Skip to main content

Full text of "Magyar pénztörtenet, 1000-1325"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 





MAGYAR 



ÉNZTÖRTÉNET 



1000-1325 



ÍRTA 



B^ HÓMAN, BÁLINT 




BUDAPEST 

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

1M«. 






Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 



H8 Hé 



ELŐSZÓ. 





Éppen száz esztendeje múlt, hogy We szerié József 
1816-ban — a budapesti egyetemre a numismatika tanárává 
és egyetemi könyvtárőrré neveztetvén ki — elsőnek fogott 
hozzá a magyar éremtan és pénztörténet rendszeres fel- 
dolgozásához. Sajnos, az anyaggyűjtésen túl nem jutott. 
Korai halála megakadályozta munkája elvégzésében. Száz 
év telt el és a magyar pénztörténet egyes korszakainak 
monographikus feldolgozása m^ mindig a megoldásra váró 
feladatok közé tartozik. Az előtanulmányok csekély száma, 
a metrologiai és éremchronologiai részletkutatás hiányos 
volta rendkívül megnehezítik e feladat sikeres megoldását. 
A mikor mindé nehézségek mellett is hozzáfogtam a közép- 
kori magyar ezüstvaluta történetének feldolgozásához, az a 
meggyőződés vezetett, hogy arra — habár hézagos lesz is — 
elodázhataüanul szükségünk van. Éz a meggyőződés vezet 
ma is, midőn több évi munkám gyümölcsét közrebocsátva, 
elnézést kérek esetleges hiányaival és fogyatkozásaival szem- 
ben. Szolgáljon mentségemül, hogy nagyrészt töretlen uta- 
kon jártam. Ha mégis sikerült eredményt elérnem, abban 
nem kis részük van azoknak, a kik lekötelező szívességgel 
és előzékenységgel segítettek kutatásaimban. 

Elsősorban Harsányi Pál barátomnak tartozom 
hálával, a ki kérésemre a legnagyobb készséggel végezte el 
a Magyar Nemzeti Múzeumi Éremtár árpádkori érmeinek 
pontos súlymérését, alkalmat adott az őrizete alatt álló 

!• 

874 



4 ELŐSZÓ 

érmek anyagán saját ellenőrző súly méréseim és finomsági 
vizsgálataim megejtésére, többfzben becses felvilágosítások- 
kal támogatott és rendelkezésemre bocsátotta az éremképek 
ábrázolásához szükséges clichék egyrészét Hasonló szíves 
előzékenységgel adtak felvilágosításokat és végeztek szá- 
momra súlyméréseket Tkalőié Vladimír azágrábi Hor- 
vát Nemzeti Múzeumban, K o v á c s István ésSchneller 
Vilmos az Erdélyi Múzeumban, Szabó Otmár a zirczí 
apátság, BörzsönyiArnold a győri kath. főgymnasium 
éremtárában és Brenner Ferencz (Esztergom) — külör 
nősen XII. századi pénzekben gazdag — magángyűjteményé- 
ben. Nuber F. Károly a XI— XIII. századi érmek, vala- 
mint a magyarországi veretű bécsi dénárok chronologiájára 
s általában ismeretükre vonatkozó eredményeivel a leg- 
nagyobb önzetlenséggel ismertetett meg és gazdag érem- 
gyűjteményét — súlymérések czéljára — készségesen ren- 
delkezésemre bocsátotta. Gasparetz Géza Elemér 
Szent István pénzeinek finomsági vizsgálatával és a próba- 
tűkkel végzett vizsgálat módszerének megmagyarázásával hat- 
hatósan támogatott munkám elvégzésében. Fejérpataky 
László, a M. T. Akadémia II. osztályának titkára és 
Áldásy Antal, a Történelmi Bizottság előadója, a leg- 
messzebbmenő jóindulattal és érdeklődéssel mozdították el& 
művem megjelenését, Domanovszky Sándor pedig 
nemcsak az akadémiai bírálat fáradságos munkáját vállalta 
magára, hanem becses útmutatásokat is adott művem egy- 
két kisebb részletének átdolgozására. Eckhart Ferencz 
ésSzentpétery Imre barátaim, valamint Jeszenszky 
Géza, Melich János és Sörös Pongrácz urak 
néhány értékes adat közlésével köteleztek hálára. 

Kutatásaimat a legszívesebb előzékenységgel és jóindu- 
lattal mozdították elő Csánki Dezső miniszteri tanácsos^ 
országos főlevéltáros, Dedek Crescens praelatus-kano- 
nok, az esztergomi székeskáptalan levéltárának igazgatója^ 
Madarász I s t v á n herczegprímási levéltáros, Tagányi 



ELŐSZÓ 5 

Károly országos levéltáros, VarjuElemér m. nemzeti 
múzeumi osztályigazgató urakba zágrábi Horvát Nem- 
zeti M ú z e u m igazgatósága, továbbá B a r a n y a y Béla, 
Döry Ferencz, Finály Gábor, Gerevich Tibor, 
Supka Géza és Zimmermann Lajos barátaim. 

Mindé felsoroltaknak, valamint a M. T. Akadémia 
Történelmi Bizottságának, hogy művemet kiadásra elfogadta^ 
ezúton fejezem ki leghálásabb köszönetemet. 

Budapesten, 1916. év január havában. 

HÓMAN BÁLINT, 



A FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS 
FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK JEGYZÉKE.* 



Anjou: Nagy Imre. Anjonkori Okmánytár. I — VI. kötet Budapest, 
1878—1891. 

Apponyi : Kammerer Ernő. A Pécz-nemzetség Apponyi-ágának ok- 
levelei. I. 1241—1526. Budapest, 1006. 

Arch. Ért : Archaeologiai Értesitó. I— XIV. és új folyam : I— XDC. évf. 
Budapest, 1869—1002. 

Austr. Inf. : Acta Austriae Inferiorís. I. Urkundenbuch d. aufgehobenen 
Chorhermstiiles St Pölten. L von A. V. Felgel u. Jos. Lam- 
peL Wien, 1891. 

Bánffy: Varjú Elemér. A Tomaj-nemzetségbeli losonczi Bánffy- 
család története. Oklevéltár. I. Budapest, 1008. 

Bárdosy : B á r d o s y, Joannes. Supplementum Analectomm terrae Scepu- 
siensis. Leutschoviae, 1802. 

Békefí. Pásztói: Békefi Rémig. A pásztói apátság története. I. Ok- 
levéltár. Budapest, 1898. 

Békefi. Pilisi :BékefiRemig. A piUsi apátság története. I. Oklevél- 
tár. Pécs, 1894. 

Blagay :Thallóczy Lajos — Barabás Samu. A Blagay-család 
oklevéltant. Budapest, 1897. 

Celakovsky : Oelakovsky, Jaromir : PrivUegia Mést' Praisk^ch. V 
Praze, 1886. 

Chmel : C h m e 1, Joseph. Urkunden z. Geschichte von österreicb, Steier- 
mark, Kámten, Krain, Görz, Triest, Istrien, TiroL Aus d. J. 1246 — 
1300. Wien, 1849. (Fontes rerum Austriacarum. Abt. n. Bd. I.) 

C. N. H. : R é t h y László. Corpus Nummorum Hungáriáé. I — II. 
Budapest, 1899—1907. 

C. N. H. Pótl.: Zimmermann Lajos. Pótlék a C. N. H. I.-hcz. 
Budapest, 1907. 

Cod. d. Bohém. : F r i e d r i c h, G. Codex diplomaticus et epistolaríus 
regni Bohemiae. I— H. Pragao, 1904—12. 

1 Egyéb felhasznált művek jegyzékét lásd a fejezetek élén s a 
szöveg mellett közölt jegyzetekben. 



FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK 7 

Cod. d. Morav.: Codex diplomaticus et epistolorís Moraviae. Ed. A. 

Bocsek, P. V. Chluxneczky et J. Chytil. I— V. Oloxnucii 

et Braoae, 1836—54. 
Cod. d. Polon. : Codex diplomaticus Poloniae. Ed. Leo Rzyszccewski, 

Ant. Maczkowski et Jol. Bartosewics. Varsaviae, 

1847—58. 
Corpus Juris: Corpus Juris Hongarici. Szeik. Márkus Dezső. (L) 

1000—1526., (n.) 1526—1608., (DL) 1608—57., (IV.) 1667—1740. 

Erdélyi törvények. 1540—1848. Budapest, 1899—1900. 
Corpus Statut: Corpus Statutorum Hungáriáé municipalium. Ed. Ko- 

losváry et Óváry. I— V. Budapest, 1885. 
Dann. : Dannenberg, Hermann. Die Deutsche Münzen d. Sachsischen 

u. Frankischen Kaiserzeit I— IV. Berlin, 1876—1905. 
Emler. Reg. Boh. és Érben Reg. Boh. : Regesta diplomatica nec non epi- 

stolaria Bohemiae et Moraviae. I. ed. Cas. Jaromir Érben; n — 

IV. ed. Jos. Emler. Pragae, 1855—92. 
Endl. : E n d 1 i c h e r, Steph. Rerum hungaricarum monumenta Arpa^ 

diana. S.-Galli, 1849. 
F. : Fejér, Georgius. Codex diplomaticus Hungáriáé. I — IX/7. Budae, 

1829—42. 
Fejérpataky. Kálmán oki. : Fejérpataky László. Kálmán király 

oklevelei. Budapest, 1892. 
Fejérpataky. IL István oki. : Fejérpataky László. Oklevelek 

II. István korából. Budapest, 1895. 
Hauswirth : Hauswirth, Emst Urkundenbuch d. Benedictiner Abtei 

zu d. Schotten in Wien. Wien, 1859. (Fontes r. Austr. 11/18.) 
H. O. : Hazai Okmánytár. I— VIIL Budapest, 1880—91. 
H. oki. : Hazai Oklevéltár. Budapest, 1879. 
Héderváry : Radvánszky Béla — Závodszky Levente. A 

Héderváry-család oklevéltára. I. Budapest, 1909. 
Jakab: Jakab Elek. Oklevéltár Kolozsvár története L kötetéhez. 

Budán, 1870. 
Karácsonyi. Szt. István okL : Karácsonyi János. Szent István 

király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Budapest, 1891. 
Karácsonyi. Hamis oki. : Karácsonyi János. A hamis, hibás keltű 

és keltezetlen oklevelek jegyzéke. Budapest, 1902. 
Karácsonyi. Hamis oki. Pótl. : Karácsonyi János. Pótlék a hamis 

oklevelek jegyzékéhez. (Történehni Tár, 1908.) 
Károlyi : Géresi Kálmán. A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevél- 
tára. I. Budapest, 1882. 
Kn. M. : Knauz Nándor. Monumenta ecdesiae Strigoniensis. I — JL 

Strigonü, 1874—82. 
Kovacfaich. Sylloge : Kovachich, J. Nic. Sylloge decretorum comi- 

tialinm incL regni Hungáriáé. I — II. Pestini, 1818. 
Kovachich. Formuláé : Kovachich M. G. Formuláé solennes styli. 

Pesthini, 1799. 



8 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Knbinyi : Kubinyi Forencz. Monnmenta Hangariae historica. I~II. 

Pest, 1867—88. 
M. G. T. Sz.: NUgsrar Gazdaságtörténeti Szemle. I— XIL évf. Budapest, 

189i— 1905. 
Melczer: Melczer István. Okmányok a kellemesi Melczer-család 

levéltárából. Budapest, 1890. 
Mon. Boica : Monumenta Boica. XXIX és UH. Monachii, 1881—1912. 
Mon. Carinth. : Jaksch, August von. Monnmenta historica ducatus 

Carinthiae. I— IV. Klagenfort, 1896—1906. 
Mon. Vat. : Monumenta Vaticana históriám r. Hungáriáé illustrantia. 

Series L Tomus. 1—2. Budapest, 1887. 
Mon. Vesprim: Fraknói Vilmos — Lukcsics József. Monu- 
menta Romána episcopatus Vesprimiensis. I — IV. Budapest, 1896 — 

1907. 
N. K. és Num. KözL : Numizmatikai Közlöny. I— XIV. Budapest, 1902— 

1915. 
Noback : N o b a c k, Christ u. N o b a c k, Friedr. Vollstfindiges Taschen- 

buch d. Münz-, Maass- u. GewichtverhiUtnisse. Leipzig, 1848 — 50. 
Num. Zschr. és N. Zschr. : Numismatische Zeitschrift I — ^XLV. Wien, 

1870—1914. 
Pangerl. Hohenf. Ub. : P a n g e r L Urkundenbuch d. Cistercienstiítes zu 

Hohenfurt in Böhmen. Wien, 1865. (Fontes ror. Austr. n/23.) 
Pegolotti : Pegolotti, Francesco Balducci. La pratica della mercatura. 

1340 k. (Della decima e di varié altre gravezze imposte dal com- 

mune di Firenze, della monete e della mercatura de' Florentini 

íino al Saec. XVL [ed. P a g n i n i.] Tom. IIL Luoca e Lisboa, 1766.) 
Réthy. Corpus : Lásd : C. N. H. 
Ph. : A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története. I— n., VII— VIIL» X. 

Szerk. Erdélyi László. 1902—10. 
Rupp: Rupp Jakab. Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. I — ^11. 

Buda, 1841—46. 
Schmauk: Schmauk, MichaeL Supplementum Analectorum terrae Sce- 

pusiensis. Pars 11. (1806.) Szepesváraljae, 1889. 
Schmidt: Schmidt, Franz Anton. Chronologisch-systematische Samm- 

lung der Berggesetze d. Königreiche Ungam • . . etc. I — ^V. Bd. 

Wien, 1834—6.' 
Schwind — Dopsch: Schwind, Emst Freih. v. und Dopsch, Alfons. 

Ausgewáhlte Urkunden z. Verfassungsgeschichte d. Deutsch-Öster- 

reichischen Erblande im M. A. Innsbruck, 1895. 
Smié. : S m i ö i k 1 a s, T. Diplomatiéki Zbomik kraljevine Hrvatske, Dal- 

macije i Slavonije. II— VUI. Zagreb, 1904—1910. 
Soproni oki.: Nagy Imre. Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. 

Sopron, 1889. 
Steinherz : S t e i n h e r z, S. Dle Einhebung d. Lyoner Zehnten in Erz- 

bisthum Salzburg. 1282—85. (Mittheiiungen d. Inst f. Ö. G. XIV.) 

Innsbruck, 1893. 



FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK 9 

SzekfíL T. T.: Ssokfű Gyola. Oklevelek L Károly király pénz- 

verési refonnjáhos. fTörtén. Tár. 1911.) 
Sztány : Nagy Gyula. A nagymihályi és sstárai gróf Sztáray-család 

okleváltára. L Budapest, 1887. 
Teleki: Barabás Samu. A gróf Teleki-család oklevéltára. L Buda- 
pest, 1895. 
Temesiokl.: Pesty Frigyes és Ortvay T i v a d a r. Oklevelek 

Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. L Pozsony, 1896. 
Theiner. Hnng. : T h e i n e r, Aug. Vetera monumenta historíca Hungá- 
riám sacram illustrantia. Romae, 1859. 
Theiner. Polon. : Theiner, Aug. Vetera monumenta Poloniae et Litvá- 
niáé . . . históriám illustrantia. L Romae, 1860. 
Tk. Civ. : T kaiéi 6, J. Monumenta historica lib. r. civitatis Zagrabiae. 

L Zagrab, 1889. 
Tk. Ep. : Tkalőió, J. Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis. 

L Zagrab, 1873. 
Wagner : Wagner, Carolus. Analecta Scepusii sacri et profani. Pars. L 

Bidlae et diplomata. Viennae, 1774. 
Weber: Weber, SamneL Supplementum ül. analectcrum terrae Sce- 

pusiensis. Lócse, 1908. 
W. : Wenzel, Gustav. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. 

I— Xn. Pest, 1860—74. 
Wexb6czy :Werb6czy István. Tripartitum opus juris consuetudinarii 

regni Hungáriáé. Közli és ford. Csiky Kálmán. Budapest, 1894. 
Zahn : Z ah n, J. Codex diplomaticus Austriaco-Fristngensis. I — ül. Wien, 

1870—71. (Fontes r. Austr. IV31,, 86, 36.) 
Zahn. Steier: Zahn, J. Urkundenbuch d. Herzogthums Steiermark. I — 

m. Graz, 1875—1903. 
Zalai oki. : Zala vármegye története. Oklevéltár. I — IL Szerk. Nagy 

Imre, Véghelyi DezsÓ és Nagy Gyula. Budapest, 

1886—90. 
Závodszky : Závodszky Levente. A Szent István, Szent László és 

Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függ.: 

A törvények szövege.) Budapest, 1904. 
Zichy: Codex diplomaticus domussenioris comitum Zichy. Szerk. Nagy 

Iván, Nagy Imre és Véghely Dezs 6. I— V. Budapest, 

1871—88. 
Zimm. — ^Wemer: Zimmermann u. Werner. Urkundenbuch z. 

Geschichte d. Deutschen in Siebenbürgen. L Nagyszeben, 1892. 
Ztngerle: Z inger le, Ignaz V. Reisetechnungen Wolfger's von EUen- 

brechtskirchen, Bischofs von Passau, Patriarchen von AquUeJa. 

HeUbronn, 1877. 



BEVEZETÉS.' 

A köznapi beszédben pénz-nek nevezzük egyrészt a 
törvényes érez- és papírpénzt^ másrészt az állam által tel- 
jes fízetési erővel felruházott hitéijegyéket. A hiteljegyek 
a szerint, hogy az állam maga vagy valamely erre feljogo- 
sított bank bocsátja ki, államjegyek vagy bankjegyek lehet- 
nek.' A kibocsátó mindenkor köteles azokat törvényes 
érczpénzre beváltani. 

^ IRODALOM : St. S c h o e n v i s n e r: Notitia Hungazicae rei 
numariae. Budae, 1801. — H. Grote: Geldlehre und numismatiscbe 
Metrologie. (Münzstudien. III — IV. Bd. Leipzig, 1863 — 65.) — A. Engel 
& R. Serfure: Traité de numismatique de moyeo áge. T. I — ÜL 
Paris, 1801 — 1905. — K. Schalk: Nationalökonomie und Numismatik in 
ihren Wechselbeziehungen. (N. Zschr. XXIII. 1891.) — S. Ambrosoli: 
Manuale de Numismatica. 3-ed. Milano, 1903. — F. Ffiedensburg: 
Die Münze in der Kulturgeschichte. Berlin, 1909. — A« v. Pawlowskí: 
Ueber die theoretischen Grundlagen zum Stúdium der mittelalteriichea 
und modemen Numismatík. (N. Zschr. XIX. Wien, 1887. 396. s k. 1.) — 
A. Luschin von Ebengreuth: AUgemeine Münzkunde und Geld- 
geschichte. München & Berlin, 1904. — Die Münze. Leipzig, 1906. 
— SchmoUer, Gustav : Grundriss der allgemeinen Volkswirtschafts- 
lehre. IL Leipzig 1904. 60—100. 1. — H. Halké: Handwörterbuch 
der Münzkunde und ihrer Hilfswissenschaften. Berlin, 1909. — Ereky 
Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme. Székesfehérvár, 1881. — Wald- 
mayer Károly: Érmeügy. Pénz és pénzforgalom. (Magyar Közgazda- 
sági Lexikon. L és III. Budapest, 1898—901.) — Kováts Ferencz: 
Pénztörténet. (U. ott. III.) — Földes Béla: Társadalmi gazdaság- 
tan. I— n. 5. kiadás. Budapest, 1907—10.— Fínály Henrik közép- 
kori magyar metiologiája. Közzéteszi FinályGábor, Budapest, 1908. 

' A mi — helytelenül papírpénznek nevezett — pénzhelyettesítő 
hiteljegyeink bankjegyek, a korábbi 5 és 50 forintosok dUamjegyek vol- 
voltak, szemben a 10 és 100 frtos bankjegyekkel. 



BEVEZETÉS 1 1 

Tudományos értelemben pénz minden oly — belső 
tartalma vagy törvényerejű intézkedés következtében — 
meghatározott értékkel bíró tárgy, a mely a kereskedelmi 
forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési 
eszköz^ (cseretárgy) használatos. 

A pénz tulajdonságainak, sajátságainak vizsgálata a 
pénztudomány vagy nuntismatika tárgya. A pénztudományi 
irodalom kezdetben csupán az érczpénzek typologiai saját- 
ságaira, előállítási módjára, veretére, feliratára, szóval a 
pénzdarabnak, mint érem-nek (Münze) ^ — törvényeink hiva- 
talos nyelvén: érmé-nék — külső sajátságaira s ezek tör- 
téneti fejlődésére fordított figyelmet. A numismatika tárgy- 
körét teljesen kimerítette az, a mi ma e tudomány egyik 
ágának, a leíró pénztudomány-nok vagy érentian-nak (Mtinz- 
kunde)* anyaga. 

Az éremtan nem annyira a történeti, mint inkább a 
régészeti tudományok körébe tartozik. Vizsgálata tárgyává 
teszi az érczpénzzel rokonalakban jelentkező egyéb tár- 
gyakat is, így emlékérmeket, plaquetteket, jetonokat. Az 
éremtan elsősorban a gyűjtők gyakorlati czéljait szolgálja 
s eredményei a történetírót csak mellékesen érdeklik, a 
mennyiben az érmek külső sajátságaiból némi történeti 
tanulságok vonhatók le. 

A pénznek, mint gazdasági értékmérőnek, forgalmi 
eszköznek (Geld) sajátságait, a különféle pénznemeknek 
egymáshoz való viszonyát az éremtan művelői egyáltalá- 

^ A magyar pánztörténetí irodalom eddigelé minden összefoglaló 
munkát nélkülözvén, helyesnek véltem az egyes szakkifejezéseket németül 
is közölni. 

* Irodalmunkban többnyire csak a leiró éremtant értik az annál 
bővebb tartalmú numismatika elnevezése alatt. Éremtant irodalmunk leg- 
nevezetesebb összefoglaló termékei : Schoenvisner István: Notitia 
Hungaricae rei numariae. Budae, 1801. és Catalogus numorum Hungá- 
riáé ac Transilvanlae instituti nationalis Széchényiani. I — III. Pestini, 
1807. (Appendix... Miller Jakabtól. U. ott. 1810.); Rupp Jakab: 
Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. I — II. (magyar és latin kiadás). 
Budán, 1841—46 ; Weszerle József: Hátrahagyott érmészeti táblái. 
Pesty 1873 ; Réthy László: Corpus nummorum Hungáriáé. I— 11. 
Budapest, 1899—1907. 



14 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Becses anyagot tartalmaznak az egykorú oilevdek, 
különösen az adás-vételi szerződések és néha egyéb forrás- 
munkák, krónikák^ naplók is. Az adatok felhasználásánál 
azonban mindenkor szigorú kritikával kell a forrás korát 
megállapítanunk, mert anachronistikus adatok felhasználása 
sehol sem bosszulhatja meg magát úgy, mint éppen a pénz- 
történetben. A pénzrendszerek fejlődésében gyakran 50 — 100 
év teljesen elütő viszonyokat hozott létre és így teljesen 
téves perspectivát nyújtana túlkorai vagy későkori adatok- 
nak felhasználása egy későbbi vagy korábbi időszak pénz- 
rendszerének vizsgálatánál.^ 

A speciális pénztörténeti kutatásnak — mint általá- 
ban a történeti vizsgálódásnak — alapföltétele, hogy lelki- 
ismeretes forráskritikán nyugodjék. Nem elég azonban a 
kellőképen megrostált hazai források felhasználása, hanem 
szükséges egy tágabb körzet pénztörténeti jelenségeinek 
ismerete is. A pénzforgalmat előidéző okok természetében 
rejlik, hogy a territoriális pénzrendszerek keletkezésénél és 
kialakulásánál sokkal fokozottabb mértékben érvényesülnek 
idegen hatások, mint más állami és gazdasági intézmé- 
nyeknél. 

A XIX. század közepe óta fellendült metrologiai és 
pénztörténeti irodalom legjelesebb munkásai fáradoztak az 
egyes nemzetek és territóriumok pénz- és súlyrendszere 
közt fennálló összefüggés kiderítésén. Böckh, Hultsch, Queipo, 
Soetbeer, Ridgeway, Seebohm, Guilhiermoz és mások össze- 
hasonlító kutatásainak legnevezetesebb eredménye annak 
az alapigazságnak megismerése, hogy az összes ismeri 
süly- és pénzrendszerek szoros összefüggésben állnak egy- 
mássál s eredetükben valamennyien közös forrásra^ a 
babyloni és egyptomi súlyrendszerre vezethetők vissza. 

A speciális tanulmánynyal foglalkozó pénztörténész 
tehát nem vizsgálhatja elszigetelten a tárgyául választott 

^ A középkori magyar pénztörténetben például a XIII. századi 
viszonyoknak a XI. vagy XII. századra alkalmazása nemcsak súlyos 
anachronismus, hanem az egész kor gazdasági képét téves vüágUásba 
helyezi. Mindamellett még legjelesebb történetíróink műveiben s a leg- 
újabb szakmunkákban is lépten-nyomon találkozunk e botlással. 



BEVEZETÉS 15 

szűkebb körzet jelenségeit. Figyelmét ki kell terjesztenie a vizs- 
gálata alá vont súly- és pénzrendszerrel szerves összefüggésben 
áUóy annak alapul, mintául szolgáló s arra kétségtelen hatást 
gyakorló rendszerekre is. 

A pénztörténeti kutatás igazi jelentősége a történet- 
írás szempontjából nem abban a külsőleges — és bizo- 
nyára minden történetírótól kellően méltányolt — törekvé- 
sében rejlik, hogy a források szűkszavú, sőt gyakran rej- 
telmesnek látszó pénzügyi értesítéseit megmagyarázza és 
módot nyújt a speciális tanulmányokkal nem foglalkozó 
történésznek, hogy ez adatokkal szembe kerülve, azokat 
megértse, hanem főkép abban, hogy a vizsgálata körébe 
vont korszak történetét egészen új szempontból világit- 
hatja meg. 

A pénz a gazdasági intézmények közt oly fontos 
helyet foglal el s a gazdasági életben oly nevezetes sze- 
repet tölt be, hogy egyáltalában nem csodálható, ha a 
pénztörténet jelenségei teljesen új perspectivát nyitnak vala- 
mely korszak vagy terület gazdasági életének és fejlődésé- 
nek vizsgálatához. Különösen áll ez oly korszakok törté- 
netére, a melyekkel szemben — az írott források csekély 
számban állván rendelkezésünkre — a történetíró bizonyos 
tartózkodást kénytelen ítéleteiben tanúsítani. így például a 
XI. századi magyar történetet is megfelelőbb világításba 
helyezik a pénzleletekből levonható tanulságok. 

A pénztörténetnek tehát — mint történeti segédtudo- 
mánynak — feladata egyrészt a pénz gazdaságtörténeti 
szerepét és fejlődését elénk tárni, másrészt az általános 
gazdasági viszonyokat és egyes nehezen érthető történeti 
jelenségeket megvilágítani. 

A magyar pénztörténeti irodalom eddigelé e felada- 
toknak — sajnos — nem igen felelt meg, sőt a pénztör- 
ténet közelebbi feladatát, a források értesítéseinek magya- 
rázatát, sem oldotta még meg.^ 



^ A2 irodalom összeállítását lásd az V. függelékben és H ó m a n 
Bálint: A középkori magyar pénztörténet bibUographiáJa. 1597— 
1918-ig. (Közgazdasági Szemle. 1914. évf.) 



16 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Kevés positiv eredmény mellett igen nagyok a hiá- 
nyok. A legnagyobb baj az, hogy — kevés dicséretre- 
méltó kivéteUel — történészek és numismatikusok egyaránt 
figyelmen kivül hagyják egymás szempontjait s az ered- 
ményes kutatás előfeltételéül szolgáló metrologiai vizsgá- 
latokat.^ 

A középkori magyar súlyrendszer ismertetésére irá- 
nyuló kísérletek' csak az első lépésnek tekinthetők a 
metrologiai vizsgálódás széles területén. 

A középkori súlymértékek, különösen a márka-sűlyők 
egységes, a részletkutatások újabb eredményeinek és az 
egykorú forrásoknak teljes felhasználásával készült, össze- 
foglaló ismertetése a külföldi irodalomból is hiányzik. 

A pénztörténet monographikus feldolgozásának hiánya 
állandóan akadályozza az eredményes gazdaságtörténeti 
kutatást és — bár Schoenvisner, Finály, Belházy, Réthy, 
Kropf, Kováts Ferencz és László József alapvető dolgo- 
zatai, valamint újabban a Numizmatikai Közlöny néhány 
kisebb értekezése világot vetnek egyes részletkérdésekre — 
a középkori magyar történet kutatója még mindig sötétben 
botorkál, mikor a források szűkszavú pénztörténeti értesítései- 
vel kerül szembe. Történetírásunk egyik elsőrendű szük- 
ségleteképen áll előttünk a magyar pénztörténet egyes kor- 
szakainak — a pénzleletek és írott források együttes kri- 
tikai vizsgálatán s a magyar pénzrendszer kialakulására 

^ A pénzleletek metrologiai feldolgozása irányában eddig vajmi 
kevés tőrtént. A hivatásos numismaták művei — néhány érdemes kivé- 
tellel, így az újabbak közül Harsányi, Börzsönyi, Jeszenszky dolgozatainak 
kivételével — nagyobbrészt mellőzik az érmek súlyának vizsgálatát. 

'Finály Henrik (A régi magyar súlymérték. Erd. Múz. E. 
Évk. IV.) úttőró értekezése óta legbehatóbban Belházy János fog- 
lalkozott a kérdéssel ,A régi magjrar pénzverési súlymértékek. Selmecz- 
bánya, 1880" ez. jeles művében. Ereky id. összefoglaló műve pár 
lapon intézi el a középkori magyar súlyrendszer bonyolult kérdéseit 
Salamon Ferencz eredményei (Budapest története. III. Bp. 1885. 
35_245. 1.) teljesen hypothetikus értékűek, Bohdaneczky Imre 
szorgalmas doktori értekezése pedig a forrásadatok kellő kiaknázása 
nélkül készült s új eredményeket — Belházy művéhez képest — alig 
ad. Magyarország pénz- és súlyviszonyai az Anjouk alatt. Budapest, 
év nélkül. (1908.) 



BEVEZETÉS 17 

hatást gyakorolt külföldi pénzrendszerek ismeretén feléptilt 
— monographikus feldolgozása,* 



A pénztörténet kutatója, bár a tudományt mint a 
történelem segédtudományát műveli, részben a gyakorlati 
éremtan, részben a gazdaságtan fogalmi körében mozog. 
Ezért, mielőtt tulajdonképeni tárgyunkra tértink, szükséges 
a pénztani alapfogalmakat röviden emlékezetünkbe idéznünk. 

Az érczpénznek, mint tárgynak, érem (Münze) — tör- 
vényeink hivatalos nyelvén irnte — a neve. A pénzdarab 
anyagához képest van aranyérem, ezüstérem, nikkelérem, réz- 
érem. Az éremnek van dölapja (Avers) és hátlapja (Revers). 

^ Míg a magyar éremiani irodalom Schoenvisner, Rupp 
s főkép Weszerle és Réthy műveiben jeles összefoglaló (leíró) 
művek birtokában van, a magyar pénztörténet rendszeres feldolgozására 
eddigelé csak néhány sikertelen kísérlet tőrtént. A múlt évszázad elején 
Weszerle József egyetemi tanár és az egyetemi könyvtár őre 
hatalmas tudományos apparátussal fogott a középkori magyar éremtan 
és pénztörténet feldolgozásához. Munkásságának emlékei a Magyar Nem- 
zeti Múzeum Éremtárában őrzött jegyzetei és érerotáblái. E jegyzetek 
és táblák tanúskodnak róla, hogy Weszerle időt és fáradságot nem 
kímélve, kutatta át a hazai éremgyűjteményeket, a fővárosi könyviárak 
és levéltárak nagy kéziratgyűjteményeit. Az ő korában hozzáférhető 
nnmismatikai és diplomatikai anyagot jóformán teljesen összegyűjtötte. 
Nagy és pótolhatatlan veszteség volt numismatikai irodalmunkra 1838-ban 
váratlanul bekövetkezett halála, a mi megakadályozta műve befejezésé- 
ben. Sajnos, írott jegyzetei, mint arról meggyőződtem, csak forrásanyagot 
tartalmaznak, a melyek ma már — az újabb oklevclpublicatiok mellett — 
teljesen elavultak s használhatatlanok. Táblasorozata azonban, 1873-baa 
a M. Nemz. Múzeum érem- és régiségtára, legújabban pedig a Numiz-^ 
matikai Társaság által is kiadatván, mindezideig a magyar pénzek leg-> 
teljesebb gyűjteményes kiadása. (V. ö. G o h 1 Ödön. Weszerle József.. 
N. K. 1907.) Az utolsó években három doktori értekezés foglalkozott a 
magyar pénztörténet egyes korszakainak monographikus feldolgozásával,. 
de kevés sikerrel. Balogh Albin (A magyar pénz története az Ár- 
pádok idején. Budapest, 1912.) értekezése, bár szorgalmas, de alapjában. 
elhibázott és tévedésekkel teli dolgozat (ismertette Finály Gábor,. 
Ssázadok, 1918.), Bohdaneczky Imre (id. m.) és H a r k ó Gyula 
(A pénz története Magyarországon. 1526 — 1608. Kolozsvár, 1912.) teljesen 
mellőzték a gyakorlati éremtanból s a pénzek metrologiai vizsgálatábóL 
vonható következtetéseket, eredményeik ezért problematikus értékűek. 

Hóman: Magyar péoztOrténet. Z 



18 BIAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Előállításuk pénzverés (Münzprágung) útján történik, 
a minek technikája koronként változik. 

Minden érczpénzrendszer alapját szükségképen vala- 
mely súlyrendszer alkotja. Az alapul szolgáló súlyrendszer- 
nek az a súlymennyisége, a melyből a pénzverésnél kiin- 
dulnak, vagyis a mely súljrú érczből bizonyos számú pénz- 
darab verését rendelik el, a súlyegység vagy pénzverést 
alapsúly (Gewichtseinheit, Münzgrundgewicht). A mai magyar 
pénzrendszer alapsúlya a kilogramm, a középkori rend- 
szereké a font, később a márka volt. 

A forgalomban, kereskedelmi számításban és a pénz- 
verésnél egységnek tekintett pénzdarab a pénzegység (Geld- 
einheit). Nálunk ma a korona, a középkorban a dénár. 

A verendő érmek főtypusa, a mi lehet a pénzegy- 
ség vagy annak bizonyos többszöröse, a főpénzdarab 
(Hauptmünze). Nálunk a 10 koronás arany, a középkor- 
ban az ezüst dénár. 

Értékpénz vagy valódi pénz (wirkliche Münze) alatt 
oly pénzdarabot értünk, a melynek forgalmi fémértéke fedi 
a reányomott vagy neki tulajdonított névértéket. Nálunk 
értékpénz a 10 és 20 koronás arany. 

Váltópénz (Scheidemünze) ezzel szemben minden 
más érczpénz, a melynek fémértéke nem fedi a névértéket* 
Nálunk az 1, 2 és 5 koronás ezüst-, 10 és 20 filléres 
nikkel-, 1 és 2 filléres bronzpénzek. ^ 

A valuta (Wáhrung) valamely csereeszköznek — szo- 
kás vagj^ törvény útján — általánosan elismert fizetési- és 
csereeszközzé való meghatározása. Szólhatunk tehát korona- 
valutáról, denárvalutáról, ezüstrúdvalutáról, terményvalutá- 
ról. Mivel azonban a pénzeket meghatározott anyagból ké- 
szítik, átvitt értelemben a valutafémety vagyis azt az anyagot^ 
a melyből a törvényes értekpénz készül, nevezik valutá-nak. 

^ Balogh Albin id. értekezésében — több más sajnálatos 
botlás mellett — azt állítja, hogy a magyar 1 és 2 koronás ezüstérmek 
értékpénzek (17. 1.), holoU azok ezüstérUke az ezüstnek 1911. évi 83*96 
koronás árát véve fel, mindössze 35, iOetve 70 fiUér ! V. ö. az 1892: 
XVn. és 1912: XX. t.-cz., valamint Magyar Statisztikai Évkönyv, XDC. k. 
Budapest, 1912. 151. 1. 



BEVEZETÉS 19 

Nálunk 1 892 óta aranyvaluta van, mert értékpénz csak 
aranyból készül, a középkorban a XIV. századig ezüstvaluta, 
a XIX. században — 1892 előtt — kettős valuta volt érvényben. 

A pénzverés! alapsúly és a pénzdarab közti viszonyt, 
vagyis annak megállapítását, hány darab veretik egy súly- 
egység fémből; pénzláb-nsk (Mtinzfuss) nevezzük. A pénzláb 
könnyüy ha sok, nehéz^ ha kevés pénzdarabot vernek az 
alapsúlyból. 

A pénzdarab súlyát teljes súly-nak vagy nyerssúly- 
nak (Rauhgewicht, Schrott) nevezik, a benne foglalt nemesércz 
súlyát színsúly-nek ve%y finomsúly-xíek (Feingewicht, Kom). 

A pénzverés darabolás szerint vagy ,aZ marco' tör- 
ténik. Darabolásnak nevezzük, ha az egyes darabok tör- 
vényes súlya pontosan meg van határozva. A technikai 
eszközök azonban nem lévén oly tökéletesek, minden darab 
nem készülhet az absolut törvényes súlyban. Ezért a tör- 
vények és szabályok bizonyos maximalis és minimalis súly- 
eltérést engednek. Ezt nevezik elnézésnek vagy eltérés-nék 
(Remedium, Toleranz). Az 1912: XX. t.-cz. szerint 1 kg 
0-835 finomságú ezüstből 100 db 2 koronás készül. Egy- 
nek siilya fgy 10 g. A törvény azonban —f^ eltérést enged meg, 
tehát az egyes darabok súlya 9*9 és 10*1 g közt ingadozhat. 

Az eltéréstől különbözik a forgalmi súly (Passier- 
gewicht), a mi alatt a minimalis súlyt értjük, amekkora 
súlylyal a kopott és elhasznált pénzdarabok még teljes 
értékben foroghatnak. 

,i4Z marco^ verésnek nevezzük a pénzverésnek azt 
a — középkor folyamán állandóan szokásban volt — mód- 
ját, a mikor az egyes darabok pontos súlya nincs meg- 
határozva, csak az, hogy a pénzverést alapsúlyból hány 
darab pénz verendő^ továbbá a maximalis és minimalis 
súlyeltérés.^ Az egyes pénzdarabok súlya ál marco verésnél 
meglehetősen nagj^ ingadozást mutat s a törvényekből és 
szabályokból csak a törvényes középsúly állapítható meg, a 
melytől az egyes darabok súlya tetemesen eltért. A maxi- 

^ .Al marco*, mert az volt meghatározva, hogy 1 márkából hány 
drb verendő. A középkori al marco verésnél követett eljárás leírását 
L Luschin: Wiener Münzwesen im Mittelalter. Wien, 1913. 18—22. 1. 

2* 



20 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



malis és minimális súlynak a középsúlyhoz való viszonyát 
nevezzük középsúlydUrésnek^ a mi néha 25 — 357o-ra rúgott. 
Példával illustrálva a dolgot, a Karoling-korban ^y (408 
g-os) font ezüstből 240 dénárt vertek. A dénárok törvényes 
középsúlya tehát 1'7 g volt. Kopasz Károly 350 db fenn- 
maradt denárának súlya ezzel szemben 1*02 — 2'03 g közt 
ingadozik. A középsúlyeltérés tehát +0-33— 0-68 g, szá- 
zalékban : + 19-35 — 407o. 

A középsúly volt a törvényes kiverési súly, a forga- 
lomban azonban az ál marco verés mindig bizonyos súly- 
csökkenésre vezetett. A nehezebb darabok természet- 
szerűleg kivonattak a forgalomból a kereskedők s más 
magánosok által, lévén azok ezüstértéke beolvasztva több 
a törvényes középsúlyban vert pénz értékénél. Ezért azután 
az al marco vert pénzek forgalmi súlyáüaga alulmaradt 
a törvényes középsúlyon. Különösen fontos ezeket tudnunk 
a korunkra maradt pénzleletek súlyadatainak vizsgálatánál. 

Az ál íHarco vert pénzeknél — tehát az összes közép- 
kori pénzeknél — sohasem szabad egyes denársulyokból a 
törvényes pénzlábra, kiverési súlyra következtetéseket von- 
nunk. Következtetések rendszerint csakis nagyobb mennyi- 
ségű és hibátlan pénzdarabok átlagsúlyából vonhatók.^ 

^ Az átlagszámítások helyességét igazolandó, közlöm a CNH. I. 
59. sz. n. Béla-féle érmeken végzett méréseim eredményét. 

1500 db CNH. 59. sz. 554700 g ; 1 db áüagsúlya : 0-3698 g. 
Ebből külön mérve: 



500 db 186-100 g, 


; 1 db átlagsúlya 3722 g 


500 . 185-500 , , 


; l „ . 0-3710 , 


500 , 183- 100 , , 


; 1 ^ , 0-3662 , 


ő ötszázból külön 


mérve 




100 db 38170 g; 


; 1 db átlagsúlya 0*3817 g 


100 , 37-350 . ; 


1 , 


0-3735 , 


100 , 37-140 , , 


; 1 . 


0-3714 , 


100 . 37-070 , ; 


; 1 . 


0-3707 , 


100 , 36*370 „ i 


; 1 1 


, 0-3637 . 


10 . 3-830 , ; 


; 1 « 


0-383 , 


10 . 3-780 , ; 


; 1 . 


, 0*378 , 


10 , 3-650 , ; 


» 1 1 


0-365 , 


10 , 3-530 , j 


; 1 , 


0353 , 


10 , 3-480 ., 


; 1 , 


0-348 , 



Az 1500 db összsúlyából nyert 0-3698 g-os átlaggal szemben az 
500 darabonként végzett mérések átlaga 0*3662—0-3722 g, a 100-anként 



BEVEZETÉS 2 1 

A fennmaradt dénárok állagsúlya azonban csak akkor 
vehető a számitások alapjánl^ ha ahhoz — az al marco 
verésű pénzek törvényes középsúlya és forgalmi átlagsúlya 
közt fennállott eltérés és a kopás hibáinak kiküszöbölésére 
— bizonyos percentnalis hozzáadással élünk. E hozzáadás 
nagyságát — a középkori pénzekkel végzett számításaim 
alapján — 5^/^-ra teszem. Hogy ez a szám éppen nem túl- 
zott és a való állapotnak megfelel, néhány adattal igazolom. 
Károly Róbert pénzbérleti szerződései szerint 1 budai 
márka (= 245*5377 g) ezüstből 72 garast vertek,^ vagyis a 
törvényes középsúly (1 garas = ^—7^ =), 3'41 g volt. Ká- 
rolynak korunkra maradt jó fenntartású és 2*45-3*77 g 
közt ingadozó súlyú garasainak súlya: 

. CNH. n. 3 — 1 db 377 g 

4 — 7 22-40 . 

5 — 2 , 6*38 , 

6 — 23 72-80 , 

, 7 — 28 , 9ri0 y, 

Összesen: 61 db 196'45 g* 

Atlagsúlyuk 3*220 g 

57o hozzáadás 0*161 ^ 

tehát kiverési középsúlyul: 3381 g-ot 

kapunk, a mi (nagyon csekély eltéréssel) fedi a 3*41 g-os 
törvényes középsúlyt. 

Rómában Nero óta 1 római fontból 96 dénárt vertek. 
1 dénár törvényes középsúlya tehát 3'4í g volt. A Nero 

▼égsettoké 0'3637— 0*3817 g, viszont a lO-enként végzetteké már 
0-348—0*383 g közt ingadozik. Vaágos tehát, hogy minél nagyobb 
tSmegu énnet mérünk, annál kevésbbé leszünk a pénzláb megállapításá- 
nál tévedéseknek kitéve. Kívánatos volna, hogy nagyobb gyűjteményeink 
^rei és magáng3rűjtők is a birtokukban levŐ érmeket, főkép azonban a 
késükön megfordnló éremleletek anyagát pontosan megmérjék s eredmé- 
nyeiket a tudományos kutatás részére hozzáférhetővé tegyék. 

^ Szekfű T. T. leil. 7. és 12. L 1335. és 1336. évi szerző- 
dések: |,Grossos faciet... inddendo de ana marca septuaginta duos 

S-. 

' V. ö. a n. 2. függeléket 



22 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

és Utódai korából fennmaradt dénárok átlagsúlj^a 3*21 és 
3-30 g közt ingadozik/ a mi 5%-os hozzáadással 3'37— 
3'46 g'OS kiverési középsúlyt ad. 

A 754/5. évi frank kapituláré szerint 1 római font- 
ból 22 solidust, vagyis 264 dénárt vertek. A 327*45 g-os 
római fontból 264 db r24 g-os dénár került ki.« Pipin, 
Karimán és Nagy Károly 781 előtt vert denárainak átlag- 
súlya pedig 1-177 g,* a mi 57o-os (0*0588 g) hozzáadással 
1'2358 g'OS kiverési középsúlyt ad. 

Később az eltérés 5Vo-nál többre rúg. így Miksa 
királyunk korában és Rudolf alatt 1582-ig 1 budai márka 
(245*53779 g) ezüstből hazánkban 436 db dénárt vertek.* 
Egy dénár törvényes súlya tehát 0'5631 g volt. A fenn- 
maradt dénárokból: 

Miksa 78 db (körmöczi) dénárja 39*64 g* 

, 9 „ (kassai) , 4*66 ,• 

Rudolf 15 , (1581-ig vert) , 785/ 

Összesen 102 db dénár 52*15 g, 

tehát 1 ^ , 0-5112 g, 

a mi 107o hozzáadással ad 05623 g-ot Ennek magyará- 
zata nyilván a használat útján előállt kopásban található. 
A pénzek forgalomban maradásának ideje növekedvén s 
maga a forgalom is fokozódván, a pénzek kopása sokkal 
nagyobb volt, mint a középkorban. 

Az arany- és ezüstérmek nemesfém- és nemtelenfém- 
tartalma közti viszony a finomság vagy ötvény (Feingehalt, 
Legierung). A finomság kifejezhető a nemesfémtartalom 

> H u 1 1 s c h : Griech. u. röm. Metrologie. Berlin, 1892. 311—312. 1. 

' V. ö. a II. rész 1. fejezetében a Karolingok pénzveréséről mon- 
dottakat. 

' V. ö. a II. függelékben közölt adatokat. 

^ Harkó Gyula: A pénz története Magyarországon 1526 — 
1608. Kolozsvár, 1912. 114. és 158. 1. 

*és*Harsányi Pál mérései a M. Nemzeti Múzeum Érem- 
tárában. 

^HarsányiPál: Adatok a CNH. m. kötetéhez. (N. K. 1914. 
92 — 95. 1.) közölt adatok nyomán. 



BEVEZETÉS 23 

Voo {ezreUKi'jeiben , próba által vagy a nemtelenfémtarta- 
lom hányadában. 

Ma általában az ezrelékes jelölés szokásos. Ezüstöt, 
a melynek ^/.A-része nemtdenfém, a többi szinezüst 0'900 
vagy j^ finomságú ezüstnek mondunk. 

Próba alatt értjük a nemesfémtartalomnak a márka- 
süly hányadai által való megjelölését. 1 márka =16 lat 
= 24 karát IS-próbás vagy latos ezüst tehát azt jelenti, 
hogy 1 márka ezüstben 15 lat szinezüst és 1 lat nemtelen- 
fém van, ezrelékben (l'OOO — ^ =) 0-937 Vj finomságú 
ezüst. 23'próbás vagy karátos arany a. m. (1*000 — ^^ = 
O'OöSVs finom arany. 

Hazánkban a középkorban a hányad szerinti meg- 
jelölés volt szokásban. Argentum decimae combnstioniSy 
ttrtiae combustionis szó szerint a. m. Vio-részig égetett, 
Vs-részig égetett ezüst, vagyis oly ezüst, a melsmek ^/lo-e, 
^/3-a nemtelenfém. Az argentum decimae combustionis tehát 
0-900, az arg. tertiae comb. 0-666 finom ezüst volt. A kö- 
zépkorban ezenkívül különféle jelzőkkel is kifejezték a 
finomságot. így argentum finum, finitum, purum, coctum, 
examinatum, commune, mercimoniale, nigrum. Ezek a 
kifejezések koronként és helyenként bizonyos ismert finom- 
sági fokot jelentettek. 

A középkori pénzek finomsági adatainak vizsgálatánál 
mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy a technikai esz- 
közök tökéletlensége mellett az ezüstöt nem tudták 0-950— 
0-960 finomságúnál finomabbra égetni. Ezért a középkori 
forrásokban argentum purum, purissimum jelzővel jelölt 
ezüst, a melyet a kortársak szfnezüstnek tekintettek, tulaj- 
donképen 0*950 és l'OOO közt ingadozó finomságú ezüst 
volt.* 



^ V. ö. Luschin: Die Chronologie der Wi^er Pfenninge. 
(Sitoimgsberichte d. kois. Ak. CXL. Bd. Wien, 1899.) 18. 1. — U. ax 
Steiiische Münsfuode. (Jahrbach f. AUertamsknnde, IL Bd. 1908.) Wien« 
1908. 210. L — U. az: AUg. Műnskunde. 162—3.1. — Joszenssky Gézas 
Ac alsóhelbényi éremlelet töredékóról (N. K. 1914. 64. 1.) és Kropf 
Lajos: A magjrarországi pápai adószedők számadásai. (M. G. T. Sz. 
1901. 200—202. 1.) 



24 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az ötvény előállitásánál az eljárás az volt, hogy az 
ezüstöt színezüstté égették, vagyis megtisztították nemtelen- 
fémtartalmától. Az fgy előáUított tiszta — de valóságban 
csak 0*950— 0*960 finom — ezüsthöz vegyítették az előírás 
szerinti rézmennyiséget. 

Mivel mármost a mai technikai eszközökkel az ezüst 
finomságát Vjoooj Viooo'^sz eltéréssel^ pontosan meg lehet 
állapítani, a fennmaradt pénzek vegyi vizsgálata vagy próbatű 
által nyert finomsági eredmények alulmaradnak a pénzek 
egykorú törvényes finomsági fokán. A 0*855 finom ezüstöt 
a középkorban már (^ =) 0'900 finomságú, tehát decima 
combustios ezüstnek tekintették. 

A középkorban a kereskedelmi foi^alomban a fizeté- 
sek egyszerűsítése és a számítás könnyítése czéljából szo- 
kásba jött s egész korunkig fenntartotta magát, sőt Angliában 
ma is szokásos az ú. n. számítási pénzek (Rechnungs- 
münze) használata.' A számítási pénz nem volt pénzdarab^ 
hanem az ezüstből vagy más fémbál kivert pénzegység 
bizonyos többszörösét kifejező számítási összeg. így a frank 
solidtis a Karoling-korban 12 dénár össz^ét, a magyar 
pensa a XIII — XIV. században 40 dénár összegét, a közép- 
kori ú. n. denárfontok (talentum denariorum Wiennensium, 
libra Veronensium) és a velők azonos mai angol font-ster- 
ling (libra sterlingorum, poimd sterling) 240 dénár (penny, 
sterling) összegét jelentő számítási pénzek, melyek egy 
darabban kiverve vagy előállítva sohasem voltak. A szá- 
mítási pénzek eredetükben mindig valamely tényleg for^ 
galomban volt pénzdarabra vagy pénzverési súlymértékre 
vezethetők vissza. A frank solidus eredetileg a frank arany- 
pénz neve volt s csak az aranypénzverés megszűnte után 
használták előbb 40, majd 12 ezüst dénár összege értel- 
mében. Nagy Károly császár egy font ezüstből 240 ezüst 



^ Az 1892: XVII. és 1912: XX. t.-c2. Vim Dnomsági eltérést 
engedélyes az ezüstpénzeknél. 

' A számítási pénzeket a régebbi irodalomban (igy Fényes 
Elek: Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 282—3. L) JUpzéUH 
pénz-^nek is nevezték. 



BEVEZETÉS 25 

dénárt veretett, a miért assután az egész középkorban (sőt 
Angliában ma is) 240 dénár össz^ét — tekintet nélkül 
azok változó súlyára — fontnak nevezték. 

A pénztörténet feladatai közé tartozik a pénzek érté- 
kének m^határozása. Tudnunk keU azonban, hogy a pénz- 
érték különféle értelemben használatos* 

Minden pénznek van törvényes vagy névértéke, 
fémértéke, árfolyamértéke és csereértéke, vagyis vásárló- 
képessége. 

Törvényes érték vagy névérték (Nennwert) alatt a 
pénznek a pénzkibocsátó hatalom (állam) által adott érté- 
két, a reányomott értéket értjük, vagyis, a mily értékben 
az alattvalók vagy állampolgárok azt elfogadni kötelesek. 
Nevezik a pénz kényszerárfolyanirénelí is. 

Fémérték (Feingewicht, Metallwert) a pénz nemes- 
fémtartalmának forgalmi értéke. Az értékpénzek törvényes 
értéke fedi azok fémértékét, a váltópénzek fémértéke ellen- 
ben alul van törvényes értékükön. 

Az árfolyamérték (Kurswert) a pénznek más álla- 
mok pénzéhez vagy a kibocsátó másnemű pénzéhez — a 
fínomtartalom s az időszerinti gazdasági és politikai con- 
stellatiók alapján megállapodott vagy m^állapított — érték- 
viszonya. 

A csereérték vagy vásárlóképesség (Tauschwert) azt 
fejezi ki, mily mennyiségben szerezhetők meg más javak 
— különösen a fontosabb szükségleti czikkek — a pénz- 
egység ellenében. A csereérték — éppúgy, mint az árfolyam- 
érték — sohasem állandó s a legkülönbözőbb gazdasági 
körülmények hatása szerint változik. 

Példaképen az 5 koronás ezüstpénzt véve fel, 1913 — 14. 
évben annak névértéke 5 K, fémértéke 1*81 K, árfolyam- 
értéke 5 francs 20 centimes, csereértéke pedig 20 — 21 kg 
búza volt.^ 



1 V. 5. as ezüst fémértékére: Magyar Statisztikai Évkönyv. 1011. 
Bpest, 1912. 151. 1., ax árfolyamra: Átszámiiási táblázatok. Kiadja a 
Poito- és Távirda-Igasgatóság. Bpest, 1913. 28. 1., a csereértékre az 
1914. év elejének tőzsdei jelentéseit (100 kg búza 24—25 K). 



26 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A pénzek anyagául használt fémek értékének ^y- 
máshoz való viszonyát nevezzük értékarány-nak (Wertver- 
háltnis). Az értékarány tehát — a mi időnként, a két fém 
termelési és szükségleti viszonyainak változásával ingado- 
zásoknak van kitéve — azt fejezi ki, hogy egy súlyegység 
aranynak hány súlyegység ezüst (vagy bronz) felel meg 
értékben. Az arany és ezüst értékaránya a Karoling-korban 
1 : 12, a XVin. században 1 : 14, 1911-ben 1 : 39*02 volt. 



I. RÉSZ. 



A KÖZÉPKORI SÚLYBIENDSZER. 



ELSŐ FEJEZET. 

A FONT.» 

A római pénzverés alapsúlya' az attikai kereskedelmi 
minából (654*9 g) származó 3il7'áS g súlyú római font 
(libra) volt. 

^ IRODALOM. A) A, B 3 c k h : Metrologische Untersuchungen über 
Gewichte, Münzfass und Maasse des Alterthums. Berlin, 1838. — Vasquez 
Q n e i p o : Gssai sur les systémes metríques et monétaires des anciens 
penples. Vol. I — UI. Paris, 1859. — Th. Mommsen: Geschichte d. 
römischen Münzwesens. Berlin, 1860. — Fr. Hultsch: Griechische 
und rooLische Meirologie. 2. Aufl. Beriin, 1882. — Finály Henrik: 
Az ókori súljrokról és mértékekróL Budapest, 1883. — H. N i s s e n : 
Griechische und römische Metrologie (Iwan Müller's Handbuch. L Bd. 
2. Aufl. München, 1802). — Kovács István: Etruria pénzrendszere. 
(Erdélyi Múzeum. XXVI. Kolozsvár, 1909. 75—117. 1.) 

B) Le Blanc: Traité historique des monnoyes de Francé. 

Amsterdam, 1692. — Noback^ Chr. u. Fr.: VoUstándiges Taschenbuch 

d. Münz-, Maass- und Gewicht-Verháltoisse. Leipzig, 1848—50. — 

Soetbeer, Ad. : Beitrage zur Geschichte des Geld- und Műnzwesens in 

Deutscbland. (Forschungen z. Deutschen Geschichte L, IL, IV. u. VI. Bd. 

Gottingen, 1862--66.). — Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme. 

Székesfehérvár, 1881. — Papadopoli: Sul valore della moneta 

Veneziana. Venezia, 1885. — P r o u, Maurice : Les monnaies Carolin- 

giennes. Paris, 1896. — Hilliger, Benno: Studien zu mittelalter- 

Uchen Maassen u. Gewichten. (Historische Vierteljahrschrift. IIL Leipzig, 

1900.) — Seebohm, H. : Tribal custom in anglo-saxon law. London, 

1902. — Luschin von Ebengreuth, Arnold : Allgemeine Műnz- 

knnde n. Geldgesdüchte. München — Berlin, 1904. — Guilhiermoz: 

Notes sur les poids du moyen áge. (Bibliothéque de Técole des chartes. 

XLVn.) Paris, 1906. — Inama — St ernegg, Th. : Deutsche Wirt- 

schaftsgeschichte. L Bd. 2. Aufl. Leipzig, 1909. — Friedensburg, 

F. : Deutsche Münzgeschichte. (Meister's Grundriss d. Geschichtswissen- 

schaft Bd. L Abth. 4.) Leipzig, 1912. — Blanchet, A.: Manuel de 

numismatiqne fran9aise. I. T. Paris, 1912. — Decourdemanche, J. 

A.: Note sur les poids Carolingiens. (Revue Numismatique. IV. Ser. 16. T. 

Paris, 1912.) — Dopsch, Alfons. Die Wirtschaftsentwicklung der 






MAGYAR PÉNCTÖBTÉNET 

A font súlyrészeit következő táblázat adja: 



A római birodalom területén alakult germán államok- 
ban, így a frank birodalomban is ezt a 327*45 g-os római 
fontot fogadták el pénzverési alapsúlyul. 

A Meroving urallcodók arany solidusainak és ezüst 
denárainak pénzlábát ezek súlyának a római fonthoz való 
viszonya határozza m^. Az utolsó Merovingok idején 
züllésnek indult frank pénzrendszer reformátorai. Pipin és 

Karolinger Zeit IL 6d. Weimu, 1913. — A K«rolÍRg-foDt kiterjedt iro- 
dslmiból a i^ebbi művek kdzül Fossati, Guénrd, Blftncud, Rocca, 
VicDne, Carli, Capobiaachi mOvoit köxvetlenül nem használtHin. mivel • 
fen'.i művek érvelísük menetét részletesen ismertetik. 

> Hultsch id. m. 151—4, 715. 1. Nissea 846. 1. Finály 
71. 1. G«ilhiermoi-n»k 326-337 gos súlya Böckh is Hullsch pon- 
tos szúnitásokon alapuló eredményével siemben nem illhet meg. Ax 
újabb kutatások szerint e 327-45 g-os font eléli más súlymérték szol- 
gált Rámában a péaiverés alapsúlyául (v. ö. S e e b o h m id. m. 14. 1. 
Kovács István id. éit. stb.), e régi fonttal aionban, éppúgy mint 
a római birodalomban használatos egyéb súlyméitékekkel, a 339(341) 
g-os itáliai és ptolomaiosi mtMij-val, a 16, 18 és 20 unciás mímí-vbI, a 
218'3 g-oa siciliai Ulrávái (V. ö. Hultsch id. m.) e helyen nem fog- 
lalkozhatunk, mert semmi kapcsolatuk sincs a frank pénzrendszer alap- 
jául szolgált késő-római pénzrendszerrel. 



A FONT 31 

— uralkodása első felében — maga Nagy Károly is a 
római fontot használták mint pénzverés! alapsúlyt. 

Nagy Károly, a ki egyébként is nagy gondot fordí- 
tott a pénz- és mértékrendszer egységes, birodalmi rende- 
sére, 781 táján új, nehezebb pénzlábat léptetett életbe. E 
műveletet nem a római fontból vert dénárok számának 
csökkentésével, hanem egy új — a római fontnál nehe- 
zebb — súlymérték^ az ú. n. Karoling -font (pondus 
Carolt) alkalmazásával oldotta meg} 

Az egykorú irott források semmi positiv értesítést 
sem adnak az új súlymérték súlyát illetőleg. Mindössze 
annyi tűnik ki azokból kétségtelenül, hogy a Karoling-font 
nehezebb volt a római fontnál és hogy Nagy Károly és 
közvetlen utódai alatt egy Karoling-font ezüstből 240 dénárt 
vertek.* 

A szűkszavú értesítések tág teret nyitottak a leg- 
ellentétesebb feltevéseknek és a Karoling-font nagyságának 
kérdése a szakirodalom egyik legvitatottabb kérdésévé lett. 

Le Blanc* s utána Seebohm,* Soetbeer,* Blancard® 
és legújabban Luschin von Ebengreuth'^ is a 2447529 
g-os párisi 8 unciás márkából, ennek ,Pile de Charle- 
magne" néven nevezett — ma is meglévő — normalsúlyá- 

^ A2 a feltevés, mintha Károly nem hozott volna be új súly- 
fontot, csak a pénzlábat tette volna nehezebbé (Vienne: De la pré- 
tendue livre de Charlemagne. 1896. idézi Hilliger és Guilhiennoz, továbbá 
Hilliger: Der Schilling d. Volksrechte. Histor. Víerteljschr. 1903, 458 
s köv. L), a forrásokkal — Írottakkal és pénzemlékekkel egyaránt — 
ellentétben áll. V. ö. e felfogással szemben Inama — Sternegg (id. 
m. I*. 635. 1.) sikerült érvelését. 

" V. ö. Soetbeer id. m. IV. 256— 338.1. —Inama— Stern- 
egg : P. 623—41. 1. — H i 1 1 i g e r : Studien. 1900. 200—209, 214—5. 1. 
— Seebohm id. m. 10—11, 179—194. L — Prou id. m. XXV— 
XLV. L — Blanchet id m. I. 359—365. 1. a Karoling -reformokról 
mondottakat s az alább említett forráshelyek idézeteit. 

' L e B 1 a n c id. m. 96—7. 1. 

« Seebohm id. m. 11—12., 187—191. 1. 

* Soetbeer id. h. IV. 299—315. 1. 

Mdézi Gailhiermoz (id. h. 215. L). 

' Reallexikon der germanischen Altertamskunde. Hgg. von Joh. 
Hoops. m. Bd. Strassburg, 1915. 15—17. 1. 



32 MAGYAR PÉNZTÖRIÉNET 

ból és a Karoling-denárok állítólagos 1*5— 1*55 g átlag- 
siilyából kiindulva, a Karoling-foniot 12 párisi uncia, vagyis 
367 g súlyúnak veszik fel} 

Rocca,* Prou,* Guilhiermoz* és legújabban Decour- 
demanche^ ugyancsak a párisi .poids de marc" siilyt, a 
yPile de Charlemagne'-t és a Karoling-pénzek maximalis 
2"039, 2045 g-os súlyát véve alapul — egy homályos 
forráshelyre támaszkodva, a mely szerintük a római és a 
Karoling-font viszonyát 2 : 3-ra teszi — 16 párisi unciával^ 
vagyis a késő középkori és újkori 2 márkás párisi ^poids 
de marc' fonttal, tehát 4895058 (491) g-mal azonosítják 
a Karoling'fontot. 

Guilhiermoz és Decourdemanche többféle súlymérték 
— a 327 g-os római font mellett 15 és 18 római imcia 
(408 és 489 g) és 12 párisi uncia (367 g) súlyú fontok — 
egymásmelleit és egyidőben való használatát bizonyitják a 
Frankbirodalomban. Eredményeik — a Karoling pénzve- 
rési fontra vont végső következtetést nem tekintve — az 
összehasonlító metrologia és a súlyrendszerek fejlődése 
szempontjából rendkívül értékesek.* 

Carli— Rubbi és Desimoni^ a későbbi 467 g-os kölni 

^ E felfogás többi hívei, mint Grote, Dannenberg, Lam- 
precht, Enge 1 — S e r r u r e 8 nálunk Kováts Ferencz nem 
hoznak fel új érveket, csak csatlakoznak Le Blanc, illetve Soetbeer fel- 
tevéséhez. 

> Idézi Guilhiermoz 214. és 223—9. 1. 

• Prou XXXV— XLV. 1. 
^ Guilhiermoz id. h. 

^ Decourdemanche id. h. 

* Guilhiermoz szellemes számjátéka, a melyben az összes 
ismert súlyokat 12, 15 és 18 uncia súlynak egymáshoz való viszonyára 
igyekszik visszavezetni, túlságosan complicálja a súlyrendszerek össze- 
függésének kérdését Számításaival egyébként sem igen boldogul, mert 
kénytelen a 12, 15 és 18 unda mellé — más súlyok igazolására — 12Vs» 
16 és .csökkent súlyú* 12 unciát is felvenni számításaiba. Sokkal sike- 
rültebb Decourdemanche értekezése, a melynek a Prankbirodalom 
fontjait illető megállapításai igen figyelemreméltóak (id. h. 372 — 89., 
530—555. 1.). Guilhiermoz-zal szemben v. ö. In ama — Stern- 
egg. L 636. 1. 

' Mindkettőt idézi Guilhiermoz. 217. 1. 



A FONT 33 

fonttal azonosítják a Karoling-fontot. E felfogásuk azon- 
ban nem talált követőkre. 

Possati/ Capobianchi^ és legújabban Blanchet' egy 
.pondus Caroli* jelzéssel ellátott 108*35 g-os középkori súly- 
mérték és a Karoling-dénárok állítólagos 1 8 g-os átlagsúlya 
alapján 433 — 436 g-ra, vagyis 16 római unciára Úszik a 
Karoling-font súlyát. 

Guérard,' Papadopoli,* Hilliger * és Inama — Stem^gg,* 
a Karoling-dénárok 1*7 g-ra tett átlagsúlyából kiindulva és 
számos más — alább részletezett — érvet felhozva, 408 — 
409 g'ban^ vagyis 15 római unciában állapítják meg a 
Karoling-font súlyát. E nézet felé hajlott korábban Lu- 
schin von Ebengreuth is, bár szerinte csak az bizonyos, hogy 
a késő középkorban , Károly fontjának' egy kb. 409*32 
g-os súlymértéket neveztek.' Guilhiermoz és Dccour- 
demanche is, a kik Prou-val a 489 g-os pénzverési font 
mellett foglaltak állást, elismerik, hogy a frank és angol- 
szász források szerint a Frankbirodalomban és Ai^liában 
egy 15 római unciás font használatos volt.^ 

A két legújabb mű szerzője, Friedensburg* és Dopsch,J^* 
a ki ^yébként a 436 g-os font felé hajlik, arra a kényel- 
mes álláspontra helyezkednek, hogy az adatok csekély 
száma miatt a Karoling- font pontos meghatározását meg- 
kísérelni meddő fáradság lenne. ^^ A dolog azonban nem 



204. lap 



Mindkettőt idézi Guilhiermoz 217—223. 1. 

Blanchet id. m. 360—2. L 

Idézi Guilhiermoz 215. 1. és Hilliger: Studien. 1900. 



Id. művében. 

Hilliger: Studien. 1900. 200—215. 1« 

Inama— Sternegg. P. 633—5. 1. 

Allgem. Münzkunde. 157. 1. 

A 408 g-08 Karoling-fontot fogadja el minden indokolás nélkül 
Ereky Alfonz id. m. 38—39. 1. 

Friedensburg id. h. 105--106. h 

D o p 8 c h td. m. U. 295—800. 1. 

Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok korá- 
ban. Badapest, 1912. ez. szorgalmas kis tanulmányában a külfbldi iro- 
dalom kellő ismerete nélkül szól a római és frank súly- és pénzrend- 

Höman: Magyar pénztörténet 8 



84 MAGYAR PÉNZrOintNBT 

{gy áll. Ma már éppen elegendO adattal rendelkezünk arra, 
hogy a különböző feltevéseket bírálat tárgyává téve, a 
Karoling-font helyes súlyát megállapíthassuk. 

A nélkül, hogy a különböző felfogások vitatóinak 
minden egyes érvét részletesen vizsgálnók, ki kell emelnünk, 
hogy a .pondus Caroli*, ,Karl's Loth* feliratú súlyok csak 
nagy óvatossággal használhatók bizonyítékul. Különböző he- 
lyekről és időből igen különböző — 155*4, 162*55, 185*273, 
274*4, illetve 324*944 g-os — Oy súlydarabok kerültek elő.^ 
Az a forráshely pedig, a melyből a római és a Karoling-font 
2 : 3 aránya tűnnék ki, nem a két font viszonyáról, hanem 
korszerűen egy 30 solidusos fontról szól. Igaz ugyan, hogy 
a római fontból 240 dénár = 20 solidus került ki, de az 
meg bizonyos, hogy a Karoling-fontból Károly és közvetlen 
utódai mindig 20 solidusnyi dénárt verettek. A ,30 solidusos 
font* tehát, ha a font súlyát akarja jelenteni, semmiesetre 
sem a 20 solidusos pénzverőfontra, hanem bármely más, 
a római vagy éppen a Karoling-pénzverőfonttal Vt arány- 
ban álló súlymértéket jelöl. Sokkal valósidnűbb azonban, 
hogy e forrás nem súlyosabb fontról, hanem régebbi, köny- 
nyebb dénárokról szól, a melyekből 360 darabnak, vagyis 
30 solidusnak súlya volt egy Karoling-font.' 

A Karoling-font meghatározásában a denársúlyok 
mellett legnagyobb szerepe jutott a ,Pile de Chariemagne*- 
nak. A ,Pile de Chailemagne* a közép- és újkorban hiva- 
talos franczia súlymértékül használt párisi márkasúly (,poids 
de marc') hiteles nagyságának megállapítására szolgáló és 
Parisban ma is meglévő anyasúly volt. A ^POe* 13 darab- 
ból álló és összesen 50 párisi márka, vagyis 25 párisi poids 



8Smt5L így asntán nem csodálható, hogy egyik lapoo 367, a máajkon 
408, ismét másikon 438 g-os pánsverési Karding-fontról ssóL Legsaját- 
ságosabb, hogy Inama — Steraegg egy jegysetét félreértve (,Kar6Ungiscbe 
Pfond von Possati*) a ^PossaHbam iM»* Kaxoling-fontról ssóL As olass 
tudóst tehát lUly^tk néste 1 

^ Hilliger: Schilling. 1903. 212. L — Proo td. m. XXVm— 
XL. L HiUiger 4, 6, 10 és 12 római ondát lát e súlyokban. 

• A Merovingok rosss, 1*1—1-2 g áflagsólyú denániból körül- 
belfil 800 darab megy egy Karoling-fontra. 



A FONT 35 

de marc font (= 400 párisi uncia), mai súlyban 12237*645 
gramm súlyú súlycsoport. Mai alakjában — a források 
szerint — János franczia királynak 1350 táján készült ere- 
deti normalsúlya alapján készitették. 

Kérdés már most, vájjon ez a Nagy Károly nevét 
viselO s 1350-ban készült súly tömeg valóban Károly ere- 
deti normalsúlyának utánzata volt-e vagy csak a hagyomány 
főzte hozzá a súly- és pénzrendszer reformátorának, Nagy 
Károly császárnak nevét? 

Utóbbi esetben minden alap hiányzik arra, hogy azt 
a Karoling-fonttal bárminő összefüggésbe hozzuk s ez eset- 
ben egyszerűen egy bizonytalan időben létrejött 50 párisi 
márkás anyasúlynak kell tekintenünk. Ha azonban a 
normalsúly nevében megnyilatkozó hagyománynak igaza van 
s az valóban a Karolingok anyasúlya alapján készült, úgy 
a ,Pile de Charlemagne'' összsúlyában a Karoling -font 
bizonyos — még pedig a dolog természeténél fogva kerek- 
számú — többszörösének kell rejlenie.^ 

Ilyenformán a 367, 433—436 és 467 g-os fontok 
semmikép sem volnának Károly fontjául tekinthetők, mert 
a ,Pile* egyikük kerekszámú többszörösének sem fdel 
meg.' Ezzel szemben a 408 g-os fontnak kereken 30- 
szorosa, a 489 g-osnak pedig 25-szöröse a Pile de Charle- 
magne.' 

A mennyiben tehát a „Pile* Nagy Károly normal- 
súlya alapján készült, csakis a 408 és 489 g-os fontok 
jöhetnek, mint Karoling-fontok, szóba. 

^ Magából 8 tényból, hogy a párisi márka nonnalsúiyát Nagy 
Károlyról nevesik s hogy Károly Parisban pénzt veretett, semmi követ- 
keztetés sem vonható a párisi — 244*7529 g-os — márka és a Karo- 
ling-font összefüggésére. Figyelembe veendő, hogy Nagy Károly más 
pénsveróhelyein, mint Kölnben, Avignonban, Limogesban, MarseÜleben, 
Mainxban stb. a párisitói eltérő márkák és fontok voltak a középkorban 
használatosak, továbbá, hogy Paris Károly korában nem voU a birodalom 
fővárosa. 

* A ,PÍle* kereken 450 római uncia s így a ISVs unciás 367 g-os 
font 33Vii-szer, a 16 unciás 436*6 g-os 28V8-szor, a 17 unciás 463*89 
g-os pedig 26*47-szer foglaltatik benne. 

> 12237*645: 30:^=407*9215 g; 12237*645:25 = 489*505 g. 

3* 



36 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A Karoling-font súlyának megállapiiásánál az egye- 
düli bizios kiindulópont a fennmaradt Karoling- dénárok 
súlya lehet^ mert azt bizonyosan tudjuk^ hogy 781 óta 
Nagy Károly és közvetlen utódai 240 dénárt verettek 
1 fontból. 

A Karoling-font súlyát meghatározó tudósok kivétel 
nélkül elismerik e tétel helyességét. Eltéréseik oka csupán 
abban rejlik, hogy a Karoling-denár kiverési súlyát — az 
átlagsúlyok alapján 1*5, 1*7, 1*8 vagy a maximalis siily 
alapján — 2*045 g-ban különféle nagyságban állapítják meg. *^ 

A denársúlyokból a törvényes kiverési súlyra vont 
következtetésekben — a középkori al marco vert pénzek- 
nél — a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk. 

Az al marco vert pénzek egy és ugyanazon pénz- 
fajnál is igen nagy súlyeltéréseket mutatnak. A középkori 
pénzleletek számtalan példát nyújtanak arra nézve, hogy a 
pénzek a törvényes kiverési súlynál kisebb és nagyobb 
súlyban is verettek.^ 

Téves és megengedhetetlen tehát minden a maxima- 
lis vagy minimalis súlyból, valamint az egyes elszigetelt 
pénzdarabok súlyából vont következtetés. A pénztőrténész^ 
csakis az átlagsúlyokra lehet tekintettel és számításait lehe- 
tőleg nagyobb tömegű pénzek átlagsúlyára kell alapítania^ 
de — mint már kifejtettem — figyelemmel kell lennie arra 
is, hogy az „al marco"" verés természete következtében a 
súlyosabb — tehát értékesebb — dénárok hamarabb vonat- 
tak ki a forgalomból és hogy a dénárok a használat alatt 

1 Soetbeer 1*53 g-03 átlagát egy lelet, a wyk te duerstedt 
lelet, kopott példányai alapján állapítja meg. Viszont Rocca és Prou 
a Kopasz Károly denárai közt egyetlenegyszer előforduló, kivételesen 
nagy 2*03 g-os súlyt is kévéseivé, 2*037, illetve 2045 g-ra teszik a 
kiverési súlyt. 

' Elég lesz itt egy kézzelfogható hazai példára hivatkoznunk. Az 
1335. és 1336 évi pénzszerződések (Szekfú T. T. 1911. 7. és 12. 1.) 
értelmében 1 budai márka (245*53779 g) ezüstből 72 garast vertek. 
/ garas törvényes kiverési súlya tehát 3'410247 g volt, I. Károly reánk 
maradt garasai ezzel szemben 3'85, 3'77y 3*70, 3*66, 3*62, 3*53, 3*49. 
3*43, 3*40, 3*17, 312, 3*02, 301, 2 94, 290, 2'87, 2*80, 2'82 és 2'45 g: 
súlyúak. (V. ö. a II. függelék súlyadatait.) 



A FONT 37 

koptat} A pénzek törvényes kiverési súlya tehát valamivel 
a pénzleletek átlagsülya fölé helyezendő. 

A túloldali táblázatból kitűnik, hogy a Karoling-font 367, 
467 és 489'5 (491) g-os súlyát vitató álláspont merőben ellen- 
tétben áll a Karoling-dénárok tényleges súlyadataival. Ezek- 
nek átlagsúlya jóval meghaladja a 367 g-nak megfeleld 
r529 g-os átlagsúlyt,* viszont a 489*5 g-os fontnak Viio* 
részét tevő 2*039 g súlyt egy sem, a 467 g-osnak meg- 
felelő 1*945 g-ot pedig 702 db közül csak egy, kivételes 
súlyú (2*03 g) dénár éri el, nem említve Lothár császár- 
nak egy gyanús 2*18 g-os veretét. 

702 darab Karoling-denár átlagsúlyául 16035 g-ot 
kaptunk. Mivel azonban Lothár, Lajos és Vastag Károly 
császárok, valamint Német Lajos és Gyermek Lajos német 
királyok pénzeinek súlya már határozott csökkenést mutat 
az eredeti — Nagy Károly, Jámbor Lajos és Kopasz Károly 
korabeli — dénárokhoz képest, ezeket nem használhatjuk 
fel a font súlyának megállapításához. A franczia ág pénz- 

^ L n s c h i n : ,Der Denar der Lex Sallca" ez. művében alap- 
elvül állítja fel, hogy «beí kleinen Silbermünzchen Gewichtsuntersuchun* 
gen nur dann ejnen Erfolg versprechen, wenti man íhnen das mittlere 
Gewicht %u Grnnde legén kann, das sie in grősseren Funden erreicht 
habén. Dabei muss man sich aber gegenwiirtig haltén, dass das mittlere 
Gewicht durch den Umlauf abgenommen hat und dass es daher zur 
Zeit der Münzemission etwas höher gewesen ist*. Ugyanezt az alap- 
elvet fejtegetik Soetbeer (id. h. IV. 277. 1.), Dannenberg (Die 
deulsche Münzen d.... Kaiserzeit, I. Berlin, 1876, 12. 1.), Schalk 
(N. Zschr. XXni. 1891, 326. s köv. 1.), Dopsch (id. m. n. 299. 1.) és 
Blanchet (id. m. L 360—1. 1.), a ki Proa és Guilhiermoz érvelésével 
szemben igen határozóttan mut^t rá a maximalis súlyokból vont követ- 
keztetések téves voltára. Az újabb magyar numismatikai irodalomban 
Jeszenszky Géza hangsúlyozza leghatározottabban ez elvet ,Az 
alsóhélbényi éremlelet töredékéről* írt dolgozatában. ,A1 marco vert 
pénzeknél egyes példányok csak typologiailag értékesíthetők, elfogadható 
metrologiai adatokat csak nagyszámú darabnak mcrlcgelcsc nyújthat''. 
(N. K. 1914. 53. L) 

* Maga Soetbeer, a ki Károly dénárjainak 1*53 g-os átlag- 
súlyát vitatja, kénytelen elismerni, hogy Jámbor Lajos és Kopasz Károly 
denárai 1'68, 1*70 g-os átlagot adnak. Mindamellett azt állítja, hogy 
1 font = 367 g = 240 dénár volt és hogy nehezebb font behozatala 
nem bizonyítható (id. h. VI. 9—52. 1.). 



38 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



A 781 UTÁN VERT KAROLING- 



Uralkodó 


JO 


S 

9 


a 

9 

a 


a 
o 


I 

• 


• 

7 

■ 


06 
CD 

• 

CD 

• 


1. Nagy Károly 781—814 . . . 


43 


1-80 


1-23 


„_^, 


1 


5 


17 


2. .Karolus** 781—877 közt. . 


26 


187 


1-23 


— 


2 


10 


6 


3. Jámbor UJos 814—840 . . 


86 


1*92 


1-05 


3 


7 


29 


22 


4. Lothár császár 817—855 . . 


22 


218 


1-39 


1 




— 


5 


5. Német Ujos 840—876 . . . 


4 


174 


1-44 


— 




1 




6. Kopasz Károly 840—877 . . 


350 


2-03 


1-02 


6 


23 


93 


101 


7. I. V. II. Lajos császár 814 — 
















875 közt 


47 


1-86 


1-06 




1 


4 


10 


8. n. V. ni. Lajos fr. kir. 877—882 


12 


1-82 


1*54 


— 


1 


6 


4 


9. Karimán franczia kir. 879—884 


14 


1-83 


1-56 


— 


2 


5 


5 


10. Vastag Károly 882—887 . . 


23 


1-67 


1-32 


— 


— 


— 


5 


1 1. Odo franczia király 887—898 . 


48 


1-87 


1-31 


— 


1 


16 


12 


12. Együgyű Károly fr. kir. 898-923 


17 


1-87 


117 


— 


1 


2 


3 


13. Gyermek Lajos német király 
899—911 


10 


1*84 


1-33 


— 


1 


2 


3 






218 


102 














203 


1-05 










Összesen . . 


702 


1-94 
1-92 
1-92 


1-06 
1-14 
1-15 


10 


40 


178 


193 




100 


« 




1-42 


5-70 


24-65 


27 41 




% 






% 


% 


% 


% 



^ A táblázatot Prou (Catalogue des monnaies fran9aises de la Bibliothéque 
Nationale : Les monnaies Carolingiennes. Paris, 1896) elszórt adataiból állítottam 
össze, minden más kisebb súlypublicatiót mellőzve. A berlini királyi múzeom és 
a bécsi császári múzeum éremtárában lévő Karoling-dénárok nincsenek megmérve 
s így azok súlyadatait az igazgatóságok nem bocsáthatták rendelkezésemre, mikor 
eziránt kérést intéztem hozzájuk. Kén3rte]en voltam így a párisi nemzeti könyvtár 
702 drb Karoling-érmének súlyadatával beérni. — V. ö. a ü. függelék 
1. táblázatát. 



A FONT 



39 



DÉNÁROK SÚLYADATAI. 



0» 

• 

7 

1 " 


T 


• 

7 

■ 


• 

1 

• 


*-• 
• 

l 

m 


9 §) 


Összsúly 
(gramm) 


Atlagsúly 
(gramm) 


1 'S 

^3 


o > 
^B 


1 

9 


7 


3 


1 


,^^_ 




67-40 


1-574 


51-16% 


74-41% 


5 


1 


1 


1 




— 


42*78 


1-645 


61-54% 


88-46% 


11 


7 


5 


1 


— 


1 


141-88 


1-649 


59-30% 


83-72% 


5 


9 


2 


— 




— 


33*86 


1-539 


22-72% 


50% 


2 


1 


— 


— 


— 


— 


6-28 


1-57 


26% 


75«/o 


61 


35 


23 


4 


3 


1 


666-20 


1-618 


65-430/o 


81-14% 


12 


lO 


3 


3 


3 


1 


70-47 


1-499 


29-78% 


57-44% 


1 




— 


— 


— 




20-32 


1-69 


83 33% 


100% 


2 






— 




"^^ 


23-54 


1-68 


71-43% 


100% 


7 


2 


9 


— 


— 


— 


34-15 


1-484 


21-74% 


52-17% 


8 


5 


6 


— 


— 


— 


77-26 


1-609 


58-33% 


77-08% 


3 


2 


2 


3 


1 


— 


25-27 


1-486 


29-41% 


52-94% 


2 

( 
1 


1 


1 


— 


— 




16-28 


1-628 


50% 


»o% 


128 

1 


l 80 


55 


13 


7 


3 


1125-69 


1-6035 


52-14% 


77-49% 


18-2 
% 

1 
1 

l 


3 11-4 
% 


7-84 
% 


1-85 
% 


0-99 

% 


0-43 

% 











' A ,, Karolás* -monogrammos pénzeket némelyek — így legújabban Dopsck 
is — Nagy Károly pénzei közé sorolják, pedig lehetnek Kopasz Károly korából 
-valók is. 



40 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

verése^ a súlyadatok tanúsága szerint, egészen a X. század 
elejéig a Nagy Károly által megjelölt úton halad, mind- 
amellett tekintettel a II. és III. Lajos, Karimán és Együgyű 
Károly korabeli pénzek csekély számára, leghelyesebbnek 
véltem csupán Nagy Károly^ Jámbor Lajos és Kopasz 
Károly császárok 781 és 877 közi veri 505 db dénárjai {1—3. 
és 6. sz. a iáblázaion) venni fél a főni súlyának kiszámí- 
tásához. 

505 db dénár = 812-26 g; 1 dénár — V62031 g.^ 
Ezzel az átlaggal a Karoling-fontot 389 g súlyúnak kellene 
felvennünk, ha azonban az al marco verés hibáira és a 
kopásra — mint fentebb a bevezetésben kifejtettük — 
szükséges 57o-os hozzáadással élünk, a dénárok kivetési 
súlyául 

1-62031 

0-081015 

1-701325 grammoi, kereken 17 
grammoi kapunk. 

Ennek a kiverési átlagnak felel meg az a körülmény, 
hogy az összes dénárok 35'445 y^-a meghaladja súlyban az 
V7 g'Oi, 64-356 y^'Uk az 1'6 és 8138 %-uk az 15 grammoi. 
Az 1*5 g-nál könnyebb dénárok tehát kivételesen könnyű 
veretű vagy kopott dénároknak tekintendők. 

Az r7 grammos denársúly pontosan egy {l'7y(, 240=) 
408 g-os fontnak felel meg és jóval kevesebb a 436 
g-os fontnak megfelelő — Fossati, Capobianchi, Blanchet 
és Dopsch által vitatott — 1*8 grammos átlagos denár- 
súlynál.' 

A Karoling-font 408 g-os súlya mellett szólnak azok 
az egykorú és későbbi források is, a melyek a 12 unciás 



^ A franczia királyok denárait hozzávéve 579 dénár atlagául 
csekélylyel többet, 1*622 g-ot kapunk. 

> Az &05 dénár közül csak 42, tehát 8.316V., Nagy Károly két- 
ségtelen pénzei közül éppen csak 1 db, tehát 2*325Vo éri el az 1'8 g-ot. 
Kopasz Károly denárainak 1*618 g-os átlaga — 850 dénár súlyából 
levonva — megdönti Hilliger (Schilling. 1903, 458—60. 1.) felte vesét, 
mintha Kopasz Károly a Nagy Károly énál nehezebb pénzláb alapján 
verette volna denárait. 



A FONT 41 

római fonttal szemben 15 unciás, illetve 20 solidusos 
helyett 25 solidusos fontról szólnak.* A késő középkorban 
.pondus Caroli" néven egy 408—409 g-os súlymérték volt 
ismeretes* és ez a súlymérték Francziaországban a leg- 
újabb időkig használatban maradt, a párisi „poids de marc* 
súlylyal szemben „poids de table" néven, 401—420 g-os 
súlyban.' 

A Frankbirodalomból kelet felé is elterjedt e font 
használata s a métermérték behozataláig fennmaradt több 
német városban, de különösen Szilézia, Lengyelország és 
Oroszország némettelepítésű városaiban.* 

A Karoling font 408 g-os súlyával összhangban van 
az a — fentebb már említett — körülmény, hogy a „Pile 
de Charlemagne**, Vso*^ 407*9215 g lévén, eredetileg Nagy 
Károlynak 30 fontos normalsúlya lehetett.* 

Mindezek^ de fSkép és elsősorban a denársúlyok mcg- 
döntheieüen bizonyítéka alapján megállapitható^ hogy Nagy 
Károly 781 táján egy kb. 15 római unciának megfelelő^ 
408 grammos fontot alkalmazott a pénzverés alapsúlyául, 

^ Guilhiermoz és Hilliger-nél idézve. 

' Luschin: Allgem. Münzkunde. 157. 1. 

' Pegolotti franczía font (,líbbre 1. grossa, a ché si vendé 
feta in Nimissi e in Monpolieri coUe Fiere di Campagna e di Francia.^ 
Id. m. 144. L) íléven egy 410*548 g-os fontról szól. Ugyanez a font 
volt Nimesben, Montpellierben és a champagnei Féreben használatos. 
V. ö. az L függeléket. — Schoapp adatai szerint a XVIIÍ. században 
AZ avignoni, montpellieri, toulousei és löwcni font 413*72 — 417*20 g, a 
bordeanxí, provencei, palermói font 407*3557 g, a marseillei font 397*80 g 
volt. Guilhiermoz (id. m. 402 — 411. 1.) részletesen szól a helyen- 
ként 405 és 420 g közt változó súlyú francziaországí „poids de tabló* 
sólyokróL V. ö. még Noback id. művét. 

^ Schoapp adatai szerint- a XVIlI. században a rigai és stock- 
holmi font 417*20—424*16 g, a lembergi és moszkvai 407*35 g, a 
boroszlói és a salzburgi kis font 403*77 g, a krakói 400*79 g, a varsói 
ós InbUni 397*8 g volt. (V. ö. I. függelék.) — A XIX. századi súlyokról 
Noback (id. m.) tájékoztat, a ki az említetteken kívül a poseni 417*81, 
a Ixbaoi 417 86, a mitaui 418 619 és a rigai 418*83 g-os fontokról szól. 
A XDC század második feléig használt bécsi gyógyszeifont 420*009 g volt. 

^ Erre, valamint a 408 g-os fontnak későbbi francziaországi, vala- 
mint lengyel- és oroszországi elterjedésére elsőknek Hilliger és 
Guilhiermoz hívták fel a figyelmet 



42 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

az addig használatban volt 327*45 g-os római 12 unciás 
font helyébe. 

A 408 grammos Karoling-font egykorú súlyfelosztá- 
sára nézve forrásainkból semmi sem derül ki/ valószínű 
azonban, hogy nem 12, hanem 15 unciára osztották fel.' 
Támogatja e feltevést az a körülmény, hogy Franczia- 
országban még a XIV. században is 15 unciára osztották 
fel — az ekkor már jóval nehezebb — párisi fontot.* A 
genfi font még a XVI. században is 15 unciára osztatott 
fel/ viszont a nímesi, montpellieri, férei és a franczia 
410*54 g-os fontot 15^/, unciára osztották fel. Eredetileg 
nyilván 15 unciás volt s csak akkor keletkezett a 15 Vs 
unciás felosztás, a mikor Nimesben s a többi városban is 
a 314'35 g-os genovai font foglalta el a nehezebb római 
font helyét.* 

A Karoling-font eredetét minden valószínűséggel Ará- 
biában kell keresnünk/ Az Arabbirodalomban Harun-al 
Ras'id kalifa, Nagy Károly kortársa, idején az Al-Manszúr 
kalifa (754—775) által behozott 408 grammos bagdadi 



^ Inama— S térne gg: P. 636. 1. 

* V. ö. H i 1 1 i g e r idevágó érvelését (Stadien, 1900. 200—215. L), 
a mely az egykorú forráshelyeken alapszik. A 15 unciás felosztás mellett 
magyarázhatók meg legkönnyebben a «pondas Caroli", «Kar]s Loth* 
Jelzésű súlydarabok is. Ezek súlya, mint láttok, 155'40, 162'55, 185*273, 
274'4, 324*94 g, a ml megközelítőleg fedi a 15 unciás 408 g-os font 
6, 7, 10, illetv3 12 unciájának (163*2, 190*4, 272, 326*4 g-os) súlyát. 
A néhány grammra rúgó eltéréseket a középkori súlyviszonyok keUÓ- 
képen megmagyarázzák, hiszen tudjuk, hogy pl. a 233*3533 g-os angol 
márka is más és más városokban más és más — 228—238 gramm közt 
ingadozó súlyú — súlymértékké alakolt. 

* .e la libbra si é once 15 di Parigi.* Pegolotti. 206., 240., 
224. és 144. 1. V. ö. az I. függeléket. 

* Meder: Handelbuch. Nürnberg, 1562. LVP. L 

^ »La libbre sottíle si é once 12 o la libbra grossa si é once 15 e 
mezzo*. Pegolotti. 228. 1. V. ö. az I. függeléket. 

« Hilliger (Studien id. h. 1900. 214—15. 1.) feltevése, mintha 
a 15 római unciás alexandriai fatalentum lett volna a Karoling-font Őse, 
nem állhat meg. Az alexandriai fatalentum térben és idóben egyaránt 
oly távol áll Nagy Károlytól, hogy a két súlymérték közt közvetlen kap- 
csolatot nem tételezhetünk fel. 



A FONT 43 

vagy Irákrfont volt használatos.^ E súlymértéket Al- 
Mamun kalifa idejében (813—883), tehát Nagy Károly 
halála után, a 469 g-os és 375 g-os fontok kiszorították a 
használatból' Arábiának egyes tartományaiban azonban 
napjainkig fennmaradt annak használata.* 

Az arabok révén honosodott meg e súlymérték Spa- 
nyolországban és a Baleár-szigeteken, a hol a legújabb 
időkig használatban volt.^ 

Nagy Károly barátságos összeköttetésben állt Harun-al 
Hasiddal s a frank pénzrendszerben is felismerhetők az 
arab hatások.^ Nagyon valószínű tehát, hogy az arabokkal 
összeköttetésben álló, sőt Spanyolországban velük közvet- 
len szomszédságban élő Karoling-birodalomba is Arábiából 
került á 408 g-os súlymérték.^ 



* A 408 g-os Irak-font eredetében valószínűleg az — újabb kuta- 
tások szerint 400*3 g-ra tett — ós-babyloni könnyű aranyminára vezet- 
hető vissza. V. ö. Kovács István: Etrnria pénzrendszere. (Erdélyi 
Múzeum. 1909. 78. 1.) 

' Az arab súlyokról: Queipo id. m. I. 186—191., 231. s köv 
1., II. 445—46. L 

* A loheiai font 403*7 g, a betelfakii font 412*449 g, a dzseddai 
415-229 g. Noback id. m. 130., 225. és 523. L 

* Pegolotti szerint a barcelonai és mallorcai font 405*77 g. 
(V. ö. az I. függeléket) A XIX. században a 12 undás barcelonai és 
minorcai font 401, a mallorcai 408 g volt. Noback id. m. 86., 637., 
674. 1. — Nem lehetetlen, hogy Dél-Francziaországban, különösen az 
arabok kiűzetése után — Mallorca- és Minorca-szigetekkel együtt az 
önálló Balearí királysághoz tartozó — RousiUon grófságban és Mont- 
pellierben szintén közvetlen arab hatásra vezethető vissza a 408 g-os 
font használata. 

* Az arab és frank pénzrendszerek egymásra hatását először 
Soetbeer (id. h. IV. 317—329. L) ismerte fel. Mivel azonban ő 367 g-os- 
nak tartja a Karoling-fontot, a 408 g-os Irak-fontot érvül hozza fel a 
Karoling-font arab származása ellen. 

' A 408 g-os Irákrfoni lengyel- és oroszországi elterjedéséről azt 
állítom, hogy a német telepesek útján került oda a Frankbirodalomból. 
Ezt annál valószínűbbnek tartom, mert Krakó, Posen, Breslau, Riga, 
Libao, Mitau stb., a hol e font használatos volt, német telepek és német 
Joggal élő községek voltak. Nem szabad azonban elzárkóznunk az elől 
a feltevés elől sem, hogy az Irák-fotii Oroszországba közvetlenül Arábiá- 
ból, illetve Perzsiából került s innen terjedt nyugat felé, Lengyelország, 



44 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A Karoling-font elsősorban pénzverés! súlymérték volt 
s a kereskedelmi használatból nem szorította ki teljesen a 
12 unciás római fontot. A római font több-kevesebb súly- 
eltéréssel használatban volt a középkorban egész Itáliában 
s a Frankbirodalom területén is.^ 

Itáliában a régi római font mellett széles körzetben 
elterjedt a 3S9^SS40 g-os új attikai pénzmina, római 
kereskedelmi fant vagy új római font néven.^ Eredetileg 
I2V2 római unciának felelt meg, de a középkorban a római 
fonthoz hasonlóan 12 unciára osztottak fel. 

A régi Britannia és Gallia területén a római és Karo- 
ling-fontok mellett egy valószínűig görög-kelta eredetű, 
300—373 g kÖBt ingadoBÓ súlyú font is volt hasznáUU- 
ban. A 350'029 g os angol Tower-pound és a 367*95 g-os 
troyesi font voltak legismertebb válfajai.' 

Szilózia, Kurland és Skandinávia felé annak használata. Az Irak-fomt-ról^ 
mint Oroszország és Svédország ősi súlymértékérÓl, figyelemreméltó észre- 
vételeket tartalmaz T. J. Arne műve (La Suéde et rOrient Upsala, 1914. 
176 >- 196. 1.) Ha az 6 feltevését elfogadjuk, nem lehetetlen, hogy Nagy 
Károly épp azért tette pénzverése alapsúlyául e 408 g-os fontot, mert 
úgy déli, mint északi szomszédainál e súly volt használatban. 

^ Pegolotti és Schoapp adatai szerint (I. függelék) a sienai 
font 333-38, iUetve 32620, a mUanói d26'20— 527 i5, a pisai 327ÍS, a 
calabríai, piemonti, turini font és a genovai kis font 3242 1—326-20 g, 
a velenczei aranyfont 324*93, a ragusai és cattaroi ezűstfont 324-04, 
illetve 324*67, a nápolyi 32222, a kölni kis font 322*22, a bergamoi és 
apuliai 317-86— 320 23, a nápolyi arany-ezűstfont és siciliai aranyfont 
317 86-319-87, a cataloniai font 318*24, a luccai ezüstfont 318*47, a 
genovai ezüstfont, avignoni, konstantinápolyi, perai fontok, a nimesi, 
marseiUei, montpellieri és férei kis fontok 314*35—318*47, a cremooai 
és saragossai fontok 316*25 g súljrúak voltak a XIV — XVm. században. 
V. ö. ugyanezeknek XIX. századi súlyára nézve N o b a c k id. művét 

'Pegolotti ésNoback adatai alapján a castiliai és lissa- 
boni fontot 344 78, a padovait, a ferrarait és anconait 344*10 — 345*9, a 
rótnaU és veronait 339*13, a firenzeit 339008—339*38, a perugiait 
335 40 g-ra tehetjük. (V. ö. az I. függeléket.) Az új római font eredeté- 
ről V. ö. Hultsch id. m. 250—252., 646., 715. 1., Queipo id. m. 
I. 192—200., n. 360., 437., 446. 1. Grote: Münzstudien. H. 1862. 
977. 1. Guilhiermoz id. m. 412-414. 1. 

' Blanchet (id. m. 5 — 9. L) a kelta pénzek görög-makedón 
eredetéről s a massaliai gall drachma 3*73 — 3*85 g-os súlyáról szól. 
Kissen (id. m. 882. 1.) szerint a gall drachma 3*64 g volt. A drachma 



A FONT 45 

£ sülymértékek mellett valószínűleg más, a 16, 18 
és 20 unciás római mináknak megfelelő fontok is hasz- 
nálatosak voltak a középkorban Európában/ bár nem lehe- 
tetlen, hogy ezek a — később 436, 491, 546 g súlyban 
ismert — siílymértékek nem voltak ősfontok, hanem a 
helyi márkasúlyok kettős súlyából képzett új súlymértékek. 
Kora középkori használatuk a forrásokból nem igazolható. 

a mina Vim része, tehát a gall mina 364—385 g volt, a mi megfelel a 371 — 
375 g-os karthágói vagy bosporosi (cyzikosi) minának. (V. ö. Q u e i p o 
id m, I. 187—190., 422—423. ; H. 435—436. 1.) — A britt (kelta) pén- 
zek görög eredetéről: MotmmttUa historica Britamiica. I. London, 1848. 
Cf.U. 1. A Tower-poundról : Grote: Die nomismatische Metrologie. 
(MQnzstadien. m. Leipzig, 1863. 11. 1.) Engel ft Serrore: 
Traité de numismatlque du moyen áge. I. Paris, 1891. XXXVII. 1., Soet- 
beer id. h. I. 239., IV. 835. 1., Queipo id. m. L 187—190. 1. — A 
367 g-os gall vagy troyesi fontról: Guilhiermoz id. h. 217—223. 1., 
Deconrdemanche id. h.' 374 — 377. és 553 — 554. 1. A troyesi vagy 
párisi font IX. századi használatát illetÓleg v. ö. a Luschin von Eben- 
reuth-tól ismertetett 126 és 184 — 185 g-os ólomsúlyokat. (Reallexikon 
der germanischen Altertumskunde. Hgg. von Joh. Hoops. ni. Strass- 
burg, 1915. 17. 'és 250—251. 1.) Soetbeer a Tower-poundot ó-ger- 
mán súlynak tartja, de feltevésének semmi alapja sincs. Pegolotti 
és Schoapp adatai szerint (I. függelék) a troyesi font 367'95, a 
bolognai, zárai és a római nagy font 3€3'49y a firenzei és Inccai nagy 
font 358-524, a königsbergi font 35603— 358*524, a tiroli 356*03, a 
nürnbergi gyógyszerfont és a velenczei ezüstfont 356*808, az arragoniai 
és livomoi 353-552, a chiarenzai, nápolyi és barlettai font 350*029 g 
v<rft A német városokban e súlymérték a XIX. századig mint gyógy- 
szetfont volt használatos 350—860 g súlyban. Így többek közt Berlin- 
ben, Daimstadtban, Hamburgban, Kasselben, Münchenben és Tríerben. 
V. ö. Noback id. m. 

^ V. ö. különösen Nissen, Guilhiermoz és Decourdemanche 
id. műveit. 



MÁSODIK FEJEZET. 

A MÁRKA/ 

A márka (marca, marcha), — vagy mint XV — ^XVII. 
századi forrásaink nevezik — a gira^ gyird^ eredetét ho- 
mály fedi. 

Angliában a IX. század közepén a font (libra) mellett^ 
mint arany és ezüst mérésére használt súlymérték, tűnik fel 
a márka (marc) és félmárka (healf-marc). Az első forrás. 



^ IRODALOM: Le Blanc, Noback, Soetbeer, Ereky, Prou, 
Hilliger, Seebohm, Luschin, Guilhiermoz és Friedensburg-nak 
az 1. fejezet élén felsorolt művei mellett : lo ama — Sternegg: Deatsche 
Wirtschaftsgeschichte. II. Leipzig, 1891. — Grote H. : Münzstadiefi. I — 
Vm. Leipzig, 1859—77. — G. Waitz: Deutsche Veríassungsgeschichte 
Vm. Kiél, 1878. — K. A. Muffat: Beitrage zur Geschichte d. Baye 
rischen Müozwesens (Abhandlongen der Hist. Q. d. kgl. Bayer. Akad 
XI. München, 1870). — Ueber das Gewicht und Gehait der österreichi 
schen Pfennigé... (Ugyanott. Xn. 1874.) — Luschin v. Ebengreuth 
A. : MünzgeschichÜiche Vorstudien (Archív f. ö. G. 47. Bd. Wien, 1871) 

— Die Wiener Pfennigé. (N. Zschr. VH— DC Bd. Wien, 1876—1877) 

— Mark. (Reallexikon der germanischen Altertnmsknnde. m. Strassburg, 
1916. 190—191. L) — Schfifer K. H.: Wertvergloiche . . . (Vatikanische 
Quellén. Hgg. von der Görres-Gesellschaft. II. Bd. Paderbom, 1911.41* 
s köv« L) — Lamprecht, Kari: Deutsches Wirtschaftsleben. n. Bd. 
Leipzig, 1885. — Engel & Serrure: Traité de numismatique du 
moyen áge. I. Paris, 1891. — Sommerlad, Theo: Münzwesen (Con- 
rad — Lezis : Handwörterbuch d. Staatswissenschaílen. VI. Jena, 1910). — 
Az egyes márkák súlyadatait nem az irodalomból ismert adatok ojromán, 
hanem saját — főkép Pegolotti XIV. századi és Schoapp XVm. századi 
műve alapján nyert — eredményeim alapján adom. (V. ö. az L függeléket) 

* A régies hangzású gira szó használatát méllóztem, mert árpád- 
kori forrásaink est a magyar elnevezést nem ismerik. A XV. század elótt 



A MÁRKA 47 

a mely emlfti, Ethelwolf királynak egy 857 november é-én 
kelt oklevele, majd 886'ban Nagy Alfréd és később Edwárd 
dán békeszerződéseiben találkozunk vele.^ 

A márka eredetét mindamellett nem Angliában, hanem 
Skandináviában kell keresnünk. Az első angolszász forrá- 
sokban a márka rendszerint dánokkal kapcsolatban, dán- 
angol szerződésekben fordul elő. Világosan kitűnik a X — XI. 
századi forrásokból, hogy az angolszászok solidusokban, 

Idvétei nélkül morca és marcha szerepel okleveleinkben. Szamota — 
Zolnai: Magyar oklevélszótár. Budapest, 1902—1906 elaő adaU 1474-b61 
való: .ad novem marcbas, wlgo kylenchgyrara". — Szarvas—Simonyi: 
Magyar nyelvtörténeti szótár, I. 1091. hasábon az első adatok a ,^fr<j*-ra 
1436—1439 (Bécsi Codex) és 1466-ból valók, szemben a még újabb 
rgera' és agyira* alakokkal. V. ö. még Bas. Fabr. Szikszovianus: 
Nomendator seu dictionarium latino-haDgarícnm. Sarvarini, 1602. 73b. 1. : 
„Idarca, Gira, ein Marck*. Ambrosius Calepinns (Dictionarium undecim 
linguarum. Basileae, 1605) és Pesty Gábor (Nomenclatura, 1561.) nem 
ismerik a^ftaszót Szenczi Molnár Albert-nél (Dictionarium, 1604) : 
gGim, marca, talentum*. — A magyar gira szót Czucsor — Fogarasi 
(A magyar nyelv szótára. IL Pest, 1864. 1073. h.) a latin granum és 
franczia gtain szóval, Salamon Ferencz (Budapest története. III. 
Budapest, 1885., 135. 1.) a 7>&ra-/>ra(-gira)-vul hozza kapcsolatba. — 
E származtatásokkal szemben nem tartom valószínűtlennek, hogy Ágira 
szó a bibliai héber ngérd' {= Vit sekel) súlymérték nevével van össze- 
függésben. V. ö. Mózes IL 30/13. ; ni. 27/25. ; Ezechiel. 45/12. stb. — 
Kaulen (Wetzer n. Welte's Kirchenlexikon. V. 2. Aufl. Freiburg i/B. 
1888., 231. 1.) és Vigonroux (Dictionnaire de U Bible. lU. 197. L) a 
géra axót etymologiaÜag a granum -^ gram-nel hozzák kapcsolatba. — 
Melich János a gira szó eredetét illető kétrendbeli kérdésemre azt 
váUssolja (Magyar Nyelv, 1915. 47. 1. és 1916. 95. 1.), hogy a ^gira' 
eredete ismeretlen s a mennyire különbözÓ alakváltozataiból ítélhetünk, a 
UbnhUra szóval nem függhet össze. A héber gérá-hoí való származ- 
tatás gondolatát Melich nem tartja ugyan elvetendőoek, de nem taitja meg- 
magyarázhatónak annak meghonosodását; mivel a közkézen forgó Vulgatá- 
ban a géra sohasem eredeti alakjában, hanem mindig ^ohólns*'m for- 
dítva BzerepeL 

' Murray, James H. : A new english dictionary on historical 
princlples. VI/2. Oxford, 1908. 169. L : ^Mark , . . 886. Aelfred and 
Guthmm's peace. §. 2. Ealle we laeted efen dyme Engliscne & Deniscne, 
to Vm. healfmarcum asodenes goldes*. — Hilllger: Studien, 1900. 
172—178. 1. — Luschin: Allgem. Münzkunde. 157. L — A 857. évi 
adat némelyek szerint téves olvasás .mancus* helyett, igy elsÓ biztos 
adatnak a 886. évi tekintendő. 



48 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

a dánok pedig márkában számították a pénzt. ^ Egyébként 
a súlymárka ősi skandináv beosztása [1 márka == 8 6re 
(eyrir ; többese : aurar) = 24 örtuger] is skandináv ere- 
detre mutat* Erre vall az ó-izlandi ,Gragas* törvény- 
könjrvben való előfordulta is.* 

Seebohm — a márka eredetét kutatva — a kelet- 
római súlymértékek egyikében, a 436 g-os könnyű attikai 
minában keresi ősét. A 436 g-os mina skandináviai hasz- 
nálatát a Balti-tenger mellékén máig fennmaradt hasonló 
nehézségű súlymértékekkel véli igazolhatni. A márka e 
súlymérték fele lett volna, az oertug pedig a görög staUr- 
nek felel meg.* 

A nélkül, hogy a kérdésnek ily hypothetikus tagla- 
lását megkísérelnők, a rendelkezésünkre álló forrásokból 
megállapíthatjuk, hogy a márkasúly a skandináv északon 
a X. század óta mindenütt használatban volt. A „márka' 
minden valószinOség szerint 6-skandináv súlymérték volt^ 
a mélyet a dánokkal való folytonos háborús és békés érint- 
kezés igen korán meghonosított Angliában.'* 

^ .reddat 30 solidos cum Anglis et cum Danis III. dimidias mai^ 
cas* ; .12 oras cum Danis et 30. sol. cum Anglis'. Idézi Hilliger: 
Studien. 173. 1. — Nagy Kanut törvénye szerint: ,Omnis, qoi habét 30 
denariatas vivae pecuniae in domo sua, de sao proprio, Anglorum lege 
dabit denarium S. Petii et lege Danorum dimidiam marcatam (így I)*. — 
Muratori, L. A.: Antiquitates italicae medíi aevi. V. Mediolani, 1741. 
827. 1. 

* V. ö. Hilliger: Studien. 174. 1., Sommerlad id. h. 842. 1., 
Seebohm: Tribal custom. 233. 1. stb. 

3 Soetbeer id. h. I. 233. 1. 

« Seebohm id. m. 233. s köv. 1. 

^ A márka skandináv eredete a szakirodalomban általánosan elfo- 
gadott ténynek tekinthető. Hilliger, Seebohm és Sommerlad imént 
idézett művein kívül v. ö. Soetbeer id. h. L 233—245. 1., Luschin: 
AUgem. Münzkunde. 157. 1., Kruse: Köhiische Geldgeschichte. (West- 
deutsche Zeitschrift. Ergh. IV. Trier, 1888) 6. 1., Kováts Ferencz: 
Pénztől ténet. (Magy. Közg. Lexikon. lU. 203.1.), Nyhuus, Haakon: 
Ulustreret norsk Konversations-Lexikon. V. Crístiania, 1915. 564. L — 
Soetbeer (id. m. IV. 334. 1.) a márkában látja az ősi germán súlyt és 
a márka skandináv felosztásában az á-gcrmán súlyrendsurt. Tekintettel 
arra, hogy a germán számrendszer a 4^s számon alapult — mint a 
német-germán ősi vérdijrendszer és a márkasúly későbbi német (1 márka =- 



A MÁSKA 49 

A Siandináviában használatos márkák súlya 208 és 
218 g kőzi ingadozik. XIV— XDC. századi adatok szerint : 

a svéd (stockholmi) márka . 208*612, vagy 210*616 g 
a norvég márka .... 215*974, , 218053 , 
a ,Skara-Mark* .... 214747, , 216*814 , 

volt.* 

Ezek a súlyok azonban nagyon közel állnak a római 
font 8 unciájának 218*3 g-os súlyához. Ezért a skandináv 
márkát nagyon korán azonosították a római font ^/^-íval^ 
az áre-t (Vs márkát) pedig a római unciával.* 

Angliába már mint a font Va-f^szével azonos súly- 
mérték került a márka. Mivel azonban Angliában nem a 
római font, hanem a 350029 g súlyú Tower-pound volt 
használatban, a márkát is e font Vg-részének tekintették. 
fgy jött létre a 233*3633 grammos középkori angol márka, 
a melyet londoni márkának vagy ^Tcwőr-mark*" -ríék is 
neveztek.* 

4 fertő =16 lat &= 64 queot s 256 pfennig) felosztása is bizonyítják -- 
ez a feltevés nem bír sok valószínűséggeL A márkarendszer speciális 
skamdináu — de valószínűleg idegen, görög vagy római alapon nyugvó 
— sályrendszer voU. Guilhiermoz az 6 komplikált 12, 15 ás 18 unciás 
súlyokon alapnló rendszaréból kiindulva, a márJcát a római és Karoling' 
font 2:3 arányából származó súlynak tartja. A római font szerinte — 
mint a Karoling-font márkája (V,-a) — az ősmárka (id. m. 212—213. és 
232 — 233. 1.). Feiedi azonban, hogy a márka nem a Karoling-birodaloln 
területén, hanem Skandináviában keletkezett súlymérték volt, eredete 
tehát a Karoling-fonttal nem hozható kapcsolatba. 

1 V. ö. Hilliger id. h. 176—177. 1. és Noback id. m. 1162— 
1166. L A márka skandináv eredetét mutatja az is, hogy a svédek még. 
a nagyobb — 340*06, 357*91, 375 77, 877 g-os — érczsúlyokat sem 
nevezték fontnak ^und), hanem mark-nak. így Stapelstads-Mark, Upstads-; 
Mark stb. Noback id. m. 1162—1164. L 

' Az sem lehetetlen, hogy a márka a Skandináviába utat talált 
római fontból keletkezett, mint annak '/>-«» vagyis 8 tmciája. 

' Grote (Die namismatische Metrologie. Münzstadien. III. Lespsig, 
1863. 11. L), Engel— Serrure (id. m. I. XXXVIL 1.) és Soetbeer 
(íd. h. L 239., IV. 335. l) 34994 g-ra teszik a Tower-pound súlyát 
Pegolotti XIV. századi adatai alapján végzett számításaimmal 233*3533 
g<fts súlyt kaptam a Tower-márka súlyául s így az annak *l%'éX tevő 
fontot 350*029 g-ra kellett tennem. (V. ö. az L függelékben ssámitásai- 

Hóman: Magyar péiixt((rtéiiet 4 



50 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNBT 

A márka elsősorban a veretlen ezüst mérésére szolgált 
s csak később lett pénzverést alapsúlylyá. A fontból 240 
dénár (sterling) veretett, a márkából 16Q-at vertek. A tör- 
vényes angol pénzláb tehát így alakult: 

1 font = 1 Vs márka == 20 solídus = 240 sterling 

= 350-0299 g, 
1 márka = ISV, soUdus = löOsterUng = 233'3533 „ 

1 solidus= 12 sterling = 1750149 , 

lsterUng= 1-458457 , 

Az európai continensen a XI. század második negye- 
dében tűnik fel a márka.^ Első ízben egy 1026Hki hoüandi 
oUevél emliii} Nem sokkal utóbb Köln vidékén tűnik fel, 

nutt) A 0*089 g-nyi eltérés egyébként kösépkori súlyoknál teljesen lényeg- 
telen, számba sem vehető kűlömbözet. — Az angol font és márka ará- 
nyára nézve egyebek közt v. ö. Cencius bíboros 1192. évi: ,Liber 
censaum Romanae ecdesíae* ez. számadáskönjrvét Az Angliából szedett 
.Szt. Péter dénárok* részletes felsorolásában fontokban, a végdsszegezésnél 
márkákban fejezi ki az összeget E szerint .300 marcha* = ,200 libra*, 
vagyis 1 marcha =: Vs libra. Maratori: Antiqnitates italicae. V. 892. L 

^ Waitz: Deutsche Verfassungsgeschichte. VIII. 335. L említ egy 
1015, és egy 1017. évi adatot Ezek azonban nem bírnak hitelleL 
Gero magdeborgi érsek 1015. évi ellentmondó keltezési adatokkal ellátott 
oklevelét már maga a kiadó is gyanúsnak találta. (Heinemann: Codex 
diplomaticus Anhattinus. I. Dessaa, 1873. 78—79. 1.) Keltesése így 
hangzik : ,, Dátum Idős Decembris anno Dn. incam. MXV. indictione 
XIV, . . anno Henrici II. regis regni XV.^ imperii ierüo, anno quoqae 
pontificatos Geronis archiep. ///.*, holott 1015 decxember /5-ikének a 
XIII, indictio, n. Henrik 14-ik (1015 jún. 6.— 1016 Jún. 5.) királyi, 
2'ik (1015 febr.— 1016. íebr.) császári és Gero érsek ^a (1015 szept 
22—1016 szept 21.) uralkodási éve felel meg. Az összes keltezési 
adatok egymás közt sem vágnak össze, a három első 1016., az utolsó 
1014. évre esik 1 Az 1017-iki adat félreértésen alapszik, mert a bleiden- 
stadti apátság registrumának már a czíme — .Haec sünt bona, que sub 
Herberto et Ezzone . . .* -^ elárulja, tartalma pedig egészen világossá teszi, 
hogy az 1017—1079 közt élt Herbert- és Eszo-korabeli vagyonszerzés 
összesító leírása 1079 előtt nem keletkezhetett {Mannmenta Blidensta- 
tensia Saec. XI., X., XL Hg. v. Böhmer u. Will. Innsbruck, 1874. 13. l) 

' Egy keltezetlen oklevélben, a melynek kora a benne említett 
személyek ali^>Ján 1026 tígára tehető : .persolveret 20 libras Thielenses 
hoc sünt 40 marce*. — Sloet, L. A. J. W.: Oorkondenboek der graaf- 
schappen Gélre en Zutfen. s'Gravenhage, 1872 — 76. 151—152. 1. 



A ftlÁSKA 51 

1045-ben.^ Innét terjedt azután el Kelet-Németország felé s 
Í074-ben már cseh málicáról szól egy pápai oklevél.^ 
Francziaországban a források először 1070 és 1090 közt 
— I. Fülöp idején — említik a márkát.* 

Honnét került a márkasúly Kölnbe, erre nézve biztos 
forrásadataink nincsenek. Az a korábbi feltevés, mintha 
az angol kereskedők honosították volna megi a XIII — XIX. 
századi kölni márkasúly és az angol márka súlyának egye- 
zésén alapul. XI — ^XIII. századi forrásainkból egyáltalában 
nem igazolható. 

A kölni márka XI— XII. századi súlyát illetőleg, Hilli- 
gernek a metrologia történetében korszakos jelentőségű 
megállaintásait kell elfogadnunk.^ Hilliger a kölni márka és 
dénár közt fennállott 144 : 1 arányból kiindulva — szátnos 
más bizonyítéktól támogatva — meggyőző érveléssel bizo- 
nyítja be, hogy a XI — XII. században Kölnben nem a 
későbbi 233 g-os kölni márka, hanem egy 21ő*496 g-os 
súly volt kölni márka néven használatban. Ez a márka az 
északi márkával azonos. 

Hilligemek ezt a megállapítását két újabb — a XIL 
és XIII. század fordulójáról származó — forrásadattal támo- 
gathatjuk. Az 1 192. évi pápai adókönjrv szerint Svédország- 
ban (Suecia) a kölni mári^asúly volt használatban.^ A svéd 
márica súlya pedig a legújabb időkig 208 — 218 g közt inga- 
dozott. Wolfger passaui püspök 1203 — 1204. évi utiszámadá- 
sainak pénzváltási adatai csakis evvel a 215*496 g-os súly- 

> Grote: Műnutadien. m. 8. 1. •— Lamprecht id. m. II. 479. 1. 
— Hilliger: Studien. 167—169. 1. — Inama— Sternegg id. m. II. 
396. 1. — Luschin: AUgem. Műnskünde. 157. 1. 

' Friedrich: Cod. d. Bohemiae. I. Prága, 1904. 76. l.-on egy 
pápai oklevélben: .centam marchas argenti ad mensuram vestri pon- 
deris". 

' Le Blanc id. m. l&O. 1. — Engel-Serrure id. m. I. 

xxxvn. L 

* Hilliger: Stadien zo mittelalterlichen Maassen u. Gewichten. 
(Hist. VJschr. 1900.) 161—200. 1. Eredményeit Sommerlad is elfo- 
gadU (iá. h.). 

^ yXn. marchas ad pondas Coloniensium.* Muratori: Antiqui- 
tates Italicae. V. 892. 1. 

4* 



52 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

lyal oldhatók meg.^ Minden más kísérlet meddőnek bizo- 
nyul. Már pedig a számadáskönyv világosan megmondja, 
hogy Henrik barát, a püspök kincstartója, a nyersezüstöt 
kölni snlylyal mérte.' 

Köln és az északi államok közti kereskedelmi kap- 
csolatot kutatva, önkénytelenül is III. Henrik német-római 
császár házassága öUik eszünkbe. III. Henrik (1039—1056) 
felesége Kunigunda dán herczegnő, Nagy Kanut leánya, 
volt Valószínű, hogy e házasságnak következménye volt a 
skandináv-német kereskedelmi forgalom fellendülése és az 
északi márkasúlynak Kölnben való első megjelenése 1045-ben. 

Hilliger kutatásai alapján magyarázható meg az a 
sajátságos jelenség is, hogy Kölnben és kölni számítás 
alapján később egész Közép-Európában a márkát nem a 
font ^l^'ánák^ hanem felének tekintették^ 

A márka elsősorban érczsúly volt, majd mint pénz- 
verési súlymérték is alkalmazásba jött. Mint pénzverés! 
alapsúlyból kereken 12 solidus, vagyis 144 dénár került 
ki belőle. A kölni dénár súlya tehát 1 '496 g volt, a minek 
a jó XI— XII. századi kölni dénárok r35— r44 g-os átlaga* 
— ha 57o-os hozzáadással élünk — meg is felel. Később 
148 dénárt vertek 1 márkából.* 

^ Zingerle, Ignaz : Reiserechnungen Wolfger's von EUeobrechts- 
kirchen, Bischofs von Passau, Patríarchen von Aquileja. Heilbronn, 1877. 
— V. ö. számításaimat a m. függelékben és Kropf Lajos megjegyzé- 
seit (Magyar Gazdaságtört. Szemle. VI. 1899. 04. s köv. 1.) Henrik 210— 
218 g-os márkájáról. 

* ;.accepit fráter Heinrícos in camera episcopi X. marcas et unum 
fertonem minus uno loth ad pondus coUm* Zingerle 7. 1. 

' Már az elsó continentális forrásban : „20 libras Thielenses, hec 
sönt 40 marcae*. Waitz id. m. VIIL 335. 1. 

* V. ö. Inama — Sternegg. IL 499. 1., Lamprecht id. m. II. 
479. 1. és Kruse id. m. 

* Hilliger azon az alapon, hogy egy forrás szerint .1 súly- 
márka = 1 finom márka 4 dénár*, azt következteti, hogy a pénzverő 
márka könnyebb volt a súlymárkánál s míg előbbinek súlya 144 dénárt, 
a súlymárkáé 147*6 dénárt tett volna. Feltevése szerint a pénzverés! 
márka 210'24 g nehéz lett volna. Az illető forráshely azonban nem jogo- 
sít fel e feltevés elfogadására, a mi a kérdést túlságosan komplikáhiá. 
A 4 denáros többlet arra mutat, hogy idővel az eredeti 144 db helyett 



A MÁRKA 53 

Kölnben a XI. században a Karoling-kor óta hasz- 
nálatos 408 g-os Karoling-font volt a súlymérték. Az új 
márkasúly behozatalakor a kereskedelmi forgalomban ne- 
hézségeket okozott a 215'496 g-os márka és a 408 g-os 
font egymásmellett való használata. Természetes tehát, hogy 
a gyakorlatban igyekeztek a két súlymértéket egymással 
közelebbi relatióba hozni, hogy a szánűtást megkönnyítsék, 
így jött létre a Karoling-font felének megfelelő kölni keres- 
Jtedelini márka (marca mercatorum), a melynek súlyát egy- 
korú források IIV4 solidusra, vagyis 135 dénárra teszi, a 
mi 201*98 g-nak felel meg} 

A kölni kereskedelmi márkára vonatkozik az a XI. 
-századi forrás, a mely a márkát kifejezetten a Karoling- 

r font felének mondja.* 

\ Francziaországban először I. FtUöp uralkodása idején, 

1070 és 1090 közt, találkozunk a márkával. Fülöp közeU 

148 dénárt vertek egy márkából, de a számításban továbbra is 144 dénár 

forgott egy finom márka értékében. V. ö. Grote: Schw&bisch-Aleman- 

nische Geldgeschichte. (Műnzstudien. VI. 23. 1.) — Hilliger id. m. 188. 1. 

1 Hilliger íd. h. 197—200 L 

* ,3 Itbras et obolum componat ad pondus Karolt^ scilicet 6 

^ marcas.* Waitz id. m. Vili. 336. 1. A régi és új súlymértéknek teljesen 

Mnálóg arányosítása Jóformán szemünk elÓtt Játszódott le, a midón a 

méUmoászot behozatalakor a régi 489 — ^560 g-os fontokat Vi kg-mal 

azonosítva, azok kiküszöbölésével az 500 g-os német és osztrák vám- 

fontot és franczia ^livre usaelle**-et kezdték a kg-mal párhuzamosan 

* használni. (V. ö. Pinály Henrik. Erdélyi Múz.-Egyl. Évkönyve. IV. 

1867. 60—61. 1. a bécsi vámfontról és Noback id. m. 855. 1. a párisi 
ylivre asnelle*-rőL) A czél itt is, mint Kölnben a XI. században, tisztára 
gyakorlati volt. A 204 g-os kölni kereskedelmi márka eredetére nézve a 
fenti megállapításoktól eltérő eredményt kapunk, ha Arne legújabb kuta- 
tásainak eredményei valóknak bizonyulnak. Arne — számos Svédország- 
ban talált súlymérték-lelet alapján — arra az eredményre Jut, hogy 
Skandinávia ősi súlymértéke az oda Oroszországon át került 408 g-os 
arab Iráh-fwá^ a Karoling-font őse, volt. S valóban, Stockholmban 
a XVm. században egy 413*72—424*16 g-os font volt használatban. 
(V. ö. az I. függeléket.) További következtetéseiben Arne nem tartja 
valószínűtlennek, hogy a skandináv márka eredetileg az Irak-fant Vs 
súlya lett volna. Ez esetben a kölni kereskedelmi márkát kell az ősi 
.északi márkáwü azonosnak tartanunk. (Arne: La Suéde et L'Orient. 
Upsala, 1914. 189—196. 1.) Ha ez így van, a későbbi északi márka és 



54 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

rokonsága Hódító Vilmos angol királylyal és a XI— XIL 
századi angol-franczia érintkezések nyilvánvalóvá teszik^ 
hogy a márkasúly meghonosodása az angol kereskedelem- 
mel való szoros összeköttetés következményének tekintendő. 
Dél-Francziaországban — mint alább látni fogjuk — több- 
kevesebb súly eltéréssel maga az angol Tower- márka hono- 
sodott meg. 

Észak-Francziaországban azonban — Parisban és 
Troyesban — egy új, úgy az északi és ó-kölni, mint az angol 
márkától eltérő súlymérték, a párisi vagy troyesi márka^ 
keletkezett. 

A későbbi hivatalos francia királyi súlymérték, a párisi 
márka súlya 244*7529 g vóli} Azonos volt a troyesi márka 
súlya. Eredetét kutatva, mindenesetre a régi Gallia terüle- 
tén használatos görög eredetű, kb. 367 g-os kelta (gall> 
fontra kell gondolnunk, a mely font 367*95 g súlyban még 
a XVIII. században is használatos volt Troyesban.^ A már- 
kát Francziaországban is — mint Angliában — a font 
Vs-részének tekintették, de súlyát az ott használatos 12 
unciás és 367*1293 g-os gall fonthoz viszonyítva 244752& 
grammra tették. 

A márka felosztása solidusok és dénárok szerint szin- 
tén eltér az angol és a kölni rendszertől is. Angliában — 
láttuk — a márka felosztása I3V3 solidus, azaz 160 denár^ 
Kölnben 12 solidus, azaz 144 dénár volt. A párisi és 
troyesi márkát viszont, mint pénzsúlyt, 16 solidusra, azaz 
192 dénárra osztották fel. 

ó-kölni márka akként jött létre, hogy az ósi 204 g-os márkát a római 
font Vs'ával azonosították. Ame feltevése annál érdekesebb, mert Köln- 
ben — a hova közvellenül Skandináviából került a márka — füfotdnak- 
s nem '/, fontnak tekintették azt. 

^ £ számot a napjainkig fennmaradt XIV. századi párisi normal- 
súly, az 50 márka súlyú ,Pile de Charlemagne' súlycsoport Vm'O adja. 
s az irodalomban általánosan elfogadott súlya a középkori párisi már- 
kának. V. ö. Hilliger id. h. 210. 1., Schafer id. m. 43r 1., 
Sommerlad id. h. 843. 1. Larousse: Grand dictionnaire universelle 
du XIX. S«. X. Paris, 1873. 1129. 1. — Loschin: Alig. Münzkunde.. 
155. 1. stb. 

' Schoapp adatai szerint. V. ö. az I. függeléket. 



amArka 55 

A 192 denáros számítási mód azt mutatja, hogy — 
habár a roárkasúly maga Angliából került Franczíaországba 
— Parisban és Troyesban a solidus szerint való felosztás- 
nál a kölni pénzverést súlyfelosztást vették alapul. Köln- 
ben ugyanis: 

1 font = 2 márka = 24 solidus = 288 dénár 
1 . = 12 . = 144 , 

volt. Ehhez képest Parisban is 

1 font = 24 solidus = 288 dénár, 

de mivel itt a márka a font ^/^-része volt, az 

1 márka = "/» font = 16 solidus = 192 dénár 

felosztás jött divatba.^ 

A márkasHlynák tékát már a XL száxadban négy 
helyi iypusa aiaktüi ki, úgymint: 

1 . az északi vagy ó-kölni márka »» % római font = 
21S*496—21»3 g; 

2. az angol Tower-márka = Vs Tower-pound = 
2a»3S33 g; 

3. a kölni kereskedelmi márka = Vt Karoling-font »= 
fd01*9S^20á g; 

4. a párisi vagy troyesi márka = Vs g&ll font »» 

üáá^rsxo g. 

A márkának^ mint pémverési alapsúlynak három- 
féle felosztása volt ismeretes : 

1. 1 ó-kölni márka => 12 solidus— 144 dénár; 

2. 1 angol , = 13V3 » =160 , ; 

3. 1 párisi , — 16 , =192 , . 

A különböző márkatypusoknak további elterjedése és 
ez elterjedés iránya a helyi márkasúlyokból állapitható meg.' 

* Gailhi ormos (id« h. 4d2--434. 1.) sserint Normandiában már 
1067-ban as 1 font = 1V> márka = 12 uncia = 288 denáros felosstás 
volt ssokásban. 

* As egyes typnsok etterjedáséból értékes követkestetések von- 
kstók a XI— Xm. ssásadi politikai és főkép kereskedelmi étintkesések 
iráflyára. 



56 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az északi mátka volt használatban Svédországon, 
Norvógián és Kölnön kívül Dániában, Lübeckben, Danzig- 
ban, Oroszországban^ és Wolfgerpassaui püspök 1203 — 1204. 
évi útíszámadásai szerint Passauban is.' 

A kölni kereskeddmi márka — nyilván a rajnamenti 
kivándorlók révén — keleti irányban terjedt el. Sziléziá- 
ban, Lengyelországban, Poroszországban és Oroszország- 
ban, valamint nálunk a Szepességen és Erdélyben ennek 
190 — 210 g közt ingadozó leszármazottjai voltak haszná- 
latosak. Ugyanitt a Karoling-font is használatos maradt, 
két márka értékben.' 

Az angol márka kezdetben főkép a déli latin orszá- 
gokban, Dél-Francziaországban, Olasz- és Spanyolországban, 
Portugáliában honosodott meg. A XIV. századi firenzei 
Pegolotti adatai szerint az anconai, bariettai vagy pugliai, 
messinai vagy szicziliai, chiarenzai, castello-dí-castroí 
(Szardínia) és a (régi) barcelonai márkák a 233'3533 g-os 
Tower-márkával teljesen azonosak voltak.^ 

Más városokban némi súlyváltozáson ment keresztül 
az angol márka, 228 g-tól egészen 235*5 grammig,* sőt 

^ Sch&fer (id. m. 42.* 1.) a dán márkát 215*38 g-n, a lübeckit 
215*645 g-ra teszL Schoapp adatai szerint a danzigi 219*75 g (v. ö. 
az I. függ.), a La Grandé Bncyclopédie (Tome XXIII. 17. 1.) szerint az 
orosz márka 215*5 g volt. 

* V. ö. a m. függeléket és a fentebb mondottakat. 

' Schoapp adatai szerint a krakói, poseni, thomi, boroszlói és 
lengyel márkák súlya 105*1293 g, a régi porosz márka 192*3418 gvolt. 
(V. ö. az I. függeléket.) Noback és Schafer számításai szerint a régi 
porosz márka (königsbergi m.) 190*619 g, a XDC századi krakói márka 
198*9, a varsói 200*41 g volt. A szepesi és erdélyi márkáról alább, az 
5. fejezetben szólunk, a fontokról v. ö. az előző fejezetet. Friedens- 
barg feltevése, mintha a lengyel és sziléziai márka 158*8 g lett volna 
(Schlesiens Münzgeschichte im M. A. II. Bd. Bresslaa, 1888. 23—27. 1.), 
teljesen téves számításokon alapszik. 

« V. ö. az I. függeléket. 

* La Rochelleben ^angol márka' néven egy 229*85 g-os márka 
(Engel ft Serrure id. m. I. XXXVn. 1.) volt ismeretes. Antwerpenben, 
Broxellesben, Mechelnben és más brabanti városokban 232*3957 g-os, 
Sevillában, Cadixban, Castiliában és Lissabonban a XIV— XVm. század- 
ban 228*8424—229*8577 g-os márkák voltak hasznáUtban. A XIV. szá- 



A MÁRKA 57 

Velenczében, a hol kezdetben eredeti súlyában volt hasz- 
nálatos, később 237'8T2 g-n emelkedett súlya.^ 

Az angol márka continentalls elterjedésére nevezetes 
hatással volt, hogy Köln városa a XIII. század folyamán 
a 215*496 g-os ó-kölni márka helyébe az angol márkát 
acceptálta.' A kölni kereskedelmi márka az angol súly 
mellett is használatban maradt egy ideig, de a XIII. század 
végén emez végleg kiszorította a régi kölni súlymértéke- 
ket. Az angol márka „kölni márka" néven rövid egy 
század alatt Németország uralkodó súlymértékévé lett. 
A rajnavidéki kereskedők a keresztes hadjáratok nyomán 
feliendűlt nagy kereskedelmi forgalom korában egész Euró- 
pát sűrűn beutazták árúikkal s éppenséggel nem csodái- 
ható, hogy súlymértékük rövid időn belül országos, a helyi 
márkák mdlett minden nagyobb német kereskedelmi város- 
ban ismert mértékké lett. 

A yKölner Mark' fogalommá vált és a közép- és 
újkorban sokhelyütt — így Dániában, Regensburgban — 
kiszorította a régi, helyi súlymértéket. Másutt a mellett, 
mint fémsúly, helyi ,kőlni márka* néven volt használatban, 
így tudunk a bécsi márka mellett bécsi „kölni márká'-ról, 
a lübecki és svéd márkák mellett lübecki és svéd , kölni 
márkák*-ról.' Elterjedését nagyban előmozdította, hogy a 

sadí avignoni márka 234' 1564, a nimesi, montpellieri, mallorcai és pia- 
cenzai márka 235*1884 g, a XVIIL századi milaoói 234*6198— 235 549 g 
volt V. ö. mindezekről az I. függeléket 

* Ez a márkasúly volt Padovában, Friaulban és Zárában is hasz- 
nálatos. V. ö. az L függeléket 

' 1840 táján Pegolotti már azonosnak mondja a kölni és angol 
mái kákát. 

' A ykölni márka' a XIX. században Németországban Noback 
(id. m. XXn— XXm. 1.) szerint 17-féle súlyban volt ismeretes. Súlya 
233—234 g közt ingadozott Ezek az altonal, bécsi, darmstadtí, lübecki, 
nürnbergi, württembergi ,kölni márkák", továbbá a badeni, berlini, braun- 
schweigi, drezdai, frankfurti, góthai, hamburgi, hannoveri, kur-hessení, 
kölni, lipcsei, müncheni (új), nassaui, oldenburgi, regensburgi (új) márkák. 
A kölni márka származékai voltak még a XVm. században 233*45— 
233-69 g-os bambergi, erfurti, a 235*31 g-os augsburgi és a — velen- 
czeivel azonos súlyú — 237*872 g-os nürnbergi márkák. V. ö. Schoapp 
adatait az I. függelékben. 



58 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

XVI. században (1524) a birodalmi pénzverést is a kölni 
márkasúly alapul vételével rendezték. 

Maga a kölni márka kezdetben — Pegolotti szerint — 
teljesen azonos volt a 233*3533 g-os angol márkával. Idővel 
súlya növekedett s a XIX. században egy 233*812 g-os 
márka volt Kölnben használatos.^ Mint a német 2k>llvereín 
hivatalos súlymértékét a XIX. század első felében 233*855 
g-ban állapították meg. 

Az angol márka elfogadása maga után vonta a Karoling- 
font kiküszöbölését. Helyét — a régi köhii 1 : 2 arányhoz 
képest — egy új, két márka súlyú, tehát 466-7006 gos 
„kölni foHt* foglalta el, a melynek súlya a helyi kölni 
márka súl3rváltozásával helyenként 466—469 g közt inga- 
dozott. 

Itáliában az angol márkát — több helyt — 223— 
226 g-os márkák váltották fel,' a melyek a 335— -339 g-os 
új római és firenzei fontok ^/3-részéből képeztettek. 

Barcelonában az újkorban a 267*333 g-os barce- 
lonai vagy catalonai márka lépett a régi barcelonai márka 
helyébe.' E nehéz márkasúly eredete a Barcelonában 
legújabb időkig használatos 401 g-os fontra^ vezethető 
vissza, a melynek éppen Vs-része volt az új barcelonai márka. 

A párisi vagy troyesi márka Francziaországon kívül, 
a hol — az említett néhány délfranczia várost nem szá- 

^ A súlynövekedés jóformán valamennyi helyi márkánál tapasz- 
talható jelenség A XIX. századi márkák mind néhány tizedgrammal 
nehezebbek a középkoriaknál. Ennek magyarázatát Finály és Rocca 
abban találják, hogy az új anyasúlyokat rendszerint kissé nagyobbtn 
csinálták, abból a feltevésből indulva ki, hogy a régi mérték kopás útján 
vesztett súlyából. Azt pedig nem akarták, hogy az új mérték kisebb 
legyen az eredetinél. V. ö. Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. 
(Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei. IV. Kolozsvár, 1S6S, 59— dO. L) — 
Rocca mővót idézi: Schalk, Kari: Zur Geschichte der álteren Wiener 
Maasse im XV. und XVI. Jahrhundert. Wien, 1887. 14—15. 1. 

* A firenzei márka 225*7925 g, a pápai márka 223*3607 g, a 
ciprusi 223*3371 volt (V. ö. az I. függeléket.) Ezekkel volt rokon a 
226*28 g-os limogesi márka is. Engel & Serrure id. m. I. XXXVII. L 

* Noback id. m. 86. 1. — La Grand Bneyclopédie, Tome. 
XXIIT. Paris. 17. 1. 

* Noback id. m. 86. 1. — V. ö. az elózó fejezetet 



A MÁRKA 59 

mftva — használata általánossá lett és hivatalos franczia 
súlymértékül fogadtatott el, néhány északolasz városban, 
Svájczban, Hollandiában és délkeleti Németországban hono- 
sodott meg, 240*34 — 249 g súlyban. Antwerpenben és 
BruxeUesben, sőt 1562-ben Londonban is kiszorította a 
régebben használatos londoni Tower-márkát.^ 

A kölni kereskedelem, kölni pénz és kölni márka 
terjeszkedésével lassanként egész Nyugat- és Közép-Európá- 
ban tért hódított a kölni súlyrendszer számítási módja, a 
mely szerint a márka a fontnak fele. A hol a „kölni már- 
kát' fogadták el súlymértékül, vele a kölni fontot is átvették. 
A hol pedig más márkasúly volt használatban — Angliát, 
Itáliát, Dél-Franczia- és Spanyolországot kivéve, a hol az 
eredeti C/, font = 1 márka) számítási mód maradt érvény- 
ben — a márka másfélszerese helyett annak kétszereséből 
képeztek új fontokat. 

így jött létre a 489'5058 g-os párisi „poids de marc*' 
font, a Alb'lA^ g-os velenczei nagy font, a régi 367-1293, 
illetve 300*97 g-os fontok mellett. Az újfoniokat a 16 unciás 
súly beosztás jellemzi, szemben az eredeti fontok 12 és 15 
unciás beosztásával. 

Brüggében a 8 unciás és 244*003 g-os (arany méré- 
sére szolgáló) márka mellett egy 6 unciás, 185*9268 g-os 
(ezüst) márkasúly is volt használatban.^ A kétféle márka 
eredetét egy kb. 366—370 g-os régi (gaU) fontra kell 
visszavezetnünk, a melyből angol-franczia módra egy annak 
^/s-részét tevő és kölni módra egy másik, annak ^/,-ét tevő 
márkát képeztek. 



* Pegolotti ős Schoapp adatai sserint a ferrarai márka 240'd4» 
a londoni axanTműves-márka 241*13, a brüggei 8 unciás, a féreí és 
tournaii 244*003, a troyesi 245*3055, a regensborgi, strassburgi 245*5377, 
a XVI^XVm. ssásadi antwerpeni 245*5377—245*861, as amsterdami 
245*8862, a lyoni és genfi 246*00—246*23, a svájczi márka 249022 g 
Tolt. A XVL ssásadban acceptált atígol Jroy-mark" 248*5576 g volt. 
V. ö. mindesekról as L függeléket 

* V. ö. as I. függeléket 



60 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A márkát, mint súlymértéket, a különböző országok- 
ban ktUönféleképen osztották fel kisebb súl}a-észekre. 

Az ősi skandináv súlyfelosztás szerint: 

1 márka = 8 eyrir (öre) = 24 örtug 

1 . = 3 . 

Az angol felosztás szerint, a mely Hollandiában és 
egyes délfranczia, spanyol és olasz városokban — így 
Avignonban, Anconában is — szokásos volt: 

1 font = iVí márka = 12 uncia = 240 sterling 
1 , = 8 . =160 . 

1 . = 20 . 

A franczia (párisi vagy troyesi) rendszer szerint, a 
mely Itália legtöbb városában is szokásos volt: 

1 font = IV, márka = 12 uncia = 288 dénár = 6912 gran 
1 , = 8 . — 192 n =4608 , 

1 . = 24 . = 576 , 

1 . = 24 . 

A kölni vagy német quartalis-rendszer szerint: 

I font = 2 márka = 8 fertő = 32 lat = 128 quentchen 

s=» 512 pfennig, 
1 márka =« 4 fertő = 16 lat = 64 quent. = 256 pfennig, 

1 fertő = 4 lat = 16 quent. = 64 pfennig, 

1 lat = 4 quent. = 16 pfennig, 
1 quent. = 4 pfennig. 

Aranymérlegelésnél még szokásos volt Németország- 
ban az 

1 márka = 24 karát = 288 gran 

felosztás is. 

Lengyelországban : 

1 márka = 4 fertő = 24 skót = 96 quart 

1 . = 6 . =24 . 
1 . = 4 « 



A MÁRKA 61 

Más és más sülyfelosztás volt szokásban Spanyol- 
országban, Portugáliában, Dél-Olaszországban, Oroszország- 
ban stb., a melyekre — tárgyunktól távol esvén — e helytitt 
nem terjeszkedhetünk ki.^ 



^ A márka különféle súlyfelosztásáról v. ö. Hof fmann, Leonhard: 
Altér u. Neuer Műns-SchlAssel ... I. Nürnberg, 1715. 69—74. 1. és 
Pegolotti: La pratica della mercatura. (V. ö. L függelék.) 



HARMADIK FEJEZET. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL 

MÁRKASÚLYOK.* 



A magyar pénztörténet kutatójára nézve igen nagy 
fontossággal bír a bajor, osztrák, cseh és lengyel pénz- 
verés! súlymértékek pontos ismerete. Luschin és MuiTat 
nagy forrásanyaggal igyekeztek e súlyokat m^ifaatározni, de 
eredményeik nem ^;észen kidég^tőek. Számításaik alapjául 
a XIX. századi regensbuigi, nürnbergi és bécsi súlyokat 
vették, holott ezeknek középkori súlya a XIX. században 
már módosult volt. Szükséges tehát e márkasúlyokat — a 
Luschin és Muffat által felhasznált és újabb forrásadatok 
alapján — újólag pontosan m^határoznunk. 

A nürnbergi márka forrásaink szerint azonos volt 
a velenczei márkával.* Ennek középkori súlyát pedig — 

^ IRODALOM: Maffat, Loschin, Nissan ős Noback-nak as 
előző fejezetek élén idézett művein kívül: Steinherz: Die Einhebung 
des Lyoner Zehnten im Erzbisthum Salzburg. 1282 — 85. (Mittheilangen 
d. Instítuts f. Österr. Geschichtsforschung. XIV. Bd.) Innsbruck, 1893. 
— Bel ház 7, Johann v. : Die Wiener Mark vor 1094 and die Wiener 
Pfennigé im XIV. Jahrh. (Num. Zschr. XXVm. Wien, 1896.) — Bel- 
házy: Die Wiener Mark nach dem Jahre 1093. (Nam. Zscfar. XXIX. 
1897.) — Luschin v. Ebengreuth. (Geschichte der Stadt Wien. 
Hgg. von Alterthumsvereine zu Wien. 0/2. Bd. Wien, 1905.) — Nagl, 
Alfréd: Die Neuordnung der Wiener Markim J. 1767. (Num. Zschr. 
XXXVni. 1906.) 

' Hoffmann, Leonhard : Altér u. Neuer MAnz-Schlflssel. I. 
Nürnberg, 1715. 78. l. : Respondir-Tabelle. — Schoapp: EuropMische 
Gewichtsvergleichungen. Nürnberg, 1722. 78. L — Maffat id. h. Xn. 
81-82. 1. 



BAJOR, OSZTRÁK> CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 63 

Pegolottí XIV. századi műve alapján — 

237*872 grammra 

kell tennünk.^ Ugyanez volt a nürnbergi márka siílya is.* 
A regensburgi márka Schoapp szerint ,troyesi súly* 
volt és az antwerpeni, strassburgi és magyar (budai) már- 
kákkal teljesen azonos.* 

A XVIII. századból három egyenletünk van a regens- 
burgi márka súlyára: 

100 regensbuigi márka =^ 103 nürnbergi (vagy velen- 
czei) márka + 3 lat + 2 quent -f- 1 * Vii pfennig.* 

1 r^ensburgi (antwerpeni, strassburgi és magyar) 
márka = 1 nürnbergi márka + 8Vs dénár. 

