a melyben a Daphnia brasiliensis üj fajt 
ismerteti és rajzát is kozli. 

lgen nagy fontosságü ez idótájból LrirLrEBonc-nak 
nagyobb munkája, a mely «De Crustaceis ex ordinibus 
tribus : Cladocera, Ostracada et Capepoda in Scania occur- 
rentibus» ezímen 1853-ban jelent meg. Lirr;zEpona e 
müvében anatomiai adatok kózlése után általánosság 
ban jellemzi a Cladocerákat és meghatározó táblázatot 
állítva óssze 7 genust külónbóztet meg: Sida, Polyphe- 
nus, Daphnia, Acantholeberis, Maerothrix, Lathomura 
és Lynceus, a melyek kózül az Acantholeberis és a. Latho- 
mura uj. Eme 7 nemból ósszesen 25 fajtiírtle s ezek 


| kózótt egy ájat. Az ismertetett ósszes fajoknak ósszeállftja 


synonymjeit, továbbá mindeniknek latin diagnosisát és 
jellemzó rajzát adja. Az «Ofvers. Kongl. Vetensk. Akad. 
Fàrhandb. 1860. évi kiadványaiban «Beskrifning ófver 
tvenne márkliga Crustaceer of Ordningen Cladocera» ezím 


alatt megjelent értekezéséóben Leptodora hyalina  név 
alatt egy igen érdekes és feltnó àj nemet és fajt ismer- 
tet, de evvel kapesolatban ismerteti a Bytho trephes longi- 
mamus-tis, a melyet legelószór Lzvpre írtle a svájezi 
tavakból. 

ZappAcH 1855-ben az «Archiv für Naturgeschichte» 
9|-ik kótetében «Holopedium gibberum, ein neues Cru- 
staceum aus der Familie der Branchiopoden» ezímü érte- 
kezésében egy àj Cladocera genust és fajt ir le, a melyet 
Kónigsberg mellett 4lló vizekben talált. Jellemzó ez alakra 
az, hogy ágastapogatói osztatlanok, négy ízból állanak ; a 
3 elsó íz majdnem egyenló hosszü, a 4-ik csak '/s-át éri 
el a tóbbinek és csücsán 3 sórte van. Pánczélja a hát- 
oldalon püposan ívelt s sokkal szélesebb, mint hosszü. 
Lábai aránylag hosszüra nyültak. A fajnak és illetve ge- 
nusnak jellemzésén kívül azonban anatomiai adatokat 
is nyujt. 

Scuuanpa L. «Zur Naturgeschichte Aegyptens» czímiü 
faunistikus dolgozatában, a mely 1555-ben jelent meg a 
«Denkschriften der kais. Akad. der Wissensch. zu Wien» 
73k kótetében néhány Cladocerát is ismertet s ezek kó- 
zótt 2 Daphnia- és egy Lynceus àj fajt. 

BuncEnspIK «Land- en Zoetwater-Schalendieren» ér- 
tekezésében a «Herkolt's Domostoffen voor eene Fauna 
van Neederland I.» 1857. évi kiadványában a Cladoce- 
rákra is kiterjeszti figyelmét s ezek kózül 10 fajt említ 
fel Németalfóld faunájából, de sem érdekesebb adatokat, 
sem üj fajokról letrást nem kózól. 

CnuyzreR Konw£ÉL és TórmH Sáxpon 1857-ben a magyar- 
orgezági Cladocerák tanulmányozását kezdik meg és a 
«Magyarhoni természetbarát» 1857. évi 2-1ik füzetében 
«Budapest vidékén eddig talált héjanezokról» ezím alatt 
ósszesen 6 fajt sorolnak fel. Ezeket az adatokat Cmvzrn 
Konw£nL 1858-ban a «Verhandl. d. k. k. zoolog.-botan. 
Gesellsch. in. Wien» 1858. évi folyamában «Ueber die 
Crustaceen-Fauna Ungarns» kózleményében üjólag fel- 
sorolja. 

A Cladocerákra 
egész uj korszakot alkot Lzvpie F. «Naturgeschichte 


vonatkozó ismeretek tórténetében 


der Daphniden» ezímü 1860-ban megjelent classicus 
munkájával, a mely morphologiai, hystiologiai, anato- 
miai és embryologiai szempontból egyaránt alapvetó 
irányt jelel meg és alapvetó adatokat kózol. Az általános 
testalak tárgyalása után behatóan ismerteti az egyes 
szervek anatomiai viszonyait. Áttekintését adja az euró- 
pai eddig ismert fajoknak s azokat ósszehasonlítólag 
diagnostizálja. Felsorolt 52 fajt, a melyek kózótt 10 dj is 
van. Az általa vizsgált fajoknak minden tekintetben 
kimeriító leífrását adja; de ezenkivül függelék gyanánt 
mellékeli a más büvároktól ismertetett fajok róvid le- 
irását 18. 

Lzypre nyomán legelószór Tórm Sáwponm indül meg, 
à ki a magy. tud, Akadémia «Mathem. és term. tud. kóz- 


| leményei»-nek 1-só kótetében 1861-ben «A budapesti 


, kandiesfélék — Cladocera» ezímü dolgozatában a LzvprG 


adatal alapján monografiailag ismerteti a Cladocerákat és 
leírja az általa megfigyelt 15 fajt. Ugyanesak a m. tud. 


| Akadémia említett kiadványaimak 1862-ik évi 9-ik kóte- 


tében «Pest-Dudán 1861-ben talált Daphnidák» czímü 
dolgozatában wutánpótlólag még 6 fajt ismertet. Az 
1861-ben megjelent dolgozatának adatait Tórm S. azon- 
ban a «Verhandl. d. k. k. zool.botan. Gesellsch. in 
Wien» 1861-iki évfolyamában is kózli «Die Rotatorien 
und Daphnien der Umgebung von Pest-Ofen» kózlemé- 
nyében. 

À fajokra vonatkozó ismeretek, de külónósen a Clado- 
cerák rendszeres beosztása, családjaiknak, nemeiknek és 


| fajaiknak pontos kórvonalozása kórül elvitázhatatlan ér- 


demei vannak Sans G. O. svéd büvárnak, a ki a « Videns- 
kabsselsk. Forhandl. in Christiania for 1861» kiadványá- 
ban «Om de i Omegnen af Christiania forekommende 
Cladocerer» dolgozatában 15 fajt sorol fel, ezek koózül 
9 üjat. Ezeken kívül azonban még pár àj genust is állapít 
meg s ezek a kóvetkezók: llioeryptus, Drepamotriz, 
Ophryorus és Monospilus. Ugyanezen kiadványnak 
ugyanezen évfolyamában és ugyanezen czím alatt foly- 
tatja büvárlati adatainak kózlését és folytatólag jellemzi 
a Holopedium genust, letrja a Lümnosida frondosa üj 
nemet és fajt. A Daphnia genusból 10 fajt sorol fel, a 
melyek kózótt 8 àj. A Ceriodeplmia genusból 5 fajt fr le 
2 àjjal. A bosmina genusnak felemlített 4 faja kózül 3 àj. 
Az lliocryptus genusnak két faját említi s ezek kózül az 
Ilyoeryptus acutifrons &j. Az Aloma genusból 4 uj fajt 
ismertet. A Chiydorus genusból a Chydorus latus uj fajt 
ismerteti, továbbá felállítja a Streblocerus és Anchistropus 
àj genusokat. Végül systematikai sorrendben ósszeállítja 
az általa talált fajokat. A «Nyt. Magaz. for Naturvidensk.» 
folyóiratnak 1863-ik évi 12-1k kótetében «Om en 1 Som- 
meren 4562 foretsgen zoologisk Reise i Christiania 
og Trondhjems Stifter» cezímü kózleményében a gytüj- 
tott Rákok kózótt tóbb Cladocerát is sorol fel, míg 
ugyan e folyóiratnak 1864. évi 13-1k kótetében «Om en 1 
Sommeren 1863 foretagen zoologisk Reise i Christiania» 
második dolgozatában a Cladocerák kózül 6 uj fajt ismer- 
tet. Iren nagyfontosságü az 1865-ben megjelent «Norges 
ferskvandskrebsdyr. Forste afsuit. Dranchiopoda. I. Cla- 
docera Ctenopoda» nagyobb dolgozata, a melyben 2 Sida 
fajnak, a Limnosida frontosa àj nemnek és fajnak, 2 Daph- 
nella és | Latona fajnak, továbbá a Holopedium | gibbe- 
rum-nak beható ismertetése mellett rendszertani beosztá- 
sát kozli a Cladocerék-nak egy meghatározó táblázatban. 
A «Prodromus deseriptionis Crustaceorum» müyében, 
mely 1576-ban jelent meg, 3 tengeri fajt sorol fel s eze- 
ket részletesebben is ismerteti. 

EvnEN Á. 1862-ben az «Ofvers. Vetensk. Akad. For- 
handl» 18-ik kótetében «On anürkliga Crustaceer of 


ordningen Cladocera funna i Dalarne» kózleményében 
lefria a Daphnia setigera és Acantholeberis dentata. àj 
fajokat. Rajzol azonban még egy Holopediwum-szerü ala- 
kot is, a mely a Holopedium-ot ósszekapesolná a Daph- 
niikkal, de nem nevezi el. 5 


Hoaaw R. a Daphnia Scháüfferi-re vonatkozó egyes | 


adatokat kózól «On Daphnia Sch:wfferi» értekezésében, 
a mely a «Raport of the 31 meeting of the British asso- 
kiad- 


ciat. f. advane. of science '"Transact.» 1862. évi 


ványában jelent meg, de semmi fontos büvárlati ered- | 


ményt sem nyüjt. 

NonMaw À. M. az 1863-1k évben megjelent «On Acan- 
tholeberis, (Lilljeborg) a genus of Entomostraca new of 
great Dritain» czím alatt az «Annals and Magazine of 
Natural History»-ban pontosan lefrja és rajzolja az Acan- 


tholeberis eurvirostris és Ac. sordida fajokat. Kózleménye | 


külónósen azért fontos, mert e nemet ó találta meg leg- 
elószór Angolországban. E büvár azonban Bmapvr-val 
kózósen 1867. évben nagyobb dolgozatot is kózól «A Mo- 
nograph of the british Entomostraca belongig the fami- 
lies Bosminidze, Macrothricidz et Liynceidze» czím alatt, 
a melyben a nevezett családokból 54 fajt ismertet s ezek 
kózótt egy ujat. Mindannak daezára azonban, hogy nagy- 
részt a Bargp nyomdokait kóveti, egészen mellózi a Lyn- 
ceida családban megkülónbóztetett genusokatsaz Alona, 
Pleuroxus, Acroperus és Camptocercus genusokat a. Ln- 
ceus genusba egyesíti. Csupán az Iurycereus és Monos- 


pilus nemeket tartja meg. A felsorolt nemek és fajok | 


kózótt azonban nagyon sok az olyan, a mely Angol- 
orszáeból ismeretlen volt. 

Saceanpo a felsOolaszországi Cladocerák kóziül sorol 
fol néhányat 1864-ik évben megjelent «Ani maletti 
Entomostracei viventi nella provincia di Treviso» dolgo- 
zabában. 

Lrevprs nagy míüve után az elsó nagyobb szabásü 
és beható megfigyeléseken alapuló kiválóbb 
MürnnE& P. E. «Danmarks Cladocera» monographiíja, 
a mely 1867-ben a «Naturhist. Tidsskr.» 5-ik kóteté- 
ben jelent meg. — A Dániából addig ismert Cladoce- 
rákat systematice tárgyalja. Kritikailag írja le a talált 
fajokat s a synonymek pontos jegyzékét is kózli. A tekin- 


munka | 


télyes számban ismertetett fajok, nemek szerit, a kóvet- | 


kezóleg oszlanak meg: 1 Sida, 2 Daphmella, 1 Latona, 
1 Holopedium, 7 Daphnia 8 ezek. kózótt 1 àj; 3 Simo- 
cephalus, 1 Scapholeberis, 1 Ceriodaphnia, melyek kózótt 
9 àj; 1 Moina, 2 Maerothriz, 1 Drephanotrirz, 1 Latho- 


mura, 7 bosmina 4 &j fajjl; 1 Acamtholeberis, 1 Ilio- | 


eryptus, 1. Eurycereus, 3 Camptocereus, 3. Acroperus, 
melyek kózótt 1 àj; 1 Alonopsis, 13 Aloma 3 dj fajjal; 
6 Pleuroxus, 9 Chydorus, 1 Monospilus, 1 Polyphemus, 
1 Bythotrephes, 9. Podon, 2 Evadne és 1 Leptodora, végre 
a Phrirura rectirostris àj nem és üj faj. A felsorolt fajok 
esaknem  mindenikére vonatkozólag jellemzó rajzokat 


kózól s a dán szóveg mellé valamennyi fajnak latin dia- 
enosisát is mellékeli. 

COzgnNIAWsEKY 1868-ban «Material ad zoogeophr. Pon- 
ticam»-ban pár Cladocerát is ismertet; de ezek mind 
tengeri alakok. 

PrarEAvu F. «Recherches sur les Crustacés d'eau douce 
de Belgique» kózleményében, a mely a «Memoires cou- 
| ronnés et Memoires des savants etranges, publiés par 
l'Aeademie royale des sciences, de lettres et des beaux- 
arts de Belgique» 1868. évi kiadványában jelent meg, 
róvid anatomiai ismertetés mellett 6 fajt sorol fel. A fel- 
sorolt fajok valamennyien a ZLynceida esaládnak már 
korábban ismert alakjai, de valamennyien a Ljnceus név 
alá vannak foglalva. 


Fongn 1873-ban megkezdett tanulmányai alapján 
«Faune profonde du lac Léman» ezím alatt két kózle- 


ményt tesz kózzé, a melyek kózül egyik a «Jahresver- 
, samml. d. Sehweiz. naturf. Gesellschaft»-nak 1873., a 
másik pedig az 1874. évi kiadványában jelent meg s 
mindkettóben pár Cladocerát is említ. A «Notice sur 


l'histoire naturelle du lae Léman» cezímü 1876. évi érte- 
| kezésében szintén említ pár fajt az Cladocerák kozül. 
A «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 30-ik kótetének pót- 
| kótetében «Faunistische Studien in den Süsswasserseen 
der Sehweiz» ezím alatt tóbb svájezi tó faunájának is- 
mertetése kapesán 7 Cladocerát sorol fel. Ez értekezése 
külónósen azért fontos, mert kimutatja, hogy a Cladocerák 
kózótt bizonyos oly fajok vannak, a melyek a nagyobb 
| tavak nyilt tükórén élnek, s ezeket pelagicusok-nak ne- 
vezi. Ennek az 1878-ban megjelent értekezésének adatait 


néhány üjabbal bóvítve, 1879. évben «Les faunes lacustres 
de la region subalpine» üjabb dolgozatában ismét kózli az 
«Association franc. pour l'avancem. de sciences, congr. 
de Montpellier» 1879. évi kiadványában. A «Biologisches 
Centralblatt» 1883. évi 93k kótetében «Die pelagische 
Fauna der Süsswasserseen» értekezése már tóbb adatot 
tartalmaz, minthogy ebben már 15 faj van felsorolva. 
Fnrié À. 1873-ban a esehországi Cladocerákkal kezd- 
vén foglalkozni, tóbb rendbeli értekezésében nagyobb' 
számu fajt sorol fel. Értekezései kózil legjelentékenyebb 
az 1874. évben megjelent «Die Krustenthiere Dóhmens» 
ezímü, a mely az «Archiv d. naturw. Landesdurchfor- 
schung von Bóhmen» 2-ik kótete 4-ik részében a kü- 


| lónbózó Rákok kozoótt 32 Cladocerát is tartalmaz. — 


A Daphnida csalíd ósszes nemeit Fnró A. a Daphnia 
genus név alá foglalja s a Lymceida családét a Lynceus 
genus néy alá. 

Kvnz W. a Fnié A. által megkezdett irányban haladva, 
behatóbban tanulmányozta Csehország faundájának Clado- 


ceráit és «Dodekas neuer Cladoceren nebst einer kur- 


zen Uebersicht der Cladocerenfauna Bóhmens» ezímiü 


dolgozatában, a mely a «Sitzungsber. der k. k. Akad. 
| d. Wissenschaften in Wien» 1874. évi kótetében jelent 


meg, ósszesen 56 fajt sorolfel, a melyek kózótt 12 àj is 
van. Ezenkívül egy 4j genust is állít fel, a Leydigid-t 
két fajjal; a Pleuroxus genusnak pár faját a Bans-féle 
«Alonella» nembe osztja be, de megtartja a Peracantha 
genust is. Vizsgálataimak eredményét egy táblázatban 
hasonlítja óssze a más faunaterületek Cladocerainak szá- 
mával Egy késóbbi értekezésében, a mely «Ueber lini- 
cole Cladoceren» ezím alatt 
«Zeitschr. für wiss. Zoologie» 30-ik kótetének pótfüzeté- 
ben, 12 oly fajt sorol fel, a melyek nedves fóldben mohák 


alatt és az iszapban élnek. Ezután részletesen tárgyalja | 


az Iliocryptus genust s a három fajt pontosan letrja. 

A FonEr-tól] szerkesztett «Materiaux pour servir à 
letude de la faune profonde du lac Léman» müben, a 
mely az «Extrait du Bull. de la soc. vaud. de science. 
natur. [874. évi 13-ik kótetének 79-ik számában jelent 
meg, VenwET H. a Rákok tárgyalásánál felsorol 6 Cla- 
docerát is, kózoóttük 2 ujat. 

À esehországi Cladocera-fauna ismeretét Hrrrrcm D. 
két rendbeli dolgozatával vagy mértékben bóvíti. Ueber 
die Cladocerenfauna Bóhmens» czímiü elsó dolgozatá- 
ban, a mely a «Sitzungsber. d. k. bóhm. Gesellschaft 
der Wissenschaft. Prag» 1874. évi kótetében jelent meg, 


S1 fajt sorol fel, a melyek kózótt 7-et mint üjat mutat 


be. Második és sokkal terjedehmesebb dolgozatában, mely- 
nek czíme «Die Cladoceren Bóhmens» és mely az «Ar- 
chiv der Naturw. Landesdurchforsehung von. Bóhmen» 
1877. évi 3-dik kótetének 4-ik részében jelent meg, a 
Cladocerák róvid általànos ismertetése után 94 nemból 
96 fajt sorol fel. A felsorolt és róviden leírt fajok kózótt 
5 üj Defejezésül a foldrajzi elterjedést is méltatja, bár 
nem egészen részletesen. 

HuppzNponrr A. «Beitrag zur Kenntniss der Süss- 
wasser-Cladoeeren Russlands» értekezésében, a «Bulletin 
Soc. Imp. Nat. de Moscou» 1376. évi kótetében, 50 Clado- 
cerafajt sorol fel, melyek kózül 22 Oroszországra esik, 
7 pedig általában uj. 

SrvpzEn Tn. az «Archiv für Naturgeschichte» 44-ik év- 
folyamában — 1878 — «Beitrüge zur Naturgeschichte 
wirbelloser 'Thiere von Kerguelensland» kózleményében 
egyebek kózótt tóbb Cladocerát is ir le, s ezek kózótt 
4 üjat. 


1878-ban jelent meg a | 


kózóttük uj míg a  JSeapholeberis mucronatínak két 
varletását említi : a brevicornis-t és longicornis-t. Második 
dolgozata «Beobachtungen über die Cladoceren der Um- 
gegend von Leipzig» ezímen a «Sitzungsber. d. Leipziger 
naturforsch. Gesellschaft» 1878. évi folyamában látott 
világot s ebben ósszesen 35 faj van enumerálva. 

Hxmnrck L. C. az «American Naturalist» 1879. évi 
kótetében «Freshwater Entomostraca» 
nyében a Sida erystallind-nak, Bosmina longirostris-nak 


róvid kózlemé- 


| és egy meg nem határozott Lynceidá-nak vázlatos rajzát 


adja. 

Rznmszne [880. évi «Zwei neue Crustaceen aus einem 
Brunnen auf Helgoland» kózleménye, mely a «Zoolog. 
Anzeiger»-ben jelent meg, a Pleuroxus puteanus àj faj 
letrását tartalmazza. 

WisnzEssEI Á. a tátrai tavak faunájának tóbb évi ta- 
nulmányozása alapjin 1881-tól kezdve tóbb rendbeli 
értekezést kózólt, a melyekben nagyobb számuü Clado- 
cera van említve. Az «O Faunie jezior Tatrzanüskich» 
elsó kózleményében, mely a «Pamietnika Tow. Tatrzan- 
skiego» 1881. évi folyamában jelent meg, 10 faj van fel- 
sorolva, a melyek kózül külónósen a Holopedium gibbe- 
rum az érdekesebb. Második, e tárgyra vonatkozó dolgo- 
zata «Materyjaly do fauny jezior tatrzanskich» ezím alatt 
a «Spraw. Kamisy i fizyjografieznej Akademii umiej.» 
1882. évi 16-1k kótetében jelent meg és 24 fajról emlé- 
kezik. Harmadik kózleményének czíme «Zarys fauny 
stawów 'Tatrzauüskich» és ez 1883-ban a «Pamietnika 
Tatrzanskiego» 8-ik kótetében látott napvilágot. Ebben 
míár 26 faj van enumerálva. 

Dapax J. az «Orvos-természettud. Értesító» 1882. évi 


| 4-ik kótetében «Adatok Kolozsvár és kórnyéke Crustacea- 


faunájának ismeretéhez» ezímü kózleményében a külón- 
bózó Rákok kózótt 15 Cladocerát is említ. Ugyanesak 
e folyóirat 1883. évi 5-ik kótetében «Adatok a Szent- 
Anna és Mohastó faunájának ismeretéhez» czimen egye- 
bek kózótt 11 Cladocera-fajt említ, a melyek kózott 
két üjat leis ífr. A «Természetrajzi füzetek» 1883. évi 
7-ik kótetében megjelent «Adatok a hetyezát tavai Cru- 
stacea faunájinak ismeretéhez» czímü  értekezésében 
12 Cladocera-fajt enumerál. Az «Orvos-természettud. Ér- 


| tesító» 1884. évi 61k kótetében «Adatok a dévai vizek 


Brnez E. A. 1878. évi «Notes on Cladocera» dolgozata | 


a tekintélyes számu Cladocera fajok kózótt egy àj ge- 
nust is tartalmaz, a Crepidocereus-t, a setiger egyetlen 
fajal. De ezen kívül még 18 5j faj is van ismertetve 
Amerikából, a honnan külónben a legtóbb adatot Hzn- 
nick nyüjtja tóbb rendbeli dolgozatával. 

Lurz A. két rendbeli dolgozata kózül az egyikben, a 


mely «Mittheil. d. naturforsch. Gesellschaft in Bern» 1878. | 


évi folyamában «Untersuchungen über die Cladoceren 
der Umgebung von Bern» ezímen jelent meg, Bern kór- 
nyékéról 42 Cladocerafajt sorol fel, az Alona verrucosa 


faunájának ismeretéhez» kózleménye 8 Cladocera-fajt 
tartalmaz. A «Catalogus Crustaceorum fauns Transyl- 
vanie» kózleménye, mely az «Orvos-természettud. Érte- 
Sító» 1884. évi 6-ik kótetében látott napvilágot, ama 
Rákoknak névjegyzékét és lelethelyeit tartalmazza, me- 
lyeket Erdély külónbózó vidékein gyüjtve, az erdélyi 
orsz. müzeum állattára részére készített gyüjteményben 
helyezett el. E névjegyzékben 59 Cladocera van enume- 
rálva, melyek kózótt 3 üj. A «Természetrajzi füzetel» 
1885. évi 9-ik kótetében «Uj állatfajok Budapest édes- 
vízi faunájíbólo kózleménye tóbb más Zllatfaj mellett 


10. Cladocera-fajt tartalmaz s ezek kózótt a Leptodora 
hyalinét is, à mely a magyarországi faunából addig isme- 
retlen volt. A m. tud. Akadémia «Mathem. természettud. 
Értesftó»-jének 1885. évi kótetében «Adatok a Balaton-tó 
faunájinak ismeretéhez» czím alatt róviden ismerteti a 
Balaton-tó faundájából általa megfigyelt állat-alakokat s 
ezek kózótt 19 Cladocera-fajt. Az utóbbiak kozül lefr 
egy uüjat, továbbá mint igen érdekeseket, felemlíti a 
Daphnia Kahlbergiensis-& és. Leptodora hyjaliná-t. Emez 
adatai «Beitrüge zur Kenntniss der Plattensee-Fauna» 
czím alatt a m. tud. Akadémia ésa K. M. Term. Tud. Társ. 
segítkezésével megjelenó «Math. u. naturw. Berichte 
aus Ungarn» 1885. évi 3-ik kótetében is megjelentek. 
À m. tud. Akadémia «Mathem. természettud. Kózlemé- 
nyei»-nek 1885. évi 20-1k kótetében «Jelentés az 1884. év 
nyarán Magyarország külónbózó vidékein végzett eru- 
staceologiai kutatások eredményéról» ezími kózleményé- 
ben 54 Cladocera-fajt sorol fel, ezek kózül 15 fajt, mint 
olyant ismertet, a melyek Magyarországból eddis isme- 
retlenek voltak. 

Pavzsr 1883-ban «Altra serie di ricerche e studi sulla 
fauna pelagiea dei laghi italiani» ezímiü dolgozatában 
nehány oly Cladocerát is sorolfel, melyeket a  felsó- 
olaszországi tavak nytlttükrü faundájában észlelt. Ez irány- 
ban mtükódve, Iunor O. E. a «Zool. Anzeiger» 1883. évi 
6-1k évfolyamában «Die pelagische Fauna und die Tief- 
seefauna der zwei Savoyerseen Lac du Bourget und Lace 
d'Annecy» értekezésében 7 oly Cladocerát sorol fel, a 
melyek az említett tavak nyílttükri faunáját népesftik. 
E kózleménye után ugyancsak az említett folyóirat 


1884. éóvi 7ik éóvfolyamában «Weitere Mittheilung über | 


die pelagische Fauna der Süsswasserbecken» czím alatt 


3 polagieus Cladocerát sorol fel. A «Zeitschr. f. wiss. | 


Zoologie» 1884. évi 40-1k kótetében «Resultate meiner 
Studien über die pelagische Fauna kleinerer und grós- 
serer Büsswasserbecken der Schweiz» czím alatt ósszegezi 
korábbi kózleményeinek végeredményét s ebben 8 Cla- 
docerát említ fel. A «Pelagische Thiere aus Süsswasser- 


becken in Elsass-Lothringen» kózleménye a «Zool. An- | 


zeiger» 1885. évi S-3ik évfolyamában szintén tartalmaz 
pár adatot a Cladocerákat illetóleg, minthogy 5 faj van 
benne feljegyezve. 

ZacnanIAS O. a «Zeitschr. f. wiss. Zoologie» 1885. évi 
49-ik kótetében «Studien über die Fauna des grossen 


und kleimen Teiches im Riesengebirge» ezím alatt a kü- | 


lónbózó állatalakok kózótt 4 Cladocerát is felsorol. 

b) Az anatomiai ismeretekre vonatkozó adatok. 
A Cladoceerák anatomiai viszonyainak ismerete jófor- 
mán karóltve haladt a fajokra vonatkozó ismeretekkel, a 


mennyiben már a legrégibb büvárok nyujtottak e tekin- | 


tetben egyes adatokat. A legelsó büvár, a ki a legtóbb, és 


mégis Mürnen O. Fm, aki fóleg a külsó testalakot s a 


Danpax, Cladocera. 


9 


| fóbb szerveket ismerteti, bár legnagyobb részt orizmolo- 


gialszempontból. Nagyobb jelentóségü a «Schriften der 
Berlin. Gesellsch. naturf. Fr.» 1785-iki 6-ik kótetében 
megjelent «Von dem mopsnasigen Zackenfloh» érteke- 
zése, minthogy ebben a Daphnia sima — Simocephalus 
vetulus fajt aránylag behatóan ismerteti. 

Nagyobb jelentóségü és ügyszólva alapvetó a OCla- 
docerák anatomiai ismereteit illetóleg Jummx L., a ki 
«Histoire des Manocles» czímü müvében már igen sok 
fontos adatot kózól, a melyeket ósszefoglalva és kibó- 
vítve «Sur le Monocle puce Daphnia pulex» értekezésében 
a «Dull. des Scienc. Soc. Philom.» kiadványainak 3-ik 
kótetében tett kózzé. 

Srnauss H. Euc. «Mémoire sur les Daphnia, de la 
Classe des Crustacés» ós «Sur les Daphnia de la. Classe 
des Crustacés» kózleményeiben, melyek kózül az elsó a 
«Memoir. du Museum» 1819. évi 5-ik és 1890. évi 6-1k 
kótetében, a második pedig az «Ann. génér. de Science. 
phys. 1820. évi 7-1k kótetében jelent meg, tórténeti át- 
tekintést nyüjt az elótte muükódótt büvárok adatairól s 
azután a Daplmidk kimerító anatomiai lefrását kózli. 

GnurrHUISEN Fm. v. P. a «Nova Acta Acad. Leop. 
Carol. Nat. Cur.» 1828. évi 14 ik kótetében «Ueber die 
Daphnia sima und ihren Dlut-Kreislauf» értekezésében a 
Simocephalus vetulus. anatomiai ismertetésével kapeso- 
latosam beható ismertetését adja e rákfaj vérkeringési 
rendszerének. E nyomon haladva 1832-ben Pxmrv M. az 
«Isis» folyóiratban «Ueber den Kreislauf der Daphnien» 
róvid kózleményében tóbb hasonszerü adatot ismertet. 

Kiváló beesü Love L. «Evadne Nordmanni et hit- 
litsokündt Entomostracon» monographicus dolgozata, 
mely a «Konigliga Vetenskabs-Akademiens Handlingar» 
1835. kótetében jelent meg. E dolgozat ugyanis az 
KEvradne  Nordmanni-nak minden tekintetben kimerító, 
mintaszerü anatomiai lefrását tartalmazza. Ehhez sora- 
kozik és evvel egy rangban áll Scmópnen J. E.-nek 
«Ueber Acanthocereus rigidus, ein bisher noch unbe- 
kanntes Entomostracon aus der Familie der Cladoceren» 
dolgozata, mely az «Archiv für Naturgeschichte» 1846. évi 
12-3ik évfolyamában lított napvilágot. ScnóprER e dol- 


| gozatában azonban nem esupán az 4ecanthocereus rigidus 


— eurvirostris részletes lefrására szorftkozik, hanem óssze- 
hasonlítólag más Daphniákra vonatkozó adatokat is kózól. 

Jamgp-nak, Lrgeviv-nek, Frscngn-nek, Zappacn-nak és 
LinraEBono-nak a fajokra vonatkozó ismeretek fejlódés- 


| tórténetének tárgyalásánál felemlített dolgozatai vala- 


mennyien tóbb vagy kevesebb anatomiai ismertetést 1s 
tartalmaznak, de valamennyit tülszárnyalji Levpra-nak 
«Naturgeschichte der Daphniden» ezímü klasszikus mun- 
kíja a melyben az irodalmi adatok tekintetbe vétele 


| mellett, ónálló büvárlatok alapján, a Cladoeerák anato- 
e tekintetben megkózelítóleg helyes adatokat kózól, | 


miai viszonyai általinosságban és részletesen igen be- 
hatóan vannak ismertetve. 


10 


AÀ Lzvprs után mükódótt büvárok, az 4ltala meg- 
teremtett alapon haladva, vagy esak a Cladocerák egyes 
szerveinek, vagy pedig egyes családoknak, nemeknek és 
fajoknak részletesebb anatomiai ismertetését nyujtják. 
Íry Lzuckanr 1860-ban «Ueber das Vorkommen eines 
saugnapfartigen Haftapparates bei den Daphniden und 
verwandten Krebsen» dolgozatában, mely az «Archiv für 
Naturgeschichte» 95-ik kótetében látott napvilágot, az 
általa lefr& Eradne polyphemoides 8zivókorongját ismer- 
teti részletesen. 

Cravs C. a « Würzburger naturw. Zeitschr.» 1862. évi 
34k kótetében «Ueber Evadne mediterranea n. sp. und 
polyphemoides, Leuck.» ezím alatt részletesen ismerteti a 


nevezett két fajt s anatomai viszonyaikat illetóleg fontos | 


adatokat kózól. E mellett azonban a Daphnidák szemére 
vonatkozó adatokat is nyüjt. 

KroxziwagR 1864-ben a. «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 
14-ik kótetében «Einiges zur Anatomie der Daphnien, 
nebst kurzen Bemerkungen über die Süsswasserfauna 
der Umgegend Cairo's» ezím alatt néhány faj felsorolása 


kapesán pár, jelentéktelenebb anatomiai részletet is kózól | 


a Daphniákra vonatkozólag. 


Lvxp L. a «Naturhistorisk Tidsskrift» 1870—71. évi | 


7-ik kótetében «Bidragtil Cladocerernes morphologie og 
systimatik» czimen nagyobb számü Cladocera végtag- 


jaimak beható ismertetését nyüjtja. Érdekes külónósen | 


az, hogy a nevezett büvár a korábbiaktól eltéróleg a Cla- 


docerák potrohvégtagjait állkapesi lábaknak tekimti s | 


ezeknek, valamint a rágóknak s esetleg az állkapesoknak 
szerkezete alapján osztályozza az általa vizsgált fajokat. 

Az egyes fajokra szorítkozó anatomiai munkák kózótt 
legelsó helyen áll és majdnem páratlan WzErswaxN A.-nak 
2 «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1874. évi 94-ik kótetében 
megjelent «Ueber Dau und Lebenserschemungen von 
Leptodora hyalina» ezími értekezése, a mely a nevezett 
fajuak minden tekintetben kimerító anatomial letrását 
nyüjtja. 

Kunz W. a «Bitzungsber. der Math. Naturw. Classe der 
k. Akad. d. Wiss. in Wien» 1875. évi kótetében «Ueber 
androgyne Missbildung bei Cladoceren» czím alatt a Cla- 
doceráknál addig ismeretlen himmnósségnek pár érdekes 
esetét ismerteti az anatomiai módosülatok lefrásával kap- 


csolatosan. Vizsgálatai folyamában a Daphnia pulex-nél | 


az ivarszervre szorítkozó féloldali hfímnósséget észlelt, míg 
a Daphnia Scháüfferi-nél, Alona quadrangularis-nál a fél- 
oldali hfímnósség már a külsó alakban is mutatkozott. 
Cravus C. 1875-ben «Die Schalendrüse der Daphniden» 
értekezése, mely a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 25-ik 
kótetében jelent meg, részletes adatokat tartalmaz az 
elószór Lrxpre-tól ismertetett héjmirigyekre vonatko- 


zólag. Ugyan ó 1876-ban a már említett folyóirat 97-ik | 


kótetében «Zur Kenntniss der Organisation und des fei- 


értekezésében tóbb irányü anatomiai adatot kózól ügy a 
Daphniákra, valamint más Cladocerákra vonatkozólag is. 

Kiváló fontosságü és igen sok üj adatot tartalmaz 
WzrsSMANN À.-nak a «Zeitschr. f. wiss. Zoologie» 1877. évi 
98-ik kótetében kózlótt «Beitrüge zur Naturgeschichte der 
Daphniden» ezímti ezikksorozata. Ebben a ezikksorozatban 
e bávár ugyanis külónósen az ivarszervekre és a peték 
fejlódésére vonatkozó igen érdekes adatokat kózól. Ezen- 
kívüla Daphnidák életjelelenségére vonatkozó megfigye- 
léseit is publikálja, a melyek küloónósen a Daphnidák igen 
feltünó külónbózó szinének okát magyarázzák. 

Oravs C. «Zur Kenntniss des Daues und der Organi- 
sation der Polyphemiden» s a Denkschr. d. math. naturw. 
Classe d. k. Akad. d. Wissensch. Wien» 1877. évi folya- 
mában megjelent értekezése bár kiválólag a esaládnak 
tengeri alakjait tárgyalja, de a Polyphenvus és Bythotrephes 
genusokra vonatkozó anatomiai adatokat is tartalmaz. 

GnuBER À. éó8 WEISMANN À. «Ueber einige neue oder 
unvollkommen gekannte Daphniden» társértekezésókben, 
a «Berichte d. Freiburger naturforsch. Gesellsch.» 1878. 
évi kiadványában, kimerftó anatomiai ismertetését nyüjt- 


| Ják az általok vizsgált két Moina fajnak, nemkülónben a 


Maerothrix laticormis és. Pasithea. rectirostris htmjének. 

Fonnrsr H. E. «Ou the anatomy of Leptodora hya- 
lina» értekezése, mely a «Fonon. R. Mierosc. Soc.» 1879. 
évi 9-ik kótetében jelent meg, semm1 fontos ujabb adatot 
nem tartalmaz. 

Az elóbbenivel majdnem egyenrangü Zacnanras O.-nak 
«Ueber die amóboiden Bewegungen der Spermatozoen 
von Polyphemus pediculus» kózleménye a «Zeitschr. für 
wiss. Zoologie» 1885. évi 41-ik kótetében, mely jóformán 
csak megerósíti Levpra-nak ide vonatkozó adatait. 

c) A fejlódési viszonyokra vonatkozó adatok. Már 
MÜruzzn O. Fn. kózól «Entomostraca seu insecta testacea» 
czímü müvében néhány, a Cladocerák fejlódésviszo- 
nyaira vonatkozó adatot, mindamellett JuniwE L.-t te- 
kinthetjük az elsónek, a ki a Cladocerák általínos fej- 
lódésviszonyai felól a legelsó, alapvetó vizsgálatokat kózli. 
E büvár «Histoire des Monocles» müvében a Daphnia 
pulex petebarázdolódását és embryojának fejlódését tár- 
gyalja, jóllehet esak vázlatosan. 

Sokkal alaposabbak azok az adatok, a melyeket 
ZAppAcu nyüjt 1854-ben «Untersuchungen über die Ent- 
wickelung und den Bau der Gliederthiere» munkjában 
és jóformán 6t telinthetjük üttórónek a Cladocerák 
fejlódésviszonyainak ismertetését illetóleg. Munkájában 
a végtagok keletkezését tárgyalja s kimutatja, hogy a 
Daphniáknál embryokorban egy második állkapesi pár 1s 
van, a mely azonban a fejlódés késóbbi szakaiban el- 
enyészik. 

Lvssock L. «Àmn account of the two methods of re- 
produetion in Daphnia and of the structure of the Ephip- 


J | . Ds , , . H 1-45 20 4. 
nern baues der Daphniden und verwandter Cladoceren» , pium» kózleményében a «Philos. Transaction» 1857. évi 


kótetében külónósen a téli petéknek, vagyis az ephippiu- 
moknak fejlódését tárgyalja. Ilyen irányü Swrrr F. A. 
«Sur les ephippies des Daphnies» kózleménye is a «Nova 
Act. Societ. Upsal.» 1859. évi kiadványában, a ki leírja, 
hogy az 1859-ik évi márczius havában nagymennyiségü 
ephippiumot talált egymással ósszefüggésben s evvel 
kapesolatban jellemzi a Daphnia magna és a Suimocepha- 
lus vetulus ephippiumát. 

Mzrscnxikorr E. a. «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1866. 
évi 16-1k kótetében «Embryologische Studien an Insec- 
ten» kózleményében néhány észrevételt kózól a Moina 
brachiata fejlódésére vonatkozólag s azt mondja, hogy a 
barázdolódási gómbók magja kell hogy már a barázdoló- 
dáskor meg legyen. E mellett azonban a csiralemozek fej- 
lódése felól is nyüjt néhány adatot. 

Mürzzn P. E. «Bidragtil Cladocerernes Forplantnings- 
historie» ezímen a «Naturhist. Tidsskrift» 1868. évi 13-ik 
kótetében nagy fontosságü adatokat kózól, a melyeket 
külónbózó Cladocerák pete- és embryofejlódése kórül 
tett büvárlatai alapján ért el. Vizsgálta a Z/olopedium 
gibberum, Daphnia. galeata, Leptodora hyalina, Bytho- 
trephes. Cederstrómii és. Sida erystallina petefejlódését a 
petefészken belül, a nyári petékben az embryo fejlódését 
8a postembryonalis fejlódést. Kimondja, hogy a Clado- 
cerák petéiknek fejlódésére nézve kózépen állanak a 
Myastorok, továbbá a Lepkék és Dipterák kózótt. Sze- 
rinte a petefészek és a csira fejlódése azonos az Aphisoké- 
val 8 a pete négy sejtból képzódik; de a Polyphemus-nál 
és a Moiná-nál csak egy sejt képezi a petét s ebben szék- 
testecskék nincsenek. Részletesen ismerteti az embryofej- 
lódést is. 

Donnsw A. a «Jenaische Zeitschr. für Medic. und Na- 
turwiss.» 1870. évi 5-ik kótetében «Untersuchungen über 
Bau und Entwickelung der Arthropoden» kózleményének 
3-ik folytatásában «Die Schalendrüse und die embryo- 
nale Entwickelung der Daphnien» czím alatt külónósen 


a Daphnia longispina fejlódését tárgyalja s ebból néhány | 
Szakot pontosan ir le. Kózleményének nagy jelentóséget | 


külónósen az nyüjt, hogy 6 mutatta ki elószór a Cladoce- 
rák tejlódéssorozatában a Nauplius-stadiumot. 

Bans G. O. «Om en dimorph Udvikling samt Gene- 
rationwexel hos Leptodora» értekezésében, mely a «For- 
handling. i Vidensk.-Selskab. i Christiania» 1873— 74. 
évi folyamában jelent meg, kimutatja, hogy a Leptodora 
nemzedék változáson megy át s a nyári petékból kibávó 
embryok nem mennek át átalakuláson, hanem esak a téli 
petékból kibüvók. Ezzel kapesolatban behatóan ismerteti 
a téli petékból kibüvó embryok fejlódését. 

WzrisuaxNN À. «Ueber die Bildung von Wintereiern bei 
Leptodora hyalina» kózleménye a «Zeitschr. für wiss. 
Zoologie» 1876. évi 27-1k kótetében a Leptodora hyalina 
téli petéiek fejlódését 1smerteti. 

SeANGENBERG Fn, 1877 egy kis kózleményt ad kózre 


11 


a «Gótting. Gel. Anz.»-ban «Ueber Bau und Entwicke- 
Iung der Daphniden» ezimen, a mely néhány, jelentékte- 
len adatot tartalmaz a Daphmidk fejlódéstani viszonyaira 
vonatkozólag 1s. 

WziSMANN Á. a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1877. 
évi 28-ik kótetében «Beitrüge zur Naturgeschichte der 
Daphnoiden» ezím alatt ónálló büvárlatok alapján tár- 
gyalja a Daphnoidák petefejlódését, az embryo fejlódésé- 
nek ósszefügsését az anyai magzatvizzel; továbbá a ter- 
mékenyülés befolyását a téli peték képzódésére. Ugyane 
folyóiratnak 1880. évi 33-ik kótetében ugyanilyen czím 
alatt folytatja vizsgálati adatainak kózlését. Elóadja a 
Daphniák ondószálaeskáira és kózósülésére, az idószalki 
szaporodás keletkezésére vonatkozó megfigyeléseit. E to- 
kintetben megkülónbóztet: polycyklikus, monocyklikus 
és acyklikus fajokat. 

GmonBEN C. az «Arbeiten aus d. zool. Instit. der Uni- 
vers. Wien» 1879. évi 9-1ik kótetében «Entwickelungs- 
geschichte der Moina rectirostris» terjedelmes dolgozatá- 
ban a Mona rectirostris és Moina paradoxa fajok petéin 
véezett fejlódéstani tanulmányait kózh. Az általános fej- 
lódést illetóleg két szakot külónbóztet meg és vizsgála- 
taira támaszkodva oda nyilatkozik, hogy nagyon való- 
színüi, miként az ósszes Daphnidkh-nál a pete felületi ba- 
rázdolódáson — superfieiel — megy át. 

d) A rendszertani ismeretek | fe]lódésére vonatkozó 
adatok. A Cladoeerákra vonatkozó rendszertani ismere- 
tek karóltve változtak és fejlódtek a faj- és anatomiai 
ismeretekkel és az utóbbiak hézagosságával kapesolatban 
kezdetben szintén hézagosak volt. A legelsó büvárok fel- 
adatukat nem is annyira az ismert Cladocera fajoknak 
esaládokba való osztásában keresték, hanem inkább az 
ismert nehány fajnak az állatrendszerben való elhelyezé- 
sében. Ebben az irányban a legelsó adatokat LiwwE-nél 
talíljuk, a ki az 6 idejéig ismert Cladocerákat «Monoco- 
lus» név alá foelalta s az Insecták kózé sorolta. 

MéürrEn O. Fn. az általa ismert ósszes Cladocerákat a 
Polyphemus kivételével, az «Entomostraca» esoport Di- 
valvia-i kózé foglalja, a melyet az 6 általa megkülónboz- 
tetett Crustacea alaksorozatba oszt. 

LarnErLLE 1806-ban a Cladoeerák kózül a Lynceus és 
Daphnia féléket osztályozásának 4-ik rendjébe, a. Mono- 
phthalmia rendbe, míg a Polyphemus-t annak 6-1k — 
Cephalopta — vendjébe sorolja. E beosztáson 1817-ben 
azonban már változtat és az ósszes Cladocerákat a. « Bran- 
chiopoda» 5-ik rendjébe esoportosítja. 

Mirxz-Epwanps 1840-ben az irodalmi adatokra tá- 
maszkodva, a Cladocerákat Daphnoides név alatt a 
«Branchiopodes» esoport ónálló rendjévé emeli. 

ZxzNkER már a természetes osztályzást érvényesíti 
akkor, mikor 1854-ben a MirsE-Epwanps «Phyllopodes» 
rendét a «Daphnoides» renddel «Bramchiopoda» ónálló 
rendbe egyesíti, E, nyomon indultak meg és haladnak a 


9* 


mai büvárok is, avval a külónbséegel, hogy egyesek a 
tulajdonképeni Phyllopodok-at és Daphniddl-at az Ostra- 
codok-kal «Branchiopoda» rendbe egyesítik, mint például 
GrnsrAECKER, mások pedig a JPhyllopodok-at és Daphni- 
dák-a& az Ostracodok-tól elkàlónttve, « Phujllopoda» rendet 
alkotnak s ezen bell megkülonbóztetik a «Branchio- 
poda» és a «Cladocera» alrendeket, mint azt például 
Cravs kózkézen forgó tankónyvében is találjuk. 

A Cladocerák részletesebb osztályozásában az elsó 
lépést SrnAvss H. E. tette 1819 ós 1820-ban «Memoire 
sur les Daphnia de la Classe des Crustacés» dolgozatában, 
a melyben a Polyphemus és Linceus neveket a Daph- 
niák-kal egyestti s ezekból egy ónálló családot alkot. 

DBargp W. 1850-ben «The Natural history of the Bri- 
tish Entomostraca» müvében az általa ismert tekintélyes 
számu fajokat 3 családba osztja, nevezetesen a «Daph- 
niadae», a. « Polyphemidae» és a. « Lynceidae» esaládokba, 
a mely beosztást az utána mükodótt büvárok Sans G. O. 
fellépéséig valamennyien kóvették. 

Bans G. O. 1865-ben «Norges ferskvandskrebsdyr, For- 
ste afsnit. Branchiopoda. I. Cladocera Ctenopoda» czimü 
fontos dolgozatában a Cladocerák kózótt a « Calyptomera» 
és «Gymnomera» fó csoportokat külónbózteti meg. Az 
elsóket a «Ctenopoda» és «4Amomopoda» alesoportokba 
osztja, az utóbbiakat az «Onychopoda» és a. « Haplopoda» 
alesoportokba külóníti. Emez alesoportokban aztán 8 
ónálló' esaládot külónbóztet meg. Sans G. O.-nak eme 
beosztása ma is irányadó s az egyes üjabb büvárok csupán 
a csalídok kórvonalozásában téórmek el lényegtelenül. 
Így példáül GznsrAEckrR a Sans G. O.-féle Daphnidae, 
Dosminidae és Lyncodaphnidae családokat a «Daphnii- 
dae» családba egyesíti, továbbá a Sididae és Holopedidae 
családokat «S?diae» esaládba foglalja óssze. Evvel szem- 
ben aztán megkülónbóztet «Podontidae» esaládot a Po- 
don és Evradme genusokkal, a melyeket Sans G. O. a 
«Polyphemidak» családjába sorolt volt. 

À legüjabb és a SAns G. O.-félétól feltitnóen eltéró osz- 
tályozást Luwp L. kózli 1870—71. évi «Bidrag til Clado- 
cerernes morphologi og systematik» értekezéósében, a mely- 
ben a szájszervek és a végtagok szerkezetének alapján 
«Polyphemidae», «Daphnidae» és. «Sididae». családokat 
külonbóztet meg oly formán, hogy a «Daphnidae», Bos- 
minidae, Lyncodaphnidae és Lymceeidae családokat a 
«Daphnidae» családba egyesfti. 

e) A plajsiologiai és. biologiai viszonyokra vonat- 
kozó adatok. Már Mérrrn O. Fr. nyüjt néhány oly bá- 
várlati adatot, a melyek a Cladocerák physiologiai viszo- 
nyaira vonatkoznak, de az elsó részletesebb feljegyzéseket 
JunrwE L. munkájából ismerjük, a ki a Cladocerák egyes 
szervelnek behatóbb ismerete alapján, élettani müko- 
désókról is nyüjt magyarázatokat. Így kimutatja egye- 
bek kózótt, hogy a hímek éórzó tapogatópárja a kózó- 
sülés alkalmával ólelószerv gyanánt mükódik. SrmAvuss 


12 


H. E, SeniprER, GRurrHursEN, LovEeN, Dam, Lirgviw, 
Frscnugn, Sans G. O. és Lzrpto-ig a. Cladocerákkal foglal- 
kozó büvároknak egósz sorozata, nyujt egyos felvilágost- 
tásokat a külonbózó szervek physiologiai mükódéséról; 
de ZzNkER az egyedül, a ki külónósen ily irányban kez- 
1851. évi kóte- 
tében «Physiologische Bemerkungen über die Daphnoi- 


dett volt mtükodni és a «Müllers Archiv» 


den» kózleményében a Cladocerák ügynevezett mellék- 
szemének élettani jelentóségét vitatja. Nézete szerint a 
Cladocerák e szerve azonos az Evezólábü rákok s általá- 
ban a Nauplius-lirvák szemével és az embryoknál egy- 
szeriüt fényérzésre szolgál. 

A Cladocerák külónbózó szerveinek élettani mükó- 
dését pontos anatomiai viszonyokra támaszkodva, Lzv- 
pra nyujtja 1860-ban megjelent «Naturgeschichte der 
Daphniden», tóbbszór említett müvében. De az egyes 
szervek élettani mükódésének ismertetése mellett kiter- 
jeszti figyelmét a biologiai viszonyokra is. Érdekes, hogy 
tóbb fajnál epidemikus betegségeket okozó nóvényi- és 
talín állati élósdieket is észlelt, a melyeknek jelenlétét 
1876-ban Craus C. és 1880-ban. WzisMaNN A. is konsta- 
tálja. Kiválóan fontos azonban e tárgyban Mzrscnwrkorr 
E.-nek «Über eine Sprosspilzkrankheit der Daphniden» 
kózleménye a «Virchow Arch. f. path. Anatomie» 1884. 
évi 96-1k kótetében, a melyben a Daphnia magna egy üj 
epidemikus betegsége részletesen van ismertetve. 

E esoporthoz számiítható WzisMmaAwN A.-nak «Ueber 
die Schmuckfarben der Daphnoiden» értekezése a «Zeit- 
schrift für wiss. Zoologie» 1878. évi 30-ik kótetének pót- 
füzetében, a melyben a külónbózó Cladoceráknál mu- 
tatkozó feltünó színnek jelentósége és oka van fejte- 
getve. 

À biologiai viszonyokra vonatkozó speciális büvárla- 
tok legelsó nyomait ScumuaxkEwrrseu W. J. «Ueber das 
Verhültniss der Artemia salina, Miln. Edw. zur Artemia 
Mühlhausenii Miln. Edw. und dem Genus Branchipus, 
Beháff»ezimiü értekezésében találjuk a «Zeitschr. für wiss. 
Zoologie» 1875. évi 25-1k kótetében. Ez a büvár ugyanis 
a Daphnia magná-val tenyésztési kísérleteket végzett s 
azt talilta, hogy gyenge sós vízben fennakadás nél- 
kül él ha azonban a sós víz sürüdik, a hímek gyorsan 
megjelennek s a kózósülés után a nóstények ephippiu- 
mokat képeznek. Ugyan e jelenséget találta a hómérsék 
emelkedésével is. Ez irányu vizsgálódásait tovább foly- 
tatva «Zur Kentniss des Einflusses der üusseren Lebens- 
bedingungen auf die Organisation der Thiere» ezim( érte- 
kezésében a «Zeitschr. für wiss. Zoologie» 1877. évi 29-ik 
kótetében tóbb rákkal tett kísérleteinek | eredményét 
kózli. Külónósen figyelemmel kísérte a sósvíznek hatását a 
Daphnidk-va 8 evvel kapesolatosan két üj sósvízi fajt fr 
le: a Daphnia degeneratá-t és a Daphnia rudis-t. 

A Cladocerák életmódjára vonatkozó legterjedelme- 
sebb és jóformün ósszefoglaló ismereteket HxrrrcH D. 


138 


nyüjtja «Die Cladoceren Bóhmens» dolgozatában s küló- 
nósen elójóvetelóket fejtegeti. Szerinte, nem tekintve a ko- 
rábbi büvárok által tett partlakó, nyilt. tükri és fenék- 
lakó fajok megkülónbóztetését, a Cladocerák tartózkodási 


négy esoportba oszthatók helyük tekintetéból: 1. nóvény- 
ben gazdag és külónósen nádas partok kózelében lakók, 
9. a part-fenék iszapjában lakók ; 3. homokos part fene- 
kén lakók és végre 4. a partok kózelében szabadon ide- 
oda üszók. 

E megkülónbóztetés azonban, mint látható, csupán 
2, partlakókra vonatkozik. 

Kiválóan érdekes végre e tekintetben WErSMANN 
À.-nak «Ueber Bau und Lebenserscheimungen von Lep- 
todora hyalina Lillj.» értekezése, mely a nevezett fajnak 
pontos megfigyeléseken alapuló életmódi viszonyainak 
1smertetését nyüjtja. 

f) Faunistikai ismeretekre vonatkozó adatok. A kü- 
lónbózó fauna területek Cladocera-fajaimak ósszegytjté- 
sére nemesak Európa külónbózó országaiban, hanem az 
idegen világrészekben is találkoztak büvárok. A legelsó 
faunistikai munka külónben Mérrrn O. Fm. dolgozata, a 
mely a Dánia és Norvégia Cladocera faunájára vonatkozó 
adatokat tartalmazza, mint már ezíme is mutatja. 

JummE L. munkája a genfi vizeket népesitó Clado- 
cerák jegyzékét kózh. 

Az angolországi fauna Cladoceráit 1837—1850-g | 
Bar» W. foglalja óssze, 15867-ben pedig Nomwaw and | 
Dnapv kózós dolgozatukban bóvítik ki az angolorszáei 
Cladocera fajokra vonatkozó ismereteket. 

Oroszország Cladocera faunáját legelószór FrscHER 
S. mutatja be 1849—1854-ig Szentpétervár kórnyékén 
tett megfigyelései alapján. Ezen adatokat 1876-ban Hvp- 
pENDoRrF A. 50 fajnak a felsorolísával tetemesen 
bóvíti. 

Svéd- és Norvégország Cladocera faunájára vonatko- | 


zólag, mint fentebb láttuk, a legelsó adatokat Mürrzn 
O. Fn. nyüjtotta. Utánna kizárólag a. svédországi fajok | 
ósszegyüjtésével Lrrn;yEBona foglalkozott 1853-ban, s a 


norvégországiaknak tanülmányozásával pedig Sans. G. O. 
1861—1876-ig. 

Dániának faunájából a /Cladocera fajokra vonatkozó, 
MrrER O. Fn.által nyüjtott néhány adatot 1867-ben 
Méürrrn P. E. bóvíti ki számos, részben esupán Dániára, 


részben pedig a tudományra nézve is áj fajnak felsoro- 
lásával. 

Belgium faunaterületéról PrArE:u sorol fel néhány 
Cladocera fajt, de adatai bizonyára csak kis tóredékét 
képezik az egész faunának. 


Olaszország Cladocera faunájának néhány alakját | 
PauEsr jegyzi fel 1883-ban, valószínünek tartom azonban | 
hogy ebben a tekintetben sokkal gazdagabb Saccanpo-nak | 


1864-ben megjelent kózleménye; csak az a kár, hogy 
tartalmáról nem szerezhettem tudomást. 

Csehország faunájából a Cladocerákat Fmré A.ismer- 
teti elószór 1867—1872-ig megjelent kózleményeiben. 
Ez adatokat tetemesen bóvíti Kunz W. 1874-ben és végre 
befejezi Hxrrrcg B. 1877-ben 96 fajnak a. felsorolásával. 

Németország Cladocera faunáját kulónbózó idóben 
és külónbózó vidékeken tóbb büvár tanülmányozta. 
A legelsó ily irányü, terjedelmesebb feljegyzéseket Lrí- 
viN kózli 1843-ban Danzig kórnyékén tett megfigyelései 
alapján; ScmópnER J. E. 1846—1877-ig Berlin kórnyékén 
és a Frisches Haff-ban tett tanülmányai alapján gazda- . 
gítja a németországl Cladocerák faunáját. 

E büvárok mellé sorakozik végre 1860-ban Lrvprae 
nagyfontosságüu müvével, a melyben azonban nem esupán 
Németországra vonatkozó adatok vannak. 

Svájeznak JumiE L. által legelószór tanülmányo- 
zott Cladocera faunájából 1875-ban Lurz A. sorol fel 
42 fajt, melyeket Bern kórnyékén észlelt. Ehhez járülnak 
Fonzr-nek 1873—1883-ig és Iunor-nak 1883—1884-ig a 
Genfi-tóra vonatkozó vizsgálatai ütján elért eredmények. 
Lurz À. külónben még Leipzig faunájából is sorol fel 
35 fajt. 

Magyarország Cladocera faunájából a legelsó adato- 
kat Cmvzrn K. és Tórm Síwpon kózl 1858—1862-ig 
Budapest és kórnyékén végzett vizsgálódásai alapján. 
Ezen adatokat tetemesen bóvítik WrERzEJskr-nek a tátrai 
tavakra vonatkozó 1881—1883-1ki kózleményei és Dapav 
J.-nek Erdély és Magyarország igen külónbózó pontjain 
tett megfigyelésein alapüló kózleményei 1882—1885-ig. 

Az Európán kívül fekvó foldrészek faunájából FiscnEn 
B. Szibiria és Egyptom faunájából sorol fel fajokat 
8 az utóbbiéból Scuwanpa L. és KruNziNaER i8 1864— 
1867-1g. 


Damp W. 1859-ben Palesztina faunájából ismertet 


Cladocerákat, Lunsmock 1854-ben dél-amerikai, KrNa pe- 


dig 1854—1865-1g ausztráliai Cladocerákat fr le. 
Észak-Amerika Cladocera faunájából 1842-ben Har- 
DEMAN B. B. kózól adatokat, míg 1878-ban Bincx E. A. 


nagyobb számü fajt ismertet és koztük 19 üjat. Az ide 


| vonatkozó adatokat Hzmnrck L.C. is gazdagítja 1879-ben 


és külónósen 1885-ben. 
À Cladocerák azonban nemesak a zoologusok figyelmét 


vonták magukra, hanem a paleontologusokét is. Az ez 


irányban felébredt figyelem bár nem volt gazdagon jutal- 
mazva, mindazonáltal nem maradt eredménytelen, mert 
Hzvpzw C. v. Rett kórnyékéról származó barna szénben 
Daphnia-ephippiumokat talált, a melyeket «Meyer's 
Paleontographiea» ezimii müvének 1862. évi 10-ik ko- 
tetében ismertet és a 10-ik tábla 25-ik ábráján lerajzol. 


14 


2. Az általános testalak. 


A Cladocerák általánosságban a parányi, mikroszkópos 
állatkük kózé sorolhatók, mert bár legnagyobb részük 
szabad szemmel is látható, de szervezeti viszonyaikat 
nagyító üveg nélkül nem vizsgálhatjuk. A legkisebb ala- 
kok a Lynceida-család fajai, míg a legnagyobbak a Daph- 
nida-család Daphnia-fajai 8 végre az óriást repriesentálja 
a Leptodora hyalina, a Leptodoridae-családbamn. 

A testalak a Cladoceráknál ugyan nem változik feltü- 
nóen tág korlitok kózótt; de mindazonáltal egyes ne- 
mekné] és fajoknál meglehetósen szembeotló eltérést talá- 
lunk. A míg ugyanis a Leptodora hyalima teste karesü, 
hosszüra nyült ós igen szembeótlóen tagozott, annyira, 
hogy egy,a vízben éló rovarlírvához hasonlít inkább, 
mintsem a Cladocerák typusához ; addig másfelól az ósz- 
szes tóbbi fajok feltünóen megróvidült, ósszenyomott, 
tojásdad vagy egészen gómbólyódótt testiek minden va- 
lódi, sót jóformán látszólagos ízeltség nélkül. Igem jel- 
lemzó azonban a Cladocerák általinos testalakjára az a 
két lemeziü héj, a mely egészen a. kagylókéra emlékezte- 
tóleg leggyakrabban az egész testet elfedi, vagy pedig 
ritkábban a testnek esak igen csekély részét takarja. 


A Cladocerák teste külónben, szemben a tóbbi maga- | 


sabb rákokéval, magas fokü elsatnyulást mutat a ta- 
gozottság tekintetében s ennek oka bizonyos fokig épen 
a két lemezü héjnak eróteljes fejlettségében keresendó. 
lgen szembetünóen bizonyftják ezt a Leptodora hyalina 


és a Polyphemidae-család alakjai elsatnyült és csak a | 


tórzsnek kis részét borító héjaikkal. Ugyanis a Leptodorá- 
nál kapesolatban a héj elsatnyulásával, a test magasfolü 
tagozottsigot mutat s az egész testet szilárdabb kóz- 
takaró borítja; ellenben az ósszes tóbbi Cladoceráknil, 
melyeknél e héj eróteljesen fejlett, a test jóformán tago- 
zatlan sigen fínom kóztakaró borítja, a fejról szabadon 
emelkedó ágastapogatók és a helyváltoztatáskor a héjból 
kiolthetó utópotroh kivételével, melyeknek felületén a 
kóztakaró szilárdabb ósszeállásü. 

De bármennyire elsatnyultnak látszik is a Cladocerák 
teste tagozottsig tekintetéból, mindazonáltal a test vég- 
tagpárjünak száma, továbbá a fejlódéstani adatok alap- 
ján határozottan kimutatható, hogy a test tényleg tago- 
zott, ha mindjárt látszólagosan is. A tagozottságot leg- 
nehezebben mutathatjuk ki a fejen, a melyen a rajta 
lévó végtagpároknak megfeleló ós-szelvények | nyomtala- 
nül olvadtak egybe. A potrohon már esak vagy látszólag, 
mint a Lynceidák-nál és a Polyphemus-nál, vagy pedig 
tóbbé-kevésbbé élesen lépnek fel a szelvények s végre a 
Leptodora hyalind-nál az utópotroh is tagozott, a mi 
külónben az ósszes tóbbi alakoknál nem fordül eló. 

A testet alkotó, tényleg létezó, vagy csak látszólagos 
szelvények száma a külónbózó Cladocerák  külónbózó 


esaládjainál kisebb-nagyobb korlátok kózótt ingadozik, | 


a mit külónben a kóvetkezó táblázat éórzékeltet legjob- 
ban : 


PE E E iE 
Nr] 0 c "Ao 
HW SE E. ese 
A genus neve &s| RE .-& | 8.8 |Ósszesen 
EC | rS erts d e 
ss|zs|d3s 3s 
: GESECEMESIEENSEM 
Polyphemus Ee 9 9 4 1 9 
Daphnia--. —- wn 9 9 5 1 10 
Lynceus e 9 2 5 1 10 
SIdn S TIN -- 9 9 6 ; 11 
IETolapedinmg EN 9 2 6 1 11 
Leptodora .. . .. | 9 9 4 4 12 


Tehát legkevesebb a Polyphemus és legnagyobb a. Lep- 
todora testszelvényeinek száma, a melynek teste együttal 
a legélesebb tagozottsáeot is mutatja. 

A test szelvényeinek csoportosulása szerint a Clado- 
cerák testén már a korábbi büvárok is tóbb tíjat kü- 
lonbóztettek meg, de az egyes tájakat illetólee eltéró 
nézetekkel találkozunk. A korábbi büvárok általában 
fejet, tort és potroht külónbóztettek meg, vezéreltetve 
ama hítoldali bemélyedéstól, a mely a ;Sididae és 
Daphnidae esaládok igen sok fajánál, nemkülónben a 
Polyphenus pedieulus-nál is már. elsó. tekintetre szembe- 
ótlik s a fejet a tortól elválasztani látszik. A hátoldali be- 
mélyedés azonban Lrevrw-t, ügyszintén FiscHEn-b é& 
LirrsEBonc-ot is tévütra vezette, a mennyiben külónósen 
az elsó büvár a Polyphemus-nak tulajdonképeni fejét, a be- 
mélyedés szem elótt tartásával, fejre és torra külónítette 
el. Srnavuss már más szempontból indult ki, mikor a Cla- 
docerák testén a fej-, a tor- s a potroh-tájat külón- 
bózteti meg; mert ó példáüla test héjain kívül fekvó 
egész mellsó testrészletet fejnek tekinti. 

Lrvpre, eltéróleg az elótte mükódótt büvároktól, a 
Cladocerák testén fejet, tort, potrohot és utópotrohot 
külónbóüztet meg; de megjegyzi, hogy eme testtájak 
csak is abban az esetben külónbóztethetók meg mind- 
nyájan, ha a hátoldalon a fej és a tor kózótt megvan a 
bemélyedés, ellenkezó esetben a fej a torral ósszenóve 


Jfejtort képez. És LzvprG-nak eme felfogását majdnem 


valamennyi üjabb büvár kóveti s esupán GzmsTAECKER 
A. a feltünóbb kivétel, a mennyiben Bnoxw-nak «Die 
Klassen und Ordnungen des Thierreichs» nagy kiadvá- 
nyában az általa dolgozott s a Rákokat tárgyaló sza- 
kaszában csupán jvej-és tórzstájat külónbóztet meg, az 
elsót «cephalothorax»-nak, az utóbbit «abdomen»-nek 
nevezve. 

Tekintettel a szervek elhelyezésére és a fejlódéstani 
vizsgálatok adataira, bár nem is látszik minden esetben 
teljesen igazoltnak, én a Cladocerák testtájainak meg- 
külónbóztetésénél Lzvpra elveit kóvetve, /ejet, tort, po- 
tróhot és utópotrohot külónbóztetek meg. 

A fej — caput — egyike a test legélesebben elkülónült 
tájainak, a mely a szemeket, az érzó- és ágastapogatókat, 


Bm - 


az ajkat és rágókat zárja magába, a tórzshóz viszonyítva 
azonban a külónbózó családok alakjainál külónbózó nagy- 
ságu. A Polyphemiddk feje példáül a tórzsnek majdnem 
felét teszi ; a Leptodoriddáknál már jóval róvidebb s alig 


éri el annak egyharmadát. A Lynceiddk kózótt egyes | 


nemeknél a fej oly kiesiny, hogy jóformán esak a tórzs 
kiegészító függeléke gyanánt tínik eló, míg másoknál oly 
tetemes nagyságot ér el, hogy a tórzs hosszának majd- 
nem felét teszi ki. À Lyncodaphnidál-nál a fej aránylag 
tetemesen nagy, mindazáltal soha sem éri el a tórzs fél 
nagyságát, épen mint a Dosminida családnál sem. — 
À Daphnida esalád külónbózó nemeinél a fej nagysága a 
tórzséhez viszonyítva, igen tág korlátok kozótt változik, 
sót e tekintetben még az egyes nemek külónbózó fajainál 
is találunk eltéréseket. A Daphniddk családjábam külon- 
ben az aránylag leghosszabb fejet a Daphnia Kahlber- 
giensis-nél s a vele kózel rokon azon. Dap/mnidk-nál talál- 
juk, a melyeket ScnóprtER «Hyalodaphnia» genus név 
alatt foglalt óssze, csak kevéssel róvidebb a tórzs félhosz- 
szánál. E viszonyt találjuk némileg a. Sididélnál is, míg 
ellenben a. Holopedidák-nál a fej elenyészóen kiesiny s a 
tórzsnek még egy negyedénél is alig nagyobb. 

AÀ fej külónben, nem tekintve a róla emelkedó végtag- 
párokat és szerveket, a melyek egy magukra is feltiinóen 
jellemzik és kónnyen felismerhetóvé teszik, majdnem 
minden esetben élesebben van a tórzstól elkülónülve, a 
mi külónósen akkor tinik jobban a szembe, ha az állatot 
oldalról tekintjük. Ugyanis a legtóbb esetben vagy has- 
és hátoldali, vagy néha esak hasoldali bemélyedés vá- 
lasztja el a tórzstól. A  Polyphemiddk-nál a fej és a tórzs 
kózótt igen éles hátoldali bemélyedés látható, míg a has- 
oldali sokkal csekélyebb; a JLeptodoriddk-nál ellenben 
sem a hát-, sem a hasoldalon nimes bemélyedés s a fej 
észrevétlentül megy át a tórzsbe. A Lynceida család alakjai 
kózótt esupán az Eurycercusok-nál van némi nyoma a 
hátoldali bemélyedésnek, míg az ósszes tóbbi nemek 


alakjainál a hátoldali bemélyedésnek még mnyoma is | 


hiányzik s esupán a hasoldali van meg, a mely aztán 


annál élesebb és épen ezért annál szembetünóbben vá- | 
lasztja el ezymástól a két testtájat. A Incodaphmiddk- | 


nál afej és a tórzs határvonalában megtaláljuk ügy a 
hát-, valamint a hasoldali bemélyedést, de az elóbbi esak 
cgekélyfokü, míg az utóbbi szembetünó. A Bosminiddk- 
nála hátoldali bemélyedés teljesen hiányzik, de evvel 
szemben a hasoldali oly feltünó, hogy annak alapján 
mindjárt elsó tekintetre is jól megkülónbóztethetjük a 
fejet a tórzstól. A Daphniddk családjának külónbózó 
nemeinél a hát- és hasoldali bemélyedés igen külónbóozó 
fejlettségit. A Sididdl-nál élesen fejlett mind a hát-, mind 
a hasoldali bemélyedés, végre a Holopedid&k-nál a hát- 
oldali bemélyedés elmosódott s esak a hasoldali van éle- 
sebben kifejlódve. 

A milyen tág korlátok kózótt váltakozik a fejnek el- 


15 


külónültsége, épen oly tág korlátok kózótt váltakozik 
alakja is. A. Polyphemiddl-nál, s még feltitnóbben a Lepto- 
doridák-nál, a melyeknél a fejpánezél jóformán teljesen 
hiányzik, a fej majdnem egészen hengeres. À Ijnceidák- 
nál a fejnek alakja tóbbé-kevésbbé háromszógalakü, a 
Lyncodaphmnidák-nál és BosminiddA-nál kápalaká, vagy 
bizonyos fokig a Lynceidák-éra emlékeztetó. A Daphnida 
esalád külónbózó nemeinéligen változó a fejnek alakja: 
nehány genusnál tóbbé-kevésbbé kerekített csücsü küpot 
képez; másoknál majdnem gómb- vagy féleómbalaku, 
míg a Daplmia Kahlbergiensis-nél s általában a ScnóprEn- 
féle «Hyalodaphnia» fajoknál pyramisalakü. A Sididdk- 
nál kis mértékben megnyült hengert képez a fej, vagy 
félgómbalaku. A Holopedid«kl-nál végre kerekített csücsü 
küpra emlékeztetó fejet talilunk. Általában azt mond- 
hatjuk, hogy a fej alakja szoros kapesolatban áll a fe- 
délszerü fejpánczél alakjával és terjedelmével. 

A fejen majdnem valamennyi Cladoceránál meg- 
külónbóztethetünk fejtetót, homlokot és ormdnyt. 

A fejtetó alakja az egyes családoknál, de 86 még az 
egyes nemeknél és fajoknál is igen változó. A Polyphe- 
midák fejtetóje kisebb-nagyobb mértékben ívelt s csupán 
a szem alapján van rajta gyenge bemélyedés. Evvel ellen- 
tétben a Leptodordk-é egyenesnek mondható s esupán 
alapján van kissé kipüposodva. A Lynceidék-nál, Lynco- 
daphnidák-nál és Bosminiddk nál a fejtetó általában lej- 
tósen fvelt s csupán egy-két Ljynceida faj képez kivételt, 
a melyeknél a fejtetó majd szembetünóbben ívelt, majd 
pedig kissé mell felé, esaknem egyenes vonalban irányuló. 
A Daphnidák családjában egyes nemeknél hullámos, à 
mennyiben kózepén tóbbé-kevésbbé óblózótt s az óból elótt 
majd fvelt, majd egyenes, az óból mógótt pedig majd egye- 
nes, majd lejtós, majd pedig domborüan ívelt. A Simocepha- 
lusok-nál és a legtóbb Daphnia fajnál a fejtetó feltinób- 
ben ívelt a Daphnia Kahlbergiensis és kózetlen roko- 


| nainak kivételével, a melyeknél vagy egyenes, vagy pedig 


folfelé fvelt, illetve félholdalakü. A Sididdk fajainál végre 
a fejtetó minden esetben lejtósen, míg a Holopediddk-nál 
merészen ívelt. 

A homlok — frons — a fejnek mellsó s a szemek elótti 
részletét képezi és szintén vagy erósen, vagy lejtósen ívelt 
a külónbózó esaládok külónbózó nemei és fajai szerint. 
A Polyphemidák-nál és a. Leptodoridák-nál a homlok 
mindig élesen kerekített, ellenben a Lynceiddk-nál, a 
Lyncodaphnidák-nál és a Bosminiddk-nál lejtós és. hosz- 
szüra nyült s az elsó családnál az érzótapogatókat igen 
gyakran meghaladó, majd tompa, majd hegyes csücsban 
véezódó ormánnyá nyült, a mely majd kissé mellfelé 
hajlik, majd kissé hátrafelé és leggyyakrabban egyenesen 
lefelé ; a két utolsó családnál ellenben esücsa kerekített 
s erról erednek az érzótapogatók. A Daphnida családban 
egyes nemeknél minden esetben feltünóen kerekített 
a homlok, ellenben a Daphnia genus fajai igen nagy 


16 


részénél tóbbé-kevésbbé tompán kerekített, nehánynál 
pedig lejtós, sót a Daphnia | Kahlbergiensis-nél és kózet- 
len rokonainál esüesos. A Sididdk-nál végre a homlok 
mindig kerekített, a Zolopedidék-nál pedig feltünóen 
kerekítve elóre szókelló. 

À homlok alakja külónben esaknem minden esetben 
szoros kapesolatban áll a szemek elhelyezésével s azoknál 
a esaládoknál, a melyeknél a szemek igen kózel feküsznek 
a homlok szegélyéhez, mint a Polyphemidák-nál, Lepto- 
doridák-nál s à. Daphnia Kahlbergiensis kivételével az 
ósszes tóbbi Daphniddák-nál, valamint a Sididék-nál és 
Holopedidék-nál is, a homlok majdnem kivétel nélkül 
kerekített, azoknál a csalídoknál pedig, a melyeknél a 
szemek távolabb feküsznek a homlok szegélyétól, mint 
a Lynceidál-nál, Lyncodaphnidák-nál és Bosminidák-nál, 
a homlok lejtós, vagy csak gyengén ívelt. 

Az ormdny —- rostrum — a fejnek az ajak elótt 
tóbbé-kevésbbé élesen kiszókelló esucsát képezi. A Jly- 
phemiddk-nál az ormány az érzótapogatók alapja mógótt 
emelkedó kis esüesocskát képez ; a Leptodoridák-nál pedig 
teljesen hiányzik, épen így hiányzik az a Lynceidák- 
nál, Lyncodaphnidák-nál és. Bosminidák-nál is. Erótel- 
jesen van kifejlódve a Daphnida család alakjainál s az 
állatkínak sajátságos külsÓt kólesónóz. Azonbam az or- 
mány nincs valamennyi Daphnida családbeli alaknál 
élesen kifejlódve, egyiknél ugyanis esupán kis, tompán 
kerekített kiemelkedést képez, vagy az érzótapogatók 
mógótt, vagy az érzótapogatók elótt. A JDaphnia genus 
nehány alakjánál, a Simocephalus fajoknál, a. Sididák-nál 
és a Holopedidék-nál az ormány élesebben van elküló- 


nülve s az elsó genus fajainál az érzótapogatók elótt | 


feküve, azokat majdnem teljesen eltakarja, az utóbbi 
genusnál ellenben és az utóbbi családok ósszes fajainál 
azok mógoótt emelkedik. 

A fejpánezélt iletóleg GEnsrAEcKER À. oda nyilatko- 
zik, hogy az nem egyéb, mint a tórzs pánezéljának egye- 
nes folytatása. Ez állításának támogatására hivatkozik a 
Holopedium | gibberum-va. és a. Ligneeida esalád alakjaira, 
a melyeknél a fej- és tórzs-pánczél kózótt hátoldali be- 
mélyedés nines s a melyek kózül az utóbbiaknál a fej- 
pánezél egyenes folytatását látszik képezni a tórzs-pán- 
ezélnak. De hivatkozik a Daphnia Kahlbergiensisre, a 
melynél tényleg a fejpánezél a tórzspánezélnak egyenes 
folytatása gyanánt tünik fel. 


GrnsTAECKER-nek ez az állítása azonban szerintem | 


téves s én a fejpánczélt ónálló vázrészletnek tartom, még 
pedig külónósen azért, mert a l;ynceida család ósszes 
alakjainál, nemkülónben a JBosminida család minden 
fajínál és igen sok Lyncodaphnida meg Daphnida. alak- 
nál bóséges alkalmam volt meggyózódni arról, hogy az 
állat elhalása után a fejpánezél ónálló lemez alakjában 
vált el a tórzspánezéltól. De meggyózódtem erról kalilüg 
ülkalmazása után is, melynek hatására a testállomány 


szótesése után a pánezélnak szóban forgó részlete szintén 
elkülóntlt. 

A fejpánezél alakja és nagysága szoros kapcsolatban 
álla fej egyes szerveinek terjedelmével s ebben kell ke- 


| resnünk a külónbózó esaládok nemeinél és fajaimál oly 


rendkívüli alakváltozás okát. Kivételt esupán a JPoly- 
phemidae és Leptodoridae családok alakjai képeznek, a 
melyeknél, bár a szemek rendkívül fejlettek, mindennek 
daczára a fejpánezél csenevész és nyereg alakjában borítja 
afej hátoldalát s annak csak csekély részét takarva, a 
szemet is magában foglaló homlokot egészen fedetlen 
hagyja. A Lgnceidák fejpánezélja egy fedélszerü váz- 
részletet alkot, a mely a fejnek tetejét és homlokát, nem- 
külónben két oldalát egészen beborítja s esupán a has- 
oldalt hagyja fedetlen. A Lyncodaphnidák, Dosminiddk, 
Daphnidák, Sididák és. Holopediddk fejpánczélja végre 
eróteljesen fejlett, még pedig oly formán, hogy mind a 
két szemet eltakarja s vagy kózelükben vonül el, vagy 
tólük kisebb-nagyobb távolsáeban, mint a Bosminidae 
család alakjainál és a legfeltitnóbben a Daphnia Kahl- 
bergiensis-nél, a melynél a 'szemek feltínóen  távol 
feküsznek a fejpánezél homlokrészétól. 

À mi mindenek elótt szembe tünik, az a fejpánczélnak 
alsó és illetve hátsó szegélye, a mely a külónbózó ecsalá- 
dok nemei és fajai szerint igen külónbózó alakü és lefu- 
tási. A Polyphemiddl-nál és a Leptodoridák-nál, minthogy 
a tulajdonképeni fejpínezél jóformán egészen hiányzik, 
annak alsó vagy hátsó szegélyéról szó sem lehet. A Lyn- 
ceida-, Lyncodaphnida- és Bosminida-családok fajainál 
a fejpánezélnak valóságos alsó szegélye van, mely az 
elsóknél, kapesolatban az ormányszerü homlok-nyül- 
vánnyal, annak esüesától az ágastapogatók eredéspontjáig 
és iletve a tórzspánczélig, azonnal szembeótló S-szerü 
vonalat képez. A Daphmniddk-nál, Sididál-nál és Holopedi- 
(dl-nál a fejpánezél alsó szegélye hátsó szegélyt képezve, 
határvonalat alkot a fej és a tórzs s illetóleg a kettónek 
pánczélja kózótt. Ez okbólaztán a tórzspánezél mellsó 
szegélyónek megfelelóleg majd csaknem egyenes, majd 
kisebb-nagyobb fokon S-alakülag hajlott. 

A fejpánezélon valamennyi Cladoceránál egy oldal- 
tarajt külónbóztethetünk meg, a mely a homloknak majd 
a szem elótti tájáról eredve, majd a szem mógótt kisebb- 
nagyobb távolságból kiindülva, a fejpánezél két oldalán 
vonül el az ágastapogatók fólótt s a tórzspánezél szegé- 
lyénél a hátoldal felé fut. E taraj boltozatot képez, a mely 
külónósen az ágastapogatók eredéspontja fólótt erósebb. 
Már a korábbi büvárok is ismerték e tarajt és alakja, 


| szerkezete, külónósen pedig mükódése miatt boltozat- 


nak — fornix — nevezték. 

À boltozat — fornix — a Cladocerák külónbózó csa- 
lidjainál s alakjainál igen külónbózóen van kifejlódve. 
A Polyphemidák - nál és. Leptodoridák - nál. jóformán 
esakis a boltozat állandósült a fejpánezélból s ez a 


JT 


fejet az ágnstapogatók fólótt és elótt nyereg alakjában ta- 
karja. A Lynceidíknál, a melyeknél az ágastapogatók 
eredéspontját és részben türzsét is maga a fejpánezél 
takarja, a boltozat, mint ilyen, teljesen hiányzik s a fej- 
pánezél maga helyettesíti azt. A Lymeodaphniddl-nál, 
Bosminidák-nál, Daphnidák-nál és. Holopedidák-nál a 
boltozat már igen élesen fejlett s a kót elsó család alak- 
jainál minden esetben a szem alat vonül végig ahhoz 
kózelebb, vagy attól távolabb s az ágastapogatók torzse 
felett majd ívelt szegélyü, majd kerekített, de soha sem 
terjed a hátoldal vonaláig. A Daphnidák-nál a. Moina- 
fajok kivételével a boltozat vagy óblózótt, vagy kereki- 
tett, vagy S-alakülag hajlott s minden esetben a szem 
foólott vonül els a hátvonalban végzódik; a Moindk-nál 
ellenben egyenes vonalat alkotva az ágastapogatók moó- 
gott, kórülbelól a szív irányában, végzódik s nem terjed 
a hátvonalig. Egyes Daphnia- és Ceriodaphnia-fajok- 
nál kózetlenüll az ágastapogatók eredéspontja mógótt a 
boltozat kisebb-nagyobb csücsot képez. A ;Sididdl-nál 
végre, mint azt LEvpra-nak vizsgálatai 1s bizonyttják, 
a boltozat egészen hiányzik. 

Hogy'a boltozatot csakugyan a fejpánczélnak oldal- 
taraja alkotja, kóonnyen meggyózódhetünk, ha példiuül 


egy Daphniá-t hasoldalról vizsgálunk, a mely esetben | 


fejét, külónósen hátsó része felé, világosabb oldallal kó- 
rítettnek fogjuk találni. 

Egyes Cladoceráknál azonban nemesak a fejpánczél 
két oldalán van taraj, hanem a fej hátoldalán is, a fej- 
tetón; fejlettségének lecmasabb fokát azonban a Daph- 
nia Kalbergiensis-nél és az Aeroperus-, meg Campto- 
cercus fajoknál éri el a Lynceiddk kózótt, a mely 
utóbbiaknál a taraj a tulajdonképeni fejnek majdnem 
kétszeresét teszi ki. 

À tor, — thorax — mint azt már Lzvpre igen ponto- 
san kórvonalozta, a testnek az az aránylag esekély, rész- 
lete, a mely a fej és a tórzs kozótti bemélyedéstól kezdve, 
egészen ama függélyes lemezig terjed, a mely a szívet 
a kóltóürtól elválasztja, tehát a fej és a potroh kózótt 
fekvó ama kis tért alkotja, a mely a szivet korülzárja. 


megtalálni; de a szív, külónósen pedig az elkülóntlt fej- 
pánezél biztos ütmutatókat képeznek. A  Luyncodaph- 
midák-nál a tor élesebben van a fejtól elkülónülve s a 
kettó kózótti határvonalat a sekélyebb, vagy mélyebb 
hátoldali bemélyedés jelzi. A Bosminidák-nál a fej és a 
tor kózótt semminemiü külsó határvonal nines, minek 
kóvetkeztében jóformán ezeknél is fejtorral találkozunk, 
A Daphnidák esaládjának külónbózó alakjainál a tor 
elkülónültsége igen tág korlitok kózótt változik, mert 
nehány nemmnéla hátoldali bemélyedés jelenlétével kar- 
óltve, a tor a fejtól szembetünóen el van külóntülve, má- 
soknál pedig a hátoldali bemélyedés hiánya miatt a tor 
ninesen élesen elválva a fejtól. A Sididdk valamennyi 
alakjánál élesen van határolva a tor, a Holopediddák-nál 
azonban a fejjel ósszenóve fejtort képez. 

A potroh — abdomen — a testnek kónnyen meg- 
küloónbóztethetó részlete, a mely a tortól kezdve az 
utolsó lábpárig és illetóleg a. nói ivarnyílásig terjed ; fíno- 
man gytirüzótt, a tórzs páncezélján belül szabadon lebeg 


| és a helyváltoztató végtagokat, azaz a szorosabb érte- 


lemben vett lábakat, nemkülónben a koltóürt elzáró 
nyülványokat is viseli. 

A potrohnak e meghatározása azonban nem általános 
érvényü, mert, mint arra már GmsTAECKER À. is figyel- 
meztetett, a Cladocerák hímjeimél az ivarnyílás nem az 
utolsó lábpár fólótt, vagy kózetlen mogótt van, ha- 
nem az utópotroh esüesán a végkarmok mógótt, kózótt 


| vagy elótt. A Leptodora hyaliné-nál végre a nói ivarnyt- 


lás sines a potrohon, azaz, az utolsó végtagpár fólótt, ha- 
nem az utópotrohnak szembetünóen megnyült elsó szel- 
vényén. 

A potroh és az utópotroh kózótti határvonalat fel- 
tünóen jelzik végre azok a róvidebb vagy hosszabb, kü- 
lónbózó alakü s majd mell felé, majd pedig egyenesen 
fólfelé irínyuló nyulványok is, a melyek a potroh vég- 
pontján emelkednek s a kóltóür elzárására szoleálnak. 

E nyulványok azonban, a melyeket én a potroh- 


| nyulványok-mak — processus abdominales —  nevezek, 


Végtagpárok a toron nincsenek, de hátoldalán a rovarok | 


szárnyaira és illetve szárnyfedóire emlékeztetóleg a tór- 
zset borító pánczél ered. De a tort csakis azoknál a Cla- 
doceráknál lehet mindjárt elsó tekintetre megkülónboz- 
tetni, a melyeknél a Ífej és a tórzs kózótt megvan a 
bemélyedés, azoknál ellenben, a melyeknél a hátoldali 
bemélyedés hiányzik, csupán a szív után tájékozhatjuk 
magunkat a tor helyzete felól. A Polyphemiddk-nál a tor 


a fejtól szembetünóen el van külónülve, a kettó kózótti | 


bemélyedés kóvetkeztében. A. Leptodoriddk-nál a. fej és a. 
tor kózótt a határvonalak annyira elmosódottak, hogy 
ezeknél jóformán fejtorral találkozunk. A Lnceiddk-nál 
& hátoldali bemélyedés hiánya kóvetkeztében a fej ósa 


Dapayv, Cladocera. 


ninesenek valamennyi Cladoceránál kifejlódve. A Poly- 
phemidák-nál és Leptodoridák-nál apotrohnyulványoknak 
még nyomai sinesenek. A. Liynceidék-nál a potrohnyulvá- 
nyokat azok a róvidebb vagy hosszabb, a fajok szerint 
egy, két, vagy három harántsorban, a potrohnyulványok 
helyének megfeleló pontokon emelkedó sórték helyette- 
sítk s esak az JZurycercus-nál van egy püratlan, folfelé 
irányuló potrohnyulvány kifejlódve. A Lyncodaphniddk- 
nál már megtaláljuk a potrohnyulványokat egy páratlan, 
majd feltànóbb, majd elmosodottabb kiemelkedés alak- 
jában. A Bosminiddk-nál a potrohnyulványok, nemkü- 
lónben a lnceidák-nál az óket helyettesftó serték 1s 
teljesen. hiányoznak. A Daphnidák családjának vala- 


| mennyi alakjánál eróteljesen fejlettek a potrohnyulvá- 
tor kózótti határvonalat eleó tekintetre nehéz ugyan | 


nyok, de számuk a nemek szerint egy ós három kózótt 


3 


változik. A Sididdk-nál és Holopedidák-nálvégre a potroh- 
nyulványok, nem külónben az óket helyettesító sórteso- 
rok is hi&nyoznak s ezek szerepét némileg az erósen 
fejlett farksórték alapját képezó nyulvány végezi. 


18 


A potrohnyulványok száma, alakja és nagysága, vala- | 


mint külsÓó szerkezete is a fajok szerint igen változó, 
annyira, hogy ezeket a fajmeghatározásnál is igen jó 
ütmutatók gyanánt használhatjuk. De nemesak az egyes 
fajoknál térnek el a potróhnyulványok egymástól, hanem 
még ugyanazon fajnak külónbózó ivaregyéneinél is. 
Ugyanis a hímek potrohnyulványai vagy csenevészek, 
vagy pedig egészen hiányoznak, mintegy feleslegesek 
lévén. 

Az utópotroh: — postabdomen s. cauda — a potroh- 
nyulványok mógótt és illetóleg a farksórtékkel kezdódik, 
a melyek mellsó határát szembetünóen jelzik. A testnek 
e táján már sem gyttrüzóttséget, sem valódi, sem látszó- 
lagos szelvényeket nem találunk, valamint nem találunk 
végtagpárokat sem. Alakja és szerkezete a külónbózó fa- 
jok szerint igen változik ; majd hosszüra nyult, ritkáb- 
ban egyenló széles, négyzet- vagy háromszógalakra he- 
gyezett; majd hátoldalin vájt és csüesán elmetszett, 
vagy kerekített; a külónbózó fajok szerint részben esak 
hátoldali szegélyén, részben esüesán is jellemzóen sórté- 
zett, fürészelt vagy fogazott mind emez eltérések a fa- 
jok meghatározásánál biztos támasztópontot nyujtanak. 
A. Polyphemiddl-nál az utópotroh majdnem csenevész és 
jóformán esupán a végbélnyilás szegélye által képezett 
szelvényt alkot, a mely hátrafelé egy gyengén fvelt, hosz- 
&zü, hengeres nyulványban folytatódik és egész fólületén 
kis fogaeskákkal ékftett. A Leptodoriddl-nál az utópotroh 
már feltünóen fejlett és élesen ízelt ; négyszer oly hosszü, 
mint a potroh s az egész test hosszának */s-ét teszi ki. 
A Lynceida esalád alakjainál az utópotroh és a potroh 
határát egy éles vonal jelzi s az utópotroh minden eset- 
ben kétoldalt lapított, majd erósen megnyult, hegyes 
c8ücsü, majd róvidebb és kerekített esücsü négyszógü le- 
mezt képez, a melynek hátoldalán a végbélnyilás kórül 
élesebb, vagy elmosódottabb bemélyedés látható. Szabad 
szegélyén és egyes esetekben oldalain is külónbózó alakü 
és számu sürték, tüskék és fogacskák vannak a külónbózó 
fajok szerint váltakozva és fajjellemet képezve. A Lynco- 
daphniddál: utópotrohja sokban emlékeztet a Lijmceidák-éra, 
de egy élesebb bemélyedés majdnem mindig feltünób- 
ben vlasztja el a potrohtól, mint amazokét, továbbá 
vége felé keskenyedó és tompán kerekített. A Bosnmuni- 
dák-nak kétoldalt lapított utópotrohja észrevétlen foly- 
tatása a potrohnak és esücsa felé észrevétlenül keske- 
nyedve, egyenesen metszett. A  Daphniddk  családjá- 
ban az utópotrohnak ügy alakja, valamint szerkezete is 
a nemek és fajok szerint nagyon változó ; egyes esetek- 
ben példál csücsa felé mindig feltünóen keskenyedik, leg- 


széles, vagy ritkábban esücsa felé elkeskenyedett és hát- 
oldali szegélyén szabdalt. A Sididák-nál hosszükás négy- 
szógalakü az utópotroh, hátoldalán tóbbé-kevésbbé ívelt 
és szabad esüesán kihegyezett. Ehhez hasonló némileg 
a Holopedidák utópotrohja is. Az utópotroh alakjában 
és szerkezetében azonban nemesak a esaládok, nemek 
és fajok szerint van eltérés, hanem még az ivaregyének 
szerint is. A mi azonban jóformán mindig és minden faj- 
nál megvan az utopotrohon, az az utópotroh alapjáról ki- 
emelkedó két farksórte és az utópotroh csücsán eredó 
két végkarom. 

A farksorték — setze caudales — az utópotroh hát- 
oldalán, annak alapján erednek, majd kisebb-nagyobb 
dudorkáról, majd sekélyebb vagy mélyebb bemélyedés- 
ból. A. Polyphemidák-nál és. Leptodoridák-nál a farksór- 
ték egészen hiányoznak; az ósszes tóbbi Cladoceráknál 
megvannak és számuk állandóan kettó. A Lynceiddk-nál 
a farksórték mindig kis bemélyedésból erednek, épen 
mint a Lgncodaphnidák-nál és. Bosminiddk-nál; két- 
íztüek és majd tollasok, majd csupaszok, a két utóbbi 
csalíádnál minden esetben tollasok és külónósen feltü- 
nóen az elsóknél. A Daphmiddk családjának valamennyi 
alakjánál élesebben van elkülónülve a kétízü és tómótten 
tollazott farksórték alapja, a mely fejlettségének meto- 
vábbját a Sididdk-nál és Holopediddk-nál éri el, a me- 
lyeknél kis hengert képez. 

A végkarmok — ungves caudales — minden esetben 
az utópotroh végesücsáról erednek. Alakjuk állandóan 
sarlóalak; ók magok tómór cuticulaállományból állanak. 
Számuk kivétel nélkül kettó; majd egészen csupaszok, majd 
egész hosszukban fínoman sórtézettek, majd fésüszerüleg 
fogazotiak, majd pedig korlátolt számü nagyobb sórték- 
kel ékítettek. A legfeltünóbbek és említésre külónóseb- 
ben méltók a Polyphemidák végkarmai, a melyek hosszü 
sarlókká nyültak meg. 

A végkarmok alapján igen sok Cladoceránál még két 
kisebb, sarlóalakü karmocska is van; ezek a mellékkar- 
mok, a melyeknek jelenléte, vagy hiánya igen sok eset- 
ben fajjellemet is képez, valamint az utópotrohnak, a 
farksórtéknek és a végkarmoknak említett külonbózó 
szerkezete is. 

Meg kell jegyeznem az utópotrohra nézve itt még azt, 
hogy a végbélnyilis és a hímivarnyilás minden esetben 


| rajta van, s hogy a helyváltoztatásnál élénk mozgékony- 


sága miatt igen nagy szerepet játszik. 

A végtagok. A Cladocerák végtagjait szdjelótti és s2d]- 
mógótti végtagok csoportjába sorolhatjuk. Az elsó cso- 
portba a tapogatópérok — antennse — tartoznak, a me- 
lyek jóformán hátoldali végtagpároknak tekinthetók, míg 
a második esoportba a szdjszervek és a lbpárok sorolan- 
dók, a melyek minden esetben hasoldali végtagpárokat 


| képeznek. 


gyakrabban ellenben majdnem egész hosszában egyenló | 


a) Tapogatók. A tapogatók valamennyi Cladocerá- 


nál két, és egymástól alak, meg szerkezet tekintetében | 


élesen eltéró végtagpár alakjában vannak kifejlódve. Az 
elsó tapogatópárt külónósen élettani mükódése miatt 
érzótapogatópár-nak, a másodikat pedig szerkezete miatt 
ágastapogatopár-nak kivánom nevezni. 

Àz érzótapogatopár-nak —- antenns primi-paris — 
jelentóségét, a külónbózófajoknál tág korlátok kózótt va- 
riáló szerkezete miatt, MüérrER O. Fm. igen külónbózó- 


képen értelmezte s azokat ennek megfelelóleg külónbózó- | 
| kózül esupán a szaglópálezikák vannak kifejlódve, a me- 


képen jelezte. Egyes esetekben, s külónósen akkor, ha e 
tapogatók igen róvidek és gyengédek voltak,. MórrEn O. 


Fn. «Palpi» névvel illette, mint a Daphniddk-ét és Lyn- | 


ceidák-ét általában ; míg azon esetben, ha feltünóen hosz- 
szüra nyultak, «Cornieula» gyanánt említette, mint a 
Lyncodaphnidák és Bosminidák érzótapogatóit. Ezen- 
kívül azonban, felismerve a nóstények és himek érzó- 
tapogatói kózótt lévó külonbséget s ez utóbbiaknak élet- 


tani feladatát, «Membrani masculi» elnevezés alatt is 


lárgyalja. SemirrER, ki teljesen felismerte az érzótapo- 
gatók élettani feladatát, «Fressspitzen» névvel jelólte 
azokat és idegeiket «Gefühl- und Geschmacksnerven» 


néven ismertette. À késóbbi büvárok valamennyien | 


osztoztak ScnirrEn-nek e felfogásában, sót az üjabb bü- 
várok oda nyilatkoznak, hogy e tapogatópár a csücsán 
lévó külónbózó szerkezetü pálezikákkal a szaglásnak ké- 


pezi végkészülékét, s óket általában «szaglópálezikák» | 


gyanánt frták és írják le. 

E tapogatópár az egyes családok, nemek és fajok sze- 
rint igen külónbózó elhelyezésü, alakü, fejlettségi( és 
Szerkezetü, minden esetben azonban a fejen, mée pedig 
annak hasoldalán fekszik, s annak alakjától, nemkülón- 
ben a szemek fekvésétól és nagyságától függ bizonyos 
fokig helyzete és alakja. A Polyphemiddk-nál az érzó- 
tapogatók kózetlen a szem mógótt erednek; egész lefu- 
tásukban egyenlóen hengeresek és csupán a csücsukon 
üló, egyenló hosszü szaglópálezikák vannak rajtok kifej- 
lódve. A Leptodoriddk-nál szintén a hatalmas szem kóze- 
lében feküsznek az érzótapogatók, de attól kissé távo- 
labb hátrafelé; kórte alaküak, csekélyszámuü szaglópíl- 


czikával és tapintósórte nélkül. Eme két csalídnál a | 
fejpánezél hiányzásával kapesolatban az érzótapogatók | 


egészen szabadon lógnak le a fejról; az el&6 családnál 
egymás mellett, az utóbbinál egymástól kissé távolabb. 
A Lynceidák-nál az érzótapogatók minden esetben a hom- 
lokhoz kózelebb, vagy a tóle távolabb fekvó szemek alatt 
rógzülnek a fej homloknyujtványának kózelében; orsó- 
szerüek, és a fejpánczéltól kisebb-nagyobb mértékben 
fedettek. A végkészülékek valamennyien megvannmak itt, 
azaz, az érzótapogatók csücsáról soha sem hiányoznak a 
szaglópálezikák, a melyek vagy egyenló, vagy pedig két- 
féle hosszüságnak. A tapintósórték minden esetben az 
érzótapogatók külsó szegélyéról majd azoknak kózepén, 


majd hátsó harmadában, majd végre csücsán, a szagló- | 


| 
| 


| 
| 
| 
| 


19 


pálezik&kkal egy ponton erednek. A L;ncodaphnidák- 
nál és a Bosminiddk-nál, a melyeknél a fej homloka 
erósen megnyülva, ormányt képez s & szemek en- 
nek ecsüesától távol feküsznek, az érzótapogatók az or- 


| mány csüesán rógzülnek. Az elóbbi családnál keskeny 


alapról indulva ki, sarlóalakban gyengén hajlottan halad- 
nak a hasoldal felé és esücsukon kissé elszélesednek, 
felületük végre harántsorokban álló kis sórtékkel ékített, a 
melyek ízelteknek tüntetik fel óket. Az idegvégkészülékek 


lyek kózül egy-kettó a tóbbinél hosszabb s a csücsfekvésit 
tapintósórtéket reprzsentálja. Az utóbbi esaládnál az 
érzótapogatók jóformán fejlettségüknek netovábbját ér- 
ték el. Széles alapról indulva ki, csüesuk felé fokozatosan 
vékonyodnak, szarvalaküak, felületükón harántsorokban 


| elhelyezett kis tüskékkel ékítettek s a legtóbb esetben 


hosszabbak a testnél. E család külónbózó fajainál azon- 
ban az érzótapogatópár külónbózó alakü, majd szarv- 
alakülag hátra- és kissé kifelé górbült, majd szintén 
szarvalakülag, de esak hátrafelé hajlott, majd pedig csak 
gyengén ivelt s jóformán egyenesen a hasoldalra irá- 
nyuló. Az idegvégkészülékek kózül e család alakjainak 
érzótapogatóin csupán a szaglópálezikák vannak meg s 
ezek azoknak mellsó harmadában egy kis dudorka mellól 
erednek, a tapintósórtéknek megfeleló képletek pedig a 
homlok két oldalán a szem kózelében feküsznek s alap- 
jukon a pánezélnak elóre szókeló csóveeskójétól kór- 
nyezettek. A Daphniddk családjának külónbózó nemei- 
nélaz érzótapogatók alakja, helyzete és szerkezete igen 
változó; egyes nemeknél mindig szabadon lógnak le a 
fejróla szemtól távolabb, vagy annak kózetlen kózelé- 
ben. Alakjuk néha orsódad, vagy sarlóalakülag gyengén 
hajlott, vagy pedig némileg kórtealakü, a mennyiben 
alapjukon keskenyebbek, végükón pedig szélesebbek ; 
néha pedig nagyon róvidek, az ormány mógótt s tehát 
a szemtól messze hátra feküsznek és a fejpánczéltol 
majdnem minden esetben egészen fedettek s csupán a 
szaglópálezikák állanak szabadon. A nemek egyeseinél 


| & esüceson üló szaglópálezikákon kívül a tapintósórték is 


ki vannak fejlódve, s a két elóbbi nemmnél az érzó- 
tapogatók kózépen, az utóbbinál ellenben végsó har- 
madában feküsznek; másoknál esupán a szaglópálezi- 
kák vannak meg, a tapintósórték pedig hiányoznak. 
A Sididdk-nál az érzótapogatók a szemtól távol, az or- 
mány cesücsin fedetlenül feküsznek, alapjukon keske- 
nyebbek, esüesukon szélesebbek s a tapintósórték a szag- 
lópálezikák társaságában az érzótapogatók csücsán ered- 
nek. A Holopediddk-nál végre az erzótapogatók a szem- 
tól szintén távol feküsznek, ez és az ormány csücsa 
kózótt, ez utóbbihoz azonban kózelebb; hengeresek, 
alapjukon szélesebbek, mint esücsokon; a tapintósórték 
hiányoznak. 

A mily nagy az alaki eltérés az említett Cladocerák 


9* 


egyeseinek érzótapogatói kózótt, épen oly nagy a legtóbb 
faj nóstényének és hfmjének megfeleló szervei kózótt is, 
annyira, hogy a hímeknél azokat másodlagos ivarbélye- 
gek gyanánt lehet és kell tekintenünk, a melyek után 
azonnal felismerhetjük és megkülónbóztethetjük a két 
ivart. A Polyphemus-nál példáül a hím érzótapogatói 
kétszer oly hosszüak, mint a nóstényé; a Leptodoriddák- 
nál majdnem négyszer oly hosszüak és alakjukban is fel- 
tünó eltérést mutatnak, mivel a nóstényeknél jóformán 
kórtealaküak, a himeknél ellenben egyenes kardra em- 
lékeztetnek. A Lynceiddk, Luyncodaphniddk és Bosmini- 
dák himjeinek érzótapogatól külalakra és terjedelemre 
feltünóen eltérnek a nóstényekétól, ellenben a DapA- 
niddk-nál és a Sididdk-nál épen oly szembetünóen kü- 
lónbóznek egymástól, mint a Polyphemus-nál és Lepto- 
dorá-nál. 

Àz érzótapogatókon majdnem kivétel nélkül vala- 
mennyi Cladoceránál kétféle függelékszerü szervet kü- 
lónbóztethetünk meg ; nevezetesen találunk egy, az érzó- 
tapogatóknak majd kózepén, majd végsó harmadában és 
ritkín csücsának kózetlen kózelében vagy épen azon 
eredó róvidebb, vagy hosszabb, éles kórvonalü sórtét, vagy 
pálezikát, a tapintosortét és az érzótapogatóknak majdnem 
kivétel nélkül esücsán rógzüló vagy gómbós, vagy hegyes, 
vagy egyenló, vagy külónbózó hosszüságü, szintén éles 
kórvonalü szaglopálezikdkat. A. Polyphemidák-nál a ta- 
pintósórte hiányzik s csupán a szaglópálezikák vannak 
meg, épen mint a Leptodoridk-nál, s az elóbbieknél ezek 
gómbósók, az utóbbiaknál pedig fonálalaküak. A Lyn- 
ceiléík-nál soha sem hiányzanak e képletek; a Lyn- 
codaphmidák-nál csupán a szaglópálezikák vannak meg ; 
a Dosminidék-nál a tapintósórték a homlokon ülnek ; 
a Daphniddk kózótt pár genusnál mindkétféle képletet 
megtaláljuk, ügyszintén a Sididdk-nál is, míg a Holope- 
didak-nál csupán a szaglópálezikák vannak meg. 

Eme képleteken kívül az Cladocerák hímjeinél azon- 
ban még egy harmadikkal is talílkozunk, a mely tómó- 
rebb cuticula-illományból áll, szerfelett hosszü, majd 
sarló-, majd karomalakü nyulvány, s arra való, az érzó- 
tapogatók csücsán ízesülve, a hfm kózósülés alkalmával 
megkapaszkodhassék. — E nyulványok az olelósórtél. 
A Polyphemidál-nál a hímek ólelósórtéje valamivel hosz- 
szabb az érzótapogatónál, majdnem egyenes, és széles 
alapról indulva ki, kózepén tül hirtelen elkeskenyedik. 
A Leptodoridék-nál az ólelósórték egészen hiányoznak, 
nemkülónben a Lgynceidák-nál, Lancodaphnidák-nál és 
Bosminiddk-nál is; à Lynceidil-nál azonban helyettók 
egy, két s néha három eróteljesebb tapintósórte lép 
fel. A Daphniddk kozoótt a Moink hímjeinél az óleló- 
sórték az érzótapogatók csücsáról emelkedó hat, sarló- 
alakülag górbült karmocskát képeznek; a Simocepha- 
lusok-mál egyenes sórtét alkotnak, a Ceriodaphnidl- 
nál ellenben az érzótapogatók esücsán izesüló, tóbbé- 


20 


kevésbbé sarlóalakülag ivelt nyulvány alakjában vannak 
kifejlódve, a melynek mellsó harmada kettós kórvonalü, 
erósen fénytóró, csücsa pedig tóbbé-kevésbbé karomala- 
külag górbült. A Daphnia fajoknál az ólelósórték gyen- 
gén fejlettek és jóformán az érzótapogatók esücsáról eredó 
erósebb sórtét képeznek, a melynek csücsa, néha gyen- 
gén fogazott és kis mértékben hajlott. A Sididdk-nál az 
ólelósórte az érzótapogatóknál kétszerte hosszabb, csü- 
esukról eredó nyulványt képez, a mely elsó felében 
kettós kórvonalü, egyenes, második felében egyszerü kór- 
vonalü, kissé fvelt és apró fogacskákkal fegyverzett. 

À dqastapogatópár — antenna secundi-paris — min- 
den esetben a fej alapjának két oldalán ered, majd kózel a 
hát-,majd kózel a hasoldalhoz. E tapogatópárt MürrER 
O. Fn. egyszeriten tapogatóknak — antenns — nevezte ; 
Srnauss már elsó lábpárnak nyilvánította, nemkülónben 
EnrensoN is, míg ellenben Lovzw állkapesi tapogatók 
gyanánt írja le. Az &jabb büvárok, tekintettel arra, hogy 
a Rákoknál általiban két tapogatópár ismeretes, tekin- 
tettel továbbá kisebb-nagyobb fokü hátoldali fekvésükre, 
második tapogatópárnak tartjàk; s e felfogástól eltérni 
semmi okom nines. 

Az ágastapogatók, mint említettem, minden esetben a 
fej alapján erednek, eredéspontjuk azonban s evvel kap- 
csolatban helyzetük is, a külónbózó esaládoknáligen tág 
korlitok kózótt váltakozik; de ez minden esetben kap- 
csolatban áll az állat helyváltoztatásának mikéntjével s 
az egész test nagysági viszonyaival. A Polyphemiddák-nál, 
a melyeknek helyváltoztatása igen élénk s a Leptodori- 
dál-nál,a melyeknek teste aránylag óriás, az ágastapogatók 
az érzéktó] távol, a hátoldal kózelében erednek és egészen 
szabadok. À Lynceiddk-nál az ágastapogatók már mkább 
hasoldali fekvéstüek s az érzóktól nem nagy távolságban 
erednek, tórzsüket azonban a fejpánczél tóbbé-kevésbbé el- 
fedi. A Liyncodaphnidáhnál és a Bosmanidáknál az ágasta- 
pogatók már távolabb feküsznek az érzGktól s bár nem épen 
hasoldali fekvésttek, de nem is hátoldaliak és tórzsük jófor- 
mán egészen fedetlen, mivel a boltozat esupán alapjuk 
fólótt vonül el. A Daphnid«k legnagyobb részénél az 
ágastapogatók hátoldali fekvésitek ; ecy más részénél ellen- 
ben a szemek mógótt, azokkal egy szintájban erednek. Ezt 
látjuk a Sididdk-nál 1s, és bizonyos fokig a Holopedidák- 
nál szimtén, a melyeknél azonban kissé a hátoldalra vonül- 
tak. A Daphniddk-nál, Sididák-mál és Holopedid«k-nál 
az ágastapogtók tórzse majdnem egészen szabad s esupán 
alapjukat fódi kis mértékben a fejpánczél boltozata. 

