Google
This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project
to make the world's books discoverablc onlinc.
It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.
Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the
publishcr to a library and finally to you.
Usage guidelines
Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying.
We alsó ask that you:
+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.
+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.
+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.
+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.
About Google Book Search
Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web
at|http: //books. google .com/l
MAGYAR
ÉNZTÖRTÉNET
1000-1325
ÍRTA
B^ HÓMAN, BÁLINT
BUDAPEST
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
1M«.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten.
H8 Hé
ELŐSZÓ.
0
Éppen száz esztendeje múlt, hogy We szerié József
1816-ban — a budapesti egyetemre a numismatika tanárává
és egyetemi könyvtárőrré neveztetvén ki — elsőnek fogott
hozzá a magyar éremtan és pénztörténet rendszeres fel-
dolgozásához. Sajnos, az anyaggyűjtésen túl nem jutott.
Korai halála megakadályozta munkája elvégzésében. Száz
év telt el és a magyar pénztörténet egyes korszakainak
monographikus feldolgozása m^ mindig a megoldásra váró
feladatok közé tartozik. Az előtanulmányok csekély száma,
a metrologiai és éremchronologiai részletkutatás hiányos
volta rendkívül megnehezítik e feladat sikeres megoldását.
A mikor mindé nehézségek mellett is hozzáfogtam a közép-
kori magyar ezüstvaluta történetének feldolgozásához, az a
meggyőződés vezetett, hogy arra — habár hézagos lesz is —
elodázhataüanul szükségünk van. Éz a meggyőződés vezet
ma is, midőn több évi munkám gyümölcsét közrebocsátva,
elnézést kérek esetleges hiányaival és fogyatkozásaival szem-
ben. Szolgáljon mentségemül, hogy nagyrészt töretlen uta-
kon jártam. Ha mégis sikerült eredményt elérnem, abban
nem kis részük van azoknak, a kik lekötelező szívességgel
és előzékenységgel segítettek kutatásaimban.
Elsősorban Harsányi Pál barátomnak tartozom
hálával, a ki kérésemre a legnagyobb készséggel végezte el
a Magyar Nemzeti Múzeumi Éremtár árpádkori érmeinek
pontos súlymérését, alkalmat adott az őrizete alatt álló
!•
874
4 ELŐSZÓ
érmek anyagán saját ellenőrző súly méréseim és finomsági
vizsgálataim megejtésére, többfzben becses felvilágosítások-
kal támogatott és rendelkezésemre bocsátotta az éremképek
ábrázolásához szükséges clichék egyrészét Hasonló szíves
előzékenységgel adtak felvilágosításokat és végeztek szá-
momra súlyméréseket Tkalőié Vladimír azágrábi Hor-
vát Nemzeti Múzeumban, K o v á c s István ésSchneller
Vilmos az Erdélyi Múzeumban, Szabó Otmár a zirczí
apátság, BörzsönyiArnold a győri kath. főgymnasium
éremtárában és Brenner Ferencz (Esztergom) — külör
nősen XII. századi pénzekben gazdag — magángyűjteményé-
ben. Nuber F. Károly a XI— XIII. századi érmek, vala-
mint a magyarországi veretű bécsi dénárok chronologiájára
s általában ismeretükre vonatkozó eredményeivel a leg-
nagyobb önzetlenséggel ismertetett meg és gazdag érem-
gyűjteményét — súlymérések czéljára — készségesen ren-
delkezésemre bocsátotta. Gasparetz Géza Elemér
Szent István pénzeinek finomsági vizsgálatával és a próba-
tűkkel végzett vizsgálat módszerének megmagyarázásával hat-
hatósan támogatott munkám elvégzésében. Fejérpataky
László, a M. T. Akadémia II. osztályának titkára és
Áldásy Antal, a Történelmi Bizottság előadója, a leg-
messzebbmenő jóindulattal és érdeklődéssel mozdították el&
művem megjelenését, Domanovszky Sándor pedig
nemcsak az akadémiai bírálat fáradságos munkáját vállalta
magára, hanem becses útmutatásokat is adott művem egy-
két kisebb részletének átdolgozására. Eckhart Ferencz
ésSzentpétery Imre barátaim, valamint Jeszenszky
Géza, Melich János és Sörös Pongrácz urak
néhány értékes adat közlésével köteleztek hálára.
Kutatásaimat a legszívesebb előzékenységgel és jóindu-
lattal mozdították elő Csánki Dezső miniszteri tanácsos^
országos főlevéltáros, Dedek Crescens praelatus-kano-
nok, az esztergomi székeskáptalan levéltárának igazgatója^
Madarász I s t v á n herczegprímási levéltáros, Tagányi
ELŐSZÓ 5
Károly országos levéltáros, VarjuElemér m. nemzeti
múzeumi osztályigazgató urakba zágrábi Horvát Nem-
zeti M ú z e u m igazgatósága, továbbá B a r a n y a y Béla,
Döry Ferencz, Finály Gábor, Gerevich Tibor,
Supka Géza és Zimmermann Lajos barátaim.
Mindé felsoroltaknak, valamint a M. T. Akadémia
Történelmi Bizottságának, hogy művemet kiadásra elfogadta^
ezúton fejezem ki leghálásabb köszönetemet.
Budapesten, 1916. év január havában.
HÓMAN BÁLINT,
A FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS
FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK JEGYZÉKE.*
Anjou: Nagy Imre. Anjonkori Okmánytár. I — VI. kötet Budapest,
1878—1891.
Apponyi : Kammerer Ernő. A Pécz-nemzetség Apponyi-ágának ok-
levelei. I. 1241—1526. Budapest, 1006.
Arch. Ért : Archaeologiai Értesitó. I— XIV. és új folyam : I— XDC. évf.
Budapest, 1869—1002.
Austr. Inf. : Acta Austriae Inferiorís. I. Urkundenbuch d. aufgehobenen
Chorhermstiiles St Pölten. L von A. V. Felgel u. Jos. Lam-
peL Wien, 1891.
Bánffy: Varjú Elemér. A Tomaj-nemzetségbeli losonczi Bánffy-
család története. Oklevéltár. I. Budapest, 1008.
Bárdosy : B á r d o s y, Joannes. Supplementum Analectomm terrae Scepu-
siensis. Leutschoviae, 1802.
Békefí. Pásztói: Békefi Rémig. A pásztói apátság története. I. Ok-
levéltár. Budapest, 1898.
Békefi. Pilisi :BékefiRemig. A piUsi apátság története. I. Oklevél-
tár. Pécs, 1894.
Blagay :Thallóczy Lajos — Barabás Samu. A Blagay-család
oklevéltant. Budapest, 1897.
Celakovsky : Oelakovsky, Jaromir : PrivUegia Mést' Praisk^ch. V
Praze, 1886.
Chmel : C h m e 1, Joseph. Urkunden z. Geschichte von österreicb, Steier-
mark, Kámten, Krain, Görz, Triest, Istrien, TiroL Aus d. J. 1246 —
1300. Wien, 1849. (Fontes rerum Austriacarum. Abt. n. Bd. I.)
C. N. H. : R é t h y László. Corpus Nummorum Hungáriáé. I — II.
Budapest, 1899—1907.
C. N. H. Pótl.: Zimmermann Lajos. Pótlék a C. N. H. I.-hcz.
Budapest, 1907.
Cod. d. Bohém. : F r i e d r i c h, G. Codex diplomaticus et epistolaríus
regni Bohemiae. I— H. Pragao, 1904—12.
1 Egyéb felhasznált művek jegyzékét lásd a fejezetek élén s a
szöveg mellett közölt jegyzetekben.
FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK 7
Cod. d. Morav.: Codex diplomaticus et epistolorís Moraviae. Ed. A.
Bocsek, P. V. Chluxneczky et J. Chytil. I— V. Oloxnucii
et Braoae, 1836—54.
Cod. d. Polon. : Codex diplomaticus Poloniae. Ed. Leo Rzyszccewski,
Ant. Maczkowski et Jol. Bartosewics. Varsaviae,
1847—58.
Corpus Juris: Corpus Juris Hongarici. Szeik. Márkus Dezső. (L)
1000—1526., (n.) 1526—1608., (DL) 1608—57., (IV.) 1667—1740.
Erdélyi törvények. 1540—1848. Budapest, 1899—1900.
Corpus Statut: Corpus Statutorum Hungáriáé municipalium. Ed. Ko-
losváry et Óváry. I— V. Budapest, 1885.
Dann. : Dannenberg, Hermann. Die Deutsche Münzen d. Sachsischen
u. Frankischen Kaiserzeit I— IV. Berlin, 1876—1905.
Emler. Reg. Boh. és Érben Reg. Boh. : Regesta diplomatica nec non epi-
stolaria Bohemiae et Moraviae. I. ed. Cas. Jaromir Érben; n —
IV. ed. Jos. Emler. Pragae, 1855—92.
Endl. : E n d 1 i c h e r, Steph. Rerum hungaricarum monumenta Arpa^
diana. S.-Galli, 1849.
F. : Fejér, Georgius. Codex diplomaticus Hungáriáé. I — IX/7. Budae,
1829—42.
Fejérpataky. Kálmán oki. : Fejérpataky László. Kálmán király
oklevelei. Budapest, 1892.
Fejérpataky. IL István oki. : Fejérpataky László. Oklevelek
II. István korából. Budapest, 1895.
Hauswirth : Hauswirth, Emst Urkundenbuch d. Benedictiner Abtei
zu d. Schotten in Wien. Wien, 1859. (Fontes r. Austr. 11/18.)
H. O. : Hazai Okmánytár. I— VIIL Budapest, 1880—91.
H. oki. : Hazai Oklevéltár. Budapest, 1879.
Héderváry : Radvánszky Béla — Závodszky Levente. A
Héderváry-család oklevéltára. I. Budapest, 1909.
Jakab: Jakab Elek. Oklevéltár Kolozsvár története L kötetéhez.
Budán, 1870.
Karácsonyi. Szt. István okL : Karácsonyi János. Szent István
király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Budapest, 1891.
Karácsonyi. Hamis oki. : Karácsonyi János. A hamis, hibás keltű
és keltezetlen oklevelek jegyzéke. Budapest, 1902.
Karácsonyi. Hamis oki. Pótl. : Karácsonyi János. Pótlék a hamis
oklevelek jegyzékéhez. (Történehni Tár, 1908.)
Károlyi : Géresi Kálmán. A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevél-
tára. I. Budapest, 1882.
Kn. M. : Knauz Nándor. Monumenta ecdesiae Strigoniensis. I — JL
Strigonü, 1874—82.
Kovacfaich. Sylloge : Kovachich, J. Nic. Sylloge decretorum comi-
tialinm incL regni Hungáriáé. I — II. Pestini, 1818.
Kovachich. Formuláé : Kovachich M. G. Formuláé solennes styli.
Pesthini, 1799.
8 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Knbinyi : Kubinyi Forencz. Monnmenta Hangariae historica. I~II.
Pest, 1867—88.
M. G. T. Sz.: NUgsrar Gazdaságtörténeti Szemle. I— XIL évf. Budapest,
189i— 1905.
Melczer: Melczer István. Okmányok a kellemesi Melczer-család
levéltárából. Budapest, 1890.
Mon. Boica : Monumenta Boica. XXIX és UH. Monachii, 1881—1912.
Mon. Carinth. : Jaksch, August von. Monnmenta historica ducatus
Carinthiae. I— IV. Klagenfort, 1896—1906.
Mon. Vat. : Monumenta Vaticana históriám r. Hungáriáé illustrantia.
Series L Tomus. 1—2. Budapest, 1887.
Mon. Vesprim: Fraknói Vilmos — Lukcsics József. Monu-
menta Romána episcopatus Vesprimiensis. I — IV. Budapest, 1896 —
1907.
N. K. és Num. KözL : Numizmatikai Közlöny. I— XIV. Budapest, 1902—
1915.
Noback : N o b a c k, Christ u. N o b a c k, Friedr. Vollstfindiges Taschen-
buch d. Münz-, Maass- u. GewichtverhiUtnisse. Leipzig, 1848 — 50.
Num. Zschr. és N. Zschr. : Numismatische Zeitschrift I — ^XLV. Wien,
1870—1914.
Pangerl. Hohenf. Ub. : P a n g e r L Urkundenbuch d. Cistercienstiítes zu
Hohenfurt in Böhmen. Wien, 1865. (Fontes ror. Austr. n/23.)
Pegolotti : Pegolotti, Francesco Balducci. La pratica della mercatura.
1340 k. (Della decima e di varié altre gravezze imposte dal com-
mune di Firenze, della monete e della mercatura de' Florentini
íino al Saec. XVL [ed. P a g n i n i.] Tom. IIL Luoca e Lisboa, 1766.)
Réthy. Corpus : Lásd : C. N. H.
Ph. : A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története. I— n., VII— VIIL» X.
Szerk. Erdélyi László. 1902—10.
Rupp: Rupp Jakab. Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. I — ^11.
Buda, 1841—46.
Schmauk: Schmauk, MichaeL Supplementum Analectorum terrae Sce-
pusiensis. Pars 11. (1806.) Szepesváraljae, 1889.
Schmidt: Schmidt, Franz Anton. Chronologisch-systematische Samm-
lung der Berggesetze d. Königreiche Ungam • . . etc. I — ^V. Bd.
Wien, 1834—6.'
Schwind — Dopsch: Schwind, Emst Freih. v. und Dopsch, Alfons.
Ausgewáhlte Urkunden z. Verfassungsgeschichte d. Deutsch-Öster-
reichischen Erblande im M. A. Innsbruck, 1895.
Smié. : S m i ö i k 1 a s, T. Diplomatiéki Zbomik kraljevine Hrvatske, Dal-
macije i Slavonije. II— VUI. Zagreb, 1904—1910.
Soproni oki.: Nagy Imre. Sopron vármegye története. Oklevéltár. I.
Sopron, 1889.
Steinherz : S t e i n h e r z, S. Dle Einhebung d. Lyoner Zehnten in Erz-
bisthum Salzburg. 1282—85. (Mittheiiungen d. Inst f. Ö. G. XIV.)
Innsbruck, 1893.
FELHASZNÁLT OKLEVÉLTÁRAK ÉS FORRÁSGYŰJTEMÉNYEK 9
SzekfíL T. T.: Ssokfű Gyola. Oklevelek L Károly király pénz-
verési refonnjáhos. fTörtén. Tár. 1911.)
Sztány : Nagy Gyula. A nagymihályi és sstárai gróf Sztáray-család
okleváltára. L Budapest, 1887.
Teleki: Barabás Samu. A gróf Teleki-család oklevéltára. L Buda-
pest, 1895.
Temesiokl.: Pesty Frigyes és Ortvay T i v a d a r. Oklevelek
Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. L Pozsony, 1896.
Theiner. Hnng. : T h e i n e r, Aug. Vetera monumenta historíca Hungá-
riám sacram illustrantia. Romae, 1859.
Theiner. Polon. : Theiner, Aug. Vetera monumenta Poloniae et Litvá-
niáé . . . históriám illustrantia. L Romae, 1860.
Tk. Civ. : T kaiéi 6, J. Monumenta historica lib. r. civitatis Zagrabiae.
L Zagrab, 1889.
Tk. Ep. : Tkalőió, J. Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis.
L Zagrab, 1873.
Wagner : Wagner, Carolus. Analecta Scepusii sacri et profani. Pars. L
Bidlae et diplomata. Viennae, 1774.
Weber: Weber, SamneL Supplementum ül. analectcrum terrae Sce-
pusiensis. Lócse, 1908.
W. : Wenzel, Gustav. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus.
I— Xn. Pest, 1860—74.
Wexb6czy :Werb6czy István. Tripartitum opus juris consuetudinarii
regni Hungáriáé. Közli és ford. Csiky Kálmán. Budapest, 1894.
Zahn : Z ah n, J. Codex diplomaticus Austriaco-Fristngensis. I — ül. Wien,
1870—71. (Fontes r. Austr. IV31,, 86, 36.)
Zahn. Steier: Zahn, J. Urkundenbuch d. Herzogthums Steiermark. I —
m. Graz, 1875—1903.
Zalai oki. : Zala vármegye története. Oklevéltár. I — IL Szerk. Nagy
Imre, Véghelyi DezsÓ és Nagy Gyula. Budapest,
1886—90.
Závodszky : Závodszky Levente. A Szent István, Szent László és
Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függ.:
A törvények szövege.) Budapest, 1904.
Zichy: Codex diplomaticus domussenioris comitum Zichy. Szerk. Nagy
Iván, Nagy Imre és Véghely Dezs 6. I— V. Budapest,
1871—88.
Zimm. — ^Wemer: Zimmermann u. Werner. Urkundenbuch z.
Geschichte d. Deutschen in Siebenbürgen. L Nagyszeben, 1892.
Ztngerle: Z inger le, Ignaz V. Reisetechnungen Wolfger's von EUen-
brechtskirchen, Bischofs von Passau, Patriarchen von AquUeJa.
HeUbronn, 1877.
BEVEZETÉS.'
A köznapi beszédben pénz-nek nevezzük egyrészt a
törvényes érez- és papírpénzt^ másrészt az állam által tel-
jes fízetési erővel felruházott hitéijegyéket. A hiteljegyek
a szerint, hogy az állam maga vagy valamely erre feljogo-
sított bank bocsátja ki, államjegyek vagy bankjegyek lehet-
nek.' A kibocsátó mindenkor köteles azokat törvényes
érczpénzre beváltani.
^ IRODALOM : St. S c h o e n v i s n e r: Notitia Hungazicae rei
numariae. Budae, 1801. — H. Grote: Geldlehre und numismatiscbe
Metrologie. (Münzstudien. III — IV. Bd. Leipzig, 1863 — 65.) — A. Engel
& R. Serfure: Traité de numismatique de moyeo áge. T. I — ÜL
Paris, 1801 — 1905. — K. Schalk: Nationalökonomie und Numismatik in
ihren Wechselbeziehungen. (N. Zschr. XXIII. 1891.) — S. Ambrosoli:
Manuale de Numismatica. 3-ed. Milano, 1903. — F. Ffiedensburg:
Die Münze in der Kulturgeschichte. Berlin, 1909. — A« v. Pawlowskí:
Ueber die theoretischen Grundlagen zum Stúdium der mittelalteriichea
und modemen Numismatík. (N. Zschr. XIX. Wien, 1887. 396. s k. 1.) —
A. Luschin von Ebengreuth: AUgemeine Münzkunde und Geld-
geschichte. München & Berlin, 1904. — Die Münze. Leipzig, 1906.
— SchmoUer, Gustav : Grundriss der allgemeinen Volkswirtschafts-
lehre. IL Leipzig 1904. 60—100. 1. — H. Halké: Handwörterbuch
der Münzkunde und ihrer Hilfswissenschaften. Berlin, 1909. — Ereky
Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme. Székesfehérvár, 1881. — Wald-
mayer Károly: Érmeügy. Pénz és pénzforgalom. (Magyar Közgazda-
sági Lexikon. L és III. Budapest, 1898—901.) — Kováts Ferencz:
Pénztörténet. (U. ott. III.) — Földes Béla: Társadalmi gazdaság-
tan. I— n. 5. kiadás. Budapest, 1907—10.— Fínály Henrik közép-
kori magyar metiologiája. Közzéteszi FinályGábor, Budapest, 1908.
' A mi — helytelenül papírpénznek nevezett — pénzhelyettesítő
hiteljegyeink bankjegyek, a korábbi 5 és 50 forintosok dUamjegyek vol-
voltak, szemben a 10 és 100 frtos bankjegyekkel.
BEVEZETÉS 1 1
Tudományos értelemben pénz minden oly — belső
tartalma vagy törvényerejű intézkedés következtében —
meghatározott értékkel bíró tárgy, a mely a kereskedelmi
forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési
eszköz^ (cseretárgy) használatos.
A pénz tulajdonságainak, sajátságainak vizsgálata a
pénztudomány vagy nuntismatika tárgya. A pénztudományi
irodalom kezdetben csupán az érczpénzek typologiai saját-
ságaira, előállítási módjára, veretére, feliratára, szóval a
pénzdarabnak, mint érem-nek (Münze) ^ — törvényeink hiva-
talos nyelvén: érmé-nék — külső sajátságaira s ezek tör-
téneti fejlődésére fordított figyelmet. A numismatika tárgy-
körét teljesen kimerítette az, a mi ma e tudomány egyik
ágának, a leíró pénztudomány-nok vagy érentian-nak (Mtinz-
kunde)* anyaga.
Az éremtan nem annyira a történeti, mint inkább a
régészeti tudományok körébe tartozik. Vizsgálata tárgyává
teszi az érczpénzzel rokonalakban jelentkező egyéb tár-
gyakat is, így emlékérmeket, plaquetteket, jetonokat. Az
éremtan elsősorban a gyűjtők gyakorlati czéljait szolgálja
s eredményei a történetírót csak mellékesen érdeklik, a
mennyiben az érmek külső sajátságaiból némi történeti
tanulságok vonhatók le.
A pénznek, mint gazdasági értékmérőnek, forgalmi
eszköznek (Geld) sajátságait, a különféle pénznemeknek
egymáshoz való viszonyát az éremtan művelői egyáltalá-
^ A magyar pánztörténetí irodalom eddigelé minden összefoglaló
munkát nélkülözvén, helyesnek véltem az egyes szakkifejezéseket németül
is közölni.
* Irodalmunkban többnyire csak a leiró éremtant értik az annál
bővebb tartalmú numismatika elnevezése alatt. Éremtant irodalmunk leg-
nevezetesebb összefoglaló termékei : Schoenvisner István: Notitia
Hungaricae rei numariae. Budae, 1801. és Catalogus numorum Hungá-
riáé ac Transilvanlae instituti nationalis Széchényiani. I — III. Pestini,
1807. (Appendix... Miller Jakabtól. U. ott. 1810.); Rupp Jakab:
Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. I — II. (magyar és latin kiadás).
Budán, 1841—46 ; Weszerle József: Hátrahagyott érmészeti táblái.
Pesty 1873 ; Réthy László: Corpus nummorum Hungáriáé. I— 11.
Budapest, 1899—1907.
14 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Becses anyagot tartalmaznak az egykorú oilevdek,
különösen az adás-vételi szerződések és néha egyéb forrás-
munkák, krónikák^ naplók is. Az adatok felhasználásánál
azonban mindenkor szigorú kritikával kell a forrás korát
megállapítanunk, mert anachronistikus adatok felhasználása
sehol sem bosszulhatja meg magát úgy, mint éppen a pénz-
történetben. A pénzrendszerek fejlődésében gyakran 50 — 100
év teljesen elütő viszonyokat hozott létre és így teljesen
téves perspectivát nyújtana túlkorai vagy későkori adatok-
nak felhasználása egy későbbi vagy korábbi időszak pénz-
rendszerének vizsgálatánál.^
A speciális pénztörténeti kutatásnak — mint általá-
ban a történeti vizsgálódásnak — alapföltétele, hogy lelki-
ismeretes forráskritikán nyugodjék. Nem elég azonban a
kellőképen megrostált hazai források felhasználása, hanem
szükséges egy tágabb körzet pénztörténeti jelenségeinek
ismerete is. A pénzforgalmat előidéző okok természetében
rejlik, hogy a territoriális pénzrendszerek keletkezésénél és
kialakulásánál sokkal fokozottabb mértékben érvényesülnek
idegen hatások, mint más állami és gazdasági intézmé-
nyeknél.
A XIX. század közepe óta fellendült metrologiai és
pénztörténeti irodalom legjelesebb munkásai fáradoztak az
egyes nemzetek és territóriumok pénz- és súlyrendszere
közt fennálló összefüggés kiderítésén. Böckh, Hultsch, Queipo,
Soetbeer, Ridgeway, Seebohm, Guilhiermoz és mások össze-
hasonlító kutatásainak legnevezetesebb eredménye annak
az alapigazságnak megismerése, hogy az összes ismeri
süly- és pénzrendszerek szoros összefüggésben állnak egy-
mássál s eredetükben valamennyien közös forrásra^ a
babyloni és egyptomi súlyrendszerre vezethetők vissza.
A speciális tanulmánynyal foglalkozó pénztörténész
tehát nem vizsgálhatja elszigetelten a tárgyául választott
^ A középkori magyar pénztörténetben például a XIII. századi
viszonyoknak a XI. vagy XII. századra alkalmazása nemcsak súlyos
anachronismus, hanem az egész kor gazdasági képét téves vüágUásba
helyezi. Mindamellett még legjelesebb történetíróink műveiben s a leg-
újabb szakmunkákban is lépten-nyomon találkozunk e botlással.
BEVEZETÉS 15
szűkebb körzet jelenségeit. Figyelmét ki kell terjesztenie a vizs-
gálata alá vont súly- és pénzrendszerrel szerves összefüggésben
áUóy annak alapul, mintául szolgáló s arra kétségtelen hatást
gyakorló rendszerekre is.
A pénztörténeti kutatás igazi jelentősége a történet-
írás szempontjából nem abban a külsőleges — és bizo-
nyára minden történetírótól kellően méltányolt — törekvé-
sében rejlik, hogy a források szűkszavú, sőt gyakran rej-
telmesnek látszó pénzügyi értesítéseit megmagyarázza és
módot nyújt a speciális tanulmányokkal nem foglalkozó
történésznek, hogy ez adatokkal szembe kerülve, azokat
megértse, hanem főkép abban, hogy a vizsgálata körébe
vont korszak történetét egészen új szempontból világit-
hatja meg.
A pénz a gazdasági intézmények közt oly fontos
helyet foglal el s a gazdasági életben oly nevezetes sze-
repet tölt be, hogy egyáltalában nem csodálható, ha a
pénztörténet jelenségei teljesen új perspectivát nyitnak vala-
mely korszak vagy terület gazdasági életének és fejlődésé-
nek vizsgálatához. Különösen áll ez oly korszakok törté-
netére, a melyekkel szemben — az írott források csekély
számban állván rendelkezésünkre — a történetíró bizonyos
tartózkodást kénytelen ítéleteiben tanúsítani. így például a
XI. századi magyar történetet is megfelelőbb világításba
helyezik a pénzleletekből levonható tanulságok.
A pénztörténetnek tehát — mint történeti segédtudo-
mánynak — feladata egyrészt a pénz gazdaságtörténeti
szerepét és fejlődését elénk tárni, másrészt az általános
gazdasági viszonyokat és egyes nehezen érthető történeti
jelenségeket megvilágítani.
A magyar pénztörténeti irodalom eddigelé e felada-
toknak — sajnos — nem igen felelt meg, sőt a pénztör-
ténet közelebbi feladatát, a források értesítéseinek magya-
rázatát, sem oldotta még meg.^
^ A2 irodalom összeállítását lásd az V. függelékben és H ó m a n
Bálint: A középkori magyar pénztörténet bibUographiáJa. 1597—
1918-ig. (Közgazdasági Szemle. 1914. évf.)
16 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Kevés positiv eredmény mellett igen nagyok a hiá-
nyok. A legnagyobb baj az, hogy — kevés dicséretre-
méltó kivéteUel — történészek és numismatikusok egyaránt
figyelmen kivül hagyják egymás szempontjait s az ered-
ményes kutatás előfeltételéül szolgáló metrologiai vizsgá-
latokat.^
A középkori magyar súlyrendszer ismertetésére irá-
nyuló kísérletek' csak az első lépésnek tekinthetők a
metrologiai vizsgálódás széles területén.
A középkori súlymértékek, különösen a márka-sűlyők
egységes, a részletkutatások újabb eredményeinek és az
egykorú forrásoknak teljes felhasználásával készült, össze-
foglaló ismertetése a külföldi irodalomból is hiányzik.
A pénztörténet monographikus feldolgozásának hiánya
állandóan akadályozza az eredményes gazdaságtörténeti
kutatást és — bár Schoenvisner, Finály, Belházy, Réthy,
Kropf, Kováts Ferencz és László József alapvető dolgo-
zatai, valamint újabban a Numizmatikai Közlöny néhány
kisebb értekezése világot vetnek egyes részletkérdésekre —
a középkori magyar történet kutatója még mindig sötétben
botorkál, mikor a források szűkszavú pénztörténeti értesítései-
vel kerül szembe. Történetírásunk egyik elsőrendű szük-
ségleteképen áll előttünk a magyar pénztörténet egyes kor-
szakainak — a pénzleletek és írott források együttes kri-
tikai vizsgálatán s a magyar pénzrendszer kialakulására
^ A pénzleletek metrologiai feldolgozása irányában eddig vajmi
kevés tőrtént. A hivatásos numismaták művei — néhány érdemes kivé-
tellel, így az újabbak közül Harsányi, Börzsönyi, Jeszenszky dolgozatainak
kivételével — nagyobbrészt mellőzik az érmek súlyának vizsgálatát.
'Finály Henrik (A régi magyar súlymérték. Erd. Múz. E.
Évk. IV.) úttőró értekezése óta legbehatóbban Belházy János fog-
lalkozott a kérdéssel ,A régi magjrar pénzverési súlymértékek. Selmecz-
bánya, 1880" ez. jeles művében. Ereky id. összefoglaló műve pár
lapon intézi el a középkori magyar súlyrendszer bonyolult kérdéseit
Salamon Ferencz eredményei (Budapest története. III. Bp. 1885.
35_245. 1.) teljesen hypothetikus értékűek, Bohdaneczky Imre
szorgalmas doktori értekezése pedig a forrásadatok kellő kiaknázása
nélkül készült s új eredményeket — Belházy művéhez képest — alig
ad. Magyarország pénz- és súlyviszonyai az Anjouk alatt. Budapest,
év nélkül. (1908.)
BEVEZETÉS 17
hatást gyakorolt külföldi pénzrendszerek ismeretén feléptilt
— monographikus feldolgozása,*
A pénztörténet kutatója, bár a tudományt mint a
történelem segédtudományát műveli, részben a gyakorlati
éremtan, részben a gazdaságtan fogalmi körében mozog.
Ezért, mielőtt tulajdonképeni tárgyunkra tértink, szükséges
a pénztani alapfogalmakat röviden emlékezetünkbe idéznünk.
Az érczpénznek, mint tárgynak, érem (Münze) — tör-
vényeink hivatalos nyelvén irnte — a neve. A pénzdarab
anyagához képest van aranyérem, ezüstérem, nikkelérem, réz-
érem. Az éremnek van dölapja (Avers) és hátlapja (Revers).
^ Míg a magyar éremiani irodalom Schoenvisner, Rupp
s főkép Weszerle és Réthy műveiben jeles összefoglaló (leíró)
művek birtokában van, a magyar pénztörténet rendszeres feldolgozására
eddigelé csak néhány sikertelen kísérlet tőrtént. A múlt évszázad elején
Weszerle József egyetemi tanár és az egyetemi könyvtár őre
hatalmas tudományos apparátussal fogott a középkori magyar éremtan
és pénztörténet feldolgozásához. Munkásságának emlékei a Magyar Nem-
zeti Múzeum Éremtárában őrzött jegyzetei és érerotáblái. E jegyzetek
és táblák tanúskodnak róla, hogy Weszerle időt és fáradságot nem
kímélve, kutatta át a hazai éremgyűjteményeket, a fővárosi könyviárak
és levéltárak nagy kéziratgyűjteményeit. Az ő korában hozzáférhető
nnmismatikai és diplomatikai anyagot jóformán teljesen összegyűjtötte.
Nagy és pótolhatatlan veszteség volt numismatikai irodalmunkra 1838-ban
váratlanul bekövetkezett halála, a mi megakadályozta műve befejezésé-
ben. Sajnos, írott jegyzetei, mint arról meggyőződtem, csak forrásanyagot
tartalmaznak, a melyek ma már — az újabb oklevclpublicatiok mellett —
teljesen elavultak s használhatatlanok. Táblasorozata azonban, 1873-baa
a M. Nemz. Múzeum érem- és régiségtára, legújabban pedig a Numiz-^
matikai Társaság által is kiadatván, mindezideig a magyar pénzek leg->
teljesebb gyűjteményes kiadása. (V. ö. G o h 1 Ödön. Weszerle József..
N. K. 1907.) Az utolsó években három doktori értekezés foglalkozott a
magyar pénztörténet egyes korszakainak monographikus feldolgozásával,.
de kevés sikerrel. Balogh Albin (A magyar pénz története az Ár-
pádok idején. Budapest, 1912.) értekezése, bár szorgalmas, de alapjában.
elhibázott és tévedésekkel teli dolgozat (ismertette Finály Gábor,.
Ssázadok, 1918.), Bohdaneczky Imre (id. m.) és H a r k ó Gyula
(A pénz története Magyarországon. 1526 — 1608. Kolozsvár, 1912.) teljesen
mellőzték a gyakorlati éremtanból s a pénzek metrologiai vizsgálatábóL
vonható következtetéseket, eredményeik ezért problematikus értékűek.
Hóman: Magyar péoztOrténet. Z
18 BIAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Előállításuk pénzverés (Münzprágung) útján történik,
a minek technikája koronként változik.
Minden érczpénzrendszer alapját szükségképen vala-
mely súlyrendszer alkotja. Az alapul szolgáló súlyrendszer-
nek az a súlymennyisége, a melyből a pénzverésnél kiin-
dulnak, vagyis a mely súljrú érczből bizonyos számú pénz-
darab verését rendelik el, a súlyegység vagy pénzverést
alapsúly (Gewichtseinheit, Münzgrundgewicht). A mai magyar
pénzrendszer alapsúlya a kilogramm, a középkori rend-
szereké a font, később a márka volt.
A forgalomban, kereskedelmi számításban és a pénz-
verésnél egységnek tekintett pénzdarab a pénzegység (Geld-
einheit). Nálunk ma a korona, a középkorban a dénár.
A verendő érmek főtypusa, a mi lehet a pénzegy-
ség vagy annak bizonyos többszöröse, a főpénzdarab
(Hauptmünze). Nálunk a 10 koronás arany, a középkor-
ban az ezüst dénár.
Értékpénz vagy valódi pénz (wirkliche Münze) alatt
oly pénzdarabot értünk, a melynek forgalmi fémértéke fedi
a reányomott vagy neki tulajdonított névértéket. Nálunk
értékpénz a 10 és 20 koronás arany.
Váltópénz (Scheidemünze) ezzel szemben minden
más érczpénz, a melynek fémértéke nem fedi a névértéket*
Nálunk az 1, 2 és 5 koronás ezüst-, 10 és 20 filléres
nikkel-, 1 és 2 filléres bronzpénzek. ^
A valuta (Wáhrung) valamely csereeszköznek — szo-
kás vagj^ törvény útján — általánosan elismert fizetési- és
csereeszközzé való meghatározása. Szólhatunk tehát korona-
valutáról, denárvalutáról, ezüstrúdvalutáról, terményvalutá-
ról. Mivel azonban a pénzeket meghatározott anyagból ké-
szítik, átvitt értelemben a valutafémety vagyis azt az anyagot^
a melyből a törvényes értekpénz készül, nevezik valutá-nak.
^ Balogh Albin id. értekezésében — több más sajnálatos
botlás mellett — azt állítja, hogy a magyar 1 és 2 koronás ezüstérmek
értékpénzek (17. 1.), holoU azok ezüstérUke az ezüstnek 1911. évi 83*96
koronás árát véve fel, mindössze 35, iOetve 70 fiUér ! V. ö. az 1892:
XVn. és 1912: XX. t.-cz., valamint Magyar Statisztikai Évkönyv, XDC. k.
Budapest, 1912. 151. 1.
BEVEZETÉS 19
Nálunk 1 892 óta aranyvaluta van, mert értékpénz csak
aranyból készül, a középkorban a XIV. századig ezüstvaluta,
a XIX. században — 1892 előtt — kettős valuta volt érvényben.
A pénzverés! alapsúly és a pénzdarab közti viszonyt,
vagyis annak megállapítását, hány darab veretik egy súly-
egység fémből; pénzláb-nsk (Mtinzfuss) nevezzük. A pénzláb
könnyüy ha sok, nehéz^ ha kevés pénzdarabot vernek az
alapsúlyból.
A pénzdarab súlyát teljes súly-nak vagy nyerssúly-
nak (Rauhgewicht, Schrott) nevezik, a benne foglalt nemesércz
súlyát színsúly-nek ve%y finomsúly-xíek (Feingewicht, Kom).
A pénzverés darabolás szerint vagy ,aZ marco' tör-
ténik. Darabolásnak nevezzük, ha az egyes darabok tör-
vényes súlya pontosan meg van határozva. A technikai
eszközök azonban nem lévén oly tökéletesek, minden darab
nem készülhet az absolut törvényes súlyban. Ezért a tör-
vények és szabályok bizonyos maximalis és minimalis súly-
eltérést engednek. Ezt nevezik elnézésnek vagy eltérés-nék
(Remedium, Toleranz). Az 1912: XX. t.-cz. szerint 1 kg
0-835 finomságú ezüstből 100 db 2 koronás készül. Egy-
nek siilya fgy 10 g. A törvény azonban —f^ eltérést enged meg,
tehát az egyes darabok súlya 9*9 és 10*1 g közt ingadozhat.
Az eltéréstől különbözik a forgalmi súly (Passier-
gewicht), a mi alatt a minimalis súlyt értjük, amekkora
súlylyal a kopott és elhasznált pénzdarabok még teljes
értékben foroghatnak.
,i4Z marco^ verésnek nevezzük a pénzverésnek azt
a — középkor folyamán állandóan szokásban volt — mód-
ját, a mikor az egyes darabok pontos súlya nincs meg-
határozva, csak az, hogy a pénzverést alapsúlyból hány
darab pénz verendő^ továbbá a maximalis és minimalis
súlyeltérés.^ Az egyes pénzdarabok súlya ál marco verésnél
meglehetősen nagj^ ingadozást mutat s a törvényekből és
szabályokból csak a törvényes középsúly állapítható meg, a
melytől az egyes darabok súlya tetemesen eltért. A maxi-
^ .Al marco*, mert az volt meghatározva, hogy 1 márkából hány
drb verendő. A középkori al marco verésnél követett eljárás leírását
L Luschin: Wiener Münzwesen im Mittelalter. Wien, 1913. 18—22. 1.
2*
20
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
malis és minimális súlynak a középsúlyhoz való viszonyát
nevezzük középsúlydUrésnek^ a mi néha 25 — 357o-ra rúgott.
Példával illustrálva a dolgot, a Karoling-korban ^y (408
g-os) font ezüstből 240 dénárt vertek. A dénárok törvényes
középsúlya tehát 1'7 g volt. Kopasz Károly 350 db fenn-
maradt denárának súlya ezzel szemben 1*02 — 2'03 g közt
ingadozik. A középsúlyeltérés tehát +0-33— 0-68 g, szá-
zalékban : + 19-35 — 407o.
A középsúly volt a törvényes kiverési súly, a forga-
lomban azonban az ál marco verés mindig bizonyos súly-
csökkenésre vezetett. A nehezebb darabok természet-
szerűleg kivonattak a forgalomból a kereskedők s más
magánosok által, lévén azok ezüstértéke beolvasztva több
a törvényes középsúlyban vert pénz értékénél. Ezért azután
az al marco vert pénzek forgalmi súlyáüaga alulmaradt
a törvényes középsúlyon. Különösen fontos ezeket tudnunk
a korunkra maradt pénzleletek súlyadatainak vizsgálatánál.
Az ál íHarco vert pénzeknél — tehát az összes közép-
kori pénzeknél — sohasem szabad egyes denársulyokból a
törvényes pénzlábra, kiverési súlyra következtetéseket von-
nunk. Következtetések rendszerint csakis nagyobb mennyi-
ségű és hibátlan pénzdarabok átlagsúlyából vonhatók.^
^ Az átlagszámítások helyességét igazolandó, közlöm a CNH. I.
59. sz. n. Béla-féle érmeken végzett méréseim eredményét.
1500 db CNH. 59. sz. 554700 g ; 1 db áüagsúlya : 0-3698 g.
Ebből külön mérve:
500 db 186-100 g,
; 1 db átlagsúlya 0 3722 g
500 . 185-500 , ,
; l „ . 0-3710 ,
500 , 183- 100 , ,
; 1 ^ , 0-3662 ,
ő ötszázból külön
mérve
100 db 38170 g;
; 1 db átlagsúlya 0*3817 g
100 , 37-350 . ;
1 ,
0-3735 ,
100 , 37-140 , ,
; 1 .
0-3714 ,
100 . 37-070 , ;
; 1 .
0-3707 ,
100 , 36*370 „ i
; 1 1
, 0-3637 .
10 . 3-830 , ;
; 1 «
0-383 ,
10 . 3-780 , ;
; 1 .
, 0*378 ,
10 , 3-650 , ;
» 1 1
0-365 ,
10 , 3-530 , j
; 1 ,
0353 ,
10 , 3-480 .,
; 1 ,
0-348 ,
Az 1500 db összsúlyából nyert 0-3698 g-os átlaggal szemben az
500 darabonként végzett mérések átlaga 0*3662—0-3722 g, a 100-anként
BEVEZETÉS 2 1
A fennmaradt dénárok állagsúlya azonban csak akkor
vehető a számitások alapjánl^ ha ahhoz — az al marco
verésű pénzek törvényes középsúlya és forgalmi átlagsúlya
közt fennállott eltérés és a kopás hibáinak kiküszöbölésére
— bizonyos percentnalis hozzáadással élünk. E hozzáadás
nagyságát — a középkori pénzekkel végzett számításaim
alapján — 5^/^-ra teszem. Hogy ez a szám éppen nem túl-
zott és a való állapotnak megfelel, néhány adattal igazolom.
Károly Róbert pénzbérleti szerződései szerint 1 budai
márka (= 245*5377 g) ezüstből 72 garast vertek,^ vagyis a
törvényes középsúly (1 garas = ^—7^ =), 3'41 g volt. Ká-
rolynak korunkra maradt jó fenntartású és 2*45-3*77 g
közt ingadozó súlyú garasainak súlya:
. CNH. n. 3 — 1 db 377 g
4 — 7 22-40 .
5 — 2 , 6*38 ,
6 — 23 72-80 ,
, 7 — 28 , 9ri0 y,
Összesen: 61 db 196'45 g*
Atlagsúlyuk 3*220 g
57o hozzáadás 0*161 ^
tehát kiverési középsúlyul: 3381 g-ot
kapunk, a mi (nagyon csekély eltéréssel) fedi a 3*41 g-os
törvényes középsúlyt.
Rómában Nero óta 1 római fontból 96 dénárt vertek.
1 dénár törvényes középsúlya tehát 3'4í g volt. A Nero
▼égsettoké 0'3637— 0*3817 g, viszont a lO-enként végzetteké már
0-348—0*383 g közt ingadozik. Vaágos tehát, hogy minél nagyobb
tSmegu énnet mérünk, annál kevésbbé leszünk a pénzláb megállapításá-
nál tévedéseknek kitéve. Kívánatos volna, hogy nagyobb gyűjteményeink
^rei és magáng3rűjtők is a birtokukban levŐ érmeket, főkép azonban a
késükön megfordnló éremleletek anyagát pontosan megmérjék s eredmé-
nyeiket a tudományos kutatás részére hozzáférhetővé tegyék.
^ Szekfű T. T. leil. 7. és 12. L 1335. és 1336. évi szerző-
dések: |,Grossos faciet... inddendo de ana marca septuaginta duos
S-.
' V. ö. a n. 2. függeléket
22 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
és Utódai korából fennmaradt dénárok átlagsúlj^a 3*21 és
3-30 g közt ingadozik/ a mi 5%-os hozzáadással 3'37—
3'46 g'OS kiverési középsúlyt ad.
A 754/5. évi frank kapituláré szerint 1 római font-
ból 22 solidust, vagyis 264 dénárt vertek. A 327*45 g-os
római fontból 264 db r24 g-os dénár került ki.« Pipin,
Karimán és Nagy Károly 781 előtt vert denárainak átlag-
súlya pedig 1-177 g,* a mi 57o-os (0*0588 g) hozzáadással
1'2358 g'OS kiverési középsúlyt ad.
Később az eltérés 5Vo-nál többre rúg. így Miksa
királyunk korában és Rudolf alatt 1582-ig 1 budai márka
(245*53779 g) ezüstből hazánkban 436 db dénárt vertek.*
Egy dénár törvényes súlya tehát 0'5631 g volt. A fenn-
maradt dénárokból:
Miksa 78 db (körmöczi) dénárja 39*64 g*
, 9 „ (kassai) , 4*66 ,•
Rudolf 15 , (1581-ig vert) , 785/
Összesen 102 db dénár 52*15 g,
tehát 1 ^ , 0-5112 g,
a mi 107o hozzáadással ad 05623 g-ot Ennek magyará-
zata nyilván a használat útján előállt kopásban található.
A pénzek forgalomban maradásának ideje növekedvén s
maga a forgalom is fokozódván, a pénzek kopása sokkal
nagyobb volt, mint a középkorban.
Az arany- és ezüstérmek nemesfém- és nemtelenfém-
tartalma közti viszony a finomság vagy ötvény (Feingehalt,
Legierung). A finomság kifejezhető a nemesfémtartalom
> H u 1 1 s c h : Griech. u. röm. Metrologie. Berlin, 1892. 311—312. 1.
' V. ö. a II. rész 1. fejezetében a Karolingok pénzveréséről mon-
dottakat.
' V. ö. a II. függelékben közölt adatokat.
^ Harkó Gyula: A pénz története Magyarországon 1526 —
1608. Kolozsvár, 1912. 114. és 158. 1.
*és*Harsányi Pál mérései a M. Nemzeti Múzeum Érem-
tárában.
^HarsányiPál: Adatok a CNH. m. kötetéhez. (N. K. 1914.
92 — 95. 1.) közölt adatok nyomán.
BEVEZETÉS 23
Voo {ezreUKi'jeiben , próba által vagy a nemtelenfémtarta-
lom hányadában.
Ma általában az ezrelékes jelölés szokásos. Ezüstöt,
a melynek ^/.A-része nemtdenfém, a többi szinezüst 0'900
vagy j^ finomságú ezüstnek mondunk.
Próba alatt értjük a nemesfémtartalomnak a márka-
süly hányadai által való megjelölését. 1 márka =16 lat
= 24 karát IS-próbás vagy latos ezüst tehát azt jelenti,
hogy 1 márka ezüstben 15 lat szinezüst és 1 lat nemtelen-
fém van, ezrelékben (l'OOO — ^ =) 0-937 Vj finomságú
ezüst. 23'próbás vagy karátos arany a. m. (1*000 — ^^ =
O'OöSVs finom arany.
Hazánkban a középkorban a hányad szerinti meg-
jelölés volt szokásban. Argentum decimae combnstioniSy
ttrtiae combustionis szó szerint a. m. Vio-részig égetett,
Vs-részig égetett ezüst, vagyis oly ezüst, a melsmek ^/lo-e,
^/3-a nemtelenfém. Az argentum decimae combustionis tehát
0-900, az arg. tertiae comb. 0-666 finom ezüst volt. A kö-
zépkorban ezenkívül különféle jelzőkkel is kifejezték a
finomságot. így argentum finum, finitum, purum, coctum,
examinatum, commune, mercimoniale, nigrum. Ezek a
kifejezések koronként és helyenként bizonyos ismert finom-
sági fokot jelentettek.
A középkori pénzek finomsági adatainak vizsgálatánál
mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy a technikai esz-
közök tökéletlensége mellett az ezüstöt nem tudták 0-950—
0-960 finomságúnál finomabbra égetni. Ezért a középkori
forrásokban argentum purum, purissimum jelzővel jelölt
ezüst, a melyet a kortársak szfnezüstnek tekintettek, tulaj-
donképen 0*950 és l'OOO közt ingadozó finomságú ezüst
volt.*
^ V. ö. Luschin: Die Chronologie der Wi^er Pfenninge.
(Sitoimgsberichte d. kois. Ak. CXL. Bd. Wien, 1899.) 18. 1. — U. ax
Steiiische Münsfuode. (Jahrbach f. AUertamsknnde, IL Bd. 1908.) Wien«
1908. 210. L — U. az: AUg. Műnskunde. 162—3.1. — Joszenssky Gézas
Ac alsóhelbényi éremlelet töredékóról (N. K. 1914. 64. 1.) és Kropf
Lajos: A magjrarországi pápai adószedők számadásai. (M. G. T. Sz.
1901. 200—202. 1.)
24 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az ötvény előállitásánál az eljárás az volt, hogy az
ezüstöt színezüstté égették, vagyis megtisztították nemtelen-
fémtartalmától. Az fgy előáUított tiszta — de valóságban
csak 0*950— 0*960 finom — ezüsthöz vegyítették az előírás
szerinti rézmennyiséget.
Mivel mármost a mai technikai eszközökkel az ezüst
finomságát Vjoooj Viooo'^sz eltéréssel^ pontosan meg lehet
állapítani, a fennmaradt pénzek vegyi vizsgálata vagy próbatű
által nyert finomsági eredmények alulmaradnak a pénzek
egykorú törvényes finomsági fokán. A 0*855 finom ezüstöt
a középkorban már (^ =) 0'900 finomságú, tehát decima
combustios ezüstnek tekintették.
A középkorban a kereskedelmi foi^alomban a fizeté-
sek egyszerűsítése és a számítás könnyítése czéljából szo-
kásba jött s egész korunkig fenntartotta magát, sőt Angliában
ma is szokásos az ú. n. számítási pénzek (Rechnungs-
münze) használata.' A számítási pénz nem volt pénzdarab^
hanem az ezüstből vagy más fémbál kivert pénzegység
bizonyos többszörösét kifejező számítási összeg. így a frank
solidtis a Karoling-korban 12 dénár össz^ét, a magyar
pensa a XIII — XIV. században 40 dénár összegét, a közép-
kori ú. n. denárfontok (talentum denariorum Wiennensium,
libra Veronensium) és a velők azonos mai angol font-ster-
ling (libra sterlingorum, poimd sterling) 240 dénár (penny,
sterling) összegét jelentő számítási pénzek, melyek egy
darabban kiverve vagy előállítva sohasem voltak. A szá-
mítási pénzek eredetükben mindig valamely tényleg for^
galomban volt pénzdarabra vagy pénzverési súlymértékre
vezethetők vissza. A frank solidus eredetileg a frank arany-
pénz neve volt s csak az aranypénzverés megszűnte után
használták előbb 40, majd 12 ezüst dénár összege értel-
mében. Nagy Károly császár egy font ezüstből 240 ezüst
^ Az 1892: XVII. és 1912: XX. t.-c2. Vim Dnomsági eltérést
engedélyes az ezüstpénzeknél.
' A számítási pénzeket a régebbi irodalomban (igy Fényes
Elek: Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 282—3. L) JUpzéUH
pénz-^nek is nevezték.
BEVEZETÉS 25
dénárt veretett, a miért assután az egész középkorban (sőt
Angliában ma is) 240 dénár össz^ét — tekintet nélkül
azok változó súlyára — fontnak nevezték.
A pénztörténet feladatai közé tartozik a pénzek érté-
kének m^határozása. Tudnunk keU azonban, hogy a pénz-
érték különféle értelemben használatos*
Minden pénznek van törvényes vagy névértéke,
fémértéke, árfolyamértéke és csereértéke, vagyis vásárló-
képessége.
Törvényes érték vagy névérték (Nennwert) alatt a
pénznek a pénzkibocsátó hatalom (állam) által adott érté-
két, a reányomott értéket értjük, vagyis, a mily értékben
az alattvalók vagy állampolgárok azt elfogadni kötelesek.
Nevezik a pénz kényszerárfolyanirénelí is.
Fémérték (Feingewicht, Metallwert) a pénz nemes-
fémtartalmának forgalmi értéke. Az értékpénzek törvényes
értéke fedi azok fémértékét, a váltópénzek fémértéke ellen-
ben alul van törvényes értékükön.
Az árfolyamérték (Kurswert) a pénznek más álla-
mok pénzéhez vagy a kibocsátó másnemű pénzéhez — a
fínomtartalom s az időszerinti gazdasági és politikai con-
stellatiók alapján megállapodott vagy m^állapított — érték-
viszonya.
A csereérték vagy vásárlóképesség (Tauschwert) azt
fejezi ki, mily mennyiségben szerezhetők meg más javak
— különösen a fontosabb szükségleti czikkek — a pénz-
egység ellenében. A csereérték — éppúgy, mint az árfolyam-
érték — sohasem állandó s a legkülönbözőbb gazdasági
körülmények hatása szerint változik.
Példaképen az 5 koronás ezüstpénzt véve fel, 1913 — 14.
évben annak névértéke 5 K, fémértéke 1*81 K, árfolyam-
értéke 5 francs 20 centimes, csereértéke pedig 20 — 21 kg
búza volt.^
1 V. 5. as ezüst fémértékére: Magyar Statisztikai Évkönyv. 1011.
Bpest, 1912. 151. 1., ax árfolyamra: Átszámiiási táblázatok. Kiadja a
Poito- és Távirda-Igasgatóság. Bpest, 1913. 28. 1., a csereértékre az
1914. év elejének tőzsdei jelentéseit (100 kg búza 24—25 K).
26 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A pénzek anyagául használt fémek értékének ^y-
máshoz való viszonyát nevezzük értékarány-nak (Wertver-
háltnis). Az értékarány tehát — a mi időnként, a két fém
termelési és szükségleti viszonyainak változásával ingado-
zásoknak van kitéve — azt fejezi ki, hogy egy súlyegység
aranynak hány súlyegység ezüst (vagy bronz) felel meg
értékben. Az arany és ezüst értékaránya a Karoling-korban
1 : 12, a XVin. században 1 : 14, 1911-ben 1 : 39*02 volt.
I. RÉSZ.
A KÖZÉPKORI SÚLYBIENDSZER.
ELSŐ FEJEZET.
A FONT.»
A római pénzverés alapsúlya' az attikai kereskedelmi
minából (654*9 g) származó 3il7'áS g súlyú római font
(libra) volt.
^ IRODALOM. A) A, B 3 c k h : Metrologische Untersuchungen über
Gewichte, Münzfass und Maasse des Alterthums. Berlin, 1838. — Vasquez
Q n e i p o : Gssai sur les systémes metríques et monétaires des anciens
penples. Vol. I — UI. Paris, 1859. — Th. Mommsen: Geschichte d.
römischen Münzwesens. Berlin, 1860. — Fr. Hultsch: Griechische
und rooLische Meirologie. 2. Aufl. Beriin, 1882. — Finály Henrik:
Az ókori súljrokról és mértékekróL Budapest, 1883. — H. N i s s e n :
Griechische und römische Metrologie (Iwan Müller's Handbuch. L Bd.
2. Aufl. München, 1802). — Kovács István: Etruria pénzrendszere.
(Erdélyi Múzeum. XXVI. Kolozsvár, 1909. 75—117. 1.)
B) Le Blanc: Traité historique des monnoyes de Francé.
Amsterdam, 1692. — Noback^ Chr. u. Fr.: VoUstándiges Taschenbuch
d. Münz-, Maass- und Gewicht-Verháltoisse. Leipzig, 1848—50. —
Soetbeer, Ad. : Beitrage zur Geschichte des Geld- und Műnzwesens in
Deutscbland. (Forschungen z. Deutschen Geschichte L, IL, IV. u. VI. Bd.
Gottingen, 1862--66.). — Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme.
Székesfehérvár, 1881. — Papadopoli: Sul valore della moneta
Veneziana. Venezia, 1885. — P r o u, Maurice : Les monnaies Carolin-
giennes. Paris, 1896. — Hilliger, Benno: Studien zu mittelalter-
Uchen Maassen u. Gewichten. (Historische Vierteljahrschrift. IIL Leipzig,
1900.) — Seebohm, H. : Tribal custom in anglo-saxon law. London,
1902. — Luschin von Ebengreuth, Arnold : Allgemeine Műnz-
knnde n. Geldgesdüchte. München — Berlin, 1904. — Guilhiermoz:
Notes sur les poids du moyen áge. (Bibliothéque de Técole des chartes.
XLVn.) Paris, 1906. — Inama — St ernegg, Th. : Deutsche Wirt-
schaftsgeschichte. L Bd. 2. Aufl. Leipzig, 1909. — Friedensburg,
F. : Deutsche Münzgeschichte. (Meister's Grundriss d. Geschichtswissen-
schaft Bd. L Abth. 4.) Leipzig, 1912. — Blanchet, A.: Manuel de
numismatiqne fran9aise. I. T. Paris, 1912. — Decourdemanche, J.
A.: Note sur les poids Carolingiens. (Revue Numismatique. IV. Ser. 16. T.
Paris, 1912.) — Dopsch, Alfons. Die Wirtschaftsentwicklung der
MAGYAR PÉNCTÖBTÉNET
A font súlyrészeit következő táblázat adja:
A római birodalom területén alakult germán államok-
ban, így a frank birodalomban is ezt a 327*45 g-os római
fontot fogadták el pénzverési alapsúlyul.
A Meroving urallcodók arany solidusainak és ezüst
denárainak pénzlábát ezek súlyának a római fonthoz való
viszonya határozza m^. Az utolsó Merovingok idején
züllésnek indult frank pénzrendszer reformátorai. Pipin és
Karolinger Zeit IL 6d. Weimu, 1913. — A K«rolÍRg-foDt kiterjedt iro-
dslmiból a i^ebbi művek kdzül Fossati, Guénrd, Blftncud, Rocca,
VicDne, Carli, Capobiaachi mOvoit köxvetlenül nem használtHin. mivel •
fen'.i művek érvelísük menetét részletesen ismertetik.
> Hultsch id. m. 151—4, 715. 1. Nissea 846. 1. Finály
71. 1. G«ilhiermoi-n»k 326-337 gos súlya Böckh is Hullsch pon-
tos szúnitásokon alapuló eredményével siemben nem illhet meg. Ax
újabb kutatások szerint e 327-45 g-os font eléli más súlymérték szol-
gált Rámában a péaiverés alapsúlyául (v. ö. S e e b o h m id. m. 14. 1.
Kovács István id. éit. stb.), e régi fonttal aionban, éppúgy mint
a római birodalomban használatos egyéb súlyméitékekkel, a 339(341)
g-os itáliai és ptolomaiosi mtMij-val, a 16, 18 és 20 unciás mímí-vbI, a
218'3 g-oa siciliai Ulrávái (V. ö. Hultsch id. m.) e helyen nem fog-
lalkozhatunk, mert semmi kapcsolatuk sincs a frank pénzrendszer alap-
jául szolgált késő-római pénzrendszerrel.
A FONT 31
— uralkodása első felében — maga Nagy Károly is a
római fontot használták mint pénzverés! alapsúlyt.
Nagy Károly, a ki egyébként is nagy gondot fordí-
tott a pénz- és mértékrendszer egységes, birodalmi rende-
sére, 781 táján új, nehezebb pénzlábat léptetett életbe. E
műveletet nem a római fontból vert dénárok számának
csökkentésével, hanem egy új — a római fontnál nehe-
zebb — súlymérték^ az ú. n. Karoling -font (pondus
Carolt) alkalmazásával oldotta meg}
Az egykorú irott források semmi positiv értesítést
sem adnak az új súlymérték súlyát illetőleg. Mindössze
annyi tűnik ki azokból kétségtelenül, hogy a Karoling-font
nehezebb volt a római fontnál és hogy Nagy Károly és
közvetlen utódai alatt egy Karoling-font ezüstből 240 dénárt
vertek.*
A szűkszavú értesítések tág teret nyitottak a leg-
ellentétesebb feltevéseknek és a Karoling-font nagyságának
kérdése a szakirodalom egyik legvitatottabb kérdésévé lett.
Le Blanc* s utána Seebohm,* Soetbeer,* Blancard®
és legújabban Luschin von Ebengreuth'^ is a 2447529
g-os párisi 8 unciás márkából, ennek ,Pile de Charle-
magne" néven nevezett — ma is meglévő — normalsúlyá-
^ A2 a feltevés, mintha Károly nem hozott volna be új súly-
fontot, csak a pénzlábat tette volna nehezebbé (Vienne: De la pré-
tendue livre de Charlemagne. 1896. idézi Hilliger és Guilhiennoz, továbbá
Hilliger: Der Schilling d. Volksrechte. Histor. Víerteljschr. 1903, 458
s köv. L), a forrásokkal — Írottakkal és pénzemlékekkel egyaránt —
ellentétben áll. V. ö. e felfogással szemben Inama — Sternegg (id.
m. I*. 635. 1.) sikerült érvelését.
" V. ö. Soetbeer id. m. IV. 256— 338.1. —Inama— Stern-
egg: P. 623—41. 1. — H i 1 1 i g e r : Studien. 1900. 200—209, 214—5. 1.
— Seebohm id. m. 10—11, 179—194. L — Prou id. m. XXV—
XLV. L — Blanchet id m. I. 359—365. 1. a Karoling -reformokról
mondottakat s az alább említett forráshelyek idézeteit.
' L e B 1 a n c id. m. 96—7. 1.
« Seebohm id. m. 11—12., 187—191. 1.
* Soetbeer id. h. IV. 299—315. 1.
Mdézi Gailhiermoz (id. h. 215. L).
' Reallexikon der germanischen Altertamskunde. Hgg. von Joh.
Hoops. m. Bd. Strassburg, 1915. 15—17. 1.
32 MAGYAR PÉNZTÖRIÉNET
ból és a Karoling-denárok állítólagos 1*5— 1*55 g átlag-
siilyából kiindulva, a Karoling-foniot 12 párisi uncia, vagyis
367 g súlyúnak veszik fel}
Rocca,* Prou,* Guilhiermoz* és legújabban Decour-
demanche^ ugyancsak a párisi .poids de marc" siilyt, a
yPile de Charlemagne'-t és a Karoling-pénzek maximalis
2"039, 2045 g-os súlyát véve alapul — egy homályos
forráshelyre támaszkodva, a mely szerintük a római és a
Karoling-font viszonyát 2 : 3-ra teszi — 16 párisi unciával^
vagyis a késő középkori és újkori 2 márkás párisi ^poids
de marc' fonttal, tehát 4895058 (491) g-mal azonosítják
a Karoling'fontot.
Guilhiermoz és Decourdemanche többféle súlymérték
— a 327 g-os római font mellett 15 és 18 római imcia
(408 és 489 g) és 12 párisi uncia (367 g) súlyú fontok —
egymásmelleit és egyidőben való használatát bizonyitják a
Frankbirodalomban. Eredményeik — a Karoling pénzve-
rési fontra vont végső következtetést nem tekintve — az
összehasonlító metrologia és a súlyrendszerek fejlődése
szempontjából rendkívül értékesek.*
Carli— Rubbi és Desimoni^ a későbbi 467 g-os kölni
^ E felfogás többi hívei, mint Grote, Dannenberg, Lam-
precht, Enge 1 — S e r r u r e 8 nálunk Kováts Ferencz nem
hoznak fel új érveket, csak csatlakoznak Le Blanc, illetve Soetbeer fel-
tevéséhez.
> Idézi Guilhiermoz 214. és 223—9. 1.
• Prou XXXV— XLV. 1.
^ Guilhiermoz id. h.
^ Decourdemanche id. h.
* Guilhiermoz szellemes számjátéka, a melyben az összes
ismert súlyokat 12, 15 és 18 uncia súlynak egymáshoz való viszonyára
igyekszik visszavezetni, túlságosan complicálja a súlyrendszerek össze-
függésének kérdését Számításaival egyébként sem igen boldogul, mert
kénytelen a 12, 15 és 18 unda mellé — más súlyok igazolására — 12Vs»
16 és .csökkent súlyú* 12 unciát is felvenni számításaiba. Sokkal sike-
rültebb Decourdemanche értekezése, a melynek a Prankbirodalom
fontjait illető megállapításai igen figyelemreméltóak (id. h. 372 — 89.,
530—555. 1.). Guilhiermoz-zal szemben v. ö. In ama — Stern-
egg. L 636. 1.
' Mindkettőt idézi Guilhiermoz. 217. 1.
A FONT 33
fonttal azonosítják a Karoling-fontot. E felfogásuk azon-
ban nem talált követőkre.
Possati/ Capobianchi^ és legújabban Blanchet' egy
.pondus Caroli* jelzéssel ellátott 108*35 g-os középkori súly-
mérték és a Karoling-dénárok állítólagos 1 8 g-os átlagsúlya
alapján 433 — 436 g-ra, vagyis 16 római unciára Úszik a
Karoling-font súlyát.
Guérard,' Papadopoli,* Hilliger * és Inama — Stem^gg,*
a Karoling-dénárok 1*7 g-ra tett átlagsúlyából kiindulva és
számos más — alább részletezett — érvet felhozva, 408 —
409 g'ban^ vagyis 15 római unciában állapítják meg a
Karoling-font súlyát. E nézet felé hajlott korábban Lu-
schin von Ebengreuth is, bár szerinte csak az bizonyos, hogy
a késő középkorban , Károly fontjának' egy kb. 409*32
g-os súlymértéket neveztek.' Guilhiermoz és Dccour-
demanche is, a kik Prou-val a 489 g-os pénzverési font
mellett foglaltak állást, elismerik, hogy a frank és angol-
szász források szerint a Frankbirodalomban és Ai^liában
egy 15 római unciás font használatos volt.^
A két legújabb mű szerzője, Friedensburg* és Dopsch,J^*
a ki ^yébként a 436 g-os font felé hajlik, arra a kényel-
mes álláspontra helyezkednek, hogy az adatok csekély
száma miatt a Karoling- font pontos meghatározását meg-
kísérelni meddő fáradság lenne. ^^ A dolog azonban nem
204. lap
Mindkettőt idézi Guilhiermoz 217—223. 1.
Blanchet id. m. 360—2. L
Idézi Guilhiermoz 215. 1. és Hilliger: Studien. 1900.
Id. művében.
Hilliger: Studien. 1900. 200—215. 1«
Inama— Sternegg. P. 633—5. 1.
Allgem. Münzkunde. 157. 1.
A 408 g-08 Karoling-fontot fogadja el minden indokolás nélkül
Ereky Alfonz id. m. 38—39. 1.
Friedensburg id. h. 105--106. h
D o p 8 c h td. m. U. 295—800. 1.
Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok korá-
ban. Badapest, 1912. ez. szorgalmas kis tanulmányában a külfbldi iro-
dalom kellő ismerete nélkül szól a római és frank súly- és pénzrend-
Höman: Magyar pénztörténet 8
84 MAGYAR PÉNZrOintNBT
{gy áll. Ma már éppen elegendO adattal rendelkezünk arra,
hogy a különböző feltevéseket bírálat tárgyává téve, a
Karoling-font helyes súlyát megállapíthassuk.
A nélkül, hogy a különböző felfogások vitatóinak
minden egyes érvét részletesen vizsgálnók, ki kell emelnünk,
hogy a .pondus Caroli*, ,Karl's Loth* feliratú súlyok csak
nagy óvatossággal használhatók bizonyítékul. Különböző he-
lyekről és időből igen különböző — 155*4, 162*55, 185*273,
274*4, illetve 324*944 g-os — Oy súlydarabok kerültek elő.^
Az a forráshely pedig, a melyből a római és a Karoling-font
2 : 3 aránya tűnnék ki, nem a két font viszonyáról, hanem
korszerűen egy 30 solidusos fontról szól. Igaz ugyan, hogy
a római fontból 240 dénár = 20 solidus került ki, de az
meg bizonyos, hogy a Karoling-fontból Károly és közvetlen
utódai mindig 20 solidusnyi dénárt verettek. A ,30 solidusos
font* tehát, ha a font súlyát akarja jelenteni, semmiesetre
sem a 20 solidusos pénzverőfontra, hanem bármely más,
a római vagy éppen a Karoling-pénzverőfonttal Vt arány-
ban álló súlymértéket jelöl. Sokkal valósidnűbb azonban,
hogy e forrás nem súlyosabb fontról, hanem régebbi, köny-
nyebb dénárokról szól, a melyekből 360 darabnak, vagyis
30 solidusnak súlya volt egy Karoling-font.'
A Karoling-font meghatározásában a denársúlyok
mellett legnagyobb szerepe jutott a ,Pile de Chariemagne*-
nak. A ,Pile de Chailemagne* a közép- és újkorban hiva-
talos franczia súlymértékül használt párisi márkasúly (,poids
de marc') hiteles nagyságának megállapítására szolgáló és
Parisban ma is meglévő anyasúly volt. A ^POe* 13 darab-
ból álló és összesen 50 párisi márka, vagyis 25 párisi poids
8Smt5L így asntán nem csodálható, hogy egyik lapoo 367, a máajkon
408, ismét másikon 438 g-os pánsverési Karding-fontról ssóL Legsaját-
ságosabb, hogy Inama — Steraegg egy jegysetét félreértve (,Kar6Ungiscbe
Pfond von Possati*) a ^PossaHbam iM»* Kaxoling-fontról ssóL As olass
tudóst tehát lUly^tk néste 1
^ Hilliger: Schilling. 1903. 212. L — Proo td. m. XXVm—
XL. L HiUiger 4, 6, 10 és 12 római ondát lát e súlyokban.
• A Merovingok rosss, 1*1—1-2 g áflagsólyú denániból körül-
belfil 800 darab megy egy Karoling-fontra.
A FONT 35
de marc font (= 400 párisi uncia), mai súlyban 12237*645
gramm súlyú súlycsoport. Mai alakjában — a források
szerint — János franczia királynak 1350 táján készült ere-
deti normalsúlya alapján készitették.
Kérdés már most, vájjon ez a Nagy Károly nevét
viselO s 1350-ban készült súly tömeg valóban Károly ere-
deti normalsúlyának utánzata volt-e vagy csak a hagyomány
főzte hozzá a súly- és pénzrendszer reformátorának, Nagy
Károly császárnak nevét?
Utóbbi esetben minden alap hiányzik arra, hogy azt
a Karoling-fonttal bárminő összefüggésbe hozzuk s ez eset-
ben egyszerűen egy bizonytalan időben létrejött 50 párisi
márkás anyasúlynak kell tekintenünk. Ha azonban a
normalsúly nevében megnyilatkozó hagyománynak igaza van
s az valóban a Karolingok anyasúlya alapján készült, úgy
a ,Pile de Charlemagne'' összsúlyában a Karoling -font
bizonyos — még pedig a dolog természeténél fogva kerek-
számú — többszörösének kell rejlenie.^
Ilyenformán a 367, 433—436 és 467 g-os fontok
semmikép sem volnának Károly fontjául tekinthetők, mert
a ,Pile* egyikük kerekszámú többszörösének sem fdel
meg.' Ezzel szemben a 408 g-os fontnak kereken 30-
szorosa, a 489 g-osnak pedig 25-szöröse a Pile de Charle-
magne.'
A mennyiben tehát a „Pile* Nagy Károly normal-
súlya alapján készült, csakis a 408 és 489 g-os fontok
jöhetnek, mint Karoling-fontok, szóba.
^ Magából 8 tényból, hogy a párisi márka nonnalsúiyát Nagy
Károlyról nevesik s hogy Károly Parisban pénzt veretett, semmi követ-
keztetés sem vonható a párisi — 244*7529 g-os — márka és a Karo-
ling-font összefüggésére. Figyelembe veendő, hogy Nagy Károly más
pénsveróhelyein, mint Kölnben, Avignonban, Limogesban, MarseÜleben,
Mainxban stb. a párisitói eltérő márkák és fontok voltak a középkorban
használatosak, továbbá, hogy Paris Károly korában nem voU a birodalom
fővárosa.
* A ,PÍle* kereken 450 római uncia s így a ISVs unciás 367 g-os
font 33Vii-szer, a 16 unciás 436*6 g-os 28V8-szor, a 17 unciás 463*89
g-os pedig 26*47-szer foglaltatik benne.
> 12237*645: 30:^=407*9215 g; 12237*645:25 = 489*505 g.
3*
36 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A Karoling-font súlyának megállapiiásánál az egye-
düli bizios kiindulópont a fennmaradt Karoling- dénárok
súlya lehet^ mert azt bizonyosan tudjuk^ hogy 781 óta
Nagy Károly és közvetlen utódai 240 dénárt verettek
1 fontból.
A Karoling-font súlyát meghatározó tudósok kivétel
nélkül elismerik e tétel helyességét. Eltéréseik oka csupán
abban rejlik, hogy a Karoling-denár kiverési súlyát — az
átlagsúlyok alapján 1*5, 1*7, 1*8 vagy a maximalis siily
alapján — 2*045 g-ban különféle nagyságban állapítják meg. *^
A denársúlyokból a törvényes kiverési súlyra vont
következtetésekben — a középkori al marco vert pénzek-
nél — a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk.
Az al marco vert pénzek egy és ugyanazon pénz-
fajnál is igen nagy súlyeltéréseket mutatnak. A középkori
pénzleletek számtalan példát nyújtanak arra nézve, hogy a
pénzek a törvényes kiverési súlynál kisebb és nagyobb
súlyban is verettek.^
Téves és megengedhetetlen tehát minden a maxima-
lis vagy minimalis súlyból, valamint az egyes elszigetelt
pénzdarabok súlyából vont következtetés. A pénztőrténész^
csakis az átlagsúlyokra lehet tekintettel és számításait lehe-
tőleg nagyobb tömegű pénzek átlagsúlyára kell alapítania^
de — mint már kifejtettem — figyelemmel kell lennie arra
is, hogy az „al marco"" verés természete következtében a
súlyosabb — tehát értékesebb — dénárok hamarabb vonat-
tak ki a forgalomból és hogy a dénárok a használat alatt
1 Soetbeer 1*53 g-03 átlagát egy lelet, a wyk te duerstedt
lelet, kopott példányai alapján állapítja meg. Viszont Rocca és Prou
a Kopasz Károly denárai közt egyetlenegyszer előforduló, kivételesen
nagy 2*03 g-os súlyt is kévéseivé, 2*037, illetve 2045 g-ra teszik a
kiverési súlyt.
' Elég lesz itt egy kézzelfogható hazai példára hivatkoznunk. Az
1335. és 1336 évi pénzszerződések (Szekfú T. T. 1911. 7. és 12. 1.)
értelmében 1 budai márka (245*53779 g) ezüstből 72 garast vertek.
/ garas törvényes kiverési súlya tehát 3'410247 g volt, I. Károly reánk
maradt garasai ezzel szemben 3'85, 3'77y 3*70, 3*66, 3*62, 3*53, 3*49.
3*43, 3*40, 3*17, 312, 3*02, 301, 2 94, 290, 2'87, 2*80, 2'82 és 2'45 g:
súlyúak. (V. ö. a II. függelék súlyadatait.)
A FONT 37
koptat} A pénzek törvényes kiverési súlya tehát valamivel
a pénzleletek átlagsülya fölé helyezendő.
A túloldali táblázatból kitűnik, hogy a Karoling-font 367,
467 és 489'5 (491) g-os súlyát vitató álláspont merőben ellen-
tétben áll a Karoling-dénárok tényleges súlyadataival. Ezek-
nek átlagsúlya jóval meghaladja a 367 g-nak megfeleld
r529 g-os átlagsúlyt,* viszont a 489*5 g-os fontnak Viio*
részét tevő 2*039 g súlyt egy sem, a 467 g-osnak meg-
felelő 1*945 g-ot pedig 702 db közül csak egy, kivételes
súlyú (2*03 g) dénár éri el, nem említve Lothár császár-
nak egy gyanús 2*18 g-os veretét.
702 darab Karoling-denár átlagsúlyául 16035 g-ot
kaptunk. Mivel azonban Lothár, Lajos és Vastag Károly
császárok, valamint Német Lajos és Gyermek Lajos német
királyok pénzeinek súlya már határozott csökkenést mutat
az eredeti — Nagy Károly, Jámbor Lajos és Kopasz Károly
korabeli — dénárokhoz képest, ezeket nem használhatjuk
fel a font súlyának megállapításához. A franczia ág pénz-
^ L n s c h i n : ,Der Denar der Lex Sallca" ez. művében alap-
elvül állítja fel, hogy «beí kleinen Silbermünzchen Gewichtsuntersuchun*
gen nur dann ejnen Erfolg versprechen, wenti man íhnen das mittlere
Gewicht %u Grnnde legén kann, das sie in grősseren Funden erreicht
habén. Dabei muss man sich aber gegenwiirtig haltén, dass das mittlere
Gewicht durch den Umlauf abgenommen hat und dass es daher zur
Zeit der Münzemission etwas höher gewesen ist*. Ugyanezt az alap-
elvet fejtegetik Soetbeer (id. h. IV. 277. 1.), Dannenberg (Die
deulsche Münzen d.... Kaiserzeit, I. Berlin, 1876, 12. 1.), Schalk
(N. Zschr. XXni. 1891, 326. s köv. 1.), Dopsch (id. m. n. 299. 1.) és
Blanchet (id. m. L 360—1. 1.), a ki Proa és Guilhiermoz érvelésével
szemben igen határozóttan mut^t rá a maximalis súlyokból vont követ-
keztetések téves voltára. Az újabb magyar numismatikai irodalomban
Jeszenszky Géza hangsúlyozza leghatározottabban ez elvet ,Az
alsóhélbényi éremlelet töredékéről* írt dolgozatában. ,A1 marco vert
pénzeknél egyes példányok csak typologiailag értékesíthetők, elfogadható
metrologiai adatokat csak nagyszámú darabnak mcrlcgelcsc nyújthat''.
(N. K. 1914. 53. L)
* Maga Soetbeer, a ki Károly dénárjainak 1*53 g-os átlag-
súlyát vitatja, kénytelen elismerni, hogy Jámbor Lajos és Kopasz Károly
denárai 1'68, 1*70 g-os átlagot adnak. Mindamellett azt állítja, hogy
1 font = 367 g = 240 dénár volt és hogy nehezebb font behozatala
nem bizonyítható (id. h. VI. 9—52. 1.).
38
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A 781 UTÁN VERT KAROLING-
Uralkodó
JO
S
9
a
9
a
a
o
I
•
•
7
■
06
CD
•
CD
•
1. Nagy Károly 781—814 . . .
43
1-80
1-23
„_^,
1
5
17
2. .Karolus** 781—877 közt. .
26
187
1-23
—
2
10
6
3. Jámbor UJos 814—840 . .
86
1*92
1-05
3
7
29
22
4. Lothár császár 817—855 . .
22
218
1-39
1
—
5
5. Német Ujos 840—876 . . .
4
174
1-44
—
1
6. Kopasz Károly 840—877 . .
350
2-03
1-02
6
23
93
101
7. I. V. II. Lajos császár 814 —
875 közt
47
1-86
1-06
1
4
10
8. n. V. ni. Lajos fr. kir. 877—882
12
1-82
1*54
—
1
6
4
9. Karimán franczia kir. 879—884
14
1-83
1-56
—
2
5
5
10. Vastag Károly 882—887 . .
23
1-67
1-32
—
—
—
5
1 1. Odo franczia király 887—898 .
48
1-87
1-31
—
1
16
12
12. Együgyű Károly fr. kir. 898-923
17
1-87
117
—
1
2
3
13. Gyermek Lajos német király
899—911
10
1*84
1-33
—
1
2
3
218
102
203
1-05
Összesen . .
702
1-94
1-92
1-92
1-06
1-14
1-15
10
40
178
193
100
«
1-42
5-70
24-65
27 41
%
%
%
%
%
^ A táblázatot Prou (Catalogue des monnaies fran9aises de la Bibliothéque
Nationale : Les monnaies Carolingiennes. Paris, 1896) elszórt adataiból állítottam
össze, minden más kisebb súlypublicatiót mellőzve. A berlini királyi múzeom és
a bécsi császári múzeum éremtárában lévő Karoling-dénárok nincsenek megmérve
s így azok súlyadatait az igazgatóságok nem bocsáthatták rendelkezésemre, mikor
eziránt kérést intéztem hozzájuk. Kén3rte]en voltam így a párisi nemzeti könyvtár
702 drb Karoling-érmének súlyadatával beérni. — V. ö. a ü. függelék
1. táblázatát.
A FONT
39
DÉNÁROK SÚLYADATAI.
0»
•
7
1 "
T
•
7
■
•
1
•
*-•
•
l
m
9 §)
Összsúly
(gramm)
Atlagsúly
(gramm)
1 'S
^3
o >
^B
1
9
7
3
1
,^^_
67-40
1-574
51-16%
74-41%
5
1
1
1
—
42*78
1-645
61-54%
88-46%
11
7
5
1
—
1
141-88
1-649
59-30%
83-72%
5
9
2
—
—
33*86
1-539
22-72%
50%
2
1
—
—
—
—
6-28
1-57
26%
75«/o
61
35
23
4
3
1
666-20
1-618
65-430/o
81-14%
12
lO
3
3
3
1
70-47
1-499
29-78%
57-44%
1
—
—
—
20-32
1-69
83 33%
100%
2
—
"^^
23-54
1-68
71-43%
100%
7
2
9
—
—
—
34-15
1-484
21-74%
52-17%
8
5
6
—
—
—
77-26
1-609
58-33%
77-08%
3
2
2
3
1
—
25-27
1-486
29-41%
52-94%
2
(
1
1
1
—
—
16-28
1-628
50%
»o%
128
1
l 80
55
13
7
3
1125-69
1-6035
52-14%
77-49%
18-2
%
1
1
l
3 11-4
%
7-84
%
1-85
%
0-99
%
0-43
%
' A ,, Karolás* -monogrammos pénzeket némelyek — így legújabban Dopsck
is — Nagy Károly pénzei közé sorolják, pedig lehetnek Kopasz Károly korából
-valók is.
40 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
verése^ a súlyadatok tanúsága szerint, egészen a X. század
elejéig a Nagy Károly által megjelölt úton halad, mind-
amellett tekintettel a II. és III. Lajos, Karimán és Együgyű
Károly korabeli pénzek csekély számára, leghelyesebbnek
véltem csupán Nagy Károly^ Jámbor Lajos és Kopasz
Károly császárok 781 és 877 közi veri 505 db dénárjai {1—3.
és 6. sz. a iáblázaion) venni fél a főni súlyának kiszámí-
tásához.
505 db dénár = 812-26 g; 1 dénár — V62031 g.^
Ezzel az átlaggal a Karoling-fontot 389 g súlyúnak kellene
felvennünk, ha azonban az al marco verés hibáira és a
kopásra — mint fentebb a bevezetésben kifejtettük —
szükséges 57o-os hozzáadással élünk, a dénárok kivetési
súlyául
1-62031
0-081015
1-701325 grammoi, kereken 17
grammoi kapunk.
Ennek a kiverési átlagnak felel meg az a körülmény,
hogy az összes dénárok 35'445 y^-a meghaladja súlyban az
V7 g'Oi, 64-356 y^'Uk az 1'6 és 8138 %-uk az 15 grammoi.
Az 1*5 g-nál könnyebb dénárok tehát kivételesen könnyű
veretű vagy kopott dénároknak tekintendők.
Az r7 grammos denársúly pontosan egy {l'7y(, 240=)
408 g-os fontnak felel meg és jóval kevesebb a 436
g-os fontnak megfelelő — Fossati, Capobianchi, Blanchet
és Dopsch által vitatott — 1*8 grammos átlagos denár-
súlynál.'
A Karoling-font 408 g-os súlya mellett szólnak azok
az egykorú és későbbi források is, a melyek a 12 unciás
^ A franczia királyok denárait hozzávéve 579 dénár atlagául
csekélylyel többet, 1*622 g-ot kapunk.
> Az &05 dénár közül csak 42, tehát 8.316V., Nagy Károly két-
ségtelen pénzei közül éppen csak 1 db, tehát 2*325Vo éri el az 1'8 g-ot.
Kopasz Károly denárainak 1*618 g-os átlaga — 850 dénár súlyából
levonva — megdönti Hilliger (Schilling. 1903, 458—60. 1.) felte vesét,
mintha Kopasz Károly a Nagy Károly énál nehezebb pénzláb alapján
verette volna denárait.
A FONT 41
római fonttal szemben 15 unciás, illetve 20 solidusos
helyett 25 solidusos fontról szólnak.* A késő középkorban
.pondus Caroli" néven egy 408—409 g-os súlymérték volt
ismeretes* és ez a súlymérték Francziaországban a leg-
újabb időkig használatban maradt, a párisi „poids de marc*
súlylyal szemben „poids de table" néven, 401—420 g-os
súlyban.'
A Frankbirodalomból kelet felé is elterjedt e font
használata s a métermérték behozataláig fennmaradt több
német városban, de különösen Szilézia, Lengyelország és
Oroszország némettelepítésű városaiban.*
A Karoling font 408 g-os súlyával összhangban van
az a — fentebb már említett — körülmény, hogy a „Pile
de Charlemagne**, Vso*^ 407*9215 g lévén, eredetileg Nagy
Károlynak 30 fontos normalsúlya lehetett.*
Mindezek^ de fSkép és elsősorban a denársúlyok mcg-
döntheieüen bizonyítéka alapján megállapitható^ hogy Nagy
Károly 781 táján egy kb. 15 római unciának megfelelő^
408 grammos fontot alkalmazott a pénzverés alapsúlyául,
^ Guilhiermoz és Hilliger-nél idézve.
' Luschin: Allgem. Münzkunde. 157. 1.
' Pegolotti franczía font (,líbbre 1. grossa, a ché si vendé
feta in Nimissi e in Monpolieri coUe Fiere di Campagna e di Francia.^
Id. m. 144. L) íléven egy 410*548 g-os fontról szól. Ugyanez a font
volt Nimesben, Montpellierben és a champagnei Féreben használatos.
V. ö. az L függeléket. — Schoapp adatai szerint a XVIIÍ. században
AZ avignoni, montpellieri, toulousei és löwcni font 413*72 — 417*20 g, a
bordeanxí, provencei, palermói font 407*3557 g, a marseillei font 397*80 g
volt. Guilhiermoz (id. m. 402 — 411. 1.) részletesen szól a helyen-
ként 405 és 420 g közt változó súlyú francziaországí „poids de tabló*
sólyokróL V. ö. még Noback id. művét.
^ Schoapp adatai szerint- a XVIlI. században a rigai és stock-
holmi font 417*20—424*16 g, a lembergi és moszkvai 407*35 g, a
boroszlói és a salzburgi kis font 403*77 g, a krakói 400*79 g, a varsói
ós InbUni 397*8 g volt. (V. ö. I. függelék.) — A XIX. századi súlyokról
Noback (id. m.) tájékoztat, a ki az említetteken kívül a poseni 417*81,
a Ixbaoi 417 86, a mitaui 418 619 és a rigai 418*83 g-os fontokról szól.
A XDC század második feléig használt bécsi gyógyszeifont 420*009 g volt.
^ Erre, valamint a 408 g-os fontnak későbbi francziaországi, vala-
mint lengyel- és oroszországi elterjedésére elsőknek Hilliger és
Guilhiermoz hívták fel a figyelmet
42 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
az addig használatban volt 327*45 g-os római 12 unciás
font helyébe.
A 408 grammos Karoling-font egykorú súlyfelosztá-
sára nézve forrásainkból semmi sem derül ki/ valószínű
azonban, hogy nem 12, hanem 15 unciára osztották fel.'
Támogatja e feltevést az a körülmény, hogy Franczia-
országban még a XIV. században is 15 unciára osztották
fel — az ekkor már jóval nehezebb — párisi fontot.* A
genfi font még a XVI. században is 15 unciára osztatott
fel/ viszont a nímesi, montpellieri, férei és a franczia
410*54 g-os fontot 15^/, unciára osztották fel. Eredetileg
nyilván 15 unciás volt s csak akkor keletkezett a 15 Vs
unciás felosztás, a mikor Nimesben s a többi városban is
a 314'35 g-os genovai font foglalta el a nehezebb római
font helyét.*
A Karoling-font eredetét minden valószínűséggel Ará-
biában kell keresnünk/ Az Arabbirodalomban Harun-al
Ras'id kalifa, Nagy Károly kortársa, idején az Al-Manszúr
kalifa (754—775) által behozott 408 grammos bagdadi
^ Inama— S térne gg: P. 636. 1.
* V. ö. H i 1 1 i g e r idevágó érvelését (Stadien, 1900. 200—215. L),
a mely az egykorú forráshelyeken alapszik. A 15 unciás felosztás mellett
magyarázhatók meg legkönnyebben a «pondas Caroli", «Kar]s Loth*
Jelzésű súlydarabok is. Ezek súlya, mint láttok, 155'40, 162'55, 185*273,
274'4, 324*94 g, a ml megközelítőleg fedi a 15 unciás 408 g-os font
6, 7, 10, illetv3 12 unciájának (163*2, 190*4, 272, 326*4 g-os) súlyát.
A néhány grammra rúgó eltéréseket a középkori súlyviszonyok keUÓ-
képen megmagyarázzák, hiszen tudjuk, hogy pl. a 233*3533 g-os angol
márka is más és más városokban más és más — 228—238 gramm közt
ingadozó súlyú — súlymértékké alakolt.
* .e la libbra si é once 15 di Parigi.* Pegolotti. 206., 240.,
224. és 144. 1. V. ö. az I. függeléket.
* Meder: Handelbuch. Nürnberg, 1562. LVP. L
^ »La libbre sottíle si é once 12 o la libbra grossa si é once 15 e
mezzo*. Pegolotti. 228. 1. V. ö. az I. függeléket.
« Hilliger (Studien id. h. 1900. 214—15. 1.) feltevése, mintha
a 15 római unciás alexandriai fatalentum lett volna a Karoling-font Őse,
nem állhat meg. Az alexandriai fatalentum térben és idóben egyaránt
oly távol áll Nagy Károlytól, hogy a két súlymérték közt közvetlen kap-
csolatot nem tételezhetünk fel.
A FONT 43
vagy Irákrfont volt használatos.^ E súlymértéket Al-
Mamun kalifa idejében (813—883), tehát Nagy Károly
halála után, a 469 g-os és 375 g-os fontok kiszorították a
használatból' Arábiának egyes tartományaiban azonban
napjainkig fennmaradt annak használata.*
Az arabok révén honosodott meg e súlymérték Spa-
nyolországban és a Baleár-szigeteken, a hol a legújabb
időkig használatban volt.^
Nagy Károly barátságos összeköttetésben állt Harun-al
Hasiddal s a frank pénzrendszerben is felismerhetők az
arab hatások.^ Nagyon valószínű tehát, hogy az arabokkal
összeköttetésben álló, sőt Spanyolországban velük közvet-
len szomszédságban élő Karoling-birodalomba is Arábiából
került á 408 g-os súlymérték.^
* A 408 g-os Irak-font eredetében valószínűleg az — újabb kuta-
tások szerint 400*3 g-ra tett — ós-babyloni könnyű aranyminára vezet-
hető vissza. V. ö. Kovács István: Etrnria pénzrendszere. (Erdélyi
Múzeum. 1909. 78. 1.)
' Az arab súlyokról: Queipo id. m. I. 186—191., 231. s köv
1., II. 445—46. L
* A loheiai font 403*7 g, a betelfakii font 412*449 g, a dzseddai
415-229 g. Noback id. m. 130., 225. és 523. L
* Pegolotti szerint a barcelonai és mallorcai font 405*77 g.
(V. ö. az I. függeléket) A XIX. században a 12 undás barcelonai és
minorcai font 401, a mallorcai 408 g volt. Noback id. m. 86., 637.,
674. 1. — Nem lehetetlen, hogy Dél-Francziaországban, különösen az
arabok kiűzetése után — Mallorca- és Minorca-szigetekkel együtt az
önálló Balearí királysághoz tartozó — RousiUon grófságban és Mont-
pellierben szintén közvetlen arab hatásra vezethető vissza a 408 g-os
font használata.
* Az arab és frank pénzrendszerek egymásra hatását először
Soetbeer (id. h. IV. 317—329. L) ismerte fel. Mivel azonban ő 367 g-os-
nak tartja a Karoling-fontot, a 408 g-os Irak-fontot érvül hozza fel a
Karoling-font arab származása ellen.
' A 408 g-os Irákrfoni lengyel- és oroszországi elterjedéséről azt
állítom, hogy a német telepesek útján került oda a Frankbirodalomból.
Ezt annál valószínűbbnek tartom, mert Krakó, Posen, Breslau, Riga,
Libao, Mitau stb., a hol e font használatos volt, német telepek és német
Joggal élő községek voltak. Nem szabad azonban elzárkóznunk az elől
a feltevés elől sem, hogy az Irák-fotii Oroszországba közvetlenül Arábiá-
ból, illetve Perzsiából került s innen terjedt nyugat felé, Lengyelország,
44 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A Karoling-font elsősorban pénzverés! súlymérték volt
s a kereskedelmi használatból nem szorította ki teljesen a
12 unciás római fontot. A római font több-kevesebb súly-
eltéréssel használatban volt a középkorban egész Itáliában
s a Frankbirodalom területén is.^
Itáliában a régi római font mellett széles körzetben
elterjedt a 3S9^SS40 g-os új attikai pénzmina, római
kereskedelmi fant vagy új római font néven.^ Eredetileg
I2V2 római unciának felelt meg, de a középkorban a római
fonthoz hasonlóan 12 unciára osztottak fel.
A régi Britannia és Gallia területén a római és Karo-
ling-fontok mellett egy valószínűig görög-kelta eredetű,
300—373 g kÖBt ingadoBÓ súlyú font is volt hasznáUU-
ban. A 350'029 g os angol Tower-pound és a 367*95 g-os
troyesi font voltak legismertebb válfajai.'
Szilózia, Kurland és Skandinávia felé annak használata. Az Irak-fomt-ról^
mint Oroszország és Svédország ősi súlymértékérÓl, figyelemreméltó észre-
vételeket tartalmaz T. J. Arne műve (La Suéde et rOrient Upsala, 1914.
176 >- 196. 1.) Ha az 6 feltevését elfogadjuk, nem lehetetlen, hogy Nagy
Károly épp azért tette pénzverése alapsúlyául e 408 g-os fontot, mert
úgy déli, mint északi szomszédainál e súly volt használatban.
^ Pegolotti és Schoapp adatai szerint (I. függelék) a sienai
font 333-38, iUetve 32620, a mUanói d26'20— 527 i5, a pisai 327ÍS, a
calabríai, piemonti, turini font és a genovai kis font 3242 1—326-20 g,
a velenczei aranyfont 324*93, a ragusai és cattaroi ezűstfont 324-04,
illetve 324*67, a nápolyi 32222, a kölni kis font 322*22, a bergamoi és
apuliai 317-86— 320 23, a nápolyi arany-ezűstfont és siciliai aranyfont
317 86-319-87, a cataloniai font 318*24, a luccai ezüstfont 318*47, a
genovai ezüstfont, avignoni, konstantinápolyi, perai fontok, a nimesi,
marseiUei, montpellieri és férei kis fontok 314*35—318*47, a cremooai
és saragossai fontok 316*25 g súljrúak voltak a XIV — XVm. században.
V. ö. ugyanezeknek XIX. századi súlyára nézve N o b a c k id. művét
'Pegolotti ésNoback adatai alapján a castiliai és lissa-
boni fontot 344 78, a padovait, a ferrarait és anconait 344*10 — 345*9, a
rótnaU és veronait 339*13, a firenzeit 339008—339*38, a perugiait
335 40 g-ra tehetjük. (V. ö. az I. függeléket.) Az új római font eredeté-
ről V. ö. Hultsch id. m. 250—252., 646., 715. 1., Queipo id. m.
I. 192—200., n. 360., 437., 446. 1. Grote: Münzstudien. H. 1862.
977. 1. Guilhiermoz id. m. 412-414. 1.
' Blanchet (id. m. 5 — 9. L) a kelta pénzek görög-makedón
eredetéről s a massaliai gall drachma 3*73 — 3*85 g-os súlyáról szól.
Kissen (id. m. 882. 1.) szerint a gall drachma 3*64 g volt. A drachma
A FONT 45
£ sülymértékek mellett valószínűleg más, a 16, 18
és 20 unciás római mináknak megfelelő fontok is hasz-
nálatosak voltak a középkorban Európában/ bár nem lehe-
tetlen, hogy ezek a — később 436, 491, 546 g súlyban
ismert — siílymértékek nem voltak ősfontok, hanem a
helyi márkasúlyok kettős súlyából képzett új súlymértékek.
Kora középkori használatuk a forrásokból nem igazolható.
a mina Vim része, tehát a gall mina 364—385 g volt, a mi megfelel a 371 —
375 g-os karthágói vagy bosporosi (cyzikosi) minának. (V. ö. Q u e i p o
id m, I. 187—190., 422—423. ; H. 435—436. 1.) — A britt (kelta) pén-
zek görög eredetéről: MotmmttUa historica Britamiica. I. London, 1848.
Cf.U. 1. A Tower-poundról : Grote: Die nomismatische Metrologie.
(MQnzstadien. m. Leipzig, 1863. 11. 1.) Engel ft Serrore:
Traité de numismatlque du moyen áge. I. Paris, 1891. XXXVII. 1., Soet-
beer id. h. I. 239., IV. 835. 1., Queipo id. m. L 187—190. 1. — A
367 g-os gall vagy troyesi fontról: Guilhiermoz id. h. 217—223. 1.,
Deconrdemanche id. h.' 374 — 377. és 553 — 554. 1. A troyesi vagy
párisi font IX. századi használatát illetÓleg v. ö. a Luschin von Eben-
reuth-tól ismertetett 126 és 184 — 185 g-os ólomsúlyokat. (Reallexikon
der germanischen Altertumskunde. Hgg. von Joh. Hoops. ni. Strass-
burg, 1915. 17. 'és 250—251. 1.) Soetbeer a Tower-poundot ó-ger-
mán súlynak tartja, de feltevésének semmi alapja sincs. Pegolotti
és Schoapp adatai szerint (I. függelék) a troyesi font 367'95, a
bolognai, zárai és a római nagy font 3€3'49y a firenzei és Inccai nagy
font 358-524, a königsbergi font 35603— 358*524, a tiroli 356*03, a
nürnbergi gyógyszerfont és a velenczei ezüstfont 356*808, az arragoniai
és livomoi 353-552, a chiarenzai, nápolyi és barlettai font 350*029 g
v<rft A német városokban e súlymérték a XIX. századig mint gyógy-
szetfont volt használatos 350—860 g súlyban. Így többek közt Berlin-
ben, Daimstadtban, Hamburgban, Kasselben, Münchenben és Tríerben.
V. ö. Noback id. m.
^ V. ö. különösen Nissen, Guilhiermoz és Decourdemanche
id. műveit.
MÁSODIK FEJEZET.
A MÁRKA/
A márka (marca, marcha), — vagy mint XV — ^XVII.
századi forrásaink nevezik — a gira^ gyird^ eredetét ho-
mály fedi.
Angliában a IX. század közepén a font (libra) mellett^
mint arany és ezüst mérésére használt súlymérték, tűnik fel
a márka (marc) és félmárka (healf-marc). Az első forrás.
^ IRODALOM: Le Blanc, Noback, Soetbeer, Ereky, Prou,
Hilliger, Seebohm, Luschin, Guilhiermoz és Friedensburg-nak
az 1. fejezet élén felsorolt művei mellett : lo ama — Sternegg: Deatsche
Wirtschaftsgeschichte. II. Leipzig, 1891. — Grote H. : Münzstadiefi. I —
Vm. Leipzig, 1859—77. — G. Waitz: Deutsche Veríassungsgeschichte
Vm. Kiél, 1878. — K. A. Muffat: Beitrage zur Geschichte d. Baye
rischen Müozwesens (Abhandlongen der Hist. Q. d. kgl. Bayer. Akad
XI. München, 1870). — Ueber das Gewicht und Gehait der österreichi
schen Pfennigé... (Ugyanott. Xn. 1874.) — Luschin v. Ebengreuth
A. : MünzgeschichÜiche Vorstudien (Archív f. ö. G. 47. Bd. Wien, 1871)
— Die Wiener Pfennigé. (N. Zschr. VH— DC Bd. Wien, 1876—1877)
— Mark. (Reallexikon der germanischen Altertnmsknnde. m. Strassburg,
1916. 190—191. L) — Schfifer K. H.: Wertvergloiche . . . (Vatikanische
Quellén. Hgg. von der Görres-Gesellschaft. II. Bd. Paderbom, 1911.41*
s köv« L) — Lamprecht, Kari: Deutsches Wirtschaftsleben. n. Bd.
Leipzig, 1885. — Engel & Serrure: Traité de numismatique du
moyen áge. I. Paris, 1891. — Sommerlad, Theo: Münzwesen (Con-
rad — Lezis : Handwörterbuch d. Staatswissenschaílen. VI. Jena, 1910). —
Az egyes márkák súlyadatait nem az irodalomból ismert adatok ojromán,
hanem saját — főkép Pegolotti XIV. századi és Schoapp XVm. századi
műve alapján nyert — eredményeim alapján adom. (V. ö. az L függeléket)
* A régies hangzású gira szó használatát méllóztem, mert árpád-
kori forrásaink est a magyar elnevezést nem ismerik. A XV. század elótt
A MÁRKA 47
a mely emlfti, Ethelwolf királynak egy 857 november é-én
kelt oklevele, majd 886'ban Nagy Alfréd és később Edwárd
dán békeszerződéseiben találkozunk vele.^
A márka eredetét mindamellett nem Angliában, hanem
Skandináviában kell keresnünk. Az első angolszász forrá-
sokban a márka rendszerint dánokkal kapcsolatban, dán-
angol szerződésekben fordul elő. Világosan kitűnik a X — XI.
századi forrásokból, hogy az angolszászok solidusokban,
Idvétei nélkül morca és marcha szerepel okleveleinkben. Szamota —
Zolnai: Magyar oklevélszótár. Budapest, 1902—1906 elaő adaU 1474-b61
való: .ad novem marcbas, wlgo kylenchgyrara". — Szarvas—Simonyi:
Magyar nyelvtörténeti szótár, I. 1091. hasábon az első adatok a ,^fr<j*-ra
1436—1439 (Bécsi Codex) és 1466-ból valók, szemben a még újabb
rgera' és agyira* alakokkal. V. ö. még Bas. Fabr. Szikszovianus:
Nomendator seu dictionarium latino-haDgarícnm. Sarvarini, 1602. 73b. 1. :
„Idarca, Gira, ein Marck*. Ambrosius Calepinns (Dictionarium undecim
linguarum. Basileae, 1605) és Pesty Gábor (Nomenclatura, 1561.) nem
ismerik a^ftaszót Szenczi Molnár Albert-nél (Dictionarium, 1604) :
gGim, marca, talentum*. — A magyar gira szót Czucsor — Fogarasi
(A magyar nyelv szótára. IL Pest, 1864. 1073. h.) a latin granum és
franczia gtain szóval, Salamon Ferencz (Budapest története. III.
Budapest, 1885., 135. 1.) a 7>&ra-/>ra(-gira)-vul hozza kapcsolatba. —
E származtatásokkal szemben nem tartom valószínűtlennek, hogy Ágira
szó a bibliai héber ngérd' {= Vit sekel) súlymérték nevével van össze-
függésben. V. ö. Mózes IL 30/13. ; ni. 27/25. ; Ezechiel. 45/12. stb. —
Kaulen (Wetzer n. Welte's Kirchenlexikon. V. 2. Aufl. Freiburg i/B.
1888., 231. 1.) és Vigonroux (Dictionnaire de U Bible. lU. 197. L) a
géra axót etymologiaÜag a granum -^ gram-nel hozzák kapcsolatba. —
Melich János a gira szó eredetét illető kétrendbeli kérdésemre azt
váUssolja (Magyar Nyelv, 1915. 47. 1. és 1916. 95. 1.), hogy a ^gira'
eredete ismeretlen s a mennyire különbözÓ alakváltozataiból ítélhetünk, a
UbnhUra szóval nem függhet össze. A héber gérá-hoí való származ-
tatás gondolatát Melich nem tartja ugyan elvetendőoek, de nem taitja meg-
magyarázhatónak annak meghonosodását; mivel a közkézen forgó Vulgatá-
ban a géra sohasem eredeti alakjában, hanem mindig ^ohólns*'m for-
dítva BzerepeL
' Murray, James H. : A new english dictionary on historical
princlples. VI/2. Oxford, 1908. 169. L : ^Mark , . . 886. Aelfred and
Guthmm's peace. §. 2. Ealle we laeted efen dyme Engliscne & Deniscne,
to Vm. healfmarcum asodenes goldes*. — Hilllger: Studien, 1900.
172—178. 1. — Luschin: Allgem. Münzkunde. 157. L — A 857. évi
adat némelyek szerint téves olvasás .mancus* helyett, igy elsÓ biztos
adatnak a 886. évi tekintendő.
48 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a dánok pedig márkában számították a pénzt. ^ Egyébként
a súlymárka ősi skandináv beosztása [1 márka == 8 6re
(eyrir ; többese : aurar) = 24 örtuger] is skandináv ere-
detre mutat* Erre vall az ó-izlandi ,Gragas* törvény-
könjrvben való előfordulta is.*
Seebohm — a márka eredetét kutatva — a kelet-
római súlymértékek egyikében, a 436 g-os könnyű attikai
minában keresi ősét. A 436 g-os mina skandináviai hasz-
nálatát a Balti-tenger mellékén máig fennmaradt hasonló
nehézségű súlymértékekkel véli igazolhatni. A márka e
súlymérték fele lett volna, az oertug pedig a görög staUr-
nek felel meg.*
A nélkül, hogy a kérdésnek ily hypothetikus tagla-
lását megkísérelnők, a rendelkezésünkre álló forrásokból
megállapíthatjuk, hogy a márkasúly a skandináv északon
a X. század óta mindenütt használatban volt. A „márka'
minden valószinOség szerint 6-skandináv súlymérték volt^
a mélyet a dánokkal való folytonos háborús és békés érint-
kezés igen korán meghonosított Angliában.'*
^ .reddat 30 solidos cum Anglis et cum Danis III. dimidias mai^
cas* ; .12 oras cum Danis et 30. sol. cum Anglis'. Idézi Hilliger:
Studien. 173. 1. — Nagy Kanut törvénye szerint: ,Omnis, qoi habét 30
denariatas vivae pecuniae in domo sua, de sao proprio, Anglorum lege
dabit denarium S. Petii et lege Danorum dimidiam marcatam (így I)*. —
Muratori, L. A.: Antiquitates italicae medíi aevi. V. Mediolani, 1741.
827. 1.
* V. ö. Hilliger: Studien. 174. 1., Sommerlad id. h. 842. 1.,
Seebohm: Tribal custom. 233. 1. stb.
3 Soetbeer id. h. I. 233. 1.
« Seebohm id. m. 233. s köv. 1.
^ A márka skandináv eredete a szakirodalomban általánosan elfo-
gadott ténynek tekinthető. Hilliger, Seebohm és Sommerlad imént
idézett művein kívül v. ö. Soetbeer id. h. L 233—245. 1., Luschin:
AUgem. Münzkunde. 157. 1., Kruse: Köhiische Geldgeschichte. (West-
deutsche Zeitschrift. Ergh. IV. Trier, 1888) 6. 1., Kováts Ferencz:
Pénztől ténet. (Magy. Közg. Lexikon. lU. 203.1.), Nyhuus, Haakon:
Ulustreret norsk Konversations-Lexikon. V. Crístiania, 1915. 564. L —
Soetbeer (id. m. IV. 334. 1.) a márkában látja az ősi germán súlyt és
a márka skandináv felosztásában az á-gcrmán súlyrendsurt. Tekintettel
arra, hogy a germán számrendszer a 4^s számon alapult — mint a
német-germán ősi vérdijrendszer és a márkasúly későbbi német (1 márka =-
A MÁSKA 49
A Siandináviában használatos márkák súlya 208 és
218 g kőzi ingadozik. XIV— XDC. századi adatok szerint :
a svéd (stockholmi) márka . 208*612, vagy 210*616 g
a norvég márka .... 215*974, , 218053 ,
a ,Skara-Mark* .... 214747, , 216*814 ,
volt.*
Ezek a súlyok azonban nagyon közel állnak a római
font 8 unciájának 218*3 g-os súlyához. Ezért a skandináv
márkát nagyon korán azonosították a római font ^/^-íval^
az áre-t (Vs márkát) pedig a római unciával.*
Angliába már mint a font Va-f^szével azonos súly-
mérték került a márka. Mivel azonban Angliában nem a
római font, hanem a 350029 g súlyú Tower-pound volt
használatban, a márkát is e font Vg-részének tekintették.
fgy jött létre a 233*3633 grammos középkori angol márka,
a melyet londoni márkának vagy ^Tcwőr-mark*" -ríék is
neveztek.*
4 fertő =16 lat &= 64 queot s 256 pfennig) felosztása is bizonyítják --
ez a feltevés nem bír sok valószínűséggeL A márkarendszer speciális
skamdináu — de valószínűleg idegen, görög vagy római alapon nyugvó
— sályrendszer voU. Guilhiermoz az 6 komplikált 12, 15 ás 18 unciás
súlyokon alapnló rendszaréból kiindulva, a márJcát a római és Karoling'
font 2:3 arányából származó súlynak tartja. A római font szerinte —
mint a Karoling-font márkája (V,-a) — az ősmárka (id. m. 212—213. és
232 — 233. 1.). Feiedi azonban, hogy a márka nem a Karoling-birodaloln
területén, hanem Skandináviában keletkezett súlymérték volt, eredete
tehát a Karoling-fonttal nem hozható kapcsolatba.
1 V. ö. Hilliger id. h. 176—177. 1. és Noback id. m. 1162—
1166. L A márka skandináv eredetét mutatja az is, hogy a svédek még.
a nagyobb — 340*06, 357*91, 375 77, 877 g-os — érczsúlyokat sem
nevezték fontnak ^und), hanem mark-nak. így Stapelstads-Mark, Upstads-;
Mark stb. Noback id. m. 1162—1164. L
' Az sem lehetetlen, hogy a márka a Skandináviába utat talált
római fontból keletkezett, mint annak '/>-«» vagyis 8 tmciája.
' Grote (Die namismatische Metrologie. Münzstadien. III. Lespsig,
1863. 11. L), Engel— Serrure (id. m. I. XXXVIL 1.) és Soetbeer
(íd. h. L 239., IV. 335. l) 34994 g-ra teszik a Tower-pound súlyát
Pegolotti XIV. századi adatai alapján végzett számításaimmal 233*3533
g<fts súlyt kaptam a Tower-márka súlyául s így az annak *l%'éX tevő
fontot 350*029 g-ra kellett tennem. (V. ö. az L függelékben ssámitásai-
Hóman: Magyar péiixt((rtéiiet 4
50 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNBT
A márka elsősorban a veretlen ezüst mérésére szolgált
s csak később lett pénzverést alapsúlylyá. A fontból 240
dénár (sterling) veretett, a márkából 16Q-at vertek. A tör-
vényes angol pénzláb tehát így alakult:
1 font = 1 Vs márka == 20 solídus = 240 sterling
= 350-0299 g,
1 márka = ISV, soUdus = löOsterUng = 233'3533 „
1 solidus= 12 sterling = 1750149 ,
lsterUng= 1-458457 ,
Az európai continensen a XI. század második negye-
dében tűnik fel a márka.^ Első ízben egy 1026Hki hoüandi
oUevél emliii} Nem sokkal utóbb Köln vidékén tűnik fel,
nutt) A 0*089 g-nyi eltérés egyébként kösépkori súlyoknál teljesen lényeg-
telen, számba sem vehető kűlömbözet. — Az angol font és márka ará-
nyára nézve egyebek közt v. ö. Cencius bíboros 1192. évi: ,Liber
censaum Romanae ecdesíae* ez. számadáskönjrvét Az Angliából szedett
.Szt. Péter dénárok* részletes felsorolásában fontokban, a végdsszegezésnél
márkákban fejezi ki az összeget E szerint .300 marcha* = ,200 libra*,
vagyis 1 marcha =: Vs libra. Maratori: Antiqnitates italicae. V. 892. L
^ Waitz: Deutsche Verfassungsgeschichte. VIII. 335. L említ egy
1015, és egy 1017. évi adatot Ezek azonban nem bírnak hitelleL
Gero magdeborgi érsek 1015. évi ellentmondó keltezési adatokkal ellátott
oklevelét már maga a kiadó is gyanúsnak találta. (Heinemann: Codex
diplomaticus Anhattinus. I. Dessaa, 1873. 78—79. 1.) Keltesése így
hangzik : ,, Dátum Idős Decembris anno Dn. incam. MXV. indictione
XIV, . . anno Henrici II. regis regni XV.^ imperii ierüo, anno quoqae
pontificatos Geronis archiep. ///.*, holott 1015 decxember /5-ikének a
XIII, indictio, n. Henrik 14-ik (1015 jún. 6.— 1016 Jún. 5.) királyi,
2'ik (1015 febr.— 1016. íebr.) császári és Gero érsek ^a (1015 szept
22—1016 szept 21.) uralkodási éve felel meg. Az összes keltezési
adatok egymás közt sem vágnak össze, a három első 1016., az utolsó
1014. évre esik 1 Az 1017-iki adat félreértésen alapszik, mert a bleiden-
stadti apátság registrumának már a czíme — .Haec sünt bona, que sub
Herberto et Ezzone . . .* -^ elárulja, tartalma pedig egészen világossá teszi,
hogy az 1017—1079 közt élt Herbert- és Eszo-korabeli vagyonszerzés
összesító leírása 1079 előtt nem keletkezhetett {Mannmenta Blidensta-
tensia Saec. XI., X., XL Hg. v. Böhmer u. Will. Innsbruck, 1874. 13. l)
' Egy keltezetlen oklevélben, a melynek kora a benne említett
személyek ali^>Ján 1026 tígára tehető : .persolveret 20 libras Thielenses
hoc sünt 40 marce*. — Sloet, L. A. J. W.: Oorkondenboek der graaf-
schappen Gélre en Zutfen. s'Gravenhage, 1872 — 76. 151—152. 1.
A ftlÁSKA 51
1045-ben.^ Innét terjedt azután el Kelet-Németország felé s
Í074-ben már cseh málicáról szól egy pápai oklevél.^
Francziaországban a források először 1070 és 1090 közt
— I. Fülöp idején — említik a márkát.*
Honnét került a márkasúly Kölnbe, erre nézve biztos
forrásadataink nincsenek. Az a korábbi feltevés, mintha
az angol kereskedők honosították volna megi a XIII — XIX.
századi kölni márkasúly és az angol márka súlyának egye-
zésén alapul. XI — ^XIII. századi forrásainkból egyáltalában
nem igazolható.
A kölni márka XI— XII. századi súlyát illetőleg, Hilli-
gernek a metrologia történetében korszakos jelentőségű
megállaintásait kell elfogadnunk.^ Hilliger a kölni márka és
dénár közt fennállott 144 : 1 arányból kiindulva — szátnos
más bizonyítéktól támogatva — meggyőző érveléssel bizo-
nyítja be, hogy a XI — XII. században Kölnben nem a
későbbi 233 g-os kölni márka, hanem egy 21ő*496 g-os
súly volt kölni márka néven használatban. Ez a márka az
északi márkával azonos.
Hilligemek ezt a megállapítását két újabb — a XIL
és XIII. század fordulójáról származó — forrásadattal támo-
gathatjuk. Az 1 192. évi pápai adókönjrv szerint Svédország-
ban (Suecia) a kölni mári^asúly volt használatban.^ A svéd
márica súlya pedig a legújabb időkig 208 — 218 g közt inga-
dozott. Wolfger passaui püspök 1203 — 1204. évi utiszámadá-
sainak pénzváltási adatai csakis evvel a 215*496 g-os súly-
> Grote: Műnutadien. m. 8. 1. •— Lamprecht id. m. II. 479. 1.
— Hilliger: Studien. 167—169. 1. — Inama— Sternegg id. m. II.
396. 1. — Luschin: AUgem. Műnskünde. 157. 1.
' Friedrich: Cod. d. Bohemiae. I. Prága, 1904. 76. l.-on egy
pápai oklevélben: .centam marchas argenti ad mensuram vestri pon-
deris".
' Le Blanc id. m. l&O. 1. — Engel-Serrure id. m. I.
xxxvn. L
* Hilliger: Stadien zo mittelalterlichen Maassen u. Gewichten.
(Hist. VJschr. 1900.) 161—200. 1. Eredményeit Sommerlad is elfo-
gadU (iá. h.).
^ yXn. marchas ad pondas Coloniensium.* Muratori: Antiqui-
tates Italicae. V. 892. 1.
4*
52 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
lyal oldhatók meg.^ Minden más kísérlet meddőnek bizo-
nyul. Már pedig a számadáskönyv világosan megmondja,
hogy Henrik barát, a püspök kincstartója, a nyersezüstöt
kölni snlylyal mérte.'
Köln és az északi államok közti kereskedelmi kap-
csolatot kutatva, önkénytelenül is III. Henrik német-római
császár házassága öUik eszünkbe. III. Henrik (1039—1056)
felesége Kunigunda dán herczegnő, Nagy Kanut leánya,
volt Valószínű, hogy e házasságnak következménye volt a
skandináv-német kereskedelmi forgalom fellendülése és az
északi márkasúlynak Kölnben való első megjelenése 1045-ben.
Hilliger kutatásai alapján magyarázható meg az a
sajátságos jelenség is, hogy Kölnben és kölni számítás
alapján később egész Közép-Európában a márkát nem a
font ^l^'ánák^ hanem felének tekintették^
A márka elsősorban érczsúly volt, majd mint pénz-
verési súlymérték is alkalmazásba jött. Mint pénzverés!
alapsúlyból kereken 12 solidus, vagyis 144 dénár került
ki belőle. A kölni dénár súlya tehát 1 '496 g volt, a minek
a jó XI— XII. századi kölni dénárok r35— r44 g-os átlaga*
— ha 57o-os hozzáadással élünk — meg is felel. Később
148 dénárt vertek 1 márkából.*
^ Zingerle, Ignaz : Reiserechnungen Wolfger's von EUeobrechts-
kirchen, Bischofs von Passau, Patríarchen von Aquileja. Heilbronn, 1877.
— V. ö. számításaimat a m. függelékben és Kropf Lajos megjegyzé-
seit (Magyar Gazdaságtört. Szemle. VI. 1899. 04. s köv. 1.) Henrik 210—
218 g-os márkájáról.
* ;.accepit fráter Heinrícos in camera episcopi X. marcas et unum
fertonem minus uno loth ad pondus coUm* Zingerle 7. 1.
' Már az elsó continentális forrásban : „20 libras Thielenses, hec
sönt 40 marcae*. Waitz id. m. VIIL 335. 1.
* V. ö. Inama — Sternegg. IL 499. 1., Lamprecht id. m. II.
479. 1. és Kruse id. m.
* Hilliger azon az alapon, hogy egy forrás szerint .1 súly-
márka = 1 finom márka 4 dénár*, azt következteti, hogy a pénzverő
márka könnyebb volt a súlymárkánál s míg előbbinek súlya 144 dénárt,
a súlymárkáé 147*6 dénárt tett volna. Feltevése szerint a pénzverés!
márka 210'24 g nehéz lett volna. Az illető forráshely azonban nem jogo-
sít fel e feltevés elfogadására, a mi a kérdést túlságosan komplikáhiá.
A 4 denáros többlet arra mutat, hogy idővel az eredeti 144 db helyett
A MÁRKA 53
Kölnben a XI. században a Karoling-kor óta hasz-
nálatos 408 g-os Karoling-font volt a súlymérték. Az új
márkasúly behozatalakor a kereskedelmi forgalomban ne-
hézségeket okozott a 215'496 g-os márka és a 408 g-os
font egymásmellett való használata. Természetes tehát, hogy
a gyakorlatban igyekeztek a két súlymértéket egymással
közelebbi relatióba hozni, hogy a szánűtást megkönnyítsék,
így jött létre a Karoling-font felének megfelelő kölni keres-
Jtedelini márka (marca mercatorum), a melynek súlyát egy-
korú források IIV4 solidusra, vagyis 135 dénárra teszi, a
mi 201*98 g-nak felel meg}
A kölni kereskedelmi márkára vonatkozik az a XI.
-századi forrás, a mely a márkát kifejezetten a Karoling-
r font felének mondja.*
\ Francziaországban először I. FtUöp uralkodása idején,
1070 és 1090 közt, találkozunk a márkával. Fülöp közeU
148 dénárt vertek egy márkából, de a számításban továbbra is 144 dénár
forgott egy finom márka értékében. V. ö. Grote: Schw&bisch-Aleman-
nische Geldgeschichte. (Műnzstudien. VI. 23. 1.) — Hilliger id. m. 188. 1.
1 Hilliger íd. h. 197—200 L
* ,3 Itbras et obolum componat ad pondus Karolt^ scilicet 6
^ marcas.* Waitz id. m. Vili. 336. 1. A régi és új súlymértéknek teljesen
Mnálóg arányosítása Jóformán szemünk elÓtt Játszódott le, a midón a
méUmoászot behozatalakor a régi 489 — ^560 g-os fontokat Vi kg-mal
azonosítva, azok kiküszöbölésével az 500 g-os német és osztrák vám-
fontot és franczia ^livre usaelle**-et kezdték a kg-mal párhuzamosan
* használni. (V. ö. Pinály Henrik. Erdélyi Múz.-Egyl. Évkönyve. IV.
1867. 60—61. 1. a bécsi vámfontról és Noback id. m. 855. 1. a párisi
ylivre asnelle*-rőL) A czél itt is, mint Kölnben a XI. században, tisztára
gyakorlati volt. A 204 g-os kölni kereskedelmi márka eredetére nézve a
fenti megállapításoktól eltérő eredményt kapunk, ha Arne legújabb kuta-
tásainak eredményei valóknak bizonyulnak. Arne — számos Svédország-
ban talált súlymérték-lelet alapján — arra az eredményre Jut, hogy
Skandinávia ősi súlymértéke az oda Oroszországon át került 408 g-os
arab Iráh-fwá^ a Karoling-font őse, volt. S valóban, Stockholmban
a XVm. században egy 413*72—424*16 g-os font volt használatban.
(V. ö. az I. függeléket.) További következtetéseiben Arne nem tartja
valószínűtlennek, hogy a skandináv márka eredetileg az Irak-fant Vs
súlya lett volna. Ez esetben a kölni kereskedelmi márkát kell az ősi
.északi márkáwü azonosnak tartanunk. (Arne: La Suéde et L'Orient.
Upsala, 1914. 189—196. 1.) Ha ez így van, a későbbi északi márka és
54 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
rokonsága Hódító Vilmos angol királylyal és a XI— XIL
századi angol-franczia érintkezések nyilvánvalóvá teszik^
hogy a márkasúly meghonosodása az angol kereskedelem-
mel való szoros összeköttetés következményének tekintendő.
Dél-Francziaországban — mint alább látni fogjuk — több-
kevesebb súly eltéréssel maga az angol Tower- márka hono-
sodott meg.
Észak-Francziaországban azonban — Parisban és
Troyesban — egy új, úgy az északi és ó-kölni, mint az angol
márkától eltérő súlymérték, a párisi vagy troyesi márka^
keletkezett.
A későbbi hivatalos francia királyi súlymérték, a párisi
márka súlya 244*7529 g vóli} Azonos volt a troyesi márka
súlya. Eredetét kutatva, mindenesetre a régi Gallia terüle-
tén használatos görög eredetű, kb. 367 g-os kelta (gall>
fontra kell gondolnunk, a mely font 367*95 g súlyban még
a XVIII. században is használatos volt Troyesban.^ A már-
kát Francziaországban is — mint Angliában — a font
Vs-részének tekintették, de súlyát az ott használatos 12
unciás és 367*1293 g-os gall fonthoz viszonyítva 244752&
grammra tették.
A márka felosztása solidusok és dénárok szerint szin-
tén eltér az angol és a kölni rendszertől is. Angliában —
láttuk — a márka felosztása I3V3 solidus, azaz 160 denár^
Kölnben 12 solidus, azaz 144 dénár volt. A párisi és
troyesi márkát viszont, mint pénzsúlyt, 16 solidusra, azaz
192 dénárra osztották fel.
ó-kölni márka akként jött létre, hogy az ósi 204 g-os márkát a római
font Vs'ával azonosították. Ame feltevése annál érdekesebb, mert Köln-
ben — a hova közvellenül Skandináviából került a márka — füfotdnak-
s nem '/, fontnak tekintették azt.
^ £ számot a napjainkig fennmaradt XIV. századi párisi normal-
súly, az 50 márka súlyú ,Pile de Charlemagne' súlycsoport Vm'O adja.
s az irodalomban általánosan elfogadott súlya a középkori párisi már-
kának. V. ö. Hilliger id. h. 210. 1., Schafer id. m. 43r 1.,
Sommerlad id. h. 843. 1. Larousse: Grand dictionnaire universelle
du XIX. S«. X. Paris, 1873. 1129. 1. — Loschin: Alig. Münzkunde..
155. 1. stb.
' Schoapp adatai szerint. V. ö. az I. függeléket.
amArka 55
A 192 denáros számítási mód azt mutatja, hogy —
habár a roárkasúly maga Angliából került Franczíaországba
— Parisban és Troyesban a solidus szerint való felosztás-
nál a kölni pénzverést súlyfelosztást vették alapul. Köln-
ben ugyanis:
1 font = 2 márka = 24 solidus = 288 dénár
1 . = 12 . = 144 ,
volt. Ehhez képest Parisban is
1 font = 24 solidus = 288 dénár,
de mivel itt a márka a font ^/^-része volt, az
1 márka = "/» font = 16 solidus = 192 dénár
felosztás jött divatba.^
A márkasHlynák tékát már a XL száxadban négy
helyi iypusa aiaktüi ki, úgymint:
1 . az északi vagy ó-kölni márka »» % római font =
21S*496—21»3 g;
2. az angol Tower-márka = Vs Tower-pound =
2a»3S33 g;
3. a kölni kereskedelmi márka = Vt Karoling-font »=
fd01*9S^20á g;
4. a párisi vagy troyesi márka = Vs g&ll font »»
üáá^rsxo g.
A márkának^ mint pémverési alapsúlynak három-
féle felosztása volt ismeretes :
1. 1 ó-kölni márka => 12 solidus— 144 dénár;
2. 1 angol , = 13V3 » =160 , ;
3. 1 párisi , — 16 , =192 , .
A különböző márkatypusoknak további elterjedése és
ez elterjedés iránya a helyi márkasúlyokból állapitható meg.'
* Gailhi ormos (id« h. 4d2--434. 1.) sserint Normandiában már
1067-ban as 1 font = 1V> márka = 12 uncia = 288 denáros felosstás
volt ssokásban.
* As egyes typnsok etterjedáséból értékes követkestetések von-
kstók a XI— Xm. ssásadi politikai és főkép kereskedelmi étintkesések
iráflyára.
56 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az északi mátka volt használatban Svédországon,
Norvógián és Kölnön kívül Dániában, Lübeckben, Danzig-
ban, Oroszországban^ és Wolfgerpassaui püspök 1203 — 1204.
évi útíszámadásai szerint Passauban is.'
A kölni kereskeddmi márka — nyilván a rajnamenti
kivándorlók révén — keleti irányban terjedt el. Sziléziá-
ban, Lengyelországban, Poroszországban és Oroszország-
ban, valamint nálunk a Szepességen és Erdélyben ennek
190 — 210 g közt ingadozó leszármazottjai voltak haszná-
latosak. Ugyanitt a Karoling-font is használatos maradt,
két márka értékben.'
Az angol márka kezdetben főkép a déli latin orszá-
gokban, Dél-Francziaországban, Olasz- és Spanyolországban,
Portugáliában honosodott meg. A XIV. századi firenzei
Pegolotti adatai szerint az anconai, bariettai vagy pugliai,
messinai vagy szicziliai, chiarenzai, castello-dí-castroí
(Szardínia) és a (régi) barcelonai márkák a 233'3533 g-os
Tower-márkával teljesen azonosak voltak.^
Más városokban némi súlyváltozáson ment keresztül
az angol márka, 228 g-tól egészen 235*5 grammig,* sőt
^ Sch&fer (id. m. 42.* 1.) a dán márkát 215*38 g-n, a lübeckit
215*645 g-ra teszL Schoapp adatai szerint a danzigi 219*75 g (v. ö.
az I. függ.), a La Grandé Bncyclopédie (Tome XXIII. 17. 1.) szerint az
orosz márka 215*5 g volt.
* V. ö. a m. függeléket és a fentebb mondottakat.
' Schoapp adatai szerint a krakói, poseni, thomi, boroszlói és
lengyel márkák súlya 105*1293 g, a régi porosz márka 192*3418 gvolt.
(V. ö. az I. függeléket.) Noback és Schafer számításai szerint a régi
porosz márka (königsbergi m.) 190*619 g, a XDC századi krakói márka
198*9, a varsói 200*41 g volt. A szepesi és erdélyi márkáról alább, az
5. fejezetben szólunk, a fontokról v. ö. az előző fejezetet. Friedens-
barg feltevése, mintha a lengyel és sziléziai márka 158*8 g lett volna
(Schlesiens Münzgeschichte im M. A. II. Bd. Bresslaa, 1888. 23—27. 1.),
teljesen téves számításokon alapszik.
« V. ö. az I. függeléket.
* La Rochelleben ^angol márka' néven egy 229*85 g-os márka
(Engel ft Serrure id. m. I. XXXVn. 1.) volt ismeretes. Antwerpenben,
Broxellesben, Mechelnben és más brabanti városokban 232*3957 g-os,
Sevillában, Cadixban, Castiliában és Lissabonban a XIV— XVm. század-
ban 228*8424—229*8577 g-os márkák voltak hasznáUtban. A XIV. szá-
A MÁRKA 57
Velenczében, a hol kezdetben eredeti súlyában volt hasz-
nálatos, később 237'8T2 g-n emelkedett súlya.^
Az angol márka continentalls elterjedésére nevezetes
hatással volt, hogy Köln városa a XIII. század folyamán
a 215*496 g-os ó-kölni márka helyébe az angol márkát
acceptálta.' A kölni kereskedelmi márka az angol súly
mellett is használatban maradt egy ideig, de a XIII. század
végén emez végleg kiszorította a régi kölni súlymértéke-
ket. Az angol márka „kölni márka" néven rövid egy
század alatt Németország uralkodó súlymértékévé lett.
A rajnavidéki kereskedők a keresztes hadjáratok nyomán
feliendűlt nagy kereskedelmi forgalom korában egész Euró-
pát sűrűn beutazták árúikkal s éppenséggel nem csodái-
ható, hogy súlymértékük rövid időn belül országos, a helyi
márkák mdlett minden nagyobb német kereskedelmi város-
ban ismert mértékké lett.
A yKölner Mark' fogalommá vált és a közép- és
újkorban sokhelyütt — így Dániában, Regensburgban —
kiszorította a régi, helyi súlymértéket. Másutt a mellett,
mint fémsúly, helyi ,kőlni márka* néven volt használatban,
így tudunk a bécsi márka mellett bécsi „kölni márká'-ról,
a lübecki és svéd márkák mellett lübecki és svéd , kölni
márkák*-ról.' Elterjedését nagyban előmozdította, hogy a
sadí avignoni márka 234' 1564, a nimesi, montpellieri, mallorcai és pia-
cenzai márka 235*1884 g, a XVIIL századi milaoói 234*6198— 235 549 g
volt V. ö. mindezekről az I. függeléket
* Ez a márkasúly volt Padovában, Friaulban és Zárában is hasz-
nálatos. V. ö. az L függeléket
' 1840 táján Pegolotti már azonosnak mondja a kölni és angol
mái kákát.
' A ykölni márka' a XIX. században Németországban Noback
(id. m. XXn— XXm. 1.) szerint 17-féle súlyban volt ismeretes. Súlya
233—234 g közt ingadozott Ezek az altonal, bécsi, darmstadtí, lübecki,
nürnbergi, württembergi ,kölni márkák", továbbá a badeni, berlini, braun-
schweigi, drezdai, frankfurti, góthai, hamburgi, hannoveri, kur-hessení,
kölni, lipcsei, müncheni (új), nassaui, oldenburgi, regensburgi (új) márkák.
A kölni márka származékai voltak még a XVm. században 233*45—
233-69 g-os bambergi, erfurti, a 235*31 g-os augsburgi és a — velen-
czeivel azonos súlyú — 237*872 g-os nürnbergi márkák. V. ö. Schoapp
adatait az I. függelékben.
58 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
XVI. században (1524) a birodalmi pénzverést is a kölni
márkasúly alapul vételével rendezték.
Maga a kölni márka kezdetben — Pegolotti szerint —
teljesen azonos volt a 233*3533 g-os angol márkával. Idővel
súlya növekedett s a XIX. században egy 233*812 g-os
márka volt Kölnben használatos.^ Mint a német 2k>llvereín
hivatalos súlymértékét a XIX. század első felében 233*855
g-ban állapították meg.
Az angol márka elfogadása maga után vonta a Karoling-
font kiküszöbölését. Helyét — a régi köhii 1 : 2 arányhoz
képest — egy új, két márka súlyú, tehát 466-7006 gos
„kölni foHt* foglalta el, a melynek súlya a helyi kölni
márka súl3rváltozásával helyenként 466—469 g közt inga-
dozott.
Itáliában az angol márkát — több helyt — 223—
226 g-os márkák váltották fel,' a melyek a 335— -339 g-os
új római és firenzei fontok ^/3-részéből képeztettek.
Barcelonában az újkorban a 267*333 g-os barce-
lonai vagy catalonai márka lépett a régi barcelonai márka
helyébe.' E nehéz márkasúly eredete a Barcelonában
legújabb időkig használatos 401 g-os fontra^ vezethető
vissza, a melynek éppen Vs-része volt az új barcelonai márka.
A párisi vagy troyesi márka Francziaországon kívül,
a hol — az említett néhány délfranczia várost nem szá-
^ A súlynövekedés jóformán valamennyi helyi márkánál tapasz-
talható jelenség A XIX. századi márkák mind néhány tizedgrammal
nehezebbek a középkoriaknál. Ennek magyarázatát Finály és Rocca
abban találják, hogy az új anyasúlyokat rendszerint kissé nagyobbtn
csinálták, abból a feltevésből indulva ki, hogy a régi mérték kopás útján
vesztett súlyából. Azt pedig nem akarták, hogy az új mérték kisebb
legyen az eredetinél. V. ö. Finály Henrik: A régi magyar súlymérték.
(Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei. IV. Kolozsvár, 1S6S, 59— dO. L) —
Rocca mővót idézi: Schalk, Kari: Zur Geschichte der álteren Wiener
Maasse im XV. und XVI. Jahrhundert. Wien, 1887. 14—15. 1.
* A firenzei márka 225*7925 g, a pápai márka 223*3607 g, a
ciprusi 223*3371 volt (V. ö. az I. függeléket.) Ezekkel volt rokon a
226*28 g-os limogesi márka is. Engel & Serrure id. m. I. XXXVII. L
* Noback id. m. 86. 1. — La Grand Bneyclopédie, Tome.
XXIIT. Paris. 17. 1.
* Noback id. m. 86. 1. — V. ö. az elózó fejezetet
A MÁRKA 59
mftva — használata általánossá lett és hivatalos franczia
súlymértékül fogadtatott el, néhány északolasz városban,
Svájczban, Hollandiában és délkeleti Németországban hono-
sodott meg, 240*34 — 249 g súlyban. Antwerpenben és
BruxeUesben, sőt 1562-ben Londonban is kiszorította a
régebben használatos londoni Tower-márkát.^
A kölni kereskedelem, kölni pénz és kölni márka
terjeszkedésével lassanként egész Nyugat- és Közép-Európá-
ban tért hódított a kölni súlyrendszer számítási módja, a
mely szerint a márka a fontnak fele. A hol a „kölni már-
kát' fogadták el súlymértékül, vele a kölni fontot is átvették.
A hol pedig más márkasúly volt használatban — Angliát,
Itáliát, Dél-Franczia- és Spanyolországot kivéve, a hol az
eredeti C/, font = 1 márka) számítási mód maradt érvény-
ben — a márka másfélszerese helyett annak kétszereséből
képeztek új fontokat.
így jött létre a 489'5058 g-os párisi „poids de marc*'
font, a Alb'lA^ g-os velenczei nagy font, a régi 367-1293,
illetve 300*97 g-os fontok mellett. Az újfoniokat a 16 unciás
súly beosztás jellemzi, szemben az eredeti fontok 12 és 15
unciás beosztásával.
Brüggében a 8 unciás és 244*003 g-os (arany méré-
sére szolgáló) márka mellett egy 6 unciás, 185*9268 g-os
(ezüst) márkasúly is volt használatban.^ A kétféle márka
eredetét egy kb. 366—370 g-os régi (gaU) fontra kell
visszavezetnünk, a melyből angol-franczia módra egy annak
^/s-részét tevő és kölni módra egy másik, annak ^/,-ét tevő
márkát képeztek.
* Pegolotti ős Schoapp adatai sserint a ferrarai márka 240'd4»
a londoni axanTműves-márka 241*13, a brüggei 8 unciás, a féreí és
tournaii 244*003, a troyesi 245*3055, a regensborgi, strassburgi 245*5377,
a XVI^XVm. ssásadi antwerpeni 245*5377—245*861, as amsterdami
245*8862, a lyoni és genfi 246*00—246*23, a svájczi márka 249022 g
Tolt. A XVL ssásadban acceptált atígol Jroy-mark" 248*5576 g volt.
V. ö. mindesekról as L függeléket
* V. ö. as I. függeléket
60 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A márkát, mint súlymértéket, a különböző országok-
ban ktUönféleképen osztották fel kisebb súl}a-észekre.
Az ősi skandináv súlyfelosztás szerint:
1 márka = 8 eyrir (öre) = 24 örtug
1 . = 3 .
Az angol felosztás szerint, a mely Hollandiában és
egyes délfranczia, spanyol és olasz városokban — így
Avignonban, Anconában is — szokásos volt:
1 font = iVí márka = 12 uncia = 240 sterling
1 , = 8 . =160 .
1 . = 20 .
A franczia (párisi vagy troyesi) rendszer szerint, a
mely Itália legtöbb városában is szokásos volt:
1 font = IV, márka = 12 uncia = 288 dénár = 6912 gran
1 , = 8 . — 192 n =4608 ,
1 . = 24 . = 576 ,
1 . = 24 .
A kölni vagy német quartalis-rendszer szerint:
I font = 2 márka = 8 fertő = 32 lat = 128 quentchen
s=» 512 pfennig,
1 márka =« 4 fertő = 16 lat = 64 quent. = 256 pfennig,
1 fertő = 4 lat = 16 quent. = 64 pfennig,
1 lat = 4 quent. = 16 pfennig,
1 quent. = 4 pfennig.
Aranymérlegelésnél még szokásos volt Németország-
ban az
1 márka = 24 karát = 288 gran
felosztás is.
Lengyelországban :
1 márka = 4 fertő = 24 skót = 96 quart
1 . = 6 . =24 .
1 . = 4 «
A MÁRKA 61
Más és más sülyfelosztás volt szokásban Spanyol-
országban, Portugáliában, Dél-Olaszországban, Oroszország-
ban stb., a melyekre — tárgyunktól távol esvén — e helytitt
nem terjeszkedhetünk ki.^
^ A márka különféle súlyfelosztásáról v. ö. Hof fmann, Leonhard:
Altér u. Neuer Műns-SchlAssel ... I. Nürnberg, 1715. 69—74. 1. és
Pegolotti: La pratica della mercatura. (V. ö. L függelék.)
HARMADIK FEJEZET.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL
MÁRKASÚLYOK.*
A magyar pénztörténet kutatójára nézve igen nagy
fontossággal bír a bajor, osztrák, cseh és lengyel pénz-
verés! súlymértékek pontos ismerete. Luschin és MuiTat
nagy forrásanyaggal igyekeztek e súlyokat m^ifaatározni, de
eredményeik nem ^;észen kidég^tőek. Számításaik alapjául
a XIX. századi regensbuigi, nürnbergi és bécsi súlyokat
vették, holott ezeknek középkori súlya a XIX. században
már módosult volt. Szükséges tehát e márkasúlyokat — a
Luschin és Muffat által felhasznált és újabb forrásadatok
alapján — újólag pontosan m^határoznunk.
A nürnbergi márka forrásaink szerint azonos volt
a velenczei márkával.* Ennek középkori súlyát pedig —
^ IRODALOM: Maffat, Loschin, Nissan ős Noback-nak as
előző fejezetek élén idézett művein kívül: Steinherz: Die Einhebung
des Lyoner Zehnten im Erzbisthum Salzburg. 1282 — 85. (Mittheilangen
d. Instítuts f. Österr. Geschichtsforschung. XIV. Bd.) Innsbruck, 1893.
— Bel ház 7, Johann v. : Die Wiener Mark vor 1094 and die Wiener
Pfennigé im XIV. Jahrh. (Num. Zschr. XXVm. Wien, 1896.) — Bel-
házy: Die Wiener Mark nach dem Jahre 1093. (Nam. Zscfar. XXIX.
1897.) — Luschin v. Ebengreuth. (Geschichte der Stadt Wien.
Hgg. von Alterthumsvereine zu Wien. 0/2. Bd. Wien, 1905.) — Nagl,
Alfréd: Die Neuordnung der Wiener Markim J. 1767. (Num. Zschr.
XXXVni. 1906.)
' Hoffmann, Leonhard : Altér u. Neuer MAnz-Schlflssel. I.
Nürnberg, 1715. 78. l. : Respondir-Tabelle. — Schoapp: EuropMische
Gewichtsvergleichungen. Nürnberg, 1722. 78. L — Maffat id. h. Xn.
81-82. 1.
BAJOR, OSZTRÁK> CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 63
Pegolottí XIV. századi műve alapján —
237*872 grammra
kell tennünk.^ Ugyanez volt a nürnbergi márka siílya is.*
A regensburgi márka Schoapp szerint ,troyesi súly*
volt és az antwerpeni, strassburgi és magyar (budai) már-
kákkal teljesen azonos.*
A XVIII. századból három egyenletünk van a regens-
burgi márka súlyára:
100 regensbuigi márka =^ 103 nürnbergi (vagy velen-
czei) márka + 3 lat + 2 quent -f- 1 * Vii pfennig.*
1 r^ensburgi (antwerpeni, strassburgi és magyar)
márka = 1 nürnbergi márka + 8Vs dénár.
1 regensbuigi (stb.) márka , = 1 márka -f- 8 Vi denár.^
A 237*872 g-os nürnbergi (velenczei) márkával számítva :
1 regensburgi márka ^ X 24S'S4S29 g
[2. 245-77009 g]
3. 2áS*S3779 g,
a mely síjlyok alatta vannak a regensbuigi márka XIX.
századi 246*16 g-os súlyának.^
^ V. ö. AS I. függeléket
* A XIX. században Nürnbergben egy 238*569 g-os márka volt
használatban (Noback id. m. 769. 1.). — Ennek a nehezebb súljrnak
eredete a megelőző fejezetben említett, szokásos súlynövekedés mellett a
XDC. századi német hivatalos .Zollverein-Mark*-ra vezethető vissza. A
kölni és nürnbergi máricák viszonya ugjranis 251:256 volt (Schoapp
id. m. 81. L) s a mikor a régi kölni márkákat az új 233*8555 g-os
yZoüverein-Mark'-kal helyettesítették és a német súlymértékeket ehhez
igazították ki, a nürnbergi márkát is '^ ^^x ^ =, 23^51397 g-ra
emelték.
" Schoapp id. m. 76—77. L
* ,100 Marck Regensporger thun in NAmberg u. Vénedig 108
Mark 3 Loth 2 Quint l>V,i Pfen.« Hoffmann id. m. 78. 1.
* .1 Mk in Antorff, Strassborg, Regensporg und Ungem thun in
Nűmberger Marck 1 Mk 8Vt d." ,1 Mk m Antorff, Strassburg, Regens-
porg und Ungem thnn in Nűmberger Marck 1 Mk 8V4 d.* Schoapp id.
m. 76—70. 1.
* Az újabb nehezebb súly itt is, nünt Nürnbergben a ,Zollverein-
Mark*-ra vezetendő vissza. A ^troyesi súlyt* a kölnihez általában
64 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A XII — XIII. századi bécsi márka súlyát illetőleg, a
források beható vizsgálata útján, egészen új, az eddigi fel-
fogással ellentétes eredményre jutottam. Az a német, osztrák
és magyar irodalomban általánosan elfogadott feltevés,
mintha Bécsben már e korban a később bécsi márka néven
ismeretes és kb. 280 g-os súlymérték lett volna haszná-
latban, az egykorú forrásokból egyáltalában nem igazolható.
Az első farrásy a melyben már hatáf'ozottan a 280 g-os
bécsi márkáról van szó^ a salzburgi pápai tizedszedő 1283.
évi számadáskönyve} Korábbi használatára irott források
nem állnak rendelkezésünkre.
Ellenkezőleg, más forrásokból az tűnik ki^ hogy
Bécsben a XIL század végén és a XIII. század első félé-
ben egy könnyébbj a párisi vagy troyesi súlylyál rokon
márka volt a súlymértek.
Wolfger passaui püspöknek 1203 — 1204. évi útiszám-
adásaiban ezt olvassuk :
,In sabbato ante festum apostolorum Symeonis et
lude accepit fráter Heinricus in camera episcopi X. marcas
et unum fertonem minus uno loth ad pondus Colon., que
non ponderabant apud Wiennam plus, quam VIII. marc
et 6 den."* Vagyis
10 kölni márka + 1 fertő — Hat = 9 bécsi márka + 6 dénár.
II. Frigyes császárnak 1240. évi oklevele szerint pedig:
9 De quingentis marcis argenti ad pondus Wiennae^
que sünt ad marcam Colonie marce quingente sexaginta
due et média',* azaz
500 bécsi márka = 562'/, kölni márka.
20 : 19 arányban viszonyították. (V. ö. a két súlyreadsser kiegyenlíté-
sére irányuló törekvéseket az angsburgi 1760-iki pénzcongreasuson.
Hirsch: Münzarchiv des Teatschen Reichs. Vm. 310. L). — Márpedig
1 ZoUverein-Mark = 233-8Ö65 g és ^'^^^^ « 2461636 g, a mi
fedi a XIX. századi regensburgi (Noback-tól 246*144 g-ra tett) márica s%át
1 Steinhers id. h. 58—86. l.-on közölve.
* Zingerle 7. L — V. ö. a m. függeléket
' Huillard— Bréholles: História diplomatica Friderid secundi.
T. V. pars 2. Parisiis, 1859. 677. 1.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 65
A 233*3533 ' g-os kölni márkával — mint azt már
Kropf Lajos, majd Guilhiermoz is észrevették^ — egy
262*5 — 264 g-os márkasúlyt kapnánk. Láttuk azonban,
hogy Wolfger számadásainak egyéb adatai is csak a 215*496
gos ó-kölni márkával oldhatók meg.^ Ezt a súlyt helyet*
tesítve bé a fenti egyenletekbe,
1 ó-bécsi márka = L 243-08545 g
2. 242-433 ^
Eredménjrünket megerősíti a firenzei Pegolotti, a kinek
1 340 táján készült műve szerint :
.Marco 1. d'aiigento di Viennia fae in Vinegia once
8. denarí 3, di denari pesi 24 per una oncia/ '
1 bécsi márka -» 1 velenczei márka -f 3 dénár,
vagyis
1 ó-bécsi márka = 241-5887 g.
Pegolotti idejében Bécsben már az új, 280 g-os márka
volt használatban, de ö nyilván régebbi súlyösszehasonlí-
tásokat is felhasznált művéhez, a mi megmagyarázza azt,
hogy a régi bécsi márka súlyát adja>
Az egymástól teljesen független három forrásadat
alapján megállapítható, hogy a XII^XIIL századi ö-bécsi
márka a troyesi súlylyál rokon, U, 241'S — 243 g-os
súlymérték volt
Az ó-bécsi márkasúlylyal rokon troyesi származék
volt — a Bécscsel szoros kereskedelmi összeköttetésben
álló — Regensburg márkája, továbbá — mint látni fogjuk
— a landshuti és gráczi márka is.
> Kropf (Magy. Gasdaságtört Szemle. VL 1899. 62—63. 1.) és
Gnilhiermoz id. m. (Bibliothéque de Técole des chartes. XLVIl. 444 —
445. 1.)
* V. ö. as elóző fejeietet és a HL függeléket, valamint Kropf éite-
kexését (id. h. 64—67. 1.).
> V. ö. as I. fQggdéket
* Pegolotti egjrébként sem igen ismerte a korabeli német
vissonyokat Művében, melyben as össces angol, fraoczia, délenrópai,
kisáuiai és afrikai súlymértékekkel foglalkozik, mindössze a kölni és
bécsi Myi ismerteti.
Hénum: Magyar pénztörténet. 5
66 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az Ó-bécsi márkát a XIII. század második felében
egy új, kb. 280 g-os súljrmérték szorította ki a használat-
boly a mely századokon át mint bécsi márka volt hasznár
latban. Az új bécsi márka eredetét — annak szokatlanul
nagy súlya az ismertetett márkatypusok egyikével sem áll-
ván összefüggésben — újabban akként vélik megmagya*
rázni, hogy Ausztriában fennmaradt volna az ókori 560
g-os „mina'-súly. A márkarendszer elfogadásakor azután
ennek felét tekintették volna márkának. Az egyetlen bizo>
nyiték erre — az újkori bécsi font 560 g-os súlya mellett
— egy az Al-Duna vidékén^ tehát Bécstől jó távol talált
5558 g-os római 10 minás súly volna.^
A 280 g-os márka keletkezését illetőleg sokkal való-
színűbbnek tartom, hogy az egy a Karoling-fontból módo-
sult 420 grammos fontból keletkezett, éppúgy, mint Paris-
ban a 244*7529 g-os márka a gall fontból, Barcelonában
a 267 Vs g-os márka a 401 g-os fontból, vagy a 226 g-os
firenzei márka a 339 g-os fontból. E feltevés mellett szól
az a körülmény, hogy Bécsben a méterrendszer behozataláig
használatban volt egy 420*009 g-os gyógyszerfont.*
Az új bécsi márka első positiv említése 1283-ból
való. Mindamellett használatát korábbi időre kell vissza-
vezetnünk. Legvalószínűbbnek látszik, hogy az új súly egy
új pénzláb alkalmazásával volt kapcsolatos. A bécsi pénz-
láb megváltoztatása a XIII. század közepén Ausztriában is
uralkodó Ottokár morva őrgróf, majd cseh király nevéhez
fűződik.' Az ő denárai — mint alább kifejtjük — az első
Habsburgok pénzeivel azonos pénzláb alapján verettek.
Ezek pedig már — a salzburgi 1283-iki tizedlajstrom sze-
rint is — az új bécsi márkával voltak kapcsolatban. Mivel
a fentemlített források szerint 1203 és 1240 közt még a
régi márka volt használatos, feltehetjük, hogy az új súly-
mértékei Ottokár idején — az ő pénzlábváltoztatásával kap-
> Nisscn id. m. 872. 1. és Luschin (Gesch. d. Stadt Wien. II/2.
754. 1.).
* Noback id. m. 1464. 1. Finály id. ért. (Brdélyi Múzeum-Egyl.
Évk. IV.) 60—61. 1.
' V^. ö. alább a II. rész 10. fejezetét.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 67
csolatban — 1250 táján vették használatba. Ezt a feltevést
támogatja, hogy a XIV. század elején, a mikor még a Habs-
burgok más tartományaiban is — így Styriában, Tirolban —
a bécsitől eltérő márkasúlyok voltak használatban, a Habs-
buiigokkal ekkor még semmiféle kapcsolatban sem levő
Morvaországban és pedig egész Európában csakis itt a
bécsivel azonos, 280 g-os márka volt morva márka néven
használatos.^ Két feltevésünk, a márka morva eredete és a
420 g-os fonttal való kapcsolata kölcsönösen támogatják
egymást, mert — mint már tudjuk — éppen a Morva-
országgal szomszédos Lengyelországban és Sziléziában ma-
radt fenn legtovább a 400 — 420 g-os Karoling-font hasz-
nálata.
A XIV — XVIIL századi bécsi márkát forrásaink a
velenczei, nürnbergi és kölni mártcákkal, a bécsi fontot a
velenczei és nürnbergi fonttal hasonlítják össze.
1 velenczei márka = 1 nürnbergi márka = 237*872 g,
1 kölni márka = 233-3533 g,
1 velenczei nehéz font =» 475744 g,*
1 nürnbergi font = 509-19475 g.'
A bécsi márka, illetve font, súlyára nézve a követ-
kező XV — XVIIL századi adatok állnak rendelkezésünkre.
1450 táján: Albrecht von Eberstorf Milnzbuch-jSi
szeiint :
1 bécsi márka = 1360 karát,
1 velenczei márka = 1 1 52 , *
tehát 1 bécsi márka = 280'82109 g.
^ Bizonyítását lásd alább e fejezetben és a DL rész 1 1. fejesetében.
' V. ö. az I. függeléket.
* A nürnbergi Schoapp szerint: 1 nürnbergi font ss 2V«4 nürn-
bergi máriu (id. m. 87. !.)> & nii a márka 237*872 g-os súlyával
500*19475 g-ot ad. A XDC században a márka súlyemelkedésével kap-
csolatban a font súlya 509*996 g-ra emelkedett (V. ö. Noback id.
m. 769. L)
* vAyn markeh gewicht zu Wienn ist sechzehn lot und ayn
yegleich lot wigt funf guldein . . . nach der Rayttung macht ayn markeh
taosent drew hundert und sechzig karát.* ,Item zu Vénedig . , . pringt
die markeh ayndleff hundert und zwo und funfczig karát.* Münzbuch
5*
68 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1506 : Dr. Paumgartner szakértői véleménye szerint :
1 bécsi márka «= 1 nürnbergi márka -f- 3 lat — V, quentchen/
tehát:
64 bécsi quentchen = 7578 nürnb. quentchen,
64 9 márka = TöVa » márka»
1 bécsi márka == 280'614625 g.
XVI. sz. elején : A müncheni kir. könyvtár nürnbergi
codexe szerint a bécsi márka súlya 280'09428-'280' 103918 g,
középszámmal
280097263 g lett volna.*
1535: I. Ferdinánd Münzvertrag'ja, szerint:
1 bécsi márka = 10 forint 54 kr. = 654 krajczár,
1 nürnbergi , =9 „ 15 , = 555 krajczár,*
tehát
1 bécsi márka = 280'3032 g.
1562: Meder Lőrincz Handelbuch-jei szerint:
100 bécsi font =118 velenczei nehéz font,
100 „ , = 110 nürnbergi font,* tehát
A. V. Ebeistorf 1450. Herausgeg. von Th. G. Karaján. (Chmel: Der
österr. GeschichUforscher. I. Wien, 1838.) 431—432. 1. — - Az endmény-
teljes pontossága iránt némi kételyeket támaszt az a körülmény, hogy
Albrecht a velenczei nehéz font, könnyű font és márka közti súlyviszonyt
helytelenül határozta meg. A nehéz fontot 1*5 kis fonttal azonosítja,
holott tényleg 1*58 kis fonttal volt azonos.
^ .NAmberger Marck Silber ist klainer dann Wiener Marok Sil-
bers umb 3 lot minder ains halben quintat* Dr. Paumgartners der
Rechten Doctors Ratschlag in Mflnzsachen. 1506. (Lóri: Sammlong des
bayeríschen Mflnzrechts. I. 110. I.)
* V. ö. az I. függelékben számításaimat a müncheni Ccd, Germ.
158 jelzetű codex alapján. E codex táblázatait nyomatta le Meder
(Handel Bach. 1562.) és részben ez adatokat használta fel Hoffmann
is idézett művében.
' ,Also kommen aus der Wienerischen Marck fein Süber 10 fl.
54 kr. und aus der Nflmbergischen Marck fein Silber 9 fl. 15 kr.*
Hoffmann id. m. I. 155. 1.
^ yltem hundert pfund Wiener respondieren : In Vénedig álla
grossa 118. In NAmberg 110." Meder Lorenz: Handel Buch. NAm-
berg, durch Johann von Berg u. Ulrích Newber. Anno 1562.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 69
1 bécsi font = 1. 561-37792 g
2. 560*11422 g, a miből a
márka súlyául 28068896, illetve 280057112 g-ot kapunk.
1715: Hoffmann Leonhard Alier und Newer M&ntz-
Schlússel-e szerint:
100 bécsi márka =119 kölni márka + 9 lat + 3 quent-
chen + 2^/g pfennig. *
A 2333533 g-os kölni márkával 279* 131 7 g-ot kap-
nánk a bécsi márka súlyául. Nürnbergben azonban ezidő-
ben egy 234' 15525 g-os súly volt ^Kölner Mark* néven
használatban.' Ezzel a súlylyal számítva:
1 bécsi márka = 280-09107 g.
A bécsi márka súlymeghatározásai a különböző for-
rások szerint igen közel állanak egymáshoz. Az eredmények
280-057— 280-821 g közt ingadozván, alig mutatnak elté-
rést. Feltűnő azonban, hogy valamennyi felül van a MuíTattól
megállapított 280*016 g-os eredményen, a minek magyará-
zata az, hogy ő a nürnbergi márka súlyát alacsonyabbra tette.
A bécsi márka valódi súlyát — a 7io g""yí súly-
eltérés kiküszöbölését — Schoapp művének értesítései alap-
ján érhetjük el és határozhatjuk meg.
Láttuk, hogy a XVI. századi nürnbergi származású
müncheni codejr és a XVIII. századi (1815) nürnbergi
Hoffmann adatai szerint a bécsi márkát Nürnbergben a
XVI— XVIII. században 280-091— 280-103 g-ban számítot-
ták. A nürnbergi Schoapp 1722-ben arról értesít, hogy a
bécsi márka súlyát 1704 táján több mint Vs pfennig súly-
lyal felemelték, illetve az addigi
1 bécsi márka = 1 nürnbergi márka + 2 lat + 3 quent.
+ 1 "I25 pfennig
helyett
1 bécsi márka = 1 nürnbergi márka +2lat+ 14 pfennig
értékben kezdték számítani.^
» ,100 Mk. Wiener « 119^ Mk. 9 1. 3 qu. 2V, pf. Cölner/
Hoffmann id. m. L 78. 1. melletti tabella.
' V. 5. erre nézve az I. függeléket.
' Schoapp id. m. 87. 1.
70 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Schoapp értesítése alapján a szakirodalomban mint
positiv tényt vették fel a bécsi márka súlyának 1704-ben
Vs pfenniggel történt felemelését. Ez a felfogás azonban
téves. A Schoappnál adott két egyenlet elseje szerint
/ bécsi márka = 280-09428 g,
a második, Schoapp szerint 1704 óta szokásos számítás
szerint pedig
/ bécsi márka = 280'614625 g.
Az első eredmény a XVI— XVIII. században Nürn-
bergben szokásos számítási módoknak felel meg, a második,
az állitólagos „új súly*" pedig pontosan fedi a bécsi már-
kának a XVL század egy kiváló szakértője^ dr. Paumgartner
által 1506-ban történi meghatározását,
A Schoapp által emiitett ^1% pfenniges súlyemelésnek
tehát semmi köze sincs a bécsi márka eredeti súlyának
megváltoztatásához, mint MuíTat és Belházy hitték. Ellen-
kezőleg, az 1704. évi reform csupán abban állt, hogy a
nürnbergi és bécsi súlyok átszámításánál a XVI — ^XVIII.
században szokásossá vált helytelen arányt kiküszöbölve,
megállapították a két súlymérték közti régi^ helyes és már
1506-ban dr, Paumgartner által meghatározott viszonyt.
Az 1250 körül használatba jött bécsi márka eredeti súlyát
— a Paumgartnemek 1506. évi véleményében foglalt és a
Schoapptól említett 1 704. évi pontos meghatározások alapján—
aSO'eiéSfíS grammra
kell tennünk.
A bécsi márkának ez az eredeti súlya a XVIII. század
második felében bizonyos módosuláson ment át, a minek
okát a birodalmi pénzverés alapsúlyául használt kölni márka-
súlynak a mérlegelés pontatlanságára visszavezethető inga-
dozásában kell keresnünk. Számtalan XVI — XVIII. századi
forrásadat bizonyítja, hogy a bécsi és kölni márka viszonya
6 : 5-ben volt megállapítva.^ Tudjuk azonban, hogy Német-
ország területén „Kölner Mark" néven igen különböző súlyú
> A forráshelyeket az 1545—1760 közti időból lásd: Muffat
id. h. Xn. 84. 1. és Nagl id. h. 203-204. 1.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 7 1
— 2329 és 234-2 g közt ingadozó — súlymértékek voltak
használatban. A birodalmi pénzverés alapsúlyánl 1524
november lO-én a kölni márkát tették, ^ de nem határozták
meg, hogy melyik kölni márka az alapul szolgáló valódi súly.
Így azután a különböző pénzverőkben a különféle súlyú helyi
kölni márkák voltak használatban. A bécsi márkának 1506-ban
és 1 704-ben megállapított eredeti súlyát véve alapul, annak egy
^28D>6iy6x5 _j 233-84552 g^os
kölni márka felel m^.
Az 1760. évi augsburgi pénzcongressuson összegyűlt
osztrák, bajor» sváb és frank kiküldöttek az egységes biro-
dalmi pénzláb megalkotásának főakadályát a helyi kölni
márkák súly eltérésében találták. E helyi kölni márkák többé -
kevésbbé eltértek a bécsi márkával évszázadok előtt meg-
állapított 5 : 6 aránytól. A congressus az egységes pénz-
verés! súlymérték megállapítása végett elrendelte az összes
ykölni márkák" normalsúlyának a bécsi pénzverőben hasz-
nált hivatalos bécsi márkasúlylyal leendő összehasonlítását.
Az anyasúlyok pontos mérlegelés útján történt vizsgálata
arra az eredményre, vezetett, hogy a bécsi császári pénz-
verőben használt bécsi márka Ve'^hoz legközelebb áll az
1694. évi eredeti augsburgi ezüst Richtpfennig'Stíly már-
kaja, a mely — a kiküldött pénzverőmesterek vizsgálata
szerint — az Ve bécsi márkához csak ViaVo eltérést mu-
tatott. Elhatározták ezért, hogy az egyezményszerű biro-
dalmi pénzverés alapsúlyául ezt az 1694. évi augsburgi
ezüst Richtpfennig-súlyt teszik.*
. ' Nagl id. h. 197. 1.
' ,Zur neuen Conventions-mássigen Ausmünzung könne, solle und
műsse der hiesige Stadt augsburgische Richtpfennig de a. 1604. als der
egalste, ohntadelhaiftaste und in der Vergleichung wie 5 zu 6 dem Wiener
am nachsten kommende CMlnIsche-Gewicht, am so unbedenkliőher genom-
men werden, als nach der General- Wardeine Prob, wocu auch der hier
anwesend . . . österr. Generalwardein gezogen worden, an diesem Cóllni-
schen>Ricbtpfennig nichts erhebliches auszusetzen, dersdbe auch in Ver-
gleichting, wie 5 zu 6 dem Wiener am nftchslen kommt und bey der
geoaaesteo Berecbnung dieser CAUner und Wiener-Gewichten, sich nicht
mehr als in circa 'Z,, p[ro] Cto Differenz ergibt, mithin es bey der an
72 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az e határozatot 1767-ben végrehajtó reform alapján
készült eredeti bécsi normalsúlyok, úgy az 1694-es augsbuiigi
kölni márka, mint az 1 767-ben kiigazított bécsi márka normál-
súlyai, a bécsi föpénzverőhivatalban máig is megvannak.^
Nagl e súlymértékeken végzett mérésekkel a birodalmi
pénzverés alapjává teU 1694. évi augsburgi j^kölni már-
kdf 233'906g'nak (illetve 233*924 g-nak) találta,' a mi
0*0605 g-inal nehezebb az eredeti bécsi márka ^/^ánéí. Az
1760-ban, majd 1767-ben végrehajtott hivatalos mérték-
összehasonlítások szerint azonban Bécsben a XVIII. szá-
zadban nem az eredeti 280*614625 g-os bécsi márka, hanem
egy annál, sőt az 1694. évi kölni márka Vö-énél is nehe-
zebb márkasúly volt használatban.
Az 1 760. évi határozat alapján 1 767-ben a bécsi pénz-
verdében is a „kölni súlyt '^ tették a pénzverés alapjává, az
addig használatos bécsi márka helyébe. Az ekkor megejtett
pontos mérlegeléseknél kiderült, hogy a bécsi pénzverdében
addig használt márka ötszöröse Vi bécsi pfenniggel (Vrij már-
kával) nehezebb volt 6 az 1694-iki augsburgi ezüst Richtpfennig-
súlynak megfelelő márkánál. ^ Elrendelték tehát a bécsi márka
súlyának az augsburgi 1 694-es súly alapján leendő kiigazítását.
Az augsburgi 1694. évi 233"906 g-os kölni márkának
Vfi-e 280-6872 g.
A feliratuk szerint 1767-ben az augsburgi 1 694-es
kölni márka alapján kiigazított öt bécsi normálsúly súlya:
280-666 g
280.668 g
280-683 g
280-695 g
280-700 g."^
Kayserl. Majest. verabfosten Vorstellung, sein verbleiben habé.' Hirsch,
Joh.Ch.: DesTeuUchenReichsMünzarchiv. Vm.Nűrnberg, 1766.312—313.1.
^ E súlyok közül kettő az 1694. évi kölni márka, öt as 1767-ben
kiigazított bécsi márka normalsúlya, mint feliratukból kitűnik.
« Nagl id. h. 211. 1.
'Nagl id. h. 203. 1.
^ Nagl pontos mérései i. h. 213—219. L, a hol e fennmaradt
súlyokat részletesen ismerteti.
BAJOR, OSZTRÁK, CSSH ÉS LBNGYEL MÁRKASÚLYOK 73
A fennmaradt súlyokból teljes határozottsággal meg-
állapítható, hogy a bécsi márka súlya 17 67 -ben — az
augsbiu^ 233*906 g-os 1694. évi kölni márka alapján —
280-6872 g-ban állapíttatoH meg, a mely súly 0-072575
grammal nehezebb az eredeti 280*614625 g-os bécsi máiicánál.
A XVIII. században 1767-ig használt bécsi pénzverő-
márka súlyát az 1760-ban és 1767-ben m^ejtett mérések
eltérően határozták meg. Az 1767-iki pontosabb hivatalos
mérések szerint:
6 augsburgi 1694. évi kölni márka + ^^n bécsi márka
= 5 bécsi pénzverő márka;
233*906 X 6 + Vöu bécsi márka = 5 bécsi márka ;
tehát ez az 1767-ig használt márka 280'7968ég volt.
Ez a súly pedig ^j^^^l^-Vsl nehezebb a bécsi márka
eredeti 280*614625 g-os súlyánál.^ A súlynövekedés az
összes márkasúlyok növekvő tendentiájának eredménye volt.'
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy:
1. a bécsi márka eredeti súlya 280614Ú2S g volt;
2. a XVI — XVni. S2ázadban Nürnbergben a bécsi
márkát helytelenül kevesebbnek tekintették 280*614625 g-
nál; de 1704 táján e hibás számítást kiküszöbölték;
3. a XVIII . században, 1 767'ig Bécsben egy 28079684
grammos márkasúly volt a pénzverés atapsúlya,^ a mely
VieVo eltérést mutat a bécsi márka valódi súlyához;
4. 1760-ban valódi és a bécsi márka Vg-ához legköze-
lebb álló „kölni márkául' az augsburgi 1694. évi Richt-
pfennigsúly ismertetvén el, ezt tették a pénzverés alap-
súlyává. Ennek ^/^-e az akkori mérések' szerint VieVo'J^^l
» 280 614625 g Vw%-a = 0-176 g; 280796 — 280*614 g =
0*172 g. — Nevezetes, hogy as 1760-iki congressns alkalmából végtett
mécések sxerint a Bécsben használt márka éppen Vi«%'^ nehesebb lett
vohia as 1604. évi angsburgi kölni súly Vs-énél. Ez ana matat, hogy a
congressns as augsborgi kölni súlyt valódi nagyságánál kisebbnek, pon-
tosan az eredeti bécsi márka V«-ának megfelelő súlynak hitte.
' V. ö. erről Rocca és Finály megjegyzéseit az előző fejezetben.
* Nevezetes, hogy ennek a megnőtt márkaaúlynak Ve-^oz, 233*997
grammhoz igen közel áll a XVm. században Kölnben használt márka,
a mely S c h o a p p adatai szerint 233*922 g volt. (V. ö. az I. függeléket)
74 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
volt könnyebb a bécsi pénzverde márkájánál, tehát a valódi
bécsi márkasúlylyal azonosnak tekintetett;
5. ez az 1694. évi augsburgi kölni márka 233'906 g
volt; Vg-^ 280-6872 g,
6. ezért 1 767'ben a bécsi inárka súlya nent az 1 760'iki
congressuson visszaállitani vélt eredeti súlyban^ liatiem
:^80'6872 gban áUapittatott meg^ a mely súly azután
1874'ig állandóan használatban volt;^
7. a bécsi márka súlya századokon át jóformán vál-
tozaÜan maradt. A Bécsben használatos maximális (280*7968)
és minimális (280*6146) súly közt az eltérés mindössze
0*1822 g, a mi az egykorú mérlegek pontossága mellett
alig számbavehető eltérés.
További átszámításainkban a bécsi márka súlyául
mindig annak eredeti 280'614625 g-os súlyát fogjuk felvenni.
A landshtUi márka súlyára nézve 1457-ből van egy
adatunk. E szerint:
9 landshuti márka = 8 bécsi márka.*
1 landshuH márka = 249'43ö22 g.
A régi müncheni márka dr. Paumgartner 1506. évi
Ratschlag-}a szerint úgy aranylott a bécsihez, mint 4 : 5-höz.*
A 280*614625 g-os bécsi márkával
1 müncheni mdrka == 2244917 g.
Az augsburgi márkát ugyancsak Paumgartner hatá-
rozta meg:
^ Rumler 1852-ben a Nagl által is megmért súlyok egyike
alapján 280*6709 g-ban, V e g a báró és J a c k e 1 a XIX. század elején
280*644 g-ban állapították meg a bécsi márka súlyát. V. ö. Nagl id. h.
217. 1. Muffat id. h. XII. 89—00. 1. Noback id. m. 1464. 1. —
J á c k e 1, Josef : Neueste Europ&ische Münz-, Mass- und Gewichtskunde,
U. Wien, 1828. 467. 1.
* „Item I. Mark Silber Wienisch Gewicht umb VII. Gulden ungrísch,
thut XVIIL Landshuter Lot." Lóri: Sammlung des baierischen MAns-
rechts. I. (1765.) 41. 1. V. ö. Muf f at id. h. XI. 239. 1.
' ,Item das Mflnchner Marok Silber ist umb 4 Lot gerínger dann
Wienner Marck: alsó thun 5 Lot Mftnchner alléin 4 Lot Wienner.*
Lóri id. m. L 109. 1. V. ö. Muffat id. h. XL 238. L
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÜLYOK 75
1 augsburgi márka =» 1 müncheni márka + 3 quent-
chen = 1 bécsi márka — [3 müncheni lat + 1 quentchen]. *
Az eredmény 235-014749 g,
A XVI. századi müncheni codex adatai szerint az
augsburgi márka 235"62648 gramm, Schoapp adatai szerint
23531673 g volt* A három egymáshoz igen közel álló
eredmény középszámával :
1 augéburgi mdrka « 23S'31931 g.
A prágai márka^ súlyára Luschin közöl néhány
adatot, a melyek egyike szerint:
1 prágai márka «- 3Vs bécsi fertő + 1 quint. Ennek
az adatnak azonban sem értelmezése, sem kora nem bí^
zonyos.*
Az 1561. pénzszerződés szerint:
1 kölni márka: 1 prágai márka — 933: 1010. "^
1722: Schoapp szerint:
1 prágai márka = 1 nürnbergi márka + 1 lat + 1 dénár.*
A prágai márka súlyául a 233*3553 g-os kölni és
237-872 g-os nürnbergi márkával 25261 182, Uletve 253-66818
grammot kapunk. Közápszámmal
1 prágai mdrka » 263' lé g. ^
^ .Aagspurger Marck grösser, dann Műnchoer Marck um dreu
qnintat, aber . . . ist gerínger, dann Wienner Marck umb drei Mflnchner Lot
nnd ain quintat* Lóri id.in.L 110. L V.ö. Muffat id. h. XI. 238.1.
' V. ö. az L függeléket.
' Első említése 1222-b61 : F r i e d r i c h. Cod. d. Bohém. II. 214. 1.
^ ,Item ein Prager markeh macht su Wienn III. ster I. quintet.*
Luschin: MOiLEgescbichÜiche Vorstttdien. (Archív f. ÖG. XLVII.)
252. 1., a hol egybea megállapítja, hogy a ..ster" alatt fertő értendő.
» Luschin: U. o. 252. 1.
* Schoapp id. m. 75. L V. ö. as L függeléket
' A L u s c h i n*nál adott első egyenlet sserint a bécsi márka
280-614625 g-os súlyával 249*9224 g-ot kapnánk. A XDC. században
Littrow (Gedrangter Abriss der Műnz-, Maass> und Gewichtkunde.
Güns, 1834. 31. 1.) szerint a prágai márka 254 g; később (Noback
id. m.) 255-7382 g-ra emelkedett. V o i g t (Beschreibung d. bisher be-
kamiten Böhmischer Münzen« III. Prag, 1774. 4. 1.) adata, a mely szerint
1 bécsi márka = 1 prágai m. -f* ^ l^t -f 1 ^^^^ + ^^U d^^> tehát
76 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A régi marva márka (marca ponderis Moravici, pon-
deris Brunnensis) ^ súlyának meghatározására azok a XIV.
századi oklevelek njmjtanak támaszpontot, a melyekben
prágai súlyú és morva súlyú garasmárkákról van szó. Ezek
szerint a prágai és morva márka arányát 56 : 64-re kellene
tennünk,* a mi a 253-14 g-os prágai súlylyal egy 289-30
grammos márkasúlyra vezetne.
Tudjuk azonban^ hogy Morvaországban kezdetben
nem 64 garast, hanem csak 624 számítottak egy (morva)
márkára/ s ezt a számítási módot csak a gyakoriati czél-
szerűség kedvéért cserélték fel a súlyrendszerben is érvé-
nyes négyes számrendszemek megfelelő 64 garasos szá-
mítási móddal.^ Világos tehát, hogy a két márka súlyaránya
1 prágai márka : 1 morva márka = 56 : 62
volt, tehát
1 morva márka = ^jr,^ prágai márka = 280*2621 g.
Ez a siíly nem egyéb, mint a később bécsi márka
néven ismert súlymérték. Morvaországban tehát — évszá-
zadokkal a Habsburgok uralma előtt — a bécsi márkával
azonos súlyú régi morva márka volt használatban. A bécsi
márkával végzett számításaink eredményeit figyelembe véve,
fel kell vennünk, hogy
1 morva márka = 280'61462S g
volt. *
1 prágai márka = -257 g, téves s azon alapszik, hogy Prágában a
254 g-os márka mellett egy 514 g-os font volt használatban. (Littro w
id. m. 31. 1., Noback id. h. 977. 1.) Ennek a fontnak fele volt 257 g.
» 1263 : Cod. d. Morav. m. 356. L ; 1276 : Cod. d. Morav. IV. 168. 1.
' yMarca grossomm Pragensium ad pondus Pragense, 56 grossos
pro marca compuUndo." 1307: Emler. Reg. II. 013., 921., 928.; 1309:
n. 957. 1. stb. .Marca grossorum Pragensium ad pondus Maravicum,
64 grossos computando pro marca.* 1307 : Cod. d. Morav. VI. 4. 1. —
1317: VI. 86. 1. stb.
' 1303: ySexaginta grossorum Pragensium et duorum pro una
marca currencium*. Cod. d. Morav. V. 166. 1. és Emler. Reg. II. 852. 1.
* V. ö. a II. rósz 11. fejezetét.
* A XIX. században 1 morva font = 559967 g, a mi 279-983
grammos márkasúlyt ad. (V. ö. Noback id. m. 170. 1. és Muffat
id. h. XU. 122. 1.)
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 77
I
A régi tiroli márka súlyára Luschin közöl néhány
XV. századi egyenletet Ezek szerint:
1429: 754 bécsi márka + 7Ví lat = 831 tiroli márka
+ 12V> lat.
1451 : 6444 bécsi márka + 13V> lat = 7156 tiroli
márka + Wk lat.
1453: 18Vt bécsi lat = 20^/t tiroli lat.
1478: 12016 bécsi márka + UVí lat =« 13267 tiroli
márka + 3 lat
1479: 10433 bécsi márka + 14V* lat= 11492 tiroli
márka + 3 lat.
1480: 5448 bécsi márka + 12Vs lat = 6006 tiroli
márka + 3 lat.*
A bécsi márka 280*614625 g-os súlyával
l tiroli márka -= 1. 25453322 g
2. 252-69536 ,
3. 253-23758 «
4. 254-16592 ,
5. 254-77392 „
6. 254-57088 ,
Középszámmal véve
1 HroU mdrka = »S3^961ée g,
A salzburgi márkáról a salzburgi 1283. évi pápai
tizedjegyzék nyújt felvilágosítást
568 bécsi márka — 3 lat = 621 salzbuiigi márka
287Ví bécsi márka + íVs lat — 1 quint = 314V>
salzbuigi márka^'
^Luschin id. h. 255. 1. Az ott közölt hetedik egyenletben, a
mely szerint SVg bécsi márka &= A^lt tiroli márka, sajtóhiba van, mint
Luschin eredménye mutatja.
* „Argenti ... ad pondus Wiennense marce DLXVÜI minus loto-
nibus ÜL, que faciunt in pondere Salzburgensi DCXXI.* — .Argenti ad
pondus Wiennensem CCLXXXVII et média et loto L et medius minus
1 quintone, que fac(iunt) Salzburgensis ponderis marcas CCCXIV et
mediam." Stexnherz id. m. 71, 72. 1.
78 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a mi a salzburgi márka súlyául 256*58051, illetve 256*5934
grammot ad. Középszámmal véve
1 saluburgi márka = 256^08696 g.^
A 253— 256VS g közt váltakozó súlyú prágai, salz-
burgi és tiroli márkák eredetükben minden valószínűség
szerint troyesi súlyok. Szokatlanul magas súlyuk magya-
rázatát egy régi német súlymérték adhatja. Több délnémet
és svájczi városban kereskedelmi súlyul egy 509 — 514 g-os
súlyfont volt még a XVIII — XIX. században is használatos/
A troyesi márka nyilván e régi helyi font feléhez viszonyítva
emelkedett 253 — 256 5 g-os súlyra.
Karinthiában, a XIII. században nálunk is nevezetes
szerepet játszott friesachi dénárok hazájában, 1286'ig a
friesachi márka volt a pénzverés alapsúlya.'
A friesachi márka súlyának m^állapításához a helyes
utat Luschin mutatta meg, a mikor a flgyelníet felhívta a
„Fünfvierdunger^'-nek nevezett friesachi dénárokra. Szá-
mításai azonban, valamint eredménye, mely szerint a
friesachi márka súlya 231*048 g lett volna, tévedésen ala-
pulnak.*
A forrásadatok helyes megértése végett előre kell
bocsátanunk, hogy Friesachban és általában a mai déli
^ Luschin (id. h. 255. 1.) felemlíti, hogy Selsburgban még
1832-ben is használatban volt egy 512*6 g-os font
' Schoapp adatai sxerínt a XVIII. szádadban Nürnbergben,
Frankfurtban, Lipcsében, Zürichben s más német városokban egy 509*1947
grammos font volt mint kereskedelmi súly használatban. V. ö. as I. füg-
geléket. Prágában a XIX. században 514*334, Salzburgban 512*6 g-os
fontokat használUk. N o b a c k id. m. 977. 1. L u s c h i n id. h. 255. 1.
' ^Pandus Prisacense*' , Először 1212-ben. Mon. Carinth. I. 335.,
398., 403., U. 45., IV. 344., 638. stb. 1.
*• Luschin (id. h. 258, 261. 1.) egy hibás oUevéleditio ali4)ján
a bécsi és friesachi márka állítólagos 290 : 245 arányát teszi számítása
alapjául Az idézett oklevélben azonban nem 290, hanem 245 dénárról
(„talentum et quinque denarii* és nem .talentum et quinquaginta denarii"-
ról) van szó.. Az 1244. évi oklevél helyes szövege: Mon. Carinth. IV.
313. 1. — S c h á f e r id. m. (Vatikanische QueUen. 11.) 43.* 1. nem tudom
mi alapon, 264*45 g-ra teszi a friesachi márka súlyát.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 79
osztrák tartományokban a XII — XIII. században egy 160
denáros számftási márka volt divatban.^
1207., 1212. és 1245. évi forrásokból kitűnik, hogy ez
időből Friesachban olyan dénárok is voltak forgalomban,
a melyekből 5 számítási fertő, vagyis — (1 márka »») 4 fertő
160 dénár lévén — 200 darab ért 1 friesachi márka tiszta
ezüstöt.* E dénárok neve „ötfertós* (fünfvierdimger) dénár
volt, szemben az ugyanez időben már verni kezdett köny-
nyebb dénárokkal, a melyekből 245 ért egy márka ezüstöt.
Wolfger utiszámadásainak 1203 — 1204. évi pénzváltási
adatai szerint
1 friesachi dénár = 7 bolognai dénár.
A bolognai dénár szinezüst-értékét Wolfger adatai nyo-
mán 0*161 g*nak találtuk, tehát a friesachi finomsiilya
ri27 g lett volna. ^ Ez adat alapján:
200 friesachi dénár = 225'4 g színezüst,
tehát a friesachi márka súlya 225'4 g lett volna.
A XIII. század második felében a friesachi pénzverő-
házban könnyebb pénzlábra tértek át.
1257-ben — két oklevél szerint is* —
1 friesachi márka = 272 dénár.