1 regensbuigi (stb.) márka , = 1 márka -f- 8 Vi denár.^ 

A 237*872 g-os nürnbergi (velenczei) márkával számítva : 

1 regensburgi márka ^ X 24S'S4S29 g 

[2. 245-77009 g] 
3. 2áS*S3779 g, 

a mely síjlyok alatta vannak a regensbuigi márka XIX. 
századi 246*16 g-os súlyának.^ 

^ V. ö. AS I. függeléket 

* A XIX. században Nürnbergben egy 238*569 g-os márka volt 
használatban (Noback id. m. 769. 1.). — Ennek a nehezebb súljrnak 
eredete a megelőző fejezetben említett, szokásos súlynövekedés mellett a 
XDC. századi német hivatalos .Zollverein-Mark*-ra vezethető vissza. A 
kölni és nürnbergi máricák viszonya ugjranis 251:256 volt (Schoapp 
id. m. 81. L) s a mikor a régi kölni márkákat az új 233*8555 g-os 
yZoüverein-Mark'-kal helyettesítették és a német súlymértékeket ehhez 
igazították ki, a nürnbergi márkát is '^ ^^x ^ =, 23^51397 g-ra 
emelték. 

" Schoapp id. m. 76—77. L 

* ,100 Marck Regensporger thun in NAmberg u. Vénedig 108 
Mark 3 Loth 2 Quint l>V,i Pfen.« Hoffmann id. m. 78. 1. 

* .1 Mk in Antorff, Strassborg, Regensporg und Ungem thun in 
Nűmberger Marck 1 Mk 8Vt d." ,1 Mk m Antorff, Strassburg, Regens- 
porg und Ungem thnn in Nűmberger Marck 1 Mk 8V4 d.* Schoapp id. 
m. 76—70. 1. 

* Az újabb nehezebb súly itt is, nünt Nürnbergben a ,Zollverein- 
Mark*-ra vezetendő vissza. A ^troyesi súlyt* a kölnihez általában 



64 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A XII — XIII. századi bécsi márka súlyát illetőleg, a 
források beható vizsgálata útján, egészen új, az eddigi fel- 
fogással ellentétes eredményre jutottam. Az a német, osztrák 
és magyar irodalomban általánosan elfogadott feltevés, 
mintha Bécsben már e korban a később bécsi márka néven 
ismeretes és kb. 280 g-os súlymérték lett volna haszná- 
latban, az egykorú forrásokból egyáltalában nem igazolható. 
Az első farrásy a melyben már hatáf'ozottan a 280 g-os 
bécsi márkáról van szó^ a salzburgi pápai tizedszedő 1283. 
évi számadáskönyve} Korábbi használatára irott források 
nem állnak rendelkezésünkre. 

Ellenkezőleg, más forrásokból az tűnik ki^ hogy 
Bécsben a XIL század végén és a XIII. század első félé- 
ben egy könnyébbj a párisi vagy troyesi súlylyál rokon 
márka volt a súlymértek. 

Wolfger passaui püspöknek 1203 — 1204. évi útiszám- 
adásaiban ezt olvassuk : 

,In sabbato ante festum apostolorum Symeonis et 
lude accepit fráter Heinricus in camera episcopi X. marcas 
et unum fertonem minus uno loth ad pondus Colon., que 
non ponderabant apud Wiennam plus, quam VIII. marc 
et 6 den."* Vagyis 

10 kölni márka + 1 fertő — Hat = 9 bécsi márka + 6 dénár. 

II. Frigyes császárnak 1240. évi oklevele szerint pedig: 
9 De quingentis marcis argenti ad pondus Wiennae^ 

que sünt ad marcam Colonie marce quingente sexaginta 

due et média',* azaz 

500 bécsi márka = 562'/, kölni márka. 

20 : 19 arányban viszonyították. (V. ö. a két súlyreadsser kiegyenlíté- 
sére irányuló törekvéseket az angsburgi 1760-iki pénzcongreasuson. 
Hirsch: Münzarchiv des Teatschen Reichs. Vm. 310. L). — Márpedig 
1 ZoUverein-Mark = 233-8Ö65 g és ^'^^^^ « 2461636 g, a mi 
fedi a XIX. századi regensburgi (Noback-tól 246*144 g-ra tett) márica s%át 

1 Steinhers id. h. 58—86. l.-on közölve. 

* Zingerle 7. L — V. ö. a m. függeléket 

' Huillard— Bréholles: História diplomatica Friderid secundi. 
T. V. pars 2. Parisiis, 1859. 677. 1. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 65 

A 233*3533 ' g-os kölni márkával — mint azt már 
Kropf Lajos, majd Guilhiermoz is észrevették^ — egy 
262*5 — 264 g-os márkasúlyt kapnánk. Láttuk azonban, 
hogy Wolfger számadásainak egyéb adatai is csak a 215*496 
gos ó-kölni márkával oldhatók meg.^ Ezt a súlyt helyet* 
tesítve bé a fenti egyenletekbe, 

1 ó-bécsi márka = L 243-08545 g 

2. 242-433 ^ 

Eredménjrünket megerősíti a firenzei Pegolotti, a kinek 
1 340 táján készült műve szerint : 

.Marco 1. d'aiigento di Viennia fae in Vinegia once 
8. denarí 3, di denari pesi 24 per una oncia/ ' 

1 bécsi márka -» 1 velenczei márka -f 3 dénár, 

vagyis 

1 ó-bécsi márka = 241-5887 g. 

Pegolotti idejében Bécsben már az új, 280 g-os márka 
volt használatban, de ö nyilván régebbi súlyösszehasonlí- 
tásokat is felhasznált művéhez, a mi megmagyarázza azt, 
hogy a régi bécsi márka súlyát adja> 

Az egymástól teljesen független három forrásadat 
alapján megállapítható, hogy a XII^XIIL századi ö-bécsi 
márka a troyesi súlylyál rokon, U, 241'S — 243 g-os 
súlymérték volt 

Az ó-bécsi márkasúlylyal rokon troyesi származék 
volt — a Bécscsel szoros kereskedelmi összeköttetésben 
álló — Regensburg márkája, továbbá — mint látni fogjuk 
— a landshuti és gráczi márka is. 

> Kropf (Magy. Gasdaságtört Szemle. VL 1899. 62—63. 1.) és 
Gnilhiermoz id. m. (Bibliothéque de Técole des chartes. XLVIl. 444 — 
445. 1.) 

* V. ö. as elóző fejeietet és a HL függeléket, valamint Kropf éite- 
kexését (id. h. 64—67. 1.). 

> V. ö. as I. fQggdéket 

* Pegolotti egjrébként sem igen ismerte a korabeli német 
vissonyokat Művében, melyben as össces angol, fraoczia, délenrópai, 
kisáuiai és afrikai súlymértékekkel foglalkozik, mindössze a kölni és 
bécsi Myi ismerteti. 

Hénum: Magyar pénztörténet. 5 



66 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az Ó-bécsi márkát a XIII. század második felében 
egy új, kb. 280 g-os súljrmérték szorította ki a használat- 
boly a mely századokon át mint bécsi márka volt hasznár 
latban. Az új bécsi márka eredetét — annak szokatlanul 
nagy súlya az ismertetett márkatypusok egyikével sem áll- 
ván összefüggésben — újabban akként vélik megmagya* 
rázni, hogy Ausztriában fennmaradt volna az ókori 560 
g-os „mina'-súly. A márkarendszer elfogadásakor azután 
ennek felét tekintették volna márkának. Az egyetlen bizo> 
nyiték erre — az újkori bécsi font 560 g-os súlya mellett 
— egy az Al-Duna vidékén^ tehát Bécstől jó távol talált 
5558 g-os római 10 minás súly volna.^ 

A 280 g-os márka keletkezését illetőleg sokkal való- 
színűbbnek tartom, hogy az egy a Karoling-fontból módo- 
sult 420 grammos fontból keletkezett, éppúgy, mint Paris- 
ban a 244*7529 g-os márka a gall fontból, Barcelonában 
a 267 Vs g-os márka a 401 g-os fontból, vagy a 226 g-os 
firenzei márka a 339 g-os fontból. E feltevés mellett szól 
az a körülmény, hogy Bécsben a méterrendszer behozataláig 
használatban volt egy 420*009 g-os gyógyszerfont.* 

Az új bécsi márka első positiv említése 1283-ból 
való. Mindamellett használatát korábbi időre kell vissza- 
vezetnünk. Legvalószínűbbnek látszik, hogy az új súly egy 
új pénzláb alkalmazásával volt kapcsolatos. A bécsi pénz- 
láb megváltoztatása a XIII. század közepén Ausztriában is 
uralkodó Ottokár morva őrgróf, majd cseh király nevéhez 
fűződik.' Az ő denárai — mint alább kifejtjük — az első 
Habsburgok pénzeivel azonos pénzláb alapján verettek. 
Ezek pedig már — a salzburgi 1283-iki tizedlajstrom sze- 
rint is — az új bécsi márkával voltak kapcsolatban. Mivel 
a fentemlített források szerint 1203 és 1240 közt még a 
régi márka volt használatos, feltehetjük, hogy az új súly- 
mértékei Ottokár idején — az ő pénzlábváltoztatásával kap- 

> Nisscn id. m. 872. 1. és Luschin (Gesch. d. Stadt Wien. II/2. 
754. 1.). 

* Noback id. m. 1464. 1. Finály id. ért. (Brdélyi Múzeum-Egyl. 
Évk. IV.) 60—61. 1. 

' V^. ö. alább a II. rész 10. fejezetét. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 67 

csolatban — 1250 táján vették használatba. Ezt a feltevést 
támogatja, hogy a XIV. század elején, a mikor még a Habs- 
burgok más tartományaiban is — így Styriában, Tirolban — 
a bécsitől eltérő márkasúlyok voltak használatban, a Habs- 
buiigokkal ekkor még semmiféle kapcsolatban sem levő 
Morvaországban és pedig egész Európában csakis itt a 
bécsivel azonos, 280 g-os márka volt morva márka néven 
használatos.^ Két feltevésünk, a márka morva eredete és a 
420 g-os fonttal való kapcsolata kölcsönösen támogatják 
egymást, mert — mint már tudjuk — éppen a Morva- 
országgal szomszédos Lengyelországban és Sziléziában ma- 
radt fenn legtovább a 400 — 420 g-os Karoling-font hasz- 
nálata. 

A XIV — XVIIL századi bécsi márkát forrásaink a 
velenczei, nürnbergi és kölni mártcákkal, a bécsi fontot a 
velenczei és nürnbergi fonttal hasonlítják össze. 

1 velenczei márka = 1 nürnbergi márka = 237*872 g, 

1 kölni márka = 233-3533 g, 

1 velenczei nehéz font =» 475744 g,* 

1 nürnbergi font = 509-19475 g.' 

A bécsi márka, illetve font, súlyára nézve a követ- 
kező XV — XVIIL századi adatok állnak rendelkezésünkre. 
1450 táján: Albrecht von Eberstorf Milnzbuch-jSi 

szeiint : 

1 bécsi márka = 1360 karát, 

1 velenczei márka = 1 1 52 , * 
tehát 1 bécsi márka = 280'82109 g. 

^ Bizonyítását lásd alább e fejezetben és a DL rész 1 1. fejesetében. 
' V. ö. az I. függeléket. 

* A nürnbergi Schoapp szerint: 1 nürnbergi font ss 2V«4 nürn- 
bergi máriu (id. m. 87. !.)> & nii a márka 237*872 g-os súlyával 
500*19475 g-ot ad. A XDC században a márka súlyemelkedésével kap- 
csolatban a font súlya 509*996 g-ra emelkedett (V. ö. Noback id. 
m. 769. L) 

* vAyn markeh gewicht zu Wienn ist sechzehn lot und ayn 
yegleich lot wigt funf guldein . . . nach der Rayttung macht ayn markeh 
taosent drew hundert und sechzig karát.* ,Item zu Vénedig . , . pringt 
die markeh ayndleff hundert und zwo und funfczig karát.* Münzbuch 

5* 



68 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

1506 : Dr. Paumgartner szakértői véleménye szerint : 

1 bécsi márka «= 1 nürnbergi márka -f- 3 lat — V, quentchen/ 

tehát: 

64 bécsi quentchen = 7578 nürnb. quentchen, 
64 9 márka = TöVa » márka» 

1 bécsi márka == 280'614625 g. 

XVI. sz. elején : A müncheni kir. könyvtár nürnbergi 
codexe szerint a bécsi márka súlya 280'09428-'280' 103918 g, 
középszámmal 

280097263 g lett volna.* 

1535: I. Ferdinánd Münzvertrag'ja, szerint: 

1 bécsi márka = 10 forint 54 kr. = 654 krajczár, 

1 nürnbergi , =9 „ 15 , = 555 krajczár,* 

tehát 

1 bécsi márka = 280'3032 g. 

1562: Meder Lőrincz Handelbuch-jei szerint: 

100 bécsi font =118 velenczei nehéz font, 
100 „ , = 110 nürnbergi font,* tehát 

A. V. Ebeistorf 1450. Herausgeg. von Th. G. Karaján. (Chmel: Der 
österr. GeschichUforscher. I. Wien, 1838.) 431—432. 1. — - Az endmény- 
teljes pontossága iránt némi kételyeket támaszt az a körülmény, hogy 
Albrecht a velenczei nehéz font, könnyű font és márka közti súlyviszonyt 
helytelenül határozta meg. A nehéz fontot 1*5 kis fonttal azonosítja, 
holott tényleg 1*58 kis fonttal volt azonos. 

^ .NAmberger Marck Silber ist klainer dann Wiener Marok Sil- 
bers umb 3 lot minder ains halben quintat* Dr. Paumgartners der 
Rechten Doctors Ratschlag in Mflnzsachen. 1506. (Lóri: Sammlong des 
bayeríschen Mflnzrechts. I. 110. I.) 

* V. ö. az I. függelékben számításaimat a müncheni Ccd, Germ. 
158 jelzetű codex alapján. E codex táblázatait nyomatta le Meder 
(Handel Bach. 1562.) és részben ez adatokat használta fel Hoffmann 
is idézett művében. 

' ,Also kommen aus der Wienerischen Marck fein Süber 10 fl. 
54 kr. und aus der Nflmbergischen Marck fein Silber 9 fl. 15 kr.* 
Hoffmann id. m. I. 155. 1. 

^ yltem hundert pfund Wiener respondieren : In Vénedig álla 
grossa 118. In NAmberg 110." Meder Lorenz: Handel Buch. NAm- 
berg, durch Johann von Berg u. Ulrích Newber. Anno 1562. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 69 

1 bécsi font = 1. 561-37792 g 

2. 560*11422 g, a miből a 
márka súlyául 28068896, illetve 280057112 g-ot kapunk. 

1715: Hoffmann Leonhard Alier und Newer M&ntz- 
Schlússel-e szerint: 

100 bécsi márka =119 kölni márka + 9 lat + 3 quent- 
chen + 2^/g pfennig. * 

A 2333533 g-os kölni márkával 279* 131 7 g-ot kap- 
nánk a bécsi márka súlyául. Nürnbergben azonban ezidő- 
ben egy 234' 15525 g-os súly volt ^Kölner Mark* néven 
használatban.' Ezzel a súlylyal számítva: 

1 bécsi márka = 280-09107 g. 

A bécsi márka súlymeghatározásai a különböző for- 
rások szerint igen közel állanak egymáshoz. Az eredmények 
280-057— 280-821 g közt ingadozván, alig mutatnak elté- 
rést. Feltűnő azonban, hogy valamennyi felül van a MuíTattól 
megállapított 280*016 g-os eredményen, a minek magyará- 
zata az, hogy ő a nürnbergi márka súlyát alacsonyabbra tette. 

A bécsi márka valódi súlyát — a 7io g""yí súly- 
eltérés kiküszöbölését — Schoapp művének értesítései alap- 
ján érhetjük el és határozhatjuk meg. 

Láttuk, hogy a XVI. századi nürnbergi származású 
müncheni codejr és a XVIII. századi (1815) nürnbergi 
Hoffmann adatai szerint a bécsi márkát Nürnbergben a 
XVI— XVIII. században 280-091— 280-103 g-ban számítot- 
ták. A nürnbergi Schoapp 1722-ben arról értesít, hogy a 
bécsi márka súlyát 1704 táján több mint Vs pfennig súly- 
lyal felemelték, illetve az addigi 

1 bécsi márka = 1 nürnbergi márka + 2 lat + 3 quent. 

+ 1 "I25 pfennig 
helyett 

1 bécsi márka = 1 nürnbergi márka +2lat+ 14 pfennig 
értékben kezdték számítani.^ 

» ,100 Mk. Wiener « 119^ Mk. 9 1. 3 qu. 2V, pf. Cölner/ 
Hoffmann id. m. L 78. 1. melletti tabella. 
' V. 5. erre nézve az I. függeléket. 
' Schoapp id. m. 87. 1. 



70 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Schoapp értesítése alapján a szakirodalomban mint 
positiv tényt vették fel a bécsi márka súlyának 1704-ben 
Vs pfenniggel történt felemelését. Ez a felfogás azonban 
téves. A Schoappnál adott két egyenlet elseje szerint 

/ bécsi márka = 280-09428 g, 

a második, Schoapp szerint 1704 óta szokásos számítás 
szerint pedig 

/ bécsi márka = 280'614625 g. 

Az első eredmény a XVI— XVIII. században Nürn- 
bergben szokásos számítási módoknak felel meg, a második, 
az állitólagos „új súly*" pedig pontosan fedi a bécsi már- 
kának a XVL század egy kiváló szakértője^ dr. Paumgartner 
által 1506-ban történi meghatározását, 

A Schoapp által emiitett ^1% pfenniges súlyemelésnek 
tehát semmi köze sincs a bécsi márka eredeti súlyának 
megváltoztatásához, mint MuíTat és Belházy hitték. Ellen- 
kezőleg, az 1704. évi reform csupán abban állt, hogy a 
nürnbergi és bécsi súlyok átszámításánál a XVI — ^XVIII. 
században szokásossá vált helytelen arányt kiküszöbölve, 
megállapították a két súlymérték közti régi^ helyes és már 
1506-ban dr, Paumgartner által meghatározott viszonyt. 

Az 1250 körül használatba jött bécsi márka eredeti súlyát 
— a Paumgartnemek 1506. évi véleményében foglalt és a 
Schoapptól említett 1 704. évi pontos meghatározások alapján— 

aSO'eiéSfíS grammra 

kell tennünk. 

A bécsi márkának ez az eredeti súlya a XVIII. század 
második felében bizonyos módosuláson ment át, a minek 
okát a birodalmi pénzverés alapsúlyául használt kölni márka- 
súlynak a mérlegelés pontatlanságára visszavezethető inga- 
dozásában kell keresnünk. Számtalan XVI — XVIII. századi 
forrásadat bizonyítja, hogy a bécsi és kölni márka viszonya 
6 : 5-ben volt megállapítva.^ Tudjuk azonban, hogy Német- 
ország területén „Kölner Mark" néven igen különböző súlyú 

> A forráshelyeket az 1545—1760 közti időból lásd: Muffat 
id. h. Xn. 84. 1. és Nagl id. h. 203-204. 1. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 7 1 

— 2329 és 234-2 g közt ingadozó — súlymértékek voltak 
használatban. A birodalmi pénzverés alapsúlyánl 1524 
november lO-én a kölni márkát tették, ^ de nem határozták 
meg, hogy melyik kölni márka az alapul szolgáló valódi súly. 
Így azután a különböző pénzverőkben a különféle súlyú helyi 
kölni márkák voltak használatban. A bécsi márkának 1506-ban 
és 1 704-ben megállapított eredeti súlyát véve alapul, annak egy 

^28D>6iy6x5 _j 233-84552 g^os 

kölni márka felel m^. 

Az 1760. évi augsburgi pénzcongressuson összegyűlt 
osztrák, bajor» sváb és frank kiküldöttek az egységes biro- 
dalmi pénzláb megalkotásának főakadályát a helyi kölni 
márkák súly eltérésében találták. E helyi kölni márkák többé - 
kevésbbé eltértek a bécsi márkával évszázadok előtt meg- 
állapított 5 : 6 aránytól. A congressus az egységes pénz- 
verés! súlymérték megállapítása végett elrendelte az összes 
ykölni márkák" normalsúlyának a bécsi pénzverőben hasz- 
nált hivatalos bécsi márkasúlylyal leendő összehasonlítását. 
Az anyasúlyok pontos mérlegelés útján történt vizsgálata 
arra az eredményre, vezetett, hogy a bécsi császári pénz- 
verőben használt bécsi márka Ve'^hoz legközelebb áll az 
1694. évi eredeti augsburgi ezüst Richtpfennig'Stíly már- 
kaja, a mely — a kiküldött pénzverőmesterek vizsgálata 
szerint — az Ve bécsi márkához csak ViaVo eltérést mu- 
tatott. Elhatározták ezért, hogy az egyezményszerű biro- 
dalmi pénzverés alapsúlyául ezt az 1694. évi augsburgi 
ezüst Richtpfennig-súlyt teszik.* 

. ' Nagl id. h. 197. 1. 
' ,Zur neuen Conventions-mássigen Ausmünzung könne, solle und 
műsse der hiesige Stadt augsburgische Richtpfennig de a. 1604. als der 
egalste, ohntadelhaiftaste und in der Vergleichung wie 5 zu 6 dem Wiener 
am nachsten kommende CMlnIsche-Gewicht, am so unbedenkliőher genom- 
men werden, als nach der General- Wardeine Prob, wocu auch der hier 
anwesend . . . österr. Generalwardein gezogen worden, an diesem Cóllni- 
schen>Ricbtpfennig nichts erhebliches auszusetzen, dersdbe auch in Ver- 
gleichting, wie 5 zu 6 dem Wiener am nftchslen kommt und bey der 
geoaaesteo Berecbnung dieser CAUner und Wiener-Gewichten, sich nicht 
mehr als in circa 'Z,, p[ro] Cto Differenz ergibt, mithin es bey der an 



72 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az e határozatot 1767-ben végrehajtó reform alapján 
készült eredeti bécsi normalsúlyok, úgy az 1694-es augsbuiigi 
kölni márka, mint az 1 767-ben kiigazított bécsi márka normál- 
súlyai, a bécsi föpénzverőhivatalban máig is megvannak.^ 

Nagl e súlymértékeken végzett mérésekkel a birodalmi 
pénzverés alapjává teU 1694. évi augsburgi j^kölni már- 
kdf 233'906g'nak (illetve 233*924 g-nak) találta,' a mi 
0*0605 g-inal nehezebb az eredeti bécsi márka ^/^ánéí. Az 
1760-ban, majd 1767-ben végrehajtott hivatalos mérték- 
összehasonlítások szerint azonban Bécsben a XVIII. szá- 
zadban nem az eredeti 280*614625 g-os bécsi márka, hanem 
egy annál, sőt az 1694. évi kölni márka Vö-énél is nehe- 
zebb márkasúly volt használatban. 

Az 1 760. évi határozat alapján 1 767-ben a bécsi pénz- 
verdében is a „kölni súlyt '^ tették a pénzverés alapjává, az 
addig használatos bécsi márka helyébe. Az ekkor megejtett 
pontos mérlegeléseknél kiderült, hogy a bécsi pénzverdében 
addig használt márka ötszöröse Vi bécsi pfenniggel (Vrij már- 
kával) nehezebb volt 6 az 1694-iki augsburgi ezüst Richtpfennig- 
súlynak megfelelő márkánál. ^ Elrendelték tehát a bécsi márka 
súlyának az augsburgi 1 694-es súly alapján leendő kiigazítását. 

Az augsburgi 1694. évi 233"906 g-os kölni márkának 
Vfi-e 280-6872 g. 

A feliratuk szerint 1767-ben az augsburgi 1 694-es 
kölni márka alapján kiigazított öt bécsi normálsúly súlya: 

280-666 g 
280.668 g 
280-683 g 
280-695 g 
280-700 g."^ 

Kayserl. Majest. verabfosten Vorstellung, sein verbleiben habé.' Hirsch, 
Joh.Ch.: DesTeuUchenReichsMünzarchiv. Vm.Nűrnberg, 1766.312—313.1. 

^ E súlyok közül kettő az 1694. évi kölni márka, öt as 1767-ben 
kiigazított bécsi márka normalsúlya, mint feliratukból kitűnik. 

« Nagl id. h. 211. 1. 

'Nagl id. h. 203. 1. 

^ Nagl pontos mérései i. h. 213—219. L, a hol e fennmaradt 
súlyokat részletesen ismerteti. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSSH ÉS LBNGYEL MÁRKASÚLYOK 73 

A fennmaradt súlyokból teljes határozottsággal meg- 
állapítható, hogy a bécsi márka súlya 17 67 -ben — az 
augsbiu^ 233*906 g-os 1694. évi kölni márka alapján — 
280-6872 g-ban állapíttatoH meg, a mely súly 0-072575 
grammal nehezebb az eredeti 280*614625 g-os bécsi máiicánál. 

A XVIII. században 1767-ig használt bécsi pénzverő- 
márka súlyát az 1760-ban és 1767-ben m^ejtett mérések 
eltérően határozták meg. Az 1767-iki pontosabb hivatalos 
mérések szerint: 

6 augsburgi 1694. évi kölni márka + ^^n bécsi márka 
= 5 bécsi pénzverő márka; 

233*906 X 6 + Vöu bécsi márka = 5 bécsi márka ; 

tehát ez az 1767-ig használt márka 280'7968ég volt. 

Ez a súly pedig ^j^^^l^-Vsl nehezebb a bécsi márka 
eredeti 280*614625 g-os súlyánál.^ A súlynövekedés az 
összes márkasúlyok növekvő tendentiájának eredménye volt.' 

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy: 

1. a bécsi márka eredeti súlya 280614Ú2S g volt; 

2. a XVI — XVni. S2ázadban Nürnbergben a bécsi 
márkát helytelenül kevesebbnek tekintették 280*614625 g- 
nál; de 1704 táján e hibás számítást kiküszöbölték; 

3. a XVIII . században, 1 767'ig Bécsben egy 28079684 
grammos márkasúly volt a pénzverés atapsúlya,^ a mely 
VieVo eltérést mutat a bécsi márka valódi súlyához; 

4. 1760-ban valódi és a bécsi márka Vg-ához legköze- 
lebb álló „kölni márkául' az augsburgi 1694. évi Richt- 
pfennigsúly ismertetvén el, ezt tették a pénzverés alap- 
súlyává. Ennek ^/^-e az akkori mérések' szerint VieVo'J^^l 

» 280 614625 g Vw%-a = 0-176 g; 280796 — 280*614 g = 
0*172 g. — Nevezetes, hogy as 1760-iki congressns alkalmából végtett 
mécések sxerint a Bécsben használt márka éppen Vi«%'^ nehesebb lett 
vohia as 1604. évi angsburgi kölni súly Vs-énél. Ez ana matat, hogy a 
congressns as augsborgi kölni súlyt valódi nagyságánál kisebbnek, pon- 
tosan az eredeti bécsi márka V«-ának megfelelő súlynak hitte. 

' V. ö. erről Rocca és Finály megjegyzéseit az előző fejezetben. 

* Nevezetes, hogy ennek a megnőtt márkaaúlynak Ve-^oz, 233*997 
grammhoz igen közel áll a XVm. században Kölnben használt márka, 
a mely S c h o a p p adatai szerint 233*922 g volt. (V. ö. az I. függeléket) 



74 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

volt könnyebb a bécsi pénzverde márkájánál, tehát a valódi 
bécsi márkasúlylyal azonosnak tekintetett; 

5. ez az 1694. évi augsburgi kölni márka 233'906 g 
volt; Vg-^ 280-6872 g, 

6. ezért 1 767'ben a bécsi inárka súlya nent az 1 760'iki 
congressuson visszaállitani vélt eredeti súlyban^ liatiem 
:^80'6872 gban áUapittatott meg^ a mely súly azután 
1874'ig állandóan használatban volt;^ 

7. a bécsi márka súlya századokon át jóformán vál- 
tozaÜan maradt. A Bécsben használatos maximális (280*7968) 
és minimális (280*6146) súly közt az eltérés mindössze 
0*1822 g, a mi az egykorú mérlegek pontossága mellett 
alig számbavehető eltérés. 

További átszámításainkban a bécsi márka súlyául 
mindig annak eredeti 280'614625 g-os súlyát fogjuk felvenni. 

A landshtUi márka súlyára nézve 1457-ből van egy 
adatunk. E szerint: 

9 landshuti márka = 8 bécsi márka.* 
1 landshuH márka = 249'43ö22 g. 

A régi müncheni márka dr. Paumgartner 1506. évi 
Ratschlag-}a szerint úgy aranylott a bécsihez, mint 4 : 5-höz.* 
A 280*614625 g-os bécsi márkával 

1 müncheni mdrka == 2244917 g. 

Az augsburgi márkát ugyancsak Paumgartner hatá- 
rozta meg: 

^ Rumler 1852-ben a Nagl által is megmért súlyok egyike 
alapján 280*6709 g-ban, V e g a báró és J a c k e 1 a XIX. század elején 
280*644 g-ban állapították meg a bécsi márka súlyát. V. ö. Nagl id. h. 
217. 1. Muffat id. h. XII. 89—00. 1. Noback id. m. 1464. 1. — 
J á c k e 1, Josef : Neueste Europ&ische Münz-, Mass- und Gewichtskunde, 
U. Wien, 1828. 467. 1. 

* „Item I. Mark Silber Wienisch Gewicht umb VII. Gulden ungrísch, 
thut XVIIL Landshuter Lot." Lóri: Sammlung des baierischen MAns- 
rechts. I. (1765.) 41. 1. V. ö. Muf f at id. h. XI. 239. 1. 

' ,Item das Mflnchner Marok Silber ist umb 4 Lot gerínger dann 
Wienner Marck: alsó thun 5 Lot Mftnchner alléin 4 Lot Wienner.* 
Lóri id. m. L 109. 1. V. ö. Muffat id. h. XL 238. L 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÜLYOK 75 

1 augsburgi márka =» 1 müncheni márka + 3 quent- 
chen = 1 bécsi márka — [3 müncheni lat + 1 quentchen]. * 
Az eredmény 235-014749 g, 

A XVI. századi müncheni codex adatai szerint az 
augsburgi márka 235"62648 gramm, Schoapp adatai szerint 
23531673 g volt* A három egymáshoz igen közel álló 
eredmény középszámával : 

1 augéburgi mdrka « 23S'31931 g. 

A prágai márka^ súlyára Luschin közöl néhány 
adatot, a melyek egyike szerint: 

1 prágai márka «- 3Vs bécsi fertő + 1 quint. Ennek 
az adatnak azonban sem értelmezése, sem kora nem bí^ 
zonyos.* 

Az 1561. pénzszerződés szerint: 

1 kölni márka: 1 prágai márka — 933: 1010. "^ 

1722: Schoapp szerint: 

1 prágai márka = 1 nürnbergi márka + 1 lat + 1 dénár.* 

A prágai márka súlyául a 233*3553 g-os kölni és 
237-872 g-os nürnbergi márkával 25261 182, Uletve 253-66818 
grammot kapunk. Közápszámmal 

1 prágai mdrka » 263' lé g. ^ 

^ .Aagspurger Marck grösser, dann Műnchoer Marck um dreu 
qnintat, aber . . . ist gerínger, dann Wienner Marck umb drei Mflnchner Lot 
nnd ain quintat* Lóri id.in.L 110. L V.ö. Muffat id. h. XI. 238.1. 

' V. ö. az L függeléket. 

' Első említése 1222-b61 : F r i e d r i c h. Cod. d. Bohém. II. 214. 1. 

^ ,Item ein Prager markeh macht su Wienn III. ster I. quintet.* 
Luschin: MOiLEgescbichÜiche Vorstttdien. (Archív f. ÖG. XLVII.) 
252. 1., a hol egybea megállapítja, hogy a ..ster" alatt fertő értendő. 

» Luschin: U. o. 252. 1. 

* Schoapp id. m. 75. L V. ö. as L függeléket 

' A L u s c h i n*nál adott első egyenlet sserint a bécsi márka 
280-614625 g-os súlyával 249*9224 g-ot kapnánk. A XDC. században 
Littrow (Gedrangter Abriss der Műnz-, Maass> und Gewichtkunde. 
Güns, 1834. 31. 1.) szerint a prágai márka 254 g; később (Noback 
id. m.) 255-7382 g-ra emelkedett. V o i g t (Beschreibung d. bisher be- 
kamiten Böhmischer Münzen« III. Prag, 1774. 4. 1.) adata, a mely szerint 
1 bécsi márka = 1 prágai m. -f* ^ l^t -f 1 ^^^^ + ^^U d^^> tehát 



76 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A régi marva márka (marca ponderis Moravici, pon- 
deris Brunnensis) ^ súlyának meghatározására azok a XIV. 
századi oklevelek njmjtanak támaszpontot, a melyekben 
prágai súlyú és morva súlyú garasmárkákról van szó. Ezek 
szerint a prágai és morva márka arányát 56 : 64-re kellene 
tennünk,* a mi a 253-14 g-os prágai súlylyal egy 289-30 
grammos márkasúlyra vezetne. 

Tudjuk azonban^ hogy Morvaországban kezdetben 
nem 64 garast, hanem csak 624 számítottak egy (morva) 
márkára/ s ezt a számítási módot csak a gyakoriati czél- 
szerűség kedvéért cserélték fel a súlyrendszerben is érvé- 
nyes négyes számrendszemek megfelelő 64 garasos szá- 
mítási móddal.^ Világos tehát, hogy a két márka súlyaránya 

1 prágai márka : 1 morva márka = 56 : 62 
volt, tehát 

1 morva márka = ^jr,^ prágai márka = 280*2621 g. 

Ez a siíly nem egyéb, mint a később bécsi márka 
néven ismert súlymérték. Morvaországban tehát — évszá- 
zadokkal a Habsburgok uralma előtt — a bécsi márkával 
azonos súlyú régi morva márka volt használatban. A bécsi 
márkával végzett számításaink eredményeit figyelembe véve, 
fel kell vennünk, hogy 

1 morva márka = 280'61462S g 

volt. * 

1 prágai márka = -257 g, téves s azon alapszik, hogy Prágában a 
254 g-os márka mellett egy 514 g-os font volt használatban. (Littro w 
id. m. 31. 1., Noback id. h. 977. 1.) Ennek a fontnak fele volt 257 g. 

» 1263 : Cod. d. Morav. m. 356. L ; 1276 : Cod. d. Morav. IV. 168. 1. 

' yMarca grossomm Pragensium ad pondus Pragense, 56 grossos 
pro marca compuUndo." 1307: Emler. Reg. II. 013., 921., 928.; 1309: 
n. 957. 1. stb. .Marca grossorum Pragensium ad pondus Maravicum, 
64 grossos computando pro marca.* 1307 : Cod. d. Morav. VI. 4. 1. — 
1317: VI. 86. 1. stb. 

' 1303: ySexaginta grossorum Pragensium et duorum pro una 
marca currencium*. Cod. d. Morav. V. 166. 1. és Emler. Reg. II. 852. 1. 

* V. ö. a II. rósz 11. fejezetét. 

* A XIX. században 1 morva font = 559967 g, a mi 279-983 
grammos márkasúlyt ad. (V. ö. Noback id. m. 170. 1. és Muffat 
id. h. XU. 122. 1.) 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 77 

I 

A régi tiroli márka súlyára Luschin közöl néhány 
XV. századi egyenletet Ezek szerint: 

1429: 754 bécsi márka + 7Ví lat = 831 tiroli márka 
+ 12V> lat. 

1451 : 6444 bécsi márka + 13V> lat = 7156 tiroli 
márka + Wk lat. 

1453: 18Vt bécsi lat = 20^/t tiroli lat. 

1478: 12016 bécsi márka + UVí lat =« 13267 tiroli 
márka + 3 lat 

1479: 10433 bécsi márka + 14V* lat= 11492 tiroli 
márka + 3 lat. 

1480: 5448 bécsi márka + 12Vs lat = 6006 tiroli 
márka + 3 lat.* 

A bécsi márka 280*614625 g-os súlyával 

l tiroli márka -= 1. 25453322 g 

2. 252-69536 , 

3. 253-23758 « 

4. 254-16592 , 

5. 254-77392 „ 

6. 254-57088 , 

Középszámmal véve 

1 HroU mdrka = »S3^961ée g, 

A salzburgi márkáról a salzburgi 1283. évi pápai 
tizedjegyzék nyújt felvilágosítást 

568 bécsi márka — 3 lat = 621 salzbuiigi márka 
287Ví bécsi márka + íVs lat — 1 quint = 314V> 
salzbuigi márka^' 

^Luschin id. h. 255. 1. Az ott közölt hetedik egyenletben, a 
mely szerint SVg bécsi márka &= A^lt tiroli márka, sajtóhiba van, mint 
Luschin eredménye mutatja. 

* „Argenti ... ad pondus Wie n n e nse marce DLXVÜI minus loto- 
nibus ÜL, que faciunt in pondere Salzburgensi DCXXI.* — .Argenti ad 
pondus Wiennensem CCLXXXVII et média et loto L et medius minus 
1 quintone, que fac(iunt) Salzburgensis ponderis marcas CCCXIV et 
mediam." Stexnherz id. m. 71, 72. 1. 



78 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

a mi a salzburgi márka súlyául 256*58051, illetve 256*5934 
grammot ad. Középszámmal véve 

1 saluburgi márka = 256^08696 g.^ 

A 253— 256VS g közt váltakozó súlyú prágai, salz- 
burgi és tiroli márkák eredetükben minden valószínűség 
szerint troyesi súlyok. Szokatlanul magas súlyuk magya- 
rázatát egy régi német súlymérték adhatja. Több délnémet 
és svájczi városban kereskedelmi súlyul egy 509 — 514 g-os 
súlyfont volt még a XVIII — XIX. században is használatos/ 
A troyesi márka nyilván e régi helyi font feléhez viszonyítva 
emelkedett 253 — 256 5 g-os súlyra. 

Karinthiában, a XIII. században nálunk is nevezetes 
szerepet játszott friesachi dénárok hazájában, 1286'ig a 
friesachi márka volt a pénzverés alapsúlya.' 

A friesachi márka súlyának m^állapításához a helyes 
utat Luschin mutatta meg, a mikor a flgyelníet felhívta a 
„Fünfvierdunger^'-nek nevezett friesachi dénárokra. Szá- 
mításai azonban, valamint eredménye, mely szerint a 
friesachi márka súlya 231*048 g lett volna, tévedésen ala- 
pulnak.* 

A forrásadatok helyes megértése végett előre kell 
bocsátanunk, hogy Friesachban és általában a mai déli 

^ Luschin (id. h. 255. 1.) felemlíti, hogy Selsburgban még 
1832-ben is használatban volt egy 512*6 g-os font 

' Schoapp adatai sxerínt a XVIII. szádadban Nürnbergben, 
Frankfurtban, Lipcsében, Zürichben s más német városokban egy 509*1947 
grammos font volt mint kereskedelmi súly használatban. V. ö. as I. füg- 
geléket. Prágában a XIX. században 514*334, Salzburgban 512*6 g-os 
fontokat használUk. N o b a c k id. m. 977. 1. L u s c h i n id. h. 255. 1. 

' ^Pandus Prisacense*' , Először 1212-ben. Mon. Carinth. I. 335., 
398., 403., U. 45., IV. 344., 638. stb. 1. 

*• Luschin (id. h. 258, 261. 1.) egy hibás oUevéleditio ali4)ján 
a bécsi és friesachi márka állítólagos 290 : 245 arányát teszi számítása 
alapjául Az idézett oklevélben azonban nem 290, hanem 245 dénárról 
(„talentum et quinque denarii* és nem .talentum et quinquaginta denarii"- 
ról) van szó.. Az 1244. évi oklevél helyes szövege: Mon. Carinth. IV. 
313. 1. — S c h á f e r id. m. (Vatikanische QueUen. 11.) 43.* 1. nem tudom 
mi alapon, 264*45 g-ra teszi a friesachi márka súlyát. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 79 

osztrák tartományokban a XII — XIII. században egy 160 
denáros számftási márka volt divatban.^ 

1207., 1212. és 1245. évi forrásokból kitűnik, hogy ez 
időből Friesachban olyan dénárok is voltak forgalomban, 
a melyekből 5 számítási fertő, vagyis — (1 márka »») 4 fertő 
160 dénár lévén — 200 darab ért 1 friesachi márka tiszta 
ezüstöt.* E dénárok neve „ötfertós* (fünfvierdimger) dénár 
volt, szemben az ugyanez időben már verni kezdett köny- 
nyebb dénárokkal, a melyekből 245 ért egy márka ezüstöt. 

Wolfger utiszámadásainak 1203 — 1204. évi pénzváltási 
adatai szerint 

1 friesachi dénár = 7 bolognai dénár. 

A bolognai dénár szinezüst-értékét Wolfger adatai nyo- 
mán 0*161 g*nak találtuk, tehát a friesachi finomsiilya 
ri27 g lett volna. ^ Ez adat alapján: 

200 friesachi dénár = 225'4 g színezüst, 

tehát a friesachi márka súlya 225'4 g lett volna. 

A XIII. század második felében a friesachi pénzverő- 
házban könnyebb pénzlábra tértek át. 

1257-ben — két oklevél szerint is* — 

1 friesachi márka = 272 dénár. 

^ Wolfger 1203— 1204. évi ssámadásaiban : .marca dim. hoc sünt 
mod. siL n.*, .marc L h. stint mod. siL ím.", «XX. den. h. dim. mod. 
sU.*, vagyis 1 márka = 8 X 20 dénár = 160 dénár. Zingerle id. 
m. 61—62. 1. V. ö. még as 1283. évi sakburgi ssámadásokat : Stein- 
h e r s id. m. 58. s köv. 1. és Luschin (Geschicfate d. Stadt Wien. 
U/2. 753. 1.) megjegyséseit a 160 denáros számítási márkáról. 

* 1207 : ,2850 marcas Frisacensis monete et tales debent esse 
denarii, quod V ferifonesj valeant unam marcam puri argenti* ; 1212 : 
^solvente VI. marcas examinati argenti ad pondus pttblieum Frisacense* 
. . . „dedenmt eidem Ulrico XXX. marcas denarionim monete publice, 
qui vánfvArdmngere dicnntur* ; 1245 : ^pro XX marcis Frisacensinm mo- 
nete, quorum fciiones quinque marcam faciunt in argenti ponderis Frisa- 
censis." Mon. Carínth. IV. 42., I. 385—336., n. 36. L 

' V. ö. számadásainkat a III. függelékben. 

* 1257 : ,pro viginti marcis argenti ad pondus Frisacense seu 
triginta quatuor marcis denarionim tantumdem valentibus." (Mon. Car. 
IV. 500. és Z ah n: Steier. Ub. IIL 319., 323 1.) azaz: 20 márka = 5440 
dénár. Az oklevél nem tiszta ezüst, hanem egyszerűen ezüst márkáról szól. 



«0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Ez a pénzláb volt érvényben 1286-ig, a mikor Mein- 
hard karinthiai berezeg és Rudolf salzbuigi érsek a régi 
súly kiküszöbölésével a 280*614625 g-K>s bécsi márkát tették 
Friesachban pénzverési alapsúlylyá és az új márkából 340 
dénárt verettek. ' Tehát 

1 bécsi márka = 340 friesachí deriár. 

Az el6z6 egyenlettel arányba állítva: 

1 bécsi márka : 1 friesachi márka = 340 : 272, 

tehát 

1 friesachi márka ~ 2244917 g. * 

Ez a súly — a mely egyébként csekély eltéréssel 
fedi a ,fünfvierdunger"-ek finomsúlyából nyert 225*4 g-os 
eredményt — azonos a régi müncheni márka súlyával. 

A lengyel vagy krakói márka súlyára több egyenlet 
áll a forrásokban rendelkezésünkre. 

XIII. század: Beham Albertnél: 

51 regensburgi márka »» 64 lengyel márka.' 
A regensbuifpi márka 245*53779 g-os súlyával: 

1 lengyel márka = 1 9566292 g. 

1308: Gentilis bíbomok tizedkönyve szerint: 
310 pápai márka <= 348^4 krakói márka.* 



^ Schwind-Dopsch 141. 1.: .monetarii nostri de Saaeto 
AHto et Volchanmtfcht el Frísaóeiises in monetis nostris verő Wietmensi 
fomdert uti debent* . . . ,de marca argenti denarionmi marce dne et 
viginti demttii cndi debent". 

' V. ö. a IL réss 7. fejesetét. 

' ^Nota marcham polononim esse mioorem pondere Ratisponensi 
tribus lothonibus et quintino* (tebát 64 lengyel quentch. ss 51 regens- 
burgi qnentchen). Albert von Beham... Hgg. von Dr. Const« 
Höfler. BibUothek d. Litter. Vereins in Stuttgart XVI. Stuttgart, 1847. 
XXXm. lap. 

*" ^marchi 310 ,'del ari. al peso di corte di Roma, cfae vaglono 
marchi 348 e 8 fortone di fine ariento al peso di Cracovia*. Mon. Vat 
Ser. 1/2. 460. 1. 



BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 8 1 

A pápai márkát — Pegolotti adatai alapján — 223-3607 
g-nak véve feP 

1 krakói márka = 198 54284 g. 

1330: A vatikáni irattár adatai szerint: 
10 krakói márka = 8 avignoni márka + 2 uncia + 16 dénár. ^ 

Az avignoni márkát — Pegolotti alapján — 234" 1564 
g-ban véve fel' 

1 krakói márka = 195 52059 g. 

1526: Copemicus szerint: 

55 magyar arany = 1 márka.* 

A magyar aranynak átlagos súlya e korban 3*54 g^ 

lévén, 

1 lengyel márka = 194' 7 g. 

Az V09 márkának megfelelő 3*55 g-os törvényes ki- 
verési súlylyal: 

1 lengyel márka = 19525 g. 



> Ld. I. Függelék. 

* Reg. Secr. Vaticani. 115. f. 361. idézi S c h a f e r (id. m. 43.» 1 ). 
' Ld. I. függelék. Megjegyzendő, hogy Avignonban 1 márka = 

8 uncia =160 dénár. 

* ^Floreni ungaríci CX justi et aequalis ponderis, per grana vide- 
licet LXXII. implent Hbram unam ; libram semper intelligo, quae continet 
marchas dnas ponderis.* Idézi Salamon Ferencz: Budapest törté- 
nete. III. 143. 1. Ugyanő vette először észre, hogy ez adat a krakói már- 
kira vonatkozik. 

* Az egykorú magyar arany súlyáról : Kováts Ferencz: 
Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1452—1460 közt. (M. G. T. Sz. VII. 
1900.) 390— 393. 1. — Se halk: Der Münzfuss d. Wiener Pfennigé in 
d. J. 1424— 1480Í (Num. Zeitschr. XII. 1880.) 196. 1. — Salamon 
Ferencz id. m. III. 127. 1. — Győrik Márton: A pozsonyi 
lycenm éremtárának katalógusa. II. Pozsony, 1895. 23—38. 1. — Har- 
sányt Pál (Adatok a C. N. H. Hl. kötetéhez. N. Kőzi. 1914. 43. 1. 
és 1915. 42—46. 1.) I. Ferdinánd 43 drb aranyának súlyát 3-44— 358 g nak. 
Uűálta. Összsúly: 152*22 g. Átlag: 3*54 g. 

Hóman: Magyar pénztörténet. d 



82 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

1722: Schoapp adatai szerint: 

1 krákói márka = 195' 1293 g."^ 

A források 1947— 198-54 g-ra teszik a krakói (len- 
gyel) márka súlyát. Az összes eredmények középszámával 

1 krakói márka = 19S^ g.^ 

> V. ö. az I. Függeléket 

' Noback szerint a XIX. században 108*9 g volt a krakói 
márka, a mi Gentilis számításával egyezik (id. m. 450. 1.). — Salamon 
F e r e n c z másik adata, mely szerint a lengyel márka a kölninek * ,-e 
lett volna, a varsói márkára vonatkozik, mint az az eredeti forrásból 
kitűnik. (Ld. Muffat id. h. XU. 132. 1) A vmnói márka e szerint 
200-017 g volt 



NEGYEDIK FEJEZET. 

SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A 
RAVENNAI OKLEVÉL. 

Történeti és numismatikai irodalmunkban általánosan 
elfogadott nézet, hogy hazánkban már Szent István korá- 
ban a későbbi, kb. 245 g-os budai vagy magyar márka 
volt mint pénzverést súly használatban.^ E feltevés annál 
tetszetősebbnek látszott, mert Regensburgban, a honnét 
— mint alább látni fogjuk — Szent István pénzveréséhez 
a mintát vette s a honnét minden valószínűség szerint 
munkásait is hozatta, a középkorban a budai márkával 
azonos súlymérték honosodott meg. 

Szent István azonban pénzeivel és pénzverőivel együtt 
a máriasúlyt nem vehette át Regensburgból, mert az ö 
uralkodása idején a márkasúly nemcsak Regensburgban, 
hanem — mint láttuk — egész Németországban, sőt 1026 
előtt az egész continensen ismeretlen volt^ a távoli Skandi- 
náviát kivéve. 

^ Schoenvisner: Notitia Huog. rei Numariae. Budae, 1801. 
155 — 156. L — Végh Ödön: A nyugati és keleti érmészet befolyása 
Magyarország énnéssetére. Pest, 1867. 13—16.1. — Finály Henrik: 
A régi magyar súlymérték. (Erd. Mús. Egyl. Évk. IV.) Kolozsvár, 1868. 
62—71.1. — Ereky Alfonz: Mérték-, pénz- és súlyisme. 1881. 
158—159. 1. — Salamon Ferencz: Budapest története, m. 182— 
145. 1. — Belházy János: A régi magyar pénzverési súlymérték. 
Selmeczbánya, 1889. 1 — 55. 1. — Pauler Gyula: A magyar nemzet 
története az Arpádházi királyok alatt 2. kiad. Budapest, 1899. 406—407. 1. 
— Kováts Ferencz: Pénztörténet. (Magyar Közgazd. Lexikon. III. 
204. L) — Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok 
idején. Budapest, 1912. 10., 22. 1. stb. 



84 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A márka 1045-ben tűnik fel Németország területén, 
Kölnben s innét kiindulva terjedt el a XI. század végén, 
illetve a XII. század első felében kelet felé. 

A XII. századi regensburgi oklevelekben gyakran talál- 
kozunk a font (libra és talentum) említésével, de a márkára 
csak 1250b61 találtam adatot.^ 

Magában Francziaországban — a honnét az összes 
240 — 249 g-os úgynevezett troyesi súlyok származnak — 
először 1070 után találkozunk a márkával. 

A dolgok ily állása mellett nagyon merész az az 
állítás, mintha Szent István pénzverési súlymértéke a márka 
lett volna, hacsak egykorú és teljes hitelű forrásokkal iga- 
zolni nem tudjuk. 

XI. századi forrásaink közül a törvények sem a fon- 
tot, sem a márkát nem ismerik. Az oklevelekben — hamis- 
ban és valódiban egyaránt — font-han (libra) fejezik ki a 
poena összegét.^ 

Á márkát csak három XI. századi oklevelünk említi. 
Szent Istvánnak bakonybéli és ravennai, továbbá Szent 
Lászlónak somogyvári alapítólevele.' 

E három oklevél egyike, a bakonybéli alapítólevél, a 
pannonhalmi nyomán a XIII. században készült kétségtelen 
hamisítvány.*' Szent László királynak 1091. évi somogyvári 
alapítólevele pedig nem a magyar cancellaría terméke. 

^ Regensburger Urkundenbuch. I. München, 1912. (Monumenta 
Boica. LIII. Bd.) 38. 1. 

' Szeui István, veszprémi oki. : ,8000 Ubrarum aari* ; pécsi : 
,100 libras auri'* ; pécsváradi: ,100 libras auri* ; pannonbaimi: ,100 
libras auri* ; zalavárí 1019: ,50 libras aurí* ; zalavárí 1024: ,50 libras 
aurí*. /. András, tihanyi 1055 : ^XII libras aurí* ; /. Géza, garamszent- 
benedeki 1075: »aurí libras millc''. — Karácsonyi János: Szent 
István oklevelei. Budapest, 1891. — Krdélyi László: A tihanyi 
apátság kritikus oklevelei. Budapest, 1906. 30. 1. és Kn. M. I. 60. L 

' 103 7, bakonybéli: ,20 marcas aurí*; ravennai: .25 marchas 
puri argenti' ; Í09U somogyvári: ,quinquaginta marchas cocti aurí*. 

— Karácsonyi id. m. cs Századok, 1906. 405. 1. 

^ Fejérpata ky László: A királyi kanczelláría az Árpádok 
korában. Budapest, 1892. 16. 1. — Karácsonyi id. m. 134 — 145. 1. 

— Pauler id. m. IL 587. 1. —Erdélyi László: A bakonybéU 
apátság árpádkorí oklevelei. (M. G. T. Sz. X. 1903. 198—209. 1.) 



SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL 85 

A XI. század második felében nálunk dívó gyakorlatnak 
megfelelően maga a megadományozott szerzet íratta az ok- 
levelet A király csak megpecsételte. írója egy Odilo saínt- 
gillesí apát kíséretéhez tartozó franczia szerzetes volt.^ Ez 
oklevél alapján semmi következtetést sem vonhatunk a 
márka magyarországi használatára nézve, legfeljebb annyit, 
hogy a XI. század utolsó évtizedében már nem volt isme- 
retlen. 

Az egyedüli forrás tehát, a mely hazánkban 1 09 1 előtt 
márkáról szól, Szent István király ravennai adománylevele. 
Kérdés már most, bir-e ennek az irodalomban eddig kétség- 
telen hitelűnek elismert oklevélnek szövege a hitelességnek 
oly eclatans criteriumaival, hogy — szemben az összes 
európai forrásokkal — ennek alapján a márkasiílynak a 
continensen s különösen Magyarországon a XI. század első 
felében való használatára következtetést vonhassunk? E kér- 
désre mindan habozás nélkfU tagadólag kell válaszolnunk. 

A ravennai adománylevél, a melyben István király 
évi 25 márka ezüst fizetését ígéri az általa alapított és 
Gellért marosi püspök által felszentelt ravennai egyháznak, 
sem eredetiben, sem hiteles átiratban nem ismeretes. 

Az oklevél kiadói, Stilting,* Pray,* Katona* és Fan- 
tuzzi ^ egyaránt Hieronymus Rubaeus ,Historiarum Raven* 
natum líbrí X.* ez. művére hivatkoznak. Rubaeus e művé- 
nek elsőy 1572-iki kiadásában még nem közölte az okleve- 
let, csak pár sorban írta le az alapítás és adomány törté- 
netét' Művének bővített és hosszabb czímmel megjelent, 

^ Baumgarten Ferencz: A saint-gUlesi apátság össcekötte- 
tései Magyarorssággal. (Ssácadok, 1906.) 395—399. 1. 

' Vita S. Stephani. Jaurini, 1747. 123—124. 1. 

' Annales regum Hungáriáé. I. Vindobonae, 1763. 41. |. 

« História Critica. I. 432. L Fejér Pray nyomán. Karácsonyi 
pedig Fejár nyomán tettéle közzé. 

* Conte Marco F a n t u z z i : Monumenti Ravennati de' secoli di 
messo. V. Venezia, 1803. 246. 1. 966. évszám alatt közli. 

* Hieronymi R u b a e i Historianim Ravennatom libri decem. Véne- 
His, 1572. A 935. és 981. évek eseményei közt így írja le az aliq)ttást: 
,ln agro Ravennati hoc tempore D. Petri ad Vincula templum ac domus 
« D. Stephano Ungarorum Rege extmitar, consecratur a Gerardo Móri- 



86 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

1603. évi kiadásában adja először az oklevél szövegét, még 
pedig az összes többi kiadásba átment, de Horváth Míhálytól 
már kifogásolt és kijavitott szöveghibákkal. ^ Ugyané műből 
ismeretes IV. Bélának ifjabb király korából származó, 1233. 
évi oklevele,' a melyben hozzájárul apjának Szent István 
mondott adományát megerősítő , aranypecsétes* kiváltság- 
leveléhez, a nélkül, hogy akár IL András, akái* Szent István 
oklevelét átírná. II. András oklevele mindmáig ismeretlen. 

A Szent István-féle adománylevelet a Béla-féle ok- 
levéllel való összehasonlítása alapján mai formájában Szent 
István oklevelének el nem ismerhetjük. 

Béla 1 233-ban nemcsak hog>' nem írja át Szent Istvá n 
oklevelét, a mit ilyennek ismeretében nem igen mulasztott 
volna el, de még czélzást sem tesz arra, mintha ily oklevél 
létezéséről tudomása volna. Mindössze azt mondja, hogy 
, atyánk, András Úr, Magyarország dicső királya, Szent 
Istvánnak, Magyarország királyának adományát és kegyes 
alapítványát^ a melyet a ravennai földön levő vasas Szent 
Péter egyháza részére tett . . . érvényesnek és igaznak taló^ 
(ratum et firmum habuerit) és kiváltságlevelét (privilégium 
suum^ tehát Andrásét) aranypecséttel (bulla) megerősítette "". 
Ehhez a dicséretes alapítványhoz apja kértére Béla is hozzá,' 
járult. Szent István oklevelét tehát sem András, sem Béla 
nem említik, csak az adomány és alapítvány érvényességét 
ismerték el oklevelükben. 

Nem ismerhette Béla a Rubaeusnál közölt Szent István- 
féle oklevelet azért sem, mert annak egyik leglényegesebb 
pontját mellőzi. Az állítólagos Szent István-féle oklevél az 
egyházalapítás és alapítvány egyik főczéljául a Rómába 



siensi episcopo ac mortjrre ; adiecit Rex sanctus proventus, quibus non 
solum monachi, ibidem ab se constituti, alerentur, sed sappeditaretur 
etiam victus Ungarís omnibus, religionis causa Romám proficiscentíbus*. 
(226-217. 1.) 

^ Italicarum et Ravennatum historíanim libri XL Venetiis, 1603* 
(újra kiadva: Tíusaurus antiquitatwn et historíanim Italiae. Opera et 
studio Jo. G. G r a e V i i. Cum praef. P. Burmanni. Tom. VII. pars. 1 . 
Lugduni Batovonim, 1722. 249. hasáb). 

* U. o. 389. hasáb és Fejér Cod. d. in/2. 364. 1. 



SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL 



87 



utazó magyarok és királyi követek eUátását jelöli meg. 
Béla viszont erről mit sem mond. Mindenesetre feltűnő, 
hogy a megerősítő oklevél éppen az egyik főczél megemlí- 
tését mellőzze. 

A Szent István-féle oklevél iránt táplált gyanúnkat 
fokozza az egyház alapításáról szóló rész. Béla oklevele 
jszerint , Szent István ... a Gellért marosi püspök tanácsára, 
Vasas Szent Péter tiszteletére, ugyanannak a Szentnek segii- 
ségévelf Ravenna földén alapított egylxáz* javára teszi ala- 
pítványát. Viszont az állítólagos István-féle oklevél szerint 
.István ... a monostort, saját segítségével (per adjutorium 
nostrum), GeUért marosi ptispök tanácsára Romanus, ravennai 
herczeggel együtt alapította". 

A két szövegrész egymásmellé állítva így hangzik : 



(Béla oklevele) 

.statútum S. Stephani, re- 
gis Hungarie, quod fece- 
rat ecclesie S. Petri ad 
vincula . . . per adiutorium 
eiusdem sancti . . . con- 
structe* 



(István oklevele) 

sprefatum monasterium ve- 
strum, per adiutorium no- 
struni , . . construi feci- 



mus 



Rendkívül különös, hogy valaki, legyen az bár király 
és később szent, saját magát hívja segítségül egy monostor 
alapításához. 

Nem lehet kétségünk abban, hogy az István-féle okle- 
vélnek e különösen hangzó része Béla oklevelének félre- 
értésén alapul, tehát az egész oklevél ez utóbbinak mintául 
vételével készUt hamisítvány. A hamisító — két szentről 
lévén szó — Szent Istvánra vonatkoztatta az „adiutorium 
eiusdem sancti" kifejezést és felépíttette a ravennai monos- 
tort Szent Istvánnal, » saját magának "^ segítségül hívása 
mellett. A mi a hamisítás korát illeti, ha ugyan nem maga 
Rubaeus compilálta a Béla-féle oklevélből és a ravennai 
egyház hagyományaiból, legkorábban a XIV. századra 
tehető. Egyes kifejezései, mint „motu proprio*, ,caritative 
tractare"" és záradékában a Magyarországon ismeretien 



88 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

ncameraríus'' említése, XIV. és XV. századi pápai okleve- 
lek stílusára emlékeztetnek.^ 

Adott-e ki Szent István egyáltalában oklevelet a raven- 
nai egyháznak tett adományáról, nyílt ^kérdés marad. Való- 
színűnek tartom azonban, hogy nem és hogy a ravennai 
monostor II. Andrásig »sola traditio*^ alapján élvezett a 
magyar királytól évi javadalmat. 

A ravennai oklevél tehát semmiesetre sem tekinthető 
egykorú, hiteles forrásnak a márka XI. századi használatát 
illetőleg. Egyébként már maga a márkasúlynak — Európa 
összes forrásaitól elszigetelten való — említése is megren- 
dítené ez oklevél hitelét, ha más okunk nem is volna a 
hitelesség kétségbevonására. 

Mindezeket figyelembe véve, megállapíthatjuk, hogy 
a főni (libra) — habár csak az oklevelek és sajnos, túl- 
nyomó részben hamis oklevelek formuláris részében említ- 
tetik — ismeretes volt hazánkban a XI. században. Viszont 
a márkát először 1091-ben, akkor is idegen, francziaországi 
ember által írt oklevélben, említik. 

Szent István korában hazánkban is, mint Német-, 
Francziaországban és Itáliában, a font volt használatban, 
mint súlymérték. Arra nézve, hogy melyik font volt a 
magyar pénzverés alapsúlya, positiv forrásadattal nem ren- 
delkezünk. 

Tekintettel arra, hogy Szent István pénzveréséhez — 
mint alább látni fogjuk — a regensburgi pénzverést vette 
mintául, a legnagyobb valószínűséggel az a feltevés bír, 
hogy pénzverési alapsúlyul is az ott használt pénzverési 
súly mértéket alkalmazta.* Teljes bizonyossággal azonban 
az sem állapítható meg, hogy Regensburgban minő súly- 
mérték volt a X. század végén a pénzverés alapsúlya. 

II. Henrik bajor berezegnek, István apósának és a 
mintául vett regensburgi pénzek verőjének pénzverése a 



^ Erre a körülményre Eckhart Ferencz barátom volt szíves 
íigyelmeztetni. 

' Ez a helyes feltevés volt alapja a régebbi tudósok álláspontjá- 
nak is, a mikor a regensburgi márka átvételéről szóltak. 



SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL 89 

Karoling-pénzrendszer hajtása volt. Pénzeinek sülya meg- 
közelíti a jó Karoling-dénárok súlyát s ezért több mint való- 
színű, hogy pénzverésének alapsúlya is a 408 g-os Karo- 
ling-font volt.^ Ha e feltevés helyes, úgy — bár hang- 
súlyozom, hogy ez csak feltevés — valószínűnek kell tar- 
tanunk^ hogy a XL századi magyar pénzverés alapsMya 
is a 408 g'OS Karoling-font volt. 

^ n. Henrik pénzveréséről a IL rész L fejezetében szólunk. 



ÖTÖDIK FEJEZET. 

KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK. 

A magyar források közül — mint már említettük — 
elsőnek Szent László 1091. évi oklevelében fordul elő a 
fftárkaf mint érczsúly- mérték. Ez oklevél írója franczia 
szerzetes volt, a ki Odilo saint-gillesi apát rendeletére fog- 
lalta írásba László király adományát a saint-gillesi monostor 
leányegyháza, Somogyvár számára.^ A márka legközelebbi 
említése lléöból való és ez időtől kezdve folytonosan sze- 
repel forrásainkban a marca^marca argenti és marcaauri^ 

A márka nemcsak mint a nyersércz, hanem mint más 
tárgyak mérésére szolgáló súlymérték is kiszorította a fon- 
tot.' A fonty mely a XII. század első felében még általá- 
nosan használatos/ 1 150. óta nem fordul elő forrásainkban.^ 

> V. ö. Baumgarten id. ért. (Századok, 1906.) 397—398. és 405. U 
^ 1Í46 : vterram arabilem lül-or marcis emptam* ; [1151 k.] : 
„quadraginta ei marcas argenti examinatissimi* . . . ,,viginti marcas" ; 
[1141—1161] : ,anam marcam argenti* ; 1175: .decem marcas auri* ; 
1181: ,CXX marcis*; 1183: ,in viginti marcis argenü* ; [1184—1188]: 
,dec«m marcarum" ; 1185 : ,ceatum marcas argenti* ; 1193 : ,60 marca- 
rum*; 1190 körül (tévesen : 1194): ,CCC marcas argenti" ; 1198: .quadrin- 
gentas etiam marcas argenti*. Ph. I. 599., 600., Smiö. IL 140., 193., 303.,. 
F. n. 199., W. XI. 47., 67., Kn. M. I. 128., 146., Mon. Vesprim. I. 5. L 
— Csehországban, a hol egy pápai oklevél már 1074-ben említi a márkát,. 
1130 éia folytonos a márka használata. V. ö. Cod. d. Boham. I. 76. és 112. L 

* 1152: .anream cathenam 7 marcis ponderantem* ; ií^í;scutei- 
lam argenteam et cifum cum copertorie, ponderantes mi-or marcas*. 
Ph. I. 601., Vm. 277. 1. 

* 1138: Smiö. II. 47.; 1146: Ph. I. 599.; 1150: Ph, I. 600. 1. 

* A bormonostori apátság m. Béla*féle hamis oklevelében (1195 :) 
,CCC Ubras* W. XI. 59. 1. m. Béla állítólagos oklevele Domokos báa 
1194-iki alapítólevelét erősiti meg. Az alapítólevél azonban ,300 már* 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 9 1 

A XII. század második felében tehát a márkasúly 
végleg meghonosodott hazánkban. Arról, hogy melyik 
márka- typus volt használatban, XII. századi forrásaink 
semmi értesítést sem tartalmaznak. A későbbi forrásokban 
is többnyíre minden közelebbi meghatározás nélkül marca,^ 
marca argenii,* marca aurij^ marca cerae^ fordul elő. 

Az a régebbi nézet, mely szerint már e korban a hudai 
márka néven ismert súlymérték lett volna használatban, 
azon a téves feltevésen alapult, hogy Szent István a regens- 
burgi márkát honosította meg. A budai {vagy budavári) 
márkát hiteles forrás először 1271 ben ^ említi és csak 
1297 óta szerepel folytonosan.^ 

káról* szól (W. XI. 57. 1.) és éppen a Itbra szóból következtetve, való- 
színűnek tartom, hogy az 1 195. évi oklevél a XIII. században Ausztriában 
I a heiligenkreuzi zárdában — Borsmonostora anyaegyházában — készült 

' Az oklevelet Szentpétery Imre is hamisnak találta a borsmonostori 

oklevelek vizsgálata közben. (A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. 
Bodapest, 1016. 7 — 15. 1.) A két oklevél érdekes, de az egyik hamis 
lévén, meddő vitára adott alkalmat Pauler és Kropf közt. (M. G. 
T. Sz. 1899.) A dalmát súly- és pénzrendszert visszatükröző 1207 és 
1226. évi oklevelek (Smid. m. 70. és 259. 1) /H>tfiia-formuIája nem tekint- 
hető magyarnak. — Dalmácziában a font állandóan használatos volt. V. ö. 
a II. rész 9. fejezetét. 

* Ph. VIU. 278., I. 617., 627., 634.; H. O. VUI. 13., 19.; Kn. M. 
237., 280., 446., 548., n. 180. ; TK. Civ. I. 10., 12., Zalai oki. I. 23.. 

Tcmesi oki. I. 4., Kubinyi I. 16., 87., 120., 173. 1. sih, 

« Kn. M. I. 185., 238., 457., 588., H. 322. ; H. O. VI. 12., 174., 

347.; Bánffy. L 2.; Smié. III. 294., IV. 191., 418.; H. oki. 14., 76.; 

W. IV. 249.; Apponyi. L 3. 1. sth. 

» W. n. 278., XI. 94., H. O. \TI. 83., F. Vn/2. 46. sth, 

* H. O. VI. 9. ; Kn. M. I. 576. ; BL 391. ; F. V 2. 369. 1. 

* Í22L V, István, Báidosy. 109. L Belus comes 1201. évi oklevele 
(F. VII/4. 71. L) gr. Kemény József durva hamisításai közül való (v. ö. 
Karácsonyi. Hamis oki. 12. 1.), a F. II. 422. L 1203. évszámmal közölt 
oklevél pedig 1303Ai6\ való, mint azt Zimm.—Wemer. I. 227. 1. helye- 
sen közli. Már Salamon Ferencz kiemelte (Budapest Története. III. 
139. 1.), hogy 1271 előtt budai márkáról mit sem tudnak forrásaink. 
Vele szemben Belházy (id. m. 54. 1.) a fenti 1303. évi és a hamis 
1201. évi oklevelekre hivatkpzik. 

* ^Marca argenii ponderis Bndensis (cum pondere Budensi v. 
ad pondus Budense)' : 1297. IIL András: Kn. M. II. 418.; (1297. k.) 
Váradi konv. : Zichy I. 88. ; 1300. Váci kápt. : W. V. 262. ; 1303. 



92 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Sokkal előbb találkozunk forrásainkban más márkákkal. 
A XUL század első feléből származó pápai oklevelek gyakran 
emlegetik a „magyar márkái" (marcaad pondus Hungáriáé).^ 
1224-ben és 1426-ban találkozunk „Béla király márkájával".* 

Egyazon súlyt kell értenünk az erdélyi forrásokban 
„szebeni márka" (marca ponderis Scibiniensis),' ngyi^l^- 
fehérvári márka*" (ponderis Albensis)/ erdélyi vagy sebesi 
márka (p. Transilvani),* radnai márka (p. de Rodna),* 
heszterczei márka (p. Bystriciensis),^ kolozsvári márka (p. 
de Cluswar) ® néven előforduló márkák alatt. Az erdélyi 
márkát egyes erdélyi oklevelek helyi márka (m. ponderis 
terrestris) -^ vagy közönséges márka (communis ponderis) ^* 
néven is említik. 

Péter erdélyi püspök: ,cuin pondere nastro, scilicet Budensi', Zimm. — 
Womer I. 227. (téves 1203. dátummal: F. H. 422.); Í308—Í31U Gen- 
tüis bíboros : ^marchi ál peso di Bedoara*. Mon. Vat 1/2. 425. s köv. 1. — 
1309: Zimm.— Wemer. I. 292.; 1311: F. VIII/1. 402.; 1312: F. Vm/l. 
462.; 1317: Mon. Vesprim. H. 36.; 1317—1321. Rufinus de Civmio: 
Mon. Vat. I/l. 14—21. 1.; 1321: ,cum Japide Budensi*. Anjou. I. 644.; 
1330: Zimm.— Womer. I. 435.; 1^^2: Anjou. 11. 610. 1.; 1333: Aiyou. 
III. 39. ; 1334 : Zichy. I. 423. ; 1341 : Zimm.— Wemer. I. 515. 1. stb. 
> [1192:] ad pondus Hungáriáé (XIII. századi kés betoldása). 
Muratori. Antiquitates Italicae medii aevi. V. Mediolani, 1741., 874. 
hasáb. — 1232 : Theiner. Hung. I. 105. ; 1233 : TK. Ep. I. 73. ; 1252 : 
F. IV/2. 130.; 1253: W. II. 241.; 1254: Kn. M. I. 416., 417.; 1263: 
W. in. 68. 1. 

• 1224 : Zimm.— Wemer. 1. 34. ; 1393 : U. o. ffl. 57. ; 1426 : Bder, 
Jos. Car. De initiis juribusque primaevis Saxonum. Viennae, 1792. 217. 1. 

» 1224 : Zimm.— Wemer. I. 34. ; 1318 : U. o. I. 332. ; 1332— 
1337: Mon. Vat. I/l. 125.; 1341: Bánflfy. I. 112., 113. 1. 

• 1329: I. Vm/3. 375.; 1332^1337: Mon. Vat I/l. 103., 106., 
117., 129., 143.; 1342: F. VHI/l. 603 (tévesen: 1316 dátummal). 

^ 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 34—37.; 1328—1330: Zimm.— 
Wemer. I. 421. ; 1330: U. ott. I. 434. ; 1332—1337: Mon. Vat. l/l. 137. 1. 

• 1268: Teleky. L 8. 1. 

' 1332—1337: Mon. Vat I/l. 92.. 101., 107—108., 113., 117. 1. 

• 13S0: Bánffy. L 173. 1. 

• 1274: .40 marcas cum iapide terrestrí". F. V/2. 606. (tévesen: 
,0 lapid' van ^^cum Iapide* helyett!); 1283: Zimm. — Wemer. I. 145.; 
i25r.- Zimm.— Wemer. I. 160.; 1295: Zimm.— Wemer. I. 198; 1331: 
H. Oki. 202.; 1332—1337: Mon, Vat I/l. 137. 1. 

»• (1330—1356 k.) ; Zimm.— Wemer. I. 440. 1. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 93 

1264-ben tűnik fel a szepesi márka (niarca ponderis 
Scepusiensis, Scipsiensis),* néha — szepesi oklevelekben 
— helyi márka (m. ponderis terrestris) * néven. Valószínű- 
leg azonos evvel az 1243-ban említett jászói márka ^ is. 

1269-ben, illetve 1286-ban említtetnek a székesfehér- 
vári márka (pondus Albense)^ és az esztergomi márka 
(m. ponderis Strigoniensis). ^ Az ország nyugati határán — 
főkép Pozsonyban — itt-ott bécsi márkát (m. ad pondus 
Viennense)' vagy német márkát (pondus Theotonicale) ^ 
említenek a források. 

Látjuk tehát, hogy hazánkban a XIII — XIV. század- 
ban igen sokféle márkasűXy volt használatban, a mit a 
nálunk járt pápai adószedők is megállapítottak.^ 

E sokféle, vagy legalább is más-más néven szereplő már- 
kák pontos súlyának meghatározásához szükséges elsőnek 
a budai márka, a későbbi XIV — XVIII. századi törvényes 
magyar sülymérték nagyságának megállapítása. Csakis 
ennek megtörténte után térhetünk át a korábban használt 
márkasúlyokra.® 

* 1264: H. O. VI. 125.; 1279: F. V/2. 599. ; 1280: F. V/3. 64.; 
1293: F. VI/1. 245.; 1294: Wagner. 392.; 129S: .cum sUtera Scepu- 
siensi*. F.VI/1. 374.; 1297: F. Vl/2. 118., Wagner. 445.; 1300: Weber. 
2.; 1307: F. VUI/l. 244.; 1311: Wagner. 397.; 1313: Anjou. I. 294.; 
1326: Wagner. 405*; 1416: .fertonem fini argenti antiqui ponderis 
Scepusiensis", Weber. 20. 1. 

* 1289: W. K. 517. 1. 

' 1243, Albert Jászói prépost: „cum statera eiusdem civitatis*. 
F. IV/1. 305. 1. 

* 1269: Ph. X. 531.; 1328: Blagay. 106. 1. 

* 1281-^1286: Mon. Vat. I/l. 10.; 1286: Kn. M. II. 211. 1. V. ö. 
még F. lV/3. 9., 124—125. és 182. 1. az 1263-ról keltezett hamis német- 
lipcsei okleveleket. 

* 1309: F. Vffl/1. 621.; 13Í2 : F. VIII/1. 476. 1. 
^ 1292 : W. X. 87. 1. 

* 1281—1286. MutinaiGellért:,De regno Ungarie per diversa 
pomdera'f 1332—1337, Berengár Jakab: ,,marchae autem diversi 
numeri et ponderis sünt in regno Hungáriáé*, Mon. Vat. I/l. 1. és 401. 1. 

* A magyarországi márkasúlyok meghatározásánál, sajnos, egy- 
korú — Xn— Xm. századi — súlymértékek vagy an3rasúlyok nem állnak 
rendélkazésűnkre. Múzeumaink és régiséggjrűjteményeink 6rei — az egy 
Fínály Henri k-et kivéve, a ki 7 db Szebenben . talált bronz-súly- 



94 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



A BUDAI MÁRKA/ 

A budai, később a XVI. században ntagyar vagy 
bányavárosi márka néven is ismert' súlymérték pontos 
nagyságának megállapítására több egyenlet áll rendelke- 
zésünkre. Ezek segítségével — tekintet nélkül az eddigi 
eredményekre — újólag megállapítom a budai márka helyes 
súlyát. 

1308: Az első' súlymeghatározást Gentilis bíboros 
számadáskönyvében találjuk. Gentilis Lengj'el- és Magyar- 
ország területén szedte a pápai tizedet és a budai vagy 

mértéket ismertetett (Krd. Múz. EgyL Évk. IV. 1867. 70. 1.) — nem igen 
fordítottak figyelmet e metrologiai és pénztörténeti szempontból egyaránt 
fontos kérdésre. Meggyőződésem, hogy a hazai gyűjtemények rendszeres 
átkutatásával több régi súlymértéknek jöhetnénk nyomára, a melyek — 
félreismerve — a régiségtárak értéktelenebb anyaga közé sorolva, az 
elkallódás veszélyének vannak kitéve. Mindenesetre nagyon kívánatos 
volna, ha legalább is a nagyobb városok, kereskedelmi központok, régi 
pcnzverőhelyek múzeumait a régészek ily irányban átkutatnák s a kuta- 
tás eredményéről a szaktudományt tájékoztatnák. 

' A budai márka súlyának megállapítását elsőnek Fin ály Henrik 
kísérelte meg. I. Béla denársúlyaiból és az erdélyi ^pisetum' -súlyból 
250 g'ban vélte megáUapithatni (Brd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 68-^ 
71. 1.) — Utána, de az ő eredményeit nem ismerve, Luschin, a bécsi 
és budai márka súlyviszonyából kiindulva, 246'204S5 g-ra, tette a budai 
márka súlyát (Archív f. Ö. G. 1871. 252—253. L), később Muffatnak a 
bécsi márkára vonatkozó eredményeit elfogadva, 245'005 g-m módosí- 
totta azt. — Salamon Ferencz (id. m. ül. 137. 1.) komplikált, de 
semmiképen sem helytálló számításokkal egy 8 unciás 173*76 g-os és 
egy 12 unciás 260*64 g-os budai márka létezését akarta bebizonyítani. 

— Belházy János ,A régi magyar pénzverési súlymérték. 1889.* ez. 
alapvető tanulmányában a bécsi máika XIX. századi súlyából kiindulva, 
245*5845 g-ra tette a budai márka súlyát. — KovátsFerencz (M. C. 
T. Sz. VII. 1900. 389. 1.) — Luschin újabb eredményéhez csatlakozva 

— a 245*005 g-os súlyt fogadja el. 

' 1676 : „Nach den Pergst&ther oder alsó genante Oiíener Gewicht* 
Schmidt Franz Ant.: Chronologisch-sjrstematische Sammlung der Berg- 
geseUe d. Königreiche Ungam . . . etc. V. Wien, 1835. 247. 1. — ÍS40: 
„Die Hungerisch Mark*. U.-ott I. 1834. 131. 1. — J607: ,die hungrische 
Marckh*. U-ott. IV. 2. 1. 1680: ,in Ungaríscher oder Pergstötter Ge- 
wicht.* Archív f. Ö. G. 47. Bd. 253. L 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 95 

— mint ő nevezi — budavári márka súlyát a krakói már- 
kával, ezt viszont a pápai márkával hasonlította össze.^ 
A krakói márka súlyául — mint láttuk — az általa adott 
egyenlet alapján 198*54284 g-ot kapunk s mivel szerinte: 

3987 Vs krakói márka «- 3255 budavári márka, 

333 V, • n = 272V4 • márka; - 

1 budai márka = 1. 2432226 g 

= 2. 2432102 g volna." 

1450: Albrecht von Eberstorf „Münzbuch*-ja szerint: 
/ bécsi márka: 1 budai márka = 400:350 = 8:7} 

1624 : Egy selmeczbányai oklevél szerint : 
1 bécsi márka: 1 budai márka = 16:14=^8:7} 

1630: 

1 bécsi márka = 1024 Asperl, 

1 bányavárosi , = 896 Asperl;* 

1 bécsi márka: 1 bányavárosi (budai) márka ^ 

1024:896=8:7. 

' Kropf Lajos a krakói márka súlyát számította kies adatok- 
ból, a budait 245*6 g-ban ismertnek véve fel. (M. G.T. Sz. 1901. 235. 1.) 

' 93987Vs marchi di fíne ari. di Vinezia al peso di Cracovia in 
marchi 3255 di fine ariento di Vinezia al peso di Bedoara* ; .marchi 
333^/2 di fine ari. di Vinezia al peso di Cracovia in marchi 272 e fertone 
1 del detto ari. al peso di Bedoara*. Mon. Vat. 1/2. 449., 457—458. 1. 

' A számításnál a krakói márkát Gentilisnek, az általa jól ismert 
pápai márka alapján kiszámított 198*54 g-os súlyával vettem fel. 

* ,Nota wie unser gnadiger herr der Kajrser mit seinem Sun 
Herczog Albrechten ayns worden ist von wegen der Munss die In ir 
bayder lanndtn geen sol. Item es zullen funff und czwainczig phennig 
gen auff ain lot wienner gewicht. Item alsó ltomén aus ayner markeh 
wimn'genHckt vier hundertt phenni'^, Item fnr ain markeh offner 
gewichi vierdhaíb hnndert phennig, auch albeg geen fanlT und czwain- 
czig auff ain lőtt wienn'gebicht* C h m e 1 : Der österr. Geschichts- 
forscher. L Wien, 1838. 445. L 

* ,,hungarische Mark (welche gleicbwoU umb 2 loth geringer als 
die wienerische ist)* ; idézi B e 1 h á z y id. m. 6. La selmeczi bánya- 
igazgatósági levéltárból 

* ,Die feine Mark helt im Schrott 1024 Stuck Asperl, kommen 
anf die Pergstadter Mark 896 Stuck.* Idézi a sehneczi bányaigazg. 
levéltárának 1630. jan. 8-iki okleveléből Belházy. id. m. 6. L 



96 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

1680: Bécsi pénzverő kézikönyv szerint: 

1 bécsi márka = 256 dénár, 
1 magyar vagy bányavárosi márka = 224 dénár ^ 
1 bécsi márka: 1 bányavárosi {budai) márka = 
256:224 = 8:7. 

A négy forrásadat szerint 1450 és 1680 közt a budai 
vagy bányavárosi márka mindig '/g bécsi márkát nyomottá 

1680 jún. 21 iki oklevél szerint : 

60 márka -f" 35 piset bányavárosi súlyban = 53- 
márka + 6Va piset bécsi súlyban. 

1 bécsi, márka: 1 bányavárosi (budai) márka = 
2915:2550-5. 

Mint már Belházy észrevette, ez az arány is 8:7- 
nek felel meg. Helyesen 2915 : 2550*625 lenne, de 53 márka 
6^8 piset helyett — az egykorú mérlegek tökéletlensége 
mellett amúgy sem nag3^on számbavehető Vs piset, vagyis 
Vjgi márka súlyt mellőzve — kereken 6^8 pisetet vettek fel.* 

A 280-614625 g-os bécsi márkával számítva: 

1 btidai [bányavárost) márka = 245'53779 g} 

A budai márka tehát a troyesi márka-typushoz tartozott. 

1 jyltem man schickt auss Pergstötten von Crembnicz ainen König 
Gólt, so nach dem hiesigen Wienner gewicht pr. 256 d. wigt 25 mk. 
12 loth 2 quint, wievil wigt obgemelter Kőnig ia Ungarischer oder Perg- 
stötter Gewicht, die mk. pr. 224 d. gerechnet." A grazi egyetemi könyv- 
tár XVn. sz. kéziratából L u s c h i n : (Archív f. Ö. G. 47. Bd. 253. 1.)^ 

■ Idézi Belházy id. m. 6. 1. — 1 piset (pondus) = Vis márka. 

' Belházy János: Die Wiener Mark vor 1694. c. értekezé- 
sében (N. Zschr. XXVUI. Wien, 1896.) későbbi, XVm. századi adatok 
alapján a bécsi és badai márka arányát 9:8'ra teszi s ebből az arány- 
böl -- a budai márka 245*5845 g-os súlyát véve fel — az 1694 előtti 
bécsi márkát 276'2826 g-ra teszi. Tévedése nyilvánvaló, mert hiszen a 
budai márka 245*5845 g-os súlyát ő maga akként nyerte, hogy a fent 
felsorolt XVII. századi adatok alapján 280*668 g-ra tett bécsi márka 
Vs-át számította ki. Ha tehát helyes vokia az áltola feltett 9 : 8 arán}^ 
akkor nem lehetne helyes a 245*5845 g-os súly I Nagy érdeme mindazon- 
által, hogy felhívta a figyelmet a két márkasúly arányában a XVII— -XVIII. 
sz. fordulóján bekövetkezett változásra, a miről alább bővebben fogok 
szólni. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 97 

Hoffinann Leonhard 1715. évben azt mondja, hogy 
az antwerpeni, lyoni és magyar ezüstsúlyok azonosak.^ Már 
pedig e varosakban is a troyesisúly volt használatban.* 

A XVIII. század elején a nürnbergi Schoapp rész- 
letes számításokat végzett a nürnbergi font és márka- 
súlyoknak az összes európai súlyokkal való összehasonlí- 
tása végett. Műve, a mely Pegolotti XIV. századi kézikönyve 
mellett a közép- és újkori metrologiai kutatások legneve- 
zetesebb forrásműve, az ezüsisulyok táblázatában nTroy- 
sisches Silbcr Gewicht** közös czím alá foglalva^ szól a 
párisi, lyoniy genfi, amsterdami, antwerpeni, strassburgi, 
regensburgi, magyar és troyesi márkákról. Ezeknek súlya 
szerinte — nürnbergi márkasúlyra átszámítva — 1 márka 
8 dénár és 1 márka 9 dénár, tehát 245*3055 és 246*2346 g 
közt ingadozik. 

1 antwerpeni, strassbuiigi, regensburgi és magyar 
márka = 1. 1 nürnbergi márka + SVj dénár, 
2. 1 » • 8 74 , 

Schoapp szerint tehát: 

1 magyar márka = 1. 24577009 g 

2. 245-53779 g. 

A kétféle számítási mód különböző gyakorlatra veze- 
tendő vissza. Az utóbbi siíly pontosan fedi a bécsi márka 
súlyviszonyából megállapított 24553779 g-os súlyt. 

A renddkezésünkre álló forrásokból kétségtelenül meg- 
állapítható, hogy a budai márka troyesi súly és a XV— 
XVIII. században súlya állandóan 240*03779 g volt} 

^ ,Darbey ist zu wissen | das2 das Antorffer | Lioner und Unga- 
risch Silber-Gewicht eines so sckfuer wi das ander ist | alléin in probiren 
und Feinen ist ein Differentta oder Unterscheid, nemlich in Llon wird 
UVt Denar vor eine Marck fein | hingegen in Antorff vor 12 denar 
genchnet* Hoffmann: Altér u. Neuer Mflntzschlűssel. Nürnberg, 
1715. L 71. L — V. ö. Schoapp id. m. 89. 1. 

•Schoapp 76—77. 1. V. ö. az I. függeléket. 

' „Troysisches Silber Gewicht | unter solchen Titul passiren fol- 
gmde und andere Stidte.* Schoapp id. m. 76^77. 1. 

* Belház y-nak 240*5894 g-os eredményétől alig számbavebetó 
súlylyaly 005161 g-mal tér el eredményem. 

Hdmaii : Magyar pénstfirténet 7 



98 M AGYAK PÉNZTÖRTÉNET 

XIII — XIV. századi súlyára nézve egyedül Gentilis adata 
áll rendelkezésünkre s ez valamivel könnyebb — 243*22 g 
súlyban — adja. E könnyű súly feltevésének azonban 
ellentmondanak Károly Róbert aranyai. 

Magyarországon a XIV. századtól a XVII. századig 
mindenkor 69 darab aranyforintot vertek egy budai márka 
aranyból.^ Egy arany súlyául — a 245'53779 g-os márkát 
véve fel — 3'55851 g-ot kapunk. Ez a súly megfelel az 
1 335. és 1 336. évi pénzbérleti szerződések ama pontjának, 
a mely szerint a magyar forintot „a firenzei forintok mód- 
jára, de valamivel nehezebb súlyban* verjék.' A firenzei 
forint törvényes súlya ugyanis 3'53133 g volt.' 

I. Ferdinánd idején már minden kétséget kizárólag a 
bécsi márka '^j^-ával azonos^ 245'53779 g-os budai {bánya- 
városi) márka volt a pénzverés alapsúlya és ebből 69 db 
aranyforintot vertek, tehát a törvényes súly 3'55851 g volt. 
A fennmaradt aranyak átlagsúiya azonban ezt a törvé- 
nyes súlyt nem éri el. Ferdinánd 43 db aranya 152'22 g 
nehéz, átlagos súlyuk tehát 3'54 g} Ez a 3*54 g-os átlag- 
súly állandó volt Károly Róbert ideje óta, sőt Károly ara- 
nyai valamivel nehezebb átlagot adnak. A Nemzeti Múzeum 
8 darab Károly Róbert aranyának súlya 28*338 g, átlaguk 
354225 g.^ Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az 
I. Ferdinánd korabeli 43 arany közül csak 18 darab van 

* Belházy id. m. 9 — 10. 1. Kováts F erén ez (M. G. T. 
Sz. 1900.) 389. 1. Debreczeai László XVII. századi aranyfínomitó- 
könyve. (Közli Finály Henrik: Erdélyi Múz. EgyL Évk. IV. 1867.) 
129. 1. stb. 

' „Florenos ad modum florenorum FlorenCiae. sed aliquantulum 
;pre)ponderaciores." Szekfű. T. T. 1911. 7. és 12. 1. 

» 1 firenzei font — Pegolottí szerint (v. ö. I. függ.) — 339*008 g 
1 firenzei fontból 96 db 72 grános forintot vertek. Salamon id. m 
III. 116.. 130., 135. 1.; Scháfer id. m. 43*— 44.* és 53'. 1. 
Nagl, Alfréd: Die Goldwáhrung und die handelsmássige Geldrechnung 
(N. Zxhr. XXVI. 1894. 72—76. 1.) Nagl a forint súlyát S'öS g-ra teszi 
Kropf Lajos id. m. (M. G. T. Sz. 1901. 242. 1.) 

« E számot Harsányi Pál: Adatok a CNH. ül. kötetéhez. 
(Num. Közi. 1914. és 1915.) ez. dolgozata egyes adatainak összegezé- 
sével nyertem. 

* V. ö. a 11. függelék adatait. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 99 

3'55 — 3*58 g közt, viszont Károly Róbert 8 aranya közül 
5ü7o"nak, vagyis 4 darabnak súlya 3*55— -3*592 g közt 
ingadozik és köztük háromé a 3*55851 g-on felül van, nem 
lehet kétségünk afelől, hogy már Károly korában is 3*55851 
volt az aranyforint törvényes súlya ^ és hogy a budai márka 
már a XIV, század elején a későbbi korbeli 245' 5 37 7 9 g-os 
súlyban használlatott, noha a fennmaradt aranyak 3'54225 
g-os átlaga szerint ma 69 Károly Róbert arany súlya csak 
244-41525 g.^ 

A budai márkát forrásaink közül elsőnek — mint 
láttuk — V. István 1271. évi kiváltságlevele említi. A király 
ebben a szepesi szászok évi földbérének fizetését budai 
márkával mért ezüstben rendeli el. A budai márka hang- 
súlyozása a Szepességben használatos szepesi márkával 
szemben arra enged következtetni, hogy V. István kará- 
ban már a budai márka volt a törvényes királyi súly- 
mérték. 1280., 1291., 1292., 1297. évi és későbbi oklevelek 
a Szepességen királyi súlyról (pondus camere regié, pensa 
reális)' szólnak, a mi alatt — V. István oklevele értel- 
mében — a budai súlyt kell értenünk. A budai márka 
használatba vétele minden bizonynyal a budavári pénz- 
verőház működésével volt összefüggésben, a melynek első 
említése 1 255-ből *• való. A budai márka rövidesen háttérbe 
szorította a korábban használatos magyar márkát s fel- 
tehetjük, hogy 1280 és 1300 közt már az egész *ország 
területén ismert és használt súlymérték volt. Nevezetes, 
hogy 1303-ban már Péter erdélyi püspök is »a mi már- 
kánk^-nak nevezi a budai márkát.^ 

' GentUis 243*22 g-os márkájának 3'5249 g-os arany felelne meg, 
a mi úgy a Károly-aranyak átfagánál, mint a firenzei aranyak súlyánál 
kevesebb 1 

' A törvényes és tényleges aranysúly közt fennálló küJőnbségről 
V. ö. Kováts Ferenc z-nek a XV. századi aranyakkal végzett pon- 
tos és megbízható számításait. (M. G. T. Sz. 1900. 389—393. 1.) 

» 12S0: H. O. VI. 262.; Í29Í: H. O. VIL 224.; Í292: F. VI/1. 
223.; 1297 :¥, VIy2. 70.; 1317: Schmauk. 46. 1. és F. Vm/2. 58. 
(Schmauk. 39. L: téves 1312-ős dátummal.) 

* 1255 : Orsz. LevOtár D. 0. 398. sz. 

^ ,cum pondere nostro, scilicet Budensi.* Zimm.— Wemer. I. 227. 1. 

7* 



100 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

ERDÉLYI (SZEBENI) MÁRKA,^ 

A szebeni vagy erdélyi márka, mint láttuk, 1224 óta 
állandóan szerepel forrásainkban, néha más erdélyi váro- 
sok nevéről nevezve. Súlyára következő, Belházytól is fel- 
használt, adataink vannak: 

15/7— 1520: Rufinus de Civinio pápai tizedszedő szám- 
adásai szerint: 
29 erdélyi márka = 24 budai márka + 3Vs + ^Ui uncia.* 

1330: A nagyváradi káptalan egy oklevele szerint: 

1 budai márka = 1 erdélyi márka rf- 3 lat.* 

A két ^Qrenletet feloldva: 
1 budai márka: 1 erdélyi márka = 19:16> 

1 erdélyi márka = 20G^6866 g.^ 

> Súlyát elsőnek Finály Henrik (id. h. 70. L) próbálta meg- 
állapítani, de mivel összetévesztette az 1224. évi Andreanum márkáját a 
hudai-váit téves (219*456 g) eredményes jutott. Belházy (id. m. 16— 
18. 1.) 206*808 g-ban állapítja meg annak súlyát 

' .29 marchas íiní argenti ad pondus TransUvanum valent 24 
marchas et 3 uncias et tertiam partém unius uncie et duas quinqua- 
gesimas septimas partes unius uncie ad dictum pondus Budense.* Mon. 
Vat. I/l. 34., 35., 36., 37. 1. 

^ tSí autem pondus Budense tunc non haberetur, ad quamlibet 
marcam in pondere Transilvano et specialiter de Sebus addent trés loto- 
nes, quam marcam vei marcas in aequipoUentia — additis ipsis tribos 
lotonibus — capitulum pro Budensi pondere tenebitur accipere.* Zimm. — 
Wemer. I. 421., 434. 1. 

* 29 erdélyi márka = 24 budai márka + 3Vi V^r uncia ; 
232 , uncia = 192 ^%j budai uncia, tehát 
13224 » • =" 11136 budai uncia és 

Í9 „ ^ =s 16 budai uncia; 

1 „ márka --f- 3 lat s= 1 budai márka; 
19 . lat ^ 16 budai lat, 

^ Finály Henrik (id. h. 70. 1.) említi, hogy 1863-ban Nagy- 
szebenben 7 db bronz súlymértéket találtak ásás közben azon a helyen, 
a hol a régi pénzverŐ-ház állott. E súlymértékek egyike — 206'40 g'OS 
súlyával — megfelel az erdéljri márka fent megállapított 206*7686 g-os 
súlyának s mindenesetre az erdélyi márka anyasúlya volt (V. ö. Belházy 
id. m. 36—36. 1.) 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 1 1 

Ez a súly a Karoling-font félsúlyából alakult kölni 
kereskedelmi márka származéka. A XII. század közepén 
Flandriából és a Rajna mellékéről bevándorolt szászok régi 
hazájukból hozták magukkal e súlymértéket, a mely náluk 
évszázadokon át használatban maradt, mialatt Kölnben 
helyét az angol súly foglalta el. 

Az erdélyi márkát a budaihoz viszonyítva, könnyű 
márkának (marca minorís ponderis), ^ emezt pedig nehéz már- 
kának (m. gravis ponderís) ' is nevezik az erdélyi források. 

Az erdélyi márka a XVI— XVII. században bizonyos 
súlynövekedésen ment keresztül. 

1722: Schoapp szerint: 

1 erdélyi márka = 14 nürnbergi lat + 4V» dénár,' 
a mi a nürnbergi márka 237*872 g-os súlyával 

212 31934 g'Oi ad. 

E súlynövekedés oda vezethető vissza, hogy Erdély- 
ben — a török érintkezések következtében — egy 

636*9Ő/S3 g-os 

kereskedelmi font honosodott meg.* A 206768 g-os régi 
erdélyi márkát azután — e súlylyal viszonyba hozandó — 
Va font súlyára, 212*319 g-ra emelték. 

> 1287: Zimm.— Wemer. I. 166. 1. 

• 1306: U.-ott, I. 234., 1334: U.-ott. I. 464. 1. 

' ,1 Marck Síebenbürgen | Genova | Lucca | . . . Loth 14. d. 4Vs.'' 
Schoapp id. xn. 84. 1. 

* Schoapp id. m. 28. 1.: „100 if Nümberger thun zu Síeben- 
bürgen 79« és ,100 tí in Síebenbürgen thun aUhíer i$ 125.« Az 
509*10475 g-os nürnbergi fonttal számítva, az erdélyi font 636'9553 
(636-4934) g. E súlymérték a 654*9 g-os ó-aüikai mina (Hultsch id. 
m. 715. 1., Nissen id. m. 846. 1.) származéka, a mely Törökországban 
a legújabb időkig „roiolo" néven, kétszerese ,oAa* néven maradt fenn. 
Az erdélyi font kb. a máig használatos konstantinápolyi oka (1278*48 g) 
rotolojának felelt meg. A tuniszi .khaddari rotolo* 689*453, az alexandriai 
.rotolo nüdino* 617*68 g. V. ö. No back id. m. 9., 15., 438. és 1277. 
lap. A konstantinápolyi oka hazánkban ^magyar oka' néven még a XIX. 
században is használatos volt. Littrow úgy ennek, mint a konstanti- 
nápolyi okának súlyát 1 276 kg-ra, a konstantinápolyi rotolo-ét 0*688 kg-ra 
teszi. (Gedrfingter Abriss der Münz-, Maass- und Gewichtkunde. Güns, 
1834. 33. ós 59. 1.) 



102 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

MAGYAR MÁRKA (BÉLA KIRÁLY MÁRKÁJA). 

Az erdélyi márka első említésével egyidőben s ugyan- 
abban a forrásban találkozunk Béla király márkájávaL 

II. András király az erdélyi szászok részére 1224-ben 
kiadott nagy kiváltságlevelében azt rendeli el, hogy a szászok 
a „lucrum camerae' fejében évente fizetendő ötszáz márka 
ezüstöt azzal a márkával mérjék^ a melynek használatát 
náluk boldog emlékezetű apja, Béla, rendelte d s a mely 

Béla- féle márka «= íVi szebeni fertő + 1 kölni dénár. ^ 

Zsigmond király 1426-ban a szászoknak adott kiváltság- 
levelében azt mondja, hogy Béla király márkája 1 lattal 
kevesebby mint a budai márka,^ de nem mondja meg, hogy 
milyen lattal? 

Az Andreanum ^kölni dénár*" '}Si alatt nem pénzt, hanem 
súlydenárt kell értenünk, még pedig a XIII. századi kölni 
számitásí módnak megfelelően a kölni eredetű erdélyi márka 
Vu4-részét 

Béla király márkájának meghatározására tehát — az 
erdélyi és budai márka fentebb ismertetett viszonyát fel- 
használva — három egyenlet áll rendelkezésünkre: 

1 .Béla király márkája** = 18 erdélyi lat + 1 dénár 

1 budai márka »= 19 . , 

1 budai márka — 1 lat = 1 ,Béla kir. márkája". 

A két első egyenletből világosan kitűnik, hogy a har- 
madikban is csak erdélyi lat-ról lehet szó.* Tehát: 

^ ,Hoc eciam concedimus, quod pecunia . . . cttm niiUo alio pon- 
dere, nisi cum marca argentea, quam piissime recordacionis páter noster 
Béla eisdem constituit, videlicet quintum dimidium fertonem Chibimensis 
ponderis cum coloniensi denario ne discrepent in statera, solvere tenean 
tur.* Zimm.-Werner 1. 24. 1. 

' ,Ad limitacioncm ponderis marce Bele regis, que scilicet marca 
ipsius Bele regis, uno lotone minus, quam marca Budensis ponderare 
dicitur." E d e r, Jos. Car. : De initiis iuríbusque prímaevis saxonum Tran- 
silvanorum. Viennae, 1702. 217. 1. 

* Észrevette ezt már S c h u 1 1 e r J. K. (Umrísse u. kritische 
Studien zur Geschichte d. Siebenbürgen. II. 1851. 84. 1.) is, 60 évvel ezelőtt. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 103 

1224-ben: 1 Béla kir. márkája = 18V» erdélyi lat, 
1426'ban: 1 . » „ = 18 » » 

1 Béla király-féle tnárka = 1. 234050075 gy 

2. 232-614742 g. 
Középszámmal : 2333324 g. 

Ez a súly pedig a 233'3533 g-os angol márka (a 
későbbi kölni márka) súlyának oly pontosan megfelel, hogy 
bátran felvehetjük a 

233-3033 g08^ 

súlyt Béla király márkájának pontos súlyául. 

Az 1224. évi szász kiváltságlevél rendelkezésének más** 
magyarázata nem lehet, mint hogy ///. Béla és 11, András 
az erdélyi territoriális súlymérték — a kölni eredetű sze- 
beni márka — kiküszöbölésével^ a szászokat az országos 
magyar vagy királyi súlymértékkel leendő fizetésre köte- 
lezUk} 

Közismert dolog, hogy a közép- és újkornak minden- 
rendezett pénzügyi állapotokra törekvő uralkodója kiváló 
gondot fordított az egységes, országos súly- és mérték- 
rendszer megteremtésére. Tudjuk, hogy az egészséges és< 
czéltudatos gazdasági politikát folytató Karolingok a frank 

^ A Zsígmood-fcle oklevél szövegezése kételyeket hagy fenn aziránt,, 
vájjon nem hudai lat-toí van-e ott szó? Úgy látszik, később csakugyan 

1 budai márka — 1 budai lat -= 1 Béla kir. -féle márka 

értelemben vették azt számításba. Ez az egyenlet Béla király márkájának 
súlyául 280-19 g-ot adna. A Finály-nál (id. h. 70. 1.) ismertetett, Sze- 
benben talált bronzsúlyok egyike 229'20 ^-ot nyom, a mi nem egészen 
1 g eltéréssel fedi ezt a súlyt s így a Béla király-fele márka anyasúlyá- 
nak tekintendő. 

* E törekvést felismerve gondolták régebbi íróink, hogy e márka 
alatt a budai márka értendő (Schoenvisner: Notitia hung. rei numa- 
liae. 1801. 171. 1. és Finály: Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 70. 1). Azok, 
a kik a bodai és a Béla királ3'-féle márka különbözőségét felismerték 
— a budai márkát tartván a hivatalos súlymértéknek — nem tudtak 
kielégítő magyarázathoz jutni. Schuller (id. m. 81 — 85. 1.) számítási 
márkára gondolt, B e 1 h á z y (id. m.) felteszi, hogy Béla és András kölni 
súlyban követelték a fizetést. 



1 04 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

birodalomban,^ a Habsburgok összes tartományaikban mily 
erélylyel és következetességgel szereztek érvén3rt országos 
súlymértéküknek.' Ez a törekvés nyilvánult meg hazánkban 
is Zsigmondnak (1405:1. 1. és 1405:11. 6. t.-cz.) a budai 
süly- és mérték országos használatát elrendelő végzéseiben, 
majd az 1504 : XVU., 1588 : XVI., 1655 : XXXI. és 1715 : 
LXIII. t.-czikkekben, valamint az erdélyi , Approbatae Con- 
stitutiones* III : 45. tit.-ban. 

Az Árpád- és Anjou-korban ily országos rendelkezés 
nem történt, de egyes oklevelekből kitűnik, hogy királyaink- 
ban e törekvés mindig megvolt. Hallgatólag tűrték a terri- 
toriális súlyokat, de a királynak tartozó fizetések szabályo- 
zásánál — különösen szepesi és erdélyi oklevelekben — 
hangsúlyozzák, hogy a fizetés a királyi {országos) súly- 
mértékkel történjék^ 

Tudva mármost, hogy a budai vagy budavári már- 
kát 1271 előtt forrásaink nem ismerik és hogy országos 
súlymértékké tétele a budavári pénzverőház működésének 
megindultával van összefüggésben, megállapíthatjuk, hogy 
a XIL században és a XIIL század első felében hazánkban 
a szászok 1224. évi kiváltságlevelében endíUÜ 233-3538 
grammos márka volt an orsnágos (királyi) súlymérték. 

Ezt a márkát és nem a budait emlegetik a XIII. szá- 
zad első feléből származó pápai oklevelek magyar márka 
(marca ad pondus Hungáriáé) néven. Ez a Lőrincz erdélyi 
vajda 1248. évi oklevelében — az erdélyi márkával szemben — 



' V. ö. Küntzel, Georg: Über díe Verwaltung" des Maass- und 
Gewichtswesens in Deutschland wáhrend des Mittelalters. (Schmoller's 
Forschungen. Xm. 2.) Leipzig, 1894. 

* V. ö. L u s c h i n fejtegetéseit a bécsi márka elterjedéséről az 
osztrák örökös tartományokban. (Geschichte der Stadt Wien. U/2. 
755—756. 1.) 

' Szepesi oklevelek, V. István. 1271 : ,300 marcas fiai argenti 
x;uin pondere Budensi". Wagner. 191. 1. ///. András, 1291: ,cam pon- 
dere camere nostre*. H. O. Vn. 224. 1. /. Károly, 1317 : .cum pondere 
regali". Schmauk. 39.1. (tévesen: 1312.) -- Erdélyi oklevelek, V, István 
{1260^1270, k.) : .cum pondere regali«. W. VIO. 267. 1. /. Károly. 
1316 : Jakab. I. 32. 1. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 105 

nehéz márkának nevezett^ márka és valószínűleg ezt kell 
értenünk az 1269. és 1328-iki oklevelekben emiitett székes- 
fehérvári márka (ad pondus Albense és Alba-regalense) alatt. 

Egy horvát tudós a báni dénárok súlyából egy a 
kölni márkából származó szlavón márka szlavóniai hasz- 
nálatát bizonyítja.* 

A szlavón márka e szerint azonos volt a régi magyar 
márkával. 

A 233*3533 g-os magyar márka eredetét kutatva, két- 
féle magyarázat lehetséges. Tekintve azt, hogy e márkát 
m. Béla nevével hozzák kapcsolatba, talán az ő második 
felesége révén keriUt hazánkba. Margit királynő ugyanis 
Henrik angol trónörökös özvegye volt.* Ha azonban — a 
márka 1146. évi első előfordultára tekintve — korábbi idő- 
ben keressük meghonosodását, Velenczére kell gondolnunk. 
Velenczében a 237*872 g-os márka előtt — Dandolo sze- 
rint — az angol vagy kölni márka volt használatban/ 
Innét kerülhetett vagy közvetlenül, a nálunk sűrűn meg- 
forduló velenczei kereskedők útján, vagy a kereskedelem 
és pénz tekintetében mindenkor Velencze uralma alatt álló 
Dalmáczián át a XII. században hazánkba. 



^ .3 pondéra argenti . . . cum magna statera'. Zimm. — Weraer. 
L 77. L 

* Dr. Öiro Truhelka: Die slavonische Banaldenare. (Wissen- 
schaíUiche Mittheilongen aos Bosniea und der Hercegovina. VI. Wien, 
1899.) 351—354. 1. — A szlavón márka súlyát többféle ssámitással 
228'393— 237*9099 g-nak találta. Számításának egyik tévedése, hogy a 
magdebnrgi Wichbfld 12 solidusos számítási márkáját, a i^marca scla- 
vonica*-t (Wichbild Magdeburgense : XLIU. 4. §. «tres sclavonicas mar- 
cas, qoe fadunt tríginta sex solidos*) a 20 solidusos számítási fonttal 
veti össze, azt állítván, hogy a 20 solidusos font egy Német-, Magyar- 
országon és Szlavóniában a XQL században áUalánosan hasznáU (? ?) 
394'92 g-os bécsi főni (? 1) lett volna. A budai márka és a báni számí- 
tási márkák összehasonlításában is sok a tévedés. 

* V. ö. Pauler Gyula (m. Béla király emlékezete ez. diszmű 
33—34. 1.). 

« L u s c h i n id. ért (Archiv f. Ö. G. XLVH 248. 1.) 



106 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



ESZTERGOMI MARKA. 

A XIII. század végén, 1281 és 1286 közt említi néhány 
forrásunk az esztergomi márkát. 

1281—1286 k. Mutinai GeUért szerint: 
42 esztergomi márka = 53 poseni márka. ^ 

A poseni márka — Schoapp szerint — azonos volt 
a boroszlói, lengyel és krakói márkákkal.' A budai márka 
viszont, mint a két súlymértékre vonatkozó számításainkból 
és Schoapp művéből kitűnik, a regensburgi márkával volt 
azonos. * 

A XUI. századi Albert von Beham szerint: 

1 lengyel márka = 1 regensburgi márka — 3 lat — 1 quent.* 

A krakói márka — mint láttuk — Copemicus szerint 
55 magyar aranyat nyomott, a budai márkából pedig Q9 
aranyat vertek.*^ Tehát: 

69 krakói márka = 55 budai márka. 

A három egyenletet feloldva: 

1 poseni márka = 12 esztergomi lat + 271886 quentS' 

1 lengyel márka = 12 regensburgi lat + 3 quent. 

1 krakói márka = 12 budai lat + 3'01449 quentJ 

Mivel pedig: 
1 poseni márka *= 1 lengyel márka = 1 krakói márka, 
1 budai márka »» 1 regensburgi márka, 

* ,42 marchas ... in pondere Strígoniensi . . . , que faciunt 53^ 
marchas ... ad pondtts Posnaniense'*. Mon. Vat I/'l. 10. 1. 

> Id. m. 85. L V. ö. a2 I. Függeléket. 

' V. ö. a regensburgi és budai márkáról mondottakat és az I. Füg- 
geléket. 

* Lásd fentebb a 3. fejezetben a krakói márkáról írtakat. 

* U. o. 

* -g~ márka = -g quentchen = 50' 7 1886 quentchen. 

' -^ márka = ~sg— quentchen = 51*01449 quentchen. 



KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 107 

világos, hogy az esztergomi márka alatt nem valami külön 
súlymértéket^ hanem az 1280-han már királyi pénzverési 
alapsúlylyá tett, tehát az esztergomi pénzverőben is hasz- 
nálatos budai márkát kell értenünk.^ Súlya tehát 

24S 53779 grammá 

SZEPESI MÁRKA.* 

A szepesi márka neve — a budait nem számítva — 
leggyakrabban fordul elő valamennyi márka közül forrá- 
sainkban. Mégis súlyának megállapítására cak egy adattal 
lendelkezünk. 

1286. Ladomér érsek oklevele szerint: 

7 szepesi márka = 6 esztergomi márka.^ 

Tehát \ 

1 $Mepe9Í márka 21&4e09e g} 

E márka vagy az ó-kölni, vagy pedig — az erdélyi, 
lengyel és orosz márkákhoz hasonlóan — a kölni kereske- 
delmi márka származéka s bizonyára az erdélyihez hasonló 
úton került hazánkba. 

A XIII — XIV. századi szepesi oklevelek a budai márkát 
a szepesihez való viszonyában nehéz márkának (marca 

* A 0*28114 quentchen eltérés (1*078 g) arra vésethető vissza, 
hogy Gellért ax 53 poseni márkát kerekszámban akarta kifejesni, a mire 
a középkori átszámításoknál gyakran találunk példát Helyesen 

53 poseni márka = 42 esztergomi márka -|- 3'/4 lat 

Az egész súlynak ^/|,^-részét tevő Z*U l^tot bátran el lehetett hagyni. 

' Belházy (id. m. 20. 1.) minden indokolás nélkül mondja a 
budai és esztergomi márkát azonosnak. 

* Belházy a fent felhasznált adat alapján 210*501 g-ra teszi a 
szepesi márka súlyát (id. m. 19. 1.). 

^ A szepesi prépost és káptalan közti egyezségről szólva: »pre- 
positus confltetur septem illius ponderis, que faciunt sex istius pon- 
deris ... de sex marcis Strigoniensis ponderís*. Kn. M. IL 211. 1. 

* Belházy (id. m. 59. 1.) felhasználja a budai öö-garasos és 
szepesi 48-garasos számítási márkákat is a 7:6 arány támogatására. 
Bár ehamerem e számítás lehetőségét, nem használom fel, mert a szepesi 
48-garasos márka lengyel eredetű számítási pénz volt. 



108 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

gravís ponderís),^ királyi márkának (marca cum pondere 
camerae regíae)* s néha magyar márkának^ (marca cum 
pondere ungarico) is nevezik. 



NÉMET (BÉCSI) MÁRKA. 

A XIII. század végéről és a XIV. századból származó 
pozsonyi és vasvári források íUmet^márkája (pondus theo- 
tonicale) és bécsi márkája (marca ad pondus Viennense), 
a melyet egy 1385-iki oklevél nehéz márkának nevez, a 

28&61á6»5 g'Os 

bécsi márka. 

Ezzel szemben egy pozsonyi oklevél a budai márkát 
magyar márkának (marca hungarícalis) nevezi.^ 



A MÁRKA MAGYARORSZÁGI 
SÚLYFELOSZTÁSA, 

A magyarok a márkasúly átvételével annak súlyrészeit 
nem vették át a külföldtől. A magyar márkák súlyfelosztása 
eltér úgy a német, mint a franczia és olasz beosztástól. 

A németektől átvették a ferto-t^ vagyis a negyed- 
márkát,^ de di lat^ és quentchen'' csak XIV. századi és 
főkép erdélyi forrásokban fordul elő. Úgy látszik a szászok- 

1 1291 : H. 0. VL 363., 1294 : Schmauk. 20., 1296: H. 0. VU. 
253., 1295: F. VI/1. 376., 1297: H. O. VII. 263.. 1330: Wagner. 128. 1. 

* 1280: H. 0. VI. 262., 1291 : H, 0. VU. 224., 1292: F. VI/l. 
223., 1297: F. VI/2. 70., 1317: F. Vni/2. 58., 1317: Schmauk. 46. 1. 

» 1280: F. V/3. 54. 1. 

* 1314. Pozsonyi kápt, Kn. M. n. 695. 1. 

* F. III/l. 98., Tk. kp. I. 34., Zalai okL L 6., Ph. I. 719., II. 284., 
X. 529., H. O. V. 19., VI. 47., 100., 363., VH. 214., 263., Smiö. VH. 
346., Kn. M. II. 122. 1. stb. 

« „Lotío'', Jodo'', 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93., 1331: Tört. 
Tár. 1911. 406. s köv. 1. 

' „Kutftinus*', 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93. l., 1334: Zimm.— 
Wemer. I. 464. 1. Előfordul egysztr a setin (sectinus) = Vss márka is. 
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93. 1. 



KÖZÉPKOKI MAGYAR MÁRKÁK 109 

nál a német felosztás volt divatban. Az uncia különösen 
latin (pápai) vonatkozású oklevelekben szerepel.^ 

A fertő kisebb felosztása hazánkban a nehezék (pondus)^ 
volt, a melyet később a XVI. századtól piseium-nak nevez- 
tek és a márka V48-része, a fertonak Vij-része volt.* 

A magyar márkafelosztás tehát így alakult: 

1 márka = 4 fertő = 48 pondus 

1 fertő = 12 pondus 

1 pondus. 
A különböző súlymárkákkal : 

BéU király Budai Erdélyi Szepesi 

márkája márka márka márka 

1 márka = 233-35330 245-53779 20676866 210-46096 g 
1 fertő = 58-33832 61-38444 5r69216 52-61524 , 
1 pondus = 4-86152 5-11537 4-30768 4-38460 i, 

A márka sokszorosai közül a fontot (libra) XIII. szá- 
zadi forrásaink nem ismerik. Említik ellenben a mázsát (mása), 
a mely az esztergomi vásárpénz-szabályzat szerint 220 márka 
súlyt képviselt.^ A Béla király-féle magyar márkával tehát 
5 V 33772 kg, a budai márkával 54'01831 kg volt a súlya. 

> 1192: Muratori, AntiquiUtes ItaUcae. V. Mediolani, 1741. 874.1., 
1230 : ZálBi oki. I. 5., 12S8 : Kn. M. L 453., 1262 : Bárdosy. 95., 1263: 
H. 0. VL 115., 1268: W. Vm. 218., 1292: F. VI/1. 223., 1296: H. O. 
Vn. 258., 1310: Kn. M. 11. 622. L — Az 1192. évi pápai liber censuum 
egy félreértett helye alapján az .uncia" magyar neveként íróinknál sokáig 
szerepelt az „obon*, a minek mulatságosan téves voltára már P a u 1 e r 
(id. m. I. 519. 1.) rámutatott. Legújabban Balogh Albin ismét felele- 
venítette a szerencsétlen „obon' szót (id. m. 10. L). 

• F. n. 388., m/l. 241., W. I. 183., 261., Vm. 127., Ph. I. 793.^ 
n. 325., X. 529., H. O. VII. 49., 150., 214., Jakab. I. 32., Zimm.— 
Wemer. I. 11., Smiö. m. 84. 1. stb. 

' 1231 : „Vt fertonem, ita, quod in festő S. Georgii 3 pondéra,, 
in f. S. Martini 3 pondéra persolverent." Smiö. m. 346., Í274 : , ferto- 
nem ... in tribns terminibus, vidélicet 4 pondéra ... in adventu Dni, . . . 
similiter tantum, ... ne tantumdem." F. V/2. 229. 1. 1279: „40 marcas 
fini argenti ... in terminis infrascripti, primo in die Cinerum 13 marcas^ 
fertonem et 4 pondéra, item in festő Pentecostes solvent 13 marcas, fertonem 
et 4 pondéra, in ultima verő solucione, vl. in festő B. Martini post venturo 
13 marcas, fertonem et 4 pondéra solvere tenebunlur." W. XII. 272. 1. 

♦ 12SS: F. IV/2. 311., 1278: W. K. 204., XIIL századi eszter- 
gomi vásárszabályzat : Kn. M. II. 238. 1. 



HATODIK FEJEZET. 



A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR 
SÚLYMÉRTÉKEKRÓL. ' 



A XIII. század utolsó negyedében .királyi sülylyá^ 
lett budai márkát Zsigmond király 1405. évi törvényei 
kötelező, országos súlymértékké tették.' 

A mértékek egységesítésére irányuló törekvés azonban 
sok akadályba ütközött. A budai márka kötelező haszná- 
lata korántsem szorította ki a r^ helyi sülymértékeket s 
azok továbbra is használatban maradtak.' 

^ A XV — XIX. századi súlyok kimerítő történetét csak hosszas 
forrástanulmányok után lehet majd megírni. E helyen csupán azok rövid 
ismertetésére szorítkozom. 

* 1405, L Decr, I. t.-cz. „[Statuimus], quod in omnibus civlta- 
tibus, oppidisy castrís et villis et generaliter ubicunque ambitum regni 
nostri, tam in nostrís, quam aliorum quorumcunque sint, Itbra, statera, 
alna, mensura vini, frugum et generaliter omnes ras mensurabUes et 
ponderabiles, ponderentur et mensurentur secundum mensuram civüaiis 
nostre Budensis,*' Más mérték használatánál a bűnös elveszti a lemért 
árút (3. >.)• — 1405' IL Decr, VI. t.-cz. „Statuimus preterea, ut universae 
annonae, vina . . . et aliae res venales . . . illis, et eisdem justis, aequis 
et veris pauderiims, mensuris'et ülnis . . . mensurarí, vendi seu venditioni 
exponi, necnon emi et commutari, solvi et administrari debeant, quae in 
civiiaie nostra BucUnsi^ ah antiquo inventa sünt et stabilita habentur de 
praesenti." (Corpus Jurís I. 1000—1526. 212. és 232. 1.) 

' Zsigmond maga is tett kivételt, a mikor Igló városának 143Ö-ben 
megengedi az általuk^ választott mérték és súly használatát: ,Ipsi in pre- 
dicta nova civitate nostra Iglow liheram stateram seu mensuram et pon- 
derandum et per pondus mensurandum res venales, aptas et necessarias 
instruere, inibique cuprum, plumbum et femim ac alias res venales 
ponderari . . . vaieant atque possiut, Wagner. 220. L Ugyané kiváltságot 
még n. Ferdinánd is megerősítette 1633-ban. Weber. 194. 1. 



> 



A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÖL 111 

Az országgyűlések újból és újból szigorúan elrendelik 
a budai súly használatát. ^ A XVI. század végén az ország- 
gyűlés az alispánokra bízta a .mértékek kiigazítását''.' Ez 
idő óta gyakran találkozunk a vármegyei és városi statu* 
tumokban is a mértékeknek és súlyoknak a budai mérté- 
kekhez leendő kiigazítását elrendelő végzésekkel.' 

Mindé rendelkezések természetesen csak a magyar 
király uralma alá tartozó tulajdonképeni Magyarországon, 
az ország njrugati és északi megyéiben bírtak érvén3myel. 

Erdélyben a kolozsvári mérték lett kötelező országos 
mértékké.^ Bihar, Zaránd és Máramaros megyékben a f/i- 
radi^^ Abauj megyében a kassai mérték^ használata volt 



* //. Ulászló. 1504 : XVII. t-cz. : „per totum regnum Hungáriáé 
nna et eadem mensura . . . formetur, cum qua ubique in regno Hungá- 
riáé emptores et venditores utantur'' (Corpus Jurís, I. 680. L). — Rudolf. 

) 1588 : XVL i.-cz. : „per totum regnum Hungáriáé, mensurae Budenses 

antiquae, in decreto tertio Sigismundi imperatoris anni 1405. art. 6. spe- 
cificate, serventur, sub poena in eodem decreto sancita." (U. o. n. 
1526—1608. 714. 1.) — ///. Ferdinánd. 1655 : XXXL i.-cz.-hta az egyen- 
lőtlen súlyolc és mérteitek hátránya miatt „articuium 16. anni 1588. 
aliosque ibidem specifícatos et art 1. anni 1405. renovandos, juxtaque 
eosdem cuinsvis generis mensnras Bndensi seu, qnae per omnia eadem 
est Posoniensi sub poena ibidem expressa conformandas et nbiqne óbser- 
vandas statuunt regnicolae." (U. o. m. 1608—1657. 602. 1.) 

" Az 1588: XVI. t,'cz,'hen a „rectiíicatio hamm mensurarum'' az 
alispánok kötelességévé tétetik. 

> Példaképen Zala (1592), Szabolcs (1627), Gömőr (1628), Bereg 
(1633 és 1641), Ung (1656), Liptó (1698) vármegyék, Nagybánya (1642) 
és Sopron (1702) városok statútumaira hivatkozhatunk. Corpus Statut. 
IL 143., 153., 176., 221., m. 55., 619., lV/1. 562., V/1. 41., 264. 1. stb. 

* Approbatae Constitutiones. III. 45. tit art. 1. : »A mértékekről. 
Erdély minden részeiben a kolozsvári mértékhez alkalmaztassanak s így 
egyenlősittessenek a mértékek." (Corpus Juris. Erdélyi törvények. 114. 1.) 
— A szász statútumok is így intézkednek. 1550: „inter Saxones unifor- 
mis libra et ulna observetur, ut in comitiis Zekelwassarhel (t. i. az 1549-iki 
or8zágg3rűlésen) est determinatum.* Corpus Statut. I. 524. 1. — Ugyanide 
irányul a marosvásárhelyi 1607. évi városi statútum rendelkezése. U. o. 
1. 71. lap. 

* Appr. Const. m. 45. 1. art.: „Bihar, Zaránd és Máramaros várad i 
mértékkel éljen." 

' Abauj megye 1701. évi statútuma. Corpus Statut. U. 1. 353. 1. 



112 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

elrendelve. Ezek mellett — mint már említettük — egy 

636-9863 g-os 

török font is meghonosodott Erdélyben és az erdéljri márkát 
e font Vs-részével azonosították. 

A török által meghódított országrészben a régi budai 
süly helyett török súlymértékek voltak budai font néven 
használatban. A XVI. században — a nümbeigi Meder — 
és a XVIII. század elején — Schoapp adatai szerint — egy 

Id). 6ttl331S g'OS 

yfiudaifimV^ volt használatos. Ez a font az erdélyi török 
fonttal rokon keleti súlymérték volt.^ 

Ugyancsak Schoapp idézi egy XVII. századi olasz író 
értesítését,* a mely szerint: 

100 római font = ( 104 bolognai font 

114^5 milanói , 
117V5 nápolyi . 
124V5 velenczei ^ 
76V5 párisi 



= 37473-3736 g) 
= 37426-9781 ,) 
= 37348-5500 ,) 
= 37561-1808 J 
= 37447-1937 .)» 



Törökországban : 

17^4 aleppói font 

l II8V5 budai „ 
Tehát ^ '* 

II8V5 budai font = 37348*55 — 3756ri808 g, 
1 budai font = 31S'44: — 3im4 g. 

Ez a súly pedig nem más, mint a XIV. századi 
314*3525 g-os konstantinápolyi font. 

Megállapítható tehát, hogy Budán a török hódoltság 
korában török súlymértékek voltak használatban^ még pedig 
egy, a régi konstantinápolyi fonttal azonos, kb. 315—317 

^ V. Ö. az I. Függeléket és az előző fejezetet — Meder Lőrincz 
(Handel Buch. 1562. XCIIv. 1.) szerint: ,120 pf. Nümberger in Ofen in 
Ungern 100 pf.*, a mi 611'0337 g-oX ad. 

' „Von einem Italiftnlschen authoren folgt dieser Bericht" — 
Schoapp id. m. 25—27. 1. 

' V. ö. a fontok súlyára az I. függeléket 



A XV— XIX. SZA2ADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÓL 113 

grammos kis font és egy a török .rotolo'^-val azonos 
611*13315 g-os nagy font, mindkettő ^hndaifonV néven.^ 
Ezek mellett újabb adatok szerint a török oka súly 
is meghonosodott hazánkban és ^magyar oka'' néven 

1^272— 1^2V6 kg 

súlyban a XIX. század közepéig használatban volt.^ 

^ A 315 g körüli régi konstantinápolyi font úgy látszik Erdélyben 
is meghonosodott. Nagyszebenben a múlt század közepén 7 darab régi 
Ifrcnz súlymértékei találtak a pénzverőház helyén. Ezeknek súlya Fasz 
Károly és Finály Henrik pontos mérése szerint: 

1. régi heteshez vagy ötöshöz hasonló jegygyei 14643 g 

2. szakállas fő jegygyei 183*33 , 

3. erszény , 196-86 „ 

4. kalapos fó , 201*80 , 

5. turbános (?) fő , 206*40 „ 

6. sisakos fő „ 229 20 „ 

7. szakállas fő „ 313*00 , 

(Fxn.ály Henrik: A régi magyar súlymérték. Erd. Múz.-Egyl. Évk. 

IV. 1867. 70. 1.) — E súlyokat Finály és Belházy a szebeni márka súly- 
hányadaival, illetve a szebeni pondus többszöröseivel hozták kapcsolatba. 
Nézetem szerint az 5. számú súly a szebeni (erdélj'i) márka, a 6. sz. a 
Béla király-féle márka, a 7. sz. a török font szebeni anyasúlya volt 
A négy első súly lehet a szebeni márka 34, 43, 46 és 47 pondusa, mint 
Belházy (A régi magyar pénzverési súlymértékek. 35 — 36. 1.) mondja, 
de a 3. és 4. sz. súlyok lehetnek a lengyel márkák anyasúlyai is, hiszen 
tudjuk, hogy Erdély és Lengyelország a XVI — XVn. században mily 
szoros politikai és kereskedelmi összeköttetésben álltak. Mindenesetre 
nagyon fontos volna a Finálynál ismertetett súlyok korát megállapítani, 
hogy végleges véleményt alkothassunk róla. Finály szerint egsrik a hét 
közül az Erdélyi Múzeum birtokában van. 

* Littrow J. J. : Gedrangter Abriss der Münz-, Maass- und 
Gewichtkunde. Güns, 1834. 33. L szerint 1*276 kg a magyar oka. A három 
tőrök súlymérték aránya Konstantinápolyban 

1 oka a 2 rotolo == 4 kis font (cheky) = 1*276 kg 
volt s valószínűleg nálunk is ugyanxly arányban voltak használatosak. 

V. ö. Littrow id. m. 59. 1. (1 oka= 1*276 kg; 1 rotolo = 0*638 kg; 
1 cheky == 0*319 kg.) Az oka v. okká súly XIX. századi magyarországi, 
különösen délvidéki (bánsági, határőrvidéki és horvátországi) használatáról 
V. ö. még Schwartner, Martin: Statistík des Königreichs Ungem. I. 
Ofen, 1809. 394. 1. és Fényes Elek: Magyarország statisztikája. L 
Pest, 1842. 286. 1. 

Hóman: Magyar pénztörténet. 8 



1 1 4 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNST 

Emiitettük, hogy középkori forrásaink a font-súlyt 
a XII. század közepe óta nem ismerik. A XVI. század óta 
azonban gyakran találkozunk a btídai vagy magyar fonttal. 

1562: Meder Lőríncz szerint: 

103 antwerpeni font = 100 budai font, 

108 „ , = 100 nürnbergi font, 

tehát 

1 nürnbergi font : 1 budai font = 108 : 103.^ 

A nürnbergi font 509*19475 g-os súlyával: 

1 budai font = 4856212 g. 

Ez a font nyilván a budai márka kétszereséből kép- 
zett, de annál kb. 5V« g-mal könnyebb súlymérték. 

1722: Schoapp három egyenletet is ad a párísival 
azonosnak mondott magyar font súlj^ára: 

1 magyar, párisi, nantesi stb. font = 31 nürnbergi lat 
+ 1 dénár; 

100 magyar, párisi stb. font = 97 nürnbergi font; 

103 magyar font = 100 nürnbergi font.* 

Az 509* 19475 g-os nürnbergi fonttal 

/ magyar és párisi font = 1. 494-27693 ^, 

2. 493-91890 , 

3. 494-36389 „ 
középszánmial : 494*18657 g. 

Ez a súly viszont 3 grammal nehezebb a budai márka 
kétszeresénél. A közép- és újkori mértékek összehasonlí- 
tását adó kézikönyvek adatainak megítélésénél nem szabad 
felednünk, hogy míg az érczsúlyok (márkák) nagyságát, 
éppen mert arany és ezüst mérésére használtattak^ lehe- 
tőleg nagy pontossággal adják, addig a kereskedelmi súlyok 
(fontok) átszámításában bizonyos ingadozásra hajlanak. 

' „Item Antorffer gewicht respondicret : pf. 103 In Ofen in Ungem 
100 pf.; pf. 108 In Nürnberg 100 pf." Meder: Handel Buch. Nürn- 
berg, 1562. XCm. lev. 

* Az elsőre v. ö. az I. függeléket, a másik két egyenlet: »100 f^ 
in Ungam, Paris etc. = 97 ^ in Nürnberg*' ; ,100 ^ in Nürnberg 
= 103 ^ in Ungam." Schoapp id. m. 



A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKBICRÓL 1 15 

Már Pegdotti is gyakran kétféle súlyban határozza meg az 
id^en súlyokat^ s ugyanezt tapasztaljuk Meder' és Schoapp 
művében,' noha — különösen Pegolotti és Schoapp «^ bá- 
mulatosan pontos számításokat végeztek. A kétféle számttás 
részben arra vezethető vissza, hogy lehetőleg kerékszántban 
igyekeztek a súlyok viszonyát kifejezni, részben pedig arra, 
hogy ^^másboz közelálló, de mégis különböző súlymérték 
a gyakorlati kereskedelemben könnyebb átszámítás végett 
azanosakpMk tekinteUek. 

így például a magyarral azonosnak mondott párisi 
fant súlyát Schoapp a magyarral egyiXii 31 nümbeigi lat 
1 dénárban, majd — más fontokkal együtt sorolva fel — 
30 nürnbergi lat 12 dénárban állapítja meg> A két súly 
— 494-27693 és 489-30432 g — középszáma 

491-79062 g, 

igen kis eltérést mutat 2 budai márka 491*07558 g-os 
súlyától. 

Feltehetjük így, hogy a XVI— XVIH. században tör- 
vényesen : 

Ibudai (magyar) fatíi=2budaimdrka^49t<nSS8g 

volt. Ez a font a bécsi márka kétszeresét tevő bécsi font- 
hoz úgy aranylott, mint 7 : 8-hoz. 

A XVI— XVII. században, a mióta Buda török kézen 
volt, a 245-53779 gos budai márkát és a 49107558 g-os 
budai fontot — bár a óbudai" név sem ment ki teljesen 
a divatból — többnyire bányavárosi márka és fant vagy 
magyar márka és fant néven említik forrásaink. ^ 



> Például: „Libbrecento al peso della stadera di Firenze fáono in 
Lucea libbre 101. o 102." V. ő. as I. Függeléket. 

' 100 bécsi fontot három helyen 116, 119, illetve 120 antwerpeni 
fonttal mond aionosnak. Meder: Handel Bach. 1562. XCI^* és XCIU. 1. 

* V. ö. az L függelékben Schoapp műve nyomán közölt súly* 
táblázatot 

^ V. ö. az L függeléket 

* 1676: „Nach dem Pergstáther oder alsso genante Offener Ge- 
wicht* Schmidt id. m. V. 247. 1. 

8* 



1 1 6 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A kőrmőczi pénzverőház sMymérUke egészen 1727 4g 
a bányavárosig Vagyis a régi budai márka volt. A budai 
márka (és font) *^ mint láttuk r^ évszázadokon át egy- 
azon si'üyban, még pedig Vgi illetve ^Vif bécsi márioi (és 
font) súlyában volt használatos. A XVIL század végén a 
márka súlyában változás állt be» 

A bécsi udvari kamara 1693'ban >nzsgálatot rendelt 
el a bányavárosi és bécsi súlyok közt mutatkozó eltérés 
tárgyában. A vizsgálatra az szolgáltatott okot, hogy a bécsi 
máriasúly a bányavárosokból felküldött éreznek — a bánya* 
városi márka szerint megállapított — súlyához képest 
hosszabb idő óta mindig kisebbnek mutatkozik^ mint a két 
súly közt fennálló helyes^ 14 : 16 arány követelné. A Vizs* 
gálát a két normalsúly összehasonlításából megállapította^ 
hogy a bécsi pénzveröház márkájának 14 latja 3 dénárral 
kisebb a körmöczi pénzverőben 1693-ban használt bánya- 
városi márkánál,^ Vagyis: 

14 bécsi lat : 1 bányavárosi márka =.13*Vi6 : 14 = 221 : 224. 

Mivel pedig: 

14 bécsi lat = 245-53779 g, 

1 (1693. évben használt) bányavárosi márka = 248'87088 g. 



^ ,Über den von dem Buchhalterratlie abgeforderten Bericht die 
angezeigie Differenz der Bergstatter und Wiener Münzgewichte hetref- 
fend." . . . „gar wahr zu sein befundeo, dass 14 lofk Wiener Geufichis 
16 lóik hergstödier gében soUen, es hat sich aber schon von Janger Zeith 
in denen aus denen Hongarischen Bergstfttten, in allhiesiges Münz Amb 
versíckton Gold u. SUbem iedesmal eine zimhlicke Differenz . . . gezaigt^ 
alsó dass . . . das Wiener Gewicht jedesmal nmb etlicke loih nnd Mark 
einen VorsMag gebén, und álso geringer aJs jenes ist." A vizsgálat meg- 
ejtésére Grísslizer Andrást küldték ki a körmöczi Münzambttól, «das 
gebreuchliche Markeh gewicht abfachen und selbiges sodan durch hie- 
sig6n Münzquardeín gegen einer Wiener Markk genau aufziehen lassen, 
da sich dan befunden, dass dieses gegen jenes, über ábzng der sonst 
eingehenden Vast zwei Jothen, 3 d. zn ring seye, dass álso die Wiener 
Mark gegen der Pergstadter nnr 13 loih und 13 d» schwer, da es doch 
14 loth haltén sollte.*' Belházy: Die Wiener Mark. Num. Zeitschr. 
XXVIII. 186. 1. idézve. 



A XV— XIX. SZÁZADI KtAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÖL 117 

1715 : Hoffmann szerint: 

1 magyar forint =^ 66 hollandi as, 

1 nürnbergi quentchen :^ 69 hollandi as, 

1 magyar márka = 70 forint,^ tehát 

1 magyar márka = 66 X 70 = 4620 as, 

1 nürnbergi márka = 64 X 69 = 4416 as. 

A nürnbergi márka 237*872 g-os súlyával: 
1 magyar {bányavárosig márka = 248*8606 g. 

Mi volt az oka a márkasúly emelkedésének, nem 
tudjuk, de valószínűleg a bécsi és budai font súlyarányá- 
nak helytelen számítására vezethető vissza. Láttuk, hogy 
Schoapp a budai font súlyát — más súlyokkal való azo- 
nosítás miatt — 494-18657 g-ra tette 49107558 g helyett. 
Ennek oka az, hogy már a XVII. század végén a régi 7 : 8 
arány helyett 8 : 9 arányban kezdték a budai és bécsi fontot 
<)sszehasonlítani. 

Egy 1680. és egy 1686-ik évi forrás szerint 

8 bécsi font = 9 magyar (budai) font,* 
tehát 

1 magyar (budai) font = 498'87044 g. 

Ugyanez az 1680-iki forrás — mint láttuk — a 
két márka viszonyát még 224 : 256, azaz 7 : 8-ra tette.' 

Az arányszám megváltoztatása egyszerűen egy szá* 
mítási hibára vezethető vissza. A bécsi és budai (bánya- 
városi) font helyes aránya szerint 

1 bécsi font = 32 bécsi lat, 
1 budai , = 28 , , 

tehát a bécsi 4 bécsi lattal volt a budainál nehezebb. 
A XVII. század végén e 4 latos különbséget hogy, hogy nem, 

* »66 Eschen: Ungarísche Gulden." 
»69 Bschen : Ein NAraberger Quintiein.f 
„Ungarísch Gűlden 70 gehen Stack auf die rauhe Mark." Hoff- 
mann: Altér und Neaer Mftnz Schlűssel. 1.76.1. és 288. 1.-hoz: LTab. 
' 1680: ,8 Pfund zo Wien ist zu Ofen 9Pfund.' Idézi Luschin id.m. 
<Archiv f. ö. G. XLVIL 264. 1.) — 1686 : „8 Wiener Pfundt 9 Hungarische 
J*fundt wegen." Idézi B e 1 h á z y id. ért. (Num. Zeitschr. XXVIII. 187. 1.) 
' V. ö. as Mz6 fejezetet. 



1 1 8 MAGYAR PÉNZTÖirrÉNBT 

de mindenesetre tévesen 4 budai latnak kezdték számí- 
tani. E téves számítás szerint: 

1 budai font »> 32 budai lat, 

1 bécsi , =- 36 , , 
tehát 

1 bécsi font: 1 budai font = 36 : 32 = 9 : 8. 

Hogy az új arányszám eredetét csakugyan e téve- 
désre kell visszavezetnünk, azt az említett 1686. évi forrás 
világosan megmondja: ^A bécsi font 4 lattal nehezebb, 
mint a magyar font Ebből következik, hogy 8 bécsi font 
9 magyar fontot nyom".* 

1680— 1727-ig Magyarországon a régi 491 07558 g-os 
budai font helyett egy V0 bécsi fontos, tehát 4»»870áé 
g-o$ magyar (budai) foái^ viszont a körmöczi pénzverdé- 
ben a régi budai (bányavárosi) márka helyett egy 248*86 — 
248*87 g-os bémyavdrosi márka volt használatban. 

Az említett 1686. évi kézirat szerint: 

1 magyar méasa «= 120 fomi, 

a mi a 491-07558 g-os fonttal 

6»92906 ü^-ot, 
a 498-87044 g-os fonttal pedig 

Ő9*8644g kg'Oi 

ad, szemben az egykorúlag használt 100 fontos, S6*1229 
kg-os bécsi mdasáoaO 



Az osztrák és magyar súlyok eltérése mindenkor 
eléggé akadályozta a Habsburg-uralkodókat régi törekvé- 
sükben, az osztrák örökös tartományok és Magyarország 

' ,Das Wiener Pfundt ist umb 4 Idh schwarer den das Hnnga- 
rische Pfundt Daraus folgi das 8 Wiener Pfundt 9 Hungarische Pfundt 
wegen." Idéxi Belhácy (Num. Zeitschr. XXVm. 187. L), a ki • késó- 
kori adatokból a bécsi és budai niárka eredeti 9 : 8 arányát igyekesett 
bizonyítani. E feltevése miatt a bécsi márkára vonatkozó megállapításai 
nem állhatnak meg. 

' .Ain Hungarischer Centen ist ausgetheilt in 120 ^.' „Ain 
Wiener Centen ist ausgetheilt in 100 gjf." A selmeczi levéltárból idézi 
Belházy. (Num. Zeitschr. XXVm. 187. l) 



A XV— XK. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÓL 1 1 9 

pénzverésének egységes rendezésében. A törökök kiűzése 
után Habsburg-uralom alá került hódoltsági részeken és 
Erdélyben használatos sokféle súlymérték és a magyar 
márka súlyában a XVII— XVIU. század fordulóján beáUt 
ingadozás követkesstében keletkezett zavarok megérlelték az 
osztrák örökös tartományokban már a XIII — XV. század 
folyamán kizárólagos súlymértékké tett^ ^bécsi síUy'-nak 
behozatalára irányuló régi tervet. 

m. Károly — bizonyára az udvari kamara sürgeté- 
sére — el is határozta a bécsi súly behozatalát. A dolog 
azonban nem ment könnyen. Országgyűlési határozatra 
lévén szükség, a bécsi súly behozatala igen kényes poli- 
tikai kérdéssé válhatott. A magyarság az osztrák súly- és 
pénzrendszer nyilt behozatalában minden bizonynyal — s 
méltán — az imperialis összbirodalmi törekvések egy újabb 
eszközét látta volna. Az udvart kényes helyzetéből III. Fer^ 
dínánd 1655 : XXXI. t.-czikkének szövege segítette ki, a 
mely az egyenlőűen mértékek és súlyok hátránya miatt 
elrendelte az összes mértékeknek és súlyoknak a budai 
mértékekhez leendő kiigazítását, a melyek teljesen azo- 
nosak a pozsonyiakkal.'^ Csakhogy a törvényczikk e tétele 
csupán az űrmértékekre nézve felelt meg a valóságnak. 
A siílymértékek Budán és Pozsonyban nem voltak azono- 
sak. Pozsonyban és környékén már a XIV. században 
nyoma van a bécsi súly használatának,' a Habsburg- 
királyok idején pedig — a Bécscsel való érintkezés mind 
szorosabbá, a Budától való eltávolodás pedig a török hódítás 
korában teljessé válván* — állandóvá lett a bécsi súly 
használata,^ 

1 L u 8 c h i n (Geschichte d. Stadt Wien. II/2. 755. 1.) 

' .cuinsvis generis meosuras Badensi, seu quae per omnia eadan 
est, Posoniensí . . . conformandas et ubique observandas.** (Corpus Juris. 
IIL 1008—1657. 602. 1.) 

» 1309: F. Vm/1. 621.; 1812: F. VIlI/1. 476. 1. 

^ A török hódítás korában a hiteles budai mértékek Nagyszombaton 
őríxtetkek. Pozsony vármegye 1591-iki statútuma sserint: ,ad mensuram 
Budensem, quae nonc Tymaviae habere dicitur." Corpus Statut. IV/1. 53. 1. 

* A bécsi súly volt használatban más északnyugati megyékben is. 
V. ö. pL Turócz megye 1560. évi statútumát: yLtbra ti cenienaHus ^er 



120 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A mikor tehát az 1715-iki országgyűlés az 1655 : 
XXXI. t.-czikkre hivatkozva elrendelte az egész ország 
területén a pozsonyi hossz-, úr- és sMymérUkek kötelező 
használatát,^ tulajdonképen hatályon kívül helyezte a 
régebbi törvényeket — köztük az 1655 : XXXI. t-czikket 
is — a melyek a budai (s evvel azonos pozsonyi) nUrték 
és súly használatát renddUk d. Az 1715 : LXIII. t.-cz, 
eltörli a régi magyar (budai) súlymértéket és helyébe ^po- 
zsonyi súly*' néven a bécsi súlymérték behozatalát hatá- 
rozza d. 

E törvényczikk alapján rendelték el 1727'ben Kör- 
möczbányán a régi bányavárosi márka helyett a bécsi 
márka használatát. A körmöczi főkamaragrófi hivatalnak e 
tálában kiadott utasítása részletesen intézkedik minden 
felmerülhető kérdésben s meghatározza a két súlymérték 
viszonyát is.* 

A vármegyék, mint az előző században a budai, úgy 
most — az 1715: LXIII. t.-cz.-re hivatkozva — a bécsi 
súly használatáról hoznak határozatokat.' 

totum comitatum ab antiqao observata, ut perpetuis semper temporibus 
Viennenses interieneantnr, quibus omnes res venales ponderentur." Coipus 
Statat. IV/1. 190. 1. Az 1643. évi statútum. U. o. 252. 1. 

^ ///, Károly 1715: LXIII. t-cz, 4. §'a: „Mensurae tam arída- 
ram qaam liquidaruni renim ; non sacus et ulnae, ac pondéra ad montem 
ptaecitati articuli 31. 1655. mensuris, ulnis et ponderihus Posoniensüms 
confonnentur et accomodentur.* Corpos Jurís. IV. 1657 — 1740. 490. 1. 

' „Was bei der Einfükmng des Wiener Gemchtes von den Berg- 
kanunem zu beobachten ist.' Később : .Entwurf, wasz mit Eingaag dies 
1727-te Jahrs die Kgl. Camer und Műnzambt Crenmitz pr. eine Wienner 
March (respectu welcher di Bergstádterísche nur 14 loth qu. l^^/i^ d. 
betraget) ..." S c h m i d t, Franz Anton : Chronologisch-systematische 
Sammlung der Berggesetze der KÖnigreiche Ungarn, Kroatien . . . etc. 
VI. Wien, 1834. 245—291. 1. £ meghatározás szerint, melyet 17dl-ben 
a körmöczi tisztviselők ^a régibb időben történt közvetlen mérlegelésen 
alapulónak*' mondanak (Belházy: A régi magyar pénzv. sűlymértékek. 
13. 1.) és a mely arányt az udvari kamara — e felvilágosítás alapján — 
szintén helyesnek ismert el (v. ö. S c h m i d t id. m. VI. 445. 1.) : 
1 bányavárosi márka =:= 14 bécsi lat + Í^*Vi95 ^'^^n a mi a 280*614625 
Cprammos bécsi márkával — a fentiektől eltérő — 247*51 648 Jg-os súlyt ad. 