Általános alakjukat illetóleg az ágastapogatók egészben 
véve az evezólábuü rákok evezólábaira emlékeztetnek, a 
mennyiben egy alapézból és két, változó számuü ízból 
Osszetett «gbol állanak, a melyek az evezólábak ágaihoz ha- 
sonlólag hosszuü, és kisebb-nagyobb számü sórtékkel fedet- 
tek. Az ágastapogatók eme részeinek szerkezetében azon- 
ban tóbbé-kevésbbé feltünó eltérés mutatkozik. A szembe- 


24 


tünóbb eltérések mindamellett, mint azt GxERsTAECKER 
már helyesen megjegyezte, fóleg a. kóvetkezókben észlel- 
hetók: 1. a tórzs és az ágak viszonylagos hosszában ; 
9. az ágak ízeinek külónbózó számában és alakváltozásá- 
ban, és végre 3. az ágak sórtémek számában, elhelyezésé- 
ben, hosszában és szerkezeti sajátságaiban. 

AÀ Polyphemiddk-nálaz ágak ugyan feltíünóen véko- 
nyabbak a tórzsnél, de vele mindig egyenló hosszüak ; 
Ízeiknek számát illetóleg  Lrvprc azt mondja, hogy 
mindkettó négy ízból áll ellenben az ujabb büvárok 
szerint csupán a. külsó ágnak van. négy íze, míg a belsó- 
nek csak is három. Az ágak egyes ízei a külsó ágnak 
alapízét kivéve, a mely nagyon kicsiny, valamennyien csak- 
nem egyenló hosszüak. Az ágak sórtéimek száma 7 és8 ma- 
gánál a Polyphemus-nál, oly formán, hogy például a külsó 
ágon hét, a belsón pedig nyolez sórte van, még pedis a 
külsó ág második ízén egy, a harmadikon kettó s a ne- 
gyediken négy sórte ered; a belsó ág elsó és második 
ízéról ellenben egy-egy, az utolsóról hat sórte indul ki, 
a melyek mindannyian kéttagüak és finoman tollazottak. 

À Leptodoridáknál az ágastapogatók tórzsének és ágai- 
nak nagysági viszonyában'igen feltinó az eltérés, a mennyi- 
bena tórzs ügy hosszával, valamint terjedelmével szembe- 
tünóen felülmülja az ágakat. Az aránylag vékony ágak 
mindketten négy ízból állanak, a melyek kózül az alapíz 
mindig igen kicsiny, míg az utánna kóvetkezó a leghosz- 
szabb. A három utolsó ízen mindkét áeon mintegy har- 
minez, hatalmas, két tagü és finoman tollazott sórte ered 
olyformán elosztva, hogy kózülok hét a miüsodik ízen 
van, a tóbbi pedig a harmadikon és negyediken. 

À Lynceidák-nál az aránylag vaskos tórzs minden eset- 
ben jóval róvidebb az ágaknál, a melyek egyenló hosszüak 
és kivétel nélkül mindig esupán három ízból állanak. Az 
ágak egyes ízei kózül az alapíz a leghosszabb s a tóbbi 
fokozatosan róvidül. Az evezó, tollas sórték száma a ne- 
mek szerint változik, de mindig kéttagüak. A sórtéket 
igen sok büvár tagozatlanoknak és tollatlanoknak írta le 
s épen így említi GEnsTAECKkER is, holott azok minden 
esetben kéttagüak és finoman tollazottak. A Lynceida 
esalád legtóbb neménél és fajínál azonban a tollas sór- 
téken kívül tüskék is fordulnak eló, még pedig legállan- 
dóbban mindkét ág elsó ízének csücsán s igen gyakran a 
külsó ág második ízének csücsán is. E tüskéket egyes 
büvárok, mint például HerrrcmH is, a sórtékhez sorolják, 
csenevész sórtéknek tekintve azokat. 

À Lyncodaphnidák-nál az ágastapogatók tórzse vala- 
mennyl genusnál igen hatalmas, alapján gytrüzótt és oly 
hosszü, mint a vékony ágak. Az ágak kózül a külsó min- 
dig négy, a belsó pedig három ízüs az ízek majdnem 
mindenik ágon egyenló fejlettségüek, a külsó ágnak elsó 
Íízét kivéve, a mely igen kiesiny. Az evezó, tollas sórték 
mindig kéttagüak, de nem  egyenló szerkezetüek, mert a 
belsó ág alapízéról eredó a tóbbinél feltünóen fejlettebb 


és kis fogaeskákkal fegyverzett. A családnak majdnem 
valamennyi neménél a sórték száma 8—9, s ezek kóziül 
négy a külsó, ot pedig a belsó ágon vam elhelyezve oly 
formán, hogy a külsó ág harmadik ízéról egy, utolsó 
ízéról pedig három sórte ered; a belsó ág második és 
harmadik ízén egy-egy, a negyediken végre három sórte 
rógzül. 

A Bosminidák-nál a Cladocerák tórzse minden esetben 
jóval eróteljesebb és hosszabb a gyenge ágaknál, a melyek 
kózüla külsó négy, a belsó ellenben csupán három, de 
mindig egyenlóen fejlett ízból áll. A kéttagu és tollas 
evezósórték száma állandóan kilenez s a legtóbb fajnál a 
négyízü külsó ágon négy, a háromízü belsón ellenben ót 
sórte van. De igen gyakran az alapízen kis tüskét is talá- 
lunk, a melynek elójóvetele bizonyos fokig jellemzó. 
À tollas sórték külónben minden esetben egyenló nagy- 
ságüak és egyenló szerkezetüek. 

A Daphnidák esaládjában valamennyl genusnál az 
ágastapogatók tórzse oly hosszü, mint az ágak, de minden 
esetben eróteljesebb azoknál és alapján vastagabb, mint 
csücsán. Az ágak leggyakrabban külonbózó hosszuságüak 
s à külsó valamivel róvidebb a belsónél, de ízeiknek 
száma álandó, minthogy valamennyi genusnál a külsó 4, 
a belsó pedig három ízból áll,a melyek kózüla külsó 
ágnak alapíze a. tóbbinél feltünóbban róvidebb, míg azok 
egeymás kózótt csaknem egyenló hosszüak. Az evezó, 
tollas és legnagyobb részt kéttagü s csak kivételesen egyes 
Daphnia-fajoknál háromtagü sórték száma a négyízü 
külsó ágon négy, a háromízü belsó ágon ót. A sórték 
rendesen ügy vannak helyezkedve, hogy a négyízü ágnak 
harmadik ízén egy, negyedikén három, a háromízü ág- 
nak két elsó ízén pedig egy-egy s utolsóján három tollas 
sórte rógziül. 

A Sididdl-nál az ágastapogatók vaskos, eróteljes tórzse 
hosszabb az arínylag gyenge ágaknál, a melyek kózül a 
külsó hosszabb, mint a belsó ós vagy három ízból áll, 
vagy pedig kettóból, a mivel kapesolatban az elsó eset- 
ben a belsó csupán két, az utolsóban ellenben három 
izból áll. A kétízii ágak ízei majdnem egyenló hosszuüak, 


L 


míg a háromízüeknek alapíze a tóbbinél jóval róvidebb. 
A tekintélyes nagyságu, egyenló szerkezetiü, tollas és két- 
tagü evezósórték száma majd tizenót, majd tizenkettó, 
még pedig olyformán, hogy az elsó esetben a külsó ágon 
ót, a belsón tíz, az utolsóban pedig a külsó ágon négy és 
a belsón nyolez sórte van. A sórtéken kívül azonban kis 
tüskéket is találunk, külonósen az utolsó iznek csücsán. 

Az eddig ismertetett ágastapogatóktól nagy mérték- 
ben és igen szembetünóen eltér a. Holopediddk ágastapo- 
gatópárja, a melyen, mint azt már ZapnpacH hangsü- 
lyozta, az eróteljes tórzsón csupán egy aránylag gyenge, 
három egyenló ízból álló ág rógzül. De e viszony, mint 
Sans G. O.-nak vizsgálatai bizonytják, csupán a nósté- 
nyeknél van meg, mert a hímnél már mindkét ág kifej- 


22 


lett. A tollas, kéttagü evezósórték csupán az utolsó ízen 
vannak meg és számuk mindig három. 

Az ágastapogatók fzeinek alaki és nagysági viszonyai- 
ban, nemkülónben finomabb küls6 szerkezetében az egyes 
nemek fajai kózótt igen nagyfokü eltéréseket találunk, 
a melyek sok esetben irányadók a fajok megkülónbozte- 
tésénél. 

b) Sedjszervek. A Cladocerák szájszerveinek els, 
igen részletes ismertetését SrRaAuss kózli a ki felsó 
ajkat és rágoót külónboztet meg. Utána ezekre vonat- 
kozólag Lzvpie nyujt pontos és éáltalinos érvényü 
adatokat, a melyek szerint a Cladoceráknál a kóvet- 
kezó szájszervek volnának laüfejlódve: felsó ajak, rá- 
gok és dllkapesok. GrmsrAECKER szerint eme szájszer- 
vek kózül az dllkapesok majdnem mindig hiányoznak s 
csak nyomai vannak. Lvwp-nak a Cladocerák száj- 
szerveire és általában végtagjaira vonatkozó igen be- 
ható vizsgálatai végre egész határozottan kimutatták, 
hogy a legtóbb esetben a kóvetkezó szájszervek vannak 
elkülónülve: felsó aja, rdágól és cllkapcesok. Ezek mellett 
azonban 6 állkapesi lábakat 1s külónbóztet meg, mimthogy 
a Cladocerák potrohvégtagjait nem tekinti valódi lá- 
baknak, Én Lzvpre s alegtóbb büvár nézetét kóvetve, 
a Cladoceráknál felsó ajkat, rgokat és dllkapesokat 
külonbóztetek meg, míg a Luvwp szerinti állkapesi 
lábakat tulajdonképeni végtagoknak tekintem. 

A felsó ajak majdnem mindig feltünóen van kifej- 
lódve s az ormány mógótt s az ágastapogatók elótt, vagy 
azok alatt eredve, függélyesen alá felé irányul. Egyes ese- 
lekben két vázrészletre van elkülónülve, nevezetesen egy 
alap- és egy végrészletre, a mely utóbbi igen gyakran 
terjedelmes és lapított lemezt képez. E vázrészek azon- 
ban majdnem állandóan ósszeolvadtak. 

Minthogy azonban a felsó ajak nem tartozik a tulajdon- 
képeni szájvégtagok kózé, részletes ismertetésébe itt nem 
boesátkozom, mert erre a legkedvezóbb alkalmam a bél- 
csatorna és külónósen a szájnyilás tárgyalásánál leend, 


azért esak annyit kivánok megjegyezni, hogy a külónbózó | 


családok-, nemek- és fajoknál igen külónbózóen fejlett. 

A rágolk — mandibulge — az elsó tulajdonképeni száj- 
végtagpárt képezik, a melyek egyetlen Cladoceránál 
sem hiányoznak; minden esetbben igen tómór cuticula- 
állományból állanak s tulajdonképen az egész szerve- 
zetben a legszilárdabbak. Fekvésük a Cladocerák vala- 


mennyi esaládjánál, neménél és fajánál azonos, a meny- | 


nyiben a fej két oldalán az ágastapogatók mógótt erednek s 
innen hajlanak alá a szájnyiláshoz. Alakjuk majd egye- 


nes kardra, majd sarlóra emlékeztet; néha gyengén | 
S-alakülag hajlottak, de eredéspontjukon esaknem kivé- | 


tel nélkül hegyesek s innen kezdve a szájnytláshoz te- 
kintó csücsukig fokozatosan szélesednek. A szájnytíláshoz 
tekintó csücsuk a leggyakrabban lapított és kisebb- 


tulajdonképeni rágófólületet képezik. Luwp-nak sikerült 
kimutatnia, hogy a rágók rágófólülete nem oly egyszeri 
szerkezetü, mint azt a korábbi büvárok vélték, hanem 
complicáltabb; 6 megkülónbózteti a fogacskákkal fedett 
tulajdonképeni rdgofolületet 8 az ennek alapján külón- 
bózó számmal fejlett ónálló fogszerüi képleteket, a melye- 
ket 6 végsortékmeh — sets terminales stipitis — nevez. 

A. Polyphemidk esaládjában a /Polyphenvus-nál a rá- 
gók a fej és a tor kózótti bemélyedés kózelében feküsz- 
nek, erósen mellfelé irányulnak, de szabad, azaz rágó- 
részük majdnem derékszóg alatt megtórve, hátra- és 
befelé hajlik. Az alaprész kardalakülag gyengémn hajlott 
és kétoldalt lapított tómórebb cuticulaállományü lemezt 
képez, a melynek egyenes, de tómórebb s kissé duzzad- 
tabb folytatása a rágórészlet. A rágórészlet szabad folü- 
letén már Lzvpre igen pontosan megkülónbóztette a 
három, egyméástól meglehetósen távol álló haránt fog- 
sort. À fogsorok kózül, Luwp-nak vizsgálatai szerint, leg- 
eróteljsebb a külsó s ebben a külsó fog a tóbbinél na- 
gyobb. A két belsóbb fogsor jóval gyengébb, de a fogak 
kózótt itt is a külsó a legnagyobb. Luwp vizsgálatai sze- 
rint a két belsó fogsor kózótt egy róvid, hegyes és merev 
végsórte emelkedik. 

A Leptodoridák-nál a rágók hatalmas sarlót képeznek 
és az ágastapogatók eredéspontjának kózelében, tehát meg- 
lehetós magasan rógzülnek. Alaprészük terjedelmes, né- 
mileg tojásdadalakü lemezt képez, a melyen, WErswANN 
vizsgálatai szerint, három hatalmas izom tapad. Az 


| aránylag erósen lapított alaprészlet a feltünóen velt, tó- 


mór és kis mértékben hengeres, csucsa felé feltünóbben 
kihegyesedó rágórészbe megy át, a melyen, Luwp vizs- 
gálatai szerint, épen a végcsücesnak kózelében, három 
fogaeska van. 

À Lynceidák családjában valamennyi nemnél és faj- 
náligen egyszerii ós majdnem azonos szerkezetüek a rá- 
gók. Az Eurycercus kivételével ugyanis, a melynek rágója, 
Lrvpre adatai szerint, rágórészletének kózelében derék- 
szüg alatt hajlott, a tóbbi nemeknél és fajaiknál tóbbé- 
kevésbbé ívelt éket képez, a melynek hegyes csüesa az 
ágastapogatók tórzse, lapftott, azaz rágócsucsa a szájnytlás, 
illetóleg ezyenesen a hasoldal felé tekint. A rágófolület 
négy-ót sorban elhelyezett kicsiny, erós és egyenló nagy- 
ságü fogaeskákkal fegyverzett s àgy látszik, hogy a vég- 
sórték hiányzanak rajta. 

A. Lyncodaphnidák családjának külónbózó nemeinél a 
rágók egy typus szerint fejlettek és kisebb-nagyobb mér- 
tékben S-alakülag hajlott ékhez hasonlítanak. Az ívelt- 
ség kóvetkeztében a rágók alapesücsa fól- és kissé mell- 
felé hajlott, míg rágócsücsa hátra- és befelé. A rágófólület 
nagyon emlékeztet a Lynceidáké-ra, a mennyiben itt is 
tóbb egyenló nagyságü és szerkezetü fogsor van végsór- 


| ték nélkül. 
nagyobb cutieula-fogaeskákkal fegyverzett, a melyek a | 


A Bosminiddk-nál a rágók mindig egyenes éket képez- 


—————————" 


nek s az ágastapogatók mógótt fekve, végesücsuk maga- 
sabbra nyülik fel azoknak eredéspontjánál. A rágófolület 
az elóbbi esaládokétól eltéróleg fejlett, mert míg ama- 
zoknál minden esetben tóbbé-kevésbbé lapított volt, ad- 
dig ezeknél domborü, de a nagyobb számü fogsorokban 
a fogak itt is mind egyenló nagyok s mind. egyenló szer- 
kezetüek, továbbá a végsórték itt is hiányozni látszanak. 

A Daphnidak esaládjában a rágók a nemek szerint 
már kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak ügy alakjukat, 
valamint szerkezetüket és külónósen a rágófólület foga- 
zottságát illetóleg, mindamellett általános alakjukban 
tóbbé-kevésbbé egyeznek az elóbb említett családokéival. 
A Moina fajoknál, mint azt már Lrvpra is észlelte, a 
Moina brachiatá-nál, a rágók alaprésze ékalakü, hegyével 
az ágastapogatók eredéspontja mógótt ferdén hátra- és fol- 
felé tekint ; rágórésze ellenben derékszóg alatt megtórve, 
egyenesen mell- és lefelé irányul, minek kóvetkeztében a 
rágók általáinos alakja pipához hasonlít. A rágófoólület 
szabad csücsa kissé domborodott és egyenló nagyságü 
fogaeskáknak tóbb sorával ékített. A végsórték hiányozni 
látszanak. ASimocephalus, Scapholeberis, Ceriodaphnia 
és Daphnia nemeknél a rágók általínos alakjukat te- 


kintve, nagyon hasonlítanak egymáshoz, általában éksze- | 


rüek, de mellsó, azaz rágórészletük kis mértékben mell- 


és befelé hajlott, mindazáltal nem oly szembetünóen, | 


mint a Moina-nemnél. Az említett négy nem rágóimak 
esupán rágófolületében mutatkozik némi eltérés, mert 


például a. Simocephalus-ok, mint külónósen Luwp vizsgá- | 


latai szerint a Simocephalus vetulus-mál a domborodott 


rágófolületen nagyobb  számuü, haránt sorokban  álló 


egyenló nagyságü fogacska van, a melyeknek belsó sorát | 


három, kissé távolabb álló, eróteljes fog zárja be. Ez 
utóbbiak kózül a legbelsó a leggyengébb, míg a legkülsó, 
azaz a fogsorokhoz legkózelebb álló, a legeróteljesebb. 
A Scapholeberisek-nél Liuxp-nak a Scapholeberis mucro- 


natán végzett vizsgálatai szerint a rágófólület majdnem | 


egyenes és három hosszsorban álló fogacskákkal fegyver- 


zett. A fogsorok kózül a legbelsó esupán négy fogból áll, | 


de ezek aztán erósebbek a mís két sor fogainál. — 
A második sorban 5—7 fogaeska van, míg a harmadik- 
ban 10—19 s ezek sürüen feküsznek egymás mellett, kü- 
lónósen pedig a külsó esucs kózelében emelkedók. A Ce- 
riodaphnidk-nál a domborü rágófolületen haránt sorok- 
ban álló nagyobb számuü kis fogacskák vannak, épen 
mint a Daphnia-fajoknál, a mely utóbbiaknál, mint azt 


Lzxpre-nak a Daphnia pulex rágóin tett megfigyelései is | 


bizonyítják, a kis fogsoroktól némi távolságban befelé, 
egy sorban elhelyezett eróteljesebb fogak is vannak. 

A Sididdk rágói a. fej és a tor kózótti bemélyedés kó- 
zelében fekve, alaprészüknek esücsával aránylag távol a 
hátoldalon rógzülnek. Az alaprész ékalakü, de a rágó 
rész már térdalakülag befelé hajlott és csücsa gyengén 
Ívelt. A rágófolületen igen apró fogacskák vannak na- 


23 


gyobb számuü haránt sorokban rendezódve. À végsórték itt 
is hiányzani látszanak. 

A Holopediddk-nál a rágók a fej és a. tor kózótt feküsz- 
nek és alaprészük kissé felfelé és kifelé a pánczélig haj- 
lik. Külónben az alaprész e családnál is ékalakü s a rágó- 
rész derékszóg alatt hajlik el tóle a száj felé. A rágófólü- 
let gyengén domborü és nagyszámuü, egyenló nagyságü 
fogacskáknak haránt soraival fegyverzett. 


Az dllkapesok — maxillie Általában sokkal gyen- 
gébbek a rágóknál és hátrafelé irányültak. Általánosság- 
ban ugyanazokat a vázrészeket lehet rajtok is megkülón- 
bóztetni, mint a rágókon, nevezetesen egy alap- és 
egy rigorészletet. Az alaprészlet tóbbnyire kerekített sze- 
gélyü lemezt képez, míg a rágórészletet külonbozó ujj 
alakü nyülványok és ezekról emelkedó erósebb tüskék 
alkotják. A Polyphemiddk esaládj&ban, mint azt Levpra- 
nak a Polyphemus-ra vonatkozó adatai is bizonyítják, az 
állkapesok ki vannak ugyan fejlódve, de nagyon csene- 
vészek, hosszükás tojísdad és mindkét szegélyükón fino- 
man sórtézett lemezkéket képeznek. — A Leptodoridák- 
nál,mint már Lrn;r:EBoma hangsülyozta, az állkapesok 
teljPsen hiányoznak s miként üjabban WzrswaNN be- 
bizonyította, azok a képletek, a melyeket WaawxEn N. a 
Leptodora állkapesai gyanánt írtle, nem egyebek, mint 
az alsóajaknak egy részlete. A Lynceida, Lyncodaphnida 
és Bosminida esaládoknál az állkapesok hiányzanak, a 
Daphnidák néhány alakjánál pedig jól kifejlett állkapesok 
ismeretesek. Legfeltünóbben fejlettek azonban e család- 
ban a Simocephalus vetulus állkapesai, a melyeknek alap- 
része Lux» vizsgálatai szerint kerekített lemezt képez, a 
melynek belsó szegélyéón magyobbszámuü fmom  sórték 
emelkednek, külsó szegélyének kózelében pedig három 
egymástól egyenló távolságban álló haránt sorokban kis 
fogaeskák vannak. A rágórészt három befelé irányüló 
üjjalakü nyülvány képezi, a melyek finoman sórtézettek 
és esücsokról egy-egy hatalmas, sarlóalakülag górbült 
tollas tüske emelkedik. A Sididik-nál az állkapesok gyen- 
gék, befelé hajlott lemezkét képeznek, a melynek szegé- 
lye tagozott, tollas: és befelé górbült sórtékkel fedett, 
mint külónósen a Sida erystalliná-nál. A. Holopediddk- 
nál Zappacu-nak a Holopedium  gibberum-on  végzett 
vizsgálatai szerint az állkapesok szintén egytagü lemez- 
két képeznek, a melynek befelé hajló szegélyén merev 
sórték vannak. 

Jellemzó a Cladoeeráknak ügy rágóira, valamint áll- 
kapesaira nézve is, hogy a faldosók -— palpi — minden 


| esetben hiányzanak, ha ugyan a Luwp íltal megkülón- 
| bóztetett végsórtéket nem tekintjük azok végsó marad- 


ványainak. 

e) Evezó végtagok. A Cladocerák evezó végtagjaira, 
vagy tulajdonképeni lábaira vonatkozó elsó részletesebb 
ismertetést SrRAuss kózólte; az általa nyüjtott adatokat 
azonban Zappacu a Holopedium gibberum lábainak ismer- 


24 


tetésével tetemesen bóvíti és általános szempontokból is 
méltatja. Lzvpre ónálló vizsgálatai alapján szintén be- 
hatóan ismerteti a Cladocerák végtagjait s kimutatja, 
hogy bár feltínóen módosültak, mindazáltal rajtuk né- 
hány oly vázrészt külónbóztethetünk meg, mint a tóbbi 
Izeltlábu állatok lá&bain. 

A Cladocerák lábaira vonatkozó legtóbb adatot azon- 
ban Luwp nyujtja, a ki igen külónbózó esaládokba tar- 
tozó fajok lábait tanulmányozta; de mint már emlí- 
tettem, a líbakat állkapesi libaknak tekimtette. A leg- 
üjabb, ide vonatkozó büvárlatok WmzrswaANN-nak és Gno- 
aER-nek a Moinék-on végzett vizsgálatai, a kik határo- 
zottan kimutatták azt, hogy e fajoknál a végtagok, azaz 
líbak, épen ügy két ágból és egy tórzsból állanak, mint 
az Evezólábü rákoké, esakhogy. a tórzs, valamint az ágak 
is szerfelett tág korlátok kózótt váltakozó módosulások- 
nak vannak alávetve. 

Lzvp:a felfogása szerint a Cladocerák lábain megkü- 
lónbóztethetünk egy alapizet — coxa — esípó, egy fó- 
(zet — femur — czomb és a végízet — tarsus — lbat, s 
a külónbózó sórték éós lemezszerit nyülványok csak ezek- 
nek függelékeit képezik. GEnsTAEckER a Lrvpra vizsgá- 
latai alapján ugyan e szempontokból tekintve ismerteti a 
Cladocerák véetagjait, illetóleg lábait. Lux» volt az elsó, 
a ki kimutatta, hogy a Cladocerák lábai ugyanazon typu- 
süak, mint az ágastapogatók silletve, mint az Evezólábü- 
rükok végtagjai, de 6 felfogásához híven a esípó függelé- 
keit szájszervek gyanánt írta le s megkülónbóztet alap- 
Ízet, külsó és belsÓ ágat s az elsón egy befelé 4lló rágó- 
fólületet és egy hátrafelé tekintó kopoltyü függeléket. 
WxrsMaANN é8 GnuBER a Moink ismertetésének alapjában 
ugyan a Lux» felfogása után indülnak, a mennyiben ók 
is megkülónbóztetik az alapízet és a két ágat, de az alap- 
ízet csfpónek tekintik s a Luxp-féle rágófolületet egysze- 
rüen csípófüggeléknek nyilvánftják. 

Nézetem szermt leghelyesebben járunk el akkor, ha a 
Cladocerák lábait az ágastapogatókkal teljesen homolog 
képleteknek tekintve, azokon ugyanazokat a vázrészeket 
külonbóztetjük meg, a melyeket az ágastapogatókon, azaz : 
egy alapízet, egy. külsó és egy belsó gal, és ezt a feltiinó 
módosulísok szem  elótt tartásival annyival is meg- 
okolva tehetjük, mert példáül a lábak tgynevezett csípó- 
függelékének személyesftójét tóbb Cladocera áeastapoga- 
tójának tórzsén is megtaliljuk egy hengeres- és me- 
rev sórtében végzódó nyulvány alakjában, mint pél- 
dáül, hogy tóbbet ne említsek, a Moima fajoknál álta- 
lában. 

A lábak alapize, a melyet a Lrypro-féle megkülónbóz- 
tetés szerint a csíipó- és a ezomb ósszenóvéséból keletke- 
zett képletnek, Luxp felfogsása szerint pedig az ágas- 
tapogatók tórzsével homolog szervnek kell tekintenünk, 
általában meglehetós korlátolt terjedelmt, lapított lemezt 
képez s esupán à / Polyphemiddk-nál és a/| Leptodoridál- 


nál van erósebben fejlódve, a melyeknél együttal hen- 
geres 18. 

Az dgal: kózttl általában a külsó majdnem mindig fej- 
lettebb a belsónél és mindkettó a csalidok és nemek, 
ügyszintén a fajok szerint is igen tág korlátok kózótt 
ingadozó módosulásoknak van alávetve. 

Dár a Cladocerák külónbózó csalidjánál a l&bpárok 
feltiinóen eltéróleg vannak módosulva, annyira, hogy 
azokat elsó tekintetre igen nehéznek látszik egy typusra 
visszavezetni, mindazáltal, mint azt GmERsTAECKER már 
kimutatta, a Leptodoridék-tól kimdüló ósszehasonlítás 
ütjin igen kónnyen elérhetó. 

A Leptodoridák-nál a. hat lábpár szerkezetét illetóleg 
inkább a tóbbi Rákokéra és más magasabbrend( Izelt- 
lábü állatokéra, semmint a tóbbi Cladocerákéra emlékez- 
tetó. Általános alapjukat illetóleg ugyanis fonálszeriüok, 
hengeresek ós a négy elsó pár négy hengeres fzból áll, 
az ótodik és hatodik kissé duzzadtabb s csupán két 
ízü. Valamennyi lábpárnak elsó fze homolog az alapízzel 
s a négy elsó páron egyszerü hengert képez, a melynek 
belsó területén, illetóleg hátsó szegélyén két sorban ha- 
talmas tollas sórték emelkednek. A két utolsó, — azaz, 
az ótódik és hatodik lábpáron az elsó fz lapftott, mellsó 
szegélyén hullámos és itt egy sor tollas sórtével fedett. 
Az ágak kózül a külsó van esupán eróteljesen és azonnal 
felismerhetóleg kifejlódve s az alapízre kóvetkezó három, 
és iMletóleg az ótódik és hatodik lábpáron egy íz által ké- 
peztetik. Ez ág egyenes folytatása syanánt tünik fel az 
alapíznek; hengeres, és a négy mellsó lábpáron három 
hengeres, majdnem egyenló hosszü és hátsó szegélyén két 
sor tollas sórtével ékített ízból 4ll, míg az ótódik és ha- 
todik lábpáron esupán egy lapított, kissé mellfelé fvelt és 
egy sor tollas sórtével fegyverzett íztól képeztetik. — 
A belsó ág csak esenevész, a mennyiben csupán a négy 
elsó lábpáron van meg egy kis, lapított lemezke alak- 
jában, a mely az alapízzel áll kózlekedésben. A lábpárok 
kózül:külónben legerósebb az elsó, a mely az utána 
koóyetkezónél kétszerte hosszabb és legróvidebb a hato- 
dik, a mely még oly hosszü sines, mint az elsónek alap- 
íze. Jellemzó külónben a l&bak fekvése 18, à mennyiben a 
négy elsó pár hátra, a két utolsó pedig mellfelé górbült. 
E esaládnál tehát az alapíznek ügynevezett csípófügge- 
léke és a kopoltyülemez egészen hiányzik. 

A Polyphemiddk. családjának lábai már nagyobb ha- 
sonlatosságot mutatnak a tóbbi Cladoecerák lábaihoz és 
mintegy átmenetet képeznek a Leptodoridák-étól a. Sidi- 
dik-éhoz és Holopedidák-éhoz s ezekkel kapesolatban a 
tóbbi Cladocerákéhoz. A Polyphemiddk-nál ugyanis, mint 
például a. Polyphemus pediculus-nál is, a lábakon igen jól 
megkülónbóztethetjük az alapízet a estpófüggelékkel és a 
kopoltyülemezzel, továbbá a külsó- és a belsó ágat. 
AÀ négy lábpár kózül külónben a három elsó egyezó szer- 
kezotü, míg a negyedik ezektól feltünóen külónbózil. 


A három elsó lábpáron ugyanis a lemezszerü alapíz igen 
jól fejlett, belsó szegélyén tóbb sórtepamattal és a láb- 
szárak szerint külónbózó fejlettségii csfpófüggelékkel ékt- 
tett.- 

Ez utóbbira jellemzó az, hogy mellülról hátrafelé 
fokozatosan fejlettebb, a mennyiben ugyanis míg az elsó 
lábpáron esupán két, hegyescsücsu nyulványka alkotja azt, 
addig a harmadikon kiálló esücsról eredót három erótel- 
jes fog képezi. — Az alapízzel kózetlen kapesolatban 
álhnak az ágak, a melyek kózül a belsó az elsó láb- 
páron, belsó szegélyén kissó kerekített és ót hatalmas 
sórtével ékített lemezt képez, a kóvetkezó két lábpiáron 
azonban már satnyül, bár minden esetben megtartja ere- 
deti alakját és szerkezetét. A külsó ág mind a három láb- 
páron három ízüi, de az fzek kózül legeróteljesebb az elsó, 
s leggyengébb az utolsó. Valamennyi lábpárnak vala- 
mennyi íze egyenló számuü sórtével ékített, a melyek 
azonban az elsó lábpáron sokkal eróteljesebbek, mint az 
utína kóvetkezókón. A lábpárok kózül külonben leg- 
eróteljsebb e esaládnál is az elsó, az utána kóvetkezó 
tóbbiek már fokozatosan róvidülnek, de valamenny1 hátra- 
felé hajló. 

A. Polyphemidák líbainak szerkezete leginkább em- 
lékeztet a Holopedidák-éra s illetóleg ezek vezetnek a 
Sididák és külónósen a tóbbi Cladocerák feltünóbben 
módosult végtagjaihoz. A  Holopedidák hat láíbpárja 
ugyanis, mint azt ZappAon-nak pontos vizsgálatai kimu- 
tatták, hosszüra nyülts esak igen kis mértékben lapí- 
tott. Általánosságban valamennyi lábpáron jól el van 
külónülve az alapíz és a két ág. de ezeken kívül, bár nem 
valamennyi lábpáron, megtaláljuk még a esífpófüggeléket 
és a kopoltyü-lemezt. A lábpárak azonban nem vala- 
mennyien egyenló szerkezetüek. Az elsó libpár ugyanis 
róvidebb az utána kóvetkezónél; alapíze lapított, csípó- 
függeléke kissé mellfelé hajlott és kopoltyü-lemeze nines. 
Az ágak kózül a belsó jóval hosszabb a külsónél és rajta 
a sürték száma is nagyobb, mint az utóbbin. A második, 
harmadik és negyedik lábpár külónbózik az elsótól, de 
egymás kózótt megegyezik abban, hogy a ecsípófüggelék 
mellett kopoltyü-lemezük is van. Az ótódik és hatodik 
lábpár már jóformán esenevész, de szerkezet tekinteté- 
ben az elsó lábpáürra emlékeztet, minthogy az alapízen 
csupán esenevész csípófüggelék van s a kopoltyü-lemez 
hiányzik. Az ágak nagyon róvidek s majdnem egyenló 
hosszüak. —  Valamennyi lábpár valamennyi vázrész- 
lete, a kopoltyü-lemez kivételével, teljesen óssze van 
nóve az alapízzel, ügy, hogy például a esípófüggelék s a 
két ág annak egyszerü folytatása gyanánt tünik fel. 
A csípófüggelék az ót elsó líbpáron majdnem egyezó 
nagyságü és szerkezeti ; külsó szegélyén gyengén kerített 
és nagyobb számü, hatalmas, kéttagü sórtével ékített. 
De ezeken kívül az elsó l&bpár hátsó esüesán egy, a 
négy utána kóvetkezón két tagozatlan és tollas sórte is 


Danav, Cladocera. 


2b 


ered. À hatodik lábpárnak esípófüggeléke már esenevész 
s alig külónbóztethetó meg. A kopoltyü-lemez meegnyült 
függeléket képez s nem messze a esfpófüggeléktól indul 
ki, kissé hátra és alá felé tartva, a lábak külsó oldalán. 
Alakja mindig egyezó. Az elsó lábpár külsó ága alapján 
és esüesán keskenyebb, mint kózepén, míg a tóbbi láb- 
páré esüesán mindig szélesebb s az elsó lábpáron kilenez, 
a másodikon és harmadikon négy, a negyediken ót, az 
ótódiken három és végre a hatodikon négy, hatalmas, 
egytagü és tollas sórtével ékített. A belsÓ ág vége felé 
fokozatosan keskenyedik, végre egy hatalmas, tollas 
sürtében végzódik; hátsó szegélyón nagyszámuü kéttagü 
és tollas sórte ered. A hatodik lábpáron azonban kapeso- 
latban ez ágnak esenevész voltával, a tollas sórték száma 
is minimumra redukálódik. A lábpárok valamennyien 
hátrafelé fveltek s a négy elsó pár oly hosszü, hogy egy 
részük a pánczélból mindig kiáll. 

A Sidid«k hat lábpárja nagy szerkezeti hasonlatosságot 
mutat a IHolopedidák-éval s ezeken is ugyanazokat a váz- 
részeket külónbóztethetjük meg. Az alaptz a Sididdk-nál 
is róvid, lapított lemezt képez, a melynek belsó oldalán 
a csípófüggelék ered s ezen 20— 925 egyszerü sórte van. 
A csífpófüggelékkel ellentétesen, azonban valamivel kóze- 
lebb az alapíz végsó szegélyéhez, az aránylag már tekin- 
télyes nagyságot eléró kopoltyü-lemez rógzül, a mely 
Zappacn-nak állítása szerint csupán az ót elsó lábpáron 


van meg, 


míg a hatodikon hiányzik ; LEv»ra ellenben ki- 
mutatta, hogy a kopoltyü-lemez e lábpáron is megvan, 
esakhogy nagyon esenevész. A külsó ág általános szer- 
kezeti viszonyait tekintve szintén nagyon hasonlít a. Ho- 
lopediddk-éhoz, bár itt valamivel eróteljesebb, de mindaz- 
által kevéssel mindig róvidebb a belsónél. A belsó ág a 
Sididdk lábpárjain esupán annyiban külónbózik a Holo- 
pedidák-étól, hogy szélesebb és lapítottabb. A lábpárak- 
nak emezen említett vázrészei az egyes lábpárakon némi 
esekélyfokü eltérést mutatnak, a mi azonban fóleg az 
alakra és a sórték számára szorítkozik. Így például a 
kopoltyü-lemez Lrvpre vizsgálatai szerint az elsó láb- 
páron egy kifelé és kissó hátrafelé irányuló nyelvalakü 
függeléket képez, ellenben a második, harmadik, ne- 
gyedik és ótódik lábpáron kocsányszerü tórzsról eredve, 
befelé és kifelé egy-egy nyelvalaku lebenyt bocsát, a me- 
lyek kózül azonban a külsó minden esetben eróteljesebb 
a belsónél. A külsó ág az ót elsó ízen megnyult, lapított 
lemezt képez és a belsónél mindig róvidebb, a hatodikon 
ellenben már terjedelmesebb a belsónél és külsó szegé- 
lyón kerekített. A sórték száma valamennyi lábpárnak 
mindkét ágán állandó s csupán a hatodik lábpár belsó 
esücsán van eggyel kevesebb hatalmas tollas sórte. Vala- 
mennyl lábpárnak említett ízei azonban észrevehetet- 
lentil vannak egymással és az alapízzel ósszenóve s csupán 
a kopoltyü-lemezek vannak feltünóbben 'elkülontlve. 
A lábpárak kózül külónben legeróteljesebb az els6, a mely 


4 


26 


egyszersmind a leghosszabb is, a tóbbi ellenben hátrafelé 
fokozatosan róvidül. 

A Daphniddk esaládjiban a lábpáraknak egyes váz- 
részei, bár csaknem minden esetben megvannak, de az 
ót lábpár szerint, és továbbá a. külónbózó nemek és fajok 
szerint, meglehetósen feltünóen módosultak, ügy annyira, 
hogy azokat esupán a Sididdk és Holopedidák lábpárjai- 
nak szem elótt tartása mellett lehet az iltalànos typusra 
visszavezetni. A JMoimák-nál az elsó líbpáron a esípó- 
függeléket esupán két erós, tüskeszerü és fogazott sórte 
képviseli; a kopoltyü-lemez ellenben tojásdad zaeskó alak- 
jában kónnyen felismerhetóleg fejlett. Az ágak ki vannak 
ugyan fejlódve, de egymástól ninesenek élesen elküló- 
nülve, minthogy a belsó a külsónek csupán egyszerti nyul- 
ványa gyanánt tünik fel. A külsó ágnak hátsó szegélyén 
hat, hatalmas, kéttagü és tollas sórte ered, csücsán pedig 
egy tagozatlan, tüskeszerii és majd fogazott, majd tollas 
nyülvány. A szegélysórték három csoportba rendezódtek 
oly formán, hogy az alapíz kózelében három, távolabb 
két, és végre a esües kózelében egy sórte van. A belsó 
ágnak megfeleló részlet esücsáról három erós, majd tago- 
zott,majd pedig tagozatlan sórte ered. A második láb- 
páron az egyes vázrészek már jobban és kónnyebben van- 
nak elkülónülve. A esífpófüggelék már eróteljes, szabad- 
szegélyén kissé kerekített és nagyobb számuü erós, tol- 
lassórtével ékített lemezt képez, a melynek alapja elkes- 
kenyedett s itt egy kis, sarlóalakülag górbült erós fogacs- 
kával fegyverzett. A kopoltyü-lemez terjedelmesebb to- 
jásdad tómlót képez, mint az elsó líbpáron. A külsó ág 
igen feltünó, mivel meglehetós hosszü, fólületén fino- 
man sórtézett hengert képez, csüesán egy hatalmas, két- 
tagü sórtenyülvánnyal. A belsó ág már esupán egy lapt- 
tott lemezt alkot, a melynek gyengén hullámos szabad 
szegélyéról néemy-ót erós, tollas sórte emelkedik. A har- 
madik líbpáron a esípófüggelék hosszüra nyüló tojís- 
dadalakü, gyengén kerekített, és szabad szegélyén nagy 
számu tollas sórtével ékftett lemezt képez. A kopoltyü- 
függelék ugyanoly alakü s majdnem ugyanolyan terje- 
delmü, mint a megelózó líbpáron volt, de az ágak már 
feltünó módosultak. — A külsó ág ugyanis tekintélyes, 
lapított és kerekített szegélyi lemezzé alakült át, a 
melynek alapjín, a kopoltyü-lemez kózelében két erós, 
róvid és sórtézett nyülvány ered, külsó szegélye finoman 
sórtézett, belsó szegélyén ellenben négy, tekintélyes, két- 
tagü és tollas sórte emelkedik. A belsó ág egészen csene- 
vész és csupán három-négy erós, eeytagü és tollas, 


ág kerekített és finoman sórtézett csücsü lemezt alkot, 
nemkülónben a külsó is, a mely azonban az elóbbinél 
terjedelmesebb és mellsó, valamint hátsó végpontján is 
egy-egy tüskeszerü nyülvánnyal fegyverzett, melyek kó- 


| Zül a belsó róvid, a külsó ellenben hosszü és kéttagu. 


A libpárok valamennyi vázrésze egymással majdnem 
felismerhetetlenül ósszenótt. A Sümocephalusok-nál az 
elsó lábpár alak és szerkezet tekintetében nagyon emlé- 
keztet a JMoindk-éra. Az alapíz itt is lapított lemez, 
a melynek belsó szegélyén a esípófüggeléket reprae- 
zentáló két erós tüske, külsó szegélyén pedig a kopoltyü 
lemez ered. A Simocephalusok elsó lábpárjinak alapíze 
csakis annyiban tér el a Moindk-étól, hogy belsó alapján 
egy finom sórtepamat van. Az áeak kózülittis a belsó 
van erósebben fejlólve és három kis halmoecskát ké- 


| pez, a melyek kóztül a belsóról négy kifelé álló, tagozott 


sórteszerü nyülvány képviseli. A negyedik lábpár ügy | 


általánosságban, valamint részleteiben 18 hasonlít a har- 
madik lábpárhoz. Az ótódik lábpár feltünóbben eltér 
a megelózáktól. — Itt ugyanis a csípófüggelék jófor- 
mán egészen hiányzik s esupán két erós sórte képviseli 
azt. A kopoltyü-lemez megvan, még pedig a második 
lábpáréra emlékeztetó alakban és terjedelemben. A belsó 


és tollas sórte ered, alapján pedig egy erósebb, befelé, és 
egy gyengébb, kifelé hajló tollas, tagozatlam sórte vam. 
A kózépsó halmocska csüesán két ós a végsó halmoeska 
esücsán három tagozott tollas sórte emelkedik. A külsó 
ág a Sünocephalusok-nál valamivel feltíünóbb, mint a 
Moindk-nál, minthogy a belsó ág folytatásának látszó 
hengeres, esüesán egy hosszabb és egy róvidebb kéttagü 
és tollas sórtével fegyverzett nyülványt képez. À második 
lábpár szintén nagyon hasonlít a Moindké-hoz s a lénye- 
gesebb külónbség esupán abban áll, hogy a csípófüggelék 
a Simocephalusok e líbpárján csak három fogacskában 
végzódik és rajta sórték nincsenek, továbbá a jól elküló- 
nült külsó ág esücsán két hatalmas, kéttagü és tollas 
nyülvány van. A kóvetkezó lábpárak ugyan oly módosu- 
lásokat mutatnak, mint a Moinaké, avval a külónbség- 
gel, hogy a esípófüggelék minden esetben fejletlenebb. 
A Seapholeberisek-nél az elsó lábpár semmi feltünóbb 
szerkezeti eltérést sem mutat a Moindk-étól és Sumo- 
cephalusok-étól, a második lábpár azonban már némileg 
eltér amazokétól s külónósen a Simocephalusoké-tól az 
általjP hogy a róvid, vaskos, hengeres és csupasz külsó 
ág esüesáról, épen mint a Moindk-nál, esupán egy tago- 
zott és tollas sórte ered. A Motnké-tól pedig eltér abban, 
hogy a esípófüggelék jobban fejlett és szabad szegélyéról 
eredó sórtéi sokkal róvidebbek és sokkal kisebb számuüak. 
Ezeken kívül azonban eltér a Scapholeberisek második 
líbpárja az említett nemekétól belsó ágának sórtézettsége 
által, minthogy sórtéinek száma kisebb amazokénál. A har- 
madik líbpárnak esípófüggeléke és külsó ága általános 
alak tekintetében a Moindk-éval azonos, de a csípófüg- 
gelék nem oly terjedelmes a Scapholeberisek-nél, mint a 
Moindk-nál és sórtéilknek száma is feltànóen csekélyebb. 
Külónben e két nem harmadik lábpárját illetóleg csupán 
abkan van lényeges eltérés, hogy a Scapholeberisek-nél a 
belsó ág már tényleg elkülónült és három róvid, vaskos, 
tagozatlan tüskét viseló csüesoeskát alkot. A negyedik 
líbpáron a esípófüggelék szintén csenevész, négy, két- 


tagü és tollas sórtével. A belsó ágat esnpán egy, kéttagü, 
róvid és tollas sórte képviseli, míg a külsó ág lapított, 
szabad szegélyén kerekített lemezt képez négy erótelje- 
sebb, nyülványszerü kéttagü sórtével és két gyengébb, 
egytagü, de szintén tollas sórtével, tehát általánosságban 
a Moinák-éra emlékeztet. Az ótódik lábpár végre általá- 
nosságban ügy, mint részleteiben is csaknem azonos a 
Moindk-éval. A Ceriodaphnidk-nál az elsó, második és 
harmadik lábpár lényesen nem külónbózik az eddig emli- 


tett nemekétól s esupán a csípófüggelék fejlettségében, 
sórtézettségében, továbbá a belsó ágnak fejlettségében ég 

sürtézettségben van csekély eltérés. A negyedik lábpár | 
azonban méár feltünóbben van módosülva, minthogy 


a esípófüggelék ónálló nyülványként van lefüzódve, a 
melynek belsó szegélyén négy fogszerü egyenes tüske, | 
csücsán pedig két erós, tagozott, befelé ívelt és tollas | 
sórte van. A belsó ág a külsónek csücsszerü folytatását 
képezi egymás mellett sürüen álló róvid tollas tüskével. 
A külsó ág végre terjedelmes, egyenesre metszett sze- 


zélyi lemezt alkot négy hatalmas, nyülványszeri tago- 
zott és tollas sórtével. Az ótódik lábpárnak alapíze a leg- 
eróteljesebben van kifejlódve, a mely hosszükás, négyszóg- 


leti lemezt alkot; belsó esüesáról egy eróteljesebb, hátra- 
felé sarlóalakülag górbiült tollas sórte emelkedik. E sórte | 
a belsó ágat képviseli, a melyet Lux», bizonyára tévesen, | 
e nemmnek e lábpárján hiányzó csípótüggeléknek tartott. | 
À külsó ág szintén csenevész és az alapíznek hátsó csü- | 


esán eredó nagy, tagozatlan, sarlóalakülag hátrafelé gór- 
bült tollas sórtéjétól képeztetik. E  végtagpár külónben, | 
mint azt Luwp-nak vizsgálataiis mutatják, a fajok sze- 
rint kisebb-nagyobb mértékben eltér. A Daphnia fajok- 
nál az elsó lábpár a családnak elóbb említett fajaitól 
lényegében nem nagyon külónbózik, mindazáltal van 
kóztük némi eltérés. A esipófüggelék ugyanis majdnem 
minden esetben hiányzik, vagy legalább is nagyon csene- 
vész. À kopoltyü-lemez ellenben soha sem hiányzik és 
alakja ugyanolyan, mint az elóbbi genusoknál. A belsó 
ág eróteljes, lapított és leggyakrabban tóbb csoportba 
elhelyezett finom  sórtével ékített lemezt képez; a 
külsó ág csupán kis kiemelkedés alakjában van meg, 


a melyról egy tagozatlan, tollas, hatalmas sórte és egy 
kis tüske emelkedik. A második lábpár csupán lényeg- 
telenül tér ela  Moindk-étól és | Simocephalusok-étól, 
a mely utóbbiakéhoz abban is hasonlít külónósebben, 
hogy az eróteljesen fejlett, hengeres és folületén sórté- 
zett külsó ág csücsáról két hatalmas, kéttagü és tollas 
sórte ered. A belsó ág szerkezetében már szembetünóbb 
eltérés mutatkozik, minthogy ez a legtóbb esetben majd- 


nem csenevész és ót hatalmas, kéttagü, tollas sórtével 
ékített csücsocskát képez csupán. A harmadik lábpárra 
jellemzó mindenek elótt, hogy a belsó ág már felis- 


merhetóleg van kifejlódve s a hatalmas, számtalan két- 


tagü, tollas sórtével szegélyezett csípófüggelék  külsó | 


| esücsa mellett emelkedó wujjalakü nyülványt képez, a 
| melynek esücsáról két egyszerü és tollas sórte ered. Jel- 
| lemzó továbbá, hogy a kopoltyü-lemez alapján egy, 
| szegélyén finoman sórtézett lemezszerü fügeelék van je- 


len, a mely majd esupán a kopoltyü-lemezig, majd pedig 
azontülis terjed. A kopoltyü-lemez és a külsó ág általá- 
ban és részleteiben is hasonlít a Moinéké-hoz és Simo- 


| cephalusok-éhoz. A negyedik lábpár nagyon hasonlít a 


harmadikhoz s evvel kapesolatban az említett tóbbi 
nemekéhez is, míg az ótódik lábpár az által, hogy ecsífpó- 
függeléke egészen hiányzik, kopoltyü-lemeze esenevész 
s a külsÓó ág, valamint a belsó is az alapíznek ecsupán 
végesüesait képezik, a melyeknek mindenikéról egy-egy 


| hatalmas, egytagü és tollas sórte emelkedik, inkább a 


Ceriodaphnia fajok lábpárjára emlékeztet. Külónben a 
Daphnia fajoknál a lábpárak szerkezetében és külónósen 
sórtézettsógében igen tág korlátok kózótt ingadozó elté- 
rósek vannak. 

A Bosminidék líbpárjaira nézve mindenekelótt jel- 
lemzó az, hogy a két elsó pár minden esetben róvidebb 
az utána kóvetkezó két párnál, a melyek a legeróteljeseb- 
ben fejlettek, az ótódik pár azonban már szintén gyen- 
gébb s a hatodik végre esenevész. Az elsó lábpárnak alap- 
íze meglehetós keskeny lemezt képez, a melynek mellsó 
szegélyén a csípófüggelék, hátsó szegélyén pedig a kopol- 
tyülemez emelkedik. A csípófüggelék csücsszerü kiemel- 
kedést képez, a melynek egyenesre metszett csücsán há- 
rom hatalmas, nyülványszerü tollas sórte emelkedik. 
A kopoltyülemez kórtealakü és hegyes csüesával ki- és 
hátrafelé tekint. Az ágak kózül a külsó üjjalakü nyülványt 
képez, csüesán egy eróteljes, síma sórtével s alapján két 
hatalmas sórte ered. A belsó ág terjedelmes, lapitott és 
külsó esücsán egyenesre metszett lemez alakjában fejlett 
és szabad esüesán ót tollas kétágü és egy egyszerü sórte 
van. À második lábpár általánosságban az elsóvel egyezó, 
külónósen a kopoltyü-lemez és a külsó ág alakját és szer- 
kezetét tekintve, a esífpófüggelék és belsó ág azonban 
némileg eltér, mert példáül itt a csípófüggelék hegyes 
csücsán három erós fogacska, belsó szegélyén pedig 
hat tollas, kéttagü sórte van. A belsó ág erósen lapí- 
tott és szabad, külsó szegélyén kissé kerekített; sortéi- 
nek száma tíz-tizenkettó kózótt váltakozik, a melyeknek 
egy része tollas, más része síma, de valamennyi tagozat- 
lan. A esípófüggelék kózelében fekvó sórte a tóbbinél 
eróteljesebb és jóformán tüskét alkot. A harmadik lábpár 
alapíze terjedelmes lemez, a melynek külsó csücsán, a 
a, külsó ág alapján két eróteljes, tollas, tüske van. A csípó- 
függelék széles alapról indülva ki, kózepe felé elkeske- 
nyedik s itt térdalakülag megtórve befelé hajlik. Csücsán 
két róvid, eróteljes, karomszerü tüske van s a belsó mel- 
lett még egy fínom sórte is emelkedik. A csípófüggelék 
alaprészletének belsó szegélyén ót-hat, tollas és kéttagü 
hosszü sórte van. À kopoltyülemez ugyanoly alakü, mint 


4* 


28 


à megelózó lábpárokon, de valamivel terjedelmesebb. 
A külsóáge lábpáron már jóval eróteljesebb, mint a meg- 
elózókón, alapján keskeny, csücsán elszélesedett lemezt 
képez, melynek belsó- és külsó segélye fínoman sórtézett, 
egyenesre metszett végesüesán pedig három hosszü, két- 
tagü és két róvid, egytagu tollas sórte ered. A belsó ág 
szintén jól fejlett, lapftott, lemezszer(t és róla tíz-tizenkét 
tollas, kéttagü sórte emelkedik; ezeknek száma azonban 
a fajok szerint változik. A negyedik libszárnak alapízén 
a kopoltyülemez mellett még egy kis, szegélyén fínoman 
sórtézett lemezkéje is van. A csípófüggelék csenevész, kis 
nyülványkát képez esupán, esücsán egy nyülványszeri 
sórtével. A külsó ág szembetiünóen fejlett és feltünóen 
emlékeztet a megelózó csalidok  megfeleló szervére; 
ugyanis szabad szegélyén kerekített terjedelhmes lemezt 
képez, a melynek külsó szabad szegélye fínoman sórté- 
zett és ót erOteljes, tollas és két kisebb, szintén tollas 
sórtével ékített. A belsó ág már csenevész, üjjalaku nyül- 
ványt képez, a melynek alapján egy hosszü, eróteljes és 
belsó szegélyén hosszü sórtékkel ékített nyülvány van, 
esüesáról] egy finoman sórtézett, sarlóalakülag gyen- 
gén befelé hajló tüskeszerü nyülvány ered. Az ótódik 
lábpárnak esenevész alapízén a csípófüggelék is csene- 
vész és egy gyengén térdalakülag hajlott, csücesa felé fo- 
kozatosan vékonyodó nyülványt képez minden sórte nél- 
kül. Evvel ellentétben a kopoltyülemez eróteljesebb és 
alapján duzzadt. A külsó ág alapján két tagozatlan, fíno- 
man tollazott, eróteljes tüske ered, csücsát pedig egy 
hosszü, síma sórte ékíti. A belsó ág eróteljesebb a külsó- 
nél és hosszabb is, kissé kerekített csücsán hét ffnom és 
síma sórte ered. A hatodik lábpár már egészen csenevész 
s az alapízról csupán az eróteljesen fojlett kopoltyülemez 
emelkedik. 

A Lyncodaphniddk esaládjában a külónbózó nemek 
fajamál az ót és hat kózótt váltakozó lábpárok kisebb- 
nagyobb szerkezeti eltérést mutatnak. A Maerothiir ge- 
nus alakjainál az ót lábpár kózótt legeróteljesebb az elsó s 
leggyengébb az ótódik. Az elsó lábpár alapízén esupán a 
kopoltyülemez van meg, a csípófüggelék hiányzik és 
helyén néhány fíinom, félkorben redózótt sórte van csu- 
pán. Az ágak kózül a külsó egyszerii, ijjalakü nyülványt 
képez, csücsán egy hatalmas sórtével, a melynek véesó 
hullímos fele erós sórtékkel ékített. A belsó ág sokkal 
eróteljesebben fejlett, mint a külsó és két lebenyból &ll, 
a melyek kózül a külsó alak tekintetében emlékeztet a 
külsó ágra és csücsán három sarlóalakülag ívelt, belsó 
szegélyének végsó felében fínoman sórtézett tüske ered. 
À belsó lemez terjedelmes, lapított és végsó szegélyén 
8—10 nyülványszerü tüske van s ezenkívül még pár ki- 
sebb sórte is. A második lábpár terjedelmes alapízén a 
esfpófüggelék már eróteljes esücs alakjában lép, melynek 
alapjín belül négy hosszü sórte és fogszeri( sórte vam, 
kívül pedig csupán egy üjjalakü nyülványka emelkedik. 


À esfpófüggelék hegyes csücsán végre két fogacska van. 
À kopoltyülemez aránylag terjedelmes zacskót képez. 
À külsó ág djjalakü nyülvány, esücesán egy sarlóalakülag 
górbült, külsó szegélyén fínoman sórtézett eróteljes és 
egy síma, gyenge sórtével. A belsó ág tulajdonképen 
egyenes folytatását képezi az alapíznek és szabad, gyen- 
gén kerekített külsó szegélyén hat róvid, végén feltü- 
nóbben górbült nyülványszerü sórte van, a melyek ki- 
vülról befelé fokozatosan róvidülnek és végsó felükben 
gyengén sórtézottek. A harmadik lábpár ecsípófüggeléke 
némileg hasonlít a másodikéhoz, de valamivel gyengébb. 
A kopoltyülemez eróteljes. 4 külsó ág alapjíán egy befelé 
irányüló, sarlóalakülag górbiült és tollas sórte van. Hátsó 
szegélye fínom sórtékkel fedett és végsó harmadában, 
tehát a esücs kózelében egy feltünóen hosszü, egyenes, 
kéttagü és ffínoman tollazott sórte ered. Az ág csüesát 
végre két róvid, sarlóalakülag hajlott és csupán külsó sze- 
gélyén sórtézett gcyenge sórte ékíti. A negyedik lábpár 
csípófüggeléke két egytagu, róvid, erós és tollas sórtében 
végzódik s alapján két kis fvelt, hegyesen végzódó nyul- 
ványka van. A kopoltyülemez ugyanolyan, mint a meg- 
elózó párban. A külsó ág hosszü, jóval hosszabb a belsó- 
nél és alak tekintetében a harmadik lábpáréra emlékez- 
tet, avval a külónbséggel, hogy külsó szegélye sem nem 
sórtézett, sem alapján, sem végsó harmadában mines 
nagy sórtékkel fegyverezve, hanem csupán csücsán van 
három tüskeszeri róvid, eróteljes és fífnoman sórtézett 
sórtéje. A belsó ág egészen oly szerkezetiüi, mint a harma- 
dik líbpáré és esupán sórtézettsége mutat kis fokü elté- 
rést. Az ótodik lábpár alapízén a esípófüggelék kis, he- 
gyes csüesü nyülványt képez sórték nélkül. A kopoltyü- 
lemez eróteljes és oly hosszü, mint az ágak. Az ágak 
kózül a belsót esupán egy erós, hátrafelé sarlóalakü- 
lag hajlott, fínoman sórtéz»tt sórte képezi, a külsó 
egy, csüesán [finoman sórtézett nyülvány alakjában 
fejlett. 

Az Acantholeberis hat lábpárja kózül legeróteljeseb- 
ben fejlett a negyedik és ótódik, a hatodik pedig egé- 
szen esenevész s csupán egy hosszükás, szegélyen sórté- 
zett lemezt képez. A esípófüggelék az elsó és második 
líbpáron a legeróteljesebb, a harmadikon éós negyediken 
már gyengébb, de azért ugyanoly szerkezetii, mint a 
megelózókón; az ótódik lábpáron ellenben már csene- 
vész és alig ismerhetó fel; a hatodikon végre egészen 
hiányzik. A kopoltyülemez a hatodik lábpár kivételével 
mindenik líbpáron megvan, de a negyediken és ótódi- 
ken kettós tómlócskét képez. Az ágak kozül az elsó és 
második lábpáron a belsó van eróteljesebben fejlódve 
sa külsó esenevész, ellenben a harmadik, negyedik és 
ótódik lábpáron a külsóág az eróteljesebb s a belsó gyen- 
gébb. A külsó ág azonban legeróteljesebb az ótódik láb- 
páron, a melyen négyszógü, fínoman sórtézett lemezt 
alkot nehány eróteljes, részint tagozott, részint tagozat- 


29 


lan, de mindig tollas sórtével. A hatodik lábpáron az | 


ágak is hiányoznak. 

A Lynceidák ót lábpárja általànosságban nagy hason- 
latosságot mutat a Lyncodaphmidk-éhoz és ezek kózótt 
külónósen az 4cantholeberis-éihez. A lábak alapíze min- 
den esetben keskeny lemezt képez, a melyen a kopoltyü- 
függelék minden líbpáron megvan, míg a csípófügge- 
lék az utolsón vagy mnagyon csenevész, vagy egészen 
hiányzik. A csípófüggelék az elsó, második és harmadik 
lábpáron kis nyülvány alakjában van elkülónülve, a 
melyról róvid, de erós, kéttagü tollas sórték erednek; 
a kóvetkezó libpárokon már esupán kisebb-nagyobb hal- 
moeskát képez külónbózó számu tagozott és tagozatlan 
tollas sórtével. A kopoltyüfüggelék kórtealakü lemezt, 
illetóleg zaeskót képez. Az ágak mindenik lábpáron fel- 
ismerhetók, de az elsó, második lábpáron e család alak- 
jainál is a belsó az eróteljesebb sa külsó a gyengébb, ellen- 
ben a harmadikon és negyediken a külsó ág az erótelje- 
sebb s az ótódiken végre majdnem az ósszes tóbbi váz- 


részeket elnyomja. A harmadik, negyedik és ótódik láb- | 


páron a külsó ág terjedelmes, kerekített szegélyit lemezt 
képez változó számu, eróteljes, tollas sórtével. LEvpre, a 


kiaz Eurycercus lamellatus lábpárjait behatóan tanul- | 


mányozta, a külsó ágat kopoltyülemeznek tartotta és 
utána GrnsrTAECKER 1s ezt az értelmezést fogadta el. 
Luxp vizsgálatai és a tóbbi családokkal való ósszeha- 
sonlítás azonban kónnyen megmagyarázza ügy a Lrvpro, 
valamint az ó nyomán a GEnsTAECKER tévedésót is. 

Igen jellemzó a Cladocerák majdnem  valamennyi 
családjára és ezeknek alakjaira az, hogy a hímek elsó 
lábpárja tóbb tekintetben eltér a nóstényektól, és eltér 
fóleg abban, hogy ólelószervvé módosülva, esüesán kü- 
lónbózó alakü karmok és sórtenem( függelékek vannak. 

A. Polyphemiddk kózótt a. Polyphemus-nál a hím elsó 
lábpárja általánosságban ugyan hasonlít a nóstényéhez, 
de csücesán egy fólfelé hajló karom van, a melytól távo- 
labb aláfelé egy, csupán egyik oldalán fogazott tüske 
emelkedik. E tüske mógótt és illetóleg alatt két saját- 
ságos szemóles látható, a melyeknek szabad szegélyén 
fogszerü lebenykék vannak. Végre a láb hátsó szegélyén, 
kórülbelól annak hátsó harmadában két kardalakü, lapí- 
tott és fogazott szegélyü tüskeszerii nyulvány ered. 

À Leptodoriddk-nál a hímek és nóstények elsó lib- 
párja kózótt csupán annyi a külónbség, hogy a hímeknél 
& harmadik íz csüesán saját izmokkal mozgatható, róvid 
tüskékkel ékített eróteljes karom van jelen. 

A Lynceidák  családjínak ^ valamennyi neménél s& 
üsszes eddig ismert fajainál a hímek elsó lábpárjának 
csücsán egy eróteljes, sarlóalakülag górbült karom van, a 
mely majd eróteljesebb, majd gyengébb. Az egyes fajok 
szerint azonban még melléksórték is vannak a karom 
mellett. 

A Luyncodaphnidák hímemek elsó lábpárja általában 


emlékeztet a Lynceidék-éra, nemkülónben a Bosmini- 
dák-é is, a mely utóbbiaknaül, mint Mérrr& P. E.-nek 
a Bosmina diaphanán végzett vizsgálatai is bizonyftják, a 
hím elsó lábpárjának esücsán egy mellfelé hajló sarló- 
alakü karom van s ennek alapján külón széles alapról 
egy hatalmas síma sórte irányül mellfelé. 

À Daphnidák családjíban is a typus az, hogy a hím 
elsó lábpárjának esücsán mellfelé górbüló karom van, de 
aztán a nemek és fajok szerint a részletekben kisebb-na- 
gyobb az eltérés. A Moindk-nál példáül s külónósen a 
Moima brachiatá-nál, Mórrzn P. E. szerint az elsó lábpár 
csücsa kiszélesedett, mellsÓ csüesán erósebben ívelt és 
finom sórtékkel tómótten fedett, hátsó csücsán ellenben 
kifelé megnyult, itt rógziül a mellfelé górbült sarlóalakü 
karom, alapján három tollas sórtével. A Ceriodaphnia- és 
Daphnia-fajok hímeinél általában ki van fejlódve a mell- 
felé hajló sarlóalakü karom és ezelótt külón alappal 
mindig egy hatalmas sórte emelkedik. E, mellett azonban 
az egyes fajoknál még kisebb-nagyobb számü gyengébb 
sórtéket is találunk a láb külónbózó pontjain. 

A Sididdk-nál a hímek elsó lábpárja általánosságban 
ugyan hasonlít a Daphniddk-éhoz, mindazáltal az eltérés 
meglehetós szembeszókó. Ugyanis a Sididdk-nál a láb 
csücsán a karom helyett egy mellfelé hajló vastag, kere- 
kített csücsü nyulvány van, a mely szabad csücsán finom 
fogaeskákkal fegyverzett. A nyulvány alapján a láb belsó 


| csücsa szintén kerekített és finom fogaeskákkal ékített, 


de róla egy hatalmas, sarlóalakü górbült sórte, továbbá 
nagyobb számuü fmom sórte is ered. 

À mi a hímek elsó lábpárjának e feltinó részeit illeti, 
meg kell jegyeznem, hogy a karom s illetóleg a mellfelé 
górbült nyulvány minden esetben a belsó ág módosülata 
kóvetkeztében jótt létre, az elótte fekvó hatalmas, ónálló 
alapról emelkedó sórte pedig a külsó ágat képvisel. 

À lábpárak száma, mint már a megelózókben is 
róviden említettem, a Cladocerák Kkülónbozó esalád- 
jainál és nemeinél meglehetós tág korlátok kozott inga- 
dozik. E viszonyt azonban legjobban feltinteti a kóvet- 
kezó táblázat, a melyben az egyes esaládok lábpárjainak 
száma van feljegyezve. 


E A lábpár 

A esalád neve IE 
Polyphemide - .. .. 4 
Leptodoride  . . |. 6 
Tiynceidz e mc EIL 
Lyncodaphnidm . 4—6 
«Bogminidg $54 0s educ 6 
iDnphnide 4 Ti enl 5 
Bididpee qq e 6 
Holopedid:e 6 


Miként e táblázat számadataiból is kitünik, állandóan 
legkisebb a. Polyphemiddk lábpárjainak a. száma $ ehhez 
hasonlót még esupán a Lyncodaphniddk | családjának 


30 


egy neménél találunk; a tóbbi esaládoknál a lábpárak 
8záma 5-re s végre 6-ra nóvekedik, ez utóbbi számot 
azonban soha sem haladja tul. De a táblázat számadatai- 
bólaz is kitínik, hogy pár családban a lábpárak száma 
ingadozik, így példáül a Lynceidae és a. Lyncodaphnidae 
cBaládokban. Ennek oka abban rejlik, hozy a Lynceidae 
család egy genusánáls névszerint az Furycercus-nál a 
lábpárak száma 6, míg a tóbbi genusnál állandóan 5. 
A Lyncodaphnidae esaládnál mutatkozó ingadozásnak 
oka abban áll, hogy az ide tartozó Lathomura genus- 
nál 4, a Maerothrix és Streblocerus genusnál 5, az Acan- 
tholeberis és. Iliocryptus genusoknál végre 6 a lábpárak 
száma. Állandó a líbpárak száma a Bosminiddk-nál, a 
tóbb genust tartalmazó Daphnidák-nál, nemkülónben a 
Sididae és Holopedidae családoknál. A lábpárak száma 
azonban nem vehetó irányadó bélyeg gyanánt a esaládok 
kórültrásánál és jellemzésénél, mert ez esetben egymástól 
igen külónbózó szervezettségü alakok kerülnének egy 
családba, mint példáül a. Polyphemiddk a. Lathonurá-val, 
a Leptodoriddk a. Bosminiddl-kal, Sididdk-kal, Holope- 
didék-kal, az Euryeercus, Iliocryptus és Acantholeberis 
genusokkal ; továbbá a. Daphnidae esalád, az. Eurycercus 
genus kivételével, az ósszes tóbbi Lynceiddk-kal s a. Stre- 
blocerus és Macrothrix genusokkal. 


3. Kóztakaró. 


A Cladocerák kóztakarója, mint általiban az ósszes 
tóbbi szabadon éló rákoké is, pánczélt képez, a mely 
azonban kapesolatban a test jellemzó alkotásával, — a 
mennyiben az oldalt ósszenyomott és háthasi tengelye 
tetemesen hosszabb az oldali tengelynél, — nem esupán 
a hátoldalt takarja, hanem együttal a test két oldalát is 
borító teknószerü lemezeket alkot. A két oldallemez 
azonban a hátoldal kózépvonalában  minden esetben 
egybe van nóve, ellenben mellsó, hasoldali és hátsó 
szegélye szabad. E tekintetben tehát a Cladocerák, a 
míg egyfelól] meglehetósen eltéórnek a tóbbi rákok leg- 
nagyobb részétól, addig másfelól nagyon emlékeztetnek 
a Kagylósrákokra s a Branchiapodok kózótt a. Limnadia, 
FEistheria és Limnetis fajokra. 

A pánczél két lemeze azonban nem az ósszes Cla- 
doceráknál van egyenló mértékben kifejlódve, mert míg 
Lynceidae, Lyncodaphnidae, Bosminidae és Daplhmidae 
esaládoknál a lemezek hasoldali és hátsó szegélye egy- 
mással érintkezve, azok nemesak a végtagokat zárják 
kórül, hanem az utópotrohot is ; addig a Sididae és Holo- 
pedidae esaládoknál az utópotroh tóbbé-kevésbbé fedetlen 
marad. À Polyphemidae család alakjainál a pánezél két 
lemeze már csak annyira fejlett, hogy hasoldali szegé- 


lyók esupán a végtagok alapi ízéig terjed s végre a | 


Leptodoridae családnál a lemezek még a potrohot sem 
fedik. 


Az aránylag tekintélyes számü Cladoceráknál a pán- 
ezél alakja a nemek és fajok szerint rendkívül tág kor- 
litok kózótt változik s elkezdve a. gómb-, tojás- és négy- 
szógalaktól, minden 4átmenetben elófordül. A pánezél 
alakja külónben igen nagy mértékben függ a hasoldal 
szegélyétól a mely majd egyenes lehet, majd a hát- 
oldallal egyenlóen ívelt, majd pedig erósen ívelt. 

Azoknál a Cladoceráknál, a melyeknél a pánezéljól 
van kifejlódve, tehát a. Ljynceidae, Lyncodaphnidae, Bos- 
minidae, Daphnidae, Sididae és Holopedidae esaládok- 
nála pánczélnak háti, hasi, mellsÓó és hátsó szegélye a 
esaládok, nemek és fajok szerint is meglehetós jellemzóen 
van fejlódve. 

A Lynceidae család alakjainál a pánezél hátoldali gze- 
gélye majd egyenes, majd kózepe táján gyengén velt, 
majd pedig erósen ívelt. Ieen érdekes e családban a 
Pleuroxus genus, a melynek fajainál a pánczél hátoldali 
szegélye a lehetó legtágabb korlátok koózótt változik, mert 
míg példáül néha nem egyenes, addig máskor erósen 
ivelt, ügy azonban, hogy hátrafelé az íveltség mind- 
inkább fokozódik. E esalád alakjainál igen jellemzó az, 
hogy a pánczél hátoldali szegélye minden esetben síma 
és rajta sem kiemelkedések, sem tüskék, sem sórték, sem 
fogaeskák nincsenek. 

A hasoldali szegély alakja szintén nagyon változó a 
Lyneeidae család alakjainál. Leggyakoribb eset azonban 
az, hogy a hasoldali szegély egyenes, ritkább eset az, 
hogy a pánezél hasoldali szegélye tóbbé-kevésbbé ívelt. 
Nem ritka az az eset sem, hogy a máskülónben egyenes 
szegélyen vagy kis kiemelkedés, vagy pedig gyengébb, 
vagy eróteljesebb bemélyedés van. A hasoldali szegély 
valamennyi Ljnceida-félénél vagy síma, vagy pedig tollas 
sórtékkel ékített, egyes fajoknál azonban még kis fogaes- 
kák is vannak jelen s a tollas sórték és a. fogacskák vál- 
takozva fordulnak eló. A sórték alakja, szerkezete és 
nagysága aztán a fajok szerint változik s azok lehetnek 
egyenló, vagy külónbózó hosszüak, tollasok, vagy símák. 
Nem ritka az az eset sem, hogy a hasoldali szegély egy, 
vagy tóbb, majd egyenes, majd ívelt, majd hosszabb, 
vagy róvidebb, majd hegyes, majd pedig tompa fogaeská- 
ban végzódik. 

A pánezél mellsó szegélye, kapcsolatban az ágastapoga- 
tók aránylag esekély fokü fejlettségével és külónósen kap- 
csolatban a fejpánezélnak a tórzspánczéllal való majdnem 
égzrevehetetlen érintkezésével, csak gyengén van elküló- 
nülve, de majdnem az ósszes Ljnceida-féléknél hasonló 
alakü. Ott, hol a fejpánezéllal érintkezik, általában tóbbé- 
kevésbbé éles S alakü hajlást mutat, azontül azonban a 


| nemek és fajok szerint, bár szük korlátok kózótt, de vál- 


tozik. 

A mily tág korlátok kózótt változik a pánezél mellsó 
szegélyének alakja, épen oly tág korlátok kózótt változik 
szerkezete is. A fajok csekély részénél a mellsó sze- 


gély ugyanis egészen csüpasz, más részénél elsó felében 
esupasz, alsó felében pedig majd tollas, majd pedig síma 


sórtékkel fedett; a legtóbb fajnál azonban mindenütt | 


sórtézett. Igen érdekes kivétel a. Pleuroxus truncatus, a 
mennyiben ennek mellsó szegélyén a sórték helyett 
11—19 hegyes, fólfelé górbült fogaeska van jelen s ezek 
a hasoldali szegélyig terjednek le. 

À pánezél hátsó szegélye nem mindenik Lgnceida- 


félénél van kónnyen megkülónbóztethetóleg fejlódve, | 
mert egyes fajoknál kerekített s a hát- és hasoldali sze- 


gély egymásba olvadtnak látszik. 

A legtóbb Lynceida-félénél a hátsó szegély azonban 
jól el van külónülve s majd egyenes vonalban fut a hát- 
oldali szegélytól a hasoldali szegélyig s mindkettóvel he- 
gyes szóg alatt érintkezik, majd pedig a hátoldali sze- 
géllyel derékszóg alatt, a hasoldalival pedig tompán 
kerekített szóg alatt érintkezik. Iyen gyakorl az az eset, 


hogy a felsó züg tompábban kerekített, mintaz alsó ; eló- | 


fordul azonban az az eset is, hogy mind a két züg egyen- 
lóen tompán kerekített, és hogy a felsó majdnem hegyes, 
az alsó pedig tompán kerekftett. 

A pánezél hátsó szegélye majdnem valamennyi Lyn- 
ceida-félénél esupasz s csak igen kevés azon fajoknak 
száma, a melyeknélegy s míásféle képletekkel ékített ; 
néha például egész hosszában fólülról lefelé fokozatosan 
nagyobbodó síma sórtékkel, néha hegyes, fólfelé górbült 
fogacskákkal fegyverzett, máskor külsó szélén ugyan 
esupasz, de belsó oldalán, kózel a szabad szegélyhez, ró- 
vid, meglehetós eróteljes tüskékkel fedett; az utóbbi- 
nál külónben az alsó zügon és fólótte kevéssel már fínom 
és róvid sórtéket is találunk. 

Igen érdekes az a kórülmény, hogy nehány Lynceida- 
félénél a pánezél hátsó szegélyének alsó zügában kisebb- 
nagyobb és változó számuü fogaeskák fordulnak eló, a 
melyek részben egyenesen hátra, részben pedig kissé le- 


felé irányulnak. Azoknála fajoknál, a melyeknél a pán- | 


czél hátsó szegélyének alsó zügában tóbb fogacska van, 
2 fogaeskák száma kisebb-nagyobb mértékben ingadozik. 
A fogacskák száma külónben még ugyanazon egy pél- 
dánynálsem állandó, mert a jobb pánczéllemezen le- 
het 5, a balon ellenben esupán három. 

A Lyncodaphnidák családjában a pánezél hátoldali 
szegélye általiban gyengén ívelt, ügy azonban, hogy 
mellsó felében tóbbé-kevésbbé vízszintesnek látszik, és 


hátsó felében a hasoldal felé hajolva ívelódik. A fajok | 


legnagyobb részénél a hátoldali szegély egészen síma, 


más részénél fogazott, vagy kis tüskékkel fegyver- | 


zett. 

À pánczél hasoldali szegélye e család külónbózó ne- 
meinél kis mértékben bár, de mégis mutat némi alak- 
változást. A Maerothrir fajoknál általán gyengén ívelt 
és eróteljes sórtékkel ékített, a melyeknek szerkezete 


azonban a fajok szerint eltéró. A Streblocerus-nál a pán- | 


czél hasoldali szegélye már feltünóen fvelt, fürész alakbax 
fogazott s a bemélyedésekben egy-egy róvid, erós sórtó- 
vel díszített. Az Acantholeberis pánezéljának hasoldali 
szegélye majdnem vízszintes és esupán mellsó, meg hátsó 
kis részlete van kissé fvelve s csak is 
sórtékkel ékített. 

A pánczél mellsó szegélye majd egyenes, de kissé lej- 
tósen kifelé s aztán aláfelé hajlik, majd egészen egyenes 


hosszü, merev 


és függélyesen irányül aláfelé. A mellsó szegély külónben 
valamennyi Lyncodaphnida-félénél egészen esupasz és 
tompán kerekített szóg alatt érmtkezik a hasoldali sze- 
géllyel. 

A pánczél hátsó szegélye esupán az Acantholeberis-nél 
van jól elkülónülve s ennél majdnem függélyes vonalban 
fut a hátoldali szegélytól a hasoldalüg s az elsóvel he- 
gyes, az utóbbival pedig tompín kerekített szóg alatt 
érintkezik ; egész hosszában aztán kis fogacskákkal fegy- 
verzett; a nemek más részénél felismerhetlenné válik, 
minthogy a hát- és hasoldali szegélyek észrevétlenül men- 
nek egymásba hegyes csücesban, vagy kerekített szóglet alatt 
érintkezve. 

A Bosminidae család alakjainál a páncezél szegélyei 
általában nagyon hasonló lefutásüak s az itt-ott mutat- 
kozó eltérések majdnem elenyészó esekélységüek. A hát- 
oldali szegély ugyanis mindig tóbbé-kevésbbé erósen fvelt, 
ügy azonban, hogy hütrafelé szembetünóbben lankásodik 
és minden esetben egészen síma. A hasoldali szegély 
állndóan egyenes és esupán mellsó harmadában van 
nehány vékony sórtével ékítve, a melyeknek száma a 
fajok szerint változó. A mellsó szegély leggyakrabban 
gyengén fvelt s csak ritkán egyenes, de ez esetben aztán 
ferdén ki- és aláfelé irányul. Az a szóg, a mely alatt a 
mellsó szegély a hasoldalival érintkezik, tompán kerekí- 
tett és sórtékkel fedett. A hátsó szegély majdnem kivétel 
minek kóvetkeztében a 
hasoldali szegéllyel mindig derékszóg alatt érintkezik, 
ellenben a hátoldali szegéllyel majd tompább, majd éle- 
sebb, de mindig hegyes csücsban talílkozik. Nehány faj- 


nélkül egyenes és függélyes, 


nál, a pánezél hátsó alsó züga majd egyenesen hátra, 
majd kissé alá felé tekintó gyengén ívelt nyulványkába 
folytatódik, mely kétszer vagy háromszor fogazott lehet 
a fajok szerint. A hátsó szegély külónben valamennyi faj- 
nál kivétel nélkül sfma s rajta sem fogácskák, sem pedig 
sórték nincsenek. 

A Daphnidae esalád külónbózó nemeinél s ezeknek 
fajainál a pánezél szegélyeimek nlakja, lefutása és szerke- 
zete, nemkülónben fejlettséze igen külónbózó. A Moina- 


| fajoknál a pánezél hátoldali szegélye állandóan egyenes 


és esupasz, esupán a petéit magával s illetóleg kóltó- 
ürében czipeló nóstényeknél válik kissé íveltté a peték 
nyomása alatt. Ugyan e viszonyt találjuk a Simocephalus- 
fajoknál is, avval a külónbséggel, hogy ezeknél a pánezél 
hátoldali szegélyén hátrafelé irínyuló fogszerü képletecs- 


32 


kék vannak. A Ceriodaphnia fajok kózótt, a míg nehány- 
nála pánezélhátoldali szegélye egyenes, addig mások- 
nál és a legtóbbnél, kisebb-nagyobb mértékben ívelt, de 
minden esetben egészen síma. A Scapholeberisek pánezél- 
jának hátoldali szegélye mindig ívelt, hátrafelé lanká- 
&odva hajlik alá& és kivétel nélkül valamennyi fajnál sfma. 
A Daphnia. genus alakjainál a pánezél hátoldali szegélye 
mindig fvelt, de nem ritka az az eset sem, hogy a szegély 
fveltsége hátra felé lassanként egyenes vonalba símul el, 
a mi külónósen a hímeknél igen gyakori. A pánczél hát- 
oldali szegélyének fínomabb szerkezete már tágabb kor- 
látok kózótt változik, mint alakja, mert a míg egyfelól 
igen sok oly fajt ismerünk, a melyeknél a szegély egészen 
síma, addig másfelól szintén sok oly fajt ismerünk, a 
melyeknél a szegély vagy egész hosszában, vagy hátsó 
felében, vagy végre csak hátsó harmadzüban erósebb, vagy 
gyengébb, hátra felé irányuló tüskékkel ékített. 

A pánezél hasoldali szegélye már nem oly változó 
alakü, mint a hátoldali, à mennyiben a Scapholeberis 
fajok kivételével, a melyeknél állandóan egyenes, a 
tóbbieknél gyengébben, vagy erósebben, de mindig ívelt. 


A. Seaphobelerisek-tól külónben a tóbbi Daphnida-félék- | 
hez mintegy átmenetet képeznek a Simocephalusok, a | 
melyeknél leggyengébb a hasoldali szegély fveltsége és az | 


extremet a. Ceriodaphmia-fajok képezik, a melyeknél leg- 
eróteljesebb a hasoldali szegély fveltsége. A. Scapholeberi- 


sek-nél és Ceriodaphnidlk legnagyobb részénél a hasoldah | 


szegély egészen csupasz, a Ceriodaphmnia rotundá-nál, a 


Simocephalusok-nál és számos JDaphnia-fajnál a has- | 


oldali szegély hátsó felén vagy róvid tüskék, vagy hosz- 
szabb sórték emelkednek, a AMoina-fajoknál a hasoldali 
szegély mellsó részén vaunak esupán fogacskák és végre 


igen sok Daphniá-nál az egész hasoldal rakva van tüs- 


kékkel vagy sórtékkel. 

A pánczél mellsó szegélye a Moina.fajoknál majdnem 
függélyes lefelé irányuló vonalat képez, a mely alsó felé- 
ben sórtézett és tompán kerekített szóg alatt érintkezik 
& hasoldali szegéllyel. Ehhez hasonló viszonyt találunk 
a Simocephalus- és Scapholeberis-fajoknál is, avval a kü- 
lónbséggel, hogy ezeknél a lefelé irányuló szegély kózepe 
tájin gyengén vájt s az utóbbi nemmnél a tóle és a 
hasoldali szegélytól alkotott szóglet hegyes és kiszó- 
kelló, mint külónósen a Scapholeberis mueronatá-nál 1s. 
E két nem mellsó szegélye külónben állandóan csupasz. 
À Daphnia-fajoknál a pánczél mellsó szegélye már kivé- 
tel nélkül fvelt és a hasoldali szegéllyel mindig tompán 
kerekített szóglet alatt érintkezik. Legfeltünóbb a Cerio- 
daphniák mellsó szegélyónek íveltsége, a melyeknél a 
mellsó- és a hasoldali szegély majdnem észrevétlenül 
megy át egymásba. E két utóbbi nemnél a pánczél 
mellsó szegélye jóformán mindig csupasz s alig egy-két 
oly faj van, a melynél fínom sórtékkel fedett. 

Legnagyobb eltérés mutatkozik a JDaphnida-esalád 


alakjai pánczéljának hátsó szegélyénél, mert a míz van- 
nak oly nemek, a melyeknél a pánczél hátsó szegélye éle- 
sen van elkülónülve, mint a Seapholeberisek-nél, Simo- 
cephalusok-nál éós némileg a. Motnk-nál is, addig nagyon 
sok másnál alig, vagy épen nincs az elkülónülve, mint a 
Ceriodaphnidk-nál és a Daphnidk-nál. A Scapholeberisek 
pánezéljának hátsó szegélye függélyes, majdnem egyenes 
és csak nagyon kis mértékben ívelt vonalat képez, a 
mely egészen csupasz s a hátoldali vonallal, épen mint a 
hasoldalival is hegyes szóglet alatt érintkezik, a melyek 
kózül a felsó kissé folfelé szókell, az alsóbb pedig róvidebb 
vagy hosszabb, hátrafelé irányuló hegyes nyulványban 
folytatódik. A Simocephalusok-nál a hátsó szegély szin- 
tén egyenes vonalat képez, de ez kissé ferdén le- és mell- 
felé fut. A hátoldali szegéllyel tompa, kerekített, a has- 
oldalival ellenben meglehetós hegyes szóglet alatt érint- 
kezik és egész hosszában róvid tüskékkel fedett. A Moindk- 
nál a hátsó szegély függélyes vonalat képez, a mely 
kózepe tájn gyengén óblózótt s a hátoldali szegéllyel 
meglehetós hegyes, de kerekített, a hasoldali szegéllyel 
ellenben feltünóen tompán kerekített szóglet alatt érint- 
kezik. A Daphnia- és Ceriodaphnia-fajoknál, mint em- 
lítettem, a pánczél hátsó szegélye nincs élesen elkülónülve 
s a hasoldali szegély kózetlen érintkezni látszik a hát- 
oldalival. Igen.jellemzó e nemek fajaira és külónósen a 
Daphnia-fajokra az, hogy a pánezél ott, hol a hát- és 
hasoldali szegély egymással érintkezik, róvidebb vagy 
hosszabb nyulvánnyá nyülik ki, a mely majd egyenesen 
hátra, majd pedig hátra- és fólfelé irányul. E nyulvány 
mindig tüskékkel fedett és iránya, hosszasága, meg alakja 
bizonyos fajjellemet képez. Külónósen jellemzó az, hogy 
à pánezél kózépvonalából-e, vagy pedig felsó részéból, 
iletve a hátoldali szegély kózelében ered-e? A Daph- 
nia-fajok kózótt külónben olyan is van, a melynél e nyul- 
vány esak kis esonkát képez, s e tekintetben nagyon em- 
lékeztet a Ceriodaphnidk-ra s mintegy átmenetet képez a 
két genus alakjai kózótt. 

A Sididae-féléknél a pánezél szegélyei meglehetós 
egyforma fejlettségüek és alaküak. A hátoldali szegély 
ugyanis esak gyengén ívelt és egészen csupasz, a has- 
oldali szegély egyenes vonalat képez, a mely a test 
kózepe táján gyengén óblózótt és csupán hátsó harmadá- 
ban van róvid fogacskákkal fegyverezve, egyebütt pedig 
finom sórték borítják s ezek kózótt egy-egy hegyes, róvid 
tüskécske van. A pánczél mellsó szegélyének kózepén 
szembetinó bemélyedés van, minek kóvetkeztében alsó 
felében egy, kissé mellfelé szókelló, tompán kerekített 
csücs képzódótt. Ezen tül azonban gyengén kerekítve 
megy át a hasoldali szegélybe. A hátsó szegély jól meg- 
külónbóztethetó és hullámosan futó vonalat képez, a mely 
sórtékkel fedett s a hátoldali szegéllyel meglehetós, de 
gyengén kerekített, a hasoldali szegéllyel pedig tompa 
és feltitnóbben kerekített szóglet alatt érintkezik. Az alsó 


33 


szóglet a Sida hímjénél egy hegyes, egyenesen hátra irá- 
nyuló kis fogacskába folytatódik, illetóleg végzódik. 

A Holopedidae esalád egyetlen képviselójének a. IHo- 
lopedium | gibberum-nak páncezélja, szegélyeit tekintve, 
meglehetósen eltér a Cladocerák tóbbi családjainak alak- 
jaiétól. A pánezél hátoldali szegélye ugyamis feltiinóen 
íÍvelt, bár nem oly mértékben, mint a hátoldali s ügy 
mellsó, valamint híátsó részlete majdnem egyenlóen lej- 
tós. A mellsó és hátsó szesély nines élesen elkülónilve, 
s mindkettó a hasoldali szegélynek egyenes folytatását 
képezi. A hasoldali szegély tehát egyenes kózlekedésben 
állónak látszik a hátoldalival, a mellyel meglehetós 
hegyes szóglet alatt érintkezik s ez kis esücsocskát képez. 
A hátoldali szegély egészen csupasz és a hasoldali is 
majdnem egészen, esupán a hátsó szegélynek megfeleló 
részletén vannak kis fogaeskák. 

À pánezél folülete a Cladocerák külónbózó fajainál 
igen külónbózó szerkezetii s alig van nehány olyan faj, 
a melynek pánezélfolülete egészen egyszeri síma, mint 
példáuül a Holopedium gibberum-é is ; a legnagyobb rész- 
nél a pánczél tólületén, vagy a test hossztengelyével pár- 
hüzamosan futó hossztarajkákat, vagy egymással keresz- 
tezódó és rhombos terecskéket alkotó vonalakat, vaey 
pedig hatszógletí terecskéket találunk. A hossztengely- 
lyel párhüzamosan futó tarajkák leggyakoribbak az Alona 
genus fajamál. Az egymással keresztezódó és rhombos 
ierecskéket alkotó vonalak leggyakoriabbak a Cerio- 
daphnia- és a Daphnia-genusok fajaimak pánczélfolü- 
letén, a hatszógletü terecskék  külónósebben a Bos- 
manidák- és nehány Lynceida-félének pánczélfolületét 
díszítik. Egyes fajoknál a nagy és kónnyen szembetinó 
tarajkákon kívül még fimom vonalak is ékítik a pánezél 
folületét. Igen érdekes az 4lona testudimaria pánczéljá- 
nak foólülete, minthogy ezen kis, egymást cserépszertleg 
fedó pikkelykék vannak kifejlódve, a melyek külónósen 
a pánezél szegélyeinek kózelében emelkednek ki éle- 
sebben. A pánezél fólületének szerkezete külónben az 
egyes fajok meghatározásánál meglehetós fontos jelle 
met képez. 

À pánezél fólületének díszítéséhez külónben az emlí- 
tetteken kívül egyes esetekben még másnemü képletek 
is járülnak, nevezetesen kis kiemelkedések, tüskék és 
sórték. Ezekhez lehet számítani némileg azokat a sórte- 
szerü képleteket is, melyek a Lynceida-család alakjainak 
kivételével majdnem az ósszes tóbbi Cladocerák fajainál 
az ágastapogatók alapjín, vagy tórzsének csücsán egye- 
sével vagy párosával vannak meg s a melyek ideggel 
Álla kózlekedésben, valószínüleg a tapintásnak egyik 
készülékét képezik. 

Szóüvettani tekintetben a Cladocerák kóztakarója sem 
jellemzó sajíátságeal nem bír, sem a tóbbi rákokétól 
nem külónbózik; minden esetben két, jól elkülonült 


rétegból áll  nevezetesen a tulajdonképeni pánezélt 


Dapay, Cladocera. 


alkotó külsó, szilárd ósszeállásü euticula-rétegból és az 
ez alatt fekvó plasma-rétegból, a matria-ból. 

A cuticula-réteg legnagyobb részt egynemü s a test 
külónbózó részeim külónbózó vastagságü és keménységiü 
s részben ettól függ színe is, mert minél vastagabb és 
keményebb, annál sótétebb színii. E, tekintetben igen 
szép példa a Monospilus temuirostris, a melynek cuti- 
eula-rétege az idókózónként levedlett, de egymáson 
tapadt páncezél-lemezek miatt meglehetós szilárd Ossze- 
állásü és sárgásbarna színtüi, holott a Daphnia-fajok cuti- 
eula-rétege aránylag vékony lévén, majdnem egészen 
színtelen. — Vegyi ósszetétel tekintetében a cuticula-ré- 
teg nagyon hasonlít a tóbbi rákokéhoz s legfennebb 
abban külónbózik, hogy a beléje rakódott mészsók meny- 
nyisége majdnem minimumra redukálódott, bár ezeknek 
jelenlétét is már Lzvpre konstatáílta a JDaphnia lon- 
qispina. és a, Simocephalus vetulus fajoknál a savak alkal- 
mazása után mutatkozott pezsgés alapján. Ehhez hasonló 
eredményhez jutottam én is a Moina brachiatá-nál 
eczetsav alkalmazása után, a melynek hatására a mész- 


poor 


sók feloldásával a cuticula-réteg feltinó hajlékonnyá és 
vékonnyá változott. 

A plasmaréteg — matrix — leggyakrabban szemeeské- 
zett, sejfekre nem külónült protoplasma-réteget képez 
elszórt magvakkal, ritkábban sejtekre külóntülve. Lzevpra 
szerint e réteg a test kótószóvetével s külónósen a zsír- 
test nyülványaival áll kózetlen Kkózlekedésben. A test 
egyes helyein e réteg elvastagodik, így külónósen a fark- 
sórték alapján s itt kis dudorkát képez. 

A korábbi büvárok kózül a plasma-réteget illetóleg 
LovÉN és SrTRAvs ama. véleményben voltak, hogy izom- 
szerii és az izmok feladatát végezi, külónósen a pánezél 
két lemezének elzárásánál. E véleményt Lzvpra dóntótte 
meg, kimutatva, hogy a pánezél lemezeinek esukódá- 
sát specialiter e czélra szolgáló izmok végezik. Ó mu- 
tatta ki azt is, hogy e réteg szolgál tartózkodási helyétül 
a festék-sejteknek s hogy e rétegben egyes fajoknál egy- 
sejtü mirigyek vannak elszórva, a melyek nézete szerint 
nem egyebek egysejti bórmirigyeknél. 

Az elóbbeniekben tárgyalt külvázon kívül à Cladoce- 
ráknál épen ügy, mint a tóbbi rákoknál is s általában 
majdnem az ósszes Ízeltlábü íllatoknál némi belváz is 
van s már Lzvpra észlelte nyomait a külónbózó izmok 
tapadáspontj&uül szolgáló tarajkák alakjában. Az uüjabb 
büvárok kozül külónósen MrrER P. E. volt az, a ki 
figyelmét e képletekre irányitotta és vizsgálatai alap- 
jín kimutatta, hogy csaknem az ósszes Cladoceráknil 
egyes pontokon az izmok tapadására szolgáló belváz- 
részletek vannak kifejlódve. Nevezett büvár egész soro- 
zatát kózli e belváz-részleteknek ^ az  Alona-fajoktól, 
egyes Chydorus-októl és Plewroxus-októl, a melyek küló- 
nósen az ágastapogatókat mozgató hatalmas izmok 
tapadás-pontjáül szolgálnak s a melyeknek alakja a fajok 

5 


34 


szerint igen tág korlátok kózótt változik; általában pál- 
czika-, ritkábban patkó- és gyürü-alaküak. 

A Cladocerák valamennyien pánezéljukat tóbb ízben 
levedlik s az &j már nagyon korán kezd képzódni a régi 
alatt, a miról kónnyen meggyózódhetünk, ha az illetó 
állatkához kémszerrel járulunk, mint példáül eczetsavval, 
a melynek ilyetén hatását már Lzvpre konstatálta. A leg- 
tóbb Cladocera régi pánczélját egészen levedli s csak 
nehány olyan van, a melynél a régi pánezélok is a testen 
maradnak. Ilyenek a Monospilus tenuirostris és az Acan- 
thocercus sordidus fajok, a melyeknél a régi pánczélok az 


üjakkal ósszenónek s minden egyes pánezélt szegélyei- | 


nek megmaradt sorai után azonnal felismerhetünk. 


4. Héjmirigy. 
A korábbi büvárok kózül már. tóbben figyelmesek 
lettek ama tóbbszórós kanyarulatü, szabdalt szegélyü és 


a hólyagszerü mirígyet az elsó lábpár kopoltyufüggeléké- 
nek tartotta, késóbb azonban visszavonva ez állítását, 
elismerte Dounw A. felfogásának helyességét. 

A Cladocerák ósszes fajaimak héjmirfgyeim három rész- 
letet külónbóztethetünk meg, nevezetesen a hólyagszerü 
mirigyet, a esatornát és a. kivezetó myildst. 

A hólyagszer mirigy, mint már DonngN A.-nak 


| vizsgálatai is kiderítették s Craus C. adatai megerósí- 


tették, minden esetben a héjmirígy vezetékének, illetóleg 
esatornájinak alsó járatától és a rágóktól képezett zug- 
ban fekszik. Alakja általànosságban kórte- vagy tojásdad, 
mindazáltal a nemek és fajok szerint kisebb-nagyobb 


| mértékben változihk; majd kórtealaká, majd gómbólyü 


meglehetós átlátszó szervre, a mely a Cladocerák leg- | 


nagyobb részénél a pánezél két lemeze mellsó szegélyé- 
nek kózelében fekszik. —  Így látta azt ZappacH a 
Holopediuwm:. gibberum-nál és bár helyzetét és lefutását 
kórülményesen leírja, finomabb szóveti szerkezetének, 
valamint élettani feladatának Kkórvonalozásával mégis 


tanulmány tárgyává tette, Lzvpre volt s ó majdnem az 
ósszes általa vizsgált fajoknál kimutatta annak jelenlétét, 


s együttal finomabb szerkezetére és élettani functiójára 18 | 


némi fényt derített. Az utána miükódótt büvárok már 
valamennyien tóbbé-kevésbbé figyelmókre méltatták a 
Cladoceráknak | eme, 
Schalendrüse —  nevezett szervét, külónósebben pedig 


Lrevpra-tó] «Héjmürigy»-nek — 


Donnx A., Sans G. O. és Craus C., a kik kózül az utóbbi | 
specialis tanulmányok alapján nemesak a finomabb | 


szerkezetre vonatkozó becses adatokat nyüjt, hanem egy- 
üttal tóbb külónbozó Cladocera-fajnak héjmürigyeit is 
ismerteti. 

À héjmirígy szerkezetét illetóleg Lizypra abban a véle- 
ményben volt, hogy az, a külónbózó fajoknál külónbózó- 
képen hurkolt, teljesen zárt csatornát képez és rajta semmi 
feltànóbb elkülónüléseket megkülónbóztetni nem lehet. 
Sans G. O. felfogása szerint, a Sidá-n és rokonfajain vég- 
zett vizsgálatai alapján, a héjmirígy a rágók kózelében 
egy szitaszerüleg áttórt lemezen át nyílik. Dounw A.-nak 
sikerült kimutatnia aztán azt, hogy a Cladocerák héj- 
mirígyei sem nem képeznek zárt, egyszerü csatornákat, 
mint azt Lgvpre vélte, sem nem nyílnak szitaszerüen át- 
tórt lemezen, mint azt Sans Gr. O. állította, hanem a 
Sans G. O. állftólagos szitaszerüen áttórt lemeze egy hó- 
lyasszeri füecelék, a mely keskeny vezetéken át a tóbb- 
szórósen felhurkolt csatorna alsó járatába szájadzik és 
valóságos mirígyet képez. — Donmw A.-nak e felfogását 
OraAus C. kezdetben tévedésen alapultnak nyilvánította s 


vagy ferde négyszógre emlékeztet. 

À csatorna, a hólyagszerü mirígy levezetó csóvével ve- 
Szi kezdetét és lefutása szerint belsó és külsó járatra van 
külónülve, a melyek külónbózó alakü hajlással a pánezél 
lemezeinek alsó harmada tájától néha egészen a szív kó- 
kózelébe emelkednek fel. A csatormna és illetóleg a belsó 
meg külsó járatok lefutása, hajlása, a nemek és fajok sze- 
rint, izen tág korlátok kózótt változik s fóleg ezektól függ 
a héjmirígynek egész alakja és részben szerkezete is. 

A kivezetó nytlást legelószór Cravs C. észlelte és sze- 


| rinte azt a legtóbb fajnáligen nehéz megtalálni, mint- 
adós marad. A legels6, a ki a Cladocerák e szervét beható | 


hogy majdnem kivétel nélkül a hólyagszerü mirígy alatt 
fekszik. Legjobban megkülónbóztethetó a Sida erystal- 


| lind-nál és a. Leptodora hyaliná-nál, mely utóbbinál, 


WzrswaANN Á. vizsgálatai szerint, a fejben fekszik, tehát 


| távol a hólyagszerü mirígytól. 


A Leptodoridae család egyetlen alakjánál, a Leptodora 
hyaliná-nál, WziswANN vizsgálatai szerint, a héjmirígy- 
nek esak hátsó részlete s nevezetesen a hólyagszerü mi- 
rígy s a esatorna egy felhurkolt kis része fekszik a 
pánezélon, mellsó és legnagyobb részlete a testürben 
foglal helyet, még pedig olyformán, hogy a tor hosszá- 
ban végig futva, mellsó részével a fejig terjed. A hólyag- 
szerü mirígy hosszükás kórtealakü és keskeny, róvid veze- 
téke széles csüesának kózelében ered. A hosszü esatorna 
hátsó részlete a mirígytól esekély távolságig mellfelé ha- 
lad, de aztán hegyes, kónyókszerii hajlíssal megint hátra- 
felé kanyarül s a mirífgy alatt kettós kónyókhajlis után 
liszélesedve, egyenes vonalban mellfelé haladó irányt 
vesz fel A kivezetó nyílis a csatorna derékszóg alatt 
megtórt keskeny részletének végén fekszik. 

A Polyphemidae-család alakjainál a héjmirígyek szer- 
kezete még eddig csak nagyon hézagosan ismert s a Po- 
lyphemus-ra vonatkozólag, LExvpre vizsgálatai után pél- 
dáül csak annyit tudunk, hogy a pánczél mellsó szegé- 
lyének kózelében feküsznek s a csatorna lefutásában tény- 
leg mellsó és hátsó részletre külónülnek. A mellsó rész- 
let, valószínüleg a rágó alapjának kózelében fekvó mi- 
rígytó] kiimdulva, gyenge hajlással mell- és lefelé halad, 
de nemsokára majdnem derékszóg alatt elóbb ferdén fól- 


és hátrafelé, majd szintén ferdén mell- és fólfelé irányül, 
és eredéspontja kózelében aztán kónyókszerü hajlással a 
hátsó részletbe megy át. A hátsó rószlet kezdetben ugyan- 


azt az irányt kóveti lefelé, a melyet a mellsó foólfelé s azt | 


megfekszi; de már a majdnem derékszógü alsó hajlástól 
kezdve irányában némileg eltér, minthogy innen kezdve 
majdnem egyenes irányban fólfelé veszi ütját s a mellsó 
részlet eredéspontjánál, a valószínüleg itt fekvó kive- 
zetó nyilásba szájadzik. 

À Lynceida-család alakjainál a héjmirígyek majdnem 
egyezó szerkezetüek és lefutásüak. A hólyagszertü mirígy 
ugyanis általában tojásdad alakü a rágók kozelében, 
majdnem a tesi kózépvonalában fekszik. À csatorna a 


35 


hólyagszerü mirígytól veszi kezdetét ós csaknem egyenes 


vonalban halad a hátoldalhoz, egészen a szív kózelébe, 
de lefutásában mellsó és hátsó részlete jól megkülónbóz- 
tethetó. A csatorna mellsó részlete a hólyagszerü mirígy 
felsó tájáról eredve, kezdetben lefelé halad, de attól cse- 
kély távolságban kónyókszerü hajlás után fólfelé veszi 
ütját és gyenge S-alakü hajlással a szívig hatol. A hátsó 
részlet lefutásában ugyanezt az utat teszi meg s a mellsó 
részletet kisebb-nagyobb fokban fedi. A kivezetó nyílás 
igen valószínüleg a hólyagszerü mirigy alatt fekszik. 

A. Lyncodaphmida-család külónbózó nemei- és fajainál 
csak nagyon kisfokü eltéréseket talílumk a Lnceida- 
család alakjaiak héjmirígy-szerkezetétól. A hólyagszerü 


mirígy gómbólyüded s majdnem a test kózépvonalában | 
fekszik. A esatorna mellsó részlete a hólyagszerü müirígy | 
alsó szegélyén eredve le- és hátrafelé halad, de nemsokára | 


Ívelt hajlással fólfelé irányül s a szív kózeléig terjedó le- 
futásában meglehetós éles S-alakü utat ír le. A hátsó 
részletnek lefutása azonos a mellsóével s azt kisebb- 
nagyobb mértékben fedi. A kivezetó nyilás a hólyagszerü 
mirígy alatt fekszik. 

A Bosminidae-család alakjainak héjmirígyel ügy szer- 
kezet, valamint lefutás tekintetében is egészen azonosak- 
nak mondhatók a Lynceidae-család alakjaiéval s némi 
eltérést esupán a esaládon belül tapasztalhatunk a csa- 
torna helyzetét s a esatorna mellsó és hátsó részletének 
lefutását illetóleg. Néha ugyanis a héjmirígy a pánezél 
mellsó szegélyének kózelében fekszik s a. hátsó részlet el- 
takarja a mellsót, néha pedig a esatorna majdnem a test 
kózepére vonult, tehát a pánezél mellsó szegélyétól meg- 
lehetós távolságba, s a hátsó részlet nem fedi a mellsót, 
hanem ecsak szegélyeikkel érintkeznek. 

A Daplhmidae család külónbózó nemeinél a héjmirt- 
gyek bár általában egy typus szerint vannak fejlódve, 
mindazáltal egyes részleteikben kisebb-nagyobb eltérést 
mutatnak. À Moindk-nál, mint azt Cravs C.-nak a Moina 


brachiatá-n végzett vizsgálatai is bizonyítják, a héjmirfgy | 


a pánezél mellsó szegélyének kózelében fekszik. A hólyag- 
szerü mirígy a rágók alapesücsának kózelében, a testnek 
majdnem kózépvonalában van; tómlóalakü és kivezetó 


csóve ferdén le- és hátrafelé tekint. A csatorna mellsó 
részlete a hólyagszerü mirígy vezetékétól kis távolságban 
kezdetben ferdén le- és hátrafelé halad, majd ívelt haj- 
lással folfelé veszi ütjíát s ezt gyenge mellfelé hajlással 


| teszi meg. À hátsó részlet lefutásában ugyan azt az utat 


teszi meg lefelé, a melyet a mellsó részlet fólfelé, de 
e mellett a mellsó részlet alsó hajlását megkerüli s a hó- 
lyagszerü mirígy és a mellsó részlet kozótt fólfelé haladva, 
a hólyagszeri mirígy felsó szegélyénél még egyszer meg- 
hajlik, hogy aztán a hólyagszerü mirígzy mógótt fekvó 
kivezetó nyílásban végzódjék. A Ceriodaphnia-fajok héj- 
mirígyei szerkezet tekintetében nagyon kózel állanak a 
Moina-fajokéhoz. A hólyagszerü muürígy kórtealakü, ve- 
zetéke nagyon róvid s észrevétlenül megy át a csatorna 
mellsó részletébe, a mely itt ívelten hajlik folfelé, hogy 
aztán koórülbelól a test kózépvonalában térdszerü hajlás 
után, egyenes vonalban haladjon a szív kózelébe. A mellsó 
részlet hegyes, kónyókszerü hajlíssal megy át a hátsóba, 
a mely azt majdnem egészen fedi 8 ugyan azt az utat trja 
le, avval a külónbséggel, hogy a mellsó részlet alsó haj- 
lásánál kiesücesosodott kónyókhajlást képez s innen fól- 
hatol a hólyagszerü mirígy és a mellsó részlet kózé. 
A kivezetó nyílás valószínüleg a hólyagszerü mirígy mó- 
gótt fekszik. A Scapholeberis-eknél a hólyagszerü mirígy 
tómlóalakü, vezetéke róvid. A ecsatorna mellsó részlete 
kezdetben egyenesen lefelé halad, de majd kónyókszerü 
hajlással folfelé irányül és gyenge S-alakü utat írva le, 
egészen a szív mellsó csücsáig s illetve a fej és a tor kózti 
bemélyedésig emelkedik, a hol aztán hegyes, kónyók- 
szerü hajlással megy át a hátsó részletbe. A hátsó részlet 
ugyan azt az utat teszi meg, a melyet a mellsó 8 ezt nem 
takarja, hanem csak szegélyét érinti de csak az alsó kó- 
nyókhajlásig, minthogy itt szintén konyókhajlást képezve, 
a mellsó részleten fekszik s ügy halad fólfelé a hólyag- 
szerü mirígyig, a mely mógótt a kivezetó nyílás vam. 
À Siümocephalusok-nál a tojásdad alakü  hólyagszerü 
mirígy a test kózépvonalában fekszik és róvid vezetéke 
egyenesen aláfelé tekint. A csatorna mellsó részlete a 
hólyagszerü mirígy kózelében kezdetben egyenesen hátra- 
felé halad, de aztán nem mnagy távolságban derékszóg 
alatt megtórve, folfelé veszi ütját s a szív kozeléig emel- 
kedik, még pedig vége felé erósebben mellfelé hajolva. 
À hátsó részlet már sokkal komplikáltabb, mint az eddig 
említett nemeknél ; ugyanis a mellsó részletnek felsó, he- 
gyes kónyókhajlásától kezdve, egészen annak alsó hajlá- 
sáig, avval párhuzamosan halad, itt azonban majdnem 
derékszóg alatt megtórve, zyenge hátrahajlás mellett alá- 
felé veszi átját s a pánezél hasoldali szegélyének kózelé- 
ben hegyes kónyókhajlással fólfelé térve, a hólyagszerü 
mirígy felsó esücsának kózelében végzódik. A hátsó rész- 
let lefutásában, részben eltakarja a mellsót, részben pedig 
esak érinti, ügyszintén érintkezik szegélyével alsó tájá- 
nak alá- és fólfelé haladó része is. A Daphnia-fajok héj- 


5* 


mirígyeinek egyes részei alakjukat és lefutásukat tekintve, 
egészen azonosak a Simocephalus-okéval 8 ezekétól esak 
annyiban térnek el, hogy a hátsó részlet alsó tája nem 
nyülik le oly messze s nem oly külónvált, hanem róvi- 
debb s vagy csak félig, vagy pedig egészen visszahajlik a 
felsó tájra s evvel kapesolatban kózelebb fekszik a hólyag- 
szerü mirfgyhez. Külónben ügy a Simocephalus-ok, vala- 
mint a Daphnia-fédék héjmirígyei is lefutásukban G 
betüt írnak le. 