^ Wolfger 1203— 1204. évi ssámadásaiban : .marca dim. hoc sünt
mod. siL n.*, .marc L h. stint mod. siL ím.", «XX. den. h. dim. mod.
sU.*, vagyis 1 márka = 8 X 20 dénár = 160 dénár. Zingerle id.
m. 61—62. 1. V. ö. még as 1283. évi sakburgi ssámadásokat : Stein-
h e r s id. m. 58. s köv. 1. és Luschin (Geschicfate d. Stadt Wien.
U/2. 753. 1.) megjegyséseit a 160 denáros számítási márkáról.
* 1207 : ,2850 marcas Frisacensis monete et tales debent esse
denarii, quod V ferifonesj valeant unam marcam puri argenti* ; 1212 :
^solvente VI. marcas examinati argenti ad pondus pttblieum Frisacense*
. . . „dedenmt eidem Ulrico XXX. marcas denarionim monete publice,
qui vánfvArdmngere dicnntur* ; 1245 : ^pro XX marcis Frisacensinm mo-
nete, quorum fciiones quinque marcam faciunt in argenti ponderis Frisa-
censis." Mon. Carínth. IV. 42., I. 385—336., n. 36. L
' V. ö. számadásainkat a III. függelékben.
* 1257 : ,pro viginti marcis argenti ad pondus Frisacense seu
triginta quatuor marcis denarionim tantumdem valentibus." (Mon. Car.
IV. 500. és Z ah n: Steier. Ub. IIL 319., 323 1.) azaz: 20 márka = 5440
dénár. Az oklevél nem tiszta ezüst, hanem egyszerűen ezüst márkáról szól.
«0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Ez a pénzláb volt érvényben 1286-ig, a mikor Mein-
hard karinthiai berezeg és Rudolf salzbuigi érsek a régi
súly kiküszöbölésével a 280*614625 g-K>s bécsi márkát tették
Friesachban pénzverési alapsúlylyá és az új márkából 340
dénárt verettek. ' Tehát
1 bécsi márka = 340 friesachí deriár.
Az el6z6 egyenlettel arányba állítva:
1 bécsi márka : 1 friesachi márka = 340 : 272,
tehát
1 friesachi márka ~ 2244917 g. *
Ez a súly — a mely egyébként csekély eltéréssel
fedi a ,fünfvierdunger"-ek finomsúlyából nyert 225*4 g-os
eredményt — azonos a régi müncheni márka súlyával.
A lengyel vagy krakói márka súlyára több egyenlet
áll a forrásokban rendelkezésünkre.
XIII. század: Beham Albertnél:
51 regensburgi márka »» 64 lengyel márka.'
A regensbuifpi márka 245*53779 g-os súlyával:
1 lengyel márka = 1 9566292 g.
1308: Gentilis bíbomok tizedkönyve szerint:
310 pápai márka <= 348^4 krakói márka.*
^ Schwind-Dopsch 141. 1.: .monetarii nostri de Saaeto
AHto et Volchanmtfcht el Frísaóeiises in monetis nostris verő Wietmensi
fomdert uti debent* . . . ,de marca argenti denarionmi marce dne et
viginti demttii cndi debent".
' V. ö. a IL réss 7. fejesetét.
' ^Nota marcham polononim esse mioorem pondere Ratisponensi
tribus lothonibus et quintino* (tebát 64 lengyel quentch. ss 51 regens-
burgi qnentchen). Albert von Beham... Hgg. von Dr. Const«
Höfler. BibUothek d. Litter. Vereins in Stuttgart XVI. Stuttgart, 1847.
XXXm. lap.
*" ^marchi 310 ,'del ari. al peso di corte di Roma, cfae vaglono
marchi 348 e 8 fortone di fine ariento al peso di Cracovia*. Mon. Vat
Ser. 1/2. 460. 1.
BAJOR, OSZTRÁK, CSEH ÉS LENGYEL MÁRKASÚLYOK 8 1
A pápai márkát — Pegolotti adatai alapján — 223-3607
g-nak véve feP
1 krakói márka = 198 54284 g.
1330: A vatikáni irattár adatai szerint:
10 krakói márka = 8 avignoni márka + 2 uncia + 16 dénár. ^
Az avignoni márkát — Pegolotti alapján — 234" 1564
g-ban véve fel'
1 krakói márka = 195 52059 g.
1526: Copemicus szerint:
55 magyar arany = 1 márka.*
A magyar aranynak átlagos súlya e korban 3*54 g^
lévén,
1 lengyel márka = 194' 7 g.
Az V09 márkának megfelelő 3*55 g-os törvényes ki-
verési súlylyal:
1 lengyel márka = 19525 g.
> Ld. I. Függelék.
* Reg. Secr. Vaticani. 115. f. 361. idézi S c h a f e r (id. m. 43.» 1 ).
' Ld. I. függelék. Megjegyzendő, hogy Avignonban 1 márka =
8 uncia =160 dénár.
* ^Floreni ungaríci CX justi et aequalis ponderis, per grana vide-
licet LXXII. implent Hbram unam ; libram semper intelligo, quae continet
marchas dnas ponderis.* Idézi Salamon Ferencz: Budapest törté-
nete. III. 143. 1. Ugyanő vette először észre, hogy ez adat a krakói már-
kira vonatkozik.
* Az egykorú magyar arany súlyáról : Kováts Ferencz:
Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1452—1460 közt. (M. G. T. Sz. VII.
1900.) 390— 393. 1. — Se halk: Der Münzfuss d. Wiener Pfennigé in
d. J. 1424— 1480Í (Num. Zeitschr. XII. 1880.) 196. 1. — Salamon
Ferencz id. m. III. 127. 1. — Győrik Márton: A pozsonyi
lycenm éremtárának katalógusa. II. Pozsony, 1895. 23—38. 1. — Har-
sányt Pál (Adatok a C. N. H. Hl. kötetéhez. N. Kőzi. 1914. 43. 1.
és 1915. 42—46. 1.) I. Ferdinánd 43 drb aranyának súlyát 3-44— 358 g nak.
Uűálta. Összsúly: 152*22 g. Átlag: 3*54 g.
Hóman: Magyar pénztörténet. d
82 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1722: Schoapp adatai szerint:
1 krákói márka = 195' 1293 g."^
A források 1947— 198-54 g-ra teszik a krakói (len-
gyel) márka súlyát. Az összes eredmények középszámával
1 krakói márka = 19S^ g.^
> V. ö. az I. Függeléket
' Noback szerint a XIX. században 108*9 g volt a krakói
márka, a mi Gentilis számításával egyezik (id. m. 450. 1.). — Salamon
F e r e n c z másik adata, mely szerint a lengyel márka a kölninek * ,-e
lett volna, a varsói márkára vonatkozik, mint az az eredeti forrásból
kitűnik. (Ld. Muffat id. h. XU. 132. 1) A vmnói márka e szerint
200-017 g volt
NEGYEDIK FEJEZET.
SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A
RAVENNAI OKLEVÉL.
Történeti és numismatikai irodalmunkban általánosan
elfogadott nézet, hogy hazánkban már Szent István korá-
ban a későbbi, kb. 245 g-os budai vagy magyar márka
volt mint pénzverést súly használatban.^ E feltevés annál
tetszetősebbnek látszott, mert Regensburgban, a honnét
— mint alább látni fogjuk — Szent István pénzveréséhez
a mintát vette s a honnét minden valószínűség szerint
munkásait is hozatta, a középkorban a budai márkával
azonos súlymérték honosodott meg.
Szent István azonban pénzeivel és pénzverőivel együtt
a máriasúlyt nem vehette át Regensburgból, mert az ö
uralkodása idején a márkasúly nemcsak Regensburgban,
hanem — mint láttuk — egész Németországban, sőt 1026
előtt az egész continensen ismeretlen volt^ a távoli Skandi-
náviát kivéve.
^ Schoenvisner: Notitia Huog. rei Numariae. Budae, 1801.
155 — 156. L — Végh Ödön: A nyugati és keleti érmészet befolyása
Magyarország énnéssetére. Pest, 1867. 13—16.1. — Finály Henrik:
A régi magyar súlymérték. (Erd. Mús. Egyl. Évk. IV.) Kolozsvár, 1868.
62—71.1. — Ereky Alfonz: Mérték-, pénz- és súlyisme. 1881.
158—159. 1. — Salamon Ferencz: Budapest története, m. 182—
145. 1. — Belházy János: A régi magyar pénzverési súlymérték.
Selmeczbánya, 1889. 1 — 55. 1. — Pauler Gyula: A magyar nemzet
története az Arpádházi királyok alatt 2. kiad. Budapest, 1899. 406—407. 1.
— Kováts Ferencz: Pénztörténet. (Magyar Közgazd. Lexikon. III.
204. L) — Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok
idején. Budapest, 1912. 10., 22. 1. stb.
84 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A márka 1045-ben tűnik fel Németország területén,
Kölnben s innét kiindulva terjedt el a XI. század végén,
illetve a XII. század első felében kelet felé.
A XII. századi regensburgi oklevelekben gyakran talál-
kozunk a font (libra és talentum) említésével, de a márkára
csak 1250b61 találtam adatot.^
Magában Francziaországban — a honnét az összes
240 — 249 g-os úgynevezett troyesi súlyok származnak —
először 1070 után találkozunk a márkával.
A dolgok ily állása mellett nagyon merész az az
állítás, mintha Szent István pénzverési súlymértéke a márka
lett volna, hacsak egykorú és teljes hitelű forrásokkal iga-
zolni nem tudjuk.
XI. századi forrásaink közül a törvények sem a fon-
tot, sem a márkát nem ismerik. Az oklevelekben — hamis-
ban és valódiban egyaránt — font-han (libra) fejezik ki a
poena összegét.^
Á márkát csak három XI. századi oklevelünk említi.
Szent Istvánnak bakonybéli és ravennai, továbbá Szent
Lászlónak somogyvári alapítólevele.'
E három oklevél egyike, a bakonybéli alapítólevél, a
pannonhalmi nyomán a XIII. században készült kétségtelen
hamisítvány.*' Szent László királynak 1091. évi somogyvári
alapítólevele pedig nem a magyar cancellaría terméke.
^ Regensburger Urkundenbuch. I. München, 1912. (Monumenta
Boica. LIII. Bd.) 38. 1.
' Szeui István, veszprémi oki. : ,8000 Ubrarum aari* ; pécsi :
,100 libras auri'* ; pécsváradi: ,100 libras auri* ; pannonbaimi: ,100
libras auri* ; zalavárí 1019: ,50 libras aurí* ; zalavárí 1024: ,50 libras
aurí*. /. András, tihanyi 1055 : ^XII libras aurí* ; /. Géza, garamszent-
benedeki 1075: »aurí libras millc''. — Karácsonyi János: Szent
István oklevelei. Budapest, 1891. — Krdélyi László: A tihanyi
apátság kritikus oklevelei. Budapest, 1906. 30. 1. és Kn. M. I. 60. L
' 103 7, bakonybéli: ,20 marcas aurí*; ravennai: .25 marchas
puri argenti' ; Í09U somogyvári: ,quinquaginta marchas cocti aurí*.
— Karácsonyi id. m. cs Századok, 1906. 405. 1.
^ Fejérpata ky László: A királyi kanczelláría az Árpádok
korában. Budapest, 1892. 16. 1. — Karácsonyi id. m. 134 — 145. 1.
— Pauler id. m. IL 587. 1. —Erdélyi László: A bakonybéU
apátság árpádkorí oklevelei. (M. G. T. Sz. X. 1903. 198—209. 1.)
SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL 85
A XI. század második felében nálunk dívó gyakorlatnak
megfelelően maga a megadományozott szerzet íratta az ok-
levelet A király csak megpecsételte. írója egy Odilo saínt-
gillesí apát kíséretéhez tartozó franczia szerzetes volt.^ Ez
oklevél alapján semmi következtetést sem vonhatunk a
márka magyarországi használatára nézve, legfeljebb annyit,
hogy a XI. század utolsó évtizedében már nem volt isme-
retlen.
Az egyedüli forrás tehát, a mely hazánkban 1 09 1 előtt
márkáról szól, Szent István király ravennai adománylevele.
Kérdés már most, bir-e ennek az irodalomban eddig kétség-
telen hitelűnek elismert oklevélnek szövege a hitelességnek
oly eclatans criteriumaival, hogy — szemben az összes
európai forrásokkal — ennek alapján a márkasiílynak a
continensen s különösen Magyarországon a XI. század első
felében való használatára következtetést vonhassunk? E kér-
désre mindan habozás nélkfU tagadólag kell válaszolnunk.
A ravennai adománylevél, a melyben István király
évi 25 márka ezüst fizetését ígéri az általa alapított és
Gellért marosi püspök által felszentelt ravennai egyháznak,
sem eredetiben, sem hiteles átiratban nem ismeretes.
Az oklevél kiadói, Stilting,* Pray,* Katona* és Fan-
tuzzi ^ egyaránt Hieronymus Rubaeus ,Historiarum Raven*
natum líbrí X.* ez. művére hivatkoznak. Rubaeus e művé-
nek elsőy 1572-iki kiadásában még nem közölte az okleve-
let, csak pár sorban írta le az alapítás és adomány törté-
netét' Művének bővített és hosszabb czímmel megjelent,
^ Baumgarten Ferencz: A saint-gUlesi apátság össcekötte-
tései Magyarorssággal. (Ssácadok, 1906.) 395—399. 1.
' Vita S. Stephani. Jaurini, 1747. 123—124. 1.
' Annales regum Hungáriáé. I. Vindobonae, 1763. 41. |.
« História Critica. I. 432. L Fejér Pray nyomán. Karácsonyi
pedig Fejár nyomán tettéle közzé.
* Conte Marco F a n t u z z i : Monumenti Ravennati de' secoli di
messo. V. Venezia, 1803. 246. 1. 966. évszám alatt közli.
* Hieronymi R u b a e i Historianim Ravennatom libri decem. Véne-
His, 1572. A 935. és 981. évek eseményei közt így írja le az aliq)ttást:
,ln agro Ravennati hoc tempore D. Petri ad Vincula templum ac domus
« D. Stephano Ungarorum Rege extmitar, consecratur a Gerardo Móri-
86 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1603. évi kiadásában adja először az oklevél szövegét, még
pedig az összes többi kiadásba átment, de Horváth Míhálytól
már kifogásolt és kijavitott szöveghibákkal. ^ Ugyané műből
ismeretes IV. Bélának ifjabb király korából származó, 1233.
évi oklevele,' a melyben hozzájárul apjának Szent István
mondott adományát megerősítő , aranypecsétes* kiváltság-
leveléhez, a nélkül, hogy akár IL András, akái* Szent István
oklevelét átírná. II. András oklevele mindmáig ismeretlen.
A Szent István-féle adománylevelet a Béla-féle ok-
levéllel való összehasonlítása alapján mai formájában Szent
István oklevelének el nem ismerhetjük.
Béla 1 233-ban nemcsak hog>' nem írja át Szent Istvá n
oklevelét, a mit ilyennek ismeretében nem igen mulasztott
volna el, de még czélzást sem tesz arra, mintha ily oklevél
létezéséről tudomása volna. Mindössze azt mondja, hogy
, atyánk, András Úr, Magyarország dicső királya, Szent
Istvánnak, Magyarország királyának adományát és kegyes
alapítványát^ a melyet a ravennai földön levő vasas Szent
Péter egyháza részére tett . . . érvényesnek és igaznak taló^
(ratum et firmum habuerit) és kiváltságlevelét (privilégium
suum^ tehát Andrásét) aranypecséttel (bulla) megerősítette "".
Ehhez a dicséretes alapítványhoz apja kértére Béla is hozzá,'
járult. Szent István oklevelét tehát sem András, sem Béla
nem említik, csak az adomány és alapítvány érvényességét
ismerték el oklevelükben.
Nem ismerhette Béla a Rubaeusnál közölt Szent István-
féle oklevelet azért sem, mert annak egyik leglényegesebb
pontját mellőzi. Az állítólagos Szent István-féle oklevél az
egyházalapítás és alapítvány egyik főczéljául a Rómába
siensi episcopo ac mortjrre ; adiecit Rex sanctus proventus, quibus non
solum monachi, ibidem ab se constituti, alerentur, sed sappeditaretur
etiam victus Ungarís omnibus, religionis causa Romám proficiscentíbus*.
(226-217. 1.)
^ Italicarum et Ravennatum historíanim libri XL Venetiis, 1603*
(újra kiadva: Tíusaurus antiquitatwn et historíanim Italiae. Opera et
studio Jo. G. G r a e V i i. Cum praef. P. Burmanni. Tom. VII. pars. 1 .
Lugduni Batovonim, 1722. 249. hasáb).
* U. o. 389. hasáb és Fejér Cod. d. in/2. 364. 1.
SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL
87
utazó magyarok és királyi követek eUátását jelöli meg.
Béla viszont erről mit sem mond. Mindenesetre feltűnő,
hogy a megerősítő oklevél éppen az egyik főczél megemlí-
tését mellőzze.
A Szent István-féle oklevél iránt táplált gyanúnkat
fokozza az egyház alapításáról szóló rész. Béla oklevele
jszerint , Szent István ... a Gellért marosi püspök tanácsára,
Vasas Szent Péter tiszteletére, ugyanannak a Szentnek segii-
ségévelf Ravenna földén alapított egylxáz* javára teszi ala-
pítványát. Viszont az állítólagos István-féle oklevél szerint
.István ... a monostort, saját segítségével (per adjutorium
nostrum), GeUért marosi ptispök tanácsára Romanus, ravennai
herczeggel együtt alapította".
A két szövegrész egymásmellé állítva így hangzik :
(Béla oklevele)
.statútum S. Stephani, re-
gis Hungarie, quod fece-
rat ecclesie S. Petri ad
vincula . . . per adiutorium
eiusdem sancti . . . con-
structe*
(István oklevele)
sprefatum monasterium ve-
strum, per adiutorium no-
struni , . . construi feci-
mus
Rendkívül különös, hogy valaki, legyen az bár király
és később szent, saját magát hívja segítségül egy monostor
alapításához.
Nem lehet kétségünk abban, hogy az István-féle okle-
vélnek e különösen hangzó része Béla oklevelének félre-
értésén alapul, tehát az egész oklevél ez utóbbinak mintául
vételével készUt hamisítvány. A hamisító — két szentről
lévén szó — Szent Istvánra vonatkoztatta az „adiutorium
eiusdem sancti" kifejezést és felépíttette a ravennai monos-
tort Szent Istvánnal, » saját magának "^ segítségül hívása
mellett. A mi a hamisítás korát illeti, ha ugyan nem maga
Rubaeus compilálta a Béla-féle oklevélből és a ravennai
egyház hagyományaiból, legkorábban a XIV. századra
tehető. Egyes kifejezései, mint „motu proprio*, ,caritative
tractare"" és záradékában a Magyarországon ismeretien
88 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ncameraríus'' említése, XIV. és XV. századi pápai okleve-
lek stílusára emlékeztetnek.^
Adott-e ki Szent István egyáltalában oklevelet a raven-
nai egyháznak tett adományáról, nyílt ^kérdés marad. Való-
színűnek tartom azonban, hogy nem és hogy a ravennai
monostor II. Andrásig »sola traditio*^ alapján élvezett a
magyar királytól évi javadalmat.
A ravennai oklevél tehát semmiesetre sem tekinthető
egykorú, hiteles forrásnak a márka XI. századi használatát
illetőleg. Egyébként már maga a márkasúlynak — Európa
összes forrásaitól elszigetelten való — említése is megren-
dítené ez oklevél hitelét, ha más okunk nem is volna a
hitelesség kétségbevonására.
Mindezeket figyelembe véve, megállapíthatjuk, hogy
a főni (libra) — habár csak az oklevelek és sajnos, túl-
nyomó részben hamis oklevelek formuláris részében említ-
tetik — ismeretes volt hazánkban a XI. században. Viszont
a márkát először 1091-ben, akkor is idegen, francziaországi
ember által írt oklevélben, említik.
Szent István korában hazánkban is, mint Német-,
Francziaországban és Itáliában, a font volt használatban,
mint súlymérték. Arra nézve, hogy melyik font volt a
magyar pénzverés alapsúlya, positiv forrásadattal nem ren-
delkezünk.
Tekintettel arra, hogy Szent István pénzveréséhez —
mint alább látni fogjuk — a regensburgi pénzverést vette
mintául, a legnagyobb valószínűséggel az a feltevés bír,
hogy pénzverési alapsúlyul is az ott használt pénzverési
súly mértéket alkalmazta.* Teljes bizonyossággal azonban
az sem állapítható meg, hogy Regensburgban minő súly-
mérték volt a X. század végén a pénzverés alapsúlya.
II. Henrik bajor berezegnek, István apósának és a
mintául vett regensburgi pénzek verőjének pénzverése a
^ Erre a körülményre Eckhart Ferencz barátom volt szíves
íigyelmeztetni.
' Ez a helyes feltevés volt alapja a régebbi tudósok álláspontjá-
nak is, a mikor a regensburgi márka átvételéről szóltak.
SZENT ISTVÁN FONTJA ÉS A RAVENNAI OKLEVÉL 89
Karoling-pénzrendszer hajtása volt. Pénzeinek sülya meg-
közelíti a jó Karoling-dénárok súlyát s ezért több mint való-
színű, hogy pénzverésének alapsúlya is a 408 g-os Karo-
ling-font volt.^ Ha e feltevés helyes, úgy — bár hang-
súlyozom, hogy ez csak feltevés — valószínűnek kell tar-
tanunk^ hogy a XL századi magyar pénzverés alapsMya
is a 408 g'OS Karoling-font volt.
^ n. Henrik pénzveréséről a IL rész L fejezetében szólunk.
ÖTÖDIK FEJEZET.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK.
A magyar források közül — mint már említettük —
elsőnek Szent László 1091. évi oklevelében fordul elő a
fftárkaf mint érczsúly- mérték. Ez oklevél írója franczia
szerzetes volt, a ki Odilo saint-gillesi apát rendeletére fog-
lalta írásba László király adományát a saint-gillesi monostor
leányegyháza, Somogyvár számára.^ A márka legközelebbi
említése lléöból való és ez időtől kezdve folytonosan sze-
repel forrásainkban a marca^marca argenti és marcaauri^
A márka nemcsak mint a nyersércz, hanem mint más
tárgyak mérésére szolgáló súlymérték is kiszorította a fon-
tot.' A fonty mely a XII. század első felében még általá-
nosan használatos/ 1 150. óta nem fordul elő forrásainkban.^
> V. ö. Baumgarten id. ért. (Századok, 1906.) 397—398. és 405. U
^ 1Í46 : vterram arabilem lül-or marcis emptam* ; [1151 k.] :
„quadraginta ei marcas argenti examinatissimi* . . . ,,viginti marcas" ;
[1141—1161] : ,anam marcam argenti* ; 1175: .decem marcas auri* ;
1181: ,CXX marcis*; 1183: ,in viginti marcis argenü* ; [1184—1188]:
,dec«m marcarum" ; 1185 : ,ceatum marcas argenti* ; 1193 : ,60 marca-
rum*; 1190 körül (tévesen : 1194): ,CCC marcas argenti" ; 1198: .quadrin-
gentas etiam marcas argenti*. Ph. I. 599., 600., Smiö. IL 140., 193., 303.,.
F. n. 199., W. XI. 47., 67., Kn. M. I. 128., 146., Mon. Vesprim. I. 5. L
— Csehországban, a hol egy pápai oklevél már 1074-ben említi a márkát,.
1130 éia folytonos a márka használata. V. ö. Cod. d. Boham. I. 76. és 112. L
* 1152: .anream cathenam 7 marcis ponderantem* ; ií^í;scutei-
lam argenteam et cifum cum copertorie, ponderantes mi-or marcas*.
Ph. I. 601., Vm. 277. 1.
* 1138: Smiö. II. 47.; 1146: Ph. I. 599.; 1150: Ph, I. 600. 1.
* A bormonostori apátság m. Béla*féle hamis oklevelében (1195 :)
,CCC Ubras* W. XI. 59. 1. m. Béla állítólagos oklevele Domokos báa
1194-iki alapítólevelét erősiti meg. Az alapítólevél azonban ,300 már*
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 9 1
A XII. század második felében tehát a márkasúly
végleg meghonosodott hazánkban. Arról, hogy melyik
márka- typus volt használatban, XII. századi forrásaink
semmi értesítést sem tartalmaznak. A későbbi forrásokban
is többnyíre minden közelebbi meghatározás nélkül marca,^
marca argenii,* marca aurij^ marca cerae^ fordul elő.
Az a régebbi nézet, mely szerint már e korban a hudai
márka néven ismert súlymérték lett volna használatban,
azon a téves feltevésen alapult, hogy Szent István a regens-
burgi márkát honosította meg. A budai {vagy budavári)
márkát hiteles forrás először 1271 ben ^ említi és csak
1297 óta szerepel folytonosan.^
káról* szól (W. XI. 57. 1.) és éppen a Itbra szóból következtetve, való-
színűnek tartom, hogy az 1 195. évi oklevél a XIII. században Ausztriában
I a heiligenkreuzi zárdában — Borsmonostora anyaegyházában — készült
' Az oklevelet Szentpétery Imre is hamisnak találta a borsmonostori
oklevelek vizsgálata közben. (A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei.
Bodapest, 1016. 7 — 15. 1.) A két oklevél érdekes, de az egyik hamis
lévén, meddő vitára adott alkalmat Pauler és Kropf közt. (M. G.
T. Sz. 1899.) A dalmát súly- és pénzrendszert visszatükröző 1207 és
1226. évi oklevelek (Smid. m. 70. és 259. 1) /H>tfiia-formuIája nem tekint-
hető magyarnak. — Dalmácziában a font állandóan használatos volt. V. ö.
a II. rész 9. fejezetét.
* Ph. VIU. 278., I. 617., 627., 634.; H. O. VUI. 13., 19.; Kn. M.
237., 280., 446., 548., n. 180. ; TK. Civ. I. 10., 12., Zalai oki. I. 23..
Tcmesi oki. I. 4., Kubinyi I. 16., 87., 120., 173. 1. sih,
« Kn. M. I. 185., 238., 457., 588., H. 322. ; H. O. VI. 12., 174.,
347.; Bánffy. L 2.; Smié. III. 294., IV. 191., 418.; H. oki. 14., 76.;
W. IV. 249.; Apponyi. L 3. 1. sth.
» W. n. 278., XI. 94., H. O. \TI. 83., F. Vn/2. 46. sth,
* H. O. VI. 9. ; Kn. M. I. 576. ; BL 391. ; F. V 2. 369. 1.
* Í22L V, István, Báidosy. 109. L Belus comes 1201. évi oklevele
(F. VII/4. 71. L) gr. Kemény József durva hamisításai közül való (v. ö.
Karácsonyi. Hamis oki. 12. 1.), a F. II. 422. L 1203. évszámmal közölt
oklevél pedig 1303Ai6\ való, mint azt Zimm.—Wemer. I. 227. 1. helye-
sen közli. Már Salamon Ferencz kiemelte (Budapest Története. III.
139. 1.), hogy 1271 előtt budai márkáról mit sem tudnak forrásaink.
Vele szemben Belházy (id. m. 54. 1.) a fenti 1303. évi és a hamis
1201. évi oklevelekre hivatkpzik.
* ^Marca argenii ponderis Bndensis (cum pondere Budensi v.
ad pondus Budense)' : 1297. IIL András: Kn. M. II. 418.; (1297. k.)
Váradi konv. : Zichy I. 88. ; 1300. Váci kápt. : W. V. 262. ; 1303.
92 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Sokkal előbb találkozunk forrásainkban más márkákkal.
A XUL század első feléből származó pápai oklevelek gyakran
emlegetik a „magyar márkái" (marcaad pondus Hungáriáé).^
1224-ben és 1426-ban találkozunk „Béla király márkájával".*
Egyazon súlyt kell értenünk az erdélyi forrásokban
„szebeni márka" (marca ponderis Scibiniensis),' ngyi^l^-
fehérvári márka*" (ponderis Albensis)/ erdélyi vagy sebesi
márka (p. Transilvani),* radnai márka (p. de Rodna),*
heszterczei márka (p. Bystriciensis),^ kolozsvári márka (p.
de Cluswar) ® néven előforduló márkák alatt. Az erdélyi
márkát egyes erdélyi oklevelek helyi márka (m. ponderis
terrestris) -^ vagy közönséges márka (communis ponderis) ^*
néven is említik.
Péter erdélyi püspök: ,cuin pondere nastro, scilicet Budensi', Zimm. —
Womer I. 227. (téves 1203. dátummal: F. H. 422.); Í308—Í31U Gen-
tüis bíboros : ^marchi ál peso di Bedoara*. Mon. Vat 1/2. 425. s köv. 1. —
1309: Zimm.— Wemer. I. 292.; 1311: F. VIII/1. 402.; 1312: F. Vm/l.
462.; 1317: Mon. Vesprim. H. 36.; 1317—1321. Rufinus de Civmio:
Mon. Vat. I/l. 14—21. 1.; 1321: ,cum Japide Budensi*. Anjou. I. 644.;
1330: Zimm.— Womer. I. 435.; 1^^2: Anjou. 11. 610. 1.; 1333: Aiyou.
III. 39. ; 1334 : Zichy. I. 423. ; 1341 : Zimm.— Wemer. I. 515. 1. stb.
> [1192:] ad pondus Hungáriáé (XIII. századi kés betoldása).
Muratori. Antiquitates Italicae medii aevi. V. Mediolani, 1741., 874.
hasáb. — 1232 : Theiner. Hung. I. 105. ; 1233 : TK. Ep. I. 73. ; 1252 :
F. IV/2. 130.; 1253: W. II. 241.; 1254: Kn. M. I. 416., 417.; 1263:
W. in. 68. 1.
• 1224 : Zimm.— Wemer. 1. 34. ; 1393 : U. o. ffl. 57. ; 1426 : Bder,
Jos. Car. De initiis juribusque primaevis Saxonum. Viennae, 1792. 217. 1.
» 1224 : Zimm.— Wemer. I. 34. ; 1318 : U. o. I. 332. ; 1332—
1337: Mon. Vat. I/l. 125.; 1341: Bánflfy. I. 112., 113. 1.
• 1329: I. Vm/3. 375.; 1332^1337: Mon. Vat I/l. 103., 106.,
117., 129., 143.; 1342: F. VHI/l. 603 (tévesen: 1316 dátummal).
^ 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 34—37.; 1328—1330: Zimm.—
Wemer. I. 421. ; 1330: U. ott. I. 434. ; 1332—1337: Mon. Vat. l/l. 137. 1.
• 1268: Teleky. L 8. 1.
' 1332—1337: Mon. Vat I/l. 92.. 101., 107—108., 113., 117. 1.
• 13S0: Bánffy. L 173. 1.
• 1274: .40 marcas cum iapide terrestrí". F. V/2. 606. (tévesen:
,0 lapid' van ^^cum Iapide* helyett!); 1283: Zimm. — Wemer. I. 145.;
i25r.- Zimm.— Wemer. I. 160.; 1295: Zimm.— Wemer. I. 198; 1331:
H. Oki. 202.; 1332—1337: Mon, Vat I/l. 137. 1.
»• (1330—1356 k.) ; Zimm.— Wemer. I. 440. 1.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 93
1264-ben tűnik fel a szepesi márka (niarca ponderis
Scepusiensis, Scipsiensis),* néha — szepesi oklevelekben
— helyi márka (m. ponderis terrestris) * néven. Valószínű-
leg azonos evvel az 1243-ban említett jászói márka ^ is.
1269-ben, illetve 1286-ban említtetnek a székesfehér-
vári márka (pondus Albense)^ és az esztergomi márka
(m. ponderis Strigoniensis). ^ Az ország nyugati határán —
főkép Pozsonyban — itt-ott bécsi márkát (m. ad pondus
Viennense)' vagy német márkát (pondus Theotonicale) ^
említenek a források.
Látjuk tehát, hogy hazánkban a XIII — XIV. század-
ban igen sokféle márkasűXy volt használatban, a mit a
nálunk járt pápai adószedők is megállapítottak.^
E sokféle, vagy legalább is más-más néven szereplő már-
kák pontos súlyának meghatározásához szükséges elsőnek
a budai márka, a későbbi XIV — XVIII. századi törvényes
magyar sülymérték nagyságának megállapítása. Csakis
ennek megtörténte után térhetünk át a korábban használt
márkasúlyokra.®
* 1264: H. O. VI. 125.; 1279: F. V/2. 599. ; 1280: F. V/3. 64.;
1293: F. VI/1. 245.; 1294: Wagner. 392.; 129S: .cum sUtera Scepu-
siensi*. F.VI/1. 374.; 1297: F. Vl/2. 118., Wagner. 445.; 1300: Weber.
2.; 1307: F. VUI/l. 244.; 1311: Wagner. 397.; 1313: Anjou. I. 294.;
1326: Wagner. 405*; 1416: .fertonem fini argenti antiqui ponderis
Scepusiensis", Weber. 20. 1.
* 1289: W. K. 517. 1.
' 1243, Albert Jászói prépost: „cum statera eiusdem civitatis*.
F. IV/1. 305. 1.
* 1269: Ph. X. 531.; 1328: Blagay. 106. 1.
* 1281-^1286: Mon. Vat. I/l. 10.; 1286: Kn. M. II. 211. 1. V. ö.
még F. lV/3. 9., 124—125. és 182. 1. az 1263-ról keltezett hamis német-
lipcsei okleveleket.
* 1309: F. Vffl/1. 621.; 13Í2 : F. VIII/1. 476. 1.
^ 1292 : W. X. 87. 1.
* 1281—1286. MutinaiGellért:,De regno Ungarie per diversa
pomdera'f 1332—1337, Berengár Jakab: ,,marchae autem diversi
numeri et ponderis sünt in regno Hungáriáé*, Mon. Vat. I/l. 1. és 401. 1.
* A magyarországi márkasúlyok meghatározásánál, sajnos, egy-
korú — Xn— Xm. századi — súlymértékek vagy an3rasúlyok nem állnak
rendélkazésűnkre. Múzeumaink és régiséggjrűjteményeink 6rei — az egy
Fínály Henri k-et kivéve, a ki 7 db Szebenben . talált bronz-súly-
94 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A BUDAI MÁRKA/
A budai, később a XVI. században ntagyar vagy
bányavárosi márka néven is ismert' súlymérték pontos
nagyságának megállapítására több egyenlet áll rendelke-
zésünkre. Ezek segítségével — tekintet nélkül az eddigi
eredményekre — újólag megállapítom a budai márka helyes
súlyát.
1308: Az első' súlymeghatározást Gentilis bíboros
számadáskönyvében találjuk. Gentilis Lengj'el- és Magyar-
ország területén szedte a pápai tizedet és a budai vagy
mértéket ismertetett (Krd. Múz. EgyL Évk. IV. 1867. 70. 1.) — nem igen
fordítottak figyelmet e metrologiai és pénztörténeti szempontból egyaránt
fontos kérdésre. Meggyőződésem, hogy a hazai gyűjtemények rendszeres
átkutatásával több régi súlymértéknek jöhetnénk nyomára, a melyek —
félreismerve — a régiségtárak értéktelenebb anyaga közé sorolva, az
elkallódás veszélyének vannak kitéve. Mindenesetre nagyon kívánatos
volna, ha legalább is a nagyobb városok, kereskedelmi központok, régi
pcnzverőhelyek múzeumait a régészek ily irányban átkutatnák s a kuta-
tás eredményéről a szaktudományt tájékoztatnák.
' A budai márka súlyának megállapítását elsőnek Fin ály Henrik
kísérelte meg. I. Béla denársúlyaiból és az erdélyi ^pisetum' -súlyból
250 g'ban vélte megáUapithatni (Brd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 68-^
71. 1.) — Utána, de az ő eredményeit nem ismerve, Luschin, a bécsi
és budai márka súlyviszonyából kiindulva, 246'204S5 g-ra, tette a budai
márka súlyát (Archív f. Ö. G. 1871. 252—253. L), később Muffatnak a
bécsi márkára vonatkozó eredményeit elfogadva, 245'005 g-m módosí-
totta azt. — Salamon Ferencz (id. m. ül. 137. 1.) komplikált, de
semmiképen sem helytálló számításokkal egy 8 unciás 173*76 g-os és
egy 12 unciás 260*64 g-os budai márka létezését akarta bebizonyítani.
— Belházy János ,A régi magyar pénzverési súlymérték. 1889.* ez.
alapvető tanulmányában a bécsi máika XIX. századi súlyából kiindulva,
245*5845 g-ra tette a budai márka súlyát. — KovátsFerencz (M. C.
T. Sz. VII. 1900. 389. 1.) — Luschin újabb eredményéhez csatlakozva
— a 245*005 g-os súlyt fogadja el.
' 1676 : „Nach den Pergst&ther oder alsó genante Oiíener Gewicht*
Schmidt Franz Ant.: Chronologisch-sjrstematische Sammlung der Berg-
geseUe d. Königreiche Ungam . . . etc. V. Wien, 1835. 247. 1. — ÍS40:
„Die Hungerisch Mark*. U.-ott I. 1834. 131. 1. — J607: ,die hungrische
Marckh*. U-ott. IV. 2. 1. 1680: ,in Ungaríscher oder Pergstötter Ge-
wicht.* Archív f. Ö. G. 47. Bd. 253. L
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 95
— mint ő nevezi — budavári márka súlyát a krakói már-
kával, ezt viszont a pápai márkával hasonlította össze.^
A krakói márka súlyául — mint láttuk — az általa adott
egyenlet alapján 198*54284 g-ot kapunk s mivel szerinte:
3987 Vs krakói márka «- 3255 budavári márka,
333 V, • n = 272V4 • márka; -
1 budai márka = 1. 2432226 g
= 2. 2432102 g volna."
1450: Albrecht von Eberstorf „Münzbuch*-ja szerint:
/ bécsi márka: 1 budai márka = 400:350 = 8:7}
1624 : Egy selmeczbányai oklevél szerint :
1 bécsi márka: 1 budai márka = 16:14=^8:7}
1630:
1 bécsi márka = 1024 Asperl,
1 bányavárosi , = 896 Asperl;*
1 bécsi márka: 1 bányavárosi (budai) márka ^
1024:896=8:7.
' Kropf Lajos a krakói márka súlyát számította kies adatok-
ból, a budait 245*6 g-ban ismertnek véve fel. (M. G.T. Sz. 1901. 235. 1.)
' 93987Vs marchi di fíne ari. di Vinezia al peso di Cracovia in
marchi 3255 di fine ariento di Vinezia al peso di Bedoara* ; .marchi
333^/2 di fine ari. di Vinezia al peso di Cracovia in marchi 272 e fertone
1 del detto ari. al peso di Bedoara*. Mon. Vat. 1/2. 449., 457—458. 1.
' A számításnál a krakói márkát Gentilisnek, az általa jól ismert
pápai márka alapján kiszámított 198*54 g-os súlyával vettem fel.
* ,Nota wie unser gnadiger herr der Kajrser mit seinem Sun
Herczog Albrechten ayns worden ist von wegen der Munss die In ir
bayder lanndtn geen sol. Item es zullen funff und czwainczig phennig
gen auff ain lot wienner gewicht. Item alsó ltomén aus ayner markeh
wimn'genHckt vier hundertt phenni'^, Item fnr ain markeh offner
gewichi vierdhaíb hnndert phennig, auch albeg geen fanlT und czwain-
czig auff ain lőtt wienn'gebicht* C h m e 1 : Der österr. Geschichts-
forscher. L Wien, 1838. 445. L
* ,,hungarische Mark (welche gleicbwoU umb 2 loth geringer als
die wienerische ist)* ; idézi B e 1 h á z y id. m. 6. La selmeczi bánya-
igazgatósági levéltárból
* ,Die feine Mark helt im Schrott 1024 Stuck Asperl, kommen
anf die Pergstadter Mark 896 Stuck.* Idézi a sehneczi bányaigazg.
levéltárának 1630. jan. 8-iki okleveléből Belházy. id. m. 6. L
96 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1680: Bécsi pénzverő kézikönyv szerint:
1 bécsi márka = 256 dénár,
1 magyar vagy bányavárosi márka = 224 dénár ^
1 bécsi márka: 1 bányavárosi {budai) márka =
256:224 = 8:7.
A négy forrásadat szerint 1450 és 1680 közt a budai
vagy bányavárosi márka mindig '/g bécsi márkát nyomottá
1680 jún. 21 iki oklevél szerint :
60 márka -f" 35 piset bányavárosi súlyban = 53-
márka + 6Va piset bécsi súlyban.
1 bécsi, márka: 1 bányavárosi (budai) márka =
2915:2550-5.
Mint már Belházy észrevette, ez az arány is 8:7-
nek felel meg. Helyesen 2915 : 2550*625 lenne, de 53 márka
6^8 piset helyett — az egykorú mérlegek tökéletlensége
mellett amúgy sem nag3^on számbavehető Vs piset, vagyis
Vjgi márka súlyt mellőzve — kereken 6^8 pisetet vettek fel.*
A 280-614625 g-os bécsi márkával számítva:
1 btidai [bányavárost) márka = 245'53779 g}
A budai márka tehát a troyesi márka-typushoz tartozott.
1 jyltem man schickt auss Pergstötten von Crembnicz ainen König
Gólt, so nach dem hiesigen Wienner gewicht pr. 256 d. wigt 25 mk.
12 loth 2 quint, wievil wigt obgemelter Kőnig ia Ungarischer oder Perg-
stötter Gewicht, die mk. pr. 224 d. gerechnet." A grazi egyetemi könyv-
tár XVn. sz. kéziratából L u s c h i n : (Archív f. Ö. G. 47. Bd. 253. 1.)^
■ Idézi Belházy id. m. 6. 1. — 1 piset (pondus) = Vis márka.
' Belházy János: Die Wiener Mark vor 1694. c. értekezé-
sében (N. Zschr. XXVUI. Wien, 1896.) későbbi, XVm. századi adatok
alapján a bécsi és badai márka arányát 9:8'ra teszi s ebből az arány-
böl -- a budai márka 245*5845 g-os súlyát véve fel — az 1694 előtti
bécsi márkát 276'2826 g-ra teszi. Tévedése nyilvánvaló, mert hiszen a
budai márka 245*5845 g-os súlyát ő maga akként nyerte, hogy a fent
felsorolt XVII. századi adatok alapján 280*668 g-ra tett bécsi márka
Vs-át számította ki. Ha tehát helyes vokia az áltola feltett 9 : 8 arán}^
akkor nem lehetne helyes a 245*5845 g-os súly I Nagy érdeme mindazon-
által, hogy felhívta a figyelmet a két márkasúly arányában a XVII— -XVIII.
sz. fordulóján bekövetkezett változásra, a miről alább bővebben fogok
szólni.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 97
Hoffinann Leonhard 1715. évben azt mondja, hogy
az antwerpeni, lyoni és magyar ezüstsúlyok azonosak.^ Már
pedig e varosakban is a troyesisúly volt használatban.*
A XVIII. század elején a nürnbergi Schoapp rész-
letes számításokat végzett a nürnbergi font és márka-
súlyoknak az összes európai súlyokkal való összehasonlí-
tása végett. Műve, a mely Pegolotti XIV. századi kézikönyve
mellett a közép- és újkori metrologiai kutatások legneve-
zetesebb forrásműve, az ezüsisulyok táblázatában nTroy-
sisches Silbcr Gewicht** közös czím alá foglalva^ szól a
párisi, lyoniy genfi, amsterdami, antwerpeni, strassburgi,
regensburgi, magyar és troyesi márkákról. Ezeknek súlya
szerinte — nürnbergi márkasúlyra átszámítva — 1 márka
8 dénár és 1 márka 9 dénár, tehát 245*3055 és 246*2346 g
közt ingadozik.
1 antwerpeni, strassbuiigi, regensburgi és magyar
márka = 1. 1 nürnbergi márka + SVj dénár,
2. 1 0 » • 8 74 ,
Schoapp szerint tehát:
1 magyar márka = 1. 24577009 g
2. 245-53779 g.
A kétféle számítási mód különböző gyakorlatra veze-
tendő vissza. Az utóbbi siíly pontosan fedi a bécsi márka
súlyviszonyából megállapított 24553779 g-os súlyt.
A renddkezésünkre álló forrásokból kétségtelenül meg-
állapítható, hogy a budai márka troyesi súly és a XV—
XVIII. században súlya állandóan 240*03779 g volt}
^ ,Darbey ist zu wissen | das2 das Antorffer | Lioner und Unga-
risch Silber-Gewicht eines so sckfuer wi das ander ist | alléin in probiren
und Feinen ist ein Differentta oder Unterscheid, nemlich in Llon wird
UVt Denar vor eine Marck fein | hingegen in Antorff vor 12 denar
genchnet* Hoffmann: Altér u. Neuer Mflntzschlűssel. Nürnberg,
1715. L 71. L — V. ö. Schoapp id. m. 89. 1.
•Schoapp 76—77. 1. V. ö. az I. függeléket.
' „Troysisches Silber Gewicht | unter solchen Titul passiren fol-
gmde und andere Stidte.* Schoapp id. m. 76^77. 1.
* Belház y-nak 240*5894 g-os eredményétől alig számbavebetó
súlylyaly 005161 g-mal tér el eredményem.
Hdmaii : Magyar pénstfirténet 7
98 M AGYAK PÉNZTÖRTÉNET
XIII — XIV. századi súlyára nézve egyedül Gentilis adata
áll rendelkezésünkre s ez valamivel könnyebb — 243*22 g
súlyban — adja. E könnyű súly feltevésének azonban
ellentmondanak Károly Róbert aranyai.
Magyarországon a XIV. századtól a XVII. századig
mindenkor 69 darab aranyforintot vertek egy budai márka
aranyból.^ Egy arany súlyául — a 245'53779 g-os márkát
véve fel — 3'55851 g-ot kapunk. Ez a súly megfelel az
1 335. és 1 336. évi pénzbérleti szerződések ama pontjának,
a mely szerint a magyar forintot „a firenzei forintok mód-
jára, de valamivel nehezebb súlyban* verjék.' A firenzei
forint törvényes súlya ugyanis 3'53133 g volt.'
I. Ferdinánd idején már minden kétséget kizárólag a
bécsi márka '^j^-ával azonos^ 245'53779 g-os budai {bánya-
városi) márka volt a pénzverés alapsúlya és ebből 69 db
aranyforintot vertek, tehát a törvényes súly 3'55851 g volt.
A fennmaradt aranyak átlagsúiya azonban ezt a törvé-
nyes súlyt nem éri el. Ferdinánd 43 db aranya 152'22 g
nehéz, átlagos súlyuk tehát 3'54 g} Ez a 3*54 g-os átlag-
súly állandó volt Károly Róbert ideje óta, sőt Károly ara-
nyai valamivel nehezebb átlagot adnak. A Nemzeti Múzeum
8 darab Károly Róbert aranyának súlya 28*338 g, átlaguk
354225 g.^ Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az
I. Ferdinánd korabeli 43 arany közül csak 18 darab van
* Belházy id. m. 9 — 10. 1. Kováts F erén ez (M. G. T.
Sz. 1900.) 389. 1. Debreczeai László XVII. századi aranyfínomitó-
könyve. (Közli Finály Henrik: Erdélyi Múz. EgyL Évk. IV. 1867.)
129. 1. stb.
' „Florenos ad modum florenorum FlorenCiae. sed aliquantulum
;pre)ponderaciores." Szekfű. T. T. 1911. 7. és 12. 1.
» 1 firenzei font — Pegolottí szerint (v. ö. I. függ.) — 339*008 g
1 firenzei fontból 96 db 72 grános forintot vertek. Salamon id. m
III. 116.. 130., 135. 1.; Scháfer id. m. 43*— 44.* és 53'. 1.
Nagl, Alfréd: Die Goldwáhrung und die handelsmássige Geldrechnung
(N. Zxhr. XXVI. 1894. 72—76. 1.) Nagl a forint súlyát S'öS g-ra teszi
Kropf Lajos id. m. (M. G. T. Sz. 1901. 242. 1.)
« E számot Harsányi Pál: Adatok a CNH. ül. kötetéhez.
(Num. Közi. 1914. és 1915.) ez. dolgozata egyes adatainak összegezé-
sével nyertem.
* V. ö. a 11. függelék adatait.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 99
3'55 — 3*58 g közt, viszont Károly Róbert 8 aranya közül
5ü7o"nak, vagyis 4 darabnak súlya 3*55— -3*592 g közt
ingadozik és köztük háromé a 3*55851 g-on felül van, nem
lehet kétségünk afelől, hogy már Károly korában is 3*55851
volt az aranyforint törvényes súlya ^ és hogy a budai márka
már a XIV, század elején a későbbi korbeli 245' 5 37 7 9 g-os
súlyban használlatott, noha a fennmaradt aranyak 3'54225
g-os átlaga szerint ma 69 Károly Róbert arany súlya csak
244-41525 g.^
A budai márkát forrásaink közül elsőnek — mint
láttuk — V. István 1271. évi kiváltságlevele említi. A király
ebben a szepesi szászok évi földbérének fizetését budai
márkával mért ezüstben rendeli el. A budai márka hang-
súlyozása a Szepességben használatos szepesi márkával
szemben arra enged következtetni, hogy V. István kará-
ban már a budai márka volt a törvényes királyi súly-
mérték. 1280., 1291., 1292., 1297. évi és későbbi oklevelek
a Szepességen királyi súlyról (pondus camere regié, pensa
reális)' szólnak, a mi alatt — V. István oklevele értel-
mében — a budai súlyt kell értenünk. A budai márka
használatba vétele minden bizonynyal a budavári pénz-
verőház működésével volt összefüggésben, a melynek első
említése 1 255-ből *• való. A budai márka rövidesen háttérbe
szorította a korábban használatos magyar márkát s fel-
tehetjük, hogy 1280 és 1300 közt már az egész *ország
területén ismert és használt súlymérték volt. Nevezetes,
hogy 1303-ban már Péter erdélyi püspök is »a mi már-
kánk^-nak nevezi a budai márkát.^
' GentUis 243*22 g-os márkájának 3'5249 g-os arany felelne meg,
a mi úgy a Károly-aranyak átfagánál, mint a firenzei aranyak súlyánál
kevesebb 1
' A törvényes és tényleges aranysúly közt fennálló küJőnbségről
V. ö. Kováts Ferenc z-nek a XV. századi aranyakkal végzett pon-
tos és megbízható számításait. (M. G. T. Sz. 1900. 389—393. 1.)
» 12S0: H. O. VI. 262.; Í29Í: H. O. VIL 224.; Í292: F. VI/1.
223.; 1297 :¥, VIy2. 70.; 1317: Schmauk. 46. 1. és F. Vm/2. 58.
(Schmauk. 39. L: téves 1312-ős dátummal.)
* 1255 : Orsz. LevOtár D. 0. 398. sz.
^ ,cum pondere nostro, scilicet Budensi.* Zimm.— Wemer. I. 227. 1.
7*
100 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ERDÉLYI (SZEBENI) MÁRKA,^
A szebeni vagy erdélyi márka, mint láttuk, 1224 óta
állandóan szerepel forrásainkban, néha más erdélyi váro-
sok nevéről nevezve. Súlyára következő, Belházytól is fel-
használt, adataink vannak:
15/7— 1520: Rufinus de Civinio pápai tizedszedő szám-
adásai szerint:
29 erdélyi márka = 24 budai márka + 3Vs + ^Ui uncia.*
1330: A nagyváradi káptalan egy oklevele szerint:
1 budai márka = 1 erdélyi márka rf- 3 lat.*
A két ^Qrenletet feloldva:
1 budai márka: 1 erdélyi márka = 19:16>
1 erdélyi márka = 20G^6866 g.^
> Súlyát elsőnek Finály Henrik (id. h. 70. L) próbálta meg-
állapítani, de mivel összetévesztette az 1224. évi Andreanum márkáját a
hudai-váit téves (219*456 g) eredményes jutott. Belházy (id. m. 16—
18. 1.) 206*808 g-ban állapítja meg annak súlyát
' .29 marchas íiní argenti ad pondus TransUvanum valent 24
marchas et 3 uncias et tertiam partém unius uncie et duas quinqua-
gesimas septimas partes unius uncie ad dictum pondus Budense.* Mon.
Vat. I/l. 34., 35., 36., 37. 1.
^ tSí autem pondus Budense tunc non haberetur, ad quamlibet
marcam in pondere Transilvano et specialiter de Sebus addent trés loto-
nes, quam marcam vei marcas in aequipoUentia — additis ipsis tribos
lotonibus — capitulum pro Budensi pondere tenebitur accipere.* Zimm. —
Wemer. I. 421., 434. 1.
* 29 erdélyi márka = 24 budai márka + 3Vi V^r uncia ;
232 , uncia = 192 ^%j budai uncia, tehát
13224 » • =" 11136 budai uncia és
Í9 „ ^ =s 16 budai uncia;
1 „ márka --f- 3 lat s= 1 budai márka;
19 . lat ^ 16 budai lat,
^ Finály Henrik (id. h. 70. 1.) említi, hogy 1863-ban Nagy-
szebenben 7 db bronz súlymértéket találtak ásás közben azon a helyen,
a hol a régi pénzverŐ-ház állott. E súlymértékek egyike — 206'40 g'OS
súlyával — megfelel az erdéljri márka fent megállapított 206*7686 g-os
súlyának s mindenesetre az erdélyi márka anyasúlya volt (V. ö. Belházy
id. m. 36—36. 1.)
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 1 0 1
Ez a súly a Karoling-font félsúlyából alakult kölni
kereskedelmi márka származéka. A XII. század közepén
Flandriából és a Rajna mellékéről bevándorolt szászok régi
hazájukból hozták magukkal e súlymértéket, a mely náluk
évszázadokon át használatban maradt, mialatt Kölnben
helyét az angol súly foglalta el.
Az erdélyi márkát a budaihoz viszonyítva, könnyű
márkának (marca minorís ponderis), ^ emezt pedig nehéz már-
kának (m. gravis ponderís) ' is nevezik az erdélyi források.
Az erdélyi márka a XVI— XVII. században bizonyos
súlynövekedésen ment keresztül.
1722: Schoapp szerint:
1 erdélyi márka = 14 nürnbergi lat + 4V» dénár,'
a mi a nürnbergi márka 237*872 g-os súlyával
212 31934 g'Oi ad.
E súlynövekedés oda vezethető vissza, hogy Erdély-
ben — a török érintkezések következtében — egy
636*9Ő/S3 g-os
kereskedelmi font honosodott meg.* A 206768 g-os régi
erdélyi márkát azután — e súlylyal viszonyba hozandó —
Va font súlyára, 212*319 g-ra emelték.
> 1287: Zimm.— Wemer. I. 166. 1.
• 1306: U.-ott, I. 234., 1334: U.-ott. I. 464. 1.
' ,1 Marck Síebenbürgen | Genova | Lucca | . . . Loth 14. d. 4Vs.''
Schoapp id. xn. 84. 1.
* Schoapp id. m. 28. 1.: „100 if Nümberger thun zu Síeben-
bürgen 79« és ,100 tí in Síebenbürgen thun aUhíer i$ 125.« Az
509*10475 g-os nürnbergi fonttal számítva, az erdélyi font 636'9553
(636-4934) g. E súlymérték a 654*9 g-os ó-aüikai mina (Hultsch id.
m. 715. 1., Nissen id. m. 846. 1.) származéka, a mely Törökországban
a legújabb időkig „roiolo" néven, kétszerese ,oAa* néven maradt fenn.
Az erdélyi font kb. a máig használatos konstantinápolyi oka (1278*48 g)
rotolojának felelt meg. A tuniszi .khaddari rotolo* 689*453, az alexandriai
.rotolo nüdino* 617*68 g. V. ö. No back id. m. 9., 15., 438. és 1277.
lap. A konstantinápolyi oka hazánkban ^magyar oka' néven még a XIX.
században is használatos volt. Littrow úgy ennek, mint a konstanti-
nápolyi okának súlyát 1 276 kg-ra, a konstantinápolyi rotolo-ét 0*688 kg-ra
teszi. (Gedrfingter Abriss der Münz-, Maass- und Gewichtkunde. Güns,
1834. 33. ós 59. 1.)
102 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
MAGYAR MÁRKA (BÉLA KIRÁLY MÁRKÁJA).
Az erdélyi márka első említésével egyidőben s ugyan-
abban a forrásban találkozunk Béla király márkájávaL
II. András király az erdélyi szászok részére 1224-ben
kiadott nagy kiváltságlevelében azt rendeli el, hogy a szászok
a „lucrum camerae' fejében évente fizetendő ötszáz márka
ezüstöt azzal a márkával mérjék^ a melynek használatát
náluk boldog emlékezetű apja, Béla, rendelte d s a mely
Béla- féle márka «= íVi szebeni fertő + 1 kölni dénár. ^
Zsigmond király 1426-ban a szászoknak adott kiváltság-
levelében azt mondja, hogy Béla király márkája 1 lattal
kevesebby mint a budai márka,^ de nem mondja meg, hogy
milyen lattal?
Az Andreanum ^kölni dénár*" '}Si alatt nem pénzt, hanem
súlydenárt kell értenünk, még pedig a XIII. századi kölni
számitásí módnak megfelelően a kölni eredetű erdélyi márka
Vu4-részét
Béla király márkájának meghatározására tehát — az
erdélyi és budai márka fentebb ismertetett viszonyát fel-
használva — három egyenlet áll rendelkezésünkre:
1 .Béla király márkája** = 18 erdélyi lat + 1 dénár
1 budai márka »= 19 . ,
1 budai márka — 1 lat = 1 ,Béla kir. márkája".
A két első egyenletből világosan kitűnik, hogy a har-
madikban is csak erdélyi lat-ról lehet szó.* Tehát:
^ ,Hoc eciam concedimus, quod pecunia . . . cttm niiUo alio pon-
dere, nisi cum marca argentea, quam piissime recordacionis páter noster
Béla eisdem constituit, videlicet quintum dimidium fertonem Chibimensis
ponderis cum coloniensi denario ne discrepent in statera, solvere tenean
tur.* Zimm.-Werner 1. 24. 1.
' ,Ad limitacioncm ponderis marce Bele regis, que scilicet marca
ipsius Bele regis, uno lotone minus, quam marca Budensis ponderare
dicitur." E d e r, Jos. Car. : De initiis iuríbusque prímaevis saxonum Tran-
silvanorum. Viennae, 1702. 217. 1.
* Észrevette ezt már S c h u 1 1 e r J. K. (Umrísse u. kritische
Studien zur Geschichte d. Siebenbürgen. II. 1851. 84. 1.) is, 60 évvel ezelőtt.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 103
1224-ben: 1 Béla kir. márkája = 18V» erdélyi lat,
1426'ban: 1 . » „ = 18 » »
1 Béla király-féle tnárka = 1. 234050075 gy
2. 232-614742 g.
Középszámmal : 2333324 g.
Ez a súly pedig a 233'3533 g-os angol márka (a
későbbi kölni márka) súlyának oly pontosan megfelel, hogy
bátran felvehetjük a
233-3033 g08^
súlyt Béla király márkájának pontos súlyául.
Az 1224. évi szász kiváltságlevél rendelkezésének más**
magyarázata nem lehet, mint hogy ///. Béla és 11, András
az erdélyi territoriális súlymérték — a kölni eredetű sze-
beni márka — kiküszöbölésével^ a szászokat az országos
magyar vagy királyi súlymértékkel leendő fizetésre köte-
lezUk}
Közismert dolog, hogy a közép- és újkornak minden-
rendezett pénzügyi állapotokra törekvő uralkodója kiváló
gondot fordított az egységes, országos súly- és mérték-
rendszer megteremtésére. Tudjuk, hogy az egészséges és<
czéltudatos gazdasági politikát folytató Karolingok a frank
^ A Zsígmood-fcle oklevél szövegezése kételyeket hagy fenn aziránt,,
vájjon nem hudai lat-toí van-e ott szó? Úgy látszik, később csakugyan
1 budai márka — 1 budai lat -= 1 Béla kir. -féle márka
értelemben vették azt számításba. Ez az egyenlet Béla király márkájának
súlyául 280-19 g-ot adna. A Finály-nál (id. h. 70. 1.) ismertetett, Sze-
benben talált bronzsúlyok egyike 229'20 ^-ot nyom, a mi nem egészen
1 g eltéréssel fedi ezt a súlyt s így a Béla király-fele márka anyasúlyá-
nak tekintendő.
* E törekvést felismerve gondolták régebbi íróink, hogy e márka
alatt a budai márka értendő (Schoenvisner: Notitia hung. rei numa-
liae. 1801. 171. 1. és Finály: Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 70. 1). Azok,
a kik a bodai és a Béla királ3'-féle márka különbözőségét felismerték
— a budai márkát tartván a hivatalos súlymértéknek — nem tudtak
kielégítő magyarázathoz jutni. Schuller (id. m. 81 — 85. 1.) számítási
márkára gondolt, B e 1 h á z y (id. m.) felteszi, hogy Béla és András kölni
súlyban követelték a fizetést.
1 04 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
birodalomban,^ a Habsburgok összes tartományaikban mily
erélylyel és következetességgel szereztek érvén3rt országos
súlymértéküknek.' Ez a törekvés nyilvánult meg hazánkban
is Zsigmondnak (1405:1. 1. és 1405:11. 6. t.-cz.) a budai
süly- és mérték országos használatát elrendelő végzéseiben,
majd az 1504 : XVU., 1588 : XVI., 1655 : XXXI. és 1715 :
LXIII. t.-czikkekben, valamint az erdélyi , Approbatae Con-
stitutiones* III : 45. tit.-ban.
Az Árpád- és Anjou-korban ily országos rendelkezés
nem történt, de egyes oklevelekből kitűnik, hogy királyaink-
ban e törekvés mindig megvolt. Hallgatólag tűrték a terri-
toriális súlyokat, de a királynak tartozó fizetések szabályo-
zásánál — különösen szepesi és erdélyi oklevelekben —
hangsúlyozzák, hogy a fizetés a királyi {országos) súly-
mértékkel történjék^
Tudva mármost, hogy a budai vagy budavári már-
kát 1271 előtt forrásaink nem ismerik és hogy országos
súlymértékké tétele a budavári pénzverőház működésének
megindultával van összefüggésben, megállapíthatjuk, hogy
a XIL században és a XIIL század első felében hazánkban
a szászok 1224. évi kiváltságlevelében endíUÜ 233-3538
grammos márka volt an orsnágos (királyi) súlymérték.
Ezt a márkát és nem a budait emlegetik a XIII. szá-
zad első feléből származó pápai oklevelek magyar márka
(marca ad pondus Hungáriáé) néven. Ez a Lőrincz erdélyi
vajda 1248. évi oklevelében — az erdélyi márkával szemben —
' V. ö. Küntzel, Georg: Über díe Verwaltung" des Maass- und
Gewichtswesens in Deutschland wáhrend des Mittelalters. (Schmoller's
Forschungen. Xm. 2.) Leipzig, 1894.
* V. ö. L u s c h i n fejtegetéseit a bécsi márka elterjedéséről az
osztrák örökös tartományokban. (Geschichte der Stadt Wien. U/2.
755—756. 1.)
' Szepesi oklevelek, V. István. 1271 : ,300 marcas fiai argenti
x;uin pondere Budensi". Wagner. 191. 1. ///. András, 1291: ,cam pon-
dere camere nostre*. H. O. Vn. 224. 1. /. Károly, 1317 : .cum pondere
regali". Schmauk. 39.1. (tévesen: 1312.) -- Erdélyi oklevelek, V, István
{1260^1270, k.) : .cum pondere regali«. W. VIO. 267. 1. /. Károly.
1316 : Jakab. I. 32. 1.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 105
nehéz márkának nevezett^ márka és valószínűleg ezt kell
értenünk az 1269. és 1328-iki oklevelekben emiitett székes-
fehérvári márka (ad pondus Albense és Alba-regalense) alatt.
Egy horvát tudós a báni dénárok súlyából egy a
kölni márkából származó szlavón márka szlavóniai hasz-
nálatát bizonyítja.*
A szlavón márka e szerint azonos volt a régi magyar
márkával.
A 233*3533 g-os magyar márka eredetét kutatva, két-
féle magyarázat lehetséges. Tekintve azt, hogy e márkát
m. Béla nevével hozzák kapcsolatba, talán az ő második
felesége révén keriUt hazánkba. Margit királynő ugyanis
Henrik angol trónörökös özvegye volt.* Ha azonban — a
márka 1146. évi első előfordultára tekintve — korábbi idő-
ben keressük meghonosodását, Velenczére kell gondolnunk.
Velenczében a 237*872 g-os márka előtt — Dandolo sze-
rint — az angol vagy kölni márka volt használatban/
Innét kerülhetett vagy közvetlenül, a nálunk sűrűn meg-
forduló velenczei kereskedők útján, vagy a kereskedelem
és pénz tekintetében mindenkor Velencze uralma alatt álló
Dalmáczián át a XII. században hazánkba.
^ .3 pondéra argenti . . . cum magna statera'. Zimm. — Weraer.
L 77. L
* Dr. Öiro Truhelka: Die slavonische Banaldenare. (Wissen-
schaíUiche Mittheilongen aos Bosniea und der Hercegovina. VI. Wien,
1899.) 351—354. 1. — A szlavón márka súlyát többféle ssámitással
228'393— 237*9099 g-nak találta. Számításának egyik tévedése, hogy a
magdebnrgi Wichbfld 12 solidusos számítási márkáját, a i^marca scla-
vonica*-t (Wichbild Magdeburgense : XLIU. 4. §. «tres sclavonicas mar-
cas, qoe fadunt tríginta sex solidos*) a 20 solidusos számítási fonttal
veti össze, azt állítván, hogy a 20 solidusos font egy Német-, Magyar-
országon és Szlavóniában a XQL században áUalánosan hasznáU (? ?)
394'92 g-os bécsi főni (? 1) lett volna. A budai márka és a báni számí-
tási márkák összehasonlításában is sok a tévedés.
* V. ö. Pauler Gyula (m. Béla király emlékezete ez. diszmű
33—34. 1.).
« L u s c h i n id. ért (Archiv f. Ö. G. XLVH 248. 1.)
106 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ESZTERGOMI MARKA.
A XIII. század végén, 1281 és 1286 közt említi néhány
forrásunk az esztergomi márkát.
1281—1286 k. Mutinai GeUért szerint:
42 esztergomi márka = 53 poseni márka. ^
A poseni márka — Schoapp szerint — azonos volt
a boroszlói, lengyel és krakói márkákkal.' A budai márka
viszont, mint a két súlymértékre vonatkozó számításainkból
és Schoapp művéből kitűnik, a regensburgi márkával volt
azonos. *
A XUI. századi Albert von Beham szerint:
1 lengyel márka = 1 regensburgi márka — 3 lat — 1 quent.*
A krakói márka — mint láttuk — Copemicus szerint
55 magyar aranyat nyomott, a budai márkából pedig Q9
aranyat vertek.*^ Tehát:
69 krakói márka = 55 budai márka.
A három egyenletet feloldva:
1 poseni márka = 12 esztergomi lat + 271886 quentS'
1 lengyel márka = 12 regensburgi lat + 3 quent.
1 krakói márka = 12 budai lat + 3'01449 quentJ
Mivel pedig:
1 poseni márka *= 1 lengyel márka = 1 krakói márka,
1 budai márka »» 1 regensburgi márka,
* ,42 marchas ... in pondere Strígoniensi . . . , que faciunt 53^
marchas ... ad pondtts Posnaniense'*. Mon. Vat I/'l. 10. 1.
> Id. m. 85. L V. ö. a2 I. Függeléket.
' V. ö. a regensburgi és budai márkáról mondottakat és az I. Füg-
geléket.
* Lásd fentebb a 3. fejezetben a krakói márkáról írtakat.
* U. o.
* -g~ márka = -g quentchen = 50' 7 1886 quentchen.
' -^ márka = ~sg— quentchen = 51*01449 quentchen.
KÖZÉPKORI MAGYAR MÁRKÁK 107
világos, hogy az esztergomi márka alatt nem valami külön
súlymértéket^ hanem az 1280-han már királyi pénzverési
alapsúlylyá tett, tehát az esztergomi pénzverőben is hasz-
nálatos budai márkát kell értenünk.^ Súlya tehát
24S 53779 grammá
SZEPESI MÁRKA.*
A szepesi márka neve — a budait nem számítva —
leggyakrabban fordul elő valamennyi márka közül forrá-
sainkban. Mégis súlyának megállapítására cak egy adattal
lendelkezünk.
1286. Ladomér érsek oklevele szerint:
7 szepesi márka = 6 esztergomi márka.^
Tehát \
1 $Mepe9Í márka 21&4e09e g}
E márka vagy az ó-kölni, vagy pedig — az erdélyi,
lengyel és orosz márkákhoz hasonlóan — a kölni kereske-
delmi márka származéka s bizonyára az erdélyihez hasonló
úton került hazánkba.
A XIII — XIV. századi szepesi oklevelek a budai márkát
a szepesihez való viszonyában nehéz márkának (marca
* A 0*28114 quentchen eltérés (1*078 g) arra vésethető vissza,
hogy Gellért ax 53 poseni márkát kerekszámban akarta kifejesni, a mire
a középkori átszámításoknál gyakran találunk példát Helyesen
53 poseni márka = 42 esztergomi márka -|- 3'/4 lat
Az egész súlynak ^/|,^-részét tevő Z*U l^tot bátran el lehetett hagyni.
' Belházy (id. m. 20. 1.) minden indokolás nélkül mondja a
budai és esztergomi márkát azonosnak.
* Belházy a fent felhasznált adat alapján 210*501 g-ra teszi a
szepesi márka súlyát (id. m. 19. 1.).
^ A szepesi prépost és káptalan közti egyezségről szólva: »pre-
positus confltetur septem illius ponderis, que faciunt sex istius pon-
deris ... de sex marcis Strigoniensis ponderís*. Kn. M. IL 211. 1.
* Belházy (id. m. 59. 1.) felhasználja a budai öö-garasos és
szepesi 48-garasos számítási márkákat is a 7:6 arány támogatására.
Bár ehamerem e számítás lehetőségét, nem használom fel, mert a szepesi
48-garasos márka lengyel eredetű számítási pénz volt.
108 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
gravís ponderís),^ királyi márkának (marca cum pondere
camerae regíae)* s néha magyar márkának^ (marca cum
pondere ungarico) is nevezik.
NÉMET (BÉCSI) MÁRKA.
A XIII. század végéről és a XIV. századból származó
pozsonyi és vasvári források íUmet^márkája (pondus theo-
tonicale) és bécsi márkája (marca ad pondus Viennense),
a melyet egy 1385-iki oklevél nehéz márkának nevez, a
28&61á6»5 g'Os
bécsi márka.
Ezzel szemben egy pozsonyi oklevél a budai márkát
magyar márkának (marca hungarícalis) nevezi.^
A MÁRKA MAGYARORSZÁGI
SÚLYFELOSZTÁSA,
A magyarok a márkasúly átvételével annak súlyrészeit
nem vették át a külföldtől. A magyar márkák súlyfelosztása
eltér úgy a német, mint a franczia és olasz beosztástól.
A németektől átvették a ferto-t^ vagyis a negyed-
márkát,^ de di lat^ és quentchen'' csak XIV. századi és
főkép erdélyi forrásokban fordul elő. Úgy látszik a szászok-
1 1291 : H. 0. VL 363., 1294 : Schmauk. 20., 1296: H. 0. VU.
253., 1295: F. VI/1. 376., 1297: H. O. VII. 263.. 1330: Wagner. 128. 1.
* 1280: H. 0. VI. 262., 1291 : H, 0. VU. 224., 1292: F. VI/l.
223., 1297: F. VI/2. 70., 1317: F. Vni/2. 58., 1317: Schmauk. 46. 1.
» 1280: F. V/3. 54. 1.
* 1314. Pozsonyi kápt, Kn. M. n. 695. 1.
* F. III/l. 98., Tk. kp. I. 34., Zalai okL L 6., Ph. I. 719., II. 284.,
X. 529., H. O. V. 19., VI. 47., 100., 363., VH. 214., 263., Smiö. VH.
346., Kn. M. II. 122. 1. stb.
« „Lotío'', Jodo'', 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93., 1331: Tört.
Tár. 1911. 406. s köv. 1.
' „Kutftinus*', 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93. l., 1334: Zimm.—
Wemer. I. 464. 1. Előfordul egysztr a setin (sectinus) = Vss márka is.
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 93. 1.
KÖZÉPKOKI MAGYAR MÁRKÁK 109
nál a német felosztás volt divatban. Az uncia különösen
latin (pápai) vonatkozású oklevelekben szerepel.^
A fertő kisebb felosztása hazánkban a nehezék (pondus)^
volt, a melyet később a XVI. századtól piseium-nak nevez-
tek és a márka V48-része, a fertonak Vij-része volt.*
A magyar márkafelosztás tehát így alakult:
1 márka = 4 fertő = 48 pondus
1 fertő = 12 pondus
1 pondus.
A különböző súlymárkákkal :
BéU király Budai Erdélyi Szepesi
márkája márka márka márka
1 márka = 233-35330 245-53779 20676866 210-46096 g
1 fertő = 58-33832 61-38444 5r69216 52-61524 ,
1 pondus = 4-86152 5-11537 4-30768 4-38460 i,
A márka sokszorosai közül a fontot (libra) XIII. szá-
zadi forrásaink nem ismerik. Említik ellenben a mázsát (mása),
a mely az esztergomi vásárpénz-szabályzat szerint 220 márka
súlyt képviselt.^ A Béla király-féle magyar márkával tehát
5 V 33772 kg, a budai márkával 54'01831 kg volt a súlya.
> 1192: Muratori, AntiquiUtes ItaUcae. V. Mediolani, 1741. 874.1.,
1230 : ZálBi oki. I. 5., 12S8 : Kn. M. L 453., 1262 : Bárdosy. 95., 1263:
H. 0. VL 115., 1268: W. Vm. 218., 1292: F. VI/1. 223., 1296: H. O.
Vn. 258., 1310: Kn. M. 11. 622. L — Az 1192. évi pápai liber censuum
egy félreértett helye alapján az .uncia" magyar neveként íróinknál sokáig
szerepelt az „obon*, a minek mulatságosan téves voltára már P a u 1 e r
(id. m. I. 519. 1.) rámutatott. Legújabban Balogh Albin ismét felele-
venítette a szerencsétlen „obon' szót (id. m. 10. L).
• F. n. 388., m/l. 241., W. I. 183., 261., Vm. 127., Ph. I. 793.^
n. 325., X. 529., H. O. VII. 49., 150., 214., Jakab. I. 32., Zimm.—
Wemer. I. 11., Smiö. m. 84. 1. stb.
' 1231 : „Vt fertonem, ita, quod in festő S. Georgii 3 pondéra,,
in f. S. Martini 3 pondéra persolverent." Smiö. m. 346., Í274 : , ferto-
nem ... in tribns terminibus, vidélicet 4 pondéra ... in adventu Dni, . . .
similiter tantum, ... ne tantumdem." F. V/2. 229. 1. 1279: „40 marcas
fini argenti ... in terminis infrascripti, primo in die Cinerum 13 marcas^
fertonem et 4 pondéra, item in festő Pentecostes solvent 13 marcas, fertonem
et 4 pondéra, in ultima verő solucione, vl. in festő B. Martini post venturo
13 marcas, fertonem et 4 pondéra solvere tenebunlur." W. XII. 272. 1.
♦ 12SS: F. IV/2. 311., 1278: W. K. 204., XIIL századi eszter-
gomi vásárszabályzat : Kn. M. II. 238. 1.
HATODIK FEJEZET.
A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR
SÚLYMÉRTÉKEKRÓL. '
A XIII. század utolsó negyedében .királyi sülylyá^
lett budai márkát Zsigmond király 1405. évi törvényei
kötelező, országos súlymértékké tették.'
A mértékek egységesítésére irányuló törekvés azonban
sok akadályba ütközött. A budai márka kötelező haszná-
lata korántsem szorította ki a r^ helyi sülymértékeket s
azok továbbra is használatban maradtak.'
^ A XV — XIX. századi súlyok kimerítő történetét csak hosszas
forrástanulmányok után lehet majd megírni. E helyen csupán azok rövid
ismertetésére szorítkozom.
* 1405, L Decr, I. t.-cz. „[Statuimus], quod in omnibus civlta-
tibus, oppidisy castrís et villis et generaliter ubicunque ambitum regni
nostri, tam in nostrís, quam aliorum quorumcunque sint, Itbra, statera,
alna, mensura vini, frugum et generaliter omnes ras mensurabUes et
ponderabiles, ponderentur et mensurentur secundum mensuram civüaiis
nostre Budensis,*' Más mérték használatánál a bűnös elveszti a lemért
árút (3. >.)• — 1405' IL Decr, VI. t.-cz. „Statuimus preterea, ut universae
annonae, vina . . . et aliae res venales . . . illis, et eisdem justis, aequis
et veris pauderiims, mensuris'et ülnis . . . mensurarí, vendi seu venditioni
exponi, necnon emi et commutari, solvi et administrari debeant, quae in
civiiaie nostra BucUnsi^ ah antiquo inventa sünt et stabilita habentur de
praesenti." (Corpus Jurís I. 1000—1526. 212. és 232. 1.)
' Zsigmond maga is tett kivételt, a mikor Igló városának 143Ö-ben
megengedi az általuk^ választott mérték és súly használatát: ,Ipsi in pre-
dicta nova civitate nostra Iglow liheram stateram seu mensuram et pon-
derandum et per pondus mensurandum res venales, aptas et necessarias
instruere, inibique cuprum, plumbum et femim ac alias res venales
ponderari . . . vaieant atque possiut, Wagner. 220. L Ugyané kiváltságot
még n. Ferdinánd is megerősítette 1633-ban. Weber. 194. 1.
>
A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÖL 111
Az országgyűlések újból és újból szigorúan elrendelik
a budai súly használatát. ^ A XVI. század végén az ország-
gyűlés az alispánokra bízta a .mértékek kiigazítását''.' Ez
idő óta gyakran találkozunk a vármegyei és városi statu*
tumokban is a mértékeknek és súlyoknak a budai mérté-
kekhez leendő kiigazítását elrendelő végzésekkel.'
Mindé rendelkezések természetesen csak a magyar
király uralma alá tartozó tulajdonképeni Magyarországon,
az ország njrugati és északi megyéiben bírtak érvén3myel.
Erdélyben a kolozsvári mérték lett kötelező országos
mértékké.^ Bihar, Zaránd és Máramaros megyékben a f/i-
radi^^ Abauj megyében a kassai mérték^ használata volt
* //. Ulászló. 1504 : XVII. t-cz. : „per totum regnum Hungáriáé
nna et eadem mensura . . . formetur, cum qua ubique in regno Hungá-
riáé emptores et venditores utantur'' (Corpus Jurís, I. 680. L). — Rudolf.
) 1588 : XVL i.-cz. : „per totum regnum Hungáriáé, mensurae Budenses
antiquae, in decreto tertio Sigismundi imperatoris anni 1405. art. 6. spe-
cificate, serventur, sub poena in eodem decreto sancita." (U. o. n.
1526—1608. 714. 1.) — ///. Ferdinánd. 1655 : XXXL i.-cz.-hta az egyen-
lőtlen súlyolc és mérteitek hátránya miatt „articuium 16. anni 1588.
aliosque ibidem specifícatos et art 1. anni 1405. renovandos, juxtaque
eosdem cuinsvis generis mensnras Bndensi seu, qnae per omnia eadem
est Posoniensi sub poena ibidem expressa conformandas et nbiqne óbser-
vandas statuunt regnicolae." (U. o. m. 1608—1657. 602. 1.)
" Az 1588: XVI. t,'cz,'hen a „rectiíicatio hamm mensurarum'' az
alispánok kötelességévé tétetik.
> Példaképen Zala (1592), Szabolcs (1627), Gömőr (1628), Bereg
(1633 és 1641), Ung (1656), Liptó (1698) vármegyék, Nagybánya (1642)
és Sopron (1702) városok statútumaira hivatkozhatunk. Corpus Statut.
IL 143., 153., 176., 221., m. 55., 619., lV/1. 562., V/1. 41., 264. 1. stb.
* Approbatae Constitutiones. III. 45. tit art. 1. : »A mértékekről.
Erdély minden részeiben a kolozsvári mértékhez alkalmaztassanak s így
egyenlősittessenek a mértékek." (Corpus Juris. Erdélyi törvények. 114. 1.)
— A szász statútumok is így intézkednek. 1550: „inter Saxones unifor-
mis libra et ulna observetur, ut in comitiis Zekelwassarhel (t. i. az 1549-iki
or8zágg3rűlésen) est determinatum.* Corpus Statut. I. 524. 1. — Ugyanide
irányul a marosvásárhelyi 1607. évi városi statútum rendelkezése. U. o.
1. 71. lap.
* Appr. Const. m. 45. 1. art.: „Bihar, Zaránd és Máramaros várad i
mértékkel éljen."
' Abauj megye 1701. évi statútuma. Corpus Statut. U. 1. 353. 1.
112 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
elrendelve. Ezek mellett — mint már említettük — egy
636-9863 g-os
török font is meghonosodott Erdélyben és az erdéljri márkát
e font Vs-részével azonosították.
A török által meghódított országrészben a régi budai
süly helyett török súlymértékek voltak budai font néven
használatban. A XVI. században — a nümbeigi Meder —
és a XVIII. század elején — Schoapp adatai szerint — egy
Id). 6ttl331S g'OS
yfiudaifimV^ volt használatos. Ez a font az erdélyi török
fonttal rokon keleti súlymérték volt.^
Ugyancsak Schoapp idézi egy XVII. századi olasz író
értesítését,* a mely szerint:
100 római font = ( 104 bolognai font
114^5 milanói ,
117V5 nápolyi .
124V5 velenczei ^
76V5 párisi
= 37473-3736 g)
= 37426-9781 ,)
= 37348-5500 ,)
= 37561-1808 J
= 37447-1937 .)»
Törökországban :
17^4 aleppói font
l II8V5 budai „
Tehát ^ '*
II8V5 budai font = 37348*55 — 3756ri808 g,
1 budai font = 31S'44: — 3im4 g.
Ez a súly pedig nem más, mint a XIV. századi
314*3525 g-os konstantinápolyi font.
Megállapítható tehát, hogy Budán a török hódoltság
korában török súlymértékek voltak használatban^ még pedig
egy, a régi konstantinápolyi fonttal azonos, kb. 315—317
^ V. Ö. az I. Függeléket és az előző fejezetet — Meder Lőrincz
(Handel Buch. 1562. XCIIv. 1.) szerint: ,120 pf. Nümberger in Ofen in
Ungern 100 pf.*, a mi 611'0337 g-oX ad.
' „Von einem Italiftnlschen authoren folgt dieser Bericht" —
Schoapp id. m. 25—27. 1.
' V. ö. a fontok súlyára az I. függeléket
A XV— XIX. SZA2ADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÓL 113
grammos kis font és egy a török .rotolo'^-val azonos
611*13315 g-os nagy font, mindkettő ^hndaifonV néven.^
Ezek mellett újabb adatok szerint a török oka súly
is meghonosodott hazánkban és ^magyar oka'' néven
1^272— 1^2V6 kg
súlyban a XIX. század közepéig használatban volt.^
^ A 315 g körüli régi konstantinápolyi font úgy látszik Erdélyben
is meghonosodott. Nagyszebenben a múlt század közepén 7 darab régi
Ifrcnz súlymértékei találtak a pénzverőház helyén. Ezeknek súlya Fasz
Károly és Finály Henrik pontos mérése szerint:
1. régi heteshez vagy ötöshöz hasonló jegygyei 14643 g
2. szakállas fő jegygyei 183*33 ,
3. erszény , 196-86 „
4. kalapos fó , 201*80 ,
5. turbános (?) fő , 206*40 „
6. sisakos fő „ 229 20 „
7. szakállas fő „ 313*00 ,
(Fxn.ály Henrik: A régi magyar súlymérték. Erd. Múz.-Egyl. Évk.
IV. 1867. 70. 1.) — E súlyokat Finály és Belházy a szebeni márka súly-
hányadaival, illetve a szebeni pondus többszöröseivel hozták kapcsolatba.
Nézetem szerint az 5. számú súly a szebeni (erdélj'i) márka, a 6. sz. a
Béla király-féle márka, a 7. sz. a török font szebeni anyasúlya volt
A négy első súly lehet a szebeni márka 34, 43, 46 és 47 pondusa, mint
Belházy (A régi magyar pénzverési súlymértékek. 35 — 36. 1.) mondja,
de a 3. és 4. sz. súlyok lehetnek a lengyel márkák anyasúlyai is, hiszen
tudjuk, hogy Erdély és Lengyelország a XVI — XVn. században mily
szoros politikai és kereskedelmi összeköttetésben álltak. Mindenesetre
nagyon fontos volna a Finálynál ismertetett súlyok korát megállapítani,
hogy végleges véleményt alkothassunk róla. Finály szerint egsrik a hét
közül az Erdélyi Múzeum birtokában van.
* Littrow J. J. : Gedrangter Abriss der Münz-, Maass- und
Gewichtkunde. Güns, 1834. 33. L szerint 1*276 kg a magyar oka. A három
tőrök súlymérték aránya Konstantinápolyban
1 oka a 2 rotolo == 4 kis font (cheky) = 1*276 kg
volt s valószínűleg nálunk is ugyanxly arányban voltak használatosak.
V. ö. Littrow id. m. 59. 1. (1 oka= 1*276 kg; 1 rotolo = 0*638 kg;
1 cheky == 0*319 kg.) Az oka v. okká súly XIX. századi magyarországi,
különösen délvidéki (bánsági, határőrvidéki és horvátországi) használatáról
V. ö. még Schwartner, Martin: Statistík des Königreichs Ungem. I.
Ofen, 1809. 394. 1. és Fényes Elek: Magyarország statisztikája. L
Pest, 1842. 286. 1.
Hóman: Magyar pénztörténet. 8
1 1 4 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNST
Emiitettük, hogy középkori forrásaink a font-súlyt
a XII. század közepe óta nem ismerik. A XVI. század óta
azonban gyakran találkozunk a btídai vagy magyar fonttal.
1562: Meder Lőríncz szerint:
103 antwerpeni font = 100 budai font,
108 „ , = 100 nürnbergi font,
tehát
1 nürnbergi font : 1 budai font = 108 : 103.^
A nürnbergi font 509*19475 g-os súlyával:
1 budai font = 4856212 g.
Ez a font nyilván a budai márka kétszereséből kép-
zett, de annál kb. 5V« g-mal könnyebb súlymérték.
1722: Schoapp három egyenletet is ad a párísival
azonosnak mondott magyar font súlj^ára:
1 magyar, párisi, nantesi stb. font = 31 nürnbergi lat
+ 1 dénár;
100 magyar, párisi stb. font = 97 nürnbergi font;
103 magyar font = 100 nürnbergi font.*
Az 509* 19475 g-os nürnbergi fonttal
/ magyar és párisi font = 1. 494-27693 ^,
2. 493-91890 ,
3. 494-36389 „
középszánmial : 494*18657 g.
Ez a súly viszont 3 grammal nehezebb a budai márka
kétszeresénél. A közép- és újkori mértékek összehasonlí-
tását adó kézikönyvek adatainak megítélésénél nem szabad
felednünk, hogy míg az érczsúlyok (márkák) nagyságát,
éppen mert arany és ezüst mérésére használtattak^ lehe-
tőleg nagy pontossággal adják, addig a kereskedelmi súlyok
(fontok) átszámításában bizonyos ingadozásra hajlanak.
' „Item Antorffer gewicht respondicret : pf. 103 In Ofen in Ungem
100 pf.; pf. 108 In Nürnberg 100 pf." Meder: Handel Buch. Nürn-
berg, 1562. XCm. lev.
* Az elsőre v. ö. az I. függeléket, a másik két egyenlet: »100 f^
in Ungam, Paris etc. = 97 ^ in Nürnberg*' ; ,100 ^ in Nürnberg
= 103 ^ in Ungam." Schoapp id. m.
A XV— XIX. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKBICRÓL 1 15
Már Pegdotti is gyakran kétféle súlyban határozza meg az
id^en súlyokat^ s ugyanezt tapasztaljuk Meder' és Schoapp
művében,' noha — különösen Pegolotti és Schoapp «^ bá-
mulatosan pontos számításokat végeztek. A kétféle számttás
részben arra vezethető vissza, hogy lehetőleg kerékszántban
igyekeztek a súlyok viszonyát kifejezni, részben pedig arra,
hogy ^^másboz közelálló, de mégis különböző súlymérték
a gyakorlati kereskedelemben könnyebb átszámítás végett
azanosakpMk tekinteUek.
így például a magyarral azonosnak mondott párisi
fant súlyát Schoapp a magyarral egyiXii 31 nümbeigi lat
1 dénárban, majd — más fontokkal együtt sorolva fel —
30 nürnbergi lat 12 dénárban állapítja meg> A két súly
— 494-27693 és 489-30432 g — középszáma
491-79062 g,
igen kis eltérést mutat 2 budai márka 491*07558 g-os
súlyától.
Feltehetjük így, hogy a XVI— XVIH. században tör-
vényesen :
Ibudai (magyar) fatíi=2budaimdrka^49t<nSS8g
volt. Ez a font a bécsi márka kétszeresét tevő bécsi font-
hoz úgy aranylott, mint 7 : 8-hoz.
A XVI— XVII. században, a mióta Buda török kézen
volt, a 245-53779 gos budai márkát és a 49107558 g-os
budai fontot — bár a óbudai" név sem ment ki teljesen
a divatból — többnyire bányavárosi márka és fant vagy
magyar márka és fant néven említik forrásaink. ^
> Például: „Libbrecento al peso della stadera di Firenze fáono in
Lucea libbre 101. o 102." V. ő. as I. Függeléket.
' 100 bécsi fontot három helyen 116, 119, illetve 120 antwerpeni
fonttal mond aionosnak. Meder: Handel Bach. 1562. XCI^* és XCIU. 1.
* V. ö. az L függelékben Schoapp műve nyomán közölt súly*
táblázatot
^ V. ö. az L függeléket
* 1676: „Nach dem Pergstáther oder alsso genante Offener Ge-
wicht* Schmidt id. m. V. 247. 1.
8*
1 1 6 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A kőrmőczi pénzverőház sMymérUke egészen 1727 4g
a bányavárosig Vagyis a régi budai márka volt. A budai
márka (és font) *^ mint láttuk r^ évszázadokon át egy-
azon si'üyban, még pedig Vgi illetve ^Vif bécsi márioi (és
font) súlyában volt használatos. A XVIL század végén a
márka súlyában változás állt be»
A bécsi udvari kamara 1693'ban >nzsgálatot rendelt
el a bányavárosi és bécsi súlyok közt mutatkozó eltérés
tárgyában. A vizsgálatra az szolgáltatott okot, hogy a bécsi
máriasúly a bányavárosokból felküldött éreznek — a bánya*
városi márka szerint megállapított — súlyához képest
hosszabb idő óta mindig kisebbnek mutatkozik^ mint a két
súly közt fennálló helyes^ 14 : 16 arány követelné. A Vizs*
gálát a két normalsúly összehasonlításából megállapította^
hogy a bécsi pénzveröház márkájának 14 latja 3 dénárral
kisebb a körmöczi pénzverőben 1693-ban használt bánya-
városi márkánál,^ Vagyis:
14 bécsi lat : 1 bányavárosi márka =.13*Vi6 : 14 = 221 : 224.
Mivel pedig:
14 bécsi lat = 245-53779 g,
1 (1693. évben használt) bányavárosi márka = 248'87088 g.
^ ,Über den von dem Buchhalterratlie abgeforderten Bericht die
angezeigie Differenz der Bergstatter und Wiener Münzgewichte hetref-
fend." . . . „gar wahr zu sein befundeo, dass 14 lofk Wiener Geufichis
16 lóik hergstödier gében soUen, es hat sich aber schon von Janger Zeith
in denen aus denen Hongarischen Bergstfttten, in allhiesiges Münz Amb
versíckton Gold u. SUbem iedesmal eine zimhlicke Differenz . . . gezaigt^
alsó dass . . . das Wiener Gewicht jedesmal nmb etlicke loih nnd Mark
einen VorsMag gebén, und álso geringer aJs jenes ist." A vizsgálat meg-
ejtésére Grísslizer Andrást küldték ki a körmöczi Münzambttól, «das
gebreuchliche Markeh gewicht abfachen und selbiges sodan durch hie-
sig6n Münzquardeín gegen einer Wiener Markk genau aufziehen lassen,
da sich dan befunden, dass dieses gegen jenes, über ábzng der sonst
eingehenden Vast zwei Jothen, 3 d. zn ring seye, dass álso die Wiener
Mark gegen der Pergstadter nnr 13 loih und 13 d» schwer, da es doch
14 loth haltén sollte.*' Belházy: Die Wiener Mark. Num. Zeitschr.
XXVIII. 186. 1. idézve.
A XV— XIX. SZÁZADI KtAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÖL 117
1715 : Hoffmann szerint:
1 magyar forint =^ 66 hollandi as,
1 nürnbergi quentchen :^ 69 hollandi as,
1 magyar márka = 70 forint,^ tehát
1 magyar márka = 66 X 70 = 4620 as,
1 nürnbergi márka = 64 X 69 = 4416 as.
A nürnbergi márka 237*872 g-os súlyával:
1 magyar {bányavárosig márka = 248*8606 g.
Mi volt az oka a márkasúly emelkedésének, nem
tudjuk, de valószínűleg a bécsi és budai font súlyarányá-
nak helytelen számítására vezethető vissza. Láttuk, hogy
Schoapp a budai font súlyát — más súlyokkal való azo-
nosítás miatt — 494-18657 g-ra tette 49107558 g helyett.
Ennek oka az, hogy már a XVII. század végén a régi 7 : 8
arány helyett 8 : 9 arányban kezdték a budai és bécsi fontot
<)sszehasonlítani.
Egy 1680. és egy 1686-ik évi forrás szerint
8 bécsi font = 9 magyar (budai) font,*
tehát
1 magyar (budai) font = 498'87044 g.
Ugyanez az 1680-iki forrás — mint láttuk — a
két márka viszonyát még 224 : 256, azaz 7 : 8-ra tette.'
Az arányszám megváltoztatása egyszerűen egy szá*
mítási hibára vezethető vissza. A bécsi és budai (bánya-
városi) font helyes aránya szerint
1 bécsi font = 32 bécsi lat,
1 budai , = 28 , ,
tehát a bécsi 4 bécsi lattal volt a budainál nehezebb.
A XVII. század végén e 4 latos különbséget hogy, hogy nem,
* »66 Eschen: Ungarísche Gulden."
»69 Bschen : Ein NAraberger Quintiein.f
„Ungarísch Gűlden 70 gehen Stack auf die rauhe Mark." Hoff-
mann: Altér und Neaer Mftnz Schlűssel. 1.76.1. és 288. 1.-hoz: LTab.
' 1680: ,8 Pfund zo Wien ist zu Ofen 9Pfund.' Idézi Luschin id.m.
<Archiv f. ö. G. XLVIL 264. 1.) — 1686 : „8 Wiener Pfundt 9 Hungarische
J*fundt wegen." Idézi B e 1 h á z y id. ért. (Num. Zeitschr. XXVIII. 187. 1.)
' V. ö. as Mz6 fejezetet.
1 1 8 MAGYAR PÉNZTÖirrÉNBT
de mindenesetre tévesen 4 budai latnak kezdték számí-
tani. E téves számítás szerint:
1 budai font »> 32 budai lat,
1 bécsi , =- 36 , ,
tehát
1 bécsi font: 1 budai font = 36 : 32 = 9 : 8.
Hogy az új arányszám eredetét csakugyan e téve-
désre kell visszavezetnünk, azt az említett 1686. évi forrás
világosan megmondja: ^A bécsi font 4 lattal nehezebb,
mint a magyar font Ebből következik, hogy 8 bécsi font
9 magyar fontot nyom".*
1680— 1727-ig Magyarországon a régi 491 07558 g-os
budai font helyett egy V0 bécsi fontos, tehát 4»»870áé
g-o$ magyar (budai) foái^ viszont a körmöczi pénzverdé-
ben a régi budai (bányavárosi) márka helyett egy 248*86 —
248*87 g-os bémyavdrosi márka volt használatban.
Az említett 1686. évi kézirat szerint:
1 magyar méasa «= 120 fomi,
a mi a 491-07558 g-os fonttal
6»92906 ü^-ot,
a 498-87044 g-os fonttal pedig
Ő9*8644g kg'Oi
ad, szemben az egykorúlag használt 100 fontos, S6*1229
kg-os bécsi mdasáoaO
Az osztrák és magyar súlyok eltérése mindenkor
eléggé akadályozta a Habsburg-uralkodókat régi törekvé-
sükben, az osztrák örökös tartományok és Magyarország
' ,Das Wiener Pfundt ist umb 4 Idh schwarer den das Hnnga-
rische Pfundt Daraus folgi das 8 Wiener Pfundt 9 Hungarische Pfundt
wegen." Idéxi Belhácy (Num. Zeitschr. XXVm. 187. L), a ki • késó-
kori adatokból a bécsi és budai niárka eredeti 9 : 8 arányát igyekesett
bizonyítani. E feltevése miatt a bécsi márkára vonatkozó megállapításai
nem állhatnak meg.
' .Ain Hungarischer Centen ist ausgetheilt in 120 ^.' „Ain
Wiener Centen ist ausgetheilt in 100 gjf." A selmeczi levéltárból idézi
Belházy. (Num. Zeitschr. XXVm. 187. l)
A XV— XK. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉRTÉKEKRÓL 1 1 9
pénzverésének egységes rendezésében. A törökök kiűzése
után Habsburg-uralom alá került hódoltsági részeken és
Erdélyben használatos sokféle súlymérték és a magyar
márka súlyában a XVII— XVIU. század fordulóján beáUt
ingadozás követkesstében keletkezett zavarok megérlelték az
osztrák örökös tartományokban már a XIII — XV. század
folyamán kizárólagos súlymértékké tett^ ^bécsi síUy'-nak
behozatalára irányuló régi tervet.
m. Károly — bizonyára az udvari kamara sürgeté-
sére — el is határozta a bécsi súly behozatalát. A dolog
azonban nem ment könnyen. Országgyűlési határozatra
lévén szükség, a bécsi súly behozatala igen kényes poli-
tikai kérdéssé válhatott. A magyarság az osztrák súly- és
pénzrendszer nyilt behozatalában minden bizonynyal — s
méltán — az imperialis összbirodalmi törekvések egy újabb
eszközét látta volna. Az udvart kényes helyzetéből III. Fer^
dínánd 1655 : XXXI. t.-czikkének szövege segítette ki, a
mely az egyenlőűen mértékek és súlyok hátránya miatt
elrendelte az összes mértékeknek és súlyoknak a budai
mértékekhez leendő kiigazítását, a melyek teljesen azo-
nosak a pozsonyiakkal.'^ Csakhogy a törvényczikk e tétele
csupán az űrmértékekre nézve felelt meg a valóságnak.
A siílymértékek Budán és Pozsonyban nem voltak azono-
sak. Pozsonyban és környékén már a XIV. században
nyoma van a bécsi súly használatának,' a Habsburg-
királyok idején pedig — a Bécscsel való érintkezés mind
szorosabbá, a Budától való eltávolodás pedig a török hódítás
korában teljessé válván* — állandóvá lett a bécsi súly
használata,^
1 L u 8 c h i n (Geschichte d. Stadt Wien. II/2. 755. 1.)
' .cuinsvis generis meosuras Badensi, seu quae per omnia eadan
est, Posoniensí . . . conformandas et ubique observandas.** (Corpus Juris.
IIL 1008—1657. 602. 1.)
» 1309: F. Vm/1. 621.; 1812: F. VIlI/1. 476. 1.
^ A török hódítás korában a hiteles budai mértékek Nagyszombaton
őríxtetkek. Pozsony vármegye 1591-iki statútuma sserint: ,ad mensuram
Budensem, quae nonc Tymaviae habere dicitur." Corpus Statut. IV/1. 53. 1.
* A bécsi súly volt használatban más északnyugati megyékben is.
V. ö. pL Turócz megye 1560. évi statútumát: yLtbra ti cenienaHus ^er
120 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A mikor tehát az 1715-iki országgyűlés az 1655 :
XXXI. t.-czikkre hivatkozva elrendelte az egész ország
területén a pozsonyi hossz-, úr- és sMymérUkek kötelező
használatát,^ tulajdonképen hatályon kívül helyezte a
régebbi törvényeket — köztük az 1655 : XXXI. t-czikket
is — a melyek a budai (s evvel azonos pozsonyi) nUrték
és súly használatát renddUk d. Az 1715 : LXIII. t.-cz,
eltörli a régi magyar (budai) súlymértéket és helyébe ^po-
zsonyi súly*' néven a bécsi súlymérték behozatalát hatá-
rozza d.
E törvényczikk alapján rendelték el 1727'ben Kör-
möczbányán a régi bányavárosi márka helyett a bécsi
márka használatát. A körmöczi főkamaragrófi hivatalnak e
tálában kiadott utasítása részletesen intézkedik minden
felmerülhető kérdésben s meghatározza a két súlymérték
viszonyát is.*
A vármegyék, mint az előző században a budai, úgy
most — az 1715: LXIII. t.-cz.-re hivatkozva — a bécsi
súly használatáról hoznak határozatokat.'
totum comitatum ab antiqao observata, ut perpetuis semper temporibus
Viennenses interieneantnr, quibus omnes res venales ponderentur." Coipus
Statat. IV/1. 190. 1. Az 1643. évi statútum. U. o. 252. 1.
^ ///, Károly 1715: LXIII. t-cz, 4. §'a: „Mensurae tam arída-
ram qaam liquidaruni renim ; non sacus et ulnae, ac pondéra ad montem
ptaecitati articuli 31. 1655. mensuris, ulnis et ponderihus Posoniensüms
confonnentur et accomodentur.* Corpos Jurís. IV. 1657 — 1740. 490. 1.
' „Was bei der Einfükmng des Wiener Gemchtes von den Berg-
kanunem zu beobachten ist.' Később : .Entwurf, wasz mit Eingaag dies
1727-te Jahrs die Kgl. Camer und Műnzambt Crenmitz pr. eine Wienner
March (respectu welcher di Bergstádterísche nur 14 loth 0 qu. l^^/i^ d.
betraget) ..." S c h m i d t, Franz Anton : Chronologisch-systematische
Sammlung der Berggesetze der KÖnigreiche Ungarn, Kroatien . . . etc.
VI. Wien, 1834. 245—291. 1. £ meghatározás szerint, melyet 17dl-ben
a körmöczi tisztviselők ^a régibb időben történt közvetlen mérlegelésen
alapulónak*' mondanak (Belházy: A régi magyar pénzv. sűlymértékek.
13. 1.) és a mely arányt az udvari kamara — e felvilágosítás alapján —
szintén helyesnek ismert el (v. ö. S c h m i d t id. m. VI. 445. 1.) :
1 bányavárosi márka =:= 14 bécsi lat + Í^*Vi95 ^'^^n a mi a 280*614625
Cprammos bécsi márkával — a fentiektől eltérő — 247*51 648 Jg-os súlyt ad.
' Borsod megye 1717. évi statútuma: „metretam Posoniensem, ulnam
et pondus Viennensem, articulariUr in foto regno observari determiua'
A XV— XDC. SZÁZADI MAGYAR SÚLYMÉKTÉKEKRÖL 121
A bécsi súlymérték kötelező országos használata alól
egyedin az erdélyi aranybeváltó-hivatalok mentettek fel
1747-ben. Erdélyben a XVII— XVm. századi újabb budai
(bányavárosi) márka ,pisetum-súly' néven az aranybevál-
tásnál némi — a 9 : 8 aránynak megfelelő — . súlyemel-
kedéssel egészen 1874-ig érvényben maradt.
E súlynak a bécsi márkához való viszonyát az udvari
bánya- és pénzigazgatóság 1747, évi leirata így hatá-
rozza meg:
1 bécsi márka : 1 ,pisef márka = 53"/i» : 48* = 64 : 57,
tehát
1 piset márka = *^^x57.
1 erdélyi ^piseium' márka = }í49'922á g. *
Magyarország területén egyébként 1727-től 1874-ig
a bécsi font és márka volt a hivatalos súlymérték, min-
denkor a Bécsben megállapított törvényes súlyban. Az
1874 : Vm. t.-cz. rendelkezései szerint hazánkban is a fran-
czia méterrendszer lett hivatalos és kötelező mértékrend-
szerré s evvel a régi font- és márkasúlyok helyébe a kilo-
gramm lépett.
ios .. ." Cotpus Statut n/l. 398. 1. Szepes megye 1747 : „iteratis . . .
Caaroli VI. xnaadatis patríaqae lege, ntpaíe 63. 1715, id exigentibas, pon-
dera et uhtae ViefimeKses, measuraeque Posonienses . . . per totum comi-
tatum unifomiiter observentor." U. o. n/l. 475. L Ugsraacsak a bécsi
súly értendő Bihar megye 1745. évi statatum&oak ^pondéra Bányaiensia'-}tL
alatt (U. o. ÜL 364. 1.), mert a bányavárosi súly 1727 óta azonos volt a
bécsivel V. ö. még Zályam megye 1715. évi statútumát U. o. IV/1. 625. 1.
^ yVon dem Landman-Bereiths angewohnten vorgedachten so-
genannten pisethgewichts (so in 48 gantzen pisethen Bestehet und den
53^Vi9 ^- A^ ®^® gerechte Wienner March kommen) sich ferners hin
ohne geringster ab&nderung zu gebrauchen.' S c h m i d t id. m. VII. 367. 1.
*Finály Henrik közvetlen mérései szerint 1866-ban az er-
délyi aranybeváltóban egy 249*936 g-os márkának megfelelő 5*207 g-os
vpisetnm" volt használatban. Finály Henrik: A régi magyar súly-
mérték. (Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 70. 1.)
HETEDIK FEJEZET.
TÁBLÁZATOK.
A MAGYARORSZÁGON 1000— 1874-IG HASZ-
NÁLATOS SÚLYMÉRTÉKEK.
Sálymérték
Szent István fontja
Béla király márkája
Mázsa «^ 220 márka
Erdélyi márka. .
Szepesi márka. .
Budai márka . .
Budai mázsa »> 220
márka. . . .
Budai (török) font
Budai (török) kis font
Magyar oka . .
Erdélyi (török) font
Erdélyi márka . .
Budai márka . .
Budai font . • •
Magyar'mázsa =^ 1 20
font ....
Bécsi márka . .
Bécsi font . . .
Bécsi mázsa = 100 ft
Erdélyi piset-márka
}
Kor
1000—1150 k.
1146—1280 k.
1224— XVI. sz.
1264—1416
1271—1690 k.
Xm. század
XVI— XVIII. sz.
? XVI— XVII. sz.
? XVI— XIX. sz.
?xvi— xvni. sz.
?XVI— XVffl. sz.
1690—1727
kb. 1680-ig
1680—1727
kb. 1680-ig
1680—1727
1715—1767
1767—1874
{
1715—1767
1747—1874
{
Súly
[? 408 g]
233-3533 g
51-33772 kg
206-7682 g
210-4609 .
245-53779 ,
5401831 kg
611-13315 g
kb. 315 ,
1-276 kg
636-9553 g
212-3193 „
248-87088 ,
491-07558 ,
498-87044 ,
58-92906 kg
59-86445 ,
280-61462 g
280-6872 ,
561-22925 ,
56-12292 kg
249-9224 g
tAblAzatok
123
Bányavárosi márka
Beszterczei márka .
Budavári márka
Esztergomi márka .
Fehérvári márka
Gyulafehérvári márka
Hel3n márka (terrestris)
Jászói márka
Kamarai márka.
Királyi márka .
Könnyű márka .
Közönséges márka
Magyar márka . . .
Német márka
Radnai márka
Sebesi márka
Szebeni márka ^
}
Nehéz márka . • •
• •
XVI— XVIII. sz.
1332
1308
1280—1286
1269, 1328 [
1329-1342
1289 (Szepes)
1274—1337
(Erdély)
1243
1280—1317
(Szepes)
1287 (Erdély)
1330 (Erdély)
1194—1263
1280 (Szepes)
1314 (Pozsony)
1540—1727
1248 (Erdély)
1291—1424
(Szepes)
1306—1334 \
(Erdély) /
1384 (Vasvár)
1290
1268
1330
1224—1341
' Budai márka
= Erdélyi márka
' Budai márica
= Budai márka
' ? Béla kir. marit.]
= Erdélyi márka
■B Szepesi márica
> = Erdélyi márka
[= ? Szepesi márica]
}-
}-
Budai márka
Erdélyi márka
Erdélyi márka
Béla kir. mark.
Budai márka
Budai márka
Budai márka
Béla kir. mark.
Budai márka
= Budai márka
= Bécsi márka
<=» Bécsi márka
= Erdélyi márka
= Erdélyi márka
= Erdélyi márka
AZ EURÓPAI MÁRKASÚLY0K.2
Bécsi iypus:
Bécsi márka (1767—1874) . • 2806872 g
Bécsi márka (1250—1767) . . 280-6146 «
Morva márka 280*6146 .
* A forrásokban sxerepló baranyai, egri, kassai, pécsi stb. márkák
nem súlymértékek, hanem ssámítási márkák voltak. V. ö. IL rész. U. fej.
' A2 1. függelékben és a 2—6. fejezetben foglalt eredmények alapján.
1 24 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Barcelonai typus:
Barcelonai (új) márka . . . 267-3333 g
Troyesi származékok:
Salzbuiigi márka 256*5869 g
Tiroli márka 253-9614 .
Prágai (cseh) márka .... 253' 1400 „
Troyesi iypus:
Erdélyi pisetum-márka « . . 249*9224 g
Landshuti márka 2494352 „
Svájczi márka 249*0222 „
Londoni (troy) márka • . . 248*5576
Budai márka (1690—1727) . . 248-8708
Lyoni és genfi márka . . . 246*2346
Amsterdami márka 245*8862
Antwerpeni márka. . . .
Regensburgi márka ... 94^-^^770 a
Budai (magyar) márka 1690-ig ^ ^^'^^^''^ »
Strassburgi márka
Troyesi márka 245*3055 g
Párisi márka 244*7529 „
Brüggei aranymárka . • .
Férei (Champagne) márka .
Toumaii márka
Ó-bécsi márka 241*5—243 g
Londoni aranyműves-márka . 241*1317 g
Velenczei (nürnbergi) typus:
Velenczei márka ....
Ferrarai márka
Padovai márka
Friaulí márka
Zárai márka
Nürnbergi márka ....
Passaui márka
> 244-0030
237*872 g
Angol (kölni) typus:
Augsbuigi márka 235*3193 g
tAbUzatok
125
Mallorcai márka
Montpellierí márka.
Nimesi márka . .
Piacenzai márka .
Milanói márka . ,
Frankfurti márka .
Hamburgi márka .
Lipcsei márka . .
Nürnbergi „kölni-márka
Avignoni márka . .
Augsburgi , kölni márka* (1694)
Német Zollverein-Mark
Bambergi márka .
Berlini márka . .
Erfurti márka . .
Angol Tower-márka
Kölni márka (XIII. sz.-tól)
Anconai márka .
Barlettai (pugliai) márka
Barcelonai (régi) márka
Castello-di-castroi márka
Chiarenzai márka . .
Messinai (szicziliai) márka
Magyar (Béla király) márka
Brabanti (régi) márka. ,
Római (XVni. sz.) márka
La Rochellei ^angol^* márka
Cadixi márka .
Castiliai márka .
Lissaboni márka
Lindaui márka .
Sevillai márka /
235-1884 g
2350332 ,
234-1552 ,
234-1564 ,
233-9060 «
233-8555 ,
233-4583 .
233-3533 g
232-3957 .
231-3678 .
229-8577 ,
228-8124 (229-8577) g
228-3741 (229-8577) g
Olasz typus:
Limogesi márka 226*2800 g
Firenzei márka 225-7925 »
Müncheni márka | 224-4917 .
Fnesachi márka j
: ELTÉR
126 MAGYAR PÉNZTÖ8TÉNET
Pápai (római) márka .... 223*3607 g
Ciprusi márka 223*3371 ,
Északi typHs:
Danzigi márka 219*7528 g
Északi márka 1215-4960
Ó-kölni márka | 2154960 ,
Nápolyi márka 212'7839 ,
Svéd márka 210-6160 ,
Kölni kereskedő-márka typusa:
Szepesi márka 2104609 g
Erdélyi márka 206-7686 .,
Kölni kereskedő-márka . . . 201 9870 (204) g
Varsói márka 2000170 g
Krakói márka
^'^w : : ::>'«^'^.
Boroszlói márka
Porosz (königsbergi) márka • • 192*3418 ,
BrUggei 6 unciás ezüstmárka . 185-9268 ,
HAfmOvf
kíiSW,
1 ^P^f
fej
K
1 1 0^
^
7
j'
LTERJEDÉSE EUE
II. RÉSZ.
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET.
ELSÓ FEJEZET.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER.
A Szent István korában hazánkban meghonosodott
pénzrendszer a frank pénzrendszer egyik hajtása volt. Ez
viszont a római súly- és pénzrendszerre vezethető vissza.
A középkori magyar pénzrendszer megértéséhez ezért okvet-
lentU szükséges a római és frank pénztörténet főbb voná-
sokban való ismerete.
1 IRODALOM. Böckb, Queipo, Mommsen, Hultsch» Pinály,
Le Blanc, Prou, Soetbeer és Kovács-nak az L rész 1. fejezete
élén idézett művein kívül: K. Samwer u. M. Bahrfeldt: Geschichte
des álteren römischen Münzwesens (Num. Zeitschr. XV. Wien, 1883).
— H. Grote: Münzstudien. I— VHI. Loipzig, 1859—77. — M. Prou:
Les monnaies Merovingiennes. Paris, 1892. (Catalogue des monnais fran9.
de la Bibliothéque Nationale.) — H. Seebohm: Tríbal custom in Aríglo-
Saxon law. London, 1902. — On the early ctiirencies of the germán
tríbes. (Vierteljahrschríft f. Sozial- u. Wirtschaftsgesch. L 1903.) — B.
Hilliger: Studien zu mittelalt. Maassen u. Gewichten. (Historische
Vierteljahrschr. UL 1900.) — Der Schilling der Volksrechte u. das Wer-
geld. (U. o. 1903.) — Der Schillingswert der Ewa Chamavorum. (U. o.
1904.) — Der Denar der Lex Salica. (U. o. 1907.) — Altér und
Mimziechnung der Lex Salica. (U. o. 1909.) — Schilling n. Denar
der Lex Salica. (U. o. 1910.) — P. Vinogradoff: Wergeld und
Stand. (Zeitschrift d. Savigny-Stiftung. Germ. Abth. XXm. 1902.) ^
H. Brnnner: Geld- und Münzwesen. (Deutsche Rechtsgeschichte. I
2. Aufl. Leipzig, 1906.) — P. Heck: Stfindeproblem, Wergeld u. Münz
rechnung der Karolingerzeit (Vierteljahrschr. f. Soz.- u. Wirtschaftsgesch
n. 1904.) — A. Luschin von Ebengreuth: Allgem. Műnzkunde
München, 1904. — Der Denar der Lex Salica. (Sitzungsberíchte d. Kais
Akad. d. Wissensch. 168. Wien, 1910.) — S. Rietschel: Die Ent
Hóman: Magyar pénztörténet. 9
130 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A római pénztörténet kezdeteit, mint általában a primi-
tív népekét, sűrű homály fedi. A történeti források szerint
csak annyi bizonyos, hogy Róma a Kr. e. 5. század köze-
jpén már tüI volt a terménygazdaság első korszakán.
A régi állatpénzek, a marha és juh mellett^ a veret-
len réz lépett fel mint fizetési eszköz. Róma kezdetleges
érczpénzrendszere az egykorú Itáliában divatos és való-
színűleg etruszk-eredetű' rézrúdvalután nyugodott. Fizetési
eszközül rézrudak szolgáltak, a melyek súly szerint bizo-
nyos értéket képviseltek. A fizetés tehát a rézrudak leméré-
sével történt.
A mérlegelt rézrúdvaluta helyébe lépett később a fneg-
jelölt réz valutája. A megjelölt réz; az „aes signatum* süly-
jélzéssel ellátott rézrúd volt, a mely pontosan meghatáro-
zott értéket képviselvén, a tulajdonképeni rézpénz első
formájának tekintendő. A ^megjelölt réz'-darabok siílyosak
voltak, 1 — 5 fontig. Az 1 fontos rézrúd, az »ű5 libralis",
lett később a római rézpénzrendszer pénzegysége, a mely
^ehungszeit der Lez Solíca (Zeitschr. d. Savigny-StifL Germán. Abth. XXX.
1909.) — Die Münzrechnung der Lex Salica (Vierte^ohischr. f. S02.- u.
Wirtschaítsgesch. 1911.) — K. Th. Inama—Sternegg: Deutsche Wirt-
schaftsgeschichte. I. 2. Aufl. Leipzig, 1909. — Theo Sommerlad :
Münzwesen. IL Mittelalter. (Conrad — Lezis: Handwőrterbach d. Staats-
wissenschaften. VI. 3. Aufl. Jena, 1910.) — Krammer, Marío : Zur
Entstehung der Lex Salica. (Festschrift Heinrich Brunner. Zum siebzigsten
Geburtstag. Weimar, 1910. 405—471. L) — F. Friedensburg: Deutsche
Münzgeschichte. (Grundríss d. Geschichtswissenschaít v. A. Meister. L)
Leipzig, 1912. — A. Blanchet: Manuel de numismatique fran9aise. I.
Monnaies frappées en Gaule depuis les orígine jusqu'á Hugues Capet.
Paris, 1912. — A. Dopsch: Die Wirtschaftsentwicklung d. Karolinger-
zeit. II. Weimar, 1913. 295—300. 1. — Muffat: Beitrfige z. Geschichte
des bayerischen Münzwesens unter d. Hause Wíttelsbach. (Abhandlungen
d. Hist. Ph. Cl. d. kgl. bay. Akad. XI. München, 1870.) — H. Dannen-
berg: Die deutschen Münzen d. Sáchsischen u. Frftnkischen Kaíserzeit.
I— IV. Berlin, 1876—1905.
^ A legrégibb pénz emléke a korai pénzeken látható bikaképben
és a pecus (= marha) szóból származó .pecunia* szóban maradt fenn.
A terménypénzről: Hultsch id. m. 254 — 255. L Samwer-Bahrfeldt
id. h. 14—16. 1. V. ö. a II. Rész 2. fejezetét.
' V. ö. Kovács István: Etruria pénzrendszere. (Erdélyi Múzeum.
1909.) 117. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 131
részeivel hosszú időn át Róma egyedüli vert pénze volt,
A rézpénz verésének kezdetét a Kr. e. 5. század második,
vagy a Kr. e. 4. század első felére kell tennünk.^
A nagyobb forgalom és gazdasági emelkedés kezdete
korában, a Kr. e. 4—3. században a rézpénz már nem
volt elegendő az élénkillő forgalom lebonyolítására. Nagyobb
fizetéseknél az ezüst is használatba jött, egyelőre vereüen
alakban, mint ezüstrúd, A görögökkel és etruszkokkal való
sűrűbb érintkezés — a pyrrhusi háborúk és az első pún
háború idején — megismertette a rómaiakat a vert ezüstpénz
előnyeivel. Kr. e. 269/268 óta — Etruria teljes meghódítása
után — maguk a rómaiak is kezdtek ezüstpénzt verni.'
A római ezüstpénz, a denarius, súlyosabb volt a görög
ezüstpénznél, az attikai drachmánál (4'37 g). Az első —
Kr. e. 268—254 közt vert — denariusok súlya 4-45— 4'63 g
közt ingadozik. Kiverési átlagsúlyuk 4*548 g-ra tehető.
A római pénzrendszer alapsúlya a 327*45 g-os római
font (líbra) volt.' A 4*548 g-os denársúly mellett a pénzláb
így alakult:
1 font = 72 denarius = 32745 g
1 , = 4*548 g.
Ez a pénzláb azonban nem sok ideig tartotta magát.
Már a Kr. e. 3. század végén, a második pún háború
idején, új, könnyebb pénzlábra tértek át, a mely pénzláb
Nero császár idejéig érvényben maradt. E szerint:
1 font = 84 denarius = 327*45 g
1 , = 3*898 g.
A 3*898 g-os dénárok, mint nehéz, köztársasági dénárok
ismeretesek. Ezek voltak a germán népek első forgalmi
pénzei.
^ A római rézpénz bővebb tárgsralása távol esik tárgyunktól s
ezért azsal részletesen foglalkoznunk felesleges volna.
* Az etruszk és római ezüstpénzverés összefüggéséről 1. Kovács
István id. h. 114. 1.
s Hultsch id. m. 151—154. 1. Bahrfeldt id. h. — V. ö. e mű
L részének 1. fejezetét.
9**
132 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Nero uralkodása alatt könnyebb ezüstpénzlábra tértek
át. Ekkor már:
1 font = 96 denarius = 327'45 g
1 . = 3-411 g.^
A 3*411 g-os dénár a jó súlyú császársági dénárt
Az aranypénz verése mindenütt a culturalis és gaz-
dasági emelkedés kísérőjelensége. így volt ez Rómában
is. Az aranypénz rendszeres veretése — nem tekintve a
köztársaság korában az aranyrúd, mint fizetési eszköz
helyett kivételképen vert s igen különböző súlyú arany-
pénzeket — Július Caesarral kezdődik. Az aranyvalutára
való áttérés pedig csak Augustus császár korában történt
meg. Július Caesar 1 fontból 40 darab 8* 18 g-os aranyat
(aureus) veretett, a melyek megfelelnek a hasonló súlyú
makedóniaiy kisázsiai és az ezekből származó ó-gall arany
sziatér-nek. Nem lehetetlen, hogy az aureus-ok mintája —
a Július Caesar galliai hódításával ismertté lett — gall
pénz volt.' Augustus 42 (7'8 g-os), Caracalla 50 (6'55 g-os),
Diocletianus pedig már 70 (4*678 g-os) aureust veretett
egy fontból. E mellett Diocletianus alatt nehezebb — 5*4576,
6549, sőt 6*822 g súlyú — aranypénzek is kerültek for-
galomba.*
Nagy Konstantinosz császár pénzreformja teremtette
meg a római birodalom új aranypénzlábát. Az új pénzt, a
mely a firenzei aranyak megjelenéséig Európa állandó és
legelterjedtebb forgalmi aranypénze volt — a régi aureus-
sal szemben — soUdus-nak nevezték.
^ A réz OS ezüstegyenértéke — a számításban általánosan hasz-
nálatos sestertiuSf — a denarius fele — a quinarius — és a 3 — 2. században
^/4 denarius értékben (előbb 3*41, majd 2'92 g súlyban) vert victoriatns,
valamint a korai császárkor nehéz ezűstpénzei (argenteus, Aurelianus
stb.) a mi szempontnnkból nem bírnak fontossággal. V. Ö. Hultsch.
287—299. 1.
> A római réz-^ és ezüstvaluiáról: Hultsch id. m. 254—299. 1.
és Böckhy MommseUy Samwer — Bahrfeldt id. művei.
' V. ö. Seebohm: Tribal custom. 8—9. 1. A fennmaradt gall
sztatér-ek súlya 7-34—8-5 g közt ingadozik. Blanchet id. m. 7. 1.
* Hultsch id. m. 302., 308—311., 319—321. 1. — Hilliger:
Schilling. 1903. 179— 180. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 133
Az aranysolidus a törvényes rendelkezések szerint
^/y, font, azaz 24 siliqua (4*548 g) aranynak felelt meg.
Ez alapon az irodalomban rendszerint
1 font = 72 solidus — 1728 süiqua = 327-45 g
1 , = 24 . = 4-548 g
pénzláb alapján vert pénznek tartják. Az egész, fél- (semis^
ses) és harmadsolidusok (tremisses) tényleges súlyadatai
azonban némileg módosítják e feltevést
A legújabb kutatások^ eredményei szerint a solidus
törvényes értéke, azaz névértéke volt 24 siliqua. A császári
kincstár 24 siliqua színaranyért 1 solidust, 1 fontért 72
solidust adott, a kiverés azonban valamivél könnyebb pénz-
láb alapján történt.
A solidusok teljes súlya a kiveréskor 4'48 — 4*50 g
volt. Mivel azonban — bizonyos határon (4*25 — 4'65 g)
beltil — j^al marco* verettek s darabolásuk messze esett
a mai pontosságtól, természetszerűleg nem kerülhették el
az ,al marco* vert pénzek rendes sorsát, a súlycsökkenést-
Ezért a forgalmi átlagsúly a teljes súlyon alul marad.
Az összes éremleletek alapján a forgalmi átlagsúly előbb
4'45, majd 442, végül — s ez állandó maradt — 44 g-ban
állapítható meg.* A törvényes súly (4*548 g) és a teljes
kiverési súly (4*48 g) közt levő, kb. iVo-os különbség volt
a kincstár pénzverési jövedelme^ a minek terhét a nyers
aranyat beváltó polgárok viselték.
A solidus és részeinek tényleges forgalmi súlya a
mérések szerint:
1 solidus (a theoretikus 4*548 g helyett) = 4*40 g
1 semissis (» , 2*274 „ , ) = 2*15 ,
1 tremissisC . 1*516 „ , )= 1*43 ,*
' Különösen Luschin: Der Denar d. Lex S. 59 — 89. 1.
' Luschin (id. m. 77. L) számításai szerint — 459 aranysolidus
mérlegelése alapján — 61'5% van 4-35— 4*45 g közt, 20% 4*55 > 4*46 g
közt és 18*5% 4*20 < 4*34 g közt V. ö. még Queipo id. m. IÍL492— 494. L
Szerinte a Vn — IX. században a solidussúly 4*3-— 4*4 g kÖzt ingadozik.
' A byzáoczi aranysúlyokat lásd: Queipo (id. m. m. 484 —
508. L) táblázatán és Luschin id. m. 59—89. L Soetbeer (id. m.
134 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Ez a pénzláb Byzánczban — néhány századgrammnyí
ingadozással — a késő középkorig állandó maradt.^
Konstantínosz reformja óta a római, különösen a kelet-
római birodalomban az ezüstpénz jelentősége mininiálisra
csökkent. A pénzrendszer kettős, arany- és bronzvalután
nyugodott. Ertékpénzül aranysolidusok és bronz kis pén-
zek (nummi) verettek, a melyek mellett az ezüstpénz csak
mint váltópénz szerepelt. Az ezüstpénz értéke az arany és
bronz értékarányának változásai szerint ingadozott. A II— UI.
században, a római pénzügy kritikus korszakában, már
állandó ingadozás észlelhető az ezüstdenárok súlyában
(4*00 > 2*40 g-ig) és finomságában, mig végre Konstantínosz
reformja nyomán egészen eltűntek a forgalomból. A dénár
helyét új, bizonyos ideális arany- vagy bronzsúly értékét
képviselő ezüstpénzek foglalták el. A IV. század második
felétől kezdve vert római ezüstérmek többé nem ezüst
értékpénzek, hanem igen kis mennyiségű arany, vagy nagy-
tömegű bronz helyettesítésére^ szolgáló váltópénzek.
E pénzek közé tartoznak a siliqua auri^ a félsiliqua
és milliarense^ a melyek ideális aranysúlyok kifejezésére
vert ezüstérmek. Az akkori értékarány (1 : 14*4) szerint:
1 siliqua = V»4 aranysolidus == 0*189 g arany =
27288 g ezüst;
Ví siliqua = 7*8 arany solidus = 0'0945 g arany
=- 1-3644 g ezüst;
1 milliarense = ^/^ aranysolidus = 0*378 g arany
= 5*4566 g ezüst.
I. 264—279 és H. 364—365. 1.) és Hilliger (Der Denar d, L. S. 1907.
1 — 12. 1.) szerint a VI — Vn. század fordulóján és tán a IX. században is pár
évig tartó időleges súlycsökkenés (3'8— 4*0 g) észlelhető.
^ A római aranypénzekről : HmWs eh. 326—329. 1. — Hilliger:
SchUling. 1903. 180—181. 1.; Denar. 1907. 11—12. 1. — Soetbeer. I.
264—269., n. 301. és köv., 364—365. 1. — Inama— Sternegg. 1.243—
249. 1. — Luschin: Der Denar d. L. S. 59—89. 1.
' Rietschel kétségbevonja, hogy ezek váltópénzek lettek volna
(Münzrechnung id. h. 40. 1.). Hilliger és különösen Luschin érvelése
azonban teljesen meggyőző e tekintetben. Már e pénzek neve (.siliqua
auri' etc.) is mutatja, hogy aranyvaluta alapján vert ezüstérmek voltak,
tehát nem is lehettek értékpénzek.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 1 3 5
A müliarense, siliqua és félsíliqua tehát 0*378, 0*189,
0"0945 g arany kifejezésére, forgalmi váltópénzül vert ezüst-
énnek voltak.^ Mivel azonban e pénzek sohasem voltak
értékpénzek, kiverési súlyuk sem fedte teljesen az arany-
siliqua tényleges ezüstegyenértékét. Állandó nagy ingado-
zás észlelhető a milliarense, siliqua és félsiliqua súlyában,
a mit részben az «al marco'' -verés, részben a pénzláb-
rosszabbodás rovására írhatunk.'
A germán törzsek közt — a rómaiakkal való gyakori
érintkezés következtében — már a Kr. u. I. században
elterjedt és rövid idő alatt széltében-hosszában forgalomba
jött a római köztársasági, majd a könnyebb császársági
denarius. A germánok különös előszeretettel viseltettek a
kis forgalom lebonyolítására alkalmas ezüstpénz iránt, az
aranynyal szemben. Kiváltképen kedvelték a római dénárokat.
A szabad germán törzseknek a római határoktól Skan-
dináviáig évszázadokon át egyedüli forgalmi pénze a római
ezüstdénár volt. Még az V. századból származó germániai
* A siliqua-pénzláb alapján vert ezüstpénzek mellett vertek
Byzánczban az V — VI. sz.-ban bizonyos nagyobbmennyiségű bronz-
értéket képviselő ezüstpénzeket is, a két fém 1 : 100 értékarányának meg-
felelően. E pénzek tekintetében még csak a kutatás kezdőlépései tör-
téntek meg s egyébként is a bronzpénzek ismertetése távolesvén tár-
gymiktól, csupán azt említem fel, hogy 4 uncia bronz = 16 as összegét
e korban denariosz-nak nevezték s ennek ezüstben r09152 g felelt meg.
A denarius eredeti értelmétől teljesen eltérő jelentésben volt tehát hasz-
nálatos. A császárkori 3'411 g-os dénárt ezidőben már a legtöbb forrás
dracHmá-nak nevezi, súlyban azonos lévén az attikai 341 g-os pénz-
verési mina (7u«) drachmájával. A byzánczi bronzpénzekről különösen
Hultsch id. m. 332—348. 1. — Hilliger: Denar. 1907. 17. 1. ; Altér
u. Münzrechnung. 1909. 204. L
'Arómai ezüstpénzrol : Queipo id. m. II. 11—62.1. — Hultsch
269—271., 284—289., 311—313., 321—324., 329—332., 340—348.1. —
Soetbeer id. m. I. 264—269.; IV. 244—245. 1.— Inama— Sternegg
id. m. I. 243—246. 1. — Hilliger: Schilling. 1903. 179—187. 1. ;
Denar. 1907. 7—16. 1.; Altér u. Münzrechn. 1909. 204. 1. — Luschin:
Der Denar. 2—22. l.
1 36 MAGYAR PÉNZTÖSTÉNET
leletekben is, a mikor a római birodalomban a dénár hasz-
nálata már rég megszűnt s újólag nem is veretett, excr-
számra kerülnek elő az I -II. századból való római déná-
rok. Ugyané leletekben mindössze 20 — 30 db. IV — V-
századi aranysolidus került elő.^
A kedvelt ezüstpénz mellett az aranysolidus csak
lassanként terjedt el a IV — V. században római szomszéd-
ságba került germán népek közt. A római tartományokkal
mind sűrűbbé váló gazdasági érintkezés, majd e tartomá*
nyok területére való letelepedés és ezzel egyidőben a régi
denárkészlet állandó fogyása végre is rákényszeritette a
germánokat az aranypénz használatára.
Az V. század közepe óta egyes, már consolidáltabb
viszonyok közt élő és római területeken letelepedett ger-
mán népek uralkodói maguk is verettek aranypénzt. A gót
és frank királyok első pénzei ügy külső forma, mint súly
tekintetében teljesen a byzánczi solidus és tremissis min-
tájára készült utánveretek (Nachmünze) voltak. Kezdetben
a római császárok képe volt ez aranyakon és csak idővei
verettek saját képükkel s nevükkel ellátott aranyakat. Első-
nek I. Theodobert (534—548) frank és Leovigüd (533—586)
gót királyok.
A VI. század harmadik negyedében találkozunk a
frank pénzrendszer önállósulásának első tüneteivel. A frank
királyok ezidőben, mialatt Byzánczban szigorúan ragasz-
kodtak Konstantinosz solidus pénzlábához, valószínűleg az
aranykészlet csökkenése miatt könnyebb pénzlábra tértek át.
A Meroving-solidus és tremissis (triens), a melyek kez-
detben a byzánczival azonos 24 siliquás (4*548 g, a való-
ságban kb. 4*4 — 4*48 g-os), illetve 8 siliquás súlyban veret-
tek, folytonosan csökkennek súlyban. A pénzletek tanúsága
szerint előbb 22 V„ majd 21, végül a VII. század elején
— II. Chlotár alatt — már csak 20 siliqua- a solidus,
7Va? 7, azaz 6^/3 siliqua a triens-arany súlya. A solidus
^ V. ö. Rietschel: Müazrechnang id. h. 58 — 62. 1. Különösen
nagyszámban szerepelnek e leletekben az Antoninusok denárai.
' A 22^', és 20 siliquás solidus ellen támasztott kételyeket lásd
alább.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 137
igen ritkává vált s a tulajdonképeni forgalmi aranypénz a
harmadsolidus (triensY volt.
A súlycsökkenéssel kapcsolatban nagy zavarok álltak
elő. A kellő központi felügyelet híjával levő különböző
pénzverőhelyeken, különböző súlyban vert — 24, 22Ví,
21 és 20 siliquás — solidusok és megfelelő tríensek kerül-
tek forgalomba. A pénzláb nem volt egységesen megállapítva
s a fizetéseknél nagy bonyodalmak keletkeztek a különféle
súlyú és értékű aranyak miatt.' E zavaroknak természetes
következménye volt, hogy a fizetéseknél a pénzszámlálás
helyébe a súly szerinti értékelés lépett, a mi egyértelmű a
vereüen érez valutája felé való visszafejlődéssel.^
^ Hilliger szerint a ^frUns^ csak a csökkent súlyú Vs sol. neve,
szemben a 8 siliquás „tremissis"-sel. Következtetése azonban nagyon
merész.
* A 22Va siliquás sol. 4*271, a 21 siliquás 3*977, a 20 siUquás
3*78 g, a megfelelő triens: 1*423, 1'325, 1*26 g volt
' A Meraving'aranyakról: Soetbeer id. h. II. 313 — 345., 545 —
687., 601—626.; IV. 243—246. 1. — Vinogradoff id. m. 126—129. 1
— In ama — Sternegg id. m. I. 243 — 257. 1. — Brunner id. m. 1
311—321.1. — Hilliger: SchiUing. 1903. 188—196; 453— 458. L
Denar. 1907. 18-24. 1.; Altér u. Münzrechnung. 1909. 200—211. 1.
Schilling u. Denar. 1910. 281. s köv. 1. — Prou: Mérovingiennes
XIV— XCV. 1. — Luschin: Denar. 22—39. 1. — Az a régebbi nézet,
mintha a Meroving-solidus V94 font lett volna, a mit Guilhiermoz még
legutóbb is hangoztat (id. m. 162. L), alaptalan. Czáfolatát adják Hilliger
és Luschin. Hasonlóképen tisztára theoretikus Se eb ohm (Tribal custom.
8—9. l és On the early . . . 176—177. L) feltevése az Vii« fontos soli-
dúsról és a római 0*189 g-os siliquától eltérő frank 0'195 g-os siliquáróL
Rietschel és Blanchet kételyeket támasztanak a 22Vs és 20 siliquás
solidus létezése iránt. Rietschel (id. m. 43—48. 1.) csak a 21 siliquás
solidus létezését fogadja el s szerinte a 24-iől 21 siliquára csökkenés
abban leli magyarázatát, hogy a frankok kezdetben (V. század) a római
1 : 14*4 értékaránytól eltérő arányban 40 dénárt, azaz félsiliquást számí-
tottak 48 helyett 1 solidusra. Később a rómaiakkal való sűrűbb keres-
kedelmi érintkezés arra kényszeritette őket, hogy a való értékviszonynak
megfelelőbb könn3rű — 21 siliquás — solidusokat verjenek. E magyará-
zat azonban kissé erőltetett s inkább a 20 siliquás solidus verését magya-
rázhatná meg. A 20 siliquás solidust Rietschel a longóbárd királyok pén-
zének tartja. E feltevést nem kis mértékben támogatja az a körülmény,
hogy míg Luschin összesen 15 darab 20 siliquás solidust ismer, addig
a Magyar Nemzeti Múzeumban magában 14 darab van, (V. ö. Gohl
138 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A frank ezüstpénzverés kezdeteit meglehetősen sűrű
homály fedi. Éppen az utolsó évtizedben folyt le a merő-
ving-denár eredete és értéke körül — a „Lex Salica*' korá-
nak kérdésével kapcsolatos — termékeny tudományos vita
s a kérdést mindamellett ma sem tekintik végleg eldöntöttnek. ^
Annyi bizonyos, hogy a Gallia területére telepedett
frankoknál — noha aranypénzverésük korán, a VI. század
első felében, megkezdődött — a forgalmat hosszú időn át
római pénzekkel bonyolították le. A leletek tanúsága szerint
lígy a kis bronzpénzek, mint a siliqua-láb alapján vert
ezüstpénzek forgalomban voltak a frankoknál.^
Hilliger és Luschin a VI. századból fennmaradt apró
(0'07 — 0'30 g-os) ezüstpénzekben látják az első frank ezüst-
pénzeket. Nagyobbrészt a római császárok nevével készült
utánveretek ezek, csak néhányon találjuk a frank uralkodók
nevét. Súlyuk ingadozó s — bár már történt kísérlet osztályo-
zásukra' — eddigelé nem sikerült és igen csekély számban
Ödön: II. Chlotár frank király pénzei a Nemz. Múzeumban. Num. K. 1912.
62 — 63. 1.), a mit a longobárdok pannóniai tartózkodása megmagyarázhat.
^ A vita a Lex Salica korának meghatározása körül forog. A régi
— jogtörténeti — iskola hívei a Lex Salica-t Klodvig vagy fíai korában
keletkezettnek vélik, mig ellenfeleik — elsősorban Hilliger és Luschin
— a törvény pénzszámitása, különösen a frank dénár szereplése alapján
a Vn. századra teszik a mai szöveg keletkezésének korát. Az egész kis
könjTvtárra rugó vitairodalom pénztörténeti szempontból nevezetesebb
értekezéseit e fejezet élén felsoroltam. Mint a két ellentétes irány leg-
sikerültebb termékeit s mintegy a pénztörténeti vitakérdések legpregnan>
sabb összefoglalását Luschin von Ebengreuth (Der Denar d. Lex
Salica) és Rietschel (Die Münzrechnung der Lex Salica) értekezéseit,
továbbá mint a két ellentétes felfogás szerencsés áthidalását K ram mer
(Zur Entstehung d. Lex Salica) művét kell kiemelnünk.
* A frankoknál forgó római ezüstpénzről: Soetbeer id. h. L
545— 583.;n.347— 348;IV.243— 246.L — Brunnerid.m.L3ll--314.1.—
Inama — Sternegg id. m. I. 238 — 249. 1. — Luschin: Münzkunde.
156—157. 1.; Denar d. L. S. 12—21., 39—55. 1. — Hilliger: Schü-
ling. 1903. 186—187. l — Denar. 1907. 16—22. 1. — Altér u. Münz-
rechnung. 1909. 200—211. 1. — Guilhiermoz id. m. 162. l — Prou:
Mérovingiennes. XCVI — CII. L — Rietschel: Münzrechnung. 57. sköv.,
71—74. 1.
' Hilliger: Dénár. 1907. 21—22. 1.; Altér u. Münzrechnung.
1909. 201—204. L — Rietschel id. m. 75—76. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 139
lévén ismeretesek, nem is sikerülhetett megállapítani, mely
római, illetve byzánczi pénzek mintájára verettek. Ez apró
ezüstpénznél jóval fiatalabbnak tartják a frank dénárokat.
A Meroving-denárok verésének kezdetét a VIL század ele-
jére teszik és kapcsolatba hozzák a solidusok pénzlábának
könnyebbedésével. Szerintük a frank birodalom egyesítője,
II. Chlotár (584—628) és fia, I. Dagobert (628—638) —
a kettős (arany és ezüst) valutára való áttéréssel — új
alapokra fektették a birodalom pénzverését. A byzánczi
bronzvalutának az ezüstpénzt kedvelő germánoknál semmi
gyökere sem lévén, az aranykészlet folytonos csökkenése
mellett, szükségessé vált — az addig csak váltópénzül vert
ezüstpénzek helyébe — ezüst értékpénzek verése. Hilliger
a ,denarius' névből kiindulva, a byzánczi bronz denaríosz-
szál (4 uncia bronz = 1 denariosz) vél összefüggést találni.
A Meroving- dénárt e denariosz ezüstegyenértékének
(r09152 g) tartja, Luschin — senmiiféle bizonyítékunk
sem lévén arra, hogy Byzánczban e bronz dénárt ezüstből
valaha is kiverték volna — ez összefüggést nem fogadja
el. ő a Meroving-denámak a 20 siliquás solidushoz való
viszonyát figyelembe véve — Babéiont és másokat követve
— a római félsiliqnás ezüstpénzben látja a frank dénár
ősét. A denarius név magyarázatát abban találja, hogy a
régi római denariusok úgy finomságban, mint (a germá-
noknál folytonosan használatban lévén) kopás útján csök-
kentek. Az I. század végén finomsúlyuk — a leletek tanú-
ság szerint — már kb. csak 2*56 g volt. Érthető tehát*
hogy a frankok a náluk közkedvelt ezüstpénz, a denarius
nevét a közel egysúlyú siliquára (2*728 g) s ennek hánya-
daira is alkalmazták.
Velük szemben Rietschel az említett VI. századi
apró ezüstpénzeket a korai frank források argentei minutú
jávai azonosítja. Ez a név magában foglalja, hogy mellet-
tük más, nagyobb ezüstpénzek is voltak forgalomban. A
frankok — Rietschel szerint — már régi hazájukban, az
V. század első éveiben vertek ezüstpénzt római mintára.
E pénzek maradványait látja az 1907. évi dortmimdi lelet
16 darab kétségkívül barbár eredetű és I. Theodebert-
140 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
nek (534 — 548) két ismert pénzében. Ez a pénz lenne
szerinte a Lex Salica dénár ja^ a melyet a frankok a római
félsiliquás mintájára verettek. A VII. századi Meroving-
denárokkal a folytonosságot akkép gondolja megállapítható-
nak, hogy a Galliába telepedett frankok az V— VI. század-
ban az új hazájukban nagyszámban forgalomban levő
római félsiliquások mellett szükségtelennek vélték a dénárok
verését. Denaríus néven a régi frank dénárokkal egyértékű
római félsiliquásokat használták ez időben. Nem tartja azt
sem bebizonyitottnak, hogy az ezerszámra ismert, de idő-
meghatározásra alkalmas nevekkel nem rendelkező Mero-
ving-denárok mind a VII. századból s nem korábbi időből
valók.
Pénztörténeti és numismatikai szempontból minden-
esetre Hilliger és Luschin érvelését kell helyesnek tartanunk.
A mit ők a Meroving-denárokról és solidusokról megálla-
pítottak, Rietschelnek nem éppen szerencsés numismatikai
kritikával dicsekvő ellenkező felfogásával szemben is, ma-
gunkévá teszszük.^
Az ellentétek áthidalását legújabban szerencsésen
oldotta meg Kranmier, a ki a Monumenta Germaniae
részére a Lex Salica kritikai kiadását készíti elő. Alapos
forrástanulmányában kimutatta, hogy a Lex Salica ősi
szövegezését leghívebben nem az eddig alapul vett szöve-
gek tartották fenn, hanem az a kézirat, a melyben a solidus
^/^Q-ének számított frank dénár még egyáltalában nem for-
dul elő.^ Az eredeti V. századi szövegben a díjak csu-
pán aranysoüdushan fejeztettek ki. A kettős — solidussal
és dénárral való — számítás a Lex-nek újabb, VIII.
századi szerkesztéseiben fordul csak elő, tehát oly kor-
^ Rietschel felfogásának hypothetikus voltáról v. ö. Luschin
von Ebengreuth: Münzwesen (Reollexikon der germanischen Altér-
tumskunde. m. Bd. Strassburg, 1916. 268. 1.) : .RietscheLs Behauptung
— Numismatiker sprachen sich weit vorsichtiger aus — , dass die mit
dem Dortmunder Goldschatz Zum Vorschein gekommenen unbekaimtea
Silbermün2en frankische Silberdenare aus der Zeit um 400 seien, ist in
keiner Weise erwiesen."
* Krammer id. m. 439 — 448. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 141
bán, a mikor már szükségesnek látszott a régi solidus-
számitást denárértékben megmagyarázni. Krammer meg-
állapításai teljesen kiküszöbölik a numismatikai vitaponto-
kat. Rietschel és a vele azonos felfogást valló tudósok
csak azért nem nyugodhattak bele Hilliger és Luschin meg-
állapításaiba, mert ők a törvény szövegéből — igen helye-
sen — annak V — VI. századi eredetét vitatták. Mivel azon-
ban Krammer kimutatta, hogy az eredeti szövegezésben az
^/^Q solidust érő Meroving-denárról egyáltalában nincsen szó/
Luschinék kritikai alapon álló pénztani megállapításai többé
nem igen vonhatók kétségbe.^
A frank királyok a VII. században ^ — az arany-
solidus súlycsökkenésével egyidöben — „denarius* vagy
^dinarins* néven a késő-római félsiliquással azonos értékű
ezüstpénzeket verettek} A ^denarius gallicus'' (sáli dénár,
frank dénár, Meroving-denár) névértéke V^ siliqua arany-
nak felelt meg s így törvényes pénzlába :
1 font ezüst = 240 dénár = 327-45 g
1 ^ = 1-364 g volt.
A Merovingok korában 1 arany solidusra 40 frank
dénárt számították^ Ez a számítás már a leszállított súlyú
21, illetve 20 siliquás Meroving-solidusra vonatkozik.
A fennmaradt pénzek súlyátlaga alul marad az 1*364
g-os súlyon.^ Ha azonban tekintetbe veszszük az egyes
^ Az 6si szövegben három helyen előforduló .denarius* nem soHdus-
sal kapcsolatban s nem is mint díj szerepel. Ez esetekben alatta az egy-
korú, forgalmi pénzül használt római dénár értendő.
* Vitás kérdés csupán a 20 siliquás frank solidus létezése marad.
' Az első, kor szerint biztosan megállapítható dénár n. Caribert
(629—031) pénze.
* Régebben Vsss római fonttal, vagyis 1 scrijmlum'VMl (1*137 g)
azonosították a Meroving-denárt. Újabban e nézetet csak Se eb ohm
(Tribal custom. 99. és 180—188. 1., On the early . . . 174—175. L) vaUja.
^ Rietschel és Heck a régi 24 siliquás solidusra vonatkoztatják
a 40 denáros számítást és úgy magyarázzák, hogy — szemben a római
1 : 14'4 értékaránynyal — a frankoknál 1 : 1 2 lett volna a két fém érték-
aránya. Azt azonban maga Rietschel is elismeri, hogy a solidusok súly-
leszállítása éppen a 40 denáros számítással volt kapcsolatban.
* Az adatokat lásd Luschin: Der Denar d. L. S. 41—48. 1.
142 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
súlyok nagy ingadozását (0'6 — 1*5 g), az értékaránynak
időközben bekövetkezett alábbszálltát, az „al marco* -verés
és kopás hibáit, végül azt, hogy magát a mintául vett
római félsilíquást sem verték sohasem a theorethíkus
1 '364 g-os súlyban, a félsiliquás pénzláb feltevése egyálta-
lában nem tekinthető hypothetikusnak.
Végleges eredményt csakis a kor szerint még meg
nem határozott Merő ving- dénárok chronologikus sorrendjé-
nek megállapítása után nyerhetünk. Az összes fennmaradt
dénárok átlagos súlya, a nagyobb leletekben, 1*1 — 1*2 g
közt ingadozik. Az ,al marco" -verés hibáira öVo-ot véve
fel, a kiverési súly nem haladhatta meg az 1*24 — 1*26 g-ot.^
Mi volt az oka e pénzlábkönnyebbítésnek és mikor
következett az be, a chronologiai sorrend híján ma még
nem állapitható meg, de valószínűnek tartom, hogy az
ezüstnek a VII. század folyamán Byzánczban is észlelhető
értékemelkedésével függ össze, annál is inkább, mert a
fennmaradt dénárok túlnyomó része a VII. század máso-
dik feléből és a Vni. századból való.
40 dénár arany-ellenértéke — 1 dénár a félsiliquával
lévén azonos — 20 siliqua arany volt.* 20 silíqua aranynak
a régi 1 : 14'4 értékarány mellett 54*575 g ezüst, míg az új
1 : 1 3*5 arány mellett már csak 51*03 g ezüst felelt meg. Érthető
tehát, ha az (54*575 : 40 =) 1 '364 g-os dénár helyett (51 -03 : 40»)
1*275 g-os, illetve 1*26 g-os dénárokat kezdtek verni.*
^ Luschin id. m. 1*24 g-ra teszi.
' Ezt nem érinti Rietschel feltevése sem, a ki a 20 siliquás
tíi&nypéHZ létezését tagadja.
' A Meroving-denárról és solidusról : Soetbeer id. m. I. 583 —
600., 626—636.; H. 301—329.; IV. 243—246. 1. — Vinogradoff id.
m. 129—133. 1. és Zur Wergeldfrage (Vierteljahrschr. f. Soz.- u. Wirt-
schaftsgesch. UL 1905. 535. s köv. 1.). — Brunner id. m. I. 312—
318. 1. — Inama— Sternegg. I. 246—257. 1. — Seebohm: Tribal
custom. 98—99., 180—188. L On the early... 174. s köv. 1. — Prou:
Merovingiennes. CO— CXV. 1. — Hilliger: Schilling. 1903. 196—206.,
453—458. L; Denar. 1907. 24—29. L; Alter u. Münzrechnung.
1909. 200—211. 1.; Schilling u. Denar, 1910. 281. s köv. 1. —Luschin:
Alig. Münzkunde. 156—157. 1. Der Denar... 39—55. 1. — Blancbet.
I. 238. s köv. 1. — Rietschel id. m. 35—74. 1.
RÓBIAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 143
Az Újabb és könnyebb pénzláb szerint:
1 font = 6Vi solidus = 260 dénár = 327-45 g,
1 , = 1-259 „
A kettős valután nyugvó frank pénzrendszer nem soká
tarthatta fenn magát. Az aranypénz súlycsökkenése csak
egy tünete volt az aranypénzek állandó romlásának. A
byzánczi császársággal korábban fennálló forgalom hova-
tovább teljesen megszűnt, belföldi aranytermelés nem volt.
A meglévő aranykészlet a fejedelmi és nagyúri kincses-
házakban halmozódott fel, tehát a forgalom részére elve-
szett. A solidusokat és trienseket mind rosszabb aranyból
(fehér arany) és mind ritkábban verték. A Vm. században már
jóformán kizárólagos fizetési eszközzé lett az ezüstdénár.
A szánútások ugyan még solidus-okhan történtek, de a név
elvesztette eredeti tartalmát. A solidus aranypénzből 40
ezüstdénár ősszegét jdentö számítási pénzzé alakult ál.
A törvényes, de már csak névleges aranyvalutát
felváltó kettős valuta helyébe a VIII. században a tényle-
ges ezüstvaluta lépett.
Az aran3rpénzromlással egyidőben azonban az ezüst-
pénzláb is fokozatos romlásnak indult. Az értékaránycsökke-
nés és az aranypénz finomságának sülyedése az eredeti
ezüstpénzlábnál jóval könnyebb pénzláb alkalmazására veze-
tett. A VIII. század folyamán 240 és 260 dénár helyett
már 280, sőt 300 dénárt is vertek egy fontból. E pénzláb-
könnyebbítés azután teljesen aláásta az ezüstdénár hitelét.
A pénzkészlet csekély voltával és az új, könnyű és vál-
tozó súlyú pénz iránti bizalmatlansággal okozati összefüggés-
ben a veretlen érez valutája felé való visszafejlődés követ-
kezett be. Az arany- és ezüstrudakkal — sxíly szerint —
való fizetés e korban uralkodóvá vált és a vertpénz mellett
a késő középkorig állandóan szokásban maradt.^
^ Soetbeer id. h. IV. 245—255. 1. — Inama— Sternegg id. m.
L 258—260., 620-622. L — Vinogradoff id. m. 128. s köv. 1. —
Hilliger i4. értekezései.
144 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A századok óta állandóan tartó pénzromlás és az
ezzel kapcsolatos gazdasági sülyedés a VIII. század köze-
pén már elodázhatatlanná tették a gyökeres pénzreformot.
Kis Pipin és Nagy Károly, a Karoling-ház első uralkodói,
felismerték a reformok szükségét és igyekeztek a pénzve-
rés kérdését megfelelő módon megoldani. Reformkisérletiiket
siker koronázta és megalapozóivá lettek Nyugat- és Közép-
Európa középkori pénzrendszerének^ az ezüstdenár-rendszer-
nek. A Karoling-pénzrendszer a tényleges állapotoknak meg-
felelően ezüstvalután épült fel. ^ Az aranypénzek verése
Nyugat-Európában ezidőtől kezdve évszázadokon át szünetelt.
A Karoling-reform voltaképen két — egymással szo-
ros összefüggésben álló — reform volt. Pipin reformja
— a névleges aranyvaluta kiküszöbölésével és az ezüst
valuta törvényes megállapításával kapcsolatban — a pénz-
verés szigorúbb királyi ellenőrzésére, vagyis a mi evvel
egyértelmű, egy országos, állandó pénzláb megállapítására
irányult. Nagy Károly csak ennek az első reformnak végre-
hajtása után alkotta meg az új, nehezebb pénzlábon ala-
puló Karoling-pénzrendszert.
A számítási pénzzé alakult 40 denáros solidus mellett
a VIII. század közepén (743) ugyancsak solidus néven egy
más számítási pénz tűnik fel, az úgynevezett ezüstsolidus.
Az új számítási pénz 12 frank dénár összegét jelen-
tette. Eredetét egyesek a bajor és alemann 1 solidus =12
saiga (római denarius) számításban keresték. Mások — és
ez valószínűbb — a Meroving-kor forgalmi aranypénzének,
a triens-nek^ számítási pénzzé alakulását látják benne.
A 1 2 denáros (ezüst-)solidus törvényes elismerése — a
754 — 755. évi capitularéban — az eziistvalutára való áttérési
jelenti. A 12 denáros solidus lett az új pénzrendszer jellemző
számítási pénzévé.
A 754 — 755. évi capitulare szerint egy fontból 22
solidust, vagyis 264 dénárt vertek.*
^ Nagy Károly és Jámbor Lajos szórványosan előforduló aranypénzei-
ről: P r o u. Carolingiennes. XXX. s köv. 1. — Dopsch id. m. 306- 308. L
* Újabban felmerült az a nézet, hogy ez a rendelkezés nem a súly-
fontra, hanem a pénzverés! fontra engedélyezett 10%-nyi nemtelen fém
RÓBIAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 145
1 font = 22 solidus — 264 dénár = 327-45 g
1 . = 12 , — 14-88 ,
1 . = 1-24 .
Később — némelyek szerint — vagy Nagy Károly,
vagy még Pipin nehezebb pénzlábat alkalmaztak. Az új
pénzláb szerint 1 fontból 20 solidust, vagyis 240 dénárt
vertek volna.
1 római font = 20 solidus = 240 dénár = 327-45 g
1 . == 12 . = 16-372 g
1 , = 1-364 g^
Ez a pénzláb azonos a VII. századi Meroving-denár
pénzlábával s a római félsilíquás pénzlábbal. Pipin és Nagy
Károly tehát — ha ezt a 240 denáros pénzlábat csakugyan
már 781 előtt életbeléptették — a régi törvényes eztist-
pénzlábat állították vissza, kapcsolatban az ezüstvaluta
behozatalával.
Nagy Károly később — 781 táján — még tovább
ment egy lépéssel a reformok terén, nehezebb pénzlábat
léptetvén életbe. A műveletet azonban nem az 1 római
fontból vert dénárok számának újabb csökkentésével, hanem
egy új — a római fontnál nehezebb — pénzverési súly-
mérték alkalmazásával hajtotta végre.
A római font helyébe ^y annál kb. 25Vo*kal nehe-
zebb — az ő korában Arábiában általánosan használt —
keverésére vonatkozik. E szerint 240 dénárt vertek volna 1 fontból s
24 denámyi nemtelen fémet kevertek volna hozzá. Hilliger: Schilling.
206— 2U. 1. Inama— Sternegg. I. 622—634. 1.
^ Pipin és Károly 1781 eíőtti denárainak tényleges súlya a
264 denáros pénzlábnak felel meg. Prou adatai szerint 71 darab közül
csak 5 haladja meg az r36 g-ot, 35 pedig még az 1*2 g-os súlyon
is alul marad, összátlaguk (71 db ^ 83 57 g lévén) V177 g s még az
5% hozzáadással is csak 1'2SÖ8 g (v. ö. a U. 1. függeléket). A súlyo-
sabb darabok: 1-47, 1-46, 1-41. 1-31, 1-29, 1-27 (Pipin); 1*27 (Kari-
mán); 1-39, 1-36, 1-33, 1-32, 1 31 (3 db), 130 (3 db), 1-29, r28, 127
(2 db). 1-26 g (Nagy Károly) súlyúak. — Tekintettel arra, hogy az átla-
got aránylag kevés, még pedig igen különböző pénzverőhelyeken vert
dénárból számítottam ki, nem állithatjuk, hogy e dénárok — vagy
legalább axok egy része — nem a 240 denáros pénzláb alapján veret-
tek volna.
Hóman: Magyar iiéaztörténet. 10
146 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
súlymértéket hozott be. A 408 grammos új fontból, a
Karoling-fontból (pondus Carolí),^ 20 solidust, vagyis 240
dénárt vertek. Az új pénzláb szerint:
1 font = 20 solidus = 240 dénár = 408 g
1 , = 12 . = 20-4 g
1 « = 1-7 ,
Az első Karolingok korából fennmaradt dénárok súly-
adatai igazolják e pénzláb alkalmazását. Átlagsúlyuk az
,al raarco*-verés hibáira felvett 57o-kal pontosan VI g.'
A Karolingok vaskövetkezetességgel vitték keresztül
a pénzrendszer reformálását s a birodalom különböző váro-
saiban levő pénzverők szigorú ellenőrzését. Az egységes
birodalmi pénz az új, 17 g súlyú KaroUng-denár volt.
Nagy Károly közvetlen utódai, Jámbor Lajos és Kopasz
Károly — a ki 864-ben külön részletes rendelkezéssel (Edi-
ctum Pistense) szabályozta a pénzverés ügyét — teljesen
az ő nyomdokain haladtak. A birodalom kettéosztása után
is a franczia Karolingok közel egy századon át hívek marad-
tak e téren nagy ősük hagyományához.
Németországban a IX. század közepe táján, Franczia-
országban a IX. század legvégén — az utolsó Karolingok
alatt — a denársúly mindinkább csökken s többé nem
éri el a törvényes, 17 g-os súlyt. A pénzverési és pén-
zelési jog eladományozásának kezdete az általános pénz-
romlás megindulását jelzi. A pénzverési joggal biró hercze-
geknek és püspököknek, sőt maguknak a franczia és német
királyoknak denárai is erősen csökkentek súlyban. A pénz-
verési hatalom birtokában levő urak kincstárának legfőbb
jövedelmi forrásává hova-tovább a kis súlyú és rossz pénz
verése vált. A Karoling-kori gyakorlat szerint a kincstár
jövedelmét a magánosok nltal pénzverésre beadott ezüstből
teljes súlyban kivert dénárok bizonyos százalékának vissza-
tartása képezte.* Ez az összeg jogos pénzverési illetékül szol-
^ V. ö. az I. rész 1. fejezetét.
* V. ö. az I. rész 1. fejezetében a Karoling-dénárokról adott
összefoglaló, táblázatos kimutatást.
» V. ö. Inama— Sternegg id. m. II. 413—414. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 147
gált. A X — XII. században a törvényes súlynál jóval kisebb
súlyban vert pénzek sokkal nagyobb jövedelemhez juttat-
ták az uralkodókat. A dénárok súlya a XI. században már
1*5 ]> 1 g közt ingadozik, sőt néha még az 1 g-on is alul
marad. A nép mindamellett 240 dénárt volt köteles 1 font
értékben elfogadni. Az 1 g-os dénároknál tehát (408 g —
1 X 240 =) 168 g volt fontonként a kincstár haszna.
Lassanként a kölni dénárok állandóbb r46 — 1*5 g-os súlya
vált a jó pénz súlyának mintaképévé.
A X. században a Karolingok kihalta után és a pénz-
verés jogának egyes tartományurak részére való eladomá-
nyozása következtében megszűnt az egységes birodalmi
pénz. Ez azután maga után vonta az általános pénzromlást.
A pénzláb a legtöbb helyen könnyebbedésnek indult.
Az 1 font = 240 dénár számítás viszont meggyökeresedett
s így létrejöttek a súlyfontoktól független s helyenként a
denársúly szerint változó értékű 240 denáros számítáA
fontok, ^
Nagy Károly óta ugyanis 240 dénár ősszegét, tekin-
tet nélkül a dénároknak helyenként eltérő súlyára^ Európa-
szerte fontnak {libra^ talentum) nevezték.^ Éppen ezért a
IX. századtól kezdve a források fontról szóló helyei min-
dig alaposan megvizsgálandók, vájjon az illető helyen súly-
fontról, avagy 240 denáros számítási fontról van-e szó?
A számítási fontok voltaképen ideális pénzegységek, a melyek-
nek súlya és értéke a szóbanforgó dénárok szerint változó.
A pénzverés alapsúlya egyidore még a font maradt,
de abból már nem 240, hanem 252, 264 stb. dénárt vertek.
» A Karoling pénzreformról: Soetbeer id. h. IV. 256—338. 1.
— Luschin: Alig. Műnzkunde. 157. J. — Vinogradoff id. m. 129.
s köv. 1. — Hcck id. m. 525—527. 1. — Inama— Sternegg id. m.
1. 623—641, 1. — Hilliger: Studien. 1900. 200—209., 214—215. 1. —
Schilling. 1903. 206—213., 456—460. 1.; Denar. 1907. 38—47. 1. —
Gnilhiermoz id. m. — Blanchct.id. m. I. 359—365. 1. — Prou :
Les m. Carolingiennes. XXV— XLV. 1. — Scebohm: Tribal custoin.
10—11., 179—194. 1. — V. ö. meg a Karoling-fonlnak az I. Rész
1. fejezetében idézett irodalmát. .
* Angliában még ma is ez a számítási mód van divatban. 1 font
sterling = 20 shilling = 240 pcnce.
10
148 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A számítási font mellett, mint kisebb számítási pénz,
hasonló jelentőséggel bírt az (tzüsDsolidíís vagy schillingé
a mi alatt — tekintet nélkül a változó denársúlyokra —
mindig 12 dénár összegét értették} A számítási font tehát
mindig 20 solidust ért, a súlyfont azonban a denái'ok súlya
szerint 20, 21, 22 stb. solídusos font lehetett.
A VI— VII. század folyamán kialakult frank pénz-
rendszer még a Meroving-korban érvényre jutott az összes
német törzseknél. Legnehezebben a bajoroknál és aleman-
noknál vert gyökeret. Az aranysolidus náluk is forgalmi
pénzzé vált, de a frank dénár nem tudta mindjárt kiszorí-
tani az általánosan használt régi római dénárt.
A bajor pénzszámitási mód kezdettől fogva önálló
színezettel bírt.* A bajorok — eltérően a frank 40 denáros
solidustól — 36 denáros és 12 saigás^ solidusban számí-
tottak. A régi római ezüstpénz fogytával a frank dénárok
is elfogadott forgalmi pénzzé lettek Bajorországban. Ezek-
ből három darabot számítottak 1 saigára (római dénárra).
^ A számítási font és soüdus magyarázzák meg a XI — XIL szá-
zadi forrásokban már gyakran szereplő: „lOlibra denariorum*, „50Ubra
monetae usualis*, .t libra Veronensium", ,12 solidos Mediolanensis
monetae* s más eíTéle kifejezéseket, szemben a súlyt jelentő ^lOOlibras
auri**, 9I libram argenti*, .1 libra ad pondus Romanum"-mal.
' V. o. Grote: Bayerische Münzgeschichte. (Münzstadien. Vm.),
Muffat id. m. cs Eheberg: Ueber das áltere deutsche Munzwesen.
(SchmoUer's Forschangen. II.) 25. 1.
' ^Saiga* alatt kezdetben bizonyára a 3*411 g-os római dénárt
értették s ezt számították 3 frank dénárral egyértékűnek. (V. ö. erről
Hilliger: SchiUing. 1903. 391. 1.; Denar. 1907. 16— 18. 1. ; Rietschel:
Münzrechnung. 58. 1.) Később ez elnevezést más ezüstpénzekre is alkal-
mazták s e korban már 5 dénár értékűnek vették a saigát. Nem lehe-
tetlen, hogy a Heraclius császár óta vert 6*8 g-os dupla-miUiaresiont
értették alatta. (V. ö. Luschin czikkét: Reallexikon d. germ. Altertums-
kunde. III. Strassburg, 1916. 275—276. 1.) — A frank dénár 1*36 g-os
törvényes súlyát véve fel, 5 dénár pontosan meg is felel a 6*8 g-os
ezüstpénznek.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 140
A bajor számítási mód szerint tehát :
1 aranysolídus = 3 triens ^^ 12 saiga = 36 frank dénár
' 1 , = 3 . = 12 ,
1 . = 3 .
volt,
A Meroving-kor pénztörténetének legjellemzőbb saját-
sága az aranykészlet folytonos csökkenése és ezzel kap-
csolatban az aranypénz forgalmának a minimalisra redu-
cálódása volt A VIII. század közepe óta frank aranyakat,
sem solidusokat, sem tríenseket nem igen vertek többé.
A meglevő aranypénzek is lassanként teljesen kivonattak
a forgalomból. Ebben az időben — a mikor frank földön
a solidus eredeti értelmét elvesztve, 40 denáros számítási
pénzzé alakult — Bajorországban még rendes forgalmi pénz
volt a byzánczi arany, a Konstantinosz császár óta állan-
dóan egy pénzláb alapján vert s a forgalomban 4*4 g
súlyú solidus}
Ezt a 4*4 g-os byzánczi solidust azután a bajorok
36 — 40 frank dénárral egyértékűnek tekintették, a mi annál
könnyebben volt lehetséges, mert a két fém értékaránya a
VII. században Byzánczban is csökkent s később Kopasz
Károly 1 : 12-ben állapította meg.*
Nagy Károly kellő erélylyel tudott pénzreformjának
érvényt szerezni birodalma minden részében, így bajor
földön is. A Karoling-rendszer, a mely szerint:
1 Karoling-font = 20 solidus = 240 dénár,
1 . = 12 .
^ Ennek magyaráxatát Soetbeer ahban találja, hogy a VII — VIII.
században szomszédaik a mai Magyarország területén élő avarok voltak,
a kik élénk összeköttetésben álltak a byzánczi császársággal. A császá-
rok a Vn. században évente 100,000 aranynyal adóztak az avaroknak.
Heraclios éppenséggel 200,000 aranyra emelte az évi tributum összegét
Világos, hogy avar földön, mai hazánk területén, nagyszámban kellett a
byzánczi aranynak forognia. Innen került az a nyugati, bajor szomszé-
dokhoz is. Soetbeer e magyarázata oly meggyőző, hogy azt minden
fenntartás nélkül elfogadhatjuk. V. ö. Soetbeer id. m. II. 336. 1.
' Ezzel az 1:12 aránynyal :
1 byzánczi solidus = 4*4 g arany = 52'80 g ezüst,
40 frank dénár = 1*259 X ^ — ^'^^ g ^^üst.
1 50 MAGYAR PÉNZTÖRrÉNET
életbelépett Bajorországban is. Itt azonban a törvényes
ezüstvaluta nem tudta kiszorítani a fennálló aranyvalutát.
Az líj rendszernek meg kellett alkudnia a tényleges viszo-
nyokkal s így létrejött — a birodalmi egységes ezüstvalután
nyugvó pénzrendszer mellett — egy sajátságos^ kettős valu-
tán alapuló bajor territoriális pénzrendszer és számítási
mód. Legsajátságosabb az egészben az, hogy létrejött oly
időben, a mikor még autonóm bajor pénzt — sem ara-
nyat, sem ezüstöt — egyáltalában nem vertek.
Forgalmi pénz volt még a IX — X. században is a
4'4 g-os byzánczi aranysolidus * és az új, V7 g-os Karo-
ling-denár. Az új, nehéz dénárokból azonban már nem szá-
míthattak 40 darabot 1 aranyra, csak 30-at.
A bajor — kettős — számítási mód tehát következő
számokban fejezhető ki :
1 font ezüst = 20 (ezüst)solidus (sol. brevis seu
francicus) = 240 dénár = 408 g ezüst,
1 solidus =12 dénár = 20'4 g ezüst,
1 dénár = 17 g ezüst.
1 font ezüst = 8 aranysolidus (sol. longus) *= 240
dénár = 408 g ezüst,
1 aranysolidus (4'4 g arany) = 30 dénár = 51 g ezüst,
1 dénár = 17 g ezüst.
1 aranysolidus = 2*5 (ezüst)solidus.*
^ Az aranysolidus IX — X. századi forgalmáról Luschin szól id.
czikkében, melyet a következő fejezetben szó szerint idézünk.
' A IX. században előtűnő hosszú vagy arany- és rövid vagy
czüstsolidus nem tévesztendők össze a korábbi források jelzőnélküli és
i,auro adpreciaius* jelzővel ellátott solidusaival. Mint Soetbeer meg-
győzően kimutatto, 796 előtt a bajoroknál a solidus mindig aranysolidust
és nem számítási pénzt jelent. Az »auro adpreciatus* csupán azt jelöli,
hogy a fizetésnek aranyban kellett történnie ; míg a hol ez nincs kitéve,
megfelelő értékű ezüstben is történhetett. A 8t6-iki freisingi és több
olasz forrásban cmh'tett 30 denáros solidus és ^ntancosus* nem vezet-
hetők vissza az arany pénzláb többek által feltett könnyebbülésére. A 30
denáros solidus eredete csakis a Karoling-denár súlyosbodásában keres-
hető. A források (Queipo id. m. III. 484 — 508. ). és Luschin: Denar.
59 — 89. 1. közölt súlj'ok) szerint a byzánczi pénzláb könnyebbedése
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 1)5 1
Ez a kettős számítási mód annyira állandósult, hogy
— később maga az aranysolidus is számítási pénzzé ala-
kulván — Bajorországban és a szomszédos tartományokban
a XI, századtól a késő középkorig egymás mellett két számí-
tási pénz, a 30 denáros hosszú solidns és a 12 denáros
rövid solidns volt használatos.
Az utolsó Karolingok korában megkezdődött pénz-
romlásnak egyik kísérő jelensége volt a pénzverési jog
eladományozása.
A Frankbirodalomban a világi urak közül elsőnek a
bajor berezegek ruháztattak fel 907-ben a pénzverés jogá-
val. Pénzük — elsősorban a legrégibb pénzverőhelyükön,
Regensburgban vert berezegi dénárok — Délkelet-Német-
országban és a szomszédos országokban rövidesen kedvelt
forgalmi eszközzé váltak. Míg a súlyukból folytonosan vesztő
királyi, püspöki és más berezegi pénzek a X — XI. század-
ban teljesen localis jelentőségű pénzekké sülyedtek, a régens-
burgi dénár — mint később a XII. században a kölni —
tartományközi és nemzetközi forgalmi eszközzé lett, a melyet
mindenütt szívesen fogadtak el.^
Arnulf bajor berezeg, a ki elsőnek veretett 907-ben
regensburgi pénzt és közvetlen utódai, Eberhard (937 — 938)
és Berthold (938 — 947) szigorúan ragaszkodtak a súlyos
Karoling-pénzlábhoz. Fennmaradt néhány denáruk súlya
éppen nem bizonyítható. A ,mancosus' -ról csak a2t tudjuk, hogy a soli-
dússal hasonló értelemben használatos s a IX. században előfordul 30,
de 40 dénár értékben is. Lehet, hogy a byzánczinak egy más neve, de
az is lehet, hogy a solidussal rokon arabs aranydinár-t értették alatta,
a mely a VIII — IX. században 3*9 — 4*2 g súlyban veretett (Queipo id.
m. m 606—608, 616—620. 1. táblázatai) s más forrásokban ,maroboti-
nus* néven említtetik. Luschin v. Ebengreuth: Mancus. (ReaíUxikon
-der Germanischen Altertumskunde. Hgg. v, Hoops. ÜL Strassbnrg, 1916.
189—190. L)
^ Nevezetes bizonyság erre, hogy III. Ottó császár, a mikor a
freisingeni püspöknek és salzburgi érseknek a pénzverés jogát adomá-
nyozza, kifejezetten ^regensburgi pénz', vagyis azzal azonos pénzláb
alapján vert pénz verésére adott jogot. .Monetam ratisponensem in loco
Frísinga (Salzburg) dicto construi concessimus*. Lóri: Sammlung des
baier. Mftnzrechts. I. 6. és 7. 1.
152
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1*65—1*78 g közt ingadozik, tehát megfelel a Karoling-
dénárok 1*7 g-os törvényes súlyának. A X. század köze-
pén L .Czivakodó* Henrik (948—955), Ludolf (953— 954>
és II. Henrik herczeg első ízben való uralkodása idején
(955—976) 1-53 > 1*41 g-ra sülyedt a regensburgi dénárok
súlya. Ottó (976-982) és III. Henrik (982—985) rövid
uralkodása alatt pedig már a rohamos pénzromlás tünetei-
vel találkozunk. Pénzeik átlagsúlya már csak 1*27, illetve
1*07 g. E pénzromlásnak II. Henrik herczeg, Szent István
magyar király ipja, állta útját. II. Henriknek másodszori
uralkodása (985—995) idejéből fennmaradt regensburgi de-
nárai alig maradnak a Karoling-dénárok súlyán alól.^
//. Henrik herczeg 985—995 közt veH denárai:
1
a
s
N
•8
6
s
8
a
%
•
T
•
I
•
•
T
•
•
•
Oi
00
•
1
00
•
•
1
•
= 1
Össz-
súly
Átlag-
súly
Dannenherg
adatai
nyomán
1
grammban
27
1-76
1*34
8
8
6
3
2
—
43-10
1-596
Összehasonlítva a jó Karoling-deíiárokkal :
Atlagsúly
gramm
1-5 g-on
felül
1*6 g-on
felül
1-7 g-on
felül
Nagy Károly. Jámbor
Lajos és Kopasz Károly
denárai
II. Henrik herczeg regens-
burgi denárai . . .
1-6203
1-596
81-38%
81-48%
64 356%
59-26%
35-446%
29*63%
Az átlagsúly valamivel alatta marad a jó Karoling-
dénárok átlagának, mindazonáltal — tekintettel az egyes
súlyok megoszlására — bizonyos, hogy //. Henrik herczeg
a pénzromlásnak a nehéz Karoling-pénzláb visszaállítása'
» V. ö. ezekre nézve Grote: Münzstudien. VHI. 174—210 L —
Dannenberg I. 395 •-445., 11. 681—692. 1. és Inama— Sternegg.
id. m. n. 406 -408 , 502—503. 1.
RÓMAI ÉS FRANK PÉNZRENDSZER 153
val vetett véget.^ Denárai a Karoling -dénárokkal azonos
súlyban verettek s ezáltal a Karolingok pénzrendszerének
örökösévé és folytatójává lett.
n. Henrik a dénárok mellett obolusokat, vagyis fél-
dénárokat is veretett. A fennmaradt obolusok súlya kisebb
a dénárok félsúlyánál (7 db »> 4'67 g, az átlag tehát csak
0'667 g),^ mivel azonban e pénznem eddig igen kis szám-
ban ismeretes^ feltehetjük^ hogy azok kiverési súlya ponto-
san ^/, dénár súlyának felelt meg.
^ Ac .al marco'-verós hibáira 5%*ot véve fel, a deoár kiverési
súlyául 1*6758 g-ot kapunk, a mi a Karoliog-fonthoz viszonyítva:
1 font =s 244 dénár = 408 g
1 , SS 1*672 g pénzlábnak felelne meg.
' Dannenberg és Grote id. m. adatai szerint.
MÁSODIK FEJEZET.
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE
ÉS A „PENSA AURI"/
A kezdetleges gazdasági fokon élő népek szükség-
leteit saját termelésük elégíti ki. Mindenki élvezi munkája
— vagy harczos népeknél ezzel egyértelműnek tekinthető
vitézsége — gyümölcsét. A mennyiben pedig valaki mégis
nélkülözne bizonyos szükségleti czikket — ruhadarabot,
élelmet stb. — azt csere útján a saját termelésének fölös-
legéből másnak átadott czikk által vásárolja meg. A csere-
kereskedés lényege abban van, hogy mindkét cserélő fél
oly tárgyat ad át a másiknak, a mely annak gazdaságá-
ban (háztartásában) bizonyos hiányzó szükségletet pótol,
viszont az ő gazdaságában mint termelési fölösleg szerepel.'
^ A terménypénzekről : Hultsch: Griechische und römische
Metrologie. Berlin, 1882, 162. és 254. 1. — Samwer u. Bahrfeldt :
Geschichte d. ált. röm. Münzwesens. (N. Zeitschr, XV. Wien, 1883) 14.
és köv. 1. — Luschin: AUg. Münzkunde. 135—144. 1. — Soetbeer:
Beitráge z. Geschichte d. Geld- u. Münzwesens. (Forsch. z. d. Gesch. I.
1862) 208—225. 1. — Seebohm: Tribal custom in Anglo-Saxon law.
London, 1902. 1—4. 1. — Inama— Sternegg: Deutsche Wirtschafts-
geschichte. 2. Aufl. I. 238—240. 1. — Földes Béla: Társadalnű gazda-
ságtan. I. 5. kiadás. Budapest, 1910. 246—247. 1. — Matzerath:
Die altenglischen Namen der Geldwerthe. Heidelberg, 1912. 1—3. 1. —
Mellch János és Lunzer Vilmos: Marha. (Nyelvtudományi Közle-
mények. XX Vn. 1897. 474—476 1.)
' A cserekereskedés-nek máig fennálló legprimitivobb alakjával
ismertet meg Breysig, az eszkimók kereskedéséről szólván (Die Ge-
schichte der Menschheit. I. Die Vőlker ewiger Urzeit. I. Berlin, 1907.
384. 1.)
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PBNSA AURI« 155
A csere útján lebonyolított forgalom rendkívül nehéz-
kes, mert szükséges hozzá, hogy mindkét fél ugyanabban
az időpontban éppen azt nélkülözze, a mi a másiknak
fölösleges. E nehézkesség következménye, hogy mihelyt
valamely nép a legkezdetlegesebb állapotból kiemelkedik s
az életfenntartási szükségletek mellett bizonyos — bár kor-
látolt — fényűzési szükségletei is támadnak, a csere helyét
más — a forgalom könnyebb lebonyolítását czélzó — intéz-
mény foglalja el.
A tulajdonképeni cserekereskedés helyébe igen korán
lép az úgynevezett tennénypénzizel közvetített kereskedés.
A forgalom könnyebb lebonyolítása végett bizonyos —
mindenki által megfelelő értékűnek tekintett és rendszerint
az illető nép termelésének egyik főczikkét képező — ter-
mények, állatok vagy tárgyak állandó értékúeknek tekin-
tetnek. Ezek mint értékegységek más termények és tár-
gyak értékének meghatározására szolgáló fizetési eszközzé,
pénzzé válnak.
Kezdetleges népeknél tudunk állatpénzröl (többnyire
szarvasmarha, juh), vászonpénzröl^ bőr- vagy préntpénzrőt.
sópénzröl stb. Görögországban és Rómában a szarvasmarha
és a juh, a XI. századi magyaroknál a tinó (iuvencus),
Szlavóniában s másutt is a szláv népeknél a nyestbőrök
(martures) darabja, az északi germánoknál és cseh- morvák-
nál bizonyos hosszúságú vászondarabok, más germán tör-
zseknél a tehén, Abessyniában a XVII. században a só
rendes fizetési eszközül használtattak.
A terménypénzek közt különálló helyet foglal el a
veretlen érez mint fizetési eszköz. A rezet, ezüstöt, aranyat
termelő népek szívesen használják e fémeket fizetési esz-
közül. Mint a legfontosabb fényűzési és ipari czikkek anyagai
kétségkívül nagyon alkalmasak is voltak e czélra, mert
értéküket nem kellett nagyobb ingadozástól félteni.