' Borsod megye 1717. évi statútuma: „metretam Posoniensem, ulnam 
et pondus Viennensem, articulariUr in foto regno observari determiua' 



A XV— XDC. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉKTÉKEKRÖL 121 

A bécsi súlymérték kötelező országos használata alól 
egyedin az erdélyi aranybeváltó-hivatalok mentettek fel 
1747-ben. Erdélyben a XVII— XVm. századi újabb budai 
(bányavárosi) márka ,pisetum-súly' néven az aranybevál- 
tásnál némi — a 9 : 8 aránynak megfelelő — . súlyemel- 
kedéssel egészen 1874-ig érvényben maradt. 

E súlynak a bécsi márkához való viszonyát az udvari 
bánya- és pénzigazgatóság 1747, évi leirata így hatá- 
rozza meg: 

1 bécsi márka : 1 ,pisef márka = 53"/i» : 48* = 64 : 57, 
tehát 

1 piset márka = *^^x57 . 



1 erdélyi ^piseium' márka = }í49'922á g. * 

Magyarország területén egyébként 1727-től 1874-ig 
a bécsi font és márka volt a hivatalos súlymérték, min- 
denkor a Bécsben megállapított törvényes súlyban. Az 
1874 : Vm. t.-cz. rendelkezései szerint hazánkban is a fran- 
czia méterrendszer lett hivatalos és kötelező mértékrend- 
szerré s evvel a régi font- és márkasúlyok helyébe a kilo- 
gramm lépett. 

ios .. ." Cotpus Statut n/l. 398. 1. Szepes megye 1747 : „iteratis . . . 
Caaroli VI. xnaadatis patríaqae lege, ntpaíe 63. 1715, id exigentibas, pon- 
dera et uhtae ViefimeKses, measuraeque Posonienses . . . per totum comi- 
tatum unifomiiter observentor." U. o. n/l. 475. L Ugsraacsak a bécsi 
súly értendő Bihar megye 1745. évi statatum&oak ^pondéra Bányaiensia'-}tL 
alatt (U. o. ÜL 364. 1.), mert a bányavárosi súly 1727 óta azonos volt a 
bécsivel V. ö. még Zályam megye 1715. évi statútumát U. o. IV/1. 625. 1. 

^ yVon dem Landman-Bereiths angewohnten vorgedachten so- 
genannten pisethgewichts (so in 48 gantzen pisethen Bestehet und den 
53^Vi9 ^- A^ ®^® gerechte Wienner March kommen) sich ferners hin 
ohne geringster ab&nderung zu gebrauchen.' S c h m i d t id. m. VII. 367. 1. 

*Finály Henrik közvetlen mérései szerint 1866-ban az er- 
délyi aranybeváltóban egy 249*936 g-os márkának megfelelő 5*207 g-os 
vpisetnm" volt használatban. Finály Henrik: A régi magyar súly- 
mérték. (Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 70. 1.) 



HETEDIK FEJEZET. 

TÁBLÁZATOK. 

A MAGYARORSZÁGON 1000— 1874-IG HASZ- 
NÁLATOS SÚLYMÉRTÉKEK. 



Sálymérték 

Szent István fontja 
Béla király márkája 
Mázsa «^ 220 márka 
Erdélyi márka. . 
Szepesi márka. . 
Budai márka . . 
Budai mázsa »> 220 

márka. . . . 
Budai (török) font 
Budai (török) kis font 
Magyar oka . . 
Erdélyi (török) font 
Erdélyi márka . . 
Budai márka . . 

Budai font . • • 

Magyar'mázsa =^ 1 20 
font .... 

Bécsi márka . . 

Bécsi font . . . 
Bécsi mázsa = 100 ft 
Erdélyi piset-márka 



} 






Kor 
1000—1150 k. 

1146—1280 k. 

1224— XVI. sz. 

1264—1416 
1271—1690 k. 

Xm. század 
XVI— XVIII. sz. 
? XVI— XVII. sz. 
? XVI— XIX. sz. 

?xvi— xvni. sz. 

?XVI— XVffl. sz. 
1690—1727 
kb. 1680-ig 
1680—1727 
kb. 1680-ig 
1680—1727 
1715—1767 
1767—1874 



{ 



1715—1767 
1747—1874 



{ 



Súly 
[? 408 g] 

233-3533 g 

51-33772 kg 

206-7682 g 

210-4609 . 

245-53779 , 

5401831 kg 
611-13315 g 
kb. 315 , 
1-276 kg 
636-9553 g 
212-3193 „ 
248-87088 , 
491-07558 , 
498-87044 , 

58-92906 kg 

59-86445 , 
280-61462 g 
280-6872 , 
561-22925 , 

56-12292 kg 
249-9224 g 



tAblAzatok 



123 



Bányavárosi márka 
Beszterczei márka . 
Budavári márka 
Esztergomi márka . 
Fehérvári márka 
Gyulafehérvári márka 



Hel3n márka (terrestris) 



Jászói márka 
Kamarai márka. 
Királyi márka . 
Könnyű márka . 
Közönséges márka 



Magyar márka . . . 



Német márka 
Radnai márka 
Sebesi márka 
Szebeni márka ^ 



} 



Nehéz márka . • • 



• • 



XVI— XVIII. sz. 

1332 

1308 
1280—1286 
1269, 1328 [ 
1329-1342 
1289 (Szepes) 
1274—1337 
(Erdély) 

1243 
1280—1317 

(Szepes) 
1287 (Erdély) 
1330 (Erdély) 
1194—1263 
1280 (Szepes) 
1314 (Pozsony) 
1540—1727 
1248 (Erdély) 
1291—1424 

(Szepes) 
1306—1334 \ 
(Erdély) / 
1384 (Vasvár) 

1290 

1268 

1330 
1224—1341 



' Budai márka 
= Erdélyi márka 
' Budai márica 
= Budai márka 
' ? Béla kir. marit.] 
= Erdélyi márka 
■B Szepesi márica 

> = Erdélyi márka 

[= ? Szepesi márica] 



}- 



}- 



Budai márka 

Erdélyi márka 
Erdélyi márka 
Béla kir. mark. 
Budai márka 
Budai márka 
Budai márka 
Béla kir. mark. 

Budai márka 



= Budai márka 

= Bécsi márka 

<=» Bécsi márka 

= Erdélyi márka 

= Erdélyi márka 

= Erdélyi márka 



AZ EURÓPAI MÁRKASÚLY0K.2 

Bécsi iypus: 

Bécsi márka (1767—1874) . • 2806872 g 
Bécsi márka (1250—1767) . . 280-6146 « 
Morva márka 280*6146 . 



* A forrásokban sxerepló baranyai, egri, kassai, pécsi stb. márkák 

nem súlymértékek, hanem ssámítási márkák voltak. V. ö. IL rész. U. fej. 

' A2 1. függelékben és a 2—6. fejezetben foglalt eredmények alapján. 



1 24 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Barcelonai typus: 

Barcelonai (új) márka . . . 267-3333 g 

Troyesi származékok: 

Salzbuiigi márka 256*5869 g 

Tiroli márka 253-9614 . 

Prágai (cseh) márka .... 253' 1400 „ 

Troyesi iypus: 

Erdélyi pisetum-márka « . . 249*9224 g 

Landshuti márka 2494352 „ 

Svájczi márka 249*0222 „ 

Londoni (troy) márka • . . 248*5576 

Budai márka (1690—1727) . . 248-8708 

Lyoni és genfi márka . . . 246*2346 

Amsterdami márka 245*8862 

Antwerpeni márka. . . . 

Regensburgi márka ... 94^-^^770 a 

Budai (magyar) márka 1690-ig ^ ^^'^^^''^ » 

Strassburgi márka 

Troyesi márka 245*3055 g 

Párisi márka 244*7529 „ 

Brüggei aranymárka . • . 
Férei (Champagne) márka . 

Toumaii márka 

Ó-bécsi márka 241*5—243 g 

Londoni aranyműves-márka . 241*1317 g 

Velenczei (nürnbergi) typus: 

Velenczei márka .... 

Ferrarai márka 

Padovai márka 

Friaulí márka 

Zárai márka 

Nürnbergi márka .... 
Passaui márka 



> 244-0030 



237*872 g 



Angol (kölni) typus: 

Augsbuigi márka 235*3193 g 



tAbUzatok 



125 



Mallorcai márka 
Montpellierí márka. 
Nimesi márka . . 
Piacenzai márka . 
Milanói márka . , 
Frankfurti márka . 
Hamburgi márka . 
Lipcsei márka . . 
Nürnbergi „kölni-márka 
Avignoni márka . . 
Augsburgi , kölni márka* (1694) 
Német Zollverein-Mark 
Bambergi márka . 
Berlini márka . . 
Erfurti márka . . 
Angol Tower-márka 
Kölni márka (XIII. sz.-tól) 
Anconai márka . 
Barlettai (pugliai) márka 
Barcelonai (régi) márka 
Castello-di-castroi márka 
Chiarenzai márka . . 
Messinai (szicziliai) márka 
Magyar (Béla király) márka 
Brabanti (régi) márka. , 
Római (XVni. sz.) márka 
La Rochellei ^angol^* márka 
Cadixi márka . 
Castiliai márka . 
Lissaboni márka 
Lindaui márka . 
Sevillai márka / 



235-1884 g 

2350332 , 

234-1552 , 

234-1564 , 
233-9060 « 
233-8555 , 

233-4583 . 



233-3533 g 



232-3957 . 
231-3678 . 
229-8577 , 

228-8124 (229-8577) g 

228-3741 (229-8577) g 



Olasz typus: 

Limogesi márka 226*2800 g 

Firenzei márka 225-7925 » 

Müncheni márka | 224-4917 . 

Fnesachi márka j 



: ELTÉR 



126 MAGYAR PÉNZTÖ8TÉNET 

Pápai (római) márka .... 223*3607 g 
Ciprusi márka 223*3371 , 

Északi typHs: 

Danzigi márka 219*7528 g 

Északi márka 1215-4960 

Ó-kölni márka | 2154960 , 

Nápolyi márka 212'7839 , 

Svéd márka 210-6160 , 

Kölni kereskedő-márka typusa: 

Szepesi márka 2104609 g 

Erdélyi márka 206-7686 ., 

Kölni kereskedő-márka . . . 201 9870 (204) g 

Varsói márka 2000170 g 

Krakói márka 

^'^w : : ::>'«^'^. 

Boroszlói márka 

Porosz (königsbergi) márka • • 192*3418 , 

BrUggei 6 unciás ezüstmárka . 185-9268 , 




HAfmOvf 




kíiSW, 



1 ^P^f 

fej 






K 



1 1 0^ 










^ 



7 

j' 



LTERJEDÉSE EUE 




II. RÉSZ. 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET. 



ELSÓ FEJEZET. 

RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER. 



A Szent István korában hazánkban meghonosodott 
pénzrendszer a frank pénzrendszer egyik hajtása volt. Ez 
viszont a római súly- és pénzrendszerre vezethető vissza. 
A középkori magyar pénzrendszer megértéséhez ezért okvet- 
lentU szükséges a római és frank pénztörténet főbb voná- 
sokban való ismerete. 

1 IRODALOM. Böckb, Queipo, Mommsen, Hultsch» Pinály, 
Le Blanc, Prou, Soetbeer és Kovács-nak az L rész 1. fejezete 
élén idézett művein kívül: K. Samwer u. M. Bahrfeldt: Geschichte 
des álteren römischen Münzwesens (Num. Zeitschr. XV. Wien, 1883). 
— H. Grote: Münzstudien. I— VHI. Loipzig, 1859—77. — M. Prou: 
Les monnaies Merovingiennes. Paris, 1892. (Catalogue des monnais fran9. 
de la Bibliothéque Nationale.) — H. Seebohm: Tríbal custom in Aríglo- 
Saxon law. London, 1902. — On the early ctiirencies of the germán 
tríbes. (Vierteljahrschríft f. Sozial- u. Wirtschaftsgesch. L 1903.) — B. 
Hilliger: Studien zu mittelalt. Maassen u. Gewichten. (Historische 
Vierteljahrschr. UL 1900.) — Der Schilling der Volksrechte u. das Wer- 
geld. (U. o. 1903.) — Der Schillingswert der Ewa Chamavorum. (U. o. 
1904.) — Der Denar der Lex Salica. (U. o. 1907.) — Altér und 
Mimziechnung der Lex Salica. (U. o. 1909.) — Schilling n. Denar 
der Lex Salica. (U. o. 1910.) — P. Vinogradoff: Wergeld und 
Stand. (Zeitschrift d. Savigny-Stiftung. Germ. Abth. XXm. 1902.) ^ 
H. Brnnner: Geld- und Münzwesen. (Deutsche Rechtsgeschichte. I 
2. Aufl. Leipzig, 1906.) — P. Heck: Stfindeproblem, Wergeld u. Münz 
rechnung der Karolingerzeit (Vierteljahrschr. f. Soz.- u. Wirtschaftsgesch 
n. 1904.) — A. Luschin von Ebengreuth: Allgem. Műnzkunde 
München, 1904. — Der Denar der Lex Salica. (Sitzungsberíchte d. Kais 
Akad. d. Wissensch. 168. Wien, 1910.) — S. Rietschel: Die Ent 

Hóman: Magyar pénztörténet. 9 



130 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A római pénztörténet kezdeteit, mint általában a primi- 
tív népekét, sűrű homály fedi. A történeti források szerint 
csak annyi bizonyos, hogy Róma a Kr. e. 5. század köze- 
jpén már tüI volt a terménygazdaság első korszakán. 

A régi állatpénzek, a marha és juh mellett^ a veret- 
len réz lépett fel mint fizetési eszköz. Róma kezdetleges 
érczpénzrendszere az egykorú Itáliában divatos és való- 
színűleg etruszk-eredetű' rézrúdvalután nyugodott. Fizetési 
eszközül rézrudak szolgáltak, a melyek súly szerint bizo- 
nyos értéket képviseltek. A fizetés tehát a rézrudak leméré- 
sével történt. 

A mérlegelt rézrúdvaluta helyébe lépett később a fneg- 
jelölt réz valutája. A megjelölt réz; az „aes signatum* süly- 
jélzéssel ellátott rézrúd volt, a mely pontosan meghatáro- 
zott értéket képviselvén, a tulajdonképeni rézpénz első 
formájának tekintendő. A ^megjelölt réz'-darabok siílyosak 
voltak, 1 — 5 fontig. Az 1 fontos rézrúd, az »ű5 libralis", 
lett később a római rézpénzrendszer pénzegysége, a mely 

^ehungszeit der Lez Solíca (Zeitschr. d. Savigny-StifL Germán. Abth. XXX. 
1909.) — Die Münzrechnung der Lex Salica (Vierte^ohischr. f. S02.- u. 
Wirtschaítsgesch. 1911.) — K. Th. Inama—Sternegg: Deutsche Wirt- 
schaftsgeschichte. I. 2. Aufl. Leipzig, 1909. — Theo Sommerlad : 
Münzwesen. IL Mittelalter. (Conrad — Lezis: Handwőrterbach d. Staats- 
wissenschaften. VI. 3. Aufl. Jena, 1910.) — Krammer, Marío : Zur 
Entstehung der Lex Salica. (Festschrift Heinrich Brunner. Zum siebzigsten 
Geburtstag. Weimar, 1910. 405—471. L) — F. Friedensburg: Deutsche 
Münzgeschichte. (Grundríss d. Geschichtswissenschaít v. A. Meister. L) 
Leipzig, 1912. — A. Blanchet: Manuel de numismatique fran9aise. I. 
Monnaies frappées en Gaule depuis les orígine jusqu'á Hugues Capet. 
Paris, 1912. — A. Dopsch: Die Wirtschaftsentwicklung d. Karolinger- 
zeit. II. Weimar, 1913. 295—300. 1. — Muffat: Beitrfige z. Geschichte 
des bayerischen Münzwesens unter d. Hause Wíttelsbach. (Abhandlungen 
d. Hist. Ph. Cl. d. kgl. bay. Akad. XI. München, 1870.) — H. Dannen- 
berg: Die deutschen Münzen d. Sáchsischen u. Frftnkischen Kaíserzeit. 
I— IV. Berlin, 1876—1905. 

^ A legrégibb pénz emléke a korai pénzeken látható bikaképben 
és a pecus (= marha) szóból származó .pecunia* szóban maradt fenn. 
A terménypénzről: Hultsch id. m. 254 — 255. L Samwer-Bahrfeldt 
id. h. 14—16. 1. V. ö. a II. Rész 2. fejezetét. 

' V. ö. Kovács István: Etruria pénzrendszere. (Erdélyi Múzeum. 
1909.) 117. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 131 

részeivel hosszú időn át Róma egyedüli vert pénze volt, 
A rézpénz verésének kezdetét a Kr. e. 5. század második, 
vagy a Kr. e. 4. század első felére kell tennünk.^ 

A nagyobb forgalom és gazdasági emelkedés kezdete 
korában, a Kr. e. 4—3. században a rézpénz már nem 
volt elegendő az élénkillő forgalom lebonyolítására. Nagyobb 
fizetéseknél az ezüst is használatba jött, egyelőre vereüen 
alakban, mint ezüstrúd, A görögökkel és etruszkokkal való 
sűrűbb érintkezés — a pyrrhusi háborúk és az első pún 
háború idején — megismertette a rómaiakat a vert ezüstpénz 
előnyeivel. Kr. e. 269/268 óta — Etruria teljes meghódítása 
után — maguk a rómaiak is kezdtek ezüstpénzt verni.' 
A római ezüstpénz, a denarius, súlyosabb volt a görög 
ezüstpénznél, az attikai drachmánál (4'37 g). Az első — 
Kr. e. 268—254 közt vert — denariusok súlya 4-45— 4'63 g 
közt ingadozik. Kiverési átlagsúlyuk 4*548 g-ra tehető. 

A római pénzrendszer alapsúlya a 327*45 g-os római 
font (líbra) volt.' A 4*548 g-os denársúly mellett a pénzláb 
így alakult: 

1 font = 72 denarius = 32745 g 
1 , = 4*548 g. 

Ez a pénzláb azonban nem sok ideig tartotta magát. 
Már a Kr. e. 3. század végén, a második pún háború 
idején, új, könnyebb pénzlábra tértek át, a mely pénzláb 
Nero császár idejéig érvényben maradt. E szerint: 

1 font = 84 denarius = 327*45 g 
1 , = 3*898 g. 

A 3*898 g-os dénárok, mint nehéz, köztársasági dénárok 
ismeretesek. Ezek voltak a germán népek első forgalmi 
pénzei. 

^ A római rézpénz bővebb tárgsralása távol esik tárgyunktól s 
ezért azsal részletesen foglalkoznunk felesleges volna. 

* Az etruszk és római ezüstpénzverés összefüggéséről 1. Kovács 
István id. h. 114. 1. 

s Hultsch id. m. 151—154. 1. Bahrfeldt id. h. — V. ö. e mű 
L részének 1. fejezetét. 

9** 



132 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Nero uralkodása alatt könnyebb ezüstpénzlábra tértek 
át. Ekkor már: 

1 font = 96 denarius = 327'45 g 

1 . = 3-411 g.^ 

A 3*411 g-os dénár a jó súlyú császársági dénárt 

Az aranypénz verése mindenütt a culturalis és gaz- 
dasági emelkedés kísérőjelensége. így volt ez Rómában 
is. Az aranypénz rendszeres veretése — nem tekintve a 
köztársaság korában az aranyrúd, mint fizetési eszköz 
helyett kivételképen vert s igen különböző súlyú arany- 
pénzeket — Július Caesarral kezdődik. Az aranyvalutára 
való áttérés pedig csak Augustus császár korában történt 
meg. Július Caesar 1 fontból 40 darab 8* 18 g-os aranyat 
(aureus) veretett, a melyek megfelelnek a hasonló súlyú 
makedóniaiy kisázsiai és az ezekből származó ó-gall arany 
sziatér-nek. Nem lehetetlen, hogy az aureus-ok mintája — 
a Július Caesar galliai hódításával ismertté lett — gall 
pénz volt.' Augustus 42 (7'8 g-os), Caracalla 50 (6'55 g-os), 
Diocletianus pedig már 70 (4*678 g-os) aureust veretett 
egy fontból. E mellett Diocletianus alatt nehezebb — 5*4576, 
6549, sőt 6*822 g súlyú — aranypénzek is kerültek for- 
galomba.* 

Nagy Konstantinosz császár pénzreformja teremtette 
meg a római birodalom új aranypénzlábát. Az új pénzt, a 
mely a firenzei aranyak megjelenéséig Európa állandó és 
legelterjedtebb forgalmi aranypénze volt — a régi aureus- 
sal szemben — soUdus-nak nevezték. 

^ A réz OS ezüstegyenértéke — a számításban általánosan hasz- 
nálatos sestertiuSf — a denarius fele — a quinarius — és a 3 — 2. században 
^/4 denarius értékben (előbb 3*41, majd 2'92 g súlyban) vert victoriatns, 
valamint a korai császárkor nehéz ezűstpénzei (argenteus, Aurelianus 
stb.) a mi szempontnnkból nem bírnak fontossággal. V. Ö. Hultsch. 
287—299. 1. 

> A római réz-^ és ezüstvaluiáról: Hultsch id. m. 254—299. 1. 
és Böckhy MommseUy Samwer — Bahrfeldt id. művei. 

' V. ö. Seebohm: Tribal custom. 8—9. 1. A fennmaradt gall 
sztatér-ek súlya 7-34—8-5 g közt ingadozik. Blanchet id. m. 7. 1. 

* Hultsch id. m. 302., 308—311., 319—321. 1. — Hilliger: 
Schilling. 1903. 179— 180. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 133 

Az aranysolidus a törvényes rendelkezések szerint 
^/y, font, azaz 24 siliqua (4*548 g) aranynak felelt meg. 
Ez alapon az irodalomban rendszerint 

1 font = 72 solidus — 1728 süiqua = 327-45 g 
1 , = 24 . = 4-548 g 

pénzláb alapján vert pénznek tartják. Az egész, fél- (semis^ 
ses) és harmadsolidusok (tremisses) tényleges súlyadatai 
azonban némileg módosítják e feltevést 

A legújabb kutatások^ eredményei szerint a solidus 
törvényes értéke, azaz névértéke volt 24 siliqua. A császári 
kincstár 24 siliqua színaranyért 1 solidust, 1 fontért 72 
solidust adott, a kiverés azonban valamivél könnyebb pénz- 
láb alapján történt. 

A solidusok teljes súlya a kiveréskor 4'48 — 4*50 g 
volt. Mivel azonban — bizonyos határon (4*25 — 4'65 g) 
beltil — j^al marco* verettek s darabolásuk messze esett 
a mai pontosságtól, természetszerűleg nem kerülhették el 
az ,al marco* vert pénzek rendes sorsát, a súlycsökkenést- 
Ezért a forgalmi átlagsúly a teljes súlyon alul marad. 
Az összes éremleletek alapján a forgalmi átlagsúly előbb 
4'45, majd 442, végül — s ez állandó maradt — 44 g-ban 
állapítható meg.* A törvényes súly (4*548 g) és a teljes 
kiverési súly (4*48 g) közt levő, kb. iVo-os különbség volt 
a kincstár pénzverési jövedelme^ a minek terhét a nyers 
aranyat beváltó polgárok viselték. 

A solidus és részeinek tényleges forgalmi súlya a 
mérések szerint: 

1 solidus (a theoretikus 4*548 g helyett) = 4*40 g 
1 semissis (» , 2*274 „ , ) = 2*15 , 

1 tremissisC . 1*516 „ , )= 1*43 ,* 

' Különösen Luschin: Der Denar d. Lex S. 59 — 89. 1. 

' Luschin (id. m. 77. L) számításai szerint — 459 aranysolidus 
mérlegelése alapján — 61'5% van 4-35— 4*45 g közt, 20% 4*55 > 4*46 g 
közt és 18*5% 4*20 < 4*34 g közt V. ö. még Queipo id. m. IÍL492— 494. L 
Szerinte a Vn — IX. században a solidussúly 4*3-— 4*4 g kÖzt ingadozik. 

' A byzáoczi aranysúlyokat lásd: Queipo (id. m. m. 484 — 
508. L) táblázatán és Luschin id. m. 59—89. L Soetbeer (id. m. 



134 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Ez a pénzláb Byzánczban — néhány századgrammnyí 
ingadozással — a késő középkorig állandó maradt.^ 

Konstantínosz reformja óta a római, különösen a kelet- 
római birodalomban az ezüstpénz jelentősége mininiálisra 
csökkent. A pénzrendszer kettős, arany- és bronzvalután 
nyugodott. Ertékpénzül aranysolidusok és bronz kis pén- 
zek (nummi) verettek, a melyek mellett az ezüstpénz csak 
mint váltópénz szerepelt. Az ezüstpénz értéke az arany és 
bronz értékarányának változásai szerint ingadozott. A II— UI. 
században, a római pénzügy kritikus korszakában, már 
állandó ingadozás észlelhető az ezüstdenárok súlyában 
(4*00 > 2*40 g-ig) és finomságában, mig végre Konstantínosz 
reformja nyomán egészen eltűntek a forgalomból. A dénár 
helyét új, bizonyos ideális arany- vagy bronzsúly értékét 
képviselő ezüstpénzek foglalták el. A IV. század második 
felétől kezdve vert római ezüstérmek többé nem ezüst 
értékpénzek, hanem igen kis mennyiségű arany, vagy nagy- 
tömegű bronz helyettesítésére^ szolgáló váltópénzek. 

E pénzek közé tartoznak a siliqua auri^ a félsiliqua 
és milliarense^ a melyek ideális aranysúlyok kifejezésére 
vert ezüstérmek. Az akkori értékarány (1 : 14*4) szerint: 

1 siliqua = V»4 aranysolidus == 0*189 g arany = 
27288 g ezüst; 

Ví siliqua = 7*8 arany solidus = 0'0945 g arany 
=- 1-3644 g ezüst; 

1 milliarense = ^/^ aranysolidus = 0*378 g arany 
= 5*4566 g ezüst. 

I. 264—279 és H. 364—365. 1.) és Hilliger (Der Denar d, L. S. 1907. 
1 — 12. 1.) szerint a VI — Vn. század fordulóján és tán a IX. században is pár 
évig tartó időleges súlycsökkenés (3'8— 4*0 g) észlelhető. 

^ A római aranypénzekről : HmWs eh. 326—329. 1. — Hilliger: 
SchUling. 1903. 180—181. 1.; Denar. 1907. 11—12. 1. — Soetbeer. I. 
264—269., n. 301. és köv., 364—365. 1. — Inama— Sternegg. 1.243— 
249. 1. — Luschin: Der Denar d. L. S. 59—89. 1. 

' Rietschel kétségbevonja, hogy ezek váltópénzek lettek volna 
(Münzrechnung id. h. 40. 1.). Hilliger és különösen Luschin érvelése 
azonban teljesen meggyőző e tekintetben. Már e pénzek neve (.siliqua 
auri' etc.) is mutatja, hogy aranyvaluta alapján vert ezüstérmek voltak, 
tehát nem is lehettek értékpénzek. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 1 3 5 

A müliarense, siliqua és félsíliqua tehát 0*378, 0*189, 
0"0945 g arany kifejezésére, forgalmi váltópénzül vert ezüst- 
énnek voltak.^ Mivel azonban e pénzek sohasem voltak 
értékpénzek, kiverési súlyuk sem fedte teljesen az arany- 
siliqua tényleges ezüstegyenértékét. Állandó nagy ingado- 
zás észlelhető a milliarense, siliqua és félsiliqua súlyában, 
a mit részben az «al marco'' -verés, részben a pénzláb- 
rosszabbodás rovására írhatunk.' 



A germán törzsek közt — a rómaiakkal való gyakori 
érintkezés következtében — már a Kr. u. I. században 
elterjedt és rövid idő alatt széltében-hosszában forgalomba 
jött a római köztársasági, majd a könnyebb császársági 
denarius. A germánok különös előszeretettel viseltettek a 
kis forgalom lebonyolítására alkalmas ezüstpénz iránt, az 
aranynyal szemben. Kiváltképen kedvelték a római dénárokat. 

A szabad germán törzseknek a római határoktól Skan- 
dináviáig évszázadokon át egyedüli forgalmi pénze a római 
ezüstdénár volt. Még az V. századból származó germániai 

* A siliqua-pénzláb alapján vert ezüstpénzek mellett vertek 
Byzánczban az V — VI. sz.-ban bizonyos nagyobbmennyiségű bronz- 
értéket képviselő ezüstpénzeket is, a két fém 1 : 100 értékarányának meg- 
felelően. E pénzek tekintetében még csak a kutatás kezdőlépései tör- 
téntek meg s egyébként is a bronzpénzek ismertetése távolesvén tár- 
gymiktól, csupán azt említem fel, hogy 4 uncia bronz = 16 as összegét 
e korban denariosz-nak nevezték s ennek ezüstben r09152 g felelt meg. 
A denarius eredeti értelmétől teljesen eltérő jelentésben volt tehát hasz- 
nálatos. A császárkori 3'411 g-os dénárt ezidőben már a legtöbb forrás 
dracHmá-nak nevezi, súlyban azonos lévén az attikai 341 g-os pénz- 
verési mina (7u«) drachmájával. A byzánczi bronzpénzekről különösen 
Hultsch id. m. 332—348. 1. — Hilliger: Denar. 1907. 17. 1. ; Altér 
u. Münzrechnung. 1909. 204. L 

'Arómai ezüstpénzrol : Queipo id. m. II. 11—62.1. — Hultsch 
269—271., 284—289., 311—313., 321—324., 329—332., 340—348.1. — 
Soetbeer id. m. I. 264—269.; IV. 244—245. 1.— Inama— Sternegg 
id. m. I. 243—246. 1. — Hilliger: Schilling. 1903. 179—187. 1. ; 
Denar. 1907. 7—16. 1.; Altér u. Münzrechn. 1909. 204. 1. — Luschin: 
Der Denar. 2—22. l. 



1 36 MAGYAR PÉNZTÖSTÉNET 

leletekben is, a mikor a római birodalomban a dénár hasz- 
nálata már rég megszűnt s újólag nem is veretett, excr- 
számra kerülnek elő az I -II. századból való római déná- 
rok. Ugyané leletekben mindössze 20 — 30 db. IV — V- 
századi aranysolidus került elő.^ 

A kedvelt ezüstpénz mellett az aranysolidus csak 
lassanként terjedt el a IV — V. században római szomszéd- 
ságba került germán népek közt. A római tartományokkal 
mind sűrűbbé váló gazdasági érintkezés, majd e tartomá* 
nyok területére való letelepedés és ezzel egyidőben a régi 
denárkészlet állandó fogyása végre is rákényszeritette a 
germánokat az aranypénz használatára. 

Az V. század közepe óta egyes, már consolidáltabb 
viszonyok közt élő és római területeken letelepedett ger- 
mán népek uralkodói maguk is verettek aranypénzt. A gót 
és frank királyok első pénzei ügy külső forma, mint súly 
tekintetében teljesen a byzánczi solidus és tremissis min- 
tájára készült utánveretek (Nachmünze) voltak. Kezdetben 
a római császárok képe volt ez aranyakon és csak idővei 
verettek saját képükkel s nevükkel ellátott aranyakat. Első- 
nek I. Theodobert (534—548) frank és Leovigüd (533—586) 
gót királyok. 

A VI. század harmadik negyedében találkozunk a 
frank pénzrendszer önállósulásának első tüneteivel. A frank 
királyok ezidőben, mialatt Byzánczban szigorúan ragasz- 
kodtak Konstantinosz solidus pénzlábához, valószínűleg az 
aranykészlet csökkenése miatt könnyebb pénzlábra tértek át. 
A Meroving-solidus és tremissis (triens), a melyek kez- 
detben a byzánczival azonos 24 siliquás (4*548 g, a való- 
ságban kb. 4*4 — 4*48 g-os), illetve 8 siliquás súlyban veret- 
tek, folytonosan csökkennek súlyban. A pénzletek tanúsága 
szerint előbb 22 V„ majd 21, végül a VII. század elején 
— II. Chlotár alatt — már csak 20 siliqua- a solidus, 
7Va? 7, azaz 6^/3 siliqua a triens-arany súlya. A solidus 

^ V. ö. Rietschel: Müazrechnang id. h. 58 — 62. 1. Különösen 
nagyszámban szerepelnek e leletekben az Antoninusok denárai. 

' A 22^', és 20 siliquás solidus ellen támasztott kételyeket lásd 
alább. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 137 

igen ritkává vált s a tulajdonképeni forgalmi aranypénz a 
harmadsolidus (triensY volt. 

A súlycsökkenéssel kapcsolatban nagy zavarok álltak 
elő. A kellő központi felügyelet híjával levő különböző 
pénzverőhelyeken, különböző súlyban vert — 24, 22Ví, 
21 és 20 siliquás — solidusok és megfelelő tríensek kerül- 
tek forgalomba. A pénzláb nem volt egységesen megállapítva 
s a fizetéseknél nagy bonyodalmak keletkeztek a különféle 
súlyú és értékű aranyak miatt.' E zavaroknak természetes 
következménye volt, hogy a fizetéseknél a pénzszámlálás 
helyébe a súly szerinti értékelés lépett, a mi egyértelmű a 
vereüen érez valutája felé való visszafejlődéssel.^ 

^ Hilliger szerint a ^frUns^ csak a csökkent súlyú Vs sol. neve, 
szemben a 8 siliquás „tremissis"-sel. Következtetése azonban nagyon 
merész. 

* A 22Va siliquás sol. 4*271, a 21 siliquás 3*977, a 20 siUquás 
3*78 g, a megfelelő triens: 1*423, 1'325, 1*26 g volt 

' A Meraving'aranyakról: Soetbeer id. h. II. 313 — 345., 545 — 
687., 601—626.; IV. 243—246. 1. — Vinogradoff id. m. 126—129. 1 
— In ama — Sternegg id. m. I. 243 — 257. 1. — Brunner id. m. 1 
311—321.1. — Hilliger: SchiUing. 1903. 188—196; 453— 458. L 
Denar. 1907. 18-24. 1.; Altér u. Münzrechnung. 1909. 200—211. 1. 
Schilling u. Denar. 1910. 281. s köv. 1. — Prou: Mérovingiennes 
XIV— XCV. 1. — Luschin: Denar. 22—39. 1. — Az a régebbi nézet, 
mintha a Meroving-solidus V94 font lett volna, a mit Guilhiermoz még 
legutóbb is hangoztat (id. m. 162. L), alaptalan. Czáfolatát adják Hilliger 
és Luschin. Hasonlóképen tisztára theoretikus Se eb ohm (Tribal custom. 
8—9. l és On the early . . . 176—177. L) feltevése az Vii« fontos soli- 
dúsról és a római 0*189 g-os siliquától eltérő frank 0'195 g-os siliquáróL 
Rietschel és Blanchet kételyeket támasztanak a 22Vs és 20 siliquás 
solidus létezése iránt. Rietschel (id. m. 43—48. 1.) csak a 21 siliquás 
solidus létezését fogadja el s szerinte a 24-iől 21 siliquára csökkenés 
abban leli magyarázatát, hogy a frankok kezdetben (V. század) a római 
1 : 14*4 értékaránytól eltérő arányban 40 dénárt, azaz félsiliquást számí- 
tottak 48 helyett 1 solidusra. Később a rómaiakkal való sűrűbb keres- 
kedelmi érintkezés arra kényszeritette őket, hogy a való értékviszonynak 
megfelelőbb könn3rű — 21 siliquás — solidusokat verjenek. E magyará- 
zat azonban kissé erőltetett s inkább a 20 siliquás solidus verését magya- 
rázhatná meg. A 20 siliquás solidust Rietschel a longóbárd királyok pén- 
zének tartja. E feltevést nem kis mértékben támogatja az a körülmény, 
hogy míg Luschin összesen 15 darab 20 siliquás solidust ismer, addig 
a Magyar Nemzeti Múzeumban magában 14 darab van, (V. ö. Gohl 



138 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A frank ezüstpénzverés kezdeteit meglehetősen sűrű 
homály fedi. Éppen az utolsó évtizedben folyt le a merő- 
ving-denár eredete és értéke körül — a „Lex Salica*' korá- 
nak kérdésével kapcsolatos — termékeny tudományos vita 
s a kérdést mindamellett ma sem tekintik végleg eldöntöttnek. ^ 

Annyi bizonyos, hogy a Gallia területére telepedett 
frankoknál — noha aranypénzverésük korán, a VI. század 
első felében, megkezdődött — a forgalmat hosszú időn át 
római pénzekkel bonyolították le. A leletek tanúsága szerint 
lígy a kis bronzpénzek, mint a siliqua-láb alapján vert 
ezüstpénzek forgalomban voltak a frankoknál.^ 

Hilliger és Luschin a VI. századból fennmaradt apró 
(0'07 — 0'30 g-os) ezüstpénzekben látják az első frank ezüst- 
pénzeket. Nagyobbrészt a római császárok nevével készült 
utánveretek ezek, csak néhányon találjuk a frank uralkodók 
nevét. Súlyuk ingadozó s — bár már történt kísérlet osztályo- 
zásukra' — eddigelé nem sikerült és igen csekély számban 

Ödön: II. Chlotár frank király pénzei a Nemz. Múzeumban. Num. K. 1912. 

62 — 63. 1.), a mit a longobárdok pannóniai tartózkodása megmagyarázhat. 

^ A vita a Lex Salica korának meghatározása körül forog. A régi 

— jogtörténeti — iskola hívei a Lex Salica-t Klodvig vagy fíai korában 
keletkezettnek vélik, mig ellenfeleik — elsősorban Hilliger és Luschin 

— a törvény pénzszámitása, különösen a frank dénár szereplése alapján 
a Vn. századra teszik a mai szöveg keletkezésének korát. Az egész kis 
könjTvtárra rugó vitairodalom pénztörténeti szempontból nevezetesebb 
értekezéseit e fejezet élén felsoroltam. Mint a két ellentétes irány leg- 
sikerültebb termékeit s mintegy a pénztörténeti vitakérdések legpregnan> 
sabb összefoglalását Luschin von Ebengreuth (Der Denar d. Lex 
Salica) és Rietschel (Die Münzrechnung der Lex Salica) értekezéseit, 
továbbá mint a két ellentétes felfogás szerencsés áthidalását K ram mer 
(Zur Entstehung d. Lex Salica) művét kell kiemelnünk. 

* A frankoknál forgó római ezüstpénzről: Soetbeer id. h. L 
545— 583.;n.347— 348;IV.243— 246.L — Brunnerid.m.L3ll--314.1.— 
Inama — Sternegg id. m. I. 238 — 249. 1. — Luschin: Münzkunde. 
156—157. 1.; Denar d. L. S. 12—21., 39—55. 1. — Hilliger: Schü- 
ling. 1903. 186—187. l — Denar. 1907. 16—22. 1. — Altér u. Münz- 
rechnung. 1909. 200—211. 1. — Guilhiermoz id. m. 162. l — Prou: 
Mérovingiennes. XCVI — CII. L — Rietschel: Münzrechnung. 57. sköv., 
71—74. 1. 

' Hilliger: Dénár. 1907. 21—22. 1.; Altér u. Münzrechnung. 
1909. 201—204. L — Rietschel id. m. 75—76. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 139 

lévén ismeretesek, nem is sikerülhetett megállapítani, mely 
római, illetve byzánczi pénzek mintájára verettek. Ez apró 
ezüstpénznél jóval fiatalabbnak tartják a frank dénárokat. 
A Meroving-denárok verésének kezdetét a VIL század ele- 
jére teszik és kapcsolatba hozzák a solidusok pénzlábának 
könnyebbedésével. Szerintük a frank birodalom egyesítője, 
II. Chlotár (584—628) és fia, I. Dagobert (628—638) — 
a kettős (arany és ezüst) valutára való áttéréssel — új 
alapokra fektették a birodalom pénzverését. A byzánczi 
bronzvalutának az ezüstpénzt kedvelő germánoknál semmi 
gyökere sem lévén, az aranykészlet folytonos csökkenése 
mellett, szükségessé vált — az addig csak váltópénzül vert 
ezüstpénzek helyébe — ezüst értékpénzek verése. Hilliger 
a ,denarius' névből kiindulva, a byzánczi bronz denaríosz- 
szál (4 uncia bronz = 1 denariosz) vél összefüggést találni. 
A Meroving- dénárt e denariosz ezüstegyenértékének 
(r09152 g) tartja, Luschin — senmiiféle bizonyítékunk 
sem lévén arra, hogy Byzánczban e bronz dénárt ezüstből 
valaha is kiverték volna — ez összefüggést nem fogadja 
el. ő a Meroving-denámak a 20 siliquás solidushoz való 
viszonyát figyelembe véve — Babéiont és másokat követve 
— a római félsiliqnás ezüstpénzben látja a frank dénár 
ősét. A denarius név magyarázatát abban találja, hogy a 
régi római denariusok úgy finomságban, mint (a germá- 
noknál folytonosan használatban lévén) kopás útján csök- 
kentek. Az I. század végén finomsúlyuk — a leletek tanú- 
ság szerint — már kb. csak 2*56 g volt. Érthető tehát* 
hogy a frankok a náluk közkedvelt ezüstpénz, a denarius 
nevét a közel egysúlyú siliquára (2*728 g) s ennek hánya- 
daira is alkalmazták. 

Velük szemben Rietschel az említett VI. századi 
apró ezüstpénzeket a korai frank források argentei minutú 
jávai azonosítja. Ez a név magában foglalja, hogy mellet- 
tük más, nagyobb ezüstpénzek is voltak forgalomban. A 
frankok — Rietschel szerint — már régi hazájukban, az 
V. század első éveiben vertek ezüstpénzt római mintára. 
E pénzek maradványait látja az 1907. évi dortmimdi lelet 
16 darab kétségkívül barbár eredetű és I. Theodebert- 



140 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

nek (534 — 548) két ismert pénzében. Ez a pénz lenne 
szerinte a Lex Salica dénár ja^ a melyet a frankok a római 
félsiliquás mintájára verettek. A VII. századi Meroving- 
denárokkal a folytonosságot akkép gondolja megállapítható- 
nak, hogy a Galliába telepedett frankok az V— VI. század- 
ban az új hazájukban nagyszámban forgalomban levő 
római félsiliquások mellett szükségtelennek vélték a dénárok 
verését. Denaríus néven a régi frank dénárokkal egyértékű 
római félsiliquásokat használták ez időben. Nem tartja azt 
sem bebizonyitottnak, hogy az ezerszámra ismert, de idő- 
meghatározásra alkalmas nevekkel nem rendelkező Mero- 
ving-denárok mind a VII. századból s nem korábbi időből 
valók. 

Pénztörténeti és numismatikai szempontból minden- 
esetre Hilliger és Luschin érvelését kell helyesnek tartanunk. 
A mit ők a Meroving-denárokról és solidusokról megálla- 
pítottak, Rietschelnek nem éppen szerencsés numismatikai 
kritikával dicsekvő ellenkező felfogásával szemben is, ma- 
gunkévá teszszük.^ 

Az ellentétek áthidalását legújabban szerencsésen 
oldotta meg Kranmier, a ki a Monumenta Germaniae 
részére a Lex Salica kritikai kiadását készíti elő. Alapos 
forrástanulmányában kimutatta, hogy a Lex Salica ősi 
szövegezését leghívebben nem az eddig alapul vett szöve- 
gek tartották fenn, hanem az a kézirat, a melyben a solidus 
^/^Q-ének számított frank dénár még egyáltalában nem for- 
dul elő.^ Az eredeti V. századi szövegben a díjak csu- 
pán aranysoüdushan fejeztettek ki. A kettős — solidussal 
és dénárral való — számítás a Lex-nek újabb, VIII. 
századi szerkesztéseiben fordul csak elő, tehát oly kor- 

^ Rietschel felfogásának hypothetikus voltáról v. ö. Luschin 
von Ebengreuth: Münzwesen (Reollexikon der germanischen Altér- 
tumskunde. m. Bd. Strassburg, 1916. 268. 1.) : .RietscheLs Behauptung 
— Numismatiker sprachen sich weit vorsichtiger aus — , dass die mit 
dem Dortmunder Goldschatz Zum Vorschein gekommenen unbekaimtea 
Silbermün2en frankische Silberdenare aus der Zeit um 400 seien, ist in 
keiner Weise erwiesen." 

* Krammer id. m. 439 — 448. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 141 

bán, a mikor már szükségesnek látszott a régi solidus- 
számitást denárértékben megmagyarázni. Krammer meg- 
állapításai teljesen kiküszöbölik a numismatikai vitaponto- 
kat. Rietschel és a vele azonos felfogást valló tudósok 
csak azért nem nyugodhattak bele Hilliger és Luschin meg- 
állapításaiba, mert ők a törvény szövegéből — igen helye- 
sen — annak V — VI. századi eredetét vitatták. Mivel azon- 
ban Krammer kimutatta, hogy az eredeti szövegezésben az 
^/^Q solidust érő Meroving-denárról egyáltalában nincsen szó/ 
Luschinék kritikai alapon álló pénztani megállapításai többé 
nem igen vonhatók kétségbe.^ 

A frank királyok a VII. században ^ — az arany- 
solidus súlycsökkenésével egyidöben — „denarius* vagy 
^dinarins* néven a késő-római félsiliquással azonos értékű 
ezüstpénzeket verettek} A ^denarius gallicus'' (sáli dénár, 
frank dénár, Meroving-denár) névértéke V^ siliqua arany- 
nak felelt meg s így törvényes pénzlába : 

1 font ezüst = 240 dénár = 327-45 g 

1 ^ = 1-364 g volt. 

A Merovingok korában 1 arany solidusra 40 frank 
dénárt számították^ Ez a számítás már a leszállított súlyú 
21, illetve 20 siliquás Meroving-solidusra vonatkozik. 

A fennmaradt pénzek súlyátlaga alul marad az 1*364 
g-os súlyon.^ Ha azonban tekintetbe veszszük az egyes 

^ Az 6si szövegben három helyen előforduló .denarius* nem soHdus- 
sal kapcsolatban s nem is mint díj szerepel. Ez esetekben alatta az egy- 
korú, forgalmi pénzül használt római dénár értendő. 

* Vitás kérdés csupán a 20 siliquás frank solidus létezése marad. 
' Az első, kor szerint biztosan megállapítható dénár n. Caribert 

(629—031) pénze. 

* Régebben Vsss római fonttal, vagyis 1 scrijmlum'VMl (1*137 g) 
azonosították a Meroving-denárt. Újabban e nézetet csak Se eb ohm 
(Tribal custom. 99. és 180—188. 1., On the early . . . 174—175. L) vaUja. 

^ Rietschel és Heck a régi 24 siliquás solidusra vonatkoztatják 
a 40 denáros számítást és úgy magyarázzák, hogy — szemben a római 
1 : 14'4 értékaránynyal — a frankoknál 1 : 1 2 lett volna a két fém érték- 
aránya. Azt azonban maga Rietschel is elismeri, hogy a solidusok súly- 
leszállítása éppen a 40 denáros számítással volt kapcsolatban. 

* Az adatokat lásd Luschin: Der Denar d. L. S. 41—48. 1. 



142 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET 

súlyok nagy ingadozását (0'6 — 1*5 g), az értékaránynak 
időközben bekövetkezett alábbszálltát, az „al marco* -verés 
és kopás hibáit, végül azt, hogy magát a mintául vett 
római félsilíquást sem verték sohasem a theorethíkus 
1 '364 g-os súlyban, a félsiliquás pénzláb feltevése egyálta- 
lában nem tekinthető hypothetikusnak. 

Végleges eredményt csakis a kor szerint még meg 
nem határozott Merő ving- dénárok chronologikus sorrendjé- 
nek megállapítása után nyerhetünk. Az összes fennmaradt 
dénárok átlagos súlya, a nagyobb leletekben, 1*1 — 1*2 g 
közt ingadozik. Az ,al marco" -verés hibáira öVo-ot véve 
fel, a kiverési súly nem haladhatta meg az 1*24 — 1*26 g-ot.^ 

Mi volt az oka e pénzlábkönnyebbítésnek és mikor 
következett az be, a chronologiai sorrend híján ma még 
nem állapitható meg, de valószínűnek tartom, hogy az 
ezüstnek a VII. század folyamán Byzánczban is észlelhető 
értékemelkedésével függ össze, annál is inkább, mert a 
fennmaradt dénárok túlnyomó része a VII. század máso- 
dik feléből és a Vni. századból való. 

40 dénár arany-ellenértéke — 1 dénár a félsiliquával 
lévén azonos — 20 siliqua arany volt.* 20 silíqua aranynak 
a régi 1 : 14'4 értékarány mellett 54*575 g ezüst, míg az új 
1 : 1 3*5 arány mellett már csak 51*03 g ezüst felelt meg. Érthető 
tehát, ha az (54*575 : 40 =) 1 '364 g-os dénár helyett (51 -03 : 40») 
1*275 g-os, illetve 1*26 g-os dénárokat kezdtek verni.* 

^ Luschin id. m. 1*24 g-ra teszi. 

' Ezt nem érinti Rietschel feltevése sem, a ki a 20 siliquás 
tíi&nypéHZ létezését tagadja. 

' A Meroving-denárról és solidusról : Soetbeer id. m. I. 583 — 
600., 626—636.; H. 301—329.; IV. 243—246. 1. — Vinogradoff id. 
m. 129—133. 1. és Zur Wergeldfrage (Vierteljahrschr. f. Soz.- u. Wirt- 
schaftsgesch. UL 1905. 535. s köv. 1.). — Brunner id. m. I. 312— 
318. 1. — Inama— Sternegg. I. 246—257. 1. — Seebohm: Tribal 
custom. 98—99., 180—188. L On the early... 174. s köv. 1. — Prou: 
Merovingiennes. CO— CXV. 1. — Hilliger: Schilling. 1903. 196—206., 
453—458. L; Denar. 1907. 24—29. L; Alter u. Münzrechnung. 
1909. 200—211. 1.; Schilling u. Denar, 1910. 281. s köv. 1. —Luschin: 
Alig. Münzkunde. 156—157. 1. Der Denar... 39—55. 1. — Blancbet. 
I. 238. s köv. 1. — Rietschel id. m. 35—74. 1. 



RÓBIAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 143 

Az Újabb és könnyebb pénzláb szerint: 

1 font = 6Vi solidus = 260 dénár = 327-45 g, 

1 , = 1-259 „ 

A kettős valután nyugvó frank pénzrendszer nem soká 
tarthatta fenn magát. Az aranypénz súlycsökkenése csak 
egy tünete volt az aranypénzek állandó romlásának. A 
byzánczi császársággal korábban fennálló forgalom hova- 
tovább teljesen megszűnt, belföldi aranytermelés nem volt. 
A meglévő aranykészlet a fejedelmi és nagyúri kincses- 
házakban halmozódott fel, tehát a forgalom részére elve- 
szett. A solidusokat és trienseket mind rosszabb aranyból 
(fehér arany) és mind ritkábban verték. A Vm. században már 
jóformán kizárólagos fizetési eszközzé lett az ezüstdénár. 
A szánútások ugyan még solidus-okhan történtek, de a név 
elvesztette eredeti tartalmát. A solidus aranypénzből 40 
ezüstdénár ősszegét jdentö számítási pénzzé alakult ál. 

A törvényes, de már csak névleges aranyvalutát 
felváltó kettős valuta helyébe a VIII. században a tényle- 
ges ezüstvaluta lépett. 

Az aran3rpénzromlással egyidőben azonban az ezüst- 
pénzláb is fokozatos romlásnak indult. Az értékaránycsökke- 
nés és az aranypénz finomságának sülyedése az eredeti 
ezüstpénzlábnál jóval könnyebb pénzláb alkalmazására veze- 
tett. A VIII. század folyamán 240 és 260 dénár helyett 
már 280, sőt 300 dénárt is vertek egy fontból. E pénzláb- 
könnyebbítés azután teljesen aláásta az ezüstdénár hitelét. 
A pénzkészlet csekély voltával és az új, könnyű és vál- 
tozó súlyú pénz iránti bizalmatlansággal okozati összefüggés- 
ben a veretlen érez valutája felé való visszafejlődés követ- 
kezett be. Az arany- és ezüstrudakkal — sxíly szerint — 
való fizetés e korban uralkodóvá vált és a vertpénz mellett 
a késő középkorig állandóan szokásban maradt.^ 



^ Soetbeer id. h. IV. 245—255. 1. — Inama— Sternegg id. m. 
L 258—260., 620-622. L — Vinogradoff id. m. 128. s köv. 1. — 
Hilliger i4. értekezései. 



144 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A századok óta állandóan tartó pénzromlás és az 
ezzel kapcsolatos gazdasági sülyedés a VIII. század köze- 
pén már elodázhatatlanná tették a gyökeres pénzreformot. 
Kis Pipin és Nagy Károly, a Karoling-ház első uralkodói, 
felismerték a reformok szükségét és igyekeztek a pénzve- 
rés kérdését megfelelő módon megoldani. Reformkisérletiiket 
siker koronázta és megalapozóivá lettek Nyugat- és Közép- 
Európa középkori pénzrendszerének^ az ezüstdenár-rendszer- 
nek. A Karoling-pénzrendszer a tényleges állapotoknak meg- 
felelően ezüstvalután épült fel. ^ Az aranypénzek verése 
Nyugat-Európában ezidőtől kezdve évszázadokon át szünetelt. 

A Karoling-reform voltaképen két — egymással szo- 
ros összefüggésben álló — reform volt. Pipin reformja 
— a névleges aranyvaluta kiküszöbölésével és az ezüst 
valuta törvényes megállapításával kapcsolatban — a pénz- 
verés szigorúbb királyi ellenőrzésére, vagyis a mi evvel 
egyértelmű, egy országos, állandó pénzláb megállapítására 
irányult. Nagy Károly csak ennek az első reformnak végre- 
hajtása után alkotta meg az új, nehezebb pénzlábon ala- 
puló Karoling-pénzrendszert. 

A számítási pénzzé alakult 40 denáros solidus mellett 
a VIII. század közepén (743) ugyancsak solidus néven egy 
más számítási pénz tűnik fel, az úgynevezett ezüstsolidus. 

Az új számítási pénz 12 frank dénár összegét jelen- 
tette. Eredetét egyesek a bajor és alemann 1 solidus =12 
saiga (római denarius) számításban keresték. Mások — és 
ez valószínűbb — a Meroving-kor forgalmi aranypénzének, 
a triens-nek^ számítási pénzzé alakulását látják benne. 

A 1 2 denáros (ezüst-)solidus törvényes elismerése — a 
754 — 755. évi capitularéban — az eziistvalutára való áttérési 
jelenti. A 12 denáros solidus lett az új pénzrendszer jellemző 
számítási pénzévé. 

A 754 — 755. évi capitulare szerint egy fontból 22 
solidust, vagyis 264 dénárt vertek.* 

^ Nagy Károly és Jámbor Lajos szórványosan előforduló aranypénzei- 
ről: P r o u. Carolingiennes. XXX. s köv. 1. — Dopsch id. m. 306- 308. L 

* Újabban felmerült az a nézet, hogy ez a rendelkezés nem a súly- 
fontra, hanem a pénzverés! fontra engedélyezett 10%-nyi nemtelen fém 



RÓBIAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 145 

1 font = 22 solidus — 264 dénár = 327-45 g 
1 . = 12 , — 14-88 , 

1 . = 1-24 . 

Később — némelyek szerint — vagy Nagy Károly, 
vagy még Pipin nehezebb pénzlábat alkalmaztak. Az új 
pénzláb szerint 1 fontból 20 solidust, vagyis 240 dénárt 
vertek volna. 

1 római font = 20 solidus = 240 dénár = 327-45 g 

1 . == 12 . = 16-372 g 

1 , = 1-364 g^ 

Ez a pénzláb azonos a VII. századi Meroving-denár 
pénzlábával s a római félsilíquás pénzlábbal. Pipin és Nagy 
Károly tehát — ha ezt a 240 denáros pénzlábat csakugyan 
már 781 előtt életbeléptették — a régi törvényes eztist- 
pénzlábat állították vissza, kapcsolatban az ezüstvaluta 
behozatalával. 

Nagy Károly később — 781 táján — még tovább 
ment egy lépéssel a reformok terén, nehezebb pénzlábat 
léptetvén életbe. A műveletet azonban nem az 1 római 
fontból vert dénárok számának újabb csökkentésével, hanem 
egy új — a római fontnál nehezebb — pénzverési súly- 
mérték alkalmazásával hajtotta végre. 

A római font helyébe ^y annál kb. 25Vo*kal nehe- 
zebb — az ő korában Arábiában általánosan használt — 

keverésére vonatkozik. E szerint 240 dénárt vertek volna 1 fontból s 
24 denámyi nemtelen fémet kevertek volna hozzá. Hilliger: Schilling. 
206— 2U. 1. Inama— Sternegg. I. 622—634. 1. 

^ Pipin és Károly 1781 eíőtti denárainak tényleges súlya a 
264 denáros pénzlábnak felel meg. Prou adatai szerint 71 darab közül 
csak 5 haladja meg az r36 g-ot, 35 pedig még az 1*2 g-os súlyon 
is alul marad, összátlaguk (71 db ^ 83 57 g lévén) V177 g s még az 
5% hozzáadással is csak 1'2SÖ8 g (v. ö. a U. 1. függeléket). A súlyo- 
sabb darabok: 1-47, 1-46, 1-41. 1-31, 1-29, 1-27 (Pipin); 1*27 (Kari- 
mán); 1-39, 1-36, 1-33, 1-32, 1 31 (3 db), 130 (3 db), 1-29, r28, 127 
(2 db). 1-26 g (Nagy Károly) súlyúak. — Tekintettel arra, hogy az átla- 
got aránylag kevés, még pedig igen különböző pénzverőhelyeken vert 
dénárból számítottam ki, nem állithatjuk, hogy e dénárok — vagy 
legalább axok egy része — nem a 240 denáros pénzláb alapján veret- 
tek volna. 

Hóman: Magyar iiéaztörténet. 10 



146 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

súlymértéket hozott be. A 408 grammos új fontból, a 
Karoling-fontból (pondus Carolí),^ 20 solidust, vagyis 240 
dénárt vertek. Az új pénzláb szerint: 

1 font = 20 solidus = 240 dénár = 408 g 
1 , = 12 . = 20-4 g 

1 « = 1-7 , 

Az első Karolingok korából fennmaradt dénárok súly- 
adatai igazolják e pénzláb alkalmazását. Átlagsúlyuk az 
,al raarco*-verés hibáira felvett 57o-kal pontosan VI g.' 

A Karolingok vaskövetkezetességgel vitték keresztül 
a pénzrendszer reformálását s a birodalom különböző váro- 
saiban levő pénzverők szigorú ellenőrzését. Az egységes 
birodalmi pénz az új, 17 g súlyú KaroUng-denár volt. 
Nagy Károly közvetlen utódai, Jámbor Lajos és Kopasz 
Károly — a ki 864-ben külön részletes rendelkezéssel (Edi- 
ctum Pistense) szabályozta a pénzverés ügyét — teljesen 
az ő nyomdokain haladtak. A birodalom kettéosztása után 
is a franczia Karolingok közel egy századon át hívek marad- 
tak e téren nagy ősük hagyományához. 

Németországban a IX. század közepe táján, Franczia- 
országban a IX. század legvégén — az utolsó Karolingok 
alatt — a denársúly mindinkább csökken s többé nem 
éri el a törvényes, 17 g-os súlyt. A pénzverési és pén- 
zelési jog eladományozásának kezdete az általános pénz- 
romlás megindulását jelzi. A pénzverési joggal biró hercze- 
geknek és püspököknek, sőt maguknak a franczia és német 
királyoknak denárai is erősen csökkentek súlyban. A pénz- 
verési hatalom birtokában levő urak kincstárának legfőbb 
jövedelmi forrásává hova-tovább a kis súlyú és rossz pénz 
verése vált. A Karoling-kori gyakorlat szerint a kincstár 
jövedelmét a magánosok nltal pénzverésre beadott ezüstből 
teljes súlyban kivert dénárok bizonyos százalékának vissza- 
tartása képezte.* Ez az összeg jogos pénzverési illetékül szol- 

^ V. ö. az I. rész 1. fejezetét. 

* V. ö. az I. rész 1. fejezetében a Karoling-dénárokról adott 
összefoglaló, táblázatos kimutatást. 

» V. ö. Inama— Sternegg id. m. II. 413—414. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 147 

gált. A X — XII. században a törvényes súlynál jóval kisebb 
súlyban vert pénzek sokkal nagyobb jövedelemhez juttat- 
ták az uralkodókat. A dénárok súlya a XI. században már 
1*5 ]> 1 g közt ingadozik, sőt néha még az 1 g-on is alul 
marad. A nép mindamellett 240 dénárt volt köteles 1 font 
értékben elfogadni. Az 1 g-os dénároknál tehát (408 g — 
1 X 240 =) 168 g volt fontonként a kincstár haszna. 
Lassanként a kölni dénárok állandóbb r46 — 1*5 g-os súlya 
vált a jó pénz súlyának mintaképévé. 

A X. században a Karolingok kihalta után és a pénz- 
verés jogának egyes tartományurak részére való eladomá- 
nyozása következtében megszűnt az egységes birodalmi 
pénz. Ez azután maga után vonta az általános pénzromlást. 

A pénzláb a legtöbb helyen könnyebbedésnek indult. 
Az 1 font = 240 dénár számítás viszont meggyökeresedett 
s így létrejöttek a súlyfontoktól független s helyenként a 
denársúly szerint változó értékű 240 denáros számítáA 
fontok, ^ 

Nagy Károly óta ugyanis 240 dénár ősszegét, tekin- 
tet nélkül a dénároknak helyenként eltérő súlyára^ Európa- 
szerte fontnak {libra^ talentum) nevezték.^ Éppen ezért a 
IX. századtól kezdve a források fontról szóló helyei min- 
dig alaposan megvizsgálandók, vájjon az illető helyen súly- 
fontról, avagy 240 denáros számítási fontról van-e szó? 
A számítási fontok voltaképen ideális pénzegységek, a melyek- 
nek súlya és értéke a szóbanforgó dénárok szerint változó. 

A pénzverés alapsúlya egyidore még a font maradt, 
de abból már nem 240, hanem 252, 264 stb. dénárt vertek. 

» A Karoling pénzreformról: Soetbeer id. h. IV. 256—338. 1. 
— Luschin: Alig. Műnzkunde. 157. J. — Vinogradoff id. m. 129. 
s köv. 1. — Hcck id. m. 525—527. 1. — Inama— Sternegg id. m. 
1. 623—641, 1. — Hilliger: Studien. 1900. 200—209., 214—215. 1. — 
Schilling. 1903. 206—213., 456—460. 1.; Denar. 1907. 38—47. 1. — 
Gnilhiermoz id. m. — Blanchct.id. m. I. 359—365. 1. — Prou : 
Les m. Carolingiennes. XXV— XLV. 1. — Scebohm: Tribal custoin. 
10—11., 179—194. 1. — V. ö. meg a Karoling-fonlnak az I. Rész 
1. fejezetében idézett irodalmát. . 

* Angliában még ma is ez a számítási mód van divatban. 1 font 
sterling = 20 shilling = 240 pcnce. 

10 



148 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A számítási font mellett, mint kisebb számítási pénz, 
hasonló jelentőséggel bírt az (tzüsDsolidíís vagy schillingé 
a mi alatt — tekintet nélkül a változó denársúlyokra — 
mindig 12 dénár összegét értették} A számítási font tehát 
mindig 20 solidust ért, a súlyfont azonban a denái'ok súlya 
szerint 20, 21, 22 stb. solídusos font lehetett. 



A VI— VII. század folyamán kialakult frank pénz- 
rendszer még a Meroving-korban érvényre jutott az összes 
német törzseknél. Legnehezebben a bajoroknál és aleman- 
noknál vert gyökeret. Az aranysolidus náluk is forgalmi 
pénzzé vált, de a frank dénár nem tudta mindjárt kiszorí- 
tani az általánosan használt régi római dénárt. 

A bajor pénzszámitási mód kezdettől fogva önálló 
színezettel bírt.* A bajorok — eltérően a frank 40 denáros 
solidustól — 36 denáros és 12 saigás^ solidusban számí- 
tottak. A régi római ezüstpénz fogytával a frank dénárok 
is elfogadott forgalmi pénzzé lettek Bajorországban. Ezek- 
ből három darabot számítottak 1 saigára (római dénárra). 

^ A számítási font és soüdus magyarázzák meg a XI — XIL szá- 
zadi forrásokban már gyakran szereplő: „lOlibra denariorum*, „50Ubra 
monetae usualis*, .t libra Veronensium", ,12 solidos Mediolanensis 
monetae* s más eíTéle kifejezéseket, szemben a súlyt jelentő ^lOOlibras 
auri**, 9I libram argenti*, .1 libra ad pondus Romanum"-mal. 

' V. o. Grote: Bayerische Münzgeschichte. (Münzstadien. Vm.), 
Muffat id. m. cs Eheberg: Ueber das áltere deutsche Munzwesen. 
(SchmoUer's Forschangen. II.) 25. 1. 

' ^Saiga* alatt kezdetben bizonyára a 3*411 g-os római dénárt 
értették s ezt számították 3 frank dénárral egyértékűnek. (V. ö. erről 
Hilliger: SchiUing. 1903. 391. 1.; Denar. 1907. 16— 18. 1. ; Rietschel: 
Münzrechnung. 58. 1.) Később ez elnevezést más ezüstpénzekre is alkal- 
mazták s e korban már 5 dénár értékűnek vették a saigát. Nem lehe- 
tetlen, hogy a Heraclius császár óta vert 6*8 g-os dupla-miUiaresiont 
értették alatta. (V. ö. Luschin czikkét: Reallexikon d. germ. Altertums- 
kunde. III. Strassburg, 1916. 275—276. 1.) — A frank dénár 1*36 g-os 
törvényes súlyát véve fel, 5 dénár pontosan meg is felel a 6*8 g-os 
ezüstpénznek. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 140 

A bajor számítási mód szerint tehát : 

1 aranysolídus = 3 triens ^^ 12 saiga = 36 frank dénár 

' 1 , = 3 . = 12 , 

1 . = 3 . 

volt, 

A Meroving-kor pénztörténetének legjellemzőbb saját- 
sága az aranykészlet folytonos csökkenése és ezzel kap- 
csolatban az aranypénz forgalmának a minimalisra redu- 
cálódása volt A VIII. század közepe óta frank aranyakat, 
sem solidusokat, sem tríenseket nem igen vertek többé. 
A meglevő aranypénzek is lassanként teljesen kivonattak 
a forgalomból. Ebben az időben — a mikor frank földön 
a solidus eredeti értelmét elvesztve, 40 denáros számítási 
pénzzé alakult — Bajorországban még rendes forgalmi pénz 
volt a byzánczi arany, a Konstantinosz császár óta állan- 
dóan egy pénzláb alapján vert s a forgalomban 4*4 g 
súlyú solidus} 

Ezt a 4*4 g-os byzánczi solidust azután a bajorok 
36 — 40 frank dénárral egyértékűnek tekintették, a mi annál 
könnyebben volt lehetséges, mert a két fém értékaránya a 
VII. században Byzánczban is csökkent s később Kopasz 
Károly 1 : 12-ben állapította meg.* 

Nagy Károly kellő erélylyel tudott pénzreformjának 
érvényt szerezni birodalma minden részében, így bajor 
földön is. A Karoling-rendszer, a mely szerint: 

1 Karoling-font = 20 solidus = 240 dénár, 

1 . = 12 . 

^ Ennek magyaráxatát Soetbeer ahban találja, hogy a VII — VIII. 
században szomszédaik a mai Magyarország területén élő avarok voltak, 
a kik élénk összeköttetésben álltak a byzánczi császársággal. A császá- 
rok a Vn. században évente 100,000 aranynyal adóztak az avaroknak. 
Heraclios éppenséggel 200,000 aranyra emelte az évi tributum összegét 
Világos, hogy avar földön, mai hazánk területén, nagyszámban kellett a 
byzánczi aranynak forognia. Innen került az a nyugati, bajor szomszé- 
dokhoz is. Soetbeer e magyarázata oly meggyőző, hogy azt minden 
fenntartás nélkül elfogadhatjuk. V. ö. Soetbeer id. m. II. 336. 1. 

' Ezzel az 1:12 aránynyal : 

1 byzánczi solidus = 4*4 g arany = 52'80 g ezüst, 
40 frank dénár = 1*259 X ^ — ^'^^ g ^^üst. 



1 50 MAGYAR PÉNZTÖRrÉNET 

életbelépett Bajorországban is. Itt azonban a törvényes 
ezüstvaluta nem tudta kiszorítani a fennálló aranyvalutát. 
Az líj rendszernek meg kellett alkudnia a tényleges viszo- 
nyokkal s így létrejött — a birodalmi egységes ezüstvalután 
nyugvó pénzrendszer mellett — egy sajátságos^ kettős valu- 
tán alapuló bajor territoriális pénzrendszer és számítási 
mód. Legsajátságosabb az egészben az, hogy létrejött oly 
időben, a mikor még autonóm bajor pénzt — sem ara- 
nyat, sem ezüstöt — egyáltalában nem vertek. 

Forgalmi pénz volt még a IX — X. században is a 
4'4 g-os byzánczi aranysolidus * és az új, V7 g-os Karo- 
ling-denár. Az új, nehéz dénárokból azonban már nem szá- 
míthattak 40 darabot 1 aranyra, csak 30-at. 

A bajor — kettős — számítási mód tehát következő 
számokban fejezhető ki : 

1 font ezüst = 20 (ezüst)solidus (sol. brevis seu 
francicus) = 240 dénár = 408 g ezüst, 

1 solidus =12 dénár = 20'4 g ezüst, 
1 dénár = 17 g ezüst. 

1 font ezüst = 8 aranysolidus (sol. longus) *= 240 
dénár = 408 g ezüst, 

1 aranysolidus (4'4 g arany) = 30 dénár = 51 g ezüst, 
1 dénár = 17 g ezüst. 

1 aranysolidus = 2*5 (ezüst)solidus.* 

^ Az aranysolidus IX — X. századi forgalmáról Luschin szól id. 
czikkében, melyet a következő fejezetben szó szerint idézünk. 

' A IX. században előtűnő hosszú vagy arany- és rövid vagy 
czüstsolidus nem tévesztendők össze a korábbi források jelzőnélküli és 
i,auro adpreciaius* jelzővel ellátott solidusaival. Mint Soetbeer meg- 
győzően kimutatto, 796 előtt a bajoroknál a solidus mindig aranysolidust 
és nem számítási pénzt jelent. Az »auro adpreciatus* csupán azt jelöli, 
hogy a fizetésnek aranyban kellett történnie ; míg a hol ez nincs kitéve, 
megfelelő értékű ezüstben is történhetett. A 8t6-iki freisingi és több 
olasz forrásban cmh'tett 30 denáros solidus és ^ntancosus* nem vezet- 
hetők vissza az arany pénzláb többek által feltett könnyebbülésére. A 30 
denáros solidus eredete csakis a Karoling-denár súlyosbodásában keres- 
hető. A források (Queipo id. m. III. 484 — 508. ). és Luschin: Denar. 
59 — 89. 1. közölt súlj'ok) szerint a byzánczi pénzláb könnyebbedése 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 1)5 1 

Ez a kettős számítási mód annyira állandósult, hogy 
— később maga az aranysolidus is számítási pénzzé ala- 
kulván — Bajorországban és a szomszédos tartományokban 
a XI, századtól a késő középkorig egymás mellett két számí- 
tási pénz, a 30 denáros hosszú solidns és a 12 denáros 
rövid solidns volt használatos. 

Az utolsó Karolingok korában megkezdődött pénz- 
romlásnak egyik kísérő jelensége volt a pénzverési jog 
eladományozása. 

A Frankbirodalomban a világi urak közül elsőnek a 
bajor berezegek ruháztattak fel 907-ben a pénzverés jogá- 
val. Pénzük — elsősorban a legrégibb pénzverőhelyükön, 
Regensburgban vert berezegi dénárok — Délkelet-Német- 
országban és a szomszédos országokban rövidesen kedvelt 
forgalmi eszközzé váltak. Míg a súlyukból folytonosan vesztő 
királyi, püspöki és más berezegi pénzek a X — XI. század- 
ban teljesen localis jelentőségű pénzekké sülyedtek, a régens- 
burgi dénár — mint később a XII. században a kölni — 
tartományközi és nemzetközi forgalmi eszközzé lett, a melyet 
mindenütt szívesen fogadtak el.^ 

Arnulf bajor berezeg, a ki elsőnek veretett 907-ben 
regensburgi pénzt és közvetlen utódai, Eberhard (937 — 938) 
és Berthold (938 — 947) szigorúan ragaszkodtak a súlyos 
Karoling-pénzlábhoz. Fennmaradt néhány denáruk súlya 

éppen nem bizonyítható. A ,mancosus' -ról csak a2t tudjuk, hogy a soli- 
dússal hasonló értelemben használatos s a IX. században előfordul 30, 
de 40 dénár értékben is. Lehet, hogy a byzánczinak egy más neve, de 
az is lehet, hogy a solidussal rokon arabs aranydinár-t értették alatta, 
a mely a VIII — IX. században 3*9 — 4*2 g súlyban veretett (Queipo id. 
m. m 606—608, 616—620. 1. táblázatai) s más forrásokban ,maroboti- 
nus* néven említtetik. Luschin v. Ebengreuth: Mancus. (ReaíUxikon 
-der Germanischen Altertumskunde. Hgg. v, Hoops. ÜL Strassbnrg, 1916. 
189—190. L) 

^ Nevezetes bizonyság erre, hogy III. Ottó császár, a mikor a 
freisingeni püspöknek és salzburgi érseknek a pénzverés jogát adomá- 
nyozza, kifejezetten ^regensburgi pénz', vagyis azzal azonos pénzláb 
alapján vert pénz verésére adott jogot. .Monetam ratisponensem in loco 
Frísinga (Salzburg) dicto construi concessimus*. Lóri: Sammlung des 
baier. Mftnzrechts. I. 6. és 7. 1. 



152 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



1*65—1*78 g közt ingadozik, tehát megfelel a Karoling- 
dénárok 1*7 g-os törvényes súlyának. A X. század köze- 
pén L .Czivakodó* Henrik (948—955), Ludolf (953— 954> 
és II. Henrik herczeg első ízben való uralkodása idején 
(955—976) 1-53 > 1*41 g-ra sülyedt a regensburgi dénárok 
súlya. Ottó (976-982) és III. Henrik (982—985) rövid 
uralkodása alatt pedig már a rohamos pénzromlás tünetei- 
vel találkozunk. Pénzeik átlagsúlya már csak 1*27, illetve 
1*07 g. E pénzromlásnak II. Henrik herczeg, Szent István 
magyar király ipja, állta útját. II. Henriknek másodszori 
uralkodása (985—995) idejéből fennmaradt regensburgi de- 
nárai alig maradnak a Karoling-dénárok súlyán alól.^ 



//. Henrik herczeg 985—995 közt veH denárai: 



1 


a 
s 

N 

•8 


6 

s 

8 
a 

% 


• 

T 

• 


I 

• 


• 

T 

• 


• 
• 


Oi 

00 

• 

1 

00 

• 


• 

1 

• 


= 1 


Össz- 
súly 


Átlag- 
súly 


Dannenherg 

adatai 

nyomán 

1 


grammban 


27 


1-76 


1*34 


8 


8 


6 


3 


2 





— 


43-10 


1-596 



Összehasonlítva a jó Karoling-deíiárokkal : 





Atlagsúly 
gramm 


1-5 g-on 
felül 


1*6 g-on 
felül 


1-7 g-on 
felül 


Nagy Károly. Jámbor 

Lajos és Kopasz Károly 

denárai 

II. Henrik herczeg regens- 
burgi denárai . . . 


1-6203 
1-596 


81-38% 
81-48% 


64 356% 
59-26% 


35-446% 
29*63% 



Az átlagsúly valamivel alatta marad a jó Karoling- 
dénárok átlagának, mindazonáltal — tekintettel az egyes 
súlyok megoszlására — bizonyos, hogy //. Henrik herczeg 
a pénzromlásnak a nehéz Karoling-pénzláb visszaállítása' 



» V. ö. ezekre nézve Grote: Münzstudien. VHI. 174—210 L — 
Dannenberg I. 395 •-445., 11. 681—692. 1. és Inama— Sternegg. 
id. m. n. 406 -408 , 502—503. 1. 



RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 153 

val vetett véget.^ Denárai a Karoling -dénárokkal azonos 
súlyban verettek s ezáltal a Karolingok pénzrendszerének 
örökösévé és folytatójává lett. 

n. Henrik a dénárok mellett obolusokat, vagyis fél- 
dénárokat is veretett. A fennmaradt obolusok súlya kisebb 
a dénárok félsúlyánál (7 db »> 4'67 g, az átlag tehát csak 
0'667 g),^ mivel azonban e pénznem eddig igen kis szám- 
ban ismeretes^ feltehetjük^ hogy azok kiverési súlya ponto- 
san ^/, dénár súlyának felelt meg. 

^ Ac .al marco'-verós hibáira 5%*ot véve fel, a deoár kiverési 
súlyául 1*6758 g-ot kapunk, a mi a Karoliog-fonthoz viszonyítva: 

1 font =s 244 dénár = 408 g 

1 , SS 1*672 g pénzlábnak felelne meg. 

' Dannenberg és Grote id. m. adatai szerint. 



MÁSODIK FEJEZET. 

A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE 
ÉS A „PENSA AURI"/ 



A kezdetleges gazdasági fokon élő népek szükség- 
leteit saját termelésük elégíti ki. Mindenki élvezi munkája 
— vagy harczos népeknél ezzel egyértelműnek tekinthető 
vitézsége — gyümölcsét. A mennyiben pedig valaki mégis 
nélkülözne bizonyos szükségleti czikket — ruhadarabot, 
élelmet stb. — azt csere útján a saját termelésének fölös- 
legéből másnak átadott czikk által vásárolja meg. A csere- 
kereskedés lényege abban van, hogy mindkét cserélő fél 
oly tárgyat ad át a másiknak, a mely annak gazdaságá- 
ban (háztartásában) bizonyos hiányzó szükségletet pótol, 
viszont az ő gazdaságában mint termelési fölösleg szerepel.' 

^ A terménypénzekről : Hultsch: Griechische und römische 
Metrologie. Berlin, 1882, 162. és 254. 1. — Samwer u. Bahrfeldt : 
Geschichte d. ált. röm. Münzwesens. (N. Zeitschr, XV. Wien, 1883) 14. 
és köv. 1. — Luschin: AUg. Münzkunde. 135—144. 1. — Soetbeer: 
Beitráge z. Geschichte d. Geld- u. Münzwesens. (Forsch. z. d. Gesch. I. 
1862) 208—225. 1. — Seebohm: Tribal custom in Anglo-Saxon law. 
London, 1902. 1—4. 1. — Inama— Sternegg: Deutsche Wirtschafts- 
geschichte. 2. Aufl. I. 238—240. 1. — Földes Béla: Társadalnű gazda- 
ságtan. I. 5. kiadás. Budapest, 1910. 246—247. 1. — Matzerath: 
Die altenglischen Namen der Geldwerthe. Heidelberg, 1912. 1—3. 1. — 
Mellch János és Lunzer Vilmos: Marha. (Nyelvtudományi Közle- 
mények. XX Vn. 1897. 474—476 1.) 

' A cserekereskedés-nek máig fennálló legprimitivobb alakjával 
ismertet meg Breysig, az eszkimók kereskedéséről szólván (Die Ge- 
schichte der Menschheit. I. Die Vőlker ewiger Urzeit. I. Berlin, 1907. 
384. 1.) 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PBNSA AURI« 155 

A csere útján lebonyolított forgalom rendkívül nehéz- 
kes, mert szükséges hozzá, hogy mindkét fél ugyanabban 
az időpontban éppen azt nélkülözze, a mi a másiknak 
fölösleges. E nehézkesség következménye, hogy mihelyt 
valamely nép a legkezdetlegesebb állapotból kiemelkedik s 
az életfenntartási szükségletek mellett bizonyos — bár kor- 
látolt — fényűzési szükségletei is támadnak, a csere helyét 
más — a forgalom könnyebb lebonyolítását czélzó — intéz- 
mény foglalja el. 

A tulajdonképeni cserekereskedés helyébe igen korán 
lép az úgynevezett tennénypénzizel közvetített kereskedés. 
A forgalom könnyebb lebonyolítása végett bizonyos — 
mindenki által megfelelő értékűnek tekintett és rendszerint 
az illető nép termelésének egyik főczikkét képező — ter- 
mények, állatok vagy tárgyak állandó értékúeknek tekin- 
tetnek. Ezek mint értékegységek más termények és tár- 
gyak értékének meghatározására szolgáló fizetési eszközzé, 
pénzzé válnak. 

Kezdetleges népeknél tudunk állatpénzröl (többnyire 
szarvasmarha, juh), vászonpénzröl^ bőr- vagy préntpénzrőt. 
sópénzröl stb. Görögországban és Rómában a szarvasmarha 
és a juh, a XI. századi magyaroknál a tinó (iuvencus), 
Szlavóniában s másutt is a szláv népeknél a nyestbőrök 
(martures) darabja, az északi germánoknál és cseh- morvák- 
nál bizonyos hosszúságú vászondarabok, más germán tör- 
zseknél a tehén, Abessyniában a XVII. században a só 
rendes fizetési eszközül használtattak. 

A terménypénzek közt különálló helyet foglal el a 
veretlen érez mint fizetési eszköz. A rezet, ezüstöt, aranyat 
termelő népek szívesen használják e fémeket fizetési esz- 
közül. Mint a legfontosabb fényűzési és ipari czikkek anyagai 
kétségkívül nagyon alkalmasak is voltak e czélra, mert 
értéküket nem kellett nagyobb ingadozástól félteni. 

Fejlettebb gazdasági viszonyok közt lép fel az érez- 
pénz. Valamely meghatározott fémből állandó — legalább 
is törvényesen állandó — súlyú darabok készíttetnek a for- 
galom lebonyolítására szánt állandó fizetési eszközül. A 
szomszédos népekkel való békés vagy háborús érintkezés 



156 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

természetszerűleg vonja a kereskedelmi forgalmat maga 
után. Ez viszont a másik nép fizetési eszközeinek meg- 
ismerését. Innét van^ hogy a magasabb culturájú népek- 
kel szomszédságba kerülő népeknél az érczpénz fogalma 
jóval előbb válik ismertté és annak forgalma jóval előbb 
indul meg, mintsem a belföldi pénzverés megkezdődnék. 

Természetes, hogy mikor valamely nép eléri a gaz- 
dasági fejlődés oly fokát, a melyen a pénzverés szükség- 
letté válik, a vele szomszédos népnek nála is elterjedt és 
forgalomban levő pénzét s az e pénzt kibocsátó állam 
súly- és pénzrendszerét veszi át.^ 



A lebediai és etelközi őshazákban élő magyarok élénk 
kereskedelmi összeköttetésben álltak Kelet-Európa és Kis- 
Ázsia fejlett culturájú kereskedőnépeiveL Történetünk első 
írott forrásai, az arab Ibn Rosteh és a perzsa Gardézi 
megemlékeznek az ősmagyarok kereskedéséről is. Az arabok- 
kal és byzáncziakkal («rfimi*-akkal) kereskedtek. Főárü- 
czikkük — a szomszédos ghuzok, szlávok és oroszok 
soraiból hadjárataik során elhurczolt — rabszolga volt, 
továbbá mindenféle állatbőr, prém s más efféle. A byzán- 
cziakkal Karkh város mellett valóságos vásárokat tartottak. 
Rabszolgáikért cserében aranyszövetet, gyapjútakarókat és 
más byzánczi árúkat vásároltak.' 

A magyarok házassági szokásait írván le, említi Gar- 
dözi, hogy a magyaroknál ,a vagyon marhákban áll*. 
«A leány apja megmutatja, a mije van menyétbőrökben, 

^ A kelta népek görög-makedón eredetű pénzeiről v. ö. Blanchet^ 
Manuel de namismatique fran^aise. I. 5 — 9. 1. — Seebohm: Tribal 
custom. 8 — 9. 1. és Afonumenta historica . Britannica. I. London, 1848. 
CLn. 1. — Az ó-keleti, arab, etruszk, görög és római pénzrendszer ösz- 
szefüggéséról v. ö. V. Queipo: Essais sur les systémes metriques et 
monétaires. • I — III. Paris, 1859., Hultsch id. m. és Kovács István: 
Etrupa pénzrendszere. (Erdélyi Múzeum. 1909.) — A római és frank 
pénzrendszer összefüggéséről a megelőző fejezetben szóltunk. 

' Magyar Honfoglalás Kútfői. Szerk. Pauler és Szilágyi. Buda> 
pest, 1900. 169-173. 1. 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZB ÉS A .PENSA AURI« 157 

nyusztprémben, evetbőrökben, czobolyprémekben, rókabőr- 
ben, kamukaselyemszövetben . . . megmutatja 10 prémes 
ruha értékben**^ Látszik ebből, hogy a magyarok — mint 
északnyugati szomszédaik, a szlávok (későbbi kisoroszok) -^ 
állandó értékkel bírónak tekintették a prémesruhát, prémet, 
állatbőrt. Ezek voltak első pénzeik. Ezek mellett azonban 
már az érczpénz sem volt a IX — X. századi magyarok előtt 
ismeretlen. Annak forgalma náluk is — mint más népek- 
nél — megelőzte a belföldi pénzverést. 

Gardezi szerint a vőlegény adta ,, nászajándék mar- 
hából, pénzből és bútorokból áll'. Minő pénz volt ez, az 
iránt kétségünk alig lehet. A magyaroknál e korban csak 
byzánczi és arab-perzsa pénzek lehettek forgalomban. Bizo- 
nyítják ezt az emiitett kereskedelmi összeköttetések, a X — XI. 
századból származó — byzánczi aranyakat és szamanida 
dirhemeket tartalmazó — magyarországi sírleletek' és az 
arab pénzeknek a mai Dél-Oroszország népeinél e korban 
általános elterjedtsége.' 



XI. századi törvényeinkben egy — az egj-korú nyu- 
gati népekétől teljesen elütő -— magyar vérdíj- {Wergeld) 
és büntetésdíjrendszer áll előttünk. A magyar vérdfjrend- 
szer az ötös számrendszeren alapszik. Alapszámai 5, 10, 

» U. o. 

' A sirldetekről v. ö. Hampel József: A honfoglalási korházai 
emlékei (A Magy. Honf. KútfőL 514. s köv. L) és Újabb tanulmányok a 
honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907. 116., 130., 142., 143. 1. 
Egyéb byzánczi leletekről alább szólok. 

' A lengyel- és déloroszországi arab-perzsa pénzekről Tiesen- 
hausen: Ober zwei.in Russland gemachte kuflsche Münzfunde (N. 
Zeitschr. III. 1871.) — Karabaöek: Spanisch-arabisch*deutsche Nach- 
prigungen für Polen. (N. Zeitschr. I. 1860. 186. 1.) — Gardezi a volgai 
bolgárokról írva, mondja : , Ezüst-, aranyholmijok nincsen s ezüst-, arany- 
pénz helyett menyétprémet adnak, egyet két dirhem árába. Az iszlám 
tartományokból fehér (ezüst), kerékformájú dirhemeket kapnak, ezeket a 
dirhemeket hozzák s tőlük akármi is [vásárolható ezen]. Ezek a dirhe- 
meJtet isméi,^a rúszoknak és szlávoknak adják, mert ezek a népek parté- 
hUkai csakis üyen pénzért árnlják,* (A Magy. Honf. Kútfőt. 166—167. 1.) 



158 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

50 és 100/ pénzegysége a tinó (iuvencus) és az evvel azo- 
nos értékben számított ^^pensa anri''} 

A 6, 12, 55 és 110 pensés vagy linós díjakban az 
5, 10, 50 és 100 fölé eső 1, 2, 5 és 10 pensa vagy tinó 
a bírák és közbenjárók 10^— 20®/o-os illetéke s így nem 
tartozik a tulajdonképeni díjösszeghez. A bírói tized a 
későbbi magyar perjogban is nevezetes szerepet játszott. 
A bírót minden előtte kifizetett vagy általa megítélt összeg 
után annak tizede vagy kilenczede iilette nieg.^ 

A vérdíjaknak és büntetéseknek összegét Szent István 
törvényei — egj'^-két pensa anri-bavi kifejezett összeget 
nem számítva — mindig tinókban (iuvencus) fejezik ki. 
A ^tinó"^ tehát a magyaroknál állandó értékmérő eszköz^ 
valódi pénz, állatpénz volt^ a melyet törvényeink a „pcíisa 
auri^-nak nevezett pénzegységgel azonosítanak. 

A pensa anri jelentése körül a szakirodalomban sok 
vita folyt és három különböző feltevés merült fel. Néme- 
lyek bizonyos súlymértékety a font vagy márka meghatá- 
rozott részét sejtik benne.* Mások a bajor solidíis longns- 
sal azonosítva, 30 denáros számítási pénz-t keresnek a pensa 
auri-ban.* Végül Rupp, Finály és Kováts Ferencz valósa- 

* Szent István törvényeiben öt esetben (I. 15.. 27., 35., II. 6. t.-cz.) 
5, öt esetben (I. 15., 25., 27., 35., II. 9. t.-cz.) 10, három esetben (I. 
14., 17., 21. t.-cz.) 12, négy esetben (í. 15., 17., 21., II. 15. t.-cz.) 50, 
egy esetben (I. 35. t.-cz.) 100 és két esetben 'I. 14. és II. 4. t.-cz.) 
110 tinó vagy pensa auri a vérdíj vagy büntetésdíj. 

* V. ö. Szt. István. I. 14. és II. 4. t.-cz. Szt. László. III. 29. t.-cz. 
A törvények szövegét lásd: Závodszky id. m. Szt, László. III. 29. t.-cz. 
szövege : ,Si quis autem prohibuerit . . . deceni iuvencis mulctabitiir 
valentibus decem pensas". 

' V. ö. Szt. László DL 22., Kálmán I. 50. t.-cz. és Hajnik Imre: 
A magyar bírósági szervezet és perj'ig az Árpád- és vegyesházi királyok 
alatt. Budapest, 1899. 449—450. 1. 

^ Schoenvisner: Notitia Hung. rci numariae. 1801. 157. 1. 
Végh Ödön: A nyugati és keleti érmészet hatása Magyarország érmc- 
szetére a középkorban. 13—17. L és Kropf Lajos (M. G. T. Sz. 1899. 
295—300., 465-46G. 1.). 

^ Pauler Gyula: A magyar nemzet törtenete az árpádházi 
királyok korában. I. 2. kiad. 60., 406—407. 1. és M. G. T. Sz. 1899.. 
368 — 369. és 4üG. L — Marczali Henrik: Magyarország története 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PENSA AURI" 159 

gos aranypénznek tartják s a XI. században nálunk forga- 
lomban volt byzánczi arany nyal azonosítják.^ 

Az első feltevéssel szükségtelen bővebben foglalkoz- 
nunk, mert pensa vagy pensa auri nevű súlymértéket hazai 
forrásaink egyáltalában nem ismernek. 

A pensa auri számítási pénz voltára az egyedüli érv 
az a tagadhatatlan tény, hogy pensa alalt hazánkban a 
Xin. században valóban számítási pénzt, még pedig minden- 
kor 40 dénár összegét jelentő pénzt értettek. Ebből azon- 
ban éppen nem lehet következtetést vonni arra, hogy a 
XI. század elejei pensa auri is számítási pénz lett volna. 
Ellenkezőleg, mivel a számítási pénzek eredetükben mindig 
és mindenütt valódi pénzdarabokra vagy súlyokra vezethe- 
tők vissza, ez alapon is fel kell tennünk, hogy a pensa is 
eredetileg vert pénzt vagy súlyt jelentett. Még inkább ellent- 
mond e feltevésnek az a körülmény, hogy a pensa — e 
feltevés vitatói szerint — Szent István korában 30 denáros, 
a későbbi bajor solidus longus-szal azonos, számítási pénz 
lett volna, holott később mindig 40 dénár értéket képviselt. 
Az előfordult — láttunk reá több példát a frank-bajor 
pénzrendszer ismertetésénél — , hogy valamely pénzdarabot 
különböző korban és helyen különböző számú kisebb pénz- 
darabbal azonos értékűnek számítottak, de arra, hogy egy 
pénzdarabból lett számítási pénz, számítási pénzzé alakulása 
után más összegű pénzdarabot jelentett volna, mint kelet- 
kezése korában, egyáltalán nincs ^ de nem is lehet példa} 
Ha tehát a pensa Szent István korában 30 dénárt jelentő 
számítási pénz lett volna, akkor nem változhatott 100 vagy 
150 év múlva 40 denáros számítási pénzzé. Ha azonban 

(Szilágyi-féle millennáris történet. II) 256. 1. — BaloghAlbin: A magyar 
pénz története az Árpádok idején. Budapest, 1912. 24. 1. 

^Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. (I.) 
Budán, 1841. 4—5. 1. Flnály Henrik id. m. (Erd. Múz.-Egylet Evk. 
IV. 63 — 65. 1.) és Kováts Ferencz: Pénztörténet (Magyar Közgazda- 
sági Lexikon. IH. 204. 1.). 

' A 12 denáros frank és a 30 denáros bajor solidus nem a 40 
denáros frank solidusból alakultak, hanem a 12 dénár értékben forgó 
triensaranyból, illetve a 30 Karoling-denár értékű — s Bajorországban 
forgó — byzánczi aranysolidusból. 



1 60 MAGVAK PÉNZTÖRTÉNET 

István korában 30 dénárt ért egy pensa nevű pénzdarab, 
akkor azt később — értékarányváltozás vagy kisebb pén- 
zek verése miatt •— számíthatták 40 dénár értékében.^ 

A „pensa^ a pendo igéből alkotott latin penso^ -are 
— annyi mint 1. mérlegel, megmér^ megfontol, megítél; 
2. megfizet, megvált, megvásárol — igéből' származik. 
Értelme ^megnUrV^. A középkori nyugati forrásokban eg3'- 
részt sulyj másrészt meghatározott súlymérték értelmében 
is előfordul,' de — mint említettük — a hazai források 
ezt az értelmezését nem igen ismerik. A XI. századi magya- 
rok ^pensa ai^rí* -jának jelentése: megmért arany ^ az 
aranynak bizonyos megmért mennyisége^ állandó súlyú 
aranydarabf tehát j^aranypénz'' .*" 

A pensával teljesen analóg eredetűek és jelentőségűek 
(a penso, '<ire spanyol származékából) a mémi^ mérlegelni 
jelentésű np^ar' igéből származó ^peseta'' és ^peso*".^ 
Eredeti értelmük fnegmért, súly^ mai értelmük szerint egy- 
egy meghatározott pénzdarabot jelentenek.* 

^ Mint alább látni fogjuk, ez a változás I. Béla idején követke- 
zett be. 

' A penso értelmére v. ö. Forcellini: Totius latinitatis lexicon. 
3. ed. IV. Prati, 1868. 565—566. 1. Finály Henrik: A latin nyelv szó- 
tára. Budapest, 1884. 1441. hasáb. 

' Du Cange: Glossarium mediae et infímae latinitatis. VI. Niort, 
1886. 259. L : ,4 miUium libris ad pensam eorum* ; „et sine fraude, 
tam iu pensa, quam in purgatione denarios concambient* ; .per libras 
500 de anro pensante* stb. 

* V. ö. Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. (Erd. Muc- 
Egyl. Évk. IV. 65. 1.) 

* Tollhausen, Luis: Nuevo Diccionario Espaftol-Alemán. I. Leip- 
zig, 1888. 577. 1. : ^peseta, f. Peseta, spanische Silbermünzen = 2 Silber- 
realen" ; m/^so, m. Gewicht, n. Schwere, Silbermünze eine Unze schwer 
= 8 Silberrealen*. Eredetükről Diez, Fr. : Etymolog. Wörterbuch der 
román. Sprachen. 5. Ausg. Bonn, 1887. 243. 1., Kört ing, G.: Lateinisch- 
Romanisches Wörterbuch. 3. Ausg. Paderbom, 1907. 736. hasáb. 

' A pendo és penso igékkel s a pensá^vsl rokonhangzású a magyar 
pénz, az angol penny, pence régi alakja a pense, peneyis (Murray: The 
Oxford english dictionary. VII. Oxford, 1905. 633., 646—647., 051. 1.}, a 
szláv ptn^, pénjaz és a német Pfennig (pfandig). (V. ö. a pendo és 
Pfennig összefüggését valló régebbi véleményről Grimm: Deutsdies 
Wörterbuch. VH. Leipzig, 1889. 1665. hasáb.) — A magyar pénz szót 



A MAGYAROK TESMÉNYPÉNZB ÉS A .PENSA AURI" 161 

Ez az analógia is igazolja a petísa aurp-nak tulajdoní- 
tott aranypénz jelentés helyességét^ de bizonyítékkal szol- 
gál erre nézve maga a magyar vérdijrendszer is. 

A magyar vérdijrendszer teljesen független a é-es 
számrendszeren alapuló germán^^ valamint az ezzel rokon 
orosz* vérdijrendszertöl^ tehát azt sem a germánoktól^ sem 
az északi szlávoktól nem kölcsönözhették. Mindenesetre 
ősi hazájukból hozták magukkal e rendszert, mégsem tekint- 
hető önálló magyar vérdijrendszemek. 

A meggyilkolt szabad emberért járó vérdíj 110 tinó, 
illetve ^pensa auri"" volt. Ez összegből 10 tinó a közben- 
járókat és bírákat illette meg s így a tulajdonképeni vér- 
díj 100 tinó^ azaz ,pe$ísa auri" volt, a miből 50 a megölt 
rokonainak, 50 a királyi kincstárnak jutott^ 



aémélyek exőrt a pensa^hól vezették le, de ez a feltevés a nyelvfejlődés 
tőrvényei szerint nem állhat meg. V. ö. Melich János erről szóló véle- 
ménye (Magyar Nyelv, 1915. 47. 1.). 

* A germán vérdijrendszer 4-es, illetve 12-es számrendszeréről 
Hilliger: Schilling. 1903. 491. s köv. 501—502. l, Inama— Stei^ 
negg Id. m. I. 154. L V. ö. még a 80, 160, 200 (160 + 40), 240 stb. 
soüdnsos dijakról Brunner: Deutsche Rechtsgeschichte. 1. 2. Aufl. 1906. 
333—388., 343., 353—355. l 

* A IX — XL századi orosz .Pravda* eltérő szövegeit lásd Goetz, 
L. K. : Das Russische Recht. I. Stuttgart, 1910. 7—65. 1. — A 80, 40, 
12 grivnés orosz vérdíjak skandináv, illetve ó-indogermán eredetéről: 
Karamsin: Geschichte d. Russischen Reiches. n. 35. s köv. 1., Brunner 
id. m. L 12. 1. 1. jegyzet. Leop. v. Schroeder: Indogermanisches 
Wergeld (Festgruss an Rudolf von Roth. Stuttgart, 1893. 49—52. 1.) 
Velük szemben v. ő. Goetz id. m. I. 265—269., 277. 1. — Érdekes 
találkozás, hogy az eszkimóknál mai^ nap is 40 hódbőr a vérdíj. Brey- 
8ig, Kari: Die Völker ewiger Urzeit. I. BerUn, 1907. 426—427. 1. 

* István L 14. U'CZ.: »Si quis commiserít homicidium, sciat se 
secnndum nostri senatus decretum cetUum et X. daturum pensas auri. 
Ez qnibus quinquaginta ad flscum regis deferantur, alie verő L. parenti- 
tms dentnr, X. antem arbitrís et mediatoríbus condonentur.* — István 
II. 4. i.'Cz, : .Servum überari homicidam si seniori piacúit, cum centum et 
X. invencis aut redimat aut tradat* István L 15, t-cz, szerint a feleség- 
gyilkos csak 50 tinót, tehát Vs vérdíjat fi^et a szülőknek. A király Uy 
esetben semmit sem kap. Ugyancsak a 110 pensás vérdíj tűnik ki László 
IL 6. és 8. t-cz.-bőL Az István II. 4. t.-cz.-ében a 110 pensa nem a 
asolga váltsága, tehát ára volt — mint mé^ legújabban is vitatja (Pauler 

Hóman: Magyar pénstOrténet. 11 



162 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az igavonó marha^ mint fizetési eszköz ismeretes 
volt a legtöbb kezdetleges népnél s a vérdijak is kezdet- 
ben mindenütt marhaériékben állapíttattak meg. Nevezetes 
már most, hogy a vérdíj a keleti népeknél rendesen 100 
igavonó állatban volt megállapítva, mint a magyaroknál a 
XI. században. A hindu vérdíj 100 tehén, az ó-arab 100 teve, 
a görög — Homeros szerint — 100 ökör,^ a magyar 100 
tinó volt. Ez a találkozás nem lehet véletlen, hanem azt 
bizonyítja, hogy vérdijrendszerOnk az ötös számrendszerrel 
egyetemben a magyaroknak ősi^ keletről hozott hagyomá- 
nyain alapszik. Vájjon eredeti-e, avagy arab-perzsa vagy 
más hatások alatt alakult-e ki, a jövő kutatások vannak 
hivatva kideríteni.* 

Az érczpénz használatának kezdetével a marhapénz 
egysége értékben rettdszerint a forgalmi aranypénzegység- 

döntő érvelését figyelmen kívül hagyva) Erdélyi László (Magyar- 
ország társadalma XI. századi törvényeiben. Budapest, 1907. 98. L) — , 
hanem a megolt szabad ember vérdija. A ^senior* tetszésére van bízva, 
kiílzeti-e a szolga értékét messze meghaladó dijat vagy a törvény kezére 
adja-e szolgáját A szolga értékét Erdélyi Szent Lászlónak IlL 20. t.-cz.-e 
alapján, a mely a bitang ökör váltságát ő, a lóét 12, a szolgáét 90 
dénárra teszi, teljesen helytelenül állapítja meg. A tinó értékét véve fel 
az ökörének, 1 szolga : 1 ló : 1 tinó ^ 18 : 2*4 : 1 pensa, tehát a szolga 
ára 18 pensára, a lóé 2Vs pensára tehető s ezt nem érinti az, hogy 
Kálmán I. 36. i.^^z. a hadüó értékét 15 pensára teszi. Később is a közön- 
séges 2—5 márkás lovak mellett 10 — 15 márkás paripákról tudunk. 
Erdélyi tévedését már Balogh Albin is észrevette a lóra vonatkozólag, 
de a 110 pensát ő is — érthetetlen módon — a szolga vérdijának 
mondja (id. m. 28 — 80). A szolga vérdíja, helyesebben az érte fizetett 
kárpótlás 1, később Va szolga ára volt V. ö. István L 14. és IL 3. t-cz. 

^ Seebohm: Tribal custom in Anglo-Saxon law. London, 1902. 
3^-4.1. — Kohler: Ueber das vorislamitísche Recht der Araber. (Zschr. 
f. vergleichende Rechtswissenschaft. VIII. 1889. 247. 1.) — Bühler, 
Georg: Das Wergeld in Indien (Festgruss an Rudolf v. Roth. Stuttgart, 
1893) 47. 1. — Leop. v. Schroeder: Indogermanisches Wergeld. 
(U. o. 49—50. 1.) — Schrader: Reallexikon der indogerm. Altertuma- 
kunde. Strassburg, 1901. 101 — 103. 1. — A germánoknál is kezdetben az 
ökörpénz volt a vérdijszámitás alapja. B r u n n e r : Deutsche Rechtsgeschichte. 
I. 1906. 230. és 321. 1. 

' Nagyon kívánatos volna a magyar vérdijrendszemek össz^ason- 
litó jogtörténeti alapon való vizsgálata s különösen a rokon ethnikumú 
és szomszédos keleti népek vérdijrcndszercnek részletes tanulmányozása. 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A ,P£NSA AURI« 163 

gel azonosíttaioU. Az összehasonlító történettudomány ered- 
ményei szerint a marha- és az aranypénz egyenlősítése is 
régi, keleti hagyományokra vezethető vissza. Assyriában, 
Babylonban, Perzsiában, Görögországban éppúgy, mint 
a kelta íreknél, az ökör igen korán és általánosan egyérté- 
kűnek tekintetett az illető ország aranypénzével, a sziatér- 
rel.^ A germán „L«ír*-ekben az ökör 2, a tinó (16 hóna- 
pos és 1 éves ökör) 1 aranysolidus értéket képvisel." 

összevetve apensa aí/rí jelentését (megmért arany, tehát 
határozott súlyú aranydarab, aranypénz) azzal a körülmény- 
nyel, hogy a marhapénz egysége más — és közte a magyar 
vérdíjrendszerrel rokon vérdíjrendszerrel bíró — népeknél is a 
forgalmi aranypénzzel azonosíltatott, igen nagy valószínű- 
séggel bír az a feltevés, hogy a magyar „pensa auri* is a 
hazánkban forgalomban volt aranypénzzel azonos. E fel- 
tevés bizonyossággá válik, ha a rendelkezésünkre álló 
forrásokból bebizonyítható, hogy a X— XI. században a 
magyaroknál aranypénzek voltak forgalomban és hogy e 
pénzek pcíisa héven neveztettek. 

A X — XI. században, a mikor őseink már az arab 
kereskedelem érdekkörétől távoleső, mai hazánkban laktak, 
csakis byzánczi arany solidusok lehettek náluk forgalomban. 
Ezek két oldalról kerülhettek hozzájuk. Részben közvetle- 
nül a szomszédos kelet-római császárság területéről s a 
Balkán más népeitől, részben közvetve Bajor- és Olasz- 
országból, a hol még a IX — X. században is forgalmi pénz 
volt — 30 Karoling-denár értékben — a byzánczi solidus.' 

* Ridgeway kutatásai alapján Seebohm id. m. 1 — 3., 98. 1. 

* Inama— Sternegg id. m. I. 702—703. 1. — Rietschel : 
(Münzrechnung d. Lex Salica. Vierteljahrschr. f. Soz.-u. Wirtschaflsg. 
1911. 57. 1.) ugyan kétségbevonja, hogy a germánoknál az ökör vagy 
tehén 1 solidussal lett volna egyértékű, szerinte 1 — 3 solidus közt inga- 
dozik; érvelése azonban éppenséggel nem indokolt, mert a ,Lex'-ek 
későkori szövegére támaszkodik. Seebohm id. m. 18. 1.: „\ mancus 
{arany) = 30 pence = 1 ökör*. 

* sEs unterliegt daher keinem Zweifel, dass in Bayern wáhrend des 
IX — X Jahrh. im Geldverkehr Goldsiücke vorkommen, die zu 30 und 10 Dé- 
nárén bewertet wurden und SoJidns, bzw. Tremissa hiessen. * (Luschinim 
JUaUcxikon d. Germán. Altertumskunde. III. Strassburg, 1916. 275—276. 1.) 

11* 



164 MAGYAR PÉNZTÖfiTÉNET 

A X — XI. századból származó magyarországi sír- és 
éremleletekben előforduló byzánczi aranyak^ bizony ttják^ 
hogy ezek forgalma meglehetősen kiierjedt volt a magya^ 
rok közt.^ 

írott forrásainkból viszont világosan kitűnik, hogy a 
^pensa* szó a XL században a byzánczi arany jelzésére 
volt használatos. 

Szent László törvényeiben egy helyen az állandóan 
használatos pensát a ^byzancius' szó helyettesíti.' 



^ Hampel József id. m. (Magy. Honf. Kútfői. 514. s kőv.. 
572. 1.) — Újabb tanulmányok . . . 116., 135., 142—143. 1. A Délmogyar- 
országon lelt DC — XII. századi byzáncziakról :Berkeszi István: Dél- 
magyarország éremleletei (Történelmi és Régészeti Értesítő. XXIIL 1907. 
5., 20., 23—24., 30., 33., 45. 1.) — A Both-pusztán (Zsámbék meUett> 
talált éremleletből 3 IV. Romanos és 37 db m. Nikephoros-féle (1067— 
1081) arany ismeretes. A leletben azonban több aranypénz volt, a melye- 
ket — sajnos — beolvasztottak. Súlyok 0'813 font. (Arch. Ért. IV^ 
1870. 134. 1. és V. 1871. 219. 1.) — Bodrogszerdahelyen Basilios é& 
Konstantinos (867— 887)-féle solidust (Arch. Ért. Újf. VI. 1886. 90. 1.), 
Erdélyben ugyanilyen solidust (N. Közi. 1U14. 22. 1.), Karánsebesea 
m. Romanos (1028—1034) solidusát (M. Kőzi. 1914. 26. 1.), Biharszent- 
andráson 171 darab Szent László-pénz társaságában IX. Konstantinos 
Monomachos (1042 — 1054) 1 aranyát, Veszprém megyében 6 darab- 
Nikephoros (963—969) és egy Vm. KonstanUnos (1025—1028) aranyat 
(Rhé Gyula: Veszprémmegyei éremlelőhelyek. N. Közi. 1908. 11. 1.),. 
Győrrévfalun és Paloznakon (Zala m.) 1^1 darab III. Nikephoros (1078 — 
1081) aranyat (Börzsönyi Arnold: A győri főgymnáziumi múzeum^ 
N. K. 1915. 98. 1.), Szoboszlón X. Konstantinos és II. Romanos aranyát 
találták (N. Közi. 1906. 105. 1.) — Ezek a leletek csak igen kis részét 
adják a tényleg előkerült aranyoknak, mert igen sok lelet kallódik el a 
hivatásos éremkereskedők révén és még a tudományos feldolgozás alá 
került leletek értékesebb darabjai is — elsősorban persze az aranyak — 
eltűnnek, mielőtt az arra hivatottak errŐl tudomást szereznének. 

* A byzánczi arany Csehországban is forgalmi pénz volt a XI — 
Xn. században. V. ö. Lippert, Jul. : Social-Geschichte Böhmens. I. Wien^ 
1896. 83. L 

' n. 11. t.-cz.: ,Alii verő... liberí reatum suum LV. hizanciis 
redimant*. Pauler a ^bizancius' szót későbbi interpolatiónak tartja as 
eredeti ,pensa* helyett Ez a feltevés azonban nem állhat meg. A késő- 
középkori másolók semmiesetre sem írhattak a pcnsa helyébe hyzanciusi^ 
mert az ő korukban a pensa mindig egy 40 dénár összegű számitdsi 
pénzt jelentett s a byzáncziyal synoníme nem használtatott 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZB ÉS A •PENSA AURI« 165 

A Bécsi Képes Krónika, a melynek 1046 — 1152-ig 
terjedő része XII. századi jól értesült fró műve,^ a 40 dená- 
ros számítási pénzt — a mit más forrásaink mindig pen^ 
sának neveznék — ^aurum*''nsk mondja s eredetét akkép 
magyarázza, hogy I. Béla olyan dénárokat veretett, a 
melyekből 40 darabot számítottak egy hyzánczira. ^ Ezért 
nevezik ma is 40 dénár összegét aranynak (aurum), nem 
mintha aranyból volnának, hanem mert abban az időben 
ennyi dénár ért egy byzánczit.** A XII. századi krónikás 
szavaiból nemcsak az tüník ki, hogy a „pensa*"^ az „aurum*' 
és a „byzáncius* synonim fogalmak voltak, hanem az is, 
hogy a krónikaíró korában igen jól tudták, hogy a 40 
denáros számítási pénz eredetében a 40 ezüst dénár értékű 
byzánczi aranynyal volt azonos. 

Szent Istvánnak I. 32. t.-cz.-e is bizonyítja a ^pensa 
auri* és „byzánczi solídus'' azonosságát. E törvényczikk 
egyébként is igen nevezetes, mert egyetlen történeti emlé- 
künk a XI — XIIL századbóly a mely a frank-német {12 
denáros) számítási solidust említik A törvényczikk a gyúj- 
togatás büntetésdíját „40 solidust érő 16 tfnó^-ban állapítja 
meg. A 16 tinós díj egyáltalában nem illeszthető be az 
ötös számrendszeren alapuló magyar vérdíjrendszerbe. A 
tinók értékének solidus-ban — egy nálunk ismeretlen pénz- 
nemben — történt meghatározása és a 1 6-os szám idegen 
eredetre utalnak. És valóban Krajner, Závodszky és Schiller 
már kimutatták, hogy ez a törvényczikk csaknem szószerint 
megvan a j,Lex Alamannorum^'-ban és a »Lex Baiuwario- 
rum*-ban, a régi alemann és bajor törvénykönyvekben.* 

' A Krónikának a pénzverésről szóló része hiteléről alább, a 
negyedik fejezetben fogunk részletesen szólni. 

' ,Argenteos denarios . . . quoram quadraginta Bisancius census 
erat Unde et nunc denarii numero quadraginta aurum appellantur, non 
qnod sint aurei, sed quod tot denarii Bisancium valere ilIo tempore 
videbantur.* Bécsi Képes Krónika. 52. caput. 

* A veszprémi püspökségnek 1082-iki hamis (a XIIL században 
készült) oklevele ,centum aureos solidos*-t említ (P. I. 458. 1.), vagyis 
100 byzánczi aranyat 

* A bajor törvény és István I. 82. t.-cz.-ének összefúggéséról : 
Krajner, Emericti: Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungams. Wien, 



166 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Szent István I. 32. t-cz. : 
,De incendiis mansionum. Si 
quis per inimicicias olterías ediflcia 
igne cremaveríty decrevimas, ut et 
ediflcia restitaat et qatdquid sup- 
peUectilis arsum fuerít, et insHper 
XVI, iuvencos, qni valetii XL. 
solidos,' 



Lex Baiuwarioram X. c. 1.: 
„De incendio domorum et eonim 
compositione. Si quis per aliquam 
invidiam vei ódium in nocte ignem 
imposnerít et incenderít Uberi vei 
servi domuzn : imprimis secundum 
qualitatem persone omnia edifícia 
componat atque restituat, et quid- 
quid ibi arserít, restituat unaqua- 
que . . . Tunc domui culmen cum 40 
solidis componai/'^ 

Szent István I. 32. t.-cz.-ének forrása kétségtelenül a 
Lex Baiuwariorum volt. A törvények szerkesztője, talán 
István király egyik bajor udvari papja, a bajor törvényből 
átvett czikkelyekben a germán rendszernek megfelelő dijakat 
rendszerint a magyar vérdijrendszernek megfelelő díjjal pó- 
tolta, mellőzve minden átszámítást. így Szent István I. 25. 
és 27. t.-cz.-eiben az alemann, illetve bajor törvény 40 soli- 
dúsa helyett 10 tinóban van a büntetésdíj megállapítva.* 
Az I. 32. t.-cz.-ben — úgy látszik — nem tudott szabadulni 
a forrásul használt törvénykönyv hatásától, megtartotta az 
eredeti tételt, de meghatározta azt a Magyarországon szo- 
kásos tinóértékben. 

Bajorországban, mint láttuk: 

1 (byzánczi) aranysolidus = 2*5 (ezüst)solidus, 
tehát : 

16 byzánczi arany = 40 (ezüst)solidus. 

Törvényeink szerint: 

1 pensa auri =r 1 tinó, 
az I. 32. t.-cz,-ben 

16 tinó r= 40 solidus, 
a miből következik, hogy 

1 pensa auri = 1 byzánczi aranysolidus. 

1872. 135. 1. Závodszky id. m. 41—42. 1. és Schiller Bódog: Das 
erste ungarísche Gesetzbuch und das deutsche Recht (Festschríft H. 
Brunner, zum 70-sten Geburtstag. Weimar, 1910. 394—395. 1.) 

1 Mindkét szöveget Závodszky (41—42. 1.) nyomán adom. A 
Lex Alamannorum szövege csekély eltéréssel ugyanez. 

■ Závodszky. 36., 38. 1. 



A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PENSA AURI" 167 

Az Összes forrásadatok együttes mérlegelésével meg- 
állapítható, hogy Szent István „pensa aurí'-ja sem súly- 
mérték, sem számítási pénz nem volt. A X — XI. század- 
ban hazánkban forgalmi pénzül használt ^byzánczi arany 
solidns'* 'nak — a XI. századi magyarországi latinságban — 
„pensa anri"" (= megmért aranydarab, aranypénz) volt 
a neve. 



A IX— XI. századi magyarok már túl voltak a csere- 
kereskedés kezdetleges korszakán. A forgalmat pénzzel bo- 
nyolították le. Pénzük a gazdasági élet fejlettségéhez mérten 
ierménypénz volt. Állatbőrök, prémesruha és a tinó kép- 
viseltek állandó értéket, ezek voltak első pénzeik. Keletről 
hozott vérdijrendszerük pénzegysége a tinó volt. 

A terménypénzek mellett már a Fekete-tenger partján 
levő őshazáikban megismerkedtek a szomszédos népek 
— arabok, perzsák és byzáncziak — érczpénzével. A keleti 
dirhem és byzánczi arany új hazájukba is elkísérték őket s 
itt — a kalandozások korában — megismerték és hasz- 
nálták a nyugati, különösen a lombardiai ezüstpénzeket is.^ 
A XI, század elején, a m'ikor Szent István király írásba 
foglaltatta s új törvényes rendelkezésekkel bővítette a ma- 
gyarok ősi vérdíj- és büntetésdíjrendszerét, a byzánczi 
arany ^pensa auri"" néven, mint a tinóval egyértékű pénz- 
egység volt forgalomban. 

A tinó^ a magyarok terménypénze, a nagyobb fize- 
téseknél a XI. század folyamán végig megtartotta /;^2 jel- 
legét. Szent László korában a büntetésdijak már mindig 
pensa-bdXi fejeztetnek ki, az egyik törvényczikkben mégis 
szükségesnek vélték megemlíteni, hogy a büntetés » 10 tinó, 
mely 10 pensa-t ér*.* 

* A Magyarországon lelt X. századi lombard pénzekről v. ö. 
H a m p e 1 id. művein kívül :LaknerAmbró: A csornai leletekrőL 
(A Sopronmegyex Régészeti Társulat II. évkönyve. 1801. Sopron, 1892. 
18—20. 1.) 

■ HL 29. t.-cz. 



168 MAGTÁR PteZTÖRTÉinT 

A vereücn éreznek fizetési eszközül való használatára 
nézve XI. századi forrásainkból semmiféle következtetés 
sem vonható^ s valószinű, hogy az a XII. század közepe 
előtt nem is volt — mint fizetési eszköz — használatban. 

^ A XL ssásadi — javarészben hamis — oklevelek cáradákáaak 
.100 libras auri*, ,50 libras anrí* etc. kifejezései nem nyújtanak eiro 
biaonjritékot Ezek egyrészt a külföldi gyakorlatból átvett formularis ki- 
fejesések, másrészt meg az 50, 100, 1000 font arany-m szabott poaia 
nem volt afféle büntetés, mint pl. a XI. sz. törvények 10, 50, 100 pensás 
d^aL Az 50, 100, 1000 font arany oly összegek, amelyeket a leggazda- 
gabb embereknek sem állt módjukban megfizetni. E horribüls Összegekkel 
mintegy a királyi rendelkezés megsértésének vétségét lehetetlen és kár- 
pótolhatatlan vétségnek akatták feltüntetni. Hasonló összegű büntetés- 
dijakra rengeteg példa van István kortársai idejéből a MommmenUí Ger- 
maniae Hist, Diplomata regom et imperatorum IL és IQ. kötetében. V. ö. 
még Cod. d. Bohém. L U2., 259. L és Smiö. IIL 70, 250. 1. 



HARMADIK FEJEZET. 

SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE. 

A X. és XI. század fordulóján végbement nagy val* 
és politikai átalakulás a magyar népet a nyugati keresz- 
tény népek nagy közösségének részesévé tette. A keresz- 
ténység felvételével és a királyság megalapításával kapcso- 
latt>an — külföldi hatás alatt — élénkebb gazdasági fejlődés 
indiilt meg. A gazdasági fejlődés főkép a nomád, pásztor 
életmódról a letelepedett, földmives életmódra és a nemzet- 
sz birtoklásról az egyéni vagyon rendszerére való áttérés 
kezdetében nyilvánult meg. Szent István törvényeiben igen 
nagy jelentőséggel bírnak a vagyonjog és gazdasági viszo- 
nyok rendezésére iránjruló törekvések. 

A változott gazdasági viszonyok, a nyugati államok- 
kal mint sűrűbbé váló érintkezés és az id^en telepesek 
első rajának megérkezése nyomán fellendült forgalom szük- 
ségessé tette nagyobbmennyiségű, könnyen kezelhető pénz- 
nek forgalombahozatalát* 

A vezérek korában használatos külföldi arany- és 
ezüstpénz nem volt elegendő a forgalom lebonyolítására. 
A magyarok tinópénze pedig, értékének nagysága és nehéz* 
késsége miatt, a mindennapi kis forgalom lebonyolítására 
sohasem volt alkalmas. 

A gazdasági viszonyok új alakulásában tehát már ott 
rejlett az önálló magyar pénzverés szüksége. Megvalósítása 
azonban nem a gazdasági viszonyok változásának, hanem 
a n3rugati értelemben vett keresztény királyság megalapítá- 



1 70 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

sának volt közvetlen következménye. A középkori nyugati 
felfogás szerint a felségjogok egyik legfontosabbika volt a 
pénzverés joga. önálló pénzverés nélkül a XI. századi 
Európa nem tudott souverain keresztény uralkodót elkép- 
zelni. A mikor tehát István királyi czimet vett fel és népé- 
vel együtt kereszténynyé lett, nyugati felfogás szerint pénzt 
is kellett veretnie.* 

A kezdetlegesebb culturalis és gazdasági színvonalon 
álló népek mindig velük kereskedelmi érintkezésben áUó 
magasabb culturájü népek vagy államok pénzrendszerét 
vették saját pénzverésükhöz mintaképül. A dolog természe- 
téből következik, hogy e téren az idegen hatás jobban érvé- 
nyesül, mint bárhol másutt. A magj^ar pénzrendszer ala- 
pításakor — már a külforgalom könnyebb lebonyolítása 
szempontjából is — csaüakozni kellett az akkori fejlett 
pénzrendszerek valamelyikéhez. 

Két üt állt Szent István előtt Egyházi és világi poli- 
tikája, családi összeköttetései és az ország culturalis szín- 
vonala magyarázzák meg, hogy pénzrendszere megalkotá- 
sánál miért vette mintául a frank-bajor pénzrendszert és 
nem a sokkal fejlettebb byzánczit. 

A történetírás legkényesebb feladatai közé tartozik a 
XI. századi és különösen a Szent István-korabeli magyar 
intézmények ismertetése. Az írott források csekély száma a 
legellentétesebb nézetek és legkülönbözőbb elméletek vita- 
tására és felállítására adott alkalmat. Bár nem oszthatjuk 
azt a feltevést, mintha a XI. századi intézmények részletes 
vizsgálata — az ismert források mellett — meddő törek- 
vés volna, el kell ismernünk, hogy a történetíró csakis a 
legóvatosabb kritika alkalmazásával foghat e munkához és 
eredményei még ez esetben is gyakran hypothetikusak 
lehetnek. A források hiányos voltában rejlő nehézségeket 
Szent István pénzrendszerének vizsgálatánál is érezzük, de 
— bár írott forrásaink alig adnak felvilágosítást — sokkal 

> V. ö. Friedensburg (Die Münze. Berlin, ld09. 77. L) meg- 
figyelését, hogy a középkorban majd minden nép a kereszténység fel- 
vételével egyidóben kezd Önállóan pénzt verni. 



SZEHT istvAn Pénzverése 171 

kisebb mértékben, mint más intézményeknél. A pénztörténet 
forrásai közt első helyen a pénzleletek állnak és Szent 
István pénzei oly nagy számban maradtak reánk, hogy 
azok alapján teljesen Icielégitő képet rajzolhatunk pénz- 
veréséről. 



Szent István pénzeinek éremrajza szorosan csatla- 
kozik a X — XI. századi német pénzek egyik csoportjának 
éremrajzához. Az elő- és hátlap rajza azonos. A körirattól 
gyöngysorral — a hátlapon kettős vonalkörrel — elválasz- 
tott belső kört egyenkarú kereszt metszi, a melynek fels6 




szára a körírat elejét és végét elválasztó kis keresztben vég- 
ződik. A belső kör és keresztalkotta négy mezőben négy 
háromszögű ék van, a melyek egyes példányokon levél- 
alakká idomulnak. Az előlap körirata : Stephanus rex, a 
hátlapé, néha jobbról balra haladó Írással : Regia Civilas. 
A betűk nem vésett, hanem ponczéllott bélyegzővel verettek.* 
Typusuk eltér az Összes egykorú nyugati pénzek szép 
capitalis betŰtypusától. A kezdetleges technikára vissza- 
vezethető primitív betűformák mellett, egyes betűk az ó-gö- 
rög és ó-latin epigraphikus emlékek betűire emlékeztetnek. 

* A ponezéttds^l a köv«tkez£ fej«zetb«ii stólnnk. 



1 72 UAGTAR PÉNZTÖBTÉNET 

A hátirat G (l) és A {\, A, a) betűjének sajátságos 
fonnéja a Nyugaton e korban ismeretlen volt.' 

Németországban általánosan ismert éremrajz volt a 
belső kört négy mezőre osztó kereszt, a melynek sarkai- 
ban változó jegyek — karika, kereszt, félhold, gyűrű, 
háromszög vagy ék stb. — láthatók.* Ez az éremrajz szere- 
pel a bajor berezegek 907 és 1014 közt vert regensburgi 
denárainak előlapján is, a melyek olasz mintára verettek.* 

A kereszt karjai által alkotolt négy mezőben előfor- 
duló jegyek közül a háromszög vagy ék jellemző bajor 




<• Keroling-denir. 

pénzjegy volt. Először Szent István apósának, II. Henrik 
berezegnek 985 és 995 közt vert pénzein tűnik fel. 

A legtöbb pénzen más jegyek társaságában fordul elő. 
A keresztnek csak egy vagy két sarkában van háromszög, 
a többiben kör, gyűrű vagy más jegy,* 

' Lehet, hogy a byiánczi epigraphikus itiamóátt. veietendőlc 
vissia, bár — ai újabb kutatások eredményeit figyelembe véve — az 
sem látszik lehetetlennek, hogy bennük az ó-magyar roviairás eiii]íkeiv«l 
állunk scemben. V. 'ó. Sebestyén Gyula: A magyar rovásiris 
hiteles emlílcei. Budapest, 1815. 1S7. 1. köiölt betűsort 

■V. ö. Dannenberg (Die Deutsebe Münzen. I— IV. Beriin, 
1876—1905.) éremrajzait. 

* EMképQk az itáliai „Christiana Religio* dénár volt. Blan ebet: 
Manuel de namiam. fran;. I. 3. tábla 12. és 15. raji. V. 5. még : Grote: 
Miüustudien. VUI. 14t). L 

* Egy háromszög oan : D. Henrik herczeg Sának, IV. Henrik hercieg- 
nek|kcs6bb Ü. H. császár] (Dannenberg. 1071f, 1072., 1075., 1078, 
1077b, 1082., 1706. sz.) regensburgi (1032., 1110., 1112., 1121., 
1124a, 1726., 1138, 1139., 1730., 1181. st.), chami, augsbarg?. «icb- 
stádti, nabburgi, nenburgi és salzbnrgi érmein ; IL Henrik másik Aiuok, 
Bruno augsburgi püspöknelc (1025., 1026. sz.) és Hortwich salzburgi 



173 

Négy háromszöget a kereszt négy sarkában csak II. 
Konrád császémak {1024—1039) egy — e tekintetben 
Dannenbergtöl is unicumtiak jelzett — freisingeni pénzén* 
és //. Henrik bajor hercugnek, Szent István apósának, 
985 és 995 közt vert regensburgi obolusain, vagyis fél- 
denárosain találtam.* 

Nem lehet semmi kétségünk aziránt, hogy Szent István 
pénzeinek mintájául apósának, II. Henriknek obolusai szol- 



5. IV. Henrik heteieg deniija. 

gáltak, a melyeknek előlapján ott látjuk az István pénzeit 
— és közel 150 éven át általában a magyar pénzek hát- 
lapját — jellemző négy háromszöget a kereszt karjaiban. 
Szent István pénzeinek azonban nemcsak éremrajza, 
hanem háüapi körirata is a regensburgi pénzzel való rokon- 
ságát mutatja. Már Schoenvisner észrevette, hogy a Regia 

éiMkatk (991—1023) salzburgi (1142., 1143., 1144. sz.) pénzrin. — 
Kit háromszög van: IV. UboHÍc herczeg (II. H. császár)-nek (1071b., 
1073., 1073*, 1074g, 1088. s«.) Mgenaburgi, (1109., 1722., 1122«, 
1125., 11S6«, 1727. az.) cbamí, eíctutadti, mbbnigj, neuborgi és (1134., 
1185b, 1136., 1137., 1728., 1729. sz.) salzburgi érmeia; VL Henrik bajor 
beccHg (1709. SS.) rcgeoiburgi és Siegfrid augsbutgi püspök (1000 — 
lOOe.) egy (1024. sí.) érmén. — IL Henrik berezeg kortársának, IV. Bal- 
doin QaDdtiai firgrófnak péniein. (Danaonberg. 150 — 153., 1365., 1444, 
sz. nLJzok) is van egy éksserű háromszög. 

1 Danneoberg. 1. 427. I. és 1114. sz. éiemrajz. 

' !^'gy ItdromszBg mds Jfgyek társasdgábam előfordul II. Heniik 
császár egy regensbui^ császárkori pénzén, V. Henrik bajor herczeg 
(1004— 1009 és 1017-1026) regensburgi és Hartwich salzburgi érsek pén- 
zein. E pénzek éiemrajza azonban mit nem a régi; ellér úgy a régi regens- 
burgi, mint a magyar pénzek rajzától. V. ö. Dannenberg. t090f, 
1707., 1140., 1140a, 1141., 1I4U, 114&., 1146., 1147., 1148. az. 



174 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Civiias felirat utánzata a regensburgi dénárok ^Regina 
Civiias^ feliratának.^ Regina Civitas volt Regensburgnak 
olaszos latin neve, mely 907 -tői 1009-ig folytonosan sze- 
repel a bajor pénzeken, a mikor azután a németországi 
latinságban használatos Ratisbona váltotta fel.' Szent István 
pénzein a Regia Civiias a m. királyi város. Vájjon Esz- 
tergom avagy Fehérvár értendő-e alatta, ma már nem álla- 
pitható meg,^ csak az bizonyos, hogy a regensburgi , Regina 
Civitas* utánzata. 

Szent István pénzeinek vereté és körirata világos 
bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy készítésüknél mintául 






6 — 8. II. Henrik bajor herczeg obolusai. 

— az itáliai Karoling-dénárokkal rokon — regensburgi 
bajor pénzek használtattak fel.^ A regensburgi pénzek min- 



^ Schoenvísner: Notitia Hung. rei numariae. 1801. 90 — 91. 1. 

' C. N. H. I. 9. 1. és Réthy László: II. Géza és III. Béla érmei. 
(IIL Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula Budapest, 
1001. 169. l) Dannenberg. I, 415. s köv. 1. 

• V. ö. a 13. fejezetet. 

^Schoenvisner id. m. — Finály Henrik: A régi magyar 
súlymérték. (Erd. Műz. Egyl. Évk. IV. 66—67. 1. — PauIerGyula: 
A magyar nemz. tört. I. 59—60. 1. - Réthy: C. N. H. 8—10. 1. — 
Végh Ödön (A keleti és nyugati érmészet befolyása Magyarország 
érmészetére. Pest, 1867. 10. 1.) a magyar pénzek különös sajátságakép 
említi, hogy a kereszt végei a külső körig terjednek. Ez tévedés, mert 
külföldi, egykorú pénzeken is fellelhető ez a sajátság. V. ö. D a n n e n- 
berg 342. és 996. sz. éremrajzokat. 



SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 175 

tájára nemcsak Szent István, hanem más egykorú ural- 
kodók is verettek pénzt. Regensburgi mintára készültek a 
cseh berezegek pénzei a X — XI. században,^ a freisingeni 
püspök és salzburgi érsek pedig egyenesen , regensburgi 
pénz' verésére kaptak jogot III. Ottó császártól.^ 

II. Henrik bajor berezegnek 985 és 995 közt vert 
— négy háromszöget a kereszt sarkaiban ábrázoló — ob<h 
lusaiban sikerült felismernünk Szent István pénzeinek köz- 
vétlen regensburgi előképét is, a miből két következtetés 
vonható. Az egyik az, hogy Szent István talán már a X. 
században (997 és 1000 közt), de — mivel ennek a ,Rex* 
czim használata ellentmond . — mindenesetre uralkodása 
legelső éveiben verette első pénzeit. Ha később tette volna, úgy 
bizonyára sógora és nem 995-ben meghalt ipja pénzeit vette 
volna mintául. A másik az, hogy nem denárty hanem fél- 
dénárt (obolust) vett mintául és pénzeire az obolusokat jel- 
lemző^ négy háromszöget verette, tehát az ö pénzei sem 
dénárok, hanem obolusok voltaké Ez utóbbi következtetés 
bizonyítására azonban a pénzek metrologiai adatait is vizs- 
gálat tárgyává kell tennünk.^ 

1 V. ö. Fial a, Eduárd: Oeske denáry. V Praze, 1805. 1. és II. 
táblán. [F i a 1 a, Eduárd] : Beschreibung d. Sammlung Böhmischer MünzAn 
o. Medaillen des Max Donebauer. Prag, 1888. I. és IL táblán és 
Fi a la. Ed.: Beschreibung böhm. Münzen u. Medaillen. Prag, 1801. 1 — III. 
táblán közölt éremrajzokat és leírásukat. 

* „Monetam Ratisponensem in loco Frísinga (Salzburg) dicto 
constnii concessimus." Lóri: Sammlung d. baier. Mftnzrechts. I. 6 — 7. 1. 

'Dannenberg (L 527. 1.) szerint a ,négy háromszög* csak 
féldenáron fordul elő s valószínűleg épp annak jelölésére szolgált, hogy 
a pénz obolus. 

^ A következő táblázatban: G. = Grote: Bayer. Münzgeschichte. 
(Műnzstudien. VID. Bd.) 

D, = D a n n e n b e r g íd. m. A szám mindkettőnél az érem- 
rajz, illetve a súlytáblázat egyes adatainak számát jelenti. A többi rövi- 
dítés értelmét lásd a 11. 2. függelékben. 



176 



MAGTAR PÉNZTÖRTÉNBT 



ü. Henrik 985— 9Q5 kost vert regens- 
borgi pénzei 


Szent István pénzei 


Forrás 


Súly 
'gramm) 


Megfeleld 
féldenánúlf^ 


Súly 
(gramm) 


Forrás 








0-962 


J. Num. 








0-96 


z. 








0-90 


£M. 








0-89 


Gy. 








0-885 


Z. 


G. 1 


1-75 


(0-875) 






D. 1069g) f 


1-76 


(0-875) 








1-74 


(0-87) 


0-87 


NM. 


l 


1-74 


(0-87) 






G. 2 


1-72 


(0-86) 


0-86 


z. 


D. 1069 


1-72 


(0-86) 


0*852 


EM. 


D. 1069 


1-7 


(0-85) 






D. 1069e) 


1-7 


(0-85) 


0-85 


Gy. 


D. 1059g) í 


1-7 
1-7 


(0-85) 
(0-85) 






D. 1070 


[obolus] 


0-85 






G. 3 


1-68 


(0-84) 






G. 4 


1-68 


(0-84) 






D. 1069g) í 


00 00 
CD CD 

• • 


(0-84) 
(0-84) 


0-83 


NM. 


D. 1069 


1-65 


(0-825) 






1069g) [ 

* 


1-65 


(0-825) 


0-82 
0-82 


NM. 
Z- 


^ 


1-63 


(0-815) 


0-817 


Br. 


D. 1069c) í 


1-62 


(0-81) 


0-81 


NM. 




1-61 


(0-805) 


0-81 


H. Num. 


D. 1069g) 


1-60 


(0-80) 






D. 10690 


1-69 


(0-795) . 


0-795 

0-79 

0-79 


Br. 

Gy. 

K. 



szwr iSiprijn vÉtifsrwiiex 



iT7 



n. H«P>» 9M--W5 l^ v$ti rtgMi^. 
bufgi pincei 


Ssent István péosei 


F f r á f 


s% 


féuSárdUy 


Súly 
(gnaifrt 


Foríb 






« 


0*789 


J. Num. 


Q. 5 


1-57 


(0*785) 






D. 1069d) 


1-67 


(0-786) 






D. J06«í) í 


1-66 
1-55 


(0-78) 
(0-775) 






D. 1069g) 


1-55 


(0-775) 


0*77 
0*77 
0-769 


H. Num. 

Gy. 
F. 


t 






0-765 


z. 


D. 1069g) í 


1-52 
1-46 


(0-76) 
(0-73) 


0*76 


H. Num. 


G. 6 


1-46 


(0-73) 






G. 7 


1-46 


(0-78) 






D. 1069g) 


1-42 


(0-71) 


0-71 


J. Num. 


D. 1069e) 


1-4 


(0-70) 


0*70 


EM. 


G. 11 


[obolus]^ 


0-70 


0.70 


Gy. 


G. 8 


1-89 


(0*695) 






6. Q 


1-39 


(0*696) 


0*69 


F. 


D. 1069|i) 


1-8T 


(0*685) 


0-68 


EM. 


D. 1069c) 


1*84 


(0-67) 


0-67 


Oy. 


G. 12 


[obolus] 


0-66 


0-66 
0-652 

0-652 


NM. 

Br. 
EM. 


D. 1070b) 


[obolus] 


0-66 






G. 13 


[obolus] 


0-64 


0*64 
0-68 
0*628 


NM. 

Gy. 
Br. 


D. 1070c) 


[obolus] 


0-62 






G. 10 


1-17 


(0-585) 












0-556 

te 


J. Num. 


D. 1706 


[obolus] 


0*55 







Háman: Magyar péoatOrténet 



12 



178 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Szent István pénzeinek legsúlyosabbika (0'962 g) is 
jóval alatta marad II. Henrik legkönnyebb (11 7 g-os) denér* 
jénak. Az egyes súlyok fedik Henrik herczeg obolusai- 
nak, illetve a denárainák megfelelő féldenároknak súlyát 
Szent István pénzeinek súlya 0*962 és 0*556 gramm közt 
ingadozik, a mi kétszeresen véve 1*924 > TI 12 g-os 
denársúlynak felelne meg. Párhuzamba állitva a jó Karo- 
ling-kori dénárok és II. Henrik bajor herczeg denárainák 
súlyadataival : 

Maximalis Minimális 
Uralkodó súly grammokban 

Nagy Károly 1*80 1-23 

Jámbor Lajos 1*92 1'05 

Kopasz Károly 2*03 1*02 

„Karolus«-denári 1-87 123 

n. Henrik bajor herczeg (985—996) . 1-75 M7 

IV. Henrik bajor herczeg* (995— 1024) 1-78 103 

Szent István 0*962 0*556 

[1*924] [1-12] 

Az átlagsúly kiszámítására nagyszámú — 158 darab 
— Szent István-kori pénz súlyadata áll rendelkezésünkre. 
A 158 darab súlya 12r378 g,' tehát áOagsúlyul 0-7682 
g'Ot kapunk, a mi 1 5364 g-os duplasúlynak felel meg, 

A maximalis és minimalis súlyú pénzeknek közép- 
súlyeltérése — a mai fogalmak szerint — túlnagy, ha 
azonban az egykorú külföldi uralkodók pénzeivel hason- 
lítjuk össze, azokénál semmivel sem nagyobb. 

^ A Karoling dénárok súlyára nésve v. ö. az L rész, 1. fejezet- 
ben összeállított táblázatot. 

* I n a m a— S t e r n e g g id. m. U. 502. L levő kimutatás szerint. 
' Az adatokat lásd a n. függelékben. 



SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 



179 







lO 


W 


lO 


O 


I^ 


00 


Cs) 


Od 


C4 


C4 






00 




« 




C4 


•«-H 


^ 


o 


cp 


00 


cp 






^-^ 


ó 


co 


Ó 


Ód 


lA 


T^ 


i> 


ó 


t* 






ca 


co 


00 


*H 


*H 


00 


00 


C4 


C4 


C^l 




1 








1^ 


1^ 


1 








1 


1^ 


W 

o 


<cr 


00 


co*" 


00 


co" 




V 


lO 


C4 


C4 


*o 


©^ 


co 


^ 


^ 


C<I 


00 


00 


Od 


«> 


00 


ca 


*^ 




'ít* 


03 


ib 


'í^ 


ód 


éo 


^ 


ód 


• 


\6 


•"* 




^-* 


^-« 


C<I 


•»-• 


^H 


00 


00 




C4 


09 


9> 




+ 


+ + 


+ 


+ 


+ 


+ 


+ 


+ 


+ 






















e^ 


co 




Tí« 


o 


00 


o 


o 


o 


o 


QO 


00 


O) 


cu 




-* 


Od 


Od 


lO 


00 


^ 


Od 


C<I 


CD 


*H 


fcJt% 




co 


lA 


lA 


<«iH 


C4 


■^ 


Tí« 


Tí« 


00 


O) 


Ml/ 




• 


• 


• 


• 


• 


• 


« 


• 


• 


• 


N 


S 

B 


o 


O 


O 


o 


o 


o 


o 


O 


o 


o 


:0 






1 


1 


1 


1 




1 


1 


M 




99 


•t 


r> 


»> 


«« 


»> 


»» 


•k 


r« 


»> 


00 




CD 


*H 


04 


o 


o 


o 


o 


'^ 


N 


00 




a. 


CQ 


I^ 


<M 


^-< 


Od 


w 


CD 


lO 


00 


Ob 




&D 


C4 


C^l 


-* 


C<I 


C4 


-* 


-^ 




00 


«H 






■ 


• 


• 


• 


• 


• 


• 


• 


• 


• 






o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 






+ + 


+ 


+ 


+ 


+ 


4- 


+ 


+ 


4- 


• 






















co 






00 


la 


C«J 


C4 


00 


o 


\o 


I^ 


00 


lO 


c 




CQ 


o 


o 


00 


*H 


00 


Od 


"^^ 


o 


lO 


6 


X3 

B 


^-^ 


^ 


"^ 


^ 




ó 


ő 


*H 


9 


# 

o 


• 






















E 


B 




















C4 


3 


€0 




CsJ 


00 


00 


lA 


co 


o 


UO 


00 


CO 


b> 


00 

• 


• 


o 

• 


co 


• 


CD 


m 


• 


• 




s 


*3 


•«^ 


^-^ 


C4 


*H 


"^ 


"^ 


"^ 


^-< 


^ 


o 


























09 




















C<1 


<3d 




-^ 


o» 


00 










CD 


00 


00 




t^ 


Tt« 


^H 


I^ 


CO 


^ 


'* 


0» 


Od 


CD 


S 




la 


co 


<o 


Tt« 


-* 


C^ 


^ 


UO 


co 


I^ 


<s 




• 


• 

^-4 


• 


• 


• 


• 


• 


« 


m 


• 

o 


















• 


• 






















• 


.^-s 
kO 






















• 








«• 
















• 


1 






*c 


> 
















1 






T 


} 














'§ 


00 






C 


> 








•a 








• 


tű 




^ 


4 








S 


P 


C 






^ 

g 









>) 


co 

o 


o 


T3 

•a 






c 

:0 


o 




1 

co 


1- 


) 


-cd 




N 


Jo 


*5 


IS 

*o 

t3 












á 


o 

JD 

B 


CO 


o 

* 


O 

• 

a 


o 

• 


• 


Q} 

m 


• 


i 



SS 
S 8 

:0 -^ 



S-3 



.a 



12' 



}80 



MAGYAH FÍVTTÖirrÉNeT 



Az egyes súlyok következőképen oszolnak meg:* 





B 


M 


M 


«0 


M 


«o 


M 


w 


«o 






1 


1 

00 


i 






S 


1 


§ 


1 




T 


Ö 

1 


o 


ö 


1 


! 


í 


• 


o 


cK 


00 


00 


t^ 


t^ 


^ 


V 


K» 


Q 


ö 


o 


o 


o 


O 


o 


o 


O 


ö 


" 


2 


1 


6 


6 


9 


3 


6 


3 


i 



összehasonlítva a Karoling-kori és II. Henrik berezegd 
féle dénárok félsúlyával : 



Uralkodó 


Átlag 
g-ban 


(1-5 g] 

0-75 g-on 

felül 


[1-6 g] 

0-8 g-on 

felül 


[1-7 g] 

0-85 g-on 

felül 


Nngy Károly, Jámbor 
L«jo8, Kopasz Károly 


0-8101 
[1-6203] 


81-38% 


64-356% 


35-445V, 


II. Henrik herczeg 
(985—995) 


0-798 
[1-696] 


81-48% 


59-26 Vo 


29-63 % 


Szent István 


0-7682 


64-86 % 


40-54 o/o 


24-32 % 



Az összes sülyadatok összevetéséből megállapitbatjuk, 
bogy Szent István pénzei a jó Karoling-kori és a X. század- 
végi regensburgi dénárok félsúlyában verettek. 

Ez teljesen összevág az éremrajzból levont következ- 
tetésünkkel s ezek alapján teljes bizonyossággal megállapít- 
hatjuk, bogy Szent István ezüstpénzei nem dénárok^ hanem 
féldenárosok, obolnsok voltak. Észrevette ezt már Finály 
Henrik,* de az ő alaposan megokolt véleményének helyességét 
több — s közte igen tekintélyes — oldalról kétségbevonták.' 



* E táblázathoz csak « 37 egyes súlyt használhattam fel, a többi 
iömfgc^^ méretett, s így egyes adataik ismeretlenek. 

« Id. ért (Erd. Máz.-Egyl. Évk. IV. 67. s köv. 1.) 

* Pauler Gyula (id. m. L 406—407. 1.), fiki egyébként csak 
mellékesen érinti e kérdést, egész dénároknak tartja Szent István összes 



SZENT tdtVAN 1>ÉNZVE1{ÉSE i 8 1 

Egész dénárt Szent István nem veretett.' Ismeretes 
ugyati »éi darab duplasülyú álüiólagos pénzé, a melyeknek 
dúlya 1*85 és 1*1 g.* Ez azonban nem jogosít fel arra 
a feltevédre, mititha István rendszeresen veretett Volna 
dénárokat — ezerszámra ismeretes obolusai mellett. E kivé- 
teles súlyú pénzek egykorú kiUföldi uiánvereíek. Szent István 
pénzeinek külföldi utánvereteirOl alább még szdlünk s itt 
csak azt emlitetii fel, hogy a két nehéesúlyú dénár egyikét 
morvaországi leletben találták, a másik Szent|)étervárott 
van. Hazai leletben nem fordult elő.' 