A Sididae-esalád alakjainál a. héjmirigyek szerkezete 
nagyon emlékeztet a Simocephalus-okéra 8 ezekétól csak 
abban tér el, hogy a hólyagszerü mirigy ferde négyszóg- 
alakü, továbbá a esatorna mellsó részlete egyenes vonal- 
ban emelkedik fólfelé a szíiv kózelébe. A hátsó részleten 
itt is épen ágy megtaláljuk a felsó és az. alsó tájat, mint 
a Simocephalusok-nál és a. Daphmnidk-nál, avval a külónb- 
séggel hogy az alsó táj nem képez kónyókhajlást a hó- 
lyagszerü mirigy kózelében, hanem egyenes vonalban 
halad alá s aztán ismét folfelé, hogy a hólyagszerü mi- 
rigy kivezetó csóve folótt derékszóg alatt megtórve, a 
mirigytól meglehetós távolsügban nyiljék. 

A Holopedidae esalád egyetlen alakjánál, a Holope- 
dium gibberum-nál, a mennyire Zappacn vizsgálata 
után ismerjük, a héjmirigyek egészen sajátságos lefutá- 
süak, a mennyiben nem a pánezél mellsó szegélyének 
kózelében s avval párhuzamosan feküsznek, hanem a test 
kózépvonalában a hossztengellyel majdnem párhüza- 
mosan. — A mennyire Zappaen rajzaiból kiolvashat- 
juk, a mirigynek mindkét csatornarészlete megvan s 
ezek párhüzamosan kózetlen egymás mellett fekszenek. 
A hólyagszerü mirigy jelenlétét illetóleg még eddig biz- 
tos adataink ninesenek, bár igen valószinü, hogy nem 
hiányzik az; legalább erre enged kóvetkeztetni Sans G. 
O.-nak ide vonatkozó vizsgálata, mely szerint a csatorna 


kózepén egy hólyagszerü képlet van, szerinte a szita- | 


szerüleg áttórt lemez, a melyet, mint tudjuk, Cravs C. 
a hólyagszerü miriggyel azonosít. 

A héjmirigy egy részeimek fimomabb, s külónósen 
szóveti szerkezetére vonatkozó legelsÓó pontos adatokat 
WzrsMANN AÀ. nyüjtotta Leptodora hyalina  anatomiai 
viszonyaimak ismertetése kapesán. Cravs C. a Clado- 
cerák héjmirigyeire vonatkozó kózleményében e tekin- 
tetben semmi üjabb adatot sem kózól s csak megerósiti, 
illetóleg általánosítja WrrswaNN-nak a Leptodora hyalina 
héjmirigyére vonatkozó tételeit. 


36 


| 


A hólyagszerü mirigy belsó falazatát egymástól kisebb- | 


nagyobb távolságban álló nagy sejtek bélelik, a melyek 
nemesak egyszerüen a falazatot bélelik, hanem, épen 
mert egymástól meglehetós távol feküsznek, szabadon 


benyülnak a mirigy belsó ürébe. A sejtek külónben nem | 


egyenló nagyok, s külónósen a mirigy vezetékének kóze- 
lében fekvók jóval nagyobbak a tóbbieknél s gómbóly- 
dedek. Valamennyi sejtet kettós kórvonalü hártya borít 


s belsejókben már az éló állatnál, még inkább pedig az 
eczetsavval kezeli példányoknál meglehetós nagy, góm- 
bólyü magot lehet megkülónbóztetni. A mi e sejteknek 
alakját illeti, erre nézve azt mondhatjuk, hogy vala- 
mennyien hengeresek, a miról felületes beállítisnál kóny- 
nyen meggyózódhetünk. 

A hólyagszerü mirigy foólülete mindig síma és finom, 
üvegtiszta, valószinülleg szerkezet nélküli hártya takarja, 
a mely finom rostok kózvetítésével itt-ott a kóztakaróhoz 
van függesztve. 

À mirigy vezetékének falazata aránylag nagyon vékony 
8 evvel kapesolatban annál terjedelmesebb belsó üre. 

A csatorna szóveti szerkezete már eltér a hólyagszertü 
mirigyétól, sótétes szinüvé és erósen fénytóróvé válik 
s a falazat sejtjei tómótten feküsznek egymás mellett, 
továbbá a sejtek fólülról nézve aránylag szabályos sok- 
szógletitek. A sejtek folületén hártyát nem lehet meg- 
külónbóztetni de a nagy, gómbólyüded magot minden 
esetben láthatni. 

A csatorna folületét meglehetós vastag cuticula-réteg 
borítja, a melyen folülról nézve, kis kerek likacskákat 
külónbóztethetünk meg. E kerek likacskák, iint azt 
WzrsumaNN À. a /Leptodora hyalimín. végzott vizsgálatai 
folyamában kimutatta, nem egyebek, mint a cuticu- 
laréteget áthatoló finom esatornáeskáknak  nyilásai, a 
minókhóz hasonlókat annak idején HxrpENnHaIN az em- 
lósók veséimek ügynevezett tubuli contorti-ja felhámjá- 
ban észlelt. A csatorna folületén elszórtan itt-ott kótó- 
szóveti rostok tapadnak, a melyek az egész csatorna 
rógzítésére szolgálnak s ezért látszik egyes Cladocera 
csatornájinak falazata csipkézettnek. Azon esetekben, 
mikor a csatorna külsó és belsó részlete nem fekszik egy- 
más mellett, a kozóttük fentmaradó hézag véróblót ké- 
pez, a melyben Cravs C. vérsejtek áramlását észlelte. 

A héjmirigy élettani feladatát tekintve WErswaNN A. 
és Cravs C. is abban a véleményben van, hogy az kivá- 


| lasztó szerv s hogy a hólyagszerü mirigy vizet, a csatorna 


pedig hügyváladékokat választ és ürít ki. 


5. Izomrendszer. 


A Cladocerák aránylag élénk mozgásával karóltve, 
az izomrendszer magas elkülónültségzet mutat s már 
a korábbi büvároknak 15 magára vonta figyelmét. A leg- 
elsó részletesebb lefrást mindamellett is csak SrRavs-nál 
taliljuk meg, a ki a Sida- és Daphnia-nemek izomrend- 
szerét ismerteti. Utána ScgoEprER nyüjt terjedelmes ada- 
tokat, a ki az 4ecamthocercus rigidus — Acantholeberis 
curvirostris izomrendszerét frja le a legkisebb részletekig. 
Z^ppaGH szintén sok adatot nyüjt ez irányban a Holope- 
dium gibberum. lefrása kapesán, de adatai még sem oly 
kimerítóek, mint a ScnoEpLEn-éi. Lzypre monographicus 
munkájában a Cladocerák izomrendszerének részletesebb 


ismertetésébe nem bocsátkozik, hanem utal a ScHoEpLER 
vizsgálataira, de megjegyzi, hogy ScmoEprLEn tóbb oly 
izmot ismertet, a melyek tulajdonképen nem izmok, ha- 
nem esak kótószóveti rostok, vagy a zsírtest nyulványai. 
Az üjabb büvárok kózül csupán WzrswaANN À. nyüjt ke- 
vés adatot erre vonatkozólag a Leptodora hyalina. ana- 
tomiai viszonyainak ismertetése kapcsán, de egész terje- 
delmében mégsem frja le az izomrendszert. 

Szem elótt tartva ScmoEprER kimerító büvárlati ada- 
tait, a Cladocerák izomrendszerét a kóvetkezó csopor- 
tokba oszthatjuk: 1. 
tapogatok izmai; 3. a szem izmai; 4. a lábak izmai ; 


a tapogatók izma$; 2. az dgas- 


5. a türzs izmai és 6. a belszervek izmai. 

À tapogatok izmait illetóleg a legelsó adatokat ScnoEp- 
LER kózli, a ki nem esak az eantholeberis eurvirostris- 
nál mutatja ki azoknak jelenlétét, hanem általában a 
Daphnia-féléknél is, melyeknél pedig SrnAvs-DunkuEIM 
nem észlelte. ZappaAcH, LrvpiG és WztSMANN szintén 
nem emlékezik meg részletesebben a tapogatók izmai- 
ról ; holott mindenik tapogatóhoz fut egy-egy izom. Ezek 
lapftottak, szalagalaküak s a felsó ajaktól kiindulva, a fej 
alsó szezélyével párhüzamosan futva, hatolnak be a tapo- 
gatókba s azoknak alaprésze kózelében a mellsó szegély- 
hez tapadnak. ScmoEgpLER ez izmokat musculi levatores 
antennarum. — a tapogatók emeló izmainak — nevezte 
és mükódésük szerimt méltán 1s, à mennyiben tényleg a 
taposatók mellfelé- és fólemelését végzik. — A Clado- 
cerák kózótt azonban nem valamennyinél vannak ez 
izmok egyformán fejlódve. A ZLeptodoridae családbam, 
mint WrziswaNw-nak vizsgálatai is mutatják, ez izmok 
egészen hiányoznak, nem külónben a Polyphemidae csa- 
lídban a Polyphemus:nál 1s. A Lynceidae család alak- 
jaiál már ki vannak fejlódve, de nagyon vékonyak és 
átlátszók. A Lyncodaphnida család alakjainál, karóltve a 
tapogatók eróteljes fejlettségével, a tapogatói izmok már 
erósebben fejlettek, ellenben a JBosminidak-nál a ta- 
pogatók colossalis volta daczára is, hiányozni látszanak, 
minek magyarázatát külónben épen a tapogatók szerke- 
zetében kereshetjük. A JDaphnidae család külónbózó 
alakjainál, mint már ScHorprLER is kimutatta, a tapo- 
gatóiizmok mindig jelen vannak, csakhogy azoknál az 
alakoknál, a melyeknél a tapogatók legnagyobb rÓsze 
a fejpánczél alatt fekszik, s fry nem mozgathatók, sokkal 
gyengébben fejlettek, mint azoknál, a melyeknél a tapo- 
gatók egészen szabadok. Az utóbbiakéra emlékeztetóleg 
vannak fejlódve a Sididae- és Holopedidae-család alak- 
jaimak tapogatói izmai is. — A tapogatóiizmok külón- 
ben legerósebben a Cladocerák hímjeinél vannak kifej- 
lódve, kapesolatban avval, hogy ezeknél a mellsó tapo- 
gatók kózósülésnél a nóstények ólelésére szolgáló szervvé 
módosultak. 

Az dgastapogatói izmait iletóleg már Srmaus nyüjt 
némi mintákat a Daphmia-fajokon végzett vizsgálatai 


37 


| alapján, de legkimerftóbben ScmoreprER és Zappaom frja 
|! le azokat; az elsó büvár az Aeantholeberis eurvirostris-on 
az utóbbi pedig a IHolopedium gibberum-on tett megfigye- 
lései után ScmoEpLER szerint az ágastapogatókat 5 izom 


mozgatja, a melyek kózül kettó egyik tapogatótól a 
másikig fut s a tórzsbe hatolva, egyikók a felsó, másikuk 
pedig alsó szegélyéhez tapad, mindkettó azonban tapa- 
dáspontja kózelében tóbb ágra oszlik. Ez izmok az ágas- 
tapogatóknak tulajdonképeni hajlító izmai — flexores an- 
tennarum. À mis három izom, a melyek az ágastapogatók 
emeló izmai gyanánt szerepelnek, a fejpánezél hátolda- 
láról erednek s a bélesatornát mindkét oldalon kórítve, 
ferdén aláfelé futnak. Mindenik izom két ónálló izomból 
ósszetettnek litszik és egósz szélesséógükben tapadnak az 
ágastapogatók pánezéljihoz, mivel elkülónült inszeriü 
tapadókészülékük nines. A három izom kózül a legmellsó 
majdnem ivelt lefutásü s az ágastapogatókba, azok tór- 
zsének belsó-alsó részén hatol be, de ügy látszik, hogy 
a tórzsón tül nem terjed, hanem belsó-hátsó falazatán 
tóbb ágra oszolva tapad meg. — Mükódése a tórzsnek 
hátra- és aláfelé mozgását eredményezi s ezért a tórzs 
saját emeló izma — museulus proprius articuli basalis 
irunci — gyanánt tekintendó s ezt már SrRAvs is meg- 
külonbóztette. A más két izom majdnem egyenló széles, 
de sokkal hosszabb az elóbbinél, a mennyiben a tórzs 
esüesáig fut s annak külsó izomrétegét képezve, ága- 
kat boesát az ágastapogatók ágainak ízeibe és a tollas- 
sórtékhez. Ezen izmok képezik az ágastapogatók tulaj- 
donképeni emeló- és mozgató izmait — musculi levatores 
coparum proprii. — A két izom kózül a mellsó — levator 
coparum proprius anterior — a tórzs mellsó részében fut 
le s azután elkeskenyedve, a külsó ágba hatol s annyi 
ágra oszlik, a hány íze és tollassórtéje van az illetó ág- 
nak. Egészen hasonló lefutásü a hátsó izom is — levator 
coparum proprius posterior — «csakhogy a tórzs hátsó- 
alsó táján ered s aztán a belsó ágba hatols itt szintén 
az ízeknek és tollassórtéknek megfelelóleg ágazódik el. 
E kétizom egyidejü mükódése kovetkeztében az ágas- 
tapogatók folemelkednek, míg ellenben, ha csak az egyik 
mükodik, az ágastapogatók esupán tengelyük kórül forog- 
nak, majd mell, majd pedig hátra felé. Az ágastapogatók 
ágai s ezeknek ízei és sórtéi, kapesolatban szabad fzesülé- 
sükkel és ügy szólva külón izmaikkal, ónálló mükódést 
végeznek. ScmoEprEn ezen jól elkülónült izmokon kívül 
az ágastapogatók tórzsében gytüirüs izmokat is vélt látni, 
ezek azonban, mint már Lrvpre kimutatta, egyetlen 
Cladoceránál sem léteznek s a mit ScmoEpLER izomnak 
nézett,az nem egyéb, mint a tórzs hajlékony pánezéljá- 
nak redóje. Zappacnu a Holopedium gibberum-nál csupán 
négy izmot külónbóztet meg az ágastapogatók lkülsó 
felén, a melyek kózül az egyik a fejtor oldalától kiindulva, 
az ágastapogatók tórzsébe hatols annak külsó szegélye 
kózelében futva, az elsó ízen végighatolva, mind jobban 


38 


kózeledik a mellsó szegélyhez. Hasonló a lefutása annak 
a kétizommak is, a mely szintén a fejpánezél oldalám, 
de az elóbbinél valamivel lejebb ered s az ágastapo- 
gatókba a tórzsnek hátsó szegélyén hatol be. Mind 
emez izmok valószíntileg az ágastapogatók emelói gyanánt 
szerepelnek — musculi levatores coparum. —— Sokkal 
részletesebben írja le ZappacH az ágastapogatók belsó 
izmait, a melyek kózül elsó helyen azt említi, a mely 
a fej belsó részéból eredve, a tórzs hátsó szegélyén hatol 
az ágastapogatóba és ferdón fut a mellsó szegélyhez. 
Ez izom valószínüleg azonos a ScmorprüEn-tól musculi 
flexsores coparum név alatt lefrt izmokkal, annyival is 
inkább, mivel Zappacm szerint az ágastapogatók alá haj- 
lísát ez eredményezi. A tóbbi izmok inkább az ágas- 
tapogatók egyes alkotó részeinek mozgását végzik. — 
llyenek elsó sorban egy felületesen fekvó vékony izom, 
a mely az elóbbi mellett az ágastapogató tórzsének alap- 
ján eredve, az ág müsodik ízéig fut, továbbá az ágas- 
tapogatók hátsó felületén fekvó egy eróteljesebb izom, 
a mely az elsó íz kózepén eredve, az egész második fzen 
végig fut. Valószínüleg ehhez tartozik az az izom is, a 
mely az ágastapogató hátsó felében valamivel mélyebben 
fekszik s a melynek mellsó felén egy hasonló lefutásü 
másik izom is ered. Ez utóbbi a második íz felsó felében 
eredve, a harmadik íz mellsó szegélye felé halad s itt két 
ágra oszlik, további lefutásában azonban egy széles 
izommá egyesül s ügy fut a negyedik ízbe s illetóleg a 
tollas esüessórtékig. Az utóbb említett izmok valameny- 
nyijét musculi levatores coparum gyanánt tekinthetjük, 
a melyek nemcsak az ágastapogatóknak, hanem együttal 
azok ágai fzeinek felemelését is eszkózlik. 

À szemizmok jelenlétét már Srnavs észlelte s azoknak 
számát egyik oldalon négynek, tehát ósszesen nyoleznak 
teszi, míg rajzaiban egyik oldalon csupán hármat s így 
ósszesen hatot ábrázol  Ugyanennyi szemizmot említ 
SenoEpLEn 15, azaz nyolezat, ellenben Levpra a Simo- 
cephalus vetulus kivételével, a melynél esupán négy 
izmot látott, az ósszes tóbbi Cladoceráknál állandóan 
hat izmot számlált meg. Ugyan e számadatokat kózli 
WzyisuanN A. i8 a Leptodora hyalina szemizmait illetóleg. 
A szemizmok majdnem kivétel nélkül egy pontból ered- 
neh, az ágastapogatók tórzsének alapján, vagy annak 
kózelében és a szem felé haladva, egymástól mindinkább 
távoznak, minek kóvetkeztében a szemet tólesérszerüleg 
veszik kórül. Csak a Leptodora hyalina képez e szabály 
alól kivételt, a mennyiben, mint WzxrswANN is kimu- 
atta, az izmok a tapogatók alapján egy pontban eredve, 
kissé ferdén, oly formán futnak a szemhez, hogy lefutá- 
sukban megfordított tólesért képeznek. A szemizmok 
mükódése a szemek mozgatására irányül s ezeknek óssze- 
huzódásai szerint a szemek majd jobbról-balra, majd 
folülról-lefelé és megfordítva mozognak. ScnogptLER meg- 
figyelése szerint a szem felülró]-lefelé mozgása kózben 


kórülbelól 60 fokü fvet fr le az Acantholeberis eurvirostris- 
nál s valószintlleg majdnem ekkorát a tóbbi Cladocerák- 
nál is. 

A libak izmait illetóleg némi adatokat miür SrRAvs- 
nál talilunk, de ezek nem oly jelentékenyek, mint a 
SemoEDLER-6i, de külónósen a ZappacH-éi. ScHoEDLER 
ugyan az 4ecantholeberis euwrvirostris-nál két izmot tr le 
a lábakból, de hozzá teszi, hogy igen valószínit az, miként 
négy izom van, annálisinkább, minthogy a Sidá-nál 
ennyit számlált meg. Valószínünek tartom  azonbam, 
hogy a líbak izmainak száma a családok és nemek s 
talán még a fajok szerint is változik, a mire fóleg az mu- 
tat, hogy Zappacu a. Holopedium gibberum-nál már hat 
izmot észlelt. A lábizmokat külónben két csoportba oszt- 
hatjuk, nevezetesen feszító és hajlító izmokra — musculi 
extensores et flexores. — A feszító izmok a tórzs has- 
oldali izma kózelében erednek és ferdén mell felé futva, 
a lábak mellsó szegélyének belsó oldalán tapadnak, míg 
ellenben a hajlító izmok a tórzs hasoldali izma felett 
eredve, ferdén hátrafelé futnak s a lábak hátsó szegélyé- 
nek belsó oldalán rógzülnek. Ez utóbbi izmok kózüla 
belsó a láb alsóbb tájai és a tollassórték felé ágakat 
boecsát. 

A torzsnek dltalíban. néqy foizma van, melyek kózül 
egylk a hát-, másik a has- és kettó a test jobb- és bal- 
oldalán fut végig s a melyeknek mükódése kizárólag a 
potroh és utópotroh mozgatására irányül. E négy izom 
kózül legfontosabb és legeróteljesebben fejlett a hasoldali 
izom, a mely az egész potrohon végig futva, az utópotroh- 
ban végzódik. Az utópotrohba lépve a széles hasizom 
ágakra oszlik, a melyek kózül egy vékony ág az utó- 
potroh mellsó szegélyével párhuzamosan haladva, a vég- 
karmok alapján rógzül. Egy másik ága ferdén az utó- 
potroh hátsó szegélyéhez fut sitt a végbélnytlás irinyában 
rógzül. Maga a fóizom, a mely e szerint a harmadik ágat 
képezi, majdnem egyenes vonalban fut az utópotrohba 
s ltt a farksórték kózelében végzódik. A két utóbbi izom 
mükódése az utópotroh hajlítására irányul s ezért az 
utópotroh hajlító izmainak mneve;hetjük -— musculi 
flexores postabdominis — míg az utópotroh mellsó szegé- 
lyével párhuzamosan futó izom mükódése az utópotroh- 
nak emelését eredmémnyezi s ezért az utópotroh emeló- 
izmának nevezhetjük — musculus levator postabdomi- 
nis. — Mint már említettem volt, ScHgoEprLER az can- 
tholeberis eurvirostris-nál az említett izmokon kívül az 
utópotrohban még két más izmot 1s külónbóztetett meg, 
a melyeket a farksórték mozgató izmai gyanánt írt le; 
Lzypra azonban nagyon helyesen kimutatta, hogy azok 
nem valódi izmok, hanem csak kótószóveti ruganyos ros- 
tok. A hátoldali izom szintén eróteljes, s à mint MirrLER 
P. E.-nek vizsgálatai is kimutatták, lefutásában tóbbszór 
megtapad s esak azután fut az utópotroh hátsó szegélyé- 
hez. Ez feltànó külónósen a Lynceida-féléknél, a melyek- 


"ECXL————Ul o mu 


T— 


39 


nél a tóbb rostból álló izomnyaláb a potrohnak minden 
ízénél rógzül s az ilyen helyeken ferdén, hegyesebb, vagy 
tompább szóglet alatt megtórve, folytatódik tovább. 
A hátoldali izom mükódése kiválóan az utópotroh eme- 
lésére irányül s ezért mint emeló izmot — musculus 
levator postabdominis — tekinthetjük. A jobb- és bal- 
oldali izom a test két oldalán fut végig a test hossz- 
tengelyével párhuzamosan és valószínüleg az utópotroh 
hajlítását eredményezi s így ezt hajlítótfzmoknak tekinthet- 
jük — musculi flexores postabdominis. 

À belszervek izmai kózótt megkülónbóztethetjük a 
felsó ajak, a rágók és az állkapesok izmait, továbbá a 
bélesatorna, a szív és az ivarszervek izmait. A felsó ajak- 
ban a legeróteljesebb az a szalagalakü két izom, a mely 
a szemek tájáín, ezek és a bélcsatorna gyomorrészlete 
kózótt, a fejpánezélból kiindülva, a felsó ajak mellsó- 
felsó részletében tapad oda. Ezek mükódésük kózben a 
felsó ajkat alá- és mellfelé hüzzák, szabad ütat engedve 
a táplálékfelvételnek, ezért ezeket a felsó ajak távolftó 
izmainak kell tekintenünk — musculi abductores labri. — 
Srnavs nézete szerint ezen izmok azonban nemcesak távo- 
lító izmok gyanánt szerepelnek, hanem megernyedésük 
által együttal kózelító izmok gyanánt is. ScHoEeprER ugyan 
megerósíti Srnavsnak ez állítását, de eeyuüttal kimutatja 
aztis, hogy a felsó ajaknak van ónálló kózelftó izma is — 
museulus adductor labri —, a mely a rágók alatt széles 
alapról eredve, lefutásában keskenyedve halad a felsó 
ajak mellsó részének szegélyéhez. E, fóizmokon kívül már 
BenogpLER s késóbb Lzvpre is még négy pár más izmot 
is külónbóztetett meg, a moelyek szintén a felsó ajak 
mozgatásánál mükódnek kózre. Ezen izmok nagyon ró- 
videk, de aztán erósek és széles alapjukkal az ajak belsó, 
hegyes végükkel pedig külsó szegélyéhez tapadnak. Az 
elsó pár fzom mtükódése az állkapesokkal nagyjában meg- 
rágott tápláléknak a rágókhoz való vezetésére irányül, 
míg az utánna kóvetkezó izompár már a garat megnyi- 
tását végzi; miért 1s az elóbbieket a felsó ajak távolftó 
izmainak — museuli depressores marginis interioris 
labri anteriores —, az utóbbiakat a garat távolító izmai- 
nak — musculi depressores faucis — nevezhetjük. Emez 
izmok mükódését támogatja maga a garat gyürüs izmai- 
val, továbbá ama négy pár izommal, a melyek kózil kettó 
a garat mellsó, kettó pedig hátsó falazatáról indul ki 8 a 
melyek kózül a mellsóket a garat mellsó része visszahüzó 
izmainak —- musculi retractores partis anterioris ceso- 
phagi — s a hátsókat a garat hátsÓó része visszahüzó 
izmai — musculi retractores partis posterioris cesophagi — 
gyanánt jelólhetünk. 

A rágóknak általában ót izmuk van. Ezek kózótt leg- 
eróteljesebb az a hatalmas izom, a mely a bélesatorna 
alatt keresztben futva, a két rágót ósszekóti s mükodésé- 
vel azok ráesófólületének kózeledését és távozását ered- 
ményezi, miértisezt a rágók kózelító izmának nevezhet- 


jük — musculus adductor mandibularum. — A tulajdon- 
képeni rágást azonban az a négy izom végzi, a mely a 
fejpánezél hátoldaláról széles alappal indulva ki a. rágók 
hegyes csücsán kéót oldalt oly formán rógzül, hogy a 
gyengébb a rágóknak belsó, az erósebb pedig azoknak 
külsó szegélyét fekszi meg. Ezen izmokat, mivel m(ükó- 
désükkel a rágóknak mell- és kifelé mozgását eredmé- 
nyezik, a rágók forgató izmainak — musculi rotatores 
mandibularum — s a mellsót mellsó — musculus rotator 
anterior mandibularum — s a hátsót hátsó forgató izom- 
naàk — musculus rotator posterior mandibularum — ne- 
vezhetjük. 

Az állkapesok izmainak száma ScmogprEn és ZappAcH 
vizsgálatal szerint csupán kettó s ezek kózül egyik a 
rágók alapja tájín eredve, ferdén hátra- és lefelé fut, a 
másik ellenben a fej és a tor határától ferdén mell- és 
lefelé halad. Miükódésüket határozottan megállapiítani 
nem sikerült ugyan, de ScmoEpLER és ZappAcH egyezó 
véleménye szerint ezek épen oly feladatot végeznek, mint 
a rágók forgató izmai — musculi rotatores mandibula- 
rum — 8 ezért bátran nevezhetjük az állkapesok forgató 
izmainak — musculi rotatores maxillarum. 

A bélesatornáknak és az ivarszerveknek megvannak a 
maguk rógzító és mozgató izmai, de ezek valamennyien 
vagy nagyon róvidek, vagy nagyon finomak s általában 
nem bírnak nagy jelentóséggel. A leetóbb esetben azon- 
ban mindeme szervek rógzítésére csupán kótószóveti 
rostok szolgálnak. 

Az elósorolt izmokon kívül ZappacH a Holopediwum 
gibberum nál még a héjakat elzáró ügynevezett zdro 
igmokat is talált s ezek, vizsgálatai szerint, a rágók 
forgató izmai mógótt erednek és ferdén alá és hátra felé 
haladva, a héj mellsó szegélye kózelében rógzülnek, lefu- 
tásukban azonban tóbb ágra oszlanak. 

À mi a Cladocerák izmainak szóvettani szerkezetét 
illeti, róviden esak annyit jegyezhetek meg, hogy azok, 
mint általában kivétel nélkül az ósszes Izeltlábu állatok- 
nális, mindig harántesfkolt izomállományból állanak és 
kózóttük a legtóbb izomrostnak felel meg csupán és 
csak kevés van kózóttük, a mely izomrostpamatokat 
képez. — A fimomabb szerkezetre vonatkozólag végre 
Lzxvpre azt jegyzi meg, hogy míg a Cladocerák élettevé- 
keny izmain a harántesfkolatokon kívül egyebet nem 
lehet megkülónbóztetni, addig az elhalt izomroston elóbb 
megjelenik az izomrosthüvely — sarcolemma — s azután 
ez alatt nagyobbodó számü szemeeskék és végre kerekded 
magok tünedeznek eló. 


6. Tapadószerv. 


Egynehány Cladoceránál, 
diculus-nál, JXurycereus | lamellatus-nál, Simocephalus 


mint a Polyphemus pe- 


vetulus-nál és Sida erystallina-nál a hátoldalon, a fej és 


AO 


a tórzs érintkezéspontján, vagy pedig kózetlen az elótt | 
egy külónós elkülónült részletet külonboztethetünk meg. | 
Eme képlet a Sida erystallind-nál már a régi büvá- | 
rok elótt is feltünt. Igy Dr Gzm a Sida crystallind-ról 
adott ábrájában igen híven rajzolva talíljuk a hátoldal 
kózelében fekvó kétoldali kiemelkedést, de bóvebb ma- | 


gyarázatát hasztalan keressük. Zappa4cm csak róviden 
emlékezik meg a Sida erystallina e képletéról, mikor ezt 


mondja: «media in superficie superiore locus editus in- 
venitur.» Sokkal részletesebb ismertetést nyujt LrEviw, 
de ennek daczára még sem kisérti meg e képlet élettani 
mükódését kórvonalozni. Frscmen S. szintén részletesen 
ismerteti e képletet, de pontosabb megjelolését ó 1s | 
mellózi. LrrzEBoga volt az elsó, a ki beható vizsgálatai | 


alapján tüzetesen tárgyalja e képletet s elószór nevezi 
«organum adhssionis»-nak. Levpre aztín a Larrsrmona 


nyomdokain haladva, nemesak hogy megerósíti a Lrrr- 
JEBOoRG véleményét a Sida. erystallina e képleteinek élet- 


tani feladatát illetóleg s nemesak, hogy a Sida erystal- 
lina tapadószervének nyujtja pontos lefrását, hanem egy 
üttal kimutatja, hogy ily tapadószerv a Polyphemus pedi- 
culus, Eurycercus. lamellatus, Pasithea. rectirostris, Pa- 


sithea. lacustris, | Sunocephalus | vetulus. fajoknál is ki 
van fejlódve. 

A tapadószerv, mint már említettem, esak igen kevés 
Cladoceránál van kifejlódve, s majdnem minden esetben 
a fej- és tórzs határvonalában a pánczélnak kerek, vasta- 
godott szegélyü bemélyedését képezi, a mely alatt hosz- 
szukás, hengeres sejtek tómege fekszik. 

A. Polyphemus pediculus-nál a tapadószerv a nyaktá- 
jon fekszik, ott, hol a fej hátvonalában a bemélyedés lát- 
szik, a melyre már LrigviN is figyelmes lott s utánna 
Fiscngn S., de külónósen LirrrzEBonG méltatta figyelmére 
s ez utóbbi izmok tapadás pontja gyanánt tekintette. 
Legbehatóbban azonban Lzvpre tanulmányozta e képle- 
tet s tanulmányai alapján aztán tapadószervnek nyilvá- 
nította, a mit Craus C. vizsgálatai 1s megerósítenek. 
Lzvpre vizsgálatai szerint a fejnek fentebb jelzett pont- 
ján a befelé óblózótt pánczél alatt kórte alakü sejtek cso- 
portja látható s ezek olyformán vannak rendezódve, hogy 
oldalról tekintve háromszóget képeznek, míg folülról 


nézve az egész képlet egy tólesérhez hasonlít, a melynek 
falazata hosszükás sejtekkel béllelt. 
Az BEurycercus lamellatus-nál a tapadószerv a fejpán- 


czélt a tórzs pánczéljától elválasztó bemélyedésben és 
illetóleg vonalban fekszik, de mindig a fejpánczélnak 


hátsó zugában és világos szemólesnek látszik. A pánezél 


a tapadószerv sejtjei fólótt kerek bemélyedést képez, s az | 
alatta fekvó hosszukás sejtek mellfelé irányuló tómlót ké- 
peznek. 

A Süimocephalus vetulus tapadószervét a korábbi büvá- 


rok kózül esupán FrscuEn S. ismerte fel, de ó is esak 
mellékesen tárgyalja. Legelsó behatóbb ismertetést Lzv- 


pIG kózól s adatai minden tekintetben kimerítóek és 
pontosak. A tapadószerv e fajnál is, épen mint az elóbbi- 
nél, kózetlenül a fej és tor kózótti bomélyedés elótt, 
tehát a fejpánczél hátoldali hátsó csücsán fekszik, kó- 
zetlenül a szív elótt. Oldalról tekintve a pánezélhoz ta- 
padt kis tómlónek látszik, a melynek falazatát hosszukás 


| sejtek bélelik. A pánezél euticula rétege a tapadószerv 


fólótt vastagodott és szemoólesós, fólülról nézve a euticula 
szabálytalan szemólesei, három harántvonalban rende- 
zódótt dudorkának lítszanak, a melyek mindenike egy- 
egy mélyedést zár kórül és mind a három dudorkát egy 
taraj kapesolja óssze. 

A Sida erystallina. tapadószerve már sokkal kompli- 
káltabb, mint az eddig említett fajoké és kétféle képletból 
áll,nevezetesen a nyaktáj hátoldalának fólületén emel- 
kedó patkóalakü szervból és ugyanesak a nyaktájon kózel 


| à hátoldal vonalához kissé oldalt fekvó egy-egy koron- 


gocskából. 

A patkóalakü tapadószerv szaru-sárga és fólülról aláfelé 
finoman sávolyozott. Szabad szegélyén vékony, szintelen 
kónnyen szétpamatolódó hártyába megy át, minek kóvet- 
keztében szabad szegélye igen változó külsejü. Ha az 
állat a hasoldalán fekszik, akkor e szervezet azt a benyo- 


| mást teszi, mmtha mellette patkóalakü bemélyedés lenne, 


holott, mint ezt LEvpra vizsgálatai kimutatták, az egész 


| csak látszat, mert az a szerv nem egyéb, mint patkóalak- 


ban a bór fólületére emelked6, erósebben chitinesedett 
cutieula állomány. A bórlebenyhez járül ezenkívül még 
egy sejtes alapállomány is, melynek sejtjei hosszükásak 
és épen ügy patkóalakban rendezódóttek. A sejtek vala- 
mennyien óníállóak és tóbb rétegben feküsznek. 

A fejet a tortól elválasztó bemélyedés mógótt, a pán- 
czél felsó és mellsó részén fekszik a másik tapadószerv, 
párosan a jobb- és baloldalon. Ezek a pánezélnak tólesér- 
szerü bemélyedései és alapjukon hosszuükás sejtekból 4lló 
alappal birnak. A bemélyedés szabad szegélye vastago- 
dott sa nyílisból egy fedószerü képlot emelkedik ki, a 
mely épen oly szerkezeti és természeti mint a patkó- 
alakü tapadószervek külsó lemeze. E fedószerü képlet 
ugyanis szarusárga, finoman vonalozott és feltünóen vi- 
lígos szegélyén erósen pamatolt. A hozzá futó izmok 
míükódése kóvetkeztében e fedószeri képlet akaratlagos 
mozgásokat végez, kiemelkedik és visszahanyathnk. Az 
izmok számát Lrvpras mindenik oldalon háromra teszi. 

A tapadószerv élettani feladatát mür LrrrsEBona fel- 


| ismerte volt, de hogy a tapadás mily módon tórténik, 


azt megfejtenie nem sikerült. Frscmen 8. e kérdés meg- 
oldásával is foglalkozott, de megfejtése nem eléeg világos, 
annyma, hogy LEypra ennek daezára sem tudta a tapa- 
dás folyamatát határozottan kórvonalozni. Igen valószí- 
nünek tartom azonban, hogy a tapadószerv alapjának 
hosszü, izomszer(i sejtjeivel a sztvókorongok módjára mü- 
kódik. 


n(Q— 


41 


RE szerv segélyével az illetó Cladocerák szilárd tár- 


gyakhoz tudnak tapadni s ez igen fontos tényezó küló- | 
nósen a nyilt tükri faunát népesító alakoknál, a melyek | 


e szerv segélyével szilárd tárgyakhoz tapadva, védekeznek 
a hullámok ecsapásai ellen. 


'.. Idegrendszer. 


A Cladocerák idegrendszerére vonatkozólag már a 
legkorábbi büvárok feljegyzéseiben találunk egyes, héza- 
gos adatokat, a melyek külónósen az idegrendszer kózép- 
pontjának, a látóidegnek s a tapogató idegnek alakjára 
és szervezetére derítettek csekély fényt. A legelsó kime- 
rítóbb adatokat Scmorprzn kózli az Acantholeberis curvi- 
rostris részletes anatomiaiismertetése kapcsán, a ki a 
garatfólótti düczot, a garateyürüt, a látóidegeket, a tapo- 
gatók idegeit, a felsó ajak idegét s a bélesatorna két ol- 
daláin végig futó idegeket küloónbóztette meg. Lrvpia 
szintén behatóbban tárgyalja a Cladocerák idegrendsze- 


rót, de széleskóriüt ismeretel daczára sem mnyujtott sokkal | 


kimerftóbb adatokat a ScpoEprEn-émél; nevezetesen neki 
sem sikerült a garat alatti düczot, továbbá a hasduücz- 
lánczolatot észrevenni; az idegeket illetóleg pedig a 
ScnoEpLEn-élvel azonos eredményekre jutott. Iren fon- 
tosak WacwEeR N. MiürrxR P. E, de külónósen Wrrs- 
MANN À.-nak a. Leptodora hiyalina idegrendszerére vonat- 
kozó vizsgálatai a melyek e fajnál a hasdüczlánez isme- 
retéhez vezettek. 

Ismereteink jelen állásán a Cladocerák idegrendszeré- 
nek kózépponti részén megkülónbóztethetjük: 1. a ge«rat- 


fólótti vagy agydiiezot — ganglion supracesophageum seu | 
cephalieum, 2. a garatalatti agydiezot. — ganglion infra- | 


cesophageum, 3. a garatgyürit — commuissura és 4. a /as- 
dhcelinezolatot. 

A garat folotti — vagy agydicz —  ganghnon supra- 
cesophageum seu ganglion cephalieum,.— mint általában 


az Osszes tóbbi Izeltlábü állatoknál, s mint neve után is | 


kóvetkeztethetjük, mindig a garat olótt és fólótt, a szem 
és az ágastapogatók eredés pontja kózótt fekszik, hely- 
zete azonban nagyon sokat függ a fej alakjától s evvel 
kapcesolatban a szem fekvésétól is, mert példáül a míg a 
Polyphemidák-nál, Lynceidák-nál, Luyncodaphniddk-nál, 


Dosminidk-nál, Daphnidák-nál, nemkülónben a Sidi- | 


dák-nál és Holopedidik-nál 1s a garat folótti dàczpár a 
fej hátsó részén, kózetlen a garat kózelében fekszik, ad- 
dig a feltünóen hosszüra nyült fej Leptodoriddk-nál a ga- 
rattól nagyon távol, a fej mellsó részében foglal helyet. 
Alakja az egyes családok és nemek, de sót még a fajok 
szerint is változik, leggyakrabban azonban fólülról nézve 
tóbbé-kevésbbé kerekített szógletii négyszógnek látszik, 
mint a Polyphemiddk-nál, Lynceiddk-nál, Lynceodaphni- 
dák-nál, Bosminiddk-nál s alegtóbb Daphnida-félénél, 


néha majd gyengébben, majd erósebben elkülónült két | 


Danay, Cladocera. 


félgómbból 4lló nagyobb gómbót képez, mint a Sididdál- 
nál, vagy pedig róvid kórtealakü tómeget képez, mint a 
Leptodorid&k-ná]. 

A korábbi büvárok valamennyien abban a vélemény- 
ben voltak, hogy a Cladocerák garat folótti dücza csupán 
egy düezból Áll. E véleménynek hódolt ScmorprER is, 
nak mellsó szegélyén pontosan észlelte a két düczra valló 
bemélyedést. Lgvpra mutatta ki elószór, hogy a Clado- 
cerák carat foólótti dücza minden esetben két düczból 
áll, csakhogy ezek majd kónnyebben, majd nehezebben 
felismerhetóleg eggyé olvadtak. Az eggyéolvadás legeró- 
teljesebb a Leptodora hyaliná-nál, minthogy ennél a 
fajnál a garat fólótti düczpár a látóidegekkel s illetóleg a 
látótelepekkel is egeyé olvadt. Legfeltünóbb a két garat 
folótti dàeznak elkülónülése a Stidüddk-nál és a Lyncei- 
dakc-nál. 
elsó adatokat Lgv»ra F. nyujtja, mely a Sida erystallin-n 
végzett büvárlatamak adatai szerint egy belsó, világo- 
san szemecskézett idegállományból és illetóleg protoplas- 
mából, továbbá egy külsó, sejtes rétegból áll. És e lefrás- 
sal majdnem valamennyi Cladocera garat fólótti düezá- 
nak szóveti szerkezete ismertetve van. A legfeltünóbb 
eltérést& e tekintetben a WriswaNwN A.-tól tanulmányo- 
zott Leptodora hyalina mutatja, a melynek garat fólótti 
düezpárja ugyan szürkén szemecskézett plasmából áll, de 
belsejében, néha épen a kózépen, néha kissé hátrább, egy 
tályogszerü világos, majd kerek, majd harangalakü ud- 


| vart lehet megkülónbóztetni. A düez hátsó részében 


ezenkívül nyulványos, nagy idegsejtek vannak, a melyek- 
hez hasonlók, bár korlitolt számmal, a fiatalabb egyé- 
neknél a garat fólótti düczpár mellsó részében is meg 
vannak, míg idósebb egyéneknél elenyésznek s he- 
lyükón sótét, erósen fénytóró gómbócskék maradnak 
esupán. 

A garat fólotti düczpárból a kóvetkezó idegpárok és 
idegek veszik eredetóket: 1. « lito idegpéár, 2. az ideg- 


DU; 


eresztékel, 3. a szemizmok idegei, 4. az ajak idegei, 
tapogatól: idegei, 6. a bóridegel, 1. az gastapogatok idegei, 
8. a bélesatorna páratlan idege, a mely a sympathicusnak 
felel meg. 

A garat alatti düezpár -— ganglion infraoesopha- 
geum — a garat mógótt, az ettól és a bélesatorna reá 
kóvetkezó részletétól képezett zugban fekszik s minthogy 
a rágók leggyakrabban eltakarják, igen nehéz azt vizs- 
gálni. Ennek lehet talin tulajdonítanunk azt, hogy a 
korábbi büvárok kozótt Lrevprc volt az elsó, a kia garat 
alatti düezpárt legelószór megkülónbóztette. Lgészen 
kimerító ismertetésót azonban 6 sem nyujtotta. Legkime- 
rítóbbek MürnEn P. E.-nek és külónósen WzrsMANN À.- 
nak idevonatkozó adatai, a kik a Leptodora hyalind-vól 
majdnem a legapróbb részletekig terjedó lefrást adva, 


6 


42 


minden kétségen fólül helyezték ügy e fajnál, valamint 
általánosságban a tóbbi Cladoceráknál is a garat alatti 
düczpár létezését. 

A garat alatti düczpár általàban kerekded, néha lapt- 
'tott, szügletes düczot képez, a melynek mellsó részén 
néha bemélyedés van, az eggyéolvadt két dücznak 
végsó határvonalai, néha azonban a két dücz teljesen 
és nyomtalanül olvadt óssze, mint a Leptodora hjyali- 
ná-nál. 

Szóveti szerkezete felól az eddigi vizsgálatok alapján 
csak annyit tudunk, hogy szürkésen szemecskézett ideg- 
állományból 4ll és folületét szerkezet nélküh hártya ha- 
tárolja. 


À garat alatti düezpárból esupán egy idegpár veszi 


eredetét, a mely hátrafelé a hasduüczlánez elsó düczpár- 
jíig fut s a kettót osszekapesolja. Ez az idegereszték néha 
elkülónült két idegból 4ll, néha, és talán leggyakrabban, 
a két idegnek egybeolvadása kóvetkeztében csupán egy- 
ból, de ez aztán annál hatalmasabb. 

A garatgyüríiit képezó két ideget már a korábbi bü- 
várok is felismerték, de általínosságban mégis Lxvpre 
ismertette elószór. Ez idegek mindig a garat fólótti dücz- 
pár hátsó, két ellenkezó oldaláról erednek s a fajok sze- 


rint hosszabb, vagy róvidebb futás után a garatot gyürü- 


szerüleg átfogva, a garat alatti düczpár mellsó szegélyébe | 


olvadnak. Legsajátságosabb s együttal a typustól legelté- 
róbb a Leptodora hyalina  garatgyürüje. Ennél a fajnál 
ugyanis a garatgyürüt képezó idegek az agyducz hátsó 
esücsáról kózós tórzzsel indulnak ki s mint páratlan ideg 
hegyes szóg alatt villaalakülag két ágra oszlanak, mely 
ágak a tulajdonképeni garatgytürüt képezve, a garatot ko- 
rül kerítik s àgy haladnak a garat alatti düczpárba. Az 
ágak, mielótt a garatot tül haladnák, egy-egy ideget bo- 
esátanak a test kózépvonala felé, a test kózépvonalá- 
ban aztán egyesülnek, mintegy második garatgyürüt 
képezve. WacNER N. és MürrER P. E. ezenkívül még 
egy-egy idegdüczot is frt le a Leptodora hyalina. garat- 
gyürüjének idegeiról, de Wzrswaxw A. késóbb kimutatta, 
hogy a nevezett büvárok által idegdüeznak tartott kép- 
letek nem egyebek zsírtestnél, a mely az idegeket szo- 
rosan megfekszi csupán, de azokkal bensó Osszekótte- 
tésben nem áll. 

À garat gyürü két idege azonkívül, hogy a garat fó- 
lotti és alatti düczpárokat ósszekapcesolja, még az ágas- 
tapogatókhoz is bocsát egy-egy ideget, a melyek azoknak 
izmait idegezik be. 

Bzóveti szerkezetóket illetóleg specialis buvárlati ada- 
taink ugyan ninesenek, de mint általában az Izeltlibu 
álatok idegei, ügy a Cladocerák garatgyürüjének két 
idege is csupán tengelyfonálból és idegrost hüvely- 
bó] áll. 

À hasdüczlínez létezését a Cladoceráknál a /korábbi 
büvárok jóformán csak feltételezték, végre WErswANN 


| A. egész határozottan kimutatta azt a Leptodora hy- 
aliná-nál. Szerinte e fajnak hasdüczlánezolata fiatal 
korban hat düczpárbóláll, a melyek mindenike egymás- 
tólel van külónítve, sót az egyes düczpárok gómbólyü 
düczaiis elkülónültek s csak idegeresztékek kózvetítése 
által kózlekednek egymással. Az idós példányoknál azon- 
ban az egyes düczpárok valamennyien egy hatalmas 
duücezá olvadnak óssze. WzrswaANN A.-nak e vizsgálatai 
után, tekimtettel arra, hogy a Cladocerák ósszes tóbbi 
szervezeti viszonyaiban semmi lényeges szembettünó elté- 
rés nem mutatkozik, alig lehet kétségünk a felól, hogy a 


tóbbi Cladoceráknál is tényleg létezik egy hatalmas 
düezezá olvadt hasdüezlánezolat, a melyból a lábakat be- 
idegzó idegpárok veszik eredetóket. 

À hasdüezlánezolat szóvetiszerkezet tekintetében azo- 
nos a garat alatti düczpárral s a lábakat beidegzó ideg- 


párok a garatgyürü idegeivel. Meg kell külónben jegyez- 


nem azt, hogy a hasdüczlánezolat az ideg hüvelyének 
folytatását és elkülónülését képezó rostok segélyével róg- 
| zítve van. 

A kórnyéki idegek koózótt legsfontosabbak s együttal a 


legeróteljesebben fejlettek a ltéidegek — nervi optici, — 
a melyek minden esetben a garat fólótti düczpár mellsó 


| szegélyének két esüesán erednek. Ez idegeket már a ko- 
rábbi büávárok is behatónan ismertették, íey FrscHER és 
LairnzkBono kimerító letrást nyujtanak a Sida erystallina 
és a Daphnella brachyura. litóidegeiról, míg aztán LEv- 
| prc, az említett két büvár adatait tetemesen bóvítve, álta- 
| lános érvényti eredményekre vezetett. 

A lítoidegek valamennyi Cladoceránál a /garat fólótti 
düczpár mellsó szegélyéról erednek, egymáshoz kózelebb 
vagy egymáüstól távolabb. Legkózelebb fekszenek egy- 
máshoz a Leptodora hyalimi-nál, a mely fajnál tu- 
| lajdonképen egy hatalmas idegesomóvá olvadtak óssze; 
legtávolabb állanak egymástól a Lynceida-esalád alak- 
jainál. 

A Cladocerák legnagyobb részénél azonban a két 
látóideg a szem kózelében eggyé olvadva düczot képez s 
ebbó] erednek a szemhez futó, tulajdonképeni látóidegek, 
miért a büvárok az agyról eredó idegpárt nem látóide- 
ceknek tekintik, hanem /dtótelepek-nek — thalami op- 
tici, — a melyeknek szerkezete és alakja kisebb-nagyobb 
variilást mutat. A Leptodora hyaliná-nál a látótelep, 
mmnt említettem volt, egy hatalmas idegtómeggé olvadt 
óssze s az agydüczon ülve, avval jóformán felismerhetet- 
lenül nótt óssze s csupán hátsó szegélyének bemetszése 
mutatja a határt. A látótelep kózépvonalában végre egy 
hosszirányü sávot lehet látni,a mely tulajdonképen az 
eredeti két 1deg határvonalait jelzi. J' ellemzó a Leptodora 
hyalina láítótelepére az is, hogy a szemet kózetlen meg- 
fekszi s a tulajdonképeni látóidegeknek semmi nyomát 
sem lehet felismerni. A Leptodora hyalina látótelepére 
nagyon emlékeztet a Polyphemiddk-é, de ezeknél már à 


| 
| 
| 


— 


43 


látótelep eredéspontján jól megkülónbóztethetó két kó- 
tegból áll, ezek azonban az agydücztól már nagyon cse- 
kély távolságban egybe olvadnak a nagy látótelepet ké- 
pezve, a melyból aztán a tulajdonképeni látóidegek ered- 
nek. A Lyncodaphnidák-nál, Bosminidák-nál, Daphni- 
dil-nál, Sididék-nál és Holopediddk-nál a látótelep két 
kótege még jobban el van külónülve s kapcsolatban a fej 
hosszával s illetóleg a. szemnek az agyduücztól távol fek- 


vésével,az agyduücztól meglehetós távolságban olvadnak | 


üssze a nagy idegtómeggé, a melyból aztán a tulajdon- 
képeni, meglehetós hosszü lítóidegek erednek. Az emli- 
tett családokétól lényegesen eltér a. Ljynceida esalád alak- 
jaimak látótelepe, a mennyiben, mint azt elószór Lxvpra 
az Eurycercus lamellatus-mál észlelte, a látótelep két 
kótege sehol sem olvad egybe, hanem mundkettó ón- 
állóan fut a szem kózelébe s ónállóan boecsát a szemhez 
idegeket. 

A szemizmok idegei, a melyeket: szemmozgato: idegek- 
nek — nervi oculomotori — is nevezhetni, az agydücz 
mellsó szegélyéról eredve, ferdén mell- és kifelé futva a 
szem izmait idegezik be; de az agyduez két oldalán csak 
egy-egy ilyen ideg ered, tehát ósszesen csak két szem- 
mozgató ideg van. Ezen idegeket Lrvpre mutatta ki 
elószór egész határozottságsgal s késÓbb WkrsSMANN A. is 
megerósítette létezésóket a. Leptodora hyaliná-nál. 

Az agydücz mellsó részén, ott, hol a két dücz érintke- 
zése kóvetkeztében a bemélyedés van, az agydueznak vilá- 


gos, hosszükás hengeres folytatásaként egy hatalmas ideg | 


ered, a mely a szemfolttal Áll kozlekedésben s ezért azt a 
seemfolt idegének nevezhetjük. Ez ideg azonban csakis 
azoknál a Cladoeeráknál van meg, a melyeknél a szem- 
folt ki van fejlódve, a szemfolt nélkülieknél pedig, mint 
példáàl a Leptodoridák-nál és Sididák-nál, hiányzik. 

Az ajak-ideg — nervus labri — az agyduüez hátsó rész- 
letének hasoldali felén ered s az ajakba hatolva annak 
izmait látja el. Lefutása nagyon egyszerü s majdnem 
minden esetben hasonló. Hogy a Cladoceráknál ajak- 
ideg is van, legelószór ScHoEprER mutatta ki az 4cantho- 
leberis eurvirostris-nál. 

A tapoqatói idegek — nervi antennales — az agydüez 
hasoldali részén két oldalt erednek, a. Leptodoridák-nál a 
szemmozgató-izmok kozelében, a tóbbi Cladoceráknál 
ellenben kissé hátrább. Azoknál a fajoknál, a melyeknél a 
tapogatók távol feküsznek az agydüeztól, mint például a 
Lyncodaphmniddák-nál és Bosminiddk-nál, a tapogatói ideg- 
párigen hosszü, ellenben az ósszes tóbbi családok alak- 
jainál meglehetós róvid. A tapogatói idegek a tapoga- 
tókba lépésük után finom rostokra pamatalódnak ; s ezek 
vagy a tapogatók kózepén egy nagy, tóbb orsódad sejt- 
ból álló dáczon hatolnak át, mielótt a végkészülékekhez 
jutnának, mint a Polyphemidae, Lynceidae, Lyncodaph- 
nidae, Daphnidae és Sididae, nemkülónben a Holopedidae 
esaládokban a nóstényeknél kivétel nélkül, a hímeknél 


| pedig igen gyakran, vagy pedig a tapogatók alaprészén 


fekvó düezon áthaladva, még egy második düezhoz 1s el- 
jutnak, mely tóbb sejtjével a végkészülékek alapján van. 
À Bosminiddk családja e tekintetben a legfeltünóbb elté- 
rést mutatja, minthogy a szóban forgó düez nem a tapo- 
catókban, hanem a tapogatók alapján a fejben van és 
orsódad majdnem gómbólyü duüczsejtek gómbólyü hal- 
mazát képezi. Külónben a tapogatók idege a. tapogatók 
végén minden esetben szétpamatolódik s ügy jut a. vég- 
készülékekhez. 

A bóridegek-nek nevezhetó idegeket Lzvpre ismer- 
tette legelószór behatóan, tóbb pontosan vizsgált fajról 
írva le azokat. Ezen idegek minden esetben a garat fólótti 
düczpár két oldaláról erednek s a fejben kissé ferdén 
hátra és folfelé haladva, majd a fej felsó részletén oldalt, 
mmajd pedig a hátoldal kózépvonalának kózelében végzód- 
nek a fajok szerint külónbózó, de azért általánosságban 
mégis hasonló idegvégkészülékekkel. A Leptodoridae csa- 
lád egyetlen fajánál sem ismeretesek a bóridegek ; ezek- 
nek elsó nyomait a Polyphemidák-nál találjuk meg, a 
melyek kózótt a Polyphenvus pediculus-nál az agydücz két 
oldaláról eredve, ferdén hátra és fólfelé futnak az ágastapo- 
gatók alapja mellett s annak kózelében hosszükás lemezzel 
véezódik. A Lynceidák-nál,a mennyire azt Lrzvpra-nak 
az Eurycereus lamellatus-on végzett vizsgálatai után tud- 
juk, a bóridegek az agydüez mellsó részletéból eredve, 
kezdetben ívelten fólfelé hajlanak s azután a fej hasoldah 
szegélye felé veszik irányukat. Ez idegek végkészüléke 
egy világos, karélyozott testet képez, a karélykákban nagy 
magvakkal és kózepén egy feltünó, erósen fénytoró, gyen- 
gén hullámozott szegélyü gyüritvel. Ugyanonnan, a hon- 
nan ez az idegpár ered, még egy másik idegpár is veszi 
eredetót, a mely gyengén fólfelé ívelten a fejpánezél 
mellsó esüesához fut s épen a esüesban az elóbbihez 
hasonló idegvégkészülékben végzódik. A Lyncodaphni- 
dk-nál a bóridegek kózül csupán az agydücz oldaláról 
eredó pár van jól kifejlólve 8 ez gyengén mellfelé fvelten 
afej hátoldalinak kózépvonala tájáig emelkedik, a hol 
aztin egy nagy, tóbb magot tartalmazó düczszerü kép- 
letben végzódik. A Bosminiddk bóridegeire vonatkozólag 
teljesen positiv adataink ugyan ninesenek, de valószínü, 
hogy azok e esalád alakjainál sem hiányoznak. A LDaph- 
nidae-esaládban a Moina-fajoknál az agydüczból csupán 
egy bóridegpár veszi eredetét, a mely egyenes vonalban 
a fej hátoldala felé haladva, kórülbelóla fej kózepe táján 
egy nagy düeezá szélesedik, a melyból két ideg indül ki 
s ezek a hátoldal kózépvonaliban a fej bemélyedése 
mógótt nagyobbszámuü, orsódad sejtbe végzódnek. Emez 
idegeken kívül már Lzvpre ismertetett pontosan a fej 
bemélyedéséhez tapadó egy nagy, idegdüczszeri sejtet, a 
mely vékony nyulvánnyá nyult ki. Lzvpre e képletet, 
bár annak az agyduücezal való ósszefüggését biztosan 
megállapítania nem sikerült, szintén bóridegnek s illetó- 


6* 


leg végkészüléknek tartja. A Ceriodaphnidk-nál, valamint 
a Scapholeberis-eknél is csupán egy bóridegpár van, a 
mely az agydücz mellsó részletónek szegélyén eredve 
néha egyenesen, néha pedig kissé ferdén fut a fej hát- 
oldalíra s annak bemélyedésénél legyezószerüleg ren- 
dezódótt orsódad sejtekben végzódik. A Simocephalusok- 
nál két bóridegpár van, melyek kózül egyik az agyduüez 
mellsó szegélyének kózelében eredve, a látótelep kózelé- 
ben fvelten halad els a szem mellett egy nagy, orsódad 
düczsejtben végzódik. A müsik idegpár, a mely az elób- 
beninél hatalmasabb, az agydücz kózepe táján ered, kissé 
ferdén mell- és fólfelé haladva, felsó harmadában kórül- 
belól 7—8 ágra oszlik s ugyan ennyi tojásdad duüezsejtben 
végzódik. A Daphnidk egyeseinél a páratlan. bóridegpár 
az agydücz kózepe tájin eredve vagy egyenes vonalban 
emelkedik a fej hátoldala felé s itt legyezóalakban egy- 
más mellett fekvó tómlóalakü sejtekben végzódik, vagy 
felsó harmadában két ágra oszlik, melyek kózül egyik 
hátrafelé halad az ágastapogatók eredéspontjinak kóze- 
lébe, a másik pedig mell felé, a szem kózelébe ; de mind- 
kettó legyezóalakban rendezódótt tómlóalakü düezsej- 
tekben végzódik. A Sididae család alakjainál, mint azt 
Lrvpre-nak a Sida crystallimé-n. végzett pontos büvár- 
latai után ismerjük, két bóridegpár van, melyek kózül 
egylk az agydüez mellsó szegélyéról eredve, ferdén mell- 
és folfelé fut s a szem kózelében egy-egy orsódad duücz- 
sejtben végzódik. A másik idegpár, a mely az elóbbinél 
sokkal eróteljesebb, az agydüez kózepe táján és szegélyén 
eredve, gyenge fveltséegel fól- és hátrafelé halad s a patkó- 
alakü tapadószerv kózelében legyezóalakban álló orsódad 
düczsejtekben végzódik, a melyek párosával rendezó- 
dóttek olyformán, hogy minden sejtpárnak egy, tóbbé- 
kevésbbé piskótaalakuü világos végkészüléke van. A IHolo- 
pedidae esalád bóridegeire vonatkozólag ismereteink 
jelen állásán biztos adataink még mnincsenek, tekintettel 
azonban arra, hogy az ósszes tóbbi Cladoceráknál meg- 
van vagy mind a két pár, vagy pedig csak az egyik, való- 
színülleg e családnál sem hiányzik az s nevezetesen a fej 
hátvonalához futó. 

Az dgastapogatok idegei mindig a garatgytürüból veszik 
eredetóket s azoknak tórzsébe hatolva az izmokat idegzik 
be. Eredésük és lefutások az ósszes Cladoceráknál any- 
Annyit külónben megjegyezhetek, hogy eredésóktól kezdve 
egyenes vonalban futnak hátrafelé az ágastapogatókhoz. 

A bélesatorna páratlan idege, mely a sympathicus-nak 
felel meg, az agydücz hátoldalának kózepe táján ered és 
fólfelé fvelten emelkedik a bélesatorna felsó falazatának 
kózelébe, de aztán aláfelé hajolva nemsokára egyenesen 
hátrafelé haladó irányt vesz fel, mint azt az Eurycercus la- 
mellatus-tól ismerjük. ScRoEprER szerint az Achantholebe- 
ris curvirostris-nál ez ideg idegpárt képez s a garatgytürü- 
bólaz ágastapogatók idegei elótt veszi eredetét s a bél- 


AA 


| 
| 
I 


csatorna két oldalán fut végig, de aztán hol végzódik és 
miként, azt sem Lrvpic, sem ScgorpLER nem tudta meg- 
állapftani. 


8, Külérzéki szervek. 


À Cladoceráknál ismereteink jelen 4állásin  csupán 
három külérzéki szervet ismerünk, nevezetesen a fapin- 
tds, a szaglis és a litis külérzéki szervét. 

À tapintás külérzéli szervét már a korábbi büvárok 1s 
ismertették, s annak fószékhelyét a tapogatókban és ille- 
tóleg a tapogatók végén lévó fonálalakü, bunkóban vég- 
zódó képletekben keresték. IZ felfogásnak hódolt Scpogprrn 
is az Acantholeberis eurvi-ostris ismertetésénél, bár mel- 
lesleg megjegyzi, hogy a tapogatók csüesán lévó említett 
képletek nagy hasonlatossígot mutatnak a magasabb 
rákok tapogatóm elóforduló szaglási végkészülékekhez. 
Lixpre ugyan «Tastantennen» névvel jelóli a tapogatókat, 
de a esüesukon lévó képleteket nem kizárólagos tapintó-, 
hanem együttal szaglószerveknek is tekinti, sót hajlandó 
hallószerveknek is tartani. E kérdésben Wzrswaww A. 
nyllatkozott ujabban a Leptodora hyalina anatomiai 
viszonyainak ismertetése alkalmával s ó határozottan 
oda nyilatkozik, hogy a tapogatók esücsképleteit szaglási 
végkészülékeknek kell tartani esupán. E szerint tehát a 
tapintás végkészülékeit nem lehet a tapogatókban keres- 
nünk, és nem külónósen a tapogatók esüesán, egyes ese- 
tekben kózepén (Bosminide) fekvó fonál- vagy szalag- 
alakü és kis gómbben végzódó képleteiben; de azért, 
nézetem szerint, kétségtelen az, hogy a tapogatók és 
egyes függelékeik a tapintás végkészülékei gyanánt sze- 
repelnek. Ilyeneknek tekintem én ama külónbózó alakü 
sórtéket és pálezikaalakü képleteket, a melyek a legtóbb 
Cladocera tapogatóinak majd kózepén, majd mellsó har- 
madában, majd pedig esücsán rógzülnek és ideggel álla- 
nak kózlekedésben. Valószínünek tartom azonbamn azt is, 
hogy nehány Cladocera ágastapogatóin lévó kettós kór- 
vonalü sórték is ugyan ily végkészülékeket képeznek. 
E feltevésemben megerósít némileg az a szerkezeti hason- 
latossáe, a mely példáül a Simocephalus vetulus ágas- 
tapogatóinak tórzsén, az alap kózelében kis dudorkáról 
emelkedó két, továbbá a tórzs esücsán, az ágak kózótt 
emelkedó páratlan, sórteszerü képlet s a WrrsMaNN A.-tól 
a Leptodora hyalina potrohjának negyedik szelvényéról 
speciális tapintási végkészülék gyanánt leírt tollas sórte 
kózótt létezik. A tapintásnak egy igen érdekes végkészü- 
lékét a Bosminidae család alakjaiál találjuk meg. Ezek- 
nél ugyanis a. homlokon, a szem ésa tapogatók eredés- 
pontja kózótt, tólesérszerü Kiemelkedésból egy  meg- 
lehetós hosszü, ostorszerü, világos képlet áll ki a mely 
ideggel és idegdüeezal 4ll kózlekedésben. E képleteket 
Lrvpra is észlelte s 6 is tapintósórtéknek tekinti. E fel- 
tevés helyessége mellett szól külónósen az a koórülmény, 
hogy e képletek alak és szerkezet tekintetében már elsó 


4b 


pillanatra is lényegesen külónbóznek a Bosminiddk tapo- | 


gatóinak kózepén lévó, nem külónben a tóbbi Clado- 
ceráknál is szaglópálezikák gyanánt leírt képletektól. 
Külónben azt sem lehet kizárnunk, hogy az ágastapo- 
gatók tollassórtéi, nem külónben az uügynevezett fark- 
sórték is bizonyos fokig a tapintás végkészülékeit is ké- 
pezhetik. 

À seaglds szervének székhelye minden esetben és ki- 
zárólagosan a tapogatópár, a melynek majd kózepén, 
majd pedig esücsán vannak a tulajdonképeni végkészü- 
lékek pálezikaalakü, ideggel kózlekedó képletek alakjá- 
ban. A Leptodora hyaliná-nál a szaglópálezikák meglehe- 
tós hosszüak, hengeresek, vékony falazatüak, hármas 
csoportokban rendezódóttek, alapjukkal a bórbe ágyazot- 
tak és végükón sótét kórvonalü gómboócskékkel ékítettek ; 
számuk külónben a nóstényeknél állandóan lalenez s 
valamennyien egyenló hosszüak és egyenló szerkezetitek. 
À hímek gzaglópálezikái ugyan szerkezet éós alak telinte- 
tében hasonlók a nóstényekéihez, de már számuk és 
elhelyezésük, kapesolatban a tapogatók szerkezetében 
mutatkozó eltéréssel meglehetósen külónbózik. A Poly- 
phemidák-nál a. szaglópálezikák majdnem oly hosszüak, 
mint maguk a tapogatók, a melyeknek csücsán ülnek ; 
hengeresek, végükón gómbósók, egyenló hosszüak s a 
hímek és nóstényeknél egyezó számuüak és szerkezetiüek. 
À Lynceeidae esalád ósszes alakjainak szaglópálezikii 
egyezóen hengeresek, végükón gómbósók, de hosszaság 
tekintetében az egyes nemeknél már változók; néha 
mindig egyenló hosszüak, néha egy-kettó, vagy négy a 
tóbbimél hosszabb. Kórülbelól ilyen viszonyt találunk a 
hímek szaglópálezikái kózótt 1s. A Luyncodaphnidae csa- 
ládban a Maerothrir genusnál a szaglópálczikik henge- 
resek, gómbós végütek, egyenlótlen hosszüak, a jStreblo- 
cerus-genusnál szintén hengeresek és gómbós végüek, 
de már egyenló hosszüak; az cantholeberis genusnál 
alapjukon szélesek, végükón kihegyesedettek, lapitottak, 
gómb nélküliek és egyenló hosszüak. A hímek szagló- 
pálezikái a nóstényekéivel egyezó szerkezetüek és szá- 
muüak. À Bosminidk-nál, eltéróleg az ósszes tóbbi Clado- 
ceráktól, a szaglópáczikák nem a tapogatók esücsán, ha- 
nem kórülbelól kózepén emelkednek egy kis, háromszóg- 
alakü dudor mellól; hengeresek, végükón gómbósók és 
egyenló hosszüak, a hímeknél és nóstényeknél egyezó 
szerkezetüek. A Daphmidae-, Sididae- és Holopedidae- 
családoknál a szaglópálezikák mindig a tapogatók esücsán 
ülnek, hengeresek, gómbós végüek s majd valamivel 
hosszabbak a tapogatóknál, majd ugyanolyan hosszüak, 
majd pedig róvidebbek, de kivétel nélkül egyenló hosz- 
szüak s esupán nehány faj hímjéuél találunk arra esetet, 
hogy a szaglópálezikák külónbózó hosszüak. 

À szaglópálezikák minden esetben kettós kórvonalü 
külsó réótegból és egy belsó, színtelen állományból álla- 
nak, a melybe vékony kórvonalü gómbócskék vannak 


| 


beágyazva. WEISMANN À. kimutatta továbbá, hogy vala- 
mennyi szaglópálezika alapján egy kis chitines hüvely 
van, a mely majd fólületesen, majd pedig a pánezél alatt 
fekszik s a szaglópálezikák támogatására szolegál. 

A lítds szerve a. Cladoceráknál aránylag magas fojlett- 
ségi fokot éórt el, soha sem hiányzik és végkészülékeit a 
homlok kózelében fekvó vagy, soklencséjü homlokszem 
és a tapogatók alapjínak kózelében lévó szemfolt vagy 
mellékszem. képeza. 

A mellékszemet vagy szemfoltot már a legrégibb. büvá- 
rok ismerték, de élettani feladatát illetóleg igen külón- 
bózó véleményben voltak. MérrER O. Fn. szemnek s ille- 
tóleg lítószervnek tartotta, ellenben JunrNE, SrRAUS É8 
Dargp, bár véleményt ez irányban nem nyilvánitanak, 
MérrER O. Fm. felfogását tévesnek tartják. — Socmorp- 
LER, támaszkodva fóleg az Aeanthocerus rigidus-on végzett 
büvárlatainak eredinényére, a Mérrrn O. Fm. felfogását 
egészen tévesnek mondja és szerinte a. Cladocerák tapo- 
gatói tóvében fekvó fekete folt nem egyóéb, mint egy 
hallószerv s ez értelemben az Acantholeberis curvirostris- 
tól, mint két kivezetó csÓvel biró tómlót írja le. E néze- 
tét késóbbi dolgozataiban is fentartja, bár idOkozben 
Lzvpre határozottan kimutatja és kimondja azt, hogy e 
szervet nem lehet ogyébnek tartanunk, mint látókészü- 
léknek. És a késóbbi büvárlati, nevezetesen a fejlódéstani 
adatok igazolták is Lrvpre-nak e feltevését, sÓt bebizo- 
nyították azt is, hogy a Cladoceráknak e szerve azonos, 
illtóleg maradványa az lárvakor páratlan szemének. 
Általánosságban véve a mellékszem mindig az agydücz- 
nak egy páratlan, meglehetós terjedelmes karéjával kóz- 
lekedó, vagy épen azon fekvó fekete festékfoltot képez s 
a fej hasoldalin, a tapogatók eredéspontjától kisebb- 
nagyobb távolságban fekszik; alakja és szerkezete, nem- 


| külónben nagysága a külónbózó fajok szerint változó, de 


az ósszes Cladoceráknál nines kifejlódve. A Leptodo- 
ridae-, Polyphemidae- és Bosminidae - családok | ósszes 
alakjainál hiányzik a mellékszem, nemkülónben a Daph- 
nidae ecsaládban a Moina-fajoknál, de az ósszes tóbbi 
Cladoceráknál megvan, sót a Lynceida-esalád egyes fa- 
jainál oly terjedehnet ér el, mint a homlokszem, a 
Monospilus nemnél pedig, minthogy ennél a homlokszem 
hiányzik, eróteljesen fejlett s az egyedüli látószervet ké- 
pezi. A Lynceidae-család alakjainál a mellékszem a hom- 
lok kózelében fekszik, majd a homlokszemtól és az or- 
mány esüesától egyenló távolságban, majd pedig hol az 
egyikhez, hol a másikhoz kózelebb éós vagy a homlok- 
szemné] jóval kisebb gómbót képez, vagy pedig a hom- 
lokszemmel egyenló nagy és egyenló alakü, s néóha még 
lenesót is tartalmaz. A Lyncodaphnidák-nál a mellék- 


| szem minden esetben a homlokszemtól nagyon távol, à 


tapogatók alapjának kózelében fekszik és leggyakrabban 
a homlokszemnél jóval kisebb gómbócskét képez. A DapA- 
nidae esaládban a Ceriodaphnia, Scapholeberis és Daph- 


46 


nia-fajoknál a. mellékszem mindig sokkal kisebb a. hom- 
lokszemnél, gómbólyü, vagy ritkán szógletes és vagy a 
tapogatók alapján, vagy azoktól kissé távolabb, de min- 
den esetben azoknak kózelében fekszik. A Simocephalus 
nemnél és külónósen a Simocephalus vetulus-nál a mel- 
lékszem már hosszüdad orsóalakü, az agy felé páratlan, 


a tapogatók felé ellenben páros nyülványba megy ki, a | 


melyek kózótt valószinüleg egy nagy lencse foglal helyet. 


A Sididae családban a mellékszem szintén nagyon kiesiny, | 


gómbólyi s a homlokszem és a tapogatók alapja kózótt 
majdnem kózépen fekszik. A  lolopedidae családban 
végre a mellékszem, bár kisebb a homlokszemmnél, de na- 


gyobb a Sididae-félékénél, kózel fekszik a fej mellsó 
csücsához és négyszógletit. 

A mellékszem élettani feladatát határozottan kórvo- 
nalozni igen nehéz, de nagyon valószinü, hogy minden 
esetben kizárólag a látást teljesíti, vagy legalább is fény- 
érzést 8 az elóbbit külónósen akkor, ha leneséje van, az 
utóbbit pedig akkor, ha lencséje nincsen, a mi külónben, 
mintláttuk, a leggyakoribb eset; de hogy hallószerv 
gyanánt nem szerepel mint ScmorprER hivé, az kétség- | 
telen. 

AÀ homlokszemet feltünó alakjánál és szerkezeténél 
fogva már a legrégibb büvárok is figyelmókre méltatták 
8 tóbbé-kevésbbé behatóan ismertették. Legbehatóbban 
és együttal a legnagyobb terjedelemben Lzvpre ismer- 
tette a Cladocerák homlokszemét, a ki nemesak ffínomabb 
szerkezete felól nyujt fontos adatokat, hanem egyuüttal 
leirja az általa vizsgált fajok homlokszemét is. Nem ke- 
vésbbé fontos és érdekes CannrERE J. a szem | szerkezetét 
tárgyaló nagyobb munkája is, a melyben a Cladocerák 


homlokszemének fínomabb szerkezetére vonatkozó beeses | 


adatokat találunk. (Die Sehorgane der Thiere 1885.) 

A Cladocerák homlokszeme, mint azt már neve is 
mutatja, mindig, vagy legalább is leggyakrabban a fej 
homloktáján fekszik, de helyzete majdnem szoros kap- 
esolatban 4ll nagyságával és leneséimek számával, a 
mennyiben példáül a viszonylagosan kicsiny és kevés 
lenesét tartalmazó szemek mindig kissé a fej hátoldalá- 
nak kózelébe hüzódtak s a fej mellsó esücsától távol álla- 
nak, mint példáül az ósszes Loynceidae-, Dosminidae- s 
bizonyos fokig a. Lyncodaphnidae-családok alakjainál s 
a Holopedidae családban ; ellenben az aránylag nagy 
és sok lenesével biró homlokszemek mindig a fej leg- 
mellsó részében silletóleg a homlok kózelében feküsz- 
nek, mint példáül a Leptodoridae, Polyphemidae-. és 
Daphnidae-családok ósszes fajainál, a melyek kózótt a 
Leptodoridae, Polyphemidae családoknál a hatalmas hom- 
lokszem egészen kitólti a homloküreget, nemkülónben a 
Daphmnidae családban a /Moina és | Ceriodaphnia-fajok- 
nál is. 

À homlokszem az ósszes, fejlettségük teljes fokát elért | 


Cladoceráknál páratlan gómbót képez, de hogy e párat- | 


lan gómb tulajdonképen két félgómbb6ól nótt óssze, két- 
ségtelenül bizonyitják a fejlódéstani adatok. Ugyanis az 
embryoknál, sót nagyon sok esetben a fiatal állatoknál 
is még igen jól meg lehet külónbóztetni a két, féleómb- 
alakü szemet, a melyek csak a fejlódés elóre haladtával 
nónek óssze eggyé. De e mellett tanuskodik a látótelepek 
páros volta is, nemkülónben az a részarányosság 1s, a 
mely a szemmozgatóizmok számában és elhelyezésében 
mutatkozik. 

À korábbi büvárok kózül Lxvpre volt az elsó, a ki ki- 
mutatta, hogy a Cladocerák homlokszeme s külónó- 
sen azoké, a melyeknél a fej homloküregét egészen 
kitóltve, kózetlenül az átlátszó fejpánczélon szabadon 
látszik feküdni, nem fekszik kózetlenül a fejpánczélon 
és nem fekszik a homloküregben szabadon, hanem egy 
igen ffnom falazatü tokban s a szem, fínom kótószóveti 
rostok által e tok belsó falazatához van rógzítve. E tokot 
illetóleg WxisuANN A. a Leptodora hyalinén végzett vizs- 
cálatai alapjóán ama véleményben van, hogy egyszerü 
folytatását képezi a látótelepeket bevonó kótószóveti bu- 
roknak. 

Valamennyi Cladocera homlokszemén két lényeges és 
szembetünó alkotó részt külónbóztethetünk meg, neve- 
zetesen a festéket- és a fénytórótestecskéket vagy a lencesé- 
let —Dpálczikákat. 

A festék szemeeskés állományt képez, szime változó, 
néha világos barna, majd, és leggyakrabban feketés-barna, 
sót néha violaszínü is, egyes esetekben azonban a szem 
külónbózó pontjain külónbózó színárnyalatokba is mehet 
át, mint példáül a. Polyphemus pediculus-nál. A mily tág 
korlátok kózótt ingadozik a festék színe, épen oly tág 
korlátok kózótt változik alakja, nagysága és helyzete is, 
bár az utóbbira vonatkozólag általínos érvényü szabály- 
nak tekinthetjük azt, hogy minden esetben a szem kóze- 
pét foglalja el, sót alakját illetóleg 15 majdnem erre az 
eredményre jutunk, ha azt mondjuk, hogy általában gómb- 
alakü. Nagyságát illetóleg általánosságban azt mondhat- 
juk, hogy legnagyobb a Lynceidae család alakjainál és 
legkisebb a Ljncodaphnidae és Bosminidae. családok fa- 
jainál, de esak a fénytóró kózegek számához és nagy- 
ságához viszonyítva. Külónben a festéknek alakja, hely- 
zete és nagysága általiban mindig a fénytóró kózegek 
alakjának, nagyságának és számának van alárendelve, 
mert minél nagyobbak és számosabbak a fénytóró kóze- 
gek, annál kisebb a festék tómege a szem egész nagysá- 
gához viszonyitva. 

A fénytóró kozegek wagy lenesék átlátszó, üvegtiszta, 
erósen fénytóró testecskék s a Cladocerák külónbózó 
nemeinél és fajainál külónbózó számüak és alaküak. Szá- 
muk legesekélyebb a Lynceidae esalád fajainál s itt egy- 
üttal a legkisebbek is; a Lyncodaphnidák-nál és Bosmi- 
nidék-nál számuk már nóvekedik, a Daphmidae és Si- 
didae esaládok fajainál már tekintélyes nagyságot érnek 


A 


el és számuk tetemesre nóvekedik; végre a Polyphe- 
midae és Leptodoridae esaládoknál fejlettségüknek leg- 
magasabb fokát érik el s együttal számuk is a legna- 
gyobbra nóvekedett. A lencséók általàban tóbbé-kevésbbé 
kórtealaküak, a szem kózéppontja felé feltünóbben véko- 
nyodottak, fólülete feló pedig vastagodottak és lencse- 
szerien kerekített bunkócskában végzódnek. Legróvi- 
debbek a. Lunceidae-, Lincodaphnidae-, Bosminidae-csa- 
ládok alakjainál s a Daphnidae családban a kisebbszemtt 


nemeknél, mint példáül a. Ceriodaphmia- és Scapholeberis | 


genusnál. Jóval hosszabbak a nagyszemü Daplimia-fajok- 


Sididae-esalád alakjainál, és leghosszabbak a  Polyphe- 
midae és Leptodoridae esaládoknál. 

A lencsék Ligvpia szerint tóbb szelvényból állanak, 
a melyek egy hossztengely kórül rendezódtek, miért is 
szabad, elvastagodott végük szabályszerüleg tóbbszóró- 
sen ecsücsosnak látszik s ennek megfelelóleg oldalfolü- 
letók határozott számu hosszbarázdákkal ékftettnek titnik 
fel. WzrsmaNN À. szerint a Leptodora hjyalima lencséi 
egyszerien hengeresek, belsó végükón mnégy csücsüak, 
külsó végük duzzadt, de legnagyobb átmérójük félgómb- 
alakülag kerekített csüesuktól valamivel távolabb van. 

A lenesék, mint azt Lzvpras s utána a Leptodora 
hyalimé-nál WxerswaNN A. is kimutatta, minden esetben 
egy idegpálezikával állanak kózlekedésben, a mely orsódad 
alakü, szerkezetnélküli s a lenese négy kis csüesa egé- 
szen megfekszi. 

A Cladocerák homlokszemének szerkezetéról J. Can- 
RIERE, bár alapjában az elóbb említett büvárokéval egyezó, 


de sokkal részletesebb adatokat kózól s ó a szemeken | 


megkülónbüzteti a lencséket, a retinulat és az idegpálezi- 
ldkat vagy rhabdom-ot. Ide vonatkozó vizsgálatai spe- 
cialiter a Simocephalus vetulus és a Leptodora hyalina 


homlokszemét ismertetik és adatait róviden a kóvetke- | 


zókben foglalhatom óssze. 
A. Simocephalus vetulus homlokszeme esak korlátolt 
számuü egyes szemekból áll róvid, vastag lenesékkel, be- 


élesebbekké 
válnak. Az erósen festett retinula belsó csüesa felé hegye- 


oldalszegélyei evvel párhuzamban mind 


sedik és alakja négyszógit pyramisra emlékeztet, melynek | 
élei ósszeesnek a rhabdom éleivel. Az egyes szemek reti- | 
nulái oldalt nem érintkeznek s a látóidegek erósen fes- | 


tettek. 


A Leptodora hyalima homlokaszeme  tekintélyesebb | 


számu egyes szemekból áll melyeknek fekete festékes 
retinuiái tómótten egymás mellett állanak, de nem ter- 
jeduek egészen a homlokszem kózepéig s itt egy kis üres 
tért hagynak szabadon. A feltünóen hosszüra nyült len- 


| meglehetós élesen szembetünók, ellenben befelé mind 


csék ót szelvényból állanak, a melyek a fólület kózelé- | 


ben nem feküsznek szorosan egymáson és határvonalaik 


szorosabban fekszenek egymásra. A lenese belsó csücsá- 
val a retinulába hatol, még pedig meglehetós mélyen s 
itt érintkezik aztán a rhabdommal. 

Osszehasonlítva J. Canmr&ne-nek ez adatait a LrvprG 
és WzrisMaANN A.-félével, azonnal meggyózódhetünk arról, 
hogy az elóbbi tulajdonképen szintén ugyanazokat az 
alkotó részeket külónbózteti meg a Cladocerák homlok- 
szemén, mint az utóbbiak, avval a külónbséggel, hogy 
az utóbbiaktól egyszerüen festéknek tartott és nevezett 


| részletet retimula névvelilleti s evvel kapesolatban na- 
nál, Moindk-nál és Simocephalusok-nál, nemkülónben a | 


gyobb élettanijelentóséget tulajdonft neki, holott aJ. Can- 
nIERE-féle rAabdom minden tekintetben azonos a Lkvpre 
és WErsMANN A.-tóllátási pálezikák név alatt lefrt kép- 
letekkel. 

A homlokszemeknek minden esetben megvan a saját 
mozgató izomzatuk, a mely, mint láttuk volt az izom- 
rendszer tárgyalásánál, 6—8 izomrostból áll s ezeknek 
mükódése a szemet folytonos rezgésben tartja. 

Az említett külérzéki szerveken kívül, mint külérzéki 
szervet felemlíthetem talán azokat az idegvéegkészülé- 
keket, a melyeket a Polyphemus pedieulus-tól, Fury- 
cercus lamellatus-tól, Ceriodaphnidk-tól, Moindk-Xól, Si- 
mocephalusok-tól, Daphnidk-tól és a Sida erystallind-tól, 
mint sajátságos bóridegeket ismertettem, de a melyeknek 
élettani feladata felól még semmi positiv adataink nin- 
esenek. Valószinüi azonban, hogy ezek a tapintásnak ké- 
pezhetik külónós szerkezetü végkészülékeit, a mire küló- 
nósen fekvésük és szerkezetük után kóvetkeztethetünk. 


9. Eimésztó készülék. 


Mint a legtóbb alsóbbrend(t ráknál, ügy a Clado- 
ceráknál is az emésztókészülék tóbb, tóbbé-kevésbbé 
élesen elkülónült részletból áll; nevezetesen megkülón- 
bóztethetjük a sedjmyildst, az ajkakat, a rágószerveket, 


| a garatot, a gyonvrot, a vastagbelet és a/ végbélnyildst. 
felé elvékonyodó retinulával s ebben fekvó négyszógletü | 
rhabdomumal. A rhabdom kívülról befelé vékonyodik és | 


A szá)nyilís minden esetben a hasoldalon nyílik az 
ágastapogatók eredéspontjával egy vonalban, a fej és a 


| tórzs határvonalán, de jóformán soha sem nyílik kózet- 
| , P 


lenül a külvilágba, hanem mindig a felsó és alsó ajak 
által képezett tólesérszeri mélyedésbe, a mely külónósen 
eróteljes a. Leptodora hyalina-nál. 

AÀ felsó ajak egyszerü bórfüggelék, melynek szabad s 
a szájnyilás felé tekintó fólülete a fajok szerint változóan 
majd tómóttebben, majd ritkübban sórtézett s a belsó 
falazatára rógzüló izmoktól mozgatva, majd kózeledik a 
szájnyiláshoz, majd távozik attól. A  Lymceida-család 
alakjainál a felsó ajakról egy, a fajok szerint kisebb- 
nagyobb mértékben változó, leggyakrabban azonban há- 
romszógalakü lemez ered, az ügynevezett ajakfüggelék, 
a mely valószínüleg a táplálék felvételénél segédkezik. 


48 


Az ajakfüggelék a tóbbi Cladocerák kózótt még csaka | 


Lyncodaphnidae-család alakjainál van meg. 

Az alsó ajak szintén egyszerü bórfügselék, de sokkal 
kisebb, mint a felsó és rajta külónósebb képleteket meg- 
külónbóztetni nem lehet. 

À rágószervek a wvdgok és dllkapesok-ból államak, 
a melyek páros végtagok, de ezeknek részletes ismer- 
tetését — a végtagokról szóló fejezetre való utalás mel- 
lett, a hol ezeket is behatóbban tárgyaltam — e helyen 
mellózóm. 

À garat keskeny és vékony falazatü csóvet képez, a 
mely a szájnyilástól kiimdülva, folfelé és kissé ferdén 
hátra felé halad, majd egyenes vonalban, majd pedig 
tóbbé-kevésbbé fvelten. A garat nem egyszerüen megy át 
a gyomorba, hanem kisebb-nagyobb távolságba, mint 
ónálló részlet a gyomor belsó ürébe is folytatódik, de a 
külónbózó Cladocera-fajoknál külónbózó hosszüságu, leg- 
hosszabb azonban a Leptodora hyalina-nál, a melynél 
majdnem kétszer oly hosszü, mint a gyomor és vastagbél 
együtt véve. Szóveti szerkezet tekintetében a garat meg- 
lehetós egyszerü és csupán két szóvetrétegból áll, neve- 
zetesen egy külsó gyürüs izomrétegból és egy belsó 
cutieula-hártyából, a mely a felsó ajak cutieulájának 
egyszerü folytatása s mint azt ScuoeprLER megjegyzi, ved- 
léskor szintén levedlik és àjra képzódik. Eme, kórülbelül 
typicusnak mondható garatszerkezettól meglehetósen el- 
tér a. Leptodora hyalina garatjának szerkezete, a melynél 
WzrsuaNN À. garatot és bárzsingot külónbóztet meg, de 
megjegyzi, hogy az elkülónülés cgupán szóveti szerkezet 
tekintetében nyilvánül. A garat falazatában sejtek ugyanis 
nincsenek s az csupán a belsó ecutieula-hártyából ég 
az ezen fekvó hosszirínyü izomrostokból áll, ellenben 
a bárzsing falazatán már egy sejtréteg van kifejlódve, de 
a sejtréteg nem a belsó cuticulahártya és az izomréteg 
kózótt, hanem ezen kívül fekszik. 

AÀ gyomor legtekintélyesebb része az emésztókészü- 
léknek, a mely a garat végzódésénél leggyakrabban duz- 
zadt, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, majdnem pár- 
huzamosan fut a test hossztengelyével és az elnyelt 
táplálék szfne után azonnal rá lehet ismerni. A büvárok 
egy része a gyomron két tájat külónbóztet meg: az 
emésztó gyomrot s a vékonybél szerepét végzó gyomor- 
részletet; Levpra s utána az üjabb büvárok a gyom- 
rot szóveti szerkezetének egyóntetüsége miatt csupán 
egységesnek tekintik, Lrvpre azonban megjegyzi hogy 
élettani tekintetben a gyomor tényleg két részletre küló- 


nült, s mellsó részlete, mint emésztó gyomor, hátsó 


részlete ellenben mint vékonybél szerepel. A gyomor le- 
futását illetóleg nem kevésbbé érdekes az a kórülménmy, 
hogy a Lynceidae és Liyncodaphnidae családok fajainál a 
gyomor hátsó részlete hurkolt, még pedig a fajok szerint 
váltakozva egyszer, vagy kétszer. 


midik-nál és Daphniddk-nál a gyomor mellsó részleté- 
nek hátoldaláról két, a fajok szerimt változó alakü, mell- 


| felé irányuló vakbélszerüt függelék ered, a melyeket máj- 


lebenyeknek lehet és kell tartanunk. A /S?didae család 
alakjainál e képletek ugyan teljesen ninesenek elküló- 
nülve, de a gyomor mellsó részlete oly feltünóen duzzadt, 
hogy a szóban forgó képletek majdnem elkülóntülteknek 
látszamak. A Lynceidae, Lyncodaphmidae, Bosminidae 
családoknál, nemkülónben a Leptodoridae családoknál 
ise vakbélszerü fügselékek teljesen hiányzanak. A míg 
azonban a Lynceidae család alakjainál a májszerü vak- 
belek hiányoznak, addig a gyomor hátsó részletén s ne- 
vezetesen ott, hol a gyomor a vastagbélbe megy át, egy 
ujalakü vakbél-függelék van kifejlódve, a mely való- 
szinüleg nyálkát elválasztó mirigy gyanánt szerepel. 
Bzóvettani tekintetben a gyomor egy gyürüs izom- 
rostokból álló izomrétegból áll, a melyen bell a gyo- 
mor sejtjeinek rétege kóvetkezik s ezekben sokszor zsír- 
cseppeket lehet látni, belsó fólületüket pedig finom cuti- 
cula-hártya borítja, az intima. WErswaxw A. a Leptodora 
lhyalina. gyomrán két izomréteget külónbóztet meg, és 
pedig egy hosszirányban futó rostokból 4lló izomréteget, 
a mely a gyomorsejteket kózetlen megfekszi és egy gyt- 
rís izomrostokból álló izomréteget, a mely az elóbbenin 
nyugszik, de nem  kózetlenül, hanem kis hézag által 
elválasztva. Szóvettani tekintetben érdekes az, hogy a 
gyürüs izomrostok, daczára annak, hogy elemi rostok, 
szétágazódnak, mint azt Levpre vizsgálatai 1s bizonyftják. 
A vastagbél általában sokkal róvidebb, mint a gyomor, 
8 a bélsár kiürítését kivéve mindig átlátszó, szintelen és 
üres. Falazatában az izomréteg sokkal eróteljesebb, mint 
a gyomoré s ezenkívül külsó falazatára sugaras izmok is 
tapadnak, a melyek mükódésükkel támogatják a gyürüs 
izmokat tevékenységükben. Külónben belsó ürét finom 


| eutieula-hártya borítja, a melyre, mint a Leptodora hya- 


liná-nál, is egy sejtréteg kóvetkezik s ezen fekszik aztán 
a gyürüs izomréteg. 

A végbélnyilás mindig az utópotroh kózépvonalábau 
nyílik, de majd a farksórték kózelében, mint általában a 
Lynceidae család alakjainál, majd az utópotroh kózepe 
tájin, mint a Lgncodaphnidák-nál s a Daphnidae család- 


| ban a Moina-fajoknál, majd végre az utópotroh csücsán 


a végkarmok kózelében, vagy azoktól esak kis távolság- 
ban, mint a Bosminidae, Sididae és Holopedidae, nem- 
külónben a Polyphemidae családok ósszes alakjaináls a 
Daphnidae családban a Moina-fajok kivételével az ósszes 
tóbbinél. A Leptodora hyalind-nál végre az utópotroh 
végsó pontjin a végkarmoknak megfeleló két karom kó- 
zótt fekszik a végbélnyilás. 

Az emésztó készülék élettani feladata elsó sorban 
természetesen a felvett táplálék megemésztésére irányül 
s együttal felszívására 15, de ezenkívül WzrswaNN A.-nak 


A Cladocerák egy részénél, nevezetesen a Jolyphe- | adatai szerint a lélekzés végésére is. 


A49 


Az emésztés mindig a gyomorban tórténik s a felszí- 
vást a gyomornak egész falazata végezheti. WrrsMANN- 
nak a Leptodora hyaliná-m | végzett vizsgálatai szerint a 
gyomor falazatát béleló sejtek maguk választják el a gyo- 


mornedvet s a zsír kis rógócskékben szívódik fel a gyo- | 
morsejtekbe, a hol nagyobb cseppekké folyik elóbb ósz- | 


sze s csak azután jut ki a sejtekból az izomréteg felé. 

Az emésztókészülék szerepe a lélekzésnél WzrswANN 
A.-nak a Leptodora hyaliné-n végzett megfigyelései és 
kisérletezései szerint, víznek a végbélnyiláson és a száj- 
nyiláson át való folytonos felvételéból és kiürftéséból áll. 


Mindkét nyflás ugyanis, a végbél meg a garat, izmaik- | 


nak ósszehüzódása kóvetkeztében szivattyüszerüleg mü- 
kódik s a gyomor üressége alkalmával a végbél nytlá- 


sán beszivattyüzott víz a száj nyílísán hatolki, a gyo- | 


mor telítettsége alkalmával pedig a nagy áram megsza- 
kad s ilyenkor mindkét nyilás mint ki- és beszivattyuzó 
készülék szerepel. 

À korábbi büvárok kózül már LrenEBovrLET tett 
ilyenféle megfigyelést a Daphnia-fajoknál, késóbb pedig 
Lrvpre számos Cladoceránál. Legüjabban azonban CraAvs 
C. a Branchipusokról szóló dolgozatában kétségbe vonja 
a bélesatorna ilyszerüi mükódését. (Untersuchungen über 
die Organisation und Entwickelung von Branchipus und 
Artemis. Arbeiten aus dem Zool. Institut zu Wien. bd. 
VIL, H. III. pag. 331.) 


10. Kiválasztószervek. 


Ismereteink jelen állásán a Cladoceráknál esak kevés 


oly szervet ismerünk, a melyet a kiválasztószervek cso- | 
portjába lehetne és lehet sorolnunk ; így nevezetesen is- | 


merünk nydlmirigyeket, má]szeri függelékeket és nydlka- 
mürigyeket, de mint említettem volt, igen valószíniü, 
hogy e esoportba tartoznak az ügynevezett héjmirigyek 
s talán még a bórmirigyek, melyek külónósen a JSimo- 
cephalusok-nál vannak jól kifejlódve. 

À nydlmirigyeket ScmogprEn észlelte az Acanthoelberis 
curvirostris-nál, de határozottan nem nyilatkozott azok- 
nak természete felól. Megtalálta e képleteket azonban 
még az Furycercus lamellatus-mnál is, de a. Daphnidae 
esaládról azok hiányzását állítja. Utána Lvpre is meg- 
találta a mirigyeket s nemesak néhány, hanem a J^- 
lyphemus pediculus kivételével az általa vizsgált ósszes 
Cladoceráknál, kimutatta azoknak jelenlétét, és hatá- 
rozottan kimondja rólok, hogy nem egyebek nyál- 
mirigyeknél. Mint az eddigi vizsgálatok bizonyítják, a 
nyálmirigyek a Cladoceráknál általánosan elófordüló szer- 
vek s esupán a Leptodora hyaliná-nál hiányzanak. 


A nyálmirigyek egysejtitek és a felsó ajakban feküsz- | 


nek, leggyakrabban tojásdad alaküak, ritkábban góm- 


bólyüdedek; számuk a fajok szerint változó. Tartalmuk | 


fínoman szemecskézett, szürkés színii protoplasma, belse- 


Dapar, Cladocera. 


| jében egy nagy, világos maggal. A sejtek felületén igen 
fínom burok van, a mely aztán vékony fonalkák által a 
felsó ajak falazatához van függesztve. 

A. májszerí függelékeket már a korábbi büvárok is is- 
merték, ey nevezetesen ScHAEFFER pontos rajzát és letrását 
kózli az általa vizsgált Daphnia Schaefferi májszerü füg- 
| gelékeinek. E szervek azonban nem valamennyi Clado- 
ceránál vannak meg, mert a Lynceidae-családban az 
Erycereus-fajok —kivételével az óOsszes tóbbi fajoknál 
hiányzanak, nem külónben a Lyncodaphniddk-nál, Bos- 
minidák-nál és a Leptodora hyalind-nál. 

A májszerü fügselékek minden esetben a gyomor 
| mellsó részéról emelkedó vakbeleket képeznek, a melyek 
a külónbózó nemeknél és fajoknál külónbózó fejlettsé- 
güek és alakáak. Legegyszerübbek a Sididae-család alak- 
jainál, a melyeknél, mint példáül a Sida crystalliná-nál, 
esupán a gyomor mellsó részének két oldali duzzadását 
képezik. A. Polyphenvus pediculus-nál már jól elkülónült, 
mell- és ferdén lefelé irányüló, hegyes csüesban végzódó 
hengeres függelékek alakjában lépnek fel. Az JZurycercus 
lamellatus-nál a májszerü függelékek fól és kissé ferdén 
mell felé hajló, duzzadt csücsban végzódó hengeres füg- 
gelékeket alkotnak. Ehhez hasonlóak a Daphnidae-család 
fajainak májszerü függelékei is, de alakjuk a fajok szerint 
igen tág korlátok kózótt változik ; majd egyenesek, majd 
gyengébben fól- és hátrafelé hajlottak, majd végre S alak- 
ban futnak le és végókkel fólülról ferdén alá- és hátrafelé 


hajlanak. 

Szóveti szerkezet tekintetében a májfüggelékek tel- 
jesen azonosok a gyomorral s így annak részletes ismer- 
tetését utalással a gyomor szerkezetének tárgyalására, 
mellózhetónek tartom. Élettani mükódésük felól biztos 
adataink ugyan nincsenek, valamint az sincs még egész 
positive eldóntve, hogy esakugyan májnak kell-e eme 
függelékeket tartanunk; ámde helyzetüknél és szerkeze- 
tüknél fogva bizonyos fokig indokoltnak látszhatik, ha 
májképleteknek tekintjük, minthogy tudvalevóleg a ge- 
rinczesek mája is a gyomor falazatának vakbélszerü ki- 


türemlései1ból fejlódik. 

A gyomor tárgyalásánál említettem volt, hogy a Ijn- 
ceidae-család ósszes nemeinél és fajaimál a gyomor és vas- 
tagbél határvonalában egy páratlan, mell felé iríányüló 
vakbélszeri hengeres függelék ered, a mely jellemzóen 


esupán a. Lynceidae-család alakjainál van meg. E; vakbél- 
szerü függelékról már Lzvpre tesz említést, de élettani 
feladata felól semmi véleményt sem nyilvánít. HarricH 
üjabban ama nézetének adott kifejezést, hogy e függelék 
valószínüleg a mydlkamirigy feladatát teljesíti, a mely- 
nek váladéka a vastagbél falazatának sikamlóssá tételére 
szolgál. Hgrrrcm e véleményét magamévá téve, e vakbél- 
szerü függeléket én is a mjlkamirigy szerepét játszó 


szervnek tartom. 


50 


11. Zsírtest. 


Hogy a Cladocerák testében zsírtestecskék és illetóleg 
cseppek elójónnek, már a korábbi büvárok is észlelték. 
Igy látta e jelonséget JunixE is, de Ó a zstrcseppeket olaj- 
cseppeknek tekintette s a pete táplálószékének alkotó- 
részei gyanánt frta le. Ugyanily véleményben volt ScgorEp- 
LER is, ellenben mások, ós helyesen, a zsíreseppet a 
gyomor emésztési termékeiek tartották, mimt példáül 
ZxNKER is, kinek nézete szerint a kis zsíreseppek -addig 
uszkálnak szabadon a testben, a míg alkalmas helyeken 
nagyobb eseppekké egyesülve megállapodnak. Lxvpre 
vizsgálatai szerint a Cladocerák legnagyobb részénél a 
zsíreseppek bizonyos helyeken gyülnek meg, halmozód- 
nak fel és nevezetesen leggyakrabban a bélesatornát kó- 
rülhálózó kótószóveti sejtekben, ezeknek nyülványaiban 
s a nyülványok kózótti hézagokban. A zsíreseppek tó- 
mege Lrvpre szerint az évszakok és az életkórülmények 
szerint változó. Színük sárgás, néha vóróses. 

A zsírtest legtekintélyesebb azonban a Leptodora 
hyalin-nál, a melynél WzrsmawN A. vizsgálatai szerint 
két és illetóleg néey esomóban van rendezódve s neve- 
zetesen két hatalmas, gyengén csatornaszerüen hajlott 
kótegben, a melyek a potrohban fekve, a bélesatornát 
olyformán kórítik, hogy kóztük ésa bélesatorna kózótt 
hézag marad, a mely a hát- és hasoldalon kózlekedik a 
testürrel mivel a két zsírtestkóteg a hát- és hasoldalon 
nem érintkezik. E kótegek egészen a vastagbélig nyül- 
nak le s itt ferdén elmetszve, tóbb fínom kótószóveti ros- 


tocska által a vastagbélhez és a test koztakarójának belsó | 


falazatához vannak rógzítve. A más két zsírtest-tómeg a 
fej hátsó részében fekszik a hasoldalon a garatalatti düez- 
pár elótt; folülról, vagy alulról tekintve ezek lemezala- 
küak. Mind a két és illetóleg négy zsírtestesomó kótó- 
szóvetból ál, melyben a sejtek azonban nagyon elnyom- 
ják a kózti állományt, annyira, hogy sejtes szerkezetüek- 


nek látszanak. Ez eset külónósen azsírtesttómeg hátsó | 


részében gyakori, mert mellsó részében a sejtek már tá- 
volabb fekszenek egymástól s kóztük a kótóállomány 
eróteljesebben fejlódve, néhol hálózatot alkot. A zsir- 


MANN A. vizsgálatai azt bizonyítják, hogy azok nem jut- 
nak egyenes üton a gyomorból a kótószóveti sejtekbe, 
hanem a véráram által tova ragadva, kisebb-nagyobb ütat 
írnak s csak azután jutnak el a kótószóveti sejtek emli- 


zstreseppekkel s csak azután a mellsóbb. A zsírtest fel- 


adatát illetóleg WxrsMANN À. azt mondja, hogy elsó | 


sorban a vér pályájának irányitását végzi, de e mellett 
mint tartalékanyagnak raktára is szerepel; s ez utóbbira 
kóvetkeztetni enged az a kórülmény, hogy a kiéhezett 
példányok zsirtestéból elenyésznek a zsíreseppek, holott az 
emésztó példányokéban szemlátomást gyarapodnak, Kü- 


lónben a Cladocerák zsírteste nem végez oly fontos sze- 
repet, mint a teljes átalaküláson átmenó rovaroknál. 


12. Vérkeringés. 


Az emésztókészülék által elkészitett tápláléknedv, mint 
láttuk, a gyomor falazatán áthatolva, atestürbe jut s itt a 
vérrel keveredik. A vérnek s vele a tápláléknedvnek a test 
minden részébe és minden szervéhez eljutása a vérkerin- 
gés utjin tórténik s ennek végzésére ez ósszes Clado- 
ceríknál egy kózponti, lüktetó szervet — szívet — talá- 
lunk, a mely helyzeténél és szembetünó voltánál fogva 
már alegrégibb büvárok figyehnét is magára vonta ; és 
elkezdve Junrwz-t0] napjainkig a Cladocerákkal foelal- 
kozó büvárok mindenike kiterjesztette arra figyelmét 
kisebb-nagyobb mértékben, sót akadtak oly büvárok is, 
a kik a Cladocerák vérkeringését specialis tanülmány 
tárgyává 1s tették, mint példáül GmurrHursEN és PrnTY, 
kik kózül az elsó névszerint a Simocephalus vetulus vér- 
keringését tanülmányozta és ismertette. Az üjabb büvá- 
rok kózül, nem tekimtve ScHoEprrn-nek az 4Acontholeberis 
curvirostris és Zsppacn-nak a. Holopedium gibberum vér- 
keringésére vonatkozó buüvárlatait, külónósen LkEkxDre- 
nak és WrrsuaxN À.-nak a Leptodora hyalima vérkerin- 
gésére vonatkozó adatai a legfontosabbak. 

À szír & Cladoceráknál minden esetben a bélesatorna 
fólótt a hátoldal kózelében fekszik, még pedig leggyak- 
rabban a fej és a tórzs határvonalán, mint példáül a 
Lynceidae-, Lyncodaphnidae-, Daphnidae-, Sididae-, 
Holopedidae- és | Polyphemidae- családoknál, ellenben 
a Dosminidae-esalád alakjainál jóval hátrább  fekszik, 
nemkülónben a Leptodoridae-családnál 1s. Alakja és 
szerkezete a csalidok és nemek szerint meglehetós tág 
korlátok kózótt változik. A Leptodoridae-családnál pél- 


| dáál tojásdad alakü, hegyes csücsával mell felé tekint ; a 


Polyphemidae-ecsaládnál hagyma alakü s ugyan ilyen a 
Ljnceidae-esaládban az Eurycercus lamellatus-mál is, a 
melyeknél hegyes végével a hátoldal felé tekint. A tóbbi 
Ljnceida-félénél, valamint az ósszes Lynmcodaphnida-, 


| Bosminida- és Daphnida-téléknél majd gómbólyü, majd 
eseppeknek a kótószóveti sejtekbe jutását illetóleg Wirs- | 


zyengén tojásdad, ellenben a Sididae- és Holopedidae- 
esaládoknál már  hossztengelye irányában megnyülva, 
toóbbé-kevésbbé orsódad alakot olt és külónósen a Sidi- 
dae-családban, holott a Holopedidae-családban némileg 


| pyramis-alakot mutat, a hátoldal felé hegyes csücsban 
tett szalagjaihoz, még pedig a test hátsó része telik meg | 


emelkedve ki. À szív külónben minden esetben meglehe- 
tós vékony falazatü támlát képez, a melyen véreres és 
ütóeres mytlásokat találunk, a melyeknek alakja, helyzete, 
száma és szerkezete a nemek és fajok szerint változik. 

A véreres nyíilísok typicus alakja az orsódad alak és 
számuk szintén typieusan kettó, azaz, a szív mindkét ol- 
dalán egy-egy véreres nyílás van, de mint emlitettem 


| volt, alakjuk, helyzetük és számuk változó. A Leptodori- 


dae-esal&dnál ugyanis a véreres nyflások orsódad alalüak 
ugyan, de hátsó végükón sokkal szélesebbek, mint a 
mellsón. Számuk állandóan kettó éós részarányosan a szív 
két oldalán, de annak hátsó végén olyformán feküsznek, 
hogy hossztengelyük párhüzamos vonalba esik a szív 
hossztengelyével. A. Polyphemidae-családban a Polyphe- 
mus pediculus-nál a szíven két oldalt szintén találunk 
egy-egy véreres nyílást s ezek orsódad alaküak, egymás 
átellenében olyformán feküsznek, hogy hossztengelyük 
a szív hossztengelyével keresztben fekszik s illetóleg 
egyik hegyes esüesuk a szív hát-, másik ellenben hasol- 
dala felé tekint. —  Ugyanily alaküak, elhelyezésüek és 
számüak a Lynceidae-családban az £wrycerceus lamella- 
tus véreres nyílásai is, ellenben az ósszes tóbbi Lyn- 
ceida-, Limceodaphnida-, Dosminida- és Daphnida-félénél 
a sziven esupán egy nagy véreres nyílást találunk, még 
pedig minden esetben a szív hátoldalának kózepén; s ez 
fólülról nézve lándzsaalakü, míg oldalról nézve, mimthogy 
legnagyobb szélessége épen a szív hátoldalának kózép- 
vonalába esik és kihegyesedó csücsaia szív két oldalára 
terjedtek, hegyes csücsü háromszógót képez. A Polyphe- 
middák s az Eurycercus lamellatus, meg az említett tóbbi 
Cladocerák véreres nyilásainak elhelyezésében, de külóo- 
nósen számában mutatkozó eltérés esak onnan ered, 
hogy az utóbbiaknál a részarányosan fekvó, ónálló két 
nyílás, a szív hátoldalinak kózépvonalában eggyé ol- 
vadt. Hogy azonban a kindülási pont ezeknél az volt, a mi 
a Polyphemiddk-nál és Ewurycereus lamellatus-nál typicus, 
aztigen szépen bizonyitják a fejlódéstani adatok, a me- 
lyek tanüsága szerint ügy az ósszes Lynceid«k-nál, vala- 
mint a Lyncodaphnidák-nál, Bosminidák-nál és Daphni- 
dék-nál az embryok, sót a még nagyon fiatal kifejlett 
példányok véreres nyílásai ónállóak s csak késóbb olvad- 
nak egybe. A Sididák-nál Lrgviw esupán egy, a hátoldal 
kózépvonalában fekv6, tehát az elóbb említett családoké- 
val azonos helyzetü és szerkezetü véreres nyilást említ, 
holott, mini azt Levpre pontosan kimutatta, két, részará- 
nyosan oldalt fekvó, orsódad nytlásuk van. Ugyanilyen vi- 
szonyt találunk a Holopediddk-nál is. 

À véreres nyílások, mint azt már a legkorábbi büvá- 
rok is észlelték, belsó szegélyükón a billentyük szerepét 
játszó redófüggelékkel vannak ellátva, a melyek systole 
alkalmával reá feküsznek az elzáródó nyílásokra s azokat 
mintegy támogatjik a szív üregének teljes elzárásában, 
ellenben diastole alkalhmával visszahuzódnak, szabad ütat 
engedve a szívbe tóduló vérnek. 

Ütóeres myílís állandóam csupán egy van; ez leg- 
gyakrabban kóralakü s mindig a szívnek a fej felé tekintó 
végén fekszik. A szív e tája néha kissé megnyülk és 
hengeres esóvet képez, a melyet ütóeres hagymünak — 
bulbus arteriosus — is nevezhetünk, mint külónósebben 
a Leptodora hyaliná-nál, máskor pedig, s ez a leggyako- 
ribb eset, az ütóeres nyílás vagy kózetlenül a szíven fek- 


54 


szik, vagy pedig a szívnek esupán alig észrevehetó elltü- 
lónülésén. Igen érdekes a Leptodora hyalina ütóeres nyt- 
lísa a miattis, hogy, mintazt WkrswaANN ÁÀ. kimutatta, 
à bulbus arteriosus és az ostium arteriosum kózótt elzáró 
billentyi is van, a mely a bulbus arteriosus hátoldali 
belsó falazatáról kiinduló lemezt képez s ez alsó végén 
egy ruganyos rost segélyével a bulbus arteriosus has- 
oldali belsó falazatához rógzül. Systole alkalmával e 
billentyii felemelkedik az ostium arteriosumról, diastole 
alkalmával arra visszahanyatlik. 