Fejlettebb gazdasági viszonyok közt lép fel az érez-
pénz. Valamely meghatározott fémből állandó — legalább
is törvényesen állandó — súlyú darabok készíttetnek a for-
galom lebonyolítására szánt állandó fizetési eszközül. A
szomszédos népekkel való békés vagy háborús érintkezés
156 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
természetszerűleg vonja a kereskedelmi forgalmat maga
után. Ez viszont a másik nép fizetési eszközeinek meg-
ismerését. Innét van^ hogy a magasabb culturájú népek-
kel szomszédságba kerülő népeknél az érczpénz fogalma
jóval előbb válik ismertté és annak forgalma jóval előbb
indul meg, mintsem a belföldi pénzverés megkezdődnék.
Természetes, hogy mikor valamely nép eléri a gaz-
dasági fejlődés oly fokát, a melyen a pénzverés szükség-
letté válik, a vele szomszédos népnek nála is elterjedt és
forgalomban levő pénzét s az e pénzt kibocsátó állam
súly- és pénzrendszerét veszi át.^
A lebediai és etelközi őshazákban élő magyarok élénk
kereskedelmi összeköttetésben álltak Kelet-Európa és Kis-
Ázsia fejlett culturájú kereskedőnépeiveL Történetünk első
írott forrásai, az arab Ibn Rosteh és a perzsa Gardézi
megemlékeznek az ősmagyarok kereskedéséről is. Az arabok-
kal és byzáncziakkal («rfimi*-akkal) kereskedtek. Főárü-
czikkük — a szomszédos ghuzok, szlávok és oroszok
soraiból hadjárataik során elhurczolt — rabszolga volt,
továbbá mindenféle állatbőr, prém s más efféle. A byzán-
cziakkal Karkh város mellett valóságos vásárokat tartottak.
Rabszolgáikért cserében aranyszövetet, gyapjútakarókat és
más byzánczi árúkat vásároltak.'
A magyarok házassági szokásait írván le, említi Gar-
dözi, hogy a magyaroknál ,a vagyon marhákban áll*.
«A leány apja megmutatja, a mije van menyétbőrökben,
^ A kelta népek görög-makedón eredetű pénzeiről v. ö. Blanchet^
Manuel de namismatique fran^aise. I. 5 — 9. 1. — Seebohm: Tribal
custom. 8 — 9. 1. és Afonumenta historica . Britannica. I. London, 1848.
CLn. 1. — Az ó-keleti, arab, etruszk, görög és római pénzrendszer ösz-
szefüggéséról v. ö. V. Queipo: Essais sur les systémes metriques et
monétaires. • I — III. Paris, 1859., Hultsch id. m. és Kovács István:
Etrupa pénzrendszere. (Erdélyi Múzeum. 1909.) — A római és frank
pénzrendszer összefüggéséről a megelőző fejezetben szóltunk.
' Magyar Honfoglalás Kútfői. Szerk. Pauler és Szilágyi. Buda>
pest, 1900. 169-173. 1.
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZB ÉS A .PENSA AURI« 157
nyusztprémben, evetbőrökben, czobolyprémekben, rókabőr-
ben, kamukaselyemszövetben . . . megmutatja 10 prémes
ruha értékben**^ Látszik ebből, hogy a magyarok — mint
északnyugati szomszédaik, a szlávok (későbbi kisoroszok) -^
állandó értékkel bírónak tekintették a prémesruhát, prémet,
állatbőrt. Ezek voltak első pénzeik. Ezek mellett azonban
már az érczpénz sem volt a IX — X. századi magyarok előtt
ismeretlen. Annak forgalma náluk is — mint más népek-
nél — megelőzte a belföldi pénzverést.
Gardezi szerint a vőlegény adta ,, nászajándék mar-
hából, pénzből és bútorokból áll'. Minő pénz volt ez, az
iránt kétségünk alig lehet. A magyaroknál e korban csak
byzánczi és arab-perzsa pénzek lehettek forgalomban. Bizo-
nyítják ezt az emiitett kereskedelmi összeköttetések, a X — XI.
századból származó — byzánczi aranyakat és szamanida
dirhemeket tartalmazó — magyarországi sírleletek' és az
arab pénzeknek a mai Dél-Oroszország népeinél e korban
általános elterjedtsége.'
XI. századi törvényeinkben egy — az egj-korú nyu-
gati népekétől teljesen elütő -— magyar vérdíj- {Wergeld)
és büntetésdíjrendszer áll előttünk. A magyar vérdfjrend-
szer az ötös számrendszeren alapszik. Alapszámai 5, 10,
» U. o.
' A sirldetekről v. ö. Hampel József: A honfoglalási korházai
emlékei (A Magy. Honf. KútfőL 514. s köv. L) és Újabb tanulmányok a
honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907. 116., 130., 142., 143. 1.
Egyéb byzánczi leletekről alább szólok.
' A lengyel- és déloroszországi arab-perzsa pénzekről Tiesen-
hausen: Ober zwei.in Russland gemachte kuflsche Münzfunde (N.
Zeitschr. III. 1871.) — Karabaöek: Spanisch-arabisch*deutsche Nach-
prigungen für Polen. (N. Zeitschr. I. 1860. 186. 1.) — Gardezi a volgai
bolgárokról írva, mondja : , Ezüst-, aranyholmijok nincsen s ezüst-, arany-
pénz helyett menyétprémet adnak, egyet két dirhem árába. Az iszlám
tartományokból fehér (ezüst), kerékformájú dirhemeket kapnak, ezeket a
dirhemeket hozzák s tőlük akármi is [vásárolható ezen]. Ezek a dirhe-
meJtet isméi,^a rúszoknak és szlávoknak adják, mert ezek a népek parté-
hUkai csakis üyen pénzért árnlják,* (A Magy. Honf. Kútfőt. 166—167. 1.)
158 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
50 és 100/ pénzegysége a tinó (iuvencus) és az evvel azo-
nos értékben számított ^^pensa anri''}
A 6, 12, 55 és 110 pensés vagy linós díjakban az
5, 10, 50 és 100 fölé eső 1, 2, 5 és 10 pensa vagy tinó
a bírák és közbenjárók 10^— 20®/o-os illetéke s így nem
tartozik a tulajdonképeni díjösszeghez. A bírói tized a
későbbi magyar perjogban is nevezetes szerepet játszott.
A bírót minden előtte kifizetett vagy általa megítélt összeg
után annak tizede vagy kilenczede iilette nieg.^
A vérdíjaknak és büntetéseknek összegét Szent István
törvényei — egj'^-két pensa anri-bavi kifejezett összeget
nem számítva — mindig tinókban (iuvencus) fejezik ki.
A ^tinó"^ tehát a magyaroknál állandó értékmérő eszköz^
valódi pénz, állatpénz volt^ a melyet törvényeink a „pcíisa
auri^-nak nevezett pénzegységgel azonosítanak.
A pensa anri jelentése körül a szakirodalomban sok
vita folyt és három különböző feltevés merült fel. Néme-
lyek bizonyos súlymértékety a font vagy márka meghatá-
rozott részét sejtik benne.* Mások a bajor solidíis longns-
sal azonosítva, 30 denáros számítási pénz-t keresnek a pensa
auri-ban.* Végül Rupp, Finály és Kováts Ferencz valósa-
* Szent István törvényeiben öt esetben (I. 15.. 27., 35., II. 6. t.-cz.)
5, öt esetben (I. 15., 25., 27., 35., II. 9. t.-cz.) 10, három esetben (I.
14., 17., 21. t.-cz.) 12, négy esetben (í. 15., 17., 21., II. 15. t.-cz.) 50,
egy esetben (I. 35. t.-cz.) 100 és két esetben 'I. 14. és II. 4. t.-cz.)
110 tinó vagy pensa auri a vérdíj vagy büntetésdíj.
* V. ö. Szt. István. I. 14. és II. 4. t.-cz. Szt. László. III. 29. t.-cz.
A törvények szövegét lásd: Závodszky id. m. Szt, László. III. 29. t.-cz.
szövege : ,Si quis autem prohibuerit . . . deceni iuvencis mulctabitiir
valentibus decem pensas".
' V. ö. Szt. László DL 22., Kálmán I. 50. t.-cz. és Hajnik Imre:
A magyar bírósági szervezet és perj'ig az Árpád- és vegyesházi királyok
alatt. Budapest, 1899. 449—450. 1.
^ Schoenvisner: Notitia Hung. rci numariae. 1801. 157. 1.
Végh Ödön: A nyugati és keleti érmészet hatása Magyarország érmc-
szetére a középkorban. 13—17. L és Kropf Lajos (M. G. T. Sz. 1899.
295—300., 465-46G. 1.).
^ Pauler Gyula: A magyar nemzet törtenete az árpádházi
királyok korában. I. 2. kiad. 60., 406—407. 1. és M. G. T. Sz. 1899..
368 — 369. és 4üG. L — Marczali Henrik: Magyarország története
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PENSA AURI" 159
gos aranypénznek tartják s a XI. században nálunk forga-
lomban volt byzánczi arany nyal azonosítják.^
Az első feltevéssel szükségtelen bővebben foglalkoz-
nunk, mert pensa vagy pensa auri nevű súlymértéket hazai
forrásaink egyáltalában nem ismernek.
A pensa auri számítási pénz voltára az egyedüli érv
az a tagadhatatlan tény, hogy pensa alalt hazánkban a
Xin. században valóban számítási pénzt, még pedig minden-
kor 40 dénár összegét jelentő pénzt értettek. Ebből azon-
ban éppen nem lehet következtetést vonni arra, hogy a
XI. század elejei pensa auri is számítási pénz lett volna.
Ellenkezőleg, mivel a számítási pénzek eredetükben mindig
és mindenütt valódi pénzdarabokra vagy súlyokra vezethe-
tők vissza, ez alapon is fel kell tennünk, hogy a pensa is
eredetileg vert pénzt vagy súlyt jelentett. Még inkább ellent-
mond e feltevésnek az a körülmény, hogy a pensa — e
feltevés vitatói szerint — Szent István korában 30 denáros,
a későbbi bajor solidus longus-szal azonos, számítási pénz
lett volna, holott később mindig 40 dénár értéket képviselt.
Az előfordult — láttunk reá több példát a frank-bajor
pénzrendszer ismertetésénél — , hogy valamely pénzdarabot
különböző korban és helyen különböző számú kisebb pénz-
darabbal azonos értékűnek számítottak, de arra, hogy egy
pénzdarabból lett számítási pénz, számítási pénzzé alakulása
után más összegű pénzdarabot jelentett volna, mint kelet-
kezése korában, egyáltalán nincs ^ de nem is lehet példa}
Ha tehát a pensa Szent István korában 30 dénárt jelentő
számítási pénz lett volna, akkor nem változhatott 100 vagy
150 év múlva 40 denáros számítási pénzzé. Ha azonban
(Szilágyi-féle millennáris történet. II) 256. 1. — BaloghAlbin: A magyar
pénz története az Árpádok idején. Budapest, 1912. 24. 1.
^Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. (I.)
Budán, 1841. 4—5. 1. Flnály Henrik id. m. (Erd. Múz.-Egylet Evk.
IV. 63 — 65. 1.) és Kováts Ferencz: Pénztörténet (Magyar Közgazda-
sági Lexikon. IH. 204. 1.).
' A 12 denáros frank és a 30 denáros bajor solidus nem a 40
denáros frank solidusból alakultak, hanem a 12 dénár értékben forgó
triensaranyból, illetve a 30 Karoling-denár értékű — s Bajorországban
forgó — byzánczi aranysolidusból.
1 60 MAGVAK PÉNZTÖRTÉNET
István korában 30 dénárt ért egy pensa nevű pénzdarab,
akkor azt később — értékarányváltozás vagy kisebb pén-
zek verése miatt •— számíthatták 40 dénár értékében.^
A „pensa^ a pendo igéből alkotott latin penso^ -are
— annyi mint 1. mérlegel, megmér^ megfontol, megítél;
2. megfizet, megvált, megvásárol — igéből' származik.
Értelme ^megnUrV^. A középkori nyugati forrásokban eg3'-
részt sulyj másrészt meghatározott súlymérték értelmében
is előfordul,' de — mint említettük — a hazai források
ezt az értelmezését nem igen ismerik. A XI. századi magya-
rok ^pensa ai^rí* -jának jelentése: megmért arany ^ az
aranynak bizonyos megmért mennyisége^ állandó súlyú
aranydarabf tehát j^aranypénz'' .*"
A pensával teljesen analóg eredetűek és jelentőségűek
(a penso, '<ire spanyol származékából) a mémi^ mérlegelni
jelentésű np^ar' igéből származó ^peseta'' és ^peso*".^
Eredeti értelmük fnegmért, súly^ mai értelmük szerint egy-
egy meghatározott pénzdarabot jelentenek.*
^ Mint alább látni fogjuk, ez a változás I. Béla idején követke-
zett be.
' A penso értelmére v. ö. Forcellini: Totius latinitatis lexicon.
3. ed. IV. Prati, 1868. 565—566. 1. Finály Henrik: A latin nyelv szó-
tára. Budapest, 1884. 1441. hasáb.
' Du Cange: Glossarium mediae et infímae latinitatis. VI. Niort,
1886. 259. L : ,4 miUium libris ad pensam eorum* ; „et sine fraude,
tam iu pensa, quam in purgatione denarios concambient* ; .per libras
500 de anro pensante* stb.
* V. ö. Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. (Erd. Muc-
Egyl. Évk. IV. 65. 1.)
* Tollhausen, Luis: Nuevo Diccionario Espaftol-Alemán. I. Leip-
zig, 1888. 577. 1. : ^peseta, f. Peseta, spanische Silbermünzen = 2 Silber-
realen" ; m/^so, m. Gewicht, n. Schwere, Silbermünze eine Unze schwer
= 8 Silberrealen*. Eredetükről Diez, Fr. : Etymolog. Wörterbuch der
román. Sprachen. 5. Ausg. Bonn, 1887. 243. 1., Kört ing, G.: Lateinisch-
Romanisches Wörterbuch. 3. Ausg. Paderbom, 1907. 736. hasáb.
' A pendo és penso igékkel s a pensá^vsl rokonhangzású a magyar
pénz, az angol penny, pence régi alakja a pense, peneyis (Murray: The
Oxford english dictionary. VII. Oxford, 1905. 633., 646—647., 051. 1.}, a
szláv ptn^, pénjaz és a német Pfennig (pfandig). (V. ö. a pendo és
Pfennig összefüggését valló régebbi véleményről Grimm: Deutsdies
Wörterbuch. VH. Leipzig, 1889. 1665. hasáb.) — A magyar pénz szót
A MAGYAROK TESMÉNYPÉNZB ÉS A .PENSA AURI" 161
Ez az analógia is igazolja a petísa aurp-nak tulajdoní-
tott aranypénz jelentés helyességét^ de bizonyítékkal szol-
gál erre nézve maga a magyar vérdijrendszer is.
A magyar vérdijrendszer teljesen független a é-es
számrendszeren alapuló germán^^ valamint az ezzel rokon
orosz* vérdijrendszertöl^ tehát azt sem a germánoktól^ sem
az északi szlávoktól nem kölcsönözhették. Mindenesetre
ősi hazájukból hozták magukkal e rendszert, mégsem tekint-
hető önálló magyar vérdijrendszemek.
A meggyilkolt szabad emberért járó vérdíj 110 tinó,
illetve ^pensa auri"" volt. Ez összegből 10 tinó a közben-
járókat és bírákat illette meg s így a tulajdonképeni vér-
díj 100 tinó^ azaz ,pe$ísa auri" volt, a miből 50 a megölt
rokonainak, 50 a királyi kincstárnak jutott^
aémélyek exőrt a pensa^hól vezették le, de ez a feltevés a nyelvfejlődés
tőrvényei szerint nem állhat meg. V. ö. Melich János erről szóló véle-
ménye (Magyar Nyelv, 1915. 47. 1.).
* A germán vérdijrendszer 4-es, illetve 12-es számrendszeréről
Hilliger: Schilling. 1903. 491. s köv. 501—502. l, Inama— Stei^
negg Id. m. I. 154. L V. ö. még a 80, 160, 200 (160 + 40), 240 stb.
soüdnsos dijakról Brunner: Deutsche Rechtsgeschichte. 1. 2. Aufl. 1906.
333—388., 343., 353—355. l
* A IX — XL századi orosz .Pravda* eltérő szövegeit lásd Goetz,
L. K. : Das Russische Recht. I. Stuttgart, 1910. 7—65. 1. — A 80, 40,
12 grivnés orosz vérdíjak skandináv, illetve ó-indogermán eredetéről:
Karamsin: Geschichte d. Russischen Reiches. n. 35. s köv. 1., Brunner
id. m. L 12. 1. 1. jegyzet. Leop. v. Schroeder: Indogermanisches
Wergeld (Festgruss an Rudolf von Roth. Stuttgart, 1893. 49—52. 1.)
Velük szemben v. ő. Goetz id. m. I. 265—269., 277. 1. — Érdekes
találkozás, hogy az eszkimóknál mai^ nap is 40 hódbőr a vérdíj. Brey-
8ig, Kari: Die Völker ewiger Urzeit. I. BerUn, 1907. 426—427. 1.
* István L 14. U'CZ.: »Si quis commiserít homicidium, sciat se
secnndum nostri senatus decretum cetUum et X. daturum pensas auri.
Ez qnibus quinquaginta ad flscum regis deferantur, alie verő L. parenti-
tms dentnr, X. antem arbitrís et mediatoríbus condonentur.* — István
II. 4. i.'Cz, : .Servum überari homicidam si seniori piacúit, cum centum et
X. invencis aut redimat aut tradat* István L 15, t-cz, szerint a feleség-
gyilkos csak 50 tinót, tehát Vs vérdíjat fi^et a szülőknek. A király Uy
esetben semmit sem kap. Ugyancsak a 110 pensás vérdíj tűnik ki László
IL 6. és 8. t-cz.-bőL Az István II. 4. t.-cz.-ében a 110 pensa nem a
asolga váltsága, tehát ára volt — mint mé^ legújabban is vitatja (Pauler
Hóman: Magyar pénstOrténet. 11
162 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az igavonó marha^ mint fizetési eszköz ismeretes
volt a legtöbb kezdetleges népnél s a vérdijak is kezdet-
ben mindenütt marhaériékben állapíttattak meg. Nevezetes
már most, hogy a vérdíj a keleti népeknél rendesen 100
igavonó állatban volt megállapítva, mint a magyaroknál a
XI. században. A hindu vérdíj 100 tehén, az ó-arab 100 teve,
a görög — Homeros szerint — 100 ökör,^ a magyar 100
tinó volt. Ez a találkozás nem lehet véletlen, hanem azt
bizonyítja, hogy vérdijrendszerOnk az ötös számrendszerrel
egyetemben a magyaroknak ősi^ keletről hozott hagyomá-
nyain alapszik. Vájjon eredeti-e, avagy arab-perzsa vagy
más hatások alatt alakult-e ki, a jövő kutatások vannak
hivatva kideríteni.*
Az érczpénz használatának kezdetével a marhapénz
egysége értékben rettdszerint a forgalmi aranypénzegység-
döntő érvelését figyelmen kívül hagyva) Erdélyi László (Magyar-
ország társadalma XI. századi törvényeiben. Budapest, 1907. 98. L) — ,
hanem a megolt szabad ember vérdija. A ^senior* tetszésére van bízva,
kiílzeti-e a szolga értékét messze meghaladó dijat vagy a törvény kezére
adja-e szolgáját A szolga értékét Erdélyi Szent Lászlónak IlL 20. t.-cz.-e
alapján, a mely a bitang ökör váltságát ő, a lóét 12, a szolgáét 90
dénárra teszi, teljesen helytelenül állapítja meg. A tinó értékét véve fel
az ökörének, 1 szolga : 1 ló : 1 tinó ^ 18 : 2*4 : 1 pensa, tehát a szolga
ára 18 pensára, a lóé 2Vs pensára tehető s ezt nem érinti az, hogy
Kálmán I. 36. i.^^z. a hadüó értékét 15 pensára teszi. Később is a közön-
séges 2—5 márkás lovak mellett 10 — 15 márkás paripákról tudunk.
Erdélyi tévedését már Balogh Albin is észrevette a lóra vonatkozólag,
de a 110 pensát ő is — érthetetlen módon — a szolga vérdijának
mondja (id. m. 28 — 80). A szolga vérdíja, helyesebben az érte fizetett
kárpótlás 1, később Va szolga ára volt V. ö. István L 14. és IL 3. t-cz.
^ Seebohm: Tribal custom in Anglo-Saxon law. London, 1902.
3^-4.1. — Kohler: Ueber das vorislamitísche Recht der Araber. (Zschr.
f. vergleichende Rechtswissenschaft. VIII. 1889. 247. 1.) — Bühler,
Georg: Das Wergeld in Indien (Festgruss an Rudolf v. Roth. Stuttgart,
1893) 47. 1. — Leop. v. Schroeder: Indogermanisches Wergeld.
(U. o. 49—50. 1.) — Schrader: Reallexikon der indogerm. Altertuma-
kunde. Strassburg, 1901. 101 — 103. 1. — A germánoknál is kezdetben az
ökörpénz volt a vérdijszámitás alapja. B r u n n e r : Deutsche Rechtsgeschichte.
I. 1906. 230. és 321. 1.
' Nagyon kívánatos volna a magyar vérdijrendszemek össz^ason-
litó jogtörténeti alapon való vizsgálata s különösen a rokon ethnikumú
és szomszédos keleti népek vérdijrcndszercnek részletes tanulmányozása.
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A ,P£NSA AURI« 163
gel azonosíttaioU. Az összehasonlító történettudomány ered-
ményei szerint a marha- és az aranypénz egyenlősítése is
régi, keleti hagyományokra vezethető vissza. Assyriában,
Babylonban, Perzsiában, Görögországban éppúgy, mint
a kelta íreknél, az ökör igen korán és általánosan egyérté-
kűnek tekintetett az illető ország aranypénzével, a sziatér-
rel.^ A germán „L«ír*-ekben az ökör 2, a tinó (16 hóna-
pos és 1 éves ökör) 1 aranysolidus értéket képvisel."
összevetve apensa aí/rí jelentését (megmért arany, tehát
határozott súlyú aranydarab, aranypénz) azzal a körülmény-
nyel, hogy a marhapénz egysége más — és közte a magyar
vérdíjrendszerrel rokon vérdíjrendszerrel bíró — népeknél is a
forgalmi aranypénzzel azonosíltatott, igen nagy valószínű-
séggel bír az a feltevés, hogy a magyar „pensa auri* is a
hazánkban forgalomban volt aranypénzzel azonos. E fel-
tevés bizonyossággá válik, ha a rendelkezésünkre álló
forrásokból bebizonyítható, hogy a X— XI. században a
magyaroknál aranypénzek voltak forgalomban és hogy e
pénzek pcíisa héven neveztettek.
A X — XI. században, a mikor őseink már az arab
kereskedelem érdekkörétől távoleső, mai hazánkban laktak,
csakis byzánczi arany solidusok lehettek náluk forgalomban.
Ezek két oldalról kerülhettek hozzájuk. Részben közvetle-
nül a szomszédos kelet-római császárság területéről s a
Balkán más népeitől, részben közvetve Bajor- és Olasz-
országból, a hol még a IX — X. században is forgalmi pénz
volt — 30 Karoling-denár értékben — a byzánczi solidus.'
* Ridgeway kutatásai alapján Seebohm id. m. 1 — 3., 98. 1.
* Inama— Sternegg id. m. I. 702—703. 1. — Rietschel :
(Münzrechnung d. Lex Salica. Vierteljahrschr. f. Soz.-u. Wirtschaflsg.
1911. 57. 1.) ugyan kétségbevonja, hogy a germánoknál az ökör vagy
tehén 1 solidussal lett volna egyértékű, szerinte 1 — 3 solidus közt inga-
dozik; érvelése azonban éppenséggel nem indokolt, mert a ,Lex'-ek
későkori szövegére támaszkodik. Seebohm id. m. 18. 1.: „\ mancus
{arany) = 30 pence = 1 ökör*.
* sEs unterliegt daher keinem Zweifel, dass in Bayern wáhrend des
IX — X Jahrh. im Geldverkehr Goldsiücke vorkommen, die zu 30 und 10 Dé-
nárén bewertet wurden und SoJidns, bzw. Tremissa hiessen. * (Luschinim
JUaUcxikon d. Germán. Altertumskunde. III. Strassburg, 1916. 275—276. 1.)
11*
164 MAGYAR PÉNZTÖfiTÉNET
A X — XI. századból származó magyarországi sír- és
éremleletekben előforduló byzánczi aranyak^ bizony ttják^
hogy ezek forgalma meglehetősen kiierjedt volt a magya^
rok közt.^
írott forrásainkból viszont világosan kitűnik, hogy a
^pensa* szó a XL században a byzánczi arany jelzésére
volt használatos.
Szent László törvényeiben egy helyen az állandóan
használatos pensát a ^byzancius' szó helyettesíti.'
^ Hampel József id. m. (Magy. Honf. Kútfői. 514. s kőv..
572. 1.) — Újabb tanulmányok . . . 116., 135., 142—143. 1. A Délmogyar-
országon lelt DC — XII. századi byzáncziakról :Berkeszi István: Dél-
magyarország éremleletei (Történelmi és Régészeti Értesítő. XXIIL 1907.
5., 20., 23—24., 30., 33., 45. 1.) — A Both-pusztán (Zsámbék meUett>
talált éremleletből 3 IV. Romanos és 37 db m. Nikephoros-féle (1067—
1081) arany ismeretes. A leletben azonban több aranypénz volt, a melye-
ket — sajnos — beolvasztottak. Súlyok 0'813 font. (Arch. Ért. IV^
1870. 134. 1. és V. 1871. 219. 1.) — Bodrogszerdahelyen Basilios é&
Konstantinos (867— 887)-féle solidust (Arch. Ért. Újf. VI. 1886. 90. 1.),
Erdélyben ugyanilyen solidust (N. Közi. 1U14. 22. 1.), Karánsebesea
m. Romanos (1028—1034) solidusát (M. Kőzi. 1914. 26. 1.), Biharszent-
andráson 171 darab Szent László-pénz társaságában IX. Konstantinos
Monomachos (1042 — 1054) 1 aranyát, Veszprém megyében 6 darab-
Nikephoros (963—969) és egy Vm. KonstanUnos (1025—1028) aranyat
(Rhé Gyula: Veszprémmegyei éremlelőhelyek. N. Közi. 1908. 11. 1.),.
Győrrévfalun és Paloznakon (Zala m.) 1^1 darab III. Nikephoros (1078 —
1081) aranyat (Börzsönyi Arnold: A győri főgymnáziumi múzeum^
N. K. 1915. 98. 1.), Szoboszlón X. Konstantinos és II. Romanos aranyát
találták (N. Közi. 1906. 105. 1.) — Ezek a leletek csak igen kis részét
adják a tényleg előkerült aranyoknak, mert igen sok lelet kallódik el a
hivatásos éremkereskedők révén és még a tudományos feldolgozás alá
került leletek értékesebb darabjai is — elsősorban persze az aranyak —
eltűnnek, mielőtt az arra hivatottak errŐl tudomást szereznének.
* A byzánczi arany Csehországban is forgalmi pénz volt a XI —
Xn. században. V. ö. Lippert, Jul. : Social-Geschichte Böhmens. I. Wien^
1896. 83. L
' n. 11. t.-cz.: ,Alii verő... liberí reatum suum LV. hizanciis
redimant*. Pauler a ^bizancius' szót későbbi interpolatiónak tartja as
eredeti ,pensa* helyett Ez a feltevés azonban nem állhat meg. A késő-
középkori másolók semmiesetre sem írhattak a pcnsa helyébe hyzanciusi^
mert az ő korukban a pensa mindig egy 40 dénár összegű számitdsi
pénzt jelentett s a byzáncziyal synoníme nem használtatott
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZB ÉS A •PENSA AURI« 165
A Bécsi Képes Krónika, a melynek 1046 — 1152-ig
terjedő része XII. századi jól értesült fró műve,^ a 40 dená-
ros számítási pénzt — a mit más forrásaink mindig pen^
sának neveznék — ^aurum*''nsk mondja s eredetét akkép
magyarázza, hogy I. Béla olyan dénárokat veretett, a
melyekből 40 darabot számítottak egy hyzánczira. ^ Ezért
nevezik ma is 40 dénár összegét aranynak (aurum), nem
mintha aranyból volnának, hanem mert abban az időben
ennyi dénár ért egy byzánczit.** A XII. századi krónikás
szavaiból nemcsak az tüník ki, hogy a „pensa*"^ az „aurum*'
és a „byzáncius* synonim fogalmak voltak, hanem az is,
hogy a krónikaíró korában igen jól tudták, hogy a 40
denáros számítási pénz eredetében a 40 ezüst dénár értékű
byzánczi aranynyal volt azonos.
Szent Istvánnak I. 32. t.-cz.-e is bizonyítja a ^pensa
auri* és „byzánczi solídus'' azonosságát. E törvényczikk
egyébként is igen nevezetes, mert egyetlen történeti emlé-
künk a XI — XIIL századbóly a mely a frank-német {12
denáros) számítási solidust említik A törvényczikk a gyúj-
togatás büntetésdíját „40 solidust érő 16 tfnó^-ban állapítja
meg. A 16 tinós díj egyáltalában nem illeszthető be az
ötös számrendszeren alapuló magyar vérdíjrendszerbe. A
tinók értékének solidus-ban — egy nálunk ismeretlen pénz-
nemben — történt meghatározása és a 1 6-os szám idegen
eredetre utalnak. És valóban Krajner, Závodszky és Schiller
már kimutatták, hogy ez a törvényczikk csaknem szószerint
megvan a j,Lex Alamannorum^'-ban és a »Lex Baiuwario-
rum*-ban, a régi alemann és bajor törvénykönyvekben.*
' A Krónikának a pénzverésről szóló része hiteléről alább, a
negyedik fejezetben fogunk részletesen szólni.
' ,Argenteos denarios . . . quoram quadraginta Bisancius census
erat Unde et nunc denarii numero quadraginta aurum appellantur, non
qnod sint aurei, sed quod tot denarii Bisancium valere ilIo tempore
videbantur.* Bécsi Képes Krónika. 52. caput.
* A veszprémi püspökségnek 1082-iki hamis (a XIIL században
készült) oklevele ,centum aureos solidos*-t említ (P. I. 458. 1.), vagyis
100 byzánczi aranyat
* A bajor törvény és István I. 82. t.-cz.-ének összefúggéséról :
Krajner, Emericti: Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungams. Wien,
166
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Szent István I. 32. t-cz. :
,De incendiis mansionum. Si
quis per inimicicias olterías ediflcia
igne cremaveríty decrevimas, ut et
ediflcia restitaat et qatdquid sup-
peUectilis arsum fuerít, et insHper
XVI, iuvencos, qni valetii XL.
solidos,'
Lex Baiuwarioram X. c. 1.:
„De incendio domorum et eonim
compositione. Si quis per aliquam
invidiam vei ódium in nocte ignem
imposnerít et incenderít Uberi vei
servi domuzn : imprimis secundum
qualitatem persone omnia edifícia
componat atque restituat, et quid-
quid ibi arserít, restituat unaqua-
que . . . Tunc domui culmen cum 40
solidis componai/'^
Szent István I. 32. t.-cz.-ének forrása kétségtelenül a
Lex Baiuwariorum volt. A törvények szerkesztője, talán
István király egyik bajor udvari papja, a bajor törvényből
átvett czikkelyekben a germán rendszernek megfelelő dijakat
rendszerint a magyar vérdijrendszernek megfelelő díjjal pó-
tolta, mellőzve minden átszámítást. így Szent István I. 25.
és 27. t.-cz.-eiben az alemann, illetve bajor törvény 40 soli-
dúsa helyett 10 tinóban van a büntetésdíj megállapítva.*
Az I. 32. t.-cz.-ben — úgy látszik — nem tudott szabadulni
a forrásul használt törvénykönyv hatásától, megtartotta az
eredeti tételt, de meghatározta azt a Magyarországon szo-
kásos tinóértékben.
Bajorországban, mint láttuk:
1 (byzánczi) aranysolidus = 2*5 (ezüst)solidus,
tehát :
16 byzánczi arany = 40 (ezüst)solidus.
Törvényeink szerint:
1 pensa auri =r 1 tinó,
az I. 32. t.-cz,-ben
16 tinó r= 40 solidus,
a miből következik, hogy
1 pensa auri = 1 byzánczi aranysolidus.
1872. 135. 1. Závodszky id. m. 41—42. 1. és Schiller Bódog: Das
erste ungarísche Gesetzbuch und das deutsche Recht (Festschríft H.
Brunner, zum 70-sten Geburtstag. Weimar, 1910. 394—395. 1.)
1 Mindkét szöveget Závodszky (41—42. 1.) nyomán adom. A
Lex Alamannorum szövege csekély eltéréssel ugyanez.
■ Závodszky. 36., 38. 1.
A MAGYAROK TERMÉNYPÉNZE ÉS A „PENSA AURI" 167
Az Összes forrásadatok együttes mérlegelésével meg-
állapítható, hogy Szent István „pensa aurí'-ja sem súly-
mérték, sem számítási pénz nem volt. A X — XI. század-
ban hazánkban forgalmi pénzül használt ^byzánczi arany
solidns'* 'nak — a XI. századi magyarországi latinságban —
„pensa anri"" (= megmért aranydarab, aranypénz) volt
a neve.
A IX— XI. századi magyarok már túl voltak a csere-
kereskedés kezdetleges korszakán. A forgalmat pénzzel bo-
nyolították le. Pénzük a gazdasági élet fejlettségéhez mérten
ierménypénz volt. Állatbőrök, prémesruha és a tinó kép-
viseltek állandó értéket, ezek voltak első pénzeik. Keletről
hozott vérdijrendszerük pénzegysége a tinó volt.
A terménypénzek mellett már a Fekete-tenger partján
levő őshazáikban megismerkedtek a szomszédos népek
— arabok, perzsák és byzáncziak — érczpénzével. A keleti
dirhem és byzánczi arany új hazájukba is elkísérték őket s
itt — a kalandozások korában — megismerték és hasz-
nálták a nyugati, különösen a lombardiai ezüstpénzeket is.^
A XI, század elején, a m'ikor Szent István király írásba
foglaltatta s új törvényes rendelkezésekkel bővítette a ma-
gyarok ősi vérdíj- és büntetésdíjrendszerét, a byzánczi
arany ^pensa auri"" néven, mint a tinóval egyértékű pénz-
egység volt forgalomban.
A tinó^ a magyarok terménypénze, a nagyobb fize-
téseknél a XI. század folyamán végig megtartotta /;^2 jel-
legét. Szent László korában a büntetésdijak már mindig
pensa-bdXi fejeztetnek ki, az egyik törvényczikkben mégis
szükségesnek vélték megemlíteni, hogy a büntetés » 10 tinó,
mely 10 pensa-t ér*.*
* A Magyarországon lelt X. századi lombard pénzekről v. ö.
H a m p e 1 id. művein kívül :LaknerAmbró: A csornai leletekrőL
(A Sopronmegyex Régészeti Társulat II. évkönyve. 1801. Sopron, 1892.
18—20. 1.)
■ HL 29. t.-cz.
168 MAGTÁR PteZTÖRTÉinT
A vereücn éreznek fizetési eszközül való használatára
nézve XI. századi forrásainkból semmiféle következtetés
sem vonható^ s valószinű, hogy az a XII. század közepe
előtt nem is volt — mint fizetési eszköz — használatban.
^ A XL ssásadi — javarészben hamis — oklevelek cáradákáaak
.100 libras auri*, ,50 libras anrí* etc. kifejezései nem nyújtanak eiro
biaonjritékot Ezek egyrészt a külföldi gyakorlatból átvett formularis ki-
fejesések, másrészt meg az 50, 100, 1000 font arany-m szabott poaia
nem volt afféle büntetés, mint pl. a XI. sz. törvények 10, 50, 100 pensás
d^aL Az 50, 100, 1000 font arany oly összegek, amelyeket a leggazda-
gabb embereknek sem állt módjukban megfizetni. E horribüls Összegekkel
mintegy a királyi rendelkezés megsértésének vétségét lehetetlen és kár-
pótolhatatlan vétségnek akatták feltüntetni. Hasonló összegű büntetés-
dijakra rengeteg példa van István kortársai idejéből a MommmenUí Ger-
maniae Hist, Diplomata regom et imperatorum IL és IQ. kötetében. V. ö.
még Cod. d. Bohém. L U2., 259. L és Smiö. IIL 70, 250. 1.
HARMADIK FEJEZET.
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE.
A X. és XI. század fordulóján végbement nagy val*
és politikai átalakulás a magyar népet a nyugati keresz-
tény népek nagy közösségének részesévé tette. A keresz-
ténység felvételével és a királyság megalapításával kapcso-
latt>an — külföldi hatás alatt — élénkebb gazdasági fejlődés
indiilt meg. A gazdasági fejlődés főkép a nomád, pásztor
életmódról a letelepedett, földmives életmódra és a nemzet-
sz birtoklásról az egyéni vagyon rendszerére való áttérés
kezdetében nyilvánult meg. Szent István törvényeiben igen
nagy jelentőséggel bírnak a vagyonjog és gazdasági viszo-
nyok rendezésére iránjruló törekvések.
A változott gazdasági viszonyok, a nyugati államok-
kal mint sűrűbbé váló érintkezés és az id^en telepesek
első rajának megérkezése nyomán fellendült forgalom szük-
ségessé tette nagyobbmennyiségű, könnyen kezelhető pénz-
nek forgalombahozatalát*
A vezérek korában használatos külföldi arany- és
ezüstpénz nem volt elegendő a forgalom lebonyolítására.
A magyarok tinópénze pedig, értékének nagysága és nehéz*
késsége miatt, a mindennapi kis forgalom lebonyolítására
sohasem volt alkalmas.
A gazdasági viszonyok új alakulásában tehát már ott
rejlett az önálló magyar pénzverés szüksége. Megvalósítása
azonban nem a gazdasági viszonyok változásának, hanem
a n3rugati értelemben vett keresztény királyság megalapítá-
1 70 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
sának volt közvetlen következménye. A középkori nyugati
felfogás szerint a felségjogok egyik legfontosabbika volt a
pénzverés joga. önálló pénzverés nélkül a XI. századi
Európa nem tudott souverain keresztény uralkodót elkép-
zelni. A mikor tehát István királyi czimet vett fel és népé-
vel együtt kereszténynyé lett, nyugati felfogás szerint pénzt
is kellett veretnie.*
A kezdetlegesebb culturalis és gazdasági színvonalon
álló népek mindig velük kereskedelmi érintkezésben áUó
magasabb culturájü népek vagy államok pénzrendszerét
vették saját pénzverésükhöz mintaképül. A dolog természe-
téből következik, hogy e téren az idegen hatás jobban érvé-
nyesül, mint bárhol másutt. A magj^ar pénzrendszer ala-
pításakor — már a külforgalom könnyebb lebonyolítása
szempontjából is — csaüakozni kellett az akkori fejlett
pénzrendszerek valamelyikéhez.
Két üt állt Szent István előtt Egyházi és világi poli-
tikája, családi összeköttetései és az ország culturalis szín-
vonala magyarázzák meg, hogy pénzrendszere megalkotá-
sánál miért vette mintául a frank-bajor pénzrendszert és
nem a sokkal fejlettebb byzánczit.
A történetírás legkényesebb feladatai közé tartozik a
XI. századi és különösen a Szent István-korabeli magyar
intézmények ismertetése. Az írott források csekély száma a
legellentétesebb nézetek és legkülönbözőbb elméletek vita-
tására és felállítására adott alkalmat. Bár nem oszthatjuk
azt a feltevést, mintha a XI. századi intézmények részletes
vizsgálata — az ismert források mellett — meddő törek-
vés volna, el kell ismernünk, hogy a történetíró csakis a
legóvatosabb kritika alkalmazásával foghat e munkához és
eredményei még ez esetben is gyakran hypothetikusak
lehetnek. A források hiányos voltában rejlő nehézségeket
Szent István pénzrendszerének vizsgálatánál is érezzük, de
— bár írott forrásaink alig adnak felvilágosítást — sokkal
> V. ö. Friedensburg (Die Münze. Berlin, ld09. 77. L) meg-
figyelését, hogy a középkorban majd minden nép a kereszténység fel-
vételével egyidóben kezd Önállóan pénzt verni.
SZEHT istvAn Pénzverése 171
kisebb mértékben, mint más intézményeknél. A pénztörténet
forrásai közt első helyen a pénzleletek állnak és Szent
István pénzei oly nagy számban maradtak reánk, hogy
azok alapján teljesen Icielégitő képet rajzolhatunk pénz-
veréséről.
Szent István pénzeinek éremrajza szorosan csatla-
kozik a X — XI. századi német pénzek egyik csoportjának
éremrajzához. Az elő- és hátlap rajza azonos. A körirattól
gyöngysorral — a hátlapon kettős vonalkörrel — elválasz-
tott belső kört egyenkarú kereszt metszi, a melynek fels6
szára a körírat elejét és végét elválasztó kis keresztben vég-
ződik. A belső kör és keresztalkotta négy mezőben négy
háromszögű ék van, a melyek egyes példányokon levél-
alakká idomulnak. Az előlap körirata : Stephanus rex, a
hátlapé, néha jobbról balra haladó Írással : Regia Civilas.
A betűk nem vésett, hanem ponczéllott bélyegzővel verettek.*
Typusuk eltér az Összes egykorú nyugati pénzek szép
capitalis betŰtypusától. A kezdetleges technikára vissza-
vezethető primitív betűformák mellett, egyes betűk az ó-gö-
rög és ó-latin epigraphikus emlékek betűire emlékeztetnek.
* A ponezéttds^l a köv«tkez£ fej«zetb«ii stólnnk.
1 72 UAGTAR PÉNZTÖBTÉNET
A hátirat G (l) és A {\, A, a) betűjének sajátságos
fonnéja a Nyugaton e korban ismeretlen volt.'
Németországban általánosan ismert éremrajz volt a
belső kört négy mezőre osztó kereszt, a melynek sarkai-
ban változó jegyek — karika, kereszt, félhold, gyűrű,
háromszög vagy ék stb. — láthatók.* Ez az éremrajz szere-
pel a bajor berezegek 907 és 1014 közt vert regensburgi
denárainak előlapján is, a melyek olasz mintára verettek.*
A kereszt karjai által alkotolt négy mezőben előfor-
duló jegyek közül a háromszög vagy ék jellemző bajor
<• Keroling-denir.
pénzjegy volt. Először Szent István apósának, II. Henrik
berezegnek 985 és 995 közt vert pénzein tűnik fel.
A legtöbb pénzen más jegyek társaságában fordul elő.
A keresztnek csak egy vagy két sarkában van háromszög,
a többiben kör, gyűrű vagy más jegy,*
' Lehet, hogy a byiánczi epigraphikus itiamóátt. veietendőlc
vissia, bár — ai újabb kutatások eredményeit figyelembe véve — az
sem látszik lehetetlennek, hogy bennük az ó-magyar roviairás eiii]íkeiv«l
állunk scemben. V. 'ó. Sebestyén Gyula: A magyar rovásiris
hiteles emlílcei. Budapest, 1815. 1S7. 1. köiölt betűsort
■V. ö. Dannenberg (Die Deutsebe Münzen. I— IV. Beriin,
1876—1905.) éremrajzait.
* EMképQk az itáliai „Christiana Religio* dénár volt. Blan ebet:
Manuel de namiam. fran;. I. 3. tábla 12. és 15. raji. V. 5. még : Grote:
Miüustudien. VUI. 14t). L
* Egy háromszög oan : D. Henrik herczeg Sának, IV. Henrik hercieg-
nek|kcs6bb Ü. H. császár] (Dannenberg. 1071f, 1072., 1075., 1078,
1077b, 1082., 1706. sz.) regensburgi (1032., 1110., 1112., 1121.,
1124a, 1726., 1138, 1139., 1730., 1181. st.), chami, augsbarg?. «icb-
stádti, nabburgi, nenburgi és salzbnrgi érmein ; IL Henrik másik Aiuok,
Bruno augsburgi püspöknelc (1025., 1026. sz.) és Hortwich salzburgi
173
Négy háromszöget a kereszt négy sarkában csak II.
Konrád császémak {1024—1039) egy — e tekintetben
Dannenbergtöl is unicumtiak jelzett — freisingeni pénzén*
és //. Henrik bajor hercugnek, Szent István apósának,
985 és 995 közt vert regensburgi obolusain, vagyis fél-
denárosain találtam.*
Nem lehet semmi kétségünk aziránt, hogy Szent István
pénzeinek mintájául apósának, II. Henriknek obolusai szol-
5. IV. Henrik heteieg deniija.
gáltak, a melyeknek előlapján ott látjuk az István pénzeit
— és közel 150 éven át általában a magyar pénzek hát-
lapját — jellemző négy háromszöget a kereszt karjaiban.
Szent István pénzeinek azonban nemcsak éremrajza,
hanem háüapi körirata is a regensburgi pénzzel való rokon-
ságát mutatja. Már Schoenvisner észrevette, hogy a Regia
éiMkatk (991—1023) salzburgi (1142., 1143., 1144. sz.) pénzrin. —
Kit háromszög van: IV. UboHÍc herczeg (II. H. császár)-nek (1071b.,
1073., 1073*, 1074g, 1088. s«.) Mgenaburgi, (1109., 1722., 1122«,
1125., 11S6«, 1727. az.) cbamí, eíctutadti, mbbnigj, neuborgi és (1134.,
1185b, 1136., 1137., 1728., 1729. sz.) salzburgi érmeia; VL Henrik bajor
beccHg (1709. SS.) rcgeoiburgi és Siegfrid augsbutgi püspök (1000 —
lOOe.) egy (1024. sí.) érmén. — IL Henrik berezeg kortársának, IV. Bal-
doin QaDdtiai firgrófnak péniein. (Danaonberg. 150 — 153., 1365., 1444,
sz. nLJzok) is van egy éksserű háromszög.
1 Danneoberg. 1. 427. I. és 1114. sz. éiemrajz.
' !^'gy ItdromszBg mds Jfgyek társasdgábam előfordul II. Heniik
császár egy regensbui^ császárkori pénzén, V. Henrik bajor herczeg
(1004— 1009 és 1017-1026) regensburgi és Hartwich salzburgi érsek pén-
zein. E pénzek éiemrajza azonban mit nem a régi; ellér úgy a régi regens-
burgi, mint a magyar pénzek rajzától. V. ö. Dannenberg. t090f,
1707., 1140., 1140a, 1141., 1I4U, 114&., 1146., 1147., 1148. az.
174
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Civiias felirat utánzata a regensburgi dénárok ^Regina
Civiias^ feliratának.^ Regina Civitas volt Regensburgnak
olaszos latin neve, mely 907 -tői 1009-ig folytonosan sze-
repel a bajor pénzeken, a mikor azután a németországi
latinságban használatos Ratisbona váltotta fel.' Szent István
pénzein a Regia Civiias a m. királyi város. Vájjon Esz-
tergom avagy Fehérvár értendő-e alatta, ma már nem álla-
pitható meg,^ csak az bizonyos, hogy a regensburgi , Regina
Civitas* utánzata.
Szent István pénzeinek vereté és körirata világos
bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy készítésüknél mintául
6 — 8. II. Henrik bajor herczeg obolusai.
— az itáliai Karoling-dénárokkal rokon — regensburgi
bajor pénzek használtattak fel.^ A regensburgi pénzek min-
^ Schoenvísner: Notitia Hung. rei numariae. 1801. 90 — 91. 1.
' C. N. H. I. 9. 1. és Réthy László: II. Géza és III. Béla érmei.
(IIL Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula Budapest,
1001. 169. l) Dannenberg. I, 415. s köv. 1.
• V. ö. a 13. fejezetet.
^Schoenvisner id. m. — Finály Henrik: A régi magyar
súlymérték. (Erd. Műz. Egyl. Évk. IV. 66—67. 1. — PauIerGyula:
A magyar nemz. tört. I. 59—60. 1. - Réthy: C. N. H. 8—10. 1. —
Végh Ödön (A keleti és nyugati érmészet befolyása Magyarország
érmészetére. Pest, 1867. 10. 1.) a magyar pénzek különös sajátságakép
említi, hogy a kereszt végei a külső körig terjednek. Ez tévedés, mert
külföldi, egykorú pénzeken is fellelhető ez a sajátság. V. ö. D a n n e n-
berg 342. és 996. sz. éremrajzokat.
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 175
tájára nemcsak Szent István, hanem más egykorú ural-
kodók is verettek pénzt. Regensburgi mintára készültek a
cseh berezegek pénzei a X — XI. században,^ a freisingeni
püspök és salzburgi érsek pedig egyenesen , regensburgi
pénz' verésére kaptak jogot III. Ottó császártól.^
II. Henrik bajor berezegnek 985 és 995 közt vert
— négy háromszöget a kereszt sarkaiban ábrázoló — ob<h
lusaiban sikerült felismernünk Szent István pénzeinek köz-
vétlen regensburgi előképét is, a miből két következtetés
vonható. Az egyik az, hogy Szent István talán már a X.
században (997 és 1000 közt), de — mivel ennek a ,Rex*
czim használata ellentmond . — mindenesetre uralkodása
legelső éveiben verette első pénzeit. Ha később tette volna, úgy
bizonyára sógora és nem 995-ben meghalt ipja pénzeit vette
volna mintául. A másik az, hogy nem denárty hanem fél-
dénárt (obolust) vett mintául és pénzeire az obolusokat jel-
lemző^ négy háromszöget verette, tehát az ö pénzei sem
dénárok, hanem obolusok voltaké Ez utóbbi következtetés
bizonyítására azonban a pénzek metrologiai adatait is vizs-
gálat tárgyává kell tennünk.^
1 V. ö. Fial a, Eduárd: Oeske denáry. V Praze, 1805. 1. és II.
táblán. [F i a 1 a, Eduárd] : Beschreibung d. Sammlung Böhmischer MünzAn
o. Medaillen des Max Donebauer. Prag, 1888. I. és IL táblán és
Fi a la. Ed.: Beschreibung böhm. Münzen u. Medaillen. Prag, 1801. 1 — III.
táblán közölt éremrajzokat és leírásukat.
* „Monetam Ratisponensem in loco Frísinga (Salzburg) dicto
constnii concessimus." Lóri: Sammlung d. baier. Mftnzrechts. I. 6 — 7. 1.
'Dannenberg (L 527. 1.) szerint a ,négy háromszög* csak
féldenáron fordul elő s valószínűleg épp annak jelölésére szolgált, hogy
a pénz obolus.
^ A következő táblázatban: G. = Grote: Bayer. Münzgeschichte.
(Műnzstudien. VID. Bd.)
D, = D a n n e n b e r g íd. m. A szám mindkettőnél az érem-
rajz, illetve a súlytáblázat egyes adatainak számát jelenti. A többi rövi-
dítés értelmét lásd a 11. 2. függelékben.
176
MAGTAR PÉNZTÖRTÉNBT
ü. Henrik 985— 9Q5 kost vert regens-
borgi pénzei
Szent István pénzei
Forrás
Súly
'gramm)
Megfeleld
féldenánúlf^
Súly
(gramm)
Forrás
0-962
J. Num.
0-96
z.
0-90
£M.
0-89
Gy.
0-885
Z.
G. 1
1-75
(0-875)
D. 1069g) f
1-76
(0-875)
1-74
(0-87)
0-87
NM.
l
1-74
(0-87)
G. 2
1-72
(0-86)
0-86
z.
D. 1069
1-72
(0-86)
0*852
EM.
D. 1069
1-7
(0-85)
D. 1069e)
1-7
(0-85)
0-85
Gy.
D. 1059g) í
1-7
1-7
(0-85)
(0-85)
D. 1070
[obolus]
0-85
G. 3
1-68
(0-84)
G. 4
1-68
(0-84)
D. 1069g) í
00 00
CD CD
• •
(0-84)
(0-84)
0-83
NM.
D. 1069
1-65
(0-825)
1069g) [
*
1-65
(0-825)
0-82
0-82
NM.
Z-
^
1-63
(0-815)
0-817
Br.
D. 1069c) í
1-62
(0-81)
0-81
NM.
1-61
(0-805)
0-81
H. Num.
D. 1069g)
1-60
(0-80)
D. 10690
1-69
(0-795) .
0-795
0-79
0-79
Br.
Gy.
K.
szwr iSiprijn vÉtifsrwiiex
iT7
n. H«P>» 9M--W5 l^ v$ti rtgMi^.
bufgi pincei
Ssent István péosei
F 0 f r á f
s%
féuSárdUy
Súly
(gnaifrt
Foríb
«
0*789
J. Num.
Q. 5
1-57
(0*785)
D. 1069d)
1-67
(0-786)
D. J06«í) í
1-66
1-55
(0-78)
(0-775)
D. 1069g)
1-55
(0-775)
0*77
0*77
0-769
H. Num.
Gy.
F.
t
0-765
z.
D. 1069g) í
1-52
1-46
(0-76)
(0-73)
0*76
H. Num.
G. 6
1-46
(0-73)
G. 7
1-46
(0-78)
D. 1069g)
1-42
(0-71)
0-71
J. Num.
D. 1069e)
1-4
(0-70)
0*70
EM.
G. 11
[obolus]^
0-70
0.70
Gy.
G. 8
1-89
(0*695)
6. Q
1-39
(0*696)
0*69
F.
D. 1069|i)
1-8T
(0*685)
0-68
EM.
D. 1069c)
1*84
(0-67)
0-67
Oy.
G. 12
[obolus]
0-66
0-66
0-652
0-652
NM.
Br.
EM.
D. 1070b)
[obolus]
0-66
G. 13
[obolus]
0-64
0*64
0-68
0*628
NM.
Gy.
Br.
D. 1070c)
[obolus]
0-62
G. 10
1-17
(0-585)
0-556
te
J. Num.
D. 1706
[obolus]
0*55
Háman: Magyar péoatOrténet
12
178 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Szent István pénzeinek legsúlyosabbika (0'962 g) is
jóval alatta marad II. Henrik legkönnyebb (11 7 g-os) denér*
jénak. Az egyes súlyok fedik Henrik herczeg obolusai-
nak, illetve a denárainák megfelelő féldenároknak súlyát
Szent István pénzeinek súlya 0*962 és 0*556 gramm közt
ingadozik, a mi kétszeresen véve 1*924 > TI 12 g-os
denársúlynak felelne meg. Párhuzamba állitva a jó Karo-
ling-kori dénárok és II. Henrik bajor herczeg denárainák
súlyadataival :
Maximalis Minimális
Uralkodó súly grammokban
Nagy Károly 1*80 1-23
Jámbor Lajos 1*92 1'05
Kopasz Károly 2*03 1*02
„Karolus«-denári 1-87 123
n. Henrik bajor herczeg (985—996) . 1-75 M7
IV. Henrik bajor herczeg* (995— 1024) 1-78 103
Szent István 0*962 0*556
[1*924] [1-12]
Az átlagsúly kiszámítására nagyszámú — 158 darab
— Szent István-kori pénz súlyadata áll rendelkezésünkre.
A 158 darab súlya 12r378 g,' tehát áOagsúlyul 0-7682
g'Ot kapunk, a mi 1 5364 g-os duplasúlynak felel meg,
A maximalis és minimalis súlyú pénzeknek közép-
súlyeltérése — a mai fogalmak szerint — túlnagy, ha
azonban az egykorú külföldi uralkodók pénzeivel hason-
lítjuk össze, azokénál semmivel sem nagyobb.
^ A Karoling dénárok súlyára nésve v. ö. az L rész, 1. fejezet-
ben összeállított táblázatot.
* I n a m a— S t e r n e g g id. m. U. 502. L levő kimutatás szerint.
' Az adatokat lásd a n. függelékben.
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE
179
lO
W
lO
O
I^
00
Cs)
Od
C4
C4
00
0
«
C4
•«-H
^
o
cp
00
cp
^-^
ó
co
Ó
Ód
lA
T^
i>
ó
t*
ca
co
00
*H
*H
00
00
C4
C4
C^l
1
1^
1^
1
1
1^
W
o
<cr
00
co*"
00
co"
V
lO
C4
C4
*o
©^
co
^
^
C<I
00
00
Od
«>
00
ca
*^
'ít*
03
ib
'í^
ód
éo
^
ód
•
\6
•"*
^-*
^-«
C<I
•»-•
^H
00
00
C4
09
9>
+
+ +
+
+
+
+
+
+
+
e^
co
Tí«
o
00
o
o
o
o
QO
00
O)
cu
-*
Od
Od
lO
00
^
Od
C<I
CD
*H
fcJt%
co
lA
lA
<«iH
C4
■^
Tí«
Tí«
00
O)
Ml/
•
•
•
•
•
•
«
•
•
•
N
S
B
o
O
O
o
o
o
o
O
o
o
:0
1
1
1
1
1
1
M
99
•t
r>
»>
««
»>
»»
•k
r«
»>
00
CD
*H
04
o
o
o
o
'^
N
00
a.
CQ
I^
<M
^-<
Od
w
CD
lO
00
Ob
&D
C4
C^l
-*
C<I
C4
-*
-^
00
«H
■
•
•
•
•
•
•
•
•
•
o
o
o
o
o
o
o
o
o
o
+ +
+
+
+
+
4-
+
+
4-
•
co
00
la
C«J
C4
00
o
\o
I^
00
lO
c
CQ
o
o
00
*H
00
Od
"^^
o
lO
6
X3
B
^-^
^
"^
^
ó
ő
*H
9
#
o
•
E
B
C4
3
€0
CsJ
00
00
lA
co
o
UO
00
CO
b>
00
•
•
o
•
co
•
CD
m
•
•
s
*3
•«^
^-^
C4
*H
"^
"^
"^
^-<
^
o
09
C<1
<3d
-^
o»
00
CD
00
00
t^
Tt«
^H
I^
CO
^
'*
0»
Od
CD
S
la
co
<o
Tt«
-*
C^
^
UO
co
I^
<s
•
•
^-4
•
•
•
•
•
«
m
•
o
•
•
•
.^-s
kO
•
«•
•
1
*c
>
1
T
}
'§
00
C
>
•a
•
tű
^
4
S
P
C
^
g
0
>)
co
o
o
T3
•a
c
:0
o
1
co
1-
)
-cd
N
Jo
*5
IS
*o
t3
á
o
JD
B
CO
o
*
O
•
a
o
•
•
Q}
m
•
i
SS
S 8
:0 -^
S-3
.a
12'
}80
MAGYAH FÍVTTÖirrÉNeT
Az egyes súlyok következőképen oszolnak meg:*
B
M
M
«0
M
«o
M
w
«o
1
1
00
i
S
1
§
1
T
Ö
1
o
ö
1
!
í
•
o
cK
00
00
t^
t^
^
V
K»
Q
ö
o
o
o
O
o
o
O
ö
"
2
1
6
6
9
3
6
3
i
összehasonlítva a Karoling-kori és II. Henrik berezegd
féle dénárok félsúlyával :
Uralkodó
Átlag
g-ban
(1-5 g]
0-75 g-on
felül
[1-6 g]
0-8 g-on
felül
[1-7 g]
0-85 g-on
felül
Nngy Károly, Jámbor
L«jo8, Kopasz Károly
0-8101
[1-6203]
81-38%
64-356%
35-445V,
II. Henrik herczeg
(985—995)
0-798
[1-696]
81-48%
59-26 Vo
29-63 %
Szent István
0-7682
64-86 %
40-54 o/o
24-32 %
Az összes sülyadatok összevetéséből megállapitbatjuk,
bogy Szent István pénzei a jó Karoling-kori és a X. század-
végi regensburgi dénárok félsúlyában verettek.
Ez teljesen összevág az éremrajzból levont következ-
tetésünkkel s ezek alapján teljes bizonyossággal megállapít-
hatjuk, bogy Szent István ezüstpénzei nem dénárok^ hanem
féldenárosok, obolnsok voltak. Észrevette ezt már Finály
Henrik,* de az ő alaposan megokolt véleményének helyességét
több — s közte igen tekintélyes — oldalról kétségbevonták.'
* E táblázathoz csak « 37 egyes súlyt használhattam fel, a többi
iömfgc^^ méretett, s így egyes adataik ismeretlenek.
« Id. ért (Erd. Máz.-Egyl. Évk. IV. 67. s köv. 1.)
* Pauler Gyula (id. m. L 406—407. 1.), fiki egyébként csak
mellékesen érinti e kérdést, egész dénároknak tartja Szent István összes
SZENT tdtVAN 1>ÉNZVE1{ÉSE i 8 1
Egész dénárt Szent István nem veretett.' Ismeretes
ugyati »éi darab duplasülyú álüiólagos pénzé, a melyeknek
dúlya 1*85 és 1*1 g.* Ez azonban nem jogosít fel arra
a feltevédre, mititha István rendszeresen veretett Volna
dénárokat — ezerszámra ismeretes obolusai mellett. E kivé-
teles súlyú pénzek egykorú kiUföldi uiánvereíek. Szent István
pénzeinek külföldi utánvereteirOl alább még szdlünk s itt
csak azt emlitetii fel, hogy a két nehéesúlyú dénár egyikét
morvaországi leletben találták, a másik Szent|)étervárott
van. Hazai leletben nem fordult elő.'
Seent István obolusainak 0*7682 g-os átlagdúlya nem
éri el sem az 1*6203 g-os átlagú jó Karoling-dénárok
0*8101 g-os, sem IL Henrik berezeg 1*596 g-os denárainak
pénzeit. Pénzszámításaiban Szent Istvánnak egy kivételesen nehéz, 0'930
g-ös obolusát veszi kiindulópontul s még ezt a súlyos darabot is kopott-
nak véve, a UveréSt súlyt 1 g^ra teszi. Nem is Szólva itt ismét a maxi-
mális súlyOli alapuló azámítások feltétlMiül téves voltáról, Mák azt emelem
ki, hogy magit az 1 g-os denársúlyt is túlkevésnek kell tartanunk. A XI.
század elején s az előző időben a legrosszabb német dénárok átlagstílya
is meghaladta Szent István maximalis pénzsúlyát (v. ö. Inam a — S t e r n-
e g g II. 499 — 502. 1.) s az egykorú rossz cseh dénárok átlaga is felette
van István átlagsúlyának. (Fiala: Ceske denáry. 106—108. 1.) — Balogh
Albib legújAbban teljezen kritika tiélkül akarja Paulto és Finály iiétetét
megegyeztetni. Szerinte ^a magyar dénár voltaképen bajor fMenámak
vehető . . . mindamellett könnyebb kezelés és számítás miatt* (??) egész
dénárnak veszi II (id. m. 21. 1.)
1 A ,aenarins* szó írott forrásban először Szent László kerábáti
szerepel.
' Az eg^ik Szentpétervároit az j|Erétnitage*-b«ii, a másik — mint
Nober Károly tói hallom — Szemére Miklós gyűjteményében vaii
(as utóbbi korábbah WindlechgriiU bg. Wrtokábafl volt). Réthy László:
Magyar ottfflizm. adatok Oroszországból (N. K. 1908. 88. l) és C. H. H.
I. 7. sz. érnrn.
' Annak a feltevésnek, mintha ezek az állhólagoz „deHárok* IMlek
volna Szent István első pénzei, ellentmond maga a veret litván dbdlii-
zahiak s e két otánveretnek is a rajza iypikns obolusntfz s még ha csak-
ugyan István verette volna is a szóban forgó dénárokat, aibk verése aé otM>-
Insok verését zemifiiesetre sem előzhette meg. - Réthy magz arra alapivá
^ korábbi helyes feltevésével szemben — újabb véleményét, hogy a két
ismert példány bélyege nem azonos. Ebből azonban még nent következik^
hogy mindkettő ne lehetett volna ntánveret
182 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
0798 g-os félsúlyát és míg ezeknek 81 38 és 81-48Vo-a
van 1*5 g-on felül, addig Szent István obolusaínak csak
64-867«-a van 075 g-on felül. István tehát valamivel
könnyebb pénzláb alapján verette obolusait^ mint a Karó-
lingók és II. Henrik az 6 pénzeiket.
Az egykorú német és cseh dénárokkal hasonlítva
össze Szent István obolusait, azt találjuk, hogy azok súly
tekintetében — apósa regensburgi denárait kivéve — vala-
mennyi német és cseh pénzveröhely egykorú termelését
felülmúlják.
A német királyoknak (illetve római császároknak) 983
és 1056 közt vert pénzei közül egyetlen egynek átlagsúlya
sem éri el a Szent István obolusainak megfelelő 1 *536 g-os
denársúlyt/ — sőt csak II. Szent Henriknek bajorországi
denárai közelítik azt meg 1*50 g-os átlagsúlyukkal. A her-
czegi pénzek közül IV. Henrik bajor berezeg, István sógo-
rának denárai {nem regensburgiak) a legsúlyosabbak, 1*40
g-os átlaggal. A püspöki pénzek közül pedig az 1024 — 1039
közt vert, átlagban 1*37 g-os kölni érseki dénárok.*
Maguk a regensburgi dénárok is csak II. Henrik ber-
ezeg idejében (985 — 995) érték el az ő pénzeiből meg-
határozott r596 g-os áüagsúlyt. Fia IV. Henrik herczeg
(később 11. Szent Henrik császár) denárait már sokked
könnyebb pénzláb alapján verette. Átlagsúlyuk 1*398 g
' A német királyok különböző pénzverÓhelyeken vert deoárainok
étlagsúlyai a következők: III. Ottó (083—1002): 1*39, 1*28, 1'24, 114;
II. Szent Henrik (1002—1024): V50, 1-44, l'Sl, l'SO, r25 ; H. Konrád
(1024—1039): 142, 1.28, 110; UI. Henrik (1039— 1056) : 1*38, 1-23,
1'17, 109 g. Inama— Sternegg-nek (íd. m. II. 499—502. L) Dan-
nenberg adatai nyomán készült táblázata szerint. Nem vettem fel III.
Henrik császárnak 1*49 g-os, feltűnően nagy, bajorországi átlagát, mert
ez az átlag mindössze 2 db kivételes súlyú dénárból állapíttatott meg»
Lamprecht (Deutsches Wirtschaftsleben im M. A. U. 401. 1.) a X.
századi jó Ottó-kori (U36— 1002) dénár súlyát teszi 1'54 g-m, tehát
Istvánéval azonos súlyra. A kölni dénár középsúlya — szerinte — utol-
jára U. Henrik alatt éri el az 1*54 g-ot. Dannenberg és Inama— Stern-
®SS (i^- ^' ^^' !•) adatai szerint azonban a kölniek ezt a súljrt átlagban
az Ottók és utódaik alatt sohasem érik el. A maximalis L és II. Ottó-
kori kölni denáráUag: 1*46, 1*47 g, a n. Henrik-kori pedig csak 1*44 g volt.
•Inam a— S t e r n e g g id. m. 490—502. 1.
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 183
volty tehát 138 milligrammal kevesebb az István-obolusok
duplasúlyánál.^
A 067 és 1055 közt uralkodó cseh berezegek pénzei
közül a lengyel Boleszláv Chrobry denárainak átlagsúlya
1*30 gy a többi ezen is alul maradt.'
A maximális súlyok tekintetében csak II. Szent Henrik
császárnak egy 1*90 g-os kölni, egy 178 g-os regensburgi és
IL Boleszláv cseh berezegnek egy 1*81 g-os denára' közelíti
meg a Szent István 0962, 0*96, 0*90, 0*89 g-os obolusainak
megfelelő 1*924, 1 92, 1 80, 1*78 g-os maximális denársúlyokat.
Szent István obolusainak finomsága — a megvizsgált
tíz darab obolus próbája szerint — 0*900, 0*890, 0*890,
0-880, 0*860, 0-860, 0*850, 0*850, 0*820, 0*800 volt.* ÁOüg-
ban e számok 0*860 finomságot adnák.
A finomsági adatok megítélésénél — mint már kifej-
tettem — figyelembe kell venntink, hogy a középkorban a
technikai eszközök tökéletlensége miatt az ezüstöt nem tud-
ták egészen megtisztítani. így a 0'950 — 0'960 finom ezüstöt
fnár tiszta ezüstnek (argentum purissimum), lö-latos (próbás)
ezüstnek tartották. ^
^ Dannenberg. I — IV. adatai nyomán 37 db átlagsúlyául
r398 g-ot kaptam. Nem vettem fel az 1071f. sz. alatti három értelmetlen
felíntú dénár súlyát. Innét az eltérés In ama — Sternegg 1*34 g-os
átlagsnlyától (id. m. H. 502. 1.).
* Fiala, Eduárd: Ceské Denáry. V Praze, 1895. 106—108. 1.
levő kimntatás szerint a cseh herczegek különféle typusu denárainak
átlagsúlya a következő : II. Boleszláv (967—999): 0*82, 1*29, iUetve 1*25 g;
Emma: 1*24 g; Hl. Boleszláv: 0*91 ; Boleszláv Chrobry: 1'30; Vladivoj :
0-88; Jaromir: 102, Oldrich : 0 97, 0*99; I. Bretiszláv: 093, 100, 0-93,
0*91 g. L Boleszláv (935 — 967) legsúlyosabb denárfaja éri csak el az
1-55 g átiagsúlyt.
'Inam a — S terneggés Dannenberg id. m. — Fialt
id. m. 107. 1.
^ Gasparetz Géza Elemér pontos mérései a M. Nemz. Múzeum
10 darab obolusán.
* L u s c h i n : Steirische Münziunde. (Jahrbuch f. Altertumskunde.
looo
n. 1908.) Wien, 1908. 210. 1. : „AIs feines Silber, dass wir als ^055* oder
16 löthig bezeichnen, selbst wenn der Ausdruck purissimum argentum
10
lautete, nur ein Silber von 0^ = 0 950, und selbst in Vénedig nur von
23 *"
2j = etwa 0*960 Feine verwendete." V. ö. még u. erről: Luschin:
i§4 íákófÁM PÉnrfÖKtÉinsT
A peti£Veré9tl61 úz erezet mindenekelőtt tnegtísztftották
nemtelen tartalmától, kiégették. Az így előáűitött ^Usztá^
etuüköt vegyítették az elOfrt ötvénynek megfelelő léz-
íhétinyiséget. A XIII. században hazánkban a forgftlothban
általánosan használt ^atgentum decinlae cotnbustionis' vagy
egytized-részig égetett ezüst Vio'^s^ .tiszta* eztístből és
Vio-rtsz rézből állt Mivel azonban maga a tiszta ezüstnek
nevezett fém md csak 0*950— 0-960 flnom ezüstnek felel
ftieg, áz .argentum deőimae combtistionis' sem volt tény-
leg 0*000, háíiem csak 0'855— 0*864 fínoni ezüst
SüHl István obölusaiHak dUagös finomságául OSöO^U
HáptuHk; a tíz megvizsgált obolus közül nyolcznak fltlom-
ságá 0*850 fölött ván, égy eléri, három pedig nagyon meg-
közelíti a 0*900 finomságot. Áu)k finomsága a kOzépItoH
^decima combUstio^'É ezüstnek felelt meg, tehát etüstjük a
kot technikai készségéhez mérten i4'4 latos (0-900 finom) ezüst
volt, habár a valóságban csupán 0*860 flnomságót mutatnak.
Szetlt tetván obolusdinak finomsági foka teljesen ínég-
felel áz egykorú liémet és cseh pénzek finomságának,^ süly
tekintetében azonban felülmúlják az egykorú német éS cseh
pénzeket — II. Henrik herczeg 985 és 995 közt vert r^ens-
AUg. Münskonde. 16a<-168. L — Dié Chrotlelogie d. Wiwúm Pfttmigé
(Sitzungsberichte d. Kais. Akad. CXL. Wien, 1899. 18. L) — Jftsieilaskjr
Oéia: As alsóhelbényi érMnlelet tdtedékérdl (N. KöHl. 1914. 64. L) és
Kropf Lajos: A magjrárországi pápai ádószsdők ssámadAsai. (M. O.
T. S«. 1901. 200— aOBt 1.) V« ö. a Bsvesstéat.
^ As igykorá némti áknáfVk flnomságáia ^- sajnos — - a nemét
SMdilrodalam sddig iiam igéd fofditott figyelmet A Karoling-danárdkat,
— éppúgy mint a aiagyar ssaktrodalombaii Sssflt IStráA pénieit — iitíU
ezüstnek Urtják. Már Hilliger is felhivU a figyelmet e feltevés té^it Yollára
s arra, hogy régebbi mérések eredményei sserint 0*985| 0-810» tői 0*405
finom Karoling-dénárok is vannak. Ugyanő a 754/5. capitbUve alapján
O-QOQ'hen véU a Kar^ing-deoár törvényes finomságát megáOapíthatoi.
(Schilling d. Volksr. 1903. 206—208. 1.) A X— XI. száaaéi tiémet dénárok
finomsága as Obriyeko-l^t vissgálato sserint 14 Jai 2^% gr. voU (Dan-
nenbérg. L 14. 1.), aXm. ssázadi kölni jó dénároké 0^900 (Ktnae, Bmst:
Kölnische Geldgeschichte. Westdeutsche Zeitschrift. Ergzgsheft IV. 16. l) —
A esek dénárok finomsága Fial a vizsgálatai szerint (Öeské denáry. 113—
11 4. 1.) átíagban a következő: 11. Boleszláv: 0*874, O^lH, 0.580; fioieszláv
Chtobry: 0-890; Oldrich: 0^17, 0-945; 1. BretisíláV; 0-883, O'SSl, 0'657.
smVT tnvAtt FÉ!t2V«lUÍ6E 1 88
bui9 denárainak kivételivel) Ae egykorú külföldi pénzek-
Hes viszonyítva, a magyar péns nehezebb pénzláb alapjáh
vert, tehát értékesebb pénz volté Bnnek hfltáda abban tíyU-
váiiult megi hogy a XI. izAtadi fnágyat péntek — 5 első-
S9rbán SMmri IsMh őbdusai — nem sokkal első veretesük
MiáH a nemufkM forgalomban is elfogadott, sőt ttagyon
kedveli fizetési eszkűusé lettek. Viszont az egykorú külföldi
péntek nem voltak hazánkban forgalomban, még a Cseh- és
Lengyeldrscágban annyira kedvelt regensbuigi dénárok setti.
A XL Ésáeadböl Síármaad külfUdi éreifUelétekben
sűrűn fordulnak dO Szent Istvánnak és utódainak obdlusái.
Legnevezetesebbek a lengyelországi leletek. Bzekben gyak*"
ran as összes külfbldi pénzeknél nagyobb számban szere-
pelnek a magyar óbolusok. Különösen a XK század második
fetibffl, tehát oly idObOl származó leletekben^ á hiikor a magyar
pénz jósága már közismert lehetett, igen nagyszámú magyar
obolusi taUUtak. Sűrűn fordulnak még elő a itiagyar obolusök
Horvátország, Morva* és Csehország, Szilézia, Szászország,
Poroszország, Livland, Mecklenburg^ PommeTánia, Dánia,
Gothland, sőt a távoli Farőr-szígetek XL századi leleteiben.
^ A t>lotlskl Idlfetbeo 46, a Ixükolajev^iben 70, a Waldauerfurtíban
95, a déüllneiibén 89, A ssüésiai wátlríschibeti 95, a pdmnieráiliai slni-
knriban 51, a 9000 émnbdl álló híres Vossbérgi lelttbatl 384, a idtttfA
prerauiban 793 db Sseot István-kori s más XI. sz.-i magyar pénzt talál-
tak stb. — A lanQreleíSzági magjrar lelatekról GiimovftkJ Marián:
A fiiagyar péiü ssareplésa Langyelorsságbaü a XI. ssázadban (N. R.
1906). — A stilésiaiakról FriAdAdsbnrg: SchlestenA Münigéschictatli.
Bnsku, 1888. 6. L — A cftSh és morva leletekről Fial a, Ed.: ÖAské
danáry, 179-188. 1. ~ A horvátorsságiakról BrunSmid (idM
L n s c h i n : Alig. MüdSkundei 1 10. 1.). — D a n n e n b a r g id. m. I.
50—98. L U Odera m* frAflkfiSfti, schWaraowi, berlini^ plonski, iidioitzeli,
aandói (Farőr), piepi (Esthland) és berlini II. lelet magyar érttiéirdl érté-
ait — Réthy Lásaló több dolgoiatában saámolt be a Bálti-tenger-
menti, farói, poseni, dániai, porosz, szász, ponimeráhiai, léngjfelorscigi^
esthlandi, morvaországi magyar péUsleletekről* Réthy: Cötpu^ Ntiriimorum
HtmgMriae (Areh» Ért V. 1885. 146-^147. 1.) ; Kiadatlan magyir énnek a
NenuMli Máz. Atemtárábtfft (u« ott VL 1886. 87. L) ; Újabb utam AZ egye-
temes magyar éremtári kiadvány érdekében (u. otl Vil. 1887. 46-^48. L
éa Ol'-Oe. L); A margttizigeti árpádkori éremlelet (u. ott XIV. 1894.
90. L) ; n. Géza és in. Béla érmei (IH. Béla emlékezeté. 1900. 169. l)
186 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
A XI. századi magyarországi leletekben — ezzel
szemben — byzánczi aranyakat kivéve, külföldi pénzek
egyáltalában nem szerepelnek.^
Különösen kedvelt fizetési eszköz volt a magyar pénz
a Balti-tenger vidékén, olyannyira, hogy a pommerániai és
vend herczegék maguk is a magyar pénz mintájára verctr
ieh pénzt. A durva, barbár kézre valló, visszás és értel-
metlen feliratú Szent István- és I. Béla-féle pénzek, a
milyenek nagy számban kerültek elő a farvei (Holstein,
242 db), bomholmi* és más leletekben, ezeknek a Balti-
tenger melléki vend herczegeknek pénzei, tehát a magyar
obolusoknak egykorú, külföldi utánveretei {Nachpragungen)
voltak,^- Készültek ilyen magyar pénzek mintájára vert
után veretek Németországban^ és Lengyelországban^ is, de
amazoknál sokkal kisebb számban. Ezek a külföldi után-
veretek az azt kibocsátó fejedelmek országában rendes for-
galmi pénzek voltak s főkép azért verettek a magyar pénz
mintájára, hogy annak — mint külföldi pénznek — hasz-
nálatát a forgalomban korlátozzák.^
A fennmaradt forrásokból megállapítható positiv és
kétségtelen eredmények megállapítása után áttérhetünk a
pénzláb meghatározásának kísérletére. Kísérletnek kell nevez-
^ A leletek ismertetését lásd : Horvát István (Tudományos
Gyűjtemény. 1884. I. 42—47. 1.) ; Róthy (Arch. Ért. XIV. 1894.
60. 1.); Rómer Flóris (Arch. Ért. III. 1870. 206. 1. — VII. 1873. 94. L)
és N. Kőzi. 1903. 90. 1., 1905. 72. 1., 1908. 102. 1., 1912. 141. 1., 1914.
52. 1. — V. ö. még Hampel József: Újabb tanulmányok a hon-
foglásl kor emlékeiről. Budapest, 1907. 152 — 153. 1.
« Gumovski id. m. (N. K. 1905. 87. 1.) és Réthy (Arch.
Ért. VI. 1886. 37. 1.),
» Réthy id. értekezései. (Arch. Ért. V. 146—147. L és VI. 37. 1.)
Réthy: C. N. H. I. 6. 1.
^ C. N. H. I. 5. és 6. sz. érmek.
^Harsányi Pál: Árpádházi királyaink kiadatlan érmei (N. K.
1912^ 85. 1.) ismertet egy érmet, a melynek előlapja a XI. sz. magyar
obolusrajz, hátlapja pedig egy ismert lengyel dénár.
* A C. N. H. 5 — 6. sz. a. utánveretek három példányát a Magyar
Nemz. Múzeum-hBXí 0*850, 0'830, 0*730 finomnak találtam.
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE
187
nem, mert semmiféle biztos értesítésünk sincs a Szent István-
korabeli s általában a XI. századi magyar pénzverést alap-
súly nagyságára nézve.
A súlymértékek tárgyalása közben kifejtettem, miért kell
valószínűnek tartanunk, hogy a X. században Regensburgban
és a XI. században Szent István pénzverésénél a 408 g-os Karo-
ling-font volt a pénzverési alapsúly. Úgy II. Henrik bajor ber-
ezegnek, mint Istvánnak pénzei a jó Karoling-dénárok mintá-
jára verettek s így nem igen készülhettek más pénzverési súly
alapján. A pénzláb meghatározásánál tehát abból a feltevésből
indulok ki, hogy a pénzverés alapsúlya a 408 g-os font volt.
* Szent István obolusainak átlagsúlyát 158 darab pénz
alapján 07682 g-ban állapítottam meg. Tekintettel azonban a
középkori „al marco" vert pénzek több ízben említett sajátsá-
gaira és a használatban előállt kopásra, ezeknél is, mint a
Karoling- és más pénzeknél tettük, 57o-os hozzáadással kell
élnünk.
1 obolus = 07682 g
50/^ = 0-0384 „
0-8066 g
A kiverési súlyt, helyesebben a törvényes átlagsúlyt
tehát 0-8066, kereken 0'800 g-ra kell tennünk. Ezt az ered-
ményt igazolja az is, hogy a fennmaradt példányoknak
40-547o-a eléri a 0*800 grammot.^
Az obolusok finomsága 0*900 lévén, a valószínű pénz-
lábat következő táblázat fejezi ki :
Dénárok'
Obolusok
Teljessúly
Szinsúly
sz áma.
grammban
1 font 0*900 íinom pénz-
ezüst
[255]
510
408-00
367-20
[1 számítási font] . . .
[240]
480
384-00
345-60
1 denár
[1]
2
1-60
1-44
1 obolus
V.
1
0-80
0-72
^ A jó Karoling-dénároknak csak 35*445% -a éri el a törvényes
1*7 g-os súlyt.
' A Karoling'pénzlábbal való összehasonlítás végett veszem fel
a verésre nem került dénárokat is.
1 88 llAGTAfi PÉRETOintNKT
^gy fi>^^ pénzezüstből nem 480, hanem 510 oboluH
i^efieki Ae egy font pénzezüst és a 480 oboluft közti érték-
különbség — 21*6 g szinezüst — adja a kincstári pénz-
verés! Uletéket^ a mi 5-887o-nak felel meg (a 867*20 g-hoz
Yiszonyitva). Nem igen lehet ugyanis két^égünk^ hogy
nálunk is, mint nyugaton, 240 denáfi vagyis 480 obolus
forgott égy font finomezüst értékben.^
A források szerint az ezüstpénzekkel egyidőben —
mint láttuk — a régi üHópénz és az evvel azonos értékű
bjhtánati arany (pensa auri) is használatos volt, különösen
a nagy foi^galom lebonyolítására. E pénzek és az ezüst-
obolus értékviszonyának meghatározására egyedüli forrá-
sunk Szent István I. 32. t-cz.-e. Ez — mint láttuk — a
Unó és pensa anri értékét 27s solidusban, vagyis 30
dénárban állapitja meg.* Igaz^ hogy ez a meghatározás
bajor eredetű s így bajor dénárokra vonatkoztatható, mind*
azonáltal — tekintettel a bajor és magyar pénz szoros
kapcsolatára *~ valószínűnek kell tartanunk, hogy Szent
István pénzéből is (30 dénárt, vagyis) 60 obolust számi-
iottak 1 aranyra és 1 tinóra,
A by^ánczi aranyak állandó, 4*4 g-oS forgalmi súlyát
és a magyar obolüsok 0*72 g-os flnomsúlyát véve fel, a
két nemesfém értékarányául l:9*818-at, kereken
1:10
értékarányt kapunk. Ez a szám pedig fedi az afany és
ezüst XI— XIII. századi értékarányát.'
Ismételnünk kell azonban, hogy úgy a Szent István-
kori pénzláb^ mint az 1 : 10 értékarány meghatározása /s/-
' f*ipin korában a verésre magánosok részéről beadott ezüstből
ll2 ioUdtts litáú 1 solidast vonUk le illetékképen (v. ö. I n ama— Stern-
dgg íd. m. I. 2. AuO. 624., 11. 413—414. 1. és Soetb eer id. h. IV.
^72— 273. L), a mi 4-54%-nak felel meg.
' Schoenvisner (id. m. 157. 1.), Finály (Erd. Máz. Egyl.
Évk. IV.) és mások Saedt Istirán I. 32. t ci-ének É Corptis Jtirisban
levő hibás szövege (16 tinó s LX soL, XL sol. helyett) alapján a pensa
4íMrU 46 dénárra tették.
' V. ö. erről a XIV. fejezetben mondandókat
szMHT iSTvAir PéarxvssiSE 1 80
Uvésebm íUapescik, s igy, bár minden vatószíniiség e fd-
tws^i helyessége mellett szól^ az eredmények kétségtelen
helyességét nem kívánjuk vitatni.
öss^segezve az érmek külső alakjából, a pénzsúlyok-
ból és a leletekből levont tanulságokat, az ezekből meg-
állapítható poaitiv eredményeket következőkben foglalhatjuk
össze:
Szent István, az önálló magyar pénzverés megalkotója,
uralkodása p\9ö éveiben kezdett pénzt veretni.
Pénzei el^^tási technika* éremmjz és súly tekinte*
tében apósa, II, Henrik bajpr hercseg 885 és 905 közt vert
i^[ensburgi obolusainak mintájára verettek.
Dénárokat Szent István nem veretett, csak obolusokai
(féidenárosQkat) igen nagy számban.
Szent István obolusai — a kor technikai készségé-
nek m3gfe|elő módon előállított — O'OOO finomságú ezüst-
ből készültek. Súly tekintetében, bár a jó Karoling-dénárok
és 11. Henrik herczeg regensburgí denárainak félsúlyát nem
érik el, az összes egykorú német és cseh uralkodók dená*
rfűnak félsúlyát meghaladják.
Szent István pénzverésének gazdaságtörténeti jelentő-
sül^ abban van» hogy minti^y látható kifejezése annak
a szoros gazdasági kapcsolatnak, a melybe hazánk Szent
István uralkodásakor Nyugat-Európa keresztény államaival,
elsősorban a keleti német tartományokkal került.
A korábban keleti — arab, kazár és byzánczi — be-
folyás al^tt álló s a Kelet gazdasági érdekkörébe tartozó
magyar népet Géza és Szent István vezették be a nyugati
keresztény államok morális, politikai és gazdasági kőzös^
Ságéba*
A morális es cuUuralis kapcsolatot a nyugati keresz-
tény-katholikus egyházhoz való csatiakozás és a középkori
keresztény cultura első zászlóvivőjének, a Szent Benedek-
rendnek betelepítése hozta létre.
1 90 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A Nyugattal való szoros politikai kapcsolat megalko-
tását Géza fejedelemnek Ottó császárhoz ktildött követsége
vezette be, István bajor házassága segítette elő és a magyar
királyság megalapítása, a magyar királynak a római pápától
küldött koronával történt megkoronázása, tetőzte be.
A gazdasági kapcsolatot legpregnánsabban a frank-
bajor pénzrendszer meghonosítása fejezi ki. A nyugati
pénzrendszer behozatala óta Magyarország részévé vált
a nyugateurópai pénzpiacznak és ezzel az ország a
^ — politikai és gazdasági függetlenségét e korban komolyan
veszélyeztető — byzánczi érdeksphaerából végleg a nyugati,
német-olasz érdekkörbe lépett át. A közös alapon nyugvó
pénzrendszer kétségkívül hatalmasan mozdította elő a nyu-
gati kereskedelmi összeköttetéseket, a fejlettebb gazdasági
viszonyok meghonosodását és megerősödését.
Rendkívül szerencsés körülmény volt, hogy Szent
István éppen II. Henrik bajor berezeg pénzverését vehette
mintául, a ki a X. században már megindult fokozatos
pénzromlásnak saját hazájában uralkodása tartamára gátat
vetett és a Karoling-pénzrendszer regenerátora volt. Ez
tette lehetővé, hogy a magyar pénz, alig pár évvel szüle-
tése után, jelentős szerephez jutott az európai nemzetközi
piaczon. A jó súlyban vert magyar obolus a XI. században
egész Észak- és Északkelet-Európában elterjedt és a keres-
kedelmi forgalomban kedvelt fizetési eszközzé vált, viszont
Magyarországon minden külföldi pénznem meghonosodását
meggátolta. E ténynek jelentőségét fokozza az, hogy a
XI. században a francia és német királyok, a berezegek és
püspökök pénzei már helyi jelentőségű fizetési eszközzé
sülyedtek s még a korábban jóhírű regensburgi dénár sem
tudott a pénzromlás általános áramlatának ellentállni. A
magyar pénznek minőségében rejlő előnyeit — az egykorú
német pénzek fölött — leginkább az bizonyítja, hogy Len-
gyelországban a XI. században az ott korábban ural-
kodó regensburgi és más német forgalmi pénzek helyét
foglalta el.
//. Henrik bajor herczeg pénzverési reformjának
egyik leglényegesebb — s eddigelé nemcsak hogy nem mél-
SZENT ISTVÁN PÉNZVERÉSE 191
tátott, de figyelembe sem vett — eredménye az volt, hogy
veje. Szent István^ az áltála visszaállított Karoling-péne-
rendszert illtette át magyar talajba. Ezáltal a XI, század
általános pénzromlása közepett a Karolingok és IL Hen^
rík bajor herczeg egészséges pénzpolitikájának^ a nehéz és
jó pénz rendszerének örökösévé és fenntartójává a magyar
király lett.
NEGYEDIK FEJEZET.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A
HERCZEGEK PÉNZVERÉSE.
Szent Isván közvetlen utódaínak, Péternek és Sámuel-
nek, pénzei külső kiáUítás tekintetében teljesen az ő obolu-
sainak mintájára verettek. Az éremrajz mindkét lapon
ugyanaz maradt, csupán a körirat változott m^. Az előlapra
természetesen az új uralkodó neve, a hátlapra a Regia Civi-
tas helyébe Pannónia került, nem a Szent István pénzein
tapasztalt különleges typusü, hanem szép, egyenletes epi-
graphikus betűkkel. Pannónia alatt itt is, mint az egykorú
és közeikorú oklevelekben, Magyarországot kell értenünk
s nem Pannonhalmát,^ mint némelyek magyarázni szeretik.
I. Andrásnak időrendben első (C. N. H. I. 11. sz.)
éremfaján ismét a Regia Civitas felirat szerepel. Nem tar-
tom lehetetlennek, hogy András czéltudatosan verette pén-
zére — a tőle bitorlóknak tekintett Urseolo Péter és Aba
Sámuel alatt használatos Pannónia helyébe — a régi fel-
iratot. Ezzel akarta talán jelezni a jogfoljrtonosságot, hogy
nem e trónbitorlók, hanem István király utódának tekinti
magát. Lehet azonban, hogy csupán az a gyakorlati oka
ennek, hogy első pénzeihez mintául Istvánnak általa ismert
pénzeit vette. Erre mutat az, hogy későbbi pénzeire ő is
Pannoniát veretett.
I. András második (C. N. H. 12 — 14. sz.) éremfajá-
val megszűnik a két lap rajzának azonossága. A hátlapon
^ V. ö. erről Jeszenszky Géza helyes megjegyzéseit (N. K.
1014. 54. 1.)
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 193
a régi rajz van Pannaneia körirattal, az előlap a kereszt-
motivum megtartásával díszesebbé alakul. A háromsugarü
kereszt karjaiban már nem az ékek, hanem változó jegyek
— kör, karika stb. — foglalnak helyet.^ A köriratot s ezzel
az egész előlapot négyszer — három-három vonással —
megszakított négyes vonalkör (egy gyöngykörrel) szegélyezi.
'^'^ífM
■tí'jtJi
(C. N. H. 12.)
9. I. András obolusa.
Ez a vonalkör samanida hatásra mutat és talán András
oroszországi tartózkodására vezethető vissza, mert ott vol-
tak az arab-perzsa pénzek nagyobb számban forgalomban.
L Bélának és I. Gézának úgy berezegi, mint királyi
pénzei (C. N. H. 15., 16.,* 23. és 24. sz.), valamint Szent
László első (C. N. H. 25. sz.) érme a Szent István-féle
éremrajzot követik, azzal a — már I. András második
(C. N. H. 16.)
10. I. Béla obolusa.
éremfajánál tapasztalt — eltéréssel, hogy az előlapon a
kereszt karjaiban a négy háromszög helyét, az egyes
példányokon igen nagy változatosságot mutató, változó
mellékjegyek, karika, pont, kereszt, félhold, ék stb., foglal-
ták el. A hátirat Pannónia^ gyakran romlott alakban
' ^^gy háromszöggel jelölt péozpéldányai is vannak. A Magyar
Nemz. Múseum éremtárában pl. 10 db ilyen példányt láttam.
* A C. N. H. 17. sz. érem az újabb leletbizonyitékok szerint
m. BéU korából való. V. ö. az V. fejezetet.
Hóman: Magrar pénstOrténet 13
1S4
MAGYAB PÉMZTÖRnbier
(Panonai, Panonnia). Béla pénzein a betűk kerekded alakot
(e, X, p, R) öltöttek.
Salamon pénzeinek éremrajza ^észen új. Először
jelenik m^ rajtuk a király képe. A XI. századi német
pénzeken — ktUÖnösen a császárok denáraln — általánossá
vált AZ előlapon egy koronás fő, néha térdkép alkalmazása.
(C. N. H. Vi.)
11. Gén hem«g obolusa.
körirattal vagy a nélktll és többnyire kis mellékjegyekkel
(kereszt, kaiika stb.).' Salamon — a császár dénárok min-
tájára — obolusai előlapjára Rex Salomóni körirattal koro-
nás királyi térxlképet (C. N. H. 19., 20.) vagy főt (C. N. H.
21.) veretett, rajta vag>' mellette apró mellékjegyekkel.
(C. N. H. U.)
12. I. GÍM obolns*.
(C. N. H. 21.)
13—15. Salamon obolasai.
A háüap rajza a régi, körirata — néha visszásán és rom-
lott alakban — Pannónia vagy Pannónia Terra (C. N.
H. 20-). A 19. számú érem félsúlyban is veretett (C. N. H.
Póü. 19A).
■PLDanaanbBiTK: 881., 883—836., 846—848.. lOM., 1100.
sz. 111. Henrik csésiú'kori émwk.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 195
Nevezetesebb Salamonnak egy másik — a többi térd-
képes fajnál mindenesetre későbbi — (C. N. H. 22. sz.)
éremtypusa. Az előlap rajza azonos a másik két térdképes
fajéval, mig a hátlapon, r^z nélkül, Panmmia felirat van,
három vízszintes sorban. Ez a hátirat a X — XI. században
divatos kölni denárrajzra emlékeztet^ s arra enged követ-
keztetni, hogy ezt a hazai éremfajok közt idegen rajzú pénzt
16—17. Hanno és Siegwin kölni érs«kek denáijaiiiAk hátlapja.*
talán kölni pénzverők készítették. A kölni pénz mintául vé-
tele érthető, ha tudjuk, hogy Salamon sógorának és párt-
fogójának, IV. Henrik császárnak, uralkodása alatt ennek
volt nevelője, Hanno kölni érsek (1056—1075) hosszú ideig
uralkodott a császár helyett. Az éremrajz közvetlen min-
tájául is Hanno kölni dénárja szolgálhatott.' A C. N. H.
22. sz. éremfajnak több nagyságbeli változata különböztet-
hető m%, a miről alább fogunk bővebben szóhii.
^Dannenberg. I. 320a) — 858. ss. a. érmek.
* U. ott 394. és 403. ss. érmek.
* Érdekes találkosás, hogy ngyanesidótájt — minden elősmény
nélkül — n. Bolessláv lengyel király is veretett hasonló rajsú pénzt
18—19. n. Bolessláv
(Lelewel, Joachim: Nomismatique du moyen áge. Hl. Paris, 1835.
67. 1. Table Nr. 3—4.) Annál féltfinóbb es, mert Salamon Bolessláwal
nem áUt semmiféle össseköttetésben. — Csehorsságban már Oldrich hercseg
(1012—1037.) idején találkosnnk hasonló hátiratú pénssaL Fial a:
Ceské denáry. VIL Ubla 6. rajs.
13»
196
HAGTAB riXTtÖKrtKKr
Sunt László pénzei éremrajz tekintetében rendkívül
változatosak. A Béla és Géza pénzeível azonos veretű első
(C. N. H. L 25. sz.) éremfaj mellett még kilencz, összesen
tehát tíz változatát ismerjük László pénzeinek.'
A kilencz késObbt faj iűtíís vonása, hogy a régi hát-
laprajz megtartása mellett hátiratuk már nem Pannónia,
hanem — mtnt az elŐU^ — Ladislaus Re. A hátlap
kidolgozása hanyatlást mutat. Az elölapi veret legtöbbször
re. N. H. M.) (C. N. H. S7.)
20—23. 5»nt Láuló obolusai.
átrajzolódik a hátlapra, a ml a hátlapveretet elmosódottá
teszi. Emlékeztetnek ezáltal a Németországban 1 100 táján
divatos úgynevezett /ií/&riic7/^/<i^a{HaIbbrakteaten).* Több
példányon a hátlaprajz teljesen hiányzik, a pénz bracUáía-
■Réthy László a C.N.H. -ben 13 éremfi^t különbCztet meg. Eiek
k&siil aionbin a 28., 29. is 30. si. itmeX csak nsgyúgbelt altéríst
muUtnak, uniről alább bővebben ■zdluak. A C. N. H. I. 36. sí. értm pedig.
R int\j ^^etlon egy példánjbao ismeretos, • 34. sí. ütta tgykorú hamis
péUáujia. A iíagyar Hemz. líiuuMmhaa bvó egyetlen példány finomságát
— próbatúvel yégtvü viisgáUttal — 0-300-mai találtam. BdiEiönyi
Arnold * C. N. H. L 34. kisebb váltoiatinak taxija. (N. K. 1003. »&. 1.)
' V. á. eiTJI Friedansburg; Deutache Miimgesehichte (Meister's
GrundriM) tl5. 1. és Halké: HandwÖiteibucb der Müaafcnnde. Beilin,
1908. &1— 52. L A fUbracUdláiDil ■■ eiüstUp vékonysága miatt a két
lap bélyegcjje átUtődik u ellenkaifi lapra s ezáltal ai érem étt«lmetleaaé
lesi. E hiba kiküssöbölése ccéljáböl bosták divatba as irodalomban
braetcáta néven sierepló egyoldali vetelú lamespéoMket.
A XI. SZXZADI PÉMZBOMLAS ÉS A HlitCZRGEK PÉNZVERÉSE 197
szerűvé lesz, a mi mind a hátlap gondatlan elöálHÜsára
és az ezQstlap vékonyságára vezethető vissza.
Az előlap rajza a C. N. H, I. 26. sz. érmen a régi.
Szent István-kori kereszt, a sarkaiból négy háromszöggel.
A C. N. H. 27. és 28—30. az. két éremfaj koronás föt
ábrázol. A 27. számú fajt — I. András második érem-
typusához hasonlóan — n^fyszer megszakított négyes
vonalkör szegélyezi, a 28. számút egyszerű gj'öngykör,
A C. N. H. 31. és 32. sz. érmek a régi éremrajz válto-
zatai, azzal az eltéréssel, hogy a kereszt szárai a kUlsÖ
kör szegélyéig terjednek, igy a köriratot négy helyen
metszik és a négy háromszög helyét négy kis kereszt fog-
lalta el. A 31. sz.-ná] a fökereszt szárai négy kis kereszt-
ben, a 32. számúnál két-két kis félholdban végződnek.
A C, N. H. 36. sz. érmen a kereszt nyolczas küllővé
alakult' A 33. sz. érem rajza egészen tíj. Három keresz-
tet ábrázol s a két kör közt a köriratot négy kis félhold
' BörisSnyi: Szent Uaxl&>rélo éremlelet. (N. K. 1903. 9£. 1.)
e typusf a régi énmraji acoo példioyai módosulisinak taitJa, » meljro-
ken a DJgy hiiomszög hosszá ékkí alakulva, a beliS kör siélélg njtillk.
V. ö. Rupp L 38. se. éa BÖrasönyi id. h. IL typus: 1—2. m. írmer
ket. Emlékwtet e raji 1. Andris C. N. H. 12. h. pjnzének njiira i*.
198 MAGYAS PÉNZTÓKTÉNBT
metszi.^ A C. N. H. 34. és 37. sz« érmeken eltűnt a belső
körvonal s a rajz az egész éremlapot betölti. A 34. sz.
érem rajza a 33. számúéval rokon. A három kereszt a
köriratot két részre osztja. A 37. számún az egész érem-
lapot betöltő nagy kereszt karjaiban két-két háromszög
közt a király négy részre osztott nevének betűi foglal-
nak helyet
I. Andrásnak C. N. H. 12. (13. és 14.), valamint Sala-
mon C. N. H. 22. és Szent László C. N. H. 28. (29., 30.)
sz. éremfaján belől több nagyságbeli változat ismerhető fel.
A kisebb példányokat régebbi íróink fél-, harmad- és
nq[yeddenároknak, a nagyobbakat dénároknak tekintették.
Ez éremfajok egyes példányainak vizsgálata arra a meggyő-
(C. N. H. 14.)
28. L András körülmetssett obolusa.
ződésre vezetett, hogy e kisebb példányok semmiesetre
sem tekinthetők denárhányadoknak. A C. N. H. 22. sz.
kisebb változatai — kisebb bély^kkel — különböző pénz-
kibocsátásokat jelölnek, tehát külön éremfajoi^ a miről
alább fogunk szólni. A C. N. H. 13., 14., 29. és 30. sz.
fajok viszont a C. N. H. 12., illetve 28. sz. érmeknek
egykorúkig, határazoU czéllal körülmetéli példányai. Döntő
bizonysága ennek az, hogy úgy a C. N. H. 13. és 14.,
mint a László-kori pénzek mellett egyes leletekben meg-
találták az azokról lemetszeti vonalkörös éremszegélyéknek
töredékes maradványait^ Mindkét éremfajnál meg kell
tehát különböztetnünk a teljes nagyságú, ép és a kisebb,
^ Kz éremrajs emlékeztet a Dannenberg I. 646. m. a. m. Ottó
korabeli éremre, a mely két keresztes karcsú torony közt egy magasabb
keresetet ábrásol.
* Nuber F. Károly flgyelmeitetett egy ilyen — általa ismert —
leletre. A Magyar Nemzeti Múzenm-btoi is nagy mennyiségben óriinek
ilyen leletmellékletképen előkerült töredékes ezűstforgácsot.
A XI. SZAZADI PÉNZSOMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 199
körülmetélt darabokat E különbségeket különösen a metró-
logiai vizsgálatoknál kell figyelembe vennünk. Alábbiakban
C. N. H« 12. és 28. alatt mindig a teljes nagyságú, ép pél-
dányok, 13—14. és 29— 30. alatt körülmetélt példányok
értendők.
Az egyes éremfajok keretén belül már Szent István
idejében fellépő számos bélyegváUozat-nak ^ a pénztörténeti
és metrologiai kutatás szempontjából semmi jelentősége
sincs. A betűformák változásában, azok fonák elhelyezé-
sében, téves betűalkalmazásban, a gyöngysorok, vonalak,
körök eltérő rajzában, sőt a finomabb és durvább veretben
és a belső kör átmérőjének változásában megnyilvánuló
különbségek a pénzverés technikájára vezethetők vissza.
A XL századi magyar pénzeket nem állandó, vésett bélye-
gekkel verték, hanem ponczoláSf vagy mint régebben ne-
ve2sték, poHczéUáSy p<mczérolás útién előállított bélyeg-
zőkkel.<
A poHczéüás természete hozza magával, hogy nem-
csak minden pénzverő munkás dolgozott másféleképen,
hanem hogy az egyes ponczélloU bélyegekkel vert pénzek
is individuális sajátságokat mutatnak. A ponczéUott bélyegző
puha anyagból készült s ezért gyakran kellett azt változ*
tatni, a minek eredménye egy újabb bélyegváltozat lett, a
> Réthy Lássló (Arch. Ért V. 1885) Ssent István péoxeinek 149,
L Andrisénak 166, Béla herczegének 193 bélyeg váltosatáról ssól. —
Nuber Károly a C. N. H. 59 éremfajon közel 1000 bélyegváltozatot
állapított meg. (SsóbeU közlése.)
' PoHCzéBdS'tkak nevezik, a midőn a negatív bélyegsót nem vésés^
sel, hanem az ú. n. f,p<mczol' -óknak kalapácscsal való beverése útján
állítják eló. A XL sz. pénzeken pL a gyöngykor egyes gyöngyei egy
pontot domborúan ábrázoló ponczol-nak többszöri egymás mellé verése
által, a háromszög egy A-et domborúan ábrázoló ponczol-nak, az 5 betű
két félholdas ponczol ^ w egymásmellé verése által állott a negatívon
eló. A durvább és finomabb veret a p<mczo^T%, mért kalapácsütés erős-
ségének következménye. Mindezekről v. ö. Kovács Ede: Arpádházi
királyaink pénzeinek technikájáról. (N. K. 1903. 1—5. L) Az általa
pouczHirnitlk nevezett szerszám (Punze, Meisel) régi jó magyar neve ,/kmi-
c2ol' volt A ^poHexolás' is újabb szóképzés a régi ^pamczéOds* helyett.
V. ö. Ballag! Aladár : Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Glossarium.
(Arch. Ért IH. 1884. 366. 1.)
200 MAGTAR PÉMZTÖKTÉKKt
nélkül, hogy akár a pénztypus, akár a pénzláb megválto-
zott volna.
A tisztára technikai okokra visszavezethető bélyegvál-
tozatoknál nevezetesebb sajáts^a XI — XII. századi pén-
zeinknek a sigla-rendsztr.
I. Andrásnak második éremlypusával (C. N. H. 12)
jelennek meg pénzeinken az ú. n. siglák. Kezdetben a
kereszt n^ karjában levő háromszögek helyét foglalták
el változó mellékjegyek (kör, pont, kereszt, félhold, vonal
stb.), majd Salamon pénzein és Szent László ideje óta min-
den éremfajon a belső körben avagy a köriratban, a betűk
közt, gyakran magán az éremrajzon vagy egyes betűk-
ben elhelyezve találjuk e nagy változatosságot mutató
jegyeket
Jelentésüket illetőleg többféle megoldást kíséreltek
meg az irodalomban, de kielégítő magyarázatukat eddigelé
senkisem adta. A legelterjedtebb nézet szerint e siglák
pénzveröjegyek^ a pénzverőhelyek vagy munkások meg-
különböztető jegyei.^ Mások szerint a siglák kiüöubözö
pénzkibocsátásokat jdölnek} Az a nézet is felmerült, mintha
a kereszt karjaiban jelentkező változatos mellékjegyek csupán
diszitö hdytőlUlékül szolgálnának.'
A siglaváUozatokat ismertető irodalom flgyelmes át-
tanulmányozása és a Nemzeti Múzeum éremtárában egyes
éremfajok különböző siglájú példányain végzett finomsági
és súlyméréseim alapján arra az eredményre jutottam, hogy
a siglák jelentésének megoldásánál különösen négy körül-
ménynek kell döntő fontosságot tulajdonitanunk :
1. siglák, illetve mellékjegyek vannak oly külföldi
(így bajor, német, cseh) pénzeken is, a melyeken a pénz-
verő munkás és a pénzverőhely külön van megnevezve;*
^ Réthy Lássló: Corpus Nummorum Hungáriáé. I. 12. 1.
* Börzsönyi Arnold íd. ért. (N. K. 1908. 97—98. 1.)
* Dannenberg I. 15. 1. a bajor pénsek sigláiról mondja: i^attch
Kreuschen, Lilién, Stem und allerlei sonstige Zierrathpn dienen bloss sur
AusfüUung d«r Leere**.
« Dannenberg 1069c), 1071b), 1111., 1112., 1129. és Fiala:
Öeske denáry. I. tábla 25—28. sz. rajzok stb.
A XI. SZÁZADI PÉNZBOMLÁS ÉS A HSRCZBGEK PÉNZVERÉSE 20 1
2. a siglák igen nagy válíazalosságot mutatnak egy-
egy uralkodónak pénzein, sőt számuk néha több százra, rúg
egyazon éremfajon belül is ;^
3. az azonos siglával ellátott s egy éremfajhoz tar-
tozó ^yes példányokon gyakran feltűnő súlydiéris álla-
pítható meg;'
4. egyazon éremfajon belül a kiUönbözö siglákkal
ellátott példányok súlya gyakran teljesen megegyezik és
sohasem mutat következetes eltérést. '
Mindé sajátságok figyelembevétele eleve kizárja azt
a feltevést, mintha a siglák kíUönböző pénzveröhelyek
jegyei volnának, vagy különböző emissiókat jelölnének.*
Viszont az a feltevés, hogy csupán diszitésül szolgáltak,
czáfolatát leli az éremrajzon, a köriratban vagy betűkben
elrejtve jelentkező siglákban. Ezeknek semmiesetre sem
lehetett ^ydiszités"" a czéljuk. Annak a feltevésnek, hogy
a siglák pénzverő munkások jegyei lettek volna, vagyis
hogy minden egyes siglának más és más munkás felelne
^ Rómer Flóris Béla herczeg egyetlen éremfaján 93 (Arch. Ért.
III. 1870. 206—208., VIL 1873. 94—96. 1.), Jeszenszky Géza Géza
herczeg egyetlen éremfajának példányain 29 (N. K. 1914. 56 — 58. 1.) és
Börzsönyi Arnold Szent László 10 éremfaján 61 — közte egyik
fajon IS, egy másikon 10 — siglaváltozatot sorolnak fel (N. K. 1903.
96. l.\ A C. N. H. 59. sz. érem 160 siglaváltozatáról — s általában a
siglarendszer nagy változatosságáról — a következő fejezethez mellékelt
táblázat tájékoztat.
* Jeszenszkynél (id. h. 56 — 58. 1.) a 13. sz. érem azonos sig-
lájú két példánya 0'740 és 0-645 ; a 14. sz. 0772 és 0*819 ; a 29. sz.
0-656 és 0*843; a 39. sz. 0*637 és 0*739, a 18. sz. három példánya
0-578, 0-604, 0-642, a 41. sz. 0-651, 0671 és 0'770 g volt. A Nemzeti
Múzeum Béla-, Géza- és László-kori érmeinek azonos siglájú példányainál
az illető éremfaj maximalis és minimalis súlyait állapítottam meg.
* Jeszenszky mérései szerint pL GézAhevczeg különböző siglájú
pénzei közül a 20„ 22. és 39. sz. siglaváltozatok 0036— 0'638 g-os, a
39., 40., 41. sz.-ak 0*671— 0*674 g-os, a 13., 18., 21. sz.-ak 0*642—
0*646 g-os példányokkal szerepelnek (u.-o. 56 — 58. L). Magam a Nem-
Z9/Ú Múzeumban BéU herczeg 12 különböző siglájú pénzét 0*680—0*600 g
közt ingadozóknak találtam.
* Béla herczeg 10 évi uralkodása idejéből ma már jóval több
mint 100 siglát ismerünk, a mi évente 10 kibocsátást jelentene.
202 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
megy eUentmondanak azok a sig^ külföldi pénzek, a me-
lyeken a pénzverő neve is rajta van. A magyar pénzek közül
Béla herczeg érmein 100 siglaváltozatnál több ismeretes,
már pedig a XI. századi magyar berezegi pénzveröházban
nem igen dolgozhatott 100 pénzverőmunkás. Bécsben a
XIII. században, a mikor a bécsi dénárok forgalma Ausz-
trián kivül is igen nagy volt, tehát nagy számban verettek,
mindössze 48 pénzverő dolgozott a pénzverőházban. ^
Az összes körülmények mérlegelésével, főkép azon-
ban az azonos siglájú pénzek súlyeltéréseit és az eltérő
siglájú pénzek egyezéseit véve figyelembe, az a meggyő-
ződés érlelődött meg bennem, hogy a siglák a pénzek
technikai előállításával vannak kapcsolatban s a pénzverés
ellenőrzésénél volt jelentőségük.
A középkori pénzek verése — mint már több izben
kiemeltem — al marco veréssel történt Az egyes darabok
pontos súlya nem volt megállapítva, csak az, hogy egy
súly^ység pénzezüstből hány darab pénzt kell verni.
E mellett mindenesetre meg volt határozva a megengedett
maximalis és minimalis súly.
A pénzezüst előállítása öntés útján történt, a pénzverő-
munkás — akár maga szerezte be, akár a pénzverőmester-
től, kamaraispántól kapta az ezüstöt — minden öntésre
bizonyos meghatározott mennyiségű ezüstöt vett vagy
kapott kézhez. Az ezüstöt azután a törvény vagy törvény-
erejű gyakorlat által előírt finomságig tartozott nemtelen
fémmel keverni s az így előállított ötvényezett pénzezüst-
ből a meghatározott pénzláb szerint pénzt verni.
így például Bécsben a XIIÍ. században minden mun-
kás 136 márka ezüstöt vett egy öntésre^ s e 136 márka
ezüstből — a XIll. sz. második felében — márkánként
^ Luschin V. Ebengreuth: Wiener Münzwesen im MA. Wien,
1013. 17. 1. A Xn. századi évi pénsájitás és apró pénzecskék korában
valószínűleg jóval több pénzverőmunkás dolgozott hazánkban, mint
Bécsben a XIII. sz.-ban, de a XI. században errŐl még nem lehet szó.
' Erre, valamint a középkori pénzverés módjára s az ellenórzésre
nézve v. ö. Luschin más művein kívül különösen Wiener Mümwesen im
MA. Wien, 1913. (17—18. 1.) ez. jeles összefoglaló művét.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HBRCZEGEK PÉNZVERÉSE 203
360 dénárt kellett vemi.^ Ilyen öntés egy évben, egy
pénzkibocsátás, — tehát egy éremfaj — keretén belül, több
Ízben volt.
A kész pénzdarabokat a pénzverők elöljárója, Bécsben
a Münzmeister, nálunk a pénzverőmester vagy kamaraíspán,
ellenőrző próbáknak vetette alá. A m^határozott maximalis
és minimalis súlyhatáron beliU mozgó darabokat, ha össz-
súlyuk — pl. Bécsben 360 darabé — a pénzverési alap-
súlynak megfelelt, elfogadta, illetve forgalomba bocsátotta.
A könnyebb és nehezebb darabokat azonban visszaadta a
munkásnak újraöntésre, új darabolásra. Visszaadta pedig
nem az egyes pénzdarabot, hanem az egész márka vagy
fontnyi pénzt, esetleg az egész egyszeri öntés anyagát.
Ugyanez volt az eljárás, ha a pénzek ezüsttartalma nem
felelt meg az előírt finomsági foknak.
Ezzel az ellenőrző eljárással lehet kapcsolatban a
siglák alkalmazása. A munkások egyszeri öntésükből vagy
talán minden súlyegységből kikerülő pénzdarabot ilyen
jegygyei láttak el, nehogy az ellenőrzésnél valami zavar
támadjon. E jelölési rendszerrel kerülték el azt, hogy ha
valamely öntés vagy valamely súlyegységnyi dénár dara-
bolása rosszul sikerült, a többi pénzdarabot is be kelljen
olvasztani. Másrészt meg esetl^es visszaéléseknél mindjárt
meg volt állapitható a vétkes munkás kiléte.
A siglák tehát tágabb értelemben véve a pénzverő
munkások jegyei voltak. Tágabb értelemben, mert nem
minden siglaváltozat jelent egy külön munkást, hanem min-
den munkás öntéseként vagy éppen fontonként (márkán-
ként) más-más jegyet alkalmazott. Ez magyarázza meg,
hogy egyazon éremfajon belül is oly nagy változatosságot
mutatnak. A pénzláb tekintetében a siglaváltozatoknak
semmiféle Jelentősége nincs. Bővebb ismertetésük a gyakor-
lati éremtan feladata. A pénztörténet keretén belül saját-
ságaik külön-külön nem tárgyalhatók.
Pénztörténeti szempontból igen nagyfontosságú az
egyes uralkodók korából fennmaradt éremfajok chronologiai
* V. ö. a 10. fejesetben megáUapitásaimat
204 MAGTAR PÍII2?rOSTÉNXT
sorrendjének meghatározása. Tánmzpontul e kérdésben az
éremfaj typusának az dőző és kővetkező uralkodó pénzei-
hez való viszonya és elsősorban a leletek összetétele szol-
gál. Tudvalevő, hogy a középkorban az új érmek kibo-
csátásakor az előző uralkodó pénzei, valamint ugyanazon
uralkodó régebbi kibocsátású pénzei beváltattak. A régebbi
pénzek ezáltal elvben a forgalomból kikerültek. A beváltás
azonban nem lehetvén teljes, példányaik egy része továbbra
is használatban maradt, de számuk minden új pénzkibo-
csátással fogyott. Ennek természetszerű következménye,
hogy az érentleletekben legnagyobb szántban MkerMö ér-
mek rendszerint a legfiatalabbak^ vagy korban az utolsó-
előttiéin s egyszersmind az éremlelet elrejtés! korának meg-
határozói.
XI. századi uralkodóink közül csak I. András, Salamon
és Szent Lkszlb korából maradt ránk több éremfaj. I. András
pénzei közül a C N. H. 11. sz., a mely Regia Civitas
köriratával s éremrajz tekintetében is szorosan Szent István
pénzeihez csatlakozik, korban mindenesetre megelőzte má-
sik éremfaját. Bizonyítja ezt a tétényi lelet is, a melyben
Szent István, Péter és Aba Sámuel pénzeivel együtt for-
dult elő.*
' Ez ac eset akkor követkesett be, ha a leletben levő énnek az
utolsó pénzkibocsátáshoz közel esó időben kerültek a földbe, a mikor
még az előző évi pénzek beváltása nem fejeződött be. Az a körülmény,
hogy I. Béla és L Géza királjrl pénzei sokkal kisebb számban ismerete-
sek az ő herczegkori pénzeiknél, nincs ellentétben fenti megállapitásttnk-
kaL Az ő korukban ugyanis még nem volt rendszer az évi pénsújitás.
Herczegségük ideje alatt állandóan egy pénzláb alapján s azonos tipusű
pénzt verettek, melyből a régebbi veretek is forgalomban maradtak. Ezért
azután rövid (2 — 3 éves) királyságuk idején a hosszú herczegség idején
vert pénzek nem voltak kellőképen a forgalomból kivonhatók. Ugyanez áll
fenn Péter és Sámuel pénzeire nézve — Szent István pénseivel szemben.
' Horvát István: Miért találtatnak gyakrabban a pénzgyűjte-
ményekben Szent István, Péter, Sámuel és I. András pénzeik . . . (Tudo-
mányos Gyűjtemény. 1834. I. Pest, 1834) 42—47. l.-on szól az 1753-ban
talált és dobai Székely Sámuel birtokába került 2000 darabból áUó tétényi
leletről.
A XI. SZÁZADI PÉNZKOMLAS ÉS A HERGZBGEK PÉNZVERÉSE 205
Salamon érmei két leletben fordultak elő nagyobb
számban. E Idetek összetétele a következő:
Az érem száma '
I. Met^
II. lelet'
d a r t b
/. Isiván: C. N. H. 1
■
*
2
PHer: , 8 . .
"»
3
•
Aba Sámuel: . 10 . .
•
1
•
/. András: ^ 11
•
5
•
. 12—13 .
•
14
«
/. BéJa: , 15 . .
«
1
6
n 16 . .
•
•
1
Salamon: ^ 19
•
2
•
. 20 . .
•
10
•
. 22
(17 mm. átmérő) .
•
29
'
C. N. H. 22^
(16 mm. átmérő) .
•
64
191
C. N. H. 22B
(14 — 15 mm. átmérő)
116
1
/. Géza: „ 23 . .
•
«
1568 1
. 24 . .
•
•
30
> Nyitraludáiiyi lelet. Ismerteti Gohl Ödön (N. K. 1908.
102 — 103. 1.). Feltűnő, hogy Béla pénzei 1 darabbal vannak s Géza her-
csegéi nincsenek képviselve benne, de ezt megmagyarázza a királyi ház
két ága közti állandó viszály. A király hívei az ő és apja pénzeit hasz-
nálták s a herczegekét — ha volt ilyen birtokukban — siettek beváltani
vagy beolvasztani.
' Nyitrakorosi lelet. Ismerteti egy töredékét Jeszenszky Géza
(N. K. 1914. 52. L) összetételéről egyébként a Harsányi Pá 1-tól nyert
szóbeli közlés és más úton tudomásomra Jutott adatok nyomán szólha-
tok. — A lelet egy kis része magángjrujtők kezébe jutott, a mely rész
számarányáról biztos adataim nincsenek, de a fenti számok helyes képét
adják e nagyértékű leletnek.
206 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Salamonnak koronás főt ábrázoló (C. N. H. 21. sz.)
érme egyik leletben sem fordul elő. Annak kora tehát biz-
tosan nem határozható meg. A ludányi lelet, a melyben
valamennyi éremfaja szerepel, arra mutat, hogy a legfiata-
labb Salamon érmei közül, ^ viszont a korosi lelet ezzel
ellentétben látszik állani. Tekintettel az éremfaj ritkaságára,
nagyon valószínű Gohl feltevése, hogy az érem 1074 után
veretett. Tudjuk, hogy Salamon I. Géza és Szent László
uralkodása alatt 1074 — 1080-ig még birtokában tartotta
Északnjrugat-Magyarország néhány vármegyéjét, így például
Nyitra és Pozsony megyéket. Királyi czímet viselt s njril-
ván pénzt is veretett A Géza király korából való nagy
nyitramegyei (}l,) leletben a C. N. H. 21. sz. éremfaj még
egy példányban sem szerepel, tehát verésének idejét nagy
valószínűséggel Géza utolsó évére vagy Szent László korára
tehetjük.
A XI. századi pénzek korrendje Szent László idejéig
így alakul:
1. C.N.H. L 1—4. Szent István
2. C. N. H. I. 8. Péter
3. C. N. H. I. 10. Aba Sámuel
4. C.N.H. Ml. L András
5. C. N. H. 1. 12. I, András
7. C. N. H. I. 16. I. Béla
8. C. N. H. I. 19. Salamon
9. C. N. H. \. 20.
10. C. N.U L 22.
11. C.N.H. L22i4 ^
12. C.N.H. L22iB .
14. C. N. H. 1. 24. I. Géza - 15. C. N. H. 1. 21. Salamon.
> - 6. C. N. H. 1. 15. Béla hg.
- 13. C. N. H. 1. 23. Géza hg.
> Gohl (N. K. 1908. lOS. 1.) is e véleményt vaUj*.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGEK PÉNZVERÉSE 207
A Szent László-kori leletek összetétele a következő:
Ax érem uáma
•
'S
o
p
I
CQ
9
a
er,
o
*-«
0Q
C. N. H. 23 ,
26
. 27
36
31 .
26 .
. 34 .
37 ,
28 .
32
. 33
45 .
Byzánczi arany
2
29
néhány
sok
Mbb
kérte
172
+
+
1
7
2
2
2
1
•
12
13
41
+
+
+
+
+
A Géza énnévei együtt előforduló s typologiailag is
sz 6 érmeihez csatlakozó C. N. H. 25. sz. érem kétség-
kívül az első éremfaj s ezért a bajai lelet érmeit kell az
> Börzsönyi Arnold: A győri fógimn. múzettm és a kör-
nyékbeU kincsleletek (N. K. 1915. 99. 1.).
y szíves közlése; a *? és bácsmegyei
ismeretlenek.
\ \ Nuber F. Karol
7 I leletek számadatai is
• Réthy László: Margitszigeti éremlelet (Arch. Ert XIV.
1894. 60. 1.).
^ Ismerteti Fekete Péter (N. K. 1912. 141. 1.).
* Börzsönyi Arnold: Szent László-féle éremlelet Kiüti ha-
táfában (N. K. IL 1903.) ésRhé Gyula: Adalék a KiUtin leit Szent
László-féle éremlelethez (N. K. II. 1906.). — A torontálmegyei orosz-
lámosi sírokban lelt néhány érem chronologiai szempontból mit sem mond.
(V. ö. Tömörkényi és Harsányi: A szegedi múzenmba került
régi pénzleletek. N. K. 1912.)
208
MAGYAR PÉNZTÖBTÉNBT
A XL SZÁZADI PÉNZEK METROLXXilAI
1
8
10
11
12
15
16
10
20
22
22B
21
23
24
25
27
36
31
26
34
37
28
32
33
10^
13
14
29-30
Szent István
Péter . .
Aba Sámuel
I. András .
Béla herczeg
I. Béla
Salamon .
(17 mm átméros^
(16 „ " )/ •
(14/15 mm átméros) .
Géza herczeg
I. Géza . .
I. Szent László
9
r>
9
9
n
n
9
9
»
9
9
Salamon kis pénze
Körülnyírt pénzek
I. András
I. Szent László
158
48
33
49
31
171
58
42
35
32
51
92
8
1557
33
29
35
55
28
25
35
21
20
46
81
44
10
17
121-378
32*25
22-762
29-254
20-91
1 1 9-00
29-727
28-528
17-337
19-48
20-99
34-80
4-63
1079-003
19-874
17-795
23-94
45-49
19-41
17-56
24-639
14-095
16-315
38-749
65-741
0-72
19-426
2-098
8-440
^ Az egyes adatokat lásd a U. függelékben.
> A 22^ és 22J?-vel jelölt változatokról alább bővebben szólunk.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 209
ÉS FINOMSÁGI ADATAI.'
Maximális
Minimális
Atlag-
Maxim.
Minim.
Attagos
súly gramml
>an
finomság Vim« réssben
0-962
0-556
0-7682
900
800
860
0-88
0-47
0-6718
890
850
872
0-87
0-54
0-689
900
850
876
0-75
0-37
0-597
890
830
866
! 0-92
0-49
0-6745
910
790
865
0-89
0-52
0-6959
900
850
878
0-84
0-32
0-5125
910
850
886
0-83
0-54
0-6792
910
840
868
i 0-65
0-31
0-4953
880
800
843
0-75
0-54
0-6087
—
—
—
0-4115
—
> 848
0-3782
^
0-70
0-40
0-5787
900
870
883
0-884
0-56
0-693
922
800
850
0-75
0-397
0-6023
850
0-80
0-415
0-6136
880
850
863
0-86
0-54
0-684
890
850
866
1-00
0-55
0-827
880
825
853
0-83
0-59
0-6932
900
850
873
' 0-79
0-59
0-7024
880
820
853
0-822
0-48
0-7039
880
810
850
0-84
0-57
0-6711
900
830
863
106
0-67
0-8157
900
830
865
' 1095
0-64
0-8423
880
850
863
1-12
1
0-61
0-8116
880
820
855
—
0-360
510
, 0-66
0-25
0-441
s
0-27
0-142
0-2098
s
m
0-61
1
1
0-39
0-496
4
» Lásd C. N. H. 12.
* Lásd C. N. H. 28.
Hóman: Magyar pfoxtörténet
14
210
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
első fajoknak tartanunk. A 45. sz. Kálmán-éremmel elő-
fordulók pedig az utolsó fajok. A hézagot az aldunai és a
*? lelet töltik ki, míg a Kilíti-lelet a levont tanulságokat
teljes mértékben igazolja. Nuber — a kitől a Szent László-
féle érmek e chronologiája származik — a 37. sz. érmet tartja
László utolsó veretének. A metrologiai adatok azonban —
mint fentebb látjuk — korábbi időbe utalják. A kiUti leletből
hiányzik ugyan, de abban a 34. számú is csak egy példány-
ban fordul elő. Egyébként is ez Szent László legritkább
éremfaja. A belső körvonal hiánya a C. N. H. 34« sz. érem-
mel rokon vonás s valószínű, hogy egymást kővető érmek
voltak.
Maxim.
Minim.
Aüag-
C.N.H.
Uralkodó
súly grammban 1
/. súlycsoport :
8
Péter
0-88
0-47
0-6718
10
Aba Sámuel
0-87
0-54
0-689
12
I. András .
0-02
0-49
0-6745
15
Béla herczeg
0-80
0-52
0-6959
19
Salainon
0'83
0-54
0-6792
23
Géza herczeg
0-88
0-56
0-693
27
Szent László
0-86
0-54
0-684
31
y* n
0-83
0-59
0-6932
26
r* Ti
0-79
0-59
0-7024
34
» »
0-82
0-48
0-7039
37
»» n
0-84
0-57
0-6711
1 1 éremfaj őss2
sátlaga^
—
0-692
//. súlycsoport:
11
I. András ....
0-75
0-37
0-597
22
Salamon . .
• «
0-75
0-54
0-6087
21
»
• •
0-70
0-40
0-5787
24
I. Géza . .
• ■
0-75
0-397
0-6023
25
Szent I^szló .
• •
0-80
0-415
0-6136
5 éremfaj ősszi
itlaga *
—
0-6028
> 2026 db = 1402097 g; 1 db = 0692 g.
« 151 db = 91-033 g; 1 db = 0-6028 g.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGEK PÉNZVERÉSE 21 1
C.N«H«
Uralkodó
Maxim.
Minim.
Átlag-
sály grammban |
///. súlycsoport:
•
16
20
1. Béla
Salamon ....
0-84(1)
0-65
0-32
0-3 i
0-5125
0-4953
2 éremfaj ősszitlaga^
—
—
0-506
IV. súlycsoport:
36
28
32
33
Szent László . . .
» » • • •
» » • • •
» » • • •
1-00
1-06
1*095
1-12
0-55
0-67
0-64
0-61
0-827
0-8157
0-8423
0-8116
4 éremfaj összátlaga*
—
—
0-8232
V. súlycsoport:
(Salamon kis péosei,
I. András és Sst László
körülmetélt obolusai)
13
14
22i4)
22B)
29-30
1. András ....
i> ....
Salamon ....
n ....
Szent László . . .
0-66
0-27
0-61
0-25
0-142
0-39
0-441
0-2098
0-4115
0-3782
0-496
A XI. századi pénzeket öt súlycsoportba foglaltam
össze. Az első négy csoportnál az egyes csoportokon belül
az egyes fajok súlya oly csekély eltérést mutat, hogy azokat
mindenesetre azonos pénzláb alapján vert pénzeknek keU
tekintenünk. Az ötödik csoportba az I. András-, Salamon-
és László-kori könnyű és körülnyirt — de nem egy pénzláb
alapján vert — pénzeket sorolom.
1 93 db = 47*064 g; 1 db » 0*5000 g.
' 202 db » 166*295 g; 1 db »= 0*8232 g.
14<
2 1 2 MAGYAR PÉNZTÖRTÉinnr
Szent István halálával a nehéz, 0*7682 g-os obolusokat
könnyebb pénzek váltják fd. Mindazonáltal a XI. századi
pénzverésben világosan felismerhető az állandó^ nehéz pénz-
lábra való törekvés. Az éremfajok nagy részének 0'692 g
az átlagsúlya. Ez a súly minden uralkodónak legalább egy
éremfajánál megjelenik. Péter és Aba Sámuel, Béla és Géza
hercz^^ori összes pénzei. Szent László 10 éremfaja közül
öt 8 András és Salamon 1 — 1 éremfaja e súlyban veretett.
A XI. századi magyar obolusok törvényes és szokásos pénz-
lába nyilván az volty a melynek alapján ezeket az átlagban
0r692 g-os obólusókat verték.
A 0*692 g-os obolussúlynak 1*384 g-os dénár felel
m^y a mi alig marad 11. Szent Henrik császár (IV. H.
bajor berezeg) 995 és 1024 közt vert regensburgi denárai-
nak átlagsúlya (1*398 g) alatt Az ^^rkorú — 1038 és
1095 közt vert — német és cseh dénárok átlagos súlyát
pedig m^haladja.^
Salamonnak félsúlyban vert (C. N. H. Pótl. 19A. sz.)
pénzét nem számítva, valamennyi XL századi magyar
éremfaj finomsága a decima combustio-nák felel meg^
vagyis 0-900 finom ezüstből készült. 21 faj közül 19nek
finomsága átlagban is 0*850 R51ött van, pedig mint láttuk,
a ma 0*850 finom ezüstöt már ^decima combustios^'-nak
tekintették. A fennmaradó két faj is 0*843 és 0*848 finom-
ságot mutat.*
1 VL és Vn. Heojlk bajor hercsegek (1026—1047) regensburgi
denárélUga V09, 1*17 g; m. Henrik (1039—1066) és IV. Henrik
(1056—1106) csássárok frank denárainak 1*09, 0'89; a sváboknak l'2S,
a szássoknak 117, 1*06 g, a kölnieknek l'SS g az átlagsúlya. Az egy-
Icorú szász berezegek denárainak 0*86, 0*79, 0*52 g ; a füspöH pénzeknek
l'2S, 1*83 (Köln), 1*14, 087 (frank), 1*06 (sváb), 1*07, 0*87 g (szász) az
átlaguk. A cseb I. Bretiszláv pénzei (1037—1055) 0*93, 1*00,0-93,0-91;
n. Spythinewé (1055—1061) 0*91 és H. Vratiszlavé (1055—1092) 0*86,
0-77, 0*68, 0*52 g súlyosak. V. ö. Inama— S ter negg id. m. n.
499—502. 1., Fial a id. m. 107—108. 1.
' Érdekes, bogy a cseb uralkodók pénzei e korban már nem oly
finomak, mint a X. század végén s a XI. század elején voltak. L Bretisz-
láv pénzei 0*888, 0*831 n. Spytiiinewé 0*836, U. Vratiszlavé 0*620, 0*595,
0*583 diJagos flnomságúak. V. ö. Piala id. m. 113—114. L
A XL SZÁZADI PÉNZBOIILiS ÉS a HBRCZBGBK PÉNZVERÉSE 213
A XL századi magyar obciusok — bezárólag Szent
LászUig — éppoly keresett fizetési eszközök voltak a kül-
fHidöH^ mini Szent István obolnsai}
A Nyugaton a X — XI. század folyamán általánossá
lett pénzromlás nálunk kezdetben csak abban éreztette ha-
tását, hogy Szent István és utódainak Jó súlyú obolusaí
kedvelt fizetési eszközzé váltak a szomszédos (országokban.
A XI. századi obolusoknak minduntalan visszatérő nehéz
átlagsúlya bizonyttja, hogy az uralkodók féltve őrizték a
magyar pénznek Szent Istvántól megalapított jó hfrét| ha-
bár pénzeik az ő obolussúlyát többé nem érték el. Mind-
amellett már a XI. században találkozunk a pénzromlás hatá-
rozott tüneteivel.
A pénzláb fokozatos és czéltndatos megrontásának, a
forgalmi pénz értékcsökkentésének kétes dicsősége kassánk-
ban — a német-római császárral szoros családi és politikai
összeköttetésben álló — /. András nevéhez füzödUt.
Már első obolusai is könnyebb pénzláb alapján veret-
tek, mint Péter és Aba pénzei. Ezek az átlagban 0*6028
g-os obolusok — a minőknek verésével később Salamon,
I. Géza és Szent László is kisérleteztek — nem voltak
hosszúéletűek.* Sokkal nevezetesebb szerephez jutott máso-
> As elósó fejezetben ismertetett külföldi leletekben igen nagy
számban fordnlnak el5 e pénaek Saent István denáni mellett. Érthetetlen
ezért, mikép állithatja László József — egyébként igen Jeles dol-
gozatában (Történeti Szemle. 1915. 878. 1.) — , hogy .előállt már a XI.
században az a helyzet, hogy az országban rossz, a szomszéd német
tartományokban pedig Jó pénz volt forgalomban s ennek következtében
a njrngsti, német éremfi^ok az ország szomszédos részein mind nagyobb
és nagyobb teret hódítottak ... a magyar ezüstpénz rovására . . , a né*
met pénzek keresettsége a XII. és XUL században sem szűnt meg*.
Ellenkezőleg, a XI. században a magyar pénz hódított — Lengyel-, Cseh-
országban, Sziléziában és a Balti-tenger vidékén — mind nagyobb teret
a német pénz rovására. Keresettségük csak a XII. században szűnt meg,
viszont külföldi pénzek hazánkban csak a XIL század legvégén Jelentkeznek.
* A C. N. H. 11. sz. éremfaj aránylag kis számban ű
214 MAGYAK PÉNZTÖBTÉNBT
dik (C. N. H. 12. sz.) éremfaja. Ezt az obolust eredetSeg
a XI. századi obdusok törvényes nehézsúlyában verték,
mint a fennmaradt ép és teljes példányok átlagsúlya mu-
tatja. A forgalomban azonban nem ebben a súlyban forog-
tak. A leleíekben idláU pénzek túlnyomó része körülnyírt^
csonka példány, a mely csonkítás — tömeges elöfordultát
figyelembe véve — sem a pénzverők ügyetlenségének, sem
egykori pénzhamisítóknak és csalóknak rovására nem írható.
Minden jel arra mutat, hogy ezeket az obolusokat már a
királyi pénzverdében a kibocsátás előtt megcsonkitották.
Valószínű, hogy a korábban teljes nagyságban foigalomba
hozott pénzt is beváltották s azután m^csonkitva újra for-
galomba hozták.^
Ez az eljárás lényegében könnyebb pénzlábra való
áttérést jelent. Czélja a kincstár pénzverési hasznának
szaporítása volt. A periódusonként való pénzkibocsátásnak
első, primitív formában történt jelentkezése volt a pénzek
kőrülnyírása.
A rendezett pénzverés mindenkor a jó pénz és nehéz
pénzláb jegyében folják, a pénzverés czéljául a forgalom
könnyebb lebonyolítását tekinti s ezzel a gazdasági fejlő-
dést szolgálja. A X — XI. században — az egykori frank
birodalom területén — mindjobban hódító és I. András
idején hozzánk is utat talált rendszer viszont a pénzverési
jogot, mint az uralkodói jövedelem mértéktelen gyarapítá-
sának eszközét fogja fel. A jövedelemszaporitást gyakori
pénzkibocsátásokkal érik el, a mikor is a régi pénzt bizo-
nyos, illetékképen szedett százalékos levonással váltják be.*
> A nyitraludányi leletben például 3 db ép (C. N. H. 12. sz.)
éiem mellett 11 db csonkított (C. N. H. 13. sz.) érem került eló. (N. K.
1908. 102. 1.)
* A pénzváltási rendszerről v. ö. a IL rész 12. fejezetét és Thal-
lóczy Lajos alapvető művét (A kamara haszna története. Budapest 1 870).
E rendszer kialakulását nem kis mértékben segítette elő a középkor
népeinek naiv közfelfogása a pénz értékéről, mely szerint azt nem a
pénz fémtartalma, hanem a fejedelem rajta levő neve vagy képe, szóval
az állami akarat határozza meg. V. ö. Földes Béla: Társadalmi gazda-
ságtan. I. 5. kiadás. 241. 1.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 215
A jövedelem fokozásának czéljából azután gyönge és kapzsi
uralkodók az új pénzt a réginél könnyebb pénzláb alapján
vagy rosszabb ezüstből is verették^ a mi az alattvalók tel-
jes kizsákmányolására vezetett.
I. András pénzcsonkitása e rendszemek kezdetleges,
de egyszermind nagyon erkölcstelen formája volt, mert tág
teret nyitott a magánosok nyerészkedési tizeiméinek is,
mintegy királyi sanctiót adott a pénzhamisításhoz. Kétség-
telen, hogy a tágabb lelkiismeretű kalmároknak nem sok
biztatás és nem is sok leleményesség kellett ahhoz, hogy
a keztlkbe került pénzdarabokat, a királyi kincstár példáján
indulva, maguk is körüln}rfrják s így a szegény népet sú-
lyosan megkárosítsák.^
A pénzláb könnyebbedésének gazdasági jelentőségét,
az alattvalók szolgáltatási képességének fokozatos kihasz-
nálásában rejlő veszedelmet legélénkebben jellemzi, ha a
négy egymást követő uralkodó korából való adatainkat
együttes vizsgálat tárgyává teszszük. Péter, Aba Sámuel és
I. András pénzeinek kiverési súlyául, az „al marco** verés
hibáira felvett 5%-kal
0-692 0*6028 0*441
00346 00301 0-0220
0- 7266 g ; 06329 g ; 0-4630 g-ot kapunk,
a mi a 408 g-os Karoling-fontot és az 1 pensa = 60 obo-
lus arányt véve fel,^ következő pénzlábakat adja :
^ A leletekben tömegesen előforduló csonka példányok s az a
körülmény, hogy — néhány még említendő pénsfajt kivéve — más pén-
zek ily csonka alakban ritkán szerepelnek a leletekben, bisonyitja,
hogy ax éremcsonkitások rendszere a kincstártól indult ki. A magánosok
ücérkedését viszont az egyes leletekben talált ezüstforgácsok bizonyítják,
a melyeken a pénzek lemetszett vonalkörös szegélyei láthatók. A C. N.
H. I. 14. sz. alá sorozható túlságosan körülvágott -— átlagban 0*2098 g
súlyú — pénzek minden bizonynyal az üzérkedő kalmárokra vezethetők
vissza Ezért azokat András pénzrontásánál nem veszem figyelembe.
' V. ö. az előző fejezet végén e feltevés indokolását.
216
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Denár-
Obolus-
Teljes súly
Szinsúly
s z
á m
grammban
Szent István
1 font ezüst . . .
8 pensa auri . . .
1 pensa auri . . .
1 obolus ....
[255]
[240]
[30]
V2
510
480
60
1
408-00
384-00
4800
0-80
367-20
345-60
43-20
072
Péter, Sámnd,
LAndrás(aN.H.12.)
1 font ezüst . . .
8 pensa ....
1 pensa ....
1 obolus ....
[285J
[240]
[30]
570
480
60
1
408-00
343-536
42-042
0-7157
367-20
309-18
38-64
0-644
/. András első
pénzei (C.N.H.IL)
i font ezüst . . .
8 pensa ....
i pensa ....
1 obolus ....
[325]
[240]
[30]
650
480
60
1
40800
300-96
37-62
0-627
367-20
270-864
33-858
0-564
/. András körülnyírt
pémxi (C. N. H, 13.)
1
1 font ezüst . . .
[440]
880
40800
367-20
8 pensa ....
1 pensa ....
1 obolus ....
[240]
[30]
Va
480
60
i
222-528
27-816
0-4636
200-27
2502
0-417
Egy font ezüstből tehát Szent István 510, Péter és
Aba Sámuel 570, I. András előbb 650, majd 570 darabot
veretett, de ez utóbbiakból körülnyírva 880 ment egy fontra.
Feltéve már most, hogy a forgalomban 8 arany vagyis 480
obolus számíttatott 1 fontra a kincstár pénzverési haszna
1 font ezüstnél:
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 2 1 7
Szent István korában
(367-20— 345-60 -) 21 '6 g ezüst; S'SSy^,
Péter és Sámuel korában
(367-20—309.18 =) 5802 g ezüst; 15'80%
I. András C.N.H. 1 I-nél
(367-20—270-86 =) 96'34 g ezüst; 2623^U,
I. András C.N.H. 12-nél
(367-20— 309-18 =) 58'02 g ezüst; lS'80y^,
I. András C.N.H. 13-nál
(367-20— 200-27 =) 166'93 g ezüst; 45'46y^
volt. A kincstár pénzverés! haszna tehát Szent István óta
csaknem nyolczszorosára emelkedett.
I. András és Salamon királyok korának pénztörténeti
szempontból különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény,
hogy a királylyal párhuzamosan más hatalom is veretett
az országban pénzt. A pénzverés! jognak nyugaton dívó
adományozási rendszere hazánkban sohasem honosodott
meg. A XI — XII. századi er6s centralis királyi hatalom
egyenesen lehetetlenné tette a hűbériség e fajta kinövései-
nek létrejöttét. Az ország területének az uralkodócsalád
tagjai közt — orosz mintára — történt megosztásának
szokása azonban magával hozta, hogy a herczeg^ az ország
egyharmadának teljes királyi hatalmat gyakorló ural-
kodója (és nem mint pénzverés! joggal megadományozott
hűbérúr)^ pénzt is veretett.
I. András korában Béla, Salamon korában Géza ber-
ezeg saját nevükkel ellátott pénzt verettek és pénzverésük
— mint látni fogjuk — teljesen önálló, sót az általuk
alkalmazott pénzláb is lényegesen eltérő volt a királyétól.
Béla herczeg — szemben Andrásnak eléggé nem kárhoz-
tatható pénzrontásával — az egészséges gazdasági fejlődés elő-
^ Es magyarásza meg a pénaláb különbősőségét is. a mit ^néme-
lyek áUamJogi ssampontból vonnak kétségbe*. (Jessensxky id. m. N.
K. 1914. 66. 1.)
218
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
feltételéül szolgáló állandó, nehéz pénzláb és rendszeres pénz-
verés hive volt. A ktUföldi hatás alatt bekövetkezett pénz-
rontás idején Béla herczeg volt Szent István és közvetlen
utódai szolid alapokon nyugvó pénzverésének hagyomá-
nyosa és folytatója.*
Béla herczeg pénzei a XI. századi nehézsúlyú obolu-
sok pénzlába alapján verettek. Kiverési súlyuk — mint
Péter és Sámuel pénzeié — (^llő? g-n tehető. Trónrslépte
után azonban I. Béla már nem ragaszkodott a herczq^ge
idején állandó, nehéz pénzlábhoz. Egyes darabok még elérik
a nehezebb herczeg! obolusok 0*69 — 0'84 g-os súlyát, átlag-
súlyuk azonban már csak 0*506 g, a mi az 57o*os hozzáadás-
sal 0'5313 g-os kiverési súlyt ad. A 408 g-os fonttal hozva
kapcsolatba; a pénzláb így alakult:
Dénár-
szám
Obolus-
ssám
Teljes súly
SsÍQSÚly
gramjnban
Béla herczeg
1 font0-900finom pénz-
ezüst
[285]
570
408-000
367-200
1 obolus ....
Ví
1
0-7157
0-644
/. Béla király
1 fontO'900 íinom pénz-
,
ezüst
[380]
760
408-000
367-200
1 obolus ....
V«
1
0-5368
0-483
1 berezegi obolus : 1 királyi obolus = 4:3,
3 berezegi obolus = 1*932 g; 4 királyi obolus = 1-932 g.
A királyi pénzláb tehát 25^/Q'kal könnyebb volt a
herczegi pénzlábnál.
} A „herczegek** pénzverésáről értékes megfigyeléseket és számí-
tásokat tartalmaz Jeszenszky Géza : Az alsóhelbényi éremlélet tőre-
dékérőL (N. K. 1914.) ez. dolgozata. Eredményei közfii legnevezetesebb
annak a — fentebb súlyadatokkal bebizonyított — ténynek dsö feUsmc-
rése, hogy a herczegségben a királyinál nehezebb pénzláb volt a XL szá-
zadban érvényben.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 219
A Béla-kori pénzlábat ekkép megállapitva, áttérhetünk
XI. századi pénztörténetünk egyetlen tartalmasabb irásos
emlékének, a magyar krónika L Béla uralkodásáról szóló
fejezetének kritikai vizsgálatára.
A szövQg a Bécsi Képes Krónikában és a Dubniczi
Krónikában — az ide nem tartozó részek kihagyásával —
szószerínt igy hangzik:^ »Dux igitur Bela, vocatus Benyn,
victor ... est coronatus . . . Inter cetera siquidem perítie
sue argumenta * fecit fabricari nummos magne monete ex
purissimo argento . . . Non enim permittebat mercatores et
nummularios per detestabilem avaricie voraginem a símpli-
cibus et rusticis superfluum lucrum congregare. Hec est
enim causa, que nuudme sólet populos paupertatis et inopie
periculis obvolvere . . . bisantinosque misit currere per
districtum regni sui. Argenteos eiiam denarios^ ut supra
scriptum esty cudere fedt^ quorum quadraginia Bisancius
census erat. Unde et nunc denaríi numero' quadraginta
aurum appellantur, non quod sint aurei, sed quod tot
denarii Bisancium valere illó tempore videbantur. Omnibus
enim diebus vite sue in tota Hungária non est mutata
monda.*'
Kútfőkritikusaink a krónikának 1046— 1152-ig terjedő
részét jól értesült, XII. századi író művének tartják.^ A Béla
^ Képes Krónika. 52. caput. (Marci Chronica de gestis Hunga-
rorum. Ed. Toldy. Pest, 1867.) — Dubnicsi Krónika 52. cap. (M. Floria-
nus: Fontes domestid. ül.)
' Dobniczi: j^argumeota ostondens*.
' Dubnicsiból e szó hiányzik.
^ Pauler: A magyar nemzet története, n. 606 — 609; Marczali
Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bp., 1880.
58—60. ].; Domanovszky Sándor: A bndai krónika. Budapest, 1902.,
46—47., 56. 1. stb. ; Kain dl, Raimund Friedr. (Studien zu den Unga-
rízchen Geschichtsqoellen. VIL, Vm. Wien, 1898—1899) is azt tartja,
hogy a krónika törzse, a .Gesta HungaA>nim Vetera* a XIL század ele-
jén, talán még Káhnán idején keletkezett s ebbe beletartozik a Béla
uralkodásáról szóló rész is. Szerinte azonban — helytelenül — Kézai
rövidebb krónikája az eredetibb szerkesztés. Kézainál a pénzügyről szóló
rész így hangzik : ,Post hunc regnavit Benyn Beia. Quo regnante . . .
Iste enim omnia fora die Sabbati esse voloit pro emendo et vendendo,
byzanciosque enrrere fecit per districtum regni sui, cui denariis argenteis
220 HÁGTAK FtaaöWIÉMSJ
pénzveréséről száló fejezet szavahihetőségével szemben
azonban bizonyos kételyeket támasztottak, sőt újabb tör-
téneti irodalmunkban általában inkább DL Béla, mint I. Bfia
korába illőnek tart}ák.'
E kétségekkd szemében nugáUapUkaipik^ hogy a XI.
századi pénzek metrólogiai vizsgáUUa alapján nyert ered-
ményeink teljes mértékben igazolják a krónikának I. Béla
pénzveréséről szóló sorait.
B& berezeg 0'602 g-os átlagsúlyú és IS— 20 mm-es
átmérőjű obolusai — mind András dső, könnyebb (C. N. H. I.
1 1 . sz.) énneivel, kőrOlnyírt obcdusaival és Salamon pénzei-
vel szemben, a melyeknek 12 — 17 mm-es átmérő meOett
súlyuk is kisebb volt, mind az egykorú külföldi pénzekhez
viszonyítva — értékes és nagy pénzek voltak s a ^krónikás
méltán nevezhette azokat n^^gy pénzek'-nek.
1. András korában már az első, könnyebb ob<riusok
verése, majd a pénzcsonkítások rendszere bizonyítja, hogy
ő a pénzrontásban és gyakori pénzváltásban rejlő jövedel-
met nagyon is igénybevette. Evvel szemben Béla tizenkét
muUitm parvis, scilicet XL cambi debuit. Uode osqae bodie denarii XL
DDinero aunim f^petlantiir ; non qaod stnt aurei, sed qnia XL deoarii
argeotei valebant bysantiajn anum.* (QV. cap. M. Florianus: Fontes
domesticL IL 86. 1.)
^ Pauier (id. m. L 431., 506. 1.) — bár elisaMri, hogy a króoika
szavai I. Bélára vonatkosoak — L Béla .állítólagos pénzügyi intéskedé-
teíről* szól, bangsályozottan Idemeli, hogy ^Béla péozei nem kűldobösnek
elódetiiek vagy utódainak pénzeítól* s a pénzváltók kapzsiságáról szóló
részben ,a XIIL század derekának felfogását* láya. Marczali Henrik
(Magyar Nemzet Tört IL 71. 1.) szerint ,az utolsó ésnevételbdl (non est
muUU moneU) kitűnik, hogy ÜL Bélanndkodásának sok vonását olvasztották
be a gazdasági képbe'. Békefi Rémig is e felfogást vallja (DL BéU
magy. kir. emlékezete. Szerk. Forster Gynla. Bpest, 1000. 141. L)
Maga Domanovszky Sándor (Kézai Simon mester krónikája. Buda-
pest, 1906. 131. 1.) is — noha éppen az 6 tanulmányai tisztásták v^eg
a krónika e xészének jóiértesültségét — hajlandó a pénzverésről mon-
dottakat intecpolatiónak tartani. A töfténettudósok e felfogásának alapja
az a — magyar nnmismatikai irodalomban elfogadott vagy legalábbis
sejtetett — feltevés volt, hogy L Béla pénzei mm különböztek elődei és
utódai pénzeitóL Hozzájárult ehhez az is» hogy az évi pénzújitás rend-
szerének első iroit nyomai ül. Béla idejéből valók. Mivel azonban e két
feltevés téves, a reájuk alapított következtetés sem állhat meg.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HÉROZBGBK PÉNZVERÉSE 22 1
évi herczegsége alatt mindig egy pénzláb alapján verette
nehézsúlyú obolusait. Teljesen ráillik tehát a korra a kró-
nikás megfigyelése, hogy Béla gátat vetett a piwtváliók kapzsi-
ságánaJty a mivel András korában a föld népét szipolyozták.
A Xn — Xin. századi latinságban a j^renovatio ntoiíC'
iae''^ ^mutoHo monetae'' alatt a periódusonként végrehaj-
tott kényszerpémbeváltást értik, a mi nálunk — mint láttuk
— először I. András korában tűnt fel. A mikor tehát a
krónikás azt mondja, hogy Béla életében sohasem „ válto-
zott a pénz' (non est mutata moneta), ezt úgy kell értenünk,
hogy Béla nem élt a gyakori pénzújitásban rejlő jövedelmi
forrással, a mi egyértelmű a pénzváltók kapzsiságának
megfékezéséről mondottakkal. Az a körülmény, hogy Béla
trónralépte után — szakítva a herczegsége korában alkal-
mazott pénzlábbal — új, könnyebb pénzlábra tért át, nem
tekinthető szorosabb értelemben vett „mutatio monetde''-
nek. Trónváltozáskor az új uralkodó mindig új pénzt vere-
tett s gyakorta nem a korábban vert pénzek pénzlába
alapján. Béla is így tett, de új, könnyű pénzei rövid ural-
kodása idején változatlanul azonos pénzláb alapján veret-
tek. A krónikás tehát igazat irt, a midőn Béláról azt állí-
totta, hogy uralkodása ideje diait sohasem volt pinzújitás.
Nem jelenti ez azt, mintha Béla csak egy ízben bocsátott
volna ki pénzt uralkodása Idején ; csak azt, hogy a gya-
kori pénzkibocsátás rendszerével nem üzérkedett.
Legnevezetesebb és a Krónika hitelét leginkább emeli
az az értesítés, hogy Béla oly pénzt veretett, a melyből
40 dénár ért egy byzánczi aranyai. Tudjuk, hogy Bajor-
országban 30 ezüstdénár forgott egy arany értékben s láttuk,
hogy ez a számítási mód Szent István idején hazánkba is
utat talált, mert István I. 32. t.-cz.-e szerint 1 pensa auri
2'5 ezüstsolidusnak felelt meg. Fel kell tennünk, hogy ez
a számítási mód István utódai alatt is érvényben maradt.
A XI. századi nehéz obolusokból tehát, a milyeneket Béla
is veretett herczeg korában, 60 darab ért egy byzánczi
aranyat Ez obolusok kiverési színsúlya 0*644 g lévén:
1 byzánczi arany <« 60 obolus »» 38*64 g szinezüst,
a mi 1 : 8*78 értékaránynak felel meg.
222 MAGTAR PÉKZTÖKl'ÉNyr
A könnyebb pénzláb alapján vert királyi obolusok
szinsúlya azonban már csak 0*483 g volt^ azokból tehát
60 darab csak 28*98 g színezüstöt tartalmazott. A 30 dená-
ros (vagy 60 obolusos) számítási mód fenntartása oly
irreális (1:6*13) értékarányra vezetett volna^ a mi termé-
szetszerűleg az értékpénzül vert hazai pénznek teljes elérték-
telenedését vonta volna maga után. Ezért kellett a byzánczi
arany értékét az addigi 30 dénár helyett 40 dénárban,
vagyis 80 obolusban megállapítania. Mint láttuk, pontosan
három berezegi obolus ért négy királyi obolust. 80 királyi
obolus "= 38*64 g szinezüst =^ 60 berezegi obolus.
Az aranypénz és a dénár viszonyának új megállapí-
tása a könnyebb pénzlábra való áttéréssel összefüggő jelen-
ség volt. A 40 denáros pensa tehát nem valami önkényes
számítási mód volt, hanem az új^ könnyű pénzláb alapján
vert királyi obolnsok és a byzánczi arany viszonyának —
az egykorú értékaránynak megfelelő — pontos meghaiá-
rozása.
Az érmek vizsgálatából levonható tanulságok azt bizo-
nyítják, hogy a Krónika e részének írója nagyon jól ismerte
I. Béla pénzverési reformját, tehát mindenesetre közeikorú
és jól értesült embernek kellett lennie.^
Mi volt az oka I. Béla pénzláb-könnyebbítésének ?
Az bizonyos, hogy Béla pénzverésének egész charaktere
leheteüenné teszi, hogy az ő súlycsökkentését azonos jelen-
ségnek tekintsük I. András és Salamon nyerészkedésre
alapított súlycsökkentéseivel.* Béla a pénzlábkönnyebbítés-
sel kapcsolatban a byzánczi arany és az obolus értékviszo-
nyát is újra szabályozta s éppen ez a tény mutatja 1^-
inkább, hogy őt nyerészkedési czélok nem vezették. I. András
— szemben a Szent István-kori 43*20 g-mal — 38*64.
33*85, sőt 25*02 g színezüstöt hozott 1 byzánczi értékében
forgalomba, viszont Béla úgy nehezebb berezegi, mint
> Különös fontostággal bír e megállapítás ax újabb időben ismét
oly métíatlanml lekicsinyelt Krónilui forrásértékének helyes megállapítása
szempontjából is.
* V. ö. erről Jesxenssky Géza helyes megjegjrsését (N. K.
1914. 65. 1.)
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZBGBK PÉNZVERÉSE 223
könnyebb királyi obolusaiból egyaránt 38*64 g szinezüstöt
számított 1 aranyra.
I. Bélát a pénzlábkönnyebbitésnél czélszerűségi szem-
pontok vezették. A királyság területén élő lakosság András
idején hozzászokott az új, könnyű pénzhez. Az árakat
ehhez szabta, ezzel számított és a njmgatí részeken — a
külföldi forgalomban is — ennek a könnyű obolusnak
megfelelő dénárokkal találkozott. Természetes tehát, hogy
Béla — ez országrész birtokába jutva — jónak látta a
könnyebb pénzlábra való áttérést, a nélkül, hogy előde
gazdasági csapásszámba menő j^nzrontását folytatta volna.
Hozzájárulhatott az ezüsthiány is, valamint az a körülmény,
hogy a kezdetleges gazdasági viszonyok közt a királynak
jóval több pénzt kellett veretnie, mint a berezegnek. Ne
feledjük, hogy az ország culturáltabb része — a Dunán-
túl és a nyugati megyék — a király országrészéhez tar-
toztak.^
A byzánczi arany értékének 40 dénárban (= 80 obo-
lusban) történt megállapítása pénztörténetünknek igen neve-
zetes mozzanata volt. Alapját képezi ez egy századokon át
gyakorlatban volt és az összes szomszédos országokban dívó
számítási módoktól független, speciális magyar számítási
módnak,
A byzánczi arany forgalma — bár a XI — ^XII. szá-
zadban állandóan van némi nyoma — sohasem volt oly
kiterjedt, hogy a kereskedelmi ügyletek lebonyolításánál
nevezetes szerepet játszhatott volna, ezért a pensa igen
korán számítási pénzzé alakult. Pensa alatt későbbi forrá-
saink — kivétel nélkül — 40 dénár ősszegét értik. E szá-
mítási pénz eredete az ezüstpénz és a byzánczi arany
I. Béla-kori értékarányára vezethető vissza, mint azt már
a Xn. századi krónikás is észrevette, mondván, hogy
9,40 dénár összegét ma is aranynak nevezik, nem mintha
^ A herczegség topographiájáról : Pauler id. m. L 07. 1. Je-
szeaszky-nek az a feltevése, mintha Béla és Géza király korukban is
egyidőben két különböző — királyi és berezegi — pénzláb alapján vert
pénzt hoztak volna forgalomba, tarthatatlan. (N. K. 1914. 63—66. 1.) Az
ezzel kapcsolatban L Géza pénzeiről mondottakkal alább foglalkozunk.
224 MAGYAR PÉKZTÖRTÉNET
aranyból volnának, hanem mert abban az időben ennyi
dénárt tartottak a byzánczival egyértékűnek*.
A pensának 40 denáros számítási módja már a XI.
században általánossá vált.^ A 40 denáros pensa épp oly
jellemző és állandó számítási pénz volt a XII^XIV. szá-
zadban hazánkban^ mint a 12 denáros solidus az egykori
frank birodalom területén és a 30 denáros hosszú solidus
Bajorországban. A pensának számítási pénzzé alakulása
az önálló magyar pénztörténeti fejlődés szempontjából igen
nagy jelentőségű, mert meggátolta a frank 12 denáros, a
bajor 30 denáros sdidus és ezekkel a 240 denáros számí-
tási font meghonosodását.
I. Béla halálával a trón András fiára, Salamonra szállt.
Salamon pénzverése, apjáéhoz hasonlóan, a czéltudatos
pénzrontás képét mutatja. Uralkodása kezdetén vert (C. N.
H. I. 19. sz.) obolusai a jó XI. századi obolusok 07157 g-os
súlyában verettek. Ugyanekkor kísérletet tett — bár, mint
a kevés számban ismert példányból kitűnik, nem nagy
sikerrel — félobolusok verésére is. E félobolusokat (C. N.
H. Pótl. 19 A. sz.) rossz ezüstből — kb. O'SOO finomság-
ban — verette. Időrendben második (C. N. H. 20. sz.)
obolusa I. Béla királyig obolusaival azonos pénzláb alapján
' Szent László I. 42. t.-cz.-e a királyi pecsétet megvetőre ^S pensa*",
a birói pecsétet megvetőre „100 nummi* büntetést ró. E törvényczikk
forrását Závodszky Levente a ,Lex Alamannorum Karolina c. XXVUI.*-
ban találta meg (Závodszky, 81. 1.), a melyben a herczeg pecsétjének nem
engedelmeskedőre 12 solidus, a comes pecsétjének nem engedelmeskedÓre
6 solidus rovatott ki. Mivel a forrásul szolgáló törvény büntetésdijainak
aránya 2:1, fel kell tennünk, hogy a magyar törvényben is 5 pensa:
100 nummi =2:1, vagyis 200 nummi = 5 pensa és 40 nummi (dénár) =:
1 pensa. Ezt egyébként a pensa későbbi 40 denáros értékéből kiindulva
— a forrás ismerete nélkül is — feltette Schoenvisner (id. m. 161. 1.).
• A Xn. században (1041—1061 k.) egy oklevél egymás melUH
emitt .XXX pensis'-t és ,LXX bisancios Romanaticos*-t. Magyar Köny\'-
szemle 1892/3. 10. 1. Tehát e korban a pensa már nem fedte a byzánczi
arán}' fogalmát, hanem számítási pénz volt.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HKRCZEGEK PÉNZVERÉSE 225
veretett Az ezt követő éremfaj keretén belül több nagyság-
beli változatot különböztethetünk meg, a melyek nem tekint-
hetők egyazon éremfaj bélyegváltozatainak, hanem külön-
böző kibocsátású pénzeknek.^ A kisebb fajokon a csonki-
tásnak semmi nyoma sem látszik. Ellenkezőleg, úgy az
dő- mint a hátlap rajza (keret, ábrák, betűk stb.) bizonyít-
ják, hogy különböző nagyságú bélyegzőkkel vert, külön-
böző kibocsátású pénzekkel állunk szemben. A C. N. H.
22. sz. fajon belül, három alfajt (nevezzük C. N. H. 22 , 22A.
és 22B.-nek) különböztethetünk meg.
A C. N. H. 22. sz. érmek 1. András ,Regia Civitas*
obolusainak 0*627 g-os súlyában verettek és átmérőjük
17 — 18 mm. A 22 A. sz. érmek átlagsúlya 0*4115 g,
kiverési súlyuk 5V«-kal 0*432 g-ra tehető; átmérőjük
16 mm. A C. N. H. 22 B. sz. érmek átlagsúlya 0*3782 g,
kiverési súlyuk 0*3971 g, átmérőjük 14—15 mm.*
Salamonnak korrendben utolsó — valószínűleg már
Géza vagy Szent László idején vert — (C. N. H. I.
21. sz.) pénzei ismét a C. N. H. 22. sz. érem súlyában
verettek.
Salamon uralkodása alatt tehát hat éremkibocsátás
állapitható meg. A 408 g-os font használatát illető feltevé-
sünket továbbfűzve, Salamon korában a pénzláb változása
következőképen állapitható meg:
^ Elsőnek Gohl Ödön (Salamon-korabeli érexnlelet Nyitraludány-
ban. N. K. 1908. 102. s köv. 1.) állapította meg, hogy a C. N. H. I.
22. sz. éremfaj változatai különböző kibocsátású pénzek voltak. Igazolták
ezt a Nemzeti Múzeum éremtárának e fajból igen gazdag anyagán végzett
vizsgálataim.
'Gohl (id. h.) négy csoportot különböztet meg, a 15 mm-es
0*878 g-os és 14 mm-es 0*370 g-os pénzeket különválasztva. Esek
azonban nem tekinthetők külön pénzláb alapján vert pénzeknek s egyéb-
ként is a 14 mm-es példányok nagyon ritkák.
Hónum: Megyei pénstftrténct 15
226
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Denár-
szám
Obolas-
szám
Teljes súly
Ssinsúly
grammban
1. C.N.H.19.SZ.
1 font pénzezűst . .
1 obolus . . . ,
2. C. N. H. 20. sz.
1 font pénzezüst .
1 obolus , . , .
3. C. N. H. 22. sz.
1 font pénzezüst . .
1 obolus ....
4, C.N.H.22h) sz.
1 font pénzezüst . .
1 obolus . . . .
5. C.N.H. 22B) sz.
1 font pénzezüst .
1 obolus ....
6. C. N. H. 21. sz.
1 font pénzezüst . .
1 obolus ....
[285]
V.
[380]
[325]
V.
[470]
[510]
[325]
V.
570
1
760
1
650
1
940
1
1020
1
650
1
I408-00
0-7157
367-20
0-644
1408-00
0-536
408-00
0-627
367-20
0-483
367-20
0-564
408-00
0-434
1408-00
0-400
408-00
0-627
367-20
0-3906
367-20
0-360
367-20
0-564
A pénzlábak súly tekintetében — az utolsó, külön-
álló éremfajt nem számítva — határozottan csökkenést
mutatnak. A harmadik kibocsátásnál jelentkező látszólagos
emelkedést a 60 és 80 obolusos pensaszámitás magyaráz-
hatja meg. Fel kell ugyanis tennünk, hogy mig a hagyo-
mányos pénzlábak alapján vert 1., 3. és 6. éremfaj obo-
lusaiból hatvanat, addig az I. Béla királyi pénzverését mintáid
vett obolusokból nyolczvanat számítottak 1 pensára. A pénz
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 227
■
értékének fokozatos csökkenését tehát legvilágosabban a
pensa szineztistértékének megállapításával tüntethetjük fel:
60 darab C. N. H. 19. sz. obolus = 38-64 g színezüst
80 „ „ , , 20. , . =38-64,
60 » » » » 22. „ „ = 33-85
80 , . , „ 22A), , =31-24
80 , , , , 22B), , = 28-80 „
9 »
9 rt
Salamon uralkodása alatt tehát az ezüstpénz értéke
kb. 257o-Ic^l csökkent a következetes és fokozatos pénz-
lábkönnyités által.
Az I. Andrástól primitiv formában megkezdett —
pénzrontással kapcsolatos — pénzújítás Salamon idején
rendszeressé lett. Tízévi uralkodása alatt öt ízben bocsátott
ki új pénzt^ — a mi kétévenkénti rendszeres pénzújításra
mutat — s a pénz minden kibocsátással értéktelenebbé lett.
* .
I. Béla egészséges gazdasági érzékének köszönhető,
hogy a magyar pénzverés, habár nagy küzdelem közepett,
mégis félszázadig ellen tudott állni a nyugat felől tért
hódító pénzrontó tendentiáknak. Béla két fla, Géza és
László, e téren is méltó utódai voltak apjuknak.
Géza (Magnus)^ herczeg, apja halála után a herczeg-
ség birtokába jutván, nem követte őt a királykorí könnyebb
pénzlábon alapuló pénzverésben. Csak az imént igen nagy
számban előkerült obolusai bizonyítják, hogy herczegségé-
nek tartama alatt állandóan azonos typusú és 0*7157 g-os
kiverési súlyú obolusokat hozott forgalomba. Pénzei nem-
csak külső előállítás, hanem súly, finomság és érték tekin-
tetében is teljesen Béla berezegi obolusainak képére veret-
tek. Miként apja I. Andrással, úgy ő Salamonnal szemben
a hagyományos nehéz és állandó pénzláb rendszerének
híve s fenntartója volt.
^ A hatodik kibocsátás már Gésa korára esik.
* A hercsegi pénzeken Magnósnak (Moonas), a királyiakon Géza-
jiak (Geuca) nevesi magát.
15'
228
MAGYAR PiNZTÖRTÉNBT
Trónrakerülvén — apjához hasonlóan és valószinűleg
ugyanaból az ókból — 6 sem ragaszkodott tovább a her-
czegsége korában állandóan alkalmazott nehéz pénzlábhoz,
de nem követte apját a 0*536 g-os könnyű obolusok veré-
sében. Királykori pénzei I. András C. N. H. 11. sz. és
Salamon C. N. H. 22. sz. pénzeinek súlyában verettek.
Ugyané súlyban verettek Salamonnak utolsó és valószínű-
leg már Géza uralkodása idején vert (C. N. H. 21. sz.)
obolusai is.^
A pénzláb ezek szerint Géza idejében így alakult:
Denár-
ssám
Obolus-
ssám
Teljes súly
Snnsály
grammban |
Géza herczeg.
1 font pénzezüst . ^.
1 obolus ....
[285]
V.
570
1
408-000
0-7157
367-200
0*644
/. Géza király.
1 font pénzezüst . .
1 obolus ....
1
[325]
650
1
1
1
408000
0-627
367-200
0-564«
Szent László — a nehéz pénzlábra való törekvésben
és a pénz jósága tekintetében — teljesen apja és bátyja
nyomdokain haladt. A pénztypusok változatossága azon-
' E fajból oly csekélyszámú (8 db) példány súlyadatát ismerem^
hogy végleges ítéletet ma még nem tudok róla alkotni.
' Jeszenszky Géza, a ki többszőr idézett dolgosatábao
elsónek ismerte fel a XI. ssásadt hercsegi pénsverés sajátságait és első-
nek hívta fel a ügyeimet a királyi és hercsegi pénsláb különbösÓségére,
I. Géza királyi obolusai kost egy nagyobb — vonalkörös — és egy
kisebb — gyöngykörős — typust különböztet meg. Én e különbségnek
nagyobb fontosságot nem tulajdonítok, mint egyéb hélyegváHoxaMmak.
Az meg éppenséggel elfogadhatatlan feltevés, hogy Gésa király korában,
egyidciben két pénsláb alapján verette volna pénzeit Ha volna is sály-
eltérés a két typus közt, a mit vizsgálataim eddig éppen nem igazoltak,,
ka egymást követő kibocsátásra keUene következtetnünk.
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HEKCZBGEK PÉNZVERÉSE 2S9
ban azt mutatja, hogy ő már számolt a periódusonként
való kényszerpénzújftásnak a külföldön meggyökeresedett
és Andris idején hazánkba is utat talált rendszerével.
Hzenkilenczévi uralkodása alatt tíz éremfajt bocsátott for-
galomba, tehát — mint Salamon — kétévenként élt a
pénzújftásban rejlő jövedelmi forrás kihasználásával. A pénz-
újításból húzható váltási jövedelmet élvezte, de nem hasz-
nálta azt fel — legalább is rendszeresen nem — alacsony
nyerészkedési czélokra. Pénzeinek súlya és finomsága
mutatja, hogy nemcsak m^elégedett a kor felfogása szerint
jogos pénzverési illetékkel, hanem a kétévi pénzkibocsátás
rendszerét a pénzláb megjavítására is felhasználta.
Időrendben első obolusai (C. N. H. 25.) nemcsak
külső előállítás, hanem a pénzláb tekintetében is szorosan
I. Géza királyi obolusaihoz csatlakoznak. Az ezt követő
(C. N. H. I. 27.) éremfaj visszatérést jelent a régi, nehéz
— 0*7157 g-os kiverési súlyú — XI. századi obolushoz.
Harmadik pénzkibocsátásánál (C. N. H. 36.) nehezebb —
O'SOö g átlagsúlyú — pénzekkel találkozunk, a miről alább,
utolsó pénzfajainál szólunk bővebben. A következő négy
kibocsátás (C. N. H. 31., 26., 34. és 37. sz.) ismét a
0*7157 g*os nehéz pénzláb alapján történt. A magyar pénz
még egyszer és utoljára régi hírének megfelelő tekintély-
nek örvendett, hogy azután rohamos süly édesnek induljon.
Szent László uralkodása utolsó éveiben kénytelen
volt letérni az apja, bátyja és ő maga által addig követ-
kezetesen járt útról. Utolsó pénzeivel eltért a nehéz pénz-
láb rendszerétől és m^alkudott a pénzérték csökkentésének
Európaszerte dívó szokásával. Már másodUc éremfajánál
(C. N. H. 27.) találkozunk azzal a sajnálatos jelenséggel,
a mit I. András második éremfajánál constatáltunk. Előfordul
szórványosan a következő éremfajoknál és tetőpontra jut
a C. N. H. 28. sz. éremben. Az éremleletekben e pénz-
fajok igen gyakran nem eredeti formájukban, hanem körül-
nyírt, csonka alakban kerülnek elő. A csonkítás eredetét
— tekintettel a körülnyírt példányok nagy számára —
ezeknél is, mint I. András pénzeinél, a királyi pénzverőben
kell keresnünk. Ha már most annak indokait kutatjuk, mi
2&0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
vezethette Szent Lászlót arra, hogy a pénzszerzésnek ily
lelkiismeretlen és az ő pénzverésének általános irányával
ellentétes módjához folyamodjék, mindenesetre oly a pénz-
veréstől távol álló külső körülményeire kell gondolnunk, a
melyek következtében a királynak hirtelenében és bármi
úton-módon nagyobb pénzösszeghez kellett jutnia.
László pénzeit osztályozva, azt a megfigyelést tettük,
hogy ő kétévenként élt a pénzújitással. Egykorú és későbbi,
külföldi és hazai példák egész sora bizonyítja, hogy a
pénzújítás sohasem történt rendszertelenül, hanem mindig
bizonyos időpontban. Nálunk a XIII. században — mint
alább látni fogjuk — minden évben húsvét táján hozták
az új pénzt forgalomba. Szent László tíz pénzkibocsátását
uralkodásának minden második évére, 1077., 1079.^ 1081.,
1083., 1085., 1087., 1089., 1091,, 1093. és 1095. évre keU
tennünk. Chronologiai osztályozásunk értelmében a C. N. H.
27. sz. érem kibocsátását az 1079-ik, a C. N. H. 28. sz.
éremét pedig 109 l-re kell tennünk. Ezzel azután a rejtélyt
is egyszeriben megoldhatjuk. Egy pillantás Szent László
uralkodásának történetére mindenkit meggyőzhet, hogy
éppen az 1079. év és az 1091—1092. évek fordulója lehe-
tett az az időpont, a mikor Lászlónak — a szükségtől
kényszerítve — a pénzcsonkítás jövedelmi forrását igénybe
kellett vennie. 1079-ben Rudolf nemét ellenkirály érdekében
rántott kardot Henrik császárral szemben, az 1091 — 1092-iki
éveket pedig az 1091 tavaszán befejezett horvát hódítás, a
kunok 1091-iki pusztító betörésére ellenük indított had és
az 1092-iki orosz hadjárat uralkodásának legmozgalmasabb
és mindenesetre legköltségesebb éveivé tették. E hadjáratok
— azt hiszem — eléggé megmagyarázzák, miért fordult
László ezidőben a szükségpénzújítás csúf és káros jöve-
delmi forrásához.
A zavarok elmultával a király vissza akart térni a
korábbi rendszerhez. A nehéz obolusok átmenetnélkülí
verése azonban súlyos pénzügyi akadályokba ütközött.
Szent László második pénzkibocsátása idején — a 0*627
g-os obolusról a 0*7157 g-os obolusra való áttérésnél —
a különbözet a pénzújításkor szedett illetékből fedezhető
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 231
volt. Most azonban, a mikor az előző évek 07157 g-os
obolusa helyében átlagban csak 0*4964 g-os csonkított
pénzek forogtak, a régi pénzláb visszaállítása a kincstárnak
nagy károsodásával járt volna. A kényes kérdést László
— helyes gyakorlati érzékkel — a kincstár károsodása
nélkül és a magyar pénz jó hírének megóvásával könnyebb
pénzlábra való áttéréssel oldotta meg.
A C. N. H. 27. után közvetlenül vert C. N. H. 36. sz.
és az uralkodása utolsó éveiben kibocsátott pénzei (C. N. H.
28., 32. és 33.) súlyosabbak nemcsak az ő összes addig
vert ot>olusainál, hanem Szent István obolusainál, sőt a
legjobb Karoling-dénárok félsúlyánál is. Ezek a pénzek azon-
ban — 1*00 — M2 g-os maximalis, 0*61 — 067 g-os mini-
malis és0*81 1—0*842, középszámmal 0*8232 g-osátlagsúlyuk-
kal — nem obolusok voltaky mint a XI. századi magyar
királyok összes eddig ismertetett pénzei^ hanem dénárok.
Átlagsúlyuk semmivel sem marad az egykorú német és
cseh dénárok átlagsúlya alatt. ^
Szent László — a szükségtől kényszerítve — szakí-
tott a nehéz pénzláb rendszerével, de hogy pénzét a teljes
elértéktelenedéstől megóvja, többé nem obolusokat, hanem
dénárokat veretett. Nehézsúlyú pénzei voltak az első tnagyar
dénárok. Érdekes és véletlennek nem igen nevezhető talál-
kozás, hogy törvényeink — s általában írott forrásaink —
először Szent László korában említenek dénárokat — denarii
és nummi néven* Szent László I. 42. t-cz.-éből tűnik ki
először, hogy 40 nummnst 1 pensa értékben számítottak.^
Ez a számítás csak akkor lehetséges, ha a nummus alatt
dénárt értettek s László I. törvénykönyvét az 1092'iki sza-
bolcsi zsinat határozatai alkotják, a mikor már nem obolu-
sokat, hanem dénárokat veretett.
1 A IV. Henrik császár korabeli német dénároknak átlagsúlya
0*89, 1-06, 0*87, 0'87, 0'79, 0*52 g (Inama— Sternegg id. m. II.
499-502. L), n. Vratiszláv denárfajaié 0*86, 0'77, 0-63,0*52 g. (Fial a:
Ceske denáry. 106. 1.)
* Lássló. L 42., n. 14., m. 8. és 20. t.cz.
* V. ö. fentebb a 224. 1. jegysetében.
282
MAGYAR PÉNZT&RTÉNBT
A dénárok pénzlába, kiverési átlagul 5V«-os hozzá-
adással 0*8643 g-ot véve fel, így alakul:
Dénár-
szám
Obolus-
szim
Teyes túly
Szinsúly
gjammban
1 font pénzezűst . .
1 dénár
[1 obolus ....
470
1
[940]
Í2]
1
408-000
0-868
0-434
367-200
0-7812
0-3906]
Ez a pénzláb pedig már nem ismeretlen előttünk,
ugyanez alapon verettek Salamonnak C. N. H. 22 A. sz.
kis obolusai is.
Kissé hosszasan időztünk talán a XI. század pénzei-
nél, de a magyar pénztörténet classikus korszaka — még
ha nem tekintenők is az általános történetre vonható tanul-
ságokat — megérdemli, sőt megköveteli a részletesebb
tárgyalást.
A magyar történetíró előtt alig lebeghet csábítóbb
feladat a XI. századi történet problémáinak sikeres meg-
oldásánál. A pénztörténeti kutatás positiv tényeken és
kézzelfogható valóságokon felépített eredményei új szem-
pontokat tárnak fel előttünk s megfelelőbb világításba he-
lyezik a kor vezető alakjainak működését.
Szent István az önálló magyar pénzverés megalapí-
tásával az egészséges gazdasági fejlődés egj'ik alapfeltételét
valósította meg. Működésének nagy jelentőségét leginkább
az jellemzi, hogy a XI. században — oly korban, a midőn
a magyarság még alig nőtt ki a tiszta terménygazdaság
korából s a gazdasági viszonyok még nem értek meg a
pénzgazdaságra — a magyar pénz érték és állandóság tekin-
tetében felülmulta a nyugateurópai pénzverőhelyek terme-
lését. István akkor alkalmazta az állandó, nehéz pénzláb
rendszerét egy kezdetleges gazdasági fokon álló országt>an,
a mikor Európa magasabb culturájú államaiban már rend-
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HBRCZBGEK PÉNZVERÉSE 233
szerré lett a pénzrontás, az uralkodónak a pénzverés jogi-
val űzött visszaélése és üzérkedése.
Szent István halála után a pénzrontás hazánkba is
utat talált. A gyenge és rövidlátó uralkodók — L András
és Salamon — kapva-kaptak a királyi jövedelmet növelő
káros gazdasági rendszeren. Gyakori pénzkibocsátással s a
pénz értékének fokozatos csökkentésével gyarapították jöve<
délmüket, de egyúttal teljesen aláásták a magyar királyi
pénz hitelét. A pénzrontásban rejlő veszedelmet velük
szemben éles szemmel ismerték fel Béla herczeg és fiai,
a kik czéltudatos gazdasági politikával igyekeztek anftak
gátat vetni.