Seent István obolusainak 0*7682 g-os átlagdúlya nem 
éri el sem az 1*6203 g-os átlagú jó Karoling-dénárok 
0*8101 g-os, sem IL Henrik berezeg 1*596 g-os denárainak 



pénzeit. Pénzszámításaiban Szent Istvánnak egy kivételesen nehéz, 0'930 
g-ös obolusát veszi kiindulópontul s még ezt a súlyos darabot is kopott- 
nak véve, a UveréSt súlyt 1 g^ra teszi. Nem is Szólva itt ismét a maxi- 
mális súlyOli alapuló azámítások feltétlMiül téves voltáról, Mák azt emelem 
ki, hogy magit az 1 g-os denársúlyt is túlkevésnek kell tartanunk. A XI. 
század elején s az előző időben a legrosszabb német dénárok átlagstílya 
is meghaladta Szent István maximalis pénzsúlyát (v. ö. Inam a — S t e r n- 
e g g II. 499 — 502. 1.) s az egykorú rossz cseh dénárok átlaga is felette 
van István átlagsúlyának. (Fiala: Ceske denáry. 106—108. 1.) — Balogh 
Albib legújAbban teljezen kritika tiélkül akarja Paulto és Finály iiétetét 
megegyeztetni. Szerinte ^a magyar dénár voltaképen bajor fMenámak 
vehető . . . mindamellett könnyebb kezelés és számítás miatt* (??) egész 
dénárnak veszi II (id. m. 21. 1.) 

1 A ,aenarins* szó írott forrásban először Szent László kerábáti 
szerepel. 

' Az eg^ik Szentpétervároit az j|Erétnitage*-b«ii, a másik — mint 
Nober Károly tói hallom — Szemére Miklós gyűjteményében vaii 
(as utóbbi korábbah WindlechgriiU bg. Wrtokábafl volt). Réthy László: 
Magyar ottfflizm. adatok Oroszországból (N. K. 1908. 88. l) és C. H. H. 
I. 7. sz. érnrn. 

' Annak a feltevésnek, mintha ezek az állhólagoz „deHárok* IMlek 
volna Szent István első pénzei, ellentmond maga a veret litván dbdlii- 
zahiak s e két otánveretnek is a rajza iypikns obolusntfz s még ha csak- 
ugyan István verette volna is a szóban forgó dénárokat, aibk verése aé otM>- 
Insok verését zemifiiesetre sem előzhette meg. - Réthy magz arra alapivá 
^ korábbi helyes feltevésével szemben — újabb véleményét, hogy a két 
ismert példány bélyege nem azonos. Ebből azonban még nent következik^ 
hogy mindkettő ne lehetett volna ntánveret 



182 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

0798 g-os félsúlyát és míg ezeknek 81 38 és 81-48Vo-a 
van 1*5 g-on felül, addig Szent István obolusaínak csak 
64-867«-a van 075 g-on felül. István tehát valamivel 
könnyebb pénzláb alapján verette obolusait^ mint a Karó- 
lingók és II. Henrik az 6 pénzeiket. 

Az egykorú német és cseh dénárokkal hasonlítva 
össze Szent István obolusait, azt találjuk, hogy azok súly 
tekintetében — apósa regensburgi denárait kivéve — vala- 
mennyi német és cseh pénzveröhely egykorú termelését 
felülmúlják. 

A német királyoknak (illetve római császároknak) 983 
és 1056 közt vert pénzei közül egyetlen egynek átlagsúlya 
sem éri el a Szent István obolusainak megfelelő 1 *536 g-os 
denársúlyt/ — sőt csak II. Szent Henriknek bajorországi 
denárai közelítik azt meg 1*50 g-os átlagsúlyukkal. A her- 
czegi pénzek közül IV. Henrik bajor berezeg, István sógo- 
rának denárai {nem regensburgiak) a legsúlyosabbak, 1*40 
g-os átlaggal. A püspöki pénzek közül pedig az 1024 — 1039 
közt vert, átlagban 1*37 g-os kölni érseki dénárok.* 

Maguk a regensburgi dénárok is csak II. Henrik ber- 
ezeg idejében (985 — 995) érték el az ő pénzeiből meg- 
határozott r596 g-os áüagsúlyt. Fia IV. Henrik herczeg 
(később 11. Szent Henrik császár) denárait már sokked 
könnyebb pénzláb alapján verette. Átlagsúlyuk 1*398 g 

' A német királyok különböző pénzverÓhelyeken vert deoárainok 
étlagsúlyai a következők: III. Ottó (083—1002): 1*39, 1*28, 1'24, 114; 
II. Szent Henrik (1002—1024): V50, 1-44, l'Sl, l'SO, r25 ; H. Konrád 
(1024—1039): 142, 1.28, 110; UI. Henrik (1039— 1056) : 1*38, 1-23, 
1'17, 109 g. Inama— Sternegg-nek (íd. m. II. 499—502. L) Dan- 
nenberg adatai nyomán készült táblázata szerint. Nem vettem fel III. 
Henrik császárnak 1*49 g-os, feltűnően nagy, bajorországi átlagát, mert 
ez az átlag mindössze 2 db kivételes súlyú dénárból állapíttatott meg» 
Lamprecht (Deutsches Wirtschaftsleben im M. A. U. 401. 1.) a X. 
századi jó Ottó-kori (U36— 1002) dénár súlyát teszi 1'54 g-m, tehát 
Istvánéval azonos súlyra. A kölni dénár középsúlya — szerinte — utol- 
jára U. Henrik alatt éri el az 1*54 g-ot. Dannenberg és Inama— Stern- 
®SS (i^- ^' ^^' !•) adatai szerint azonban a kölniek ezt a súljrt átlagban 
az Ottók és utódaik alatt sohasem érik el. A maximalis L és II. Ottó- 
kori kölni denáráUag: 1*46, 1*47 g, a n. Henrik-kori pedig csak 1*44 g volt. 

•Inam a— S t e r n e g g id. m. 490—502. 1. 



SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 183 

volty tehát 138 milligrammal kevesebb az István-obolusok 
duplasúlyánál.^ 

A 067 és 1055 közt uralkodó cseh berezegek pénzei 
közül a lengyel Boleszláv Chrobry denárainak átlagsúlya 
1*30 gy a többi ezen is alul maradt.' 

A maximális súlyok tekintetében csak II. Szent Henrik 
császárnak egy 1*90 g-os kölni, egy 178 g-os regensburgi és 
IL Boleszláv cseh berezegnek egy 1*81 g-os denára' közelíti 
meg a Szent István 0962, 0*96, 0*90, 0*89 g-os obolusainak 
megfelelő 1*924, 1 92, 1 80, 1*78 g-os maximális denársúlyokat. 

Szent István obolusainak finomsága — a megvizsgált 
tíz darab obolus próbája szerint — 0*900, 0*890, 0*890, 
0-880, 0*860, 0-860, 0*850, 0*850, 0*820, 0*800 volt.* ÁOüg- 
ban e számok 0*860 finomságot adnák. 

A finomsági adatok megítélésénél — mint már kifej- 
tettem — figyelembe kell venntink, hogy a középkorban a 
technikai eszközök tökéletlensége miatt az ezüstöt nem tud- 
ták egészen megtisztítani. így a 0'950 — 0'960 finom ezüstöt 
fnár tiszta ezüstnek (argentum purissimum), lö-latos (próbás) 
ezüstnek tartották. ^ 

^ Dannenberg. I — IV. adatai nyomán 37 db átlagsúlyául 
r398 g-ot kaptam. Nem vettem fel az 1071f. sz. alatti három értelmetlen 
felíntú dénár súlyát. Innét az eltérés In ama — Sternegg 1*34 g-os 
átlagsnlyától (id. m. H. 502. 1.). 

* Fiala, Eduárd: Ceské Denáry. V Praze, 1895. 106—108. 1. 
levő kimntatás szerint a cseh herczegek különféle typusu denárainak 
átlagsúlya a következő : II. Boleszláv (967—999): 0*82, 1*29, iUetve 1*25 g; 
Emma: 1*24 g; Hl. Boleszláv: 0*91 ; Boleszláv Chrobry: 1'30; Vladivoj : 
0-88; Jaromir: 102, Oldrich : 97, 0*99; I. Bretiszláv: 093, 100, 0-93, 
0*91 g. L Boleszláv (935 — 967) legsúlyosabb denárfaja éri csak el az 
1-55 g átiagsúlyt. 

'Inam a — S terneggés Dannenberg id. m. — Fialt 
id. m. 107. 1. 

^ Gasparetz Géza Elemér pontos mérései a M. Nemz. Múzeum 
10 darab obolusán. 

* L u s c h i n : Steirische Münziunde. (Jahrbuch f. Altertumskunde. 

looo 
n. 1908.) Wien, 1908. 210. 1. : „AIs feines Silber, dass wir als ^055* oder 

16 löthig bezeichnen, selbst wenn der Ausdruck purissimum argentum 

10 
lautete, nur ein Silber von 0^ = 950, und selbst in Vénedig nur von 
23 *" 

2j = etwa 0*960 Feine verwendete." V. ö. még u. erről: Luschin: 



i§4 íákófÁM PÉnrfÖKtÉinsT 

A peti£Veré9tl61 úz erezet mindenekelőtt tnegtísztftották 
nemtelen tartalmától, kiégették. Az így előáűitött ^Usztá^ 
etuüköt vegyítették az elOfrt ötvénynek megfelelő léz- 
íhétinyiséget. A XIII. században hazánkban a forgftlothban 
általánosan használt ^atgentum decinlae cotnbustionis' vagy 
egytized-részig égetett ezüst Vio'^s^ .tiszta* eztístből és 
Vio-rtsz rézből állt Mivel azonban maga a tiszta ezüstnek 
nevezett fém md csak 0*950— 0-960 flnom ezüstnek felel 
ftieg, áz .argentum deőimae combtistionis' sem volt tény- 
leg 0*000, háíiem csak 0'855— 0*864 fínoni ezüst 

SüHl István obölusaiHak dUagös finomságául OSöO^U 
HáptuHk; a tíz megvizsgált obolus közül nyolcznak fltlom- 
ságá 0*850 fölött ván, égy eléri, három pedig nagyon meg- 
közelíti a 0*900 finomságot. Áu)k finomsága a kOzépItoH 
^decima combUstio^'É ezüstnek felelt meg, tehát etüstjük a 
kot technikai készségéhez mérten i4'4 latos (0-900 finom) ezüst 
volt, habár a valóságban csupán 0*860 flnomságót mutatnak. 

Szetlt tetván obolusdinak finomsági foka teljesen ínég- 
felel áz egykorú liémet és cseh pénzek finomságának,^ süly 
tekintetében azonban felülmúlják az egykorú német éS cseh 
pénzeket — II. Henrik herczeg 985 és 995 közt vert r^ens- 

AUg. Münskonde. 16a<-168. L — Dié Chrotlelogie d. Wiwúm Pfttmigé 
(Sitzungsberichte d. Kais. Akad. CXL. Wien, 1899. 18. L) — Jftsieilaskjr 
Oéia: As alsóhelbényi érMnlelet tdtedékérdl (N. KöHl. 1914. 64. L) és 
Kropf Lajos: A magjrárországi pápai ádószsdők ssámadAsai. (M. O. 
T. S«. 1901. 200— aOBt 1.) V« ö. a Bsvesstéat. 

^ As igykorá némti áknáfVk flnomságáia ^- sajnos — - a nemét 
SMdilrodalam sddig iiam igéd fofditott figyelmet A Karoling-danárdkat, 
— éppúgy mint a aiagyar ssaktrodalombaii Sssflt IStráA pénieit — iitíU 
ezüstnek Urtják. Már Hilliger is felhivU a figyelmet e feltevés té^it Yollára 
s arra, hogy régebbi mérések eredményei sserint 0*985| 0-810» tői 0*405 
finom Karoling-dénárok is vannak. Ugyanő a 754/5. capitbUve alapján 
O-QOQ'hen véU a Kar^ing-deoár törvényes finomságát megáOapíthatoi. 
(Schilling d. Volksr. 1903. 206—208. 1.) A X— XI. száaaéi tiémet dénárok 
finomsága as Obriyeko-l^t vissgálato sserint 14 Jai 2^% gr. voU (Dan- 
nenbérg. L 14. 1.), aXm. ssázadi kölni jó dénároké 0^900 (Ktnae, Bmst: 
Kölnische Geldgeschichte. Westdeutsche Zeitschrift. Ergzgsheft IV. 16. l) — 
A esek dénárok finomsága Fial a vizsgálatai szerint (Öeské denáry. 113— 
11 4. 1.) átíagban a következő: 11. Boleszláv: 0*874, O^lH, 0.580; fioieszláv 
Chtobry: 0-890; Oldrich: 0^17, 0-945; 1. BretisíláV; 0-883, O'SSl, 0'657. 



smVT tnvAtt FÉ!t2V«lUÍ6E 1 88 

bui9 denárainak kivételivel) Ae egykorú külföldi pénzek- 
Hes viszonyítva, a magyar péns nehezebb pénzláb alapjáh 
vert, tehát értékesebb pénz volté Bnnek hfltáda abban tíyU- 
váiiult megi hogy a XI. izAtadi fnágyat péntek — 5 első- 
S9rbán SMmri IsMh őbdusai — nem sokkal első veretesük 
MiáH a nemufkM forgalomban is elfogadott, sőt ttagyon 
kedveli fizetési eszkűusé lettek. Viszont az egykorú külföldi 
péntek nem voltak hazánkban forgalomban, még a Cseh- és 
Lengyeldrscágban annyira kedvelt regensbuigi dénárok setti. 
A XL Ésáeadböl Síármaad külfUdi éreifUelétekben 
sűrűn fordulnak dO Szent Istvánnak és utódainak obdlusái. 
Legnevezetesebbek a lengyelországi leletek. Bzekben gyak*" 
ran as összes külfbldi pénzeknél nagyobb számban szere- 
pelnek a magyar óbolusok. Különösen a XK század második 
fetibffl, tehát oly idObOl származó leletekben^ á hiikor a magyar 
pénz jósága már közismert lehetett, igen nagyszámú magyar 
obolusi taUUtak. Sűrűn fordulnak még elő a itiagyar obolusök 
Horvátország, Morva* és Csehország, Szilézia, Szászország, 
Poroszország, Livland, Mecklenburg^ PommeTánia, Dánia, 
Gothland, sőt a távoli Farőr-szígetek XL századi leleteiben. 

^ A t>lotlskl Idlfetbeo 46, a Ixükolajev^iben 70, a Waldauerfurtíban 
95, a déüllneiibén 89, A ssüésiai wátlríschibeti 95, a pdmnieráiliai slni- 
knriban 51, a 9000 émnbdl álló híres Vossbérgi lelttbatl 384, a idtttfA 
prerauiban 793 db Sseot István-kori s más XI. sz.-i magyar pénzt talál- 
tak stb. — A lanQreleíSzági magjrar lelatekról GiimovftkJ Marián: 
A fiiagyar péiü ssareplésa Langyelorsságbaü a XI. ssázadban (N. R. 
1906). — A stilésiaiakról FriAdAdsbnrg: SchlestenA Münigéschictatli. 
Bnsku, 1888. 6. L — A cftSh és morva leletekről Fial a, Ed.: ÖAské 
danáry, 179-188. 1. ~ A horvátorsságiakról BrunSmid (idM 
L n s c h i n : Alig. MüdSkundei 1 10. 1.). — D a n n e n b a r g id. m. I. 
50—98. L U Odera m* frAflkfiSfti, schWaraowi, berlini^ plonski, iidioitzeli, 
aandói (Farőr), piepi (Esthland) és berlini II. lelet magyar érttiéirdl érté- 
ait — Réthy Lásaló több dolgoiatában saámolt be a Bálti-tenger- 
menti, farói, poseni, dániai, porosz, szász, ponimeráhiai, léngjfelorscigi^ 
esthlandi, morvaországi magyar péUsleletekről* Réthy: Cötpu^ Ntiriimorum 
HtmgMriae (Areh» Ért V. 1885. 146-^147. 1.) ; Kiadatlan magyir énnek a 
NenuMli Máz. Atemtárábtfft (u« ott VL 1886. 87. L) ; Újabb utam AZ egye- 
temes magyar éremtári kiadvány érdekében (u. otl Vil. 1887. 46-^48. L 
éa Ol'-Oe. L); A margttizigeti árpádkori éremlelet (u. ott XIV. 1894. 
90. L) ; n. Géza és in. Béla érmei (IH. Béla emlékezeté. 1900. 169. l) 



186 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET 

A XI. századi magyarországi leletekben — ezzel 
szemben — byzánczi aranyakat kivéve, külföldi pénzek 
egyáltalában nem szerepelnek.^ 

Különösen kedvelt fizetési eszköz volt a magyar pénz 
a Balti-tenger vidékén, olyannyira, hogy a pommerániai és 
vend herczegék maguk is a magyar pénz mintájára verctr 
ieh pénzt. A durva, barbár kézre valló, visszás és értel- 
metlen feliratú Szent István- és I. Béla-féle pénzek, a 
milyenek nagy számban kerültek elő a farvei (Holstein, 
242 db), bomholmi* és más leletekben, ezeknek a Balti- 
tenger melléki vend herczegeknek pénzei, tehát a magyar 
obolusoknak egykorú, külföldi utánveretei {Nachpragungen) 
voltak,^- Készültek ilyen magyar pénzek mintájára vert 
után veretek Németországban^ és Lengyelországban^ is, de 
amazoknál sokkal kisebb számban. Ezek a külföldi után- 
veretek az azt kibocsátó fejedelmek országában rendes for- 
galmi pénzek voltak s főkép azért verettek a magyar pénz 
mintájára, hogy annak — mint külföldi pénznek — hasz- 
nálatát a forgalomban korlátozzák.^ 



A fennmaradt forrásokból megállapítható positiv és 
kétségtelen eredmények megállapítása után áttérhetünk a 
pénzláb meghatározásának kísérletére. Kísérletnek kell nevez- 

^ A leletek ismertetését lásd : Horvát István (Tudományos 
Gyűjtemény. 1884. I. 42—47. 1.) ; Róthy (Arch. Ért. XIV. 1894. 
60. 1.); Rómer Flóris (Arch. Ért. III. 1870. 206. 1. — VII. 1873. 94. L) 
és N. Kőzi. 1903. 90. 1., 1905. 72. 1., 1908. 102. 1., 1912. 141. 1., 1914. 
52. 1. — V. ö. még Hampel József: Újabb tanulmányok a hon- 
foglásl kor emlékeiről. Budapest, 1907. 152 — 153. 1. 

« Gumovski id. m. (N. K. 1905. 87. 1.) és Réthy (Arch. 
Ért. VI. 1886. 37. 1.), 

» Réthy id. értekezései. (Arch. Ért. V. 146—147. L és VI. 37. 1.) 
Réthy: C. N. H. I. 6. 1. 

^ C. N. H. I. 5. és 6. sz. érmek. 

^Harsányi Pál: Árpádházi királyaink kiadatlan érmei (N. K. 
1912^ 85. 1.) ismertet egy érmet, a melynek előlapja a XI. sz. magyar 
obolusrajz, hátlapja pedig egy ismert lengyel dénár. 

* A C. N. H. 5 — 6. sz. a. utánveretek három példányát a Magyar 
Nemz. Múzeum-hBXí 0*850, 0'830, 0*730 finomnak találtam. 



SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 



187 



nem, mert semmiféle biztos értesítésünk sincs a Szent István- 
korabeli s általában a XI. századi magyar pénzverést alap- 
súly nagyságára nézve. 

A súlymértékek tárgyalása közben kifejtettem, miért kell 
valószínűnek tartanunk, hogy a X. században Regensburgban 
és a XI. században Szent István pénzverésénél a 408 g-os Karo- 
ling-font volt a pénzverési alapsúly. Úgy II. Henrik bajor ber- 
ezegnek, mint Istvánnak pénzei a jó Karoling-dénárok mintá- 
jára verettek s így nem igen készülhettek más pénzverési súly 
alapján. A pénzláb meghatározásánál tehát abból a feltevésből 
indulok ki, hogy a pénzverés alapsúlya a 408 g-os font volt. 
* Szent István obolusainak átlagsúlyát 158 darab pénz 
alapján 07682 g-ban állapítottam meg. Tekintettel azonban a 
középkori „al marco" vert pénzek több ízben említett sajátsá- 
gaira és a használatban előállt kopásra, ezeknél is, mint a 
Karoling- és más pénzeknél tettük, 57o-os hozzáadással kell 

élnünk. 

1 obolus = 07682 g 
50/^ = 0-0384 „ 

0-8066 g 

A kiverési súlyt, helyesebben a törvényes átlagsúlyt 
tehát 0-8066, kereken 0'800 g-ra kell tennünk. Ezt az ered- 
ményt igazolja az is, hogy a fennmaradt példányoknak 
40-547o-a eléri a 0*800 grammot.^ 

Az obolusok finomsága 0*900 lévén, a valószínű pénz- 
lábat következő táblázat fejezi ki : 





Dénárok' 


Obolusok 


Teljessúly 


Szinsúly 


sz áma. 


grammban 


1 font 0*900 íinom pénz- 
ezüst 


[255] 


510 


408-00 


367-20 


[1 számítási font] . . . 


[240] 


480 


384-00 


345-60 


1 denár 


[1] 


2 


1-60 


1-44 


1 obolus 


V. 


1 


0-80 


0-72 



^ A jó Karoling-dénároknak csak 35*445% -a éri el a törvényes 
1*7 g-os súlyt. 

' A Karoling'pénzlábbal való összehasonlítás végett veszem fel 
a verésre nem került dénárokat is. 



1 88 llAGTAfi PÉRETOintNKT 

^gy fi>^^ pénzezüstből nem 480, hanem 510 oboluH 
i^efieki Ae egy font pénzezüst és a 480 oboluft közti érték- 
különbség — 21*6 g szinezüst — adja a kincstári pénz- 
verés! Uletéket^ a mi 5-887o-nak felel meg (a 867*20 g-hoz 
Yiszonyitva). Nem igen lehet ugyanis két^égünk^ hogy 
nálunk is, mint nyugaton, 240 denáfi vagyis 480 obolus 
forgott égy font finomezüst értékben.^ 

A források szerint az ezüstpénzekkel egyidőben — 
mint láttuk — a régi üHópénz és az evvel azonos értékű 
bjhtánati arany (pensa auri) is használatos volt, különösen 
a nagy foi^galom lebonyolítására. E pénzek és az ezüst- 
obolus értékviszonyának meghatározására egyedüli forrá- 
sunk Szent István I. 32. t-cz.-e. Ez — mint láttuk — a 
Unó és pensa anri értékét 27s solidusban, vagyis 30 
dénárban állapitja meg.* Igaz^ hogy ez a meghatározás 
bajor eredetű s így bajor dénárokra vonatkoztatható, mind* 
azonáltal — tekintettel a bajor és magyar pénz szoros 
kapcsolatára *~ valószínűnek kell tartanunk, hogy Szent 
István pénzéből is (30 dénárt, vagyis) 60 obolust számi- 
iottak 1 aranyra és 1 tinóra, 

A by^ánczi aranyak állandó, 4*4 g-oS forgalmi súlyát 
és a magyar obolüsok 0*72 g-os flnomsúlyát véve fel, a 
két nemesfém értékarányául l:9*818-at, kereken 

1:10 

értékarányt kapunk. Ez a szám pedig fedi az afany és 
ezüst XI— XIII. századi értékarányát.' 

Ismételnünk kell azonban, hogy úgy a Szent István- 
kori pénzláb^ mint az 1 : 10 értékarány meghatározása /s/- 



' f*ipin korában a verésre magánosok részéről beadott ezüstből 
ll2 ioUdtts litáú 1 solidast vonUk le illetékképen (v. ö. I n ama— Stern- 
dgg íd. m. I. 2. AuO. 624., 11. 413—414. 1. és Soetb eer id. h. IV. 
^72— 273. L), a mi 4-54%-nak felel meg. 

' Schoenvisner (id. m. 157. 1.), Finály (Erd. Máz. Egyl. 
Évk. IV.) és mások Saedt Istirán I. 32. t ci-ének É Corptis Jtirisban 
levő hibás szövege (16 tinó s LX soL, XL sol. helyett) alapján a pensa 
4íMrU 46 dénárra tették. 

' V. ö. erről a XIV. fejezetben mondandókat 



szMHT iSTvAir PéarxvssiSE 1 80 

Uvésebm íUapescik, s igy, bár minden vatószíniiség e fd- 
tws^i helyessége mellett szól^ az eredmények kétségtelen 
helyességét nem kívánjuk vitatni. 



öss^segezve az érmek külső alakjából, a pénzsúlyok- 
ból és a leletekből levont tanulságokat, az ezekből meg- 
állapítható poaitiv eredményeket következőkben foglalhatjuk 
össze: 

Szent István, az önálló magyar pénzverés megalkotója, 
uralkodása p\9ö éveiben kezdett pénzt veretni. 

Pénzei el^^tási technika* éremmjz és súly tekinte* 
tében apósa, II, Henrik bajpr hercseg 885 és 905 közt vert 
i^[ensburgi obolusainak mintájára verettek. 

Dénárokat Szent István nem veretett, csak obolusokai 
(féidenárosQkat) igen nagy számban. 

Szent István obolusai — a kor technikai készségé- 
nek m3gfe|elő módon előállított — O'OOO finomságú ezüst- 
ből készültek. Súly tekintetében, bár a jó Karoling-dénárok 
és 11. Henrik herczeg regensburgí denárainak félsúlyát nem 
érik el, az összes egykorú német és cseh uralkodók dená* 
rfűnak félsúlyát meghaladják. 

Szent István pénzverésének gazdaságtörténeti jelentő- 
sül^ abban van» hogy minti^y látható kifejezése annak 
a szoros gazdasági kapcsolatnak, a melybe hazánk Szent 
István uralkodásakor Nyugat-Európa keresztény államaival, 
elsősorban a keleti német tartományokkal került. 

A korábban keleti — arab, kazár és byzánczi — be- 
folyás al^tt álló s a Kelet gazdasági érdekkörébe tartozó 
magyar népet Géza és Szent István vezették be a nyugati 
keresztény államok morális, politikai és gazdasági kőzös^ 
Ságéba* 

A morális es cuUuralis kapcsolatot a nyugati keresz- 
tény-katholikus egyházhoz való csatiakozás és a középkori 
keresztény cultura első zászlóvivőjének, a Szent Benedek- 
rendnek betelepítése hozta létre. 



1 90 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A Nyugattal való szoros politikai kapcsolat megalko- 
tását Géza fejedelemnek Ottó császárhoz ktildött követsége 
vezette be, István bajor házassága segítette elő és a magyar 
királyság megalapítása, a magyar királynak a római pápától 
küldött koronával történt megkoronázása, tetőzte be. 

A gazdasági kapcsolatot legpregnánsabban a frank- 
bajor pénzrendszer meghonosítása fejezi ki. A nyugati 
pénzrendszer behozatala óta Magyarország részévé vált 
a nyugateurópai pénzpiacznak és ezzel az ország a 
^ — politikai és gazdasági függetlenségét e korban komolyan 
veszélyeztető — byzánczi érdeksphaerából végleg a nyugati, 
német-olasz érdekkörbe lépett át. A közös alapon nyugvó 
pénzrendszer kétségkívül hatalmasan mozdította elő a nyu- 
gati kereskedelmi összeköttetéseket, a fejlettebb gazdasági 
viszonyok meghonosodását és megerősödését. 

Rendkívül szerencsés körülmény volt, hogy Szent 
István éppen II. Henrik bajor berezeg pénzverését vehette 
mintául, a ki a X. században már megindult fokozatos 
pénzromlásnak saját hazájában uralkodása tartamára gátat 
vetett és a Karoling-pénzrendszer regenerátora volt. Ez 
tette lehetővé, hogy a magyar pénz, alig pár évvel szüle- 
tése után, jelentős szerephez jutott az európai nemzetközi 
piaczon. A jó súlyban vert magyar obolus a XI. században 
egész Észak- és Északkelet-Európában elterjedt és a keres- 
kedelmi forgalomban kedvelt fizetési eszközzé vált, viszont 
Magyarországon minden külföldi pénznem meghonosodását 
meggátolta. E ténynek jelentőségét fokozza az, hogy a 
XI. században a francia és német királyok, a berezegek és 
püspökök pénzei már helyi jelentőségű fizetési eszközzé 
sülyedtek s még a korábban jóhírű regensburgi dénár sem 
tudott a pénzromlás általános áramlatának ellentállni. A 
magyar pénznek minőségében rejlő előnyeit — az egykorú 
német pénzek fölött — leginkább az bizonyítja, hogy Len- 
gyelországban a XI. században az ott korábban ural- 
kodó regensburgi és más német forgalmi pénzek helyét 
foglalta el. 

//. Henrik bajor herczeg pénzverési reformjának 
egyik leglényegesebb — s eddigelé nemcsak hogy nem mél- 



SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 191 

tátott, de figyelembe sem vett — eredménye az volt, hogy 
veje. Szent István^ az áltála visszaállított Karoling-péne- 
rendszert illtette át magyar talajba. Ezáltal a XI, század 
általános pénzromlása közepett a Karolingok és IL Hen^ 
rík bajor herczeg egészséges pénzpolitikájának^ a nehéz és 
jó pénz rendszerének örökösévé és fenntartójává a magyar 
király lett. 



NEGYEDIK FEJEZET. 

A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A 
HERCZEGEK PÉNZVERÉSE. 

Szent Isván közvetlen utódaínak, Péternek és Sámuel- 
nek, pénzei külső kiáUítás tekintetében teljesen az ő obolu- 
sainak mintájára verettek. Az éremrajz mindkét lapon 
ugyanaz maradt, csupán a körirat változott m^. Az előlapra 
természetesen az új uralkodó neve, a hátlapra a Regia Civi- 
tas helyébe Pannónia került, nem a Szent István pénzein 
tapasztalt különleges typusü, hanem szép, egyenletes epi- 
graphikus betűkkel. Pannónia alatt itt is, mint az egykorú 
és közeikorú oklevelekben, Magyarországot kell értenünk 
s nem Pannonhalmát,^ mint némelyek magyarázni szeretik. 

I. Andrásnak időrendben első (C. N. H. I. 11. sz.) 
éremfaján ismét a Regia Civitas felirat szerepel. Nem tar- 
tom lehetetlennek, hogy András czéltudatosan verette pén- 
zére — a tőle bitorlóknak tekintett Urseolo Péter és Aba 
Sámuel alatt használatos Pannónia helyébe — a régi fel- 
iratot. Ezzel akarta talán jelezni a jogfoljrtonosságot, hogy 
nem e trónbitorlók, hanem István király utódának tekinti 
magát. Lehet azonban, hogy csupán az a gyakorlati oka 
ennek, hogy első pénzeihez mintául Istvánnak általa ismert 
pénzeit vette. Erre mutat az, hogy későbbi pénzeire ő is 
Pannoniát veretett. 

I. András második (C. N. H. 12 — 14. sz.) éremfajá- 
val megszűnik a két lap rajzának azonossága. A hátlapon 

^ V. ö. erről Jeszenszky Géza helyes megjegyzéseit (N. K. 
1014. 54. 1.) 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 193 

a régi rajz van Pannaneia körirattal, az előlap a kereszt- 
motivum megtartásával díszesebbé alakul. A háromsugarü 
kereszt karjaiban már nem az ékek, hanem változó jegyek 
— kör, karika stb. — foglalnak helyet.^ A köriratot s ezzel 
az egész előlapot négyszer — három-három vonással — 
megszakított négyes vonalkör (egy gyöngykörrel) szegélyezi. 




'^'^ífM 



■tí'jtJi 



(C. N. H. 12.) 
9. I. András obolusa. 



Ez a vonalkör samanida hatásra mutat és talán András 
oroszországi tartózkodására vezethető vissza, mert ott vol- 
tak az arab-perzsa pénzek nagyobb számban forgalomban. 
L Bélának és I. Gézának úgy berezegi, mint királyi 
pénzei (C. N. H. 15., 16.,* 23. és 24. sz.), valamint Szent 
László első (C. N. H. 25. sz.) érme a Szent István-féle 
éremrajzot követik, azzal a — már I. András második 




(C. N. H. 16.) 
10. I. Béla obolusa. 

éremfajánál tapasztalt — eltéréssel, hogy az előlapon a 
kereszt karjaiban a négy háromszög helyét, az egyes 
példányokon igen nagy változatosságot mutató, változó 
mellékjegyek, karika, pont, kereszt, félhold, ék stb., foglal- 
ták el. A hátirat Pannónia^ gyakran romlott alakban 

' ^^gy háromszöggel jelölt péozpéldányai is vannak. A Magyar 
Nemz. Múseum éremtárában pl. 10 db ilyen példányt láttam. 

* A C. N. H. 17. sz. érem az újabb leletbizonyitékok szerint 
m. BéU korából való. V. ö. az V. fejezetet. 

Hóman: Magrar pénstOrténet 13 



1S4 



MAGYAB PÉMZTÖRnbier 



(Panonai, Panonnia). Béla pénzein a betűk kerekded alakot 
(e, X, p, R) öltöttek. 

Salamon pénzeinek éremrajza ^észen új. Először 
jelenik m^ rajtuk a király képe. A XI. századi német 
pénzeken — ktUÖnösen a császárok denáraln — általánossá 
vált AZ előlapon egy koronás fő, néha térdkép alkalmazása. 



(C. N. H. Vi.) 
11. Gén hem«g obolusa. 



körirattal vagy a nélktll és többnyire kis mellékjegyekkel 
(kereszt, kaiika stb.).' Salamon — a császár dénárok min- 
tájára — obolusai előlapjára Rex Salomóni körirattal koro- 
nás királyi térxlképet (C. N. H. 19., 20.) vagy főt (C. N. H. 
21.) veretett, rajta vag>' mellette apró mellékjegyekkel. 




(C. N. H. U.) 
12. I. GÍM obolns*. 




(C. N. H. 21.) 

13—15. Salamon obolasai. 

A háüap rajza a régi, körirata — néha visszásán és rom- 
lott alakban — Pannónia vagy Pannónia Terra (C. N. 
H. 20-). A 19. számú érem félsúlyban is veretett (C. N. H. 
Póü. 19A). 

■PLDanaanbBiTK: 881., 883—836., 846—848.. lOM., 1100. 
sz. 111. Henrik csésiú'kori émwk. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 195 

Nevezetesebb Salamonnak egy másik — a többi térd- 
képes fajnál mindenesetre későbbi — (C. N. H. 22. sz.) 
éremtypusa. Az előlap rajza azonos a másik két térdképes 
fajéval, mig a hátlapon, r^z nélkül, Panmmia felirat van, 
három vízszintes sorban. Ez a hátirat a X — XI. században 
divatos kölni denárrajzra emlékeztet^ s arra enged követ- 
keztetni, hogy ezt a hazai éremfajok közt idegen rajzú pénzt 





16—17. Hanno és Siegwin kölni érs«kek denáijaiiiAk hátlapja.* 

talán kölni pénzverők készítették. A kölni pénz mintául vé- 
tele érthető, ha tudjuk, hogy Salamon sógorának és párt- 
fogójának, IV. Henrik császárnak, uralkodása alatt ennek 
volt nevelője, Hanno kölni érsek (1056—1075) hosszú ideig 
uralkodott a császár helyett. Az éremrajz közvetlen min- 
tájául is Hanno kölni dénárja szolgálhatott.' A C. N. H. 
22. sz. éremfajnak több nagyságbeli változata különböztet- 
hető m%, a miről alább fogunk bővebben szóhii. 



^Dannenberg. I. 320a) — 858. ss. a. érmek. 

* U. ott 394. és 403. ss. érmek. 

* Érdekes találkosás, hogy ngyanesidótájt — minden elősmény 
nélkül — n. Bolessláv lengyel király is veretett hasonló rajsú pénzt 





18—19. n. Bolessláv 



(Lelewel, Joachim: Nomismatique du moyen áge. Hl. Paris, 1835. 
67. 1. Table Nr. 3—4.) Annál féltfinóbb es, mert Salamon Bolessláwal 
nem áUt semmiféle össseköttetésben. — Csehorsságban már Oldrich hercseg 
(1012—1037.) idején találkosnnk hasonló hátiratú pénssaL Fial a: 
Ceské denáry. VIL Ubla 6. rajs. 

13» 



196 



HAGTAB riXTtÖKrtKKr 



Sunt László pénzei éremrajz tekintetében rendkívül 
változatosak. A Béla és Géza pénzeível azonos veretű első 
(C. N. H. L 25. sz.) éremfaj mellett még kilencz, összesen 
tehát tíz változatát ismerjük László pénzeinek.' 

A kilencz késObbt faj iűtíís vonása, hogy a régi hát- 
laprajz megtartása mellett hátiratuk már nem Pannónia, 
hanem — mtnt az elŐU^ — Ladislaus Re. A hátlap 
kidolgozása hanyatlást mutat. Az elölapi veret legtöbbször 



re. N. H. M.) (C. N. H. S7.) 

20—23. 5»nt Láuló obolusai. 

átrajzolódik a hátlapra, a ml a hátlapveretet elmosódottá 
teszi. Emlékeztetnek ezáltal a Németországban 1 100 táján 
divatos úgynevezett /ií/&riic7/^/<i^a{HaIbbrakteaten).* Több 
példányon a hátlaprajz teljesen hiányzik, a pénz bracUáía- 



■Réthy László a C.N.H. -ben 13 éremfi^t különbCztet meg. Eiek 
k&siil aionbin a 28., 29. is 30. si. itmeX csak nsgyúgbelt altéríst 
muUtnak, uniről alább bővebben ■zdluak. A C. N. H. I. 36. sí. értm pedig. 
R int\j ^^etlon egy példánjbao ismeretos, • 34. sí. ütta tgykorú hamis 
péUáujia. A iíagyar Hemz. líiuuMmhaa bvó egyetlen példány finomságát 
— próbatúvel yégtvü viisgáUttal — 0-300-mai találtam. BdiEiönyi 
Arnold * C. N. H. L 34. kisebb váltoiatinak taxija. (N. K. 1003. »&. 1.) 

' V. á. eiTJI Friedansburg; Deutache Miimgesehichte (Meister's 
GrundriM) tl5. 1. és Halké: HandwÖiteibucb der Müaafcnnde. Beilin, 
1908. &1— 52. L A fUbracUdláiDil ■■ eiüstUp vékonysága miatt a két 
lap bélyegcjje átUtődik u ellenkaifi lapra s ezáltal ai érem étt«lmetleaaé 
lesi. E hiba kiküssöbölése ccéljáböl bosták divatba as irodalomban 
braetcáta néven sierepló egyoldali vetelú lamespéoMket. 



A XI. SZXZADI PÉMZBOMLAS ÉS A HlitCZRGEK PÉNZVERÉSE 197 

szerűvé lesz, a mi mind a hátlap gondatlan elöálHÜsára 
és az ezQstlap vékonyságára vezethető vissza. 

Az előlap rajza a C. N. H, I. 26. sz. érmen a régi. 
Szent István-kori kereszt, a sarkaiból négy háromszöggel. 
A C. N. H. 27. és 28—30. az. két éremfaj koronás föt 
ábrázol. A 27. számú fajt — I. András második érem- 
typusához hasonlóan — n^fyszer megszakított négyes 




vonalkör szegélyezi, a 28. számút egyszerű gj'öngykör, 
A C. N. H. 31. és 32. sz. érmek a régi éremrajz válto- 
zatai, azzal az eltéréssel, hogy a kereszt szárai a kUlsÖ 
kör szegélyéig terjednek, igy a köriratot négy helyen 
metszik és a négy háromszög helyét négy kis kereszt fog- 
lalta el. A 31. sz.-ná] a fökereszt szárai négy kis kereszt- 
ben, a 32. számúnál két-két kis félholdban végződnek. 
A C, N. H. 36. sz. érmen a kereszt nyolczas küllővé 
alakult' A 33. sz. érem rajza egészen tíj. Három keresz- 
tet ábrázol s a két kör közt a köriratot négy kis félhold 



' BörisSnyi: Szent Uaxl&>rélo éremlelet. (N. K. 1903. 9£. 1.) 
e typusf a régi énmraji acoo példioyai módosulisinak taitJa, » meljro- 
ken a DJgy hiiomszög hosszá ékkí alakulva, a beliS kör siélélg njtillk. 
V. ö. Rupp L 38. se. éa BÖrasönyi id. h. IL typus: 1—2. m. írmer 
ket. Emlékwtet e raji 1. Andris C. N. H. 12. h. pjnzének njiira i*. 



198 MAGYAS PÉNZTÓKTÉNBT 

metszi.^ A C. N. H. 34. és 37. sz« érmeken eltűnt a belső 
körvonal s a rajz az egész éremlapot betölti. A 34. sz. 
érem rajza a 33. számúéval rokon. A három kereszt a 
köriratot két részre osztja. A 37. számún az egész érem- 
lapot betöltő nagy kereszt karjaiban két-két háromszög 
közt a király négy részre osztott nevének betűi foglal- 
nak helyet 

I. Andrásnak C. N. H. 12. (13. és 14.), valamint Sala- 
mon C. N. H. 22. és Szent László C. N. H. 28. (29., 30.) 
sz. éremfaján belől több nagyságbeli változat ismerhető fel. 
A kisebb példányokat régebbi íróink fél-, harmad- és 
nq[yeddenároknak, a nagyobbakat dénároknak tekintették. 
Ez éremfajok egyes példányainak vizsgálata arra a meggyő- 




(C. N. H. 14.) 
28. L András körülmetssett obolusa. 

ződésre vezetett, hogy e kisebb példányok semmiesetre 
sem tekinthetők denárhányadoknak. A C. N. H. 22. sz. 
kisebb változatai — kisebb bély^kkel — különböző pénz- 
kibocsátásokat jelölnek, tehát külön éremfajoi^ a miről 
alább fogunk szólni. A C. N. H. 13., 14., 29. és 30. sz. 
fajok viszont a C. N. H. 12., illetve 28. sz. érmeknek 
egykorúkig, határazoU czéllal körülmetéli példányai. Döntő 
bizonysága ennek az, hogy úgy a C. N. H. 13. és 14., 
mint a László-kori pénzek mellett egyes leletekben meg- 
találták az azokról lemetszeti vonalkörös éremszegélyéknek 
töredékes maradványait^ Mindkét éremfajnál meg kell 
tehát különböztetnünk a teljes nagyságú, ép és a kisebb, 

^ Kz éremrajs emlékeztet a Dannenberg I. 646. m. a. m. Ottó 
korabeli éremre, a mely két keresztes karcsú torony közt egy magasabb 
keresetet ábrásol. 

* Nuber F. Károly flgyelmeitetett egy ilyen — általa ismert — 
leletre. A Magyar Nemzeti Múzenm-btoi is nagy mennyiségben óriinek 
ilyen leletmellékletképen előkerült töredékes ezűstforgácsot. 



A XI. SZAZADI PÉNZSOMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 199 

körülmetélt darabokat E különbségeket különösen a metró- 
logiai vizsgálatoknál kell figyelembe vennünk. Alábbiakban 
C. N. H« 12. és 28. alatt mindig a teljes nagyságú, ép pél- 
dányok, 13—14. és 29— 30. alatt körülmetélt példányok 
értendők. 

Az egyes éremfajok keretén belül már Szent István 
idejében fellépő számos bélyegváUozat-nak ^ a pénztörténeti 
és metrologiai kutatás szempontjából semmi jelentősége 
sincs. A betűformák változásában, azok fonák elhelyezé- 
sében, téves betűalkalmazásban, a gyöngysorok, vonalak, 
körök eltérő rajzában, sőt a finomabb és durvább veretben 
és a belső kör átmérőjének változásában megnyilvánuló 
különbségek a pénzverés technikájára vezethetők vissza. 
A XL századi magyar pénzeket nem állandó, vésett bélye- 
gekkel verték, hanem ponczoláSf vagy mint régebben ne- 
ve2sték, poHczéUáSy p<mczérolás útién előállított bélyeg- 
zőkkel.< 

A poHczéüás természete hozza magával, hogy nem- 
csak minden pénzverő munkás dolgozott másféleképen, 
hanem hogy az egyes ponczélloU bélyegekkel vert pénzek 
is individuális sajátságokat mutatnak. A ponczéUott bélyegző 
puha anyagból készült s ezért gyakran kellett azt változ* 
tatni, a minek eredménye egy újabb bélyegváltozat lett, a 

> Réthy Lássló (Arch. Ért V. 1885) Ssent István péoxeinek 149, 
L Andrisénak 166, Béla herczegének 193 bélyeg váltosatáról ssól. — 
Nuber Károly a C. N. H. 59 éremfajon közel 1000 bélyegváltozatot 
állapított meg. (SsóbeU közlése.) 

' PoHCzéBdS'tkak nevezik, a midőn a negatív bélyegsót nem vésés^ 
sel, hanem az ú. n. f,p<mczol' -óknak kalapácscsal való beverése útján 
állítják eló. A XL sz. pénzeken pL a gyöngykor egyes gyöngyei egy 
pontot domborúan ábrázoló ponczol-nak többszöri egymás mellé verése 
által, a háromszög egy A-et domborúan ábrázoló ponczol-nak, az 5 betű 
két félholdas ponczol ^ w egymásmellé verése által állott a negatívon 
eló. A durvább és finomabb veret a p<mczo^T%, mért kalapácsütés erős- 
ségének következménye. Mindezekről v. ö. Kovács Ede: Arpádházi 
királyaink pénzeinek technikájáról. (N. K. 1903. 1—5. L) Az általa 
pouczHirnitlk nevezett szerszám (Punze, Meisel) régi jó magyar neve ,/kmi- 
c2ol' volt A ^poHexolás' is újabb szóképzés a régi ^pamczéOds* helyett. 
V. ö. Ballag! Aladár : Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Glossarium. 
(Arch. Ért IH. 1884. 366. 1.) 



200 MAGTAR PÉMZTÖKTÉKKt 

nélkül, hogy akár a pénztypus, akár a pénzláb megválto- 
zott volna. 

A tisztára technikai okokra visszavezethető bélyegvál- 
tozatoknál nevezetesebb sajáts^a XI — XII. századi pén- 
zeinknek a sigla-rendsztr. 

I. Andrásnak második éremlypusával (C. N. H. 12) 
jelennek meg pénzeinken az ú. n. siglák. Kezdetben a 
kereszt n^ karjában levő háromszögek helyét foglalták 
el változó mellékjegyek (kör, pont, kereszt, félhold, vonal 
stb.), majd Salamon pénzein és Szent László ideje óta min- 
den éremfajon a belső körben avagy a köriratban, a betűk 
közt, gyakran magán az éremrajzon vagy egyes betűk- 
ben elhelyezve találjuk e nagy változatosságot mutató 
jegyeket 

Jelentésüket illetőleg többféle megoldást kíséreltek 
meg az irodalomban, de kielégítő magyarázatukat eddigelé 
senkisem adta. A legelterjedtebb nézet szerint e siglák 
pénzveröjegyek^ a pénzverőhelyek vagy munkások meg- 
különböztető jegyei.^ Mások szerint a siglák kiüöubözö 
pénzkibocsátásokat jdölnek} Az a nézet is felmerült, mintha 
a kereszt karjaiban jelentkező változatos mellékjegyek csupán 
diszitö hdytőlUlékül szolgálnának.' 

A siglaváUozatokat ismertető irodalom flgyelmes át- 
tanulmányozása és a Nemzeti Múzeum éremtárában egyes 
éremfajok különböző siglájú példányain végzett finomsági 
és súlyméréseim alapján arra az eredményre jutottam, hogy 
a siglák jelentésének megoldásánál különösen négy körül- 
ménynek kell döntő fontosságot tulajdonitanunk : 

1. siglák, illetve mellékjegyek vannak oly külföldi 
(így bajor, német, cseh) pénzeken is, a melyeken a pénz- 
verő munkás és a pénzverőhely külön van megnevezve;* 

^ Réthy Lássló: Corpus Nummorum Hungáriáé. I. 12. 1. 

* Börzsönyi Arnold íd. ért. (N. K. 1908. 97—98. 1.) 

* Dannenberg I. 15. 1. a bajor pénsek sigláiról mondja: i^attch 
Kreuschen, Lilién, Stem und allerlei sonstige Zierrathpn dienen bloss sur 
AusfüUung d«r Leere**. 

« Dannenberg 1069c), 1071b), 1111., 1112., 1129. és Fiala: 
Öeske denáry. I. tábla 25—28. sz. rajzok stb. 



A XI. SZÁZADI PÉNZBOMLÁS ÉS A HSRCZBGEK PÉNZVERÉSE 20 1 

2. a siglák igen nagy válíazalosságot mutatnak egy- 
egy uralkodónak pénzein, sőt számuk néha több százra, rúg 
egyazon éremfajon belül is ;^ 

3. az azonos siglával ellátott s egy éremfajhoz tar- 
tozó ^yes példányokon gyakran feltűnő súlydiéris álla- 
pítható meg;' 

4. egyazon éremfajon belül a kiUönbözö siglákkal 
ellátott példányok súlya gyakran teljesen megegyezik és 
sohasem mutat következetes eltérést. ' 

Mindé sajátságok figyelembevétele eleve kizárja azt 
a feltevést, mintha a siglák kíUönböző pénzveröhelyek 
jegyei volnának, vagy különböző emissiókat jelölnének.* 
Viszont az a feltevés, hogy csupán diszitésül szolgáltak, 
czáfolatát leli az éremrajzon, a köriratban vagy betűkben 
elrejtve jelentkező siglákban. Ezeknek semmiesetre sem 
lehetett ^ydiszités"" a czéljuk. Annak a feltevésnek, hogy 
a siglák pénzverő munkások jegyei lettek volna, vagyis 
hogy minden egyes siglának más és más munkás felelne 

^ Rómer Flóris Béla herczeg egyetlen éremfaján 93 (Arch. Ért. 
III. 1870. 206—208., VIL 1873. 94—96. 1.), Jeszenszky Géza Géza 
herczeg egyetlen éremfajának példányain 29 (N. K. 1914. 56 — 58. 1.) és 
Börzsönyi Arnold Szent László 10 éremfaján 61 — közte egyik 
fajon IS, egy másikon 10 — siglaváltozatot sorolnak fel (N. K. 1903. 
96. l.\ A C. N. H. 59. sz. érem 160 siglaváltozatáról — s általában a 
siglarendszer nagy változatosságáról — a következő fejezethez mellékelt 
táblázat tájékoztat. 

* Jeszenszkynél (id. h. 56 — 58. 1.) a 13. sz. érem azonos sig- 
lájú két példánya 0'740 és 0-645 ; a 14. sz. 0772 és 0*819 ; a 29. sz. 
0-656 és 0*843; a 39. sz. 0*637 és 0*739, a 18. sz. három példánya 
0-578, 0-604, 0-642, a 41. sz. 0-651, 0671 és 0'770 g volt. A Nemzeti 
Múzeum Béla-, Géza- és László-kori érmeinek azonos siglájú példányainál 
az illető éremfaj maximalis és minimalis súlyait állapítottam meg. 

* Jeszenszky mérései szerint pL GézAhevczeg különböző siglájú 
pénzei közül a 20„ 22. és 39. sz. siglaváltozatok 0036— 0'638 g-os, a 
39., 40., 41. sz.-ak 0*671— 0*674 g-os, a 13., 18., 21. sz.-ak 0*642— 
0*646 g-os példányokkal szerepelnek (u.-o. 56 — 58. L). Magam a Nem- 
Z9/Ú Múzeumban BéU herczeg 12 különböző siglájú pénzét 0*680—0*600 g 
közt ingadozóknak találtam. 

* Béla herczeg 10 évi uralkodása idejéből ma már jóval több 
mint 100 siglát ismerünk, a mi évente 10 kibocsátást jelentene. 



202 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

megy eUentmondanak azok a sig^ külföldi pénzek, a me- 
lyeken a pénzverő neve is rajta van. A magyar pénzek közül 
Béla herczeg érmein 100 siglaváltozatnál több ismeretes, 
már pedig a XI. századi magyar berezegi pénzveröházban 
nem igen dolgozhatott 100 pénzverőmunkás. Bécsben a 
XIII. században, a mikor a bécsi dénárok forgalma Ausz- 
trián kivül is igen nagy volt, tehát nagy számban verettek, 
mindössze 48 pénzverő dolgozott a pénzverőházban. ^ 

Az összes körülmények mérlegelésével, főkép azon- 
ban az azonos siglájú pénzek súlyeltéréseit és az eltérő 
siglájú pénzek egyezéseit véve figyelembe, az a meggyő- 
ződés érlelődött meg bennem, hogy a siglák a pénzek 
technikai előállításával vannak kapcsolatban s a pénzverés 
ellenőrzésénél volt jelentőségük. 

A középkori pénzek verése — mint már több izben 
kiemeltem — al marco veréssel történt Az egyes darabok 
pontos súlya nem volt megállapítva, csak az, hogy egy 
súly^ység pénzezüstből hány darab pénzt kell verni. 
E mellett mindenesetre meg volt határozva a megengedett 
maximalis és minimalis súly. 

A pénzezüst előállítása öntés útján történt, a pénzverő- 
munkás — akár maga szerezte be, akár a pénzverőmester- 
től, kamaraispántól kapta az ezüstöt — minden öntésre 
bizonyos meghatározott mennyiségű ezüstöt vett vagy 
kapott kézhez. Az ezüstöt azután a törvény vagy törvény- 
erejű gyakorlat által előírt finomságig tartozott nemtelen 
fémmel keverni s az így előállított ötvényezett pénzezüst- 
ből a meghatározott pénzláb szerint pénzt verni. 

így például Bécsben a XIIÍ. században minden mun- 
kás 136 márka ezüstöt vett egy öntésre^ s e 136 márka 
ezüstből — a XIll. sz. második felében — márkánként 

^ Luschin V. Ebengreuth: Wiener Münzwesen im MA. Wien, 
1013. 17. 1. A Xn. századi évi pénsájitás és apró pénzecskék korában 
valószínűleg jóval több pénzverőmunkás dolgozott hazánkban, mint 
Bécsben a XIII. sz.-ban, de a XI. században errŐl még nem lehet szó. 

' Erre, valamint a középkori pénzverés módjára s az ellenórzésre 
nézve v. ö. Luschin más művein kívül különösen Wiener Mümwesen im 
MA. Wien, 1913. (17—18. 1.) ez. jeles összefoglaló művét. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HBRCZEGEK PÉNZVERÉSE 203 

360 dénárt kellett vemi.^ Ilyen öntés egy évben, egy 
pénzkibocsátás, — tehát egy éremfaj — keretén belül, több 
Ízben volt. 

A kész pénzdarabokat a pénzverők elöljárója, Bécsben 
a Münzmeister, nálunk a pénzverőmester vagy kamaraíspán, 
ellenőrző próbáknak vetette alá. A m^határozott maximalis 
és minimalis súlyhatáron beliU mozgó darabokat, ha össz- 
súlyuk — pl. Bécsben 360 darabé — a pénzverési alap- 
súlynak megfelelt, elfogadta, illetve forgalomba bocsátotta. 
A könnyebb és nehezebb darabokat azonban visszaadta a 
munkásnak újraöntésre, új darabolásra. Visszaadta pedig 
nem az egyes pénzdarabot, hanem az egész márka vagy 
fontnyi pénzt, esetleg az egész egyszeri öntés anyagát. 
Ugyanez volt az eljárás, ha a pénzek ezüsttartalma nem 
felelt meg az előírt finomsági foknak. 

Ezzel az ellenőrző eljárással lehet kapcsolatban a 
siglák alkalmazása. A munkások egyszeri öntésükből vagy 
talán minden súlyegységből kikerülő pénzdarabot ilyen 
jegygyei láttak el, nehogy az ellenőrzésnél valami zavar 
támadjon. E jelölési rendszerrel kerülték el azt, hogy ha 
valamely öntés vagy valamely súlyegységnyi dénár dara- 
bolása rosszul sikerült, a többi pénzdarabot is be kelljen 
olvasztani. Másrészt meg esetl^es visszaéléseknél mindjárt 
meg volt állapitható a vétkes munkás kiléte. 

A siglák tehát tágabb értelemben véve a pénzverő 
munkások jegyei voltak. Tágabb értelemben, mert nem 
minden siglaváltozat jelent egy külön munkást, hanem min- 
den munkás öntéseként vagy éppen fontonként (márkán- 
ként) más-más jegyet alkalmazott. Ez magyarázza meg, 
hogy egyazon éremfajon belül is oly nagy változatosságot 
mutatnak. A pénzláb tekintetében a siglaváltozatoknak 
semmiféle Jelentősége nincs. Bővebb ismertetésük a gyakor- 
lati éremtan feladata. A pénztörténet keretén belül saját- 
ságaik külön-külön nem tárgyalhatók. 

Pénztörténeti szempontból igen nagyfontosságú az 
egyes uralkodók korából fennmaradt éremfajok chronologiai 

* V. ö. a 10. fejesetben megáUapitásaimat 



204 MAGTAR PÍII2?rOSTÉNXT 

sorrendjének meghatározása. Tánmzpontul e kérdésben az 
éremfaj typusának az dőző és kővetkező uralkodó pénzei- 
hez való viszonya és elsősorban a leletek összetétele szol- 
gál. Tudvalevő, hogy a középkorban az új érmek kibo- 
csátásakor az előző uralkodó pénzei, valamint ugyanazon 
uralkodó régebbi kibocsátású pénzei beváltattak. A régebbi 
pénzek ezáltal elvben a forgalomból kikerültek. A beváltás 
azonban nem lehetvén teljes, példányaik egy része továbbra 
is használatban maradt, de számuk minden új pénzkibo- 
csátással fogyott. Ennek természetszerű következménye, 
hogy az érentleletekben legnagyobb szántban MkerMö ér- 
mek rendszerint a legfiatalabbak^ vagy korban az utolsó- 
előttiéin s egyszersmind az éremlelet elrejtés! korának meg- 
határozói. 

XI. századi uralkodóink közül csak I. András, Salamon 
és Szent Lkszlb korából maradt ránk több éremfaj. I. András 
pénzei közül a C N. H. 11. sz., a mely Regia Civitas 
köriratával s éremrajz tekintetében is szorosan Szent István 
pénzeihez csatlakozik, korban mindenesetre megelőzte má- 
sik éremfaját. Bizonyítja ezt a tétényi lelet is, a melyben 
Szent István, Péter és Aba Sámuel pénzeivel együtt for- 
dult elő.* 

' Ez ac eset akkor követkesett be, ha a leletben levő énnek az 
utolsó pénzkibocsátáshoz közel esó időben kerültek a földbe, a mikor 
még az előző évi pénzek beváltása nem fejeződött be. Az a körülmény, 
hogy I. Béla és L Géza királjrl pénzei sokkal kisebb számban ismerete- 
sek az ő herczegkori pénzeiknél, nincs ellentétben fenti megállapitásttnk- 
kaL Az ő korukban ugyanis még nem volt rendszer az évi pénsújitás. 
Herczegségük ideje alatt állandóan egy pénzláb alapján s azonos tipusű 
pénzt verettek, melyből a régebbi veretek is forgalomban maradtak. Ezért 
azután rövid (2 — 3 éves) királyságuk idején a hosszú herczegség idején 
vert pénzek nem voltak kellőképen a forgalomból kivonhatók. Ugyanez áll 
fenn Péter és Sámuel pénzeire nézve — Szent István pénseivel szemben. 

' Horvát István: Miért találtatnak gyakrabban a pénzgyűjte- 
ményekben Szent István, Péter, Sámuel és I. András pénzeik . . . (Tudo- 
mányos Gyűjtemény. 1834. I. Pest, 1834) 42—47. l.-on szól az 1753-ban 
talált és dobai Székely Sámuel birtokába került 2000 darabból áUó tétényi 
leletről. 



A XI. SZÁZADI PÉNZKOMLAS ÉS A HERGZBGEK PÉNZVERÉSE 205 



Salamon érmei két leletben fordultak elő nagyobb 
számban. E Idetek összetétele a következő: 



Az érem száma ' 


I. Met^ 


II. lelet' 


d a r t b 


/. Isiván: C. N. H. 1 


■ 


* 


2 


PHer: , 8 . . 


"» 


3 


• 


Aba Sámuel: . 10 . . 


• 


1 


• 


/. András: ^ 11 


• 


5 


• 


. 12—13 . 


• 


14 


« 


/. BéJa: , 15 . . 


« 


1 


6 


n 16 . . 


• 


• 


1 


Salamon: ^ 19 


• 


2 


• 


. 20 . . 


• 


10 


• 


. 22 

(17 mm. átmérő) . 


• 


29 


' 




C. N. H. 22^ 










(16 mm. átmérő) . 


• 


64 




191 


C. N. H. 22B 










(14 — 15 mm. átmérő) 


116 


1 




/. Géza: „ 23 . . 


• 


« 


1568 1 


. 24 . . 


• 


• 




30 



> Nyitraludáiiyi lelet. Ismerteti Gohl Ödön (N. K. 1908. 
102 — 103. 1.). Feltűnő, hogy Béla pénzei 1 darabbal vannak s Géza her- 
csegéi nincsenek képviselve benne, de ezt megmagyarázza a királyi ház 
két ága közti állandó viszály. A király hívei az ő és apja pénzeit hasz- 
nálták s a herczegekét — ha volt ilyen birtokukban — siettek beváltani 
vagy beolvasztani. 

' Nyitrakorosi lelet. Ismerteti egy töredékét Jeszenszky Géza 
(N. K. 1914. 52. L) összetételéről egyébként a Harsányi Pá 1-tól nyert 
szóbeli közlés és más úton tudomásomra Jutott adatok nyomán szólha- 
tok. — A lelet egy kis része magángjrujtők kezébe jutott, a mely rész 
számarányáról biztos adataim nincsenek, de a fenti számok helyes képét 
adják e nagyértékű leletnek. 



206 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Salamonnak koronás főt ábrázoló (C. N. H. 21. sz.) 
érme egyik leletben sem fordul elő. Annak kora tehát biz- 
tosan nem határozható meg. A ludányi lelet, a melyben 
valamennyi éremfaja szerepel, arra mutat, hogy a legfiata- 
labb Salamon érmei közül, ^ viszont a korosi lelet ezzel 
ellentétben látszik állani. Tekintettel az éremfaj ritkaságára, 
nagyon valószínű Gohl feltevése, hogy az érem 1074 után 
veretett. Tudjuk, hogy Salamon I. Géza és Szent László 
uralkodása alatt 1074 — 1080-ig még birtokában tartotta 
Északnjrugat-Magyarország néhány vármegyéjét, így például 
Nyitra és Pozsony megyéket. Királyi czímet viselt s njril- 
ván pénzt is veretett A Géza király korából való nagy 
nyitramegyei (}l,) leletben a C. N. H. 21. sz. éremfaj még 
egy példányban sem szerepel, tehát verésének idejét nagy 
valószínűséggel Géza utolsó évére vagy Szent László korára 
tehetjük. 

A XI. századi pénzek korrendje Szent László idejéig 
így alakul: 

1. C.N.H. L 1—4. Szent István 

2. C. N. H. I. 8. Péter 

3. C. N. H. I. 10. Aba Sámuel 

4. C.N.H. Ml. L András 

5. C. N. H. 1. 12. I, András 

7. C. N. H. I. 16. I. Béla 

8. C. N. H. I. 19. Salamon 

9. C. N. H. \. 20. 

10. C. N.U L 22. 

11. C.N.H. L22i4 ^ 

12. C.N.H. L22iB . 
14. C. N. H. 1. 24. I. Géza - 15. C. N. H. 1. 21. Salamon. 



> - 6. C. N. H. 1. 15. Béla hg. 



- 13. C. N. H. 1. 23. Géza hg. 



> Gohl (N. K. 1908. lOS. 1.) is e véleményt vaUj*. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGEK PÉNZVERÉSE 207 



A Szent László-kori leletek összetétele a következő: 



Ax érem uáma 



• 



'S 



o 
p 



I 






CQ 



9 






a 

er, 
o 

*-« 

0Q 



C. N. H. 23 , 
26 
. 27 
36 

31 . 

26 . 

. 34 . 

37 , 

28 . 

32 

. 33 

45 . 

Byzánczi arany 






2 
29 



néhány 
sok 

Mbb 
kérte 



172 




+ 



+ 



1 
7 
2 
2 
2 
1 

• 
12 
13 
41 



+ 
+ 

+ 
+ 
+ 



A Géza énnévei együtt előforduló s typologiailag is 
sz 6 érmeihez csatlakozó C. N. H. 25. sz. érem kétség- 
kívül az első éremfaj s ezért a bajai lelet érmeit kell az 



> Börzsönyi Arnold: A győri fógimn. múzettm és a kör- 
nyékbeU kincsleletek (N. K. 1915. 99. 1.). 

y szíves közlése; a *? és bácsmegyei 
ismeretlenek. 



\ \ Nuber F. Karol 
7 I leletek számadatai is 



• Réthy László: Margitszigeti éremlelet (Arch. Ert XIV. 
1894. 60. 1.). 

^ Ismerteti Fekete Péter (N. K. 1912. 141. 1.). 

* Börzsönyi Arnold: Szent László-féle éremlelet Kiüti ha- 
táfában (N. K. IL 1903.) ésRhé Gyula: Adalék a KiUtin leit Szent 
László-féle éremlelethez (N. K. II. 1906.). — A torontálmegyei orosz- 
lámosi sírokban lelt néhány érem chronologiai szempontból mit sem mond. 
(V. ö. Tömörkényi és Harsányi: A szegedi múzenmba került 
régi pénzleletek. N. K. 1912.) 



208 



MAGYAR PÉNZTÖBTÉNBT 



A XL SZÁZADI PÉNZEK METROLXXilAI 




1 

8 
10 
11 
12 
15 
16 
10 
20 
22 

22B 
21 
23 
24 
25 
27 
36 
31 
26 
34 
37 
28 
32 
33 

10^ 



13 
14 
29-30 



Szent István 
Péter . . 
Aba Sámuel 
I. András . 



Béla herczeg 
I. Béla 
Salamon . 



(17 mm átméros^ 

(16 „ " )/ • 

(14/15 mm átméros) . 



Géza herczeg 
I. Géza . . 
I. Szent László 



9 

r> 

9 
9 

n 
n 



9 
9 
» 
9 
9 



Salamon kis pénze 



Körülnyírt pénzek 
I. András 



I. Szent László 



158 
48 
33 
49 
31 

171 
58 
42 
35 
32 
51 
92 
8 
1557 
33 
29 
35 
55 
28 
25 
35 
21 
20 
46 
81 



44 
10 
17 



121-378 
32*25 
22-762 
29-254 
20-91 

1 1 9-00 
29-727 
28-528 
17-337 
19-48 
20-99 
34-80 
4-63 
1079-003 
19-874 
17-795 
23-94 
45-49 
19-41 
17-56 
24-639 
14-095 
16-315 
38-749 
65-741 

0-72 



19-426 
2-098 

8-440 



^ Az egyes adatokat lásd a U. függelékben. 

> A 22^ és 22J?-vel jelölt változatokról alább bővebben szólunk. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 209 



ÉS FINOMSÁGI ADATAI.' 



Maximális 


Minimális 


Atlag- 


Maxim. 


Minim. 


Attagos 




súly gramml 


>an 


finomság Vim« réssben 


0-962 


0-556 


0-7682 


900 


800 


860 


0-88 


0-47 


0-6718 


890 


850 


872 


0-87 


0-54 


0-689 


900 


850 


876 


0-75 


0-37 


0-597 


890 


830 


866 


! 0-92 


0-49 


0-6745 


910 


790 


865 


0-89 


0-52 


0-6959 


900 


850 


878 


0-84 


0-32 


0-5125 


910 


850 


886 


0-83 


0-54 


0-6792 


910 


840 


868 


i 0-65 


0-31 


0-4953 


880 


800 


843 


0-75 


0-54 


0-6087 


— 


— 






— 


0-4115 


— 




> 848 






0-3782 






^ 


0-70 


0-40 


0-5787 


900 


870 


883 


0-884 


0-56 


0-693 


922 


800 


850 


0-75 


0-397 


0-6023 






850 


0-80 


0-415 


0-6136 


880 


850 


863 


0-86 


0-54 


0-684 


890 


850 


866 


1-00 


0-55 


0-827 


880 


825 


853 


0-83 


0-59 


0-6932 


900 


850 


873 


' 0-79 


0-59 


0-7024 


880 


820 


853 


0-822 


0-48 


0-7039 


880 


810 


850 


0-84 


0-57 


0-6711 


900 


830 


863 


106 


0-67 


0-8157 


900 


830 


865 


' 1095 


0-64 


0-8423 


880 


850 


863 


1-12 

1 


0-61 


0-8116 


880 


820 


855 




— 


0-360 






510 


, 0-66 


0-25 


0-441 






s 


0-27 


0-142 


0-2098 






s 

m 


0-61 

1 
1 


0-39 


0-496 






4 



» Lásd C. N. H. 12. 
* Lásd C. N. H. 28. 

Hóman: Magyar pfoxtörténet 



14 



210 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



első fajoknak tartanunk. A 45. sz. Kálmán-éremmel elő- 
fordulók pedig az utolsó fajok. A hézagot az aldunai és a 
*? lelet töltik ki, míg a Kilíti-lelet a levont tanulságokat 
teljes mértékben igazolja. Nuber — a kitől a Szent László- 
féle érmek e chronologiája származik — a 37. sz. érmet tartja 
László utolsó veretének. A metrologiai adatok azonban — 
mint fentebb látjuk — korábbi időbe utalják. A kiUti leletből 
hiányzik ugyan, de abban a 34. számú is csak egy példány- 
ban fordul elő. Egyébként is ez Szent László legritkább 
éremfaja. A belső körvonal hiánya a C. N. H. 34« sz. érem- 
mel rokon vonás s valószínű, hogy egymást kővető érmek 
voltak. 







Maxim. 


Minim. 


Aüag- 


C.N.H. 


Uralkodó 








súly grammban 1 




/. súlycsoport : 








8 


Péter 


0-88 


0-47 


0-6718 


10 


Aba Sámuel 




0-87 


0-54 


0-689 


12 


I. András . 




0-02 


0-49 


0-6745 


15 


Béla herczeg 




0-80 


0-52 


0-6959 


19 


Salainon 




0'83 


0-54 


0-6792 


23 


Géza herczeg 




0-88 


0-56 


0-693 


27 


Szent László 




0-86 


0-54 


0-684 


31 


y* n 




0-83 


0-59 


0-6932 


26 


r* Ti 




0-79 


0-59 


0-7024 


34 


» » 




0-82 


0-48 


0-7039 


37 


»» n 




0-84 


0-57 


0-6711 


1 1 éremfaj őss2 


sátlaga^ 


— 




0-692 




//. súlycsoport: 








11 


I. András .... 


0-75 


0-37 


0-597 


22 


Salamon . . 


• « 


0-75 


0-54 


0-6087 


21 


» 


• • 


0-70 


0-40 


0-5787 


24 


I. Géza . . 


• ■ 


0-75 


0-397 


0-6023 


25 


Szent I^szló . 


• • 


0-80 


0-415 


0-6136 


5 éremfaj ősszi 


itlaga * 


— 




0-6028 



> 2026 db = 1402097 g; 1 db = 0692 g. 
« 151 db = 91-033 g; 1 db = 0-6028 g. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGEK PÉNZVERÉSE 21 1 



C.N«H« 


Uralkodó 


Maxim. 


Minim. 


Átlag- 


sály grammban | 




///. súlycsoport: 






• 


16 
20 


1. Béla 

Salamon .... 


0-84(1) 
0-65 


0-32 
0-3 i 


0-5125 
0-4953 


2 éremfaj ősszitlaga^ 


— 


— 


0-506 




IV. súlycsoport: 








36 
28 
32 
33 


Szent László . . . 

» » • • • 

» » • • • 
» » • • • 


1-00 
1-06 
1*095 
1-12 


0-55 
0-67 
0-64 
0-61 


0-827 
0-8157 
0-8423 
0-8116 


4 éremfaj összátlaga* 


— 


— 


0-8232 




V. súlycsoport: 










(Salamon kis péosei, 

I. András és Sst László 

körülmetélt obolusai) 








13 

14 
22i4) 
22B) 
29-30 


1. András .... 

i> .... 

Salamon .... 

n .... 

Szent László . . . 


0-66 
0-27 

0-61 


0-25 
0-142 

0-39 


0-441 

0-2098 

0-4115 

0-3782 

0-496 



A XI. századi pénzeket öt súlycsoportba foglaltam 
össze. Az első négy csoportnál az egyes csoportokon belül 
az egyes fajok súlya oly csekély eltérést mutat, hogy azokat 
mindenesetre azonos pénzláb alapján vert pénzeknek keU 
tekintenünk. Az ötödik csoportba az I. András-, Salamon- 
és László-kori könnyű és körülnyirt — de nem egy pénzláb 
alapján vert — pénzeket sorolom. 



1 93 db = 47*064 g; 1 db » 0*5000 g. 
' 202 db » 166*295 g; 1 db »= 0*8232 g. 



14< 



2 1 2 MAGYAR PÉNZTÖRTÉinnr 

Szent István halálával a nehéz, 0*7682 g-os obolusokat 
könnyebb pénzek váltják fd. Mindazonáltal a XI. századi 
pénzverésben világosan felismerhető az állandó^ nehéz pénz- 
lábra való törekvés. Az éremfajok nagy részének 0'692 g 
az átlagsúlya. Ez a súly minden uralkodónak legalább egy 
éremfajánál megjelenik. Péter és Aba Sámuel, Béla és Géza 
hercz^^ori összes pénzei. Szent László 10 éremfaja közül 
öt 8 András és Salamon 1 — 1 éremfaja e súlyban veretett. 
A XI. századi magyar obolusok törvényes és szokásos pénz- 
lába nyilván az volty a melynek alapján ezeket az átlagban 
0r692 g-os obólusókat verték. 

A 0*692 g-os obolussúlynak 1*384 g-os dénár felel 
m^y a mi alig marad 11. Szent Henrik császár (IV. H. 
bajor berezeg) 995 és 1024 közt vert regensburgi denárai- 
nak átlagsúlya (1*398 g) alatt Az ^^rkorú — 1038 és 
1095 közt vert — német és cseh dénárok átlagos súlyát 
pedig m^haladja.^ 

Salamonnak félsúlyban vert (C. N. H. Pótl. 19A. sz.) 
pénzét nem számítva, valamennyi XL századi magyar 
éremfaj finomsága a decima combustio-nák felel meg^ 
vagyis 0-900 finom ezüstből készült. 21 faj közül 19nek 
finomsága átlagban is 0*850 R51ött van, pedig mint láttuk, 
a ma 0*850 finom ezüstöt már ^decima combustios^'-nak 
tekintették. A fennmaradó két faj is 0*843 és 0*848 finom- 
ságot mutat.* 

1 VL és Vn. Heojlk bajor hercsegek (1026—1047) regensburgi 
denárélUga V09, 1*17 g; m. Henrik (1039—1066) és IV. Henrik 
(1056—1106) csássárok frank denárainak 1*09, 0'89; a sváboknak l'2S, 
a szássoknak 117, 1*06 g, a kölnieknek l'SS g az átlagsúlya. Az egy- 
Icorú szász berezegek denárainak 0*86, 0*79, 0*52 g ; a füspöH pénzeknek 
l'2S, 1*83 (Köln), 1*14, 087 (frank), 1*06 (sváb), 1*07, 0*87 g (szász) az 
átlaguk. A cseb I. Bretiszláv pénzei (1037—1055) 0*93, 1*00,0-93,0-91; 
n. Spythinewé (1055—1061) 0*91 és H. Vratiszlavé (1055—1092) 0*86, 
0-77, 0*68, 0*52 g súlyosak. V. ö. Inama— S ter negg id. m. n. 
499—502. 1., Fial a id. m. 107—108. 1. 

' Érdekes, bogy a cseb uralkodók pénzei e korban már nem oly 
finomak, mint a X. század végén s a XI. század elején voltak. L Bretisz- 
láv pénzei 0*888, 0*831 n. Spytiiinewé 0*836, U. Vratiszlavé 0*620, 0*595, 
0*583 diJagos flnomságúak. V. ö. Piala id. m. 113—114. L 



A XL SZÁZADI PÉNZBOIILiS ÉS a HBRCZBGBK PÉNZVERÉSE 213 

A XL századi magyar obciusok — bezárólag Szent 
LászUig — éppoly keresett fizetési eszközök voltak a kül- 
fHidöH^ mini Szent István obolnsai} 






A Nyugaton a X — XI. század folyamán általánossá 
lett pénzromlás nálunk kezdetben csak abban éreztette ha- 
tását, hogy Szent István és utódainak Jó súlyú obolusaí 
kedvelt fizetési eszközzé váltak a szomszédos (országokban. 
A XI. századi obolusoknak minduntalan visszatérő nehéz 
átlagsúlya bizonyttja, hogy az uralkodók féltve őrizték a 
magyar pénznek Szent Istvántól megalapított jó hfrét| ha- 
bár pénzeik az ő obolussúlyát többé nem érték el. Mind- 
amellett már a XI. században találkozunk a pénzromlás hatá- 
rozott tüneteivel. 

A pénzláb fokozatos és czéltndatos megrontásának, a 
forgalmi pénz értékcsökkentésének kétes dicsősége kassánk- 
ban — a német-római császárral szoros családi és politikai 
összeköttetésben álló — /. András nevéhez füzödUt. 

Már első obolusai is könnyebb pénzláb alapján veret- 
tek, mint Péter és Aba pénzei. Ezek az átlagban 0*6028 
g-os obolusok — a minőknek verésével később Salamon, 
I. Géza és Szent László is kisérleteztek — nem voltak 
hosszúéletűek.* Sokkal nevezetesebb szerephez jutott máso- 

> As elósó fejezetben ismertetett külföldi leletekben igen nagy 
számban fordnlnak el5 e pénaek Saent István denáni mellett. Érthetetlen 
ezért, mikép állithatja László József — egyébként igen Jeles dol- 
gozatában (Történeti Szemle. 1915. 878. 1.) — , hogy .előállt már a XI. 
században az a helyzet, hogy az országban rossz, a szomszéd német 
tartományokban pedig Jó pénz volt forgalomban s ennek következtében 
a njrngsti, német éremfi^ok az ország szomszédos részein mind nagyobb 
és nagyobb teret hódítottak ... a magyar ezüstpénz rovására . . , a né* 
met pénzek keresettsége a XII. és XUL században sem szűnt meg*. 
Ellenkezőleg, a XI. században a magyar pénz hódított — Lengyel-, Cseh- 
országban, Sziléziában és a Balti-tenger vidékén — mind nagyobb teret 
a német pénz rovására. Keresettségük csak a XII. században szűnt meg, 
viszont külföldi pénzek hazánkban csak a XIL század legvégén Jelentkeznek. 

* A C. N. H. 11. sz. éremfaj aránylag kis számban ű 



214 MAGYAK PÉNZTÖBTÉNBT 

dik (C. N. H. 12. sz.) éremfaja. Ezt az obolust eredetSeg 
a XI. századi obdusok törvényes nehézsúlyában verték, 
mint a fennmaradt ép és teljes példányok átlagsúlya mu- 
tatja. A forgalomban azonban nem ebben a súlyban forog- 
tak. A leleíekben idláU pénzek túlnyomó része körülnyírt^ 
csonka példány, a mely csonkítás — tömeges elöfordultát 
figyelembe véve — sem a pénzverők ügyetlenségének, sem 
egykori pénzhamisítóknak és csalóknak rovására nem írható. 
Minden jel arra mutat, hogy ezeket az obolusokat már a 
királyi pénzverdében a kibocsátás előtt megcsonkitották. 
Valószínű, hogy a korábban teljes nagyságban foigalomba 
hozott pénzt is beváltották s azután m^csonkitva újra for- 
galomba hozták.^ 

Ez az eljárás lényegében könnyebb pénzlábra való 
áttérést jelent. Czélja a kincstár pénzverési hasznának 
szaporítása volt. A periódusonként való pénzkibocsátásnak 
első, primitív formában történt jelentkezése volt a pénzek 
kőrülnyírása. 

A rendezett pénzverés mindenkor a jó pénz és nehéz 
pénzláb jegyében folják, a pénzverés czéljául a forgalom 
könnyebb lebonyolítását tekinti s ezzel a gazdasági fejlő- 
dést szolgálja. A X — XI. században — az egykori frank 
birodalom területén — mindjobban hódító és I. András 
idején hozzánk is utat talált rendszer viszont a pénzverési 
jogot, mint az uralkodói jövedelem mértéktelen gyarapítá- 
sának eszközét fogja fel. A jövedelemszaporitást gyakori 
pénzkibocsátásokkal érik el, a mikor is a régi pénzt bizo- 
nyos, illetékképen szedett százalékos levonással váltják be.* 



> A nyitraludányi leletben például 3 db ép (C. N. H. 12. sz.) 
éiem mellett 11 db csonkított (C. N. H. 13. sz.) érem került eló. (N. K. 
1908. 102. 1.) 

* A pénzváltási rendszerről v. ö. a IL rész 12. fejezetét és Thal- 
lóczy Lajos alapvető művét (A kamara haszna története. Budapest 1 870). 
E rendszer kialakulását nem kis mértékben segítette elő a középkor 
népeinek naiv közfelfogása a pénz értékéről, mely szerint azt nem a 
pénz fémtartalma, hanem a fejedelem rajta levő neve vagy képe, szóval 
az állami akarat határozza meg. V. ö. Földes Béla: Társadalmi gazda- 
ságtan. I. 5. kiadás. 241. 1. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 215 

A jövedelem fokozásának czéljából azután gyönge és kapzsi 
uralkodók az új pénzt a réginél könnyebb pénzláb alapján 
vagy rosszabb ezüstből is verették^ a mi az alattvalók tel- 
jes kizsákmányolására vezetett. 

I. András pénzcsonkitása e rendszemek kezdetleges, 
de egyszermind nagyon erkölcstelen formája volt, mert tág 
teret nyitott a magánosok nyerészkedési tizeiméinek is, 
mintegy királyi sanctiót adott a pénzhamisításhoz. Kétség- 
telen, hogy a tágabb lelkiismeretű kalmároknak nem sok 
biztatás és nem is sok leleményesség kellett ahhoz, hogy 
a keztlkbe került pénzdarabokat, a királyi kincstár példáján 
indulva, maguk is körüln}rfrják s így a szegény népet sú- 
lyosan megkárosítsák.^ 

A pénzláb könnyebbedésének gazdasági jelentőségét, 
az alattvalók szolgáltatási képességének fokozatos kihasz- 
nálásában rejlő veszedelmet legélénkebben jellemzi, ha a 
négy egymást követő uralkodó korából való adatainkat 
együttes vizsgálat tárgyává teszszük. Péter, Aba Sámuel és 
I. András pénzeinek kiverési súlyául, az „al marco** verés 
hibáira felvett 5%-kal 

0-692 0*6028 0*441 

00346 00301 0-0220 



0- 7266 g ; 06329 g ; 0-4630 g-ot kapunk, 

a mi a 408 g-os Karoling-fontot és az 1 pensa = 60 obo- 
lus arányt véve fel,^ következő pénzlábakat adja : 



^ A leletekben tömegesen előforduló csonka példányok s az a 
körülmény, hogy — néhány még említendő pénsfajt kivéve — más pén- 
zek ily csonka alakban ritkán szerepelnek a leletekben, bisonyitja, 
hogy ax éremcsonkitások rendszere a kincstártól indult ki. A magánosok 
ücérkedését viszont az egyes leletekben talált ezüstforgácsok bizonyítják, 
a melyeken a pénzek lemetszett vonalkörös szegélyei láthatók. A C. N. 
H. I. 14. sz. alá sorozható túlságosan körülvágott -— átlagban 0*2098 g 
súlyú — pénzek minden bizonynyal az üzérkedő kalmárokra vezethetők 
vissza Ezért azokat András pénzrontásánál nem veszem figyelembe. 

' V. ö. az előző fejezet végén e feltevés indokolását. 



216 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 





Denár- 


Obolus- 


Teljes súly 


Szinsúly 




s z 


á m 


grammban 


Szent István 










1 font ezüst . . . 
8 pensa auri . . . 
1 pensa auri . . . 
1 obolus .... 


[255] 

[240] 

[30] 

V2 


510 

480 

60 

1 


408-00 

384-00 

4800 

0-80 


367-20 

345-60 

43-20 

072 


Péter, Sámnd, 
LAndrás(aN.H.12.) 










1 font ezüst . . . 
8 pensa .... 
1 pensa .... 
1 obolus .... 


[285J 

[240] 

[30] 


570 

480 

60 

1 


408-00 
343-536 
42-042 
0-7157 


367-20 
309-18 
38-64 
0-644 


/. András első 
pénzei (C.N.H.IL) 










i font ezüst . . . 
8 pensa .... 
i pensa .... 
1 obolus .... 


[325] 

[240] 

[30] 


650 

480 

60 

1 


40800 
300-96 
37-62 
0-627 


367-20 
270-864 
33-858 
0-564 


/. András körülnyírt 
pémxi (C. N. H, 13.) 






1 




1 font ezüst . . . 


[440] 


880 


40800 


367-20 


8 pensa .... 
1 pensa .... 
1 obolus .... 


[240] 
[30] 

Va 


480 
60 

i 


222-528 
27-816 
0-4636 


200-27 
2502 
0-417 



Egy font ezüstből tehát Szent István 510, Péter és 
Aba Sámuel 570, I. András előbb 650, majd 570 darabot 
veretett, de ez utóbbiakból körülnyírva 880 ment egy fontra. 
Feltéve már most, hogy a forgalomban 8 arany vagyis 480 
obolus számíttatott 1 fontra a kincstár pénzverési haszna 
1 font ezüstnél: 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 2 1 7 

Szent István korában 

(367-20— 345-60 -) 21 '6 g ezüst; S'SSy^, 

Péter és Sámuel korában 

(367-20—309.18 =) 5802 g ezüst; 15'80% 

I. András C.N.H. 1 I-nél 

(367-20—270-86 =) 96'34 g ezüst; 2623^U, 

I. András C.N.H. 12-nél 

(367-20— 309-18 =) 58'02 g ezüst; lS'80y^, 

I. András C.N.H. 13-nál 

(367-20— 200-27 =) 166'93 g ezüst; 45'46y^ 

volt. A kincstár pénzverés! haszna tehát Szent István óta 
csaknem nyolczszorosára emelkedett. 



I. András és Salamon királyok korának pénztörténeti 
szempontból különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, 
hogy a királylyal párhuzamosan más hatalom is veretett 
az országban pénzt. A pénzverés! jognak nyugaton dívó 
adományozási rendszere hazánkban sohasem honosodott 
meg. A XI — XII. századi er6s centralis királyi hatalom 
egyenesen lehetetlenné tette a hűbériség e fajta kinövései- 
nek létrejöttét. Az ország területének az uralkodócsalád 
tagjai közt — orosz mintára — történt megosztásának 
szokása azonban magával hozta, hogy a herczeg^ az ország 
egyharmadának teljes királyi hatalmat gyakorló ural- 
kodója (és nem mint pénzverés! joggal megadományozott 
hűbérúr)^ pénzt is veretett. 

I. András korában Béla, Salamon korában Géza ber- 
ezeg saját nevükkel ellátott pénzt verettek és pénzverésük 
— mint látni fogjuk — teljesen önálló, sót az általuk 
alkalmazott pénzláb is lényegesen eltérő volt a királyétól. 

Béla herczeg — szemben Andrásnak eléggé nem kárhoz- 
tatható pénzrontásával — az egészséges gazdasági fejlődés elő- 

^ Es magyarásza meg a pénaláb különbősőségét is. a mit ^néme- 
lyek áUamJogi ssampontból vonnak kétségbe*. (Jessensxky id. m. N. 
K. 1914. 66. 1.) 



218 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



feltételéül szolgáló állandó, nehéz pénzláb és rendszeres pénz- 
verés hive volt. A ktUföldi hatás alatt bekövetkezett pénz- 
rontás idején Béla herczeg volt Szent István és közvetlen 
utódai szolid alapokon nyugvó pénzverésének hagyomá- 
nyosa és folytatója.* 

Béla herczeg pénzei a XI. századi nehézsúlyú obolu- 
sok pénzlába alapján verettek. Kiverési súlyuk — mint 
Péter és Sámuel pénzeié — (^llő? g-n tehető. Trónrslépte 
után azonban I. Béla már nem ragaszkodott a herczq^ge 
idején állandó, nehéz pénzlábhoz. Egyes darabok még elérik 
a nehezebb herczeg! obolusok 0*69 — 0'84 g-os súlyát, átlag- 
súlyuk azonban már csak 0*506 g, a mi az 57o*os hozzáadás- 
sal 0'5313 g-os kiverési súlyt ad. A 408 g-os fonttal hozva 
kapcsolatba; a pénzláb így alakult: 





Dénár- 
szám 


Obolus- 
ssám 


Teljes súly 


SsÍQSÚly 


gramjnban 


Béla herczeg 










1 font0-900finom pénz- 
ezüst 


[285] 


570 


408-000 


367-200 


1 obolus .... 


Ví 


1 


0-7157 


0-644 


/. Béla király 










1 fontO'900 íinom pénz- 




, 






ezüst 


[380] 


760 


408-000 


367-200 


1 obolus .... 


V« 


1 


0-5368 


0-483 



1 berezegi obolus : 1 királyi obolus = 4:3, 
3 berezegi obolus = 1*932 g; 4 királyi obolus = 1-932 g. 

A királyi pénzláb tehát 25^/Q'kal könnyebb volt a 
herczegi pénzlábnál. 

} A „herczegek** pénzverésáről értékes megfigyeléseket és számí- 
tásokat tartalmaz Jeszenszky Géza : Az alsóhelbényi éremlélet tőre- 
dékérőL (N. K. 1914.) ez. dolgozata. Eredményei közfii legnevezetesebb 
annak a — fentebb súlyadatokkal bebizonyított — ténynek dsö feUsmc- 
rése, hogy a herczegségben a királyinál nehezebb pénzláb volt a XL szá- 
zadban érvényben. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 219 

A Béla-kori pénzlábat ekkép megállapitva, áttérhetünk 
XI. századi pénztörténetünk egyetlen tartalmasabb irásos 
emlékének, a magyar krónika L Béla uralkodásáról szóló 
fejezetének kritikai vizsgálatára. 

A szövQg a Bécsi Képes Krónikában és a Dubniczi 
Krónikában — az ide nem tartozó részek kihagyásával — 
szószerínt igy hangzik:^ »Dux igitur Bela, vocatus Benyn, 
victor ... est coronatus . . . Inter cetera siquidem perítie 
sue argumenta * fecit fabricari nummos magne monete ex 
purissimo argento . . . Non enim permittebat mercatores et 
nummularios per detestabilem avaricie voraginem a símpli- 
cibus et rusticis superfluum lucrum congregare. Hec est 
enim causa, que nuudme sólet populos paupertatis et inopie 
periculis obvolvere . . . bisantinosque misit currere per 
districtum regni sui. Argenteos eiiam denarios^ ut supra 
scriptum esty cudere fedt^ quorum quadraginia Bisancius 
census erat. Unde et nunc denaríi numero' quadraginta 
aurum appellantur, non quod sint aurei, sed quod tot 
denarii Bisancium valere illó tempore videbantur. Omnibus 
enim diebus vite sue in tota Hungária non est mutata 
monda.*' 

Kútfőkritikusaink a krónikának 1046— 1152-ig terjedő 
részét jól értesült, XII. századi író művének tartják.^ A Béla 

^ Képes Krónika. 52. caput. (Marci Chronica de gestis Hunga- 
rorum. Ed. Toldy. Pest, 1867.) — Dubnicsi Krónika 52. cap. (M. Floria- 
nus: Fontes domestid. ül.) 

' Dobniczi: j^argumeota ostondens*. 

' Dubnicsiból e szó hiányzik. 

^ Pauler: A magyar nemzet története, n. 606 — 609; Marczali 
Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bp., 1880. 
58—60. ].; Domanovszky Sándor: A bndai krónika. Budapest, 1902., 
46—47., 56. 1. stb. ; Kain dl, Raimund Friedr. (Studien zu den Unga- 
rízchen Geschichtsqoellen. VIL, Vm. Wien, 1898—1899) is azt tartja, 
hogy a krónika törzse, a .Gesta HungaA>nim Vetera* a XIL század ele- 
jén, talán még Káhnán idején keletkezett s ebbe beletartozik a Béla 
uralkodásáról szóló rész is. Szerinte azonban — helytelenül — Kézai 
rövidebb krónikája az eredetibb szerkesztés. Kézainál a pénzügyről szóló 
rész így hangzik : ,Post hunc regnavit Benyn Beia. Quo regnante . . . 
Iste enim omnia fora die Sabbati esse voloit pro emendo et vendendo, 
byzanciosque enrrere fecit per districtum regni sui, cui denariis argenteis 



220 HÁGTAK FtaaöWIÉMSJ 

pénzveréséről száló fejezet szavahihetőségével szemben 
azonban bizonyos kételyeket támasztottak, sőt újabb tör- 
téneti irodalmunkban általában inkább DL Béla, mint I. Bfia 
korába illőnek tart}ák.' 

E kétségekkd szemében nugáUapUkaipik^ hogy a XI. 
századi pénzek metrólogiai vizsgáUUa alapján nyert ered- 
ményeink teljes mértékben igazolják a krónikának I. Béla 
pénzveréséről szóló sorait. 

B& berezeg 0'602 g-os átlagsúlyú és IS— 20 mm-es 
átmérőjű obolusai — mind András dső, könnyebb (C. N. H. I. 
1 1 . sz.) énneivel, kőrOlnyírt obcdusaival és Salamon pénzei- 
vel szemben, a melyeknek 12 — 17 mm-es átmérő meOett 
súlyuk is kisebb volt, mind az egykorú külföldi pénzekhez 
viszonyítva — értékes és nagy pénzek voltak s a ^krónikás 
méltán nevezhette azokat n^^gy pénzek'-nek. 

1. András korában már az első, könnyebb ob<riusok 
verése, majd a pénzcsonkítások rendszere bizonyítja, hogy 
ő a pénzrontásban és gyakori pénzváltásban rejlő jövedel- 
met nagyon is igénybevette. Evvel szemben Béla tizenkét 

muUitm parvis, scilicet XL cambi debuit. Uode osqae bodie denarii XL 
DDinero aunim f^petlantiir ; non qaod stnt aurei, sed qnia XL deoarii 
argeotei valebant bysantiajn anum.* (QV. cap. M. Florianus: Fontes 
domesticL IL 86. 1.) 

^ Pauier (id. m. L 431., 506. 1.) — bár elisaMri, hogy a króoika 
szavai I. Bélára vonatkosoak — L Béla .állítólagos pénzügyi intéskedé- 
teíről* szól, bangsályozottan Idemeli, hogy ^Béla péozei nem kűldobösnek 
elódetiiek vagy utódainak pénzeítól* s a pénzváltók kapzsiságáról szóló 
részben ,a XIIL század derekának felfogását* láya. Marczali Henrik 
(Magyar Nemzet Tört IL 71. 1.) szerint ,az utolsó ésnevételbdl (non est 
muUU moneU) kitűnik, hogy ÜL Bélanndkodásának sok vonását olvasztották 
be a gazdasági képbe'. Békefi Rémig is e felfogást vallja (DL BéU 
magy. kir. emlékezete. Szerk. Forster Gynla. Bpest, 1000. 141. L) 
Maga Domanovszky Sándor (Kézai Simon mester krónikája. Buda- 
pest, 1906. 131. 1.) is — noha éppen az 6 tanulmányai tisztásták v^eg 
a krónika e xészének jóiértesültségét — hajlandó a pénzverésről mon- 
dottakat intecpolatiónak tartani. A töfténettudósok e felfogásának alapja 
az a — magyar nnmismatikai irodalomban elfogadott vagy legalábbis 
sejtetett — feltevés volt, hogy L Béla pénzei mm különböztek elődei és 
utódai pénzeitóL Hozzájárult ehhez az is» hogy az évi pénzújitás rend- 
szerének első iroit nyomai ül. Béla idejéből valók. Mivel azonban e két 
feltevés téves, a reájuk alapított következtetés sem állhat meg. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HÉROZBGBK PÉNZVERÉSE 22 1 

évi herczegsége alatt mindig egy pénzláb alapján verette 
nehézsúlyú obolusait. Teljesen ráillik tehát a korra a kró- 
nikás megfigyelése, hogy Béla gátat vetett a piwtváliók kapzsi- 
ságánaJty a mivel András korában a föld népét szipolyozták. 

A Xn — Xin. századi latinságban a j^renovatio ntoiíC' 
iae''^ ^mutoHo monetae'' alatt a periódusonként végrehaj- 
tott kényszerpémbeváltást értik, a mi nálunk — mint láttuk 
— először I. András korában tűnt fel. A mikor tehát a 
krónikás azt mondja, hogy Béla életében sohasem „ válto- 
zott a pénz' (non est mutata moneta), ezt úgy kell értenünk, 
hogy Béla nem élt a gyakori pénzújitásban rejlő jövedelmi 
forrással, a mi egyértelmű a pénzváltók kapzsiságának 
megfékezéséről mondottakkal. Az a körülmény, hogy Béla 
trónralépte után — szakítva a herczegsége korában alkal- 
mazott pénzlábbal — új, könnyebb pénzlábra tért át, nem 
tekinthető szorosabb értelemben vett „mutatio monetde''- 
nek. Trónváltozáskor az új uralkodó mindig új pénzt vere- 
tett s gyakorta nem a korábban vert pénzek pénzlába 
alapján. Béla is így tett, de új, könnyű pénzei rövid ural- 
kodása idején változatlanul azonos pénzláb alapján veret- 
tek. A krónikás tehát igazat irt, a midőn Béláról azt állí- 
totta, hogy uralkodása ideje diait sohasem volt pinzújitás. 
Nem jelenti ez azt, mintha Béla csak egy ízben bocsátott 
volna ki pénzt uralkodása Idején ; csak azt, hogy a gya- 
kori pénzkibocsátás rendszerével nem üzérkedett. 

Legnevezetesebb és a Krónika hitelét leginkább emeli 
az az értesítés, hogy Béla oly pénzt veretett, a melyből 
40 dénár ért egy byzánczi aranyai. Tudjuk, hogy Bajor- 
országban 30 ezüstdénár forgott egy arany értékben s láttuk, 
hogy ez a számítási mód Szent István idején hazánkba is 
utat talált, mert István I. 32. t.-cz.-e szerint 1 pensa auri 
2'5 ezüstsolidusnak felelt meg. Fel kell tennünk, hogy ez 
a számítási mód István utódai alatt is érvényben maradt. 
A XI. századi nehéz obolusokból tehát, a milyeneket Béla 
is veretett herczeg korában, 60 darab ért egy byzánczi 
aranyat Ez obolusok kiverési színsúlya 0*644 g lévén: 

1 byzánczi arany <« 60 obolus »» 38*64 g szinezüst, 
a mi 1 : 8*78 értékaránynak felel meg. 



222 MAGTAR P É K ZTÖ K l' ÉNy r 

A könnyebb pénzláb alapján vert királyi obolusok 
szinsúlya azonban már csak 0*483 g volt^ azokból tehát 
60 darab csak 28*98 g színezüstöt tartalmazott. A 30 dená- 
ros (vagy 60 obolusos) számítási mód fenntartása oly 
irreális (1:6*13) értékarányra vezetett volna^ a mi termé- 
szetszerűleg az értékpénzül vert hazai pénznek teljes elérték- 
telenedését vonta volna maga után. Ezért kellett a byzánczi 
arany értékét az addigi 30 dénár helyett 40 dénárban, 
vagyis 80 obolusban megállapítania. Mint láttuk, pontosan 
három berezegi obolus ért négy királyi obolust. 80 királyi 
obolus "= 38*64 g szinezüst =^ 60 berezegi obolus. 

Az aranypénz és a dénár viszonyának új megállapí- 
tása a könnyebb pénzlábra való áttéréssel összefüggő jelen- 
ség volt. A 40 denáros pensa tehát nem valami önkényes 
számítási mód volt, hanem az új^ könnyű pénzláb alapján 
vert királyi obolnsok és a byzánczi arany viszonyának — 
az egykorú értékaránynak megfelelő — pontos meghaiá- 
rozása. 

Az érmek vizsgálatából levonható tanulságok azt bizo- 
nyítják, hogy a Krónika e részének írója nagyon jól ismerte 
I. Béla pénzverési reformját, tehát mindenesetre közeikorú 
és jól értesült embernek kellett lennie.^ 

Mi volt az oka I. Béla pénzláb-könnyebbítésének ? 
Az bizonyos, hogy Béla pénzverésének egész charaktere 
leheteüenné teszi, hogy az ő súlycsökkentését azonos jelen- 
ségnek tekintsük I. András és Salamon nyerészkedésre 
alapított súlycsökkentéseivel.* Béla a pénzlábkönnyebbítés- 
sel kapcsolatban a byzánczi arany és az obolus értékviszo- 
nyát is újra szabályozta s éppen ez a tény mutatja 1^- 
inkább, hogy őt nyerészkedési czélok nem vezették. I. András 
— szemben a Szent István-kori 43*20 g-mal — 38*64. 
33*85, sőt 25*02 g színezüstöt hozott 1 byzánczi értékében 
forgalomba, viszont Béla úgy nehezebb berezegi, mint 

> Különös fontostággal bír e megállapítás ax újabb időben ismét 
oly métíatlanml lekicsinyelt Krónilui forrásértékének helyes megállapítása 
szempontjából is. 

* V. ö. erről Jesxenssky Géza helyes megjegjrsését (N. K. 
1914. 65. 1.) 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 223 

könnyebb királyi obolusaiból egyaránt 38*64 g szinezüstöt 
számított 1 aranyra. 

I. Bélát a pénzlábkönnyebbitésnél czélszerűségi szem- 
pontok vezették. A királyság területén élő lakosság András 
idején hozzászokott az új, könnyű pénzhez. Az árakat 
ehhez szabta, ezzel számított és a njmgatí részeken — a 
külföldi forgalomban is — ennek a könnyű obolusnak 
megfelelő dénárokkal találkozott. Természetes tehát, hogy 
Béla — ez országrész birtokába jutva — jónak látta a 
könnyebb pénzlábra való áttérést, a nélkül, hogy előde 
gazdasági csapásszámba menő j^nzrontását folytatta volna. 
Hozzájárulhatott az ezüsthiány is, valamint az a körülmény, 
hogy a kezdetleges gazdasági viszonyok közt a királynak 
jóval több pénzt kellett veretnie, mint a berezegnek. Ne 
feledjük, hogy az ország culturáltabb része — a Dunán- 
túl és a nyugati megyék — a király országrészéhez tar- 
toztak.^ 

A byzánczi arany értékének 40 dénárban (= 80 obo- 
lusban) történt megállapítása pénztörténetünknek igen neve- 
zetes mozzanata volt. Alapját képezi ez egy századokon át 
gyakorlatban volt és az összes szomszédos országokban dívó 
számítási módoktól független, speciális magyar számítási 
módnak, 

A byzánczi arany forgalma — bár a XI — ^XII. szá- 
zadban állandóan van némi nyoma — sohasem volt oly 
kiterjedt, hogy a kereskedelmi ügyletek lebonyolításánál 
nevezetes szerepet játszhatott volna, ezért a pensa igen 
korán számítási pénzzé alakult. Pensa alatt későbbi forrá- 
saink — kivétel nélkül — 40 dénár ősszegét értik. E szá- 
mítási pénz eredete az ezüstpénz és a byzánczi arany 
I. Béla-kori értékarányára vezethető vissza, mint azt már 
a Xn. századi krónikás is észrevette, mondván, hogy 
9,40 dénár összegét ma is aranynak nevezik, nem mintha 

^ A herczegség topographiájáról : Pauler id. m. L 07. 1. Je- 
szeaszky-nek az a feltevése, mintha Béla és Géza király korukban is 
egyidőben két különböző — királyi és berezegi — pénzláb alapján vert 
pénzt hoztak volna forgalomba, tarthatatlan. (N. K. 1914. 63—66. 1.) Az 
ezzel kapcsolatban L Géza pénzeiről mondottakkal alább foglalkozunk. 



224 MAGYAR PÉKZTÖRTÉNET 

aranyból volnának, hanem mert abban az időben ennyi 
dénárt tartottak a byzánczival egyértékűnek*. 

A pensának 40 denáros számítási módja már a XI. 
században általánossá vált.^ A 40 denáros pensa épp oly 
jellemző és állandó számítási pénz volt a XII^XIV. szá- 
zadban hazánkban^ mint a 12 denáros solidus az egykori 
frank birodalom területén és a 30 denáros hosszú solidus 
Bajorországban. A pensának számítási pénzzé alakulása 
az önálló magyar pénztörténeti fejlődés szempontjából igen 
nagy jelentőségű, mert meggátolta a frank 12 denáros, a 
bajor 30 denáros sdidus és ezekkel a 240 denáros számí- 
tási font meghonosodását. 



I. Béla halálával a trón András fiára, Salamonra szállt. 
Salamon pénzverése, apjáéhoz hasonlóan, a czéltudatos 
pénzrontás képét mutatja. Uralkodása kezdetén vert (C. N. 
H. I. 19. sz.) obolusai a jó XI. századi obolusok 07157 g-os 
súlyában verettek. Ugyanekkor kísérletet tett — bár, mint 
a kevés számban ismert példányból kitűnik, nem nagy 
sikerrel — félobolusok verésére is. E félobolusokat (C. N. 
H. Pótl. 19 A. sz.) rossz ezüstből — kb. O'SOO finomság- 
ban — verette. Időrendben második (C. N. H. 20. sz.) 
obolusa I. Béla királyig obolusaival azonos pénzláb alapján 

' Szent László I. 42. t.-cz.-e a királyi pecsétet megvetőre ^S pensa*", 
a birói pecsétet megvetőre „100 nummi* büntetést ró. E törvényczikk 
forrását Závodszky Levente a ,Lex Alamannorum Karolina c. XXVUI.*- 
ban találta meg (Závodszky, 81. 1.), a melyben a herczeg pecsétjének nem 
engedelmeskedőre 12 solidus, a comes pecsétjének nem engedelmeskedÓre 
6 solidus rovatott ki. Mivel a forrásul szolgáló törvény büntetésdijainak 
aránya 2:1, fel kell tennünk, hogy a magyar törvényben is 5 pensa: 
100 nummi =2:1, vagyis 200 nummi = 5 pensa és 40 nummi (dénár) =: 
1 pensa. Ezt egyébként a pensa későbbi 40 denáros értékéből kiindulva 
— a forrás ismerete nélkül is — feltette Schoenvisner (id. m. 161. 1.). 

• A Xn. században (1041—1061 k.) egy oklevél egymás melUH 
emitt .XXX pensis'-t és ,LXX bisancios Romanaticos*-t. Magyar Köny\'- 
szemle 1892/3. 10. 1. Tehát e korban a pensa már nem fedte a byzánczi 
arán}' fogalmát, hanem számítási pénz volt. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HKRCZEGEK PÉNZVERÉSE 225 

veretett Az ezt követő éremfaj keretén belül több nagyság- 
beli változatot különböztethetünk meg, a melyek nem tekint- 
hetők egyazon éremfaj bélyegváltozatainak, hanem külön- 
böző kibocsátású pénzeknek.^ A kisebb fajokon a csonki- 
tásnak semmi nyoma sem látszik. Ellenkezőleg, úgy az 
dő- mint a hátlap rajza (keret, ábrák, betűk stb.) bizonyít- 
ják, hogy különböző nagyságú bélyegzőkkel vert, külön- 
böző kibocsátású pénzekkel állunk szemben. A C. N. H. 
22. sz. fajon belül, három alfajt (nevezzük C. N. H. 22 , 22A. 
és 22B.-nek) különböztethetünk meg. 

A C. N. H. 22. sz. érmek 1. András ,Regia Civitas* 
obolusainak 0*627 g-os súlyában verettek és átmérőjük 
17 — 18 mm. A 22 A. sz. érmek átlagsúlya 0*4115 g, 
kiverési súlyuk 5V«-kal 0*432 g-ra tehető; átmérőjük 
16 mm. A C. N. H. 22 B. sz. érmek átlagsúlya 0*3782 g, 
kiverési súlyuk 0*3971 g, átmérőjük 14—15 mm.* 

Salamonnak korrendben utolsó — valószínűleg már 
Géza vagy Szent László idején vert — (C. N. H. I. 
21. sz.) pénzei ismét a C. N. H. 22. sz. érem súlyában 
verettek. 

Salamon uralkodása alatt tehát hat éremkibocsátás 
állapitható meg. A 408 g-os font használatát illető feltevé- 
sünket továbbfűzve, Salamon korában a pénzláb változása 
következőképen állapitható meg: 



^ Elsőnek Gohl Ödön (Salamon-korabeli érexnlelet Nyitraludány- 
ban. N. K. 1908. 102. s köv. 1.) állapította meg, hogy a C. N. H. I. 
22. sz. éremfaj változatai különböző kibocsátású pénzek voltak. Igazolták 
ezt a Nemzeti Múzeum éremtárának e fajból igen gazdag anyagán végzett 
vizsgálataim. 

'Gohl (id. h.) négy csoportot különböztet meg, a 15 mm-es 
0*878 g-os és 14 mm-es 0*370 g-os pénzeket különválasztva. Esek 
azonban nem tekinthetők külön pénzláb alapján vert pénzeknek s egyéb- 
ként is a 14 mm-es példányok nagyon ritkák. 

Hónum: Megyei pénstftrténct 15 



226 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Denár- 
szám 



Obolas- 
szám 



Teljes súly 



Ssinsúly 



grammban 



1. C.N.H.19.SZ. 

1 font pénzezűst . . 
1 obolus . . . , 

2. C. N. H. 20. sz. 

1 font pénzezüst . 
1 obolus , . , . 

3. C. N. H. 22. sz. 

1 font pénzezüst . . 
1 obolus .... 

4, C.N.H.22h) sz. 

1 font pénzezüst . . 
1 obolus . . . . 

5. C.N.H. 22B) sz. 

1 font pénzezüst . 
1 obolus .... 

6. C. N. H. 21. sz. 

1 font pénzezüst . . 
1 obolus .... 



[285] 
V. 



[380] 



[325] 

V. 



[470] 



[510] 



[325] 

V. 



570 
1 



760 
1 



650 
1 



940 
1 



1020 
1 



650 
1 



I408-00 
0-7157 



367-20 
0-644 



1408-00 
0-536 



408-00 
0-627 



367-20 
0-483 



367-20 
0-564 



408-00 
0-434 



1408-00 
0-400 



408-00 
0-627 



367-20 
0-3906 



367-20 
0-360 



367-20 
0-564 



A pénzlábak súly tekintetében — az utolsó, külön- 
álló éremfajt nem számítva — határozottan csökkenést 
mutatnak. A harmadik kibocsátásnál jelentkező látszólagos 
emelkedést a 60 és 80 obolusos pensaszámitás magyaráz- 
hatja meg. Fel kell ugyanis tennünk, hogy mig a hagyo- 
mányos pénzlábak alapján vert 1., 3. és 6. éremfaj obo- 
lusaiból hatvanat, addig az I. Béla királyi pénzverését mintáid 
vett obolusokból nyolczvanat számítottak 1 pensára. A pénz 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 227 

■ 

értékének fokozatos csökkenését tehát legvilágosabban a 
pensa szineztistértékének megállapításával tüntethetjük fel: 

60 darab C. N. H. 19. sz. obolus = 38-64 g színezüst 
80 „ „ , , 20. , . =38-64, 
60 » » » » 22. „ „ = 33-85 
80 , . , „ 22A), , =31-24 
80 , , , , 22B), , = 28-80 „ 



9 » 

9 rt 



Salamon uralkodása alatt tehát az ezüstpénz értéke 
kb. 257o-Ic^l csökkent a következetes és fokozatos pénz- 
lábkönnyités által. 

Az I. Andrástól primitiv formában megkezdett — 
pénzrontással kapcsolatos — pénzújítás Salamon idején 
rendszeressé lett. Tízévi uralkodása alatt öt ízben bocsátott 
ki új pénzt^ — a mi kétévenkénti rendszeres pénzújításra 
mutat — s a pénz minden kibocsátással értéktelenebbé lett. 



* . 



I. Béla egészséges gazdasági érzékének köszönhető, 
hogy a magyar pénzverés, habár nagy küzdelem közepett, 
mégis félszázadig ellen tudott állni a nyugat felől tért 
hódító pénzrontó tendentiáknak. Béla két fla, Géza és 
László, e téren is méltó utódai voltak apjuknak. 

Géza (Magnus)^ herczeg, apja halála után a herczeg- 
ség birtokába jutván, nem követte őt a királykorí könnyebb 
pénzlábon alapuló pénzverésben. Csak az imént igen nagy 
számban előkerült obolusai bizonyítják, hogy herczegségé- 
nek tartama alatt állandóan azonos typusú és 0*7157 g-os 
kiverési súlyú obolusokat hozott forgalomba. Pénzei nem- 
csak külső előállítás, hanem súly, finomság és érték tekin- 
tetében is teljesen Béla berezegi obolusainak képére veret- 
tek. Miként apja I. Andrással, úgy ő Salamonnal szemben 
a hagyományos nehéz és állandó pénzláb rendszerének 
híve s fenntartója volt. 

^ A hatodik kibocsátás már Gésa korára esik. 
* A hercsegi pénzeken Magnósnak (Moonas), a királyiakon Géza- 
jiak (Geuca) nevesi magát. 

15' 



228 



MAGYAR PiNZTÖRTÉNBT 



Trónrakerülvén — apjához hasonlóan és valószinűleg 
ugyanaból az ókból — 6 sem ragaszkodott tovább a her- 
czegsége korában állandóan alkalmazott nehéz pénzlábhoz, 
de nem követte apját a 0*536 g-os könnyű obolusok veré- 
sében. Királykori pénzei I. András C. N. H. 11. sz. és 
Salamon C. N. H. 22. sz. pénzeinek súlyában verettek. 
Ugyané súlyban verettek Salamonnak utolsó és valószínű- 
leg már Géza uralkodása idején vert (C. N. H. 21. sz.) 
obolusai is.^ 

A pénzláb ezek szerint Géza idejében így alakult: 





Denár- 
ssám 


Obolus- 
ssám 


Teljes súly 


Snnsály 


grammban | 


Géza herczeg. 










1 font pénzezüst . ^. 
1 obolus .... 


[285] 

V. 


570 

1 


408-000 
0-7157 


367-200 
0*644 


/. Géza király. 










1 font pénzezüst . . 

1 obolus .... 

1 


[325] 


650 

1 

1 
1 


408000 
0-627 


367-200 
0-564« 



Szent László — a nehéz pénzlábra való törekvésben 
és a pénz jósága tekintetében — teljesen apja és bátyja 
nyomdokain haladt. A pénztypusok változatossága azon- 



' E fajból oly csekélyszámú (8 db) példány súlyadatát ismerem^ 
hogy végleges ítéletet ma még nem tudok róla alkotni. 

' Jeszenszky Géza, a ki többszőr idézett dolgosatábao 
elsónek ismerte fel a XI. ssásadt hercsegi pénsverés sajátságait és első- 
nek hívta fel a ügyeimet a királyi és hercsegi pénsláb különbösÓségére, 
I. Géza királyi obolusai kost egy nagyobb — vonalkörös — és egy 
kisebb — gyöngykörős — typust különböztet meg. Én e különbségnek 
nagyobb fontosságot nem tulajdonítok, mint egyéb hélyegváHoxaMmak. 
Az meg éppenséggel elfogadhatatlan feltevés, hogy Gésa király korában, 
egyidciben két pénsláb alapján verette volna pénzeit Ha volna is sály- 
eltérés a két typus közt, a mit vizsgálataim eddig éppen nem igazoltak,, 
ka egymást követő kibocsátásra keUene következtetnünk. 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HEKCZBGEK PÉNZVERÉSE 2S9 

ban azt mutatja, hogy ő már számolt a periódusonként 
való kényszerpénzújftásnak a külföldön meggyökeresedett 
és Andris idején hazánkba is utat talált rendszerével. 
Hzenkilenczévi uralkodása alatt tíz éremfajt bocsátott for- 
galomba, tehát — mint Salamon — kétévenként élt a 
pénzújftásban rejlő jövedelmi forrás kihasználásával. A pénz- 
újításból húzható váltási jövedelmet élvezte, de nem hasz- 
nálta azt fel — legalább is rendszeresen nem — alacsony 
nyerészkedési czélokra. Pénzeinek súlya és finomsága 
mutatja, hogy nemcsak m^elégedett a kor felfogása szerint 
jogos pénzverési illetékkel, hanem a kétévi pénzkibocsátás 
rendszerét a pénzláb megjavítására is felhasználta. 

Időrendben első obolusai (C. N. H. 25.) nemcsak 
külső előállítás, hanem a pénzláb tekintetében is szorosan 
I. Géza királyi obolusaihoz csatlakoznak. Az ezt követő 
(C. N. H. I. 27.) éremfaj visszatérést jelent a régi, nehéz 

— 0*7157 g-os kiverési súlyú — XI. századi obolushoz. 
Harmadik pénzkibocsátásánál (C. N. H. 36.) nehezebb — 
O'SOö g átlagsúlyú — pénzekkel találkozunk, a miről alább, 
utolsó pénzfajainál szólunk bővebben. A következő négy 
kibocsátás (C. N. H. 31., 26., 34. és 37. sz.) ismét a 
0*7157 g*os nehéz pénzláb alapján történt. A magyar pénz 
még egyszer és utoljára régi hírének megfelelő tekintély- 
nek örvendett, hogy azután rohamos süly édesnek induljon. 

Szent László uralkodása utolsó éveiben kénytelen 
volt letérni az apja, bátyja és ő maga által addig követ- 
kezetesen járt útról. Utolsó pénzeivel eltért a nehéz pénz- 
láb rendszerétől és m^alkudott a pénzérték csökkentésének 
Európaszerte dívó szokásával. Már másodUc éremfajánál 
(C. N. H. 27.) találkozunk azzal a sajnálatos jelenséggel, 
a mit I. András második éremfajánál constatáltunk. Előfordul 
szórványosan a következő éremfajoknál és tetőpontra jut 
a C. N. H. 28. sz. éremben. Az éremleletekben e pénz- 
fajok igen gyakran nem eredeti formájukban, hanem körül- 
nyírt, csonka alakban kerülnek elő. A csonkítás eredetét 

— tekintettel a körülnyírt példányok nagy számára — 
ezeknél is, mint I. András pénzeinél, a királyi pénzverőben 
kell keresnünk. Ha már most annak indokait kutatjuk, mi 



2&0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

vezethette Szent Lászlót arra, hogy a pénzszerzésnek ily 
lelkiismeretlen és az ő pénzverésének általános irányával 
ellentétes módjához folyamodjék, mindenesetre oly a pénz- 
veréstől távol álló külső körülményeire kell gondolnunk, a 
melyek következtében a királynak hirtelenében és bármi 
úton-módon nagyobb pénzösszeghez kellett jutnia. 

László pénzeit osztályozva, azt a megfigyelést tettük, 
hogy ő kétévenként élt a pénzújitással. Egykorú és későbbi, 
külföldi és hazai példák egész sora bizonyítja, hogy a 
pénzújítás sohasem történt rendszertelenül, hanem mindig 
bizonyos időpontban. Nálunk a XIII. században — mint 
alább látni fogjuk — minden évben húsvét táján hozták 
az új pénzt forgalomba. Szent László tíz pénzkibocsátását 
uralkodásának minden második évére, 1077., 1079.^ 1081., 
1083., 1085., 1087., 1089., 1091,, 1093. és 1095. évre keU 
tennünk. Chronologiai osztályozásunk értelmében a C. N. H. 
27. sz. érem kibocsátását az 1079-ik, a C. N. H. 28. sz. 
éremét pedig 109 l-re kell tennünk. Ezzel azután a rejtélyt 
is egyszeriben megoldhatjuk. Egy pillantás Szent László 
uralkodásának történetére mindenkit meggyőzhet, hogy 
éppen az 1079. év és az 1091—1092. évek fordulója lehe- 
tett az az időpont, a mikor Lászlónak — a szükségtől 
kényszerítve — a pénzcsonkítás jövedelmi forrását igénybe 
kellett vennie. 1079-ben Rudolf nemét ellenkirály érdekében 
rántott kardot Henrik császárral szemben, az 1091 — 1092-iki 
éveket pedig az 1091 tavaszán befejezett horvát hódítás, a 
kunok 1091-iki pusztító betörésére ellenük indított had és 
az 1092-iki orosz hadjárat uralkodásának legmozgalmasabb 
és mindenesetre legköltségesebb éveivé tették. E hadjáratok 
— azt hiszem — eléggé megmagyarázzák, miért fordult 
László ezidőben a szükségpénzújítás csúf és káros jöve- 
delmi forrásához. 

A zavarok elmultával a király vissza akart térni a 
korábbi rendszerhez. A nehéz obolusok átmenetnélkülí 
verése azonban súlyos pénzügyi akadályokba ütközött. 
Szent László második pénzkibocsátása idején — a 0*627 
g-os obolusról a 0*7157 g-os obolusra való áttérésnél — 
a különbözet a pénzújításkor szedett illetékből fedezhető 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 231 

volt. Most azonban, a mikor az előző évek 07157 g-os 
obolusa helyében átlagban csak 0*4964 g-os csonkított 
pénzek forogtak, a régi pénzláb visszaállítása a kincstárnak 
nagy károsodásával járt volna. A kényes kérdést László 
— helyes gyakorlati érzékkel — a kincstár károsodása 
nélkül és a magyar pénz jó hírének megóvásával könnyebb 
pénzlábra való áttéréssel oldotta meg. 

A C. N. H. 27. után közvetlenül vert C. N. H. 36. sz. 
és az uralkodása utolsó éveiben kibocsátott pénzei (C. N. H. 
28., 32. és 33.) súlyosabbak nemcsak az ő összes addig 
vert ot>olusainál, hanem Szent István obolusainál, sőt a 
legjobb Karoling-dénárok félsúlyánál is. Ezek a pénzek azon- 
ban — 1*00 — M2 g-os maximalis, 0*61 — 067 g-os mini- 
malis és0*81 1—0*842, középszámmal 0*8232 g-osátlagsúlyuk- 
kal — nem obolusok voltaky mint a XI. századi magyar 
királyok összes eddig ismertetett pénzei^ hanem dénárok. 
Átlagsúlyuk semmivel sem marad az egykorú német és 
cseh dénárok átlagsúlya alatt. ^ 

Szent László — a szükségtől kényszerítve — szakí- 
tott a nehéz pénzláb rendszerével, de hogy pénzét a teljes 
elértéktelenedéstől megóvja, többé nem obolusokat, hanem 
dénárokat veretett. Nehézsúlyú pénzei voltak az első tnagyar 
dénárok. Érdekes és véletlennek nem igen nevezhető talál- 
kozás, hogy törvényeink — s általában írott forrásaink — 
először Szent László korában említenek dénárokat — denarii 
és nummi néven* Szent László I. 42. t-cz.-éből tűnik ki 
először, hogy 40 nummnst 1 pensa értékben számítottak.^ 
Ez a számítás csak akkor lehetséges, ha a nummus alatt 
dénárt értettek s László I. törvénykönyvét az 1092'iki sza- 
bolcsi zsinat határozatai alkotják, a mikor már nem obolu- 
sokat, hanem dénárokat veretett. 



1 A IV. Henrik császár korabeli német dénároknak átlagsúlya 
0*89, 1-06, 0*87, 0'87, 0'79, 0*52 g (Inama— Sternegg id. m. II. 
499-502. L), n. Vratiszláv denárfajaié 0*86, 0'77, 0-63,0*52 g. (Fial a: 
Ceske denáry. 106. 1.) 

* Lássló. L 42., n. 14., m. 8. és 20. t.cz. 

* V. ö. fentebb a 224. 1. jegysetében. 



282 



MAGYAR PÉNZT&RTÉNBT 



A dénárok pénzlába, kiverési átlagul 5V«-os hozzá- 
adással 0*8643 g-ot véve fel, így alakul: 





Dénár- 
szám 


Obolus- 

szim 


Teyes túly 


Szinsúly 


gjammban 


1 font pénzezűst . . 

1 dénár 

[1 obolus .... 


470 
1 


[940] 

Í2] 

1 


408-000 
0-868 
0-434 


367-200 
0-7812 
0-3906] 



Ez a pénzláb pedig már nem ismeretlen előttünk, 
ugyanez alapon verettek Salamonnak C. N. H. 22 A. sz. 
kis obolusai is. 



Kissé hosszasan időztünk talán a XI. század pénzei- 
nél, de a magyar pénztörténet classikus korszaka — még 
ha nem tekintenők is az általános történetre vonható tanul- 
ságokat — megérdemli, sőt megköveteli a részletesebb 
tárgyalást. 

A magyar történetíró előtt alig lebeghet csábítóbb 
feladat a XI. századi történet problémáinak sikeres meg- 
oldásánál. A pénztörténeti kutatás positiv tényeken és 
kézzelfogható valóságokon felépített eredményei új szem- 
pontokat tárnak fel előttünk s megfelelőbb világításba he- 
lyezik a kor vezető alakjainak működését. 

Szent István az önálló magyar pénzverés megalapí- 
tásával az egészséges gazdasági fejlődés egj'ik alapfeltételét 
valósította meg. Működésének nagy jelentőségét leginkább 
az jellemzi, hogy a XI. században — oly korban, a midőn 
a magyarság még alig nőtt ki a tiszta terménygazdaság 
korából s a gazdasági viszonyok még nem értek meg a 
pénzgazdaságra — a magyar pénz érték és állandóság tekin- 
tetében felülmulta a nyugateurópai pénzverőhelyek terme- 
lését. István akkor alkalmazta az állandó, nehéz pénzláb 
rendszerét egy kezdetleges gazdasági fokon álló országt>an, 
a mikor Európa magasabb culturájú államaiban már rend- 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HBRCZBGEK PÉNZVERÉSE 233 

szerré lett a pénzrontás, az uralkodónak a pénzverés jogi- 
val űzött visszaélése és üzérkedése. 

Szent István halála után a pénzrontás hazánkba is 
utat talált. A gyenge és rövidlátó uralkodók — L András 
és Salamon — kapva-kaptak a királyi jövedelmet növelő 
káros gazdasági rendszeren. Gyakori pénzkibocsátással s a 
pénz értékének fokozatos csökkentésével gyarapították jöve< 
délmüket, de egyúttal teljesen aláásták a magyar királyi 
pénz hitelét. A pénzrontásban rejlő veszedelmet velük 
szemben éles szemmel ismerték fel Béla herczeg és fiai, 
a kik czéltudatos gazdasági politikával igyekeztek anftak 
gátat vetni. 

XI. századi pénztörténetünk hatalmas gazdasági küz- 
delem képét tárja elénk. A nehéz pénzláb rendszerének 
fenntartásával az egészséges gazdasági fejlődés előmozdí- 
tására törekvő Béla-ágnak küzdelmét a nyugat felől tért 
hódító és András ágának pénzverésében időlegesen diadal- 
hoz jutott pénzrontó tendentiákkal. 

A ipherczegi ág"", Béla, Géza és László pénzverésében 
világosan felismerhető az állandó, rendezett gazdasági és 
pénztkgyi viszonyok teremtésére s fenntartására irányuló 
törekvés. Mindhármuknak első teendője volt a nehéz pénz- 
lábnak és ezzel a két nemesfém reális értékarányának 
helyreállítása. Mindhármuk pénzét az érték stabilitása jel- 
lemzi. Sajnos, mindhárman kénytelenek voltak uralkodásuk 
utolsó éveiben a viszonyokkal megalkudni és könnyebb 
pénzlábra áttérve, gazdásági és pénzügyi elveiken rést ütni. 

Kéts^elen, hogy Szent István és a berezegi ág pénz- 
verésének tendentiája — akárcsak a X. században a 
regensburgi, a Xll-ben a kölni s a XIII. századtól a bécsi 
pénzverésé — az állandó, nehéz pénzláb meggyökerezteté- 
sére s ezzel egy a nemzetközi forgalomban is számottevő 
fizetési eszköz teremtésére és fenntartására irányult. Szívós 
és kitartó kísérieteik — bár szép eredményeket értek el — 
nem vezettek tartós sikerre. Szent László denárverésével 
a nehéz magyar pénzláb, a mely — a XI. századi jó súlyú 
obolusok külföldi elterjedtségéből ítélve — hivatva lett volna 
a magyar pénzt a szomszédos országok és Északkelet- 



234 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Európa uralkodó forgalmi eszközévé tenni, végleg a múlté 
lett. A törekvések sikertelenségét az ország culturalis és 
gazdasági színvonalában kereshetjük. A XI. század végén 
hazánkban a kereskedelem még bölcsőjében ringott. Az 
ország legnagyobb részének általános gazdasági színvonala 
még a terménygazdaságnak felelt meg. A pénzgazdaság 
inkább az uralkodótól tervbe vett, mint tényleg létező 
állapot volt Ilyen körülmények közt csak természetes, 
hogy a kiváló gazdasági érzékkel bíró magyar uralkodók 
törekvései végeredményben meddők maradtak. 

Az Arpád-ház két ága — az idősebb András-ág és 
az ifjabb Béla-ág — közt folyt küzdelem valódi képének 
ismeretét a pénztörténet eredményei új szempontokkal bőví- 
tik. Történetírásunk Bélát és fiait mint jeles és népszerű 
hadvezéreket, a nemzeti iránynak és az ország független- 
ségének előharczosait mutatja be, szemben a hadban sze- 
rencsétlen, idegen érzelmű és az ország függetlenségét alá- 
ásó, ingatag jellemű Andrással és Salamonnal. Ez ítélet 
alapján némileg hamis képet nyerünk a viszonyokról. A 
nemzeti és idegen, pogány és keresztény közti gyűlölet — 
a mely rejtve bár, de ott lappangót Szent István korának 
mellőzött magyar urai és udvarának magas rangba jutott 
külföldi lovagjai, papjai szívében — kétségkívül a főszere- 
pet játszotta Péter és Aba Sámuel, majd Péter és az Andrást 
trónra juttató forradalmi párt közt folyt küzdelmekben. Az 
egyrészről András és Salamon, másrészről Béla, Géza és 
László közt folyt küzdelmet és Béla ágának népszerűségét 
azonban a nemzetiségi ellentéttel motiválni nem lehet. 
Igazságtalanság volna ez Andrással szemben. Hiszen éppen 
ő volt az, a ki személyében szerencsésen egyesítette a 
magyar nemzeti irányzatot, a legális örökösödés elvét és 
— mindjárt első intézkedéseivel a pogány reactióval min- 
den közösséget megtagadván — a keresztény udvari irányt. 
Ugyanez volt Béla helyzete. Mindkettő magyar volt, de 
mindkettő ellentétbe került a reactiós pogány magyarság 
fractiójával, a melyet mindketten fegyveresen voltak kény- 
telenek megfékezni. Nem változtat ezen az sem, hogy 
András és Salamon rokoni és szövetségi összeköttetésben 



A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 235 

álltak a német-római császárokkal. Béla és fiai is idegen 
— lengyel és morva — segítségre támaszkodtak küzdel- 
mükben. És ha Salamon bukásában hűbérül ajánlotta is fel 
elvesztett országát a császárnak, ezt már a bukott és önérze- 
tében sértett fejedelem végső kétségbeesése magyarázza meg. 
András és Béla ágának küzdelme elsősorban személyi 
természetű volt. A berezegi ág népszerűségének oka koránt- 
sem abban rejlik, mintha Bélát és flait a kortársak jobb 
magyarnak tekintették volna, mint Andrást és Salamont, 
hanem egyrészt jeles személyi tulajdonságaikban, másrészt 
magában a sikerben, és végül, de nem utolsó sorban, a 
herczegi ág helyes gazdasági politikájában. A népre kétség- 
kívül nyomasztó hatást gyakorolt András és Salamon kizsák- 
mányoló gazdasági rendszere, a mivel szemben állt Béla és 
Géza berezegek reális gazdasági érzéke. Hogy a herczegi ág 
népszerűsége nem kis részben az 6 czéltudatos és a nép 
javára szolgáló gazdasági intézkedéseiknek, állandó és ren- 
dezett pénzverésüknek eredménye volt, azt élénken illuszt- 
rálja a Krónika XII. századi írójának felfogása. A krónikás 
I. Béla uralkodásának jellemzésében éppen a nép javát 
előmozdító, üdvös gazdasági és pénzügyi intézkedéseket 
emeli ki, bizonyságot szolgáltatva arról, hogy Béla műkö- 
désében a kortársak éppen ezt tartották a legfontosabbnak 
és legdicsérendőbbnek. 



ÖTÖDIK FEJEZET. 



A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK. 



A XII. század hazánkban az aprópénzek korszaka. 
Ezek az apró érmek három nagy typologiai csoportba oszt- 
hatók. 

Az első csoportbeli (C N. H. I. 40 — 97. sz.) érmek 
előlapjukon a XI. században kialakult éremrajzok módosult 
változataival, hátlapjukon a hagyományos kereszttel és 






(C. N. H. 4b.) (C. N. H. 41.) (C. N. H. 48.) 

29 — 31. Kálmán király pénzei. 

négy háromszöggel, szorosan csatlakoznak a XI. századi 
magyar pénzekhez, de azoknál jóval kisebbek. Kiállításuk, 
veretUk elég jó. A körirat azonban gyakran zavaros vagy 
teljesen hiányzik. A köríratnélküli éremfajok előlapján 
nyoma sem látszik a köriratnak, a hátlapon azonban, a 
két vonalkör közt levő apró vonások, körök, félholdak, 
stb. az egykori körirat reminescentiái. A kisszámú kör- 
iratos faj előlapján az uralkodó király neve van, hátlapján 
a Ladislaus Re felirat állandósult. 

A második csoport (C. N. H. 104—170.) érmeit Réthy 
László III. Béla, Imre és II. András korába sorozta, az 
újabb leletbizonyitékok szerint azonban feltéÜeniU a III. Béla 



A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



237 



előtti korból származnak/ a hová egyébként nagy részüket 
Rupp is sorolta. Ezek a pénzek vékony lapra, finomabban 
vert érmek. Az előlapon többnyire a régi éremrajzcdc erősen 
módosult változataival találkozunk, de néhányon már teljesen 
új éremrajz van. Legjellemzőbb sajátságuk — a byzánczi 







<C. N. H. 68.) 
n. István. 



(C. N. H. 00.) 



(C. N. H. 61.) 



n. BéU. 
32—34. Köríratos XII. száxadi pénxek. 

és arab motívumok mellett — , hogy a hátlap régi, állandó 
vereté eltűnt. A kettős vonalkör s közte a hátiratot jebső 
apró jegyek hiányzanak, az egy körben levő rajz igen 
változatos. Az első és második csoport érmei közt az 
átmeneteta C. N. H. 92— 93.* és II. Lászlónak C. N. H. 
94 — ^97. sz. pénze alkotják. 





(C. N. H. 07.) 



(C. N. H. 71.) 





(C. N. H. 75.) (C. N. H. 81.) 

35—38. Köriratnélküli énnek a XU. század első feléből. 



^ Nuber F. Károly megállapítása, főkép a gazdag bácsi lelet 
aUpján. Naber megfigyelése nemcsak az érmek korának fly 
általános meg^tározására vonatkozik, hanem — mint alább látni fogjuk 
— az Íratlan éremfajok szoros chronologiaí sorrendjének megállapítására 
is kiteljed. Harsányi Pál, a ki a lelet ismertetésénél (N. K. 1913. 
81 — 103. L) még Réthy sorrendjét követi, a Nemzeti Múzeum éremtári 
kiállítanának 1914. évi rendezésénél — ugyancsak e lelet alapján — a 
XIL asázadi érmek közé sorozta e csoport legtöbb érmét. 

' Nuber megállapítása. 



238 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



A harmadik csoportba III. Béla királynak (C, N. H. 
I. 271—281. sz.) féloldali veretű lemezpénzei, bracteatái 
és a velük rokon C. N. H. 263—265. sz. éremfajok tar- 
toznak, Réthy e pénzeket — Ruppal szemben — IV. Béla 
érmeinek tartja. E feltevésnek azonban úgy előállításuk, 





(C. N. H. 122.) 



:(C. N. H. 196.) Q 




(C. N. H. US.) <C. N. H. 120.) (C. N. H. 187.) 

39—43. KőríratnélkűU érmek a Xn. század második feléből. 

veretük és a IV. Béla pénzein már nem igen szereplő sig- 
lákf mint a leletek összetétele, ellentmond.^ A C. N. H. 
263. és 280. sz. érmek körirata — Béla rex — Hl. Béla 
korába utalja e pénzeket. A C. N. H. 269 (—270.) sz. fél- 
bracteata a C N. H. 64. számúval egyetemben a XII. 





(C. N. H. 92.) 
44. II. Géza pénze. 




(C. N. H. 94-9B.) 
45. n. László pénze. 



^V. ö. Kovács Ede megfigyeléseit e pénzek technikai elő- 
állításáról (N. K. 1903. 5. 1.). A régebbi magyar namismatikasok mellett 
Friedensburg (Die Münze. Berlin, 1009. 161. 1.) is a XII. sz. végére 
teszi a magyar bracteaták korát Egyébként Németországban is a XH sz. 
volt a lemezpénzek kora. A leletekben a Béla-féle bracteaták II. Vilmos 
(1087—1100) és U. Henrik (1154—1189) angol királyok, I. Frigyes 
császár (1 152—1 190) érmei (kisgáji lelet), másutt a XU— XIH. sz. foidnló- 
járól való fríesachiak és IL András pénzei társaságában fordulnak élő (kigjósi, 
nagykereki és egervári lelet). Tehát oly pénzekkel, a melyek nem IV., hanem 
m. Béla korában, vagy az azt követő időben voltak nálunk használatosak. 



A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



239 



század közepéről való s a többi bracteatával sem súly, 
sem finomság tekintetében nem rokonveret. A magyar 
bracteaták sokkal kisebbek az egykorú németországi széles 
bracteatáknál, s bár veretük eltér a többi magyar pénz 
veretétőly nagyságban és súlyban a második csoportbeli 
érmekkel mutatnak rokonságot. 




(C. N. H. 64.) 
46. II. Géza lemezpénze. 

Szent István a magyar pénzverés megalapításakor a 
nyugati, frank-bajor pénzrendszert honosította meg hazánk- 
ban s a magyar pénzverés a XI~XII. században az általa 
m^^etett alapon fejlődött tovább. ,Az Árpád-kori magyar 
éremfajoky egymással szoros összefüggésben a njoigati 
érmelés egy külön, nagy csoportját képezik.'^ 





(C. N. H. 111.) 



(C. N. H. 128.) 





(C. N. H. 106.) (C. N. H. 268.) 

47—50. ni. Béla denárai. 



A XII. századi érmek második nagy csoportján azon- 
ban új, keleti hatások is észlelhetők. A byzánczi császárr 
Sággal való szoros — háborús és békés — kapcsolat és 
az izmaelita- mohamedán pénzverők működése nyomot 
hagyott a magyar pénzeken. A byzánczi és arab motívumok 

> Réthy: C. N. H. I. 17. 1. 



240 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNBT 

a XII. század második felébb származó érmeken igen 
gyakoriak. Előfordul, hogy a régi» hagyixnanyos éremrajzok 
keleties charaktert öltenek fel, sőt a XII. században arra is 
történt Idsériet, hogy a byzánczi arany- és rézvalutát meg- 
honosítsák hazánkban. 

IV. István 0163—1164.) — lU. Istvánnak Manuel 
görög császártól pártfogolt eUenkirálya — rövid uralkodása 
alatt nagy számban veretett byzánczi modorú rézpénedtel, 
sőt a byzánczi aranytriensnek megfelelő aranypénzt (C. N. 
H. 102.) is. Az újfajta — Byzánczban vagy legalább is 
byzánczi pénzverők által vert — rézpénzeknek két typusa 




(C. N. H. 104.) 
51. IV. István dénárja. 

ismeretes. Az egyiken (C. N. H. I. 98—100. sz.) IV. István 
és apja, II. Béla ülő alakjai láthatók, a hátlapon Szűz Mária 
a Gyermekkel. Felirata: Rex Bda—Rex Sts} és Sanda 
Maria. A másik fajnak (C. N. H. 101. és 103.) mind elő- 
lapján, mind hátlapján keleti feliratok vannak.' 

Ezek az éremfajok IV. István bukása után teljesen 
eltűntek a forgalomból. Az Árpád-kor egyedtili réz- és arany- 
pénzeinek verése inkább történeti curiosum-számba megy 
s nem hagyott nyomot pénzverésünkben. A hazai pénz- 

^ A kettős felirat és kép azt jelei, hogy István, mint IL Béla fia, 
a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján 
uralkodó m. Istvánnal, Béla unokájával 

* E pénseket korábban IV. Béla és V. István pénzeinek tartották 
s a keleti feliratot a tatárvészszel hozták kapcsolatba. V. ö. Rupp I. 
128—129, 165—166. 1. Végh Ö dö n id. m. 33. 1. Karabaöek: Der 
unmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion auf die Münzveriifiltnisse 
Ungams. (N. Zeitschríft VI— Vn. Wien, 1876.) — A pénzek eredetét és 
korát helyesen állapította meg Rosty Zsigmond és t61e fuggettenűl 
Réthy László. (Aich. Ért 1895. és C. N. H. L 17—20. L; Réthy: 
A BéU- és István-féle rézpénzek első megfejtője. N. K. X. 1911.) V. ö. 
még Kovács Ede: IV. István aranypénze. (N. K. IV. 1905.) 



A XD. SZÁZADI APKÓPÉNZ-KOBSZAK 24 1 

történeti fejMdés szempontjából IV. István rézpénzverése 
— bár külön korszakot alkot — teljesen jelentéktden s 
azzaJ bővebben foglalkoznunk felesleges.* 

A XII. századi, legnagyobbrészt kOrirattUlkiUi énnecs- 
kék chronologiai osztályozására nézve a magyar nutnisma- 
tikai irodalomban hiába keresünk útmutatást. Még a helyes 
osztályozás szempontok megállapítása is teljesen hiányzik. 
A r^bbi írók — Schoenvisner, Weszwle és Rupp — 
rendszere, a mely az íratlan fajok éremrajzának az irott 



IC. N. H. IW.) 
62—68. IV. btvio rfspénsal. 

fajokhoz való hasonlóságából kiindulva kísérelte meg a 
chronologiai osztályozást, teljesen tarthatatlan. Eredménye az 
volt, h<^ egyes uralkodók neve alá túlsók, másoké alá 
alig egy-két fajt soroltak.' Ez önkényes osztályozásban 
rejlő tévedéseket Réthy László ismerte fel és ezért a 
CorpHS NutHtttorum Hungariae-hen az Íratlan éremfajo- 
kat két nagy csoportba foglalva össze, mellőzte a chrono- 

I IV. István egyévi réipénz verésének viisgilaU a bytincii péos- 
t&ttéfuit kuUtdiomk telBdftlk volna. 

' Rupp > 10 évig uralkodó II. BiUuwk 14, a 8 évig uralkodó 
Imrínak 14, viaiont • 20 évig uralkod} H. Gésiuak CMk 6 éremfajt 
tnlajdonh. 
HAaaD; Hagjai ptraterttncL 16 



242 



MAGYAB PÉNZTÖRTÉNET 



logiai osztályozást. Tájékozásul a csoportok élén azoknak 
a XII. századi királyoknak uralkodási éveit jelölte m^, a 
kiknek idejéből az Íratlan fajokhoz hasonló veretű feliratos 
érmeket ismert. ^ E szigorúan kritikai eljárással alapot nyúj- 
tott a későbbi kutatásnak a feliratnélküli érmek chrono- 
logiájának helyes megállapításához. 

A körirainélküU érmek chronologiai osztályozásánál 
— a typologiai sajátságok figyelembevételével — csakis a 
leletek összetételéből és a fennmaradt példányok metrologiai 
vizsgálatából együttesen levont következtetések vezethetnek 
kielégítő eredményre} 




(C. N. H 06.)] 



é^r 




(C. N. H. 66.) 





(C. N. H. 88.) (C. N.'H.'W.) 

54—57. II. István és n. Béla koriratnélküU pénxei. 

A typologiai sajátságok alapján — mint láttuk — 
három nagy csoportba oszthatók a XIL század érmei, a mely 
csoportok chronologiai sorrendjét az írott fajok és a két 
csoportnak egymáshoz, valamint a XI. századi érmekhez 
való viszonya határozza meg. 

Az egyes éremfajok sorrendjét illetőleg szem előtt 
kell tartanunk, hogy az éremrajzok hasonlóságából levont 
következtetések mindig tévesek. Szent László és a XII. szá- 
zadi királyok feliratos érmei bizonyítják, hogy ugyanazon 
uralkodó killönbözö kibocsátású pénzein más-más éremraj- 
zok tűnnek fel. Viszont az egymást követő uralkodóknak^ 

» C. N. H. V. és X. sorozat. 

' E módseer alapján dolgozta ki Luschín v. Ebengreuth több 
jeles művében a bécsi fillérek chronologiai rendszerét. 



ik 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



248 



söi ugyanannak az uralkodónak későbbi kibocsátású pénzein 
is ismételten visszatérnek az előző fajok éremrajzai — 
eredeti alakban vagy némi módosulással. 

Uyen visszatérő typusok például a feliratos érmek 
közül — természetesen a rajzrészletek némi módosulásá- 
val — a következők : * 



L typus 



II. typus 



ni. tjrpus 



IV. typus 



^ ^ 



C. N. H. 25: C. N. H. 27: C. N. H. 34: C. N. H. 37: 
László László László László 



C. N. H. 26 
László 

C. N. H. 46 
Kálmán 

C, N. H. 51 
ü. István 



C. N. H. 28 : C. N. H. 33 : C. N. H. 48 : 
László László Kálmán 

C. N. H. 40 : C. N. H. 42 : C. N. H. 63 ; 
Kálmán Kálmán II. Géza 



C. N. H. 39: 
ü. István 

C. N. H. 59 : 
n. Béla 

C. N. H. 94: 
II. László 



C. N. H. 53í C. N. H. 110: 
II. István in^ Béla 



Az éremrajzok vizsgálata alapján arra az eredményre 
jutottam, hogy a XI — XII. századi éremrajzok legnagyobb 
része a XI. században kialakult három főtypusból vezet- 
hető le* Természetesen e főtypuson belül alfajok, az alfajo- 
kon belül eltérések állapíthatók meg, de az alapmotívum 
állandó maradt. A visszatérő rajzok sohasem közvetlenül, 
hanem mindig néhány évi időközben követték egymást, az 
egyes alfajok egy uralkodó idején többnyire csak egyszer 
kerülnek elő. A következő király pénzein azután újra talál- 
kozunk velük. 

A visszatérő typusokat következő táblázatba foglal- 
tam össze: 



* E visszatérő tjrpusokra Nuber hívta fel első ízben figyelmemet 
' A xn. századi érmek második csoportjának több érme s a 
bracteaták már egészen új typusok. 