A szív külsó fólületét finom, szerkezet nélküli cuti- 
eula-hártya borítja, a mely alatt a szív hátoldalától annak 
hasoldala felé futó félkorós, harántestkolt izomrostok 
futnak. Az izomrostok lefutásukban a véreres nyílások 
iríányát kóvetik olyformán, hogy az azoktól mell felé 
fekvók hátra felé, ellenben az azok moógótt fekvók mell 
felé hajlottak és mükódésük a  szív ósszehuzódását ered- 
ményezi, tehát ezek a szív ósszeszoritó fzmai — con- 
strictores cordis. — A szív belsó falazatát végre szintén 
finom, szerkezetnélküli eutieula-hártya béleli. 

A szív aorta részletének szóveti szerkezetére vonat- 
kozó pontos adatokat WErswaNN A. jegyzi fel a Leptodora 
hyaliná-nál s ennél az aorta, nem külónben a bulbus 
arteriosus falazata is esupán egynemü eutieula-hártyából 
áll a mely valószínüleg egyszerii és egyenes folytatása 

A szív külsó falazatára WziswANN À. vizsgálatai sze- 
rint sugaras lefutásü, a szíven széles alapü, további lefu- 
tásukban elvékonyodó, harántesfkolt izomrostok is tapad- 
nàk, nemkülónben fimomabb  ruganyos, valószínüleg 
kótószóveti rostok, a melyek a szív tágulását eredménye- 
zik s ezeket — dilatatores cordis — szívtáeító izmok és 
rostok gyanánt tekinthetjük. 

Valamennyi Cladocera-faj szíve egy finom, szerkezet 


| nélküli hártyától képezett tokba van elhelyezve, a mely 


csupán hátsó végén nyílt, es egyebütt zárt. E tok és 
iletóleg a cuticula-hártya meg a szív kózótti hézag az 
ügynevezett véreres óblót — sinus venosus — képezi, 
a melyben mintegy meggytül a ver. 

A szíiv mükódését, lüktetésének gyorsaságát, lükte- 
tésemek perezenkénti számát illetóleg a legelsó meg- 
figyeléseket JunixE tette, a ki azt találta, hogy a Daphnia 
pulez szíve perezenként 200—9250-ot lüktet. Ugyan ilyen 
eredményre jutott FEREBovLLET és ScHoEpLER az 4eam- 
tholeberis curvirostris-nál, ki a saját maga érverésének 
s az Acantholeberis szívlüktetésemmek ósszehasonlításából 
számította ki az utóbbiaknak perczenkénti számát. 

A korábbi büvárok kózótt akadtak olyanok is, a kik 
az elózókben ismertetett szíven kívül még más nemíü 
sziveket is  véltek  találhatni a Cladoceráknál. —Így 
GnurrHUISEN és PrnrY a bélesatorna alatt egy, a hátolda- 
lon fekvó valódi szivnél nagyobb második szívet Érmmak 
le, az elóbbi a Sümocephalus. vetulus-nál, az utóbbia 


T* 


Daphnia pulex-nál. Ugyan így járt el EmmzNBERG is, 
ellenben Frsenzn 8. a Sida erystallini-nál a. hátoldalon, 
a tulajdonképeni szív kózelében fekvó két kisebb szivet 
vélt látni. A GmurrHursEN és PrmrY felfogását már 
ScnogprER tévesnek nyilvánította, azt mondván, hogy a 
nevezett büvárok által szív gyanánt lefrt képlet való- 
színtlleg nem egyéb, mint az evezólábak gyorsan mükódó 
kopoltyüfüggeléke. A Frscmrn S. által mellékszívek gya- 
nánt lefrt képletekról pedig Lzypre mutatta ki, hogy 
azok nem egyebek kótószóveti csomóknál, a melyek a 


52 


szív lüktetése által rezeésben tartva vezették FrscmEm-t | 


téves ütra. 


A vér a Cladoceeráknál vagy színtelen, vagy néha | 


halványsárgás, vóróses, ritkábban kékes, vagy zóldes 
színit folyadékból 4ll,a melyben kisebb, vagy nagyobb 
számu, színtelen vértestecskék üszkálnak s ezeknek száma 
a táplálkozással Áll kapesolatban ; jól táplált egyéneknél 
számuk nagyobb, mint a gyengén tápláltaknál. Érdekes 
Lzvpre-nek ama megfigyelése, hogy a fogságban tartott 
Cladocerák vértestecskéi éleskórvonalü zsíreseppszerit 
cómbócskékké válnak. 

A vérkeringés a Szivból indul ki. A szív által kilókótt 
hatalmas véráram egyenesen a fejürbe hatols a fej füg- 
gelékeibe. A tapogatókba a véráram egészen azoknak 
esuesáig halad, míg a ágastapogatókba az ágak végéig s 
innen egy másik üton visszatér. A fej és tórzs határ- 
vonalán a fejból jóvó véráram két pályába oszlik meg a 
test mindkét oldalán. Egy-egy pálya, illetóleg áram a 
pánezél mindenik lemezének kót rétege kózótt halad 
tova a kótószóvet hézagai kózótt, nagyon kózel a pánczél 
lemezeinek szabad szegélyéhez. A másik két áram a bél- 
esatorna alatt, a potroh két oldalán fut végig s együttal 
mellékáramokat bocsát a végtagokhoz. A pánczél lemezei- 
nek vérárama s a potroh két vérárama aztán az utópotroh 


kózelében a hátoldalra kerül, itt egyesülnek s aztán ügy | 


térnek vissza a szívhez a véróból nyílásán át. 

A vérpályákat illetóleg az elsó büvárok abban a véle- 
ményben voltak, hogy azok saját falazatü edényekben 
futnak le. A legelsó, a ki a szívból eredó véredényeket 
vélt látni, GmurrHursEN volt, ki a Simocephalus vetulus- 
tól tóbb ütóeres odényt frt le. A GnurrHUISEN nyomdokain 
haladt ScmogprER is, a ki ZappacH-nak véleményével 
szemben hangsülyozva állítja, hogy az Acantholeberis 
curvirostris-nál saját falazatü véredényeket látott. Scgoxp- 
LER szerint az Acamtholeberis curvirostris-nál a szívból 
egy hatalmas aorta, továbbá három arteria veszi eredetét. 
Az aorta nem messze eredésétól három ágra oszlik, me- 


lyek kózül a kózépsó róvid a szemhez, a más kétág | 


symmetrieusan fut két oldalt, de eredésének kózelében | 


ágat boesátanak a torhoz és az ágastapogatókhoz, nem- 


külónben végük felé is elágaznak a szemhez és tapoga- | 


tókhoz s aztán a szájszervekhez és garathoz bocsátva 
Ágakat. A szív hasoldali kózépvonalából két arteria ered, 


a melyek két oldalt ferdén le és hátra felé haladva a 
lábakhoz ágakat boesátanak. Végre a szív hátsó végének 
kózepéról is indul ki egy arteria, a mely a bélesatorna 
mellett fut végig s két ágra oszolva, az utópotrohban 
enyészik el. ScmoEpLER hangsülyozza azonbam azt is, 
hogy vérerek ninesenek, hanem csak határozott fekvésü 
vérüblók s ezekbe gyül meg az ütóereken kijutott vér. 
A késóbbi büvárok s nevezetesen Lzvpre azonban kimu- 
tatta azt, hogy egyetlen egy oly Cladocerát sem isme- 
rünk, a melynél ónálló falazatü véredények lennének, 
hanem a vér valamennyinél a belszervek, a kótószóvet 


| és n belváz által korlátolt véróblókben kering ecsupán ; 


manapság nines egy büvár sem, a ki a Somorprzm fel- 
fogása mellett kardot rántana. 


13. Lélekzószervek. 


Mindannak daezára, hogy a vérkerimgési rendszer 
aránylag oly magas fejlettségi fokot ért el a Cladoce- 
ráknál, magasan elkülóntült, speeziális lélekzószerveket 
ez állatk&knál nem találunk, hanem a testnek külónbózó, 
alaktanilag a magasabb rákokétól nagyon eltéró szer- 
vei véezik a lélekzószervek feladatát. A korábbi büvárok 
kózül SemogprER az Acantholeberis eurvirostris-nál há- 
rom külónbózó alakü alaktani egységet tartott lélekzó- 
Szervnek, nevezetesen a két héjlemezt, a két utolsó láb- 
pár lemeznyulványát és végre valamennyi lábpárnak 
kórtealakü függelékét, melyek kózül a két utolsót, küló- 
nósen pedig az utolsót homolog s együttal analognak 
nyilvánftotta a magasabb rákok kopoltyüfüggelékeivel. 
E feltevésre ót s az elótte ugyanily értelemben nyilat- 
kozó büvárokat valószínüleg az vezette, hogy mind eme 
vékonyfalazatü, lemezes függelékek még az állatka vég- 
tagjamak nyugvásakor is folytonos rezgó mozgásban 
vannak. Lrvpra a lélekzószervek kózótt már csupán két 
csoportot külónbóztet meg és nevezetesen olyanokat, a 
melyek morphologiailag teljesen megfelelnek a magasabb 
rákok lélekzószerveinek és külónósen kopoltyüinak, de 
e mellett mégsem szolgálnak lélekzésre, továbbá olya- 
nokat, à melyek morphologiai szempontból nagyon távol 


| állanak a lélekzószervektól, de ennek daezára a lélekzó- 


szervek szerepét játsszák. Az elsó csoportba sorolta a 
lábaknak vékonyfalazatü lemezeit, továbbá az ügyneve- 
zett kopoltyüfüggelékeket, a mely utóbbiakról kimu- 
tatta, hogy a véráram esupán mellettók halad el, de bel- 
sejükbe nem hatol. À második csoportba sorolta ellenben 
a pánczél két héjját s a testnek egész kóztakaróját. 
WzrswawN À. végre a Leptodora hyaliná-nál a héjnak 
esenevész voltával kapesolatban a test kóztakaróját tartja 
elsó sorban a lélekzést végzó kózegnek, de, mint Lz- 
nEBOULLET után igen sok büvár s kóztük Lxvpra is, 
méeg a végbélnek is fontos szerepet tulajdonít a lélekzés- 


pxxX———o——.oO———————————— 


nél, mint azt a bélesatorna tárgyalásánál említettem 
volt. 

Azoknál a Cladoceráknál, a melyeknél a pánezél két 
héjrészlete eróteljesen fejlett, mint az ósszes [nceida-, 


58 


Lyncodaphnida-, Bosminida-, Daphnida-, Sidida- és | 


Holopedida-féléknél, elsó sorban maga a pánczél végzi 
a lélekzó szervek feladatát, minthogy falazatában, mint 
láttuk, hatalmas véráram szalad tova mellülról hátra 
felé, a mely a pánezél aríánylag vékony falazatán át 
kónnyen vésezheti a gázeserét. E mellett azonban maga 
à finom cuticula által borított és folyton friss vízzel kór(ül 
mosott tórzs is fontos szerepet játszik a lélekzésnél 
annylval is inkább, mert, mint láttuk, ebben halad végig 
két oldalt egy-egy hatalmas véráram. Azoknál a Clado- 
ceráknál ellenben, a melyeknél a pánezél esak esenevész 
s à testnek esupán nagyon esekély részét takarja, mint à 
Leptodorida- és Polyphemida-családoknál, kizárólagosan 
& test kóztakarója teljesíti a lélekzést. 

Szem elótt tartva azonban azt, hogy muinden finom 
burkü, vérrel dásan ellátott s a külvilággal egyenes kóz- 
lekedésben levó szerv szolgálhat lélekzószerv gyànánt, 
egyáltalán nines kizárva, sÓt nagyon valószínü, hogy a 
Cladoceráknak finom burkü, vérrel meglehetós gazdagon 
ellátott lábai is végzik bizonyos fokig a lélekzést. 

A lélekzést végzó ezen szervekhez sorakozik még az 
emésztókészülék végbéli részlete is, a melynek e nemü 
miükódésére, mint említettem, legelószór Lig&kEBourLET 
lett figyelmes, kinek feljegyzései szerint a Daphnia vég- 
bele perczenként 40-szer lüktet s evvel kapesolatban 
vizet szivattyüz magába és vizet szorít ki magából, 
lüktetései pedig esak a bélsár kiüritése alkalmával szün- 
nek meg. És hogy mindazoknak a büvároknak igazuk 
van, a kik a béllélekzés egy nemét tételezik fel a Clado- 
ceráknál, igen valószínüvé teszi a vastagbélnek, külónó- 
sen pedig a végbélnek szóveti szerkezete, továbbá kózel 
fekvése a hatalmas hasoldali véráramhoz. 


14. Szaporodószervek. 


Hogy a Cladocerák kivétel nélkül valamennyien csu- 
pán ivaros üton szaporodnak, azt már a legkorábbi büvá- 
rok is tudták, de ez ivaros szaporodás módjait illetóleg 
a nézetek meglehetós külónbózók voltak. Scnmazrrzn 1. C. 
az elsó büvár, a ki 1752-ben egy Daphnia-fajnak, a 
Daphnia Schaefferi-nek ivarszerveit igen behatóan tanül- 
mányozta, s minthogy esupán nóstényeket talált, ama vé- 
leményben volt, hogy a Cladocerák hímnósek. ScRAEFFER- 
nek e nézete azonban.nem sokáig s illetóleg csupán 
Mérrxn O. Fn. fellépéséig volt irányadó. MürrEm O. Fm. 
ugyanis az általa vizsgált Cladocerák egyik-másikánál a 
nagy számban elójóvó nóstények kózótt nehány hímet 1s 
talált s ezzel kapesolatban a Cladocerák hímmnóssége elle- 
nében a váltivarüságról szóló nézet lépett elótérbe, bár a 


hímnósségról szóló nézetet, külónósen a miatt, hogy még 
nagyon esekély volt azoknak a Cladoceráknak a száma, 
a melyeknél a hfmek is ismeretesek voltak, nem szorí- 
tatta ki egészen. Az idó haladtával azonban a büvárok 
mind tóbb-tóbb Cladocerának találták meg hímjeit s 
ennek kóvetkeztében, karóltve a nói ivarszerv anatomiai 
viszonyaira vonatkozó pontos adatok szaporodiásával, 
minden kételyt lizáró érvényre jutott a Cladocerák 
váltivarüságáról szóló nézet. Az a korülmény azonban, 
hogy nem valamennyi Cladocerának igmerték hímeit s 
az à korülmény, hogy a fokozatosan szaporodó büvárlati 
adatok tanusítása szerint a hífmek nem minden idóben 
voltak találhatók, arra az eredményre vezetett, hogy a 
Cladocerák termékenyítés után és parthenogenesis ütján 
l8 szaporodnak. Ez értelemben nyilatkozott Lrvpra is, de 
bár nagyon sok érdekes és fontos adatot kózól a Clado- 
cerák szaporodüsáról és szaporodásmódjáról, a terméke- 
nyítés ütján tórténó szaporodás s a parthenogenesis által 
való szaporodás lényegét, a kettó kózótti Osszefüggést s 
azoknak módozatait Wrrswaxw A.-nak classieus vizsgála- 
tai derítették csak fel. 

WzrsuANN À. ugyanis a Cladocerák szaporodásmódját 
iletóleg arra az eredményre jutott, hogy ezeknél a két- 
lvarü és az egylvarü nemzedékek egymással váltakoznak, 
még pedig szoros kapesolatban a lét fóltételeivel s illetó- 
leg a külsó kórülményekkel, a mennyiben, minél gyak- 
rabban van kitéve az állatka és külónbózó korü nemze- 
dékei az elpusztulásnak, annál gyakrabban váltakozik 
egyméással az egy- éós kétivarà nemzedék. Ez alapon aztán 
WxzrswmaNN À. à Cladocerák kózótt megkülonbóztet tóbb- 


sorozatí — polyeyelieus —, egysorozati — monocye- 
lieus — és sorozat nélküli — acyclicus — szaporodá- 
süakat. 


A tóbbsorozati — polyciclieus — fajok legnagyobb 
része kónnyen kiszáradó és gyakran meg hirtelen vál- 
tozó sajátságu poecsolyák és tócsák lakói, a melyeknél egy 
év folyamában a természeti és illetóleg a létfóltételeknek 
nagyon gyakori, a fajt kiveszéssel fenyegetó változásával 
kapcsolatban az egy- és kétivarü nemzedékek tóbb fzben 
váltakoznak egymással. Ily polycyclieus fajoknak ismer- 
jük eddig a Moina | rectirostris-t, à Macrothrix. laticor- 
nis-, a Daphnia pulex-et, a Daphnia longispina-t, a 
Ceriodaphmia quadrangula-t, a Scapholeberis mucronata-t, 
a Simnocephalus vetulus-t, a. Polyphemus pediculus-t és a 
Daphnella brachyura-t. 

Az egysorozatíí — monocyclieus — fajok valameny- 
nyien állandó, leginkább nagy állóvizek lakói, a melyek- 
nél a kétivarü nemzedék évenként esak egyszer s legin- 
kább a forró évszak végén, tehát ósz elején jelenik meg, 
holott azt megelózóleg tóbb, egyivarü nemzedék jóformán 
zárkóvét képezi a nemzedékek sorozatának; bár e szabály 
alól kivétel is van, a mennyiben azoknál a fajoknál, à 
melyeknél, mint a Daphnia hyalina-nál is, a kétivarü 


nemzedék már a nyár vége felé jelentkezve, utána még 
pár egyivarü nemzedék is fejlódik. E csoportba tartoznak 
a Sida erystallina, a Daphnia hyalina, a Leptodora hya- 
lina, az Eurycercus lamellatus, a. Pleuroxus. trigonellus, 
a Pleurorus striatus, az Acroperus leucocephalus, az 
Alona testudinaria, a. Camptocercus rectirostris, a Pleu- 
roxus truncatus és az Alona quadrangularis. 

A sorozat néllüli — acyclieus — fajok szintén álladó, 
nagy vizek lakói, a melyeknél a létfóltételek felette ked- 
vezó voltánál fogva az egyivarü nemzedékek sorozata 
szakadatlannak látszik, a kétivarà nemzedékek meg- 
jelenése esetleges csupán és kivételes, legalább erre vall 
a hímeknek feltiinó ritkasága és csekély száma. A meny- 
nyire WzrswaNN AÀ. vizsgálatai mutatják, valószínüleg 
esupán a Bosmina-fajok azok, a melyek e esoportba tar- 
toznak. 

WxzrsuaxNN Á. külónben ide vonatkozó büvárlatainak 
végeredményét a kóvetkezókben foelaljuk óssze : 

1. A kétivarü egyónek a Cladocerák nemzedéksoroza- 
tában nem pillanatnyilag mikódó külsó okok kóvetkez- 
ménye. 

2. A kétivarü egyének fellépése tórvényszerü s bizo- 
nyos nemzedékekhez és utódokhoz van kótve. 

3. A kétivaru nemzedékek a fajok szerint külónbózók, 
egyeseknél már a második nemzedék kétivarü, másoknál 
ellenben a harmadik, hatodik, sót a tíz-tizenkettó- vagy 
hüszadik lesz csupán kétivarü. 

4. A nemzedéksorozat tehát nem valamennyi Clado- 
ceránál ugyanaz, hanem külónbózik mindenek fólótt a 
kétivarà nemzedéket megelózó egyivarü nemzedéksorozat 
eltéró száma által. 

5. A külónbózó sorozati alakok esupán az elsó nemze- 
dék egyivarüságában hasonlítanak egymáshoz. 

6. A kétivarü nemzedékekben a hfmeken és terméke- 
nyüló nóstényeken kívül kisebb-nagyobb számuü, szüz 
üton szaporodó nóstények is jelentkezhetnek; nehány 
Cladoceránál azonban a termékenyüló nóstények termé- 
szetes kórülmények kózótt a téli, állandó pete lerakása 
után szüz szaporodásra 1s képesek. 

7. A kétféle szaporodásmód eredménye a terméke- 
nyüló és a szíz nóstények létrehozásában a nemzedékek 
és a fajok szerint élesen. külónbózó; az elsó nemzedék 
valamennyi fajnál sohasem szaporodik termékenyftéssel, 
egyes fajoknál a szüzeknek született nóstények minden 
nemzedékben csupán termékenyítetlen petéket képesek 
létrehozni, valamint megfordítva, a termékenyüló nósté- 
nyek sohasem hoznak létre szüz petéket. 

8. A sorozat-alaknak a külsó életkórülményektól fel- 
tételezett, kózvetett függése abban nyilvánül, hogy a két- 
ivarü nemzedéksorozatot megelózó egyivarü nemzedékek 
száma annál kisebb, minél gyakoriabbak az illetó állat- 
fajt kihalással fenyegetó kórülményváltozások és másfelól 
aunál nagyobb, minél gyérebbek az utóbbiak. Oly fajok- 


54 


nál,a melyek rendszerint egy évben csak egyszer esnek 
az életkórülményeik áldozataiul, az egyivarü nemzedék- 
sorozat a leghosszabb, az olyanoknál ellenben, a melyek 
tóbbszór elpusztülnak, az egyivarü nemzedéksorozatok 
igen róvidek. Az elsó esetben évenként csupán egy két- 
lvarü nemzedék jelenik meg, az utóbbiban ellenben kettó 
vagy tóbb 1s. 

9. A lét fóltételeire s a szüz szaporodásra egész éven 
át egyaránt kedvezó helyeket lakó egyes fajoknál a 
hímeknek és a termékenyító nóstényeknek kimaradása 
Ááltal a sorozatos szaporodás sorozat nélkülivé válik. (Die 
Entstehung der cyclischen Fortpflanzung bei den Daph- 
noiden. Z. f. w. Z. 33. Dd. Bt. pag. 428—430.) 

a) Másodlagos ivarjellemek. Már Mérriemg O. Fm. 
észlelte, hogy a Cladoceráknál a hímek és nóstények kó- 
zótt kisebb-nagyobb fokü alaki és szervezeti eltérés van. 
Mürrrn O. Fn.-nek ez észleletét a késóbbi büvárok vala- 
mennylen megerósítették s manapság nem ismerünk oly 
Cladocera-fajt, melynek híme ügy a termékenyüló, vala- 
mint a szüz nósténytól kisebb-nagyobb mértékben ne 
külónbózne, szóval másodlagos ivarjellemei ne lennének. 
A hímek és a nóstények kózótt lévó másodlagos ivar- 
jellemkülónbségek külónben, a melyek a nemek és fajok 
szerint meglehetós ingadozásnak vannak kitéve, leg- 
szembetünóbben a test nagysdgi viszonyaiban, a tapogatók 
és az utopotroh szerkezeti viszonyaiban mutatkoznak, 
valamint és legfóképen az elsó ldbpár szerkezetében is. 

A Leptodoridae-családban a. Leptodora. hyaliná-nál a 
hím esak alig észrevehetóen kisebb a nósténynél s a kettó 
kózótti eltérés a másodlagos ivarjellemek tekintetében 
alig észrevehetó. A legfeltünóbb az eltérés a tapogató- 
párok szerkezetében, a mennyiben a nóstények tapogatói 
róvidek, kilenez szaglópálezikával; ellenben a hímeknél 
ostoralakülag hosszüra nyuültak hetven szaglópálezikával. 
Némi, bár csekély fokü eltérés mutatkozik még a héjnak 
alakjában, nagyságában s az elsó lábpár szerkezetében, a 
mennyiben a hímek héjja kicsiny, tojísdad alakü a 
nóstényeknél ellenben arínylag nagy s a hímek elsó 
lábpárjának harmadik ízén eróteljes, róvid tüskécskékkel 
ékített nyülvinyka éemelkedik, mely a nóstényeknél 
hiányzik. 

A Poluyphemidae-esaládban a /— Polyphemus | pediculus 
hímje szembettünóbben kisebb a nósténynél, mellsó tapo- 
gatómak csücsán a szaglópálezikákon  kívül egy-egy 
hatalmas, mellsó felében kettós kórvonalá, azon tül egy- 
szer(i eróteljesebb sórte ered, mely a nóstényeknél hiány- 
zik. Az elsó lábpár végén, kózela csücshoz egy be- és 
kissé hátrafelé górbült eróteljes karomszerü nyülvány 
van, szabad szegélyén pedig egy róvid, egyenes, vaskos 
és tollas tüske mellett két szemoólesszerí képlet emel- 
kedik és végre hátsó szegélyén, szintén a végesücs kóze- 
lében két hatalmas, kardalakü és fogazott sórte ered, 
mely képletek a nóstény elsó lábpárjáról hiányoznak. 


55 


À Lynceidae-család ósszes fajainál a hímek, bár ha- | 


sonló alaküak a nóstényekkel, de mégis minden esetben 
jóval kisebbek azoknál. A tapogatók szerkezetében a 
hímek és nóstények kózótt nincs valami lényeges, szembe- 


De 


tünó eltérés, mind a mellett e tekintetben is lehet némi 
külónbséget kimutatni; a míg ugyanis a nóstényeknél a 
tapogatók oldaláról ecsupán egy sórte ered, addig a hímek- 
nél, mint például az Aeroperus-fajokéimál 1s, két sórte ered. 
Legszembetünóbb a külónbség e tekintetben azonban a 
WzrsuaANN A.-tól ismertetett hím JIcurycercus lamellatus- 
nál, a melynél a tapogatók gytürüzóttek és hátsó szegé- 
lyükón 12 szaglópálezika emelkedik, holott ezek a nósté- 
nyeknél hiányzanak. A hímek elsó lábpárjának csücsáról 
egy hatalmas, tómór cuticula-állományból 4lló, a nemek 
és fajok szerint külónbózóleg, de minden esetben mell- 
felé górbiült sarló- vagy horogalakü képlet ered s ennek 
szomszédságában még egy vagy két üjjalaká és hatalmas 
sórtéket viseló nyülvány indül ki. Az utópotroh szerke- 
zetében szintén van eltérós a hímek és a nóstények 
kózótt, a mely általánosságban a hímek utópotrohjának 
ósszenyomottságában és keskenységében  mutatkozik. 
Egyes esetekben azonban, mint példáül az Aloma temui- 
caudis-nál is, a hífm utópotrohja feltiinóen külónbózik a 
nóstényétól,o a mennyiben végesücsa ferdén egyenesre 
metszett és végkarmai nincsenek, holott a nóstényeknél 
tobbé-kevésbbé kerekített esücsüak végkarmokkal. 

À Lyncodaphnidae. családban, a mennyire azt Wzrs- 
MANN À.-nak GmusEn-rel egyetemleg véezett vizseálatai 
után a Maerothriz laticornis-nál ismerjük, a hífmek és a 
nóstények kózótt ugyan olyanszerü külónbségek vannak, 
mint a Zjmceidae esalád alakjainál; a hímek ugyanis 
kisebbek a nóstényeknél, tapogatóikon tóbb a szaglópál- 
czikák száma, mint a nóstényeknéls elsó lábpárjuknak 
csücsán a hatalmas, sarlóalakülae mell felé górbült karom 
sem hiányzik, az utópotroh ellenben a nóstényekével 
egyezó alaku és szerkezeti. 

A. Bosminidae családnak még eddig igen kevés, isme- 
retes hímjei, mint azt MürrEn P. E. és WrswaNN À. ada- 
iai nyomán tudjuk, mindig kisebbek a nóstényeknél. 
A kettó kózótti fókülónbség abban áll, hogy a. nóstények 
tapogatói mozdulatlanül vannak az ormánnyal óssze- 
nóve, míg ellenben a hímekéi mozgathatók, továbbá az 
elsó lábpár csücsán a hímeknél a karom megvan s az 
utópotroh jóval hegyesebb s általában a nóstényekétól 
eltéró alakü. 

A Daphnidae család külónbózó nemeimél a hímek má- 
sodlagos ivarjellemei külónbózó fokü fejlettséget mutat- 
nak, de valamennyi nemnél általában kisebbek a nós- 
tényeknél. A Ceriodaphnia fajok hímjeinél a tapogatók 
esücsán a szaglópálezikák mellett egy hatalmas, sarló- 
alakü s a fajok szerint végén külónbózóleg górbült hosszu, 
sórteszerii nyulvány ered, mely górbült végén majd foga- 
zott,majd síma. Az elsó lábpáron a górbült karom mel- 


lett még egy kéttagü, hatalmas sórteszerü nyulvány is 
ered, a mely végén szintén górbült. Az utópotroh hasonlít 
a nóstényekéhez. A Seapholeberis fajoknál a hímek és 
nóstények kózótt kórülbelól ugyanilyen külónbségeket 
talàlunk. A Mota fajoknál a hímek tapogatóinak esü- 
csán, mint példáül a. Mona. brachiatá-nál is, a szagló- 
pálezikák mellett hátrafelé hajló, kis, végükón szabdalt 
sarlóalakü képletek vannak s a tapogatók mellsó sze- 
sélyének kózepén három sórte ered, a nóstényeknél 
csupán egy, s a tapogatók csücsán is esupán szaglópál- 
ezikák vannak. Az elsó líbpár az elóbb emlitett nemek 
fajanak elsó láíbpárjával hasonló szerkezetii,s az utó- 
potroh a nóstényekhez hasonlít. A Simocephalus fajoknál 
a hímek csupán abban térnek el a nóstényektól, hogy 
tapogatóik mellsó szegélyének kózepón nem mint a nós- 
tényeknél esupán egy, hanem két tapintó sórte van, az 
elsó lábpár szerkezetében, nem külónben az utópotrohé- 
ban sines külónbség. A Daphnia fajok hímjeinél a tapo- 
gatók végén a szaglópalezikák mellett szintén van egy- 
kéttagü, vézén majd egyenes, majd górbült és szabdalt 
sórteszerii nyulvány, feltünóbb azonban az eltérés a hímek 
és nóstények utópotrohjának nyulványainál, minthogy a 
hímeknél azok kózül egy-kettó hiányozhatik, vagy csak 
csenevész, például a. Daphnia pulex-nél a hím utópotroh- 


jíán esupán egy nyulvány van s ez is végével hátrafelé 


tekint, a Daphnia longispiná-nál ellenben ugyan meg- 
van mind a három nyulvány, de ezek csak ecsenevészek. 
Az utópotroh alakjában és szerkezetében is van. azonban 
eltérés, a mennyiben a hímek utópotrohja mindig hegye- 
sebb és keskenyebb, mint a nóstényeké. Az elsó lábpáron 
a karmok nem hiányoznak s mellettók a hatalmas sórték 
is megvannak. 

A Sididae család hímjeinéla tapogatókon a szagló- 
pálezikák mellett széles alappal egy kéttagü nyulvány 
ered, a mely alapfelében kettós kórvonalü, hátsó felében 
egyszerü kórvonalü, de fogazott szegélyü és gyengén 
kardalakülag hajlott. Az elsó lábpár csücsa befelé gór- 
büló, kerekített és fogazott csüesü nyulványban végzódik 
s e mellett egy hatalmas sórtealakü nyulvány ered. Az 
utópotroh keskenyebb a nóstényénél, de alakjára nézve 
azéhoz hasonló. 

A Holopedidae család egyetlen alakjánál, a ZHolope- 
dium gibberum-nál Sans G. O. és MürrzeR P. E. vizsgá- 
latai szerint a hímek és nóstények csupán abban térnek 
el egymástól, hogy az elóbbenieknek elsó lábpárján karom- 
képletek vannak. 

Hogy a hímek általában mindig esekélyebb számuüak, 
mint a nóstények és megjelenésük bizonyos idóhóoz és 
kórülményekhez van kótve, már a régibb büvárok elótt ' 
isismeretes volt, de WrrswaANN A. vizsgálatai mutatták 
ki egész biztosan azt, hogy a külónbózó termékenyülési 
sorozatokban milyen viszony van a hímek és nóstények 
számában. 


56 


WzrswaxN À. feljegyzésoi szerint a hímek a Leptodora 
hyaliná-nál elószór augusztus elején jelennek meg s 
augusztus végén számuk a nóstényekének 10"/-át teszi 
ki; szeptember 2-án már 10:7*», szeptember 5-én 13*,, 
szeptember 7-én 15"/; és 8S-án 40'8"/»-ra nóvekedik szá- 
muk. De hogy e számarány nem íllandó és nem nóve- 
kedik az 1dó haladtával párhuzamosan, mutatja az, hogy 
WirsMANN À. szeptember 15-én esak 15" hímet talált, 
október 1-én egyet sem látott, október 2-ikán 706"/s, 
október 4-én 16" és 6-án 85-"/»-on állott a hfmek száma. 
À késóbbi hónapokban azonban a hímek száma fokoza- 
tosan nóvekedett, míg deezember elején 7 hímre esupán 
4 nóstény és deczember 20-án, a faj teljes elenyészésének 
idején, 2 hímre egy nóstény jutott. A Polyphemus pedi- 
culus-nál az elsó rendbeli hímek junius elején jelentek 
meg, de ekkor 30 nóstényre még csak 4 hím jutott; a 
második rendbeli hímek október elején jelentkeztek és 
nevezetesen október 11-én 16 nóstény mellett két hím 
volt. A Bosmina longirostris-nál a hímek esak ósszel 
jelentek meg s ekkor is csak egyenként, &gy, hogy szám- 
arányuk nem volt megállapítható. A Daphnia pulex-nél 
a hímek számaránya junius 10-én 20:5", deez. 14-én 
T:4^/o-t tette ki a nóstények számának, míg a Sida ery- 
stalliná-nál október 23-án 94-6"/; volt a hfmek száma. 

Már JuniNE, Lr&vis, Levp1a és MirrzEm P. E. is figyel- 
mes volt a Cladocerák egyeseinél elójóvó külónbózó sóté- 
tebb vagy világosabb színfoltokra, a melyeket valameny- 
nyien egyszerüen fajjellemek gyanánt szerepló festéksej- 
teknek tekintettek. Az &jabb büvárok kózótt külónósebben 
WxrsuaANN A. méltatta figyelmére e színfoltokat és rész- 
letesen ismertette azokat a Latona setifera, Sida ery- 
stallina, Holopediwm gibberum, Bythotrephes longimanus, 
Polyphemus pediculus, Ewurycerus. lamellatus, Daphnella 
brachyura és Daphnia pulex fajoknál. WErswANN À. vizs- 
gálatai szerint az említett fajoknál az év egy bizonyos 
szakában barnás, vórós és kékszínü foltok jelennek meg 
a test külónbózó részeim, de leggyakrabban a pánezél 
matrix rétegében, külónósebben feltünóen azonban a 
Polyphemus pediculus és Sida crystallina. fajoknál, a me- 
lyeknél az említett színek a lehetó sok árnyalatban és át- 
menetben tündókólek. 

Mint említettem, már a korábbi büvárok kózül is 
említi nehány a külóonbózó fajok festékfoltjait s fajjel- 
lemnek tekintette, WzrswawN A. azonban kimutatja, 
hogy azok tulajdonképen nem egyebek, mint fajjellemek 
értékére emelkedett másodlagos ivarjellemek, a. melyek 
azonban nem csupán egyik ivarra, hanem  mindkét 
lvarra átóroóklódtek és legdíszesebben a termékenyüló 
nóstényeknél s a hímeknél pompáznak, ellenben a szüz 
nóstényeknél vagy teljesen hiányoznak, vagy pedig na- 
gyon elmosódottak. 

b) Hiímivarszerv. A Cladoceráknál a hímivarszerv 


meglehetós egyszerü szerkezetü, iltalában a bélesatorna 


két oldalán fekvó s avval majdnem mindig párhüzamosan 
mellülról hátrafelé futó tómlós mirigyektól képeztetik. 
A külónbózó családok szerint azonban kisebb-nagyobb 
mértékben változó alakü és lefutásü, mindazáltal rajta 
tóbbé-kevésbbé élesen meg lehet külónbóztetni a eret, 
az ondóvezetékeket s néha a kózósülószervet is. 

A Leptodoridae családnál a hímivarszerven esupán a 
heréket 8 az ondóvezetékeket találjuk meg, a kózósülószerv 
ellenben hiányzik. A herék a test két oldalán fekvó 
tómlós mirigyeket képeznek, a melyek hegyes csücesal 
az elsó potroh-szelvényben erednek és fótómegükkel a 
második potroh-szelvényben feküsznek, a hol, eltéróleg a 
tóbbi Cladocerákétól, széles ereszték által vannak óssze- 
kapesolva s így kózetlen kózlekednek. Az ondóvezetékek 
a heréknek egyszerü, hengeres csóvé elsztükült folytatását 
képezik s a harmadik potroh-szelvény kózepe táján vég- 
zódnek a test oldalfalazata mellett fekvó, kerek ivar- 
nyllásba. 

A Polyphemidae esaládban a Polyphemus pediculus- 
nál a hímivarszerv ugyanazokból a részekból áll, mint a 
Leptodoridae esaládnál és kózósülószervittsines. A herék 
kolbászalakü hengert képeznek, csücsuk azonban kissé 
duzzadt és hátrafelé hajlk, minek kóvetkeztében az 
egész ivarszerv gyengén mell felé velt. Az ondóvezetékek 
róvidek, hengeresek s a végbélnyilás elótt fekvó ivarnyi- 
lásba szájadzanak. 

A Lynceidae család ósszes fajainál a hímivarszerv 
csupán a herék- éós ondóvezetékekból áll. A herék mellül- 
ról hátrafelé futnak, mellsó, tompán kerekített végük 
kissé à hasoldalra hajlik s e tájon a herék néha a gyomor 
lefutását koóvetve egy hurkot képeznek. Falazatuk nem 
síma fólületii, mint az elózó családoknál, hanem hullá- 
mosan tóbbszórósen befüzódótt. Az ondóvezeték, kap- 
csolatban a test szervezeti viszonyalval s az ivarnyilás 
fekvésével, aránylag nagyon hosszü, keskeny és hengeres 
csóvet képez. Az ivarnyilás mindig a végbélnyilás elótt 
fekszik, még pedig vagy a végkarmok elótt, mint a CAy- 
dorus, Alona, Plewroxus, Acroperus és Camptocercus 
fajoknál, vagy a végkarmok kózótt, mint az Aloma Ley- 
digii-mál, vagy a végkarmok mógótt két oldalt, mint a 
Pleuroxus truncatus-mál, vagy végre az utópotroh alap- 
ján, az utolsó lábpár mógótt a hasoldalon, mint az fZury- 
cereus. lamellatus-nál, a mely e tekintetben átmenetet 
képez a Sida erystalliná-hoz. 

A Lyncodaphnidae és Bosminidae, nemkülónben a 
Daphnidae családoknál ugyanazokat a viszonyokat talál- 
juk a hímivarszerven, mint a Ljnceidae családnál s esupán 
az ivarnyilás fekvésében mutatkozik némi eltérés. A Ljyn- 
codaphnidae és Bosminidae családoknál ugyanis a hím- 
ivarnyilás mindig az utópotroh végén a végkarmok elótt 
nyilik, míg a Daphnidae esaládban a Moina-fajoknál az 
utolsó lábpár kózelében, a Simocephalusok-nál a végbél- 
nyilás hátsó zügának két oldalán, nemkü]ónben a Cerio- 


- 


57 


daphnia és Scapholeberis fajoknál is; a Daphnia genus- 
ban a végbélnyilás és a végkarmok kózótt két oldalt, 
mint példáül a Daphnia pulex-nél is. 

A Sididae családban a Daphnella brachyurd-nál az 
ondóvezetékek erósen megnyultak, vastag falazatüak és 
esizmaalaká kózósülószervet Kképeznek, illetóleg penis 
módjára mükódnek. A ida erystallind-nál a. hímivar- 
nyilisok kórül Wrrswaww A. vizsgálatai szerint egy-egy 
szívókorongszerü képlet van, a mely a kózósülésnél való- 
színüleg szerepel. Külónben az 1varnyilás mindkét fajnál 
az utolsó líbpár moógótt, tehát az utópotroh alapján 
fekszik. 

A herék és ondóvezetékek az elóbb említett ósszes 
esetekben külsóleg nincsenek egyméástól élesen elküló- 
nülves csupán szóveti szerkezetók mutatja a kózóttük 
lévó határt,a mennyiben az ondóvezetékek falazata sej- 
tekkel nines bélelve, ellenben a herék falazatát sejtek, az 
ondószálaeskák anyasejtjei borítják. Az egsész ivarszer- 
vet kívülról külónben egynemü cuticula-hártya fedi, a 
melyre izomrostok tapadnak. 

Az ondószálacská-kat behatóan és tóbb fajból legelószór 
Lzvpre vizsgálta. Sans G. O., ügyszintén Kunz W. is nyujt 
részleteket egyik-másik Cladocera-faj ondószálaesk:ira vo- 
natkozólag, de WErsuANN A. mind emezen elódeit tülszár- 
nyalta s az általa nyujtott adatok jóformán kimeritó 
képet adnak a Cladocera ondószálacskáiról. 

Azondószálaeskák általában meglehetós változó alaküak 
és nagyságüak a külónbózó nemeknél. Legegyakrabban 
nagyon kicsinyek és gómbólyüdedek, mint az Furyeercus 
kivételével az ósszes Lynceidae-féléknél, a Bosminidae-, 
Lyncodaphnidae-családok ez irányban vizsgált fajainál, 
továbbá a Scapholeberis nemnél és a. Simocephalus vetu- 
lus-nál. A Leptodora hyaliná-nál és az Eurycercuslamella- 
tus-nál szintén gómbólyüek, de már aránylag óriás nagy- 
ságüak. Szintén óriásak a Polyphemus pediculus ondó- 
szálaeskái is, de már ezek tojásdad alaküak. A JDaplmnia 
genusnak eddig vizsgált fajainál, valamint a Ceriodaph- 
nia-fajoknális az ondószálacskák pálezikaalaküak, henge- 
resek és esücsukon kerekítettek, de az utóbbi fajoknál 
jóval vékonyabbak, mint az elóbbenieknél s együttal ki- 
sebbek is. Iren érdekesek a Daphnella brachywra, Sida 
erystallina és Moina rectirostris ondószálaeskái. A Daph- 
nella brachyura ondószálacskái ugyanis kerekded vagy 
tojásdad sejtekból állanak, világos, egynemü, puha proto- 
plasmával és kis, magtestecskét is tartalmazó maggal, 
de alakjukat változtatják, majd megnyülnak, majd óssze- 
hüzódnak, s majd mellül, majd hátül füzódnek be. A Sida 
erystalliná-mál az ondószálaeskák hosszüra nyultak, levél- 


alaküak, kózepük, a hol a tulajdonképeni ondószálaeska- | 


sejt fekszik, duzzadt, két végük pedig pamatolt, a mit 


már Lrvpre észlelt volt. A Moina rectirostris ondószá- | 
| nem külónült hereállomány egyes magok kózül tómó- 


laeskái végre gómbólyüdedek és folületükról merev fona- 
lak sugároznak ki. 


Dapav, Cladocera. 


Az ondószálaeskák minden esetben egy sejt értékével 
birnak és fótómegük színtelen, egynemtt protoplasmából 
áll, à melyben gómbólyüded magot s ebben néha magtes- 
tecskét lehet megkülónbóztetni. E sejtszerkezetet azon- 
ban az ósszes Cladocerák ondószálaeskái nem lehet ész- 
lelni, mert példáül a nagyon kicsiny ondószálacskákon, 
minók példáül az ósszes Ljmceidae-féléké az Eurycercus 
lamellatus kivételével, továbbá a Lzncodaphnidae, Dos- 
minidae esaládoké, a Daphnia és Ceriodaphnia genusoké, 
a magot nem lehet megkülónbóztetni, talán épen pará- 
nyisága miatt. 

Mint általában az ósszes tóbbi rákok ondószálaeskái, 
ügy a Cladoceráké is mozdulatlanok; s e tekintetben csu- 
pán a Daphnella brachyura képez kivételt, de ennek 
ondószálaeskáisem végeznek oly helyváltoztatást, mint a 
más állatkórókéi és mozgásuk egyszerü alakváltoztatásra 
irányul, illetóleg szorítkozik. Igen érdekes azonban az on- 
dószálaeskák magatartása a vízben, a mi már Leypra-nak 
is felkóltótte volt figyelmét. Az ondószálacskák ugyanis a 
vízben minden esetben felduzzadnak és lassan szétfoly- 
nak, e mellett azonban a külónbózó fajoknál némi alak- 
változást is szenvednek ; így például a Daphnia és Cerio- 
daphnia fajok pálezikaalakü ondószálacskái gómbókké hü- 
zódnak óssze, nemkülónben a Polyphenmus tojásdad ondó- 
szálaeskáiis. E változások mindamellett nem egyenló idó- 
ben mutatkoznak a külónbózó fajoknál. A víz hatásának 
legtovább állanak ellen a Daphnia fajok ondószálaeskái, a 
melyek WrrswawN A. vizsgálatai szerint 10 perez multán 
is még mindig pálezikaalaküak, sót majdnem félóráig 
megtarthatják alakjukat s cesak azután hüzódnak óssze 
gómbókké. 

Àz ondószálaeskák fejlódése a külónbózó nemeknél ki- 
sebb-nagyobb mértékben eltéró módon tórtónik, a mint 
azt külónósen WErsMANN Á.-nak vizsgálatai után ismer- 
jük. A Leptodora hyalimá-nál az ondószálacskák a here 
falazatát béleló sejtekben fejlódnek, még pedig minden 
sejtben 9—4 ondószálaeska képzódik belsó oszlás ütján 
létrejótt leánysejtekból s a kész ondószálacskák a nagy 
anyasejtnek szétfolyása ütján jutnak a here ürébe. A Po- 
lyphemus pediculus-nál a here falazatát béleló sejtek 
maguk változnak át ondószálacskákká. A. Daphnia, Cerio- 
daphnia-, és valószintlleg a Scapholeberis- meg Simoce- 
qhalus-fajoknál, épen mint a Leptodorá-nál, nem maguk 
a here falazatának sejtjei alakulnak át ondószálacskákká, 
hanem azok belsejókben fejlódnek. A Mona-fajoknál az 
ondószálaeskák mindig a here csüesának kózelében kép- 
zódnek s itt a here falazatának sejtjei kózül egyesek kivál- 
nak, szabadon bejutnak a here üregébe s azután fejlód- 
nek ki bennók az ondószálaeskák. A Suda erystallina. on- 
dószálaeskái nagyon egyszerüen fejlódnek, még pedig ügy, 
hogy a kezdetben esak magokat tartalmazó, de sejtekre 


rülni kezd, lassanként sejtekre külónül, a melyek lefü- 


8 


zódve a tóbbi protoplasmatómegról s a here falazatáról, 


58 


ondószálaeskákká alakulnak. Ugyanily üton fejlódnek a | 


Daphnella brachyura s valószinüleg a Holopedium ondó- 
szálacskái 1s. 

A kózósülést a Cladoceráknál legelószór Junrxx észlelte 
egy Daphnia fajon, s nevezetesen a Daphnia. pulex-en. 
Érdekes és együttal pontos vizsgálatai szerint a hím ta- 
pogatóimak ólelókarmaival és els lábpárjának karmaival 
kezdetben a nóstény hátoldalára kapaszkodik, de e helyét 
lassanként elhagyja s végre a nósténynek hasoldalára ke- 
rül. Itt a hím elsó libpárjának karmait a nóstény pán- 


ezéljünak hasoldali szegélyeinél a pánezél belsó ürébe 
| termékenyités-nél az ondószálacksák vagy a nyeregüreg 


nyomja s aztán a nósténynek elsó lábait óleli át, evvel 
kapesolatban azonban tapogatóit is használja a nósté- 
nyek átólelésénél. A hím ilyenformán tehát a nóstény- 
nek hasoldalára függeszti magát, olyképen, hogy hom- 
loka ósszeesik a nósténynek homlokával. Miután a hím 
ilyenformán biztos helyzetbe jutott, utópotrohját hátra- 
felé feszíti, mikózben a nóstény a magáét mell- és aláfelé 
vonja s fgy ütat enged, hogy a hím utópotrohja az em- 
bryotáskához eljusson. A kózósülési actus róviden jel- 
zett eme lefolyása alatt a párok igen élénk helyváltozta- 
tást végeznek s ennek kóvetkeztében JummwE-nek nem 
sikerült észlelnie, hogy az ondószálacskák hova jutnak 
a kiürítés után. Lzvpre-nek szintén sikerült észlelnie 
a Cladocerák kózósülését, még pedig a Ceriodaphnia 
quadrangulá-náls annak lefolyását ugyanolyannak találta, 
a minónek Junrxg a. Daphnia pulex-nél, de azt, hogy az 
ondószálaeskák hová jutnak a kiüretés után, Lzxpre sem 
tudta határozottan megállapftani, hanem csak feltételezi, 
hogy azok a nyereg (ephippium) üregébe hatolnak s a 
peteburok képzódése elótt keverednek a pete állományá- 
val. Az üjabb büvárok kózül WzrswaNN A. foglalkozott e 
kérdéssel külónósebben és neki sikerült majdnem az 
ósszes Cladocera-nemek kózósülési módozatát észlelni. 
Vizsgálatai szerint a Cladocera-nemek legnagyobb részé- 
nél a kózósülés egészen ügy folyik le, mint azt JunrxE és 
Lzxpra találták, azaz a hfmek a nóstényeknek hasoldalára 
tapadnak, mint a Ljnceidae, Lyncodaphmidae, Bosmini- 
dae, Daphnidae, Sididae- és valószinüleg a Holopedidae- 
esaládoknál is; ellenben a Leptodoridae- és Dolyphemi- 
dae-családoknál a. hfmek, kapesolatban avval, hogy a nói 
ivarnyilások a hátoldalon vannak és sem külón kózósüló- 
szerv, sem pedig az elóbbeni családokéhoz hasonló utó- 
potroh nines, mindig a nóstények hátoldalára kapaszkod- 
nak. Az ondószálaeskák kiürítését illetóleg WxrswaNN A. 
három módozatot állapít meg ; szerinte az ondószáaleskák 
vagy 1. az ondótartó ( receptaculum seminis ) gyandnt sze- 


repló petevezetékbe, vagy 2. az embryotáskába, vagy végre | 


3. a nyereg (ephippium) üregébe ómlenek. Az elsó módoza- 
tot petevezetéki, a másodikat uterin s a harmadikat ephip- 
pial termékenyftésnek nevezte. A petevezetéki termékenyt- 
tés csupán a Sididae esalád alakjainál fordul eló, a me- 


lyek kózótt a Daphnella brachyura hímjénél speciális 
kózósülószerv van, a mely a nói ivarnyiláson behatolva, 
mmnden kózósülés alkalmával egy-egy ondószálacskát vezet 
a petevezeték ondótartóul szolgáló végsó harmadába. 
A Sida erystallimá-nál, a melynél kózósülószerv nincs, a 
szivókorongszeriü hímivarnyilás kózósüléskor magához 
szívja a nói ivarnyilást s esak ennek megtórténte után jut 
ki az ondószálacska. Az uterim termeékenyités-nél, a. mely 
a Leptodoridae és Polyphemidae családoknál fordul eló, 
a hímivarnyilis kózetlenül reá tapad a nóstény embryo- 
táskájinak nyilására s csak ennek megtórténte után ómle- 
nek ki az ondószálacskák az embryotáskába. Az epAippial 


nyilásába ómlenek, mint a Daplmidae család ósszes nemei- 
nél s a Lmgynceidae családból az Eurycercus-fajoknál, a 
melyeknél az utópotroh meglehetós széles, vagy pedig a 
nyeregüreg belsejébe, mint az FEurycercusok kivételével a 
tóbbi Lynceidae-téléknél, a Lyncodaphnidae- és bosmi- 
nidae-családoknál, a melyeknél a hímivarnyilást magá- 
ban foglaló utópotroh jóval keskenyebb. 

Meg kellitt említenem azt is, hogy WzxrsMaNN A. & 


|! külónbózó Cladocerák ondószálacskáinál az alakban, nagy- 


ságban és számban mutatkozó eltérések magyarázatát az 
elóbb említett termékenyítési módozatokban keresi és 
véli megtalálhatni, abbólindulva ki, hogy azoknál a ne- 
meknél, a melyeknél petevezetéki és uterin termékenyli- 
tés van, az ondószálacskák soha, vagy legalább is nagyon 
ritkán vannak kitéve az elpusztulás veszélyének s e miatt 
számuk a legkisebb lehet ; ellenben azoknál a fajoknál, a 
melyeknél a termékenyftés ephippiál, igen sok ondószá- 
lacska pusztulhat els e miatt számuknak a lehetó nagy- 
nak kell lennie. 

A kózósülés eredményét s illetóleg az ondószálacskák 
mükódését a peték tárgyalásánál fogom ismertetni. 

c) Nói ivarszerv. A Cladocerák nói ivarszervét már 
alegrégibb büvárok ismerték, s alakját és szerkezetét 
tekimtve 4ltalánosságban  valamennyien egyezó ered- 
ményre jutottak, a mennyiben azt tómló-, vagy legin- 
kább kolbászalakünak mondták s azon csupán a eséra- 
féscket és petevezetéket külónbóztették meg természetesen 
az ivarnyilással együtt. Az üjabb büvárok kózül ugyan 
így írja le a Cladocerák nóiivarszervét Lexpre, valamint 
Craus is; ellenben WziswaNN À. az ósszes Cladoceraesalá- 
dokra és nemekre kiterjedó pontos és valóban remek 
vizsgálatai után nemesak azt mutatja ki, hogy a Clado- 
eerák nói ivarszervén csírafészket, petefészket, petetartot, 
petevezetéket, emyes nemeknél ondótartót — receptaculum 
seminis — és mói ivarnyilást lehet megkülónbóztetni, 
hanem együttal azt is kimutatja, hogy a Cladocerák nói 
ivarszerve tulajdonképen két typus szerint fejlett. 

A nói ivarszerv valamennyi Cladoceránál a bélesa- 
torna két oldalán fekszik az állat hossztengelyével tóbbé- 
kevésbbé párhuzamosan, néha gómbólyüded, majd tómló-, 


59 


leggyakrabban azonban kolbászalakü, a legtóbb fajnál 
egyenes lefutásü, ellenben a Polyphemus-nál mellsó végé- 
vel a hátoldalra, a Sida és Daphnella nemeknél kissé fer- 
dén ki- és hátrafelé hajlott. 


s illetóleg a potroh és a pánezél által képezett üregbe, 


| az ügynevezett kóltóüregbe. 


À WzrISMANN À. vizsgálati adatainak teljes elfogadása | 


mellett a Cladoeerák nói ivarszervén én is a kóvetkezó 
részeket külónbóztetem meg: 1. es/rafészket, 2. petefész- 
z 


ket, 3. petevezetéket, 4. ondotartot, 5. 
kivánom azonban jegyezni azt, hogy eme részletek kózül 


ivarnyidst; meg 


a három elsó éles befüzódések által nines elkülónülve, 
sem anatomiai és hystiologiai tekintetben nincsen egy- 
mástól megküloónbóztethetóleg fejlódve, hanem csak élet- 
tani mükódések által vannak jellemezve. 

AÀ csírafészek a nóiivarszervnek vagy mellsó csücsán 
fekszik, mint a jSididae és Holopedidae családoknál s 
aztán hátrafelé reá a további ivarszervrészletek kóvet- 
keznek, vagy pedig a nói ivarszerv hátsó végén, kózelaz 
ivarnyiláshoz 8 a reá kóvetkezó részletek mell felé feküsz- 
nek, mint az ósszes tóbbi Cladoceráknál a két elóbb em- 
lített család kivételével s ebben fekszik a WziswaNN A. 
által hangsülyozott kétalaküsága a Cladocerák nói ivar- 
Szervének. 

A esírfészek külsóleg nincs elkülónülve a reá koóvet- 
kezó részlettól, hanem tartalma utín mindazáltal kóny- 
nyen meg lehet attól külónbóztetni. Tartalma szemecskés 


protoplasmából áll,a melyben kisebb-nagyobb számü és | 


külónbózó nagyságü magok vannak szabálytalanül el- 
Szórva ; a petéket képezó sejteknek magjai ezek, a melyek 
csak idókózónként s nevezetesen a peték fejlódése alkal- 
mával külónülnek el valódi sejtekké, plasmaudvart szelve 
li maguk kóré. 

A petefészek egyenes folytatását képezi a csírafészek- 
nek, a melytól esupán abban külónbózik, hogy belsejé- 
ben már kész, elküloónült petesojtek vannak, a me- 
lyek leggyakrabban négyes esoportokba rendezódóttek. 


À WxrisuaxN A.-féle megkülónbóztetés szerinti petetartót | 


hajlandó vagyok nem tekinteni egyéóbnek, mint pete- 
fészeknek, és illetóleg a petefészek oly részletének, a 
melyben a kezdetben még kicsimy petesejtesoportok to- 
vábbi fejlódésüket végzik, helyesebben valódi petékké 
alakulnak át. 

AÀ petevezetél: minden esetben róvid, hengeres csóvet 
képez, a melynek falazata a Polyphemus kivételével az 
ósszes tóbbi Cladoceráknál vékony falazatü ; e fajnál ellen- 
ben meglehetós vastag falazatü és kiválasztó mirigy gya- 
nánt is szerepel, a Sididae családnál pedig az ivarnyilás 


kózelében gyengén duzzadt, s bár WErswANN Á. benmne | 
ondószálacskákat nem talált, mégis e részletet tekinti és | 


nevezi ondótartónak, vezéreltetve e ecsaládnál meglévó 
kózósülószerv, továbbá a kózósülés módozata által. 


Az ivarnyilás, kapesolatban avval, hogy a petevezeték | 


minden esetben a hátoldal felé fut, a bélesatorna két 
oldalán a folótt nyílik, még pedig minden esetben a tórzs 


Àz egész nói ivarszerv fólületét finom cuticula-hártya 
borítja, a melyen belül egy epithelialis sejtréteg fekszik. 
E sejteknek, mint azt a peték képzódésénél látni fogjuk, 
igen fontos szerep jutott. 

À nói ivarszervnek eme, róviden ismertetett részletei 
azonban esupán a már teljes fejlettséget elért példányok- 
nál külónbóztethetók meg s illetóleg a peterakás stadiu- 
mán lévóknél, ellenben a még fiatal vagy a petéket 
már lerakott nóstények nói ivarszerve meglehetósen ó8z- 
szehüzódik s rajta leggyakrabban ecsupán a casirafészket 
lehet megkülónbóztetni. 

A Cladoceráknál már a legkorábbi büvárok is kétféle 
petét külónbóztettek meg, nevezetesen ügynevezett nri, 
termékenyítetlen és téli, termékenyített petét. E két- 
féle pete kozótt a buvárok, nem tekintve a petebürok vas- 
tagságát, szerkezetét éós a termékenyítetlenségét, meg- 
termékenyítettsésgét, lényegesebb külónbségeket nem 
igen mutattak ki, külónósen nem a fejlódést illetóleg 8 e 
tekintetben még a Lxvpre büvárlati adatai is hézagosok. 
Az elsó büvár, a ki a Cladocerák petéinek fejlódésmene- 


| tére vonatkozó részletesebb adatok mellett a nyári- és 


téli peték fejlódésében mutatkozó eltérésekre reá muta- 
tott, MürrLER P. E. volt s az 6 nyomdokain haladott 
WxzrSMANN À. és Cravs C. is, kik kózül az elsó e tekintet- 
ben valóban classieus büvárlatokat végzett. 

A myári peték minden esetben vékonyburküak, leg- 
gyakrabban tojásdad alaküak, néha gómbólyüek, és szinük, 
a mely minden esetben a székállománytól származik, a 
fajok szerint igen tág korlátok kózótt változik. Igem jel- 
lemzó a nyári petékre elsó sorban az, hogy állandóan 
termékenyftés nélkül, tehát szíz àton embryokká fejlód- 
nek tovább. Számuk a fajok szerint igen változó, de 
majdnem minden esetben egyenes arányban áll az állatka 
nagyságával; legesekélyebb a Ljnceidae családnál, leg- 
nagyobb a Daphnidae, Sididae, Holopedidae, valamint a 
Polyphemidae családoknál. 

A téli peték minden esetben sokkal vastagabb bur- 
küak, mint a nyáriak, de ezen burkon kívül még egy kül- 


| sóbb burkot képezó sajátságos védókészülékjók is van, a 


melyet kórülóttük a pánezélnak a kóltóüreg folótt fekvó 
részlete képez s a melyet már MürrEm O. FR. is észlelt 
ephippium — nyereg — gyanánt említve fel. Állomá- 
nyuk meglehetós fimoman szemeeskézett, sótét tómeget 
képez. Legjellemzóbb azonban a téli petékre nézve az, 
hogy esupán megelózó termékenyftés után képesek fejló- 
désre. Képzódnek ugyan téli peték termékenyítés nélkül 
is, de ezek minden esetben elvesznek, embryokká soha 


| nem fejlódnek, sót igen gyakran már a petevezetéken 


belül szétesnek. 
Az eddig vizsgált Cladoceráknál, mint azt legelószór 
MrnnE& P. E., azután WkiSwANN À. és Craus C. kimu- 


&S* 


60 


tatta, ügy a nyári valamint a téli peték is nem esupán | 


egy, hanem négy csirasejtból fejlenek. Mérrrn P. E. ugyan 
a Polyphemidák-vól és a. Daphnidae. esaládban a. Moina 


nemról azt állította, hogy ezeknéla pete esak egy csira- | 
sejtból fejlód:k, de WrtswawN A. kimutatta, hogy a pete | 
itt is megtartja typicus fejlódésmódját. A négy csirasejt | 


kózül azonban tulajdonképen csupán egy s nevezetesen 
a csirafészektól számítva, a harmadik csirasejt fejlódik 
petévé, az elótte fekvó kettó s az utána kóvetkezó 
egy sejt esupán, mint tápláló sejt szerepel s a pete ezek- 
nek rovására s illetóleg ezeknek felemésztésével fejlódik 
ki. A peték ilyenforma fejlódése mindig a nói ivarszerv- 


nek petefészek gyanánt jellemzett részében tórténik, a | 


mely a Cladocerák legnagyobb részénél egészen síma fala- 


zatü, a Leptodora hyaliná-nál pedig a peték száma szerint | 
tojásdad kamarákra külónült,minden kamarában négy | 


sejtból 4lló sejtesoporttal. A nyári peték minden esetben 


aróviden vázoli üton fejlódnek, azaz egy négy csira- | 
sejtü sejtesoportból, ellenben a téli peték a Leptodora, | 


Daphnia, Moina, Daphnella és Sida nemeknél két és 
leggyakrabban tóbb négyes csirasejt-csoportból fejlódnek: 
de azért a tulajdonképeni pete ez esetben is mindig a 
csirafészektól számftandó harmadik esirasejtból lesz, ellen; 
ben a csoportjába tartozó más három, valamint az ósszes 


egy járulékos burokkal. Ez utóbbi esetet találjuk a Poly- 
phemidae esaládnal; itt a peteburok nagyon vastag és 
folületén a petevezeték 4által kiválasztott s a vízben 
megduzzadó, meglehetós terjedehmü réteg is lép fel. 
Ehhez hasonló esetet találunk a Sididae családnál is, a 
melynél azonban a járulékos, kocsonyás külsó réteg már 
sokkal keskenyebb. A nyereg képzódésének elsó nyomait 
a Lynceidae, Lyncodaphnidae és Bosminidae. esaládnál 
találjuk, bár tulajdonképeni nyereg még itt sem jelenik 
meg. Ezt mintegy holyettesíti az anyaállatnak levedlett 
egész pánczélja, a mely a téli pete kórül ez alkalommal 


| jobban megvastagodik. A valódi nyereg csupán a Daph- 


nidae esalád alakjaimál fejlódik ki, a melyeknél az anya- 
állat pánezélja valóságos petetartóvá módosül egy vagy 
kót, a pete elfogadására szolgáló üreggel és hatszógletiü 
tereeskékbó] álló részlettel, a mely késóbb levegóvel telve 
meg, üszókészüléket képez. Érdekes az a kórülmény, hogy 
kapesolatban az ephippium peteelfogadó üregeinek szá- 
mával, az illetó fajok mindig csupán annyi téli petét 
produkálnak, a hány ürege van az ephippiumnak, ebben a 


| tekintetben a Moina rectirostris kivételével, a melynél az 


tóbbi négyes csirasejt-csoportok esak mint tápláló sejtek | 


szerepelnek. Ezek szerint tehát a téli peték fejlódésénél | 


kétféle tápláló sejtek szerepelnek, nevezetesen a pete- 
sejtté fejlódó sejtnek négyes csoportjába tartozó sejtek 
és az e csoporttól külónfekvó négyes esirasejtcsoportok- 
az elóbbenieket, minthogy legkorábban enyésznek els a 


nyáripeték fejlódésében csupán ezek mükódnek kózre | 


elsódleges, az utóbbiakat ellenben, minthogy csak másod 
sorban s csak is a téli peték fejlódésénél szerepelnek, 
másodlagos téplaló sejteknek vagy sejtesoportoknalk nevez- 
hetjük. Az elsódleges tápláló sejteket minden esetben 
kózetlenül szívja fel a fejlódó petesejt, ellenben a má- 
sodlagos tápláló sejteket és sejtesoportokat elsóbben a 
petefészket kibélleló epithel sejtek szívják fel, a melyek 
a téli pete fejlódésének idejére feltiinóen megduzzadnak 
s csak ezekból jut aztán másodlagos üton a másodlagos 
tápláló sejtek és sejtesoportok állománya a petéhez. Ez 
esetben is azonban a petesejt nem egyenesen az epithel 
sejtekból veszi át a szükséges táplilékot, hanem a pete- 
fészek üréból, minthogy a táplálékrészek az epithel sejtel- 
ból ismét szabaddá lesznek. 

Minthogy ügy a nyári, valamint a téli peték is a fejló- 


désükre megkivántató, fentebb ismertetett tápláló része- 


ket mind felemésztették, fejlódésük szakát befejezik és 
külsó rétegük peteburokká szilírdül, a mely a nyári pe- 
téknél s az ephippiumokba jutó téli petéknél is vékony 
és szerkezet nélküli, ellenben azoknál a téli peték- 


nél, a melyek nem ephippiumba, hanem kózetlenül a | 


vízbe jutnak, sokka] vastagabb, kettós rétegü, néha még | 


ephippiumnak esupán egy ürege van, a tóbbi Daphnidae 
fajoknál két téli pete fejlódik egyszerre. Az ephippium 
nélküli fajoknál a téli peték száma függ az anyaállat és 
petémek viszonylagos nagyságától. Kiesiny fajok nagy téli 
petével esupán egy téli petét produkálnak, mint a Lyn- 
ceidae, Lyncodaphnidae és Bosminidae családok alakjai ; 
a nagy fajok, arínylag kis téli petékkel 10— 90 téli 
petét hoznak létre, mint a Sididae család fajai s a Lym- 
ceidae esaládból az Ewrycercus lamellatus. A Sida genus- 
ban külónben a fiatalabb példányok mindig kisebb számuü 
téli petét produkálnak, mint az idósebbek. 

À mi az ephippiumot illeti, JumixE a Cladocerák 
káros képzódményeinek tartotta azt, ellenben Srnavs 
már helyesen értelmezte akkor, mikor a pánczél ré- 
szének nyilvánította. — Az utána kóvetkezó buüvárok 
némelyike a nyerget a pánezéltól egészen eltéró képlet- 
nek tekintette, végre is LuBBock határozottan kimu- 
tatta azt a viszonyt és kapcsolatot, a mely a nyereg és a 
pánezél kózótt létezik. Az utána kóvetkezó büvárok az- 
tán valamennyien felismerték a nyereg és a pánezél kó- 
zütti Osszefüggóst, valamint annak élettani mükódését. 

A nói ivarszervnek egyik igen lényeges kiegészító része 
az ügynevezett Aóltó-üreg, a mely jellemzóen csupán a 
nóstényeknél van mog sa külónbózó fajoknál a potroh 
felett, ez és a pánczél kózótt fekvó, a szív felé egészen 
zárt, az utópotroh felé külónós készülékekkel elzárható, 


| külónbózó nagyságü üreget képez. Ez üreget a büvárok 


valamennyien felismerték; Mérrrn O. Fm. petefészek- 
nek tartotta, de JunrmwE s utána valamennyi büvár ki- 
mutatta, hogy nem egyéb, mint egy, a peték elfogadá- 
sára s az embryofejlódés lefolyására szolgáló üreg, a me- 
lyet épen ezért mneveztek kóltóüregnek. A koltóüreg 


61 


finomabb szerkezetére vonatkozólag a legelsó, bár leírá- 
sában pontos, de értelmezésében hiányos adatot Lzvprc 
nyüjtja a Polyphemus pediculus nóstényéról. Utána Wxrs- 
MANN À. volt az, a ki a Cladocerák e testrészét behatóbban 
tanulmányozva annak ügy szerkezetére, valamint élet- 
tani mükódésére vonatkozólag fényt derített. Wrrswaww- 
nak sikerült ugyanis kimutatnia azt, hogy a Moina recti- 
rostris kóltóüregének a potrohot megfekvó részletén a 
test kóztakarójának folytatását képezó euticula s ez alatt 
egy hámsejtréteg van, a melyben a hámsejtek egymástól 
kisebb-nagyobb távolságban álló oszlopokat képeznek, a 
Polyphemus pediculus-nál pedig a már Lxpra által is lá- 
tott ivelt, cutieulával fedett sejttómeget külónbóztetett 
meg. Eme képleteket WErswaww A. tipláló talaj-nmak — 
Nührboden — nevezte, a mely a Moina-nál a vér alkotó 


részeinek a testürból a kóoltóüregbe való átszivárgását, | 


a Polyphemus-nál pedig a vérból bizonyos folyadéknak 
kiválasztását végzi s ez utóbbi esetben mint mirigy 
szerepel. Reagensek alkalhmazása által egyfelól arra az 
eredményre jutva, hogy a kóltóüreg folyadéka egészen 
más vegyl ósszetételü, mint a vér, másfelól pedig arra a 
tapasztalatra jutva, hogy e képletek a htmeknél, továbbá 
a téli petéket hordó nóstényeknél hiányzanak, kimondja, 
hogy a táplálótalaj a nyári peték embryofejlódésére szük- 
séges magzatvizet — Fruchtwasser — választ el, a mely 
külónósen azoknál a fajoknál játszik fontos szerepet, a 
melyeknek petéiben kevés a tápláló szék-állomány. A tóbbi 
Cladoceráknál ugyan nem sikerült WzrswawN-nak elkü- 
lónült táplálótalajt kimutatnia, mindamellett feltételezi, 
hogy ezeknél is van magzatvíz, a mely a kóltóüreg s illei- 
tóleg a test pánezéljának megfeleló része által választa- 
lik el olyformán, hogy a megnagyobbodott nyomás 
által a vér a belsó pánczélrétegen át mintegy átszüródilk 
a kóltóüregbe. A magzatvíz jelenlétét a reagensek hatá- 
sán kívül abból is kóvetkezteti, hogy a kóltóüregból ki- 
vett peték egyetlen esetben sem mentek át az embryo- 
fejlódés phasisain. De kimutatja aztis, hogy a tápláló- 
talaj és illetóleg a magzatviz csupán a nyári embryok 
fejlódésénél szerepel, ellenben a téli petéknél s illetó- 
leg embryok fejlódésénél sem az egyik, sem à másik 
nem mükódik kózre, valamint azt is, hogy a magzatvíz- 
nek a kórnyezet vizével való keveredése az embryora 
nézve végzetes hatással van s hogy ennek elkerülésére, 
megakadályozására szolgálnak a potroh végsó pontján 
emelkedó potrohnyülványok s más készülékek. 

À Cladoceráknál és külónósen a Daphnidae család 
alakjainál a potrohnyulványokat már a korábbi büvárok 
is ismerték, együttal nem kerülte ela figyelmüket az a 
kórülmény sem, hogy a nóstények és hímek zárókészü- 
léke kózótt meglehetósen szembetünó eltérések vannak, 
a mennyiben az utóbbiaknál azok jóformán csenevészek. 
À potrohnyulványok szerepét illetóleg a, korábbi büvárok 
azonban valamennyien abban a véleményben voltak, 


| hogy azok esupán arra szolgálnak, hogy az embryok a 


kóltóürból ki ne essenek, vagy hozzájuk ellenségek ne 
juthassanak. E véleményben osztozott Levpra is, a ki 
épen ügy, mint elódei, csupán a Daphnidae család alak- 
jainál tesz említést a potrohnyulványokról, mint záró- 
készülékról. WErswaANN À., mint említettem volt, részle- 
tes és pontos vizsgálatai alapján, tekintettel külónósen 
a Cladocerák kóltóüréóben a nyári embryok fejlódése 
folyamában állandóan mükódó magzatviz elófordulására, 
már sokkal nagyobb jelentóséget tulajdonít a záróké- 
szüléknek s nevezetesen annak, hogy a magzatvíz a 
külsó vízzel való keveredéstól meghígul; s együttal ki- 
mutatja, hogy a zárókészülékek, ha nem is mindig 
potrohnyulványok alakjában, de az ósszes Cladoceráknál 
megvannak. 

À zárókészülék legegyszerübb szerkezetü a Leptodora 
hyaliná-nál, a melynél a széles, ferdén metszett szegélyü 
pánezéllemezek képezik azt reátapadva az állat két olda- 
líra, s hátul egy kis, az állat hátoldalán fekvó lemezke 
egészíti ki, a mely a pánezél két lemezétól képezett 
kóltóürt hátulról zárja el. 

Valamival magasabb fejlettségü a Lynceeidae-, Lyn- 
codaphnidae- és  Bosminidae-családok 
Ezeknél ugyanis a kóltóüreg elzárását a potroh hátsó 
része teljesíti azáltal,? hogy a kóltóüreg hátsó részén 
szorosan & pánczél hátoldalához tapad; «csupán az 
FEurycereus lamellatus képez némileg kivételt, a mely- 
nél a potroh és az utópotroh határvonalán, mint azt 
míár Lzvpre is észrevette, egy kis kiemelkedés van, 


zárókészüléke. 


elsó nyoma gyanánt a Daphnidae esaládban állandósult 
potrohnyulványoknak. A Pleuroxus és Aeroperus fajok- 
nál, valamint a Bosminidae családnál a szorosabb elzá- 
rásra alkalmazkodva, a potroh a kóltóüreg alatt szembe- 
tünóbben vájt, a Lncodaphnidae csalidban a Macro- 
thrir nemnél a potroh hátoldala erósen bemélyedt, az 
utópotroh határán fólfelé szókelló és itt szegélyével a 
pánezélt kózetlen megfekszi. Mind eme családoknál a 
kóltóüreg azonban csak addig marad elzárva, míg a 
potroh és utópotroh nyugalmi állapotban van, ellenben 
élénk mozgásuk alkalmával azonnal megnytlik. 

A Daphnidae esaládnál a zárókészüléket a potroh és 
utópotroh határvonalában fekvó nyulványszertü, àjj- vagy 
kis halomszerit bórredók, a potrohnyulványok képezik, a 
melyek a kóltóüreg hátsó részén emelkedve, a pánezél 
hátoldalinak belsó falazatát kózetlenül megfekszik. — 
Fójellemvonásuk e potrohnyulványoknak és illetóleg 
zárókészülékeknek az, hogy mozgathatók, minek kóvet- 
keztében a koltóüreg a potroh és utópotroh folytonos, 
eróteljs mozgása mellett is zárva marad. A Daphnia 
genusfajainál három potrohnyulvány képezi a zárókészü- 
léket, melyek kózül a leghátulsó azonban nem járul 
hozzá a koltóüreg elzárásához. A Simocephalus és Sca- 
pholeberis nemek ógszes fajainál esupán csak két tó van, 


62 


ellenben az ósszes Ceriodaphnia- és Moina-fajoknál csu- 
pán egy. 

Érdekes azonban a Moina-fajok zárókészüléke a miatt, 
hogy nem esupán a hátoldal kózépvonalával érintkezó 
potrohnyulványból áll, hanem folytatódik az állatka 
testének két oldalán is, és patkóalakban egészen az elsó 
lábpár alapjáig terjed. ) 

A Sididae családban a zárókészüléket a pánezél belsó 
folületéról, a kóltóüreg mógótt emelkedó patkóalaku 
taraj képezi, mint azt már Lexvpra is kimutatta volt a Sida 
erystallind-nál, s e családban a kóltóüreg teljes elzárása 
az által áll be, hogy a potroh nem, vagy csak nagyon 
ritkán mozog s esupán az utópotroh mükódik függet- 
lentil. 

Legtókéletesebben tórténik a kóltóüreg elzárása a 
Polyphemidae esaládnál, teszem a. Polyphemus pediculus- 
nál, melynél háromféle készülék és illetóleg berendezés 
végziazt, nevezetesen: egy bórredó, kapesolatban a pán- 
czélnak megfeleló elvastagodásával ; a kóltóüregnek hossz- 
vonalban való megróvidülése, függélyes irányban való 
kiterjedése és a pánezélnnak a hátoldal kóztakarójával 
való ósszenóvése. 

A koltóüregeket elzáró készülékek külonbózó fokü 
fejlettsége és eltéró szerkezete külónben a maezatvíz 
sajátságalval áll kapesolatban; minél concentráltabb a 
annál tókéletesebbek a 


kóltóüreg ^ magzatfolyadéka , 


zárókészülékek s annál tókéletesebben  zárják el a 
kóltóüreget és megfordítva, mint azt igen szembetü- 
nóen igazola a Leptodora hjyalina egylk felóls a Lo- 
lyphemus pedieulus másik felól; minthogy az elóbbinél, 
kapesolatban a táplálótalajnak és a magzatvignek hiányo- 
zásával, a legkezdetlegesebb  zárókészülékkel találko- 
zunk, ellenben az utóbbinál, kapesolatban avval, hogy a 
táplálótalajt mirigyszerüen mükódó sejtek képezik, a 
melyek a vérból protemben gazdag anyagot választanak 
el, ennek higulását megakadályozó igen tókéletes záró- 
készüléket s illetóleg berendezést találunk. 

d) Szaporaság. A Cladocerák termékenyftés nélküli 
szaporodásának biztos kimutatása czéljából ScmagrrER 
J. C. a Daphnia Schaefferi fajjal olyforma kisérleteket 
tett, hogy a kózetlenül a koltóüregból kiszabadult fiatal 


példányokat elkülónítette. E módszert a késóbbi büvárok | 


kózül Rawponm, JunrwE és Li£vrN a termékenylttés nél- 
küli szaporodás kimutatása mellett egyuttal annak meg- 
határozására is felhasználták, hogy egy nóstény hány 
nemzedéket, mily idókózókben és az egyes nemzedékek- 
ben hány fiatalt hoz létre ? E tekintetben legkimerftóbbek 
a Rawponmn adatai a ki a Daphnia longispiná-val tett 
tóbb rendbeli kisérletet, a melyeket az alábbi táblázatok 
tüntetnek fel. 


I. pe 
1l. Nemzedék megjelenése jun.  5-én; jun.  5-én. 
Qt « « «  18-án; « 18-án. 
3. « « « 28-án ; « 98-án. 
4 « « jul | 6-àn; jul. 12-én. 
9. « « « — 19-én; « 21-én. 
6. « « «  96-àn; « 29-én. 
75 « « aug. 3-án; aug.  4-én. 
8. « « « 9-én $ « 13-àn. 
9. « « «  18-án; « 94-én. 
10. « « « — 98-àn; szept. 9-án. 

III. IV. 
1l. Nemzedék megjelenése aug. 23-án; aug. 23-án. 
2 « « szept. 9-én; szept. 9-én. 
3 « « «  93-án; « — 90-án. 


Az L ós IL. számuü sorozat szerint tehát Rawponna 
Daphnia. longispiná-nál junius 5-tól augusztus 98- és 
iletóleg szeptember 2-ikáig 10 egymásután kóvetkezó 
nemzedéket számlált meg; az Ll. sorozat nemzedékei 
85 nap alatt fejlódtek ki átlag 8 s fél napi idókozókben, 
a IL. sorozat nemzedékei ellenben 90 mapot vettek 
igénybe átlag 9 napi idókózókkel. A III. és IV. sorozat- 
ban a három nemzedék fejlódése már valamivel kedve- 
zótlenebb számarányokat mutat, a mennyiben a III. so- 
rozat nemzedékei 31 nap alatt és 10's napi átlagos idó- 
kózókben jelentek meg, a IV. sorozatéi pedig 28 nap alatt 
9/5 átlagos napi idókózókben. 

JunixE a. Daphnia pulex fajjal végzett ilyen kisérlete- 
ket s a kóvetkezó eredményekre jutott : 


1l. Nemzedék megjelenése ... ... ... aprilis 5-én. 
9; « « zc pecu ion « 96-àn. 
3b « « PNE NN május 19-én. 
4. « « L——u « 30-àn. 
5 « « I gunussi2-én- 
6. « « A Aet « 98-àn. 


Tehát hat nemzedéknek a megjelenésre 85 nap s az 


| egyes nemzedékek megjelenésére átlag 14 napi idókóz 


volt szükséges. 

Labvis-nek ugyanesak a. Daphnia pulex-szel tett kisér- 
letezései már kedvezóbb viszonyokat tüntetnek fel, bár, 
mint azt a kóvetkezó táblázat mutatja, csupán három 
nemzedékre vonatkoznak. 


1. Nemzedék megjelenése ... ... .— 


9; « « 


aprilis 16-án. 
május  7-én. 


9. « « E AE. Ls « 1 S-àn. 


azaz & három nemzedék 33 nap alatt fejlódótt s az egyes 
nemzedékek megjelenése átlag 11 napot vett igénybe. 

A Rauposn, JumrxE és Liévrs fentebbi adatai min- 
denek elótt azt bizonyítják, hogy a Cladoceráknál éven- 
kint tekintélyesebb számü nemzedékek jelennek meg, de 
azért a Cladocerák ósszes nemeire és fajaira érvényes 
végkóvetkeztetéseket a nemzedékek számáüt, a nemze- 


| 


63 


dékek fejlódésének és a kózóttük meglévó átlagos idókóz- 
nek nagyságát illetóleg belólük még sem vonhatunk. Ezt 
igazoljàdk mindenekelótt a lawpomn adatai egymással 
ósszehasonlítva, de bizonyttják a JunrwE és LrÉviN adatai 
egymással és a RAwpomm adataival ósszevetve, a melyek- 
ból világosan kitetszik, hogy az egyes nemzedéksoroza- 
tok fejlódésére meglehetós változó nagyságuü idó kiván- 
tatik, valamint az egyes nemzedékek fejlódésére is. Igen 
valószínünek tartom, hogy a nemzedékek száma, a nem- 
zedéksorozatok fejlódésére szükséges idó, nem külónben 
az egyes nemzedékek fejlódésére megkivántató idókóz 18 
nagy mértékben alá vannak rendelve a külsó természeti 
kórülnényeknek ós a fajok szerint meglehetós változók. 

A mily változó a nemzedékek száma, a nemzedék- 
sorozatok s az egyes nemzedékek kifejlódésére szükséges 
idótartam, épen oly változó az egyes nemzedékekben 
megjelenó fiatalok száma. E tekimtetben igen érdekesek 
Raxponn-nak és Lréviw-nek vizsgálatai, kik kózül az elsó 
2 Daphnia longispiná-val, az utóbbi pedig a Daphnia 


pulex-szel kisérletezett és a kóvetkezó eredményekre | 


jutott : 

Daphnia longispina. Daphnia pulex. 

(RAwDOHR.) (LiÉvrx.) 

1. Nemzedék jun. 98-án 10 fiatallal; —^máj. 17-én 59 fiatallal. 
9. « jul. 1-én 15 « «  90-Àn 78 « 
9: « « 3-àn 18 « « 293-án 97 « 
Á « « 5-én 17 « « 28-Àn 30 « 
aj « « 7-én (2) « jun. 4-én 39 « 
6. « «  10-én 20 « 
T: « « .— 13-àn 16 « 
8. « «  16-Àn 25 « 


Tehát RaAwpomR a JDaphnia longispiná-nál 19 nap 


lefolyása alatt 8 nemzedéket és ezekben kórülbelól 140 | 
fiatalt számlált meg, holott Li&viw a Daphnia pulex- | 


nél 19 nap alatt esupán ót nemzedéket, de 209 fiatalt 
észlelt. 

Hogy a nemzedékekben megjelenó fiatalok száma nagy 
mértékben alá van rendelve a külsó kórülményeknek, 
legjobban bizonyítji RAwponmn-nak az a megfigyelése, a 
mely egy szeptember 20-án elkülónített nóstény Daphnia 
longispiná-ra vonatkozik s a mely tekintetben a kóvet- 
kezó számadatokat mutatja : 


1. Nemzedék megjelenése október 19-éón 1 fiatallal. [nélkül). 
9 « « « 20-án 1 ephippium (pete 
3. « « novemb. 7-én 2 fiatallal. 

4. « « « 98-áÀn 18 — « 

5 « « deczemb. 8-án 10 « 

6 « « « 16-àn S « 

i « « « 93-án 9 « 


Tehát ósz végén és tél elején a. Daphnia longispina 
nemzedékei nemesak hogy nagyobb idókózókben jelen- 
nek meg — 3 nap alatt átlag 151 —, hanem az egyes 
nemzedékekkel megjelenó fiatalok száma is feltínóen 


| 
| 


kisebb, mint nyár derekán és végén, a mennyiben, míg 
ott 19 nap alatt kórülbelól 140 fiatal jelent meg, addig 
itt 73 nap alatt esupán 41. 

A felsorolt adatok elég tanübizonyságot tesznek a 
Cladocerák rendkívüli szaporasága mellett s a míg egy- 


| felól nem tekinthetjük tülzottnak Rawponn ama kózép- 


számiítását, hogy egy JDaplmnia-nóstény 60 mnapon át 
(május 1-tól junius végéig) 3 napi idókozókben 15 fiatalt 
hozva létre, 1291.370,075 utódot hagyhat maga után, 
addig másfelól kónnyen megmagyarázhatjuk magunknak 
azt, hogy miképen lehetséges akármely, korábban Clado- 
cerában szegény állóviznek gyors megnépesülése. 

e) Fejlódés. A büvárok kózil JunrxE volt az elsó, a ki 


| à Cladocerák fejlódésmenetét, habár csak vázlataiban és 


nagyjában, figyelemmel kísérte. Vizsgálatai azonban, fó- 
leg a rendelkezésére állott vizsgáló eszkózók kezdetleges- 
sége miatt, jóformán esupán tórténelmi értékkel bírnak. 
Bokkal fontosabbak ZappaAcn-nak ide vonatkozó vizsgá- 
latai a melyek «Untersuchungen über die Entwickelung 
und den Bau der Gliederthiere» 1854. évi müvében lát- 
tak világot. Zappacm elsó sorban a lábak fejlódését kísérte 
figyelemmel s együttal kimutatta, hogy a Cladocerák em- 


| bryóinál a második állkapoespár is meg van s ez esak a 


fejlódés további menetében enyészik el. Lzvpra ugyan 
specialiter nem foglalkozik a Cladocerák fejlódésével, 
mindamellett a Zappacm büvárlati eredményeinek meg- 


| erósítése mellett néhány üjabb adatot is kózól, a melyek 
| & blastoderma képzódését ismertetik, s kimutatja az irány- 
| testecske jelenlétét a barázdolódásifolyamat elején. Mür.- 


LER P. E. 1868-ban a Leptodora hyalina nyári petéinek 
embryofejlódését kísérte fimyelemmel s a mellett, hogy 
kimutatja az embryonak a peteburkon belül tórténó ved- 
lését, együttal megállapftja a petefészek jelenlétét a még 
héjnélküli embryoknál. Ieen fontosak Domnw A.-nak a 
Daphnia longispina embryofejlódésére vonatkozó adatai, 
à ki kinutatja, hogy a Cladocerák fejlódés menetéból 
a nauplius-stadium nem hiányzik. Domnw A.-nak e vizs- 
gálati adatait mintegy megerósíti aztín Sans G. O. 
1873-ban az által, hogy kimutatja azt, miként a Lepto- 
dora hyalina téli petéiból egy hárompár végtaggal bíró 
nauplius-dleza szabadül ki, a mely nehányszori vedlés 
után az anyához hasonló lesz. A Cladocerák fejlódés me- 
netére vonatkozó nehány adatot Cravs C. is nyujt 1876. 
évi dolgozatában, de ez irányban a legkimerítóbb büvár- 
latokat GmonsEN C. végezte 1879-ben a Mona rectriros- 
tris és részben a. Moina paradoxa nyári petéin. A neve- 
zett büvár a kétfaj nyári petéit a barázdolódás legelsó 
phasisaitól kezdve figyelemmel kísérte s az egyes szervek 
fejlódésére 1s fényt vetett. 

A pete barázdolódása egy iránytestecske megjelenése 
után kóvetkezik be, a melyet már Lzvpra is észlelt 
volt, de csak feltételezi annak ilyenszerü természetét ; 
ellenben GaonBEN C. hajlandó azt kétségtelen iránytes- 


64 


teeskének tartani, bár a petéból való eltávolodását nem 
észlelte. A barázdolódás kezdetben délkórós irányban tór- 
ténik, de csak fólületes; ugyan ilyen a reá kóvetkezó 
squatorialis barázdolódás is, a mely utóbbi azonban nem 
az ósszes sejteket osztja két egyenló félre, mert az irány- 
testeeskét tartalmazó részletet egy kisebb —, és egy jóval 
nagyobb félre, illetóleg sejtre osztja. A barázdolódás 
tehát, mint azt GmomsEew C. szemben Mzrscnwrkorr-al 
kimutatta, superficialis s illetóleg centrolecitál s a ké- 
sóbbi folyamatokban inzqualis. 

A barázdálódás által létrejótt sejtek kózótt, mint azt 
GnonsEN C. kimutatta, már a barázdálódás teljes befeje- 
zése elótt, tehát a blastosphsra teljes kifejlódését meg- 


elózóleg, meglehet külónbóztetni egy, a tóbbinél durváb- | 


ban szemecskézett sejtet, továbbá ennek kózelében néhány 
magorsóval bíró sejtet. Az elóbbit Gnonrsrw C., minthogy 
vizsgálatai szerint az ivarszerv ebból fejlódik — genital- 
sejt-nek —, az utóbbiakat pedig, a melyekból szerinte a 
hypoblast fejlódik — endoderm — sejteknek tekintette. 
A genital sejtet kórnyezó sejteket végre — mesoderm 
sejteknek tartja, a melyekból a mesoblast fejlódik, az 
üsszes tóbbiek az epiblastot építik fel. Miután a genitál 
sejtek száma a barázdolódás legkésóbbi szakában 4-re, 
a hypoblastsejtek száma 32-re s a mesoblast sejteké 12-re 
nóvekedett, bekóvetkezik a blostoporus és illetóleg a 
castrula képzódése. 

A gastrulaképzódésénél a 12 mesoblastsejt a blastos- 
phiera. ürébe mélyed s majdnem egyidejitleg bemélyednek 
a, hypoblastsejtek is. A blastophr;ra mélyében a hypoblast 
sejtek foglalnak helyet, a genitalsejtek a blastoporust sze- 
gélyezik, a mesoblastsejtek ezek alatt a hypoblast sej- 


tek kórül egy ívben rendezódnek. A gastrula hátoldalán | 


aztán egy esoport nagy sejt külóntül el, a melyekból a ga- 
ratfólotti düezpár fejlódik. A blastoporus ezután nemso- 
kára elzárül s a nyolezra szaporodott genital sejtek be- 
mélyednek a gastrula ürébe s a hypoblast alatt helyez- 
kednek el s evvel kapesolatban kezdetét veszi a tulajdon- 
képeni embryofejlódés. 

A blastoporus elzáródása után a gastrula tojásdadala- 
kot ólt, a has- és hátoldal, bár kis mértékben, de az elób- 
beninek meglaposodisa által, mégis elkülónitl. A hasoldal 
kózepén egy kis mélyedés jelenik meg azon helyen, ahol a 
blastoporus volt s ez elsó nyoma a késóbbi szájnytlásnak, 
de együttal az epi-, meso- és hypoblast sejtek is szapo- 
rodnak, meg csoportokra külónülnek. Az embryo testén 
aztán nemsokára egy :squatorialis befüzódés lép fel, a 


zódik gyenge bemélyedés alakjában. A tórzsszelvény las- 
sanként nóvekedik, hossztengelye irínyában megnyülik 
és aztán mellsó felében bef(tzódve, két szelvényre külóntül, 
melyek kózül a mellsónek két oldalán egy-egy dudorka 
alakjában egy végtagpár jelenik meg, a rágók, minek kó- 
vetkeztében az embryo a nauplius-stadiumba lép. Az ágas- 
tapogatók e kózben mind jobban-jobban fejlódnek, meg- 
jelennek az ágak is; de evvel egyidejlleg egy kis dudor 
alakjában a tapogatópár is jelentkezik. A fejlódés e sta- 
diumán a belszervek kózül még csak a garat ép fel az 
epiblastnak lefelé mélyedése kóvetkeztében, de e mellett, 
mint aztlegelószór MÜrrzR P. E. a Leptodora hyaliná- 
nál, DognN A. a Daphnia longispiná-nál, GnonaEN C. pe- 
dig a Sida erystallimé-mál és Daphnia. pulex-nél kimu- 
tatta, az embryo elhagyja a peteburkot ós a naupliusbu- 
rokban folytatja további fejlódését. 

Az embryo további nóvekedésének folyamában meg- 
jelenik a két állkapesi szelvény, a mit nemsokára kóvet 
két tórzsszelvénynek fellépése is. E szakban a. tapogatók 
és ágastapogatók már jobban fejlódtek s külónósen az 
utóbbiak, a melyek elkülóntült ágaikkal hátrafelé irányul- 
nak. A rágók lábalaküak és eróteljesek; de az állkap- 
csoknak még nyoma sines, bár megfeleló tórzsszelvényük 
már elkülónült. Az állkapesi szelvényekre kóvetkezó két 
tórzsszelvényen az elsó és második líbpárnak nyomai je- 
lentkeznek, kis dudorkák alakjában, melyek mógótt már 
a harmadik pár is mutatkozik. A garat ugyan megnyült, 
de a kózépbéllel még nem nótt óssze; e mellett a test 
hátsó végén a végbél is feltiinik egy kis bemélyedés alak- 
jában. Az ivarszerv alaptómege a második állkapesi és az 
elsó tórzsszelvény kózé hüzódott, haránt irínyban meg- 
nyülik, hengeres tómeggé alakül, de kózepén a befüizódés 
s illetóleg a két félre külóntilés nyomaival. 

A fejlódés legkózelebbi szakában már négy torvégtag 
van jelen, a tapogatópár gyenge bemélyedés kóvetkezté- 


| ben jobban van a fejról lefüzódve; a második, illetóleg 


ágastapogatópár az els6 torszelvényig ér és tórzsük végén 


| a külsó oldalon egy tüske lép fel. A rágó kis libhoz ha- 


sonlít és az ágastapogatókkal egy szinten fekszik. Az 
állkapesi szelvényeken az éállkapesoknak még semmi 
nyoma, ellenben a líbpárok kózül a három elsó job- 
ban kiemelkedó, a negyedik pár pedig gyengébb dudor 
alakjában jelenik meg. A fejtetó lemeze —  Scheitel- 
platte — megvastagodott, két félre külónttlt és a, mellsó 
részletból az agy kezd fejlódni, a hátsóból ellenben a 


! homlokszemmnek retinája. A garatfolotti düezpár düczai 


mely azt két egyenlótlen, egy mellsó, kisebb, és egy hátsó | 


nagyobb félre osztja. A mellsó kisebb fél a fejszelvényt, 
& hátsó nagyobb a tórzsszelvényt képezi. A fejszelvény 
két oldalán a befüzódés mellett egy-egy fülszerü nyul- 
vány emelkedik ki s ezek elsó nyomai az ágastapogató- 
párnak. 

Az ágastapogatók kózoótt, kissé mellfelé a száj kép- 


még ónállóak s az ideggytrii ónállóan fejlódik az epiblast 
sejtekból. A garat tovább fejlódik, jobban megnyülik s a 
szájnyilás elótt egy dudorka emelkedik, a felsó ajak kiin- 
düló pontja. A végbél és végbélnytlás is jobban fejlett és 
fólótte egy sejtesoport külónül el, a melyból késóbb a 
farksórték fejlódnek. E fejlódési szakban már a pánezél- 
nak is mutatkozik nyoma jobb- és baloldalon kis, lapos 


65 


tereeske alakjában, az állkapesi tájon a hátoldal takaró- 
jíának kettózete által képeztetve. A kózépbél már a test 
hátsó végéig nyült, de még nem nótt óssze a végbéllel. 
Az ivarszervek teljesen elkülónültek s a hasoldalról a test 
két oldalára vonultak. 

À pánezél a fejlódés további folyamáübamn élesebben 
akkor ép fel, mikor már a rágók rágófolülete kezd mu- 
tatkozni s az elsó állkapesi pár is megjelenik kis kiemel- 
kedések alakjában. À négy torláb két ga ellülonül, nem- 
külónben a kopoltyüfüsgelékek is a melyek azonban 
csak késóbb mutatkoznak feltinóbben, együttal azonban 
már az ótódik lábpár nyomait is látni lehet. A garatfo- 
lotti düczpár mellett az ideggyürü 1s jobban fejlett, 
sót a hasdüczlánezot is megtaláljuk, mely az ideggyüri 
folytatását képezi. A végbél teljes fejlettségi fokra 
jutott. 

E fejlódési szak után a felsó ajak kezd szembetünóbbé 
válni és kiemelkedni, minek kóvetkeztében a szájnyílás 
bemélyed. A tapogatópár a fejtól már élesen elkülónül; 
az ágastapogatók ágain az ízeltsée nyomai mutatkoznak. 
A rágóknak rágófólülete eróteljesebbé válik, az elsó áll- 
kapoespár teljes fejlettségi fokra jut és a másodiknak 1s 
mutatkoznak nyomai. A lábpárok már valamennyien ki 
vannak fejlódve s mmdeniken meg van a kopoltyüfügge- 
lék; a négy utolsó páron egy külsó- és egy belsó ágat 
lehet megkülónbóztetni, de az utolsó páron esak elmosó- 
dottan. A hátoldal bórkettózete, a pánczél kiunduülás 
pontja a kózépvonalban egymással ósszenótt s fey a pán- 
czél kópenyalakját már eléri; de e mellett a rágók kóze- 
lében egy sejtesoport külóntül el, a melyból a héjmirígy 
fejlódik ki. A kózépbél még nines teljesen kifejlódve, de 
kórülótte már mesoblast sejtek esoportosülnak, a melyek- 
ból a kózépbélizomzata fejlódik. A garatfólótti düczpár 
még nines elválva a külbórtól s ez esak késóbben kóvet- 
kezik be, mikor is aztán a két duüez idegereszték által 
kózlekedésbe lép. Evvel kapesolatban a hasdüczláncez 
düczaiis elkülónülnek kis dudorkák alakjában, még pe- 
dig számszerint nyolezan, a végtagpárok számának 
megfelelóen. Ezek kózül azonban a második állkapocs- 
párnak megfeleló düezpár, kapesolatban az állkapocspár 
elenyészésével, a fejlódés további menetében ósszeolvad 
az elsó állkapoespár duüczpárjával. A bélesatorna mellsó 
részén kezdenek kiemelkedni a májképletek s a kózépbél- 
ben fellép a bélür. A bélesatorna elótt egy csoport me- 
soblastsejt jelenik meg, a melyekból az ágastapogatók 
izmai indulnak fejlódésnek. Az ivarszerv az elsó torszel- 
vénytól a második torszelvényen tül nóvekedik. A felsó 
ajakban már meglehet külónbóztetni a nyálmirígyeket. 
A test hátsó vége a hasoldalra hajlik és a végkarmok kez- 
denek elkülóntülni. 

A fejlódés e szakán tül az embryo már egészben az 
anyaállathoz hasonlít, a felsó  ajak erósen fejlett és kissé 
hegyesedett végével az állkapesokig terjed ; kót oldalán a 


Dapav, Cladocera. 


megnyült tapogatók rógzülnek. Az ágnstapogatók szin- 
tén megnyültak és az elsó lábpáron tál terjednek; áeaik 
világosan ízeltek és az ágak végén, valamint az ízek csü- 
esán is a tollassórték jelentkeznek. A rágók faldosóinak 
már esak nyomai maradtak, az állkapesi táj megróvidült, 
az elsó állkapoespár a kózépvonalba hüzódott, a má- 
sodik állkapocspárnak két fele egymástól távolodik és 
végükón egy kis nyílás van, GnonsEN C. szerint a héjmi- 
rígyek nytlása (pag. 298.). Az ót végtagpáron megjelen- 
nek már a sórték; az utópotroh erósen a hasoldalra haj- 
lik, minek kóvetkeztében a végbél irányát, a végbélnytlás 
pedig fekvését változtatja meg s az utóbbi a hasoldalra 
kerül. A pánezél hátsó szegélyével a harmadik lábpárig 
terjed ki, de esak oldalai, kózepén csupán a máíso- 
dik lábpárig nó ki. A homlokszem a fejnek aláhajlísa 
kóvetkeztében a fej mellsó, homlokrészére jut s már 
majdnem elzárül. E fejlódésszakban jelenik meg elsó 
nyomaiban a szív i8; a tóbbi szervek feltünóbb változá- 
son nem mennek át. 

Az embryo és az anyaállat kozótti hasonlatosság foko- 
zatosan szembetünóbbé kezd válni a fejlódés további 
szakaiban. A legkózelebbi stadiumon ugyanis a lábpárok 
s általában az ósszes végtagok mindinkább hasonlítani 
kezdenek az anyácihoz. A tapogatópár kis bemélyedéósé- 
ben kívül megjelenik egy hosszü tapintó-sórte, de a 
szagló-pálezikáknak még nyoma sincs. A rágók simákká 
lesznek, illetóleg befüzódésük elenyészik s az elsó áll- 
kapoes-párnak sórtéi elkülónülnek. A második állkapoes- 
pár még hátrább huzódik s a rígók és az elsó lábpár 
által elfedve, majdnem észrevehetetlenné válik. A láb- 
párok sórtéi erósódnek ; az utópotroh végén az erós vég- 
karmok megjelennek. A homlokszem teljesen elzárül, 
megjelenik a festék, még pedig páros esomóban. A láb- 
pároknak megfelelóleg mesoblast-sejtek csoportjai küló- 
nülnek el, a melyekból a lábpárok izmai fejlódnek. A bél- 
esatorna fólótt a hátoldal kózépvonalában szintén lépnek 
fel mesoblast-sejtek s ezekból épül fel a szív. E szakon 
azonban a zsírtest is elkülónül, a mely külónben nem 
egyéb, mint a táplálószék utolsó maradványa, a melyet 
mesoblast-sejtek zárnak kórül. 

E fejlódési szak után az embryofejlódés jóformán be- 
fejezéséhez ért s a további változások csak kis foküak. 
À tapogatók végén ugyanis fellépnek végre a szagló- 
pálezikák, a pánczél eltakarja az egész testet; az ivar- 
szerv az ótódik lábpárig terjed ki s a szív teljesen li- 
fejlódik. A fiatal állat végre az anyához hasonlóvá válik 
s esupán másodlagos ivarjellemeiben külónbózik attól, 
a mennyiben a hímeknél a tapogató-pár s az elsó lábpár 
módosül még csak, a nóstényeknél pedig a táplálótalaj 
és à zárókészülék fejlódik ki. 

GnonBEN C.-nek a Moina rectirostris és Moina para- 
dora fejlódésére vonatkozó s az elóbbiekben róviden 
vázolt érdekes büvárlatait, a mennyiben azt az eddig 


9 


végzett büvárlatok igazoljik, a Cladocerák fejlódésme- 
netét illetóleg fóbb vonásaiban általínos éórvénytüeknek 
mondhatjuk s ismereteink jelen állásán még csupán egy 
olyan fajt ismerünk, a melynek fejlódésmenete tóbb te- 
kintetben eltérést mutat, s ez a Leptodora hyalima. 
MéürrEn P. E. vizsgálatai szerint ugyanis a Leptodora 


66 


hyalina. elsó fejlódési stadiuma, a melyben már a vég- 


tagok elsó nyomai jelentkeznek, sok tekintetben meg- 
felel a tóbbi Cladocerák ama fejlódési stadiumának, a 
melyen az embryo elhagyja a peteburkot. De nemesak 
a végtagok magasabb fejlettségi fokában mutatkozik 
eltérés, hanem együttal a bélesatorna fejlettségébemn 1s, 
bárha a szemnek még nyomai sincsenek. E szakon tül 
a, peteburkot elhagyott s illetóleg embryoburokba takart 
embryo kezd hossztengelye irányában feltünóen meg- 
nyülni s evvel kapesolatban szelvényekre külóntülni. Elsó 
sorban a fej külónül el a tórzstól egy hátoldali, mély 
befüzódés által, együttal azonban a róla eredó hatalmas 


ágastapogatók is leemelódnek a testról az utópotroh | 


pedig, mely kezdetben begórbült volt, egyfelól meg- 
nyülik, másfelól pedig élesen kihegyesedik. Az ágastapo- 
gatók áeainak csücsán már megjelennek a sórték ; a test 
mellsó részében a szem részeinek nyomai mutatkoznak 
a felépülésükre szolgáló agyállománnyal; a hátsó láb- 
párok mógótt az ivarszervnek anya-sejtjeit s a hasoldalon 
a bélfalazat felépftésére szoleáló sejt-tómeget találhatjuk 
meg. 

A fejlódés további menetében a fej és a tórzs kó- 
zütti bemélyedés mind mélyebbé válik, az utóbbi foko- 
zatosan püposodik és hátsó szegélyén a pánezélnak nyo- 
mai jelennek meg. Az eddig egyenlóen tompán kerekftett 
fejrészlet, belsejében a hatalmas agyállománnyal egy 
alsó szemtájra és egy e folótt fekvó fejboltozatra küló- 
nül, a hasoldalon elkülóntüll a felsó ajak és a rágópár, 


a melyek mellfelé távolodnak a lábpároktól. A fokozato- | 


san jobban fejlód6 utópotrohon kezd a szelvényekre küló- 
nülés mutatkozni s a már korábban megjelent végkar- 
mok eróteljesebbekké és fólfelé górbültekké válnak. — 
AÀ csak kevéssé tovább fejlett ivarszerv és a jobban 
elküloniült falazatü bélesatorna megtartja helyét ellen- 
ben a táplálószék kezd a test falazatától visszahüzódni. 
De e fejlódési stadiumokkal még nincs befejezve a Lepto- 
dora hyalina fejlódése s a peteburkot még magasabb 
fejlettséggel hagyja el. A végtagok kózül a tapogatók 
fejlódésükben megállapodnak, ellenben a már hatal- 
mas ágastapogatók és a lábpárok a testról leemelódnek, 
A hátrafelé irányuló pánczél a tórzs hátoldalát megfekszi 
s a hosszü, élesen tagolt utópotroh esücsán a végkarmok 
teljes fejlettségre jutnak. A szem festékanyagjának lki- 
fejlódésével párhuzamban az agy állománya is nóvekedik, 
de még két tómeget képez. A táplálószék mindjobban 
eltávozik a test falazatától s végre a garatot nyereg- 
szerüen megfekvó tómeget képez. A petefészek végre 


vékonyfalazatü és teljesen zárt tómlót képez átlátszó 
protoplasmában elszórt hólyagoeskákkal. 

Mint az eddig tárgyaltakbol látszik tehát, a Cladoce- 
ráknál a nyári petékból egyenesen már teljesen fejlett 
állat lép ki, azaz szabadon éló lárvák nem szerepelnek 
a fejlódéssorozatban s a mennyire a vizsgálatok, külónó- 
sen Srnavs-nak adatai bizonyítják, a téli petékból is 


! hasonló módon fejlódnek ki a fiatalok. Sans G. O.-nak a 


Leptodora hyalina téli petéinek embroyfejlódésén végzett 
vizsgálatai azonban arra a meglepó eredményre vezettek, 
hogy e fajnak téli nemzedéke átalakulison megy át s 
illetóleg a fejlódés-sorozatban szabadon éló lárvák is sze- 
repelnek, a melyek nagy hasonlatosságot mutatnak a 
Branchiopodok nauplius-làrváihoz. Sans G. O. vizsgá- 
latai szerint (6. pag. 1—15. Taf. 1.) a téli petét elhagyó 
líirvák hosszukás-kórtealaküak, keskeny kihegyesedett 
hátsó testvéggel. A kerekített mellsó testvég szegélyének 
kózelében az agyállományon fekvó fekete festékii hom- 
lokszem van s e mógótt a hasoldalon a nagy, billentyá- 
alakü felsó ajak. A test mellsó harmadán három pár 
végtag ered, még pedig legmellül a két kis, szemóles- 
alaká tapogató, hátrább a két hatalmas, kétágü s az 
ágakon tollas sórtékkel fegyverzett ágastapogató, melyek 
alakjukat és fejlettségüket tekintve, a nyári embryoká- 
hoz hasonlítanak, és véere ezek szomszédságában két 
hosszü, vékony, izeletlen, pálezaalakü, esücsán négy tol- 
las sórtével biró végtag, de rágónyülvány nélkül. A test 
második harmadának két oldalán hat, a késóbbi láb- 
pároknak megfeleló, kiemelkedéspár van jelen. A fejló- 
dés emez elsó szakából a lárva vedlés után a másodikba 
lép. Teste kissé megnyülik, kózepén kiduzzad, mellfelé 
pedig kissé vékonyodik és kerekítetté válik; szabad sze- 
gélyének két esücsa megnyülik, minek kóvetkeztében a 
tapogatók már nem állanak a szegélyen, hanem a has- 
oldalra vonultak. Az eróteljesebben fejlett ágastapogatók 
ágainak tollas sórtéi szaporodnak s a reá kóvetkezó vég- 
tagpár alapjin rágónyülvány jelenik meg. A tóbbi vég- 
tagpároknak megfeleló kiemelkedések élesednek, nóve- 
kednek s a test kózéppontja felé hüzódnak. Az egyszerü 
homlokszem még változatlan ; a lábak dudorai mógótt a 
petefészek nyomai mutatkoznak gómbólyü hólyagocskák 
alakjában, épen mint a myári petékból fejlódó em- 
bryoknál. 

A második vedlés után a lárván már lényeges válto- 
zások mutatkoznak. Az elóbb kórtealakü tórzs megnyülik 
s evvel kapesolatban a fej is élesebben külónül el a tórzs- 
tól, nemkülónben az utópotroh is, a mely ekkor már 


| három szelvényból áll. Az agyállományon üló páratlan 


festékfolt mellett, annak mellsó szegélye kózelében pá- 
ros festékfolt is jelenik meg: a homlokszemmek elsó 
nyomai. À tapogatók még változatlanok ; az ágastapoga- 
tók nóvekednek, ellenben a reá kóvetkezó végtagpár 
kezd esenevészedni. A hat líbpár, a mely a vedlés elótt 


i 
; 
I 
i 


— 


még a tórzshóz tapadt, most elvál attól és késóbbi alak- 
ját, nagysági viszonyait mutatja. 