XI. századi pénztörténetünk hatalmas gazdasági küz-
delem képét tárja elénk. A nehéz pénzláb rendszerének
fenntartásával az egészséges gazdasági fejlődés előmozdí-
tására törekvő Béla-ágnak küzdelmét a nyugat felől tért
hódító és András ágának pénzverésében időlegesen diadal-
hoz jutott pénzrontó tendentiákkal.
A ipherczegi ág"", Béla, Géza és László pénzverésében
világosan felismerhető az állandó, rendezett gazdasági és
pénztkgyi viszonyok teremtésére s fenntartására irányuló
törekvés. Mindhármuknak első teendője volt a nehéz pénz-
lábnak és ezzel a két nemesfém reális értékarányának
helyreállítása. Mindhármuk pénzét az érték stabilitása jel-
lemzi. Sajnos, mindhárman kénytelenek voltak uralkodásuk
utolsó éveiben a viszonyokkal megalkudni és könnyebb
pénzlábra áttérve, gazdásági és pénzügyi elveiken rést ütni.
Kéts^elen, hogy Szent István és a berezegi ág pénz-
verésének tendentiája — akárcsak a X. században a
regensburgi, a Xll-ben a kölni s a XIII. századtól a bécsi
pénzverésé — az állandó, nehéz pénzláb meggyökerezteté-
sére s ezzel egy a nemzetközi forgalomban is számottevő
fizetési eszköz teremtésére és fenntartására irányult. Szívós
és kitartó kísérieteik — bár szép eredményeket értek el —
nem vezettek tartós sikerre. Szent László denárverésével
a nehéz magyar pénzláb, a mely — a XI. századi jó súlyú
obolusok külföldi elterjedtségéből ítélve — hivatva lett volna
a magyar pénzt a szomszédos országok és Északkelet-
234 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Európa uralkodó forgalmi eszközévé tenni, végleg a múlté
lett. A törekvések sikertelenségét az ország culturalis és
gazdasági színvonalában kereshetjük. A XI. század végén
hazánkban a kereskedelem még bölcsőjében ringott. Az
ország legnagyobb részének általános gazdasági színvonala
még a terménygazdaságnak felelt meg. A pénzgazdaság
inkább az uralkodótól tervbe vett, mint tényleg létező
állapot volt Ilyen körülmények közt csak természetes,
hogy a kiváló gazdasági érzékkel bíró magyar uralkodók
törekvései végeredményben meddők maradtak.
Az Arpád-ház két ága — az idősebb András-ág és
az ifjabb Béla-ág — közt folyt küzdelem valódi képének
ismeretét a pénztörténet eredményei új szempontokkal bőví-
tik. Történetírásunk Bélát és fiait mint jeles és népszerű
hadvezéreket, a nemzeti iránynak és az ország független-
ségének előharczosait mutatja be, szemben a hadban sze-
rencsétlen, idegen érzelmű és az ország függetlenségét alá-
ásó, ingatag jellemű Andrással és Salamonnal. Ez ítélet
alapján némileg hamis képet nyerünk a viszonyokról. A
nemzeti és idegen, pogány és keresztény közti gyűlölet —
a mely rejtve bár, de ott lappangót Szent István korának
mellőzött magyar urai és udvarának magas rangba jutott
külföldi lovagjai, papjai szívében — kétségkívül a főszere-
pet játszotta Péter és Aba Sámuel, majd Péter és az Andrást
trónra juttató forradalmi párt közt folyt küzdelmekben. Az
egyrészről András és Salamon, másrészről Béla, Géza és
László közt folyt küzdelmet és Béla ágának népszerűségét
azonban a nemzetiségi ellentéttel motiválni nem lehet.
Igazságtalanság volna ez Andrással szemben. Hiszen éppen
ő volt az, a ki személyében szerencsésen egyesítette a
magyar nemzeti irányzatot, a legális örökösödés elvét és
— mindjárt első intézkedéseivel a pogány reactióval min-
den közösséget megtagadván — a keresztény udvari irányt.
Ugyanez volt Béla helyzete. Mindkettő magyar volt, de
mindkettő ellentétbe került a reactiós pogány magyarság
fractiójával, a melyet mindketten fegyveresen voltak kény-
telenek megfékezni. Nem változtat ezen az sem, hogy
András és Salamon rokoni és szövetségi összeköttetésben
A XI. SZÁZADI PÉNZROMLÁS ÉS A HERCZEGEK PÉNZVERÉSE 235
álltak a német-római császárokkal. Béla és fiai is idegen
— lengyel és morva — segítségre támaszkodtak küzdel-
mükben. És ha Salamon bukásában hűbérül ajánlotta is fel
elvesztett országát a császárnak, ezt már a bukott és önérze-
tében sértett fejedelem végső kétségbeesése magyarázza meg.
András és Béla ágának küzdelme elsősorban személyi
természetű volt. A berezegi ág népszerűségének oka koránt-
sem abban rejlik, mintha Bélát és flait a kortársak jobb
magyarnak tekintették volna, mint Andrást és Salamont,
hanem egyrészt jeles személyi tulajdonságaikban, másrészt
magában a sikerben, és végül, de nem utolsó sorban, a
herczegi ág helyes gazdasági politikájában. A népre kétség-
kívül nyomasztó hatást gyakorolt András és Salamon kizsák-
mányoló gazdasági rendszere, a mivel szemben állt Béla és
Géza berezegek reális gazdasági érzéke. Hogy a herczegi ág
népszerűsége nem kis részben az 6 czéltudatos és a nép
javára szolgáló gazdasági intézkedéseiknek, állandó és ren-
dezett pénzverésüknek eredménye volt, azt élénken illuszt-
rálja a Krónika XII. századi írójának felfogása. A krónikás
I. Béla uralkodásának jellemzésében éppen a nép javát
előmozdító, üdvös gazdasági és pénzügyi intézkedéseket
emeli ki, bizonyságot szolgáltatva arról, hogy Béla műkö-
désében a kortársak éppen ezt tartották a legfontosabbnak
és legdicsérendőbbnek.
ÖTÖDIK FEJEZET.
A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK.
A XII. század hazánkban az aprópénzek korszaka.
Ezek az apró érmek három nagy typologiai csoportba oszt-
hatók.
Az első csoportbeli (C N. H. I. 40 — 97. sz.) érmek
előlapjukon a XI. században kialakult éremrajzok módosult
változataival, hátlapjukon a hagyományos kereszttel és
(C. N. H. 4b.) (C. N. H. 41.) (C. N. H. 48.)
29 — 31. Kálmán király pénzei.
négy háromszöggel, szorosan csatlakoznak a XI. századi
magyar pénzekhez, de azoknál jóval kisebbek. Kiállításuk,
veretUk elég jó. A körirat azonban gyakran zavaros vagy
teljesen hiányzik. A köríratnélküli éremfajok előlapján
nyoma sem látszik a köriratnak, a hátlapon azonban, a
két vonalkör közt levő apró vonások, körök, félholdak,
stb. az egykori körirat reminescentiái. A kisszámú kör-
iratos faj előlapján az uralkodó király neve van, hátlapján
a Ladislaus Re felirat állandósult.
A második csoport (C. N. H. 104—170.) érmeit Réthy
László III. Béla, Imre és II. András korába sorozta, az
újabb leletbizonyitékok szerint azonban feltéÜeniU a III. Béla
A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
237
előtti korból származnak/ a hová egyébként nagy részüket
Rupp is sorolta. Ezek a pénzek vékony lapra, finomabban
vert érmek. Az előlapon többnyire a régi éremrajzcdc erősen
módosult változataival találkozunk, de néhányon már teljesen
új éremrajz van. Legjellemzőbb sajátságuk — a byzánczi
<C. N. H. 68.)
n. István.
(C. N. H. 00.)
(C. N. H. 61.)
n. BéU.
32—34. Köríratos XII. száxadi pénxek.
és arab motívumok mellett — , hogy a hátlap régi, állandó
vereté eltűnt. A kettős vonalkör s közte a hátiratot jebső
apró jegyek hiányzanak, az egy körben levő rajz igen
változatos. Az első és második csoport érmei közt az
átmeneteta C. N. H. 92— 93.* és II. Lászlónak C. N. H.
94 — ^97. sz. pénze alkotják.
(C. N. H. 07.)
(C. N. H. 71.)
(C. N. H. 75.) (C. N. H. 81.)
35—38. Köriratnélküli énnek a XU. század első feléből.
^ Nuber F. Károly megállapítása, főkép a gazdag bácsi lelet
aUpján. Naber megfigyelése nemcsak az érmek korának fly
általános meg^tározására vonatkozik, hanem — mint alább látni fogjuk
— az Íratlan éremfajok szoros chronologiaí sorrendjének megállapítására
is kiteljed. Harsányi Pál, a ki a lelet ismertetésénél (N. K. 1913.
81 — 103. L) még Réthy sorrendjét követi, a Nemzeti Múzeum éremtári
kiállítanának 1914. évi rendezésénél — ugyancsak e lelet alapján — a
XIL asázadi érmek közé sorozta e csoport legtöbb érmét.
' Nuber megállapítása.
238
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A harmadik csoportba III. Béla királynak (C, N. H.
I. 271—281. sz.) féloldali veretű lemezpénzei, bracteatái
és a velük rokon C. N. H. 263—265. sz. éremfajok tar-
toznak, Réthy e pénzeket — Ruppal szemben — IV. Béla
érmeinek tartja. E feltevésnek azonban úgy előállításuk,
(C. N. H. 122.)
:(C. N. H. 196.) Q
(C. N. H. US.) <C. N. H. 120.) (C. N. H. 187.)
39—43. KőríratnélkűU érmek a Xn. század második feléből.
veretük és a IV. Béla pénzein már nem igen szereplő sig-
lákf mint a leletek összetétele, ellentmond.^ A C. N. H.
263. és 280. sz. érmek körirata — Béla rex — Hl. Béla
korába utalja e pénzeket. A C. N. H. 269 (—270.) sz. fél-
bracteata a C N. H. 64. számúval egyetemben a XII.
(C. N. H. 92.)
44. II. Géza pénze.
(C. N. H. 94-9B.)
45. n. László pénze.
^V. ö. Kovács Ede megfigyeléseit e pénzek technikai elő-
állításáról (N. K. 1903. 5. 1.). A régebbi magyar namismatikasok mellett
Friedensburg (Die Münze. Berlin, 1009. 161. 1.) is a XII. sz. végére
teszi a magyar bracteaták korát Egyébként Németországban is a XH sz.
volt a lemezpénzek kora. A leletekben a Béla-féle bracteaták II. Vilmos
(1087—1100) és U. Henrik (1154—1189) angol királyok, I. Frigyes
császár (1 152—1 190) érmei (kisgáji lelet), másutt a XU— XIH. sz. foidnló-
járól való fríesachiak és IL András pénzei társaságában fordulnak élő (kigjósi,
nagykereki és egervári lelet). Tehát oly pénzekkel, a melyek nem IV., hanem
m. Béla korában, vagy az azt követő időben voltak nálunk használatosak.
A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
239
század közepéről való s a többi bracteatával sem súly,
sem finomság tekintetében nem rokonveret. A magyar
bracteaták sokkal kisebbek az egykorú németországi széles
bracteatáknál, s bár veretük eltér a többi magyar pénz
veretétőly nagyságban és súlyban a második csoportbeli
érmekkel mutatnak rokonságot.
(C. N. H. 64.)
46. II. Géza lemezpénze.
Szent István a magyar pénzverés megalapításakor a
nyugati, frank-bajor pénzrendszert honosította meg hazánk-
ban s a magyar pénzverés a XI~XII. században az általa
m^^etett alapon fejlődött tovább. ,Az Árpád-kori magyar
éremfajoky egymással szoros összefüggésben a njoigati
érmelés egy külön, nagy csoportját képezik.'^
(C. N. H. 111.)
(C. N. H. 128.)
(C. N. H. 106.) (C. N. H. 268.)
47—50. ni. Béla denárai.
A XII. századi érmek második nagy csoportján azon-
ban új, keleti hatások is észlelhetők. A byzánczi császárr
Sággal való szoros — háborús és békés — kapcsolat és
az izmaelita- mohamedán pénzverők működése nyomot
hagyott a magyar pénzeken. A byzánczi és arab motívumok
> Réthy: C. N. H. I. 17. 1.
240 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNBT
a XII. század második felébb származó érmeken igen
gyakoriak. Előfordul, hogy a régi» hagyixnanyos éremrajzok
keleties charaktert öltenek fel, sőt a XII. században arra is
történt Idsériet, hogy a byzánczi arany- és rézvalutát meg-
honosítsák hazánkban.
IV. István 0163—1164.) — lU. Istvánnak Manuel
görög császártól pártfogolt eUenkirálya — rövid uralkodása
alatt nagy számban veretett byzánczi modorú rézpénedtel,
sőt a byzánczi aranytriensnek megfelelő aranypénzt (C. N.
H. 102.) is. Az újfajta — Byzánczban vagy legalább is
byzánczi pénzverők által vert — rézpénzeknek két typusa
(C. N. H. 104.)
51. IV. István dénárja.
ismeretes. Az egyiken (C. N. H. I. 98—100. sz.) IV. István
és apja, II. Béla ülő alakjai láthatók, a hátlapon Szűz Mária
a Gyermekkel. Felirata: Rex Bda—Rex Sts} és Sanda
Maria. A másik fajnak (C. N. H. 101. és 103.) mind elő-
lapján, mind hátlapján keleti feliratok vannak.'
Ezek az éremfajok IV. István bukása után teljesen
eltűntek a forgalomból. Az Árpád-kor egyedtili réz- és arany-
pénzeinek verése inkább történeti curiosum-számba megy
s nem hagyott nyomot pénzverésünkben. A hazai pénz-
^ A kettős felirat és kép azt jelei, hogy István, mint IL Béla fia,
a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján
uralkodó m. Istvánnal, Béla unokájával
* E pénseket korábban IV. Béla és V. István pénzeinek tartották
s a keleti feliratot a tatárvészszel hozták kapcsolatba. V. ö. Rupp I.
128—129, 165—166. 1. Végh Ö dö n id. m. 33. 1. Karabaöek: Der
unmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion auf die Münzveriifiltnisse
Ungams. (N. Zeitschríft VI— Vn. Wien, 1876.) — A pénzek eredetét és
korát helyesen állapította meg Rosty Zsigmond és t61e fuggettenűl
Réthy László. (Aich. Ért 1895. és C. N. H. L 17—20. L; Réthy:
A BéU- és István-féle rézpénzek első megfejtője. N. K. X. 1911.) V. ö.
még Kovács Ede: IV. István aranypénze. (N. K. IV. 1905.)
A XD. SZÁZADI APKÓPÉNZ-KOBSZAK 24 1
történeti fejMdés szempontjából IV. István rézpénzverése
— bár külön korszakot alkot — teljesen jelentéktden s
azzaJ bővebben foglalkoznunk felesleges.*
A XII. századi, legnagyobbrészt kOrirattUlkiUi énnecs-
kék chronologiai osztályozására nézve a magyar nutnisma-
tikai irodalomban hiába keresünk útmutatást. Még a helyes
osztályozás szempontok megállapítása is teljesen hiányzik.
A r^bbi írók — Schoenvisner, Weszwle és Rupp —
rendszere, a mely az íratlan fajok éremrajzának az irott
IC. N. H. IW.)
62—68. IV. btvio rfspénsal.
fajokhoz való hasonlóságából kiindulva kísérelte meg a
chronologiai osztályozást, teljesen tarthatatlan. Eredménye az
volt, h<^ egyes uralkodók neve alá túlsók, másoké alá
alig egy-két fajt soroltak.' Ez önkényes osztályozásban
rejlő tévedéseket Réthy László ismerte fel és ezért a
CorpHS NutHtttorum Hungariae-hen az Íratlan éremfajo-
kat két nagy csoportba foglalva össze, mellőzte a chrono-
I IV. István egyévi réipénz verésének viisgilaU a bytincii péos-
t&ttéfuit kuUtdiomk telBdftlk volna.
' Rupp > 10 évig uralkodó II. BiUuwk 14, a 8 évig uralkodó
Imrínak 14, viaiont • 20 évig uralkod} H. Gésiuak CMk 6 éremfajt
tnlajdonh.
HAaaD; Hagjai ptraterttncL 16
242
MAGYAB PÉNZTÖRTÉNET
logiai osztályozást. Tájékozásul a csoportok élén azoknak
a XII. századi királyoknak uralkodási éveit jelölte m^, a
kiknek idejéből az Íratlan fajokhoz hasonló veretű feliratos
érmeket ismert. ^ E szigorúan kritikai eljárással alapot nyúj-
tott a későbbi kutatásnak a feliratnélküli érmek chrono-
logiájának helyes megállapításához.
A körirainélküU érmek chronologiai osztályozásánál
— a typologiai sajátságok figyelembevételével — csakis a
leletek összetételéből és a fennmaradt példányok metrologiai
vizsgálatából együttesen levont következtetések vezethetnek
kielégítő eredményre}
(C. N. H 06.)]
é^r
(C. N. H. 66.)
(C. N. H. 88.) (C. N.'H.'W.)
54—57. II. István és n. Béla koriratnélküU pénxei.
A typologiai sajátságok alapján — mint láttuk —
három nagy csoportba oszthatók a XIL század érmei, a mely
csoportok chronologiai sorrendjét az írott fajok és a két
csoportnak egymáshoz, valamint a XI. századi érmekhez
való viszonya határozza meg.
Az egyes éremfajok sorrendjét illetőleg szem előtt
kell tartanunk, hogy az éremrajzok hasonlóságából levont
következtetések mindig tévesek. Szent László és a XII. szá-
zadi királyok feliratos érmei bizonyítják, hogy ugyanazon
uralkodó killönbözö kibocsátású pénzein más-más éremraj-
zok tűnnek fel. Viszont az egymást követő uralkodóknak^
» C. N. H. V. és X. sorozat.
' E módseer alapján dolgozta ki Luschín v. Ebengreuth több
jeles művében a bécsi fillérek chronologiai rendszerét.
ik
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
248
söi ugyanannak az uralkodónak későbbi kibocsátású pénzein
is ismételten visszatérnek az előző fajok éremrajzai —
eredeti alakban vagy némi módosulással.
Uyen visszatérő typusok például a feliratos érmek
közül — természetesen a rajzrészletek némi módosulásá-
val — a következők : *
L typus
II. typus
ni. tjrpus
IV. typus
^ ^
C. N. H. 25: C. N. H. 27: C. N. H. 34: C. N. H. 37:
László László László László
C. N. H. 26
László
C. N. H. 46
Kálmán
C, N. H. 51
ü. István
C. N. H. 28 : C. N. H. 33 : C. N. H. 48 :
László László Kálmán
C. N. H. 40 : C. N. H. 42 : C. N. H. 63 ;
Kálmán Kálmán II. Géza
C. N. H. 39:
ü. István
C. N. H. 59 :
n. Béla
C. N. H. 94:
II. László
C. N. H. 53í C. N. H. 110:
II. István in^ Béla
Az éremrajzok vizsgálata alapján arra az eredményre
jutottam, hogy a XI — XII. századi éremrajzok legnagyobb
része a XI. században kialakult három főtypusból vezet-
hető le* Természetesen e főtypuson belül alfajok, az alfajo-
kon belül eltérések állapíthatók meg, de az alapmotívum
állandó maradt. A visszatérő rajzok sohasem közvetlenül,
hanem mindig néhány évi időközben követték egymást, az
egyes alfajok egy uralkodó idején többnyire csak egyszer
kerülnek elő. A következő király pénzein azután újra talál-
kozunk velük.
A visszatérő typusokat következő táblázatba foglal-
tam össze:
* E visszatérő tjrpusokra Nuber hívta fel első ízben figyelmemet
' A xn. századi érmek második csoportjának több érme s a
bracteaták már egészen új typusok.
16*
244
MAGYAR PÉNZTÖintNET
I. FÓTYPUS.
Kereszt, karjaiban jegyekkel (vagy azok nélkül),
1. Négy káromszöges óstypus.
C. N. H. L 1—4. Sít István
8. Péter
10. Aba Samud
11. I. András
26. Szt. Lássló
51. II István
2. Váttozó jegyek.
3. AlUmdó^ jegyek.
15. Béla hg.
16. L Béla
28. Gésa hg.
24. L Géza
25. Szt László
17. m. Béla
b) diszes kereszt
12. I. András
4, Jegy niOml,
a karok metszve.
81. Sst László (kereszt)
82. Sst. László .
46. Kálmán (négyszög)
90. — (karika)
104. IV. István
48. Kálmán
44. —
wt^
6. (Bbbálfej'
íód&f):
Belső kör néJkül, áUandó^
jegyekkel :
7, Nagy kereszt 8, Kis kereszt
41. Kálmán
37.
38.
48.
68.
65.
76.
78.
79.
80.
88.
110.
124.
180.
144.
145.
149.
Szt. László
Kálmán
Kálmán
II. Géza
45. Kálmán
47. Kálmán
71. —
74. —
92. —
125. —
126. —
132. —
153. —
m. Béla
5. KüBós,
86. Szent László
^ Egyazon fajnál állandó (kereszt, pont,
kör stb.), de fajonként változatos jegyek.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉMZ-KOBSZAK 245
11. FÖTYPUS.
Koronás királyi kép.
1, Tirdkép.
C. N. H. I. 19. Salamon
20. Salamon
22. Salamon
2. Koronás fő.
21. Salamon
27. Sst. László
28. Szt Lásxló
40. Kálmán
39. II. István
59. n. Béla
64. —
94—97. U. Uszló
3. (Bbből fejlődött :)
49. Kálmán.
246
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNKT
IIL FŐTYPUS.
Három kereszt s ebből alakult ábrák,
1.
2.
56. —
5.
67. —
C. N. H. I. 34. Szt László
33. Szt László
42. Kálmán
53. IL István
3.
4.
61. n. BáU
69. —
148. —
157. —
160. —
83. —
6.
133.
146.
151.
Az egyes uralkodók különböző kibocsátású pénzeinek
eltérő rajzát a pénzújítás rendszere magyarázza meg. A
periódusonként való pénzújítás rendszere mellett az új
pénznek rajzban is könnyen feltűnő eltérést kellett mutatnia
a megelőző egy-két fajhoz képest. Ha az új pénzt a régi-
től nem lehetett volna megkülönböztetni^ bizonyára senki
sem igyekezett volna a reá nézve anyagi teherrel járó pénz-
váltási kényszemek engedelmeskedni, hanem használták
volna tovább is a régi pénzt. A gyakori pénzújítás főczélja
a lakosság minden rétegét terhelő indirect adójövedelem
behajtása volt. A saját érdekeit szem előtt tartó kincstárnak
A Xn. SZAZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
247
tehát minden módon meg kellett akadályoznia, hogy a
nép e teher alól könnyen kivonhassa magát. L^egyszerűbb
mód erre az egymást követő pénzek változó rajza volt.
A régi pénz értékéből folyton vesztett, tehát mindenki igye-
kezett a könnyen felismerhető régi pénzektől szabadulni,
újra beváltani s ezzel adókötelezettségének eleget tenni.
Az éremtypusok visszatértét viszont az magyarázza meg,
hogy az öt-hat, sőt tíz év előtti pénz rajzának ismétlésé-
vel a kincstárt már nem érhette nagyobb károsodás, mert
a többévi pénzújltással a hasonló rajzú régi pénz jóformán
<C. N. H. U4.)
(C. N. H. 160.)
(C. N. H. 145.) (C. N. H. 157.)
58—61. n. Géza és m. István körírat nélküli pénzei.
teljesen forgalomból vonatott. Újabb és újabb typusok kép-
zésétől a pénzverés állandó charaktere miatt is tartózkodni
kellett.
Az éremfajok chronologiai sorrendjének megállapításá-
nál különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy éremtári
kiadványainkban — még a programmja szerint csupán önálló
éremfajokat tartalmazó C. N. H.-ben is — sok éremnek a
változata külön éremfajként van feltüntetve. A XII. századi
érmek első csoportjába tartozó változatok egy része az éremr
rajz bélyegének megváltoztatásával jött létre. A kopott bé-
lyegző helyébe újat készítettek s a ponczéllott bélyegzők soha
sem voltak teljesen egyformák. Más részük az egyes mun-
kások ponczéllott bélyegzőjének különböző voltára vezethető
vissza/ tehát a változatok semmiesetre sem tekinthetők külön
^ V. ő. az előző fejesetben a bélyegváltozatokról mondottakat és
Kovács E d e ott id. m. (N. K. 1903.)
248 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
éremfajoknak, csak egyazon éremfaj bélyegváltozatainak.^
Egyike-másika ez éremváltozatoknak egykorú hamisftvány
is lehet.'
A második csoportba tartozó éremfajok közt több oly
faj ismeretes, a melyeknek előlapja egy más éremfaj elő-
lapjával, hátlapja ismét egy másik éremfaj hátlapjával azo-
nos rajzú. Ezeknek a fajoknak osztályozása rendldvűli
nehézségeket okozna, mert ha minden ily változatot külön
fajnak tartanánk, sokkal több éremfajt kapunk, mint a
mennyit XII. századi uralkodóink — az évi pénzkibocsátás
rendszere mellett — verethettek. E veretek magyarázatát
— a leletbizonyitékok, főkép azonban a legújabb időben
előkerült bácsi éremlelet alapján — sikerült meglelni. Nuber
Károly, abból a helyes feltevésből indulva ki, hogy a XH.
századi magyar pénzverésben is, mint a bécsi dénároknál,
minden dőlapnak egy bizonyos háOap fdd megy osztályozta
e véreteket és azt találta, hogy a leletekben az azonos elő-
lappal, de más hátlappal bfró érmek közül egyik faj igen
nagy számban, a többi pedig csak 1—2 példányban for-
dul elő.' Ez alapon továbbhaladva megállapította, mely
veretek tekinthetők rendes véreteknek s melyek az úgy-
nevezett hybrid-^eretek.^ A hybrid-veretek részben az előző
1 így például a C. N. H. 51 (ós 52), az 53 (54 ós 55). as 59
(67, 58, 60), a 67 (68), a 69 (70), a 71 (72. 73 ós 86), a 76 (77), a
$1 (82), a 83 (84), a ^ (87 ós 89), a 90 (és 91), a 92 (93), a 94
(95—97) éremfajok több (a cárjélekben lev6) szám alatt ts felsoroltattak.
' A C. N. H. 62. sz. ós IL Gézának tuUjdonitott érem a C. N. H.
59. sz. IL Béla-féle érem egykorú, hamisítványa. A Nemzeti Múzeum
3 példánya tiszta rézből van. A köriratot (Geica rex) Róthy is Mel Jelezte.
A C. N. H. 85. sz. érem két múzeumi példánya rézből van, valószínűleg
a C. N. H. 66. sz. érem hamis példánya.
* így pl. a bácsi leletben a C. N. H. 137. sz. érem 397 darabbal,
míg változatai 2—2 darabbal szerepeltek.
* Ilyen hybrid-veretek például :
C. N. H. 120, 121 a n9-hez.
, 130, 131 a 129-hez.
. 138, 130, 140, 141, 142 a 137-hez.
. 152 a 151-hez.
• 154, 155, 156, C. N. H. PÓtL 34, 35 a 153-hoz.
. 158 a 157hez stb.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 249
vagy következő évi pénzkibocsátás hátlapjával vert téves
veretek, részben pedig — valószínűleg a pénzverűmunká-
sok visszaéléseire visszavezethető — hamis pénzek lehetnek.
A bélyegváltozatok és hybrid-veretek okozta nehéz-
s^ket az útból eltávolítva, sikerült Nubernek — tisztán
az általa ismert leletek, főkép a bácsi lelet ^ összetétele
alapján — a XII. századi körirat nélküli érmek chronologiai
rendszerét megállapítani. Eredményeit — melyeket a leg-
nagyobb készséggel bocsátott rendelkezésemre — össze-
vetettem a rendelkezésemre álló metrologiai és finomsági
adatokkal, továbbá a publikált leletleirásokkal. Ez össze-
vetés — egy-két pontban tapasztalt eltéréstől eltekintve —
teljes mértékben igazolta Nuber chronologiai rendszerének
helyességét.*
Nuber az érmeket typologiai sajátságaik és a leletbizonyi-
tékok alapján eredetileg következő chronologiai sorba foglalta:
Kálmán: C. N. H. 45., 38., 41., 46., 43., 42., 48., 47., 40., 49.
//. István : C. N. H. 39., 51., 53., 67., 78., 71., 75 , 76., 65.
//. Béla: C. N. H, 59., 61., 81., 79., 74., 83., 56., 69., 88., 90.
//. Géza : C. N. H. 63., 92(93.), 64., [talán: 108., 143., 135.,
117,, 128.], 149., 150., 114., Harsány i: Bácsi lelet:
XXI. faj., C. N. H. 115., 136., 118., 124., 160.,
125., 126., 132., 133., 145., 147., 144.
IV. István : C. N. H. 104. és 109.
///. István: C. N. H. 122., 146., 151., 119., 129., 123.,
137., 157., 153.
///. Béla első vereté: C. N. H. 11 1(1 11 A.)
A rendelkezésemre álló leletbizonyftékok a következők :
^ Ismertették Gubitza Kálmáa és Harsány! Pál. (N. K. 1913.)
* Nuber rendszerére Zimmermann Lajos barátom figyel-
mestetett A rendsser Naber évek során át gyűjtésköxben ssersett gya-
koilAti tapasstaktainak eredménye. Nober neve az irodalomban sem
ismiBretien; a bámi dénárok chronologiájáról írt tanulmánya annak idején
tudós körökben is méltó feltűnést keltett. N u b e r C. F. Beitrag zur
Chrottologie slavonischer Münzen. (WissenschaftUche Mittheüungen aus
Bosnien u. Hersegovina. VI. Bd. Wien, 1899. 467--477. l.)
250
MAGYAR PÉNZTÖmtNET
r^
•i
■"^
<•
1 «
1 •
ts
Az érem száma
íhard
úszta
.5
és
11 ^i
1
^1
2*^
1 5.
CD
«a
á«
•r3*
O
s
Kálmán C. N.
H. 41
+
•
n
46
+
•
39
42
+
•
»
48
+
•
n
47
+
+
1
«
40
+
+
V
49
+
•
1
n. István „
53
+
+
»
78
+
+
9
71
+
+
1
59
»
75
+
+
9
76
+
+
1
-f
-f
9
65
+
+
+
n. Béla ,
59
túl-
nyomó
1147
»
61
•
+
»
81
+
fi
79
+
»
74
+
3
»
69
+
3
9
88
+
•
20
»
90
•
•
90
II. Géza ,
92
•
39
•
»
64
•
48
•
»
67
•
109
•
^ N. K. 1904. 87. 1. A leggazdagabb ismert magyarországi éremlelet
* N. K. 1911. 118. 1.
» N. K. 1910. 135. l.
* Arch. Ért V. 281. 1.
'Laschin v. Ebengreuth: Friesacher Münzfunde.
(Jahrbuch für Altertomsktmde. V. 1911.) Wien. 199. 1.
* Arch. Ért. IX. 59. 1.
7 N. K. 1903. 106. 1. Valószínűleg kettős lelet Az egyik csupán
59 darab C. N. H. 71-ből állott.
A xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
251
Ax érem sxáma
••
1
>
■3
|l
n. Géza C. N. H. 92
1
•
•
•
•
149
1
•
169
1
•
- 114
1
•
Új faj •
1
C.N.H. 115
1
136
3
, 118
15
4
n 124
2
•
160
2
•
+
•
, 125
2
10
+
•
„ 126
13
4-
+
1
, 132
158
+
+
•
, 133
203
4-
+
1
145
17
84
+
+
10
, 147
14
„ 144
29
m István , 122
40
146
2
41
151
118
. 11»
1
238
129
246
123
■
274
137
276
. 157
395
153
526
m.BélaC.N.H.llléslllA
228
> Arch. Ért. Xffl. 455. 1.
> N u b e r Károly szíves köslése az erdődi leletnek Cseh Ervin
ny. minister birtokában levő részéről.
« Arch. Ért. V. 30. 1.
« Tört. és rég. Értesítő. XXIU. 1907. 43. 1.
* N. K. 1913. Nuber szerint a C. N. H. 123 : 276, 137 -.397,
157 : 426, IbZ : 548 darabbal volt a leletben képviselve. Két II. András-
kori pénz is keveredett e lelethez.
• Harsányi: XXI. csoport. (N. K. 1913.)
252 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A metrologiai és flnomsági adatok, valamint a Idet-
bizonyítékok alapján Nuber chronologiáján néhány változ-
tatást tettem.^
II. István érmei közül a súlyos C. N. H. 51. meg
kellett hogy előzze a 39. sz.-t. A C. N. H. 67. a mez6-
záthi lelet, de meg súlya és finomsága szerint is feltétlenfU
II. Géza érme volt. Ezt a ja>dtásomat — közlésemre —
Nuber is elfogadta. II. Géza első három éremfaja mellé
sorolom a C. N. H. 67. sz.-t és a finomsága, vereté* és
súlya szerint csak ide sorozható C. N. H. 269. sz. primitív
félbracteatát, valamint a kókai leletben előforduló C. N. H.
169-et. A C. N. H. 269. sz.-ra vonatkozó nézetemet Nuber
azzal támogatja, hogy tudomása szerint a C. N. H. 144.,
145. és 146. sz. pénzekkel együtt egy leletben is előfordult
A C. N. H. 108. és 143. sz.-t semmjesetre, a 135., 117.
és 128. sz.-t pedig valószínűleg nem lehet Géza korára
tennünk. Leletbizonyítékunk erre egyáltalában nincs s Nu-
ber is csak feUüeUsen sorolta Géza érmei közé. Mind az
ötöt inkább III. Béla érmének tartom. A támadt hézagot
a C. N. H. 269., 67. és 169. sz. érmekkel kitöltve és a
C. N. H. 149. sz. — súlya szerint nem ide tartozó —
éremfajt is egyelőre feUételesen felvéve, II. Géza (1141 —
1162) 22 évi pénzkibocsátása a következő sorrendbe osz-
tandó : C. N. H. 63., 269. 92(93.), 64., 67., 149., 169.,
150., 114., bácsi lelet: XXI. faj, C. N. H. 115., 136., 118.,
124., 160., 125., 126., 132., 133., 145., 147., 144. sz.
Ki kell azonban emelnem, hogy a szoros chronologiai
sorrendéig a mennyiben az egyes fajok pontos egymásután-
ját illeti, egyáltalában nem tekintem absolut bizonyossággal
megállapUoUnak. Végleges eredményt csak számos lelet
együttes feldolgozása nyújthat, a mire az eddig ismert
leletleírások, hiányosságuk és csekély számuk miatt, kellő
alapot nem adnak.'
^ A metrologiai adatokat lásd a IL függeiékben és alább e fejo-
xetben összefoglalva.
* V. ö. KoTács Ede id. m. (N. K. 1908.)
* Rendkívül sajoálatos, hogy as eddig ismertetett leletek — mi-
előtt egyes gyüjtók tulajdonába jutva ssétssóródtak — nem kerültek
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
253
III. Béla király érmeinél a chronologikus sorrend meg-
állapítása, a leletek csekély száma miatt, nagyobb nehéz-
ségekbe ütközik. A kétségtelen IIL Béla-féle érmek, a C. N. H.
11 1(1 11 A), 110., 112., 105., 106., C. N. H. Pótl. 112A.,*
112B., az újabb leletek szerint idetartozó C. N. H. 17 és
263. BZ. érem és a C. N. H. 271—281. sz. bracteaták
mellett valószÍHÜleg III. Béla pénzei a C. N. H. 117., 127(128.),
162., 163., 167., 135., 143. és 108. sz. éremfajok.' A brac-
teaták és a velük együtt előkerült 263. sz. érem minden-
(C. N. H. 271.)
(C. NIH. 280.)
(C. N. H. 878.)
62—64. m. Béla lemezpénzei.
esetre későbbiek a korábbi uralkodók érmeihez szorosan
csatlakozó C. N. H. 111., 117., 112B., 127., 162., 167. és
163. sz. fajoknál. E bracteaták közül a könynyebbek súly-
ban megfelelnek a XII. századi érmek második csoportjának
tudományos feldo^ozás alá. Soha helyre nem hozható hiba volt például,
hogy — a külföldi érémleletekhez viszonyítva is példátlanul gazdag —
rickárdpnsztai klet nem került tudományos feldolgozás alá. Az Éber
Lászlóné tollából megjelent ismertetés (N. K. m. 1904.) egyáltalában nem
tekinthető annak. A feldolgozó még az egyes fajok számszerinti meg-
állapítását is mellőzte, nemhogy súly- és finomsági méréseket és fajszerinti
szétválasztást végzett volna.
' Ez a C. N. H. Pótlékban közölt érem, a melynek rajzát a múzeumi
egyetlen csonka példány alapján Réthy reconstruálta, azonos a korponai
leletben előkerült éremmel. (Gohl: A korponai középkori éremlelet,
ao. szám. N. K. 1907. 126. 1.)
* A 162., 167. és 117. sz. érmek lehetnek U. Géza korából valók
is. Súlyuk Géza C. N. H. 64. és 92. sz. érmének felel meg.
254
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
és korban nyilván azokat követik. Az ezek után vert nehe-
zebb bracteatákat követték a velük azonos súlyú 110., 135.
és 105. sz. érmek, míg a négy legsúlyosabb és finomságban
is emelkedő éremfajt Béla utolsó érmeinek kell tartanunk.
A bracteaták és a velük rokon C. N. H. 263—264.
számú érmeknek a metrologiai adatok és leletek alapján
általam megállapított sora:
C. N. H. 279.. 271., 280(— 281.), 281A., 278., 275.,
272(— 274.), 263(264.)
A leletek összetétele a következő:
Éremfaj
Sövényházi
lelet*
Marienfcldi 1
lelet' 1
Hatrongyosi 1
lelet' 1
U2
2
«>
1
c
bo'3
tó^
C. N. H. 279 .. .
. 271 .. .
280 (—281).
, 275 .. .
272 (—274).
263 .. .
Friesachi
Fríesachi és bécsi . .
XII. századi angol pénz
I. Frigyes császár dénárja
n. András ....
+1
•
1
00
co
•
•
•
•
137
•
•
•
•
•
•
-}
-f
4
1
■
•
>
•
•
•
1
83
34
30
•
*
•
•
1
17
90
•
•
•
.
1
2
•
211
1
366
•
24
4
•
•
•
1
3
■
n
•
298
•
•
Súlya és typusa szerint a XII. századi érmek cso-
portjába tartozik Imrének egyetlen kétségtelen vereté (C. N.
» Arch. Ért. XVIH. 81. 1.
« N. K. 1904. 87. 1
• N. K. 1912. 10. 1.
* N. K. 1914. 25. 1.
» N. K. It03. 106. 1.
N. K. 1903. 106. 1.
N. K. 1906. 19. 1.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
255
A XIL SZÁZADI PÉNZEK METROLOGIAI ADATAIJ
C. N. H.
Drb.
össz-
Maxim.
Minim.
Átíag-
Maxim.
Minim.
súly grammban
finomság 1
Káltnán
(1096—
II 16)
.
45
31
15-68
0-67
0-36
0-505
0-900
0-820
38
31
13-309
0-54«
0-31
0-4293
0-880
0-790
41
23
11-625
0-59
0-40
0-5054
0-890
0-810
46
5
2-328
0.57
0-338
0-4656
0-880
0-800
43
4
1-835
0-515
0-41
0-4587
0-900
0-860
42
29
11-492
0-57
0 25
0-396
0-875
0-850
48
25
10*813
0-60
0-25
0-4325
0-890
0-820
47
28
11-352
0-53
0-38
0-4054
0-900
0-840
40
61
26-86
0-55
0-31
0-4403
0-880
0-810
49
14
5-887
0-61
0-28
0-4205
0-910
0-825
50«
16
2-822
0-26
0-12
0-180
0-400
0-15Ó
1
//. István
(1116-
-1131)
'
51
10
5-21
0-70
0-43
0-521
0-880
0-810
30
3
0-988
0-393
0-29
0-327
0-880
0-830
53
35
14-85
0-535
0-32
0-4242
0-875
0-800
78
52
19-493
0-45
0-26
0-3748
0-825
0-690
71
118
39-073
0-567
0-205
0-3311
0-775
0-675
75
96
36-062
0-50
0-16
0-3756
0-820
Ó-700
76
262
97-088
0-55
0-293
0-3705
0-700
0-450
65
1347
489-959
0-52
0-215
0-3637
0-775
0-675
II. Béla
(1131—.
1141)
59
2800
1031-395
0-607
0-257
0*3683
0-710
0-450
61
96
16-665
0-297
0-101
0-1735
0-810
0-675
* kz egyes adatokat lásd a II. függelékben.
* 1 darab kivételes súlyú : 0-745 g.
* Obolus a C. N. H. 49-hez.
256
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
C.N.H.
Drb.
össz-
Maxim.
Minim.
ÁtUg-
Maxim.
Minim
súly grammban
finomság 1
//. Béla \
(1131—1
[141)
81
27
5-792
0-34
0-15
0-2145
0-800
0*650
79
25
5051
0-254
0-147
0-202
0*800
0-700
74
104
23*785
0*34
0-15
0-2287
0-820
0-675
83
12
2-534
0*30
012
0-2111
0*800
réz
56
14
3171
0*277
015
0-226
0*350
0-150
69
80
18*606
0-346
0*14
0-2325
0*500
réz
88
47
18-044
0-68
0-22
0-3839
0-250
réz
90
119
43*894
0-64
0*20
'0*3688
0-400
01 80
L
1
L Géza (1141 —
1162)
63
27
9-546
0-53
0*21
0*3535
0-480
réz
269
19
2*372
0178
009
0-1248
0-350
réz
92/93
9
1*485
0*26
0-10
0*165
0-650
0-400
64
12
2*12
0-26
016
0*1766
0-700
0*575
67
19
3*873
0*25
0153
0*2038
0 610
0*200
149
13
4-325
0*46
0-24
0-332^
0*600
0-55O
169
18
3-713
0*27
0*15
0-2063
0-600
0*550
150
5
105
0-22
0*20
0-210
0*600
0*500
114«
1
0*24
—
—
0-240
0-600
Újfaj»
1
0-20
—
—
0*200
—
115*
4
0*86
0*22
0*15
0*215
0*650
—
136
4
0*80
0-22
0-18
0-200
0*600
0*500
118
16
3-610
0-278
0*18
0*2256
0-600
0*500
124
6
1*44
—
0-240
0*650
0*550
160
61
12*24
0-31
018
0-2006
0*600
0*550
125
73
17*262
0-30
0-17
0*2364
0-650
0-600
126
178
35*300
0-22
0-17
0-1927
0*650
0*600
' Kétes, hogy ide tartozik e ?
' és * Réthy szerint a 114. Imre, a 115. II. .András pénze volna.
* Harsányi: Bácsi lelet. XXI. csoport.
A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
257
C.N.H.
Drb.
Össz-
Maxim.
Minim.
Atíag-
Maxim.
Minim.
súly grammban
finomság
//. Géza (1141^1162)
132
209
42-905
0-28
0-15
0-2052
0-600
0-500
133
115
22*948
0-275
0-16
0-1995
0-620
0-550
145
518
113-207
0-291
0-159
0-2185
0-600
0-500
147
14
3-33
0-33
0-18
0-2378
0-600
0-500
144
220
51-899
0-34
0-14
0-2359
0-580
0-490
//. László (1162)
94/97
25
4-134
0-24
0119
0-165
0-480
0-200
IV. István (1163—1164)
104
3
0-66
—
—
[0-22p
0-800
0-750
109
8
2-22
0-33
0-23
0-277
0-850
0-780
•
///. István (1162; 1163—1171
2)
122
38
9-33
0 33
018
0-2455
0-650
0-500
146
102
22-747
0-28
014
0-223
0-580
0-450
151
112
23043
0-29
015
0-2057
0-600
0-550
119
206
45-28
0-28
0-15
0-2198
0-650
0-400
129
236
48-627
0-29
0-16
0-206
0-600
0-400
123
254
49-64
0-30
015
0-1954
0-600
0-500
137
327
65-505
0-30
0-11
0-200
0-580
0-500
157
292
59-58
0-30
0-17
0-204
0-580
0-510
153
524
104-597
0-32
0-16
0-1996
0-600
e-480
///. Béla (1172—1196)
111«
215
42*93
0-34
0-12
0-1996
0-660
0-420
127»
4
0-92
0-24
0-22
0-230
0-680
0-600
' Két példány ebb^l csonka.
» C. N. H. 111 és C. N. H. Póti. UÍA.
* 127. és 128.
Hdmaii: Magyar pénxtfirtfoet.
17
258
MAGYAR PÉMZTÖKTÉNET
1
C. N. H.
Dfb.
ösu-
Maxim.
Minim.
Átlag-
Maxim.
Minim.
súly gnunmbcíi
1
finomság |
///. Béla
(1172—
-1196)
162
20
3*256
0-23
012
01628.
—
112B
1
0-175
0175 i
•
-—
117
3
0-538
0-20
0138
0179
1
1 ____
0-580
167
17
2-790
0-25
0-11
0-1641
—
—
163
20
3196
0-25
011
0 1598
—
279
11
2-192
0-28
016
0-1992
! 0-780
1
0-680
271
21
5056
0-30
017
0-2407
0-750
0-660
280
57
12-722
0-30
0-15
0-2231
0-800
0-700
28M
2
0-44
0-25
0-19
0-220
—
278
1
0-23
—
0-230
0-750
0-720
275
43
10-944
0-33
0-17
0-2545
0-810
0-680
272
108
28-23
0-33
0143
0-2613
0-850
0-660
263
61
15-865
0-36
018
0-26
0-800
0-720
110
6
1-64
0-36
0-23
[0-28]*
0-500
0150
135
4
1-01
028
0-22
0-252
—
—
105
3
0-80
030
0-23
0-266
0-750
—
112i4
—
—
—
143
2
0-68
—
0-34
0-680
0-620
108
5
1-87
0-40
0-33
0-374
0-650
—
17
2
0-97
—
0-485
0-800
0-760
106
2
0-98
— -
0-49
0-920
k
Imre (1
196—12
!04)
113
3
0-82
0 29
0-25
0-273
0-650
0-580
II . An<
drás (15
505. évi
első vei
ret)
116
2
0-40
0-22
018
0-20
0-550
0-500
^ Ebb6l 5 darab kissé csonka.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 259
H. I. 113. sz.) és II. András első (C. N. H. I. 116. sz.)
érme is.*
Az éremfajok száma azt bizonyítja, hogy Szent László
két közvetlen utóda, hozzá hasonlóan, kétévenként bocsá-
tott ki új pénzt, de II. Béla óta, már a Xin. században is
szokásos évi pénzújítás vált rendszerré.
(C. N. H. \Vi.)
65. Imre dénárja.
A XII. századi magyar pénzek — süly és finomsági
adataikat egyaránt figyelembe véve — több csoportba soroz-
hatok A pénzverésről és pénzlábról legtisztább képet akkor
kapunk, ha e csoportokon belül az egyes fajok súly- és
finomsági adatait ősszáüagokba foglaljuk össze.
A finomságot egyes csoportoknál — minden fajra
csak néhány saját magam által végzett próba állván ren-
delkezésemre — a maximalis és minimalis (valamint a
közéjük eső) finomsági adatok mérlegelésével, a középkori
magyarországi szokásnak megfelelő fokokban (decima com-
bustio, quinta combustio stb.) határoztam meg.
Mivel — mint már kifejtettem — a középkorban az
ezüstöt csak 0-950— 0*960 finomságig tudták kiégetni,
a 0-855 finom ezüstöt 0900 finomnak (Vio combustio),
a 0-760 finom ezüstöt O'SOO finomnak (V5 combustio),
a 0-632, sőt 0-600finom ezüstöt0'666finomnak( V3 combustio)
kell tekintenünk.'
A kiverési súlyt mindenkor a szokásos 57o'0s hozzá-
adással értem.
^ A XII. századi érmeknek a fentebb közölt táblázatban adott
chronologiai sorrendje ugyan egyes éremfajokat illetőleg némi módosulást
szenvedhet az újabb leletbizonyítékok által, de a metrologiai adatok szigo-
rúan következetes egymásutánja bizonyítja annak általában való helyességét.
' A O'&OO — 0*650 közt ingadozó finomságú pénzt még mindig
^iertia combusiio'-s ezüstnek kellett vennem, mert a secunda combustio-
17*
260
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
m
Csoportok (Éremfajok)
Finomság
Dsrtb
7. csoport: Káint án^ II. István,
C. N. H. 45, 41., 46, 43., 51. . .
//. csoport: Kálmán y II, István.
C. N. H. 38., 42., 48., 47., 40., 49., 53. .
IIL csoport: II. István, 11. Béla, IL Géza.
a) C. N. H. 39., 78., 71., 75
b) C. N. H. 76., 65., 59., 149
c) C. N. H. 88., 90., 63
IV. csoport: IL Béla, IL Géza, IL László,
IIL Béla.
a) C. N. H. 61
h) C. N. H. 92(- 93.), 64., 162., 1125., 117.,
163. 167
c) C. N. H. 94(— 97.)
V. csoport: II. Géza.
C. N. H. 269
VI. csoport: II. Béla, II. Géza, IIL István,
IV. István, III. Béla, Imre, IL András.
á) C. N. H. 81., 79., 74., 104., 109. . .
h) C. N. H. 83., 56., 69., 67
c) C. N. H. 169., 150., 114., XXI., 115.,
136., 118., 124., 160., 125., 126., 132.,
133., 145., 147., 144., 122., 146., 151.,
119., 129., 123., 137., 157., 153., 111
(— IIM), 127(— 128.), 113., 116. .
d) C. N. H. 279., 271., 280., 28M., 278. .
VIL csoport : IIL Béla.
C.N.H.275.,272(-274.),263.,110.,135., 105.
VIIL csoport: IIL Béla.
C. N. H. 143., 108
• IX. csoport : IIL Béla,
a) C. N. H. 17 0-800
h) C. N. H. 106 0*900
^ Ae egyes éremfajok átiagsúlyai kosul a maximális, ill. minimalis súly
0*900
0-900
0-800
0-666
0-250
0-800
0-666
0-300
0-250
0-800
0-400
0-666
0-750
0-750
0-666
73
223
4884
203
19
\ 4142
225
}
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
261
Összsúly
grsiQ inban
Maximális
Minimalis
Ö
ssz-
átlag-^úly* grammban
Kiverési súly
(öo/o-kal)
36-678
94*593
1789-867
34-359
2-372
870-755
58-489
2-55
1-05
0-521
0-440
0-3839
/
0179
0-277
0-28
0*374
0-490
0-4587
0-396
0-327
0-1598
0-1927
0-252
0-340
0-485
0-5024
0-4241
0-3664
0-1692
0-1248
0-2102
0-2599
0-3642
0-4875
0-5275
0-4453
0-3847
01776
0-1310
0-2207
0-2719
0-3824
0-5118
262 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNEI'
A XII. századi pénzek metrologiai adatait ekkép cso-
portosítva, a pénzláb megáUapitására térhetünk át. A XII.
század első feléből nincs positiv adatunk a pénzverés alap-
súlyát illetőleg. Tekintve azonban, hogy a fontot forrásaink
utolszor 1150-ben említik, viszont a márka használata
1 146-tól állandó, abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy
Kálmán és II. István pénzei még a régi — mint láttuk —
valószínűleg 408 g-os fontból verettek. Arról nem lehet
semmi kétségünk, hogy a XII. század második felében
II. Géza és utódainak pénzei már az új, 2333533 g os
márkasúly alapján verettek. II. Béla összes és II. Géza
első veretei pénzlábának megállapítását — a pénzverési
alapsúly teljes bizonytalansága miatt — mellőztem.
A XII. századi aprópénzek (dénárok) pénzlábának
alakulását a túloldali táblázatban mutatom be.
(C. N. H. ZaQ.) (C. N. H. 98.) (C. N. H. 90.)
66 — 68. A legkisebb magyar pénzek.
A XII. századi magyar pénzek a legkisebb és leg-
könnyebb középkori pénzek közé — II. Gézának 01 24 g-os
átlagsúlyú félbracteatája, 0*165 g-os pénze és II. László 0-169
g-os pénze^ az összes ismert pénzek legkisebbjei közé —
tartoznak. A könnyű és apró pénzek verése olasz hatásra
nál (0'500) jóval flnomabb Miot L u s c h i n helyesen m^állapította, a
finomságban — különösen süányabb ezüstpénxeknél — a kösépkorban,
még egyasum ötUés különböző darabjainál is nagy eltérések mutatkoztak.
Az anyag egy részében több ezüst, a másikban több réz gyűlt össze
(Chronologie d. Wiener Pfennigé. Sitzungsberíchte d. Kais. Akad. d.
Wiss. Hist-Phil. Cl.CXL. Bd. 1899. 21.1.) Természetes, hogy Uy körülmények
közt a legfinomabb ezüstöt tartalmazó darabok legkorábl>an tűntek el a
forgalomból, mert azokat úgy a kincstár, mint a magánosok sietve beolvasz-
tották nyereség czéljából. Így a 0'500-0 650 közt ingadozó érmeket
okvetlenül ^/, combusttósoknak kell tekintenünk.
■ Luscbin V. Ebongreuth: AUg. Münzkunde 41. I. If. László
pénzének — mint jellegzetes apró veretnek — küzli képet.
A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK
263
-
Dénár-
szám
Teljes súly
Szinsúly
grammban
1. Kálmán (C.N.HA5.,
41., 46., 43.), 11. István
(C. N. fi. 51.)
1 font 0*900 Unom ezüst
1 dénár
780
1
40800
0-523
367-20
0-4707
2.KálfHán{C.N.H.38.,
42, 48,, 47., 40., 49.),
II. István (53.)
1 font 0-900 fínom ezüst
1 dénár . . . .' . .
920
1
408-00
0-4434
367-20
0-3991
3. //. István (C. N. H,
39., 78., 71., 75.)
1 font 0-800 finom ezüst
1 dénár
1060
i
40800
0-3849
326-40
0-3079
4. II. István (C. N. H.
76., 65.), II. Béla (59.)
1 font 0-666 finom ezüst
1 dénár
1060
1
408-00
0-3849
27200
0-2566
b.IIBéla(C.N.H.61.)'^
1 dénár
1
0-1715
0-1372
6. //. Béla (C. N. H. 8L,
79., 74)
1 dénár
l
0-216
01728
7. II.Béla(C.N.H.83.,
56., 69), IL Géza (67.)
1 dénár
1
0-216
0-0864
^ Az 5—8. csoportban a kiverési súlyt a 10., 11., iU. a 3—4.
csoportok alapján vettem fel 01715, 0 216 és 0*3849 g-ban.
264
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Peosa-
Denár-
szam
Teljes súly
Színsúly
g^rammban
8. II Béla (C. N. H. 88.,
90), IL Géza (63.)
1 denár
9. IL Géza (C. N. H.
269.)
1 denár
10. //. Géza (C N. H,
92—93., 64.)
1 márka 0*666 finom ezüst
1 pensa
1 denár ......
11.//. Géza (többi pénzei),
IIL István, IIL Béla (C.
N. H. 111., 127—128.),
Imre (113.), IL András
(116.)
1 márka 0*666 finom ezüst
1 pensa
1 denár
12 a) //. László (C. N.
H. 94—97.)
1 márka 0*300 finom ezüst
1 pensa
1 denár
I2.h) IV. István (C.N.H.
104., 109)
1 márka 0*800 finom ezüst
1 pensa
1 denár
1
1
1360
40
1
34
1
27
1
1080
40
1
34
1
1360
40
1
27
1
1080
40
1
0-3849
0*131
233-3533
6-8633
0*1715
233*3533
8*640
0*216
233-3533
6*8633
01715
233*3533
8*640
0*216
00962
00327
155*5689
4*5756
01143
155*5689
5*7616
0-144
70*0059
2*0589
005147
186*683
6-914
0 1728
A Xn. SZAZADI APRÓPÉNZ- KORSZAK
265
13. 777. Béla (C. N, H,
162., 112B., 117., 163.,
167.)
márka 0*666 finom ezüst
4.IILBéla(C.N.H.279.,
271., 280,, 281 A., 278.)
márka 0*750 finom ezüst
5. 777. Béla (C. N. H.
275., 272., 263., 110.,
135., 105.)
márka 0*750 finom ezüst
pensa
dénár
pensa
dénár
pensa
dénár
6. '777. Béla (C. N. //.
143., 108)
márka 0'666 finom ezüst
pensa
dénár
7.III.Béla{C.N.H 17.)
márka 0'800 finom ezüst
pensa
dénár
8. 777 Béla (C. N. H.
106.)
márka 0*900 finom ezüst
pensa
dénár
Pensa-
Denár-
szam
Teljes súly
Szíosúly
grammban
34
1
V.
27
1
21
1
1/
15
1
74,
117,
1
/40
1
V40
1360
40
1
1080
40
1
840
40
1
600
40
1
460
40
1
460
40
1
233-3533
6*8633
01715
233*3533
8*640
0*216
233-3533
11*112
0*2778
233-3533
15-5568
0-3889
233*3533
20*291
0-5072
233*3533
20*291
0*5072
155*5689
4*5756
0-1143
175015
6-480
0*162
175015
8-332
0*208
155-5689
10*3712
0*2592
186*683
16*233
0*4058
210-018
18-261
0*4565
266 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
mutat, mert főkép Felső-Itáliában voltak ily apró és
értéktelen pénzecskék használatban. Az egykorú osztrák,
bajor, friesachi, sőt a cseh pénzek súlya is jóval nagyobb
a 0*124 — 0 502 g közt ingadozó XII. századi magyar pénz*
súlynál. Finomság tekintetében azonban — a II. Béla
uralkodásának második felében és II. Géza első éveiben
vert silány pénzeket nem számítva — fölötte állnak az
^ykorú cseh és felsőitáliai pénzeknek, sőt a XIII. századi
bécsi fillérek finomságát (0'666) is rendszerint elérik.^
A metrologiai és finomsági adatok alapján nyert szín-
ezüstértéket véve figyelembe, a XII. századi magyar pénz-
verés története két korszakra osztható. Az első tart Szent
László halálától II. Géza király második éremfajáig, a má-
sodik e kortól kezdve egészen II. András idejéig.
Az első korszak — melynek pénzei a typologiai saját-
ságok szerint megállapított első csoportbeli érmek voltak,
a mely tehát az érmek külalakja tekintetében is zárt kor-
szakot alkot — egy nagyarányú és fokozatos pénzrontás
tüneteit mutatja.
Kálmán és II. István első pénzeinek súlya és finom-
sága körülbelül megfelel I. Béla király- kori és Salamon
könnyű obolusainak. II. István uralkodása óta azonban
rohamos sülyedés következett be és alig 25 év alatt a
' Az egykorú pénzsúlyokra v. ö. C a p p e : Die Münzea d. Deut-
schen Kaiser u. Könige d. Mittelalters. II. Dresden, 1850. 1 — 35. 1. —
F i a 1 a : Öeske denáry. 108 — 1 10. 1. — H a r s á n y i P á 1 : As aba-
pusztai friesachi fUiérlelet. (N. K. 1912.49. s köv. 1.) — Luscbin: Wiener
MÜQzwesen. Wien, 1913. 39— 51.1. — iá/iffonmíZ^áv. ö. a IV. függeléket
— A Xn. sz.-i cseh pénzek átlagos finomsága 0110— 0*539 közt ingadozik,
nem említve egy 0*020 és egy 0*634 finomságú pénzt. Fial a: Ceske
denáry. 1 14. 1. — M. D o n e b a u e r : Der Fund von Mitkowitz. (N.
Zschr. IV. 60. s köv. 1.) — Luschin: Der Rakwitzer Münzfund. (N.
Zschr. XIX. 176. s köv. 1.) — A bolognai dénár súlya 0*6457 g, fínomsúlya
0*1485 g, finomsága tehát csak 0'229 volt az 1205. évi pénzverési rendelet
szerint V. ö. Malaguzzi Fr. : La zecca di Bologna. Milano, 1901.
19. 1. és a IV. függelékben számításaimat — A veronai dénár íinomsúlya
(IV. függelék) 0*0857 g, teljes súlya Dannenberg szerint 0*32 g.
(Idézi Kropf Lajos: Wolfger püspök uti számadásai. M. G. T. Sz.
1899. 64. 1/, Xohki finomsága 0-267 volt
A XII. SZÁZADI APRÓPÉNZ- KORSZAK 267
magyar pénzek szinezüstiartalfna 0399 g-ról 00327 gra
siUyedi. A pénzromlás II. Béla utolsó és II. Géza első pén-
zeiben érte el tetőpontját. II. Bélának C. N. H. 83., 56.,
69., 88., 90. és II. Gézának C. N. H. 63., 269., 67. sz.
érmei 0-0327— 0-0962 g közt változó színezüstsúlyukkal a
legsilányabb középkori magyar ezüstpénzek.
II. Gézának — typologiai szempontból is új korszakot
jelentő — C. N. H. 92. sz. érmével kezdődik a XII. szá-
zadi magyar pénzverés második korszaka^ a melyet a pénzek
súlyának és JinomságáncA stabilitása, majd fokozatos emel-
kedése jellemez. Néhány évi emelkedő átmenet után II. Gézának
hetedik (C. N. H. 169. sz.) éremfajával stagnálás következett
be. Harmincz éven át — ///. Béla két első éremfajáig —
(C. N. H. 40.) (C. N. H 49.)
6»— 70. Kálmán két utolsó vereté.
mindig azonos pénzláb alapján vertek pénzt. A ^tertia
combustio^'-nak megfelelő ezüstből vert kis dénárok súlya
0*216 g, finomsúlya 0'144 g volt. Közben a byzánczi
patronatus alatt fellépett ellenkirályok közül II. László
1162-ben nagyon silány, 0*1715 g-os és 0*0514 g finom-
súlyú pénzt veretett. IV. István rövid másféléves szerep-
lése alatt byzánczi modorú arany- és rézpénzei mellett jó
ezüstből (0*800 finom) 0*216 g-os és 01 728 g finomsúlyú
pénzt is hozott forgalomba. III. Béla pénzverése a pénzláb
javításának kísérleteit tükrözi vissza. Első veretei a II. Géza
óta állandó pénzláb alapján, a következők II. Géza C. N. H.
92. és 64. sz. pénzeinek könnyebb súlyában verettek.
A II. Géza kora óta állandóvá lett 0*216 g-os súlyban, de
finomabb (kb. 0*750 finom) ezüstből verettek III. Béla első
bracteatái. Később nehezebb — 0*2778 g súlyú és 0*208 g
finomsúl3aí bracteatákat hozott forgalomba. Néhány érem-
faja — minden valószínűség szerint az utolsók — súly és
finomság tekintetében is vetekednek a II. István- és Kálmán-
268 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
kori pénzekkel. A csupán két példányban ismeretes C. N. H.
106. sz. érem finomsága meghaladja a decima combustiót is.
III. Béla pénzei átmenetet alkotnak a XII. századi apró-
pénzektől a XIII. század nehezebb és finomabb pénzeihez.^
A XII. századi pénzverés két korszakának föjeilem-
vonását nem a pénzsúlyok, finomságok és éremtypusok
eltérése, hanem a pénzverés iendeniiájának különbözősége
adja meg. II. István, n. Béla és kezdetben II. Géza is —
minden kímélet nélktil — a legteljesebb mértékben kiaknáz-
ták az évi pénzújításban rejlő jövedelmi forrást. 77. Béla, a
teheteüen vak király, pénzverése elreüeniö példája a közép-
kori pénzverési visszaéléseknek^ a ^királyi hamispénz-
verésnek^.
A pénz értékének e folytonos és fokozatos csökken-
tésével szemben a XII. század második felében vert pén-
zek — bár könnyű, de állandó, majd III. Béla idején már
fokozatosan emelkedő súlyukkal — kedvezőbb helyzetet
teremtettek. A királyok beérték az évi pénzújitás rendsze-
rében gyökerező s törvényesnek tekintett haszonnal. Nem
törekedtek a finomság, súly és érték folytonos csökkenté-
^Békefi Rémig III. Béla és a magyar nemzet művelődése
(III. Béla magyar király emlékezete. Bpest, 1900. 141. L) ez. értekezésébea
^~- a III. Béla korában nálunk járt kereszteseknek a magyar pénzváltókat
kárhoztató panaszaiból és a Krónikának I. Béláról irt szavaiból kiindulva
— azt következteti, hogy ,111. Béla a régi pénztgységgél szakit s helyébe
a görögöt hozza be". £ közbevetett megjegyzés indíthatta arra Balogh
Albint (A magyar pénz története. 83—36. \.\ hogy III. Béla álh'tólagos
reformjainak több lapot szenteljen. Szerinte Béla a magyar fénz' és súly-
rendszer kiküszöbölésével (!!) a görögöt s az addig dO denáros pensa-
számítás helyébe görög hatás alapján (I) a 40 denáros számítást hozza
be. Tetőzi tévedését egy súlyos és megbocsáthatatlan botlással, a midőn
Réthy-t idézve, de el nem olvasva, IV. István arany- és rézpénseít is
III. Bélának tulajdonítja (!I). »A byzánczi pénzrendszer uralma azonban",
írja Balogh, „pünkösdi királyságnak bizonyult. III. Béla után ... a
speciális (!) magyar fénz (11) ismét az ezüst dénár lesz* (II). Balogh —
megletősen homályos értelmű — feltevéseit a pénzleletek, metrologiai és
éremtani szempontok teljes mellőzése megmagyarázhatja ugyan, de nem
menti. A keresztesek panaszai egyébként k pénzváltásnál szenvedett sérel-
mekre vonatkoznak és semmi Összefüggésben sem állnak a pénzverés
változásával vagy állandóságával.
A XU. SZÁZADI APRÓPÉNZ KORSZAK 269
sével e haszon mértéktelen megnövelésére. Nem éltek
vissza a pénzverés! joggal, bár alaposan kihasználták azt.
Pénzverésük tendentiája az áüandó pénzláb érvényben tar-
fására^ majd III. Béla alatt a pénzláb fokozatos javítására
irányult.
Az egykori frank birodalom területén a pénzverés!
jog eladományozása és ezzel az egységes birodalmi pénz
helyébe lépő sokféle localis — berezegi és püspöki —
pénz uralomra jutása következményeikben súlyos gazdasági
bajoknak, egy mindinkább terjedő, általános pénzromlásnak
lettek forrásává.^
A pénzverés! joggal felruházott tartományurak és —
az ő példájukon indulva — maguk a királyok és császárok
is a könnyű pénzláb és az évi — sőt néhol évente két-
szeri — pénzújítás révén nyerhető haszontól csábíttatva
már a XI. században letértek a Karoling- császároktól meg-
jelölt helyes útról. A XI. — XII. század pénzverését az ezüst-
pénz értékének fokozatos sülyedése jellemzi. A pénzromlás
első, természetes következménye volt, hogy nemcsak a tar-
tományurak, hanem a császárok és királyok pénzei is
elvesztették az országos pénz jellegét Egyes, helyes gazda-
sági érzékkel biró pénzverő urak ragaszkodtak ugyan a
nehéz pénzláb és jó pénz rendszeréhez. A hol e rendszer
traditióvá vált, sikerült is a nemzetközi, illetőleg tartomány-
közi forgalomban kedvelt fizetési eszköz teremtése. A regens-
burgi és kölni dénár például nemcsak Bajorországban és a
Rajna vidékén, hanem a szomszédos tartományokban, sőt
távoli országokban is kedvelt forgalmi eszközök voltak.
Egyeduralomra azonban nem juthattak, mert a pénzverő
hatalmak saját, főjövedelm! forrásukat alkotó pénzük loca-
lis uralmát minden idegen pénzzel szemben szigorúan
> A XU. századi pénzromlásról v. ö. különösen Inam a— S t e r n-
egg id. m. II. 393-416. 1. — -Luschin: AUg. Münzknnde 212^233.
1. — Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte (Meister's Grund-
riss L) 1 ló— 119. 1. — Friedensburg: Schlesiens Münzgeschichte
im M. A. n. Brcsslau, 1888. 7—39. 1. — Fiala: Óeske denáry, 776.
9 köv. 1. és 108—112. 1.
270 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
védelmezték.^ A XII. század folyamán már teljesen kiala-
kult az a császári és királyi pénzekkel szemben is fennálló
gyakorlat, hogy a tartományok területén a fizetések csakis
az illető tartomány urának, vagy a királynak az illető tar*
tományban vert pénzével történhetnek. Az idegen pénzt
nem fogadták el s az idegen kereskedő kénytelen volt jó
külföldi pénzét — a helyi beváltási gyakorlat szerint gyak-
ran nagy veszteséggel — értéktelen helyi pénzre beváltani.
Hasonló helyzetbe kerültek maguk az ország lakosai is a
kényszerpénzújitás rendszere által. Az új pénz kibocsátá-
val a régi mindig értékét vesztette és csak bizonyos levonással
volt új pénzre beváltható. A kereskedés tulajdonképeni
haszna így az uralkodó és pénzváltói zsebébe került.*
A pénzverési jövedelem fokozásában alig ismertek határt.
Jóformán minden pénzkibocsátás pénzlábkönnyebbitéssel
vagy a színezüsttartalom csökkentésével volt kapcsolatos.
A dénár súlya a régi, í'7 g-os Karoling átlagról 0*10 —
070 g-ra sülyedt. A szépen kiállított régi dénárokat hitvány
veretű, értelmetlen feliratú, majd minden felirat nélkül vert
pénzek váltották fel. A pénzérték csökkenésével az ezüsüap
is mind vékonyabbá vált s többé a kétoldali veretet nem
bírta el. Ennek következménye volt Németországban a XII.
században az egyoldali verettél ellátott lemezpénzek, az ú. n
bracteaták verése. E pénzek nagyon vékony, de többnyire
széles ezüstlapok voltak. Az előlap éremrajza a hátlapra
homorúan átrajzolódott.'
A XII. század Európaszerte az értéktelen^ súlyban és
Jinomságban egyaránt silány pénzek kora volt.
A pénzromlás általános áramlata hazánkat sem hagyta
érintetlenül. A XI. század közepe óta minduntalan előtűnő
' V. ö. erről Lássló József helyes megjegyséseit (Történeti
Szemle. 1915. 235. 1.)
' A pénzverési haszonról a 12. fejezetben szólunk.
* A hracUatákról : Luschin: AUg. Műnzkunde. 72—78. 1.
Höfken: Archív für Brakteatenkunde. I— IV. Wien, 1885—1001.
Höfken: Zur Brakteatenkunde (N. Zschr. XIX. 1885.). Friedens-
burg: Deutsche Műnzgeschichte (Meister's Grundriss. I./4. Leipzig, 1912)
115—119. 1. Friedensburg: Die Műnze. Berlin, 1909. 151—161.
1. és F i a 1 a : Ceske denáry.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 271
pénzromlásnak uralkodóink a XII. században már nem
tudtak ellentállni. A magyar pénz, a mely a XI. században
a pénzláb állandósága és a pénzek értékessége következ-
tében a nemzetközi forgalomban is szivesen fogadott fize-
tési eszköz volt, a XII. században helyi jelentőségű, érték-
telen váltópénzzé sülyedt.
Szent László denáraival véget ér a nehéz pénzláb és
jó pénz fenntartására iránjruló törekvés. A nehezebb pénz-
láb alapján vert pénzek verése a XII. században végl^
megszűnt. Kálmán trónraléptével kezdődik és a XII. század-
l>an folytonosan tart pénztörténetünknek az a korszaka, a
melyet pénzeiről legjellemzőbben aprópénz^korseak-nak ne-
vezhetünk. A pénzverés — a mely az előző században az
egykorú külföldi pénzveréshez viszon3dtva mintaszerű volt
és az uralkodók, különösen Szent István és I. Béla czél-
tudatos és reális gazdasági politikája mellett hazánknak
gazdasági függetlenségét nagyban elősegítette — a XII.
században hanyatlásnak indult. Ez a hanyatlás egyengette
útját a XIII. századi pénzforgalomban észlelhető külföldi
hatások érvényesülésének.
A pénzújitás rendszere és a pénz értékének csök-
kentése a királyi jövedelem szaporítását czélozta, végered-
ményben azonban általános gazdasági sülyedés előidézőjévé
lett. A XII. század végén (1189-ben) hazánkon keresztül-
utazó keresztesek méltán panaszkodhattak, hogy a magyar
pénzváltók súlyosan megkárosították őket a pénzváltásnál,
a mikor két kölni dénárért csak öt, két friesachiért négy
és egy regensburgíért egy magyar dénárt adtak. ^ III. Béla
könnyebb és nehezebb bracteatáit véve fel:
könnyebb nehói
2 kölni dénár = 270 g 5 bracteata = 0*8 1 0, 1 '040 g
2 friesachi dénár = 2*24 , 4 bracteata = 0*648, 0*832 «
1 regensburgi dénár = 075 »• 1 bracteata = 0* 162, 0'208 „
^ Ansberti Ystoría de expeditione Friderici. (Fontes rerum Austri-
cárom. Scriptores. V. 19. L)
* V. Ö. a 12. fejezetet, ahol e pénzváltásokról részletesen szólok.
1189-ben — chronologiai megállapításaim szerint — a nehezebb bracteaták
vagy a velük azonos értékű pénzek voltak forgalomban.
272 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
szinezüst. Tehát a keresztesek a váltásnál pénzük érté-
kének 60 — 78'^l^-át vesztettékel! Ez a panasz ugyan nem
volt általános^ mert más külföldi írók dicsérik a magyar
pénzváltási viszonyokat,* azonban kitűnik belőle, mily tág
tere nyilt — ez apró és értéktelen pénzek mellett — a
kereskedők és magánosok kizsarolásának.
Ezek természetesen minden úton-módon menekülni
igyekeztek a súlyos és igazságtalan megadóztatástól. Az
uralkodók iiyképen gyakorolt pénzverésével szemben csakis
más fizetési eszközök használata nyújthatott oltalmat
Nyoma van annak, hogy a byzánczi arany, a mely
Dalmácziában e korban rendes fizetési eszköz volt,' a XII.
században is forgalomban volt hazánkban.' Az aranypénz
forgalma azonban sohasem vált kiterjedtebbé és általánossá.
Más külföldi pénzek forgalma e korban még nem
mutatható ki. A XII. század vége óta itt-ott már szereplő és
a XIII. században általánosan kedvelt fizetési eszközzé vált
fríesachi és bécsi dénárok e korban még nem találtak utat
hazánkba. A leletekben szórványosan előkerülő külföldi
pénzek eredetükben a kereszteshadjáratokban résztvett kül-
földi utasokra vezethetők vissza^ s azokból e pénzfajok
hazai forgalmára következtetni nem lehet.
1 V. ö. a 12. fejezetet.
« „Romanati' : Smiö. ü. 15., 31., 91., 115., 233., 248. 1.;
^perperi": U. ott II. 170., 188., 277. I.; „micha/ati' : U. ott 0. 198. 1.;
^romanati auri' : U.ott H. 184., 218. 1. ; ,perperi aurH* : U. ott U. 2öl. 1.
3 Magdolna végreadeletében (1141 — 1161. k.); ,LXX hisancias
romanaticos', Fejérpataky: A Gútkeled-biblia. Magyar Könyvszemle.
(1892' 1893. 19. 1.) — Cencius bíboros 1192. évi pápai ,»Liber Censuuma*
szerint a szekszárdi Megváltó-egyház évente „II, romanatos'''t fizet
Muratori: Antiquitates Italicae. V. 874. hasáb.
* Két ilyen leletet ismerünk. Egyik a zombori lelet, a mely túl-
nyomó részben XI — XII. századi franczia érmekből és néhány német pénz-
ből állt, a másik az esztergomi^ a melyben II. Béla pénzei társaságában
a XII. század elsÓ feléből való fríesachi és 1147 táján vert regcnsburgi
pénzek kerültek elŐ. Az első leletet korábban úgy a hazai, mint a kül-
földi irodalomban az I. kereszteshad járatta] (1096) hozták kapcsolatba.
Újabban azonban L u s c h i n végérvényesen megállapította, hogy mind-
két lelet a II. kereszteshadjárat korában (1147-ben) került a földbe. —
Grosschmid Gábor: A Szemző-szállási lelet. (Bács-Bodrogh vm. Tört.
A Xn. SZÁZADI APRÓPÉNZ-KORSZAK 273
Az értéktelen apró ezüstdenárok mellett — a melyet
negyvenével, mint pensát számítottak — a nagyobb for-
galomban rendes fizetési eszközül kezdték a vereüen ezüstöt
használni. A XII. század második felében fellépő vereÜen
ezüst- vagy ezüstrúdvaluta gazdasági hanyatlást jelent
A veretlen ezüst nemcsak a régi terménypénz helyét fog-
lalta ely hanem mint fő fizetési eszköz az ezüstpénzt is
háttérbe szorította.
Társ. Évkönyve. IV. 1888, 75—80. L) — Ifj. Frey Imre : Bács-Bod-
rog megye érmésseti emlékei (U. ott XXIIL Zombor, 1907. 88. l) —
Lnschin v. Ebengreath: Friesacher MűíUBfande. ( Jahrbach ÍQr
Altertomskonde. V. Wiea, 1011. 198—210. L) Ugyanó ismerteti Engel
Artar franczia tudós csikkét a sombori leletről.
Hdnum: Magyar pdnstGrténet. 18
HATODIK FEJEZET.
A XII— XIII. SZÁZADI TERMÉNY- ÉS
EZÜSTRÚDVALUTA/
Njrugat-Európában a középkorban a vert pénz mellett
állandó fizetési eszköz volt a veretlen ezüst és arany.
A byzánczi arany forgalmának csökkenése és a frank soli-
dus verésének megszüntetése óta az ezüstpénzvaluta mellett
teljes egyenjogúsággal volt érvényben a veretlen érez valu-
iájay az ú. n. arany- és ezüstrüdvaluta (Barrenwáhrung).
A nagyobb összegre rúgó fizetések súly szerint mért
és finomság szerint meghatározott ezüst-, ritkábban arany-
rudakban történtek. A forrásokban a ntarca argenti puri,
libra auri cocH stb., vagy egyszerűen libra argenti, morca
auri kifejezések ily veretlen érczben történt fizetésekre
vonatkoznak. A XI. században a pénzromlás következtében
az érczrúdvaluta mindjobban tért hódít. A nemzetközi, tar-
tományközi és városközi forgalomban a kereskedők elő-
szeretettel fizettek veretlen ezüsttel. A pénzromlás classi-
cus korában, a XII. században, a mikor Európaszerte érték-
telen ezüstpénzek voltak forgalomban, a veretlen ezüst valuta
— bár törvényesen sehol sem ismerték el — háttérbe szo-
^ Az európai ezüslrúdvahdáról : Luschin: Alig. Münskunde.
140 — 144. 1. — Inam a — S t e r n e g g : Deutsche Wiitschaftsgescbicfate.
IL 1891. 431. és ni./2. 1001. 364., 387—393. 1. — Muffat: Beitrüge...
(Abhandliingen d. bayer. Akad. PhiL-Hist Cl. XL 208. 1.) — Grote : Oldea-
burgische Geld- u. Münsgeschichte. (Münzstudien, ül. LeipEig, 1863*
67—68. L) — Luschin: Die Wiener Pfennigé. (N. Zschr. Vm. Wien,
1876.) 274—278. 1. — Lamprecht: Dentsches Wirtschaftsleben. VL
Leipzig, 1885.378—379. 1. — Kovits Ferencs: Pénstörténet
(Magy. Kösgasd. Lexikon, m. 203. L)
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 275
litotta a vert ezüst-valutát. A minimális értékűvé deval-
válódott rossz ezüstpénz e korban szinte elvesztette érték-
péns jellegét A pénzverő uralkodók minden ellenkező törek-
vése ellenére helyi váltópénzzé sülyedt.
A XII. századnak igazi értékpénze a veretlen ezüst
és mellette a ritkábban használt veretlen arany volt, melyek
súlyegység szerint állandó értéket képviseltek. Velük szem-
ben a változó értékű ezüstpénzek és bracteaták inkább
váltópénzül szolgáltak.^
Hazánkban az érczrúdvaluta térhódítását jelentékenyen
megkönnyítette az ország gazdasági szervezetének termény-
gazdasági színvonala. Az érczpénz, bár a nép legszélesebb
rétjeiben ismert és használt volt, a középkor folyamán
sohasem volt kizárólagos, de még fő fizetési eszköz sem.
A köznapi forgalom lebonyolításánál, a magánjogi követelé-
sek és tartozások kiegyenlítésénél az érczpénznek alá-
rendelt szerep jutott Az úrbéres és papi tartozások leg-
nagyobb része terményekben és állatokban rovatott le.* Még
az adás-vételi szerződéseknél is egyenrangú szerepet ját-
szanak a termények a pénzzel. Adás-vételről szóló XIII —
XIV. századi okleveleink legnagyobb része szerint a fizetés
csak részben történt pénzben^ részben pedig terményekben^^
habár a vételár összege pénzértékben, bizonyos számú
márkában fejeztetett is ki.
^ Hogy a bracteaták a veretlen ezüst-valuta váltópénzéül szolgál-
tak, már Grote is kifejtette (Oldenburgische Geld- a. Münzgeschichte.
Münzstodien. ÜL 68. 1.).
* Az úrbéres tartozásokra v. ö. pl. Kn. M. I. 53—60., 90—96. 1.
«s Erdélyi László: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban.
Budapest, 1907. — A papi tizedről az 1222. évi Aranybulla 20. §. :
, Decimé argento non redlmantur, sed sicnt terra protulerit, vinum vei
segetes persolvantur.* Kn. M. L 235. 1. stb.
* 1232: .30marcas in argento vei in equipollentibtts." Ph.Vm. 281.1.
— 1243 : „partim in rebus per viros idoneos estimatam, partim in argento."
W. Vn. 144. 1. — y. . . morcos, partim in denoriis, partim in estimacione
fctmdignaj' 1263: H. o. VI. 120.. 1268: H. o. VH. 3., 1269: W. X. 447.
(évszámot lásd : Karácsonyi: Hamis oki. 124. 1.), 1272: H. o. VI. 187.,
W. Vra. 408., 1274: H. o. Vm. 162., W. DC 106., Zichy. I. 37., 1277:
F. V./2. 421., 1279: H. o. VI. 252., Smié. VI. 331., 1288 k.: Zichy. I.
69. L, 1288 k. : Zichy I. 65. 1., 1291 : H. o. VH. 223., H. o. VU. 217.,
18*
276 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Többnyire csak általánosságban emiitik az oklevelek,
hogy a fizetés részben ezüstben (pénzben), részben becsű-
bén történjék. Előfordul azonban az is, hogy pontosan meg-
határozták, a vételár mekkora része fizethető becsűtárgyban
és mennyit kell pénzben (ezüstben) fizetni.^ Elég gyakori
eset, hogy az egész fizetés terményekben, becsűtáigyakban
rovatott le.' A pénzben és terményben fizetendő részek ará-
nyának meghatározása mellett különösen a korábbi időben
gyakran azt is pontosan meghatározták, milyen tárgyakat,
1293 k,: Kubinyi. L 159., 1293: H. o. Vm. 324., 1294: F. VIL/2. 177.,
1299 : H. o. VD. 278., H. o. Vm. 388., 1300 k, : W. X. 439., IBOá
Kn. M. ü. 541., 1306: Anjon. I. 108., 1309: Anjou. I. 188., 1312
Anjou. L 250., 1313: Anjou. I. 309., 319., 1320: Zichy. I. 176., 1325
Anjou. IL 204., 214., 1326: Bánfly. L 56., 1329: H. o. I. 159., 1332
H. o. IV. 150., 1334: Károlyi. I. 95. 1. — ,. . . nmrcas partim, in de
nariis Vünnensibus, partim in estimacione fcondignaj," 1267 — 1270 k.
Kubinyi. I. 47., 1277: W. IX. 188., 1284: W. IX. 409., 1307: H. o.
IV. 113,, 1327: Zalai oki. L 208. 1. — ^partim in dcnariis, partim
verő in estimacione competenti.* 1279 k. : H. o. VI. 246, L — ,. . . .mor-
cos, partim in orgento (vei. arg. mercimoniali vei arg. decimé combustio-
nis), fartim in estimacione condigmí.' 1268: W. Vm. 217., 1270: Ku-
binyi. I. 77., 1271: H. o. VH. 131., 1272: Kubinyi. H. 11., 1284: W.
IV. 276., 1291 k. : W. V. 59., 1292 : H. o. Vm. 315.. H o. VI. 379.,
1293: Kn. M. H. 342., 1294: W. X. 156., 1297: W. V. 179., 1298:
H. o. VIII, 384., 1299: W. V. 227., 1302: F. VIIL/6. 184., 1303: H. o.
Vn., 347., 1304 : Károlyi. I. 37., 1321 : Anjou. I. 609. 1.
^ 1259: „45 marcas in argento decimé combustionis et 20 mar-
cas in condigna estimacione.* F. IV./2. 519. 1. — 1263: „5 m. argenti,
residuas verő 5 marcas in estimacione.' W. Vm, 74. 1. — 1275: ,27
marcis, dimidietatem cum estimacione proborum virorum, et dimidium
cum denariis." H. oki. 73. — 1284: „24 m. arg., medias in argento et
medias in estimacione condigna.'' F. VIL/5. 463. 1. — 1291 : „7 marcas,
duas scilicet in denariis et quinque in extímacione condigna." H. o. Vm.
299. L — 1295: „140 marcis, duabus partibus in estimacione, et tercia
in argento solvendis." F. XI./7. 715. 1. — 1297: „pro 25 marcis. . .
duas partes cum promptis denariis, . . . tercíam verő cum congrua extí-
macione." H. o. UL 47. — 1300 k.: „10 marcas in extimacione ... 10
marcas in denariis. H. o. Vn. 326. L — 1317: „2 marcas in estima-
cione condigna, residuas verő 2 marcas in denariis.'' Zalai oU. L 145. 1.
^1284 k.: .3 marcas in estimacione condigna.* Zichy L 60. 1.
— 1296: .pro 70 marcis denariorum in estimacione demorios wüente,'
W. V. 151. L — 1297: „deberent solvere 70 marcas in estimacione
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 277
terményeket vagy állatokat kell becsű fejében fizetni.^ Másutt
bizonyos tárgyak, termények kizárattak a becsű szerinti flze-
tésbőL* A becsűtárgyak értékének megállapítása valószinű-
coadigna.* H. o. VL 425. 1. — 1300 k.: ,2 morcms, totam solucionem
in extimatione condigna faciendo." H. o. VII. 326. L — 1326 : „20 mar-
cas cnm estimacione condigna, secundum usam et consnetadinem regni.*
Zichy. I. 285. L
1 (1141—1161 k.): ,»qaod emit ... 00 pensis et 16 bobus ei 2l>iis
tquis* . . . , .quam emit . . . 100 pensis et 2^us dextrariis.* Fejér-
pataky: A Gútkeled-biblia. (Magyar Könyvszemle. 1892/1893. 17. 1.)
— 1226: ,100 pensas vei dcxtrarium tot pensas valentem.* SmiÖ. m.
252. 1. — 1234 : »pro 100 marcis ...» pro 50 m. dedimas terram no-
stram . . . , residuas autem 50 m. solvimns in argento.* H. o. VI. 29. 1.
— 1244: .pro 6 marcis, pro duabos segeUs, alias in denariis. H. o.
V. 19. 1. — 12S1 : j,pro 8 marcis, que summa in hominüms, videlicet una
ancilla . . . et filio sao ... et in equo, pecudtbus d argento ..." Kn. M. I.
389. 1. — 1269 : j^lO marcas, ex qaibus 5 m. argenti . . . alios verő 5 m.
in estimacione condigna cum bobus ei non aliis rebus solvet.' H. o.
IV. 39. L — 1266: »10 m. in denariis' fejében egy birtokai adnak. H. o.
VI. 144. L — 1274 : Földvételnél flxetnek ,3 aratra soffic. terram [et] . . .
2 marcas." W. XII. 124. 1. — 1280: .pro 80 marcis, 2 bonis equis et
2 paribus vestimentorum." H. o. VI. 265. 1. — 1298: .partém in dena-
riis regalibus . . . partém in duabus estimacionum speciebus, videlicet
dimidietate inpannis et alia dimidietate in eqnis et pecoribns,* F. VII/4.
245. 1. — 1291 ; .50 marcas . . . tam in estimacione, qnam frnstis denari-
omm . . . videlicet unum eqnam dederat 15 marcis, aliom eqnum 10
marcis et unum palefridum 5 marcis . . . et nnam loricam 10 marcis et
10 marcas promptorom denariorum.* F. VI/1. 175. L — 1299 : .pro ezpe-
dito unias equi vei equi estimacionem 2 marcam valentem." F. VI./2.
215. L — 1300 k, : „3 marcas in panno et bobns,' H. o. VII. 343. l —
1309: .partém in denariis, partém m nobüüms pannis denarios valentibus.'
A^jou. L 183. 1. — 1313: .pro 40 marcis . . . cmn pannis nobüissimis
et grossis denariorum . . . persolutis.' Bánify. L 41. 1. — 1332: .25
marcarum bonomm remm, in eqnis et in armis ac in denariis.* Anjou,
n. 632. L — 1334: .4 marcas denarior. vei denariorum estimacionem
in eqnis, pannis et bobus,*" Anjou. m. 89. L — 1336 : .pro 10 marcis
in promptis denariis et 8 marcis in panno . . . persolvendis.* F. VIII/4. 1 28. 1.
* 1318 : .50 marcis . . . partim in exstimacione condigna, ábsqne
sarcUis vesttbus et ábsqne armis et ábsqne eqnis uUra 3 marcas váUn"
iibns et cum panno domitico . . . partim cum denariis.* Anjou. L 483. L
— 13^: .partim cum grossis . . . partim verő — exceptis fossessionibns
et armis — in estimacione denarios valenti.' Zichy. IV. 627. L — 1342:
„partim in denariis, partim in estimacione denarios valente, exceptis
armis antiqnis et sarcUis vestimentis ac possessiombus," Zalai okL I. 389. 1.
278 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
leg bizonyos, a szokásjog által meghatározott tarifa szerint
tőrtént, mert egyes források kiemelik a különbséget a ^c(m-
digna estimaiio* és a denárérUknek teljesen megfelelő értékú
becsű közt,^ a mi azt bizonyítja, hogy ^condigna estímatio*"
esetén a pénzhelyettesítő tárgyakat és terményeket nem
valódi értékükben, hanem bizonyos becsutarifa szerint meg-
állapított állandó értékben használták fizetési eszkőztU.*
A terményekben való fizetések azt mutatják, hogy
— bár az érczpénz már nem volt nélkülözhető — a kor
gazdasági színvonalának inkább a terménypénz felelt meg.
Ilyen körülmények közt érthető, hogy az ezüstrúdvaluta
minden nagyobb gazdasági megrázkódtatás nélkül szorította
második hel)rre a törvényes érczpénzvalutát.
Az ezüstrúdvalutával szoros összefüggésben jelent
meg az európai kontinensen az új középkori súIymérték,^
a márka.^ Az érczrúd valuta azért tette szükségessé az üj
súlymérték alkalmazását, mert a font — bár a kereske-
delemben megtartotta addigi értelmét — a pénzverésben
és pénzforgalomban már nem a súlymértéket jelentette,
hanem 240 dénárnak a súlytól elvonatkoztatott összegét
A gyakorlati czélszerűség kívánta tehát az új súlymérték
alkalmazását, a mely kezdetben csak veretien érez méré-
sére, később pénzverési alapsúlyul is használatba vétetett.
A márka — mint láttuk — a XI. században tűnt
fel Nyugat-Európában s hazai forrásaink közül először
^ 1298: ,50 marcas . . . partim in denariis vei estimaciatte dena-
riis equitHÜenii, partim verő in estimacione condigna.* W. Xn. 631. 1. —
1299: .partim in den. vél in estimaciane ifsis denariis eqniifáUnti, par-
tim autem in estimaciotíe candigna." Zichy. I. 98. 1. — 1327: ^partim in
denariis vei in estimacione denariomm^ partim verő in estimacione con-
digna." Anjou. II. 343. 1.
* A Nyírkállai Tamás formularís Icöny vében (Kovachich, M. G.:
Pormttlae solennes styli. 267 — 269. 1.) és Werbőczi: I. 133. ci^otban
levő, más természetű XV — XVL századi hecsn-tarifákkoz hasonló érték-
megállapításokra gondolok.
*Kováts Ferencz helyesen ismerte fel a fMárib»-rendszer
térhódításának okát, mikor azt írja, hogy az érczrudvalutát fejezték ki
márkában, szemben a 240 denáros számítási fonttal. (Magyar Kőzg. Lexika
m. 203.)
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 279
Szent László 1091. évi somogyvári alapítólevele említi.
Folytonos használata azonban csak 1 1 46-ban történt máso-
dik említése, tehát a XII. század közepe óta mutatható ki.
A súlymérték — XI. és XII. századi okleveleink sze-
rint — 1150-ig hazánkban is a font volt, a melyet a márka
a XII. század második felében nemcsak mint az érezek
mérésére szolgáló, hanem mint kereskedelmi súlymérték is
kiszoritott a használatból.^
Nagyobb pénzösszegek kifejezésére a XI. században
a terménypénz mellett a pensa auri-i^ vagyis byzánczi
aranyat használták ; majd — a pensa I. Béla ideje óta 40
denáros számítási pénzzé alakulván — ezt a 40 denáros
száfHÍiási pensát} A 240 denáros számítási font sohasem
honosodott meg.'
A számítási pensát a XII. század második feléből
származó forrásainkban a márka váltja fel. A pensát már
alig egy-két forrás említi/ viszont a ^marca"^^ „marca
argenti*^ és ^marca auri* állandóan használatossá lettek.^
A számlált vert pénz helyét tehát a súly szerint
mért veretlen ezüst foglalta el. A törvényes ezüstpénzvalutát
^ V. ö. minderre nézve az L résznek 4 — 5. fejezeteit.
* 1134: ,nec L pensas secnndnm legem térre persolvere potuis-
sent" ; 1148 : .CCCLX pensas ... de sua eamera ordinaverat" ; 1153 :
„debitore sex pensarum" ; (1141 — 1161 k,) : ,XC pensis . . . C pensis . . .
pretio DCC pensis . . . emit C pensis* ; 1146 : «VI pensarum debitore' ;
(1141—1161 K): .quod emi XXX pensis*. Kn. M. I. 85., Magyar Könyv-
szemle. 1892—1893. 17. és 19. L, F. IL 129., Ph. L 599. és 602. 1.
' Érdekes találkozás, hogy a számítási font Csehországban sem
honosodott meg. V. ö. V o i g t. : Beschreibung der bisher bekannten
b^hmischen Mftnzen. II. Prag, 1772. 26, L
* 1183: .ducentas pensas* ; iiőjí; ,50pensis". W. XL 47., F.IL 220.1
* 1146 : JSOrot marcis emptam' ; 1151 ? : .40 ei marcas argenti
examinatissimi mittere* . . . ,pretium . . . viginti marcas" ; (1141 — 1161
k,): yunam marcam argenti* ; 1175: »decem marcas auri* ; 1181 : .CXX
marcis" ; 1183 : ,in viginti marcis argenti" ; 1183 : «pro duabos marcis" ;
C1184 — 1188 h.) : ,decem marcarmn* ; 1185 : ,centum marcas argenti" ;
1193: .ad sommam sexaginta marcarum* ; 1194: .CCC marcas argenti*;
1198: .qnadringentas marcas argenti." Ph. I. 599., 600., SmiÖ. n. 140.,
193., 303., F. n. 199., W. XI. 47., 57. Kn. M. I. 128., Mon. Vespr. I.
5., Kn. M. I. 146. 1.
280 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET
a gyakorloH ezüstrúdvaluta hátiérbe szorította. Nem lehet
véletlen, hogy e változás első nyomai éppen ü. Géza uralko-
dásának első éveiben ttlnnek fel. A ü. Béla utolsó éveiben
és II. Géza uralkodása kezdetén vert silány és értéktelen
pénzek kellőképen megmagyarázzák, miért talált a veretlen
ezüst-vahita épp ezidőtájt utat hazánkba. Az értéktelen
ezüstpénz mint fizetési eszköz egészen háttérbe szorult a
veretlen ezüst mellett. A mérlegelt ezüstrúd volt hazánk-
ban a XIÍ. század második és a XIII. század első felében
a legkedveltebb fizetési eszköz. A vereüen ezüst volt a kor
igazi értékpénze.
Úgy a pénztörténet, mint az ártörténet szempontjából
elsőrendű fontossággal bir a forgalomban fizetési eszközül
használt ezüst finomságának, a ^márka ezüst* finomsülyá-
nak, vagyis értékének pontos megállapítása.
A források legtöbbször egyszerűen, minden jelző nél-
kül, csupán a szám megjelölésével emiitik a márkát
(marca).^ Más források bizonyos számú márka ezüstöt
(marca argenti),* vagy kifejezetten bizonyos számú márka
1 1206: Ph. Vm. 278., 1210: Ph. I. 617., 1212: H. o. VHL 13.,
1213: Ph. I. 627., 1215: Ph. I. 634., 1217: Tk. Ep. I. 46., 1220: F.
m./l. 297., 1222: Kn. M. I. 237., 1225: Smiö. IH. 261., 1226: Theiner
Hung. I. 69—70. 1., 1229 : Ph. I. 697., 1231 : Kn. M. I. 280., 1235 :
Tk. Civ. 1. 10., 1239: Ph. I. 764., 1240: Kubinyi I. iQ.,124á: Tk. Ep.
I. 82., 1247: Soproni oki. I. 21., 1251: Zalai oki. I. 23., 1254: W. IL
249., 1259: Kubinyi IL 4., 1262: Károlyi I. 2., 1264: Blagay 16., 1266:
Temesi oki. I. 4., 1270 : Smié. V. 576., 1274 : W. IX. 94., 1276 : F.
V./2. 366., 1282: Kn. M. H. 154., 1287: Smiö. VI. 607., 1290: F. Vl/i.
72., 1292: Apponyi I. 21. 1299: Kubinyi I. 173., 1302: Kn. M. H. 509.,
1306 : Anjou. I. 106., 1311 : Anjou. I. 229., 1316 : Anjou. I. 406.,
1323 : Anjou. II. 97., 1328 : Kubinyi U. 92., 1335 : Kubinyi IL 1 14. L
és még számos oklevélben.
« 1206: Kn. M. L 186., 1216: H. o. VI. 12., 1218: W. VI. 397.,
1220: F. m/l. 304., 1222: Kn. M. L 238., 1224: W. L 206., 1228:
Smié. UL 294., 1230: Tk. Ep. L 66., 1232: Melczer 1., 1234: Sztáray.
L 1., 1235: Tk. Civ. L 9., 1239: F. IV/1. 166., 1242: W. VH. 129.,
1245: H. o. Vm, 49., 1248: Apponyi L 3., 1250: Smiö. IV. 418., 1252:
Zimm.— Wemer. L 79., 1255 : Bánfify I. 9., 1259 : H. o. V. 32., 1262 :
Ph. n. 320., 1266: Tk. Ep. I. 130., 1269: Héderváry. L 6., 1271: Kn.
M. L 688., 1275: H. o. Vm. 179., 1278: W. XI. 677., 1280: F. V/3.
A Xn— Xm. SZÁZADI TERMÉNY- ÉS EZÜSTRÚD VALUTA 281
mérlegeli ezüstöt (marca argenti ponderati vei stateralis)^
emlitenek. Ugyaníly alakban fordulnak elő a márka súly-
részei, a ferto^ és pondus} Mindezekben az esetekben
nyflt kérdés marad, mily finomságú ezüstről van szó. Fel
kell azonban tennünk, hogy ilyenkor is, a mikor egyszerűen
márkáról vagy márka ezüstről van szó, bizonyos a kor-
társak előtt ismerty meghatározott finomságú ezüstöt értet-
tek alatta.
Nagy számban ismeretesek oly források is, a melyek
tájékoztatnak az ezüst minőségéről. Leggyakoribb — kü-
lönösen a XIIL század második feléből származó forrá-
sokban — a márka finom ezüst (marca fini argenti).^ Elő-
29., 1285: Kn. M. H. 194., 1289: H. o. VI. 347., 1290: Történelmi
Tár. 1888. 529., 129á: H. o. Vm. 345., 1298: F. VI/2. 163., 1302:
Anjou. I. 48., 1309: Anjou. L 173., 1312: Anjou. I. 282., 1319: F.
Vin/2. 235., 1325: Zichy. I. 274., 1329: Anjou. H. 404. 1. és még
számos oklevélben.
» ^Marca argetUi fonderati*' : 1257: W. H. 294., 1260: Kn. M.
I. 456., 1261: Ph. H. 312.. 1263: W. Vm. 75., 1316: Blagay 80.,
133á: Zimm.— Wemer I. 463. 1. — ,29 morcos . , .in pondere'' : 1252:
Tk. Ep. I. 98. 1. — ^Marco argenti staieralis' : 1270 : Ph. X. 533.,
1271 : H. o. VIL 131. 1.
» 1210 : F. ra/1 98., 1213 : Tk. Ep. I. 34., 1230 : Zalai oki. I. 5.
1232: Tk. Ep. L 71., 1237: W. II. 76., 1244: H. o. V. 19., 1247: H.
o. VL 47., 1258: Bárdosy 91., 1261 : F. IV/3. 50., 1264: W. Vffl. 115..
1267: Ph. X. 529., 1271: F. VA. 147., 1278: F. V/2. 450., 1281:
F. V/3. 102., 1290: H. o. VH. 214., 1292: Kn. M: JI. 315., 1297: H.
o. Vn. 263., 1299: Smié. VH. 346., 1316: Zimm,— Wemer. I. 320. l.stb.
» 1201 : F. n. 388., (1196-1204 k.) : F. in/2. 346., 1209 : Smié.
ffl. 84., 1211 : Zimm.— Wemer. I. 11., 1216: W. XI. 134., 1221 : F. m/l.
319., 1229: W. L 261., 1240: F. IV/1. 195., 1241: Ph. I. 793., 1247:
Kn. M. L 364., 1255 : H. o. VH. 49., 1261 : W. XI. 503., 1263 : Ph. H.
825., 1267: W. ffi. 158., 1270: F. VA. 27.. 1273: W. IV. 32., 1280:
H. o. VI. 262., 1290: H. o. VH. 214., 1294: H. o. VL 140., 1295: F.
VI/1. 375., 1316 : Jakab. I. 32. 1. stb.
* 1227: W. VI. 446., 1241: Apponyi. I. 1., 1246: W. VH. 213..
1251: W. XL 375., 1256: H. o. VI. 86., 1257: Smié. V. 82., 1263:
Kubinyi. L 46., 1266: W. Vm. 159, 1269: F. IV/3. 507., 1270: F.
V/l. 77., 1273: Kn. M. H. 25., 1276: H. o. VI. 215., 1278: Zichy. I.
41., 1279: H. oW. 87., ÍJ88;2: Zalai oki. I. 91., 1284: Károlyi I. 16.,
1286: Kn. M. H. 219., ÍJ9SS; Teleki. I. 11., 1290: H. o. Vni. 293.,
1291: Zimm.— Wemer. I. 188., 1295: W. V. 131., 1300: W. V. 248.,
282 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
fordulnak még a marcá Jiniti argenti,^ ritkábban a marca
boni argenti^^ marca puri argenti^^ sőt marca argenti
purissimi^ és marca argenti finissimi^ is. Más fonások
e jelzők közül kettőt-hármat egymással s néha a legális
szóval párosítva alkalmaznak * az eztist minőségének köze-
lebbi megjelölésére.
Mindezek az elnevezések — a színezüstöt jelentő marca
argenti puri és purissimi kivételével — kétségkívül syno-
nim értelemben voltak használatosak. Csak az a kérdés,
milyen finom ezüstöt értettek ,jó ezüst*, , finom ezüst*,
j, törvényes ezüst" alatt?
1302: Kubinyi. IL 50., 1B05 : Anjou. I. 104., 1307 : Zimm.— Wemer. I,
237., 1309: Kn. M. H. 611., 1311: Anjou. I. 239., Í5i5 ; Anjou. I. 300..'
1316: Anjou. I. 391., Í5Í8;Bánffy. L 44., 1320: Anjou. L 581., 13^:
Anjou. n. 24., 1326 : Anjou. H. 244., 1329 : F. Vm/3. 375., 1331 :
Anjou. II. 541., 1333: Zichy. I. 412., 1334: Teleki. I. 49., 1336: F.
Vni/5. 238. 1. és még scámos oklevélben.
» (1262 k.): W. XI. 379.. 1263: Ph. H. 322., 126á: Kn, M. L
5 10., 1267: H. oW. 51., 1269: W. Vm. 250., 1272: Kn. M. I. 606.,
1274: W. IV. 45., 1278 :W. K. 210., 1279: Teleki. L 10., 1290: H. o.
Vm. 206., 1283: W. K. 361.. 1284: Kn. M. H. 190., 1287: W. IX.
460., 1292: W. X. 87., 1295: H. o. VIL 245., 1298: W. X. 320.,
1300 k. : Károlyi. I. 32., 1303 : Kn. M. H. 526. 1. stb.
* 1230: Ph. L 699., 1248: F. IV/1. 23., i;858; W. E. 3n.,ij8«5.-
W. ra. 68., 1272: W. IX. 8., 1283: Zimm.— Wemer. I. 145., 1293:
F. Vn/3. 100.
* i;22;2; Theiner. Hang. I. 37., 1233: F. III/2. 364., Íj85#.- Ph. H.
292., Í;2Z9; F. V/2. 599., W. IX. 256., 1285: F. V/3. 305., 1287: F.
V/3. 376., 1297 k. : Zichy. L 88., 1298 : W. V. 200., 1299 : H. o. VHL
400., 1307: F. Vm/1. 244., 1309: Anjou I. 186., 1322: Schmauk 56..
Kubinyi. n. 77. L
* 1264: W. vm. 119. 1.
* lí^9 : W. X. 355. 1.
« ,Marca honi et fini argenti,' 1309 : Zimm.— Wemer. L 292. L,
1318: U. ott. I. 332. 1. — .Af. pnri ei legális arg.' 1254: F. IV/2.
248. 1. — ,AÍ. fini, pnri et Ugalis arg.*" 1292: Kn. M. H. 314. 1. —
,M. pnri et flniti arg," 1254: H. o. VIL 46. 1. — „Marca honi et finUi
arg' 1264: Kn. M. I. 518., 1265: Kn. M. I. 531. 1. — „M, pnri ei
fini arg.'' 1254: Kn. M. I. 416., 1297: W. X. 264. 1. — ,Af. arg, hom,
albi et fini.'' 1257: Kn. M. I. 445. 1. — ,M, arg. boni, pnri et fini.*
1266: W. Vra. 156., 1311: F. Vm/1. 402. 1. — „Af. honi, pnri et
legális arg." 1283: F. V/3. 200. 1.
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezOstrúdvaluta 283
Az argentum finum értelmét a magyar irodalomban
rendszerint azonosnak veszik az argentum purum-mal,
vagyis a szinezüsttel. Ez a felfogás azonban teljesen
téves. A ^nom ezüst*" alatt középkori forrásaink soha-
sem értettek sdnezüstöt, mint azt már Belházy bebizonyí-
totta.^ Szó szerint és eredetét tekintve, argentum finum
a. m. argentum finüum^ vagyis befejezett^ elkészített ezüst
és teljesen azonos értelmű a német források ^löíhiges
Süber''évél^ A Jőthige Mark*" és „marca fiini argenti*"
alatt mindig egy márka^ a szóbanforgó városban vagy
országban törvényes és szokásos: keverésű ezüst értendőd
Finomsága tehát helyenként és időnként változott.^
^ Belházy: A régi magyar pénzverés! súlymértékek. 1889. 46 —
49. 1. és Die Wiener Mark... (N. Zeitschr. XXVIIL Wien, 1897. 191 —
192. L)
• ^March lóiiges sObers" 1292—1316 : Chmel. 248., Hauswirth.
118., 128., Austr. Inf. I. 227., Zahn. U. 89. 1. stb. A latin oklevelekben
kiilföldön is ^marca fini argefUi'-nek nevezik. Pl. Mon. Caiinth. IL 45.,
Zahn. Steier. Ub. HL 58., Emler. Reg. II. eOl. 1. stb.
» Luschin (Die Wiener Pfennigé. N. Zeitschr. VUL 278. 1.) —
Grote helyes felfogásával vitatkozva — szinezüstnek magyarázta a
^löthiges Sübei^'i, Később azonban ő maga is a fenti helyes értelme-
zést fogadta el. (AUg. Münzkunde. 143. 1.) — Salamon Ferencz (Buda-
pest története, m. 95. 1.) szerint a „finum* szó a fém vegyületlenségét
fejezi ki, mindazonáltal később ő is elismeri, hogy a .finum aurum*
Károly Róbert idején nem tiszta, hanem csak 23V4 karátos, tehát ötvö-
zött aranyat jelentett (U. o. 109—110. 1.)
* A .löthjge Mark' (= marca fini argenti) helyes értelmét adja
Grote: Münzstudien. V. 139. 1. és DL 67. 1. Belházy id. m. (N. Zeit-
schr. XXVm 194. 1.) Luschin: Steirische Münzfunde. (Jahrbuch f.
Attertumsknnde. n. 1908. Wien, 210. 1.) Luschin: Alig. Münzkunde.
143. 1. >^lágosan kitűnik egyébként a helyes értelmezés a XVIIL századi
Hoffmann művéből, mely szerint a kereskedés 1300 körűi még több-
nyire ,mit Marcken Silbers wurde getrieben". Az ezüstmárka azonban
nyereségvágyból már nem volt oly finom, mint régen, j^sondem Sie ist
auf 15 und 14 Loth gebrennet worden. Massen dann um das Jáhrl310.
die láthige Mark 1^1% lóihig am Süher und IVi Loth am Kupffer in
sU^ gehabt hat, welches dann auch an etzlichen Orten Land-Süber
genennet worden ist In specie aber sind die Lőihige Marck nach einer
jeden Siadi und Ortes Gelegenheit gewesen", Hoffmann, Leonhard i
Aher- u. Newer Müntz-Schlüssel. L Nürnberg, 1715. 136. L
284 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Arra nézve, hogy Magyarországon a középkorban mit
értettek Jinom ezüst alatt, döntő bizonyítékkal szolgálnak
azok a XIII. századi oklevelek, a melyek a fizetést kifeje-
zetten „egytizedrészig kiégetett ezüstben* (argentum decimae
combustionis)^ határozzák meg.
A tizedrészig égetett, vagyis 0'900 finomságú ezüst
általánosan használt keverése volt a fizetésre használt ezüst-
nek. Az oklevelek, a melyek a fizetést facultative hatá-
rozzák meg friesachiakban (később királyi dénárokban), vagy
tizedrészig égetett ezüstben,' azt bizonyítják, hogy hazánk-
ban a O'QOO finom ezüstöt tekintették a fizetésre használt
ezüst törvényes és. szokásos keverésének. A mikor tehát a
forrásokban argentum finum-ról (finitum, bonimi, l^ale)
olvasunk^ a mi szószerint elkészített, vagyis a szokásos és
törvényes finomságig tisztított ezüstöt jelent^ alatta tized-
részig égetett {0'900 finom) ezüstöt kell értenünk.^
A O'QOO finomságú „finom ezüst** mellett a kereskede-
lemben fizetésül használt kevésbbé finom ezüstöt a XIII.
^ .«» argetUo, cmus decima pars camburetur* : 1233: Ka. M. L
292., F. m/2. 354., 359., Ph. L 724. 1. — .Marca argenti decimé com-
hustionis': 1240: F. IX/7. 657., 1248: W. VH. 206., Zimm.— Wemcr. I.
77., 1255: Kn. M. I. 428., 1256: Kn. M. I. 441., F. IV/2. 365., 1258:
W. n. 299., 1259 : F. rV/2. 519., W. II. 316., Ph. H. 308., 1261 : Ku-
binyi. I. 40., 1264: H. o. VII. 91., 1268: F. IV/3. 477., H. oU. 55.,
1270: Ph. n. 334., 1272: W. ffl. 281., 1276: H. oW. 74., 1285: Kn.
M. n. 205., 1287: Kn. M. IL 221., F. V/3. 378.. Zimm.— Wemcr. 1.
160., 1291: F. VI/1. 133., 1293: Kn. M. IL 342., 1294: F. Vn/3. 103.,
1295: F. VI/1. 363., 1297: W. V. 179., 1302: F. Vm/6. 184. 1.
» Kn. M. I. 292., F. III/2. 354., 859., Ph. L 724., H. 308., W.
n. 299., 316., VII. 266., F. IX/7. 657. 1.
' Ezt bizonyítja az is, hogy a hgjobb Arpád-korí pénzek a XI. ss.
obolusok, majd később — mint látni fogjak — IV. Béla és m. András
finom denárai ilyen 0*900 finom ezüstből készültek. Egy 1275. évi okle-
vélben egy elzálogositási ügyletnél felváltva ,arg6ntam fiaam*, , argen-
tum flaitum* és j,argentam decimae combastionis'' említtetnek. W. IX.
132. 1. — A finom ezüstnek ez a keverése külföldön sem volt ismeretlen.
Grote szerint Lippeben, Hilliger szerint Kölnben is 0*900 volt
Anom ezüst keverése. (Grote: Lippische Geld- u. Münzgeschichte. Müns-
studien. V. Leipzig, 1867. 139. 1. — Hilliger: Stadien... Hist. \riertel.
jahrschr. 1900. 188. 1.) — Lasckia szerint a középkor ^JőilUges Süber^-^
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta 285
•
század második felében közönséges ezüstnek (argentum
commune)^ vagy kereskedelmi ezüstnek (argentum mercimo-
Túaléf nevezték. Ennek finomságát a finom ezüsthöz való
viszonyából pontosan kiszámíthatjuk.
XIV. századi forrásaink szerint:
1 budai márka finom ezüst = 64 garas = 4 forint
1 , „ közönséges ezüst = 56 ^ = 3Ví » '
1 márka finom ezüst : 1 máika közönséges ezüst = 8:7;
1 márka finom ezüst «» Vio márka szinezüst,
tehát:
1 márka közönséges ezüst = ^^ = ^ = ^ márka színezüst,
[kerékszámmal:] j m. színezüst.
A közönséges vagy kereskedelmi ezüst tehát 0'800
(a V« arányt véve fel 0'780) finomságú ezüst^ vagyis egy-
ötödrészig kiégetett ezüst {argentum quintae combustionis)
volt. A XII— Xin. században a 0*800 finom ezüstöt gj'akran
14^15 latos, tehát 0*875— 0'937 finom volt, a mi körülbelül megfelel az
^argentum decimae combustionis** -nak (0*000). — Hoffmann Leon-
hard szerint — mint idéztük — 1310 táján Bécsbea 14Vs latos, vagjris
O-dOe^U Mom volt a ,láthiges Süber*, (Id. m. I. 136. L)
1 ^Marca argenti communis* 1269 : Kn. M. I. 564., 1272 : W.
Vra. 403., Kubinyi. II. 11., 1274: W. IX. 60., 1276: F. V/2. 349.,
1278: W. IV. 172., 1280: F. V/3. 54., 1287: W. IX. 455., 1288: H. o.
Vm. 258., 1289: P. V/3. 471., 1319: Anjou. L 613., 1325: F. VIII/7.
167. 1. stb.
' ^Marca argcnti mercimoniális.* 1266: H. okL 43., 1267:
W. VUI. 181., 1268: H. o. VI. 151., 1270: Kubinyi. I. 77., 1276: W.
IV. 75., 1281: H. oki. 89., 1288: W. DC 484., 1299: H o. Vm. 393.,
1300: W. V. 252., 1302: Kn. M. II. 507., 1303: Héderváry. I. 11.,
1304: Anjou. L 77., 1312: Kn. M. U. 664., 1318: Anjou. I. 485.,
1323 : Károlyi. L 53., 1332 : Anjou. U. 636 , 1335 : Anjou. IIL 163. 1. stb.
* Mon. Vat l/U 14—21. és 23—24., 27. 1. : ^.marca fini argenti
ad pondni Bodense . . . quelibet valet ím. florenos", ^marchae communis
argenti... quarum qoaelibet valet 3 flór. et dimidium". — 1335: „ex
qoibos 64 (grossos) dabontur pro marca fini argenti et 56 pro marca
communi sen pagamenti*. Szekfű T. T. 1911. 7. 1. és még sok XTV. szá-
zadi forrásban.
286 MAGYAR PÉNZrÖBTÉNET
— így például II. István, II. Béla, V. István, IV. László
korában — alkalmazták pénzezüstül.
A neve {^közönséges'' és ^kereskeddmi'' ezüst) azt
bizon^tja, hogy — legalább is a XIII. század második
felében — mindazokban az esetekben, a mikor egyszerűen
márka vagy márka eziist említtetik, alatta ötödrészig
égetett ezüstöt kell értenünk. Ugyancsak a közönséges
ezüst-tel volt egyértelmű a ^marca argenti depagamenio'
vagy ^marca pagamenti' ^ és talán a „marca terrestris
argenti*^ is.
A finom ezüst és közönséges ezüst finomsági fokát
ekkép meghatározva, megállapíthatjuk a XII — XIV. század-
ban fizetési eszközül használt ezüstmárkák szinezüsttartal-
mát, vagyis ezüstértékét. A Xn. század második felében
és a XIII. században kb. 1280-ig a 233*3533 g-os régi ma-
gyar márka^ az erdélyi források Béla király-féle márkája
volt használatban. 1270—1280 táján ezt a 245' 53779 g-os
bndai márka váltotta fel. Erdélyben és a Szepességben a
206-76866 g-os erdélyi, illetve a 210-46096 g-os szepesi már-
kával mérték az ezüstöt.
A veretlen arany mint fizetési eszköz az Árpád-kor-
ban csak szórványosan fordul elő.^ Nagyobb jelentőségre
az ezüst mellett sohasem vergődött.
A veretlen ezüst a vert pénz mellett és annak rová-
sára tért hódítván, szokásba jött a számlált pénz helyett
^ ^Marca argenti de (vei : in) pagametUo,' 1266 : Kn. M. 1. 524.,
1266 : Smiö. V. 370., 1294 : Ka. M. U. 360. L ,,Marcis paymetU.' 126S;
Kn. M. L 526. L — 1335 : ^marca carnnmtU seu pagametUi* Ssekfű.
T. T. 1911. 7. 1.
' 12tö: egymás mellett eltérő értelemben ,pondus arg. decimé
combastíonis* és ,pondas de argento teme*. Zimm. — Werner. L 77. l
— 12^: »marca arg. terrestris*. Zimm. — Werner. L 156. 1. — Valószínűleg
hasonló értelemben használatos a {stüanoc^háuyai ezüst {morca argenti
de Bana, m, argenti Banális) is. 1274: H. o. VL 201., 1290: W. DL
531., 1294: H. o. VD. 230., 1296: Kubinyi- H. 44., 1298: Kubinyi. IL
45. L (Wenzel-nél X. 324. L tévesen j^marcis banalibns* van!)
• ,Marca anri.' 1209: W. XI. 94., 1252: F. IV/2. 130., 1256:
W. n. 278., 1257: H. o. VII. 83 (tévesen 1262. évszámmal), 1275: F.
V/2. 265., 1276 ; F. VII/2. 46. 1.
288 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET
az ezüstpémzeikel súly szerint való fizetés.^ Az ezüstpénz
flyenkor nem névértéke szerint, hanem — finomsága isme-
retes lévén — tényleges fémértékében került a kereske-
delmi forgalomba.* A mériegelt ezüstpénz a veretien ezüst-
valutában ugyanazt a szerepet töltötte be, mint az ezüst-
rudak.
^ ^Marca in dettariis s/aUralibus (v. denariarum sUderaUmm^*
1238: H. o. VIL 14. (téves 1228. évszámnua. V. ö. Karácsonyi: Hamis
oki. 50. L), 1262: W. V. 271., 1268: Smié. V. 465., 1269: W. Vm.
242. 1. — ^Marca in ponderaiis denariis.' {1286. k.): W. XH. 448. 1.
— Marca frisatícamm ad pondns^ 1232: Ph, I. 713., 1240: F. IX/7.
657. L — . Jf. denariarum regaiinm cnm pondere {ad pondns)," 1266 :
Ph. n. 302., 1257: Ph. IL 304., 1257: Kn. M. I. 445., 1258: W. IL
299., 1259: W. H. 316., 1259: Ph. IL 308. 1.
* A pénsek súly sserínt való használata Németországnak csak
egyes vidékein, főkép Ausztriában vált szokásossá. Inam a — Stern-
egg id. m. 1DJ2. Bd. 392—393. 1. Az osztrák forrásadatok azon-
ban jóval későbbiek a magyaroknál s így nem tehetó fel, hogy a pénzek
mérlegelésének szokása onnan terjedt volna el hazánkba. Természetes
következménye volt ez a pénzek nagymérvű elértéktelenedésének.
A xn— xm. SZÁZADI termény- és ezüstrúdvaluta
287
Teljes súly
Szinezüstsúly
grammban
1. Magyar márka.
1 márka finom ezüst . . .
233-3533
21001797
1 fertő „ ...
58-33832
52-5045
1 pondus „ ...
4-86152
4-3753
1 márka közönséges ezüst .
233-3533
186-6827
1 fertő „ „ .
58-33832
46-6707
1 pondus „ „
4-86152
3-8892
2. Budai márka.
1 márka finom ezüst . . .
245-53779
220-98402
1 fcrto „ ...
61-38444
55-2460
1 pondus „ ...
5-11537
4-60383
1 márka közönséges ezüst .
245-53779
196-4302
1 fertő
61-38444
4910755
1 pondus
511537
4-09229
3. Erdélyi márka.
1 márka finom ezüst . . .
206-76866
186-09174
1 fcrto „ ...
51-69216
46-52293
1 pondus „ ...
4-30768
3-87691
1 márka közönséges ezüst .
206-76866
165-41488
1 fertő
51-69216
41-35372
1 pondus , ^ .
4-30768
3-44614
4. Szepesi márka.
1 márka finom ezüst . . .
210-46096
189-41481
1 fertő ^ ...
52-61524
47-35370
1 pondus , ...
4*38460
3-94614
1 márka közönséges ezüst .
210-46096
168-36872
1 fcrto „
52-61524
4209218
\ pondus
4-38460
3-50768
HETEDIK FEJEZET.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
1200—1240.'
Szent István és XI. századi utódainak pénzverése
hosszú időre útját állta mindenféle idegen pénznem magyar-
országi meghonosodásának. A XII. századi pénzromlás, az
értékes régi obolus helyébe lépett silány és apró pénzecskék
verése és a veretlen ezüst-valutának ezzel kapcsolatos tér-
hódítása gyökerestül megváltoztatták a viszonyokat.
A XII. századi külföldi leletekben — ellentétben a
XI. századiakkal — magyar pénzekkel többé nem találko-
zunk. A pénzromlás első következménye az volt, hogy a
magyar pénz nemzetközi foi^galmi eszközből localis jelentő-
ségű pénzzé sülyedt. Az 1189-ben nálunk járt keresztesek
által a legsilányabb olasz pénzzel — a veronai dénárral —
azonos értékűnek tekintett apró, magyar dénároknak a
^ A XIII. században hazánkba otat talált külföldi pénznemek — a
fríesachi és bécsi dénárok — elterjedését illetőleg nagyon figyelemreméltóak
László József (Nyugati pénznemek hazánkban a XIII. században. Tör-
téneti Szemle. 1915. 227—260., 353—381. 1.) eredményei. László — bár
dolgozatának részletei közül nem egy módosításra szorul — általában
véve helyes képet ad a XIII. századi magyar pénzviszonyokról. — A fríe-
sachi dénárok forgalmának korhatárát Lászlóval szemben, a ki 1250-re
teszi, 1240'hen kell megáUapítanunk. Az utolsó adatok 1239., 1240. és
1244.ből valók. (Smié. IV. 97., F. IX/7. 667. és H. oki. VI. 42» 1.)
IV. Béla — mint alább látni fogjuk — teljesen kiküszöbölte azokat a
forgalomból. Egy 1256- és egy 1270-iki oklevél — a .fríesachi compu-
tus*-ról, illetve a fríesachi val egyértékű dénárról szólván — mint hasz-
nálatból kiment pénzfojt említik. (W. VH. 443. és F. V/I. 80. l.^
Hóman: Magyar pénitOrténet lU
290 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
nemzetközi forgalomban nem volt helye. A XII. század
második felében vert pénzek értéke — 0'144 g színezüst-
tartalommal ■— nem érte el a kölni dénár (1*35 g színezüst)
V9, a friesachi vagy aquUejai (1'12 g és 1'14 g) Vgt a
regensburgi (075 g) Vr értékét sem.
Magában az országban is hitelét vesztette a magyar
királyok silány pénze. Az ország tulajdonképeni értékpén-
zévé a mérlegelt ezüstrüd lett. Az uralkodók mértéktelen
nyerészkedési vágyából eredő, káros pénzújítási rendszer a
terménygazdaság felé való visszafejlődés útjára terelte
hazánkat. Kétségtelen, hogy e körülmények következté-
ben az egész ország gazdasági élete szenvedett. Magyar-
ország gazdasági színvonala azonban a XI — XU. század-
ban még jobban megfelelt a terménygazdaságnak, mint a
pénzgazdaságnak. A forgalom kisebb volt annál, hogysem
a veretlen ezüst-valutára való áttérés nagyobb rázkódtatást
okozott volna. A veretlen ezüstöt bizonyára haladásnak is
tekintették a régi terménypénzekhez viszonyítva. írott emlé-
kek és pénzleletek egyaránt azt bizonyítják, hogy a XII.
századi Magyarország belenyugodott a pénzrontás gazda-
sági következményeibe.
A XIII. századdal új, a régi Magyarország gazdasági
szervezetét alapjában megingató korszak köszöntött be.
A III. István és III. Béla korában Byzánczczal, a nyugati
telepesek bevándorlása és a kereszteshadjáratok nyomán a
nyugati államokkal intensivebbé vált érintkezés következ-
ményeiben mélyreható társadalmi, közigazgatási és gazda-
sági átalakulás előidézőjévé lett.
A rohamosan fejlődő gazdasági élet egyik jelensége
a kereskedelmi forgalom fellendülése volt. Az élénkülő for-
galom pedig nem elégedhetett meg a nehézkes ezüstrúd-
valutával. A magyar királyok csekélyértékű pénze sem volt
alkalmas a forgalom lebonyolítására. Ilyen viszonyok közt
a külföldi kereskedők és utasok révén külföldi pémzek ke-
rültek forgalomba hazánkban. Ezek a külföldi pénzek —
értékben messze m^haladván a magyar pénzt — hamaro-
san közkedvelt és általánosan használt fizetési eszközzé
lettek.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 291
A XII. század utolsó éveiből és a XIII. század
első feléből származó magyarországi éremleletekben száz-
számra^ söi ezerszámra kerülnek elő a friesachi dénárok}
Viszont II. András pénzei a ritkábban előforduló pén-
zek közé tartoznak. A friesachiak a leletekben részben
II f. Béla bracteatáinak, III. Béla, II. András, néha IV. Béla,
ritkábban az utolsó Árpádok denárainak és néhány más
külföldi — kölni, bajor, cseh és többször XII. századi
angol — pénznek társaságában,^ részben minden más érem-
melléklet nélkül, tisztán fordulnak elő. Ilyen friesachi lele-
tek az egész ország területén, még a távoli Erdélyben és
' Időrendben első a friesachiak általános elterjedése előtti időből
való esztergomi lelet, a melyben 11. Béla pénzei társaságában kerültek
elő friesachi dénárok s a melyről már az 5. fejezetben is szóltunk.
A Tisza — Duna — Maros szögében a 6000 darabból álló dettai lelet nagy
része friesachi volt, Szerbcsanádon 887, Kisgájon 366, Nagyőszön 110,
Zsombolyán 1 1 , Kisbéren (Komárom) 207, Kiszomboron (Torontál) 240, Szent-
erzsébeten (Baranya) 24, Pusztaszentlászlón (Fehér) 48, Tapolczán (Zala)
•sok", VerŐcze megye gocsistai határában 600, Nagyürögdön (Bihar) 37,
Tázláron (Pest m.) 11, Szilben (Sopron) 30, Pusztafövényesen (Fehér)
300, Akasztón 260, Segesvárott (Szeben) néhány. Hajdúböszörményen 5,
Érszodorón l&OO, egy ismeretlen lelőhelyen 486, Újkígyóson 00, Doma-
földön 426, Balmazújvároson 185, Bácsalmáson 96, Balmazújvároson
újabb 60, Léhcn (Abaúj) 266, Nagykőrösön 22, Nagykereken (Bihar) 30,
Korponán 236, Dorozsmán 122, Abapusztán 7515 db friesachi került elő.
V. ö. Berkeszi: Délmagyarország éremleletei. (Tőrt. és Rég. Értesítő.
Temesvár, 1907. XXffl.) 5., 13., 14., 19., 31., 49. 1. — Arch. KözUtné-
nyék. VI. 1866. 104., 172., VIL 1868. 189., 197. — Arch. Ért. IV.
1870. 163.; V. 1871. 45—46.; IX. 1875. 123—124.; XII. 1878. 156.;
XIU. (új f.) 1893. 93., 286. 1. — N. K. 1903. 106. ; 1905. 46. ; 1907.
125.; 1908. 119., 121., 171.; 1912. 17.; 1914. 25. 1. — Raimann:
Der Münzfund zu Dorozsma (N. Zschr. IX. 1877. 326-345.1.) — Har-
sányi: Az Aba-pusztai friesachi íillérlelet. (N. K. 1912. 48—60. 1.) A szla-
vóniai ostrovói lelet nagy része is friesachi pénz volt. (U. o. 1906. 154.1.)
* Szerbcsanád: 745 db magyar (II. Andrástól III. Andrásig), 251
szlavón báni dénár, 30 kölni, 10 angol, 1 cseh, 12 vegyes külföldi, 887
friesachi, 45 friesachival rokon. — Deita : II. András, II. Frigyes császár,
kölni, bajor, cseh, strassburgi, tríeri, metzi, aquilejai és sok friesachi. —
Kisgáj : 215 III. Béla bracteata, 27 angol, 1 német, 366 friesachi. —
Újkígyós: 18 lU. B. bracteata, 90 friesachi. — Nagyősz: 2000 db (III.
Béla — IV. Béláig terjedő) magyar s más közt 110 friesachi. — Bács-
aJmás: 68 kölni, 96 friesachi. — Egervár: 16 III. Béla bract., 40 II. And-
19*
292 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Északkelet-Magyarországon is kerültek elő, a mi azt bizo-
nyítja, hogy a friesachi pénz az egész országban általán
nosan használt fizetési eszköz volt. Elterjedtsége nagyobb
volt, mint valaha bármely más külföldi pénzé. írott for-
rásaink 1211 és 1244 közt gyakran emlegetik bl friesachi
dénárokat „frisatici'' (ritkábban frixatici és más romlott)^
alakban. A legkülönösebb, hogy maga a király, II. András»
is előszeretettel határozza meg a fizetést friesachi pénzben,*
a miről alább még szólni fogunk.
Friesachi dénárok (frisacenses) alatt a XII. és XIIL
században elsősorban a salzburgi érseknek Friesach karín-
thiai városban vert pénzeit kell értenünk. Friesachinak ne-
vezték még a salzburgi érsek más pénzverőhelyein, továbbá
a karinthiai berezegek és más délausztriai egyházi és világi
tartományurak pénzverdéiben, a friesachi pénz mintájára,,
friesachi pénzláb alapján vert pénzeket.^
rás, 3 morva és krajnai, 298 friesachi és bécsi. — Nagykerek: 118
III. Béla bract., 30 friesachi. — Léh : 6 kölni, 266 friesachi. — Az osirovót
lelet túlnyomó része friesachi, III. Béla bract , II. András-féle és német
stb. érmek mellett. — Korpona: 416 magyar (II. Andrásig), 236 friesachi
és rokon. — Abapuszta: 7515 friesachi, 59 kölni, 20 aquilejai.
^ A különböző elnevezésekről v. ö. László id. m. 237. 1.
' Először m. Béla 1190'iki oklevelében (F. II. 254. 1.) említtetnek,,
de ez az oki. hamis. V. ö. Karácsonyi: Hamis oki. 10. 1. — ,Prisa-
iicus*, „frisatici* v, ^frixatici' : I. Királyi oklevelekben : 1211 : Ph. X.
506., 1211: Smié. III. 104., 1212: H. 0. VI. 9., 1213: Smi6. Hl. 116.,.
1224: Smié. III. 241., 123S : Ph. I. 724., 12S3 : Kn. .M. I. 292—296.,
1233: F. III/2. 354., m3: F. 111/2. 359., 1244: H. O. VI. 42. 1. —
II Pápai oklevelekben: í:>31: Ph. I. 707., 1232: Theiner Hung. I. 105.,
1233: Tk. Ep. I. 73. 1. — III. Más oklevelekben: 1222: F. Vn/2.
206. és ra/1. 367., 122S k. : Ph. I. 691., 1239: Smié. IV. 97., 1240.-
F. IX, 7. 657. 1. — Ezenkívül: 12ő6 : „pro 33 pensis ad compotun*
frisaticorum in argento". \V. VII. 443. 1. és 12T0 : „unum dcnariuni
currentem pro frisatico". F. V/l. 80 1.
» V. ö. Steinherz. 24-25. 1. — László József id. m. 232—
237. 1. — Luschin (Geschichte der Stadt Wien II/2. Wien. 1905. cz^
műben) 752. 1. — Luschin: Friesacher Münzfundc (Jahrbuch f. Altér-
tumskunde. V. 1911. Wien. 188—210. I.^ ez. dolgozata értékes meg-
jegyzéseket tartalmaz a friesachi pénzverés első korszakáról.
A FRIESACHi D£NAR0K KORA
293
A friesachi dénárok pénzlábát illetőleg tudjuk, hogy
II. András kortársa — II. Eberhard salzburgi érsek (1200—
1 246) — idejében kétféle súlyú friesachiak forogtak. A nehe-
zebb dénárokból, az ú. n. „ölfertós*" (Fünfvierdunger) frie-
sachiakból 200 darab,^ a könnyebb friesachiakból 245 darab
ért^ egy friesachi márka, vagyis 224*4917 g színezüstöt.
A friesachiak finomsága — 15 latos ezüstből készül-
vén — 0*938 volt.'
A kétféle pénzláb ezek szerint így alakult:
1
Dénár-
szám
Teljes súly
Színsúly
grammokban
1. Nehéz (ötfertós)
dénárok,
1-|-^ márka 0-938 finom
pénzezüst
1 dénár
2. Könnyű deftárok.
1-|-|^ márka 0 938 finom
pénzezüst
1 dénár
200
1
245
1
239*4578
M9728
239-4578
0-97737
1
224-4917
11224
224-4917
0-91629
* 1207., 1212, és 1245: Mon. Carintii. I. 335—336., II. 36., IV.
42. L szó szerint idézve lásd az /. rész 3. fejezetében (a 79. lapon).
' 1242: „marcas 14 Frisacensis monete in tali valore, quod
quinque denaríi uni libre superadditi numerate marcam puri argenti vale-
ant ponderis Frisacensis.* Mon. Carinth. IV. 292., 293. 1. — 1244 :
,300 marcis denaríorum Frisacensium, quorum unum talentum et quinque
denarií marcam faciant puri argenti." Mon. Carinth. IV. 313. I.
' A 419 db-ból álló domaföldi lelet 11. Eberbard-féle denárainak
finomsága 0-920 (N. K. 1905. 46. 1.), más e korbeli fríesachiaké 0*903,
0*910, 0*920, 0*930, sót 0'940-re rug(Luschin: Steierísche Müozfunde.
Jahrbuch f. Altertnmskunde. I. Wien, 1907. 211. 1.). Mindez adatok a
15 latos finomságnak felelnek meg, ha figyelembe veszszűk a középkori
szinezüst minóségét Luschin is újabban 15 latosnak mondja a frie-
sachi, gráczi és tiroli próbát. (Münzwesen, Handel u. Verkehr. Geschichte
294 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A pénzlábak chronologikus sorrendjét illetőleg az
ismert leletek közül az esztergomi XII. századi és az aba-
pusztai leletek nyújtanak felvilágosítást.
Az elsőben 261 db 29872 g súlyú — a XII. század
első feléből származó — friesachi dénár volt.^ A 7515 db
friesachit tartalmazó abapusztai éremleletben a Welzl von
Wellenheim gyűjteményének catalogusában felvett friesachi
éremfajoknak* csaknem mindegyike szerepelt* Az eszter-
gomi leletre nézve Luschin megállapításait, az abapusztaira
a Welzl-féle chronologiai osztályozást véve alapul, az egyes
fajok súlyadatait* e két lelet alapján a következő lapon
látható korrendi táblázatban foglalhatjuk össze.
Az időrendben első fajok kiverési átlagul — a szokásos
5^/o-os hozzáadással — 1197 g-oi adnak, a mi pontosan
fedi a nehéz dénárok fentebb megállapított 1'197 gos
törvényes súlyát. A XIII. század első feléből származó —
II. Eberhard- és Bernát-féle — érmek viszont, az öt fajnál
kapott 0*94 g-os összátlagot véve fel, 0-987 g-os kiverési
súlyt adnak, a mi 1 centigramm eltéréssel fedi a könnyű
dénárok 0'977^-os törvényes súlyát. MegáDapíthatjuk tehát,
hogy az ^ötfertós*" dénárokat a XI I. században vertéky
míg a könnyebb pénzláb a XIIL század első felében —
//. Eberhard érsek és Bernát herczeg korában — volt ér-
vényben.
d. Stadt Wien. 11/2. Wien, 1905, 753. 1.) A friesachiak finomságát Mein-
hard herczeg és Rudolf érsek 1286. évi pénzverési szabályzata 15 latosnál^
valamivel finomabbra határozza meg, mondván : ,^addito uno íotane cupri
ad furám marcatn argentin (Schwind- u. Dopsch. 141. !•)'£ szerint
^Vif-rész színezüst volt a pénzezüst tartalma, a mi 0'941 finomságnak
. felel meg.
^ Luschin von Ebengreuth: Friesacher Münzfunde. (Jahrbuch
tÚT Altertumskunde. V. Bd. Wien, 1911. 200—203. 1.; az érmek korá-
ról: 210. 1.)
' Verzeichniss der Münz u. Medaillen Sammlung des H. Leopold
Welzl von W e 1 1 e n h e i m. II. Bd. 1. Abth. Wien, 1844. 488—503. 1.
' Harsányi Pál: Az abapuszUi friesachi fíUérlelet. (N. K. 1912.)
* Harsányi az egyes fajokon belül 3 — 3 súlycsoportot különböz-
tet meg, de ezt az átlagban csupán néhány tizedgrammra tehető eltérés
nem teszi indokolttá.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
295
8
0}
»tí
Az éremfaj kora
Db
Össz-
súly*
Atlag-
súly
grammban
Eszterg
lelet
B. 2.
B. 4.
C. 1.
XIL század első fele
261
29872
Gebhard, I. Konrád és L Eberhard érse-
kek, Bertold, Luipold és II. Ulrik ber-
ezegek (lOdO— 1202)
UI. Konrád és 11. Eberhard (1177—1246)
I. Konrád, I. Eberhard, II. Konrád,
lí. Eberhard érsekek (1106—1246)
525
601-3
588
525
588*94
522*30
114
1-14
100
0-99
B. 1.
C. 3.
C. 4.
E. 1.
Hf.
Adalbert érsek (1183—1200) .
n. Eberhard érsek (1200—1246)
n. Eberhard érsek (1200—1246)
Bernát herczeg (1202—1256) .
Bernát herczeg (1202—1256) .
916
216
50
230
318
873-55
20910
47-20
208-22
1301-45
Az öt utolsó faj összege
1730
1639-52
0-95
0-96
0-94
0-94
0-94
0-94
A nehéz pénzláb alapján vert friesachi dénárokról
emlékezik meg Wolfger püspök 1203 — 1204. évi számadás-
könyve, a melynek adatai alapján a friesachi dénár szin-
ezüstértékét 1*127 g-ban állapíthatjuk meg.*
Azok a XIII. századi (1207., 1212. és különösen az
1 245. évi) oklevelek, a melyek ötfertós dénárokról szólnak,
nem az akkor vert törvényes, hanem az annál értékesebb
régi pénzben kötik ki a fizetést.'
Mi volt az oka, hogy Magyarországon a XII. és
XIII. század fordulóján éppen a friesachi dénárok hono-
sodtak meg s nem a hasonló jóhírű regensburgi vagy kölni
dénárok, holott Magyarország kereskedelmi kapcsolata a
középkorban sokkal szorosabb és állandóbb volt a bajor
^ Luschin és Harsányi id. m. szerint.
* V. ö. a m. függeléket.
' A szóbanforgó oklevelek egyike sem származik a friesachi pén-
zeket kibocsátó salzburgi érsektől vagy karinthiai herczegtől. Egyiket
Fülöp német király, a másikat IV. Lipót osztrák herczeg, a harmadikat
Ulricb giirki püspök állította ki.
296 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
és a rajnamenti területekkel, mint Karínthiával vagy Salz-
burggal ? László József e kérdésre keresvén a választ —
igen helyeden — 11. András házasságára hívta fel a figyel-
met. A meráni grófok maguk is verettek fríesachi dénárokat
WindJschgratzben s talán Stainban (Krajna) is.* A meráni
Gertrúd és kísérői nyilván nagyban előmozdították a fríe-
sachiak forgalmát.* Maguk az okleveles források is igazol-
ják e kapcsolatot. A fríesachi dénárok a XII — XIII. századi
karinthai, salzburgi s más forrásokban „frisacettses' (néha:
vrisacenses) * néven szerepelnek. A magyar források ezzel
szemben — mint említettük — frisalici néven emiitik
azokat. Ez az elnevezés azonban külföldön sem volt isme-
71 -"2. Ftiosachi dénárok.
rétien. 1216 és 1246 közt több oklevél emlit JWsoiícws'-okat*
és pedig elsősorban és először Ekbert bambergi püspök
oklevelei.' Meráni Ekbert bambergi püspök (1203 decz.
1 Luschin: Oa.% Münzweseo in Östeneich . . . (Pestscbrífl luc
600 Jahr. Gedenkfeier des Belchoung d. Hauses Habsburg mit Öster-
reich. Wien, 1882. 40. I,)
* LásKló id. h. 229. 1.
> .Prisacensts' 1149 es 1364 ltö:t : Mon. Carinth, 1. U7., l-H,
200., 240 , 303., 347,, 382., 363., 370., 383. ; II. 29., 100. ; lU. 423.,
474., 478 , 496., 515., 567., 593, ; IV. 53., 192., 269., 384. J. Zaha.
Steier. Ub. I. 343., 477.; lí. 306., 309., 386., 3Ö2. 1. stb. „Vnsownws-
IIST: Mon. Cerinth. I. 254 1.. 1S49 : U. o. II. 47. 1.
* 1223: ,M«rca frisaücorum." Mon. Carinlh. t 380. l. 1330:
,XXX nurcas deouiorum frisíticonim." U. o. I. 407. 1. V. ö. m^ :
Mon. Carinth. I. 408., IV. 181., 250., Zahn. Steior. Ub. III. 61. 1.
Láailó-nak (id. h. 238. 1.) ai • feltevése, mintha es speciális magyar
eloevcsés lett volna, téves.
' 1216 : Mon. Carinth. IV. 82. ; 1230—1336 ». ; U. o. IV.
179. I. stb.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 297
22 — 1237 jún. 5)^ pedig testvére volt Gertrúd magyar
királynénak és Berthold kalocsai érseknek. A ^frisaiicns'^
név tehát megerősíti a feltevést, hogy a friesachiak széles-
körű elterjedése a merániakkal létrejött rokoni összeköttetés
eredménye volt.
A friesachi pénz gyors és az egész ország területére
kiterjedő térhódításában ^ természetesen a főérdem a frie-
sachiak értékességéé volt.
A friesachi dénárok általános forgalma mellett ponto-
san m^határozták a fizetési eszközül hasznáűt veretlen
ezüsthöz való értékviszonyukat. Több oklevelünk a 0'900
finom ezüst márkával mondja azonos értékűnek a jó frie-
sachiak márkáját.' Egyik ezek közül világosan megmondja,
hogy mérlegelt és nem számítási márkáról van szó> Tehát
1 márJ^a súlyú jó friesachi dénár Magyarországon 1 márka
Jtnotn ezüst értékében volt forgalomban. Ugyanez az érték-
viszony tűnik ki a XIII. század első feléből származó
esztergomi vásárpénzszabályzatból is,' a mely szerint :
^ Eubel: Hierarchia catholica medii aevi. Monasterii, 1898. 120. 1.
' László József — Boleszló püspök 1214. évi oklevelének (F.
VII/ö. 208. 1.) helytelen értelmezéséből kiindulva — az ország minden
részéből előkerült friesachi leletekkel szemben is kétségbevonja, hogy
azok forgalma mélyebben elterjedt volna az országban. „Pro 83 marcis,
17 ponderibus et 2 frisaticis* azonban nem azt jelenti, mint László hiszi (id.h.
231. 1.), hogy 83 márkában csak 2 friesachi találtatott (I ?), hanem azt,
hogy a vételár 83 denármárka, 17 pondusnyi dénár és 2 (friesachi)
deaár volt A „2 friesachi "-ból tehát — ellenkezőleg — éppen azt követ-
keztethetjük, még pedig teljes bizonyossággal, hogy az egész 83 márka,
17 pondns összeget friesachi denármdrkdbaM fizették. A leleszi oklevél
egyébként hamis. V. ö. Erdélyi Lászljó: Az első állami egyenesadó
«hnéi«te. Kolozsvár, 1912. 11—12. 1. és Hóman Bálint: Adó vagy
foldbér? Budapest, 1913. 4. L
' 1233 : 9 Argentum verő . . . érit in bonis frisaticis vei in argento
cuios decima pars comburetur." Kn. M. L 292., F. III/2. 354., 359.,
Ph. L 724. 1.
* 1240: 9 10 marcas bonorum frisaticomm ad pondus vei sí fri-
satici difoeiint, aolvent ia acgento decimé combustionis ad pondus.*
F. IX/7.. 667. L
» Kn. M. IL 238—240. 1. Koráról a 14. fejezetben (Táblázatok :
XVL) szólunk.
298
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
20 frisaticus = 4 pondus,*
1 márka = 48 pondus =- 240 friesachi.
1
1
Teljes súly
Ssinsúly
1 magyar márka súlyú friesachi . |
240 db Eberhard-féle friesachi
1 magyar márka finom ezüst . . 1
! 233-3533 g
234-48 „
233-3533 „
218-768 g
219-909 ^
210-018 ,
A friesachiak árfolyamértéke alacsonyabb volt fém-
értéküknél. A ySedecima combustio''-nak megfelelő 15 latos
friesachi pénzt Magyarországon megfelelő súlyú „decima
combustio'-s ezüst értékében fogadták el. A külföldi pénz
tehát csak — márkánként 8-7 — 9*9 g ezüstre rúgó -
értékveszteséggel volt förgalomba hozható. Oly jelenség ez^
mely mindig és mindenütt feltűnik, ahol a hazai pénz
mellett külföldi pénzek vannak forgalomban.
A friesachiak mellett e korban más külföldi pénzek
is voltak forgalomban hazánkban. A leletekben leginkább
aquilejaiy kölni és angol dénárok kerültek elő.* Az angol
pénz forgalmát III. Bélának Margit franczia herczegnővel, az
angol trónörökös özvegyével kötött házassága magyarázza
meg, a többi pénzfaj kereskedők és utazók révén került
hazánkba. Mindé külföldi pénznemek forgalma szórványos
volt és sohasem vált általánossá.
Az ország nyugati határán már II. András korában
megkezdődött a század második felében rendes fizetési
eszközzé lett bécsi dénárok lassú beszivárgása,* a melyek-
^ ^viginti frisatici dantur sive quatuor pondéra.*
* V. ö. fentebb a leletek összetételéről mondottakat.
» Az árpási bessenyők 1224riki oklevelében (F. III/l. 384. 1.
téves évszámmal) Fejér szerint ,sex pensas denaríonim de mafáua*
áll. Mivel az — e korban a felső-itáliai forgalomban sem igen elterjedt —
mantovai dénár magyarországi forgalmát illetőleg erős kételyeim voltak.
Sörös Pongrácz pannonhalmi levéltáros urat megkértem az eredeti
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 299
bői két darabot számítottak egy friesachira.^ Forgalmuk
azonban e korban még nem öltött nagyobb mértéket.
A friesachi dénárok — a mellett, hogy a magyar
pénzt háttérbe szorították — a magyar érmelés fejlődé-
sére is igen nevezetes hatással voltak. A XI — XII. század-
nak jobbára omamentalis díszítésekkel ellátott és végső
elemzésben néhány XI. századi ős-typusra visszavezethető
éremfajai helyébe a XIII. század elején új, a friesachi déná-
rokkal rokon rajzú pénzek léptek.
Imre és 11. András első pénzei (C. N. H. 113. és 116.),
a melyeket fentebb a XII. századi pénzek közt soroltunk
fel, szorosan csatlakoznak II. Géza, III. István és III. Béla
pénzeihez. II. András későbbi pénzei, a melyekhez az
átmenetet a C. N. H. 171. sz. — előlapja szerint a C. N. H.
116. számmal rokon, de hátlapjával az új typushoz tar-
tozó— érem képezi, a friesachi dénárok mintájára verettek,^
A Corpus XI., XII. és XIII. sorozatának II. András
neve alatt összefoglalt éremfajai, a C. N. H. 282—283. sz.
bracteaták és a XVI. sorozatban tévesen V. István érmei-
hez sorolt, de az újabb leletbizonyitékok és előállításuk,
rajzuk szerint is feltétlenül e csoportba tartozó C. N. H.
szöveg pontos ineg\úzsgálására. O azután lekötelező szívességgel meg>
állapította, hogy a szó olvasása kétes ugyan, de az egész oklevélszöveg
egybevetése alapján inkább „viannia^-nBk olvasandó, mint j^mantua*' -mk.
Magamnak is ez a nézetem a Söröstől pontosan lemásolt és rendelkezé-
semre bocsátott irás alapján. — Fejér (III/l. 367. 1.) közli a bors-
monostori apátságnak egy (általa 1222-ről datált) keltezetlen oklevelét.
Az 1222 köriUi időből való oklevél (v. ö. Szentpétery Imre:
A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Budapest, 1916. 60. és
112. 1.) „dcnarii australes^-i említ. Az , osztrák dénár" elnevezést ille-
tőleg v. ö. a reichersbergi kolostor 1220 jan. 19-ikí oklevelét: ,15 libras
australis motícte". Zahn. Steier. Ub. III. 31. 1.
^ ^triginta frisatici sívé denarii australes, ex quibus commutantur
duo denarii pro ono frisatico.* F. III/l. 367. 1.
• Róthy: C. N. H. 1. 26-29. 1. — Lás zló J ó z s cf id. h.
259—260. 1.
300
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
(C. N. H. 116.)
(C. N. H. 171.)
(C. N. H 17Ö.) (C. N. H. 196.)
73 — 76. II. András denárai.
209 — 309. számú éremfajok/ a középkori magyar érme-
lésnek önálló typologiai csoportját alkotják. Az érem-
rajzon legjellegzetesebb a friesachi dénárokról jól ismert
két- vagy háromtornyos épület, a mely — egy-két későbbi
fajt nem számítva — mindegeiken, néhol módosult alak-
ban, szerepel. E mellett királyi fő, mellkép, vagy ülő alak,
(C. X. H. 172.)
(C. N. H. 206.)
(C. X. H. 209.) (C. N. H. 202.)
77—80. II. András pénzei.
'Harsányi Pál barátom figyelmeztetett először arra, hogy
több újabb éremlelet összetétele alapján ez érmeket okvetlenül II. András
pénzeihez kell sorolnunk. Bizonyítják ezt egyébként az egervári és kor-
ponai leletek, a melyekben 11. András más érmeinek és néhány korábbi
(III. István és III. Bélakori) pénznek társaságában kerültek elő a C. N. H.
300., 302., 303., 304., 306., 307., 308. és 309. sz. érmek. (N. K. 1906.
19. 1. és 1907. 125. 1.)
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 301
a magyar czímer alkatrészeiből a kettős kereszt, másutt
a többszörösen vágott pajzs és más ékítmények fordulnak
rajtuk elő. Egyes példányokon András nevét olvassuk^
mások körirat nélkül verettek.
Feltűnő újítás, hogy az egyes éremfajok kétféle súly-
ban és nagyságban verettek. A kisebb példányok súlya
fele a nagyobbakénak, tehát obolusok^ féldenárosok a na-
gyobb dénárok mellett.^ Az obolusok verése annyira álta-
lános volt, hogy minden bizonynyal annak a néhány érem-
fajnak is volt obolusa, a melyeké eddig nem ismeretes.
Ez éremfajok szoros chronologiai sorrendjének meg-
állapításáról egyelőre — több okból — le kell mondanunk.
Mindenekelőtt hiányzik a kellő számú leletbizonyíték, a
melyek alapján az egyes érem fajok kibocsátásának pontos
* így a
C. N. H. 173. sz. dénár obolusa a 174.,
i»»»181.„ , « „ 182.,
. , , 191. ^ ., „ Pótl. 191.^/,
". n m 179. « „ _ ^ 180.,
. „ n 189 , Pótí. 189.^;,
- n n 301. , „ 302.,
., n ,Pótt.51 , 309.,
. « . 209. , , „ 210.,
214 ''IS
- „ „ 219. „ , , 219. .4; és 22Ö,
., , 176 , , ., 177.,
- - „ 180. . , „ 187.,
226. - , , 227.,
, 305. . , „ 306.,
184. .. „ , 185.,
195. - , 196.,
206. - , ,207. cs 307,
, 201. . , ...... 202.,
212 213.,
216. - , , 217.,
. . ., 224. - , 225. sz. érem,
A XI— XII. században csak Salamon C. N. H. 19. és Kálmán C. N. H.
49. sf. érme verctelt félsúlyban is (C. N. H. 19A. és 50.).
n
n
n
w
•»
i»
302
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
időrendje megállapítható volna. Ezenkívül nyoma van annak,
hogy !í. András korában — és speciell 1221 óta — már
több pénzverőhely működött hazánkban.^ Egyes fajeltéré-
seket s talán a Réthy által megkülönböztetett három soro-
zatot is, különböző pénzverőházak működésére kell vissza-
vezetnünk. Az sem bizonyos, hogy mindez éremfajok András
pénzei lettek volna. Lehet, hogy egyik-másik már Imre és
III. László korában veretett * és valószínű, hogy a királylyá
(C. N. H. 301.)
(C. N. H. 188.
(C. N. H. 204.)
81 — 83. II. András denárai.
koronázott Béla — Horvátország, később Erdély uralko-
dója — is veretett apja életében pénzt, mint András és
(V.) István is tették.
A metrologiai adatok alapján II. András pénzei négy
súlycsoportba sorolhatók. András friesachi typusú pénzei
Ixüzül — mint említettük — időrendben első a C. N. H.
171. sz. átmeneti typus. Mivel ez a legkönnyebb érmek
sorába tartozik és vele együtt a C. N. H, XI. sorozatának
fejletlenebb technikájú érmei a két könnyebb súlyú cso-
portba tartoznak, ezeket kell időrendben első pénzeinek tar-
fanunk.
* V. ö. erről a 12. és 13. fejezetet.
* A C. N. H. 197., 198., 203. és más érmek az újabb kuUtások
szerint (II.) András herczegkori szlavóniai pénzei. V. ö. a 9. fejezetet és
BrunSmid czikkét: N. K. 1905. 3—4. 1.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
303
A nehezebb pénzláb behozatala valószínűleg az 1222.
évi aranybulla rendelkezéseinek volt következménye^ s
ezért a legnehezebb súlyú pénzeket 1222 — 1230 tájra kell
tennünk, viszont uralkodása utolsó idejére a C. N. H.
(C. N. H. 216.)
(C. N. H. 2 7.)
(C. N. H. 226 ) (C. N. H. 227.)
g4 — 87. II. András denárai a megfelelő obolussal.
XIII. sorozatába tartozó — súlyban második helyen álló —
érmek teendők. Az e korban ismét bekövetkezett súly-
csökkenést igazolják az 1231- 1233 tájban ismételten fel-
hangzó panaszok.
<C. N. H. 282.)
88. II. András bracteatája.
Az egyes súlycsoportokon belül — a maximalis és
minimalis súlyok figyelembevételével — nagyobb eltérések
nem állapíthatók meg. Ezért csoportonként egy-egy ossz-
átlagot állapitok meg, a mi a törvényes kiverési súlyt job-
ban meg fogja közelíteni az egyes fajok átlagánál.^
' ,Et denarii tales sínt, quales faerunt tempore regis Belae."
Kn. M. I. 235. 1. Nyilván I. Bélára czéloztak, a ki mint a jó pénzverés
szervezője ólt a XII — Xm. sz. magyarok emlékében. IL András e cso-
portbeli denáiainak 0*673 g szinezüsttartalma kb. fedi Béla herczeg obo-
tusainak 0*644 g szinezűsttartalmát.
' Az egyes adatokat lásd a II. függelékben.
304
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
D
C. N. H.
sz.
171
173
183
175
181
190
191
192
204
305
176
224
189
195
307
194
209
218
226
282
299
Finomság
Össssúly
grammban
/. csoport (J 206— 1213 körül)
0-880, 0-850
0-790, 0-780, 0-750 . .
0-800
0-720
0-750
— 0-700
— 0-650
0-720
0-740
16
9
4
3
1
1
4
1
6
102
Összátlag .
147
II, csoport {1215— 1222 körül)
0-780, 0-750. 0-720 . .
0-800, 0-720
0-700, 0-675
0-720
0-700 . .
0-680, 0-650
0-680
8-45
4-583
217
1-41
0-52
0-465
2105
0-47
3-334
55-73
79-237
12 !
7017
4-308
5
1 3-291
i 3
1
1-957
1
5
1 3-350
1
1
0-610
20
13-777
4
' 2-550
58
1 32-812
1
5
2-918
48
26-964
Összátlag
16S
99-554
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
305
D e n á
r
Megfelelő obolus
Maximális
Minimalis
Átlag-
C.N.H.
sz.
Darab
Össz-
Átlag-
!
lúly gramm
ban
súly grammban
«
0-81
0-41
0-528
1
1
i
1
1
0-78
0-32
0-509
174
1
0-26
0-26
0-56
0-52
0-542
1
—
0-55
0-36
0-470
—
—
0-520
182
1
0-25
0-25
—
0-465
1
1
0-625
0-47
0-526
' 191A
1
1
0-27
0-27
—
a-470
1
1
1
1
0-555
1
— 1
1
1
1
0-67
0-41
0-5463
306 i
11
3-06
0-278
' 0-81
I
0-32
0-539
14
3-84
0-274
1
0-86
0-44
1
0-5847
177 ;
1
1
0-44
0-44
0-693
0-51
0-6154
225
2
0-77
0-385
0-87
0-51
0-6528
189A
5
1-77
0-354
0-83
0-43
0-652
196
1
0-31
0-31
0-670
(
—
p
0-610
0-94
0-56
0-6888
210
8
2-302
0-287
0-70
0-47
0-637
—
1
* 0-726
0-405
0-5657
227
1
8
1-886
0-235
0-718
1
0-48
0-5836
283
2
0-49
0-245
0-73
0-49
0-5617
300
7
1-81
0-300
0-87
0-405
0-5926
i
1
34
\
\
9-778
0-287
H4man: Magyar pénztflrtónet.
20
306
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Dénár <
C. N. H.
sz.
.i
Finomság
1
Darab
Összsúly
grammban
1
1
1
1
///. csoport (1222 után)
\
1
172
0-800
2
1-64
179
0-780, 0-700 .....
1
4
3-24
199
0-750
3
2-48
200
0-720, 0-700
3 ;
2-69
200A
1
0-83
301
0-680
5 '
4-63 i
1
308 A
0-720
1
303 ,
t
1
0-700
1
0-99
1
Összátlag
1
19
16-50
1
1
\ IV. csoport (1230—1235 táján)
1
1
206 \
1
0-650, 0-600
18
13-882
208 ,
0-700, 0-650
10
7-515
214 1
0-650
5
3-550 .
1
216
0-750
1
6
4-692
1
219
1
0-720, 0-680
1
3
1
2-355
221
0-750
1
3
2-220
0-700
212
0-700
25
17-657
összátlag . . .
70
51-871
1
1
1
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
307
D e n á
r
Megfelelő obolus
Maxinuüis
Minimalis
Atiag-
C.N.H.
sz. .
Darab
1
Össz-
Aüag.
!
súly gramn
iban
súly grammban
1
1
0-820
1
0-93
0-69
0-810
180
2
0-97
0-485
1 0-88
0-72
0-826
0-90
0-89
0-896
—
—
,
0-830
1
1
1-06
1
0-74
0-926
302
1
0-44
0-440
309
3
1-495
0-498
0-990
303A
1
0-50
0-500
106
0-69
0-8684
7
3-405
0-4864
1035
0-62
0-7712
207
1
0-51
0-510
1 .__
304
50
16-76
0-335
i 0-84
4
0-705
0-7515
208A
1
0-37
0-370
1
0-710
215
1
1
0-41
0-410
0-932
0-73
0-782
217
7
2-935
0-419
i 0-79
1
1
; 0-78
0-785
l 219A
} 220
4
4
1-41
1-80
0-352
0-450
I
0-740
222
1
0-301
0-301
(
1
223
3
1-260
0-420
—
0-677
0-7062
213
1
0350
0-350
1-035
i
0-62
1
1
0-741
1
1 1
73
1
i
26-106
03576
20*
308
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Finomság tekintetében az első csoport első érme (C.
N. H. 171.) a »decima combustio"-nak, a két következő a
„quinta combustio*-nak, a többi éremfaj pedig a „quarta
combusiio* -ndk megfelelő ezüstből készült. A kiverési átlag-
sülyt a szokásos 5 7o~os hozzáadással következőképen
állapíthatjuk meg:
I. csoport : 0-539 + 00269 g
II. , 0-5926 4- 0'0296 .
Ili. . 0-8684 + 0-0434 .
IV. , 0-7410 + 0-0370 „
0-5659 g
0-6222 „
0-9118 «
0-778 ,
II. András korában tehát a pénzláb — időrendben
első, C. N. H. 116. sz. érmét is bevonva — így alakult:
í
Pensa-
DoDár-
Teljes súly
Színsúly
s z
á m
grammban
1. C.N. H. 116. sz.
1
evem.
1
1 márka 0666 finom
ezüst
27
1080
233-3533
155-5689
1 pensa ....
1
40
8*640
5-7616
1 dénár . . . . ;
1
/lO
1
0-216
0-144
2. C. iV. H.ni.sz.
1
1
erem^
1
1
1
1 márka 0*900 finom -
1
1
1
ezüst
10'/,
420
233*3533
210-018
1 pensa
1
40
22*2240
20-002
1 dénár ....
1
V.o
1
0-5556
0-500
1 obolus ....
1
1
V.o
1
0*2778
0*250
3. C. N. H. 173. és i
1
1
I
l
183. sz. érem. !
1
1
1
1
1 márka 0*800 finom |
1
ezüst
tov,
420 1
233*3533
186*683
1 pensa ....
t
40 i
22-2240
17-7792
1 dénár . . . . i
'40
t 1
0*5556
0-4444
1 obolus . . . . i
'/.«
V. 1
0-2778
0*2222
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA
309
il Pensa-
II
!l
s z a m
Teljessúly
Színsúly
grammban
4. /. csoport többi érme.
1 márka 0*750 finom
ezüst
1 pensa ....
1 denár
1 obolus ....
5. //. csoport.
1 márka 0'750 finom
ezüst
1 pensa ....
1 denár ....
l obolus ....
6. ///. csoport.
1 márka 0*750 finom
ezüst
1 pensa ....
1 denár
1 obolus . ... . '
7. IV. csoport.
1 márka 0'750 finom
ezüst
1 pensa ....
1 denár ....
l obolus ....
1
1/
Uú
1
80
V
6V.
1
V
V
40
80
1
Ao
420
40
1
233-3533 1750149
22-2240! 16-668
0-5556 0-4167
0-2778 0-2083
380
40
1
233-3533
24-560
0-6140
175-0149
18-420
0-4605
0-30701 0-2302
200
40
1
233-3533
35-900
0-8975
0-4487
175-0149
26-925
0-6731
0-3365
300
40
1
233-3533
31-112
1750149
23-334
0-7778i 0-5833
0-3889! 0-2916
n. Andrásnak a friesachiak mintájára vert érmei ér-
tékben messze meghaladták a XII. századi apró pénzeket.
Mindamellett egy uralkodónk korában sem találkozunk
annyi a pénzváltók és pénzverők ellen emelt panaszszal,
fliint éppen az ő idejében. A világi és egyházi rendek állkl
310 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
kicsikart nagy szabadságlevelek — erős viszhangjaképen
az uralkodó közhangulatnak — sohasem mulasztják el a
zsidók és izmaeliták kamaraispánsága és pénzverői alkal-
maztatása ellen való tiltakozást.^ Ha e panaszok okát
kutatjuk, figyelmünket a friesachi és magj^ar dénárok érték-
viszonyára kell fordítanunk.
A friesachi pénzek elterjedésével az ország tulajdon-
képeni értékpénzévé — a veretlen ezüst mellett — ezek a
friesachi dénárok lettek.
A nép kereskedéssel foglalkozó rétegei az állandó
értékű^ jó friesachi pénzt örömmel fogadták el a fizetések-
nél. Ez vezethette a királyt és pénzverőit a friesachi typusú
magyar dénároknak verésére, a mi azután a vissza-
éléseknek tág teret nyitott. A nép szívesen fogadta a
friesachiak külső köntösében jelentkező új pénzt abban a
hiszemben, hogy ahhoz hasonló, értékes pénzt kap. A ma-
gyar dénárok a friesachival egyértékben forogtak,* holott
annál jóval kisebb értéket képviseltek. Az egykorú frie-
sachiak 0'916 g színezüsttartalmával szemben a magyar
dénárok mindössze 0'416—0'500 g^ később — nyilván az
aranybulla rendelkezése következtében — 0'673, majd ismét
csak 0583 g színezüstöt tartalmaztak. A darab szerinti
fizetésnél tehát 45-42— 54-597o, majd később 26*53, illet\^e
36*36^/o volt az eladók és pénzt beváltok vesztesége, a
kik friesachiak fejében magyar pénzt kaptak. Hasonló —
bár csekélyebb — veszteséggel járt a mérlegelt dénárokkal
való fizetés is, mert míg 1 márka súlyú friesachi 218768 g,.
addig 1 márka súlyú 0750 finom magyar dénár csak
175015 g színezüstöt, vagyis éppen 207o-kal kevesebbet
tartalmazott.
E számok mutatják, mennyire jogosak voltak a király
pénzverői és kamaraispánjai ellen emelt vádak, a kik a
^ V. ö. a 12. és 13. fejezetben erről mondottakat s a megfelelő
forrásidézeteket.
• * 1228 k.: ,duos obulos vei unum frisaticum." Ph. I. 691. 1. —
Tehát két obolus 1 friesachi értékében forgott, vagyis 2 magyar obolus =
1 magyar dénár = 1 friesachi dénár. Friesachi obolusról nem lehet szó^
mert ilyent ez időben még nem vertek.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 3 1 1
magyar pénz friesachias veretét arra használták fel, hogy
annak segélyével az ország jóhiszemű lakosságát kizsarol-
ják. A rossz pénz veréséből származó haszon nagy része
a kamaraispánok zsebébe került. A gyönge és örökös pénz-
zavarral küzdő András — a törvényes pénzverési hasznot
meghaladó — busás bérösszeg fejében szemet hunyt e
visszaélések felett.^
Emiitettük már azt a sajátságos jelenséget, hogy
II. András okleveleinek egész sora maradt fenn, a melyek-
ben a fizetések friesachí pénzben határoztattak meg. A
középkori uralkodók mindig és mindenütt féltékenyen őriz-
ték saját pénzük monopóliumát, még a jobbminőségű
külföldi pénzekkel szemben is. András ez ismert és általá-
nosan gyakorolt elvvel szemben látszólag jogosnak ismerte
el a friesachiak használatát. E jelenséget csak az magyaráz-
hatja meg, hogy — miként Karinthiában, Salzburgban
és a szomszédoá tartományokban 16 — 17 pénzverőhelyen
8 — 9 pénzverő úr veretett a friesachiak gyűjtőnevével neve-
zett dénárokat* — András is a maga friesachi veretű
pénzeit „friesachi dénároknak" nevezte.^ A mikor azonban
ezt tette, tudva előmozdította a visszaéléseket, mert az ő
denárai érték tekintetében nagyon távol álltak a friesachi
dénároktól, tehát azok nevén nevezve, értékükön felül
hozattak forgalomba.
A ^friesachi dénároknak"" ezt az értelmezését ismerve
értjük csak meg, miért hangsúlyozzák az egyházi urak
kiváltságai és oklevelei, hogy a fizetések Jó és válogatott
friesachiakban'' történjenek és ha ilyenek nem volnának,
tizedrészig égetett ezüstben.* Sohasem említik a királyi
* A bérleti rendszerről a 12 — 13. fejezetben szólunk.
'V. ö. Luschin (Festschrift zur 600jáhr. Gedenkfeier d. Be-
lehnung des Hauses Habsburg mit Österreich. Wien, 1882. 40. L) —
Luschin: Friesacher Münzfunde. (Jahrb. f. Altertumskunde. V. 191—192.1.)
* V. ö. a 10. fejezetben a magyarországi veretű ^bécsi dénárok-
ról' mondandókat is. Friesachiak közt említi András pénzeit Luschin
is (id. h. 192. 1.).
* 1232: «... marcas argenti ad pondus Ungaríe honorum et
clectorum frisaticorum* ; 1233: .argentum érit in honis frisaticis vei in
312 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
pénzt, a mint az később IV. Béla idején szokásban volt.
A pazarló II. András, az országos és királyi vagyon
eltékozlója, a kinek nevéhez a magyar történet egyik leg-
szomorúbb korszaka fűződik, pénzverésében sem tagadta
meg magát. Mértéktelen nyerészkedési vágytól hajtva,
kufárok és csalók kezére bízta a pénzverés ügyét és saját
busás haszna reményében elnézte, sőt elősegítette azoknak
tizeiméit. András pénzverésében az alattvalók pénzügyi
kizsákmányolásának nagyon csúnya és a magyar pénz-
történetben példátlanul álló alakjával ismerkedtünk meg.
II. András pénzeinek felsorolása közben mellőztem a
C. N. H. 184 — 188. sz. érmeket. Mellőztem pedig azért,
mert ezek az érmek — bár súly- és finomsági adataik
szerint teljesen beillenék II. András egyéb pénzei közé —
nem tekinthetők királyi érmeknek. A korponai éremlelet-
ben III. Béla és II. András pénzei társaságában egy isme-
reüen denárfaj került elő (három változatban a megfelelő
obolussal). A hátíapon a háromtomyos friesachi éremrajz
módosult változata, az előlapon teljes ornatusban levő püs-
pök képe látható, jobbkezében pásztorbottal, a másikban
könyvvel.^ Az érmeket Luschin friesachiaknak véli, techni-
kájuk és a rajtuk látható siglák szerint azonban kétség-
telenül a magyar királyi pénzekkel rokon vereték és semmi-
képen sem tekinthetők friesachiaknak.
Ezek az érmek, összevetve a korponai leletben szintén
előforduló C. N. H. 184 — 188.* sz. érmeken látható infulás
argento cuíus decima pars comburetur" ; 1240: ^ . . . marcas bonorum
frísaticorum ad pondus, vei si difuerint, solvent in argento decimé com-
bustíonis". Theiner. Hung. I. 105., Tk. Ep. I. 73., F. ffl/2. 354., 359.,
Ph. I. 724., W. XI. 259., Kn. M. I. 292. és F. IX/7. 657. 1.
*Gohl Ödön: A korponai középkori éremlelet. N. K. 1907.
127—128 1. 33—36. sz. pénzek.
* Gohl szerint a leletben az új faj változatai 6, obolusa 1, a
C. N. H. 185: 1. a C. N. H. 186: 7, a C. N. H. 187: 1, a C, N. H.
188: 2 darabbal voltak képviselve.
A FRIESACHI DÉNÁROK KORA 3 1 3
püspöki fejekkeP és a 188. sz. érem hátlapján levő Af és
A betűkkel, a melyek „moneta archiepiscopalis*-t jelent-
hetnek, nagyon valószínűvé teszik Nuber feltevését, a ki e
pénzeket az esztergomi érsekek által veretett pénzeknek
tartja.^
Kérdés csak az, lehetséges-e, hogy hazánkban, a hol
— a források és érmek tanúsága szerint — a királyon
kívül a XIII. század második feléig, a báni pénzverés kez-
detéig, csakis az egyes országrészekben uralkodói hatalmat
gyakorló királyi herczeg veretett néha pénzt, az esztergomi
érsek pénzt veretett volna?
A pénzverési jövedelem tizede hazánkban az eszter-
gomi érseket illette meg. A pénzverőhely a XII. század
(Korponai lelet: 38.) (C. N. H. 184.)
89 — 90. Esztergomi érseki (?) dénárok.
végén s a XIII. század elején Esztergom volt s később is
a pénzverés decentralisatiója idején az esztergonli kamara
maradt a fő, központi kamara. A pénzverőkamarák felett
— bizonyára tizedjogából következőleg — az ellenőrzés
joga és kötelessége a mindenkori érseket illette meg.'
A ni. Béla király korából fennmaradt jövedelmi ki-
mutatás szerint »az esztergomi érseknek van a királyi
udvartól a pénzből 6000 márkája és egy monetariusa'' .^ A
királyi pénzverők közül tehát egy az érsek számára dol-
gozott. Bizonyára a neki járó tized egy részét verte ki teljes
értékű, új királyi pénzben.
^ A C. N. H. 188. sz. érem helyes rajzát lásd Gohl id. czikké-
ben. N. K. 1907. 126. l. A C. N. H. rajza téves.
' Szóbeli közlése.
' V. ö. minderről e mű 12. és 13. fejezetét.
* A kimutatásról a 13. fejezetben szólunk. „Strigoniensis habét de
curia regis de moneta sex mílle marcas et unum monetarium."
314
MAGYAK PÉNZTÖKTÉNET
Ez a gyakorlat lehetett alapja annak, hogy a II. And-
rás korabeli zavaros viszonyok idején az eszteiigomi érsek,
nyugati mintára, megkísérelte az önálló érseki pénzverés
megalapítását. A számára dolgozó pénzverő ekkor nem
királyi pénzt^ hanem attól eltérő rajzú, de a királyi pénz-
nek súlyban és finomságban tökéletesen megfelelő dénáro-
kat és obolusokat vert.^ Az érseki pénzek verése azon-
ban csak kísérlet maradt. II. András utódai alatt többé
sohasem találkozunk nyomaival. Az erélyes Béla nyilván
ennek is végét vetette, mint minden más — a király jogait
csorbító — visszaélésnek.
D e n á
C.N.H.
sz.
186
(Korpo-
naiSd
35. 9Z,)
Finomság 1! Db
Ossz- Max. Min. Átlag
súly grammban
O b o 1 a s
IC.N
H.
sz.
Db
ossz- 1 Átlag-
súly g
//. András I. csoportjának megfelelő pénzek.
0-680
0-710, 0-700,
0-680
11
11
4-79
5-68
0-52
0-44
0-4364 187
0-516, (36)
1
0-27
0*270
//. András III. csoportjának tnegf elélő pénz.
184 ' 0-720 1,'0-81|— I— |0-810i'185i; 2 H 0-78 1 0-3901
//. András IV, csoportjának megfelelő pénz.
188 . 0-720 1 3 I 2-06 I 082 1 0*55 i 0'686|i — ! — 1 — 1 —
NYOLCZADIK FEJEZET.
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK
PÉNZVERÉSE. 1235—1308.
II. András halálával a — könnyelmű és pazarló apja
rablógazdálkodásával ifjúsága óta szembehelyezkedő, az
uralkodóház és ország gazdasági érdekeit mindenkor szeme
előtt tartó — ifjú, de megfontolt IV. Béla lépett trónra.
Erélyes kézzel látott az ország zilált pénzügyeinek rende-
zéséhez. Nem kerülte el figyelmét a magyar pénzverés
válsága sem és igyekezett a bajokat orvosolni.
Első és legsürgősebb teendője a friesachi dénárok
forgalmának kiküszöbölése és a magyar pénzek friesachi
veretének megszüntetése volt. Uralkodása első éveiben még
emiitik az oklevelek a friesachiakat.* Nem tartom lehe-
tetlennek azt sem, hogy a II. András neve alá sorolt érem-
fajok egyike-másika IV. Béla első uralkodási éveiben vere-
tett. 1244 óta azonban eltűnnek a friesachiak. Béla és
utódai korában mind gyakrabban szerepelnek okleveleinkben
a királyi dénárok (denarii regales^ denarii regis),^ vagy a
1 1239: Smié. IV. 97.; 1240: F. IX/7. 657., 1256 és i^rO-ben
(F. V/1. 80. és W. VII. 443. 1.) már csak mint összehasonlítások tárgyat
szerepelnek. IV. Béla egyetlen oklevele, a mely friesachit említ: 1244,
H. 0. VI. 42. 1.
* 1248: Smié. IV. 374., 1255: F. IV/2. 323., 1292: Kn. M. II.
319., 1296: W. X. 215., 1298: F. Vin/4. 245. 1. — „Denarii nostri."
1255: IV. Béla F. lV/3. 284. L (tévesen 1265. évszámmal. V. ö. Kará-
csonyi: Hamis oki. 100. 1.).
316
MAGYAR PKNZTÖRTÉNET
mi evvel egyértelmű, ,,az országban forgó denaroV {denarii
in regno currenUs^^ vagy egyszerűen ^denarii cnrrentes
pro tempore'',* ^denarii usuales*'),^
A friesachiak forgalmának megszűnte mellett IV. Béla
és utódai korában a veretlen ezüst is kezdi elveszíteni
addigi jelentőségét. Az ezüstrüd, a mely a XII. század
második és a XIII. század első felében uralkodó szerepet
töltött be, mindinkább háttérbe szorult az ezüstpénz mel-
(C. X. H. 229.)
(C. N. H. 228.)
(C. N. H. 280.)
91—93. IV. Béla denárai.
lett. Az ország minden részéből származó forrásaink — a
márka ezüst mellett — mind sűrűbben emlegetik a dénár-
márkát (ntarca denariorum) * és ismét előtérbe kerül a
' 1270: H. o. VI. 170., 1277: F. V/2. 421., 1298: F. \ai/4. 245.
« 1253: W. XI. 391.. 1261: W. VIH. 5., 1274: Zichy I. 37.,
12'J1: H. o. VII. 217., 1293: H. o. VII. 232., 1306: Anjou. I. 111. 1.
^Denarii pro tempore exisientes^ 1243: F. IV/1. 305. 1.
» 1291: Kn. M. II. 277., 1296: W. X. 2lb., {1279— 1298 k.): Kn.
M. II. 429., 1307: Anjou. I. 135. I.
* „Marca denariorum.' 1245: Smió. IV. 270., 1237: W. VH.
472., 1261 : W. Vm. 5., 1271 : W. IH. 267., 1258 k. : W. VH. 498.,
1275: Smié. VI. 139., 1277: Smií. VI. 195, 214., 1279: Zichy I. 42.,
W. XU. 277., 1280: W. XU. 317., Kubinyi. I. 118., 1281: H. o. VH.
176, H. o. ni. 35., 1284: Zichy. I. 57., 1289: Sraié. \1. 681., Blagay.
54, 1291: Kn. M. H. 277., 311., W. X. 60., 1295: H. o. VII. 240.,
1296 : W. XII. 592., 1298 : Smiö. VII. 307., 1299 : H. o. Vü. 279.,
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 3 1 7
pensa} Egyes oklevelek kiemelik, hogy a fizetés részben
ezüsibeHy részben denárokbany* mások — s ez különösen
érdekes — , hogy részben mérlegelt, részben számlált déná-
rokban^ történjék.
Mindez azt bizonyonyítja, hogy a XIII. század máso-
dik felében a magyar király ezüstpénze ismét mint érték-
pénz kezd szerepelni, viszont a veretlen ezüst és a súly
szerint mért ezüstpénz kezdi elveszteni értékpénz jellegét
(C. N. H 232.)
94. IV. Béla obolusa.
és a többi terménypénzhez hasonlóan a pénz helyett adott
becsútárgy természetét ölti fel.
A változás inditóokát mindenesetre a rendezett pénz-
verésben kell keresnünk és valóban azt látjuk, hogy a
magyar ezüstpénz IV. Béla és utódai korában jobb, érté-
kesebb és sokkal kevesebb értékingadozást mutat, mint a
megelőző másfélszáz év folyamán.
1300: W. X. 395., H. o. VIH. 414.. 1306: F. VUI/l. 202. 1. — ^Marca
pecunic (v. in pccunia).* 1254: Zichy. I. 7., 1281: W. IX. 337., 1292:
VV. X. 86, 1323: H. oki. 195. 1. — ^Marca usuaüum moneiarum^
1297 k.: Kn. M. II. 429. 1. ^Mana de pecunia (moneia) nnmerata^ 1232:
H. o. IV. 13., 1263: Kn. M. I. 497., 1283: Kn, M. II. 172. 1.
* ,Pensa denariorum^ 1277: Smié. VI. 198., 1280: Smi6. VL
379., 1310: Kn. M. II. 617. 1. stb.