16* 



244 



MAGYAR PÉNZTÖintNET 



I. FÓTYPUS. 
Kereszt, karjaiban jegyekkel (vagy azok nélkül), 

1. Négy káromszöges óstypus. 




C. N. H. L 1—4. Sít István 

8. Péter 

10. Aba Samud 

11. I. András 
26. Szt. Lássló 
51. II István 



2. Váttozó jegyek. 



3. AlUmdó^ jegyek. 




15. Béla hg. 

16. L Béla 
28. Gésa hg. 

24. L Géza 

25. Szt László 

17. m. Béla 

b) diszes kereszt 




12. I. András 




4, Jegy niOml, 
a karok metszve. 




81. Sst László (kereszt) 

82. Sst. László . 
46. Kálmán (négyszög) 
90. — (karika) 

104. IV. István 



48. Kálmán 
44. — 



wt^ 



6. (Bbbálfej' 
íód&f): 



Belső kör néJkül, áUandó^ 
jegyekkel : 

7, Nagy kereszt 8, Kis kereszt 






41. Kálmán 



37. 

38. 

48. 

68. 

65. 

76. 

78. 

79. 

80. 

88. 
110. 
124. 
180. 
144. 
145. 
149. 



Szt. László 
Kálmán 
Kálmán 
II. Géza 



45. Kálmán 
47. Kálmán 
71. — 
74. — 
92. — 

125. — 

126. — 
132. — 
153. — 



m. Béla 



5. KüBós, 




86. Szent László 



^ Egyazon fajnál állandó (kereszt, pont, 
kör stb.), de fajonként változatos jegyek. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉMZ-KOBSZAK 245 



11. FÖTYPUS. 
Koronás királyi kép. 

1, Tirdkép. 




C. N. H. I. 19. Salamon 
20. Salamon 
22. Salamon 



2. Koronás fő. 




21. Salamon 




27. Sst. László 

28. Szt Lásxló 
40. Kálmán 
39. II. István 
59. n. Béla 
64. — 

94—97. U. Uszló 



3. (Bbből fejlődött :) 




49. Kálmán. 



246 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNKT 



IIL FŐTYPUS. 

Három kereszt s ebből alakult ábrák, 
1. 





2. 




56. — 



5. 




67. — 



C. N. H. I. 34. Szt László 
33. Szt László 
42. Kálmán 
53. IL István 



3. 




4. 




61. n. BáU 

69. — 

148. — 

157. — 

160. — 



83. — 



6. 




133. 
146. 
151. 



Az egyes uralkodók különböző kibocsátású pénzeinek 
eltérő rajzát a pénzújítás rendszere magyarázza meg. A 
periódusonként való pénzújítás rendszere mellett az új 
pénznek rajzban is könnyen feltűnő eltérést kellett mutatnia 
a megelőző egy-két fajhoz képest. Ha az új pénzt a régi- 
től nem lehetett volna megkülönböztetni^ bizonyára senki 
sem igyekezett volna a reá nézve anyagi teherrel járó pénz- 
váltási kényszemek engedelmeskedni, hanem használták 
volna tovább is a régi pénzt. A gyakori pénzújítás főczélja 
a lakosság minden rétegét terhelő indirect adójövedelem 
behajtása volt. A saját érdekeit szem előtt tartó kincstárnak 



A Xn. SZAZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



247 



tehát minden módon meg kellett akadályoznia, hogy a 
nép e teher alól könnyen kivonhassa magát. L^egyszerűbb 
mód erre az egymást követő pénzek változó rajza volt. 
A régi pénz értékéből folyton vesztett, tehát mindenki igye- 
kezett a könnyen felismerhető régi pénzektől szabadulni, 
újra beváltani s ezzel adókötelezettségének eleget tenni. 
Az éremtypusok visszatértét viszont az magyarázza meg, 
hogy az öt-hat, sőt tíz év előtti pénz rajzának ismétlésé- 
vel a kincstárt már nem érhette nagyobb károsodás, mert 
a többévi pénzújltással a hasonló rajzú régi pénz jóformán 





<C. N. H. U4.) 



(C. N. H. 160.) 








(C. N. H. 145.) (C. N. H. 157.) 

58—61. n. Géza és m. István körírat nélküli pénzei. 

teljesen forgalomból vonatott. Újabb és újabb typusok kép- 
zésétől a pénzverés állandó charaktere miatt is tartózkodni 
kellett. 

Az éremfajok chronologiai sorrendjének megállapításá- 
nál különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy éremtári 
kiadványainkban — még a programmja szerint csupán önálló 
éremfajokat tartalmazó C. N. H.-ben is — sok éremnek a 
változata külön éremfajként van feltüntetve. A XII. századi 
érmek első csoportjába tartozó változatok egy része az éremr 
rajz bélyegének megváltoztatásával jött létre. A kopott bé- 
lyegző helyébe újat készítettek s a ponczéllott bélyegzők soha 
sem voltak teljesen egyformák. Más részük az egyes mun- 
kások ponczéllott bélyegzőjének különböző voltára vezethető 
vissza/ tehát a változatok semmiesetre sem tekinthetők külön 

^ V. ő. az előző fejesetben a bélyegváltozatokról mondottakat és 
Kovács E d e ott id. m. (N. K. 1903.) 



248 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

éremfajoknak, csak egyazon éremfaj bélyegváltozatainak.^ 
Egyike-másika ez éremváltozatoknak egykorú hamisftvány 
is lehet.' 

A második csoportba tartozó éremfajok közt több oly 
faj ismeretes, a melyeknek előlapja egy más éremfaj elő- 
lapjával, hátlapja ismét egy másik éremfaj hátlapjával azo- 
nos rajzú. Ezeknek a fajoknak osztályozása rendldvűli 
nehézségeket okozna, mert ha minden ily változatot külön 
fajnak tartanánk, sokkal több éremfajt kapunk, mint a 
mennyit XII. századi uralkodóink — az évi pénzkibocsátás 
rendszere mellett — verethettek. E veretek magyarázatát 
— a leletbizonyitékok, főkép azonban a legújabb időben 
előkerült bácsi éremlelet alapján — sikerült meglelni. Nuber 
Károly, abból a helyes feltevésből indulva ki, hogy a XH. 
századi magyar pénzverésben is, mint a bécsi dénároknál, 
minden dőlapnak egy bizonyos háOap fdd megy osztályozta 
e véreteket és azt találta, hogy a leletekben az azonos elő- 
lappal, de más hátlappal bfró érmek közül egyik faj igen 
nagy számban, a többi pedig csak 1—2 példányban for- 
dul elő.' Ez alapon továbbhaladva megállapította, mely 
veretek tekinthetők rendes véreteknek s melyek az úgy- 
nevezett hybrid-^eretek.^ A hybrid-veretek részben az előző 

1 így például a C. N. H. 51 (ós 52), az 53 (54 ós 55). as 59 
(67, 58, 60), a 67 (68), a 69 (70), a 71 (72. 73 ós 86), a 76 (77), a 
$1 (82), a 83 (84), a ^ (87 ós 89), a 90 (és 91), a 92 (93), a 94 
(95—97) éremfajok több (a cárjélekben lev6) szám alatt ts felsoroltattak. 

' A C. N. H. 62. sz. ós IL Gézának tuUjdonitott érem a C. N. H. 
59. sz. IL Béla-féle érem egykorú, hamisítványa. A Nemzeti Múzeum 
3 példánya tiszta rézből van. A köriratot (Geica rex) Róthy is Mel Jelezte. 
A C. N. H. 85. sz. érem két múzeumi példánya rézből van, valószínűleg 
a C. N. H. 66. sz. érem hamis példánya. 

* így pl. a bácsi leletben a C. N. H. 137. sz. érem 397 darabbal, 
míg változatai 2—2 darabbal szerepeltek. 

* Ilyen hybrid-veretek például : 
C. N. H. 120, 121 a n9-hez. 

, 130, 131 a 129-hez. 

. 138, 130, 140, 141, 142 a 137-hez. 

. 152 a 151-hez. 

• 154, 155, 156, C. N. H. PÓtL 34, 35 a 153-hoz. 

. 158 a 157hez stb. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 249 

vagy következő évi pénzkibocsátás hátlapjával vert téves 
veretek, részben pedig — valószínűleg a pénzverűmunká- 
sok visszaéléseire visszavezethető — hamis pénzek lehetnek. 
A bélyegváltozatok és hybrid-veretek okozta nehéz- 
s^ket az útból eltávolítva, sikerült Nubernek — tisztán 
az általa ismert leletek, főkép a bácsi lelet ^ összetétele 
alapján — a XII. századi körirat nélküli érmek chronologiai 
rendszerét megállapítani. Eredményeit — melyeket a leg- 
nagyobb készséggel bocsátott rendelkezésemre — össze- 
vetettem a rendelkezésemre álló metrologiai és finomsági 
adatokkal, továbbá a publikált leletleirásokkal. Ez össze- 
vetés — egy-két pontban tapasztalt eltéréstől eltekintve — 
teljes mértékben igazolta Nuber chronologiai rendszerének 
helyességét.* 

Nuber az érmeket typologiai sajátságaik és a leletbizonyi- 
tékok alapján eredetileg következő chronologiai sorba foglalta: 

Kálmán: C. N. H. 45., 38., 41., 46., 43., 42., 48., 47., 40., 49. 

//. István : C. N. H. 39., 51., 53., 67., 78., 71., 75 , 76., 65. 

//. Béla: C. N. H, 59., 61., 81., 79., 74., 83., 56., 69., 88., 90. 

//. Géza : C. N. H. 63., 92(93.), 64., [talán: 108., 143., 135., 
117,, 128.], 149., 150., 114., Harsány i: Bácsi lelet: 
XXI. faj., C. N. H. 115., 136., 118., 124., 160., 
125., 126., 132., 133., 145., 147., 144. 

IV. István : C. N. H. 104. és 109. 

///. István: C. N. H. 122., 146., 151., 119., 129., 123., 
137., 157., 153. 

///. Béla első vereté: C. N. H. 11 1(1 11 A.) 

A rendelkezésemre álló leletbizonyftékok a következők : 

^ Ismertették Gubitza Kálmáa és Harsány! Pál. (N. K. 1913.) 
* Nuber rendszerére Zimmermann Lajos barátom figyel- 
mestetett A rendsser Naber évek során át gyűjtésköxben ssersett gya- 
koilAti tapasstaktainak eredménye. Nober neve az irodalomban sem 
ismiBretien; a bámi dénárok chronologiájáról írt tanulmánya annak idején 
tudós körökben is méltó feltűnést keltett. N u b e r C. F. Beitrag zur 
Chrottologie slavonischer Münzen. (WissenschaftUche Mittheüungen aus 
Bosnien u. Hersegovina. VI. Bd. Wien, 1899. 467--477. l.) 



250 



MAGYAR PÉNZTÖmtNET 







r^ 


•i 


■"^ 


<• 


1 « 

1 • 


ts 




Az érem száma 


íhard 
úszta 


.5 

és 




11 ^i 


1 


^1 






2*^ 


1 5. 

CD 


«a 


á« 


•r3* 


O 

s 




Kálmán C. N. 


H. 41 


+ 


• 












n 


46 


+ 


• 












39 


42 


+ 


• 












» 


48 


+ 


• 












n 


47 


+ 


+ 


1 










« 


40 


+ 


+ 












V 


49 


+ 


• 


1 










n. István „ 


53 


+ 


+ 












» 


78 


+ 


+ 












9 


71 


+ 


+ 


1 








59 


» 


75 


+ 


+ 












9 


76 


+ 


+ 


1 


-f 


-f 






9 


65 


+ 


+ 




+ 








n. Béla , 


59 


túl- 
nyomó 


1147 












» 


61 


• 








+ 






» 


81 












+ 






fi 


79 












+ 






» 


74 












+ 


3 




» 


69 












+ 


3 




9 


88 












+ 


• 


20 


» 


90 












• 


• 


90 


II. Géza , 


92 












• 


39 


• 


» 


64 












• 


48 


• 


» 


67 












• 


109 


• 



^ N. K. 1904. 87. 1. A leggazdagabb ismert magyarországi éremlelet 

* N. K. 1911. 118. 1. 
» N. K. 1910. 135. l. 

* Arch. Ért V. 281. 1. 

'Laschin v. Ebengreuth: Friesacher Münzfunde. 
(Jahrbuch für Altertomsktmde. V. 1911.) Wien. 199. 1. 

* Arch. Ért. IX. 59. 1. 

7 N. K. 1903. 106. 1. Valószínűleg kettős lelet Az egyik csupán 
59 darab C. N. H. 71-ből állott. 



A xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



251 



Ax érem sxáma 




•• 


1 

> 

■3 


|l 




n. Géza C. N. H. 92 


1 


• 


• 


• 


• 


149 


1 














• 


169 


1 














• 


- 114 


1 














• 


Új faj • 
















1 


C.N.H. 115 
















1 


136 
















3 


, 118 




15 










4 


n 124 




2 










• 


160 


2 


• 






+ 


• 


, 125 


2 


10 






+ 


• 


„ 126 




13 


4- 


+ 


1 


, 132 




158 


+ 


+ 


• 


, 133 




203 


4- 


+ 


1 


145 


17 


84 


+ 


+ 


10 


, 147 










14 


„ 144 
















29 


m István , 122 
















40 


146 


2 














41 


151 
















118 


. 11» 


1 














238 


129 
















246 


123 




■ 












274 


137 
















276 


. 157 
















395 


153 
















526 


m.BélaC.N.H.llléslllA 
















228 



> Arch. Ért. Xffl. 455. 1. 

> N u b e r Károly szíves köslése az erdődi leletnek Cseh Ervin 
ny. minister birtokában levő részéről. 

« Arch. Ért. V. 30. 1. 

« Tört. és rég. Értesítő. XXIU. 1907. 43. 1. 

* N. K. 1913. Nuber szerint a C. N. H. 123 : 276, 137 -.397, 
157 : 426, IbZ : 548 darabbal volt a leletben képviselve. Két II. András- 
kori pénz is keveredett e lelethez. 

• Harsányi: XXI. csoport. (N. K. 1913.) 



252 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A metrologiai és flnomsági adatok, valamint a Idet- 
bizonyítékok alapján Nuber chronologiáján néhány változ- 
tatást tettem.^ 

II. István érmei közül a súlyos C. N. H. 51. meg 
kellett hogy előzze a 39. sz.-t. A C. N. H. 67. a mez6- 
záthi lelet, de meg súlya és finomsága szerint is feltétlenfU 
II. Géza érme volt. Ezt a ja>dtásomat — közlésemre — 
Nuber is elfogadta. II. Géza első három éremfaja mellé 
sorolom a C. N. H. 67. sz.-t és a finomsága, vereté* és 
súlya szerint csak ide sorozható C. N. H. 269. sz. primitív 
félbracteatát, valamint a kókai leletben előforduló C. N. H. 
169-et. A C. N. H. 269. sz.-ra vonatkozó nézetemet Nuber 
azzal támogatja, hogy tudomása szerint a C. N. H. 144., 
145. és 146. sz. pénzekkel együtt egy leletben is előfordult 
A C. N. H. 108. és 143. sz.-t semmjesetre, a 135., 117. 
és 128. sz.-t pedig valószínűleg nem lehet Géza korára 
tennünk. Leletbizonyítékunk erre egyáltalában nincs s Nu- 
ber is csak feUüeUsen sorolta Géza érmei közé. Mind az 
ötöt inkább III. Béla érmének tartom. A támadt hézagot 
a C. N. H. 269., 67. és 169. sz. érmekkel kitöltve és a 
C. N. H. 149. sz. — súlya szerint nem ide tartozó — 
éremfajt is egyelőre feUételesen felvéve, II. Géza (1141 — 
1162) 22 évi pénzkibocsátása a következő sorrendbe osz- 
tandó : C. N. H. 63., 269. 92(93.), 64., 67., 149., 169., 
150., 114., bácsi lelet: XXI. faj, C. N. H. 115., 136., 118., 
124., 160., 125., 126., 132., 133., 145., 147., 144. sz. 
Ki kell azonban emelnem, hogy a szoros chronologiai 
sorrendéig a mennyiben az egyes fajok pontos egymásután- 
ját illeti, egyáltalában nem tekintem absolut bizonyossággal 
megállapUoUnak. Végleges eredményt csak számos lelet 
együttes feldolgozása nyújthat, a mire az eddig ismert 
leletleírások, hiányosságuk és csekély számuk miatt, kellő 
alapot nem adnak.' 

^ A metrologiai adatokat lásd a IL függeiékben és alább e fejo- 
xetben összefoglalva. 

* V. ö. KoTács Ede id. m. (N. K. 1908.) 

* Rendkívül sajoálatos, hogy as eddig ismertetett leletek — mi- 
előtt egyes gyüjtók tulajdonába jutva ssétssóródtak — nem kerültek 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



253 



III. Béla király érmeinél a chronologikus sorrend meg- 
állapítása, a leletek csekély száma miatt, nagyobb nehéz- 
ségekbe ütközik. A kétségtelen IIL Béla-féle érmek, a C. N. H. 
11 1(1 11 A), 110., 112., 105., 106., C. N. H. Pótl. 112A.,* 
112B., az újabb leletek szerint idetartozó C. N. H. 17 és 
263. BZ. érem és a C. N. H. 271—281. sz. bracteaták 
mellett valószÍHÜleg III. Béla pénzei a C. N. H. 117., 127(128.), 
162., 163., 167., 135., 143. és 108. sz. éremfajok.' A brac- 
teaták és a velük együtt előkerült 263. sz. érem minden- 




(C. N. H. 271.) 





(C. NIH. 280.) 





(C. N. H. 878.) 
62—64. m. Béla lemezpénzei. 

esetre későbbiek a korábbi uralkodók érmeihez szorosan 
csatlakozó C. N. H. 111., 117., 112B., 127., 162., 167. és 
163. sz. fajoknál. E bracteaták közül a könynyebbek súly- 
ban megfelelnek a XII. századi érmek második csoportjának 



tudományos feldo^ozás alá. Soha helyre nem hozható hiba volt például, 
hogy — a külföldi érémleletekhez viszonyítva is példátlanul gazdag — 
rickárdpnsztai klet nem került tudományos feldolgozás alá. Az Éber 
Lászlóné tollából megjelent ismertetés (N. K. m. 1904.) egyáltalában nem 
tekinthető annak. A feldolgozó még az egyes fajok számszerinti meg- 
állapítását is mellőzte, nemhogy súly- és finomsági méréseket és fajszerinti 
szétválasztást végzett volna. 

' Ez a C. N. H. Pótlékban közölt érem, a melynek rajzát a múzeumi 
egyetlen csonka példány alapján Réthy reconstruálta, azonos a korponai 
leletben előkerült éremmel. (Gohl: A korponai középkori éremlelet, 
ao. szám. N. K. 1907. 126. 1.) 

* A 162., 167. és 117. sz. érmek lehetnek U. Géza korából valók 
is. Súlyuk Géza C. N. H. 64. és 92. sz. érmének felel meg. 



254 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



és korban nyilván azokat követik. Az ezek után vert nehe- 
zebb bracteatákat követték a velük azonos súlyú 110., 135. 
és 105. sz. érmek, míg a négy legsúlyosabb és finomságban 
is emelkedő éremfajt Béla utolsó érmeinek kell tartanunk. 

A bracteaták és a velük rokon C. N. H. 263—264. 
számú érmeknek a metrologiai adatok és leletek alapján 
általam megállapított sora: 

C. N. H. 279.. 271., 280(— 281.), 281A., 278., 275., 
272(— 274.), 263(264.) 

A leletek összetétele a következő: 



Éremfaj 


Sövényházi 
lelet* 


Marienfcldi 1 
lelet' 1 


Hatrongyosi 1 
lelet' 1 


U2 
2 




«> 

1 


c 

bo'3 

tó^ 


C. N. H. 279 .. . 

. 271 .. . 

280 (—281). 

, 275 .. . 

272 (—274). 

263 .. . 

Friesachi 

Fríesachi és bécsi . . 
XII. századi angol pénz 
I. Frigyes császár dénárja 
n. András .... 


+1 

• 

1 


00 

co 


• 

• 
• 
• 

137 

• 
• 

• 
• 
• 
• 


-} 
-f 

4 


1 

■ 

• 

> 


• 
• 
• 

1 

83 
34 
30 


• 
* 
• 
• 

1 

17 
90 

• 
• 
• 


. 
1 
2 

• 

211 

1 

366 

• 

24 
4 

• 


• 
• 

1 

3 

■ 

n 

• 

298 

• 

• 



Súlya és typusa szerint a XII. századi érmek cso- 
portjába tartozik Imrének egyetlen kétségtelen vereté (C. N. 

» Arch. Ért. XVIH. 81. 1. 
« N. K. 1904. 87. 1 

• N. K. 1912. 10. 1. 

* N. K. 1914. 25. 1. 

» N. K. It03. 106. 1. 
N. K. 1903. 106. 1. 
N. K. 1906. 19. 1. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



255 



A XIL SZÁZADI PÉNZEK METROLOGIAI ADATAIJ 



C. N. H. 


Drb. 


össz- 


Maxim. 


Minim. 


Átíag- 


Maxim. 


Minim. 


súly grammban 


finomság 1 






Káltnán 


(1096— 


II 16) 




. 


45 


31 


15-68 


0-67 


0-36 


0-505 


0-900 


0-820 


38 


31 


13-309 


0-54« 


0-31 


0-4293 


0-880 


0-790 


41 


23 


11-625 


0-59 


0-40 


0-5054 


0-890 


0-810 


46 


5 


2-328 


0.57 


0-338 


0-4656 


0-880 


0-800 


43 


4 


1-835 


0-515 


0-41 


0-4587 


0-900 


0-860 


42 


29 


11-492 


0-57 


25 


0-396 


0-875 


0-850 


48 


25 


10*813 


0-60 


0-25 


0-4325 


0-890 


0-820 


47 


28 


11-352 


0-53 


0-38 


0-4054 


0-900 


0-840 


40 


61 


26-86 


0-55 


0-31 


0-4403 


0-880 


0-810 


49 


14 


5-887 


0-61 


0-28 


0-4205 


0-910 


0-825 


50« 


16 


2-822 


0-26 


0-12 


0-180 


0-400 


0-15Ó 






1 
//. István 


(1116- 


-1131) 




' 


51 


10 


5-21 


0-70 


0-43 


0-521 


0-880 


0-810 


30 


3 


0-988 


0-393 


0-29 


0-327 


0-880 


0-830 


53 


35 


14-85 


0-535 


0-32 


0-4242 


0-875 


0-800 


78 


52 


19-493 


0-45 


0-26 


0-3748 


0-825 


0-690 


71 


118 


39-073 


0-567 


0-205 


0-3311 


0-775 


0-675 


75 


96 


36-062 


0-50 


0-16 


0-3756 


0-820 


Ó-700 


76 


262 


97-088 


0-55 


0-293 


0-3705 


0-700 


0-450 


65 


1347 


489-959 


0-52 


0-215 


0-3637 


0-775 


0-675 






II. Béla 


(1131—. 


1141) 






59 


2800 


1031-395 


0-607 


0-257 


0*3683 


0-710 


0-450 


61 


96 


16-665 


0-297 


0-101 


0-1735 


0-810 


0-675 



* kz egyes adatokat lásd a II. függelékben. 

* 1 darab kivételes súlyú : 0-745 g. 

* Obolus a C. N. H. 49-hez. 



256 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



C.N.H. 


Drb. 


össz- 


Maxim. 


Minim. 


ÁtUg- 


Maxim. 


Minim 


súly grammban 


finomság 1 






//. Béla \ 


(1131—1 


[141) 






81 


27 


5-792 


0-34 


0-15 


0-2145 


0-800 


0*650 


79 


25 


5051 


0-254 


0-147 


0-202 


0*800 


0-700 


74 


104 


23*785 


0*34 


0-15 


0-2287 


0-820 


0-675 


83 


12 


2-534 


0*30 


012 


0-2111 


0*800 


réz 


56 


14 


3171 


0*277 


015 


0-226 


0*350 


0-150 


69 


80 


18*606 


0-346 


0*14 


0-2325 


0*500 


réz 


88 


47 


18-044 


0-68 


0-22 


0-3839 


0-250 


réz 


90 


119 


43*894 


0-64 


0*20 


'0*3688 


0-400 


01 80 






L 


1 
L Géza (1141 — 


1162) 






63 


27 


9-546 


0-53 


0*21 


0*3535 


0-480 


réz 


269 


19 


2*372 


0178 


009 


0-1248 


0-350 


réz 


92/93 


9 


1*485 


0*26 


0-10 


0*165 


0-650 


0-400 


64 


12 


2*12 


0-26 


016 


0*1766 


0-700 


0*575 


67 


19 


3*873 


0*25 


0153 


0*2038 


610 


0*200 


149 


13 


4-325 


0*46 


0-24 


0-332^ 


0*600 


0-55O 


169 


18 


3-713 


0*27 


0*15 


0-2063 


0-600 


0*550 


150 


5 


105 


0-22 


0*20 


0-210 


0*600 


0*500 


114« 


1 


0*24 


— 


— 


0-240 


0-600 




Újfaj» 


1 


0-20 


— 


— 


0*200 




— 


115* 


4 


0*86 


0*22 


0*15 


0*215 


0*650 


— 


136 


4 


0*80 


0-22 


0-18 


0-200 


0*600 


0*500 


118 


16 


3-610 


0-278 


0*18 


0*2256 


0-600 


0*500 


124 


6 


1*44 


— 




0-240 


0*650 


0*550 


160 


61 


12*24 


0-31 


018 


0-2006 


0*600 


0*550 


125 


73 


17*262 


0-30 


0-17 


0*2364 


0-650 


0-600 


126 


178 


35*300 


0-22 


0-17 


0-1927 


0*650 


0*600 



' Kétes, hogy ide tartozik e ? 

' és * Réthy szerint a 114. Imre, a 115. II. .András pénze volna. 

* Harsányi: Bácsi lelet. XXI. csoport. 



A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



257 



C.N.H. 


Drb. 


Össz- 


Maxim. 


Minim. 


Atíag- 


Maxim. 


Minim. 


súly grammban 


finomság 






//. Géza (1141^1162) 






132 


209 


42-905 


0-28 


0-15 


0-2052 


0-600 


0-500 


133 


115 


22*948 


0-275 


0-16 


0-1995 


0-620 


0-550 


145 


518 


113-207 


0-291 


0-159 


0-2185 


0-600 


0-500 


147 


14 


3-33 


0-33 


0-18 


0-2378 


0-600 


0-500 


144 


220 


51-899 


0-34 


0-14 


0-2359 


0-580 


0-490 






//. László (1162) 






94/97 


25 


4-134 


0-24 


0119 


0-165 


0-480 


0-200 






IV. István (1163—1164) 






104 


3 


0-66 


— 


— 


[0-22p 


0-800 


0-750 


109 


8 


2-22 


0-33 


0-23 


0-277 


0-850 


0-780 






• 

///. István (1162; 1163—1171 


2) 




122 


38 


9-33 


33 


018 


0-2455 


0-650 


0-500 


146 


102 


22-747 


0-28 


014 


0-223 


0-580 


0-450 


151 


112 


23043 


0-29 


015 


0-2057 


0-600 


0-550 


119 


206 


45-28 


0-28 


0-15 


0-2198 


0-650 


0-400 


129 


236 


48-627 


0-29 


0-16 


0-206 


0-600 


0-400 


123 


254 


49-64 


0-30 


015 


0-1954 


0-600 


0-500 


137 


327 


65-505 


0-30 


0-11 


0-200 


0-580 


0-500 


157 


292 


59-58 


0-30 


0-17 


0-204 


0-580 


0-510 


153 


524 


104-597 


0-32 


0-16 


0-1996 


0-600 


e-480 






///. Béla (1172—1196) 






111« 


215 


42*93 


0-34 


0-12 


0-1996 


0-660 


0-420 


127» 


4 


0-92 


0-24 


0-22 


0-230 


0-680 


0-600 



' Két példány ebb^l csonka. 

» C. N. H. 111 és C. N. H. Póti. UÍA. 

* 127. és 128. 



Hdmaii: Magyar pénxtfirtfoet. 



17 



258 



MAGYAR PÉMZTÖKTÉNET 



1 



C. N. H. 


Dfb. 


ösu- 


Maxim. 


Minim. 


Átlag- 


Maxim. 


Minim. 




súly gnunmbcíi 


1 


finomság | 






///. Béla 


(1172— 


-1196) 






162 


20 


3*256 


0-23 


012 


01628. 




— 


112B 


1 


0-175 






0175 i 


• 


-— 


117 


3 


0-538 


0-20 


0138 


0179 


1 

1 ____ 


0-580 


167 


17 


2-790 


0-25 


0-11 


0-1641 


— 


— 


163 


20 


3196 


0-25 


011 


1598 




— 


279 


11 


2-192 


0-28 


016 


0-1992 


! 0-780 

1 


0-680 


271 


21 


5056 


0-30 


017 


0-2407 


0-750 


0-660 


280 


57 


12-722 


0-30 


0-15 


0-2231 


0-800 


0-700 


28M 


2 


0-44 


0-25 


0-19 


0-220 




— 


278 


1 


0-23 


— 




0-230 


0-750 


0-720 


275 


43 


10-944 


0-33 


0-17 


0-2545 


0-810 


0-680 


272 


108 


28-23 


0-33 


0143 


0-2613 


0-850 


0-660 


263 


61 


15-865 


0-36 


018 


0-26 


0-800 


0-720 


110 


6 


1-64 


0-36 


0-23 


[0-28]* 


0-500 


0150 


135 


4 


1-01 


028 


0-22 


0-252 


— 


— 


105 


3 


0-80 


030 


0-23 


0-266 


0-750 


— 


112i4 






— 


— 




— 




143 


2 


0-68 




— 


0-34 


0-680 


0-620 


108 


5 


1-87 


0-40 


0-33 


0-374 


0-650 


— 


17 


2 


0-97 


— 




0-485 


0-800 


0-760 


106 


2 


0-98 




— - 


0-49 


0-920 






k 




Imre (1 


196—12 


!04) 






113 


3 


0-82 


29 


0-25 


0-273 


0-650 


0-580 






II . An< 


drás (15 


505. évi 


első vei 


ret) 




116 


2 


0-40 


0-22 


018 


0-20 


0-550 


0-500 



^ Ebb6l 5 darab kissé csonka. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 259 

H. I. 113. sz.) és II. András első (C. N. H. I. 116. sz.) 
érme is.* 

Az éremfajok száma azt bizonyítja, hogy Szent László 
két közvetlen utóda, hozzá hasonlóan, kétévenként bocsá- 
tott ki új pénzt, de II. Béla óta, már a Xin. században is 
szokásos évi pénzújítás vált rendszerré. 





(C. N. H. \Vi.) 
65. Imre dénárja. 

A XII. századi magyar pénzek — süly és finomsági 
adataikat egyaránt figyelembe véve — több csoportba soroz- 
hatok A pénzverésről és pénzlábról legtisztább képet akkor 
kapunk, ha e csoportokon belül az egyes fajok súly- és 
finomsági adatait ősszáüagokba foglaljuk össze. 

A finomságot egyes csoportoknál — minden fajra 
csak néhány saját magam által végzett próba állván ren- 
delkezésemre — a maximalis és minimalis (valamint a 
közéjük eső) finomsági adatok mérlegelésével, a középkori 
magyarországi szokásnak megfelelő fokokban (decima com- 
bustio, quinta combustio stb.) határoztam meg. 

Mivel — mint már kifejtettem — a középkorban az 
ezüstöt csak 0-950— 0*960 finomságig tudták kiégetni, 

a 0-855 finom ezüstöt 0900 finomnak (Vio combustio), 
a 0-760 finom ezüstöt O'SOO finomnak (V5 combustio), 
a 0-632, sőt 0-600finom ezüstöt0'666finomnak( V3 combustio) 

kell tekintenünk.' 

A kiverési súlyt mindenkor a szokásos 57o'0s hozzá- 
adással értem. 

^ A XII. századi érmeknek a fentebb közölt táblázatban adott 
chronologiai sorrendje ugyan egyes éremfajokat illetőleg némi módosulást 
szenvedhet az újabb leletbizonyítékok által, de a metrologiai adatok szigo- 
rúan következetes egymásutánja bizonyítja annak általában való helyességét. 

' A O'&OO — 0*650 közt ingadozó finomságú pénzt még mindig 
^iertia combusiio'-s ezüstnek kellett vennem, mert a secunda combustio- 

17* 



260 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



m 



Csoportok (Éremfajok) 



Finomság 



Dsrtb 



7. csoport: Káint án^ II. István, 
C. N. H. 45, 41., 46, 43., 51. . . 



//. csoport: Kálmán y II, István. 
C. N. H. 38., 42., 48., 47., 40., 49., 53. . 

IIL csoport: II. István, 11. Béla, IL Géza. 

a) C. N. H. 39., 78., 71., 75 

b) C. N. H. 76., 65., 59., 149 

c) C. N. H. 88., 90., 63 

IV. csoport: IL Béla, IL Géza, IL László, 

IIL Béla. 

a) C. N. H. 61 

h) C. N. H. 92(- 93.), 64., 162., 1125., 117., 

163. 167 

c) C. N. H. 94(— 97.) 

V. csoport: II. Géza. 
C. N. H. 269 

VI. csoport: II. Béla, II. Géza, IIL István, 
IV. István, III. Béla, Imre, IL András. 

á) C. N. H. 81., 79., 74., 104., 109. . . 
h) C. N. H. 83., 56., 69., 67 

c) C. N. H. 169., 150., 114., XXI., 115., 

136., 118., 124., 160., 125., 126., 132., 
133., 145., 147., 144., 122., 146., 151., 
119., 129., 123., 137., 157., 153., 111 
(— IIM), 127(— 128.), 113., 116. . 

d) C. N. H. 279., 271., 280., 28M., 278. . 

VIL csoport : IIL Béla. 
C.N.H.275.,272(-274.),263.,110.,135., 105. 

VIIL csoport: IIL Béla. 
C. N. H. 143., 108 



• IX. csoport : IIL Béla, 

a) C. N. H. 17 0-800 

h) C. N. H. 106 0*900 

^ Ae egyes éremfajok átiagsúlyai kosul a maximális, ill. minimalis súly 



0*900 



0-900 



0-800 
0-666 
0-250 



0-800 

0-666 
0-300 



0-250 



0-800 
0-400 



0-666 
0-750 



0-750 



0-666 



73 



223 



4884 



203 



19 



\ 4142 



225 



} 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



261 



Összsúly 
grsiQ inban 



Maximális 



Minimalis 



Ö 



ssz- 



átlag-^úly* grammban 



Kiverési súly 
(öo/o-kal) 



36-678 



94*593 



1789-867 



34-359 



2-372 



870-755 



58-489 



2-55 



1-05 



0-521 



0-440 



0-3839 

/ 



0179 



0-277 



0-28 



0*374 



0-490 



0-4587 



0-396 



0-327 



0-1598 



0-1927 



0-252 



0-340 



0-485 



0-5024 



0-4241 



0-3664 



0-1692 



0-1248 



0-2102 



0-2599 



0-3642 



0-4875 



0-5275 



0-4453 



0-3847 



01776 



0-1310 



0-2207 



0-2719 



0-3824 



0-5118 



262 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNEI' 

A XII. századi pénzek metrologiai adatait ekkép cso- 
portosítva, a pénzláb megáUapitására térhetünk át. A XII. 
század első feléből nincs positiv adatunk a pénzverés alap- 
súlyát illetőleg. Tekintve azonban, hogy a fontot forrásaink 
utolszor 1150-ben említik, viszont a márka használata 
1 146-tól állandó, abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy 
Kálmán és II. István pénzei még a régi — mint láttuk — 
valószínűleg 408 g-os fontból verettek. Arról nem lehet 
semmi kétségünk, hogy a XII. század második felében 
II. Géza és utódainak pénzei már az új, 2333533 g os 
márkasúly alapján verettek. II. Béla összes és II. Géza 
első veretei pénzlábának megállapítását — a pénzverési 
alapsúly teljes bizonytalansága miatt — mellőztem. 

A XII. századi aprópénzek (dénárok) pénzlábának 
alakulását a túloldali táblázatban mutatom be. 






(C. N. H. ZaQ.) (C. N. H. 98.) (C. N. H. 90.) 

66 — 68. A legkisebb magyar pénzek. 

A XII. századi magyar pénzek a legkisebb és leg- 
könnyebb középkori pénzek közé — II. Gézának 01 24 g-os 
átlagsúlyú félbracteatája, 0*165 g-os pénze és II. László 0-169 
g-os pénze^ az összes ismert pénzek legkisebbjei közé — 
tartoznak. A könnyű és apró pénzek verése olasz hatásra 

nál (0'500) jóval flnomabb Miot L u s c h i n helyesen m^állapította, a 
finomságban — különösen süányabb ezüstpénxeknél — a kösépkorban, 
még egyasum ötUés különböző darabjainál is nagy eltérések mutatkoztak. 
Az anyag egy részében több ezüst, a másikban több réz gyűlt össze 
(Chronologie d. Wiener Pfennigé. Sitzungsberíchte d. Kais. Akad. d. 
Wiss. Hist-Phil. Cl.CXL. Bd. 1899. 21.1.) Természetes, hogy Uy körülmények 
közt a legfinomabb ezüstöt tartalmazó darabok legkorábl>an tűntek el a 
forgalomból, mert azokat úgy a kincstár, mint a magánosok sietve beolvasz- 
tották nyereség czéljából. Így a 0'500-0 650 közt ingadozó érmeket 
okvetlenül ^/, combusttósoknak kell tekintenünk. 

■ Luscbin V. Ebongreuth: AUg. Münzkunde 41. I. If. László 
pénzének — mint jellegzetes apró veretnek — küzli képet. 



A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 



263 



- 


Dénár- 
szám 


Teljes súly 


Szinsúly 


grammban 


1. Kálmán (C.N.HA5., 

41., 46., 43.), 11. István 

(C. N. fi. 51.) 








1 font 0*900 Unom ezüst 
1 dénár 


780 
1 


40800 
0-523 


367-20 
0-4707 


2.KálfHán{C.N.H.38., 

42, 48,, 47., 40., 49.), 

II. István (53.) 








1 font 0-900 fínom ezüst 
1 dénár . . . .' . . 


920 

1 


408-00 
0-4434 


367-20 
0-3991 


3. //. István (C. N. H, 
39., 78., 71., 75.) 








1 font 0-800 finom ezüst 
1 dénár 


1060 

i 


40800 
0-3849 


326-40 
0-3079 


4. II. István (C. N. H. 
76., 65.), II. Béla (59.) 








1 font 0-666 finom ezüst 
1 dénár 


1060 

1 


408-00 
0-3849 


27200 
0-2566 


b.IIBéla(C.N.H.61.)'^ 








1 dénár 


1 


0-1715 


0-1372 


6. //. Béla (C. N. H. 8L, 
79., 74) 








1 dénár 


l 


0-216 


01728 


7. II.Béla(C.N.H.83., 
56., 69), IL Géza (67.) 








1 dénár 


1 


0-216 


0-0864 



^ Az 5—8. csoportban a kiverési súlyt a 10., 11., iU. a 3—4. 
csoportok alapján vettem fel 01715, 216 és 0*3849 g-ban. 



264 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Peosa- 



Denár- 



szam 



Teljes súly 



Színsúly 



g^rammban 



8. II Béla (C. N. H. 88., 
90), IL Géza (63.) 

1 denár 

9. IL Géza (C. N. H. 
269.) 

1 denár 

10. //. Géza (C N. H, 
92—93., 64.) 

1 márka 0*666 finom ezüst 

1 pensa 

1 denár ...... 

11.//. Géza (többi pénzei), 
IIL István, IIL Béla (C. 
N. H. 111., 127—128.), 
Imre (113.), IL András 
(116.) 

1 márka 0*666 finom ezüst 

1 pensa 

1 denár 

12 a) //. László (C. N. 
H. 94—97.) 

1 márka 0*300 finom ezüst 

1 pensa 

1 denár 

I2.h) IV. István (C.N.H. 
104., 109) 

1 márka 0*800 finom ezüst 

1 pensa 

1 denár 





1 

1 

1360 

40 

1 


34 
1 


27 
1 


1080 
40 

1 


34 

1 


1360 

40 

1 


27 

1 


1080 

40 

1 



0-3849 



0*131 



233-3533 
6-8633 
0*1715 



233*3533 
8*640 
0*216 



233-3533 
6*8633 
01715 



233*3533 
8*640 
0*216 



00962 



00327 



155*5689 
4*5756 
01143 



155*5689 
5*7616 
0-144 



70*0059 
2*0589 
005147 



186*683 
6-914 
1728 



A Xn. SZAZADI APRÓPÉNZ- KORSZAK 



265 



13. 777. Béla (C. N, H, 

162., 112B., 117., 163., 

167.) 

márka 0*666 finom ezüst 



4.IILBéla(C.N.H.279., 
271., 280,, 281 A., 278.) 

márka 0*750 finom ezüst 



5. 777. Béla (C. N. H. 
275., 272., 263., 110., 
135., 105.) 

márka 0*750 finom ezüst 



pensa 
dénár 



pensa 
dénár 



pensa 
dénár 



6. '777. Béla (C. N. //. 
143., 108) 

márka 0'666 finom ezüst 

pensa 

dénár 



7.III.Béla{C.N.H 17.) 

márka 0'800 finom ezüst 

pensa 

dénár 



8. 777 Béla (C. N. H. 
106.) 

márka 0*900 finom ezüst 

pensa 

dénár 



Pensa- 



Denár- 



szam 



Teljes súly 



Szíosúly 



grammban 



34 
1 



V. 



27 
1 



21 

1 

1/ 



15 
1 



74, 



117, 
1 

/40 



1 

V40 



1360 

40 

1 



1080 

40 

1 



840 

40 

1 



600 

40 

1 



460 

40 

1 



460 

40 

1 



233-3533 
6*8633 
01715 



233*3533 
8*640 
0*216 



233-3533 
11*112 
0*2778 



233-3533 

15-5568 

0-3889 



233*3533 
20*291 
0-5072 



233*3533 
20*291 
0*5072 



155*5689 
4*5756 
0-1143 



175015 
6-480 
0*162 



175015 
8-332 
0*208 



155-5689 

10*3712 

0*2592 



186*683 
16*233 
0*4058 



210-018 
18-261 
0*4565 



266 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

mutat, mert főkép Felső-Itáliában voltak ily apró és 
értéktelen pénzecskék használatban. Az egykorú osztrák, 
bajor, friesachi, sőt a cseh pénzek súlya is jóval nagyobb 
a 0*124 — 502 g közt ingadozó XII. századi magyar pénz* 
súlynál. Finomság tekintetében azonban — a II. Béla 
uralkodásának második felében és II. Géza első éveiben 
vert silány pénzeket nem számítva — fölötte állnak az 
^ykorú cseh és felsőitáliai pénzeknek, sőt a XIII. századi 
bécsi fillérek finomságát (0'666) is rendszerint elérik.^ 

A metrologiai és finomsági adatok alapján nyert szín- 
ezüstértéket véve figyelembe, a XII. századi magyar pénz- 
verés története két korszakra osztható. Az első tart Szent 
László halálától II. Géza király második éremfajáig, a má- 
sodik e kortól kezdve egészen II. András idejéig. 

Az első korszak — melynek pénzei a typologiai saját- 
ságok szerint megállapított első csoportbeli érmek voltak, 
a mely tehát az érmek külalakja tekintetében is zárt kor- 
szakot alkot — egy nagyarányú és fokozatos pénzrontás 
tüneteit mutatja. 

Kálmán és II. István első pénzeinek súlya és finom- 
sága körülbelül megfelel I. Béla király- kori és Salamon 
könnyű obolusainak. II. István uralkodása óta azonban 
rohamos sülyedés következett be és alig 25 év alatt a 



' Az egykorú pénzsúlyokra v. ö. C a p p e : Die Münzea d. Deut- 
schen Kaiser u. Könige d. Mittelalters. II. Dresden, 1850. 1 — 35. 1. — 
F i a 1 a : Öeske denáry. 108 — 1 10. 1. — H a r s á n y i P á 1 : As aba- 
pusztai friesachi fUiérlelet. (N. K. 1912.49. s köv. 1.) — Luscbin: Wiener 
MÜQzwesen. Wien, 1913. 39— 51.1. — iá/iffonmíZ^áv. ö. a IV. függeléket 
— A Xn. sz.-i cseh pénzek átlagos finomsága 0110— 0*539 közt ingadozik, 
nem említve egy 0*020 és egy 0*634 finomságú pénzt. Fial a: Ceske 
denáry. 1 14. 1. — M. D o n e b a u e r : Der Fund von Mitkowitz. (N. 
Zschr. IV. 60. s köv. 1.) — Luschin: Der Rakwitzer Münzfund. (N. 
Zschr. XIX. 176. s köv. 1.) — A bolognai dénár súlya 0*6457 g, fínomsúlya 
0*1485 g, finomsága tehát csak 0'229 volt az 1205. évi pénzverési rendelet 
szerint V. ö. Malaguzzi Fr. : La zecca di Bologna. Milano, 1901. 
19. 1. és a IV. függelékben számításaimat — A veronai dénár íinomsúlya 
(IV. függelék) 0*0857 g, teljes súlya Dannenberg szerint 0*32 g. 
(Idézi Kropf Lajos: Wolfger püspök uti számadásai. M. G. T. Sz. 
1899. 64. 1/, Xohki finomsága 0-267 volt 



A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ- KORSZAK 267 

magyar pénzek szinezüstiartalfna 0399 g-ról 00327 gra 
siUyedi. A pénzromlás II. Béla utolsó és II. Géza első pén- 
zeiben érte el tetőpontját. II. Bélának C. N. H. 83., 56., 
69., 88., 90. és II. Gézának C. N. H. 63., 269., 67. sz. 
érmei 0-0327— 0-0962 g közt változó színezüstsúlyukkal a 
legsilányabb középkori magyar ezüstpénzek. 

II. Gézának — typologiai szempontból is új korszakot 
jelentő — C. N. H. 92. sz. érmével kezdődik a XII. szá- 
zadi magyar pénzverés második korszaka^ a melyet a pénzek 
súlyának és JinomságáncA stabilitása, majd fokozatos emel- 
kedése jellemez. Néhány évi emelkedő átmenet után II. Gézának 
hetedik (C. N. H. 169. sz.) éremfajával stagnálás következett 
be. Harmincz éven át — ///. Béla két első éremfajáig — 






(C. N. H. 40.) (C. N. H 49.) 

6»— 70. Kálmán két utolsó vereté. 

mindig azonos pénzláb alapján vertek pénzt. A ^tertia 
combustio^'-nak megfelelő ezüstből vert kis dénárok súlya 
0*216 g, finomsúlya 0'144 g volt. Közben a byzánczi 
patronatus alatt fellépett ellenkirályok közül II. László 
1162-ben nagyon silány, 0*1715 g-os és 0*0514 g finom- 
súlyú pénzt veretett. IV. István rövid másféléves szerep- 
lése alatt byzánczi modorú arany- és rézpénzei mellett jó 
ezüstből (0*800 finom) 0*216 g-os és 01 728 g finomsúlyú 
pénzt is hozott forgalomba. III. Béla pénzverése a pénzláb 
javításának kísérleteit tükrözi vissza. Első veretei a II. Géza 
óta állandó pénzláb alapján, a következők II. Géza C. N. H. 
92. és 64. sz. pénzeinek könnyebb súlyában verettek. 
A II. Géza kora óta állandóvá lett 0*216 g-os súlyban, de 
finomabb (kb. 0*750 finom) ezüstből verettek III. Béla első 
bracteatái. Később nehezebb — 0*2778 g súlyú és 0*208 g 
finomsúl3aí bracteatákat hozott forgalomba. Néhány érem- 
faja — minden valószínűség szerint az utolsók — súly és 
finomság tekintetében is vetekednek a II. István- és Kálmán- 



268 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

kori pénzekkel. A csupán két példányban ismeretes C. N. H. 
106. sz. érem finomsága meghaladja a decima combustiót is. 
III. Béla pénzei átmenetet alkotnak a XII. századi apró- 
pénzektől a XIII. század nehezebb és finomabb pénzeihez.^ 

A XII. századi pénzverés két korszakának föjeilem- 
vonását nem a pénzsúlyok, finomságok és éremtypusok 
eltérése, hanem a pénzverés iendeniiájának különbözősége 
adja meg. II. István, n. Béla és kezdetben II. Géza is — 
minden kímélet nélktil — a legteljesebb mértékben kiaknáz- 
ták az évi pénzújításban rejlő jövedelmi forrást. 77. Béla, a 
teheteüen vak király, pénzverése elreüeniö példája a közép- 
kori pénzverési visszaéléseknek^ a ^királyi hamispénz- 
verésnek^. 

A pénz értékének e folytonos és fokozatos csökken- 
tésével szemben a XII. század második felében vert pén- 
zek — bár könnyű, de állandó, majd III. Béla idején már 
fokozatosan emelkedő súlyukkal — kedvezőbb helyzetet 
teremtettek. A királyok beérték az évi pénzújitás rendsze- 
rében gyökerező s törvényesnek tekintett haszonnal. Nem 
törekedtek a finomság, súly és érték folytonos csökkenté- 



^Békefi Rémig III. Béla és a magyar nemzet művelődése 
(III. Béla magyar király emlékezete. Bpest, 1900. 141. L) ez. értekezésébea 
^~- a III. Béla korában nálunk járt kereszteseknek a magyar pénzváltókat 
kárhoztató panaszaiból és a Krónikának I. Béláról irt szavaiból kiindulva 
— azt következteti, hogy ,111. Béla a régi pénztgységgél szakit s helyébe 
a görögöt hozza be". £ közbevetett megjegyzés indíthatta arra Balogh 
Albint (A magyar pénz története. 83—36. \.\ hogy III. Béla álh'tólagos 
reformjainak több lapot szenteljen. Szerinte Béla a magyar fénz' és súly- 
rendszer kiküszöbölésével (!!) a görögöt s az addig dO denáros pensa- 
számítás helyébe görög hatás alapján (I) a 40 denáros számítást hozza 
be. Tetőzi tévedését egy súlyos és megbocsáthatatlan botlással, a midőn 
Réthy-t idézve, de el nem olvasva, IV. István arany- és rézpénseít is 
III. Bélának tulajdonítja (!I). »A byzánczi pénzrendszer uralma azonban", 
írja Balogh, „pünkösdi királyságnak bizonyult. III. Béla után ... a 
speciális (!) magyar fénz (11) ismét az ezüst dénár lesz* (II). Balogh — 
megletősen homályos értelmű — feltevéseit a pénzleletek, metrologiai és 
éremtani szempontok teljes mellőzése megmagyarázhatja ugyan, de nem 
menti. A keresztesek panaszai egyébként k pénzváltásnál szenvedett sérel- 
mekre vonatkoznak és semmi Összefüggésben sem állnak a pénzverés 
változásával vagy állandóságával. 



A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ KORSZAK 269 

sével e haszon mértéktelen megnövelésére. Nem éltek 
vissza a pénzverés! joggal, bár alaposan kihasználták azt. 
Pénzverésük tendentiája az áüandó pénzláb érvényben tar- 
fására^ majd III. Béla alatt a pénzláb fokozatos javítására 
irányult. 

Az egykori frank birodalom területén a pénzverés! 
jog eladományozása és ezzel az egységes birodalmi pénz 
helyébe lépő sokféle localis — berezegi és püspöki — 
pénz uralomra jutása következményeikben súlyos gazdasági 
bajoknak, egy mindinkább terjedő, általános pénzromlásnak 
lettek forrásává.^ 

A pénzverés! joggal felruházott tartományurak és — 
az ő példájukon indulva — maguk a királyok és császárok 
is a könnyű pénzláb és az évi — sőt néhol évente két- 
szeri — pénzújítás révén nyerhető haszontól csábíttatva 
már a XI. században letértek a Karoling- császároktól meg- 
jelölt helyes útról. A XI. — XII. század pénzverését az ezüst- 
pénz értékének fokozatos sülyedése jellemzi. A pénzromlás 
első, természetes következménye volt, hogy nemcsak a tar- 
tományurak, hanem a császárok és királyok pénzei is 
elvesztették az országos pénz jellegét Egyes, helyes gazda- 
sági érzékkel biró pénzverő urak ragaszkodtak ugyan a 
nehéz pénzláb és jó pénz rendszeréhez. A hol e rendszer 
traditióvá vált, sikerült is a nemzetközi, illetőleg tartomány- 
közi forgalomban kedvelt fizetési eszköz teremtése. A regens- 
burgi és kölni dénár például nemcsak Bajorországban és a 
Rajna vidékén, hanem a szomszédos tartományokban, sőt 
távoli országokban is kedvelt forgalmi eszközök voltak. 
Egyeduralomra azonban nem juthattak, mert a pénzverő 
hatalmak saját, főjövedelm! forrásukat alkotó pénzük loca- 
lis uralmát minden idegen pénzzel szemben szigorúan 

> A XU. századi pénzromlásról v. ö. különösen Inam a— S t e r n- 
egg id. m. II. 393-416. 1. — -Luschin: AUg. Münzknnde 212^233. 
1. — Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte (Meister's Grund- 
riss L) 1 ló— 119. 1. — Friedensburg: Schlesiens Münzgeschichte 
im M. A. n. Brcsslau, 1888. 7—39. 1. — Fiala: Óeske denáry, 776. 
9 köv. 1. és 108—112. 1. 



270 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

védelmezték.^ A XII. század folyamán már teljesen kiala- 
kult az a császári és királyi pénzekkel szemben is fennálló 
gyakorlat, hogy a tartományok területén a fizetések csakis 
az illető tartomány urának, vagy a királynak az illető tar* 
tományban vert pénzével történhetnek. Az idegen pénzt 
nem fogadták el s az idegen kereskedő kénytelen volt jó 
külföldi pénzét — a helyi beváltási gyakorlat szerint gyak- 
ran nagy veszteséggel — értéktelen helyi pénzre beváltani. 
Hasonló helyzetbe kerültek maguk az ország lakosai is a 
kényszerpénzújitás rendszere által. Az új pénz kibocsátá- 
val a régi mindig értékét vesztette és csak bizonyos levonással 
volt új pénzre beváltható. A kereskedés tulajdonképeni 
haszna így az uralkodó és pénzváltói zsebébe került.* 
A pénzverési jövedelem fokozásában alig ismertek határt. 
Jóformán minden pénzkibocsátás pénzlábkönnyebbitéssel 
vagy a színezüsttartalom csökkentésével volt kapcsolatos. 
A dénár súlya a régi, í'7 g-os Karoling átlagról 0*10 — 
070 g-ra sülyedt. A szépen kiállított régi dénárokat hitvány 
veretű, értelmetlen feliratú, majd minden felirat nélkül vert 
pénzek váltották fel. A pénzérték csökkenésével az ezüsüap 
is mind vékonyabbá vált s többé a kétoldali veretet nem 
bírta el. Ennek következménye volt Németországban a XII. 
században az egyoldali verettél ellátott lemezpénzek, az ú. n 
bracteaták verése. E pénzek nagyon vékony, de többnyire 
széles ezüstlapok voltak. Az előlap éremrajza a hátlapra 
homorúan átrajzolódott.' 

A XII. század Európaszerte az értéktelen^ súlyban és 
Jinomságban egyaránt silány pénzek kora volt. 

A pénzromlás általános áramlata hazánkat sem hagyta 
érintetlenül. A XI. század közepe óta minduntalan előtűnő 

' V. ö. erről Lássló József helyes megjegyséseit (Történeti 
Szemle. 1915. 235. 1.) 

' A pénzverési haszonról a 12. fejezetben szólunk. 

* A hracUatákról : Luschin: AUg. Műnzkunde. 72—78. 1. 
Höfken: Archív für Brakteatenkunde. I— IV. Wien, 1885—1001. 
Höfken: Zur Brakteatenkunde (N. Zschr. XIX. 1885.). Friedens- 
burg: Deutsche Műnzgeschichte (Meister's Grundriss. I./4. Leipzig, 1912) 
115—119. 1. Friedensburg: Die Műnze. Berlin, 1909. 151—161. 
1. és F i a 1 a : Ceske denáry. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 271 

pénzromlásnak uralkodóink a XII. században már nem 
tudtak ellentállni. A magyar pénz, a mely a XI. században 
a pénzláb állandósága és a pénzek értékessége következ- 
tében a nemzetközi forgalomban is szivesen fogadott fize- 
tési eszköz volt, a XII. században helyi jelentőségű, érték- 
telen váltópénzzé sülyedt. 

Szent László denáraival véget ér a nehéz pénzláb és 
jó pénz fenntartására iránjruló törekvés. A nehezebb pénz- 
láb alapján vert pénzek verése a XII. században végl^ 
megszűnt. Kálmán trónraléptével kezdődik és a XII. század- 
l>an folytonosan tart pénztörténetünknek az a korszaka, a 
melyet pénzeiről legjellemzőbben aprópénz^korseak-nak ne- 
vezhetünk. A pénzverés — a mely az előző században az 
egykorú külföldi pénzveréshez viszon3dtva mintaszerű volt 
és az uralkodók, különösen Szent István és I. Béla czél- 
tudatos és reális gazdasági politikája mellett hazánknak 
gazdasági függetlenségét nagyban elősegítette — a XII. 
században hanyatlásnak indult. Ez a hanyatlás egyengette 
útját a XIII. századi pénzforgalomban észlelhető külföldi 
hatások érvényesülésének. 

A pénzújitás rendszere és a pénz értékének csök- 
kentése a királyi jövedelem szaporítását czélozta, végered- 
ményben azonban általános gazdasági sülyedés előidézőjévé 
lett. A XII. század végén (1189-ben) hazánkon keresztül- 
utazó keresztesek méltán panaszkodhattak, hogy a magyar 
pénzváltók súlyosan megkárosították őket a pénzváltásnál, 
a mikor két kölni dénárért csak öt, két friesachiért négy 
és egy regensburgíért egy magyar dénárt adtak. ^ III. Béla 
könnyebb és nehezebb bracteatáit véve fel: 

könnyebb nehói 

2 kölni dénár = 270 g 5 bracteata = 0*8 1 0, 1 '040 g 

2 friesachi dénár = 2*24 , 4 bracteata = 0*648, 0*832 « 
1 regensburgi dénár = 075 »• 1 bracteata = 0* 162, 0'208 „ 

^ Ansberti Ystoría de expeditione Friderici. (Fontes rerum Austri- 
cárom. Scriptores. V. 19. L) 

* V. Ö. a 12. fejezetet, ahol e pénzváltásokról részletesen szólok. 
1189-ben — chronologiai megállapításaim szerint — a nehezebb bracteaták 
vagy a velük azonos értékű pénzek voltak forgalomban. 



272 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

szinezüst. Tehát a keresztesek a váltásnál pénzük érté- 
kének 60 — 78'^l^-át vesztettékel! Ez a panasz ugyan nem 
volt általános^ mert más külföldi írók dicsérik a magyar 
pénzváltási viszonyokat,* azonban kitűnik belőle, mily tág 
tere nyilt — ez apró és értéktelen pénzek mellett — a 
kereskedők és magánosok kizsarolásának. 

Ezek természetesen minden úton-módon menekülni 
igyekeztek a súlyos és igazságtalan megadóztatástól. Az 
uralkodók iiyképen gyakorolt pénzverésével szemben csakis 
más fizetési eszközök használata nyújthatott oltalmat 

Nyoma van annak, hogy a byzánczi arany, a mely 
Dalmácziában e korban rendes fizetési eszköz volt,' a XII. 
században is forgalomban volt hazánkban.' Az aranypénz 
forgalma azonban sohasem vált kiterjedtebbé és általánossá. 

Más külföldi pénzek forgalma e korban még nem 
mutatható ki. A XII. század vége óta itt-ott már szereplő és 
a XIII. században általánosan kedvelt fizetési eszközzé vált 
fríesachi és bécsi dénárok e korban még nem találtak utat 
hazánkba. A leletekben szórványosan előkerülő külföldi 
pénzek eredetükben a kereszteshadjáratokban résztvett kül- 
földi utasokra vezethetők vissza^ s azokból e pénzfajok 
hazai forgalmára következtetni nem lehet. 

1 V. ö. a 12. fejezetet. 

« „Romanati' : Smiö. ü. 15., 31., 91., 115., 233., 248. 1.; 
^perperi": U. ott II. 170., 188., 277. I.; „micha/ati' : U. ott 0. 198. 1.; 
^romanati auri' : U.ott H. 184., 218. 1. ; ,perperi aurH* : U. ott U. 2öl. 1. 

3 Magdolna végreadeletében (1141 — 1161. k.); ,LXX hisancias 
romanaticos', Fejérpataky: A Gútkeled-biblia. Magyar Könyvszemle. 
(1892' 1893. 19. 1.) — Cencius bíboros 1192. évi pápai ,»Liber Censuuma* 
szerint a szekszárdi Megváltó-egyház évente „II, romanatos'''t fizet 
Muratori: Antiquitates Italicae. V. 874. hasáb. 

* Két ilyen leletet ismerünk. Egyik a zombori lelet, a mely túl- 
nyomó részben XI — XII. századi franczia érmekből és néhány német pénz- 
ből állt, a másik az esztergomi^ a melyben II. Béla pénzei társaságában 
a XII. század elsÓ feléből való fríesachi és 1147 táján vert regcnsburgi 
pénzek kerültek elŐ. Az első leletet korábban úgy a hazai, mint a kül- 
földi irodalomban az I. kereszteshad járatta] (1096) hozták kapcsolatba. 
Újabban azonban L u s c h i n végérvényesen megállapította, hogy mind- 
két lelet a II. kereszteshadjárat korában (1147-ben) került a földbe. — 
Grosschmid Gábor: A Szemző-szállási lelet. (Bács-Bodrogh vm. Tört. 



A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 273 

Az értéktelen apró ezüstdenárok mellett — a melyet 
negyvenével, mint pensát számítottak — a nagyobb for- 
galomban rendes fizetési eszközül kezdték a vereüen ezüstöt 
használni. A XII. század második felében fellépő vereÜen 
ezüst- vagy ezüstrúdvaluta gazdasági hanyatlást jelent 
A veretlen ezüst nemcsak a régi terménypénz helyét fog- 
lalta ely hanem mint fő fizetési eszköz az ezüstpénzt is 
háttérbe szorította. 



Társ. Évkönyve. IV. 1888, 75—80. L) — Ifj. Frey Imre : Bács-Bod- 
rog megye érmésseti emlékei (U. ott XXIIL Zombor, 1907. 88. l) — 
Lnschin v. Ebengreath: Friesacher MűíUBfande. ( Jahrbach ÍQr 
Altertomskonde. V. Wiea, 1011. 198—210. L) Ugyanó ismerteti Engel 
Artar franczia tudós csikkét a sombori leletről. 



Hdnum: Magyar pdnstGrténet. 18 



HATODIK FEJEZET. 

A XII— XIII. SZÁZADI TERMÉNY- ÉS 

EZÜSTRÚDVALUTA/ 

Njrugat-Európában a középkorban a vert pénz mellett 
állandó fizetési eszköz volt a veretlen ezüst és arany. 
A byzánczi arany forgalmának csökkenése és a frank soli- 
dus verésének megszüntetése óta az ezüstpénzvaluta mellett 
teljes egyenjogúsággal volt érvényben a veretlen érez valu- 
iájay az ú. n. arany- és ezüstrüdvaluta (Barrenwáhrung). 

A nagyobb összegre rúgó fizetések súly szerint mért 
és finomság szerint meghatározott ezüst-, ritkábban arany- 
rudakban történtek. A forrásokban a ntarca argenti puri, 
libra auri cocH stb., vagy egyszerűen libra argenti, morca 
auri kifejezések ily veretlen érczben történt fizetésekre 
vonatkoznak. A XI. században a pénzromlás következtében 
az érczrúdvaluta mindjobban tért hódít. A nemzetközi, tar- 
tományközi és városközi forgalomban a kereskedők elő- 
szeretettel fizettek veretlen ezüsttel. A pénzromlás classi- 
cus korában, a XII. században, a mikor Európaszerte érték- 
telen ezüstpénzek voltak forgalomban, a veretlen ezüst valuta 
— bár törvényesen sehol sem ismerték el — háttérbe szo- 

^ Az európai ezüslrúdvahdáról : Luschin: Alig. Münskunde. 
140 — 144. 1. — Inam a — S t e r n e g g : Deutsche Wiitschaftsgescbicfate. 
IL 1891. 431. és ni./2. 1001. 364., 387—393. 1. — Muffat: Beitrüge... 
(Abhandliingen d. bayer. Akad. PhiL-Hist Cl. XL 208. 1.) — Grote : Oldea- 
burgische Geld- u. Münsgeschichte. (Münzstudien, ül. LeipEig, 1863* 
67—68. L) — Luschin: Die Wiener Pfennigé. (N. Zschr. Vm. Wien, 
1876.) 274—278. 1. — Lamprecht: Dentsches Wirtschaftsleben. VL 
Leipzig, 1885.378—379. 1. — Kovits Ferencs: Pénstörténet 
(Magy. Kösgasd. Lexikon, m. 203. L) 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 275 

litotta a vert ezüst-valutát. A minimális értékűvé deval- 
válódott rossz ezüstpénz e korban szinte elvesztette érték- 
péns jellegét A pénzverő uralkodók minden ellenkező törek- 
vése ellenére helyi váltópénzzé sülyedt. 

A XII. századnak igazi értékpénze a veretlen ezüst 
és mellette a ritkábban használt veretlen arany volt, melyek 
súlyegység szerint állandó értéket képviseltek. Velük szem- 
ben a változó értékű ezüstpénzek és bracteaták inkább 
váltópénzül szolgáltak.^ 

Hazánkban az érczrúdvaluta térhódítását jelentékenyen 
megkönnyítette az ország gazdasági szervezetének termény- 
gazdasági színvonala. Az érczpénz, bár a nép legszélesebb 
rétjeiben ismert és használt volt, a középkor folyamán 
sohasem volt kizárólagos, de még fő fizetési eszköz sem. 
A köznapi forgalom lebonyolításánál, a magánjogi követelé- 
sek és tartozások kiegyenlítésénél az érczpénznek alá- 
rendelt szerep jutott Az úrbéres és papi tartozások leg- 
nagyobb része terményekben és állatokban rovatott le.* Még 
az adás-vételi szerződéseknél is egyenrangú szerepet ját- 
szanak a termények a pénzzel. Adás-vételről szóló XIII — 
XIV. századi okleveleink legnagyobb része szerint a fizetés 
csak részben történt pénzben^ részben pedig terményekben^^ 
habár a vételár összege pénzértékben, bizonyos számú 
márkában fejeztetett is ki. 

^ Hogy a bracteaták a veretlen ezüst-valuta váltópénzéül szolgál- 
tak, már Grote is kifejtette (Oldenburgische Geld- a. Münzgeschichte. 
Münzstodien. ÜL 68. 1.). 

* Az úrbéres tartozásokra v. ö. pl. Kn. M. I. 53—60., 90—96. 1. 
«s Erdélyi László: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. 
Budapest, 1907. — A papi tizedről az 1222. évi Aranybulla 20. §. : 
, Decimé argento non redlmantur, sed sicnt terra protulerit, vinum vei 
segetes persolvantur.* Kn. M. L 235. 1. stb. 

* 1232: .30marcas in argento vei in equipollentibtts." Ph.Vm. 281.1. 
— 1243 : „partim in rebus per viros idoneos estimatam, partim in argento." 
W. Vn. 144. 1. — y. . . morcos, partim in denoriis, partim in estimacione 
fctmdignaj' 1263: H. o. VI. 120.. 1268: H. o. VH. 3., 1269: W. X. 447. 
(évszámot lásd : Karácsonyi: Hamis oki. 124. 1.), 1272: H. o. VI. 187., 
W. Vra. 408., 1274: H. o. Vm. 162., W. DC 106., Zichy. I. 37., 1277: 
F. V./2. 421., 1279: H. o. VI. 252., Smié. VI. 331., 1288 k.: Zichy. I. 
69. L, 1288 k. : Zichy I. 65. 1., 1291 : H. o. VH. 223., H. o. VU. 217., 

18* 



276 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Többnyire csak általánosságban emiitik az oklevelek, 
hogy a fizetés részben ezüstben (pénzben), részben becsű- 
bén történjék. Előfordul azonban az is, hogy pontosan meg- 
határozták, a vételár mekkora része fizethető becsűtárgyban 
és mennyit kell pénzben (ezüstben) fizetni.^ Elég gyakori 
eset, hogy az egész fizetés terményekben, becsűtáigyakban 
rovatott le.' A pénzben és terményben fizetendő részek ará- 
nyának meghatározása mellett különösen a korábbi időben 
gyakran azt is pontosan meghatározták, milyen tárgyakat, 

1293 k,: Kubinyi. L 159., 1293: H. o. Vm. 324., 1294: F. VIL/2. 177., 
1299 : H. o. VD. 278., H. o. Vm. 388., 1300 k, : W. X. 439., IBOá 
Kn. M. ü. 541., 1306: Anjon. I. 108., 1309: Anjou. I. 188., 1312 
Anjou. L 250., 1313: Anjou. I. 309., 319., 1320: Zichy. I. 176., 1325 
Anjou. IL 204., 214., 1326: Bánfly. L 56., 1329: H. o. I. 159., 1332 
H. o. IV. 150., 1334: Károlyi. I. 95. 1. — ,. . . nmrcas partim, in de 
nariis Vünnensibus, partim in estimacione fcondignaj," 1267 — 1270 k. 
Kubinyi. I. 47., 1277: W. IX. 188., 1284: W. IX. 409., 1307: H. o. 
IV. 113,, 1327: Zalai oki. L 208. 1. — ^partim in dcnariis, partim 
verő in estimacione competenti.* 1279 k. : H. o. VI. 246, L — ,. . . .mor- 
cos, partim in orgento (vei. arg. mercimoniali vei arg. decimé combustio- 
nis), fartim in estimacione condigmí.' 1268: W. Vm. 217., 1270: Ku- 
binyi. I. 77., 1271: H. o. VH. 131., 1272: Kubinyi. H. 11., 1284: W. 
IV. 276., 1291 k. : W. V. 59., 1292 : H. o. Vm. 315.. H o. VI. 379., 
1293: Kn. M. H. 342., 1294: W. X. 156., 1297: W. V. 179., 1298: 
H. o. VIII, 384., 1299: W. V. 227., 1302: F. VIIL/6. 184., 1303: H. o. 
Vn., 347., 1304 : Károlyi. I. 37., 1321 : Anjou. I. 609. 1. 

^ 1259: „45 marcas in argento decimé combustionis et 20 mar- 
cas in condigna estimacione.* F. IV./2. 519. 1. — 1263: „5 m. argenti, 
residuas verő 5 marcas in estimacione.' W. Vm, 74. 1. — 1275: ,27 
marcis, dimidietatem cum estimacione proborum virorum, et dimidium 
cum denariis." H. oki. 73. — 1284: „24 m. arg., medias in argento et 
medias in estimacione condigna.'' F. VIL/5. 463. 1. — 1291 : „7 marcas, 
duas scilicet in denariis et quinque in extímacione condigna." H. o. Vm. 
299. L — 1295: „140 marcis, duabus partibus in estimacione, et tercia 
in argento solvendis." F. XI./7. 715. 1. — 1297: „pro 25 marcis. . . 
duas partes cum promptis denariis, . . . tercíam verő cum congrua extí- 
macione. " H. o. UL 47. — 1300 k.: „10 marcas in extimacione ... 10 
marcas in denariis. H. o. Vn. 326. L — 1317: „2 marcas in estima- 
cione condigna, residuas verő 2 marcas in denariis.'' Zalai oU. L 145. 1. 

^1284 k.: .3 marcas in estimacione condigna.* Zichy L 60. 1. 
— 1296: .pro 70 marcis denariorum in estimacione demorios wüente,' 
W. V. 151. L — 1297: „deberent solvere 70 marcas in estimacione 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 277 

terményeket vagy állatokat kell becsű fejében fizetni.^ Másutt 
bizonyos tárgyak, termények kizárattak a becsű szerinti flze- 
tésbőL* A becsűtárgyak értékének megállapítása valószinű- 

coadigna.* H. o. VL 425. 1. — 1300 k.: ,2 morcms, totam solucionem 
in extimatione condigna faciendo." H. o. VII. 326. L — 1326 : „20 mar- 
cas cnm estimacione condigna, secundum usam et consnetadinem regni.* 
Zichy. I. 285. L 

1 (1141—1161 k.): ,»qaod emit ... 00 pensis et 16 bobus ei 2l>iis 
tquis* . . . , .quam emit . . . 100 pensis et 2^us dextrariis.* Fejér- 
pataky: A Gútkeled-biblia. (Magyar Könyvszemle. 1892/1893. 17. 1.) 

— 1226: ,100 pensas vei dcxtrarium tot pensas valentem.* SmiÖ. m. 
252. 1. — 1234 : »pro 100 marcis ...» pro 50 m. dedimas terram no- 
stram . . . , residuas autem 50 m. solvimns in argento.* H. o. VI. 29. 1. 

— 1244: .pro 6 marcis, pro duabos segeUs, alias in denariis. H. o. 

V. 19. 1. — 12S1 : j,pro 8 marcis, que summa in hominüms, videlicet una 
ancilla . . . et filio sao ... et in equo, pecudtbus d argento ..." Kn. M. I. 
389. 1. — 1269 : j^lO marcas, ex qaibus 5 m. argenti . . . alios verő 5 m. 
in estimacione condigna cum bobus ei non aliis rebus solvet.' H. o. 
IV. 39. L — 1266: »10 m. in denariis' fejében egy birtokai adnak. H. o. 

VI. 144. L — 1274 : Földvételnél flxetnek ,3 aratra soffic. terram [et] . . . 
2 marcas." W. XII. 124. 1. — 1280: .pro 80 marcis, 2 bonis equis et 
2 paribus vestimentorum." H. o. VI. 265. 1. — 1298: .partém in dena- 
riis regalibus . . . partém in duabus estimacionum speciebus, videlicet 
dimidietate inpannis et alia dimidietate in eqnis et pecoribns,* F. VII/4. 
245. 1. — 1291 ; .50 marcas . . . tam in estimacione, qnam frnstis denari- 
omm . . . videlicet unum eqnam dederat 15 marcis, aliom eqnum 10 
marcis et unum palefridum 5 marcis . . . et nnam loricam 10 marcis et 
10 marcas promptorom denariorum.* F. VI/1. 175. L — 1299 : .pro ezpe- 
dito unias equi vei equi estimacionem 2 marcam valentem." F. VI./2. 
215. L — 1300 k, : „3 marcas in panno et bobns,' H. o. VII. 343. l — 
1309: .partém in denariis, partém m nobüüms pannis denarios valentibus.' 
A^jou. L 183. 1. — 1313: .pro 40 marcis . . . cmn pannis nobüissimis 
et grossis denariorum . . . persolutis.' Bánify. L 41. 1. — 1332: .25 
marcarum bonomm remm, in eqnis et in armis ac in denariis.* Anjou, 
n. 632. L — 1334: .4 marcas denarior. vei denariorum estimacionem 
in eqnis, pannis et bobus,*" Anjou. m. 89. L — 1336 : .pro 10 marcis 
in promptis denariis et 8 marcis in panno . . . persolvendis.* F. VIII/4. 1 28. 1. 

* 1318 : .50 marcis . . . partim in exstimacione condigna, ábsqne 
sarcUis vesttbus et ábsqne armis et ábsqne eqnis uUra 3 marcas váUn" 
iibns et cum panno domitico . . . partim cum denariis.* Anjou. L 483. L 
— 13^: .partim cum grossis . . . partim verő — exceptis fossessionibns 
et armis — in estimacione denarios valenti.' Zichy. IV. 627. L — 1342: 
„partim in denariis, partim in estimacione denarios valente, exceptis 
armis antiqnis et sarcUis vestimentis ac possessiombus," Zalai okL I. 389. 1. 



278 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET 

leg bizonyos, a szokásjog által meghatározott tarifa szerint 
tőrtént, mert egyes források kiemelik a különbséget a ^c(m- 
digna estimaiio* és a denárérUknek teljesen megfelelő értékú 
becsű közt,^ a mi azt bizonyítja, hogy ^condigna estímatio*" 
esetén a pénzhelyettesítő tárgyakat és terményeket nem 
valódi értékükben, hanem bizonyos becsutarifa szerint meg- 
állapított állandó értékben használták fizetési eszkőztU.* 

A terményekben való fizetések azt mutatják, hogy 
— bár az érczpénz már nem volt nélkülözhető — a kor 
gazdasági színvonalának inkább a terménypénz felelt meg. 
Ilyen körülmények közt érthető, hogy az ezüstrúdvaluta 
minden nagyobb gazdasági megrázkódtatás nélkül szorította 
második hel)rre a törvényes érczpénzvalutát. 

Az ezüstrúdvalutával szoros összefüggésben jelent 
meg az európai kontinensen az új középkori súIymérték,^ 
a márka.^ Az érczrúd valuta azért tette szükségessé az üj 
súlymérték alkalmazását, mert a font — bár a kereske- 
delemben megtartotta addigi értelmét — a pénzverésben 
és pénzforgalomban már nem a súlymértéket jelentette, 
hanem 240 dénárnak a súlytól elvonatkoztatott összegét 
A gyakorlati czélszerűség kívánta tehát az új súlymérték 
alkalmazását, a mely kezdetben csak veretien érez méré- 
sére, később pénzverési alapsúlyul is használatba vétetett. 

A márka — mint láttuk — a XI. században tűnt 
fel Nyugat-Európában s hazai forrásaink közül először 

^ 1298: ,50 marcas . . . partim in denariis vei estimaciatte dena- 
riis equitHÜenii, partim verő in estimacione condigna.* W. Xn. 631. 1. — 
1299: .partim in den. vél in estimaciane ifsis denariis eqniifáUnti, par- 
tim autem in estimaciotíe candigna." Zichy. I. 98. 1. — 1327: ^partim in 
denariis vei in estimacione denariomm^ partim verő in estimacione con- 
digna." Anjou. II. 343. 1. 

* A Nyírkállai Tamás formularís Icöny vében (Kovachich, M. G.: 
Pormttlae solennes styli. 267 — 269. 1.) és Werbőczi: I. 133. ci^otban 
levő, más természetű XV — XVL századi hecsn-tarifákkoz hasonló érték- 
megállapításokra gondolok. 

*Kováts Ferencz helyesen ismerte fel a fMárib»-rendszer 
térhódításának okát, mikor azt írja, hogy az érczrudvalutát fejezték ki 
márkában, szemben a 240 denáros számítási fonttal. (Magyar Kőzg. Lexika 
m. 203.) 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 279 

Szent László 1091. évi somogyvári alapítólevele említi. 
Folytonos használata azonban csak 1 1 46-ban történt máso- 
dik említése, tehát a XII. század közepe óta mutatható ki. 

A súlymérték — XI. és XII. századi okleveleink sze- 
rint — 1150-ig hazánkban is a font volt, a melyet a márka 
a XII. század második felében nemcsak mint az érezek 
mérésére szolgáló, hanem mint kereskedelmi súlymérték is 
kiszoritott a használatból.^ 

Nagyobb pénzösszegek kifejezésére a XI. században 
a terménypénz mellett a pensa auri-i^ vagyis byzánczi 
aranyat használták ; majd — a pensa I. Béla ideje óta 40 
denáros számítási pénzzé alakulván — ezt a 40 denáros 
száfHÍiási pensát} A 240 denáros számítási font sohasem 
honosodott meg.' 

A számítási pensát a XII. század második feléből 
származó forrásainkban a márka váltja fel. A pensát már 
alig egy-két forrás említi/ viszont a ^marca"^^ „marca 
argenti*^ és ^marca auri* állandóan használatossá lettek.^ 

A számlált vert pénz helyét tehát a súly szerint 
mért veretlen ezüst foglalta el. A törvényes ezüstpénzvalutát 

^ V. ö. minderre nézve az L résznek 4 — 5. fejezeteit. 

* 1134: ,nec L pensas secnndnm legem térre persolvere potuis- 
sent" ; 1148 : .CCCLX pensas ... de sua eamera ordinaverat" ; 1153 : 
„debitore sex pensarum" ; (1141 — 1161 k,) : ,XC pensis . . . C pensis . . . 
pretio DCC pensis . . . emit C pensis* ; 1146 : «VI pensarum debitore' ; 
(1141—1161 K): .quod emi XXX pensis*. Kn. M. I. 85., Magyar Könyv- 
szemle. 1892—1893. 17. és 19. L, F. IL 129., Ph. L 599. és 602. 1. 

' Érdekes találkozás, hogy a számítási font Csehországban sem 
honosodott meg. V. ö. V o i g t. : Beschreibung der bisher bekannten 
b^hmischen Mftnzen. II. Prag, 1772. 26, L 

* 1183: .ducentas pensas* ; iiőjí; ,50pensis". W. XL 47., F.IL 220.1 

* 1146 : JSOrot marcis emptam' ; 1151 ? : .40 ei marcas argenti 
examinatissimi mittere* . . . ,pretium . . . viginti marcas" ; (1141 — 1161 
k,): yunam marcam argenti* ; 1175: »decem marcas auri* ; 1181 : .CXX 
marcis" ; 1183 : ,in viginti marcis argenti" ; 1183 : «pro duabos marcis" ; 
C1184 — 1188 h.) : ,decem marcarmn* ; 1185 : ,centum marcas argenti" ; 
1193: .ad sommam sexaginta marcarum* ; 1194: .CCC marcas argenti*; 
1198: .qnadringentas marcas argenti." Ph. I. 599., 600., SmiÖ. n. 140., 
193., 303., F. n. 199., W. XI. 47., 57. Kn. M. I. 128., Mon. Vespr. I. 
5., Kn. M. I. 146. 1. 



280 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET 

a gyakorloH ezüstrúdvaluta hátiérbe szorította. Nem lehet 
véletlen, hogy e változás első nyomai éppen ü. Géza uralko- 
dásának első éveiben ttlnnek fel. A ü. Béla utolsó éveiben 
és II. Géza uralkodása kezdetén vert silány és értéktelen 
pénzek kellőképen megmagyarázzák, miért talált a veretlen 
ezüst-vahita épp ezidőtájt utat hazánkba. Az értéktelen 
ezüstpénz mint fizetési eszköz egészen háttérbe szorult a 
veretlen ezüst mellett. A mérlegelt ezüstrúd volt hazánk- 
ban a XIÍ. század második és a XIII. század első felében 
a legkedveltebb fizetési eszköz. A vereüen ezüst volt a kor 
igazi értékpénze. 

Úgy a pénztörténet, mint az ártörténet szempontjából 
elsőrendű fontossággal bir a forgalomban fizetési eszközül 
használt ezüst finomságának, a ^márka ezüst* finomsülyá- 
nak, vagyis értékének pontos megállapítása. 

A források legtöbbször egyszerűen, minden jelző nél- 
kül, csupán a szám megjelölésével emiitik a márkát 
(marca).^ Más források bizonyos számú márka ezüstöt 
(marca argenti),* vagy kifejezetten bizonyos számú márka 



1 1206: Ph. Vm. 278., 1210: Ph. I. 617., 1212: H. o. VHL 13., 
1213: Ph. I. 627., 1215: Ph. I. 634., 1217: Tk. Ep. I. 46., 1220: F. 
m./l. 297., 1222: Kn. M. I. 237., 1225: Smiö. IH. 261., 1226: Theiner 
Hung. I. 69—70. 1., 1229 : Ph. I. 697., 1231 : Kn. M. I. 280., 1235 : 
Tk. Civ. 1. 10., 1239: Ph. I. 764., 1240: Kubinyi I. iQ.,124á: Tk. Ep. 
I. 82., 1247: Soproni oki. I. 21., 1251: Zalai oki. I. 23., 1254: W. IL 
249., 1259: Kubinyi IL 4., 1262: Károlyi I. 2., 1264: Blagay 16., 1266: 
Temesi oki. I. 4., 1270 : Smié. V. 576., 1274 : W. IX. 94., 1276 : F. 
V./2. 366., 1282: Kn. M. H. 154., 1287: Smiö. VI. 607., 1290: F. Vl/i. 
72., 1292: Apponyi I. 21. 1299: Kubinyi I. 173., 1302: Kn. M. H. 509., 
1306 : Anjou. I. 106., 1311 : Anjou. I. 229., 1316 : Anjou. I. 406., 
1323 : Anjou. II. 97., 1328 : Kubinyi U. 92., 1335 : Kubinyi IL 1 14. L 
és még számos oklevélben. 

« 1206: Kn. M. L 186., 1216: H. o. VI. 12., 1218: W. VI. 397., 
1220: F. m/l. 304., 1222: Kn. M. L 238., 1224: W. L 206., 1228: 
Smié. UL 294., 1230: Tk. Ep. L 66., 1232: Melczer 1., 1234: Sztáray. 
L 1., 1235: Tk. Civ. L 9., 1239: F. IV/1. 166., 1242: W. VH. 129., 
1245: H. o. Vm, 49., 1248: Apponyi L 3., 1250: Smiö. IV. 418., 1252: 
Zimm.— Wemer. L 79., 1255 : Bánfify I. 9., 1259 : H. o. V. 32., 1262 : 
Ph. n. 320., 1266: Tk. Ep. I. 130., 1269: Héderváry. L 6., 1271: Kn. 
M. L 688., 1275: H. o. Vm. 179., 1278: W. XI. 677., 1280: F. V/3. 



A Xn— Xm. SZÁZADI TERMÉNY- ÉS EZÜSTRÚD VALUTA 281 

mérlegeli ezüstöt (marca argenti ponderati vei stateralis)^ 
emlitenek. Ugyaníly alakban fordulnak elő a márka súly- 
részei, a ferto^ és pondus} Mindezekben az esetekben 
nyflt kérdés marad, mily finomságú ezüstről van szó. Fel 
kell azonban tennünk, hogy ilyenkor is, a mikor egyszerűen 
márkáról vagy márka ezüstről van szó, bizonyos a kor- 
társak előtt ismerty meghatározott finomságú ezüstöt értet- 
tek alatta. 

Nagy számban ismeretesek oly források is, a melyek 
tájékoztatnak az ezüst minőségéről. Leggyakoribb — kü- 
lönösen a XIIL század második feléből származó forrá- 
sokban — a márka finom ezüst (marca fini argenti).^ Elő- 

29., 1285: Kn. M. H. 194., 1289: H. o. VI. 347., 1290: Történelmi 
Tár. 1888. 529., 129á: H. o. Vm. 345., 1298: F. VI/2. 163., 1302: 
Anjou. I. 48., 1309: Anjou. L 173., 1312: Anjou. I. 282., 1319: F. 
Vin/2. 235., 1325: Zichy. I. 274., 1329: Anjou. H. 404. 1. és még 
számos oklevélben. 

» ^Marca argetUi fonderati*' : 1257: W. H. 294., 1260: Kn. M. 
I. 456., 1261: Ph. H. 312.. 1263: W. Vm. 75., 1316: Blagay 80., 
133á: Zimm.— Wemer I. 463. 1. — ,29 morcos . , .in pondere'' : 1252: 
Tk. Ep. I. 98. 1. — ^Marco argenti staieralis' : 1270 : Ph. X. 533., 
1271 : H. o. VIL 131. 1. 

» 1210 : F. ra/1 98., 1213 : Tk. Ep. I. 34., 1230 : Zalai oki. I. 5. 
1232: Tk. Ep. L 71., 1237: W. II. 76., 1244: H. o. V. 19., 1247: H. 
o. VL 47., 1258: Bárdosy 91., 1261 : F. IV/3. 50., 1264: W. Vffl. 115.. 
1267: Ph. X. 529., 1271: F. VA. 147., 1278: F. V/2. 450., 1281: 
F. V/3. 102., 1290: H. o. VH. 214., 1292: Kn. M: JI. 315., 1297: H. 
o. Vn. 263., 1299: Smié. VH. 346., 1316: Zimm,— Wemer. I. 320. l.stb. 

» 1201 : F. n. 388., (1196-1204 k.) : F. in/2. 346., 1209 : Smié. 
ffl. 84., 1211 : Zimm.— Wemer. I. 11., 1216: W. XI. 134., 1221 : F. m/l. 
319., 1229: W. L 261., 1240: F. IV/1. 195., 1241: Ph. I. 793., 1247: 
Kn. M. L 364., 1255 : H. o. VH. 49., 1261 : W. XI. 503., 1263 : Ph. H. 
825., 1267: W. ffi. 158., 1270: F. VA. 27.. 1273: W. IV. 32., 1280: 
H. o. VI. 262., 1290: H. o. VH. 214., 1294: H. o. VL 140., 1295: F. 
VI/1. 375., 1316 : Jakab. I. 32. 1. stb. 

* 1227: W. VI. 446., 1241: Apponyi. I. 1., 1246: W. VH. 213.. 
1251: W. XL 375., 1256: H. o. VI. 86., 1257: Smié. V. 82., 1263: 
Kubinyi. L 46., 1266: W. Vm. 159, 1269: F. IV/3. 507., 1270: F. 
V/l. 77., 1273: Kn. M. H. 25., 1276: H. o. VI. 215., 1278: Zichy. I. 
41., 1279: H. oW. 87., ÍJ88;2: Zalai oki. I. 91., 1284: Károlyi I. 16., 
1286: Kn. M. H. 219., ÍJ9SS; Teleki. I. 11., 1290: H. o. Vni. 293., 
1291: Zimm.— Wemer. I. 188., 1295: W. V. 131., 1300: W. V. 248., 



282 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

fordulnak még a marcá Jiniti argenti,^ ritkábban a marca 
boni argenti^^ marca puri argenti^^ sőt marca argenti 
purissimi^ és marca argenti finissimi^ is. Más fonások 
e jelzők közül kettőt-hármat egymással s néha a legális 
szóval párosítva alkalmaznak * az eztist minőségének köze- 
lebbi megjelölésére. 

Mindezek az elnevezések — a színezüstöt jelentő marca 
argenti puri és purissimi kivételével — kétségkívül syno- 
nim értelemben voltak használatosak. Csak az a kérdés, 
milyen finom ezüstöt értettek ,jó ezüst*, , finom ezüst*, 
j, törvényes ezüst" alatt? 

1302: Kubinyi. IL 50., 1B05 : Anjou. I. 104., 1307 : Zimm.— Wemer. I, 
237., 1309: Kn. M. H. 611., 1311: Anjou. I. 239., Í5i5 ; Anjou. I. 300..' 
1316: Anjou. I. 391., Í5Í8;Bánffy. L 44., 1320: Anjou. L 581., 13^: 
Anjou. n. 24., 1326 : Anjou. H. 244., 1329 : F. Vm/3. 375., 1331 : 
Anjou. II. 541., 1333: Zichy. I. 412., 1334: Teleki. I. 49., 1336: F. 
Vni/5. 238. 1. és még scámos oklevélben. 

» (1262 k.): W. XI. 379.. 1263: Ph. H. 322., 126á: Kn, M. L 
5 10., 1267: H. oW. 51., 1269: W. Vm. 250., 1272: Kn. M. I. 606., 
1274: W. IV. 45., 1278 :W. K. 210., 1279: Teleki. L 10., 1290: H. o. 
Vm. 206., 1283: W. K. 361.. 1284: Kn. M. H. 190., 1287: W. IX. 
460., 1292: W. X. 87., 1295: H. o. VIL 245., 1298: W. X. 320., 
1300 k. : Károlyi. I. 32., 1303 : Kn. M. H. 526. 1. stb. 

* 1230: Ph. L 699., 1248: F. IV/1. 23., i;858; W. E. 3n.,ij8«5.- 
W. ra. 68., 1272: W. IX. 8., 1283: Zimm.— Wemer. I. 145., 1293: 
F. Vn/3. 100. 

* i;22;2; Theiner. Hang. I. 37., 1233: F. III/2. 364., Íj85#.- Ph. H. 
292., Í;2Z9; F. V/2. 599., W. IX. 256., 1285: F. V/3. 305., 1287: F. 
V/3. 376., 1297 k. : Zichy. L 88., 1298 : W. V. 200., 1299 : H. o. VHL 
400., 1307: F. Vm/1. 244., 1309: Anjou I. 186., 1322: Schmauk 56.. 
Kubinyi. n. 77. L 

* 1264: W. vm. 119. 1. 

* lí^9 : W. X. 355. 1. 

« ,Marca honi et fini argenti,' 1309 : Zimm.— Wemer. L 292. L, 
1318: U. ott. I. 332. 1. — .Af. pnri ei legális arg.' 1254: F. IV/2. 
248. 1. — ,AÍ. fini, pnri et Ugalis arg.*" 1292: Kn. M. H. 314. 1. — 
,M. pnri et flniti arg," 1254: H. o. VIL 46. 1. — „Marca honi et finUi 
arg' 1264: Kn. M. I. 518., 1265: Kn. M. I. 531. 1. — „M, pnri ei 
fini arg.'' 1254: Kn. M. I. 416., 1297: W. X. 264. 1. — ,Af. arg, hom, 
albi et fini.'' 1257: Kn. M. I. 445. 1. — ,M, arg. boni, pnri et fini.* 
1266: W. Vra. 156., 1311: F. Vm/1. 402. 1. — „Af. honi, pnri et 
legális arg." 1283: F. V/3. 200. 1. 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezOstrúdvaluta 283 

Az argentum finum értelmét a magyar irodalomban 
rendszerint azonosnak veszik az argentum purum-mal, 
vagyis a szinezüsttel. Ez a felfogás azonban teljesen 
téves. A ^nom ezüst*" alatt középkori forrásaink soha- 
sem értettek sdnezüstöt, mint azt már Belházy bebizonyí- 
totta.^ Szó szerint és eredetét tekintve, argentum finum 
a. m. argentum finüum^ vagyis befejezett^ elkészített ezüst 
és teljesen azonos értelmű a német források ^löíhiges 
Süber''évél^ A Jőthige Mark*" és „marca fiini argenti*" 
alatt mindig egy márka^ a szóbanforgó városban vagy 
országban törvényes és szokásos: keverésű ezüst értendőd 
Finomsága tehát helyenként és időnként változott.^ 



^ Belházy: A régi magyar pénzverés! súlymértékek. 1889. 46 — 
49. 1. és Die Wiener Mark... (N. Zeitschr. XXVIIL Wien, 1897. 191 — 
192. L) 

• ^March lóiiges sObers" 1292—1316 : Chmel. 248., Hauswirth. 
118., 128., Austr. Inf. I. 227., Zahn. U. 89. 1. stb. A latin oklevelekben 
kiilföldön is ^marca fini argefUi'-nek nevezik. Pl. Mon. Caiinth. IL 45., 
Zahn. Steier. Ub. HL 58., Emler. Reg. II. eOl. 1. stb. 

» Luschin (Die Wiener Pfennigé. N. Zeitschr. VUL 278. 1.) — 
Grote helyes felfogásával vitatkozva — szinezüstnek magyarázta a 
^löthiges Sübei^'i, Később azonban ő maga is a fenti helyes értelme- 
zést fogadta el. (AUg. Münzkunde. 143. 1.) — Salamon Ferencz (Buda- 
pest története, m. 95. 1.) szerint a „finum* szó a fém vegyületlenségét 
fejezi ki, mindazonáltal később ő is elismeri, hogy a .finum aurum* 
Károly Róbert idején nem tiszta, hanem csak 23V4 karátos, tehát ötvö- 
zött aranyat jelentett (U. o. 109—110. 1.) 

* A .löthjge Mark' (= marca fini argenti) helyes értelmét adja 
Grote: Münzstudien. V. 139. 1. és DL 67. 1. Belházy id. m. (N. Zeit- 
schr. XXVm 194. 1.) Luschin: Steirische Münzfunde. (Jahrbuch f. 
Attertumsknnde. n. 1908. Wien, 210. 1.) Luschin: Alig. Münzkunde. 
143. 1. >^lágosan kitűnik egyébként a helyes értelmezés a XVIIL századi 
Hoffmann művéből, mely szerint a kereskedés 1300 körűi még több- 
nyire ,mit Marcken Silbers wurde getrieben". Az ezüstmárka azonban 
nyereségvágyból már nem volt oly finom, mint régen, j^sondem Sie ist 
auf 15 und 14 Loth gebrennet worden. Massen dann um das Jáhrl310. 
die láthige Mark 1^1% lóihig am Süher und IVi Loth am Kupffer in 
sU^ gehabt hat, welches dann auch an etzlichen Orten Land-Süber 
genennet worden ist In specie aber sind die Lőihige Marck nach einer 
jeden Siadi und Ortes Gelegenheit gewesen", Hoffmann, Leonhard i 
Aher- u. Newer Müntz-Schlüssel. L Nürnberg, 1715. 136. L 



284 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Arra nézve, hogy Magyarországon a középkorban mit 
értettek Jinom ezüst alatt, döntő bizonyítékkal szolgálnak 
azok a XIII. századi oklevelek, a melyek a fizetést kifeje- 
zetten „egytizedrészig kiégetett ezüstben* (argentum decimae 
combustionis)^ határozzák meg. 

A tizedrészig égetett, vagyis 0'900 finomságú ezüst 
általánosan használt keverése volt a fizetésre használt ezüst- 
nek. Az oklevelek, a melyek a fizetést facultative hatá- 
rozzák meg friesachiakban (később királyi dénárokban), vagy 
tizedrészig égetett ezüstben,' azt bizonyítják, hogy hazánk- 
ban a O'QOO finom ezüstöt tekintették a fizetésre használt 
ezüst törvényes és. szokásos keverésének. A mikor tehát a 
forrásokban argentum finum-ról (finitum, bonimi, l^ale) 
olvasunk^ a mi szószerint elkészített, vagyis a szokásos és 
törvényes finomságig tisztított ezüstöt jelent^ alatta tized- 
részig égetett {0'900 finom) ezüstöt kell értenünk.^ 

A O'QOO finomságú „finom ezüst** mellett a kereskede- 
lemben fizetésül használt kevésbbé finom ezüstöt a XIII. 



^ .«» argetUo, cmus decima pars camburetur* : 1233: Ka. M. L 
292., F. m/2. 354., 359., Ph. L 724. 1. — .Marca argenti decimé com- 
hustionis': 1240: F. IX/7. 657., 1248: W. VH. 206., Zimm.— Wemcr. I. 
77., 1255: Kn. M. I. 428., 1256: Kn. M. I. 441., F. IV/2. 365., 1258: 
W. n. 299., 1259 : F. rV/2. 519., W. II. 316., Ph. H. 308., 1261 : Ku- 
binyi. I. 40., 1264: H. o. VII. 91., 1268: F. IV/3. 477., H. oU. 55., 
1270: Ph. n. 334., 1272: W. ffl. 281., 1276: H. oW. 74., 1285: Kn. 
M. n. 205., 1287: Kn. M. IL 221., F. V/3. 378.. Zimm.— Wemcr. 1. 
160., 1291: F. VI/1. 133., 1293: Kn. M. IL 342., 1294: F. Vn/3. 103., 
1295: F. VI/1. 363., 1297: W. V. 179., 1302: F. Vm/6. 184. 1. 

» Kn. M. I. 292., F. III/2. 354., 859., Ph. L 724., H. 308., W. 
n. 299., 316., VII. 266., F. IX/7. 657. 1. 

' Ezt bizonyítja az is, hogy a hgjobb Arpád-korí pénzek a XI. ss. 
obolusok, majd később — mint látni fogjak — IV. Béla és m. András 
finom denárai ilyen 0*900 finom ezüstből készültek. Egy 1275. évi okle- 
vélben egy elzálogositási ügyletnél felváltva ,arg6ntam fiaam*, , argen- 
tum flaitum* és j,argentam decimae combastionis'' említtetnek. W. IX. 
132. 1. — A finom ezüstnek ez a keverése külföldön sem volt ismeretlen. 
Grote szerint Lippeben, Hilliger szerint Kölnben is 0*900 volt 
Anom ezüst keverése. (Grote: Lippische Geld- u. Münzgeschichte. Müns- 
studien. V. Leipzig, 1867. 139. 1. — Hilliger: Stadien... Hist. \riertel. 
jahrschr. 1900. 188. 1.) — Lasckia szerint a középkor ^JőilUges Süber^-^ 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 285 

• 

század második felében közönséges ezüstnek (argentum 
commune)^ vagy kereskedelmi ezüstnek (argentum mercimo- 
Túaléf nevezték. Ennek finomságát a finom ezüsthöz való 
viszonyából pontosan kiszámíthatjuk. 

XIV. századi forrásaink szerint: 

1 budai márka finom ezüst = 64 garas = 4 forint 
1 , „ közönséges ezüst = 56 ^ = 3Ví » ' 

1 márka finom ezüst : 1 máika közönséges ezüst = 8:7; 

1 márka finom ezüst «» Vio márka szinezüst, 

tehát: 

1 márka közönséges ezüst = ^^ = ^ = ^ márka színezüst, 

[kerékszámmal:] j m. színezüst. 

A közönséges vagy kereskedelmi ezüst tehát 0'800 
(a V« arányt véve fel 0'780) finomságú ezüst^ vagyis egy- 
ötödrészig kiégetett ezüst {argentum quintae combustionis) 
volt. A XII— Xin. században a 0*800 finom ezüstöt gj'akran 



14^15 latos, tehát 0*875— 0'937 finom volt, a mi körülbelül megfelel az 
^argentum decimae combustionis** -nak (0*000). — Hoffmann Leon- 
hard szerint — mint idéztük — 1310 táján Bécsbea 14Vs latos, vagjris 
O-dOe^U Mom volt a ,láthiges Süber*, (Id. m. I. 136. L) 

1 ^Marca argenti communis* 1269 : Kn. M. I. 564., 1272 : W. 
Vra. 403., Kubinyi. II. 11., 1274: W. IX. 60., 1276: F. V/2. 349., 
1278: W. IV. 172., 1280: F. V/3. 54., 1287: W. IX. 455., 1288: H. o. 
Vm. 258., 1289: P. V/3. 471., 1319: Anjou. L 613., 1325: F. VIII/7. 
167. 1. stb. 

' ^Marca argcnti mercimoniális.* 1266: H. okL 43., 1267: 
W. VUI. 181., 1268: H. o. VI. 151., 1270: Kubinyi. I. 77., 1276: W. 
IV. 75., 1281: H. oki. 89., 1288: W. DC 484., 1299: H o. Vm. 393., 
1300: W. V. 252., 1302: Kn. M. II. 507., 1303: Héderváry. I. 11., 
1304: Anjou. L 77., 1312: Kn. M. U. 664., 1318: Anjou. I. 485., 
1323 : Károlyi. L 53., 1332 : Anjou. U. 636 , 1335 : Anjou. IIL 163. 1. stb. 

* Mon. Vat l/U 14—21. és 23—24., 27. 1. : ^.marca fini argenti 
ad pondni Bodense . . . quelibet valet ím. florenos", ^marchae communis 
argenti... quarum qoaelibet valet 3 flór. et dimidium". — 1335: „ex 
qoibos 64 (grossos) dabontur pro marca fini argenti et 56 pro marca 
communi sen pagamenti*. Szekfű T. T. 1911. 7. 1. és még sok XTV. szá- 
zadi forrásban. 



286 MAGYAR PÉNZrÖBTÉNET 

— így például II. István, II. Béla, V. István, IV. László 
korában — alkalmazták pénzezüstül. 

A neve {^közönséges'' és ^kereskeddmi'' ezüst) azt 
bizon^tja, hogy — legalább is a XIII. század második 
felében — mindazokban az esetekben, a mikor egyszerűen 
márka vagy márka eziist említtetik, alatta ötödrészig 
égetett ezüstöt kell értenünk. Ugyancsak a közönséges 
ezüst-tel volt egyértelmű a ^marca argenti depagamenio' 
vagy ^marca pagamenti' ^ és talán a „marca terrestris 
argenti*^ is. 

A finom ezüst és közönséges ezüst finomsági fokát 
ekkép meghatározva, megállapíthatjuk a XII — XIV. század- 
ban fizetési eszközül használt ezüstmárkák szinezüsttartal- 
mát, vagyis ezüstértékét. A Xn. század második felében 
és a XIII. században kb. 1280-ig a 233*3533 g-os régi ma- 
gyar márka^ az erdélyi források Béla király-féle márkája 
volt használatban. 1270—1280 táján ezt a 245' 53779 g-os 
bndai márka váltotta fel. Erdélyben és a Szepességben a 
206-76866 g-os erdélyi, illetve a 210-46096 g-os szepesi már- 
kával mérték az ezüstöt. 

A veretlen arany mint fizetési eszköz az Árpád-kor- 
ban csak szórványosan fordul elő.^ Nagyobb jelentőségre 
az ezüst mellett sohasem vergődött. 

A veretlen ezüst a vert pénz mellett és annak rová- 
sára tért hódítván, szokásba jött a számlált pénz helyett 

^ ^Marca argenti de (vei : in) pagametUo,' 1266 : Kn. M. 1. 524., 
1266 : Smiö. V. 370., 1294 : Ka. M. U. 360. L ,,Marcis paymetU.' 126S; 
Kn. M. L 526. L — 1335 : ^marca carnnmtU seu pagametUi* Ssekfű. 
T. T. 1911. 7. 1. 

' 12tö: egymás mellett eltérő értelemben ,pondus arg. decimé 
combastíonis* és ,pondas de argento teme*. Zimm. — Werner. L 77. l 
— 12^: »marca arg. terrestris*. Zimm. — Werner. L 156. 1. — Valószínűleg 
hasonló értelemben használatos a {stüanoc^háuyai ezüst {morca argenti 
de Bana, m, argenti Banális) is. 1274: H. o. VL 201., 1290: W. DL 
531., 1294: H. o. VD. 230., 1296: Kubinyi- H. 44., 1298: Kubinyi. IL 
45. L (Wenzel-nél X. 324. L tévesen j^marcis banalibns* van!) 

• ,Marca anri.' 1209: W. XI. 94., 1252: F. IV/2. 130., 1256: 
W. n. 278., 1257: H. o. VII. 83 (tévesen 1262. évszámmal), 1275: F. 
V/2. 265., 1276 ; F. VII/2. 46. 1. 



288 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET 

az ezüstpémzeikel súly szerint való fizetés.^ Az ezüstpénz 
flyenkor nem névértéke szerint, hanem — finomsága isme- 
retes lévén — tényleges fémértékében került a kereske- 
delmi forgalomba.* A mériegelt ezüstpénz a veretien ezüst- 
valutában ugyanazt a szerepet töltötte be, mint az ezüst- 
rudak. 

^ ^Marca in dettariis s/aUralibus (v. denariarum sUderaUmm^* 
1238: H. o. VIL 14. (téves 1228. évszámnua. V. ö. Karácsonyi: Hamis 
oki. 50. L), 1262: W. V. 271., 1268: Smié. V. 465., 1269: W. Vm. 
242. 1. — ^Marca in ponderaiis denariis.' {1286. k.): W. XH. 448. 1. 
— Marca frisatícamm ad pondns^ 1232: Ph, I. 713., 1240: F. IX/7. 
657. L — . Jf. denariarum regaiinm cnm pondere {ad pondns)," 1266 : 
Ph. n. 302., 1257: Ph. IL 304., 1257: Kn. M. I. 445., 1258: W. IL 
299., 1259: W. H. 316., 1259: Ph. IL 308. 1. 

* A pénsek súly sserínt való használata Németországnak csak 
egyes vidékein, főkép Ausztriában vált szokásossá. Inam a — Stern- 
egg id. m. 1DJ2. Bd. 392—393. 1. Az osztrák forrásadatok azon- 
ban jóval későbbiek a magyaroknál s így nem tehetó fel, hogy a pénzek 
mérlegelésének szokása onnan terjedt volna el hazánkba. Természetes 
következménye volt ez a pénzek nagymérvű elértéktelenedésének. 



A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 



287 





Teljes súly 


Szinezüstsúly 


grammban 


1. Magyar márka. 






1 márka finom ezüst . . . 


233-3533 


21001797 


1 fertő „ ... 


58-33832 


52-5045 


1 pondus „ ... 


4-86152 


4-3753 


1 márka közönséges ezüst . 


233-3533 


186-6827 


1 fertő „ „ . 


58-33832 


46-6707 


1 pondus „ „ 


4-86152 


3-8892 


2. Budai márka. 






1 márka finom ezüst . . . 


245-53779 


220-98402 


1 fcrto „ ... 


61-38444 


55-2460 


1 pondus „ ... 


5-11537 


4-60383 


1 márka közönséges ezüst . 


245-53779 


196-4302 


1 fertő 


61-38444 


4910755 


1 pondus 


511537 


4-09229 


3. Erdélyi márka. 






1 márka finom ezüst . . . 


206-76866 


186-09174 


1 fcrto „ ... 


51-69216 


46-52293 


1 pondus „ ... 


4-30768 


3-87691 


1 márka közönséges ezüst . 


206-76866 


165-41488 


1 fertő 


51-69216 


41-35372 


1 pondus , ^ . 


4-30768 


3-44614 


4. Szepesi márka. 






1 márka finom ezüst . . . 


210-46096 


189-41481 


1 fertő ^ ... 


52-61524 


47-35370 


1 pondus , ... 


4*38460 


3-94614 


1 márka közönséges ezüst . 


210-46096 


168-36872 


1 fcrto „ 


52-61524 


4209218 


\ pondus 


4-38460 


3-50768 



HETEDIK FEJEZET. 

A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 

1200—1240.' 

Szent István és XI. századi utódainak pénzverése 
hosszú időre útját állta mindenféle idegen pénznem magyar- 
országi meghonosodásának. A XII. századi pénzromlás, az 
értékes régi obolus helyébe lépett silány és apró pénzecskék 
verése és a veretlen ezüst-valutának ezzel kapcsolatos tér- 
hódítása gyökerestül megváltoztatták a viszonyokat. 

A XII. századi külföldi leletekben — ellentétben a 
XI. századiakkal — magyar pénzekkel többé nem találko- 
zunk. A pénzromlás első következménye az volt, hogy a 
magyar pénz nemzetközi foi^galmi eszközből localis jelentő- 
ségű pénzzé sülyedt. Az 1189-ben nálunk járt keresztesek 
által a legsilányabb olasz pénzzel — a veronai dénárral — 
azonos értékűnek tekintett apró, magyar dénároknak a 

^ A XIII. században hazánkba otat talált külföldi pénznemek — a 
fríesachi és bécsi dénárok — elterjedését illetőleg nagyon figyelemreméltóak 
László József (Nyugati pénznemek hazánkban a XIII. században. Tör- 
téneti Szemle. 1915. 227—260., 353—381. 1.) eredményei. László — bár 
dolgozatának részletei közül nem egy módosításra szorul — általában 
véve helyes képet ad a XIII. századi magyar pénzviszonyokról. — A fríe- 
sachi dénárok forgalmának korhatárát Lászlóval szemben, a ki 1250-re 
teszi, 1240'hen kell megáUapítanunk. Az utolsó adatok 1239., 1240. és 
1244.ből valók. (Smié. IV. 97., F. IX/7. 667. és H. oki. VI. 42» 1.) 
IV. Béla — mint alább látni fogjuk — teljesen kiküszöbölte azokat a 
forgalomból. Egy 1256- és egy 1270-iki oklevél — a .fríesachi compu- 
tus*-ról, illetve a fríesachi val egyértékű dénárról szólván — mint hasz- 
nálatból kiment pénzfojt említik. (W. VH. 443. és F. V/I. 80. l.^ 

Hóman: Magyar pénitOrténet lU 



290 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

nemzetközi forgalomban nem volt helye. A XII. század 
második felében vert pénzek értéke — 0'144 g színezüst- 
tartalommal ■— nem érte el a kölni dénár (1*35 g színezüst) 
V9, a friesachi vagy aquUejai (1'12 g és 1'14 g) Vgt a 
regensburgi (075 g) Vr értékét sem. 

Magában az országban is hitelét vesztette a magyar 
királyok silány pénze. Az ország tulajdonképeni értékpén- 
zévé a mérlegelt ezüstrüd lett. Az uralkodók mértéktelen 
nyerészkedési vágyából eredő, káros pénzújítási rendszer a 
terménygazdaság felé való visszafejlődés útjára terelte 
hazánkat. Kétségtelen, hogy e körülmények következté- 
ben az egész ország gazdasági élete szenvedett. Magyar- 
ország gazdasági színvonala azonban a XI — XU. század- 
ban még jobban megfelelt a terménygazdaságnak, mint a 
pénzgazdaságnak. A forgalom kisebb volt annál, hogysem 
a veretlen ezüst-valutára való áttérés nagyobb rázkódtatást 
okozott volna. A veretlen ezüstöt bizonyára haladásnak is 
tekintették a régi terménypénzekhez viszonyítva. írott emlé- 
kek és pénzleletek egyaránt azt bizonyítják, hogy a XII. 
századi Magyarország belenyugodott a pénzrontás gazda- 
sági következményeibe. 

A XIII. századdal új, a régi Magyarország gazdasági 
szervezetét alapjában megingató korszak köszöntött be. 
A III. István és III. Béla korában Byzánczczal, a nyugati 
telepesek bevándorlása és a kereszteshadjáratok nyomán a 
nyugati államokkal intensivebbé vált érintkezés következ- 
ményeiben mélyreható társadalmi, közigazgatási és gazda- 
sági átalakulás előidézőjévé lett. 

A rohamosan fejlődő gazdasági élet egyik jelensége 
a kereskedelmi forgalom fellendülése volt. Az élénkülő for- 
galom pedig nem elégedhetett meg a nehézkes ezüstrúd- 
valutával. A magyar királyok csekélyértékű pénze sem volt 
alkalmas a forgalom lebonyolítására. Ilyen viszonyok közt 
a külföldi kereskedők és utasok révén külföldi pémzek ke- 
rültek forgalomba hazánkban. Ezek a külföldi pénzek — 
értékben messze m^haladván a magyar pénzt — hamaro- 
san közkedvelt és általánosan használt fizetési eszközzé 
lettek. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 291 

A XII. század utolsó éveiből és a XIII. század 
első feléből származó magyarországi éremleletekben száz- 
számra^ söi ezerszámra kerülnek elő a friesachi dénárok} 
Viszont II. András pénzei a ritkábban előforduló pén- 
zek közé tartoznak. A friesachiak a leletekben részben 
II f. Béla bracteatáinak, III. Béla, II. András, néha IV. Béla, 
ritkábban az utolsó Árpádok denárainak és néhány más 
külföldi — kölni, bajor, cseh és többször XII. századi 
angol — pénznek társaságában,^ részben minden más érem- 
melléklet nélkül, tisztán fordulnak elő. Ilyen friesachi lele- 
tek az egész ország területén, még a távoli Erdélyben és 

' Időrendben első a friesachiak általános elterjedése előtti időből 
való esztergomi lelet, a melyben 11. Béla pénzei társaságában kerültek 
elő friesachi dénárok s a melyről már az 5. fejezetben is szóltunk. 
A Tisza — Duna — Maros szögében a 6000 darabból álló dettai lelet nagy 
része friesachi volt, Szerbcsanádon 887, Kisgájon 366, Nagyőszön 110, 
Zsombolyán 1 1 , Kisbéren (Komárom) 207, Kiszomboron (Torontál) 240, Szent- 
erzsébeten (Baranya) 24, Pusztaszentlászlón (Fehér) 48, Tapolczán (Zala) 
•sok", VerŐcze megye gocsistai határában 600, Nagyürögdön (Bihar) 37, 
Tázláron (Pest m.) 11, Szilben (Sopron) 30, Pusztafövényesen (Fehér) 
300, Akasztón 260, Segesvárott (Szeben) néhány. Hajdúböszörményen 5, 
Érszodorón l&OO, egy ismeretlen lelőhelyen 486, Újkígyóson 00, Doma- 
földön 426, Balmazújvároson 185, Bácsalmáson 96, Balmazújvároson 
újabb 60, Léhcn (Abaúj) 266, Nagykőrösön 22, Nagykereken (Bihar) 30, 
Korponán 236, Dorozsmán 122, Abapusztán 7515 db friesachi került elő. 
V. ö. Berkeszi: Délmagyarország éremleletei. (Tőrt. és Rég. Értesítő. 
Temesvár, 1907. XXffl.) 5., 13., 14., 19., 31., 49. 1. — Arch. KözUtné- 
nyék. VI. 1866. 104., 172., VIL 1868. 189., 197. — Arch. Ért. IV. 
1870. 163.; V. 1871. 45—46.; IX. 1875. 123—124.; XII. 1878. 156.; 
XIU. (új f.) 1893. 93., 286. 1. — N. K. 1903. 106. ; 1905. 46. ; 1907. 
125.; 1908. 119., 121., 171.; 1912. 17.; 1914. 25. 1. — Raimann: 
Der Münzfund zu Dorozsma (N. Zschr. IX. 1877. 326-345.1.) — Har- 
sányi: Az Aba-pusztai friesachi íillérlelet. (N. K. 1912. 48—60. 1.) A szla- 
vóniai ostrovói lelet nagy része is friesachi pénz volt. (U. o. 1906. 154.1.) 

* Szerbcsanád: 745 db magyar (II. Andrástól III. Andrásig), 251 
szlavón báni dénár, 30 kölni, 10 angol, 1 cseh, 12 vegyes külföldi, 887 
friesachi, 45 friesachival rokon. — Deita : II. András, II. Frigyes császár, 
kölni, bajor, cseh, strassburgi, tríeri, metzi, aquilejai és sok friesachi. — 
Kisgáj : 215 III. Béla bracteata, 27 angol, 1 német, 366 friesachi. — 
Újkígyós: 18 lU. B. bracteata, 90 friesachi. — Nagyősz: 2000 db (III. 
Béla — IV. Béláig terjedő) magyar s más közt 110 friesachi. — Bács- 
aJmás: 68 kölni, 96 friesachi. — Egervár: 16 III. Béla bract., 40 II. And- 

19* 



292 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Északkelet-Magyarországon is kerültek elő, a mi azt bizo- 
nyítja, hogy a friesachi pénz az egész országban általán 
nosan használt fizetési eszköz volt. Elterjedtsége nagyobb 
volt, mint valaha bármely más külföldi pénzé. írott for- 
rásaink 1211 és 1244 közt gyakran emlegetik bl friesachi 
dénárokat „frisatici'' (ritkábban frixatici és más romlott)^ 
alakban. A legkülönösebb, hogy maga a király, II. András» 
is előszeretettel határozza meg a fizetést friesachi pénzben,* 
a miről alább még szólni fogunk. 



Friesachi dénárok (frisacenses) alatt a XII. és XIIL 
században elsősorban a salzburgi érseknek Friesach karín- 
thiai városban vert pénzeit kell értenünk. Friesachinak ne- 
vezték még a salzburgi érsek más pénzverőhelyein, továbbá 
a karinthiai berezegek és más délausztriai egyházi és világi 
tartományurak pénzverdéiben, a friesachi pénz mintájára,, 
friesachi pénzláb alapján vert pénzeket.^ 

rás, 3 morva és krajnai, 298 friesachi és bécsi. — Nagykerek: 118 
III. Béla bract., 30 friesachi. — Léh : 6 kölni, 266 friesachi. — Az osirovót 
lelet túlnyomó része friesachi, III. Béla bract , II. András-féle és német 
stb. érmek mellett. — Korpona: 416 magyar (II. Andrásig), 236 friesachi 
és rokon. — Abapuszta: 7515 friesachi, 59 kölni, 20 aquilejai. 

^ A különböző elnevezésekről v. ö. László id. m. 237. 1. 

' Először m. Béla 1190'iki oklevelében (F. II. 254. 1.) említtetnek,, 
de ez az oki. hamis. V. ö. Karácsonyi: Hamis oki. 10. 1. — ,Prisa- 
iicus*, „frisatici* v, ^frixatici' : I. Királyi oklevelekben : 1211 : Ph. X. 
506., 1211: Smié. III. 104., 1212: H. 0. VI. 9., 1213: Smi6. Hl. 116.,. 
1224: Smié. III. 241., 123S : Ph. I. 724., 12S3 : Kn. .M. I. 292—296., 
1233: F. III/2. 354., m3: F. 111/2. 359., 1244: H. O. VI. 42. 1. — 
II Pápai oklevelekben: í:>31: Ph. I. 707., 1232: Theiner Hung. I. 105., 
1233: Tk. Ep. I. 73. 1. — III. Más oklevelekben: 1222: F. Vn/2. 
206. és ra/1. 367., 122S k. : Ph. I. 691., 1239: Smié. IV. 97., 1240.- 
F. IX, 7. 657. 1. — Ezenkívül: 12ő6 : „pro 33 pensis ad compotun* 
frisaticorum in argento". \V. VII. 443. 1. és 12T0 : „unum dcnariuni 
currentem pro frisatico". F. V/l. 80 1. 

» V. ö. Steinherz. 24-25. 1. — László József id. m. 232— 
237. 1. — Luschin (Geschichte der Stadt Wien II/2. Wien. 1905. cz^ 
műben) 752. 1. — Luschin: Friesacher Münzfundc (Jahrbuch f. Altér- 
tumskunde. V. 1911. Wien. 188—210. I.^ ez. dolgozata értékes meg- 
jegyzéseket tartalmaz a friesachi pénzverés első korszakáról. 



A FRIESACHi D£NAR0K KORA 



293 



A friesachi dénárok pénzlábát illetőleg tudjuk, hogy 
II. András kortársa — II. Eberhard salzburgi érsek (1200— 
1 246) — idejében kétféle súlyú friesachiak forogtak. A nehe- 
zebb dénárokból, az ú. n. „ölfertós*" (Fünfvierdunger) frie- 
sachiakból 200 darab,^ a könnyebb friesachiakból 245 darab 
ért^ egy friesachi márka, vagyis 224*4917 g színezüstöt. 

A friesachiak finomsága — 15 latos ezüstből készül- 
vén — 0*938 volt.' 

A kétféle pénzláb ezek szerint így alakult: 



1 


Dénár- 
szám 


Teljes súly 


Színsúly 


grammokban 


1. Nehéz (ötfertós) 
dénárok, 

1-|-^ márka 0-938 finom 

pénzezüst 

1 dénár 

2. Könnyű deftárok. 

1-|-|^ márka 938 finom 

pénzezüst 

1 dénár 


200 
1 

245 
1 


239*4578 
M9728 

239-4578 
0-97737 

1 


224-4917 
11224 

224-4917 
0-91629 



* 1207., 1212, és 1245: Mon. Carintii. I. 335—336., II. 36., IV. 
42. L szó szerint idézve lásd az /. rész 3. fejezetében (a 79. lapon). 

' 1242: „marcas 14 Frisacensis monete in tali valore, quod 
quinque denaríi uni libre superadditi numerate marcam puri argenti vale- 
ant ponderis Frisacensis.* Mon. Carinth. IV. 292., 293. 1. — 1244 : 
,300 marcis denaríorum Frisacensium, quorum unum talentum et quinque 
denarií marcam faciant puri argenti." Mon. Carinth. IV. 313. I. 

' A 419 db-ból álló domaföldi lelet 11. Eberbard-féle denárainak 
finomsága 0-920 (N. K. 1905. 46. 1.), más e korbeli fríesachiaké 0*903, 
0*910, 0*920, 0*930, sót 0'940-re rug(Luschin: Steierísche Müozfunde. 
Jahrbuch f. Altertnmskunde. I. Wien, 1907. 211. 1.). Mindez adatok a 
15 latos finomságnak felelnek meg, ha figyelembe veszszűk a középkori 
szinezüst minóségét Luschin is újabban 15 latosnak mondja a frie- 
sachi, gráczi és tiroli próbát. (Münzwesen, Handel u. Verkehr. Geschichte 



294 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A pénzlábak chronologikus sorrendjét illetőleg az 
ismert leletek közül az esztergomi XII. századi és az aba- 
pusztai leletek nyújtanak felvilágosítást. 

Az elsőben 261 db 29872 g súlyú — a XII. század 
első feléből származó — friesachi dénár volt.^ A 7515 db 
friesachit tartalmazó abapusztai éremleletben a Welzl von 
Wellenheim gyűjteményének catalogusában felvett friesachi 
éremfajoknak* csaknem mindegyike szerepelt* Az eszter- 
gomi leletre nézve Luschin megállapításait, az abapusztaira 
a Welzl-féle chronologiai osztályozást véve alapul, az egyes 
fajok súlyadatait* e két lelet alapján a következő lapon 
látható korrendi táblázatban foglalhatjuk össze. 

Az időrendben első fajok kiverési átlagul — a szokásos 
5^/o-os hozzáadással — 1197 g-oi adnak, a mi pontosan 
fedi a nehéz dénárok fentebb megállapított 1'197 gos 
törvényes súlyát. A XIII. század első feléből származó — 
II. Eberhard- és Bernát-féle — érmek viszont, az öt fajnál 
kapott 0*94 g-os összátlagot véve fel, 0-987 g-os kiverési 
súlyt adnak, a mi 1 centigramm eltéréssel fedi a könnyű 
dénárok 0'977^-os törvényes súlyát. MegáDapíthatjuk tehát, 
hogy az ^ötfertós*" dénárokat a XI I. században vertéky 
míg a könnyebb pénzláb a XIIL század első felében — 
//. Eberhard érsek és Bernát herczeg korában — volt ér- 
vényben. 

d. Stadt Wien. 11/2. Wien, 1905, 753. 1.) A friesachiak finomságát Mein- 
hard herczeg és Rudolf érsek 1286. évi pénzverési szabályzata 15 latosnál^ 
valamivel finomabbra határozza meg, mondván : ,^addito uno íotane cupri 
ad furám marcatn argentin (Schwind- u. Dopsch. 141. !•)'£ szerint 
^Vif-rész színezüst volt a pénzezüst tartalma, a mi 0'941 finomságnak 
. felel meg. 

^ Luschin von Ebengreuth: Friesacher Münzfunde. (Jahrbuch 
tÚT Altertumskunde. V. Bd. Wien, 1911. 200—203. 1.; az érmek korá- 
ról: 210. 1.) 

' Verzeichniss der Münz u. Medaillen Sammlung des H. Leopold 
Welzl von W e 1 1 e n h e i m. II. Bd. 1. Abth. Wien, 1844. 488—503. 1. 

' Harsányi Pál: Az abapuszUi friesachi fíUérlelet. (N. K. 1912.) 

* Harsányi az egyes fajokon belül 3 — 3 súlycsoportot különböz- 
tet meg, de ezt az átlagban csupán néhány tizedgrammra tehető eltérés 
nem teszi indokolttá. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 



295 



8 



0} 



»tí 



Az éremfaj kora 



Db 



Össz- 
súly* 



Atlag- 
súly 



grammban 



Eszterg 
lelet 



B. 2. 



B. 4. 

C. 1. 



XIL század első fele 



261 



29872 



Gebhard, I. Konrád és L Eberhard érse- 
kek, Bertold, Luipold és II. Ulrik ber- 
ezegek (lOdO— 1202) 



UI. Konrád és 11. Eberhard (1177—1246) 

I. Konrád, I. Eberhard, II. Konrád, 

lí. Eberhard érsekek (1106—1246) 



525 



601-3 



588 



525 



588*94 



522*30 



114 



1-14 



100 



0-99 



B. 1. 

C. 3. 
C. 4. 
E. 1. 

Hf. 



Adalbert érsek (1183—1200) . 
n. Eberhard érsek (1200—1246) 
n. Eberhard érsek (1200—1246) 
Bernát herczeg (1202—1256) . 
Bernát herczeg (1202—1256) . 



916 
216 
50 
230 
318 



873-55 
20910 
47-20 
208-22 
1301-45 



Az öt utolsó faj összege 



1730 



1639-52 



0-95 
0-96 
0-94 
0-94 
0-94 



0-94 



A nehéz pénzláb alapján vert friesachi dénárokról 
emlékezik meg Wolfger püspök 1203 — 1204. évi számadás- 
könyve, a melynek adatai alapján a friesachi dénár szin- 
ezüstértékét 1*127 g-ban állapíthatjuk meg.* 

Azok a XIII. századi (1207., 1212. és különösen az 
1 245. évi) oklevelek, a melyek ötfertós dénárokról szólnak, 
nem az akkor vert törvényes, hanem az annál értékesebb 
régi pénzben kötik ki a fizetést.' 

Mi volt az oka, hogy Magyarországon a XII. és 
XIII. század fordulóján éppen a friesachi dénárok hono- 
sodtak meg s nem a hasonló jóhírű regensburgi vagy kölni 
dénárok, holott Magyarország kereskedelmi kapcsolata a 
középkorban sokkal szorosabb és állandóbb volt a bajor 



^ Luschin és Harsányi id. m. szerint. 

* V. ö. a m. függeléket. 

' A szóbanforgó oklevelek egyike sem származik a friesachi pén- 
zeket kibocsátó salzburgi érsektől vagy karinthiai herczegtől. Egyiket 
Fülöp német király, a másikat IV. Lipót osztrák herczeg, a harmadikat 
Ulricb giirki püspök állította ki. 



296 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

és a rajnamenti területekkel, mint Karínthiával vagy Salz- 
burggal ? László József e kérdésre keresvén a választ — 
igen helyeden — 11. András házasságára hívta fel a figyel- 
met. A meráni grófok maguk is verettek fríesachi dénárokat 
WindJschgratzben s talán Stainban (Krajna) is.* A meráni 
Gertrúd és kísérői nyilván nagyban előmozdították a fríe- 
sachiak forgalmát.* Maguk az okleveles források is igazol- 
ják e kapcsolatot. A fríesachi dénárok a XII — XIII. századi 
karinthai, salzburgi s más forrásokban „frisacettses' (néha: 
vrisacenses) * néven szerepelnek. A magyar források ezzel 
szemben — mint említettük — frisalici néven emiitik 
azokat. Ez az elnevezés azonban külföldön sem volt isme- 



71 -"2. Ftiosachi dénárok. 

rétien. 1216 és 1246 közt több oklevél emlit JWsoiícws'-okat* 
és pedig elsősorban és először Ekbert bambergi püspök 
oklevelei.' Meráni Ekbert bambergi püspök (1203 decz. 

1 Luschin: Oa.% Münzweseo in Östeneich . . . (Pestscbrífl luc 
600 Jahr. Gedenkfeier des Belchoung d. Hauses Habsburg mit Öster- 
reich. Wien, 1882. 40. I,) 

* LásKló id. h. 229. 1. 

> .Prisacensts' 1149 es 1364 ltö:t : Mon. Carinth, 1. U7., l-H, 
200., 240 , 303., 347,, 382., 363., 370., 383. ; II. 29., 100. ; lU. 423., 
474., 478 , 496., 515., 567., 593, ; IV. 53., 192., 269., 384. J. Zaha. 
Steier. Ub. I. 343., 477.; lí. 306., 309., 386., 3Ö2. 1. stb. „Vnsownws- 
IIST: Mon. Cerinth. I. 254 1.. 1S49 : U. o. II. 47. 1. 

* 1223: ,M«rca frisaücorum." Mon. Carinlh. t 380. l. 1330: 
,XXX nurcas deouiorum frisíticonim." U. o. I. 407. 1. V. ö. m^ : 
Mon. Carinth. I. 408., IV. 181., 250., Zahn. Steior. Ub. III. 61. 1. 
Láailó-nak (id. h. 238. 1.) ai • feltevése, mintha es speciális magyar 
eloevcsés lett volna, téves. 

' 1216 : Mon. Carinth. IV. 82. ; 1230—1336 ». ; U. o. IV. 
179. I. stb. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 297 

22 — 1237 jún. 5)^ pedig testvére volt Gertrúd magyar 
királynénak és Berthold kalocsai érseknek. A ^frisaiicns'^ 
név tehát megerősíti a feltevést, hogy a friesachiak széles- 
körű elterjedése a merániakkal létrejött rokoni összeköttetés 
eredménye volt. 

A friesachi pénz gyors és az egész ország területére 
kiterjedő térhódításában ^ természetesen a főérdem a frie- 
sachiak értékességéé volt. 

A friesachi dénárok általános forgalma mellett ponto- 
san m^határozták a fizetési eszközül hasznáűt veretlen 
ezüsthöz való értékviszonyukat. Több oklevelünk a 0'900 
finom ezüst márkával mondja azonos értékűnek a jó frie- 
sachiak márkáját.' Egyik ezek közül világosan megmondja, 
hogy mérlegelt és nem számítási márkáról van szó> Tehát 
1 márJ^a súlyú jó friesachi dénár Magyarországon 1 márka 
Jtnotn ezüst értékében volt forgalomban. Ugyanez az érték- 
viszony tűnik ki a XIII. század első feléből származó 
esztergomi vásárpénzszabályzatból is,' a mely szerint : 



^ Eubel: Hierarchia catholica medii aevi. Monasterii, 1898. 120. 1. 

' László József — Boleszló püspök 1214. évi oklevelének (F. 
VII/ö. 208. 1.) helytelen értelmezéséből kiindulva — az ország minden 
részéből előkerült friesachi leletekkel szemben is kétségbevonja, hogy 
azok forgalma mélyebben elterjedt volna az országban. „Pro 83 marcis, 
17 ponderibus et 2 frisaticis* azonban nem azt jelenti, mint László hiszi (id.h. 
231. 1.), hogy 83 márkában csak 2 friesachi találtatott (I ?), hanem azt, 
hogy a vételár 83 denármárka, 17 pondusnyi dénár és 2 (friesachi) 
deaár volt A „2 friesachi "-ból tehát — ellenkezőleg — éppen azt követ- 
keztethetjük, még pedig teljes bizonyossággal, hogy az egész 83 márka, 
17 pondns összeget friesachi denármdrkdbaM fizették. A leleszi oklevél 
egyébként hamis. V. ö. Erdélyi Lászljó: Az első állami egyenesadó 
«hnéi«te. Kolozsvár, 1912. 11—12. 1. és Hóman Bálint: Adó vagy 
foldbér? Budapest, 1913. 4. L 

' 1233 : 9 Argentum verő . . . érit in bonis frisaticis vei in argento 
cuios decima pars comburetur." Kn. M. L 292., F. III/2. 354., 359., 
Ph. L 724. 1. 

* 1240: 9 10 marcas bonorum frisaticomm ad pondus vei sí fri- 
satici difoeiint, aolvent ia acgento decimé combustionis ad pondus.* 
F. IX/7.. 667. L 

» Kn. M. IL 238—240. 1. Koráról a 14. fejezetben (Táblázatok : 
XVL) szólunk. 



298 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



20 frisaticus = 4 pondus,* 

1 márka = 48 pondus =- 240 friesachi. 



1 

1 


Teljes súly 


Ssinsúly 


1 magyar márka súlyú friesachi . | 

240 db Eberhard-féle friesachi 

1 magyar márka finom ezüst . . 1 


! 233-3533 g 
234-48 „ 
233-3533 „ 


218-768 g 
219-909 ^ 
210-018 , 



A friesachiak árfolyamértéke alacsonyabb volt fém- 
értéküknél. A ySedecima combustio''-nak megfelelő 15 latos 
friesachi pénzt Magyarországon megfelelő súlyú „decima 
combustio'-s ezüst értékében fogadták el. A külföldi pénz 
tehát csak — márkánként 8-7 — 9*9 g ezüstre rúgó - 
értékveszteséggel volt förgalomba hozható. Oly jelenség ez^ 
mely mindig és mindenütt feltűnik, ahol a hazai pénz 
mellett külföldi pénzek vannak forgalomban. 



A friesachiak mellett e korban más külföldi pénzek 
is voltak forgalomban hazánkban. A leletekben leginkább 
aquilejaiy kölni és angol dénárok kerültek elő.* Az angol 
pénz forgalmát III. Bélának Margit franczia herczegnővel, az 
angol trónörökös özvegyével kötött házassága magyarázza 
meg, a többi pénzfaj kereskedők és utazók révén került 
hazánkba. Mindé külföldi pénznemek forgalma szórványos 
volt és sohasem vált általánossá. 

Az ország nyugati határán már II. András korában 
megkezdődött a század második felében rendes fizetési 
eszközzé lett bécsi dénárok lassú beszivárgása,* a melyek- 

^ ^viginti frisatici dantur sive quatuor pondéra.* 
* V. ö. fentebb a leletek összetételéről mondottakat. 
» Az árpási bessenyők 1224riki oklevelében (F. III/l. 384. 1. 
téves évszámmal) Fejér szerint ,sex pensas denaríonim de mafáua* 
áll. Mivel az — e korban a felső-itáliai forgalomban sem igen elterjedt — 
mantovai dénár magyarországi forgalmát illetőleg erős kételyeim voltak. 
Sörös Pongrácz pannonhalmi levéltáros urat megkértem az eredeti 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 299 

bői két darabot számítottak egy friesachira.^ Forgalmuk 
azonban e korban még nem öltött nagyobb mértéket. 



A friesachi dénárok — a mellett, hogy a magyar 
pénzt háttérbe szorították — a magyar érmelés fejlődé- 
sére is igen nevezetes hatással voltak. A XI — XII. század- 
nak jobbára omamentalis díszítésekkel ellátott és végső 
elemzésben néhány XI. századi ős-typusra visszavezethető 
éremfajai helyébe a XIII. század elején új, a friesachi déná- 
rokkal rokon rajzú pénzek léptek. 

Imre és 11. András első pénzei (C. N. H. 113. és 116.), 
a melyeket fentebb a XII. századi pénzek közt soroltunk 
fel, szorosan csatlakoznak II. Géza, III. István és III. Béla 
pénzeihez. II. András későbbi pénzei, a melyekhez az 
átmenetet a C. N. H. 171. sz. — előlapja szerint a C. N. H. 
116. számmal rokon, de hátlapjával az új typushoz tar- 
tozó — érem képezi, a friesachi dénárok mintájára verettek,^ 

A Corpus XI., XII. és XIII. sorozatának II. András 
neve alatt összefoglalt éremfajai, a C. N. H. 282—283. sz. 
bracteaták és a XVI. sorozatban tévesen V. István érmei- 
hez sorolt, de az újabb leletbizonyitékok és előállításuk, 
rajzuk szerint is feltétlenül e csoportba tartozó C. N. H. 

szöveg pontos ineg\úzsgálására. O azután lekötelező szívességgel meg> 
állapította, hogy a szó olvasása kétes ugyan, de az egész oklevélszöveg 
egybevetése alapján inkább „viannia^-nBk olvasandó, mint j^mantua*' -mk. 
Magamnak is ez a nézetem a Söröstől pontosan lemásolt és rendelkezé- 
semre bocsátott irás alapján. — Fejér (III/l. 367. 1.) közli a bors- 
monostori apátságnak egy (általa 1222-ről datált) keltezetlen oklevelét. 
Az 1222 köriUi időből való oklevél (v. ö. Szentpétery Imre: 
A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Budapest, 1916. 60. és 
112. 1.) „dcnarii australes^-i említ. Az , osztrák dénár" elnevezést ille- 
tőleg v. ö. a reichersbergi kolostor 1220 jan. 19-ikí oklevelét: ,15 libras 
australis motícte". Zahn. Steier. Ub. III. 31. 1. 

^ ^triginta frisatici sívé denarii australes, ex quibus commutantur 
duo denarii pro ono frisatico.* F. III/l. 367. 1. 

• Róthy: C. N. H. 1. 26-29. 1. — Lás zló J ó z s cf id. h. 
259—260. 1. 



300 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 




(C. N. H. 116.) 




(C. N. H. 171.) 





(C. N. H 17Ö.) (C. N. H. 196.) 

73 — 76. II. András denárai. 

209 — 309. számú éremfajok/ a középkori magyar érme- 
lésnek önálló typologiai csoportját alkotják. Az érem- 
rajzon legjellegzetesebb a friesachi dénárokról jól ismert 
két- vagy háromtornyos épület, a mely — egy-két későbbi 
fajt nem számítva — mindegeiken, néhol módosult alak- 
ban, szerepel. E mellett királyi fő, mellkép, vagy ülő alak, 






(C. X. H. 172.) 



(C. N. H. 206.) 






(C. X. H. 209.) (C. N. H. 202.) 

77—80. II. András pénzei. 



'Harsányi Pál barátom figyelmeztetett először arra, hogy 
több újabb éremlelet összetétele alapján ez érmeket okvetlenül II. András 
pénzeihez kell sorolnunk. Bizonyítják ezt egyébként az egervári és kor- 
ponai leletek, a melyekben 11. András más érmeinek és néhány korábbi 
(III. István és III. Bélakori) pénznek társaságában kerültek elő a C. N. H. 
300., 302., 303., 304., 306., 307., 308. és 309. sz. érmek. (N. K. 1906. 
19. 1. és 1907. 125. 1.) 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 301 

a magyar czímer alkatrészeiből a kettős kereszt, másutt 
a többszörösen vágott pajzs és más ékítmények fordulnak 
rajtuk elő. Egyes példányokon András nevét olvassuk^ 
mások körirat nélkül verettek. 

Feltűnő újítás, hogy az egyes éremfajok kétféle súly- 
ban és nagyságban verettek. A kisebb példányok súlya 
fele a nagyobbakénak, tehát obolusok^ féldenárosok a na- 
gyobb dénárok mellett.^ Az obolusok verése annyira álta- 
lános volt, hogy minden bizonynyal annak a néhány érem- 
fajnak is volt obolusa, a melyeké eddig nem ismeretes. 

Ez éremfajok szoros chronologiai sorrendjének meg- 
állapításáról egyelőre — több okból — le kell mondanunk. 
Mindenekelőtt hiányzik a kellő számú leletbizonyíték, a 
melyek alapján az egyes érem fajok kibocsátásának pontos 

* így a 

C. N. H. 173. sz. dénár obolusa a 174., 

i»»»181.„ , « „ 182., 

. , , 191. ^ ., „ Pótl. 191.^/, 

". n m 179. « „ _ ^ 180., 

. „ n 189 , Pótí. 189.^;, 

- n n 301. , „ 302., 

., n ,Pótt.51 , 309., 

. « . 209. , , „ 210., 

214 ''IS 

- „ „ 219. „ , , 219. .4; és 22Ö, 

., , 176 , , ., 177., 

- - „ 180. . , „ 187., 

226. - , , 227., 

, 305. . , „ 306., 

184. .. „ , 185., 

195. - , 196., 

206. - , ,207. cs 307, 

, 201. . , ...... 202., 

212 213., 

216. - , , 217., 

. . ., 224. - , 225. sz. érem, 

A XI— XII. században csak Salamon C. N. H. 19. és Kálmán C. N. H. 
49. sf. érme verctelt félsúlyban is (C. N. H. 19A. és 50.). 



n 



n 



n 



w 



•» 



i» 



302 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



időrendje megállapítható volna. Ezenkívül nyoma van annak, 
hogy !í. András korában — és speciell 1221 óta — már 
több pénzverőhely működött hazánkban.^ Egyes fajeltéré- 
seket s talán a Réthy által megkülönböztetett három soro- 
zatot is, különböző pénzverőházak működésére kell vissza- 
vezetnünk. Az sem bizonyos, hogy mindez éremfajok András 
pénzei lettek volna. Lehet, hogy egyik-másik már Imre és 
III. László korában veretett * és valószínű, hogy a királylyá 






(C. N. H. 301.) 



(C. N. H. 188. 





(C. N. H. 204.) 
81 — 83. II. András denárai. 

koronázott Béla — Horvátország, később Erdély uralko- 
dója — is veretett apja életében pénzt, mint András és 
(V.) István is tették. 

A metrologiai adatok alapján II. András pénzei négy 
súlycsoportba sorolhatók. András friesachi typusú pénzei 
Ixüzül — mint említettük — időrendben első a C. N. H. 
171. sz. átmeneti typus. Mivel ez a legkönnyebb érmek 
sorába tartozik és vele együtt a C. N. H, XI. sorozatának 
fejletlenebb technikájú érmei a két könnyebb súlyú cso- 
portba tartoznak, ezeket kell időrendben első pénzeinek tar- 
fanunk. 



* V. ö. erről a 12. és 13. fejezetet. 

* A C. N. H. 197., 198., 203. és más érmek az újabb kuUtások 
szerint (II.) András herczegkori szlavóniai pénzei. V. ö. a 9. fejezetet és 
BrunSmid czikkét: N. K. 1905. 3—4. 1. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 



303 



A nehezebb pénzláb behozatala valószínűleg az 1222. 
évi aranybulla rendelkezéseinek volt következménye^ s 
ezért a legnehezebb súlyú pénzeket 1222 — 1230 tájra kell 
tennünk, viszont uralkodása utolsó idejére a C. N. H. 





(C. N. H. 216.) 



(C. N. H. 2 7.) 





(C. N. H. 226 ) (C. N. H. 227.) 

g4 — 87. II. András denárai a megfelelő obolussal. 

XIII. sorozatába tartozó — súlyban második helyen álló — 
érmek teendők. Az e korban ismét bekövetkezett súly- 
csökkenést igazolják az 1231- 1233 tájban ismételten fel- 
hangzó panaszok. 




<C. N. H. 282.) 
88. II. András bracteatája. 

Az egyes súlycsoportokon belül — a maximalis és 
minimalis súlyok figyelembevételével — nagyobb eltérések 
nem állapíthatók meg. Ezért csoportonként egy-egy ossz- 
átlagot állapitok meg, a mi a törvényes kiverési súlyt job- 
ban meg fogja közelíteni az egyes fajok átlagánál.^ 

' ,Et denarii tales sínt, quales faerunt tempore regis Belae." 
Kn. M. I. 235. 1. Nyilván I. Bélára czéloztak, a ki mint a jó pénzverés 
szervezője ólt a XII — Xm. sz. magyarok emlékében. IL András e cso- 
portbeli denáiainak 0*673 g szinezüsttartalma kb. fedi Béla herczeg obo- 
tusainak 0*644 g szinezűsttartalmát. 

' Az egyes adatokat lásd a II. függelékben. 



304 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



D 



C. N. H. 
sz. 



171 
173 
183 
175 
181 
190 
191 
192 
204 
305 



176 
224 
189 
195 
307 
194 
209 
218 
226 
282 
299 



Finomság 




Össssúly 
grammban 



/. csoport (J 206— 1213 körül) 

0-880, 0-850 

0-790, 0-780, 0-750 . . 

0-800 

0-720 

0-750 

— 0-700 

— 0-650 



0-720 
0-740 



16 
9 
4 
3 
1 
1 
4 
1 
6 
102 



Összátlag . 



147 



II, csoport {1215— 1222 körül) 

0-780, 0-750. 0-720 . . 

0-800, 0-720 

0-700, 0-675 

0-720 



0-700 . . 
0-680, 0-650 



0-680 



8-45 
4-583 
217 
1-41 
0-52 
0-465 
2105 
0-47 
3-334 
55-73 



79-237 



12 ! 


7017 




4-308 


5 


1 3-291 


i 3 

1 


1-957 

1 


5 


1 3-350 


1 
1 


0-610 


20 


13-777 


4 


' 2-550 


58 


1 32-812 

1 


5 


2-918 


48 


26-964 



Összátlag 



16S 



99-554 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 



305 





D e n á 


r 


Megfelelő obolus 


Maximális 


Minimalis 


Átlag- 


C.N.H. 
sz. 