A lárva fejlódésének e szakát még egy, a harmadik 
vedléssel fejezi be, mely után provizorikus szervei el- 
enyésznek slényegében az anyához hasonlóvá változik. 
À fej és tor eléri teljes alakját, a rágók elveszitik mellék- 
ágaikat s a hat lábpár teljes fejlettsógi fokra jut. Egyet- 
len lárvaszerv marad meg més e korban s nevezetesen 
a páratlan festékfolt, jóllehet a homlokszem mr elérte 
állandó nagyságát és alakját. A festékfolt külónben Sans 
G. O.-nak és WzrswANN A.-nak egyezó vizsgálatai szerint 
a téli petéból fejlett példányoknál még az ivarérottség 
Szakában is megvan 8 ezek e tekintetben külónbóznek a 
nyári petékból fejlódóktól. 

A Leptodora hyalina ezek szerint téli petéi embryo- és 
lárvafejlódésének szempontjából lényegesen eltér a tóbbi 
Cladoceráktól s a. Dranchiopodok-ra emlékeztet, de egy- 
üttal ósszekótó kapcesot képez a két alrend kózótt. 


15. Életmód. 


1. A tartózkodás. ^ Cladocerák legnagyobb részben 
édes vizben laknak s esak igen csekély azoknak a fajok- 
nak a száma, a melyek tenger ós kontinentális sós vizek- 
ben élnek; eddig esupán 9 oly fajt ismerünk, a melyek 
tengertlakók s ezek kózótt 2 a Sididae, 7 pedig a Polyphe- 
maidae családba tartozik, a kontinentális sósvizekból pedig 
a Daphnidae család 4 alakja ismeretes. Az ügynevezett 


brack-vízben is él néhány Cladocera-faj, de ezek édes- 
vizekben is otthonosak, mint példáüla Daphnia Kahl- | 


bergiensis, Schoedl. 

Az édesvizet lakó Cladocerák egyaránt népesítik az 
Álló, vagy lassan folyó vizeket, patakokat, folyóóblóket, 
tavakat, tócsákat, pocsolyákat; de a nagyobb álló vizek- 
ben, tavakban és tócsákban legnagyobbrészük a partok 
kózelében tanyázik, míg kisebb részük inkább a mély- 
ségbe, vagy a nyilt tükórre vonül s ezek az elóbbeniektól 
már külsójükben is eltérnek. E kórülményre legelószór 
Lrrrz;EBona lett figyelmes, a ki a tavak nyilt tükrén éló 
fajokat «Sjóformer» név alatt foglalta óssze. Sans Gr O. 
már egész sorozatát kózli ez utóbbi csoportba tartozó 
fajoknak és határozottan kórvonalozza a part kózelében 
és nyilt tükrón éló fajok jellemeit. Hasonlóan járt el 
Mürrrn P. E. is, a ki a part kózelében éló Cladocerákat 
partlakók-nak, a nyilt tükrón élóket myilt-tükri vagy 
pelagicus alakoknak nevezte. 


A partlakók és a myilt-tükri alakok kózótt külsóre | 


nézve fóleg abban van külónbség, hogy az utóbbiak át- 
látszóbbak, gyengédebb termetüek, az elóbbiek tóbbé- 
kevésbbé szinezettek és eróteljesebbek. 

À Leptodoridae család egyetlen alakja, a Leptodora 
hyalina kizárólag nyilttükri alak és testének szervezeti 


viszonyainál fogva jóformán esupán e tartózkodáshelyre | 


67 


| Bosmina cornuta, Jun. 


van utalva; de hazánkban még eddig csaka Balaton- 
tóból és a budapesti városligeti tóból ismerem. 

A Polyphemidae családnak egyetlen hazai képviselóje, 
& Polyphemvus pediculus mindig a partok kózelében tar- 


| tózkodik. 


A Lynceidae esaládnak majdnem minden faja a part- 
lakók kózé tartozik s csak igen esekély a nyilitükri alakok 
száma, a milyen példáül a Pleuwrorus namus, az Alona 
affinis, az Alona Leydigi, az Alomopsis elongata és & 
Camptocercus Lálljeborgü. 

A Lyncodaphnidae család alakjai kizárólag partlakók 
s a Dosminidae esaládból is csak kettót ismerek olyant, 
a melyet a nyilttükri alakok kózé lehet sorolnunk, neve- 
zetesen a Bosmina cornuta-t és a Bosmina longirostris-t. 

A Daphnidae család tekintélyes számuü fajai kozül 
esak nehány olyant ismerünk, a melyek a nyilttükri 
alakok kózé tartoznak s ezekre mindenek felett a pánczél 
tüskenyulványának aránytalan hossza s a színtelenség 
jellemzó, e mellett azonban a fej is gyengébben vagy eró- 
sebben megnyult. Ilyenek a Daphnia Hermani, Daphnia 
Kahlbergiensis, nemkülónben a Ceriodaphnia pulchella 
és a, Scapholeberis mueronata. 

A Sididae és Holopedidae családok alakjai kivétel 
nélkül nyilttükriek s külónósen a Sida crystallima és a 
Holopedium gibberum. 

Hogy hazánk faunájában mily Cladocerák szerepelnek 
nyilttükri alakok gyanánt, legjobban feltünteti a kóvet- 
kezó táblázat, a melyben a megfigyelt fajoknak lelóhelyei 
is fel vannak sorolva. 


Mezózáhi 


| nagy tó 


Apahidai 
nagy tó 


Sz. Anna tó 


| 
| 
Az állat neve | 


Balaton tó 
Pokol tó 
nagy tó 


városligeti tó. 


| 


Retyezáti 
: | Muzeumkerti| 


Pleuroxus nanus, Bamrmp. . 
Alona affinis, LEvp.. ... .. 
Alona Leydigii ScHoEDL. .. . | 
Alonopsis elongata, Sans. 

Camptocercus Lilljeborgii, BArmmp. 


Tecta 
em 


L6 


0x ocv 


Bosmina longirostris, M. O. Fn. | 
Ceriodaphnia pulchella, Sans. ! . 
Seapholeberis mueronata,M.O.Fn. 
Daphnia Hermani n.sp. |. | 
Daphnia Kahlbergiensis, SCHOEDL. | 
Daphnia lacustris, Sans. ... 

Daphn:clla brachyura, LiÉv. 
Sida erystallina, M. O. Fn. 

Leptodora hyalina, LrtL3EB. .. 


— 


sque 


[i2 


Osszesen | 


Ezekhez sorakozihk még a Wienzzsskr-tól a tátrai 
tavakban megfigyelt Holopedium gibberum is, a mellyel 
együtt tehát a magyar faunából ez ideig 16 myilttükri 
Cladocera ismeretes. Nagyon természetes, hogy e szá- 
mokkal még nines és nem lehet kimerítve a magyar fauna 
nyilttükri Cladocera-fajainak száma, és valószínü, hogy 


9i 


az ez irányü további vizsgálatok e számokat nóvelni 
fogják. 

AÀ partlakók kózótt megkülónbóztethetünk kózetlen 
a part mellett és a parttól kissé távolabb élóket, mely 
utóbbiak mintegy 4tmenetet és kapcesot képeznek a 
tulajdonképeni partlakók és a nyilttükri alakok koózótt. 
Ez utóbbi esoportba tartozik a Daplinella genus, a Daph- 
nia nemból oly fajok, a melyeknek végkarmain fésii nines, 
továbbá a Ceriodaphnia. reticulata, a. Ceriodaphnia pul- 
chella, a. Bosmina. cornuta, a. Maerothrix  hirsuticornis, 
az Alona lineata, az Alona guttata és a Monospilus tenui- 
rostris. 

A partlakókat külónben a partnak és talajának ter- 
mészete szerint négy esoportba oszthatjuk a kóvetkezó- 
képen : 

a) Náddal benótt partlakók, milyenek a. Sida, Simo- 
cephalus és. Eurycereus fajok, a melyok valamennyien 
tapadószervvel bírnak s ennek segélyével a szilárd alzat- 
hoz tapadhatnak. : 

b) A fenékiszapban élók, mint. Maerothrix. laticornis, 
Streblocerus. serrieaudatus, továbbá az 4cantholeberis, 
Camptocercus nemek, az Alona  Leydigii, Alona acantho- 
cercoides, Alona. quadrangularis, Alona temuicaudis, a 
Pleuroxus personatus, Pleuroxus nanus, Pleuroxus excisus, 
Pleuroxus exiguus és a. Chydorus nemnek fajai. 

c) À homokos parton élók, mint sok Dosmina-faj 8 az 
Alona rostrata. 

Az e egoportokba be nem osztott fajok szabadon ide- 
oda uszkálnak s ezek képezik a d ) esoportot. 

A tartózkodás helyét illetóleg a hazai Cladocerák kü- 
lónben a kóvetkezóleg oszlanak meg. 


a) Folyóvizben élók : 
Folyphemus pediculus, Dg GEER. 
Chydorus sphaericus, M. O. FR. 
Pleuroxus truncatus, M. O. FR. 
Alona rostrata, Kocn. 
lona. lineata, Frscn. 
Fiurycereus lamellatus, M. O. FR. 
Scapholeberis imnucronata, M. O. Fn. 
Dosmina. longirostris, M. O. Fn. 
Ceriodaphnia. quadrangula, M. O. Fn. 
Simocephalus vetulus, M. O. FR. 
Simocephalus exspinosus, Kocnp. 
Daphnella. brachyura, Liv. 
Sida. eriystallina, M. O. Fn. 


E fajok azonban nem kizárólag esupán folyóvízben 
élnek, mert valamennyien állóvizekben is otthonosak, 
sÓt egyesek kózülók, mint példáül a. Polyphemus pedi- 
culus, a Daphnella brachyura és Sida erystallina esak ki- 
vételesen fordulnak eló folyóvízben. 

b) Állóvizben élók. Az állóvizekben éló Cladocerák 
száma sokkal tekintélyesebb, mint a folyóvizekben élóké, 
de aztán az állóvizek természete szerint kisebb-nagyobb 


csoportokra oszlanak. Vannak oly, állóvizekben éló fajok, 
a melyek majdnem kizárólag esupán az esó által táplált, 
kónnyen kiszáradó pocsolyákban otthonosak; vannak 
olyanok, a melyek nagy tavakban, olyanok, a melyek kis, 
nóvényekben szegény, és olyanok, a melyek nóvényekben 
düs tócsákban tartózkodnak. 


1. Nagy tavakban élók. 


Leptodora. hyalina, Larrs. 
Polyphemus. pediculus, Livp. 
Pleuro:wus balatonicus, Dapav. 
Alona quadrangularis, M. O. Fn. 
Alona, lineata, Fiscn. 

Alona, guttata, SARS. 

Aloma. acanthocercoides, Frscn. 
Aeroperus leucocephalus, Kocn. 
Camptocercus maerurus, M. O. FR. 
FElurycercus lamellatus, M. O. FR. 
Monospilus tenuirostris, Frscn. 
Dosmina. longirostris, M. O. FR. 
Dosmina. cornuta, JUR. 

Dosmina. longispina, Lxvp. 
Scapholeberis mucronata, M. O. FR. 
Ceriodaphnia. pulchella, SAns. 
Simocephalus exspinosus, Kocn. 
Daphnia. Kahlbergiensis, ScHoEDL. 
Daphnia. Hermani, n. sp. 
Daphnella. brachyura, Li£v. 

Sida. erystallina, M. O. FR. 
Holopedium. gibberum, Zpp. 


E fajok igen nagy része azonban oly kisebb állóvizek- 
ben i8 gyakori, a melyek nóvényekben szegények és a me- 
lyeknek vize egészen tiszta. Egyedül a Leptodora hjyalina, 
a Pleuroxus balatonicus, a Daphnia Kahlbergiensis, Daph- 
nia Hermani n. sp. és a. Holopediuwm. gibberum olyan, a 
mely még eddig csupán nagy tavakból ismeretes; a 
három elsó példáül a Balaton tóból. 


9. Kiüsebb állóvizekben élók. 
a) T'isztavizii tócsdk lakói. 


Chiydlorus globosus, Dargp. 
Pleuroaus truncatus, M. O. FR. 
Alonopsis elongata, Sans. 
Aeroperus leucocephalus, Kocn. 
Aeroperus angustatus, SARS. 
Coamptocereus. rectirostris, SCHOEDL. 
Camptocercus Lilljeborgit, SciokpL. 
Cainptocercus macrurus, M. O. FR. 
FEurycereus lamellatus, M. O. FR. 
Ceriodaphnia. reticulata, JUR. 
Ceriodaphnia. megops, Sans. 
Daphnia. longispina, M. O. Fn. 
Daphnella. brachiura, Li&v. 

Sida. eristallimi, M. O. FR. 


: 
1 


69 


b) Zavarosvizi tócsdk lakói. 


Monospilus tenuirostris, Frscu. 
Chydorus sphzrieus, M. O. FR. 
Pleuroxus hastatus, Sans. 
Pleuroxus trigonellus, M. O. Fm. 
Pleuroxus exiguus, Lir. 

Alona camptocercoides, SCHOEDL. 
Alona tenuicaudis, SaAns. 

Alona Leydigii, SCHOEDL. 

Alona acanthocercoides, Frscn. 
Acantholeberis eurvirostris, M. O. FR. 
Maerothrix rosea, Jun. 
Maerothrix laticornis, Jum. 
Moina brachiata, M. O. FR. 
Ceriodaphnia rotunda, STRAUS. 
Daphnia pulex, Dx Gkkn. 
Daphnia Sehefferi, BArgp. 
Daphnia obtusa, Kunz. 

Daphnia psittacea, Barnp. 


Van azonban nehány olyan faj is, a mely a tiszta és 
2, zavaros vizii tócsákban egyaránt otthonos, mint a Cerio- 
daphnia quadrangula, a Simocephalus vetulus és a Sca- 
pholeberis mucronata is. 

'l'ózeges mocsárokból esak nagyon kevés fajt ismerek 
é8 ezek a kóvetkezók : 


Polyphemus pediculus, DE GEER. 
Pleuroxus. aduncus, JUR. 
Simocephalus serrulatus, Kocn. 


a melyek kózül a két elsót a Sz.-Anna tó szomszédságá- 
ban fekvó Mohos-tó vizében találtam. 

À sósvizekb6l eddig még esak a Moina salina-t. isme- 
rem, a mely külónósen a tordai sóstavakban roppant 
tómegekben tanyázik. 

Az évszakokat illetóleg, a melyekben a Cladocerák 
tómegesen megjelennek, általinosságban annyit jegyez- 
hetek meg, hogy az mindig a tavaszi és nyári hónapokra 
esik. Mihelyt a vizek jégkérgét felengesztelte a tavaszi 
nap meleg sugara, megjelennek egyes Cladocerák és szá- 
mul az idó haladtával fokozatosan nóvekedik. A tavasz 
kezdetén megjelenó fajok kózótt leggyakoriabbak a Daph- 
nia genus alakjai s ezek aztán az egész nyár folyamában 
majdnem mindenütt otthonosok. Ezekhez sorakozik a 
Linceidae esaládból a. Chydorus genus, a mely a tavaszi 
hónapokban a legnépesebb. Valamivel késóbben meg- 
jelennek a Simocephalus, a Macrothrix genusok fajai s à 
Lynceidae családnak majdnem ósszes fajai. Május elején 
már fellépnek a Sida- és Ceriodaphnia-nemek képviselói, 
még ugyan e hó végén a Leptodora hyalina, juniusban 
pedig a Scapholeberis-ek és a. Chydorus globosus. Az ósz- 
szes fajok azonban nyár kózepén érik el delelésóket s 
azontül lassanként gyérülnek, végre a tél beálltával vég- 
képen eltünnek, 


3. Élettartam és életszivósság. ^ Cladocerák. lettar- 
tama és életszívóssiga, daezára gyengéd szervezetüknek, 
aránylag vékony pánczéljuknak és kiesinységüknek, arány- 
lag elég hosszü, egyeseknél 2—4 hónapra terjed az, 
másoknál azonban, kapesolatban a fenntartó kózegnek, 
a víznek gyorsabb elpárolgásával, alig nehány napra 
terjed. 

A kifejlett állatok életszívóssága aránylag elég nagy 
és a víz hómérsékváltozása nem minden esetben vég- 
zetes. Ezt mutatja mindenek elótt az a kórülmény, hogy 
az alfóld állóvizeit népesító egyes fajok a Ttra és a 
Retyezát tavainak jéghideg vizében egyaránt élénken 
végezik életmükódésüket. De a mint nem korlátozza, 
veszélyezteti létüket a víz hidegsége, ügy nem veszé- 
lyezteti annak melege sem, mire nézve igen szép példát 
szolgáltat az aradi koresolyázó tó meleg vizével, a mely- 
ben számos Cladocerát találtam 1885. 
alkalmával. 

A víz vegyi ósszetétele sem nagyon korlátozza a Cla- 


évi kutatásom 


docerákat, a mi mellett élénken bizonyit az, hogy a 
dorozsmai, paliesi szikes tavakban ugyanazokat a fajokat 
taliltam meg, a melyeket az Alfóldnek és Erdélynek 
nagyon sok, tisztán édesvizii állóvizeiben. Azonban a 
fajok szerint kisebb-nagyobb mértékben változik e kó- 
zómbósség, mert például az esóvizü pocsolyákból kivett 
Simocephalus. vetulus a tiszta kütvízben róvid idón el- 
pusztül, ellenben a Daphnia Schaefferi 2—3 hóig megél 
abban. 

À víznek gyors tómórülése és elpárolgása valamennyi 
Cladocerákra életveszélyes, de téli petéik már daczolnak 
a kiszáradással is, még pedig hüzamosabb idón keresztül. 
ScuagrrFER még a vékonyburkü, nyári petéknél és a nyári 
embryoknál is tételezett fel ellenállóképességet a. kiszára- 
dással szemben, de e feltevését egyetlen késóbbi büvár 
sem igazolta, &Ót SrRAvs azt teljesen lehetetlennek nyil- 
vánítja. 

3. Eletjelenségek és helijváltoztatás. Az életjelensé- 
gek kózül legfeltünóbb s együttal legérdekesebb a Cla- 
doceráknak a napnak külónbózó szakaiban való megjele- 
nése. Igen érdekes e tekintetben a Leptodora hyalina, à 
mely mint nyilttükri alak a nap külónbózó szakaiban, 
mint aztlegelószór WxiswawN À. a Bodeni-tó Leptodorá- 
ján4l (7. pag. 56—57. SA.) észlelte, a. víz külonbóozó 
mélységit rétegeiben tartózkodik. Így példáül napkózben, 


valamint tiszta, holdvilágos estéken, majdnem kizárólag 


a mélységben ül, borüs vagy holdtalan éjjeleken a fólü- 
letre jón fel. 
Lzvpre vizsgálatai sSzerint a Cladocerák tómegesen 


| esupán korán reggel| vagy 1meleg estéken és borüs 


napokon tartózkodnak a víz fólületén, ellenben veró- 


| fényes napon a mélyebb rétegekbe szállnak alá. Evvel 


egészen ellenkezót állít Scmageren a. Daphnia Schaefferi- 
ról, a mely szerinte magasabb hómérséknél és verófényes 


napon a fólületre emelkedik, éjjel ellenben és borüs 
napon a mélységbe merül. Valószínü külónben, hogy a 
Cladocerák megjelenése az évszakok, a kórülmények és 
talán a fajok szerimt 1s meglehetósen változó. 

A helyváltoztatás a nemek és fajok szerint kisebb- 
nagyobb mértékben változó. Így példáül a Simocephalus 
vetulus, a Scapholeberis mucronata, a. Ceriodaphnia reti- 
culata és a. Polyphemus pediculus majdnem kivétel nélkül 
a hátukon üsznak, még pedig igen ügyesen. Ezekhez 
sorakozik a Leptodora huyjalina 18, bár nem kizárólagosan 
hátüszó. Az említett fajoknál, mint külónósen a Polyphe- 
mus pediculus-mál és a. Leptodora  hyalina-nál az ágas- 
tapogatókat mükódésükben nagy mértékben támogat- 
ják a szabadon fekvó lábak, ellenben az ósszes tóbbi 
Cladoceráknál a pánezél által eltakart lábak e feladatot 
nem igen végezik. A Polyphemus pediculus-hoz hasonlóan 
üszik a Scapholeberis muceronata. és a. Ceriodaphnia reti- 
culata, még pedig rendesen a víz fólületén egyenes vonal- 
ban, a Simocephalus vetulus ellenben a víz mélyebb réte- 
gelben egyenesen alülról — folfelé és fólülról — lefelé, 
igen gyakran nyilsebességgel éós megszakítás nélkül, a 
kórülmények szerint azonban sokszor tapadó szervének 
segélyével nóvényrészekre tapad, mint azt SomaErrkR, 
O. Fn. MérrrR ós JunrwE is észlelte. A tulajdonképeni 
Daphnia fajok hasüszók, de azért ezek is igen gyakran 
emelkednek és szállamak alá a Simocephalus-éra emlé- 
keztetó módon, az ágastapogatók mükódése kovetkezté- 
ben azonban helyváltoztatásuk szakadatlan ugrások lán- 
czolatából áll. Ily módon a víz fólszínére emelkednek és 
ágastapogatólkat kifeszítve, egy ideig függve maradnak, 
majd aztán lassan aláfeneklenek, a nélkül, hogy ágastapo- 
gatóikat ósszecsapnák. E mozgásuk, s illetóleg az ágastapo- 
gatók mükódése kóvetkeztében a vízben s-abadon lebegó 
táplálék-anyagok a libak kózé jutnak, a melyek kózülaz 
elsó pár aztán azokat a szájnyiláshoz vezeti. A [mceidae 
család külónbózó fajamál a helyváltoztatiís módja és 
iránya meglehetós változó, íyy példáül JumiNE szerint a 
Pleuroxus aduncus gyorsan és egyenes irányban halad 
kitüzott czélja felé, a Chuydorus sphaericus inkább kering 
mint üszik, még pedig meglehetós gyorsasággal. 

Táplálkozás tekintetében a Cladocerák a mindenevó 
állatok kózé tartoznak és felfalük a nóvényl részeket 
épen ügy, mint az állatiakat, ez utóbbiakat rendesen 
korhadó állapotban. De van kózóttük tisztán hüsevó is, 
még pedig ragadozó, mint példáül a Leptodora hyalina, 
a mely WrisuaNN A. megfigyelésel szerint kis Capepod- 
rákokat ragadoz. Külónben jóformán azt mondhatjuk, 
hogy a Cladocerák valamennyien állati részekkel táplál- 
koznak s a nóvényl részeknek a szájhoz ós illetóleg a 
gyomorba jutása csak esetleges. 


749 


À zavaros vízben tartózkodó Cladocerák igen gyakran 
gazdaállatok eyanánt szerepelnek, a mennyiben testók- 
nek külónbózó tájaira alsórendit Algák és az Infusoriumok 
kózül Vorticellá-k telepednek meg. Ha a Vortecillá-k esak 
az iletó rákfaj pánczéljára telepednek, az esetben nem 
nagy akadályt képeznek, ha ellenben az ágastapogató- 
kat lepik el, ügy elóbb megnehezítik a helyváltozta- 
tást, kéósÓbb pedig a gazdának elpusztulását okozzák, 
mivel az ilyenformán akadályozva van a zsákmány meg- 
szerzésében. De még Rotatoriumok is telepednek néha 
egyik-másik Cladocerára, mint azt MirrzEm O. Fn. észlelte 
volt egy, zavaros vízben éló Daphnia pennatá-nál, a mely- 
nek pánezélja telve volt Drachiomus urceolaris-okkal. 

Az elóbb említett külsó élósdieknél, vagy helyesebben 
asztalkoózósóknél sokkal veszélyesebbek az itt-ott fellépó 
gombabetegségek, a melyek néha nagy pusztítást végez- 
nek az illetó Cladocera-fajban. Ilyen gombabetegséget 
észlelt MórrzEn P. E. a Leptodora hyalina-nál, a melynek 
kóztakaróján át egy Saprolegnia hatol be a test belsejébe. 
Lzvpre a Daphnia magna és Simocephalus vetulus bel- 
szerveit tóbb alkalommal egy Sphaeria által, valósztnüleg 
a Roniw-féle Sphaeria entomorhiza által egészen beháló- 
zottoknak találta. A Lathomura rectirostris véróbleiben 
végre ugyanesak Lgvpro egy megnyult, világos kórvonalü, 
majd tómló- majd gómboólyded alakü gombafajt ész- 
lelt. 

Psorospermia-szerit képleteketlegelószór LEvpra talált 
a Polyphemus pediculus, Chydorus sphaericus és a. Simo- 
cephalus vetulus testürében s itt külónósen a bélesatorna, 
vagy a petefészkek  hosszában ; azonos ez a LznsrnT 
és NagcELI által meghatározott Panhistophytwm | ova- 
tum-mal. 

Egy igen feltínó betegsézet észlelt Levpra egyes Chy- 
dorus sphaericus példányoknál, a molyeknél az élénk pi- 
ros szinii vérben nagyszámuü, monász alakü, élénk moz- 
gásü cómbócskéket látott, de a melyeknek természetét 
még eddig homály fedi. Legüjabban Mzrscenmwxrkow E. i8- 
mertet egy, a. Daphnia magna-nál elójóvó epidemikus 
betegséget, a melynek okozói kis gombocskák s ezek fóleg 
a szívet támadják meg. 

A természet háztartásiban a Cladoceráknak szembe- 
tünóbb szerep nem jutott és mükódésük majdnem észre- 
vehetetlen. Szerepük azonban nekik is van. Egyrészt 
egészségügyl órók gyanánt mükódnek, felfalva a korhadó 
szerves részeket, de másrészt mint zsákmány is meglehe- 
tós fontosak. Igen sok hal, madár és vízi rovar meg rovar- 
lárva nyeri táplálékát a tómegesen megjelenó Cladoce- 
rákból, mint azt Lrvpra a Coregomus Wartmanmi és a 
Salmo  salvelimus. gyomortartalmának vizsgálata után 
kimutatta. 


74 


16. Fóldrajzi elterjedés. 


À buvárliti adatok hézagossága miatt, mint azt már 
GznsrAECKER is hangsülyozta (7. pag. 1061), ma még 
kózelítóleg sem lehet megállapítani és kórvonalazni a 
Cladocerák általános fóldrajzi elterjedését. 

Ennek legtermészetesebbb oka abban rejlik, hogy az 
Európán kívül esó világrészekben esak igen kevés tanár 
méltatta figyelmére ez állatkákat s az általuk nyujtott 
egynehány adat is csupán tóredékes. E tóredékes adatok 
is azonban azt látszanak bizonyítani, hogy a Cladocerák 
Európán kívül minden világrészben képviselve vannak, 
még pedig az európai fajokhoz nagyon kózel álló alakok- 
tól.— A OCladocerák fóldrajzi elterjedésének kórvona- 
lozását igen nagy mértékben megnehezíti, sót lehe- 
tetlenné teszi a téli peték természete, a melyek tudva- 
levóleg nagy hideget, forróságot és szárazságot kiállanak, 
és szerfelett koónnyü voltuknál fogva egy-egy szélvihar- 
tól felkapatva, igen messze elszállhatnak, vagy a vízi 
madarak lábaira tapadva, keletkezési helyüktól igen távol 


fekvó helyekre juthatnak s itt fejlódésnek indulva, életet | 


adhatnak oly Cladocera-fajnak, a mely addig az ideig az 
illetó helyen egészen idegen volt. Ebbóllehet és kell is 
talin kimagyaráznunk azt a néha feltinó hasonlatos- 
ságot, a mely az egymástól igen távol esó vidékek 
Cladocera-faunájának alakjaiban mutatkozik, a mire kü- 
lónben Amerika ós Európa nyujt legszebb példát, egy- 
mással szemben helyezve. (Lásd Hrnnrck. 2.) De e mel- 
lett látszik bizonyítani az a kórülmény is, hogy az egyes 
faunaterületek külónbózó pontjaim majdnem ugyanazon 
fajokkal találkozunk; a hideg és meleg kózótti, néha je- 
lentékenyebb külónbség, a víznek mélysége, tisztasága s 
más physikai sajátságai sem korlátozzák lényegesen a 
Cladocerák elterjedését s esak elenyészóleg csekély azok- 
naàk a fajoknak a száma, a melyek kizárólag egyik vagy 
másik kórülménynek befolyása alatt álanak. — A sok 
kózótt elég a Leptodora hyalimé-ra hivatkoznom , a 
mely a svéd- és esehországi hegyi tavakon kívül állam- 
dóan otthonos a Genfi- és Bódeni-tóban, a Balaton- 


tóban és a budapesti városligeti tóban, pedig bizonyára 
mindezek s külónósen az utóbbiak hómérsékre, mély- 
ségre, vizeiknek egyéb physikai sajátságaira nézve is fel- 
tünóen külónbóznek; és hivatkozhatom a Chydorus 
sphaericus-ra, a mely — csupán hazai példával élve, — 
az Alfóld poesolysitól kezdve a tátrai és retyezáti tavakig 
minden magasságban, minden természeti kórülmények 
kózótt otthonos. Az muindazáltal tény, hogy a Cladoce- 
rák fajammak változatossága igen gyakran nagyon feltünó ; 
igen gyakran megtórténik, hogy két, kózel szomszédos 
tócsában, vagy tóban, nagyon eltéró fajok élnek, de az 
ilyen eltérések csak is tisztán lokális szempontból jóhet- 
nek tekintetbe s általános végérvényes kóvetketkezte- 
tésre, külónósen egy nagyobb faunaterület jellemzésénél, 
elegendó alapot nem szolgáltathatnak. 

A Cladoceráknak hazai elterjedésére vonatkozó ada- 
tokat igyekszem ügy csoportosítani, hogy azokból a víz- 
szintes és függélyes elterjedés egyaránt kitünjék. E fel- 
adatom megoldhatását &gy látom elérhetónek, ha a hazai 
Cladocerákat a lehetó legfeltünóbb jellemt és természetü 
lelóhelyeik szerint csoportosítom, a minek szem elótt 
tartásával megkülónbóztetek oly Cladocera-fajokat, a me- 
lyek: 1. Aavastáji, 9. hegyvideki, 3. alfóldi tavakban és 
4. folyamdirtéri és esóvizi tocskban élnek. 


1. A havastáji vizek és tavak lakói kózé esakis azokat 
| sorolom, a melyek ez ideig a tétrai, a. retyezáti tavakból 
és vizekból, továbbá a Szent Anna és Mohos tóból isme- 
retesek, tehát korülbelól 1075—92200 méter magasbóla 
| tenger színe felett s nyár derekán 1— 16? C. hómérsékü 
| vízból. Hogy az említett tavakban éló Cladocera-fajokról 
annál kónnyebben áttekinthetó képet nyujthassak, czél- 
szerünek láttam azokat a kóvetkezó táblázatba esoporto- 


sítani. Elózetesen meg kell azonban jegyeznem azt, hogy 
a WiEnzrsskr-tOl] a "látrában átvizsgált 30 tóra vonat- 
kozó adatokat, nemkülónben a Retyezát három nagyobb 
és tóbb kisebb tavaira vonatkozó saját adataimat a ró- 
vidség okáért egybefoglaltam s a 7'*trá-nak átkutatott 
tavait egyszerüen (tdtrai, a Hetyezátéit pedig retyezáti 
| tavak név alatt említem. 


A faj neve 


Tátrai tavak 
 Retyezáti 
tavak 
Szt-Anna tó 
Mohos-tó 


4 


Polyphemus pediculus, De GeEzR .. | 
Chydorus globosus, Batkp . ... ... .— 
Chydorus sph:iricus, M. O, Fn. M e 
Chydorus punetatus, SCHOEDL.-. ... ... .-- 
Chydorus emlatus, SCHoEDL.... 


Te 


Pleuroxus exeisus, FiscH... " RE 
Pleuroxus tusnadiensis, DapaY |... ..- --- a^ s ul 
PlenroxusmAnus; PAIRID C. Jie 1 cre 
Pleuroxus truneatus, M. O. Fg. |... ... 

Alona lineata, FrscH. |. ... 
Alonaguttata, Sans |... .—- -— 

Alona tubereulata, KURZ |... ..—— ... --— .-— 


run 


Alona eostata, SARS..  .. iate rut sls 
Alona quadrangularis, M. O. Ft. 
/ATongjoblonpay MB 

Alona affinis, Leyp. |. Ce e des ES 


Alona Leydigii, ScHoEbpr. — : 
Acroperus leucocephalus, Kocm ef var. | 
Camptocereus maerurus, LirnEm... 


ru 


Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEpr.. ..- 
Camptocercus reetirostris, SCHOEDL. : Ms 
Euryeereus lamellatus, M. O. Fn. 
Acantholeberis curvirostris, M. O. Fn. .. 
Streblocerus minutus, Sans  .. : t: 
Maerothrix hirsuticornis, Nonw. 


QJ BEES 


T 


Bosmina longirostris, M. O. Fr, var. | ..- 


Moina Bánffyi, Dapay ||. ... . 
Ceriodaphnia pulchella, Sans var. 
Senpholeberis mueronata, M. O. Fur... 
Simocephalus vetulus, M. O. Fn. 
Simocephalus exspinosus, Kocr 

Daphnia pulex, pz GeER 

iDaphniajobtuBB s KURZ (--- 4-4 2E MSS ERE 
Daphnia pennata, M. O. Fr. var. - zs 
Daphnialongispina, LEYp. |... ..—. ..- 
Daphnia eaudata, SAns LR E RS 


TrLMVG4XG GR 


tB 4G44A G4 BEA 


Daphnialaeustris, Sans |... A Jib 


Daphnia psittacea, BArnp LER vere. 
Daphnia Schaefferi, BArg» 


Daphnia Schoedleri, Barn . 
Daphnia alpina, n. sp. EP Sw. rs 
Daphnia brevispina, n. sp.  ..- 

Holopedium gibberum, Zapp. x 


Daphnella braehyura, Li$viN. cues lsrEHM CO 


Osszesen ; 97 


E táblázat adatai szerint tehát az említett havastáji 
tavakból és vizekból ósszesen 44. faj ismeretes, a melyek 
kózótt van nehány kózós alak, de van aztán olyan is, 


még pedig aránylag igen sok, a mely csak az egyik, vagy | 


esak a másik lelóhelyról ismeretes. A lelóhelyek faj- 
számában mutatkozó, aránylag feltinó eltérés után bizo- 
nyára arra kellene és lehetne kóvetkeztetnünk, hogy a 
tátrai tavak sokkal gazdagabbak a retyezátiaknál, én 
azonban hajlandó vagyok e külónbséget nem tekinteni 


E 
"neu B EE É 
A faj neve PES ERES FEES 
EFIEIEEIERIEEE 
EN A ET EUS[O SI BI X [d B 
Chydorus spherieus, M. O. Er... —— ..|-- 4| 
Pleuroxus aduncus, Jug.-- —- -— SES eS A es 
Pleuroxus trigonellus, M. O. Fg... |. .. |. |. |-4 5 
Pleuroxus exiguus, LiLLJEB. |... dij 4- E 
Pleuroxus excisus, Eiscg. .—— -— .— .—- |-E E EISE 
Pleuroxus nanus, BaiRkn... .—— —- .— 3E rcs 
Pleuroxus truneatus, M. O. Fe. —— -— |. || -|-4]l- 
Pleuroxus hastatus. Sams-. ... EMITE : 
Pleuroxus transylvanus, n. Sp... ... | 4 | "Pre e 
Alonay/gubtaia; SARS-- D cr e 4-bl.[|T-| | 4-6 -c-. 
Alona eostata, Sans .. 2s eet tgp EE : 
Alona rostrata, Frscm. EG 19, ex 4 Ht E 
Alona quadrangularis, M. O. Fg. ... .. [El . 5. |. 
Alona affiis, Lvp. 2xSE RexSCC TAMESEER Ira MS s 
Alona tenuieaudis, SAns NR Ne ^-icTicl-ei|-T 
Alona testudinaria, Frscn. 4|. T. 
Alona retieulata, Bargp .—- ..- -— .— | 4 ; ES 
Alona eamptocercoides, ScuoEDL. .. HV 4 
Allonmsparvyula; KURZ -- 2e rn | t 
Alonopsis elongata, Sans. .. ..- | z 3 P 4 
Aeroperus leucocephalus, Kocg. . .— .. E Mee Fus ne s H 
Acroperus transylvenicus, DapAY ... ... zs 3F 
Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEDL... Iis Iesse o8 
Mnacrothrix laticornis, Jun. .. —. .— |--|-E|-c|i- 
Bosmina eornuta, Jun. 3 € na 4 : 
Bosmina longirostris, Lkvp. | T. T 
| Moina brachiata, Jun... ..- meo Ha t -Eje]|ej- 
Ceriodaphnia pulchella, Sans .. | E Tj. 
Ceriodaphnia quadrangula, Jum... ... .. |. SI ess 
Ceriodaphnia rotunda, Sans... |... .. 4 E a - 
Ceriodaphnia reticulata, Saas... |. |. | «.|.|- 
Ceriodaphnia megops, Sans |... ..- d 5 ad c 


irányadónak, absolut értékünek, mert hiszem, hogy à 
késóbbi, részletesebb büvárlatok még tóbb oly fajt fog- 
nak felmutatni, a melyek a tátrai tavakból már ismere- 
tesek, de a retyezátiakból még nem voltak kimutatva. 
Érdekes azonban mindenesetre, hogy az aránylag igen 
nagy Holopediwm gibberum a retyezáti tavakban nem él, 
holott a tátrai tavak kózótt tóbb képezi tanyáját. 

9. A hegyvidéli tavakat lakó Cladocerák kózé én azo- 
kat sorolom, a melyek Erdély bérezeinek és vólgyeinek 
álandó vizü, nyilt tükórrel bíró tavait népesítik; de e 


| esoportba sorolom a diósgyóri hámori tó Cladocera- 


alakjait is. Meg kell azonban itt jegyeznem azt, hogy az 
erdélyi Mezóségnek terjedelmes tósorozatát, a melynek 
egyes részei a kózeli kózséógek után neveztetnek, ón egy- 
szeríen Mezóségi tavak név alatt foglaltam óssze. A kó- 
vetkezó táblázat tehát nagyobbrészt erdélyi tavokban éló 
Cladocerákat tartalmaz. 


Ili: 


| 
| 
l 


78 


] Ds "8 oe 
Isles Bi. BEREIEIE $ 
A faj neve EEIET: 29233 A faj neve IEEIEHIEIE EIS 
IeEIZ289 523» IsgSs S S|ERLZ 
HE SBEEIER EESTI: 
Seapholeberis mueronata, M. O. Fn. : | Jus *| IE | Crepidocereus setiger, BmmGE | J ; | à as : 
Senpholeberis obtusa, SCHOEDL. —...— | * DC | ej. Alona/rostrata, EISOHi- 200 0 TAN P 
EnoosphniduvelsdE M.O.Fn. .. . |I] | sus les] ar Alona balatoniea, n. sp. . 5 es E esu m 
pun pipa iue. -- sE je qseldbe | *« "c Alonaisoniata Ilixsio. d 2-0 nc A ed IE e, sr c sn 
BEIDE Hermani n.sp.... .. | 3k | Na | | : | Alona aeanthocercoides, FiscH. — | 3 cTuaE.l. 
Daphnia rosea, Bams. .. — .. —— |. |t | Sec Alons(guiiasta MARS NCC C OE EE. sjdE JC E 
Daphnia pulex, Dx Gu Mrs t| ex Alona linsnig /'BiscH.. 2 0L cf 4 Sue EIE 
Daphnia Sehoedleri, Sàzs- — .. .—- J-c'.|. | - Alona tenuieaudis, SAns — 6 eel. 
Daphnella braehyura, Li&v.- ... ... —— |- | 53 ae |E Alona testudinaria, FrscH. 0 ep vbe€jb [IH 
Sida erystallina, M. O. Fr. - [ar apr! mp Alona quadrangularis, M. O. Fn... |. |. | -* |--|4- M. 
Ósszesen .. l 32| 10 20. 6| 20 Alona Leydigii, ScHoEDL.. . l me t cien eo 
| Macrothrix Inticornis, Jvm... meer beet ete hero ew ES 
| . 
E táblázat számadatai világosan szólanak maguk mel- ker decer gueule con eoe ; s [re estet 
Ep É ; SYRENDE Bosmina eornuta, JUn.. — ... .. .. |-|- |l-ElHE|I-EIHE 
lett. Eme hegyvidéki, állandó, terjedelmes és nyilttükór- | pois longirostris) MO, Fu Cm "x ese ers boe 
rel biró tavakban tehát ósszesen 42 Cladocera-fajt sike- | Bosmina longicornis, ScHogpz... |. | - PRESE 
rült megfigyelnem, a mely ósszegnek legtekintélyesebb | Moina brachinta, Jun. ... "D S [moine EE 
része a valóban nagyterjedelm s fgy meglehetós változó | Ceriodaphnia rotunda, Bams. ... ... ... (pl 
NES E n A » Ceriodaphnia reticulata, JUR. .. .. .. .|.]|.]|.|.|.]|4 
természeti viszonyü kisebb-nagyobb, egyméással óssze- | , . : | 
n * 2 pete aga É Ceriodaphnia merops, Sans. |... &|.[-H- 
függó tavak sorozatát képezó Mezóséei tósorozatra esik, Seapholeberis mueronafa, M. O. Fs. ps Sap seed s os 
de nem esekély azoknak a fajoknak a száma sem, a melyek | Daphnia Kahlbergiensis, Scmogpz. —— |. | «l.l. 
a Pokol-tavat és az Apahidai nagy tavat népesftik. A fajok | Daphnia longispina, Lrvp. ze «celle 
kózótt külónben igen sok olyant találunk, a mely vagy DEED pulex, Dg Gezg — .—  —— — [ ses heures oe te 
mindenik lelóhelyen él, vagy legalább is kettón; de d LU FunéUuLe CL EIE E nt ais 
e PANE ph d rate Daphnia Scehmefleri; Baanp...— |. .. ..|4- X FM ea fe 
találunk olyant is, a mely esak egyik tónak képezi alak- DESUGGIe OT S RC x os ta is iie bo eS M 
ját, mint a Daphnia Hermani a Mezóségi tósorozatnak , sida erystallina, M. O. Fn... lids HE 3 
s itt külónósen a Mezózáhi nagy tónak, továbbá az Osden Eug CHE 16 


Acroperus transylvanicus az Apahidai nagy tónak. Igen 
érdekes azonban az, hogy e tavak faunájában oly alakok 
is szerepelnek, a melyek a havastáji tavak és vizek lakói 
kózótt is otthon érzik magukat, a mi külónben az I. és II. 
táblázat ósszehasonlításiból azonnal kitünik. 

3. Az alfoldi tavakat lakó Cladocerák csoportjába 
a Tisza mentén, a 'Tisza és Duna kózótt fekvó állandó, 
nyilt tükórrel biró tavakat népesftó fajokat osztom be, 
de ide sorolom egyuttal a budapesti városligeti és állat- 
kerti, a Balaton és velenezei tavak Cladoceráit is. 


IH. 

"B| e l:e s 
A faj neve EHEEIEIE EIE 
2e|/S9Se3mI BIS 
EEJEEIE dHE 
Leptodora hyalina, LrnnjEB.  - imos nd 4- | mum ale 
Chydorus sphgrieus, M. O. Fr. ... .— | MS pF 4 
Monospilus tenuirostris, Frscg... .. | . |. | see 
Pleuroxus exiguus, LinigEB. |... | WIS tT 
Pleuroxus trigonellus, M. O. I Cep. Dea ages E cT 
Pleuroxus aduncus, JUR... .. .— | | - Hr 
Pleuroxus balatonieus, DaApaAY |«. .. .—— |-* ; "EI HIE 


Danay, Cladocera. 


Az alfóldi tavakat népesító eme 35 faj kózótt nehány 
jellemzó alakkal talílkozunk. Ezek kózótt elsó helyen a 
Dalaton-tóban otthonos, annak kizárólagos alakjait ké- 
pezó Pleurorus balatonicus, Alona balatonica áj fajok és a 
Daphnia Kahlbergiensis. Nem kevésbbé érdekes a. Lepto- 
dora hyalina, a mely a Balaton és Velenezei tavon kívül 
még a budapesti városligeti tóban is otthonos. A tóbbi 
fajok jellemzóknek egyáltalában nem vehetók, minthogy 
ügy a havastáji, valamint a hegyi tavakban is kózónsé- 
gesek. 


4. A folyamvrtéri és esóvízi tócsák lakói kózé mindazo- 
kat a Cladocera-fajokat sorolom, melyek a Duna, a Tisza, 
a Maros, az Olt és a Szamos folyamrendszereinek men- 
tén fekvó, iszapos fenekü, legnaeyobb részben idószaki 
tócsákban, poesolyákban, valamint a nagy esózések után 
keletkezett tóesákban tanyáznak. De e esoportba sorolom 
a Versecz, Püspókladány, Karezag, Kisüjszállás, Debre- 
ezen kózótt elterüló moesár-vidéket s illetóleg mocsáros 
tócsákat, nemkülónben a híres Eesedi lápot és kórnyékét, 
a mely tudvalevóleg a Szamos és Kraszna folyók árteré- 
hez tartozik. 


10 


IV. 
L————————————————————— M ÉWÉMÁM—————— 
5 3 
HI E ; E E B 
A faj neve ES - A faj neve SIS - 
HHHEHEFHEHRBE HHHHHEHRE 
|8|M |& | JA [E [8|S| |& [M | Ee JA E [SS | 
I I I -— - m | 
2 | | el 
Polyphemus pediculus, De Gee .— —— |. «e|. * F|* | Seapholeberis obtusa, ScHogEpz. - ... ||.|- 2d. [HI-HHE 
Ohydorus sphsrieus, M. O. Fn... .—. |-F-F|- i-i | Simoeephalus vetulus, M. O. Fg... |* scis p -EEH- 
Chydorus globosus, Bargp ... —— ..-|. FH szlsts eis als Simocephalus serrulatus, KocH... 5 ed SB RHRERE 
Chydorus latus, ScHoEDL... ... .—- . c*|*|* | Simocephalus exspinosus, Koon ———. ||| 
Monospilus tenuirostris, Frscm. .. IE $2122 ede mel . Simocephalus eongener, Koc —— dolls lsllolla BEBE 4 
Chydorus emlatus ScHoEpL. .—— .— (|.|.|- c -[t -|*|* | Daphniasquilina Sag... —— e [eee 
Pleuroxus exiguus, LILLJEB. .. ... ---|.|. |. pus FH I Daphnia lacustris - e ees Mss eet ret sis reset [S ene 
Pleuroxus exeisus, Frscm.... ... ..- 3 pr zmnB RR Daphnialongispina Leyp. |... . | tH t HtjHEdHE-THE-T 
Plenroxus griseus, Frecm. .—— ——- -— e els pepepes [F'* | Daphnia rosea Sams... e|] e. 
Pleuroxus trigonellus, M. O. Fn.  ... 5 pr pr MIMESNEEIEE Daphnia Sehoedleri, Sams... || *|* | e| | |HRI- 
Pleuroxus hastatus, Sams —.. .— -—|-* |. Hk -[-|-|t|* | Daphniaornata,n.sp.. s ||| |]- 
Pleuroxus nanus, Bazn ... — .— J.-. pb | Dunbribroxispinas nep NEED EEUU ERE 
Pleuroxus truncatus, M. O. Fm... n5 «oss asl uc us us Daphnia Atkinsonii, Barnp. - EN SUM He HS HARI 
Pleuroxus aduneus, Barnb... —. .— |.|. siste MLSNELIEE DS GUU TEE D s IM ES 
Pleuroxus striatus, ScHoEDL.-- ..- ---|-F|.|. lH [Hb xia lshs Daphuiapulex, De GzzR JEUE sBeese Jae 
EuepesmuqpenseneUe ORUM e cie Jas 2 psi Daphnia pennata, M. O. Fx... | Ft: pb pb HERPHREHEHRE 
Pleuroxus uncinatus, Bamgp .. ... —Peeee£ IE * . Daphnia Schaefferi,Bamp.. .. Jc BEEN. HE. 
Crepidoeereus setiger, Binog ...— ... |. Italie] hs oJbo: be ipe Daphnia magna, Svmaus.. .—- | [e|] s ss 
Alona rostrata, FrscH. |. PRESE SEU PEL IP Daphnellabraehyura, Liv... |* 2p Op RHEH- 
Alonalatüsshma,Kunz- .— ..— [|t [t[*|* | Sidaerystallma M. O. F&. | [|t Rt 
Alona costata, Sams. ... — —— -— |. HH HR — FEE x -E 
Alona acanthocereoides, FiscH. .. MEME E Osszesen ...|22 33,3144 19 29/59/61/33 
Alona guttata, Sams. |... SETA Ri . |-E- 4E TEE 
ine Irstestt Ns e : 
Alona kd Sing Mr c dp des isi arpa s M 2 E táblázat számadatai mindenek elótt azt mutatják, 
Alona tenuieaudis, Sans. |. ... --- 1E |H-|4-|-E| HE n E : 
Alonatestudinaria, Fs... |. ae e| |. e HI hogy hazánk faunájában legtóbb, 77, olyan faj van, mely 
Alona quadrangularis, M. O. Fn... |. LL -Ep-|. 2-47. | 8 folyamok árterén lévó, részben ideiglenes, részben 
Hi | ire "m , 
Alonaaffnis Lgyn. |... .— .— ([|.|E-H|.|. H4 * | állandó, de mindig nóvénydüs tócsákat, pocsolyákat s az 
ih Tiey ids EIgUUUTr a sc eed eec : "cEoti* 4 esózések után keletkezett egészen ideiglenes pocsolyákat 
st: IS SISSD. eo LI 5o lH. : E : à " HH 
LOL MEME Fr P lakják. A mi még e táblázatból, a megelózókkel való 
Alona reticulata, Bargp .. -- es e| "MESES à d DESI 
Alona camptocercoides, ScHogp. |. |. l.l. Rue ósszehasonlításból kitünik, az, hogy e csoportban leg- 
Alona parvula» Kunz  .. .. ... .—.|.|.l. |. |-ia-. | népesebb az Alona, a Pleuroxus és a Daphnia genus ; de 
Alonalaeustrim n.gp... —— .—— — Jel.pske e|. - e mellett egyik-másik fajnak vannak jellemzó alakjai is. 
cium M cer ctas cu cede cr e set A felsorolt lelóhelyek számadatai kózótt mutatkozó 
rus leuc us, m ems . I-- | | rp , L . H H 
SHRUR E TE DENS EREIEUE BUR | vp staple külónbségból azonban semmi éáltalános, végérvényes 
Acroperus angustatus, SARS |... | sels | slg s j ; 
Camptocereus reetirostris, Scmogpz. — | .|. -H. |. |l el. l- kóvetkeztetést nem vonhatunk le, mert véleményem sze- 
Maerothrixlatieornis, Jum... ..— |. HF. ||. REI rint a külónbség állandó nem lehet s a részletesebb 
Macrothrixrosea, Jum... .——  |----k-R. |. | vizsgálatok után bizonyára el fog enyészni. 
Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEDE. .. |. |... |H- 

Maerothrix serrieaudata, Dana... — |... l.l. : Hoegy a tárgvaltak s illetóleg a felsorolt elterjedési 
i | | | zn gy g) g ] 
COuGunuuils Hicuceus ue ccce em ISesEISe sie aetr adatok alapján egyfelól érzékelhetóvé tegyem a külónb- 

1 i ri | D " um * 

onmino Tongioms Moon ER M eM ust. eain ie hus iS séget a havastáji, a hegyi, az alfóldi tavak s a folyamok 
Bosminalongieornis, ScHoEDL. ... . 3) slg Lael. A o UE Bares E Clad f a ko ott: á 
fist ene ete dcs Y ISTE PS bs se leases eee G8 esóvizi tava. a d aunája kózótt; más- 
Misnicieydibyk. JR 0 une -— HEEL HE H-IH- felól, hogy teljes képét foglaljam óssze hazánk Cladocera- 
Moina rectirostris, JUR. ^. i-i [H7 HERR | faunájának s másfelól hogy némileg feltíntethesem azt 
Moina Fischeri, Henaicm — ..- It E lE ^t .* |a helyet, a melyet hazíink a Cladocerákat illetóleg az 

H 1 v | I " 
oM án ? Dásit-.. a, |t 2 as USt Ed ate e európai tóbbi faunaterületek kózótt elfoglal s megvilágit- 
Geriodaphnia rotunda, SrRAUS. *) [sts lta ha ed la et ta S ? t : t. a molvet hazánk a Cladocerák 
Ceriodaphnia pulehella. Sans... HEHEHR I| RE QUEE «e: B NVISZOn » ans nnaD b; AA 
Ceriodaphnia reticulata, Jun. Tor. E RasEaRs faunáját illetóleg a tóbbi, e tekintetben átvizsgált európai 
Ceriodaphnia quadrangula, M. O. Fn... |. | 22k. l.i RH- | faunaterületekhez mutat, a rendelkezésemre álló adato- 
Ceriodaphnia megops Bams ... ... ... MES . * -oUECEI* | kat egy táblázatba esoportosítottam. Emez, alább kóvet- 
Roques D dep Briss MM paths "tna H kezó táblázatban, mellózve az adatoknak az elóbbeniek- 
Seapholeberis bispinosa, D GeER. ... S ex os ai E : 2x » ; » ? 

: j Lt] | ben ügy is kellóleg részletezett ósszefoglalását, esupán a 


pe 


75 


végeredményeknek csoportosítására s azoknak a más | hazánk faunájára mely Cladocera-fajok tarthatók jellem- 
faunaterületekéivel való ósszehasonlítására szorítkoztam, | zóeknek s mely fajok olyanoknak, a melyek kisebb- 
mindazonáltal ügy, hogy az egyes fajoknak hazai elterje- | nagyobb mértékben ósszekótó kapesot képeznek hazánk 
dése mellett általános fóldrajzi elterjedése is megvilágítva | ós más európai faunaterület Cladocerafaunája kózótt, 
legyen s ennek kapesán lehetóleg kitünjék az is, hogy | (Lásd V. táblázat.) 


i 


A faj neve 


mH 
- 
I1 
o3 
g 
L 
e 


Havastáji 
tavak, vizek 


Alfoldi tavak 


Hegyi tavak 


Ártéri tó- 


csák, vizek 


Brittania 


Germania 


Svecia- Norvegia 


Bohemia 


Russia 


Dania 


Leptodora hyalina, Lirr3EB. . 
Polyphemus pediculus, DE GxEn 
Monospilus tenuirostris, Frscg. ... 
Chydorus globosus, Barnp. |. .—— 


Chydorus latus, Bapss .— .—— ... -- 


Chydorus punetatus, Henn. |... .. 
Chydorus sph:wrieus, M. O. Fn. ..- 
Chydorus eslatus, ScHoEDL.  ... ..- 


Pleuroxus exiguus, LinLJEB. |—— 


Pleuroxus excisus, Fiscg. .- 

Pleuroxus tusnadiensis, DapAv 
Pleuroxus hastatus, Sans |... ..- 
Pleuroxus transylvanus, n. Sp. ... 
Pleuroxus trigonellus, M. O. Fn. 
Pleuroxus nanus, Barn .- i 
Pleuroxus griseus, FrscH.  .— .. 
Pleuroxus striatus, ScHoEDL. |. ..- 
Pleuroxus aduneus, JUR. |. .. ..- 
Pleuroxus truncatus, M. O. Fu. |. 
Pleuroxus personatus, LEYp. ... 
Pleuroxus uncinatus, IBID Pa 
Pleuroxus balatonicus, DapaY |... 


Crepidocereus setiger, BinGE .. |. 


Alona Leydigii; ScHoEDL. |... ..- 
Alona acanthoeereoides, Frscm. ... 
Alona balatoniea, n. sp. .. ... 


Alona affinis, LEvyp. *-- 


Alona quadrangularis, M, O. Fu, 
Alona gütata, SkRS:- ——— -- 2 - 
Alona stagnalis, n. sp. /.... ... -— 
Alona linelia, FIS0H. .——. -:- .———-- — 
Alona retieulata, Batxp |... ... .— 


":Nlongroplonga, MPO B 


Alona eosialà, BARS... .. .. 
Alona latissima, Kunz |... .. .. . 
Alona eamptoeercoides, ScHoEpL.  ... 
Along parvula, Kunz --— -— -— -- 
Alona tubereulata Kugmz . . ... .. 
Alona tenuicaudis, SaRS-- ... ..— .- 
Alona lacustris, n. sp. cr pe 


'ATonsrosirabm, KOUE v I 


Alona testudinaria, FrscH ..— ... .—- 


Alonopsis elongata, SagS — .. ... -— 


Acroperus leucocephalus, Kocm .. 
Aeroperus transylvanus, DapavY ..- 
Aeroperus angustatus, Sans G. O. ... 


Te 


TLekRe BRE 


BtoBREGGBRG 


Te 
toc 


Le x4 xREAE.G GxRó4EG Ge 


LIE 
TekbxeokRREBGAGA 


Te 


BREL. BG BRARGG GR Rej 
tc 


EVA G,AGAÀGGB GA AX B lRESBAGGA«V-x M4 B cBRRREBG G BA&EGA 


Te 


BRE 


Te 


LES e 


e BEEÁ 


Ett4LG e 


TcGREGTVAYAAS BG GBGBGXRGGAÀ GGG BG x6 


LEE xe 


BeRe RE 


LtEEYAG 


tecbRERAÁ&A 


Lex 


te 


LY 


Be ERRARE 4e 


LBS BR b RR GR GAXYAGAGAG 


BocbERELS BLA GÀGAGABRRRÓ;ESGcBEG 


Tec be£B x REA 


t 


T M 4c Helvetia 


t 


Te 


10 


-GPELSIRUEL S ELA Le 


tL46x 


Te 


Tru 


t-LEE Re 


JU. n 


76 


A faj neve 


E 
&z 
Iz] 
bri 
2B 
d. 
5 


Havastáji 
tavak, vizek 


Hegyi tavak 
Alfóldi tavak 


csák, vizek 


Ártéri tó- 


Brittania 


Germania 


Bohemia 


Russia 


Helvetia 


'|| Svecia- Norvegia 


Camptocereus macrurus, M. O. Fn. 
Camptocereus rectirostris, ScHoEpr. . 
Camptocereus Lilljeborgii, ScroEpr. 
Eurycereus lamellatus, M. O. Fu, — — 
Acantholeberis curvirostris, M. O. Fn... 
Streblocerus minutus, Frscu. 
Maerothrix laticornis, Jun. |... 
Maerothrix serricaudata, Dapav 
Maerothrix hirsutieornis, Nonw. ... 
Maerothrix rosea, Jun. |... 
Bosmina cornuta, JUn. |. |. —.. |. 
Bosmina curvirostris FrscH. |. 1 
Bosmina longirostris, M. O. Fn. 
Bosmina longispina, Lyn... .... 


Bosmina longicornis, ScuoEepr.. 
Ceriodaphnia reticulata, Jun. 
Ceriodaphnia megops, Sans | ^. 
Ceriodaphnia pulehella, Sans... 
Ceriodaphnia quadrangula, M. O. Fm... 
Ceriodaphnia laticaudata, var, transylvana 
Ceriodaphnia rotunda, Sans... 
Moina brachiata, Jun... 
Moina reetirostris, Jun... ... 1. 
Moina salina Step.* . — 
Moina Fischeri, Hxrr 
Moina Bánftfyi, Dana M. 
Simocephalus vetulus, M. O. Fn. . 
Simocephalus congener, KocH 


Simocephalus 
Simocephalus 
Seapholeberis 
Seapholeberis 
Seapholeberis 


exspinosus, KocH |... 


serrulatus, KocH .. ... 
bispinosa, De GExn.- 
mueronata, M. O. Fn... 


obtusa, ScHoEDL. |... 


Daphnia Kahlbergiensis, Scnoxpr. 
Daphnia Hermani, n. sp. .—  .. 
Daphnia aquilina, SAns 

Daphnia laeustris, Sans. — 
Daphnia longispina, Lxvp... 
Daphnia eaudata, Sans 
Daphnia rosea, Sans |. 
Daphnia Schoedleri, SAns 
Daphnia alpina, n. sp. — .. 
Daphnia obtusa, Kunz 
Daphnia ornata, n. sp. 
Daphnia brevispina, n. sp. 
Daphnia Atkinsonii, BAmp . 
Daphnia psittacea, BArnp 
Daphnia pulex, DE Green... 
Daphnia pennata, M. O. Fn... 
Daphnia Sehaefferi, BArmp...- 
Daphnia magna, SrTRAvs.. . 
Daphnella braehyura, Li£viN 
Sida erystallina, M. O. Fn. — 


Holopedium gibberum, Zapp. |... 


4T 


LE. 


Tt4R xc RH 


T ve 


Tr-Lx.4AA 


T 


rs 


za 


tr 


TcRRBRGRGBGGBRGBGGGB A A ERG ABBA Re 


Ll xRAGAe 


-JupcEEGESESE MESES 


trc. 


LB. xl 


J-. 


teoxR4BxÓ6RE 


tlLLA AAA 


Le 


1 


4 


LEE 


LTELLB.AA 


ttL.A 


tex 


tx BR xRcAGYKe 


tx 


TtLBAGAG BG AGAR 


JE 


-LREMATAGGA 


RoBAE 


Tectbk6AVAxKGAGAYAG 


Te 


Te 


TLEEBVAAG BR RAKRGERGGARGG 


TRAY 


LEE 


4 
4 


. 


tL 


tl4-AXA— 


Te 


* Meg kell jegyeznem, hogy itt bevettem a. 
nem oszthattam be, minthogy tisztán sós vizi 


Osszesen 


Moina salina Step. 
alak s nevezetesen a 


| 
| 43 


43 | a36 


| 5 


£--LLE-M-LYXGA 


| 


| 
| 
| 
i 
| 
] 


HER.LAG BG AA 


3g | 


SEES B 4 


fajt is, a melyet a lelóhelyeknek fentebb ismertetett csoportjaiba 
tordai és vizaknai sóstavak lakója. 


727/ 


Hogy pedig némi felvilágosftást myüjtsak a felól, 
hogy hazánk faunája a Cladocerák nemeinek és fajai- 
nak számát illetóleg ez idó szerint mily viszonyban áll 
a tóbbi európai faunaterületekhez, szükségesnek láttam 
a kóvetkezó táblázat Osszeállftását, a melyre vonatkozó- 
lag külónben elózetesen meg kell jegyeznem azt, hogy 
csupán az édes- és a belfoldi sósvizek Cladoceráira 
vagyok tekintettel. 


VI. 
e& 
A genus neve $|s|3 $ 3 E 

zs Eid ei ees rz In e e es 

3:8 B|$|3|]$|E|8|3 

BH|dlo|2d|dBH.A|S 
i«beptodorm V LrnnJEBS --- -—— | 41) 115414 m es 
Polyphemus, Mürr. O. Fn. i onm PR EO rd tp 
Bythotrephes, LEyp. —. . | .| 1| 1| 1 3) 35] ert es 
Monospilus, Sans ER itc fg en p S sts 1 
Anchistropus, Sans... UFU EET 5 
Ohydorus, LeAcH. 5|.2| 4| 3| 5| 9| 9| 93 
Pleuroxus, Barn. .. ...|414| 9|14| 7|11| 3| 5 
Crepidocereus, Bing. desee : : 
Alona, Barm. - mme ees s e) a rte EAT i n e e T 
IBhrixura; M. B.-E.- S —-— S HE I o DE RAI Os 1 
Alonopsis, Bags |... - a reat ose cr res Ee ent 
Aeroperus, Barkp |. au mewiong. uq s 
Camptocereus, Bargp. ... | 3| 2| 4| 2| 9| 1| .| 3 
Eurycereus, Barnp .. eI Re Ep cn e P n ps DOR DIL T 
iDnthonurs; Linnigs. 5 ——- 4 d dd EL 4 4. 4 
Maerothrix, Bargp |... A ean eSI 
Streblocerus, Sans. se edi | 1 TOUT 
Drepanothrix, Eum. | ... | oM ab os] ofi 
Aeantholeberis, ScHoEpr. . | 1| 1| 1| 1 : 
Ilioeryptus, SAns e s 1 23F. ap SE SE eom a o or 
Ophryoxus, Sans .. ... ...| . 1 : 
Bosmina, Barn. USE 5 14 aree 
Moms Bamp- ce eee S9 59i c3) 5| 7151-9] 1 


PE 
D 
E 
A genus neve ENEMIES EZRE- ce M 
CRERERESERERERERE 
Ceriodaphnia, Dax. —— || e| 2| 8| 5| 5| 1| 3l 7 
Seapholeberis, ScnoEDr. GL EL CX sb EAE qt gt 
Simocephalus, ScHoEDL. .- A0 STOICOS 
Daphnia, M. O. Fg. .— ...|18| 6|10|20/24| 3| 9| 7| 7 
Daphnella, Barnp |. .— ist SEX I EZ] LEA CETERAE LS] 
Latona M. O. Fn... 23 1 1 1 
Limnosida, Sans ... .— cJ oru o 
Sida, STRAUSS- 1-9 5 EE ESI EO EO di ed. od 
Holopedium, Zapp. |. ri Mss les P S ees ed ea o Rt 
Ósszesen ...|100| 64| 82 | 84 | 97 | 32 | 34 | 73 | 17 


E táblázat számadatainak egybehasonlítása és óssze- 
gezése nyilván arra az eredményre kell hogy vezessen, 
hogy ez idó szerint a legtóbb Cladocera- nem Svéd- 
Norvégországból meg Dániából ismeretes, a legtóbb faj 
pedig Magyar- és Csehországból, a melyeknek Cladocera- 
faunája külónben leginkább hasonlít egymáshoz. Magyar- 
ország természeti fekvésénél fogva ugyan azt várnók, 
hogy hazánk Crustacea-faunája Oroszországéval legyen 
kózeli rokonságban, a mire némi alapos okkal faunánk 
más állatalakjai után i8 kóvetkeztethetnénk ; de ez érdem- 
ben még esak feltételesen sem lehet kóvetkeztetnünk ez 
idó szerint, minthogy Oroszország területe e téren jófor- 
mán terra incognita 8 az eddig feljegyzett alakok mind a 
legkózónségesebb fajok kózé tartoznak. Máskülónben egy 
szóval sem akarom mondani, hogy az elóbbi táblázatok- 
ban feltintetett fajokkal hazánk Crustacea-faunája telje- 
sen ismertetve van; ez a míg egyfelól tülságos ónbiza- 
lom lenne, addig másfelól a valószíntüség látszatával is alig 
birhatna, külonósen tekintve azokat a beláthathatatlan 
természeti kórülményeket, a melyek a vízi, mikroszkópos 
állatok s kózóttük természetesen a Cladocerák elterjedé- 
sét i8 befolyásolják. 


IL. RENDSZERTANI REÉSZ. 


l. A rendszer. 


Már a legrégibb büvárok felismerték azt, hogy a Cla- 
docerák a valódi Izeltlábü 
LiNNÉ az eddig ismert fajokat Monoculus genus név alatt 


állatok kóozé tartoznak, és 


a Cancer és Oniscus nemekkel egyetemben egyenesen az 


Insecta osztályhoz csatolta, de részletesebb beosztásukat | 


nem kísérlette meg. Mürrzn O. Fm. 1785-ben az általa 
ismert Cladocera fajokat az «Zntomostraca» csoportba 
osztotta be s ezen belül a «Divalria» és a. «Crustacea» 
alesoportokba, a melyek kózül az elsóbe a lynceus és 
Daphnia, a másodikba ellenben a. Polyphemus nemekre 
külónftette azokat. LarnEm.LE 1806-ban a Cladocerák 
kózüla Lynceus és Daphnia  genust a « Monophtalmia» 
rendnek, ellenben a Polyphemus nemet a «Cephalota» 
rendnek tagjai gyanánt említi, de 1817-ben a «Dran- 
chiopoda» rendnek felállításával és jellemzésével az 
említett három nemet e rendnek egy és ugyanazon cso- 
portjába helyezi, ügyszintén a Cuvrgn «Regne animal»- 
jának 1829-iki második kiadásában is. MrrnxE Epwanps 
1840-ben az ósszes Cladocerákat a «Crustacés mazillés» 
alosztály «Dranchiopoda» csoportjába sorolja és mint 
külón rendet «Daphnoides» név alatt foglalja óssze. 
ZENkER 1854-ben a Cladocerákat egyesítve az pus, 
Artemia, Dranchipus, Limnetis, Estheria és Limnadia 
nemekkel, «Branchiopoda» név alatt egy ónálló rendbe 
osztja be. Az üjabb rendszerzók kózül CrAus C. kózkézen 
forgó tankónyveiben a ZzNkER felfogását kóveti s a 
«Branchiopoda» rendet egész terjedelmében érintetlenttl 
hagyva, de «Phyllopoda»-ra változtatva, azon belül az 
ágastapogatójü rákokat «Cladocera», a tóbbi nemeket 
ellenben  «Branchiopoda» mnév alatt alrendeknek te- 
kinti. Egészen eltéróleg jár el GrnsrAEckER a DmowN 
1867—1879. 
kótetének elsó felében, minthogy «Dranchiopoda» rend 


«Klassen und Ordnungen etc.» évi 5-1k 
alá nemesak a Cladocerákat, hanem a Craus-féle Bran- 
chiopoda alrenden kívül még a Kagylós rákokat és a 
DBranchiuro-kat is Osszefoglalj,, a két utóbbit külón- 
külón, a két elóbbit pedig együtt egy-egy alrendnek 
tekintve, v kóvetkezó beosztás szerint : Subordo I. Ostra- 
coda, Subordo II. Branchiopoda genuina és Subordo ILI. 
DBranchiura. Az üjabb büvárok legnagyobb része ez idó 


szerint a CraAvsC. felfogásához esatlakozik s a Cladocerá- 
kat én is a Cravs C.-féle « Phyllopoda» rend elsó alrend- 
jének tekintem. 

Az elózókben róviden tárgyaltam a külónbózó büvá- 
rok véleményét a Cladocerák rendszertani helyzetét 
jlletóleg s most áttérek a Cladocerák tulajdonképeni osz- 
tályozásának ismertetésére. 

Mint róviden említettem volt, az elsóbb büvárok, 
részint az alakok, részint az anatomiai viszonyok hiányos 
ismerete miatt, figyelmüket nem igen terjesztették ki a 
Cladoeerák osztályozására; és MürrER O. Fm, a legelsó 
büvár, a ki nagyobb számu fajt ismert, az ósszes alakokat 
esupán a Daphnia, Ljymceus és Polyphemus genusokba 


| foglalta. Idók folytán, rószint az alakismeret, rószint az 


anatomiai viszonyokra vonatkozó ismeretek szélesbülése 


| kóvetkeztében, mind érezhetóbbé vált a Cladocerák rész- 


letesebb osztályozása és elkülónítése. Ez irányban Barnp 
W. volt az üttóró 1850-ben, ki a Cladocerákat a kóvet- 
kezóleg ogztályozta: 


hend. €/edocera. 


T. Csal. Daphniadae. 
1. Ales. Daphnina. 
Nem. Daphnia. 
«  Moina. 
«  Maerothriz. 
«  Bosmina. 
Sidina. 
. Sida. 
«. Daphnella. 
II. Csal. Polyphemidae. 
Nem. Polyphemus. 
« . Evadne. 
TIT. Csal. Lgnceidae. 
Nem. FEurycerceus. 
«  Chydorus. 
« . Camptocercus. 
«  Acroperus. 
«  Alona. 
«  Pleuroxus. 
«  Peracantha. 


79 


Bargp W. tehát, mint e sorozatból is látsezik, az eddig 
ismert és tekintélyes számmal általa ismertetett Cladoce- 


rákat elsó sorban 3 esaládra külónítette, a mely ecsaládok | 


jóformán a Mürrzm O. Fz.-féle három nemnek felelnek 
meg, de aztán a MürLER O. Fm.-féle s az elótte mükó- 
dótt büvárok legnagyobb részétól egységesnek elfogadott 


Daphnia és Lymceus. genusokat tóbb ónálló nemre | 


külóníti. 

Lri,.n;EBoRG W. 1853-ban a meglehetós számuü ismer- 
tetett Cladocera-fajokat szintén csoportosítja s a Mür- 
LER O. Fn.-féle genusokat szintén felbontja a kóvetkezó- 
képen : 

Rend. C/ledocer«. 

1. Nem. Sida. 
9. « — Daphnia. 
3. «  Maerothrix. 
4  «  Acantholeberis. 
5. «  Lathonura. 
6. « — Polyphemus. 
7 


ao don- 
8. « | Eradne. 
9. «  Lynceus. 


Mint látjuk, Lrt.rzEBona W. esaládokat nem külón- 
bóztet meg s e mellett Barnp W.-tól eltéróleg a Daphnia 
és Lynceus genusokat a Maerothrir ónállósított genus 
kivételével még ugyanabban a terjedelemben fogja fel, 
mint Mürrzm O. Fm. 

ScgoEpnER E. 1858-ban a Berlim kórnyékén észlelt 
fajok felsorolása alkalmával az addig és az általa ismert 
Cladocerákat szintén ismertette az alábbiak szerint : 


Rend. Cledocera. 


I. Csal. Sididae. 
1. Nem. Sida. 
9. «  Daphnella. 


p 


II. Csal. Daphnidae. 
1. Nem. Daphnia. 
9. « — Simocephalus. 
3. «  Sceapholeberis. 
4. «  Ceriodaphnia. 
5. « Momma. 
6. « Lathonura. 
17. « — Bosmina. 
8. «  Maerothrix. 
9. «  Acanmtholeberis. 
III. Csal. Lynceidae. 


1. Nem. Eurycercus. 


9. « — Chydorus. 

3. « — Camptocercus. 
4. «  Aeroperus. 

Db. «  Aloma. 

6. «  Peracantha. 

7. « — Pleuroxus. 


IV. Csal. Polyphemidae. 
Nem. Polyphemus. 


Exzek szerint tehát ScrogprEn fóbb vonásokban a Barn 
W. osztályozását kóveti, a melytól legfóképen abban tér 
el, hogy a Daphniadae két alesaládját ónálló esaládok 
rangjára emeli, továbbá a Daphnidae esaládon belól még 
5 oly nemet vesz fel, a melyeket Dam» nem említett 
mint ilyeneket; ezek a Simocephalus és Scapholeberis üj, 
továbbá a Ceriodaphnia, Dana, a Lathonura és Acantho- 
leberis, Lilljieb. nemek. Ez osztályozást aztán 1868. évi 
dolgozatában is megtartja s csupán kibóvíti a SAns G. O.- 
tól felállított Leptodoridae családdal, nemkülónben az 


e büvártól felállított àj nemekkel. 


Lzvpie F. nagy munkájában a Bargp W. és ScHogprER- 
féle osztályozást teljesen mellózi, sót a Cladocerákat nem 


| is ónálló rendnek, hanem csupán családnak tekinti, a 
| melyen belól ugyau tóbb nemet külónbóztet meg, mind- 


azonáltal jóval kevesebbet, mint az elóbb említott büvá- 
rok. Ó ugyanis az Eurycercus, Chydorus, Camptocercus, 
Acroperus, Aloma, Peracantha és Pleurorus nemeket a 
MürrLER O. Fm. értelmezése szerinti [;ynceus genusba 
foglalja óssze, a JSimocephalus, Scapholeberis, Moina, 
Ceriodaphnia nemeket ellenben egyesíti a tulajdon- 
képeni Daphnia nemmel s ennek tagjai gyanánt írja le. 
Lzvpre ezek szerint az általa ismert Cladocerákat a kó- 
vetkezóleg osztályozza : 


Csal. Zephoedae. 


1. Nem. Sida. 


93. « — Holopedium. 
3. « Latona. 
4 «  Daphnia. 


5. «  Maecrothriz. 


6. « — Aeanthocercus. 
7. « — Pasithea. 
8. «  Bosmina. 
9. «  Lynceus. 
10. «  Polyphemus. 
11. « — Bythotrephes. 
129. « . Podom. 
13. « |J Eradne. 


A manap irínyadó és majdnem éáltalában elfogadott 
osztályozásnak alapelveit Sans G. O. fejtette ki 1865-ben, 
szem elótt tartva mindenekelótt azt, hogy a pánezél 
az egész testet borítja-e, vagy csupán egy kis részét, 
továbbá a lábaknak szerkezetét, az ágastapogatók ágai- 
nak, az ágak ízeinek számát, nem külónben az általános 


| szervezeti viszonyokat. Ez alapelvekból indulva, a Clado- 


cerákat, a melyeket külónben 6 csupán a Phyllopoda 
rend egyik alrendjének tekint, két szakaszra, négy cmo- 
portra és nyolez családra osztja a kóvetkezóleg : 


Alv. Cfleedoceret. 
I. Szakasz. Calyptomera. 
1. C&op. Ctenopoda. 
Csal. Sididm. 
« — Holopedidzm. 
9. Csop. A4nomopoda. 
Csal. Daphnidzm. 
« — Bosminidz. 
« — Lyncodaphnidz. 
« — Lynceidm. 
IL. Szakasz. Gymnomera. 
3. Csop. Onychopoda. 
Csal. Polyphemidz. 
4. Csop. Haplopoda. 
Csal. Leptodoridz. 


Mürrzn P. E. 1868-ban szintén foglalkozik a Clado- 
cerák osztályozásával, de az 6 beosztása sok tekintetben 
eltér a Sans G. O.-félétól s külónósen abban, hogy Ó az 
ósszes addig és általa is ismert fajokat csupán két csa- 
ládba esoportosítja, nevezetesen a JD«aphnidae és Poly- 


phemidae esaládokba, de aztán e két esaládon belül tóbb | 


alesaládot külónbóztet meg, mint azt az alábbi ósszeállt- 
tás bizonyítja : 


I. Csal. Z2epzedee. 


1. Alesal. Sidinae. 
9. «  Daphninae. 
3.  «  Lynceinae. 
IL Csal. Zoeyphemedee. 
1. Alesal. Polypheminae. 
4. «  Leptodorinae. 
Mürrrn P. E. tehát a Sans G. O. osztályozásában ón- 
Álló esaládok szerint szerepló Sididae és Holopedidae 


alakokat egymással egyesíti s fgy is csupán az 6 felfogása | 


szerimti Daphnidae családnak egyik alesaládja gyanánt 
tekimti; ellenben a Sans G. O.-féle Dosminidae és Lyn- 
codaphnidae esaládokat teljesen eltórli s a. Daphminae 
családba osztja be. Végre a Sans G. O.-féle Polyphe- 
midae és Leptodoridae családokat is csupán az ó kór- 
vonalozása szerinti Polyphemidae család alcsaládjainak 
tünteti fel. 

Azitt róviden vázolt Mérrrn P. E.-féle beosztáshoz 
nagyon kózel áll Kvnz W.-nek 1874. évi osztályozása, 
bár némi tekintetben a Sans G. O.-féle alosztályozásra is 
emlékeztet. Kunz W. ugyanis négy családot külónbóztet 
meg, nevezetesen a Sididae, Daphnidae, Lynceidae és 
Polyphemidae családokat s a három utóbbit az alább 
kóvetkezó ósszeállítás szerint alesaládokra külónfti: 


80 


Alv. Cla docera. 


I. Csal. Sididae. 
II. Csal. Daphmidae. 
1. Ales. Daphninae. 
D d 
3. « — Lagneodaphninae. 
III. Csal. Lynceidae. 
1. Ales. Eurycercinae. 


OE 


Dosmininae. 


Lanceinae. 
IV. Csal. Polyphemidae. 
1. Ales. Polypheminae. 
23. «  Leptodorinae. 


A Kvnz W. osztályozása tehát a /Polyphemidae csalá- 
dot tekintve, azonos a Mürrxmn P. E.-félével, a Sididae 
családot illetóleg pedig a Sans G. O.-félével, ügyszintén 
a Lynceidae családot illetóleg is, avval a külonbséggel, 
hogy, mint láttuk, két alesaládot külónbóztet meg azon 


| bell. A Daphnidae család a. maga terjedelmében, mint- 


hogy a Sididae csalídot abból Kunz W. eltávolította, 
nem felel meg sem a Mürrzn P. E.-féle, sem a Sans G. 
O.-féle Daphnidae családnak, hanem a Mürrzn P. E.-féle 
Daphnidae alesalád terjedelmével bir s illetóleg alesalá- 
dok gyanánt egyesíti magában a Sans G. O.-féle beosztás 


| a Daphnidae, Dosminidae és Lyncodaphmidae családokat. 


A legüjabb rendszerezók kózül HzrrrcH mindenben a 
BaAns H. O. beosztását koóveti, avval a külónbséggel, hogy a 
Lynceidae esaládot a Kunz W. nyomán J£urycercinae és 
Lyceinae alesaládokra osztja, nemkülónben GERsTAECKER 
is, ez utóbbi azonban avval a külónbséggel, hogy a Sans 
G. O.-féle Daphnidae, Bosminidae és. Lyncodaphnidae 
családokat Daphnidae családba egyesíti, tgyszintén egye- 


| síti a Sans G. O.-féle Sididae- és Holopedidae családokat 


is a. Sididae családba. 

Az elózókben róviden ismertetett beosztások kózul én 
a magyar fauna-terület Cladoceráimak lefrásánál a Sans 
G. O. beosztását kóvetem avval a külónbséggel, hogy a 
Ljynceidae családot, mint azt legelószór Kunz W. és az 
ó nyomán Hgrrrecu DB. is tevé, az Frycercinae és Lyn- 
ceinae alesaládokra külónítem, a mire a lábak számában 
s a bélesatorna szerkezetében mutatkozó eltérések ele- 
gedó támasztópontot nyüjtanak. Ezek szerint tehát a 
magyar faunaterület eddig ismert Cladocera-fajai a kó- 
vetkezó szakaszokba, csoportokba és csalidokba oszt- 
hatók. 


Rend. ZAr/opode, Lerettébetak. 
Alrend. €C/edocera, odgastapogatdjté raok.* 
I. Szakasz. Gymnomera, Sans G. O. 
1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O. 
Család. Leptodoridae, SAns G. O. 


* TórH S.-nél] «Kandiesfélék». 


84 


9. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. 
Család. Polyphemidae, Sans G. O. 
IL. Szakasz. Calyptomera, Sans G. O. | 
3. Csoport. Anomopoda, Sans G. O. | 
Család. Lgnceidae, Kvnz W. 
Alesal. Eurycercinae, Kunz W. 
« — Lynceinae, Kunz W. 
Osalád. Lyncodaphnidae, Sans G. O. 
« — Bosminidae, Sans G. O. 
« — Daphnidae, SAns G. O. 
4. Osoport. Ctenopoda, Sans G. O. 
Osalád. Sididae, Sans G. O. 
« — Holopedidae, Sans G. O. 


A szakaszok, csoportok, esaládok, valamint az alesa- 
ládok jellemzésénél és meghatározásánál elsó sorban a 
test külsó felszínének szerkezete jón tekintetbe, azután a | 
líbak alakja, szerkezete és szíáma. Ezekhez sorakozik a 
tapogató- és ágastapogatópár szerkezete, a belszervek kó- 
zül a bélesatornának szerkezete, továbbá a szívnek alakja 
és Szerkezete. Ezen irányelvek szem elótt tartásával a ma- 
gyar faunaterület eddig ismert Cladocera-fajainak szaka- 
szait, csoportjait és esalídjait a kóvetkezóleg jellemez- 
hetjük s illetóleg meghatározásukra a kóvetkezó tábláza- 
tot állíthatom óOssze, elóre boesátva a Cladocerák általá- 
nos, róvid jellemzését. 


Cladocera, Ágastapogatójá rákok. 

Levéllibi rákok,  oldalt | ósszenyomott | két | lemezü 
pánczéllal fedett, leggyakrabbamn: látszólag tagozatlan, rit- 
kán. élesen tagozott. testtel ; ósszenótt homlokszemekkel ; az 
elsó párndl jóval. nagyobb, evezószerveket képezó mdsodik | 
ágastapogatópárral ; to)ísdad, vagy róvid tómlóalalat, néha 
kissé megnyilt, de minden. esetben tagozatlam. szívvel, eqy 
állkapocspárral ; kis vakbélszerí myílvinyokat képezó, a 
bélesatorna mellsó részén eredó, mellfelé irányiló md]kép-. | 


letelkel ; a móstényeknél a pánezél és a tórzs kózott a. hát- 
oldalon felkvó koltóüreggel ; ivaros, szliz- és termékenyített 
szaporodással, nyári és téli petékkel. Szabadon élók, leg- 


nagyobb részük édes, gem kevés kozülok tenger- és sós- 
véízben. 


Jl: 


A szakaszok, csoportok és csalàdok meg- 
határozására szolgáló táblázat. 


l. A pánezél esenevész, a test nagy része s a lábak vala- 
mennyije fedetlen, az utóbbiak keskenyek, hengeresek, 
élesen izeltek,  esenevész kopoltyüfügselékekkel vagy 
azok nélkül; az állkapesok mozdulatlanok és esenevé- 
szek .. ... L Szakasz. Gymvnomera, Sans G. O. 
A. A potroh élesen tagolt; a hat lábpár egyszerü, ko- 

poltyüfüggelékek nélkil. 
1. €soport. Haplopoda, SARs G. O. 


a4. Az elsó lábpár megnyult, a két utolsó csenevésgz ; 


Danpay, Cladocera. 


à tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai négy- 
izüek; a potroh megnyult, hengeres, négy szel- 
vényból áll .... Család. Leptodorodae, Sams G. O. 
D. A potroh tagozatlan, a néógy lábpár esenevész kopoltyü- 
függelékekkel. ^2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. 
4. A lábak belül tüskeszerü, kíviül lemezaszerü, csene- 
vész kopoltyüfüggelékkel; a tapogatók szabadok ; 
az ágastapogatók ágai lapítottak, egyik három-, a 
másik négyizü ; a potroh róvid, gómbólytü, tagolat- 
lan; az utópotroh megnyult, hengeres, tagolatlan. 
Család. Polyphemidae, Sans G. O. 
IL A pánezél jól fejlett s a testet és lábakat egészen fedi; 
à lábak lemezalaküak, elmosódottan izeltek, jól fejlett 
kopolytüfüggelékkel; az állkapesok mozgathatók. 
IL. Szakasz. Calyptomera, Sans G. O. 
4A. Négy-hat lábpárral, melyek egymástól eltéró szerke- 
zetüek, mellülról hátrafelé mindinkább laposodnak ; 
az ágastapogatók kétágüak, az ágak egyenló hosszüak, 
hengeresek, csüessórtékkel. 
1. Csoport. 4momopoda, Sans G. O. 
a. Az ágastapogatók ágai háromizüek, a bélesatorna 
hosszü, hurkolt, & vastagbélen vakbéllel. 
1. Család. Lynceidae, Sans G. O. 
«d. A fej a tortól bemélyedéssel mines elküló- 
nítve; ót pár lábbal; a májszerü  vakbelek 
hiányoznak; & hímivarszerv az utópotroh 
végesüiesán nyilik. 
1. Ales. Lgnceinae, Sans G. O. 
A fej a tortól bemélyedés által van elvá- 
lasztva; hat lábpárral; májszerü  vakbelek- 


bb. 


kel; a hímivarnyilás az utópotroh alapján 

nyilik ... 2. Alesal. Ewurycercinae, Sans G. O. 

b. Az ágastapogatók ágai három- és mnégyizüek, a 

bélesatorna hurokkal vagy a nélkül, vakbél nélkül. 

aa. A tapogatók erósek, szabadok s az ormány 

esüesáról erednek; a bélesatorna májszerü 

vakbelek nélkül ; a lábpárok  egymástól 

egyenló távolságban vannak, a hímivarszerv 
nyilása az utópotroh esücsán nyilik. 

* A tapogatók mozgathatók, csüesukon szagló- 

pálezikákkal; négy-hat lábpárral. 

2. Osal. Lancodaphnidae, Sans G. O. 

** A tapogatók a nóstényeknél mozdulatlanok, 

a szaglópálezikák a esüestól távol, rendesen 

a tapogatók mellsó harmadában vannak, hat 

lábpárral. 3. Csal. Bosmiünidae, Sams G. O. 

bb. A tapogatók gyengék, leggyakrabban fedet- 

tek; ót lábpárral, melyek kózül az utolsó az 

elótte valótól távolabb fekszik, mint a tóbbi 

egymástól; a bélesatorna májszerü vakbe- 

lekkel; a hímivarszerv nyilása vagy az utó- 
potroh esücsán, vagy annak alapján. 

4. Osal. Daphnidae, Sans G. O. 


D. Hat, egyenló szerkezetü, lemezes lábpárral; az ágas- 
tapogatók egy- vagy kétágüak s az ágak külónbózó 
hosszüak, esües- és oldalsórtékkel. 

9. Osoport. Ctenopoda, SAns G. O. 
4. Àz ágastapogatók mindkét ivarnál kétágüak s az 
ágak két-háromizüek esües- és oldalsórtékkel. 
1. Csal. Sididae, Sans G. O. 
b. A nóstények ágastapogatói egyágüak három esücs- 
sórtével, a himeké kétizü mellékággal. 
9, Csal. Holopedidae, Sans G. O. 


11 


IL. 


A nemek meghatározására szolgáló 
táblázat. 
I. Szakasz. Giynvnomerea, Sans G. O. 
1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O. 
Család. Leptodoridae, Sans G. O. 


Hat lábpárral, az elsó megnyult, a két utolsó csene- 
vész; a tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai négy- 
izüek esües- és oldalsórtékkel; a potroh megnyult, henge- 


res, négy szelvényból Áll, végén két sarlóalakü karomumal, a | 


fej a tortól elkülónült, mellékszem és májképletek mnincse- 


nek ceu ecce-Nem: entodora SV. 


2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. 
Család. Polyphemidae, Dargp. 

Négy, megnyult lábpárral, melyeken kívül tüskeszerü 
nyulvány, belüllemezszerü, ecsenevész kopoltyüfüggelék van ; 
& tapogatók szabadok; az ágastapogatók ágai lapitottak, 
egyik három-, a másik négyizü ; a potroh róvid, gómbólyü, 
tagolatlan ; az utópotroh megnyult, hengeres, tagolatlan. 

4. Az elsó lábpár esak kevéssel hosszabb a másodiknál. 
| Nem. Lolyphemus, Mürr. O. FR. 
| b. Az elsó lábpár sokkal hosszabb a tóbbinél. 

Nem. Bythotrephes, Lrvp.* 


IL Szakasz. Caluyptomera, Sans G. O. 
1. Csoport. 4nomopoda, Sans G. O. 
1. Család. Lynceidae, Sans G. O. 


Az ágastapogatók ágai háromizüek, a bélesatorna hosszü, 
hurkolt, a vastagbélben vakbéllel; a fej a tortól bemélye- 
déssel nines elkülónitve; ót pár lábbal; a májszerü vakbe- 
lek hiányoznak; a hímivarnyilás az utópotroh végesücsán 
nylikee cuu MATS ImmTOELTVLE DW ORZAN 

A. 
erósen lejtósen megy át a hátsó szegélybe, mely e miatt 
róvidebb a pánezél legnagyobb magasságánál, a vég- 
karmok alapján két-két mellékkarom van. 

«4. À pánczél hátsó szegélye feltünóen róvid és zügai 
kerekítettek, nemkülónben maga a hátsó szegély 
is és ezek nem fogazottak. 

*Osak a mellékszem van kifejlódve. 
1. Nem. Monospilus, Sans G. O. 
**A valódi és mellékszem kifejlódótt. 
aa. À pánezél hasoldali szegélyei egymástól távol 
államak, az elsó lábpáron a pánczél alól ki- 
álló erós karom van. 


2. Nem. 4nchistropus, Sans G. O.*. | 
bb. A pánczél hasoldali szegélyei egymást érin- | 


tik, az utópotroh esüesa kerekített. 


3. Nem. Chydorus, LEACH. | 


b. A pánezél hátsó szegélye egyenes, s vagy min- 
denütt, vagy pedig esak elsó zugában fogazott. 
4. Nem. Pleurovus, DArRD. 
D. A test hosszas-tojásdad, a pánezél hátoldali szegélye 
gyengén lejtósen megy át a hátsó szegélybe, mely ecsak 
kevéssel róvidebb a pánczél legnagyobb magasságánál, 
a végkarmok alapján egy-egy imellékkarom. 


A test hosszas-tojásdad, vagy kerek ; a pánezél hátoldala 


82 


4. A fej pánezélja nem  boltozott, a valódi és mel- 
lékszem kózel fekszik a homlok szegélyéhez. 

*Az utópotroh végkarmai esenevészek s esak oly 
nagyok, mint a csüesát boritó tóbbi tüskék. 

5. Nem. Phrirura, Mürr. P. E.* 
**A végkarmok erósen fejlettek. 
«4a. À végkarmok kózepén egy-egy erós tüske 
emelkedik. — 6. Nem. Alonopsis, Sans G. O. 
bb. A végkarmok kózepén nines tüske s csupán 
alapjukon egy-egzy mellékkarom. 
1. Az utópotroh egész fólülete finom sórték- 
kel fedett. 7. Nem. Crepidocercus, BrRGE. 
2. Az utópotroh esupán szegélyén és ennek 
kózelében sórtézett vagy tüskézett, még 
pedig hosszsorokban rendezódótt sórtées- 
kékkel vagy fogazott lemezkékkel. 
S. Nem. 4lona, DargD. 
b. A fej boltozott s a valódi és mellékszem a hom- 
lokszegélytól távol áll. 

*Az utópotroh róvidebb a test félhosszánál, egész 
hosszában egyenló széles és csak oldalsórtepa- 
mattal fedett |. ...9. Nem. Aeroperus, SCHOED. 

"*Az utópotroh hosszabb a test félhosszánál, esüesa 
felé keskenyedik és hátsó szegélye fogazott. 
10. Nem. Camptocercus, DargD. 

A fej a tortól bemélyedéssel van elválasztva; hat láb- 

párral; májszerü vakbelekkel; a hímivarnyilás az utópotroh 
alapján nyilik 9. Ales. Kurycercinae, Kunz. 

A potroh véghatárán egy zárókészülék van; az utópotroh 


| nagy, lapított, hátoldalán egy sor tüskével; a végkarmok 


ffnmoman tüskézettek |... ... 1. Nem. fwrycercus, Bargp. 


9. Család. Lyncodaphnidae, Sans G. O. 


Az ágastapogatók ágai három- és mnégyizüek, a bélesa- 
torna hurokkal, vagy a nélkül, vakbél nélkül; a tapogatók 
erósek, szabadok, mozgathatók, sórtesorokkal fedettek , a 
tapintósórték az ormány csüesáról erednek. 

4. Az ágastapogatókon 8—9 tollas sórte van. 

a. À végtagpárok száma hat. 
aa. A felsó ajak függelék nélkül. 
1. Nem. Ophryorus, Sans G. O.* 
bb. A felsó ajkon függelékkel. 
*Az ajakfüggelék lemezszerü. 
| 9. Nem. ZJliocryptus, Sans G. O. 
"*Az ajakfüggelék hengeres. 
3. Nem. 4eantholeberis, LizrakB. 
b. A végtagpárok szüma ót. 
Az ágastapogatók külsó, négyizü ágán három 
sórte van. 4. Nem. J/repanothri»s, Sags G. O.* 
Az ásastapogatók külsó, négyizü ágán mnégy 
sórte van. 
*A bélesatorna egész kanyarulatot képez és 
mellsó részén két májszerü képlete van. 
5. Nem. Streblocerus, Sans G. O. 
"U*A bélesatorna egész kanyarulatot nem ké- 


aa. 


bb. 


pez s rajta semmiféle vakbél nines. 
6. Nem. Maerothrix, Barb, 
D. Az ágastapogatókon tiz tollas sórte van. 
7. Nem. Lathonura, LinLjEB.* 


3. Család. Bosminidae, Sams G. O. 
Az ágastapogatók gai három- és mnégyizüek; a bél- 
esatorna hurok és vakbelek nélkül; a tapogatók erósek, 


838 


szabadok, a nóstényeknél mozdulatlanok; a szaglópálezikák | 2. lieirás. 


a esücstól távol, rendesen a tapogatók mellsó harmadában 
vannak, hat lábpárral, az utolsó pár ecsenevész. 
1. Nem. Bosmina, BarRD. 


4. Család. Daphnidae, Sans G. O. 


Az ágastapogatók ágai három- és négyizüek; a tapoga- 
tók gyengék; ót làbpárral, melyek kózül az utolsó az elótte 
valótól távolabb fekszik, mint a tóbbi egymástól; a bélesa- 
torna hurok nélkül, májszerü vakbelekkel. 

4A. A fej a tórzstól bemélyedéssel van elválasztva. 
«4. À fej ormány nélkül. 
aa. A hímek tapogatói sokkal hosszabbak, mint 
a nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh 
végén nyilik mellékszemmel. 
1. Nem. Ceriodaphnia, DANA. 


bb. A hímek tapogatói alig hosszabbak, mint a | 


nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh 
alapján nyilik, mellékszem mnélkül. 
2. Nem. Moina, Barnp. 
b. A fej ormánnyal. 

ad. À tapogatók mozgathatók, szabadok. 
3. Nem. Simocephalus, Scnóp. 

bb. A tapogatók fedettek, mozdulatlanok. 
4. Nem. Seapholeberis, Scnóp. 
D. A fej a tórzstól bemélyedéssel nines elválasztva; a 
tapogatók kiesinyek, fedettek, mozdulatlanok; a pán- 
ezél hátul nyulványban folytatódik; az utópotrohon 
3—4 zárókészülék van. 5. Nem. Daphnia, M. O. FR. 


9. Csoport. Ctenopoda, Sans G. O. 
1. Család. Sididae, Sams G. O. 


Hat, egyenló szerkezetü lemezes lábpárral; az ágastapo- 
gatók kétágüak, külónbózó hosszüak, két- 6s háromizü ágak- 
kal, esües- és oldalsortékkel. 

4A. Az ágastapogatók felsÓó áea két-, alsó ága háromizü. 
«a. À tapogatók mindkét ivarnál igen hosszüak, os- 
torszerüek; az ormány nagy, lemezalakü ; mel- 
lékszemmel; a hím elsó lábpárja ólelószerv nél- 
Kult Nem: latoru, SrPRAUS:* 
bb. A tapogatók a hímeknél sokkal hosszabbak, mint 
a nóstényeknél; ormány és mellékszem nélkül; 

& hím elsó lábpárja ólelószervvel. 
9. Nem. Daphnella, Barnp. 
D. Az ágastapogatók felsó ága három-, az alsó ága kétizü. 
«d. A fej ormány nélkül, az utópotroh hátsó sze- 
gélye esupasz. 3. Nem. Limmosida, Sans G. O.* 
bb. A fej hegyes ormánnyal, nagy tapadószervvel; 
az utópotroh hátsó szegélye tüskézett. 

4. Nem. Sida, STRAUSS. 


9. Család. Holopedidae, Sans G. O. 


Hat, egyenló szerkezetü, lemezes làbpárral, a nóstények 
Ágastapogatói egyágüak három esücssórtével, a hímekéó két- 
izü mellékággal; mellékszemmel; a hím kózósülószervvel 
és elsó lábpárján ólelókarommal. 1. Nem. Holopedium, ZapDp. 

A fenti táblázatban a csillaggal megjeloólt nemeknek a 
magyar faunából még eddig egyetlen képviselójük sem isme- 
retes. A fajok meghatározását elósegitó táblázatokat a ne- 
mek ismertetésénél állítottam óssze. A meghatározó táblá- 
zatokból a tengeri alakokat szándékosan hagytam ki. 


IL. Szakasz. 62y22222024€7(*, Sans G. O. 


Corpus testa rudimentaria, ephippiformi, magna parte 
mudum; pedibus angustatis, subcylindricis distincteque 
articulatis, appendicibus branchialibus destitutis vel rudi- 
mentariüs ; maxillis rudimentariis, immobilibus ; anten- 
mis seeundi paris biramosis, ramis fere aequalibus 3- et 
4-articulatis, articulis subcompressis et omnibus articulo 
basali parvo rami 4-articulati excepto-setiferis. 


1. Csoport. Haplopoda, Sans G. O. 


Abdomine elongato distincteque  articulato ;. pedibus 
utrinque. 6, simplicibus, appendice branchiali destitutis ; 
antennis primi paris liberis, capiti affirvis; ad. apicem 
abdominis ungvibus duobus permagnis, setis caudalibus 
perparvis ; testa paulo divergente. 


Család. Leptodoridae, SAns. G. O. 

Pedibus primiparis elongatis, duobus posticis rudi- 
mentarüs; antennis primiparis, lateribus capites affixis 
intervallo sat magno disjunctis ;; antennis 2-di paris 
4-articulatis; abdomine elongato, cylindrico, 4-articulato ; 
macula cerebrali carent. 


Nem. Leptodora, Lxursks. 


Leptodora, LiutiEBORG, 2. pag. 265. Tab. 7. Fig. 1—22. 
Antennis primiparis im femina brevibus, im mare 
elongatis, flagelliformibus setis sensualibus permultis ; 
antennis 2-di paris ramis setis lateralibus et. apicalibus 
vestitis ; abdomine ad apicem ungvibus duobus, falci- 


formibus ; capite a thorace. disjuncto ; macula. cerebrali 


et. appendicibus coeciformibus carentibus; testa corpus 
magna exparte non obtegente. 


1. Faj. Leptodora hyalina, Lizraks. 
(Hyalina — átlátszó.) 

Leptodora hyalina, Lrnr;EBoRG, 2. pag. 265. Taf. 7. Fig. 
1—99.; L. hyalina, ScHoEDLER, 4. pag. 74.; L. hyalina, 
MürnER P. E., 7. pag. 296. Tab. 6. Fig. 14— 21. és 2. pag. 
997. Taf. 13. Fig. 1—15.; L. hyalina, Luwp, 7. Tab. 5. Fig. 
3.; L. hyalina, Fgi6, À. pag. 16. Fig. 4. (HELLICH ut.); L. 
hyalina, WEISMANN A., J. S. A. pag. 1—63. Taf. 6. és 3.; 
L. hyalina, Kunz W., 1. pag. 77.; L. hyalina, HkELurcH D., 
2. pag. 116. 

Ez az érdekes faj már tóbb európai faunaterületról is- 
meretes és fgy meglehetós nagy foldrajzi elterjedéssel bír. 
Hazánkbóleddig még csak két lelóhelyról ismeretes és 
nevezetesen a Balaton-tóból és a városligeti tóból, a 
melyekból 1884 augusztus havában halásztam. Külónó- 
sen gyakori a Balaton-tó nyilt tükórének mélyebb réte- 
geiben. 


1 


2. Csoport. Onychopoda, Sans G. O. 


Abdomine parvo, inarticulato, setis caudalibus. pro- 
cessui valde elongato insertis ; pedibus utrinque 4, sim- 
plicibus, eilindricis, ungvibus fortibus armatis, ad basin 
processu interno. sat magno dentibusque paucis instructo, 
lamina externa branchiali, parva, rudimentaria ; anten- 
nis primiparis parvis, ad. invicem. aproximatis; testa 
perparva, ephippiformi, rudimentaria. 


Család. Polyphemidae, Barn. 

Antennis secundiparis ramis 3- et 4-articulatis ; man- 
dibulis ad. extremitatem. inferiorem. plerumque in. pro- 
cessibus pluribus acuminatis. exeuntibus ; maxillis rudi- 
mentariis, immobilibus, lobuliformibus. 

Az egyetlen család, a melynek nemesak édes-, hanem 
lengervízi képviselói is vannak az Zvadne- és Dodon- 
nemek fajaiban; az édes vizekben a Jolyphemus és 
DBythotrephes fajok képviselik. 

A nemek meghatározását a kóvetkezó táblázat szerint 
végezhetjük, a melyból azonban a tengeri alakokat szán- 
dékosan kihagytam. 


A nemek meghatározására szolgáló 
táblázat. 
&. Az elsó lábpár csak kevéssel hosszabb a másodiknál. 
1. Nem. Polyphemus, M. O. Fn. 
b. Az elsó lábpár sokkal hosszabb a tóbbinél. 
2. Nem. Bywthtotrephes, LED. 


E két nem kózül hazánkban ez ideig csupán a Poly- 
phemus képviselóje ismeretes, a Bythotrephes fajait csak 
a svájezi, dán és svédországi vizekból ismertették. 


Nem. Polyphemus, Mórrxn O. Fn. 


Polyphemus, MüruER O. Fm. 1. Nr. 9417. 2. pag. 118. — 
Cephaloculus, LawARK. — Sealicereus, Kocu, 1. Hft. 37. — 
Polyphemus, Auct. 

Capite erecto, eum corpore in eadem fere linea collo- 
cato, incisura ab eo disjuncto ; eiusque. testa ephippifor- 
mis; testam corporis non attingens; pedibus appendice 
interna dentata, et appendice. externa. lamellata, setifera. 
instructis ;. setis caudalibus robustis, e processu. longo, 
valido exeuntibus. 


1. Faj. Polyphemus pediculus, De Gzxn. 


Monoeulus pediculus, Dr& Grm, 1. Tom. VII. p. 467. 
Taf. 28. Fig. 9—13. — Polyphemus oculus, MüLLER O. FR. 
1l. pag. 119. Taf. 90. Fig. 1—5.; P. pedieulus, SrTRaus, 1. 


pag. 156. — Monoeulus polyphemus, JumimE, 1. pag. 143. 
Taf. 15. Fig. 1 —3. — Scalieereus pediculus, Kocn, 1. pag. 


37. Taf. 2. — Polyphemus oculus, LiÉviw, 1. pag. 43. Tab. 
11. Fig. 4—8.; P. stagnorum, FriscHER, 4. pag. 168. Taf. 3. 
Fig. 1—9.; P. pedieulus, Bargp W. 7. pag. 111. Taf. 17. Fig. 
1.; LirL;EBORG, jJ. pag. 62. Taf. 5. Fig. 3—6.; P. oculus, 


84 


| LEvpiG, 1. pag. 232. Taf. S. Fig. 63. Taf. 9. Fig. 71.; P. pe- 
dieulus, oculus, Kochii, ScmoEpLER, 4. pag. 67. Taf. 2. Fig. 
45. pag. 69—70.; P. pediculus, MérLER P. E. 1. pag. 900. 
Taf. 5. Fig. 19—921.; Luwp, 1. pag. 139. Taf. 5. Fig. 9. Taf. 
8. Fig. 9—10.; P. oculus, Fnr6. 6. pag. 947. Fig. 61.; P. 
pedieulus, Kunz W. 1. pag. 77.; HrLuIcH, 9. pag. 115.; 
CraAus C. 4. pag. 362.; P. pedieulus, oculus, WEISMANN A. 
3. 4. 5. 6. 


Longit. : 1:0—4:2 mm. 

Hazánkban még eddig a Mohostóból (Tusnád fürdó) 
és a Réty mellett fekvó tavakból ismerem. Az elsó helyen 
igen gyakori volt, az utóbbin azonban esak néhány pél- 
dányát találtam. 


| IL. Szakasz. CeYplomerea, Sans G. O. 


Corpore simvul eum. pedibus testa. grandi. fornicata 


inferne valvulas duas formante obtecto ; mandibulis ad 
| ertrenitatem. inferiorem. truncatis ; maxillis distinctis, 
| mobilibus, setis geniculatis vel aculeis. vestitis ; pedibus 


lamelliformibus lamina | branchiali bene distincta. in- 
structis. 


1. Csoport. 4nomopoda, Sans G. O. 


Pedibus utrinque 4—6 structura inter. se. valde dis- 
erepantibus, anterioribus  plusminusve — prehensilibus ; 
| antennis secundiparis biramosis, ramis subaequalibus, 
| eylindricis, setis paucis. 


| 1. Cgalád. Lynceidae, Sans G. O. 


Pedibus utrinque 5—6 intervallo fere aequale. inter se 
positis, anterioribus ungviculatis, posterioribus semper 
| laminis magnis branchialibus longitudinaliter. porrectis 
destitutis ; testa capitis ad latera valde prominente, cly- 
peiformài, inferne 1n processum rostriformem. plerumque 
magnum et aeuminatum, pone quem amtemnae primi 
paris insertae sunt, excurrenti ; intestino. im. thorace 
laqueum fere duplicem formanti inque. abdomine appen- 
dice coeciformi antice vergente instructo ; antenmis se- 
cundi paris ramis ambobus 3-articulatis, setis paucis 
instructis. 


E esalád ügy a nemek, valamint a fajok számát to- 
kintve, egyike a lezgazdagabbaknak s épen ezért igen nagy 
fóldrajzi elterjedési. —  Nines az az eddig átkutatott 
európai faunaterület, a melyen tóbb faj nem képvi- 
selné , sót minél tüzetesebben vizsgáltak — valamely 
faunaterületet, annál nagyobb lett e család fajainak 
száma. 

Hogy mily arányban van e esalád képviselve a külón- 
bózó európai faunaterületeken, legjobban feltünteti a 
kóvetkezó táblázat, a melyben róvidség kedvéért csak a 
nemeket soroltam fel névszerint s a fajok számát egysze- 
rien mellékeltem. 


pL 


T 


85 


«inem qM d NE 
A genus neve 3 E $|3 E E E | E 2 
RE NER AERESEBERE: 
Monospilus |a 1 1 | 19 T 
Anchistropus . 1 1 | s 
Chydorus .. es 2 4:315, 15197 9^ o9: TT 5 
Pleurxus .. . | 16 123 o4 rne ea ess Rege 
Crepidoeereus... ; | - | set 
"longe eu Arb cse e | oa S rg 3| 4| 14 | 19 
iIDhnixüra i0 ob 3 S CART 1, 
!MonopRiS  -:- —— | 9 Nr : d at 
IGrOBDBruS-- -—— --] " iL Jr ce LE 1 1 8| 3 
Camptoeereus .. —| 2| 1| 4| 2| 2| 1| .. 3| 3 
Dicen 2. ces CI est t trei ea te ec Ru sta aid 
Üsszesen... | 43| 2|37 |29 | 40 | 1 | 13 | 33 | 48 


Mint e táblázatból látható, hazánkban a felsorolt 
nemoek kózül esupán kettónek, névszerint az Anmchistro- 
pus és a Phrizura nemeknek nem ismeretes még eddig 
egyetlen képviselóje sem. De e táblázat együttal azt is 
mutatja, hogy hazánk e család fajaimak számát tekintve 
nem tartozik a szegényebbek kózé. Hogy e táblázat sze- 
rint pár faunaterületról esak kevés alak és Franezia- 
országból meg épen csak kettó ismeretes, világért sem 
az az oka, hogy az illetó ország területe e tekintetben 
szegény, hanem inkább az, hogy a büvárok ez irányban 
még nem igen miükódtek, legalább a rendelkezésemre 
állott tekintélyes irodalmi adatok e mellett bizonyftanak. 
Külónósen érdekes e nemek kóztül a Crepidocercus, a mely 
eddig més csakis Amerikából ismeretes s fry hazánkra 
jellemzó. 

E családot két egyenlótlen alesalídra  oszthatjuk, 
mint azt legelószór Kunz W. tevé s ezek a kóvetkezók : 

1. A fej a tortól bemélyedéssel nines elkülónitve; ót 
pár lábbal; a bélesatorna hosszüá, hurkolt, a vastag 
bélen vakbéllel, a májszerü vakbelek hiányoznak; a 
hímivarnyilás az utópotroh végesücsán. 

Alesalád. Lamceinae, Kunz. 
. A fej a tortól bemélyedéssel elválasztva; hat pár 
lábbal; májszerü vakbelekkel; a hímivarnyilás az 
utópotroh alapján  ... Alesalád. Fwrycereinae, Kunz. 


[5] 


1. Alesalád. Lynceinae, Kunz W. 


Subfam. Lynceinz, Kunz W. 1. pag. 30.; GERSTAECKER. 
1.; HELuicH. 1l. pag. 73. 