* ^Marcas pariim in argcnto, partim in denariis,'" 1263 : F. IV^3.
178., 1269: H. o. VI. 157., Schmauk. 11., 1270: H. o. VI. 171., 1278'
W. IV. 173., 1281: W. IX. 308., 1282: Smié. VI. 421. 1.
' „Marca pariim in denariis staicralibus, pariim in denariis
manuienUs." 1262: W. V. 271. (tévesen 1290—1301. évszámmal. V. ö.
Karácsonyi: Hamis oki. 126.) „Pecunia ponderata et numeraia,'^
1262: W. XI. 524., 1270: Smié. V. 532. 1.
318
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
„Az árpádkori éremverés IV. Béla uralkodása idején
s a következő sorozatokban érte el legmagasabb kifejlődé-
sét.*^ Az éremrajz előlapján — az érmek legnagyobb részén
— ülő királyi alak vagy koronás fő látható,^ de más ábrá-
zolások is előfordulnak. A hátlap rajza változatos. Gyakori
a czímerkép, Magyarország kettős keresztje, néha a királynék
czímerei.' Majd — a bécsi dénárok hatásaképen — külön-
(C. N. H. 284.)
(C. N. H. 287.)
(C. N. H. 267 )
(C. N. H. 240 )
95—98. IV. Béla pénzei.
böző állatalakok, symbolíkus képek és más ábrák jelen-
nek meg az érmeken. Az érmek egy része köriratnélküli,
de a köriratos fajok sokkal gyakoriabbak, mint II. András
idején.
Feltűnő jelenség, hogy IV. László és III. András nem
verettek obolusokat/ szemben a II. András, IV. Béla és
V. István korabeli gyakorlattal.
> R é t h y L á s z 1 ó : C. N. H. I. 30. 1. — C. N. H. XIV., XVI.,
XVII. és XIX. sorozat.
' Az éremrajzok a C. N. H. clichéível készülvén, a király alakja
többször mint hátlaprajz szerepel. Nézetem szerint azonban mindig az
az előlap, a melyen a király képe van.
'V. ö. Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus.
N. K. 1916. 1—3. 1.
* A báni dénárok mintájára vert pénzeik obolusairól a 9. feje-
zetben szólunk.
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE
319
A XIII. század második feléből származó érmek pon-
tos chronologiai sorának megállapítása — a II. András
pénzeinél kifejtett okok következtében — ma még nem
kísérelhető meg. Az egyedüli biztos támaszpont, a metro-
(C. N. H. 286.)
(C. N. H. 287.)
(C. N. H. 288.)
99—101. V. István denárai.
logiai adatok összehasonlítása alapján mindössze annyi
állapitható meg, hogy IV. Béla néhány nehezebb éremfaja
időrendben megelőzi a könnyebb fajokat, mert súlyuk
kö2selebb áll II. András érmeinek súlyához. Az egyes fajok
szoros chronologiai sorrendje pénztörténeti szempontból
(C. N. H. 292.) (C. N. H. 203.)
102 — 103. V. István dénárja és obolusa.
nem is bir nagyobb fontossággal, mert a pénzsúlyokban
nagy volt az állandóság.^
» A C. N. H. 248., 251—252., 256., 284., 286., 312-314., 319.,
320., 329., 336—337., 358., 360—361., 372—374. sz. érmekről a báni
dénárokkal, a C. N. H. 347 — 354. számúakról a bécsiekkel kapcsolatban
szólank. A C. N. H. 266. sz. 0'25 g-os súlyával csak mint obolus volna
IV. Béla pénzei sorába illeszthető. Lehetséges, hogy III. Béla korából
való; előlapja a C. N. H. 263. számúéval rokon.
320
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A C. N. H. XVII. sorozatban IV. László érmei közé
sorolt 344. sz. dénár, a 341—343. és 345—346. sz. obo-
lusok — a niint az a 341. sz.-nak B— E (= Béla) betűiből
(C. N. H. 8n.)
(C. N. H. 313.)
(C. N. H. 817.)
(C. N. H. 822 )
(C. N. H. 885.)
104—108. IV. László denárai.
és a 344 — 346. sz. friesachias motívumaiból is következtet-
hető — , valamint a C. N. H. 231. számmal rokon C. N. H.
366. és 367. sz. érmek IV. Béla korából valók. III. András
könnyebb és finomabb pénzei későbbiek a nehezebbeknek
mtk
(C. N. H. 867.)
(C. N. H. 868.)
(C. N. H. 864.) (C. N. H. 877.)
109 — 112. m. András denárai.
Súlyadataik alapján a XIII. század második feléből
és a XIV. század első éveiből való magyar érmek — IV. Béla
egyik (C. N. H. 229. sz.), a többinél nehezebb éremfaján
kívül — öt súlycsoportba sorozhatok, a mely csoportokon
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAK PÉNZVERÉSE
321
belül a súlyeltérések az egyes éremfajoknál oly csekélyek,
hogy azokat ugyanazon pénzláb alapján vert pénzeknek
kell tekintenünk.^
(G. N. H. 886.) (C. N. H. 887.)
113—114. VeocMl és Ottó denánd.
IV. Béla első, nehezebb éremfajai ötödrészig égetett,
a későbbiek tizedrészig égetett, V. István és IV. László
összes jpénzei^ valamint in. Andrásnak a IIL súlycsoportba
tartozó érmei ismét csak ötödrészig égetett ezüstből veret-
tek. III. Andrásnak IV. csoportbeli érmei tizedrészig, Venczel
és Ottó királyok pénzei pedig ismét ötödrészig égetett
ezüstből készültek.*
A kiverési súlyt a szokásos 57o'OS hozzáadással az
egyes csoportoknál következőkben adjuk:
Atlagsúly
Kiverési súly
grammban
C. N. H. 220. sz. érem
I. csoport
n. csoport
m. csoport
IV. csoport
V. csoport
0-9068
0-7675
0*5119
0*4854
0*3680
0-4237
0-95213
0-8058
0-5374
0-5096
0-3864
0-4448
> Az egyes adatokat lásd a H. függelékben. A C. N. H. 332.,
338—340., 364., 371. és 374. ss. érmekre nincsenek súlyadataim.
' Lássló József IV. Béla és Hl. Andris pénzeit szintén
,dedma combastió-" soknak, V. István és IV. Lászlóét 0-760—0*970,
átlagban 0*850—0-860 finomnak mondja. (Történeti Szemle. 1915. 378—
379. 1.) Ez utóbbi kedvezó eredményt vizsgálataim éppen nem igazolták.
0 970 finomságú pénzt egyáltalában nem találtam az árpádkoil pénzek közt.
* E nehéz dénár verése a friesachi dénárok hatására vezethető
vissza, a melyeknek súlya 0*977 g volt. (V. ö. a 7. fejezetben mondót'*
takat) A következőkben e kivételes súlyú (C. N. H. 229. sz.) faj pénz-
lábával ezért nem is foglalkozunk.
Hómaa: Magyar p^nstfirténet 21
322
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Dénár
C. N. H.
sz.
229
228
230
253
258
234
235
237
240
241
244
246
249
257
259
260
268
344
366
285
287
288
289
292
295
294
297
Finomság
0-720, 0-760, 0-800 .
/. csoport: IV. Béla.
0-780, 0-800, 0-850 .
0-820
0-760, 0-800, 0-850 .
0-780, 0-800 . . .
összátlag . . .
//. csoport: IV. Béla, V, István
IV. Béla 0-780, 0-890
0-780 . .
0-830, 0-880
• •
0-790, 0-830, 0
0-800, 0-850
0-820, 0-850
0-860
0-780
0-880
• •
• •
■ «
V.István 0*780, O'SOO
0-760, 0-810
0-760, 0-780
0-750, 0-800
0-820 . .
0-760, 0-800
870
Darab
117
3
2
351
7
Összsúly
grammban
106103
2-11
1-60
269*41
5-493
Összátlag
363
30
2
11
1
212
40
540
5
4
10
124
4
87
3
33
11
4
4
7
22
3
504
1661
278-613
17-376
1-150
6-525
0-463
103-685
22-518
273-984
2-38
1-69
4-955
64-86
1-845
*
48 01
1125
17-888
5-63
1-75
217
3-55
10-57
1-205
256-973
850-302
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE
323
Denái
1
Megfelelő obolus
Maximális
Minimalis
Áttag-
C. N. H.
sz.
Darab
Össz-
Átlag-
súly grammban
súly grammban 1
115
0-725
0-9068
1
231
4
190
0-475
0-79
0-65
0-703
232
1
6
2-87
0-478
0-800
—
1-01
0-60
0-7675
254
2
0-80
0-400
0-83
0-633
0-7847
101
0-60
(r7675
t
8
3-67
0-458
0-645
0-65
0-40
0-50
0-5792
236
1
0-31
0-310
0-61
0-55
0-5931
238
7
1-85
0-264
0-463
—
0*699
0-38
0-489
242
49
11-46
0-233
243
3
1-08
0-360
0-77
051
0-5629
244A
—
—
245
14
3-445
0-246
0-651
0-44
0-5073
247
26
6-238
0-239
0-72
0-31
0-476
250
1
0-17
0-170
0-45
0-40
0-422
0-58
0-43
0-4955
...^
0-64
0-45
0-523
262
38
8-52
0-2242
0-66
0-34
0-461
268A
0-66
0-32
0-551
1 345
( 346
24
5
2-105
1-374
0-2425
0-2748
—
341
2
0-34
0-170
—
343
2
0-59
0-295
0-40
0-335
0-375
367
4
0-90
0-225
0-68
0-35
0-542
285A
5
0-97
0-194
0-5118
0-437
—
0-542
—
—
—
290
26
7-515
0-289
—
291
57
13-60
0-2385
—
—
0-5071
293
2
0-58
0-290
0-4804
0-485
0-36
0-401
—
0-716
0-30
0-5098
298
69
14108
0-2044
0-77
0-30
0-5119
335
75155
0-2243
21*
324
MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
D e 1
1 á r
C.N.H.
sz.
Finomság
Darab
össz-
Maxim.
Minim.
Áüag-
súly grammban 1
111. csoport:
IV. Uszló, 111. András.
IV. László
310
0-780, 0-780, 0-830
19
9-558
0-62
0-43
0-503
311
0-760 . . .
4
1-655
0-44
0-365
0-4137
315
0-780 . . .
3
1-44
—
0-480
316
0-810 . . .
4
1-722
—
0-430
317
0-790 . . .
4
1-90
0-475
318
1
0-415
—
0-415
^21
2
0-82
0-410
322
2
0-87
—
—
0-435
323
0-760, 0-800 .
4
204
0-510
324
5
2-25
—
0-460
325
1
0-47
—
0-470
326
2
0-93
0-51
0-42
0-465
327
1
0-42
—
-^-
0-420
328
0-750, 0-800 .
5
2-59
—
—
0-518
330
0-780 . . .
3
1-548
—
0-516
331
0-800 . . .
3
1-48
—
0-493
333
III. András
1
0-51
0-510
362
0-760 . , .
7
3-708
0-695
0-32
0-5297
368
• • •
5
2-79
0-73
0-31
0-558
369
0-810 . . .
3
1-38
0-61
0-34
0-460
370
0-850, 0-880 .
8
3*848
0-65
0-40
0-481
381
0-780, 0-800
3
1-35
0-48
0-43
0-460
Összátlag . .
90
43-694
0-73 0-31
0-4854
IV, cso
port:
111 And
írás.
367
0-790, 0-800 .
6
2-254
0-435
0-31
0-3756
359
• • •
3
1-13
0-3766
363
0-860 . . .
5
1-565
0-34
0-295
0-313
365
0-860, 0-900 .
3
1-065
0-39
0-295
0-355
375
0780 . . .
4
1-448
0-39
0-298
0-362
376
• • •
1
0-40
0-400
377
• • •
1
0-34
0-340
378
0-800. 0-850 .
2
0-86
—
—
0-430
379
0-900 . . .
2
0-86
0-49
0-37
0-430
379A
« « «
1
0-38
—
0-380
380
0-800 . . .
1
0-37
___^
0-370
Összátlag . .
29
10-672
0-49
0-295
0-368 {
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE
325
D e n á r |
CN.H.
sz.
Finomság
Darab
Össz-
Maxim.
Minim.
Átlag- 1
súly grammban |
V.
csoport: Venczel^ Ottó,
Veocsel '
382
«
• •
103
41-27
0-4006
383
0-760 0-800 0-830
256
105-34
—
0-4114
384
"^"^ •
• •
24
10-225
0-48
0-345
0-426
385
•
• •
503
219014
0-455
0-409
0-4354
386*
•
Ottó
• •
404
170-645
0-50
0-44
0*4223
387
0-800
• •
3
1-36
0-55
0-37
0-453
Összátlag
• •
1293
547-854
0-55
0-345
0-4237
A pénzverés alapsúlya IV. Béla és V. István alatt a
régi magyar márka^ IV. László óta pedig a budai márka
lévén, a pénzláb a XIII. század második felében a túloldalt
lévő táblázat szerint alakult
rv. Béla korában a II. András nehéz pénzeihez közel
álló nehezebb éremfajokat korán felváltották a könnyebb
pénzláb alapján, de „finom ^^5/'-ből vert kis dénárok
(denarii parvi).' Ezek a 11 pensás pénzláb alapján vert
kisebb dénárok a forgalomban — mérlegelve — valódi
fémértéküknek megfelelően^ a tizedrészig égetett ezüst érté-
kében forogtak. Egy márka mérlegelt dénár egy márka
finom (O'QOO) ezüsttel egyértékűnek tekintetett.^ Név-
értékük azonban jóval magasabban volt megállapítva.
IV. Béla egy 1248-iki oklevele szerint ugyanis e dénárok-
ból 8 pensa^ vagyis 320 darab 1 márka finom ezüsttel
azonosnak tekintetett.^ A kincstár tehát 1 márka finom
1 Obolasát lásd : C. N. H. Póti. 57. [386A] sz. alatt.
< IV. Béla 1267-iki oklevelében : F. IV/3. 406. 1.
' , . . . marcas . . . cum denariis regalibas ad pondus vei ar-
gento decimé combnstionis." 1258: W. II. 299., 1259: Ph. 11. 308., W.
n. 316. 1. — «... marcas in argento decimé combustionis vei in dena-
riis sUteralibus." 1269: W. Vm. 242. L
* 1248: .20 marcas in moneta nostra, pro qualibet marca octo
pensas vei in argento cuius decima pars comburetur.* W. Vn. 266. 1.
326
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Pensa-
Denár-
szam
Teljes súly
Sztnsúly
grammban
/. csoport: IV, Béla.
1 márka 0*800 finom ezüst
1 pexisa
1 dénár
1 obolus
//. csoport: IV. Béla
1 márka 0*900 finom ezüst
1 pensa
1 dénár
1 obolus
//. csoport: V. István.
1 márka 0*800 finom ezüst
1 pensa
1 dénár
1 obolus
///. csoport : IV. László.
III. András.
1 márka 0*800 finom ezüst
1 pensa
1 dénár
IV. csoport: III. András.
1 márka 0*900 finom ezüst
1 pensa
1 dénár
V. csoport: Venczel. Ottó.
1 márka 0*800 finom ezüst
1 pensa
1 dénár
7'/*
1
V
V
40
80
11
1
h
/so
11
1
V
V
40
80
12
1
740
16
1
V40
14
1
V
40
290
40
1
440
40
1
440
40
1
480
40
1
640
40
1
560
40
1
233*3533
321866
0*8046
0.4023
233*3533
21 2139
0*5303
0*2651
233*3533
21*2139
0*5303
0*2651
245*53779
20*4615
0-5115
245-53779
15-3461
0*3836
245*53779
17*5384
0-4384
186*683
25*7492
0-6437
0*3218
210-018
19*0925
0-4773
0-2386
186-683
16*9711
0-4242
0*2121
196-4302
16*3691
0-4092
220-98402
13-8115
0-3452
196*4302
14*0307
0-3507
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK ÉS UTÓDAIK PÉNZVERÉSE 327
ezüstért csak 8- pensényi dénárt adott, a mi 1 márka ezüst-
nél (210-018— 152-74 =) 57-278 g színezüst, vagyis 37-5Vo
nyereséget jelent.
A pénzek finomsága és értéke V. István idején csök-
kent, bár súlyuk azonos maradt. A dénárok finomsági
fokát a fennmaradt pénzek finomságával egyezően hatá-
rozza meg V. Istvánnak a szászok részére 1271-ben kiadott
kiváltságlevele, mondván, hogy a királyi pénznek ötöd-
részig égetett ezüstből kell készülnie,^ A pénzsúly csökken-
tése IV. László idején az új pénzverési alapsúly, a budai
nnárka behozatalával van kapcsolatban, a melyből 12 pensát,
vagyis 480 dénárt vertek. A forgalomban e pénzfajok időn-
ként és helyenként^ úgy látszik, változó árfolyamban forog-
tak,' e változások minőségéről azonban nincsenek adataink.
III. András uralkodása végén márkánként 16 pensás
könnyebb pénzlábra tért át. Az új könn3^ű pénzeket azon-
ban az ő korábbi és IV. László pénzeinél finomabb, tized-
részig égetett ezüstből verette. Az 1 208 : XXXVII. t.-cz. akként
rendelkezik, hogy két esztendeig ötödrészig, később tized-
részig égetett ezüstből készüljenek a dénárok.' Ez alapon
III. András könnyebb és finomabb éremfajait uralkodása
utolsó éveire kell tennünk. Venczel és Ottó ismét nehe-
* .Volumus etiam xnonetam quinte esse combastionis." Bárdosy.
109. 1.
' 1279: 9 3 pondéra in denariis, stcitt curret pro tribus ponderi-
bus.* F. V/2. 591. 1. — 1282: ,3 marcas fini argenti vei denarios
usoales ianti wüoris." Kn. M. II. 155. 1. — 1291: .4 pondéra in dena-
riis, protU tuHC in provincia cnrrent.* Zimm. — Wemer. I 170. L —
1292: »in argento vei moneta regali in extimacione, qna cnrrent com-
mnniter fnnc in regno." Kn. M. II. 319. 1. — 1294: .fertonem osnaliom
monetamm tnttc temporis ad valorem mercimonialis argenti in civitate
Strígoniensi currentis." Kn. M. II. 350. 1.
* .Statuimus etiam ut per totum regnum una regalis et celebris
sit moneta, quinqualitate combustum ad doos annos; in reliquis verő
annis ex argento decimé combustionis confecta, per omnes regni civitates
et villás, fora conti [.....] currere debeat* Dőry Ferencz olvasása
I. Ulászló 1440. évi átiratából. A [pontozott helyenj 2'4 cm-es hiány
van. (Dóry Ferencs barátom szíves közlése.) — Kovachich (Sylloge
39. 1.) a hiányt ,continentes valorem certiim''-ra egészíti ki.
328 MAGVAS PÉNZTÖintMET
zebby 14 pensás pénzláb alapján, ötödrészig égetett ezüst-
ből verették denáraikat
A Xm. század második felének pénzverése úgy a
pénzek külső előállítása, mint belső értéke és a pénzláb
állandósága tekintetében nagy haladást mutat a XII. szá-
zad és a Xin. század első felének pénzveréséhez képest. Külö-
nösen IV. Béla és III. András korában észlelhető a reformokra,
a jó és értékes pénz állandósítására irányuló törekvés.
Pénzeik finomsága a l^obb XI. századi obolusok finom-
ságának felel meg. A rendezett pénzverés eredménye a
friesachi dénárok és a veretlen ezüst forgalmának korláto-
zása lett. Királyainkból azonban hiányzott a reformok követ-
kezetes keresztülviteléhez szükséges erély. Sem IV. Béla,
sem utódai nem szüntették m^, mert nem találták módját,
hogyan szüntessék meg, a pénzérték ingadozásának valódi
okát, az évi pénzújítás rendszerét. E rendszer fenntartása
mellett pedig elkerülhetetlen volt, hogy gyengébb uralkodók
ki ne használják a rosszabb minőségű pénz kibocsátásá-
ban rejlő jövedelmi forrást. Dy körülmények közt nem
csodálható, hogy hazánkban az V. István és IV. László
korában értékben tetemesen alábbszállt királyi pénz meUett
ismét annál többet érő idegen pénzek jöttek forgalomba.
KILENCZEDIK FEJEZET.
A BÁNI DÉNÁROK.^
1255—1325.
A XII. századi Németország nagy történetirója, Baben-
berg Ottó berezeg, freisingeni püspök — Magyarországról és
a magyar király nagy hatalmáról irván — kiemeli, hogy az
ország Urüleién rajta kívül senki sem verethet pénzt.* A nyu-
gati államok és Magyarország XI — XII. századi pénzverésé-
nek legjellemzőbb különbsége, hogy míg amott — a hűbér-
rendszer természetes következményeképen — más felség-
jogokkal egyetemben a pénzverés joga is átháramlott a világi
és egyházi tartományurakra, addig nálunk az uralkodón kívül
senki sem veretett pénzt. A XI. században Béla és Géza
berezegek sem mint pénzverési joggal felruházott tartomány-
urak, hanem mint országrészüknek az összes felségjogokat
gyakorló uralkodói, a királyhoz hasonlóan éltek pénzverési
jogukkal.
A magyar királyi pénz érvénye az egész ország, tehát
Szlavónia (a mai kapelláninneni Horvátország) területére
is kiterjedt. Horvátország (a kapellántüli és tengermelléki
1 IRODALOM : N u b e r, C. F: Beitrag zur Chronologte Slavonischer
Münzen. (WissenschaíU. Mittheilungen aus Bosnien und der Herzegovica.
VI Wien, 1899. 467—477. 1.) — T r u h e 1 k a, Ótro : Die sUvonischen
Banaldenare. (U. ott VI. 328 — é66 1)— Brongmid József: A leg-
régibb horvát pénzek. (N. K. 1905. 1 — 5. 1.) Mindhárom dolgozat erede-
tileg horvát nyelven jelent meg. — ifj. Frey Imre: Zomborí régi-'
pénz lelet. (Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat évkönyve. XXV.
1909. 62—75. 1.)
' .NuUusque in tam spacioso ambitu, rege excepto monetam vei
theloneum habere audeat.* (Gesta Friderici. I. cap. 32.)
330 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
megyék) és Dalmáczia azonban pénzverés és pénzforgalom
tekintetében az Anjouk koráig teljesen függetlenek vcdtak
az anyaországtól. Dalmáczia kereskedelmi forgalma a magyar
uralom idején is inkább délkelet és nyugat, mint északkelet
felé irányult. Horvát- és Dalmátországban a XI — ^XÜI. szá-
zadban a régi horvát uralkodók és a velenczei uralom
idején meghonosodott byzánczi aranya és velenczei ezüst-
pénz — dénár és garas' — voltak az állandó fizetési esz-
közök.'
1 Truhelka id m. 328. 1. „Solidus romanaius.' 1119: Smié.
n, 31. 1. -- ^Romanatus auri.* 1209: U. o. lU. 96., 1212: U. o. ül.
112. 1. — nRonuinaius,* 1206: U. o. III. 59., 1224: U. o. HL 237.,
1229: W. XL 213., 1250: W. VII. 317., 1251: Smiö. IV. 461., 1271
U. o. V. 586., 1276: U. o. VI. Iö9. 1. — ^Bizancius.*' 1215: Smié. HL
131. 1. — „Perperi (yperperi) aurei,* 1207: Smiö. III 68., 1209: ü. o.
ín. 83., 1216: U. o. m. 143., 1232: W. XI. 255. 1. — ^Perperi (yper-
peri)." 1208 és 1296 közt: Smiö. III. 80., 133., 144., 236., 308., 413.,
IV. 8., 39., 99., 290., 417., 555., V. 136., 194., 457., VI. 465., 700.,
Vn. 54., 145., 244. 1. stb.
* ^Lihra denariorum [VenetommJ parvorum.*" 1229 — 1300 közt:
W. XI. 213., Smiö. m. 356., 404., IV. 31., 159., 273., 340., 450., 509.,
V. 90., 140., 339., 502., VI. 48., 172., 337., 464., 629., VH. 132., 259.,
387. L stb. — ^Libra (solidus) denariorum grossorum.' 1246—1299:
Smiö. IV. 301., V. 3., 238., 524., VI. 33., 297., 443., 521., 700., VH.
137., 228., 328. 1. stb.
> Luschin (Der Fund von 2aivié. N. Zschr. XXXIIL 1902.
165—188. 1.) — a Rupp. V. tábla : 128—130 sz. érmekkel (a melyeket
egyébként Réthy már nem vett fel a magyar érmek sorába) és néhány,
^Spaiatino" feliratú pénzzel foglalkozva — felteszi, hogy azok őstjrpusát
Imre király korában Spalatóban verték volna. BrunSmid (id. m. 2. 1.)
ezzel szemben — igen helyesen — arra az álláspontra helyezkedik, hogy
ezeket a XIIJ. sz. második felében vertek Spalatóban. Ez idő előtt Hor-
vát- és Dalmátországban pénzverésről nem tudunk. A velenczei pám
nemcsak ott, hanem az egész Balkán-félszigeten dUísíánosan hasznáU pénz
vóU. Az első holgár és szerb pénzek is — II. Asén Mihály (1246—1257).
illetve II. Uros István (1282—1321) idején — a velenczei matapánok
mintájára verettek. (V. ö. Kállay Béni: A szerbek története. I. Buda*
pest, 1877. 156—159. 1. — B r u n g m i d id. m. 1. l és J i r e ö e k, Con-
stantin: Staat u. Gesellschaft im mittelalterlichen Serbien. Denkschriften
d. Kais. Akad. d. Wissensch. LVI. Wien, 1912. 63—64. 1.) A magyar
királyok közül I. Károly Róbert és Nagy Lajos verettek Dalmáczia és
Szerbia részére külön pénzeket (C. N. H. U. 61., 102. A— D., 103., 104., 105-
sz. érmek).
A BÁNI DÉNÁROK 331
Horvátország és Dalmáczia — Szent László és Kál-
mán magyar királyok által történt meghódításuk óta —
szoros kormányzati kapcsolatba kerültek az 1087 — 1090 közt
megszállott^ Szlavóniával és a Dráva-Száva közének két
magyar megyéjével. A bán — Horvát-, Tót- és Dalmát-
országok bánja — kormányozta Dalmát- és Horvátországot,
(a mai Horvátország törzsét alkotó) Szlavóniát és a dráván-
túli magyar megyék közül Valkót ^ Pozsegát. A pénzn
verés és pénzforgalom tekintetében azonban — a Horvát-
országtól geographiailag és történetileg is különálló — Szla-
vónia semmi kapcsolatban sem volt Horvát- és Dalmát-
országokkal.
Szlavóniában csakúgy, mint Magyarország egyéb
részein, a XII. század végéig a magyar királyi pénz volt a
törvényes fizetési eszköz. Forrásaink — oklevelek és lele-
tek — bizonyítják, hogy Szlavónia e tekintetben semmi auto-
nómiával sem rendelkezett.
A XIII. század első felében találkozunk azokkal a
jelenségekkel, a melyek a particularis szlavóniai pénzverés
első nyomaiul tekinthetők. A század első évtizedeiben
— a mikor a magyar oklevelek a pénzösszegeket rendszerint
veretlen ezüstben (marca, marca argenti) fejezik ki és a
pensa csak elvétve kerül elő* a forrásokban — a szlavó-
niai oklevelekben általános a pensa használata.^ Világos
bizonyítéka ez annak, hogy mig a szorosan vett Magyar-
ország területén az ezüstrúdvaluta kiszorította az ezüstpénz-
valutát, addigSzlavóniában a veri pénz forgalma fennmaradt,
A Xni. század első felében Szlavóniában a friesachi
dénárok forgalma általános volt/ sőt annak is nyoma van,
^ V. ö. H ó m a D Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve.
Budapest, 1910. 28—48. 1.
• 1211 : Ph. X. 606. 1.
» 1211: Tk. Ep. I. 26., 1213: Tk. Ep. I. 28., 1220 h: H. o. VIII.
17., 1221: Smié. m. 206., 1232: Sini6. m. 368., 1242: W. XI. 324.,
12^: Blagay. 12., 1252: Smiö. IV. 516, 1253: Smié. IV. 543., 1255:
F. IV/2. 344. 1. stb.
* 1211: Smié. ffl. 104., 1213: Smié. Hl. 116., Tk. Ep. I. 28.,
1224 : Zmié. IIL 241. 1239 (Zala m.) : Smié. IV. 97. L stb. A 8500 darabból
332 MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
hogy a fríesachiak magyarországi forgalma és a fríesachi
typusú magyar pénzek verése is innét indult ki.
Említettük, hogy a fríesachiak elterjedését nem kis
részben segítette elő Andrásnak meráni Gertruddal kötött
házassága. András pedig Imre király korában — a friesachi
pénz hazájával, Karinthiával, szomszédos — Szlavónia és
Horvátország herczege volt (1196— 1205-ig), A legújabb
kutatások kiderítettéls, hogy 6 első friesachi iypusü dená-
rait — a C. N. H. 197., 198. és 203. sz. alatti s valószínű-
leg más érmeket is — még e minőségében verette. Ezek az
Andreas Z)[ux], Andreas Z)[ux] Cr[oatie] feliratú érmek
voltak az első szlavóniai veretű magyar pénzek}
C. N. H. I9n, C. N. H. 208.
115 — 116. András herczeg szlavón veretei.
A fríesachiak forgalmával és a berezegi dénárokkal
függ össze a zágrábi püspökségnek II. Andrástól adományo-
zott kiváltsága. E szerínt a püspökség területére a király
pénzváltóinak pénzváltás gyakorlása végett belépniök — szi-
gorú büntetés terhe mellett — nem szabad. Még akkor sem,
ha — a mi eddig sohasem történt — a király utódai a
herczegség vagy bánság területén királyi pénzt veretnének.
Ezt a pénzt a püspök népei nem kötelesek elfogadni.*
álló ostrovói lelet túlnyomó részben friesachiokból állt (N. K. 1906.
154. 1.), Verőcze megyében 600 friesachiból áUó lelet került eló. (Arch.
Ért. V. 1871. 45—46 1.)
^ Brundmid id. m. d->5. 1. — Korábban a h — R-i^gyű báni
dénárokat — a siglát hfemericusj RfexJ-TO magyarázva — Imre pénzei-
nek s az elsÓ szlavón véreteknek tartották. N u b e r (id. m.) és T r u-
helka (id. m.) kutatásai azonban kiderítették, hogy a báni dénárok
verésének kezdete IV. Béla korára esik és a h — R-iegyú pénzek is e
korból valók.
' 1217 : .Istud specialius adiciendo statuimus, quod licet nun-
quam moneta regális in regno banatus sive ducatus facta fuerít ab aliquo
A BÁNI DÉNÁROK 333
Ez a kiváltság a zágrábi püspök népeit a királyi pénz
beváltásának és használatának kényszere alól menti fel,
tehát engedélyt ad más pénzek — nyilván fríesachiak és
szlavón berezegi pénzek — használatára. Teljesen azo-
nos értelmű kiváltságot kapott Pozsony városa 1323-ban
L Károlytól, a ki felmentette a pozsonyiakat a királyi pénz
kényszerbeváltásának terhe alól és megengedte, hogy bár-
minő pénzt (persze a bécsi dénárokat értik alatta) szaba-
don használhassanak.' Mindkét kiváltság czélja egy nagy
— saXII — XIII. századi magyar pénzviszonyok mellett gyak-
ran igazságtalanul súlyos — adóteher alól való mentesség
adása volt. Szlavónia államjogi különállására következtetni
ez oklevélből éppúgy nem szabad, a mint senkinek sem jutna
eszébe Károly oklevele alapján Pozsony városának állam -
jogi különállásáról elmélkedni.'
rege, tamen a successoríbus nostrís si fíerí contiogeret, quod oon cre-
dimns, populus ecclasie tam episcopi, quam capituli, mercimonia sua
vendendo vei emendo, dare non compellantur pro eadem, nec eciam
monetaríi ad aliquod fórum episcopi, causa exercende monete, accedere
aliquomodo presumant. Et si inventi fuerint, per quadraginta dies capti
ab oíficiaiibus episcopi in carcere detineantur, omnes res, quas tonc erga
se habent, amitteotes.* Smiö. IH 148. 1.
^ yLicet in prescríptis Posoniensibus libertatibus expresse conti-
nebatur, ut monetarios nostros, simul et monetam nostram, quoties in
regno nostro fuisset renovata, in medio ipsomm acceptare debuissent,
tamen nos de largiflua pietate nostra concessimus eisdem, ut monetam
nostram in médium ipsoram suscipere et acceptare contra eorum volun-
tatem non teneantur, sed quolibet denariorum genere, quocunque volue-
rint, Uberam habeant perfmendi fucultatem." F. VIII/2. 9. 1.
' Brunimid (N. K. 1905. 2—3. 1.) — egyes horvát tudósokat
annyira jellemsó chauvinizmussal — messzemenő következtetéseket fűz ez
oklevélhez. Még azt is kétségbevonja, hogy a magyar királynak Joga leit
volna (!!) Szlavóniában (mint 6 mondja: Horvátországban) pénzt veretni.
BlteUntve attól, hogy Brunfimid a zágrábi püspökség népeire vonatkozó
kiváltságokat egész Szlavónia lakosságára, a zágrábi püspök birtokainak
immunitását a pénzváltók megjelenése alól egész Szlavóniára ki akarja
terjeszteni, következtetései alapjukban tévesek. A herczegek és késóbb a
bánok Szlavóniában nem mint önálló fejedelmek, hanem a magyar király
nevében^ annak megbízásából gyakorolták a pénzverés Jogát, mint est a
horvát T r u h e 1 k a (id. m. 330—332. 1.) is helyesen megállapítja. Az 6
tárgyilagos és az igazságnak megfelélő előadása kellő értékére száUi^a
BrunSmid tendentiózusan naiv érvelését.
334 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Vájjon II. András berezegi pénzverésének volt-e foly-
tatása az ő király korában, ma még teljes bizonyossággal
megállapítani nem tudjuk. A zágrábi püspökség fenti 1217.
évi oklevele arra látszik mutatni, hogy volt és egyes
András korabeli pénzeken a szlavón pénzeket jellemző érem-
képek, csillag és félhold stb. jelentkezése (C. N. H. 190.,
201—202., 203., 309. sz. érmek) szintén ezt látszanak
bizonyítani. Szlavónia fő forgalmi pénze azonban IV. Béla
koráig a friesachi dénár volt.
C. N. H. 190. C. N. H. 803.
U7 — 118. Szlavón eredetre valló II. András korabeli dénárok.
A magyar királyi pénzverésnek a XIII. század máso-
dik tizedében megindult decentralisatiója több pénzverő-
kamara felállítását eredményezte. 1255 előtti időkből való
oklevelekből értesülünk egy csanádegyházmegyei, a szerémi
és a budai pénzverőkamarák működéséről a régi esztergomi
kamara mellett.^ E decentralizálás következménye volt
a szlavóniai báni kamara felállítása is.
IV. Béla királynak 1256. évi oklevele említi először
az István bán fenkatósága alá tartozó pekreczi kamarát,
azzal kapcsolatban, hogy az ottani pénzverés jövedelmének
tizedjogát az esztergomi érsek részére biztosítja.* A szla-
^ V. ö. erről a 12. és 13. fejezetben mondottakat A sserémi
kamara — mint Truhelka is helyesen megállapította (id. m. 355. L)
— nem tartozott a bán fenhatósága alá, hanem mint a szorosan vett
Magyarország területén levő kamara, mindig királyi, később éladományo-
zás folytán királynői kamara volt. Az Anjoukorban a király a pécsi
kamarával együtt adta bérbe. V. ö. Szekfű: T. T. 1911. 24. 1.
* Kn, M. 438, U: ,in camera de Pucruch". — A Kn. M. I. 439.
l.-on közölt hasonló tartalmú, de bővített szövegű oklevél, a mely .camera
de Ultra Drawa*-t említ, 1272-ben egy pör alkalmával készített hamisít-
vány. V. ö. Hóman Bálint: Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár
(Turul, 1916.).
A BÁNI DÉNÁROK 335
vóniai kamara alapitója Gútkeled-nembeli István bán volt,
a kinek pénzeit még hetven évvel később is^ mint a
régi jó báni dénárok mintaképét emlegetik.^ István bán,
aki 1248— 1259-ig volt bán s 1254— 1258-ig egyúttal Styria
kapitánya, ez utóbbi minőségében Styria részére is vére*
tett a magyar czimerrel és saját czimerével ellátott ezüst-
denárokat.^
Pénzverésének kezdetét 1255're tehetjük. Ez évben
említik okleveleink először a drávántúli „lucrum camerae^'-t.
E mellett István pénzverése — mint látni fogjuk — stájer
hatásra mutat,' már pedig ő csak 1254-ben lett Styria
kapitánya.
(C. N. H. 856.)
119. Gútkeled István bán styriai dénárja.
István Utóda a szlavón kamara székhelyét Zágrábba
helyezte át.* 1260-ban említik először okleveleink a a^á^róW
dénárokat} A kamarát ezóta zágrábi kamara és dráván-
^ 1323: »ad pondus denariorum banalium antiquorum, quos
Stephanus quondam banus, 'tempore domini Bele regis . . . cudi fecerat.*
Anjoa. II. 60. L
* V. ö. Luschin: Beitráge zur Münzgeschichtc der Steiennark
im Mittelalter. (N. Zeitschr. XI. 1879. 256. 1. és VIU. tábla 5. rajs.)
Réthy: C. N. H. 356. sz. érem leírása.
' Erről a 12. fejezet végén bővebben szólunk.
* A szlavón kamara első székhelye a pozsegamegyei Pakrdcz,
vagy mint régebben nevezték Pekrecz (Pökröcz), a középkorban Kőrös
megyéhez tartozott (Csánki Dezső: Kőrösmegye a XV. században.
Budapest, 1893. 36—42., 59., 77., 104. 1.). Ez magyarázza meg, miért
tette épp ezt a várost pénzverője székhelyévé Gútkeled István, a ki úgy-
látszik szívesen tartózkodott Kőrös megyében. Kőrösmegyei birtoka — a
Garich várhoz tartozó — Berstyanovc nem esett messze Pakrácztól
(Csánki id. m. 28. 1. és Karácsonyi János: Magyar nemzetségek,
m. 66—67.1.) s magát Kőrös városát is ő aUpította. (F. IV/2. 164—166. 1.)
' 1260: ,15 pensis denariorum Zagrabiensium.* Smi6. V. 183. 1.
— 1261: „denariorum Zagrabiensium* Smi6. V. 193. 1. stb.
336 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
túli kamara néven emUtik.^ A szlavón pénzt 1272 óta —
a zágrábi dénár elnevezés mellett, majd később azt teljesen
kiszorítva — báni dénároknak (denarii banales) nevezték.'
A báni kamara eredetében királyi kamara volt s a
bán mint a király megbízottja gyakorolta a pénzverés jogát
A pénzverési jövedelem is a királyt illette m^ s csak
később szállt adomány útján a bánra.'
A báni dénárok éremrajza — közel egy évszázadig
(1255—1349) tartó verésük idején — állandó volt. Az elő-
lapon : a belső körben jobbra, később balra futó nyest két
120—122. Báni dénárok.
csillag, majd korona és csillag közt. A két gyöngy- vagy
vonalkör közt : Mondta regis p[ro] Sclavonia felirat. Néhány
éremfajból Afoneta ducis p[ro] Sclavonia feliratú példányok
is verettek. A hátlap rajza kettős kereszt, alsó szára alatt
1 1270: .Pnncholo comiti camere Zagrabiensis.* W. Vm. 327. L —
lfS9á: .cameram nostram de Zagrab.* Trohelka id. m. 460. L — 1372:
,cameie altra Drawam.* Kn. M. I. 595. és 596 — 597. 1. V. ő. Tro-
helka: id. m. 334. 1.
« Először: 1272: Tk. Civ. L 46. 1. — 1273: Blagay. 23., Smié.
VL 30. 1. stb. — A W. XI. 156. L köaölt (?1219. évi) oklevél — mint
Karácsonyi (Hamis oki. Pótl. 46. L) a benne említett ssemélyekr51
megállapította — 1300 tájáról való.
' A pénzverési jövedelem 1272-ben történt eladományosásáról Kn
M. I. 595. L (v. ö. a 12. fejezetet). ÜL András 1294-hen is .cameram
nostram de Zagrabia"-ról szóL Truhelka. 460. l V. ö. még Truhelka
kelyes megjegjrzéseit erről. (\á, m. 330 — 332. 1.) Legedatánsabb bizo-
nyítéka azonban ennek a báni dénárok f^mometa regis pro Slawmia'
felirata.
A bAni dénárok
337
két egymással szembenéző koronás fej (a király és herczeg
feje ?). A kereszt felső szárának két végében csillag, illetve
félhold, alsó szárának két végén változó jegyek, betűk van-
nak.^ Az éremrajz nyestje, csillaga és félholdja Szlavónia
czimerképéből került a pénzekre.* A kettős kereszt a ma-
gyar államczimer része.
(C. N H. 179.) (C. N. H. 809.)
123 — 124. A báni deniirajs őstypusa II. András pénsein.
Az állandó éremrajz mellett a kettős kereszt alsó
szárának két végében látható jegyek és betűk változása
szerint különböző véreteket különböztethetünk meg.
E veretek chronológiai sorrendjét illetőleg Nuber és
Truhelka — egymástól függetlenül végzett kutatásainak
eredménye az, hogy — a későbbieket mellőzve —
a körös, liliomos, madaras és h — R jegyűek IV. Béla ;
az S— R, R—S jegyűek V. István (Nuber szerint S—L is);
az L— R, R— L „ IV. László ;
^ Truhelka id. m. 405—46. l Frey Imrá-nek (id. m. 64. L)
az a feltevése, mintha a két fős és kettós keresztes oldal lett volna az
előlap, téves és indokolatlan az a feltevése is, hogy a báni dénárok elő-
képe a C. N. H. 248. sz. érem lett voUia. Ellenkezőleg ez az érem
készült azok mintájára. A báni dénárok hátlaprajzának őstjrpusa a C.
N. H. 179., 190. és 309. sz. érmek reversén, illetve aversén látható.
A két éremrajz összeolvasztásából jött létre a báni dénárok ismert rajza.
* Truhelka. 870—371. 1. BrunSmid id. m. 4. 1.
Hóman : liagyar pénstMénet 22
338 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET
az R — A, A — R jegyűek III. András;
az O— T n Ottó;
a K— S, S — K „ I. Károly és Babonics István bán
(1310—8);
a K — ^I, I— K , I. Károly és Babonics Iván bán
(1313—23)
korabeli veretek.^
A IV. Béla kori veretek időrendje Nuber szerint:
© @h = zágrábi veret
© ® - ^ ^^^^^
h ^R =h(ungariae) R(ex).
Nuber eredményeit — két pont kivételével — teljes
^eszükben magamévá teszem. Leletbizonyitékai és a rajz-
ból levont következtetései teljesen meggyőznek azok helyes-
ségéről. Az S — L jegyű pénzen — Nuber feltevése sze-
rint — az S(tephanus) Istvánt, az L(adislaus) Lászlót jelent
s utóbbi IV. Lászlót, mint Szlavónia herczegét jelöli. Azon-
ban László sohasem volt Szlavónia herczege s a pénzfajt
súlya is IV. László korába utalja. Ezért azt IV. László és
Vodicsai István bán pénzének kell tartanunk.^ A IV. Béla
kori pénzek közül pedig — úgy a leletbizonyítékok, mint a
pakráczi és zágrábi kamaráról megállapított tények alapján
— a liliomos veretet kell az első és a körös zágrábi vere-
tet a második kibocsátásnak tartanom. A zágrábi veret
nem lehet az első, mert 1255 és 1259 közt még Pakráczon
verték a báni dénárokat. A leletekben a két éremfaj szám-
aránya a következő:
1 Trtthelka id. m. 383—384. 1. Nuber id. m 476. 1.
* Truhelka (id. m. 415. l) is László korbolinek tátija.
A BÁNI DÉNÁROK
339
liliomos
kőrös
A Iclet^
10 drb
68 drb
B lelct^ .........
106 „
297 ,
C lelct^
43 .
102 ,
Margitszigeti lelet'
4 „
11 .
Minden bizonynyal a liliomos jeg3rű korábbi veretet kell
István bán pakráczi dénárjának tartanunk.'
A báni dénárok metrologiai és finomsági adatait Truhelka
mérései alapján* következő táblázatban állithatjuk össze:
Uralkodó
Jegy
a
1
Max.
Min.
Atiag-
súly grammbaa 1
IV. Béla
1255-1259
^ íff)
0*928
104
0-82
0-957
\ír K^
1260-tól. .
-@ ®
0-918
0-95
0-80
0-930
<^-%
0*884
0-94
0-882
0-900
h— R
0-908
115
0-87
0-932
V. István . .
S R
0-908
1-07
0-71
0-920
IV. László .
R— L, L-R
0-815
104
0-77
0-820
L— S
0-74
0-65
0-700
ni. András .
R— A, A— R
[0-75]
0-71
0-750
I. Károly. . .
K— S
0-848
[0-783]
0-762
0-783
K-I
0-826
0-96
0 744
0-790
» Naber id. m. 470—471. 1.
« Arch. Ért. XIV. 1894. 62. 1.
' A liliomos veret elsősége mellett szólhat az is, hogy Gútkeled
Istyán styríai (C. N. H. 356. sz.) pénzén egy lüiom választja el a két
czímert egymástól.
« Id. m. 385—389. 1. és 405—423. 1.
22^
340
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
IV. Béla és V. István korában a báni dénárok átiag-
súlya 0*900 és 0'957 g közt ingadozik, az öt éremfaj
átlagának középszáma 0*9278 g, a mi a szokásos öV^-os
hozzáadással kivetési átlagsúlyul 0'974 g-oi ad. Finomságuk
— 0*900-on felül lévén — az egykonftechnikai készség mellett
15 latos, vagyis tizenkaiodrészig égetett (sedecima combustiós)
ezüstnek felel meg} A pénzláb tehát a következő volt :
Pensa-
Denár-
Teljes súly
Ssínsúly
ssáni
gTMMPbm
1 márka 0*938 finom
ezüst
1 pensa
1 báni dénár . . .
6
1
V40
240
40
1
233-3533
38*8922
0-9723
218-768
36-4613
0-9115
Egy márka tizenhatodrészig égetett ezüstből tehát 6
pensát, vagyis 240 darab báni dénárt vertek. Pontosan fedi
ez eredményt egy okleveles adatunk, mely szerint a herényi
hospesek az addig fizetett 3 pondus ezüst helyett 15 báni
dénár fizetésére köteleztettek. 3 pondus = 15 dénár, tehát
1 márka «= 48 pondus = 240 dénár.*
IV. László, III. András és Károly Róbert korában a
báni dénárok átlagsúlya 0*70—0*82 g közt ingadozik.
Az átlagsúlyok középszámát — IV. László L — S jegyű
denárainak mindössze egy-két darabból kiszámított átlagát
mellőzve — 0*785 g-ban állapíthatjuk meg, a minek az
5%-os hozzáadással 0'824 g-os kiverési súly felel meg.
A finomság is csökkent e korban s már csak az octava
combustio (0*875 finomság) határain mozog.'
^ Truhelka 0-900-ra teszi a finomságot, nem véve figyelembe
a középkori finomítás lehetőségeit.
' 1269. Béla szlavón hg,: .pro tribus ponderibus, que prius
cum statera persolvebant, 15 denarios hanales solvere teneantur." Smié.
V. 519. 1. V. ö. F. IV/3. 201. 1. 15 banálisnak a stdya 3 pondus volt, de
— 15 latos ezüstből készülvén — értéke több volt 3 pondus finom ezüstn^
' A valóságban 0*831—0*840 finomság a középkorban 0*875-nek
tekintetett.
A BÁNI DÉNÁROK
341
A pénzláb e korban így alakult:
Pensa-
Denár-
Teljes súly
Szinsúly
szám
grammban
1 márka 0*875 finom
ezüst
7
280
233-3533
204-18414
1 pensa
1
40
33-33618
2916916
1 báni dénár . « .
V40
1
0-8334
0-7292
Az új, könnyebb pénzláb alapján tehát egy márka
nyolczadrészig égetett ezüstből 7 pensát, vagyis 280 darab
báni dénárt vertek.
Az első báni dénárok a friesachiak súlyában és finom-
ságában verettek. A sedecima combustiós vagy 15 latos
ezüst hazánkban az Árpádkorban nem volt használatos.
A báni dénár finomsága felülmúlta a legjobb XI. századi
és IV. Béla kori pénzek finomsági fokát. Ha ennek czélját
keressük, csakis a fríesachi dénárokkal való versenyképes-
ség emelésében találhatjuk meg. A friesachiak forgalma
Szlavóniában majdnem kizárólagos volt s azok kiküszöbö-
lését csak megfelelő finomságú és értékű pénz verésével
érhették el.
Teljes súly
Színsúly
grammban
1 Xni. századi fríesachi dénár
(1257-ig)
1 IV. Béla és V. István korabeü
báni dénár
0-9773
0-9723
0-9162
0-9115
Az 5 mílligrammnyi eltérés az eltérő alapsúlyból szár
mazik s a forgalomban észre sem vehető értékkülönbséget
342
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
okozott. Nyilvánvaló, hogy a báni dénárok a friesachi
dénárokkal azonos ériékben forogtak}
A báni dénárok későbbi értékcsökkenése is a frie-
sachiakkal való kapcsolatra vezethető vissza. Friesachban
ugyanis már 1 257 óta a régi pénzláb helyébe új, könnyebb
pénzláb lépett. 1 friesachi márka ezüstből 272 dénárt vagy
— 1286 óta a pénzverési alapsúly megváltozván — 1 bécsi
márka ezüstből 340 dénárt vertek.' IV. László kora óta:
Teljes súly
Ssinsúly
grammban
1 friesachi dénár
1 (új) báni dénár
0-8253
0-8334
0-7737
0-7292
A két pénznem tehát az új, könnyű pénzlábak alkal-
mazása után is nagyon közel állt értékben egymáshoz.
A báni dénárokkal, mint jóminőségű és értékes pénz-
zel, a forgalomban mindig számlálva és nem mérlegelve
fizettek. A források a báni dénárok összegét pensában^
' Bizonyára báni dénár értendő Moys nádor 1270-íki oklevelében
a ^denarius currens pro frisatico" alatt is. F. V/1. 80. 1.
' V. ö. Mon. Carínth. IV. 509., Zahn. Steier. Ub. m. 319., 323. 1.
— Schwind — Dopsch. 141. 1. és az I. rész 3. fejezetében a friesachi
márkáról mondottakat. Az új pénzláb szerint:
1 bécsi m. pénzezüst s 280*614625 g= 263*0662 g színesüst
1 friesachi dénár = 08253 g^ 07737 g
' ^Pensa denariorum ZagrabUnsium,* 1260: Smiö. V. 183., 1270:
Smié. V. 526., 1272: W. VTO. 399. 1. — ,Pensa demariorum
1276: Smií. VI. 176. 1298: U. o. WT. 308. 1.
A BÁNI DÉNÁROK 343
vagy márkában^ adják. Egy márkára a forgalomban min-
dig 5 pensátf vagyis 200 báni dénárt számítottak}
Az 5 pensás számítási márkát először 1261-ben emii-
tik forrásaink, de nyoma van annak, hogy már a báni
dénárok első verésének ideje előtt, 1242-ben is divatban
volt ez a számítási mód,' nyilván a friesachi dénárokra
vonatkoztatva. Eredete az, hogy
^ ^ Morca denariarum Zagrabiensium (v. in detiariis Zágráb,)*
1269: Tk. Ep. L 149., 1270: Smié. V. 571., 1271: Tk. Ep. L
157., 1276: Smiö. VI. 174., 1277: Smié. VI. 184., 1279: Smié.
VL 304., 1284: Blagay. 48., 1286: Smiö. VI. 534., 1286: Smiö. VI. 545.,
1287: W. IX. 457., 1299: Tk. Ep. I. 242., 1300: Smid. VH. 407.,
(1295—1303 k,J: Smiö. VH. 218., 1323: Blagay. 94. 1., 1339: Tk. Civ.
I. 155. 1. — „Morca denariarum hanalinm (v. in denariis baoalibtts)."
— 1273: Smiö. VI. 50., 1279: Smiö. VI. 324., 1299: W. XD. 647.,
1300 k,: W. XI. 156 (tévesen 1219. dátummal), 1318: Blagay. 87.,
1322: Tk. Civ. I. 101., 1326: Tk. Civ. I. 117. 1.
' ^Morcos, qnamlibet 5 pensa den. Zagrabiensium persolvendo"
(v. singulas cum 5 pensis d. Z. v. quorum singule 5 pense marcam
faciebant, vagy más kifejezéssel). — 1261: Smiö. V. 193., 1263: H. o.
Vai. 95., 1265: W. XI. 544., 1266: Smiö. V. 409., 1268: W. Vffl. 222.,
Tk. Ep. I. 137., 1269: Smiö. V. 500., W. XI. 593., 1271: W. VÉL 369.,
1272: Smiö. V. 619., 1275: W. K. 129., 1278: Tk. Ep. I. 198., Smiö.
VL 280., Tk. Ep. L 195., 1279: W. XH. 265., 1283: BUgay. 45., 1286:
Blagay. 51., 1292: Blagay. 62., H. o. VI. 389., 1294: Tk. Ep. I. 233. 1. —
^Marcas denar, hanalinm, singulas cum singulis quinque pensis com-
putatas' (v. más kifejezéssel). I. Zágrábi oklevéUk: 1277: W. IX. 184.,
1278: Tk. Ep. L 192., 1279: Blagay. 38., 1282: Tk. Ep. I. 210., 1284:
Smiö. VI. 480., 1316: Blagay. 81. L — IL Budai káptalan. 1286: W.
Xn. 366. 1. (téves 1282. évszámmal. Karácsonyi: Hamis oki. 64. 1.),
ex oklevélben a szlavóniai Peker földről van szó. — ^Morcos, singulas
cum singuHs 5 pensis computondo," I. Zágrábi okUveUk: 1287: Tk. Ep.
L 225., 1289: Smiö. VI. 653., 1292: Blagay. 59. 1. — II. Csázmai oki,:
1303: Zalai okL I. 121. 1. — Zágráb város kivaUságlevelében : 1266:
,40 marcas solunmiodo in usuali moneta^ cniusqttidem monete ducente
pense predictarum 40 marcamm valorem contingant" Tk. Civ. L 41.
és Smiö. V. 402. L — »P^nse, quorum singule 5 pense marcam tunc
iemporis faciebant.' 1266. Zágráb: Smiö. V. 831. L — ,Pense denario-
rum banalium, quorum singule 5 pense marcam t, i, fac,* 1272: Tk.
Civ. L 46., 1273: Blagay. 23. 1.
' Zágráb város 1242. évi kiváltságlevelében (Tk. Civ. I. 15.) a
véfdijak és büntetésdijak összege 5 : 1 arányban, a sérültek, illetve
rokonaik és a város közt osztatott meg (^viginti qnimine pensas leső,
344 MAGYAH PÉNZTÖRTÉNET
200 friesachi dénár szinezüsttartalma 183*24 g
1 magyar márka közönséges ezüst
színezüsttartalma 186*683 g
volt, tehát azonos értéket képviseltek. — Ezt a számítási
módot alkalmazták azután a báni dénárokra is, melyekből:
200 báni dénár szinezüsttartalma 1823065 g
volt.
Az 5 pensás báni számítási márka alatt tehát IV,
Béla és V. István idején 1 márka közönséges ezüsttel azo-
nos értékű 200 báni dénár értendő.
Az 5 pensás számítási márka Szlavóniában állan-
dósult és 200 bánit akkor is 1 márkának számítottak, a
mikor értékük már jóval kevesebb volt 182*3 g-nál, tehát
már nem felelt meg egy magyar márka közönséges ezüst-
nek. IV. László kora óta
1 ötpensás báni márka szinezüsttartalma 145'84 g
volt.
A nehéz súlyban vert, értékes báni dénárok Szlavónia
területéről igen rövid idő alatt kiszorították a friesachi
pénzt. Horvátországban, Boszniában és Herczegovinában is
általánosan elfogadott fizetési eszközzé lettek,^ sőt csak-
hamar a szoros értelemben vett Magyarország területén is
meghonosodtak. Az éremleletek hosszú sora bizonyítja e
dénárok magyarországi forgalmát.' Utat találtak azok —
quinqae verő ad usos civHatis", ,100 pensás cognatis interfecti, 20 verő,
pensás ad commuoes usos"). Egy helyütt azonban: ^leso 10 marcas et
ad nsus civitatis 10 pensás" állapíttatott meg, a mi 5:1 arány mellett
10 márka = 5X10 pensa ; 1 márka = 5 pensa eredménjrt ad.
^ Ezért hívják ma is ^banovac'^-ntík a hatost Herczegovinában.
V. ö. Truhelka id. m. 328. 1.
' A balatonfüredi lelet több, a margitszigeti 37, a zombori 200,
a bogadinczi 378, a námetcsanádt 76, a szerbcsanádi 251 db szlavóniai
báni dénárt tartalmazott (Arch. Ért. V. 1885. 125—128. 1., XIV. 1894.
62. L, N. K. 1900. 58. 1.; Berkeszi: Délmagyarország érenüeletai.
Tört ét Rég. Értesítő. XXm. Temesvár, 1907. 11—13. 1.). V. ö. még:
Rómer Flóris: Igen érdekes éremlelet. (Arch. Ért. V. 1871. 62—67. L),
Frey Imre: Zombori régipénzlelet (Bács-Bodrog vm. Tört. Társ.
Évkönyve. XXV. Zombor, 1909. 62—75. 1.)
A BANI dénárok
345
legalább XTV. századi forrásainkból ez tűnik ki — a távoli
Erdélybe is.^ A báni dénárok elterjedésének okát értékes-
ségük, az egykorú királyi dénárokhoz való értékviszonjmk
magyarázza meg.
Uralkodó
A báni dénár
teljes súlya szinsúlya
grammban
A királyi dénár
teljes súlyaj szinsúlya
grammb an
IV. Béla
V. István
IV. László
ni. András
m. András
Venczcl .
Ottó . .
S
0-9723
0-9723
0-8334
0-8334
0-8334
0-9115
0-9115
0-7292
0-7292
0-7292
0-5303
0-5303
0-5115
0-3836
0-4384
0-4773
0-4242
0-4092
0-3452
0-3507
A királyi dénárokból körülbelül kettő ért egy báni
dénárt.
Különösen nagy forgalomnak örvendettek a báni déná-
rok a Szlavóniával közvetlenül szomszédos megyékben,
főkép Baranya vármegyében. Itt a báni dénárokat — a
szlavóniai számítástól eltérő módon — nem 5 pensás már-
kával, hanem 6 pensás^ vagyis 240 báni denáros márkával
számították}
A baranyai 6 pensás számítási márka eredetét illető-
leg fontos azt tudnunk, hogy az első erről szóló források
IV. László idejéből (1277. és 1285.) valók. Láttuk pedig,
hogy e korban már a könnyebb pénzláb alapján verték a
báni dénárokat.
» Mon. Vat. I/l. 17., 19., 27., 91—107. 1.
* gMarcas denariorum hanalium, pro quáUbet marca sex pensás
denarior. hanal. camputando' (v. más kifejezéssel). /. Baranyai oklevelek :
1286: W. K. 436.; 1288: H. o. VI. 838.; 1291: W. XH. 521.;i5Í5.-
Zichy. L 145.; //. lolnamegyei Alknlcsár községről szóló oklevelekben:
1277: W. IX. 191. és 192. 1.
346
MAGYAR PÉNZTÖBTteET
!' Teljes súly
1
Szifisúly
«
1 régi báni dénár .
. . 0-9723
0-9115
1 uj . ....
. . • 0-8334
0-7292
200 régi báni dénár . .
. . 194-46
182-300
233V5 üj , , . .
. . 194-46
1
250
—
182-300
Kitűnik ebből, hogy a 240 denáros márka eredete a
súlykönnyebbedésre vezethető vissza, mert 233Vs új dénár
nyomott és 250 új dénár ért 200 régit. A kerekszám és
könnyebb számítás végett 240 dénárt, vagyis 6 pensát
vettek 200 régivel azonosnak. Az így keletkezett
6 pcHsás baranyai márka szinezüsUartálma 175*008 ^
volt.
A báni dénárok térfoglalásával a magyar királyi pénz-
verés sem kerülhette el azok hatását. Már az első báni
dénárokkal egyidőben vert C. N. H. 253. sz. éremnek
,Moneta regis p[ro] Hungária" körirata is valószínűleg a
báni dénárok szokásos feliratának mintájára készült.
(C. N. H. 258.)
125. IV. Béla .Moneta regis pro Hungária* köriratú péoxe.
Később a királyi pénzeken gyakran találkozunk a
báni dénárok ismert hátlaprajzával.^ Az előlapon leginkább
királyi fő vagy ülőkép látható. E báni mintára vert magyar
királyi pénzek súlyadatai a következők:
^ V. ö. ezekről is T r u h e 1 k a id. m. táblásatos félsorolását.
A BÁNI DÉNÁROK
347
mm^
^
(So
9
1
CD
o
'<-H
lO kO
«
1
co
co
•
1^
co
•
1
•
1 N 00
• •
1
9
s
o
o
o
o o
O
t
o
00
CD
O l^
o
O
cn
}
1
•
«-4
•
1^
•
CD
1 9^9
• o o
1 1
»o
■^■~""—
«>
^^
X.
)
1
co
-^
1
1
00
l§~
1
C
1
1
1
1
cq
1
«c
s
•
CD
co
1^
"H d
1
•
•
M
00
«-4
co
co
co
CD r^
co co
1
o
•
CD US t^
t^
CD 1^
ff
eo
CD kO CD
CD
•
co
1^
CD
1^
a>
00 'H
o
O
^ ;D Oö
06
o
00
kA
o
r^ c^ 1
^ ^ 1
■^
:3
00
kO ^ ^
kO
Ud
lo
^
lO
co
^
o
o o o
o^
•
o
•
o
•
o
•
o
•
o
• •
o o
•
o
•
lO
s
X
o
05 Cs| -p-
00
co
Od C)
a
3
6
CD
CO co co
• * •
1
■
1
co
co co 1
c^
•
S
a
Ö
o o o
1
o
ó
b ó '
o
■
1
to í
00
lO
US
s
o
O CD 00
kO
c^
C<l o
co
s
>»
o
t^ kO Ud
■ • •
o o o
•
o
CD
•
o
líd CD
• >
o o
Si
>-4
H
*9
eo
C)
\n
r^
C)
00
>«
1
'<-H
ko a» r^
1^
Cfl
CD
CD
Ud
00
co C<l
CD
e9
M
CD "^ co
CD
<vH
o
r^
^
o
00 00
co
M
•
• • •
■
•
»
•
•
•
• •
•
c
o
co
^ ^ o
o
c^
-^
<vH
o
Oi
eo »o
"^H
o
tA
<vH
Tf
Oft Oft Od
^
w
00
co
•w^
^
00 r^
^
co
'^
C)
o
o o o
o
o
1
•
fe
lO
•
Oft 00 Oft
•
^o
c^
■w^
C
a
1
00 00 00
• • •
o o o
1
1
00
•
o
00
•
o
9«
1
c
M
l:^'
•^
o o o
o
o
o
o
o
4
^
C^ Tf lO
00 00 00
« •
^' 00
■
^ 00
CD
•
CD
•
g
00
•
o
00
•
1
1
1
o o o
o
^ o
o
o
•*^
o
o
•
•
CN)
00 "^ «>
'^f
C)
o
o
a>
CD
00 O
co '^
2;
M
M
lA
Tf lö lO
00
vM
<vH
C)
M
co
k/d co
t^ r^
C^
C^ C<l c^
oá
co
eo
co
co
co
co co
co co
ü
348
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
E pénzek súlya és finomsága körülbelül megfelel az
egykorú királyi pénzlábnak.^ Különös sajátságuk, hogy
IV. László és in. András korában, a mikor ^yébként
obolusok nem verettek, félsúlyú változataik is előfor-
dulnak.*
Károly Róbert, a ki 1301 óta — rövid m^szakítás-
sal — állandóan birtokában tartotta Szlavóniát, az ország-
(IV. BéLk: C. N. H. 248.)
(V. István: C. N. H. S84.)
r
crrti
OV. Lássló : C. N. H. 312.) (01. Andris: C. N. H. STB.)
126 — 129. Magyar királyi pénzek a báni danár hátlapjával.
ban forgó egyéb pénzekkel szemben, különös előszeretettel
karolta fel a jó súlyú, értékes báni dénárokat. Oklevelet-
ben többször szól báni dénárokról,' a melyeket ez időben
— az 1301—1309 közt báni méltóságot viselő Héder-nem-
béli Henrik bánról — Henrik bán denárainák is neveztek.*
> A C. N. H. 252. SS. IV. Béla I. csopottbeU, a többi as ő H. cso-
portbeli érmeinek felel meg. A C. N. H. sz. 373. a m. András-kori könnyebb
pénzláb, a többiek a nehezebb pénzláb alltján verettek.
' Nevezetes, hogy ezek a Xm. szásad második feléből való
obolusok legnagyobb számban szerémségi (Növi Banovoe környékéről
való) leletekben kerültek elő. (Nuber Károly szíves közlése. V. ö.
Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus. N. K. 1916.
1. 1.) Ebből az következtethető, hogy a báni typusú pénzek Szerémség-
ben verettek ; az ottani pénzverő kamara termékei voltak. III. András-kori
banális obolusról: Truhelka id. m. 417. 1.
» 1312: Anjou. I. 263.; 1314: H. oU. 187. 1.
* 1320: .denarii seu monete quondam Herrícy báni.* Anjou. I.
548. 1.; 1332—1337: „banales Hereniciani*, ,denarii Henriciani", ,Here-
siani*. Mon. Vat. I/l. 174., 240., 268. L
A BÁNI DÉNÁROK 349
1323-ban pedig az egységes királyi pénzverés mintájául is
a báni pénzverést vette.^
Ettől az időtől kezdve a ^báni dénár (banaHsY elneve-
zése alatt már nemcsak a szlavóniai báni dénárokat értik,
hanem minden oly pénzfajt, a mely a báni dénárok mintá-
jára s azok pénzlába alapján veretett. A Károly korabeli
királyi banálisak (banales regales)* vagy magyar baná-
lisak (banales hungaricales)' különösen Erdélyben lettek
kedvelt és általánosan használt fizetési eszközzé.
Az erdélyi forgalomban az egyszerű báni dénárok
mellett régi és új bániakkal^ veröczei bániakkal, keresztes
bániakkal és kalazsvári bániákkal találkozimk>
(C. N. H. n. 61.)
130. I. Károly ,,királyi* báni dénárja.
A valódi — Szlavóniában vert — báni dénárokat a
XIV. szássad második negyedéből származó forrásokban az
egyszerű báni dénár és Henrik bán dénárja mellett verő-
czei bániaknak vagy veröczeietneky^ gréci (zágrábi) dená-
^ ,bonos novos denarios scilicet . . . per totum regnum nostrum
ad pondtts denaríorum banalium antiquorum, quos Stephanus quondam
banus tempore domini Bele regis . . . cudi fecerat . . . fabricandos ..."
Anjou. IL 60. L
* 1329 : Anjou. U. 393. 1.
» 1327: Anjou. 280. 1.
^ Jacobus Berengaríus 1332 — 1337 közti idóből való pápai tized-
lajstromában: ^battales* : Mon. Vat. I/l. 115. 1.; ^deuarii anHqui" : 95.,
103. 1.; „banales OMtiqui*^ : 91—96., 103., 107. 1.; „banales Verocenses
(Verencenses)' : 103., 107., 111., 119., 139-140. 1.; „banaUs (v. denarit)
cructíi': 113., 114., 127. 1.; ^banaUs de Klnsvar (Cklusvar)* : 113.,
185. L
* 1332-1337: Mon. Vat. I/l. 240., 268. 1.
350 MAGYAR PÉHTTTÖBTÉSKT
roknák vagy grécieknek,^ jó bániaknak^ régi bániaknat^ és
Prodanics Mikács bánról Mick bán zágrábi pénzénél^ is
nevezik.
Csak pécsi források említik s így nyilván pécsi veret
volt a — valószínűleg Görhes László kamaraispánról*
elnevezett — gurhcs báni v. gurkes dénár (banales gurhes
dicti). *
A szlavóniai Jó báni dénárokból (banales boni vei
prompti)* továbbra is mindig 5 pensát számítottak' — néha
még Pécsett is* — egy márkára. Pécsett egyébként a
6 pensás számítási mód továbbra is használatban maradt*
Erdélyben a XIV. században 1 76 régi banálist számí-
tottak egy márkára.'^ A 176denáros számítási márka ere-
detét az erdélyi márkasúlyban kell keresnünk, mert
1 erdélyi márka közönséges ezüst szín-
ezüsttartalma 16ö'414g,
176 régi báni dénár szinezüsttartalma 160424 ,
» ,grecenses', 1332^1337: Mon. Vat. l/l. 256, 377., 387—388.;
H. o. VII. 408. 1. A zágrábi Gréc hegyről (mons Grech).
■ ^boHi banales' : 1328 : F. Vffl/S. 329. 1. V. ö. még : Tk. Ep.
n. 22. MnaUs maiqui" : Mon. Vat I/l. 239. 1.
s ,hi<meta Zagrábiensis Mykcbani". 1332—1337: Mon. Vat.
I/l. 403. 1.
* 1323: ^cameras nostras . . . vendidimus comiti Heys, LadisUto
de Gurhes t Emeríco . . .* stb. Anjou, II. 59. 1.
* 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 271—280. 1.
« 1316: Blagay. 81.; 1321: BUgay. 89.; 1322: Tk. Civ. I. 101.;
1323: Blagay. 94.. 1326: Tk. Civ. I. 117.; 1327: Blagay. 97.; 1339:
Tk. Civ. I. 155. 1.
» 1321: Blagay. 89. 1.; 1332-1337: Mon. Vat I/l. 163—170.,
403. 1 , Zágr Abban „semper marcam cam 5 pensis computando.*
« 1312 Péesi káptalan: Anjou. I. 260.; 1320. Pécsi kdpí.: Anjou.
I. 548.; 1333. Fécsváradi canveni: Anjou. m. 32. 1.
* 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 20„ 21., 27. 1.; 1328: Zichy. I.
310.; 1332: Zichy. I. 397.; 1332—1337: Mon. Vat I/l. 316.; 1339:
Anjou. m. 618. 1.
'* 1317—1320. Rufinus: „marcha banalium ülius compute, con-
putatis 176 banalibus pro marca.* Mon. Vat. I/l. 17., 19., 27. 1.;
1332 — 1337: .marca antiquorum banalium, 11 pro loctona computando.*
Mon. Vat l/l. 113., 118., 124., 129., 130., 142. 1.
A BÁNI DÉNÁROK 351
Ruíinus pápai adószedő szerint:
1 budai márka flnom ezüst = 4 aranyforint
1 1 76 báni denáros számítási márka = 3 aranyforint. ^
Mivel pedig:
1 budai márka finom ezüst színezüsttartalma 220*984 g volt,
1 1 76 báni denáros márka = "^^^ = 1 65738 g szinezüst
Ez a szám pontosan fedi nem 176 báni dénár, hanem
1 erdélyi márka közönséges ezüst 165*414 g-os szinezüst-
tartalmát.
Később a 1 76 denáros márka mellett 192 báni dená-
ros számítási márkával is találkozunk.' Ez a számítási
mód már a — Károly Róbert 1323. évi rendelete alapján
vert — királyi (kolozsvári ?) báni dénárokra vonatkozik.
Az újabb bániak ezüstjével azonos, nyolczadrészig
égetett ezüstből, de a régi bániak súlyában, tehát 0*9723 g
súlyban vert' királyi báni dénárok színezüsttartalma 0*8507 g.
176 régi banális színezüsttartalma 160*424 g
192 királyi banaUs „ 163*334 ,
1 erdélyi márka közönséges ezüst
szinezüsttartalma . . . . 165 414 .
volt.
A 176 és 192 denáros márkákon kívül egy ízben
160 régi báni denáros számítási márkát is említenek a
források.^ Ennek eredete a IV. László kora óta használa-
» Mon. Vat. I/l. 1—29. L
* 1331 : ^marcas, lotonem cum duodecim denaríis computando."
Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Történelmi Tár.
1911. 411., 412. l — 1332^1337: ,marca antiquorum banalium, 12 pro
lottone computando.'' Mon. Vat. I/l. 119. 1. ~ 1 márka = 161at= 16X12
^ 192 dénár.
' 1323 : sbonos novos denarios scilicet odfavae combusijionis . . .
ad pondus denariarum bamUium antiquorum, quos Stephanus banus
tempore Bele regis . . . cudi fecerat. Anjou. II. 00 1.
* 1332 — 1337: «marca antiquorum banalíum, banales 10 pro
lottone computando.* Mon. Vat. I/l. 135. 1.
352 MAGYAR PÉNZTÖSTÉNET
tos könnyebb báni dénárok és a régi dénárok értékviszo-
nyára vezethető vissza. IV. László óta ugyanis:
1 200 új báni denáros márka ^ szinezüsttartalma 145*84 g
160 régi (0*9115 g színsúlyú) báni dénár szín-
ezüsttartalma szintén 145*84 g.
A 176 régi báni és 192 királyi báni denáros márkák
értékben 1 erdélyi márka közönséges ezüstnek, a 160 régi
báni denáros márka a szlavón 5 pensás, vagyis 200 új
báni denáros számítási márkának feleltek meg.
^ Erdélyben is használatos volt V. ö. Barabás Samu id. ért
Tört. Tár. 1911. 413. 1.
TIZEDIK FEJEZET.
A BÉCSI DÉNÁROK^
1264—1338.
Alig egy évtizeddel az első báni dénárok verése
után, IV. Béla uralkodásának utolsó évtizedében, új —
eddigelé csak szórványosan jelentkező — külföldi pénznem
honosodott meg az ország nyugati vármegyéiben.
A győri, vasvári káptalanok, a zalamegyei újudvari
keresztes-convent és az esztergomi káptalan előtt kötött
1 IRODALOM ; Luschin v. Ebengreuth, Arnold: Zur österreichi-
schen Münzkunde. (Archív f. Österr. Gesch. XLI. Wien, 1869.) — Münz-
geschichtliche Vorstudien. (Archív f. Österr. Gesch. XLVn. Wien, 1871.)
— Die Wiener Pfenninge. (N. Zeitschr. VII— IX. Wien, 1876—1877.) —
Das Münzwesen in Österreich zur Zeit König Rudolfs I. (Pestschrift zur
600jáhrigen Gedenkfeier . . . Wien, 1882.) — Die Chronologie der
Wiener Pfenninge dcs XIII. u. XIV. Jahrh. (Sitzungsberíchte d. Kais.
Akad. d. Wissenschaft. PhiL-Hist. Cl. CXL. Bd. Wien, 1899.) — Műnz-
wesen, Handel u. Verkehr. (Geschíchte d. Stadt Wien. II/2. Bd. Wien,
1905.) — Steierísche Münzfunde. I — 11. (Jahrbuch f. Altertumskunde.
I— IL Bd. Wien, 1907—1908.) — Münzfund zu Mödling. (U. ott. IV.
Wien, 1911.) — Wiener Münzwesen im Mittelelter. Wien u. Leipzig,
1913. — Muffat, K. A.: Ueber das Gewicht und den Gehalt der öster^
reichischen Pfenninge von der Mitte d. XIII. bis z. Mitte d. XV. Jahrh.
(Abbandlungen d. hist Cl. d. bayer. Akademie. XII. Bd. München, 1871.)
— Huber, Alfonz: Untersuchungen űber die Münzgeschichte österreichs
im Xni. und XIV. Jahrhundert (Archív f. Ö. G. XLIV. Bd. Wien, 1871.)
— Posta Béla: Hazai érmészetünk és a bécsi dénárok. (Arch. Ért V.
1885.) — Érmészeti bizonyítékok Magyarország történetéhez. Budapest,
1886. — Belházy, Johann von: Die Wiener Mark vor 1694 und die
Hóman: Magyar pénztörténet. 23
354 MAGYAR PÉNZTORltNET
adásvételi és zálogolásí szerződésekben 1264 és 1270 közt
tűnik fel a bécsi denármárka mint fizetési eszköz.^ A vas-
vári káptalannak egy 1265 és 1270 közt kiadott keltezetlen
oklevele' még a ^Rábán túl forgó denároi'-nak (marca
denaríorum ultra Rabam currencium) nevezi a bécsi déná-
rokat. Alig néhány éwd később már az egész Dunántúl
és Északnyugat-Magyarország általánosan használt fizetési
eszköze a bécsi dénár volt
A XíU. század utolsó tizedeiből és a XIV. század első
feléből származó dunántúli és északnyugatmagyarországi
éremleletekben a bécsi dénárok ugyanazt a szerepet töltik
be, a mit a XIII. század első feléből származó magyar lele-
tekben a friesachi dénárok. Százával, sőt ezrével kerülnek
elő a földből a bécsi dénárok nyugatmagyarországi forgalmát
bizonyító érempéldányok.*
Wiener Pfennigé im XIV. Jahrhundert. (N. Zeitschr. XX Vm. Wien, 1897.)
— Meyer, Theodor: Der auswfirtige Handel des Hgtums österreich
im Mittelalter Innsbruck, 1909. (Forschungen z. inneren Geschichte östetr.
VI.) — László József: Nyugati pénznemek hazánkban a XÍII. század-
ban. (Történeti Szemle. 1915.)
* 1264. Győr: Kubinyi. I. 47., 1265: F. IV/3. 303., 305., Soproni
oki. I. 29., H. o. IV. 42., 1266: W. VIII. 158., ZaUi oki. L 50., 1269:
Kn. M. I. 566., W. IH. 202., VHL 246., 1270: F. Vn/3. 67. L
« Kubinyi (I. 74. 1.) 1250— 1299 , Wcnzel (III. 21. L) 1260—1280.
évszámmal közlik. Az okl.-ben emiitett Herény-nembeli ,comes Bana"
Miklós vasmegyei ispánnak 1255. és 1256. évi okleveleiben mint vámagy
(maior castri) szerepel. (H. o. VI. 88. és Vlü. 65. 1.) fgy emlíU IV. Béla
is 1263-ban. (W. VIII. 60. 1.) Még 1265'ben is comes czim nélkül szerepel,
(H. o. VI. 132. 1.) viszont a fiait nemesítő oklevél 1271-ben ^comes* -nek
mondja s ugyanebből tudjuk meg, hogy az 1270-iki felsőlendvai csatában
elesett. (W. \1II. 338. 1.) — V. ö. még Karácsonyt János: Magyar
nemzetségek, m. 177—179. 1.
' Puszta-Bánházán, Géczen és Nagykanizsán ismeretlen számii,
Balatonfüreden 2861, Zalavárott 12, a steyer-magyar határon 686, Sár-
szentkereszten (Vas m.) 1900, Nagyszombaton 377, Budapesten a Rákos-
mezŐn sok, Csepregen (Sopron m.) 635, Németsókon 968, Nyitrán 2512,
A BÉCSI DKNÁROK 355
A bécsi dénárok^ az osztrák berezegek bécsi pénz-
verőházában a XII. század utolsó évei óta vert pénzek
voltak. Az osztrák tudósoknak, elősorban Arnold Luschin
von Ebengreuih-néií — az Íratlan éremfajok közé tartozó és
ezért csak rendkívüli fáradsággal osztályozható bécsi pén-
zek vizsgálatára szentelt — közel félszázados, eredmé-
nyekben gazdag munkássága nyomán ma már teljesen
tiszta képet alkothatunk a XII — ^XIV. századi bécsi pénz-
verésről.
A bécsi dénárok pénzlábára vonatkozó eredményeket
azonban revizió alá kell vennünk, mert Muífat és Luschin,
kik a bécsi pénzláb megállapítását is megkísérelték, több
nevezetes körülményt figyelmen kívül hagytak. Egyrészt
abból a téves feltevésből indultak ki, hogy a 280 g-os bécsi
márka Bécsben már a XII. században és a XIII. század
elején használatban volt, másrészt pedig a magyar forrá-
sok 400 bécsi denáros számítási márkáját a bécsi súly-
márkával és pénzlábbal hozták kapcsolatba, végül nem
ismerték fel s nem különítették el a , bécsi dénárok '^ nevé-
vel jelzett magyarországi utánvereteket. Bécsben a XIII. szá-
zad közepéig egy a troyesi márkából származó kb. 243
g-os súlymérték — az ó-bécsi márka — volt használatban
s ezt csak 1 250 táján váltotta fel az Ottokár morva őrgróf
Csáporon (Nyitra m.) 67ö, Tápiósápon 47, Székesfehérvárott 400, Margit-
sziffeten 22, Szabadbattyánon több száz, Deákiban (Pozsony m.) 118,
Uayon (Esztergom m.) 255, Csákányon 1967, Brunóczon 11 db bécsi
dénár került el6. V. ö. Posta Béla: Érmészeti bizonyítékok . . . Budapest,
18S6. 11. L ~ Höfken, R.: Münzfiind bei Gross-Kanizsa. (N. Zeitschr.
XIX. 1887. 235—241. 1.) — Lnschin: Die Wiener Pfenntnge. (N. Zeitschr.
VU. 1874/5. 74. L) és Wiener Münzwesen. 1913. 32—37. 1. ~ H.
Buchenau: Ein ungarischer Pund von Wiener Pfennigen. (Jahrbuch
f. Altertumskunde. V. 1911. 179—187. 1.) — Réthy László: A margit-
szigeti árpádkori éremlelet. (Arch. Ért. XIV. 1894. 62. 1.) — N, K. 1906.
142., 1907. 14., 1908. 121. és 1914, 22. 1.
^ íróink gyakorta helytelenül fiüér-tknek nevezik a fríesachi és
bécsi dénárokat. A .fillér* elnevezés anachronistikus, mert a XIIL sz.
végén még csak a hallei apró pénzecskéket (denarii Halienses) nevezhetjük
t,HéUer*, vagyis ^fillér* néven. A bécsi és friesachi pénz neve mindig
^Pfennig*, tehát magyarra csak ^denár^-taX fordítható.
23*
356
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
által behozott nehéz bécsi márka.* A 400 denáros számí-
tási márka pedig, mint látni fogjuk, magyar talajon kiala-
kult, magyar számítási pénz volt, a melynek semmi köze
sincs az osztrák pénzlábhoz.
Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy még
Luschin — a bécsi pénz legkiválóbb ismerője — sem tudta,
a fennmaradt pénzek metrologiai és finomsági adatait az
131—134. Bécsi dénárok.
írott források értesítéseivel összhangba hozni. A követke-
zőkben — Luschinnak a bécsi dénárok chronologiáját illető
megállapításait és finomsági, valamint súlyméréseit alapul
véve, de a később tárgyalandó magyar véreteket a vizsgá-
latból kirekesztve — újólag megkísérlem a bécsi dénárok
pénzlábának megállapítását.
A bécsi dénárok súly- és finomsági adatait következG
táblázatban foglalhatjuk össze :^
^ V. ö. erre nézve az I. rész 3. fejezetében mondottakat.
* £ táblázatot Luschin legújabb műve (Wiener Münzwesen. 1013)
alapján állítottam Össze, a mely mintegy sűrített összefoglalása fél-
százados tudományos eredményeinek.
A BÉCSI DÉNÁROK
357
schia
áma
Kor
Drb»
Átlagsúly'
a •
38
gramm
/. csoport:
28
V. Lipót (1179—1194) . .
1
5
0-934
//. csoport:
29
V. Lipót
1
0-900
762
30
n
2
0-88
31
L Frigyes (1195 1198). .
1
0-92
32
9
14
0-86
33
9
0-81
///. csoport:
34
VL Lipót (1198 — 1230). .
322
0-80
35
»
19
0-84
670
36
ff
( 79
( 94
0-788?
766
0-768
1668
1680
37
»
Í215
0-735
690
> 40
0-714
735
38
9
)183
0-76
710
Í238
0-876
)662
l670
39
9
45
0-78
690
40
n. Frigyes (1230—1246)
(337
{ 5
0-83
0-75
•
0-63
—
41
9 ......
6
0-575
750
42
»
37
0-66
43
n
( 45
0-90
( 33
0-75
44
9
91
0-85
680
45
n
( 93
(161
0-865
—
0-776
^ Luschin AZ összsúlyt nem közli, c sak az átlagot s a darab-
számot, a hány darabból ezt az átlagot egy-egy leletnél levonta.
358
MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET
WC
1 ^
K 0 r
Drb
Aüagsúly
i 5
grmmm
c ^
^
E^í-
46
n. Frigyes C8ászár(l 246-1 250)
(724
l 34
0-82
0-78
r754
47a
9
(174
( 27
0*86 )
0-78 J
J664
l680
48a
n
(125
l 42
0-75
0-707
690
49
»
(464
127
0-76
680
0-674
IV. csoport:
50
Ottokár (1250—1276) . .
10
0-69
680
51
9
269
0-72
710
52a
9
28
0-78
680
53
9
17
0-708
^^^^»
54
9
Í106
l 30
0-78
0-82
670
59
9
14
0-80
694
60
9
684
616
I> ..,,..
-. —
650
62
9
—
655
63
n
—
650
64
9 ......
—
660
66
»
/ 49
\ 22
0-81 \
0-73/
658
67
9
660
68
9
640
71
Ottokár V.Rudolf (1261-1281)
660
73
9
í 10
\ 18
0-785?
650
,
0-77
74
a
58
0-70
690
80
9
70
0-78
—
81
9 ■•••••
48
0-77
690
82
9 ,,....
15
0-76
83
9 ••••..
180
0-81
656
86
Rudolf (1276— 1281). . .
|15
l 22
0-81
0-74
684
87
9
í 15
l 16
0-80
671
0-75
A BÉCSI DÉNÁROK
359
.2Po
S^
Kor
Drb
Atlagsúly
H
.S 5
3 «
gramm
nJ
tx-^
89
Rudolf (1276— 1281). . .
65
0-74
664
90
I. Albert (1282—1308) . .
46
0-77
670
91
»
76
0-70
650
92
9 ......
296
0-75
/648
1651
93
J)
64
0-68
670
94
ff ......
26
0-76
650
95
» ......
106
0-75
667
96
»
38
0-74
645
97
» •
U12
0-76
—
1 23
0-70
650
98
ff
48
0-72
636
99
n
115
0-73
(668
(669
100
»
51
0-707
650
101
9
204
0-73
00 CD
O CD
CD CD
102
n
405
0-80 j
.669
327
0-75
1675
' 66
0-669 ^
103
n ......
22
0-688
104
9 ......
145
0-72
666
105
w
) 39
0-74
—
( 36
0-672
630
106
9 ••••••
{300
0-80
< 45
0-773
—
( 43
0-68
630
107
11
313
0-74
656
110
» ....••
(424
0-77
1675
(200
0-82
(684
111
« ••••••
1 24
0-73
(653
(656
1568
0-77
114
■ ••••••
( 97
0-74
1654
(320
0-76
l660
115
»
)200
0-80
( 54
0-70
660
116
9 ..••,.
40
0-687
1610
(670
120
» ••••••
ílOO
( 48
0-80
i648
(645
0-689
360
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1^
Kor
Drb
H
Atlagsúly
g^miii
_L.
is
^ i
125
126
128
130
131
132
133
134
135
136
137
I. Albert (1282—1308)
»
n
»
9
S 42
U21
97
)237
í 78
/ 70
\ 64
90
176
126
37
143
93
238
0-73
0;76
0-687
0-717
0-688
0-71
0-667
0-691
0-693
0-693
0-773
0-74
0-688
0-70
i652
Íl648
:|615
)630
1680
)681
(630
1685
l686
i595
(610
1600
(625
620
610
630
628
624
138
139
141
142
V. csoport:
n. Albert (1330—1358)
• •
stb.
29
35
0-644
0-77
'Í587
l\600
)597
>626
)510
f450
)470
(524
E súlyadatok alapján 1308'ig négy súlycsoportot tud-
tant megkülönböztetni^ a melyeken belül az egyes átlagok
és finomságok ingadozása nagyon csekély, tehát azonos
pénzláb alapján vert érmeknek tekintendők.
A BÉCSI DÉNÁROK
361
-1
99
1^
CP
00
5 -s
^
-^
-^
a>
00
CD
a»
^
O)
00
1^
t-'
M a
•
«
•
•
o a
o
o
o
o
t<.
g
VH
co
• •
kO
o
c
00
•
co
•
a
t*
tA
CD
•
o
o
v^
•
O
O
«
»— !
a
:tS
e^
o
e^
2
1
•
•
00
•
o
o
o
^
00
^ 6
1^
00
00
CD
00
•
•
•
•
N 01
"^
QD
00
1^
O
^-1
1^
xí>
O)
00
o
•2
»H
t^
^-1
Q
CO
•
1^
•
^
•
••"^^
•
S
.S :0
• .
••
• •
^
iP
■5
• •
1
i
o
s
•
1
CD
1
6
o
c
1
e^
•
o
1
C4
•
o
• •
00
CD
•
O
o
o
O
•
o
Ki
CP
•
o
CD
CD
•
O
►-N
00
CD
■
o
a
0> "-k
<=>co
m
co
«
•-N
O 4>
tété
o
ol
•n
•c
"S
cS
b b.
^S
i
o
Nw'
1-^
a a
CO
•
U3
•
1
o.
Cu
•%
'H
•rí
•»^
••M
4>
•^
^
i-J
^
N
o
•
>
•
>
•
ti
O
00
O
00
•§
o
00
•^
^^
v*4
^■^
1
O
. 1
o
00
1
o
in
^^^
^"^
"^
N
•O CM
362
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A középkori ezüstíinomítási technika mellett:
a 0-771 finom ezüstöt már 13 latosnak (0-812V8)
a 0-712 , . . 12 ^ (0 750)
a 0-683 . . , llV, . (0-718V4)
a 0-653 , n ,11 . (0-68770
kell tekintenünk. Ezt, valamint az al marco verés és kopás
hibáira szokásos 5Vo-ot figyelembe véve, a négy csoportnál
következő eredményeket kapjuk:
Finomság
Tényleges
átlagsúly
Kiverési
súly
grammban |
I. csoport
13 latos
(0-81 2 Va)
0*934
0-9807
II. csoport . . .
13 latos
(0-81 2 Vi)
0-8647
0-9079
III. csoport . . .
llV, latos
(0-7l8»/4)
0-7946
0-834
IV. csoport . . .
11 latos
(0-687V,)
0-7493
0-7867
A három első csoport pénzeit az 1250 előtt haszna*
latos és kb. 243 g-os bécsi márkával, a negyedik csopor-
tot a 280*614625 g-os bécsi márkával hozva kapcsolatba,
a bécsi dénárok pénzlábát a XU — XIII. század folyamán
következőképen állapíthatjuk meg:
Soli-
dus-
Denár-
ssam
Teljes súly
Színsúly
grammban
/. csoport (1190 táján és Enns, Krems 1190—1200):
1 márka 13 latos ezüst
1 számítási font
1 solidus
1 dénár
20V,
246
20
240
1
12
Vi,
1
243-000
23706
11-853
0-9878
197-4375
192-600
9*631
0-8025
A BÉCSI DÉNÁROK
363
SoU-
dus-
Denár-
scam
Teljes súly
Szíosúly
grftiDinban
//. csoport (1190—1198):
1 márka 13 latos ezüst
1 számítási font . .
1 solidus
1 dénár
22 V,
270 1
20
240
1
12
v«
1
243-000
216000
10-800
0-900
IIL csoport (1198—1250) :
1 márka 1 1 Vs latos ezüst
1 számítási font . . .
1 solidus
1 dénár
247.
294
20
240
1
12
Vx,
1
243-000
198-312
9-9156
0-8263
IV. csoport (1250—1308):
1 márka 11 latos ezüst
1 számítási font
1 solidus
1 dénár
30
360
20
240
1
12
V.,
1
280-6146
187-0764
9-3528
0-7794
197-4375
175-488
8-7744
0-7312
174-6563
142-560
7-128
0-5940
192-9225
128-615
6-4296
0-5358
A pénzlábat így megállapítva, az irott források ada-
tainak vizsgálatára térhetünk át.
Wolfger püspök 1203. évi útiszámadásai szerint 10
kölni márka és 3 lat tiszta ezüstért, a mely Bécsben 9
márkát és 6 dénárt nyomott, a püspök kamarása 11 font
(= 240 X H darab) bécsi dénárt kapott.^ Tehát
11 font bécsi dénár = 9Vim 6-bécsi márka;
292 bécsi dénár = 1 ó-bécsi márka szinezüst.
1 ó-bécsi márka 1 3 latos ezüstből az első csoportbeli
pénzláb szerint 246 dénárt vertek s így / márka szin-
ezüst 302 denáH cH. A különbözet — márkánként 10 dénár,
vagyis 3'3lVo — volt a pénzváltás fejében fizetett illeték.
^ V. ö. a IIL függeléket.
^64 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A II. és III. csoportbeli pénzekre vonatkozó adatok
nem maradtak ránk.
1256 és 1330 közt számos forrás szerint:
1 '/, font == 360 bécsi dénár = 1 bécsi márka ezüst}
MuflFat, Huber és Luschin — teljesen érthetetlenül —
azt áUitják, hogy e forrásokban 1 márka színeziíst van 1^/,
fontnyi dénárral azonosítva.* A szóban forgó források azon-
ban nemcsak hogy tiszta ezüstről (ai^. purum), hanem
még finom ezüstről (arg. íinum, lőtiges Silber) sem szól-
nak. Kivétel nélktil valamennyi — minden jelző nélkül —
egyszerűen bizonyos számú márka ezüstöt említ. Csakis
közönséges ezüstről lehet tehát szó, még pedig a pénzverés-
ben használatos keverésű ezüstről, mert 1 márka 11 latos
pénzezüstből 1250 és 1308 közt pontosan 360 darab, tehát
iVí font dénárt vertek.
Más források szerint ugyanebben az időben
1 bécsi márka finom ezüst (lőtiges Silber) = 2 font
= 480 bécsi dénár}
^ 1256: .500 marcis argenti . . . promissis . . . 750 taL solvere
teneamur.* Monumenta Boica. XXIX/2. 205. L — 1258: „HL. talenta pro IL
marcis argenti.* U. ott. 161. L — 1262: »20 marce pro 30 talentís
viennensibus vendantur.'' Emler. Reg. 11. 144. i — 1282: «duo xnillia et
quadríngenta talenta denarior. Wiennensium . . . eandem pecuniam ad
mille sexcentas mrrcas juxta estimaci onem redactam.* Luschin (Archiir
f. Ö. G. XLI. Wien, 1869. 270. 1.). — 1330: ,6 marcas argenti compu-
tatas pro 9 taL novorum denariorum." Huber id. m. 526. 1.
* Muffat ,id. m. 92. 1., Huber id. m. 519—520. 1., Luschin:
Die Wiener Pfenninge (N. Zeitschr. IX. 149—150. 1.)
* 1302: Pangerl. Hohenf. Ub. 60. l — 1305: ,400 Marck lőti-
ges Silbers oder 800 ^ Wiener Pfenning.* Huber id. m. 523. L —
1311: ,300 ^ Wiener oder 150 march gewegens Silbers... Wiennisch
geloeUs," Luschin. N. Zeitschr. IX. 158. 1, -— 1314: ,2 g tui ain march.*
U. ott. 158. 1. — Konrád freisingeni püspök számadáskönyve (1311 k,):
,2897Vs libre 2 denarii ... in argentum purum (I) faciunt 1448 marcae
et 2V« fertones puri.* Zahn.IIL 166. 1.— 1317: Zahn. ÜL 101. L — Szá-
mos forrásadatot idéznek még erre a számítási módra az 1310 — 1350.
évekből Huber (id. m. 523—524. l.) és Luschin (N. Zeitschr. IX. 158. L).
— Egy 1327. évi forrásban : ,50 marck pfenning dafür wie ew abschlachen
25 marck Idthigs Silbers*, mint Huber igen helyesen megjegyzi (id. m.
-525. 1.), itt tévesen ,50 marck pfenning*-et írtak ,50 pfund pfenning* helyett.
A BÉCSI DÉNÁROK 365
1310 táján Hofimann szerint „lötiges Silber'' alatt
14Vt latos ezüstöt értettek.^ Már pedig
1 bécsi márka HVa latos ezüst szinezüsttartalma : 254*3 g
480 bécsi dénár szinezüsttartalma: 257 23 g
volt, tehát 2 denárfont értéke csakugyan fedi 1 márka
fínom ezüst értékét*
Az 1283. évi salzburgi tizedlajstrom adatai szerint az
I. Albert korabeli ,új* bécsi dénárok színsúlyát 0'531 g-ban
állapithatjuk meg^* a mi megfelel a fentebb meghatározott
0*535 g-os szinsúlynak.
Más helyütt ugyanez a forrás a ^régi*" bécsi dénár
színezüstértékét 0*4488 g-ra teszi. ^ Ez adat értékelé-
sénél azonban tekintetbe kell vennünk, hogy a XIII — XIV.
századi források ,régi" és „u] bécsi denárai** — mint
Luschin helyesen megállapítja — nem valami külön-
böző pénzláb alapján vert éremfajt jelölnek. Új dénár-
nak nevezték az utolsó kibocsátású, teljes értékben forga-
lomba hozható dénárt, réginek az értékéből a pénzújítás
rendszere mellett folytonosan vesztő korábbi kibocsátású
> Hoffmann, Leonhard: Altér u. neuer M&ntz-Schlftssel. Nürn-
berg, 1715. 136. L ' I. Albertnek egy 1208. oklevele 610 font bécsi
dénárt 366 márkával mond egyértékűnek (Huber id. m. 520. 1.), a mi
1 márka = 400 dénár eredményt ad. Ez az oklevél arra vall, hogy a
400 denáros magyar számítási mód is utat talált volna Ausztriába. A for-
rásadat elszigeteltsége azonban azt mutatja, hogy ez esetben nem bécsi
márkáról, hanem valami troyesí súlyról van szó.
' 9 ponderis Pattá viensis emptas pro 131 libris novorum Wiennen-
sium, que marce reducte ad purum remanserunt 70 m. minus dimidio
Icttone, computando marcam quamlibet puri pro Í5 soldis longis minus
duohus denariis novorum fViennensium.*' Steinherz. 85. 1. — 15 X^^
— 2 új bécsi dénár = 1 passaut m. (= 237*872 g) szinezüst. Tehát
1 dénár = 0'5309 g színezüst.
' „marcam quamlibet puri pro XVIII. soldis longis minus 10 dena-
riis veterom Wiennensium [...ponderis Pataviensis]*. Steinherz. 85. 1.
1 denars=— — — — =0*4488 g szmezust.
540
* Luschin: Wiener Pfenninge. N. Zeitschr. IX. 155—157. L fel-
sorolt adatokon kívül : F. VIH/l 619., Chmel. 245., Zahn. D. 74., 86.,.
90., 94., 113., 116., 130., 135., 172,, 192., 236. 1. stb.
366 MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET
dénárokat.^ A 0*4488 g szinezüst tehát nem a bécsi dénár
színezüsttartalmát, hanem az értéküket vesztett régi déná-
roknak forgalmi ezüstellenértékét fejezi ki. Ugyancsak a
régi pénz értékcsökkenése magyarázza meg, hogy a salz-
burgi tizedlajstrom a bécsi dénárok finomságát a tényleges
finomsághoz (0-687Ví) közelálló 0-666 finomság mellett
néha 0*625, sőt 0-600-ban állapítja meg."
A régi bécsi dénárok te^es súlyát a salzburgi tízed-
lajstrom alapján 0*801 g-ban állapithatjuk meg/ a miből
azt következtethetjük, hogy ,régi'' bécsi dénárok neve alatt
1250 előtti időből származó — 0*826 g-os átlagú — és
újabb — 0*779 g-os — dénárok vegyesen forogtak.
Az írott források tehát nemcsak hogy nem állnak ellen-
tétben a súlyadatokból levont következtetéseinkkel, hanem
csakis azok alapján magyarázhatók meg kielégítő módon.
A források egyezése igazolja a pénzlábra vont következte-
téseink helyességét és az I. csoportbeli dénárokról fenn-
maradt egyetlen adat a 243 g-os ó bécsi márka használa-
^ Luschia: Wiener Müncwesen. 24. 1. As értékcsökkenésre
nézve v. ö. a 12. fejezetben mondottakat.
* ^Item una pensa denaríorum Wiennensium habens X. marcas
Salzborgensis ponderis, que reducte ad porum argentum remanent argenti
marce VI. et fertő I." Steinherz. 63. 1. — ^Item ad pondus Salzbnrgense
Wiennensium ponderatorum marce III. minus lothonibus IIL, quibas
reductis deficit marca I. et lothones IL* U. ott. 71. L — «Marcas dena-
riomm ponderatorum Wiennensium ad idem pondus LXI. et V. lothones,
que comprehendunt marcas argenti puri ad idem pondus : marcas XL. et
fertones m. et dimid.*' U. ott. 83. 1. A három egyenlet szerint:
10 márka súlyú bécsi dénár szineziisttartalma : 6V4 márka,
2 , 13 lat súlyú bécsi dénár . 1.11 lat,
61 , 5 lat , , . „ 40 , 14 lat,
a bécsi dénárok finomsága tehát : 1. 0*625 ; 2. 0*600 ; 3. 0*666.
A minimális 0*600 finomsággal, 0*779 g teljes súly mellett, csak 0*4674 g
finomsúlyt kapunk, a mi közel áll a tizedszedő által 0*4488 g-ra tett
fínomsúlyhoz.
' »64Vs libre Wiennensium antiquorum, que fuerunt in pondere
marce 44 et 3 lottones ad pondus Wiennense." Steinherz. 27. és 81. 1.
f ^ r ,. 280-614625 X44»/ii. ^ «^,
1 denar súlya = e4V«X240 =^'^^ «'
A BÉCSI DÉNÁROK 367
tát is, a mi a bécsi pénztörténet szempontjából igen nagy
fontossággal bir.
A bécsi dénárok magyarországi elterjedésének oka —
azon a minden külföldi pénz forgalmát előmozdító körül-
ményen kívül, hogy a pénzbeváltási kényszemek alávetve
nem voltak — elsősorban IV. Béla külpolitikájában kere-
sendő. A tatárjárás óta Béla és utódai állandó érintkezés-
ben voltak az osztrák uralkodókkal. Ez az érintkezés, mint
azt már László József kiemelte^ — kétségkívül nagyon
elősegítette a bécsi dénárok forgalmát. Az osztrák tarto-
mányok és hazánk érintkezése különösen élénk volt az
Ottokárral Ausztria és Styria birtokáért folytatott harczok
idején, a miket betetőzött 1254-ben Styria meghódítása.
István ifjabb király, mint Styria herczege és Gütkeled nem-
t)eli István bán, mint Styria kapitánya 1254 és 1260 közt
nevükkel, illetve czímerükkel ellátott pénzt is verettek a
steyer tartomány részére.^
A bécsi dénárok lassü beszivárgása a nyugati határon
bizonyára már ezidőben megindult, mindazonáltal nagyobb
mérveket csak 1261 után öltött. A Babenberg Frigyessel,
majd cseh Ottokárral — Ausztria ezidőbeli uralkodóival —
folytatott szakadatlan harczok sokkal kevésbbé kedveztek
az idegen pénz tér foglalásának, mint az 1261 óta bekövet-
kezett békés érintkezés. Ottokár — 1261 október 25-én Kuni-
gundával, Béla unokájával — kötött házassága óta békében
^ Id. m. 354. L
* Gútkeled István styriai pénzéről a báni dénárokkal kapcsolatban
szóitank (képét lásd a 335. lapon). István király friesachi typusú stjrriai
veretét lásd: C. N. H. 355. sz. a. és Érdy János: Styria, mint magyar
vezéiség és érmei (Magyar Akadémiai Értesítő 1858-ról. Pest, 1858.
208 — 209. 1.). Az ugyanott ismertetett .Moneta Stirie" feliratú pénzek
azonban Ottokár cseh király veretei. — A Domanig és Zimmermann
(C. N. H. PóÜék. 354 B. sz.) által IV. Béla styriai érmei közé sorolt
.Moneta B. regis" feliratú és éremrajza szerint teljesen idegen pénz
Ottokárnak styriai vereté. A felirat: ,Moneta B[ohemie] regis*-t jelent.
V. ö. Luschin (Jahrbuch f. Altertk. L 1907. 144-152. 1.)
368 MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET
élt felesége nagyapjával. Az uralkodók rokoni összekötte-
tése mindenesetre elősegítette a két ország, különösen
pedig Bécs és a tatárjárás után alapított, illetve fejlődésnek
indult magyar városok közti kereskedelmi forgalmat A
kereskedelmi érintkezés nyomán lendült fel a bécsi pénz
magyarországi forgalma.^
A külpolitikai kapcsolatok nyomán megindult keres-
kedelmi érintkezések megvilágítják a bécsi dénárok beözön-
lésének útját, módját és okát. Nem adják azonban magya-
rázatát annak, miért lettek az ország egyes részeiben alig
néhány év alatt a legkedveltebb fizetési eszközzé, még
pedig okleveleink tanúsága szerint a királyi pénz forgal-
mának rovására?
A friesachiak beözönlése természetes következménj'e
volt az egykorú magyar pénz silány minőségének és az
azzal űzött visszaéléseknek. IV. Béla korában ilyen okok nem
segítették elő a bécsi pénz térhódítását. Béla király minta-
szerű pénzverése és a 11 latos (0'687Ví finomságú) bécsi
pénznél sokkal finomabb — 0'900 finomságú — ezüstből vert
denárai bizonyítják, hogy ő nem vette igénybe a rossz
pénz verésében rejlő gazdag, de erkölcstelen jövedelmi
forrást. Hogy mindamellett a bécsi dénárok elterjedtek az
országban, sőt a magyar király finomabb pénzét ki is
szorították a forgalomból,* annak okai a bécsi dénárok
magyarországi árfolyamában kell keresnünk,
A bécsi dénárok az osztrák kereskedelmi forgalom-
ban fontonként, vagyis 240-ével számíttattak, a számítási
^ László József (id. m. 353. 1.) azt állítja, hogy a hazánkban
valaha forgalomban volt idegen pénzek köziü ^ legnagyobb forgalmi
területe nálunk az ú. n. bécsi filléreknek* (helyesen : dénároknak) volt.
Ez tévedés, mert a friesachiak az ország minden részéből előkerült lele-
tekben, viszont a valódi bécsiek csak a nyugatmagyarországi leletekben
szerepelnek. Az egész országban elterjedt ^hécsi dénárok*^ mint látni
fogjuk, magyar veretek voltak.
' László (id. m. 359. L) természetesnek véli ezt, mert a bécsi
pénz szerinte „folytonosan előnyben volt a magyar dénárok felett". Es
azonban helytelen feltevés, mert a bécsi pénz — bár absolut ezüstértéke
nagyobb volt — finomság tekintetében nemcsak Béla, de még V. István
és IV. László kevésbbé finom pénzeit sem közelitette meg.
A BÉCSI DÉNÁROK 360
fHárta a bécsi dénárokkal kapcsolóiban Ausztriában isme-
retlen volL^ Magyarországon viszont a számítási font
egyáltalában nem lévén használatos, a bécsi denárfont
sem honosodott meg.'
A magyar források a bécsi dénárokat — a magyar
pénzszámítási módnak megfelelően — mindig pensában
és márkában számítják.
Úgy a »bécsi denármárka*'^^ mint a ^bécsi
* „Librae (ialenta) Wünnensis moneie (v. denariorum Wiennen-
sium,y 1219 és 1307 közt: Zahn. I. 137., 138., 147., 165., 222., 227.,
228., 255., 293., 339., 353.; Zahn. Steyer. m. 29., 36., 371., U. 423.;
Anstr. Inf. I. 41., 128. ; ChmeL 47.; Emler. Reg. ü. 795.: Cod. d.
Moray. IV. 381., W. D. 124.; F. VIU/l. 619. 1. stb. — ^Pfunni WUnner
pkenninge." 1291—1324 közt: Chmel. 245.; Zaba. II. 7., 35., 53., 61.,
74., 86., 90., 94., 115., 130., 135., 225., 264. 1. stb. Úgy a latin, mint
a német kifejezésre számtalan példa van az osztrák oklevéltárakban,
viszont számítási márka egsráltalában nem említtetik.
' Az a néhány oklevelünk, a mely bécsi denárfoniról szól, részben
osztrák vonatkozású, részben az 1315 — 1333 közti időből származó pozsonyi
oklevél. Tudjuk pedig, hogy Pozsony városa 1301 — 1328-ig — pár évi
megszakítással — III. András özvegye, Habsburgi Ágnes jogán osztrák
kézen voU, tehát az ott kelt oklevelek osztrák okleveleknek tekintendők.
Ausztriára vagy osztrákokra vonatkozó üy oklevelek: 1292: Soproni oki. I. 58. ;
132Ö : Soproni okL L 103., 106. és F. VIlI/2. 653. ; 1332 : F. VIlI/3.
651. l; Pozsonyi okleveUk: 1315: Kn. M. H. 714., 703.; 1318: Kn. M.
n. 742.; 1333: F. Vin/3. 714. L — Az osztrák pénz és számítási mód
az osztrák uralom idején annyira meghonosodott Pozsonyban, hogy
Károly, a mikor 1323-ban két évre birtokába vette a várost, kénytelen
volt annak használatát megengedni. F. VIiI/2. 9. 1. ; v. Ö. az előző feje-
zetben ez oklevél idézetét
• ^Marca (denariomm) Wiennensinm" vagy ^in denariis Wiennen-
sibns", L Győri okleveUk : 1264 : Kubinyi, L 47. ; 1269 : W. VHI. 245.,
246.; 1270: F. Vn/3. 67.; 1271: W. VIH. 362.; 1278: F. VII/2.
70.; 1318: Soproni oki. I. 82.; 1321: F. VIII/2. 313. L — 11. Pozsonyi
okUvcUk: 1278: W. IV. 174.; 1287: H. oki. 106.; 1291: W. V. 57.;
1294: W. X. 166., H. okL 145.; 1296: Apponyi. I. 29.; 1305: Kn. M.
n. 555.; 1308: Anjou. I. 158.; 1310: Kn. M. U. 630.; 1314: Kn. M.
n. 696.; 1318: Kn. M. H. 747. 1. — UI. 1269. Esztergom: Kn. M. I.
566. ; 1265. Vasvár : H. o. IV. 42. ; 1280. Csorna : W. IX. 287. ; 1289.
Tihany: Ph. X, 541.; 1290. Esztergom: H. o. VIL 212.; 1296. Nyitra:
H. o. VL 420. ; 1298. Fehérvár: H. okL 16. ; 1309. Budafelhéviz : Anjou.
I. 1 72. ; 1310. Esztergom : Kn. M. IL 623. ; 1313. Sopron : Soproni oki.
I. 76. ; 1314 : Soproni oki. I. 77. ; 1315. Veszprém : Zalai oki. I. 145. ;
Hőman: Magyar pilistörténet. 24
370 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
pensa*^ magyar talajon létrejött, a magyar pénzszámítási
gyakorlatban gyökerező, speciális magyar számítási pénzek
voltak. Semmi közük sincs ezeknek az osztrák kereskedelnú
praxishoz és még kevésbbé a bécsi márkasülyhoz.
A pensa 40 dénár összegét jelentő magyar számítási
pénz lévén, a bécsi pensa alatt 40 darab bécsi pénz ér-
tendő.
A fnárkára, mint 1265 — 1340 közti időkből szár-
fnaző összes forrásainkból kitűnik^ állandóan 10 pensdt,
vagyis 400 bécsi dénárt számítottaké Ez a 400 bécsi
1318. Fehérvár: F. VIII/2. 191.; 1319, Esztergom: Kn. M. H. 758.:
1327. Veszprém : Zalsii oU. I. 208.; 1329. Nyiira: Anjou. II. 451.;
1331, Vasvár: Zalai oki. I. 255. ; 1335. Csorna: Soproni oki. I. 132. 1. —
^Marca monete currenii in provincia." 1277. Locsmánd: VV. IX. 142. 1.
(F. IV/1. 397. 1. tévesen: 1245. dátummal.)
* „Pensa dcnariorum lyiennensium." I. Pozsonyi oklevelek : 1284 :
W. IV. 272.; 1290: W. V. 17.; 1295: W. XH. 571.; 1299: H. oki.
173.; 1312: Anjou. I. 258.; 1318: Anjou. I. 470.; 1325: Anjou. II.
105.; 1334: Zichy. I. 423. 1. — ü. Veszprémi okleveUk: 1290: W. V.
19.; 1295: W. V. 138.; 1324: Zalai oki. I. 178.; 1327: Zalai oki. I.
198. 1. — m. 1299. Tihany: Kn. M. II. 460.; 1301. Bakonybél: Ph-
Vni. 303.; 1300. Tihany: Kubinyi. I. 180.; 1318. Nyiira: Kn. M. II.
752.; 1324. Tihany: Zalai. oki. L 174. 1.
* „Pro quálihet marca decem pensas denariorum Wiennensium
computaiis' (v. singúlis 10 pensis comp. v. más hasonló kifejezés-
sel). I. Győri oklevelek: 1265: F. IV/3. 303., 305.; Soproni oki. I. 29.;
1266: W. VIII. 158.; 1269: W. lU. 202.; 1271: W. lU. 266., VHL
361.; 1304: Soproni oki. I. 64. 1. — II. Pozsonyi oklevelek: 1289: H.
oki. 113.; 1298: W. X. 319.; 1308: Anjou. I. 152.; 1311: Kn. M. 11.
639., 645., 648. ; 1312 : Kn. M. II. 666., Anjou. I. 273. ; 1313 : H. o.
VII. 370. 1. — III. 1266. Zala: Zalai oki. I. 50.; 1267—1270. Vasvár:
Kubinyi. I. 74. ; 1277. Esztergom : W. IX. 188. ; 1290. Nyüra : W. X. 8.;
1313. Nyiira: Kubinyi. II. 61. 1. -Az esztergomi káptalan 1288. évi
oklevelében: ,sex pensas denariorum Wiennensium decem denariis ad
presens dimidiam marcam et tria pondéra facientes" (Kn. M. IL 242. I)
szerint : 230 bécsi dénár = 27 pondéra, a ml 1 márka = 409 dénár
eredményt ad. Ez a számítás azonban csak a kerekszámba való átszámítás
eredménye, mert 230 dénár = Va márka + 3*6 pondus = 27' 6 pondus. —
1269: „in denariis Wiennensibus singulas novem pensas pro qualibet
marca numerando ■ (Kn. M. I. 568. 1.) szerint 1 márka = 360 dénár, «
mi az egykorú osztrák számítási módnak felel meg. Ez a számítási mód
azonban, a mely csak egy oklevélben fordul eló, nem honosodott meg.
A BÉCSI DÉNÁROK 371
denáros számítási márka 1 márka közönséges ezüst vagy
az evvel egyértékü 5 pensás báni márka értékében forgott}
E számítási móddal azonban a bécsi dénár árfolyamértéke
nagyon alacsonyan volt megállapítva, mert:
1 magyar márka közöns. ezüst színezüsttartalma 1 86*683 g
1 5 pensás báni márka (1272-ig) , 182 306 „
1 10 pensás bécsi denármárka » 214*320 „
A bécsi dénár árfolyamának alacsony meghatáro-
rozásával a magyar király nyilván az idegen pénznem
beözönlését akarta meggátolni.* A rendelkezés azonban
kétélű volt. A külföldi kereskedőket elriasztotta attól, hogy
pénzüket ily értékben — kb. 137o-os (27*63 g színezüst
= 12"97o) értékveszteséggel — hazánkban forgalomba
hozzák. A magyarok azonban, különösen a Bécscsel állandó
és intensiv kereskedelmi összeköttetésben álló Pozsony,
Győr, Esztergom és más dunántúli városok polgárai, hamar
rájöttek arra, mennyivel nagyobb értéket képvisel a 10
pensás bécsi denármárka a vele azonos értékűnek mondott
1 márka közönséges ezüstnél. Ezért előszeretettel kötötték
ki továbbra is, hogy a fizetés bécsi denármárkában történjék.
Azt már azután a fizetőfélre bízták, milyen áron szerzi be a
bécsi dénárokat osztrák vagy belföldi kereskedőktől. A bécsi
dénár árfolyamértékének túlságosan alacsony meghatározá-
sával tehát nemcsak hogy nem érték el annak kiküszöbö-
lését, hanem inkább előmozdították forgalmát.
— 1299: ,10 pensás denorior. Wiennensíum minus duobus ponderibus
pro marca computando aut marca argenti." Zichy. I. 05. 1. Ez esetben a
márkára 383Vj bécsi dénárt számítottak.
^ 1270: ,dando 10 pensás Wiennensíum pro marca, vei argentum
commune.* H. o. VI. 166. L — 1267 \ .dando pro qualibet marca
5 pensás denorior. Zagrábiensinm aut 10 pensás in Wiennensibus."
F. IV/3. 406. 1. —1277: ,dando 10 pensás Wiennenses pro qualibet
marca aut 5 pensás denariorum banalium,' W. DC. 187. 1.
' Hogy a bécsi dénár árfolyamának e megállapítása királyi intéz-
kedésre történt, az bizonyítja, hogy először IV. Bélának 1267-iki oklevele
azonosítja a 10 pensás bécsi denármárkát az 5 pensás báni márkával.
F. IV/3. 406. 1.
24*
872 IIAGTAH PÉMZTtalÉSET
Nem sokat változott a helyzet az új súlymérték —
a budai márka — használathavétele után sem, mert
1 10 pensás bécsi denármáika színezüsttartalma 214'32 g:
1 budai márka közönséges ezüst „ 196'43 ,
volt A két márka közt tehát még mindig 17-89 g szinezüst^
vagyis 8VtVt vo^^ ^ értékkülönbség.
A bécsi pénz gyors elterjedése a magyar királyi pénz
forgalmát és ezzel a kincstár egyik legfontosabb jövedelmi
forrását veszélyeztette. A küUoldi pénz forgalma hova-
tovább odáig fejlődött, hogy akárhányan egyenesen meg-
tagadták a királyi pénz elfogadását A II. András korából
való nagy kiváltságlevelek — az 1222. és 1231. évi arany-
bullák és az 1233. évi beregi szerződés még az alattvaló-
kat védelmezik a rossz királyi pénz veréséből származó
igazságtalan megterheléssel szemben. III. András 1291. és
1298. évi törvényei pedig már a jó ezüstből vert királyi
pénzt és a király jogos pénzváltási hasznát kénytelenek
— az alattvalók túlkapásaival szemben — védelmükbe
venni. A törvények szigorú intézkedései^ élénken vissza-
tükrözik a bécsi pénz térhódításában rejlő nagy veszedel-
met és a királyi kincstár károsodásának fokát.
Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy ural-
kodóink minden eszközt megragadtak, hogy a bécsi déná-
rok forgalmát kiküszöböljék vagy legalább is korlátozzák.
Legtöbb sikerrel a bécsi dénárokhoz külsőleg hasonló pénzek
forgalombahozatala kecsegtetett és királyaink nem riadtak
vissza e — soMdnak éppen nem mondható — eszköz
alkalmazásától.
Harmincz esztendeje múlt, hogy Posta Béla a Magyar-
országon lelt bécsi dénárok vizsgálata közben négy olyan
éremfajt fedezett fel, a melyeknek egyik lapján a bécsi
1 1291 :XrV. és ÍÍ9$; XXXVm— XXXIX. t.-csikkek. Ezekről
részletesen szólónk a 12. fejezetben.
A BÉCSI DBKÁROK 373
dénárok ismert éremrajzainak egyike, másik lapján valamely
egykorú magyar éremrajz — speciálisan magyar éremjegygyei
és a négy faj közül egyen „Rex LadisDaus]" körirattal —
látható. Következtetésül — igen helyesen — megállapította,
^ogy j^a hazai leletekben előforduló bécsi fillérek, ha nem
is mindj de egy nagy részük eredetileg egykorú magyar
királyok áltál Magyarország számára veretett pénzek'
voltak. Megállapította egyúttal azt is, hogy ezek a magyar
veretek sokkal tökéletlenebb, durvább kivitelben készültek,
mint a valódi bécsi dénárok.^ Ez utóbbi megfigyelés fontos,
mert a középkori utánveretek (Nachprágungen) legjellem-
zőbb ismertetőjele előállításuknak — a mintául vett pénz-
hez viszonyítva — primitív volta.
Réthy László — Posta négy éremfajához újabb négyet,
közte egy „Rex Stephanus'' és egy másik „Rex Ladiill.
A. A." köriratút sorolva — külön sorozatba foglalta össze
a bécsi fillérekkel rokon magyar véreteket ."^
Theodor Meyer, osztrák tudós a középkori osztrák
kereskedelemről írt művében' — Posta és Réthy ered-
aredményeitől függetlenül — Károly Róbert 1342. évi pénz-
verési bérszerződésének szövegéből mutatja ki, hogy magyar
veretű ^bécsiek* is voltak. Károly a szerződésben a „bécsi
dénárokról'', mint az ő kamarájában vert pénzről szól,
majd oly magyar dénárokról beszél, a melyek a bécsiek
finomságában verettek. A szerződés háromféle (denarii lati,
mediocres és parvi) bécsi dénárt ktilönböztet meg.* Meyer
megállapítja, hogy ez a megkülönböztetés csak magyar
* Posta Béla id. ért (Arch. Ért. V. 1885. 109—113. 1.) és
Érmészetí bizonyítékok. 11—21. L
* C. N. H. XVin. sorozat. 347—354. sz. énnek. E sorozatot
egy újabb — ,Ladislaus Rex* köriratú — fajjal egészítette ki Zimmer-
mann Lajos. (C. N. H. Pótlék. 354A. sz. érem.) Luschin: Geschichte
d. Stadt Wien. I. Wien, 1897. (432. 1. mellett Tafel XK. Erlauterun-
gen) ismertet egy magyarországi bécsi utánveretet. Egy más éremrajzú
ilyen után veret Nuber F. Károly birtokában van.
» id. m. 16—18. L
^ »pro quatuor latis Wyennensibus d aliis camere nostre pumefis";
.combustionem Wycnnensem habentes' (t. i. denarii). V. ö. a szöveget:
Corpus Juris. I. 152. 1. és Szekfű: T. T. 1911. 25—26. 1.
374 MAGTAR PÉNZTÖRTÉNET
forrásókban fordul elő és Ausztriában ismeretlen. Ez alapon
arra az eredményre jut, hogy a magyar források „denarii
Viennenses"-e alatt nem kell mindig és okvetlenül bécsi
pénzt értenünk, hanem részben magyar pénzeket, a melyek
a bécsi dénár mintájára készült utánveretek voltak. „Vien-
nenses" elnevezésük a cseh „vidensky* néven nevezett
dénárok nevéhez hasonlóan csak azt jelenti, hogy a bécsi
mintára vert pénzeket is „bécsi dénároknak" nevezték.^
Szükségesnek véli ezért a magyarországi adatoknak és
Luschin korábbi számításainak gyökeres revisióját.
A bécsi dénárok sorozatában már régebben feltűnt
és Luschin fejtegetéseiben igen nagy zavart okozott, hogy
egyes magyarországi leletekben a teljes súlyú, többnyire
négyszögletes és homorú bécsi dénárok ínellett tömegesen
fordulnak elő könnyebb (0 46 — O'SS g-os), kerek és sima
veretű denárfajok. Ezeknek vereté néha tökéletesen meg-
felel egy-egy nehéz bécsi denárfaj veretének, máskor egészen
új válfajokként jelentkeznek.* Osztrák földön szórványosan
^ Ezt a gyakorlatot a ,vidensky*-n kívül számos más analogift
is bizonyítja. A bécsi, friesachi, aquüejai és grazi dénár — mint Luschin
(Festschrift. 40. 1.) kiemeli — gyűjtőnevek voltak, a melyek a dénárok
typusát és pénzlábát jelölték. ^Bécsi denár^ volt az osztrák berezegek
kremsi, ennsi és bécsújhelyi pénze is, ^riesachi"* pénzt meg éppen 8 — 9
pénzverő úr veretett 16 — 17 pénzverőhelyen. (V. ö. a 311. lapon mon-
dottakat.) — III. Ottó császár kifejezetten „regensburgi pénz* verésére
adott a freisingeni püspöknek és a salzburgi érseknek jogot. ,Monetani
ratisponensem . . . construi concessimus.^ Lóri: Sammlung des baier.
Műnzrechts. I. 6., 7. 1. — II. Frigyes császár a bambergi püspöknek frie-
sachi pénz verésére ad jogot, Meráni Ottó herczeg pedig Innsbruckban
az „augsburgihoz hasonló* pénzt veret. Mon. Carinth. IV. 294. Schwind—
Dopsch. 80. 1. — Hunyadi János kormányzó 1451-ben lévai Cseh László-
nak arra ad engedélyt, hogy ,in castro suo Újvár (vasmegyei Német-
újvár) appellato denarios Wiennenses cudi facere possit et valeat.* H. o.
Vn. 470. 1. Pozsony városa 1439 és 1442 közt bécsi mintára verette
az ú. n. fehér dénárokat, a melyeket a források „bécsi fehér dénárnak"
neveznek. V. ö. Kováts Ferencz: Pénzérték viszonyok Pozsony baa
1435—1460 közt. (M. G. T. Sz. VH. 1900.) 444—446. 1.
« Luschin: Wiener Pfenninge. N. Zeitschr. VI— VH. 1876.
79—80. L — Wiener Münzwesen. 1913. 47—61. 1. adja leírásukat.
Nagyobb számban kerültek elő ilyenek egy ismeretlen leihelyű, egy
steyer-magyar határmenti (686 db), a szentkereszti (191 db), budapesti,
A BÉCSI DÉNÁROK 375
előkerült egy-egy ily könnyebb súlyú dénár, de nagy
tömegben Magyarországon kívül sohasem találták. Aziránt
Luschin szerint sem lehet kétség, hogy ezek a kisebb éremfajok
a magyar forrásokban denarii parvi, majd mediocres néven
említett éremfajokkal azonosak. Luschin azonban korábban
— a XIV. századi súlyosabb dénárokat megelőző —
XIV. századi bécsi pénzeknek tartotta ezeket/ később pedig
féldénároknak (Haiblinge) nevezi,* bár súlyuk szerint semmi-
képen sem tekinthetők a bécsi dénárok obolusaíul.
A könnyű , bécsiek" csak magyar leletekben fordul-
nak tömegesen elő. Csak magyar források említenek „Vien-
nenses parvi*'-t, majd „mediocres"-t és „Viennenses lati"-t.
A kis bécsiek — ellentétben a szögletes, homorú és nehezebb
bécsi dénárokkal — a magyar éremtechnikának megfelelő
kerek formában, sima lapra verettek. Károly Róbert mint
saját kamarája pénzét említi a bécsi dénárt. A könnyű
.bécsiek" — súlyuk alapján — sem mint dénárok, sem
mint obolusok nem illeszthetők be a bécsi denárrendszerbe.
Mindé körülmények kétségtelenül bizonyítják^ hogy a könnyű
„bécsi dénárok*" magyar veretű érmek voltak.
Döntő bizonyítékkal szolgált e tekintetben az érmihály-
falvi (Bihar m.) gazdag éremlelet, a melynek alapján — az
eddig ismert éremfajok figyelembevételével — Nuber Károly
120 különböző veretű, átlagban 0'515 g-os, kerek és sima
„bécsi denár*^ fajt tudott megállapítani.
Abból a helyes megfigyelésből kiindulva, hogy a bécsi
dénárok egyes fajainál minden előlapnak egy bizonyos^
meghatározott hátlap felel meg, Nuber öt csoportba osztja
a „magyar bécsi dénárokat". Az elsőbe a normális —
együvé tartozó bécsi elő- és hátlappal — , a másodikba a
hybrid — bécsi, de nem együvé tartozó elő- és hátlappal
— , a harmadikba a koholt hátlapú (v. előlapú), de bécsi
elő- (vagy hát-) lappal, a negyedikbe a magyar (elő- v.) hát-
nagyszombati, nagykanizsai és érmíhályfalvi leletekben. Luschin:
N. Zeitschr. VI— VII. 74. L, Wiener Münzwesen. 47—61, 1. Höfken;
Münzfund bei Gross-Kanizsa. (N. Zeitschr. XIX. 1887. 241. L)
" N. Zeitschr. IX. 1878. 194—195. 1.
* Wiener Münzwesen. 1913. 49. s köv. 1.
376 MAGTAR PÉNTTÖSTÉNET
lapúy^ de bécsi (hát- vagy) előlappal vert, végül az ötödikbe a
magyar királyok nevével is ellátoU bécsi denárfajokat sorozta '
Luschin, a ki korábbi dolgozataiban ez éremfajok
egyikét-mésikát a bécsi dénárokról összeállított nagybecsű
chronologíai sorozataiba felvette, kifejezetten csak a királyok
nevével ellátott fajok magyar voltát ismeri eL Ez álláspontját
még ma sem adta fel teljesen, de legújabb múvében már
kénytelen volt elismerni, hogy Magyarországon a ,Hálb-
(C. N. H. 847.)
135. V. István magyar veretű bécsi dénárja.
lingek* súlyában bécsi utánveretek készültek és hogy az
érmihályfalvi leletben egész sor ilyen utánveret került elő.'
A magyarországi kis bécsi denárfajok chronologiájának
megállapításáról egyelőre — a leletek csekély száma miatt —
le kell mondanunk.* Annyi bizonyos, hogy IV. László kora
előtt nem voltak forgalomban. Tekintve a fajok nagy számát, fel
kell tennünk, hogy évtizedeken át rendszeresen verték azokat.
^ Más magjrar pénzről is ismert
' Nuber Károly a legnagyobb készséggel ismertetett meg fenti
nagybecsű eredményeivel s áttekintés végett rendszerezett ^magyar bécsi
dénár" gyűjteményét is hosszabb időre rendelkezésemre bocsátotta. Ennek
áttanulmányozása meggyőzött a rendszerezés helyes voltáról. A magyar
veretek egy kis csoportját a Magyar Nemzeti Múzeum szerezte meg Nubertől.
' ,,Es unterliegt jedoch keinem Zweifel, dass Nachmünzen von
Wiener Pfennigen Ottokars in der Grösse der öfter erwáhnten Klein-
pfennigé odor Hálbünge in Ungarn hergestellt wurden. Stücke dieser Art
mit dem Namen des Königs Ladislaus Cumanus (1272—1290) bildet Réthy
a. a. O. Nr. 351, 354 ab. Noch nicht verwertet ist jedoch der Fund von
Érmihályfalva im Biharer Komitat, der uns eine Reihe solcher Nachpragungen
mit einem Durchschnittsgewicht von 0*543 g gebracht hat, darunter 2 bis
3 neue Rückseiten : Panther, Löwe, Adler, gekrönter Drache, zu allén oben
Nr. 51 und 62 bis 79 beschriebenen Wiener Pfennigen, mit Ausnahme von
Nr. 65, 66 und 72—74." Luschin: Wiener Münzwesen. 1913. 60. L
* Értesülésem szerint Nuber Károly e kérdéssel is foglal-
kozik, kívánatos volna, hogy eredményeit közrebocsássa.
A BÉCSI DESfÁROK
877
A bécsi dénárok első — V. István korabeli — magyar
utánveretei a bécsi dénárok szögletes alakjában és súlyában
verettek, mint a következő táblázat^ bizonyítja:
É r e m f a j
C. N. H. 347«
C. N. H. 348 (Luschin. 85. sz.) |
C. N. H. 349
C. N. H. 351
Luschin. 84. ss
20
0-709
20
0-727
96
0-720
1
0-690
1
0-670
170
0-720
(C. N. H. 352.)
(C. N. H. 858.) (C. N. H. 860.)
136 — 138. Magyar veretű kis bécsi dénárok.
A IV. László korában verni kezdett könnyű vagy ,kis
bécsiek* súlyadatait következő táblázatba foglalhatjuk össze:'
^ Az adatokat lásd II. függelék és Luschin : Wiener Műozwesen.
59. és 60. 1.
' A C. N. H. tábláinak száma szerint közlöm a fajokat. A C. N. H.
szövegében a 347. sz. tévesen 351. sz. alatt, a 348. sz. 347. sz. alatt,
a 350. sz. 348. sz. alatt, a 353. sz. 350. sz. alatt, a 351. sz. 353. sz.
alatt van leírva.
' Luschin a megfelelő bécsi dénár számával jelöli a fajokat, ezt
követem én is. Az egyes adatokat lásd a U. függelékben és Luschin :
Műnzwesen. 49 — 61.1., a steyer határmenti leletét: Luschin. N. Zeitschr.
VI -vn. 74. 1., a nagykanizsai leletét: Höfken id. m. N. Zeitschr.
XIX. 241. s köv. L
378
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
PJ
cr
3
<
cr
n
M
p
<
O
(»
D
I I
I
CÚ
» «
««^«k««(l««
r
6
M «
&
oro
25
Cl
IJ
CD
I
t9i-kCO->ii^cococ;icocDoo->ao»*^o«o«a«at
^^ .b. ^.t (k.^
I 9
co
^ _ 00 cn
^ 1^ co ^^ oi O
o
3
5?
00
lA
N
3
o
•1
a
pr — -
® oS 2:
-I I
I I co »^
I i O co QD co ^ 00 O^
^- 05 •-»
^« 1^ »^ 1^ to »^
M
N
Po
oo
CÁ C^
o
CÍi
2 I
üí
p
c^ I
00 I
IMI
ooooooooooo o
l^cf. CJi|fiLc7<V«»(^»{^l^cAc7«I C7I
O5tDCn-J*-I>CC0»Í^CD-«3C;«' l>3
o a> o c;» o o o o o -«3 o o^
a ^
I I
o o
i §
B
a
^^ o
M* ■
22c
o
^o ^ö ^<
co o
co;?
r^ I
00 L.
IMI
CO
<
m
OJT
•
00
00
3
o
I
1^
O) 00
H- 00
• «
• H
m m
m m
00
»(k. co
<
m O-
►*•
O*
ÍS.
5
g;
o
■I
o
00
o
II
r
M
n
I
00
KA
k
A BÉCSI DÉNÁROK
379
Az egyes átlagsülyok — 0 46 és 0*58 g közt ingadozván —
alig mutatnak eltérést. A legnagyobb számban ismert fajok
(Luschin 36. és 43. sz., 43 és 68 db.) átiaga : 0-520 és 0*526 g.
A gazdag érmíhály falvi lelet átlagsúlya 0*5 1 5 g, a nagykanizsaié
0*52/ g. Átlagsúlyul tehát 0'520 g-ot kell felvennünk.
Az al marco verés és kopás hibáira a szokásos 5*^/o-os
hozzáadást felvéve, a kivetési súlyt 0*546 g-ra tehetjük}
A magyar veretű „kis bécsi dénárok* (Hálblinge)
finomsága Luschin kutatásai szerint nem tér el a valódi
bécsi dénárok finomságától. A 11 latos- (0*68772 finomságú)
ezüst helyett azonban hazánkban, a hol a lat szerinti próba
ismeretlen volt, a tertia combustios (lOVs l^tos) ezüstöt
használták.'
A magyar veretű bécsi kis dénárok pénzlába tehát
— IV. László idején már a budai márka lévén a pénzverési
alapsúly — így alakult:
Pensa-
szám
1
1
Dénár- ,
Teljes súly
Színsúly
szám
grammban
1
1 márka 0-666
finom ezüst . .
1 pensa ....
1 kis bécsi dénár .
1
1
450
40
1
245-53779
21-8255
0-5456
163-69186
14-5503
0-3637
^ Az érmibályfalvi lelet alapján 0-541, a nagykanizsai alapján
0-553 g volna. Az összeállításban nem dolgoztam fel a Buchenau-tól
ismertetett, 400 darabból álló székesfehérvári leletet. (Ein Ungarischer Fund
von Wiener Pfennigen. Jahrbuch f. Altertumskunde. V. 1911. 179. s
köv. 1 ), mert Buchenau czikkéhez csak kön3rvem nyomása közben tudtam
hozzájutni. £ leletben is egész sor ,Hálbling*-nek és ,Leichter Pfennigé-
nek elnevezett magyar veret került elő. Súlyuk 0'330— 0-580 g közt
ingadozik, átlaguk kb. a fent megállapított súlyoknak felel meg. Buchenau
a leletben előforduló 0-200—0-300 g-os kisebb véretekben — XV. szá-
zadi (I) bécsi források alapján — 1300—1330 közt vert „negyedbécsie-
ket* (Vlerlinge) akar felfedezni. Ezek az apró veretek pedig nyilván nem
yVierling^-ek voltak, hanem bizonyára bécsi obólusok,
* V. ö. Károly Róbert pénzszerződéseit. Szekfű:T. T. 1911.--
Miklós bán 1344. évi szerződése szerint : Viennenses autem (et Grecenses)
denarü, quia iercie (et quarte) coffümstionis existunt. " T r u h el k a id. m. 464. 1.
380 MAGTAK PÉNZTÖSltNET
A pénzláb teljes világosságot derít a „kis bécsi déná-
rok" verésének körülményeire. Tudjuk, hogy forrásaink a
10 pensás bécsi márkát az 5 pensás báni márkával azo-
nosították, tehát 1 báni dénár értékében 2 bécsi forgott
IV. László korában — a mikor e kis bécsiek verése meg-
kezdődött — már az új, könnyebb báni dénárok voltak for-
galomban. Ezeket a kis bécsiekkel összehasonlítva:
1 új báni dénár színezüsttartalma 07292 g
2 kis bécsi dénár „ 07274 .
1 5 pensás báni márka . 14584 »
1 10pensás» kis bécsi "márka « 145503 ,
A magyarországi kis bécsi dénárok verése tehát nem
azt a czélt szolgálta, mint II. Andrásnak a friesachiak külső
köntösében jelentkező pénzei, a nép kizsarolását. Ellenke-
zőleg, IV. László és utódai a kis bécsieket egyrészt a valódi
bécsi dénárok forgalmának kiküszöbölése és a jogos királyi
pénzváltási jövedelem megóvása czéljából, másrészt a báni
és bécsi dénárok értékének — a számítási gyakorlatnak
megfelelő — kiegyenlítése végett verették. A kis bécsi
súlya és finomsága pontosan megfelelt forgalmi értékének,
fél báni dénárnak.^ Veretesük tehát nem állt ellentétben
az utolsó Árpádoknak jó pénz verésére irányuló törek-
véseivel.
A „kis bécsiek" verése nem szorította ki teljesen a
valódi bécsi dénárokat a foi^galomból. A bécsi veretű déná-
rok színezüstértéke jóval nagyobb lévén a magyar királyi
bécsiek értékénél, a forgalomban továbbra is nagy kelen-
dőségnek örvendettek. 1281 óta — tehát a kis bécsiek
első, IV. László korabeli verésével körülbelül egyidőben
— tűnnek fel dunántúli és nyitrai forrásokban a széles
bécsi dénárok (denarii lati Viennenses). Az oklevelekben
^ E megfigyelésünket érdekesen egészíti ki az a körülmény, hogy
az érmihály falvi leletben több száz „kis bécsi" társaságában egy való-
színűleg czéltudatosan kettévágott báni dénár fele is előkerült. Nuber
Károly szíves közlése.
A BÉCSI DÉNÁROK 38 1
többnyire a széles bécsi dénárok is pensában^ vagy már-
kában^ számítva fordulnak elő.
A .széles bécsi dénár', , széles régi bécsi dénár' és
jySzéles dénár'' alatt a valódi, szögletes és -7- a kis bécsiek-
hez viszonyítva széles — bécsi dénárokat értették.
A széles bécsiek továbbra is 10 pensával számíttattak
egy márkára.^ A 10 pensás széles bécsi denármárka —
^ „Pensa Jaiorum (denariorum) Wiennensium,* I. Potsouyi okUvéUk ;
1302: Kn. M. IL 512., F. VIII/1. 616., 1308: Kn. M. ü. 688., 590.,
1310: Anjou. I. 206., 1311: Anjou. I. 237., Kn. M. II. 661. 1. — ü.
1^9. Vasvár: H. o. VL 849., lí^3, Tihany: F. Vn/2. 174., 1304,
Esztergom: F. VIII/7. 41. L, 1329. Veszprém: Zalai oki. I. 236. 1. —
^Pensa Jaiorum et bouorum denariorum Wienn,* 1307, Pozsony: Kn. M.
n. 569. 1. — ,Pensa Jaiorum denariorum,' 1311. Vasvár: H. o. I.
106. 1.
* „Marca Jaiorum (denariorum) Wiennensinm* (v. .tn Jaiis Wien-
nensibus'J. L Győri oJOeveJek. 1268: F. V/3. 443. 1291: H. o. L 85.,
1292: Soproni oW. I. 69., 1301: F. VlII/1. 74., 1302: F. VIII/1. 105.^
1303: H. o. IV. 104., F. VHI/l. 146., 1304: H. o. IV. 108., 1306: Anjou.
L 110., 1307: H. o. IV. 113., 1309: Hóderváry. I. 13. 1. — U. Pozsonyi
oJOeveUk: 1293: W. V. 87., Kn. M. II. 348., 1294: W. V. 102., W. XII.
660., 1296: W. V. 160., 1300: H. o. VIL 287., Kn. M. n. 488., 1302r
Anjou. I. 31., Kn. M. II. 513., 516., 1304: Kn. M. IL 646., 1305: Aiyou.
I. 96., 1308: Anjou. I. 153., 1310: Kn. M. H. 617., 620. L — III. Vas-
vári okleveJek. 1283: H. o. VI. 300., 1284: W. K. 409., 1286: H. o.
VI. 320., 1293: H. o. VI. 397., 1297: H. o. IH. 47., 1314: Aiyou. I.
347. L — IV. Esztergomi okleveJek. 1291: Károlyi. L 21., 1305: Kn.
M. n. 553., 1307: Kn. M. U. 677., 1309: Kn. M. H. 614. 1. — V. Nyiirai
OkleveJek. 1300: W. XIL 668., Kn. M. IL 481. 1307: F. VHI/l. 234. L —
VL 1281. Tűrje: H. o. VI. 268., 1301. Zalavár: Zalai okL L 120., 1307.
Sopron: Soproni oki. L 66., 1308. Zalavár: F. Vffl/6. 35., 1310. Zalavár:
Zalai oki. L 133., 1312. Tihany: Zalai oki. L 136., 1318. Veszprém:
ZtdtÁ oki L 149. L — ^Marca Jaiorum denariorum." 1288. Vasvár.-
W. IX. 491., 1299. Gyár: W. X. 368., 1312. Vasvár: Soproni oki. L 73.
1313. Vasvár: Anjou. I. 308., 1313. Nyitra: Kubinyi. IL 60., 1318.
Veszprém: Zalai okL L 149. 1. — ^Marca Jaiorum denariorum videJicei
Wienuensium.' 1288. Győr: F. V/3. 443. L — ^Marca (Jaiorum) denarior.
Wienn. antiguomm.' Gyári okleveJek. 1290 k: Kubinyi. L 146., 1291 :
Kubinyi. L 149., 1301: F. Vm/1. 71. 1. — 1326. Pozsony: F. Vin/3.
146. 1. stb.
' ,Marcas, pro qualibei marca decem pensas denariorum Jaiorum
Wienneusium computaiis" (v. más hasonló kifejezéssel). — L Gyári
okUveUk. 1298: F. VII/2. 264., 1301: F. VlH/l. 73., 1309 (Pannonhalma) :
382 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
214*32 g színsúlyával — jóval nagyobb értéket képviselt
az 5 pensás (új) báni márkával azonos értékű 10 pensás
(kis) bécsi denármárkánál, a melynek színsúlya csak 1 45'50
gramm volt.
A hazai veretű könnyű bécsi dénárokat a XTV. szá-
zadi források kis dénároknak (parvi, denarii parvi, parvuli),
kis bécsiéinek (parvi Viennenses) is nevezik.^
1. Károly Róbert a széles bécsi dénárok kedveltségét
látva, 1335 táján maga is veretett — a kis bécsiek mellett
— széles bécsi dénárokat Bizonyítja ezt az a körülmény,
hogy ez időtől kezdve a királyi oklevelekben is szerepelnek
a széles bécsiek,' noha korábban ilyenekben azok sohasem
említtetnek. Az 1342. évi pénzszerződések kifejezetten mint
a királyi kamarában vert pénzt említik a széles bécsi
dénárt} A széles bécsiekhez — mint ezidőben már Ausz-
triában is szokásban volt — obolusokat (féldenárosokat) is
veretett, a melyeket egyik forrásunk ^^gen kis bécsiek^ -nék
(Viennenses valde parvi)* nevez. Ezek az apró bécsi obo-
lusok — a források szerint — úgy aranylottak a magyar
veretű kis bécsiekhez, mint 10:14-hez.*
Anjou. I. 185. 1. — II. Pozsonyi oklevelek. 1309: Kn. M. II. 616., 1309:
Kn. M. n. 607., H. o. VII. 357., Kn. M. IL 597., 1310: Kn. M. IL 632.,
1319: Kn. M. BL 762. 1.
1 „Parvi." 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 91., 97., 127., 154., 159.,
292., 336., 373—399. 1. — ^Parvfdi.* 1332—1337: U. ott I/l. 100. L —
,Monda farva." 1332—1337: U. ott 292. 1. — ^Pecunia miuuia.'
1332-1337: U. ott 292. 1. — nParvi denarii.^ 1293: H. o. Vffl. 322.,
1320: Anjou. I. 570., 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 91., 101., 194., 206.,
206., 208., 216., 219., 233., 322-337. \.—^Parvi Wiennenses.* 1332—1337:
Mon. Vat. I/l. 201., 271., 292.. 302., 316., 402. 1.
" 1335: F. Vm/4. 54., 1336: F. Vm/4. 162., 166., 1337: F. Vin/4.
226., 1338: F. Vm/4. 317. 1.
' 1342: „pro 4 latis Wyennensibus vél aliis camere nostre monetis.*
Corpus Juris. I. 152. 1. és Szekfű. T. T. 1911. 25. 1. V. ö. Meyer
id. m. 16—18. 1.
* Mon. Vat. I/l. 312. 1.
* 1332—1337: .parvi denarii... parvi Viennenses vocati et dupli-
cati banales dicti, 10 pro grosso" , — .Viennenses valde parvos, qui cumint
in Álba RegaU 14 pro grosso'. Mon. Vat. I/l. 302., 312., 316. L
A BÉCSI DÉNÁROK 383
Ha a széles bécsi dénárok és a kis bécsiek szín-
súlyát nézzük, ez az arány teljesen megfelel a való-
ságnak.
1 széles bécsi dénár színezüsttartalma 0*5358 g
1 kis T n w 0-3637 ,
7 széles . , „ 37506 .
10 kis . „ „ 3-637 „
Tehát az .igen kis bécsi", a melyből 14 darab ért 10 kis
bécsit, pontosan megfelel ^/j bécsi széles dénárnak, vagyis
annak obolusa volt.
A magyarországi széles bécsi dénárok és félsülyuk-
ban vert obolusaik (igen kis bécsiek) forgalma idején a régi
magyar veretű bécsiek ^parvi*" elnevezése zavarokra adott
okot. Ezért kezdik a régi 0*3637 g finomsúlyú és
0*545 g súlyú magyarországi kis bécsieket — a széles
bécsi dénárokhoz és a félsúlyú bécsi obolusokhoz vagy
igen kis bécsiekhez viszonyítva — „közepes bécsieknek'
(mediocres^ medii Viennenses) nevezni.^
Amióta a magyar király is veretett széles bécsi déná-
rokat, ez az elnevezés nem fedte többé a valódi bécsi
dénár értelmét. Ezért a dunántúli vidéken szögletes dénár
(latus cardinatus, parvus cardinatus, denarius card.) néven
kezdték a valódi bécsi dénárokat és az e korban már szintén
vert valódi bécsi obolusokat nevezni.^
^ Az 1332 — 1337. évi pápai tizedszedók számadásaiban: »parvi
dcnarii, tnedii sen parvi Viennenses vocati, et duplicati banales dicti*.
Mon. Vat. I/i 316. 1. Az 1338. évi pénzszerződésben: ^medio Viennense
bene ponderato". Szekfű, T. T. 1911. 17. 1. — 1342: .parvis et etiam
mediocribus Wycunensibus," Szekfú. T. T. 1911. 26. 1.
• 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 383—384. 1. (veszprémi adat).
A ^card.* rövidítés helyes jelentését már Finály Henrik (Középkori
magyar metrologiája. Közzéteszi: Finály Gábor. Budapest, 1908.
22->23. 1.) megállapítotU. Kropf Lajos (M. G. T. Sz. 1901. 244. 1.)
Schoenvisner téves — .denar. carol* — olvasásától megtévesztve,
.denarii Carolenses^-t olvas és a pénzt Károly szicziliai király pénzének
mondja.
884 líAGYAje PÉNZrOrrÉNET
A bécsi dénárokból — úgy a szélesekből^^ mint a
US (köupes) dénárokból' — ezidőben is 10 pensát számí-
tottak egy márkára. A bécsi obolusokról (igen kis bécsiekről)
a források nem emlékeznek meg, de azok fél széles dénár
értéket képviselvén, minden bizonynyal máricánként 20
pensával számíttattak.*
Baranyában 6 pensa báni dénár alkotván a baranyai
számítási márkát — a fél báni dénár értéket képviselő kis
(közepes) bécsiekből 12 pensát, vagyis 480 dénárt számítot-
tak egy márkára.^ A baranyai 12 pensás bécsi márka
szinezüsttartalma 174*60 g volt.
A bécsi pénzverés hatása nem csupán a bécsi typusú
magyar pénzek, a magyarországi bécsi dénárok verésében
nyilvánult meg. Reányomta bélyegét III. Andrástól Károly
^ „Marca latorum denariomm Wiennensium, pro qmalibet nuurca
10 pensis ccmptd,' 1331: Anjou. U. 571., 1335: F. Vffl/4. 54., 1335:
Soproni oki. L 134., 1336: F. VlII/4. 162., 1337: F. Vffl.4. 226.. 1337:
F. Vm/4. 270., 1338: Zichy. L 549 , Zalai okL I. 340., Anjon. HL 456.,
F. Vni/4. 342., 1339: Károlyi. I. 137. 1. 13ál: Soproni oU.: L 166.,
Békefl. Pilisi. I. 335. 1.
' 1328: ,marcis denariomm parvorum WiennemsiMm ad rationem
ponderis de Álba Regali, quamlibet marcam per 10 pensas computando.*
Blagay. 106. 1. 1332 — 1337: ,marca parvorum Wiennensiom, quamlibet
marcam per 10 pensas computando.* Mon. Vat. I/l. 403. 1.
' As 1338. évi pénzverési szerződés szerint ez évben Károly oly
dénárokat és obolusokat veretett, a melyek ezüsttartalma a bécsi széles,
illetve a bécsi kis dénárok (közepesek) ezüsttartalmának felel meg. Az
így vert dénárokból 8 pensa, az obolusokböl 16 pensa ment egy márkára.
Szekfű T. T. 1911. 17. 1. Valószínű tehát, hogy a mikor még 10 pensa
ért a széles bécsiekból 1 márkát, az obolnsokból 20 pensát, vagyis 800
darabot számítottak arra.
« 1332^1337 (pécsi adat): ,11 marcas in parvis Wiennensibus,.
12 pensas pro marca computando.* Mon. Vat. I/l. 292. L — Az a két
árpádkori oklevél, a melyekben 12 pensás bécsi márkáról van szó, nem
tartozik ide. Azok az egykorú osztrák számítási mód hatását mutatják.
Egyiküket a (1284: W. iV. 274. 1.) borsmonostori apát adU ki, a mely
monostor az osztrák heiligenkreuzi monostor leányegyháza volt, a
{1283: H. o. V. 68. L) egy veszpxémi oklevél
Q RE
d^
A BÉCSI DÉNÁROK 385
Róbertig valamennyi királyunk pénzverésére. A bécsi déná-
rok, valamint a báni dénárok forgalmával s a magyar
bécsiek és bániak verésével a régi magyar typusú királyi
dénárok háttérbe szorultak. Az utolsó Árpádok pénzeinek
éremrajzán a bécsi dénárok hatása világosan észlelhető. Sőt
azokon a pénzverőhelyeken is, a hol a bécsi és báni dénárok
külső hatása kevésbbé érvényesült, kénytelenek voltak a
bécsi és báni dénárokhoz alkalmazkodni.
A báni dénár színezüstértéke III. András korában
pontosan fedte 2 kis bécsi dénár színezüstértékét. Szüksé-
gessé vált azonban a magyar typusú királyi pénzek pénz-
lábát is ezekhez a kedvelt forgalmi eszközökhöz közelebb
hozni. Azt a jelenséget, hogy III. András — a ki az írott
forrásoknak értesítése és pénzeinek finomsága szerint a
királyi pénzverés jó hírét mindig szívén viselte — miért
tért át könnyebb pénzlábra, a bécsi és báni pénzlábhoz
való alkalmazkodás szüksége magyarázza meg. A forgalom-
ban a királyi dénárok a kis bécsivel úgy látszik egyértékben
forogtak. Ez azonban nagy hátrányára volt a pénzverésnek.
A királyi dénár színezüstértéke IV. László és III. András
idején 0*409 g volt, szemben a kis bécsi dénár 0363 g-os
színsúlyával. A királyi dénárral fizetők pénzüknek kb. egy-
tizedét elvesztették, ha azokat a kis bécsiekkel azonos
értékben számították. III. András nem akarta, hogy a ma-
gyar veretű kis bécsiek egyéb pénzeit háttérbe szorítsák s
ezzel a magyar pénzverés teljesen bécsi hatás alá kerüljön.
Ezért könnyebb pénzlábra tért át, a melynek alapján vert
denárai már nem álltak messze a kis bécsiektől érték tekin-
tetében.
1 báni dénár színezüsttartalma 0*7292 g
2 bécsi kis dénár , 0*7274 ,
2 (könnyebb) III. András-f. dénár ^ 0*690 ,
2 Venczel és Ottó-féle dénár „ 0*7014 ,
volt.
Károly Róbert, 1323-ban még az egész ország pénz-
verését egységesen a régi báni pénzláb alapján akarta ren-
dezni. 1335. és 1336. évi pénzverés! bérszerződéseivel a
Hóman: Magyar pénztörténet. 25
386 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
körmöczi és erdélyi kamarák területén oly dénárokat vere-
tett, a melyek egy harmadrészig égetett (0*666 finom) ezüst-
ből készültek s a melyekből 10 pensát számítottak egy
márkára/ Noha ezekből a kis dénárokból 14 pensányit
vertek 1 márka ezüstből s így színezüsttartalmuk csak
0*292 g volt, az ezüst finomsága (a bécsi 11 latos keve-
résnek felelvén meg) és a 1 0 pensás számítási mód a leg-
határozottabban mutatják a bécsi dénárok hatását a magyar
királyi pénzverésre. Ugyanez időtájt, vagy már korábban
— mint említettük — bécsi széles dénárokat és oboluso-
kat is veretett.
A csaknem egy század óta használatos „bécsi dénárok''
teljes kiküszöbölését Károly Róbert 1337 vagy 1338'ban
rendelte eL Ugyanekkor szüntette meg a magyar széles,
közepes és fél bécsi dénárok verését is. 1338. évi pénz-
szerződésében már újfajta magyar dénárok és obolusok
verését rendelte el, a melyekben annyi legyen az ezüst,
mint a jó súlyú széles bécsiekben, illetve félbécsiekben,
de a melyekből már nem 10 és 20, hanem 8, illetve 16
pensa számíttassék egy márka ezüstre.^ Az 1342. évi szer-
ződésekben pedig már mint öt év óta eltörölt pénznemről
szól a bécsi széles dénárokról} A kis és közepes bécsieket
ugyanekkor mint miftdenképen kiirtandó régi pénzfajokat
említi, a melyekkel kereskedni senkinek sem szabad.*
» Szekfű. T. T. 1911. 7., 12. 1.
* Szekfű. T. T. 1911. 16—17. 1.
* ,Pro 4 latis Wyennensibus vei aliis camere nostre monetis
quinti anni iatn ahoUtis,* Corpus Juris. I. 152.1. Szekfű. T. T. 1911. 25. 1.
^ „ut nuUus omnino hominum cum aliquibus antiquis monetis aut
auro vei argento in specie et specialiter cum parvis et mediocríbus
Wyennensibus, quorum omnimodam exstirpacionem volumus et committi-
mus . . . mercandi habeat facultatem." Corpus Juris. I. 154. 1. Szekfű.
T. T. 1911. 26. 1.
TIZENEGYEDIK FEJEZET.
A CSEH GARASOK ÉS
ARANYFORINTOK.'
1301—1325.
Nyugateurópának a Meroving aranyverés beszünte-
tése óta egyedüli vert pénze az ezüstdénár — s annak
féJsúlyban vert oholusa — volt. A XI. század óta állandóan
tartó pénzromlás, az ezüstdénár értékének fokozatos sülye-
dése és evvel kapcsolatban a veretlen ezüst-valuta álta-
lános elterjedése az ezüstdenár-rendszer bukását készí-
tette elő.
A Xlll. században a folyton fejlődő forgalom és keres-
kedelem igényelt már sem a csekély értékű ezüstpénz, sem
* IRODALOM: Voigt, Audactus: Beschreibung der bisher bekann-
ten b^hmischen Műnzen. II. Prag, 1772. — Smolik, Josef: Nález
pra^sk^ch grosú v Caslavi a jejich rozbor. (Památky archaeologické a
inístopisné. Dilu XII. sesit. 8. 337—344. 1.) — Smolík, Josef: Praiske
Grose a jejich díly. 1300 — 1547. (Rozpravy Öeské Akademie Císaré
Frantiáka Josefa. Ro5nik III. Tfida. I. C. 3.) V Praze, 1894. — Rappe,
Heinrich: Die Münzstatte Kuttenberg. (N. Zeitschr. XX. 1888.)— Muffat,
K. Aug. : Ueber das Gewicht u. den Gehalt der österr. Pfenninge . . . und
der böhmische Groschen im XIV. Jahrh. (Abhandlungen d. hist. Cl. d.
bayer. Akad. XII. München, 1874. 121— 144. 1.) — Luschin: Die Wiener
Pfenninge. (N. Zeitschr. Vm. 1877. 286—292.1.) — Inama— Sternegg:
Deutsche Wirtschaftsgeschichte. ni/2. Leipzig, 1901. 393—396. 1. —
Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte. (Meister 's Gnindríss. 1/4.) 2 Aufl.
120 — 123. 1. — A magyar garasmárkákról: Kropf Lajos: A magyar-
országi pápai adószedők számadásai a XIII. és XIV. században. (M. G.
T. Sz. 1901.) — Salamon Ferencz. Budapest története. III. Budapest,
25*
388 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a nehézkes veretlen ezüst nem elégíthette kí. Ezért Itáliában,
majd Trientben, Francziaországban és a XIII. század utolsó
évében Csehországban is nagyobb ezüstpénzeket kezdtek
verni. Az új — 12 kis ezüstdénár, vagyis 1 solidus értéket
képviselő — ezüstpénzeket garas-nek (denarii grossi, soldi,
grossi Turonenses, Groschen) nevezték,
II. Venczel cseh király 1300-ban Firenzéből hozatott
gyakorlott pénzverő munkásokat, a kiknek vezetése mellett
Kuttenbergben a cseh garasokat vagy prágai garasokat
verték (grossi boemicales, grossi Pragenses).^
139. Cseh garas.
A cseh garasok pénzlábát illetőleg az osztrák és német
irodalomban elfogadható eredményeket nem találunk. A
szaktudósok, félrevezetve a források 56, 60 és 64 garasos
számítási márkáitól, ezek alapján igyekeztek a garas-
pénzlábat megállapítani, anélkül, hogy kellő figyelmet for-
dítottak volna a garasok súly- és finomsági adataira. Külö-
nösen áll ez Muffat és Luschin számításaira, a kik minden-
áron a 280 g-os bécsi márka finoni ezüst prokrustesi ágyába
akarják szorítani a cseh források 64 garasos számítási
márkáját.
A pénzláb megállapításához a következőkben Smolík
József cseh numismata metrologiai és finomsági méré-
seit vettem alapul. Smolik II. Venczel és János királyok
188S. 132. s köv. 1. — Csinki Dezső: Hazink kerBskedelmi visionyu
I. Ujos korában. Budapest, 1880. ~- BohdanecEky Imre: Magyar-
ország pjnz- 6* súly viszonyai az Anjook alatt Budapest, 71 — 78. 1. —
Balogh Albin: Adalék a magyar pénstörtén éthez L Károly idején.
(ApannDnhalinÍf£iskoUévkönyve.igi4/15.Panoonhalma,1915. 124— 128.1.)
' V. ö. Voigt id. m. II. 91—93. I. Rappe id. h. 240-241. 1.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK
389
több ezer garasán végzett mérésekkel következő eredmé-
nyeket kapta/
1
o
Uralkodó
Darab
Finomság
Összsúly
Atlagsúly
grammokban
1
n.Venczel 1300—1305
20
0-930
70
3-5
2
1
t „ ....
41
1 ;
0-922
150
3-659
3
I. János 1310—1346
1908
0-918
7018
3-678
4
» ....
317;j 0-918
1154
3.-640
5
1
1 ^1
0-915
38
3-454
6
1
1 103
1
0-915
379
3-679
i
V
350
0-907
1317
3-763
8
1 T? • "
5
0-902
17
3-400
9
J»
; 12
0-896
42
3-500
10
ti
4
0-883
14
3-500
Összátla^
i!
5
2771
0-910
10199
3-680*
A garasok tényleges finomsága — az utolsó 0*883
finomságú fajt nem számítva — 0*896 és 0*930 közt ingadozik,
tehát öly ezüstből verettek, a melyet a középkorban 15 latos
— 0'937^/i finom — ezüstnek tekintettek.^
> Smolík id. ért.-ben (Památky archaeologické. XII. 340. 1.) levő
táblázat után.
' Smolí k-nál 3-577 g, de mivel ez nem az Összes dénárok össz-
súlyából, hanem a 10 csoport átlagsúlyából megállapított középszám, az
összes 2771 garas és összsúlyuk — 10199 g — alapján 3*680 g-ra
kellett kiigazítanom.
' V. ö. fentebb a 15 latos friesachiak finomsági adatait. Károly
Róbert magyar király később, mikor a cseh garasok mintájára magyar
garasokat veretett, ezeket — a Kuttenberg csehországi pénzverőhely
kiváltságaival felruházott, tehát részben legalább kuttenbergi telepítésű —
Körmöczbányán {1328: „In ceteris omnibus eisdem libertatibus, quibus
hospites de Kutumbanya regni Bohemie existunt, iidem hospites nostri
perpetuo perfruantur.* F. Vni/3. 295. 1.) a magyar királyi pénzverésben
teljesen szokatlan Vie'^^^zig égetett ezüstből készíttette. (Szekfű. T. T.
1911. 7. és 12. 1. 1335. és 1336. évi pénzverési szerződés.) Az első
390
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Kiverési átlagul, a 2771 darab cseh garas súlyából nyert
3*68 g-os tényleges átlaghoz 57o-ot hozzáadva, 3'864 g-oi
kapunk, A pénzlábat tehát következőkép állapithatjuk meg :
Garas
Teljes súly
Színsúly
grammokban
1 prágai márka 15 latos
pénzezüst
1 garas
1
66
1
1
1
253-14
3-8354
237-31875
3-5957
A jó ezüstből vert, értékes garasok Cseh- és Morva-
országban, sőt a szomszédos országokban is nagyon rövid
idő alatt uralkodó fizetési eszközzé lettek. A források számí-
tási márkákban^ azonban helyenként különböző összegű
számítási márkákban fejezik ki a garasokban történt
fizetéseket.
Az oklevelek ritkán említenek egyszerűen prágai
garasmárkát (marca grossorum denariorum Pragensium)/
többnyire a márkára számított garasok számát is meg-
mondják.
Cseh- és Morvaországban — alig néhány évvel a
prágai garasok verése után — háromféle számítási mód volt
általánosan a használatos :
az 56 garasos cseh számítási márka,
a 64 „ morva számítási márka és
a 60 „ nsexagena"",
A három számítási mód közül a legelterjedtebb a
„sexagena" volt.
A prágai 56 garasos számítási márka, a melyet a
források kezdetben „prágai süly szerint való prágai garas-
körmöczi pénzverők nyilván Csehországból hozták magukkal a pénzeziist
15 latos keverésének — a régi báni dénárokat nem tekintve — nálunk isme-
retlen szokását.
* 1309: Cod. d. Morav. VI. 18. — 1320—1335: Emler. Reg. III.
254., 256., 296., 345., 775., IV. 54. 1.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 391
márkának*' y^ később egyszerűen ^56 garasos inárkának^\*
majd „királyi 56 garasos márkának*^ és „királyi számítási
márkának.'^ is neveznek, 1 prágai márka 13 latos (0'8Í2^/^
finom) — a magyar .quinta combustios*' közönséges (0*800
finom) ezüstnek megfelelő — ezüsttel volt egyértékü. Mert
56 garas színezüsttartalma 201' 3592 g,
1 prágai márka 13 latos ezüst színezüsttartalma 205'67625 «
volt.
A prágai számítási márka mellett s avval egyidőben
volt divatban a ^sexagena grossorum**^ vagy németül „Schok-
Groschen**^, „Sexagena" a. m. hatvan s a sexag. grossorum
* „Marca grossor. denarior, Pragensium ad pondus Pragense,
56 grossos pro marca computando,^ 1307: Emler. Reg. 11. 913., 921.,
928. 1. (n. Venczelnek egy 1293 decz. 1-ről tévesen keltezett oklevele:
Emler Reg. II. 656. 1. 1293-ban Venczel még nem veretett garasokat, az
oklevél tehát vagy 1303-ból való, vagy hamis.) „Marca Pragensis pon-
deris ei nuntcri, 56 grossos pro m. qual. computando.'* 1308: Emler.
Reg. II. 940., 1309: Emler. Reg. II. 957. 1.
• „Marca, 56 grossos [Pragenses] pro marca qual, compwtando.*
1309: Cod. d Morav. VI. 379., 1312: Emler. Reg. III. 45., 1329: Emler.
Reg. III. 616., 1335: Emler Reg. IV. 70., 1336: Emler. Reg. IV. 852.,
1337: Emler Reg. IV. 147. 1. Németül: 1308: Cod. d. Morav. VI. 375.,
1312: Emler. Reg. IH. 42. 1.
• ^ Marca regalis videlicet 56 grossos," 1321: Emler. Reg. III.
278. 1. — gMark silbers Kuniges gewichies je sechs und funfzig grozzer
Béheimischer pfenninge fur ain mark," 1318: Cod. d. Morav. VI. 114.
* ^Marca grossor. denarior, Pragensium fagamenti regii," 1315:
Cod. d. Morav. VI. 67., 1321: Cod. d. Morav. Vl. 138., 1322 {Szúézia :
Emler. Reg. III. 317., 1323: Cod. d. Morav. VI. 189., 1330: Emler. Reg.
III. 648. 1.
* 1304: „pro 60 grossorum Prag, sexagenas." Emler. Reg. IV.
762. — „Sexagenae grossorum (denariorum) Pragensium,* 1306: Emler.
Reg. II. 906., 1307: Emler. Reg. II. 916., 1309: Cod. d. Morav. VI. 20.,
1312: Emler. Reg. III. 31., 45., 1317: Emler. Reg. lü. 165., 1318: Emler.
Reg. m. 169., 1322: Cod. d. Morav. VI. 152., 1325: Emler. Reg. III.
445., 1334: Öelakovsk^. 41. 1. 1335: Emler. Reg. IV. 51., Celakovsky.
44. 1. 1339: Celakovsky. 58. 1. és még nagyon sok adat ugyanez
oklevéleditiókban. Gyakran egyszerűen csak „sexagenae" -i említenek a
források.
• Schok grozzer Prager pfeninge, 1328: Emler. Reg. III. 552.,
1330: Cod. d. Morav. VI. 395., 1340: Celakovsk^. 61. 1.
392 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
60 garas összegét jelenti. Egyes források elvétve 60 gara-
sos márkáfuik} is nevezik, de általánosan a scxagena elneve-
zés volt használatos.
A sexagena eredetét kutatva, valószínűnek látszik,
hogy az egy más cseh számítási pénzből, a 3 font filléres
márkából keletkezett. Csehországban ugyanis a XIII. század
végén a hallei pénz (denarii Hallenses, Heller), az apró
ezüstfillér jött forgalomba,* a melynek mintájára később,
a XIV. században az úgynevezett kis prágaiakat (parvi
Pragenses) verték. A kis dénárokból vagy fillérekből 12
darabot, vagyis 1 solidust számítottak 1 garasra.^ Mivel
pedig / prágai számítási márka 3 font fillérrel, azaz 720
fillérrel számíttatott,* értéke 60 garasnak felelt meg.
Ezüstellenértékét keresve, azt látjuk, hogy 1 márka
törvényes ezüsttel azonosították.* Ez ISVa latos volt, mert:
1 sexagena {= 60 garas) szinezüsttartalma . . 215742 g
1 prágai márka 13^ Illatos ezüst színezilsttartalma 213'583 „
Morvaországban, a hol a súlymérték a 280*614625
g-os morva^ vagy briinni márka' volt, kezdetben (1303-ban)
62 garast számítottak 1 márkára.® Ez a 62 garasos morva
számítási márka azonban igen korán helyet adott a hosszú
ideig használatos 64 prágai garasos morva számítási már-
kának („marca grossorum ad pondus Moravicum", vagy
* ^Marca denarior. grossorum Pragensium 60 grossos pro tnarca
qual, compiOando.' 1305: Emler. Reg. II. 890., 1211., 1318: Emler. Reg.
III. 196., 1334: Emler. Reg. IV. 33., 1335: Emler. Reg. IV. 66. L
« 1291: Emler. Reg. II. 668., 1308: U. ott IV. 769., 1309: U. ott
IV. 771. 1. — V. ö. Inama— Sternegg. m/2. 380. s köv. 1.
■ Voigt id. m. II. 97—98. 1. — Rappe id. h. 241. 1.
* V. ö. 1320: , Jede mark zu 3 pfund heller." Emler. Reg. m. 235. 1.
^ 1311: ,2 marcas argentí legális et usualis ponderis vei duas
sexagenas grossorum." Emler. Reg. III. 6. 1.
* Pondus Moravicum (Moraviense). 1276—1305: Cod. d. Morav.
IV. 99., 168., 294., 403., V. 88., 90., 94., 184., 299. 1.
' Pondus Brunense. 1263 -1304: Cod. d. Morav. m. 355., IV.
295., V. 172. 1.
" 1303: „sexaginta grossorum Pragensium et dnorum pro una
marca currencium." Cod. d. Morav. V. 166. és Emler. Reg. II. 852. 1.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 393
,marca grossorum Moravici pagamenti*).* A források néha
egyszerűen 64 garasos fnárkánák,^ máskor — a könnyű vagy
rövid (56 garasos) márkával^ szemben — nehéz vagy nehéz
súlyú 64 garasos márkának^ is nevezik.
A 62 garasos márka eredete a cseh és morva márkák
súlyviszonyára vezethető vissza. Mert ha
1 prágai márka = 253' 14 g =56 garas, akkor
1 morva márka = 280-614625 g = 62-07 garas.
Mivel pedig 56 garas 1 prágai márka 13 latos ezüstöt ért,
a 62 garasos morva márka 1 morva márka 13 latos ezüst-
tel volt azonos értékű s annak körülbelül meg is felelt,
mert:
/ morva márka 13 latos ezüst színeziisitartalma 227'999 g,
62 prágai garas szinezüsttartalma] .... 222'93 g.
A 64 garasos morva márkát minden valószínűség
szerint a gyakorlati számítás megkönnyítése végett hozták
* ^Marca grossorum [denariorum] Pragensium ad pondns Mara-
vicum, 64 grossos cofnpuiando pro marca.** 1307: Cod. d. Morav. VI. 4.,
1317: U. ott VI. 86., 1319: U. ott VI. 115., 1321—1333: Cod. d.
Morav. VL 146., 157., 221., 231., 261., 302., 344. 1. — ^Marca grossorum
[denariorj Pragensium ponderis Moravici", (később:) „.,, ponderis et
numeri moravicaUs," 1305—1333: Cod. d. Morav. V. 178., 187., VI. 4.,
112., 136., 174., 290., 335., 345., 357. 1. — ,Marca grossor. den. Prag,
Moravici pagamenti, 64 grossos pro m. computando* 1321: Emler. Reg.
ni. 286., 1321—1330: Cod. d. Morav. VI. 145., 182., 213., 239.. 240.,
318. 1. — ,Marca grossor, den. Prag, Moravici pagamenti* 1324: Cod.
d. Morav. VI. 202., 1327: U. ott. VI. 261. 1.
* „Morca grossorum den. Pragensium, 64 g pro marca quaJ.
computando,' 1307: Cod. d. Morav. VI. 3., 1308: Emler. Reg. II. 937.,
1311—1335: Emler. Reg. ffl. 2., 191., 216., 288., 529., 566., 688., 763.,
IV. 2., 29., 53., Cod. d. Morav. VI. 31., 39., 51., 83., 125., 143., 151..
230., 244., 288., 314. stb. 1.
' „Marca levis, 56 grossos prag, pro m, qual. comp." 1325:
Emler. Reg. ül. 423. 1337: Emler. Reg. IV. 171. 1. — „Marca brevis^
1311—1312: Emler. Reg. IH. 75., 1316: Emler. Reg. III. 142—143. 1.
* „Marca gravis, 64 grossos prag, pro m. qual, computando*^
(később csak :) „marca gravis" v. „vt. gravis ponderis,* 1312 — 1333:
Emler. Reg. m. 32., 274., 326., 381., 415., 473., 493., 628., 629., 705.,
IV. 171., Cod. d. Morav., VI. 253., 313., 350. 1.
394 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
divatba. A Csehországban is használatos német siilyrend-
szer alapszáma 4 volt. Ebbe a négyes számrendszerbe a
62 garasos márka sehogy sem lévén beilleszthető, 64 garast
kezdtek egy márkára számítani, a mi által a kereskedelem-
ben a márka súlyrészei garasokban voltak kifejezhetők.
Az 1 márka =64 garas
1 fertő =16 ^
1 lat = 4 „
1 quentchen= 1 „
számításra az oklevéltárakban sok példát találhatunk. Az
új számítási márka ezenfelül közelebb állt a 13 latos morva
márka színsútyához is,
64 prágai garas szinezüsitartalma 230'1248 g
1 morva márka 13 latos ezüst sziftezüsitartalnm 227' 999 ,
lévén.
A 64 garasos számítási márka a tulajdonképeni Cseh-
országban is meghonosodott. Kuttenbergben, a cseh gara-
solc pénzverőhelyén — igen korán — használják a 64
garasos számítási márkát^ az 56 és 60 garasos* mellett.
Csehországban azonban 1 márka finom^ ezüsttel azo-
nosították,* a minek — ha finom ezüstnek az ezidőtájt Alsó-
Ausztriában is szokás 14^/.j latos ezüstöt vesszük fel —
meg is felelt, mert
^ 1306, KuHenberg város tanácsa: „in 600 marcis gross. denar.
nionete Pragensis, 64 g numerando pro marca." Exnler. Reg. II. 937. 1.
* 1330. Kuttenberg város tanácsa: „S marcas pagamenii regW és
„20 sexagenas grossor. Prag. den.' Emler. Reg. III- 648. 1.
' 1325: „36 mark Uiigs silber, immer 64 grozzer prager phenning
fuer ein mark." Emler. Reg. III. 454. 1. — Egy 1302, évi oklevél szerint
2 font bécsi dénár azonosittatott Csehországban 64 prágai garassal.
E számítás is oda vezethető vissza, hogy Ausztriában 1 márka finom
ezüstre — persze bécsi márkára — 480 dénárt, viszont Csehországban
1 prágai márka finom ezüstre 64 garast számítottak. Az oklevél így
szól: ni fnarch grozzer prager fhenninge, und immer vier und
sechzich an der Zakl von zwei phunt nHenner," Pangerl. Hohenf. Ub.
60. 1. V. ö. meg 1328: ^je fur die mark 64 Pehaimischer ^ oder 2 f^
altér Wiener ^.« (Idézi: Luschin. N. Zeitschr. IX. 156. 1.)
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 395
64 prágai garas szineziisitartalma 230'1248 g
1 prágai márka 14^/^ latos ezüst
szinezüsüartalma 229'4081 .
A cseh garasok — súlyuk és értékük praedestinálta
őket erre — rövid idő alatt a szomszédos országokban,
Lengyel- és Magyarországon, valamint Ausztriában is ked-
velt fizetési eszközzé lettek.
Lengyelországban azonban a prágai márkánál jóval
könnyebb — 1957 grammos — krakói márka lévén hasz-
nálatban, nem számítottak egy márkára 56, 60 vagy 64
garast, hanem csak 48-at. A 48 garasos lengyel vagy
krakói súly szerint számított márka^ eredete a Csehország-
ban legáltalánosabban használt 60 garasos (márkával vagy)
sexagenával van összefüggésben,
1 prágai márka : 1 krakói márka =- 60 garas : x
1957 X 60 ^^ ^_
^= 253-14 =4&386 garas,
a mely szám helyett, a száma és szinsúJya következtében
egyaránt a lengyel (1 márka =-24 skót = 96 quart) súly-
rendszerbe pontosan beilleszthető, 48 garas vétetett fel.
A 48 garasos számítási márka egy krakói márka 21
skotos, vagyis 0-875 finom (14 latos) ezüstnek felelt meg.
/ krakói márka 21 skotos ezüst színezüsttartalma 1 71 '241 9 g
48 prágai garas „ 172' 5936 „
volt.
' „Marca polonicalis ponderis, 48 grossos pro m. qual, compu-
tando." 1335: Emler. Reg. IV. 63., 1337: Emler. Reg. IV. 151. 1. ~
^Marca polonici pagamenii.* 1339: Emler. Reg. IV. 284. 1. — „.Varca, 48
grossos dcn. fro marca compuW 1315: Cod. d. Morav. VI. 66. 1., 1319:
Theincr. Polon. 1. 140., 1319—1332: Theiner. Polon. I. 229., 263., 274. 1 —
^Marca grossor. Pragensium ponderis Cracoviensis" (v. ^secundum modum
Cracovienscm.") 1314: Cod. d. Polon. II. 195. 1., 1318: Cod. d. Polon
n. 214. I. — nMarca denar, Boemicalium, quaiuor solidos dictorutn
denariorum pro m. qual comp." 1319 (Krakó): Theiner. Polon. 143. —
„Marca ad pondus Cracovicnse, compuiatis pro m. qual. 48 grossis,^
1327: Theiner. Polon. I. 284. 1.
396
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Ausztriában 72 garasával számitotiák a finom ezüst
márkát} Finom ezüst (löthiges Silber) alatt — mint láttuk
— Ausztriában 14Vj latos ezüstöt értettek és csakugyan
1 bécsi márka 14^1 ^ ^^^^ ezüst színsúlya 254'3 g
1 finom ezüst márka értékben forgó 2 font
bécsi dénár sztnsúlya 257*23 „
72 cseh garas színsúlya 258*8904 „
volt. 2
A XIV. század első negyedében tehát a hazánkkal
szomszédos országokban következő számítási márkák wagy
garasmárkák voltak használatosak:
Garasmárka ii
Színezüst-
súly g-ban
A megfelelő súlymárka
48 garasos len-
gyel marka
56 garasos cseh
királyi márka
megnevezése
színsúlya g
172-5936
201-3592
60 garasos sexa-'j 215*7420
gena
[62 garasos
morva márka
64 garasos
morva márka
64 garasos cseh
finom márka
72 garasos
bécsi márka
222-9334
230-1248
230-1248
258-8904
i krakói m. 21 skotos
(0*875 finom) ezüst
1 prágai m. 13 latos
(0-81 2''.. finom) ezüst
1 prágai m. ISVg latos
(0.843 4 finom) ezüst
1 morva m. 13 latos
(0-81 2 7á finom) ezüst
1 morva m. 13 latos
(0-81 2 \/3 finom) ezüst
1 prágai m. 14Yj latos
(0 906S^4 finom) ezüst
1 bécsi m. 14^^3 latos
(0-906 ^'4 finom) ezüst
171-2419
205-676
213-583
227-999]
227-999
229-408
254-300
* 1316: ^Marck letigen Silbers, Wiener GewichiSf fe für ain marck
72 grozzer Brager P fenning oder 3 march altér Wiener Pfenning gewege-
ner fur 2 march silbers.* (Idézi: Luschin. N. Zeitschr. VIII. 284. 1.) —
1319: „Markeh silhers Wiennhr gewichtes, immer zwen und sibenzigk
grozzer fehemischen phenning fur Hn igleich Markch.^ Austr. Inf. I. 245. 1.
^ A cseh garasok első verését követő második évből való s egy
későbbi forrásunk 64 garast mond a 2 fontos bécsi számítási márkával
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 397
Kitűnik ebből, hogy Csehországban az 56 garasos —
„királyi^-nak nevezett, tehát törvényes — számítási márká-
val 1 márka ezüstön vesztett a bev&lió fél 4' 317 g-ot, ami
a királyi kincstár pénzverés! jövedelméül szolgált. Viszont
a Csehországban használatos sexagena és 64 garasos finom
márka számítással, továbbá külföldön, Morvaországban,
Lengyelországban és különösen Ausztriában csak bizonyos
értéklevonás mellett volt a cseh garas ezüstre beváltható.