Darab 


Össz- 


Átlag- 


! 


lúly gramm 


ban 


súly grammban 


« 

0-81 


0-41 


0-528 

1 




1 

i 


1 
1 




0-78 


0-32 


0-509 


174 


1 


0-26 


0-26 


0-56 


0-52 


0-542 




1 




— 


0-55 


0-36 


0-470 




— 






— 




0-520 


182 


1 


0-25 


0-25 


— 




0-465 


1 

1 








0-625 


0-47 


0-526 


' 191A 

1 


1 


0-27 


0-27 


— 




a-470 


1 


1 
1 

1 










0-555 

1 


— 1 

1 


1 
1 






0-67 


0-41 


0-5463 


306 i 


11 


3-06 


0-278 


' 0-81 

I 


0-32 


0-539 




14 


3-84 


0-274 


1 

0-86 


0-44 


1 

0-5847 


177 ; 

1 


1 


0-44 


0-44 


0-693 


0-51 


0-6154 


225 


2 


0-77 


0-385 


0-87 


0-51 


0-6528 


189A 


5 


1-77 


0-354 


0-83 


0-43 


0-652 


196 


1 


0-31 


0-31 






0-670 


( 




— 




p 




0-610 










0-94 


0-56 


0-6888 


210 


8 


2-302 


0-287 


0-70 


0-47 


0-637 


— 


1 






* 0-726 


0-405 


0-5657 


227 


1 

8 


1-886 


0-235 


0-718 

1 


0-48 


0-5836 


283 


2 


0-49 


0-245 


0-73 


0-49 


0-5617 


300 


7 


1-81 


0-300 


0-87 


0-405 


0-5926 


i 
1 


34 

\ 
\ 


9-778 


0-287 



H4man: Magyar pénztflrtónet. 



20 



306 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Dénár < 


C. N. H. 
sz. 

.i 


Finomság 

1 


Darab 


Összsúly 
grammban 


1 
1 


1 
1 

///. csoport (1222 után) 


\ 


1 


172 


0-800 


2 


1-64 


179 


0-780, 0-700 ..... 

1 


4 


3-24 


199 


0-750 


3 


2-48 


200 


0-720, 0-700 


3 ; 


2-69 


200A 




1 


0-83 


301 


0-680 


5 ' 


4-63 i 

1 


308 A 


0-720 


1 




303 , 

t 
1 


0-700 


1 


0-99 


1 

Összátlag 


1 

19 


16-50 


1 


1 

\ IV. csoport (1230—1235 táján) 


1 


1 


206 \ 

1 


0-650, 0-600 


18 


13-882 


208 , 


0-700, 0-650 


10 


7-515 


214 1 


0-650 


5 


3-550 . 

1 


216 


0-750 

1 


6 


4-692 

1 


219 

1 


0-720, 0-680 


1 

3 


1 
2-355 


221 


0-750 

1 


3 


2-220 




0-700 






212 


0-700 


25 


17-657 


összátlag . . . 


70 


51-871 

1 






1 


1 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 



307 





D e n á 


r 


Megfelelő obolus 


Maxinuüis 


Minimalis 


Atiag- 


C.N.H. 
sz. . 


Darab 

1 


Össz- 


Aüag. 


! 


súly gramn 


iban 


súly grammban 


1 

1 




0-820 


1 








0-93 


0-69 


0-810 


180 


2 


0-97 


0-485 


1 0-88 


0-72 


0-826 










0-90 


0-89 


0-896 


— 






— 


, 




0-830 




1 
1 






1-06 

1 


0-74 


0-926 


302 


1 


0-44 


0-440 








309 


3 


1-495 


0-498 






0-990 


303A 


1 


0-50 


0-500 


106 


0-69 


0-8684 




7 


3-405 


0-4864 


1035 


0-62 


0-7712 


207 


1 


0-51 


0-510 


1 .__ 






304 


50 


16-76 


0-335 


i 0-84 

4 


0-705 


0-7515 


208A 


1 


0-37 


0-370 


1 




0-710 


215 

1 


1 


0-41 


0-410 


0-932 


0-73 


0-782 


217 


7 


2-935 


0-419 


i 0-79 

1 


1 

; 0-78 


0-785 


l 219A 
} 220 


4 
4 


1-41 
1-80 


0-352 
0-450 




I 


0-740 


222 


1 


0-301 


0-301 


( 


1 




223 


3 


1-260 


0-420 


— 


0-677 


0-7062 


213 


1 


0350 


0-350 


1-035 

i 


0-62 

1 

1 


0-741 

1 


1 1 


73 

1 

i 


26-106 


03576 



20* 



308 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Finomság tekintetében az első csoport első érme (C. 
N. H. 171.) a »decima combustio"-nak, a két következő a 
„quinta combustio*-nak, a többi éremfaj pedig a „quarta 
combusiio* -ndk megfelelő ezüstből készült. A kiverési átlag- 
sülyt a szokásos 5 7o~os hozzáadással következőképen 
állapíthatjuk meg: 



I. csoport : 0-539 + 00269 g 

II. , 0-5926 4- 0'0296 . 

Ili. . 0-8684 + 0-0434 . 

IV. , 0-7410 + 0-0370 „ 



0-5659 g 

0-6222 „ 

0-9118 « 

0-778 , 



II. András korában tehát a pénzláb — időrendben 
első, C. N. H. 116. sz. érmét is bevonva — így alakult: 



í 


Pensa- 


DoDár- 


Teljes súly 


Színsúly 


s z 


á m 


grammban 


1. C.N. H. 116. sz. 




1 






evem. 




1 






1 márka 0666 finom 










ezüst 


27 


1080 


233-3533 


155-5689 


1 pensa .... 


1 


40 


8*640 


5-7616 


1 dénár . . . . ; 

1 


/lO 


1 


0-216 


0-144 


2. C. iV. H.ni.sz. 




1 
1 






erem^ 

1 




1 

1 






1 márka 0*900 finom - 




1 
1 
1 






ezüst 


10'/, 


420 


233*3533 


210-018 


1 pensa 


1 


40 


22*2240 


20-002 


1 dénár .... 

1 


V.o 


1 


0-5556 


0-500 


1 obolus .... 

1 
1 


V.o 


1 


0*2778 


0*250 


3. C. N. H. 173. és i 


1 


1 

I 

l 






183. sz. érem. ! 




1 


1 

1 
1 




1 márka 0*800 finom | 




1 






ezüst 


tov, 


420 1 


233*3533 


186*683 


1 pensa .... 


t 


40 i 


22-2240 


17-7792 


1 dénár . . . . i 


'40 


t 1 


0*5556 


0-4444 


1 obolus . . . . i 


'/.« 


V. 1 


0-2778 


0*2222 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 



309 



il Pensa- 

II 



!l 



s z a m 




Teljessúly 



Színsúly 



grammban 



4. /. csoport többi érme. 

1 márka 0*750 finom 
ezüst 

1 pensa .... 

1 denár 

1 obolus .... 

5. //. csoport. 

1 márka 0'750 finom 
ezüst 

1 pensa .... 

1 denár .... 

l obolus .... 



6. ///. csoport. 

1 márka 0*750 finom 
ezüst 

1 pensa .... 

1 denár 

1 obolus . ... . ' 

7. IV. csoport. 

1 márka 0'750 finom 
ezüst 

1 pensa .... 

1 denár .... 

l obolus .... 



1 

1/ 

Uú 



1 

80 



V 



6V. 

1 



V 

V 



40 



80 



1 

Ao 



420 

40 

1 



233-3533 1750149 
22-2240! 16-668 
0-5556 0-4167 
0-2778 0-2083 



380 

40 

1 



233-3533 
24-560 
0-6140 



175-0149 

18-420 

0-4605 



0-30701 0-2302 



200 

40 

1 



233-3533 
35-900 
0-8975 
0-4487 



175-0149 
26-925 
0-6731 
0-3365 



300 

40 

1 



233-3533 
31-112 



1750149 
23-334 



0-7778i 0-5833 
0-3889! 0-2916 



n. Andrásnak a friesachiak mintájára vert érmei ér- 
tékben messze meghaladták a XII. századi apró pénzeket. 
Mindamellett egy uralkodónk korában sem találkozunk 
annyi a pénzváltók és pénzverők ellen emelt panaszszal, 
fliint éppen az ő idejében. A világi és egyházi rendek állkl 



310 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

kicsikart nagy szabadságlevelek — erős viszhangjaképen 
az uralkodó közhangulatnak — sohasem mulasztják el a 
zsidók és izmaeliták kamaraispánsága és pénzverői alkal- 
maztatása ellen való tiltakozást.^ Ha e panaszok okát 
kutatjuk, figyelmünket a friesachi és magj^ar dénárok érték- 
viszonyára kell fordítanunk. 

A friesachi pénzek elterjedésével az ország tulajdon- 
képeni értékpénzévé — a veretlen ezüst mellett — ezek a 
friesachi dénárok lettek. 

A nép kereskedéssel foglalkozó rétegei az állandó 
értékű^ jó friesachi pénzt örömmel fogadták el a fizetések- 
nél. Ez vezethette a királyt és pénzverőit a friesachi typusú 
magyar dénároknak verésére, a mi azután a vissza- 
éléseknek tág teret nyitott. A nép szívesen fogadta a 
friesachiak külső köntösében jelentkező új pénzt abban a 
hiszemben, hogy ahhoz hasonló, értékes pénzt kap. A ma- 
gyar dénárok a friesachival egyértékben forogtak,* holott 
annál jóval kisebb értéket képviseltek. Az egykorú frie- 
sachiak 0'916 g színezüsttartalmával szemben a magyar 
dénárok mindössze 0'416—0'500 g^ később — nyilván az 
aranybulla rendelkezése következtében — 0'673, majd ismét 
csak 0583 g színezüstöt tartalmaztak. A darab szerinti 
fizetésnél tehát 45-42— 54-597o, majd később 26*53, illet\^e 
36*36^/o volt az eladók és pénzt beváltok vesztesége, a 
kik friesachiak fejében magyar pénzt kaptak. Hasonló — 
bár csekélyebb — veszteséggel járt a mérlegelt dénárokkal 
való fizetés is, mert míg 1 márka súlyú friesachi 218768 g,. 
addig 1 márka súlyú 0750 finom magyar dénár csak 
175015 g színezüstöt, vagyis éppen 207o-kal kevesebbet 
tartalmazott. 

E számok mutatják, mennyire jogosak voltak a király 
pénzverői és kamaraispánjai ellen emelt vádak, a kik a 

^ V. ö. a 12. és 13. fejezetben erről mondottakat s a megfelelő 
forrásidézeteket. 

• * 1228 k.: ,duos obulos vei unum frisaticum." Ph. I. 691. 1. — 
Tehát két obolus 1 friesachi értékében forgott, vagyis 2 magyar obolus = 
1 magyar dénár = 1 friesachi dénár. Friesachi obolusról nem lehet szó^ 
mert ilyent ez időben még nem vertek. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 3 1 1 

magyar pénz friesachias veretét arra használták fel, hogy 
annak segélyével az ország jóhiszemű lakosságát kizsarol- 
ják. A rossz pénz veréséből származó haszon nagy része 
a kamaraispánok zsebébe került. A gyönge és örökös pénz- 
zavarral küzdő András — a törvényes pénzverési hasznot 
meghaladó — busás bérösszeg fejében szemet hunyt e 
visszaélések felett.^ 

Emiitettük már azt a sajátságos jelenséget, hogy 
II. András okleveleinek egész sora maradt fenn, a melyek- 
ben a fizetések friesachí pénzben határoztattak meg. A 
középkori uralkodók mindig és mindenütt féltékenyen őriz- 
ték saját pénzük monopóliumát, még a jobbminőségű 
külföldi pénzekkel szemben is. András ez ismert és általá- 
nosan gyakorolt elvvel szemben látszólag jogosnak ismerte 
el a friesachiak használatát. E jelenséget csak az magyaráz- 
hatja meg, hogy — miként Karinthiában, Salzburgban 
és a szomszédoá tartományokban 16 — 17 pénzverőhelyen 
8 — 9 pénzverő úr veretett a friesachiak gyűjtőnevével neve- 
zett dénárokat* — András is a maga friesachi veretű 
pénzeit „friesachi dénároknak" nevezte.^ A mikor azonban 
ezt tette, tudva előmozdította a visszaéléseket, mert az ő 
denárai érték tekintetében nagyon távol álltak a friesachi 
dénároktól, tehát azok nevén nevezve, értékükön felül 
hozattak forgalomba. 

A ^friesachi dénároknak"" ezt az értelmezését ismerve 
értjük csak meg, miért hangsúlyozzák az egyházi urak 
kiváltságai és oklevelei, hogy a fizetések Jó és válogatott 
friesachiakban'' történjenek és ha ilyenek nem volnának, 
tizedrészig égetett ezüstben.* Sohasem említik a királyi 



* A bérleti rendszerről a 12 — 13. fejezetben szólunk. 

'V. ö. Luschin (Festschrift zur 600jáhr. Gedenkfeier d. Be- 
lehnung des Hauses Habsburg mit Österreich. Wien, 1882. 40. L) — 
Luschin: Friesacher Münzfunde. (Jahrb. f. Altertumskunde. V. 191—192.1.) 

* V. ö. a 10. fejezetben a magyarországi veretű ^bécsi dénárok- 
ról' mondandókat is. Friesachiak közt említi András pénzeit Luschin 
is (id. h. 192. 1.). 

* 1232: «... marcas argenti ad pondus Ungaríe honorum et 
clectorum frisaticorum* ; 1233: .argentum érit in honis frisaticis vei in 



312 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

pénzt, a mint az később IV. Béla idején szokásban volt. 
A pazarló II. András, az országos és királyi vagyon 
eltékozlója, a kinek nevéhez a magyar történet egyik leg- 
szomorúbb korszaka fűződik, pénzverésében sem tagadta 
meg magát. Mértéktelen nyerészkedési vágytól hajtva, 
kufárok és csalók kezére bízta a pénzverés ügyét és saját 
busás haszna reményében elnézte, sőt elősegítette azoknak 
tizeiméit. András pénzverésében az alattvalók pénzügyi 
kizsákmányolásának nagyon csúnya és a magyar pénz- 
történetben példátlanul álló alakjával ismerkedtünk meg. 



II. András pénzeinek felsorolása közben mellőztem a 
C. N. H. 184 — 188. sz. érmeket. Mellőztem pedig azért, 
mert ezek az érmek — bár súly- és finomsági adataik 
szerint teljesen beillenék II. András egyéb pénzei közé — 
nem tekinthetők királyi érmeknek. A korponai éremlelet- 
ben III. Béla és II. András pénzei társaságában egy isme- 
reüen denárfaj került elő (három változatban a megfelelő 
obolussal). A hátíapon a háromtomyos friesachi éremrajz 
módosult változata, az előlapon teljes ornatusban levő püs- 
pök képe látható, jobbkezében pásztorbottal, a másikban 
könyvvel.^ Az érmeket Luschin friesachiaknak véli, techni- 
kájuk és a rajtuk látható siglák szerint azonban kétség- 
telenül a magyar királyi pénzekkel rokon vereték és semmi- 
képen sem tekinthetők friesachiaknak. 

Ezek az érmek, összevetve a korponai leletben szintén 
előforduló C. N. H. 184 — 188.* sz. érmeken látható infulás 

argento cuíus decima pars comburetur" ; 1240: ^ . . . marcas bonorum 
frísaticorum ad pondus, vei si difuerint, solvent in argento decimé com- 
bustíonis". Theiner. Hung. I. 105., Tk. Ep. I. 73., F. ffl/2. 354., 359., 
Ph. I. 724., W. XI. 259., Kn. M. I. 292. és F. IX/7. 657. 1. 

*Gohl Ödön: A korponai középkori éremlelet. N. K. 1907. 
127—128 1. 33—36. sz. pénzek. 

* Gohl szerint a leletben az új faj változatai 6, obolusa 1, a 
C. N. H. 185: 1. a C. N. H. 186: 7, a C. N. H. 187: 1, a C, N. H. 
188: 2 darabbal voltak képviselve. 



A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 3 1 3 

püspöki fejekkeP és a 188. sz. érem hátlapján levő Af és 
A betűkkel, a melyek „moneta archiepiscopalis*-t jelent- 
hetnek, nagyon valószínűvé teszik Nuber feltevését, a ki e 
pénzeket az esztergomi érsekek által veretett pénzeknek 
tartja.^ 

Kérdés csak az, lehetséges-e, hogy hazánkban, a hol 
— a források és érmek tanúsága szerint — a királyon 
kívül a XIII. század második feléig, a báni pénzverés kez- 
detéig, csakis az egyes országrészekben uralkodói hatalmat 
gyakorló királyi herczeg veretett néha pénzt, az esztergomi 
érsek pénzt veretett volna? 

A pénzverési jövedelem tizede hazánkban az eszter- 
gomi érseket illette meg. A pénzverőhely a XII. század 





(Korponai lelet: 38.) (C. N. H. 184.) 

89 — 90. Esztergomi érseki (?) dénárok. 

végén s a XIII. század elején Esztergom volt s később is 
a pénzverés decentralisatiója idején az esztergonli kamara 
maradt a fő, központi kamara. A pénzverőkamarák felett 
— bizonyára tizedjogából következőleg — az ellenőrzés 
joga és kötelessége a mindenkori érseket illette meg.' 

A ni. Béla király korából fennmaradt jövedelmi ki- 
mutatás szerint »az esztergomi érseknek van a királyi 
udvartól a pénzből 6000 márkája és egy monetariusa'' .^ A 
királyi pénzverők közül tehát egy az érsek számára dol- 
gozott. Bizonyára a neki járó tized egy részét verte ki teljes 
értékű, új királyi pénzben. 

^ A C. N. H. 188. sz. érem helyes rajzát lásd Gohl id. czikké- 
ben. N. K. 1907. 126. l. A C. N. H. rajza téves. 

' Szóbeli közlése. 

' V. ö. minderről e mű 12. és 13. fejezetét. 

* A kimutatásról a 13. fejezetben szólunk. „Strigoniensis habét de 
curia regis de moneta sex mílle marcas et unum monetarium." 



314 



MAGYAK PÉNZTÖKTÉNET 



Ez a gyakorlat lehetett alapja annak, hogy a II. And- 
rás korabeli zavaros viszonyok idején az eszteiigomi érsek, 
nyugati mintára, megkísérelte az önálló érseki pénzverés 
megalapítását. A számára dolgozó pénzverő ekkor nem 
királyi pénzt^ hanem attól eltérő rajzú, de a királyi pénz- 
nek súlyban és finomságban tökéletesen megfelelő dénáro- 
kat és obolusokat vert.^ Az érseki pénzek verése azon- 
ban csak kísérlet maradt. II. András utódai alatt többé 
sohasem találkozunk nyomaival. Az erélyes Béla nyilván 
ennek is végét vetette, mint minden más — a király jogait 
csorbító — visszaélésnek. 



D e n á 



C.N.H. 
sz. 



186 

(Korpo- 
naiSd 
35. 9Z,) 



Finomság 1! Db 



Ossz- Max. Min. Átlag 



súly grammban 



O b o 1 a s 



IC.N 
H. 
sz. 



Db 



ossz- 1 Átlag- 



súly g 



//. András I. csoportjának megfelelő pénzek. 



0-680 

0-710, 0-700, 
0-680 



11 
11 



4-79 
5-68 



0-52 



0-44 



0-4364 187 
0-516, (36) 



1 



0-27 



0*270 



//. András III. csoportjának tnegf elélő pénz. 
184 ' 0-720 1,'0-81|— I— |0-810i'185i; 2 H 0-78 1 0-3901 



//. András IV, csoportjának megfelelő pénz. 
188 . 0-720 1 3 I 2-06 I 082 1 0*55 i 0'686|i — ! — 1 — 1 — 



NYOLCZADIK FEJEZET. 

AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK 
PÉNZVERÉSE. 1235—1308. 

II. András halálával a — könnyelmű és pazarló apja 
rablógazdálkodásával ifjúsága óta szembehelyezkedő, az 
uralkodóház és ország gazdasági érdekeit mindenkor szeme 
előtt tartó — ifjú, de megfontolt IV. Béla lépett trónra. 
Erélyes kézzel látott az ország zilált pénzügyeinek rende- 
zéséhez. Nem kerülte el figyelmét a magyar pénzverés 
válsága sem és igyekezett a bajokat orvosolni. 

Első és legsürgősebb teendője a friesachi dénárok 
forgalmának kiküszöbölése és a magyar pénzek friesachi 
veretének megszüntetése volt. Uralkodása első éveiben még 
emiitik az oklevelek a friesachiakat.* Nem tartom lehe- 
tetlennek azt sem, hogy a II. András neve alá sorolt érem- 
fajok egyike-másika IV. Béla első uralkodási éveiben vere- 
tett. 1244 óta azonban eltűnnek a friesachiak. Béla és 
utódai korában mind gyakrabban szerepelnek okleveleinkben 
a királyi dénárok (denarii regales^ denarii regis),^ vagy a 

1 1239: Smié. IV. 97.; 1240: F. IX/7. 657., 1256 és i^rO-ben 
(F. V/1. 80. és W. VII. 443. 1.) már csak mint összehasonlítások tárgyat 
szerepelnek. IV. Béla egyetlen oklevele, a mely friesachit említ: 1244, 
H. 0. VI. 42. 1. 

* 1248: Smié. IV. 374., 1255: F. IV/2. 323., 1292: Kn. M. II. 
319., 1296: W. X. 215., 1298: F. Vin/4. 245. 1. — „Denarii nostri." 
1255: IV. Béla F. lV/3. 284. L (tévesen 1265. évszámmal. V. ö. Kará- 
csonyi : Hamis oki. 100. 1.). 



316 



MAGYAR PKNZTÖRTÉNET 



mi evvel egyértelmű, ,,az országban forgó denaroV {denarii 
in regno currenUs^^ vagy egyszerűen ^denarii cnrrentes 
pro tempore'',* ^denarii usuales*'),^ 

A friesachiak forgalmának megszűnte mellett IV. Béla 
és utódai korában a veretlen ezüst is kezdi elveszíteni 
addigi jelentőségét. Az ezüstrüd, a mely a XII. század 
második és a XIII. század első felében uralkodó szerepet 
töltött be, mindinkább háttérbe szorult az ezüstpénz mel- 




(C. X. H. 229.) 




(C. N. H. 228.) 




(C. N. H. 280.) 
91—93. IV. Béla denárai. 

lett. Az ország minden részéből származó forrásaink — a 
márka ezüst mellett — mind sűrűbben emlegetik a dénár- 
márkát (ntarca denariorum) * és ismét előtérbe kerül a 



' 1270: H. o. VI. 170., 1277: F. V/2. 421., 1298: F. \ai/4. 245. 

« 1253: W. XI. 391.. 1261: W. VIH. 5., 1274: Zichy I. 37., 
12'J1: H. o. VII. 217., 1293: H. o. VII. 232., 1306: Anjou. I. 111. 1. 
^Denarii pro tempore exisientes^ 1243: F. IV/1. 305. 1. 

» 1291: Kn. M. II. 277., 1296: W. X. 2lb., {1279— 1298 k.): Kn. 
M. II. 429., 1307: Anjou. I. 135. I. 

* „Marca denariorum.' 1245: Smió. IV. 270., 1237: W. VH. 
472., 1261 : W. Vm. 5., 1271 : W. IH. 267., 1258 k. : W. VH. 498., 
1275: Smié. VI. 139., 1277: Smií. VI. 195, 214., 1279: Zichy I. 42., 
W. XU. 277., 1280: W. XU. 317., Kubinyi. I. 118., 1281: H. o. VH. 
176, H. o. ni. 35., 1284: Zichy. I. 57., 1289: Sraié. \1. 681., Blagay. 
54, 1291: Kn. M. H. 277., 311., W. X. 60., 1295: H. o. VII. 240., 
1296 : W. XII. 592., 1298 : Smiö. VII. 307., 1299 : H. o. Vü. 279., 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 3 1 7 

pensa} Egyes oklevelek kiemelik, hogy a fizetés részben 
ezüsibeHy részben denárokbany* mások — s ez különösen 
érdekes — , hogy részben mérlegelt, részben számlált déná- 
rokban^ történjék. 

Mindez azt bizonyonyítja, hogy a XIII. század máso- 
dik felében a magyar király ezüstpénze ismét mint érték- 
pénz kezd szerepelni, viszont a veretlen ezüst és a súly 
szerint mért ezüstpénz kezdi elveszteni értékpénz jellegét 




(C. N. H 232.) 
94. IV. Béla obolusa. 

és a többi terménypénzhez hasonlóan a pénz helyett adott 
becsútárgy természetét ölti fel. 

A változás inditóokát mindenesetre a rendezett pénz- 
verésben kell keresnünk és valóban azt látjuk, hogy a 
magyar ezüstpénz IV. Béla és utódai korában jobb, érté- 
kesebb és sokkal kevesebb értékingadozást mutat, mint a 
megelőző másfélszáz év folyamán. 



1300: W. X. 395., H. o. VIH. 414.. 1306: F. VUI/l. 202. 1. — ^Marca 
pecunic (v. in pccunia).* 1254: Zichy. I. 7., 1281: W. IX. 337., 1292: 
VV. X. 86, 1323: H. oki. 195. 1. — ^Marca usuaüum moneiarum^ 
1297 k.: Kn. M. II. 429. 1. ^Mana de pecunia (moneia) nnmerata^ 1232: 
H. o. IV. 13., 1263: Kn. M. I. 497., 1283: Kn, M. II. 172. 1. 

* ,Pensa denariorum^ 1277: Smié. VI. 198., 1280: Smi6. VL 
379., 1310: Kn. M. II. 617. 1. stb. 

* ^Marcas pariim in argcnto, partim in denariis,'" 1263 : F. IV^3. 
178., 1269: H. o. VI. 157., Schmauk. 11., 1270: H. o. VI. 171., 1278' 
W. IV. 173., 1281: W. IX. 308., 1282: Smié. VI. 421. 1. 

' „Marca pariim in denariis staicralibus, pariim in denariis 
manuienUs." 1262: W. V. 271. (tévesen 1290—1301. évszámmal. V. ö. 
Karácsonyi: Hamis oki. 126.) „Pecunia ponderata et numeraia,'^ 
1262: W. XI. 524., 1270: Smié. V. 532. 1. 



318 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



„Az árpádkori éremverés IV. Béla uralkodása idején 
s a következő sorozatokban érte el legmagasabb kifejlődé- 
sét.*^ Az éremrajz előlapján — az érmek legnagyobb részén 
— ülő királyi alak vagy koronás fő látható,^ de más ábrá- 
zolások is előfordulnak. A hátlap rajza változatos. Gyakori 
a czímerkép, Magyarország kettős keresztje, néha a királynék 
czímerei.' Majd — a bécsi dénárok hatásaképen — külön- 




(C. N. H. 284.) 






(C. N. H. 287.) 





(C. N. H. 267 ) 




(C. N. H. 240 ) 



95—98. IV. Béla pénzei. 

böző állatalakok, symbolíkus képek és más ábrák jelen- 
nek meg az érmeken. Az érmek egy része köriratnélküli, 
de a köriratos fajok sokkal gyakoriabbak, mint II. András 
idején. 

Feltűnő jelenség, hogy IV. László és III. András nem 
verettek obolusokat/ szemben a II. András, IV. Béla és 
V. István korabeli gyakorlattal. 



> R é t h y L á s z 1 ó : C. N. H. I. 30. 1. — C. N. H. XIV., XVI., 
XVII. és XIX. sorozat. 

' Az éremrajzok a C. N. H. clichéível készülvén, a király alakja 
többször mint hátlaprajz szerepel. Nézetem szerint azonban mindig az 
az előlap, a melyen a király képe van. 

'V. ö. Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus. 
N. K. 1916. 1—3. 1. 

* A báni dénárok mintájára vert pénzeik obolusairól a 9. feje- 
zetben szólunk. 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 



319 



A XIII. század második feléből származó érmek pon- 
tos chronologiai sorának megállapítása — a II. András 
pénzeinél kifejtett okok következtében — ma még nem 
kísérelhető meg. Az egyedüli biztos támaszpont, a metro- 




(C. N. H. 286.) 




(C. N. H. 287.) 




(C. N. H. 288.) 
99—101. V. István denárai. 

logiai adatok összehasonlítása alapján mindössze annyi 
állapitható meg, hogy IV. Béla néhány nehezebb éremfaja 
időrendben megelőzi a könnyebb fajokat, mert súlyuk 
kö2selebb áll II. András érmeinek súlyához. Az egyes fajok 
szoros chronologiai sorrendje pénztörténeti szempontból 





(C. N. H. 292.) (C. N. H. 203.) 

102 — 103. V. István dénárja és obolusa. 

nem is bir nagyobb fontossággal, mert a pénzsúlyokban 
nagy volt az állandóság.^ 



» A C. N. H. 248., 251—252., 256., 284., 286., 312-314., 319., 
320., 329., 336—337., 358., 360—361., 372—374. sz. érmekről a báni 
dénárokkal, a C. N. H. 347 — 354. számúakról a bécsiekkel kapcsolatban 
szólank. A C. N. H. 266. sz. 0'25 g-os súlyával csak mint obolus volna 
IV. Béla pénzei sorába illeszthető. Lehetséges, hogy III. Béla korából 
való; előlapja a C. N. H. 263. számúéval rokon. 



320 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



A C. N. H. XVII. sorozatban IV. László érmei közé 
sorolt 344. sz. dénár, a 341—343. és 345—346. sz. obo- 
lusok — a niint az a 341. sz.-nak B— E (= Béla) betűiből 








(C. N. H. 8n.) 



(C. N. H. 313.) 





(C. N. H. 817.) 



(C. N. H. 822 ) 




(C. N. H. 885.) 
104—108. IV. László denárai. 

és a 344 — 346. sz. friesachias motívumaiból is következtet- 
hető — , valamint a C. N. H. 231. számmal rokon C. N. H. 
366. és 367. sz. érmek IV. Béla korából valók. III. András 
könnyebb és finomabb pénzei későbbiek a nehezebbeknek 



mtk 





(C. N. H. 867.) 



(C. N. H. 868.) 





(C. N. H. 864.) (C. N. H. 877.) 

109 — 112. m. András denárai. 



Súlyadataik alapján a XIII. század második feléből 
és a XIV. század első éveiből való magyar érmek — IV. Béla 
egyik (C. N. H. 229. sz.), a többinél nehezebb éremfaján 
kívül — öt súlycsoportba sorozhatok, a mely csoportokon 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAK PÉNZVERÉSE 



321 



belül a súlyeltérések az egyes éremfajoknál oly csekélyek, 
hogy azokat ugyanazon pénzláb alapján vert pénzeknek 
kell tekintenünk.^ 





(G. N. H. 886.) (C. N. H. 887.) 

113—114. VeocMl és Ottó denánd. 

IV. Béla első, nehezebb éremfajai ötödrészig égetett, 
a későbbiek tizedrészig égetett, V. István és IV. László 
összes jpénzei^ valamint in. Andrásnak a IIL súlycsoportba 
tartozó érmei ismét csak ötödrészig égetett ezüstből veret- 
tek. III. Andrásnak IV. csoportbeli érmei tizedrészig, Venczel 
és Ottó királyok pénzei pedig ismét ötödrészig égetett 
ezüstből készültek.* 

A kiverési súlyt a szokásos 57o'OS hozzáadással az 
egyes csoportoknál következőkben adjuk: 



Atlagsúly 



Kiverési súly 



grammban 



C. N. H. 220. sz. érem 

I. csoport 

n. csoport 

m. csoport 

IV. csoport 

V. csoport 



0-9068 
0-7675 
0*5119 
0*4854 
0*3680 
0-4237 



0-95213 

0-8058 

0-5374 

0-5096 

0-3864 

0-4448 



> Az egyes adatokat lásd a H. függelékben. A C. N. H. 332., 
338—340., 364., 371. és 374. ss. érmekre nincsenek súlyadataim. 

' Lássló József IV. Béla és Hl. Andris pénzeit szintén 
,dedma combastió-" soknak, V. István és IV. Lászlóét 0-760—0*970, 
átlagban 0*850—0-860 finomnak mondja. (Történeti Szemle. 1915. 378— 
379. 1.) Ez utóbbi kedvezó eredményt vizsgálataim éppen nem igazolták. 
970 finomságú pénzt egyáltalában nem találtam az árpádkoil pénzek közt. 

* E nehéz dénár verése a friesachi dénárok hatására vezethető 
vissza, a melyeknek súlya 0*977 g volt. (V. ö. a 7. fejezetben mondót'* 
takat) A következőkben e kivételes súlyú (C. N. H. 229. sz.) faj pénz- 
lábával ezért nem is foglalkozunk. 

Hómaa: Magyar p^nstfirténet 21 



322 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Dénár 



C. N. H. 
sz. 



229 



228 
230 
253 
258 



234 
235 
237 
240 
241 

244 

246 
249 
257 
259 
260 
268 

344 



366 
285 
287 
288 
289 



292 
295 
294 
297 



Finomság 



0-720, 0-760, 0-800 . 

/. csoport: IV. Béla. 

0-780, 0-800, 0-850 . 

0-820 

0-760, 0-800, 0-850 . 

0-780, 0-800 . . . 



összátlag . . . 

//. csoport: IV. Béla, V, István 

IV. Béla 0-780, 0-890 
0-780 . . 
0-830, 0-880 



• • 



0-790, 0-830, 
0-800, 0-850 
0-820, 0-850 



0-860 
0-780 
0-880 



• • 



• • 



■ « 



V.István 0*780, O'SOO 
0-760, 0-810 

0-760, 0-780 

0-750, 0-800 



0-820 . . 
0-760, 0-800 



870 



Darab 



117 



3 

2 

351 

7 



Összsúly 
grammban 



106103 



2-11 
1-60 
269*41 
5-493 



Összátlag 



363 



30 

2 

11 

1 

212 

40 

540 

5 

4 

10 

124 
4 

87 



3 
33 

11 
4 
4 



7 

22 

3 

504 



1661 



278-613 



17-376 

1-150 

6-525 

0-463 

103-685 

22-518 

273-984 
2-38 
1-69 
4-955 
64-86 
1-845 

* 

48 01 



1125 
17-888 
5-63 
1-75 
217 



3-55 
10-57 
1-205 
256-973 



850-302 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 



323 





Denái 


1 


Megfelelő obolus 


Maximális 


Minimalis 


Áttag- 


C. N. H. 
sz. 


Darab 


Össz- 


Átlag- 


súly grammban 


súly grammban 1 


115 


0-725 


0-9068 

1 


231 


4 


190 


0-475 


0-79 


0-65 


0-703 


232 


1 

6 


2-87 


0-478 






0-800 


— 








1-01 


0-60 


0-7675 


254 


2 


0-80 


0-400 


0-83 


0-633 


0-7847 










101 


0-60 


(r7675 


t 


8 


3-67 


0-458 


0-645 
0-65 


0-40 
0-50 


0-5792 


236 


1 


0-31 


0-310 


0-61 


0-55 


0-5931 


238 


7 


1-85 


0-264 






0-463 






— 




0*699 


0-38 


0-489 


242 


49 


11-46 


0-233 








243 


3 


1-08 


0-360 


0-77 


051 


0-5629 


244A 


— 


— 










245 


14 


3-445 


0-246 


0-651 


0-44 


0-5073 


247 


26 


6-238 


0-239 


0-72 


0-31 


0-476 


250 


1 


0-17 


0-170 


0-45 


0-40 


0-422 










0-58 


0-43 


0-4955 






...^ 




0-64 


0-45 


0-523 


262 


38 


8-52 


0-2242 


0-66 


0-34 


0-461 


268A 








0-66 


0-32 


0-551 


1 345 
( 346 


24 
5 


2-105 
1-374 


0-2425 
0-2748 






— 


341 


2 


0-34 


0-170 






— 


343 


2 


0-59 


0-295 


0-40 


0-335 


0-375 


367 


4 


0-90 


0-225 


0-68 


0-35 


0-542 


285A 


5 


0-97 


0-194 






0-5118 














0-437 










— 




0-542 


— 


— 






— 






290 


26 


7-515 


0-289 






— 


291 


57 


13-60 


0-2385 


— 


— 


0-5071 


293 


2 


0-58 


0-290 






0-4804 










0-485 


0-36 


0-401 




— 






0-716 


0-30 


0-5098 


298 


69 


14108 


0-2044 


0-77 


0-30 


0-5119 




335 


75155 


0-2243 



21* 



324 



MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET 







D e 1 


1 á r 






C.N.H. 
sz. 


Finomság 


Darab 


össz- 


Maxim. 


Minim. 


Áüag- 


súly grammban 1 




111. csoport: 


IV. Uszló, 111. András. 






IV. László 












310 


0-780, 0-780, 0-830 


19 


9-558 


0-62 


0-43 


0-503 


311 


0-760 . . . 


4 


1-655 


0-44 


0-365 


0-4137 


315 


0-780 . . . 


3 


1-44 




— 


0-480 


316 


0-810 . . . 


4 


1-722 


— 




0-430 


317 


0-790 . . . 


4 


1-90 






0-475 


318 




1 


0-415 


— 




0-415 


^21 




2 


0-82 






0-410 


322 




2 


0-87 


— 


— 


0-435 


323 


0-760, 0-800 . 


4 


204 






0-510 


324 




5 


2-25 




— 


0-460 


325 




1 


0-47 




— 


0-470 


326 




2 


0-93 


0-51 


0-42 


0-465 


327 




1 


0-42 


— 


-^- 


0-420 


328 


0-750, 0-800 . 


5 


2-59 


— 


— 


0-518 


330 


0-780 . . . 


3 


1-548 




— 


0-516 


331 


0-800 . . . 


3 


1-48 


— 




0-493 


333 


III. András 


1 


0-51 






0-510 


362 


0-760 . , . 


7 


3-708 


0-695 


0-32 


0-5297 


368 


• • • 


5 


2-79 


0-73 


0-31 


0-558 


369 


0-810 . . . 


3 


1-38 


0-61 


0-34 


0-460 


370 


0-850, 0-880 . 


8 


3*848 


0-65 


0-40 


0-481 


381 


0-780, 0-800 


3 


1-35 


0-48 


0-43 


0-460 


Összátlag . . 


90 


43-694 


0-73 0-31 


0-4854 




IV, cso 


port: 


111 And 


írás. 




367 


0-790, 0-800 . 


6 


2-254 


0-435 


0-31 


0-3756 


359 


• • • 


3 


1-13 






0-3766 


363 


0-860 . . . 


5 


1-565 


0-34 


0-295 


0-313 


365 


0-860, 0-900 . 


3 


1-065 


0-39 


0-295 


0-355 


375 


0780 . . . 


4 


1-448 


0-39 


0-298 


0-362 


376 


• • • 


1 


0-40 






0-400 


377 


• • • 


1 


0-34 






0-340 


378 


0-800. 0-850 . 


2 


0-86 


— 


— 


0-430 


379 


0-900 . . . 


2 


0-86 


0-49 


0-37 


0-430 


379A 


« « « 


1 


0-38 




— 


0-380 


380 


0-800 . . . 


1 


0-37 




___^ 


0-370 


Összátlag . . 


29 


10-672 


0-49 


0-295 


0-368 { 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 



325 





D e n á r | 




CN.H. 
sz. 


Finomság 


Darab 


Össz- 


Maxim. 


Minim. 


Átlag- 1 




súly grammban | 




V. 


csoport: Venczel^ Ottó, 








Veocsel ' 
















382 


« 


• • 


103 


41-27 






0-4006 




383 


0-760 0-800 0-830 


256 


105-34 




— 


0-4114 




384 


"^"^ • 


• • 


24 


10-225 


0-48 


0-345 


0-426 




385 


• 


• • 


503 


219014 


0-455 


0-409 


0-4354 




386* 


• 
Ottó 


• • 


404 


170-645 


0-50 


0-44 


0*4223 




387 


0-800 


• • 


3 


1-36 


0-55 


0-37 


0-453 




Összátlag 


• • 


1293 


547-854 


0-55 


0-345 


0-4237 



A pénzverés alapsúlya IV. Béla és V. István alatt a 
régi magyar márka^ IV. László óta pedig a budai márka 
lévén, a pénzláb a XIII. század második felében a túloldalt 
lévő táblázat szerint alakult 

rv. Béla korában a II. András nehéz pénzeihez közel 
álló nehezebb éremfajokat korán felváltották a könnyebb 
pénzláb alapján, de „finom ^^5/'-ből vert kis dénárok 
(denarii parvi).' Ezek a 11 pensás pénzláb alapján vert 
kisebb dénárok a forgalomban — mérlegelve — valódi 
fémértéküknek megfelelően^ a tizedrészig égetett ezüst érté- 
kében forogtak. Egy márka mérlegelt dénár egy márka 
finom (O'QOO) ezüsttel egyértékűnek tekintetett.^ Név- 
értékük azonban jóval magasabban volt megállapítva. 
IV. Béla egy 1248-iki oklevele szerint ugyanis e dénárok- 
ból 8 pensa^ vagyis 320 darab 1 márka finom ezüsttel 
azonosnak tekintetett.^ A kincstár tehát 1 márka finom 

1 Obolasát lásd : C. N. H. Póti. 57. [386A] sz. alatt. 

< IV. Béla 1267-iki oklevelében : F. IV/3. 406. 1. 

' , . . . marcas . . . cum denariis regalibas ad pondus vei ar- 
gento decimé combnstionis." 1258: W. II. 299., 1259: Ph. 11. 308., W. 
n. 316. 1. — «... marcas in argento decimé combustionis vei in dena- 
riis sUteralibus." 1269: W. Vm. 242. L 

* 1248: .20 marcas in moneta nostra, pro qualibet marca octo 
pensas vei in argento cuius decima pars comburetur.* W. Vn. 266. 1. 



326 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Pensa- 



Denár- 



szam 



Teljes súly 



Sztnsúly 



grammban 



/. csoport: IV, Béla. 

1 márka 0*800 finom ezüst 

1 pexisa 

1 dénár 

1 obolus 

//. csoport: IV. Béla 

1 márka 0*900 finom ezüst 

1 pensa 

1 dénár 

1 obolus 

//. csoport: V. István. 

1 márka 0*800 finom ezüst 

1 pensa 

1 dénár 

1 obolus 

///. csoport : IV. László. 
III. András. 

1 márka 0*800 finom ezüst 

1 pensa 

1 dénár 

IV. csoport: III. András. 

1 márka 0*900 finom ezüst 

1 pensa 

1 dénár 

V. csoport: Venczel. Ottó. 

1 márka 0*800 finom ezüst 

1 pensa 

1 dénár 



7'/* 
1 

V 



V 



40 
80 



11 
1 

h 

/so 



11 
1 



V 



V 



40 



80 



12 
1 

740 



16 
1 

V40 



14 
1 



V 



40 



290 

40 
1 



440 

40 

1 



440 

40 

1 



480 

40 

1 



640 

40 

1 



560 

40 

1 



233*3533 

321866 

0*8046 

0.4023 



233*3533 
21 2139 
0*5303 
0*2651 



233*3533 
21*2139 
0*5303 
0*2651 



245*53779 
20*4615 
0-5115 



245-53779 
15-3461 
0*3836 



245*53779 
17*5384 
0-4384 



186*683 
25*7492 
0-6437 
0*3218 



210-018 
19*0925 
0-4773 
0-2386 



186-683 
16*9711 
0-4242 
0*2121 



196-4302 

16*3691 

0-4092 



220-98402 
13-8115 
0-3452 



196*4302 

14*0307 

0-3507 



AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 327 

ezüstért csak 8- pensényi dénárt adott, a mi 1 márka ezüst- 
nél (210-018— 152-74 =) 57-278 g színezüst, vagyis 37-5Vo 
nyereséget jelent. 

A pénzek finomsága és értéke V. István idején csök- 
kent, bár súlyuk azonos maradt. A dénárok finomsági 
fokát a fennmaradt pénzek finomságával egyezően hatá- 
rozza meg V. Istvánnak a szászok részére 1271-ben kiadott 
kiváltságlevele, mondván, hogy a királyi pénznek ötöd- 
részig égetett ezüstből kell készülnie,^ A pénzsúly csökken- 
tése IV. László idején az új pénzverési alapsúly, a budai 
nnárka behozatalával van kapcsolatban, a melyből 12 pensát, 
vagyis 480 dénárt vertek. A forgalomban e pénzfajok időn- 
ként és helyenként^ úgy látszik, változó árfolyamban forog- 
tak,' e változások minőségéről azonban nincsenek adataink. 

III. András uralkodása végén márkánként 16 pensás 
könnyebb pénzlábra tért át. Az új könn3^ű pénzeket azon- 
ban az ő korábbi és IV. László pénzeinél finomabb, tized- 
részig égetett ezüstből verette. Az 1 208 : XXXVII. t.-cz. akként 
rendelkezik, hogy két esztendeig ötödrészig, később tized- 
részig égetett ezüstből készüljenek a dénárok.' Ez alapon 
III. András könnyebb és finomabb éremfajait uralkodása 
utolsó éveire kell tennünk. Venczel és Ottó ismét nehe- 



* .Volumus etiam xnonetam quinte esse combastionis." Bárdosy. 
109. 1. 

' 1279: 9 3 pondéra in denariis, stcitt curret pro tribus ponderi- 
bus.* F. V/2. 591. 1. — 1282: ,3 marcas fini argenti vei denarios 
usoales ianti wüoris." Kn. M. II. 155. 1. — 1291: .4 pondéra in dena- 
riis, protU tuHC in provincia cnrrent.* Zimm. — Wemer. I 170. L — 
1292: »in argento vei moneta regali in extimacione, qna cnrrent com- 
mnniter fnnc in regno." Kn. M. II. 319. 1. — 1294: .fertonem osnaliom 
monetamm tnttc temporis ad valorem mercimonialis argenti in civitate 
Strígoniensi currentis." Kn. M. II. 350. 1. 

* .Statuimus etiam ut per totum regnum una regalis et celebris 
sit moneta, quinqualitate combustum ad doos annos; in reliquis verő 
annis ex argento decimé combustionis confecta, per omnes regni civitates 
et villás, fora conti [.....] currere debeat* Dőry Ferencz olvasása 
I. Ulászló 1440. évi átiratából. A [pontozott helyenj 2'4 cm-es hiány 
van. (Dóry Ferencs barátom szíves közlése.) — Kovachich (Sylloge 
39. 1.) a hiányt ,continentes valorem certiim''-ra egészíti ki. 



328 MAGVAS PÉNZTÖintMET 

zebby 14 pensás pénzláb alapján, ötödrészig égetett ezüst- 
ből verették denáraikat 



A Xm. század második felének pénzverése úgy a 
pénzek külső előállítása, mint belső értéke és a pénzláb 
állandósága tekintetében nagy haladást mutat a XII. szá- 
zad és a Xin. század első felének pénzveréséhez képest. Külö- 
nösen IV. Béla és III. András korában észlelhető a reformokra, 
a jó és értékes pénz állandósítására irányuló törekvés. 
Pénzeik finomsága a l^obb XI. századi obolusok finom- 
ságának felel meg. A rendezett pénzverés eredménye a 
friesachi dénárok és a veretlen ezüst forgalmának korláto- 
zása lett. Királyainkból azonban hiányzott a reformok követ- 
kezetes keresztülviteléhez szükséges erély. Sem IV. Béla, 
sem utódai nem szüntették m^, mert nem találták módját, 
hogyan szüntessék meg, a pénzérték ingadozásának valódi 
okát, az évi pénzújítás rendszerét. E rendszer fenntartása 
mellett pedig elkerülhetetlen volt, hogy gyengébb uralkodók 
ki ne használják a rosszabb minőségű pénz kibocsátásá- 
ban rejlő jövedelmi forrást. Dy körülmények közt nem 
csodálható, hogy hazánkban az V. István és IV. László 
korában értékben tetemesen alábbszállt királyi pénz meUett 
ismét annál többet érő idegen pénzek jöttek forgalomba. 



KILENCZEDIK FEJEZET. 

A BÁNI DÉNÁROK.^ 
1255—1325. 

A XII. századi Németország nagy történetirója, Baben- 
berg Ottó berezeg, freisingeni püspök — Magyarországról és 
a magyar király nagy hatalmáról irván — kiemeli, hogy az 
ország Urüleién rajta kívül senki sem verethet pénzt.* A nyu- 
gati államok és Magyarország XI — XII. századi pénzverésé- 
nek legjellemzőbb különbsége, hogy míg amott — a hűbér- 
rendszer természetes következményeképen — más felség- 
jogokkal egyetemben a pénzverés joga is átháramlott a világi 
és egyházi tartományurakra, addig nálunk az uralkodón kívül 
senki sem veretett pénzt. A XI. században Béla és Géza 
berezegek sem mint pénzverési joggal felruházott tartomány- 
urak, hanem mint országrészüknek az összes felségjogokat 
gyakorló uralkodói, a királyhoz hasonlóan éltek pénzverési 
jogukkal. 

A magyar királyi pénz érvénye az egész ország, tehát 
Szlavónia (a mai kapelláninneni Horvátország) területére 
is kiterjedt. Horvátország (a kapellántüli és tengermelléki 

1 IRODALOM : N u b e r, C. F: Beitrag zur Chronologte Slavonischer 
Münzen. (WissenschaíU. Mittheilungen aus Bosnien und der Herzegovica. 
VI Wien, 1899. 467—477. 1.) — T r u h e 1 k a, Ótro : Die sUvonischen 
Banaldenare. (U. ott VI. 328 — é66 1)— Brongmid József: A leg- 
régibb horvát pénzek. (N. K. 1905. 1 — 5. 1.) Mindhárom dolgozat erede- 
tileg horvát nyelven jelent meg. — ifj. Frey Imre: Zomborí régi-' 
pénz lelet. (Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat évkönyve. XXV. 
1909. 62—75. 1.) 

' .NuUusque in tam spacioso ambitu, rege excepto monetam vei 
theloneum habere audeat.* (Gesta Friderici. I. cap. 32.) 



330 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

megyék) és Dalmáczia azonban pénzverés és pénzforgalom 
tekintetében az Anjouk koráig teljesen függetlenek vcdtak 
az anyaországtól. Dalmáczia kereskedelmi forgalma a magyar 
uralom idején is inkább délkelet és nyugat, mint északkelet 
felé irányult. Horvát- és Dalmátországban a XI — ^XÜI. szá- 
zadban a régi horvát uralkodók és a velenczei uralom 
idején meghonosodott byzánczi aranya és velenczei ezüst- 
pénz — dénár és garas' — voltak az állandó fizetési esz- 
közök.' 

1 Truhelka id m. 328. 1. „Solidus romanaius.' 1119: Smié. 
n, 31. 1. -- ^Romanatus auri.* 1209: U. o. lU. 96., 1212: U. o. ül. 
112. 1. — nRonuinaius,* 1206: U. o. III. 59., 1224: U. o. HL 237., 
1229: W. XL 213., 1250: W. VII. 317., 1251: Smiö. IV. 461., 1271 
U. o. V. 586., 1276: U. o. VI. Iö9. 1. — ^Bizancius.*' 1215: Smié. HL 
131. 1. — „Perperi (yperperi) aurei,* 1207: Smiö. III 68., 1209: ü. o. 
ín. 83., 1216: U. o. m. 143., 1232: W. XI. 255. 1. — ^Perperi (yper- 
peri)." 1208 és 1296 közt: Smiö. III. 80., 133., 144., 236., 308., 413., 

IV. 8., 39., 99., 290., 417., 555., V. 136., 194., 457., VI. 465., 700., 
Vn. 54., 145., 244. 1. stb. 

* ^Lihra denariorum [VenetommJ parvorum.*" 1229 — 1300 közt: 
W. XI. 213., Smiö. m. 356., 404., IV. 31., 159., 273., 340., 450., 509., 

V. 90., 140., 339., 502., VI. 48., 172., 337., 464., 629., VH. 132., 259., 
387. L stb. — ^Libra (solidus) denariorum grossorum.' 1246—1299: 
Smiö. IV. 301., V. 3., 238., 524., VI. 33., 297., 443., 521., 700., VH. 
137., 228., 328. 1. stb. 

> Luschin (Der Fund von 2aivié. N. Zschr. XXXIIL 1902. 
165—188. 1.) — a Rupp. V. tábla : 128—130 sz. érmekkel (a melyeket 
egyébként Réthy már nem vett fel a magyar érmek sorába) és néhány, 
^Spaiatino" feliratú pénzzel foglalkozva — felteszi, hogy azok őstjrpusát 
Imre király korában Spalatóban verték volna. BrunSmid (id. m. 2. 1.) 
ezzel szemben — igen helyesen — arra az álláspontra helyezkedik, hogy 
ezeket a XIIJ. sz. második felében vertek Spalatóban. Ez idő előtt Hor- 
vát- és Dalmátországban pénzverésről nem tudunk. A velenczei pám 
nemcsak ott, hanem az egész Balkán-félszigeten dUísíánosan hasznáU pénz 
vóU. Az első holgár és szerb pénzek is — II. Asén Mihály (1246—1257). 
illetve II. Uros István (1282—1321) idején — a velenczei matapánok 
mintájára verettek. (V. ö. Kállay Béni: A szerbek története. I. Buda* 
pest, 1877. 156—159. 1. — B r u n g m i d id. m. 1. l és J i r e ö e k, Con- 
stantin: Staat u. Gesellschaft im mittelalterlichen Serbien. Denkschriften 
d. Kais. Akad. d. Wissensch. LVI. Wien, 1912. 63—64. 1.) A magyar 
királyok közül I. Károly Róbert és Nagy Lajos verettek Dalmáczia és 
Szerbia részére külön pénzeket (C. N. H. U. 61., 102. A— D., 103., 104., 105- 
sz. érmek). 



A BÁNI DÉNÁROK 331 

Horvátország és Dalmáczia — Szent László és Kál- 
mán magyar királyok által történt meghódításuk óta — 
szoros kormányzati kapcsolatba kerültek az 1087 — 1090 közt 
megszállott^ Szlavóniával és a Dráva-Száva közének két 
magyar megyéjével. A bán — Horvát-, Tót- és Dalmát- 
országok bánja — kormányozta Dalmát- és Horvátországot, 
(a mai Horvátország törzsét alkotó) Szlavóniát és a dráván- 
túli magyar megyék közül Valkót ^ Pozsegát. A pénzn 
verés és pénzforgalom tekintetében azonban — a Horvát- 
országtól geographiailag és történetileg is különálló — Szla- 
vónia semmi kapcsolatban sem volt Horvát- és Dalmát- 
országokkal. 

Szlavóniában csakúgy, mint Magyarország egyéb 
részein, a XII. század végéig a magyar királyi pénz volt a 
törvényes fizetési eszköz. Forrásaink — oklevelek és lele- 
tek — bizonyítják, hogy Szlavónia e tekintetben semmi auto- 
nómiával sem rendelkezett. 

A XIII. század első felében találkozunk azokkal a 
jelenségekkel, a melyek a particularis szlavóniai pénzverés 
első nyomaiul tekinthetők. A század első évtizedeiben 
— a mikor a magyar oklevelek a pénzösszegeket rendszerint 
veretlen ezüstben (marca, marca argenti) fejezik ki és a 
pensa csak elvétve kerül elő* a forrásokban — a szlavó- 
niai oklevelekben általános a pensa használata.^ Világos 
bizonyítéka ez annak, hogy mig a szorosan vett Magyar- 
ország területén az ezüstrúdvaluta kiszorította az ezüstpénz- 
valutát, addigSzlavóniában a veri pénz forgalma fennmaradt, 

A Xni. század első felében Szlavóniában a friesachi 
dénárok forgalma általános volt/ sőt annak is nyoma van, 

^ V. ö. H ó m a D Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve. 
Budapest, 1910. 28—48. 1. 

• 1211 : Ph. X. 606. 1. 

» 1211: Tk. Ep. I. 26., 1213: Tk. Ep. I. 28., 1220 h: H. o. VIII. 
17., 1221: Smié. m. 206., 1232: Sini6. m. 368., 1242: W. XI. 324., 
12^: Blagay. 12., 1252: Smiö. IV. 516, 1253: Smié. IV. 543., 1255: 
F. IV/2. 344. 1. stb. 

* 1211: Smié. ffl. 104., 1213: Smié. Hl. 116., Tk. Ep. I. 28., 
1224 : Zmié. IIL 241. 1239 (Zala m.) : Smié. IV. 97. L stb. A 8500 darabból 



332 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET 

hogy a fríesachiak magyarországi forgalma és a fríesachi 
typusú magyar pénzek verése is innét indult ki. 

Említettük, hogy a fríesachiak elterjedését nem kis 
részben segítette elő Andrásnak meráni Gertruddal kötött 
házassága. András pedig Imre király korában — a friesachi 
pénz hazájával, Karinthiával, szomszédos — Szlavónia és 
Horvátország herczege volt (1196— 1205-ig), A legújabb 
kutatások kiderítettéls, hogy 6 első friesachi iypusü dená- 
rait — a C. N. H. 197., 198. és 203. sz. alatti s valószínű- 
leg más érmeket is — még e minőségében verette. Ezek az 
Andreas Z)[ux], Andreas Z)[ux] Cr[oatie] feliratú érmek 
voltak az első szlavóniai veretű magyar pénzek} 





C. N. H. I9n, C. N. H. 208. 

115 — 116. András herczeg szlavón veretei. 

A fríesachiak forgalmával és a berezegi dénárokkal 
függ össze a zágrábi püspökségnek II. Andrástól adományo- 
zott kiváltsága. E szerínt a püspökség területére a király 
pénzváltóinak pénzváltás gyakorlása végett belépniök — szi- 
gorú büntetés terhe mellett — nem szabad. Még akkor sem, 
ha — a mi eddig sohasem történt — a király utódai a 
herczegség vagy bánság területén királyi pénzt veretnének. 
Ezt a pénzt a püspök népei nem kötelesek elfogadni.* 

álló ostrovói lelet túlnyomó részben friesachiokból állt (N. K. 1906. 
154. 1.), Verőcze megyében 600 friesachiból áUó lelet került eló. (Arch. 
Ért. V. 1871. 45—46 1.) 

^ Brundmid id. m. d->5. 1. — Korábban a h — R-i^gyű báni 
dénárokat — a siglát hfemericusj RfexJ-TO magyarázva — Imre pénzei- 
nek s az elsÓ szlavón véreteknek tartották. N u b e r (id. m.) és T r u- 
helka (id. m.) kutatásai azonban kiderítették, hogy a báni dénárok 
verésének kezdete IV. Béla korára esik és a h — R-iegyú pénzek is e 
korból valók. 

' 1217 : .Istud specialius adiciendo statuimus, quod licet nun- 
quam moneta regális in regno banatus sive ducatus facta fuerít ab aliquo 



A BÁNI DÉNÁROK 333 

Ez a kiváltság a zágrábi püspök népeit a királyi pénz 
beváltásának és használatának kényszere alól menti fel, 
tehát engedélyt ad más pénzek — nyilván fríesachiak és 
szlavón berezegi pénzek — használatára. Teljesen azo- 
nos értelmű kiváltságot kapott Pozsony városa 1323-ban 
L Károlytól, a ki felmentette a pozsonyiakat a királyi pénz 
kényszerbeváltásának terhe alól és megengedte, hogy bár- 
minő pénzt (persze a bécsi dénárokat értik alatta) szaba- 
don használhassanak.' Mindkét kiváltság czélja egy nagy 
— saXII — XIII. századi magyar pénzviszonyok mellett gyak- 
ran igazságtalanul súlyos — adóteher alól való mentesség 
adása volt. Szlavónia államjogi különállására következtetni 
ez oklevélből éppúgy nem szabad, a mint senkinek sem jutna 
eszébe Károly oklevele alapján Pozsony városának állam - 
jogi különállásáról elmélkedni.' 

rege, tamen a successoríbus nostrís si fíerí contiogeret, quod oon cre- 
dimns, populus ecclasie tam episcopi, quam capituli, mercimonia sua 
vendendo vei emendo, dare non compellantur pro eadem, nec eciam 
monetaríi ad aliquod fórum episcopi, causa exercende monete, accedere 
aliquomodo presumant. Et si inventi fuerint, per quadraginta dies capti 
ab oíficiaiibus episcopi in carcere detineantur, omnes res, quas tonc erga 
se habent, amitteotes.* Smiö. IH 148. 1. 

^ yLicet in prescríptis Posoniensibus libertatibus expresse conti- 
nebatur, ut monetarios nostros, simul et monetam nostram, quoties in 
regno nostro fuisset renovata, in medio ipsomm acceptare debuissent, 
tamen nos de largiflua pietate nostra concessimus eisdem, ut monetam 
nostram in médium ipsoram suscipere et acceptare contra eorum volun- 
tatem non teneantur, sed quolibet denariorum genere, quocunque volue- 
rint, Uberam habeant perfmendi fucultatem." F. VIII/2. 9. 1. 

' Brunimid (N. K. 1905. 2—3. 1.) — egyes horvát tudósokat 
annyira jellemsó chauvinizmussal — messzemenő következtetéseket fűz ez 
oklevélhez. Még azt is kétségbevonja, hogy a magyar királynak Joga leit 
volna (!!) Szlavóniában (mint 6 mondja: Horvátországban) pénzt veretni. 
BlteUntve attól, hogy Brunfimid a zágrábi püspökség népeire vonatkozó 
kiváltságokat egész Szlavónia lakosságára, a zágrábi püspök birtokainak 
immunitását a pénzváltók megjelenése alól egész Szlavóniára ki akarja 
terjeszteni, következtetései alapjukban tévesek. A herczegek és késóbb a 
bánok Szlavóniában nem mint önálló fejedelmek, hanem a magyar király 
nevében^ annak megbízásából gyakorolták a pénzverés Jogát, mint est a 
horvát T r u h e 1 k a (id. m. 330—332. 1.) is helyesen megállapítja. Az 6 
tárgyilagos és az igazságnak megfelélő előadása kellő értékére száUi^a 
BrunSmid tendentiózusan naiv érvelését. 



334 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Vájjon II. András berezegi pénzverésének volt-e foly- 
tatása az ő király korában, ma még teljes bizonyossággal 
megállapítani nem tudjuk. A zágrábi püspökség fenti 1217. 
évi oklevele arra látszik mutatni, hogy volt és egyes 
András korabeli pénzeken a szlavón pénzeket jellemző érem- 
képek, csillag és félhold stb. jelentkezése (C. N. H. 190., 
201—202., 203., 309. sz. érmek) szintén ezt látszanak 
bizonyítani. Szlavónia fő forgalmi pénze azonban IV. Béla 
koráig a friesachi dénár volt. 





C. N. H. 190. C. N. H. 803. 

U7 — 118. Szlavón eredetre valló II. András korabeli dénárok. 

A magyar királyi pénzverésnek a XIII. század máso- 
dik tizedében megindult decentralisatiója több pénzverő- 
kamara felállítását eredményezte. 1255 előtti időkből való 
oklevelekből értesülünk egy csanádegyházmegyei, a szerémi 
és a budai pénzverőkamarák működéséről a régi esztergomi 
kamara mellett.^ E decentralizálás következménye volt 
a szlavóniai báni kamara felállítása is. 

IV. Béla királynak 1256. évi oklevele említi először 
az István bán fenkatósága alá tartozó pekreczi kamarát, 
azzal kapcsolatban, hogy az ottani pénzverés jövedelmének 
tizedjogát az esztergomi érsek részére biztosítja.* A szla- 

^ V. ö. erről a 12. és 13. fejezetben mondottakat A sserémi 
kamara — mint Truhelka is helyesen megállapította (id. m. 355. L) 
— nem tartozott a bán fenhatósága alá, hanem mint a szorosan vett 
Magyarország területén levő kamara, mindig királyi, később éladományo- 
zás folytán királynői kamara volt. Az Anjoukorban a király a pécsi 
kamarával együtt adta bérbe. V. ö. Szekfű: T. T. 1911. 24. 1. 

* Kn, M. 438, U: ,in camera de Pucruch". — A Kn. M. I. 439. 
l.-on közölt hasonló tartalmú, de bővített szövegű oklevél, a mely .camera 
de Ultra Drawa*-t említ, 1272-ben egy pör alkalmával készített hamisít- 
vány. V. ö. Hóman Bálint: Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár 
(Turul, 1916.). 



A BÁNI DÉNÁROK 335 

vóniai kamara alapitója Gútkeled-nembeli István bán volt, 
a kinek pénzeit még hetven évvel később is^ mint a 
régi jó báni dénárok mintaképét emlegetik.^ István bán, 
aki 1248— 1259-ig volt bán s 1254— 1258-ig egyúttal Styria 
kapitánya, ez utóbbi minőségében Styria részére is vére* 
tett a magyar czimerrel és saját czimerével ellátott ezüst- 
denárokat.^ 

Pénzverésének kezdetét 1255're tehetjük. Ez évben 
említik okleveleink először a drávántúli „lucrum camerae^'-t. 
E mellett István pénzverése — mint látni fogjuk — stájer 
hatásra mutat,' már pedig ő csak 1254-ben lett Styria 
kapitánya. 




(C. N. H. 856.) 
119. Gútkeled István bán styriai dénárja. 

István Utóda a szlavón kamara székhelyét Zágrábba 
helyezte át.* 1260-ban említik először okleveleink a a^á^róW 
dénárokat} A kamarát ezóta zágrábi kamara és dráván- 

^ 1323: »ad pondus denariorum banalium antiquorum, quos 
Stephanus quondam banus, 'tempore domini Bele regis . . . cudi fecerat.* 
Anjoa. II. 60. L 

* V. ö. Luschin: Beitráge zur Münzgeschichtc der Steiennark 
im Mittelalter. (N. Zeitschr. XI. 1879. 256. 1. és VIU. tábla 5. rajs.) 
Réthy: C. N. H. 356. sz. érem leírása. 

' Erről a 12. fejezet végén bővebben szólunk. 

* A szlavón kamara első székhelye a pozsegamegyei Pakrdcz, 
vagy mint régebben nevezték Pekrecz (Pökröcz), a középkorban Kőrös 
megyéhez tartozott (Csánki Dezső: Kőrösmegye a XV. században. 
Budapest, 1893. 36—42., 59., 77., 104. 1.). Ez magyarázza meg, miért 
tette épp ezt a várost pénzverője székhelyévé Gútkeled István, a ki úgy- 
látszik szívesen tartózkodott Kőrös megyében. Kőrösmegyei birtoka — a 
Garich várhoz tartozó — Berstyanovc nem esett messze Pakrácztól 
(Csánki id. m. 28. 1. és Karácsonyi János: Magyar nemzetségek, 
m. 66—67.1.) s magát Kőrös városát is ő aUpította. (F. IV/2. 164—166. 1.) 

' 1260: ,15 pensis denariorum Zagrabiensium.* Smi6. V. 183. 1. 
— 1261: „denariorum Zagrabiensium* Smi6. V. 193. 1. stb. 



336 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

túli kamara néven emUtik.^ A szlavón pénzt 1272 óta — 
a zágrábi dénár elnevezés mellett, majd később azt teljesen 
kiszorítva — báni dénároknak (denarii banales) nevezték.' 

A báni kamara eredetében királyi kamara volt s a 
bán mint a király megbízottja gyakorolta a pénzverés jogát 
A pénzverési jövedelem is a királyt illette m^ s csak 
később szállt adomány útján a bánra.' 

A báni dénárok éremrajza — közel egy évszázadig 
(1255—1349) tartó verésük idején — állandó volt. Az elő- 
lapon : a belső körben jobbra, később balra futó nyest két 






120—122. Báni dénárok. 

csillag, majd korona és csillag közt. A két gyöngy- vagy 
vonalkör közt : Mondta regis p[ro] Sclavonia felirat. Néhány 
éremfajból Afoneta ducis p[ro] Sclavonia feliratú példányok 
is verettek. A hátlap rajza kettős kereszt, alsó szára alatt 

1 1270: .Pnncholo comiti camere Zagrabiensis.* W. Vm. 327. L — 
lfS9á: .cameram nostram de Zagrab.* Trohelka id. m. 460. L — 1372: 
,cameie altra Drawam.* Kn. M. I. 595. és 596 — 597. 1. V. ő. Tro- 
helka: id. m. 334. 1. 

« Először: 1272: Tk. Civ. L 46. 1. — 1273: Blagay. 23., Smié. 
VL 30. 1. stb. — A W. XI. 156. L köaölt (?1219. évi) oklevél — mint 
Karácsonyi (Hamis oki. Pótl. 46. L) a benne említett ssemélyekr51 
megállapította — 1300 tájáról való. 

' A pénzverési jövedelem 1272-ben történt eladományosásáról Kn 
M. I. 595. L (v. ö. a 12. fejezetet). ÜL András 1294-hen is .cameram 
nostram de Zagrabia"-ról szóL Truhelka. 460. l V. ö. még Truhelka 
kelyes megjegjrzéseit erről. (\á, m. 330 — 332. 1.) Legedatánsabb bizo- 
nyítéka azonban ennek a báni dénárok f^mometa regis pro Slawmia' 
felirata. 



A bAni dénárok 



337 



két egymással szembenéző koronás fej (a király és herczeg 
feje ?). A kereszt felső szárának két végében csillag, illetve 
félhold, alsó szárának két végén változó jegyek, betűk van- 
nak.^ Az éremrajz nyestje, csillaga és félholdja Szlavónia 
czimerképéből került a pénzekre.* A kettős kereszt a ma- 
gyar államczimer része. 





(C. N H. 179.) (C. N. H. 809.) 

123 — 124. A báni deniirajs őstypusa II. András pénsein. 

Az állandó éremrajz mellett a kettős kereszt alsó 
szárának két végében látható jegyek és betűk változása 
szerint különböző véreteket különböztethetünk meg. 




E veretek chronológiai sorrendjét illetőleg Nuber és 
Truhelka — egymástól függetlenül végzett kutatásainak 
eredménye az, hogy — a későbbieket mellőzve — 

a körös, liliomos, madaras és h — R jegyűek IV. Béla ; 
az S— R, R—S jegyűek V. István (Nuber szerint S—L is); 
az L— R, R— L „ IV. László ; 



^ Truhelka id. m. 405—46. l Frey Imrá-nek (id. m. 64. L) 
az a feltevése, mintha a két fős és kettós keresztes oldal lett volna az 
előlap, téves és indokolatlan az a feltevése is, hogy a báni dénárok elő- 
képe a C. N. H. 248. sz. érem lett voUia. Ellenkezőleg ez az érem 
készült azok mintájára. A báni dénárok hátlaprajzának őstjrpusa a C. 
N. H. 179., 190. és 309. sz. érmek reversén, illetve aversén látható. 
A két éremrajz összeolvasztásából jött létre a báni dénárok ismert rajza. 

* Truhelka. 870—371. 1. BrunSmid id. m. 4. 1. 

Hóman : liagyar pénstMénet 22 



338 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET 

az R — A, A — R jegyűek III. András; 

az O— T n Ottó; 

a K— S, S — K „ I. Károly és Babonics István bán 

(1310—8); 

a K — ^I, I— K , I. Károly és Babonics Iván bán 

(1313—23) 
korabeli veretek.^ 

A IV. Béla kori veretek időrendje Nuber szerint: 
© @h = zágrábi veret 

© ® - ^ ^^^^^ 

h ^R =h(ungariae) R(ex). 

Nuber eredményeit — két pont kivételével — teljes 
^eszükben magamévá teszem. Leletbizonyitékai és a rajz- 
ból levont következtetései teljesen meggyőznek azok helyes- 
ségéről. Az S — L jegyű pénzen — Nuber feltevése sze- 
rint — az S(tephanus) Istvánt, az L(adislaus) Lászlót jelent 
s utóbbi IV. Lászlót, mint Szlavónia herczegét jelöli. Azon- 
ban László sohasem volt Szlavónia herczege s a pénzfajt 
súlya is IV. László korába utalja. Ezért azt IV. László és 
Vodicsai István bán pénzének kell tartanunk.^ A IV. Béla 
kori pénzek közül pedig — úgy a leletbizonyítékok, mint a 
pakráczi és zágrábi kamaráról megállapított tények alapján 
— a liliomos veretet kell az első és a körös zágrábi vere- 
tet a második kibocsátásnak tartanom. A zágrábi veret 
nem lehet az első, mert 1255 és 1259 közt még Pakráczon 
verték a báni dénárokat. A leletekben a két éremfaj szám- 
aránya a következő: 



1 Trtthelka id. m. 383—384. 1. Nuber id. m 476. 1. 
* Truhelka (id. m. 415. l) is László korbolinek tátija. 



A BÁNI DÉNÁROK 



339 





liliomos 


kőrös 


A Iclet^ 


10 drb 


68 drb 


B lelct^ ......... 


106 „ 


297 , 


C lelct^ 


43 . 


102 , 


Margitszigeti lelet' 


4 „ 


11 . 



Minden bizonynyal a liliomos jeg3rű korábbi veretet kell 
István bán pakráczi dénárjának tartanunk.' 

A báni dénárok metrologiai és finomsági adatait Truhelka 
mérései alapján* következő táblázatban állithatjuk össze: 



Uralkodó 


Jegy 


a 

1 


Max. 


Min. 


Atiag- 


súly grammbaa 1 


IV. Béla 

1255-1259 


^ íff) 


0*928 


104 


0-82 


0-957 


\ír K^ 


1260-tól. . 


-@ ® 


0-918 


0-95 


0-80 


0-930 




<^-% 


0*884 


0-94 


0-882 


0-900 




h— R 


0-908 


115 


0-87 


0-932 


V. István . . 


S R 


0-908 


1-07 


0-71 


0-920 


IV. László . 


R— L, L-R 


0-815 


104 


0-77 


0-820 




L— S 




0-74 


0-65 


0-700 


ni. András . 


R— A, A— R 




[0-75] 


0-71 


0-750 


I. Károly. . . 


K— S 


0-848 


[0-783] 


0-762 


0-783 




K-I 


0-826 


0-96 


744 


0-790 



» Naber id. m. 470—471. 1. 

« Arch. Ért. XIV. 1894. 62. 1. 

' A liliomos veret elsősége mellett szólhat az is, hogy Gútkeled 
Istyán styríai (C. N. H. 356. sz.) pénzén egy lüiom választja el a két 
czímert egymástól. 

« Id. m. 385—389. 1. és 405—423. 1. 



22^ 



340 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



IV. Béla és V. István korában a báni dénárok átiag- 
súlya 0*900 és 0'957 g közt ingadozik, az öt éremfaj 
átlagának középszáma 0*9278 g, a mi a szokásos öV^-os 
hozzáadással kivetési átlagsúlyul 0'974 g-oi ad. Finomságuk 
— 0*900-on felül lévén — az egykonftechnikai készség mellett 
15 latos, vagyis tizenkaiodrészig égetett (sedecima combustiós) 
ezüstnek felel meg} A pénzláb tehát a következő volt : 





Pensa- 


Denár- 


Teljes súly 


Ssínsúly 


ssáni 


gTMMPbm 


1 márka 0*938 finom 
ezüst 

1 pensa 

1 báni dénár . . . 


6 

1 

V40 


240 

40 

1 


233-3533 

38*8922 

0-9723 


218-768 
36-4613 
0-9115 



Egy márka tizenhatodrészig égetett ezüstből tehát 6 
pensát, vagyis 240 darab báni dénárt vertek. Pontosan fedi 
ez eredményt egy okleveles adatunk, mely szerint a herényi 
hospesek az addig fizetett 3 pondus ezüst helyett 15 báni 
dénár fizetésére köteleztettek. 3 pondus = 15 dénár, tehát 
1 márka «= 48 pondus = 240 dénár.* 

IV. László, III. András és Károly Róbert korában a 
báni dénárok átlagsúlya 0*70—0*82 g közt ingadozik. 
Az átlagsúlyok középszámát — IV. László L — S jegyű 
denárainak mindössze egy-két darabból kiszámított átlagát 
mellőzve — 0*785 g-ban állapíthatjuk meg, a minek az 
5%-os hozzáadással 0'824 g-os kiverési súly felel meg. 
A finomság is csökkent e korban s már csak az octava 
combustio (0*875 finomság) határain mozog.' 

^ Truhelka 0-900-ra teszi a finomságot, nem véve figyelembe 
a középkori finomítás lehetőségeit. 

' 1269. Béla szlavón hg,: .pro tribus ponderibus, que prius 
cum statera persolvebant, 15 denarios hanales solvere teneantur." Smié. 
V. 519. 1. V. ö. F. IV/3. 201. 1. 15 banálisnak a stdya 3 pondus volt, de 
— 15 latos ezüstből készülvén — értéke több volt 3 pondus finom ezüstn^ 

' A valóságban 0*831—0*840 finomság a középkorban 0*875-nek 
tekintetett. 



A BÁNI DÉNÁROK 



341 



A pénzláb e korban így alakult: 





Pensa- 


Denár- 


Teljes súly 


Szinsúly 


szám 


grammban 


1 márka 0*875 finom 










ezüst 


7 


280 


233-3533 


204-18414 


1 pensa 


1 


40 


33-33618 


2916916 


1 báni dénár . « . 


V40 


1 


0-8334 


0-7292 



Az új, könnyebb pénzláb alapján tehát egy márka 
nyolczadrészig égetett ezüstből 7 pensát, vagyis 280 darab 
báni dénárt vertek. 

Az első báni dénárok a friesachiak súlyában és finom- 
ságában verettek. A sedecima combustiós vagy 15 latos 
ezüst hazánkban az Árpádkorban nem volt használatos. 
A báni dénár finomsága felülmúlta a legjobb XI. századi 
és IV. Béla kori pénzek finomsági fokát. Ha ennek czélját 
keressük, csakis a fríesachi dénárokkal való versenyképes- 
ség emelésében találhatjuk meg. A friesachiak forgalma 
Szlavóniában majdnem kizárólagos volt s azok kiküszöbö- 
lését csak megfelelő finomságú és értékű pénz verésével 
érhették el. 





Teljes súly 


Színsúly 


grammban 


1 Xni. századi fríesachi dénár 
(1257-ig) 

1 IV. Béla és V. István korabeü 
báni dénár 


0-9773 
0-9723 


0-9162 
0-9115 



Az 5 mílligrammnyi eltérés az eltérő alapsúlyból szár 
mazik s a forgalomban észre sem vehető értékkülönbséget 



342 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



okozott. Nyilvánvaló, hogy a báni dénárok a friesachi 
dénárokkal azonos ériékben forogtak} 

A báni dénárok későbbi értékcsökkenése is a frie- 
sachiakkal való kapcsolatra vezethető vissza. Friesachban 
ugyanis már 1 257 óta a régi pénzláb helyébe új, könnyebb 
pénzláb lépett. 1 friesachi márka ezüstből 272 dénárt vagy 
— 1286 óta a pénzverési alapsúly megváltozván — 1 bécsi 
márka ezüstből 340 dénárt vertek.' IV. László kora óta: 





Teljes súly 


Ssinsúly 


grammban 


1 friesachi dénár 

1 (új) báni dénár 


0-8253 
0-8334 


0-7737 
0-7292 



A két pénznem tehát az új, könnyű pénzlábak alkal- 
mazása után is nagyon közel állt értékben egymáshoz. 



A báni dénárokkal, mint jóminőségű és értékes pénz- 
zel, a forgalomban mindig számlálva és nem mérlegelve 
fizettek. A források a báni dénárok összegét pensában^ 



' Bizonyára báni dénár értendő Moys nádor 1270-íki oklevelében 
a ^denarius currens pro frisatico" alatt is. F. V/1. 80. 1. 

' V. ö. Mon. Carínth. IV. 509., Zahn. Steier. Ub. m. 319., 323. 1. 
— Schwind — Dopsch. 141. 1. és az I. rész 3. fejezetében a friesachi 
márkáról mondottakat. Az új pénzláb szerint: 

1 bécsi m. pénzezüst s 280*614625 g= 263*0662 g színesüst 
1 friesachi dénár = 08253 g^ 07737 g 

' ^Pensa denariorum ZagrabUnsium,* 1260: Smiö. V. 183., 1270: 
Smié. V. 526., 1272: W. VTO. 399. 1. — ,Pensa demariorum 
1276: Smií. VI. 176. 1298: U. o. WT. 308. 1. 



A BÁNI DÉNÁROK 343 

vagy márkában^ adják. Egy márkára a forgalomban min- 
dig 5 pensátf vagyis 200 báni dénárt számítottak} 

Az 5 pensás számítási márkát először 1261-ben emii- 
tik forrásaink, de nyoma van annak, hogy már a báni 
dénárok első verésének ideje előtt, 1242-ben is divatban 
volt ez a számítási mód,' nyilván a friesachi dénárokra 
vonatkoztatva. Eredete az, hogy 

^ ^ Morca denariarum Zagrabiensium (v. in detiariis Zágráb,)* 
1269: Tk. Ep. L 149., 1270: Smié. V. 571., 1271: Tk. Ep. L 
157., 1276: Smiö. VI. 174., 1277: Smié. VI. 184., 1279: Smié. 
VL 304., 1284: Blagay. 48., 1286: Smiö. VI. 534., 1286: Smiö. VI. 545., 
1287: W. IX. 457., 1299: Tk. Ep. I. 242., 1300: Smid. VH. 407., 
(1295—1303 k,J: Smiö. VH. 218., 1323: Blagay. 94. 1., 1339: Tk. Civ. 
I. 155. 1. — „Morca denariarum hanalinm (v. in denariis baoalibtts)." 
— 1273: Smiö. VI. 50., 1279: Smiö. VI. 324., 1299: W. XD. 647., 
1300 k,: W. XI. 156 (tévesen 1219. dátummal), 1318: Blagay. 87., 
1322: Tk. Civ. I. 101., 1326: Tk. Civ. I. 117. 1. 

' ^Morcos, qnamlibet 5 pensa den. Zagrabiensium persolvendo" 
(v. singulas cum 5 pensis d. Z. v. quorum singule 5 pense marcam 
faciebant, vagy más kifejezéssel). — 1261: Smiö. V. 193., 1263: H. o. 
Vai. 95., 1265: W. XI. 544., 1266: Smiö. V. 409., 1268: W. Vffl. 222., 
Tk. Ep. I. 137., 1269: Smiö. V. 500., W. XI. 593., 1271: W. VÉL 369., 
1272: Smiö. V. 619., 1275: W. K. 129., 1278: Tk. Ep. I. 198., Smiö. 
VL 280., Tk. Ep. L 195., 1279: W. XH. 265., 1283: BUgay. 45., 1286: 
Blagay. 51., 1292: Blagay. 62., H. o. VI. 389., 1294: Tk. Ep. I. 233. 1. — 
^Marcas denar, hanalinm, singulas cum singulis quinque pensis com- 
putatas' (v. más kifejezéssel). I. Zágrábi oklevéUk: 1277: W. IX. 184., 
1278: Tk. Ep. L 192., 1279: Blagay. 38., 1282: Tk. Ep. I. 210., 1284: 
Smiö. VI. 480., 1316: Blagay. 81. L — IL Budai káptalan. 1286: W. 
Xn. 366. 1. (téves 1282. évszámmal. Karácsonyi: Hamis oki. 64. 1.), 
ex oklevélben a szlavóniai Peker földről van szó. — ^Morcos, singulas 
cum singuHs 5 pensis computondo," I. Zágrábi okUveUk: 1287: Tk. Ep. 
L 225., 1289: Smiö. VI. 653., 1292: Blagay. 59. 1. — II. Csázmai oki,: 
1303: Zalai okL I. 121. 1. — Zágráb város kivaUságlevelében : 1266: 
,40 marcas solunmiodo in usuali moneta^ cniusqttidem monete ducente 
pense predictarum 40 marcamm valorem contingant" Tk. Civ. L 41. 
és Smiö. V. 402. L — »P^nse, quorum singule 5 pense marcam tunc 
iemporis faciebant.' 1266. Zágráb: Smiö. V. 831. L — ,Pense denario- 
rum banalium, quorum singule 5 pense marcam t, i, fac,* 1272: Tk. 
Civ. L 46., 1273: Blagay. 23. 1. 

' Zágráb város 1242. évi kiváltságlevelében (Tk. Civ. I. 15.) a 
véfdijak és büntetésdijak összege 5 : 1 arányban, a sérültek, illetve 
rokonaik és a város közt osztatott meg (^viginti qnimine pensas leső, 



344 MAGYAH PÉNZTÖRTÉNET 

200 friesachi dénár szinezüsttartalma 183*24 g 
1 magyar márka közönséges ezüst 

színezüsttartalma 186*683 g 

volt, tehát azonos értéket képviseltek. — Ezt a számítási 
módot alkalmazták azután a báni dénárokra is, melyekből: 

200 báni dénár szinezüsttartalma 1823065 g 
volt. 

Az 5 pensás báni számítási márka alatt tehát IV, 
Béla és V. István idején 1 márka közönséges ezüsttel azo- 
nos értékű 200 báni dénár értendő. 

Az 5 pensás számítási márka Szlavóniában állan- 
dósult és 200 bánit akkor is 1 márkának számítottak, a 
mikor értékük már jóval kevesebb volt 182*3 g-nál, tehát 
már nem felelt meg egy magyar márka közönséges ezüst- 
nek. IV. László kora óta 

1 ötpensás báni márka szinezüsttartalma 145'84 g 

volt. 

A nehéz súlyban vert, értékes báni dénárok Szlavónia 
területéről igen rövid idő alatt kiszorították a friesachi 
pénzt. Horvátországban, Boszniában és Herczegovinában is 
általánosan elfogadott fizetési eszközzé lettek,^ sőt csak- 
hamar a szoros értelemben vett Magyarország területén is 
meghonosodtak. Az éremleletek hosszú sora bizonyítja e 
dénárok magyarországi forgalmát.' Utat találtak azok — 

quinqae verő ad usos civHatis", ,100 pensás cognatis interfecti, 20 verő, 
pensás ad commuoes usos"). Egy helyütt azonban: ^leso 10 marcas et 
ad nsus civitatis 10 pensás" állapíttatott meg, a mi 5:1 arány mellett 
10 márka = 5X10 pensa ; 1 márka = 5 pensa eredménjrt ad. 

^ Ezért hívják ma is ^banovac'^-ntík a hatost Herczegovinában. 
V. ö. Truhelka id. m. 328. 1. 

' A balatonfüredi lelet több, a margitszigeti 37, a zombori 200, 
a bogadinczi 378, a námetcsanádt 76, a szerbcsanádi 251 db szlavóniai 
báni dénárt tartalmazott (Arch. Ért. V. 1885. 125—128. 1., XIV. 1894. 
62. L, N. K. 1900. 58. 1.; Berkeszi: Délmagyarország érenüeletai. 
Tört ét Rég. Értesítő. XXm. Temesvár, 1907. 11—13. 1.). V. ö. még: 
Rómer Flóris: Igen érdekes éremlelet. (Arch. Ért. V. 1871. 62—67. L), 
Frey Imre: Zombori régipénzlelet (Bács-Bodrog vm. Tört. Társ. 
Évkönyve. XXV. Zombor, 1909. 62—75. 1.) 



A BANI dénárok 



345 



legalább XTV. századi forrásainkból ez tűnik ki — a távoli 
Erdélybe is.^ A báni dénárok elterjedésének okát értékes- 
ségük, az egykorú királyi dénárokhoz való értékviszonjmk 
magyarázza meg. 



Uralkodó 



A báni dénár 



teljes súlya szinsúlya 



grammban 



A királyi dénár 



teljes súlyaj szinsúlya 



grammb an 



IV. Béla 

V. István 
IV. László 
ni. András 
m. András 
Venczcl . 
Ottó . . 



S 



0-9723 
0-9723 

0-8334 

0-8334 

0-8334 



0-9115 
0-9115 

0-7292 

0-7292 

0-7292 



0-5303 
0-5303 

0-5115 

0-3836 

0-4384 



0-4773 
0-4242 

0-4092 

0-3452 

0-3507 



A királyi dénárokból körülbelül kettő ért egy báni 
dénárt. 

Különösen nagy forgalomnak örvendettek a báni déná- 
rok a Szlavóniával közvetlenül szomszédos megyékben, 
főkép Baranya vármegyében. Itt a báni dénárokat — a 
szlavóniai számítástól eltérő módon — nem 5 pensás már- 
kával, hanem 6 pensás^ vagyis 240 báni denáros márkával 
számították} 

A baranyai 6 pensás számítási márka eredetét illető- 
leg fontos azt tudnunk, hogy az első erről szóló források 
IV. László idejéből (1277. és 1285.) valók. Láttuk pedig, 
hogy e korban már a könnyebb pénzláb alapján verték a 
báni dénárokat. 



» Mon. Vat. I/l. 17., 19., 27., 91—107. 1. 

* gMarcas denariorum hanalium, pro quáUbet marca sex pensás 
denarior. hanal. camputando' (v. más kifejezéssel). /. Baranyai oklevelek : 
1286: W. K. 436.; 1288: H. o. VI. 838.; 1291: W. XH. 521.;i5Í5.- 
Zichy. L 145.; //. lolnamegyei Alknlcsár községről szóló oklevelekben: 
1277: W. IX. 191. és 192. 1. 



346 



MAGYAR PÉNZTÖBTteET 





!' Teljes súly 

1 


Szifisúly 


« 


1 régi báni dénár . 


. . 0-9723 


0-9115 


1 uj . .... 


. . • 0-8334 


0-7292 


200 régi báni dénár . . 


. . 194-46 


182-300 


233V5 üj , , . . 


. . 194-46 

1 




250 


— 


182-300 



Kitűnik ebből, hogy a 240 denáros márka eredete a 
súlykönnyebbedésre vezethető vissza, mert 233Vs új dénár 
nyomott és 250 új dénár ért 200 régit. A kerekszám és 
könnyebb számítás végett 240 dénárt, vagyis 6 pensát 
vettek 200 régivel azonosnak. Az így keletkezett 

6 pcHsás baranyai márka szinezüsUartálma 175*008 ^ 

volt. 



A báni dénárok térfoglalásával a magyar királyi pénz- 
verés sem kerülhette el azok hatását. Már az első báni 
dénárokkal egyidőben vert C. N. H. 253. sz. éremnek 
,Moneta regis p[ro] Hungária" körirata is valószínűleg a 
báni dénárok szokásos feliratának mintájára készült. 




(C. N. H. 258.) 
125. IV. Béla .Moneta regis pro Hungária* köriratú péoxe. 

Később a királyi pénzeken gyakran találkozunk a 
báni dénárok ismert hátlaprajzával.^ Az előlapon leginkább 
királyi fő vagy ülőkép látható. E báni mintára vert magyar 
királyi pénzek súlyadatai a következők: 



^ V. ö. ezekről is T r u h e 1 k a id. m. táblásatos félsorolását. 



A BÁNI DÉNÁROK 



347 











mm^ 














^ 










(So 


9 
1 








CD 


o 








'<-H 




lO kO 




« 


1 








co 

co 

• 


1^ 

co 

• 


1 






• 




1 N 00 

• • 


1 


9 




s 








o 


o 








o 




o o 




O 


t 








o 


00 








CD 




O l^ 




o 


O 


cn 






} 

1 


• 

«-4 


• 








1^ 

• 

CD 




1 9^9 
• o o 


1 1 


»o 












































■^■~""— 














«> 






























^^ 


X. 


) 






1 


co 


-^ 




1 


1 


00 




l§~ 


1 




C 


1 






1 








1 


1 


cq 




1 


«c 
































s 


• 








CD 


co 








1^ 




"H d 


1 




• 
• 


M 








00 


«-4 

co 






co 
co 




CD r^ 

co co 


1 




o 


























• 












CD US t^ 












t^ 




CD 1^ 






ff 






eo 


CD kO CD 


CD 

• 


co 


1^ 


CD 


1^ 


a> 




00 'H 


o 








O 


^ ;D Oö 


06 


o 


00 


kA 


o 




r^ c^ 1 

^ ^ 1 


■^ 




:3 






00 


kO ^ ^ 


kO 


Ud 


lo 


^ 


lO 




co 




^ 






o 


o o o 


o^ 


• 

o 


• 

o 


• 

o 


• 

o 


• 

o 




• • 

o o 


• 

o 






























• 




















lO 










s 


X 




o 


05 Cs| -p- 




00 








co 




Od C) 


a 




3 


6 




CD 


CO co co 

• * • 


1 


■ 


1 






co 




co co 1 


c^ 

• 




S 


a 




Ö 


o o o 


1 


o 








ó 




b ó ' 


o 




■ 


1 
to í 




00 














lO 




US 






s 




o 


O CD 00 




kO 








c^ 




C<l o 


co 




s 


>» 




o 


t^ kO Ud 

■ • • 

o o o 




• 

o 








CD 

• 

o 




líd CD 

• > 

o o 


Si 




>-4 


























H 




*9 






























eo 


C) 




\n 






r^ 


C) 




00 




>« 


1 






'<-H 


ko a» r^ 


1^ 


Cfl 


CD 


CD 


Ud 


00 




co C<l 


CD 


e9 






M 


CD "^ co 


CD 


<vH 


o 


r^ 


^ 


o 




00 00 


co 




M 






• 


• • • 


■ 


• 


» 


• 


• 


• 




• • 


• 


c 


o 






co 


^ ^ o 


o 


c^ 


-^ 


<vH 


o 


Oi 




eo »o 


"^H 




















o 




tA 


























<vH 










































Tf 


Oft Oft Od 


^ 


w 


00 


co 


•w^ 


^ 




00 r^ 


^ 








co 




'^ 








C) 




o 












o o o 






o 






o 


1 




• 




fe 


lO 


• 




Oft 00 Oft 


• 


^o 


c^ 






■w^ 








C 


a 


1 




00 00 00 

• • • 

o o o 


1 


1 


00 

• 

o 






00 

• 

o 

9« 




1 




c 


M 


l:^' 

•^ 




o o o 


o 


o 






o 




o 


o 




4 
^ 




C^ Tf lO 

00 00 00 

« • 


^' 00 

■ 


^ 00 


CD 

• 






CD 

• 


g 


00 

• 


o 

00 

• 








1 
1 

1 




o o o 


o 


^ o 


o 






o 


•*^ 


o 


o 




• 
































• 




CN) 


00 "^ «> 


'^f 


C) 


o 


o 


a> 


CD 




00 O 


co '^ 




2; 


M 

M 




lA 


Tf lö lO 


00 


vM 


<vH 


C) 


M 


co 




k/d co 


t^ r^ 






C^ 


C^ C<l c^ 


oá 


co 


eo 


co 


co 


co 




co co 


co co 




ü 





























348 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



E pénzek súlya és finomsága körülbelül megfelel az 
egykorú királyi pénzlábnak.^ Különös sajátságuk, hogy 
IV. László és in. András korában, a mikor ^yébként 
obolusok nem verettek, félsúlyú változataik is előfor- 
dulnak.* 

Károly Róbert, a ki 1301 óta — rövid m^szakítás- 
sal — állandóan birtokában tartotta Szlavóniát, az ország- 




(IV. BéLk: C. N. H. 248.) 




(V. István: C. N. H. S84.) 



r 



crrti 





OV. Lássló : C. N. H. 312.) (01. Andris: C. N. H. STB.) 

126 — 129. Magyar királyi pénzek a báni danár hátlapjával. 

ban forgó egyéb pénzekkel szemben, különös előszeretettel 
karolta fel a jó súlyú, értékes báni dénárokat. Oklevelet- 
ben többször szól báni dénárokról,' a melyeket ez időben 
— az 1301—1309 közt báni méltóságot viselő Héder-nem- 
béli Henrik bánról — Henrik bán denárainák is neveztek.* 



> A C. N. H. 252. SS. IV. Béla I. csopottbeU, a többi as ő H. cso- 
portbeli érmeinek felel meg. A C. N. H. sz. 373. a m. András-kori könnyebb 
pénzláb, a többiek a nehezebb pénzláb alltján verettek. 

' Nevezetes, hogy ezek a Xm. szásad második feléből való 
obolusok legnagyobb számban szerémségi (Növi Banovoe környékéről 
való) leletekben kerültek elő. (Nuber Károly szíves közlése. V. ö. 
Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus. N. K. 1916. 
1. 1.) Ebből az következtethető, hogy a báni typusú pénzek Szerémség- 
ben verettek ; az ottani pénzverő kamara termékei voltak. III. András-kori 
banális obolusról: Truhelka id. m. 417. 1. 

» 1312: Anjou. I. 263.; 1314: H. oU. 187. 1. 

* 1320: .denarii seu monete quondam Herrícy báni.* Anjou. I. 
548. 1.; 1332—1337: „banales Hereniciani*, ,denarii Henriciani", ,Here- 
siani*. Mon. Vat. I/l. 174., 240., 268. L 



A BÁNI DÉNÁROK 349 

1323-ban pedig az egységes királyi pénzverés mintájául is 
a báni pénzverést vette.^ 

Ettől az időtől kezdve a ^báni dénár (banaHsY elneve- 
zése alatt már nemcsak a szlavóniai báni dénárokat értik, 
hanem minden oly pénzfajt, a mely a báni dénárok mintá- 
jára s azok pénzlába alapján veretett. A Károly korabeli 
királyi banálisak (banales regales)* vagy magyar baná- 
lisak (banales hungaricales)' különösen Erdélyben lettek 
kedvelt és általánosan használt fizetési eszközzé. 

Az erdélyi forgalomban az egyszerű báni dénárok 
mellett régi és új bániakkal^ veröczei bániakkal, keresztes 
bániakkal és kalazsvári bániákkal találkozimk> 




(C. N. H. n. 61.) 
130. I. Károly ,,királyi* báni dénárja. 

A valódi — Szlavóniában vert — báni dénárokat a 
XIV. szássad második negyedéből származó forrásokban az 
egyszerű báni dénár és Henrik bán dénárja mellett verő- 
czei bániaknak vagy veröczeietneky^ gréci (zágrábi) dená- 



^ ,bonos novos denarios scilicet . . . per totum regnum nostrum 
ad pondtts denaríorum banalium antiquorum, quos Stephanus quondam 
banus tempore domini Bele regis . . . cudi fecerat . . . fabricandos ..." 
Anjou. IL 60. L 

* 1329 : Anjou. U. 393. 1. 
» 1327: Anjou. 280. 1. 

^ Jacobus Berengaríus 1332 — 1337 közti idóből való pápai tized- 
lajstromában : ^battales* : Mon. Vat. I/l. 115. 1.; ^deuarii anHqui" : 95., 
103. 1.; „banales OMtiqui*^ : 91—96., 103., 107. 1.; „banales Verocenses 
(Verencenses)' : 103., 107., 111., 119., 139-140. 1.; „banaUs (v. denarit) 
cructíi': 113., 114., 127. 1.; ^banaUs de Klnsvar (Cklusvar)* : 113., 
185. L 

* 1332-1337: Mon. Vat. I/l. 240., 268. 1. 



350 MAGYAR PÉHTTTÖBTÉSKT 

roknák vagy grécieknek,^ jó bániaknak^ régi bániaknat^ és 
Prodanics Mikács bánról Mick bán zágrábi pénzénél^ is 
nevezik. 

Csak pécsi források említik s így nyilván pécsi veret 
volt a — valószínűleg Görhes László kamaraispánról* 
elnevezett — gurhcs báni v. gurkes dénár (banales gurhes 
dicti). * 

A szlavóniai Jó báni dénárokból (banales boni vei 
prompti)* továbbra is mindig 5 pensát számítottak' — néha 
még Pécsett is* — egy márkára. Pécsett egyébként a 
6 pensás számítási mód továbbra is használatban maradt* 

Erdélyben a XIV. században 1 76 régi banálist számí- 
tottak egy márkára.'^ A 176denáros számítási márka ere- 
detét az erdélyi márkasúlyban kell keresnünk, mert 

1 erdélyi márka közönséges ezüst szín- 
ezüsttartalma 16ö'414g, 

176 régi báni dénár szinezüsttartalma 160424 , 

» ,grecenses', 1332^1337: Mon. Vat. l/l. 256, 377., 387—388.; 
H. o. VII. 408. 1. A zágrábi Gréc hegyről (mons Grech). 

■ ^boHi banales' : 1328 : F. Vffl/S. 329. 1. V. ö. még : Tk. Ep. 
n. 22. MnaUs maiqui" : Mon. Vat I/l. 239. 1. 

s ,hi<meta Zagrábiensis Mykcbani". 1332—1337: Mon. Vat. 
I/l. 403. 1. 

* 1323: ^cameras nostras . . . vendidimus comiti Heys, LadisUto 
de Gurhes t Emeríco . . .* stb. Anjou, II. 59. 1. 

* 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 271—280. 1. 

« 1316: Blagay. 81.; 1321: BUgay. 89.; 1322: Tk. Civ. I. 101.; 
1323: Blagay. 94.. 1326: Tk. Civ. I. 117.; 1327: Blagay. 97.; 1339: 
Tk. Civ. I. 155. 1. 

» 1321: Blagay. 89. 1.; 1332-1337: Mon. Vat I/l. 163—170., 
403. 1 , Zágr Abban „semper marcam cam 5 pensis computando.* 

« 1312 Péesi káptalan: Anjou. I. 260.; 1320. Pécsi kdpí.: Anjou. 
I. 548.; 1333. Fécsváradi canveni: Anjou. m. 32. 1. 

* 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 20„ 21., 27. 1.; 1328: Zichy. I. 
310.; 1332: Zichy. I. 397.; 1332—1337: Mon. Vat I/l. 316.; 1339: 
Anjou. m. 618. 1. 

'* 1317—1320. Rufinus: „marcha banalium ülius compute, con- 
putatis 176 banalibus pro marca.* Mon. Vat. I/l. 17., 19., 27. 1.; 
1332 — 1337: .marca antiquorum banalium, 11 pro loctona computando.* 
Mon. Vat l/l. 113., 118., 124., 129., 130., 142. 1. 



A BÁNI DÉNÁROK 351 

Ruíinus pápai adószedő szerint: 

1 budai márka flnom ezüst = 4 aranyforint 

1 1 76 báni denáros számítási márka = 3 aranyforint. ^ 

Mivel pedig: 

1 budai márka finom ezüst színezüsttartalma 220*984 g volt, 
1 1 76 báni denáros márka = "^^^ = 1 65738 g szinezüst 

Ez a szám pontosan fedi nem 176 báni dénár, hanem 
1 erdélyi márka közönséges ezüst 165*414 g-os szinezüst- 
tartalmát. 

Később a 1 76 denáros márka mellett 192 báni dená- 
ros számítási márkával is találkozunk.' Ez a számítási 
mód már a — Károly Róbert 1323. évi rendelete alapján 
vert — királyi (kolozsvári ?) báni dénárokra vonatkozik. 

Az újabb bániak ezüstjével azonos, nyolczadrészig 
égetett ezüstből, de a régi bániak súlyában, tehát 0*9723 g 
súlyban vert' királyi báni dénárok színezüsttartalma 0*8507 g. 

176 régi banális színezüsttartalma 160*424 g 
192 királyi banaUs „ 163*334 , 

1 erdélyi márka közönséges ezüst 

szinezüsttartalma . . . . 165 414 . 
volt. 

A 176 és 192 denáros márkákon kívül egy ízben 
160 régi báni denáros számítási márkát is említenek a 
források.^ Ennek eredete a IV. László kora óta használa- 



» Mon. Vat. I/l. 1—29. L 

* 1331 : ^marcas, lotonem cum duodecim denaríis computando." 
Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Történelmi Tár. 
1911. 411., 412. l — 1332^1337: ,marca antiquorum banalium, 12 pro 
lottone computando.'' Mon. Vat. I/l. 119. 1. ~ 1 márka = 161at= 16X12 
^ 192 dénár. 

' 1323 : sbonos novos denarios scilicet odfavae combusijionis . . . 
ad pondus denariarum bamUium antiquorum, quos Stephanus banus 
tempore Bele regis . . . cudi fecerat. Anjou. II. 00 1. 

* 1332 — 1337: «marca antiquorum banalíum, banales 10 pro 
lottone computando.* Mon. Vat. I/l. 135. 1. 



352 MAGYAR PÉNZTÖSTÉNET 

tos könnyebb báni dénárok és a régi dénárok értékviszo- 
nyára vezethető vissza. IV. László óta ugyanis: 

1 200 új báni denáros márka ^ szinezüsttartalma 145*84 g 
160 régi (0*9115 g színsúlyú) báni dénár szín- 
ezüsttartalma szintén 145*84 g. 

A 176 régi báni és 192 királyi báni denáros márkák 
értékben 1 erdélyi márka közönséges ezüstnek, a 160 régi 
báni denáros márka a szlavón 5 pensás, vagyis 200 új 
báni denáros számítási márkának feleltek meg. 



^ Erdélyben is használatos volt V. ö. Barabás Samu id. ért 
Tört. Tár. 1911. 413. 1. 



TIZEDIK FEJEZET. 

A BÉCSI DÉNÁROK^ 
1264—1338. 

Alig egy évtizeddel az első báni dénárok verése 
után, IV. Béla uralkodásának utolsó évtizedében, új — 
eddigelé csak szórványosan jelentkező — külföldi pénznem 
honosodott meg az ország nyugati vármegyéiben. 

A győri, vasvári káptalanok, a zalamegyei újudvari 
keresztes-convent és az esztergomi káptalan előtt kötött 

1 IRODALOM ; Luschin v. Ebengreuth, Arnold: Zur österreichi- 
schen Münzkunde. (Archív f. Österr. Gesch. XLI. Wien, 1869.) — Münz- 
geschichtliche Vorstudien. (Archív f. Österr. Gesch. XLVn. Wien, 1871.) 

— Die Wiener Pfenninge. (N. Zeitschr. VII— IX. Wien, 1876—1877.) — 
Das Münzwesen in Österreich zur Zeit König Rudolfs I. (Pestschrift zur 
600jáhrigen Gedenkfeier . . . Wien, 1882.) — Die Chronologie der 
Wiener Pfenninge dcs XIII. u. XIV. Jahrh. (Sitzungsberíchte d. Kais. 
Akad. d. Wissenschaft. PhiL-Hist. Cl. CXL. Bd. Wien, 1899.) — Műnz- 
wesen, Handel u. Verkehr. (Geschíchte d. Stadt Wien. II/2. Bd. Wien, 
1905.) — Steierísche Münzfunde. I — 11. (Jahrbuch f. Altertumskunde. 
I— IL Bd. Wien, 1907—1908.) — Münzfund zu Mödling. (U. ott. IV. 
Wien, 1911.) — Wiener Münzwesen im Mittelelter. Wien u. Leipzig, 
1913. — Muffat, K. A.: Ueber das Gewicht und den Gehalt der öster^ 
reichischen Pfenninge von der Mitte d. XIII. bis z. Mitte d. XV. Jahrh. 
(Abbandlungen d. hist Cl. d. bayer. Akademie. XII. Bd. München, 1871.) 

— Huber, Alfonz: Untersuchungen űber die Münzgeschichte österreichs 
im Xni. und XIV. Jahrhundert (Archív f. Ö. G. XLIV. Bd. Wien, 1871.) 

— Posta Béla: Hazai érmészetünk és a bécsi dénárok. (Arch. Ért V. 
1885.) — Érmészeti bizonyítékok Magyarország történetéhez. Budapest, 
1886. — Belházy, Johann von: Die Wiener Mark vor 1694 und die 

Hóman: Magyar pénztörténet. 23 



354 MAGYAR PÉNZTORltNET 

adásvételi és zálogolásí szerződésekben 1264 és 1270 közt 
tűnik fel a bécsi denármárka mint fizetési eszköz.^ A vas- 
vári káptalannak egy 1265 és 1270 közt kiadott keltezetlen 
oklevele' még a ^Rábán túl forgó denároi'-nak (marca 
denaríorum ultra Rabam currencium) nevezi a bécsi déná- 
rokat. Alig néhány éwd később már az egész Dunántúl 
és Északnyugat-Magyarország általánosan használt fizetési 
eszköze a bécsi dénár volt 

A XíU. század utolsó tizedeiből és a XIV. század első 
feléből származó dunántúli és északnyugatmagyarországi 
éremleletekben a bécsi dénárok ugyanazt a szerepet töltik 
be, a mit a XIII. század első feléből származó magyar lele- 
tekben a friesachi dénárok. Százával, sőt ezrével kerülnek 
elő a földből a bécsi dénárok nyugatmagyarországi forgalmát 
bizonyító érempéldányok.* 



Wiener Pfennigé im XIV. Jahrhundert. (N. Zeitschr. XX Vm. Wien, 1897.) 
— Meyer, Theodor: Der auswfirtige Handel des Hgtums österreich 
im Mittelalter Innsbruck, 1909. (Forschungen z. inneren Geschichte östetr. 
VI.) — László József: Nyugati pénznemek hazánkban a XÍII. század- 
ban. (Történeti Szemle. 1915.) 

* 1264. Győr: Kubinyi. I. 47., 1265: F. IV/3. 303., 305., Soproni 
oki. I. 29., H. o. IV. 42., 1266: W. VIII. 158., ZaUi oki. L 50., 1269: 
Kn. M. I. 566., W. IH. 202., VHL 246., 1270: F. Vn/3. 67. L 

« Kubinyi (I. 74. 1.) 1250— 1299 , Wcnzel (III. 21. L) 1260—1280. 
évszámmal közlik. Az okl.-ben emiitett Herény-nembeli ,comes Bana" 
Miklós vasmegyei ispánnak 1255. és 1256. évi okleveleiben mint vámagy 
(maior castri) szerepel. (H. o. VI. 88. és Vlü. 65. 1.) fgy emlíU IV. Béla 
is 1263-ban. (W. VIII. 60. 1.) Még 1265'ben is comes czim nélkül szerepel, 
(H. o. VI. 132. 1.) viszont a fiait nemesítő oklevél 1271-ben ^comes* -nek 
mondja s ugyanebből tudjuk meg, hogy az 1270-iki felsőlendvai csatában 
elesett. (W. \1II. 338. 1.) — V. ö. még Karácsonyt János: Magyar 
nemzetségek, m. 177—179. 1. 

' Puszta-Bánházán, Géczen és Nagykanizsán ismeretlen számii, 
Balatonfüreden 2861, Zalavárott 12, a steyer-magyar határon 686, Sár- 
szentkereszten (Vas m.) 1900, Nagyszombaton 377, Budapesten a Rákos- 
mezŐn sok, Csepregen (Sopron m.) 635, Németsókon 968, Nyitrán 2512, 



A BÉCSI DKNÁROK 355 

A bécsi dénárok^ az osztrák berezegek bécsi pénz- 
verőházában a XII. század utolsó évei óta vert pénzek 
voltak. Az osztrák tudósoknak, elősorban Arnold Luschin 
von Ebengreuih-néií — az Íratlan éremfajok közé tartozó és 
ezért csak rendkívüli fáradsággal osztályozható bécsi pén- 
zek vizsgálatára szentelt — közel félszázados, eredmé- 
nyekben gazdag munkássága nyomán ma már teljesen 
tiszta képet alkothatunk a XII — ^XIV. századi bécsi pénz- 
verésről. 

A bécsi dénárok pénzlábára vonatkozó eredményeket 
azonban revizió alá kell vennünk, mert Muífat és Luschin, 
kik a bécsi pénzláb megállapítását is megkísérelték, több 
nevezetes körülményt figyelmen kívül hagytak. Egyrészt 
abból a téves feltevésből indultak ki, hogy a 280 g-os bécsi 
márka Bécsben már a XII. században és a XIII. század 
elején használatban volt, másrészt pedig a magyar forrá- 
sok 400 bécsi denáros számítási márkáját a bécsi súly- 
márkával és pénzlábbal hozták kapcsolatba, végül nem 
ismerték fel s nem különítették el a , bécsi dénárok '^ nevé- 
vel jelzett magyarországi utánvereteket. Bécsben a XIII. szá- 
zad közepéig egy a troyesi márkából származó kb. 243 
g-os súlymérték — az ó-bécsi márka — volt használatban 
s ezt csak 1 250 táján váltotta fel az Ottokár morva őrgróf 



Csáporon (Nyitra m.) 67ö, Tápiósápon 47, Székesfehérvárott 400, Margit- 
sziffeten 22, Szabadbattyánon több száz, Deákiban (Pozsony m.) 118, 
Uayon (Esztergom m.) 255, Csákányon 1967, Brunóczon 11 db bécsi 
dénár került el6. V. ö. Posta Béla: Érmészeti bizonyítékok . . . Budapest, 
18S6. 11. L ~ Höfken, R.: Münzfiind bei Gross-Kanizsa. (N. Zeitschr. 
XIX. 1887. 235—241. 1.) — Lnschin: Die Wiener Pfenntnge. (N. Zeitschr. 
VU. 1874/5. 74. L) és Wiener Münzwesen. 1913. 32—37. 1. ~ H. 
Buchenau: Ein ungarischer Pund von Wiener Pfennigen. (Jahrbuch 
f. Altertumskunde. V. 1911. 179—187. 1.) — Réthy László: A margit- 
szigeti árpádkori éremlelet. (Arch. Ért. XIV. 1894. 62. 1.) — N, K. 1906. 
142., 1907. 14., 1908. 121. és 1914, 22. 1. 

^ íróink gyakorta helytelenül fiüér-tknek nevezik a fríesachi és 
bécsi dénárokat. A .fillér* elnevezés anachronistikus, mert a XIIL sz. 
végén még csak a hallei apró pénzecskéket (denarii Halienses) nevezhetjük 
t,HéUer*, vagyis ^fillér* néven. A bécsi és friesachi pénz neve mindig 
^Pfennig*, tehát magyarra csak ^denár^-taX fordítható. 

23* 



356 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



által behozott nehéz bécsi márka.* A 400 denáros számí- 
tási márka pedig, mint látni fogjuk, magyar talajon kiala- 
kult, magyar számítási pénz volt, a melynek semmi köze 
sincs az osztrák pénzlábhoz. 

Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy még 
Luschin — a bécsi pénz legkiválóbb ismerője — sem tudta, 
a fennmaradt pénzek metrologiai és finomsági adatait az 







131—134. Bécsi dénárok. 



írott források értesítéseivel összhangba hozni. A követke- 
zőkben — Luschinnak a bécsi dénárok chronologiáját illető 
megállapításait és finomsági, valamint súlyméréseit alapul 
véve, de a később tárgyalandó magyar véreteket a vizsgá- 
latból kirekesztve — újólag megkísérlem a bécsi dénárok 
pénzlábának megállapítását. 

A bécsi dénárok súly- és finomsági adatait következG 
táblázatban foglalhatjuk össze :^ 



^ V. ö. erre nézve az I. rész 3. fejezetében mondottakat. 

* £ táblázatot Luschin legújabb műve (Wiener Münzwesen. 1013) 
alapján állítottam Össze, a mely mintegy sűrített összefoglalása fél- 
százados tudományos eredményeinek. 



A BÉCSI DÉNÁROK 



357 



schia 
áma 


Kor 


Drb» 


Átlagsúly' 


a • 


38 






gramm 




/. csoport: 








28 


V. Lipót (1179—1194) . . 

1 


5 


0-934 






//. csoport: 








29 


V. Lipót 


1 


0-900 


762 


30 


n 


2 


0-88 




31 


L Frigyes (1195 1198). . 


1 


0-92 




32 


9 


14 


0-86 




33 


9 




0-81 






///. csoport: 








34 


VL Lipót (1198 — 1230). . 


322 


0-80 




35 


» 


19 


0-84 


670 


36 


ff 


( 79 
( 94 


0-788? 


766 






0-768 


1668 










1680 


37 


» 


Í215 


0-735 


690 






> 40 


0-714 


735 


38 


9 


)183 


0-76 


710 






Í238 


0-876 


)662 










l670 


39 


9 


45 


0-78 


690 


40 


n. Frigyes (1230—1246) 


(337 
{ 5 


0-83 








0-75 






• 


0-63 


— 


41 


9 ...... 


6 


0-575 


750 


42 


» 


37 


0-66 




43 


n 


( 45 


0-90 








( 33 


0-75 




44 


9 


91 


0-85 


680 


45 


n 


( 93 

(161 


0-865 


— 






0-776 





^ Luschin AZ összsúlyt nem közli, c sak az átlagot s a darab- 
számot, a hány darabból ezt az átlagot egy-egy leletnél levonta. 



358 



MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET 











WC 


1 ^ 


K r 


Drb 


Aüagsúly 


i 5 






grmmm 


c ^ 


^ 








E^í- 


46 


n. Frigyes C8ászár(l 246-1 250) 


(724 
l 34 


0-82 








0-78 


r754 


47a 


9 


(174 
( 27 


0*86 ) 
0-78 J 


J664 






l680 


48a 


n 


(125 
l 42 


0-75 








0-707 


690 


49 


» 


(464 
127 


0-76 


680 






0-674 






IV. csoport: 








50 


Ottokár (1250—1276) . . 


10 


0-69 


680 


51 


9 


269 


0-72 


710 


52a 


9 


28 


0-78 


680 


53 


9 


17 


0-708 


^^^^» 


54 


9 


Í106 
l 30 


0-78 








0-82 


670 


59 


9 


14 


0-80 


694 


60 


9 






684 


616 


I> ..,,.. 




-. — 


650 


62 


9 


— 




655 


63 


n 




— 


650 


64 


9 ...... 




— 


660 


66 


» 


/ 49 
\ 22 


0-81 \ 
0-73/ 


658 


67 


9 






660 


68 


9 






640 


71 


Ottokár V.Rudolf (1261-1281) 






660 


73 


9 


í 10 
\ 18 


0-785? 


650 




, 


0-77 




74 


a 


58 


0-70 


690 


80 


9 


70 


0-78 


— 


81 


9 ■••••• 


48 


0-77 


690 


82 


9 ,,.... 


15 


0-76 




83 


9 ••••.. 


180 


0-81 


656 


86 


Rudolf (1276— 1281). . . 


|15 
l 22 


0-81 








0-74 


684 


87 


9 


í 15 
l 16 


0-80 


671 






0-75 





A BÉCSI DÉNÁROK 



359 











.2Po 


S^ 


Kor 


Drb 


Atlagsúly 


H 

.S 5 


3 « 






gramm 


nJ 








tx-^ 


89 


Rudolf (1276— 1281). . . 


65 


0-74 


664 


90 


I. Albert (1282—1308) . . 


46 


0-77 


670 


91 


» 


76 


0-70 


650 


92 


9 ...... 


296 


0-75 


/648 
1651 










93 


J) 


64 


0-68 


670 


94 


ff ...... 


26 


0-76 


650 


95 


» ...... 


106 


0-75 


667 


96 


» 


38 


0-74 


645 


97 


» • 


U12 


0-76 


— 






1 23 


0-70 


650 


98 


ff 


48 


0-72 


636 


99 


n 


115 


0-73 


(668 
(669 


100 


» 


51 


0-707 


650 


101 


9 


204 


0-73 


00 CD 
O CD 
CD CD 


102 


n 


405 


0-80 j 


.669 






327 


0-75 


1675 






' 66 


0-669 ^ 




103 


n ...... 


22 


0-688 




104 


9 ...... 


145 


0-72 


666 


105 


w 


) 39 


0-74 


— 






( 36 


0-672 


630 


106 


9 •••••• 


{300 


0-80 








< 45 


0-773 


— 






( 43 


0-68 


630 


107 


11 


313 


0-74 


656 


110 


» ....•• 


(424 


0-77 


1675 






(200 


0-82 


(684 


111 


« •••••• 


1 24 


0-73 


(653 
(656 






1568 


0-77 


114 


■ •••••• 


( 97 


0-74 


1654 






(320 


0-76 


l660 


115 


» 


)200 


0-80 








( 54 


0-70 


660 


116 


9 ..••,. 


40 


0-687 


1610 
(670 










120 


» •••••• 


ílOO 
( 48 


0-80 


i648 
(645 






0-689 



360 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



1^ 



Kor 



Drb 



H 



Atlagsúly 
g^miii 



_L. 



is 

^ i 



125 
126 

128 
130 

131 

132 

133 
134 
135 
136 
137 



I. Albert (1282—1308) 



» 

n 
» 

9 



S 42 

U21 

97 

)237 
í 78 
/ 70 
\ 64 

90 

176 

126 
37 

143 
93 

238 



0-73 
0;76 
0-687 

0-717 
0-688 
0-71 
0-667 

0-691 

0-693 

0-693 

0-773 

0-74 

0-688 

0-70 



i652 

Íl648 

:|615 

)630 

1680 

)681 

(630 

1685 

l686 

i595 

(610 

1600 

(625 

620 

610 

630 

628 

624 



138 
139 
141 
142 



V. csoport: 
n. Albert (1330—1358) 



• • 



stb. 



29 
35 



0-644 



0-77 



'Í587 
l\600 
)597 
>626 
)510 
f450 
)470 
(524 



E súlyadatok alapján 1308'ig négy súlycsoportot tud- 
tant megkülönböztetni^ a melyeken belül az egyes átlagok 
és finomságok ingadozása nagyon csekély, tehát azonos 
pénzláb alapján vert érmeknek tekintendők. 



A BÉCSI DÉNÁROK 



361 



-1 




99 




1^ 




CP 








00 






5 -s 




^ 




-^ 




-^ 








a> 










00 




CD 




a» 








^ 










O) 




00 




1^ 








t-' 






M a 




• 




« 




• 








• 






o a 




o 




o 




o 








o 




























t<. 






g 










VH 




co 


• • 


kO 




o 






c 










00 

• 




co 

• 


a 


t* 

tA 




CD 

• 
















o 




o 


v^ 


• 

O 




O 


































« 




























»— ! 


























a 


:tS 








e^ 




o 








e^ 






2 






1 




• 




• 








00 

• 














o 




o 








o 






^ 




















00 






^ 6 




1^ 




00 




00 








CD 

00 








• 




• 




• 








• 






N 01 




"^ 




QD 




00 








1^ 






O 








^-1 












1^ 










xí> 




O) 




00 








o 






•2 








»H 




t^ 








^-1 






Q 












CO 


• 






1^ 


















• 


^ 






• 




••"^^ 














• 


S 










.S :0 












• . 








•• 




• • 


^ 


iP 


■5 




• • 

1 




i 


o 


s 

• 




1 


CD 


1 




6 
o 

c 


1 




e^ 




• 

o 

1 

C4 


• 

o 

• • 






00 
CD 

• 

O 

o 


o 

O 


• 

o 






Ki 


CP 

• 

o 


CD 

CD 

• 

O 






►-N 


00 
CD 

■ 

o 


a 


0> "-k 

<=>co 










m 




co 


« 
















•-N 








O 4> 

tété 






o 










ol 






•n 


•c 






"S 










cS 








b b. 


^S 






i 




o 




Nw' 




1-^ 




a a 


CO 




• 


U3 

• 




1 








o. 




Cu 








•% 

'H 








•rí 




•»^ 




••M 


4> 






•^ 










^ 




i-J 




^ 


N 






o 










• 

> 




• 

> 




• 








ti 
O 














00 




O 








00 










•§ 














o 

00 










•^ 




^^ 




v*4 








^■^ 






1 




O 




. 1 

o 




00 








1 

o 
in 




















^^^ 


^"^ 








"^ 








N 






•O CM 



362 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



A középkori ezüstíinomítási technika mellett: 

a 0-771 finom ezüstöt már 13 latosnak (0-812V8) 

a 0-712 , . . 12 ^ (0 750) 

a 0-683 . . , llV, . (0-718V4) 

a 0-653 , n ,11 . (0-68770 

kell tekintenünk. Ezt, valamint az al marco verés és kopás 
hibáira szokásos 5Vo-ot figyelembe véve, a négy csoportnál 
következő eredményeket kapjuk: 





Finomság 


Tényleges 
átlagsúly 


Kiverési 
súly 


grammban | 


I. csoport 


13 latos 
(0-81 2 Va) 


0*934 


0-9807 


II. csoport . . . 


13 latos 
(0-81 2 Vi) 


0-8647 


0-9079 


III. csoport . . . 


llV, latos 
(0-7l8»/4) 


0-7946 


0-834 


IV. csoport . . . 


11 latos 
(0-687V,) 


0-7493 


0-7867 



A három első csoport pénzeit az 1250 előtt haszna* 
latos és kb. 243 g-os bécsi márkával, a negyedik csopor- 
tot a 280*614625 g-os bécsi márkával hozva kapcsolatba, 
a bécsi dénárok pénzlábát a XU — XIII. század folyamán 
következőképen állapíthatjuk meg: 



Soli- 
dus- 



Denár- 



ssam 



Teljes súly 



Színsúly 



grammban 



/. csoport (1190 táján és Enns, Krems 1190—1200): 



1 márka 13 latos ezüst 

1 számítási font 

1 solidus 

1 dénár 



20V, 


246 


20 


240 


1 


12 


Vi, 


1 



243-000 
23706 
11-853 
0-9878 



197-4375 
192-600 
9*631 
0-8025 



A BÉCSI DÉNÁROK 



363 



SoU- 
dus- 



Denár- 



scam 



Teljes súly 



Szíosúly 



grftiDinban 






//. csoport (1190—1198): 



1 márka 13 latos ezüst 

1 számítási font . . 

1 solidus 

1 dénár 



22 V, 


270 1 


20 


240 


1 


12 


v« 


1 



243-000 

216000 

10-800 

0-900 



IIL csoport (1198—1250) : 



1 márka 1 1 Vs latos ezüst 
1 számítási font . . . 

1 solidus 

1 dénár 



247. 


294 


20 


240 


1 


12 


Vx, 


1 



243-000 
198-312 
9-9156 
0-8263 



IV. csoport (1250—1308): 



1 márka 11 latos ezüst 

1 számítási font 

1 solidus 

1 dénár 



30 


360 


20 


240 


1 


12 


V., 


1 



280-6146 

187-0764 

9-3528 

0-7794 



197-4375 
175-488 
8-7744 
0-7312 



174-6563 
142-560 
7-128 
0-5940 



192-9225 
128-615 
6-4296 
0-5358 



A pénzlábat így megállapítva, az irott források ada- 
tainak vizsgálatára térhetünk át. 

Wolfger püspök 1203. évi útiszámadásai szerint 10 
kölni márka és 3 lat tiszta ezüstért, a mely Bécsben 9 
márkát és 6 dénárt nyomott, a püspök kamarása 11 font 
(= 240 X H darab) bécsi dénárt kapott.^ Tehát 

11 font bécsi dénár = 9Vim 6-bécsi márka; 
292 bécsi dénár = 1 ó-bécsi márka szinezüst. 

1 ó-bécsi márka 1 3 latos ezüstből az első csoportbeli 
pénzláb szerint 246 dénárt vertek s így / márka szin- 
ezüst 302 denáH cH. A különbözet — márkánként 10 dénár, 
vagyis 3'3lVo — volt a pénzváltás fejében fizetett illeték. 



^ V. ö. a IIL függeléket. 



^64 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A II. és III. csoportbeli pénzekre vonatkozó adatok 
nem maradtak ránk. 

1256 és 1330 közt számos forrás szerint: 

1 '/, font == 360 bécsi dénár = 1 bécsi márka ezüst} 

MuflFat, Huber és Luschin — teljesen érthetetlenül — 
azt áUitják, hogy e forrásokban 1 márka színeziíst van 1^/, 
fontnyi dénárral azonosítva.* A szóban forgó források azon- 
ban nemcsak hogy tiszta ezüstről (ai^. purum), hanem 
még finom ezüstről (arg. íinum, lőtiges Silber) sem szól- 
nak. Kivétel nélktil valamennyi — minden jelző nélkül — 
egyszerűen bizonyos számú márka ezüstöt említ. Csakis 
közönséges ezüstről lehet tehát szó, még pedig a pénzverés- 
ben használatos keverésű ezüstről, mert 1 márka 11 latos 
pénzezüstből 1250 és 1308 közt pontosan 360 darab, tehát 
iVí font dénárt vertek. 

Más források szerint ugyanebben az időben 

1 bécsi márka finom ezüst (lőtiges Silber) = 2 font 

= 480 bécsi dénár} 

^ 1256: .500 marcis argenti . . . promissis . . . 750 taL solvere 
teneamur.* Monumenta Boica. XXIX/2. 205. L — 1258: „HL. talenta pro IL 
marcis argenti.* U. ott. 161. L — 1262: »20 marce pro 30 talentís 
viennensibus vendantur.'' Emler. Reg. 11. 144. i — 1282: «duo xnillia et 
quadríngenta talenta denarior. Wiennensium . . . eandem pecuniam ad 
mille sexcentas mrrcas juxta estimaci onem redactam.* Luschin (Archiir 
f. Ö. G. XLI. Wien, 1869. 270. 1.). — 1330: ,6 marcas argenti compu- 
tatas pro 9 taL novorum denariorum." Huber id. m. 526. 1. 

* Muffat ,id. m. 92. 1., Huber id. m. 519—520. 1., Luschin: 
Die Wiener Pfenninge (N. Zeitschr. IX. 149—150. 1.) 

* 1302: Pangerl. Hohenf. Ub. 60. l — 1305: ,400 Marck lőti- 
ges Silbers oder 800 ^ Wiener Pfenning.* Huber id. m. 523. L — 
1311: ,300 ^ Wiener oder 150 march gewegens Silbers... Wiennisch 
geloeUs," Luschin. N. Zeitschr. IX. 158. 1, -— 1314: ,2 g tui ain march.* 
U. ott. 158. 1. — Konrád freisingeni püspök számadáskönyve (1311 k,): 
,2897Vs libre 2 denarii ... in argentum purum (I) faciunt 1448 marcae 
et 2V« fertones puri.* Zahn.IIL 166. 1.— 1317: Zahn. ÜL 101. L — Szá- 
mos forrásadatot idéznek még erre a számítási módra az 1310 — 1350. 
évekből Huber (id. m. 523—524. l.) és Luschin (N. Zeitschr. IX. 158. L). 
— Egy 1327. évi forrásban : ,50 marck pfenning dafür wie ew abschlachen 
25 marck Idthigs Silbers*, mint Huber igen helyesen megjegyzi (id. m. 
-525. 1.), itt tévesen ,50 marck pfenning*-et írtak ,50 pfund pfenning* helyett. 



A BÉCSI DÉNÁROK 365 

1310 táján Hofimann szerint „lötiges Silber'' alatt 
14Vt latos ezüstöt értettek.^ Már pedig 

1 bécsi márka HVa latos ezüst szinezüsttartalma : 254*3 g 

480 bécsi dénár szinezüsttartalma: 257 23 g 

volt, tehát 2 denárfont értéke csakugyan fedi 1 márka 
fínom ezüst értékét* 

Az 1283. évi salzburgi tizedlajstrom adatai szerint az 
I. Albert korabeli ,új* bécsi dénárok színsúlyát 0'531 g-ban 
állapithatjuk meg^* a mi megfelel a fentebb meghatározott 
0*535 g-os szinsúlynak. 

Más helyütt ugyanez a forrás a ^régi*" bécsi dénár 
színezüstértékét 0*4488 g-ra teszi. ^ Ez adat értékelé- 
sénél azonban tekintetbe kell vennünk, hogy a XIII — XIV. 
századi források ,régi" és „u] bécsi denárai** — mint 
Luschin helyesen megállapítja — nem valami külön- 
böző pénzláb alapján vert éremfajt jelölnek. Új dénár- 
nak nevezték az utolsó kibocsátású, teljes értékben forga- 
lomba hozható dénárt, réginek az értékéből a pénzújítás 
rendszere mellett folytonosan vesztő korábbi kibocsátású 

> Hoffmann, Leonhard: Altér u. neuer M&ntz-Schlftssel. Nürn- 
berg, 1715. 136. L ' I. Albertnek egy 1208. oklevele 610 font bécsi 
dénárt 366 márkával mond egyértékűnek (Huber id. m. 520. 1.), a mi 
1 márka = 400 dénár eredményt ad. Ez az oklevél arra vall, hogy a 
400 denáros magyar számítási mód is utat talált volna Ausztriába. A for- 
rásadat elszigeteltsége azonban azt mutatja, hogy ez esetben nem bécsi 
márkáról, hanem valami troyesí súlyról van szó. 

' 9 ponderis Pattá viensis emptas pro 131 libris novorum Wiennen- 
sium, que marce reducte ad purum remanserunt 70 m. minus dimidio 
Icttone, computando marcam quamlibet puri pro Í5 soldis longis minus 
duohus denariis novorum fViennensium.*' Steinherz. 85. 1. — 15 X^^ 
— 2 új bécsi dénár = 1 passaut m. (= 237*872 g) szinezüst. Tehát 
1 dénár = 0'5309 g színezüst. 

' „marcam quamlibet puri pro XVIII. soldis longis minus 10 dena- 
riis veterom Wiennensium [...ponderis Pataviensis]*. Steinherz. 85. 1. 

1 denars=— — — — =0*4488 g szmezust. 
540 

* Luschin: Wiener Pfenninge. N. Zeitschr. IX. 155—157. L fel- 
sorolt adatokon kívül : F. VIH/l 619., Chmel. 245., Zahn. D. 74., 86.,. 
90., 94., 113., 116., 130., 135., 172,, 192., 236. 1. stb. 



366 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET 

dénárokat.^ A 0*4488 g szinezüst tehát nem a bécsi dénár 
színezüsttartalmát, hanem az értéküket vesztett régi déná- 
roknak forgalmi ezüstellenértékét fejezi ki. Ugyancsak a 
régi pénz értékcsökkenése magyarázza meg, hogy a salz- 
burgi tizedlajstrom a bécsi dénárok finomságát a tényleges 
finomsághoz (0-687Ví) közelálló 0-666 finomság mellett 
néha 0*625, sőt 0-600-ban állapítja meg." 

A régi bécsi dénárok te^es súlyát a salzburgi tízed- 
lajstrom alapján 0*801 g-ban állapithatjuk meg/ a miből 
azt következtethetjük, hogy ,régi'' bécsi dénárok neve alatt 
1250 előtti időből származó — 0*826 g-os átlagú — és 
újabb — 0*779 g-os — dénárok vegyesen forogtak. 

Az írott források tehát nemcsak hogy nem állnak ellen- 
tétben a súlyadatokból levont következtetéseinkkel, hanem 
csakis azok alapján magyarázhatók meg kielégítő módon. 
A források egyezése igazolja a pénzlábra vont következte- 
téseink helyességét és az I. csoportbeli dénárokról fenn- 
maradt egyetlen adat a 243 g-os ó bécsi márka használa- 

^ Luschia: Wiener Müncwesen. 24. 1. As értékcsökkenésre 
nézve v. ö. a 12. fejezetben mondottakat. 

* ^Item una pensa denaríorum Wiennensium habens X. marcas 
Salzborgensis ponderis, que reducte ad porum argentum remanent argenti 
marce VI. et fertő I." Steinherz. 63. 1. — ^Item ad pondus Salzbnrgense 
Wiennensium ponderatorum marce III. minus lothonibus IIL, quibas 
reductis deficit marca I. et lothones IL* U. ott. 71. L — «Marcas dena- 
riomm ponderatorum Wiennensium ad idem pondus LXI. et V. lothones, 
que comprehendunt marcas argenti puri ad idem pondus : marcas XL. et 
fertones m. et dimid.*' U. ott. 83. 1. A három egyenlet szerint: 

10 márka súlyú bécsi dénár szineziisttartalma : 6V4 márka, 

2 , 13 lat súlyú bécsi dénár . 1.11 lat, 

61 , 5 lat , , . „ 40 , 14 lat, 

a bécsi dénárok finomsága tehát : 1. 0*625 ; 2. 0*600 ; 3. 0*666. 

A minimális 0*600 finomsággal, 0*779 g teljes súly mellett, csak 0*4674 g 
finomsúlyt kapunk, a mi közel áll a tizedszedő által 0*4488 g-ra tett 
fínomsúlyhoz. 

' »64Vs libre Wiennensium antiquorum, que fuerunt in pondere 
marce 44 et 3 lottones ad pondus Wiennense." Steinherz. 27. és 81. 1. 

f ^ r ,. 280-614625 X44»/ii. ^ «^, 

1 denar súlya = e4V«X240 =^'^^ «' 



A BÉCSI DÉNÁROK 367 

tát is, a mi a bécsi pénztörténet szempontjából igen nagy 
fontossággal bir. 



A bécsi dénárok magyarországi elterjedésének oka — 
azon a minden külföldi pénz forgalmát előmozdító körül- 
ményen kívül, hogy a pénzbeváltási kényszemek alávetve 
nem voltak — elsősorban IV. Béla külpolitikájában kere- 
sendő. A tatárjárás óta Béla és utódai állandó érintkezés- 
ben voltak az osztrák uralkodókkal. Ez az érintkezés, mint 
azt már László József kiemelte^ — kétségkívül nagyon 
elősegítette a bécsi dénárok forgalmát. Az osztrák tarto- 
mányok és hazánk érintkezése különösen élénk volt az 
Ottokárral Ausztria és Styria birtokáért folytatott harczok 
idején, a miket betetőzött 1254-ben Styria meghódítása. 
István ifjabb király, mint Styria herczege és Gütkeled nem- 
t)eli István bán, mint Styria kapitánya 1254 és 1260 közt 
nevükkel, illetve czímerükkel ellátott pénzt is verettek a 
steyer tartomány részére.^ 

A bécsi dénárok lassü beszivárgása a nyugati határon 
bizonyára már ezidőben megindult, mindazonáltal nagyobb 
mérveket csak 1261 után öltött. A Babenberg Frigyessel, 
majd cseh Ottokárral — Ausztria ezidőbeli uralkodóival — 
folytatott szakadatlan harczok sokkal kevésbbé kedveztek 
az idegen pénz tér foglalásának, mint az 1261 óta bekövet- 
kezett békés érintkezés. Ottokár — 1261 október 25-én Kuni- 
gundával, Béla unokájával — kötött házassága óta békében 

^ Id. m. 354. L 

* Gútkeled István styriai pénzéről a báni dénárokkal kapcsolatban 
szóitank (képét lásd a 335. lapon). István király friesachi typusú stjrriai 
veretét lásd: C. N. H. 355. sz. a. és Érdy János: Styria, mint magyar 
vezéiség és érmei (Magyar Akadémiai Értesítő 1858-ról. Pest, 1858. 
208 — 209. 1.). Az ugyanott ismertetett .Moneta Stirie" feliratú pénzek 
azonban Ottokár cseh király veretei. — A Domanig és Zimmermann 
(C. N. H. PóÜék. 354 B. sz.) által IV. Béla styriai érmei közé sorolt 
.Moneta B. regis" feliratú és éremrajza szerint teljesen idegen pénz 
Ottokárnak styriai vereté. A felirat: ,Moneta B[ohemie] regis*-t jelent. 
V. ö. Luschin (Jahrbuch f. Altertk. L 1907. 144-152. 1.) 



368 MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET 

élt felesége nagyapjával. Az uralkodók rokoni összekötte- 
tése mindenesetre elősegítette a két ország, különösen 
pedig Bécs és a tatárjárás után alapított, illetve fejlődésnek 
indult magyar városok közti kereskedelmi forgalmat A 
kereskedelmi érintkezés nyomán lendült fel a bécsi pénz 
magyarországi forgalma.^ 

A külpolitikai kapcsolatok nyomán megindult keres- 
kedelmi érintkezések megvilágítják a bécsi dénárok beözön- 
lésének útját, módját és okát. Nem adják azonban magya- 
rázatát annak, miért lettek az ország egyes részeiben alig 
néhány év alatt a legkedveltebb fizetési eszközzé, még 
pedig okleveleink tanúsága szerint a királyi pénz forgal- 
mának rovására? 

A friesachiak beözönlése természetes következménj'e 
volt az egykorú magyar pénz silány minőségének és az 
azzal űzött visszaéléseknek. IV. Béla korában ilyen okok nem 
segítették elő a bécsi pénz térhódítását. Béla király minta- 
szerű pénzverése és a 11 latos (0'687Ví finomságú) bécsi 
pénznél sokkal finomabb — 0'900 finomságú — ezüstből vert 
denárai bizonyítják, hogy ő nem vette igénybe a rossz 
pénz verésében rejlő gazdag, de erkölcstelen jövedelmi 
forrást. Hogy mindamellett a bécsi dénárok elterjedtek az 
országban, sőt a magyar király finomabb pénzét ki is 
szorították a forgalomból,* annak okai a bécsi dénárok 
magyarországi árfolyamában kell keresnünk, 

A bécsi dénárok az osztrák kereskedelmi forgalom- 
ban fontonként, vagyis 240-ével számíttattak, a számítási 

^ László József (id. m. 353. 1.) azt állítja, hogy a hazánkban 
valaha forgalomban volt idegen pénzek köziü ^ legnagyobb forgalmi 
területe nálunk az ú. n. bécsi filléreknek* (helyesen : dénároknak) volt. 
Ez tévedés, mert a friesachiak az ország minden részéből előkerült lele- 
tekben, viszont a valódi bécsiek csak a nyugatmagyarországi leletekben 
szerepelnek. Az egész országban elterjedt ^hécsi dénárok*^ mint látni 
fogjuk, magyar veretek voltak. 

' László (id. m. 359. L) természetesnek véli ezt, mert a bécsi 
pénz szerinte „folytonosan előnyben volt a magyar dénárok felett". Es 
azonban helytelen feltevés, mert a bécsi pénz — bár absolut ezüstértéke 
nagyobb volt — finomság tekintetében nemcsak Béla, de még V. István 
és IV. László kevésbbé finom pénzeit sem közelitette meg. 



A BÉCSI DÉNÁROK 360 

fHárta a bécsi dénárokkal kapcsolóiban Ausztriában isme- 
retlen volL^ Magyarországon viszont a számítási font 
egyáltalában nem lévén használatos, a bécsi denárfont 
sem honosodott meg.' 

A magyar források a bécsi dénárokat — a magyar 
pénzszámítási módnak megfelelően — mindig pensában 
és márkában számítják. 

Úgy a »bécsi denármárka*'^^ mint a ^bécsi 

* „Librae (ialenta) Wünnensis moneie (v. denariorum Wiennen- 
sium,y 1219 és 1307 közt: Zahn. I. 137., 138., 147., 165., 222., 227., 
228., 255., 293., 339., 353.; Zahn. Steyer. m. 29., 36., 371., U. 423.; 
Anstr. Inf. I. 41., 128. ; ChmeL 47.; Emler. Reg. ü. 795.: Cod. d. 
Moray. IV. 381., W. D. 124.; F. VIU/l. 619. 1. stb. — ^Pfunni WUnner 
pkenninge." 1291—1324 közt: Chmel. 245.; Zaba. II. 7., 35., 53., 61., 
74., 86., 90., 94., 115., 130., 135., 225., 264. 1. stb. Úgy a latin, mint 
a német kifejezésre számtalan példa van az osztrák oklevéltárakban, 
viszont számítási márka egsráltalában nem említtetik. 

' Az a néhány oklevelünk, a mely bécsi denárfoniról szól, részben 
osztrák vonatkozású, részben az 1315 — 1333 közti időből származó pozsonyi 
oklevél. Tudjuk pedig, hogy Pozsony városa 1301 — 1328-ig — pár évi 
megszakítással — III. András özvegye, Habsburgi Ágnes jogán osztrák 
kézen voU, tehát az ott kelt oklevelek osztrák okleveleknek tekintendők. 
Ausztriára vagy osztrákokra vonatkozó üy oklevelek: 1292: Soproni oki. I. 58. ; 
132Ö : Soproni okL L 103., 106. és F. VIlI/2. 653. ; 1332 : F. VIlI/3. 
651. l; Pozsonyi okleveUk: 1315: Kn. M. H. 714., 703.; 1318: Kn. M. 
n. 742.; 1333: F. Vin/3. 714. L — Az osztrák pénz és számítási mód 
az osztrák uralom idején annyira meghonosodott Pozsonyban, hogy 
Károly, a mikor 1323-ban két évre birtokába vette a várost, kénytelen 
volt annak használatát megengedni. F. VIiI/2. 9. 1. ; v. Ö. az előző feje- 
zetben ez oklevél idézetét 

• ^Marca (denariomm) Wiennensinm" vagy ^in denariis Wiennen- 
sibns", L Győri okleveUk : 1264 : Kubinyi, L 47. ; 1269 : W. VHI. 245., 
246.; 1270: F. Vn/3. 67.; 1271: W. VIH. 362.; 1278: F. VII/2. 
70.; 1318: Soproni oki. I. 82.; 1321: F. VIII/2. 313. L — 11. Pozsonyi 
okUvcUk: 1278: W. IV. 174.; 1287: H. oki. 106.; 1291: W. V. 57.; 
1294: W. X. 166., H. okL 145.; 1296: Apponyi. I. 29.; 1305: Kn. M. 
n. 555.; 1308: Anjou. I. 158.; 1310: Kn. M. U. 630.; 1314: Kn. M. 
n. 696.; 1318: Kn. M. H. 747. 1. — UI. 1269. Esztergom: Kn. M. I. 
566. ; 1265. Vasvár : H. o. IV. 42. ; 1280. Csorna : W. IX. 287. ; 1289. 
Tihany: Ph. X, 541.; 1290. Esztergom: H. o. VIL 212.; 1296. Nyitra: 
H. o. VL 420. ; 1298. Fehérvár: H. okL 16. ; 1309. Budafelhéviz : Anjou. 
I. 1 72. ; 1310. Esztergom : Kn. M. IL 623. ; 1313. Sopron : Soproni oki. 
I. 76. ; 1314 : Soproni oki. I. 77. ; 1315. Veszprém : Zalai oki. I. 145. ; 

Hőman: Magyar pilistörténet. 24 



370 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

pensa*^ magyar talajon létrejött, a magyar pénzszámítási 
gyakorlatban gyökerező, speciális magyar számítási pénzek 
voltak. Semmi közük sincs ezeknek az osztrák kereskedelnú 
praxishoz és még kevésbbé a bécsi márkasülyhoz. 

A pensa 40 dénár összegét jelentő magyar számítási 
pénz lévén, a bécsi pensa alatt 40 darab bécsi pénz ér- 
tendő. 

A fnárkára, mint 1265 — 1340 közti időkből szár- 
fnaző összes forrásainkból kitűnik^ állandóan 10 pensdt, 
vagyis 400 bécsi dénárt számítottaké Ez a 400 bécsi 

1318. Fehérvár: F. VIII/2. 191.; 1319, Esztergom: Kn. M. H. 758.: 
1327. Veszprém : Zalsii oU. I. 208.; 1329. Nyiira: Anjou. II. 451.; 
1331, Vasvár: Zalai oki. I. 255. ; 1335. Csorna: Soproni oki. I. 132. 1. — 
^Marca monete currenii in provincia." 1277. Locsmánd: VV. IX. 142. 1. 
(F. IV/1. 397. 1. tévesen: 1245. dátummal.) 

* „Pensa dcnariorum lyiennensium." I. Pozsonyi oklevelek : 1284 : 
W. IV. 272.; 1290: W. V. 17.; 1295: W. XH. 571.; 1299: H. oki. 
173.; 1312: Anjou. I. 258.; 1318: Anjou. I. 470.; 1325: Anjou. II. 
105.; 1334: Zichy. I. 423. 1. — ü. Veszprémi okleveUk: 1290: W. V. 
19.; 1295: W. V. 138.; 1324: Zalai oki. I. 178.; 1327: Zalai oki. I. 
198. 1. — m. 1299. Tihany: Kn. M. II. 460.; 1301. Bakonybél: Ph- 
Vni. 303.; 1300. Tihany: Kubinyi. I. 180.; 1318. Nyiira: Kn. M. II. 
752.; 1324. Tihany: Zalai. oki. L 174. 1. 