Capite a thorace incisura mulla. disjuncto ; pedibus 
utrinque 5; intestino in. thorace. laqueum fere duplicem 


Jformante inque abdomine appendice coeciformà antice | 


vergente instructo ; apertura genitali in nare ad. apicem 
postabdomanis posita. 


À nemek meghatározásánál irányadó 1. a külsó test- | 


alak, kapesolatban a pánezél sajátságaival a. test kórül- 
zárásánál s a kóltóüregnek ez által eredményezett elzárá- 


sánál, a mely együttal némileg megszabja a hátsó szegély | 


hosszának viszonyát a pánezél leenagyobb magasságához. 


2. Afejpánezél szerkezete, tekintettel a homloktarajra, 
à homlokpánezél szegélyére és az ormányra. 3. Az utó- 
potroh hossza, fogazottsága, a végkarmok és mellék- 
karmok, nemkülónben az utópotroh hátsó szegélyének 
fogsorai. Az utópotroh szerkezetében tükrózódik vissza 
legjobban az egyes nemek életmódja, mint azt Mirrrn 
P. E. is megjegyzi s e szerint megkülónbóztethetünk 
ugrókat, mászókat ós üszókat. 4. Az áeastapogatók tüs- 
kézettsége a tollas sórtékkel, egyes tüskék, vagy tüske 
koszorük s ezeknek fejlettségi foka, a mi módosítólag hat 
az üszásra; hosszü ágastapogatójuk van a gyors üszók- 
nak, róvid a nehezen üszóknak. 


A nemek meghatározására szolgáló 
táblázat. 


4. A test hosszas-tojásdad, vagy kerek; a fej erósen alá- 
hajlott; a pánczél hátoldala erósen lejtósen megy át 
à hátsó szegélybe, mely e miatt róvidebb a pánezél leg- 
nagyobb magasságánál; a végkarmok alapján két-két 
mellékkarom. 

4. À pánezél hátsó szegélye feltünóen róvid és zügai 
kerekítettek, nemkülónben maga a hátsó szegély 
is és ezek fogak nélkül. 

*Osak a mellékszem van kifejlódve. 
1. Nem. Monospilus, Sans. G. O. 
"*A homlok- és mellékszem kifejlódóott. 
aa. À pánezél hasoldali szegélyei egyimástól 
távol àllanak; az elsó lábpáron & pán- 
czél alól kiálló erós karom. 
9. Nem. 4nchistropus, Sans G. O.* 
bb. A pánezél hasoldali szegélyei egymást 
érintik, az utópotroh esüesa kerekitett. 
3. Nem. Chydorus, LrgAcn. 

b. A fejpánezél hátsó sSzegélye egyenes és vagy mimn- 
denütt, vagy pedig esak alsó zügában fogazott. 

4. Nem. Pleuroxus, BArRD. 

D. A test hosszas-tojásdad ; a pánezél hátoldali szegélye 
gyengén lejtósen megy át a hátsó szegélybe s ez csak 
kevéssel róvidebb a pánezél legnagyobb magasságánál. 
a. A fej pánezélj& nem boltozott s a valódi és mel- 

lékszem kózel fekszik a homlok szegélyéhez. 

*Az utópotroh végkarmai esenevészek s esak oly 

nagyok, mint a esüesát ékító tóbbi tüskék. 
5. Nem. Phrivura, Mürrn. P. E.* 

"U*A végkarmok erósen fejlettek. 

«d. À végkarmok kózepén egy-egy erós tüske 
emelkedik. 6. Nem. Alonopsis, Sans G. O. 
bb. A végkarmok kózepén ninces tüske s csu- 

pán alapjukon egy-egy mellékkarom. 
1. Az utópotroh egész fólülete fínom sór- 

tékkel fedett. 

7. Nem. Crepidocercus, BinGE. 

. Az utópotroh csupán szegélyén vagy 

ennek kózelében sórtézett vagy tüské- 
zett, még pedig hosszsorokban rendezó- 
dótt sórtécskékkel, tüskéeskékkel vagy 
fogazott lemezkékkel. 

8. Nem. 4lona, Barnp. 


[S5] 


A *-gal jelólt nemek hazánkból ez ideig ismeretlenek. 


86 


b. A fej erósen ivelt s a homlok- és mellékszem a 
homlok szegélyétól távol áll. 

*Az utópotroh róvidebb a test félhosszánál, egész 

hosszában egyenló széles és esak oldali sórte- 

pamaíttal ékített |. 9. Nem. A4eroperus, DarRD. 

**Az utópotroh hosszabb a test hosszánál, esüesa 
felé keskenyedik és hátsó szegélye fogazott. 

10. Nem. Camptocereus, BAIRD. 


1. Nem. Monospilus, SAns G. O. 
Monospilus, Sans G. O., 7. pag. 165. 


Capite. mobili, testa. angusta. contecto ; oculo nullo ; 


testa corporis compressa ; longitudine marginis caudalis 
altitudine maxima animalis breviori, cauda compressa, 


lata, utrinque. dentibus marginalibus usque ad ungues | 
armata. denticulisque lateralibus ; ungvibus. caudalibus | 
magnis ad. basin unidentatis. 


Faj. Monospilus tenuirostris, Frscn. 
I. Tábla, 1—4. ábra. 


Lyneeus tenuirostris, FrscHER S. 7. pag. 427. Taf. III. 
Fig. 7—10. — Monospilus dispar, Sans G. O. 1. pag. 165. ; 
M. tenuirostris, NonMaN and DBmapy, 1. pag. 52. Taf. 19. Fig. 
9. Taf. 20. Fig. 9.; M. dispar, MürrER P. E. 1. pag. 196.; 
M. tenuirostris, HELLICH D. 1. pag. 113. Fig. 70.; Dapay J. 
5. pag. 59. Nr. 59.; Dapav J. 7. (S. A.) pag. 4.; Dapav J. 
9. pag. 154. 161. 


Capite parvo, valde depresso, rostro brevi; testa cor- 
poris rotundata, parte dorsali impressionibus spisse in- 
structa; margine ventrali ubique setas mediocres gerenti, 
postice angulo rotundato ; cauda brevi, lata, fere rhom- 
boidali, truncata ; feminae adultae testis veteribus. corpo- 
ris non abjectis, in testis recentibus inhaerentibus ; eolore 
corneo-flavida. 


Hazánkból legelószór a maros-tordamegyei Csapó és 
a brassómegyel Oltszem kózségek határában találtam 
(b. pag. 19. Nr. 59) ; 1884. év nyarán pedig a DBalaton-tó 
faunájában, a melyben igen gyakori alak. 

AÀ balatoni alak általánosságban ugyan hasonlít a 
más büvároktól leírt alakhoz, mindazáltal tóbb tekin- 
tetben eltéró szervezeti sajátságokkal bir. Ormányának 
esüesán ugyanis négy halmocska van. Szaglópálezikái 
egyenló hosszüak. Ajakfüggeléke aránylag vagy három- 
szógalakü, szegélyem hullámzott, hátsó szegélyén ót sórté- 
vel. A poiroh hátsó harmadán két erósebb és három gyen- 
gébb, egymástól egyenló távolban álló sórte emelkedik, 


végsó részén egy kis ujjalaküá nyulványka külónült el. 
Az utópotroh kerekített csücsín négy erós fogacska 


van, hátsó, ferde szegélyén négy, jóval róvidebb és | 
gyengébb tüskécske ered. A végbélnyilis két oldalsze- 
gélye nagyobb számü, igen róvid és ffnom fogacskával 
fegyverzett, de ezeken belül egy sorban fínom sórtécskék 
pamatai is emelkednek. — A végkarmok róvidek, oró- 


sek, hegyesek, hátsó szegélyók végsó harmadáig fogazott ; 
alapjokon egy-egy mellékkarommal. Az utópotroh gzer- 
kezetét s illetóleg sórtézettségét tekintve külónben ez 
alak nagyon hasonlít a Nonwaw és Bmapv-tól lefrthoz. 
(1. Taf. 20. Fig. 9.) 

Longit. : 0:4—0*56 mm. ; altitud. : 0:3—0*4 mm. 


Találtam azonban a Balaton-tóban e fajnak egy érde- 


| kes varletasát is pár példányban, a mely elsó sorban 


abban tért ela tórzsalaktól, hogy ágastapogatóimak tórzse, 
valamint az ágak két elsÓ ize is csücsán fínom, róvid 
sórtécskékkel volt óvedzve. (Tab. I. Fig. 1.) A potroh 
hátsó végén három harántsorban egyenló hosszü, meg- 
lehetós fínom sórték emelkednek. (Tab. I. Figs. 1.) Az 
utópotroh kerekített csücsán ót nagyobb fogacska van & 
az utópotroh két oldalán három párhüzamos sorban, kis 
csoportokba rendezódótt fínom sórtécskék vannak, me- 
lyeknek száma a ecsoportokban változó. (Taf. I. Fig. 1.) 
Egyebekben külónben hasonlít a tórzsalakhoz. 


2. Nem. Chydorus, LzAcn. 


Chydorus, LEAcH. Suppl. Encycl. Brit. art. Annulosa. 


Capite mobili, testa lata, applanata obtecto; oculo fron- 
tali et macula cerebrali ; testa corporis globosa, lata, po- 
stice non truncata, linea. dorsali et. margine. ventrali. se 
attingentibus ; cauda mediocri, compressa, utrinque acu- 
leis. marginalibus armata ; ungvibus caudalibus maju- 
sculis, ad basin uni- vel bidentatis. Mas ungvibus caudali- 
bus a margine ventrali caudae fere nom remotis ; orificio 
vasis deferentis ante ungves sito. 


A Chydorus-fajok meghatározására szol- 
gáló táblázat. 


A. À 
«4. Az utópotroh egyszerü fogacskákkal. 
*A végkarmok sórtézettek. 
1. Faj. Chudorus punctatus, HELL. 
U*A végkarmok símák. 
9. Faj. Chaylorus sphaericus, M. O. FR. 
bh. Az utópotroh kettós fogacskákkal. 
3. Faj. Chydorus caelatus, SCcHÓDL. 
pánczél hátsó szegélye kerekitett. 


pánezél hátsó szegélye egyenes. 


D. 
«. À pánczél finoman pontozott, a vésbélnyilás du- 
dora nagy, a végkarmwok két kis mellékkarommal. 
4. Faj. Chydorus latus, Sans. 
h. A páncezél reezézett, a végbélnyilás dudora kiesiny, 
a végkarmok esupán egy mellékkarommal. 
5. Faj. Chuydorus globosus, Bargp. 


A hazánkban megfigyelt e fajokon kítvül Németország- 
bólismeretes még egy más is, névszerint a Chydorus 
nitidus, ScnoEpr. s valamennyinek európai fóldrajzi elter- 


jedését a kóvetkezó táblázat tünteti fel. 


EE mE 

A nj neve ES Res e Ir 

qe EFC E-RE MN. 

&i$js|3 &|8|A|À 

Chydorus globosus . 4- | 3E dE | E | E | fes ene E 
Chydorus latus. — | fs Lanes] m a 
Chydorus nitidus . : | | | : 
Chydorus punetatus .- sean ss S hs | zl a SEE 
Chydorus sphericus 45 Js oss ars aries ane jan cae 
Chydorus cielatus. ees [E | dz] zi 


E szerint tehát a hazánkban elóforduló fajok kozül 
kettó, a, Choydorus globosus és Chuydorus sphaericus cosmo- 
polita, a más három még esak két más faunaterületról 
ismeretes. 


1. Faj. Clnydorus punctatus. Hxrrrcn. 


Chydorus punetatus, HELnrcH B., 2. pag. 110. Fig. 66., 
Oh. punetatus, WrikRZEJSKI À., 2. pag. 1&., 3. pag. 95. 
Jostro longiusculo ; testa eorporis reticulata, retis strio- 


latis ; cauda brevi, purte ulteriore latiore quam: superiore, 


super amum. processu acumainato ; ungvibus eaudalibus ad. | 


basin unidentatis denseque ciliatis. 

Longit.: 0:44—0-47 mm. ; altitud.: 0:42—0:44 mm. 

A hím ormánya róvid és tompacsüesü. A tapogatók 
vaskosak, külsó oldalukon a tapintó sórte mellett kettós 
kórvonalü szaglópálezikával; a csücs szaglópálezikák hosz- 
szüak, de külónbózó nagyok. Az utópotroh alatt erósen 
kimetszett, fvelt, a végkarmok róvidek, símák, mellék- 
karom nélkülí. Hossza : 0:42 mm. 

Hazánkból Wrirnzzsski À. iemertette legelószór, a ki à 
tátrai tavakban észlelte. 


2. Faj. Chydorus sphaericus, Mórv. O. Fn. 
I. Tábla, 5., 6., 9., 10. ábra. 

Lyneeus sphzrieus, MürnLER O. Fm. 1. pag. 71. Tab. 9. 
Fig. 7—9; MrirNE Epwanps,l. III. 386. — Monoculus sphz- 
ricus, JURINE, 1. pag. 157. Tab. 16. Fig. 3. a—m. — Lynceus 
sphzrieus, Kocu, 1. H. 36. Taf. 13. — Chydorus Mülleri, 


angustata, ab ano ad apicem attenuata, ungvibus iner- 
iibus. 

Longit, 9 : 0:43 mm. ; altitud. 9 : 0:38 mm. 

A hím a nósténynél kisebb, háta feltünóen ivelt, 
ormánya meglehetós róvid, annyira, hogy a tapogatók 
azon jóval tül terjednek. (L. tíbla. 6. &bra.) Külónósen 
jellemzóek a tapogatók, mivel lapítottak, külsó szegé- 


lyükón az ostor elótt a tapintó sórte ered, csüesáról 


| pedig kis fogacskáktól koszorüzva az egyenlótlen, de 


Lzacg, 1. — Linceus sph:erieus, ZapnpacH, 1. pag. 29.; LrÉ- | 
VIN. 1. pag. 41. Taf. 10. Fig. 5.; FrscHER S. 5. pag. 192. 
Taf. 9. Fig. 13—15. — Chydorus sphericus, Barmp, 7. pag. 
126. Tab. 16. Fig. 8. — Lynceus sph:erieus, LrbpyEBOnG, 1. 
pag. 86. Tab. 7. Fig. 19—17. — Chydorus sph:erieus, SCHOED- 
LER, 2. pag. 97. 4. pag. 12. Tab. 1. Fig. 5—7. — Lynceus 


sphzarieus, LrzvpiG, 1. pag. 225.; TórmH S. 9. pag. 184. 1. 
pag. 15». Fig. 18.; NonMwaN and Bnapv, 1. pag. 48. Taf. 21. 
Fig. 12. — OCydorus sphzerieus, MürLER P. E. 1. pag. 194. 
Taf. 4. Fig. 24. — Lynceus spherieus, Fmr6, 6. pag. 246. 
Fig. 58. — Chhydorus spharicus, Kunz, 1. pag. 71. Tab. 3. 
Fig. 9. 10.; HxrurcmH, 1. 111. Fig. 67. 68.; BrnGE, 1. 
pag. 99. Tab. 2. Fig. 19. 


pag. 


Rostro longiusculo ; testa. corporis reticulata ; cauda 
brevi, per totam fere longitudinem aeque lata, super anum 
processu acuminato, apice rotundato ; ungribus caudali- 
bus ad basin unidentatis brevibus. Mas rostro brevi, an- 
tennis robustis ; cauda parte dimidia ulteriore. valde 


hosszü szaglópálezikák emelkednek. Az elsó lábpár kar- 
mai nagyok, erósen hajlottak (I. tábla. 10. ábra) s 
alapjukon a lábak mellsó szegélyéról egy róvid, merev 
sórtepamat ered, a mely a karmok mozeását szabályozza, 
kónnyíti. Az utópotroh végsó felében erósen elkesko- 
nyedett, mintegy félholdalakülag kimetszett, szegélyén 
tüskék nimesenek, hanem e helyett a végkorona alapja 
kózelében egy erósebb sórte emelkedik. (I. t&bla. 4. &bra.) 
A végkarom csak egy mellékkarommal fegyverzett. 
Efajnak Kolozsvárt egy érdekes varietását is talál- 
tam, a melynél az ormány feltünóen róvid volt, a 
pánczélhasoldali szegélye pedig a mellsó züg kózelé- 
ben feltünóen kihasasadott. (I. tábla. 15. ábra.) Utópo- 
trohjának szerkezetében némileg eltér a tórzsalaktól, 
a mennyiben a végbélnyilís cesüesa nem szókellik ki 
erósen, továbbá esucsa felé gyengén keskenyedett, 5—6 


| kis fogacskával ékített s a végkarmok alapján esupán egy 


mellékkarom van. (I. tábla. 12. ábra). 

A legelterjedtebb fajok kózé tartozik. Az eddig át- 
vizsgált európai faunaterületek muindenikén elóforduül. 
Hazánk faunájiban a legkózónségesebb fajnak mond- 
hatom s esak nem minden lelóhelyen gytjtóttem külón- 
bózó kórülmények és magassági viszonyok kózótt. Az 
alfóldi vizektól kezdve egészen a Retyezát és a Tátra 
tavainak vizéig minden kózbenesó helyen észleltem. 
Termó helyei gyanánt említhetem Dudapestet, honnan 
Toru S. és Mancó T. említi s a hol én is találtam, to- 
vábbá a kóvetkezó helységeket: Kolozsvár, Kótelend, 
Magyar-Nádas, Mohostó, Retyezát, Kincsi, Feketepatak, 
Zenogató, Csehtelke, N.-Teremi, Csápor, Szucságh, 
Novaly, Katona, Méhes, Nagy-Pestény, Uzdi-Szt.-Péter, 


| Déég, Mikó-Ujfalà, M.-Sályi Déva, Réth, Brassó, Vaj- 


dakuta, Alsó-Rákos, Gyeke, Dáresd, Nagy-Sármás, Alsó- 
Vist, Báld, Kecskemét, Gyulas, F.-Kápolna, Marosvisár- 
hely, Segesd, Héviz, Kis-Osztró, Debreczen, N.-Várad, 
Püspókladány, Karezag, Kisüjszállás, Miskolez, Diós- 
gyór, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Besenyófalu, 
Cserna, Nagy-Károly, Arad, Temesvár, Retisova, Szeged, 
Palies, Dorosma, Eesed, Nagy-Dánya, Szatmár, N.-Bom- 
küt. WrgRZEJSKI adatai szerimt e faj a kóvetkezó tátrai 
tavakban honos: hátsó toporowytó, kózépsó és mellsó 
toporowy tó, halastó, poprádi tó, késmárki zóld és 
fekete tó, tengerszem, fehér tavak a rézaknák alatt, her- 
nyós tó, fekete tó a Koseselek alatt, kettós tó a kis kos- 


esgclek alatt, nagytó az 5 tó vólgyében, szuesi — és kurt- 
kowi tavak, mellsó, kis és fekete tó az 5b tó volgyében, 
jegzes tó a Zawrat alatt, hosszü hernyós tó, hátsó tó az 5 
lengyel tó kózótt, hátsó hernyós tó, hinczkó tó, tócsa a 
halastó mellett, tócsa a halastó kifolyásánál, a kettós kis 
tavak a hernyós tavak elótt; nagy tó az 5 lengyel tó 


kózótt, fekete tó az 5 lengyel tó kózótt. 


3. Faj. Chydorus caelatus, ScHoEprEnR. 


Chydorus ezslatus, ScmoEprER, 2. pag. 27. 4. pag. 15. Tab. 
2. Fig. 44.; Kunz W. 1. pag. 79.; HErrrcH DB. 1. pag. 112. 
Fig. 69. 

Iiostro longiusculo ; testa corporis indistincte. reticu- 
lata ; cauda brevi apicem. versus paullo latiore, apiceque 
rotundato dentibus 10—11 armato ; ungvibus caudalibus 
ad basin unidentatis subtiliterque dentatis. 


Longit. ? : 0'44— 0747 mm.; altitud. ? : 0:27—0:39 mm. 

À ritkább fajok kózé tartozik. Hazánkból, még pedig 
a tátrai tavak kózül a halastó feletti fekete tóból s a ten- 
gerszemból] WrieRzzsski említi legelószór; az 1885-k év 
nyarán azonban én is megtaláltam  Verseez és Retisova 
kórnyékén. 


4, Faj. Chydorus latus, SAns. 
I. Tábla 


7. és 11. ábra. 


Chydorus latus, Sans G. O. 2. pag. 289. ; Ch. ovalis, Kunz, 
1. pag. 79. Tab. III. Fig. 11.; Ch. latus, HkLrrCH. 1. pag. 
109. Fig. 64. 65. 

Fiostro breviusculo, acutiusculo ; testa corporis laevi ; 
cauda brevi, apicem versus paullo latiore, apiceque rotun- 
dato dentibus 10 armato ; ungvibus caudalibus ad basin 
bidentatis laevibusque. 


Longit. ? :0:54—0:59 mm.; altitud. ? : 043—046 mm. 

Hímje ismeretlen. 

Az általam vizsgált faj, a pánezél alakja és szerkezete 
tekimmtetében a Kunz-tól lefrt alakhoz hasonlít, nem- 
külónben azzalis, hogy az utópotrohon 10 fogaeska van; 
azzalpedig, hogy a végkarmokon két-két mellékkarom 
van, a Herrrcn-tól letrt fajra emlékeztet. 

Hazánkban még ez ideig csupán egy helyról ismerem 
s nevezetesen a maros-tordamegyei Kincsi kózség hatá- 
rából. 


5. Faj. Chydorus globosus, Dan. 


I. Tábla. 8., 13., 14. ávra. 


Chydorus globosus, Bargp, 7. pag. 197. Tab. 16. Fig. 7. 
3. pag. 90. Tab. 3. Fig. 1—4. — Lynceus globosus, LrLLJE- 
BORG, 1. pag. $5. Tab. S. Fig. 1.; LEvpric, 1. pag. 230. — 
Chydorus globosus, ScHuoEDLER, 4. pag. 13. — Lynceus glo- 
bosus, NogMAN and Bnapy, 1. pag. 47. Tab. 20. Fig. 5. — 
Chydorus globosus, MürnER P. E. 1. pag. 195. Tab. 4. Fig. 
25. — Lynceeus globosus, FRiG, 6. pag. 245. Fig. 57. — 
Chydorus globosus, Kunz W. 1. pag. 74. Tab. III. Fig. 8.; 


88 


HrrurcH, 1. pag. 108. Fig. 62. 63. — Lynceus globosus, 
"lTÓórm S. 1. pag. 22. Fig. 26. — Chydorus globosus, BrnGE, 
1. pag. 100. 


liostro longo, curvato, testa corporis antice, inferne 
striis curvatis, reticulataque ; cauda longa, parte ulte- 
riore latiore quam superiore, super amum processu mullo 
vel rudimentario, apice truncato ; ungvibus caudalibus ad 
basim unidentatis, dentibus longis, in parte basali denti- 
culatis. 


Longit. ? : 0:6—0:75 mm.; altitud. ? : 0:58—0:65 mm. 
A hím kisebb a nósténynél, homlokszeme nagyobb a 
nóstényénél és ormánya vastagabb. A pánezél mellsó 
szegélye csupasz. A tapogatók vastagok s a tapintó sórte 
alatt egy hosszü ostor ered. Az elsó lábpár a nósténynél 


| róvidebb, mellsó szegélyén ót harántsorban finom szó- 


rókkels végén egy gyenge karommal. Utópotrohja igen 
jellemzó, mert a végbélnytlis melletti szegélye erósen be- 
metszett s a végbélnyílás e bemélyedés alatt fekszik. Az 


| utópotroh további részlete igen hosszü és keskeny, kóze- 


pétól kezdve finom fogaeskákkal fedett. A végkarmok 
egész hosszukban finoman fogazottak és alapjukon egy 
mellékkarom emelkedik. 


Longit. d: 0:55—0:58 mm. ; altitud. g': 042 mm. 

Az általánosabban elterjedt fajok kózé tartozik. Ha- 
zánkból Tórm S. említi elószór Budapest kórnyékéról. 
Eddig ismert hazai termóhelyei a kóvetkezók : Kolozsvár, 
Mohostó, Csapó, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, 
Debreezen, Csorbai tó, Ót-tó, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, 
Deménfalu, Besenyófalu, Cserna, a tátrai tavak, Verseez 
kórnyéke, Kecskemét, Arad, Temesvár, Retisova, Szeged, 
Nagy-Károly, Szatmár, Nagy-Dánya. 

A tórzsalakon kívül Magyar-Nádason találtam egy 
alakvarietását is, a mely fóleg azzal tért el a tórzsalak- 
tól hogy pánczéljának róvid hátsó szegélye csak igen 
gyengén volt ívelve s a hátoldali szegélybe meglehetós 
szembetünó szóglet alatt ment át (L Tábla. 14. ábra), 
e mellett végkarmai egész hosszukban finoman sórtézet- 
tek voltak. 


3. Nem. Pleuroxus, Bargp. 


Lynceeus, MürLER O. FR. et autor. — Pleuroxus et Para- 
enntha, DBarRp, 7. pag. 134.; P. hhypophilus, Peracantha, 
SCHOEDLER, 4. pag. 43. 39. 54. ; P. et Peracantha, Sans G. O.; 
P. MürrEeR P. E., Kvmz, HxrLicH et aut. 

Capite paulo mobili, testa ampla, lata contecto, oculo 
frontali et macula. cerebrali ; testa corporis lata, postice 
truncata ;. longitudine marginum. caudalium. altitudine 
maxima animalis multo. breviore ; cauda compressa me- 
diocri, utrinque aculeis saepius marginalibus ; ungvibus 
caudalibus ad basin dentibus binis armatis ; mas ungvi- 
bus caudalibus a margine. ventrali caudae mon remotis ; 
apertura vasum deferentium post ungues caudales sita. 


89 


À fajokban igen gazdag e nemnek fóldrajzi elterjedé- 
sét legjobban visszatükrózi a kóvetkezó táblázat, a mely | 
együttal azt is mutatja, hogy hazánk faunájában hány 
oly faj él, a mely általínos fóldrajzi elterjedéssel bír & 
hány olyan, mely hazánkat más fauna-területekkel óssze- 
kapesolja : 


l | l 
33 | E | e 3 
A faj neve | E B E | B | r $ hg $ 
EIEIEHEHIEHEHEHE 
: c 
Pleuroxus exiguus — | 4- | 4 | 3E | dE je sn 3t | 3p 
« excisus | [se aree | c e ans 
« balatonieus t k á " " "M eene 
COmadus- —— c3 [RI [EIE 
« griseus. — .. || IMG cI Bed 4 gredi 
tusnadiensis 2 | hd ME en. 
« brevirostris s Jets os | xen LEA SP oe SP 
« hastatus . di | ai AE ae [sk ome pene | 
« ornatus .. [T TM | beste 
& irigonellus . IE IX eel ar 
« Rixining s qs. hse Mies HE | | A- 
« Bairdii a es Me 5 d 
« aduneus- .— |-4-|43-|-d- dc | Eri e ani 
« irmeatus — | -E-c c-LI- cB IGED| 
« glaber ... sesta 4| Adr s 
« personatus... 48 ais eed icscay Ee sis 
« uneinatus .. |4- | 4- 4 
« transylvanus | . ta an: : | | s 


kitüiünik, 
hogy a magyar faunában igen nagy azoknak a JPleu- 


Róviden ósszegezve a táblázat  adatait, 


roxus-fajoknak a száma, a melyek Magyarországon kívül | 


még tóbb más faunaterületról is ismeretesek, csekély 
azoknak a száma, a melyek Magyarországon kívül még | 
egak két más faunaterületen találtattak s nagyon csekély 
a még eddig esupán Magyarországból ismerteké. Ilyenek a 
Pleuroxus tusnadiensis, balatonieus és tramsylvamus, a 
melyek kis mértékben jellemzó alakok. | 


A Pleuroxus-fajok meghatározására 
szolgáló táblázat. 


4A. Az ormány róvid, kissé mell felé álló, esücsán tompán 
kerekitett. 
«a. A pánezél tereeskéi simák. 
1. Faj. Pleurowus eviguus, Linn. 
b. A pánezél tereeskéi hosszirányban rovátkások. 
9. Faj. Pleurowus evcisus, Frson. | 
€. À pánezél terecskéi pontozottak. | 
3. Faj. Pleuroous tusnadiensis, DapAY. | 
D. Az ormány hosszü, esüesán hegyes, erósen alá- és be- 
felé hajló. 
4. À pánczél folülete hatszógletü terecskékkel ékitett. 
1. A pánezél hátsó zugában fogaeskák. 
ad. À végkarmok sórtézettek. 
4. Faj. Pleurovus hastatus, SARS. | 
bb. A wvégkarmok símák. 
5. Faj. Pleurovus trigonellus, M. O. Fn. 
9, A pánezél hátsó zuga fogaeskák nélkül. 
6. Faj. Pleurowus transylvamus, n. 8p. 


DapnAY, Cladocera. 


b. A pánezél fólülete barázdákkal rovátkázott. 
1. l'osaeskák esak az alsó zügbam. 
«4. À pánezél fólületén a barázdák harántül 
futnak. 

*A pánezél hasoldali szegélye hátsó felé- 
ben óblózótt, az alsó zügban egy fo- 
ceaeska. 7. Faj. Pleurowxus nanus, BargDp. 

"U*A pánezél hasoldali szegélye egyenes, az 
alsó zügban két kis fogacska. 
S. Faj. Pleurowus griseus, Frscn. 
bh. A pánezél folületén a barázdák hosszirány- 
ban futnak. 
9. Faj. Pleurowus striatus, SCHÓDL. 
cc. A pánezél mellsó szegélyének  kózelében 
S—10 függóleges barázda emelkedik. 
10. Faj. Pleurowus aduncus, Tun. 
2. Fogaeskák a pánezél egész hátsó szegélyén. 
11. Faj. Pleuroxus truncatus, M. O. FR. 
C. Az ormámy hosszü, esüesa elóre és folfelé eorbült. 
a. À pánezél szabálytalan hatszógletü síma tereeskék- 
kel'- 19. Faj. Pleurowus personatus, LEvDb. 
b. A pánezél barázdákkal élesen rovátkázott. 
13. Faj. Pleurowus wncinatus, BarRD. 
c. À pánezél hatszógletü terecskéi pontozottak. 
14. Faj. Pleuroxus balatonicus, Dapav. 


E meghatározó táblázatba esupán a hazánkban eddig 
észlelt fajokat vettem fel. 


1. Faj. Pleuroxus exigwus, LxpragB. 
l. Tábla 26, ábra. 


Lyneeus aculeatus, FrscuER 5S. 3. pag. 192. Tab. 10. Fig. 
1—2.; L. Lir.w;EBORG, 1. Tab. 7. Fig. 
9—10.; LzvprG, 1. pag. 228. — Pleuroxus exiguus, SCOHOED- 


exiguus, pas. 79. 


LER. 4. pag. 51. — Lynceus exiguus, NoRMAN and DRapv 
1. pag. 33. Tab. 18. Fig. 3. Tab. 21. Fig. 3. —  Pleuroxus 
exiguus, MürLER P. E. 1. pag. 187. Tab. 4. Fig. 16—17. — 
Alonella exigua, Kunz W. 1. pag. 58. Tab. 3. Fig. 6. — 


z 


Pleuroxus exiguus, HeLLICH, 1l. pag. 99. Fig. 57 

Hostro brevi ; testa. corporis parte inferiore et poste- 
riore iam. manifesto, iam. | àndistincte, undulata, areis 
longis hexagonalibus ; margine caudali inferne. incisuris 


| pluribus ; margine ventrali leviter rotundato, setas postice 


sensim breviores gerenti ; cauda brevi, apice rotundato 
vel paulo truncato, ungvibus curvatis, levibus ; mas eaauda 
compressa, angustata, inermi. 


Longit. ? :0:3—0:37 mm. ; altitud. ? : 0:22—0:25 mm. 

A hím feje magasabban áll mint a nóstényé és or- 
mánya sokkal tompább esücsü. Tapogatói vastagok és az 
ormány esüesín tál érnek. A szaglópálezikák hosszüak 
és kózelükben ered a tapintósórte; az ostor, melynek 
elsó fele sokkal hosszabb, mint a végsó és sótétszínü, a 
tapogatók külsó szegélyének elsó harmadában emelkedik. 
Az ágastapogatók külsó ágának tollas sórtéi kózül egyik 
róvidebb a más kettónél. Az utópotroh gyenge, vége felé 
erósen elkeskenyedett és hátsó szegélye finom sórtékkel 
elszórtan ékített. 

Longit. c: 0:27—0'3 mm. 

12 


Általánosan elterjedt faj. Hazai lelóhelyei ez ideig a 


kóvetkezók: Kolozsvár, Piski, Nagy-Szeben, Déva, Nagy- | 


sármás, Besimbák, Héjjasfalva, Fogaras, Segesd, Hévíz, 
Brassó, Demsus, Medgyes, Novaly, Csehtelke, Uzdi-Szt.- 
Péter, Debreezen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Demén- 
falu, Cserna, Versecz, Arad, Retisova, Palies, Dorosma, 
Nagy-Károly, Szatmár, Nagy-Bánya. 


9. Faj. Pleurorus ercisus, Frscngn. 
I. Tábla. 24., 25. ábra. 
Lyneeus excisus, FrscuER S., 7. pag. 428. Tab. 3. Fig. 


11—14. — Alonella excisa, SaRs G. O. 1. pag. 288. — Pleu- 
roxus excisus, SCHOEDLER, 3. pag. 26. Tab. 2. Fig. 38. 4. 


pag. 49. Tab. 92. Fig. 38. 9. pag. 28. — Lynceus exiguus, 
Fmi6, 6. pag. 247. Fig. 60. — Alonella excisa, Kunz, 1. pag. 
59. — Pleuroxus excisus, HELLICH, 1. pag. 99. Fig. 56. 


Hostro brevi ; testa corporis areis hexvagonalibus stria- 
tis; margine caudali curvato, inferne incisuris pluri- 
bus; margine ventrali im medio leviter arcuato, setas 
postice sensim breviores gerenti ; cauda brevi, apice rotun- 
dato vel paulo truncato, apicem versus parum. attenuata, 
unguibus curvatis laevibus. 


Longit. ? : 0"4—0:43 mm. ; altitud. ? : 0:26—0.28 mm. | 


Az európai fauna-területen elég kózónséges alak. Ha- 
zánkban a kóvetkezó lelóhelyekról igmerem : Drassó, Olt- 
szem, Déva, Novaly, Alsó-Rákos, Réty, Uzdi-Szt.-Péter, 
Mohostó, Debreczen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Demén- 
falu, a tátrai tavak, Arad, Temesvár, Versecz, Szeged, 
Eesed, Szatmár, Nagy-Dánya. 


3. Faj. Pleuroxus tusnadiensis, Dapas. 


I. Tábla. 27—29. ábra. 


Pleuroxus tusnadiensis, DaApay J. 2. pag. 9. Tab. 1. Fig. 2., 5. 
(S. A) 5. Nr. 70. 

Rostro brevi, latiusculo ; testa corporis parte superiori 
arcuata, inferiori paulo simuata, posteriori angustata, 


longitudinaliter striata, areis longis hexagonalibus punc- | 


tulatis, margine posteriori incisura una ; antennis primi- 
paris rostro brevioribus; cauda brevi, apice rotundata, 
parte superiori dentibus parvis, interiori aculeis octo, 
basi seriebus tribus aculeorum parvorum tecta ; ungvibus 
apicalibus curvatis simplicibus. 

Longit. ? : 0:2ü—0:35 mm. ; altitud. ?: 0:18—0:2 mm. 

E faj némileg emlékeztet a. Pleuroxus exceisus, Frscn. és 
a Pleuroxus nanus, Bargp fajokra. Az elsóhóz igen hason- 
lítpánezéljának szerkezete, minthogy hatszógletüi terecs- 


kékkel díszített, de míg amannál a hatszógleti terecskék | 


az egész pánezélon megvannak és finoman rovatkázot- 
tak, addig ennél a pánczélnak csupán hátsó harmada van 
hatszógletü tereeskékkel borítva s azontül egyszerüen 
rovátkázott; továbbá az egész pánczél finoman ponto- 
zott. A Pleuroxus manus-ra utópotróhjának alakja miatt 


90 


| MürrER P. E. 1. 


emlékeztet; de eltér tóle abban, hogy alapján az emlí- 
tett három sor sórtéeskével diszített, hátsó részének 
belsó oldalán kis fogacskákkal fegyverzett és végkarmai- 
nak alapján 2 pár mellékkarom emelkedik. 

E fajt a Szt-Anna tóból gyüjtóttem, itt azonban 
meglehetós ritka. 


4. Faj. Pleuroxus hastatus, SAns G. O. 
I. Tábla. 30—33. ábra. 


Lyneeus trigonellus, ZaAppacH, 1. pag. 28. — Pleuroxus 
levis, Sans G. O. 1. p. 164. ; P. hastatus, Sans G. O. 2. pag. 
300. — Lynceeus levis, NoRgwAN and Bnmapy, 1. 
Tab. 18. 


pag. 38. 
Fig. 5. Tab. 21. Fig. 14. — Pleuroxus hastatus, 
pag. 193. Tab. 3. Fig. 25. Tab. 4. Fig. 
18—19.; Kunz W. 1. pag. 71. Tab. 3. Fig. 3. 4.; HrrrrcH, 
1. pag. 101. Fig. 58. 

Hostro longo, inferne vergenti, subrecto, vel paulo 
postice. curvato; testa corporis aut laevi, aut punctata, 
aut indistincte hexagonaliter reticulata ; margine caudali 
sinuato inferne dente unico armato, latere interiore serie 
setarum. valde parvarum vestito, margine ventrali aut 
recto, aut. paululum arcuato; setis postice sensum bre- 
vioribus margine capitali et. ventrali dentibus perparvis 
armato ; cauda longa apicem versus attenuata ; ungvibus 
caudalibus subreetis vel. curvatis, praeter dentes basales 
serie dentium minimorum armatis ; margine caudae den- 
tibus 12— 16 sensim brevioribus. 

Longit. ? :0:55—0:56 mm.; altitud. ? : 0:33—0:35 mm. 

A hím, miként Kunz W. is megjegyzi oly nagy 


| mint a nóstény, feje azonban kiesiny, ormánya róvidebb 
| és erósen befelé hajlott. Pánczéljának mellsó szegélye és 


az egész hasoldali szegély egyenló hosszü, finom sórték- 
kel tómótten fedett. A pánezélon a mellsÓ szegély kóze- 
lében emelkedó barázdák élesebbek, mint a nósténynél. 


| A tapogatók hosszabbak, jóval vastagabbak, mint a nós- 


ténynél, de azért nem érnek le az ormány csücsáig. 
À tapogatók külsó szegélyének kózepén egy hatalmas os- 
tor ered és ettól kevéssel távolabb a tapintó sórte. Az 
utópotroh nagyon nyulánk és vége felé kihegyesedik. 


| A végkarmok tóvén két-két egyenlótlen hosszü mellék- 


karom emelkedik. 

Igen kózónséges faj. Hazánkban eddig a kóvetkezó 
helyekról ismerem : Brassó, Uzdi-Szt-Péter, Alsó-Rákos, 
Hévíz, Mezó-Záh, Piski, Debreezen, Szielnicz, Liptó-Szt.- 
Miklós, Deménfala, Cserna, Besenyófalu, Versecz, Reti- 
sova, Nagy-Károly, Szatmár. 

A tórzsalakon kívül azonban találtam egy érdekes va- 
rietását is, a melynél a pánezél hátsó szegélyén nem volt 


| meg a finom sórtesor (I. Tábla. 32. ábra) s esupán a hátsó 
| alsó zügon voltak félkórben finom sórtéeskék; utópot- 
| rohja esücsa felé szembetünóen keskenyedett és hátsó 


szegélyón csupán 10 fogaeska volt, a melyek kózül 


el 


a végkarmok kózelében lévó a tóbbinéljóval hosszabb 


LT 


" potroh hasoldala majdnem egyenes s csak az ivarnyílás 


94 


volt s e mellett fvelt, a tóbbiek nagyon róvidek, egyene- 
sek és egyenló nagyok voltak. (I. Tábla 33. ábra.) 

E varietást Uzdi-Szt.-Péter, Brassó és Alsó-Rákos ha- 
tárában találtam. 


5. Faj. Pleuroxus trigonellus, Mr. O. Fn. 
I. Tábla. 34., 35. ábra. 


Lynceus trigonellus, MürtER O. Fm. 1. pag. 74. Tab. 10. | 
Fig. 5. 6.; MrzNE EpwanRDs, 1. pag. 387.; Kocn. 1. H. 36. 
Taf. 14. — Pleuroxus trigonellus, Barngp, 7. pag. 93. Tab. 3. 
Fig. 13.; P. hamatus, Barm, 7. pag. 94. Tab. 3. Fig. 14. — 
Lynceus trigonellus, LiÉviw, 1. pag. 41. Taf. 10. Fig. 4.; 
LriuijEBORG. 1. pag. 80. Tab. 9. Fig. 1.; LEvpiG, 1. pag. 
223. — Pleuroxus trigonellus, ScHoEDLER, 2. pag. 28.4. pag. 
44. Taf. 2. Fig. 33— 36. — Lynceus trigonellus, Tórz S. 1. pag. 
154. 2. pag. 184. — Pleuroxus trigonellus, MürLER P. E. 
1. pag. 189. — Lynceus trigonellus, Fmió, 6. pag. 243. Fig. 
59. — Pleuroxus trigonellus, Kunz W. 1. pag. 67. Tab. 3. 
Fig. 2. 5.; HELLICH, 1. pag. 103. Fig. 60. 


Kostro longiusculo, postice paulo curvato; testa cor- 
poris indistincte. reticulata, plerumque fere laevi; mar- 
gine caudali inferne. dentibus circiter duobus, margine 
ventrali recto, setas ubique longas gerenti; margine capi- 
tali inferne subtiliter dentato ; cauda mediocri ad api- 
cem, truncatum paululum. attenuata ; ungvibus curvatis 
laevibus. 

Longit. 9 :0:55— 0:66 mm. ; altitud. 9 : 0:43—0'5 mm. 

À hím kisebb a nósténynél, színe sótétebb, hátoldala 
iompább és ormánya jóval róvidebb és tompább, mint 


a nóstényé, ügy, hogy a tapogatóknál csak kevéssel hosz- 
szabb. A lábkarom gyenge. Az utópotroh nagy, vége felé 
nagyon elkeskenyedik és egy sajátságos nyulványkába 
végzódik, mely a végkarmok alapját képezi. A végkarmok 
gyengék és alapjukon esak egy mellékkarom van. Az utó- 


elótt van kissé bemetszve; a hátoldala a végbélnyílástól 
kezdve a végkarmokig hosszü szórókkel tómótten fedett. 
Azivarnyílás épen a végkarmok alapjának tóvében fek- 
Szik a hasoldalon. Az utópotroh feketés színü. 

Longit. c? : 0:55 mm. 

Az eddig átkutatott európai fauna-területek csaknem 
mindenikéról ismeretes. Hazánkban legelószór Tóru $. 
észlelte Budapest faunájiban s ó utána Mamco T. is | 
említi. Én esak pár helyen észleltem ; nevezetesen Ko- 
lozsvárt, Nagy-Szebenben, Aradon, Püspókladányon, Kar- | 
czagon, Kisüjszálláson, Szielniezen, Liptó-Sz.-Miklóson, 
Deménfaluban, Besenyófaluban, Csernán, Temesvárott, 
Szegeden, Palicson, Dorozsmán, Ecseden. 


6. Faj. Pleuroxus transylvanus, n. sp. 
I. Tábla. 38., 39. ábra. 
Rostro longo, inferne vergenti, postice paulo. curvato ; 
testa corporis hexagonaliter reticulata ; margine caudali 
inferne paulum. rotundato, margine ventrali recto setis 


postice sensim brevioribus , margine capitali arcuato, den- 
tibus perparvis ; cauda longa, angustata, apicem. versus 
attenuata, margine posteriori bisinuata, ad. apicem. setis 
4—0, prope anum setis 3 instructa ; ungvibus caudalibus 


| paululum. curvatis, laevibus, dentibus basalibus duobus. 


Longit. ? : 0:6 mm. ; altitud. ? : 0:5 mm. 

E faj alakra ós belsó szervezetre nézve nagyon kózel 
ál a Pleurorus aduncus-hoz, a melytól fóleg abban 
külónbózik, hogy pánezéljinak fólülete hatszógletü te- 
reeskékkel ékített, alsó hátsó zuga sfma, holott az emlí- 
tett faj pánezélja hosszvonalakkal sávolyozott, alsó hátsó 
züga pedig fogazott. A leglényegesebb az eltérés azonban 
a két faj utópotrohjának alakja és szerkezete kózótt, a mi 
a kettónek ósszehasonlításából azonnal kitünik. (V. ó. 
I. Tábla, 39. és 37. ábrákat.) 

Hazánkban Novaly kózség határában találtam a me- 
zóségl tósorozat kórnyékén. 


7. Faj. Pleuroxus nanus, Barnp. 
I. Tábla. 90., 291. ábra. 

Acroperus nanus, DarRp, 3. pag. 92. Tab. 3. Fig. 8. 7. 
pag. 130. Tau. 16. Fig. 6. — Lynceus nanus, LirLLJEBORG. 
1. pag. 206.; LxvpiG. 1. pag. 228. — Pleuroxus transversus, 
SCHOEDLER. J. pag. 26. 4. pag. 50. Tab. 3. Fig. 52. 53. — 
Alona pygmza, SaRS G. O. 1. pag. 162. 2. pag. 9288. — 
Acroperus nanus, SCHOEDLER. 4. pag. 33. — Lynceus nanus 
NongwaN and Bmapy. 1. pag. 45. Tab. 15. Fig. 8. Tab. 21* 
Fig. 8. — Alona transversa, MÜLLER P. E. 1. pag. 181. Tab. 
4. Fig. 10. 11. — Lynceeus nanus, Fnié. 6. pag. 246. Fig. 
59. — Alonella pigm:a, Kunz. 1. pag. 61. Tab. 3. Fig. 7. — 
Pleuroxus nanus, HxLurcH. 1. pag. 100. 

Iostro medioeri ; macula eerebrali oculo minore ; labro 
processu mediali glabro; testa. corporis brevi, evidenter 
transversum. striata, postice quam im ceteris speciebus 
angustiore, limea dorsali rotundata, margine. ventrali 
setas parvas gerenti, postice angulum rectum, dente ar- 
matum. formante. Cauda brevi, apice rotundata, spinulis 
fere marginalibus armata ; ungvibus caudalibus dentibus 
parvis binis. 

Longit. ? : 0:23—0:28 mm. ; altitud. 9 : 0:19 mm. 

A hím ugyanakkora, mint a nóstény, de hátoldala 
nem oly erósen ívelt, ellenben hasoldalának kózepén eró- 
sebben kiszókelló. Tapogatóiigen erósek, nagyok, mind- 
azáltal nem hosszabbak az ormánynál. A szaglópálezi- 
kák külónbózó hosszüságüak, egyesek kózülók majdnem 
oly hosszüak, mint maguk a tapogatók. A tapintó sorte 
a tapogatók csücsának kózelében emelkedik s e felett az 
ostor ered. Utópotrohja erós, vége felé keskenyedik, csü- 
csán kerekített, hátsÓ szegélye fogacskák helyett finom 


| sórtepamatokkal ékesített. 


Általánosan elterjedt faj. 
Hazánkban nem nagyon gyakori alak, mindazonáltal 


| meglehetós sok, egymástól távol fekvó helyról ismerem, 


a melyek a kóvetkezók: Kolozsvár, Brassó, Oltszem, 


12 


92 


Mezó-BSályi, Sz.-Anna tó, Mohos tó, Mikó-Üjfalu, Debre- 
czen, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Besenyó- 
falu, Cserna, Verseez, Retisova, Nagy-Károly, Szatmár. 


8. Faj. Pleuroxus griseus, Fiscn. 
I. Tábla. 99., 93. ábra. 


Lynceus griseus, Frscnkn. 5. pag. 430. Taf. III. Fig. 17— 
90.; LEvDiG. 1. pag. 931.; SCHOEDLER. 4. pag. 59. 


Hostro mediocri, acutiusculo ; macula. cerebrali oculo 
minore ; testa corporis brevi, evidenter transversim 
striata in angulo. postico reticulata, linea. dorsali rotun- 
data, margine ventrali recto, setas parvas gerenti, postice 
angulum. rectum. dentibus duobus armatum | formante ; 
cauda. brevi, apice rotundata, spinulis saepius ó maju- 
sculis et pluribus minimis vestita; ungvibus caudalibis 
dente basali parvo. 

Longit. 9 : 0:24—0':3 mm. ; altitud. ? : 019 mm. 

Hímje ismeretlen. Hazánkban Brassó mellett találtam 
pár példányt s ezek általában mindenben hasonlítanak 
az eddig letrt alakokhoz. 


9. Faj. Pleuroxus striatus, BHoEDLER. 

Pleuroxus striatus, SCHOEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 25. 
Tab. 9. Fig. 37. 4. pag. 48. Tab. 9. Fig. 37. — Alonella 
striata, Kunz W. 1. pag. 63. — Pleuroxus striatus, HErLICH, 
1. pag. 102. Fig. 59. 


Itostro longiusculo, postice paululum curvato ; testa. cor- 
poris manifesto striata, margine caudali recto, inferne 
angulo rotundato, inermà ; margine ventrali subrecto setis 
postice. brevioribus ; cauda. longa apicem. rotundatum 
versus attenuata, ungvibus subrectis, dense setosis. 

Longit. 9 :0:76—0:79 mm. ; altitud. 9 :0:45 

Hazánkban szintén kevés helyrólismeretes ; legelószór 


04/77 mm. 


az Olt mentén fekvó Szkare falu határáról gytüjtóttem 
állandó, nóvényben gazdag és nagyrészt az Olt áradásaitól 
képezett ós táplált tócsikban; de gyüjtóttem felsó Ma- 
gyarországon is Szielnicz, Liptó-Sz.-Miklós, Besenyófalu, 
Cserna és Deménfalu határáról. 


10. Faj. Pleuroxus aduncus, JuniNE. 
I. Tábla. 36., 37. ábra. 

Monoeulus aduncus, JumiNE, 1. pag. 152. Tab. 15. Fig. 
8. 9. — Chydorus aduneus, ScHOEDLER, 2. pag. 27. — Pleu- 
roxus aduneus, ScHOoEDLER, 4. pag. 46. Taf. 3. Fig. 59. 5. 
pag. 25. — Lyneeus trigonellus, NonwAN and Bmapy, 1. pag. 
40. Tab. 21. Fig. 11. — Pleuroxus aduneus, MünLER P. E. 
1. pag. 189.; Kunz W. 1. pag. 67. ; HELuicH. 1. pag. 104. 

Hostro longiusculo, paulo eurvato ; testa corporis sul- 
cis arcuato curvatis, margine caudali inferne. dentibus 
plerumque. tribus magnis, paululum. curvatis, interdum 
etiam pluribus minoribus armato, margine ventrali recto, 
margine capitali. dentibus mullis aut paucis, cauda. parte 
ulteriori parum latoire ad apicem. truncatum rotundata ; 


ungvibus caudalibus curvatis, laevibus ; mas rostrobrevi, 
cauda a forma caudae feminae mon discrepanti. 

Longit. ?:0:52—0:56 mm. ; altitud. 9 : 0:4—0-47 mm. 

Hazánkban tóbb helyen találtam meg, így Alsó-Ráko- 
son, Gyekében, Novalyban, azaz az Olt mentén és a 
Mezóségen, nemkülónben Debreczen kórnyékén és Felsó- 
Magyarország tóbb pontján, mint példáül Liptó-Sz.- 
Miklós és Deménfalu határában nóvényekben gazdag, 
legnagyobbrészt állandó kisebb állóvizekben ; továbbá 
Temesvárott, Verseczen, Retisován, Szegeden, Palicson, 
Dorozsmán, Nagy-Károlyon, Szatmáron, Nagy-Dányán. 


11. Faj. Pleurorus truncatus, MirnuER O. Fn. 
I. Tábla. 16—19. ábra. 


Lyneeus truncatus, MünLER O. Fn. 1. pag. 75. Tab. 9. 
Fig. 4. 8.; MiuxE Epwanps, 1. pag. 388. T. III.; Koc, 1. 
H. 36. Taf. 2.; ZappacH, 1. pag. 29.; LirÉviN, 1. pag. 40. 
Taf. 10. Fig. 2. 3. — Peracantha truncata, Barb, 7. pag. 
197. Tab. 16. Fig. 1l. — Lynceus truncatus, FISCHER, 5. 
pag. 190. Taf. 9. Fig. 11.; LrirrsEBonG, 1. pag. 82. Tab. 6. 
Fig. 10. — Peraeantha truncata, ScHOEDLER, 9. pag. 98. — 
Lynceus truncatus, LEYDIG, dl. pag. 244. ; SCHOEDLER, 3. pag. 
95. Taf. 2. Fig. 29. 30.; NoRMAN and Bnapy, 1. pag. 306. 
Taf. 91. Fig. 9. — Pleuroxus truncatus, MürLER P. E., 1. 
pag. 188. — Lynceus truncatus, Fnr6, 6. pag. 244. Fig. 53. — 
Peraeantha truncata, Kunz., 1. pag. 62. — Pleuroxus trun- 
catus, HuLLICH, 1. pag. 106. 

Hostro longiusculo, postice curvato; testa corporis 
stris curvatis e parte media et anteriore exeuntibus ; 
margine caudali ubique dentibus magnis ; margine. ven- 
trali./ paululum: | rotundato | setis ubique | mediocribus ; 
margine ventrali inferne. dentibus validis ; cauda medio- 
eri, apicem. truncatum. versus parum attenuata, wunqvi- 
bus laevibus. Mas rostro brevi; cauda subtilius aculeata 
quam. feminae. 

Longit. 9: 0:6—0'74 mm. ; alitud. 9: 0:43— 0:45 mm. 

A hím kisebb a nósténynél s ettól abban. külónbózik, 
hogy ormánya sokkal róvidebb és tompább, továbbá 
tapogatói amazéiál hosszabbak, az ormány hegyén tül- 
érnek és külsó szegélyükón a tapintó sórte mellett az 
ostor is megvan. Külónbózik a nósténytól továbbá 
abban is, hogy pánczéljónak mellsó szegélye csupasz, 
azaz a mell- és folfelé ívelt fogacskák róla egészen hiá- 
nyoznak. 

À hím testhossza: 0:45—0:5 mm. 

Hazánkban e fajt a kóvetkezó helyekról gyüjtóttem: 
Kolozsvár, Réty, Apahida, Verseez, Retisova, Szeged, 
Buesa, Feketepatak, Hévíz, Radnóth, Püspókladány, Kar- 
ezag, Kisüjszállás, Diósgyór, Arad, Temesvár, Szielniez, 
Liptó-Sz.-Miklós, Cserna, Deménfalu. E helyeken- küló- 
nósen Lemuákban gazdag pocsolyákban igen kózónséges 
alak. WrenzEJskrI a tátrai tavakban is megtalálta. 

A tórzsalakon kívül az erdélyi apahidai nagy tóban 
laláltam egy érdekes varietást is, a mely mindenek elótt 
abban tért el a tórzsalaktól, hogy pánczéljának folületén 


| 


998 


a hosszbarázdák helyett finoman pontozott sokszógletit 
terecskék voltak. (I. Tábla. 18. ábra.) De e mellett eltért 
abban is, hogy esücsa felé fokozatosan keskenyedó utó- 
potrohjának hátsó szegélyén 11—12 egyszerü, egyenló 
nagy fogaeska volt esupán s a tórzsalakra jellemzó sórte- 
pamatoknak nyoma sem volt. (I. Tábla. 19. ábra.) E jel- 
lemek ugyan majdnem elegendók lehetnének arra, hogy 
ez alakot ónálló fajnak tartsuk, de mivel egyebekben a 
tórzsalakkal megegyezik, én nem tartom egyébnek, mint 
helyi fajváltozatnak. 


12. Faj. Pleurorus personatus, Lp. 
lI. Tábla. 42—44. ábra. 


Lynceeus personatus, LEvprG, 1. pag. 297. Tab. IX. Fig. 
70. — Rhypophilus personatus, ScHoEDLER, 4. pag. 56. 
Lynceus unceinatus, NoRMAN and Bmapv, 1. pag. 42. Tab. 
19. Fig. 6. Tab. 21. Fig. 13. — Pleuroxus personatus, Mür- 
LER P. E., 1. pag. 191. Tab. 3. Fig. 26. Tab. 4. Fig. 21— 
23. — Lynceeus personatus, FmrC, 7. pag. 246. Fig. 56. — 
Pleuroxus personatus, HkrnricH, 1. pag. 106. 


[ostro longo, subrecto, apice antice eurvato ; testa cor- 
poris areis hexagonalibus reticulata, marginibus caudali- 
bus inferne dentibus pluribus, marginibus ventralibus 
subrectis, setis ubique longis, marginibus capitalibus den- 
tibus minutissimis ; cauda mediocri ad apicem truncatum 
parum. attenuata, margine posteriori. dentibus simplici- 
bus 12—14 ; ungvibus caudalibus subrectis, setosis. 

Longit, 9 :0:5—0:67 mm. ; altitud. ? : 0:5—0:54 mm. 

A hím kisebb a nósténynél; ormánya róvidebb, utó- 
potrohja esücsa felé szembetünóen keskenyedett és hátsó 
szegélyén fogacskák nincsenek, hanem csak finom, merev 
sórtécskék és mellsó szegélyén kisebb-nagyobb kiemel- 
kedések. 

Hazánkban még eddig csak Alsó-hRákos határán talál- 
tam meg s az innen származó példányok a Nonwaw és 
Bnapv-féle lefrással egyeznek, külónósen a nóstény utó- 
potrohjának fogazottsága tekintetében. A végkarmok 
tekintetében az erdólyi példànyok minden eddig leírtak- 
tól eltérnek finom sórtézettségük miatt. 


13. Faj. Pleuroxus uncinatus, Barnp. 
I. Tábla. 40., 41. ábra. 

Pleuroxus uncinatus, Dargp, 7. pag. 135. Tab. 17. Fig. 
4. — Lyneeus uncinatus, LEvpiG, 1l. pag. 998. — Rhypo- 
philus uncinatus, SCHOEDLER, 4. pag. 56. — Lynceus unci- 
natüs, NoRMANN and Bmapy, 1. pag. 42. Tab. 18. Fig. 9. 

Hostro lomgo, subrecto, apice amtice curvato; testa 
corporis striata, marginibus caudalibus inferne. dentibus 
pluribus (2—3) magnis et. pluribis (2—9) minoribus, 
marginibus ventralibus rectis, denticulatis, setas postice 
breviores gerentibus, marginibus | capitalibus dentibus 
minutissimis ; cauda mediocri ad. apicem truncatum. pa- 
rum attenuata, margine posteriori dentibus simplicibus 
16—18 sensim minoribus ; ungvibus caudalibus subrectis, 
setosis. 


Longit. 9: 0:5—0:56 mm. ; altitud. 9 : 0-48—0:51 mm. 
Hfímje még eddig ismeretlen. 

Hazánkban e fajt még esak Alsó-Rákos határán talál- 
| tam, továbbá a Mezóségi tósorozat kórnyékéhez tartozó 


Novaly kózség határában, de mindkét helyen csak pár 
példányban. 


14. Faj. Pleuroxus balatonicus, Dapav. 
I. Tábla, 45., 46. ábra. 


Pleuroxus balatonicus, Dapav J., 7. pag. 4.; 9. pag. 154. 162. 
Hostro longo, subrecto, apice antice curvato; testa 
corporis areis hexagonalibus reticulata ; margine caudali 
inferne. dentibus mullis, margine ventrali subrecto setis 


ubique vestito; cauda mediocri apicem. truncatum: versus 


parum attenuata ; wungvibus caudalibus curvatis, laevibus ; 
margine dorsali caudae dentibus 10— 12. 
Az eddig ismert Fleuroxus fajok kozül leginkább ha- 


sonlít a Pleurorus glaber, Scmozp. és a Pleuroxus perso- 
natus, Lzgvp. fajokhoz. Az elsóhóz külónósen abban ha- 


sonlít, hogy ormánya esak gyengén hajlik mell- és fol- 
felé, de aztán eltér abban, hogy pánezéljának alsó zügán 
nincsenek fogacskák, mint amannál, továbbá végkarmai 


símák és nem fogazottak, mint a JPleurowus glaberéi ; 


ezenkívül a Pleuroxus glaber pánczélja síma, emezé hát- 
szógletii terecskékkel ékített. A Pleurovxus personatus- 
hoz abban hasonlít, hogy végkarmai símák két mellék- 
karommal, pánczélja hatszógletü terecskékkel ékített, és 
hogy szemei azonos távolsigban fekszenek; de eltér 
aztin abban, hogy ormánya nem hajlk folfelé, mint 
amazé, pánezéljának alsó csücsa végre épen abban külón- 
bózik emezétól, mint a Pleuroxus glaberé-tól. Eltér aztán 


mind a két említett fajtól testének méreti viszonyait ille- 


tóleg is. 

Longit. ? : 045—0:55 mm. 

Més eddig esupán a Balaton-tóból ismeretes s itt a 
siófoki partokon gytüjtóttem. Üres vázait még egy pár 
hal gyomortartalmában is megtaláltam, a melyben igen 


kónnyen felismerhetó állapotban voltak mogtartva. 


4. Nem. Crepidocercus, Brnax. 
Crepidocereus, DrmaE, 7. pag. 100. 


Capite immobili, testa. ampla, lata obtecto, oculo fron- 
| tali et macula. cerebrali praedito; testa corporis lata, 
postice rotundata, longitudine marginum caudaliwm alti- 
tudine maxima anünalis valde breviori ; cauda. com- 
pressa. dilatata. 

Eddig egyetlen faja ismeretes, a melynek leírásával 
tehát együttal a nemnek leífrását 1s adom. 


1. Faj. Crepidocercus setiger, Bxnax. 
I. Tábla, 47., 48. ábra. 
Crepidoeereus setiger, DBrRGE, 7. pag. 102.; Dapav F., 
| 5. pag. 20. Nr. 71.; 9. pag. 150. 


| Hostro medioeri ; macula cerebralà oculo. frontali mi- 


nore ; testa corporis brevi, areis hexagonalibus ; margine 
ventrali leviter rotundato, setas. breves gerente, postice 
angulum. rotundatum, | unidentatum. formante; cauda 
brevi, spimis marginalibus et pluribus lateralibus qminu- 
tis congregatim. dispositis ; ungvibus simplicibus, dente 
parvo instructis. 

Longit. ? : 04—0:3 mm. ; altitud. ? : 0:27—0:32 mm. 

Hazánkban tóbb helyról ismerem, nevezetesen Nagy- 
Tl'eremi, Kecskemét, Kótelem, Medgyes, Debreczen és 
Arad kórnyékéról, a hol állandó, nóvényekben gazdag po- 


csolyákban gyakori alak. 


5. Nem. Alona, Bargp. 


Alona, Bamp, Dawa, ScHoEDLER, Sans G. O., DrnGE, Mür- 
LER G. E., HgruicH, Kunz. — Grapholeberis, Sans G. O. — 
Alonella, Sans G. O. — Harporhynehus, Sans G. O. — 
Leydigia, Kunz W. 

Capite imanobili, testa. ampla, satis applanata, non ca- 
rinata ; oculo frontal et macula cerebrali ; testa. corporis 
lata, longitudine marginmum caudalium altitudine maaima 
animalis paulo breviori ; cauda. compressa, lata, aut 
seriebus aculeorum, aut squamarum. vestita ; ungvibus 
caudalibus magnis et inermibus, aut saepius ad basin 
dentibus singulis armatis. Mas orificio vasis deferentis 
ante ungves sito. 

E nem fóldrajzi elterjedése a fajok nagy száma miatt 
igen tekintélyes s mint az alábbi táblázat bizonyitja, az 
egyes fajokra nézve igen külónbózó. 


& E: E E & 
A faj neve E E zr ise esr SS oe e 
aic m ES &mimHjina,Hn 
Alona Leydigi. —. .. |. | -F alle | X 
« — acanthocercoides Tc tT -|-c 
« — balatoniea, n. sp. : 3l d 
«  tubereulata  ..- |3F 3E «| 3E 
« — intermedia. ^S» 4| JE | 
« affinis. —- qcT T tg || 4 
«  quadrangularis —.— | 4- | 4 : d | ^tlcrT!i-x 
« — guttata 4 Tic EE 
«- elegans-- -— -——- ls . 
«  rangvinea .. ..- dE 
«  stagnalis, n. sp... 2 : ; 2 "EE 
« oblonga |. 3t bos dpa SEE c ar || 9E 
«  lineata .. Jt dE 'c-blT- l4 5c 
«P OCOSLHUR  -- c-r t| | TiT cM 
« — retieulata tic-L T Tij 
« — dentata Es ; s: 4 
«  eamptocerceoides... 4 zi: " 
« — latissima |. : o | 3F : sz Jt 
«  tenuicaudis .. 4 1T | ^-|cx SE 
«* — parvula G "ABL 5 dE 
«  rostrata - 4x RI 3x za ens 
«S falcaia dErs Ree eris , 4r 
« — testudinaria. se l| 3p SS rs Ir3E 4- 3t 
« — laeustris, n. sp.- 3 | | | z 
* . Spinifera —- . |--|-F| 


Mint e táblázat mutatja, tóbb oly Alona-faj van, a 
mely háromnál tóbb fauna-területen észleltetett, de nem 


94 


cgekély azoknak száma sem, a melyek hárommál keve- 
sebben, s a melyek csak egy-egy fauna-területen talál- 
tattak. 

Az utóbbiakat aztán, ha jellemzó fajoknak vesszük, 
azt mondhatjuk, hogy alig van fauna-terület, a melynek 
jellemzó faja ne lenne. Igy hazánk faunáját tekintve, ér- 
dekes az 4loma latissima és Aloma camptocercoides, a 
melyek kózül az elsó esupán még Csehországból lévén 
ismeretes, hazánk fauniját ezekével ósszekapesolja. De 
van aztán pár olyan faj is, a mely még eddig csak 
hazánk faunájábol igmeretes s ezek a kóvetkezók : Alona 
balatonica n. sp., Al. stagnalis, n. sp. és Alona lacustris 
n. sp., ezekhez sorakozik aztán még pár, itt nem emliített 
fajváltozat is, a melyek mindannyian jellemzó alakok. 


Az Alona-fajok meghatáàrozására szolgáló 
táblázat. 


44. A pánezél hátsó alsó züga síma, nem fogazott. 
I. Az utópotroh vége felé szélesedik. 

a. Az utópotroh csüesán és hátsÓó szegélyón a 
tüskék hármas-négyes csoportokban rendezó- 
dóttek és harántsorokat képeznek. 

aa. À végkarmok alapján mellékkarom van. 
1. Faj. 4lona Leydigii, Scnópr. 
bb. A végkarmok alapján mellékkarom nines. 
*A végkarmok sórtézettek. 
9. Faj. 4lona acanthocercoides, Viscn. 
USA végkarmok símák. 
3. Faj. Alona balatonica, n. sp. 

b. Az utópotroh esücsán és hátsó szegélyén egy 
sor szegélytüske és egy sor oldali finom sórte- 
paanat. 

«a. À végkarmok sórtézettek, a mellékkarom 
alapján sórtepamat. 
4. Faj Alona affinis, Lxvp. 
Db. A végkarmok csupaszok, a mellékkar- 
mok alapja sórtepamat nélkül. 
5. Faj. Alona quadrangularis, M. O. Fn. 

c. Az utópotroh hátsó szegélyén és oldalán sórte- 
pamatok .... ... 6. Faj. Aloma guttata, Sans. 

d. Az utópotrohnak esupán szegélyén fogacskák. 

7. Faj. 4Alona  stagnalis, n. sp. 


IL Az utópotroh egész hosszában egyenló széles. 
4. À végkarmok ffnoman sórtézettek. 
«aa. Az wutópotroh hátsó szegélyén egy sor 
fínom tüske. 
S. Faj. 4lona lineata, Fiscn. 
bb. Az utópotroh hátsó szegélyén egy sor 
finom sórtepamat. 
9. Faj. Alona reticulata, Barb. 
cc. Az utópotroh hátsó szegélyén egyszerü 
fogacskák, oldalán sórtepamatok. 
10. Faj. 4lona oblonga, M. P. E. 
b. A végkarmok símák s az utópotroh hátsó sze- 
gélyén egyszerü tüskék. 
11. Faj. 4loma costata, SARS. 


III. Az utópotroh esücsa felé keskenyedik. 
a. À végkarmok fínomamn sórtézettek. 
«a. Àz utópotroh esücsa a végkarmok alap- 
ján erósen vájt. 
*A pánezél hosszbarázdákkal rovátká- 
zott. 192. Faj. Aloma latissima, KuRz. 
13. Faj. Alona camptocercoides, SCRÓDL. 
bb. Az utópotroh csücsa kerekített, épszélü. 
14. Faj. 4loma parvula, Kunz. 
b. A végkarmok esupaszok. 
aa. A pánezél fólületén tojásdad kiemelkedé- 
sek. 15. Faj. 4loma tuberculata, KuRz. 
bb. A pánezél folületén hosszirányn rovátkák. 
*Az utópotroh szegélytüskéi kózül a 
esüeson üló 9—3 a tóbbinél feltünóen 
hosszabb s à pánezél gyéren rovátká- 
zott. 16. Faj. Alona tenuicaudis, Sans. 
esücson esak egy hosszabb a tóbbi- 
nél s a pánezél tómótten rovátkázott. 
^ 17. Faj. Alona lacustris, n. sp. 
DB. A páncezél hátsó alsó züga fogazott. 

a. A pánezél fólülete hosszbarázdákkal rovátkázott, a hátsó 
alsó züg egy kis fogaeskával; az utópotroh hátsó sze- 
gélyén egy sor tüskével az orrmány hegyes. 

18. Faj. Alona rostrata, Kocn. 
A pánezél fólülete négyszógletü terecskékkel élesen 
hálózott, hátsó alsó züga három folfelé górbült erós 
fogaeskával, az orvmány róvid, tompa, mell felé irá- 
nyuló |... ... 19. Faj. Aloma testudinaria, Frscn. 


E meghatározó táblázatba esupán a hazánkból eddig 
ismert fajok vannak felvéve s a varietások az illetó helyen 
vannak részletesen ismertetve. 


1. Faj. Alona Leydigii, ScnoEprzgn. 
I. Tábla, 49. ábra. 

Lyneeus quadrangularis, LEvpriG, 7. pag. 291. Tab. 8. 
Fig. 59.; TórH S., 7. pag. 153. Tab. 3. Fig. 16. — Alona 
Leydigii, ScHoEDLER, 4. pag. 27.; MürrER P. E., 7. pag. 174. — 
Lyneeus quadrangularis, Fic, 6. pag. 243. Fig. 51. — 
Leydigia quadrangularis, Kunz, 7. pag. 58. Tab. 2. Fig. 2. — 
Alona Leydigii, HEgLurcH, 7. pag. 84. Fig. 41. 

Rostro brevi ; macula. cerebrali oculo parum majore 
processu mediali labri ciliis brevibus vestito, testa. cor- 
poris aut laevi, aut postice nonnunquam striis longitudi- 
nalibus valde indistinctis, brevi, alta, postice quam antice 
altiore, margine. ventrali leviter rotundato, setas ubique 
longas gerente, postice angulum. rotundatum , inermem 
formante ; cauda maxima, latissima, ad. apicem. rotun- 
data, utrinque serie saepius marginali spinarum fascicu- 
latim dispositarum. armata ; ungvibus caudalibus dente 
mamnuto. 

Longit. 9 :0:92—0:98 mm.; altitud. 9 : 066—0'*7 mm.; 
altitud. eapitis 9 : 0:23 mm. 

À hím, mint azt Kunz is pontosan ismertette, a nós- 
ténynél kisebb, pánezéljinak sávolyozottsága élesebb. 
Tapogatói hosszabbak az ormánynál s a hímeket jel- 


95 


lemzó ostor épen a tapogatók esüesán, a szaglópálezikák 
alapján emelkedik. Az elsó lábpár karmai igen erósek, 
hosszüak és hegyes esücsüak. Utópotrohja alak tekinteté- 
ben hasonlít a nóstényéhez, de hátsó szegélyén a sórték 
hosszabbak s majdnem egyenesek. 

Longit. 9 : 0:6—0*7 mm. 

Egyike az Alona-genus legnagyobb alakjainak. Ha- 
zánkban már Tórm S. észlelte 1861-ben Budapest kórnyé- 
kén s az ó nyomán Mancó T. is felsorolja ugyanonnan. 
Én legelószór a Retyezát tavaiban találtam meg, azóta 
azonban tóbb helyról ismertem meg s nevezetesen Alsó- 
Rákos, Piski, Besimbák kózségek határáról, de meg- 
találtam a Balaton-tóban is; ez utóbbi helyen külónósen 
à siófoki partok kózelében. Nagyon gyakorinak azonban 
egyik helyen sem mondhatom s mindenütt esak nehány 
példányát gytüjtóttem. 


9. Faj. Alona acanthocercoides, Fiscugn. 


I. Tábla, 50. ábra. 


Lyneeus acanthocerceoides, FrscuEm, 7. pag. 431. Taf. 3. 
Fig. 21—925.; LEvprG, 7. pag. 231. — Eurycereus acantho- 
cercoides, SCHOEDLER, Jj. pag. 11. — Lynceus acanthocer- 
eoides, NonwaN and Bnmapy, 7. pag. 31. Taf. 19. Fig. 5. 
Tab. 91. Fig. 7. — Alona aeanthocercoides, MürLER P. E., 
l. pag. 174. Taf. 4. Fig. 5. — Leydigia acanthocercoides, 
Kunz W., 7. pag. 59. — Alona acanthocercoides, HkrLICH, 
1. pag. 85. 


Iiostro breri ; macula cerebrali oculo majore ; processu 
mediali labri ciliis longis dense vestito; testa corporis 
manifeste longitudinaliter striata, brevi, alta, postice 
quam. antice altiore, marginibus ventralibus leviter rotun- 
datis, setas ubique longas gerentibus, postice angulum 
rotundatum inermem formantibus ; cauda maxima, latis- 
sima, ad apicem rotundata utrinque serie marginali. spi- 
narum. longarum. fasciculatim | dispositarum | armata ; 
ungvibus caudalibus setosis, basi inermibus. 

E faj általános jellemeit tekintve, feltünóen hasonlft 
az Alona LeydigW fajhoz s ettól esupán ajakfüggeléké- 
nek sórtézettségével, utópotrohjának sórtézettsésgével és 
azzal tér el, hogy a végkarmok alapjín mellékkarom 
nines, Ügy látezik, hogy nagy fóldrajzi elterjedéssel bir, 
deigen ritka alak, mivel a büvárok mindig esak egy- 
két példányról emlékeznek meg. Hazánkban még eddig 
csak a Dalaton-tóban találtam a siófoki partok kózelében, 
a hol meglehetós gyakori, valamint Besimbák határán 
egy pár példányban. 


3. Faj. Alona balatonica, n. sp. 
I. Tábla, 51., 52. ábra. 

[ostro brevi, macula cerebrali oculo majore ; processu 
mediali labri margine. inferiore undulato hinc atque in 
lateribus setis dense vestito; testa corporis evidenter longi- 
tudinaliter striata. atque stris minutis dense instructa, 


96 


brevi, alta, postice, altiore quam antice marginibus ventra- 
libus rotundatis, setas ubique longas gerentibus, postice 
angulum. rotundatum | inermem — formantibus ; | cauda 
mazima, latissima, supra anum 9S-dentata, ad. apicem 
rotundata serie spinarum marginalium minimarum atque 
utrinque lateribus serie spinarum longarum. fasciculatim 
dispositarum. armata ;. ungvibus. caudalibus: inermibus 
dente basali carentibus. 

E faj általános jellemeit tekintve nagyon emlékeztet 
az Alona Leydigii és az. Alona acanthocercoides. fajokra. 
Az elsóhóz hasonlít abban, hogy pánezéljin egyenes 
barázdák vannak, de eltér tóle a barázdák kozotti terek 
finom, hullámos rovátkázottságával, az Alona acantho- 
cercoides-tól pedig épen abban külónbózik, a muiben 
hasonlít az Alona Leydigii-hez. Mindkét fajtól külónbózik 
mellsó tapogatóinak sórtézettségével s az Aloma Ley- 
digi-tól eltér még abban is, hogy. végkarmainak alapján 
nines mellékkarom, mely tekintetben az Alona acam- 
thocercoides-hez hasonlít, a melytól azonban külónbózik 
annyiban, hogy végkarmai csupaszok. Szóval e faj az 
Alona  Leydigii és az Alona acanthocercoides kózótt. kóz- 
vetító alakot képez. 

Longit. ? : 0:75—0*85 mm. ; altitud. ? : 0:7—0:82 mm. 

Még ez ideig csupán a Dalaton-tó vizének faunájából 
ismerem s épen ezért adtam a «balatonica» nevet is. 
À Balaton vizéból a siófoki partokon halásztam, de esak 
nóstényeket s itt meglehetós gyakorinak látszik. 


4. Faj. Alona affinis, Lzvpra. 
I. Tábla. 53—59. &bra. 


Lynceus affinis, LEYpiG, 1. pag. 223. "Tab. 9. Fig. 68. 69.; 
L. affinis, Tóru $8.,3. pag. 20. Fig. 24. 95. — Alona affinis, 
SCHOEDLER, 3. pag. 19.; A. affinis Sans G. O., 3. pag 217. — 
Lyneeus quadrangularis, NogwAN and Bmapy, 1. pag. 26. 
Taf. 21. Fig. 5.; L. affinis, FRiG, 6. pag. 9249. Fig. 50. — 
Alona affinis, HELLICH, l. pag. 85. Fig. 49. 43. 

Rostro brevi ; macula. cerebrali oculo minore ; labro 
processu. mediali glabro vel biaculeato; testa. corporis 
fere rectangula, interdum. areis hexagonalibus instructa, 
vel. longitudinaliter striata, margine. ventrali recto, aut 
subrecto, setas ubique mediocres gerenti, postice angulum 
rotundatum. inermem. formante ; cauda magna apicem 
truncatum. versus parum latiore, margine dorsali serie 
marginali aculeorum  mediocrium:. setosorumque. vestita ; 
ungribus caudalibus curvatis, praeter. dentem. basalem 
serie dentium minimorum armatis. 

Találtam oly varietását 1s a Szent- Anna tavában, a mely- 
nél az utópotroh szegélytüskéi nem voltak sórtézettek, 
hanem egészen símák. (I. Tábla. 54. ábra.) 

Longit. ? : 0:9—0:98 mm.; altitud. ? : 041—0:51 mm.; 
altit. capit. ? : 0:25—0:26 mm. 

AÀ hím kisebb a nósténynél, hátoldali szegélye nem 
oly ivelt és felsó hátsó züga magasabban fekszik, tompán 


| kerekített. Ormánya tompa, róvid és széles. Tapogatói 
| szintén róvidek, de a szaglópálezikák mégis az ormány 
csüesüig érnek. A pánezél felülete meglehetós stürüen 
fekvó hosszbarázdákkal ékített. Az utópotroh hátsó sze- 
| gélye egyenes ugyan, de azért maga az utópotroh nem 
mindenütt egyenló széles, mert csüesa felé gyengén 
elkeskenyedett és tompán kerekftett. A végkarmok alapja 
| nines élesen elkülóntülve, minthogy az utópotroh csüesa 
nines bemetszve. Az utópotroh hátsó szegélyén s a sze- 
| gélytól kissé távolabb egyenlótlen hosszü, finom sórtées- 
| kék pamatainak hosszsora emelkedik. A végkarmok és 
mellékkarmok egészen sfmák s az ivarnytlás alapjuk elótt 
nyílik. (II. Tábla. 56. ábra.) 

Longit. d: 0'78 mm.; altit. c&': 0:36 mm.; altit. 
capit. d' : 0:25 mm. 

Hazánkbóllegelószór Tórm S. s az 6 nyomán Manaó6 
T. is Budapest kórnyékéról ismertette. Én legelószór a 
Retyezát hegytómegében lévó Zseminye- és Zenoga-tóból 
ismertem meg, késóbb azonban tóbb helyen is találtam, 
| nevezetesen Csehtelke, Sárkány, Gyeke, M.-Sályi, Uzdi- 
Szt.-Péter, Deég, Doldogváros, Nagy-Pestény, Püspók- 
| ladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Debreezen, Szielnicz, 
Liptó-Szt.-Miklós, Deménfalu, Besenyófalu, Cserna, Ver- 
secz határáról állandó, nóvényekben bóvelkedó vizekben, 


továbbá a. Dalaton-tó siófoki partjainak kózelében. 


5. Faj. Alona quadrangularis, Mórrrn O. F. 
I. Tábla. 60. ábra. 


Lyneeus quadrangularis, MérrER O. Fm.,1. pag. 74. Tab. 
9. Fig. 1—3. —  Alona quadrangularis, Barnp, 7. pag. 13l. 
Tab. 14. Fig. 4.; A. sulcata, SCHOEDLER, 1. pag. 28. 4. pag. 
91. Taf. 1. Fig. 94. 25.; A. quadrangulari$, MürrLER P. E., 
1. pag. 176. Taf. 3. Fig. 20. 21.; A. quadrangularis, KuRz, 
1. pag. 56.; A. quadrangularis, HErrLICH, 1. pag. 87. Fig. 44. 

Rostro brevi ; macula. cerebrali magnitudinem oculi 
vix attingenti ; labro processu mediali glabro ; testa cor- 
poris evidenter, longitudinaliter striata, fere rectangula, 
inargine ventrali subrecto, setas ubique mediocres gerenti ; 
|! cauda magna, apicem truncatum versus latiore, margine 
dorsali rotundato, serie marginali aculeorum mediocriwum 
et. serie laterali squamarum ornata ; ungvibus caudalibus 
dente parvo instructis. 

Longit. ? : 07—0:85 mm. ; altit. ? : 044—046 mm. 

À him nyülánkabb és kisebb a nósténynél, hátoldali 


szegélye majdnem  egyenes lefutísü; ormánya róvid, 
tompa, mell felé irínyuló s tapogatói az ormáünynál 
hosszabbak. A tapintó sórte róvid, de erós. Az ágastapo- 
gatók ágainak elsó 1zéról hiányzik a tüske. Elsó lábpárjá- 
nak karmai erósek, alapjukon és végükón szélesedettek. 


Az utópotroh alak tekintetében hasonlít a nóstényéhez, 
de hátsÓó szegélyéról hiányzik a fogaeskák külsóÓ sora 
| 8 esupán a fimom sórte pamatok belsó sora van meg. 


| A végkarmok, nemkülónben a mellékkarompár is síma 


dba 7 1 D 


wow 


i ad^ 


BnkROP. H5, d. pag. 181. Tab. LV. Pig. 8. 


s az utópotroh esücsának majdnem kózepén emelkednek, 
minthogy a himivarnytlás alapjuk elótt nytlik. 

Longit. 8 : 0:61 mm. ; altit. c? : 0:32 mm. 

Az európai faunaterületen majdnem kózónségesnek 
mondható, e fajt hazánkban tóbb helyen éószleltem ; így 
nevezetesen Alsó-Rákos, Alsó-Vist, Báld, 
Debreezen, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, Besenyófalu, 
Deménfalu kózségek határában. Wrznzrszskr megtalálta 


Malomvíz, 


2 tátrai tavakban. Ezenkívül ismerem a PDalaton-tóból 
is, a honnan a siófoki partokon gyüjtóttem. Az itt ey(j- 
tótt példínyok kis mértékben eltérmek a tórzsalaktól 
s nevezetesen abban, hogy az ágastapogatók tórzséón csu- 
pán egy erós sórte van, s az utópotroh szegélyón 11—12 
fogaeska van csupán. 


6. Faj. Alona guttata, Sans G. O. 
I. Tábla. 61., 62. ábra. 
Alona guttata, Sans G. O., 1. pag. 287.; A. guttata, Mür- 
9.; 2. pag. 356. ; 
A. coronata, Kunz, 1. pag. 54. Taf. 2. Fig. 4—6.; A. reti- 
eulata. SCHOEDLER, J. pag. 24.; Alona anglica, HkrrrcH, 2. 
pag. 95. 

Rostro brevi ; maeula. eerebrali oculo multo minore ; 
testa corporis brevi, areis rhomboidalibus vel. quadratis, 
margine ventrali subrecto, setas breves gerenti, postice 
angulum rotundatum, inermem formante ; cauda brevi, 
lata, apice rotundato, fasciculis marginalibus spinarum 
aminutarum et. serie laterali squamarum utrinque armata, 
ungvibus dente parvo. 

Longit. ? : 0:35—0:39 mm. ; altit. ? : 0:23—0:26 mm. ; 
altit. cap. ? : 0:08—0:09 mm. 

Egyike a kózónségesebb fajoknak. 

Hazánkban nagyon sok helyen talíltam meg s neve- 
zetesen Drassó, M.-Sályi, Báresd, Alsó-Vist, Héviz, M.- 
Záh, Réty, Mikó-Ujfalu, Uzdi-Szt.-Péter, Déég, Szász- 
Kézd, Nyárádtó, Kinesi, Kotelend, Nagyteremi, Szt.-Anna 
és Mohostó, Retyezáti tavak, Püspókladány, Karezag, 
Kis-Ujszállás, Budapest, Szielniez, Liptó-Szt.-Miklós, De- 
ménfalu határán. WirnmzEsskr a tátrai tavakban találta 
meg. 

7. Faj. Alona stagnalis, n. sp. 
II. Tábla. 1., 9. ábra. 


Jostro longiusculo, paulum curvato, acuminato ; ina- 
cula cerebrali oculo minore; labro processu mediali 
glabro ; testa corporis longitudinaliter, manifeste striata, 
linea dorsali rotundata margine ventrali medio parum 
arcuato, setas ubique mediocres gerenti, postice angulum 
obtusum, inermem formante ; cauda. brevi, apicem versus 
rotundatum dilatata, margine dorsali utrinque serie 
marginali aculeorum 7—8 sensim. minorum et. pluribus 
minüimorum aequalium armata ; ungvibus caudalibus 
inermibus dente basali uno. 

Longit. ? : 0*4—0:48 mm. ; altit. ? : 0:18—0:22 mm. 


Dapay, Cludocera. 


OUI 


E faj a melyet Alsó-Rákos határán az Olt áradási 
területén találtam pár példányban, nagyon kózel áll az 
Alona 
alakja, pánezéljíinak szerkezete, de külónósen utópotroh- 


lineatá-hoz, a melytól azonban ormányának 


jának alakja és szerkezete által élesen kólónbozik. 


8. Faj. Alona lineata, Frscuzn. 
II. Tábla. 3—5. ábra. 

Lynceus lineatus, FrscHER, 7. pag. 429. Taf. 1. Fig. 15., 
16.; L. lineatus, LEvprG, 1. pag. 230. —  Alona rectangula, 
Sans G. O., 2. pag. 160.; A. lineata, SCHOEDLER, 2. pag. 98. ; 
A. lineata, MrLER P. E, 1. pag. 178. Taf, &. Fig. 2, 4.; 
A. lineata, Kunz, 1. pag. 52.; A. euttata, HErLICH, 1. pag. 
92. Fig. 49., 50. 

liostro brevi; macula cerebrali oculo minore; labro 
processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter, 
manifeste striata, linea. dorsali rotundata, margine ven- 
trali leniter simuato, setas ubique mediocres gerente, po- 
stice angulum obtusum, inermem formanti ; cauda brevi, 
lata, ad. apicem. rotundata, margine dorsali fere recto, 
utrinque serie marginali aculeorum. armata ; ungvibus 
caudalibus setosis, wnidentatis. Mas cauda ad apicem 
attenuata, utrinque seriebus duabus squamarum, wungvi- 
bus inermibus. 

Longit. 9? : 0:5—0:6 mm. ; altit. ? : 0:2—0:28 mm. 

À hím tapogatói hosszabbak az ormánynál; az ostor 
hiányzik rólok. Az elsó lábpár karma gyenge és erósen 
lihegyezett. Az ivarnyílás az egyszerü végkarmok elótt 
nyílik. 

A pánezél hátoldala majdnem egyenes. A potrohon 
egy haránt sórtesor s egy oldali sórte-pamatsor emelkedik. 

Longit. ?: 0-47 mm. 

Aránylag nagy foóldrajzi elterjedéssel bífró és gyakori 
faj. Hazánkban eddig a kóvetkezó lelóhelyekról isme- 
rem: Fogaras, Püspókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, 
Budapest, Liptó-Szt.-Miklós, Deménfalu, Szielniez. Wren- 
ZEJSKI & tátrai tavakból említi. 


9. Faj. Alona reticulata, Darnp. 
II. Tábla. 6., 7. ábra. 


Alona reticulata, Dargp, 7. pag. 132. Taf. 16. Fig. 3. 


Rostro brevi ; macula. cerebral: oculo minore, labro 


| processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter 


striata, areis quadrangularibus ; margine. ventrali sub- 
recto, setas longas, postice sensim breviores gerenti, postice 
angulum. rotundatum, inermem formanti ; cauda. brevi 
utrinque serie marginali. spinularum /fasciculatim. dis- 
positarum armata ; ungvibus ciliatis, dente minimo. 

Eritka fajt hazánkban a Mezóségi tavakban s aztán 
Kis-Ujszállás határán találtam, de csak pár példányban, 
nemkülónben Kecskemét, Alsó-Rákos és Apahida határá- 
ban is. 


13 


10. Faj. Alona oblonga, Mürrzn P. E. 


Lyneeus quadrangularis, LiujEBoRG, 7. pag. 76. Tab. VI. 
Fig. 5. — Alona oblonga, MürLER P. E., 7. pag. 175. Tab. 3. 
Fig. 22. 93. Tab. 4. Fig. 1., 2.; Kunz, 1. pag. 56. 

Hostro mediocri ; macula cerebrali fere magnitudine 
oculi ; labro processu mediali glabro ; testa corporis laevi, 
aut nonnunquam postice striis longitudinalibus indistinc- 
tis, fere rectangula, margine ventrali subrecto, setas postice 
sensim breviores gerenti, parte postica angulum  rotun- 
datum inermem formante ; cauda magna per totam longi- 
tudinem aequilata, apice truncata paulo rotundata, serie 
marginali aculeorum | medioerium et serie laterali squa- 
marum armata ; ungvibus caudalibus dente parvo. Mas 
caida. ad. apicem. versus angustata, serie marginali den- 
tium carente. 

Longit. ? : 0:8—1:2 mm. ; altit. 9 : 0:7—0:9 mm. 

A hím általánosságban az 4lona quadrangularis hím- 
jéhez hasonlít; eltér tóle azonban utópotrohjának alakja 
és szerkezete tekintetében; mert e faj hímjének utó- 
potrohja, mint azt Mürrzn P. E. nagyon helyesen ábrá- 
zolja vége felé elkeskenyedik és csücsán a végkarmok 
felé egyenesre metszett. Hátsó szegélyén a végkarmok 
alapjától kiindulólag 5—6 pamatban igen finom sórtécs- 
kék emelkednek, ezen kívül azonban van egy hosszsor 
szintén finom sórtepamat a szegélytól távolabb befelé, a 
mely megfelel az Aloma quadrangularis hímjénél eló- 
forduló hasonló pamatnak. 

Hazánkban e fajt még eddig esak a Retyezát hegy- 
tómegében fekvó Fekete-tóból (Teu nyegru) ismerem. 
WiznzE3?sE:I à fátral tavakból ismertette. 


11. Faj. Alona costata, SAns G. O. 
II. Tábla. S. és 9. ábra. 

Alona eostata, SARs G. O., 2. pag. 286. — Lynceus costa- 
tus, NonMaN and Bnmapy, 7. pag. 95. Tab. 18. Fig. 2. Tab. 91. 
Fig. 7. — Alona ecostata, HExLLrcH, 7. pag. 90. Fig. 47., 48. 

FHostro longiusculo ; macula cerebrali oculo multo mi- 
nore ; labro processu mediali glabro ; testa corporis mani- 
feste. longitudinaliter. striata. aut. areis. hevagonalibus 
plus-minusve obsoletis ; margine ventrali recto aut parum 
rotundato setas postice sensim breviores gerenti, parte 
postica angulum rotundatum inermem: formante ;. cauda 
mediocri, per totam longitudinem. aequilata, apice trun- 
cata, parum rotundata, serie marginali aculeorum medio- 
cerium ; ungvibus caudalibus dente parvo. 

Longit. ?: 0:5 mm. ; altit. ?: 0:27 mm. ; altit.cap. 9: 
0:14 mm. 

Meglehetós nagy fóldrajzi elterjedéssel bíró faj, mely 
hazánkban is a kózónségesebben elófordulók kózé tarto- 
zik. Legelsó alkalommal Erdélyben a Mohos-tóból és 
kórnyékén fekvó tócsákból gyüjtóttem, de késóbb meg- 
találtam PBrassó, Kótelend, Felsó-Kápolna, Szovát, Héj- 


98 


jasfalva, Debreczen, Kisüjszállás, Budapest, Püspókla- 
dány, Kecskemét, Karcezag, Szielniez, Liptó-Sz.-Miklós, 
Diósgyór, Deménfalu, Csápor kórnyékén is. 

A tórzsalakon kívül azonban még egy érdekes varietá- 
sát 1s találtam, a mely elsó sorban abban külónbózótt a 
tórzsalaktól, hogy pánezéljának hátsó szegélye erósebben 
kerekített volt s evvel kapesolatban felsó és alsó züga fel- 
tünóen kerekített, továbbá az alsó zügon róvid, finom 
sórtécskék emelkedtek s a pánezél fólülete hatszógletü 
tereeskékkel volt ékítve. Ágastapogatóinak tórzsén kívül 
egy tüske, esücsain pedig 2—4 tüske emelkedett ; a külsó 
ág elsó ízéról egy erós tüske s mellette egy kisebb, a 
második íz esuesáról 3 


4 tüske s a harmadiknak csü- 
cSáról egy tüske és három tollas, kéttagü sórte eredt. 
A belsó ág elsó ízének ecsüesán nehány finom sórtéeske, 
a második íz csüesán egy, s a harmadiknak esücsán há- 
rom tollas, kéttagü sórte, meg egy tüske volt, a második 
íz esücsán azonban nehány fimom sórte is volt látható. 
B bár ezekben eltért a tórzsalaktól, méeis hasonlított 
hozzá utópotrohjának szerkezetében s épen ez okból 
nem külónftettem el attól. 


12. faj. Alona latissima. Konz. 
II. Tábla. 10—11. ábra. 


Alonopsis latissima, KuRz, 7. pag. 46. "Tab. 29. Fig. 13— 
15.; A. latissima, HxrrrcH, 7. pag. 89. Fig. 46. 


Itostro longiusculo, aeuminato ; macula cerebrali oculo 
minore; testa corporis lata, longitudinaliter striata ; 
margine ventrali recto, setas ubique longas gerenti, po- 
stice angulum  rotundatum, inermem. formanti ; cauda 
perlonga, apicem versus attenuata, serie aculeorum parvo- 
rum armata; ungvibus caudalibus dente parvo atque 
serie dentium minutorum. 

Longit. ? : 0:5—0:58 mm.; altit. 9 : 0:4—0:43 mm. 

À hím, mint általában az Alomna-fajoknál, kisebb a 


nósténynél, hátoldala nem oly erósen ívelt s hasoldala 
majdnem egyenes. Tapogatói hosszabbak az ormánynál, 
külsó szegélyüknek elsó harmadában egy tapintó sórte 
emelkedik, ez alatt pedig három oldali szaglópálezika. 
À egüeson emelkedó 8—10 szaglópálezika egyenló hosszü. 
Az üágastapogatók belsó áegi utolsó ízének csücsáról a 
három tollas sórte mellett még egy finom róvid, kétízü 
sórte ered, melynek elsó íze sótétebb a másodiknál. Az 
elsó lábpár karmai erósek. Az utópotroh egészen csupasz, 
s a síma végkarmok mellett nincs mellékkarom. 

Longit. & : 04 mm. ; altit. &: 


Hazánkban ez ideig még csakis Versecz és Begesd 


0:3 mm. 


kózség határiról :j8merem, hol egy hegyi tóban találtam ; 
de itt a ritkibb alakok kózé tartozik s esak egy pár 
példányát találtam. 


99 


13. Faj. Alona camptocercoides, ScnoEpr. 
IL. Tábla. 12., 13. ábra. 

Camptocereus alonoides, ScHoEpLER, 2. pag. 97. — Alona 
camptocercoides, ScnokpLER, 3. pag. 24. Tab. 1. Fig. S—10.; 
A. tenuieaudis, HxrLICH, 7. pag. 88. Fig. 45. (Pro parte.) 

Hostro brevi, macula. cerebrali oculo minore; labro 
processu mediali glabro ; testa corporis areis quadran- 
gularibus vel hexagonalibus, fere rectangula, margine 
ventrali recto, setas longas postice sensim breviores ge- 
renti, postice amgulum obtusum, inermem. formanti ; 
cauda angustata, ad apicem. attenuata, apice. truncata 
incisaque, serie marginali aculeorum, ultimorum. longo- 
rum, superiorum parvorum, armata ; ungvibus caudali- 
bus dente magno. 

Longit. 9 : 0-48—0:5 mm.; altit. ? : 0:98—0:3 mm. 

Hazánkban e fajt még csak kevés helyról ismerem, 
így nevezetesen Kolozsvár, Apahida és Oltszem határán 
gyüjtóttem. 


14. Faj. Alona parvula, Kvnz. 
II. Tábla. 14., 15. ábra. 
Alona parvula, Kunz, J. pag. 50. Tab. II. Fig. 8. 
Fiostro brevi ; macula. cerebrali. oculo minore ; labro 
processu mediali glabro ; testa corporis longitudinaliter 
obsoletius striata vel laevi, linea. dorsali rotundata, mar- 
gine ventrali recto, setas postice sensim. breviores gerenti, 
postice. amqulum. obtusum, inermem. formante ; | cauda 
brevi, lata, apicem versus truncato-rotundatum paululum 
attenuata, margine dorsali dentibus 7—8 aequalibus setis- 
que parvissimis ; ungvibus caudalibus dente basali. 
Longit. ? : 0:3—0:4 mm.; altit. ? : 0:25—0:3 mm. 
Vizsgálataim folyamában esak két helyen s nevezete- 


sen Alsó-Rákos és Apahida határán, az utóbbi helyen a 
nagy tóban észleltem. 


15. Faj. 4lona tuberculata, Kvnz. 

Alona tubereulata, KuRz, /. pag. 51. Taf. 2. Fig. 3.; 
A. tubereulata, BrgeE, 7. pag. 107. Taf. 2. Fig. 17—18. 

Jostro brevi ; macula. cerebrali oculo. parvo minore ; 
testa corporis brevi, tuberculis parvis ; margine ventrali 
leniter. rotundato, setas breves gerenti, postice angulum 
rotundatum, inermem. formanti ; cauda brevi, lata, apice 
rotundata, serie marginali spinarum minutarum ; wungvi- 
bus dente parvo. 

Longit. ? : 0:3—0*4 mm. 

Hazánkban més eddig csak a Mohos-tóban s a kór- 
nyékén fekvó pocsolyákban találtam. 


16. Faj. Alona tenuicaudis, Sans G. O. 
II. Tábla. 16—18. ábra. 


Lynceus quadrangularis, Bamp, 7. pag. 192. Tab. 3. Fig, 
9—11. pag. 131. Tab. 16. Fig. 4. — Alona tenuicaudis, SAns 
G. O. 2. pag. 285. — Lynceus tenuicaudis, NoRMAN and Bnapv, 


1. pag. 25. Tab. 19. Fig. 3. — Alona tenuicaudis, MÜLLER 
P. E., 7. pag. 179. Tab. 3. Fig. 20. Tab. 4. Fig. 24.; A. te- 
nuieaudis, Kunz, 7. pag. 52.; A. tenuicaudis, HkruICH. /. 
pag. 88. Fig. 45. 

Kiostro brevi ; macula. cerebrali oculo minore ; labro 
processu mediali glabro ; testa corporis ample, longitudi- 
naliter striata, fere rectangula, margine. ventrali leniter 
rotundato, aut recto, setas longas postice sensim breviores 
gerenti, postice angulum obtusum, inermem .formanti ; 
cauda longa apicem. versus attenuata, apice truncata, 
incisa, serie laterali squamarum minimarum  serieque 
marginali aculeorum, aut serie fere marginali aculeorum, 
ultimorum. longorum, validissimorum, superiorum. per- 
parvorum armata ; wungvibus caudalibus dente magno 
armatis. 

Longit. 9 : 0:63—0'6 mm.; altit. ? : 0:31—0:36 mm. 

A hím, melyet nehány példányban alkalmam volt 
megfigyelni, általános alak és külszerkezet tekintetében 
hasonlít a nóstényhez, de annál kevéssel kisebb, feje eró- 
sebben mell- és aláfelé szókell. Tapogatói az ormánynál 
valamivel hosszabbak s a tapintósórtén kívül a kis ostor 
is ki van fejlódve. Az elsó lábpár karmai erósek és na- 
eyon górbültek. A potroh végén a farksorték elótt három 
harántsorban fimom sórték emelkednek. Az utópotroh 
alak tekintetében nem sokban tér el a nóstényétól, a 
vég-karmok alapján azonban csak gyengén vájt; hátsó 
szegélye egészen csupasz s csak a végkarmok alapján, a 
bemélyedésben emelkednek sórteszerí képletek, neveze- 
tesen négy finom sórte, ezeken tül két eróteljesebb, hen- 
geres nyülványka, melyeknek elsejéról egy erósebb tüske, 
másodikiról pedig tóbb fimom sórtécske emelkedik s 
végre még három finom, egyszerü sórte. (II. Tábla, 
18. ábra.) A vég-karmok egészen símák, nemkülónben a 
mellék-karmok is. 

Longit. c? : 0:4—0-45 mm. ; altit. &' : 0:25—0:29 mm. 

Igen nagy foldrajzi elterjedéssel bíró faj, a mely ha- 
zánkban is kózoónséges. Eddig ismert termóhelyei a 
kóvetkezók: Apahida, Novaly, Alsó-Rákos, Déva, Nagy- 
Sármás, Segesd, Hévíz, Domba, Medgyes, Püspókladány, 
Karezag, Kisüjszállis, Debrecezen, Diósgyór, Liptó-Sz.- 
Miklós, Szielniez, Deménfalu, Csápor. 


17. Faj. Alona lacustris, n. sp. 
II. Tábla. 19., 20. ábra. 


Rostro brevi; macula. cerebrali oculo minore ; labro 


| processu. mediali glabro; testa. corporis stris longitudi- 


nalibus dense vestita, linea dorsali parum arcuata, mar- 
gine ventrali subrecto, setas postice breviores gerenti, po- 


| stice angulum obtusum inermem. formanti ; cauda. brevi, 


apicem versus rotundatum attenuata serie fere marginali 


| aculeorum sensim minorum armata, ungvibus caudalibus 
| 


wnidentatis. 
Longit. 9 : 0:4—0:5 mm.; altit. ? : 0:35—0*4. mm. 


13* 


100 


Az eddig ismert fajok kózül leginkább hasonlít az 
Alona quttata és az Alona parvula fajokhoz, külónbo- 
zik azonban az elsótól utópotrohjának szerkezetével, az 
utóbbitól pánezéljinak és utópotrohjának  szerkezete 
által. Hazánkban még eddig esakis az Olt mentén talál- 
tam Alsó-Rákos határában s itt is csak pár példányban. 


18. Faj. Alona rostrata, Kocu. 
II. Tábla. 21.—94 ábra. 


Lynceus rostratus, Kocug, 7. H. 36. Tab. 12.; LiLíL3E- 
BORG, J. pag. 78. Tab. 6. Fig. 9.; LxvpriG, J. pag. 9297.; 


TórH S. 3. pag. 91.; ScHoEDLER, 2. pag. 26.; 3. pag. 58. 
Tab. 3. Fig. 60. — Alonella rostrata, Sams G. O., 2. pag. 
301. — Lynceus rostrata, NomMaN and DBnapy, 7. pag. 43. 
Tab. 19. Fig. 1. Tab. 21. Fig. 6. — Alona rostrata, MÜLLER 
P. E., 7. pag. 182. Tab. 4. Fig. 12. —  Alonella rostrata, 
Kunz W.,1. pag. 60. Tab. 2. Fig. 7. — Alona rostrata, HEL- 


LICH, [. pag. 97. Fig. 55. 

Fiostro longo, inferne curvato ; macula cerebrali oculo 
nünore ; labro processu imediali glabro; testa corporis 
stris longitudinalibus, irreqularibus, curvatis et undula- 
tis, aut areis hexagonalibus, linea dorsali arcuata, mar- 
gine ventrali fere recto, setas ubique breves gerenti, postice 
angulum. wuni- vel bi-dentatum formanti ; cauda mediocri, 
apicem, truncatum versus leviter attenuata, serie fere 
marginali aculeorum armata ; ungvibus caudalibus dente 
parvo. 1 

Longit. ?:0:4—0'65 mm.; altit. 9 : 0:20—0:34 mm.; 
altit. cap. 2 :0:16—0:19 mm. 

À hím kisebb a nósténynél, pánezéljának hátsó zügai 
kerekítettek s az alsón egy fogacska emelkedik. Hátoldala 
gyengén fvelt. A pánezél fólülete egyenesen sávolyozott. 
Ormánya róvidebb a nóstényénél és esak kevéssel hosz- 
szabb a tapogatóknál, a melyeken a tapintósórte elótt 
egy-egy hosszü ostor ered. Az elsó lábpár karmai erósek. 
Az utópotroh hátsó szegélyén merev sórtepamatocskák 
emelkednek. A végkarmok alapján nincsen mellékkarom. 
Az ivarnyilàs a végkarmok fólott nyilik, kozetlenül 
alapjukon. 

À hím testhossza: 041—048 mm. 

Hazánkban én e fajt M.-Sályi, Szovát, Hévíz, Debre- 
czen kórnyékén, továbbá a Balaton-tó vizében találtam 
s mindeme helyeken a gyakoribb alakok kózé tartozik. 

Az ismertett alakokon kívül talíltam még pár varie- 
tását 15. Az egyiknél ugyanis a pánezél hasoldali szegélye 
kózepe tájín óblózótt volt s az alsó hátsó csücson fo- 
gaceska nem volt. (IL Tábla. 223. ábra.) A másiknál az 


ágastapogató külsó d4gának  müsodik ízéról egy tollas 
sórte, a harmadiknak esücesáról egy tüske és 3 tollas sórte 
ered; a belsó ág második ízén egy hosszü tüske, a har- 
madiknak esücsán 3 tollas, kéttagu, és egy sima, tagolat- 
lan sórte emelkedik, mely utóbbi azonban a tóbbinél 


róvidebb. (II. Tábla. 24. ábra.) 


19. Faj. Alona testudinaria, Frscugn. 
IL Tabla. 25—27. ábra. 


Lynceus testudinarius, FrscuER, 5. pag. 191. Taf. 9. Fig. 
12.; L. retieulatus, LrnLJEBORG, 7. pag. 83. Tab. 7. Fig. 6. 
7.; L. testudinarius, LinrjEBoRG, 7. pag. 84. Tab. 7. Fig. 8.; 
L. retieulatus, LrvpzG, 7. pag. 299.; L. testudinarius, LEv- 
DIG, 7. pag. 299—230. — Graptoleberis reticulata, Sams, 2. 
pag. 289. — Alona esocirostris, SCHOEDLER, 2. pag. 28. 5. pag. 
25. Tab. 1. Fig. 26. 27. — Lynceus testudinarius, NORMAN 
and Bnapy, 7. pag. 30. Tab. 18. Fig. 7. Tab. 21. Fig. 4. — 
Alona reticulata, MürLER P. E., 7. pag. 180. — Lynceus 
retieulatus, Fmró, 7. pag. 244. Fig. 55. — Graptoleberis tes- 
tudinaria, Kunz, 7. pag. 54. Tab. 2. Fig. 11. 12. — Alona 
testitudinmaria, HxrriCH, /. pag. 96. Fig. 54. 


Hostro mediocri, antice vergenti, apice rotundato ; 
macula cerebrali oculo minore; labro processu medial 
glabro ; testa. corporis areis polyedricis reticulata, fere 
rectangula, margine. ventrali vecto, setas longas gerenti 
et postice angulum | acutum, bidentatumque. formanti ; 
cauda brevi, apicem acuninatum versus attenuata, utrin- 
que seriebus lateralibus spinularum fasciculatarum ar- 
mata ; ungvibus caudalibus mullo, aut minimo. 

Longit. ? : 0:55—0:75 mm. ; altit. ? : 0:33—041 mm. ; 
altit. cap. 9 : 091—0:25 mm. 

A hím kisebb a nósténynél és hátoldala nem oly ívelt. 
Az elsó lábpár karma gyenge. Utópotrohjának mellsó sze- 
gélye egyenes, hátsó szegélye a végbélnyílás mellett eró- 
sen kimetszett s innen kezdve további lefutásában foko- 
zatosan keskenyedik, minek kóvetkeztében csücsán meg- 
lehetós hegyes. A végkarmok kózelebb feküsznek a hátsó, 
mint a mellsó szegélyhez. A mellékkarom, valamint min- 
den más cuticula-képlet is hiányzik az utopotróhról. 

Longit.c': 0:45—0:55 mm. ; altit.d': 0:22—0:24 mm. 

Európai fóldrajzi elterjedése nagynak mondható. Ha- 
zánkban is a gyakoribb fajok kózé tartozik s eddig ismert 
termóhelyei a kóvetkezók: héty, Drassó, M.-Sályi, Uzdi- 
Sz.Péter, Hévíz, Alsó-Venieze, Méhes, Nagy-Pestény, 
Katona, Debreczen, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Cserna, 
Besenyófalu. 


6. Nem. Alonopsis, Sans G. O. 


Alonopsis, SAns G. O., 2. pag. 989. ; MürnER P. E., 7. pag. 
170.; Kunz W., 1. pag. 45.; HkruiCcH, 7. pag. 80. 

Capite immobili, testa angustata, valde fornicata, non 
carinata; testa. corporis lata, longitudine marginis cau- 
dalis altitudine maxima animalis paulo breviore ; cauda 
compressa, lata, reniformi, apice truncata, utrinque serie 
marginali. aculeorum et serie laterali squamarum. sulca- 
tarum ; ungvibus caudalibus magnis, ad basin dentibus 
singulis, in imedio dentibus binis majoribus, denticulisquae 
minimis armatis. 

Igen nagy fóldrajzi elterjedéssel bír, a mennyiben az 
Alonopsis elongata faj az eddig átkutatott európai fauna- 
területeken esaknem mindenütt észleltettett. 


pec 


104 


E két faj kózül hazánkban még eddig csak az Alonop- 
sis elongata fajt találtam, az Alonopsis media, Brnasz faj 
még eddig csupán Amerikából ismeretes. 


Az Alonopsis-fajok meghatározására 
szolgáló táblázat. 
4. A hasoldali szegély síma sórtékkel fedett és az utópotroh 
egész hosszában egyenló széles. 
1. Faj. Alonopsis elongata, Sans G. O. 
b. A hasoldali szegély tollassórtékkel fedett és az utópotroh 
vége felé gyengén keskenyedó. 
2. Faj. Alonopsis media, DrnGE. 