A beváltási díj az apró dénárokhoz viszonyítva*
csekély volt, mert a jó ezüstből vert, értékes cseh garast
szívesen fogadták a szomszédos országokban is.
Az Árpád-háznak 1301-ben történt kihalta után a
magyar trón leányágra szállt. A viszálykodó trónkövetelők
közül először Venczel, a hasonló nevű cseh király fia, lépett
az Árpádok örökébe. Az ő rövid uralkodása alatt a cseh
garasok (grossi, grossi Boemicales, denarii Boemicales")*
hazánkba is utat találtak. Károly Róbert idejéből származó
forrásaink szerint — különösen az ország északi felében —
hamarosan kedvelt fizetőeszközzé lettek.
A sokféle és igen különböző értékű aprópénz mellett
az értékes garas igen nagy kelendőségnek örvendett s a
XIV. század első évtizedeiből származó éremleleteinkben
elég gyakoriak II. Venczel és János cseh királyok garasai.*
azonosnak. Ez a számítás azonban helytelen s — mint fentebb már emlí-
tettük — azon alapult, hogy Csehországban 64 garast számítottak 1 márka
(de prágai márka) finom ezüstre, viszont Bécsben 2 font dénárt egy hécsi
márka finom ezüstre.
^ V. ö. erre nézve a 12. fejezetben a külföldi pénznemek beváltási
illetékéről mondandókat.
* ^Grossi Praghensi," 1308: Gentilis számadáskönyve : Mon. Vat.
1/2.459.1.: „Boemini". 1317—1320: Mon.Vat.I/1. 18., 23— 27. 1. „Grossi
[BohemicáUs].'' 1324, 1. Károly : Anjou. H. 143. ; 1326. Szepes: Schmauk.
64.; 1332: Zichy. I. 391., 404.; 1334, Szabolcs m.: Anjou. m. 58. 1.
' Zsolnán 300 db., Budakeszin 28 db., Pozsonyban 1 db., Sólyom-
kőn 8 db. prágai garast találtak, Károly Róbert pénzei társaságában.
N. K. 1907. 65. 1., 1908. 24. l, 1914. 19. 1., 1905. 15. 1.
398 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az okleveles források többnyire egyszerűen garas-
márkát^ vagy cseh garasmárkáfi említenek, más források
azonban az egy márkára számított garasok mennyiségéről
is adnak felvilágosítást.'
Az 56 garasos prágai márka hazánkban — kezdetben
Északnyugat-Magyarországon mint 36 cseh garasos „közön-
séges ezüst'' márka^^ később 56 garasos budai számítási
viárka^ néven általánosan használatba jött. Ezt az 56
» Marca grossorum fdenariorumj, 1320. Szepes: F. VlII/2. 272.
— 1321. Újvár m.: H. o. V. 97. — 1325. Szabolcs: Anjou. II. 222. —
1327, Eger: Károlyi. I. 64. ~ 1327. L Károly (szövetség János cseh
királylyal): F. Vin/3. 194. és Emler. Reg. Hl. 496. — 1328. Szepes:
Weber. 6. — 1329. Újvár m.: Károlyi. 1. 72. — 1329. Eger: Károlyi.
I. 70. — 1330. Szepes: Anjou. II. 467. — 1332. Sárospatak: Zichy.
l.'d^. — 1332. Sághi konvent: F. Vm/3. m^. — 1332. Esztergom: Anjou-
II. 581. — 1332. Lelesz: Zichy. I. 404. — 1334. Sárospaták: Zichy.
I. 439. 1. — A W. VII. 146. lapon 1243. évi keltezéssel közölt oklevél
dátuma téves (talán 1343-iki ?), mert 1243-ban, 60 évvel Venczel első
garasainak verése előtt garasmárkáról nem lehet szó.
' M. grossorum Boemicalium. 1328. Várad: Zichy. I. 309. —
1329. Fárad: Anjou. U. 416. — 1.332. L Károly: Anjou. II. 616. —
1332. Budafelhéviz: Zichy. I. 391. — 1336. L Károly: Anjou. III. 264. 1.
' A forrásokban szereplő 40, 50, 56, 64 stb. garasos fehérvári,
kassai, váradi stb. márkák által félrevezetve történettudósaink egy része
abban a tévhitben él, mintha mindezeknek a számítási pénzeknek ugyanannyi
különböző súlymárka felelne meg (v. ö. pl. Ereky: Mérték-, súly- és
pcnzisme. Székesfehérvár, 1881. 158. 1. — Bohdaneczky Imre: Magyar-
ország pénz- és súlyviszonyai az Anjouk alatt. Budapest. 76 — 78. 1. és
Erdélyi László: Ph. Rendtörténet. X. 365. 1. stb.), holott ezek számi-
iási tnárkák voltak, — A 64 garasos finom ezüst márka számítási márka
jellegére már Belházy felhívta a figyelmet (A régi magyar pénzverési
súlymértékek. 46 — 47. s köv. 1.).
* 1317 — 1320: .Marcha communis argenti Boeminorum, 56 Boemi-
nis grossis computatis pro marca," Rufinus számadáskönyve. Mon. Vati-
cana. I/l. 23—24., 27. 1. (a győri egyházmegye területén).
* ^Marca ad compotum (numerum) Budensem^ pro gual. marca
56 grossis computatis.'' 1333: Anjou. III. 18. — 1335: F. Vin/4.
90. — 1332—1337: Mon. Vat. I/l. 183., 401. 1. (győri egyházm).
— y,Marca ad numerum (compuium, rationemj Budensem*" v.
„m. numeri (computi, rationis) Budensis.' 1322. Várad: Zichy. I. 210.
— 1323. Várad: Zichy. I. 220. —^1330. I. Károly: H. o. II. 63. —
1330. Szepes: Wagner. 128. — 1332. Buda: Anjou. II. 635. — 1333.
A CSEH GARASOK ÉS ARAN\TORINTOK 399
garasos márkát — mint elnevezéséből is kitűnik — 1 budai
márka közönséges ezüsttel vették azonos értékűnek. 1
10 pensás bécsi márka, mint láttuk, 1 márka közönséges
ezüsttel egyértékben forgott s az 56 garasos márkát forrá-
saink a 400 denáros vagy 10 pensás bécsi márkával azo-
nosnak mondják.^ Az 56 cseh garas értéke meg is felelt
1 budai márka közönséges ezüstnek, bár valamivel nagyobb
értéket képviselt,
56 cseh garas színezüsttartalma . 201*3592 g
1 budai márka közönséges ezüst
színezüsttartalma 196*43 „
lévén.
A Morvaországgal szomszédos területen — Nagy-
szombat vidékén — a 62 garasos régi morva márka hono-
sodott meg, 62 cseh garasos márka néven, ezt a márkát
Várad: Zichy. I. 407. — 1383. Pál orsz, biró: Anjou. m. 5. — 1335.
L Károly: F.Vlll/4, 77. — 1335: Erdélyi kápt: Zimm.— Wemer. I. 469.
Marca grossorum [boHemicalium] ad racioncm (compotum v. numerum)
Budensem (v. racioniSf compoti v. numcri Budensis.) 1332. Csanádi kápt. :
Zichy. I. 393. — 1332. L Károly: F. VIII/3. 620. — 1333. Pál orsz. biró:
Anjou. m. 18. — 1333. Buda: Anjou. m. 40. — 1334: F. Vm/3. 727. — 1334.
L Károly: Anjou. UI. 69. — 1335. Várad: F. VIII/4. 133. — 1335.
Zichy. I. 474. — 1335: Anjou. m. 131. és 151. — 1336: Zichy. I. 491.
— 1332—1337 : Mon. Vat. I/l. 41., 46. (váradi), 174., 180. (kalocsai).
199., 226. (esztergomi), 337. (egri), 385., 400. (veszprémi), 303. 1.
(pécsi egyházmegye). — „Marca grossorum [Pragensium] , 56 grossos
pro m. qual. computando.*" 1327. 1. Károly (szövets. János cseh királylyali :
F. VIII/3. 194. és Emler. Reg. III. 496. 1. — 1332—1337: Mon. Vat.
I/l. 93., 97., 119. 1. (erdélyi egyházm.), 180. 1. (kalocsai egyházra.),
219. (esztergomi egyházm.), 224. (váczi egyházm.^, 196. 1. (veszprémi).
^ 1317 — 1320 (Rufinus): .marchas... Viennenses ad 400 Viennen-
ses pro marcha, quarum quelibet valet 3Vs florenos auri'' és „marcha...
communis argenti Boeminorum, 56 Boeminis grossis computatis pro
marcha, quarum quelibet valet 3 florenos et dimidium auri.'' Mon. Vat.
^1. 15—19., 25—27.; 23—24. 1. — 1329: „60 marcas, quamlibet
marcam cum quinquaginta sex grossis vei cum decem pensis latorum
Viennensium.^ Zichy. I. 333. 1. V. ö. még Anjou. I. 629., Zichy. I. 207.,
F. VIII/7. 200. 1. a hol a fizetés részben bécsi dénárokban, részben 56
garasos márkában köttetik ki.
400 MAGTAR PÉKZTÓRTÉNET
két garas híján 1 budai márka finom ezüsttel azonosítot-
ták, a melynek értékéül 64 cseh garast vettek feL^
A 62 garasos márka — mint Morvaországban —
nálunk sem volt hosszú életű. Helyét a 64 garasos budai
finom ezüst márka* foglalta el, a minek értékét a 64 garas
csekélylyel haladta meg.
1 budai márka finom ezüst színezüsttartalma 220^984 g
64 cseh garas , 230-1248 „
volt.
A Lengyelországgal szomszédos Szepességen — a
210'4609 g-os szepesi márka súlyának is inkább megfelelő
— 48 garasos lengyel számítási márka honosodott meg,
48 garasos szepesi számítási márka^ vag>' — szepesi okleve-
lekben — könnyű számítási márka néven.*
48 cseh garas színeziisttartalma . 172'5936 g
1 szepesi márka közönséges ezüst
színezüsttartalma 168' 3687 „
volt, tehát a 48 garasos szepesi márka 1 szepesi márka
közönséges ezüstnek felelt meg.
' 1317 — 1320: , 10 marchas Boeminorum, computatis 62 Boeminis
grossis pro qualibet marcha ..." .Boeminis grossis . . . qaorum 64 valent
I. marcham ííni argenti, que valet 4 flór. aurí." Mon. Vat. I/l. 18. és
27. 1. „marca flni arg. ad pondus Budense valet ím florenos." U. ott
14—34. 1.
« 1317—1320: Mon. Vat. I/l. 18., 27. és 14—18. 1. (v. ö. az
előző jegyzetet). — 1332 — 1337 (Berengár Jakab számadáskönyvében) :
„marca ad rationem íini argenti." Mon. Vat I/l. 137., 142., 143. 1. ^voBioeL
grossorum, quamlibet marcam cum 64 grossis computando.* U. ott 124. 1.
— 1320: ,20 marcas de fíno argento vei cum grossis ad rationem
fini argenti." Anjou. L 556. 1.
• , Marcam quamlibet cum 48 grossis cofHputando," 1334. Újvár
megye: Anjou. III. 77. — 1339. Veszprém: F. Vin/4. 401. — 1332—1337:
Mon. Vat. I/l. 192—193., 203., 217., 226., 231., 234. 1. — 15Í5. Xn^tó;
„unum fertonem... (3 részletben) ...4 grossos... 4'grossos... 4 grossos."
Schmauk. 45. 1. — „Marca grossorum [denariorj numeri Scepusiensis*
1343: Schmauk. 92. — 1349: Anjou. V. 259.— 1332—1337: ,48 grossi
faciunt marcam Scipciensem." Mon. Vat. I/l. 226. 1.
* ^Af, ad computum levem.** 1330. Szepesi comes: ,150 marcas
ad computum levem'* Wagner. 128.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK
401
A 48 garasos szepesi márka volt használatos az egri
egyházmegye némely, a Szepességgel szomszédos, vidékén
is.* Ezt nevezik egyes forrásaink kassai márkának,*
Az országos számítási pénzzé lett 56 garasos budai
számítási márka, a 62 garasos nagyszombati számítási
márka, a 64 garasos budai íinom ezüst számítási márka
és a 48 garasos szepesi számítási márka a hasonló összegű
cseh, morva és lengyel számítási márkáknak receptiója és
az ezüst mérlegelésére használatos hazai súlymértékekkel
való relatióba hozatala útján keletkeztek.
A külföldi pénz mindig bizonyos értékcsökkenéssel
lévén csak ezüstre beváltható, az ezüst márka színsúlya
mindig kevesebb a megfelelő garasmárkáénál, A külön-
bözet volt a kincstár vagy a magánosok váltási nyeresége
a ktilföldi pénzen.^
Számítási márka
A vele egyértékűnek
tekintett súlymárka
Különbözet
színezüst-
grammokban
és színezüsttartalmuk
64 garasos finom ezüst
márka=-2a01248g
56 garasos budai
márka =^ 201-8592 g
48 garasos szepesi
márka — 172-5936 g
1 budai márka finom
ezüst — 220-984 g
1 budai márka közöns.
ezüst — 196-43 g
1 szepesi márka közöns.
ezüst — 168-368 g
9-140
4-929
4-225
Nagj^áradon 1329-ben 50 cseh garast számítottak
1 márkára.* Mi volt e számítási mód eredete, azt megálla-
pítani nem tudjuk. Tekintve, hogy Váradon 1291 és 1296
» 1332--1337: Mon. Vat. I/l. 203—207., 212—215., 327. 1.
• 1332—1337: „Marcas Cassenses" Mon. Vat I/l. 317., 327.,
355 — 357. 1. — ^Marca [grossorum] computi CasseMsis." 1332. Várad:
Zichy. L 385., 1338. János borsodi főesp.: Aiyou. m. 461. 1.
• V. ö. a 12. fejezetet erről.
^ „pro 8 marcis grossorum bohemicalium . . . quamlibet marcam
ciim 50 grossis,' Anjou. II. 416. 1.
Hóman: Magyar pénztörténet. 26
402 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
közt a 10 (n5rilván bécsi) pensás, vagyis 400 denáros márka
volt használatos/ valószínűleg oly számítási módra vezet-
hető vissza, a mely szerint 8 dénár ért 1 cseh garast, bár
a bécsi denármárka és az 50 garasos márka ezüstértéke
éppen nem fedte egymást.
400 bécsi denáros márka színsúlya 145*503 g
50 cseh garasos , n 179' 785 ,
volt.
Később, 1335 táján, az ország különböző vidékein
más és más — 40, 50, 60, 66, 72 garasos — számítási garas-
márkák jöttek használatba. ^ Mivel azonban ezek már nem
cseh garasokkal^ hanem Károly Róbert magyar garasaival
vannak összefüggésben, ismertetésük a magyar pénztörténet
egy más fejezetébe tartozik.
A XIV. század két első tizede — az interregnum
és az olygarchákkal vívott polgárháborúk kora — a
pénzforgalom terén is a legteljesebb zűrzavar képét
mutatja.
Az ezüstrúdvaluta fizetőeszközei — a finom ezüst
márka és közönséges ezüst márka mellett, a melyek háromféle :
budaiy szepesi és erdélyi súlyban mérettek — királyi * vagy
magyar denárok^^ melyeket budai dénároknak^ is nevez-
* Cod. Saec. XIV. Bécsi HofbiblioihckkéziraUára: 1062. sz. WOh
lapon. A codexről v. ö. a 14. fejezetben mondandókat.
' V. ö. az 1S32 — 1337. évi pápai adószedő számadásait. Mon.
Vat. I/l. 41—372. 1.
» Denarii regaUs. 1298: F. Vn/4. 245., 1317: Schmauk. 46.,
1326 : F. Vm/3. 57. 1.
* Denarii ungaricales. 1325, Erdélyi kápt. : Zimm. — Werner.
I. 397. 1.
* Marca denariorum [monete] Budensium, 1294, Pécs: W. X.
164. — 1301, Budafclhéviz : Anjou. I. 7. — 1329, Buda: F. Vm/6. 110.
— 1346: Zichy. H. 207.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 403
nek forrásaink, széles bécsi dénárok, magyar veretű kis
bécsieky báni dénárok, régi báni dénárok, báni mintára
vert királyi dénárok^ cseh garasok forogtak egymás mellett
a magyar pénzpiaczon.^ A különféle pénznemeknek egy-
máshoz és a különféle súlymértékekhez s veretlen ezüst
márkákhoz való viszonya a legkülönbözőbb értékű számí-
tási márkák — denármárkák, báni márkák, bécsi márkák,
garasmárkák — keletkezését eredményezte. A pápai tized-
szedők, a kik kötelességük teljesítése közben az ország
minden vidékének helyi fizetési eszközével, súlymértéké-
vel, pénznemével és számítási módjával kénytelenek voltak
megismerkedni, mind kiemelik a magyar fizetőeszközök
rendkívüli tarkaságát.* A kereskedőnek, adószedőnek s
más e fajta, pénzzel sűrűn bánó emberfiának valóságos
számolóművésznek kellett lennie, ha a Magyarországon
divatos számítási módok, súlyok és pénznemek labyrinthu-
sában a megcsalatás veszélye nélkül akart eligazodni.
Károly Róbertnek, a későbbi nagy pénzreformátornak
uralkodása első éveiben éppen elegendő gondot adott király-
sága külső és belső ellenségeinek megfékezése. Az ország
gazdasági ügyeinek rendbehozatalára csak később gondol-
hatott és ekkor — először 1323-ban — fogott az áldatlan
pénzverési viszonyok s általában a királyi pénzügy rende-
zéséhez. Károly Róbert 1323-ban egy utolsó kísérletet tett a
régi pénzrendszer megmentésére. Az uralkodó pénzválságot
a denárrendszer alapján véghezvitt reformmal igyekezett
leküzdeni. 1323 január 6-án Temesvárott kelt s az erdélyi
káptalanhoz intézett oklevele szerint az ország rendéi azzal
a kéréssel járultak eléje, hogy a királyi kamara rossz pénze
(indebita moneta) által az ország lakosait érő sérelmet orvos-
^ Az a korábbi feltevés, mintha a XIV. század első négeredében
a hatalmas olygarcha, trencséni Csák Máté is veretett volna pénzt, a
forrásokból nem nyer igazolást. V. ö. erről Hóman Bálint:
Csák Máté állítólagos pénzverése és egy trieri oklevél (Turul, 1915.
33—34. 1.
» 1281—1286: Gerardus de Mutina, 1317-'1320 : Rufinus de
Civinio, 1332 — 1337 : Jacobus Berengaríus et Raimundus de Bonofato.
Mon. Vat. I/l. 1., 10., 38., 401. 1.
26*
406 MAGVAK PÉNZTÖBTÉNET
Az 1323, évi reformok nem vezettek a kívánt ered-
ményre. A kedvelt külföldi és régi belföldi pénzek, külö-
nösen az értékes cseh garasok a forgalomból többé
kiküszöbölhetők nem voltak, söt mellettük egy új külföldi
pénznem — a firenzei arany (florenus) — forgalma
is mind nagyobb méreteket öltött.
A középkori Európának — a Karolingok korában
megalapozott — félezredéves ezüstpénzrendszere a XIV.
század elején utolsó óráit élte. A XIII. század második felé*
ben Itáliában — először 1252-ben Firenzében — , majd
Francziaországban aranypénzeket kezdtek verni, a melyek
— - főkép a firenzei arany — rövidesen egész Európában
140. Firenzei aranyforint.
keJvelt fizetési eszközzé lettek. A firenzei aranyak
hazánkban már IV. László idején feltűntek.'
.4. változó értékű kis ezüstpénzek forgalma és az
aranynak a XIV. század első negyedében bekövetke-
zett értékemelkedése magukban is érthetővé teszik az
aranyforint meghonosodását. 1 320 után forrásaink mind
gyakrabban emlegetik az aranyforintot.* Nem kis részük
volt ebben a XIII. század utolsó két évtizede óta hazánkban
megfordult pápai tizedszedöknek, kik a fizetéseket leg-
inkább aranyforintokban szerették kapni.
' 1282 : ,100 Jhrmis per centum denarios enumerando.' W. IX.
338. I. (1272—1290 kJ: F. V1I,5. 425. 1. — A F. IV/3. 26. \.-an IStiO,
F. VIll/I. 79. és VI/2. 305. l.-on 1301 dátummal közíilt oklevelet 1360,
iUetve 140t-ból valók. V. ö. Karácsonyi: Hamis oki. 56. és 6S. 1.
' 1317—1330: Mon. Vat. l/l. 14—38. I. 1323: Zimm.— Wemer.
I. 378. 1325: F. Vin/2. 658. 1.
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 407
Az arany- és nagy ezüstpénzek, a forint és a garas,
foi^almának növekedésével a kis ezüstpénz, a dénár lassan-
ként teljesen háttérbe szorult. Hovatovább világossá lett,
hogy a középkori denárrendszert fenntartani nem lehet.
Az állandó és nagyobb érték mellett, az aranypénz és
a garas főelönye az volt, hogy használatuk lehetővé tette
a kor fejlellebb gazdasági viszonyai, ae élénküld kereskedelem
és a fejlődő városi élet mellett immár túlhaladott és nehéz-
kes ezüstrúdvaluta teljes kiküszöbölését.
Károly Róbert éles szemmel ismerte fel a pénzverés
rendezetlenségében rejlő gazdasági károkat és 1325 táján
hozzáfogott a pénzverés ügyének végleges rendezéséhez.
(C. N. H. II. l,i
Hl. Károly Róbert aranya.
A firenzei aranyak mintájára — korábban vala-
mennyi német uralkodónál, egyidöben János cseh kirélylyal'
— 1325-ben vagy 1326-ban aranypénzt kezdett veretni.
A ,magyar aranyai* először egy — eddig tudtom-
mal fel nem használt — morva forrás emliti. Konrád
olmützi püspök 13'-iH. évben kelt végrendelete szól: „de
tíonaginta aureis monete regis Ungarie."*
Néhány évvel később garasokat is veretett a cseh
garasok mintájára.
■ A cseh király l325-\ien vetetett e\6azöt aranyforintokaL V. ö.
Inaraa— Sternegg, UI/2. 408. 1.
' Cod. d. .Morav, VI, Z43. 1. — A zégiébi káptalannak 1315. évi
oklevele, a melybeo .pro 276 florenis puri auri nngaricalis, veii et iusti
pooderís' adnak el (Tk. Civ. I. 89. 1.), magyar aranyból vert forintról
sióL Ez tirensei pénz volt, de az aranyat tiozzá az aranyban bővelkedő
Magyaiofszágról vették.
408 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A magyar király garasait először 1333-ban említi
egy forrásunk^ és az 1335-iki pénzszerződés már mint az
előző évben is vert pénznemről szól a garasokról.*
Els6 veretesük idejét 1328- vagy 1329-re kell tennünk,
mert Károly király 1328-ban ruházta fel KörmÖczbánya
városát a csehországi Kuttenbánya (Kuttenberg) szabadsá-
gaival.' Tudjuk pedig, hogy a cseh garasokat Venczel
király ideje óta verték Kuttenbergben, a miből joggal követ-
keztethető, hogy Károly éppen garasok verése végett hoza-
tott innét gyakorlott cseh (vagj' talán olasz?) pénzverőket.
(C. N. H II. 3,1
142. Károly Róbert garasa,
mint Venczel annakidején Kuttenbergbe. Ezek persze csak
régi szabadságaik és kiváltságaik megliagyása mellett voltak
hajlandók hazánkban megtelepedni. A garasok 1335-nél
korábbi időben való verését bizonyltja az is, hogy Károly
korából öt eltérő garas-typust (C. N. H. II. 3—7. sz.) isme-
rünk, noha Károly azok használatát 1338-ban már isméi
' 1333. Pál országbíró: ,tiO marcas ad numerum Budenssm cum
grossis boemicalibus vei regalihiis.- Anjou. III. 18. 1. A F. VI/2. 152.
lapon közölt 3 állítólag 1296-il(i oklevél óbudai garasmitiiit' említ. Ez
időben azonban aemcsak hazánkban, hanem még Cseborsiágban sem
vettek garasokat. Ai oklevél tehát vagy hamis, vagy a keltetése tives.
' .Grossos ad modum grossomm nosfromm anno iam elapso per
cives Budenses /aÍTicaioriiw." Szekfú. T. T. 1911. 7. 1.
* .In ceteriá autem omnibus eisdem libertatíbus, quibus bospite«
de Kutumbánya, regni Bohemie cxistunl, üdém hospites nostri perfnian-
tur.' F. Vin/3. 295. 1,
A CSEH GARASOK ÉS ARANYFORINTOK 409
eltiltotta^ és hogy az 1332 — 1337. évi pápai tizedlajstrom
régi magyar garasokat említ.*
Az ériékpénzül vert aranyak és garasok mellett Károly
továbbra is veretett dénárokat és ezek félsúlyában obolu-
sokat. Ezek az apró ezüstpénzek az 1335—1342 közt kötött
pénzszerződések szerint Va" részig égetett (0*666 finom)
ezüstből verettek s valódi értéküket messze meghaladó
névértékben forogtak,^ tehát az aranyforint és ezüstgaras
mellett a váltópénz szerepét töltötték be.
Az aranyforintok és magyar garasok verése s ezzel
egyidejűleg a dénárok és obolusok váltópénzzé sülyedése
a középkori törvényes ezüstdenárvaluta s evvel egyetem-
ben a gyakorlati ezüstrúdvaluta bukását és egy új^ a
kettős valután alapuló, pénzrendszer bevezetését jelenti.
Az ezüst, mint fizetési eszköz, második helyre szorult
az arany mellett s főpénzdarabbá az aranyforint lett.
Az 1325 és 1342 közt végrehajtott nagy pénzreform.
Károly Róbert aranyainak és garasainak részletes ismer-
tetése már kívül esik tárgyunk keretén. A XIV. század
közepe óta Európaszerte ismert és kedvelt, kitűnő súlyban
és finomságban vert, sőt értékben magát a mintául vett
firenzei aranyat is felülmúló „magyar aranyforint*^ verése
egy új korszaknak, a magyar pénztörténet fénykorának kez-
detét jelöli.
^ „ut nullus cum grossis fórum facere presumpmat.* Szekfű. T.
T. 1911. 21. 1.
' „bl grossos antiquos de Hungária." Mon. Vat. I/l. 403. 1.
' V. ö. az 1335., 1336., 1338. és 1342. évi szerződéseket. Szekfű.
T. T. 1911. 7—25. 1.
A
TIZENKETTEDIK FEJEZET.
A PÉNZVERÉSI REGALE.'
A pénzverést jog eredetében az államhatalom eUen-
őrző ténykedésére vezethető vissza. Az ókori államok pénz-
verési joga a kereskedelmi forgalomban használatos fizetési
eszközöknek állami ellenőrzéséből fejlődött ki. Czélja a
visszaélések meggátlása volt.
Később — a középkor folyamán — a pénzverési jog
nemcsak egyik legféltékenyebben őrzött felségjoggá, hanem az
uralkodó háztartásának egyik fontos jövedelmi forrásává
is lett. A pénzverés jogának gyakorlása, maga a pénzverés ^
költségekkel járt, a mely költségek megtérítése a pénzt
használó országlakosok terhére esett.
A pénzverési illeték levonása a középkorban kétféle
formában történt. A törvények és szabályok előírták a súly-
egységből (font, márka) veretendő pénzdarabok számát.
A Karoling-korban a magánosok által beadott aranyat és
ezüstöt verték pénzzé a királyi pénzverőházban. A törvé-
nyes előírás szerint megtörtént pénzverés után a kivert pénz
^ IRODALOM : A pénzverési regáU kialdkúlásáról és a pémújitási
rendszerről: Ehebcrg, K. Th. : Über das áltere deutsche Münzwesen
und die Hausgenossenschaften. (Schmoller's Staats- u. Socialwissea-
schaftl. Forschungen II. 5. Leipzig, 1879.) — Luscfain: Alig. Münz-
kunde. 212 — 213. 1. — Inama — Sternegg: Deutsche Wirtschafts-
geschichte. II. 414—417., III.2. 369—370. 1. — Krajner, Emerich v.:
Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungarns. Wien, 1872. 703 — 720. 1.
— Thallóczy Lajos: A kamara haszna története. Budapest, 1879. —
Kerékgyártó Árpád: A műveltség fejlődése Magyarországon. I. Buda-
pest, 1880. 390—396., 468—475. 1. — Illés József: As Anjoukori
társadalom és adózás. Budapest, 1900. 49—55. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 41 1
bizonyos ^U-éX levonták a kincstári költségek fejében, mint
jogos pénzverési illetéket, a többit kézhez kapta a nyersanyag
beszolgáltatója. Ez lehetett a szokás hazánkban is a XI. század
folyamán, ha ugyan Jehúdah-há-Kóhen mainzi rabbinak a
XL század közepéről származó döntvénye értesítését hite-
lesnek vehetjük. E szerint ug^'anis egy magyarországi zsidó
engedélyt kért és kapott volna a magyar királynétól, hogy
részére a pénzverő főnöke 100 fontnyi dénárt veressen az ő
saját ezüstjéből.^
Később, a XI. századtól kezdve Európaszerte a kincs-
tár vagy a pénzverők tulajdonát képező érczanyagot dol-
gozták pénzzé. Egy súlyegységből azonban nem a törvénye-
sen előírt számú, hanem annál valamivel több pénzdarabot
vertek. Viszont az országlakosok az előirt számú pénzdarabot
voltak kénytelenek elfogadni, egy súlyegység értékében.
A tényleg vert pénzdarabok és az előírt számú pénz-
darabok mennyisége közti különbözet szolgált pénzverési
illetékül.*
Mindkét módszer mellett volt valamelyes haszna a
kincstárnak, részben a pénzverési illetéknek a tényleges
költségeknél magasabban történt megállapítása, részben
azáltal, hogy a pénz a forgalomban tiszta arany- és ezüst-
értékben forgott, noha kevert — bár kezdetben igen finom
' Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország
történetéhez. Budapest, 1881. 45—46. 1.: .S. engem Hagarországban
rábírt, beszéljek az ő érdekében a királynéval, adna parancsolatot a
pénzverő főnökének, hogy S.-nek, ennek saját ezüsijéből, egész száz
fontig filléreket veressen...*, , beszéltem a királynéval s ez a pénzverő
főnökének megparancsolta, hogy S. számára a filléreket veresse." — Arra
nézve, hogy Hagarország alatt a héber források hazánkat értik, v. ö.
Kohn érvelését: u. ott 144 — 159. 1.
' Példákkal világítva meg a dolgot: Pipin idején egy font ezüst-
ből 22 solidust, vagyis 264 dénárt vertek, de a magános, a ki 1 font
ezüstöt adott be ki verésre, csak 21 solidust, vagyis 252 dénárt kapott
vissza, a pénzverési illeték tehát 12 dénár, vagyis 4'55% volt. (Soetbeer:
Beitráge. Forschungen z. deutschen Geschichte. IV. Göttingen, 1864. 273. 1.)
A XI. században 252, 264, 300 stb. dénárt vertek egy fontból, de a
forgalomban 240 dénár szerepelt 1 font értékében. A különbözet — 12,
24, 60 stb. dénár — volt a pénzverési illeték.
4 1 2 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
keverésű — nemesfémből veretett. E haszon, mint pénz-
verést haszon vagy pénzverést nyereség (Münzgewinn), az
uralkodói jövedelmek egy része, de igen csekély része volt.
A X. században megindult s a XI. században
rohamosan fejlődő pénzrontás abban nyilvánult, hogy az
uralkodók és a pénzverés jogával — kiváltságok révén —
felruházott pénzverő urak mindjobban eltávolodtak az eredeti
törvényes Karoling-kori pénzlábtól és 1 fontból — 240 dénár
helyett — mindig több és több dénárt, 300, 360, 420, 480
darabot is verettek, a forgalomban azonban továbbra is
240 dénárt számítottak egy fontra. A pénzverési illeték
az uralkodó méltányos és jogos haszna így lassanként
50 — 1007«-os teherré növekedett. A pénzverési illeték
elvesztette illeték jellegét s indirect adóvá alakult át. A
pénzverési jog ezáltal regálévá, a királyi jövedelmek egyik
fö forrásává, a pénzverési haszon rendes királyi jövede-
lemmé lett.
A pénzverés jogának anyagi kihasználása nem merült
ki a súlyegységből vert pénzdarabok számának folytonos
emelésében. A XI. század folyamán — a források értesítése
szerint először Csehországban s nem sokkal utóbb nálunk
is I. András és Salamon korában — a periódusonként
való pénzújitás vagy kényszerpénzváltás rendszere (reno-
vatio monetae, reluitio monetae, mutatio monetae) lépett
életbe}
A pénzváltás (cambium) joga — a veretlen érez,
valamint a régebbi uralkodók és az akkori uralkodó régebbi
kibocsátású és forgalomból vont pénzei beváltásának joga
— régidők óta a királyi pénzverők kiváltságai közé
tartozott.
^ Pauler Gyula (id. m. I. 507. 1.) a pénzújitások első uyomait
Kálmán király idejében keresi. „Azóta van — írja — királyainknak az
az aránylag sokféle pénze." Thallóczy Lajos (A kamara haszna tör-
ténete. 21. 1.) — az első okleveles adat a nyereség czéljából végre-
hajtott pénzbeváltásra III. Béla korából lévén — ezidőtájra teszi a pénzújítási
rendszer kezdetét. Pénzleleteink tanúbizonysága alapján ezt az időpontot
jóval korábbra, I. András és Salamon korára kell helyeznünk. V. ö. a
II. rész 4. fejezetét.
A PÉNZVERÉSI REGALE 413
Törvényes érczpénzt csak az uralkodók és a pénzverés
jogával kiváltságképen felruházott tartományurak verethettek.
A pénzverő hatalom szigorúan őrködött saját területén az ő pén-
zének kizárólagos forgalma felett. Teljes névértékben csak az
uralkodó és tartományúr helyi pénze forgott. Minden más, kül-
földi pénz és a veretlen érez is csak névértéken, sőt valódi érté-
ken alul, bizonyos értékveszteséggel volt forgalomba hozható.
A vásárokon az oda kiszálló pénzverők, a nagyobb for-
galmú kereskedő- és pénzverőhelyeken a pénzverőházakban
ugyancsak a pénzverők váltották be magánosok, kereskedők és
termelők, veretlen érez és régi pénz készletét új, törvényes ércz-
pénzre, természetesen bizonyos jogos — a pénzverési ille-
téknek megfelelő s avval azonos természetű — pénzváltási
illeték levonása mellett. Ez a régi gyakorlat volt az alapja
a nemzetgazdasági szempontból szerfölött káros és követ-
kezményeiben, mint láttuk, súlyos gazdasági sülyedésre
vezető pénztíjítási, vagy helyesebben kényszerpénzbeváltási
rendszernek.
A pénzverő fejedelmek — mértéktelen nyerészkedési
vágytól hajtva — nem elégedtek meg a könnyebb súlyú
pénzek verésében rejlő jövedelmi forrással, hanem a pénz-
verési jogot tisztára mint jövedelmük gyarapítására szolgáló
eszközt fogták fel s időnként — kétévente, évente, sőt
évenként többször is — új pénzt bocsátottak ki, a melynek
forgalombahozatalával a régebbi kibocsátású pénz értéke
devalválódott.^ Az alattvalók, sőt az országon keresztül-
utazó idegenek is, kötelesek voltak külföldi és régi pénzei-
ket bizonyos értéklevonással új s igen gyakran silányabb
minőségű, értéktelenebb pénzre beváltani.
1 Csehországban a XI. század közepe óta évenként többször, rend-
szerint kétszer volt pénzkibocsátás. Voigt, Audactus: Beschreibung der
bisher bekannten bóhmischen Mfinzen. II. 22. 1. Luschin: Alig.
Münzkunde. 219. 1. — Francziaországban is évenként többször bocsátottak
ki pénzt. Sziléziában és Lengyelországban évenként három pénzkibocsátás-
ról tudunk. Németország legtöbb pénz verőhelyén, így Bécsben is meg-
elégedtek az évenkénti pénzkibocsátással. V. ö. Luschin: Alig. Münz-
kunde. 218—226. 1. Eheberg id. m. 65—70. 1. Thallóczy:
id. m. 3—6. 1. Inama— Sternegg id. m. m/2. 369. 1. Luschin:
Die Wiener Pfenninge (N. Zeitschr. VIIL 265—266. 1.}.
414 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A kincstárra nézve teljesen közömbös volt, vájjon az
alattvalók s a külföldi utazók és kereskedők méltányos
illetéknek, avagy igazságtalan tehernek, zsarolásnak minő-
sítik-e a pénzváltásból eredő kamarai hasznot? A pénzúji-
tási rendszer lényege és czélja az volt, hogy a kincstárnak
évente bizonyos meghatározott jövedelme legyen belőle,
A pénzújításból származó jövedelmet még tetemesen
fokozták — különösen a X1I~XIII. században — avval,
hogy a pénz súlyát, a pénzezüst finomságát s vele az új
pénz értékét is fokozatosan leszállították.^ A „fe>á/;^//wf#f ís-
pénzverés"" -nek ez a divatja a XII. században, II. Béla ide-
jén nálunk is szokásba jött.
A középkorban „pénzváltás" alatt háromféle müvelet
értendöy ú. m.:
1. a régebbi uralkodók pénzeinek és az uralkodó
fejedelem régebbi kibocsátású pénzeinek,
2. a veretlen ezüstnek, esetleg aranynak,
3. a külföldről — kereskedők és keresztülutazó ide-
genek útján beözönlő — idegen pénznek
új kibocsátású, törvényes hazai pénzre való beváltását.
Mindhárom műveletből folyó jövedelmet egyaránt
pénzváltási nyereségnek nevezzük.
A pénzújítás rendszere hazánkba — mint láttuk —
már a XI. század közepén utat talált. Nem tekinthető vélet-
lennek, hogy nálunk már ebben az időben és szemben
Béla és Géza pénzverésével éppen András és Salamon
acceptálták a pénzújítás rendszerét, a mikor Európaszerte
csak Csehországban volt kimutathatólag divatban. I. András
leánya és Salamon nővére, Adelhaid herczegnő, a morva
^ A pénzek belső értékének csökkentése, a hamis vagy rossz
pénz verésének felhasználása a királyi jövedelmek gyarapítására főkép
Francziaországban divatozott, de szokásban volt Angliában és a oémet
tartományokban is. V. ö. Clamageran: Histoire de l'impöt en Francé.
I. Paris, 1867. 216., 248—249., 261. és kül. 300—304. 1. Vocke:
Geschichte der Steuern des britischen Reichs. Leipzig, 1866. 275 — 277. 1.
Luschin: Alig. Münzkunde. 222 — 225. 1. Inama — Sternegg. II.
415. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 415
0
Vratiszlávnak, a későbbi cseh királynak volt felesége. E
rokoni kapcsolat magyarázza meg a cseh rendszer magyar-
országi meghonosodását.
Salamon, Szent László, Kálmán és II. István
kétévenként, II. Béla óta pedig összes uralkodóink éven-
ként új pénzt bocsátottak ki.
„Az új pénz ideje'" (tempus novae monetae),' vagyis
a kötelező pénzbeváltás ideje évenként hat hétig tartott,
márczius 15-től (vagy virágvasárnapjától) Szent Györgyig.*
Ez idő alatt a kamaraispánok, illetve embereik az egész
országban szertejártak és forgalomba hozták az új pénzt,
a melyet az ország minden lakosa köteles volt elfogadni,
illetve a pénzváltási időszakban bizonyos mennyiségű új
pénzt beváltani.'*
A kamaraispánok és közegeik ez időszakban úgy a
királyi birtokon, mint a nemesek és egyházak birtokain,
autonóm községekben és városokban megjelenhettek és
követelhették a régi pénznek új pénzre leendő beváltását.
^ ,Tempore nőve moneto." 1255 és 1278: Orsz. Levéltár. D. O.
398. és 1011. sz. oklevelek. (Kiadva: F. IV/2. 310. és W. IX. 204. 1.)
' 1265: „12 denarios novos, quorum solucioaem facéré debent
et comptere usque festum S. Georgii omni anno.* (Iványi Béla: Szá-
zadok. 1909. 878—881. 1. Téves szöveggel és dátummal: W.XI. 499—502.)
— 1271: „Deinde singulis annis in Ramis Palmarum monetam nostre
camere regié cum omni reverentia suscipere tenebuntur et solenniter
permittere currere secund um jus, vigorem et lucrum camere regié cam-
biare universaliter tenebuntur (t. i. hospites de Scepus), ita quod comes
camere vei sui officiales, quos ad hoc depuiaverii^ altero dimidio menscj
sive sex hehdomadis plenam hábeant potestaiem cambiandi," Wagner.
191. 1. — 1321: „denarii... camere nostre növi nonnisi sex septimanis
in medio ipsorum currere debent et cambiri." Thallóczy id. m. 148. 1.
— igy volt ez külföldön is. Strassburgban hét hétig, Brandenburgban
két hónapig, Ausztriában három hétig (Eheberg id. m. 70 — 76. 1.),
Morvaországban tizenkét hétig {1243: ,Post renovacionem monete infra
XIL ebdomadas . . .' Cod. d. Morav. III. 17. 1.) tartott a pénzváltási
időszak.
> A pénzváltási kötelezettségről v. ö. az 1298 : XXXVni. és XXXIX.
t. ez. szigorú intézkedéseit és alább a váltságról mondottakat. 1335-ben
minden porta 3 nehezéket (pondus), vagyis 25 dénárt volt köteles bevál-
tani. Szekfű. T. T. 1911. 9. 1.
416 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A közigazgatási hatóságok — nemesek és egyházak bir-
tokain a vármegye ispánja/ szabad községekben, váro-
sokban és egyes kiváltságolt egyházak birtokain^ a melyek
a comes hatósága alól mentesek voltak, a városi tanács,*
illetve maguk a birtokosok' — kötelesek voltak a pénz-
beváltást előmozdítani és a kamaraispán közegeit műkö-
désük közben hathatósan támogatni. A kamaraispán közegei
mellé rendelt vármegyei és városi ember egyúttal ellen-
őrzője is volt azok lelkiismeretes működésének, a mit
az is bizonyít, hogy a kiváltságok megkövetelik ezeknek
jó hírét és vagyonosságát.
^ A vármegye ispánjának pénzváltási ügyekben való hatóságáról:
1222 : Kn. M. I. 233. L 1231 : Kovachich. Sylloge. 5. 1. 1274 : H. o.
VI. 196. I. 1291 : ,Et si monetam nostram in regno nostro currere facere
voluerímuSyde qualibet provincia quatnor bonihomines cumcomiteparocbiali
ipsam monetam nostram currere faciant et quambiri." Kovachich. Sylloge.
20. 1. V. ö. a vasmegyei határőrök kiváltságlevelét, mely szerint : „cum deci-
matoribus vei moneiariis johagio casiri honé fafftf, possessionem kabens
mittatur,* H. o. VIII. 128. 1.
' 123S. Nagyszombat: .Cum nummulariis autem serviens comitis
parochiani vei cuiuscunque alterius, non incedat, sed vülicus tnoneiam
regiam in eadem villa procuret et iuxta legis constitutionem célchris
habcaiur.*' F. IV/1. 133. 1. 1244, Budavár: .Item homo magistrí tavar-
nicorum nostrorum non debeat stare cum monetaríis inter ipsos, sed
unus ex ipsa villa fide dignus ülis associetur, qui super receptioné mo-
nete regalis curam habeai pervigilem et undiqne diligentem." F. IV/1.
328. 1. 12Ö5. Beszterczebánya : »Circa renovadonem monetarom nammu-
larii ad eos venientes septem diebus pretexta nőve monete nnüam in
ipsos habebunt potesfaiem, elapsis verő ipsis 7 diebus, omnem habebunt
iurisdictionem, quam habent in Strigonio vei in Buda (ha t i. e 7 nap
alatt a város lakossága nem tett eleget pénzváltási kötelezettségeinek).
Kn. M. I. 427. 1. 1279. Vasvár: ,cum monetarii nostri ad fórum ipso-
rum hospitum nostrorum accesserínt, causa concambii faciendif 'komkum
villici fide dignum sibi in socium assumant, sub cuius testimonio super
curru monete in ipsa villa secundum ordinationem a nobis ipsis mone-
taríis traditam procedant." F. V/2. 527. 1. 1291, Pozsony: .Item mone-
tarios nostros precedat homo iudicis de ipsa civitate, qui eam faciet
celeríter acceptarí, exclusa potestate comitis parochiani.* F. VI/1. 110. 1.
» Ez tűnik ki a pannonhalmi apátság 1267- és 127a-ikí oklevelei-
ből, melyek szerint a pénzügyekben is az apát vagy a király ítélt. Ph. 11.
231. és 333. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 4 1 7
Az Új pénz csak a pénzbeváltási időszakban birt teljes
névértékével. Ekkor volt teljes érvényű (celebris estmoneta).^
A 6 hét elteltévely Szent György napján az új pénz
veszteni kezdett értékéből s ez az értékcsökkenés folyton
fokozódott a következő pénzkibocsátás idejéig.* Ez időtől
' 1255 : „dum celebris est ipsa moneta." Orsz. Lt. D. O. 398. és
1011. sz. 1238: ,iuxta legis constil útion em celebris habeatur* (t. i. mo-
neU regia). F. IV/1. 133. 1. 1298: XXXVII. t.-cz. »per totum regnum una
regalis et celebris sit moneta.* Kovacfaich. Sylloge. 39. 1.
' Az új pénznek e fokozatos értékcsökkenése és a fent jelzett ter-
minusok helyessége világosan kitűnik forrásainkból. 1255 és 1278 : „Item
tempore nőve monete, dum celebris est ipsa moneta . . . cum autem denarii
incipient descendere . , ^ Orsz. Ltár. D. 0. 398. és 1011. — 1265: „12
denarios novos, quorum solucionem facere debent et comptere usque festum
S. Georgii omni anno, que si usque dictum festum non solverit, extunc sőlvei
duo pondéra denariorum cum staieraj* (I v á n y i : Századok. 1909. 878 —
881. Wenzel téves szöveggel és 1261-iki keleUel: XI. 499—502. 1.) Vagyis
Szent Györg3rig 12 dénár ért 2 pondust, azontúl a dénárokkal súly szerint
fizettek. 1248 : ^ipsi singulis annis ratione census 40 marcas in monetis
domini regis cum eadem celebritate, secundum magis et minuSf sicut se qua-
litas iemporis obiulerit , in festő S. Michaelis . . . solvere teneantur* (F. IV/2.
35. l), a minek értelme az, hogy a 40 márka fejében annyi dénárt fizessenek, a
mennyi a pénz Szent Mihály- napi értéke szerint 40 márkára megy. Az 1255-iki
és az 1248-iki oklevelekre már K r a j n e r felhívta a figyelmet, a ki elsőnek
állapította meg, hogy az új pénz fokozatos értékcsökkenésen ment keresz-
tül, éppen az 1255. évi oklevél alapján. „Ich glaube*, mondja, .die obige
Stelle aus der Urkunde des Königs Béla des 4-ten vom Jahre 1255 be-
sagt . . . dass bei der Anndherung des Termins des Geldwechsels die alté
Münze in Ungam ein Vieriel an Werth verlor, wievicl mag sie am Tagé
der wirklichen Einwechslung verloren habén ? Diese hier vorgetragene
Bemerkung ist mein Gedanke, ich habé sie nirgends gelesen. Aber ist sie
wahr ? oder ist sie nur eine Vermuthung? dasmögen andere entscheiden.*'
(Id. m. 709. 1.) Később E h e b e r g kutatásai a német pénztörténet terén
teljes mértékben igazolták a magyar jogtörténeti irodalom e régi mun-
kásának megfigyelését. Németországban — egyes helyeken — szabály-
zatok írták elő, hogy mennyivel csökken a pénzértéke bizonyos időközök-
ben. Brandenburgban például július 25-től szept. 29-ig 24Vs» szept. 29-tő^
nov. n-ig 25Ví, nov. 12-től decz. 25-ig 26Va, decz. 25-től febr. 2-ig 27 Va,
febr. 2-től bőjtközépig 28 Va, ettől május l-ig 29V8, máj. 1-től júl. 25-ig SOVg,
majd 31 Va schilling forgott 1 márka értékben. E h e b e r g id. m. 75 — 76. 1.
^DuTch die jührlich sich wiederholende Verrufung erlitten die neu aus
gegebenen Pfennigé vom Tagé ihrer ersten Ausgabe an schon durch den
blossen Zeiiáblauf eine Entwertung." (Luschin : Alig. Miinzkunde. 221. 1.)
Hóman: Magyar pénztörténet. 27
418 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
kezdve a kamaraispán már nem követelhette a beváltási,^
csak oly esetben, ha valakit tilalmas régi vagj' külföldi
pénzek használatán kapott.^
A pénz értékcsökkenése mindjárt a beváltási idő eltelte
után igen nagy volt. Míg Németországban az egész év alatt
érte el a 25*/o-os értékdevalvatiót, nálunk már Szent Györg}'
után 25'/akal kevesebbet ért az új pénz.^
Az évenkénti pénzkibocsátás rendszere lévén ér\^ény-
ben, a pénz egy esztendeig^ húsvéttól húsvétig volt forga-
lomban,^ Ez egy év alatt a pénz értéke — már Szent
György napján 25%-kal csökkenvén, — fokozatosan lejebb
szállt. A legközelebbi pénzkibocsátás idején már csak 5(f q
értékveszteséggel váltották be új pénzre, A pénzváltók 2 régi
dénárt vettek 1 új dénárért. * Később, a XIV. századi pénz-
refoimok idején már csak 33% volt az évi értékveszteség.*
^ 1271 : „finito autem tempore sex hebdomadarum, expresso supe-
rius, comites camere surgent de cambio, cessante omni vigore eonindem/
F. V/l. 132—135. 1.
' V. ö. a keresztesek pénzváltási kötelezettségéről alább idézett
forrásadatokat, az Anjou-kori szigorú tilalmakat és a némef analógiákat.
Eheberg id. m. 70. 1.
' 1255. és 1278: „Item tempore nőve monete, dum celebrís est
ipsa moneta de mensura quatuor garlarum unum denarium recipient, cnm
autem denarii incipient descendere, pro iribus garlis unum denarium.*
Orsz. Lt. D. o. 398. és 1011. sz. Az 1265. évi oklevél szerint Szent
Györgyig 12 dénárt fizetnek a liptóiak az új dcnárokból, ezután 2 pondus
dénárt mérlegelve. (Iványi. Századok. 1909. 879. 1.)
^ 1222'iki aranybulla: ,Item nova nostra moneta per annum obser-
vetur, a Pascha nsqne ad Pascha". Kn. M. L 235. 1. — 1271 : «ipsa
moneta . . . curret per toium annum^ usque ad revolutionem nőve mo-
nete.« Wagner. 191. 1.
^ 1265 : „trés novos denarios vei sex [vetjeres." Iványi. Századok,
1909. 880. 1. Wenzelnél tévesen .sex stateres*. Ebből Balogh
Albin (A magyar pénz története. 1912. 38. 1.) azt következteti, hogy
„stater^-atk nevezett széles dénárok lettek volna hazánkban forgalomban,
a mi természetesen szintén tévedés. 1323: .pro 2 antiquis banalibus
similiter unus novus denarius (t. i. ad pondus denarlorum banalium
antiquorum fabricatus) . . . cambiantur." Anjou. IL 60. 1.
* 1338 : .pro tribus ponderíbus antiquarum monetarum ... in sta-
tera ponderando, dabit ex eisdem denariis duo pondéra, levando simi-
liter in statera." Szekfű. T. T. 1911. 17. 1.
í
A PÉNZVERÉSI REGALK 419
Az Új pénz kibocsátása és a régi pénz kényszerbevál-
tása tetemes jövedelmet hozott a királyi kincstárnak^ mert
minden új dénárért két avval egyértékű vagy jobb régi
dénárt kapott vissza. A pénz tulajdonosának vesztesége 50%,
de a királyi kantara nyeresége 100% volt, A pénzváltási
haszon még ennél is nagyobb volt a XII. század első felében
és II. András idején, a mikor minduntalan az előzőnél kevésbbé
értékes pénzt hoztak forgalomba.
A pénzváltási nyereségen felül a kamaraispánokat és
tisztjeiket minden márka után 1 pondus, vagyis V48 niárka,
tehát 2*08% illette meg váltási díj czímén.^
A pénzverés felségjogával ellentétben állt az idegen
pénzek forgalma. Franczia- és Németországban a territoriális
pénzverési jogok kialakultával és a pénzverési jognak regá-
lévá fejlődésével teljes érvényre jutott az elv, a mely szerint
minden pénz csak azon a területen érvényes, a hol vere-
tett és minden területen csak az ott vert pénz használható
fizetési eszközül. Az uralkodók és pénzverő urak féltéke-
nyen őrködtek pénzük kizárólagos forgalma felett és minden
kül- és belföldi kereskedő kénytelen volt a birtokában
levő idegen pénzeket az ország vagy tartomány azidő-
szerinti törvényes érczpénzére beváltani.*
Magyarországon, a hol a pénzverés felségjogának a
nagy frank császár korában megállapított szigorú alapelve*
szerint egyedül a királyt illette meg a pénzverés joga,*
^ 1271 : „de qualibet marca . . . emptionis titulo recípient unum
pondus." Wagner. 191. 1.
* V. ö. erről; Inama — Sternegg id. m. II. 394. s köv. 1, —
Eheberg id. m. 48—56., 140—141, 1. — László József id. ért
(Tört. Szemle. 1915.) 235. 1. — Érdekes e tekintetben az 1286-iki karín-
tliiai pénzverési rendelet, a mely szerínt mindenki, a ki friesachi helyett,
aquilejai vagy más idegen dénárral fizet, elveszti a fizetésre használt
pénzösszeget. Schwind u. Dopsch. 41. 1.
* 80Ő: „Volumus ut nullo alio loco moneta sit, nisi in palatio nostro*
(Luschin: Alig. Münzkunde. 203. 1.). — 808: „De monetis, ut in nullo
loco moneta percutiatur nisi ad curtem" (Soetbeer. id. h. IVw 293. 1.).
* 1147 — 1148: „Nullusque in tam spacioso ambítu rege excepto,
monetam vei theloneum habere audeat", mondja hazánkról az itt járt
nacry német történetíró, Ottó freisingeni püspök (Gesta Friderici. I. cap. 32.).
27*
420 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a XI — XII. században olyannyira szigorúan keresztülvitték
ez elvet hogy az e korból származó éremleletekben —
byzánczi aranyakat kivéve — idegen pénzek egyáltalában
nem szerepelnek.
A külföldi pénzek beváltásánál a gyakorlat nagyon
ingadozó volt. Vannak forrásaink, a melyekből az tűnik
ki, hogy a méltányos váltási nyereséget leszámítva, teljes
értékben váltották be a külföldi utazók pénzét.^ A legális
beváltási illeték nagyságáról némi fogalmat ad néhány XIII.
századi példa.
Láttuk, hogy a XIII. század első felében 1 magyar
márka súlyú friesachi dénár, majd meg 240 drb. könnyű
(0*977 g-os) friesachi forgott 1 magyar márka finom ezüst
értékben.
240 friesachi dénár színsúlya . . . 219*909 g
1 márka súlyú friesachi színsúlya 218"768 ,
1 magyar márka finom ezüst „ 210018 ,
volt. A kincstár haszna tehát 8' 75 — 9*891 g színezüst volt
egy márkánál, a mi a finom ezüst márka 210*018 g-os szín-
súlyához viszonyítva 4' 16^ illetve é'lO^I^-nsk felel meg.
A XIII. század második felében 400 bécsi dénár for-
galmi értéke 1 magyar márka közönséges ezüst volt.
400 régi bécsi dénár színsúlya 214*32 g
1 magyar márka közöns. ezüst színsúlya 186"683 „
lévén, a kincstári haszon egy márkánál 27*637 g szín-
ezüstre, vagyis MSO^/o-ra rúgott.
^Albertus Aquensís: História Hierosolimitanac ezpeditionis.
Lib. n. (Bongarsias: Gesta dei per Francos I. Hanoviae, 1611.) BouiUoni
Gottfried elrendelte, hogy ^omnia aequo precio mutaarentur. Sic et sic per
singulos dies et silentio, et pace in mensura aeqna et iusta vetuUtione dux et
populus regnum Ungariae pertransiens." Odo de Deogilo: Liber de
Via S. Sepulcrí. (Monnm. Germ. Ser. XXVI. 62. 1.) ,In hac pro voto
nobis fuerunt et fomm et concamhium* — mondja Magyarországról.
Ugyanő később nagyon panaszkodik a görög pénzváltók zsarolásairól
(63. I.).
A PÉNZV£RÉSI REGALE 42 1
Nem szabad azonban felednünk, hogy maga a veret-
len ezüst is csak bizonyos értéklevonással, a kincs-
tárnak 1 5 — 357o-íg terjedő hasznával volt törvényes magyar
pénzre beváltható. A friesachi és bécsi pénznemek tehát
magyar pénzre — hozzávetőleg számítva — 20 — 507o
kamarai nyereség levonása mellett voltak beválthatók.
A külföldi pénzek kényszerbeváltásából eredő haszon
a XII. század második felében volt a legnagyobb. Az 1189.
évben hazánkon keresztülutazó keresztesvitézek panaszai-
ból világos képet alkothatunk a pénzváltási nyereség nagy-
ságáról. Ansbertus művében olvassuk, hogy a magyar
pénzváltók mily súlyosan megkárosították a kereszteseket
a pénzváltásnál, a mikor két kölni dénárért csak öt, két
friesachiért négy és egy regensburgiért egy magyar dénárt
adtak cserébe, noha ez alig ért egy veronait.^
A kölni dénár színezüsttartalma e korban 1'35 g,
a friesachi dénáré — mint láttuk — TI 224 g, a regens-
burgié 075 g, a veronai kis dénáré 0*085— 0086 g volt.*
Az egykorú — IIL Béla korabeli — magyar pénzek
színsúlya 0114 — 0*456 g közt ingadozik, tehát a panasz
nem ment a túlzásoktól, mikor a magyar pénzt a felényi értékű
veronaival hasonlítja össze. 1 189 táján vagy a könnyebb, vagy
a nehezebb bracteáták voltak hazánkban forgalomban. Ezek
01 62, illetve 0"208 g-os színsúlyát véve fel, a keresztesek
a kölni dénárnál 270 g helyett 0*810 vagy 1*040 g
a friesachi „ 2*244 , , 0*648 „ 0*833 ,
a regensburgi „ 0*75 „ , 0*162 „ 0*208 ,
színezüstöt kaptak, tehát pénzük értékének 21*46 — 38*57o-át.
^ „In soU igitur commutatione denariorum vei argenti Ungari
graviter nostros angariaverunt, qaippe qui pro duobus Colontensibus
quinque tantum suos et pro duobus Frisacensibus quatuor dabant
Ungarícos et pro Ratisponense unum tantum Ungaricum, qui vix V'ero-
nensem valebat.^' (Ansberti Ystoria de expeditione Friderici imperato-
ris. Fontes rerum Austriacarum Scriptores. V. Wien, 1863. 19. 1. V. ö
meg Pauler id. m. UA 483. 1.)
' V. ö. a II. rész 7. fejezetét és a III. függeléket. Továbbá
Lamprecht: Deutsches Wirtschaftsleben. 11. 479. 1.
422 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A keresztesek 70— 787o, iUetve 61-5--72-37o-os vesztesége
mellett a pénzváltók, illetve a kincstár tiszta jövedelme
a 0'162 g színezüsttartalmú bracteátát véve fel, 1 dénárnál
0-378, 0-399, O'öSS g-ra, tehát 2337o, 2467o, sőt 3627o-ra,
a 0*208 g-os bracteatával 0'332, 0353, 0*542 gra, tehát
löOVo, 1707o és 2657o-ra rúgott A kincstár átlagos nyere-
sége a külföldi pénzek beváltásánál III. Béla korában
25(fil^-ra tehető, tehát sokkal nagyobb volt, mint a régi
pénz beváltásából származó haszon.^ Méltán panaszkodhat-
tak tehát a keresztesek, hogy a magyar pénzváltók hihe-
tetlen módon megzsarolták őket.
A királyi pénz mellett állandóan használatos volt a
veretlen ezüst is fizetési eszközül. Egyes kiváltságolt nép-
elemek — így a szepesi szászok is — a XIII. században
jogosan használhattak pénz helyett veretlen ezüstöt, aranyat
vagy más tárgyat fizetőeszközül.* Általában azonban az
alattvalók, ha veretlen ezüstjüket forgalomba akarták hozni,
azt — szabály szerint — kötelesek voltak új pénzre bevál-
tani.* A veretien ezüstnek meghatározott váltási árfolyama
volt az érvényben lévő új pénzhez viszonyítva s természe-
tesen itt is megfelelő értéklevonás jött szokásba. Az 5 pensás
báni márka a régi, jósúlyú banálisok idején 1 márka közönsé-
ges ezüsttel volt egyértékű, de így számították akkor is,
a mikor — a báni dénárok súlycsökkenése idején — szín-
ezüsttartalma már messze alatta maradt 1 márka közönsé-
ges ezüst színezüsttartalmának. A számítási márkák és a
márka finom vagy közönséges ezüst közti különbözet a
^ Eheberg. id. m. 140. 1. is fontosabbnak tartja az idegen pén-
zek beváltási jogát a régi pénzek beváltásáénál.
' 1271: ,Ipsa moneta curret per totum annum, usque ad revolu-
tionein nőve monete, quod quiiibet habeat liberam licenciám emendi,
vendendi cum ipsa moneta, cum auro et argento vei cuiuscunque substaiitie
facultatis. Wagner. 191. 1.
' Károly Róbert szigorú tilalma a korábbi viszonyokra
is világot vet : 1338: i,Item statulmus, quod nuUus, sive civi5,. sive
forensis, cum auro vei argento, aut cum antiquis monetis puhlice vei
occulte fórum faccre presuttiat.'' Szekfú. T. T. 1911. 19. 1. V. ö. Eheberg
id. m. 59. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 423
kincstár pénzváltási haszna volt^ mely a XIII — XIV.
században 15 — SS^I^-ra rúgott}
Sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet a XII. százeid
végén. A veretlen ezüst és a királyi pénz viszonyának
megállapításához tudnunk kell, hogy III. Béla király korá-
ban hány dénárt számítottak 1 márkára ? Közvetlen adatunk
erre nincs, de minden valószínűség a mellett szól, hogy
400 darabot. A keresztesek panaszából tudjuk, hogy 1 frie-
sachiért 2 magyar dénárt adtak pénzváltóink. Később, a
XIII. század folyamán is mindig 2 kis magyar vagy bécsi
pénzt számítottak 1 friesachira, majd az ennek helyébe
lépő báni dénárra. A friesachiakból Karinthiában 160 darabot,
hazánkban a XIIL században 200 darabot (majd ugyanennyi
báni dénárt) számítottak 1 márkára.^ Minden merészség
nélkül feltehetjük tehát, hogy ///. Béla korában 400 dénárt
számították 1 márkára,
III. Béla pénzei közül az alább következő jövedelmi
számításokban szereplő könnyebb bracteátákat véve fel:
\ magyar márka közönséges ezüst színsúlya 186*6837 g
400 Béla-f. könnyű bracteáta (01 62) színsúlya 64*8
volt. Tehát 1 márka közönséges ezüstből 1152^1^ dénár
került ki.
1 márka közönséges ezüstnek királyi pénzre való
beváltásánál a beváltó fél (186-68- 64-8=) 12 1*88 g szín-
^ I. Károly 1323. évi rendelete szerint 1 budai márka Vg részig
égetett ezüstből 252 darab dénárt vertek, de a forgalomban 1 közönsé-
ges márka értékében 5 pensa, vagyis 200 darab forgott Mivel pedig
1 budai márka közönséges ezüst színsúlya 196*43 fj,
200 1323. évi dénár színsúlya 170-5 „
volt, a kincstár minden márkán — vagyis minden pénzzé vert 170*5 g
szinezüstön 25- 93 g szinezüsiöi nyert ^ a mi 15' 2% nyereségnek feUl meg,
10 pensa magyar veretű kis bécsi is 1 márka közönséges ezüst
értékében forgott, pedig színezüstsúlya csak Ho'SO g volt, a kincs-
tári nyereség ennél 50'93 g ezüst, vagyis 557o-
' V. ö. a 9. fejezetet. A XII. században Csehországban is 200
denári számítottak 1 márkára. Prágai Cormas szerint: .marcam nostrae
monetae 200 nummos dicimus^. Voigt: Beschreibung d. bisher bekann-
ten bóhmischen Műnzen. I. 70. 1. és H. 26., 30. 1.
424 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ezüstöt, vagyis ezüstjének y^-részéty 66^1^-át vesztette el.
Viszont a királyi kincstár egy 400 denáros márka forga-
lombahozatalával — 400 dénárért 1152V8 dénárt, 64*8 g
ezüstért 186*68 g ezüstöt vagy megfelelő értékű más árút
(aranyat stb.) kapván, — közel 2007o"ö/ nyert.
A beváltó félnek III. Béla korában
régi pénznek új pénzre váltásánál . . . 50Vo
veretlen ezüstnek pénzre váltásánál . . 66 ,
külföldi pénznek magyar pénzre váltásánál 75 „
volt a vesztesége. Viszont a kincstárnak
régi pénzek beváltásánál . 100^/q
veretlen ezüst beváltásánál . 200 „
külföldi pénzek beváltásánál 250 ,
volt a tiszta nyeresége, pedig III. Béla nem is veretett olyan
rosszminőségű pénzeket, mint II. Béla vagy II. Géza tették. Az
alattvalóknak és külföldi kereskedőknek e súlyos és igazság-
talan megterhelését ismerve, értjük csak meg — amiről
fentebb már részletesen szóltunk — a veretlen ezüstvaluta
és a külföldi, friesachi és bécsi pénznemek gyors tér-
hódításának valódi okát. A XII. századi magyar pénzverés
az alattvalók és kereskedők legteljesebb kizsákmányolására
alapított jövedelmi forrás volt. E hihetetlennek látszó kizsák-
mányolás magyarázza meg, mikép foglalhatott el a pénz-
verési jövedelení a magyar király jövedelmei közt oly előkelő
helyet — mint az a következőkből kitűnik.
Külföldön, Angliában maradt fenn egy gazdaság-
történeti szempontból rendkívül értékes statisztikai kimuta-
tás, a melyből világos képet nyerünk a középkori magyar
király vagyoni helyzetéről, a királyi, helyesebben állami
jövedelmek s ezek közt a pénzverési jövedelem nagyságáról.
A kimutatás — másolatban — egy XV — XVI. S2ázad-
ban keletkezett codexben van meg, a mely jelenleg a párisi
Bíbliothéque Nationale tulajdona. A codex 1680 előtt egy angol
A PÉNZVERÉSI REGALE 425
könyvtáré volt, a honnét Colbert szerezte meg. A kézirat
az angol-normann birodalomra vonatkozó egyéb darabok
közt foglal helyet^ s mindenesetre Angliában, ottani eredeti
kéziratból másolták.
Teljes szövege a következő :
j^Regni Ungarie fines et dominatus amplitúdó.
In regno Bele regis Ungarie sünt he térre:
Ungaria caput regni, Croacia, Dalmácia et Ráma.
In Ungaria sünt due sedes archiepiscopales, Strigo-
niensis et Colocensis.
Strigoniensis habét de curia regis, de moneta sex
mille marcas et unum monetarium et est metropolis Un-
garie. Colocensis sédem habét bachiensem et habét duo
millia et quingentas marcas. Suffraganei domini Strigonen-
sis (sic !) sünt : episcopus Agriensis, habens tria millia mar-
carum ; episcopus Boacensis, habens septingintas (sic !)
marcas; episcopus Quinqueecclesiensis, habens mille et
quingentas marcas ; episcopus Jeuriensis, habens mille mar-
cas; episcopus Vesprimiensis, habens mille septingentas
marcas; episcopus Nitriensis, habens trecentas marcas.
Suflfraganei Colocensis sünt: episcopus Sunadensis vei
a fluvi (sic!) preterlabente Morisensis, habens duo millia
marcarum; episcopus Biarch, cuius sedes dicitur Orosien-
sis, habét mille marcas; episcopus Ultrasylvanus, habens
duo millia marcarum, episcopus Zagrabiensis super flumen
Soa, habens mille quingentas marcas. In Dalmácia sünt
duo archiepiscopatus : Jacerensis, habens quingentas mar-
cas; Espaletensis, habens quadringentas marcas, unde
Espalensis (sici). Qui similiter habent suffraganeos decem.
Rex Ungarie de redditu monete sue habét sexaginta
mille marcas per annum.
Idem habét de sale suo sedecim mille marcas. Idem
habét de pedagiis et passagiis et mercatis seu foris, qtie
' V. ö. mindezekre nézve Baumgarten Ferencz helyes meg-
állapításait (Kritikai jegyzetek az Árpád-kor története köréből. Századok,
1904. 871 — 873. 1.). További következtetéseiben azonban Baumgarten
teljesen felreismerte a kézirat czélját és iermészetét.
426 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
omnia sua sunif triginta millia marcarum. Idem habét de
alienis hospitibus regis de Ultrasylvas quindecim millia
marcarum. Idem habét de sua tercia parte — de septuaginta
duobus comitibus suis — de redditu annuo vigintiquinque
millia marcarum. Idem habét de duce Sciavonie per annum
decem mille marcas. Unusquisque comitum septuaginta
duorum semel in anno regem Ungarie procurat et ante-
quam de mensa surgat, dona dat minus centum marcarum
et aliquis eorum mille marcas. In quibus ad minus esti-
matur summa solius regis larga computacione decem millia
marcarum. Et preter hec dona regine et filiorum regis
magna in argento, in pannis sericis et equis. Et preter hec
omnia populus térre regi facit victum plenarium."^
A jövedelmi kimutatás keletkezését mindenesetre III , Béla
korára kell tennünk, IV. Béla idején a tartományok közt
felsorolták volna Szerbiát, Galicziát, Lodomériát és Cumaniát
is. Továbbá e korban már nem mondhatnák, hogy minden
rév, vám és vásár „a királyé*", a mi III. Béla korára igen
fól ráillik.*
Régebbi történetíróink — bár tévesen abból indultak
ki, hogy a kézirat franczia eredetű — helyes történeti érzékkel
III. Béla második házasságával hozták azt kapcsolatba.
III. Béla második felesége, Margit királyné.. P'ülöp Ágost franczia
király testvére és Henrik angol trónörökös özvegye volt
Béla és Margit házasságának megkötésénél nagy szerepet
játszott a magyar király vagyona. A magyar királyok
— a források tanúsága szerint — mindig bőkezűen gon-
doskodtak feleségük ellátásáról' s Béla már a házasság-
^ Számos kiadása közt a legjobb Békefi Rémig é, a ki a
párisi eredeti facsimilijének közlése mellett adja a fenti kritikai szöveget
(III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Buda-
pest, 1900. 139—140. 1.).
' Ottó freisingeni püspök is kiemeli, hogy „nullusque in tam
spacioso ambitu (t. i. Magyarországon) rege excepto . . . tkeUmeum habere
audeat". (Gesta Friderici. I. cap. 32.)
' II. András 1218-ban második feleségének, Jolántának, özvegy-
sége esetére 8000 márka hozománya visszafízetésén felül Bodrog vár-
megye Összes jövedelmét hagyja évi jövedelműi. Zimm. — Werner. I. 17.1.
Ugyanő harmadik feleségével, Beatrixxel kötött házasságakor ennek egy-
A PÉNZVERÉSI REGALE 427
kötés előtt tekintélyes összeget küldött menyasszonyának
ajándékul. Margit a magyar királytól kapott pénzből
300 márkás alapítványt tett a roueni székesegyházban,
első férje, Henrik berezeg emlékére.*
Margit, a mikor kezét Bélának adta, tekintélyes
— az angol királytól kapott — angliai és francziaországi
birtokokról mondott le, aránylag csekély, 2750 fontnyi
évjáradék fejében.^ Érthető tehát, hogy mielőtt magát e
lépésre elszánta volna, ő és rokonsága is pontosan tájé-
kozódni akartak leendő ura vagyoni helyzete és jövedel-
mének nagysága felől.
Ez az egyedüli lehetséges magyarázata a nagyértékü
kimutatás létrejöttének^ s annak, mikép került Angliába az
angol-normann háznak — Margit első ura családjának —
történetére vonatkozó iratok közé a magyar király vagyoni
helyzetét tárgyaló irat.
A kimutatás felsorolja mindenekelőtt Magyarország
részeit, az anyaországot és társországokat, majd a geo-
graphiai terjedelemről fogalmat adandó, az országban levő
összes érseki és püspöki egyházmegyéket, megjegyezvén
egyszersmind valamennyinél, mennyi évi jövedelmet húz a
királyi udvartól (de curia regis}/ természetesen tized
czímén/'
szersmindenkorra 5000 márka ezüstöt adott s élte végéig — a magyar
királynét megillető összes jövedelmeken és hasznokon felül — évi 1000
márka ezüst évjáradékot rendelt saját házi kincstárából („De sua camera
spcciali*). H. oki. 2. 1.
* Margit okleveléről v. ö. Kropf Lajos: Margit királyné,
III. Béla neje. Századok. 1900. 76. 1. és F e j é r p a t a k y László a
„III. Béla magyar király emlékezete" ez. mű 352. lapján.
* Margit királynőnek erről szóló 1186. évi oklevelét közli Fejér-
pataky László „III. Béla magyar király emlékezete" 349—351.
lapján.)
^ A kimutatás hangsúlyozottan emeli ki a királyné és fiai számára
járó „ajándékok" nagyságát : „dona regine et filiorum regis magna in
argento . . .**
* Az esztergomi érsek jövedelme mellett, de valamennyire vonatkozik.
^ Csodálatos, hogy még ma is úgy emlegetik történeti művekben
a kimutatás e részét, mintha az a püspökök jövedelmét sorolná fel, pedig
csakis a királyi udvartól kifizetett papi tizedről, teliát összes jövedelme egy
428 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A királyi jövedelmek után járó főpapi tizedről már
Kálmán király 1 : 25. t.-czikke határozott, rendelvén, hogy a
vám- és vásár jövedelemből egytizedei a püspökök kapjanak}
E tizednek az egyes főpapok közt való megosztása
arányára nézve, III. Béla jövedelmi kimutatásán kívül, más
forrásunk nincs. Imre királynak egy 1 198. évi oklevele az
esztergomi érseket „az összes királyi jövedelmek (provenius)
tizedének*" a szent királyoktól kapott jogában erősíti meg.' Más
forrásokból azonban kitűnik, hogy az esztergomi érseket nem
az összes, csak a pénzverési jövedelmek tizede illette meg,*
csekély részérói van benne szó. Ez a téves felfogás okozta Baumgarten
súlyos tévedését is, a ki hajlandó a czíme szerint is a király vagyoni
helyzetéről szóló kimutatásban a pápai adólajstrom czéljaira készült
főpapi jövedelmi kimutatást látni. Azzal ugyan adósunk marad, mikép
került a pápai lajstom Angliába, nem is szólva arról, hogy oly általános
és rendszeres pápai adóztatásoknak, a minőre Baumgarten gondol, 1280
előtt — tehát sem III. Béla, sem IV. Béla korában — hazánkban semmi
nyoma sincs. Azt sem magyarázza meg, mit keres a királyi jövedelmek
kimutatása a pápai lajstromban.
' „De tributis autem et vectigalibus, sicut comitibus terciam par-
tém dare dccrevimus, ita decimam quoque episcopis censemus". Z á-
V o d s z k y. 1 86. 1. — Hasonlóképen intézkedett Nagy Károly frank
császár is annak idején. V. ö. Clamageran: Hístoire de Timpöt en
Francé. I. 175—176. 1.
* 1191 : .Quod quia sanctissimus rex Stefanus et beatus Ladizlaus
rex, Hungarie reges, nostri patres et predecessores, ordinaverunt, . . .
ut de ontnibus provcniihus regálihus, nunc habitis et quoque modo et
nomine habendis, atque ampliandis, rex Hungarie . . . decimam sclvere
deheat archiepiscopo Strigon, ... in perpetuum statuimus, quod de omni-
bus regalibus proventibus archiepiscopus Strigon. decimam ad plénum
recipére debeat, prout semper receperunt." Kn. M. I. 156. 1.
' III. Béla fenti kimutatása : „habét de curia regis de moneta 6000
marcas", viszont a király jövedelmei közt: „Rex Ungarie de redditu mo-
nete sue habét sexaginta millemarcas per annum^. — 1211, Az esztergomi
és kalocsai érsek egyessége: «De proventu monete decima pertineat ad
ecclesiam Strigon., ubicunque in regno Ungarie cudatur* és ;,,Strigon.
archiepiscopus renunciat omni iurisdictioni . . . quod habebat vei habere
videbatur in provincia Colocensi, preter decimam monete, si ibi contin-
geret fabricari" i^Kn. M. I. 198), tehát csakis a pénzverési tized illette meg
a kalocsai egyházmegye területéről. V. ö. még 1221: W. I. 178., 1256:
Kn. M. I. 438. 1., 1272 : Kn. M. I. 595—596. 1. Később a pénzverési tizedhez
járult a bányajövedelmek (1256 : Kn. M. I. 437., 1262 : U. o. 474. L) és
A PÉNZVERÉSI REGALE 429
tehát ez oklevélben az összes „proventus'' alatt csak
a pénzverést jövedelmeket kell értenünk. Kitűnik ez
egyébként magából az oklevélből is, mert Imre szükséges-
nek tartotta külön kiemelni, hogy a szepesi és pozsonyi
vámok tizede az érseket illeti, tehát a vámok nem foglal-
tattak az összes jövedelmekben.
A főpapi tizedek felsorolása a királyi jövedelmek
mellett azért volt szükséges, mert a király tiszta jövedelme
csak e tized levonása után volt megállapítható.
A Béla-féle kimutatás szerint:
az esztergomi érsek .... 6000 márkát,
a kalocsa-bácsi érsek .... 2500
az egri püspök 3000
a váczi püspök • 700 „
a pécsi püspök 1500
a g>'őri püspök 1000
a veszprémi püspök .... 1700
a nyitrai püspök 300
a Csanádi (marosi) püspök . . 2000
a bihari püspök 1000
az erdélyi püspök 2000
a zágrábi püspök . . . . . 1500 ,
a zárai érsek 500 ,
a spalatói érsek . . . . . . 400 „
összesen tehát: 24,100 márkát
kaptak a királyi udvartól.
A király jövedelme a következő:
Készpénzben :
1 . pénzváltási jövedelemből .... 60,000 márka
2. sójövedelemből 16,000
3. vámok, révek, vásárok jövedelme 30,000
4. erdélyi idegen hospesektől . . . 15,000 „
a székelyek és oláhok terfttényadajanak, censusdnak tizede (1256: Kn. M.
I. 437. 1.). Egyéb és különösen az összes királyi jövedelmek tizede az
1256'iki nagy kiváltságlevél (Kn. M. 437. 1.) szeritU sem ilUHe meg az
esztergomi érseket.
n
Ti
n
»
9
n
430 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
5. a 72 vármegye comesétől az őt
megillető Va -rész ^ évi jövedelem . 25,000 márka,
6. Szlavónia herczegétől .... 10,000 „
7. a comesek „ ajándék* -ából , . . 10,000 „
összesen tehát: 166,000 márka.
Természetben :
8. A királyné és a király fiai „ajándék'' czímén nagy
összeget kapnak :
ezüstben,
selyemszövetben és
lovakban.
9. Mindezenfelül a föld népe teljesen ellátja a király
háztartását (populus térre regi facit victum plenarium).
Ez a királyi magángazdaságok természetbeli jövedelmeire
vonatkozik.
A terményjövedelmek értéke a kimutatásban nincs
meghatározva. Ezért a magyar király — készpénzben és
természetben befolyt — összes évi jövedelmét a főpapoknak
kifizetett 24100 márka tizedjövedelem alapján kell kiszámí-
tanunk. Az így kapott 241,000 márkából levonva a 166,000
márkányi ezüst- és készpénzjövedelmet, a 9. pontban emlí-
tett domanialis, természetbeli jövedelmek ezüst ellenértékéül
pontosan 75,000 márkát kapunk. Ennyire becsülték tehát
a királyi magángazdaságok jövedelmét.
A 241,000 márka — a márkát 233.3533 g-os
magyar márka közönséges ezüstnek (s részben a forgalom-
ban 1 márka közönséges ezüst névértékben forgó számítási
márkának) véve fel, ennek színezüsttartalma 186'6837 g
lévén —
44.990-7717 kg sztnezüsttel
volt egyértékű.*
Tekintettel arra, hogy jelenleg aranyvaluta van érvény-
ben s arra, hogy az ezüst értékének folytonos csökkenése
' A XV. századi másolatban tévesen ,tercia parte* van.
» Finom ezüst márkát véve fel ; (210018 X 241,000 =) 506U'338
kg-oi kapunk.
A PÉNZVERÉSI REGALE 431
mellett az ezüstgrammokkal való számítás irreális ered-
ményekhez vezet, viszont az arany értéke évszázadokon
át igen csekély ingadozásoknak volt kitéve, az egész
összeget aranygrammokra számítom át,^ A két nemes-
fém XII. századi értékarányát / : lO-re téve, a királyi jöve-
delmek évi összege
4499077 kg aranyra
rúgott. A 4499-077 kg arany pénzértéke — az 1892 : XVII.
t.-cz. szerint 1 kg nyersaranyból 328 darab tízkoronás
készíttetvén —
14.756.972-56 korona,
tehát közel 15 millió korona, *
A 214,000 márkányi évi jövedelem eloszlását az
egyes jövedelmi ágak közt a túloldali táblázat mutatja.
A 15 millió koronás királyi, helyesebben állami bevétel
— tekintve, hogy a közigazgatás költségei részben a vár-
birtokok és Szlavónia jövedelmének a várispánokra és a
bánra eső részéből, részben a közigazgatás alsóbb tisztjeinek
várföldjövedelméből amúgy is fedezve voltak — a XII.
század közepén rendkívül nagynak mondható. A nélkül,
hogy megkísérelnék ez összeg vásárlóképessége alapján
mai értékének megállapítását,' mégis meg kell jegyez-
^ Ennek s az 1 : 10 értékaránynak megokolását lásd alább a 14.
fejezetben.
' Az ezüst 1911. évi 83*96 K forgalmi árát (Magyar Statisztikai
Évkönyv. XIX. Budapest, 1912. 151. 1.) véve fel, mindössze 3.777,425-13
K-át kapnánk, tehát a valódi értéknek V^-ét I T h a 1 1 ó c z y (id. m. 15. 1.),
P a u 1 e r (id. m. I. 337. 1.) és M a r c z a 1 i (Magyarország története. II.
319. 1.) ezüstértékkel számítva — de természetesen az ezüst korábbi, a
XIX. század nyolczvanas éveiben szokásos, magasabb értékét véve fel —
3'5 — 4 millió forintra, vagyis 7 — 8 miUió koronára teszik a 166,000 márka
értékét. A teljes 241,000 márka jövedelem értékéül e számítással lOVs — 12
millió koronát kapnánk. — Ereky István: A magyar helyhatósági
Önkormányzat A vármegyék. I. kötet. 2. kiadás. Budapest, 1910. 254 —
263. 1. szintén a III. Béla-féle kimutatás alapján kísérli meg a királyi
jövedelmek kiszámítását. Számításaiban azonban több tévedés van. így
a püspöki tizedekről, az esztergomi érseki pénzverési jövedelmekről s a
várjövedelemről mondottak nem állhatnak meg.
* E kísérlet czéltalanságáról alább a 14. fejezetben szólunk.
432
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
< 75 n?
(B« 0« (^
o <
<:
O
o
N
3
^^
O
o
o
4^
o
4^
CO
CD
O
•sí
00
I'
w w <
fi; tt *^
^ o. a*
9} p: S-
o* o
— o*
o
8-
M
tO
(A J>
ti t
5* r?»
cr N
n
5*
o
«2
a
O:
<
o
B
OFQ
CO 1-^ Cd
O Od O
<• >■ V
o o o
o o o
o o o
cn o w
«« ^« ^#
o o o
o o o
o o o
o
o
o
21&
cn to f— ■
w ^« ^
Cd CO l>9
O 00 o
O C5 t^
C/T <Ő Ó
^ OS to
►- CO bO
^D ^ oa
«• ^ %•
00 00 cn
o Cd CO
o cp CO
tó 00 «ó
Cn CO l>9
Cn -s) CD
4^
O
t>9
P3
9Q C:
(A
cn ^^ »-*
Cd «D to
O 00 o
■ * •
o oa ^
C7^ CD o
►-■ 05 ^^
»— CD ^^
to ^ o
00 00 cn
O Gd Cd
ó ő> có
t>9 00 CO
cn CO to
cn -s) flo
4^
o
o
■
*4
H* CO
00
CO
Cd
CO Cd
CD CO
CD Cd ►-*
»>* Hi^ 1^
00 (O CO
CD
CD
CO
CO
*•
^
^
»^
CO
00
to
t>9
b3
to
cn
cn
CO
^^
00
cn
^
CO
t>0
00
cn
^
o
o
o
o
o
o
o
cn
CD
l>9
00
oc
o
>
o
o
D
A PÉNZVERÉSI REGALE 433
nünk, hogy ez az összeg többszőrösen nagyobb értéket kép-
viseltj mint a mennyit 15 millió korona ma ér.
III. Béla jövedelmeinek nagyságáról legjobb fogalmat
ad, ha a franczia és angol királyok jövedelmeivel hason-
lítjuk össze.
Az angol királyok évi jövedelmét III. Béla kortársai,
II. Henrik és I. Richárd idejében 200,000, illetve 150,000
fontra teszik.^ A 350 g-os angol tower-pounddal:
200,000 £ = 70,000 kg ezüst
150,000 i? = 52,500 ^ ,
s ha ezt az ezüstöt maximális számitással 15 latosnak
veszszük fel, az angol király évi jövedelme
II. Henrik (1154—1189) korában 65,625 kg
I. Richárd (1189—1199) „ 492125 ,
szinezüst volt, tehát Oroszlánszívű Richárd korában nem
sokkal több, mint III. Béla 44,990 kg-nyi jövedelme.
A domaniális jövedelmeket a kimutatás alapján 75,000
márkára, vagyis 4.592,418 koronára tettük. 40 évvel később,
1 238-ban Szent Lajos franczia király tiszta jövedelme birto-
kaiból 235,286 párisi font, 1248-ban 178,530 párisi font
volt, a mi — Clamageran számítása szerint — 5.284,323
franc-nak^ illetve 4.009,783 franc-nak felel meg, később
Szép Fülöp idején (1285—1314) 259,990 toursi fontra —
4.014,890 franc-rsi — teszik azt.*
A magyar király pénzverési jövedelme 60,000 márka,
azaz 3.673,935 korona, 1(X) évvel később a franczia királyé
csak negyedrésznyi, 60,000 toursi font — 1 fontot Qama-
gerannal 1 5*40 francnak véve — 924,0(X) franc volt.*
Szép Fülöp franczia király összes — birtokokból,
egyenesadókból és regálékból befolyt — jövedelmét 10\i^
^ Vocke: Geschichte der Steuern des britischen Reichs. Leipzig,
1866. 6. L
* Clamageran: Histoire de Tiinpöt en Francé. I. Paris, 1867.
323—324. 1.
• U. ott 326. 1.
Hóman : Magyar péiutCrtéaet. 28
434 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
millió franc-ra, teszik,^ a mely összegnél III. Béla magyar
király jövedelmének összege másfélszer nagyobb volt.
Tekintetbe véve, hogy a XIII. század folyamán úgy
a magángazdasági, mint a pénzverési jövedelmek kevesbed-
tek,* feltehető, hogy a franczia király jövedelme körülbelül
megfelelt a magyar királyénak.
A magyar király^ vagyis az állam évi jövedelme
körülbelül annyi volt mint a — két császár után — leg-
gazdagabb és legelőkelőbb európai uralkodók, az angol és
franczia királyok jövedelme.^
A pénzverési regáléból származó bevétel a királ3á
jövedelmek sorában igen tekintélyes helyet foglalt el. Bár
a XII. század végén a magyar államháztartás jellege még
határozottan domaniális jellegű volt, a pénzverési regale
szolgáltatta az egész jövedelemnek ZS^jf^-át,*' — 60,000
márkát, mai pénzben 3,673,935 aranykoronát/^
1 Clamageran id. h.^27. 1. 73.800,000 franc-t mond, de csak azért,
mert előbb átszámítja az egyes összegeket hétszeresükre, feltéve, hogy a
pénz vásárlóképessége 1295 óta ily fokra sülyedt. A bevételek iényUges
fémértéke az 6 számítása szerint: 10.542,850 franc-ra teendő.
' A XIII. századi angol királyok évi jövedelmét : és pedig
Jánosét 100,000, III. Henrikét 80,000, I. Edvárdét 150,000, U. Edvárdét
100,000 fontra teszik, szemben a XII. századi István 250,000, II. Henrik
200,000 és I. Oroszlánszívű Richárd 150,000 fontos jövedelmével. Vocke
id. m. 6. és 18. 1. — Hazánkban II. András, Angliában Földnélküli János
korában indult meg ez a gazdasági sülyedés.
' A byzánczi császár évi jövedelmét 658 millió francra teszik.
V. ö. Pauler id. m. I.* 337. és 508. 1. — A német-római császárok
évi jövedelmét hozzávetőleg sem tudjuk megállapítani. A leggazdagabb
német fejedelmek egyikének — a brandenburgi választófejedelemnek —
évi jövedelmét a XUI. században mai német pénzben mindössze 800,000
márkára, vagyis kb, 1.000,000 koronára teszik. V. ö. Eheberg czikkét
(Conrad—Lexis: Handwörterbuch d. Staatswissenschaften. 3. Aufl. IV. Bd.
Jena, 1909. 161. 1.).
* Az osztrák herczegségben I. Rudolf ideje alatt a berezegi jövedel-
meknek V&-ót, illetve Vi-ét tette a pénzverési nyereség, a domaniális
jövedelmeket nem számítva. Luschin: Das Münzwesen z. Zeit König
Rudolfs von Habsburg (Festschrift. 49. 1.). VI. Edwárd idején Angliában
400,000 £ ossz in védelemből 140,000 £, vagyis ^5% származott a
pénzverési haszonból. Vocke id. m, 27. és 277. 1.
^ Az a feltevés, mintha e 60,000 márkában a bányák jövedelme
is bennfoglaltatnék, nem állhat meg. A kimutatás határozottan kiemeli —
A PÉNZVERÉSI REGALE 435
A 60,000 márka pénzverés! jövedelem tizede a kimuta-
tás, de — mint láttuk — más okleveleink kétségtelen bizo-
nyítéka szerint is, az esztergomi érseket illette.^ Az eszter-
gomi érseknek a pénzverési regale tizedéből kapott hatal-
mas — 6000 márkányi, mai pénzben 367,393*50 aranykorona,
vásárlóképességét tekintve azonban sokkal nagyobb értéket
képviselő — évi jövedelme a XIII. században, a pénzverés
decentralisatiója korában felébresztette más egyházi és
világi urak irigységét. Először a csanádi püspök igyekezett az
úgy a 60,000 márka, mint az esztergomi érseknek ebből tizedképen járó
6000 márkánál — , hogy e jövedelem a pénzből (de moneta) származik.
Igaz, hogy az 1256. és 1262-iki kiváltságlevelek szerint (Kn. M. I. 437.
és 474. 1.) az esztergomi érseket nemcsak a pénzverésből, hanem a
bányavámból (urbura) származó jövedelem tizede is megillette. Ez a forrás
azonban a XIII. század második feléből való, a mikor már egyes birto-
kosok és szabad községek bányaművelési kiváltságot élveztek. (1211: ,F.
m/l. 106. 1. — IV. Béla: W. UL 220—226. 1. (selmeczi bányajog). — 1291:
W. X. 29. 1.) G kiváltság abból állt, hogy saját földjükön, saját hasz-
nukra bányászhatták a nemesérczet a királynak beszolgáltatandó ^^„
v^gy Vio fejében (V. ö. Wenzel: Magyarország bányászatának kritikai
története. Budapest, 1880. 19 — 29. 1. Hóman Bálint: A magyar városok
az Árpádok korában. Budapest, 1908. 62—63. 1.). Ez a Vjoi illetve V^ volt
az urbura vagy bányavám (bányatized), a minek egy tizedét a XIII. szá-
zadban szintén az esztergomi érsek élvezte. Az első ismert ily bánya-
művelési kiváltság II. András korából származik, a ki a német lovagrend-
nek megengedi, hogy a físcusnak fizetett /^r/^rrs;? (média pars ad íiscumregium
deportetur), tehát 50% befizetése mellett saját hasznukra kereshetnek aranyat
és ezüstöt földjeiken (F. III/l. 106. és 371. 1.). — Ez a kiváltság azonban
kivéieUs volt. Álf ólában az egész ország területén talált minden arany-
és ezüstbánya a királyé volt. A kinek földjén ily bányát fedeztek fel,
köteles vóU azt a királynak megfelelő csere-birtokért átengedni (v. ö. W.
XII. 200. 1. és F. VIII/3. 198. 1.). Ezt az állapotot csak Károly Róbert
változtatta meg 1327-ben, elrendelvén, hogy a kiknek földjén bányát talál-
óak, a földet továbbra is élvezik, sőt az ott talált s a királyt illető nemes-
éreznek Va-részét is ők kapják (F. Vni/3. 198—199. 1.). A bányák ilykéfen
még a XIII — XIV. században is, egészen 1327-ig — néhány kivételesen
kiváltságolt személyt és községet nem számítva — a királyi magán-
gazdaság részei voltak. Annál inkább igy volt ez a Xn. században
A bányák jövedelme tehát azért nincs külön felsorolva Béla jövedelmei
közt, mert az a magángazdasági jövedelmekben bennfoglaltatik,
^ E tizedet gyakran összetévesztik a pisetummal, a miről alább, a
kamarai administratióval kapcsolatban fogunk szólni.
28*
436 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
egyházmegyéje területén vert pénz tizedét a pápa közben-
járásával megszerezni.^ Később, a mikor V. István Lóránd
szlavóniai bánnak adta a drávántúli pénzverésből származó
királyi jövedelmet, a bán vonta kétségbe az esztergomi
érsek tizedjogát.' Mindezek a kísérletek hajótörést szen-
vedtek az érsek régi kiváltságain, a melyeknek érvényét
a kalocsai érsek az esztergomi érsekkel kötött egyességé-
ben már 1211-ben elismerte.* E kiváltságokat később
II. Honorius pápa is megerősítette.* Maga a király, a mikor
István bán 1256-ban Benedek mester, zágrábi kanonokot
küldte ki a szlavóniai (pakráczi) pénzverő-kamara ellen«
őrzésére, külön oklevelet adott ki az esztergomi érseknek,
a melyben megállapítja, hogy a kanonok mint a „bán
embere' tartózkodott a pénzverőben s ebből az esztergomi
érsekre a jövőben semmi kár se háromoljék. Viszont a
zágrábi püspök e czímen soha semmit sem követelhessen
a pakráczi kamara jövedelmeiből.^
A pénzverési regáléból származó évi bevétel összegét
ismerve, megkísérelhetjük annak hozssáveiöleges megállapí-
tását, mennyi pénzt veretett évente a magyar király?
A pénzverési jövedelem évente 60,000 márka volt,
még pedig semmi esetre sem 60,000 márka ezüst hanem
60,000 márka ezüst névértékben forgó — mint említettük,
valószínűleg 400 denáros — számítási márka.
60,000 márka közönséges ezüst jövedelme a XII. szá-
zadban Nyugateurópa egy uralkodójának sem lehetett a pénz-
verésből. 60,000 számítási márka viszont teljesen reális
eredményekre vezet.
Fentebb a pénzverési jövedelem 60,000 márkáját is,
mint a többi királyi bevételt, , közönséges ezüst márkák*-
1221: W. I. 178. 1.
1272: Kn. M. I. 595—596. 1.
1211: Kn. M. I. 198.
1221: W. I. 178. 1.
1256: Kn. m. I. 438. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 437
kai azonosítottuk, a mi ellentmond annak, hogy ezek « szá-
mítási márkák' lettek volna. Az ellentmondás azonban csak
látszólagos, mert a királyi kincstárról s nem magánemberről
van szó. A foi^galomban ugyanis a számítási márka névértéke
1 márka közönséges ezüst volt. A királyi kincstár a befolyt
60,000 számítási márka régi és külföldi pénzből és ezüstből
ismét 60,000 márka névértékben forgó pénzt verethetett.
A királyi kincstárra nézve tehát 60,000 denármárka valóban
60,000 márka közönséges ezüst értékével bírt.
A kibocsátott új pénz összmenn3nségének fele a régi
pénz beváltására szolgált. A régi pénzek beváltásánál u. i.
100% volt a kincstár nyeresége, mert minden új dénárért
2 régi dénárt kapott. Az évi pénzcontingensnek éppen a
fele volt elegendő az előző évi pénz kicserélésére, a szo-
rosan vett pénzújiiásra (renovatio monetae). Másik fele a
veretlen ezüst és külföldi pénz beváltására (cambium) hasz-
náltatott fel.
A veretlen ezüst beváltásánál 200%, a külföldi pén-
zeknél 250Vo volt a kincstár nyeresége. Fel kell azonban
tennünk, hogy a XII. század végén, tekintettel az ország
terménygazdasági színvonalára és a külföldi forgalom cse-
kélységére, veretlen ezüst sokkal több került beváltásra, mint
külföldi pénz.
Mindezt figyelembe véve, az évi pénzkibocsátás ossz-
mennyiségét a XIL század végén kb, 38,000 számítási már-
kára, vagyis 15'2 millió dénárra tehetjük.
38,000 márka dénárért kapott a kincstár a pénz-
beváltás útján:
19,000 márkáért 38,000 márka értékű régi pénzt,
13,000 « 39,000 „ „ ezüstöt,
6,000 „ 21,000 „ „ külföldi pénzt,
összesen 38,000 márkáért 98,000 denármárka értékű
pénzt és ezüstöt, tehát évi tiszta nyeresége GOfiOO számí-
tási márka volt}
^ A 38,000 márka pénzből nyert 60,000 márkányi kincstári tiszta
nyereség, a mi azt jelenti, hogy a kamara 38,000 márkával 98fl00 márka
érlékü pénzt és ezüstöt váltott be, középkori fogalmak szetint még min-
438 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
IIL Béla pénzei közül az 1180 — 1185 körül haszná-
latban volt könnyebb bracteatákat* véve a számítás alapjául,
az évi pénzcontingenshez (0*216 gX 15,200.000 =) 3283' 2 kg
negyedrészig égetett pénzezüstöt, vagyis 2462'4 kg színezüstöt
dolgoztak fel a királyi pénzveröhÁzhan}
Az évi pénzváltásból származó nyereség pedig 38S8 kg
sztnezüst volt, a mi ismét pénzzé verve 24 millió dénárt,
dlg nem tekinthető a pénzverési regale legteljesebb kihasználásának
II. Béla és II. András idejében bizonyára több volt a kamara nyeresége
a rosszanyagú pénzekből, hiszen Angliában — a rossz pénz verésének
virágkorában — V^I. Edwárd 20,000 font nemesérczből 140^000 font hasznot
tudott kihozni ! V o c k e id. m. 277. 1.
^ A bracteaták korát 1180 — 1190 körüli időre tehetjük s a korábbi
könnyebb bracteatákét 1 180— 1185-re. III. Béla e pénzei angol pénzek
társaságában is kerültek elő, tehát második házassága idején s 1 185 táján,
a mikor a kimutatást összeállították, épp ezek voltak használatban. Chrono-
logiai megállapításaim is erre mutatnak. (V. ö. a 271. l.-on mondottakat)
^ E számok reális voltát bizonyítja az, hogy L Károly 1342-ben
minden pénzverőhelyen — s ilyen 12 volt — 1000 — 1000 márkányi
dénár verését rendelte el (Szekfű. T. T. 25. és Corpus Juris. I. 153. 1.)
oly pénzből, a melyből 12 pensa veretett 1 budai márkából s a forga-
lomban 8 pensa számíttatott 1 márka finom ezüstre. Az egész országban
tehát évente 12,000 denármárkát, vag3ás 8000 budai márka finom
ezüstöt, mai súlyban Í964'3 kg finom, tehát 1767'8 kg színezüstöt vertek
pénzzé. Ekkor azonban már megszűnt az évi pénzkibocsátás rendszere
s ugyancsak az 1342. évi pénzszerződések szerint négyévi pénzkibocsátás
volt egyidőben forgalomban. 1342-hen tehát 48,000 denármárka, vagyis
(48,000 X 320 =) 15.360,000 dénár, ezüstben 7857'2 kg finom, iehái
7071' 2 kg sztnezüst volt pénzzé verve forgalomban, az ekkor már állan-
dóan vert aranyforintok mellett. — Ausztriában az első Habsburgok
idején 14,000 font, vagyis 3.360,000 dénár, ezüstben (v. ö. a 10. feje-
zetet) 2619 kg pénzezüst, tehát 1800'6 kg sztnezüst volt az ú, n,
„cursus monetae maior", a mi alatt Luschin szerint nem az egé.«:z
pénzcontingenst, hanem a Magyarországon s más szomszédos tar-
tományokban forgalomban levő bécsi pénzt (Num. Zschr. Vili.
311 — 312. 1.) kell értenünk, mert nem képzelhető el, hogy egy virágzó
tartomány egész pénzszükségletét ily kis összeg kielégíthesse. Ezt Meyer*
is elismeri (Der auswartige Handel des Herzogtums Österreích im M.-A.
1909. 15. 1.), bár ő a .cursus monetae maior*-t máskép magyarázza.
1564-ben csak a körmöczi pénzverőben 1326 budai márka aranyat és 24,838
márka 15 latos ezüstöt (Newald, Joh. : Das österreichische Münz-
wesen unter den Kaisern Maximilián II. etc. Num. Zeitschr. XVII. 1885.
225. 1.), vagyis 327583 kg színaranyat és 6098-667 kg 15 latos ezüstöt
A PÉNZVERÉSI REGALE 439
azaz 60,000 — a kincstár által 60,000 márka közönséges
ezüst névériékben forgalomba hozható — számítási márkát
ad, tehát mai pénzben 3.673,935 aranykoronának felel meg.
A kincstár, pénzváltási jövedelme, a mely kezdet-
ben jogos pénzverési illetékkép szedetett, a rossz és érték-
telen pénzek korában regale-vk alakulva, igazságtalan és
siilyos teherré lett. Az uralkodók és kamaraispánok lelki-
ismerete volt egyetlen korlátja e teher folytonos növelésé-
nek. Sajnos, ez a lelkiismeret másfél századon át túlságosan
tág volt és teret engedett a termelő és kereskedést űző
néprétegek legteljesebb kizsákmányolásának. A nép meg-
szokta, hogy a pénzváltási haszonban jogtalan és méltány-
talan terhet lásson. ^ Hiába verettek a XIII. században egyes
vertek pénzzé. A két fém értékarányát e korban minimálisan l:ll-retéve,
az aranymennyiség 3603*413 g szinezüstnek, az ezüst pedig 5717*501 g
szinezüstnek felel meg. Tehát 1564-ben a körmöczi pénzverőben 9320*914
kg szinezüstértékü aranyai és ezüstöt dolgoztak fél. Ugyanennyi volt körül-
belül az 1565-ben feldolgozott nemesfém, a mikor 1296 márka arany és
24.2S3 márka ezüst veretett pénzzé. (N e w a 1 d id. h. 225. 1.) A III. Béla
korára megállapított 2462*4 kg színezüstnyi évi pénzcontingens tehát
semmi esetre sem túlzott és a korviszonyoknak — kb. VV^
lévén az I. Károly korában forgó ezüst-pénzcontingensnek — tel-
jesen megfelel. A mai fejlett viszonyokkal való összehasonlításnak a
XII. századi állapotok megítélésére nézve sok jelentősége nincs, mind-
azonáltal megemlítjük, hogy Magyarországon 1892 és 1910 közt 416,388
kg színezüstöt és 153.417 kg színaranyat vertek pénzzé s hoztak for-
galomba, a mi átlagban évi 21,915 kg szinezüst- és 8074'5 kg színarany-
nak felel meg. A z arany és ezüst értékarányát átlagosan 1 : 30-ra téve,
242.237 kg színezüstértékű aranypénzt és 21,915 kg színezüsttartalmú
ezüstpénzt, összesen 264,152 kg szinezüstértékü nemesfémet vernek
évente pénzzé, a nélkül, hogy a régebbi pénzt bevonnák. Ez a III. Béla-
kori évi kibocsátásnak lOI-szeres összegei (V. ö. Varga Béla:
Koronaértékű érméink. (Num. Közi. 1910. 93—99. 1. statisztikai táblázatait.)
^ A kortársak felfogását élénken tükrözi vissza II. Fiigyes császár
1237. évi kiváltságlevele, a melyben a steyer urak kérésére eltörölte az
évi pénzújítás rendszerét : .Monetam quoque, que singulis annís avariiia
exposcente solebat renovari in preiudidum commune hdbiiatorum eius-
dem térre". (Zahn. Steyer. II. 463. 1.) V. ö. még a Képes Krónikának
L Béla uralkodásáról szóló fejezetét. (Lásd fentebb a 219 — 221. l.-on).
440 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
uralkodóink jó ezüstből értékes pénzt, mindenki igyekezett
— akár veretlen ezüst, akár külföldi s így a beváltás
alól elvonható pénz használatával — kibújni a pénzváltási
haszon megfizetése alól.
Az ezüstpénz értékének fokozatos csökkenése már a
XII. században a veretlen ércz-valuta térhódítására vezetett,
a XIII. században pedig végleg züllésnek indult a pénz-
rendszer.
' Az értéktelen hazai pénzeknek horribilis, 100—
250%-os kamarai nyereség mellett való forgalombahoza-
tala nyitott utat az értékesebb és évenkinti pénzbeváltás
alá nem eső külföldi pénznemeknek. Hozzájárult ehhez a
pénzverésnek a Xm. század közepe óta bekövetkezett
decentralisatiója, a mi az egységes királyi pénzverés m^-
szüntét jelentette. A XI — XII. századi „generális monefa
totius Ungariae*' ^helyét különféle pénzverőhelyeken, időnként
változó pénzláb alapján vert pénzek foglalták el. Az ország
szép fejlődésnek indult gazdasági élete — az állandó pénzláb
alapján vert hazai pénzt nélkülözvén — híjával volt az éltető
gyökérnek, a melyen át táplálkozva, nagyra nőhetett volna.
A veretlen ezüst és külföldi pénz — minden szigorú
tilalom ellenére — rendes fizetési eszközzé lett. A királyi
pénz háttérbe szorult s ezzel a pénzverést regálé jövedelme
is csökkenni kezdett? Különösen érezhetővé vált ez IV. Béla
ideje óta, a ki II. András rablógazdálkodása után ismét jó,
állandó és az addiginál értékesebb pénzt kezdett veretni,
tehát nem élt a pénzrontásnak a XII — XIII. században
nálunk is gyökeret vert rendszerével.
Hiába bocsátott ki később 1291-ben és 1298-ban
m. András szigorú rendeleteket a királyi pénz elfogadása, a
pénzváltás végrehajtása iránt, az uralkodó közfelfogás mel-
lett azoknak érvényt szerezni nem tudott. A külföldi pén-
zeket, a veretlen ezüstöt a forgalomból kiküszöbölni nem
lehetett.
^ V. ö. locze pápa 1212. évi oklevelét. Kn. M. I. 198.
* V. ö. erről Eckhart Ferencz helyes megjegyzéseit. (A ki-
rályi adózás története. Budapest, 1908. 36. 1.)
A PÉNZVERÉSI REGALE 44 1
Az egyedüli tnódy a melylyel a királyi pénz forgalmát
biztosítani lehetett volna^ a pénzláb egységesítése és a pénz-
váltás rendszerének eltörlése volt,
A pénzek sokféleségében rejlő hátrányok az utolsó
Árpádok idején már igen nagy mértékben mutatkoztak.
IV. Bélának időrendben későbbi, 0 477 g, V. István 0-424 g,
IV. László és III. András 0*4092 g szinezüsttartalmú királyi
denárai, a Magyarország nyugati részein forgó 0*5358 g
szinezüsttartalmú bécsi dénárok és a 0'91 15, majd 0*7292 g
szinezílst tartalmú báni dénárok teljesen eltérő pénzláb alap-
ján vert pénzek voltak, a melyek egymással semminő
viszonyban sem állottak s igen nagy nehézségeket okoztak
a forgalomban.
Az első lépés a pénzlábak egységessé tétele felé
IV. László korában a magyarországi „kis bécsi dénárok*
verésével történt meg. E „kis bécsiek* 0*3637 g színezüst-
tartalmukkal az egykorú 0*729 g szinezüsttartalmú báni
dénárokkal szemben féldenár értéket képviseltek. Bár a báni
dénároktól eltérő pénzláb alapján és egészen más keverésű
ezüstből verettek, verésük czélja, a valódi bécsi pénz for-
galmának korlátozása mellett, a báni és bécsi dénárok érték-
viszonyának kiegyenlítése volt.
III. András király uralkodása utolsó éveiben — a
királyi dénárok pénzlábának csökkentésével — a magyar
typusú királyi pénzt is közelebbi viszonylatba hozta a báni
és bécsi dénárokkal. A 0*3452 g szinezüsttartalmú új, könnyű
királyi pénzek a 0 3637 g-os kis bécsiékkel körülbelül azonos^
a 0*729 g'OS bániakhoz viszonyítva körülbelül féldenár
értéket képviseltek. Ezáltal, bár az országban továbbra
is háromféle — királyi, báni és kis bécsi — pénzt ver-
tek, elérték a magyar pénzek egj^séges számításának lehe-
tőségét.
Azonban mindez csak félintézkedés volt. A bajok igazi
forrása a kényszerpénzújítás vagy évenkénti pénzváltás
rendszerében volt. Ennek eltörléséhez Árpád-házi királyaink-
ban nem volt meg a kellő erély, s valószínűleg nem
is ismerték fel a módot, mikép lehetne ezt a kincstár
nagyobb károsodása nélkül végrehajtani.
442 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A király jövedelmei közt — a külföldi pénz állandó
forgalma mellett is — igen tekintélyes helyet foglalt el a
pénzverési nyereség. Ha tehát az uralkodó a pénzújítási
rendszert el akarta törölni^ annak megfelelő más jövedelmi
forrásról kellett gondoskodnia. Szét kellett választania a
pénzverést s az abból származó királyi jövedelmet. A regálévá
fejlődött pénzverési illetéket adóvá kellett alakítania.
A XII. században uralkodóink még biztosítani tudták
a magyar királyi pénz kizárólagos forgalmát. A külföldiek
— mint a keresztesek panaszából is kitűnik — kényszerítve
voltak pénzkészletük beváltására s a magyar pénz haszná-
latára. Bizonyára — mint később az Anjou-korban —
szigorú tilalmak és büntetések korlátozták a külföldi pénz
forgalmát, s a XII. századi királyok érvényt is tudtak szerezni
e tilalomnak.
A XI — XII. századi magyar királyi hatalom utolsó nagy
képviselőjének, III. Bélának halálával e viszonyok lényeges
változáson mentek keresztül. A gyönge és pazarló II. András
idején, a királyi hatalom alapjának, a királyi birtokoknak
és jövedelmeknek elpocsékolásával kapcsolatban a magyar
király pénze is elvesztette addigi jelentőségét. András nem
volt képes ellentállni a jó ezüstből vert külföldi pénzek
beözönlésének és nem tudta biztosítani saját, silány pén-
zének kizárólagos forgalmát. A friesachiak és a veretien
ezüst használatával a nép — magyarok és külföldiek egy-
aránt — felmentve érezték magukat az évi pénzújítás által
viselt súlyos teher alól. Nem fogadták el a királyi pénzt,
nem siettek beváltani pénz- és ezüstkészletüket új pénzre,
sőt mindenképen szabadulni igyekeztek a birtokukban levő
rossz magyar pénztől. Ezzel azután veszendőbe ment a
királyi készpénzjövedelmek legelső forrása: a pénzverési
regale.
II. András — örökös pénzzavarokkal küzdve —
sokkal kevésbbé nélkülözhette a pénzújításból befolyt
jövedelmet, mint bárki más elődei és utódai közül. Ezért
találkozunk éppen II. András idején először a pénzváltási
haszon fejében fizetett rendkívüli adóval (coUecta monetae,
collecta lucri camerae).
A PÉNZVÍRÉSI REGALE 443
Már 1212-ben említi III. Incze pápa oklevele, a mely-
ben a kalocsai és esztergomi érsekek egyességéről szól,
hogy a pénzváltási iövedelem helyét más jövedelem is
elfoglalhatja.^ Majd 1231- és 1234-ből való forrásaink szólnak
a jjlucrum camerae* vagy „moneta* fejében szedett rend-
kívüli adóról (coUecta).^
Mi volt ez a pénzváltási vagy kamarai nyereség fejé-
ben szedett adó, azt világosan megmondja IV. Béla 1237.
évi oklevele, a mely szerint a rendkívüli adó c faját ^az
el nem fogadott pénz váltsága^ vagyis kamarai nyereség
fejében*" fizették,^ Kitűnik ebből, hogy mindazok, a kik vona-
kodtak magukat a kötelező pénzbeváltásnak alávetni —
tehát mindazok, a kik királyi pénz helyett külföldi pénzzel
vagy ezüsttel kereskedtek — bizonyos meghatározott összegű
rendkívüli adót fizettek a király pénzváltóinak.^
A pénzváltási nyereség váltsága fejében fizetett adó
annak, a királyi kincstár által hirdetett felfogásnak első
kifejezése, hogy a pénzváltási nyereség nem valami jog-
talan és igazságtalan illeték — a minek a kétszázados
pénzrontás idején kialakult közvélemény tartotta — , Jtanem
a királyi kincstárat valamennyi országlakostól megillető adó.
^ „monete ... vei ilUuSf quod loco coUigetur moneie" F. III/l. 132. 1.
' 1231: „nullám coUectam, nec lucrum camerae..." Kovachich:
Sylloge. 3. 1. — 1234: „solucione cottede, que lucrum camere vei moneie
dicitur.* F. VII/5. 245. 1. — V. ö. még a heiligenkreuzi és borsmonostori
apátságoknak 1229— 1230-ból datált, de 1231 táján hamisított (Szent-
pétery Imre: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Budapest,
1916. 95. 1.) okleveleit: [1229]: ,libertini denarii, pondéra... colUcta
lucri camere." W. I. 261. 1. — [1230]: ,omnem colkctam, quam monetarii
ad cameram nostram coUigere solent." W. I. 270. 1. — Év nélkül: -pon-
déra, que ad lucrum camere nostre colliguntur." F. in/2. 88. 1.
' „si collecta rex in regno indixerit sive pro redemptione moneie^
que recepta non fucrit, sive lucrum camere vei quocunque alio noroine
censeatur." W. VU. 30. 1. V. ö. még 1266: „collectam lucri camerae."
W. m. 129. 1.
* V. ö. Krajner id. m. 711— 713. 1. és Eckhart id. m. 40—50.1.
— Eckhart azonban téved, mikor azt hiszi, hogy ez adót minden lakosra
kivetették. Az 1237-ikí oklevélből világos, hogy csakis azok fizették, a
kik a pénzt nem fogadták el.
444 AÍAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A pénzváltás megtagadása esetén íizetett rendldvüli
adó (coUecta)* életbeléptetésével voltaképen egy faculiativ
adórendszer lépett életbe. A pénzt beváltok ugyan névszerint
még illetéket fizettek, de a teher ílletékjellege már elkopott,
adóvá lett, mert azok is, a kik nem váltottak be pénzt,
a helyett adófizetésre köteleztettek.
Az adóvá alakulást nyomon követték — a középkor
minden adórendszerét megbénító — mentességek. A míg a
pénzváltási nyereség, legalább is névszerint, illeték
volt, minden országlakost, a ki pénzt váltott, egyaránt
terhelte. Mihelyt azonban ily facultativ adóvá alakult, mind-
azok a kiváltságolt elemek — világi és egyházi urak —
a kik más, kezdetleges rendes (szabad dénárok, nehezékek)
és rendkívüli adók (coUecta) fizetése alól mentességet
élveztek, igyekeztek az új adó alól is mentességet szerezni.
A pénzváltási illeték fizetése alól királyaink — bár az
abból egyes területekről befolyó jövedelmet néha részben
vagy egészben eladományozták* — senkit sem mentettek
feL A példátlan kiváltságokkal bíró német lovagrendnek
is csak azt a kiváltságot adta II. András, hogy a pénz-
váltókat birtokukra beengedniök nem kellett, hanem a rend
mestere váltotta be a népeik részére szükséges új pénzt s
maga a rend kárpótolta meghatározott összeggel a pénz-
váltókat az így szenvedett veszteségért.' Hasonló kiváltságot
^ „Cólleda" gyűjtőnév alatt igen sokféle — hadmentességi díjból,
hadisegélyből alakult s más czímeken szedett — rendkívüli adókat értet-
tek az Árpád-korban. A coJlecta-ról legutóbb Eckhart Ferencz írt
(id. m. 33—73. 1.) és az összes forrásanyag lelkiismeretes felhaszná-
lásával sikerült neki a rendkívüli adó bonyolult kérdéseit helyesen meg-
világítania.
' 1222: II. András a német lovagrendnek : ,nullus monetariorum...
terram eorum intret vei presumat eos in aliquo molestare, ei ipsum ius
et utüiiatem, quam in terra ipsorum percipere deberemus de nova moneta,
totaliter eisdem fratribus indul simus .. .' F. IH/l. 371. 1. — 1247:
IV. Béla a johannitáknak : „Nec non de monda, que Ulic de voluntate
regia et consüio preceptoris domus Ulius, pro tempore constituti, curret,
medietatcm nohis reservamus, sicuti de ceteris reditibus est pretactumi
medictale alia ad nsum dicte domus convertanda." F. IVVl. 449—450. I.
* 1212: ,nullus monetariorum ultra silvas terram eorum intret
vei presumat cps in aliquo molestarí, sed dicto fratri Theodorico et sibi
A PÉNZVERÉSI REGALE 445
élvezett az erdélyi szászság II. András 1224. évi nagy
kiváltságlevele értelmében. ,A szebeni ispánság területén",
mondja András, ySenki se merjen pénzzel megjelenni, hanem
adjanak évente (t. i. az erdélyi német hospesek) a mi kama-
ránk hasznára 500 márka ezüstöt.* ^ Az 500 márka ezüst a
pénzváltási haszon fejében egy összegben fizetett váltság volt.
Viszont a pénzváltási adó alól való mentességek száma —
a fennmaradt oklevelekből ítélve — a XIII. század vége felé már
elég nagy lehetett. A források, a melyekből a pénzvercsi váltság
fejében kivetett rendkívüli adóról értesülünk — III. Incze
oklevelét kivéve — egytől-egyig ily mentességet adó
kiváltságlevelek.-
succedentibus tantum dent numsnularíi de nova moneta pro argento, quod
suflTiciat populo ibi conveisanti . . .", .dictus fr. Tb., vei quicunque Magis-
ter in loco eius fuerit, pro argento illó dictís nummulariis satisfacere
et respondere teneatur." Zim. — Wemer. I. 14. 1. A zágrábi egyház népeit
1217-ben (Smió. III. 148.) csak a királyi pénz beváltása alól mentesítették,
de a berezegi és báni pénzváltók természetesen ott is gyakorolhatták
jogaikat.
^ aNec eciam in comitatu Chybiniensi aliquis audeat comparere
(az 1317-ikl átiratból kiadott szövegben — nézetem szerint —
tévesen: comparare) pecunia; ad lucrum verő nostre camere quingentas
marcas argenti dare teneantur (t. i. hospites theutonici Ultrasilvani) annua-
tim.* Zimm. — Werner. I. 34. 1. E forráshely értelmezését illetőleg eddig
nagyon eltérő nézetek merültek fel (v. ö. erről T h a 1 1 ó c z y id. m.
25 — 27. 1.) az irodalomban. Az 500 márkát némelyek a szászok föld-
bérének (censusának) tartják, pedig a pénzre vonatkozó tilalomból világo-
san kitűnik, hogy itt csakis pénzváltási váliságról lehet szó. Nem vál-
toztat e tényen az sem, hogy e jövedelem később a XIV — XV. században
beolvadt a szászoknak évente Szent Mártonkor fizetett censusába. Az erdélyi
hospesek censusa sokkal nagyobb volt 500 márka ezüstnél. III. Béla
idejében — mint láttuk — 15,000 márkára rúgott. Később, a mikor már
a census és lucrum összeolvadt, a szászok — bizonyára éppen az Andrea-
numra hivatkozva — úgy tüntették fel, mintha ez lenne összes tartozásuk*
A glucrum camerae" egyenes adóvá alakultát már az Anjouk korában nyomon
követte az összes rendes évi tartozások, ú. m. a kezdetleges adóknak,
városoknál s más kiváltságos királyi népeknél a földbémek az új egyenes-
adóba, a lucrum helyébe lépett portális adóba, vagy az évi taxa-ba,
való beolvadása. V. ö. az 1351 : XII. t.-cz.-t, a mely a portális adó életbe-
léptetésével egyidőbcn megszünteti a marturinát Szlavóniában.
» W. L 261., 270., F. VIT/5. 245., W. VII. 30., W. III. 129.
F. III/2. 88. K o V a c h i c h : Sylloge. 3. 1.
446 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Az első forrás, a mely az addig időnkint kivetett
pénzváltási adó országos és állandó jellegű szervezéséről
szól, III. Andrásnak 1298. évi törvénye. E törvény intéz-
kedései rendkívül fontosak a pénzverés! regale történetére
és a pénzváltási illeték adóvá alakulására nézve. Kitűnik
belőlük, hogy III. András, ez a minden tekintetben kiváló
uralkodói qualitásokkal bíró fejedelem, teljesen tudatában
volt a pénzverés decentralisatiójában, a pénzek sokféle-
ségében rejlő gazdasági veszedelemnek, de egyszersmind
azt is látta, hogy a királyi (állam-)háztartásra mily fontos-
sággal bír a pénzverésből származó jövedelem. E kettős
szemponttól vezettetve, egyrészt az egész ország területén
vert pénzek egységesítését reíidelte elj másrészt törvényes
intézkedéssel sanctionálta az ö idejéig szokásjog álapján
imlködő factiltativ adórendszert.
Említettük már, hogy uralkodása második felében, a
királyi dénárok súlyának csökkentésével, azokat az ország-
ban vert bécsi dénárokhoz közelebb hozta. A magyar királyi
dénárok ezáltal — éppúgy mint a kis bécsiek — a báni
dénárokkal is viszonylatba hozattak, azoknak körülbelül
fele értékét képviselvén.
Ezzel a pénzsúlyokból megállapítható reformmal függ
össze az 1298 : XXXVII. t.-cz., mely elrendeli, hog^*^ ,,az
egész országban egyféle^ állandó értékű — két évig ötöd-
részig égetett ezüstből, az azután következő években pedig
tizedrészig égetett ezüstből készült — királyi pénz forogjon,
a melyet minden városban és vásáros községben forgalomba
kell hozni". ^ A XXXVIII. t.-cz. szerint azok az urak, a kik
az új pénz forgalombahozatalát saját vásárukon vagy bir-
tokukon meggátolnák, megfosztatnak a vásártartás jogától.
A XXXIX. t.-cz. pedig elrendeli, hogy mindazok, a kik neni
fogadják el a királyi pénzt (vagyis megtagadnák a királyi
pénzverési haszon fizetését), birtokuk minden egyes man-
siója (háznépe) után félfertónyi adót fizetnek, ^
* Lásd a 327. lapon a 3. jegyzetet.
' XXXVIII. t.-cz. : „Et si quis nobilium vei potentum in foro sue
possessionis vei etiam aliis in locis de comissis — secundum antiquam
A PÉNZVERÉSI REGALE 447
III. Andrásnak ez az intézkedése a XIV. században
is érvényben maradt, mint az Károly Róbertnek 1321. évi
okleveléből kitűnik, a melyben a kassaiakat a pénzverési
nyereség és az e helyett szedett félfertós collecta fizetése
alól mentesíti.^
Egészen más természetű volt a Károly Róbertnek
1323-ban végrehíijtott pénzreformja idején kivetett Vá'f^rtós
collecta. Károly az ország összes kamaráit öt kamara-
ispánnak adva bérbe, ,új, tartós érvényű* s az egész
országban mindenütt egyazon pénzláb alapján készült és
az egész ország területén érvényes dénárok verését rendeli
el. ^ A pénzreform végrehajtása czéljából az ország rendéi
felajánlották, hogy abban az évben az ország összes jobbágy-
portái vagy mansiói félferto ezüstöt fizessenek, a minek
fizetését Károly — az erdélyi káptalanhoz intézett ez ok-
levelében — szigorúan elrendeli.*
Ez a félfertós rendkívüli adó semmi vonatko-
zásban sincs a pénzváltási nyereség helyett fizetett coUec-
tával. Ez tisztán a pénzláb egységesítésének, a pénzreform
consuetudinem — monetam eandem currere non fecerínt, ex tunc jure
fori príventur et ipsum jus fori, ad illum vei illos devolvatur. qui [....]
modum in hoc et in aliís digno et debito feruntur honore". — XXXIX.
i.-cz. : ,Et njhllominus, si qui eandem non assumpserínt monetam, ad
coUectam dimidii fertonis per singtüas mansiones suepossessionis tenean-
tur*. Kovachich. Sylloge. I. 40. L
^ ,ipsi ab omni lucrí camere nostre in eadem civitate et provincia
existentis et collecta singulorum dimidiorum fertonum argenti racione
lucri ipsius camere nostre exigenda*. Thallóczy id. m. Okleveles
függelék. 148. 1.
* ybonam novam monetam perpetuo durabilem et per totum re-
gnum nostrum ubique discurrendum fabricari faceremus". Anjou. II. 59 —
60. 1. A pénzlábról fennebb, a 11. fejezetben szóltunk.
' ,iidem prelati, barones et nobiles regni nostri de singuHs portis
jobagionum suorum et aliorum omnium populorum in regno nostro
existencium, ntdlo penitus exempto, videlicet tam in civitatibus eciam,
quam in oppidis constitutorum singulos dimidios fertones cum argento
vei denariis iuxta valorem argenti hoc anno nobis dari et persolvi ordi-
nantes assumpserunt. . .* ,fidelitati vestre precipimus . . . ipsos dimidios
fertones de singulis portis seu mansionibus ... ex integro dari et plene
persolvi facere debeatis". Anjou. II. 59—60. 1.
448 MAGYAR PÉNCTÓRTÉNET
végrehajtásának költségeire egyszersmindenkorra önként fel-
ajánlott rendkívüli adó volt, a melyet nem azok Jizettdi, a
kik a pénzbeváltást megtagadták, 'hanem kivétel nélkül
minden jobbágycsalád. Az 1 323. évi félfertós — önként fel-
ajánlott — coUecta tehát nem érintette a kamaráknak a
pénzbeváltásból befolyó hasznát. A pénzváltási hasznon
félül fizetett 1323-ban minden porta egyszersmindenkorra
Ví fertő ezüstöt a végrehajtandó pénzreform költségeire.
Kitűnik ez az erdélyi káptalanhoz intézett rendelkezésből,
a mely szerint a káptalan köteles az új pénz forgalomba-
hozatalát birtokán megengedni, népei pedig azt az előirt
váltási mód szerint, vagyis 3 bécsiért egy és 2 régi banálisért
egy új dénárt adva, beváltani.^ A rendelet — legfőbb
C2sélja a régi pénzfajok kiküs2X)bölése s az ú j királyi dénárok
forgalombahozatala lévén — teljesen figyelmen kívül hagjrta
azt a lehetőséget, hogy valaki a pénzbeváltási kötelezett-
ségnek ne tenne eleget. Ezért nem is szól a váltság fejében
fizethető collectáról. Ellenkezőleg, szigorú — anyagi felelő-
séggel sanctionált* — rendelkezéssel intézkedik a pénz-
váltási kötelezettség betartásáról.
Károly Róbert 1335. évi pénzbérleti szerződése, a
mely portánként 3 pondus új pénzben pontosan m^hatá-
rozza a beváltandó pénz mennyiségét is,^ ismét elrendeli,
^ „precipimus per presentes, quatenus dum iidem comites camere
nostre [vei] aliquis ex ipsis seu officiales ipsorum predictos novos dena-
rios nostros in médium populorum vestrorum . . . presentaverínt, per eos-
dem populos vestros diligenter suscipi, honorífice acceptarí et potenter
currere, ^ic catnbium ordíne prescripto absque contencione faciatis ei
ipsos dimidios fertones de singulis portis . . . ipsis comitibus camere
nostre . . . dari et plene persoltH factrt débeaiis**^ ; az előírás szerinti be-
váltásról pedig ezt mondja : „ordinendoque et statueudo, ut pro tríbus
\iennensibus v[eteribus uuujs denaríus camere nostre et pro duobus
antiquis banalibus similiter unus novus denaríus, pro uno autem grosso
boefmicali] trés növi denarii . . . cambiantur". Anjou. 11. 60. 1.
' „aliud non facturi, alioquin damnum, si quod camera nostra
ex parte populorum vestrorum pateretur, per eosdem populos vestros,
cum ipsorum gravaroine restaurari faciemus". Anjou. II. 60. 1.
' i^homines singularum portarum . . . ipsi comiti camere nostre
singula tria pondéra argenti vei aliarum quarumlibet antiquarum mone-
tarum, ad racionem argenti . . . portantes, alia tria pondéra . . . novorum
A PÉNZVERÉSI REGALE 449
hogy a beváltási kötelezettségnek eleget nem tevők por-
tánként Vs budai fertő ezüstöt tartoznak fizetni.^
A mansiónként V« fertóban kivetett collecta — közön-
séges ezüstben, a XIII. század végén használatos budai
márka súlylyal — 24*5537 g színezüstöt tett, a mi arany-
ban 2*455 g-nak, 'mai pénzben 8*05 koronának felel
meg,* Egy jobbágyháznép adójául 8 korona — a mi
vásárlóképességét tekintve a mainak többszörös értékét
képviselte — rendkívül súlyos adóteher volt. Világos tehát,
hogy ez a súlyos adó, a mely quasi büntetésszámba ment,
a végből vettetett ki, hogy mindenki igyekezzék pénzvál-
tási kötelezettségének eleget tenni. Különösen kitűnik ez az
1335. évi rendeletből, a mely a pénzváltási hasznot por-
tánként a 3 pondus ezüst vagy megfelelő ezüstértékű régi
pénz és 3 pondus, vagyis 25 darab új kis dénár közti
különbözetre, tehát 4-969 ^S2/w^#ís/rd (= 1-63 korona) teszi,*
szemben a félfertós adó 24'553 g szinezüsttartalmával
(= 8*05 korona). Az adó ötszöröse volt a pénzváltási haszon-
nak, tehát büntetésdíj jellege pregnánsan kidomborodik.
A király pénzváltási hasznát, éppúgy mint az annak
váltsága fejében szedett rendkívüli adót XIII. századi for-
rásaink kamara hasznának (lucrum camerae) nevezik.
Az összes forráshelyek figyelmes áttanulmányozásával
arra az eredményre jutottam, hogy a Jucrunt camerae^
sohasem volt a királyi adók gyűjtőneve^ hanem vakh
mennyi oklevélben egy a többi jövedelemtől — különösen
parvorum denaríorum nostrorum, videlicet 25 denarios parvos ab ipso
comite camere . . . cambire e converso recipére tenebuntur*. Szekffi.
T. T. 1911. 9. 1.
^ ,qaicanqae ipsam moaetam nostram parvam premisso ordine
cambiendam . . . contempserit acceptare ... de singuUs portis . . . singolos
medios fertones ad racionem Budensem solvere teaeantur." U. ott
* Az átszámításra nézve v. ö. a 14. fejezetet
' Az 1335. évi szerződés szerint 1 budai márka Vs'i^^ig égetett
ezüstből 14 pensa, tehát 560 kis dénárt vertek, melyekből 10 pensa,
tehát 400 dénár forgott 1 márka, 25 dénár 3 pondus ezüst értékében.
1 kis dénár szinstOya tehát : ^^^^T^ ^ '^* = Ö-2925 g, 25 dénáré
7'3075 g voU, szemben 3 bndai pondus közönséges ezüstnek (409229 X ^ =)
12-27687 g szinsUlyával, A különbözet 4'9693 g!
Hóman: MagTar pénxtörténet. 20
450 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a más czímen szedeti rendkíviUi adóktól (coUecta) —
szigorúan elkülönített^ s több forrásban néuszerint is a
pénzváltási jövedelemmel azonosnak mondott királyi
jövedelem.^ Mindazokat, a kik ennek ellenkezőjét állí-
tották, azok az oklevelek vezették félre, a melyekben a
pénzváltási jövedelem fejében kivetett rendkívüli adókról
tétetik említés, ,collecta lucri camerae* vagy ,,pondera lucri
camerae' néven. E források lucrum camerae fejében sze-
dett collectáját és pondusait más források, más természetű
„collectá* -jávai és .pondéra* -jávai azonosítva, a , lucrum
camerae'^-t a királyi adók gyűjtőnevének tekintették.'
A pénzváltást elrendeld szigorú rendelkezések és a
váltság fejében fizetett, büntetésszámba menő félfertós
rendkívüli adó kivetése nem vezettek kellő eredményre.
A falusi nép, a szegényebb elem bizonyára sietett e ren-
delkezéseknek — kis pénzecskéjét beváltva — eleget tenni,
nehogy a súlyos adóteherrel róják meg. Viszont a hiva-
tásos kereskedők, városiak, egyszóval a kiknek sok pénzük
volt, szívesen lefizették a félfertót s ennek megtörténte után
nyugodtan tovább használták r^ és idegen — beváltás
alá nem kerülő — pénz- és ezüstkészletüket.
A régi rendszer alapjában romlott meg s tovább nem
volt fenntartható. Károly Róbert legnagyobb érdeme az.
hogy belátva az évi pénzújítás rendszerének tarthatatlan-
ságát^ miután 1336'ban már kísérletet tett erre, 1339-
ben végleg eltörölte azt, 1342. évi pénzszerződéseiből tud-
juk, hogy az évi pénzújítás rendszere 1339 táján megszűnt^
mert 1342-ben a négy év alatt egj^azon pénzláb alapján
^ Az egyes forrásokat lásd fentebb, többnyire szószerint idézve.
1229: W. I. 261., 1231: Kovachich. Sylloge. 3., 1234: F. VII/6. 246.,
1230—1235, k.: F. m/2. 88., 1266: W. IH. 129., 1321: Thallóczy
id. m. 148. 1.
' 1234: „solucione collecte, que lucrum camerc vei monete
dicitur". F. VII/5. 245. 1. 1237: ,si collecU . . . sive pro redempiüme
monete, que recepta non fuerü, sive lucrum camere vei quocunque alio
uamine censeatur, W. VII. 30. 1., tehát a lucrum a moneta fejében sze-
dett adóval azonos. V. ö. a 453. lappal.
» V. ö. a Thallóczy id. m. 12. 1. és Illés id. m. 49—50.
lapjain idézett okleveleket.
A PÉNZVERÉSI REGALE 451
vert pénzek egy időben voltak forgalomban/ A pénzváltásból
eredő hasznot, a kamarai nyereséget ugyanekkor új, állami
egyenes adóval pótolta. 1336 óta a 3 garasos vagy — 6 dénár
érvén 1 garast — 18 denáros portális adó életbeléptetésével a
pénzver ési illeték végleg és névszerint is adóvá alakult át}
3 magyar garas színezüsttartalma (3*1971 X 3 =)
9'591 g volt^ tehát az új egyenesadó összege jóval kisebb
a félfertós collectánál. Az új adó már nem bírt büntetésdíj
jelleggel, hanem a jobbágycsaládok szolgáltatási képességé-
nek megfelelő, solid adóteher volt, a mel3mek kivetése
pótolta a királyi kincstár pénzverési jövedelmét.'
' 1342 : a in integris camere nostre monetis annorum prdcriti,
tercii, quarii et presentis, per iotutn regnum nostrum uniformiier dis-
currendis' . . . másutt a régi „quinit anni iam abolitis monetis* beváltá-
sáról szólva, mondja : i^ipsos annorum preteríti, tercii et quarti camere
denaríos in suo esse cursu et cambio remanere volumus*". Szekfű. T. T.
24 — 25. 1. V. ö. még a következő jegyzetet is.
' 1336: yEt quia insolencias, que propter cambium monetarum
nostranim singulis annis eveniebant, volumus evitare, bona deliberacione
mediante statuimus, quod dica per toium regnum débeai fieri hoc modo,
ut de qualihet porta, que exitum dat ad piateam, ubi homines moran-
tur . . . dicto comiti camere nostre a die dicacionis . . . quintodecimo die
solvi débeant singuli trés grossi illis exceptis, qui super hoc privilegiali
libertate predecessorum nostrorum et nostra fulciuntur". Szekfű. T. T.
1911. 13. 1. — 1342 : „Item quia volumus, ut presens moneta nostra tereié
combustionis amplianda per totum regnum nostrum immutabiliter possit
perpetuari et habundarí et ipsi denarii camere nostre annorum preteriti,
tercii, et quartum unacum eisdem novis pariter debeant discurrere et
acceptari, statuentes ordínavimus et committimus, ut in quoUhet comi-
iatu de singulis portis . . . facta dicacione infra quintum decimum diem
decetn et octo denarios predicte camere nostre pro Jucro camere ipsi
comiti camerarum dare et sőlvere teneantur". U. o. 27—28. 1. — 1345.
I. Lajos: „Item pro ampliacione et perpetuacione dictoram denariorum
camere nostre committimus ut in quolibet comitatu . . . de singulis portis . . .
facta dicacione infra quintum decimum diem trés novos grossos vei decem
et octo denarios integros novos dicte camere , . . pro lucro camere ipsi
comüi camere dare et sőlvere , . . teneantur^, T h a 1 1 ó c z y id. m. 57 —
58. 1. — Ugyanígy intézkedik Nagy Lajos 1351 : IV. t.-czikke a három-
garasos, lucnim camerae fejében szedett portális adóról. Corpus Juris
Hung, I. 170. 1.
' Hasonló fejlődésen ment át a pénzverési regale Sziléziában,
Ausztriában és Arragoniában. Sziléziában már 122d-ban „pecunia mone-
29*
Az új — „lucrum cameraC-nek nevezett — egj'enes
adó behozatala egyszeriben végét vetette az évi pénzújitás
káros rendszeréből származó bajoknak, magát a rendszert
szüntetvén meg s ezzel alapot teremtvén az üj, kettős
valután alapuló pénzrendszer állandó Fennmaradásához.
Szlavóniában — a báni pénzverésnek 1255 táján
történt szervezése óta — az állandó pénzláb alapján
vert báni dénárok forgalma következtében sokkal kedve-
zőbbek voltak a pénz viszony ok, mint az anyaországban.
Nevezetes, hogy itt már a XIII. század közepe óta talál-
kozunk a pénzváltási jövedelem adóvá alakulásának hatá-
rozott nyomaival. Szlavón oklevelekben gyakran — elő-
ször 1255-ben, tehát a báni pénzverés első említésével ^;y-
tdőben — találkozunk az ú. n. ^héldenáros adóval'}
Arra nézve, hogy ez a hétdenáros adó, melyet egy 1271.
és egy 1279. évi oklevél is ,a lucrum camerae fejében sze-
dett foí/ec/a'-nak nevez,* pénzváltási váltság fejében fize-
tett adó volt, V. Istvánnak az esztergomi érsek részére
tális', Amgoniibto 1236 ót* ^monttaiintm' nevű cgjenesadóvá titkolt
■ pcDiviltisi nyereség. (Eheberg Id. ra. 80.L Laichin: AUg. Müns-
kunde. 227. 1.) Ausitmbaa 1359 óta szHzmirísi tiied fc^alta el, mint
indirect adó, a pénzvihisi Djereség beljrét (Eheberg id. m. 81. 1.) Nyoma.
v«n annak, hogy Angliában a adót scedtek ^moneyage' DÍven a pénzváltási
nyereség Tejében (V o c k e : Geschiclite der Steuem des briUscben Reicha.
Leípzig, 1866. 270. 1.) és FiaDciiaorsiágban is ismeretes volt es aa adá
,rilevatio mondat' néven. (L d s c h í n : Alig. Maniknnde. Z£8. L) A két
utábbi orsságban azonban nem lett reodes adóvá s valósnnúleg a
mi félfertós eollectánknak megfeleli! facoltativ adónem volt
' ,Coa<eta 7 denariontm' 1SS5 : Smi6. IV. 813. — 1271: Smié.
V. 5*5. — 1272: Kn. M. I. 665. — 1274: F. V/2. 184. — 1275.-
Smié. Vl. 123. — 1277: W. Xn. 191. — 1278: Blagmy. 32. — 1279.-
Smié. VL 318. — 1289: Smií. VI. 682. — V. ö. « adikiemria : Eckhart
iá. m. 78—81. 1.
' 1271 és 1279: .cotlecta 7 denariorum. . , racioue iucri camrre*
Smií. V. &95„ VJ. 318. I.
A PÉNZVERÉSI REGALE 45 3
1272-ben kiadott oklevelét ismerve, semmi kétségünk sem
lehet. Megtudjuk ebből, hogy a király a j^lucrum camerae"
fejében Szlavóniában (ultra Dravam) szedett hétdenáros
adó jövedelmét Lóránd szlavón bánnak adományozta. Az
esztergomi érsek követelte a bántól ennek a coUectának
tizedét, de a bán kétségbevonta az érsek tizedjogát és meg-
tagadta annak fizetését. Az esztergomi érsek szerint azonban
„a kamara tizede az egész országban' öt illeti ^ következés-
képen ezalatt értendő a lucrum camerae tizede is^ a mi
ugyanazt jelenti' , A király bebizonyítva látta az érsek jogát
és mivel az érsek felmutatta a pápáknak és királyi elődeinek
erről szóló kiváltságleveleit is, elrendelte, hogy a lucrum
camerae fejében szedett collecta tizedét a bánnak meg kell
fizetnie, mert az esztergomi érsek annak mindig birtoká-
ban volt.^ Az esztergomi érseket a pénzverési jöve-
delem tizede illette meg, annak birtokát megerősítő pápai
és királyi oklevelei voltak és vannak, j» lucrum camerae"
alatt a XIII. században mindig csak a pénzverési jövedel-
met értik és az esztergomi érseknek egyébként semminemű
tizedjoga sem volt Szlavóniában. Világos tehát, hogy a
^lucrum camerae fejében szedett hétdenáros collecta^
a pénzváltási haszon váltsága fejében fizetett évi adó
volt. Gyakori említése forrásainkban arra mutat, hogy
Szlavóniában már a báni dénárok verésének kezdetével
megszűnt a pénzújítás rendszere, vagy legalább is az évi
pénzújítás helyét hosszabb terminusokhoz kötött pénzújítás
foglalta el. A hétdenáros collecta a régi — IV. Béla és
V. István korabeli — báni dénárokkal (09 115 X7 =)
ő'3805 g, a későbbiekkel (07292 X 7 =) 5104 g szín-
ezüstöt ért, reális adóteher volt és nélkülözte a magyar-
országi félfertós collecta büntetésdíj jellegét.
Megállapíthatjuk ez alapon, hogy Szlavóniában az
évi pénzüjitás rendszere a báni dénárok verésévél egyidöben
megszűnt és a pénzváltásból származó kamarai haszon helyét
m^ár ekkor ^ csáknem 100 évvel korábban, mint Magyar-
» Kn. M. I. 595—596. 1. V. ö. Hóman Bálint: Egy 1256.
évi esztergomi oklevélpár. (Turul. 1916.)
454 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
országon, Itázanként hét báni denáros egyenes adó fog-
lalta el^
E sajátságos jelenség okait kutatva^ figyelmünk a
báni pénzverés megalapitója^ a nagy bán, Gütkeled
István személye felé fordul. István bán 1248 — 1259-ig
az akkor magyar tartományképen kormányzott Styria kapi-
tánya is volt. Stájerország pedig az első német tartomá-
nyok egyike volt, a hol az évi pénzújitás káros rendszerét
teljesen m^szüntetve, 1237 óta csak ötévenként bocsátot-
tak ki pénzt.*
István éles szenmiel felismerte a stájer rendszer elő-
nyeit^ de mivel az évi pénzújitás rendszerének eltöilésébe
a király kárpótlás nélktU nem egyezhetett bele, az abból
származó jövedelem pótlására évi adót (hétdenáros collectát)
hozott be. Az ebből származó jövedelmet később V. István a
bánnak adományozta. István bán reformjának eredménye volt
a báni dénároknak — a IV. László idején bekövetkezett
egyszeri pénzlábkönnyebbitést nem tekintve — változatlanul
állandó pénzlába, egész Magyarországon való elterjedése,
jó hire és keresettsége.
A magyar királyok — különösen IV. Béla — elősegí-
tették a bánok törekvéseit, de maguk más kamaráik-
ban nem követték Gütkeled István reformjait. Károly
Róbert volt az, a ki — mint 1323. évi rendelkezése is bizo-
nyítja — felismerte a báni pénzverés előnyeit s ugyanő
szüntette meg később egész Magyarországon az évi pénz-
újitás kárhozatos rendszerét, adóval pótolva az abból szár-
mazó királyi jövedelmet.
^ A hétdenáros coUecta természetét már T r u h e 1 k a felismerte
s fenti megállapításainkkal azonos eredményekre jutott. (Die slavonischen
Banaldenare. Id. h. 337—339. 1.)
' //. Frigyes 1237, évi szabadságlevele a stájer urak részére:
.Monetam quoque, que singulis annis avarítia exposcente solebat reno-
vari in preiudicium commune habitatorum eiusdem térre, ex nunc votnnius
sine consilio commnni ministertalium maiorum Styriae nuUatenus renovari
et renovatam in primo pondere per quinquennium perdurare". Zahn.
Stder. Ub. II. 643. 1. V. ö. még Laschin: AUg. Münzkunde. 219—
220. 1.
A PÉNZVERÉSI REGALE 455
A szlavóniai hétdenáros collecta fennmaradt mind-
addig, a míg az önálló báni pénzverés.^ Csak Nagy Lajos
1351 : XII. t.-czikke rendelte el e helyett Szlavónia terüle-
tén is a ylucrum camerae^ neve alatt szedett országos
portális adónak fizetését.*
^ T r u h e 1 k a id. m. 339. 1. Í349'h6\ idézi az utolsó adatot
* Corpus Juris Hung. I. 1000—1526. 174. 1.
TIZENHARMADIK FEJEZET.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS
ADMINISTRATIÓJÁ '
Szent István és XI. századi utódainak ^Regia Ci vitás *" és
9 Pannónia' feliratú érmei alapján Esztergomban, Székes-
Fehérvárott vagy éppen Pannonhalmán keresik a XI. századi
pénzverő székhelyét. E megállapítások azonban nem egyebek
meddő kísérleteknél. A Regia Civitas — a bajor Regina Civitas
(Regensburg) felirat utánzata — királyi városi jelent. Fehér-
várra és Esztergomra egyaránt alkalmazható volt. Pannóniá-
nak pedig, a Salamon egyik éremfaján előforduló Pannónia
Terra változat bizonyítéka szerint, Magyarország az értelme,
így nevezik hazánkat XI. századi okleveleink is. Meg-
erősítik ezt a berezegek — Béla és Géza — hasonló
feliratú pénzei, a melyek semmi esetre sem verethettek a
király országrészéhez tartozó Pannonhalmán.
' IRODALOM: Luczenbacher János: Az esztergomi érsekség
pénzmestere. (Tudománytár. Értekezések. V. Buda, 1839. 89—109. l.) — Th a 1-
lóczyLajos:Akamara hasznatörténete. Budapest, 1879. — Réthy László:
Magyar pénzverő izmaeliták és Besszarábia. Arad, 1 880. — Kohn Sámuel:
A zsidók története Magyarországon. I. Budapest, 1884. — Kollányi
Ferencz:Az esztergomi érsek pisetumjoga. Budapest, 1889. — Truhelka,
öiro: Die slavonischen Banaldenare. I. Münzgeschichte. (Wissenschaftl. Mit-
theilungen aus Bosnien u. der Herzegovina. VI. Wien, 1899. 328 — 346. 1.)
— Gálócsy Zoltán: Esztergom-e vagy Székesfehérvár? Regia Civitas.
(N. K. 1906.). — Szekfű Gyula: Oklevelek I. Károly pénzverés! reformjá-
hoz. T. T. 1911. — Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. Budapest,
1912. 103 — 110. L — Karácsonyi János: Kik voltak s mikor jöttek
hazánkba a böszörmények vagy izmaeliták? Budapest, 1913. — Csinos
Albin: Az izmaeliták Magyarországon. Esztergom, 1913. — A német pénz-
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 457
Annyi bizonyos, hogy — a berezegi pénz veré-
sének XI. és XIII. századi rövid korszakát^ nem szá-
mítva — egyidöben csak egy pénzverőház működött az
országban. Az esztergomi és kalocsai érsek 1211-ben kötött
egyessége még csak mint lehetőséget említi az ^általános
(egységes) magyar pénz*" (generális moneta totius Ungarie)
verésének megszűntét.' Világosan kitűnik ebből, de a pén-
zek typologiai sajátságaiból is,' hogy Magyarországon 1211
előtt csak egyféle királyi pénz volty tehát csak egy királyi
í^^nzverőház működhetett. Több pénzverőház mellett — a
Xli'--XIII. századi viszonyok mellett, ha még oly szigorú
szab/ 1y ok írták volna is elő a pénzek egységes pénzlábát
— ne.Ti lehetne „generális moneta*' -tóI beszélni.
A XUI. századi viszonyokból s abból a körülményből
következhetve, hogy a pénzverési jövedelem tizede az eszter-
gomi érseket illette, nagy valószínűséggel bír az a feltevés,
hogy a magyar király pénzeit már a XII. században is
Esztergomban verték. Ismétlem azonban, hogy ez csak
feltevés, a mit semmi positiv forrásadat sem bizonyít.*
A XIII. században a főpénzverőhely Esztergom volt.
Forrásaink gyakran — először 1240-ben — emlegetik az
esztergomi pénzverőket (monetarii, fabri, aurifabri) és az
verő .Hausgenossenschaff-ok szervezetéről és működéséről lásd L us c h i n :
Das Münzwesen in Österreich z. Zeit Rudolfs v. Habsburg (Festschrift zur
600-jáhrig. Gedenkfeier... Wien, 1882. 49—55. 1.). — Muffat: Beitráge zur
Geschichte d. Bayerischen Münzwesens. (Abhandlungen d. königl. Bayer.
Akad. Hist-Ph. KI. XI. 1870. 218—226. 1.) — Eheberg, Kari Theod.:
Ueber das áltere deutsche Münzwesen und die Hausgenossenschaften.
Leipzig, 1879. (Schmoller's Staats- u. Soglalwissenschaftl. Forschungen.
n. Bd. 5. Heft.) — Inama-Sternegg: Deutsche Wirtschaftsgeschichte.
n. 420—424. 1. és III/2. 446—455. 1.
' Imre korában András herczeg Szlavóniában veretett pénzt.
' nQwxi si cudi desierii generális moneta toiius Ungarie^ quid-
quid loco generáli monete successerit" Kn. M. I. 198. és 199. lapon.
' V. ö. a 242—247. lapon mondottakat. Csupán III. Béla lemez-
pénzei mutatnak más pénzverőhelyre, nem említve IV. István rövidéltű
byzdnczi typusú arany- és rézpénzeit.
* Legújabban Gálócsy Zoltán kísérelte meg az esztergomi pénz-
verő XI. századi létezésének bizonyítását (id. h. 92. s köv. 1.) XIH. szá-
zadi — tehát nem egykorú — források alapján.
esztergomi kamarát.^ Maguk a kamaraispánok is gyakran
esztergomi polgárok voltak. Már 1221-ben szerepel ^j
esztergomi oklevélben .Gathco magíster monetarionunr^is*,'
a kit ^y korábbi forrásunk kamaraispánnak (comes camere)*
nevez-Szemény kamaraispán* esztergomi polgár volt,*hasonló-
képen esztergomi gazdag polgárok voltak velenczei Archious
és Walter kamaraispánok is.*
A XIII. század dsö negyedében ~ 1211 és 1221
közt — történt meg as első lépés a királyi pénsverés decen-
Iralisatiója, a későbbi kamarák feláilitása felé. 1211-ben
még az egységesen vert magyar pénzről szólnak forrásaink
s 1221-ben már egy a csanádi egyházmegye területén működi
pémtveröházról beszél III. Honoríus pápa.' 1253-ban említik
forrásaink először a szerémi pénzverőkamarát," 1255 áta
Bndavárotl is vertek pénzt, budai dénárokat* a király ott
levő pénsverőkázában (fabrica).** 1255 táján kezdte m^
működését a báni kamara, melyet a XIU. századi források
' 1240: ,de camera nostn apód Sfrigo»ÍMm*. Zjinm. — Wvmcs.
L 69. 1. — .Mtmttarii" (esitugomi voaatkosású oklevelekben). 1245: Kn.
M. L 361.. 1270: Kn. M. I. 576. \.— .Babri.amrifabri.' 1248: Ko. H.
L 37a., 1259: Kn. M. I. 456., 1264: Kn. M. L 510., 1272.- Kn. SL
L 593-594., 1289: Ka. M. H. 249. 1. Hogy t faher (a amrifabtr alstt
pénsverómunkisokat értettek, bisoajítja as 1255. évi pesti váiár-
vámsiabily követkeaj kiffljeaése : .Excipimns... /db-oiaostrat de Sttigtt-
uio illos, qin Itmpore «ove motute dome *■ /ofrfMilabanbwit...* Orss.
Levéltár. Dipl. o. 398. az.
* Kn. M. I. 231. 1.
» Pti. I. 821. 1.
* 1244: .Scerneyn comes camere domiot regis.* W. Vll. 178. 1
* 124S: ,SceniByno comiti eivi Strigonieiui.* Kn, M. L 360. L
* 1249: (Aichinus comes camere nostre, nacione Venetns, nooe
civis Strígoniensis*. Ka. M. I. 379. 1. — Waltcrr€l v. ö. Ka.M. I. 521., 551.,
II. 25. 1., a mely oklevelekből világosan Idtünik, bogy Komárom ara, Walter
kamaratspán, axonos az esztergomi polgárral.
' . deciina monete, que cudaur in Cenadiensi Diceeai,' W. I. 176. 1.
* 1253: .per camerarios nostros Simienses.* F. IV, 2. ITt. L
* 1294: W. X. 164., 1301: Anjou, L 7. 1.
" 12Ö5: .qui tempore nőve monete in fábrica laborabnnt* Orss.
Levéltál. D. o. 398, sí. (Fejér IV/Z. 311—313. tiibb hibával) — Így
neveslk küiröldön is a péniveröhásat V. ö. IL Ottokár 1275. évj okkrva-
lét: .fabricam mooete noslri." (Cod. d. Morav. IV. 163. L).
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA
pekreczi (páktáczi) kamarának^^ majd drávántúli és zá^
kamaránál^ neveznek. Egy 1262-iki oklevél tőbbesszát
szól ,a pénzverő kamarákról.'*^
A pénzverés decentralisatiója Esztergomból ii
ki. A budai pénzverőházban például^ a mely egyébké
XIV. században is szoros kapcsolatban maradt az es
gomival/ esztergomi pénzverők dolgoztak, a kik em i
időre egész családjukkal Budavárába költöztek.^
Teljesen önálló fejlődésnek indult a szlavóniai
kamara, a mely a horvát-szlavón bán fennhatósága alá
tozott s a magyar királyi pénztől eltérő pénzláb alaj
vert pénzty zágrábi vagy báni dénárokat hozott foi^galon
A szlavón kamara önállóságát a pénzverés gyökeres refo
ját végrehajtó Károly Róbert sem korlátozta, a miben pei
nagy része volt a bánok erélyes és becsületes gazdálkc
sánaky mintaszerű pénzverésének.^
Az egyes kamarák hatáskörének elosztására nézve
Árpád-korból nincs adatunk, legfeljebb a báni kamara hat
körének területe állapítható meg Szlavóniában. A bé
dénárokat említő árpádkori források és a leletek szám
zási helye alapján^ feltehető, hogy a kis bécsi dénárokat v< :
kamara hatásköre a Dunántúl északi megyéire s talár i
dunáninneni északmagyarországi megyékre terjedt ki.
A XIV. században már pontosan meg volt mind
egyes kamara hatásköre jelölve. Károly Róbert pénzszen
dései minden kamaránál felsorolják a vármegyéket, a melyek i
az illető kamara hatásköre kiterjedt. E korban egyébké
^ 1256: .in camera de Pacruch." Kn. M. I. 438.
* 1270: W. Vm. 327. 1. 1272: Kn. M. L 595—596. 1. (V.
az 126e'\}á hamis oklevelet: Kn. M. I. 439. 1.) 1294: Truhelka id. i
460. 1.
' «ac camerarum manetas cudeMcium." Kn. M. I. 474. 1.
* V. ö. Ssekfű T. T. 1911. 35. 1. közölt oklevelet és Thn
lóczy id. m. 57. és 63. L az egyesitett badai és esztergomi kamarákrc !
* 12Ő5: .fabros nostros de Strigonio illos, qui tempore no^ i
monete, donec in fabrica laborabunt, si cum nxore et familla in casti :
superins morabantnr.' Orsz. Levéltár. D. o. 398.
* A báni kamaráról v. ö. a 9. fejezetet s az ott idézett művekel
^ V. ö. a 10. fejezet jegyzeteit.
4C0 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
teljesen befejeződött a pénzverés decentralisatiója s
1335—1345 táján 11 vagy 12 pénzverőkamara működött
hazánk területén/
A XI — XII. századi magyar pénzverés és pénzváltás
administratiójának történetét sűrű homály fedi. Forrásaink
már e korban — először 1111-ben — említik a pénzverő-
ket és pénzváltókat (monetarii, nummularii),* szervezetükről
azonban mit sem mondanak.
Valószínű, hogy kezdetben a királyi pénzverők (mone-
tarii regis) a kamaraispán — vagy mint ekkor nevezték : a pénz-
verőmester (magister monetariorum regis)' — fennható-
sága alatt éppoly önálló — de a központi (királyi) közigaz-
gatási és gazdasági szervezetbe beilleszkedő — testületet
alkottak, mint más királyi népek, pl. az udvarnokok az
udvarnokispánok, a lovászok a lovászmester, a bakonyi
erdőőrök a bakonyi ispán, az egyes várak népei a várispá-
nok igazgatása alatt.
A XIII. századi esztergomi pénzverők már szabad
községi szervezetbe csoportosulva éltek. Okieves források a
pénzverők^ aranyművesek községét (villa fabrorum v. mone-
tariorum Strigonlensium.),* más oklevelek a pénzverők^ arany-
művesek iitczáját (vicus fabrorum)^ említik.* Más hospes
^ XIV. századi forrásaink esztergomi, budai, körmőczhányai^
szomólnolii, szatmári, vdradi, erdélyi, pécsi, szerémi {1335 — 1347 közt:
Szekfíi. T. T. 5. 1.), lippai (Kovachích: Formuláé. XV. 1.) és szJavóniai
{1344: Smiö. XL 166. 1.) kamarákat említenek. Ezenkívül valószínűleg
Szegeden is volt pénz verőkamara, mert 1332 — 1340 közt szegedi kis
dénárok (parva moneta Chogediensis és Czegediensis) említtetnek (Mon.
Vat. I/l. 174. és 415. 1.).
* 1111: Fejérpataky: Kálmán oki. 43. 1. — Bécsi képes
krónika 52. caput. — A pécsi püspökség 1190. évi hamis (v. ö. Kará-
csonyi: Hamis oki. 10. 1.) oklevelében: „nummulaiios seu monetarios*.
F. n/254. 1.
« 1221: Kn. M. I. 231. 1.
* 1264: »per médium viUe fabrorum", 1270: »de villa monetario-
Tum Strigon." Kn. M. I. 512., 576. 1.
* „In vico fabrorum": 1264 és 1272: Kn. M. I. 511., 593—594. L
V. ö. még 124Ő: .tenet metas cum monetariis* U. ott I. 361. 1.
* 124Ő: Kn. M. I. 361. 1. a monetariusoknak Bóján faluban Eszter-
gom mellett volt földjét említi.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 461
községek és a nagyobb szabadsággal felruházott vámép
községek mintájára külön — nyilván választott — falusi
bírójuk (villicus) volt, „az aranyművesek^ vagy ^pénzverők
bírája.*'^ Fölöttes hatóságuk a kamaraispán vagy pénzverő-
mester^ volt.
A pénzverők szabad községi szervezetében megvolt a
német ^Manzer-Hausgenossenschaft' -ok csirája, de a későbbi
ilyirányú fejlődésnek útját állta a XIII. században divatba
jött bérleti rendszer,
A királyi jövedelmek, köztük a pénzverési regale, bérbe-
adásának rendszere Európaszerte szokásos volt a XIII. szá-
zad folyamán.' E rendszer a XIII. században nálunk is
meghonosodott.*
A bérletrendszer életbeléptetésének pontos idejét — a
források szűkszavúsága miatt — csak közvetett következte-
tésekkel állapíthatjuk meg.
Okleveles forrásaink — először 1239-beny majd
1262 — 1268 közt szólnak kifejezetten a pénzverés és a királyi
kamarák bérbeadásáról,^ IX. Gergely, IV. Béla és Orbán
' 1259: ,Petnis villicus fabronim.' Kn. M. I. 456. 1.
* Ph. I. 621. L: .Gathk comes camerac* — - Kn. M. I. 231. 1.:
,Gatkone mooetariomm regis magistro.*
* V.ö. Szckfű. T.T. 1911.5.1.— Inama—Sternegg: Deutsche
Wirtschaítsgeschichte. III/2. 447 — 448. 1. — Luschin von Ebengreuth:
Alig. Münzkunde. 230 — 231. 1. — Lamprecht: Deutsches Wirtschafts-
lebcn im M.-A. 11. Leipzig, 1885. 373—374. 1. — Venczel és Ottokár
cseh királyok pénzbérleti szerződéseit közli Emler. Reg. 11. 1010 — 1018.1.
* A rendkívüli adó (collecta) jövedelmének bérbeadására Eckhart
(A királyi adózás története Magyarországon. Arad, 1908. 59 — 60. l.>
1279 — 1281-ból hoz példát — angol analógiára hivatkozva.
* IX. Gergely í294-hen IV, Bélához: ,cum nobis dnxeris suppli-
condum, ut sicut olim clare memoríe regi Portugallie, quod redditus suos
ludeis vei Paganis possit vendere, indulsimns . . , sic serenitatí tue idem
concedere curaremus; tuis precibus inclinati... concedimus postulata.^
F. IV/1. 175. 1. — 1262. IV. Béla: ,Item similiter decimam partém
percipiet idem archiepiscopus ante omnia de frudíbus camerarum, pro
quantacnnque pecnnia poieruni locari,' Kn. M. I. 474. 1. — 1263. IV.
Orbán pápa: „eos... ad colligendum redditus et provenius tuos, postquam
illos ludeis et Sarracenis vendideris, preficis.* Kn. M. I. 487. 1. — 1268.
IV. Béla: „Eorum, qui Regiam conducunt cameram, vei pocius pro
462 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
pápa okleveleiből az tűnik ki, hogy a királyi kamara jöve-
delmeit IV. Béla korában már rendszeresen bérbeadták.
A bérletrendszer meghonosodását azonban korábbi időre,
II. András korára kell tenntink. Nem csalódhatunk, ha
a pénzverés decentralisaiióját és a középkori pénzügy-
igazgatás lelkiismeretlen kufárainak, a zsidó és szerecsen
(izmaelita) kamaraispánoknak visszaéléseit éppen a bérlet-
rendszer életbeléptetésével hozzuk kapcsolatba.
A decentralisatió első nyomaival — mint említet-
tük — 122 l-ben találkozunk s ugyanez időben merülnek
fel az első panaszok a zsidó és izmaelita kamaraispánok
ellen.^ A két körülmény összefüggése világos és mindkettőt
a bérletrendszer életbeléptetése magyarázza meg.
Az izmaeliták vagy szerecsenek alatt mohamedánok
értendők. Eredetileg a mohamedán bolgárokat, kunokat,
kazárokat s más népelemeket nevezték így, a kik közé
a XII — XIII. század folyamán mohamedán hitre tért tős-
gyökeres magyarok is számíttattak.* Magyarországon igen
nagy számban laktak ezek a XI. században kalizok-nak
nevezett' mohamedánok. Arpádházi királyaink — külö-
redditibus camere Regié certam pecunie quaniiiatem se soliturus coHstÜHunt,
obligant, et promiHunt, necnon conductores tricesime, seu emptores reddt-
tuum tricesíme pro tempore, si non attenderínt, quod promiserunt, vcl non
exsolverínt, quod debuerunt, sive nobis racione Camere.,,* Kn. M. I. 551.
V. ö. U. ott I. 520. L A ,locatio{loqHaiioJ fnonetae" és ^vendüio'
alatt mindig a bérbeadás értendő. V. ö. /. Károly 1323: „cameras
nostras... vendidimus et loquavimus." Anjou. II. 59. 1. — /. Károly
1335: .cameram nostram... dedimus et locavimus' Szekfű. T. T. 1911.
7. 1. U. így 1336., 1338., 1342. U. ott 12., 16., 24. 1. -— Venczel és
Ottokár cseh királyok okleveleiben: Emler. Reg. II. 1010., 1011.,
1014., 1015. 1.
^ 1222: Aranybulla: .Comites camere, monetarii, salinarii et tribu-
taríi, nobiles regni nostrí sint; ismaelite et iudei fíerí non possint*
Kn. M. I. 235. 1.
' 1232: „omnes sarracenos . . . sive sint Ungari, sive Bulgarí, sive
Cumani, vei cuiuscunque nationis homines.* Kn. M. I. 282. 1. V. ö.
Réthy id. ért. és jelentése (Jelentés a M. Nemz. Múzeum 1906. évi
állapotáról Budapest, 1907. 141—149. 1.) Pauler, A magyar nemzet
története. 2. kiad. I. 165. s köv. 1., Karácsonyi id. m. stb.
' Fejérpataky: Kálmán oki. 44. 1. és Pauler id. h. 166. 1.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 463
nősen Szt. László és Kálmán — minden eszközt meg-
ragadtak, hogy ezt az ethnikailag rokon népekből kikerült
mohamedán lakosságot, mint értékes népelemet, keresz-
ténynyé és magyarrá téve, teljesen beolvaszszák a magyar-
ságba.^ A XI — XII. században a magyarországi moha-
medánok, főkép a bolgár mohamedánok képviselték nálunk
a kereskedő és pénzüzlettel foglalkozó elemet. Nem csodál-
ható tehát, hogy — pénzzel bánó emberek lévén — igen
korán szerepük jutott a királyi pénzverésben. Már Kálmán
királynak, az izmaeliták és magyarok összeolvadását
drákói szigorral követelő bölcs uralkodónak, pénzügyi
administratiójában is nevezetes szerepük volt, s úgylátszik
már ekkor is volt a pénzverésben részük.^
A Xn. században IV. István s valószínűleg HL Béla
pénzverőmunkásai közt is sok volt a mohamedán, a
kiknek működése a magyar pénzeknek, főkép az emiitett
két uralkodó pénzeinek ornamentikáján maradandó nyo-
mot hagyott. Feltehető, hogy az ezidőben már javarészt
kereszténynyé lett régi mohamedán lakosság mellett új,
Byzánczból hozott arab pénzverők is működtek nálunk.^
Későbbi keletű a zsidók szereplése a királ3ri pénzügy
kezelésében. A pénzverés XI — XII. századi szervezete mel-
lett a zsidók — bár egyes zsidó pénzverők lehettek* —
Semmi esetre sem juthattak vezető szerepre a pénzügyi
administratióban. Nem kerülhettek oly fontos közigazga-
tási állásba, a minő a kamaraispán vagy pénzverőmester
> Pauler id. m. 165—166., 184—185. 1. — Marczali (Szilágyi-
féle Magy. Nemzet Története, ü.) 225—226. 1.
' „Instüores autem regit fisci, quos hungarice caliz vocant... cum
istis verolaborabant... monetarii.* Fejérpataky: Kálmán oki. 42— 43. 1.
' A korábban IV. Béla pénzeinek tartott, mohamedán írással és
keleti motivnmokkal ékes pénzekről v. ö. Réthy id. ért. 12—16. 1. —
Karabaéek: Der nnmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion...
(Num. Zeitschr. VI/VH. 1876.) Réthy Corpus N. H. I. 17—20., 22—23.
1. a megfeleló képekkel és Réthy László jelentése spanyolországi tanul-
mányútjáról. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1906. évi állapotáról.
Budapest, 1907. 141—149. 1.)
« V. ö. Kohn Sámuel (id. m. 100. és 141. 1.) és Réthy (id.
Jelentése) megjegyzéseit néhány árpádkori pénzünk héber feliratairól
464 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
hivatala volt. Teljesen kizárja ezt a középkori keresz-
tény államokban uralkodó felfogás. Egészen más hely-
zet állt elő a bérletrendszer életbeléptetésével. A királyi
jövedelmek bérbeadása mindenütt s nálunk is a jövedel-
mek fokozását czélozta. A bérlő sok minden apróbb-nagyobb
üzleti visszaélést megengedhetett magának^ a mit a királyi
tisztviselő nem tehetett meg, viszont a király a magasabb
bérösszeg fejében szemet hunyt e visszaélések fölött A
pénzverést tehát a király a bérlettel üzletí alapra fektette.
Mihelyest azonban üzletről s jól jövedelmező üzletről volt
szó, tüstént jelentkeztek a középkori Európa pénz-
emberei és bankárai, a zsidók.^ ök, a kik — mint a követ-
kezések megmutatták — nem igen csináltak lelkiismereti
kérdést a bérletnek meg nem engedett módokon való
kiaknázásából, természetesen hiheteüenül magasra tudták
fokozni a bérösszeget is s így nem csodálható^ ha a gyen-
gébb uralkodók, zavaros pénzügyi helyzetükben, szíve-
sen vették igénybe szolgálataikat.
A pénzverés decentralisatiója, éppúgy mint a zsidó
és szerecsen kamaraispánok alkalmazása, a pénzverés!
jövedelem fokozottabb kiaknázására vezetett. A míg a
pénzverés királyi tisztek felügyelete és kiváltságolt királyi
pénzverők munkája mellett folyt, a királyi kamarának — már
a könnyebb ellenőrzés czéljából is — érdekében állt a pénz-
verés központi administratiója. Mihelyt azonban, nyerészke-
dési vágyból, a bérletrendszerre tértek át, előnyösebbnek
tűnt fel a decentralisatió. Több bérlő, az ország különböző
részeiben felállított pénzverőházzal — különböző területek
népességével lévén közvetlen érintkezésben — sokkal nagyobb
foigalmat s jövedelmet producálhatott és természetesen többet
is fizethetett bérösszegképen a királyi kincstámak.
A mi mármost a szerencséüen következményekkel járó
bérletrendszer életbeléptetésének közvetlen indokait illeti,
arról IL Andrásnak egy a pápához intézett, 1218. év! —
^ A zsidók pénsüzleti tevékenységét már XI. sxásadbeli fornsalnk
kiemelik. V. ö. Kálmán kir. ssidó törvényét, Závodssky. 195—196. L
és Kohn id. m. 69. s köv.L, Pauler id. m. 165. s köv., 183—184. L
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 465
tehát a decentralisatió és a zsidó és izmaelita kamara-
ispánok első említését közvetlenül megelőző időből való —
levele tájékoztat. Keservesen panaszkodik ebben a pápának^
hogy a míg ő keresztényi és fejedelmi kötelességeit telje-
sítve a Szentföldön harczolt, országát az itthon maradt
lelkiismeretlen sáfárok a pénzügyi tönk szélére sodorták.
Visszatérte után Magyarországot kizsarolva és kincstárát
minden jövedelmeiből kifosztva találta, olyannyira, hogy
nemcsak tartozásait nem fizetheti meg, hanem ^tizenöt
esztendő alatt sem lesz képes országának korábbi állapo-
tát visszaállítani''.^ Ilyen szomorú körülmények mellett
érthető, hogy az amúgy sem erős jellemű király üzlet-
emberekkel, izmaelitákkal és zsidókkal lépett összeköttetésbe
s velük a pénzverés bérletének jól jövedelmező rendszerét
léptette életbe. Nem menthető azonban, hogy — mint
II. András pénzeinek ismertetése közben láttuk — szemet
hunyt a pénzverési jognak legcsúnyább és meg nem enged-
hető módon való kiaknázása fölött, mert a bérleti rendszer
— bár legjövedelmezőbb kiaknázási módja a pénzverési
regálénak — nem jelenti szükségképen a visszaélések meg-
engedését. A bérletrendszer kellő ellenőrzés és főkép a
bérlő kamaraispánok kötelességeinek szigorú — és meg-
felelő büntető sanctióval biztosított — meghatározása
mellett, a mint az pl. Károly Róbert korában történt, hatá-
rozott előnyökkel rendelkezik a kezdetlegesebb középkori
házi kezelés felett.
1222 és 1234 közt hangzanak fel az ország köz-
nemessége és papsága részéről a leghangosabb panaszok
a király zsidó és izmaelita kamaraispánjai ellen. A király
a felzúduló alattvalók panaszaitól, majd az ország főpap-
jának, az esztergomi érseknek és magának a pápának
fenyegetéseitől megijedve, több ízben megígérte s az arany-
bullákban, majd a beregi szerződésben kiváltságlevéllel, sőt
^ „ Novit etiam vestra Sanctitas, quod cum in Hungáriám perve-
nimus, modo Hungáriám, sed tantum angaríatam atque dissipatam et
cnnctis físci proventibus spoliatam reperímus; ita videlicet, quod nec
debita . . . persolvere, nec usque ad quindecim annorum spalium regnum
nostrum pristino siatu poierimus reformare.'* F. 111/ 1. 251. 1.
Hóman: Magyar pénztörténet. 30
466 MAGYAB PÉNZTÖBTÉNET
Idrályi esküvei erősítette m^ igéretét, hogy a kamarák
ispánjává, a pénzverés, só- és vámjövedelmek tisztjeivé s
más tisztségelcre többé zsidólcat és izmaditákat nem nevez
ki.^ Mindazonáltal továbbra is bérbeadta a királyi jöve-
delmeket zsidóknak és izmaelitáknak,^ úgy hogy Róbert
érsek kénjrtelen volt e miatt 1232-ben a királyi pénzügyek
vezetőit egyházi átokkal sújtani.'
IV. BJ^a 1239-ben pápai engedélyt kért K. Gergely-
től, hogy -r- miként a portugall király fetíe — zsidóknak
és szerecseneknek is bérbeadhassa királyi jövedelmeit. A
pápa m^engedte ezt, csak azt kötötte ki, hogy melléjük egy
keresztény embert adjon, a kik ellenőrizzék, nehogy a
keresztényekre sérelmes módon gyakorolják hivatalukat^
Később 1263-ban IV. Orbán pápa megintette Bélát a zsidó
és szerecsen kamaraispánok alkalmazása miatt,^ mindazonáltal
sem ő, sem utódai nem szűntek meg zsidóknak bérbeadni a
királyi pénzverést.* Az utolsó tilalom az 1 279. évi budai zsina-
ton hangzott el, a mikor elrendelték, hogy semmiféle adó-,
vám-, révhívatalokba s más köztisztségekbe zsidókat, szerecse-
neket, izmaelitákat s más hitetleneket ne alkalmazzanak. Az
^ 1222'iki aranyhuUa (24. §.) : „comites camere, mandarü, sali-
narii et tríbutarü, nobiies regnl nostri sínt. Ismaelite et iudei fieri non posstnt*.
Kn. M.L 235.1. --ISaiiki aranyhnOa (31. ^.): .AIoik^^ et salibus acaliis
publicis officiis judei et saraceni non prefícientur*. Kovachich: Sylloge 0. 1. —
1232, Róbert érsek kiátkozza az országot, mert kimondatott a királyi
levélben ^ne iudei vei sarraceni camere vei alüs publicis officiis prefe-
rentur* s mindennek daczára már nemcsak e hivatalokat bírják, de még
javult is helyzetük. Kn. M. I. 281. 1. — 1233'iki beregi egyezmény (7.§.):
yludeos, sarracenos sive ismaelitas de cetero non preAcimus nostre camere,
monete, saUbus . . ^ etc. U. o. I. 292. 1. — A pápák tiltakozásait lásd :
1225. IL Honorius: F. III/2. 49., 1231. IX, Gergely: F. m/2. 241., 12S3:
F. m/2. 367. 1.
' 1232 előtt Sámuel izmaeliU, 1232'ben Téka zsidó kamaraispá-
nokról van említés téve forrásainkban. Kn. M. I. 281., F. m/2. 271. 1.
s Kn. M. I. 281. 1.
* F. IV/1. 175. 1.
» Kn. M. I. 487. 1.
* 12S5 előtt : Henul, 1265'ben pedig flai, Wluelmus, Oltmann és
Neklinus, 1280^1282'beH Fredmann zsidók voltak kamaraispánok. K. M.
I. 521 ; 551 ; H. o. VHI. 205; 221. 1.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 467
ez ellen vétőket — bármily rendűek és rangúak legyenek —
a zsinat végzése szerint egyházi átokkal kell sújtani, a mely
átok hatálya mindaddig tart, a míg a zsidók és a többi
hitetlenek e hivatalokból el nem távolittatnak.^
A bérletrendszerrel a pénzverés régi szervezete fel-
bomlott, A kamaraispán többé nem királyi tisztviselő, hanem
a királylyál magánjogi szerződésben álló üzletember volt. A
pénzverők ez idő óta már nem királ}n népek, hanem a kamara-
^ 125. caput. Hűbe, Romualdus: Antíquissimae constitutiones
Synodales provinciáé Gaeznensis. Petropoli, I85G. 161. 1. A budai zsinat
e végzésére elsőnek Kohn Sámuel hívta fel a figyelmet irodalmunk-
ban. (Az 1279-iki budai zsinat végzései. Történeti Tár. 1881. 543—550.1.)
Kohn a zsidók történetéről írt művében (70. s köv. és külö-
nösen 80 — 95. L) mindenáron tisztázni szeretné a zsidó kamaraispánokat
a ssarolás és hűtlen kezelés vádja alól. Buzgóságában nemcsak a forrá-
sokkal helyezkedik ellentétbe, a mikor ezek világos értesítései ellenére
azt állítja, hogy a vádak csakis az izmaelitákra vonatkoztak, hanem
Hanfalvynak egy megjegyzésére támaszkodva — megvádolja az ország
nagyjait — , hogy a zsidókat csak azért zárták ki a hivatalokból, mert
ningyen szerették a zsíros hivaUűokat és az izmaeliiák és zsidók kizárá-
sával olcsóbban akartak szert tenni a bérbeadott áüami jövedelmekre*.
(88. L) Kohn okoskodása azonban a viszonyok teljes félreismerésén
alapul. Az 1222., 1281. és 1233. évi intézkedések, valamint a pápák
intelmei szerint nem az ország elszegényedésében bizonyára részes ország-
nagyok, hanem az említett kiváltságokat kicsikaró köznemesek és az egy-
kázi rend kívánták a zsidók eltávolítását Ezek a nemesek és papok nem,
a Kohn által említett „országnagyok*" pedig még kevésbbé foglalkoztak
e korban királyi jövedelmek bérletével vagy bármely más pénzügylettel, azon
egyszerű ok következtében, mert nem értettek ahhoz s a korfelfogás szerint
magukra nézve lealázónak tartották e foglalkozást. A zsidók és izmaeliták
kizárása után a bérletek ahhoz értő kereskedő városi polgárok (v. ö. fentebb
az esztergomi kamaraispánokról mondottakat és Tr uh el ka id. m. 343. és
344. 1.), később kereszténynyé lett izmaelita családok kezébe kerültek.
A nemkeresztény elemek kizárását nem szabad zsidóüldözésnek felfog-
nunk. A középkori keresztény világfelfogás természetes következménye
volt, hogy — a sajnálatos példákon okulva — nem láttak garantiát a
hivatalok, különösen a pénzügyek tisztességes kezelésére nézve, ha azok
idegen erkölcsű és idegen származású kalmárok kezére jutottak. Ezért
követelték, hogy a pénzügyi s más tisztségek is keresztény, magyar em-
berekkel töltessenek be. A zsidó kamaraispánok lelkiismeretlenségét eléggé
megvUágítja az a körülmény, hogy 11. András és IV. Béla zsidó kamara-
ispánjai még a királynak járó bérösszeget sem fizették pontosan. V. ö.
F. III/2. 271. és Kn. M. I. 521., 551. 1.
30*
468 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ispánok magánszolgálatában álló tisztviselők, munkások
(oífíciales, ^ servientes) voltak. XIV. századi forrásainkból ki-
tűnik, hogy a pénzverők a bérlő kamaraispánnal szemben
familiárist, tehát magánjogi viszonyban élő emberek voltak,
a kik a királynak és helyetteseinek közvetlenül semmi
felelősséggel sem tartoztak. Hatóságuk — úgy igazságszolgál-
tatás, mint közigazgatás tekintetében — uruk, a kamara-
ispán volt és minden tekintetben mentesek voltak a királyi
tisztviselők és bírák fennhatósága alól.^ Még oly ügyekben
is, a hol egyrészről nemesek, egyháziak vagy más kivált*
ságolt testületek, másrészről a kamaraispán alkalmazottai
állottak szemben, rendszerint mentesek voltak a kisebb
helyi autonóm szervek bíráskodása alól s ily esetekben
közvetlenül a vármegyeispán vagy a király megbízottja ítélt.^
A kamaraispánok tisztjeinek és pénzverőmunkásainak
exemptiója nem jelentette az állami ellenőrzés hiányát.