* „Pro quálihet marca decem pensas denariorum Wiennensium 
computaiis' (v. singúlis 10 pensis comp. v. más hasonló kifejezés- 
sel). I. Győri oklevelek: 1265: F. IV/3. 303., 305.; Soproni oki. I. 29.; 
1266: W. VIII. 158.; 1269: W. lU. 202.; 1271: W. lU. 266., VHL 
361.; 1304: Soproni oki. I. 64. 1. — II. Pozsonyi oklevelek: 1289: H. 
oki. 113.; 1298: W. X. 319.; 1308: Anjou. I. 152.; 1311: Kn. M. 11. 
639., 645., 648. ; 1312 : Kn. M. II. 666., Anjou. I. 273. ; 1313 : H. o. 
VII. 370. 1. — III. 1266. Zala: Zalai oki. I. 50.; 1267—1270. Vasvár: 
Kubinyi. I. 74. ; 1277. Esztergom : W. IX. 188. ; 1290. Nyüra : W. X. 8.; 
1313. Nyiira: Kubinyi. II. 61. 1. -Az esztergomi káptalan 1288. évi 
oklevelében: ,sex pensas denariorum Wiennensium decem denariis ad 
presens dimidiam marcam et tria pondéra facientes" (Kn. M. IL 242. I) 
szerint : 230 bécsi dénár = 27 pondéra, a ml 1 márka = 409 dénár 
eredményt ad. Ez a számítás azonban csak a kerekszámba való átszámítás 
eredménye, mert 230 dénár = Va márka + 3*6 pondus = 27' 6 pondus. — 
1269: „in denariis Wiennensibus singulas novem pensas pro qualibet 
marca numerando ■ (Kn. M. I. 568. 1.) szerint 1 márka = 360 dénár, « 
mi az egykorú osztrák számítási módnak felel meg. Ez a számítási mód 
azonban, a mely csak egy oklevélben fordul eló, nem honosodott meg. 



A BÉCSI DÉNÁROK 371 

denáros számítási márka 1 márka közönséges ezüst vagy 
az evvel egyértékü 5 pensás báni márka értékében forgott} 
E számítási móddal azonban a bécsi dénár árfolyamértéke 
nagyon alacsonyan volt megállapítva, mert: 

1 magyar márka közöns. ezüst színezüsttartalma 1 86*683 g 
1 5 pensás báni márka (1272-ig) , 182 306 „ 

1 10 pensás bécsi denármárka » 214*320 „ 

A bécsi dénár árfolyamának alacsony meghatáro- 
rozásával a magyar király nyilván az idegen pénznem 
beözönlését akarta meggátolni.* A rendelkezés azonban 
kétélű volt. A külföldi kereskedőket elriasztotta attól, hogy 
pénzüket ily értékben — kb. 137o-os (27*63 g színezüst 
= 12"97o) értékveszteséggel — hazánkban forgalomba 
hozzák. A magyarok azonban, különösen a Bécscsel állandó 
és intensiv kereskedelmi összeköttetésben álló Pozsony, 
Győr, Esztergom és más dunántúli városok polgárai, hamar 
rájöttek arra, mennyivel nagyobb értéket képvisel a 10 
pensás bécsi denármárka a vele azonos értékűnek mondott 
1 márka közönséges ezüstnél. Ezért előszeretettel kötötték 
ki továbbra is, hogy a fizetés bécsi denármárkában történjék. 
Azt már azután a fizetőfélre bízták, milyen áron szerzi be a 
bécsi dénárokat osztrák vagy belföldi kereskedőktől. A bécsi 
dénár árfolyamértékének túlságosan alacsony meghatározá- 
sával tehát nemcsak hogy nem érték el annak kiküszöbö- 
lését, hanem inkább előmozdították forgalmát. 



— 1299: ,10 pensás denorior. Wiennensíum minus duobus ponderibus 
pro marca computando aut marca argenti." Zichy. I. 05. 1. Ez esetben a 
márkára 383Vj bécsi dénárt számítottak. 

^ 1270: ,dando 10 pensás Wiennensíum pro marca, vei argentum 
commune.* H. o. VI. 166. L — 1267 \ .dando pro qualibet marca 
5 pensás denorior. Zagrábiensinm aut 10 pensás in Wiennensibus." 
F. IV/3. 406. 1. —1277: ,dando 10 pensás Wiennenses pro qualibet 
marca aut 5 pensás denariorum banalium,' W. DC. 187. 1. 

' Hogy a bécsi dénár árfolyamának e megállapítása királyi intéz- 
kedésre történt, az bizonyítja, hogy először IV. Bélának 1267-iki oklevele 
azonosítja a 10 pensás bécsi denármárkát az 5 pensás báni márkával. 
F. IV/3. 406. 1. 

24* 



872 IIAGTAH PÉMZTtalÉSET 

Nem sokat változott a helyzet az új súlymérték — 
a budai márka — használathavétele után sem, mert 

1 10 pensás bécsi denármáika színezüsttartalma 214'32 g: 
1 budai márka közönséges ezüst „ 196'43 , 

volt A két márka közt tehát még mindig 17-89 g szinezüst^ 
vagyis 8VtVt vo^^ ^ értékkülönbség. 



A bécsi pénz gyors elterjedése a magyar királyi pénz 
forgalmát és ezzel a kincstár egyik legfontosabb jövedelmi 
forrását veszélyeztette. A küUoldi pénz forgalma hova- 
tovább odáig fejlődött, hogy akárhányan egyenesen meg- 
tagadták a királyi pénz elfogadását A II. András korából 
való nagy kiváltságlevelek — az 1222. és 1231. évi arany- 
bullák és az 1233. évi beregi szerződés még az alattvaló- 
kat védelmezik a rossz királyi pénz veréséből származó 
igazságtalan megterheléssel szemben. III. András 1291. és 
1298. évi törvényei pedig már a jó ezüstből vert királyi 
pénzt és a király jogos pénzváltási hasznát kénytelenek 
— az alattvalók túlkapásaival szemben — védelmükbe 
venni. A törvények szigorú intézkedései^ élénken vissza- 
tükrözik a bécsi pénz térhódításában rejlő nagy veszedel- 
met és a királyi kincstár károsodásának fokát. 

Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy ural- 
kodóink minden eszközt megragadtak, hogy a bécsi déná- 
rok forgalmát kiküszöböljék vagy legalább is korlátozzák. 
Legtöbb sikerrel a bécsi dénárokhoz külsőleg hasonló pénzek 
forgalombahozatala kecsegtetett és királyaink nem riadtak 
vissza e — soMdnak éppen nem mondható — eszköz 
alkalmazásától. 

Harmincz esztendeje múlt, hogy Posta Béla a Magyar- 
országon lelt bécsi dénárok vizsgálata közben négy olyan 
éremfajt fedezett fel, a melyeknek egyik lapján a bécsi 

1 1291 :XrV. és ÍÍ9$; XXXVm— XXXIX. t.-csikkek. Ezekről 
részletesen szólónk a 12. fejezetben. 



A BÉCSI DBKÁROK 373 

dénárok ismert éremrajzainak egyike, másik lapján valamely 
egykorú magyar éremrajz — speciálisan magyar éremjegygyei 
és a négy faj közül egyen „Rex LadisDaus]" körirattal — 
látható. Következtetésül — igen helyesen — megállapította, 
^ogy j^a hazai leletekben előforduló bécsi fillérek, ha nem 
is mindj de egy nagy részük eredetileg egykorú magyar 
királyok áltál Magyarország számára veretett pénzek' 
voltak. Megállapította egyúttal azt is, hogy ezek a magyar 
veretek sokkal tökéletlenebb, durvább kivitelben készültek, 
mint a valódi bécsi dénárok.^ Ez utóbbi megfigyelés fontos, 
mert a középkori utánveretek (Nachprágungen) legjellem- 
zőbb ismertetőjele előállításuknak — a mintául vett pénz- 
hez viszonyítva — primitív volta. 

Réthy László — Posta négy éremfajához újabb négyet, 
közte egy „Rex Stephanus'' és egy másik „Rex Ladiill. 
A. A." köriratút sorolva — külön sorozatba foglalta össze 
a bécsi fillérekkel rokon magyar véreteket ."^ 

Theodor Meyer, osztrák tudós a középkori osztrák 
kereskedelemről írt művében' — Posta és Réthy ered- 
aredményeitől függetlenül — Károly Róbert 1342. évi pénz- 
verési bérszerződésének szövegéből mutatja ki, hogy magyar 
veretű ^bécsiek* is voltak. Károly a szerződésben a „bécsi 
dénárokról'', mint az ő kamarájában vert pénzről szól, 
majd oly magyar dénárokról beszél, a melyek a bécsiek 
finomságában verettek. A szerződés háromféle (denarii lati, 
mediocres és parvi) bécsi dénárt ktilönböztet meg.* Meyer 
megállapítja, hogy ez a megkülönböztetés csak magyar 

* Posta Béla id. ért (Arch. Ért. V. 1885. 109—113. 1.) és 
Érmészetí bizonyítékok. 11—21. L 

* C. N. H. XVin. sorozat. 347—354. sz. énnek. E sorozatot 
egy újabb — ,Ladislaus Rex* köriratú — fajjal egészítette ki Zimmer- 
mann Lajos. (C. N. H. Pótlék. 354A. sz. érem.) Luschin: Geschichte 
d. Stadt Wien. I. Wien, 1897. (432. 1. mellett Tafel XK. Erlauterun- 
gen) ismertet egy magyarországi bécsi utánveretet. Egy más éremrajzú 
ilyen után veret Nuber F. Károly birtokában van. 

» id. m. 16—18. L 

^ »pro quatuor latis Wyennensibus d aliis camere nostre pumefis"; 
.combustionem Wycnnensem habentes' (t. i. denarii). V. ö. a szöveget: 
Corpus Juris. I. 152. 1. és Szekfű: T. T. 1911. 25—26. 1. 



374 MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET 

forrásókban fordul elő és Ausztriában ismeretlen. Ez alapon 
arra az eredményre jut, hogy a magyar források „denarii 
Viennenses"-e alatt nem kell mindig és okvetlenül bécsi 
pénzt értenünk, hanem részben magyar pénzeket, a melyek 
a bécsi dénár mintájára készült utánveretek voltak. „Vien- 
nenses" elnevezésük a cseh „vidensky* néven nevezett 
dénárok nevéhez hasonlóan csak azt jelenti, hogy a bécsi 
mintára vert pénzeket is „bécsi dénároknak" nevezték.^ 
Szükségesnek véli ezért a magyarországi adatoknak és 
Luschin korábbi számításainak gyökeres revisióját. 

A bécsi dénárok sorozatában már régebben feltűnt 
és Luschin fejtegetéseiben igen nagy zavart okozott, hogy 
egyes magyarországi leletekben a teljes súlyú, többnyire 
négyszögletes és homorú bécsi dénárok ínellett tömegesen 
fordulnak elő könnyebb (0 46 — O'SS g-os), kerek és sima 
veretű denárfajok. Ezeknek vereté néha tökéletesen meg- 
felel egy-egy nehéz bécsi denárfaj veretének, máskor egészen 
új válfajokként jelentkeznek.* Osztrák földön szórványosan 

^ Ezt a gyakorlatot a ,vidensky*-n kívül számos más analogift 
is bizonyítja. A bécsi, friesachi, aquüejai és grazi dénár — mint Luschin 
(Festschrift. 40. 1.) kiemeli — gyűjtőnevek voltak, a melyek a dénárok 
typusát és pénzlábát jelölték. ^Bécsi denár^ volt az osztrák berezegek 
kremsi, ennsi és bécsújhelyi pénze is, ^riesachi"* pénzt meg éppen 8 — 9 
pénzverő úr veretett 16 — 17 pénzverőhelyen. (V. ö. a 311. lapon mon- 
dottakat.) — III. Ottó császár kifejezetten „regensburgi pénz* verésére 
adott a freisingeni püspöknek és a salzburgi érseknek jogot. ,Monetani 
ratisponensem . . . construi concessimus.^ Lóri: Sammlung des baier. 
Műnzrechts. I. 6., 7. 1. — II. Frigyes császár a bambergi püspöknek frie- 
sachi pénz verésére ad jogot, Meráni Ottó herczeg pedig Innsbruckban 
az „augsburgihoz hasonló* pénzt veret. Mon. Carinth. IV. 294. Schwind— 
Dopsch. 80. 1. — Hunyadi János kormányzó 1451-ben lévai Cseh László- 
nak arra ad engedélyt, hogy ,in castro suo Újvár (vasmegyei Német- 
újvár) appellato denarios Wiennenses cudi facere possit et valeat.* H. o. 
Vn. 470. 1. Pozsony városa 1439 és 1442 közt bécsi mintára verette 
az ú. n. fehér dénárokat, a melyeket a források „bécsi fehér dénárnak" 
neveznek. V. ö. Kováts Ferencz: Pénzérték viszonyok Pozsony baa 
1435—1460 közt. (M. G. T. Sz. VH. 1900.) 444—446. 1. 

« Luschin: Wiener Pfenninge. N. Zeitschr. VI— VH. 1876. 
79—80. L — Wiener Münzwesen. 1913. 47—61. 1. adja leírásukat. 
Nagyobb számban kerültek elő ilyenek egy ismeretlen leihelyű, egy 
steyer-magyar határmenti (686 db), a szentkereszti (191 db), budapesti, 



A BÉCSI DÉNÁROK 375 

előkerült egy-egy ily könnyebb súlyú dénár, de nagy 
tömegben Magyarországon kívül sohasem találták. Aziránt 
Luschin szerint sem lehet kétség, hogy ezek a kisebb éremfajok 
a magyar forrásokban denarii parvi, majd mediocres néven 
említett éremfajokkal azonosak. Luschin azonban korábban 
— a XIV. századi súlyosabb dénárokat megelőző — 
XIV. századi bécsi pénzeknek tartotta ezeket/ később pedig 
féldénároknak (Haiblinge) nevezi,* bár súlyuk szerint semmi- 
képen sem tekinthetők a bécsi dénárok obolusaíul. 

A könnyű , bécsiek" csak magyar leletekben fordul- 
nak tömegesen elő. Csak magyar források említenek „Vien- 
nenses parvi*'-t, majd „mediocres"-t és „Viennenses lati"-t. 
A kis bécsiek — ellentétben a szögletes, homorú és nehezebb 
bécsi dénárokkal — a magyar éremtechnikának megfelelő 
kerek formában, sima lapra verettek. Károly Róbert mint 
saját kamarája pénzét említi a bécsi dénárt. A könnyű 
.bécsiek" — súlyuk alapján — sem mint dénárok, sem 
mint obolusok nem illeszthetők be a bécsi denárrendszerbe. 
Mindé körülmények kétségtelenül bizonyítják^ hogy a könnyű 
„bécsi dénárok*" magyar veretű érmek voltak. 

Döntő bizonyítékkal szolgált e tekintetben az érmihály- 
falvi (Bihar m.) gazdag éremlelet, a melynek alapján — az 
eddig ismert éremfajok figyelembevételével — Nuber Károly 
120 különböző veretű, átlagban 0'515 g-os, kerek és sima 
„bécsi denár*^ fajt tudott megállapítani. 

Abból a helyes megfigyelésből kiindulva, hogy a bécsi 
dénárok egyes fajainál minden előlapnak egy bizonyos^ 
meghatározott hátlap felel meg, Nuber öt csoportba osztja 
a „magyar bécsi dénárokat". Az elsőbe a normális — 
együvé tartozó bécsi elő- és hátlappal — , a másodikba a 
hybrid — bécsi, de nem együvé tartozó elő- és hátlappal 
— , a harmadikba a koholt hátlapú (v. előlapú), de bécsi 
elő- (vagy hát-) lappal, a negyedikbe a magyar (elő- v.) hát- 

nagyszombati, nagykanizsai és érmíhályfalvi leletekben. Luschin: 
N. Zeitschr. VI— VII. 74. L, Wiener Münzwesen. 47—61, 1. Höfken; 
Münzfund bei Gross-Kanizsa. (N. Zeitschr. XIX. 1887. 241. L) 

" N. Zeitschr. IX. 1878. 194—195. 1. 

* Wiener Münzwesen. 1913. 49. s köv. 1. 



376 MAGTAR PÉNTTÖSTÉNET 

lapúy^ de bécsi (hát- vagy) előlappal vert, végül az ötödikbe a 
magyar királyok nevével is ellátoU bécsi denárfajokat sorozta ' 
Luschin, a ki korábbi dolgozataiban ez éremfajok 
egyikét-mésikát a bécsi dénárokról összeállított nagybecsű 
chronologíai sorozataiba felvette, kifejezetten csak a királyok 
nevével ellátott fajok magyar voltát ismeri eL Ez álláspontját 
még ma sem adta fel teljesen, de legújabb múvében már 
kénytelen volt elismerni, hogy Magyarországon a ,Hálb- 




(C. N. H. 847.) 
135. V. István magyar veretű bécsi dénárja. 

lingek* súlyában bécsi utánveretek készültek és hogy az 
érmihályfalvi leletben egész sor ilyen utánveret került elő.' 

A magyarországi kis bécsi denárfajok chronologiájának 
megállapításáról egyelőre — a leletek csekély száma miatt — 
le kell mondanunk.* Annyi bizonyos, hogy IV. László kora 
előtt nem voltak forgalomban. Tekintve a fajok nagy számát, fel 
kell tennünk, hogy évtizedeken át rendszeresen verték azokat. 

^ Más magjrar pénzről is ismert 

' Nuber Károly a legnagyobb készséggel ismertetett meg fenti 
nagybecsű eredményeivel s áttekintés végett rendszerezett ^magyar bécsi 
dénár" gyűjteményét is hosszabb időre rendelkezésemre bocsátotta. Ennek 
áttanulmányozása meggyőzött a rendszerezés helyes voltáról. A magyar 
veretek egy kis csoportját a Magyar Nemzeti Múzeum szerezte meg Nubertől. 

' ,,Es unterliegt jedoch keinem Zweifel, dass Nachmünzen von 
Wiener Pfennigen Ottokars in der Grösse der öfter erwáhnten Klein- 
pfennigé odor Hálbünge in Ungarn hergestellt wurden. Stücke dieser Art 
mit dem Namen des Königs Ladislaus Cumanus (1272—1290) bildet Réthy 
a. a. O. Nr. 351, 354 ab. Noch nicht verwertet ist jedoch der Fund von 
Érmihályfalva im Biharer Komitat, der uns eine Reihe solcher Nachpragungen 
mit einem Durchschnittsgewicht von 0*543 g gebracht hat, darunter 2 bis 
3 neue Rückseiten : Panther, Löwe, Adler, gekrönter Drache, zu allén oben 
Nr. 51 und 62 bis 79 beschriebenen Wiener Pfennigen, mit Ausnahme von 
Nr. 65, 66 und 72—74." Luschin: Wiener Münzwesen. 1913. 60. L 

* Értesülésem szerint Nuber Károly e kérdéssel is foglal- 
kozik, kívánatos volna, hogy eredményeit közrebocsássa. 



A BÉCSI DESfÁROK 



877 



A bécsi dénárok első — V. István korabeli — magyar 
utánveretei a bécsi dénárok szögletes alakjában és súlyában 
verettek, mint a következő táblázat^ bizonyítja: 



É r e m f a j 




C. N. H. 347« 

C. N. H. 348 (Luschin. 85. sz.) | 

C. N. H. 349 

C. N. H. 351 

Luschin. 84. ss 



20 


0-709 


20 


0-727 


96 


0-720 


1 


0-690 


1 


0-670 


170 


0-720 




(C. N. H. 352.) 





(C. N. H. 858.) (C. N. H. 860.) 

136 — 138. Magyar veretű kis bécsi dénárok. 

A IV. László korában verni kezdett könnyű vagy ,kis 
bécsiek* súlyadatait következő táblázatba foglalhatjuk össze:' 

^ Az adatokat lásd II. függelék és Luschin : Wiener Műozwesen. 
59. és 60. 1. 

' A C. N. H. tábláinak száma szerint közlöm a fajokat. A C. N. H. 
szövegében a 347. sz. tévesen 351. sz. alatt, a 348. sz. 347. sz. alatt, 
a 350. sz. 348. sz. alatt, a 353. sz. 350. sz. alatt, a 351. sz. 353. sz. 
alatt van leírva. 

' Luschin a megfelelő bécsi dénár számával jelöli a fajokat, ezt 
követem én is. Az egyes adatokat lásd a U. függelékben és Luschin : 
Műnzwesen. 49 — 61.1., a steyer határmenti leletét: Luschin. N. Zeitschr. 
VI -vn. 74. 1., a nagykanizsai leletét: Höfken id. m. N. Zeitschr. 
XIX. 241. s köv. L 



378 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



PJ 



cr 

3 

< 



cr 

n 

M 

p 



< 

O 

(» 

D 







I I 



I 

CÚ 



» « 



««^«k««(l«« 



r 

6 
M « 

& 



oro 

25 









Cl 

IJ 

CD 



I 



t9i-kCO->ii^cococ;icocDoo->ao»*^o«o«a«at 

^^ .b. ^.t (k.^ 



I 9 



co 

^ _ 00 cn 

^ 1^ co ^^ oi O 



o 
3 
5? 



00 



lA 
N 

3 



o 

•1 

a 

pr — - 



® oS 2: 






-I I 



I I co »^ 

I i O co QD co ^ 00 O^ 



^- 05 •-» 



^« 1^ »^ 1^ to »^ 



M 
N 

Po 



oo 

CÁ C^ 



o 

CÍi 



2 I 



üí 



p 

c^ I 

00 I 



IMI 



ooooooooooo o 

l^cf. CJi|fiLc7<V«»(^»{^l^cAc7«I C7I 

O5tDCn-J*-I>CC0»Í^CD-«3C;«' l>3 

o a> o c;» o o o o o -«3 o o^ 






a ^ 



I I 



o o 
i § 

B 

a 



^^ o 
M* ■ 

22c 

o 



^o ^ö ^< 



co o 






co;? 



r^ I 






00 L. 



IMI 



CO 



< 

m 

OJT 

• 

00 
00 



3 
o 



I 




1^ 



O) 00 
H- 00 



• « 



• H 



m m 



m m 



00 

»(k. co 

< 

m O- 
►*• 

O* 

ÍS. 

5 

g; 

o 

■I 



o 



00 

o 

II 

r 

M 

n 

I 

00 
KA 






k 



A BÉCSI DÉNÁROK 



379 



Az egyes átlagsülyok — 46 és 0*58 g közt ingadozván — 
alig mutatnak eltérést. A legnagyobb számban ismert fajok 
(Luschin 36. és 43. sz., 43 és 68 db.) átiaga : 0-520 és 0*526 g. 
A gazdag érmíhály falvi lelet átlagsúlya 0*5 1 5 g, a nagykanizsaié 
0*52/ g. Átlagsúlyul tehát 0'520 g-ot kell felvennünk. 

Az al marco verés és kopás hibáira a szokásos 5*^/o-os 
hozzáadást felvéve, a kivetési súlyt 0*546 g-ra tehetjük} 

A magyar veretű „kis bécsi dénárok* (Hálblinge) 
finomsága Luschin kutatásai szerint nem tér el a valódi 
bécsi dénárok finomságától. A 11 latos- (0*68772 finomságú) 
ezüst helyett azonban hazánkban, a hol a lat szerinti próba 
ismeretlen volt, a tertia combustios (lOVs l^tos) ezüstöt 
használták.' 

A magyar veretű bécsi kis dénárok pénzlába tehát 
— IV. László idején már a budai márka lévén a pénzverési 
alapsúly — így alakult: 





Pensa- 
szám 


1 
1 

Dénár- , 


Teljes súly 


Színsúly 


szám 


grammban 


1 

1 márka 0-666 

finom ezüst . . 
1 pensa .... 
1 kis bécsi dénár . 


1 


1 

450 

40 

1 


245-53779 
21-8255 
0-5456 


163-69186 
14-5503 
0-3637 



^ Az érmibályfalvi lelet alapján 0-541, a nagykanizsai alapján 
0-553 g volna. Az összeállításban nem dolgoztam fel a Buchenau-tól 
ismertetett, 400 darabból álló székesfehérvári leletet. (Ein Ungarischer Fund 
von Wiener Pfennigen. Jahrbuch f. Altertumskunde. V. 1911. 179. s 
köv. 1 ), mert Buchenau czikkéhez csak kön3rvem nyomása közben tudtam 
hozzájutni. £ leletben is egész sor ,Hálbling*-nek és ,Leichter Pfennigé- 
nek elnevezett magyar veret került elő. Súlyuk 0'330— 0-580 g közt 
ingadozik, átlaguk kb. a fent megállapított súlyoknak felel meg. Buchenau 
a leletben előforduló 0-200—0-300 g-os kisebb véretekben — XV. szá- 
zadi (I) bécsi források alapján — 1300—1330 közt vert „negyedbécsie- 
ket* (Vlerlinge) akar felfedezni. Ezek az apró veretek pedig nyilván nem 
yVierling^-ek voltak, hanem bizonyára bécsi obólusok, 

* V. ö. Károly Róbert pénzszerződéseit. Szekfű:T. T. 1911.-- 
Miklós bán 1344. évi szerződése szerint : Viennenses autem (et Grecenses) 
denarü, quia iercie (et quarte) coffümstionis existunt. " T r u h el k a id. m. 464. 1. 



380 MAGTAK PÉNZTÖSltNET 

A pénzláb teljes világosságot derít a „kis bécsi déná- 
rok" verésének körülményeire. Tudjuk, hogy forrásaink a 
10 pensás bécsi márkát az 5 pensás báni márkával azo- 
nosították, tehát 1 báni dénár értékében 2 bécsi forgott 
IV. László korában — a mikor e kis bécsiek verése meg- 
kezdődött — már az új, könnyebb báni dénárok voltak for- 
galomban. Ezeket a kis bécsiekkel összehasonlítva: 

1 új báni dénár színezüsttartalma 07292 g 

2 kis bécsi dénár „ 07274 . 
1 5 pensás báni márka . 14584 » 
1 10pensás» kis bécsi "márka « 145503 , 

A magyarországi kis bécsi dénárok verése tehát nem 
azt a czélt szolgálta, mint II. Andrásnak a friesachiak külső 
köntösében jelentkező pénzei, a nép kizsarolását. Ellenke- 
zőleg, IV. László és utódai a kis bécsieket egyrészt a valódi 
bécsi dénárok forgalmának kiküszöbölése és a jogos királyi 
pénzváltási jövedelem megóvása czéljából, másrészt a báni 
és bécsi dénárok értékének — a számítási gyakorlatnak 
megfelelő — kiegyenlítése végett verették. A kis bécsi 
súlya és finomsága pontosan megfelelt forgalmi értékének, 
fél báni dénárnak.^ Veretesük tehát nem állt ellentétben 
az utolsó Árpádoknak jó pénz verésére irányuló törek- 
véseivel. 



A „kis bécsiek" verése nem szorította ki teljesen a 
valódi bécsi dénárokat a foi^galomból. A bécsi veretű déná- 
rok színezüstértéke jóval nagyobb lévén a magyar királyi 
bécsiek értékénél, a forgalomban továbbra is nagy kelen- 
dőségnek örvendettek. 1281 óta — tehát a kis bécsiek 
első, IV. László korabeli verésével körülbelül egyidőben 
— tűnnek fel dunántúli és nyitrai forrásokban a széles 
bécsi dénárok (denarii lati Viennenses). Az oklevelekben 

^ E megfigyelésünket érdekesen egészíti ki az a körülmény, hogy 
az érmihály falvi leletben több száz „kis bécsi" társaságában egy való- 
színűleg czéltudatosan kettévágott báni dénár fele is előkerült. Nuber 
Károly szíves közlése. 



A BÉCSI DÉNÁROK 38 1 

többnyire a széles bécsi dénárok is pensában^ vagy már- 
kában^ számítva fordulnak elő. 

A .széles bécsi dénár', , széles régi bécsi dénár' és 
jySzéles dénár'' alatt a valódi, szögletes és -7- a kis bécsiek- 
hez viszonyítva széles — bécsi dénárokat értették. 

A széles bécsiek továbbra is 10 pensával számíttattak 
egy márkára.^ A 10 pensás széles bécsi denármárka — 

^ „Pensa Jaiorum (denariorum) Wiennensium,* I. Potsouyi okUvéUk ; 
1302: Kn. M. IL 512., F. VIII/1. 616., 1308: Kn. M. ü. 688., 590., 
1310: Anjou. I. 206., 1311: Anjou. I. 237., Kn. M. II. 661. 1. — ü. 
1^9. Vasvár: H. o. VL 849., lí^3, Tihany: F. Vn/2. 174., 1304, 
Esztergom: F. VIII/7. 41. L, 1329. Veszprém: Zalai oki. I. 236. 1. — 
^Pensa Jaiorum et bouorum denariorum Wienn,* 1307, Pozsony: Kn. M. 
n. 569. 1. — ,Pensa Jaiorum denariorum,' 1311. Vasvár: H. o. I. 
106. 1. 

* „Marca Jaiorum (denariorum) Wiennensinm* (v. .tn Jaiis Wien- 
nensibus'J. L Győri oJOeveJek. 1268: F. V/3. 443. 1291: H. o. L 85., 
1292: Soproni oW. I. 69., 1301: F. VlII/1. 74., 1302: F. VIII/1. 105.^ 
1303: H. o. IV. 104., F. VHI/l. 146., 1304: H. o. IV. 108., 1306: Anjou. 
L 110., 1307: H. o. IV. 113., 1309: Hóderváry. I. 13. 1. — U. Pozsonyi 
oJOeveUk: 1293: W. V. 87., Kn. M. II. 348., 1294: W. V. 102., W. XII. 
660., 1296: W. V. 160., 1300: H. o. VIL 287., Kn. M. n. 488., 1302r 
Anjou. I. 31., Kn. M. II. 513., 516., 1304: Kn. M. IL 646., 1305: Aiyou. 
I. 96., 1308: Anjou. I. 153., 1310: Kn. M. H. 617., 620. L — III. Vas- 
vári okleveJek. 1283: H. o. VI. 300., 1284: W. K. 409., 1286: H. o. 
VI. 320., 1293: H. o. VI. 397., 1297: H. o. IH. 47., 1314: Aiyou. I. 
347. L — IV. Esztergomi okleveJek. 1291: Károlyi. L 21., 1305: Kn. 
M. n. 553., 1307: Kn. M. U. 677., 1309: Kn. M. H. 614. 1. — V. Nyiirai 
OkleveJek. 1300: W. XIL 668., Kn. M. IL 481. 1307: F. VHI/l. 234. L — 
VL 1281. Tűrje: H. o. VI. 268., 1301. Zalavár: Zalai okL L 120., 1307. 
Sopron: Soproni oki. L 66., 1308. Zalavár: F. Vffl/6. 35., 1310. Zalavár: 
Zalai oki. L 133., 1312. Tihany: Zalai oki. L 136., 1318. Veszprém: 
ZtdtÁ oki L 149. L — ^Marca Jaiorum denariorum." 1288. Vasvár.- 
W. IX. 491., 1299. Gyár: W. X. 368., 1312. Vasvár: Soproni oki. L 73. 
1313. Vasvár: Anjou. I. 308., 1313. Nyitra: Kubinyi. IL 60., 1318. 
Veszprém: Zalai okL L 149. 1. — ^Marca Jaiorum denariorum videJicei 
Wienuensium.' 1288. Győr: F. V/3. 443. L — ^Marca (Jaiorum) denarior. 
Wienn. antiguomm.' Gyári okleveJek. 1290 k: Kubinyi. L 146., 1291 : 
Kubinyi. L 149., 1301: F. Vm/1. 71. 1. — 1326. Pozsony: F. Vin/3. 
146. 1. stb. 

' ,Marcas, pro qualibei marca decem pensas denariorum Jaiorum 
Wienneusium computaiis" (v. más hasonló kifejezéssel). — L Gyári 
okUveUk. 1298: F. VII/2. 264., 1301: F. VlH/l. 73., 1309 (Pannonhalma) : 



382 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

214*32 g színsúlyával — jóval nagyobb értéket képviselt 
az 5 pensás (új) báni márkával azonos értékű 10 pensás 
(kis) bécsi denármárkánál, a melynek színsúlya csak 1 45'50 
gramm volt. 

A hazai veretű könnyű bécsi dénárokat a XTV. szá- 
zadi források kis dénároknak (parvi, denarii parvi, parvuli), 
kis bécsiéinek (parvi Viennenses) is nevezik.^ 

1. Károly Róbert a széles bécsi dénárok kedveltségét 
látva, 1335 táján maga is veretett — a kis bécsiek mellett 
— széles bécsi dénárokat Bizonyítja ezt az a körülmény, 
hogy ez időtől kezdve a királyi oklevelekben is szerepelnek 
a széles bécsiek,' noha korábban ilyenekben azok sohasem 
említtetnek. Az 1342. évi pénzszerződések kifejezetten mint 
a királyi kamarában vert pénzt említik a széles bécsi 
dénárt} A széles bécsiekhez — mint ezidőben már Ausz- 
triában is szokásban volt — obolusokat (féldenárosokat) is 
veretett, a melyeket egyik forrásunk ^^gen kis bécsiek^ -nék 
(Viennenses valde parvi)* nevez. Ezek az apró bécsi obo- 
lusok — a források szerint — úgy aranylottak a magyar 
veretű kis bécsiekhez, mint 10:14-hez.* 



Anjou. I. 185. 1. — II. Pozsonyi oklevelek. 1309: Kn. M. II. 616., 1309: 
Kn. M. n. 607., H. o. VII. 357., Kn. M. IL 597., 1310: Kn. M. IL 632., 
1319: Kn. M. BL 762. 1. 

1 „Parvi." 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 91., 97., 127., 154., 159., 
292., 336., 373—399. 1. — ^Parvfdi.* 1332—1337: U. ott I/l. 100. L — 
,Monda farva." 1332—1337: U. ott 292. 1. — ^Pecunia miuuia.' 
1332-1337: U. ott 292. 1. — nParvi denarii.^ 1293: H. o. Vffl. 322., 
1320: Anjou. I. 570., 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 91., 101., 194., 206., 
206., 208., 216., 219., 233., 322-337. \.—^Parvi Wiennenses.* 1332—1337: 
Mon. Vat. I/l. 201., 271., 292.. 302., 316., 402. 1. 

" 1335: F. Vm/4. 54., 1336: F. Vm/4. 162., 166., 1337: F. Vin/4. 
226., 1338: F. Vm/4. 317. 1. 

' 1342: „pro 4 latis Wyennensibus vél aliis camere nostre monetis.* 
Corpus Juris. I. 152. 1. és Szekfű. T. T. 1911. 25. 1. V. ö. Meyer 
id. m. 16—18. 1. 

* Mon. Vat. I/l. 312. 1. 

* 1332—1337: .parvi denarii... parvi Viennenses vocati et dupli- 
cati banales dicti, 10 pro grosso" , — .Viennenses valde parvos, qui cumint 
in Álba RegaU 14 pro grosso'. Mon. Vat. I/l. 302., 312., 316. L 



A BÉCSI DÉNÁROK 383 

Ha a széles bécsi dénárok és a kis bécsiek szín- 
súlyát nézzük, ez az arány teljesen megfelel a való- 
ságnak. 

1 széles bécsi dénár színezüsttartalma 0*5358 g 

1 kis T n w 0-3637 , 

7 széles . , „ 37506 . 

10 kis . „ „ 3-637 „ 

Tehát az .igen kis bécsi", a melyből 14 darab ért 10 kis 
bécsit, pontosan megfelel ^/j bécsi széles dénárnak, vagyis 
annak obolusa volt. 

A magyarországi széles bécsi dénárok és félsülyuk- 
ban vert obolusaik (igen kis bécsiek) forgalma idején a régi 
magyar veretű bécsiek ^parvi*" elnevezése zavarokra adott 
okot. Ezért kezdik a régi 0*3637 g finomsúlyú és 
0*545 g súlyú magyarországi kis bécsieket — a széles 
bécsi dénárokhoz és a félsúlyú bécsi obolusokhoz vagy 
igen kis bécsiekhez viszonyítva — „közepes bécsieknek' 
(mediocres^ medii Viennenses) nevezni.^ 

Amióta a magyar király is veretett széles bécsi déná- 
rokat, ez az elnevezés nem fedte többé a valódi bécsi 
dénár értelmét. Ezért a dunántúli vidéken szögletes dénár 
(latus cardinatus, parvus cardinatus, denarius card.) néven 
kezdték a valódi bécsi dénárokat és az e korban már szintén 
vert valódi bécsi obolusokat nevezni.^ 



^ Az 1332 — 1337. évi pápai tizedszedók számadásaiban: »parvi 
dcnarii, tnedii sen parvi Viennenses vocati, et duplicati banales dicti*. 
Mon. Vat. I/i 316. 1. Az 1338. évi pénzszerződésben: ^medio Viennense 
bene ponderato". Szekfű, T. T. 1911. 17. 1. — 1342: .parvis et etiam 
mediocribus Wycunensibus," Szekfú. T. T. 1911. 26. 1. 

• 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 383—384. 1. (veszprémi adat). 
A ^card.* rövidítés helyes jelentését már Finály Henrik (Középkori 
magyar metrologiája. Közzéteszi: Finály Gábor. Budapest, 1908. 
22->23. 1.) megállapítotU. Kropf Lajos (M. G. T. Sz. 1901. 244. 1.) 
Schoenvisner téves — .denar. carol* — olvasásától megtévesztve, 
.denarii Carolenses^-t olvas és a pénzt Károly szicziliai király pénzének 
mondja. 



884 líAGYAje PÉNZrOrrÉNET 

A bécsi dénárokból — úgy a szélesekből^^ mint a 
US (köupes) dénárokból' — ezidőben is 10 pensát számí- 
tottak egy márkára. A bécsi obolusokról (igen kis bécsiekről) 
a források nem emlékeznek meg, de azok fél széles dénár 
értéket képviselvén, minden bizonynyal máricánként 20 
pensával számíttattak.* 

Baranyában 6 pensa báni dénár alkotván a baranyai 
számítási márkát — a fél báni dénár értéket képviselő kis 
(közepes) bécsiekből 12 pensát, vagyis 480 dénárt számítot- 
tak egy márkára.^ A baranyai 12 pensás bécsi márka 
szinezüsttartalma 174*60 g volt. 



A bécsi pénzverés hatása nem csupán a bécsi typusú 
magyar pénzek, a magyarországi bécsi dénárok verésében 
nyilvánult meg. Reányomta bélyegét III. Andrástól Károly 

^ „Marca latorum denariomm Wiennensium, pro qmalibet nuurca 
10 pensis ccmptd,' 1331: Anjou. U. 571., 1335: F. Vffl/4. 54., 1335: 
Soproni oki. L 134., 1336: F. VlII/4. 162., 1337: F. Vffl.4. 226.. 1337: 
F. Vm/4. 270., 1338: Zichy. L 549 , Zalai okL I. 340., Anjon. HL 456., 
F. Vni/4. 342., 1339: Károlyi. I. 137. 1. 13ál: Soproni oU.: L 166., 
Békefl. Pilisi. I. 335. 1. 

' 1328: ,marcis denariomm parvorum WiennemsiMm ad rationem 
ponderis de Álba Regali, quamlibet marcam per 10 pensas computando.* 
Blagay. 106. 1. 1332 — 1337: ,marca parvorum Wiennensiom, quamlibet 
marcam per 10 pensas computando.* Mon. Vat. I/l. 403. 1. 

' As 1338. évi pénzverési szerződés szerint ez évben Károly oly 
dénárokat és obolusokat veretett, a melyek ezüsttartalma a bécsi széles, 
illetve a bécsi kis dénárok (közepesek) ezüsttartalmának felel meg. Az 
így vert dénárokból 8 pensa, az obolusokböl 16 pensa ment egy márkára. 
Szekfű T. T. 1911. 17. 1. Valószínű tehát, hogy a mikor még 10 pensa 
ért a széles bécsiekból 1 márkát, az obolnsokból 20 pensát, vagyis 800 
darabot számítottak arra. 

« 1332^1337 (pécsi adat): ,11 marcas in parvis Wiennensibus,. 
12 pensas pro marca computando.* Mon. Vat. I/l. 292. L — Az a két 
árpádkori oklevél, a melyekben 12 pensás bécsi márkáról van szó, nem 
tartozik ide. Azok az egykorú osztrák számítási mód hatását mutatják. 
Egyiküket a (1284: W. iV. 274. 1.) borsmonostori apát adU ki, a mely 
monostor az osztrák heiligenkreuzi monostor leányegyháza volt, a 
{1283: H. o. V. 68. L) egy veszpxémi oklevél 



Q RE 



d^ 



A BÉCSI DÉNÁROK 385 

Róbertig valamennyi királyunk pénzverésére. A bécsi déná- 
rok, valamint a báni dénárok forgalmával s a magyar 
bécsiek és bániak verésével a régi magyar typusú királyi 
dénárok háttérbe szorultak. Az utolsó Árpádok pénzeinek 
éremrajzán a bécsi dénárok hatása világosan észlelhető. Sőt 
azokon a pénzverőhelyeken is, a hol a bécsi és báni dénárok 
külső hatása kevésbbé érvényesült, kénytelenek voltak a 
bécsi és báni dénárokhoz alkalmazkodni. 

A báni dénár színezüstértéke III. András korában 
pontosan fedte 2 kis bécsi dénár színezüstértékét. Szüksé- 
gessé vált azonban a magyar typusú királyi pénzek pénz- 
lábát is ezekhez a kedvelt forgalmi eszközökhöz közelebb 
hozni. Azt a jelenséget, hogy III. András — a ki az írott 
forrásoknak értesítése és pénzeinek finomsága szerint a 
királyi pénzverés jó hírét mindig szívén viselte — miért 
tért át könnyebb pénzlábra, a bécsi és báni pénzlábhoz 
való alkalmazkodás szüksége magyarázza meg. A forgalom- 
ban a királyi dénárok a kis bécsivel úgy látszik egyértékben 
forogtak. Ez azonban nagy hátrányára volt a pénzverésnek. 
A királyi dénár színezüstértéke IV. László és III. András 
idején 0*409 g volt, szemben a kis bécsi dénár 0363 g-os 
színsúlyával. A királyi dénárral fizetők pénzüknek kb. egy- 
tizedét elvesztették, ha azokat a kis bécsiekkel azonos 
értékben számították. III. András nem akarta, hogy a ma- 
gyar veretű kis bécsiek egyéb pénzeit háttérbe szorítsák s 
ezzel a magyar pénzverés teljesen bécsi hatás alá kerüljön. 
Ezért könnyebb pénzlábra tért át, a melynek alapján vert 
denárai már nem álltak messze a kis bécsiektől érték tekin- 
tetében. 

1 báni dénár színezüsttartalma 0*7292 g 

2 bécsi kis dénár , 0*7274 , 
2 (könnyebb) III. András-f. dénár ^ 0*690 , 
2 Venczel és Ottó-féle dénár „ 0*7014 , 

volt. 

Károly Róbert, 1323-ban még az egész ország pénz- 
verését egységesen a régi báni pénzláb alapján akarta ren- 
dezni. 1335. és 1336. évi pénzverés! bérszerződéseivel a 

Hóman: Magyar pénztörténet. 25 



386 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

körmöczi és erdélyi kamarák területén oly dénárokat vere- 
tett, a melyek egy harmadrészig égetett (0*666 finom) ezüst- 
ből készültek s a melyekből 10 pensát számítottak egy 
márkára/ Noha ezekből a kis dénárokból 14 pensányit 
vertek 1 márka ezüstből s így színezüsttartalmuk csak 
0*292 g volt, az ezüst finomsága (a bécsi 11 latos keve- 
résnek felelvén meg) és a 1 pensás számítási mód a leg- 
határozottabban mutatják a bécsi dénárok hatását a magyar 
királyi pénzverésre. Ugyanez időtájt, vagy már korábban 
— mint említettük — bécsi széles dénárokat és oboluso- 
kat is veretett. 

A csaknem egy század óta használatos „bécsi dénárok'' 
teljes kiküszöbölését Károly Róbert 1337 vagy 1338'ban 
rendelte eL Ugyanekkor szüntette meg a magyar széles, 
közepes és fél bécsi dénárok verését is. 1338. évi pénz- 
szerződésében már újfajta magyar dénárok és obolusok 
verését rendelte el, a melyekben annyi legyen az ezüst, 
mint a jó súlyú széles bécsiekben, illetve félbécsiekben, 
de a melyekből már nem 10 és 20, hanem 8, illetve 16 
pensa számíttassék egy márka ezüstre.^ Az 1342. évi szer- 
ződésekben pedig már mint öt év óta eltörölt pénznemről 
szól a bécsi széles dénárokról} A kis és közepes bécsieket 
ugyanekkor mint miftdenképen kiirtandó régi pénzfajokat 
említi, a melyekkel kereskedni senkinek sem szabad.* 

» Szekfű. T. T. 1911. 7., 12. 1. 

* Szekfű. T. T. 1911. 16—17. 1. 

* ,Pro 4 latis Wyennensibus vei aliis camere nostre monetis 
quinti anni iatn ahoUtis,* Corpus Juris. I. 152.1. Szekfű. T. T. 1911. 25. 1. 

^ „ut nuUus omnino hominum cum aliquibus antiquis monetis aut 
auro vei argento in specie et specialiter cum parvis et mediocríbus 
Wyennensibus, quorum omnimodam exstirpacionem volumus et committi- 
mus . . . mercandi habeat facultatem." Corpus Juris. I. 154. 1. Szekfű. 
T. T. 1911. 26. 1. 



TIZENEGYEDIK FEJEZET. 

A CSEH GARASOK ÉS 
ARANYFORINTOK.' 

1301—1325. 



Nyugateurópának a Meroving aranyverés beszünte- 
tése óta egyedüli vert pénze az ezüstdénár — s annak 
féJsúlyban vert oholusa — volt. A XI. század óta állandóan 
tartó pénzromlás, az ezüstdénár értékének fokozatos sülye- 
dése és evvel kapcsolatban a veretlen ezüst-valuta álta- 
lános elterjedése az ezüstdenár-rendszer bukását készí- 
tette elő. 

A Xlll. században a folyton fejlődő forgalom és keres- 
kedelem igényelt már sem a csekély értékű ezüstpénz, sem 



* IRODALOM: Voigt, Audactus: Beschreibung der bisher bekann- 
ten b^hmischen Műnzen. II. Prag, 1772. — Smolik, Josef: Nález 
pra^sk^ch grosú v Caslavi a jejich rozbor. (Památky archaeologické a 
inístopisné. Dilu XII. sesit. 8. 337—344. 1.) — Smolík, Josef: Praiske 
Grose a jejich díly. 1300 — 1547. (Rozpravy Öeské Akademie Císaré 
Frantiáka Josefa. Ro5nik III. Tfida. I. C. 3.) V Praze, 1894. — Rappe, 
Heinrich: Die Münzstatte Kuttenberg. (N. Zeitschr. XX. 1888.)— Muffat, 
K. Aug. : Ueber das Gewicht u. den Gehalt der österr. Pfenninge . . . und 
der böhmische Groschen im XIV. Jahrh. (Abhandlungen d. hist. Cl. d. 
bayer. Akad. XII. München, 1874. 121— 144. 1.) — Luschin: Die Wiener 
Pfenninge. (N. Zeitschr. Vm. 1877. 286—292.1.) — Inama— Sternegg: 
Deutsche Wirtschaftsgeschichte. ni/2. Leipzig, 1901. 393—396. 1. — 
Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte. (Meister 's Gnindríss. 1/4.) 2 Aufl. 
120 — 123. 1. — A magyar garasmárkákról: Kropf Lajos: A magyar- 
országi pápai adószedők számadásai a XIII. és XIV. században. (M. G. 
T. Sz. 1901.) — Salamon Ferencz. Budapest története. III. Budapest, 

25* 



388 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

a nehézkes veretlen ezüst nem elégíthette kí. Ezért Itáliában, 
majd Trientben, Francziaországban és a XIII. század utolsó 
évében Csehországban is nagyobb ezüstpénzeket kezdtek 
verni. Az új — 12 kis ezüstdénár, vagyis 1 solidus értéket 
képviselő — ezüstpénzeket garas-nek (denarii grossi, soldi, 
grossi Turonenses, Groschen) nevezték, 

II. Venczel cseh király 1300-ban Firenzéből hozatott 
gyakorlott pénzverő munkásokat, a kiknek vezetése mellett 
Kuttenbergben a cseh garasokat vagy prágai garasokat 
verték (grossi boemicales, grossi Pragenses).^ 



139. Cseh garas. 

A cseh garasok pénzlábát illetőleg az osztrák és német 
irodalomban elfogadható eredményeket nem találunk. A 
szaktudósok, félrevezetve a források 56, 60 és 64 garasos 
számítási márkáitól, ezek alapján igyekeztek a garas- 
pénzlábat megállapítani, anélkül, hogy kellő figyelmet for- 
dítottak volna a garasok súly- és finomsági adataira. Külö- 
nösen áll ez Muffat és Luschin számításaira, a kik minden- 
áron a 280 g-os bécsi márka finoni ezüst prokrustesi ágyába 
akarják szorítani a cseh források 64 garasos számítási 
márkáját. 

A pénzláb megállapításához a következőkben Smolík 
József cseh numismata metrologiai és finomsági méré- 
seit vettem alapul. Smolik II. Venczel és János királyok 

188S. 132. s köv. 1. — Csinki Dezső: Hazink kerBskedelmi visionyu 
I. Ujos korában. Budapest, 1880. ~- BohdanecEky Imre: Magyar- 
ország pjnz- 6* súly viszonyai az Anjook alatt Budapest, 71 — 78. 1. — 
Balogh Albin: Adalék a magyar pénstörtén éthez L Károly idején. 
(ApannDnhalinÍf£iskoUévkönyve.igi4/15.Panoonhalma,1915. 124— 128.1.) 
' V. ö. Voigt id. m. II. 91—93. I. Rappe id. h. 240-241. 1. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 



389 



több ezer garasán végzett mérésekkel következő eredmé- 
nyeket kapta/ 



1 

o 


Uralkodó 






Darab 


Finomság 


Összsúly 


Atlagsúly 




grammokban 


1 


n.Venczel 1300—1305 


20 


0-930 


70 


3-5 


2 


1 

t „ .... 


41 

1 ; 


0-922 


150 


3-659 


3 


I. János 1310—1346 


1908 


0-918 


7018 


3-678 


4 


» .... 


317;j 0-918 


1154 


3.-640 


5 


1 






1 ^1 


0-915 


38 


3-454 


6 


1 






1 103 

1 


0-915 


379 


3-679 


i 


V 






350 


0-907 


1317 


3-763 


8 


1 T? • " 






5 


0-902 


17 


3-400 


9 


J» 






; 12 


0-896 


42 


3-500 


10 


ti 






4 


0-883 


14 


3-500 


Összátla^ 

i! 


5 




2771 


0-910 


10199 


3-680* 



A garasok tényleges finomsága — az utolsó 0*883 
finomságú fajt nem számítva — 0*896 és 0*930 közt ingadozik, 
tehát öly ezüstből verettek, a melyet a középkorban 15 latos 
— 0'937^/i finom — ezüstnek tekintettek.^ 



> Smolík id. ért.-ben (Památky archaeologické. XII. 340. 1.) levő 
táblázat után. 

' Smolí k-nál 3-577 g, de mivel ez nem az Összes dénárok össz- 
súlyából, hanem a 10 csoport átlagsúlyából megállapított középszám, az 
összes 2771 garas és összsúlyuk — 10199 g — alapján 3*680 g-ra 
kellett kiigazítanom. 

' V. ö. fentebb a 15 latos friesachiak finomsági adatait. Károly 
Róbert magyar király később, mikor a cseh garasok mintájára magyar 
garasokat veretett, ezeket — a Kuttenberg csehországi pénzverőhely 
kiváltságaival felruházott, tehát részben legalább kuttenbergi telepítésű — 
Körmöczbányán {1328: „In ceteris omnibus eisdem libertatibus, quibus 
hospites de Kutumbanya regni Bohemie existunt, iidem hospites nostri 
perpetuo perfruantur.* F. Vni/3. 295. 1.) a magyar királyi pénzverésben 
teljesen szokatlan Vie'^^^zig égetett ezüstből készíttette. (Szekfű. T. T. 
1911. 7. és 12. 1. 1335. és 1336. évi pénzverési szerződés.) Az első 



390 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Kiverési átlagul, a 2771 darab cseh garas súlyából nyert 
3*68 g-os tényleges átlaghoz 57o-ot hozzáadva, 3'864 g-oi 
kapunk, A pénzlábat tehát következőkép állapithatjuk meg : 





Garas 


Teljes súly 


Színsúly 


grammokban 


1 prágai márka 15 latos 
pénzezüst 

1 garas 

1 


66 

1 

1 
1 


253-14 
3-8354 


237-31875 
3-5957 



A jó ezüstből vert, értékes garasok Cseh- és Morva- 
országban, sőt a szomszédos országokban is nagyon rövid 
idő alatt uralkodó fizetési eszközzé lettek. A források számí- 
tási márkákban^ azonban helyenként különböző összegű 
számítási márkákban fejezik ki a garasokban történt 
fizetéseket. 

Az oklevelek ritkán említenek egyszerűen prágai 
garasmárkát (marca grossorum denariorum Pragensium)/ 
többnyire a márkára számított garasok számát is meg- 
mondják. 

Cseh- és Morvaországban — alig néhány évvel a 
prágai garasok verése után — háromféle számítási mód volt 
általánosan a használatos : 

az 56 garasos cseh számítási márka, 
a 64 „ morva számítási márka és 
a 60 „ nsexagena"", 

A három számítási mód közül a legelterjedtebb a 
„sexagena" volt. 

A prágai 56 garasos számítási márka, a melyet a 
források kezdetben „prágai süly szerint való prágai garas- 

körmöczi pénzverők nyilván Csehországból hozták magukkal a pénzeziist 
15 latos keverésének — a régi báni dénárokat nem tekintve — nálunk isme- 
retlen szokását. 

* 1309: Cod. d. Morav. VI. 18. — 1320—1335: Emler. Reg. III. 
254., 256., 296., 345., 775., IV. 54. 1. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 391 

márkának*' y^ később egyszerűen ^56 garasos inárkának^\* 
majd „királyi 56 garasos márkának*^ és „királyi számítási 
márkának.'^ is neveznek, 1 prágai márka 13 latos (0'8Í2^/^ 
finom) — a magyar .quinta combustios*' közönséges (0*800 
finom) ezüstnek megfelelő — ezüsttel volt egyértékü. Mert 

56 garas színezüsttartalma 201' 3592 g, 

1 prágai márka 13 latos ezüst színezüsttartalma 205'67625 « 

volt. 

A prágai számítási márka mellett s avval egyidőben 
volt divatban a ^sexagena grossorum**^ vagy németül „Schok- 
Groschen**^, „Sexagena" a. m. hatvan s a sexag. grossorum 

* „Marca grossor. denarior, Pragensium ad pondus Pragense, 
56 grossos pro marca computando,^ 1307: Emler. Reg. 11. 913., 921., 
928. 1. (n. Venczelnek egy 1293 decz. 1-ről tévesen keltezett oklevele: 
Emler Reg. II. 656. 1. 1293-ban Venczel még nem veretett garasokat, az 
oklevél tehát vagy 1303-ból való, vagy hamis.) „Marca Pragensis pon- 
deris ei nuntcri, 56 grossos pro m. qual. computando.'* 1308: Emler. 
Reg. II. 940., 1309: Emler. Reg. II. 957. 1. 

• „Marca, 56 grossos [Pragenses] pro marca qual, compwtando.* 
1309: Cod. d Morav. VI. 379., 1312: Emler. Reg. III. 45., 1329: Emler. 
Reg. III. 616., 1335: Emler Reg. IV. 70., 1336: Emler. Reg. IV. 852., 
1337: Emler Reg. IV. 147. 1. Németül: 1308: Cod. d. Morav. VI. 375., 
1312: Emler. Reg. IH. 42. 1. 

• ^ Marca regalis videlicet 56 grossos," 1321: Emler. Reg. III. 
278. 1. — gMark silbers Kuniges gewichies je sechs und funfzig grozzer 
Béheimischer pfenninge fur ain mark," 1318: Cod. d. Morav. VI. 114. 

* ^Marca grossor. denarior, Pragensium fagamenti regii," 1315: 
Cod. d. Morav. VI. 67., 1321: Cod. d. Morav. Vl. 138., 1322 {Szúézia : 
Emler. Reg. III. 317., 1323: Cod. d. Morav. VI. 189., 1330: Emler. Reg. 
III. 648. 1. 

* 1304: „pro 60 grossorum Prag, sexagenas." Emler. Reg. IV. 
762. — „Sexagenae grossorum (denariorum) Pragensium,* 1306: Emler. 
Reg. II. 906., 1307: Emler. Reg. II. 916., 1309: Cod. d. Morav. VI. 20., 
1312: Emler. Reg. III. 31., 45., 1317: Emler. Reg. lü. 165., 1318: Emler. 
Reg. m. 169., 1322: Cod. d. Morav. VI. 152., 1325: Emler. Reg. III. 
445., 1334: Öelakovsk^. 41. 1. 1335: Emler. Reg. IV. 51., Celakovsky. 
44. 1. 1339: Celakovsky. 58. 1. és még nagyon sok adat ugyanez 
oklevéleditiókban. Gyakran egyszerűen csak „sexagenae" -i említenek a 
források. 

• Schok grozzer Prager pfeninge, 1328: Emler. Reg. III. 552., 
1330: Cod. d. Morav. VI. 395., 1340: Celakovsk^. 61. 1. 



392 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

60 garas összegét jelenti. Egyes források elvétve 60 gara- 
sos márkáfuik} is nevezik, de általánosan a scxagena elneve- 
zés volt használatos. 

A sexagena eredetét kutatva, valószínűnek látszik, 
hogy az egy más cseh számítási pénzből, a 3 font filléres 
márkából keletkezett. Csehországban ugyanis a XIII. század 
végén a hallei pénz (denarii Hallenses, Heller), az apró 
ezüstfillér jött forgalomba,* a melynek mintájára később, 
a XIV. században az úgynevezett kis prágaiakat (parvi 
Pragenses) verték. A kis dénárokból vagy fillérekből 12 
darabot, vagyis 1 solidust számítottak 1 garasra.^ Mivel 
pedig / prágai számítási márka 3 font fillérrel, azaz 720 
fillérrel számíttatott,* értéke 60 garasnak felelt meg. 

Ezüstellenértékét keresve, azt látjuk, hogy 1 márka 
törvényes ezüsttel azonosították.* Ez ISVa latos volt, mert: 

1 sexagena {= 60 garas) szinezüsttartalma . . 215742 g 
1 prágai márka 13^ Illatos ezüst színezilsttartalma 213'583 „ 

Morvaországban, a hol a súlymérték a 280*614625 
g-os morva^ vagy briinni márka' volt, kezdetben (1303-ban) 
62 garast számítottak 1 márkára.® Ez a 62 garasos morva 
számítási márka azonban igen korán helyet adott a hosszú 
ideig használatos 64 prágai garasos morva számítási már- 
kának („marca grossorum ad pondus Moravicum", vagy 

* ^Marca denarior. grossorum Pragensium 60 grossos pro tnarca 
qual, compiOando.' 1305: Emler. Reg. II. 890., 1211., 1318: Emler. Reg. 

III. 196., 1334: Emler. Reg. IV. 33., 1335: Emler. Reg. IV. 66. L 

« 1291: Emler. Reg. II. 668., 1308: U. ott IV. 769., 1309: U. ott 

IV. 771. 1. — V. ö. Inama— Sternegg. m/2. 380. s köv. 1. 

■ Voigt id. m. II. 97—98. 1. — Rappe id. h. 241. 1. 

* V. ö. 1320: , Jede mark zu 3 pfund heller." Emler. Reg. m. 235. 1. 
^ 1311: ,2 marcas argentí legális et usualis ponderis vei duas 

sexagenas grossorum." Emler. Reg. III. 6. 1. 

* Pondus Moravicum (Moraviense). 1276—1305: Cod. d. Morav. 
IV. 99., 168., 294., 403., V. 88., 90., 94., 184., 299. 1. 

' Pondus Brunense. 1263 -1304: Cod. d. Morav. m. 355., IV. 
295., V. 172. 1. 

" 1303: „sexaginta grossorum Pragensium et dnorum pro una 
marca currencium." Cod. d. Morav. V. 166. és Emler. Reg. II. 852. 1. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 393 

,marca grossorum Moravici pagamenti*).* A források néha 
egyszerűen 64 garasos fnárkánák,^ máskor — a könnyű vagy 
rövid (56 garasos) márkával^ szemben — nehéz vagy nehéz 
súlyú 64 garasos márkának^ is nevezik. 

A 62 garasos márka eredete a cseh és morva márkák 
súlyviszonyára vezethető vissza. Mert ha 

1 prágai márka = 253' 14 g =56 garas, akkor 
1 morva márka = 280-614625 g = 62-07 garas. 

Mivel pedig 56 garas 1 prágai márka 13 latos ezüstöt ért, 
a 62 garasos morva márka 1 morva márka 13 latos ezüst- 
tel volt azonos értékű s annak körülbelül meg is felelt, 
mert: 

/ morva márka 13 latos ezüst színeziisitartalma 227'999 g, 
62 prágai garas szinezüsttartalma] .... 222'93 g. 

A 64 garasos morva márkát minden valószínűség 
szerint a gyakorlati számítás megkönnyítése végett hozták 

* ^Marca grossorum [denariorum] Pragensium ad pondns Mara- 
vicum, 64 grossos cofnpuiando pro marca.** 1307: Cod. d. Morav. VI. 4., 
1317: U. ott VI. 86., 1319: U. ott VI. 115., 1321—1333: Cod. d. 
Morav. VL 146., 157., 221., 231., 261., 302., 344. 1. — ^Marca grossorum 
[denariorj Pragensium ponderis Moravici", (később:) „.,, ponderis et 
numeri moravicaUs," 1305—1333: Cod. d. Morav. V. 178., 187., VI. 4., 
112., 136., 174., 290., 335., 345., 357. 1. — ,Marca grossor. den. Prag, 
Moravici pagamenti, 64 grossos pro m. computando* 1321: Emler. Reg. 
ni. 286., 1321—1330: Cod. d. Morav. VI. 145., 182., 213., 239.. 240., 
318. 1. — ,Marca grossor, den. Prag, Moravici pagamenti* 1324: Cod. 
d. Morav. VI. 202., 1327: U. ott. VI. 261. 1. 

* „Morca grossorum den. Pragensium, 64 g pro marca quaJ. 
computando,' 1307: Cod. d. Morav. VI. 3., 1308: Emler. Reg. II. 937., 
1311—1335: Emler. Reg. ffl. 2., 191., 216., 288., 529., 566., 688., 763., 
IV. 2., 29., 53., Cod. d. Morav. VI. 31., 39., 51., 83., 125., 143., 151.. 
230., 244., 288., 314. stb. 1. 

' „Marca levis, 56 grossos prag, pro m, qual. comp." 1325: 
Emler. Reg. ül. 423. 1337: Emler. Reg. IV. 171. 1. — „Marca brevis^ 
1311—1312: Emler. Reg. IH. 75., 1316: Emler. Reg. III. 142—143. 1. 

* „Marca gravis, 64 grossos prag, pro m. qual, computando*^ 
(később csak :) „marca gravis" v. „vt. gravis ponderis,* 1312 — 1333: 
Emler. Reg. m. 32., 274., 326., 381., 415., 473., 493., 628., 629., 705., 
IV. 171., Cod. d. Morav., VI. 253., 313., 350. 1. 



394 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

divatba. A Csehországban is használatos német siilyrend- 
szer alapszáma 4 volt. Ebbe a négyes számrendszerbe a 
62 garasos márka sehogy sem lévén beilleszthető, 64 garast 
kezdtek egy márkára számítani, a mi által a kereskedelem- 
ben a márka súlyrészei garasokban voltak kifejezhetők. 

Az 1 márka =64 garas 
1 fertő =16 ^ 
1 lat = 4 „ 
1 quentchen= 1 „ 

számításra az oklevéltárakban sok példát találhatunk. Az 
új számítási márka ezenfelül közelebb állt a 13 latos morva 
márka színsútyához is, 

64 prágai garas szinezüsitartalma 230'1248 g 

1 morva márka 13 latos ezüst sziftezüsitartalnm 227' 999 , 

lévén. 

A 64 garasos számítási márka a tulajdonképeni Cseh- 
országban is meghonosodott. Kuttenbergben, a cseh gara- 
solc pénzverőhelyén — igen korán — használják a 64 
garasos számítási márkát^ az 56 és 60 garasos* mellett. 

Csehországban azonban 1 márka finom^ ezüsttel azo- 
nosították,* a minek — ha finom ezüstnek az ezidőtájt Alsó- 
Ausztriában is szokás 14^/.j latos ezüstöt vesszük fel — 
meg is felelt, mert 

^ 1306, KuHenberg város tanácsa: „in 600 marcis gross. denar. 
nionete Pragensis, 64 g numerando pro marca." Exnler. Reg. II. 937. 1. 

* 1330. Kuttenberg város tanácsa: „S marcas pagamenii regW és 
„20 sexagenas grossor. Prag. den.' Emler. Reg. III- 648. 1. 

' 1325: „36 mark Uiigs silber, immer 64 grozzer prager phenning 
fuer ein mark." Emler. Reg. III. 454. 1. — Egy 1302, évi oklevél szerint 
2 font bécsi dénár azonosittatott Csehországban 64 prágai garassal. 
E számítás is oda vezethető vissza, hogy Ausztriában 1 márka finom 
ezüstre — persze bécsi márkára — 480 dénárt, viszont Csehországban 
1 prágai márka finom ezüstre 64 garast számítottak. Az oklevél így 
szól: ni fnarch grozzer prager fhenninge, und immer vier und 
sechzich an der Zakl von zwei phunt nHenner," Pangerl. Hohenf. Ub. 
60. 1. V. ö. meg 1328: ^je fur die mark 64 Pehaimischer ^ oder 2 f^ 
altér Wiener ^.« (Idézi: Luschin. N. Zeitschr. IX. 156. 1.) 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 395 

64 prágai garas szineziisitartalma 230'1248 g 
1 prágai márka 14^/^ latos ezüst 
szinezüsüartalma 229'4081 . 

A cseh garasok — súlyuk és értékük praedestinálta 
őket erre — rövid idő alatt a szomszédos országokban, 
Lengyel- és Magyarországon, valamint Ausztriában is ked- 
velt fizetési eszközzé lettek. 

Lengyelországban azonban a prágai márkánál jóval 
könnyebb — 1957 grammos — krakói márka lévén hasz- 
nálatban, nem számítottak egy márkára 56, 60 vagy 64 
garast, hanem csak 48-at. A 48 garasos lengyel vagy 
krakói súly szerint számított márka^ eredete a Csehország- 
ban legáltalánosabban használt 60 garasos (márkával vagy) 
sexagenával van összefüggésben, 

1 prágai márka : 1 krakói márka =- 60 garas : x 

1957 X 60 ^^ ^_ 
^= 253-14 =4&386 garas, 

a mely szám helyett, a száma és szinsúJya következtében 
egyaránt a lengyel (1 márka =-24 skót = 96 quart) súly- 
rendszerbe pontosan beilleszthető, 48 garas vétetett fel. 

A 48 garasos számítási márka egy krakói márka 21 
skotos, vagyis 0-875 finom (14 latos) ezüstnek felelt meg. 

/ krakói márka 21 skotos ezüst színezüsttartalma 1 71 '241 9 g 

48 prágai garas „ 172' 5936 „ 

volt. 

' „Marca polonicalis ponderis, 48 grossos pro m. qual, compu- 
tando." 1335: Emler. Reg. IV. 63., 1337: Emler. Reg. IV. 151. 1. ~ 
^Marca polonici pagamenii.* 1339: Emler. Reg. IV. 284. 1. — „.Varca, 48 
grossos dcn. fro marca compuW 1315: Cod. d. Morav. VI. 66. 1., 1319: 
Theincr. Polon. 1. 140., 1319—1332: Theiner. Polon. I. 229., 263., 274. 1 — 
^Marca grossor. Pragensium ponderis Cracoviensis" (v. ^secundum modum 
Cracovienscm.") 1314: Cod. d. Polon. II. 195. 1., 1318: Cod. d. Polon 
n. 214. I. — nMarca denar, Boemicalium, quaiuor solidos dictorutn 
denariorum pro m. qual comp." 1319 (Krakó): Theiner. Polon. 143. — 
„Marca ad pondus Cracovicnse, compuiatis pro m. qual. 48 grossis,^ 
1327: Theiner. Polon. I. 284. 1. 



396 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



Ausztriában 72 garasával számitotiák a finom ezüst 
márkát} Finom ezüst (löthiges Silber) alatt — mint láttuk 
— Ausztriában 14Vj latos ezüstöt értettek és csakugyan 

1 bécsi márka 14^1 ^ ^^^^ ezüst színsúlya 254'3 g 
1 finom ezüst márka értékben forgó 2 font 

bécsi dénár sztnsúlya 257*23 „ 

72 cseh garas színsúlya 258*8904 „ 

volt. 2 

A XIV. század első negyedében tehát a hazánkkal 
szomszédos országokban következő számítási márkák wagy 
garasmárkák voltak használatosak: 



Garasmárka ii 



Színezüst- 
súly g-ban 



A megfelelő súlymárka 



48 garasos len- 
gyel marka 

56 garasos cseh 
királyi márka 



megnevezése 



színsúlya g 



172-5936 



201-3592 



60 garasos sexa-'j 215*7420 
gena 



[62 garasos 
morva márka 

64 garasos 
morva márka 

64 garasos cseh 
finom márka 

72 garasos 
bécsi márka 



222-9334 



230-1248 



230-1248 



258-8904 



i krakói m. 21 skotos 
(0*875 finom) ezüst 

1 prágai m. 13 latos 
(0-81 2''.. finom) ezüst 

1 prágai m. ISVg latos 
(0.843 4 finom) ezüst 

1 morva m. 13 latos 
(0-81 2 7á finom) ezüst 

1 morva m. 13 latos 
(0-81 2 \/3 finom) ezüst 

1 prágai m. 14Yj latos 
(0 906S^4 finom) ezüst 

1 bécsi m. 14^^3 latos 
(0-906 ^'4 finom) ezüst 



171-2419 



205-676 



213-583 



227-999] 



227-999 



229-408 



254-300 






* 1316: ^Marck letigen Silbers, Wiener GewichiSf fe für ain marck 
72 grozzer Brager P fenning oder 3 march altér Wiener Pfenning gewege- 
ner fur 2 march silbers.* (Idézi: Luschin. N. Zeitschr. VIII. 284. 1.) — 
1319: „Markeh silhers Wiennhr gewichtes, immer zwen und sibenzigk 
grozzer fehemischen phenning fur Hn igleich Markch.^ Austr. Inf. I. 245. 1. 

^ A cseh garasok első verését követő második évből való s egy 
későbbi forrásunk 64 garast mond a 2 fontos bécsi számítási márkával 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 397 

Kitűnik ebből, hogy Csehországban az 56 garasos — 
„királyi^-nak nevezett, tehát törvényes — számítási márká- 
val 1 márka ezüstön vesztett a bev&lió fél 4' 317 g-ot, ami 
a királyi kincstár pénzverés! jövedelméül szolgált. Viszont 
a Csehországban használatos sexagena és 64 garasos finom 
márka számítással, továbbá külföldön, Morvaországban, 
Lengyelországban és különösen Ausztriában csak bizonyos 
értéklevonás mellett volt a cseh garas ezüstre beváltható. 

A beváltási díj az apró dénárokhoz viszonyítva* 
csekély volt, mert a jó ezüstből vert, értékes cseh garast 
szívesen fogadták a szomszédos országokban is. 



Az Árpád-háznak 1301-ben történt kihalta után a 
magyar trón leányágra szállt. A viszálykodó trónkövetelők 
közül először Venczel, a hasonló nevű cseh király fia, lépett 
az Árpádok örökébe. Az ő rövid uralkodása alatt a cseh 
garasok (grossi, grossi Boemicales, denarii Boemicales")* 
hazánkba is utat találtak. Károly Róbert idejéből származó 
forrásaink szerint — különösen az ország északi felében — 
hamarosan kedvelt fizetőeszközzé lettek. 

A sokféle és igen különböző értékű aprópénz mellett 
az értékes garas igen nagy kelendőségnek örvendett s a 
XIV. század első évtizedeiből származó éremleleteinkben 
elég gyakoriak II. Venczel és János cseh királyok garasai.* 

azonosnak. Ez a számítás azonban helytelen s — mint fentebb már emlí- 
tettük — azon alapult, hogy Csehországban 64 garast számítottak 1 márka 
(de prágai márka) finom ezüstre, viszont Bécsben 2 font dénárt egy hécsi 
márka finom ezüstre. 

^ V. ö. erre nézve a 12. fejezetben a külföldi pénznemek beváltási 
illetékéről mondandókat. 

* ^Grossi Praghensi," 1308: Gentilis számadáskönyve : Mon. Vat. 
1/2.459.1.: „Boemini". 1317—1320: Mon.Vat.I/1. 18., 23— 27. 1. „Grossi 
[BohemicáUs].'' 1324, 1. Károly : Anjou. H. 143. ; 1326. Szepes: Schmauk. 
64.; 1332: Zichy. I. 391., 404.; 1334, Szabolcs m.: Anjou. m. 58. 1. 

' Zsolnán 300 db., Budakeszin 28 db., Pozsonyban 1 db., Sólyom- 
kőn 8 db. prágai garast találtak, Károly Róbert pénzei társaságában. 
N. K. 1907. 65. 1., 1908. 24. l, 1914. 19. 1., 1905. 15. 1. 



398 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az okleveles források többnyire egyszerűen garas- 
márkát^ vagy cseh garasmárkáfi említenek, más források 
azonban az egy márkára számított garasok mennyiségéről 
is adnak felvilágosítást.' 

Az 56 garasos prágai márka hazánkban — kezdetben 
Északnyugat-Magyarországon mint 36 cseh garasos „közön- 
séges ezüst'' márka^^ később 56 garasos budai számítási 
viárka^ néven általánosan használatba jött. Ezt az 56 



» Marca grossorum fdenariorumj, 1320. Szepes: F. VlII/2. 272. 

— 1321. Újvár m.: H. o. V. 97. — 1325. Szabolcs: Anjou. II. 222. — 
1327, Eger: Károlyi. I. 64. ~ 1327. L Károly (szövetség János cseh 
királylyal): F. Vin/3. 194. és Emler. Reg. Hl. 496. — 1328. Szepes: 
Weber. 6. — 1329. Újvár m.: Károlyi. 1. 72. — 1329. Eger: Károlyi. 

I. 70. — 1330. Szepes: Anjou. II. 467. — 1332. Sárospatak: Zichy. 
l.'d^. — 1332. Sághi konvent: F. Vm/3. m^. — 1332. Esztergom: Anjou- 

II. 581. — 1332. Lelesz: Zichy. I. 404. — 1334. Sárospaták: Zichy. 
I. 439. 1. — A W. VII. 146. lapon 1243. évi keltezéssel közölt oklevél 
dátuma téves (talán 1343-iki ?), mert 1243-ban, 60 évvel Venczel első 
garasainak verése előtt garasmárkáról nem lehet szó. 

' M. grossorum Boemicalium. 1328. Várad: Zichy. I. 309. — 

1329. Fárad: Anjou. U. 416. — 1.332. L Károly: Anjou. II. 616. — 
1332. Budafelhéviz: Zichy. I. 391. — 1336. L Károly: Anjou. III. 264. 1. 

' A forrásokban szereplő 40, 50, 56, 64 stb. garasos fehérvári, 
kassai, váradi stb. márkák által félrevezetve történettudósaink egy része 
abban a tévhitben él, mintha mindezeknek a számítási pénzeknek ugyanannyi 
különböző súlymárka felelne meg (v. ö. pl. Ereky: Mérték-, súly- és 
pcnzisme. Székesfehérvár, 1881. 158. 1. — Bohdaneczky Imre: Magyar- 
ország pénz- és súlyviszonyai az Anjouk alatt. Budapest. 76 — 78. 1. és 
Erdélyi László: Ph. Rendtörténet. X. 365. 1. stb.), holott ezek számi- 
iási tnárkák voltak, — A 64 garasos finom ezüst márka számítási márka 
jellegére már Belházy felhívta a figyelmet (A régi magyar pénzverési 
súlymértékek. 46 — 47. s köv. 1.). 

* 1317 — 1320: .Marcha communis argenti Boeminorum, 56 Boemi- 
nis grossis computatis pro marca," Rufinus számadáskönyve. Mon. Vati- 
cana. I/l. 23—24., 27. 1. (a győri egyházmegye területén). 

* ^Marca ad compotum (numerum) Budensem^ pro gual. marca 
56 grossis computatis.'' 1333: Anjou. III. 18. — 1335: F. Vin/4. 
90. — 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 183., 401. 1. (győri egyházm). 

— y,Marca ad numerum (compuium, rationemj Budensem*" v. 
„m. numeri (computi, rationis) Budensis.' 1322. Várad: Zichy. I. 210. 

— 1323. Várad: Zichy. I. 220. —^1330. I. Károly: H. o. II. 63. — 

1330. Szepes: Wagner. 128. — 1332. Buda: Anjou. II. 635. — 1333. 



A CSEH GARASOK ÉS ARAN\TORINTOK 399 

garasos márkát — mint elnevezéséből is kitűnik — 1 budai 
márka közönséges ezüsttel vették azonos értékűnek. 1 
10 pensás bécsi márka, mint láttuk, 1 márka közönséges 
ezüsttel egyértékben forgott s az 56 garasos márkát forrá- 
saink a 400 denáros vagy 10 pensás bécsi márkával azo- 
nosnak mondják.^ Az 56 cseh garas értéke meg is felelt 
1 budai márka közönséges ezüstnek, bár valamivel nagyobb 
értéket képviselt, 

56 cseh garas színezüsttartalma . 201*3592 g 
1 budai márka közönséges ezüst 
színezüsttartalma 196*43 „ 

lévén. 

A Morvaországgal szomszédos területen — Nagy- 
szombat vidékén — a 62 garasos régi morva márka hono- 
sodott meg, 62 cseh garasos márka néven, ezt a márkát 



Várad: Zichy. I. 407. — 1383. Pál orsz, biró: Anjou. m. 5. — 1335. 
L Károly: F.Vlll/4, 77. — 1335: Erdélyi kápt: Zimm.— Wemer. I. 469. 
Marca grossorum [boHemicalium] ad racioncm (compotum v. numerum) 
Budensem (v. racioniSf compoti v. numcri Budensis.) 1332. Csanádi kápt. : 
Zichy. I. 393. — 1332. L Károly: F. VIII/3. 620. — 1333. Pál orsz. biró: 
Anjou. m. 18. — 1333. Buda: Anjou. m. 40. — 1334: F. Vm/3. 727. — 1334. 
L Károly: Anjou. UI. 69. — 1335. Várad: F. VIII/4. 133. — 1335. 
Zichy. I. 474. — 1335: Anjou. m. 131. és 151. — 1336: Zichy. I. 491. 
— 1332—1337 : Mon. Vat. I/l. 41., 46. (váradi), 174., 180. (kalocsai). 
199., 226. (esztergomi), 337. (egri), 385., 400. (veszprémi), 303. 1. 
(pécsi egyházmegye). — „Marca grossorum [Pragensium] , 56 grossos 
pro m. qual. computando.*" 1327. 1. Károly (szövets. János cseh királylyali : 
F. VIII/3. 194. és Emler. Reg. III. 496. 1. — 1332—1337: Mon. Vat. 
I/l. 93., 97., 119. 1. (erdélyi egyházm.), 180. 1. (kalocsai egyházra.), 
219. (esztergomi egyházm.), 224. (váczi egyházm.^, 196. 1. (veszprémi). 

^ 1317 — 1320 (Rufinus): .marchas... Viennenses ad 400 Viennen- 
ses pro marcha, quarum quelibet valet 3Vs florenos auri'' és „marcha... 
communis argenti Boeminorum, 56 Boeminis grossis computatis pro 
marcha, quarum quelibet valet 3 florenos et dimidium auri.'' Mon. Vat. 
^1. 15—19., 25—27.; 23—24. 1. — 1329: „60 marcas, quamlibet 
marcam cum quinquaginta sex grossis vei cum decem pensis latorum 
Viennensium.^ Zichy. I. 333. 1. V. ö. még Anjou. I. 629., Zichy. I. 207., 
F. VIII/7. 200. 1. a hol a fizetés részben bécsi dénárokban, részben 56 
garasos márkában köttetik ki. 



400 MAGTAR PÉKZTÓRTÉNET 

két garas híján 1 budai márka finom ezüsttel azonosítot- 
ták, a melynek értékéül 64 cseh garast vettek feL^ 

A 62 garasos márka — mint Morvaországban — 
nálunk sem volt hosszú életű. Helyét a 64 garasos budai 
finom ezüst márka* foglalta el, a minek értékét a 64 garas 
csekélylyel haladta meg. 

1 budai márka finom ezüst színezüsttartalma 220^984 g 

64 cseh garas , 230-1248 „ 

volt. 

A Lengyelországgal szomszédos Szepességen — a 
210'4609 g-os szepesi márka súlyának is inkább megfelelő 

— 48 garasos lengyel számítási márka honosodott meg, 
48 garasos szepesi számítási márka^ vag>' — szepesi okleve- 
lekben — könnyű számítási márka néven.* 

48 cseh garas színeziisttartalma . 172'5936 g 
1 szepesi márka közönséges ezüst 

színezüsttartalma 168' 3687 „ 

volt, tehát a 48 garasos szepesi márka 1 szepesi márka 
közönséges ezüstnek felelt meg. 

' 1317 — 1320: , 10 marchas Boeminorum, computatis 62 Boeminis 
grossis pro qualibet marcha ..." .Boeminis grossis . . . qaorum 64 valent 
I. marcham ííni argenti, que valet 4 flór. aurí." Mon. Vat. I/l. 18. és 
27. 1. „marca flni arg. ad pondus Budense valet ím florenos." U. ott 
14—34. 1. 

« 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 18., 27. és 14—18. 1. (v. ö. az 
előző jegyzetet). — 1332 — 1337 (Berengár Jakab számadáskönyvében) : 
„marca ad rationem íini argenti." Mon. Vat I/l. 137., 142., 143. 1. ^voBioeL 
grossorum, quamlibet marcam cum 64 grossis computando.* U. ott 124. 1. 

— 1320: ,20 marcas de fíno argento vei cum grossis ad rationem 
fini argenti." Anjou. L 556. 1. 

• , Marcam quamlibet cum 48 grossis cofHputando," 1334. Újvár 
megye: Anjou. III. 77. — 1339. Veszprém: F. Vin/4. 401. — 1332—1337: 
Mon. Vat. I/l. 192—193., 203., 217., 226., 231., 234. 1. — 15Í5. Xn^tó; 
„unum fertonem... (3 részletben) ...4 grossos... 4'grossos... 4 grossos." 
Schmauk. 45. 1. — „Marca grossorum [denariorj numeri Scepusiensis* 
1343: Schmauk. 92. — 1349: Anjou. V. 259.— 1332—1337: ,48 grossi 
faciunt marcam Scipciensem." Mon. Vat. I/l. 226. 1. 

* ^Af, ad computum levem.** 1330. Szepesi comes: ,150 marcas 
ad computum levem'* Wagner. 128. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 



401 



A 48 garasos szepesi márka volt használatos az egri 
egyházmegye némely, a Szepességgel szomszédos, vidékén 
is.* Ezt nevezik egyes forrásaink kassai márkának,* 

Az országos számítási pénzzé lett 56 garasos budai 
számítási márka, a 62 garasos nagyszombati számítási 
márka, a 64 garasos budai íinom ezüst számítási márka 
és a 48 garasos szepesi számítási márka a hasonló összegű 
cseh, morva és lengyel számítási márkáknak receptiója és 
az ezüst mérlegelésére használatos hazai súlymértékekkel 
való relatióba hozatala útján keletkeztek. 

A külföldi pénz mindig bizonyos értékcsökkenéssel 
lévén csak ezüstre beváltható, az ezüst márka színsúlya 
mindig kevesebb a megfelelő garasmárkáénál, A külön- 
bözet volt a kincstár vagy a magánosok váltási nyeresége 
a ktilföldi pénzen.^ 



Számítási márka 


A vele egyértékűnek 
tekintett súlymárka 


Különbözet 
színezüst- 
grammokban 


és színezüsttartalmuk 


64 garasos finom ezüst 
márka=-2a01248g 

56 garasos budai 

márka =^ 201-8592 g 

48 garasos szepesi 
márka — 172-5936 g 


1 budai márka finom 
ezüst — 220-984 g 

1 budai márka közöns. 
ezüst — 196-43 g 

1 szepesi márka közöns. 
ezüst — 168-368 g 


9-140 
4-929 
4-225 



Nagj^áradon 1329-ben 50 cseh garast számítottak 
1 márkára.* Mi volt e számítási mód eredete, azt megálla- 
pítani nem tudjuk. Tekintve, hogy Váradon 1291 és 1296 



» 1332--1337: Mon. Vat. I/l. 203—207., 212—215., 327. 1. 

• 1332—1337: „Marcas Cassenses" Mon. Vat I/l. 317., 327., 
355 — 357. 1. — ^Marca [grossorum] computi CasseMsis." 1332. Várad: 
Zichy. L 385., 1338. János borsodi főesp.: Aiyou. m. 461. 1. 

• V. ö. a 12. fejezetet erről. 

^ „pro 8 marcis grossorum bohemicalium . . . quamlibet marcam 
ciim 50 grossis,' Anjou. II. 416. 1. 

Hóman: Magyar pénztörténet. 26 



402 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

közt a 10 (n5rilván bécsi) pensás, vagyis 400 denáros márka 
volt használatos/ valószínűleg oly számítási módra vezet- 
hető vissza, a mely szerint 8 dénár ért 1 cseh garast, bár 
a bécsi denármárka és az 50 garasos márka ezüstértéke 
éppen nem fedte egymást. 

400 bécsi denáros márka színsúlya 145*503 g 
50 cseh garasos , n 179' 785 , 

volt. 

Később, 1335 táján, az ország különböző vidékein 
más és más — 40, 50, 60, 66, 72 garasos — számítási garas- 
márkák jöttek használatba. ^ Mivel azonban ezek már nem 
cseh garasokkal^ hanem Károly Róbert magyar garasaival 
vannak összefüggésben, ismertetésük a magyar pénztörténet 
egy más fejezetébe tartozik. 



A XIV. század két első tizede — az interregnum 
és az olygarchákkal vívott polgárháborúk kora — a 
pénzforgalom terén is a legteljesebb zűrzavar képét 
mutatja. 

Az ezüstrúdvaluta fizetőeszközei — a finom ezüst 
márka és közönséges ezüst márka mellett, a melyek háromféle : 
budaiy szepesi és erdélyi súlyban mérettek — királyi * vagy 
magyar denárok^^ melyeket budai dénároknak^ is nevez- 



* Cod. Saec. XIV. Bécsi HofbiblioihckkéziraUára: 1062. sz. WOh 
lapon. A codexről v. ö. a 14. fejezetben mondandókat. 

' V. ö. az 1S32 — 1337. évi pápai adószedő számadásait. Mon. 
Vat. I/l. 41—372. 1. 

» Denarii regaUs. 1298: F. Vn/4. 245., 1317: Schmauk. 46., 
1326 : F. Vm/3. 57. 1. 

* Denarii ungaricales. 1325, Erdélyi kápt. : Zimm. — Werner. 
I. 397. 1. 

* Marca denariorum [monete] Budensium, 1294, Pécs: W. X. 
164. — 1301, Budafclhéviz : Anjou. I. 7. — 1329, Buda: F. Vm/6. 110. 
— 1346: Zichy. H. 207. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 403 

nek forrásaink, széles bécsi dénárok, magyar veretű kis 
bécsieky báni dénárok, régi báni dénárok, báni mintára 
vert királyi dénárok^ cseh garasok forogtak egymás mellett 
a magyar pénzpiaczon.^ A különféle pénznemeknek egy- 
máshoz és a különféle súlymértékekhez s veretlen ezüst 
márkákhoz való viszonya a legkülönbözőbb értékű számí- 
tási márkák — denármárkák, báni márkák, bécsi márkák, 
garasmárkák — keletkezését eredményezte. A pápai tized- 
szedők, a kik kötelességük teljesítése közben az ország 
minden vidékének helyi fizetési eszközével, súlymértéké- 
vel, pénznemével és számítási módjával kénytelenek voltak 
megismerkedni, mind kiemelik a magyar fizetőeszközök 
rendkívüli tarkaságát.* A kereskedőnek, adószedőnek s 
más e fajta, pénzzel sűrűn bánó emberfiának valóságos 
számolóművésznek kellett lennie, ha a Magyarországon 
divatos számítási módok, súlyok és pénznemek labyrinthu- 
sában a megcsalatás veszélye nélkül akart eligazodni. 

Károly Róbertnek, a későbbi nagy pénzreformátornak 
uralkodása első éveiben éppen elegendő gondot adott király- 
sága külső és belső ellenségeinek megfékezése. Az ország 
gazdasági ügyeinek rendbehozatalára csak később gondol- 
hatott és ekkor — először 1323-ban — fogott az áldatlan 
pénzverési viszonyok s általában a királyi pénzügy rende- 
zéséhez. Károly Róbert 1323-ban egy utolsó kísérletet tett a 
régi pénzrendszer megmentésére. Az uralkodó pénzválságot 
a denárrendszer alapján véghezvitt reformmal igyekezett 
leküzdeni. 1323 január 6-án Temesvárott kelt s az erdélyi 
káptalanhoz intézett oklevele szerint az ország rendéi azzal 
a kéréssel járultak eléje, hogy a királyi kamara rossz pénze 
(indebita moneta) által az ország lakosait érő sérelmet orvos- 

^ Az a korábbi feltevés, mintha a XIV. század első négeredében 
a hatalmas olygarcha, trencséni Csák Máté is veretett volna pénzt, a 
forrásokból nem nyer igazolást. V. ö. erről Hóman Bálint: 
Csák Máté állítólagos pénzverése és egy trieri oklevél (Turul, 1915. 
33—34. 1. 

» 1281—1286: Gerardus de Mutina, 1317-'1320 : Rufinus de 
Civinio, 1332 — 1337 : Jacobus Berengaríus et Raimundus de Bonofato. 
Mon. Vat. I/l. 1., 10., 38., 401. 1. 

26* 



406 MAGVAK PÉNZTÖBTÉNET 

Az 1323, évi reformok nem vezettek a kívánt ered- 
ményre. A kedvelt külföldi és régi belföldi pénzek, külö- 
nösen az értékes cseh garasok a forgalomból többé 
kiküszöbölhetők nem voltak, söt mellettük egy új külföldi 
pénznem — a firenzei arany (florenus) — forgalma 
is mind nagyobb méreteket öltött. 

A középkori Európának — a Karolingok korában 
megalapozott — félezredéves ezüstpénzrendszere a XIV. 
század elején utolsó óráit élte. A XIII. század második felé* 
ben Itáliában — először 1252-ben Firenzében — , majd 
Francziaországban aranypénzeket kezdtek verni, a melyek 
— - főkép a firenzei arany — rövidesen egész Európában 



140. Firenzei aranyforint. 

keJvelt fizetési eszközzé lettek. A firenzei aranyak 
hazánkban már IV. László idején feltűntek.' 

.4. változó értékű kis ezüstpénzek forgalma és az 
aranynak a XIV. század első negyedében bekövetke- 
zett értékemelkedése magukban is érthetővé teszik az 
aranyforint meghonosodását. 1 320 után forrásaink mind 
gyakrabban emlegetik az aranyforintot.* Nem kis részük 
volt ebben a XIII. század utolsó két évtizede óta hazánkban 
megfordult pápai tizedszedöknek, kik a fizetéseket leg- 
inkább aranyforintokban szerették kapni. 



' 1282 : ,100 Jhrmis per centum denarios enumerando.' W. IX. 
338. I. (1272—1290 kJ: F. V1I,5. 425. 1. — A F. IV/3. 26. \.-an IStiO, 
F. VIll/I. 79. és VI/2. 305. l.-on 1301 dátummal közíilt oklevelet 1360, 
iUetve 140t-ból valók. V. ö. Karácsonyi: Hamis oki. 56. és 6S. 1. 

' 1317—1330: Mon. Vat. l/l. 14—38. I. 1323: Zimm.— Wemer. 
I. 378. 1325: F. Vin/2. 658. 1. 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 407 

Az arany- és nagy ezüstpénzek, a forint és a garas, 
foi^almának növekedésével a kis ezüstpénz, a dénár lassan- 
ként teljesen háttérbe szorult. Hovatovább világossá lett, 
hogy a középkori denárrendszert fenntartani nem lehet. 

Az állandó és nagyobb érték mellett, az aranypénz és 
a garas főelönye az volt, hogy használatuk lehetővé tette 
a kor fejlellebb gazdasági viszonyai, ae élénküld kereskedelem 
és a fejlődő városi élet mellett immár túlhaladott és nehéz- 
kes ezüstrúdvaluta teljes kiküszöbölését. 

Károly Róbert éles szemmel ismerte fel a pénzverés 
rendezetlenségében rejlő gazdasági károkat és 1325 táján 
hozzáfogott a pénzverés ügyének végleges rendezéséhez. 



(C. N. H. II. l,i 

Hl. Károly Róbert aranya. 

A firenzei aranyak mintájára — korábban vala- 
mennyi német uralkodónál, egyidöben János cseh kirélylyal' 
— 1325-ben vagy 1326-ban aranypénzt kezdett veretni. 

A ,magyar aranyai* először egy — eddig tudtom- 
mal fel nem használt — morva forrás emliti. Konrád 
olmützi püspök 13'-iH. évben kelt végrendelete szól: „de 
tíonaginta aureis monete regis Ungarie."* 

Néhány évvel később garasokat is veretett a cseh 
garasok mintájára. 

■ A cseh király l325-\ien vetetett e\6azöt aranyforintokaL V. ö. 
Inaraa— Sternegg, UI/2. 408. 1. 

' Cod. d. .Morav, VI, Z43. 1. — A zégiébi káptalannak 1315. évi 
oklevele, a melybeo .pro 276 florenis puri auri nngaricalis, veii et iusti 
pooderís' adnak el (Tk. Civ. I. 89. 1.), magyar aranyból vert forintról 
sióL Ez tirensei pénz volt, de az aranyat tiozzá az aranyban bővelkedő 
Magyaiofszágról vették. 



408 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A magyar király garasait először 1333-ban említi 
egy forrásunk^ és az 1335-iki pénzszerződés már mint az 
előző évben is vert pénznemről szól a garasokról.* 

Els6 veretesük idejét 1328- vagy 1329-re kell tennünk, 
mert Károly király 1328-ban ruházta fel KörmÖczbánya 
városát a csehországi Kuttenbánya (Kuttenberg) szabadsá- 
gaival.' Tudjuk pedig, hogy a cseh garasokat Venczel 
király ideje óta verték Kuttenbergben, a miből joggal követ- 
keztethető, hogy Károly éppen garasok verése végett hoza- 
tott innét gyakorlott cseh (vagj' talán olasz?) pénzverőket. 



(C. N. H II. 3,1 
142. Károly Róbert garasa, 

mint Venczel annakidején Kuttenbergbe. Ezek persze csak 
régi szabadságaik és kiváltságaik megliagyása mellett voltak 
hajlandók hazánkban megtelepedni. A garasok 1335-nél 
korábbi időben való verését bizonyltja az is, hogy Károly 
korából öt eltérő garas-typust (C. N. H. II. 3—7. sz.) isme- 
rünk, noha Károly azok használatát 1338-ban már isméi 



' 1333. Pál országbíró: ,tiO marcas ad numerum Budenssm cum 
grossis boemicalibus vei regalihiis.- Anjou. III. 18. 1. A F. VI/2. 152. 
lapon közölt 3 állítólag 1296-il(i oklevél óbudai garasmitiiit' említ. Ez 
időben azonban aemcsak hazánkban, hanem még Cseborsiágban sem 
vettek garasokat. Ai oklevél tehát vagy hamis, vagy a keltetése tives. 

' .Grossos ad modum grossomm nosfromm anno iam elapso per 
cives Budenses /aÍTicaioriiw." Szekfú. T. T. 1911. 7. 1. 

* .In ceteriá autem omnibus eisdem libertatíbus, quibus bospite« 
de Kutumbánya, regni Bohemie cxistunl, üdém hospites nostri perfnian- 
tur.' F. Vin/3. 295. 1, 



A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 409 

eltiltotta^ és hogy az 1332 — 1337. évi pápai tizedlajstrom 
régi magyar garasokat említ.* 

Az ériékpénzül vert aranyak és garasok mellett Károly 
továbbra is veretett dénárokat és ezek félsúlyában obolu- 
sokat. Ezek az apró ezüstpénzek az 1335—1342 közt kötött 
pénzszerződések szerint Va" részig égetett (0*666 finom) 
ezüstből verettek s valódi értéküket messze meghaladó 
névértékben forogtak,^ tehát az aranyforint és ezüstgaras 
mellett a váltópénz szerepét töltötték be. 

Az aranyforintok és magyar garasok verése s ezzel 
egyidejűleg a dénárok és obolusok váltópénzzé sülyedése 
a középkori törvényes ezüstdenárvaluta s evvel egyetem- 
ben a gyakorlati ezüstrúdvaluta bukását és egy új^ a 
kettős valután alapuló, pénzrendszer bevezetését jelenti. 

Az ezüst, mint fizetési eszköz, második helyre szorult 
az arany mellett s főpénzdarabbá az aranyforint lett. 

Az 1325 és 1342 közt végrehajtott nagy pénzreform. 
Károly Róbert aranyainak és garasainak részletes ismer- 
tetése már kívül esik tárgyunk keretén. A XIV. század 
közepe óta Európaszerte ismert és kedvelt, kitűnő súlyban 
és finomságban vert, sőt értékben magát a mintául vett 
firenzei aranyat is felülmúló „magyar aranyforint*^ verése 
egy új korszaknak, a magyar pénztörténet fénykorának kez- 
detét jelöli. 

^ „ut nullus cum grossis fórum facere presumpmat.* Szekfű. T. 
T. 1911. 21. 1. 

' „bl grossos antiquos de Hungária." Mon. Vat. I/l. 403. 1. 

' V. ö. az 1335., 1336., 1338. és 1342. évi szerződéseket. Szekfű. 
T. T. 1911. 7—25. 1. 



A 



TIZENKETTEDIK FEJEZET. 

A PÉNZVERÉSI REGALE.' 

A pénzverést jog eredetében az államhatalom eUen- 
őrző ténykedésére vezethető vissza. Az ókori államok pénz- 
verési joga a kereskedelmi forgalomban használatos fizetési 
eszközöknek állami ellenőrzéséből fejlődött ki. Czélja a 
visszaélések meggátlása volt. 

Később — a középkor folyamán — a pénzverési jog 
nemcsak egyik legféltékenyebben őrzött felségjoggá, hanem az 
uralkodó háztartásának egyik fontos jövedelmi forrásává 
is lett. A pénzverés jogának gyakorlása, maga a pénzverés ^ 
költségekkel járt, a mely költségek megtérítése a pénzt 
használó országlakosok terhére esett. 

A pénzverési illeték levonása a középkorban kétféle 
formában történt. A törvények és szabályok előírták a súly- 
egységből (font, márka) veretendő pénzdarabok számát. 
A Karoling-korban a magánosok által beadott aranyat és 
ezüstöt verték pénzzé a királyi pénzverőházban. A törvé- 
nyes előírás szerint megtörtént pénzverés után a kivert pénz 

^ IRODALOM : A pénzverési regáU kialdkúlásáról és a pémújitási 
rendszerről: Ehebcrg, K. Th. : Über das áltere deutsche Münzwesen 
und die Hausgenossenschaften. (Schmoller's Staats- u. Socialwissea- 
schaftl. Forschungen II. 5. Leipzig, 1879.) — Luscfain: Alig. Münz- 
kunde. 212 — 213. 1. — Inama — Sternegg: Deutsche Wirtschafts- 
geschichte. II. 414—417., III.2. 369—370. 1. — Krajner, Emerich v.: 
Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungarns. Wien, 1872. 703 — 720. 1. 
— Thallóczy Lajos: A kamara haszna története. Budapest, 1879. — 
Kerékgyártó Árpád: A műveltség fejlődése Magyarországon. I. Buda- 
pest, 1880. 390—396., 468—475. 1. — Illés József: As Anjoukori 
társadalom és adózás. Budapest, 1900. 49—55. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 41 1 

bizonyos ^U-éX levonták a kincstári költségek fejében, mint 
jogos pénzverési illetéket, a többit kézhez kapta a nyersanyag 
beszolgáltatója. Ez lehetett a szokás hazánkban is a XI. század 
folyamán, ha ugyan Jehúdah-há-Kóhen mainzi rabbinak a 
XL század közepéről származó döntvénye értesítését hite- 
lesnek vehetjük. E szerint ug^'anis egy magyarországi zsidó 
engedélyt kért és kapott volna a magyar királynétól, hogy 
részére a pénzverő főnöke 100 fontnyi dénárt veressen az ő 
saját ezüstjéből.^ 

Később, a XI. századtól kezdve Európaszerte a kincs- 
tár vagy a pénzverők tulajdonát képező érczanyagot dol- 
gozták pénzzé. Egy súlyegységből azonban nem a törvénye- 
sen előírt számú, hanem annál valamivel több pénzdarabot 
vertek. Viszont az országlakosok az előirt számú pénzdarabot 
voltak kénytelenek elfogadni, egy súlyegység értékében. 
A tényleg vert pénzdarabok és az előírt számú pénz- 
darabok mennyisége közti különbözet szolgált pénzverési 
illetékül.* 

Mindkét módszer mellett volt valamelyes haszna a 
kincstárnak, részben a pénzverési illetéknek a tényleges 
költségeknél magasabban történt megállapítása, részben 
azáltal, hogy a pénz a forgalomban tiszta arany- és ezüst- 
értékben forgott, noha kevert — bár kezdetben igen finom 



' Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország 
történetéhez. Budapest, 1881. 45—46. 1.: .S. engem Hagarországban 
rábírt, beszéljek az ő érdekében a királynéval, adna parancsolatot a 
pénzverő főnökének, hogy S.-nek, ennek saját ezüsijéből, egész száz 
fontig filléreket veressen...*, , beszéltem a királynéval s ez a pénzverő 
főnökének megparancsolta, hogy S. számára a filléreket veresse." — Arra 
nézve, hogy Hagarország alatt a héber források hazánkat értik, v. ö. 
Kohn érvelését: u. ott 144 — 159. 1. 

' Példákkal világítva meg a dolgot: Pipin idején egy font ezüst- 
ből 22 solidust, vagyis 264 dénárt vertek, de a magános, a ki 1 font 
ezüstöt adott be ki verésre, csak 21 solidust, vagyis 252 dénárt kapott 
vissza, a pénzverési illeték tehát 12 dénár, vagyis 4'55% volt. (Soetbeer: 
Beitráge. Forschungen z. deutschen Geschichte. IV. Göttingen, 1864. 273. 1.) 
A XI. században 252, 264, 300 stb. dénárt vertek egy fontból, de a 
forgalomban 240 dénár szerepelt 1 font értékében. A különbözet — 12, 
24, 60 stb. dénár — volt a pénzverési illeték. 



4 1 2 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

keverésű — nemesfémből veretett. E haszon, mint pénz- 
verést haszon vagy pénzverést nyereség (Münzgewinn), az 
uralkodói jövedelmek egy része, de igen csekély része volt. 

A X. században megindult s a XI. században 
rohamosan fejlődő pénzrontás abban nyilvánult, hogy az 
uralkodók és a pénzverés jogával — kiváltságok révén — 
felruházott pénzverő urak mindjobban eltávolodtak az eredeti 
törvényes Karoling-kori pénzlábtól és 1 fontból — 240 dénár 
helyett — mindig több és több dénárt, 300, 360, 420, 480 
darabot is verettek, a forgalomban azonban továbbra is 
240 dénárt számítottak egy fontra. A pénzverési illeték 
az uralkodó méltányos és jogos haszna így lassanként 
50 — 1007«-os teherré növekedett. A pénzverési illeték 
elvesztette illeték jellegét s indirect adóvá alakult át. A 
pénzverési jog ezáltal regálévá, a királyi jövedelmek egyik 
fö forrásává, a pénzverési haszon rendes királyi jövede- 
lemmé lett. 

A pénzverés jogának anyagi kihasználása nem merült 
ki a súlyegységből vert pénzdarabok számának folytonos 
emelésében. A XI. század folyamán — a források értesítése 
szerint először Csehországban s nem sokkal utóbb nálunk 
is I. András és Salamon korában — a periódusonként 
való pénzújitás vagy kényszerpénzváltás rendszere (reno- 
vatio monetae, reluitio monetae, mutatio monetae) lépett 
életbe} 

A pénzváltás (cambium) joga — a veretlen érez, 
valamint a régebbi uralkodók és az akkori uralkodó régebbi 
kibocsátású és forgalomból vont pénzei beváltásának joga 
— régidők óta a királyi pénzverők kiváltságai közé 
tartozott. 



^ Pauler Gyula (id. m. I. 507. 1.) a pénzújitások első uyomait 
Kálmán király idejében keresi. „Azóta van — írja — királyainknak az 
az aránylag sokféle pénze." Thallóczy Lajos (A kamara haszna tör- 
ténete. 21. 1.) — az első okleveles adat a nyereség czéljából végre- 
hajtott pénzbeváltásra III. Béla korából lévén — ezidőtájra teszi a pénzújítási 
rendszer kezdetét. Pénzleleteink tanúbizonysága alapján ezt az időpontot 
jóval korábbra, I. András és Salamon korára kell helyeznünk. V. ö. a 
II. rész 4. fejezetét. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 413 

Törvényes érczpénzt csak az uralkodók és a pénzverés 
jogával kiváltságképen felruházott tartományurak verethettek. 
A pénzverő hatalom szigorúan őrködött saját területén az ő pén- 
zének kizárólagos forgalma felett. Teljes névértékben csak az 
uralkodó és tartományúr helyi pénze forgott. Minden más, kül- 
földi pénz és a veretlen érez is csak névértéken, sőt valódi érté- 
ken alul, bizonyos értékveszteséggel volt forgalomba hozható. 

A vásárokon az oda kiszálló pénzverők, a nagyobb for- 
galmú kereskedő- és pénzverőhelyeken a pénzverőházakban 
ugyancsak a pénzverők váltották be magánosok, kereskedők és 
termelők, veretlen érez és régi pénz készletét új, törvényes ércz- 
pénzre, természetesen bizonyos jogos — a pénzverési ille- 
téknek megfelelő s avval azonos természetű — pénzváltási 
illeték levonása mellett. Ez a régi gyakorlat volt az alapja 
a nemzetgazdasági szempontból szerfölött káros és követ- 
kezményeiben, mint láttuk, súlyos gazdasági sülyedésre 
vezető pénztíjítási, vagy helyesebben kényszerpénzbeváltási 
rendszernek. 

A pénzverő fejedelmek — mértéktelen nyerészkedési 
vágytól hajtva — nem elégedtek meg a könnyebb súlyú 
pénzek verésében rejlő jövedelmi forrással, hanem a pénz- 
verési jogot tisztára mint jövedelmük gyarapítására szolgáló 
eszközt fogták fel s időnként — kétévente, évente, sőt 
évenként többször is — új pénzt bocsátottak ki, a melynek 
forgalombahozatalával a régebbi kibocsátású pénz értéke 
devalválódott.^ Az alattvalók, sőt az országon keresztül- 
utazó idegenek is, kötelesek voltak külföldi és régi pénzei- 
ket bizonyos értéklevonással új s igen gyakran silányabb 
minőségű, értéktelenebb pénzre beváltani. 

1 Csehországban a XI. század közepe óta évenként többször, rend- 
szerint kétszer volt pénzkibocsátás. Voigt, Audactus: Beschreibung der 
bisher bekannten bóhmischen Mfinzen. II. 22. 1. Luschin: Alig. 
Münzkunde. 219. 1. — Francziaországban is évenként többször bocsátottak 
ki pénzt. Sziléziában és Lengyelországban évenként három pénzkibocsátás- 
ról tudunk. Németország legtöbb pénz verőhelyén, így Bécsben is meg- 
elégedtek az évenkénti pénzkibocsátással. V. ö. Luschin: Alig. Münz- 
kunde. 218—226. 1. Eheberg id. m. 65—70. 1. Thallóczy: 
id. m. 3—6. 1. Inama— Sternegg id. m. m/2. 369. 1. Luschin: 
Die Wiener Pfenninge (N. Zeitschr. VIIL 265—266. 1.}. 



414 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A kincstárra nézve teljesen közömbös volt, vájjon az 
alattvalók s a külföldi utazók és kereskedők méltányos 
illetéknek, avagy igazságtalan tehernek, zsarolásnak minő- 
sítik-e a pénzváltásból eredő kamarai hasznot? A pénzúji- 
tási rendszer lényege és czélja az volt, hogy a kincstárnak 
évente bizonyos meghatározott jövedelme legyen belőle, 

A pénzújításból származó jövedelmet még tetemesen 
fokozták — különösen a X1I~XIII. században — avval, 
hogy a pénz súlyát, a pénzezüst finomságát s vele az új 
pénz értékét is fokozatosan leszállították.^ A „fe>á/;^//wf#f ís- 
pénzverés"" -nek ez a divatja a XII. században, II. Béla ide- 
jén nálunk is szokásba jött. 

A középkorban „pénzváltás" alatt háromféle müvelet 
értendöy ú. m.: 

1. a régebbi uralkodók pénzeinek és az uralkodó 
fejedelem régebbi kibocsátású pénzeinek, 

2. a veretlen ezüstnek, esetleg aranynak, 

3. a külföldről — kereskedők és keresztülutazó ide- 
genek útján beözönlő — idegen pénznek 

új kibocsátású, törvényes hazai pénzre való beváltását. 

Mindhárom műveletből folyó jövedelmet egyaránt 
pénzváltási nyereségnek nevezzük. 

A pénzújítás rendszere hazánkba — mint láttuk — 
már a XI. század közepén utat talált. Nem tekinthető vélet- 
lennek, hogy nálunk már ebben az időben és szemben 
Béla és Géza pénzverésével éppen András és Salamon 
acceptálták a pénzújítás rendszerét, a mikor Európaszerte 
csak Csehországban volt kimutathatólag divatban. I. András 
leánya és Salamon nővére, Adelhaid herczegnő, a morva 

^ A pénzek belső értékének csökkentése, a hamis vagy rossz 
pénz verésének felhasználása a királyi jövedelmek gyarapítására főkép 
Francziaországban divatozott, de szokásban volt Angliában és a oémet 
tartományokban is. V. ö. Clamageran: Histoire de l'impöt en Francé. 
I. Paris, 1867. 216., 248—249., 261. és kül. 300—304. 1. Vocke: 
Geschichte der Steuern des britischen Reichs. Leipzig, 1866. 275 — 277. 1. 
Luschin: Alig. Münzkunde. 222 — 225. 1. Inama — Sternegg. II. 
415. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 415 







Vratiszlávnak, a későbbi cseh királynak volt felesége. E 
rokoni kapcsolat magyarázza meg a cseh rendszer magyar- 
országi meghonosodását. 

Salamon, Szent László, Kálmán és II. István 
kétévenként, II. Béla óta pedig összes uralkodóink éven- 
ként új pénzt bocsátottak ki. 

„Az új pénz ideje'" (tempus novae monetae),' vagyis 
a kötelező pénzbeváltás ideje évenként hat hétig tartott, 
márczius 15-től (vagy virágvasárnapjától) Szent Györgyig.* 
Ez idő alatt a kamaraispánok, illetve embereik az egész 
országban szertejártak és forgalomba hozták az új pénzt, 
a melyet az ország minden lakosa köteles volt elfogadni, 
illetve a pénzváltási időszakban bizonyos mennyiségű új 
pénzt beváltani.'* 

A kamaraispánok és közegeik ez időszakban úgy a 
királyi birtokon, mint a nemesek és egyházak birtokain, 
autonóm községekben és városokban megjelenhettek és 
követelhették a régi pénznek új pénzre leendő beváltását. 



^ ,Tempore nőve moneto." 1255 és 1278: Orsz. Levéltár. D. O. 
398. és 1011. sz. oklevelek. (Kiadva: F. IV/2. 310. és W. IX. 204. 1.) 

' 1265: „12 denarios novos, quorum solucioaem facéré debent 
et comptere usque festum S. Georgii omni anno.* (Iványi Béla: Szá- 
zadok. 1909. 878—881. 1. Téves szöveggel és dátummal: W.XI. 499—502.) 

— 1271: „Deinde singulis annis in Ramis Palmarum monetam nostre 
camere regié cum omni reverentia suscipere tenebuntur et solenniter 
permittere currere secund um jus, vigorem et lucrum camere regié cam- 
biare universaliter tenebuntur (t. i. hospites de Scepus), ita quod comes 
camere vei sui officiales, quos ad hoc depuiaverii^ altero dimidio menscj 
sive sex hehdomadis plenam hábeant potestaiem cambiandi," Wagner. 
191. 1. — 1321: „denarii... camere nostre növi nonnisi sex septimanis 
in medio ipsorum currere debent et cambiri." Thallóczy id. m. 148. 1. 

— igy volt ez külföldön is. Strassburgban hét hétig, Brandenburgban 
két hónapig, Ausztriában három hétig (Eheberg id. m. 70 — 76. 1.), 
Morvaországban tizenkét hétig {1243: ,Post renovacionem monete infra 
XIL ebdomadas . . .' Cod. d. Morav. III. 17. 1.) tartott a pénzváltási 
időszak. 

> A pénzváltási kötelezettségről v. ö. az 1298 : XXXVni. és XXXIX. 
t. ez. szigorú intézkedéseit és alább a váltságról mondottakat. 1335-ben 
minden porta 3 nehezéket (pondus), vagyis 25 dénárt volt köteles bevál- 
tani. Szekfű. T. T. 1911. 9. 1. 



416 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A közigazgatási hatóságok — nemesek és egyházak bir- 
tokain a vármegye ispánja/ szabad községekben, váro- 
sokban és egyes kiváltságolt egyházak birtokain^ a melyek 
a comes hatósága alól mentesek voltak, a városi tanács,* 
illetve maguk a birtokosok' — kötelesek voltak a pénz- 
beváltást előmozdítani és a kamaraispán közegeit műkö- 
désük közben hathatósan támogatni. A kamaraispán közegei 
mellé rendelt vármegyei és városi ember egyúttal ellen- 
őrzője is volt azok lelkiismeretes működésének, a mit 
az is bizonyít, hogy a kiváltságok megkövetelik ezeknek 
jó hírét és vagyonosságát. 



^ A vármegye ispánjának pénzváltási ügyekben való hatóságáról: 
1222 : Kn. M. I. 233. L 1231 : Kovachich. Sylloge. 5. 1. 1274 : H. o. 
VI. 196. I. 1291 : ,Et si monetam nostram in regno nostro currere facere 
voluerímuSyde qualibet provincia quatnor bonihomines cumcomiteparocbiali 
ipsam monetam nostram currere faciant et quambiri." Kovachich. Sylloge. 
20. 1. V. ö. a vasmegyei határőrök kiváltságlevelét, mely szerint : „cum deci- 
matoribus vei moneiariis johagio casiri honé fafftf, possessionem kabens 
mittatur,* H. o. VIII. 128. 1. 

' 123S. Nagyszombat: .Cum nummulariis autem serviens comitis 
parochiani vei cuiuscunque alterius, non incedat, sed vülicus tnoneiam 
regiam in eadem villa procuret et iuxta legis constitutionem célchris 
habcaiur.*' F. IV/1. 133. 1. 1244, Budavár: .Item homo magistrí tavar- 
nicorum nostrorum non debeat stare cum monetaríis inter ipsos, sed 
unus ex ipsa villa fide dignus ülis associetur, qui super receptioné mo- 
nete regalis curam habeai pervigilem et undiqne diligentem." F. IV/1. 
328. 1. 12Ö5. Beszterczebánya : »Circa renovadonem monetarom nammu- 
larii ad eos venientes septem diebus pretexta nőve monete nnüam in 
ipsos habebunt potesfaiem, elapsis verő ipsis 7 diebus, omnem habebunt 
iurisdictionem, quam habent in Strigonio vei in Buda (ha t i. e 7 nap 
alatt a város lakossága nem tett eleget pénzváltási kötelezettségeinek). 
Kn. M. I. 427. 1. 1279. Vasvár: ,cum monetarii nostri ad fórum ipso- 
rum hospitum nostrorum accesserínt, causa concambii faciendif 'komkum 
villici fide dignum sibi in socium assumant, sub cuius testimonio super 
curru monete in ipsa villa secundum ordinationem a nobis ipsis mone- 
taríis traditam procedant." F. V/2. 527. 1. 1291, Pozsony: .Item mone- 
tarios nostros precedat homo iudicis de ipsa civitate, qui eam faciet 
celeríter acceptarí, exclusa potestate comitis parochiani.* F. VI/1. 110. 1. 

» Ez tűnik ki a pannonhalmi apátság 1267- és 127a-ikí oklevelei- 
ből, melyek szerint a pénzügyekben is az apát vagy a király ítélt. Ph. 11. 
231. és 333. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 4 1 7 

Az Új pénz csak a pénzbeváltási időszakban birt teljes 
névértékével. Ekkor volt teljes érvényű (celebris estmoneta).^ 

A 6 hét elteltévely Szent György napján az új pénz 
veszteni kezdett értékéből s ez az értékcsökkenés folyton 
fokozódott a következő pénzkibocsátás idejéig.* Ez időtől 



' 1255 : „dum celebris est ipsa moneta." Orsz. Lt. D. O. 398. és 
1011. sz. 1238: ,iuxta legis constil útion em celebris habeatur* (t. i. mo- 
neU regia). F. IV/1. 133. 1. 1298: XXXVII. t.-cz. »per totum regnum una 
regalis et celebris sit moneta.* Kovacfaich. Sylloge. 39. 1. 

' Az új pénznek e fokozatos értékcsökkenése és a fent jelzett ter- 
minusok helyessége világosan kitűnik forrásainkból. 1255 és 1278 : „Item 
tempore nőve monete, dum celebris est ipsa moneta . . . cum autem denarii 
incipient descendere . , ^ Orsz. Ltár. D. 0. 398. és 1011. — 1265: „12 
denarios novos, quorum solucionem facere debent et comptere usque festum 
S. Georgii omni anno, que si usque dictum festum non solverit, extunc sőlvei 
duo pondéra denariorum cum staieraj* (I v á n y i : Századok. 1909. 878 — 
881. Wenzel téves szöveggel és 1261-iki keleUel: XI. 499—502. 1.) Vagyis 
Szent Györg3rig 12 dénár ért 2 pondust, azontúl a dénárokkal súly szerint 
fizettek. 1248 : ^ipsi singulis annis ratione census 40 marcas in monetis 
domini regis cum eadem celebritate, secundum magis et minuSf sicut se qua- 
litas iemporis obiulerit , in festő S. Michaelis . . . solvere teneantur* (F. IV/2. 
35. l), a minek értelme az, hogy a 40 márka fejében annyi dénárt fizessenek, a 
mennyi a pénz Szent Mihály- napi értéke szerint 40 márkára megy. Az 1255-iki 
és az 1248-iki oklevelekre már K r a j n e r felhívta a figyelmet, a ki elsőnek 
állapította meg, hogy az új pénz fokozatos értékcsökkenésen ment keresz- 
tül, éppen az 1255. évi oklevél alapján. „Ich glaube*, mondja, .die obige 
Stelle aus der Urkunde des Königs Béla des 4-ten vom Jahre 1255 be- 
sagt . . . dass bei der Anndherung des Termins des Geldwechsels die alté 
Münze in Ungam ein Vieriel an Werth verlor, wievicl mag sie am Tagé 
der wirklichen Einwechslung verloren habén ? Diese hier vorgetragene 
Bemerkung ist mein Gedanke, ich habé sie nirgends gelesen. Aber ist sie 
wahr ? oder ist sie nur eine Vermuthung? dasmögen andere entscheiden.*' 
(Id. m. 709. 1.) Később E h e b e r g kutatásai a német pénztörténet terén 
teljes mértékben igazolták a magyar jogtörténeti irodalom e régi mun- 
kásának megfigyelését. Németországban — egyes helyeken — szabály- 
zatok írták elő, hogy mennyivel csökken a pénzértéke bizonyos időközök- 
ben. Brandenburgban például július 25-től szept. 29-ig 24Vs» szept. 29-tő^ 
nov. n-ig 25Ví, nov. 12-től decz. 25-ig 26Va, decz. 25-től febr. 2-ig 27 Va, 
febr. 2-től bőjtközépig 28 Va, ettől május l-ig 29V8, máj. 1-től júl. 25-ig SOVg, 
majd 31 Va schilling forgott 1 márka értékben. E h e b e r g id. m. 75 — 76. 1. 
^DuTch die jührlich sich wiederholende Verrufung erlitten die neu aus 
gegebenen Pfennigé vom Tagé ihrer ersten Ausgabe an schon durch den 
blossen Zeiiáblauf eine Entwertung." (Luschin : Alig. Miinzkunde. 221. 1.) 

Hóman: Magyar pénztörténet. 27 



418 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

kezdve a kamaraispán már nem követelhette a beváltási,^ 
csak oly esetben, ha valakit tilalmas régi vagj' külföldi 
pénzek használatán kapott.^ 

A pénz értékcsökkenése mindjárt a beváltási idő eltelte 
után igen nagy volt. Míg Németországban az egész év alatt 
érte el a 25*/o-os értékdevalvatiót, nálunk már Szent Györg}' 
után 25'/akal kevesebbet ért az új pénz.^ 

Az évenkénti pénzkibocsátás rendszere lévén ér\^ény- 
ben, a pénz egy esztendeig^ húsvéttól húsvétig volt forga- 
lomban,^ Ez egy év alatt a pénz értéke — már Szent 
György napján 25%-kal csökkenvén, — fokozatosan lejebb 
szállt. A legközelebbi pénzkibocsátás idején már csak 5(f q 
értékveszteséggel váltották be új pénzre, A pénzváltók 2 régi 
dénárt vettek 1 új dénárért. * Később, a XIV. századi pénz- 
refoimok idején már csak 33% volt az évi értékveszteség.* 

^ 1271 : „finito autem tempore sex hebdomadarum, expresso supe- 
rius, comites camere surgent de cambio, cessante omni vigore eonindem/ 
F. V/l. 132—135. 1. 

' V. ö. a keresztesek pénzváltási kötelezettségéről alább idézett 
forrásadatokat, az Anjou-kori szigorú tilalmakat és a némef analógiákat. 
Eheberg id. m. 70. 1. 

' 1255. és 1278: „Item tempore nőve monete, dum celebrís est 
ipsa moneta de mensura quatuor garlarum unum denarium recipient, cnm 
autem denarii incipient descendere, pro iribus garlis unum denarium.* 
Orsz. Lt. D. o. 398. és 1011. sz. Az 1265. évi oklevél szerint Szent 
Györgyig 12 dénárt fizetnek a liptóiak az új dcnárokból, ezután 2 pondus 
dénárt mérlegelve. (Iványi. Századok. 1909. 879. 1.) 

^ 1222'iki aranybulla: ,Item nova nostra moneta per annum obser- 
vetur, a Pascha nsqne ad Pascha". Kn. M. L 235. 1. — 1271 : «ipsa 
moneta . . . curret per toium annum^ usque ad revolutionem nőve mo- 
nete.« Wagner. 191. 1. 

^ 1265 : „trés novos denarios vei sex [vetjeres." Iványi. Századok, 
1909. 880. 1. Wenzelnél tévesen .sex stateres*. Ebből Balogh 
Albin (A magyar pénz története. 1912. 38. 1.) azt következteti, hogy 
„stater^-atk nevezett széles dénárok lettek volna hazánkban forgalomban, 
a mi természetesen szintén tévedés. 1323: .pro 2 antiquis banalibus 
similiter unus novus denarius (t. i. ad pondus denarlorum banalium 
antiquorum fabricatus) . . . cambiantur." Anjou. IL 60. 1. 

* 1338 : .pro tribus ponderíbus antiquarum monetarum ... in sta- 
tera ponderando, dabit ex eisdem denariis duo pondéra, levando simi- 
liter in statera." Szekfű. T. T. 1911. 17. 1. 



í 



A PÉNZVERÉSI REGALK 419 

Az Új pénz kibocsátása és a régi pénz kényszerbevál- 
tása tetemes jövedelmet hozott a királyi kincstárnak^ mert 
minden új dénárért két avval egyértékű vagy jobb régi 
dénárt kapott vissza. A pénz tulajdonosának vesztesége 50%, 
de a királyi kantara nyeresége 100% volt, A pénzváltási 
haszon még ennél is nagyobb volt a XII. század első felében 
és II. András idején, a mikor minduntalan az előzőnél kevésbbé 
értékes pénzt hoztak forgalomba. 

A pénzváltási nyereségen felül a kamaraispánokat és 
tisztjeiket minden márka után 1 pondus, vagyis V48 niárka, 
tehát 2*08% illette meg váltási díj czímén.^ 

A pénzverés felségjogával ellentétben állt az idegen 
pénzek forgalma. Franczia- és Németországban a territoriális 
pénzverési jogok kialakultával és a pénzverési jognak regá- 
lévá fejlődésével teljes érvényre jutott az elv, a mely szerint 
minden pénz csak azon a területen érvényes, a hol vere- 
tett és minden területen csak az ott vert pénz használható 
fizetési eszközül. Az uralkodók és pénzverő urak féltéke- 
nyen őrködtek pénzük kizárólagos forgalma felett és minden 
kül- és belföldi kereskedő kénytelen volt a birtokában 
levő idegen pénzeket az ország vagy tartomány azidő- 
szerinti törvényes érczpénzére beváltani.* 

Magyarországon, a hol a pénzverés felségjogának a 
nagy frank császár korában megállapított szigorú alapelve* 
szerint egyedül a királyt illette meg a pénzverés joga,* 



^ 1271 : „de qualibet marca . . . emptionis titulo recípient unum 
pondus." Wagner. 191. 1. 

* V. ö. erről; Inama — Sternegg id. m. II. 394. s köv. 1, — 
Eheberg id. m. 48—56., 140—141, 1. — László József id. ért 
(Tört. Szemle. 1915.) 235. 1. — Érdekes e tekintetben az 1286-iki karín- 
tliiai pénzverési rendelet, a mely szerínt mindenki, a ki friesachi helyett, 
aquilejai vagy más idegen dénárral fizet, elveszti a fizetésre használt 
pénzösszeget. Schwind u. Dopsch. 41. 1. 

* 80Ő: „Volumus ut nullo alio loco moneta sit, nisi in palatio nostro* 
(Luschin: Alig. Münzkunde. 203. 1.). — 808: „De monetis, ut in nullo 
loco moneta percutiatur nisi ad curtem" (Soetbeer. id. h. IVw 293. 1.). 

* 1147 — 1148: „Nullusque in tam spacioso ambítu rege excepto, 
monetam vei theloneum habere audeat", mondja hazánkról az itt járt 
nacry német történetíró, Ottó freisingeni püspök (Gesta Friderici. I. cap. 32.). 

27* 



420 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

a XI — XII. században olyannyira szigorúan keresztülvitték 
ez elvet hogy az e korból származó éremleletekben — 
byzánczi aranyakat kivéve — idegen pénzek egyáltalában 
nem szerepelnek. 

A külföldi pénzek beváltásánál a gyakorlat nagyon 
ingadozó volt. Vannak forrásaink, a melyekből az tűnik 
ki, hogy a méltányos váltási nyereséget leszámítva, teljes 
értékben váltották be a külföldi utazók pénzét.^ A legális 
beváltási illeték nagyságáról némi fogalmat ad néhány XIII. 
századi példa. 

Láttuk, hogy a XIII. század első felében 1 magyar 
márka súlyú friesachi dénár, majd meg 240 drb. könnyű 
(0*977 g-os) friesachi forgott 1 magyar márka finom ezüst 
értékben. 

240 friesachi dénár színsúlya . . . 219*909 g 
1 márka súlyú friesachi színsúlya 218"768 , 
1 magyar márka finom ezüst „ 210018 , 

volt. A kincstár haszna tehát 8' 75 — 9*891 g színezüst volt 
egy márkánál, a mi a finom ezüst márka 210*018 g-os szín- 
súlyához viszonyítva 4' 16^ illetve é'lO^I^-nsk felel meg. 

A XIII. század második felében 400 bécsi dénár for- 
galmi értéke 1 magyar márka közönséges ezüst volt. 

400 régi bécsi dénár színsúlya 214*32 g 

1 magyar márka közöns. ezüst színsúlya 186"683 „ 

lévén, a kincstári haszon egy márkánál 27*637 g szín- 
ezüstre, vagyis MSO^/o-ra rúgott. 



^Albertus Aquensís: História Hierosolimitanac ezpeditionis. 
Lib. n. (Bongarsias: Gesta dei per Francos I. Hanoviae, 1611.) BouiUoni 
Gottfried elrendelte, hogy ^omnia aequo precio mutaarentur. Sic et sic per 
singulos dies et silentio, et pace in mensura aeqna et iusta vetuUtione dux et 
populus regnum Ungariae pertransiens." Odo de Deogilo: Liber de 
Via S. Sepulcrí. (Monnm. Germ. Ser. XXVI. 62. 1.) ,In hac pro voto 
nobis fuerunt et fomm et concamhium* — mondja Magyarországról. 
Ugyanő később nagyon panaszkodik a görög pénzváltók zsarolásairól 
(63. I.). 



A PÉNZV£RÉSI REGALE 42 1 

Nem szabad azonban felednünk, hogy maga a veret- 
len ezüst is csak bizonyos értéklevonással, a kincs- 
tárnak 1 5 — 357o-íg terjedő hasznával volt törvényes magyar 
pénzre beváltható. A friesachi és bécsi pénznemek tehát 
magyar pénzre — hozzávetőleg számítva — 20 — 507o 
kamarai nyereség levonása mellett voltak beválthatók. 

A külföldi pénzek kényszerbeváltásából eredő haszon 
a XII. század második felében volt a legnagyobb. Az 1189. 
évben hazánkon keresztülutazó keresztesvitézek panaszai- 
ból világos képet alkothatunk a pénzváltási nyereség nagy- 
ságáról. Ansbertus művében olvassuk, hogy a magyar 
pénzváltók mily súlyosan megkárosították a kereszteseket 
a pénzváltásnál, a mikor két kölni dénárért csak öt, két 
friesachiért négy és egy regensburgiért egy magyar dénárt 
adtak cserébe, noha ez alig ért egy veronait.^ 

A kölni dénár színezüsttartalma e korban 1'35 g, 
a friesachi dénáré — mint láttuk — TI 224 g, a regens- 
burgié 075 g, a veronai kis dénáré 0*085— 0086 g volt.* 

Az egykorú — IIL Béla korabeli — magyar pénzek 
színsúlya 0114 — 0*456 g közt ingadozik, tehát a panasz 
nem ment a túlzásoktól, mikor a magyar pénzt a felényi értékű 
veronaival hasonlítja össze. 1 189 táján vagy a könnyebb, vagy 
a nehezebb bracteáták voltak hazánkban forgalomban. Ezek 
01 62, illetve 0"208 g-os színsúlyát véve fel, a keresztesek 

a kölni dénárnál 270 g helyett 0*810 vagy 1*040 g 

a friesachi „ 2*244 , , 0*648 „ 0*833 , 

a regensburgi „ 0*75 „ , 0*162 „ 0*208 , 



színezüstöt kaptak, tehát pénzük értékének 21*46 — 38*57o-át. 



^ „In soU igitur commutatione denariorum vei argenti Ungari 
graviter nostros angariaverunt, qaippe qui pro duobus Colontensibus 
quinque tantum suos et pro duobus Frisacensibus quatuor dabant 
Ungarícos et pro Ratisponense unum tantum Ungaricum, qui vix V'ero- 
nensem valebat.^' (Ansberti Ystoria de expeditione Friderici imperato- 
ris. Fontes rerum Austriacarum Scriptores. V. Wien, 1863. 19. 1. V. ö 
meg Pauler id. m. UA 483. 1.) 

' V. ö. a II. rész 7. fejezetét és a III. függeléket. Továbbá 
Lamprecht: Deutsches Wirtschaftsleben. 11. 479. 1. 



422 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A keresztesek 70— 787o, iUetve 61-5--72-37o-os vesztesége 
mellett a pénzváltók, illetve a kincstár tiszta jövedelme 
a 0'162 g színezüsttartalmú bracteátát véve fel, 1 dénárnál 
0-378, 0-399, O'öSS g-ra, tehát 2337o, 2467o, sőt 3627o-ra, 
a 0*208 g-os bracteatával 0'332, 0353, 0*542 gra, tehát 
löOVo, 1707o és 2657o-ra rúgott A kincstár átlagos nyere- 
sége a külföldi pénzek beváltásánál III. Béla korában 
25(fil^-ra tehető, tehát sokkal nagyobb volt, mint a régi 
pénz beváltásából származó haszon.^ Méltán panaszkodhat- 
tak tehát a keresztesek, hogy a magyar pénzváltók hihe- 
tetlen módon megzsarolták őket. 

A királyi pénz mellett állandóan használatos volt a 
veretlen ezüst is fizetési eszközül. Egyes kiváltságolt nép- 
elemek — így a szepesi szászok is — a XIII. században 
jogosan használhattak pénz helyett veretlen ezüstöt, aranyat 
vagy más tárgyat fizetőeszközül.* Általában azonban az 
alattvalók, ha veretlen ezüstjüket forgalomba akarták hozni, 
azt — szabály szerint — kötelesek voltak új pénzre bevál- 
tani.* A veretien ezüstnek meghatározott váltási árfolyama 
volt az érvényben lévő új pénzhez viszonyítva s természe- 
tesen itt is megfelelő értéklevonás jött szokásba. Az 5 pensás 
báni márka a régi, jósúlyú banálisok idején 1 márka közönsé- 
ges ezüsttel volt egyértékű, de így számították akkor is, 
a mikor — a báni dénárok súlycsökkenése idején — szín- 
ezüsttartalma már messze alatta maradt 1 márka közönsé- 
ges ezüst színezüsttartalmának. A számítási márkák és a 
márka finom vagy közönséges ezüst közti különbözet a 



^ Eheberg. id. m. 140. 1. is fontosabbnak tartja az idegen pén- 
zek beváltási jogát a régi pénzek beváltásáénál. 

' 1271: ,Ipsa moneta curret per totum annum, usque ad revolu- 
tionein nőve monete, quod quiiibet habeat liberam licenciám emendi, 
vendendi cum ipsa moneta, cum auro et argento vei cuiuscunque substaiitie 
facultatis. Wagner. 191. 1. 

' Károly Róbert szigorú tilalma a korábbi viszonyokra 
is világot vet : 1338: i,Item statulmus, quod nuUus, sive civi5,. sive 
forensis, cum auro vei argento, aut cum antiquis monetis puhlice vei 
occulte fórum faccre presuttiat.'' Szekfú. T. T. 1911. 19. 1. V. ö. Eheberg 
id. m. 59. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 423 

kincstár pénzváltási haszna volt^ mely a XIII — XIV. 
században 15 — SS^I^-ra rúgott} 

Sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet a XII. százeid 
végén. A veretlen ezüst és a királyi pénz viszonyának 
megállapításához tudnunk kell, hogy III. Béla király korá- 
ban hány dénárt számítottak 1 márkára ? Közvetlen adatunk 
erre nincs, de minden valószínűség a mellett szól, hogy 
400 darabot. A keresztesek panaszából tudjuk, hogy 1 frie- 
sachiért 2 magyar dénárt adtak pénzváltóink. Később, a 
XIII. század folyamán is mindig 2 kis magyar vagy bécsi 
pénzt számítottak 1 friesachira, majd az ennek helyébe 
lépő báni dénárra. A friesachiakból Karinthiában 160 darabot, 
hazánkban a XIIL században 200 darabot (majd ugyanennyi 
báni dénárt) számítottak 1 márkára.^ Minden merészség 
nélkül feltehetjük tehát, hogy ///. Béla korában 400 dénárt 
számították 1 márkára, 

III. Béla pénzei közül az alább következő jövedelmi 
számításokban szereplő könnyebb bracteátákat véve fel: 

\ magyar márka közönséges ezüst színsúlya 186*6837 g 
400 Béla-f. könnyű bracteáta (01 62) színsúlya 64*8 

volt. Tehát 1 márka közönséges ezüstből 1152^1^ dénár 
került ki. 

1 márka közönséges ezüstnek királyi pénzre való 

beváltásánál a beváltó fél (186-68- 64-8=) 12 1*88 g szín- 

^ I. Károly 1323. évi rendelete szerint 1 budai márka Vg részig 
égetett ezüstből 252 darab dénárt vertek, de a forgalomban 1 közönsé- 
ges márka értékében 5 pensa, vagyis 200 darab forgott Mivel pedig 
1 budai márka közönséges ezüst színsúlya 196*43 fj, 

200 1323. évi dénár színsúlya 170-5 „ 

volt, a kincstár minden márkán — vagyis minden pénzzé vert 170*5 g 
szinezüstön 25- 93 g szinezüsiöi nyert ^ a mi 15' 2% nyereségnek feUl meg, 
10 pensa magyar veretű kis bécsi is 1 márka közönséges ezüst 
értékében forgott, pedig színezüstsúlya csak Ho'SO g volt, a kincs- 
tári nyereség ennél 50'93 g ezüst, vagyis 557o- 

' V. ö. a 9. fejezetet. A XII. században Csehországban is 200 
denári számítottak 1 márkára. Prágai Cormas szerint: .marcam nostrae 
monetae 200 nummos dicimus^. Voigt: Beschreibung d. bisher bekann- 
ten bóhmischen Műnzen. I. 70. 1. és H. 26., 30. 1. 



424 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

ezüstöt, vagyis ezüstjének y^-részéty 66^1^-át vesztette el. 
Viszont a királyi kincstár egy 400 denáros márka forga- 
lombahozatalával — 400 dénárért 1152V8 dénárt, 64*8 g 
ezüstért 186*68 g ezüstöt vagy megfelelő értékű más árút 
(aranyat stb.) kapván, — közel 2007o"ö/ nyert. 
A beváltó félnek III. Béla korában 

régi pénznek új pénzre váltásánál . . . 50Vo 
veretlen ezüstnek pénzre váltásánál . . 66 , 
külföldi pénznek magyar pénzre váltásánál 75 „ 

volt a vesztesége. Viszont a kincstárnak 

régi pénzek beváltásánál . 100^/q 
veretlen ezüst beváltásánál . 200 „ 
külföldi pénzek beváltásánál 250 , 

volt a tiszta nyeresége, pedig III. Béla nem is veretett olyan 
rosszminőségű pénzeket, mint II. Béla vagy II. Géza tették. Az 
alattvalóknak és külföldi kereskedőknek e súlyos és igazság- 
talan megterhelését ismerve, értjük csak meg — amiről 
fentebb már részletesen szóltunk — a veretlen ezüstvaluta 
és a külföldi, friesachi és bécsi pénznemek gyors tér- 
hódításának valódi okát. A XII. századi magyar pénzverés 
az alattvalók és kereskedők legteljesebb kizsákmányolására 
alapított jövedelmi forrás volt. E hihetetlennek látszó kizsák- 
mányolás magyarázza meg, mikép foglalhatott el a pénz- 
verési jövedelení a magyar király jövedelmei közt oly előkelő 
helyet — mint az a következőkből kitűnik. 



Külföldön, Angliában maradt fenn egy gazdaság- 
történeti szempontból rendkívül értékes statisztikai kimuta- 
tás, a melyből világos képet nyerünk a középkori magyar 
király vagyoni helyzetéről, a királyi, helyesebben állami 
jövedelmek s ezek közt a pénzverési jövedelem nagyságáról. 

A kimutatás — másolatban — egy XV — XVI. S2ázad- 
ban keletkezett codexben van meg, a mely jelenleg a párisi 
Bíbliothéque Nationale tulajdona. A codex 1680 előtt egy angol 



A PÉNZVERÉSI REGALE 425 

könyvtáré volt, a honnét Colbert szerezte meg. A kézirat 
az angol-normann birodalomra vonatkozó egyéb darabok 
közt foglal helyet^ s mindenesetre Angliában, ottani eredeti 
kéziratból másolták. 

Teljes szövege a következő : 

j^Regni Ungarie fines et dominatus amplitúdó. 

In regno Bele regis Ungarie sünt he térre: 

Ungaria caput regni, Croacia, Dalmácia et Ráma. 

In Ungaria sünt due sedes archiepiscopales, Strigo- 
niensis et Colocensis. 

Strigoniensis habét de curia regis, de moneta sex 
mille marcas et unum monetarium et est metropolis Un- 
garie. Colocensis sédem habét bachiensem et habét duo 
millia et quingentas marcas. Suffraganei domini Strigonen- 
sis (sic !) sünt : episcopus Agriensis, habens tria millia mar- 
carum ; episcopus Boacensis, habens septingintas (sic !) 
marcas; episcopus Quinqueecclesiensis, habens mille et 
quingentas marcas ; episcopus Jeuriensis, habens mille mar- 
cas; episcopus Vesprimiensis, habens mille septingentas 
marcas; episcopus Nitriensis, habens trecentas marcas. 

Suflfraganei Colocensis sünt: episcopus Sunadensis vei 
a fluvi (sic!) preterlabente Morisensis, habens duo millia 
marcarum; episcopus Biarch, cuius sedes dicitur Orosien- 
sis, habét mille marcas; episcopus Ultrasylvanus, habens 
duo millia marcarum, episcopus Zagrabiensis super flumen 
Soa, habens mille quingentas marcas. In Dalmácia sünt 
duo archiepiscopatus : Jacerensis, habens quingentas mar- 
cas; Espaletensis, habens quadringentas marcas, unde 
Espalensis (sici). Qui similiter habent suffraganeos decem. 

Rex Ungarie de redditu monete sue habét sexaginta 
mille marcas per annum. 

Idem habét de sale suo sedecim mille marcas. Idem 
habét de pedagiis et passagiis et mercatis seu foris, qtie 

' V. ö. mindezekre nézve Baumgarten Ferencz helyes meg- 
állapításait (Kritikai jegyzetek az Árpád-kor története köréből. Századok, 
1904. 871 — 873. 1.). További következtetéseiben azonban Baumgarten 
teljesen felreismerte a kézirat czélját és iermészetét. 



426 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

omnia sua sunif triginta millia marcarum. Idem habét de 
alienis hospitibus regis de Ultrasylvas quindecim millia 
marcarum. Idem habét de sua tercia parte — de septuaginta 
duobus comitibus suis — de redditu annuo vigintiquinque 
millia marcarum. Idem habét de duce Sciavonie per annum 
decem mille marcas. Unusquisque comitum septuaginta 
duorum semel in anno regem Ungarie procurat et ante- 
quam de mensa surgat, dona dat minus centum marcarum 
et aliquis eorum mille marcas. In quibus ad minus esti- 
matur summa solius regis larga computacione decem millia 
marcarum. Et preter hec dona regine et filiorum regis 
magna in argento, in pannis sericis et equis. Et preter hec 
omnia populus térre regi facit victum plenarium."^ 

A jövedelmi kimutatás keletkezését mindenesetre III , Béla 
korára kell tennünk, IV. Béla idején a tartományok közt 
felsorolták volna Szerbiát, Galicziát, Lodomériát és Cumaniát 
is. Továbbá e korban már nem mondhatnák, hogy minden 
rév, vám és vásár „a királyé*", a mi III. Béla korára igen 
fól ráillik.* 

Régebbi történetíróink — bár tévesen abból indultak 
ki, hogy a kézirat franczia eredetű — helyes történeti érzékkel 
III. Béla második házasságával hozták azt kapcsolatba. 
III. Béla második felesége, Margit királyné.. P'ülöp Ágost franczia 
király testvére és Henrik angol trónörökös özvegye volt 
Béla és Margit házasságának megkötésénél nagy szerepet 
játszott a magyar király vagyona. A magyar királyok 
— a források tanúsága szerint — mindig bőkezűen gon- 
doskodtak feleségük ellátásáról' s Béla már a házasság- 

^ Számos kiadása közt a legjobb Békefi Rémig é, a ki a 
párisi eredeti facsimilijének közlése mellett adja a fenti kritikai szöveget 
(III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Buda- 
pest, 1900. 139—140. 1.). 

' Ottó freisingeni püspök is kiemeli, hogy „nullusque in tam 
spacioso ambitu (t. i. Magyarországon) rege excepto . . . tkeUmeum habere 
audeat". (Gesta Friderici. I. cap. 32.) 

' II. András 1218-ban második feleségének, Jolántának, özvegy- 
sége esetére 8000 márka hozománya visszafízetésén felül Bodrog vár- 
megye Összes jövedelmét hagyja évi jövedelműi. Zimm. — Werner. I. 17.1. 
Ugyanő harmadik feleségével, Beatrixxel kötött házasságakor ennek egy- 



A PÉNZVERÉSI REGALE 427 

kötés előtt tekintélyes összeget küldött menyasszonyának 
ajándékul. Margit a magyar királytól kapott pénzből 
300 márkás alapítványt tett a roueni székesegyházban, 
első férje, Henrik berezeg emlékére.* 

Margit, a mikor kezét Bélának adta, tekintélyes 
— az angol királytól kapott — angliai és francziaországi 
birtokokról mondott le, aránylag csekély, 2750 fontnyi 
évjáradék fejében.^ Érthető tehát, hogy mielőtt magát e 
lépésre elszánta volna, ő és rokonsága is pontosan tájé- 
kozódni akartak leendő ura vagyoni helyzete és jövedel- 
mének nagysága felől. 

Ez az egyedüli lehetséges magyarázata a nagyértékü 
kimutatás létrejöttének^ s annak, mikép került Angliába az 
angol-normann háznak — Margit első ura családjának — 
történetére vonatkozó iratok közé a magyar király vagyoni 
helyzetét tárgyaló irat. 

A kimutatás felsorolja mindenekelőtt Magyarország 
részeit, az anyaországot és társországokat, majd a geo- 
graphiai terjedelemről fogalmat adandó, az országban levő 
összes érseki és püspöki egyházmegyéket, megjegyezvén 
egyszersmind valamennyinél, mennyi évi jövedelmet húz a 
királyi udvartól (de curia regis}/ természetesen tized 
czímén/' 

szersmindenkorra 5000 márka ezüstöt adott s élte végéig — a magyar 
királynét megillető összes jövedelmeken és hasznokon felül — évi 1000 
márka ezüst évjáradékot rendelt saját házi kincstárából („De sua camera 
spcciali*). H. oki. 2. 1. 

* Margit okleveléről v. ö. Kropf Lajos: Margit királyné, 
III. Béla neje. Századok. 1900. 76. 1. és F e j é r p a t a k y László a 
„III. Béla magyar király emlékezete" ez. mű 352. lapján. 

* Margit királynőnek erről szóló 1186. évi oklevelét közli Fejér- 
pataky László „III. Béla magyar király emlékezete" 349—351. 
lapján.) 