1. Faj. Alonopsis elongata, Sans G. O. 
II. Tábla. 29., 31. ábra. 

Lynceus macrourus, LiÉvi, 7. pag. 41. Taf. 10. Fig. 1.; 
ZENKER, 2. pag. 119. Fig. 2.; LxvprzG, 7. pag. 119. Taf. 9. 
Fig. 66. 67. — Alona elongata, Sans G. O., 7. pag. 161. — 
Alonopsis elongata, Sans G. O., 2. pag. 289. — Acroperus 
intermedius, ScHOEDLER, 4. pag. 33. 6. pag. 9. — Lynceus 
elongatus, NoRwAN and DBmapv, 7. pag. 23. Tab. 18. Fig. l. 
Tab. 21. Fig. 9. — Alonopsis elongata, MürrLER P. E., 7. 
pag. 170. Tab. IV. Fig. 28. — Ljynceus lacustris, FRiG, 6. 
pag. 242. Fig. 49. — Alonopsis elongata, Hkrr1cH, 7. pag. 
81. Fig. 39. 40. 

"Rostro brevi; macula. cerebrali oculo minore ; labro 
processu mediali glabro ; testa corporis linea dorsali leni- 
ter rotundata, postice angulo. evidenti, margine ventrali 
subrecto, ubique ciliato, postice unidentato. 

Longit. ?: 0:7—0'8 mm.; altit.?: 046 mm.; altit. 
cap. ? :0:135 mm. 

À hím nem nagyon külónbózik a nósténytól, de annál 
kevéssel kisebb s végkarmai, minthogy az ivarnyílás alap- 
juk elótt van, kissé hátrább, a csües kózepe táján emel- 
kednek. 

Hazai termóhelyei: Déva, Desimbák, Novaly, Segesd, 
Héviz, Dombo, Csápor, Medgyes; mely helyeken ál- 
landó, álló, nóvényekben gazdag vizekben a gyakoribb 
alakok kózé tartozik. 


7. Nem. Acroperus, Barn. 


Acroperus, Barnp, 7. pag. 123. ; Sans G. O., MürnLER P. E., 
Kunz, HkErLICH, SCHOEDLER. 


Capite immobili, compresso, carinato ; testa corporis 


compressa, longitudine marginum: caudalium altitudine | 


mazcima animalis paulo breviore ; cauda compressa, lata, 
reniformi, apice truncata, utrinque serie fere laterali 
squamarun. sulcatarum ; ungribus caudalibus magnis, 
ad. basin et in medio dentibus singulis majoribus, denti- 
eulisque minimis. 

Báraránylag csekély számü faj ismeretes e nemból, 
mindazáltal azt mondhatjuk, hogy igen nagy fóldrajzi 
elterjedése van, minthogy pár faja majdnem minden át- 
vizsgált európai faunaterületen elófordul. De vannak oly 
fajai is, a melyek esupán kevés, vagy épen esak egy fauna- 


területról igmeretesek. E viszonyt legjobban feltünteti az 
alábbi táblázat. 


E E Ei a s 
Az üllat neve 8 E Ev eere ss es re 
x dsl SR CS QE a d D 
&ileojcjm|aitmuiaà:t 
Acroperusleucocephalus. | 4- | d- | d- | E || | 
Acroperus transylvanieus : : "E 
Acroperus angustatus ... | 3e l3 | | 3 mE 
Acroperus ecavirostris. . vei | a 
Osszesen. | 1 1 99 d ral 3]|8 
E nemból tehát hazánknak is van egy jellemzó faja, 
az Aeroperus transylvamicus, a tóbbi faj pedig a mis 


fauna-területekkel is kózós. 


Az Acroperus-fajok meghatározására 
szolgáló táblázat. 


4. A pánezél hátoldali szegélye erósen ívelt s a fej bemé- 
lyedés által nines elkülónítve. 

«. À pánezél hátsó szegélye gyengén ívelt, alsó züga 
tompám kerekített, 2—3 fogaeskával ékített s az utó- 
potroh hátsó szegélye egyenes. 

1. Faj. Aeroperus leucocephalus, Kocn.* 

b. A pánezél hátsó szegélye egyenes, alsó züga két- 
esüesü, kozepén fvelt, esupasz s az utópotroh hátsó 
szegélye kózepén ívelt. 

9. Faj. Aeroperus transylvanicus, Dapav.* 

DB. A pánezél hátoldali szegélye egyenes, a fej bemélyedés- 
sel el van külónitve. 

3. Faj. Aeroperus amgustatus, SAnS G. O.* 

MérzzmP.E.leír Dániából még egy negyedik fajt is, az 

Aeroperus cavirostris-t, de minthogy csak a hímet észlelte 

s azt is esupán egy példányban, a meghatározó táblá- 

zatba nem vehetó fel, annyival is inkább, mert a hímek 

általában eltérnek a nósténytól s a nóstények jellemei 


| irányadók a meghatározásnál. 


1. Faj. Aeroperus leucocephalus, Koc. 
II. Tábla. 98., 30., 32—34. ábra. 


Kocg, 4. H. 36. Tab. 10. — 
pag. 91. Tab. 16. Fig. 7. — 


Lynceus leucocephalus, 
Aecroperus Harpe, Darmp, 7. 


| Lynceus striatus, LrnLJEBOR, [. pag. S8. Tab. 7. Fig.5.; L. 
| leucocephalus, FrscuER, 6. pag. 11. Taf 3. Fig. 6—9. — 


Acroperus leucocephalus, ScHOoEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 24. 
4. pag. 3). Tab. 1. Fig. 11—16. pag. 32. — Lynceus leuco- 
cephalus, LzpiG, /[. pag. 218. Tab. 9. Fig. 64. 65.; L. 
striatus, LEvprG, 7. pag. 216. Tab. S. Fig. 58.; L. leucoce- 
phalus, TórH S. 3. pag. 18. Fig. 22. 23.; L. harpsz, NOR- 
wax and Bmapy, /. pag. 20. lab. 21. Fig. 1. — Acroperus 
leucocephalus, MürnER P. E., J. pag. 167. Tab. 3. Fig. 15. 
17. Tab. 4. Fig. 96. — Lynceus leucocephalus, Fmi6, 6. pag. 
941. Fig. 47. — Acroperus leucocephalus, Kunz W., /. pag. 
44.; HELLICH, J. pag. 79. Fig. 37. 

Carina. capitis parum. rotundata ; macula. cerebrali 
oculo minore ; testa corporis margine dorsali leniter ro- 
tundato, postice angulo. obtuso, margine. ventrali ubique 
ciliato, postice leniter. simuato, angulum dentes 2—39 ge- 


102 


rentem. formanti ; cauda angustata, apice acuminata, 
serie laterali squaumarum sulcatarum ; ungvibus caudali- 
bus curvatis, magnis. 

Longit. ? : 075— 0:85 mm. ; altit. 2 : 0-41—0-44. mm.: 
altit. eap. ? : 0:21— 0:923. 

A hím testalak tekintetében hasonlít a nóstényhez, 
sót még nagyságra nézve sem igen külónbózik tóle. 
Tapogatói igen róvidek, külsó szegélyük kózepén két 
tapintósórte ered, a melyek kózül az egyik hosszabb a 
másiknál; a szaglópálezikák mellett egy eróteljes ostor 
emelkedik. (IT. Tábla. 32. bra.) Az utópotroh ügy alak-, 
valamint sórtézettség tekintetében is hasonlít a nósté- 
nyéhez, csakhogy a végkarmok esüesának kózepén róg- 
zülnek. (II. Tábla. 33. ábra.) 

A legelterjedtebb fajok egyike, mely a még eddig át- 
vizsgált európai faunaterületek mindenikéról ismeretes. 
Hazánkban találtam oly varietását is, a melynek pán- 
ezélján a hosszbarázdák kózótti tereeskéket fügeélyes 
vonalak négyszógletii terecskékre osztották. 

Hazai termóhelyei a kóvetkezók : Mikóüjfalu, Apahida, 
Brassó, Alsó-hákos, DBesimbák, Alsó-Venieze, Segesd, 
Héviz, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, Debreczen, 
Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez, Deménfalu, Cserna, hol a 
gyakoribb alakok kózé tartozik. 


3. Faj. Aeroperus transylvanicus, DapAv. 
II. Tábla 35., 36. ábra. 


Acroperus transylvanieus, Dapav J., 5. pag. 18l. 


Carina capitis rotundata ; testa corporis margine dor- 
sali leniter rotundato, postice angulo indistincto ; mar- 
gine ventrali fere recto angulum inermem formanti, cauda 
apice rotundata incisa ; ungribus caudalibus magnis, fere 
rectis. Mas ignotus. 

Longit. ? : 0*85—0:9 mm. ; altit: 9 :0:5—0:55 mm. 

Ezt az érdekes fajt, mely pánezéljinak külónós szer- 


kezete miatt az eddig ismert 4eroperus fajoktól élesen 
külónbózik, csupán egy helyról ismerem, nevezetesen az 
apahidai nagy tóból, a melyból 1882. év nyarán nehány 
példányban gytjtóttem. 


3. Faj. Aeroperus angustatus, Sans G. O. 

Acroperus angustatus, SARS G. O., 4. pag. 25.; MÜLLER 
P. E., 7. pag. 169. Tab. 3. Fig. 18. Tab. 4. Fig. 97.; Kunz, 
l. pag. 44.; HkELuiCcH, 7. pag. 80. Fig. 38. 

Hostro brevi ; capite carina valde rotundata ; testa cor- 
poris linea. dorsali fere recta, postice angulo evidenti, 
longitudine marginis caudalis altitudinem maximam ani- 
malis fere aequante, margine ventrali subrecto, parte 
postica. glabra, angulo: dentato ;. ungvibus | caudalibus 
magnis. 

Longit. 9: 07—0'8 mm.; altit. 9: 0:3—0:35 mm.; 
altit. cap. ? :023 

A hím kevésben külónbózik a nósténytól, de annál 


(0:35 mm. 


valamivel kisebb, ormánya róvidebb és tompább, utó- 
potrohján a sórtepamatok kissé oldalt vannak elhelyezve 
8 az lvarnyilás a. végkarmok fólótt van. Elsó lábpárjának 
karmai igen erósek és mellfelé górbültek. 

Az eddig átkutatott európai faunaterületek kózül e 
faj még eddig aránylag kevés helyról ismeretes. 

Hazánkban eddig ismert termóhelyei Oltszem, Brassó, 
Alsó-Rákos és Réty. 


8. Nem. Camptocercus, Batp. 
Camptocereus, Bargp, 7. pag. 123. 198.; Autorum. 
Capite immobili, compresso, carinato ; testa. corporis 

valde compressa ; longitudine marginis caudalis altitu- 
dine maxima amimalis vir breviore ; cauda compressa, 
longissima, apice attenuata, utrinque serie marginali acu- 
leorum  serieque laterali. squamarum | suleatarum | in- 
structa ; wungvibus caudalibus magnis, ad basin dente va- 
lido, serrato, serieque dentium minimorum. 

Fóldrajzi elterjedése, tekintve a fajok esekély számát, 
meglehetós nagynak mondható és három faja esaknem 
cosmopolita ; csupán a Cumptocereus biserratus, ScHoEDr. 
olyan, a mely még eddig csupán egy fauna-területról és 
nevezetesen Németországból ismeretes. 


A Camptocercus-fajok meghatározásáàra 
szolgáló táblàzat. 
«&. Àz ormány derékszógü bemetszés nélkül. 
1. Faj. Camptocercus macrourus, Mürr. O. FR. 
h. Az ormány hegyes, bemetszés nélkül. 
9. Faj. Camptocereus vectirostris, SCHOEDL. 
v. Áz ormány derékszógü, mély bemetszéssel. 
3. Faj. Cumptocercus. Lilljeborgii, ScnoEpr. 


1. Faj. Camptocercus macrourus, Mirr. O. Fn. 


Lyneeus maerourus, MÜLLER O. FR., 7. pag. 77. Tab. 10. 
Fig. 1—4.; ZappacH, 7. p. 30.; Livi, 7. pag. 41. Tab. 11. 
Fie. 1.; LinwsEBonRG, /. pag. 89. Tab. 7. Fig. 2.3. — Cam- 
ptocereus macrourus, Bargp, 7. pag. 128. Tab. 16. Fig. 9.; 
ScHOEDLER, 2. pag. 27. 3. pag. 26. "Tab. IL Fig. 39—41.; 
MÜLLER P. E., 7. pag. 164. Taf. IIT. Fig. 12. 

Capitis fronte rotundata, carinata ; macula cerebrali 
magnitudine fere oculi frontalis; testa corporis com- 
pressa, margine ventrali in medio simuato, setas usque ad 
angulum. posticum. gerenti, angulumque 2—93 dentatum 
formanti ; eeuda. longa, compressa apicem. versus atte- 
muata.; ungvibus caudalibus magnis, curvatis. 

Longit. ? : 0:85—1 mm. 

Igen nagy fóldrajzi elterjedésüi faj. 

Hazánkban WirzRzEsskr falílta még eddig esupán, 
még pedig a tátrai tavak kózótt a kozépsó toporowl tóban. 


3. Faj. Camptocercus rectirostris, SCHOEDLER. 


Lyneeus macrourus, FiscHER, Ó. pag. 168. Tab. 8. Fig. 
8. "Tab. 9. Fig. 1. 2, — Caimnptocereus rectirostris, SCHOEDLER, 


-—"IA— 


103 


3. pag. 25. Tab. 2. Fig. 43. 4. pag. 37. Taf. 9. Fig. 43. Taf, 
3. Fig. 49. 50.; MürnrLER P. E., 7. pag. 165. Tab. 9. Fig. 19. 


Tab. 3. Fig. 13. — Lynceus macrourns, Fnió, 6. pag. 241. 
Fig. 34. — Camptocereus rectirostris, HELLICH, 7. pag. 75. 


Fig. 33. 34.; Dapav J., 2. pag. 13. (S. A.) 


Capite earinato, rostro acuto, antice vergenti ; macula 
cerebrali oculo frontali minore ; testa corporis compressa, 
elongata, margine dorsali leniter arcuato ; margine ven- 
trali bisimuato, angulo ventrali 4—5 dentato ; cauda elon- 
gata, apicem versus attenwata seriebus duabus lateralibus 
squamarum. suleatarum ; wngvibus. caudalibus minime 
curvatis. 

Longit. ?: 1:2—1:8 mm.; altit. 9: 0:65 
altit. cap. 9: 095—033 mm. 

Hazánkban még eddig cesak a Szent-Anna és Mohostó 
kórnyékén elszórtan fekvó kisebb pocsolyák vizében ta- 
láltam, de itt is esak nehány példányban. 


075 mm.; 


3. Faj. Camptocercus Lilljeborgii, ScHogprkR. 


Lyneeus maerourus, LintjEBORG, 7. pag. 90. Tab. 7. 
Fig. 4. — Camptocereus Lilljeborgii, ScHoEpLER, 4. pag. 36. 
Tab. 3. Fig. 46—48., 3. pag. 94. — Lynceeus macrourus, 
NonMaN and Bnapy, 7. pag. 99. 'Taf. 20. Fig. 6. Taf. 91. 
Fig. 2. — Camptocercus Lilljeborgii, MÜrLER P. E., 7. pag. 166. 
Tab. 3. Fig. 14.; C. latirostris, KuRz, 7. pag. 35. Tab. II. 
Fig. 9. 10.; C. Lilleborgii, HErLrcH, 7. pag.77. Fig. 35.30. 


Capitis fronte rotundata, rostro deorsum vergenti, an- 
qulum fere rectum formanti, in margine antico incisura 
profunda ; testa. corporis compressa, elongata, margine 
dorsali arcuato, margine caudali subrecto, margine. ven- 
trali subrecto, angulum 5—4 dentatum formanti, ad. ter- 
tiam partem usque longitudinis suae setas, postice brevio- 
res gerenti; cauda elongata, apicem. versus attenuata ; 
ungvibus caudalibus subrectis. 

Longit. ?: 1—1:1 mm.; altit. ?: 0:55 
altit. eap. ? : 0:31—0:33 mm. 

A hím kisebb a nósténynél; szaglópálezikái egyenló 


0:65 mm.; 


hosszüak; az utópotroh hátsó szegélye egészen csupasz; 
a végkarmok gyengén S-alakülae górbültek. 

Longit. ? : 0*8—0:86 mm. 

Hazánkban ez ideig csak még kevés helyról ismeretes, 
nevezetesen a Retyezát tavaiból, továbbá Brassó és Ka- 
tona kózségek határáról, de ügy látszik, hogy a ritkább 
fajok kózé tartozik, mert esak kevés példányát találtam. 


9. Alesalád. fZurycercinae, Kunz. 


Euryeercinae, Kunz W., 7. pag.36.; HkrurcH, 7. pag. 73. 


Capite immobili, incisura. a thorace disjuncto ; pedi- 
bus utrinque 6, ultimis rudimentariis ; abdomine supra 
processu matricen elaudente. instructo ; ventriculo. antice 
coecis duobus ; apertura genitali in mare ad basin caudae 
posita ; pedibus primi paris in mare hamulo. carentibus. 


Nem. Furycercus, Darnp. 

Lyneeus, Autorum. — Eurycereus, DarRp, 7. pag. 193.; 
Autorum. 

Corpore lato, antice et postice angustiore ; oculo magno ; 
testa corporis margine dorsali leniter arcuato, margine 
ventrali in medio simuato, setas postice breviores gerenti ; 
cauda magna, compressa, lata, apice truncata in margine 
dorsali serie simplici. oculeorum. immobilium. armata ; 
ungvibus spimulis minutis dense tectis, «no utrinque den- 
tibus paucis. 


E genusnak ez ideig egyetlen faja ismeretes. 


1. Faj. Eurycereus lamellatus, Mérrgn O. F. 


Lynceus lumellatus, MürrER O. Fm., 7. pag. 73. Tab. 9. 
Fig. 4—6.; Mrir.NE Epwanps, 7. III. pag. 388.; Kocnm, 1. 
pag. 296. Fig. 9.; ZappacH, /. pag. 28.; LiÉviN, /. pag. 39. 
Tab. 9. Fig. 1—9.; L. latieaudatus, FisCcHER, 3. pag. 187. 
Tab. 7. Fig. 4—7. —  Eurycereus lamellatus, BarRp, 7. 
pag. 194. Tab. 15. Fig. 1.; Lini;EBOonG, 7. pag. 71. Tab. 5. 


Fig. 7—12. Tab. 6. Fig. 1—7. — Lynceus lamellatus, 


LEvpiG, /. pag. 209. Taf. 7. Fig. 592—256. Taf. 10. Fig. 72.; 
TTórm S., 2. pag. 13. Fig. 20. 91. — Eurycerceus lamellatus, 


ScHOEDLER, 2. pag. 27.; 4. pag. 9. Tab. 1. Fig. 98.; 6. 
pag. 10. Taf. 1. Fig. 6.; NoRMaN and Bmapy, 7. pag. 50. 
Tab. 20. Fig. 8.; MürLER P. E., 7. pag. 162. — Ljynceus 
lamellatus, Fnrü, 6. pag. 239. Fig. 45. — Eurycercus lamel- 
latus, KuRz, /. pag. 36.; HELLICH, 7. pag. 73. 

Antennis maris setis binis, lateralibus, flagelliformibu- 
et selis pluribus lateralibus tectis. 

Hazánkban Tóru S. észlelte legelószór Budapest kór- 
nyékén 1561. évben s az 6 adatai alapján Mana T. is 
felveszi Budapest faunájába. Ujabban Wrrnzzsskr találta 
meg tóbb tátrai tó vizében s itt aránylag gyakorinak 
látszik. Erdélyben még eddig egyetlen termóhelyen sem 
találtam. 

Longit. ?: 3:22 mm.;altit. ?: 29:63 mm. E számada- 
tok szerint tehát a Lnceidae-családnak legnagyobb faja. 


IV. Család. Zy2eodephsedae, Sans G. O. 


Lyneodaphnidz, Sans G. O., Ó. pag. 21. — Macrothri- 
cide, NogwAN and Bmapy, 7. pag. 9. — Lyneodaphnid:e, 


Kunz, HErrrcH. 

Parte capitis postica plerunque non reflexa, deorsum, 
interdum. antice. vergenti ; marginibus testae. corporis 
plerumque fere super basin antennarum 2-di paris forni- 
cem instar. dilatatis ; antennis primiparis longis, liberis, 
mobilibus, validis, seriebus setarum vestitis ; antennis 2-di 


pavis plerumque validis ramo 4-articulato aut tres aut 


quatuor aut quinque, triartieulato vero quinque setas tum 
aculeatas tum ciliatas, tum laeves gerenti ; labro processu 
mediali ; pedibus utrinque aut 4- aut 5- aut 6 ; oculo me- 
dioeri vel magno maculaque cerebrali parva ; ventriculo 
simplici ; fissura anali prope ungves caudales sita; setis 
eaudalibus plerumque longis, ciliis alternantibus. 

A esalád nemeinek fóldrajzi elterjedése aránylag nagy 


104 


8 kózülók egyesek minden eddig átkutatott európal fauna- 
területen észleltettek. Ezt külónben legjobban vissza- 


tükrózi a kóvetkezó táblázat : 


-EE-EE- E | E | m 
À genus neve Hd i E $ E | i E | E E: 

& en S Ete Z 3 Ei 3 

ájmojo|m,m|mian:m 
Lathonura . t des est uos desk dE ds l ; 
Maerothrix ... SE EU EON NOME 1 9 9 4 
Streblocerus Ashe ibo oid 1 | 1 
Drepanothrix — .. | ! 1 uu | leds 
Aeantholeberis.. ...|| 1 1 1 | " : | 1 1 
Ilioeryptus -: 1 | EU er a 1 1 
Ophryoxus . : 1 : | o | 


Mint e táblázatból látható, egyetlenegy nem van csak 
e családban, a mely még eddig esupán egy fauna-terület- 
rólismeretes, kettó pedig olyan, a melyet esak három 
fauna-területen észleltek, ellenben a tóbbi majdnem cos- 
mopolitának mondható. És hazánkból mégis esupán há- 


rom nem ismeretes. 


A nemek meghatározására szolgáló 
táblázat. 


4. Az ágastapogatókon 8—9 sórte. 
a. À végtagpárok száma hat. 
aa. A felsó ajak függelék nélkül. 
1. Nem. Ophryorus, Sans G. O. 
bb. A felsó ajak függelékkel. 
*Az ajakfüggelék lemezszerü. 
9. Nem. Zliocryptus, Sans G. O. 
3. Nem. Acantholeberis, LrrLJEEB." 
b. A végtagpárok száma ót. 
Az ágastapogatók kiülsó, négyizü ágán három 
sorte... 4. Nem. Drepanothriz, Sans G. O. 
Az ígastapogatók külsó, négyizü ágán mnégy 
sórte. 
*A bélesatorna egy egész kanyarulatot ké- 


«a. 

bb. 
pez és mellsó részén két májszerü képlet 
van ... 5. Nem. Streblocerus, Bags G. O.* 
rajta semmiféle vakbél nines. 


6. Nem. Macrothri.,;, BArgp.* 
DB. Az ácastapogatókon tíz tollas sórte, a végtagpárok száma 


négy |. .— .. ..— 7. Nem. Lathonura, LiLrjEB. 
Hazánkból esupán a "-al jelelt nemeknek ismeretesek 
képviselói. 
1. Nem. Acantholeberis, LirrkB. 
Acantholeberis, LrntJEBORG, 7. pag. 5l. — Aeanthocer- 
cus, SCHOEDLER, 7. pag. 306.; LriÉvrw, LkvprG. — Acantho- 


leberis, Sans G. O., MürrER P. E., HarrrcH. 


Capite supra impressione levi a thorace. disjuncto, 
super basin antenwu'wm 2-paris fornicato, rostro acuttus- 
culo, erecto ; testa corporis oblonga, postice valde truncata, 
angulis obtusis, marginibus liberis setas longas ciliatasque 
qerentibus ; anacula. cerebrali oculo. minore ; antennis 


| 


setis sensualibus apicalibus, in apicibus bifidis ; articulo 
primo rami antennarum 2-paris triarticulati seta. longa. 
valida, articulata, aeuleata, articulis duobus ceteris setis 
4 ciliatis ; ramo triarticulato setis ciliatis tribus ; pedibus 
utrinque. 6, ultimo rudimentario ; abdomine processu 
supra carenti, simu obliterato seriebus transversalibus se- 
tarum postice vergentium tecto ; cauda magna lata ; ven- 
triculo postice laqueo instructo. 
AÀ nemnek még eddig esak egy faja 1smeretes. 


1 Faj. Acantholeberis eurvirostris, Mórrzgn O. F. 


Daphnia eurvirostris, MürrER O. Fr. 1. pag. 93. Tab. 
13. Fig. 1. 2. — Acanthocereus rigidius, SCHOEDLER, 1. pag. 
301. Tab. 11. 12.; Livi, 1. pag. 33. Tab. 8. Fig. 1—6. — 
Aenantholeberis eurvirostris, LrnnJyEBORG, 1. pag. 52. Tab. 4. 
Fig. 3—7. Tab. 293. Fig. 10. 11.; A. ricida, SCHOEDLER, 9. 
pag. 27.; A. rigidius, LkvbiG, 1. pag. 196.; A. curvirostris, 
NonwaN, 1l. pag. 409. Taf. 11. Fig. 1—5.; NoRMAN and Bnapy, 
1. pag. 16.; MürLER P. E, 1. pag. 159. Tab. 3. Fig. 7.; 
Luwp, 1. pag. 163. Taf. 7. Fig. 5—12. Taf. 8. Fig. 1. ; HEr- 
LICH, 1l. pag. 69. Fig. 30.; WiEnzraski, 2. pag. 17. 3. pag. 24. 

"Testa. setis. infimis. marginum — posticorum | ceteris 
longioribus ; antennis postice curvatis, ad apicem versus 
valde dilatatis, truncatis, setis sensualibus apicalibus 
corona aculeorum, longorum, tenuium circumdatis ; cauda 
apice rotundata, postice seriebus. spinarum. instructa ; 
ungvibus caudalibus ad basin. dentibus duobus validis, 
serieque longitudinali setarum tenuissimarum. 

Csupán WirrRzEJSKI adatai után ismerem, a ki azta 
títrai tavak egyikében s névszerint a szmrecsimai tóban 
találta. Ügy látszik, hogy mindannak daezára, hogy az 
átkutatott európal faunaterületeknek  csaknem  min- 
denikén megtaláltiák, hazánk faundájában egyike a legrit- 
kább fajoknak. Erre vall elsó sorban az a kórülmény, 
hogy WrienzEJSKI az átvizsgált 22 tátrai tó kozül esupán 
az említettben talilta, de erre magyarázom azt is, hogy 
én egyetlen helyen sem találtam. 


2, Nem. Streblocerus, Sans G. O. 
II. Tábla. 37—39. ábra. 


Streblocerus, Sans G. O. 2. pag. 284.; HkruicH, 1. p. 66. 


Capite supra impressione. levi a thorace. disjuncto, 
immobili, rostro paulo deorsum et antice vergente; testa 
corporis oblongo-ovata, postice rotundata in medio acumi- 
nata, margine ventrali rotundata, aculeis mediocribus 
armata ; macula. cerebrali oculo minore; ramo anten- 
marum 2-di paris 3-articulato setis 5, ramo vero 4-arti- 
culato setis 4; pedibus utrinque 5; abdomine processu 
carente ; cauda magna, lata. Ventriculo coecis brevibus, 
intestino coeco mullo, postice laqueo instructo. 

E nem még eddig csak Orosz-, Svéd- éós Csehországból 
volt ismeretes egyetlen fajjal. 


105 


1. Faj. Streblocerus serricaudatus, Frscngn. 
II. Tábla. 37—39 ábra. 

Daphnia latieornis-serrieaudata, FrscgmEgR S., 7. pag. 45. 
Taf. 4. Fig. 2—8. — Streblocerus minutus, Sans G. O., 9. 
pag. 284.; S. serricaudatus, HkLLICH, 1l. pag. 67. Fig. 27— 
99.; S. minutus, WrERZEJSKI, 29. pag. 16. Tab. IT. Fig. 6—58. 

Species wnica ; testa setis infimis margimnum —posti- 
corum ceteris subaequalibus; antennis postice curvatis, 
contortis. apicem versus parum dilatatis ; cauda margine 
postico setis. dentibusque magnis ; ungvibus caudalibus 
serie dentium minimorum. 

Hazánk faunájában WrrRzEsskr találta meg elószór a 
kózépsó toporowi tóban, magam a Mohos-tóban találtam 
meg. 

3. Nem. Macrothrix, Barnp. 

Echinisen, LrÉviN, 7. pag. 31. — Mnacrothrix, Barnp, 7. 
pag. 103. 

Capite impressione aut. levi, aut. mulla a thorace dis- 
juncto, rostro acutiusculo; testa corporis subovali vel 
rotundata, reticulata, marginibus | ventralibus | spinas 
mobiles, ciliatas gerentibus ; marginibus. ventralibus. et 
linea dorsali subrotundata ; macula. cerebrali oculo. mi- 
more; vam amtennarum  2-di paris quadriarticulato 
setis 4, partim ciliatis et partim. spinosis; triarticulato 
vero in articulo primo seta. longa, validissima, spinosa 
quatuorque setis partim ciliatis, partim spinosis armato ; 
pedibus utrinque 5; abdomine processibus obliteratis, 
simu tamen profundo; cauda magma, valde deflexa ; 
ventriculo et intestino laqueo et coeco carentibus. 

Dármég eddig kevés faj ismeretes e nemból, mind- 
azáltal azt mondhatjuk, hogy igen nagy fóldrajzi elterje- 
déssel bír. A négy ismert faj kózül a Mavcrothriz lati- 
cornis és Macrothrix rosea. az eddig átvizsgált európai 
faunaterületek mindenikén észleltetett, a JMacrothrix 
lirsuticornis ellenben csupán Angol-, Cseh- és Magyar- 
országból, a Maerothrir serricaudata pedig csakis Ma- 
gyarországból 1smeretes. 


A Macrothrix-fajok meghatározására 
szolgáló táblázat. 


A. A pánezél hátoldalának hátsó harmada fogazott. 
a. Az utópotroh hátsó szegélye egyszerüen ivelt és ha- 
ránt sorban álló sórtékkel ékitett. 
1. Faj. Macrothrir laticornis, Jun. 
b. Az utópotroh hátsó szegélye kétkarélyü és mellsó 
karélya fürészfogakkal ékített, a hátsó csupasz. 
9. Faj. Maerothrir serricaudata, DaApaY. 
D. A pánezél hátoldalának hátsó harmada síma. 
«. À tapogatók hosszü szórók pamataival ékitettek. 
3. Faj. Maerothria: hirsuticornis, Nonw., 
b. A tapogatók kis fogaeskák gyürüs soraival ékítettek. 
4. Faj. Macrothrie rosea, Jun. 


Hazánkból mind a négy faj ismeretes. 


Dapnay, Cladocern. 


1. Faj. Maerothrix laticornis, Jun. 
IH. Tábla. 40., 41. ábra. 


Monoeulus laticornis, JuRiNE, 7. pag. 151. Tab. 15. Fig. 
6. 7. — Macrothrix latieornis, Barnp, 7. pag. 103. Tab. 15. 
Fig. 9.; LinLJyEBORG, /[. pag. 50. Tab. 3. Fig. S. 9. ; ScHokED- 
LER, 2. pag. 27.; LEvpiG, 7. pag. 193.; TórH S. 3. pag. 12. 
Fig. 19.; NonMaN and Bnmapy, 7. pag. 9. Tab. 93. Fig. 4. 5.; 
MürrER P. E., 7. pag. 137. Tab. 3. Fig. 5.; LuNp, 7. pag. 
156. Tab. 9. Fig. 5—10.; Fni6, 6. pag. 299. F'ig. 49. ; Kunz, 
l. pag. 25.; HxrurH, J. pag. 64. 


Testa corporis subrotunda, postice angulo obtuso, 
linea dorsali postice serrulata, antennis ad apicem dila- 
talis, curvatis; ramo antennarum. 2-di paris articulo 


primo seta unica, setas apicales ramorum longitudine fere 


aequamti; labro processu mediali triangulato ; cauda 
apice trumcata, amo inermi, margine postico comvexo, 
seriebus setarum brevium tecto. 

Longit. ? : 0:56—0'6 mm. ; altit. ? : 0:25—0:3 mm. 

Kózónségesen elterjedt faj, mely az eddig átvizsgált 
európai faunaterületek mindenikén elófordül. Hazánkból 
legelószór Tórm S. említi 1861-ben Budapest kórnyéké- 
róls az ó adatai nyomán említi Manaó T. is. Én tóbb 
helyról ismerem, nevezetesen: Nagy-Szeben, Réty, Debre- 
czen, Nagy-Teremi, Dáresd, Nagy-Sármás, Alsó-Rákos, 
Keeskemét, Báld, Alsó-Venieze, Szovát, Mezó-Záh, Püs- 
pókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Diósgyór, Liptó-Szent- 
Miklós, Deménfalu határáról. 


2. Faj. Maerothrix serricaudata, Dapax. 
II. Tábla. 64—458. ábra. 


Maerothrix serrieaudata, Dapav J., 5. pag. 21. (S. A.) 
Nr. 89. 9. pag. 158. 

"Testa subrotunda punctata, pellucida, postice angulo 
obtuso, valde rotundato; margine dorsali parte posteriore 
serrulato, margine ventrali fere recto, parte anteriore 
sparsim ciliato; antennis 1-miparis longis, subcylindricis, 
ad apicem versus attenuatis, parumque antrorsum. cur- 
vatis, setis minimis ; antennis 2-di paris articulis ramo- 
rum amborum seriebus dentium. perparvorum ;. cauda. 
apice rotundata, super anum simuata, parte posteriore 
dentibus validis serrulata. Mas ignotus. 

Longit. ? : 0:0—1 mm. ; altit. 2 : 0:85—0'88 mm. 

E faj általános testalak tekintetében nagyon hasonlít 
a Macrothrix laticornis és rosea fajokhoz, de eltér abban 
mindkettótól, hogy hát- és hasoldali szegélyének érint- 
kezési pontján a pánezél kerekített és nem esücsos. Eltér 
továbbá mindkettótól tapogatóinak és utópotrohjának 
alakja, szerkezete miatt, nemkülónben a miatt, hogy a 
potroh hátsó részletén a kóltóüreget elzáró kiemelkedés 
ki van fejlódve. A ;Streblocerus serricaudatus-tól végre, 
a melyhez külónben szintén erósen hasonlít, abban külón- 
bózik, hogy bélesatornája egész kanyarulatot nem tesz, 
mint amazé 8 továbbá utópotrohjának csak els6 karélya fo- 
gazott, ellenben amannál egyik fogazott, a másik sórtézett. 


14 


106 


Hazánkból még eddig esak az Olt mentén Besimbák 
kózség határán, továbbá Liptómegyében Szielniez határán 


találtam pár példányban. 


3. Faj. Maerothrix hirsuticornis, Nonw. 

Macrothrix hirsuticornis, NoRMAN and Bmapy, 7. pag. 10. 
Taf. 93. Fig. 6. 7.; HELLICcH, l. pag. oi. Fig. 25. 

Capite impressione a thorace disjuncto ; testa corporis 
subrotunda, postice angulo obtuso, laevi, marginibus 
ventralibus leniter rotundatis ; antennis ad apicem versus 
dilatatis, paulo curvatis, margine anteriori. seriebus. 
setarum parvarum, margine posteriore prope ad apicem 
rotundato; cauda apice rotundata in parte posteriori 
setis marginalibus 7, in parte anteriori vero dentibus mi- 
nimis marginalibusque. 

Longit. ? : 0:55 mm. ; altit. 9: 0:35 num. 

Hazánkból WirrnzEssKr à tátrai tavak kózül a kettós 
tóban találta meg a Koseselek alatt, én pedig Kecskemét 


határában az ügynevezett Széktóban találtam. 


4, Faj. Maerothrix rosea, JuniNE. 
IL. Tábla. 42—45. ábra. 

Monoculus roseus, JumiNE, 7. pag. 151. Tab. 15. Fig. 4. 
5.— Macrothrix roseus, BarRp, 7. pag. 104.; M. rosea, LILL- 
JEBORG, 7. pag. 47. Tab. 4. Fig. 1. 2. Tab. 5. Fig. 1.; M. 
roseus, LEvpiG, 7. pag. 199.; TórmH S. 1. pag. 150. Fig. 14. ; 
M. rosea, NonMaN and Bnapy, 7. pag. 11. Tab. 23. Fig. 1—3.; 
MürnER P. E.,7. pag. 136. Tab. 3. Fig. 1—3.; M. tenuicor- 
nis, KuRz, 7. pag. 32. Tab. 3. Fig. 1.; M. rosea, HxrLICH, 
l. pag. 66. Fig. 26.; DrnGE, 7. pag. 90. 

"Testa corporis subovata, supra subtiliter dentata aut 
laevi ; marginibus ventralibus antice ventricosis, deinde 
leniter sinuatis ; antennis apicem versus parum dilatatis, 
fere vectis ; articulo primo rami triarticulati antennarum 
2-di paris seta unica, setas apicales ramorum longe supe- 
rante armato ; labro processu mediali rotundalo ; cauda 
apice rotundata, super amum sinuata, utrinque fasciculis 
setarum minimarum, margine reliquo seriebus setarum 
longarum. 

Longit. ? : 0*6—0:9 mm. ; altit. 9 : 048—0'5 mm. 

A hím esak testalak és nagyság tekintetében külónbó- 
zik a nósténytól. (II. Tábla, 43. ábra.) 

Kózónségesen elterjedt faj, mely hazánkból is már 
korábban ismeretes volt, à mennyiben már Tórnm S. em- 
líti Budapest faunájábóls ez adatok alapjin Manco T. 
is felveszi Budapest faunájába. Én e fajt aránylag kevés 
helyrólismerem, nevezetesen: Réty, Sárkány, Fogaras, 
Debreezen, Püspókladány, Karczag, Kis-Ujszállás hatá- 
"áról. 

V. Cralád. 90.e222222??e€, SAns G. O. 

Dosminidz, Sans G. O., 5. pag. 21. ; NonMaAN, HxLLICH, ete. 


Capite impressione mulla a thorace disjuncto, fornici- 
bus levibus, apice deorsum. vergenti, rotundato, rostro 


mullo, vel obtuso ; testa corporis compressa, plusminusve 
rotundata, margine posteriori inferne angulato, margine 
ventrali acute introrsum versus curvato, antice setis longis 
tecto, macula cerebral nulla ; antennis permagnis basi va- 
lidissimis, apice in cornu longum productis, in parte tertia 
basali. fasciculo setarum. sensualiwm ;. rami antennarum 
2-di paris tri et quadriarticulatis, pedibus utrinque 6, 
ultimo rudimentario ; abdomine processu, simuque mul- 
lis; cauda. parva, apice truncata, ano inermi ; ventri- 
culo coeco, intestino coeco laqueoque. carentibus ; pedibus 
I-miparis in mare unco valido et flagello longo. 

E családból eddig még esak egyetlen nem ismeretes. 


1. Nem. Posmina, Barnp. 

Eunica, KocH, 7. Hft. 35. pag. 23.; Liéviw, 1. — Bos- 
mina, Dam, 7. pag. 105.; LrevprG, SARs G. O., SCHOEDLER 
MürrER P. E. Kunz, HarLICH. 

"Testa corporis plerumque reticulata, margine poste- 
riore inferne processu. valido iam breviori, iam longiori ; 
antennis in femina immobilibus, àn mare tum | mobilibus, 
tum immobilibus inter se liberis ; ramo antennarum 2-di 
paris quadriarticulato setis 4, triarticulato vero setis Ó 
armato. 

Fóldrajzi elterjedése igen nagy, de a meglehetós nagy- 
számuü, eddig ismert fajok kózótt ecsak egy pár cosmo- 
polita van, a legnagyobb rész korlátolt elterjedésü, a 
mit legjobbau feltüintet az alábbi táblázat. 


E E 3 a 
: rM IRI E E à 
A faj neve 8| : B $ 3 | EIER E T 
"EEBESESEBESEBEBE 
Bosminalongirostris.. | 4-| . |-F | d | [l1 
« cornuta .. Tic ct x ti-i-c-T 
« mierops ... .-| | NC 
« maritima . . 4- 
« brevicornis . 4 | s 
« diaphana . : | - 
« Lilljeborgii . : : . | | 4- 
« gibbera 5 0 Ris | | 
« rotunda ... ox] s c : 
[ longicornis E ; : 
« londinensis . | 4- | be es 
« curvirostris 4 | se aer dete 
« levis-- .-- 4r 4 
« longispina -F : 4 
r bohemiea ... 4 5 
« obtusirostris . : BI. . NEL 
« laeustris ... TI. : : 
« nitida |. a c 


A fentebb kózólt számadatok világosan mutatják azt 
hogy a Bosmina genus minden eddig átkutatott európai 
faunaterületen tóbb-kevesebb fajjal van képviselve; de 
együttal azt is bizonyítják, hogy az eddig ismert fajok 
kózül esupán kettó bír általánosabb elterjedéssel, ellenben 
néhány két-három országból ismeretes ez ideig csupán. 


| Legnagyobb a száma azoknak a fajoknak, a melyek 


107 


esupán egy-egy ország területén éószleltettek s majdnem | 
azí mondhatjuk, hogy a Cladocerák kózótt a Bosmina- 
genusnak van a külónbózó országok faunaterületére jel- 
lemzó legtóbb faja. 


A Bosmina-fajok meghatározására szol- 
gáló táblázat. | 


I. A pánezél hatszógletü terecskékkel hálózott. 
4A. A pánczél nyulványa síma. 
«. À tapogatók csücsa erósen fólfelé hajló. 
1. Faj. Bosmina. cornuta, Jun. 
b. A tapogatók csücsa erósen fól- és kifelé hajlik. 
9. Faj. Bosmina  curvirostris, Fisch. 
c. À tapogatók aláfelé tekintenek. 
3. Faj. Bosmina longirostris, M. O. Fn. 
B. A pánezél nyulványa hosszü és fogazott. 
4. Faj. Bosmina. longispina, Lsvp. 
IL A pánezél fólülete síma. 


5. Faj. Bosmina. longicornis, ScHoEDL. 


1. Faj. Bosmina cornuta, Jun. 
IL. Tábla. 49—52 ábra. 


Monoeulus cornutus, JumiNE, 7. pag. 142. Tab. 14. Fig. 
8—10. — Bosmina cornuta, Sans G. O., 2. pag. 280.; | 
SeHoEDLER, 6. pag. 49.; MürnrEn P. E., 7. pag. 147. Tab. 92. 
Fig. 19. Tab. 3. Fig. 10.; Kunz, 7. pag. 29.; HkrurmH, 1l. 
pag. 58. 

Corpore ovato, fere rotundato, longitudine altitudinem 
parum. superante; testa amte oculum. interdum. leviter 
tuberculata, linea dorsali aequaliter rotundata, areis hexa- 
gonalibus ; antennis brevibus, valde curvatis, plusminusve | 
hamatis, apicibus divergentibus, seta flagelliformi fere 
mediana inter oculum. et lineam sejunctionis antennarum 
posita, fasciculo setarum. procul a linea. memorata. sito ; 
mas, antemnis libere mobilibus, setis flagelliformibus 
duabus ; cauda margine posteriore intra setas caudales 
et margine inferiore truncata, profunde simuata. 

AÀ hím a nósténytól külónósen utópotrohjának szer- 
kezete tekintetében tér el, mert hátsó szegélye kózepe 
tájin erósen óblózótt, csüesa feltünóen elkülontült és 
kerekített 6—7 róvid, egyenes fogaeskával. A végkarmok 
alapjának hátsó része szintén ivelt, a végkarmok külón- 
ben olyanok, mint a nóstényéi. (IL Tábla, 51. ábra.) 
Elsó lábának esüesán hatalmas ostor s ennek alapján 
ónálló halmoeskáról egy ivelt, karomszerüi sórte ered. 
(IL. Tábla, 52. ábra.) 

Longit. ? : 04—0:54 mm. ; altit. ? : 0:3—0:44 mm. | 

Egyike a legrégebben ismert fajoknak. Hazánkban 
tóbb helyról ismerem és termóhelyei gyanánt a kóvet- 
kezóket említhetem: Mezózáhi nagy tó, Püspókladány, | 
Karezag, Kis-Ujszállás, Debreczen, budapesti városligeti 
tó, Balaton-tó a siófoki partok kózelében, Liptó-Szt.- 


Miklós, Deménfalu, Szielniez. 


Vizsgálataim folyamában egy varietását is találtam, | 
a mely a tórzsalaktól külsó testalakján kívül külónósen | 


abban külónbózik, hogy ágastapogatóinak tórzse csupasz ; 
a tapogatóknak végsó részletón a haránt fogsorocskák 
száma 8—10. E varietást a mezózáhi tóban találtam, de 
meglehetós ritka. 


9. Faj. Bosmina curvirostris, Frscun. 
IL. Tábla. 53., 54. ábra. 

Bosmina curvirostris, FISCHER, 7. pag. 426. Tab. 3. Fig. 
5. 6b.; SCcHOEDLER, 6. pag. 52. 

Corpore fere rotundato ; longitudine. altitudinem mà- 
mime superamti; testa ante oculum. leviter tuberculata, 
margine dorsali valde rotundato ; antemmis brevibus 
valde curvatis, apicibus divergentibus postice extror- 
sumque curvatis, seta. flagelliformi fere medio inter ocu- 
lum et lineam. sejunctionis antennarum ; margine ante- 
riore antennarum seriebus setarum minimarum 7— 8. 

Longit. ? : 0:39—0*4 mm.; altit. maxim. ? : 0:32 mm. 

Hazánkban az Olt mentén fekvó Réty kózség határán 
fekvó nagyobb tavakban találtam ; de megtaláltam Sziel- 
nicz kózség határán is. 


3. Faj. Bosmina longirostris, Minren O. Fn. 
III. Tábla. 56. ábra. 


Lynceus longirostris, MérLER O. Fm., J. pag. 76. 'Tab. 10. 


Fig. 7. 8S. — Eunica longirostris, LiÉviN, 4. pag. 37. Tab. 7. 
Fig. S—11. — Bosmina longirostris, LEvDprG, 7. pag. 205. 


| Tab. 8. Fig. 60.; Tóru S., 7. pag. 151. Fig. 15. ; SCHOEDLER, 


6. pag. 45.; NogMaAN and Bnmapr, 7. pag. 6. Tab. 22. Fig. 4.; 
MürnnER P. E. 7. pag. 146. Tab. 3. Fig. 8. 9.; Luwp, 7. 
pag. 164. Tab. 9. Fig. 11—15.; Fmrió, 7. pag. 22. Fig. 43. ; 
Kunz, 7. pag. 23.; HxrricH, 1. pag. 59. 


Z0. 3 
"Testa oviformi, longitudine altitudinem. parum supe- 
ranti ; antennis longiusculis, subrectis ; seta. flagelliformi 


fere in medio inter oculum et lineam. sejunctionis. anten- 


narum sita; margine anteriore. antemnarum | seriebus 
setarum minimarum 11—12. 

Longit. 9: 0:31—0:35 mm. ; altit. ? : 0:22—0:25 mm. 

Hazánkban Tórm S. már a hatvanas években megta- 
lálta Budapest határán, a honnan Manaó T. is említi. Én 
a kóvetkezó helyekról ismerem : mezó-záhi nagy tó s ál- 
talában a mezóségi tavak, Püspókladány, Karezag és 
Kisujszállás határain elterüló mocsárok, Debreezen hatá- 


|! rában s külónósen a Hortobágyon nagyobb tóesákban, a 


budapesti városligeti tóban, s a Balaton-tóban. 


4. Faj. Dosmina longispina, Lxx». 
II. Tábla, 55., 57., 58. ábra. 


Bosmina longispina, LEvpiG, 7. pag. 207. Taf. VIII. 
Fig. 62. 

Corpore oblongo, longitudine altitudinem. valde supe- 
ranti; testa. ante oculum. magnum. sime. protuberantia, 
linea dorsali rotundata, margine. posteriori inferne mu- 
cronibus in margine inferiori bidentatis armata ; antennis 


14* 


108 


longis, longitudinem. testae. corporis fere aequantibus, 
arcuatis, apicibus paulo. divergentibus, seta flagelliformi 
fere in medio inter oculum. et. lineam sejunctionis anten- 
marum sita, parte anteriore antennarwm seriebus 6 trans- 
versalibus dentium minimorum ; cauda lata, prope apicem 
truncatam tuberibus perparvis tribus aut nullis instructa ; 
ungvibus eaudalibus magnis, in parte tertia. basali. denti- 
bus sex et basi dentibus duobus parvis. Mas ignotus. 

Longit. ?: 0:25—0:3 mm. ; altit. maxim. 9? : 0:15 mm. 

A fentebbiekben leírt tórzsalak társaságában egy 
varietását 1s találtam, a mely általános testalak tekinte- 
tében azonos a tórzsalakkal, de eltér tóle azzal, hogy 
tapogatóinak tórzsrészlete csupasz, mellsó szegélyén há- 
rom fogacskával ékített; ágastapogatóiak tórzse csupasz 
folületi s a pánezél nyulványa alatt esupán két róvidke 
sórte ered. 

E faj mely némi tekintetben a Bosmina longicor- 
nis-ra és B. longirostris-ra emlékeztet, a mezó-záhi nagy 
ió egyik igen gyakori alakja. A Bosmina longicornis- 
tól eltér abban, hogy pánczéljinak hátsó nyulványai fo- 
gazottak, amazé pedig, mint azt ScHoEprEn rajzai mutatják 
(6. Taf. 2. Fig. 10., 11), egészen sfmák. A Bosmina lon- 
girostris-tól abban külónbózik, hogy pánczéljinak nyul- 
'"ányai aránylag róvidek, egyenesen hátrafelé irányulnak, 
holott amazéi meglehetós hosszak és aláfelé irányulnak. 


5. Faj. Bosmina longicornis, ScmogprEn. 


Bosmina longieornis, SCHOEDLER, 6. 
Fig. 10. 11.; HxrricH, 7. pag. 59. 


pag. 42. Tab. 29. 

Corpore ovato, fere rotundato, longitudine altitudinem 
superantv; testa, laevi ante. oculum magnum. sine. tube- 
rantia ; linea dorsali in medio valde arcuata, margine 
posteriori inferne mucrone laevi armato ; antennis. lon- 
giusculis, arcuatis, margine anteriore seribus 11—12 den- 
tium. minimorum, apicibus divergentibus; seta. flagelli- 
formi prope lineam sejunctionis antennarum sita ; cauda 
lata, apice. truncata ; ungvibus caudalibus brevibus, parte 
anteriore setis 5 minimis. 

Longit. ?: 0:26 mm.; altit. ?: 0:29 mm. 

Hazánkban e faj a ritkíbbak kózé tartozik s én az 
erdélyi mezóségi tósorozat mentén és külónósen Mezó- 
Záhon találtam, de megtaliltam a Deménfalu határából 
kezemhez került anyagban is; mindkét helyen azonban 
nyilván a ritkább alakok kózé tartozik. 


VI. Család. 2egpAzeedae, Sans G. O. 

Daphnid:, Sans G. O., 5. pag. 91. 

Corpore postico, simul cum pedibus testa grandi forni- 
cata inferne valvulas duas formanti obtecto et intra. eas- 
dem libere mobili; parte postica capitis valde reflexa, 
margini anteriori. valvularum. plerumque. incumbenti ; 
antennis plerumque parvis, obtectis aut mobilibus ; anten- 
nis 2-di paris biramosis, ramis subaequalibus, tenuibus, 


cylindricis; ramo wno 3-, altero. 4-articulato ; ramo 
quadriarticulato 4, triarticulato vero 5 setas plerumque 
ciliatis gerenti ; oculo magno, macula cerebrali parva aut 
mulla ; pedibus paribus anterioribus 4 approximatis et 
intervallo sat longo ab ultimo paris lateraliter valde com- 
presse remotis, penultimo et antepemultimo — foliaceis, 
transversis ; mandibulis apice inferiore truncatis, mazxil- 
lis distinctis mobilibus setis. geniculatis vel. aculeatis ; 
ventriculo antice coecis duobus, intestino simplici, coeco 
et laqueo mullis ; fissura anali prope ungves caudales sita, 
utrinque dentata ; parte dorsali testae corporis feminae 
in ephippium ad. ova hiberna obtegenda commutanti. 

E család alakjai a legnagyobbak a Cladocerák kózott 
svannak kózóttük olyanok, a melyek 1—5 mm. nagysá- 
got is elérnek. 

A nemekben és fajokban meglehetós gazdag család- 
nak fóldrajzi elterjedése is igen nagy és fajai majdnem 
valamennyien cosmopoliták, a mennyiben az eddig ismert 
fajok csaknem kivétel nélkül 29—3 faunaterületról isme- 
retesek. Hogy mily arányban van e esalád képviselve a 
külónbózó európai faunaterületeken és evvel kapesolat- 
ban természetesen hazánkban is, legjobban feltünteti a 
kóvetkezó táblázat, a melyben a róvidség kedvéért csak a 
nemeket soroltam fel nóvszerint s a fajok számát egy- 
szerüen mellékeltem : 


4 ES 3 a E: 

A genus neve B | E E E | $|2s Hd 
Daphnia | .. 5|10|20|94| 3| 2| 7|1s 
Simocephalus 17182: 32 aro ox | 4 
Scapholeberis . ... CE sie sy poe 1 NL 
Ceriodaphnia "s 93r bam bs TES ETE 
Moina .. .— SES Ex e P cun [OE MT es 


E táblázat számadatai a míg egyfelól mutatják azt, 


hogy az átkutatott európai faunaterületeken e családnak 
hány faja ismeretes, addig másfelól megjelelik azt a he- 
lyet is, a melyet hazánk faunája gazdagság tekimtetében 
à tóbbi faunaterületek kózótt elfoglal s e hely bizonyára 
nem az utolsó és mindjárt a leggazdagabb Cseh- és Svéd- 
ország kózótt foglal helyet. 


A Daphnidzae-család nemeinek meghatá- 
rozására szolgáló táblázat. 


A. A fej a tórzstól bemélyedéssel elválasztva. 
«a. A fej ormány nélkül. 
A hímek tapogatói sokkal hosszabbak, mint a 
nóstényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh 
végén, a tapogatók csücsukon kiszélesedettek 
s à tapintósórte külón alapról indül ki, egy 
potrohnyulvánnyal és mellékszemmel. 
1. Nem. Ceriodaphnia, DaNa. 


aa. 


bb. A himek tapogatói oly hosszüak, mint a nós- 
tényekéi; a hímivarnyilás az utópotroh alap- 
ján, a tapintósórte az orsódad tapogatók koze- 
pén ered, potrohnyulvány és mellékszem nél- 
kül ... ... 9. Nem. Moina, BarRDb. 


109 


b. A fej ormánnyal. 
«a. À tapogatók mozgathatók, szabadok, két pot- 
rohnyulvánnyal. 
3. Nem. Simocephalus, Scmoxpr. 
bb. A tapogatók fedettek, mozdulatlanok, egy pot- 
rohnyulvánnyal. 


4. Nem. Scapholeberis, SCcHOEDL. 


D. A fej a tórzstól éles bemélyedéssel nines elválasztva. 
5. Nem. Daphnia, M. O. FR. 


1. Nem. Ceriodaphnia, Dawa. 


Sans G. O. 2. pag. 272.; 
Kunz, HErLICH, etc. 


MÜLLER P. E. 7. pag. 125.; 


Capite impressione profunda a thorace disjuncto, for- 
mices plus minusve prominentes gerenti, sine rostro ; testa 
corporis ovali aut rotundata, areis. hexagonalibus supra 
angulo evidenti, sine spina ; macula cerebrali perparva ; 
antenmis liberis, mobilibus, apicem. versus dilatatis, in 
femina mediocribus, m mare longis, seta prehensili apicali 


| Fig. 11—12.; C. nitida, ScHoEDLER, 7. 
Ceriodaphnia, Dawa, 7. pag. 1273. ; SCHOEDLER, 2. pag. 25.5 | 


armatis ; setis antennarum 2-di paris ciliatis, ramo triar-.| 


ticulato quinque setoso ; abdomine supra processu uno evi- 
denti ; cauda majuscula, dilatata, interdum apicem. ver- 
sus attemuata, aculeis marginalibus mec mon fasciculis 
setarum minimarum ungvibus setosis, curvatis ; pedibus 
I-mi paris in mare flagello longo. 

Fóldrajzi elterjedését külónben legkónnyebben szem- 
lélhetóvé teszi a kovetkezó táblázat: 


| 


E i | a 

: ies esp lees 2 $ 

A faj neve E E E EE Pee s 

3 Mas oeste sid e I t | ene 

laa e deir 11 es |o ES | 

Ceriodaphnia reticulata .. | J- | 4- | -4- | 4 | 4e.| 4 | 4L 

« megops .- JS sepan |nz | 

« pulchella .. | 4i Ji 2 

« punctata INC licent ts ES eS 

« quadrangula || 4- | s Js | -ticr 

« latieaudata. | . | EE |3R ar 

« rotunda.. | obses esee] cs | cb 

« Leydigii .. | . | -d-| * | S ID 

« Büsdecrst esce scs qae | c | 


. A Ceriodaphnia-fajok meghatározására 
, szolgáàló táblázat. 


A. Az utópotroh végkarmai fínoman sórtézettek, fésücskével. 
1. Faj. Ceriodaphnia. reticulata, Jun. 


. Ó 8j ^okar i fi Ü Ortézett k, fésücske | ^ ^ ele . " 
EE ruucb voskarmum fnomarn sórieseiiem, lesd | nak egyenes folytatása gyanánt tünik fel. Igen jellemzó 


nélkül. 
à. Az utópotroh szegélyén a sórtéken kivül még róvid 
fogacskák is vannak. 2. Faj. Ceriodaphmnia megops, SARS. 
b. Az utópotroh szegélyén esupán sórték. 
aa. Az utópotroh kiesiny, keskeny. 
*A fej a tapogatók eredéspontja elótt szembe- 
tünóen esüesosodott. 
3. Faj. Ceriodaphnia. pulchella, Sans. 
"UA fej a taposatók eredéspontja elótt esües nél- 
kül.4. Faj. Ceriodaphnia quadrangula, M. O. FR. 
bb. Az utópotroh feltünóem széles. 
*A fej alsó esücsán kerekitett sima. 
5. Faj. Ceriodaphnia. laticaudata, M. P. E. 
""*A fej alsó esüesán kihegyesedett, tüskézett. 
6. Faj. Ceriodaphnia rotunda, SARs. 


1. Faj. Ceriodaphnia reticulata, Jun. 
III. Tábla, 10—12. és 15. ábra. 


Monoeulus retieulatus, JuRINE, 7. pag. 139. Tab. 14. 

| Fig. 3—4. — Daphnia retieulata, Bargp, 7. pag. 97. Tab. 7. 
Fig. 5.; D. quadrangula, Lrrn;EBonG, 7. pag. 35. Tab. 3. 
Fig. 1. — Ceriodaphnia reticulata, SCHOEDLER, 2. pag. 26. — 


Daphnia retieulata, LEvpre, 7. pag. 182. Tab. IV. Fig. 34—9390. ; 
Tóru S., 7. pag. 147. Fig. 9. — Ceriodaphmnia reticulata, 
Sans G. O., 2. pag. 275.; MürLER P. E., 7. pag. 127. Tab. 1. 
pag. 99.; Luwp, 7. 
pag. 159. Tab. 6.Fig. 7—8.; C. reticulata, Kunz, 7. pag. 20. ; 
Hxrurcn, /. pag. 49. Fig. 47.; C. dentata, DrgGE, 7. pag. 80. 
"Taf. 1-5 Rig 1-09; 

Capite erecto, ante basim antenmnarum indistincte. an- 
gulato, fornice permagno et valde prominenti; testa 
corporis ovata, antice angustiore, supra valde rotundata, 
reticulataque ; antennis parvis ; cauda mediocri, ad apicem 
rotundatum paulum. truncata, aculeis in medio seriei 
longissimis utrinque S—10, sime tuberculis aculeatis, 
ungvibus serie dentium ad basin armatis. 

Longit. ?: 0:8—1:1 mm.; altit. ?: 0:44—0:59 mm.; 
altit. cap. ?: 016 mm. 

Hazánk faunájában az elterjedtebb fajok kózé tarto- 
zik s én a kóvetkezó helyekról ismerem: Kolozsvár, 
N.-Bzeben, Kardosfalva, Apahida, Brassó, Dános, Fehér- 


| egyháza, F.-Kápolna, Sáros, Csápor, Dégh, Püspokladány, 


Karczag, Kisujszállás, Debreezen, Liptó-Szt-Miklós, De- 
ménfalu, Cserna, Kecskemét, mely helységek határában 
meglehetós gyakori alak. 

A tórzsalakon kívül Kolozsvárt és Kolozsmonostoron 
még egy érdekes varietását is találtam, a melyet termó- 
helye után Ceriodaphnia reticulata, var. claudiopolitana 
név alatt említhetek fel. 

Általános testalak tekintetében e varietás fóleg azzal 
külónbózik a tórzsalaktól, hogy hátoldala csak gyengén 
Ívelt, ellenben hasoldala erósen kerekített s evvel kapcso- 


| latban pánczéljának kis nyulványa nem a hossztengelyen 


silletóleg a pánezél kózépvonalában, hanem a koózép- 
vonal fólótt fekszik (IIL Tábla, 15. ábra), e mellett a 
pánezél mellsó szegélye kissó mell felé szókelló. 

A fej és a tórzs kózótt a bemélyedés nagyon csekély, 
alig észrevehetó, minek kóvetkeztóben a kettó egymás- 


e varietásra a fej alakja, a mennyiben az majdnem egy 
lefutásában épszélü s csupán a szem fólótt van lissé 
óblózve, továbbá a fejboltozat hátrafelé szélesedik és he- 
gyes nyulványkába megy ki. (III. Tábla, 15. ábra). 

Az utópotroh alak tekintetében megegyezik a tórzs- 
alakéval, sót még szegélytüskéinek száma és nagysága 
is; de külónbózik abban, hogy oldalai egészen csupa- 
szok s illetóleg a ffnom sórtepamatoeskák innen hiányoz- 
nak. (III. Tábla, 15. ábra.) A végkarmok sórtézettsége is 


szembetünóen eltér, a mennyiben, mint láttuk, a tórzs- 


| alak végkarmainak elsó harmadáüban 3—25, fésüfog- 


110 


Szerü erósebb tüskécske emelkedik, e varietásnál ellen- 
ben a végkarmok alapján 5—7, szintén fésüfogszertüten 
rendezódótt erós tüskécske emelkedik s azontül a vég- 
karmok fínoman sórtézettek. (ITI. Tábla, 12. ábra.) 

À belszervezeti viszonyokat, továbbá a pánezél fólüle- 
tének szerkezetét illetóleg külónben e varietás egészen 
megegyezik a tórzsalakkal; s ettól még méreti viszonyai- 
ban sem tér el lényegesen. 

Hogy ez érdekes alak, csak egy varietas-e, vagy pedig 
ónálló, s ez utóbbi esetben üj faj-e; azt csak is a hím- 
nek ismerése után lehetett volna biztosan megállapí- 
tanom. 


2. Faj. Ceriodaphnia megops, Sans G. O. 
III. Tábla, 13., 14, ábra. 


Daphnia quadrangula, LrÉviv, 7. pag. Tab. 6. 
Fig. 29—5. — Ceriodaphnia megops, Sans G. O., 2. pag. 277. ; 
MürLER P. E., 7. pag. 126. Tab. 1. Fig. 9—10.; Luwp, 7. 
pag. 160. Tab. 6. Fig. 10.; C. eristata, DBrmGE, 7. pag. 82. 
Taf. 2. Fig. 8. 9.; C. megops, Kunz, 7. pag. 19.; HxrurcH, 
1. pag. 48. Fig. 16. 


28. 
2. 


Capite erecto, ante basin antennarum indistincte angu- 
lato ; fornice laevi ; testa corporis ovali supra acuminata, 
transversaliter striata, ad margines. irregulariter. reticu- 
lata; oculo magno ; antennis parvis; cauda mediocri, 
truncata ad apicem angustata et serrulata, aculeis apicem 
versus majoribus utrinque 6—9 dentibusque minimis. 

Longit. ?:0:85—1 mm., altit. ?: 063—0:65 mm.; 
altit. cap. ?: 0:23 mm. 

A ritkább Ceriodaphnia-fajok egyike. Hazánkban még 
eddig esak a kóvetkezó helyekról ismerem : Piski, Novaly, 
N.-Teremi, Déva, Alsó-Vist, Héjjasfalva s itt pocsolyák- 
ban találtam. 


3. Faj. Ceriodaphnia pulchella, Sans G. O. 


III. Tábla. 22,, 23. ábra. 
Ceriodaphnia pulchella, Sans G., 2. pag. 976.; Mür- 
LER P. E., 7. pag. 198. Tab. 1. Fig. 13. 14.; Kumz, 7. 


pag. 27; HxLurcH, 7. pag. 50. Fig. 18. 

Capite erecto, magno ante basin antennarum. turgido, 
evidenter angulato, angulo fere recto ; fornice parum pro- 
minenti laevi; testa ovali, supra angulo fere recto, dense 
reticulata ; antennis majusculis, cylindricis ; cauda. me- 
diocri, apicem versus angustata, modice truncata, aculeis 
ejusdem fere longitudinis, utrinque 9—11. 

Longit. 9 : 0:58—0'7 mm.; altit. ? : 0:4—0.5 mm. ; 
altit. cap. ? : 015—017 mm. 

Hazánk faunájiban meglehetós gyakorinak  látszik 
8 én a kóvetkezó helyekról ismerem:  Kolozsvár, Mo- 
hostó, Csetelke, N.-Sármás, Segesd, Mezó-Záh, Arad, 
Püspókladány, Karczag, Kisüjszállás, Debreczen, Liptó- 
Sz.-Miklós, Deménfalu. Mind eme helyeken ideiglenes, 
esó-tócsákban, de Kolozsvárt a muzeumkerti tavakban is. 


4. Faj. Ceriodaphnia quadrangula, Mbrrzzn O. Fn. 
III. Tábla. 20., 21. ábra. 

Daphnia quadrangula, MürrER O. Fm., 7. pag. 90. Tab. 13. 
Fig. 3. 4 — Ceriodaphnia quadrangula, Barmp, 7. pag. 97. 
Tab. 19. Fig. 1—2.; MürLER P. E., 7. pag. 130. Tab. 1. 
Fig. 16—18. 

Capite valde depresso, apice rotundato, ante basim 
antemnarum fere mon amgulato, fornice prominent ; 
testa. corporis rotunda, vel fere quadramgula | obtuse- 
angulata, supra non prominenti, fere rectangula, ample 
reticulata ; antennis magnis, cylindricis, ad apicem. pau- 
lum angustatis ; cauda angusta, per dimidium extremum 
aeque lata, apice paulum. truncata, aculeis parvis 7—9, 
ejusdem fere longitudinis. 

Longit. ? : 0:6—0:65 mm. 

Igen régen, de azért még csak kevés faunaterületról 


| lsmert faj, a mely hazánk faunájában a kózónségesebbek 
| kózé látszik tartozni, legalább erre enged kóvetkeztetni 


az a kórülmény, hogy meglehetós sok helyról ismerem. 


| llyenek gyanánt a kóvetkezóket éószleltem : Kolozsvár, 


Kolozsmonostor, Brátka, Csápor, Feketepatak, Vizakna, 
Kecskemét, Brassó, Kótelend, a diósgyóri hámori tó, 
Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez, Deménfalu, Cserna, Temes- 


| vár, Versecz, Retisova, Szeged, Dorozsma, a mely helye- 


ken leggyakrabban ideiglenes tócsákban találtam. 


5. Faj. Ceriodaphnia laticaudata, var. transylvana, 
Mürrzm P. E. 


III. Tábla. 18., 19. ábra. 

Capite valde depresso, parvo, apice rotundato, ante 
basim. antennarum. viz angulato; fornice prominenti ; 
testa corporis rotunda, vel fere quadrangula, supra non, 
aut parum prominente, angulo acutiusculo ; cauda. per- 
magna, lata, a medio latissima parte, ad apicem. angu- 
stata; margine anali aculeis parvis, utrinque novem ad 


| undecim ejusdem. longitudinis; wngvibus magnis, setosis. 


Longit. ? : 0:85—1:03 mm. ; altit. 9 :0:75—0'85 mm. 

Az általam talált példányok általánosságban hasonlí- 
tanak azokhoz, a melyek után Mrren P. E. a diagnosist 
készítette; de legnagyobb részóknél a pánezél hát- 
és hasoldala meglehetós hegyes csücsban érintkezett 
(III. Tábla, 19. ábra), továbbá a végkarom finoman sór- 
tézett volt (III. Tábla, 18. ábra) ; ellenben a Miürrzn P.E. 
példányainál, a diagnosis után ílélve, a hát- és hasoldal 
majdnem derékszóg alatt érintkezett 8 a végkarmok csu- 
paszok voltak. (MürrEn P. E. 7. p. 130. Tab. I. Fig. 19.) 


6. Faj. Ceriodaphnia rotunda, SrRAUS. 
III. Tábla. 16. 17. ábra. 


Daphniarotunda, STRAvs, 7. pag. 161. Tab. 29. Fig. 297—928. 5 
Damp, 7. pag. 98. "Tab. 10. Fig. 4. 4a. — Ceriodaphnia 
rotunda, Sans, 2. pag. 975.; MürLER P. E.,, 7. pag. 131, 
Taf. 1. Fig. 20—93.; Kumz, 1. pag. 97. Taf. 1. Fig. 12.; 


114 


Hzrurcn, 7. pag. 52.; 
Fig. 3. 4. 

Capite depresso, parvo, ante basim antennarum nec mi- 
minum anqulato ; sub oculo fere recto, aculeis armato ; 
fornice promwunmenti, umi- vel biaculeatis ; testa corporis 
rotunda, antice angustiori, supra acuminata, mediocriter 
reticulata, margine posteriore aculeata ; antennis medio- 
cribus apicem versus parum dilatatis ; cauda permagna, 
lata, ad apicem oblique truncatum dilatata ; aculeis parvis 
utrinque 7—9 ejusdem longitudinis. 

Longit. ? : 069—0:78 mm. ; altit. ? : 0:5 
altit. eap. ? : 0:1—0:12 mm. 
Mind a mellett, hogy aránylag csekély számü fauna- 


0:58 mm. ; 


területen észlelték, mégis a kózónségesebb fajok kózé 
sorolható, minthogy az említett faunaterületekról sok 
helyrólismeretes. Hazánkban is igen kózónséges s eddig 
a kóvetkezó termóhelyei ismeretesek: M.-Sályi, Déva, 
Gyeke, Sárkány, Alsó-Rákos, Báld, Kis-Osztró, Tóhát, 
Réty, Uzdi-Sz.-Péter, Boldogváros, Nagy-Pestény, Katona, 
Arad, Püspókladány, Karczag, Kisüjszállás, Debreczen, 
Liptó-Sz.-Miklós s itt állandó, meglehetós tiszta tócsák- 
ban találtam. 


2. Nem. Mona, Barn. 


Moina, Bargp, 7. pag. 100.; ScnmoEpLER, 2. pag. 97.; 
Sans, 2. pag. 299.; MürrER P. E., 7. pag. 132.; HkrLICH, 
WEISMANN, etc. 

Capite impressione a. thorace. disjuncto, fornicibus 
obscuris, rostro mullo ; testa corporis fere quadrangulari, 
obtuse-angulata, reticulata ; macula cerebrali nulla ; an- 
tennis mobilibus magnis, in medio seta flagelliformi 
armatis; setis omnibus antennarum. 2-di paris ciliatis, 
ramo triarticulato setis 5 ; abdomine processu. parvo aut 
mullo; matrice tamen lamella longitudinali a latere inte- 
riore valvularum exsilienti reclusa ; cauda mediocri api- 
cem versus attenuata ; ano spatio sat longo ab ungvibus 
remoto. 

lgen nagy. fóldrajzi elterjedéssel biró nem, melynek 
fajai kózótt kettó olyan van, a mely esaknem minden 
eddig átvizsgált európai faunaterületról ismeretes, sót 
van egy olyan faja is, a mely Ausztraliából van ismertetve. 
Hogy mily viszonyban állanak egymáshoz az európai 
külónbózó faunaterületek e nem fajait illetóleg, azt a 
kóvetkezó táblázat érzékelteti legjobban. 


I l 
A faj neve E B E | $ | E E E & 
EENNERESESE SERE 
Moina brachiata — — |n s JE mequE] J-] 3E 
«  rectirostris ——.— ct- -l cT * | E | |T 
*  Lilleborgi.. |F| 4 cree 
UNEHBlng (—7 " ASIE | T 
* — mierurà — — «| lite | T | 
« — paradoxa ias | el un 
JESREISOheri^ ——- —-— le dee 524) 3F.| | 4 
XO BAnfiyi —- -- D ; 2 3-oxs S | T 


C. eonsors, BrnGE, 7. pag. S1. Taf. 1. | 


A hazánkból eddig ismert ót faj kózül kettó tehái 
cosmopolita, kettó még esak két más faunaterületról 
ismeretes, de azért; ez utóbbiaknak semmi nagyobb fon- 
tossiigot nem tulajdonfthatunk zoogeographiai szempont- 
ból, mert igen valószínii hogy a további vizsgálatoknak 
más faunaterületekról is sikerülne ezeket felmutatni. Egy 
olyan faj is van végre, a mely eddig esupán hazánkbol 
ismeretes. 


A Moina-fajok meghatározására szolgáló 
táblázat. 


4. A fejen a homlokszem fólóott feltünó bemélyedés. 
1. A végkarmokon fés(ü. 

4. À pánezél mellsó züga gyéren sórtézett, az utó- 
potrohon 9—10 fogaeska, a hím tapogatóim három 
tapintósórte ... 1. Faj. Moina brachiata, Jun. 

bh. A pánezél hasoldali szegélye küzepéig gyéren sór- 
tézett, az utópotrohon 10—14 fosaeska, n hímek 
tapogatóim két tapintósórte. 

2. Faj. Moina vectirostris, Jun. 
2. À végkarmok fésü nélkül, kül&ó szegélyükón mellék- 
karomszerü nyülvánnyal. 3. Faj. Moina salina, STEP. 
- A fejen a homlokszem fólótt bemélyedés nines. 
4. À végkarmok fésü mélkül, a fejpánezél CSUpasz, & 
tapogatók folülete pikkelyek nélkiil. 
4. Faj. Moina. lischeri, H&ErrrcH. 
b. A végkarmok fésüvel, a fejpánezél fínom  sórtékkel 
ékített, a tapogatók folülete pikkelyekkel fedett. 
5. Faj. Moina. Bánffyi, Dapav. 


I. Faj. Moina brachiata, Jun. 


Monoeulus brachiatus, JumINE, 7. pag. 131. Tab. 12. 
Fig. 3—4. — Daphnia maeroeopus, SrRAUs, 7. pag. 161. 
Tab. 29. Fig. 30.; D. brachiata, LrÉvIN, 7. pag. 29. Taf. 6. 


Fig. 7—9.; LrvprG, 7. pag. 116. Taf. 4. Fig. 39. Taf. 5. 
Fig. 40—43. — Moia brachiata, Bargp, 7. pag. 102. Tab. 9. 
Fig. i. 2. MüLLER P. E., 7. pag. 133. Tab. 9. Fig. 99.; 


^ 


ScHOEDLER, 7. pag. 4.; HkrLICH, /. pag. 53. Fig. 90. 
Daphnia brachiata, TórH S. 7. pag. 142. Fig. 9. 


Capite fornice indistincto ; testa. corporis margine 
dorsali in femina. semiadulta recto, in femina ova multa 
ferenti valde rotundato, margine anteriori. setis longis ; 
seta. flagelliformà antennarum tertiam partem longitudi- 
mis antennarum. fere aequamti ; amtemmis im mare setis 
flagelliformibus tribus ; abdomine sine processu; cauda 
aculeis magnis, setosis 9—10 ; ungvibus caudalibus ad 
basin setis magnis pectinatis. 

Longit. 9 : 1:2—1-4 mm. 

Longit. d' : 1:1—1:16 mm. 

Igen kózónséges, nagyon rég és minden átvizsgált 
európai faunaterületról ismert faj, a melyet hazánkból 
és utána Manceó T. említett Budapest 
átvizsgált helyeknek csaknem minde- 


legelószór Torn S8. 
faunájából. Én az 
nikén találtam ideiglenes, legegyakrabban igen zavaros 
tócsákban, a miról tanüskodik a kóvetkezó jegyzék: 
Kolozsvár, Nyárádtó, Mócs, O.-Szilvás, Ecselló, "Torda, 
Vista, Deés, N.-Pestény, Lomány, Nagy-Szeben, Szamos- 


119 


falva, Apahida, Csuesa, Boldogváros, Berethalom, héty, 
Medgyes, N.-Sármás, Dános, DBesimbák, Alsó-Venicze, 
Héjjasfalva, Sáros, Segesd, Demsus, Segesvár, Debreczen, 
Páld, Arad, Püspoókladány, Karezag, Kisüjezállás, Diós- 
gyór, Budapest, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Versecz, 
Keeskemét. 


9. Faj. Moina rectirostris, Jun. 
III. Tábla. 3. és 4. ábra. 


Monoculus reetirostris, JuURINE, 7. pag. 134. Taf. 13. 
Fig. 3. 4. — Moina rectirostris, Barb, 7. pag. 101. Taf. 11. 
Fig. 1. 9. — Daphnia reetirostris, LxvprG, 7. pag. 174. 
Taf. 10. Fig. 76. 77.; FRI6, 7. pag. 2935. Fig. 39. — Moina 
rectirostris, KuRz, 7. pag. 6. Taf. 1. Fig. 11.; WEISMANN und 
GnuBER, 7. pag. 69. Taf. 3. Fig. 3. 4. Taf. 4. Fig. D. 7. 7. 
A. 10. Taf. 5. Fig. 17. 19. Taf. 6. Fig. 29—94.; HxrLICH, 
l. pag. 55. Fig. 21. ; ScHoEDLER, 7. pag. 4. 

Capite supra oculum impressione insigni , fornice 
indistincto ; testa corporis fere quadrangulari, margine 
anteriori ac. inferiori setis perpaucis; antennis àn mare 
setis. flagelliformibus duabus ; abdomine sine processu ; 
cauda. aculeis magnis, setosis 10—14 ; ungvibus caudali- 
bus serie. selarum. minimarum ac infra. serie spinarum 
pectiniformi. 

Longit. ? : 1:2—1:36 mm. 

Igen régen és általánosan ismert faj, mind a mellett 
nem tartozik a nagyon kózónségesek kózé. Hazánkból 
esak kevés helyról ismerem, milyenek: Alsó-Árpás, Püs- 
pókladány, Karezag, Kisüjszállás, Debreczen, Liptó-Sz.- 
Miklós, Cserna, Arad, Temesvár, Versecz, hetisova, Sze- 
ged, Kecskemét, Dugaez, Csápor. 


3. Faj. Moina salina, SrEPANow. 
III. Tábla. 5—9 ábra. 

Moina rectirostris, var. salina, STEPANOW, 7. pag. 94. 

Capite supra oculum | impressione. insigni , fornice 
indistincto ; testa. corporis fere quadrangulari, margine 
anteriore ac inferiore setis perpaucis; amlenmis in mare 
apice ungvibus curvatis, majusculis 5; abdomine sine 
processu ; cauda aculeis magnis 10 setosis armata, mar- 
gine. superiore tuberculis perparvis lateribusque setis 
animutis, in series transversales positis; ungvibus cauda- 
libus sine spinarum serie pectiniformi margine anteriore 
processu dentiformi longo, usque ad medium setosis. 

Longit. 9 : 0:75—0':9 mm. ; altit. ? : 0:45—0:5 mm. 

A hím kisebb a nósténynél. Tapogatóiigen hosszüak, 
sarlóalaküak, mozgathatók, mellsó harmadik vastagabb 
tóbbi részüknél s itt egy kis bemélyedésból a páratlan 
tapintósórte ered. (III. Tábla, 8. ábra.) A tapogatók csü- 
cBán 5 erós, fvelt, sima karom emelkedik s ezek fólott 
ugyanannyl róvid, gómbós szaglópálezika. (III. "TTábla, 
9. ábra.) Az elsó lábpár hengeres alapízének mellsó sze- 
gélye finoman sórtézett, alapján egy sfma és csücsa kóze- 


| lében egy sórtézett tüskével ékített; hátsó szegélyén 
ellenben, egymástól egyenló távolságban három igen 
hosszü, egytagu tollas sórte emelkedik. A lábak esücsán 
egy ostor- és egy sarlóalakülag eyengén górbiült karom 
van, melynek csücsán 1 nagyobb és 3—4 kisebb fogacska 
| van. (III. Tábla, 5. ábra.) 

| E fajt SrEPANow külónítette el némileg a Mo?ma vecti- 
rostris-tól legelószór, de csak a sós vizekben éló egy 
varietásnak tekinti. A két alaknak részletes ósszehasonlí- 
iása alapjín azonban, azt hiszem, bátran tarthatom a 
| kettót ónálló fajnak. Igen nyomós érvül szerepel itt az 
utópotroh és szerkezete; a végkarmok szerkezete, leg- 
fóképen pedig a hím tapogatóinak, elsó lábának s a tapo- 
| gatók karmainak, szaglópálezikáinak és az elsó lábpár 
karmainak szerkezete; továbbá a tapintó sórte páratlan 
volta. 

l Az irodalomban SrEPANow említi elószór ez alakot 
oroszországi sós tavakból. En hazánkban a tordai és viz- 
aknai sós tavakban talíltam, a melyekben tóménytelen, 
| mesés tómegekben él. Egyike hazánk legérdekesebb 
Cladoceráimmak nemesak a sós vízben elófordulása miatt, 
| hanem fóleg azért, hogy ósszekótó kapesot képez hazánk 
és Oroszország sósvízi, továbbá a sósvízi és az édesvízi 
Rák és illetóleg Cladocera-fauna kózótt. 


| 4. Faj. Moina Fischeri, Hgrrrcn. 
| Daphnia reetirostris, FrscHER, 7. pag. 105. Tab. 3. 
Fig. 6. 7. — Moina Fischeri, HELLICH, 7. pag. 55. Fig. 92. 
Capite supra. oculum. frontalem. impressione nulla ; 
| fornicibus indistinctis ; testa. corporis. quadrangulari, 
margine anteriore ventralique setis brevibus ; seta flagelli- 
formi antennarwum brevi ; cauda brevissima aculeis setosis 
6—8 ; ungvibus caudalibus pectine aculeorum carente. 
Longit. 9 : 1:25—1:34 mm. 
Hazánkban a kóvetkezó helyeken találtam : Liptó- 
Bz.-Miklós, Szielniez, Oriovácz (Pozsega megye). 


5. Faj. Moina Dánffyi, Dapax. 
II. Tábla. 1. 2. 
Moina Bánffyi, DApAv, 2. pag. 14. Taf. IT. Fig. 1. 3. 4. 6. 


ábra. 


Testa capitis setis tecta ; testa corporis fere quadran- 
qulari, obtuse angulata, parte postica supra duos proces- 
sus curvatos formanti; antenmis primi paris ubique 
ciliatis, laminis quadrangularibus obtectis ; cauda apicem 
versus attemuata ; ungvibus caudalibus curvatis, setosis. 

Teste négyszógletü, átlátszó, alsó zügain kerekített. 
Feje egyenesen mellfelé irínyuló, a szem folótt bemet- 
szés nélkül. Homloka erósen kerekített és a homlokszem 
kózel fekszik a homlok falazatához, a hasoldalon gyenge, 
ormányszeri kiemelkedéssel. Igen jellemzó e fajra, hogy 
a fej pánezéljinak egész fólületén finom, hosszü sórték 
emelkednek. (III. Tábla, 1. &bra.) Homlokszeme aránylag 
kiesiny, de sok leneséjt. 


1138 


Longit. 9 : 0:9—1:15 mm. ; altit. 9 : 0:7—0:9. 

E faj általínos testalak tekintetében, külónósen pedig 
a pánezél felsó zügának szerkezete, továbbá az utópotroh 
szerkezete miatt emlékeztet a Moina rectirostris-ra, ellen- 


ben fejének szerkezete által a Mona  Fischeri-hez ha- 
sonlít, eltór azonban mindkettótól tapogatóinak pikke- 
lyes, továbbá fejpánezéljinak sórtézett voltával. 

'l'ermóhelyei gyanánt még eddig csak a Mohostót és 
Nádpatakot ismerem. 


3. Nem. Simocephalus, ScioEpr. 


Daphnia, Autorum. —  Simocephalus, ScHoEpLER, 2" 
pag. 17.; MürLER P. E., 7. pag. 191.; Sans, Kunz, Hkr- 
LICH, etc. 

Capite impressione a thorace disjuncto, fornice vostro- 
que praedito ; testa corporis rhomboidali, obtuse-angulata, 
transverse irregulariter striata ; macula cerebral. oculo- 
frontali minore ; antennis parvis, liberis in sexu utroque 
fere aequalibus, in mare setis duabus, sensualibus, parvis, 
lateralibus ; ramo  quadriarticulato antennarum | 2-di 
paris seta. unica. apicali organum. affictionis praebenti, 
parte interiore breviter setosa, parte ulteriore laevi, ha- 
mata, caeteris bisgeniculatis, ciliatis; abdomine processi- 
bus duobus; cauda majuscula, apice truncata ; pedibus 
primi-paris in mare sine flagello. 

E nem fajai minden átkutatott európai fauna-terüle- 
ten észleltettek s vannak kozóttük cosmopoliták, de van- 
nak olyanok is, a melyek csak egy-két fauna-területról 
ismeretesek. Európai fóldrajzi elterjedését külónben leg- 
szembetünóbbé teszi a kóvetkezó táblázat, a mely egy- 
üttal azt is fehmutatja, hogy az egyes fajok hány fauna- 
területról ismeretesek ez ideig. 


MR E WN E: 
A faj neve 88 BS | 1 ew e 
misol!nm | misz|m àj|H 

I XI E3 | UC XXLEET d ——À——— — 

Simocephalus vetulus cac | d | t-tidctI-cx | ^-o-cr 
« congener 4 | E - los UE 

« exspinosus 3r 3E a | sey m 

« serrulatus I3E 38] sie ese Tesi sus 


A Simocephalus-fajok meghatározó táb- 
lázata. 


4A. A homlok és a pánezél hátsó szegélye esupasz. 
4. À homlok kerekitett. 
aa. A mellékszem megnyult, orsódad. 
1. Faj. Simocephalus vetulus (M. O. FR.). 
bb. A mellékszem rhomboid-szerü. 
9. Faj. Simocephalus congener. Kocn. 
b. A homlok tompított esücesal. 
3. Faj. Simocephalus ewspinosus. (Kocn). 
DB. A homlok és a pánezél hátsó szegélye fogazott. 
4. Faj. Simocephalus serrulatus (Kocg). 


DapAay, Cladocera. 


1. Faj. Simocephalus vetulus (Mir. O. Fn.). 
III. Tábla. 25., 26. ábra. 

Daphnia vetula, MürtER O. Fm., 7. Nr. 2399.; D. sima, 
MürLER O. FR., 2. pag. 91. Tab. 19. Fig. 11. 12.; D. vetula, 
SrRAUS, 7. Tab. 29. Fig. 25. 26. — Monoeulus simus, JURINE, 
l. pag. 199. Tab. 12. Fig. 1. 2. — Daphnia sima, Kocmu, 7. 
H. 35. Fig. 12.; ZapDacH, 7. pag. 22.; LaÉviN, 7. pag. 926. 
Taf. 5. Fig. S—10.; FrizscHkER, 9. pag. 177. Tab. 5. Fig. 18. 
Tab. VI. Fig. 1—4.; D. vetula, Barmp, 7. pag. 95. Tab. 10. 
Fig. 1.; D. sima, Liuz;EBonG, 7. pag. 42. Tab. 3. Fig. 9—4.; 
D. Hlizabeth:z, KriNG, 7. pag. 947. Tab. 9. Fig. A. B. — 
Simocephalus vetulus, ScHoEDLER, 2. pag. 18. — Daphnia 
sima, LEvprG, 7. pag. 153. Taf. 1. Fig. 11. 19. Taf. 3. Fig. 
24—99.; Tórz S. 7. pag. 138. Fig. S. — Simocephalus ve- 
tulus, Sans G. O., 7. pag. 51.; MürLER P. E., 7. pag. 122. 
Tab. 1. Fig. 26. 27. — Daphnia sima, PraTkav, /. pag. 96. 
Tab. 1. Fig. 2. — Simocephalus vetulus, LuNp, 7. pag. 161. 
Tab. 5. Fig. 4. 5. 7. 8. Tab. 8. Fig. 2. — Daphnia sima, 
Fnrü, 6. pag. 218. Fig. 37. — Simocephalus vetulus, KuRz, 
l. pag. 29.; SCHOEDLER, 4. pag. 16.; HkrLICcH, 7. pag. 44. 
Fig. 19. 

Capite ante oculum. rotundato, et ante rostrum ar- 
euato ; macula cerebrali valde elongata, vel fere filiformà ; 
testa corporis fere quadrangulari, supra sine processu ; 
altitudine maxima animalis longitudinem marginis liberi 
postici fere aequante ;. dentibus ungvium caudalium par- 
vis, brevibus in. utraque serie fere aequalibus ; aculeis 
caudalis aequaliter curvatis. 

Longit. ? : 9—9:5 mm. ; altit. 9 : 1:5 

Hazánkban is a legkózónségesebb fajok kózé tartozik, 
a miról eléggé tanuskodik a termóhelyeknek kóvetkezó 
sorozata: Kardosfalva, Kolozsvár, Brátka, Torda, Szucsák, 
Vizakna, Deés, Feketepatak, Ó-Szilvás, DBuesa, M.-Nádas, 
Medgyes, Sárkány, Piski, Kótelend, Oltszem, Szkore, 
Dbonezhida, Méhes, Alsó-Rákos, Novaly, Radnóth, Mikó- 
Üjfalu, Kinesi, Apahida, Szamosfalva, Déva, Keeskemét, 
Brassó, Csetelke, Nagy-Teremi, M.-Sályi, Uzdi-Sz.-Péter, 
Dégh, Maros-Vásárhely, Sepsi-Sz.-Gyórgy, Gyeke, Dános, 


1:75 mm. 


Dáld, F.-Kápolna, Bonyha, Héjjasfalva, Sáros, Segesd, 
Héviz, Dombó, Czege, N.-Pestény, Kis-Osztró, Tóhát, 
Réty, Debreczen, Püspókladány, Karezag, Kisujszállás, 
Diósgyór, Liptó-Sz.-Miklós, Deménfalu, Verseez, Temes- 
vár, Szeged. Leggyakrabban állandó, meglehetós tiszta 
poesolyákban találtam. 


9. Faj. Simocephalus exspinosus, Kocn. 
III. Tábla. 24., 27., 28. ábra. 
Daphnia exspinosa, Kocu, 7. H. 35. Tab. 11. — Simo- 
cephalus exspinosus, ScHoEDLER, 2. pag. 21.; MürrER P. E., 
Il. pag. 122. Tab. 1. Fig. 94.; Luwp, 7. pag. 161. Tab. 5. Fig. 
9.; Kunz, 7. pag. 99.; ScuoEDLER, 6. pag. 16.; HxrrrcH, 7. 
pag. 42. Fig. 13. 

Capite ante oculum obtuse-angulato ; macula cerebralà 
rhomboidali ; testa corporis supra sine processu; altitu- 
dine macima longitudinem. marginis liberi postici supe- 
rante ; ungvibus caudalibus serie. externa dentium. majo- 


15 


114 


rum, interna. minorum. tenuissimorum armatis; aculeis | 


caudalibus curvatis. 

Longit. ? : 9—9:8 mm. ; altit. ? : 1:7—1:85 mm. 

Még eddig csak kevés helyról ismeretes. Hazánk- 
ból WiEnzEJskr adatai nyomán is ismerem, a ki a 
tátrai tavakban találta s külónósen a hátsó és kózépsó 
toporówi tavakban; de megtaliltam Sátoraljaujhelyen, 
Vizaknán, Keeskeméten magam is. 


3. Faj. Simocephalus congener, Kocn. 
III Tábla. 29., 30., 32. ábra. 

Daphnia congener, Kocm, 7. H. 35. n. 13.; D. sima, 
LiÉvis, 4. pag. 96.; D. vetula, Barnp, 7. pag. 95.; D. sima, 
FiscukR, 4. pag. 177. — Simocephalus congener, SCHOEDLER, 
2. pag. 20.; S. expinosus, var. MürLER P. E. 7. pag. 123. 

Capite ante oculum angulatim-rotundato, ante rostrum 
simuato; testa corporis supra sine processu ; altitudine 
maaima longitudinem marginis liberi postici superante ; 
ungvibus caudalibus serie externa dentium majorum plu- 
rium sensim breviorum, interna. vero minorum tenuissi- 
morum armatis ; aculeis caudalibus sinuatis. 

Hazánkból a kóvetkezó helyekról ismerem: Fekete- 
patak, Szamosfalva, Marosvásárhely, Kisosztró, Déva, 
Sárkány, Csetelke, Medgyes s itt meglehetós gyakori. 


3. Faj. Simocephalus serrulatus, Kocn. 
III. Tábla. 31., 33., 34. ábra. 

Daphnia serrulata, Kocg, 7. H. 35. Tab. 14.; D. inter- 
media, LiÉviw, 7. pag. 99. Tab. 6. Fig. 6.; D. Brandtii, 
PrscHER, J. pag. 177. Tab. 5. Fig. 1—9.; D. serrulata, 
FrscHER, 6. pag. 4.; LiuLJEBORG, J. pag. 40. Taf. 3. Fig. 5.; 
LzvpiG, 7. pag. 165. — Simocephalus serrulatus, SCHOEDLER, 
2. pag. 22. 6. pag. 18. ; Sans G. O., 7. pag. 51. ; MürEn P. E., 
1. pag. 193. Taf. 1. Fig. 25.; LUND, 7. pag. 161. Taf. 5. Fig. 
10.; HEgrLrcH, /. pag. 43. Fig. 14. 

Capite ante oculum. acuminatim-angulato et serrato ; 
ante rostrum fere angulato ; macula cerebrali triangulari ; 
testa corporis supra. processu lato, obtuso, serrato ; alti- 
tudine maaima longitudinem marginis liberi postici valde 
superante. Ungvibus caudalibus serie externa. dentium 
minorum, temuissimorum, interna majorum, validorum 
armatis ; aculeis caudalibus geniculatis. 

Longit. ? : 1:58—2:5 mm. ; altit. : 1—1:5 mm. 

Hazánkban még eddig csak Piski határából ismerem, 
állandó, nóvénydüs tócsából, továbbá Oltszem, M.-Nádas, 
Uzdi-Szent-Péter, Déva, Novaly és Szamosfalva határából. 


4. Nem. Scapholeberis Scgogpr. 


Daphnia, Autorum. — Seapholeberis, SCHOEDLER, 2. pag. 
93.; Sans G. O., 1. pag. 51.; MürLER P. E., J. pag. 124.; 
Kunz W., HkELurcH ete. 

'apite supra. plerumque impressione a. thorace. dis- 
juncto modice triangulari, fornice distincta, rostro acu- 
tiusculo; testa corporis fere quadrangulari, evidenter 


angulata, areis hevagonalibus reticulata, margine ventrali 
introrsum. versus reflexo, setifero ; macula cerebrali parva 
antennis immobilibus, minimis, testa corporis fere obtec- 
tis, in sexu utraque fere aequalibus ; ramo antennarum 
2-di paris triarticulato setis À ciliatis vestito ; abdomine 
supra processibus duobus, parvis ; cauda mediocri apice ; 
rotundata ; pedibus primiparis in mare flagello nullo. 


A Scapholeberis-fajok meghatározására 
szolgáló táblázat. 
4A. A fej homlokának kózepén sarlóalakülag fóolfelé górbült 
nyulvány. .. ... 1. Faj. Seaph. bispimosa, DE GEER. 

D. Afej homlok esüesa egyszerüen kerekitett nyulvány nélkül. 

4. À pánczél hátsó alsó züga hosszü, hegyes, egyenes 

nyulvánnyal, a mellékszem igen kicsiny , pont- 

szerü ... ... 29. Faj. Scaph. mucronata, M. O. FR. 

b. A pánezél hátsó alsó züga róvid, tompa esücsü nyul- 
vánnyal; a mellékszem orsódad alakü. 

3. Faj. Scaph. obtusa, ScHOEDL. 


1. Faj. Scapholeberis bispinosa, Dg GzzR. 


II. Tábla, 35., 36. ábra. 


Monoeulus bispinosus, DE GEEm, 7. T. 7. pag. 465. Tab 
28. Fig. 3—8. — Daphnia mucronata, MürLER O. FR. 7. 
pag. 94. Tab. 13. Fig. 5—7. pro parte; LiÉviw, 1. Taf. 7. 
Fig. 1. 2.; Barn, 7. Taf. 10. Fig. 3.; LinisEBORG, Jl. pag. 
44. Tab. 3. Fig. 7.; FiscHER, 7. pag. 183. Tab. 7. Fig. 3. 
LzvpiG, 7. pag. 187. Taf. 4. Fig. 37. 38.; TórH S., 7. pag. 
148. Fig. 13. — Seapholeberis cornuta, SCcHOEDLER, 2. pag. 
24. 6. pag. 7.; S. mucronata, var. MüLLER P. E., 7. pag. 
194.; PrATEAU, J. pag. 27. Tab. 1. Fig. 3.; Kunz, 1l. pag. 
28.; HELLICH, 7. pag. 45. Fig. 15.; S. cornuta, SCHOEDLER; 
7. pag. 94. 

Capite a thorace impressione disjuncto ; fronte cor- 
muta; testa corporis margine posteriori inferne spina 
longa, valida armata ; macula. cerebrali punctiformi ; 
antemnis brevibus ; cauda lata, ad apicem rotundato- 
truncata, aculeis 6—7 armata; wungvibus caudalibus 
setosis. 

Longit. ? : 1:6 —1:8—2:7 mm. ; altit. cap. 9 : 0:33 mm.; 
longit. process. poster. testze : 02—0:5 mm. 

A hím esak alakban tér el a nósténytól, hogy en- 
nél jóval kisebb, pánezéljának hátoldali szegélye egyenes, 
homloknyulványa róvid és potrohnyulványai hiányzanak. 

Igen régen ismert faj. Az addig átkutatott európai 
faunaterületeknek esaknem mindenikén elófordül s ha- 
zánkból már Tórm S. említette, a ki Budapest faunájá- 
ban találta. Én tóbb helyen észleltem s ezek a. kóvetke- 
zók: Kolozsvár, Brátka, Deés, Szamosfalva, Kardosfalva, 
Torda, Brassó, Réty, Piski, M.-Nádas, Novaly, Alsó- Rákos, 
Begesvár, Csetelke, N.-Szeben, Kecskemét, Csápor, Nagy- 
Sármás, Alsó-Vist, Báld, Fehéregyháza, Alsó-Venicze, 
F.-Kápolna, Szovát, Héjjasfalva, Héviz, Mezó-Záh, M.- 
Bályi,  Uzdi-Sz.-Péter, Szkore, Arad, Liptó-Sz.-Miklós. 
Mindeme helyeken leggyakrabban ideiglenes tóesákban 
találtam. 


di 


115 


9. Faj. Scapholeberis mucronata, Mérr. O. Fn. 
IIL Tábla, 7—39. ábra. 

Daphne mueronata, MÜürLER O. Fm. 7. Nr. 2404. — | 
Daphnia mucronata, MürrLER O. FR. 2. pag. 94. Tab. 13. | 
Fig. 5—7. pro parte. — Monoeulus mueronatus, JURINE, /. 
pag. 137. Tab. 14. Fig. 1. 2. — Daphnia mueronata, LIÉVIN, /. 
pag 30.; Barnp, 7. pag. 99. Tab. 10. Fig. 2.; KrwG, 7. pag. 
955. Tab. 6. Fig. E.; LrnrjEBORG, 7. pag. 44. Tab. 3. Fig. 6.; 
FiscHER, 2. pag. 183. Tab. 7. Fig. 1. 9. 4—06. 11. — Sea- 
pholeberis mucronata, SCHOEDLER, 2. pag. 23. —  Daphmia 
mucronata, LEvpiG, 7. pag. 187. — Scapholeberis mucronata, 
Sans G. O., 7. pag. 51.; MürLER P. E., 7. pag. 125. ; Kunz, 
1. pag. 28.; HkLuicH, 7. pag. 45. Fig. 15.; LUND, 7. pag. 
157. Tab. 5. Fig. 11—16. — Daphnia mueronata, Fmr6, 6. 
pag. 237. Fig. 41. 

Capite a thorace impressione disjuncto ; fronte laevi ; 
testa, corporis margine. posteriore inferne spina. longa, 
valida armata ; macula. cerebrali punctiformi ; antennis 
brevibus, immobilibus; testa, corporis prope margines 
tranversaliter striata, àn medio punctata ; cauda lata, ad 
apicem rotundato-truncata, aculeis /—8 armata ; ungvi- 
bus caudalibus setosis. 

Longit. ? :0:8—1:2 mm. 

Hazánkban esaknem mindenütt megtaláltam ott, hol 
az elóbbenit, leggyakrabhan egymás társaságában s az 
említett eltérések mellett; e kórülmény is a mellett ta- 
nuskodik, hogy ez alakot nem tarthatjuk sem helyi, sem 
idóleges varietásnak, annyival is inkább, mivel embryoi 
és hímei is minden esetben sima homloküak. 


3. Faj. Scapholeberis obtusa, ScHoEDLER. 
III. Tábla. 40., 41, ábra. 

Seapholeberis obtusa, ScHoEDLER, 2. pag. 24. Fig. 11. 12. 
7. pag. 24.; HxrnicH, [. pag. 46. 

Capite impressione nulla a thorace disjuncto ; fronte 
laevi; margine testae corporis posteriore inferne spina 
brevissuna, valde rotundata armato; macula. cerebrali 
valde elongata, vel fusiformi ; antennis brevibus imano- 
bilibus ; testa corporis saepissime punctata, vel indistincte 
reticulata ; cauda lata, ad. apicem. rotundato-truncata, 
aculeis rectis 7 armata ; ungvibus caudalibus setosis. 

Longit. ? : 0'8—1-4 mm. ; altit. ? : 075 

Nagyon emlékeztet a Scapholeberis mucronatá-va, de 


(0:52 mm. 


mellékszemének alakja, fejének szerkezete és pánezél- 
nyulványának nagysága s illetóleg esenevész volta miatt, 
elsó tekintetre is meg lehet külónbóztetni. Eddig ismert 
hazai termóhelyei: Déva, Nagysármás, Kecskemét, Csá- 
por és Sárkány, a hol állandó tócsákban gyakori alak. 


5. Nem. Daphnia (Mirrzn O. Fn.). 


Monoculus e. p. LiNNÉ, DE GxkR, JuniNE, ete. — Daph- 
nia e. p. MürnER O. Fm. 2. pag. 79.; e. p. LiÉviw, Barmp, 
LinnjEBORG, LEYp:G,; SCHOEDLER, 2. pag. 10.;-SAms G. O., 2. 


pag. 262.; D. et Hialodaphnia, ScHoEDLER, 6. pag. 16. 7. 


pag. 9. — Daphnia, MüruER P. E., 7. pag. 106.; HkLLIcH, 
l. pag. 920. 

Capite impressione nulla, aut levissima a thorace. dis- 
juncto, fornice valida, rostro im femina, plus-minusve 
acuto, im mare obtuso; testa corporis fere ovali, areis 
rhomboidalibus reticulata, in. margine posteriori denti- 
bus, supra spina dentata. armata ;. plerumque macula 
cerebrali ; antennis feminae minimis, immobilibus, testa 
capitis fere obtectis ; maris vero longis, mobilibus seta 
prehensili apicali vestitis ; antennis 2-di paris setis cilia- 
tis ; ramo triarticulato earum. 4, saepius tamen 5 setas 
gerenti ; abdomine processibus tribus vel quatuor ; cauda 
mediocri, apicem versus attenuata. 

E nem egyike a legnagyobbaknak a Cladocerák nemei 
kózótt; állandó, tiszta vizekben mindenütt gyakori. — 
Egyes fajok a partok kózelében, mások a víz nyilt tü- 
kórén tartózkodnak; ez utóbbiak mindig átlátszóak, 
ellenben az elóbbiek a kórnyezet szerint változó szí- 
nüek. 

Egyike a legnagyobb fóldrajzi elterjedéssel bíró ne- 
meknek, a melynek képviselói nemesak Európából, ha- 
nem Ázsi&ból, Amerikából, Afrikából és Ausztráliából is 
ismeretesek. Àz európai faunaterületen az eddigi vizsgá- 
latok szerint tóbb eosmopolitának mondható faj van, de 
vannak olyanak is, a melyek cesak kevés faunaterületról 
ismeretesek. A genus európai elterjedését külónben leg- 
jobban feltünteti az alább kóvetkezó táblázat, a melybe 
felvenni igyekeztem minden eddig ismert fajt, a meny- 
nyire azt a rendelkezésemre álló irodalmi adatok alap- 
ján megtehettem. 


E z E a & 
A faj neve Eee prs esee eere 
E estes eed dier efisa se e es 
&álsiáslH|alsaáó 8 
Daphnia Sehefferi.. . |-4- | . |-F Tiv 
« hyalina... snis Mer 6 : . 
« magna eR SM T T ar 
« psittacea. c-ic-TIc cL 
« Atkinsonii. : ud les 5 E 4- 
dne 3e | EJ E LAE 3el E Je 
« pennaía .. -.-|4- | . : 4 4 
« Seheedleri ... s EE 4 4T 
« obtuse S . || HT na 
« gibbosa. . 4 : 3 
a ventrieosà.  ... | loa - 
« eaudata.. ..— | 4 cc T 
« paludieola. .—— | . | 2E eM IM . 
« longispina ... "EE MEE -F| sis 
r rogont Supe be 4T $ |cT 4 
« lacustris. | 2| 3E 3r 
« aquilina... ... Es 4- 
« Eracllis pee E . 
« — mieroeephala .. | 3r xinil| exo 
« galeata. : "E JE| 3 
« — Kahlbergiensis. | . | d- | ds| desk 
« Cederstrómii . oru e reste 5 ESL 
« vitrea. 4 4- 
5s 


116 


ES E El Ei E 
A faj neve 8 E E S cuc ees 
gn sensere E EROR I S 
ix esed Mss e des e] f zl eine e es] 
| I | 
Daphnia cucullata see. | | 4-4 
« apieata aO ES "E 
. pellucida E | l|14041- 
« longiremis. — — GT e Moo wl (c ] 
« cristata . | ES 
C. d GXÉTCHS EIS GS xz 
« hastata d- 
« eavifrons .. ||. : . a M 
« earinata . | | | -r 
[] affinis .. : | | . 3r 
« degenerata ... | E 
« rudis | " 
« Hermani, n. sp. : : d & | : 
« alpina, n. sp. -F 
« brevispina, n. sp. de 
« ornata, n. Sp... | 4 


E táblázat, a míg egyfelól feltünteti az eddig ismert | 


fajoknak elófordulását az átkutatott külonbózó európai 
faunaterületeken, addig másfelól feltünteti azt is, hogy 


az egyes országok faunaterületei mily gazdagok. Leg- | 


gazdagabbnak látszik Svédország, utána Csehország s 
mindjárt ezután kóvetkezik hazánk faunája, a melyben 
nagyon sok oly faj 6l, a mely kózós elsó sorban az emli- 
tett két faunaterülettel, de olyan is, a mely kózós a tóbbi 
más faunaterülettel is, s a mely még eddig csak hazánk- 
ból ismeretes. 


A Daphnia-fajok meghatározására szol- 
gàló táblázat. 


L A fejen sisakszerü taraj. 
A taraj hosszüra nyult, & mellékszem  festék nélkül, a 
két zárókészülék elkülónülts az utópotrohon hat fogacska. 
1. Faj. Daphnia. Kahlbergiensis, Scnoxpr. 
IL. A fej taraj nélkül. 
4. A mellékszem festék nélkül. 
Az utópotrohon 6—7 fogacska. 
2. Faj. Daphnia Hermani, n. Sp. 
D. A mellékszem festékkel. 
1. Az utópotrohon hátsó szegélye ép. 
a. À végkarmok fésü nélkül. 
4«&. À pánczél a fej és a türzs kozótt sekély 
bemélyedéssel. 
a4. À pánezél nyulványa a test kózép- 
vonala fólótt ered, folfelé irányul, az 
utópotrohon 16—17 tüske. 
3. Faj. Daphnia. aquilina, Sans. 
«4^. À pánezél nyulványa a test kózép- 
vonalában ered, egyenesen hátra irá- 


nyul, az utópotroh 19— 14 fogaes- 
- kával. 4. faj. Daphnia. lacustris, Sans. 


bb. A pánezél a fej és a tórzs kózott bemélye- 
dés nélkül. 
bb'. À potrohnyulványok két elseje óssze- 
nótt. 


*AÀ pánczél nyulványa kevéssel hosz- 
szabb a test félhosszánál. 

5. Faj. Daphnia. longispina, Lxxp. 

"A pánezél nyulványa hosszü, mint 
az egósz test. 

6. Faj. Daphnia caudata, Sans. 

Db". A potrohnyulványok szabadok. 

7. Faj. Daphnia rosea, Sans. 

h. A végkarmokon egyenló nagy fogaeskáktól ké- 
pezett fésü. 

8. Faj. Daphnia. Schoedleri, Sans. 

€. À végkarmokon kisebb és nagyobb fogaeskák- 
ból álló fésü. 

cc. À pánczél nyulványa hiányzik. 

9. Faj. Daphnia. alpina, n. sp. 

cC. À pánczél nyulványa igen róvid. 

"A fej ós tórzs kózótt bemélyedés 

nélkül. 

«. Az utópotroh oldalai esupaszok. 
10. Faj. Daphnia obtusa, Kunz. 

8- Az utópotroh oldalai fínoman sór- 
tézettek. 

11. Faj. Daphnia ornata, n. sp. 
U*A fej ós a tórzs sekély bemélye- 
déssel. 
12. Faj. Daphnia brevispina, n. 8p. 
cc". A pánczél nyulványa hosszü. 

*A pánezél hátoldala tüskézett. 

«. À pánezél hátoldala egyenes, a 
potroh két elsó nyulványa alap- 
ján óOsszenótt. 

13. Faj. Daphnia Atkinsonii, BArp. 

P. À pánezél a fej és tórzs kózott 
bemélyedéssel, a hátoldal ivelt, a 
potrohnyulványok külónállók. 

14. Faj. Daphnia psittacea, Barb 
"*A pánczél hátoldala esak a nyul- 
vány alapján tüskézett. 

&. À pánezól nyulványa a test kó- 
zépvonala felett ered. 

15. Daphnia puler, Dx GEER. 

P. À pánezél nyulványa a test kó- 
zépvonalám ered. 

16. Paj. Daphnia pennata, M. O. FR. 
2. Az utópotroh hátsó szegélye végsó harmadában 
óblózott. 

a. Az utópotroh szegélytüskesora bemélyedéssel el- 
választva, a májszerü vakbelek erósen S alakü- 
lag hajlottak, a pánezél nyulványa hosszü. 