Maga a bérlő kamaraispán felelőséggel tartozott a király-
nak. A pénzverőházak működése szigorú ellenőrzés, még
pedig kettős — támokmesteri (Szlavóniában báni) és érseki —
ellenőrzés alatt állt. Pénzverés idején állandóan a kamará-
ban tartózkodott a király, illetve a tárnokmester, Szlavóniá-
ban a bán megbízott embere.^ A másik ellenőrző közeg
^ 1271 : „comes camere vei sui officiaUs'. Wagner. 191. U
« V. ö. mindezekről S z e k f ű (T. T. 191 1. 5—6. 1. és Serviensck és
familiárisok. 103 — 110. 1.) fejtegetéseit A forráshelyek idézetei ugyanott.
' A pénzverésnek e szervezete magyarázza meg, hogy a teljes
exemptióval bíró nemesek, egyházak s más kiváltságos néprétegek auto-
nóm bíráskodási joga a pénzváltás ügyében korlátozva volt A pénz-
váltók cselekedeteiért a kamaraispán volt felelős, ezért azokat a helyi
bíráskodási szervek hatásköre alól ki kellett vonni. A nemesek, egyházak,
szászok, városok ügyeiben a megyei ispánok ítéltek {1222 : Corpus Joris.
I. 132. 1. — 1231: Kovachich. Sylloge. 5. 1. — 1274: H. o. VL 196, L
— 1291 : Kovachich. Sylloge. 25. 1.), vagy a királynak e végből kiküldött
bírája. (1269: H. o. VI. 157. 1.)
* IV. Béla 1 256-iki oklevele szerint Benedek mester zágrábi kano-
nok .tamquam homo báni Stephani, per ipsum banum ad hoc specia-
liter deputatus . . . resedit in camera de Pucnich". Kn. M. 438. L
I. Károly pénzverési szerződései szerint a királyi pénzügyek vezetőjének,
a tárnokmesternek embere állandó felügyelet alatt tartotta a pénzverő-
kamara működését Szekfű. T. T. 1911. 8—34. 1.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 469
az esztergomi érseknek kiküldött embere volt.^ A tárnok-
mester, mint a királyi pénzügyek legfőbb vezetője, a király
nevében gyakorolta a felügyeletet. Az esztergomi érseket
pénzverési tizedjogából következőleg nemcsak mint köteles-
ség, hanem quasi mint jog illette meg az ellenőrzés gyakorlása.
Az ellenőrzés IV. Béla kora óta nagyon szigorú volt.
Az összes pénzveröszerszámokat és véseü hélyegeket az
érsek e czélra kijelölt megbízott embere őrizte és csak a
pénzverés idején adta át a kamarák ispánjának^ a munka
teljesítése végett. Károly Róbert idején, de minden való-
színűség szerint már korábban is, a szerszámokat az őri-
zetbevétel előtt a tárnokmester embere és az érsek embere
pecséttel zárták le. Azok felnyitása tehát csakis a tárnok-
mester és az érsek, illetve megbízottjaik jelenlétében s akara-
tával történhetett meg. A pénzezüst öntése és a pénz verése az
ö jelenlétükben^ tehát ellenőrzésük mellett történt. A szer-
számok őrizete fejében az esztergomi érsek minden pénzzé
vert márka után 1 pondus (későbbi nevén: pisetum) vagyis
^/^g márka összeget kapott a vert pénzből.* Az e czímen
kapott jövedelemhez való jog volt az esztergomi érsek
pisetumjoga^ a mit csak a legújabb időben váltott meg az
állam.^ Hasonlóképen a tárnokmester is díjaztatott az ellen-
^ Ugyanott.
' 1256. IV. Béla: „de quallbet marca in camera, ubi denarii cu-
duntur, unum pondus argenti íini sibi persolvi deberet nomine sue ecdesie
et quod ferramenta cudencia et sculpta non alias servari deberent, nisi
sub hominis ipsius custodia, ad hoc per eum deputati*. Kn. M. I. 437. 1.
1262 : „ponderíbus, qui officialibus archiepiscopi pro ferramenti cusiodia
sünt depatata*". Kn. M. I. 474. 1. 133Ő : j^Ferramenta autem formalia sub
inclusiane sigiHorum ipsonim hominum domini archiepiscopi et magistri
Tawamicorum nostrorum in Iccis consuetis conserventur et eisdem pre^
senttbus ipsi denarii nosiri triformes cudantur et formentur' . . . j,Pre-
terea de qualibet marca unum pondus racione conservacionis ferramen-
torum homini eiusdem domini archiepiscopi assignetur''. Szekfű. T. T.
1911. 11. 1. — - V. ö. még az 1336. és 1338. évi szerződések megfelelő
intézkedéseit. U. o. 13., 21. 1.
' Az esztergomi érsek fisetumjogát régebbi íróink rendszerint
összetévesztették az érsek tizedjogával. A pisetum kérdését és történetét
a teljes okleveles és irodalmi apparátus felhasználásával KoUányi
Ferenc z (Az esztergomi érsek pizetumjoga. Budapest, 1389.) tisztázta.
470 JiAGYAR VimitUliMtí
Ctzéséri. Károly Róbert idején minden munkanap után f^
fertő vcrit a díjazása*^
A tárnokmester és az esztergomi ósek ellenőrzési köte-
lessége nem merült ki a dénárok verésénél való jelenlétben
és a szerszámok örizetében. Károly Róbert pénzverési szer-
ződéseiből kitüniky hogy mindaz, a mi Németországban a
Münzmeister teendői közé tartozott, nálunk a XIV. szá-
zadban a tárnokmester és az érsek embereinek, tehát
királyi (állami) közegeknek kötelessége volt. Ők ellenöriztdc
próbával a pénz finomságát és súlyát, felügyeltek a pénz-
beváltás törvényes lefolyására, ítélkeztek a felmerült vitás
ügyekben. A kamara haszna fejében kivetett adó beszedése
az ő jelenlétükben történt. Egy szóval, felügyeletük és
ellenőrzésük a pénzverés és pénzbeváltás igazgatásának
minden ágára kiterjedt.* Vájjon korszakunkban is így volt-e»
azt nem tudjuk, de a pénzverés kevésbbé rendezett volta,
valamint az 1335. és 1342. év közt e tekintetben történt,
Károly szerződéseiből megállapítható haladás arra enged-
nek következtetni, hogy e szigorú ellenőrzési rendszert csak
Károly Róbert léptette életbe.
A XI — XII. században a királyi pénzverőtisztek és a pénz-
verőmester vagy kamaraispán szigorúan eUenőrizték a munká-
sokat. Mint kifejtettük, XI-XII. századi pénzeink sigla-rendszere
minden bizonynyal ezzel az ellenőrzéssel van kapcsolatban.'
Ez az ellenőrzés a bérletrendszer életbeléptetésekor,
II. András korában ellanyhult. Legalább a kamaraispánok
ellen felhangzó panaszokból s a pénzláb ingadozásából ez
következtethető. A szerszámok szigorú őrizete csak IV. Béla
kora óta volt állandóan szokásban.
^ 13S5 : .Quolibet verő dte operís camere nostre singulos dimidios
fertones similiter eidem magistro Tawamicorum nostrorum vei homini suo. . .
persolvat (t. i. comes camere nostre). Szekfű. T. T. 191 1. 1 1. 1. V^ ö. as 1336.,
1338. és 1342-iki szerződések hasonló intézkedését. U. o. i:^., 21., 33. 1.
* V. ö. az id. szerződéseket. Szekfű. T. T. 1911. 7—35. L
' V. ö. a 200 — 202. lapon erről mondottakat. Hasonló eredményre
jutott Szentgáli Károly (A sziglák megfejtése felé. N. Közi. 1916.).
imént megjelent dolgozatában.
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADMINISTRATIÓJA 471
A pénzverést administratio ismeretére nagyon érdekes
és fontos volna a pénzverő munkások számának megálla-
pítása. Sajnos, XUI. századi forrásain)cból semmi következ-
tetés sem vonható a decentralisált kamarák munkáslétszá-
mára. Megkísérelhetjük azonban a XII. századi királyi
pénzverőmunkások (monetarii, nummularii regis) számának
hozzávetőleges megállapítását.
A gyakorlati éremtan művelői — mint többek szóbeli
közléséből tudom — a siglák sokfélesége alapja felteszik,
hogy az évi pénzújitás rendszere mellett a Xí — }{III. századi
pénzverőházban több száz, sőt ezernél is több munkás dol-
gozott. Ez a feltevés azonban téves és a korviszonyok
teljes félreismerésén alapszik. Bécsben — Európának ekkor
már egyik legfontosabb kereskedő városában és forgalmi
góczpontján — a XIII. században mindössze 48 pénzverő
volt a „Münzer-Hausgenossenschaft" tagja. ^ Fel sem tehető,
hogy a XII. századi Magyarországon a pénzverőmunkások
száma ennek tízszeresére, sőt húszszorosára rúgott volna.
Az előző fejezetben a pénzverés! jövedelemből hozzá-
vetőleg megállapítottuk, hogy az évi pénzkibocsátás összege
III. Béla korában 15' 2 millió dénár volt. Szentgáli meg-
állapítása szerint — kéziverés mellett — egy adogató
segéddel dolgozó ügyes munkás verőtőkéjéről óránként
1200 kész pénzdarab hullott le.^ A pénzverők csak az év
bizonyos időszakában dolgoztak a pénzverőműhelyben.'
Ezt a munkaidőt önkényesen 6 hétre, helyesebben 42
munkanapra teszem. Napi 10 óra munkát véve fel
1 munkás 1 segéddel naponta 12,000 darab,
30 « 30 , , 360,000 ,
30 „ 30 , 42 nap alatt 15.120,000
pénzt vert. Tehát 30 munkás 6 hét alatt pénzzé verhette
az évi pénzcontingenst.
> V. ö. a 201—202. lapon mondottakat.
' Szentgáli Károly: A sciglák megfejtése felé. Num. Köd.
1916. 50. 1.
' Kitűnik ez a budai vásárvámkiváltságban a pénzverőkről mon-
dottakból. (Orsz. Lt. D. o. 388. sz.) Az év többi részében a pénzvál-
tással voltak elfoglalva.
472 MAGYAB PÉNZTÖBTÉNET
A középkori kezdetleges munkarendszer mellett a pénz-
ezüst égetését, a bélyegponczéUást s más előmunkálatokat
mindenesetre ugyanezek a munkások végezték. Legfeljebb
néhány külön gyakorlott munkás vezette az égetési, öntési,
ponczéllási munkálatokat. Mindé munkákat természetesen a
pénzverésre szánt 6 hét előtt végezték el, viszont az azt
követő időben — különösen pedig ,új pénz idején* —
az egész pénzverő munkásság pénzváltással foglalkozott,
mesterségének haszna után járt.
Mindezt figyelembe véve — s azt is, hogy a s^éd-
munkások nagy része minden bizonynyal a családtagok
sorából került ki — a XIL századi magyar királyi pénz-
verömunkásság létszámát 70 — 75 munkásnál, a pénzverők
falvánák lakosságát pedig 40 — 50 családnál többre nem
tehetjük.
A pénzverés administratiójával kapcsolatban kell még
a hamispénzverőkről megemlékeznünk. A Nemzeti Múzeum
éremtárában, a valódi árpádkori ezüstpénzek mellett, igen
sok rézből készült, többnyire a mintául használt ezüst-
pénznél primitívebb kivitelű példányt őriznek. ^ Ezek a réz-
pénzek — II. Béla és II. Géza néhány (C. N. H. 83., 56.,
69., 88., 90., 63. és 269. sz.) éremfaját nem számítva, a
mikor maga a király veretett rossz ezüstből és rézből
pénzt — egykorú hamisítványok. Kitűnik ebből, de írásos
emlékeinkből is, hogy a pénzhamisítás elég gyakori bűn-
cselekmény volt.*
^ Túlnyomó részük mint , hamisítvány* van elkönyvelve, több
példányról azonban magam állapitottam meg finomsági méréseim közben,
hogy rézből készült hamis pénzek. így a C. N. H. 62. sz. II. Gézának
tulajdonított érem II. Béla C. N. H. 59. sz. érmének rézhamisitványa,
találtam továbbá hamis példányokat a C. N. H. 42., 44., 50., 61., 79.,
94., 108A., 119., 129., 162., 163., 166., 167., 173., 174. sz. érmekből stb.
' 1219. HoHorius pápa (F. UI/l. 285. és 314. 1.) a csanádmegyeí
fekete barátok, ij25<9-ban IV. Béla a szerémi kamarai tisztviselőktől lelep-
lezett Lőrincz bessenyői bíró és fiai, 1263'\íbxí ugyanő óvári Konrád
pénzhamisításáról emlékezik meg. (Smiö. IV. 539—540., W. Vm. 51. l.)
A PÉNZVERÉS ÉS PÉNZVÁLTÁS ADNfINISTRATIÓJA 473
A pénzhamisításnak más formája volt, a mikor a tör-
vényes finomságú pénzezüstből egyes lelkiismeretlen pénz-
verők saját hasznukra vertek pénzt. A XII. századi hatal-
mas pénzváltási nyereség különösen csábitóvá tette a hamis-
pénzverésnek ezt a kevésbbé megállapítható alakját. A XII.
századi pénzek közt nagy számban találhatók a jó pénztől
alig megkülönböztethető hybrid veretek^ a mikor valamely
éremfaj nem a megfelelő hátlappal, hanem más, korábbi
vagy későbbi hátlappal veretett. ^ E hybrid veretek egy része
valószínűleg oly pénzverőmunkások visszaéléseire vezethető
vissza, a kik a régi ponczéUott vagy vésett bélyegzőket
— egyiknek elő-, másiknak hátlapi bélyegzőjét — elsik-
kasztva, azokkal pénzt vertek.
A hamispénzverést szigorúan büntették királyaink.
A pénzhamisító a XIII. század második felében a szokásjog
értelmében s 1298 óta törvény szerint is minden vagyonát
elvesztette,^
Nagyon kevés, néhány mozaikszerű adat az, a mit
Xin. századi forrásaink a pénzverési administratióról nyúj-
tanak, mindazonáltal elegendők arra, hogy némi halvány
képet nyerjünk általuk a királyi pénzverőházak és a pénz-
verőkamarák működéséről.'
^ V. Ö. az 5. fejezetben (248 — 249. 1.) ezekről mondottakat.
« 1253: Smi6. IV. 539., 1263: W. VÜI. 51. 1. — 1298:XL,t.'Cz,:
,£t si que persona ausu temerario monetam in sua possessione vei
domo cudi fecerít, illa possessione vei domo privetur poenam legis su-
sceptura*. Kovachich. Sylloge. I. 40. 1. — V. ö. az 1335., 1336., 1338.
évi intézkedéseket. Szekfű. T. T. 1911. 11., 14., 21. 1., melyek az
ország régi szokásainak megtartását rendelik el a hamisitókra nézve.
' A pénzverés technikai kivitelének ismertetése a szorosan vett
Idró éremtan keretébe tartozik s ezért arra e helyen nem is tértem ki.
V. ö. erre nézve Kovács Ede: .Árpádkori királyaink pénzeinek tech-
nikája* ez. értekezését (Num. K. 1903.) és Szentgáli Károly id. m.
(Num. K. 1916.)
^
TIZENNEGYEDIK FEJEZET.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG
KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ.
1000—1325.
A gazdaságtörténetnek a pénztörténettel szorosan össze-
függő, de külön tudományként művelt ága az áriőtiánet
vagy történeti árstatisztika.
Az ártörténet feladata — a történetíró szempontjából —
a magángazdaságok gazdasági elhelyezkedésének vizsgálata,
az egyes társadalmi osztályok vagy egyének megélhetési
viszonyainak, gasxlasági helyzetének és a jövedelmek érté-
kének a pénz vásárlóereje alapján való megállapítása.
Az ártörténet a vagyon alkatrészeit tevő földbirtok,
ház, emberi és állati munkaerő, valamint a nevezetesebb
szükségleti — élelmi, ruházati és háztartási — czikkek
pénzbeli eUenértékének megállapítása és az így nyert
eredményeknek a különböző osztályok és egyének vagyoni
helyzetével való viszonyba hozatala által éri el e czélját
A középkori Magyarország terménygazdasági szerve-
zete, másrészt a források hézagossága teljesen lehetetlenné
teszik a rendszeres középkori magyar ártörténet kidolgozását
A terménygazdasági viszonyok mellett minden, a jövedelmek
pontos nagyságának megállapítására irányuló kísérlet meddő
munka lenne. A vagyonok és jövedelmi ágaktermény hozadéká-
nak meghatározásához jóformán teljesen hiányoznak az adatok.
Nincs semmi támaszpontunk sem arra nézve, hogy az ország
lakosságának túlnyomó részét tevő agricultur népelem —
földbirtokos és földmíves — milyen mértékben tudta gyü-
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 475
mölcsöztetni a jövedelme alapját képező földbirtokot. Csak
távoli — évszázadokkal későbbi — viszonyokból vonhatnánk
némi következtetést a gazdálkodás intensitására, a birto-
kok jövedelmezőségére nézve. S ha ezt megtennők is, hol
maradnak a földmivelés mellett halászattal, vadászattal^
kezdetleges ipari ágakkal foglalkozó úrbéresek termény-
szolgáltatásainak és saját kis háztartásuk szükségleteire
fordított terményjövedelmeinek értékeléséhez szükséges ada-
tok? És még akkor is, ha kellő számú adat állna mind-
ezekre nézve rendelkezésünkre, miképen lehetne e — mai
szemmel nézve alig értékelhető — terményjavak értékét egy-
séges alapra hozni, a mi nélkül megbízható eredményeket
úgysem nyerhettink?
Okleveleinkből mindössze a földbirtok, rabszolga és iga-
vonó állat árára nézve szerezhetünk némi tájékozódást. Egyéb
árúk értékére csak néhány elszórt adat áll rendel-
kezésünkre. A legfontosabb szükségleti czikkek, a gabona
és más élelmiszerek, valamint a ruházati darabok ára tekin-.
tétében teljes sötétségben hagynak forrásaink.
A miénknél összehasonlithataüanul gazdagabb forrás-
anyaggal rendelkező külföldi — német, franczia és olas2
— történeti irodalom sem volt képes a középkori ártörténet
terén különösebb eredményeket felmutatni. Le kell tehát
mondanunk arról, hogy a középkori Magyarország rendsze-
res ártörténetét valaha is megírhassuk.^
Az ártörténet vagy történeti árstatisztika eredmé-
nyes művelése három alapfeltételen nyugszik. Az egykorú
pénzek fémtartalmának, vagyis belső értékének ezüst- vagy
aranygrammokban leendő megállapításán, az egyes árúk
^ Az erre irányuló eddigi kísérletek teljesen sikertelenek voltak.
Weisz (Földes) Béla: Adalékok Magyarország árstatisztikájához (Füg-
gelék Körösi József: Adalékok az árak történetéhez. Pest, 1873. ez.
művéhez) ez. dolgozata csak néhány forrásadatnak csoportosítása. A
Xm. századból mindössze 3, a XtV.-ból 9 adatot ad. Bevezetésül közH
Rupp-nak a pénznemekről irt sorait. Salamon Ferencz (Budapest
története. ÜL 183—215. 1.) a XIV. századi árakkal foglalkozott, de ered-
ményei geniális következtetései ellenére sem állhatnak meg. Balogh
Albin: ,A magyar pénz története az Árpádok idején* (Budapest, 1912.)
és , Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly korában** (A pannonhalmi
476 MAGTAK PéXZTÖBTÉIlET
mérésére szolgáló r^ mértékekn^ valamely újkori mérték-
rendszerre való ^ys^es átszámításán, végQl lehetőleg eg\'
helyről vagy gazdaságilag hasonló színvonalon álló helyek-
ről származó sok adatnak ^yűttes mériegelésén. Fonásaink
— sajnos — csak az első feltétel telje^tésére képesítenek.
A középkori magyar mértékeket illetőig jobbára feltevésekre
vagyunk utalva, viszont az adatok csekély száma a har-
madik feltétel teljesítését gátolja meg.
A kővetkezőkben iehát csak arra szorítkozhatunk^ hogy
az áradatókat statisztikai táblákba állítva össze és a pénz-
értekeket^ valamint az árakat ezüst- és aranygrammokba
és koronaértékre átszámítva, némi fogalmat alkossunk a
XI — XIIL századi pénzérték- és árviszonyokról.
Feltétlenül tartózkodnunk kell azonban — az ekként nyert
aranykoronaértékű áraknak a mai árviszonyokkal való össze-
hasonlítása útján — a pénzek rekUiv vásárlóképességének meg-
-állapításától. A történeti irodalomban el^gé elterjedt fel-
fogás szerint ugyan az ártörténetnek egyik fő czélja éppen
ez volna, a legújabb gazdaságtörténeti irodalom azonban
teljesen elvetendőnek tartja e felfogást. Egyrészt a közép-
kori terménygazdasági árú- és munkaértékek összehasonM-
tása a mai értékekkel, az életviszonyok teljes különböző-
sége mellett, szinte kivihetetlen. A munkás teljesítőképes-
sége, a nyersárúk felhasználhatósága a technika haladá-
sával oly változásokon ment át, hogy minden összehason-
lítás a tévedések egész sorozatát vonja maga után. Másrészt,
ha e körülmények figyelmen kívül hagj-ásával mégis meg-
kísérelnők a pénz relatív vásárlóerejének megállapítását, az
összehasonlításnak az összes szükségleti czikkek áradatainak
oly, folytonos sorban ismert sorozatán s ez ársorozatoknak
együttes vizsgálatán kellene alapulnia, a minő adatsoroza-
tokkal a középkorból egyáltalában nem rendelkezünk.^
főiskola évkönyve. 1914—1915. tanév. Pannonhalma, 1915. 108—160. L)
ez. dolgozatainak ártörténeti része a pénzek tényleges értékére vonatkozó
vizsgálatok teljes mellőzésével s az oklevelek szórványos adatainak álta-
lánosításával készült próbálkozások.
^ A pénzek relatív vásárlóerejének megállapítására irányuló kísér-
letek tévedéseiről, nehézségeiről és meddőségéről Lamprecht, Kari:
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZUKÁJÁHOZ 477
a) ÉRTÉKARÁNY.
A középkori árak egységes feltüntetése végett szük-
séges az akkori pénzértékeknek arany- vagy ezüstgram-
mokra való átszámítása, vagjis a középkori pénzek fém-
értékének pontos megállapítása. A középkori ezüstvaluta
az ezüstgrammokra való átszámítást teszi könnyebbé és
indokoltabbá, viszont a ma érvényben levő aranyvaluta —
a mai árakkal és értékekkel való összehasonlítás meg-
könnyítése czéljából — az aranygrammokra való átszá-
mítást ajánlja. A két módszer helyessége vitatható,^ ha
azonban az árakat nem csupán fémgrammokban akarjuk
kifejezni, hanem a ma érvényes koronaértékben is, akkor
feltétlenül az aranygrammnak kell elsőbbséget adnunk. Az
ezüst értékének állandó ingadozása s különösen az utolsó
évtizedekben tapasztalt rendkívüli értékcsökkenése, a minek
következtében az ezüst értéke a középkorhoz viszonyítva
kb. egynegyedére szállt alá, továbbá az aranyvaluta mai
érvénye az ezüstgrammból koronaértékre való átszámí-
tást irreálissá teszi. Az így nyert eredmények tévedésekre
vezetnek és nem nyújthatnak helyes képet a középkori
árviszonyokról. Viszont az arany értéke a folyton fokozódó
aranytermelés mellett sem csökkent és hosszú századokon
át alig volt ingadozásoknak kitéve.
A középkori és különösen a XII — XIII. századi értékek-
nek aranygrammokra való átszámításánál az egyetlen nehéz-
ség a két nemesfém középkori értékarányának megállapítá-
sában rejlik. A tiszta ezüstvaluta korában — kevés arany
Deutsches Wirtschaftsleben im M.-A. Leipzig, 1885. II. 601. s köv. 1.
— Sommerlad, Theo.: Preisgeschichte (Conrad— Lexis: Handwörter-
buch d. Staatswissenschaften. 3. Aufl. VI. Jena, 1910. 1168. s köv. 1.
— Mandelló Gyula: Adalék a középkori munkabérek történetéhez.
Budapest, 1903. 10— 23., 93— 99. 1. V. ö. még Bud János (Árstatisztika.
Magyar Statisztikai Közlemények. 44. kötet. Budapest, 1913. 1. 1.) meg-
jegyzéseit a középkori áradatokról.
1 Lamprecht ezüst-, Mandelló aranygrammokra számítja át a
középkori árakat. Az arányszámítás előnyeiről v. ö. Sommer la d id. h.
1170. 1. és Mandelló id. m. 43. 1.
478 ICAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
lévén foigalomban — elszórt forrásadatok értesítéseire va-
gyunk utalva s az értékaránynak pontos m^állapitása lehe-
tetlen. Mindazonáltal, ha a forrásadatok ^ybevetése által
beigazolódik, hogy az értékarány korszakunkban nem igen
volt nagyobb ingadozásoknak kitéve, teljesen kielégítő ered-
ményekhez juthatunk, mert mint kiemeltük, az arany értéke
nem igen mutat ingadozást. Az arany és ezüst XI — ^XIII.
századi értékarányát illetőleg, nagyon kevés hazai adat áll
rendelkezésünkre.
A XI. században, a mikor a byzánczi arany még
nagyobb számban volt forgalomban, a magyar pénzeknek
ehhez való viszonya alapján Szent István korában
1 : 9-818, kereken / : 10,
1038—1095 közt pedig
1:8' 78, kereken //S-re
tehetjük a két nemesfém arányszámát.^ A XII. századból
nincs adatunk.
1222-ben egy értékes koronát, a mely 12 márka
tiszta aranyat tartalmazott a drágaköveken kívül, II. András
140 márka eztistért adott el.' A drágakövek értékét figye-
lembe véve, az értékaránynak
1 : 10 körül
kellett lennie és 1 : 1 2-nél mindenesetre jóval kevesebb volt.
Az 1281 — 1286. évekl)en nálunk járt pápai adószedő,
Mutinai Gellért, 10 font velenczei kis dénárért 1 magyar
vagy szlavón márka ezüstöt,* viszont 1 firenzei aranyért
2 fontot és 1 dénárt számít.^ 1 magyar márka közönséges
1 V. ö. a II. rész 3. és 4. fejezetét
' .coronam . . . duodecim marcas pttríssimi auri continentem preter
lapides . . . pro 140 marcis aigenti expendímus.* F. VII/1. 209. és 221. 1.
* „620 marca íVs pondus de argento Ungaríae = 6200 libne
6 solid. Venetonim parvomm, qnalihd marcha comp, pro 10 libris.''
Mon. Vat. I/l. 8. 1. SzUvóniáról u. ott 6. 1.
* „2 florenos auri, qul valent 4 libris et 2 denariis Veoetoniin
parvomm, comptUato floreno pro 40 soUdis et 1 denario.* U. ott 9. 1.
ADALÉKOK MAGYABORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 479
ezüst szinezüsttartalma 186*6837 g. A firenzei fontból
(339008 g) 96 darab aranyforintot vertek,^ tehát 1 arany
súlya 3*53133 g volt. Az egyenlet így álUtható fel:
1 márka =2400 velenczei kis dénár
1 aranyforint = 481 , » »
2400
186-6837 g ezüst=-^X3-53133garany=17-619garany.
Az értékarány tehát:
1:10-59.
A márkát 200 báni denáros márkának véve fel — en-
nek 182*30 g-os szinsúlyával
1 : 10-34
arányt kapunk.
III. András 1291 : XXVIII. t-czikke pontosan
/ : 10-ben
határozza meg a két fém értékarányát.*
A hazánkkal szomszédos Morvaországban 1296-ban
szintén
1 : 10-re
teszik az értékarányt.'
Salzburgban 1283-ban
1 : 10058
volt a két nemesfém értékaránya, Regensburgban ugyan-
akkor
1 : 9-872.^
1 Salamon Ferencz: Budapest története. III. 116., 130., 135. L
Schafer (Vatikanische Quellén. Hg. v. Görres-Ges. II. Bd.) 43*«-44*.,
53». l. stb.
* „a cancellario decem marcis argenti redimt debeat aut marca
auri". Kovachiclu Sylloge. 23. 1.
' ,3 marcas aurí vei 30 marcas pun argenti*. Cod. d. Morav.
V. 43. 1.
« S t e i n h e r z (Mittheilungen d. Inst f. Ö. G. XIV.) 23. L
480 MAGYAK PÉNZTÖBTÉNET
Ez alapon s más források felhasználásával Steinherz
1283 — 1294. években egész Dél-Németországra
1 : lO^e
teszi az arányt.^ Németországban a XIII. század elején
készült ^Sachsenspieger szerint is
1:10
volt az értékarány.*
Korábban, a X — XII. században, Németországban
1 :8 és 1 : 12
közt ingadozott.^
Vdenczében 1284-ben
1 : 1063,
1285-ben
1 : 10'9
volt az értékarány,^ Olasz- és Francziaországban a XIII.
században általában
1 : lOre
tehető.*
Angliában a XII. században
1:9
volt, a XIII. században
1 :9 és 1 : 10'5
közt ingadozott az értékarány.*
» U. o. 24. 1.
* Soetbeer: Edelmetall-Prodnktíon und Werthverháltniss zwi-
schen Gold und Silber. (Ergánzongsheft Nr. 57 zu Petermann's Mit-
theilungen ) Gotha, 1879. 118. 1. V. ö. Luschin von Ebengreuth:
Das Wertverhiütnis der EdelmetaUe in Deutschlftnd wáhrend d. M.-A.
BruxeUes, 1892. 21—23. 1.
' Inama — Sternegg. id. II. 419 — 420. 1, — Lamprecht-
Deutsches VVirtschaftsleben. II. 376. 1. — Luschin id. m. 17—19. 1.
^ N a g 1, Alfréd : Die Goldwáhrung und die handelsmassige Geld-
rechnung. N. Zschr. XXVI. Wien, 1894. 210. 1.
* I n a m a — S t e r n e g g : Deutsche Wirtschaftsgeschicbte. TUjZ,
404—405. 1. — Salamon Ferencz id. m. III. 101. 1. — Soet-
beer id. h. 118—119. 1.
* In ama— Sternegg id. m. II. 420. L — Salamon Fe-
rencz: Budapest története, m. 100. 1. — Soetbeer id. h. 119. 1.
szerint 1230— 1278-ban 1 : 10, korábban 1 : 9.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 48 1
Mindez adatok alapján az arany- és ezüst értékará-
nyát a XIIL^ sőt a XII. században is keréken
1 : 10 re
tehetjük. Nagyobb tévedéseknek nem leszünk kitéve^ ha a
pénzek értékének aranygrammokba való átszámítását ez
arányszám alapján hajtjuk x^égre^^ bár az értékarány
minden bizonynyal némi ingadozásoknak volt alávetve.
Az aranygrammoknak koronaértékre leendő átszá-
mításánál az 1892 : XVII. t.-cz. 3 — 4. §§-aiban megállapí-
tott és ma is érvényes törvényes értéket véve irányadóul,
1 g aranyat 3'28 korona
értékben számítok át.
b) MÉRTEKEK.
Forrásadataink vajmi kevés támaszpontot nyújtanak
az 1000 — 1325 közt használatos magyarországi mértékeket
illetőleg. Az oklevelek többnyire csak a mértékegység nevét
említik, de azok nagyságát és egymáshoz való viszonyát
nem világítják meg.
A folyadékok mérésére a vödör (idria), csöbör (chibrio)y
köböl (cubulusjy hordó (uma^ tuna, tunella), quartale és
akó (aco) voltak használatosak. Gabonamérésre a vödör
(idria)^ köböl (cubulusjy szapu (sapo)^ mérő (metreta) és
az akó vagy nagy köböl szolgáltak.*
^ Soetbeer (Edelmetall-Produktion. id. h. 120.1.) általában
1 : lO'iől 1 : ll'Tt teszi a Xm— XV. században a relatiót.
* Idria: Szt. László, L: 40, t.-cz,: .decem ydrie" (gabonáról).
— 1199: ,80 idrias vinf. H. o. V. 2. — 1211: ,80 ydrias de vino,
40 cubiüos avcne". W. XI. 111. — 1229: ,12 idris cervisic" és ,5
idrias cervisie". Váradi Reg. 350. se. eset — 1249: ^50 hydrias
vini«. Kn. M. I. 377. — 1269: „1 ydriam mellis". Ph. X. 632. 1. —
1292: „idrias cervisie". Kn. M. II. 314.
Chibrio : 1226: ,2 chyhrionibus cerevisiae*. Váradi Reg. 341. sz.
eset. — 1296: ,pro quol. ckibrione solvent 5 qoartalia". W. V. 162. 1.
Tunella: 1269: ^tunettamm vini«. F. IV/3. 497. — 127S: ,40
iuneüis vini*. F. V/2. 107. — 1280: ,de una tunella vini*. F. V/3. 22.
Hóman: Magyar pénztörténet. 31
482 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET
Ez Űrmértékek — különdsen a gyakran említett hSbSl
— helyenként változó nagyságban voltak használatosak.
Forrásaink szeremig somogyi^ váradi, liptói és bolgár köb-
löt^ továbbá mosoni mérőt említenek.^
— 1982: .1 tmnáU vini*. H. oU. M. — 1291: ,3 fuméOe vini'. W.
XII. 517. - 129S: ,itmeUa vini*. W. XIL 571. L
Ürmm: 1325. Pozsony: .2 nmas vini cnm commmm mensmfu*
F. Vin/2. 976, l
9
TVm^: 1S16: .singults septimanAS vini, sive chifaríoiies cvm
fmna Sopxoniensi*. F. yVOll. 000. L
QmmrimU: 1296: .pro qooL chibrione solveot 5 qmartaiia', W.
V. 162. L
Metróim: 1279: ,ctim meírtta Mosoniensi.* W. IX. 251. l
Sm^: 1292: ,2 sapomts de avena*. Kn. M. II. 314.
Cmbuims: 1138: .2 aOmJonts farine*, ,30 cmbtOos mnicii*. Kn.
M. L 92. — 1209: .20 cmbmlos vini*. Smiö. ÜL 89. ~ 1211: cmbmlmm
siliginis*, ,aUmlum mellis*. Smiö. HL. 104. — 1211 : .30 ydrias de vino,
40 cnlmJos aveneV W. XI, 111. — 1220: ,20 atbtűos vini*. Smift. lU.
187. — 122T: .CC ctUmhs vini*. F. III/2. 108. — 1240: .12 rMMbr
cervisie*. ,1 cnbulum avene*. W. VH. 103. ~ i;94r; .25 cnbmUs vini*.
W. Vn. 245. — 1248: .120 ftt^nJo^ vini boni", .2 £»dHltw finnueati
boni*. F. IV/1. 23, — 1256: .2 culmJos vini*. W. XL 431. — 1293:
.3 ciidiiÍ05 vini*. H. o. VIL 229. — 1322: .1 cnbulum avene*. Wagner.
447. L
MagMMS cubuku: 1208: .9 cubulos vini aim magnó cubnio',
F.m/l. 65.1. — A bakonybéU apátság 1171.avi oklevelében: .5 cnbolos
tritici, com magnó cnbulo, quam ipse rex cnm suo proprio pngiüo men-
snravit, Wamque mensuram ab homine Lanrencio nomine m domuan
Scti Martini conservare misif. (Ph. Vm. 275. L) Erdélyi Lásslő
kimntatta ugyan, hogy ez as oklevél 1234 táján késsult hamisítváiiy,
annyit asonban mindenesetre bisonyít, hogy a XIII. stőxadhoM Pammtm-
JuOmán egy ^hiUles'-nek iekinUti .nagy kÖNői* őristek. — 1240: .50
cubulos vini, cnm magnó cnbulo, qni vulgo Ako vocatur*. F. IV/1. 193. L
Ako: 1237: ,40aa>iMSdeannona*; ....8 acones pori frnmenti et
quilibet aco coniinet quinque cubulos Syrmienses'' . W. VIL 29. -— 1S95:
.2 acones vini, cum recto et debito acone vüle de Boayn* (Basin). W.
Xn. 571. — 1335: .aconem . .. cnm verő akone civitatis Posomensis,
presente iudice, iuratis et civibus Posoniensibns mensurare et signo eocnm
consignare tenebnntur*. Anjou. ül. 135. 1.
^ Cmbui9$9 Synmiemsis: 1237: W. VIL 29. l
Cubuhu SimUgiemtis: 1220: ,400 cnbulos vini, de cnbmio
de Sumngy." Váradi Reg. 15. eset — 1264: .20 cnbulos farine... et
totidem cubulos de aonona, cum cubuio Symigiensi.* Kn. M. L 503. L
tis, ettlmlus fersohxdnr; de viigiilis mtem captciis süigliils, ordel et
aveiw duo eobnli erogeDtur. Presettim decimé vlni e%m cwMo íHímm
palmomm adjunctís poOiee cl d»obms digiiis *b omnjbus exígantut.*
Kn. M. n. 113. 1. — V. 9. még: 1:35^. Liptói éa turóczi kir. aípek :
....20 auhaíoa tkVeae eum cnbulo qitaíiior palmamm et dnomm digilorum,
aicut est In Turch st in Lypto..,* W. IL 281. 1. — 1392: Esitetgomi
l(ipt Nématii hoapesek: ,2 sapOMts de avent, Cdiu sapone 4 palmamm
ti dnorum digitorum.* Ka. M. U. 3U.
31*
484 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
adnak. Későbbi korok mértékeiből vont következtetések a
tévedések egész sorozatát rejtik magukban. Ezért meg kell
elégednünk annak a negatív ténynek konstatálásával, hogy
árpádkori űrmértékeink nagyságának megállapítása a forrás-
adatok hiányossága és csekély száma miatt meg sem kísé-
relhető/
A ki nem csépelt gabonát forrásaink kepében (capecia)
számítják.^ A kepének főkép a tizedíizetésnél jutott szerepe^
mert a főpapoknak — a visszaélések elkerülése végett — joguk-
ban állt a gabonát az aratás után a mezőn beszedni. A gabona,
kepékbe rakva állt a tarlón s a főpap megbízottja minden
tizedik kepét lefoglalta püspöke számára. Később, mikor a
pénzbeli megváltás jött szokásba, bizonyos meghatározott
összeget űzettek a püspöknek járó kepék megváltása fejében.
Hány kéve volt a XIII. században egy kepében, ma már
nem állapitható meg s így még csak megközelítőleg sem
tudjuk meghatározni annak szemtartalmát. Valószínű, hogy
miként ma is az ország különböző vidékein igen külön-
böző módon és más-más számú kévéből rakják össze a
keresztet és csomót^ úgy az Árpád-korban is vidékenkéiU
változó volt a kepe nagysága, A XVI. században Tihany-
ban 52, a Felső-Tiszánál 52—104 kéve a kepe, tehát
jóval nagyobb gabonatömeg volt, mint a kereszt.^ Nyoma
van annak, hogy eredetileg
' Az egyes forrásokban említett arányok, melyek szerint pl. 1
csöbör =5 quartale (W. V. 162.), vagy 5 szerémi köbölül akó (W.
Vn. 29.), csak lulyi jelentőséggel bírnak s azok általánosítása helytelen
eredményre vezetne. — V. ö. Inam a — Sternegg (id. m. II. 496 — 498. 1.)
megjegyzéseit az ily forráshelyek általánosításának problematikus voltáról.
* Capecia: Kálmán I. : 44. t.-cz. Závodszky. 189. 1 — 12^:
F. m/2. 169., 1230: F. I1I/2. 212., 1261: F. IV/3. 42., 1264: F. Vn/5.
342., 1277: F. V/2. 400., 1285: Kn. M. II. 204., lf^7: F. VI/2. 70.
' — a — «T-. Kéve, kereszt, kalangya, kepe (M. G. T. Sz. 1896.
363 — 364. 1.) és Erdélyi László: Pisky István tihanyi kapitány
számadáskön3rve. (M. G. T. Sz. 1905. 208. 1.) A kepe szó vidéken-
ként még ma is használatos kereszt, másutt meg több keresztből össze-
rakott kalangya értelemben. A keresztbe (csomóba) vidékenként 9—10 —
13 — 14 — 17 — 18 — 26 kévét raknak. Természetesen a kévék nagysága is
változó.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 485
1 kepe = 2 kalangya =4 kereszt
volt, a mely utóbbiban a kévék száma változó.^ Más ada-
tok szerint viszont a kepe, kalangya és kereszt azonos
értelemben is használatosak voltak.^
Nem sokkal több eredményre vezet a hosszmértékek
vizsgálata. A kisebb tárgyak mérésére használt arasz (palmus,
pálma) a szövet-, vászon- és földmérésre is használt rőf
(cubituSy ulna, „vulgo Reyf) és az öl (tUna, amplexus),
SL melyet néha jelzővel, mint királyi ölet (ulna, amplexus
^egális)^ erdei ölet (ulna silvatica) említenek, a gyakoribb
hosszmértékek.* Földek mérésénél volt akötél (funis,funi-
» M. G. T. Sz. 1896. 363—364. 1.
' Ez következik abból, hogy a tihanyi számadások szerint a kepe,
kalangya és kereszt egyaránt 2 kila szemet adtak. Erdélyi id. h.
205—208. L
' Paimus, pálma: 1136: „mensura piscium 4 pdLmorum,^ Kn.
M. I. 92. — 1230: ^60 pisces ad longitudínem trium pahnorum^ H. o.
VI. 26. — 1269: ,de ligno Domini longitudinem unius pálme et dimi-
die . . .* F. IV/3. 491. 1. V. ö. fentebb a 3 és 4 araszos köbölről mondottakat.
Cubitus: 1237, Veszprém: telekről: ,14 cubiiorum in latitudine,
«t 120 in longitudine.* H. o. V. 17. — 1243. Esztergom: .longitudo
curie est 70 cubiiorum, qui vulgo appellatur Reyf, latítudo verő 41 cubi-
tus." Kn. M. I. 354. — lí^é, Pécs: .400 cubUos telarum.* W. X. 164.
— 1299, Esztergom: „cuius palacii et curie longitudo facit 36 mensu-
ras cubitif vulgariter Reyf didi, latítudo verő 23.* Kn. M. 11. 458. 1.
Ulna: 1258, Nagyszombat: „terra ... in latit 30 ulnas duabus
minus, in longit 35 ulnarum contínet quantitatem." Kn. M. I. 453. 1. —
1276, Eger: ,terram 52 ulnarum in latítudine existentem.* W. IX. 162. 1.
— 1278, Eger: földről: „in longit. 190 ulnarum," F. V/2. 482. 1. —
1291, Erdélyi kápt.: ,24 ülnis de panno Domi.* Zimm. — Wemer.
I. 179. 1. — 1299: ,12 ulnas dometi.« Zichy. I. 95. 1. — 1326, Szepes:
,83 ulnarum mensuratarum.* Anjou. II. 240. 1. — 1335, Esztergom:
.domomm longitudo 17 ulnas et latit, tantumdem continet, cum mensura
seu ulnis pannorum, que in vulgari „ref^ dicitur.^ Anjou. III. 177. 1.
XJlna regis: 1278, Pécs: ^ad ulnam seu mensuram computacio-
nemve domini regis.* Zichy. L 39. 1.
Ulna de vico: 1255, Esztergom: „terram . . . cuius longitudo est
124 ulnarum, et latit, eius 92 ulnarum, cum ulna de vico, que vfügo
Reyf vocUatur,* Kn. M. I. 431. 1.
Ulna silvatica: 1318, Várad: ,54 ulnas cum mensura silvatica,*
F. Vm/2. 189. 1.
486 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
culus) és virga használatos.^ A kőtél 10, 15, 24, 33 öles
lehetett* s bizonyára vidékenként változott a hosszúsága. Egy
kötél föld oly értelemben is használatos, mint még ma is
vidékenként kis hold helyett „egy láncz földet'' mondanak.
Ez esetben területet jelent.' Hasonló értelmű sl 16 öles és
1 araszos virga,^
E hosszmértékek köztU csupán a királyi öl (am-
plexus, ulna vagy tnensura regalis) nagyságát határoz-
hatjuk meg későbbi forrásokból, a mit alább a hold és
ekeföld nagyságával kapcsolatban fogunk megtenni.
Am^Uxus: 1260: W. Vn. 538. — 1281: W. IX. 325. 1.
Amplexus regius (rtgalis): 1270: Zichy. L 26. — 1278: KnbínyL
I. 107. — 1289: Ph. X. 541. — 1333: F. VIII/7. 248. — 133$: Zalai
oki. I. 321. — 1336: Zichy. I. 493. — 1337: Anjou. ffl. 380. 1.
» Funis: (1255. k,): H. o. Vm. 60. 1.
Funicmims: 1239: W. XOL 80. — 1253: ,cum fnniadis mensii-
imndo" (földotxtisról). W. IL 243. — 1264: ,tems ... non fitmcuh
mensurarunf F. VI/2. 388. — 1275: F. V/2. 306. — 1284: W. IX.
409. — 1294: W. XIL 521. 1.
Virga: (1295): F. VI/1. 374.
* 10 oUs köiél (funiaűus): 1239: „terram fímosam cum funiaűo
decem ulnamm numero nonaginta sex, ubi contíneri dicuntur 140 iugera
et sUva.- W. VD. 80. 1.
IS Öles kötél: 1284 (Vasvári kápL): ^pparticulam térre, videlicet
5 funiculos, cum funiculo IS amplcocunm^ continentem ..." W. IX. 409.
24 öles kötél: 1275 (Vasvári kápt,): ,cuius terre quantitas, cmm
funiculo viginti quatuor amplexuum, . . .* F. V/2. 306. 1.
33 óles kötél: [1255 kJ Vasvári Upt.: .cuins terre Utitudo est
ex parte Rabé mensurata tali fune, qui coutinet 33 amplexus, 18 funes
et 20 amplexus, longitudo verő eius 53 funes continet* H. o. VIIL 60. 1.
' A források ,funiculus*'kX nagy óvatossággal kell kezelnünk,
mert gyakran ^Júkötelet', vagyis a földkösösségben földosztáskor nyeti
földek összességét jelenti s nem a földmérőkötelet. V. ö. Tagányi
Károly: A földközösség története Magyarországon. Budapest, 1894.
27 — 32. 1. — Csodálatos, hogy még ma — Tagányi beható fejtegetései
után is — összetévesztik egyesek az ideális jjűkötelet" a mérókötélleL
V.Ö. Turchányi Tihamér: Magjrarországi monostorok gazdasági viszo-
nyai a Utárjárás előtt. Budapest, 1909. 11. 1.
^ 1295: xflaneus autem tenet 12 \árgas et quelibet virgarum habe-
bit 16 ulnas et unum pahnam." F. VI/1. 374. 1.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 487
Területmértékül a hold (jugerum) — Szlavóniában
néha a dalmát eredetű ureten vagy vereten — és az ekeföld
vagy ekealj (arairum) volt használatos.^ A rétet, kaszálót
kaszaaljával mérték.*
Az egyes oklevelek területmérő adatainak meg-
ítélésénél nem szabad felednünk, h(^y azok gyakran,
sőt a legtöbb esetben nem pontosan megmért terület-
ről, hanem csak bizonyos számú holdra vagy ekeföldre
becsült területekről szólnak. Már az afféle kifejezések is,
mint ni, 2, lOsíb. ekefőidre elegendő föld', „1, í, 10 síb.
eke művelésére elegendő főld*"^ mutatják, hogy ily t)ecsléssel
» Jugera: 1228: W. XI. 209. — 1230: Kn. M. I. 274. — 1235:
H. o. V. 16. — 1237: F. IV/1. 76. 1238: W. VH. 64. — 1240: W.
Vn. 111. — 1245: H. oki. 12. — 1256: H. o. VH. 61. — 1257: W.
Vn. 477. — 1261: W. XL 515. — 1279: H. o. IV. 58. — 1293: Kn.
M. n. 348. — 1293: Mclczer Okm. 5. 1. — 1295: W. V. 138. — 1300:
H. o. vn. 287. — 1302: Anjou. I. 24. — 1307: Soproni oU. I. 66. —
1310: Anjou. I. 213. — 1311: Kn. M. H. 651. — 1316: Webor. 5. —
1318: K. o. I. 111. — 1324: Zalai oki. I. 174. 1.
Szepesi hold: 1326, Szepesi kdpt,: „2 jugerum, secundum meu-
suram vtUarum predictarum,'* (T. i. Lomnic stb.) F. VIII/5. 171. V. ö.
még. 1279: „120 jugera mensnre Scepusiensis.* F. IX/7. 720. 1.
üretenus, veretenms: 1262: Smiö. V. 229. — 1272: „32 dimen-
siones, que wlgo vereten dicuntur." Smi6. VI. 10. 1. — Dahnáczidban:
1237: Smid. IV. 23., 1264: U. ott V. 313. 1.
Araárum: 1199: .terram ad. V. aratra.* H. o. H. 1. — 1218:
W. VI. 397. — 1259: .terram 1 aratri." F. IV/2. 516. — 1263: ,3 aratra.-
Ph. II. 324. - 1275: ,6 aratrorum." W. XII. 164. — 1277: F. VII/5.
437. — 1283: Kn. M. IL 171. — 1300: H. oki. 174. — 1308: Kn.
M. n. 591.
« Feneium: 1245: ,ad quadraginta falcatores.* F. IV/1. 44. —
1279: .... 10 falcastra sufficicncia." W. IX. 256—257. — 1299: „ad
4 falcastra sufficiens." W. XII. 652. — 1295: .fenile suffíciens per diem
octo hominum falcature." H. o. VIII. 346. 1.
» »Ad [Xjaraira sufficiens ierra" : 1207: Ph. X. 502. —
1226: W. VI. 449. — 1227: H. o. I. 8. — 1230: W. VI. 491. — 1232
W. VL 515. — 1240: F. IV/1. 201. — 1247: H. o. VII. 35. — 1250
W. II, 218. — 1263: H. o. VI. 118. — 1272: Kubinyi. I. 85. — 1277
F. Vn/2. 58. — 1284: H. oki. 103. — 1291: Kn. M. II. 312. — 1296
Apponyi. I. 29. Zalai oki. L 113. — 1303: Anjou. L 65. — 1308: Kn.
M. IL 586. — 1322: Zichy. I. 210. — ,Ad usum (vagy usui, vagy ad
cuUuram, cuHuraeJ fxjaratrorum sufficiens, ierra'*: 1221: F. III/2. 226. (ott
488 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
állunk szemben. Más oklevelek világosan meg is mond-
ják, hogy az ekeföldek vagy holdak számának megállapí-
tása becslés útján, erre kiküldött megbízható emberek (boni
homines) szemmértéke szerint történt.^ Nagyot tévednénk
tehát, ha az oklevelek területmeghatározásaiban minden
esetben négyzetölekig meghatározott területeket keresnénk.
Az országban divó területmértékek, a vidékenként
változó holdak és ekeföldek területének nagyságáról mind-
azonáltal némi képet alkothatunk magunknak forrásainkból.
Okleveleink többféle holdat említenek.
1 270-ben a Dunántiil — Baranya megyében 70 királyi
öl hosszú és 7 királyi öl széles, tehát 490 Q királyi öl
tévesen: 1231). — 1248: Kn. M. I. 375. — 1255: F.IV/2. 364. — 126S:
W. m. 70. — 1270: Kn. M. L 584. — 1273: Smi«. VI. 44. — 1277:
Sinié. VI. 194. — 1279: H. o. VH. 175. — 1281: H. o. VU. 176. —
1283: H. o. VI. 295. — 1^0: H. oki. 121. — 1296: H. o. VH. 254.
— 1303: Kn. M. H. 538. — CuUnrae: 1269: W. III. 199. — 1271: W.
m. 267. — 1274: F. V/2. 221. — 12H&: Kn. M. U. 244. — 1311: Kn.
M. n. 640. — 1320: Zichy. I. 185.
^ 1251: ,cuíus térre qnantitas secundum sententiam eorundem
(t. i. bonorum) virorum conprovinctaiium continebat terram tríum
aratrorum.*' W. VII. 334. 1. — 1257: ,viri inspectores, ad hoc destinati.
sex aratrorum esse dixerunt,^ Kn. M. I. 444. 1. — 1264: ^que terra
computata est... ad 160 jugera." F. IV/3. 248. 1. — 1267: „...usui
20 aratrorum, sicut ex visu oculorum datur considerare, suffícientes.*
W. IIL 173. 1. — 1268: „terram sufficientem pro uno aratro, non men-
suratam, sed uno aratro sufficientem." W. VIII. 223. 1. — 1268: , suffi-
cientem ad unum aratrum et dinúdium, sictU per visum considerare po-
tuimus.* W. III. 184. — 1269: ....sufficientem culture 3 aratrorum
ifel patdo plus," W. III. 199. 1. — 1274: „terram circa lougtiudinem
unius jugeris.* W. IX. 61. 1. — 1287: „sicut ex visu cansiderari poUst,
ad 100 jugera sufficientem." F. V/3. 374. 1. — 1298 : ,3 aratra, prout visu
cansiderari poiest, suffícientes.* Zichy. I. 90. 1. — 1335: .terram regali
cum mensura mensurare . . . nequivissent, ob hoc ipsi visHoli cousidera-
cione — Deo pre oculis habito considerantes ipsam terram ad 5 aratra
terrarum iuxta regni consuetudinem se extendere invenissent" Anjou.
III. 185. L — 1344: .regali mensura, si mensurari possit, vei visu con-
siderando mensurare.* Zichy. II. 140. 1. — 1344: ,quam cum ad con-
sideracionem visuum fere ad viginti sex jugera terrarum...* Kubin3ri.
n. 140. 1. — Hasonló értelemben.' 1353: Zichy. H. 547. és 1364: H.
okL 275. 1. — A becslés sserinti földmérésről szól Eckhart is: Die glaub-
würdigen Orte Ungams im M.-A. Innsbruck, 1914. 158—159. 1.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 489
területük 1311-ben Győrött 9 öl széles és 8 öl széles hol-
dakról szólnak.* Az utóbbiaknál azonban sem az öl minő-
sége, sem a hold hossza nincs megadva. 1278-ban Váczott
80 királyi öl hosszú és 12 királyi öl széles, tehát 960 D
királyi öl teriiletü holddal mérnek.' Pozsonyban 1294- és
1311-ben 72 királyi öl hosszú és 12 öl széles, tehát 864 d
királyi öl területű holdról van említés téve, a mely az 131 1-iki
oklevél szerint az ország szokása szerint való hold volt.*
Ez a 864 □ öles hóid volt az országos vagy királyi
hold, a mely évszázadokon át Magyarország hivatalos
terüleimértéke maradt} Minden bizonynyal ezt keU értenünk
Xin. és XIV. századi forrásaink királyi holdja^ alatt is.
^ 1270, Pécsváradi kanv.: „habens quodquod jugerum terre
septoaginta ampUxus in Jongiiudinc, septem verő in latitudine, cum
mensura regia, iuxta regni consuetudinem approhatam.' Zichy. I. 26. 1.
' 1311' Győr: „unum juger in latitudine sub mensura novem
amplexuum* ,...unam juger cum mensura 8 amplexuum in latitudine*
Héderváry. I. 15—16. 1.
' 1278, Váczi káptalan: ,80 jugera, quodlibet juger in longüu-
diné oduaginia ampUxus cum mensura regali, in latitudine verő duode-
dm amflexus mensurando . . .* Kubinyi. I. 107. l.
* 1294, Pozsony: „quodlibet juger habens in longitudine septua-
ginta duas mensuras regias, et in latitudine duodecim." W. V. 102. 1.
— 1311, Pozsony: „quodlibet iuger in longitudine 72 mensuras,
a plánta usque ad verticem capitis manu 'erigendo, continens et in
latitudine Í2 cum dicta mensura, iuxta consuetudinefn regni conti-
nens.* Kn. M. II. 652. 1.
^ 1336. Pál országbíró: «... quodlibet jugerum in latitudine 12
[. . ,]regales et in longitudine 72 haberet,, .* Zichy. I. 493. 1. — 1476.
NyirkaUai Tamás formuláris könyvében: ,mensura regalis in longitudine
unius jugeris 12 ulnas in se continet, ulna verő facit 5 brachia sive
5 cubitus silvarum, aut integram longitudinem unius hominis, levando
manus sursum." Kovachich M. G.: Formuláé Solennes Styli. Pesthini,
1799. 268. 1. — 1514: „unum jugerum terrae arabilis aut silvae, regalis
mensurae, continet in sua longitudine 72, in latitudine verő 12 mensuras
seu ulnas regátes,* Werbőczy: Tripartitum. Pars. I. tit. 133. §. 47.
• Inger j regali cum mensura vagy mensure regié (regalis): 1276:
Békefi. Pilisi. I. 321. — 1293: H. o. V. 75. — 1307: F. Vm/1. 244—245.
— 1308: Anjou. I. 168. — 1332: Anjou. n. 633. — 1340: Soproni old.
I. 157. — „Terram . . . regali mensura mensurare v. mensurando": 1332:
Bánflfy. I. 68. — 1335: Anjou. ni. 185. — 1341: Zichy. I. 610. és 622.
490 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Adva van tehát forrásainkban háromféle hold, ú. m.
a 960 D királyi öles nagy hold,
a 864 D » n királyi hold és
a 490 n . •kis hoki.
Mekkora volt ezek területe, az a királyi öl nagysá-
gától függ. A királyi ölet az 1311-iki pozsonyi oklevél és
160 évvel később Nyirkállai Tamás formuláskön3rve akkép
határozza meg, hogy a „kezét feje fölé nyújtó embernek'
hosszával egyenlő. Tamás m^ hozzáteszi, hogy 5 rőf vagy
erdei öl hosszúságának felel meg.^ Jól megtermett, 180 cm
magas embert véve fel, kb. 250 cm-t kapnánk ilymódon,
ha azonban az 5 rőfös hosszúságot vesszük, minimálisan
is kb. 300 cm az eredmény, mert a karhosszúságú rőf
nagysága helyenként 59—80 cm közt ingadozott A meg-
határozások tehát eléggé labilisak. Azonban a királyi mér-
tékek, az oklevelek amplexus regalis, ulna regalis, mensura
regalis kifejezéseiből ítélve, bizonyára már e korban pon-
tosan meg voltak határozva. Az 1311. és 1476. évi
meghatározás csak azért történt ily primitív módon,
mert tájékozást kívántak adni a királyi öl nagyságáról
azoknak, a kik nem rendelkeztek hiteles királyi hosszmér-
tékkel. Bizonyítja ezt egy Nyirkállai Tamás művénél száz
évvel öregebb oklevél, a mely szerint Székesfehérvárott
őrizték a hiteles királyi földmérteket^ a melyet a hagyó-
mány Szent István mértékének tartotta Ez az 1372-ben
Szent István mértékének tartott ősi mérték minden bizonynyal
azonos volt a XIII — XIV. századi ,királyi mértékkel* és a
másfélszázad múlva Werbőczy Hármaskönyvében leirt .királyi
mértékkel*. Werbőczy 1. 133. ez. 47. §-ábana .királyi öl vagy
mérték' Vie részének ábrája is meg van adva a pontos mér-
ték megállapíthatása végett. E rajz szerint a királyi öl pon-
^ L. az előző lapon a jegyzeteket
* 1372, A veszprémi kdpt. földmérésről szólva, írja: ,at si xnen-
soram ambíguitatis propulsivam et certam . . . habere voluerit, ex timc
hominem ... in Albam Regálém pro apartanda mensura per Schtm
SUphamum regem derelictam et constüiUam deberet destinare* Ph. VUI.
389. 1. Idézi ameghatározottkir. mérték létezését bizonyítandó: Eckh art,
Franz : Die glaubwürdigen Orte Ungams im M.-A. Innsbrock, 1914. 158. 1.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 49 1
tosan 3'056 méter volt,^ a mely mértéket a XIII— XIV. századi
királyi öl hosszául kell tekintenünk. A 3*056 m-es öllel
1 n királyi öl = 9-339136 m^
A XIII. századi források holdjainak területe pedig a
következő volt:
1 nagy hold = 960 D kir. öl = 8965-57056 m*
1 kir. hold ^864U n , = 8069'013504 m^
1 kis hold =490n » * =4576-17664 m*
A ma nálunk használatos földmértékek nagysága:
1 bécsi öl = 1-896484 m ; 1 D öl = 3-5966515 m*
1 kataszteri hold = 1600 Q öl — 5754-6424996 m*
1 magyar hold = 1200n • = 4315-9818747 m*
Az ekefőid vagy ekeálja (aratrum) nagyságát illetőleg *
szintén eltérő források állnak rendelkezésünkre. A XIII. szá-
zadban rendszerint 120 holdat számították 1 ekeföldre y^
^ Rejtő Sándor műegyetemi tanár mérése. A szöveg így szól:
,Ista mensura sedecies sumpta facit unam mensuram sive ulnam regá-
lém*. Csiky Kálmán kiadásában (Budapest, 1894.) 276—277. 1.
' Acsády Ignácz (Mértékek és súlyok. Magyar Közgazdasági
Lexikon. II. 641. 1. és A magyar jobbágyság története. Budapest, 1908.
23. 1.) szerint tkeföld alatt annyi föld értendő, a mennyit egy
négyökrös ekével egy nap alatt fel lehet szántani ! ! Tévedésének súlyos
voltára már Erdélyi László (Egyházi földesúr és szolgái a középkorban.
Budapest, 1907.) rámutatott s így azzal e helyütt részletesebben fög-
lalkoznom felesleges. Ekealj vagy eke föld alatt kezdetben bizonyára annyi
földet értettek, a mennyinek megművelésére egy 4 ökrös faekével dol-
gozó szolga-család évi munkája elegendő volt. Később 2 — 4, sőt néha 6
család is lakott egy ekeföldön, tehát a szó nagyobb terület jelzésére
ment át.
' 120 holdas ekefold : 1230 : a somogyi civilisek, udvarnokok és
precók földjéből ad a király a pannonhalmi apátságnak, „terram ad
duo araira hoc modo, quod de singulis generibus hominum supra
scriptonim (értsd : civilibus, udvomicis et preconlbus) iussimus dare
octoginta jugera terrarum*. Vagyis 2 ekeföld = 3 X 8^ J^old 1 W. I.
269. 1. — 1264, Zólyom: .statnimus terram ad unum arairum suffi-
cientem, eximendo a tribus viUis, videlicet a villanis de Nedozer . . .
40 jugera terramm, ... de Hai etiam 40 jugera, ... de Divék similiter
40 jugera". Vagyis 1 ekeföld = 3 X 40 hold I F. IV/3. 255. 1. — 1279,
Szepesi kápi, : ,quib'bet ipsorum 120 jugera agrorum fertilium mensurt
492 MAG VAR PÉKZTÓRTÉXiT
a mi a 960 G öles nag\', a 864 rj öles királyi holddal és a
490 n öles kis holddal számítva, következoeredményeket adja :
120 nagy hold = 107-5868 ha -= kb. 187 kat hold (107-61 ha
120 királyi , = 96-8281 , = ^ 1687. , (96-97 ha)
120 kis ^ = 54-9141 . = , 95 V, , (54-95 ha)
1230-ban Hont megyében 110 holdat számítanak 1
ekeföldre,^ a mi a következő eredményekre vezet:
1 10 nagy hold = 98*62 12 ha = kb. 1 71 7^ kat. hold (98-70 hai
110 királyi . =88-7591 „ = . 154 ^ (88-62 ha)
110 kis . =50-3379 , = „ 877, « (50-36 ha)
Később^ a XIV — XV. században, országos terUlei-
ntérték volt a 150 királyi holdas királyi ékeföldr Ez
Scepusiensis pro suo aratro Ubere debent fossidere . . .* F. V/2. 600. l. —
1296. Tihanyi konv.: ^centum et viginii jugera térre ad usum unius
aratri sufficieHiia" . F. IX/7. 720. 1. Villányi Szaniszló (Győnncgyc
és város anyagi miveltségtörténete. 111. l.) ez oklevelet a 130 holdas
ekeföldre idézi s hűségesen követi ebben Erdélyi László, a ki egyéb-
ként a Ph. Rendtörténet I. 205. lapján a Villányi művébe csúszott sajiő-
hibával idézi oklevelünket (F. IX/7. 270. l.-ot írva 720 helyetti), Fejér-
nél az idézett helyen tényleg .centum et iriginta jugera* áll, de ez
nyilván sajtóhiba, mert az oklevél még négyszer szól a földterület nagysá-
gáról s mindenütt ,ipsa centum et vigi$fti jugera* -tóI beszél ; azonkívül
pontosan részletezi a birtok fekvését s az egyes területrészek holdakban
megjelölt nagyságának összege is 120 holdat tesz ki, sőt Fejér regestája
is 120-at említ az oklevél élén. Forrásaink tehát épp úgy nem tudnak
130 holdas, mint az Erdélyinél (id. h. 205. 1.) kérdőjellel idézett 140
holdas ekeföldről sem.
» ÍIO holdas ekeföld : 1233 f Szebelléb, Hont m.) ; „cuilibet aratro
debent centum et decem jugera assignari, cum eadem mensnra, qua
proxima villa, scil. Lengén sólet suos agros mensurare." Kn. M. L 298. 1.
' 1336: „quodl. jugerum in latit. 12 [. . .] regales et in longi-
tudine 72 haberet et terra unius aratri in predictis generibus terraram
iuxta premissum modum regni centum et quinquaginta jugera in se
contineret." Zichy. L 493. 1. — 1349. Szepesi kápt.: ,terram unius
medii aratri j videlicet 75 jugera terrarum, quorum quodlibet jugerum
in longitudinem 72 et latitudinem 12 mensuras contineret." F. IX/1.
701. \. — 1476. Nyirkállai Tamásnál: „ad unum aratum, videlicet
C et L jugera regalis mensurae,* (Kovachich id. h. 268. 1.) — 1514:
„unum aratnwt continet in se centum et quinquaginta jugera terrarum
regalis mcnsttrae.** Werbőczy L 133. §. 47.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 493
a mérték — mint egy 1224. évi oklevélből kitűnik — már a
XIJI. században sem volt ismeretlen ^ és valószínűleg ezt kell
értenünk mindenütt a források királyi mértékű vagy orszá-
gos ekeföldje alatt}
1 királyi ekefőid = 150 királyi hold = 12V0352 ha
= kb. 2/OV3 kataszL hold {121039 ha).
Ezek a számításaink mind a 3*056 m-es hiteles királyi
öllel történtek, pedig tudjuk, hogy e mellett más hossz-
és területmértékek^ is voltak használatban. Magát a királyi
ölet is gyakran nem a törvényes mértékkel, hanem az
oklevelekben említett módon „egy kinyújtott kezű ember '^
magasságával azonos, tehát kb. 250 cm-es mértékkel mérték.
2'5 méteres ölet véve fel : 1 D királyi öl = 6*25 m*.
A 864 D öles királyi hold ilymódon mérve 5400 m*%
a 490 D öles kis hold pedig 3062*5 m^ volt. Az ekeföld
150, 120 és 110 holdas ekével:
1 50 királyi hold =81 ha = kb. 1 4 1 kat. hold (8 1 • 1 4 ha)
120 „ , =64-8 , = „112Va« . (64-/3,)
110 , , =59-4 „ = , 103 , „ (59-27,)
1 20 kis hold = 3675 „ = „ 64 „ , (36-82 „ )
110, , = 33-68 , = , 587, . , (33-66 , )
^ 1224, (Benedek győri prépost) : ,. . . prediom Chuzar, ubi con-
tinentur iercenta Jugera icrre, ad duo araira suffícientia". Legjobb ki-
adása — mint Szentpétery Imre figyelmeztetett — Rómer Flóris-tól
.Tudománytár. K. 1841. 261. 1.).
• ^Arairum mensure regalis* vagy ^cum mensura regali*^ (fcgia)
1227: H. o. VH. 13.; [1268—1270 kJ:Kn. M. L 613.; 1292: F. V1I,4
223. ; 1294 : H. o. VIII. 342. ; 1296 : H. o. VII. 253., H. o. VH. 263.
1298: W. V. 200.; 1299: H. o. VIU. 392.; 1306: F. VIII/1. 206.
1310: Zichy. I. 127.; 1331: F. VIII/3. 560.; 1263: .aratnim . . . secun
diun mensuram regni consuetam.* H. o. VI. 119.; 1274: ,iuxta men
suram regni approbatam." W. IX. 96. ; 1278 : ,ad . . . mensuram . .
domtni regis et regni, ad 4 aratra suffícientem.* Zichy. I. 39. ; 1279
,iuxta regni consuetudinem approbatam . . .* W. XIL 275.; 1294: ,se-
cundum regni consuetudinem.' H. o. VIII. 343.; 1308: .iuxta consue-
tudinem regni.* Kn. M. IL 589. 1.
' V. ö. a fenti forrásadatokat. ,Ulna silvatica", « mensura Scepu-
siensis*, Esztergomban „ulna de vico*, stb.
494 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Látjuk tehát, hogy hold és ekeföld alatt a XIIL szá-
zadban vidékenként nagyon különböző nagyságú terület-
mértéket értettek. Csak a királyi öl kétféle — törvényes
és szokásos — méretét véve alapul, a hold nagysága
30-625 és 89-655 ár, az ekeföldé 58'5 és 210-33 kataszteri
hold közt ingadozhat.^ Más források szerint meg éppen csak
becsléssel, szemmértékkel állapították meg a terület nagyságát
A legtöbb oklevél a területleírásoknál egyszerűen eke-
földet vagy holdat említ, közelebbi meghatározás nélkül,
hiszen a kor felfogása szerint mindenkinek tudnia kellett,
hogy az ekeföld és hold alatt mindenkor az illető helyen
^ Erdélyi László (Paanonh. Rendtörténet L 205. L) felteszi, hogy
« pannonhalmi apátság birtokainak 1240 tájáról való összeírásában .egy
ekealj 120 hold, egy hold 864 D öl volt, az öl pedig megegyezik a bécsi
öllel". E feltevés téves, mert a 864 öles hold a királyi hold volt és
mindig, minden forrásban 864 D királyi ÖOel (72 öl hosszú és 12 öl
széles) azonos. Ezenfelül semmi okunk sincs feltenni, mintha hazánkban
a Xm. század közepén már a bécsi ölet használták volna mérésekre.
De nem is hihetjük ezt el Erdéljrinek. A bécsi öl használata a XVI. szá-
zad előtt ki nem matatható. Végleg meghonosodott a bécsi öl a XVD —
XVin. században, előbb legfeljebb a nyugati határszéleken volt hasz-
nálatos. Erdélyi onnét indul ki, hogy Albős összeírása Njralka község
határát a szomszédok becslése szerint 30 ekeföldre teszi, már pedig a
mai határ 2485 kataszteri hold, a XIIL századi — Erdélyinek a pannon-
halmi birtokkönsrvön alapuló becslése szerint — kb. 1900 kat hold volt
A nélkül, hogy számításomnak csalhatatlanságot óhajtanék tulajdonítani,
megkísérlem a pannonhalmi birtokkönyv és Albős adatait a fent ismertetett
mértékek alapján megoldani. i^W/^sz^w, hogy Pannonhalmán apécsváradicon-
vént 1270-iki okL-ben (Zichy. L 26. 1.) említett 490 O királyi öles kis holddal
és az általában szokásos 120 holdas ekefölddel mértek és hogy a kiiályi
ölet — az országos hiteles mérték nem lévén kéznél — a még 1311-
•és 1476-ban is szokásos módon, a kinyújtott kezű ember magasságával
vagyis kb. 2*5 méterrel vették azonosnak. Nyalka határa e szerint —
Albős adata nyomán 30 ekeföld lévén — (2'5* » 6*25 ; 6'25 X ^90 =
3062-5 m« ; 30625 X 120 = 367500 ; 367500 X 30 = 1 1,025.000 m» ==)
1102-5 ha, vagyis 1916 kataszieri hold voU, Már pedig Erdélyi saját
megállapítása szerint Nyalka XHL századi határa ^könUbélia 1900 kat.
hold* volt (id. h. 205. 1.). Látjuk tehát, hogy Albős összeírásának adatai
XIIL századi ismert magyar földmértékkel is megmagyarázhatók, a nélkül,
hogy súlyos anachronismussal élve, a XVII— XIX. században használatos
bécsi ÖUt átültetnők a Xin. századba.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 495
akkor divatozó területmértéket értik. Kitűnik ebből, hogy
minden kisérlet^ a melylyel a XIII. századi források ieriUet-
mértékei adó adatait egységes jelenkori mértékre akarnók
reducálni^ alapjában téves volna.
Meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy a
XIII. században közönségesen 120 holdat számítottak egy
ekeföldre és 150 királyi holdat egy királyi ekeföldre. A 110
holdas ekét egyeüen egy forrásunk említi, 130 és 140 hol-
das ekeföldről pedig okleveleink egyáltalában nem tudnak.
A hold területe helyenként változó volt. Forrásainkból
490, 864 és 960 a királyi öles holdak használatát tudjuk
igazolni, de minden bizonynyal más mértékkel mért holdak
is voltak használatban.^
A forrásokban földbirtokkal kapcsolatban használatos
mansiOy^ telek (teluc),' német vidékeken Leken, lanens, (léhyn^
léhun)^ nem jelentenek területmértéket. A mansio (mansus)
eredeti értelme ház volt s birtokadományokban, összeírások-
^ A területmértékek sokfélesége nem valami speciális korszerű
jelenség volt 500 évvel később Mária Terézia úrbéri rendelete a hold
vagy láncz területét 1100, 1200, 1300 D ölben állapítja meg, kiemelve,
hogy Temes-, Krassó- és Torontálban 1600, Szerem- és Verőczében a
szántóföld mérésére 2000, a kaszálóéra 1000, Pozsegában 1296 D bécsi
öles holdak vannak használatban. Az 1600 O öles törvényes kataszteri
hold mellett ma is előszeretettel számítanak vidékenként 1200 O öles
magyar holdban, 1 100, 1000, sőt 800 O öles kis holdban vagy lánczban.
' 1229, IL András: ^21 mansiones exceptis parvulis et juveni-
bus, terram ad 4 aratra, fenetmn 20 jugenim, vineas 60 cultas et incul-
tas 40, süvam quasi 65 iugenim.* F. V/1. 305. — (1216—1240 K) :
y... cum 8 aratris...et servis ac ministris quibusdam super 80 mansioni-
bus, cui quelibet 20 jugera sufflciunt.* W. VL 22. (az évszámot L Karácsonyi.
Hamis oki. 90. 1.) — 127S, Győr : .terra, prout visu decemere potuerunt,
est sufficiens ad 32 mansus, ad quamlibet mansmn 20 jugeríbus térre
arabilis pertinentibus." W. DC. 213. — 1279: , terram ad usum unins
aratri suític, super qua 3 mansiones populorum condicionalum, datores
videUcet serici resident* Kn. M. U. 116.
' 1236, Veszprém : „40 jugera térre, quod vulgo dicitur ieluc,*
W. Vn. 22. — 1224. (Győr m.) : ,70 iugcra terrarum, quod vulgo telük
dicitur.* W. I. 197. — 1243, Fehérvár: „totam terram suam . . ., que
wlgariter tehik vocatur." W. VU. 143.
^ L Dunántúl, 1261, Győr: ,8Vs mansiones vnlgo lehynik.'
Kubinyi I. 40. — 1292, Vasvár: ,3 mansos suos, quod vulgo Lehun
496 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
ban a XI — XII. században háznép^ (szolga- vagy jobbágy-)
cso/oií (familia) értelemben használatos. Később az elnevezés
a házhely (curia, poria), majd a szolga- vagy jobbágytelek^
vagyis a földközösség idején a falu közös földjéből egy-eg>'
családot megillető szántóföldek, ház s más javak együttes
megjelölésére használatos, épp úgy, mint a magyar ielek^ vagy
a német Lehen,^ Ily értelemben véve bizonyos földterületet
is magában foglal a mansiOy de annak terjedelme a
helyi viszonyoknak megfelelően változott A falu birtoká-
nak kiterjedéséhez képest — okleveleink szerint — 2 — 3 — 4,
sőt több háznép élt egy ekeföldből. Teljesen téves tehát az a
régebbi íróink műveiben közkeletű felfogás, mely a man-
sio-X területmértékként fogja fel.*
c) PÉNZÉRTÉK- ÉS ÁRTÁBLÁZATOK.
Ezüst : arany = 1 : 10.
1 gramm arany = 3*28 korona.
1 márka 1280-ig = 1 magyar márka =« 233*3533 g.
1 márka 1281-től^ 1 budai márka =245*53779 g.
A hol a forrásban egyszerűen márka vagy márka ezüst van,
közönséges ezüstöt vettem fel.
dicituTi habitatores continentes." H. o. VI. 387. — 1292, (Németi hospesek):
.ad singulos láncos seu lyhynios, 60 iogeia terrar. arabílium... dedimas
et assignavimus.* Kn. M. II. 314. — 1311, Pozsony: ^lanei sui, quod
vulgo Leyhin nuncupatnr.*' Kn. M. U. 648. — 133L Vasvár: ,10 lyki-
nios* ... ,6 lykinios* Soproni oki. I. 122. — 1339. Győr: ,6 hmcos
sivc lihynos." F. Vni/6. 169. — II. Szepességi 1279: ,dc quolibet laneo
agrorum fertilium, debitam longitudinem, latitudinemque continentiam.*
F. V/2. 599. — lfS9S: ^Laneus autem tenet 12 virgas et quelibet vir-
garum habebit 16 ulnas et unum palmam.* F. VI/1. 374. — 1329: ,60
curias, laan vocaias vulgariter.** F. Vm/6. 112.
' Helyes értelmezésükre nézve v. ö. Erdélyi László műveit
(Pannonh. Rendtört L kötet, és Egyházi földesúr és szolgái a középkoibaD.
Budapest, 1907.), továbbá Hóman Bálint : Pótlék a magyarországi latín-
ság szótárához. Századok. 1913. 70. L
'Tttrchányi Tihamér (Magyarországi monostorok gazdasági
viszonyai a tatárjárás előtt Budapest, 1909. 7 — 12. 1.) a iMansio-ról még
ma is, mint területmérték-xol beszél s így természetesen sok arra vonat-
kozó adatot tart érthetetlennek.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 497
J. A MAGYAR ÉS MAGYARORSZÁGON FORGÓ
KÜLFÖLDI PÉNZEK ARANYÉRTÉKE.
Színezüst-
Arany-
Kor és pénxnem
tartalom
érték
Arany-
korona^
grammban
1. Eaüstpénnek.
XI, század.
Szent István obolusa . . .
„Herczegi" obolusok (Péter,
0-720 =
byzánczi
0-24
Aha, I. András C. N. H. 1 2.,
Béla hg., Géza hg., Salamon.
C. N. H. 19., I. László C.
N. H.27.,31., 26., 34., 37.)
0-644 =
0
0-24
Könnyebb obolusok (I. András
C.N.H. 11., Salamon C.N.H.
22., 21., I. Géza kifály -I.
László C. N. H. 25.) . .
0-564 =
n
0-24
I. Béla király és Salamon (C.
V-
.
N. H. 20.)
0-483 »
ÍM
byzánczi
018
Salamon (C. N. H. 22^.). .
0-390 =
9
0-18
Salamon (C. N. H. 225.). .
0-360 =
9
0 18
L Szt. László denárai (C. N. H.
byzánczi
36., 28., 32., 33.) . . .
0-781 =
0-36
XII. század.
1. csoport: Kálmán (L csop.),
n. István (C. N. H. 51.). .
0-470
0-0470
0-15
2. csoport: Kálmán (II. csop.),
n. István (C. N. H. 53.) . .
0-399
0-0399
0-13
3. csoport: IL István (C.N.H.
r
39., 78., 71., 75.) . . .
0-3079
00308
0-10
4. csoport: II. István (C. N. H.
•
76., 65.), n. Béla (C. N. H. 59.)
0-256
00256
008
5. csoport : II. Béla (C. N. H. 6 1 .)
0-137
00137
004 V.
6. csoport: ü. Béla (C. N. H.
81., 79., 74.) 1
0-1728
0-0173
0-05V/i
7. csoport: U. Béla (C. N. H. ;
83., 56., 69.), II. Géza (C. '
N. H. 67.)
0-086
00086
0-03
1
' Mindig egész vagy félfillérekre kikerekítve.
Hómao : Magyar pénztörténet.
32
498
MAGYAR PÉNZTÖirrÉNET
Szinezüst-
Arany-
Kor és pénznem
tartalom
érték
Arany-
korona
grammban
8. csoport: U. Béla (C. N. H.
88.,90.),n.Géza(C.N.H.63.)
0096
0-0096
0-03
9. csoport: ü. Géza (C. N. H.
269.)
00327
0-0033
0-01
10. csoport: ü. Géza (C.N.H.
92., Í4.)
01 14
0-0114
0-04
1 1 . csőért: II. Géza (többi), lU.
István, m. Béla(C. N. H. 1 1 1.,
127.), Imre (C. N. H. 113.)
0144
0-0144
005
12a. csoport: U. László (C. N.
H. 94—97.)
0051
0-0051
00 iv.
i2b, csoport: IV. István (C.N.
H. 104., 109.) ....
01728
0-0173
005 \,
13. csoport: lU. Béla (C. N. H.
162., 163., 167., 112B.,
117.)
0114
00114
0-04
14. csoport: lU. Béla (C. N. H.
279., 271., 280., 28lX.,
1
278.)
0-162
0-0162
0-05
15. csoport: lU. Béla (C.N.H.
275., 272., 263., 110., 135.,
105.)
0-208
00208
0-07
16. csoport: III. Béla (C.N.H.
143., 108.)
0-259
00259
: 008 s
17. csoport: ül. Béla (C. N. H.
1
1
17.)
0-4058
00406
013
18. csoport: III. Béla (C. X. H.
1
i
1
106.)
0-456
00456
1 015
XIII. század.
1
II. András (C. N. H. 116.) . .
0144
0-0144
0-05
(C.N.H. 171.) . .
i 0-500
00500
0-16
(C.N.H. 173., 183.)
0-444
00444
014Vi
„ I. csoport többi érme
0-4167
00417
0-13Vi
„ II. csoport . . .
0-460
1
0-0460
015
„ III. csoport . . .
0-673
0-0673
0-22
, IV. csoport . .
0-583
0-0583
019
Friesachi nehéz dénár . . .
[1-122
01122
0-37]
, könnyebb dénár . .
0-916
00916
i 0-30
t
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 499
Színezüst-
Arany-
Kor és pénznem
tartalom
érték
Arany-
korona
*
grammban
IV. Béla I. csoport ....
0-6437
00644
0-21
„ 11. csoport. . . .
0-477
00477
0-16
V. István
0-424
00424
0-14
IV. László, III.András Lesöpört
0-409
00409
013
III. András 11. csoport . . .
0-345
0-0345
0-11
Venczel és Ottó
! 0-3507
0-0351
0-1 iVi
Báni dénár (1255— 1272-ig) .
0-9115
0-0911
0-30
, . (1272-í 310-ig).
0-7292
0-0729
0-24
Bécsi (széles) dénár (1260 —
1338)
0-5358
0-0536
0- 1 7Vi
Magyar veretű kis bécsi dénár
(1272-től)
0-3637
0-0364
0-12
XIV, század eleje.
Cseh garas (1301—1330) .
3-5957
0-3596
118
2. Aranypénzek.
XI XIL század.
Byzánczi arany (pensa auri) .
4-4
14-43
XIII— XIV. század.
Firenzei aranyforint (1280-tól)
3-5313
11-58
3. Sttámitási pensa
r= 40 dénár).
1 pensa XII. századi (11. csoport :
1148 — 1180) kis dénár .
5-760
0-576
1-89
1 pensa XIII. sz.-i friesachi dénár
36-64
3-664
1202
1 pensa IV. Béla (I. cs.) dénár
25-75
2-575
8-44
1 pensa IV. Béla (U. cs.) dénár
19-08
1-908
6-26
1 pensa V. István dénár . .
16-97
1-697
5-57
1 pensa IV. László, III. And-
rás (I. csoport) dénár . .
16-36
1-636
5-37
1 pensa III. András (II. cso-
port) dénár
13-81
1-381
4-53
1 pensa Venczel, Ottó dénár .
1403
1-403
4-60
1 pensa kis bécsi dénár . .
14-56
1-456
4-78
1 pensa széles bécsi dénár .
21-44
2-144
7-03
1 pensa báni dénár 1272-ig .
36-46
3-646
11-96
1 pensa új báni dénár 1 272-től
29-16
2-916
9-56
32*
500
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
II. A számítási Márkák aranyértéke.
SsfnesGst-
Számítási márka
tartalom
Aranyérték
Arany-
korona
grammban
[5 pensás fríesachi denármáilai
18d-200
18-32
6009]
8 pen8ásdenánnárka(IV.Béla)
152-740
15-274
50- 10
5 pensás régi báni márka
(IV. Béla, V. István) . .
182-300
18-23
59-79
10 pensás (széles) bécsi márka
214-320
21-432
70-30
10 pensás (kis) bécsi márka
(1272 óta)
145-503
14-55
47-72
5 pensás új báni márka
(IV. Lászlótól I. Károlyig) .
145-840
14-584
47-83
6 pensás baranyai báni márka
175-008
17-50
57-40
56 cseh garasos budai márka
201-359
20-136
66-04
64 cseh garasos budai finom m.
230-124
23012
75-48
48 cseh garasos szepesi márka
172-593
17-259
56-61
62 cseh garasos nagyszombati
1
márka
222-933
22-293
73-12
50 cseh garasos váradi márka
179-785
17-978
58-97
III. A „MARKA EZÜST* ARANYÉRTÉKE.
SsInezUst-
1
S ú 1 y xn á r ka
tartalom
Aranyérték
Arany-
korona
gram
mban
1 magyar márka finom ezüst .
210018
21 002
68-88
1 magyar márka kőzöns. ezüst
186*683
18.668
61-23
1 szepesi márka finom ezüst .
189-414
18.941
62-13
1 szepesi márka közöns. ezüst
168-368
16-368
55-22
1 erdélyi márka finom ezüst .
186091
18-609
61-04
1 erdélyi márka közöns. ezüst
166-414
16-541
54-26
1 budai márka finom ezüst
220-984
22098
72-48
1 budai márka közönséges ezüst
196-430
19-643
64-43
1 magyar fertő finom ezüst
52-504
5-250
17-22
1 magyar fertő közönséges ezüst
46-670
4-667
15-31
1 budai fertő finom ezüst . .
55-246
5-524
18-12
1 budai fertő közönséges ezüst
49-107
4-910
16-11
1 szepesi fertő finom ezüst . .
47-353
4735
15-53
1 szepesi fertő közönséges ezüst
42092
4-209
13-81
1 erdélyi fertő finom ezüst . .
46-522
4-652
15-34
1 erdélyi fertő közönséges ezüst
41-353
4135
' 13-56
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ARSTATISZTIKÍÜÁHOZ 50 1
IV. FÖLDÁRAK.
Ár
1 eke-
ÉV
Hely (megye)*
Forráshely
Hány
eke?
föld ára
márkában 1
L
. A földterület ekeföldben, az ár márkában^ márka
ezüstben v. márka
közönséges ezüstben.
1183
Kéménd (Esztergom)
Kn.M. 1.128
1
2
2
1207
Vámos (Veszprém) . .
Ph. X. 502
2Vs
7
2-8
1214
Sztára, Udvari (Pozsony)
Ph. I. 629
2
10
5
1218
Örs (Komárom) . . .
W. VI. 397
3
3
1
1221
Kázmér (Sopron) . .
F.in/2. 226«
10
20
2
1223
Hetény (Komárom) . .
Kn.M. 1.241
2
3
1-5
1227
Vicza (Sopron) . .
H. 0. I. 8
2
10
5
1230
Sásony (Mosón) . . .
W. VI. 491
5
8V2
1-7
Esztergom (Esztergom) .
Kn.M. 1.273
1
6
6
1232
Tolmács (Nógrád)
W. VI. 515
íVs
4
2-66
1237
Mihályi, Kázmér(Sopron)
H. 0. III. 3
8
40
5
1239
Csenger (Szatmár) .
W. XI. 309
2
4
2
1240
Kázmér (Sopron) . .
F.lV/1. 201
4
20
5
1244
Muraköz
SmiMV.261
5
12
2-4
1245
Karva (Esztergom) . .
W. VU. 200
2
2»/4
1-375
1247
Megyeréd (Nyitra) . .
H. 0. VII. 35
2V2
9
3-6
1248
Vocsárd (Nyitra)
Kn.M. 1.375
3
2Vi
0-833
1250
Ludány (Nógrád) . .
W. II. 218
8
20
2-5
Hatvan (Nógrád)' . .
Kn.M. 1.384
40
10
0-25
1251
Rakatya (Zala) . . .
W. VU. 334
3
10
3-33
Luczín (Nógrád) . . .
Kn. M. 1. 390
2
2Vi
1-25
1254
Szodó (Bars). . . .
F. IV/2. 285
6
20
3-33
1255
Muzsla (Heves) . . .
Kn.M. 1.429
4
6
1-5
Garam-Sáró (Bars) . .
H.o.Vní.61
4*
12
3
.
Garam-Sáró (Bars) . .
W. VU. 401
6
14
2-33
1255
*
Tótriska (Nógrád) . .
Kn.M. 1.430
5V2
7V2
1-363
m
Fuss (Bars) ....
F. IV/2. 363
1
2
2
* A helynevek meghatározásánál főkép Csánki Dezsó: Magyar-
ország történelmi földrajza. I— III., V. Budapest, 1890—1912. és Fényes
Elek: Magyarország geographiai szótára. I — IV. Pest, 1851.cz. műveket
használtam fel.
' Tévesen 1231. évszámmal. V. ö. Karácsonyi: Hamis
oki. 50. L
* Az esztergomi érsek vette.
* 2 eke szántó, 2 eke cserjés.
502
MAGYAR PÉNZTÖRTÉKET
»
leké-
Év
Hely (megye)
Forrásbely
Hány
eke?
Ar
föld ára
márkában [
1255
Fuss (Bars) ....
F.lV/2. 364
1
2
! 5
2-5
1256
Tengerd (Fejér) . . .
H.o. VII.51
2
6
3
Kuraly (Esztergom) . .
Kn.M. 1.441
3
8
2-66
1257
Szodó (Bars). . . .
: Kn. M. 1. 444
1
' 6
20
3-33
1250
Kogol (Nyitra) . . .
; F. IV/2. 516
1
5
5
1260
Mártond (Hont) . . .
' W. VII. 542
12
29
2-40
1263
?Yztevec (Esztergom) .
F. IV/3. 177
3
2V2
0-833
?Kisdeuch (Nyitra) . .
. Ph.II.324 1
3 ,
i 12
4
Szentlélekmonostora
I
1 !
1
1
1
(Valkó) ....
i,H.o. VI. 1181
3 i
;io
3-33
1
Kisdencs (Somogy) . .
!; w. m. 70 i
i!
3
12
4
1270
Ság (Győr) ....
1 Kn.M. 1.584;
í
3
6
3
3
1271
Kér (Nyitra) ....
'Kn.M. 1.589
1
» 1
4
10
1
2-5
1272
Ochna (Kőrös) . . .
!KubinyiI.85
4
1 32
8
1275
Dobra (Valkó) . . .
!w. XII. 164"
1 .
6
15
25
1277
Ürmény (Nyitra) . .
.F.V1I/5.437J
2
6
3
Kér (Veszprém) . . .
F. VU/2. 58
6
18
3
1278
Ján (Zala) ....
Zal. oki. 1.89
8
; 40
5
1279
Miske (Heves) . . .
W. IX. 259
1
2
2
Csermend (Nyitra) . .
H.o. VII. 175
3
9
3
1283
Újfalu (Turócz) . . .
i H.o. VI. 295
2
20
1
10
Berencs (Nyitra) . . .
!Kn.M.II.171i
1
3
: 10
3-33
1284
Noszvaj (Borsod) . .
H.okl. 103 :
1
! 7
7
1290
Berencs (Nyitra). . .
H.okl. 121
1
' 3
1
3
1293
Mojs mellett (Trencsén)
W.X. 131
1 i
! 9'/<
9-75
1294
Kuraly (Esztergom). .
H.o. VIII. 343
3
7
2*33
1296
Bille (Zala) ....
Zal.okl.I.113
1 1
1
4
4
Liczkó (Zala) . . .
1 H.o. VII. 254
7
: 15
214
1298;
Bezedeg (Baranya) . .
Zichy I. 90
3
1 8
2-66
laOOk.
Szelezsény (Bars) . .
lKn.M.II.473
1 1
20
! 20
1
1
1300
Baksa (Vas) ....
H.okl. 174
1
3
3
1303
Csuny (Mosón) . . .
Anjou I. 65
1
11
11
Kuraly (Esztergom). .
1 Kn.M. U. 538
2
! 3V1
1-75
1304
Gércze (Vas) ....
i H.okl. 174
1
3
3
1308
Kuraly (Esztergom). .
: Kn.M. n. 591
1
4
6
1-5
Gycgy (Eszrergom) . .
1 Kn.M. II. 589
4
6
1-5
Szelepc6ény (Bars) . .
' Kn.M.U.586
1
1
8
8
1310
Lajmér (Baranya) .
1 Zichy I. 127
4
11
2-75
1311
Szciepcsény (Bars) .
Kn.M. 11. 640
1
8
8
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 503
Hely (megye)
FoiTÉshely
Hány
eke?
Ar
1 eke-
föld ára
márkában
1320
1322
1325
Hódos (Tolna) , .
Herencsény (Nógrád)
Lajmér (Baranya) .
Ján (Zala) . . .
Zichy I. 155
KubinyiU.77
Zichy I. 210
F.Vm/7.167
1
2
2
8
6
7
20
40
6
3-5
10
5
2. A földterület ekeföldben^ az ár márka finom
(decima combustiós) ezüstben.
1257
1264
1272
1276
1278
1279
1287
1303
Muzsla (Heves) .
öis (Komárom) .
Hrusova (GömÖr)
Egresd (Trencsén)
Lajmér (Baranya)
Adánd (Somogy)
Sáró (Bars) . .
Hctény (Komárom)
Sárkány (Esztergom)
Kn.M. 1.445
Kn.M. 1.519
Kn.M. 1.531
W.m. 281
H.o. VI.215
Zichy I. 39
W.Xn. 275
H.O. vm.26e
Kn.M.U.221
Kn.M.U.525
18
36
j,6
30
1
4
1
3
4
11
15
40
3
20
4
2
1
3
2
1-875
4
3
2-75
2-66
6-66
0-60
3
3; A földterület ekeföldben^ az ár 10 pensás bécsi
széles denármárkában.
1265
1283
1286
1296
1310
Kalács (Sopron) . . .
Bárány (Veszprém) . .
? Gyanó (Diagna, Vas m.)
Torvaj (Vas). . . .
Koros (Nyitra) . . .
Galánta (Pozsony) . .
Körtvélyes (Pozsony) .
Ino (Pozsony) .
W.m. 123
F. IV/3. 305
H.o. VI. 300
H.o. VI. 320
H. 0. VI. 420
Apponyil. 29
W. V. 1 60
H.o. Vn. 360
4
18
3V3 i
17Ví
2
6
3
10
iVa
4Va
6
18
6
30
1V2
15
4-5
5
3
3-33
3
3
5
10
4. A földterület ekeföldben, az ár IV. Béla-kori
8 pensás denármárkában.
1257
Muzsla (Heves) .
Kn.M. 1.445
10
^ Az eladási ár 20 márka volt, de ezt kivételes árnak mondják a
valóban csak ITVs márkát érő földért
504
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Hely (megye)
Forráshely
Hány
eke?
Ar
1 eke-
föld ára
márkában
5. A földierület ekeföldben, az ár 5 pensás új báni
márkában.
1274
1278
1298
W.IX. 106
7
25
Smié. VI. 44
7
28
W. X. 324
4
3
Szamárfölde (Zala)
Polana (Várasd)
Derzsenye (Hont)
6. A földterület ekeföldben, az ár 6 pensás
baranyai báni márkában.
3-57
4
0-75
1281
1293
Végbala (Baranya) .
Vég (Baranya) . .
H.O.VII.176
W. XII. 544
7
7
20
20
2-85
2-85
7. A földterület ekeföldben, az ár denármárkdban.
1289
1300
Ecsed (Esztergom) .
Hemádnémeti (Zemplén)
Kn.M.II.255
W. X. 395
4
1
9
7
2-25
7
8. A földterület holdban^ az ár márka ezüstben vagy
márkában.
Hány
120 hold
Igal (Veszprém) . . .
W. XI. 209
hold?
árm na.
1228
250
12
5-76
1230
Ságizsidód (Hont) . .
Kn.M. 1.274
30
2
8
1235
Pesze (Veszprém) . .
H. o.V. 16
52
íVs
346
1237
Arács (Zala) ....
F.IV/1.76
95
6
7-58
Hetény (Szerem). . .
H.o. VI. 35
(100
( 80
ÍV.
1
1-08
1
1238
Örs (Komárom) . . .
W. VII. 64
260
26
12
1240
Bony (Győr) ....
W. VII. 1 1 1
90
2V4
3
1245
Ságizsidód (Hont) . .
H. oki. 12
( 30
( 25
2
íVi
8
7-2
1256
Lapsa (Vas) ....
H.o. VII. 61
160
5
3-75
1261
Vicza (Sopron) . . .
W. XI. 515
37
3
9-73
1292
Örs (Zala) ....
Kubinyi 1.155
190
11
6-94
1293
Örs (Zala) ....
Kubinyi 1.157
95
5Vi
6-94
1308
Olaszfalu (Tolna) . .
H. 0. III/56
30
y%
2
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 505
Hely (megye)
Forráshely
Hány
hold?
Ar
120 hold
ára
márkában
9. A földterület holdban^ az ár 10 pensás széles bécsi
denármáriában.
1269
1294
1312
Percei v. Keresztúr (Sepr.)
Torcs (Pozsony). . .
Szentandrás (Mosón)
Kubinyil.67
W.V. 102
Anjou I. 251
140
10
100
6
30
3
8-57
7-2
12
10. a) Szepesi földek^ magas árukból következtetve
nyilván aranynyál adózók, terület ékeföldben^ ár
(szepesi) márka finom ezüstben.
1298
1298
1306
Tamásfalu
Nádasd
Meynhard .
W. V. 196
W. X. 320
F.Vffl/ 1.206
ekeP
1
50
2
1
35
1
50
1 ekefSld
ára
25
35
50
1273
1307
1317
b) Ugyanaz, ár (szepesi) márka ezüstben
Tátra alatt
Menedékkő
Tamásfalu
• •
H.o. vin.i6e
F.VIII/1.244
Schmauk.46
1
17
[VsV
11
2
153
17
33
76-5*
11. ^ földterület „uretenns" (veretenusj-ban, az ár
báni pensában.
1260
1272
Az Odra mellett (Zágráb)
Jarmanich
• • .
SmiC. V. 183
Smic. VI. 10
Hány I Ár
aretonus f i penaában
12
32
15
32
12. A földterület 12 öles ^^kötéf-ben, az ár márkában.
Ár
1284
Perbese (Vas) . . .
W. IX. 409
Hány kOtél?
márkában
12
* .40 hold*' van a forrásban.
* As oklevél megmondja, hogy egy fél fertő arany évi adóAzetési
kötelezettség terhefi a vásárolt földet.
506
MAGYAR PÉNZTÖRTÉlfET
13.
összegezések
és átszámítások.
a) /
ekeföld (itt. 120 l
hold) ára
márkában.
1
1
1
és
pedig
1
"~ -C! ~
1 •
1 • 1
•
rt
1
1
•
■a
E
s
önsé
:0 !
!|
i márki
1 n^
; s
a
g
cC
M
rO
M
e
2
■a
3
1
•0
1
a
márka k
üst
márka
esüst
s.
CD
■a
c
■s
e
s.
árka
ány eset
6
a
1
Bécsi s
márka
Budai 1
ges es
Magyar
séges
Baranyi
márka
IV. BéU
márka
Denárm
c
M
.s
1
1
1
1
1
1 i
s
X
Hány
esetben?
0
V4
1
1
1
V.-i
1
—
1
4
—
1
1
7
1-1—2
—
2
4
12
1
19
21—3
1
3
3
7
18
2
1
35
31—4
1
1
3
9
2
16
41—5
—
3
1
6
—
—
—
10^
51—6
—
1
2
3
61—7
1
—
3
—
—
L í
7-1 8
—
1
2
5
—
8
81—9
—
1
—
—
1
91— 10
10-1 — 11
111— 12
1
—
3
1
1
—
5
1
2
—
1
1
Összesen
113
' A vételárak legnagyobb réssé 1 — 5 márka kost ingadozik (113
eset közül 80 esetben), a mi kb. 3 márka átlagos árnak felel meg.
Nevezetes, hogy úgy NyirkáUai Tamás formuiáris-könyve (1476), mint
Werbőczy Tripartituma 3 márkára tessik egy ekeföld törvényes becsü-
árát, a miben a régi gyakorlat nyomai tükröződnek vissza. V. ö.
Kovachich M. G. Formuláé soiennes styli. 267— -269. 1. és Wer-
bőczy István Hánnaskönyve. (Csíky Kálmán kiadása.) Budapest,
1894. 271. L
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 507
b) 1 ekeföld ára átszámiiva aranykorofuxkba.^
Hány
eset-
ben?
Ár márkában
Korona
1
1
1
2
2
1
1
1
1
2
2
1
1
1
1
1
5
l
1
1
1
1
9
1
4
2
2
1
1
1
1
1
8
1
1
3
^/^ magyar márka közönséges ezüst
*/^ 5 pensás báni márka ....
^/j budai . márka íinom ezüst . .
0*833 magyar márka közönséges ezüst
1
1
1-25
1-363
1-375
1-5
1-5
2
1-7
1-8
1-75
2-25
2
2
1-875
2
2-14
2-33
2-40
2-33
2-5
266
2-85
3-57
2-66
2-8
2-75
2-66
3
2-75
4
3
budai
magyar
9
9
budai
8 pensás denármárka .
magyar márka közönséges ezüst
9
budai
9
9
denármárka
magyar márka közönséges ezüst
budai
íinom
magyar
budai
magj^ar
• 9
budai
magyar
•>
9
9
9
közönséges
9
9
9
9
9
9
»
9
baranyai 6 pensás márka
5 pensás báni márka . , .
budai márka közönséges ezüst
magyar
budai
magyar , finom
közönséges
íinom
5 pensás báni márka . . .
budai márka közönséges ezüst
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9-
15-31
35-87
36-24
51-00
61-23
64-43
76-54
83-46
84-19
91-84
96-64
100-20
104-09
110-21
112-75
120-74*
122-46
128-86
129-15
137-76
137-88
142-66
146-95
150-12
153-07
102-87
163-59
170-75
171-38
171-44
177-18
183-22
183*69
189-42
191-32
193-29
* ÁbschU fimérték a II. és m. táblázatok alapján.
* 400 db. IV. László-féle dénárt véve 1 márkára.
608
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Hány
eset-
Ár márkában
Korona
ben?
4
3-33
magyar márka közönséges ezüst .
203-89
1
3
, , finom ,
206-64
3
3
bécsi széles denármárka . . .
210-90
3-46
magyar máiica közönséges ezüst .
i 211-85
3-33
budai „ , ^ .
I 214-55
3
„ , finom ^
217-44
3-6
magyar „ közönséges ,
220-43
3-5
budai ^ . , .
225-50
3-75
magyar , , ^ .
229*61
3-33
bécsi széles denármárka . . .
234- 10
1
2
4
magyar márica közönséges ezüst .
244-92
4
4
budai , , , .
257-72
4
magj'ar „ finom „
275-52
6
5
y „ közönséges ,
306-15
1
4*5
bécsi széles denármárka . .
1 316-35
7
denármárica
316-85^
2
5
budai márka közönséges ezüst .
1 32215
5
bécsi széles denármárka . . .
351-50
5-76
magyar márka közönséges ezüst .
i 352-68
6
9 n n 9 '
! 367-38
6
budai „ . . .
386-58
7-2
magyar , . , .
440-85
2
6-94
budai . , ^ .
1 447- 14
7
» 9 n n *
! 451-01
7-58
magyar ^ „ „ .
1 464-12
6-66
budai „ finom ,
482-72
3
8
magyar „ közönséges .
489-84
7-2
bécsi széles denármárka . . .
606-16
2
8
budai márka közönséges ezüst .
515-44
9-73
magyar . „ . .
595-77
8-57
bécsi széles denármárka . . .
602-47
9-75
budai márka közönséges ezüst .
628-19
2
10
V « 9 9 •
644-30
10
bécsi széles denármárka . . .
70300
11
budai márka közönséges ezüst .
708-73
12
magyar , . . .
734-76
12
bécsi széles denármárka . . .
843-60
^ 400 darab III. András-féle, n. csoportbeli dénárt véve 1 márkára.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 509
c) 1 ekeföld ára az ország különböző vidékein :
Hol ?
1
s
i
s
T
•.4
§
g
91
f
T
8
i
1
8
1
v4
lí
lO
%n
o
s
s
s
eo
3
s
i
o
Össses
▼ételi
korona volt 1 ekeföld ára, hány esetben
I. Észak-Magyar-
ország (Szatmár,
Zemplén, Borsod,
Gömör, Heves,
Nógrád) . . .
1
4
3
2
1
1
1
1
——
._
14
II. ÉNy.-Magyar-
ország (Hont,
Bars, Turócz,
Trenc8én,Nyitra)
1
2
3
6
7
1
—
4
2
2
._
28
III. Osztrák-határ
(Pozsony, Mo-
són, Sopron)
^
2
—
1
5
1
2
1
3
15
IV. Dunántúl (Vas,
Veszprém, Győr,
Komárom, Esz-
tergom, Fejér,
Tolna, Baranya,
Somogy, Zala) .
1
6
8
16
7
1
2
4
3
1
1
50
V. Drávántúl (Kő-
rös. Várasd,
Valkó, Szerem).
—
1
1
2
1
—
—
—
1
—
—
6
Az összes felsorolt
országrészekben ^
3
13
17
26
17
2
9
5
9
4
4
4jll3j
d) Szepességen 1 ekeföld ára:
Hány
esetbeo?
Ár márkában
Korona
1
17 szepesi márka közöns. ezüst
938-74
25 , „ finom • „
1553-25
33 „ , közöns. ^
1822-26
1
35 , „ finom ,
2174-55
50 „ . , , .
3106-50
1 1
7ev, .
)
«
k
«• 9
;ozc
ins.
9
.
r
422
\A'[
$3*
' A többiből egyáltalában nincs adatunk.
' Évi *, fertő arany földbérkötelezettséggel.
510
MAGYAR PÉNZTÖKTÉNET
V. KISEBB FÖLDTERCLETEK — MINDEN VALÓ-
SZÍNŰSÉG SZERINT BELSŐSÉGEK — ÁRA.
1
1
Év .. Hely {megyt)
L.
1
Forráshely
1
1
i Hány
! hold ?
1
. ! 1 hold
^ í án
1 márkában
1. Az ár márkában^ márka ezüstben.
1257
TŐI (Somogy) . . I^W. VD. 477
6
i 1
1293
Paloznak (Zala) . . j Melczer. 5
52
> 5 »/5,
1307 Pozsony megyében .
. H. 0. ffl. 53
14
4
1310
Patok (Zemplén) . .
; Anjoui. 213
8
1 V,
1319
Kondoros (Pozsony)
H.o.\lL383
29
25 «/„
1
2. Az ár szepesi márkában.
1307
Menedékkő . . . l,F.Vm/l 244
2V«
7 ; 2-8
1316
Sztojánfölde . . .
Webcr. 5
8
14 1»/*
3. Az ár 10 pensás bécsi denármárkában.
■ ;
! i
Ar
jlhold
1279
1
1
1
13
márkaj deoir
jdenár
Alsóörs (Zala) . .
H. 0. IV. 58
4V»
1800
138
1293
Dőbrögöz (Pozsony)
Kn.M.U.348
8
4
1600
200
1294
Vámosaszó (Zala) . | W. V. 138
3
}
200
67
1300
Zorus (Pozsony).
. !:H.o.VII.287
30
4Ví
1800
60
1307Í
Harka (Sopron) .
. IjSopr. oki. 1.66
11
1
400
36
1310
Karcsa (Pozsony)
Kn.M.U.623
4
3
1200
300
1311
Tejed (Pozsony) . <
Kn.M.lI.651
5
3Vu
1280
256
1313
Köcsk (Vas) . . .
F. Vm/6. 26
45
5
2000
44
1319
Bodoió-Sámoth (Pozs
.)
Kn.M.II.765
16
10
4000
250
1318
Balaton-Szőlős (Zala)
H. 0. I. 1 1 1
4
1
400
100
1324
» »
Zalai oki. 1.174
4
V2
200
50
1324
„ , , Zalai oki. 1.178
2
1/3
200
• 100
1320
Samoth (Pozsony) .
Kn.M.n.783
6
6
2400
1
.400
4. Az ár báni pensál
?an.
1
1
1
Ár
Ihold
1279
1
t
1
Tői (Somogy) . . i
1
' W. IV. 211
\t
pensa denár
denár
80
|120
12
480
240
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 511
Hány
M
eset-
Ar
Korona
ben?
*
5. Összegezés.
1 hold ára átszámítva aranykoronákba.
36
bécsi széles dénár ....
6-33
44
jf n 9 ....
7-73
Vs
budai márka közönséges ezüst .
805
50
bécsi széles dénár ....
8-78
V.
magyar márka közönséges ezüst .
10-20
60
bécsi széles dénár ....
10-54
67
n w » ....
11-77
2
100
» n 9 ....
17-57
Vr
budai márka közönséges ezüst .
18-41
"/5.
9 9 » Tt '
18-58
80
Új báni dénár
1913
138
bécsi széles dénár ....
24-25
120
új báni dénár
28-70
200
bécsi széles dénár ....
3515
250
» 9 9
43-93
256
9 9 9 . . . •
44-98
300
9 9 n • . • •
52-72
ft9
budai márka közönséges ezüst
55-54
400
bécsi széles dénár ....
70-30
V7Í
t szepesi márka közönséges ezüst .
96-63
1
2-8
9 9 n 9 •
1 hold ára volt:
154-62
4 esetben
5 — 9 korona
7 .
. 10—20 „
2 ,
. . 21—30 ,
1 .
. . 31-.40 .
2 ^
, . 41—50
2 .
. . 51—60 ,
1 .
. . 61—70 ,
1 .
1 .
. . 96-63 - 1 ^ . -.., .
. . 154-62 : pzepesifold
512
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
VI. TELEK-
Év
Hely (megye)
FoiTishely
1214
Nyulas (Mosón)
W. VI. 372
1226
Monyorókerék (Vas)
W. VI. 434
1237
Veszprém
H. o. V. 17
1258
Nagyszombat előváros .
Kn. M. I. 453
1260
Topos (Zala) . . .
F. IV/3. 29
1264
Lyula (Somogy) . .
W. Vni. 119
1268
Csegc (Tolna) . . .
Smiő. V. 465
1302
Felső-Lucse (Pozsony) .
Anjou L 24
1308
Bán (Trencsén) . . <
Fél (Pozsony) . .
Kn. M. n. 590
Kn. M. n. 588
1311
Döbrögöz (Pozsony)
Kn. M. ü. 648
1312
Fél (Pozsony) . . .
Kn. M. U. 66Ő
1317
Botfalu (Nyitra) . . .
Kn. M. n. 73Ü
1318
Veszprém-Alváros . .
Zalai oki. I. 149
1310
Botfalu (Nyitra) . .
Kn. M. n. 762
1325
Nagy-Écs (Győr)
H. o. m. 81
vn. HÁz-
1273
1275
1275
1279
1279
1295
1299
1309
.1312
Esztergom
Szécsény (Nógrád)
Locsmánd (Sopron)
Esztergomi vásártér
Pozsony .
Veszprém .
Veszprém .
Esztergomi vásártér
Esztergom
Esztergom . .
* .vulgo lechun".
* .vulgo lechen".
* 1 magyar márka színezüst.
F. V/2. 107
W. Xn. 132
W. IX. 142
Kn. M. n. 93
W. IV. 207
W. V. 139
Zalai okLI. 115,117
Kn. M. n. 613
Kn. M. n. 664
Kn. M. n. 665
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ARSTATISZTUAjAHOZ 513
Arak.
Az ingatlan megnevezése
Ara 1
márka stb.
korona
( 14 lóca curiarum^
40 marcae
2449-20
1 12 lóca curíarum
35 marcae
2143-05
10 mansiones^
12 marcae arg.
734-76
120 ^"/„o rofós „locum curiae**
2*75 marcae arg.
168-38
28 öl széles, 35 öl hosszú telek
0-625 m.fini arg.
43-05
2 afundos curiarum*
5 marcae
30615
1 holdas j^fundum curíae"
lm.arg.purísslmi
76-54»
4 hold .terram sessionalem*
5 marc. denarior.
298-95*
5 holdas telek
2 marcae
128-86
2 ^laneos'*
14 bécsi pensa
98-42
*'« , fundus curiae*
15 bécsi pbnsa
105-45
Vs .leyhin*
7 bécsi denárm.
492-10
Va házhely
3 .
210-90
Vs curía, 13 holddal
10 ,
70300
4 sessio és 44 hold föld
20 , ,
140600
1 házhely 8 holddal
6 ,
421-80
( 1 ,locus sessionalis^y kert és
( 10 hold föld
1
10 .
703-00
ÁRAK.
Az ingatlan megnevezése
r a
márka stb.
korona
1 ^pallacium"
^pro ediflciis**
mansum cum pomerio, agro etc.
vpallacium^
háztelek minden rajtlevő épülettel
2 hold háztelek , ,
.pallacium", 32 holddal
„pallacium*
ypallacium'
kőház „cum area*
* 5 pensás régi báni márkával.
^ Bécsi széles dénárokkal.
M
/ 20 m. flni arg.
l és 40 hordó bor
10 marcae
3 m. denariorum
200 m. fini arg.
20 m. íini arg.
1 marca
35 marcae
72 marcae
/ 6 marca merci-
V monlalis arg.
/ 6 marca merci-
i monialis arg.
1377-60
612-30
210-90*
13776-00
1377-60
64-43
2255-05
4638-96
386*58
386-58
Hóman: Magyar péiwtOrténet
33
514
MAGYilR PÉNZTÖRTÉNST
VIII. SZÖLÖ-
Év
Hely (megye)
Forráshely
1228
Dörgicse (Zala)
H. 0. V. 12
1243
Arács (Zala)
Ph. X. 520 '
1255
Rád (Somogy)
Ph. U. 294
1271
Nyulas (Mosón)
W. III. 267
1272
Balaton mellett
Zalai oki. I. 69
1277
Csege (Tolna)
W. IX. 186
1283
Pécsől (Zala)
H. 0. V. 68
1295
Berid (Tolna)
H. 0. Vm. 352
1300
Szőlős (Zala)
Kubinyi. 1. 180
1
IX. MALOM-
Év
Hely (megye)
Forráshely
1234
Meszes (Briranya)
H. oki. 1
1243
Moha (Fejér)
W. VII. 143
1244
Pécsöl (Zala)
H. 0. V. 19
1249
Veszprém
W. n. 211
1258
Veszprém folyó
W. II. 311
1270
Barsnál a Garamon ....
Kn. M. I. 584
1275
Mahalány
H. oki. 73
1277?
Cheresneycha folyón ....
Smic. VI. 194
1288
Hévjó vizén (Bihar) ....
H. oki. 109
1299
..•...•*
Kubinyi. I. 177
1310
Tolmács (Nógrád)
Kn. M. 11. 622
1314
Kéménd a Garamnál ....
Ko. M. U. 698
1318
Torma folyó (Veszprém) . . .
H. 0. IV. 128
^ Bécsi d
eaárokkal.
ADALÉKOK IifAGYARORSZAG KÖZÉPKORI iUtSTATISZTIKAjAHOZ 5 1 5
ÁRAK.
Az ingatlan megnevezése
Ár
márka stb.
korona
3 szőlő, 10 hold földes 2 kapás
1 9 szőlő, 57 hold föld, erdő és 3
( vinczellér
2 szőlő, 30 hold föld és rét
10 ekeföld, rajta. 25 szőlővel
6 kapásra való szőlő
( 3 hold szőlő és 2 hold szőlőnek
( való föld
1 hold szőlő
4 hold szőlő
1 hold szőlő és 1 hold föld
12 marcae
17 marcae
3 marcae
20 m. denaríor.
"1^4 marcae
4 m. denaríor.
3 m. bécsi dénár
5 marcae
10 pensa bécsi
dénár
734-76
1040-91
183-69
140600*
107-15
191-32*
210-90
322-15
70-30
Arak.
Az ingatlan megnevezése
Ár
márka stb.
korona
^/j malom, curíával
4V4m.és3pondus
264-05
1 malomhely, háztelekkel és réttel
4 marcae
244-92
Y, hold malomhely, 1 hold föld
6 marcae
367-38
1 malom, háztelek, kis szigettel
12 m. argenti
734-76
1 malomhely, 6 holddal
5.m.boniargenti
344-40
1 négykőves malom
16 m. argenti
979-68
3 malom, 6 ekeföld
27 marcae
1653-21
1 ekeföld, 2 malom
5 marcae
306-15
1 malom
1 marca
64-43
1 malom
12 marcae
773-16
^/g malom, szántófölddel
6Ví m. argenti
394-63
í 1 malom „plures lapides et bancas
•
l in se continens*, összes tartozé-
26 m. ílni argenti
1884-48
i kaival
1 malomhely, 12 holddal
2 marcae
128-86
' 5 pensás új bániakkal.
33*
516
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
X. VEGYES INGAT-
1261
1263
1268
1279
1291
1295
1296
1300
1302
1302
Hely (megye)
Kinos-Berény (Somogy)
Csicsal (Somogy)
Csorna (Sopron)
Patony (Pozsony)
Pomáz (Pilis)
Pomáz (Pilis)
Szőlős (Zala)
Kuraly (Esztergom)
Lyula (Somogy) .
Nagy-Écs (Győr)
Lyula (Somogy) .
Kuraly (Esztergom)
Berencs (Nyitra)
Forráshely
H. o. IV. 13
Ph.n. 312— 313
Kubinyi I. 45
W. m. 178
W. IX. 256
W. IX. 255
W. Xn. 277
Kn. M. n. 312 ^
H. o. Vm. 346 '
H. 0. V. 80
t
i
I
H. o. vm. 404
I Kn. M. fl. 517 I
Kn. M. U. 507
1 5 magyar márka szinezüst.
' Baranyai 5 pensás márkával.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 517
LANOK ÁRA.
Ár
Az ingatlan megnevezése
1
márka stb.
korona
3 ekeföld, 1 2 kaszásra rét, mező,
1
1
50 marcae
3061-50
210 hold beltelek
60 hold szántó, 25 hold cserjés
7 marcae
428-61
(nemoris), 7 hold házhely
,
120 hold, 30 kaszásra való rét
14 m. finl argenti
964-32
1 ekefőid, ebből 1 00 hold szántó
18 marcae
1102-14
40 hold föld, 10 kaszásra rét.
5 m. puri argenti
382-70^
2 szőlő, 3 házhely
164 hold, rét, 2 szőlő
20 m. fini argenti
1377-60
16 hold, 2 kaszásra rét, 1 szőlő.
12 m. denarior.
573-d6«
1 malomhely
1 ekefőid, 2 hold házhely
2Va marcae
16107
15 hold, 8 kasza rét
4 marcae
257-72
30 hold, rét, erdő, szőlő, 1 ház-
24 marcae
1546-32
hely
28 hold, 8 kasza rét, erdő, szőlő.
14 m. denarior.
669-621
háztelek házakkal
1 ekeföld és 2 hold beltelek
2 m. denariorum
92-02 »
2 ekefőid és g>'űmölcsös
12Vs marcae
805-38
•
' 400 darab Vencsel-féle dénárt véve 1 márkára.
518
MAGYAS PÉNZTÖRTÉNET
XI. NÉHÁNY NAGYOBB BIRTOK, URADALOM ÁRA.
(A földterület iiegysága nincs feltüntetve.)
Év
Hely (megye)
Forráshely
Ára
márka^
korona
1269
Baracs (Nyitra) . • .
Kn.M. 1.564
40«
2449*20
1262
Staraduna (Mosón) . .
W.m.28
43
2632-89
1232
A Mura mentén . . .
W. VI. 514
50
3061-50
1276
Dubnice (Trencsén) . .
W. IV. 75
50
3061-50
1288
Szentmiklós (Torda)
W. IV. 334
50»
362400
1294
Kókusz (Szepes) . .
H.O.VI.404
50»
362400
1291
Pétorkefölde (Fejér)
H.O.VI.369
60
3865-80
1294
(Szepes) ....
W. X. 167
60
3865*80
1900-9
kOiMt
Merke (Somogy) . .
H. oki. 57
65
4187-95
1295
Rókusz (Szépet) . . .
H.o.Vn.245
75*
543600
1222
Szebelléb (Hont). . .
Kn.M. I. 237
90
5510-70
1292
Péntök (Szolnok) . .
W. X. 85
80«
5798-40
1234
Gilyén (Szatmár) . .
H. 0. VI. 29
100
6123-00
1249
Zsíros és Marton
(Zólyom) ....
H. 0. VI. 5 1
100
6123-00
1254
Karácsa mellett (Zemplén)
H. 0. VU. 45
100
612300
1288
Igríczi (Borsod) . . .
W. Xn. 473
100
6443-00
1284
Ragyolcz (Szepes) . .
W. IX. 377
100*
7248-00
1258
Vatasomlyó (Fejér) . .
H. O.VI.60
120
7347-60
1294
Békásmegyer (Pilis)
W.X. 159
120
7731-60
1287
Alsó-Berencs és Pográny
(Nyitra) ....
Kn.M.D.226
130
8375-90
' Marca, marca argenti, marca ftni argenti.
* 1280-ig magyar, 1281-tól budai márkával számítva.
» Fini.
* Finiti.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 5 1 9
Év
Hely (megye)
Forráshely
A r a
márka>
korona
1252 k.
Gréch (Zágráb) . . .
W. XI. 379
140»
9643-20
1279
Kendtelök (Doboka)
F. V/2. 547
150»
1033200
1266
Moycsecs (Pozsony)
W.Vm. 159
165
11102-95
1235
Tordafölde ....
W. VI. 569
200
12246-00
1299
Margonya (Sáros) . .
W. XII. 641
200
12886-00
1325
[Henning comes összes
. birtoka] ....
F.Vm/2.649
200'*
14496-00
1274
Machyk (Roviscse) . .
W. IX. 50
260
15919-80
1258
Dienes (Pozsony) . .
F.Vn/1.310
280
17144-40
1212
Szurch a Tisza mellett
H.o.Vm. 13
300
18369-00
1290
Bél (Hont) ....
W. IX. 53 1
300
19329-00
1282
Máicsik a Dudvág mellett
w.xn.37o
300»
2174400
1287
Gyorok (Nyitra) . . .
Kn.M.U.223
300*
2174400
1287
Kövesd (Sopron) . .
F. V/3. 376
300*
24160-92
1241
Szobotiszt (Nyitra) . .
Apponyi I. 1
400»
2755200
1285
Szakállas (Hont) . .
Kn.M.n.205
400^
28992-00
1296
Visk (Nógrád) . . .
F.Vn/2.193
437
28155-91
1265
Esztergomi ház és egy
birtok */j része . .
Kn.M. 1.526
500
30615-00
1268
Komárom vára minden
tartozékkal . . .
Kn.M.I.551
800«
55104-00
1228 k.
Lippó predium (Baranya)
W. I. 257
1000
61230-00
' Marca, marca argenti, marca fíni argenti.
» Finiti.
» Fini.
* Pun; 300 budai márka színezüst.
520
MAGYAR PÉNZTÓSTtorr
XII. SZOLGA-
Év
Okl0vélki«ló
Forráshely ;
1
. Az ár marka egüstben, márkában.
1223
Győri káptalan . . .
• • •
Ph. I. 661
1232
i» i» ...
H. 0. VUl. 28
1243
Fehérvári káptalan . .
• i
W. VU. 142
1255
» » • '
H. 0. V. 26
1258
» r ' '
F. Vll/1. 310
1263
Veszprémi káptalan .
H. 0. m. 12
1274
Fehénrárí káptalan . .
W. IX. 94
1275
Esztergomi káptalan
H. 0. Vffl. 179
1282
Pozsonyi káptalan . .
Kn. M. U. 154
1288
Sági konvent . . .
H. 0. VI. 335
1294
Pozsonyi káptalan .
W. V. 100
1303
• * *
Kn. M. U. 521
V » •
Kn. M. U. 537
1304
II Jt *
Kn. M. n. 541
1313
Sági konvent . .
Kn. M. Ti. 675
í
!. Az ár márka finom
ezüstben.
1272
Fehérvári káptalan .
• ■ • •
W. IX. 8
1303
Pozsonyi káptalan .
» • • •
Kn. M. n. 527
€
). Az ár bécsi széles de
nármárkában.
1290
Esztergomi konvent .
1 • * ■
H. 0. VU. 212
Pozsonyi káptalan .
W. V. 17
1300
» y* '
Kn. M. ü. 488
1302
V 9 *
Kn. M. U. 513
1305
» J» •
Kn. M. U. 552
1309
»» r» *
Kn. M. II. 612
1315
» r
Kn. M. II. 706
i
L Összegezés.
1 szolga ára vol
t: 1 esetben •/-, márka
5 , lV»-2 .
*
13 , 2'/«— 3 ,
5
f*
3V,-4 .
* Felszabadításért físetett váltság.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 52 1
Arak.
Szolgák 9iáiiia és megnevezesd
Ár
márka
1 szolga ára
márka
korona
2 szolga
4 szolga (apa, nő, 2 lány)
3 szolga (és 2 fiú) . . .
11 férfí, 4 nő . .
7 szolga, 1 szabados
1 'szolga . . . .
3 , . . . .
1 szabados . .
2 szolganő . . .
6 szolga . . . .
1 , . . . .
1 . . . . .
1 » . . . .
2
2
9 szolga
l
• •
3 szolga
szolganő
szolga
szolganő
5
9
2V,
2V4
6
20
24
2vagy
3
3V.
9
3'/,
3
4*
4
5
20
4
2V.
3V»
4
2*
2
2*
2
5
3*
2V,
1 esetben: 50 K-án alul
6 , 51—150 K
5 ^ 161—200 ,
12 , 201—258 ,
^ V. ö. a Vni. és Xm. táblázatokkal.
153-07
137-77
122-46
73-47)
81-64
183-69
214-30
183-69
244-92
16107
214-76
257-72
128-86
128-86
160-07
96-64
27
3
206-64
3*
3
217-44
9
3
210-90
3
3
210-90
3
3
210-90
3
3
210-90
%*
V5
42-18
3*
3
210-90
3V5
3V5
25308
522
ICAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
XIII. BIRTOK ÉS SZOLGÁK
Hely (megye)
Fonáshely
1181
1240 k.
1244
1247
1257
1269
Szőlős (Baranya)
Érdi (Fejér)
Veszprém
Bőgöd (Fejér
Pécsöl (Zala)
Veszprém
F. U. 199
Zichy. I. 5
H. o. V. 19
H. o. Vn. 37
F. IX/7. 667
H. o. IV. 46
XIV. LÓ-
Év
Forráshely
Hány lö }
1100 k.
Kálmán I. 36. t.-cz
1 hadi 16
1213
Váradi Reg. 381. sz. .
1
1219
, 84. sz. .
3
1225
Smic. III. 252 . . .
1 paripa
1270
H. oki. 60 . . .
H. 0. VI. 174 . .
1
1
1281
F. V/3. 104 .
1
1285
W. IX. 436 . ,
2
1287
F. VII/2. 118 .
1 paripa
1291
F. VI/1. 175 . .
1
1
1
1294
W. X. 164 .. ,
1299
F. VI/2. 215 . .
H. 0. Vm. 390
1
1
1317
Anjou. I. 431 . .
1 csődör
1318
Anjou. I. 483 . ,
1
1320 k.
H. 0. vn. 390 .
•
1
1322
Anjou. U. 41 . .
2
1323
Anjou. II. 63 . .
( 1 paripa
1 1 .
' 1 pensát 1 byzánczi aranynak véve.
' A szövegben ,pensa*, nyilván íriesachi.
ADALÉKOK MAGYASORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTíKAJAH OZ 523
EGYÜTTES Ara.
Az ingatlan és szolgák ii.cgnevezése
Ara
márka
korona
„Predium* és ,27 mansiones liber-
tinorum**
, Terra* és ,6 libertinus*
75 hold és 1 szolga
„Terra* és „5 libertinus*
„Possessio*, rét, erdő és szolok,
22 libertinus
' « malom, 4 szolga, 5 fiúval és
egyiknek lányaival
120
10
30
55
30
7347 60
612-30
137-77
1836-90
3367'65
183690
Arak.
Ara márka, pensa
15 pensa
2 marcae
2 ,
100 (friesachi) pensa
5 marcae
100 „
14 ,
6 baranyai 6 pensás márka
10 marcae
15 ,
10 .
1 .
2 .
1 ,
15 .
3 , *
5 ,
10 .
8 .
10
1 ló ára
mirka, pensa
15 pensa*
2 márka
»/
's »
100 (friesachi) pensa'
5 márka
100 , »
14 .
3 baranyai márka
10 márka
15 .
10 ,
1
2
1
15
3
5
5
8
10
»
Korona
216
122
40
1201
306
6123
902
172
644
966
644
64
128
64
966
193
322
322
515
644
48
46
82
80
15
00
02
20
30
45
30
43
86
43
45
29
15
15
44
30
' V. István király vette.
^ .absqne eqnis ultra 3 marcas valentibus* történik az aestimatio, tehát
3 márkát tekintettek a rendes árnak.
524
NfAGYAR PÉNZTÓRTÉKET
XV. SZARVASMARHA- ÉS DISZNÓARAK.
Ev
Forráshely
Müyen állat?
r a
márkában stb.
korona
XI.
század
1239
1273
1292
1293
1294
1279
1315
Szt. István trv. és
Szt. László m
29. t.-cz. .
Ph. I. 767 .
W. IV. 32 .
Kn.M. U. 314
H. 0. Vn. 229
W. X. 164 .
W. XIL 272 .
F. VIII/5. 102
1 tinó
1 ökőr
1 marha
1 .
1 tinó
1 marha
1 disznó
l
1 pensa
*/, márka
* 4 márka
1 márka
40 denár^
^/4 márka
^1^ márka
1 fertő
14-43
30-61
15-31
64-43
9-56
1610
15-31
1610
XVI. GABONAÁRAK.
Forráshely
Mennyiség
r a
márkában stb.
korona
IlOOk
1229
1230
1261
1277
1291
1297
Kálmán 1.44. t.-cz
F. m/2. 169 .
F. UI/2. 212 .
F. IV/3. 42 .
F. V/2. 400 .
21. t.-cz. Kova
chich. Sylloge
F. VI/2. 70 .
1 kepe
1
(1
1
1
l
1
9
5 nummus'
1 pondus
V« pondus'
1 2 usualis
dénár*
1 pondus
íini arg.
12 bécsi
dénár
1 pondus
Vw marca'
0-78
1-28
0-64)
2-28
1-44
211
1-34
1-29
Szlavón oklevél, tehát báni dénár.
1 Kálmán-féle nummus színsúlya 0*470, aranyértéke 0*047 g.
Kivételes tizedváltság.
II. András-féle dénár IV. csoport.
500 kepe = 10 marca argenti.
ADALÉKOK MAGYAROKSZÁG KÖZÉPKORI ÁKSTATISZTIKÁIÁHOZ 525
XVII. ÉLELMICZIKKEK ÁRA.
'
1
1
Á r
a
Ev
Forráshely
Az eladott tárgy
márkában stb.
korona
1279
W. XII. 273
1 vödör sör (hidria
cerevisiae) . .
40 denarii^
5-37
1291-6
Cod. Ms.
200 só . . .
30 pensa*
160-98
Bibl.Vindob.
100 só . . .
15 „
80-49
119fl) l.»
1 tunella bor . .
23 ,
123-42
2 » » • •
45 ,
241-47
1 nagy tunella bor
45 .
241-47
1 . , .
4' /g márka
314-10
1315
F. VIII/5. 102
1 edény sör (vas
cerevisiae) . .
1 fertő
1610
XVIII. RUHÁZATI CZIKKEK, VEGYESEK ÁRA.
/
í
1
i
Ar
a
Év
Forráshely
Az eladott tárgy
márkában stb.
korona
1220
F. m/l. 304
1 pánczél . . .
1 0 marcae
612-30
1277
Kn.M.U.71
1 pánczél s== 1 dísz-
öltöny . . .
1291
F. Vl/1. 175
1 pánczél . . .
10 marcae
644-30
1317
Anjou. 1.431
1 9 • . .
14 marcae
902-02
1320 k.
H.o.Vn.390
1 9 • • •
5 marcae
322-15
^ IV. László 0'409 g fínomsúlyú denárával.
' IH. András 0*409 g fínomsúlyú denárával.
» A bécsi udvari könyvtár Cod, Saec, XIV. Nr. 1062 jelzetű kéz-
iratában a 119. lapon Benedek váradi püspök' idejéből való feljegyzések
vannak (v. ö. Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története,
m. Nagjrvárad, 1884. 1 — 4. 1.), a melyeket számomra Eckhart Pe-
ren ez barátom volt szíves lemásolni. Ugyané codex 90^) lapján levő
feljegyzések már a XIV. századból valók, mert garasokkal is számítanak
bennök.
526
MAGYAR PÉNZTÖintirET
XIV. sz
eleje
1294
XiV. sz
eleje
1275
1299
1318
. W.X. 164
Cod. Ms. Bibi.
Vindob. 90bjl
i F. \72 265
Zichy. I. 95
Anjou. 1.483
Cod. Ms. BibL
Vindob. 90 yi.
1222
1269
1276
1291
F.VII/ 1.209
F. I\73. 491
F. VII/2. 46
Zimm. — Wer-
ncr. I. 179
Forráshely
3 pár csizma
1 pár saru . .
1 drágaköves ki-
rályi öv aranyból
12 rof (ulna) dű-
reni posztó
1 vég (pecia) jó
dűreni posztó .
1 vég jó ypemi
posztó . .
1 rof (brachium)
barchet .
i rof keztyúnek
való ....
1 rof piros posztó
1 rőf posztó . .
1 roffelsoruhának
való posztó
Gizella királyné
drágaköves
aranykoronája .
Ereklyetartó ke-
reszt, Krisztus
keresztjének da-
rabjával . .
A veszprémi egy-
ház elpusztult
egyházi könyvei-
nek értéke . «
Egy templomtető
építési költsége
márkában stb.
9 pondéra
6 sol. par-
vulorum^
500 marcae
1 marca
5 marcae
10 marcae
33 (parvi)
denaríi
1 7 sol. par-
vulorum*^
22sol.parv.
36 , .
14 . .
korona
140 marcae
500 marcae
3000 marcae
90 marcae
in denariis*
1206
8-29
3061500
64-43
322-15
644-30
3-80
23-49
30-39
49-73
19 34
8572-20
30615-00
183690-00
4304-70
1 Veoccel és Ottó kis, 0'351 g finomsúlyú denárát vév« feL 1 soUdus
= 12 dénárt 1382 K.
' m. András nehezebb denáraíral.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 527
XIX. VÁMTARIFÁK.
1. Gy6ri vámtarifa. 1255.^
A megvámolt jármű
vagy árú
A fizetendő vám összege
király-
nak
ispánnak
összesen
korona
1 Magyarországba jövő né-
met szekér
1 Magyarországból távozó
német szekér .
1 Győrt Abda felé elkerülő
német szekér.
1 Győrt Füzitő felé elke
rülő német szekér
1 magyar szekér . .
1 Németországba vitt ökör
1 Győrt elkerülő Némctor
szagba vitt ökör Abdán
1 ökör (belforgalomban)
1 latin hospes szekere
1 szekér méz .
1 szekér só . .
1 hordó bor . .
100 márka bors
100 karmantyú .
8
6 denarii
regales*
1 0 den. reg.
2
2
V^
8
3
8
V,
1
2
/4 9 9
1 fertő*
4 pondus
2Vs só
1 0 den. reg.
1 m. bors
2 karmantyú
0-93
1-56
0-31
016
0-39
0-39
0-08
012
15*31
510
1-56
Viooértékl
/50 9
2, Németországba induló varasdi és veröczd polgárok
vámkötelezettsége. 1209 és 1242,
A vámolt jármű vagy állat
Varasdiak: 1209
(Sniö. m. 89. 1.)
Verőczeiek: 1242
(Smió. IV. 106. 1.)
denár^
korona
denár^
korona
1 ló
1 ökör
1 disznó
1 terhesszekér . . .
1 szekér a Drávarévnél
2
h
3
1
0-60
0-15
0-10
0-90
0-30
2
2
0-60
015
0-60
^ F. IV/2. 323—324. 1. V. ö. Domanovszky Sándor: A har-
minczadvám eredete. Budapest, 1916. 23—28. 1.
* IV. Béla denáraivaL
' E feltűnően magas vám magyarázata nyilván a latin hospesektŐl
szállítani szokott árú minőségében rejlik, bár ezt a vámszabás nem nevezi meg.
* Frfesacbiakkal számítva.
528
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
3. Merenyeiy kompolii és beriényi
Merenye (ZaU) : 1276>
A vámolt jáimőy áikt vagy árú
koront
1 ló
3 denár^
0-40
1 ökör
2 .
0-27
1 disznó, juh vagy kecske . . .
1 .
0-13
1 üres szekér
4 „
0-54
1 terhesszekér
1 pondus
1-27
1 mázsásszekér
—
—
1 sóhordó szekér
—
—
1 hordó bor
—
—
4. 1306—1326, évi
A vámolt árú, állat vagy jármű
1906.
Bicskei vám
Anjou. 1. 1 1 1
1907.
Opori rév
Anjoa. I. 135
eladó ló
, ökör ....
y disznó (juh) . .
tunella bor ....
vég ypemi posztó
y dűreni posztó
, hayi (acheni?) posztó
y szürke posztó . .
, finom (?) posztó .
üres szekér . . . •
terhesszekér ....
mázsisszekér . . .
sóhordó szekér
árút vivő gyalogos .
gyalogos utas . .
> F. VII/2. 48. 1.
» F. V/3. 22. 1.
2 dénár
2 dénár
1 dénár
12 dénár
12 dénár
1 só
4 dénár
1 dénár
i dénár
*/, dénár
2 dénár
4 dénár
ADALÉKOK MAGYAKOKSZÁG KÖZÉPKORI ASSTATISZTKAJÁHOZ 529
vámtarifák. 1276—1284.
Kompolt (Heves) : 1280*
Bertény (Bihar) 1289*
korona
korona
1 pondus
1 só
2 denár^
1-27
0-27
Vj pondus
/2 dénár*
1+2 só
0-63
0-27 4- 2 só
kisebb vámtarifák.
1312.
1312.
1314.
1320.
1326.
Telegdi vám
Nagymihályi
Bácsii vám
Fegyvemeki
Budai rév
vám
(Valkó)
rév (Heves)
Anjoo. 1. 264
Sztáray. L 41
H. oki. 187
Anjou. I. 570
F. Vin/3, 57
1 pondus
1 bécsi den.
^^^
^__
1 banális
1 bécsi den.
1 banális
—
—
1 dénár
^/^ banális
—
1 pondus
1 pondus
—
8 dénár
1 dénár
2 pondus
—
—
1 pondus
—
—
—
^/j pondus
—
—
—
2 bécsi den.
—
—
Vj pondus
—
2 banális
4 bécsi den.
2 parvi den.
Yj dénár
—
—
2 banális
4 parvi den.
1 dénár
1 fertő
V, fertő
2 pondus
V, fertő
4 dénár
f2 banális
1+4 só
4 só
—
4 parvi den.
1
1
—
—
—
—
» W. K. 401. L
* IV. László-kori dénárokkal.
Hóman: Magyar péDitÖrténet
34
530
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
5. Budavári 1255. évi és gölniczi 1278, évi vásárvámtarifák}
Az árú megnevexése
A vásárvám összege
Koronában |
tf el-
adótól
a verő-
től
összesen
BŐU
IV.
László 1
deaár
^^ •V^VC^^V^' A ■
denáraival |
1 ló
2
2
4 dénár
0-62
0-54
1 ökör
1
1
2 dénár
0-31
0-27
1 disznó Vttgy juh . .
Vs
V,
•/, dénár
0-10
0-09
1' nagy ökdrbőrös szekér
—
V, fertő
7-65
7-65
5 márka értékű bőr
—
1 pondus
1-27
1-27
5 márka értékű posztó .
—
1 pondus
1-27
1-27
1 vég szürke posztó .
—
—
2 dénár
0-31
0-27
100 rof vászon . . .
—
—
2 dénár
0-31
0-27
1 nagy hajó (carína) ga-
bona
7, fertő
7-65
1 hajó gabona . . .
1 pondus
1-27
—
1 szekér gabona . .
—
—
2 dénár
0-31
0-27
1 , komló . . .
3 dénár
0-47
0-40
1 , széna . . .
2 dénár
0-31
0-27
1 , fű ... .
—
—
1 dénár
0-16
0-13
3 hordó bort vivő sze-
kér (a váron belül) .
—
3 pondus
3-83
3-83
3 hordó bort vivő sze-
kér (a váron kívül) .
—
V, fertő
7-65
7-65
1 hordó bor (eladva) .
—
—
2 pondus
2-55
2-55
1 hordó méz . . .
—
V, fertő
7-65
7-65
1 mázsásszekér hal . .
V, fertő
7-65
7-65
1 hajó hal ... .
^—
1 pondus
1-27
—
100 só
—
1 só
Vi^-n
BSZélt.
10 só
— -
1 dénár
016
0-13
1 mázsa faggyú . .
1
1
2 dénár
0-31
0-27
5 márka értékű ezüst .
1 pondus
1-27
1-27
1 szekér ólom . . .
—
3 pondus
3-83
3-83
1 , vas . , .
3 dénár
0-47
0-40
5 mázsa értékű viasz .
—
1 pondus
1-27
1-27
1 mázsa viasz . . .
2
1
2
4 dénár
0-62
0-54
1 A két vámszabályzat {Országos Levéltár D, 0. 398. és 1011. sz.) —
nem tekintve a budaiban a pénzverókrőly az esztergomi, fehérvári keres-
kedőkről és a hajószálUtmányokról mondottakat — szó szerint egyezik. Mind-
két vásár vásárpéaze a nyúlszigeti apáczazárdáé volt.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 53 1
6, Az 1288. évi esztergomi vásárvámtarifa.
IV. László király 1288-ban erősítette meg az esztergomi
káptalan vám- és vásárvámkiváltságait.^ A kiváltságlevélben átírta
a vámjövedelem adományozására és élvezetére vonatkozó okleve-
leket és a káptalan régi hiteles feljegyzéseiből összeállított vásár-
vámtaiifát. £ vásárvámtarifáról csak az imént állapította meg
Domanovszky, hogy négy különböző korban keletkezett részből
áll, a melyek elseje a XIII. század elején, a többi három 1255,
1284, illetve 1288-ban jött létre.* Domanovszky alaposan meg-
okolt érvelése teljesen meggyőző s maga az oklevél is megerősíti,
midőn a tarifát több régi feljegyzésből, könyvből és oklevélből
összeállítottnak mondja.' A magam részéről csupán annyiban vélem
módosítandónak, hogy a friesachiakban megszabott vámtételeket —
a iriesachiak csakis ekkor lévén forgalomban — feltétlenül a Xül.
század elején keletkezett első tarifából valóknak kell tartanunk.
Ez egyébként Domanovszky következtetéseit és eredményeit nem
érinti. A tarifa összeállítója a legrégibb — mindenesetre IL András
korában keletkezett^ — tarifát vette alapul s czéljának megfelelően
ebbe illesztette be az újabb tételeket. A régi tarifa logikus sor-
rendje némi változást szenvedett részben azáltal, hogy az 1255.
és 1284. évi tarifákat összefüggő egészben közzéiktatták, részben
pedig azáltal, hogy a régi tarifának egyes tételeit kiemelve, az 1288.
évben megállapított új tételekhez kapcsolva sorolták fel, nyilván ez
' Az eredeti oklevelet (Esztergomi főegyházmegyei káptalan levél-
tára: Lad. 41. fasc. 3. No. 3; Kn. M. II. 238. 1. tévesen Lad. 40. jel-
zetet ad) Dedek Crescens Lajos praelátus-kanonok úr szívességéből
összevethettem Knauz kiadásával s megállapíthattam, hogy e kiadás
hibátlan.
* Domanovszky Sándor: A harminczadvám eredete. Budapest,
1916. 32—39. 1.
' .sicttt in antiquis instrumentis, prívilegüs, manimentis et scriptis,
libris et nocionibus eiusdem Strigon. Capituli vidimus seriatim, quibus
omnes fídes et certa credencia debet merítő adhiberí, mercimonionim et
rerum venalium, seu bonorum forensiom . . . hee sünt estimaciones et
taxaciones.'
* Ezt bizonyítja — a friesachiak említése mellett — az is, hogy
IV. László, a ki az átírt okleveleket időrendben írja át, Imre és IV. Béla
oklevelei közé illesztve adja a vámtarifát.
34*
532
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Új betoldások hitelét emelendő. Ez okozza az utolsó résznek —
Domanovszky által kiemelt — zavaros elrendezését.
Domanovszky szerint
az első (Xm. 8z. elejei) tarifához tartoztak az oklevél
8—13. és 27—31.,
az 1255-iki tarifához tartoztak az oklevél 14— 26. és 32.,
az 1284-iki „ » » • 33 — 50.,
az 1288.iki , . » » 51—78. sorai.*
Nézetem szerint a régi, II. András-kori tarifa részei az oklevél
8—13., 22—26., 51., 64—66., 74—75., 27—31.,
687,-70., 57—58., 47—50., 63., 77—78. sorai voltak;
az 1255-iki tarifához tartoztak a 14 — 21. és 32. sorok;
az 1284-iki , , a 33—46. sorok;
1288-ban csatoltattak a tarifához az 52—56., 59 — 62.,
67-687,, 71—73. és 76. sorok.
A megvimolt árú
A vásárvám összege
korona
a) //. András korabeli tarifa,
i. ÁUaiok.
1 külföldre vitt marha . . .
1 marha^ ökör
1 disznó
1 juh
1 bárány
1 bárány húsvéttól Ker. Szent
Jánosig
2. Prém.
1 drága prémet hozó oroszországi
szekér
2 fríesachi
Ih »
I h n
V
10 9
'/j, márka
0-60
0-30
0-30
006
006
0-03
30-61
> A sorszámok Kaauz kiadására (Kn. M. II. 238—240. 1.) vonat-
koznak.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 533
A megyamóít árú
A vásárvám összege
korona
3. Bar.
1 hordó magyar bor ....
1 y esztergomi polgártól ho-
zott szerémségi bor ....
1 hordó szerémiektől hozott sze-
rémségi bor
1 hordó külföldre vitt bor, ^2^/r/f{/
4. Egyéb.
1 mázsa (=220 márka) viasz .
1 mázsa réz
1 mázsa ólom
1 teher komló vagy szömörcze .
apró árú (len, kender, üst, tál, serleg)
1 hajó élelmiszer
5. Iparosok heti hély^zc,
a városban levő kovács, varga,
kézművesablak (üzlet) . . .
sütő . . .
korcsmáros
mészáros, minden vágáskor . .
a vásáron áruló sátoros szatócs,
varga, timár, kalapos, karman-
tyús, ószeres
b) 1255'iki tarifa.
1. Posztó, vászon.
1 vég bíbor posztó . .
1 vég színes posztó . .
1 vég szürke posztó . .
1 vég gyolcs ....
1 vég német vászon . .
1 márka értékű barchet .
2. Bór.
100 nyúlbor ....
100 mókus- vagy nyestbőr
3. Velenczeiek árúik után
1 pondus
^/,0 márka
1 pondus
20 friesachi
2 ,
1 .
.szokás szerint*
1 friesachi
V» friesachi
1 kenyér
3 pondus
V» friesachi
4 pondus
^/^^ márka
*/, pondus
^/^^ márka
Vg pondus
^2 pondus
Vio P<>ndus
Vto pondus
Vioo-rész érték
1-28
2-56
306
1-28
6-00
0-60
0-30
0-30
0-30
0-15
3-84
0-15
0-30
510
1-53
0-64
1-53
0-64
0-64
0-64
0-38
534
MAGYAK PÉNZTÖRTÉNET
A xnegvámolt árú
c) 1284'iki tarifa.
1. Gabona, kai.
1 szekér gabonaféle
1 szekér kis hal
1 mázsásszekér hal
1 bárka hal .
1 viza ....
1 tok
apró árúk (sajt, gyümölcs)
d) 1288-iki tarifa.
1. Bőr.
1 ökörbor . . . ,
1 kecske- vagy juhbőr
2. ÉUUm.
1 vágómarha húsa .
100 só
3. Kereskedő Mi helypénze,
(rab)6zolga- és szolgálókereskedő .
A vásárvám össsege
korona
1 pondus
1 pondus
1 uncia
2 szép hal
1 pondus
^/í pondus
\^«ü-'^sz érték
Vi-^ uncia
V.
100
00
uncia
Vj ökörbőr
1 só
40 dénár
írl
1-28
1*28
7-65
1-28
0-64
008
008
5-20
7. A vámszedési 'jog értéke.
Év
Forrás
Az eladott vám
Ára
márka
korona
1264
Kn.M.I.518
Udvardi vám . .
70
4286-10
* IV. László-kori dénár.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 535
XX. FÖLDBÉR (CENSUS, TERRAGIÜM).
»
Pöldbér összese
Ev
Hol?
Forráshely
^^
^^ V
» m ^0 M •
korona
1 . Hospeseky városi polgárok földhére.
A)
1 ekef&ld uián.
1233
Szebelléb . .
Kn.M. 1.298
Vj márka .
30-61
1246
Keresztúr . .
F.lV/1.441
1 fertő
15-31
1268
Rimavölgy . .
W.Vm.213
6 pondus
7-65
1260 -
1270 k.
Kolozsvár . .
W. Vm. 267
1 fertő
15-31
1292
Németi .
Kn.M.n.314
[2 fertő*]
32-215
B)
1 mansio után.
nook
(Várföldeken) .
Kálmán I. 35
8 dénár*
1 20
1209
Várasd . . .
Smiö. m. 89
12 denár^
3-60
1220
Várasd . .
Smié.m.l87
12 dénár*
3-60
1231
Valkó . . .
SmiÖ.m.346
V/,, fertő
7-65
1234
Verocze , . .
F.Tlí/2.412
4 pondus
510
Í242
Verőcze . .
Smiö.IV.166
Vg fertő
7-65
1243
Jászó ....
F.IV/1. 305
3 pondus
3-82
1247
Beregszász . .
F.IV/l. 456
2 pondus
2-55
1262
Nagyszőlős . .
w. vm. 3 1
3 pondus
3-82
1263
Komár . . .
Endl. 504
12 dénár*
1-88
1263
Füzito . . .
Ph. n. 325
2 pondus
2-55
1264
Csút ....
Kn.M. 1.510
3 pondus
3-82
1264
fierény . .
F.IV/3. 201
3 pondus
3-82
1265
Liptó-Hibe . .
W.Vm. 127
1 pond. auri
15-94
1270
Németlipcse . .
F. V/l. 27
1 » ,
15-94
1260
1270 k.
Bonczhida . .
H. 0. V. 40
3 pondus
3-82
1260-
1270 k.
Kolozsvár . .
W. VTÍT. 267
3 pondus
3-82
1270
Kosva . . .
F. V/l. 80
272 pondus
3-18
1271-ig
Győr ....
F. V/l. 147
V3 fertő
7-65
1273
Koy ....
W.IV. 32
^/, fertő
7-65
1277
Komárom . .
Endl. 544
V, fertő
7-65
1290
Verőcze . . .
Smié.VI.694
20 dénár*
4-78
1 laneus (= 60 hold) után 1 fertő.
* Kálmán pénzével
' Friesachival.
^ IV. Béla könnyebb dénárjával.
^ Báni dénárral.
536
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Év
Hol?
Forráshely
Főldbár összege |
m A ^^ m m
korona 1
C) Ház után (fSlá nélkülj.
1233
Szebeiléb . .
Kn.M. 1.298
3 pondus
3-82
1262
Nagyszőlős . .
w.vm.3i
1 Y, pondus
1-91
1268
Rimavölgy . .
w.vra.2i3
2 pondus
2-55
DJ HázaiJan zsellér.
1243
Jászó ....
F.IV/1. 305
1 2 denár^
1-88
1246
Keresztúr . .
F.IV/1. 441
1 ^/j pondus
1-91
2. Vámépek (castrenses, civiles) földbére mansiónként :
llOOk.
1 Kálmán. I.
(35,80és81
16 dénár*
2-40
1256
Pozsony . . .
W. U. 270
5 pondus
6-375
1261
Szolgagyőr
W. XI. 503
5 „
6-375
1263
Nyitra .
w. vm. 8 1
5 ,
6-375
1267
Szolgagyőr
W.m. 158
5 ,
6-375
1270k.
Nyitra* .
W.Vm.273
5 .
6-375
1271
Győr . .
F. V/l. 148
5 „
6-375
1274
Gömör .
H.O.VII.150
5 ,
6-375
3
. Szepesi „aranyadók*" (auridatores) földbére.
Év
Forráshely
Hány
ekefQldi
, Földbér
Földbér 1 ekeföld atin
szepesi súly
korona
1258
Bárdosy. 91
4
1 fertő auri
3 pond. aurí
43-14
1280
H. 0. VI. 262
(1)
3 pond. „*
3 , .
43-14
1292
F.VI/1. 223
2
V« fertő ,
3 . ,
4314
1294
Schmauk. 20
(1)
3 pond. ,*
3 . ,
43-14
1295
F.VI/1. 375
(1)
3 . /
3 „ „
43-14
1296
H.O.VU.253
2
Vj fertő ,
3 . ,
4314
1297
H.o.Vn.263
2
/s ». »
8 , .
4314
^ IV. Béla könnyebb dénáréival.
>V.Ö. Hóman Bálint: Adó vagy földbér? Budapest, 1913. 10— 11. L
' sJobagio castri'.
^ Az 1295. évi oklevél szerint a rendes auridator-1 kötelezettség
3 pondus arany („que céterí auridatores . . .*) volt, nyilván 1 ekeföld után,
mint azt az 1258., 1292., 1296. és 1297. évi adatok bizonyítják. Fel keU
ezért tennünk, hogy a hol nincs is a terület feltüntetve, a Vs fertós adó
2 ekeföldre, az 1 fertós 4 ekeföldre vonatkozik. (így : 1261 : F. IV/3.
50., 1262: Bárdosy 95., 1263: H. o. VI. 115., 12^8: F. V/2. 450. I.)
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 537
d) ÁRTÖRTÉNETI KÖVETKEZTETÉSEK.
A XI — ^Xin. századi források adatait statisztikai táblá-
zatokba fogyva össze, bizonyságot szerezhettünk arról,
hogy elszórt adataink egyáltalában nem nyújtanak alapot
arra, hogy e korszak árairól összefüggő képet alkossunk.
A legfontosabb szükségleti czikkek, gabona, hús (élő
disznó» juh, vágott hús), hal, só, ruházati tárgyak árait
illetőleg mindössze egyrkét adat áll rendelkezésünkre, ezért
minden következtetéstől tartózkodnunk kell.
Egyedül a földbirtok s az annak művelésére szüksé-
ges emberi és állati munkaerő árának hozzávetőleges meg-
állapítását kísérelhetjük meg.
A földárakra vonatkozó adatok túlnyomó részben
dunántúliak és északmagyarországiak. A Tiszántúl, Erdély
és a Tisza-Duna köze hatalmas területéről — egyetlen
egy szatmármegyei adatot kivéve — nem ismerek oly
vételt, a hol az ár mellett a földterület nagysága is
fel volna tüntetve. Az áradatok helyes megitélhetése czél-
jából az eladott föld fekvése szerint öt földrajzi csoportba
osztottam az összes fennmaradt adatokat (IV. 13. c) táblázat) :
1 ekeföld ára
50 K-n
alul
T
o
co
co
501 K-n
felül volt
az összes adásvételi esetek %-ában |
I. Az osztrák hatá-
ron (Pozsony,
Mosón, Sopron)
13V3
673
33Vs
6Vs
(501 —
845 K)
40
n. Északnyugat-
(501—
700 K)
Magyarországon
3-57
17-86
46-43
3-57
14-285
14*285
in. Dunántúl. .
2
28
46
6
14
(601—
750 K)
4
IV. Drávántúl .
—
33V3
50
IÖV3
—
V. Észak-Magyar-
országon . .
7-14
50
21-43
14-29
7-14
538 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
£ táblázat alapján — az árak megoszlását alaposan
mérlegelve — 1 ekeföld átlagos árát
Pozsony, Mosón és Sopron vármegyében 400 K-ra
Északnyugat-Magyarországon .... 250 »
Dunántúl 200 ,
Drávántúl 175 ,
az északi megyékben 150 «
tehetjük.
1 ekeföld, mint láttuk, rendszerint 120 hold volt
Minimális számítással — 490 D királyi öles kis holdat
és emberhosszúsággal méri 2*5 méteres királyi ölet véve
fel — ierUleU 3&75 hdUár, vagyis kb. 64 kataszteri hold
(36*82 ha) volt. 1 kataszteri hold árául igy
Pozsony, Sopron, és Mosón várm^iyékben 6'25 K-át
Északnyugat-Magyarországon 3'90 »
Dunántúl 3'12 ,
Drávántúl 273 ,
az északi megyékben 2*34 «
kapunk.
Ezek az árak mai fogalmak szerint oly alacsonyak,
hogy szinte kétségeket keltenek az adatok helyessége
iránt. Ha azonban az árpádkori földárak realitásáról aka-
runk meggyőződni, azokat nem a mai viszonyokkal kdl
összehasonlítanunk, hanem a földek egykorú jövedelmesö-
ségét kell megállapítanunk. Nem szabad felednünk, hogy
az Árpád-korban maga a /ÖldterUleí nem képviselt érté-
ket. Szerte az országban hatalmas földterületek hevertek
megműveletlenül. Hiába jutott valaki ily területek birto-
kába, megfelelő munkaerő híján semmit sem kezdhetett
vele. A , birtok'' értékét a rajta élő emberek — szabadok
és szolgák — száma s nem a földterület nagysága ha-
tározta meg. Az eladó szolga nemcsak drága, de ritka
árú is volt. Ezért a nagyobb birtokosok mindenféle kivált-
ságokkal igyekeztek szabad telepeseket, hospeseket csalo-
gatni birtokaikra.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 539
A hospesek által művelt földek terményhozadéka a
rajta élő hospes-családokat illette, az úr csupán egy meg-
határozott évi összeget, földbért kapott tőlük a föld hasz-
nálata fejében^ A hospesek rendes földbére adataink szerint
(v. ö. a XX. táblázatot) az I — III. földrajzi csoportba tartozó
helyeken 1 ekeföld után 2 fertő (=Va márka = kereken :
32 K), 1 mansio után Va f^^to (=8 K) volt, az V. cso-
portba tartozó helyeken 1 ekeföld után 1 fertő (=16 K);
1 mansio után 3 pondus (= 4 K). A IV. csoportba tartozó
helyeken a földbér e két határ közt ingadozik.
Mivel r ekeföldről 3 — 4 család (mansio) élt, az I — III.
csoportban 1 ekeföld jövedelmét 24 — 32 koronára, a IV — V.
csoportban 12 — 16 K-ra tehetjük. A hospesek által művelt
föld tehát
400 K vételár mellett a vételár 6—8%
250 « . , . . 9-6— 12-8Vo
200 . . , , , 12(-16)7o
175 . . , . . 6-85-9- 14V
150 , , r, . » 8— 10-6Vo-át
0
jövedelmezte.
Körülbelül ennyi volt a királyi várföldek jöve-
delmezősége is. A vámépek 5 pondusos (6'37^/í K-ás) föld-
bére mellett — 1 ekeföldre 3—4 mansiót számítva — az
ekeföld jövedelme kereken 19—25 K-ra tehető. Várföldekre
vonatkozó adataink mind az I — III. földrajzi csoportba tar-
tozván, jövedelmezőségük a maximális 400 K földárral
4-75— 6-257o, 250 K-ás földárral 7-6— lOVt, 200 K-ás árral
pedig 9*5— 12-5Vd közt ingadozott.
A hol a földbérjövedelem több volt, a föld ára is
magasabb. A szepesi aranyadók (aurídatores) 1 ekeföldről
3 pondus aranyat (48*14 K) fizettek, de itt az ekeföld ára
is 938—3106 K közt ingadozott s átlagban is 1900 K-ra
tehető.
A szolgák és szabados úrbéresek által művelt föld-
birtokon lakó szolganép épp úgy, mint az általa használt
igásállatok az úr tulajdonát képezték. A szolgákkal művelte*
540 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
tett föld valódi értékét tehát csak úgy állapíthatjuk meg,
ha a megfelelő emberi és állati munkaerő árát is hozzá-
számítjuk.
Egy ekeföldet rendszerint 3 vagy 4 szolgacsalád
művelt,^ két négyökrös igával. Ezenfelül minden eke-
földre legalább is 2 lovat számíthatunk az úri birtokokon.
A szolga árát — az ismert 25 adásvételi eset meg-
oszlása alapján* — átlagosan 200 K-ra kell tennünk. Az
jgásmarha ára 1 fertó és 1 márka közt ingadozik, rendes
árát Va márkára, kb. 30 Kra tehetjük.
A ló ára — mint ma is — nagyon ingadozó volt, a
ló minősége szerint. A rendes ár 1 — 6 márka, 64 — 344
korona volt. Hadi lovakért, paripákért, csődörökért 10 — 15
márkát, 644—966 koronát is fizettek, nem is említve V.
Istvánnak 6123 koronáért (100 márkáért) vett lovát.* Inkább
keveset mint sokat mondunk, ha a gazdaságokban használt
ló átlagos árát 3 márkára* — kb. 180 K-ra — tesszük.
A különböző földvételárakat s egy ekeföldre 3 szol-
gát véve fel:
' Erdélyi László (Magyarország társadalma XI. századi törvé-
nyeiben. Budapest, 1907. 92—98. 1.) az 1 ekefoldön élő szolgák ren-
des számát 2 családra teszi, noha éppen az ő értékes birtoktorténeti
kutatásaiból is kitűnik, hogy a XII — Xin. században 3—4, sőt 6 szolga-
család élt egy ekefoldön. 1240 táján 27 — 49 hold jutott egy családra,
sőt elég gyakran csak 20 holdat kapott egy-egy család. (V. ö. Erdélyi:
Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. Budapest, 1907. 18 — 24. l
és W. VI. 22., IX. 213. 1.) Tihanyban 20 ekefoldön 60 háznép, Dömösőo
3 ekeföldön 10 család, a csatári monostor birtokain 2 ekeföldön 9, 1 eke-
földön 3, 4 ekeföldön 12, 2—2 ekeföldön 6—6 mansio volt. (Erdélyi:
A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Budapest, 1906. 29. 1. Kn. M. I.
88.1.— Fejérpataky: A Gútkeled-biblia. Magyar Könyvszemle. 1892/3.
14—18.1.)
* Lásd fentebb a XU. 4. táblázatot.
* Kn. M. n. 145. 1. között 1281-iki oklevél, a melyben egy 20Ó
márkás lóról esik említés, hamis. (V. ö. Karácsony i. Hamis oki. 30 — 31. L)
IV. Béla 1250-ben (F. IV/2. 93. 1.) Terebes falut adta Emei lovászmester-
nek egy néki a mohi csata után adott lóért. Ez azonban nem vételár,
hanem jutalom volt a király életének megmentéséért.
* V. ö. a XIV. táblázat 4. jegyzetét.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 54 1
I.
II.
III.
IV.
V.
1 ekeföld
3 szolga
8 ökör
2 ló
400 K
600,
240,
360,
250 K
600,
240,
360,
200 K
600,
240,
360,
175 K
600,
240,
360,
150K
600,
240,
360,
1 ekeföld ára meg-
felelő munkaerővel
1600K
1450 K
1400 K
1375 K
1350K
4 szolgát véve
1 eke földre :
I.
n.
III.
IV.
V.
1 ekeföld
4 ssolga
8 ökör
2 ló
400 K
800,
240,
360,
250 K
800,
240,
360,
200 K
800,
240,
360,
175 K
800,
240,
360,
150K
800,
240,
360,
1 ekeföld ára meg-
felelő munkaerővel
1800K
1650 K
1600K
1575KI
1550 K
Egy ekeföld ára tehát a megfelelő munkaerővel 1350
és 1800 K közt ingadozott. Nagyobb eltérés a többitől csak
a három nyugati megyében volt, a hol az ekeföld ára
1600—1800 K. Az ország többi részén 1 ekefSld ára 3 szol-
gával átlagosan 1400 K-ra, 4 szolgával 1600 K-ra tehető.
Egy kataszteri holdy megfelelő munkaerővel felszereli
szántóföld ára tehát, ismét — minimális számítással — 64
kat. holdat számítva 1 ekére:
Pozsony f Sopron és Mosón vármegyében: 25— 28' 12 Ky
az ország nyugati és északi vidékén: 2V87— 25 K-ra
tehető.
A szolgák által művelt földbirtok jövedelmezőségét
illetőleg azokra a forrásokra vagyunk utalva, a melyek a
papi tized fizetését szabályozzák.
542 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
A XIII. században a birtokukat szolgákkal és úrbére-
sekkel műveltető földbirtokosok, nemes urak tizedkötelezeü'
sége 1 ekeföld után általában 1 fer tóban volt megállapítva,'^
E törvényesen megállapított tizedváltság alapján 1 eke-
föld évi átlagos jövedelmét 10 fertóra^ vagyis 2^/^ márka
közönséges ezüstre tehetjük^ bár — a föld minősége és
a szolgák tartozásainak különféle megállapítása szerint —
néha minden bizonynyal kevesebbet vagy többet jövedel-
mezett.
Magyar, illetve budai márkával számítva, 1 ekeföld
úrbéres szolgákkal művelt úri birtok átlagos évi jövedelme
tehát — mai pénzben — 15307— 16V07 K-ra, kereken 155
K-ra tehető. Az átlagos, 1400 és 1600 K-ás vételárral hozva
kapcsolatba, az úri birtok jövedelmezősége 9*68 — ir077o
volt. Az osztrák határszéli megj^ék 1600és 1800 K-ás föld-
áraival viszont 8-61— 9-68Vo-ot kapunk.
Az összes adatokat egybefoglalva s a vételárhoz vi-
szonyítva :
a királyi várföld jövedelmezősége. . . 475 — 12'5Vo
a telepesekkel művelt úri birtok jövedelme-
zősége 6 — 12-8(16)Ve
az úrbéres szolgákkal művelt úri birtok
jövedelmezősége 8-61 — ir07Vo
volt.
Az eladott földek területe a legtöbb esetben, a nagyobb
birtokoké pedig jóformán soha sincs az adásvételi szerző-
^ III. András 1291: XXI. t.-cz. : .Item decimas Crugum secundum
dccreta sanctorum regum solvere teneantur, ita videlicet, quod quüibei
nobilis sive saxo de numero nobilium, de quólibet aratro mnum ferionem
pro decimis soUvat, populi autem ipsorum nobílium et saxonum de sin-
gulJs capeciis solvant unum pondus.' A szent királyok törvényére való
hivatkozás bizonyítja, hogy ez országosan elfogadott szokás volt. Bizo-
ojTÍtják ezt egyébként más források is. 1261-ben az egri püspökség kivált-
ságait szabályozó oklevél is ennyire teszt a tizedet: „^c quólibet aratro
nobilinm nnum ferionem solvere teneantur.* F. IV/3. 42. 1. — 1290-ben
a szepesi jobbágyfiúk is egy fertót fizetnek egy ekefold után tizedben.
Kn. M. I. 273. 1.
ADALÉKOK MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI ÁRSTATISZTIKÁJÁHOZ 543
désekben feltüntetve.^ így bár 40 — 1000 márka, azaz
2450—61,230 korona árban eladott birtokokról is tudunk
— ezeknek minőségéről és nagyságáról semmit sem tud-
ván — , minden további következtetést mellőznünk kell.
A földárak alacsony volta mellett feltűnő, hogy egyes
kisebb földterületek eladási ára jóval meghaladja a fentemiitett
össz^eket (V. táblázat). E kisebb — holdakban kifejezett —
területek nyilván házi kezelésre alkalmas földterületek és
belsőségek voltak. Áruk holdanként 6' 33— 70 korona közi
ingadozik s az adatok többsége alapján átlagosan 10 — 40
koronára tehető. A 490 D királyi öles kis holdat (3062-5
m*) véve fel, egy kataszteri hold belsőség árául 18' 7 8 —
74' 14 koronát kapunk.
Még értékesebb volt természetesen a háztelek. Pozsony-
megyei falvakban pár hold belsőséggel járó háztelekért
fizetett 105, 128, 210, 492 koronás vételárakról tudunk.
Veszprémben egj' 14400 D rőfnyi háztelekért 168 koronát
fizettek. Hasonló árakat, 129 — 367 koronát fizettek a malom-
helyekért.
A vizimalmok ára, természetesen üzemképességükhöz
mérten, 64 — 1884 K közt ingadozik.
A szőlő ára is nagy volt. 1 hold szőlőt 70—210
koronáért adtak el.
Nagy értéket képviseltek a városi kőházak, az ú. n.
paloták (palacium). Nem szólva egy 13776 koronáért eladott
esztergomi palotáról, Esztergomban 386' 50 —4639 koro-
nás házvételekröl tudunk s nem sokkal marad alattok
Pozsony és Veszprém házainak értéke sem,
' Mindössse hat adásvételi esetet ismerek a XIII. századból, a hol
— a terület megjelölésével — 10 ekeföldnél nagyobb (12, 15, 16, 18,
30 és 40 ekef51des) birtokról van szó. V. ö. a IV. táblázatot
SYAR PÉNZEK ÉS A MAGYARORí
BÉCSI PÉNZEK SZlNEZÜSTTAR
RAJZOLTA: RICl
FÜGGELÉK.
Hóman: Magyar pénztörténet. 35
I.
AZ EURÓPAI SÚLYMÉRTÉKEK
XIV-XVIIl SZÁZADI KERESKEDELMI
KÉZIKÖNYVEKBEN.
A közép- és újkori locális és territoriális súlyrendszerek
ismeretére nézve elsőrendű fontossággal bírnak az egykorú gyakor-
lati kereskedelem czéljait szolgáló kézikönyvek. Az egyes helyi
súlyok valódi nagyságának megállapításánál néhány tizedgrammnyi,
sőt 1 — 2 grammnyi eltérésnek a jelentősége minimális. Mind-
azonáltal a metrologiai és éremtani kutatások és számítások egy-
sége érdekében nagyon fontos az egyes súlymértékek nagyságának
egységes alapon nyugvó megállapítása. Ebből a szempontból nézve
szükséges a nevezetesebb súlyösszehasonlító kereskedelmi kézi-
könyvek adatainak összefüggő vizsgálata. E kézikön3rvek közül
különösen nagy becse van a XIV. századi Pegolotti és a
XVm. századi Schoapp művének. Több értékes adatot tartal-
maz a müncheni udvari könjrvtár egy XVI. századi codexe is.
a) PEGOLOTTI:
LA PRATICA DELLA MERCATURA.
1340 körül.
Francisco Balducci Pegolott i-nak a gyakorlati
kereskedelemről 1 340 körül írt műve ^ rendkívül sok értékes adattal
világítja meg a középkori súlymértékek egymáshoz való viszonyát.
^ La pratica della mercatura. [Della decima e di varié altre gravezze
imposte dal commune di Firenze, della menete e della mercatura de'
Fiorentini fino al secolo XVI. Tom. L— IV. Lucca & Lisbona, 1765/6.
ez. mű III. kötetében.] A codexről és a mű koráról I. 170—171. és II.
61.. 74 — 79. 1. szól P a g n i n i, e mű kiadója.
35*
548
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Városról városra haladva sorolja fel az egyes nagyobb kereskedelmi
városok és tartományok sülymértékeit s meghatározza azoknak
más mértékekhez való viszonyát.
Pegolotti adatait vizsgálva, mindenekelőtt néhány ismert és
Pegolottinál leggyakrabban összehasontításul vett súlymérték ^y-
máshoz való viszonyát kell megállapítanunk. Ezek alapján azután
az összes számítások megoldhatók lesznek. Uyenekül 6 súlymérték
kínálkozik : a párisi márka, a firenzei font, az angol márka, a
velenczei márka, a szicziliai vagy nápolyi aranyfont és a genovai font
1. Párisi márka.
Kiindulópontul mindenesetre a párisi márkát kell vennünk,
a melynek súlyát a szakirodalom — az eredeti XIV. századi
normálsúly alapján — teljes pontossággal megállapította. A párisi
márka ^/^^-része a — János franczia királynak 1350 körül, tehát
Pegolotti korában készült normálsúlya nyomán készített s ma is
meglevő — régi párisi normálsúlynak, a 12237-645 g súlyú
^Pile de Charlemagne*-nak.
1 párisi márka pontos súlya :
244*73»9 grammá
Súlyrészeire osztva :
Párisi márka
Uncia
Súlydenár
Gramm
1
8
1
192
24
1
244-7529
30-5941125
1-27475
^ V. ö. H i 11 i g e r, Benno : Studien zu mittelalterlichen Maassen
und Gewichten. (Historísche Vierteljahrschríft. III. Jahrg. 1900. Leipzig.
1900) 210. 1. — K. H. SchSfer: Wertvergleichungen . . . (Valikanischc
QucUen. U. Bd. Paderborn, 1911] 41'— 42.' 1. — Luschin v. Kben-
greuth: Allgemeine Münzkunde u. Geldgeschichte. München, 1904.
155. 1. — Larousse: Grand dictionnaire aniverselle du XIX. Siécle,
Tome X. Paris, 1873. 1129. 1. — Noback, Chr. u. Fr. : Vollstandiges
Taschenbuch der Münz-, Maass- und Gewichtsverhaltnisse. Leipzig, 1850.
855. 1. — La Grand Encyclopédie. Tome 23. Paris. 17.1. — Engel—
Serrure: Traité de numismatique du moyen áge. I. Paris, 1891.
XXXVII. 1. stb.
I. FÜGGELÉK
549
2. Szicziliai aranyfont és nápolyi arany- és ezOstfont}
A Pegolottinál csaknem minden sülymértékkel össs&ehason-
lított szicziliai arany font és nápolyi (pugliai) arany- és eziistfont
nagyságát a párisi márkához való viszonyából állapíthatjuk meg:
j^Tari 34 e grani 13 once 1 in Parígi a peso dWgento/
(167—168., 103. L)«
„30 tari sono once 1. in Cicilia a peso d*oro.*^ (103. 1.)
„30 tari sono un' oncia a peso d'oro (in Puglia).* — wTari
30 fa once 1. in Napoli a peso d'oro e d'ariento.* (167.1.)
int ] sziciliai arany és 2 nápolyi arany- és
£ szerint
eaüstfont :
317^860884 grammá
Szicziliai
aranyfont
Uncia
Tari
Gran
Gramm
1
12
1
360
30
1
7200
600
20
1
317-860884
26-488407
0*8829469
004414734
3. Firenzei és ascolii font,
A firenzei font nagysága a következő összehasonlításokból
állapítható meg:
1. „Marco 1 d'argento e d*oro al peso di Parígi fa in Firenze
once 8. denari 16." (206. 1.)*
2. „Libra 1 d*argento al peso di Firenze fa in Parígi once
11. denarí 2.* (206. \,)^
3. „Tari 32, fa once 1. in Firenze.* (167—168. l.)«
' Az egyes forráshelyeknél idézett lapszámok P e g o 1 o 1 1 i mű-
vének idézett kiadását jelölik.
» 1 párisi uncia = 30*5941125 g = 34»»/,o tari = •••/^ tari.
1 Uri= 0-8829469 g; 1 gran = 0*04414734 g.
' N o b a c k (id. m. 791 — 792. 1.) szerint a XIX. században a szicziliai
(palermói) fémfont 317*368 g, a nápolyi font 320759 g volt.
♦ 244-7529 = 8V3 uncia = ••/, uncia; 1 firenzei font= 12 X V^
X 244*7529 = 338*8886 g.
* 30-5941125 X U + 1*27475 X 2 = 33908473 g.
« 0-8829469 X 32 = 28*2543008 g; 28*2543 X 12 = 3390516 g.
550
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1 firenzei font:
1. 338-8886 g
2. 339-0847 ,
3. 339-0516 ^
Kőzépszámmal:
339^)08 gramm
volt Bi JlrenBei és a vele azonos súlyú ascolii fout^ súlya.'
Firenzei font
Uncia
Súlydenar
Gramm
1
12
1
288
24
1
339-008
28-25066
1177111
4. Velenczei^ padovai, friauli és zárai márka.
A velenczei márka súlya, a melylyel — Pegolotti szerint —
a padovai, friauli és zárai márkák teljesen azonos súlyúak, ' kö-
vetkező egyenletekből állapítható meg:
1. yMarco 1 d'argento al peso di Vinegia fa in Firenze
once 8. denari 10.** (142. 1.)
2. yTari 33 e grani 13 e un terzo fa un' oncia in Vinegia
a peso d'oro e argento.** (167 — 168. L)
3. ,Marco uno d'argento al peso d'Ancona fa in Firenze
once 8 e un quarto' és ^Marco uno d'argento al peso d'Ancona
fa in Vinegia once 7 den. 20 di den. 24. pesi per uncia.'
(157—158. l.)«
^ .Libbre 100 d'Ancona fanno in Ascoli libb. 102.* és .Libbre
100 d'Ancona fanno in Firenze Hbbre 102.^ (157—158. 1.)
s Ez a súly pontosan fedi az irodalomban ismert 339 — 339*5
g-os súlyt N o b a c k szerint a XIX. században 3S9'542 g volt a firenzei
font (id. m. 250. és 520. 1.).
* .Marchi 1. d'argento di Padova é tutt' uno col marco di Vi-
negia." (141. 1.) — «In Frioli. Marco uno d'aríento é tutt' uno marco
con queUo di Vinegia.* (150. 1.) — , Marco uno d'argento al peso di
Giadra fae in Vinegia marc. 1." (146. 1.)
* 22600528+ 11-77111 =237-77639 g.
* 1 tari = 0-8829469; 1 gran = 0-04414734 g. ; 33 tari + 13*/,
grani = 237*80687 g.
* 8V4 firenzei uncia = (7*Vj4 = 7V6 =) ^Ve velenczei uncia ;
28-2506666 X 8V4 = 2330679994; ^^'0^79994 X 6 ^ 29*753361 ;
29-753361 X 8 = 238-02688 g.
I. FÜGGELÉK
551
1 veienczei márka:
1. 237-77639 g
2. 237-80687 ,
3. 238-02688 „
Középszámmal :
287'8720 gramnt>
volt a velencBei, padavaij friauli és zárai márka súlya.
Veienczei
márka
Uncia
Súlydenár
Gramm
1
8
1
192
24
1
237-8720
29-7340
1-2389
5. Genovai, konstantinápolyi^ perai^ avignoni font, nimesi^
marseillei és férd kis font.
A felsorolt súlyok — Pegolotti adatai szerint — azonosak
voltak.^ Nagyságukat következő egyenletek fejezik ki:
1. ^Marchi uno d'arg. al peso dl Vinegia fa in Genova
once 9. denari 3/ (143. 1.)*
^ Muff at szerint 237*5236 g (Abhandlungen d. Hist. Cl. d. Kg].
Bayer. Akademie XIL 82. 1.) volt. A XIX. században 238*49936 g-ra nőtt
(Noback id. m. 1327. 1.)
* ,11 peso di CostafUinopoUy con quello di Pera sono tutto uno
a peso in Genova." (31. 1.)
,Tari 29. e grani 10. once una in Genova.*
„Tarí 29. e grani 10. once 1. in Pera.' (103. és 168. 1.)
.Cantaro uno di Pera fa in Firenze libbre 138 e un terzo."
,Cantaro uno di Genova fa in Firenze lib. 138. e un terzo."
(202—203. 1.)
yCantaro uno di Pera^ che é libbre 150 Genovesche.'' (145. 1.)
,D peso a che si vendé la mercatanzia in Nimissi é tutt' uno
peso, con quello di Monfolieri, a che si vendé la mercatanzia." (230. 1.)
.Libbre 1. di spezieria sottile di Genova fa ne* detti luoghi libbre
1. sottile.' (224. 1.)
« Libbre 1 di feta torta di Genova fa ne* detti luoghi libb. 1.
sottUe." (224. 1.)
, Libbre 1. di spezieria sottile in Genova fa in Marsüia libbre 1
sottüe." (223. 1.)
,La libbra sottile in Yignone come in Nimissi . . .* (230. L)
^Libbre una sottile (a nyomtatásban tévesen „grossa' áll) di Ni-
missi fa in Campagna (t. i. in Fiera) libbre 1. sottile.' (231. 1.)