^ A kimutatás hangsúlyozottan emeli ki a királyné és fiai számára 
járó „ajándékok" nagyságát : „dona regine et filiorum regis magna in 
argento . . .** 

* Az esztergomi érsek jövedelme mellett, de valamennyire vonatkozik. 
^ Csodálatos, hogy még ma is úgy emlegetik történeti művekben 

a kimutatás e részét, mintha az a püspökök jövedelmét sorolná fel, pedig 
csakis a királyi udvartól kifizetett papi tizedről, teliát összes jövedelme egy 



428 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A királyi jövedelmek után járó főpapi tizedről már 
Kálmán király 1 : 25. t.-czikke határozott, rendelvén, hogy a 
vám- és vásár jövedelemből egytizedei a püspökök kapjanak} 

E tizednek az egyes főpapok közt való megosztása 
arányára nézve, III. Béla jövedelmi kimutatásán kívül, más 
forrásunk nincs. Imre királynak egy 1 198. évi oklevele az 
esztergomi érseket „az összes királyi jövedelmek (provenius) 
tizedének*" a szent királyoktól kapott jogában erősíti meg.' Más 
forrásokból azonban kitűnik, hogy az esztergomi érseket nem 
az összes, csak a pénzverési jövedelmek tizede illette meg,* 



csekély részérói van benne szó. Ez a téves felfogás okozta Baumgarten 
súlyos tévedését is, a ki hajlandó a czíme szerint is a király vagyoni 
helyzetéről szóló kimutatásban a pápai adólajstrom czéljaira készült 
főpapi jövedelmi kimutatást látni. Azzal ugyan adósunk marad, mikép 
került a pápai lajstom Angliába, nem is szólva arról, hogy oly általános 
és rendszeres pápai adóztatásoknak, a minőre Baumgarten gondol, 1280 
előtt — tehát sem III. Béla, sem IV. Béla korában — hazánkban semmi 
nyoma sincs. Azt sem magyarázza meg, mit keres a királyi jövedelmek 
kimutatása a pápai lajstromban. 

' „De tributis autem et vectigalibus, sicut comitibus terciam par- 
tém dare dccrevimus, ita decimam quoque episcopis censemus". Z á- 
V o d s z k y. 1 86. 1. — Hasonlóképen intézkedett Nagy Károly frank 
császár is annak idején. V. ö. Clamageran: Hístoire de Timpöt en 
Francé. I. 175—176. 1. 

* 1191 : .Quod quia sanctissimus rex Stefanus et beatus Ladizlaus 
rex, Hungarie reges, nostri patres et predecessores, ordinaverunt, . . . 
ut de ontnibus provcniihus regálihus, nunc habitis et quoque modo et 
nomine habendis, atque ampliandis, rex Hungarie . . . decimam sclvere 
deheat archiepiscopo Strigon, ... in perpetuum statuimus, quod de omni- 
bus regalibus proventibus archiepiscopus Strigon. decimam ad plénum 
recipére debeat, prout semper receperunt." Kn. M. I. 156. 1. 

' III. Béla fenti kimutatása : „habét de curia regis de moneta 6000 
marcas", viszont a király jövedelmei közt: „Rex Ungarie de redditu mo- 
nete sue habét sexaginta millemarcas per annum^. — 1211, Az esztergomi 
és kalocsai érsek egyessége: «De proventu monete decima pertineat ad 
ecclesiam Strigon., ubicunque in regno Ungarie cudatur* és ;,,Strigon. 
archiepiscopus renunciat omni iurisdictioni . . . quod habebat vei habere 
videbatur in provincia Colocensi, preter decimam monete, si ibi contin- 
geret fabricari" i^Kn. M. I. 198), tehát csakis a pénzverési tized illette meg 
a kalocsai egyházmegye területéről. V. ö. még 1221: W. I. 178., 1256: 
Kn. M. I. 438. 1., 1272 : Kn. M. I. 595—596. 1. Később a pénzverési tizedhez 
járult a bányajövedelmek (1256 : Kn. M. I. 437., 1262 : U. o. 474. L) és 



A PÉNZVERÉSI REGALE 429 

tehát ez oklevélben az összes „proventus'' alatt csak 
a pénzverést jövedelmeket kell értenünk. Kitűnik ez 
egyébként magából az oklevélből is, mert Imre szükséges- 
nek tartotta külön kiemelni, hogy a szepesi és pozsonyi 
vámok tizede az érseket illeti, tehát a vámok nem foglal- 
tattak az összes jövedelmekben. 

A főpapi tizedek felsorolása a királyi jövedelmek 
mellett azért volt szükséges, mert a király tiszta jövedelme 
csak e tized levonása után volt megállapítható. 

A Béla-féle kimutatás szerint: 

az esztergomi érsek .... 6000 márkát, 

a kalocsa-bácsi érsek .... 2500 

az egri püspök 3000 

a váczi püspök • 700 „ 

a pécsi püspök 1500 

a g>'őri püspök 1000 

a veszprémi püspök .... 1700 

a nyitrai püspök 300 

a Csanádi (marosi) püspök . . 2000 

a bihari püspök 1000 

az erdélyi püspök 2000 

a zágrábi püspök . . . . . 1500 , 

a zárai érsek 500 , 

a spalatói érsek . . . . . . 400 „ 

összesen tehát: 24,100 márkát 
kaptak a királyi udvartól. 

A király jövedelme a következő: 
Készpénzben : 

1 . pénzváltási jövedelemből .... 60,000 márka 

2. sójövedelemből 16,000 

3. vámok, révek, vásárok jövedelme 30,000 

4. erdélyi idegen hospesektől . . . 15,000 „ 

a székelyek és oláhok terfttényadajanak, censusdnak tizede (1256: Kn. M. 
I. 437. 1.). Egyéb és különösen az összes királyi jövedelmek tizede az 
1256'iki nagy kiváltságlevél (Kn. M. 437. 1.) szeritU sem ilUHe meg az 
esztergomi érseket. 



n 

Ti 



n 

» 

9 



n 



430 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

5. a 72 vármegye comesétől az őt 

megillető Va -rész ^ évi jövedelem . 25,000 márka, 

6. Szlavónia herczegétől .... 10,000 „ 

7. a comesek „ ajándék* -ából , . . 10,000 „ 

összesen tehát: 166,000 márka. 
Természetben : 

8. A királyné és a király fiai „ajándék'' czímén nagy 
összeget kapnak : 

ezüstben, 

selyemszövetben és 
lovakban. 

9. Mindezenfelül a föld népe teljesen ellátja a király 
háztartását (populus térre regi facit victum plenarium). 
Ez a királyi magángazdaságok természetbeli jövedelmeire 
vonatkozik. 

A terményjövedelmek értéke a kimutatásban nincs 
meghatározva. Ezért a magyar király — készpénzben és 
természetben befolyt — összes évi jövedelmét a főpapoknak 
kifizetett 24100 márka tizedjövedelem alapján kell kiszámí- 
tanunk. Az így kapott 241,000 márkából levonva a 166,000 
márkányi ezüst- és készpénzjövedelmet, a 9. pontban emlí- 
tett domanialis, természetbeli jövedelmek ezüst ellenértékéül 
pontosan 75,000 márkát kapunk. Ennyire becsülték tehát 
a királyi magángazdaságok jövedelmét. 

A 241,000 márka — a márkát 233.3533 g-os 
magyar márka közönséges ezüstnek (s részben a forgalom- 
ban 1 márka közönséges ezüst névértékben forgó számítási 
márkának) véve fel, ennek színezüsttartalma 186'6837 g 
lévén — 

44.990-7717 kg sztnezüsttel 

volt egyértékű.* 

Tekintettel arra, hogy jelenleg aranyvaluta van érvény- 
ben s arra, hogy az ezüst értékének folytonos csökkenése 

' A XV. századi másolatban tévesen ,tercia parte* van. 
» Finom ezüst márkát véve fel ; (210018 X 241,000 =) 506U'338 
kg-oi kapunk. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 431 

mellett az ezüstgrammokkal való számítás irreális ered- 
ményekhez vezet, viszont az arany értéke évszázadokon 
át igen csekély ingadozásoknak volt kitéve, az egész 
összeget aranygrammokra számítom át,^ A két nemes- 
fém XII. századi értékarányát / : lO-re téve, a királyi jöve- 
delmek évi összege 

4499077 kg aranyra 

rúgott. A 4499-077 kg arany pénzértéke — az 1892 : XVII. 

t.-cz. szerint 1 kg nyersaranyból 328 darab tízkoronás 

készíttetvén — 

14.756.972-56 korona, 

tehát közel 15 millió korona, * 

A 214,000 márkányi évi jövedelem eloszlását az 
egyes jövedelmi ágak közt a túloldali táblázat mutatja. 

A 15 millió koronás királyi, helyesebben állami bevétel 
— tekintve, hogy a közigazgatás költségei részben a vár- 
birtokok és Szlavónia jövedelmének a várispánokra és a 
bánra eső részéből, részben a közigazgatás alsóbb tisztjeinek 
várföldjövedelméből amúgy is fedezve voltak — a XII. 
század közepén rendkívül nagynak mondható. A nélkül, 
hogy megkísérelnék ez összeg vásárlóképessége alapján 
mai értékének megállapítását,' mégis meg kell jegyez- 

^ Ennek s az 1 : 10 értékaránynak megokolását lásd alább a 14. 
fejezetben. 

' Az ezüst 1911. évi 83*96 K forgalmi árát (Magyar Statisztikai 
Évkönyv. XIX. Budapest, 1912. 151. 1.) véve fel, mindössze 3.777,425-13 
K-át kapnánk, tehát a valódi értéknek V^-ét I T h a 1 1 ó c z y (id. m. 15. 1.), 
P a u 1 e r (id. m. I. 337. 1.) és M a r c z a 1 i (Magyarország története. II. 
319. 1.) ezüstértékkel számítva — de természetesen az ezüst korábbi, a 
XIX. század nyolczvanas éveiben szokásos, magasabb értékét véve fel — 
3'5 — 4 millió forintra, vagyis 7 — 8 miUió koronára teszik a 166,000 márka 
értékét. A teljes 241,000 márka jövedelem értékéül e számítással lOVs — 12 
millió koronát kapnánk. — Ereky István: A magyar helyhatósági 
Önkormányzat A vármegyék. I. kötet. 2. kiadás. Budapest, 1910. 254 — 
263. 1. szintén a III. Béla-féle kimutatás alapján kísérli meg a királyi 
jövedelmek kiszámítását. Számításaiban azonban több tévedés van. így 
a püspöki tizedekről, az esztergomi érseki pénzverési jövedelmekről s a 
várjövedelemről mondottak nem állhatnak meg. 

* E kísérlet czéltalanságáról alább a 14. fejezetben szólunk. 



432 



MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 



< 75 n? 

(B« 0« (^ 

o < 






<: 

O 



o 

N 

3 



^^ 

O 

o 
o 



4^ 

o 



4^ 

CO 
CD 

O 

•sí 









00 

I' 



w w < 

fi; tt *^ 

^ o. a* 

9} p: S- 

o* o 

— o* 



o 



8- 

M 



tO 



(A J> 

ti t 



5* r?» 







cr N 



n 

5* 

o 



«2 

a 



O: 

< 

o 

B 



OFQ 



CO 1-^ Cd 

O Od O 

<• >■ V 

o o o 

o o o 

o o o 



cn o w 

«« ^« ^# 

o o o 

o o o 

o o o 



o 
o 

o 



21& 



cn to f— ■ 

w ^« ^ 

Cd CO l>9 

O 00 o 

O C5 t^ 

C/T <Ő Ó 

^ OS to 

►- CO bO 



^D ^ oa 

«• ^ %• 

00 00 cn 

o Cd CO 

o cp CO 

tó 00 «ó 

Cn CO l>9 

Cn -s) CD 



4^ 

O 



t>9 



P3 
9Q C: 

(A 



cn ^^ »-* 

Cd «D to 

O 00 o 

■ * • 

o oa ^ 

C7^ CD o 

►-■ 05 ^^ 

»— CD ^^ 



to ^ o 

00 00 cn 

O Gd Cd 

ó ő> có 

t>9 00 CO 

cn CO to 

cn -s) flo 



4^ 

o 

o 

■ 

*4 



H* CO 



00 
CO 

Cd 



CO Cd 

CD CO 



CD Cd ►-* 
»>* Hi^ 1^ 
00 (O CO 



CD 


CD 




CO 




CO 


*• 


^ 


^ 


»^ 


CO 


00 


to 


t>9 


b3 


to 


cn 


cn 


CO 


^^ 


00 


cn 


^ 


CO 


t>0 


00 


cn 


^ 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 



cn 
CD 
l>9 



00 

oc 

o 



> 



o 
o 

D 



A PÉNZVERÉSI REGALE 433 

nünk, hogy ez az összeg többszőrösen nagyobb értéket kép- 
viseltj mint a mennyit 15 millió korona ma ér. 

III. Béla jövedelmeinek nagyságáról legjobb fogalmat 
ad, ha a franczia és angol királyok jövedelmeivel hason- 
lítjuk össze. 

Az angol királyok évi jövedelmét III. Béla kortársai, 
II. Henrik és I. Richárd idejében 200,000, illetve 150,000 
fontra teszik.^ A 350 g-os angol tower-pounddal: 

200,000 £ = 70,000 kg ezüst 
150,000 i? = 52,500 ^ , 

s ha ezt az ezüstöt maximális számitással 15 latosnak 
veszszük fel, az angol király évi jövedelme 

II. Henrik (1154—1189) korában 65,625 kg 
I. Richárd (1189—1199) „ 492125 , 

szinezüst volt, tehát Oroszlánszívű Richárd korában nem 
sokkal több, mint III. Béla 44,990 kg-nyi jövedelme. 

A domaniális jövedelmeket a kimutatás alapján 75,000 
márkára, vagyis 4.592,418 koronára tettük. 40 évvel később, 
1 238-ban Szent Lajos franczia király tiszta jövedelme birto- 
kaiból 235,286 párisi font, 1248-ban 178,530 párisi font 
volt, a mi — Clamageran számítása szerint — 5.284,323 
franc-nak^ illetve 4.009,783 franc-nak felel meg, később 
Szép Fülöp idején (1285—1314) 259,990 toursi fontra — 
4.014,890 franc-rsi — teszik azt.* 

A magyar király pénzverési jövedelme 60,000 márka, 
azaz 3.673,935 korona, 1(X) évvel később a franczia királyé 
csak negyedrésznyi, 60,000 toursi font — 1 fontot Qama- 
gerannal 1 5*40 francnak véve — 924,0(X) franc volt.* 

Szép Fülöp franczia király összes — birtokokból, 
egyenesadókból és regálékból befolyt — jövedelmét 10\i^ 

^ Vocke: Geschichte der Steuern des britischen Reichs. Leipzig, 
1866. 6. L 

* Clamageran: Histoire de Tiinpöt en Francé. I. Paris, 1867. 
323—324. 1. 

• U. ott 326. 1. 

Hóman : Magyar péiutCrtéaet. 28 



434 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

millió franc-ra, teszik,^ a mely összegnél III. Béla magyar 
király jövedelmének összege másfélszer nagyobb volt. 

Tekintetbe véve, hogy a XIII. század folyamán úgy 
a magángazdasági, mint a pénzverési jövedelmek kevesbed- 
tek,* feltehető, hogy a franczia király jövedelme körülbelül 
megfelelt a magyar királyénak. 

A magyar király^ vagyis az állam évi jövedelme 
körülbelül annyi volt mint a — két császár után — leg- 
gazdagabb és legelőkelőbb európai uralkodók, az angol és 
franczia királyok jövedelme.^ 

A pénzverési regáléból származó bevétel a királ3á 
jövedelmek sorában igen tekintélyes helyet foglalt el. Bár 
a XII. század végén a magyar államháztartás jellege még 
határozottan domaniális jellegű volt, a pénzverési regale 
szolgáltatta az egész jövedelemnek ZS^jf^-át,*' — 60,000 
márkát, mai pénzben 3,673,935 aranykoronát/^ 

1 Clamageran id. h.^27. 1. 73.800,000 franc-t mond, de csak azért, 
mert előbb átszámítja az egyes összegeket hétszeresükre, feltéve, hogy a 
pénz vásárlóképessége 1295 óta ily fokra sülyedt. A bevételek iényUges 
fémértéke az 6 számítása szerint: 10.542,850 franc-ra teendő. 

' A XIII. századi angol királyok évi jövedelmét : és pedig 
Jánosét 100,000, III. Henrikét 80,000, I. Edvárdét 150,000, U. Edvárdét 
100,000 fontra teszik, szemben a XII. századi István 250,000, II. Henrik 
200,000 és I. Oroszlánszívű Richárd 150,000 fontos jövedelmével. Vocke 
id. m. 6. és 18. 1. — Hazánkban II. András, Angliában Földnélküli János 
korában indult meg ez a gazdasági sülyedés. 

' A byzánczi császár évi jövedelmét 658 millió francra teszik. 
V. ö. Pauler id. m. I.* 337. és 508. 1. — A német-római császárok 
évi jövedelmét hozzávetőleg sem tudjuk megállapítani. A leggazdagabb 
német fejedelmek egyikének — a brandenburgi választófejedelemnek — 
évi jövedelmét a XUI. században mai német pénzben mindössze 800,000 
márkára, vagyis kb, 1.000,000 koronára teszik. V. ö. Eheberg czikkét 
(Conrad—Lexis: Handwörterbuch d. Staatswissenschaften. 3. Aufl. IV. Bd. 
Jena, 1909. 161. 1.). 

* Az osztrák herczegségben I. Rudolf ideje alatt a berezegi jövedel- 
meknek V&-ót, illetve Vi-ét tette a pénzverési nyereség, a domaniális 
jövedelmeket nem számítva. Luschin: Das Münzwesen z. Zeit König 
Rudolfs von Habsburg (Festschrift. 49. 1.). VI. Edwárd idején Angliában 
400,000 £ ossz in védelemből 140,000 £, vagyis ^5% származott a 
pénzverési haszonból. Vocke id. m, 27. és 277. 1. 

^ Az a feltevés, mintha e 60,000 márkában a bányák jövedelme 
is bennfoglaltatnék, nem állhat meg. A kimutatás határozottan kiemeli — 



A PÉNZVERÉSI REGALE 435 

A 60,000 márka pénzverés! jövedelem tizede a kimuta- 
tás, de — mint láttuk — más okleveleink kétségtelen bizo- 
nyítéka szerint is, az esztergomi érseket illette.^ Az eszter- 
gomi érseknek a pénzverési regale tizedéből kapott hatal- 
mas — 6000 márkányi, mai pénzben 367,393*50 aranykorona, 
vásárlóképességét tekintve azonban sokkal nagyobb értéket 
képviselő — évi jövedelme a XIII. században, a pénzverés 
decentralisatiója korában felébresztette más egyházi és 
világi urak irigységét. Először a csanádi püspök igyekezett az 



úgy a 60,000 márka, mint az esztergomi érseknek ebből tizedképen járó 
6000 márkánál — , hogy e jövedelem a pénzből (de moneta) származik. 
Igaz, hogy az 1256. és 1262-iki kiváltságlevelek szerint (Kn. M. I. 437. 
és 474. 1.) az esztergomi érseket nemcsak a pénzverésből, hanem a 
bányavámból (urbura) származó jövedelem tizede is megillette. Ez a forrás 
azonban a XIII. század második feléből való, a mikor már egyes birto- 
kosok és szabad községek bányaművelési kiváltságot élveztek. (1211: ,F. 
m/l. 106. 1. — IV. Béla: W. UL 220—226. 1. (selmeczi bányajog). — 1291: 
W. X. 29. 1.) G kiváltság abból állt, hogy saját földjükön, saját hasz- 
nukra bányászhatták a nemesérczet a királynak beszolgáltatandó ^^„ 
v^gy Vio fejében (V. ö. Wenzel: Magyarország bányászatának kritikai 
története. Budapest, 1880. 19 — 29. 1. Hóman Bálint: A magyar városok 
az Árpádok korában. Budapest, 1908. 62—63. 1.). Ez a Vjoi illetve V^ volt 
az urbura vagy bányavám (bányatized), a minek egy tizedét a XIII. szá- 
zadban szintén az esztergomi érsek élvezte. Az első ismert ily bánya- 
művelési kiváltság II. András korából származik, a ki a német lovagrend- 
nek megengedi, hogy a físcusnak fizetett /^r/^rrs;? (média pars ad íiscumregium 
deportetur), tehát 50% befizetése mellett saját hasznukra kereshetnek aranyat 
és ezüstöt földjeiken (F. III/l. 106. és 371. 1.). — Ez a kiváltság azonban 
kivéieUs volt. Álf ólában az egész ország területén talált minden arany- 
és ezüstbánya a királyé volt. A kinek földjén ily bányát fedeztek fel, 
köteles vóU azt a királynak megfelelő csere-birtokért átengedni (v. ö. W. 
XII. 200. 1. és F. VIII/3. 198. 1.). Ezt az állapotot csak Károly Róbert 
változtatta meg 1327-ben, elrendelvén, hogy a kiknek földjén bányát talál- 
óak, a földet továbbra is élvezik, sőt az ott talált s a királyt illető nemes- 
éreznek Va-részét is ők kapják (F. Vni/3. 198—199. 1.). A bányák ilykéfen 
még a XIII — XIV. században is, egészen 1327-ig — néhány kivételesen 
kiváltságolt személyt és községet nem számítva — a királyi magán- 
gazdaság részei voltak. Annál inkább igy volt ez a Xn. században 
A bányák jövedelme tehát azért nincs külön felsorolva Béla jövedelmei 
közt, mert az a magángazdasági jövedelmekben bennfoglaltatik, 

^ E tizedet gyakran összetévesztik a pisetummal, a miről alább, a 
kamarai administratióval kapcsolatban fogunk szólni. 

28* 



436 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

egyházmegyéje területén vert pénz tizedét a pápa közben- 
járásával megszerezni.^ Később, a mikor V. István Lóránd 
szlavóniai bánnak adta a drávántúli pénzverésből származó 
királyi jövedelmet, a bán vonta kétségbe az esztergomi 
érsek tizedjogát.' Mindezek a kísérletek hajótörést szen- 
vedtek az érsek régi kiváltságain, a melyeknek érvényét 
a kalocsai érsek az esztergomi érsekkel kötött egyességé- 
ben már 1211-ben elismerte.* E kiváltságokat később 
II. Honorius pápa is megerősítette.* Maga a király, a mikor 
István bán 1256-ban Benedek mester, zágrábi kanonokot 
küldte ki a szlavóniai (pakráczi) pénzverő-kamara ellen« 
őrzésére, külön oklevelet adott ki az esztergomi érseknek, 
a melyben megállapítja, hogy a kanonok mint a „bán 
embere' tartózkodott a pénzverőben s ebből az esztergomi 
érsekre a jövőben semmi kár se háromoljék. Viszont a 
zágrábi püspök e czímen soha semmit sem követelhessen 
a pakráczi kamara jövedelmeiből.^ 



A pénzverési regáléból származó évi bevétel összegét 
ismerve, megkísérelhetjük annak hozssáveiöleges megállapí- 
tását, mennyi pénzt veretett évente a magyar király? 

A pénzverési jövedelem évente 60,000 márka volt, 
még pedig semmi esetre sem 60,000 márka ezüst hanem 
60,000 márka ezüst névértékben forgó — mint említettük, 
valószínűleg 400 denáros — számítási márka. 

60,000 márka közönséges ezüst jövedelme a XII. szá- 
zadban Nyugateurópa egy uralkodójának sem lehetett a pénz- 
verésből. 60,000 számítási márka viszont teljesen reális 
eredményekre vezet. 

Fentebb a pénzverési jövedelem 60,000 márkáját is, 
mint a többi királyi bevételt, , közönséges ezüst márkák*- 

1221: W. I. 178. 1. 

1272: Kn. M. I. 595—596. 1. 

1211: Kn. M. I. 198. 

1221: W. I. 178. 1. 

1256: Kn. m. I. 438. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 437 

kai azonosítottuk, a mi ellentmond annak, hogy ezek « szá- 
mítási márkák' lettek volna. Az ellentmondás azonban csak 
látszólagos, mert a királyi kincstárról s nem magánemberről 
van szó. A foi^galomban ugyanis a számítási márka névértéke 

1 márka közönséges ezüst volt. A királyi kincstár a befolyt 
60,000 számítási márka régi és külföldi pénzből és ezüstből 
ismét 60,000 márka névértékben forgó pénzt verethetett. 
A királyi kincstárra nézve tehát 60,000 denármárka valóban 
60,000 márka közönséges ezüst értékével bírt. 

A kibocsátott új pénz összmenn3nségének fele a régi 
pénz beváltására szolgált. A régi pénzek beváltásánál u. i. 
100% volt a kincstár nyeresége, mert minden új dénárért 

2 régi dénárt kapott. Az évi pénzcontingensnek éppen a 
fele volt elegendő az előző évi pénz kicserélésére, a szo- 
rosan vett pénzújiiásra (renovatio monetae). Másik fele a 
veretlen ezüst és külföldi pénz beváltására (cambium) hasz- 
náltatott fel. 

A veretlen ezüst beváltásánál 200%, a külföldi pén- 
zeknél 250Vo volt a kincstár nyeresége. Fel kell azonban 
tennünk, hogy a XII. század végén, tekintettel az ország 
terménygazdasági színvonalára és a külföldi forgalom cse- 
kélységére, veretlen ezüst sokkal több került beváltásra, mint 
külföldi pénz. 

Mindezt figyelembe véve, az évi pénzkibocsátás ossz- 
mennyiségét a XIL század végén kb, 38,000 számítási már- 
kára, vagyis 15'2 millió dénárra tehetjük. 

38,000 márka dénárért kapott a kincstár a pénz- 
beváltás útján: 

19,000 márkáért 38,000 márka értékű régi pénzt, 
13,000 « 39,000 „ „ ezüstöt, 

6,000 „ 21,000 „ „ külföldi pénzt, 

összesen 38,000 márkáért 98,000 denármárka értékű 

pénzt és ezüstöt, tehát évi tiszta nyeresége GOfiOO számí- 
tási márka volt} 

^ A 38,000 márka pénzből nyert 60,000 márkányi kincstári tiszta 
nyereség, a mi azt jelenti, hogy a kamara 38,000 márkával 98fl00 márka 
érlékü pénzt és ezüstöt váltott be, középkori fogalmak szetint még min- 



438 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

IIL Béla pénzei közül az 1180 — 1185 körül haszná- 
latban volt könnyebb bracteatákat* véve a számítás alapjául, 
az évi pénzcontingenshez (0*216 gX 15,200.000 =) 3283' 2 kg 
negyedrészig égetett pénzezüstöt, vagyis 2462'4 kg színezüstöt 
dolgoztak fel a királyi pénzveröhÁzhan} 

Az évi pénzváltásból származó nyereség pedig 38S8 kg 
sztnezüst volt, a mi ismét pénzzé verve 24 millió dénárt, 

dlg nem tekinthető a pénzverési regale legteljesebb kihasználásának 
II. Béla és II. András idejében bizonyára több volt a kamara nyeresége 
a rosszanyagú pénzekből, hiszen Angliában — a rossz pénz verésének 
virágkorában — V^I. Edwárd 20,000 font nemesérczből 140^000 font hasznot 
tudott kihozni ! V o c k e id. m. 277. 1. 

^ A bracteaták korát 1180 — 1190 körüli időre tehetjük s a korábbi 
könnyebb bracteatákét 1 180— 1185-re. III. Béla e pénzei angol pénzek 
társaságában is kerültek elő, tehát második házassága idején s 1 185 táján, 
a mikor a kimutatást összeállították, épp ezek voltak használatban. Chrono- 
logiai megállapításaim is erre mutatnak. (V. ö. a 271. l.-on mondottakat) 

^ E számok reális voltát bizonyítja az, hogy L Károly 1342-ben 
minden pénzverőhelyen — s ilyen 12 volt — 1000 — 1000 márkányi 
dénár verését rendelte el (Szekfű. T. T. 25. és Corpus Juris. I. 153. 1.) 
oly pénzből, a melyből 12 pensa veretett 1 budai márkából s a forga- 
lomban 8 pensa számíttatott 1 márka finom ezüstre. Az egész országban 
tehát évente 12,000 denármárkát, vag3ás 8000 budai márka finom 
ezüstöt, mai súlyban Í964'3 kg finom, tehát 1767'8 kg színezüstöt vertek 
pénzzé. Ekkor azonban már megszűnt az évi pénzkibocsátás rendszere 
s ugyancsak az 1342. évi pénzszerződések szerint négyévi pénzkibocsátás 
volt egyidőben forgalomban. 1342-hen tehát 48,000 denármárka, vagyis 
(48,000 X 320 =) 15.360,000 dénár, ezüstben 7857'2 kg finom, iehái 
7071' 2 kg sztnezüst volt pénzzé verve forgalomban, az ekkor már állan- 
dóan vert aranyforintok mellett. — Ausztriában az első Habsburgok 
idején 14,000 font, vagyis 3.360,000 dénár, ezüstben (v. ö. a 10. feje- 
zetet) 2619 kg pénzezüst, tehát 1800'6 kg sztnezüst volt az ú, n, 
„cursus monetae maior", a mi alatt Luschin szerint nem az egé.«:z 
pénzcontingenst, hanem a Magyarországon s más szomszédos tar- 
tományokban forgalomban levő bécsi pénzt (Num. Zschr. Vili. 
311 — 312. 1.) kell értenünk, mert nem képzelhető el, hogy egy virágzó 
tartomány egész pénzszükségletét ily kis összeg kielégíthesse. Ezt Meyer* 
is elismeri (Der auswartige Handel des Herzogtums Österreích im M.-A. 
1909. 15. 1.), bár ő a .cursus monetae maior*-t máskép magyarázza. 
1564-ben csak a körmöczi pénzverőben 1326 budai márka aranyat és 24,838 
márka 15 latos ezüstöt (Newald, Joh. : Das österreichische Münz- 
wesen unter den Kaisern Maximilián II. etc. Num. Zeitschr. XVII. 1885. 
225. 1.), vagyis 327583 kg színaranyat és 6098-667 kg 15 latos ezüstöt 



A PÉNZVERÉSI REGALE 439 

azaz 60,000 — a kincstár által 60,000 márka közönséges 
ezüst névériékben forgalomba hozható — számítási márkát 
ad, tehát mai pénzben 3.673,935 aranykoronának felel meg. 



A kincstár, pénzváltási jövedelme, a mely kezdet- 
ben jogos pénzverési illetékkép szedetett, a rossz és érték- 
telen pénzek korában regale-vk alakulva, igazságtalan és 
siilyos teherré lett. Az uralkodók és kamaraispánok lelki- 
ismerete volt egyetlen korlátja e teher folytonos növelésé- 
nek. Sajnos, ez a lelkiismeret másfél századon át túlságosan 
tág volt és teret engedett a termelő és kereskedést űző 
néprétegek legteljesebb kizsákmányolásának. A nép meg- 
szokta, hogy a pénzváltási haszonban jogtalan és méltány- 
talan terhet lásson. ^ Hiába verettek a XIII. században egyes 

vertek pénzzé. A két fém értékarányát e korban minimálisan l:ll-retéve, 
az aranymennyiség 3603*413 g szinezüstnek, az ezüst pedig 5717*501 g 
szinezüstnek felel meg. Tehát 1564-ben a körmöczi pénzverőben 9320*914 
kg szinezüstértékü aranyai és ezüstöt dolgoztak fél. Ugyanennyi volt körül- 
belül az 1565-ben feldolgozott nemesfém, a mikor 1296 márka arany és 
24.2S3 márka ezüst veretett pénzzé. (N e w a 1 d id. h. 225. 1.) A III. Béla 
korára megállapított 2462*4 kg színezüstnyi évi pénzcontingens tehát 
semmi esetre sem túlzott és a korviszonyoknak — kb. VV^ 
lévén az I. Károly korában forgó ezüst-pénzcontingensnek — tel- 
jesen megfelel. A mai fejlett viszonyokkal való összehasonlításnak a 
XII. századi állapotok megítélésére nézve sok jelentősége nincs, mind- 
azonáltal megemlítjük, hogy Magyarországon 1892 és 1910 közt 416,388 
kg színezüstöt és 153.417 kg színaranyat vertek pénzzé s hoztak for- 
galomba, a mi átlagban évi 21,915 kg szinezüst- és 8074'5 kg színarany- 
nak felel meg. A z arany és ezüst értékarányát átlagosan 1 : 30-ra téve, 
242.237 kg színezüstértékű aranypénzt és 21,915 kg színezüsttartalmú 
ezüstpénzt, összesen 264,152 kg szinezüstértékü nemesfémet vernek 
évente pénzzé, a nélkül, hogy a régebbi pénzt bevonnák. Ez a III. Béla- 
kori évi kibocsátásnak lOI-szeres összegei (V. ö. Varga Béla: 
Koronaértékű érméink. (Num. Közi. 1910. 93—99. 1. statisztikai táblázatait.) 
^ A kortársak felfogását élénken tükrözi vissza II. Fiigyes császár 
1237. évi kiváltságlevele, a melyben a steyer urak kérésére eltörölte az 
évi pénzújítás rendszerét : .Monetam quoque, que singulis annís avariiia 
exposcente solebat renovari in preiudidum commune hdbiiatorum eius- 
dem térre". (Zahn. Steyer. II. 463. 1.) V. ö. még a Képes Krónikának 
L Béla uralkodásáról szóló fejezetét. (Lásd fentebb a 219 — 221. l.-on). 



440 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

uralkodóink jó ezüstből értékes pénzt, mindenki igyekezett 
— akár veretlen ezüst, akár külföldi s így a beváltás 
alól elvonható pénz használatával — kibújni a pénzváltási 
haszon megfizetése alól. 

Az ezüstpénz értékének fokozatos csökkenése már a 
XII. században a veretlen ércz-valuta térhódítására vezetett, 
a XIII. században pedig végleg züllésnek indult a pénz- 
rendszer. 

' Az értéktelen hazai pénzeknek horribilis, 100— 
250%-os kamarai nyereség mellett való forgalombahoza- 
tala nyitott utat az értékesebb és évenkinti pénzbeváltás 
alá nem eső külföldi pénznemeknek. Hozzájárult ehhez a 
pénzverésnek a Xm. század közepe óta bekövetkezett 
decentralisatiója, a mi az egységes királyi pénzverés m^- 
szüntét jelentette. A XI — XII. századi „generális monefa 
totius Ungariae*' ^helyét különféle pénzverőhelyeken, időnként 
változó pénzláb alapján vert pénzek foglalták el. Az ország 
szép fejlődésnek indult gazdasági élete — az állandó pénzláb 
alapján vert hazai pénzt nélkülözvén — híjával volt az éltető 
gyökérnek, a melyen át táplálkozva, nagyra nőhetett volna. 

A veretlen ezüst és külföldi pénz — minden szigorú 
tilalom ellenére — rendes fizetési eszközzé lett. A királyi 
pénz háttérbe szorult s ezzel a pénzverést regálé jövedelme 
is csökkenni kezdett? Különösen érezhetővé vált ez IV. Béla 
ideje óta, a ki II. András rablógazdálkodása után ismét jó, 
állandó és az addiginál értékesebb pénzt kezdett veretni, 
tehát nem élt a pénzrontásnak a XII — XIII. században 
nálunk is gyökeret vert rendszerével. 

Hiába bocsátott ki később 1291-ben és 1298-ban 
m. András szigorú rendeleteket a királyi pénz elfogadása, a 
pénzváltás végrehajtása iránt, az uralkodó közfelfogás mel- 
lett azoknak érvényt szerezni nem tudott. A külföldi pén- 
zeket, a veretlen ezüstöt a forgalomból kiküszöbölni nem 
lehetett. 



^ V. ö. locze pápa 1212. évi oklevelét. Kn. M. I. 198. 
* V. ö. erről Eckhart Ferencz helyes megjegyzéseit. (A ki- 
rályi adózás története. Budapest, 1908. 36. 1.) 



A PÉNZVERÉSI REGALE 44 1 

Az egyedüli tnódy a melylyel a királyi pénz forgalmát 
biztosítani lehetett volna^ a pénzláb egységesítése és a pénz- 
váltás rendszerének eltörlése volt, 

A pénzek sokféleségében rejlő hátrányok az utolsó 
Árpádok idején már igen nagy mértékben mutatkoztak. 
IV. Bélának időrendben későbbi, 477 g, V. István 0-424 g, 
IV. László és III. András 0*4092 g szinezüsttartalmú királyi 
denárai, a Magyarország nyugati részein forgó 0*5358 g 
szinezüsttartalmú bécsi dénárok és a 0'91 15, majd 0*7292 g 
szinezílst tartalmú báni dénárok teljesen eltérő pénzláb alap- 
ján vert pénzek voltak, a melyek egymással semminő 
viszonyban sem állottak s igen nagy nehézségeket okoztak 
a forgalomban. 

Az első lépés a pénzlábak egységessé tétele felé 
IV. László korában a magyarországi „kis bécsi dénárok* 
verésével történt meg. E „kis bécsiek* 0*3637 g színezüst- 
tartalmukkal az egykorú 0*729 g szinezüsttartalmú báni 
dénárokkal szemben féldenár értéket képviseltek. Bár a báni 
dénároktól eltérő pénzláb alapján és egészen más keverésű 
ezüstből verettek, verésük czélja, a valódi bécsi pénz for- 
galmának korlátozása mellett, a báni és bécsi dénárok érték- 
viszonyának kiegyenlítése volt. 

III. András király uralkodása utolsó éveiben — a 
királyi dénárok pénzlábának csökkentésével — a magyar 
typusú királyi pénzt is közelebbi viszonylatba hozta a báni 
és bécsi dénárokkal. A 0*3452 g szinezüsttartalmú új, könnyű 
királyi pénzek a 3637 g-os kis bécsiékkel körülbelül azonos^ 
a 0*729 g'OS bániakhoz viszonyítva körülbelül féldenár 
értéket képviseltek. Ezáltal, bár az országban továbbra 
is háromféle — királyi, báni és kis bécsi — pénzt ver- 
tek, elérték a magyar pénzek egj^séges számításának lehe- 
tőségét. 

Azonban mindez csak félintézkedés volt. A bajok igazi 
forrása a kényszerpénzújítás vagy évenkénti pénzváltás 
rendszerében volt. Ennek eltörléséhez Árpád-házi királyaink- 
ban nem volt meg a kellő erély, s valószínűleg nem 
is ismerték fel a módot, mikép lehetne ezt a kincstár 
nagyobb károsodása nélkül végrehajtani. 



442 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A király jövedelmei közt — a külföldi pénz állandó 
forgalma mellett is — igen tekintélyes helyet foglalt el a 
pénzverési nyereség. Ha tehát az uralkodó a pénzújítási 
rendszert el akarta törölni^ annak megfelelő más jövedelmi 
forrásról kellett gondoskodnia. Szét kellett választania a 
pénzverést s az abból származó királyi jövedelmet. A regálévá 
fejlődött pénzverési illetéket adóvá kellett alakítania. 

A XII. században uralkodóink még biztosítani tudták 
a magyar királyi pénz kizárólagos forgalmát. A külföldiek 
— mint a keresztesek panaszából is kitűnik — kényszerítve 
voltak pénzkészletük beváltására s a magyar pénz haszná- 
latára. Bizonyára — mint később az Anjou-korban — 
szigorú tilalmak és büntetések korlátozták a külföldi pénz 
forgalmát, s a XII. századi királyok érvényt is tudtak szerezni 
e tilalomnak. 

A XI — XII. századi magyar királyi hatalom utolsó nagy 
képviselőjének, III. Bélának halálával e viszonyok lényeges 
változáson mentek keresztül. A gyönge és pazarló II. András 
idején, a királyi hatalom alapjának, a királyi birtokoknak 
és jövedelmeknek elpocsékolásával kapcsolatban a magyar 
király pénze is elvesztette addigi jelentőségét. András nem 
volt képes ellentállni a jó ezüstből vert külföldi pénzek 
beözönlésének és nem tudta biztosítani saját, silány pén- 
zének kizárólagos forgalmát. A friesachiak és a veretien 
ezüst használatával a nép — magyarok és külföldiek egy- 
aránt — felmentve érezték magukat az évi pénzújítás által 
viselt súlyos teher alól. Nem fogadták el a királyi pénzt, 
nem siettek beváltani pénz- és ezüstkészletüket új pénzre, 
sőt mindenképen szabadulni igyekeztek a birtokukban levő 
rossz magyar pénztől. Ezzel azután veszendőbe ment a 
királyi készpénzjövedelmek legelső forrása: a pénzverési 
regale. 

II. András — örökös pénzzavarokkal küzdve — 
sokkal kevésbbé nélkülözhette a pénzújításból befolyt 
jövedelmet, mint bárki más elődei és utódai közül. Ezért 
találkozunk éppen II. András idején először a pénzváltási 
haszon fejében fizetett rendkívüli adóval (coUecta monetae, 
collecta lucri camerae). 



A PÉNZVÍRÉSI REGALE 443 

Már 1212-ben említi III. Incze pápa oklevele, a mely- 
ben a kalocsai és esztergomi érsekek egyességéről szól, 
hogy a pénzváltási iövedelem helyét más jövedelem is 
elfoglalhatja.^ Majd 1231- és 1234-ből való forrásaink szólnak 
a jjlucrum camerae* vagy „moneta* fejében szedett rend- 
kívüli adóról (coUecta).^ 

Mi volt ez a pénzváltási vagy kamarai nyereség fejé- 
ben szedett adó, azt világosan megmondja IV. Béla 1237. 
évi oklevele, a mely szerint a rendkívüli adó c faját ^az 
el nem fogadott pénz váltsága^ vagyis kamarai nyereség 
fejében*" fizették,^ Kitűnik ebből, hogy mindazok, a kik vona- 
kodtak magukat a kötelező pénzbeváltásnak alávetni — 
tehát mindazok, a kik királyi pénz helyett külföldi pénzzel 
vagy ezüsttel kereskedtek — bizonyos meghatározott összegű 
rendkívüli adót fizettek a király pénzváltóinak.^ 

A pénzváltási nyereség váltsága fejében fizetett adó 
annak, a királyi kincstár által hirdetett felfogásnak első 
kifejezése, hogy a pénzváltási nyereség nem valami jog- 
talan és igazságtalan illeték — a minek a kétszázados 
pénzrontás idején kialakult közvélemény tartotta — , Jtanem 
a királyi kincstárat valamennyi országlakostól megillető adó. 



^ „monete ... vei ilUuSf quod loco coUigetur moneie" F. III/l. 132. 1. 

' 1231: „nullám coUectam, nec lucrum camerae..." Kovachich: 
Sylloge. 3. 1. — 1234: „solucione cottede, que lucrum camere vei moneie 
dicitur.* F. VII/5. 245. 1. — V. ö. még a heiligenkreuzi és borsmonostori 
apátságoknak 1229— 1230-ból datált, de 1231 táján hamisított (Szent- 
pétery Imre: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Budapest, 
1916. 95. 1.) okleveleit: [1229]: ,libertini denarii, pondéra... colUcta 
lucri camere." W. I. 261. 1. — [1230]: ,omnem colkctam, quam monetarii 
ad cameram nostram coUigere solent." W. I. 270. 1. — Év nélkül: -pon- 
déra, que ad lucrum camere nostre colliguntur." F. in/2. 88. 1. 

' „si collecta rex in regno indixerit sive pro redemptione moneie^ 
que recepta non fucrit, sive lucrum camere vei quocunque alio noroine 
censeatur." W. VU. 30. 1. V. ö. még 1266: „collectam lucri camerae." 
W. m. 129. 1. 

* V. ö. Krajner id. m. 711— 713. 1. és Eckhart id. m. 40—50.1. 
— Eckhart azonban téved, mikor azt hiszi, hogy ez adót minden lakosra 
kivetették. Az 1237-ikí oklevélből világos, hogy csakis azok fizették, a 
kik a pénzt nem fogadták el. 



444 AÍAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

A pénzváltás megtagadása esetén íizetett rendldvüli 
adó (coUecta)* életbeléptetésével voltaképen egy faculiativ 
adórendszer lépett életbe. A pénzt beváltok ugyan névszerint 
még illetéket fizettek, de a teher ílletékjellege már elkopott, 
adóvá lett, mert azok is, a kik nem váltottak be pénzt, 
a helyett adófizetésre köteleztettek. 

Az adóvá alakulást nyomon követték — a középkor 
minden adórendszerét megbénító — mentességek. A míg a 
pénzváltási nyereség, legalább is névszerint, illeték 
volt, minden országlakost, a ki pénzt váltott, egyaránt 
terhelte. Mihelyt azonban ily facultativ adóvá alakult, mind- 
azok a kiváltságolt elemek — világi és egyházi urak — 
a kik más, kezdetleges rendes (szabad dénárok, nehezékek) 
és rendkívüli adók (coUecta) fizetése alól mentességet 
élveztek, igyekeztek az új adó alól is mentességet szerezni. 

A pénzváltási illeték fizetése alól királyaink — bár az 
abból egyes területekről befolyó jövedelmet néha részben 
vagy egészben eladományozták* — senkit sem mentettek 
feL A példátlan kiváltságokkal bíró német lovagrendnek 
is csak azt a kiváltságot adta II. András, hogy a pénz- 
váltókat birtokukra beengedniök nem kellett, hanem a rend 
mestere váltotta be a népeik részére szükséges új pénzt s 
maga a rend kárpótolta meghatározott összeggel a pénz- 
váltókat az így szenvedett veszteségért.' Hasonló kiváltságot 

^ „Cólleda" gyűjtőnév alatt igen sokféle — hadmentességi díjból, 
hadisegélyből alakult s más czímeken szedett — rendkívüli adókat értet- 
tek az Árpád-korban. A coJlecta-ról legutóbb Eckhart Ferencz írt 
(id. m. 33—73. 1.) és az összes forrásanyag lelkiismeretes felhaszná- 
lásával sikerült neki a rendkívüli adó bonyolult kérdéseit helyesen meg- 
világítania. 

' 1222: II. András a német lovagrendnek : ,nullus monetariorum... 
terram eorum intret vei presumat eos in aliquo molestare, ei ipsum ius 
et utüiiatem, quam in terra ipsorum percipere deberemus de nova moneta, 
totaliter eisdem fratribus indul simus .. .' F. IH/l. 371. 1. — 1247: 
IV. Béla a johannitáknak : „Nec non de monda, que Ulic de voluntate 
regia et consüio preceptoris domus Ulius, pro tempore constituti, curret, 
medietatcm nohis reservamus, sicuti de ceteris reditibus est pretactumi 
medictale alia ad nsum dicte domus convertanda." F. IVVl. 449—450. I. 

* 1212: ,nullus monetariorum ultra silvas terram eorum intret 
vei presumat cps in aliquo molestarí, sed dicto fratri Theodorico et sibi 



A PÉNZVERÉSI REGALE 445 

élvezett az erdélyi szászság II. András 1224. évi nagy 
kiváltságlevele értelmében. ,A szebeni ispánság területén", 
mondja András, ySenki se merjen pénzzel megjelenni, hanem 
adjanak évente (t. i. az erdélyi német hospesek) a mi kama- 
ránk hasznára 500 márka ezüstöt.* ^ Az 500 márka ezüst a 
pénzváltási haszon fejében egy összegben fizetett váltság volt. 
Viszont a pénzváltási adó alól való mentességek száma — 
a fennmaradt oklevelekből ítélve — a XIII. század vége felé már 
elég nagy lehetett. A források, a melyekből a pénzvercsi váltság 
fejében kivetett rendkívüli adóról értesülünk — III. Incze 
oklevelét kivéve — egytől-egyig ily mentességet adó 
kiváltságlevelek.- 

succedentibus tantum dent numsnularíi de nova moneta pro argento, quod 
suflTiciat populo ibi conveisanti . . .", .dictus fr. Tb., vei quicunque Magis- 
ter in loco eius fuerit, pro argento illó dictís nummulariis satisfacere 
et respondere teneatur." Zim. — Wemer. I. 14. 1. A zágrábi egyház népeit 
1217-ben (Smió. III. 148.) csak a királyi pénz beváltása alól mentesítették, 
de a berezegi és báni pénzváltók természetesen ott is gyakorolhatták 
jogaikat. 

^ aNec eciam in comitatu Chybiniensi aliquis audeat comparere 
(az 1317-ikl átiratból kiadott szövegben — nézetem szerint — 
tévesen: comparare) pecunia; ad lucrum verő nostre camere quingentas 
marcas argenti dare teneantur (t. i. hospites theutonici Ultrasilvani) annua- 
tim.* Zimm. — Werner. I. 34. 1. E forráshely értelmezését illetőleg eddig 
nagyon eltérő nézetek merültek fel (v. ö. erről T h a 1 1 ó c z y id. m. 
25 — 27. 1.) az irodalomban. Az 500 márkát némelyek a szászok föld- 
bérének (censusának) tartják, pedig a pénzre vonatkozó tilalomból világo- 
san kitűnik, hogy itt csakis pénzváltási váliságról lehet szó. Nem vál- 
toztat e tényen az sem, hogy e jövedelem később a XIV — XV. században 
beolvadt a szászoknak évente Szent Mártonkor fizetett censusába. Az erdélyi 
hospesek censusa sokkal nagyobb volt 500 márka ezüstnél. III. Béla 
idejében — mint láttuk — 15,000 márkára rúgott. Később, a mikor már 
a census és lucrum összeolvadt, a szászok — bizonyára éppen az Andrea- 
numra hivatkozva — úgy tüntették fel, mintha ez lenne összes tartozásuk* 
A glucrum camerae" egyenes adóvá alakultát már az Anjouk korában nyomon 
követte az összes rendes évi tartozások, ú. m. a kezdetleges adóknak, 
városoknál s más kiváltságos királyi népeknél a földbémek az új egyenes- 
adóba, a lucrum helyébe lépett portális adóba, vagy az évi taxa-ba, 
való beolvadása. V. ö. az 1351 : XII. t.-cz.-t, a mely a portális adó életbe- 
léptetésével egyidőbcn megszünteti a marturinát Szlavóniában. 

» W. L 261., 270., F. VIT/5. 245., W. VII. 30., W. III. 129. 
F. III/2. 88. K o V a c h i c h : Sylloge. 3. 1. 



446 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

Az első forrás, a mely az addig időnkint kivetett 
pénzváltási adó országos és állandó jellegű szervezéséről 
szól, III. Andrásnak 1298. évi törvénye. E törvény intéz- 
kedései rendkívül fontosak a pénzverés! regale történetére 
és a pénzváltási illeték adóvá alakulására nézve. Kitűnik 
belőlük, hogy III. András, ez a minden tekintetben kiváló 
uralkodói qualitásokkal bíró fejedelem, teljesen tudatában 
volt a pénzverés decentralisatiójában, a pénzek sokféle- 
ségében rejlő gazdasági veszedelemnek, de egyszersmind 
azt is látta, hogy a királyi (állam-)háztartásra mily fontos- 
sággal bír a pénzverésből származó jövedelem. E kettős 
szemponttól vezettetve, egyrészt az egész ország területén 
vert pénzek egységesítését reíidelte elj másrészt törvényes 
intézkedéssel sanctionálta az ö idejéig szokásjog álapján 
imlködő factiltativ adórendszert. 

Említettük már, hogy uralkodása második felében, a 
királyi dénárok súlyának csökkentésével, azokat az ország- 
ban vert bécsi dénárokhoz közelebb hozta. A magyar királyi 
dénárok ezáltal — éppúgy mint a kis bécsiek — a báni 
dénárokkal is viszonylatba hozattak, azoknak körülbelül 
fele értékét képviselvén. 

Ezzel a pénzsúlyokból megállapítható reformmal függ 
össze az 1298 : XXXVII. t.-cz., mely elrendeli, hog^*^ ,,az 
egész országban egyféle^ állandó értékű — két évig ötöd- 
részig égetett ezüstből, az azután következő években pedig 
tizedrészig égetett ezüstből készült — királyi pénz forogjon, 
a melyet minden városban és vásáros községben forgalomba 
kell hozni". ^ A XXXVIII. t.-cz. szerint azok az urak, a kik 
az új pénz forgalombahozatalát saját vásárukon vagy bir- 
tokukon meggátolnák, megfosztatnak a vásártartás jogától. 
A XXXIX. t.-cz. pedig elrendeli, hogy mindazok, a kik neni 
fogadják el a királyi pénzt (vagyis megtagadnák a királyi 
pénzverési haszon fizetését), birtokuk minden egyes man- 
siója (háznépe) után félfertónyi adót fizetnek, ^ 



* Lásd a 327. lapon a 3. jegyzetet. 

' XXXVIII. t.-cz. : „Et si quis nobilium vei potentum in foro sue 
possessionis vei etiam aliis in locis de comissis — secundum antiquam 



A PÉNZVERÉSI REGALE 447 

III. Andrásnak ez az intézkedése a XIV. században 
is érvényben maradt, mint az Károly Róbertnek 1321. évi 
okleveléből kitűnik, a melyben a kassaiakat a pénzverési 
nyereség és az e helyett szedett félfertós collecta fizetése 
alól mentesíti.^ 

Egészen más természetű volt a Károly Róbertnek 
1323-ban végrehíijtott pénzreformja idején kivetett Vá'f^rtós 
collecta. Károly az ország összes kamaráit öt kamara- 
ispánnak adva bérbe, ,új, tartós érvényű* s az egész 
országban mindenütt egyazon pénzláb alapján készült és 
az egész ország területén érvényes dénárok verését rendeli 
el. ^ A pénzreform végrehajtása czéljából az ország rendéi 
felajánlották, hogy abban az évben az ország összes jobbágy- 
portái vagy mansiói félferto ezüstöt fizessenek, a minek 
fizetését Károly — az erdélyi káptalanhoz intézett ez ok- 
levelében — szigorúan elrendeli.* 

Ez a félfertós rendkívüli adó semmi vonatko- 
zásban sincs a pénzváltási nyereség helyett fizetett coUec- 
tával. Ez tisztán a pénzláb egységesítésének, a pénzreform 



consuetudinem — monetam eandem currere non fecerínt, ex tunc jure 
fori príventur et ipsum jus fori, ad illum vei illos devolvatur. qui [....] 
modum in hoc et in aliís digno et debito feruntur honore". — XXXIX. 
i.-cz. : ,Et njhllominus, si qui eandem non assumpserínt monetam, ad 
coUectam dimidii fertonis per singtüas mansiones suepossessionis tenean- 
tur*. Kovachich. Sylloge. I. 40. L 

^ ,ipsi ab omni lucrí camere nostre in eadem civitate et provincia 
existentis et collecta singulorum dimidiorum fertonum argenti racione 
lucri ipsius camere nostre exigenda*. Thallóczy id. m. Okleveles 
függelék. 148. 1. 

* ybonam novam monetam perpetuo durabilem et per totum re- 
gnum nostrum ubique discurrendum fabricari faceremus". Anjou. II. 59 — 
60. 1. A pénzlábról fennebb, a 11. fejezetben szóltunk. 

' ,iidem prelati, barones et nobiles regni nostri de singuHs portis 
jobagionum suorum et aliorum omnium populorum in regno nostro 
existencium, ntdlo penitus exempto, videlicet tam in civitatibus eciam, 
quam in oppidis constitutorum singulos dimidios fertones cum argento 
vei denariis iuxta valorem argenti hoc anno nobis dari et persolvi ordi- 
nantes assumpserunt. . .* ,fidelitati vestre precipimus . . . ipsos dimidios 
fertones de singulis portis seu mansionibus ... ex integro dari et plene 
persolvi facere debeatis". Anjou. II. 59—60. 1. 



448 MAGYAR PÉNCTÓRTÉNET 

végrehajtásának költségeire egyszersmindenkorra önként fel- 
ajánlott rendkívüli adó volt, a melyet nem azok Jizettdi, a 
kik a pénzbeváltást megtagadták, 'hanem kivétel nélkül 
minden jobbágycsalád. Az 1 323. évi félfertós — önként fel- 
ajánlott — coUecta tehát nem érintette a kamaráknak a 
pénzbeváltásból befolyó hasznát. A pénzváltási hasznon 
félül fizetett 1323-ban minden porta egyszersmindenkorra 
Ví fertő ezüstöt a végrehajtandó pénzreform költségeire. 
Kitűnik ez az erdélyi káptalanhoz intézett rendelkezésből, 
a mely szerint a káptalan köteles az új pénz forgalomba- 
hozatalát birtokán megengedni, népei pedig azt az előirt 
váltási mód szerint, vagyis 3 bécsiért egy és 2 régi banálisért 
egy új dénárt adva, beváltani.^ A rendelet — legfőbb 
C2sélja a régi pénzfajok kiküs2X)bölése s az ú j királyi dénárok 
forgalombahozatala lévén — teljesen figyelmen kívül hagjrta 
azt a lehetőséget, hogy valaki a pénzbeváltási kötelezett- 
ségnek ne tenne eleget. Ezért nem is szól a váltság fejében 
fizethető collectáról. Ellenkezőleg, szigorú — anyagi felelő- 
séggel sanctionált* — rendelkezéssel intézkedik a pénz- 
váltási kötelezettség betartásáról. 

Károly Róbert 1335. évi pénzbérleti szerződése, a 
mely portánként 3 pondus új pénzben pontosan m^hatá- 
rozza a beváltandó pénz mennyiségét is,^ ismét elrendeli, 

^ „precipimus per presentes, quatenus dum iidem comites camere 
nostre [vei] aliquis ex ipsis seu officiales ipsorum predictos novos dena- 
rios nostros in médium populorum vestrorum . . . presentaverínt, per eos- 
dem populos vestros diligenter suscipi, honorífice acceptarí et potenter 
currere, ^ic catnbium ordíne prescripto absque contencione faciatis ei 
ipsos dimidios fertones de singulis portis . . . ipsis comitibus camere 
nostre . . . dari et plene persoltH factrt débeaiis**^ ; az előírás szerinti be- 
váltásról pedig ezt mondja : „ordinendoque et statueudo, ut pro tríbus 
\iennensibus v[eteribus uuujs denaríus camere nostre et pro duobus 
antiquis banalibus similiter unus novus denaríus, pro uno autem grosso 
boefmicali] trés növi denarii . . . cambiantur". Anjou. 11. 60. 1. 

' „aliud non facturi, alioquin damnum, si quod camera nostra 
ex parte populorum vestrorum pateretur, per eosdem populos vestros, 
cum ipsorum gravaroine restaurari faciemus". Anjou. II. 60. 1. 

' i^homines singularum portarum . . . ipsi comiti camere nostre 
singula tria pondéra argenti vei aliarum quarumlibet antiquarum mone- 
tarum, ad racionem argenti . . . portantes, alia tria pondéra . . . novorum 



A PÉNZVERÉSI REGALE 449 

hogy a beváltási kötelezettségnek eleget nem tevők por- 
tánként Vs budai fertő ezüstöt tartoznak fizetni.^ 

A mansiónként V« fertóban kivetett collecta — közön- 
séges ezüstben, a XIII. század végén használatos budai 
márka súlylyal — 24*5537 g színezüstöt tett, a mi arany- 
ban 2*455 g-nak, 'mai pénzben 8*05 koronának felel 
meg,* Egy jobbágyháznép adójául 8 korona — a mi 
vásárlóképességét tekintve a mainak többszörös értékét 
képviselte — rendkívül súlyos adóteher volt. Világos tehát, 
hogy ez a súlyos adó, a mely quasi büntetésszámba ment, 
a végből vettetett ki, hogy mindenki igyekezzék pénzvál- 
tási kötelezettségének eleget tenni. Különösen kitűnik ez az 
1335. évi rendeletből, a mely a pénzváltási hasznot por- 
tánként a 3 pondus ezüst vagy megfelelő ezüstértékű régi 
pénz és 3 pondus, vagyis 25 darab új kis dénár közti 
különbözetre, tehát 4-969 ^S2/w^#ís/rd (= 1-63 korona) teszi,* 
szemben a félfertós adó 24'553 g szinezüsttartalmával 
(= 8*05 korona). Az adó ötszöröse volt a pénzváltási haszon- 
nak, tehát büntetésdíj jellege pregnánsan kidomborodik. 

A király pénzváltási hasznát, éppúgy mint az annak 
váltsága fejében szedett rendkívüli adót XIII. századi for- 
rásaink kamara hasznának (lucrum camerae) nevezik. 

Az összes forráshelyek figyelmes áttanulmányozásával 
arra az eredményre jutottam, hogy a Jucrunt camerae^ 
sohasem volt a királyi adók gyűjtőneve^ hanem vakh 
mennyi oklevélben egy a többi jövedelemtől — különösen 

parvorum denaríorum nostrorum, videlicet 25 denarios parvos ab ipso 
comite camere . . . cambire e converso recipére tenebuntur*. Szekffi. 
T. T. 1911. 9. 1. 

^ ,qaicanqae ipsam moaetam nostram parvam premisso ordine 
cambiendam . . . contempserit acceptare ... de singuUs portis . . . singolos 
medios fertones ad racionem Budensem solvere teaeantur." U. ott 

* Az átszámításra nézve v. ö. a 14. fejezetet 

' Az 1335. évi szerződés szerint 1 budai márka Vs'i^^ig égetett 
ezüstből 14 pensa, tehát 560 kis dénárt vertek, melyekből 10 pensa, 
tehát 400 dénár forgott 1 márka, 25 dénár 3 pondus ezüst értékében. 

1 kis dénár szinstOya tehát : ^^^^T^ ^ '^* = Ö-2925 g, 25 dénáré 

7'3075 g voU, szemben 3 bndai pondus közönséges ezüstnek (409229 X ^ =) 
12-27687 g szinsUlyával, A különbözet 4'9693 g! 

Hóman: MagTar pénxtörténet. 20 



450 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

a más czímen szedeti rendkíviUi adóktól (coUecta) — 
szigorúan elkülönített^ s több forrásban néuszerint is a 
pénzváltási jövedelemmel azonosnak mondott királyi 
jövedelem.^ Mindazokat, a kik ennek ellenkezőjét állí- 
tották, azok az oklevelek vezették félre, a melyekben a 
pénzváltási jövedelem fejében kivetett rendkívüli adókról 
tétetik említés, ,collecta lucri camerae* vagy ,,pondera lucri 
camerae' néven. E források lucrum camerae fejében sze- 
dett collectáját és pondusait más források, más természetű 
„collectá* -jávai és .pondéra* -jávai azonosítva, a , lucrum 
camerae'^-t a királyi adók gyűjtőnevének tekintették.' 

A pénzváltást elrendeld szigorú rendelkezések és a 
váltság fejében fizetett, büntetésszámba menő félfertós 
rendkívüli adó kivetése nem vezettek kellő eredményre. 
A falusi nép, a szegényebb elem bizonyára sietett e ren- 
delkezéseknek — kis pénzecskéjét beváltva — eleget tenni, 
nehogy a súlyos adóteherrel róják meg. Viszont a hiva- 
tásos kereskedők, városiak, egyszóval a kiknek sok pénzük 
volt, szívesen lefizették a félfertót s ennek megtörténte után 
nyugodtan tovább használták r^ és idegen — beváltás 
alá nem kerülő — pénz- és ezüstkészletüket. 

A régi rendszer alapjában romlott meg s tovább nem 
volt fenntartható. Károly Róbert legnagyobb érdeme az. 
hogy belátva az évi pénzújítás rendszerének tarthatatlan- 
ságát^ miután 1336'ban már kísérletet tett erre, 1339- 
ben végleg eltörölte azt, 1342. évi pénzszerződéseiből tud- 
juk, hogy az évi pénzújítás rendszere 1339 táján megszűnt^ 
mert 1342-ben a négy év alatt egj^azon pénzláb alapján 

^ Az egyes forrásokat lásd fentebb, többnyire szószerint idézve. 
1229: W. I. 261., 1231: Kovachich. Sylloge. 3., 1234: F. VII/6. 246., 
1230—1235, k.: F. m/2. 88., 1266: W. IH. 129., 1321: Thallóczy 
id. m. 148. 1. 

' 1234: „solucione collecte, que lucrum camerc vei monete 
dicitur". F. VII/5. 245. 1. 1237: ,si collecU . . . sive pro redempiüme 
monete, que recepta non fuerü, sive lucrum camere vei quocunque alio 
uamine censeatur, W. VII. 30. 1., tehát a lucrum a moneta fejében sze- 
dett adóval azonos. V. ö. a 453. lappal. 

» V. ö. a Thallóczy id. m. 12. 1. és Illés id. m. 49—50. 
lapjain idézett okleveleket. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 451 

vert pénzek egy időben voltak forgalomban/ A pénzváltásból 
eredő hasznot, a kamarai nyereséget ugyanekkor új, állami 
egyenes adóval pótolta. 1336 óta a 3 garasos vagy — 6 dénár 
érvén 1 garast — 18 denáros portális adó életbeléptetésével a 
pénzver ési illeték végleg és névszerint is adóvá alakult át} 
3 magyar garas színezüsttartalma (3*1971 X 3 =) 
9'591 g volt^ tehát az új egyenesadó összege jóval kisebb 
a félfertós collectánál. Az új adó már nem bírt büntetésdíj 
jelleggel, hanem a jobbágycsaládok szolgáltatási képességé- 
nek megfelelő, solid adóteher volt, a mel3mek kivetése 
pótolta a királyi kincstár pénzverési jövedelmét.' 

' 1342 : a in integris camere nostre monetis annorum prdcriti, 
tercii, quarii et presentis, per iotutn regnum nostrum uniformiier dis- 
currendis' . . . másutt a régi „quinit anni iam abolitis monetis* beváltá- 
sáról szólva, mondja : i^ipsos annorum preteríti, tercii et quarti camere 
denaríos in suo esse cursu et cambio remanere volumus*". Szekfű. T. T. 
24 — 25. 1. V. ö. még a következő jegyzetet is. 

' 1336: yEt quia insolencias, que propter cambium monetarum 
nostranim singulis annis eveniebant, volumus evitare, bona deliberacione 
mediante statuimus, quod dica per toium regnum débeai fieri hoc modo, 
ut de qualihet porta, que exitum dat ad piateam, ubi homines moran- 
tur . . . dicto comiti camere nostre a die dicacionis . . . quintodecimo die 
solvi débeant singuli trés grossi illis exceptis, qui super hoc privilegiali 
libertate predecessorum nostrorum et nostra fulciuntur". Szekfű. T. T. 
1911. 13. 1. — 1342 : „Item quia volumus, ut presens moneta nostra tereié 
combustionis amplianda per totum regnum nostrum immutabiliter possit 
perpetuari et habundarí et ipsi denarii camere nostre annorum preteriti, 
tercii, et quartum unacum eisdem novis pariter debeant discurrere et 
acceptari, statuentes ordínavimus et committimus, ut in quoUhet comi- 
iatu de singulis portis . . . facta dicacione infra quintum decimum diem 
decetn et octo denarios predicte camere nostre pro Jucro camere ipsi 
comiti camerarum dare et sőlvere teneantur". U. o. 27—28. 1. — 1345. 
I. Lajos: „Item pro ampliacione et perpetuacione dictoram denariorum 
camere nostre committimus ut in quolibet comitatu . . . de singulis portis . . . 
facta dicacione infra quintum decimum diem trés novos grossos vei decem 
et octo denarios integros novos dicte camere , . . pro lucro camere ipsi 
comüi camere dare et sőlvere , . . teneantur^, T h a 1 1 ó c z y id. m. 57 — 
58. 1. — Ugyanígy intézkedik Nagy Lajos 1351 : IV. t.-czikke a három- 
garasos, lucnim camerae fejében szedett portális adóról. Corpus Juris 
Hung, I. 170. 1. 

' Hasonló fejlődésen ment át a pénzverési regale Sziléziában, 
Ausztriában és Arragoniában. Sziléziában már 122d-ban „pecunia mone- 

29* 



Az új — „lucrum cameraC-nek nevezett — egj'enes 
adó behozatala egyszeriben végét vetette az évi pénzújitás 
káros rendszeréből származó bajoknak, magát a rendszert 
szüntetvén meg s ezzel alapot teremtvén az üj, kettős 
valután alapuló pénzrendszer állandó Fennmaradásához. 



Szlavóniában — a báni pénzverésnek 1255 táján 
történt szervezése óta — az állandó pénzláb alapján 
vert báni dénárok forgalma következtében sokkal kedve- 
zőbbek voltak a pénz viszony ok, mint az anyaországban. 
Nevezetes, hogy itt már a XIII. század közepe óta talál- 
kozunk a pénzváltási jövedelem adóvá alakulásának hatá- 
rozott nyomaival. Szlavón oklevelekben gyakran — elő- 
ször 1255-ben, tehát a báni pénzverés első említésével ^;y- 
tdőben — találkozunk az ú. n. ^héldenáros adóval'} 

Arra nézve, hogy ez a hétdenáros adó, melyet egy 1271. 
és egy 1279. évi oklevél is ,a lucrum camerae fejében sze- 
dett foí/ec/a'-nak nevez,* pénzváltási váltság fejében fize- 
tett adó volt, V. Istvánnak az esztergomi érsek részére 



tális', Amgoniibto 1236 ót* ^monttaiintm' nevű cgjenesadóvá titkolt 
■ pcDiviltisi nyereség. (Eheberg Id. ra. 80.L Laichin: AUg. Müns- 
kunde. 227. 1.) Ausitmbaa 1359 óta szHzmirísi tiied fc^alta el, mint 
indirect adó, a pénzvihisi Djereség beljrét (Eheberg id. m. 81. 1.) Nyoma. 
v«n annak, hogy Angliában a adót scedtek ^moneyage' DÍven a pénzváltási 
nyereség Tejében (V o c k e : Geschiclite der Steuem des briUscben Reicha. 
Leípzig, 1866. 270. 1.) és FiaDciiaorsiágban is ismeretes volt es aa adá 
,rilevatio mondat' néven. (L d s c h í n : Alig. Maniknnde. Z£8. L) A két 
utábbi orsságban azonban nem lett reodes adóvá s valósnnúleg a 
mi félfertós eollectánknak megfeleli! facoltativ adónem volt 

' ,Coa<eta 7 denariontm' 1SS5 : Smi6. IV. 813. — 1271: Smié. 
V. 5*5. — 1272: Kn. M. I. 665. — 1274: F. V/2. 184. — 1275.- 
Smié. Vl. 123. — 1277: W. Xn. 191. — 1278: Blagmy. 32. — 1279.- 
Smié. VL 318. — 1289: Smií. VI. 682. — V. ö. « adikiemria : Eckhart 
iá. m. 78—81. 1. 

' 1271 és 1279: .cotlecta 7 denariorum. . , racioue iucri camrre* 
Smií. V. &95„ VJ. 318. I. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 45 3 

1272-ben kiadott oklevelét ismerve, semmi kétségünk sem 
lehet. Megtudjuk ebből, hogy a király a j^lucrum camerae" 
fejében Szlavóniában (ultra Dravam) szedett hétdenáros 
adó jövedelmét Lóránd szlavón bánnak adományozta. Az 
esztergomi érsek követelte a bántól ennek a coUectának 
tizedét, de a bán kétségbevonta az érsek tizedjogát és meg- 
tagadta annak fizetését. Az esztergomi érsek szerint azonban 
„a kamara tizede az egész országban' öt illeti ^ következés- 
képen ezalatt értendő a lucrum camerae tizede is^ a mi 
ugyanazt jelenti' , A király bebizonyítva látta az érsek jogát 
és mivel az érsek felmutatta a pápáknak és királyi elődeinek 
erről szóló kiváltságleveleit is, elrendelte, hogy a lucrum 
camerae fejében szedett collecta tizedét a bánnak meg kell 
fizetnie, mert az esztergomi érsek annak mindig birtoká- 
ban volt.^ Az esztergomi érseket a pénzverési jöve- 
delem tizede illette meg, annak birtokát megerősítő pápai 
és királyi oklevelei voltak és vannak, j» lucrum camerae" 
alatt a XIII. században mindig csak a pénzverési jövedel- 
met értik és az esztergomi érseknek egyébként semminemű 
tizedjoga sem volt Szlavóniában. Világos tehát, hogy a 
^lucrum camerae fejében szedett hétdenáros collecta^ 
a pénzváltási haszon váltsága fejében fizetett évi adó 
volt. Gyakori említése forrásainkban arra mutat, hogy 
Szlavóniában már a báni dénárok verésének kezdetével 
megszűnt a pénzújítás rendszere, vagy legalább is az évi 
pénzújítás helyét hosszabb terminusokhoz kötött pénzújítás 
foglalta el. A hétdenáros collecta a régi — IV. Béla és 
V. István korabeli — báni dénárokkal (09 115 X7 =) 
ő'3805 g, a későbbiekkel (07292 X 7 =) 5104 g szín- 
ezüstöt ért, reális adóteher volt és nélkülözte a magyar- 
országi félfertós collecta büntetésdíj jellegét. 

Megállapíthatjuk ez alapon, hogy Szlavóniában az 
évi pénzüjitás rendszere a báni dénárok verésévél egyidöben 
megszűnt és a pénzváltásból származó kamarai haszon helyét 
m^ár ekkor ^ csáknem 100 évvel korábban, mint Magyar- 

» Kn. M. I. 595—596. 1. V. ö. Hóman Bálint: Egy 1256. 
évi esztergomi oklevélpár. (Turul. 1916.) 



454 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

országon, Itázanként hét báni denáros egyenes adó fog- 
lalta el^ 

E sajátságos jelenség okait kutatva^ figyelmünk a 
báni pénzverés megalapitója^ a nagy bán, Gütkeled 
István személye felé fordul. István bán 1248 — 1259-ig 
az akkor magyar tartományképen kormányzott Styria kapi- 
tánya is volt. Stájerország pedig az első német tartomá- 
nyok egyike volt, a hol az évi pénzújitás káros rendszerét 
teljesen m^szüntetve, 1237 óta csak ötévenként bocsátot- 
tak ki pénzt.* 

István éles szenmiel felismerte a stájer rendszer elő- 
nyeit^ de mivel az évi pénzújitás rendszerének eltöilésébe 
a király kárpótlás nélktU nem egyezhetett bele, az abból 
származó jövedelem pótlására évi adót (hétdenáros collectát) 
hozott be. Az ebből származó jövedelmet később V. István a 
bánnak adományozta. István bán reformjának eredménye volt 
a báni dénároknak — a IV. László idején bekövetkezett 
egyszeri pénzlábkönnyebbitést nem tekintve — változatlanul 
állandó pénzlába, egész Magyarországon való elterjedése, 
jó hire és keresettsége. 

A magyar királyok — különösen IV. Béla — elősegí- 
tették a bánok törekvéseit, de maguk más kamaráik- 
ban nem követték Gütkeled István reformjait. Károly 
Róbert volt az, a ki — mint 1323. évi rendelkezése is bizo- 
nyítja — felismerte a báni pénzverés előnyeit s ugyanő 
szüntette meg később egész Magyarországon az évi pénz- 
újitás kárhozatos rendszerét, adóval pótolva az abból szár- 
mazó királyi jövedelmet. 



^ A hétdenáros coUecta természetét már T r u h e 1 k a felismerte 
s fenti megállapításainkkal azonos eredményekre jutott. (Die slavonischen 
Banaldenare. Id. h. 337—339. 1.) 

' //. Frigyes 1237, évi szabadságlevele a stájer urak részére: 
.Monetam quoque, que singulis annis avarítia exposcente solebat reno- 
vari in preiudicium commune habitatorum eiusdem térre, ex nunc votnnius 
sine consilio commnni ministertalium maiorum Styriae nuUatenus renovari 
et renovatam in primo pondere per quinquennium perdurare". Zahn. 
Stder. Ub. II. 643. 1. V. ö. még Laschin: AUg. Münzkunde. 219— 
220. 1. 



A PÉNZVERÉSI REGALE 455 

A szlavóniai hétdenáros collecta fennmaradt mind- 
addig, a míg az önálló báni pénzverés.^ Csak Nagy Lajos 
1351 : XII. t.-czikke rendelte el e helyett Szlavónia terüle- 
tén is a ylucrum camerae^ neve alatt szedett országos 
portális adónak fizetését.* 

^ T r u h e 1 k a id. m. 339. 1. Í349'h6\ idézi az utolsó adatot 
* Corpus Juris Hung. I. 1000—1526. 174. 1. 



TIZENHARMADIK FEJEZET. 

A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS 
ADMINISTRATIÓJÁ ' 

Szent István és XI. századi utódainak ^Regia Ci vitás *" és 
9 Pannónia' feliratú érmei alapján Esztergomban, Székes- 
Fehérvárott vagy éppen Pannonhalmán keresik a XI. századi 
pénzverő székhelyét. E megállapítások azonban nem egyebek 
meddő kísérleteknél. A Regia Civitas — a bajor Regina Civitas 
(Regensburg) felirat utánzata — királyi városi jelent. Fehér- 
várra és Esztergomra egyaránt alkalmazható volt. Pannóniá- 
nak pedig, a Salamon egyik éremfaján előforduló Pannónia 
Terra változat bizonyítéka szerint, Magyarország az értelme, 
így nevezik hazánkat XI. századi okleveleink is. Meg- 
erősítik ezt a berezegek — Béla és Géza — hasonló 
feliratú pénzei, a melyek semmi esetre sem verethettek a 
király országrészéhez tartozó Pannonhalmán. 

' IRODALOM: Luczenbacher János: Az esztergomi érsekség 
pénzmestere. (Tudománytár. Értekezések. V. Buda, 1839. 89—109. l.) — Th a 1- 
lóczyLajos:Akamara hasznatörténete. Budapest, 1879. — Réthy László: 
Magyar pénzverő izmaeliták és Besszarábia. Arad, 1 880. — Kohn Sámuel: 
A zsidók története Magyarországon. I. Budapest, 1884. — Kollányi 
Ferencz:Az esztergomi érsek pisetumjoga. Budapest, 1889. — Truhelka, 
öiro: Die slavonischen Banaldenare. I. Münzgeschichte. (Wissenschaftl. Mit- 
theilungen aus Bosnien u. der Herzegovina. VI. Wien, 1899. 328 — 346. 1.) 
— Gálócsy Zoltán: Esztergom-e vagy Székesfehérvár? Regia Civitas. 
(N. K. 1906.). — Szekfű Gyula: Oklevelek I. Károly pénzverés! reformjá- 
hoz. T. T. 1911. — Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. Budapest, 
1912. 103 — 110. L — Karácsonyi János: Kik voltak s mikor jöttek 
hazánkba a böszörmények vagy izmaeliták? Budapest, 1913. — Csinos 
Albin: Az izmaeliták Magyarországon. Esztergom, 1913. — A német pénz- 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 457 

Annyi bizonyos, hogy — a berezegi pénz veré- 
sének XI. és XIII. századi rövid korszakát^ nem szá- 
mítva — egyidöben csak egy pénzverőház működött az 
országban. Az esztergomi és kalocsai érsek 1211-ben kötött 
egyessége még csak mint lehetőséget említi az ^általános 
(egységes) magyar pénz*" (generális moneta totius Ungarie) 
verésének megszűntét.' Világosan kitűnik ebből, de a pén- 
zek typologiai sajátságaiból is,' hogy Magyarországon 1211 
előtt csak egyféle királyi pénz volty tehát csak egy királyi 
í^^nzverőház működhetett. Több pénzverőház mellett — a 
Xli'--XIII. századi viszonyok mellett, ha még oly szigorú 
szab/ 1y ok írták volna is elő a pénzek egységes pénzlábát 
— ne.Ti lehetne „generális moneta*' -tóI beszélni. 

A XUI. századi viszonyokból s abból a körülményből 
következhetve, hogy a pénzverési jövedelem tizede az eszter- 
gomi érseket illette, nagy valószínűséggel bír az a feltevés, 
hogy a magyar király pénzeit már a XII. században is 
Esztergomban verték. Ismétlem azonban, hogy ez csak 
feltevés, a mit semmi positiv forrásadat sem bizonyít.* 

A XIII. században a főpénzverőhely Esztergom volt. 
Forrásaink gyakran — először 1240-ben — emlegetik az 
esztergomi pénzverőket (monetarii, fabri, aurifabri) és az 

verő .Hausgenossenschaff-ok szervezetéről és működéséről lásd L us c h i n : 
Das Münzwesen in Österreich z. Zeit Rudolfs v. Habsburg (Festschrift zur 
600-jáhrig. Gedenkfeier... Wien, 1882. 49—55. 1.). — Muffat: Beitráge zur 
Geschichte d. Bayerischen Münzwesens. (Abhandlungen d. königl. Bayer. 
Akad. Hist-Ph. KI. XI. 1870. 218—226. 1.) — Eheberg, Kari Theod.: 
Ueber das áltere deutsche Münzwesen und die Hausgenossenschaften. 
Leipzig, 1879. (Schmoller's Staats- u. Soglalwissenschaftl. Forschungen. 
n. Bd. 5. Heft.) — Inama-Sternegg: Deutsche Wirtschaftsgeschichte. 
n. 420—424. 1. és III/2. 446—455. 1. 

' Imre korában András herczeg Szlavóniában veretett pénzt. 

' nQwxi si cudi desierii generális moneta toiius Ungarie^ quid- 
quid loco generáli monete successerit" Kn. M. I. 198. és 199. lapon. 

' V. ö. a 242—247. lapon mondottakat. Csupán III. Béla lemez- 
pénzei mutatnak más pénzverőhelyre, nem említve IV. István rövidéltű 
byzdnczi typusú arany- és rézpénzeit. 

* Legújabban Gálócsy Zoltán kísérelte meg az esztergomi pénz- 
verő XI. századi létezésének bizonyítását (id. h. 92. s köv. 1.) XIH. szá- 
zadi — tehát nem egykorú — források alapján. 



esztergomi kamarát.^ Maguk a kamaraispánok is gyakran 
esztergomi polgárok voltak. Már 1221-ben szerepel ^j 
esztergomi oklevélben .Gathco magíster monetarionunr^is*,' 
a kit ^y korábbi forrásunk kamaraispánnak (comes camere)* 
nevez-Szemény kamaraispán* esztergomi polgár volt,*hasonló- 
képen esztergomi gazdag polgárok voltak velenczei Archious 
és Walter kamaraispánok is.* 

A XIII. század dsö negyedében ~ 1211 és 1221 
közt — történt meg as első lépés a királyi pénsverés decen- 
Iralisatiója, a későbbi kamarák feláilitása felé. 1211-ben 
még az egységesen vert magyar pénzről szólnak forrásaink 
s 1221-ben már egy a csanádi egyházmegye területén működi 
pémtveröházról beszél III. Honoríus pápa.' 1253-ban említik 
forrásaink először a szerémi pénzverőkamarát," 1255 áta 
Bndavárotl is vertek pénzt, budai dénárokat* a király ott 
levő pénsverőkázában (fabrica).** 1255 táján kezdte m^ 
működését a báni kamara, melyet a XIU. századi források 

' 1240: ,de camera nostn apód Sfrigo»ÍMm*. Zjinm. — Wvmcs. 
L 69. 1. — .Mtmttarii" (esitugomi voaatkosású oklevelekben). 1245: Kn. 
M. L 361.. 1270: Kn. M. I. 576. \.— .Babri.amrifabri.' 1248: Ko. H. 
L 37a., 1259: Kn. M. I. 456., 1264: Kn. M. L 510., 1272.- Kn. SL 
L 593-594., 1289: Ka. M. H. 249. 1. Hogy t faher (a amrifabtr alstt 
pénsverómunkisokat értettek, bisoajítja as 1255. évi pesti váiár- 
vámsiabily követkeaj kiffljeaése : .Excipimns... /db-oiaostrat de Sttigtt- 
uio illos, qin Itmpore «ove motute dome *■ /ofrfMilabanbwit...* Orss. 
Levéltár. Dipl. o. 398. az. 

* Kn. M. I. 231. 1. 
» Pti. I. 821. 1. 

* 1244: .Scerneyn comes camere domiot regis.* W. Vll. 178. 1 

* 124S: ,SceniByno comiti eivi Strigonieiui.* Kn, M. L 360. L 

* 1249: (Aichinus comes camere nostre, nacione Venetns, nooe 
civis Strígoniensis*. Ka. M. I. 379. 1. — Waltcrr€l v. ö. Ka.M. I. 521., 551., 
II. 25. 1., a mely oklevelekből világosan Idtünik, bogy Komárom ara, Walter 
kamaratspán, axonos az esztergomi polgárral. 

' . deciina monete, que cudaur in Cenadiensi Diceeai,' W. I. 176. 1. 

* 1253: .per camerarios nostros Simienses.* F. IV, 2. ITt. L 

* 1294: W. X. 164., 1301: Anjou, L 7. 1. 

" 12Ö5: .qui tempore nőve monete in fábrica laborabnnt* Orss. 
Levéltál. D. o. 398, sí. (Fejér IV/Z. 311—313. tiibb hibával) — Így 
neveslk küiröldön is a péniveröhásat V. ö. IL Ottokár 1275. évj okkrva- 
lét: .fabricam mooete noslri." (Cod. d. Morav. IV. 163. L). 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 

pekreczi (páktáczi) kamarának^^ majd drávántúli és zá^ 
kamaránál^ neveznek. Egy 1262-iki oklevél tőbbesszát 
szól ,a pénzverő kamarákról.'*^ 

A pénzverés decentralisatiója Esztergomból ii 
ki. A budai pénzverőházban például^ a mely egyébké 
XIV. században is szoros kapcsolatban maradt az es 
gomival/ esztergomi pénzverők dolgoztak, a kik em i 
időre egész családjukkal Budavárába költöztek.^ 

Teljesen önálló fejlődésnek indult a szlavóniai 
kamara, a mely a horvát-szlavón bán fennhatósága alá 
tozott s a magyar királyi pénztől eltérő pénzláb alaj 
vert pénzty zágrábi vagy báni dénárokat hozott foi^galon 
A szlavón kamara önállóságát a pénzverés gyökeres refo 
ját végrehajtó Károly Róbert sem korlátozta, a miben pei 
nagy része volt a bánok erélyes és becsületes gazdálkc 
sánaky mintaszerű pénzverésének.^ 

Az egyes kamarák hatáskörének elosztására nézve 
Árpád-korból nincs adatunk, legfeljebb a báni kamara hat 
körének területe állapítható meg Szlavóniában. A bé 
dénárokat említő árpádkori források és a leletek szám 
zási helye alapján^ feltehető, hogy a kis bécsi dénárokat v< : 
kamara hatásköre a Dunántúl északi megyéire s talár i 
dunáninneni északmagyarországi megyékre terjedt ki. 

A XIV. században már pontosan meg volt mind 
egyes kamara hatásköre jelölve. Károly Róbert pénzszen 
dései minden kamaránál felsorolják a vármegyéket, a melyek i 
az illető kamara hatásköre kiterjedt. E korban egyébké 

^ 1256: .in camera de Pacruch." Kn. M. I. 438. 

* 1270: W. Vm. 327. 1. 1272: Kn. M. L 595—596. 1. (V. 
az 126e'\}á hamis oklevelet: Kn. M. I. 439. 1.) 1294: Truhelka id. i 
460. 1. 

' «ac camerarum manetas cudeMcium." Kn. M. I. 474. 1. 

* V. ö. Ssekfű T. T. 1911. 35. 1. közölt oklevelet és Thn 
lóczy id. m. 57. és 63. L az egyesitett badai és esztergomi kamarákrc ! 

* 12Ő5: .fabros nostros de Strigonio illos, qui tempore no^ i 
monete, donec in fabrica laborabunt, si cum nxore et familla in casti : 
superins morabantnr.' Orsz. Levéltár. D. o. 398. 

* A báni kamaráról v. ö. a 9. fejezetet s az ott idézett művekel 
^ V. ö. a 10. fejezet jegyzeteit. 



4C0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

teljesen befejeződött a pénzverés decentralisatiója s 
1335—1345 táján 11 vagy 12 pénzverőkamara működött 
hazánk területén/ 

A XI — XII. századi magyar pénzverés és pénzváltás 
administratiójának történetét sűrű homály fedi. Forrásaink 
már e korban — először 1111-ben — említik a pénzverő- 
ket és pénzváltókat (monetarii, nummularii),* szervezetükről 
azonban mit sem mondanak. 

Valószínű, hogy kezdetben a királyi pénzverők (mone- 
tarii regis) a kamaraispán — vagy mint ekkor nevezték : a pénz- 
verőmester (magister monetariorum regis)' — fennható- 
sága alatt éppoly önálló — de a központi (királyi) közigaz- 
gatási és gazdasági szervezetbe beilleszkedő — testületet 
alkottak, mint más királyi népek, pl. az udvarnokok az 
udvarnokispánok, a lovászok a lovászmester, a bakonyi 
erdőőrök a bakonyi ispán, az egyes várak népei a várispá- 
nok igazgatása alatt. 

A XIII. századi esztergomi pénzverők már szabad 
községi szervezetbe csoportosulva éltek. Okieves források a 
pénzverők^ aranyművesek községét (villa fabrorum v. mone- 
tariorum Strigonlensium.),* más oklevelek a pénzverők^ arany- 
művesek iitczáját (vicus fabrorum)^ említik.* Más hospes 

^ XIV. századi forrásaink esztergomi, budai, körmőczhányai^ 
szomólnolii, szatmári, vdradi, erdélyi, pécsi, szerémi {1335 — 1347 közt: 
Szekfíi. T. T. 5. 1.), lippai (Kovachích: Formuláé. XV. 1.) és szJavóniai 
{1344: Smiö. XL 166. 1.) kamarákat említenek. Ezenkívül valószínűleg 
Szegeden is volt pénz verőkamara, mert 1332 — 1340 közt szegedi kis 
dénárok (parva moneta Chogediensis és Czegediensis) említtetnek (Mon. 
Vat. I/l. 174. és 415. 1.). 

* 1111: Fejérpataky: Kálmán oki. 43. 1. — Bécsi képes 
krónika 52. caput. — A pécsi püspökség 1190. évi hamis (v. ö. Kará- 
csonyi: Hamis oki. 10. 1.) oklevelében: „nummulaiios seu monetarios*. 
F. n/254. 1. 

« 1221: Kn. M. I. 231. 1. 

* 1264: »per médium viUe fabrorum", 1270: »de villa monetario- 
Tum Strigon." Kn. M. I. 512., 576. 1. 

* „In vico fabrorum": 1264 és 1272: Kn. M. I. 511., 593—594. L 
V. ö. még 124Ő: .tenet metas cum monetariis* U. ott I. 361. 1. 

* 124Ő: Kn. M. I. 361. 1. a monetariusoknak Bóján faluban Eszter- 
gom mellett volt földjét említi. 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 461 

községek és a nagyobb szabadsággal felruházott vámép 
községek mintájára külön — nyilván választott — falusi 
bírójuk (villicus) volt, „az aranyművesek^ vagy ^pénzverők 
bírája.*'^ Fölöttes hatóságuk a kamaraispán vagy pénzverő- 
mester^ volt. 

A pénzverők szabad községi szervezetében megvolt a 
német ^Manzer-Hausgenossenschaft' -ok csirája, de a későbbi 
ilyirányú fejlődésnek útját állta a XIII. században divatba 
jött bérleti rendszer, 

A királyi jövedelmek, köztük a pénzverési regale, bérbe- 
adásának rendszere Európaszerte szokásos volt a XIII. szá- 
zad folyamán.' E rendszer a XIII. században nálunk is 
meghonosodott.* 

A bérletrendszer életbeléptetésének pontos idejét — a 
források szűkszavúsága miatt — csak közvetett következte- 
tésekkel állapíthatjuk meg. 

Okleveles forrásaink — először 1239-beny majd 
1262 — 1268 közt szólnak kifejezetten a pénzverés és a királyi 
kamarák bérbeadásáról,^ IX. Gergely, IV. Béla és Orbán 



' 1259: ,Petnis villicus fabronim.' Kn. M. I. 456. 1. 

* Ph. I. 621. L: .Gathk comes camerac* — - Kn. M. I. 231. 1.: 
,Gatkone mooetariomm regis magistro.* 

* V.ö. Szckfű. T.T. 1911.5.1.— Inama—Sternegg: Deutsche 
Wirtschaítsgeschichte. III/2. 447 — 448. 1. — Luschin von Ebengreuth: 
Alig. Münzkunde. 230 — 231. 1. — Lamprecht: Deutsches Wirtschafts- 
lebcn im M.-A. 11. Leipzig, 1885. 373—374. 1. — Venczel és Ottokár 
cseh királyok pénzbérleti szerződéseit közli Emler. Reg. 11. 1010 — 1018.1. 

* A rendkívüli adó (collecta) jövedelmének bérbeadására Eckhart 
(A királyi adózás története Magyarországon. Arad, 1908. 59 — 60. l.> 
1279 — 1281-ból hoz példát — angol analógiára hivatkozva. 

* IX. Gergely í294-hen IV, Bélához: ,cum nobis dnxeris suppli- 
condum, ut sicut olim clare memoríe regi Portugallie, quod redditus suos 
ludeis vei Paganis possit vendere, indulsimns . . , sic serenitatí tue idem 
concedere curaremus; tuis precibus inclinati... concedimus postulata.^ 
F. IV/1. 175. 1. — 1262. IV. Béla: ,Item similiter decimam partém 
percipiet idem archiepiscopus ante omnia de frudíbus camerarum, pro 
quantacnnque pecnnia poieruni locari,' Kn. M. I. 474. 1. — 1263. IV. 
Orbán pápa: „eos... ad colligendum redditus et provenius tuos, postquam 
illos ludeis et Sarracenis vendideris, preficis.* Kn. M. I. 487. 1. — 1268. 
IV. Béla: „Eorum, qui Regiam conducunt cameram, vei pocius pro 



462 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

pápa okleveleiből az tűnik ki, hogy a királyi kamara jöve- 
delmeit IV. Béla korában már rendszeresen bérbeadták. 
A bérletrendszer meghonosodását azonban korábbi időre, 
II. András korára kell tenntink. Nem csalódhatunk, ha 
a pénzverés decentralisaiióját és a középkori pénzügy- 
igazgatás lelkiismeretlen kufárainak, a zsidó és szerecsen 
(izmaelita) kamaraispánoknak visszaéléseit éppen a bérlet- 
rendszer életbeléptetésével hozzuk kapcsolatba. 

A decentralisatió első nyomaival — mint említet- 
tük — 122 l-ben találkozunk s ugyanez időben merülnek 
fel az első panaszok a zsidó és izmaelita kamaraispánok 
ellen.^ A két körülmény összefüggése világos és mindkettőt 
a bérletrendszer életbeléptetése magyarázza meg. 

Az izmaeliták vagy szerecsenek alatt mohamedánok 
értendők. Eredetileg a mohamedán bolgárokat, kunokat, 
kazárokat s más népelemeket nevezték így, a kik közé 
a XII — XIII. század folyamán mohamedán hitre tért tős- 
gyökeres magyarok is számíttattak.* Magyarországon igen 
nagy számban laktak ezek a XI. században kalizok-nak 
nevezett' mohamedánok. Arpádházi királyaink — külö- 

redditibus camere Regié certam pecunie quaniiiatem se soliturus coHstÜHunt, 
obligant, et promiHunt, necnon conductores tricesime, seu emptores reddt- 
tuum tricesíme pro tempore, si non attenderínt, quod promiserunt, vcl non 
exsolverínt, quod debuerunt, sive nobis racione Camere.,,* Kn. M. I. 551. 
V. ö. U. ott I. 520. L A ,locatio{loqHaiioJ fnonetae" és ^vendüio' 
alatt mindig a bérbeadás értendő. V. ö. /. Károly 1323: „cameras 
nostras... vendidimus et loquavimus." Anjou. II. 59. 1. — /. Károly 
1335: .cameram nostram... dedimus et locavimus' Szekfű. T. T. 1911. 
7. 1. U. így 1336., 1338., 1342. U. ott 12., 16., 24. 1. -— Venczel és 
Ottokár cseh királyok okleveleiben: Emler. Reg. II. 1010., 1011., 
1014., 1015. 1. 

^ 1222: Aranybulla: .Comites camere, monetarii, salinarii et tribu- 
taríi, nobiles regni nostrí sint; ismaelite et iudei fíerí non possint* 
Kn. M. I. 235. 1. 

' 1232: „omnes sarracenos . . . sive sint Ungari, sive Bulgarí, sive 
Cumani, vei cuiuscunque nationis homines.* Kn. M. I. 282. 1. V. ö. 
Réthy id. ért. és jelentése (Jelentés a M. Nemz. Múzeum 1906. évi 
állapotáról Budapest, 1907. 141—149. 1.) Pauler, A magyar nemzet 
története. 2. kiad. I. 165. s köv. 1., Karácsonyi id. m. stb. 

' Fejérpataky: Kálmán oki. 44. 1. és Pauler id. h. 166. 1. 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 463 

nősen Szt. László és Kálmán — minden eszközt meg- 
ragadtak, hogy ezt az ethnikailag rokon népekből kikerült 
mohamedán lakosságot, mint értékes népelemet, keresz- 
ténynyé és magyarrá téve, teljesen beolvaszszák a magyar- 
ságba.^ A XI — XII. században a magyarországi moha- 
medánok, főkép a bolgár mohamedánok képviselték nálunk 
a kereskedő és pénzüzlettel foglalkozó elemet. Nem csodál- 
ható tehát, hogy — pénzzel bánó emberek lévén — igen 
korán szerepük jutott a királyi pénzverésben. Már Kálmán 
királynak, az izmaeliták és magyarok összeolvadását 
drákói szigorral követelő bölcs uralkodónak, pénzügyi 
administratiójában is nevezetes szerepük volt, s úgylátszik 
már ekkor is volt a pénzverésben részük.^ 

A Xn. században IV. István s valószínűleg HL Béla 
pénzverőmunkásai közt is sok volt a mohamedán, a 
kiknek működése a magyar pénzeknek, főkép az emiitett 
két uralkodó pénzeinek ornamentikáján maradandó nyo- 
mot hagyott. Feltehető, hogy az ezidőben már javarészt 
kereszténynyé lett régi mohamedán lakosság mellett új, 
Byzánczból hozott arab pénzverők is működtek nálunk.^ 

Későbbi keletű a zsidók szereplése a királ3ri pénzügy 
kezelésében. A pénzverés XI — XII. századi szervezete mel- 
lett a zsidók — bár egyes zsidó pénzverők lehettek* — 
Semmi esetre sem juthattak vezető szerepre a pénzügyi 
administratióban. Nem kerülhettek oly fontos közigazga- 
tási állásba, a minő a kamaraispán vagy pénzverőmester 

> Pauler id. m. 165—166., 184—185. 1. — Marczali (Szilágyi- 
féle Magy. Nemzet Története, ü.) 225—226. 1. 

' „Instüores autem regit fisci, quos hungarice caliz vocant... cum 
istis verolaborabant... monetarii.* Fejérpataky: Kálmán oki. 42— 43. 1. 

' A korábban IV. Béla pénzeinek tartott, mohamedán írással és 
keleti motivnmokkal ékes pénzekről v. ö. Réthy id. ért. 12—16. 1. — 
Karabaéek: Der nnmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion... 
(Num. Zeitschr. VI/VH. 1876.) Réthy Corpus N. H. I. 17—20., 22—23. 
1. a megfeleló képekkel és Réthy László jelentése spanyolországi tanul- 
mányútjáról. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1906. évi állapotáról. 
Budapest, 1907. 141—149. 1.) 

« V. ö. Kohn Sámuel (id. m. 100. és 141. 1.) és Réthy (id. 
Jelentése) megjegyzéseit néhány árpádkori pénzünk héber feliratairól 



464 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

hivatala volt. Teljesen kizárja ezt a középkori keresz- 
tény államokban uralkodó felfogás. Egészen más hely- 
zet állt elő a bérletrendszer életbeléptetésével. A királyi 
jövedelmek bérbeadása mindenütt s nálunk is a jövedel- 
mek fokozását czélozta. A bérlő sok minden apróbb-nagyobb 
üzleti visszaélést megengedhetett magának^ a mit a királyi 
tisztviselő nem tehetett meg, viszont a király a magasabb 
bérösszeg fejében szemet hunyt e visszaélések fölött A 
pénzverést tehát a király a bérlettel üzletí alapra fektette. 
Mihelyest azonban üzletről s jól jövedelmező üzletről volt 
szó, tüstént jelentkeztek a középkori Európa pénz- 
emberei és bankárai, a zsidók.^ ök, a kik — mint a követ- 
kezések megmutatták — nem igen csináltak lelkiismereti 
kérdést a bérletnek meg nem engedett módokon való 
kiaknázásából, természetesen hiheteüenül magasra tudták 
fokozni a bérösszeget is s így nem csodálható^ ha a gyen- 
gébb uralkodók, zavaros pénzügyi helyzetükben, szíve- 
sen vették igénybe szolgálataikat. 

A pénzverés decentralisatiója, éppúgy mint a zsidó 
és szerecsen kamaraispánok alkalmazása, a pénzverés! 
jövedelem fokozottabb kiaknázására vezetett. A míg a 
pénzverés királyi tisztek felügyelete és kiváltságolt királyi 
pénzverők munkája mellett folyt, a királyi kamarának — már 
a könnyebb ellenőrzés czéljából is — érdekében állt a pénz- 
verés központi administratiója. Mihelyt azonban, nyerészke- 
dési vágyból, a bérletrendszerre tértek át, előnyösebbnek 
tűnt fel a decentralisatió. Több bérlő, az ország különböző 
részeiben felállított pénzverőházzal — különböző területek 
népességével lévén közvetlen érintkezésben — sokkal nagyobb 
foigalmat s jövedelmet producálhatott és természetesen többet 
is fizethetett bérösszegképen a királyi kincstámak. 

A mi mármost a szerencséüen következményekkel járó 
bérletrendszer életbeléptetésének közvetlen indokait illeti, 
arról IL Andrásnak egy a pápához intézett, 1218. év! — 



^ A zsidók pénsüzleti tevékenységét már XI. sxásadbeli fornsalnk 
kiemelik. V. ö. Kálmán kir. ssidó törvényét, Závodssky. 195—196. L 
és Kohn id. m. 69. s köv.L, Pauler id. m. 165. s köv., 183—184. L 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 465 

tehát a decentralisatió és a zsidó és izmaelita kamara- 
ispánok első említését közvetlenül megelőző időből való — 
levele tájékoztat. Keservesen panaszkodik ebben a pápának^ 
hogy a míg ő keresztényi és fejedelmi kötelességeit telje- 
sítve a Szentföldön harczolt, országát az itthon maradt 
lelkiismeretlen sáfárok a pénzügyi tönk szélére sodorták. 
Visszatérte után Magyarországot kizsarolva és kincstárát 
minden jövedelmeiből kifosztva találta, olyannyira, hogy 
nemcsak tartozásait nem fizetheti meg, hanem ^tizenöt 
esztendő alatt sem lesz képes országának korábbi állapo- 
tát visszaállítani''.^ Ilyen szomorú körülmények mellett 
érthető, hogy az amúgy sem erős jellemű király üzlet- 
emberekkel, izmaelitákkal és zsidókkal lépett összeköttetésbe 
s velük a pénzverés bérletének jól jövedelmező rendszerét 
léptette életbe. Nem menthető azonban, hogy — mint 
II. András pénzeinek ismertetése közben láttuk — szemet 
hunyt a pénzverési jognak legcsúnyább és meg nem enged- 
hető módon való kiaknázása fölött, mert a bérleti rendszer 
— bár legjövedelmezőbb kiaknázási módja a pénzverési 
regálénak — nem jelenti szükségképen a visszaélések meg- 
engedését. A bérletrendszer kellő ellenőrzés és főkép a 
bérlő kamaraispánok kötelességeinek szigorú — és meg- 
felelő büntető sanctióval biztosított — meghatározása 
mellett, a mint az pl. Károly Róbert korában történt, hatá- 
rozott előnyökkel rendelkezik a kezdetlegesebb középkori 
házi kezelés felett. 

1222 és 1234 közt hangzanak fel az ország köz- 
nemessége és papsága részéről a leghangosabb panaszok 
a király zsidó és izmaelita kamaraispánjai ellen. A király 
a felzúduló alattvalók panaszaitól, majd az ország főpap- 
jának, az esztergomi érseknek és magának a pápának 
fenyegetéseitől megijedve, több ízben megígérte s az arany- 
bullákban, majd a beregi szerződésben kiváltságlevéllel, sőt 

^ „ Novit etiam vestra Sanctitas, quod cum in Hungáriám perve- 
nimus, modo Hungáriám, sed tantum angaríatam atque dissipatam et 
cnnctis físci proventibus spoliatam reperímus; ita videlicet, quod nec 
debita . . . persolvere, nec usque ad quindecim annorum spalium regnum 
nostrum pristino siatu poierimus reformare.'* F. 111/ 1. 251. 1. 

Hóman: Magyar pénztörténet. 30 



466 MAGYAB PÉNZTÖBTÉNET 

Idrályi esküvei erősítette m^ igéretét, hogy a kamarák 
ispánjává, a pénzverés, só- és vámjövedelmek tisztjeivé s 
más tisztségelcre többé zsidólcat és izmaditákat nem nevez 
ki.^ Mindazonáltal továbbra is bérbeadta a királyi jöve- 
delmeket zsidóknak és izmaelitáknak,^ úgy hogy Róbert 
érsek kénjrtelen volt e miatt 1232-ben a királyi pénzügyek 
vezetőit egyházi átokkal sújtani.' 

IV. BJ^a 1239-ben pápai engedélyt kért K. Gergely- 
től, hogy -r- miként a portugall király fetíe — zsidóknak 
és szerecseneknek is bérbeadhassa királyi jövedelmeit. A 
pápa m^engedte ezt, csak azt kötötte ki, hogy melléjük egy 
keresztény embert adjon, a kik ellenőrizzék, nehogy a 
keresztényekre sérelmes módon gyakorolják hivatalukat^ 
Később 1263-ban IV. Orbán pápa megintette Bélát a zsidó 
és szerecsen kamaraispánok alkalmazása miatt,^ mindazonáltal 
sem ő, sem utódai nem szűntek meg zsidóknak bérbeadni a 
királyi pénzverést.* Az utolsó tilalom az 1 279. évi budai zsina- 
ton hangzott el, a mikor elrendelték, hogy semmiféle adó-, 
vám-, révhívatalokba s más köztisztségekbe zsidókat, szerecse- 
neket, izmaelitákat s más hitetleneket ne alkalmazzanak. Az 

^ 1222'iki aranyhuUa (24. §.) : „comites camere, mandarü, sali- 
narii et tríbutarü, nobiies regnl nostri sínt. Ismaelite et iudei fieri non posstnt*. 
Kn. M.L 235.1. --ISaiiki aranyhnOa (31. ^.): .AIoik^^ et salibus acaliis 
publicis officiis judei et saraceni non prefícientur*. Kovachich: Sylloge 0. 1. — 
1232, Róbert érsek kiátkozza az országot, mert kimondatott a királyi 
levélben ^ne iudei vei sarraceni camere vei alüs publicis officiis prefe- 
rentur* s mindennek daczára már nemcsak e hivatalokat bírják, de még 
javult is helyzetük. Kn. M. I. 281. 1. — 1233'iki beregi egyezmény (7.§.): 
yludeos, sarracenos sive ismaelitas de cetero non preAcimus nostre camere, 
monete, saUbus . . ^ etc. U. o. I. 292. 1. — A pápák tiltakozásait lásd : 
1225. IL Honorius: F. III/2. 49., 1231. IX, Gergely: F. m/2. 241., 12S3: 
F. m/2. 367. 1. 

' 1232 előtt Sámuel izmaeliU, 1232'ben Téka zsidó kamaraispá- 
nokról van említés téve forrásainkban. Kn. M. I. 281., F. m/2. 271. 1. 

s Kn. M. I. 281. 1. 

* F. IV/1. 175. 1. 

» Kn. M. I. 487. 1. 

* 12S5 előtt : Henul, 1265'ben pedig flai, Wluelmus, Oltmann és 
Neklinus, 1280^1282'beH Fredmann zsidók voltak kamaraispánok. K. M. 
I. 521 ; 551 ; H. o. VHI. 205; 221. 1. 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 467 

ez ellen vétőket — bármily rendűek és rangúak legyenek — 
a zsinat végzése szerint egyházi átokkal kell sújtani, a mely 
átok hatálya mindaddig tart, a míg a zsidók és a többi 
hitetlenek e hivatalokból el nem távolittatnak.^ 

A bérletrendszerrel a pénzverés régi szervezete fel- 
bomlott, A kamaraispán többé nem királyi tisztviselő, hanem 
a királylyál magánjogi szerződésben álló üzletember volt. A 
pénzverők ez idő óta már nem királ}n népek, hanem a kamara- 

^ 125. caput. Hűbe, Romualdus: Antíquissimae constitutiones 
Synodales provinciáé Gaeznensis. Petropoli, I85G. 161. 1. A budai zsinat 
e végzésére elsőnek Kohn Sámuel hívta fel a figyelmet irodalmunk- 
ban. (Az 1279-iki budai zsinat végzései. Történeti Tár. 1881. 543—550.1.) 
Kohn a zsidók történetéről írt művében (70. s köv. és külö- 
nösen 80 — 95. L) mindenáron tisztázni szeretné a zsidó kamaraispánokat 
a ssarolás és hűtlen kezelés vádja alól. Buzgóságában nemcsak a forrá- 
sokkal helyezkedik ellentétbe, a mikor ezek világos értesítései ellenére 
azt állítja, hogy a vádak csakis az izmaelitákra vonatkoztak, hanem 
Hanfalvynak egy megjegyzésére támaszkodva — megvádolja az ország 
nagyjait — , hogy a zsidókat csak azért zárták ki a hivatalokból, mert 
ningyen szerették a zsíros hivaUűokat és az izmaeliiák és zsidók kizárá- 
sával olcsóbban akartak szert tenni a bérbeadott áüami jövedelmekre*. 
(88. L) Kohn okoskodása azonban a viszonyok teljes félreismerésén 
alapul. Az 1222., 1281. és 1233. évi intézkedések, valamint a pápák 
intelmei szerint nem az ország elszegényedésében bizonyára részes ország- 
nagyok, hanem az említett kiváltságokat kicsikaró köznemesek és az egy- 
kázi rend kívánták a zsidók eltávolítását Ezek a nemesek és papok nem, 
a Kohn által említett „országnagyok*" pedig még kevésbbé foglalkoztak 
e korban királyi jövedelmek bérletével vagy bármely más pénzügylettel, azon 
egyszerű ok következtében, mert nem értettek ahhoz s a korfelfogás szerint 
magukra nézve lealázónak tartották e foglalkozást. A zsidók és izmaeliták 
kizárása után a bérletek ahhoz értő kereskedő városi polgárok (v. ö. fentebb 
az esztergomi kamaraispánokról mondottakat és Tr uh el ka id. m. 343. és 
344. 1.), később kereszténynyé lett izmaelita családok kezébe kerültek. 
A nemkeresztény elemek kizárását nem szabad zsidóüldözésnek felfog- 
nunk. A középkori keresztény világfelfogás természetes következménye 
volt, hogy — a sajnálatos példákon okulva — nem láttak garantiát a 
hivatalok, különösen a pénzügyek tisztességes kezelésére nézve, ha azok 
idegen erkölcsű és idegen származású kalmárok kezére jutottak. Ezért 
követelték, hogy a pénzügyi s más tisztségek is keresztény, magyar em- 
berekkel töltessenek be. A zsidó kamaraispánok lelkiismeretlenségét eléggé 
megvUágítja az a körülmény, hogy 11. András és IV. Béla zsidó kamara- 
ispánjai még a királynak járó bérösszeget sem fizették pontosan. V. ö. 
F. III/2. 271. és Kn. M. I. 521., 551. 1. 

30* 



468 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

ispánok magánszolgálatában álló tisztviselők, munkások 
(oífíciales, ^ servientes) voltak. XIV. századi forrásainkból ki- 
tűnik, hogy a pénzverők a bérlő kamaraispánnal szemben 
familiárist, tehát magánjogi viszonyban élő emberek voltak, 
a kik a királynak és helyetteseinek közvetlenül semmi 
felelősséggel sem tartoztak. Hatóságuk — úgy igazságszolgál- 
tatás, mint közigazgatás tekintetében — uruk, a kamara- 
ispán volt és minden tekintetben mentesek voltak a királyi 
tisztviselők és bírák fennhatósága alól.^ Még oly ügyekben 
is, a hol egyrészről nemesek, egyháziak vagy más kivált* 
ságolt testületek, másrészről a kamaraispán alkalmazottai 
állottak szemben, rendszerint mentesek voltak a kisebb 
helyi autonóm szervek bíráskodása alól s ily esetekben 
közvetlenül a vármegyeispán vagy a király megbízottja ítélt.^ 
A kamaraispánok tisztjeinek és pénzverőmunkásainak 
exemptiója nem jelentette az állami ellenőrzés hiányát. 
Maga a bérlő kamaraispán felelőséggel tartozott a király- 
nak. A pénzverőházak működése szigorú ellenőrzés, még 
pedig kettős — támokmesteri (Szlavóniában báni) és érseki — 
ellenőrzés alatt állt. Pénzverés idején állandóan a kamará- 
ban tartózkodott a király, illetve a tárnokmester, Szlavóniá- 
ban a bán megbízott embere.^ A másik ellenőrző közeg 

^ 1271 : „comes camere vei sui officiaUs'. Wagner. 191. U 

« V. ö. mindezekről S z e k f ű (T. T. 191 1. 5—6. 1. és Serviensck és 
familiárisok. 103 — 110. 1.) fejtegetéseit A forráshelyek idézetei ugyanott. 

' A pénzverésnek e szervezete magyarázza meg, hogy a teljes 
exemptióval bíró nemesek, egyházak s más kiváltságos néprétegek auto- 
nóm bíráskodási joga a pénzváltás ügyében korlátozva volt A pénz- 
váltók cselekedeteiért a kamaraispán volt felelős, ezért azokat a helyi 
bíráskodási szervek hatásköre alól ki kellett vonni. A nemesek, egyházak, 
szászok, városok ügyeiben a megyei ispánok ítéltek {1222 : Corpus Joris. 
I. 132. 1. — 1231: Kovachich. Sylloge. 5. 1. — 1274: H. o. VL 196, L 
— 1291 : Kovachich. Sylloge. 25. 1.), vagy a királynak e végből kiküldött 
bírája. (1269: H. o. VI. 157. 1.) 

* IV. Béla 1 256-iki oklevele szerint Benedek mester zágrábi kano- 
nok .tamquam homo báni Stephani, per ipsum banum ad hoc specia- 
liter deputatus . . . resedit in camera de Pucnich". Kn. M. 438. L 
I. Károly pénzverési szerződései szerint a királyi pénzügyek vezetőjének, 
a tárnokmesternek embere állandó felügyelet alatt tartotta a pénzverő- 
kamara működését Szekfű. T. T. 1911. 8—34. 1. 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 469 

az esztergomi érseknek kiküldött embere volt.^ A tárnok- 
mester, mint a királyi pénzügyek legfőbb vezetője, a király 
nevében gyakorolta a felügyeletet. Az esztergomi érseket 
pénzverési tizedjogából következőleg nemcsak mint köteles- 
ség, hanem quasi mint jog illette meg az ellenőrzés gyakorlása. 
Az ellenőrzés IV. Béla kora óta nagyon szigorú volt. 
Az összes pénzveröszerszámokat és véseü hélyegeket az 
érsek e czélra kijelölt megbízott embere őrizte és csak a 
pénzverés idején adta át a kamarák ispánjának^ a munka 
teljesítése végett. Károly Róbert idején, de minden való- 
színűség szerint már korábban is, a szerszámokat az őri- 
zetbevétel előtt a tárnokmester embere és az érsek embere 
pecséttel zárták le. Azok felnyitása tehát csakis a tárnok- 
mester és az érsek, illetve megbízottjaik jelenlétében s akara- 
tával történhetett meg. A pénzezüst öntése és a pénz verése az 
ö jelenlétükben^ tehát ellenőrzésük mellett történt. A szer- 
számok őrizete fejében az esztergomi érsek minden pénzzé 
vert márka után 1 pondus (későbbi nevén: pisetum) vagyis 
^/^g márka összeget kapott a vert pénzből.* Az e czímen 
kapott jövedelemhez való jog volt az esztergomi érsek 
pisetumjoga^ a mit csak a legújabb időben váltott meg az 
állam.^ Hasonlóképen a tárnokmester is díjaztatott az ellen- 

^ Ugyanott. 

' 1256. IV. Béla: „de quallbet marca in camera, ubi denarii cu- 
duntur, unum pondus argenti íini sibi persolvi deberet nomine sue ecdesie 
et quod ferramenta cudencia et sculpta non alias servari deberent, nisi 
sub hominis ipsius custodia, ad hoc per eum deputati*. Kn. M. I. 437. 1. 
1262 : „ponderíbus, qui officialibus archiepiscopi pro ferramenti cusiodia 
sünt depatata*". Kn. M. I. 474. 1. 133Ő : j^Ferramenta autem formalia sub 
inclusiane sigiHorum ipsonim hominum domini archiepiscopi et magistri 
Tawamicorum nostrorum in Iccis consuetis conserventur et eisdem pre^ 
senttbus ipsi denarii nosiri triformes cudantur et formentur' . . . j,Pre- 
terea de qualibet marca unum pondus racione conservacionis ferramen- 
torum homini eiusdem domini archiepiscopi assignetur''. Szekfű. T. T. 
1911. 11. 1. — - V. ö. még az 1336. és 1338. évi szerződések megfelelő 
intézkedéseit. U. o. 13., 21. 1. 

' Az esztergomi érsek fisetumjogát régebbi íróink rendszerint 
összetévesztették az érsek tizedjogával. A pisetum kérdését és történetét 
a teljes okleveles és irodalmi apparátus felhasználásával KoUányi 
Ferenc z (Az esztergomi érsek pizetumjoga. Budapest, 1389.) tisztázta. 



470 JiAGYAR Vim i tU l iMtí 

Ctzéséri. Károly Róbert idején minden munkanap után f^ 
fertő vcrit a díjazása*^ 

A tárnokmester és az esztergomi ósek ellenőrzési köte- 
lessége nem merült ki a dénárok verésénél való jelenlétben 
és a szerszámok örizetében. Károly Róbert pénzverési szer- 
ződéseiből kitüniky hogy mindaz, a mi Németországban a 
Münzmeister teendői közé tartozott, nálunk a XIV. szá- 
zadban a tárnokmester és az érsek embereinek, tehát 
királyi (állami) közegeknek kötelessége volt. Ők ellenöriztdc 
próbával a pénz finomságát és súlyát, felügyeltek a pénz- 
beváltás törvényes lefolyására, ítélkeztek a felmerült vitás 
ügyekben. A kamara haszna fejében kivetett adó beszedése 
az ő jelenlétükben történt. Egy szóval, felügyeletük és 
ellenőrzésük a pénzverés és pénzbeváltás igazgatásának 
minden ágára kiterjedt.* Vájjon korszakunkban is így volt-e» 
azt nem tudjuk, de a pénzverés kevésbbé rendezett volta, 
valamint az 1335. és 1342. év közt e tekintetben történt, 
Károly szerződéseiből megállapítható haladás arra enged- 
nek következtetni, hogy e szigorú ellenőrzési rendszert csak 
Károly Róbert léptette életbe. 

A XI — XII. században a királyi pénzverőtisztek és a pénz- 
verőmester vagy kamaraispán szigorúan eUenőrizték a munká- 
sokat. Mint kifejtettük, XI-XII. századi pénzeink sigla-rendszere 
minden bizonynyal ezzel az ellenőrzéssel van kapcsolatban.' 

Ez az ellenőrzés a bérletrendszer életbeléptetésekor, 
II. András korában ellanyhult. Legalább a kamaraispánok 
ellen felhangzó panaszokból s a pénzláb ingadozásából ez 
következtethető. A szerszámok szigorú őrizete csak IV. Béla 
kora óta volt állandóan szokásban. 



^ 13S5 : .Quolibet verő dte operís camere nostre singulos dimidios 
fertones similiter eidem magistro Tawamicorum nostrorum vei homini suo. . . 
persolvat (t. i. comes camere nostre). Szekfű. T. T. 191 1. 1 1. 1. V^ ö. as 1336., 
1338. és 1342-iki szerződések hasonló intézkedését. U. o. i:^., 21., 33. 1. 
* V. ö. az id. szerződéseket. Szekfű. T. T. 1911. 7—35. L 
' V. ö. a 200 — 202. lapon erről mondottakat. Hasonló eredményre 
jutott Szentgáli Károly (A sziglák megfejtése felé. N. Közi. 1916.). 
imént megjelent dolgozatában. 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 471 

A pénzverést administratio ismeretére nagyon érdekes 
és fontos volna a pénzverő munkások számának megálla- 
pítása. Sajnos, XUI. századi forrásain)cból semmi következ- 
tetés sem vonható a decentralisált kamarák munkáslétszá- 
mára. Megkísérelhetjük azonban a XII. századi királyi 
pénzverőmunkások (monetarii, nummularii regis) számának 
hozzávetőleges megállapítását. 

A gyakorlati éremtan művelői — mint többek szóbeli 
közléséből tudom — a siglák sokfélesége alapja felteszik, 
hogy az évi pénzújitás rendszere mellett a Xí — }{III. századi 
pénzverőházban több száz, sőt ezernél is több munkás dol- 
gozott. Ez a feltevés azonban téves és a korviszonyok 
teljes félreismerésén alapszik. Bécsben — Európának ekkor 
már egyik legfontosabb kereskedő városában és forgalmi 
góczpontján — a XIII. században mindössze 48 pénzverő 
volt a „Münzer-Hausgenossenschaft" tagja. ^ Fel sem tehető, 
hogy a XII. századi Magyarországon a pénzverőmunkások 
száma ennek tízszeresére, sőt húszszorosára rúgott volna. 

Az előző fejezetben a pénzverés! jövedelemből hozzá- 
vetőleg megállapítottuk, hogy az évi pénzkibocsátás összege 
III. Béla korában 15' 2 millió dénár volt. Szentgáli meg- 
állapítása szerint — kéziverés mellett — egy adogató 
segéddel dolgozó ügyes munkás verőtőkéjéről óránként 
1200 kész pénzdarab hullott le.^ A pénzverők csak az év 
bizonyos időszakában dolgoztak a pénzverőműhelyben.' 
Ezt a munkaidőt önkényesen 6 hétre, helyesebben 42 
munkanapra teszem. Napi 10 óra munkát véve fel 

1 munkás 1 segéddel naponta 12,000 darab, 

30 « 30 , , 360,000 , 

30 „ 30 , 42 nap alatt 15.120,000 

pénzt vert. Tehát 30 munkás 6 hét alatt pénzzé verhette 
az évi pénzcontingenst. 

> V. ö. a 201—202. lapon mondottakat. 

' Szentgáli Károly: A sciglák megfejtése felé. Num. Köd. 
1916. 50. 1. 

' Kitűnik ez a budai vásárvámkiváltságban a pénzverőkről mon- 
dottakból. (Orsz. Lt. D. o. 388. sz.) Az év többi részében a pénzvál- 
tással voltak elfoglalva. 



472 MAGYAB PÉNZTÖBTÉNET 

A középkori kezdetleges munkarendszer mellett a pénz- 
ezüst égetését, a bélyegponczéUást s más előmunkálatokat 
mindenesetre ugyanezek a munkások végezték. Legfeljebb 
néhány külön gyakorlott munkás vezette az égetési, öntési, 
ponczéllási munkálatokat. Mindé munkákat természetesen a 
pénzverésre szánt 6 hét előtt végezték el, viszont az azt 
követő időben — különösen pedig ,új pénz idején* — 
az egész pénzverő munkásság pénzváltással foglalkozott, 
mesterségének haszna után járt. 

Mindezt figyelembe véve — s azt is, hogy a s^éd- 
munkások nagy része minden bizonynyal a családtagok 
sorából került ki — a XIL századi magyar királyi pénz- 
verömunkásság létszámát 70 — 75 munkásnál, a pénzverők 
falvánák lakosságát pedig 40 — 50 családnál többre nem 
tehetjük. 



A pénzverés administratiójával kapcsolatban kell még 
a hamispénzverőkről megemlékeznünk. A Nemzeti Múzeum 
éremtárában, a valódi árpádkori ezüstpénzek mellett, igen 
sok rézből készült, többnyire a mintául használt ezüst- 
pénznél primitívebb kivitelű példányt őriznek. ^ Ezek a réz- 
pénzek — II. Béla és II. Géza néhány (C. N. H. 83., 56., 
69., 88., 90., 63. és 269. sz.) éremfaját nem számítva, a 
mikor maga a király veretett rossz ezüstből és rézből 
pénzt — egykorú hamisítványok. Kitűnik ebből, de írásos 
emlékeinkből is, hogy a pénzhamisítás elég gyakori bűn- 
cselekmény volt.* 

^ Túlnyomó részük mint , hamisítvány* van elkönyvelve, több 
példányról azonban magam állapitottam meg finomsági méréseim közben, 
hogy rézből készült hamis pénzek. így a C. N. H. 62. sz. II. Gézának 
tulajdonított érem II. Béla C. N. H. 59. sz. érmének rézhamisitványa, 
találtam továbbá hamis példányokat a C. N. H. 42., 44., 50., 61., 79., 
94., 108A., 119., 129., 162., 163., 166., 167., 173., 174. sz. érmekből stb. 

' 1219. HoHorius pápa (F. UI/l. 285. és 314. 1.) a csanádmegyeí 
fekete barátok, ij25<9-ban IV. Béla a szerémi kamarai tisztviselőktől lelep- 
lezett Lőrincz bessenyői bíró és fiai, 1263'\íbxí ugyanő óvári Konrád 
pénzhamisításáról emlékezik meg. (Smiö. IV. 539—540., W. Vm. 51. l.) 



A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADNfINISTRATIÓJA 473 

A pénzhamisításnak más formája volt, a mikor a tör- 
vényes finomságú pénzezüstből egyes lelkiismeretlen pénz- 
verők saját hasznukra vertek pénzt. A XII. századi hatal- 
mas pénzváltási nyereség különösen csábitóvá tette a hamis- 
pénzverésnek ezt a kevésbbé megállapítható alakját. A XII. 
századi pénzek közt nagy számban találhatók a jó pénztől 
alig megkülönböztethető hybrid veretek^ a mikor valamely 
éremfaj nem a megfelelő hátlappal, hanem más, korábbi 
vagy későbbi hátlappal veretett. ^ E hybrid veretek egy része 
valószínűleg oly pénzverőmunkások visszaéléseire vezethető 
vissza, a kik a régi ponczéUott vagy vésett bélyegzőket 
— egyiknek elő-, másiknak hátlapi bélyegzőjét — elsik- 
kasztva, azokkal pénzt vertek. 

A hamispénzverést szigorúan büntették királyaink. 
A pénzhamisító a XIII. század második felében a szokásjog 
értelmében s 1298 óta törvény szerint is minden vagyonát 
elvesztette,^ 



Nagyon kevés, néhány mozaikszerű adat az, a mit 
Xin. századi forrásaink a pénzverési administratióról nyúj- 
tanak, mindazonáltal elegendők arra, hogy némi halvány 
képet nyerjünk általuk a királyi pénzverőházak és a pénz- 
verőkamarák működéséről.' 

^ V. Ö. az 5. fejezetben (248 — 249. 1.) ezekről mondottakat. 

« 1253: Smi6. IV. 539., 1263: W. VÜI. 51. 1. — 1298:XL,t.'Cz,: 
,£t si que persona ausu temerario monetam in sua possessione vei 
domo cudi fecerít, illa possessione vei domo privetur poenam legis su- 
sceptura*. Kovachich. Sylloge. I. 40. 1. — V. ö. az 1335., 1336., 1338. 
évi intézkedéseket. Szekfű. T. T. 1911. 11., 14., 21. 1., melyek az 
ország régi szokásainak megtartását rendelik el a hamisitókra nézve. 

' A pénzverés technikai kivitelének ismertetése a szorosan vett 
Idró éremtan keretébe tartozik s ezért arra e helyen nem is tértem ki. 
V. ö. erre nézve Kovács Ede: .Árpádkori királyaink pénzeinek tech- 
nikája* ez. értekezését (Num. K. 1903.) és Szentgáli Károly id. m. 
(Num. K. 1916.) 



^ 



TIZENNEGYEDIK FEJEZET. 

ADALÉKOK MAGYARORSZÁG 
KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ. 

1000—1325. 



A gazdaságtörténetnek a pénztörténettel szorosan össze- 
függő, de külön tudományként művelt ága az áriőtiánet 
vagy történeti árstatisztika. 

Az ártörténet feladata — a történetíró szempontjából — 
a magángazdaságok gazdasági elhelyezkedésének vizsgálata, 
az egyes társadalmi osztályok vagy egyének megélhetési 
viszonyainak, gasxlasági helyzetének és a jövedelmek érté- 
kének a pénz vásárlóereje alapján való megállapítása. 
Az ártörténet a vagyon alkatrészeit tevő földbirtok, 
ház, emberi és állati munkaerő, valamint a nevezetesebb 
szükségleti — élelmi, ruházati és háztartási — czikkek 
pénzbeli eUenértékének megállapítása és az így nyert 
eredményeknek a különböző osztályok és egyének vagyoni 
helyzetével való viszonyba hozatala által éri el e czélját 

A középkori Magyarország terménygazdasági szerve- 
zete, másrészt a források hézagossága teljesen lehetetlenné 
teszik a rendszeres középkori magyar ártörténet kidolgozását 
A terménygazdasági viszonyok mellett minden, a jövedelmek 
pontos nagyságának megállapítására irányuló kísérlet meddő 
munka lenne. A vagyonok és jövedelmi ágaktermény hozadéká- 
nak meghatározásához jóformán teljesen hiányoznak az adatok. 
Nincs semmi támaszpontunk sem arra nézve, hogy az ország 
lakosságának túlnyomó részét tevő agricultur népelem — 
földbirtokos és földmíves — milyen mértékben tudta gyü- 



ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 475 

mölcsöztetni a jövedelme alapját képező földbirtokot. Csak 
távoli — évszázadokkal későbbi — viszonyokból vonhatnánk 
némi következtetést a gazdálkodás intensitására, a birto- 
kok jövedelmezőségére nézve. S ha ezt megtennők is, hol 
maradnak a földmivelés mellett halászattal, vadászattal^ 
kezdetleges ipari ágakkal foglalkozó úrbéresek termény- 
szolgáltatásainak és saját kis háztartásuk szükségleteire 
fordított terményjövedelmeinek értékeléséhez szükséges ada- 
tok? És még akkor is, ha kellő számú adat állna mind- 
ezekre nézve rendelkezésünkre, miképen lehetne e — mai 
szemmel nézve alig értékelhető — terményjavak értékét egy- 
séges alapra hozni, a mi nélkül megbízható eredményeket 
úgysem nyerhettink? 

Okleveleinkből mindössze a földbirtok, rabszolga és iga- 
vonó állat árára nézve szerezhetünk némi tájékozódást. Egyéb 
árúk értékére csak néhány elszórt adat áll rendel- 
kezésünkre. A legfontosabb szükségleti czikkek, a gabona 
és más élelmiszerek, valamint a ruházati darabok ára tekin-. 
tétében teljes sötétségben hagynak forrásaink. 

A miénknél összehasonlithataüanul gazdagabb forrás- 
anyaggal rendelkező külföldi — német, franczia és olas2 
— történeti irodalom sem volt képes a középkori ártörténet 
terén különösebb eredményeket felmutatni. Le kell tehát 
mondanunk arról, hogy a középkori Magyarország rendsze- 
res ártörténetét valaha is megírhassuk.^ 

Az ártörténet vagy történeti árstatisztika eredmé- 
nyes művelése három alapfeltételen nyugszik. Az egykorú 
pénzek fémtartalmának, vagyis belső értékének ezüst- vagy 
aranygrammokban leendő megállapításán, az egyes árúk 

^ Az erre irányuló eddigi kísérletek teljesen sikertelenek voltak. 
Weisz (Földes) Béla: Adalékok Magyarország árstatisztikájához (Füg- 
gelék Körösi József: Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. ez. 
művéhez) ez. dolgozata csak néhány forrásadatnak csoportosítása. A 
Xm. századból mindössze 3, a XtV.-ból 9 adatot ad. Bevezetésül közH 
Rupp-nak a pénznemekről irt sorait. Salamon Ferencz (Budapest 
története. ÜL 183—215. 1.) a XIV. századi árakkal foglalkozott, de ered- 
ményei geniális következtetései ellenére sem állhatnak meg. Balogh 
Albin: ,A magyar pénz története az Árpádok idején* (Budapest, 1912.) 
és , Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly korában** (A pannonhalmi 



476 MAGTAK PéXZTÖBTÉIlET 

mérésére szolgáló r^ mértékekn^ valamely újkori mérték- 
rendszerre való ^ys^es átszámításán, végQl lehetőleg eg\' 
helyről vagy gazdaságilag hasonló színvonalon álló helyek- 
ről származó sok adatnak ^yűttes mériegelésén. Fonásaink 
— sajnos — csak az első feltétel telje^tésére képesítenek. 
A középkori magyar mértékeket illetőig jobbára feltevésekre 
vagyunk utalva, viszont az adatok csekély száma a har- 
madik feltétel teljesítését gátolja meg. 

A kővetkezőkben iehát csak arra szorítkozhatunk^ hogy 
az áradatókat statisztikai táblákba állítva össze és a pénz- 
értekeket^ valamint az árakat ezüst- és aranygrammokba 
és koronaértékre átszámítva, némi fogalmat alkossunk a 
XI — XIIL századi pénzérték- és árviszonyokról. 

Feltétlenül tartózkodnunk kell azonban — az ekként nyert 
aranykoronaértékű áraknak a mai árviszonyokkal való össze- 
hasonlítása útján — a pénzek rekUiv vásárlóképességének meg- 
-állapításától. A történeti irodalomban el^gé elterjedt fel- 
fogás szerint ugyan az ártörténetnek egyik fő czélja éppen 
ez volna, a legújabb gazdaságtörténeti irodalom azonban 
teljesen elvetendőnek tartja e felfogást. Egyrészt a közép- 
kori terménygazdasági árú- és munkaértékek összehasonM- 
tása a mai értékekkel, az életviszonyok teljes különböző- 
sége mellett, szinte kivihetetlen. A munkás teljesítőképes- 
sége, a nyersárúk felhasználhatósága a technika haladá- 
sával oly változásokon ment át, hogy minden összehason- 
lítás a tévedések egész sorozatát vonja maga után. Másrészt, 
ha e körülmények figyelmen kívül hagj-ásával mégis meg- 
kísérelnők a pénz relatív vásárlóerejének megállapítását, az 
összehasonlításnak az összes szükségleti czikkek áradatainak 
oly, folytonos sorban ismert sorozatán s ez ársorozatoknak 
együttes vizsgálatán kellene alapulnia, a minő adatsoroza- 
tokkal a középkorból egyáltalában nem rendelkezünk.^ 

főiskola évkönyve. 1914—1915. tanév. Pannonhalma, 1915. 108—160. L) 
ez. dolgozatainak ártörténeti része a pénzek tényleges értékére vonatkozó 
vizsgálatok teljes mellőzésével s az oklevelek szórványos adatainak álta- 
lánosításával készült próbálkozások. 

^ A pénzek relatív vásárlóerejének megállapítására irányuló kísér- 
letek tévedéseiről, nehézségeiről és meddőségéről Lamprecht, Kari: 



ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZUKÁJÁHOZ 477 



a) ÉRTÉKARÁNY. 

A középkori árak egységes feltüntetése végett szük- 
séges az akkori pénzértékeknek arany- vagy ezüstgram- 
mokra való átszámítása, vagjis a középkori pénzek fém- 
értékének pontos megállapítása. A középkori ezüstvaluta 
az ezüstgrammokra való átszámítást teszi könnyebbé és 
indokoltabbá, viszont a ma érvényben levő aranyvaluta — 
a mai árakkal és értékekkel való összehasonlítás meg- 
könnyítése czéljából — az aranygrammokra való átszá- 
mítást ajánlja. A két módszer helyessége vitatható,^ ha 
azonban az árakat nem csupán fémgrammokban akarjuk 
kifejezni, hanem a ma érvényes koronaértékben is, akkor 
feltétlenül az aranygrammnak kell elsőbbséget adnunk. Az 
ezüst értékének állandó ingadozása s különösen az utolsó 
évtizedekben tapasztalt rendkívüli értékcsökkenése, a minek 
következtében az ezüst értéke a középkorhoz viszonyítva 
kb. egynegyedére szállt alá, továbbá az aranyvaluta mai 
érvénye az ezüstgrammból koronaértékre való átszámí- 
tást irreálissá teszi. Az így nyert eredmények tévedésekre 
vezetnek és nem nyújthatnak helyes képet a középkori 
árviszonyokról. Viszont az arany értéke a folyton fokozódó 
aranytermelés mellett sem csökkent és hosszú századokon 
át alig volt ingadozásoknak kitéve. 

A középkori és különösen a XII — XIII. századi értékek- 
nek aranygrammokra való átszámításánál az egyetlen nehéz- 
ség a két nemesfém középkori értékarányának megállapítá- 
sában rejlik. A tiszta ezüstvaluta korában — kevés arany 

Deutsches Wirtschaftsleben im M.-A. Leipzig, 1885. II. 601. s köv. 1. 

— Sommerlad, Theo.: Preisgeschichte (Conrad— Lexis: Handwörter- 
buch d. Staatswissenschaften. 3. Aufl. VI. Jena, 1910. 1168. s köv. 1. 

— Mandelló Gyula: Adalék a középkori munkabérek történetéhez. 
Budapest, 1903. 10— 23., 93— 99. 1. V. ö. még Bud János (Árstatisztika. 
Magyar Statisztikai Közlemények. 44. kötet. Budapest, 1913. 1. 1.) meg- 
jegyzéseit a középkori áradatokról. 

1 Lamprecht ezüst-, Mandelló aranygrammokra számítja át a 
középkori árakat. Az arányszámítás előnyeiről v. ö. Sommer la d id. h. 
1170. 1. és Mandelló id. m. 43. 1. 



478 ICAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 

lévén foigalomban — elszórt forrásadatok értesítéseire va- 
gyunk utalva s az értékaránynak pontos m^állapitása lehe- 
tetlen. Mindazonáltal, ha a forrásadatok ^ybevetése által 
beigazolódik, hogy az értékarány korszakunkban nem igen 
volt nagyobb ingadozásoknak kitéve, teljesen kielégítő ered- 
ményekhez juthatunk, mert mint kiemeltük, az arany értéke 
nem igen mutat ingadozást. Az arany és ezüst XI — ^XIII. 
századi értékarányát illetőleg, nagyon kevés hazai adat áll 
rendelkezésünkre. 

A XI. században, a mikor a byzánczi arany még 
nagyobb számban volt forgalomban, a magyar pénzeknek 
ehhez való viszonya alapján Szent István korában 

1 : 9-818, kereken / : 10, 

1038—1095 közt pedig 

1:8' 78, kereken //S-re 

tehetjük a két nemesfém arányszámát.^ A XII. századból 
nincs adatunk. 

1222-ben egy értékes koronát, a mely 12 márka 
tiszta aranyat tartalmazott a drágaköveken kívül, II. András 
140 márka eztistért adott el.' A drágakövek értékét figye- 
lembe véve, az értékaránynak 

1 : 10 körül 

kellett lennie és 1 : 1 2-nél mindenesetre jóval kevesebb volt. 
Az 1281 — 1286. évekl)en nálunk járt pápai adószedő, 
Mutinai Gellért, 10 font velenczei kis dénárért 1 magyar 
vagy szlavón márka ezüstöt,* viszont 1 firenzei aranyért 
2 fontot és 1 dénárt számít.^ 1 magyar márka közönséges 

1 V. ö. a II. rész 3. és 4. fejezetét 

' .coronam . . . duodecim marcas pttríssimi auri continentem preter 
lapides . . . pro 140 marcis aigenti expendímus.* F. VII/1. 209. és 221. 1. 

* „620 marca íVs pondus de argento Ungaríae = 6200 libne 
6 solid. Venetonim parvomm, qnalihd marcha comp, pro 10 libris.'' 
Mon. Vat. I/l. 8. 1. SzUvóniáról u. ott 6. 1. 

* „2 florenos auri, qul valent 4 libris et 2 denariis Veoetoniin 
parvomm, comptUato floreno pro 40 soUdis et 1 denario.* U. ott 9. 1. 



ADALÉKOK MAGYABORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 479 

ezüst szinezüsttartalma 186*6837 g. A firenzei fontból 
(339008 g) 96 darab aranyforintot vertek,^ tehát 1 arany 
súlya 3*53133 g volt. Az egyenlet így álUtható fel: 

1 márka =2400 velenczei kis dénár 
1 aranyforint = 481 , » » 

2400 
186-6837 g ezüst=-^X3-53133garany=17-619garany. 

Az értékarány tehát: 

1:10-59. 

A márkát 200 báni denáros márkának véve fel — en- 
nek 182*30 g-os szinsúlyával 

1 : 10-34 
arányt kapunk. 

III. András 1291 : XXVIII. t-czikke pontosan 

/ : 10-ben 

határozza meg a két fém értékarányát.* 

A hazánkkal szomszédos Morvaországban 1296-ban 

szintén 

1 : 10-re 

teszik az értékarányt.' 

Salzburgban 1283-ban 

1 : 10058 

volt a két nemesfém értékaránya, Regensburgban ugyan- 
akkor 

1 : 9-872.^ 



1 Salamon Ferencz: Budapest története. III. 116., 130., 135. L 
Schafer (Vatikanische Quellén. Hg. v. Görres-Ges. II. Bd.) 43*«-44*., 
53». l. stb. 

* „a cancellario decem marcis argenti redimt debeat aut marca 
auri". Kovachiclu Sylloge. 23. 1. 

' ,3 marcas aurí vei 30 marcas pun argenti*. Cod. d. Morav. 
V. 43. 1. 

« S t e i n h e r z (Mittheilungen d. Inst f. Ö. G. XIV.) 23. L 



480 MAGYAK PÉNZTÖBTÉNET 

Ez alapon s más források felhasználásával Steinherz 
1283 — 1294. években egész Dél-Németországra 

1 : lO^e 

teszi az arányt.^ Németországban a XIII. század elején 
készült ^Sachsenspieger szerint is 

1:10 
volt az értékarány.* 

Korábban, a X — XII. században, Németországban 

1 :8 és 1 : 12 
közt ingadozott.^ 

Vdenczében 1284-ben 

1 : 1063, 

1285-ben 

1 : 10'9 

volt az értékarány,^ Olasz- és Francziaországban a XIII. 

században általában 

1 : lOre 
tehető.* 

Angliában a XII. században 

1:9 
volt, a XIII. században 

1 :9 és 1 : 10'5 
közt ingadozott az értékarány.* 

» U. o. 24. 1. 

* Soetbeer: Edelmetall-Prodnktíon und Werthverháltniss zwi- 
schen Gold und Silber. (Ergánzongsheft Nr. 57 zu Petermann's Mit- 
theilungen ) Gotha, 1879. 118. 1. V. ö. Luschin von Ebengreuth: 
Das Wertverhiütnis der EdelmetaUe in Deutschlftnd wáhrend d. M.-A. 
BruxeUes, 1892. 21—23. 1. 

' Inama — Sternegg. id. II. 419 — 420. 1, — Lamprecht- 
Deutsches VVirtschaftsleben. II. 376. 1. — Luschin id. m. 17—19. 1. 

^ N a g 1, Alfréd : Die Goldwáhrung und die handelsmassige Geld- 
rechnung. N. Zschr. XXVI. Wien, 1894. 210. 1. 

* I n a m a — S t e r n e g g : Deutsche Wirtschaftsgeschicbte. TUjZ, 
404—405. 1. — Salamon Ferencz id. m. III. 101. 1. — Soet- 
beer id. h. 118—119. 1. 

* In ama— Sternegg id. m. II. 420. L — Salamon Fe- 
rencz: Budapest története, m. 100. 1. — Soetbeer id. h. 119. 1. 
szerint 1230— 1278-ban 1 : 10, korábban 1 : 9. 



ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 48 1 

Mindez adatok alapján az arany- és ezüst értékará- 
nyát a XIIL^ sőt a XII. században is keréken 

1 : 10 re 

tehetjük. Nagyobb tévedéseknek nem leszünk kitéve^ ha a 
pénzek értékének aranygrammokba való átszámítását ez 
arányszám alapján hajtjuk x^égre^^ bár az értékarány 
minden bizonynyal némi ingadozásoknak volt alávetve. 

Az aranygrammoknak koronaértékre leendő átszá- 
mításánál az 1892 : XVII. t.-cz. 3 — 4. §§-aiban megállapí- 
tott és ma is érvényes törvényes értéket véve irányadóul, 

1 g aranyat 3'28 korona 

értékben számítok át. 



b) MÉRTEKEK. 

Forrásadataink vajmi kevés támaszpontot nyújtanak 
az 1000 — 1325 közt használatos magyarországi mértékeket 
illetőleg. Az oklevelek többnyire csak a mértékegység nevét 
említik, de azok nagyságát és egymáshoz való viszonyát 
nem világítják meg. 

A folyadékok mérésére a vödör (idria), csöbör (chibrio)y 
köböl (cubulusjy hordó (uma^ tuna, tunella), quartale és 
akó (aco) voltak használatosak. Gabonamérésre a vödör 
(idria)^ köböl (cubulusjy szapu (sapo)^ mérő (metreta) és 
az akó vagy nagy köböl szolgáltak.* 

^ Soetbeer (Edelmetall-Produktion. id. h. 120.1.) általában 
1 : lO'iől 1 : ll'Tt teszi a Xm— XV. században a relatiót. 

* Idria: Szt. László, L: 40, t.-cz,: .decem ydrie" (gabonáról). 
— 1199: ,80 idrias vinf. H. o. V. 2. — 1211: ,80 ydrias de vino, 
40 cubiüos avcne". W. XI. 111. — 1229: ,12 idris cervisic" és ,5 
idrias cervisie". Váradi Reg. 350. se. eset — 1249: ^50 hydrias 
vini«. Kn. M. I. 377. — 1269: „1 ydriam mellis". Ph. X. 632. 1. — 
1292: „idrias cervisie". Kn. M. II. 314. 

Chibrio : 1226: ,2 chyhrionibus cerevisiae*. Váradi Reg. 341. sz. 
eset. — 1296: ,pro quol. ckibrione solvent 5 qoartalia". W. V. 162. 1. 

Tunella: 1269: ^tunettamm vini«. F. IV/3. 497. — 127S: ,40 
iuneüis vini*. F. V/2. 107. — 1280: ,de una tunella vini*. F. V/3. 22. 

Hóman: Magyar pénztörténet. 31 



482 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET 

Ez Űrmértékek — különdsen a gyakran említett hSbSl 
— helyenként változó nagyságban voltak használatosak. 
Forrásaink szeremig somogyi^ váradi, liptói és bolgár köb- 
löt^ továbbá mosoni mérőt említenek.^ 

— 1982: .1 tmnáU vini*. H. oU. M. — 1291: ,3 fuméOe vini'. W. 
XII. 517. - 129S: ,itmeUa vini*. W. XIL 571. L 

Ürmm: 1325. Pozsony: .2 nmas vini cnm commmm mensmfu* 
F. Vin/2. 976, l 

9 

TVm^: 1S16: .singults septimanAS vini, sive chifaríoiies cvm 
fmna Sopxoniensi*. F. yVOll. 000. L 

QmmrimU: 1296: .pro qooL chibrione solveot 5 qmartaiia', W. 
V. 162. L 

Metróim: 1279: ,ctim meírtta Mosoniensi.* W. IX. 251. l 

Sm^: 1292: ,2 sap