17. Faj. Daphnia Schaefferi, Bip. 

b. Àz utópotroh szegélytüskesorát elválasztó be- 
mélyedés kózepén egy tüske, a májszerü vak- 
belek hátra hajlottak, a páncezél nyulványa 


róvid ... ... 18. Faj. Daphnia magna, SrRAUs. 


1. Faj. Daphnia Kahlbergiensis, Scnogpr. 

III. Tábla, 48., 49. ábra és IV. Tábla 9. ábra. 
Hyalodaphnia Kahlbergiensis, ScHoEDLER, 6. pag. 18. 
Taf. I. Fig. 1—3. — Daphnia Kahlbergiensis, MÜLLER P. E., 
l. pag. 118. Tab. II. Fig. 7. 8.; HxrLicH, J. pag. 38. — 


Hyalodaphnia-Cederstrómii, ScmogprER, 6. pag. 31. Tab. I. 
Fig. 7. — Daphnia Cederstrómii, HxLLIcH, /. pag. 39. 


—— n 


: 14 


Fig. 11.; D. galeata, Sans G. O., 2. pag. 21.; MürLER P. E., 
1. pag. 117. Tab. I. Fig. 6.; HerricH, 7. pag. 36. Fig. 10.; 
Kunz, 7. pag. 19. Taf. I. Fig. 6. 7. ; D. cucullata, Sans G. O., 
2. pag. 271. —  Hyalodaphnia cucullata, ScmoEpLER, 6. 
pag. 98. — Daphnia cucullata, MürrER P. E., 7. pag. 190. 


Taf. I. Fig. 23.; HxrnicH, /J. pag. 37.; D. apicata, KumRz, 


uEpag 17. af. T. Eig. 3205; HELLIOH, 7. pag. 40.; 
D. nitrea, Kunz, 7. pag. 16. Taf. II. Fig. 2.; D. cuecullata, 


var. procurva, PoprPE, /. pag. 280. Taf. 15. Fig. 1. 


Capite lato, compresso, fronte crista permagna acumi- 
mata, lamellum. triangularem. brevem. formante, apice 
tum sursum, tum deorsum spectante ; rostro obtuso ; testa 
corporis ovali, spina. longa ; processibus abdominalibus 


manifeste discretis, ungvibus sine dentibus basalibus, sed | 


serie setarum tenuissimarum vestitis. 

Longit. ?: 1:4—2:1 mm.; altit. ? : 0:58—0:75 mm. 

Egyike a legérdekesebb Daphnia-fajoknak. Én a Ba- 
laton-tó faunájában találtam meg 1884. év nyarán s itt 
oly gazdag alakváltozásokban jón eló, hogy azoknak te- 
kintetbe vételével biztosan ki lehet mutatni azt, hogy 
a külónbózó büvároktól külonbózó lelóhelyekról letrt s 
e fajhoz tóbbé-kevésbbé hasonló fajok nem ónállóak, 
hanem esupán varietások. — Állítísom igazsága azon- 
nal kitünik, ha a balatoni JD«phnia  Kahlbergiensis 
fejpánezéljànak külónbózó alakjait ósszehasonlítjuk a 
SegogpnLER-féle LHyalodaphnia  berolinensis és Hyalo- 
daphnia Cederstrómii fajokéval, nemkülónben a Kunz- 
féle Daphnia. vitrea- és a Herrrcu-féle Daphnia  Ceder- 
strónwi-fajok fejpánczéljának alakjaival. De ez állításo- 
mat igazolni fogja ama kórülmény is, hogy a balatoni 
Daphnia Kahlbergiensis utópotrohjának tüskéi változó 
számuüak és számuk 4—7 kózótt variál, a minek kóvet- 
keztében egyesítve találjuk a Hyalodaphmia berolinensis, 
a Hyalodaphnia Cederstrómii és a Daphnia. vitrea. utó- 
potrohja tüskéinek számát. És végre tekintve azt a nagy 
hasonlatosságot, a mely a Daphnia Kahlbergiensis, a 
Hyalodaphnia berolinensis, a Hyalodaphnia Cederstrómü 
és a Daphnia vitrea kózótt létezik, én hajlandó vagyok 
mind e fajokat varietásoknak tekintve a Daphnia. cucul- 
lata, Sans és a Daphnia apicata, Kvnz fajokkal egyetem- 
ben egyetlen, tág korlátok kózótt variáló fajnak tartami. 
E szerint tehát a Daphnia Kahlbergiensis fajnak a kóvet- 
kezó varietásai lennének : 


1. Daphnia Kahlbergiensis, ScmoEpL. var. Cederstrónit, 


SCHOEDL. 
9, Daphnia Kahlberqiensis, ScHoEpr. var. galeata, SARs- 
3. Daphnia Kahlbergiensis, ScnoEpr. var. cucullata, SARs. 
4. Daphnia. Kahlbergiensis, ScnoEpr. var. apicata, Kunz. 
5. Daphnia Kahlbergiensis, ScHoEpDL. var. vitrea Kunz. 
6. Daphnia Kahlbergiensis, SCHOEDL. var. cucullata, war. 


procurva, PorPE. 


E varietások kózül külón az egyiket volt alkalmam 
megfigyelhetni s nevezetesen a Daphnia Kahlenbergiensis, 
Senoxpr. var. apicata, Kunz varietást a mezó-záhi nagy 


| 


tóban s elóbb magam is ónálló fajnak tekintettem. (5. 
Nr. 104.) 


2. Faj. Daphnia. Hermani, n. sp. 

III. Tábla, 46., 47. ábra. 
Capite lato, compresso ; fronte rotundata ; rostro ro- 
tundato, deorsum versus vergente ; oculo magno, sine ma- 
cula cerebrali ; testa corporis ovali, spina longa ; proces- 
sibus abdominalibus duobus anterioribus manifeste discre- 
lis ; ungvibus caudalibus sine dentibus, sed serie. setarwn 
tenuissimarum vestitis ; margine caudali. dentibus 6 sen- 
sim minoribus armato. 

Longit. 9: 0:5—0'8 mm. 

Efaj, a melyet HznwawN Orró tiszteletére neveztem 
el, egyike a legkisebb Daphnia-fajoknak s emlékeztet 
némileg a. Daphnia pellucida, M. P. E. fajra, továbbá a 
Daphnia hyalina, Lp. fajra, Az elsótól eltér azonban 
mindenek fólótt az által,hogy amannak fején taraj vam, 
mellékszemének festékfoltja és végkarmainak fésüje van. 
A Daphnia hyaliná-tól eltér pedig az által, hogy e fajnál 
Lrvpre adatai szerint szintén festékes a mellékszem, az 
irányult s à pánezél rhombos 


ormány hosszü, hátrafelé 
terecskékkel díszített s evvel korábban azonosnak is tar- 
tottam volt. (10). 

Még eddig csakis a mezó-záhi tóból ismerem, a hol 
nagyon kózónséges alak ós nagyobb mennyiségben gytij- 
tóttem a nyilt tükri faunából. 


3. Faj. Daphnia aquilina, Sans G. O. 

Daphnia aquilina, Sams G. O., 2. pag. 216.; HxrurcH, 
1. pag. 34. Fig. 8. 

Capite deorsum versus inclinato rostro acutiusculo, 
paullum. curvato; retrorsum. versus vergenti ; macula 
cerebrali parva; oculo a margine capitis non remoto, 
sine crista ; testa corporis ovali inter caput et cephalotho- 
racem impressione instructa, spina longa armata ; ungvi- 
bus caudalibus sine dentibus sed serie setarum, temuis- 
simarum per totam longitudinem vestitis; cauda dentibus 
16—17 armata; processibus. abdominalibus | discretis, 
approximatis. 

Longit. ?:0:05—1:5 mm.; altit. 9: 0:67—0:9 mm. 

Hazánkban még eddig esak Verseez határán találtam 
pár példányban, de ezeket sem sikerült állandó készitmé- 
nyekben megtartanom. 


4. Faj. Daphnia lacustris, Sans G. O. 
III. Tábla, 42—44. ábra. 

Daphnia laeustris, Sans, 2. pag. 266. ; HxrcH, 7. pag. 33. 
Fig. 7. 

Capite antrorsum inclinato, rostro acutiusculo, recto, 
deorsum versus vergenti ; macula cerebrali parva ; oculo 
a margine capitis parum remoto, sine crista; testa, cor- 
poris ovali inter caput. et. cephalothoracem. impressione 


118 


instructa, spina longa armata ; ungvibus caudalibus sine 
dentibus, in margine anteriore. setis duabus parvissimis, 


in margine posteriore serie setarum. tenuissimarum per 


totam longitudinem vestitis ; cauda dentibus 12—14 ar- 
mata ; processibus caudalibus manifeste discretis. 
Longit. ?: 1:5—2 mm.; altit. ?: 1:2 mm. 
Hazánkban legelószór a Retyezát tavaiban találtam, 
késóbb azonban megtalíltam Szkore, Fehéregyháza, 
Héjjasfalva, Liptó-Szt.-Miklós, Temesvár, Versecz, Szeged 
határában is. 


5. Faj. Daphnia longispina, Lkypra. 


Daphnia longispina, LErvpiG, 7. pag. 140. Tab. II. 
Fig. 13—20.; Sans, 2. pag. 145.; FRi16, 7. pag. 233. Fig. 36. ; 
Kunz, J. pag. 921.; Hxrn:cH, 7. pag. 39.; TórH S. j. 
pag. 136. Tab. I. Fig. 7. 


Capite sine. erista rostro acutiusculo retrorsum. versus 
vergenti; testa ovali inter caput et eephalothoracem impres- 
sione nulla, spina longa ; oculo a margine capitis non 
remoto ; ungvibus caudalibus non. dentatis, sed serie se- 
tarum. tenuissimarum per totam. longitudinem. vestitis ; 
cauda. dentibus 10—12 armata processibus abdominali- 
bus non discretis. 

Longit. ?: 1—1:8 mm. ; altit. ?: 0:8—1:15 mm. 

Longit. d : 0:8—1:2 mm., altit. &' : 0:4—0:59. mm. 

A legelterjedtebb Daphnia-fajok egyike. Hazánkbol 
legelószór Tórm S. említette, a ki Budapest határán ész- 
lelte. Vizsgálataim folyamában én a kóvetkezó helyeken 
találtam meg: Gyulafehérvár, Mócs, Retyezát, Piski, 
Déva, N.-Szeben, Alsó-Rákos, Nagy-Sármás, Héjjasfalva, 
Novaly, Uzdi-Sz.-Péter, Nyárádtó, Püspókladány, Kecs- 
kemét, Csápor, Karcezag, Kisujszállás, Debreczen, Sziel- 
niez, Liptó-Sz.Miklós, Deményfalu, Arad, Temesvár, 
Szeged, Palies, Nagy-Károly. De megtalálta e fajt Wrrn- 
ZEJSKI ls à tátral tavakban. 


6. Faj. Daphnia caudata, Sans G. O. 
IV. Tábla, 41., 42. &bra. 


Daphnia enaudata, Sams, 2. pag. 266.; WIERZEJSKI, 2. 
pag. 16. Taf. II. Fig. 3. 4. 

Capite antrorsum. versus vergenti, fronte rotundata, 
rostro longiusculo, parum curvato, acuminato retrorsum- 
que versus inclinato, margine ventrali testae capitis prope 
oculum paulo sinuato ; testa corporis ovali inter. caput 
et cephalothoracem impressione. mulla, marginibus arcua- 
tis spinaque. longissima praedita ; oculo majori a mar- 
gine capitis nom remoto ; cauda apicem versus attenuata, 
marginibus dentibus sensim minoribus 10—12 armatis, 
lateribusqne setis minutissimis vestitis ; ungvibus cauda- 
libus non dentatis, àn margine anteriore setis. duabus 
minutis, àn margine posteriore serie setarum tenuissima- 


rum per totam longitudinem vestitis ; processibus caudali- 
bus basin conjunctis, primo secundo duplo longiori. 
Longit. ?: 2:8 mm. 
Hazánkból csupán a WrgRzEzskri feljegyzései utám is- 
merem, kia tátraitavak kózüla toporowi hátsó és kó- 
zépsó tóban találta meg. 


7. Faj. Daphnia rosea, Sans G. O. 
IV. Tábla, 1. és 3. ábra. 
Daphnia rosea, Sans, 2. pag. 268.; HkLLICH, /. pag. 33. 


Capite fronte arcuata antrorsum versus vergenti, mar- 
gine ventrali leviter sinuato, rostroque rectiusculo, deor- 
sum, versus inclinato ; oculo a margine capitis parum 
remoto sine crista ; testa corporis fere ovali, impressione 
nulla, margine dorsali subrecto, margine ventrali rotun- 
dato, spina. medioeri. sursum. spectante ; cauda. mediocri 
apicem. versus attenuata, margine anali dentibus 16. cur- 
vatis, sensim. minoribus armato ; ungvibus caudalibus 
sine dentibus sed serie setarum tenuissimarum per totam 
longitudinem. vestitis ; processibus caudalibus manifeste 
discretis, ciliatis. 

Longit. ? :0:9—1:9 mm. ; altit.  : 0:7—1:4 mm. 

Hazánkban én a diósgyóri hámori tóban találtam 
meg elószór s késóbb Temesvár határában. Nagyon ha- 
sonlít az elóbbeni fajokhoz s külónósen a Daplmia longi- 
spiná-hoz és D. lacustris-hoz, de a pánczél alakjában, a 
potrohnyulványok elhelyezésében s a pánezélnyulvány 
sajátságalban mégis feltinó és jellemzó eltérést mutat. 


8. Faj. Daphnia Schoedleri, Sans G. O. 
IV. Tábla. 16., 17. és 19. ábra. 

Daphnia longispina, SCHOEDLER, 2. pag. 14. Tab. I. Fig. 
13. 14.; D. Sehoedleri, Sans G. O., 2. pag. 266.; HkruICH, 
1 pag. 28. 

Capite fronte arcuata, antrorsum. versus spectante, 
margine ventrali leniter sinuato, rostroque acuto, deorsum 
versus inclinato, oculo magno a margine capitis non re- 
moto ; crista mulla ; testa. corporis ovali, marginibus ar- 
euatis, spinaque. longa, sursum vergenti armata ; cauda 
mediocri, margine anali dentibus 12 curvatis, sensim mi- 
noribus, ungvibus caudalibus basi serie dentium, in altera 
parte serie setarum. vestitis; processibus caudalibus pa- 
rwm discretis sed basi conjunctis. 

Longit. ? : 1:2—2 mm. ; altit. 2: 0:75—1:8 mm. 

E fajjal azonosnak ismertem fel az általam korábban 
a retyezáti tavakból Daphnia pellucida néven leírt fajt. 

Hazánkban e fajt legelószór Novaly és Oltszem erdé- 
lyi kózségek határában találtam meg, további vizsgála- 
taim folyamában megtaláltam azonban még a diósgyóri 
hámori tóban, Temesvár, Versecz, Retyesova, Szeged ha- 
tárában 1s. 


119 


9. Faj. Daphmia alpina, n. sp. 
IV. Tábla 4—6. ábra. 


Capite brevi, parum deorsum versus spectanti, fronte 
rotundata, margine ventrali fere recto ; rostro acutiusculo, 
brevi, deorsum versus vergenti ; oculo majori a margine 
capitis modice remoto ; crista mulla ; testa fere rotundata, 
margine. ventrali manifeste. rotundato, spina aut mulla, 
aut brevissima fere angulum. acutiusculum formanti ; 
cauda mediocri in lateribus dense. setosa, in marginibus 
analibus dentibus 11—12 sensim. brevioribus, curvatis 
armata ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque seta- 
rum  temuissimarum ; processibus caudalibus discretis, 
setosis. 

Longit. ? : 1:9ü—1:9 mm. ; altit. ? : 0:9—1:15 mm. 

Az eddies ismert Daphnia-fajok kózül legkózelebb 4ll 
a Daphnia obtusa, Kvnz fajhoz s külónósen fejének szer- 
kezete és nyulványának róvidsége által; de eltér ettól 
elsó sorban azzal, hogy a Daphmnia obtusá-nak jól el- 
külónült, igen róvid nyulványa a test kózépvonalában 
ered, ezé pedig, mint láttuk, egészen a hátoldalon s esak 
egyszeri hegyes csücsot képez. De eltér a Daphnia ob- 
tusá-tól potrohnyulványainak szerkezete, az utópotroh 
oldalainak sórtézettsége, a végckarmok kettósen féstüzótt- 
sSége által is. 

Még eddig ecsupán a Retyezáton találtam. 


10. Faj. Daphnia obtusa, Kunz. 
IV. Tábla. 7—12. 


Daphnia obtusa, Kunz, /. pag. 
HxrurmH, 7. pag. 28. 


Abra. 

99. Tab. I. Fig. 8. 9.; 
Capite brevi, parum. deorsum versus spectant, fronte 
rotundato, margine. ventrali in medio parum. sinuato ; 
rostro brevi, acuto, retrorsum versus vergenti ; oculo fron- 
tali a margine capitis manifeste remoto ; crista mulla ; 
testa corporis ovali, marginibus rotundatis spinaque bre- 
vissima armata ; cauda anediocri in lateribus glabra, in 
mai qgimibus analibus dentibus 10, fere aequalibus, curva- 
tis armata ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque se- 
tarum. temuissimarum ; processibus caudalibus discretis. 

Longit. ? : 1:08—1:8 mm. ; altit. 9 : 07—1 mm. 

À hím jóval kisebb a nósténynél; fejének hasoldala 
egyenes. Tapogatói szabadok, aránylag hosszüak, kissé 
Íveltek, külsÓ szegélyükón egy tapintó sórtével. A tapo- 
gatók esücsán, a szaglópálezikák mellett egy hatalmas 
ostor ered, mely kéttagü és második ízének csücsa sarló- 
alakülag befelé górbült. (IV. Tábla. 11. ábra.) Az elsó 
lábpár esücsán, a kéttagü ostor mellett, egy erós, ívelt 
karom s e mellett egy ujjalakü nyulványról egy erós, 
íÍvelt tüske ered, szegélye pedig finoman sórtézett. 
(IV. Tábla. 10. ábra.) Az utópotroh felsó felében feltü- 
nóbben óblózótt, csücsán pedig kerekített és 8—10, fo- 
kozatosan róvidüló, górbült fogaeskával ékített. A potroh- 


nyulványok kózül esak az egyik van meg s ez meglehe- 
tós hosszü, sórtézett és hátrafelé irányuló. (IV. Tábla. 
12. ábra.) 

Még eddig esak Csehországból volt ismeretes. Én csu- 
pán a Retyezátról ismerem s az itt gyüjtótt példányok 
némi tekintetben eltérnek ugyan a esehországiaktól, de 
ez eltéréseket nem tartom oly lényegeseknek, hogy azok- 
nak alapján a retyezáti példányokat elkülónítenem kel- 
lene a esehországiaktól. 


11. Faj. Daphnia ornata, n. gp. 
IV. Tábla. 20., 92., 98. ábra. 

Daphnia serrulata, Dapav, 5. Nr. 112. 

Capite impressione mulla a. thorace disjuncto ; rostro 
acutiusculo, brevi, deorsum versus spectante ; oculo fron- 
tali a margine capitis manifeste remoto ; testa. corporis 
ovali, marginibus rotundatis, spina mediocri, retrorsum 
versus vergenti ; cauda apicem. versus parum attenuata 
im marginibus analis dentibus 8—10O curvatis, sensim 


minoribus in lateribus setis parvissimis vestita ; ungvibus 
caudalibus bipectinatis, seriebusque laterali atque margi- 
nali setarum  minutarum tenuissimarumque armatis ; 
processibus caudalibus discretis, ciliatis. 

Longit. ? : 1—1:5 mm. ; altit. 9: 0:85—1 mm. 

Az eddig ismert Daphnia-fajok kózótt legkózelebb 4ll 
a Daphnia obtusa, Kvmz fajhoz, a melyhez külónósen 
fejének és ormányának alakjával hasonlít'  nemkülón- 
ben abban is, hogy pánezélnyulványa a test kózépvona- 
lában ered. Eltér ettól azonban fejpánczéljának boltozata, 
páncezélnyulványának hossza, potrohnyulványainak szer- 
kezete, utópotrohjának sórtézettsége, alakja és fogazott- 
sága által, külónósen pedig az által, hogy végkarmain 
| szegély és oldali sórtesor van ; e tekintetben a Daphnia- 
fajok kózótt egyedül 4lló. 


Kutatásaim folyamában még eddig csupán egy helyen 
| találtam s nevezetesen Fogarasmegyében, az Olt mentén 
fekvó Al&ó-Árpás kózség határában. Korábban Daphmia 
serrulata néven említettem ; de e nevet szüksécesnek 
líttam wujjal eserélni fel, mivel a Daphnia-fajok syno- 
nymjei kózótt a serrulata már megvan. 


| 19. Faj. Daphnia brevispina, n. sp. 
IV. Tábla. 13—15. ábra. 

Capite brevi, parum deorsum. versus spectant, fronte 

valde rotundato, margine. ventrali in. medio modice si- 


muato, rostro brevi acuto, deorsum. versus inclinato ; 

oculo frontali a. margine capitis remoto; testa corporis 
| ovali, impressione minima inter caput et cephalothoracem 
praedita, marginibus arcuatis, spina. breviuscula; crista 
mulla; cauda longiuscula 4n. lateribus setis tenuissumis, 
in marginibus analibus dentibus 12, curvatis, fere aequa- 
| libus ; ungvibus caudalibus bipectinatis serieque setarum 


1 


tenuissimarum ; processibus caudalibus manifeste. discre- 
tis, setosis. 

Longit. 9: 1:90—1:8 mm.; altit. ? : 075—1:2 mm. 

Hasonlít a Daphnia pulex-hez, Daphnia pennatá-hoz 
és a Daphnia ornatá-hoz, de a két elsótól eltér utó- 
potrohjának sórtézettsége, a potrohnyulványok helyzete 
és szerkezete íltal, nem külónben a pánczél nyülványá- 
nak eredése iránya és hossza által, a mennyiben a két 
említett fajnál az utópotroh oldalai esupaszok, a potroh- 
nyulványok két elseje alapján vagy óssze van nóve, vagy 
nagyon kózel fekszik egymáshoz s a pánezél nyülványa 
hosszü és folfelé irányuló. A Daphnia ornatá-tól végre 
eltér végkarmainak sórtézettsége által, mivel az emlí- 
tett fajnál szegély- és oldali sórtesor van, itt ellenben 
csakis szegélysórtesor. 

Hazai lelethelyei ez ideig Naláez, Malomvíz és Retye- 
zát, mely helyeken meglehetós gyakori az ideiglenes 
tóesákban. 


13. Faj. Daphmia. Atlkinsonni, Darnp. 
IV. Tábla. 95., 299., 30. ábra. 


Daphnia Atkinsonii, Bargp, $. pag. ?81.; HxrrrH, 7. 
pag. 24. Fig. 3. 


Capite antrorsum versus vergenti, brevi ; fronte rotun- 
data; rostro perbrevi, retrorsum versus spectanti; testa 
subovali, inter caput et cephalothoracem | impressione 
mulla, margine dorsali recto, margine ventrali rotundato, 
ambobus dense spinulosis, spinaque longa, sursum ver- 
genti; oculo frontali magno a margine capitis valde 
remoto; cauda longiuscula, apicem. versus attenuata, in 
lateribus dense setosa, in. marginibus analibus dentibus 
S curvatis, aequalibus, ungvibus eaudalibus bipectinatis 
serieque setarum. temuissimarum. armatis ; processibus 
caudalibus basi conjunctis, magnis, setosis. 

Longit. ?: 1:58—2:45 mm.; altit. 9: 0775 

Hazánkban Püspókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, 
Gyulafehérvár, továbbá Versecz és hetisova határaiban 
találtam meg, s itt átlag gyakori. 


1:38 mm. 


14. Faj. Daphnia psittacea, Barnp. 
III. Tábla. 45. ábra és IV. Tábla. 31., 32. ábra. 


Daphnia psittacea, DarRp, 7. pag. 92. Taf. IX. Fig. 3. 
4.; SCHOEDLER, 2. pag. 16.; FmiG, 7. pag. 932. Fig. 34.; 
Kunz, 7. pag. 24. Taf. I. Fig. 10.; HrerrrcH, 1. pag. 925. 

Capite antrorsum. versus vergenti, brevi ; fronte rotun- 
data ; rostro perbrevi, retrorsum. versus inclinato ;. testa. 
corporis ovali inter eaput et cephalothoracem impressione 
instructa, margine. dorsali arcuato, margine. ventrali 
ventricose-rotundata ambobus | dentibus spinulosis, spi- 
naque longa, sursum vergenti ; oculo frontali magno a 
margine capitis valde remoto ; cauda longiuscula, apicem 
versus attenuata, in margine posteriore. sinuata, in mar- 


O 


ginibus analibus dentibus 10 curvatis, aequalibus et in 
lateribus setis minutis vestita ; ungvibus caudalibus bipec- 
tinatis infeste discretis, longiusculis, tenuibus, setosis. 

Longit. ?: 1:8—1:9 mm.; altit. ? : 0:85—1 mm. 

Nagyon hasonlít a Daphnia Atkinsonii-hoz, de ennek 
daczára sok és lényeges tekintetben annyira eltér attól, 
hogy a kettót nem lehet egyméással ósszetéveszteni. 
Hazánkban a Retyezáton találtam  legelószór, késóbb. 
azonban megtaláltam Kecskemét, Gyulafehérvár és Nagy- 
Szeben határán 1s. 


15. Faj. Daphnia pulex, Dg GErn. 
IV. Tábla. 24., 26., 97. ábra. 


Monoeulus pulex, JunrNE, 7. pag. 85. Tab. VIII—XI. — 
Daphnia pulex, DBargp, 7. pag. S89. Tab. IV. Fig. 1—3.; 
ScHoEDLER, 2. pag. 13. Tab. I. Fig. 9. 4. 5.; LEvpro, 7. pag. 
118. Tab. I. Fig. 1—7.; TórH S. Jl. pag. 197. Taf. I. Fig. 
3. 4.; Sans G. O., 2. pag. 263.; MürrER P. E. 7. pag. 110. 
Tab. I. 4.; FniG, 6. pag. 216. Fig. 33.; HkrricH, 7. pag. 26. ; 
Kunz, 1. pag. 22. 

Capite parum antrorsum deorsumque versus spectante ; 
rostro acuto, parum curvato retrorsum-deorsumque ver- 
sus vergenti ; oculo frontali a margine. capitis remoto ; 
testa corporis ovali dorso-ventroque arcuato inter caput 
et. cephalothoracem. impressione. minutissima. spinaque 
longiuscula, sursum. vergenti ; cauda parum. attemuata 
lateribus | glabris, marginibus analibus dentibus fere 
aequalibus 8—10 armato; ungvibus caudalibus bDipecti- 
natis, margine anteriori setis duabus, margine posteriori 
serie setarum tenuissimarum vestitis ; processibus cauda- 
libus duobus anterioribus basi conjunctis. 

Longit. ?: 1:5—2 mm.; altit. 2: 0'8—1 mm. 

Igen régen és általánosan ismert és elterjedt faj, a 
melyet hazánkból legelószór Torn S. ismertetett, még 
pedie Lzvpre nyomán igen terjedelmesen. Tórn 8. adatai 
nyomán említi Budapest faunájából Mancó T. is. Vizs- 
gálataim folyamában sok helyen találtam s termóhelyei 
eyanánt a kóvetkezóket említhetem fel: Kolozsvár, Sza- 
mosfalva, Ó-Pián, Gyulafehérvár, Nagy-Szeben, Nagy- 
Pestény, Déva, Budapest, Arad, 'lemesvár, Versecz, 
Retisova, Szeged, Palies, Dorozsma, Nagy-Károly, Püs- 
pókladány, Karezag, Kis-Ujszállás, Kecskemét. 


16. Faj. Daphnia pennata, M. O. Fn. 
IV. Tábla. 18., 21., 93. ábra. 

Daphnia pennata, MürnER O. Fm. 7. pag. 82. Tab. XII. 
Fig. 4—7.; D. ramosa, Kocg, 7. H. 35. Nr. 18.; D. pulex, 
Bamp, 7. pag. 90.; D. pennata, ScHOoEDLER, 2. pag. 15.; 
Sans G. O., 2. pag. 264.; HxrLICH, J. pag. 27. 

Capite antrorsum parumque deorsum versus spectanti ; 
fronte rotundato : rostro acuto, retrorsum versus vergentà : 
oculo frontali magno a margine capitis parum. remoto ; 
testa. corporis ovali impressione mon. tamen profunda 


124 


inter caput et cephalothoracem. marginibus arcuatis spi- 
naque longa, parum. sursum. vergenti ; cauda. attenuata 
lateribus glabris, marginalibus analibus dentibus 12— 16 
curvatis, sensim. brevioribus armato; ungvibus caudali- 
bus bipectinatis, margine anteriore seta. unica, margine 
posteriore serie setarum parvarum, tenuissimarum vesti- 
tis; processibus cawudalibus discretis basi tamen con- 
junctis. 

Longit. ?: 1:8—2 mm,.; altit. 9 : 1:90ü—1:5 mm. 

Nagyon hasonlít a Daphnia puler fajhoz, a melytól 
külónbózik azonban fejének alakja, homlokszemének, 
pánczélnyülványának helyzete, ez utóbbinak viszonylagos 
hossza, a potrohnyülványok helyzete, sórtézettsége s a 
fejpánezél boltozatának lefutiása által. 

Általánosan elterjedt faj, a melyet hazánkból Kolozs- 
vár, Zilah és Móecs határában gylütjtóttem, WrERZEJSKI 
pedig tóbb tátrai tóban találta meg, mint példáül a 
halas-, a poprádi-, hernyós- stb. tavakban. 


17. Faj. Daphnia Schaefferi, Barp. 
IV. Tábla. 35., 36., 39. ábra. 


Der geschwünzte zackige Wasserfloh mit dem Fischkopfe, 
SCHAEFFER, 7. pag. 17. 'l'ab. 1—2. — Daphnia pulex, Kocn, 
1. H. 35. Fig. 15.; D. Schefferi, Bargp, 7. pag. 93. Tab. 7. 
Fig. 1. 2. Tab. S. Fig. A—J.; D. magna, LrrzrjEBORG, Jj. 
pag. 24. Tab. I. Fig. 7—9. Tab. I. a. Fig. 1—13. Tab. XVI. 
Fig. 9.; D. Schefferi, SemoEpLER, 2. pag. 11. Fig. 1. 3. 5. 
6.; D. magna, LEvpiG, 7. pag. 134. Fig. 21—23. Tab. II.; 
TórnH S., 7. pag. 133. Fig. 5—6. ; D. Sch:efferi, MÜLLER P. E., 
l. pag. 109.; Kunz W.. J. pag. 25.; HkrricH, 7. pag. 23. 
Fig. 1. 

Capite brevi, fronte rotundata, rostro acutiusculo ; 
deorsum-retrorsumque versus vergenti ; oculo frontali a 
margine capitis non remoto ; testa. corporis ovali margi- 
nibus arcuatis, impressione mulla, spina. sat longa, sur- 
sum spectanti, areis regularibus quadratis reticulata ; 
coecis duobus ventriculi manifeste. curvatis; margine 
posteriore caudae in medio serie sat. profunde sinuato, 
aculeis ejusdem. fere longitudimis armato, lateribusque 
caudae dense setosis ; ungvibus caudalibus pectinatis, in 
caeteris serie setarum tenuissimarum vestitis ; processibus 
caudalibus manifeste discretis, setosis. 

Longit. ? : 9:6—3 mm.; altit. 9: 1:62—2 mm. 

AÀ hím sokkal kisebb a nósténynél s egyebek mellett 


külónósen utópotrohjának szerkezete által is lényegesen 


eltér attól. A hífm utópotrohján ugyanis esupán két cse- 
nevész potrohnyülvány van, továbbá csüesa felé feltü- 
nóen keskenyedik, hátsó szegélye kettós karélyü. A két 
.karély kózül egyik épen a csücson foglal helyet, igen 
feltnóen hegyesedett, a mennyiben kerekített csücsa 
háromszóget képez, míg a másik csupán kis, tompán 
kerekített halom. (IV. Tábla. 34. ábra.) A háromszóg- 
alaküá csües finoman sórtézett csupán, míg a tompa 
karélyon 8—10. fokozatosan róvidüló, ívelt tüske emel- 


DanAay, Cladoeera. 


kedik. Az utópotroh oldalai végre igen fimoman és tó- 
mótten sórtézettek. A véekarmok ugyanoly szerkezettüek, 
mint a nóstényéi. 

Igen nagy fóldrajzi elterjedéssel bíró és régen ismert 
faj. Hazánkból már Tórnu S. ismertette, de a Lzvpra 
nyomán mint Daphnia magná-t. Általam. megfigyelt 
termóhelyei a kóvetkezók: Nagy-Szeben, Segesvár, Retye- 
zát, Karczag, Püspókladány, Kecskemét, Kis-Ujszállás, 
Dudapest, Arad, Versecz, Szeged s e helyeken meglehetós 
gyakori. 


18. Faj. Daphnia magna, SrRavs. 
IV. Tábla. 33., 37., 38. ábra. 

Daphnia magna, STRAUsS, 7. pag. 159.; D. pulex, var. 
magna, Barnp, 7. pag. 89. Tab. XI. Fig. 3—5.; D. magna 
HrLrcH, 7. pag. 94. Fig. 2. 

Capite. brevi, fronte rotundata, rostro acutiusculo 
retrorsumque versus vergenti ; oculo frontali a margine 
capitis parum. remoto ; testa. corporis ovali, marginibus 
arcuatis, impressione mulla; spina sat brevi, sursum 
flexa, areis regularibus quadratis reticulata ; coecis 
duobus ventriculi longis, retrorsum: versus curvatis ; 
margine posteriore caudae in medio sat profunde sinuato 
lieque inermi, aculeis ejusdem. fere longitudinis, lateri- 
busque caudae dense setosis; ungribus caudalibus bipec- 
tinatis, in. caeteris serie setarum. tenuissimarum ; pro- 
cessibus caudalibus manifeste discretis, setosis. 

Longit. ? : 2:5 

A legnagyobb Cladocera, a mely általános szervezet 
tekintetében nagyon hasonlít az elóbbi fajhoz; a fej 


9:8 mm.; altit. 9: 9—2:1 mm. 


alakja, az utópotroh tüskézettsége, a fejpáncezél boltoza- 
tának lefutása, a pánezél nyulványának helyzete, hossza, 
a májszerü vakbelek alakja azonban elegendó támasztó- 
pontot nyüjtanak a kettónek elkülónítésére. Hazánkból 
Móes, Debreezen, Kecskemét, Arad, Temesvár, Versecz, 
Retisova, Szeged, Dorozsma, Deménfalu, Zombor és 
Liptó-Szt.-Miklós határából ismerem. 


9. Csoport. Ctenopoda, Sans G. O. 


Pedibus utrinque 6, structura interse similibus, folia- 
ceis, transversis setisque longis intus pectinatis ; anten- 
mnis 2-di paris bi- vel. uniramosis, ramis. inaequalibus, 
superiore majori, articulis ultimis compressis setisque 
mumerosis marginis interioris vestitis; intestino simplice, 
parte anteriore plus-minusve dilatata. vel dilatationibus 
duabus formae auriculi. 


1. Család. Sididae, Sans G. O. 

Sididze, Sans G. O., 5. pag. 22. 

Capite magno a thorace impressione disjuncto. forni- 
cibus mullis aut parum prominentibus ; antennis. 1-mài 
paris lateribus capitis mobiliter insertis spatio distincto 
a se remotis, in. femina parvis et uniarticulatis, in mare 


16 


129 


gplusminusve elongatis in flagellum longum atque attenua- 
tum exeuntibus; antenmis 2-di paris validis, biramosis, 
ramis inaequalibus, superiore. altero multo longiore arti- 
culis ultimis plus-minusve. dilatatis, compressis setisque 
natatoriis numerosis marginis interioris vestitis ; pedibus 
lamellosis, transversis, lamina. branchiali in| omnibus 
distincta et transversaliter porrecta ; oculo frontali magno 
lentibus crystallinis numerosis ; intestino laqueo et appen- 
dicibus coeciformibus carentibus, parte anteriore vero plus- 
minusve dilatata et porrecta ; vasibus defferentibus pone 
pedes ultimiparis terminantibus; postabdomine conico 
corpori cetero continuo arcuatim saepiusque postice extra 
valvulas porrecto, ungvibus terminalibus margine. poste- 
riore dentatis; corde quam im ceteris Cladoceris magis 
elongato utrinque orificio venoso instructo. 

Fóldrajzi elterjedése igen nagy, a mennyiben ez ideig 
minden átkutatott európai faunaterületen észlelték. E. vi- 


szonyt külónben legjobban feltünteti a kóvetkezó táb- 
lázat: 
| | | | | 
CE 3 | 8 
E 8 E 2|$ ee bc] 
A genus neve E | E | i E | 8,3 
|a re]o | ESSEN: 
| I 
Sidajwu-- 9 SAVE 32md: Logs cst ale od 2| 1 
Daphnella |. d CREDE | ext 
Limnosida |. ... E ei x LUE: 
Figtong- s c-r : o pes us a 
E táblázat adatai világosan mutatjíák, hogy a család- 


nak két neme cosmopolita, két neme azonban már jófor- 
mán helyhez kótótt s külónósen a Limnosida-nem, a 
mely még eddig esupán Norvegiából ismeretes. 


A. Sididse-család nemeinek meghatározá- 
sára szolgáló táblázat. 


Az ágastapogatók felsó ága két-, alsó áea háromizü. 
4. A tapogatók a hímmnél esak kevéssel hosszabbak, mint 
a nósténynél, ostorszerüek; az ormány nagy, lemez- 
alakü; mellékszemmel; a hím elsó lábpárja ólelószerv 
nélkül .. .. .— ... 1. Nem. l;atona, STRAUS.* 
AÀ tapogatók a himmnél sokkal hosszabbak, mint a nós- 
ténynél; ormány és mellékszem nélkül; a hím elsó 
lábpárja ólelószervvel ... 2. Nem. Daphmella, Barnp. 
Az ágastapogatók felsó ága három-, az alsó ága kétizü. 
«. À fej ormány nélkül, az utópotroh hátsó szegélye 
OGSUpasZz.-- ..— -.- -.- 3.Nem. Lmmosida, Sans. 
b. A fej hegyes ormánnyal, nagy tapadószervvel; az 
utópotroh hátsó szegélye tüskézett. 
4. Nem. Sida, SrRAUS. 
A esillaggal jelelt nemeknek hazánkból még eddig eey 


A. 


b. 


D. 


képviselóje sem ismeretes. 


1. Nem. Daphnella, Bain. 


Daphnella, Barnp, 7. pag. 109. — Diaphanosoma, FrscHER, 
6. pag. 159. — Daphnella, ScHokpLER, Sans, MürLER P. E., 
HzurmcH, ete. 


Capite antrorsum vergenti margine. inferiore sinuato, 


l 
| 
! 
| 


rostro mullo, fornicibus mullis; macula. cerebrali nulla ; 
antennarum 2-di paris ramo superiori biarticulato, in- 


Jeriore triarticulato; caudae brevis margine posteriori 


sime aculeis ; apertura genitali in mare organis copula- 
tionis instructa ; pedibus primiparis in mare hamatis. 

Kiválóan csendes és tiszta vizekben éls itt a nyilt- 
tükri faanának képezi alakját. Fóldrajzi elterjedését kü- 
lonben a kóvetkezó táblázat érzékelteti : 


| E a | a | | [] 

: *8|581| E: | '* 

A faj neve SES MISES | $ | -N $ 

s Bere messed sS ga EH 

Daphnella brachyura |. | 4- | 4 |* | -ES S E 
Daphnella Brandtiana : IE EL 4 


Az egyik faj tehát a szó teljes értelmében cosmopo- 
lita, à másik azonban már korlátoltabb elterjedésünek 
látszik. De nem lehet kizárni feltétlenül azt, hogy eddigi 
elterjedésének kóre idóvel ne tágulhatna. 


A. Daphnella-fajok meghatározására szol- 
gáló táblázat. 
«&. A fej a test hosszának felével egyenló hosszü, a kettó 
kózt éles bemélyedés, a szem meglehetós kiesiny. 
1. Faj. Daphnella brachyura, Liv. 
A fej a tórzs felénél róvidebb, a kettó kózótt kis bemé- 
lyedés, a szem meglehetós nagy. 
2. Faj. Daphnella. Drandtiana, Frscn. 
E két faj kózül hazánkból még eddie esakis a Daphnella 
brachyura. ismeretes. 


b. 


1. Faj. Daphnella brachyura, Lr&viw. 


Sida braehyura, LiÉviN, 7. pag. 20. Tab. 4. Fig. 3-—4. — 
Daphnella Whingii, Bargp, 7. pag. 109. Tab. 14. Fig. 1—4. — 
Sidea crystallina, FrscHER, J. pag. 160. Tab. 1—2. Tom. 
VIL — Sida braehyura, Liri;EBonG, 7. pag. 90. Tab. I. Fig. 
6. Tab. 2. Fig. 1. — Diaphanosoma Leuchtenbergianum, 
FrscukR, 9. pag. 4. Tom. VII. —  Daphnella brachyura, 
ScHoEDLER, 2. pag. 9. — Sida brachyura, LEvpiG, 7. pag. 
109.; Tórm S., 7. pag. 126. Fig. 2. — Daphnella brachyura, 
Sans G. O., 5. pag. 44. Tab. 2. Fig. 16—24.; D. Brandtiana, 
MünrER P. E. 7. pag. 101. — Sida brachyura, FmnrG, 
6. pag. 21. Fig. 31. — Daphnella braehyura, Kumz, 7. pag. 
10.; HELurH, 7. pag. 17. 

Capite magno, longitudine dimidiam testam aequante, 
supine sat arcuato impressioneque a thorace profunda 
disjuncto, imargine anteriore oblique truncato, inferiore 
pone oculum distincte simuato; antennis 2-di paris refle- 
xis marginem. posteriorem testae non nihil. superantibus, 
trunco validissimo ramis longiore ramo superiore setis 12; 
ungribus apicalibus leviter curvatis, dentibus valde di- 
vergentibus perpaucis; setis caudalibus longitudinem 
testae aequantibus ; oculo mediocri, pigmento parve nigre- 
scenti. 

Longit. ? : 0:6—1:15 mm. ; altit, ? : 045—0:52 mm. 

Általánosan elterjedt faj, a melyet hazánkból legeló- 


128 


szór Tórm S. említett Budapest határából, az ó adatai 
alapján Manaó T. is. Vizseálataim folyamában éón a Mo- 
hostóban, Mezó-Záh, Réty, Gyeke, F.-Kápolna, Héójjas- 
falva, Hévíz, Kecskemét, Kótelend, Temesvár, Budapest, 
Liptó-Sz.-Miklós, Szielniez kózségek határában és a Ba- 
latontóban találtam meg ; de aránylag ritka alak. 


2. Nem. Sida, SrgAvs. 
Sida, SrRaus, 7. T. 6. pag. 157. 


Capite parum antrorsum. versus spectante, dorso ap- 
paratu affixionis distinctissimo et. structura. complicata 
orgamis tribus constantibus, duobus minoribus utrinque 
supra thoracem. et uno multo majore in superficie dorsali 
capitis sito faciem limbi tenuis et arcuati antice valde 
promoventis praebenti; capite supime impressione pro- 
funda a thorace disjuncto et supra in rostrum sat longum 
et acuminatum: valvulis incumbens producto; testa. cor- 
poris elongata, fere quadrangulari, postice leniter trun- 
cata, ad. angula. inferioria mucrone. parvo. armata, mar- 
gine ventrali dentibus minimis inaequalibus ; | antennis 
2-di paris breviusculis, robustis, remo inferiore bi-, 
superiore triarticulato instructis ; pedibus 1-mà paris in 
mare hamatis; cauda magna, extra. valvulas porrecta 
elongato-conica, anargine. posteriori aculeato ; ungvibus 
caudalibus longis, aculeis 4 majoribus armatis margi- 
meque posteriore subtilissime setosis; macula. cerebral 
perparva. 

Hazánkban ez ideig esupán a Sida crystallina. isme- 
retes, melynek meghatározásánál a. kóvetkezó jellemek 
lehetnek irányadók : 

Hat, egyenló szerkezetü lábpárral; az ágastapogatók felsó 
ága 3-, az alsó 2-izü; a fej hegyes ormánnyal, .vagy 
patkóalakü tapadószervvel, az utópotroh hátsó szegélye foga- 


zott s a fej hasoldala egyenes. 
1. Faj. Sida. erystallina, M. O. TR. 


1. Faj. Sida Crystallina, M. O. Fs. 
IV. Tábla. 40. ábra. 


"Tab. 
1575; 


[2 . 
ots 


Daphnia erystalina, MürneR O. Fn. 7. pag. 96. 
XIV. Fig. 1—14. — Sida cerystallina, STRAUs, 7. pag. 
LriÉviN, 7. pag. 16. Tab. 3. Fig. 1—8. Tab. 4. Fig. 1. 
Bam, 7. pag. 107. Tab. 12. Fig. 3. 4. Tab. 13. Fig. 1. «—A. ; 
SCHOEDLER, 2. pag. 8. 4. pag. 70.; LEvpiG, 7. pag. 85. Tab. 
5. Fig. 44—15. Tab. 6. Fig. 46—51.; TóruH S., 7. pag. 118. 
Abr. 1.; Sans G. O., 5. pag. 33. Taf. 1. Fig. 1—16.; MürLER 
P. E.,, J. pag. 101.; FaiG, 6. pag. 914. Eig. 30.; Kumz, 1l. 
pag. 10.; HrnrcH, 7. pag. 15. 

Antennis 2-di paris ramo inferiore articulos primos 
duos superioris longitudine vix superante setisque 5 et 
aculeo longo vestito, superiori setis 10, quarum 7 articulo 
ultimo sat dilatato affivae sunt ; margine caudae utrinque 
aculeis 20 armato. 

Longit. f : 9—4 mm. 


| 
| 


Mint a hogy az irodalmi adatok is mutatják, e faj 
Európa minden átvizsgált területén kózónséges. Hazánk- 
ból legelószór Tórnm S. említette Budapest határából s az 
ó adatai alapján Mame T. is. Vizsgálataim folyamában 
én a kóvetkezó helyeken találtam : Mezó-Záh, a Balaton- 
tó, Temesvár, Verseez, Retisova, Szeged, Palies, Dorozsma, 
Kolozsvár. E helyeken mindig tiszta, állandó vizi tóesák- 
ban és tavakban él s ezekben a nyilttükri alakok cso- 
portjába tartozik. Igen gyakori alak a Balatonban és a 
mezózáhi nagy tóban, de a tóbbi helyeken igen ritka. 

Nem tartom valószínütlennek, hogy, a mint már 
Mürrrmn P. E. is vélte, e faj és a Sida elongata. azonosak. 


2. Család. Holopedidae, Sans G. O. 


Holopedide , Sams G. O., 4. pag. 
pag. 18. 


56.; :HErLICH , 4. 


Corpore involucro cireumdato maximo. gelatinoso, 
valde hyalino ; capite parvo a thorace distincto forma 
fere conica. rostro indistincto, fornice mulla ; testa e seg- 
mento wnico constante, a latere visa brevi, alta, extremi- 
tates pedum. et abdomen. maxima ex parte muda reli- 
quenti ; «antennis primi paris parvis, immobilibus sexu in 
utroque similibus ; antennis 2-di paris valde elongatis, 
capiti immobiliter. insertis. in. medio ante. inflexibilibus, 
in femina. simplicibus cylindricis, in. mare. biramosis 
prehensilibüsque ; mandibulis testa minime obtectis extre- 
mitate inferiore truncata. serie simplici. setarum rigida- 
rum. vel aculeorum. circumdata. intusque. dente. parvo 
armata ; pedibus utrinque 6; cauda conica ; intestino 
mullum. laqueum. formante in. parte vero anteriore ad 
latera dilatato. 

Még eddig esak egy genust tartalmaz egy fajjal s ez 
majdnem általánosan elterjedtnek mondható, a mennyi- 
ben már Német-, Norvég-, Cseh-, Dán- és Morvaországból 


1smeretes. 


1. Nem. Holopediwum, Z^pp^cn. 


Holopedium, Zappacu, 3. pag. 159. Tab. S—9.; Sams, 2. 
pag. 251. 4. pag. 56.; MÜLLER P. E., Fmré, HkrricH. 

Antenmis l1-mi paris cylindricis, uniarticulatis ad. 
basin vix coarctatis ciliis sensualibus seta tentaculari nec 
minime instructis ; antennis 2-di paris in femina sünpli- 
cibus, cylindricis ex parte constantibus basali. longa. me- 
dium versus flexibili et extremitate valde mobili biarticu- 
lata setas apicales 3 longissimas ciliatas et geniculatas et 
pone easdem. ad. marginem inferiorem. setam alteram mi- 
nima. praeteneram setae tentaculari in ceteris Cladoce- 
ris antennis 1-mà paris affivis simillimam, gerente; in 
mare prehensilibus et birümosis, ramis ambobus biar- 
ticulatis, ànferiori parvo setis tantum 92 inaequalibus n- 
structo, superiore multo majore setis 3 longissimis et 
aculeo wungviformi armato; pedibus longissimis. tertia 
fere parte longitudinis extra valvulas porrectis ; paribus 


16* 


124 


2—4 solum modo appendice vesiculiformi ; lamina bran- 
chiali àn. ultimis duobus minima ; pede. 1-mo paris in 
mare ad apicem wngve longo angustataque. armato ; 
cauda. conica. corpori cetero. continua. valvulis minime 
obtecta. im lateribus dense aculeata ; setis caudalibus pro- 
cessui communi longo cylindricoque affixis ; oculo parvo 
lentibus erystallinis ; macula. vero cerebrali magno. pig- 
mento oculi vix minore; testa compressa, supra cari- 
nata, im femina arcum. valde prominentem | formante, 
postice obtuse-acuminata. 
E nemnek még eddig csak egy faja ismeretes a 


1. Faj. Holopediwm gibberum, ZixppAcn. 


Holopedium gibberum, ZappAcH, 9. pag. 159. Tab. 8—9. ; 
Sans G. O., 2. pag. 251.; Sans G. O., 4. pag. 57. Tab. IV.; 
MüLLER P. E., 7. pag. 103.; FmiG, 6. pag. 215. Fig. 32.; 
Hzrurcn, 7. pag. 19. ; WrknzEJSKI, 7. pag. 109. Taf. IIT. Fig. 1. 


Longitudine corporis: T4—T6 mm., altitudine fere 
2 mum., organis copulationis mullis in mare aperturaque 
vasorum deferentium post pedes 6-paris; margine postab- 
dominis posteriori dentibus 10 utrinque armato ; wungvi- 
bus caudalibus setosis ad basin dentibus binis instructis. 

Longit. ? : 1l:4—1:6 mm. ; altitud. ? : 2 mm. 

Hazánkbóllegelószór és egyedül Wiznzzgsskr említi, 
a kia tátrai tavakban találta s itt a halas-, poprádi, a 
halastó feletti fekete, a kis Koscselek alatti kettós, az ót 
lengyel tó kózül a nagy és mellsó, a hernyós tavak kózótt 
a szucsi és züld, az ót lengyel tó kózül a fekete, a Zaw- 
rat alatti jeges-tóban s még pár tócsában találta. Magam 
autopsiából ugyan nem ismerem, de minthogy WrERZEJSKI 
adatalszerint hazánk faunáját ez is népesíti, a teljesség 
kedvéért bevettem a fauna s illetóleg munktám keretébe 
a büvároknak ide vonatkozó adatait felhasználván. 


AZ IRODALOM JEGYZÉK.E. 


(ENUMERATIO LITERATURAE.) 


Meg kell jegyeznem e helyen, hogy az irodalom felsorolásánál a szerzók neveinek betürendjét kóvetem, s ha 
egy &zerzónek tóbb munkája van, azokat idórendben sorolom fel. A név elótt álló c&illag jelentése az, hogy az illetó 
munkát nem ismerem kózetlenül s csupán a «Jahresbericht»-ek, vagy más büvárok kózleményei után idézem. 
Az egyes munkák ezímei elótt netalán elóforduló nagy számok a késóbbi idézetek kónnyítésére szolgálnak és 
csakis olyan esetekben alkahmaztam azokat, mikor egy szerzónek tóbb dolgozata is fel van sorolva. 


*ApaMs. Mierographia illustrata. London. 1746. 

AsPER G. DBeitrüge zur  Kenntniss "l'iefseefauna der 
Scehweizerseen. Zool. Anzeiger. 3 Jahrg. Nr. 51. p. 130. 
Nr. 54. p. 200. 

Bamp W. 1. The Natural History of the British Ento- 
mostraca. Magazine of Zoology and Botany. Vol. I— 
IL 1837—1838. . 

— 9. The Natural History of the Dritish Entomostraca. 
Annals of Natural History. Vol. I. pag. 245. Taf. IX. 
1838. 

. The Natural History of the British Entomostraea. The 
Annals and Magazine of Natural History. Vol. IX. 
p. 81. 1843. 

. The Natural History of the British Entomostraca. 
Magaz. of Zoology and Botany. I. p. 35. 309. 514. 
II. p. 132. 400. 

. The Natural History of the British Entomostraca. 
"Trans. Berw. Nat. Club. 1845. 

. Description of some new genera and species of Dri- 
tish Entomostraea. Annals of Nat. History. Vol. 
XVII. p. 410. 1846. 

. The Natural History of the British Entomostraea, 

'"T'he Roy Society. London. 1850. 

. Description of several species of Entomostracons Crus- 
tacea from Jerusalem. Annals of Nat. History. Vol. 
IV. p. 280. 1860. 

*"BakER. Employment for the Microscope. 1753. 


der 


| BngavN M. Physiealische und biologische 


*Breck Coun. On some new Cladocera of the English lakes. 
Journ. R. Micros. Soc. London. Vol. 3. p. 777—784. 
T. 11—12. 

BrgGE E. A. 1. Notes on. Cladocera. Wisconsin. 1879. Trans. 
Wisconsin Acad. Sciences, Arts. a Leiters. Vol. 4. 

—*9. Notes on Crustacea in Chieago Water supply with 
remarks on the Formation of the Carpace. Chicago 
Medieal Journal and Examiner. V. 14. p. 584. Taf. 
1—2. 

BruwENBACH. Handbuch der Naturgeschichte. 1779. 

*BnRapLEY. Philosophieal Account of the Works of Nature. 
London. 1739. 

BnaxpT. Über eine Abhandlung des Herrn Dr. Seb. Fischer 
ete. Dull. del'Aead. de St. Petersb. Vol. VIII. 1850. 
p. 269. 

Untersuchungen 
im westlichen 'Theile des Finnischen Meerbusens. 
Arch. Naturk. Dorpat. 10. bd. 1884. p. 1. 

BuncERSspYK. Land- en Zoetwater-Schaaldieren. Herkolt's 
Domostaffen voor eene Fauna van Neederland. I. p. 
164. 1857. 

*Camuccio A. Zoologia in Viaggia di circumnavigazione 
della R. corvetta «Caraciolo» vegli Anni 1881— 84. 
Vol. 1. p. 312—13. 1885. 

CnuvzER Komw. 1. Ueber die Crustaceenfauna Ungarns. Ver- 
handl. der k. k. zool-botan. Gesellsch. in Wien. 
1858. Jahrg. p. 505—2518. 


125 


CnuvzrR Kon. 2. Budapest vidékén eddig talált héjanezokról. 
Magyarhoni természetbarát. 1857. ITI. Füz. Nyitra. 


Crus C. 1. Ueber Evadue mediterranea, n. sp. und poly- | 


phemoides, Leuck-Würzburger naturw. Zeitsch. III. 
1862. pag. 238. Taf. 6. 
— 9. Die Schalendrüse der Daphnien. Zeitschr. für wiss. 
Zoologie. 1875. 95. Bd. p. 165. Taf. 11. 
3. Zur Kenntniss der Organisation und des feinern Daues 
der Daphniden und verwandter Cladoceren. Zeitschr. 
für wiss. Zoologie. 1876. 27. Dd. pag. 392. 'Taf. 25—98. 
4. Zur Kenntniss des DBaues und der Organisation der 
Polyphemiden. Denkscehr. d. math.-naturw. Classe 


d. k. Akad. d. Wissensch. in Wien. 1877. Mit. 7 Taf. | 


5. Anlass und Entstehung seiner eigenen Untersuchun- 


gen auf dem Daphniden-Gebiete. Sitzungsber. der | 


k. k. zool-botan. Gesellseh. in Wien. 1878. Bd. 28. 

*CosrA AcH. 1. Rapporto preliminare e sommario sulle 
ricerche zoologische fatte in Sardegna ete. Rend. 
Aecad. Se. Napoli. Anno 21. p. 189. 

— 9. Notize ed osservazioni sulla Geo-Fauna Sarda. Atti 
atiead. Napoli. 1883. Vol. 1. p. 109. 

*OzERNIAWSKY. Material. ad zoograph. Ponticum. p. 41. Taf 
8. 1868. 

Dapav J. 1. Adatok Kolozsvár és kórnyéke Crustacea-fauná- 
jának ismeretéhez. Orvos-természettud. Értesitó. 4. k. 
1882. Kolozsvár. 

— 9, Adatok a Szent-Anna és Mohostó faunájának ismere- 
téhez. Orvos-természettud. Extesító. 5. kót. Kolozs- 
vár. 1883. 

. Adatok a Retyezát tavai Crustacea-faunájának isme- 
retéhez. Természetrajzi füzetek. VII. kóotet. Buda- 
pest. 1883. 


természettud. Értesító. 6. kót. 1884. Kolozsvár. 

. Catalogus Crustaceorum faun: Transylvanisw. Orvos- 
természettud. Értesító. 6. kót. Kolozsvár. 1884. 

5 Üj állatfajok Budapest édesvizi faunájából. Természet- 

rajzi füzetek. 9. kot. Budapest. 1855. 

. Adatok a Balaton tó faunájának ismeretéhez. M. tud. 
Akad. Term. tud. Értesító. 1885. Budapest. 

. Beitrüge zur Kenntniss der Plattensee-Fauna. Math.- 
Naturw. Berichte aus Ungarn. III. Bd. Bpest. 1885. 

. Jelentés az 1884. év nyarán Magyarország külónbózó 
vidékein végzett crustaceologiai kutatások eredmé- 
nyéról. M. tud. Akad. Math.-term. tud. Kózlemények. 
20. kót. 3. szám. Budapest. 1855. 

10. Adatok Magyar- és Exrdélyország néhány édesvizü 
medenezéjének nyilttükri faunájához. Orvos-term. 
tud. Értesító. 1885. évf. pag. 227—950. 

Dawa I. D. A review of the Classifieation of Crustaceen- 

American Journal of Science and Arts. Vol. 22. 1856. 

*DrswanmrsT. Consid. gen. sur les Crustac. 1825. 

DonRgN A. Untersuchungen über Bau und Entwickelung 
der Arthropoden. 3. Die Schalendrüse und die embryo- 
nale Entwickelung der Daphnien. Jenaische Zeit- 
schrift für Medic. und Naturw. 5. Bd. 1870. 

*Dowovaw. Natural History of British Insects. 1802, 

ErcHnHomw. Beitrüge zur Naturgeschichte der kleinsten Was- 
serthiere. 1781. 

EunEN À. On máürkliga Crustaceer of ordningen Cladocera 
fauna i Dalarne. Ofvers. Vetensk. Akad. Fórhandl. 
18. Bd. 1862. 

FansnicUs. Entomologia systematica, 1792. Tom. II pag. 
489—502. 


. Adatok a dévai vizek faunájának ismeretéhez. Orvos- | 


FiscueR S8. 1. Abhandlungen über eine neue Daphnmienart, 
Daphnia aurita und über die Daphnia laticornis 
Jur. mit Zeichnungen nach der Natur begleitet. 
Bull. Soe. hnp. Nat. Moscou. 26. Bd. 1849. 

9. Bemerkungen über einige weniger genau gekannte 
Daphnienarten. Bull. soc. imp. Natur. Moscou. 24, 
bd. 1851. 

. Über die in der Umgebung von St. Petersburg vor- 
kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Bran- 
chiopoden und Entomostraceen. Mém. de l'aead. de 
St. Petersbourg des Savants étrangers. 6. Bd. 1851. 

. Branchiopoden und Entomostracen. Middendorff, Reise 
in den &ussersten. Norden und Osten Sibiriens. Zoolo- 
gie. I. 1851. 

. Ueber die in der Umgebung von St. Petersburg vor- 
kommenden Crustaceen aus der Ordnung der Bran- 
chiopoden und Entomostraceen. Mém. prés. Acad. 
St. Petersbg. Tom. 6. 7. 1854. 

. Ergüánzungen, Berechtigungen und Fortsetzung zu der 
Abhandlung über die in der Umgebung von St. 
Petersburg vorkommenden Crustaceen aus der Ord- 
nung der Branchiopoden und Entomostraceen. Mé- 
moires présentes a l'acad. imper. des sciences de St. 
Petersbourg par divers savans, Tom. 7. 1854. 

. Abhandlungen über einige neue oder nicht genau 
gekannte Arten von Daphniden und Lynceiden als 
Beitrag zur Fauna Russlands. Dull. soc. imp. natur. 
Moscou. 27. 1854. I. 

. Beitrüge zur Kenntniss der Entomostraceen. Abhandl. 
d. math.-physik. Classe der buyerisch. Akad. d. Wis- 
sensch. Bd. 8. 1860. 

FanBEs S. A. *On some Entomostraea of lake Michigan 

and adjacent Waters. Amer. Naturalist. Vol. 16. p. 
537 et 640. Tab. 8. 9. 

FonEr. *1. Faune proofnde du lae Lemanm. Jahresversamml. 
d. Sehweiz. naturf. Gesellsch. Schaffhausen. 1873. 
Faune profonde du lae Leman. Jahresversammml. d. 

Sehweiz. naturfor. Gesellsch. in Chur. 1874. 

Notice sur l'histoire naturelle du lae Léman. 1876. 
Faunistische Studien in den Süsswasserseen der Schweiz 
Zeitschr. für wiss. Zoologie. 30. Bd. Suppl. 1878. 

. Les faunes lacustres de la region subalpine. Associa- 
tion france. pour l'avancem. des sciences, congr. de 
Montpellier. 1879. 


—19. 


—53. 
— 


— 6. Die pelagische Fauna der Süsswasserseen. Biol. Central- 
blatt. 2. Bd. 1883. 
—*7. La faune profonde de lacs Suisses. Neue. Denkschr. 


Schweiz. Gesellseh. Naturw. 29. Bd. 1885. p. 234. 

Fonnrsr H. E. On the anatomy of Leptodora hyalina. Journ. 
R. Microsc. Soc. Vol. 2. 1879. 

FmiG A. *1. Kory&i zem éeské. Ziva Casopis piirodnicky. 
1867. 

—E*9. Über die Fauna der Bóhmerwaldseen. Sitzungsber. 
der k. bóhm. Gesellsch. d. Wissensch. Prag. 1871. 

—33. Über die Crustaceenfauma der Wittingauer 'Teiche 
und über weitere Untersuch. der Bóhmerwaldseen. 
Sitzungsber. d. k. bóhm. Gesellseh. der Wissensch. 
Prag. 1873. 

—X*4, Zvirena jezer Sumavskyeh. Vesmir. Roc. IT. 1873. 

— Db. O zvirene rybniku tfebouskych. Vesmir. Roc. IIT. 1874. 

— 6. Die Krustenthiere Bóhmens. Arch. d. naturw. Landes- 
durehforsech. von Bóhmen. II. Bd. 4. Abth. 1872. 

Dr GxkR. Mémoires pour servir a l'Histoire des Insectes. 
1778. Tom. VII. pag. 433—476. Tab. 27—29. 


126 


*Gaorrnov. Hist. abreg. des Insectes. 1764. 
GwELIN. Systema Nature. 1788. 
*GorzE. Naturforscher. 1775. 


GnoBBEN C. Entwickelungsgeschichte der Moina rectirostris. | 
Arb. aus d. zool. Institut der Univ. Wien. II. bd. 1879. 


GRUBER A. et. WErSMANN À. Ueber einige neue oder unvoll- 
kommen gekannte Daphniden. Berichte d. Freibur- 
ger naturforsch. Gesellsch. 1878. 

GRurrHUISEN FRz. v. PaAuLA. Über die Daphmnia sima und 
ihren Blut-Kreislauf. Nova Acta Acad. Leop. Carol. 
Nat. Cur. Tom. 14. 1828. 

*HarnpEMAN S. S. 1. Daphnia obrupta mn. sp. 
Nat. Se. Philad. Tom. 1. 1842. 

—*2, Daphnia reticulata n. sp. Proc. Aead. Nat. Se. Philad. 
Tom. 1. 1842. 

HkrurcH B. 1. Über die Cladocerenfauna Bóhmens. Sitzungs- 
ber. d. k. k. bóhm. Gesellsch. der Wissensch. Prag. 
1874. 

— 29. Die Cladoceren Dóhmens. Arch. der naturw. Landes- 
durehforsehung von Bóhnmen. IIL Band 4. Abth. 
9. H. 1877. 

*Herrick L. C. 1. Freshwater Entomostraca. American Na- 
turalist. 1879. 

*— 92. Final Report on the Crustacea of Minnesota, include 
in the Ordres Cladocera and Copepoda. 19. Ann. 
Rep. Geogr. Nat. Hist. Survey of Minnesota, 1885. 
p. 199. Tab. 99. 

*HEYDEN C. v. Meyers Palceontographiea. X. p. 62. Taf. 10. 
Fg. 95. 1862. 

Hxmmrck L. C. *3. Habits of Fresh- Water Crustacea. Amer. 
Naturalist. Vol. 16. p. 813. 

— *4, A new genus and species of the Crustacean family 
Lyneodaphnidae. Ibid. p. 1006. Tab. 16. 

—'5. Heterogeny of Daphnia. Zool. Anz. 5. Jahrg. p. 934. 

— 6. Heterogenetie development in Diaptomus. Amer. Na- 
turalist. p. 381. 499. Taf. 5—7. 

*HocaN R. On Daphnia Sch:efferi. Report of the 31 meeting 
of the British associat. f. advance. of science Trans- 
act. 1862. 

*HupENponrF A. Deitrag zur Kenntniss der Süsswasser-Cla- 
doceren Russlunds. Dull. Soc. hnp. Nat. de Mos- 
cou. 1876. 

IwHor O. E. 1. Die pelagische Fauna und die Tiefseefauna 
der zwei Savoyerseen Lace du Bourget und Lac 
d'Annecy. Zoolog. Anzeiger. 6. Jahrg. 1883. 

— 2. Weitere Mittheilung über die pelagische Fauna der 
Büsswasserbecken. Zool. Anzeiger. 7. Jahrg. 1884. 

— 3. Resultate meiner Studien über die pelagische Fauna 
kleinerer und grósserer Süsswasserbecken der Schweiz. 
Zeitschr. für wiss. Zoologie. 40. Bd. 1584. 


Proe. Acad. 


— 4. Pelagische "Thiere aus Süsswasserbecken in Elsass- | 


Lothringen. Zool. Anzeiger. S. Jahrg. 1885. 
— 5. Faunistische Studien in achtzehn kleineren und grós- 
seren Osterreichischen Süsswasserbecken. Sitzber. d. 
k. Akad. d. Wiss. in Wien. 91. Bd. 1885. p. 203—226. 
"JosLor. Observations d'Histoire maturelle faites avec le 
Microscope. 1754. 


JosePH Gusr. Systematisches Verzeichniss der in den Tropf- | 


stein-Grotten von Krain eimheimischen Arthropoden 
ete. Berl. Entom. Zeitschr. Dd. 96. p. 1. 
JuRINAC A, E. Prilog fauni zapodne Slavonije. Glasnik hrva- 
tskoga naravoslovoga drzutva. IL. 1*87. p. 21—234. 
JungmE L. 1. Histoire des Monocles, qui se trouvent aux 
envir. de Geneve. 1820, 


"JunmEÉ L. 2. Sur le Monocle puce. Bull. des science. soc. 
Philom. Tom. 3. ; 
KruNziNGER. Einiges zur Anatomie der Daphnien, nebst 
kurzen Bemerkungen über die Süsswasserfauna der 
Umgegend Cairo's. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 14. 

Bd. 1864. 

Kocn. Deutschlands Crustaceen, Myriapoden und Arachni- 
den. 1835—1841. 

Kunz W. 1. Dodekas neuer Cladoceren nebst einer kurzen 
Übersicht der Cladocerenfauna Bóhmens. Sitzungs- 
ber.d.k. k. Akad. d. Wissenschaft. in Wien. Math.- 
naturw. Classe. 1874. 68. Bd. 

— 2. Ueber androgyne Missbildung bei Cladoceren. Sitzungs- 
ber. d. math.-naturw. Classeder k. k. Akad. d. Wis- 
sensch. in Wien. 69. Bd. 1875. 

— 39. Ueber limicole Cladoceren. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 
30. Bd. S. 1878. 

Lawanck. Hist. nat. des Anim. sans Vertebr. 1818. 
LaNpENBURGER R. Zur Fauna des Mansfelder Sees. 
Amzeiger. 7. Jahrg. 1884. p. 299—302. 
LawxrEsrER E. Rav. On new British Cladocera discovered by 
Mr. Conrad Beck in. Grasmere Lake, Westmoreland. 

Ann. Mag. Nat. Hist. Vol. 9. p. 53. 

LarREILLE. Hist. nat. gen. et part. des Crustaces et In- 
sectes. 1809, 

*LzacH. Crustaceology. Edinburgh Encyclopedia. 1823. 

LrpERMÜLLER. Mikroskopische Gemiüths- und Augen-Ergotz- 
ung. 1763. 

LENZ Hrwm. *Die wirbellosen Thiere Trawemünder Bucht. 4. 
Bericht der Commision wiss. Unters. Deutsche Meere. 
1. Ábth. 

LEvckagT R. Ueber das Vorkommen eines saugnapfartigen 
Haftapparates bei den Daphniden und verwandter 
Krebsen. Archiv für Naturg. 25. Bd. 1860. 

Lzgvpis F. Naturgeschiehte der Daphniden. Tübingen. 1860. 

Liévrw. Die Branchiopoden der Danziger Gegend. Ein Bei- 
trag zur Fauna der Provinz Preussen. Neueste Schrif- 
ten der mnaturf. Gesellschaft in Danzig. 4. B. 1848. 

Liu.urEBonG W. 1. Om den inom Skave fórekommande Crus- 
taceer af ordningarna Cladocera, Ostracoda och Cope- 
poda. Akademisk Afhandlingen. 9. Sect. Lund. Ber- 
ling. 1835. 

— 29. Beskrifning ófvert venne mürkliga Crustaceer af Ord- 
nungen Cladocera. Ofvers. kongl. Vetensk. Akad. Fór- 
handl. 1860. 

LiwNE K. 1. Systema naturae. 1744. Ed. 4. 

— 2. Fauna Sueciea. 1746. Ed. 1. 

— 3. Emtomologie faunz Suecies. 1789. 

LovÉN L. 1. Evadue Nordmanni ett hittits okündt Ento- 
mostracon, Kongliga Vetenskabs-Akademiens. Hand- 
lingar. 1835. 

— 9, Om afrikanska sótvatens Crustaceer. Ófvers. af. kongl. 
Vetensk. Akad. Fórh. 3. Jahrg. 1846— 1847. 
Luzsnock J. 1l. On the Freshwater Entomostraca of South 
Ameriea. Procedings of the Royal society of Van Die- 

mensland. 1853. 


Zool. 


| — 2. On the Freshwater Entomostraca of South America. 


Transactions of the entomologieal society. III. Tom. 
1855. : 
— 3. An aecount of the two methods of reproduction in 
Daphnia and of the structure of the Ephippium. 
Philos. Transact. 1857. 
—"*4. On the sense. of Color among the Lower Animals, 
Journ. Linn. Soc. bd. 16. p. 121, 


127 


Lucas. Exploration scientifique de l'Algérie. 1849. (p. S1. 
Nr. 167. Pl. 8. Fig. 6.) — 

Luwp L. Bidrag til Cladocerernes morphologi og systematik. 
Naturhist. Tidsskrift. 7. Bd. 1870—7 1. 

LurZ A. 1. Untersuchungen über die Cladoceren der Umge- 
bung von Bern. Mitth. naturf. Gesellsch. Bern. 1878. 

— 2. Beobachtungen über die Cladoceren der Umgegend 
von Leipzig. Sitzungsber. Leipziger naturf. Gesellsch. 
1878. 

MarrrAND. 

*MaNUEL. Encyclopedie methodique. 1892. 

*MrRRETT. Pinax rerum Brittaniearum. London. 1677. 
MzTscHNIKOW E. 1. Embryologische Studien an Insecten. 
Zeitschr. für wiss. Zoologie. 16. Dd. 1866. 

— 29. Ueber eine Sprosspilzkrankheit der Daphnien. Virehow 
Arch. für path. Anatomie. 96. Bd. 1884. 


MizxsE Epwanps. Histoire naturelle des Crustacés. 1831—1840. | 


Morus K. *Nachtrag zu dem in Jahre 1873 erschienenen 
Verzeichniss der wirbellosen "Thiere des Ostea. 4. 
Ber. Comm. Unt. D. Meere. 7—11. Jahrg. 3. Abth. 
pag. 61. 

MürLER P. E. 1. Danmarks Cladocera. Naturhist. Tidsskrift. 
V. Bd. 1867. 

— 29. Bidrag til Cladocerernes Forplantingshistorie. Natur- 
hist. Tidsskr. 1868. 

MürnLER O. Fm. 1. Entomostraea seu insecta testacea, quz 
in aquis Danis et Norvegie reperit, descripsit et 
iconibus illustravit. Lipsie& et Harnise. 1775. 

— 2. Von dem mopsnasigen Zackenfloh (Daphmnia reseina). 
Sehrift. d. Berlin. Gesellseh. Nat. Fr. bd. 6. 1785. 

NomMwawN A. M. On Aeantholeberis, Lilljeb. a genus of Ento- 
mostraea new to great Britain. Annals and Magazine 
of Natural History. 1863. 

Nogwaw and Bgapy. A Monograph of the british Entomo- 
straea belongig to the families Bosminidz, Macrothri- 
cide et Lynceide. London. 1867. 

*PavEsr 1. Nuova serie di ricerche della. fauna. pelagica nei 
laghi italiani. Rendiconti R. Istituto Lombardo. Vol. 
19. 1879. 

— 2. Ulteriori studi sulla fauna pelagiea dei laghi italiani. 
Ibid. 

PovcuET G. et GurRuE J. *Surla faune palagique de lamer 
Daltique et du golfe de Finlande. Compt. Rend. Tom. 
100. p. 919. 

— 3. Quarta serie di ricerche e studi sulla fauna pelagica 
dei loghi italiani. Dull. Soc. Ven.-Trent. 1881. pag. 
164—170. 

— 4. Altra serie di ricerche e studi sulla fauna pelagiea 
dei loghi italiani. Padova. 1883. 

*PrggrY M. Über den Kreislauf der Daphnien. Isis. 1832. 

*Du-Prrssr-GvURRET. Essai sur la faune profonde des laes 
de la Suisse. Neu. Denksch. r. d. Schweiz. Gesellsch. 
Naturw. 1885. 

PrarEAU F. Recherehes sur les Crustacés 
Belgique. Memoir. courron. et memoir. des sav. etrang. 
publ. par l'Aead. roy. des science. des lettr. et: des 
beaux-arts de belgique. 1868. 

*Popa. Insecta muszi Grcecensis. 1761. 

PorrE S. A Bemerk. z. R. Laubenburgers: Zur Fauna des 
Mansfelder Sees ete. Zool. Anzeiger. 7. Jahrg. 1884. 
pag. 429—500. 


d'eau douce de 


*Rzpr F. 1. Osservazioni utorno agli animali viventi che si | 


trovano vegln animali viventi. Florenz. 1684. 
—*2, Amnimaletti aquatici. Napoli. 1688. 


*RExs. Cyclopzedia. 1819. 

RzHBERG. Zwei neue Crustaceen aus einem Brunnen auf 
Helgoland. Zool. Anzeiger. 1880. 

*SaccoRpo. Animaletti Entomostracei viventi nella provincia 
di Trevisa. 1864. 

*SAMONELLE. History of british Insects. 1819. 

Sans G. O. 1. Om de i Omegnen af Christiania forekommende 
Cladocerer. Videnskabs. selsk. Forhandl. i Christia- 
nia, 1861. 

— 2. Om de i Omegnen af Christiania forekommende Cla- 
docerer. Forhandl.i Videnskabs-Selskabet i Christia- 
nia, 1861. 

. Om en i Sommeren 1869 foretagen zoologisk. Reise i 
Christiania og Trondhjems Stifter. Nyt. Magaz. for 
Naturvidensk. 12. Jahrg. 1863. 

. Om en i Sommeren 1863 foretagen zoologisk. Reise i 
Christiania Stift. Nyt. Magaz. f. Naturvidensk. 13. 
Jhrg. 1864. 

. Norges ferskvandskrebsdyr. Forste afsuit. Branchiopoda. 

I. Cladocera. Ctenopoda. Christiania. 1865. 

. Om en dimorph Udviklimg samt Generationvexel hos 
Leptodora. Forhandl. i Vidensk. Selskab. i Christia- 
nia. 1873—74. ' : 

— 7. Prodromus deseripjgionis Crustaceorum. 1876. 

8.*On some Australian Cladocera raised from dried und 

Forh. Vid. Selsk. Nr. S. Christiania. p. 46. Taf. 8. 
SceumwawkEvITSCH W. J. 1. Ueber das Verhültniss der Artemia 
salina Miln. Edw. zur Artemia Mühlhausenii Miln. 
Edw. und dem Genus Branchipus. Scháff. Zeitschr. 

für wiss. Zoologie. 25. Bd. 1875. 
— 2. Zur Kenntniss des Einflusses der áusseren Lebens- 
bedingungen auf die Organisation der Thiere. Zeitsch. 

für wiss. Zoologie. 29. Bd. 1877. 

ScnwanpA L. Zur Naturgeschiehte Aegyptens. Denkschr. d. 
k. Akad. d. Wissensch. zu Wien. VII. 1885. 
SenópLER J. E. 1. Ueber Acanthocereus rigidus, ein bisher 
noch unbekanntes Entomostracon aus der Familie 
der Cladoceren. Arch. für Naturgeschichte. 12. Jahrg. 

1846. p. 301. " 

. Die Branchiopoden der Umgegend von Berlin. Jahres- 
ber. d. Louisenstüdtische Realschule zu Berlin. 1858. 

. Die Lynceiden und Polyphemiden der Umgegend 
Derlins. Jahresb. d. Dorotheenstüdt. Realschule zu 
Berlin. 1862. 

. Neue Beitrüge zur Naturgeschiehte der Cladoceren. 
Berlin. 1863. 

. Zur Diagnose einiger Daphniden. Archiv f. Naturg. 
31. Bd. 1865. 

. Die Cladoceren des frischen Haffs nebst Bemerkungen 
über anderweitig vorkommende verwandte Arten. 
Archiv f. Naturgesch. 32. bd. 1866. 

7. Zur Naturgeschiehte der Daphniden. Progr. d. Doro- 
theenstüdt. Realschule. Nr. 77. Berlin. 1877. 

"SCHRANK. 1. Naturforscher. 1793. 

—*9. Fauna Boica. 

*Swrrr F. A. Sur les ephippies des Daphmies. Nov. Acta 
Societ. seient. Upsal. 3. ser. III. 1859. p. 14. 
SPANGENBERG FR. Ueber Bau und Entwickelung der Daphni- 

den. Gótt. Gel. Anz. 1877. p. 517. 
SrRAvus H. Euc. Mémoire sur les Daphnia de la Classe des 
Crustaeés. Mém. de Museum. Tom. 5. 6. 1819—20. 
SrupkR Tm. Beitrüge zur Naturgeschichte wirbelloser "Thiere 
von Kerguelensland. Archiv für Naturgeschichte 44, 
Jahrg. 1878. 


c2 


] 128 


*"SurLzER. Abgekürzte Geschichte der Insecten. 1776. 

SwaMMERDAM J. Historia Insectorum generalis ofte Alge- 
meene Verhandelung van de Bloedeloose Dierkens. 
Utrecht. 1669. 

"TERMEYER K. Memoria per servire alla compiuta storia di 
Pulee aquajuolo arborescente. Scelta du Opusc. inte- 
ress. Vol. 98. 1777. 

*'THowsoN Ggona. 1. On the New-Zeeland Entomostraea. 1884. 

— 9, On a new Daphnia. Trans. N.-Zeeland Just. 

Tóru S. 1. A budapesti kandiesfélék. Cladocera. Mathem. 
termtud. kozlem. Kiadja a m. tud. Akademia. 1. kót. 
Pest. 1861. 

— 9, Die Rotatorien und Daphnien der Umgebung von 
Pest-Ofen. Verhandl. d. k. k. zool.-botan. Gesellsch. 
in Wien. 1861. 

— 3. Pest-Dudán 1861-ben talált Daphnidák. Mathem. term. 
tud. kózlem. Kiadja a m. tud. Akademia. 2. kot. 1862. 

"TREMBLEY À. Memoires pour servir a lhistore d'un genre 
de Polypes d'eau douce. Paris. 1744. 

VrnxEs H. Materieaux pour servir à l'é tude de la faune 
profonde du lae Léman. Entomostracées. Extrait du 
Dull de la soc. vand. de scienc. natur. T. 13. Nr. 
72: 187". i 

WkErSMANN À. 1. Ueber Dau und Lebenserscheinungen von 
Leptodora hyalina. Lilljeb. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 
94. bd. 1874. 


— 9, Rechtfertigung. Zeitschr. für. wiss. Zoologie. 29. Dd. | 


1879. 

— 3. Über die Bildung von Wintereiern bei Leptodora hya- 
lina. Zeitschr. für wiss. Zoologie. 97. Dd. 1876. 

— 4. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphniden. Zeitsch. 
für wiss. Zoologie. 28. Bd. 1877. 


5. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphnoiden. Zeitschr. 
für wiss. Zoologie. 98. Bd. 1877. 

— 6. Über die Schmuekfarben der Daphmoiden. Zeitsehr. 
für wiss. Zoologie. 30. Bd. Splh. 1878. 

— 1. Beitrüge zur Naturgeschichte der Daphnoiden. Zeitschr. 
für wiss. Zoologie. 33. Bd. 1880. 

WixkRZEJSKI À. 1. O Faumnie jezior Tatrzaüskich. Pamietnika 
"Tow. Tatrzaüskiege. 1881. 

— 2. Materyaly do fauny jezior Tatrzaüuskich. Spraw. Ka- 

misyl fizyjografieznej Akademii. umiej. Tom. 16. 1882. 

— 3. Zarysfauny stawow Tatrzaüskich. Pamietnika Tatrzanü- 
skiego. Tom. $8. 1883. 

Z^cnaRIas O. 1. Studien über die Fauna des Grossen und 
Kleinen Teiches im Riesengebirge. Zeitschr. für wiss. 
Zoologie. 41. Bd. 1885. 

— 9, Über die amóboiden Bewegungen der Spermatozoen 
von Polyphemus pediculus. Zeitschr. für wiss. Zoolo- 
gie. 41. Bd. 1885. 

Z^pDACH E. G. 1. Synopseos Crustaceorum Prussicorum pro- 
dromus. 1844. 

— 2. Untersuchungen über die Entwickelung und den Bau 

der Gliederthiere. Berlin 1854. 

. Holopedium Gibberum, ein neues Crustaceum aus der 
Familie der Branchiopoden. Arch. für Naturgesch. 
21. Bd. 1855. 

ZENKER W. Physiologische Bemerkungen über die Daphnoi- 

den. Müllers Arch. für Anat. und Physiolog. 1851. 

UrzawmN W. N. Reise in 'Turkestan von Al. Fedtschenko. 
IL. Zool. Theil. 7. Crustacea. Moscou. 1875. 

ZACHARIAS O. et Porr& S. A. Zur Kenntniss der pelagischen 

und littoralen Fauna norddeutscher Seen. Z. f. w. Z. 

45. Bd. 2. H. 1887. pag. 255. Taf. 15. 


A HAZAI TERMÓHELYEK MEGYÉNKÉNTI BETÜSOROS NÉVJEGYZÉKE. 


Aradmegye : Avad. 
Bács-Bodrogmegye: Palies (tavak), Zom- 
bor. " 
Diharmegye : Brátka, Bucesa, Feketepatak, 
Nagy-Várad. : 
Borsodmegye : Diósgyór, Miskolez. 
Drassómeque:: Drassó. 
Cstkmegye : "Tusnád (Sz.-Anna, Mohostó). 
Csongrádinegye: Dorozsma, Szeged. 
Fehérmeqgye: Nelenezei tó. 
Fehér- ( Alsó-) megye: Enyed (Nagy-), 
Gyulafehérvár, Szilvás (Oláh-), Vizakna. 
Fogarasmegye :  Arpás (Alsó-), Sárkány, 
Szkore, Venieze (Alsó-), Vist (Alsó-). 
Hajdumegye: Debreezen, Püspókladány. 
Háromszeé kinegye : Mikóujfalu, Oltszem, 
Réty, Sepsi-Bzent-Gyórgy. 
Hunyadinegye:: Dávesd, Demsus, Déva, 
Malomviz, Naláez, Osztró (Kis-), Pes- 
tény (Nagy-), Piski, Retyezáti tavak. 


| Jász - Nagykun- Szolnokmegye :. Kavezag, 
Kisujszállás. 

| Kolosmegye::/ Apahida, Báld, Boncezhida, 
Csetelke, Csuesa, Gyeke, Kardosfalva, 


| Katona, Kolozsvár, Kótelend, Móes, 
Nádas (Magyar), Novaj, Sármás| 


(Nagy-), Szamosfalva, Szucsák, Uzdi- 
Szentpéter, Vista. 

|Külcülló- ( Kis-) megye:  Bonyha, Csapó, 
Dégh, Dombó, Gyulas, Kápolna (Felsó-), 
Kinesi, Radnóth, "Teremi  (Nagy-), 
Vajdakuta. 

Kükülló- ( Nagy-) meque: Berethalom, 

»oldogváros, Dános, Fejéregyháza, Héj- 

jasfalva, Héviz, Medgyes, Nádpatak, 

| Rákos (Alsó-), Sáros, Segesd, Segesvár. 

| Liptómeqye: — Desenyófalu, Deménfalu, 
Liptó-Szent-Miklós, Szielniez. 

Maros - Tordamegye : — Marosvásárhely, 
Nyárádtó. 


0$ 


Nyitrameqye :: Csápor. 

Pest- Pilis- Solt - Kiskunmegye: | Budapest, 
Bugaez, Kecskemét. 

Pozsegamegye :: Oriováez. 

Seatmármegye : Bánya (Nagy-), Bórvely, 
Eesedi lápok, Károly (Nagy-), Somküt 
(Nagy-), SBzatmár-Németi. 

Szebenmeqye : | Ecselló, Lomány, 
(Oláh-), Szeben (Nagy-). 

Szolnok- Dobokamegye : Czege, Deés. 

Temesmegye : Retisova, Temesvár, Ver- 
secz. 

Torda- Aranyosmegye : Méhes, Mezó-To- 
hát, Mezó-Záh, Sályi (Magyar-), Torda. 

Trencesénmegye :. Cserna. 

Somogy-, Zala: és Veszprémmneqyék : Ba- 
laton tó. 

Zemplémnegye : Sátoraljaujhely. 

Szilágymeque:: Zilah. 


Pián 


BIS AES TA. 


" 


T'ermészet után készült 62 eredeti àbrával. 


EXPLICATIO FIGURARUM. 


TAB. I. 

Fig. 1. .Monospilws temwirostris Fiscm. Femina adulta a latere visa Hartn. pr/4. 

ti 22x « « « « cauda « 

« 3. « « :- « « « « 

« 4. « « « « proeessus labri Hartn. pr/5. 

« 5. Chgdorws sphaericws ... ... O. Fm. M. Femina adulta a latere visa. Seibert. Oc. IL. Obj. I. 
(6 « « B Mas adult. « « visus. — « (E OU ox 
« 7. Chydorus latus... ... G. O. Sans. Femima adulta « — « visa. « qx TIEN Nr 
« 8& Chydorus globosws -- Barr. Cauda feminz. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 9. Chuydorus sphaericus .. ... O. Fm. M. Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 10. « « s Pars npiealis pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. 
« 4. Chadorus latus... ... G. O. Sans. Cauda femine adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 12. Chiydorus sphaericws — .. O. Fn. M. « « « « « «— « 

« 13. Chuydorus globosus — ... .. Bam. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 14. « « "E UQT. « « « « « « « 

« 15. Chydorus sphaericws ...... O. Fn. M. var. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Ob. I. 
« 16. Plewroxus truncatus —...  O. Fm. M. Femina adult. a latere visa. Hartn, Obj. 3. Obj. 4. 
« 17. « « € Cauda femin:. adult. « « « 

« 18 « « - ar. Pars teste. Seib. Oc. III. Obj. V. 

« 19. « « —- --  « Cauda femins adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 90. Plewrows unus iz Dargp. Femina adulta a latere visa. Hartn. pr/5. 

« 91. « « uc Cauda feminz adult. Hartn. pr/7. 

« 93. Plewroxws grisews -—  Frisen. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. III. 
25: « « -— Cauda femin: adult. « « « 

« 94. Plewrowws exceisus -—  Frscu. Femina adulta a latere visa. Seib. Oe. 0. Obj. I. 

« 95. « « c Cauda femin: adult. Seib. Oe. 0. Obj. IIL 

« 96. Pleuwroxus exiguus -—-  LILLJEB. « « « — Hartn. pr/5. 

« 27. Pleuroxus tusnadiensis ... Dapav. Processus labri in fem. Seib. Oc. III. Obj. III. 

« 28. « « Unguis apicalis fem. adult. Seib. Oc. 0. Obj. V. ' 

« 99. « « i Cauda femin:z adult. Seib. Oc. III. Obj. III. 

« 30. Pleuwroxwus hastatus -—- Barm. « « « « « 

«91. « « " : Femina adult. a latere visa? Seib. Oc. 0. Obj. I. 

6239. « « I UQT. « « « [| « « 

« 33. « « n « Cauda feminz adult. Seib. Oc. IIT. Obj. III. 

« 34. Plewroxus trigonellus — ... O. Fm. M. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 35. « UNEE-- e. Cauda feminsz adult. Seib. Oe. 0. Obj. III. 

« 36. Pleuwrowus edwncus -—. Jug. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 37. « « T eS Cauda Femin: adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 38. Pleuwroxus transylvamus n. sp. Femina adulta a latere visa Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 39. « « ct Cauda femin:s adult. Seib. Oe. 0. Obj. III. 

« 40. Plewroxws wncinatus  ... Dam. Femina adnlta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 41. « « - Cauda femin:e adult. Seib. Oc. III. Obj. I. 

« 49, Plewroxus personatus . Lzvp. Cauda femin: adult. Seib. Oc. IIL. Obj. I. 

« 43. « « "x Femina adult. à latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 44. « « " Apex caud:w in femina adult. Seib. Oc. III. Obj. III. 

« 4». Plewroxws balatonicus —... Dapay. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 46. « « ES Cauda feminz adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 47. Crepidocercws setiger... ... PiGk, « « « — Hartn. pr/5. 

« 48. « « Femina adult. n latere visa. Hartn. pr/4. 

« 49. ,dlone Leydigii .. ... ... ScmoEpr. « « « «  Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 50. Jdlona acanthocercoides FrscH. — « « « « « « « 

« 51. done balatoniec .. .. n. sp. Antenne Iami paris femins adult. Seib. Oc. I. Obj. III. 
« 59. « « T D Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I. 

« 53. lona affinis .. LEYD. « eG « . Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 54. « « ss Cauda Feminwe adulte « « « 

« 55. « « ue var. Cauda femine adulta « « « 

« 56. « « pe Cauda maris Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 57. « « dee Apex caud:e in femina. Seib. Oe. 0. Obj. III. 

« 58. « « OI A: Processus labri in femina. Seib. Oc. 0. Obj. ITI. 

« 59. « « LA Antennae primi paris femin:e adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 60. Loma. queadrangularis —.... O. Fr. M. Femina adulta a latere visa, Hartn. pr/4. 

« 61. lona guttata -—  G. O. Sang. « « « « « « 


« 62. « « c2 MAE. Cauda femin: adult. Hartn. pr;5. 


ICA TA. 


ÜlU'emészet után készült 58 ábrával. 


EXPLICATIO FIGURARUM. 


T'ATD; DE 
Fig. 1. .dlona stagnalis .. ... ... m.sp. femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 2. « « EUM Cauda femin:x adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 3. dona. lineata —- ..- ... FrseH. Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4. 
«— 4 « « t et Cauda feminz adult. Hartn pr/5. 
m»: « « ses dies Antenn: 2-di paris femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. IIT. 
«— 6. dH Lonea reticulata -- .— Barm. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I. 
«7 « « TOC EUR BE Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. III. 
«8. Vdlona costata — ... .. ..  G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4. 
« 9. « r jh ediegpe ce Cauda femin:x adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 10. lona, latissima — -. Kunz. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. I. Obj. I. 
« 11. « « cc Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. III. 
« 12. .dlona, eamptocercoides — .. Scmokgpr. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. L. Obj. I. 
CC dla « « E Cauda femin:e adult. Seib. Oc. I. Obj. ITI. 
« 14. J4lona, parvula... .. « « « — Hartn. pr/5. 
«ut». Li « Sr uw R Mn Femina adult. & latere visa. Hrtn. pr/4. 
« 16. lona tenmuicawudis .. ...  G. O. Sans. Cauda femins adult. Seib. Oc. 0. Obj. HI. 
t. « « ME Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 18. « « — Cauda maris. Hartn. pr/5. 
« 19. .Jdlona lacwstris |... .. .. m. sp. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. 
« 20. « « x MR rM Cauda femin:z adult. Hrtn. pr/5. 
« 91. Jdlona, rostrata — ... .. ... KocH. « « « — Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 92. « « "t Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. 
« 93. « ce cda om « « « « — Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 94. « « prn n et Antenn: 2-di paris in femina adult. Seib. Oc. III. Obj. III. 
« 95. lona testudinarie  .. ... FrscH. Caput femin:w adult. a latere. Seib. Oc. IIT. Obj. I. 
« 96. « « Eam Cauda feminsz adult. Hrtn. pr/. 
« 97. « « En de Femina adult. a latere. Hrtn. pr/4. 
« 98. deroperus leucocephalws Kocn. Femina adult. a latere. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 99. ,dlonopsis elongata .. ...  G. O. Sams. Cauda femin:s adult. Hrtn. pr/4. 
« 30. .deroperus lewucoceplialus ... Kocn. Antenna primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 31. .dlonopsis elongata ... ..  G. O. Sans. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 32. ,deroperus lewcocephalus ... Kocu. Unguis pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. 
« 33. « « en Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
» 34. « « LT Cauda feminc adult. Hartn. pr/5. 
« 35. -deroperws transylvanicus —Dapav. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 36. « « Cauda femin:x adult. Hrtn. pr/f. 
« 37. Streblocerus minutus  ..  FrscH. Femina adult, a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 38. « « ils Cauda femin:e adult. « « 
« 39. « « E Antenna prini paris. femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. V. 
« 40. Maerothri. laticornis -—- JUR. « « « « « — Beib. Oc. III. Obj. III. 
« 4]. « « - Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 42, .Maerothrix rosec ... .. ... JuR. Antenna primi paris femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 43. « « ec Mas a latere visus. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 4. « « nu Cauda femin:s adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 45. « « I EUSS Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 46. .Maerothurio serricawdata ... Dapav. Antenna. feminz adult. Hrtn. pr/5. 
« 4T. « « zt Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 48. « « -— Cauda femin:s adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 49. Bosmina cormutu — .. .. Jum. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/4. 
« 50. « « LS Antenna femin. adult. Hrtn. pr/5. 
« »1. « « COMMECY Mas a latere visus. Seib. Oe. 0. Obj. III. 
« 82. « « ari Apex pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. V. 
« 53. Bosmina ewrvirostris ...  Frscu. Femina adult. à latere visa. Hrtn. pr/4. 
« 94. « « — Antenna femin. adult. Hrtn. pr/7. 
« 53. Bosmire longispinca — ... — Lzsyp. Femina adult. a latere visa. Hrtn. pr/o. 
« 56. Bosmina longirostris |... 0. F. M. « « « « « —« 


7. Bosmina. longispina —.  Lsvp. Cauda femin. adult. Hrtn. pr/7. 
« 28, « « A re Antenna primi paris femin. adult. Hrtn. pr/7. 


xA DICH 
x n 
i 


Myerc. Grand Vutodai Budape 


ce 


"y. 


COE TONSSTTAS 


l'ermészet után készült 49 ábrával. 


..Moinae Bánffyi — A 
9. « « CET A. 
3. Moina rectirostris. — ..— .. 
A. « « X qm * 

5. Moina salina .. .— . 

6. « « X — 
75 « « zi -—— E 
8. « « & EUER 

9. « « ex eap Een ss 
10. Ceriocdaplinia reticulata... 
1 ls « « « A 
12. Ceriodaphinie retieulata .. 
13. Ceriodaphinia megops 

14. « « « pcm 
15. Ceriodaphinia reticulata... 
16. Ceriodaplinia rotunda — 
17. « « « ENT, 
18. Ceriodaphinia, latieawdata. 
19. « « « 

20. Ceriodaphinia qwadrangwula 
91 « « « 

32. Ceriodeplhinia pulehella — ... 
98. « « « : 
24. Simocephualus exspinosus ... 
95. Simocephialwus vetulws — ... 
26 « « [c ERN 
27. Simocephalus exspinosus ... 
28. « « « al 
29. Simocephalus congener — ... 
30. « « « zd 
31. Simocephalus serrulatus ... 
22. « « congener ... 
BBE « « — serrulatws ... 
35. Seapholeberis bispinosm  ... 
36. « « « ec 
37. Scapholeberis mvweronata ... 
38. « « « zz 
39 « « CETT E e 
40. Seapholeberis obtuse — 
4l. « « (er e 
49. Daplvnia lacustris |. 
43. « « ^ T 
44. « « "CR 
45. Daplhinia psittacee — 
46. Daphinia, Hermani 
AT « « "Re 


. Daphinia Kahlbergiensis 


« 


EXPLICATIO FIGURARUM. 


« 


... BCHOEDL. « « « « 


TAIB: CETTE 


Dapav. Caput femin:e adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Antenna primi paris femin:e adult. Seib. Oc. III. Obj. III. 
Jun. Cauda femin:e adult. Hartn. pr/4. 

Angulum posticum superius teste. Seib. Oc. IIT. Obj. I. 
SmEP. Pes primi paris maris. Seib. Oc. I. Obj. III. 

Unguis caudalis feminz adult. Seib. Oc. LI. Obj. V. 

Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. I. 

Antenna primi paris maris. « « 

Apex antenn:c primi paris in mare. Seib. Oc. I. Obj. V. 
Jun. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. III. 


var. claudiopol itu. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. 


G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin:e adult. Seib. Oe. 0. Obj. III. 


var. clauwdiopolitama. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 


G. O. Sans. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

ver. transylvana. Cauda fein. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« « 

Jug. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

G. O. Sans. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Kocn. Caput femin: adult. a latere Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Bargp. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Kocnm. Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Kocn. Caput femin. adult. a latere Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Kocnu. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

Kocn. « « [] « « « 

Kocn. Cauda femin. adult. Hart. pr/4. 
Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Dx GER. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. III. Obj. I. 

O. F. M. Antenna primi paris femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. III. 

ScuoEpr. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. I. Obj. III. 

G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. 4/I. 
Apex caud:z femin. adult. Seib. Oc. IIT. Obj. III. 
Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Damp. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

7T. Sp. Cauda femin: adult. Hartn. pr/5. 
Femina adult. a latere visa. Hartn. pr/4. 

Seib. Oc. 0. Obj. I. 

Diverse form:e eristarum capitis. Seib. Oc. 0. Obj. I. 


Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 


WURDE SUM. AE Sorr SN CSS SOT MUR rm ar 

sf a Rue ani LE v "ws 4 ; "TIENE ji aao , Me 

EV Z I T&bla S 
ncosctetuleco T. fr ry 45a x 
SEREECLHCLHLRDEHGHOIOEE | 
SD EA e m : 
Lat | 


11. J l 4 
M M 
ST QNS y : A 


NT | 
uU ^ 
- n * 
hs 
SOT BUS aue : 
NN 7H 
2 
1 


WNyom Grund V utodai Budapest. 


iX TÁBLA. 


'l'ermészet utáàn készült 49 ábràával. 


TAB. IV. 

Fig. 1. Daphinia rosea... ... ... G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Hartn. Oc. 4. Obj. 4. 
« 9. Daphnia Kahlbergiensis ScmoEpr. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 3. Daplvnia rosea. .. ... G. O. Sams. « « « — Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 4& Daphmnia alpina .. ..  n.sp. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 5 « « A FERA Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

(6: « « EMT Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 7. Daplvnia obtwsa — ... ... Kumz. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
CES « « o2 cde Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 9. « « Pak mE Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 10. « « E Apex pedis primi paris in mare. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 11. « « 3 Antenna maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 19. « « E Cauda maris adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 13. Daphnia brevispina  .. n. sp. Unguis enudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 

« 14. « « E Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 15. « « -— Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 16. Daphinia Schoedleri ... G. O. Sans. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. IIT. 
Cuore « « c-n Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 18. Daphvnia pemnata — ...  O. F. M. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 19. Daplvnia Schoedleri —... G. O. Sans. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
« 90. Daphinia ornata .. .. n. sp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 91. Daphinia pennata .. ... O. F. M. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 92. Daplvnia ornata .. ... n. sp. « « « « « 

« 93. Daphinia penmnata .. ... O. F. M. Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 24. Daplvnia, pulez ... ... Dk GxkR. Unguis caudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. III. 
« 25. Daplvnia .Atkinsonii  ... Bam. « « « « « 

« 96. Daplinia pulex ... ... Dk GEER. P emina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 
«597; « « Loo ane s Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 98. Daplinia ornata .. ... n. sp. Femina adulta a latere visa. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 99. Daphnis .dtkinsonii .. Damp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 30. « « "S Femina adult. a latere visa. Seib. Oc. 0. Ob. I. 

« 31. Daphinia psittacea ... ... Bamp. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 89. « « -— Femina adult. a latere visa. « « 

« 33. Daplhvnia, magna... STR. [ « « « « 

« 34. Daplinia Sehaefferi ... —Bamp. Cauda maris. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 35. « « HE c» Cauda femin:z adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 36 « « ET Coeeum ventrieuli. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 37. Daplunia wagrno  ...— .. Srk. Cauda femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 38. « « —- ...  Unguis eaudalis femin. adult. Seib. Oc. 0. Obj. I. 

« 39. Daplvnia Selwefferi — ... Bargp. Femina adult. a latere visa. Seib. Oe. 0. Obj. I. 

« 40. Sida erystallina ... ..  O. F. M. Unguis caudalis femin. adult. Hartn. pr/4. 

« 41. Daplvnia, eawdeata, ..— ... G. O. Sans. Cauda femin. adult. 

« 49. « « PONES Unguis eaudalis femin. adult, 


EXPLICATIO FIGURARU M. 


Ds p; 27 
A ASAC 
RR 


i 
i 


NIE 


RUN. 


Nee 


" C DOS. 


A 


|I 


Nyon Grand Vutodai Budapest. peur 
? brucathSc NS 


nu P 


u 
Di 
" 


E ^, . - ! CS CEN : 
ELMAR RHRIRERLIA MAU MM tert die MERE LA AAA AAA al 
b l LPEILL! á 2^7 845134 L] : ! M Haeh 
UN ^ia uoa ; - antttiliih Hadasis A LEA B aj LAR LR) "he eps Y ETT TC , MAR 
E ul " : A aua naaRABAS PIIIXPLIL 4:5 RELITLLI T IBAARARA i 
ri AREA, Cl ILLUBE TIL. inania. TTE Treommeeen TT en 

Ly " E «mts "a. A mE 

"Nw E AMARI Lagi is [T1 xis "PALMS: TA ii 


2o. MA 
HU MIA LRRiet LT HE 


aa 2 LRRENAL. P 


n 
i ARA REA 32 TUA AAT ES SE MA PDNRPHS CMM ETWVL | 
JiLARAAAA. e^ VP SAP BRETLLITME 
E scs NT IP iu SRRAE MAR SQ ^4 
p HLPETREE A^ Maa N 


laa" 2p ICT epit AN NNRENNAL a 


SENA 254A 


iL PriuP^i 


dad FPLLI 
ERAT 


'» ^ e^ HHHPTLEL 2s ] 
wem E TN RIT 1141 MS E 2 
b aia PO Ae Jes H ME er 2 , pans HH e^ "w e f^ Mye- 
$i ARA ^ TH Tir 
2 WO SNC 4 E nau: - M Uu ARA MM T T. HEU F1 BELTS w^ La Ll ['LIUD 
[o RALLILAL ) Aa. 


"e ur B AAA TIT HG HRS LLL ELITR Lees 
A Sram taii | "n tree "nv JOINT TE 


^ A-z- E. 
Y SR " oC TL [ YE bis : 
I^mes "uANSENSARA ae afines. A ELA ME AAA. CREE ON RANAT AN ARL 
3 PU Ld i E UJ IM - 
HE Eee hee LLLMTT  MARAAAM AA nr CIT roe X Matisse LUI 
LL Du je d PP LI *LTT 1 


mo 
EHI ENSA 


" B d I. | LTY ^ TO : 1 
| n DU T LR SPP RASA PARANAA ^4 aelten ac: A | UAI 
An mug NITE ' mmn m an AN PIT 
d : CLAIMS An ^ PT bid AAA n? JU 
f^, rU ^ cens f Tw IETEEEE PHA PAÁAAA, . ACON BARI g-- l P539 Ed rbeept PARRMAL : 
V^ ' Tii n^ LT hay) eL dmi F 2281 ET Pal ipi | E Hr 2 
| : ELM STA ^ . xt 
LET HET LIS f. ^. BEI MT : A 
LIIS LI AA UM - HUOHHTEELLEULE HE3 2i WANN 3 &. NAAR E ii] In HE "TES 
«1 a2 c Vr US L ^ » QUU - X e [ 
PLC ERR abeo Paul " Blsdthsa UU eBnusn Jody euis ^ | 
VTL HERO e C eC EE HEEL PII 4- mni Nes 1l HERI S APRALATAAAS aa T A ART 
DAE LB Ini A^ 25424 LA P 4R L. TOHTLE ^A aicial | RU RES Rd e SL Lo AG ATA AL rr 
vC AAT TRE Y ASA RRSARARQAAA Su ft 'A s Ü pA N TIAM. LATAS ABRARAAAA 
c. - 1 » 3 m dita 
n THU tera iitines T LITT YT SERSTRIERA mI 
^s Aer ] 
i VM HH TT " / "^ URN T 'AaAAAA 
LT MA à. e v "Tn - 
N e^ p. 1 Tae L Pl 
i tu ; TURITEIR UA ALTPTEMS T TUTTI aT 
T "T 1I LIT-M : ^R - ^à 


YI LETT 
ET 


ARRA «AA ar ana 


Ri M arai 1 


CC PIS hee CL TETAYTLLULU, Pase eeeeeeenniec i wO Hl 68n.,224. 2422254 


"252 ERA RARAALTL 
"zz 


bbb T LLLI YSRAS 


22MM S nt ho 
VS Avnet 0A 


PP 
T HH hiis ehinitian 


ZEESSSN 


Mnt, 
En ESSO 


tob EIL 


DT. 


- | Frisur Yt "d LETA TU eror 
n NS MARAMT CrTSIT uM IN EAR LUE e ALD ; TR iu ELA LLL Senf 
M ERE ADA AAAMAIE y^ "TT T EX RRARRAAL QM xe HOHMHIE TLAHHT 
EE VAR coned TIU E RET: M^ BAU | Alf ARP, au oes a RETE EREER ERRAT ARR) AAA 
LITPrerrrt e LU V SARAANIARAAAARAN I ARE. a AAA ls T 5. "IT Pres 14A mR REAL T RIASRIUAT ASTE AMAA ASTA R 


ADDS AHALIAS E RLAAA AK 


AA pa 
e ui uM IA An^ á nahm 


an^ a^c n LAO ABARAAAAAAAT AA aU AA 
Ll AL LAP Pa »^ "P aeig : vennero aliia 


AIC AT AU AA 
MA NI A . zx CN T 


1 

A. S ud 

ym Ba TT LLLLU TELE TM e Y 
| 


TAN | | pn "m LATA | ARMAR ARA AR, ARA 


Ais LX A H 
Linkin B s Z LEES ARM M^ A 

: nun | aM EAR IRARARA QU LLLAR LR MERDA 
Anm e SIVILLD LIS ^A... 


ze ^m, *AmUNS 


^a^ Baa 


A2 ARRA BAR 
frwtocer "Reis s^ AAT AS RAS ARE NMAA ATA 


LARABRARAI e MAL AR 
bg: owe ^ A1 ARA aa 
: , ^ 
- t " uL PF 
| p^ TOESISIALLALRAa|  a a SRMR NAA AL 


, MAN La AAA LIA 1.7702 ALS RARMNUA 
Ly iym M li 1 


-9aAm v, FHISYTLLL 
L'EnvnvW RA^ "T oid 


i Y MT A1 2272 S RARMMA 
Ret eA AL LUAS ERO Diatr ; SAM MAU a 


x: tns ? EEERS.. $e-4* * s 
AA p DEDE RRIBINMÁAMBU. Pu RE "TDEPEE RARBRRMMAUM. VAAMAMA 
lg Nerv m m NS &A PN i ero Ca lr 
: t ARAM Let Ateie - aL AABA NGA ARRA ' ga A^ nee 7 RAAMAARA qa RA ait 
MET i ete oye 
Mv l 12MM. 7" 


IH AP PAAR US AUTE 
IEB "TLHALDEUCPTE J^ TAA Pre 


Y n-c ^. AMAA à A VY 
- AT mw aa P Rai, ATA YYN S TS PAPER vv 


L1 


S aA 
AAA HP MALLIIT T I EB 
EN LEFT Y Y: TW AAAA ^a AAA. [; BEC QUT 
: , " fée cO b ER APT ^^ 
i ^^AMA . 22^ he | || TN ^iri 25^. ^27 o 
ELLE 


- e. P AA ^A p ABAARA 


^e vt * 
^aí Mtr : 
m Mgr RARE Bana, LL SAU 


Msi PSSEIEE "ies Tn - 


; JL -: 
4 sa ns Lo-Cha ata -2' DAMNA mma ÉBA  aaaafMs ha NNI ^^^ 


N'UTFY DN NR SISOMDSSSSPRIOD BEP PY M DE NNAL Smau 
ANON? FEE I LH SPA JN Roo x ; A—MNSNISNDAÍÁR 
! | e DN | 


E Tete eee teer e me verae Pee re RAI ner epe Lr t Mete cup HH rn MA DR Sm AO LOOK RR TOR ERREUR EROR MERARMRSEMEMÉ — — 5 cMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES 


TERERTET