' 237-8720 g = 9V« uncia; 1 uncia = 260681 g; 12 uncia
= 312-8172 g.
552 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
2. „Libbre cento di Firenze al peso deila stadera fanno in
Genova iibbre 108, e un terzo.*^
3. „Libbre una d'argento al peso di Firenze fa in Genova
oncc 12. den. 22." (202. !.)»
4. j^Tarí 29 e grani fO. once una in Genova.** (103. 1.)'
5. yMarco 1. d*argento di Parigi fa in Genova once 9.
dcnarii 8.** (224. 1.)*
6. ,,Libbre una sottile di Nimissi fanno in Firenze once
11. denari 6.* (205. 1.)*
7. „Marcho 1. d*argento al peso di Vinegia, fae in Costan-
tinopoli once 9. den. 4." (33. !.)•
8. „Libbre una d'argento di Firenze fa in Costantinopoli
once 12. den. 22." (203. 1.)^
9. j,TaTÍ 29. e grani 18. e un mezzo once 1. in Costan-
tinopoli." (103. és 168. 1.)**
1 genovai font:
1. 312-8172 g
2. 312-9304 „
3. 314-9493 „
4. 312-5630 „
5. 314-6820 „
6. 317-8199 ^
7. 311-3952 „
8. 314-9493 ,
9. 317-0662 ,
Középszámmal :
314'3S26 grammá
a genovai, kansiantinápolyi, perai és avignoni fant^
a nimesi, marseillei, montpellieri és ferei [Champagne]
kis foní súlya,
» 33900-8 g = 108 V3 genovai font; 1 font = 312-93045 g.
• 339008 g = 12»/,4 uncia (^^ 12"/it) = "Vn uncia; 1 uncia
= 26*24578 g; 1 genovai font = 314*94936 g.
» 0-8829469 X 29 + 004414734 X 10 = 26-04693; 1 genovai font
= 312-563 g.
* 244-7529 (= 9Ví) = 'Vs uncia; 262235 g = 1 uncia; 1 font
= 314-682 g.
* 28-250666 X 11 -f 1-177111 X 6 = 317-819992 g.
• 237-8720 = 9 Ve uncia = "/g uncia; 1 uncia = 25-9496 g;
1 font = 311-3952 g.
7 339-008 g = 12"/,4 uncia; 1 font= 314-94936 g.
• 0-8829469 X 29 + 0*04414734 X 185 = 26-4221858 g; 1 font
= 317*0662296 g.
* N o b a c k szerint a XIX. században a genovai font 3167789 g
volt (id. m. 288. 1.).
I. FÜGGELÉK
553
Genovai font
Uncia
Súlydenár
Gramm '
1
12
1
1
288
24
1
314-3525
261960
1-0915
6. Londoni tofvermárka^kölniyanconaiyChiarenzai^ barlettai^
pugliaif messinai (szicziliai), barcelonai és castello-di-castroi
(szardiniai) márka,
A felsorolt márkasúlyok — Pegolotti szerint — azonosak
voltak. ^ Nagyságukat következő egyenletek adják :
1. „Marco 1 d'argento al peso della Tőrre di Londra fa
in Firenze once 8. denari 8.* (206. 1.)*
2. „Tari 33 once 1 a Londra d'Inghilterra.'' (168. 1.)^
3. ,Tari 33 fa once 1 in Cologna.* (167. 1.)^
4. yMarchi 1 d'argento di Messina fae in Napoli once 8.
e tari 24. « (104. !.)»
5. „Tari 33 sono once 1. in Cicilia a peso d'argento.^
(103. l.)3
6. „Tari 33 fa once 1. in Ancona a peso d'argento." (103.
és 167. !.)»
7. „Marco uno e sterlini 3 e mezzo d'argento al peso della
Tőrre di Londra fanno in Vinegia mar. 1. d'argento." (147. 1.)*
8. ,Marco 1. d'argento al peso di Vinegia fa in Barletta
once 8 e sterlini 3. e mezzo.* (170. 1.)*
* ,11 marcho della Tőrre di Londra si e appunto col marcho di
Cőlogna della Magnak (147. 1.)
„Tan 33 once 1 a Londra d'lnghilterra.''
„Tari 33. fa once una in Cologna." (103., 167—168. \.)
„Tari 33. fa once 1. in Ancona a peso d'argento.* (103. és 167.1.)
„Tari 33 pesí sono once una d*ariento in Messina," (97. 1.)
„Tari 33 sono once 1 in Cicüia a peso d'argento.* (103. 1.)
„Marchi 1. d'argento di Messina fae in Barletta mar. 1." (104. 1.)
„Marco uno d'argento al peso d* Ancona fa in Chiarenza marchi 1.*
(157. 1.)
aMarco 1. d'argento al peso di Messina fae in Firenze once 8 e
denari 6.* (104. 1.)
„Marco 1. d'argento di Castello (di Sardigna), che é tutt uno col
marco di Barzakma di Catalogna fa in Firenze once 8. denari 6.* (208. 1.)
* 28-250666 X 8 + 11771 11 x 8 = 23542222 g.
» 0-8829469 X 33 = 29-1372477 g; 29-1372477 X 8 =
2330979816 g.
* 237*8720 X 160
163^5 = 2^2"^ e-
554 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
9. .Marchi 1 d'argento al peso di Messina fae in Firenze
once 8. e denari 6.** (104. 1.)^
10. yMarco uno d'argento al peso d'Ancona fa in Firenze
once 8 e un quarto.* (158. 1.)^
11. „Marco 1. d'argento d'Ancona fa in Firenze once 8.
denarii 6.* (206. 1.)^
12. „Marco 1 d'argento di Castello, che e tutt' uno col
marco di Barzalona di Catalogna, fa in Firenze once 8. de-
nari 6.« (208. 1.)^
13. 9 Once 12 e mezzo d'argento al peso di Firenze fanno
in Chiarenza marco 1 e mezzo.^ (202. 1.)'
14. , Marco uno d'argento al peso d'Ancona fa in Vinegia
once 7. den. 20 di den. 24 pesi per un oncia/ (157. i.)'
15. , Marco 1. d'argento di Messina fae in Genova once 9
[menő]* denari 2 e un terzo.*" (105. 1,)*
1 londoni márka :
1. 235-42222 g
2. 23309798 „
3. 23309798 „
4. 23309798 ,
5. 23309798 ,
6. 23309798 ,
7. 232-7799 ,
8. 232-7799 „
9. 23306799 „
10. 233-06799 „
11. 23306799 „
12. 23306799 „
13. 235-42222 ^
14. 232-9163 „
15. 233-2176 .
Középszámmal :
233'3S33 gramm
volt a londoni, kölni, anconai, chiarenaai, barlettai,
* 28-250666 X 8 + 1177111 X 6 = 233067994 g.
* (339-008 4- 14-125333) X 2
J '- = 235-4222 g.
u
29-7340
» 237-8720 ^4 = 232-9163 g.
D
* A nyomtatott szövegből tévesen kimaradt e scó I
* 314*3525 X 3
-r (1-0915 X 2V3) = 233-2176 g.
I. FÜGGELÉK
555
messtnat,
súlya. ^
barcelonai és castello-di-casiroi mdrka
Londoni
márka
Uncia
Sterling j| Gramm
1
1
8
1
160
20
1
1
i 233-3533
! 29-16916
1-458458
£ hat ismert súlyrendszer alapján Pegolotti összes adatait
vizsgálat tárgyává tehetjük. Előrebocsátandó azonban, hogy — mivel
Pegolotti a gyakorlati kereskedelem czéljait tartotta szem előtt s az
átszámítás könnyítése végett lehetőleg kerek számokkal dolgozott —
az egyes súlymértékek csak néhány tizedgrammnyi, sőt néha csak
1 — 2 grammyi eltéréssel állapíthatók meg. ^ £ hibák kiküszöbö-
lésére leghelyesebbnek látszott az egyes súlyokra nyert különböző
eredmények középszámát venni fel végeredményül, mint azt már a
fenti négy súly (firenzei, genovai, velenczei és londoni) kiszámí-
tásánál is tettük.
7. Ciprusi márka.
1. „Mar. 1 d'argento al peso di Puglia fae in Cipri mar.
1 e sterlini 7." (82. l.)»
2. „Mar. 1 di Cipri fae in Firenze once 7. e denari 21. e
grani 14. e 2 terzi.« (84. 1.)*
' Grote: (Numismatische Metrologie. Münzstudien III. 11. 1.)
233-2746 g-ra teszi az angol márkát a Tower-pound állítólagos 349*914 g
súlya alapján. A XVm. századi kölni márkát 233*705 g-ra teszi s a XIX. szá-
zadban 12-féle súlyú helyi „kölni márkát" muUt ki 233*095 és 234068 g
közt ingadozó súlylyal (id. h. 36. 1.). Noback szerint a kölni márka
233-8123 g (id.m. 427. l), de ő is 18 különféle súlyú németországi helyi
ykölni márkát* ismertet s 6 abból származott németországi márkát
— összesen 24-et — 233-095— 233-956 g súlylyal (id. m. XXH— XXDI. 1.).
Nelkenbrecher's Taschenbuch. 10. Aufl. Berlin u. Wien [1804.]
427. 1. szerint a párisi márka 5094 hollandi ass súlyával szemben a
kölni 4864 ass-t nyom, a mely arányból 233*709 g súl3rt kapunk.
' Különösen kitűnik ez oly helyekből, a hol nem egészen ponto-
san mondja meg a súlyt, így pl. : .Cantaro 1. di Messina fae in Pisa
libbre 240. in 245* (105. 1.) és „Libbre cento di Londra fanno in Firenze
libbre 138 in 140** (206. 1.) stb.
» 233-3533 X 160
167
= 223-5720 g.
ri77111
♦ 28-25066 X 7+ 1*177111X21+ — ^^X 14'/, = 223* 19328 g.
556 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
3. „Libbre una d'argento di Firenze fae in Cipri mar. una
c once 4. e sterlini 3." (84. 1.)*
4. „Mar. uno d'argento di Vinegia fae in Cipri mar. 1. e
sterlini 10 e 5 octav-i. Sicché mar. 100 di Vinegia fanno in
Ciprí mar. 106 e once 5. e starlini 2. e mez. d'once 8. per
uno mar. e denarí 20 starlini per un* oncia di Cipri"' (86. 1.)*
5. „Libbre 5 d'argento di Genova fanno in Cipri mar 7. e
starlini 5." (87. l.)»
6. „Mar. 1. d*arg. al peso della Tőrre di Londra fae in
Cipri mar. 1. e sterlini 7.** (90. 1.)*
7. „Tari 31 e grani 12. once 1 in Cipri (in Famagosta di
Cipri)." (1U3. és 168. 1.)**
í ciprusi nutrka =8 uncia = 160 sterling:
1. 223-5720 g
2. 2231932 „
3. 223-2151 ,
4. 2230594 ,
5. 223-5395 „
6. 223-5720
7. 223-2089 /
Középszámmal :
223*3371 gramm.
8. Pápai (római) márka.
1. „Mar. 1 d'argento al peso della Corte fae in Cipri once
7 e sterlini 19 e 5 ottavi di sterlini, 20 per un* oncia ed once
8. per 1 mar." (91. 1.)^
■
20X339-008X8
> 339008 g=12V,o uncia; =223-2151 g.
' 237-872 gXlöO „«„^,^,
r-^ = 223-0594 e.
170-625 w«7-«K.
' 314-3525X5 = 7X8+1/4 uncia; 1 uncia =27*94244 g; 1 márka
= 223-5395 g.
* Lásd az előző oldalon lévő 3. sz. jegyzetet: 223*572 g.
» 0-8829469X31+0-04414734X12 = 27*9011219 g = 1 uncia.
' Van egy téves adat is Pegolottinál : ,Mar. 1 d'argento di Parigi
fae in Cipri' mar. 1 e sterlini 10* (89. 1.), ez 230*35 g-ot adna. Nyilván
sajtóhiba; 10 helyett 14 vagy 15 állt.
223-3371X3
- 223-3371 ____ = 222-8137 g.
I. FÜGGELÉK 557
2. „Once 8 di Firenze d'aríento fanno in corte marco 1. e
den. 3. di den. 24. per un* oncia, e d*once 8. per uno marco."
(205. ly
3. „Tari 31 e grani 13 e 2 terzi once una in corte di
Papa." (103. és 168. l.)«
4. „Marchi 1. d'argento al peso della corte fa in Genova
once 8. denari 13. e mezzo, di denari 24 pesi per un' oncia."
(224. l.)3
1 pápai (római) márka ==- 8 uncia = 192 dénár:
1. 222-8137 g
2. 222-5283 „
3. 223-7976 „
4. 224-3032 „
Középszámmal :
223*3607 grammá
9. Sevillai márka^
1. ,, Marco uno d'argento al peso di Sibilia fa in Firenze
once 8. den. 2." (205. 1.)'^
2. „Tari 32. e grani 6 e 2 terzi once una di Sobilia."
(103. és 168. 1.)
6
1 sevillai fnárka:
1. 228-3595 g
2. 228-3888 „
Középszámmal :
228*3741 gramm.^
» 28-250666X8X192 ««« ,„„^
— =222-5283 g.
« 0-8829469X31 +0-04414734X13V3 = 27-9747 g = 1 uncia;
1 márka = 223-7976 g.
» 26-1960X8+ 1-0915X13-5 = 224-3032 g.
* Scháfer legújabban (id. m. 41* — 42.* 1.) „cca 224 g" súlyúnak
állapítja meg XIV — XV. sz. adatokból.
* 28-25066X8+1-177111 X2 = 228-359554.
* 0-8829469 X 32+0*0441473 X6«/3 = 28-54861 g =1 uncia.
' A XIX. sz. castiliai (madridi) márka Noback iid. m. 608. 1.
szerint 2300675 g.
558 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
10. Ferrarai márka.
„Marco uno d'argento al peso di Ferrara fa in Vinegia
once 8 c dcn. 2." (141. 1.)^
1 ferrarai márka = 24ú*34&8 gramm.
11. Piacenzaij nimesi, mallorcai és montpellieri márka.
A felsorolt márkasúlyok — Pegolottí szerint — azonos
nagyságúak voltak.^
1. ^Marco 1 d'argento al peso di Messina fae in Majolica
once 7. denari 23. e tre quarti." (118. 1.)*
2. ,Marco 1 d'argento al peso di £Íarletta fae in MajoÜca
once 7. denari 23. e tre quarti.* (118. 1.)*
3. „Marco 1. d'argento di Majolica fae in Firenze once
8. e denari 9.* (118. 1.)*
4. „Marco 1. d*argento di Majolica fae in Genova once 9.*"
<119. ly
5. yMarco uno d'argento al peso della terra di Vinegia
fae in Majolica once 8. e denari 2.*" (119. 1.)^
6. „Tari 33. e grani 6 e 2 terzi once una in Nimissi,
Monpolieri e in Majolica." (103. és 168. »1.)
7. yLibbre 1 d'argento in Genova fa ne' detti luoghi (t. i.
Nimissi e Monpolieri) marchi 1. e un terzo.' (224. 1.)*
8. „Marco 1 d'argento al peso di Vinegia fanno ne detti
luoghi once 8 e denari 2." (144. i.)i®
» 237-872+ 1-2389X2= 240-3498 g.
' ,Marco 1. d'argento al peso di PiagenzF é tutt' ano col marco
di Nimissi.- (232. 1.)
.Marchi 1. d'argento di Majolica é tutt' uno col marco di Mon-
polieri e di Nimissi.*' (117. L)
, 233-3533
» 233-3533 + — — — = 233-6575 g.
^ Lásd az el6ző jegyzetet.
* 22600533+ri7711 IX 9 = 236-59932 g.
314*3525
* 314-3525 = 235-7644 g
4
^ 237-872
--—-X 192 = 235-4188 g.
1 «74
« 0-8829469 X 33+004414734 X6V, = 29-43156 g = 1 uncia;
1 márka =235-4525 g.
* Ld. ft 6. sz. jegyzetet!
'• Ld. a 7. sz. jegyzetet!
I. FÜGGELÉK 559
9. ^Marco 1 di Parigi fa in Nimissi once 8. denari 8. di
denarí 24 pesi per 1 oncia e d'once 8 per uno marco.^ (231. 1.)^
1 piacemaai, nimesi, montpelUeri és mallorcai
márka = 8 uncia =192 dénár :
1. 233-6575 g
2. 233-6575 ,
3. 236-5993 „
4. 235-7644 „
6. 235-4188 „
6. 235-4525 ,
7. 235-7644 „
8. 235-4188 „
9. 234-9626 «
Középszámmal :
Íi36*188á gramm}
12. Avignoni márka.
1. ,Marco 1. d'argento al peso di Nimissi é maggior^ che
qucllo di Vignone sterl. l.« (230. l.)»
2. yMarco uno d'argento di Vignone fa in Firenze once
8. denari 1^ (205. 1.)*
3. yMarco 1. d'argento al peso di Vignone fa in Genova
once 9. menő denari 1. e un terzo di denari 24. pesi per 1.
oncia. « (224. 1.)*
4. ^Marco 1. d'argento al peso di Vignone é maggiore,
che 11 marcho della detta corte sterlini 7. e mezzo.^ (233. 1,)^
* 244*7529X192
\!Z. =234-962688 g.
200 *
* A montpellieri márka Engel— Serrure (id. m. I. T. XXXVÜ.L)
szerint: 239*11 g. — Nelckenbrecher I. C. (Taschenbuch d. Münz-,
Maass- a. Gewichtskunde. 10. Anfl. Berlin u. Wien [1804]. 428. 1.) szerint a
piacenzai márka 4893 holl. ass, szemben a párisi márka 5094 holl. ass
súlyával. Ez arány szerint a piacenzai márka : 235*10339 g.
* 235*1884 X 160
^ = 233-72640 g.
* 226-00533 4-1-177111X 7=234-24510 g.
* 314-3525 XV4 — 1-0915 XIV, = 234*3091 g.
* 223-3607
-y^2:^x 160=234-3456 g.
560 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1 avignoni márka = 8 uncia == 1 60 sterling
1. 233-7264 g
2. 234-2451 „
3. 234-3091 ^
4. 234-3456 .
Középszám ma] :
234-1504 gramm}
13. Briiggei aranymárka^ iournaii és ferei (chantpagnei)
márka}
1. ^Tari 34 e grani 10. once una in Fiera (di Campagna]
d'argento." (^03. és 168. 1.)*
2. „Tari 34. e grani 10. once una in Bruggia a peso
d'oro.*^ (103. és 168. !.)»
3. ,Marco 1. d'argento di Fiera fa in Vinegia once 8.
den. 5.* (144. 1.)*
4. „La marca di Bruggia a peso d'oro, che é once 8, in
Bruggia, torna in Genova once 9. denari 8.** (225. 1.)*
5. „Marco uno d'Bruggia a peso d*oro fa in Firenze once
8. den. 15.« (251. l.)«
6. ,Marco 1 di Bruggia al peso d'oro fanno in Parigi
mar. 1." (249. 1.)'
1 brüggei aranymárka, iournaii és férei márka
=^ 8 uncia :
1. 243-6932 g
2. 243-6932
3. 244-0665
4. 244-1508
5. 243-6619
V
9
»
9
6. 244-7529
Középszámmal :
244*0030 gramm.
^ Az avignoni márka Scháf er szerint (id. m. 42*. 1.) ,cca 234 g'-
' ^Marco uno d'oro di Bruggia fa in Fiera maroo uno.* (250. L)
— .Marco 1 di Bruggia a peso d'oro fa in Tornai Marco 1. d'oro*
(248. 1.), tehát e három súlymérték azonos volt.
» 0-8829469 X 34+0 0441473 X 10 = 30-46165 g = 1 uncia;
* 237-8724- 1-2389X5 = 244-0665 g.
* 314-3525 XV^-»-l-0915X 8 = 244-1508 g.
' 22600533+1-177111X15 = 243-66199 g.
^ 244-7529 g.
I. FÜGGELÉK 561
14. Briiggei ezUsimárka.
1. yTarí 35. once 1 in Bruggia a peso d'argento/ (103.
és 168. ly
2. „Marchi 21 d'argento al peso di Bruggío fanno in Parigi
mar. 16.« (249. 1.)*
3. „Marchi 21 a peso d'argento fanno in Bruggia marchi
16. a peso d*oro.* (242. 1.)*
4. „Marco uno d'argento di Bruggia fa in Parigi once
6 e den. 2. e grani 6. e sei settíni, di grani 24 per uno denaro
e di denari 24 per un oncia.* (250. 1.)*
5. ,Marco uno di Bruggia a peso d'aríento fa in Firenze
once 6. den. 13. e mezzo.* (251. 1.)^
6. yMar. 1. d'argento al peso di Bruggia fa in Vinegia
once 6. denari 5 e tre quarti, di denari 24 per 1. oncia.*
(253. !.)«
7. ,La marca di Bruggia d'argento, che é once 6 in
Bruggia, fa in Genova once 7 denari 2 e due terzi, di den. 24
pesi per un' oncia di Genova* (225. 1.)^
1 brüggei CBÜstmárka = 6 uncia:
1. 185-4188 g
2. 186-4784 .
»
39
3. 185-9070
4. 186-4784
5. 185-3949 „
6. 185-5276 ,
7. 186-2826 .
Középszámmal :
180*9268 gramm.
1 0-8829469X6X35=185-418849 g.
« 244-7529X16 ,„^ ,,„,
— =186-4784 g.
• 244-0030X16
2j =185-9070 g.
• 30-5941 125 X 6 + 1-27475 X 2 -f (l:?!^ X 6-/, =^1^^^
\ 24 / 7
= 186-47838 g.
• 28-25066X6+1-177111 X13V2= 185-394994 g.
• 29-7340X6+ 1-2389 X5V4= 185-5276 g-
' 26-196X7+ 10915 X2«/u = 186-2826 g.
Hónum: Magyar pénztörténet. 36
562 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
15. Brabanti (bruxclUsi^ antwerpeni) márka,
,Con Anguersa, con Mellino, con Borsella, con Corlovano
e con tutto Brabante . . / etc. (248. L)
1. yE lo marco dello argento al peso di Bruggia, ch*é
once 6 in Bruggia, fa ne' detti luoghi once 6 e sterlini 8.*^
2. ,,£ lo marco deir oro al peso di Bruggia fa ne^ detti
luoghi once 8 e sterlini 8/ (249. 1.)^
„ ... In Anguersa . . . di soldi 1 3 e denari 4 sterlini per
uno marco, e gli 3 sterlini uno grosso tomese d'argento.' (255. 1.)
1 brabanti márka »= 1 60 sterling :
1. 232-4085 g
2. 232-383 ,
Középszámmal :
232^3957 grammá
16. Londoni aranffmüvesmárka,
^hi Londra si ha 2 maniere di pesare argento, cioé il marco
della zecca della Tőrre di Londra, ché é appunto col marco di
Cologna della magna, e Taltro s é il marco degU orfevori^ cióé
deglí orafí di Londra, che é piü forte, e piú grandé marco, che
quello della tőrre sterlini 5. e un terzo di sterlini 20. per 1.
oncia e d'once 8. per 1 marco.* (259. 1.)*
1 londoni aranymüvesmárka == 241*1317 gramm.
17. Bécsi márka.
^ Marco 1 d'argento di Vienna fae in Vinegia once 8.
denari 3. di denari 24. pesi per una oncia." (143, 1.)^
1 (Ó-) bécsi márka = 241*5887 gramm.
185*9268X5X8
> 185-9268 = 6 Vm uncia; 1 m.= .. =232-4085 g.
* 244-0030= 8Vm uncia; 1 m. = ^^^'^^^ 5X8^ 232-383 g.
' Később e súlymértéket az egész mai Belgium területén teljesen
kiszorította a használatból a párisi „poids de marc* súly. V. ö. Noback
és Nelckenbrecher id. m.
* 233-3533+ 1-458458 X 57, = 241-1317 g.
* 237-872+ 1-2389X3 = 241-5887 g.
I. FÜGGELÉK 563
18. Bolognai ezüstfont.
1. ,Tari 34 fa once 1 in Bologna." (167. 1.)*
2. Once 12 d^argento al peso di Bologna fanno in Firenze
once 12. dcn. 18.* (203. !.)»
3. „Libbre 1. d'aríento al peso di Bologna fa in Vinegia
once 12 & denari 3 pesi d'once 8 per uno marco di Vinegia
e di denari 24 pesi per una oncia.* (142. 1.)'
1 bolognai eaüstfoni:
1. 360-2423 g
2. 36019599 „
3. 360-5247 „
Középszámmal :
360*3209 gramm}
19. Pisai font és milanói kis font,
1. Tari 31. e grani 3 once 1. in Pisa.* (103. és 168. 1.)*
2. „Libbre 1 d'argento al peso di Firenze fanno in Pisa
once 12. denari 8.* (201. l.)*
3. yLibbre 1 di Firenze fa in Milano once 12. den. 8."
(203. l.)«
4. j^Libbre cento di Pisa fanno in Genova libbre 103.*
(217.1.)'
5. , Libbre 100 di Genova fanno in Milano libb. 96.*
(226. l.)»
6. „Libbre 100. di Firenze al peso della stadera fanno in
Pisa libbre 105." (201. l.)»
^ 0 8829469X34=30*0201946 g=l UQcia.
» 339-008+1177111X 18 = 36019599 g
» 237-872 X 11/2+ 1-2389 X 3 = 360-5247 g.
* Noback szerint (id. m. 136. 1.) a bolognai font a XDC
században 361*85 g súl3rúvoltI
* 0-8829469X31+0*0441473X3 = 27-503787 g=l uncia; 1 font
= 330*0454 g.
* 339-008 = 12Vi = 'Vj uncia ; 1 "Qcia == 27 4871 ; 1 font
= 329-8452 g.
' 31'4-3525X 103
1 W "^ 323-78305 g.
« 314*3525X100
iw ^ 327-4505 g.
96
» 33900*8:105 = 322-864 g.
36*
564 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
7. ^Libbre 100 di Firenze fanno in Milano libbre 105."^
(203. L)*
8. „[Marco]* d'argento di Messina fae in Pisa once 8. e
mezzo/ (105. !.)•
9. yll cantaro di Messina sottile.. . é libbre 250 dl Mes-
sina "^ és y Cantaro 1 sottile di Messina fae in Pisa libbre 240 in
245^ (97. és 105. 1.)*
1 pisai fant = 1 milanói kis fant :
1. 330-0454 g
2. 329-8452 ,
3. 329*8452 »
4. 323-7830 ,
5. 327-4505 „
6. 322-8640 „
7. 322-8640 ,
8. 329-4396 ,
9. 3311050 ,
V. 324-3478 ,
Középszámmal :
327*15S9 grammá
20. Luccai font
1. , Libbre cento al peso della stadera di Firenze fanno in
Lucca libbre 101. o 102.* (201. !.)«
2. , Libbre cento di Lucca al peso di feta fanno in Firenze
libbre 97. once 4.* (201. 1.)'
3. „Libbre 1. d'argento di Firenze fanno in Lucca once
12. e denari 1. e mezzo." (201. 1.)®
' L. az elÓKÓ lapon a 9. jegyzetet.
' A nyomtatásban tévesen : „cantaro.*
• 233-3533X12
g, = 329-4396 g.
* ,31 7-86088 X 250 ^,31 7-86088 X 250
^^ 245 ' ^^ 240
* Noback (id. m. 625. 1.) szerint a XIX. században a milanói
font: 326*793 g.
• 33900-8:101=335-6514 g; 339008: 102 = 332*3529 g.
' 339-008 X 97 V, onr^ n..^*,
— ^ = 329-9677 g.
« 339008X288 ^^^„,.^,
=337*25147 k.
289*5 ^^* ^^^ ¥^-
I. FÜGGELÉK 565
4, j,Tari 31 e grani 15. once 1. in Lucca.* (103. és
168. ly
1 luccai fant :
1. 3356514 g
V. 332-3529 ,
2. 329-9677 ^
3. 337-2514 .
4. 336 4026 „
Középszámmal :
334*3262 grammja
21. Sienai font,
1. „Libbre cento di Firenze al peso della stadera fanno
in Siena libbre 103." (201. i.)«
2. j^ Libbre 1 d'argento al peso di Firenze fanno in Siena
once 12. denari 3." (201. 1.)*
3. Tari 31. c grani 13. el. terzo once 1, in Siena.*
(103. és 167. 1.)*
1 sienai font:
1. 3291339 g
2. 335-5113 ,
3. 335-5197
Középszámmal:
333-3888 gramm.
22. Velenczei kis font és padovai foni^
1. „Libbre 113 in 113 e mezzo sottile di Vinegia fanno
in Firenze libbre 100." (142. 1.)^
» 0-8829469X3 1+0044 14734X15 = 28-03355 g = l uncia.
* Noback szerint (id. m. 567. l.)aXIX. században a laccai font:
334 5 g.
» 33900-8 : 103 = 329-1339 g.
* 339-008X288 ooi.c,«oo
—^ = 335-51 136 g.
* 0-8829469 x 31 +004414734 X 13V, = 27-95997 g = 1 uncia.
* „Libbre 100 sottili di Vinegia fanno in Padova Ubb. 100.'
(141. 1.)
' 33900-8: 113 = 300-0070 g; 33900 8: 113-5 = 2986854 g.
566 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
2. „Libbre 100 sottili di Vinegia fanno in Genova libbre
96." (143. 1.)^
3. „Lo migliajo sottile di Vinegia fae in Milano libb. 920
sottile.* (147. 1.)*
4. y Libbre cento sottile di Vinegia fanno in Bologna libbre
84.* (142. 1.)*
5. ^Libbre cento sottile di Vinegia fanno in Lucca libbre
90.' (143. 1.)*
6. y Libbre 96 di feta al peso di Costantinopoli fae in
Vinegia libbre 100 sottüi.*' (34.; 1.)*
1 velencBei kis font = 1 paáavai fant = 1 2 uncia :
1. 3000070 g
V. 298-6854 ,
2. 301-7784 ,
3. 300-9861 „
4. 302-6695 ,
5. 300-8926 ,
6. 301-7784 ,
Középszámmal :
300*9710 gramm.^
23. Velenczei aranyfont.
1. ^Tari 30 e grani 16. once 1. in Vinegia d'oro filato.*
(103. és 167. l.)7
2. „Libbre 1 di Vinegia, a che si pesano perle e oro
fílato e perperi d'oro, fae in Firenze once 11. denari 14.* (142. 1.)*
3. „Libbre 1 d'oro e d*argento íilato di Vinegia fae in
Parigi once 10. e mezzo.** (144. l.)'^
1 314-3525X96
— = 301-7784 g.
' 3271589X920
— íööö ^-"^^'^ «•
•^^•^^^^ ^302-66955 g.
* 3343252X90
,^ = 300-89268 g.
100
» 314-3525X96
— = 301-7784 g.
« Noback szerint (id. m. 1327. L) a XIX. században: 301*2297 g.
' 26-48840+004414734X16 = 2719475 g=l uncia.
• 9ft'9J;nAAA y 1 1 -I- 1 '1 771 11 X 1 A -= 5)9.7'95)A5% a
I. FÜGGELÉK 567
1 velencBei arany font:
1. 326-3370 g
2. 327-2368 „
3. 321-2381 ,
Középszámmal : '
324-9373 gramm.
24. Velenczei ezüstfont (márkafont).
^Libbre 1 d'aríento di Vinegia, che e marchi 1. e mezzo
di Vincgia.** (143. 1.)^
1 velenczei euüstfont = 366*808 gramm.
25. Velenczei „libra grossa"".
„Le libbre cento grosse sono libbre 158 sottile.'' „Lo mi-
gliajo grosso di Vinegia si é libbre 1580 sottile.' (134. 1.)'
/ velenczei lihra grossa = 47 5' 5341 gramm.^
Mivel azonban csak egy egyenlet áll rendelkezésünkre s e
nehéz font tulajdonképen a 237*872 g-os velenczei márka kétsze-
res sjlyából képzett font volt, súlyát valamivel magasabbra kell
tenntnk :
1 velencMei nehéz fant = 47S*7áé gramm.
26. Római font.
1. Libbre 1 d'argento al peso di Firenze fanno in Roma
once 12. denari 6.* (202. 1.)*
2. „Tari 31 e grani 7. once una in Roma.* (103. és 168.1.)*
* 237-872 XV, = 356-808 g.
rjr^r = 475*5341 g. A velencsei súlyokra leghelyesebb
csjpán a velenczei kis fonttal és márkával való összehasonlítást venni
•lipul, mert ez bizonyára helyi s így pontos szánútáson alapszik.
* Noback (id. m. 1327. 1.) 476*9987 g-ra teszi a XDC. század-
búi e súl]rt.
* 339*008X288
^^ = 332-0894 g.
* 0-8829469X31+0-04414734X7 = 27-68037 g = l uncia.APego-
bttinál adott (202. 1.) S-ik egyenlet téves, mert 100 firenzei font nem
lehetett 96 v. 97 római font, lévén előbbi súlyosabb.
568 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
í font :
1. 332*0894 g
2. 3321644 .
Középszámmal :
332^1269 grammá
27. Anconaii chiarenzai^ nápolyi^ pugliai és barleitai
kereskedelmi font. *
1. „Tari 33 e grani 6 e due terzi once 1 in .Vapoli e
Puglia e per tutto lo regno.* (168. 1.)'
2. Libbre [1.]^ d*aríento di Vinegia fae in Chiarerza libb.
una e den. 3. menő un quarto.' (145. 1.)'
3. ^Cantaro 1 di Barletta fa in Genova libb. 280.* (.76. 1.)*
4. ^Cantaro 1. di Barletta fa in Firenze libbre 258 in
260/ (174. 1.)^
5. , Libbre 100 di Barletta fa in Firenze libb. 104.* (•.74. l.)«
6. y Libbre 100 di Chiarenza fanno in Firenze libb. 102
in 103.* (202. L)»
7. Libbre 100 d'Ancona fanno in Firenze libb. 102.*
(158. l.)^*
> Noback (id. m. 1047.1.) szerint 3390728 vagy 3d9'156|r volt
a XIX. században.
' 0LO peso e la misura di Napol! e tutto uno col peso e collá
misura di BarletU.'' (168. 1.)
0LO cantaro si e cento ruotoli, e lo ruotolo si é libbre 2 e nezzo
[in Barletta e Napoli]* ; .Cantaro 1 di Barletta fa in Ancona libbre 250*;
.Cantaro 1. di Barletta fa in Chiarenza Ubbre 250.* (161., 169., 17i L),
tehát 250 barlettai = 250 anconai = 250 chiarenzai font.
.Libbre 100 di mercatanzia al peso d^ Ancona fa in Chiarenza Ibbre
100." (156. 1.) — Egy más helyen Pegolotti a pugliai fontot 3 deniml
kisebbnek mondja a chiarenzainál. (170. 1.)
» 0-8829469 X 33 V, = 29-43155 g; 1 font = 353' 1786 g.
* A szövegben tévesen: .lOO*.
* 356-808 g = l font + 2V4 dénár = 242V4 dénár ; 1 font =
356*808 X 4 ^
X 240 = 352-76568 g [240 dénár, mert mindé hdyecen
az angol számítási mód volt szokásban].
« 314 3525 X 280
o ^ — ^ou ^ 352-0748 g.
' 339-008 X 258 339*008 X 260
= 349*85624 ; \^^ = 352-568 5.
250 ' 260
• 3-39008 X 104 = 352*56832 g.
* 3-39008 X 102 == 345*78816 g; 33900*8 X 103 = 349*1 7824 ^
»• 3-39008 X 102 = 34578816 g.
I. FÜGGELÉK 569
8. yOnce 12 di Bologna fae in Ancona once 12 den. 9.*
(157. ly
1 ancanaij chiareHssai, nápolyi, pugliai és bar-
lettai font:
1. 353-1786 g
2. 352-7656 ,
3. 3520748 „
4. 352-5680 ,
V. 349-8562 ,
5. 352-5683 ,
6. 3491782 „
V. 345-7881 ^
7. 345-7881 „
8. 347-2968 ,
Középszámmal 350-1062 grammot kapunk. MivePez nyilván
a 233*3533 g-os anconai, chiarenzai, nápolyi, pugliai, barlettai,
vagyis angol márkának íVt-szerese, a súlyt is pontosan e márka
alapján :
300*0299 grammban
kell megállapítanunk. Ez egyszersmind a londoni tower-pound
súlya is.
28. Cremonai font,
yLibbre 100 di Firenze fanno in Chermona libbre 112.'
(203. l.)«
1 cremonai font = 302*68S7 gramm. '
29. Ferrarai font,
, Libbre 100 sottile di Vinegia fanno in Ferrara libb. 87.*
(141. 1.)*
1 ferrarai font = 345*9436 grammá
* 360-3209 X 240
jrjT = 347-2968 g. — A 157. l.-on levő egyenlet,
a mely szerint 92 bolognai = 100 anconai font, téves.
* 33900-8 : 112 = 302-6857 g.
' Noback (id. m. 204. 1.) szerint a cremonai font a XIX. szá-
zadban 309-4889 g volt.
* 30097-1 : 87 = 3459436 g.
* Noback (id. m. 242. 1.) szerint a ferrarai font a XIX. szá-
zadban 345- 137 g volt.
570 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
30. Perugiai font.
1. yLibbre cento di Firenze al peso della stadera fanno in
Penigia übbrc 104.* (201. 1.)^
2. yLibbre 100 sottile di Vinegia fanno in Penigia libb.
90.' (147. !.)«
3. „Tari 32 e grani 6. once 1. inPcrugia.* (103. és 168.L/
4. yLibbre 1. d'arg. al peso di Firenze fa in PeiugÍA
libbre 1.* (201. 1.)
1 perugiai fant :
1. 325-9692 g
2. 334-4122 .
3. 342-2300 ,
4. 339-0080 ,
Középszámmal :
330^4048 gramm.
31. Zárai font
, Libbre 100. di Giadra [di Schiavonia] fanno in Vinegit
libb. 112. sottile.* (146. 1.)*
1 uárai font = 337*087 S gramm.
32. Raguzai font.
1. ^Libbre 100 di cera al peso di Raugia [di Schiayonia]
fanno in Vinegia libb. 119 sottili.* (146. 1.)*
2. , Libbre cento di cera di Raugia fa in Barletta libbre
101 e mezzo-* (168. l.)«
» 33900-8 : 104 = 325-9692 g.
« 30097-1 : 90 = 334-4122 g.
» 0-8829469 X 32 + 0-04414734 X 6 = 28
1 font = 342-2300 g.
* 300-971 X 112 ^o,^„,,
— = 337-0875 g.
i-51917 g = 1 oneiA.
lUU
* 300*971 X 119
Iqq = 358- 15549 g.
• 3500299 X 101-5
— = 355-28034 g.
I. FÜGGELÉK 571
1 raguzai font :
1. 35815549 g
2. 355-2803
»
Középszámmal :
3S6'7179 gramm.
33. Raguzai ezüstfont.
1. „Libbre 1. d'aríento di Raugia fa in Barletta once 12
e tari 5.* (169. 1.)^
2. „Once 12 d'aríento al peso di Raugia fanno in Vinegia
once 11 d'ariento.* (146. !.)«
1 raguzai ezüstfont:
1. 322-2756 g
2. 3270740 „
Középszámmal :
324*6748 gramm.
34. Cattaroi font
,Libbre cento di cera di Catera [di Schiavoniaj fa in Bar-
letta libbre 102.* (169. !.)»
1 cattaroi font = 357*03049 gramm.
35. Cattaroi ezüstfont.
, Libbre 1. d'argento di Cattera fa in Barletta once 12. e
tari 7/ (169. 1.)*
1 cattaroi ezüstfont = 324*0416 gramm.
* 317-86088 -h 08829469 X 5 = 322-27661 g.
« 29-7340 X 1 1 = 327-074 g.
" 350'0299 X 102
100 "" 35703049 g.
* 317-86088 + 0-8829469 x 7 = 32404 15 g.
572 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
36. NegropoHtei (euboeai) font.
1. .Libbre 100 di Negroponte fanno in Firenze libb. Hl."
(202. 1.)^
2. „Libbre 100 di Chiarenza fanno a Nigroponte libb. 93/
(108. 1.)*
3. yLibb. 100. di feta, o di cera, o di grano al peso di
Negroponte fanno in Vinegia libb. 125. sottile.* (145. l.)*
1 negropontei font:
1. 376-2988 g
2. 376-3752 ,
3. 376-2137 „
Középszámmal :
37&ÍÍ9S9 gramm.
37. Barcdonai és mallorcai foni.^
„A carica, che é cantara 3. al peso della terra. A cantara^
che é libbre 104. di Majorchini. A libbre di Majoiica di libbre
104. per un* cantaro.* (113. 1.) Tehát:
1 carica == 3 cantar = 312 font.
1. „La carica di Majoiica di spezieríe fae in Pisa libbre
384/ (118. 1.)*
2. .Cantaro 1 . di Majoiica fa in Firenze Ubbre 1 24. * (1 1 8. 1.)*
3. ,Cant. 1. di Majoiica fae in Genova libb. 136.* (119.1.)'
4. „Carica una di Majoiica fae in Vinegia libbre 420.
sottili." (119. i.)»
339-008 X 1 1 1
jö5 = 376-2988 g.
350-02fc9 X 100
— = 376-3752 g.
300 971 X 125
^QQ = 376-2137 g.
„Lo peso e la misura di Barzalona di tutte cose é tuttano peso
e una misura con quello di Majoiica.* (117. 1.)
3271589 X 384 ^^„ ^^^^
312 ^^'^^^^ S-
339-008 X 124
__^ ^ 404-2017 g.
314-3525 X 136
— = 411-0763 g.
• 300-9710 X 420
— = 4051532 g.
I. FÜGGELÉK 573
1 mallorcai, barcelonai font :
1. 402-6571 g
2. 404-2017 „
3. 411-0763 „
4. 4051532 „
Középszámmal :
40Ő'77íiO gramm. ^
38. Nimesi^ montpellieri nagy fonty franczia font.
1. yLibbre 100 grosse [in Nimissi e Monpolieri] sono libbre
128 sottile. (228. 1.)*
2. y Libbre 1 e un terzo di Genova fa libbre 1. ne' detti
luoghi di spezieríe grosse.* (224. 1.)^
3. y Libbre una di caríca di Nimissi fanno in Firenze once
14. denari 16.* (205. 1.)*
4. yOnce 1^ e un quarto infíno in once 16 e mezzo di
feta al peso di Vinegia fanno ne'detti luoghi libbre 1. grossa, a
ché si vendé feta in Nimissi e in Monpolieri colle Fiere di Cam-
pagna e di Francia." (144 1.)*
5. „La libbre sottile si e once 12 e la libbra grossa si é
once 15 e mezzo.* (228. !.)•
1 nimesi, montpellieri nagy font, francaia font
= 15' j uncia:
1. 402-3712 g
2. 4191366 ,
3. 414-3430 ,
4. 407-5647 „
V. 413-8350 ,
5. 406-0380 „
Középszámmal :
élO'SéSO gramm.
^ N o B a c k szerint a barcelonai font a XIX. században 401 g,
a mallorcai 408 g volt (id. m. 86. és 637. 1.).
» 314-3525 X 128 ,^„^„,^
— = 402-3712 g.
» 314-3525 X IV, = 419- 1366 g.
* 28-25066 X 14 + 11771 11 X 16 = 414-343 g.
* 2508091 X 16V4 = 407-6647 g; 2508091 X 16Vs = 413*8350 g.
* 26-1960 X 15-5 = 4060380 g.
574 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
39. Ferei font.
1. „Libbre 100. al peso della stadera di Firenze fanno in
Ficra übb. 73/ (206. 1.)^
2. „Libbre cento sottili di Vinegia fanno in Fiera libbre
65.* (144. i.)«
3. y Libbre 540. sottili di Vinegia fanno in Fiera carica 1
che é übbre 350. di Fiera." (144. !.)»
4. 0 Libbre 1. e mezzo, a che si vendé la spezieria minuta
in Nimissi, che é libbra sottile, fa in Campagna lib. l.grossa.^^
1 (champagnei) férei font :
1. 464-3945 g
2. 463-0323 „
3. 464-3552 „
4. 471-4287 ,
Középszámmal :
46ő'Ő80» gramm.
40. Brüggei font
1. „Libbre cento di Bruggia fanno in Genova libbre 135.^
(224. 1.)^
2. „Libbre cento di Genova fanno in Bruggia libbre 72.'
(224. l.)«
3. „Libbre 100. di Bruggia in Fiera libb. 93.* (250. 1.)^
4. „Libb. 100 di Firenze fanno in Bruggia libb. 78.*
(251. !.)»
5. n Libbre cento di Bruggia fanno a Vinegia libbre 145
sottili di cosa, che non manchi.* (252. 1.)^
1 33900-8 : 73 = 464-3945 g.
« 30097- 1 : 65 = 463-0323 g.
» 300-971 X 540
— = 464-3552 g.
* 314-3525 X IV, =471-4287 g.
* 314-3525 X 135
— = 424-37587 g.
« 31435-25 : 72 = 436-6006 g.
' 465-5802 X 93
\^ = 432-98958 g.
« 33900-8 : 78 = 434-6256 g.
» 300-971 X 145 ,««,^.,^,
— = 436-40795
I. FÜGGELÉK 575
6. yCarica 1 di spezie al peso di Vinegia, che é libbrc
400. fa in Bruggia Ubbre 280.'' (252. 1.)^
1 brüggei font :
Középszámmal:
1. 424-3758 g
2. 436-6006 „
3. 432-9895 „
4. 434-6256 „
5. 436-4079 „
6. 429-9585 .
432*4929 gramm.
41. Londonig brabanti (antiverpeni,bruxellesi,mechelni) font^
1. „Libbre 100 dl Bruggia fanno in Londra di chosa, che
non manchi libb. 92 e mezzo.^ (249. 1.)^
2. yCon Anguersa, con Mellino, con Borsella con Corlo-
vano e con tutto Brabante, libbre 100 di Bruggia fanno ne* detti
luoghi Ubbre 92. e mezzo.*" (248. 1.)^
3. „Libbre 160 sottili di Vinegia fanno in Borsella libb.
100 in 103.« (144. 1.)*
4. yLa carica di Nimissi di spezieria fa in Anguersa libbre
260 in 262. « (231. 1.)'^
Ő. „La carica di Nimissi fa in Londra lib. 260 in 262
di spezieria.^ (231. 1.) „In Nimissi... libbre 128 sottile sono
uno cantaro e cantara 3. sono una carica.' (228. 1.)^
6. „Libbre cento di Londra fanno in Firenze libbre 138
in 140/ (206. l.)*
1 londoni, brabanU (antwerpeni stb.) font:
1. 467-5598 g
2. 467-5598 .
(261.1.)
300-971 X 400
oo/v = 429-9585 g.
280 ^
„Libbre 100 di Londra fanno in Angversa libb. 100 di spezieria'
továbbá a fenti 1. és 2. egyenletekből is kitűnik azonos voltuk I
43249-29 : 92-5 = 4675598 g.
300-971 X 160 300-971 X 160
j^g = 467-52776
314*3525 X 384
r — ^ ^^^ ^ 460-7303
262
339008 X 138
,° = 467-83104
100
100 = *"-^3« «•
3143525 X 384 ^
260 *
339008 X 140
"^ = 474-6112 g.
576 MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET
3. 467-5277 g — [4815536 g]
4. 460-7303 ,
V. 464 2744 ,
5. 460-7303 ,
V. 464-2744 ,
6. 467-8310 ,
V. 474-6112 ,
Kőzépszámmal : 466*1221 g, a mi nem más, mint a lon-
doni 233*3533 g-os márka kétszerese, tehát pontosan :
466*7066 grammra ^
teendő.'
42. Párisi 15 unciás font,
1. yLibbre 100 di Londra fanno in Parígilibb. 96 in 97.'
(261. !.)•
2. yOnce 16 e due terzi al peso della stadera di Firenze
fanno in Parígi iibbre 1, [che] é once 15 di Parígi.'' (206. iV
3. .Libbre 500 al peso della stadera di Firenze fa in Parígi
carica 1.* ,In Parígi si ha due caríche, Tuna si é Iibbre 300 e
Faltra e Iibbre 350. . , e la líbbra sii once 15 di Parigi.*
(206. és 240. 1.)^
4. ,La caríca di Parígi, che é in Parígi Iibbre 350. fa in
Fiera Iibbre 364 in 367 e mezzo...*^
5. ,. . . e in Anguersa 364.* (240. 1.)'
6. ,Libbre 530 di Genova fanno in Parígi caríca 1, che
c in Parígi Iibbre 350. d'once 15 per libbra.* (224. l.)»
^ Noback (id. m. 59. és 171. 1.) szerint a régi antweipani
470-1561 g, a régi bruxellesi font 467*67 g volt
' A velenczei kis fonthoz viszonyított két más egyenlet (.Ubbre
100 sottili di Vinegia fanno ad Anguersa libbie 60 m 62' 144. 1. és
,Libbre 100 di Londra fanno a Londra Iibbre 60 in 62' 147. 1.) téves:
485*437—501*618 g eredményre vezet s ezért mellőzendő.
' 15522^1102 = 486-,627: ^222g_1122=481-,408fr
* 28-25066 X 16«/, = 470*84433 g.
* 222í|Jii22 = 484-2971 g.
* 465-5802 X 367-5 ^ ^3.^^^^^ . 4655802 X 364 ^ ^.^ ^
oöO 350
' 466-7066 X 364
— = 485-3748 g.
* 314*3525 X 530
— = 476-0195 g.
n. FÜGGELÉK
603
00
CD
6
^
r^
kid
QO
Od
^^
a»
'^
í>«
lO
eo
Tf
lO
lO
<©
•
•
•
•
•
•
o
O
o
o
o
o
^
00
\í>
o
A
<Ö
CO
00
r^
00
t*
00
o
o
o
o
o
o
eo
O
O
o
00
U3
ÓD
00
5 •*
5
5
O
CD
3 •
• CD
•* o
5
3
00
•ö
Sí*
'5 2
_^ w
^ a>
CD >9
coO
. 6
O o
1 «
■
. o
• G
^^ o
g ^
26
o
cá
w g
oó ^
00
Ó ^^
CD
iO
N ••
IN S
Ó -T
• -^
^ 00
t^ 00
• •
o o
. Ifi
S O ?3
00 ca PQ
o ^
00 ó
o • I
•ti ^
9 '1
00 cú
•Q
00
o
ó-S
ö
00 S
O 09
O X
I 2
. eo
s ..
ó .
0Q
00 -^
o
• • ^^
UD
a>
.21.0
CD
O
a
o
oO
í2n
o
SS
CD
6 W
00 ^
CD
Od CD
66
Xí O T3
CD ^
^ g co
O
QD
00 o
lO Xi
• .cd
•» • **
O O
CD C
03
o
I ó
t5 "2 K
•^ <b Tf
CD
CD •
00
CSJ
la
00
óg
00
O 00
o pa
CD
. N 00
lO 00 t^
o o
^ 00 co
:§ CD t^
o o
. X>
c:
co
«>
o
o
3
3
ú
lO
CD
eá
O
0t
<£
t*
00
«
o
o
(>• 00
• •
o o
I CD
■
^ O
j^ • •*
CD
N
00
o
.2
I
>
JO
§
'^
+
co
S 2!
o
8 .2 ^
o -« ^
»4n ^H ^%
2 «-! C
J5 * «
btS > O
V^
:«
©»
99
CD
99
CX)
604
MAGYAR ráfZTÖKTéNrr
m
c
M
8
o
c
m
M
o
6
S
m
9t
s
99
«
5
00
lA
o
00
óo
eo
c
o
S
a
o
>%
lA kO lA
kA ^ kA
• ■ •
o o o
o c o
kft
oT o ^ **
eo O
ö S
00
eo
c
on
_ 8
00
CD .
S M
eo
CA
lA
Só
eo *
O
Csf »A
o o
lA í^
:=: 09
09 lA
lA
x> o
"^ -• o
«o ^ a»
o *^ o
CO 00
*B K O
2;6 -
>A
00
X
04
lA
éo 6C^
_r: <5 "^
::^ 00 .A
o ot
o
9* oö o
o o
00 I
ö I ^
*0 N 00
•fi A,
jo . O
^ — t*
00
-o o t*
00 <=>
^ o '*
^ ^ A^
»4*
o
00
«
lA O
O ^
. O
^^
lA O
00
o -^
?«
^ o
o S
CO e^ tA
00 00 oo
ö ö ó
00 -C »A
CD 2 00
00 ^* oo
CO t^ ^
^«r 00
*A ri •
CO o «
«4 00
oc O £
• '^^
o c .
lA
r^ t^ n
ő« .
2 -
O S*^
I ó ;
. «A
:3 OO >»
2 «
MO • C
00 ^ U3
O© 00
cn •
s "^ ^
« O X
OS
CO
QD
^— ' . T3 '*-' v^
Cl g
o
CD
CD
. Ob 00
00
O 00
CO
o* ^ ^ i^
00 oo O a
5
^ ' o o
o ;. ^
o tí
lA
a
o g
00
lA S
oO
.cDoSooooí^at
^ <0 ^ OOOos
« a^ KA ^ .. ^ .
: «-4 CD CD d »0 00 o
>CCDAO0aOQO(^3ft
"^oooooooC
o
CM
eo
99
eo
I. FÜGGELÉK 577
7. Libbre cento sottili di Vinegia fanno in Parígí libbre 62
e mezzo d'once 15 per libbra e di libbre 350 per una caríca di
spezieria.'' (144. 1.)*
8. yLa caríca del pépe di Vinegia, che é libbre 400 sottili,
fae in Parigi libbre 246 d'once 15 per libbra di Parígi.'' (144. 1.)'
9. ^Libbre 1. e mezzo sottile di Nimissi fanno in Parígi
libbre 1 grossa menő 2. per cento. ''^
1 párisi IS umciás főni :
1. 4861527 g
V. 4811408 „
2. 470-8443 ,
3. 484-2971 ,
4. 488-8592 ,
V. 484-2034 ,
5. 485-3748 ^
6. 4760195 ,
7. 481-5536 ,
8. 489-3837 ,
9. 481-1517 „
Középszámmal :
492*6346 gramm
és e fontnak 1 unciája (Vi5-«)- 32-17564 g.
43. Milanói nagy font.
yLo migliajo grosso di Vinegia fae in Milano libbre 600.
grosse d*once 28. per una libbra grossa di Milano. * (147. 1.)
.4
1 milanói nagy font = 28 milanói uncia:
763*3707 gramm.^
^ 30097- 1 : 62-5 = 481-5536 g.
* 300-971 X 400
— = 489-3837 g.
» 314-3625 X iVa = 471-52875 g = ••/!•. párisi font
4 327*1589
— — — X 28 = 7633707 g. — A velencsei nagy fonttal való
1 ó
fenti össxehasonlitás alapján 792*906 g-ot kapnánk I
* N o b a c k szerint (id. m. 623. 1.) a milanói nehéz font a XIX.
században 762*517 g volt.
Hómao: Magyar péiizt(yrtánet 37
578
MAGTAS PÉNZTÖRTÉNET
b) A MÜNCHENI UDVARI KÖNYVTÁR
XVI. SZÁZADI CODEXE/
A müncheni udvari könyvtár kéziratai közt van az a XVI.
század elejéről származó codex, a mely megállapítja néhány neve-
zetesebb középeurópai súlynak a nürnbergi márkához, illetve ennek
súlyrészeihQz való viszonyát s a melynek adatait és táblázatait
nyomatták le, illetve vették alapul a későbbi nürnbergi szakírók,
a XVI. századi Meder, a XVm. századi Hoffmann és
Schoapp.
A codex számításainak feloldásánál a nürnbergi márkái
veszszük ismertnek. A nürnbergi máfka azonos volt a velenczei
márkával,^ tehát súlyát — Pegolotti adatai alapján —
237*872 grammra
kell tennünk.
Nürnbergi
márka
Lat
Quentchen
Pfeanig
Gramm
1
16
1
64
4
1
256
16
4
1
237-872
14.867
3-71675
0-9291875
1. Augsburgi márka.^
1. «100 mk. Augspurger thut zu Nümb. 99 mk. 3 qu.
2*/,. Pf-"
2. ,1 mk. Augspurger thut zu Nümb. 15 lőtt 3 qu.
1"/,. pf."
3. ,100 mk. Nümberger thut zu Augsp. 100 mk. 15 1.
3"/,f Pf.* (= 25843'/, pf.)
4. ,1 mk. Nürnberger thut zu Augsp. 1 mk. 2Vi« pf."
^ Cod. Germ. Nr. 158. Meder: Handel Buch. Nürnberg, 1562.
72—78 levélen iöbh hibával adja e XVL századi kézirat táblázatait. Szá-
mításaimhoz az eredeti kéziratot használtam.
* Muffat id. h. Xn. 81—82. L — Hoffmann: Altér and
Neuer M&nzschl&ssel. I. Nürnberg, 1715. pag. 78. tabella. — Schoapp:
EuropSische Gewichtsvergleichungen. Nürnberg, 1722. 78. 1.
• Cod. Germ. 158. 9—11. levél.
I. FÜGGELÉK 579
1 augsburgi mdrka:
1. 235-62615 g
2. 235-50549
3. 235-65582
»
*
4. 235-62846 „
Középszámmal :
235*62648 gramm. ^
2. Bécsi márkád
1. ^100 mk. Wienner thut zu Nürnberg 117 mk. 12 lőtt"
2. „1 mk. Wienner thut zu Nürnberg 1 mk. 2 lőtt 3 qu.
3. ^100 mk. Nümberger thut zu Wienn 84 mk. 14 lőtt
3 qu." (= 5435 quentchen.)
4. „1 mk. Nürnberger thut zu Wienn 13 lőtt 2 qu. l^VaoP^-*
(= 217V5 Pf-)
5. 100 mk. Wienner thut zu Augsp. 118 mk. 13 lőtt
3 qu. 3V30 Pf-"
6. „i mk. Wienner thut zu Augsp. 1 mk. 3 lőtt 7so P^-*
7. „100 mk. Augspurger thut zu Wienn 84 mk. 1 lőtt
3 qu. 3^7*0 Pf-" (- 21535V10 Pf-)
8. ,1 mk. Augspurger thut zu Wienn 13 lőtt 1 qu. 3^90
pf.« (= 215V-0 Pf.)
1 bécsi mdrka:
1. 280-09428 g
2. 280-09428 „
3. 280- 10686 ,
4. 280-10685 „
5. 28009453 ,
6. 28008256 ,
7. 280-09481 „
8. 28010391 ,
Középszámmal :
280^097263 gramm.
> N o b a c k (id. m. 76. 1.) és G r o t e (Münzstudien. in. 37—38. L)
szerint a XIX. században 235-924 g.
» Cod. Germ. 158. 1—3., 5—7. levél.
37*
580 MAGVAK PÉNZTÖRTÉNET
3. Nürnbergi ^kőlni"^ lipcsei és frankfurti márka,^
1. y 100 mk. Kölner, Leipziger u. Franckfurter thut zu Nürn-
berg 98 mk. 7 lőtt.*
2. ^1 mk. Kölner etc. thut zu Nümb. 15 lőtt 3 qu.*-
3. ,100 mk. Nümberger thut zu Köln etc. 101 mk. 9 1.
1 qu. 2«7„ pf. (= 26006"/«5 pf.)
4. ,1 mk. Nümb. thut zu Köln etc. 1 mk. 1 qu. Vts P^-'
(= 260V.8 pf.)
1 kölni, lipcsei és frankfurti márka :
1. 234-15525 g
2. 23415525 ,
3. 23415523 ,
4. 23415523 ,
Középszámmal: 234*15524 gramm.
£ súly nem egyezik a kölni márka eredeti 233*3533
grammos súlyával, tudjuk azonban, hogy Nürnbergben, Augs-
burgban s másutt is, egy a tulajdonképeni kölni márkánál nehe-
zebh súlyt használtak, mint helyi kölni márkasúlyt. A nürnbergi
kölni márka a XIX. században 233*832 g, az augsburgi kölni
márka 234068 g, a frankfurti márka 233*9569 g, a lipcsei
233*8123 g volt.* £ helyi kölni márkák nagyobb súlyát az iUeiő
hely régi márkasúlyához való viszonyítás okozta, később viszont
ezek alapján emelték fel a tulajdonképeni kölni márka súlyát is
233*812, majd 233*855 g-ra.
£ szerint
1 XVI. soáBodi nürnbergi ^Kölner Mark"" --= 1 lipcsei
márka = 1 frankfurti márka = 234*1SS2 gramm.
4. Milanói márkád
1. 100 mk. Wienner thut zu Mayland 119 mk. 1 untz
18 den. H^Vso g^án.* (= ^«*^^"V3o 8^^*)
2. yl mk. Wienner thut zu Mayland 1 mk. 1 untz 12 d.
21"/,. &■' (= '""Vso grSn-)
3. ,100 mk. Maylender thut zu Wien 83 mk. 14 1.
4. ,1 mk. Maylender thut zu Wien 13 1. 1 qu. 2'VíoPf**'
> 13—15. levélen.
' G r o t e (Munsstudien) lU. 36. 1., N o b a c k id. m. 76., 266., 483. L
» 17—19. levélen.
I. FÜGGELÉK 581
i márka
1. 234-93770 g
2. 234-93826 „
3. 234-93759 ^
4. 234-90969 ,
Középszámmal :
234*93081 grammá
5. Lyoni márka.^
1. ,100 Lconer mk. thut zu Nürab. 103 mk. 7 lot 2*Ví9 pf"
2. ,1 Leoner mk, thut zu Nümb. 1 mk. 2 qu. *Vj» P^-*
3. ,100 Nümberger mk. thut zu León 96 mk. 5 untz
8 den.' (= 18560 den.)
4. ,1 Nümb. mk. thut zu Lcon 7 untz 17 d. 14Vio
gran.** (= 4454Vio gran-)
1 lyoni márka:
1. 246-07448 g
2. 246-07448 „
3. 24607430 „
4. 246-07411 „
Középszámmal :
24S'€7éS4 gramm.
6. Antwerpeni márka.*
1. „100 Andorffer mk. thut zu Nümb. 103 mk. 5 lőtt
2 qu. 317,0 P^*
2. „10 mk. Andorffer thut zu Nümb. 10 mk. 5 1. 1 qu.
3. .100 Nümberger mk. thut zu Andorff 96 mk. 6 untz*
(= 774 u.)
4. ,1 Nümberger mk. thut zu Andorff 7 untz MVs eng-
lisch.* (= ^'Vö englisch.)
1 Noback (id. m. 625. L) szerint a XIX. században 234-997
gramm Tolt
• 21—23. levél.
» 25—27. levél.
582
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1 antwerpeni márka:
Középszámmal :
1. 245-86083 g
2. 245-85836 ,
3. 245-86252 ,
4. 245-86252 ,
ÜáS'SeiOS gramm.^
c) SCHOAPP: EUROPÁISCHE GEWICHTS-
VERGLEICHUNGEN. NÜRNBERG, 1722.
A nürnbergi Schoapp János György az európai
súlyoknak a nürnbergi márkához, illetőleg fonthoz való viszonyát
több táblázatban állította össze. Alábbiakban — a kerek számokkal
kifejezett nagyobb súlyokat összehasonlító táblázatokat mellőzve —
azon táblázatok nyomán számítottam ki az egyes súlyok nagy-
ságát, a melyekben a különböző súlyegységek pontos nürnbergi
ellenértékét adja.*
összehasonlításának alapjául a nürnbergi márka és font
szolgáltak.
A nürnbergi márka, mint fentebb említettük, a velen-
czei márkával azonos volt. Súlyát — Pegolotti adatai nyomán —
237*872 g'Tídik találtuk s ezt a helyes súlyt vesszük fel Schoapp
adatainak kiszámításához.^
Nürnbergi
márka
Lat
Pfennig
Gramm
1
16
1
256
16
1
237-872
14-867
0-9291875
A nürnbergi font súlyát Schoapp pontosan meghatározza:
,1 S* Nümberger Stadt- oder Kram-Gewicht thut Nüm-
berger Silber-Gewicht : Marck 2*/^ oder Marck 2, 2 Loth, 4 d.**
> A XIX. századi hollandi (amsterdami) márka N o b a c k szerint
246*083 g (id. m. 39. 1.). A belga márka 246*8 g (Larousse: Grand
dictionnaire universelle du XIX. Siécle. TomeX. Paris, 1873. 1129.1.) volt
* 39—54. és 70—85. L
' A XIX. században ugyan Nürnbergben egy 238'569 g-os márka-
súly volt használatban (Noback id. m. 769. 1.), ennek eredete azon-
ban nem vihető vissza korábbi időre, mint a 233*8555 g-os XIX. századi
német .Zollverein* -márka (Noback XXXH-XXXm. 1.) korára. V. ö. a 63.
L-on erről mondottakat.
* Id. m. 87. 1.
I. FÜGGELÉK
583
Tehát :
1 nürnbergi font = S09'1947S gramm.^
Nürnbergi
font
Lat
Pfennig
•
Gramm
1
32
1
512
16
1
50919475
15-912335
0-994520
Schoapp adatai a következők:
Súlyegység
Nürnbergi
Grammra
átszámítva
márka
lat
pfennig
1. Ezüstsúlyok.
Londoni font . . .
A
9
1V4
372-83648 «
Troyesi font ....
• X
8
12
367-95825
Velenczei és nürnbergi or-
•
vosi font ....
w X
8
356-80800
Milanói és bolognai font
{;
7
7
12V*
353-32354
351-92976
Római ezüstfont . . .
í;
7
7
7
348-44531
347-05153
Castiliai, cadixi, sevillai és
: !!
7
3Vi.
344-78663
lissaboni font . . . .
7
278
343-91552
Firenzei font, régi súly
6
137,
339-38573
Firenzei font, új súly . .
6
127,
338-68884
Nápolyi font
5
87*
319-87279
Genovai, luccai font . .
5
67*
318-47901
Velenczei kis font . . .
4
4
301-05675
Bécsi márka . . . . .
2
14
280-61462
Botzeni márka . . . .
•
2
Í37»
280-15003
Prágai, cseh márka . . .
1
1
253-66818
Svájczi márka . . . ,
—
12
249-02225
Londoni, angol márka . .
117,
248-56765
Troyesi ezüstsúlyok:
1!
9
246-23468
Párisi, lyoni, genfi márka ,
—
87*
246-00238
^ A márka súlyemelkedésével kapcsolatban a XIX. században a
font is 509*996 g-ra emelkedett. (Noback 769. L)
* Ez már nem a régi Tower-ponnd, hanem a XVI. században hiva-
talos angol súlymértékül elfogadott 12 unciás «Troy-pound*.
584
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNffT
Súlyegység
Nürabergi
Ut
pfeonig
átszámítva
Amsterdami márka .
Antwerpeni, strassburgi, re-
gensburgi és magyar m
Troyesi márka . . .
Nürnbergi, velenczei, passaui
márka
Nürnbergi márka a régebben
használt téves súlyban
Augsburgi, ulmi márka
Milanói, bolognai márka
Kölm ezüstsúlyok:
Hamburgi márka
Kölni márka ....
Frankfurti, erfurti, bambergi
és berlini márka .
Kölni márka régi súlya
Lipcsei márka
Római márka
Cadixi, lissaboni, castiliai
és sevillai márka
Lindaui márka
Firenzei márka régi súlyban
Danzigi márka
Nápolyi márka .
Erdélyi, genovai és luccai m
Boroszlói, krakói, poseni
thomi, lengyel márka
Régi porosz márka .
2. Kereskedelmi súlyok}
Milanói nagy font
Grazi font
I
1
1
1
1 —
{=
\-
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
14
14
14
13
12
8V8
8
15V,
I3V4
13V,
12 V
2
12
11^/4
IIV2
IIV4
11
loV,
10
9
7V,
ÖV4
ÖV4
ÖV4
3
12V,
5V.
4V
2
15
Nürnbergi
font I lat {pfennig
1
1
15
13
6
245-88624
245-77009
245-53779
245-30550
237-87200
237-40740
235-31673
235-54903
234-61984
234-15525
233-92295
233-69065
233-45835
233-22606
23299375
232-29687
231-36768
229-85775
229-27835
228-81241
228-81241
225-79256
219-75284
212-78393
212 31934
195-12937
192-34181
753-84691
727-49210
^ E rovatban nem sorolom fel a S c h o a p p-nál említett összes
helyi súlyokat. Minden súly mértéknél csak a netfezeteseih városokat emlíCen.
I. FÜGGELÉK
585
Súlyegjrség
Nürnbergi
Grammra
átszámítva
font
lat
pfennig
Égeri, budai, raguzai font .
1
6
öV.
611-13315
Ambergi font
1
6
IV,
606- 16054
ViUachi font
1
4
572-84409
Regensburgi, salzburgi, mün-
cheni font, genfi és lin-
daui nagy font . .
1
3
9
565-88244
Bajor és landshuti font . .
1.
3
2V,
559*41805
Bécsi font
1
2
12
552-95367
Roueni rézfont ....
1
1
I3V2
538-53311
Freiburgi font ....
1
1
11
53604681
Prágai, zürichi font . . .
1
1
5
530-07969
Memmingeni,. roueni font .
1
lOVa
519-63722
Alicantei font ....
1
5
51416735
Nürnbergi, würzburgi, genti,
ír, zürichi, bergeni font, bé-
csi sáfrányfont, firenzei,
frankfurti, lipcsei nagy font
1
—
—
509- 19475
Berni, baseli font, kölni nagy
font
31
6
499-24953
Magyar, párisi, nantesl, be-
san^oni, brémai font
31
1
494-27693
Párisi, strassburgi, amster-
dami, augsburgl, brémai,
müncheni, padovai, lö-
weni, malinesi font . .
30
12
489-30432
Augsburgi, poseni, revali,
rotterdami, scutarii font.
30
7V.
484-82898
Velenczei nagy font, ham-
30
3
480-35364
burgi, passaui font .
V
29
14V,
475-38103
Amsterdami, antwerpeni, ko-
penhágai, frankfurti, mag-
deburgi, constanzi, bru-
xellesi, mechelni, valen-
ciai, würzburgi font . .
29
10
471-40295
Lipcsei, berlini, castiliai.
drezdai, genfi, lissaboni
font, salzburgi rézfont,
lyoni sáfrányfont. . .
29
IV.
462-94952
Londoni, alexandriai, brüg-
<
gei, cadixi, lissaboni, se-
vUlai font
—
28
9
454-49609
586
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Súlyeg}'ség
Nürnbergi
font
lat
pfennig
Grammra
átssámitva
Prágai kis font, thomi font
Candiai, thomi font.
Danzigi, lyoni, bautzeni, dor
nicki font ....
Lyoni, barcelonai, danzigi
rigai, stockholmi font
Avignoni, löweni, montpel
lierí, toulousi, rigai, stock
holmi font ....
Bordeauxi, provencei, lem-
bergi, moszkvai, palermói
font
Boroszlói, schlessingeni font
salzburgi kis font
Krakói, cattaroi font
MarseiUei, lublini, varsói font
Corfui, valónál font
Pármai, negropontei font
Római nagy font, bolognai
zárai font ....
Firenzei, luccai, kőnigsbergi
font
Tiroli, kőnigsbergi font
Arragoniai, livomói font
fírenzei kis font .
Anconai, ferrarai, padovai
font
Veronai, padovai font, római
kis font
Genovai és milanói kis font
calabriai, piemonti, sienai
turini font ....
Kölni kis font, nápolyi font
Bergamói, apuliai font .
Cataloniai font
Cremonai, saragossai font
Szicziliai, pugliai font .
Messinai font
Velenczei kis font
í-
27
27
27
26
26
26
— 25
25
25
25
24
24
22
22
22
22
21
21
20
20
20
20
20
19
19
19
18
13
lov,
37.
9V5
6
3
13
10
13.7.
872
6
37.
10
8
6
4
2
14
6
1
15
442-56184
43908101
431-62211
424-16320
417-20155
413-72073
407-35579
403-77552
400-79196
397-80839
393-82483
391-84127
363-49742
358-52481
356-03851
•
353-55221
344-10427
339-13166
326-20288
324-21384
322-22480
320-23575
318-24671
316-25767
308-30150
303-32890
301*33986
II.
METROLOGIAI ADATOK.
1. KAROLING-PENZEK SÚLYADATAI.^
A) Római fontból vert dénárok.
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
(gramm)
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
(gramm)
l
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
Kis Pipin.
(751—768)
3 1
927 1
924 1
928 1
2 1
315 1
980 1
184 1
540 1
626 1
926 1
5 1
925 1
4 1
923 1
142 1
922 0
17 darab
47
46
41
31
29
27
25
24
23
20
15
14
13
11
10
07
65
1
20-48
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
Karimán.
(768—771)
I 762 I 1-27
Nagy Károly.
(768-781)
•39
•36
•33
•32
•31
•31
•31
•30
•30
•30
•29
•28
•27
•27
•26
488
936
440
268
682
774
938
627
773
938
884
87
56
935
681
' A táblázatot Pron: Les monnaies Carolingiemies (Catalogue
des momiaies de la Bibliothéque Nationale. Paris, 1896) adatai alapján
állítottam össze.
588
MAGYAR PÉNZTÖBTÉNET
Sor-
ssám
Prou
száma
16
640
17
685
18
930
19
891
20
937
21
687
22
42
23
650
24 ,
85
25
686
26
934
27
684
28
61
29
542
30 '
628
31
58
32 ■
59
33
683
34
851
35 !
7
36 '
885
37
229
38 !
57
39 ,
894
40 '
289
Súly
(gramm)
1
1
1
1
1
1
1
1
1
l
1
1
1
l
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
•24
•24
•24
•24
•23
•23
•22
•22
•20
•20
•18
•17
•16
•15
•15
•14
•13
•13
•13
•12
•II
•10
•10
•10
•09
Sor-
szám
Prou
száma
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
203
292
550
939
489
316
6
941
95
932
895
290
100
53 darab
Súly
(gramm)
1
1
1
1
1
1
1
0
0
0
0
0
0
09
08
08
07
05
03
03
99
97
94
93
92
82
6182
Ö
Pipin
Karimán
Károly
sszegezes:
17 db.: 2048 g
1 , 1-27 .
53 . 61-82 .
összesen: 71 db. 8357 .
ÁÜagsüly: V177 gramm.
B) Karoling-fontból vert dénárok.
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
(gramm)
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
(gramm)
6
730
1^70
Nagy Károly,
(781—814)
7
8
9
212
898
31
1-69
1-69
167
1
729 1-80
10
688
167
2
267 1-79
11
855
r67
3
731 1 1-77
12
906
167
4
33 171
13
32
1-66
5
983
1-71
14
41
1 66
U. FÜGGELÉK
589
Sor-
Prou
Súly
Sor-
Prou
Súly
szám
száma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
15
732
66
7
43
1-81
16
62
65
8
66
•81
17
443
65
9
126
•81
18
629
64
10
188
■81
19
800
•63
11
145
•79
20
30
'62
12
293
•79
21
905
•61
13
909
•78
22
793
60
14
377
•78
23
981
60
15
631
•78
24
728
•59
16
653
•78
25
942
58
17
859
•78
26
853
56
18
295
•77
27
852
•53
19
843
•76
28
899 1
53
20
44
•75
29
982
52
21
357
•75
30
802
52
22
657
75
31
794
50
23
806
75
32
915
•50
24
842
75
33
854
•49
25
146
74
34
912
49
26
827
74
35
896
46
27
9
73
36
943
46
28
68
73
37
185
45
29
719
73
38
801
40
30
630
73
39
897
40
31
64
72
40
829
38
32
376
72
41
40
37
33
715
72
42
916
32
34
828
•71
43
911
23
35
36
902
8
•71
•70
A
t3 darab
67
40
37
359
•70
38
444
•70
L
Jámbor Lajos,
39
40
903
34
•70
•69
(814 840)
41
79
1
•69
1
45
1-92
42
294
•69
2
913
1-90
43
718
•69
3
566
1-90
44
907
•68
4
632
1-83
45
567
•67
5
734
1-82
46
832
•67
6
319
1
82
47
833
•67
590
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
(gramm)
Sor-
szám
Prou
száma
Súly
48
49
50
65
445
713
1-66
1-66
1-66
/.
Lothár [császár/l
(817 [840]— 855)
51
836
1-65
1
1048
218
52
886
1-65
2
11
1-69
53
918
1-65
3
75
1-66
54
919
1-65
4
921
1-66
55
712
1-64
5
78
1-60
56
716
1-63
6
790
1-60
57
447
1-63
7
77
1-58
58
720
1-62
8
1050
1-58
59
830
1-62
9
71
1-54
60
320
1-60
10
147
1-54
61
803
1-60
11
69
1-51
62
10
1-59
12
76
1-49
63
805
1-59
13
904
1-49
64
796
1-58
14
910
1-45
65
114
1-58
15
1049
1-45
66
63
1-57
16
1054
1-44
67
187
1-57
17
70
1-41
68
446
1*56
18
72
1-41
69
717
1-55
19
73
1-40
70
856
1-55
20
74
1-40
71
360
1-51
21
1050
1-39
72
73
74
914
115
507
1-51
1-49
1-49
22
1053
1-39
2
12 darab
33-86
75
565
1-49
76
797
1-49
77
78
79
361
857
900
1-44
1-44
1-44
/. V.
//. IjUjos császár.
(814—875 közt)
80
917
1-39
1
996
1-86
81
920
1-39
2
1042
1-79
82
908
1-37
3
1001
1-78
83
318
1-35
4
1000
1-72
84
831
1-30
5
1013
1-70
85
858
1-25
6
984
1-68
86
46
105
7
8
9
987
1027
1031
1-67
1-64
1-64
8
6 darab
141-88
n. FÜGGELÉK
59Í
Sor-
Prou
Súly
Sor-
Prou
Súly
sasám
száma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
10
985
62
^Karolus*" monogramm.
11
1025
62
(781—877 közt) |
12
992
61
1
952
1-87 1
13
989
•60
2
947
•80
14
999
•60
3
944
•77
lő
1017
•60
4
945
•77
16
990
'59
5
953
•75
17
1015
•58
6
968
»
•75
18
988
•57
7
964
•74
19
986
•57
8
954
•74
20
1002
■57
9
955
'74
21
1014
'57
10
958
•72
22
1006
•54
11
946
•70
23
1009
'54
12
969
•70
24
993
•52
13
948
•68
25
1008
'51
14
956
•68
26
1012
'50
15
951
•67
27
1028
50
16
959
•65
28
116
•48
17
963
•64
29
1030
•47
18
962
'61
30
994
46
19
957
'59
31
1007
'45
1 —
20
965
'58
32
1029
45
21
960
53
33
998
44
22
967
52
34
995
•43
23
949
'50
35'
1018
43
24
966
•46
36
1037
41
25
956
39
37
1007
•40
26
961
23
38
39
1010
1003
'38
■37
2
r6 darab
42-
78
40
1040
•36
41
1035
•27
Német ág :
42
1041
'24
43
1038
•23
Német Lajos.
44
1026
•16
(840—876)
45
1039
•15
1
130
1-74
46
1034
14
2
134
1-58
47
1036
06
3
4
971
135
1-52
1-44
4
7 darab
70"
47
4 darab
6-
28 1
592
MAGYAK PÉNZTÖirrÉNET
Sor-
1
2
3
4
5
(5
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
Pron
sxima
Súly
(granmi)
Vastag Károly.
Í882— 887)
874
821
875
873
880
877
155
862
878
972
881
872
876
879
156
159
871
157
158
163
596
161
162
23 darab
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
67
64
62
61
61
59
57
55
55
53
52
50
48
48
39
37
37
36
36
36
36
34
32
34-15
1
2
Arnulf.
(887-899)
36
136
1-70
1-17
2 darab
Sor-
ssám
Prou
S£áma
Súly
(gramm)
2-87
1
2
3
4
5
6
^
i
8
9
10
Gyermek Lajos,
(899—911)
80
53
39
51
52
38
128
102
137
48
10 darab
84
77
74
69
69
64
59
58
41
33
16-28
Franczia ág:
Kopasz Károly.
(840—877)
1
; 324
2
2
109
3
; 218
4
' 256
5
108
6
633
7
183
8
173
9
531
10
101
11
516
12
532
13
312
14
543
15
192
16
257
17
546
*•
03
94
92
91
90
90
89
86
85
84
84
84
83
83
82
82
82
^ Aji áttagszámitásba nem vettem fel.
n. FÜGGELÉK
598
Sor-
Pron
Súly
Sor-
Proa Súly
siam
száma
(gramm)
szám
száma (gramm)
18
618
•82
59
88 1
74
19
654
82
60
89 1
•74
20
231
81
61
98 1
74
21
241
•81
62
105 1
■74
22
176
81
63
209 1
■74
23
491
'81
64
240 1
74
24
558
■81
65
248 t
■74
25
174
•80
66
269 1
•74
26
270
■80
67
330 1
74
27
278
80
68
398 1
•74
28
764
■80
69
494 1
■74
29
401
79
70
535 1
•74
30
586
79
71
742 1
74
31
204
■78
72
604 1
74
32
22
■77
73
571 1
74
33
113
•77
74
599 1
74
34
116
•77
75
861 1
■74
35
266
•77
76
117 1'
74
36
272 .
77
77
233 1
73
37
326 '
,£
77
78
16 1
73
38
588
1
'77
79
264 1'
73
39
234
76
80
363 1
73
40
190
i
76-
81
381 1
73
41
191
-
1 *
76
82
410 1
73
42
193
76
83
422 1
73
43
194
76
84
613 1
73
44
253
76
85
619 1
73
45
426
•76
86
845 1
73
46
449
76
87
111 1
72
47
739
1 '
•76
88
Í50 1
■72
48
220
75
89
286 1
72
49
123
75
90
299 1
72
50
279
75
91
331 1
72
51
298
J
75
92
403 1
72
52
382
75
93
429 1
■72
53
479
75
94
580 1
■72
54
495
75
95
587 1
72
55
516
A 1
75
96
594 1
72
56
518
75
97
24 1
71
57
740
75
98
216 1
71
58
647
75
99
289 1
71
Hóman
: M««nrar péi
istörténet
ir
(8
594
MAGVAfi PÉNZTÖRTÉNET
Sor-
Proo
Súly
Sor-
Prou
Súly
szám
száma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
100
269
•71
141
420
1-67
101
472
71
142
517
1-67
102
474
71
143
648
1-67
103
492
71
144
697
1-67
104
513
71
145
12
1-67
105
205
•70
146
595
1-67
106
210
■70
147
578
1-67
107
119
70
148
175
1-66
108
263
70
149
378
1*66
109
321
70
150
407
1-66
110
364
•70
151
421
1-66
111
396
•70
152
799
1-66
112
471
70
153
621
1-66
113
551
70
154
575
1-66
114
701
•70
155
576
1-66
115
713
70
156
94
1-66
116
593
70
157
182
1-65
117
601
•70
158
271
1-65
118
561
69
159
404
1-65
119
652
69
160
413
1-65
120
585
69
161
427
1-65
121
106
69
162
769
1-65
122
246
•69
163
605
1-65
123
328
69
164
620
1-65
124
370
•69
165
281
1-65
125
371
•69
166
90
1-65
126
409
-69
167
172
1-64
127
411
-69
168
213
1 64
128
511
•69
169
255
1-64
129
380
69
170
107
1-64
130
692
•68
171
310
1-64
131
589
-68
172
343
1-64
132
19
•68
173
345
1-64
133
153
•68
174
397
1-64
134
170
•68
175
406
1-64
135
217
■68
176
414
1-64
136
273
•68
177
553
1-64
137
617
■68
178
768
1-64
138
388
68
179
573
1-64
139
533
•68
180
600
1-64
140
844
•68
181
124
1-64
II. FÜGGELÉK
50^5
Sor-
Prou
Súly
Sor-
Prou
Súly
sasám
száma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
182
817
1-64
223
694
58
183
386
63
224
696
58
184
431
63
225
584
58
185
651
63
226
14
57
186
577
63
227
221
57
187
582
63
228
521
57
188
18
62
229
211
57
189
167
•62
230
322
57
190
178
62
231
346
57
191
180
62
232
560
56
192
206
62
233
104
56
193
215
62
234
169
56
194
303
•62
235
235
'56
195
700
•62
236
441
56
196
606
•62
237
368
56
197
572
•62
238
402
56
198
17
•61
239
693
55
199
181
•61
240
698
55
200
250
61
241
15
55
201
358
•61
242
20
55
202
366
•61
243
21
55
203
430
•61
244
179
55
204
695
•61
245
197
55
205
110
•60
246
514
55
206
125
•60
247
502
55
207
308
60
248
478
55
208
344
60
249
475
55
209
379
•60
250
473
55
210
699
•60
251
171
•54
211
748
■60
252
451
54
212
616
•60
253
208
54
213
813
•60
254
309
54
214
602
■59
255
219
53
215
400
59
256
510
53
216
25
■58
257
251
53
217
232
•58
258
313
53
218
493
58
259
342
53
219
450
58
260
405
53
220
236
58
261
564
'53
221
726
58
262
13
52
222
747
1 '
58
263
151
52
38'
5M
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Sor-
Froo
Súly
Sor-
Pron
Súly 1
sxám
ssáaa
(gramm)
szám
ssáma
(gramm)
264
509
1-52
303
274
1-42
265
252
1 52
304
132
1-41
266
372
1 52
305
177
1-41
267
416
1-52
306
314
1-41
268
280
1-51
307
387 1
1-40
269
399
1-51
308
369
1-39
270
816
1-51
309
766
1-39
271
552
1-50
310
442
1-37
272
302
1-50
311
554
1 37
273
555
1-50
312
559 i
1 37
274
131
1-49
313
168 i
136 1
275
332
1-49
314
512 :
1-36
276
419
1-49
315
534 \
1-36
277
477
1*49
316
569 1
1-36
278
610
1-49
317
737 !
1-36
279
727
1-49
318
297
1-35
280
765
1 49
319
549 '
1-35
281
296
1-48
320
207
1-34
282
247
1*47
321
547
1-34
283
323
1-47
322
556
1-34
284
362
1-47
323
284 '
1-33
285
408
1-47
324
189 ;
1-33
286
544
1-47
325
258 ;
1-31
287
579
1-47
326
329 :
1-31
288
288
1-46
327
744 ;
1-31
289
583
1-46
328
798 •
1-31
290
301
1-45
329
562
1-30
291
311
1-45
330
614 1
1-29
292
438
1-45
331
423
1-28
293
452
1-46
332
200 ;
1-25
294
732
1-45
333
508 ;
1-21
295
304
1-44
334
154 1
118
296
385
1-44
335
325
ri7
297
425
1-44
336
702
115
298
574
1-44
337
201 ;
102
299
749
1*44
338^
618 1
1-82
300
198
1-43
339
204
1-78
301
249
1-43
340 .
619
1-73
302
557
1-43
341
205 1
1
1-70
338— 350-ig P r o u sserínt Vastag Károly érmei is lehetnek.
n. FÜGGELÉK
597
Sor-
Prou
Súly
Sor-
Pioa
Súly
szám
száma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
342
743
1-70
6
591
1-70
343
617
1-68
7
840
1-70
344
621
1-66
8
590
1-66
345
620 1 1-65
9
841
1-66
346
213 1-64
10
867
1-63
347
748 1-60
11
868
1-63
348
869 1-58
12
865
1-60
349
610
1-49
13
866
1-57
350
744
1-31
14
864
1-56
35
)0 darab
566-20
14 darab
23-54
//. V.
///. Lajos franczia
Odo
•
király.
(887—898) 1
(877—882)
1
497
1-87
1
' 459
1-82
2
785
1-78
2
458
1-79
3
432
1-77
3
454
1-75
4
522
1-76
4
374
1-74
5
784
1-76
5
457
1-73
6
523
1-75
6
480
1-73
7
581
1-75
i 7
455
1-70
8
783
1-75
8
456
1-69
9
277
1-74
9
93
1-63
10
504
1-74
10
; 375
1-60
11
436
1-73
11
818
1-60
12
481
1-73
12
26
1-54
13
14
286
463
1-72
1-72
1
2 darab
20-32
15
468
1-72
16
524
1-72
17
781
1-70
Karimán,
18
417
1-68
19
782
1-68
(879—884)
20
505
1-68
1
819 1*83
21
779
1-67
2
863
1-80
22
780
1-67
3
536
1-77
23
482
1-66
4
820 1 1-72
24
437
1-6Ő
5
777
1-71
25
462
1-65
598
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Sor-
Prou
Súly
Sor-
Prou
Súly
ssám
ssáma
(gramm)
szám
száma
(gramm)
26
352
1.64
27
27
1-62
Együgyű Károly.
28
223
1-61
(898—923)
29
486
1-61
_ _ ■
30
461
1-59
1
83
1-87
31
464
1-56
2
225
1-72
32
823
1-56
3
603
1-70
33
826
1-56
4
224
1-67
34
434
1-54
5
82
1-65
35
353
1-54
6
334
1-60
36
750
1-54
7
499
1-57
37
465
1-54
8
498
1-53
38
751
1-48
9
354
1-53
39
484
1-47
10
54
1-40
40
29
1-45
11
55
1-34
41
466
1-44
12
335
1-32
42
469
1-44
13
974
1-42
43
305
1-37
14
166
1-28
44
244
1-34
15
165
1-27
45
824
1-34
16
139
1-23
46
47
433
467
1-32
1-32
17
226
117
17 darab
25-27 ^
48
483
1-31
•
4
8 darab
77-26
2. ÁRPÁDKORI MAGYAR PÉNZEK SÚLY-
ADATAI.
(A C. N. H. sorrendjében.)
Források:
B. = Börzsönyi Arnold mérései a győri r. k. főgymnasium érem-
tárában.
Bács G. = Gubitza Kálmán: A bácsi középkon éremlelet (N. K. 1913).
Bács H. = Harsányi Pál: Egy árpádházi magyar éremlelet (N. K. 1913).
^ Az összefoglaló átlagszámítást lásd az I. rész 1. fejezetében.
n. FÜGGELÉK 500
B. KU. = Börzsönyi Arnold: Szent László-féle éremlelet Kiliti hatá-
rában (N. K. 1903).
Br. — Brenner Ferenc (Esztergom) mérései magángjrujteményében.
EM. = Kovács István és Schneller Vilmos mérései az Erdélyi
Múzeum éremtárában.
F. = Finály Henrik: A régi magyar súlymérték (Erd. Múz.-EgyL
Évkönyvei. IV. 1866—1867. Kolozsvár, 1868).
G. = Gohl Ödön: Salamon korabeli éremlelet Nyitralndányban (N. K.
1908).
Gy. — Gyórik Márton: A pozsonyi ág. hitv. ev. lyoeum Simkó-féle
érem- és régiséggyűjteményének katalógusa, ü. Pozsony, 1895.
HB.= Hóman Bálint mérései Nuber F. Károly magángyűjteményében.
H. Num. ssHarsányi Pál: Arpádházi királyaink kiadatlan pénzei
(N. K. 1912).
J. SS Jeszenszky Géza (Patvaróc) mérései magángjrűjteményében.
J. Num. = Jeszenszky Géza: Az alsóhelbényi éremlelet töredékéről
(N. K. 1914).
K. = Kalocsay Endre: A szoros értelemben vett Magyarország érmei
(Csurgói ref. fógymn. értesítője 1901—1902).
K. Sk. = Kovács Ede: Sólyomkői éremlelet (N. K. 1905).
Nagyk. = Harsányi Pál: Nagykereki lelet (N. K. 1914. 25. Up).
NM. = Harsányi Pál mérései a Magyar Nemzeti Múzeum érem-
tárában.^
R. = Réthy László: Kiadatlan magyar érmek a Nemzeti Múzeumban
(Arch. Ért. VI. 1886).
Rhé = Rhé Gyula: Adatok a Kilitin lelt Szent László-féle éremlelethez
(N. K. 1905).
Rosos = Rosos Miklós mérései (Arch. Ért IH. 1870).
Z. = Szabó Otmár mérései a zirczi apátság éremtárában.
Zg. = Tkaléió Vladimir mérései a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeum
éremtárában.
^ L András és Szent László összes — a leletekben körülnyírtao
is előforduló — pénzeit magam mértem meg, a legnagyobb gonddal válo-
gatva ki a teljesen ép példányokat. Ezenfelül Harsányi barátom szíves-
ségéből ellenőrző méréseket is végeztem a múzeumi éremtárban s ennek
eredménye a legteljesebb mértékben igazolta nemcsak a múzeumi, hanem
a többi szívességből rendelkezésemre bocsátott mérések, illetve súlyadatok
pontosságát is. E helyen ismételten a legmelegebb hálával és köszönettel
adózom a fent felsorolt uraknak, hogy oly szíves előzékenységgel mérték
meg kérésemre a rendelkezésükre álló érmeket s pontos adataik átenge-
désével lehetővé tették nekem az itt kővetkező táblázat anyagának rend-
szeres egybeállítását.
600
MAGTAB PÉMZIÚBTÉHKT
a
E
N
o
E
M
O
a
a
«
iaO
O
•a
6
1
QD
o
o
C4
©
00
o
00
00
OQ
■
CM
C4
CD
CM
eo 00
00 C4
00
Ó ..
-^ 00
QD 00
• •
o o
^ O
: QD
M Z ^
• •. o
o '-' -.
Od 0> QD
ó »^ ^
« •.
«io e
0^:3 =»
^^
o .
00 ^
CD >*i(
O
00
oc
00
00
co
^*l
© o
:za
00
C4
líd
co .
©
. © »o
« I 6
©
OoTó
1 1 i
Ó ^
© ^^
^•^ C
t>» «>
• «i
© Q
CA
cp
© eá
«©
lA CD
«>©
© *
© •
00 ©
©
^ s
CMD© 2
© PQ
t^ o
c
CO
©o
CD 00 ^t^
CD lA C<Q kí3
• • •
© © ^©
C^J 00 ^
CD ^
• •
o o
ZtC
©^
6c
»9
oo
00
CD
©
© ^-
CO
t^ ©
^ co
Só
*o o
£ CQ
M O
00
©
© JQ O
00 I a
«=>« ö
M • co
00 06 •
CD CD *^
• •
© © ':
00 CM ^
cp cp ^
© ©
lO CM
© lO
-©
CD
S
• ^^^
*«. CO
CM
© '^
-^ I © CSJ ©
CD
m
Is
© 00
^ Al
• ©
. ^ C^ ^
SCD t^ CD
• • •
2; © © ©
00
CD
00
© ©
CM O 5
00 ''•^ •
t^ s
© , CQ
o- I*
© CQ ^
0» ©
CD t<* ••
• • •
00
CD
© .
*CSJ
CD • >^
© fcO
CM ^ CD
CD , 00
©
^^
© CD
CD
«(»
© lO
■
^©
6?i
flO 1
o .
co
© 1Í3
.c
s.
X
•>
O
•
fű
CM
o
kS >
lO
>>
■í
•
©
9
■
oT
O
•
O
00
1
•>>
•
«
©
tO
K
• •
•
•
o
N
«o
S
»
•
XI
z
"^
09
^
lO
r*- :
>£-
■
•
o
■
00
■g
€0
o'
C)
o
09
•
o
*.
m
•
CO
CJ
=§
CM
•
o
c
O '
o
evj
II. fOggklék
601
t
6
O
lO
04
o
o
•Ö
t^
QD
C<l
O
o
CD
00
04
c&
^
o
^
»o
kO
ot
kO
^
00
«
»e
^
O
6
6
evi
N
lA
co
t
O
o
Cd
rí"
00
W
CM
o
o
ói
5
:> o
1 »k/d ^N
o * "^
o co o
*c o
O ^^ ií5
00 «M
co lo
o o
• •
o o
^ *o '^
eo "*
■ •
o o
00 "^
• •
o o
Oi
QD
^ <=> 6
o *
^ I
^« I
lé ^
O flj
O '• CM
CM '^
• •
o o
QD
csí <b
CM O
00 r
00 Xi
**5
- - O -Q
oa
C
f»
«>
00
• .• o
^ ® ^*
O •
00
-.Tf oa
-^ lA lO
CS3 O
c:. o
"^ 1-H O
o o
co 00
QD 00
• m
o o
Só
o
co
o o
CM
CM
Xi
S
Ó C
o
eo
co
So
^ .
O CM
^""^
CM O
Ó ^
t^ CM
Oa CM
Só
ir> CM
rt 00
• . 6
CM CO
o
!:§ I
25
00
3 í>
4>
O kO
• •
o o
o
rr őO
t^ •
o
• «^
« g
Q 00
00 Oi
00
CM 00
Só
ótC
kft ^
00 o
o <o
co
co <?
«p
ccT o
co
•
o
o ?o
«ó
. 00
o «e
lO ^
O CM
óo ó
CM 00
o •
^ Cd
O 00
a» o
•k •
o o
o ®
lA I
co I
6 .
.. o
? •
^ <©
^ o
CM-^O
Xi
m3
OS
•**
OS
s=l .
t3
73
73
Z, ^ eo
X
9(
•a
e^ ó CM
Id
c:
CM ^«
l> o o
c
0}
M
e
ó*f=» .
co
73
-^ 2
cn
o
^S.
>-v CD
(A
0-770
sonka),
•57, 0-
O
•
u
OQ
^
5
5
* o o
S^_
.:^
CM ^*^
m
Si
s ^
o
>^
■>•
5. í^
•
R
6
^ O N
o
•
3
00 •4« .^
CM
•
-3
B
*o S
o
i
1
CS3
•
ban 1
három
-ö -íí
•
»-<
M zt
a> O bfi
B
44 (
3 (cs
4. Z
3
2;
o
VI
As "* 00
•^ !»
o •
t>.
o «^
^ o o
-^
s
is
• O Oi
o
25
.si
S 1* CD
o o
i
CD
z >
"íh
O
^Sz
09
ftO
602
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a
e
E
s
I
N
in
C
M
O
S
8
g,
c
ee
M
O
a
a
bO
09
I
a
s
60
00
6
o
o
o
co
00
o
o
Ifi
00
óo
Cl
O)
co
co
co
oo
06
o
kO
QD
^ O
io co
o o
■ •
Só
-pH lO
• o
o
O lA
O
o
rl
M CO
ló
o ««
00 ^
o o
00
i ^
c co
N-^CO
QO
QO ir
« ü
O
t^ .
o .
®^
CO o
o
^co
O 00
iS co
« -a
co <^
co c
a>
co
O
1^5^ O
M . .
C O CO
O lO co
w • •
>4
O
QO
ÓS
co
•- o
00
co
•«■ "» o
00 t^
co t^
• •
o o
00 co
co t^
co
0<
c
o
co
a>
co
co
O
bó
IS3
o
co
co
c^^
00
co ^
co ó
o ^
oa
PQ
«
IS3
O
CO
CO
^O o
o »c
CNi
s
z
co
co
O)
^
'O ^
^ o
lA QO
CJ CO
o
kO
2«o
r to
oö
o
co
ai®
• •»
Cd 00
o o
I I
to
oó
'ti
ti
kid
ö
15 QO
O cn
O b]
t^ o
co rf
• •
o o
O M
88
o
kO
; c
t
co
O ZZ-
Cd
G^
09
^
^
c
T3
Ifi
09
s
O
^•S o
o»
o
Cl
I
3
á
.-3
•4
y
^ ^
II. FÜGGELÉK
605
§
ed
6
n
99
6
s
^
^
00
1/3
1/3
00
00
V-4
o»
co
C<k
o
o
cc
^
a»
iC
00
•
•
o
o
co
o
co
o
Cd
o
co
co
00
00
co
00
co co
o
I o
o
; c0
• S
00
00 co
^s 73 "^
00
^ « 4Í
o >ö <^
>
o
co
o
o
co
•
o
8
s kO
) kO
5^
c ©
o
O
o «.
o
oT . ^
o ;z; CQ
kO --i^C^
co O 00
C.9Ó
• • •*
'o *i*r t^ ^
.O ÖÖ o S
co t^
co a»
©
co
^' CD
y-i.00
t^ co
QO «0
a •
© ©
CO
co
3
•^ 00
©©
S
^
<)
0
00 tA C^l
'^ CO 00
• * •
© © ©
co T* bO -
- © N g
09
:S od 00 S
© ©O
<2> ti _
co . ^
eo "^
• 00 ^^
© 3: ©í
©
d
o •» «
co ^ ««
ó^ s
o «
a. CO
lO 00
<=> A ?
• «
.« © 6
a.l>
CO CO <Í5
Ifl « ^
• ■
co o I
a..
• co
© taű
© g
o
00 !!'
a& 00
co 00
© o
oa 00
co o
© .
i> ©
co
O
^
co^
© -nf
• ©
00
1/3 S
00 ^
C^ kA
t>. '^
00 t>»
© ©
2 ^
co •
co ©
00
-co
00 -^
^ ©
kO
.. <©
«>©
© '^
..©
00
eo
^ ' g
co kO
c
a>
0)
0}
03
o
bo
N
© co 04 CQ
00 esi U3 Ti
-^ ca ©
a.'*
© .
a.©
5 I c
00 O
• I 00
O k/3 OQ
03 S
U © X
f*5
-^ -^ ca
co lO "^
_ • • •
© © © '^
oó
co
kC
©
co
ed
G
O
03
C4
C4
<Í4 ©
00 !J
^ ©
CO ^
kC ^
00
T co
© 00
©
00 N
co .
l> ©
00
©
QO •
©z
k/3 k/3 C0
CO kO
© © §
09
a. •> 4^
"-* 00 ö
co kft «
© ©o
60
60
9
606
MAGYAR PÉNSnrÖRTÉNET
a
s
s
O
9
M
O
a
6
M
-3
•I
00
kO
00
"1
o
lO
^^
1
CD
co
'^
c^
^
co
co
r
o
o
•
o
o
o
A.
a
t^
Ifi
1
t^
t^
s
lO
1/3
tft
o
kc
J
o
o
o
o
o
■m
CO
00
<P^ ^ O
oo
Qp
OO
CO
04
e
M
o
E
a
O
T3
«
^3
«^
csi
^ o
- ő
"^ o>
• - ^
:S « -rt
"Q rí» ^
c\] O 00
eo eo
• •
o o
OS CO
c <=>
s -
O ^
^-'CO
«
CO O
O co
co
G
co • •
Cd o o
• -^
^. §
t^ o
ó co
co
co o
Ő 00
c^
^^
co eo
6>2'
o
^ c<í
■•-• \o
-^ co
• •
o o
o
o
00
eo
o N
oó
co
aS
u
a
c
w
oo
eo
oo
o
CD
00
C9
CO CS3
00
.» 00
00
00 ^
co "^
öó
r^ 00
co "^
t^ 00 g
co T** 3
ó o -o
t^ t^ ©í
co '^
«>
00
C^ CO t9
o oO
Á
tí
g
co o
ó ^
co«
eo o
o ^
• •> CQ
lA ^
o
C^l M
U
(30
^ fi
lA
c:
■^M
V
•
o
00
SS
co
09
O
-^
*
•
o
N
o o o
o
CD
!2 ^
9 •«
»<i —
^ co
cvi ^
c
': o
co o»
CD
ó g
OO
O N
CD «0
QC
OO
kíT ^
»ö cp
óo
Irt
c
o
oc
o
CB
O
oó
co
OO
s
X
! 3
2 ^
zx
•k
kO
^ 00
ÓS
II
kA
CD
co
OJ
^ -
©l
00
u. fOggelék
607
99
09
Qit
v^
^
CD
-N
09
Oí
kO
"^
Ol
&
•
•
O
09
00
&0
00
e^i
co
eo
Ift
^
o
Cs)
^i>4
^
00
'VM
C<l
•
•
■
■
•
•
•
o
o
o
o
o
o
o
to
t^
o
VH
CD
o
00
t^
c^
CD
?o
CN|
r*
iíi
Cl
1/3
•
•
•
•
•
■
•
o
o
o
o
o
o
o
co
oo
00
00
lio
00
00
ca
C3
lA
00
óo
00
£S1
oo
co I
«? N •§
^^ O Oí
o
co T ,^
* G s ^
I o o ^*
eó
. C^l 00 O
• 00 "^ '^
I • • •
1 o o o
tS3
00
o
I
_: -ö
co S
O "O
d co
co
oo
^ o
ó
'^ I
ca Cd
00 00
• •
o o
00
N3 O
tr) 00
'^ CD
o o
z2
. o
o
o
S -s
á"
00 w
o
00
o
. co
Zm. ed
<=> <d •§
•» "^ co
oo
o
ö ^ /fe'
^ ^ CQ
• CJ d
•« o o
00
c
I S
C co
O eo
ócó
Cl o
in
€Ö •-<
U
N
lA
O
o
O PQ fcj
49
'^ 00 »0
00
^ o s
^00 íC
lA 00 .
00 o co
^ iw-i "^
O N -xj
00
co
Cl
» Cl
C3 Ó
CJ .
Cl
o
esi co
o
.«^
TT O
Cl
lA o
00 ^
• •
o o
00
Cl
00
^o
-ro
00
^ co
00 00
o o
c\i
g .-o
rs! C^ 3
d o ^
O W
co
Cl s
65^0
2 IC po
^ o t^
Cl
o
" 00
d co
co •
^ .
•H 00
o ^
00 O
«> 00
O t^
00
•k •
t^ o
c<i ^
Cl ^-^
O 00
rN
ifi
o.
O
%
. **
^ C
Ifi Q>
* s
•> co
Cl eo
ó .
Ül
00
^00
k/d
•3 «>
ti 00
00
«C1
"3 A
O b]
cvi
0»
lO
kd
09 »d
—
tS
s
^
i
s
K
g
g
í
^
^
•«
6
fc
t
&
ö
c
o
_
to
«
3C
«
'
s
6
— 1
6
6
ö
É
t-
t-.
_
g
t
V5
la
:
<P
:p.
ó
ö
ó
o
ö
3
t
Cd
4
e
a
«
s
«
^
oe
a
«
o
"
ó
-
~
-
AN
uí w cí 3Í
S«N "
1 ■
» .
°^
ó ó ó
sösri ■
■. ■*
^S*-" s
1 cíö ■
a
*'t
g ® ó ö
S V - 1
■?■ 1 ■
n
■*
só 1
•e
6
US 2
— « o
1 2
" z
«=>?■
^ ^ N
N ° N
* ^ -í "S
S
•
^' ^
1 ö^«
K
j^oa o ■**
J
Z X
1 O 1,
ifíl
s
E
O
ö
1
í
1
ó 3
* 1
6 ^.
:
~ts
s„-=
W
-.-öö"
s
■-*
a
S?S
^-itfS
US
o S^«» ?=
^
9 ~
^ o s
^ eö o
«
^l"l
1
us"
^ii^
s
=§'-
^.gá
..00 t-Tt-T
1- M CT "J-
8S
ó
1
a
"*, Ó «9 .
6
2^
Sóo
?^ 6 6 6
s
1
ö
^ J^óS
•^■"
ti =
í
N)
■ ■ b
«J
=§6 6oJ
Ú
5
=^Í6 1
c»
Í7
"í-
<^
ó
Ó
-c
O
•^
É_
i
^
©»
99
s
e
i>
il
■*
■*
■*
■*
■*
n. FÚGGBLÉK
609
6
60
9*
6
•
o
co
€0
Cd
Cd
co
co
00
éo
O
CO
óo
<0> 0O
CO oo
0& co
c<i co
co co
Od co
ca co
co o>
oo co
c<i co
c<i oo
oo e<i
o) co
oo CD
Cl eo
co '- lö
co co '^H
co '^ ca
• • •
o o o
'^ 00 I
co o
co "^ ^.Q
ő 6 .
. ^^
co co r*
co o T*^
co Tf <^
o o ^
- -2
Cd ca 2
\ís a* co
co co ó
© o
t>. eo
cí co
• •
o o
t^ 00
lA 00
CO CO Ja
o o
c^ ^ ÍÜ
lo 00 v2
co co T
o © <=>
«h •S 9^
co 00 Cd
-^ 1^ o
€9 co ^
• • ■
o o o
© Cö.u
co -o
co
^ (^ 09
© ^^ a>
•^ 00
CO O
evi
©
lA
N^
•O
^
Ui
X
•» •« M ^ M
-^ o
~ co CM
. d co
• •
• © o
co Cd
co -^
N co
C4 lA lO
Tf t^ ^
co co -^
• • •
© © ©
» ^ M
Cd co ^
co t** co
co co ^
Cd :S
© O ltÍ
Oo o
co .•■ co
Ó c^J •.
uí © '^
C^ 00
co "^ í^
o *:
© ^ 00
r* ^ Cl
co
o
co
© -3r
á"
. 00
sr
^ I
© w
co t>»
© ©
<• co
^ . l-l
Od ©
8«ro
Cí V Cí
00
Cl
o2
bj «>
Cl
©©©©©© »<^co
©
Cl
©
co
co
co
• d el
•C es» co
©o
00
^©
^00
co
-^ u
iC ^^
00
© ^
.©
• •
® 8.
« 2
"-^©
0*
© ^
© •^
§1
(0
2 0
^ Cl *
s «^ ^
Cl . c^
o^ó
Cd "^ _r'
^ w ^
o©^
3d _r _.r
•*» -« ^
7* €^ Cl
oó 6
Cd * •>.
T Cl oá
© ^^
^>N «^ Cl
©<?*©
-© «
» -v co
r* '-^ cj
© <r^ó
©
» r^co
■•^ Cl
o ^^ o
00 r
Cl c>
© •
-©
r* co
> ©
©
^©
r^ eo
Cl A
Cl
«Cd
co 64
Cl A.
Cd
<=> o ©
^ o co
•^ d w
« © co
-- CM S
© © ó
Cd © ^
^ d a5
©©e
.Cd
co Cl
CM A
« CM
^©
^Cd
ud d
d j^
•« oo
©^^
d ?*
lA 00
d d
■ •
© ©
co -^
© ^
d
c4 . 2
d oT S
d t4
© 00
o
^ I
^ i
• CM ac
© A
d ^2
ó "^ '^
00 CM
d
©
Ód
e
B
S
9
a
© o
d ^
<^ OQ
CM .
© «
CO
"85—
C0
Hófn«n : Magyar pénztCriénet.
39
608
MAGTAfi PÉNZTÖiniNET
I
a
s
eo
1^
O
o
CD
O
I
i
1
00
8
o
co
co
o
CO
«D
lO
«4
c
o
S
S
«
In
o
««
09
«
lA
CD
U)
2 5
r^ '^
co
ó <^
^ Oö c>
-. CD C>
00 co <^
-«-< • x^
^ O
o *^
o ^
'^ O
«
o
-
»o .
co >>
CQ
X
co
00 CD
O
kO t^
■ ■ V
o © o
o
^« ^
ó ^•- •-
t^ o o
o c*i 'ö
•» . •
»o o o
r o o o o ^ '-H
o
o
o co >>
Cí o
co
r* 00
o
« ■ ■
o o o
co
o
kC 00
U3 t^
©
C4
00
C4
* -^ .. -.0 ©
© e^
» •
© ©
© ©
© ©
00 -^
© ©
2^
0
Ü
• ^ •
^ © © ©
© *
c^ ^ 12
© O
00 ^
© ©
co c^
co •
N )íi
co •
kO
co ©
00
C4
lO CD
s i
COjQ
C9
©
C4
00 co
C4 ^ -
^ © © © ©
C4 C4
-- -^ CD
t>» -V^ VM viN
i; © © ©
©o
00 ^"
66
o
C4
©
m
csi o
"^ CD
2 © o © ©
©
00
^ ^^
© ffl '^
■• • .
© i> ©
©
"^ Oö © »/5 -
^i« '^ »0 © 00 -^
^ ^ ^ ^ C9 esi -^
^^ • • • • • •
2 o © © © © ©
©
© c
o
© ©
J4 «
>H.©
• •
ca co
© •
<^ 2
©2
O co
co © g
©00^
00 -T
^T'co
2 I
• ^^ _*
© © Ci oo
etf co
JiA .
C ©
O
eo
O Ob
tíi ©
ÓS
G «
O CM
* §
» eo
• •
© o
« I
©
tsTW
o *o
CD
Tf ©
© ^
co Cl)
Wa
CQ
'3
C
•
zi
-I
© ^
rr $ <5^^ oo I
co
©
c
co © 5
© ©o
g-s"
S-g
4Í.O
cn
CD O
co
eo
© oi
co
CM C9
eo 00
k£
;:; sS^© © ©
E
«>
O N
kO
90
(tí =:.
11. FÜGGELÉK
611
te
ií9
X
0
l*
$
n
09
W
«
»»
0
0
0
0
&
co
0
t>-
CO
a»
CD
-^
"^
Ol
t
CVJ
0
0
0
0
0
lA
1
lO
10
la
10
1
^
Cl
0
0
0
0
M
00
CO
^
CD
00
0
Cd
lA
0
0
00
-^
0
CO
t^
0
o»
10
co
a
V-4
lO O ti) O 00 CQ
MO'^'^ooocot*;S -,
ooooeoeocD^'*'»í«^.2
oooooooog 5
7. EM.
7-15:
•
2. EM.
01 95,
Br.—
co -^ N t^ CD T
•
lö o »P ^co
1 00 oT TjT ^ « -^ co ''^ ^
', oö'-H'^ooa&wcD fS9
ii^cacoooooco'^'^ 00
pgrooooooo ^. ^
y-N ^t^pCOOlOCD"^".* s>
»A0&^^'^000Í*^»O .tfí
00 ••
00
co -^ O .-T 00 •
-346, 0-3
- 19 db.
■^ •*■«»<
^^ <^ 4W« 'H
^ .00 ca ^ ':
lö Oö -^ • 0 .^
co co i. 0 ^^
•
g
•0
- 0-163,0-
-184, 0-191
0-238. 0-25-
k^ 0> ^ • ••■
« 2 ^ s S
OOoOOoOOio S
0 1
1 ,•
Ocaco«?»co'?''*'^S
Xi
1 M
c
-205. Z. -
0-182, 0
4, 0-225,
«=p « ó d ó *:
^0 00 »^
^ . co r co
ddóooőodg*
08
s-l
•0
« 0
8
X
0
^ 2 'íf 0 0 ir^
C^ CO Q ^^ >^
^
0
•
0 ► c^ .
.. .?='*=?*?^«>^i»'S^
c^
PQ
í.
0-165
5, 0-2
'ab .
0 0 . "^ 0
•« ^ 6 0 « ^
• 0 eo oa
0 .
w 5^ ^ • ^*
ir 00 . oö 'S
' ®^ ^ 0 . »C
0 ^ .C^ 00 v^
ow -* rí "^
w /i* 0 ^ ^
íoSoooooo^f ..
aS -C0CDC005^0& ^'w
C
tfí
00
X
•
0
gc^^eor^ooO^KT
(fí
;s
0
e •'^ 5
10 db.: 3-92 (e
93, 0-407, 0-42
06, 0-309, 0-3
31, 0-333, 0-3
61, 0-366, 0-3
88, 0-388, 0-3
03, 0-409, 0-4
41, 0-442, 0-4
55. 0-486, 0-48'
db.: 25-39; 2
0
•38. N
0-268,
••
•
55 l^ C<1 T3
cár ^g
^ra
0 -^ c
2
ott
•0
CO
•
0
0-26, (
Gy. -
64; 10
0-16,
Gy. -
06, 0-2
Összese
c^i co e^ co .
»^co ^P^'^^T^^^
oóooooooó
OCDOOCDCieaoOiC
• v%
•
00
e^ .
0 0 0 00
. a. .
C
co
■
: r52
0*45.
••
•
0-90
5, 0-
. HB
* — . CD i-H cí oa
t4
.. t^oco»oooocot^o
0 r^
'co eo '^ co 'Tt S
000 © oO
.^cococococo^^*^-^
^0000000000
•
t3
<5i
t3 • 0 0
'
■
0
^
•^
>
;9
i>
OD
C^
ff
i>
!>•
l*
l>
■
39*
?ii
o o o o o o
^; S ^ « « e? '
" Ó Ö O => O "
i I'
iS « — " " ■;
1 (íóoöooo- j; Mw_.oo__o = C;
2 ^g«S?5^5^ 2- "^o I r?Sá??S^-
6 'I ó ö ó ® ■=_» S I S 6 .- * * - .° *.=/.
o" I óó6óö = =='
-■a Q
ooooooo
II. FÜGGELÉK
613
QC
QC
09
6
iO
o
s
o
I
kO
5
«
i>
X
i>
•
•
•
©1
©l
"^
i«
00
\a
w
r^
o
Cvi
N
04
©
o
o
Cv|
C4
^
eo
U3
-*
CD
^
■w^
t^
<o
co
C9
Cl
^>N
•-<
^
•
•
•
•
•
o
O
o
^
co
N
00
00
00
00
00
rí*
CO
CO
eo
rí*
00
QD
o
eo
5 OS r*
1 CQ 00
> ó ő
00 CO 00 O CD
"^ CD 00 OJ "^
eo 00 CO ^ ^
• • • » •
o o o o o
C>. Ifi
C^ 00
• •
o o
• "^* 00
;^^ -2
M . CO
0 CO 00
:>
3 W
QD "^ t^ ^ CO
""^ CO 00 O CO
00 eo CO ^ ^
• • • • •
o o o o o
r% »s m^ ^* 9>»
CO 00 eo ^ CO
"^ CO 00 O CO
00 CO CO ^ ^
• • • • •
o o o o o
ó c
Ifi ^
U'
CO
o
c^i eo 00 ^
^ ?o 00 o
*^ 00 00 -^
• » • .
o o o o
c^ O í^ Oö
"^ CD t^ Oö
CO CO 00 00
• . • •
o o o o
a uo 00
"^'"Jf 00
o ó ó
p -. •«
>) C^ 00
• • eo 00
CO -^
• •» 00 00
5Ó6
00 a»
CO uo
00 CO
00 Oi
CO 00
CO Od £
rí* rí<
• • •
O O O)
CD
•<. •* •
O) CD O
c^ t^ -^
rí* ^
• • • •
o o ^.
00 ^
CJ !>. O
rí* Tí« f*i
o
CO
o
o o o o o o
o o
t* Oi C^ t>» »A
00 líO l>. OÖ C^J
00 CO CO 00 ^
• • • • •
o o o o o
QO t>> <«M ^ rf
00 lO t^ Od e^
00 CO CO 00 ^
• • • • •
o o o o o
rf Q
o
^ a>
o 00
o
g
c
tn
0)
cn
o
^ 00
. c
So
00 ^
00 rí*
CD ca
o o
cQ ;m
s
25
CO
^ ö
O TI
C^í G
O (o
o
M
00
00
lO CD
t. — ^ 0&
• CO c?
c •
ti o o
o o o o •^
00 uo t- OÖ C^
00 00 00 00 ^
• • • • •
o o o o o
rf
o
m
o
00
^ 00
2ó
o o
CD ^
ö §
(O
CVj O
o
o c
Ó 00
.. o
^^^ •
Xi
« I
CO ,»^> ^
N O
c^^ o
ó
CO
Oö 7^
^ o
«
o
CO 04
t* 00
Od lA
eo cvi
0» 00
^ o
00
C<1
04
Cd
C<1
N
.. CO
-^ o
00 I -S
<=^ « •§
•^ CD ö<
^s «=
O a>
«-< I b)
CA
o ' ««
.o
^' 00
«^ 2 3
Cl
s
^ 06 ^
UO t^ CD
•M »H •M
■ • •
o o o
c
O • tfí
lo CO o
f-H 00
00 00 PQ
.. O CO
00 rf
9>9
c
CO
CO
o
CQ
CO
«>
N
GO
CO
o
^' i
rf Z
Cl
K
o
1?
Cd
^
•
c
^ph
o
•«
Ui
N
o
r*
•>
rf
1
a
V-4
73
k/d
o
o
Cl
•
:3
;^ N
8.
CO
00
CD
Cd
a»
Cl
00
Cl ^
CO
Cl
0Q
o -:
• o
Cl kO
s
09
5í
0d
X
I §
614
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1
^mmam
ua
ee ot
s
s
s
"^ t* 00
l> 1> i>
1
9
> ot
9*
^
l>
»
eo 09 ^
6
09
ö &
6
6
^
>
6 ö o
•
8
1
eo
1^
1
CQ
1 ec
► ec
e
^
1
■
•
1
cc
•
► C3
•
1 c^
•
1
§
O
E
E
O
O
o
o
> o
»
•
S
o
w^
o
e»5
to
S
s
eo
•
•
•
cc
•
► ec
•
2
>.
O
O
o
O
1 o
^^
'g
ec
• co
o
00
^
1^
C<1
^
1
M
09
CD
00
C5
rf
00
w
:9
^
1
O
o
o
o
■^H
Cí
t -^
o
«
' •§
•
•
»
1 • 4
> • ■ a «k « •
p^
00
tc
N -rs* "^ 00 Cl í
S
e^)
N
- =§ -^ - -•
ctf
Si
• •
» • <
> t
c
Xi
.M
O
g
6
In
M
1
TI
©^
C
w
CD
o
G
O
o
ai
1^
•o
c
o
(A
CO
o
eo
•
O
09
C
4>
1
co
•
o
eo
•
o
G
O
1
o
. i .
o
co
o
CO
«
o
: 1 '.
m
■ s •
•
có
•
o
' ! '.
m
•
o
■
o
• «
• i .
^ o ^ :S >:. -
^ cvj u:, r ^•
-. — • ^-^ 1^ ..-
«> 5 00 ó ir. -
c^ w -^ ,^ci ..
O
•
o
C
o
•
co
co
«
•
^ uo ^-^ín^
Ü •• ö 00 c^ .
««
(0
s
o
O X
»
tw :S T ö ••"
«
dO
CO
91
\
i
1 ev,
^ 73 •: 6
X
^
^
t^
o
(0
o
•
1 - '
o r^ ^ «#r •^ 1. -
^ 00 e^ c .
>.
í
^
:s
•
bio
Ó OE
) *P .
' o , •^ ^ 6 -
»3
25
1
• o
3
>-•
o
•
s
•
kO
•
o
•
O
73
.. c
« s
c
> írt
CD ti
O
1
g-s
^« -* f^ 00 . " ••
e^ .^-s . i: e^
»4
o
■
©
eo
:s
<
o
o
Ifi
c
8
9 ^
N
O
O
25
O
o
S
• • od
^ 8
O C? t^ ^ o < "
•
Od
•
•
co
co
(0
O
^ o
^ , c^ ^ c^•^-
o
o
o
o
o
o
^
o
o
is"
4
s
: S
s
s
g
é
s
e
Jj
"^
**
-
11. FÜGGELÉK
615
I S;
ftd
««
kO
0d
i*
{«•
^
^^
o
VN
99
99
99
©9
^N
6
6
6
c
6
6
o
líd
2 I I
o
eo
rí*
lA
00
r^
€4
^
co
o
eo
•^
00
C4
00
rí«
Ifi
M Ca co
— • CO o
• • •
z> o o
«> » M
O €0 ;o
C^1 Ca C^
• • •
o o o
■» ^ •»
O co CD
C^ CM O
• • •
o o o
«k *« •»
O co lO
CM Cl e^
• • •
o o o
cT cTfco
CM CM 04
• • •
o o o
•^ Vb ^
O CM ifl ^
«^ ^ C^ "S
O O o S
» >. « *o
Od CM 1/3
-^ CM CM S8
6662
o o
'^ o
00
00 a»
• •
o o
00 Cd
• •
o o
t>. 00 »
^. *^ ^f"^
co Od «H
^ «-4 Ca
• • ■
o o o
*k » •<
kO Ofr ^^
^ <^ CM
• • •
o o o
2^2
6<=>6 6Ó
*^ <* M
^M «iM C4
• • •
e6
o>6
«00
00 ^
*-< . o
lí* CM
S6^
^00
00 '^
•
r* o
o ..
^00
00 "^
r o
o
00 <«-■
r o
^00 CM
eo ^ <=*
OCM
.o o
00 vM
Oö CM
^ CM
• •
o o
CM^^
^
6 6 o
«^
CM
•^ CM
• •
o o
O fSQ
2^
» 2
^ •
00 00
• •
© o
00 00
6 6
00 O
o o
^eö ^ CM
o ó o
O «D O
CM -fh CM
• • •
o o o
Ob co Od
©66
0h •
co JO
CM tJ
6 w
CM O
6 8
CM- S
o .
CM *^
^ 8
o *«<
CM 00
CM
© CM
•
CM ^
^ lO
O CM
•
.©
CM ..
CM '^
6<^'
CM •»
06
CM CM
c
JO
S
lm
73
'3 ^^
E
2
:0
C
co
8
CO
w
o
co
V
ao
(0
O
00
CM
CM
J3
0
Ü
© © -^ Vm
Cd
CM
c
80
8
«0
dO
o
2;
c
o
co
CO
co
co
CM
JO
c
o
s
CO
CO
o
■
•
Od
O
S
©
ed
•o
a
oo
co
OO
o
oó
©
JO
99
e
o
co
«0
10
O
1
00
co
CM
CM
CM
CM
©
©
:§
I
3
o
'^
©
©
©
©
©
cvj
'^
^
"^
eo
^
kO
;0
t>
^
09
vaN
y^
^^
pa4
^p^
^^
^*
^^
^<
2:
6t4
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
60
C9
E
c
N
«
o
09 Ot
©1
09
6
s
6
6
u9
co
e
o
B
S
Xi
M
O
g
S
«
w
o
^*
01
•o
V)
1
00
r*
00
eo
00
e<i
-*
00
C9
C4
1
•
•
•
•
•
o
o
o
O
o
o
«M
o
00
co
1
co
UD
1*
00
00
•
•
•
•
•
o
O
o
o
o
00
■
O
O
00
00
•^
^
1^
00
o ^
-^
o
•8
C
«>
CD
O
10
tt>
o
ed
C
O
co
o
o
OS
•o
00
C
w
M
(A
o
60
JO
g
ed
•a
c:
o
o
N
t
G
O
(O
o
00
§
•
o
•o
»«
ot
y-s
09
c
4>
G
«
o
o
S
!á
o
"2
•'w'
ffi
O
t^
^^
•
•
&«)
o
N
00
00
o
o
s
Z
9t
G
V
(0
M
09
CO
O
cő
00
cd
C
o
co
U
C4
00
cd
o
O
CO
C4
tao
oó
Cl
00
©
co
S
• 2
o 3
o c
■? s
<=> s
US
00
00
co ^
c^ ^
ó 00
.. c
-« o
kO «
o
co
QO tfc
• • 00
<; ^
■« o
o
08
C
o
co
u
• *
Cd -2
■g 2
S •«
"^ c
00
«0
%'0
N ^- ■* oo' 1 rí 5
• "í^ ^"^ ^"" ^" ^
t^ ó <=> ^«« ^'
tő •: í T ^-^ •• -
N -Cl • o *^ ^" -
-^ oo o
Irt 7^ ^. •
j: es, Irt
g S -. 2 <=> '^
• Oö ^ ^o -
42, •• ő *o *^
6^=§ _--''^^:
^
00
C9
« I ..
ÍL ^ C^
--C -
_^ ^ ^ QO ^ -
■^H ta-I ^^ ^^ ♦ ^ -
c Z^ ^ o o •" -
r^ Tf. o -c -
I CM --^ CM ":: -
2 I - ó ó < c
90
3 S
$
o ^
U. FÜGGELÉK
617
c
00
OD
9
6Q
>
99 OD
m
f*"l
T"4
e*
91
9*
í ot
91 ©t
>
ö
6
6
6
6
6
ö 6
o 6
1
t«-
t^
ft
CM
QD 00
1
•
CM
« ^i^
o
O
o
O O
1
1
1
o
C^
1
Tf
0» QO
1
1
1
1
co
c^
1
CM
CS
1 CM
1
1
o
o
O
o o
cs
1
1^
k
y
00
. 00
-^
cc
►
o
CM
C3
1 "*
cc
\ 00
M
•—
^^
'^
Cí
1
OQ
a
QC
> -^
CM
1 GM
>
o
o
«iH
t^
fcfl
o
«
» o
o
» o
►
1
ez
-^
•
•
•
•
•
•
00 CQ
CM ^
CM ^
;5
•
• |x
■ ói
09 00
O
•
•
•
•
■ •
:0
00
CM
•
o
00
c
4)
CA
4)
cn
o
X
CA
CQ
•
1
■
■
■
•
•a
CM
"^ o
CM ^
«e9 «•
OQ
i •
•
o
. 2
1 1
1
*
!>•
N
es
c
o
^ O
CM
!0
73
•
i
i
9
•
•
>
el
1.4
OS
c
S
C
«>
(0
o
•
CS3
•
CM
•
o
cm"
CM
•
o
o
•
■ »•
w- Ói
N •:
CM "^
CM ^
■
JD
2
cd
•o
c
co
cn
co
o
o
ÚO
CM
• •
CM
o»
CM
■
o
1
•
o
©t
G
4>
' ÍS
eo
oo
O
2
»
*
1
k
1
t
t
t
9
>
o
•
O
•
o .
o tí
O OS
•
Xi
•
óo
CM
CR
OQ
•a
' e
1
•
>
>
o
o
o
00 CM
CM 00
6^
od
CM ^
o
•a
•
2
1 CM
• •
•
•
QD
CM
«
O
G
4)
4;
N
CE
t
1
S
CQ
n
•
o
u
ed
1 •« -g
•
C
CM
C
•
00
•^ •
TJ
1 ^^
"^
CJ
1^
**i
o
4J
•
>
4
00
•
o
00
•
CM 00
ó -* W
^ CM t*
•
o o
) CM
OS
1
O
1
S
d
i
' 1
•fi
>
Od
co'^^^
C
,^
c
CM
o
•
cc
oo
o
3
■
•
•
•
o
CM ^
03
'?•
OJ
M
«^
4
esi
O
4?
«00
*cd
fl
1
i
1
1
>
•
•
.3
•1
n
'ti
• •
o 8
o
CM
CM
C^
iá
o
n 9i
! 2
cd
CM
CQ
00
CM
, 8
3
t
»
s
s
>I1
•
o
•
o
•
O
•
o
o
•
O
•
o
o
.9
2
>
^
ftO
«
j^
X
> Od
^
"^
1 ■*
>
09
ot
©l
©í
^
? e«
SS
s
> Ofl
1
«
^i4
^■■4
^i^
^■a
^■4
T'"'
1
^^^
■Maa
^*
1
1
T
"^
s
^
s
i
l
00
2
2
00
M
£
ó
o
O
i
o
^
j
■is
«
w ^
ts'gSsS^ SS
g ■
i^^^űiiii]
1 s
i ■
1 "-■:*Oc.-o:- = ;
■
SS
1 1
00 ■
ó ■
. * - — M N S -' :
O ■« S ó ö i 6 : ■
11" = ???^^
■M
áíí
p
' :>
s^^i^i! 1
§1
S pí ^' t-^ « — M 7 :
«
^ ö ^
. ^: :§ • ■» «- ,,- oi N
t-Te^
>; ! i
"S'^óSS öS
°.°.
— » oT I-" ■» — * eJ" - ;
s;;^
^.^•°°°°° ^=
o o
1 6 o ö ö o <3 c;
''.|«22SS -S
2öff
»a>66óó ^ó
o o
JJóóöóöc;;
ó
o —
o
i-il
i SS
s s
s
'^
n. FÜGGELÉK
619
«Q
00
09
6
ftO
a»
^
s
o
^
00
09
09
•"•
01
00
ot
o»
09
•
•
6
o
o
6
00
09
C4
C>1
«
o
I I
o
Cd
co
co
I I
35
CM
eo
O
00
o
o
c^
o
co
c
09
ti)
€0
N
co
O
co
o
Cl
O
d
C9
Cl
00
8
G
O
oo
o
o
-3-
o
co
o
00
o
o
co
o
o
Si
§
c
co
o
S
O
eo
•
8
o
-cS
i
CQ
1
c)
C)
O
O
J3
c«
'.s
00
^73
>
0>
CO
co
o
O
C)
JD
2
ed
09
e
4)
CO
4>
N
CO
eo
o
co
o
co
o
d 2
6o
co
c)
Sí «
^ ffl
cj C^
O :0
CO
Só &
00 00 p
o f^ ot
^ .. c
. 4>
•• ^ CO
•ts ^ g
c\j co
C> "^ O
CM
2
S
OB
8
CO
oo
o
Ü
co
.s
co
00 00
CD S
Cd eo
• •
o o
Cl -^
Cb CO
o o o
co 00
.-^ o
QD eo
00 00
^ C<1
• •
o o
JD
2
o
co
00
o
6
co
CQ
Cl
C9
o
I
=§
C4
o
ca Ó
6 ..
U3 Cl
<^ N O
• •
o o ^
co
Cl
^ >
:3
>
to
'OS
00
co ^J
Cl #S
o .
Ifi
• • 00
=§<^'
o
CM
00
Cl
. Cl
X ó
m Cl
• o
Cl •»
Cl
o
eb ^
^ Cl
Cl
Ifi n
Cl
.^
co
Cl co
^ o
O 00
00
00
oo
00
O P ^ 90 ^
t
^
^2n
G
i
y.
3
^
b
6
&
»
Ő
ő
^
^
OD
^»
•^
o
•c
••
••
••
91
ea
—
o
C
<^
c
O
o
00
09
o
9
ea
.^
09
09
^
C4
c«
j^
O
o
o
'M'
o
9
03
09
*
03
09
e«
03 O
0«
V o ^
04 O
I
O
B
£
&
I
3
C/J
*bd
00
0 u O
O N
04
04
09
01 •
■9
o
0Q
03
03
03
09
0«
01
0<
Ü
N
o
09
O
*
o
o
01
o
2
u
4D J3
04 CB
^ t
00 C3
04 TJ
00 ^^
00 5
04
m
C
©
«>
^^•«'
tii
^A
©
(4
04
09
(0
$
**, Tf O
oo g
ó S
m
04
04 *r
!3
OD
• C
»^ «':
N
© •
^ O
s s
CD t^
04 ^
© ©
04
04
N
2; >>
c
■
T*^ 03
?"l
00 .
03 >ö
O C4
03
JD
C
«
M
OB
oe
o
o
0)
©
bc
04
04
n o
©
© 04
^©
03
©
CQ
03
©
03
04
2;
04
04
©
04
©
04
' I
03
01
©
00
Cd
03
04
T
?í -
©o
ed
I i
o
04 .U a>
N
© 05
04O
es
T3
C
8 :?
«■ © ;S
O
oc
o
X
6
$
ftO
2
U. FÜGGELÉK
621
I
6
s
ftO
00
6
99
ö o
6
oo
1^
00
00
1
00
00
1
00
00
"-^
•^
^^
•^
«iH
^-4
*-•
•^
c>
o
o
•
o
o
o
o
o
<o
o
CM
00
00
QD
eo
«iH
CSI
co
-*
ev)
C)
evi
00
co
•
•
•
•
*
•
•
•
<==>
o
o
o
o
o
o
o
00
00
o
d
d
CO
o
o
co
o
o
o
o
eo
co
c^
él
l-l I
o
CO
co
o
co
o
-ed
CQ
s
I co
o
co
Q CO
-ed O
00
Ód ^
■ ■
s
o
o
S ^
-ca
SS
«2! -
CQ
csi
00
o
co
co w
co
00 fi
00 "S
co S
o
ed
ed
73
c
a>
ha
co
co
o
O
co
o
00
m
o
00
o
co
co
co
o
co
o
JQ
C
o
co
cd
is
N
JQ
£:
CO
o
O
"O
co
•
(0
o
0^1
O
^
G
•
o
o>
-p
-ed
co
u
00
^ X ^
co
CQ
o
'S }3
c^
c^
co
c^
od
c
o
co
Cl
o
CQ
CQ
00
c^
co
09
o
(O
o
o
00
o
ed
tiO
co
00
Gb
c^
c^
Cl
o
s-s
o
co
co
CQ
CV|
o
G
CQ
CO
eo
o
o
co
o c
o
CO
► a>
^4 co
oO
■ •
CQ
oá
JD
I ü
2; CD
^ c
00 w
. «>
O e^
co
ooO
• •
O CQ
X
co ^
00
<;2
/-^
^K.
■■■■■ /^'
i«N
— ^^ —
■/«s
>*s
5
s
1>
DQ
1>
Q
s
fc
?
s
s
i4
kS
tO
%Q
nO
ftO
nO
ftO
•i?
^^
^
^^
^^
^
^^
620
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a
S
M
c
Q
«
-3
6
<3t
6
09
"*
'^
00
r*
-^
o
la
^
«>^
«-i4
Cl
e^
^m
■
•
•
•
•
m
o
o
o
o
o
o
00
eo
o
QO
Cl
a
o
eo
"*
"^
Cl
CM
•
•
•
•
■
•
■
o
o
o
o
o
o
C4
Cl
eo
09
eo
eo
C9
Cl
Cl
00
o
«
o
éo
d
W ^ ^
I
c
o
E
g
S
fafi
j«
o
>^
»3
V)
eo
O Oq
__* CO
O Cl
00 •
d o
<=> I C
Ö »^
o t5 E
co
o
»««
Cl
Cl
o ^
00
00
CQ
o
00
Cl
Cl
o
CQ
:0
CQ
oó
O
eo
O
o
Cl
Cl ^^
CO
N
C0
»
«D
00
00
00
C4 •
O >-^
CM
^ s
00 C3
Cl T3
t|
00 ^^
o ^
ír ®
O N
00 T3
Cl
QO C
•^ CO
ÓS
'*-' CO
Cl
Cl T*
« CC
PQ
Cx3
Cl eö
O «
•a
OD
o •
« O
CD t*
Cl •M
a •
O O
Cl
Cl
OS
00 •«
00
•a
c
eo
«>
«
o
o
ci
Cl
:^ 00
O Cl
00
I I
•ti
I
I
00
Cl
o
00
Cd
ce *0
p
O
00
Cl
I '
X
s-
fj-
0Q
O A
o
00
Cl
Cl
o
Cl
o
Cl
S2
0Q ^-A^
Cl ^ 4)
O CC
CIO
o .
eQ "ö a
Cl ^-^"<
o
Xi
u
C
a
CB
o
o
ÍN "«•
s
o ^
«
^
OD
Od
^
10
*w
I
II. FÜGGELÉK
I
s
US
6
h 6
6
QO
t>.
00
1
00
1
00
00
1
00
"7^
•
m
1
'«-4
•
•
ó
o
o
•
O
o
o
o
co
o
e<i
1
CO
00
QD
co
C9
co
-*
C^l
M
W
«
•
■
•
•
•
■
•
o
o
o
o
o
O
o
o
00
00
«
o
o
o
co
eo
co
3
3
3
0
J
D
0
5
ed
Cd
G
o
(A
CO
o
o
CQ
CD
s
ed
73
^8
C4
(fí
o
o
o
ő 9
:o
O
*ed
CQ
o
00
o
A o
00
co CQ
T* Cl
t* cí
co
« •
00
CM CO
^ 09
O
*ed
:0 C>
JD
CO
00
00 M
CO
:0
O
o
X
3
C4
Cl
JD
ed
ed
•O
00
C
V
CO
co
o
o
to
o
00
o
00
■
o
JO
fid
!3
c
eo
8
O e*t
JD
C
4>
(O
10
O
8
«ed
OQ
- K -
00
o
o
eo
ed
C
o
eo
Cl
o
co
o
»ed
m
co
I
eo
09
O
co
o
Cl
t:
o
X)
D,
fid
O
09
&
•
•ö
Ú
c
?S
S
■
g
X
co
co
co
o
o
-fld
m
CQ
tS3
00
Cl
00
o
o
Cl
o
co
to
eo
CO
Cd
Cl
Cl
Cl
o
€^ Td
o S
22
ó c
«
co
«^ eo
oO
oTní
. •
^ Cl
<» ó
s
kO
fiQ
kO
5" s
■ rj Uw V«r Wv ■'J Ww ^~\
■■I MM^ VB( VB( V^N V4 '^'^
9
622
MAGYAB PÉNZrÓirrtVET
1
s
i
OS
» 99
§
99
«?
•<
«^
1 9t
^i4
vü4
^7v
c
ö
b
b
> Ö
6
6
c :
•
a
C)
•
1
IC
•
S
O
S
a
O
©
©
c
•
00
lo
1
1
lO
1
t^
s
&
C4
CM
•
1
1
CM
•
1
Cl
s
!•
O
o
©
ó
«
«D
QD
rt
lA
a»
oa
\ 9
o»
co
—
•
€4
'^
^
^
t^
r*
• 1
co
eo
©
» ©
CM
©
o
. ^
— K
1 •
•
N co
1
•a
^ a
© ^
Só .
•
•
•
•
©
CM
o \o
CD
^ .
•
1 .
ó ; s
CD
CM
•
tű .
31
r o •
o
JD
m
c
o
■^ 00 cl
CM -^ -o
0
CM
CM
•
O
1 a
© t>-
•> • JD
© © rt
•
CM .
o
6
^ ^^
o «
■k
h
© © TI
CM © V
óóg
1 o" e
CQ gQ
o
•
1
^ o
S
i
j
Só g
1 ^
©
1
"0
•a
t
! «
1 ^
1 2 a
1
•2
. o
^2;
•
c
8
© QO
n
•
3
»
. o
•
4)
OK
1 o
© © "^
C/)
Crt • •
« ..
©
1
1
•o
^ « Ift
'^^
1
OO
1 «
CM
6 ^t *
i c .
O -t3
1
C
1
óco-^;
e
•
o
•
o
có
•
©
' 1
• •
© oQ
oe
o
r^ co "^
o
.. CQ
•
©
©
1
s
«
^ CSJ .
•
z
0 = 2 *
"« o
•^ o
«%
c
•
CM
CM
•Q © rt
eó
oo £. :*
•
^
•
•
• ^
•^
•/^
©
S
©
CM
©
o
Sí2
il
u
s
s
s
1 s
^
1 ^
^
^
II. FÜGGELÉK
00
6 6
^
^
99
O
CO
O
00
o
00
QO
00
eo
€0
I I
líd
€0
00
00 ^
o ^
o
o
00
lA
P2
3 Z
híjO
O CO
rs*
10
2^S -Q
lA
lA T3
O ^
« e
^' aj
O Cfl
o
e
«>
S I M
• CO
>> CO
oo
^^ ^
- I ^
J3
I
•a
e
09
01
CO
o
z
00
O
o
00
e^
00
CO
2:
00 .
^^ Ö
o .
eo CO
• o
o
CO
c
CO
4>
J3 CO
e4 CO
.fi
s
• ^
. 99
lA ^N
00
^ C
O OQ
0>
t9
00
CO
o
öl ^
• .
00 lA
• •
o o
uo
c:
4>
03
0)
N
CO o
CO ^^
^ d
N O
CO
«^ d
O CO
00
» •
o o
O CM
2
el
•T3
C
o>
CO
0>
N
CO
CA
o
eo
'^ OQ
<=>co
« kA
.fi
C
V
eo
CO
CO
o
db
N
N
00
I
s
CO
.fi
§
e
oo
0>
N
«
CO
o
0Q
eo
fi
T3
C
4)
eo
o>
N
00
CO
o
PQ
u
C
0)
CO
N
CTi
X
o
N
lA
N
lA
CO
CM
CO
CO
o
o
o
00
CM
ifi
c
o
o
CM
»
CO
Ifi
O OQ
^ lO CD
X
9t
QO
!S
626
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
t
e*
M
tf
)
e
Ol
a^ t*
iC
ot
o ^ ^
1
QO
^ s
OD
Ifi
iO
n
C* 00 t«
5«
l*
t>
00
^
l*
1
ö 6 6
6
O
ö 6
•
O
6
6
t
•
6
1
00
o
t^
^ j
t:
!s
«
t^
00
Tf
00
^
s
O
6
1
ó
>
ó
ó
ő
ö
^
«#
•
1
1
00
1
co
• o
1
00
c
at
§)
1
1
Oí
•
1
•
•
1
00
«
X
s
3
o
o
o
o
c
—
«
w
w
Ifl
\
kA
lA kŰ
1 lA
•
09
oc
) lA
lA
«-«
o
ÍJ
1
«D CC
1 Kd
^
CO
a:
» )A
00
Tt
00
N
M
•
•
•
•
•
•
•
m
•
•
•
m
t^
o
«
c
)
'^
CJ
1 Cl
Cl
^m
«•«
ÍJ
o
^«
• •
•
m
•
•
• •
■
■
Si
CQ
«
•a
■
•
•
•
m
CM
•
ft •
•
g
a
1
1
• •
•
co
•
•
1
•
• o
cá
X
CM
, 1
•
•
o
1
Xi
\i
TI
J3
c:
CC
X
•
•
co
s
00
CR
o:
g
r
co
00
• 2
u
4>
4>
o
•0
p4
c
•
o
«H
u
•
CD
01
OS
•
^
•3
Jo
1
•
C^
N
fi4
bD
^
1
• •
C4
•
00
OQ
• o
09
O
•
c
OD
e9
c
a
OC
«^
o
•
tó
CQ
C4
3
2
&
>
•
N
•
§
CB
o
0
N
1
•s
k
o
•
o
•
o
w
Q
c
oí
1 "0
ffl
•
a
ti
í ^
N
ed
•
o
jd
2
•a
c
í 1
00
•
o
03
O
O
Cl
•
o
N
■
•
o
•
N
kT.
•A
*
41
«
• 1
c
: 1
Xi
1
lA
co
•
o
1
1
«
«
c
,
s
p
.
00
1
1
g
i
1 z
•
•a
2;
i
•
•
o
uo
co
•
•i
z
3
•
■
s
•
C
«
)
^^■h
o
o
o
•
N
co
X
o
CO
C^
00
•«
w
CO
•
CQ
^■^
'^
1
lA
G
09
PQ
o
t>*
CO
w
•
JW^
•
2
■
l
•
CD
•
to
00
•
•
3C
•
• •
0*3
C4
«
■ •
2
• •
..
o
o
N
o
• ■
•
•
•
o
ti
co
•
o
5:
00
co
•
«M
*
O
«M
•
o
«^j
<^
•
O
•
o
ó
«*i
s-
-a
^8
o>
ec
1 ^
Ifi
> CD
i>
00
a»
s
i
9Í
Sfs
^■1
^H
1 v^
•■4
pm4
^m
9&
9t
Oü
5í
s
í ^
09
09
09
5
01
Cí
r
II. FÜGGELÉK
627
^>
1 £
1>»
oe
>
>
1 M
> s
i
s
QO
sa
^
«e m
»9
^
1 09 1-
1 e*
0*
^
T**
líd
ö 6
•
O
•
6 &
i Ö
o
o
O
ó
ö
^
U)
r
^^
QD
o
^
1
1/3
es)
-^
c^
Q
ifl
CQ
Tf
^
1
QO
t^
'^
'^
z>
O
cc
O
o
O
O
o
o
o
co
j:
Oí
) '^^
C<l
o
OS
lo
1
00
r
QO
• '^
1^
00
t^
1
líí
^
o
' o
o
o
o
o
GO
04
QD
co
D
o
t^
•^M
00
00
OQ
«—
o
o
o
t^
CVJ
«4
OQ
t^
00
-^
oo
•«N
"^
'^
co
05
00
\Ci
p4
-^
o
00
o
ViN
o
w
QO
o
"^
'^
c^^
o
•
I
1 •
1
•
•
> <
^
•
•
1
1
N
CO
O
•
•
•
N
J3
o '
00
> t
•
•
•
•
OQ
•
•
4?
■
o
^-w
•
"
•
00
•
o
^
kA
X
1 ■
» ■
o .
1* ^
s
•
D
3
•a
» *
Só
od
*
s
OQ
4>
o
■
o
GO
O
•
o
» 1
» 1
J3
s
cd
•
1
c
•
O
t4
!
•
TJ
•
SS
•o
4)
T.
CD
•
O
09
' o
•
bo
1
•
OQ
•
o
C<1
•
o
» 1
00
•.05
QO t^
ó
(0
co
o
•
JD
c:
4)
4)
S
o
^
i
X
' N
u
r^
O
J3
CQ
TJ
C
1
•
o
•
o
^ -2
cd
\ ca
OQ
•
91
(A
(13
OQ
*
N
» 6
00
■
9*.
o
O
S c
1 TJ
1
' O
1
6 ní
05
Ob
•
o
•
1
•
•
O
C
1 •«
OS
o
»Í0
CD
«
o
S
cd
CC
69
Ob
00
* •
•
cn
O
00*
O
•
•
o
•
oo
O
cc
(0
•
O
TI
C
O 0)
*
c
' O
o
03
■
o
•
<::>
o
"**i
•
o
00
•
o
CS3
0
1
o
«
3;
•
•
o
oó
•
co
o
óo
(fi
o
2 -^
«
^ CC
oo oc
■
ó
1
1
»
•
05 •
•
■
o
•
•
O
00
00
•
o
• •«
o
o
(0
4>
N
(A
(A
O
«
•
00
CS3
• <
2
z
•
o
=§■
«
Im
• •
o c
1
cg
o
12
•
o
CJ
2;
•
O
CM
00
o
cd
M3
s
i
Wi.4
•
CO
o
•
•
o
00
=§■
•
ti
C)
^
D
•
o
•
o
•
o
•
o
Ó
-g
' ó
•
o
«
o
cvj
^h
•
o
/*«
\
«
^
ftfd
^
'^
l^
!>■
X
C55
S9
^^
91
2
v»
^
04
ot
«
91
9J
► 91
91
í9
0(9
25
«
99
91
9t
^
91
91
» 91
91
91
91
91
91
40*
MAGYAR PÉKZTÖRTÉNET
5 9 KS ^ ^ w M Sf9 ^ ^
3 ■" Ö'g « Ol W *» ■!» 9* W
n. rÜGGELÉK
629
^
od
s
w >C~
•
%o
'^
S
co
c
wm V
i>
©l
;0
vH
99
e^i
^
ift ^
^i^
<M
i^
l>»
m
o
6
•
0
6
6 0
&
C<1 0»
&
•
0
0
•
0
r>»
Tf
00
i>-
a» '^
"-^
Tf
■«
^-H
co co
co co
CD
o
o
c
0
0 0
c
> 0
00
0
■^
10
C<l
m
co
CO
Od c<i
co 0
V-4
1
co
co
co
C4
i^ t"*
10 0
0
1
o
o
0
0
0 0
0 ^
^
Ifi
Tt
00
co
-^
00
co
0
lA 00
C"^
00 ^
ifí
«-H
«iH
-^
N
Tt
CO co
■^
"^ C^J
rt
Tf
l^
co
co
CD
0
rf C^
0
Tt* co
0
0
0
r^
CO
C<1
CM
•
co
•
• •
•
•
CM
«
i
3 .
2 ^ "^
... lő
co'
co
•
0
•
;9
• •
■
X)
. 2
T3
PO
esi
co
co
• •
cö
• Lm
.C cö
3
IC <i '^^
1^^
co
■
0
■
0
C^
r.
PQ
•
•
co
cd .
•
0 ,
ií5
C
0
0)
0
■
0
X
, i
Ti
c
00
■
0
0
co
00
•
0
=§ 2
05 T3
CM C
U3 co
5 c
•
•
Ui
•
Ci
CO
- o
. •- co
tD 10 0
N CO ,•
1/3
. "^^ ^-^
^ -0 t5
OJ c?^ Q>
0
•
0
CO.
0
■
0
• •
•
•"^
1
!
•
Ui
c3
C
co
N
1
1
db '.
CSJ
co
0
■
0
1
• •
be
CSJ
CSJ
•
co
•
0
1
X)
co
0
N
X
ÍO
•
X
2
cö
•a
•
0
■
10
... co
U3
♦-<
W3
•
X
cd
ím
a
T3
1
1^
PQ
co
co
*
0
db
tSJ
J3
6^
■
co
0
JD
2
cd
T3
te
•
0
cd
73
00
0
0
*
^1
c
co
•
0
. C^l
• •
• co
0
N
CO
co
•*
?** w: «>
•H
•
c:
í^
1/3
•
G
•«
co
co
0
■
N
00
oc ^
0
ó PQ t-
• ■ •
•* U5 *
■* CD ^
C^
•
0
1
1
0
co
c^
•
0
*>
■
/^ CO
• • •
•
•
C
(0
a>
N
X
(0
0
0
CO
•
0
co
v:
co
0
•
0
0
00
•
0
0
■
0
IC
co
•
0
00 0
Cd o:>
ií3 CM
°9 cfe
bb
«
•
^ 0 Cvi
•
•
00
0
0
• •
C3
10
co
•
•
z
00
co
■
0
OQ
X
■
0
•
•
0
co
■
0
0 co
• ■
CM "vS
0
B
"cö
N
0
í (M
1 ^
? S
co
1—1
0
•
t5
•
1-H
co
0
Oi
CO
C<l
0
co
0 0.
•
•
*cö
•
•
■
•
•
«eö
■"^
0
0
>
^
^
0
0
0
0
0
>
-
5
^
1>
l^
X
^
s
^
©t
^
w
eo
¥
^
^^
"^
«^
^
kft
^0
'M
»f5
kO
1
<M
vt
TI
^l
<N
w
©í
<N
10
tS^l
9^
'^»
•
630
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
X
CB
M
«
o
o
£
E
c
bi
*3
«
6
09
91
Ö ö
€0
6
6
I I
I I
o
m
O
o
o
co
co
CD
eo
eo
O
00
o
eo
00
00
eo
eo
kC
C4
eo
a> -H
co
o
lío
CD
00
CD
óo
c
88
O
E
B
Ím
to
o
J3
co
(»
O
CD
eo
2
•o
c
co
00
o
tS3
eo
O
' ed
CO
^ c
V
e>
CO
(O
. X
o
eo í^
\o
!
00
o
CD '
eo OQ
<=>oó
JD
c
(O
a>
co
(0
O
bc
N
o
=§
g
c
4>
CO
w
N
CO
co
o
IS
có
eo
QD
có
o
1.0
o
Cd
10
JD
2
ed
T3
UO OS
99
JD
2
ed
T3
C
o
20
Q>
(4
eo
co
o
bo
U3
ed
u
ed
•o
OD
00
•^ N3
eó
eö
=§
t/d c
. o
^ o
CD co
10 O
ó .
^X
m
o ^
. « (O
W 4>
. eo
ir^ eo
X
eo
eo
bfi
CD ^
CO
o
cv, »ri
O
fr>
Cl
co
o
'^ c
CM V
. 05
eo
eoo
6 cQ
?o
o flp
o ..
O "^
O e^j
C^
« t
00 ^
o
eo « -^
O o ■ í
r I '1
o i
I í5 •'
-: « ^ j
Z c í
Cl eo .jj
co co 12 1
• ^ i
00-
6 ó :
jo c:
•fi A
jo eo n' 3
o o .:í '
lO eo . 3
. . — «(
M O ".^^
■^ Cl "
■^ • ;.
o r
0
B
S
1d
Sí
S
G9
•e
99
^
M
09
09
U. FÜGGELÉK
631
hO
©i
00
6 b
9* 9>
te
94
S< SS
i I
co
o
co
r I
o
? I I
1 I
CD
00
r I
eo
o
co
co
co
co
lA
e^
«D
00
xl«
o
'^
t^
N
iO
CM
00
''l*
0»
•
00
•
co
•
C4
•
o
•
óo
•
9
C4
•
o
^^4
C4
o
lA
c^
o
o
o
eo
C4
ed
•o
c
M
co
O
>>
o
co
o
co
c
a>
co
a>
(O
co
O
O
o O
00 o
o
X2
c
eo
co
o
O 00
X ^
o ^
bo .
^ 2
^-H CO
1
•o
e
oo
C4 >>
CM O
cw.
00
512
eo i
O I
O ^ w
o -o
r 8
00
Cl
co
co
CM
o r
o .
CM U
co
co
o
is
= S
ú ^
a co
o
^ CM
■
o
o>
co
00 o 5
CM CO m
• • co
O OO
•» •* .
lA QO CQ
CM CM a
o o
» I 00
'^ o
^ CM
co-W
•.CM
^'
co ^
\^ co
OS
la
S
BO
o
tó
CM
I
•o
i
N
CO
CO
o
có
CM
I
3
w
o
c
s
s
$
s
o
r*
1 00
©»ot
id
1>
OD
í
»»
9»
Ol
w
99
«^i
w
G9
09
09
T
630
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
m
o
B
E
«
bfi
.3
s
$
6
60
I
6
2
0^
6
09
09
09
9t
6
I I
00
o
00
U3
00
o
I I
00
10
00
00
ao
CD
00
00
Cl
o
X
00
o
00
00
Cb Cd
• *
10
CD
00
so
00
.0
o
E
E
2
tfi
o
•0
«
.0
ot
c
03
QO
o
db
l-g
d 80
00
ö S
eo
V
03
cft
;0
^
0
a
!3
Cd
CQ
"^
§
«>
(O
0
eo
co
•
0
5?
oó
o
00
O
Ií3
co
CD
o
o
6
&
Oh
2;
00
s
c
10
(O
O
te
eo
*
o
6© -ti
ctf
CQ
o e
•a
c
30
4>
«0
CO
O
«-« í^
ti)
oó
^ CQ
CD •
00 CQ
^oó
o
:&
z;
■
=§
oó
-Q
•Q
"9 g
o 3
M
QD (O
ó .
CQ
Ifi
m •
O **5
o <>
Cd S
CQ
X
00
co
N5
CD •—
C\i ifi
«*i
N O
00
o
esi
©
00
o
CM
I 2
• ?
^-^ N
CD
eoo
.X
o ®
CD
O Cvj
eo AD ^
cí ea >*
te
o o c
^ CM C* ^ ^
^ «^' <: ^ ■
2 1 ^ f
2; ő g " I
cí co »í
00 co wC*^
ÓöSo
^ ^ I ? I
2pq
*0 CM
^ eo
«> O
o o
»o eo
04 Ö
=§^«
S2
uó Ő
co
^^ o
-. ei
09
09
ot
09
01
09
2
09
09
09
U. FÜGGELÉK
633
^O 1-1
.
í
QC
)
^
04
Od
oc
l*
fli^
^
>
>
i
:s
f QD
9t
%
^
1
a
1
•
O
• •
O 1
ö
ö
ó ö
OQ
o
Ti*
c^
«iH
1
CO
OQ
CQ
"^
y
•
o
•
o
Ó
Ó
ő
CO
1
QD
-^
00
o
■^H
o
o
1
CO
CQ
-^
CO
l;-
^^
00
Ő
ó
ó
ó
ó
ó
ó
00
kA
lA
o
OQ
t^
«iM
o
kO
00
o
l^
r^. <.-
o
iO
^
Ip
liD
ca
XTL
?
00
"^
ca
c:
00
1
Ó
^
6
ós
ó
'íf
■^- -
c^
» * •
•
• •
•
•
■ •
•k
•
■
o
OQ
1 •
•
• •
•
o
l>
!><•
o
esi
•
Ím
^
:^
•
»^
■
>«-l
*
■
QQ
• 2
cx:
aO
CA
iC
C3
•
00
•
■ •
o
«
T3
00 .
•
o •
bó
CA
• o
•
S2
CQ
•
o
00
o
00
•
CO
t
t
t
1
0$
•
•3
CO
•
o
0)
O 03
O TJ
CO ^ •
s
4
•
PQ
3C
00
í£]
•
CO
CO
•
: t^g
o
•
c
ö
"^
bő O
CM O^
•
1
•
CV«
•
03
•
o
CS3
■
■
o
.-—V
*
OS
t
1
)
J
>
•
0
1
>
S
0-34, 0-36.
B. Összesen
o
•
S5
X
o
1
• •
C
CO
o
•
(A
00
WD
•
O
1
X
■ =§■
O
CM
CO
CO
■
o
•
o
■
o
o
bó
N
Ofc
•
o
00
0-24. Zg. —
HB. Összesei
V.
O
O
er.
O
,o
>
-a
1 -.E
•
S
•
CO
CO
00
2
CM
CM
'•r
■^^
'•^
)
9^
-^
00
C3
73
i
•
o
^3
cd
s
•
o
•
o
CM .
a
>
>
c
o o»
ó
i>
»
o
•
-M
\
«k
[
lO
o *:
v.
1
>
ti
1 -'*=»'
1 o
1 CO *:
v-4
) c^
■
• •
•
•
•
CM
•
o
' ^
'^
o
•
o
■
o
1
!
•
o
•
>
v.
V,
c
í <^=§
•
o
0)
•
•
1
0)
CA
0)
6>a
1
>>•
J3
í2
CM ^
• •
a
•
•
■
>
>
•
24, 0-28,
B. 11
•
o
CQ
X
•
00
CM
•
o
■
CD
OQ
•
o
1
1
•
i
bó
N
•
o
tr.
O
CQ
33
00
•
o
•
o
CO
CQ
•
o
CO*
ó
c
■
o
1
Ti*
> •^
■
o
o ^
CM
•
o
2«
C2
C
08
E
^o
X
4
•
•
• •
•
có
00
•
«
•
«M0
•
o
• •
•
00
X
• •
OS
ti
.C4
%
•
=§
^— ^
»-4
•
O
CO
•
QD
CO
•
00
00
•
•
00
o
•
o
o
o
2ó
•
•
i
o
íri
O
o
O
O
>«i
>
o
>
^
5
! p
S
©l
H
00
ge
S
s
"*
1
09
\ s
<»t
<N
^
O)
'U
(N
^
634
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
CD
6
9»
<5«
I I I I I I i
00
o
I i
I i I I
o
kO
CD
O
co
co
-*
A
o
00
CD
Ud
^^
a»
O
— «
»-4
QO
-*
Cb
lO
t^
o
eo
co
'«í'
CD
C4
..M
-*
o
O
o
lO
eo
co
o
M
lO
1
c
ca
Xi
O
E
S
s
o
•o
>>
3
C/5
có
-^ X)
cd
o 2
cd
t -^
^ X
• -^
w g
. *
Oo
tsá .
. o
U3 CO
O N
QO
CM
c
o
O
CD
O
ti
'^ ^
o
co o
lA CD
o o
c
oo
. o
^ (A
OQ
•xs o
C
to
O
60
N
Ifi
7D
00
S3
ed
«>
eo
«>
tfí
o
S3
00
o
o ^
o
ed
N
O
Xi
ed
C
o
co
o
9}
10
O
S
Z
J3
cd
Ím
ed
ed
- á
O
iO
•
•
• •
r^
jO
'mf
ed
m
■ •
hj
tj
«
1 L-
•ö
m
■ V
1 L.
09
Xi
k"
o
«d
^1='
VM^
^
Xi
T3
■
c
cd
c* ^
cd
T3
fi
«e
•
»9
ad
c
S
*-•
T3
ö ;
O
^*
%o
s
?s
cd
X
C
c
ao
o
8
eo
m
^ Cl
U3
CD
•
0)
O
O
CQ
•
o -
-^
m
lA
■*f
kO
• •
OQ
X
O
•
•
•
o
•■ 1
C4
00
ca
•
o
ed
T3
m
*^
•
• •
^
1 «
2
c
(O
(O
co
O
tSJ
o
oo
e4
QO
QO
o
CD
"ti
tc bo
S3 N
C
eo
o
ta
N
CD
O
P*5
ed
>
^
-^
Ob
Ob
O
ifi
C3
lA
eo
o
cl
ti N_-
co ^
00
w
11. FÜGGELÉK
635
SS S 3 9
0d t<» iM QD
luO CO 09 ^^
& 6 ö 6
60
o
S
i>
-^
^
•^
-^
6
&
•
o
6
l<9
6
'í*
oo
1
o
1
«D
co
o
o
o
o
IC
1
1
1
1
1
r^
1
(
Uí
00
1
00
1
1
1
i
1
1
lO
1
I
LO
-*
1
o
o
o
o
iO
CM
lA
C^l
00
CVI
^
CM
o
^4
co
CD
CM
r^
"^
IO
t^
co
CM
-^
«
Tt*
r^
Ob
-*
o
r^
00
00
o
CM
-^
Cb
Tf
l>-
o
*^
^^
o
'^í'
mm4
o
o
CM
CM
o
o
O
u:
1 ea
•
•
CQ
1 «
•
•
. TI
► •
T3
tO
x>
•
r^ j^
Od
u
co
^
•
ed
•
c
^^
•a
•
4>
CO
eo
• •
•
•^
J3
1
=§
c
&
Ü5
«
T3
c^=0
JQ
S3
o
^
>l
j:^
to
t>4
lO
•
í*
tí
S?
1
c«
M
a
T3
S
T3
!
, 1
eo
o
1
c:
eo
co
eo
óod
•^
50
•
cí
"^
. OB
00
. CQ
c
eo
o
e4
. §
03
•
o
C
eo
■
o
lO
•
c
to
o
(4
•
o
bb
o
(0
o
X
s
bb
eo
o
b<>
f
I
(0
eo
o
bfi
X
s
ti
> X
i 1
1
m
^3
00
•
■ 1
ee
1
i
1
•
9!
, N
N
N3
X
cd
1 s
•
©1
í OJ
1 bO
•
o
X
l^ •
^
c
: N
t^
00
1
O
c
! C
1
■ •
IO
i
\
•
1
! c
•
c
^ oq
>io
00
•
o
■
o
s
g
cr
C
! ^
1 o
! 1
CM
•
O
co
*
O
c
, IO
, o
•
! 1
X
fcO
o
1
8
1 w
1 ^
i 3
> -c
co
•
o
I
cc
T
C
i 1
cr
•
:2
S
:§
• •
•
s
s
er
► 1
1
(X
i ?
^
l :§
•
•
> •
'■ 2
•
s
0
8
ii
eo
;z;
•
z
• •
•
2
•
9
^ Sí;
^
; 2
25
•
• eo
1 '^
O
^"^
^
Cs
1 CM
00
CM
• •
QD
cs
1 i>
B •
CM
■
'^ 00
o
cc
> Cb
00
lO
2
2
5 ^
c
: CM
a
> oc
) »0
'^
: c^
1 •
<M ?>
*
c
> Ó
•
o
«
«
&
\ m
•
c
•
> c
> »?
•
:g
i -?
• s
o
• •
o
o
2
; c
> ;z;
^- 1
•
í
• •
•
•
k£
>
<
^ í
•
!>
•
« CM
•xs 1
ti
•^
\ "ts
■«
ti
-^
* lo
> ts
tj
ti
-^
• ir.
> -^
»r>
«^
rv
1 c^i
cvi
^
C
> o
CM
cs
1 ev
1 o
e*i
c
> c
> o
* ©1
eo
^
H lO
^
i>
CC
> CS>
i
N O
1 90
•^
ti
» ^
> l^
4 wm^
^^
^ iM
•■4
O
1 ©
í 09
09
o
1 o
t 09
^ eo
eo
e^
í 50
90
00
0!
> íO
eo
OÍ
d OÜ
d «o
00
»
» ot
» 00
MAGYAR PÉNZTÖHTÉNET
06 r- se 5? »i ■ « — I
I! ? I I I I I
? I I I
1
1
1 1
1 ? ¥
o o
1
=
iNÖ^^ÓM g Öóló i
2
d
g
te ""
Ó g
gj
ó s
•5 ■
1 1
i ! 1
1 í 1
g g á
Ó - hl
í í i
- ó S ■§ 9
■ ö 1 _
1 1 o i =
i s°S '1
O "5 O Z Qt
M 2 -*> "^ 1
1
í
ö
ó
1
■1
1
i
6
1 ^' :
1?:;
o -1
' 6 ö ; :
1 í
ö 6 :
Jsi|| iiiiiii 1 iiiil
II. FÜGGELÉK
637
•
tS)
^
!S
§
l>
lO
t>»
lO
Qt>
w
Oi
^9
£>•
lO
Í>
a
t
Od
"^
4^
kO
l>»
t*
t*
ce
>0
«
lö
iO
^
I>
!>•
60
^
•
•
o
ö
&
6
•
©
O
•
&
•
6_
ö
•
1
co
1
O
CD
1
1
1
Ob
1
co
1
in
^
1
1
i
co
co
«
o
o
O
o
o
«
ifí>
CD
N
r^
1
co
ca
O
CD
CD
!
•
-*
lO
O
O
o
o
'^
X)
ii»
a>
O
r^
lO
vH
Od
-^
Od
-^
iTi
lO
co
•
IC
•
CD
•
•
co
•
1/5
•
eo
•
•
•
•
•
C<1
•
00
•
o
Cl
C3
CO
TJ
c
a>
O
N
•j:
o
cd
X
•
IC
I
■
0*
CO
co
co
o
•o
.^.
O
00
CQ
=§
>
cd
Xi
9 S •§
c
«>
GO
CO
o
C4
ki
u
CA
V
N
CO
CO
o
C4
CD
c
co
a>
eo
co
O
o
co
JO
JD
^ á
ed
k4
ed
C
V
co
a>
CQ co
X O
O
I
db ní
O
O
00
s
z
co
V
N
c/:
co
o
C4 S
2;
t^ CO
=§
"^
CD
C
co
M
co
co
o
tó
Ifi
co
00
QD
^
jO
•i
co
a>
^^
S
r— 4
co
co
o
c
4>
CO
•
^4
:^
CO
co
5z;
o
JO
ed
c
co
co
co
o
co
od
cd
T3
C
co
«>
CO
eo
o
QD
CM
•a
;c
co
co
eo
o
IC
co
JD
ed
u
ed
c
o
10
o
N
co
o
NI
o '::
IC
o
ti S
2
ed
"O
QD
G
co
o
N
CO
co
o
00
eo
co
o
>i ^
o
co
o
co
N
2;
co
ed
c
o
co
co
00
:z. ^ -^
ed
o
'"ed
>
IC
C4
•C
tí
^
c
OS
N
03
W
C
8Q
a
/-•s
l>
5
$
S
s
ej
kO
eo
S
^
kO
s
«
ec
C9
eo
co
eo
eo
eo
^
eo
eo
eo
eo
eo
CD C«
> c a
^ ^ >
«* 2 e
CO = JO
®^ s
Mm 3
S J^
3 C^
«< C4 O
^ M n •*
6;{8
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
■
S
i>
kO
9»
C9
kO
i'í
kft
S S
iG
é
€^
S
c*
04
«■«
kft
1>
w
X
Z
<
eo
kO
^
te
09
C9
09
e<
•s <«
'^
V
e
ö
6
•
0
•
0
6
6
6
&
6 ó
0
m
m
B
•a
tA
10
c«
00
Ob
1
co
0
t^
. ''f
c
C3
JO
JM
eo
V-4
C^l
1
co
C4
"*
CO
Tf
^
0
E
1
ó
ó
Ő
ó
Ó
c
6
f—
é
m
10
^^
1
C^
0
U3
cc
.
tf:
•
eo
m
1
eo
•
•
C4
•
•
QD
•
;
S
>»
0
0
0
0
0
c
> 0
0
3
M
00
00
10
10
iO
00
co
04
0
0
QD
QD
e^
0
a
» 00
^
N
• S
•^
00
0
i;*
10
9
y
Ob
i^
eo
X
i2
Cfl
•
ib
- Ói
co
^
^
V-4
6
CJ
1 ^
«
^^
o
lA
1 •
• ■
•
•
«
•
I
■ •
■ • •
•
1
Xi
.0
T3
1
•
•
•
a
•
•
» •
•^ ■
•
•
*
u
»o
•
N
mmé
«
to
^ .
•
CO .
73
c
•
«
M
• •
c*i
•
0 -3
•
i>
co
JO
T5
•
10
CD
•
1 •
•
?» ö
s
31
0
SS
•
0
•
•
•
0 •«
^t^
a
CQ
^
S
0
1
1
99
i
•0
c
^
10 .
^
T3
0 CIQ
0 .
0 I
0 ^
CQ
•
00
•
0
•a
C9
c
4>
03
10
0
c
00
0
(0
0
•
73
09
•
0
4*
5»
o
E
g
00 0
0
• ■
0 CQ
00
Ó4
1
•
co
co
eo
1
0
bh
i
•
b3
s
9
c/)
■
eo
•
0
t* .
00 N
• ■
lA
co :g
« •
•
•Ti
•
bc
N
c<i
co
•
0
eo
•
0
0
«
0
•
co
co
•
0
•
•
•
0
0
•
0
c
0
tr.
u
co
•
0
1
•0
8
0
M
co
•
00
CD •
0 c
s
X
I
S
^»
1
0
•
00
1
1
•
0
0
. N
•
. 1
•
•
0
•
•
•
0
•
•
•
s
C
z
tD 1
z .
2;
z
Z
z
S
0
•
N .
.«
•
■
•
•
0
Z
•
•
co
t*
r^
•
■^
SÍ
co
■
ií5 Z
•
0 »o
w
•
0
« •
10
ÓS
s
z
■
0
• •
•
0
« •
s
z
•
0
• *
CD
•
0
•
^ tf>
•
•
•
A
•
•
t^
«^
• ^
»
=§
?3ó
«
=§
=§
co
>§
:§
•
0
00
0 ;.
•
^
•
0
CM
•
0
CSí
<SJ
•
0
CM
e*5
ó
6
1
=1
Od
S
^
^
ee
ftO
^
1>
<3C
^
0
í* i
S.*
»fi
«&
Ö9
qP
qA
^p
«
Mp
^
i>
c* i
■á""
ülj
—'CB
eo
eo
99
^
^
o^
eo
_.
09
09
Si
II. FÜGGELÉK
639
S
•^ 00
3
00
00
i>
f
s
09
C9
OD
i>
s
X
99
^1
00
0^1
kft
•^
-^
00
00
•^
^
^ 00
•^
■*
"^
^
iíí
6
o
o
O
6
6
•
o
•
ö &
•
ö
6
o
•_
3
jO
cd
c
en
N
(fi
03
o
I I
III I
00 rt*
CO C^
• ■
o o
co
o
m
o
co
LfS
V
m
o
^*
00
Ifi
o
Ift
»
3
'^
^
"*
rt
lO
i/D
t
S
0/
o
,
o
o
O
o
•
o
)
m
"*
IÍ5
«
O
^
co
co
00
t^
m
r^
"*
o
C4
^^
-^
o
00
m
-^
co
00
00
co
co
co
e<i
co
co
Cí
o
CO
co
co
•
•
•
•
•
«
•
•
■
•
•
•
•
•
m
o
o
o
o
o
o
^
rf
o
C<l
o
Oi
o
•^
lo
e<i
2
^ o
U3
OES
73
99
C
a>
CA
Q>
(4
cn
o
bb
•
o:>
c
cn
V
N
Cft
cn
O
CQ
o
cd O
OS ^
•o ..
8 ^
cn
cn
C
CO
8
cn
O
tio bt)
• •
Tí« CO
• m
o o
co
00
CM
cd
C
O
o
o
rí*
co
-2 -ö
2 S
TJ t3
C
oo
cn
co
C
cn
N
bb «9^
I I
^M
o
. cn
"* o
2 *•
c
o
cn
cn
cn
1^
tb co
• •
O O
• •
00 r^
eo co
Ó Ó cvj c\,
00 00 S
0 0*0
co
00 2
co «^
• ^
co
QO
S CM
^ ••*
ó
o
co
CQ
■
o
ll
co O)
r s
o
cd
<d
T3
KA
|l I
CQ
=§
O
O
CM
CO
US
55
PQ
5 PC
00
co
o
Ti*
o
. lA
00
00
s
Tf
•
^^
C3Ű
:s
PiN
»A
• •
•
'Z
c
=§
lei
^
•
o
lA
■
O
cn
tn
"»^
O
• •«
t^
•
•
Cb
CO
•
:?!
s
•
o
z
z
CM
•
"^
03
00
Cb
■ •
M
QO
00
•
•
C
o
lA
o
■Q
cn
o
• •
• •
o
>*-«'
'C
^
c>
lA
•^
'^
><^
cvj
y-s
/*v
k^^
•
CD
í*
l*
s
S
QO
IS
lg
i i .
a g
00
m
y^
»
09
09
09
00
1>
09
09
00
90 00
09
:2 "
n
^^
09
00
'
rt
^
640
M AGYAR PÉNZTÖRTÉNET
^^^
1«
^^
. '
■
©í
e^t
1
1
52
S 2
•
»fi 90
fi* rí
•
90 ÍC
90 90
90 90
■
c
Ci
s
-!*• 1
00 1
lA CO
a
f 1
»o 1
^ 00
•«•
o
•
•
f
■
•
S
CO
C4
W Cl
S
1
1
1
co
C4
co lO
9t
^
•
•
co 00
• •
*^
>»
co
co
co ro
o
K
,
00
'
co t^
O 00
o o
»S 1
co t^
^ co
00 ^
M '
•
•
•
•
m
•
Vt
1
00 co
c^ «
CJ ^
O '
!
ca
C4
t^ Oi
•
■ •
•
»
• •» • «
2
x
^
t>.
O »A
w
•
o
• •
00
O 00
• • • •
ui
co
N
co 00
•
or.
co
o
•
»
■
o
co
o
1
co
•
co
co
1
■ « w •
•ik
•
•
■ ^-co" •
c
m
Xi
o
••*
: i
•
co
co
CQ
•
■
1
co
oo
00
•
•
o ^
■ ^ co •
■ CJ « •
CO
i
4
C4
00
co
1
■ 5
O
•
•
.c
2
•
co
00
^ co •
00 T
Ji<
' «
co
• •
cd
z
•k.
co ^
o
S
c
9^
f có
Cl
•
co
08
^
Tf
co
00 il JD
>»
1 »o
lO
•%
C
•
• , co etf
3
1
, «
co
ed
•a
CM
co
00
^ * *-
'-•3
1
±»
• .
1 co
lo'
•
00
s
1 í<
-^
<n
^
00 OD
1
1
!
co
•
co
XI
2
c
iS
CO
• •
i
Xi
í
O
00
o
Cl .
őo
2 00 ^
<< . ü
co 03
co
c
09
o
•
2
1 CSI
00
•
CD
c
(0
1
oó
co
•
co
co
00
. .^ cn
00 . O
CO 00^
*
««>
a>
z
• •
4>
• •
•
«"§
•
o
•
•
=§■
^
o
OS
00 od
1 =§9^
00 t^
J
00
co
^fi
CVi
"»^
x^
•
c
<
• •
1 HH
1
•
N
NN
N-
< Ni«
r^
n. fOggelék
641
3. AZ ÁRPÁDKORI MAGYAR PÉNZEK FINOM-
SÁGI ADATAI.
— Vit«#-ben kifejezve. —
Szent István pénzeinek finomságát dr. Gasparetz Géza
Elemér, a többi éremfajét magam állapftottam meg — a Nemzeti
Múzeum éremtári anyagán — próbatűvel és savakkal, próbakővőn
végzett vizsgálattal. Tökéletes eredményeket természetesen csak
igen nagyszámú pénzek vizsgálata és az eredmények átlagos
középszámának kiszámítása nyújthatna. Erre azonban sem időm,
sem alkalmam nem volt. Kénytelen voltam minden éremfajnál
néhány érempéldány finomságának megállapításával beérni, így is
sok időbe került a finomsági mérések kivitele.^
Az egyes finomsági adatok mindazonáltal kielégítő magyará-
zattal szolgálnak a pénzek finomsági fokának meghatározásához,
különösen azért, mert az egyes uralkodók, sőt egész korszakok
éremfajai rendszerint nem mutatnak túlnagy eltérést. A hol pedig
ily eltérés van — a XII. században — , ott silányabb minőségű
ezüstről lévén szó, könnyebb a meghatározás s így több darabot
voltam képes definiálni. A pénzek törvényes finomságai azután
(a mű szövegében) az egyes uralkodók vagy korszakok pénzeinek
együttes mérlegelésével és a középkori technika figyelembevételé-
vel állapítottam meg. Eredményeim tehát nem tekintiietők elszige-
telt, egyes adatokon nyugvó, hanem az átlagos számítást meg-
közelítő pontosságú megállapításoknak.
A finomsági adatok felsorolásában a művemben megálla-
pított chronologiai sorrendet követem :
Éremfflj
(CNH. száma)
Finomsági adatok
1
5 6*
8
Szent István
0-900, 0-890, 0-880. 0-860, O'SöO, 0850,
0-850, 0-820, 0-800
0-850, 0-820, 0-730
PéUr
0-890, 0-880, 0-870, 0850
> Egy delelőn 10—12 darabnál többnek finomsága nem állapítható
meg, ha kellő pontossággal járunk el.
* Külföldi utánveretek.
Hóman: Magyar ptostörtéiiet
41
642
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Éremfaj
(CNH. Máma)
Finomsági adatok
10
11
12
15
16
19
19A
20
22
21
23—24
25
27
36
31
Aba Sámuel
0-900, 0-880, 0-850
/. András
0-890, 0-880, 0-830
0-910, 0-900, 0-900, 0-890, 0-880, 0860,
0-850, 0-810, 0-790
Béla herceg
0-900, 0-900, 0-890, 0-870, 0860, 0850
/. Béla
0-910, 0-900, 0-890, 0880, 0*850^
Salamon
0-910, 0-880, 0-860, 0*850, 0840
0-510
0-880, 0-850, 0-800
0-848 (186 db. átlagfinoms. a fofémjelzo szerint)*
0-900, 0-880, 0-870
Géza herceg "L Géza
' 0-922, 0-854*
) 0-900, 0-860, 0-850, 0*800
\ 0*850 (1531 db. átlaga a fofémjelzo vizsga-
\ lata szerint)^
Szent László
0-880, 0-860, 0-850
0-890, 0-860, 0-850
0-880, 0-875, 0-850, 0825
0-900, 0-870, 0-850
> 1531 db. C. N. H. 16., 23. és 24. érem finomsága a főfémjelxő
vissgálata sserínt 0*850. Harsányi Pál ssíves közlése.
< Harsányt Pál szíves közlése.
* Jeszenszky Céza. (N. K. 1914. 63. 1.)
n. FÜGGELÉK
643
Éremfaj
(CKH. száma)
26
34
37
28
32
33
45
38
41
46
43
42
48
47
40
49
50
51
39
53
78
71
75
76
65
59
61
81
Finomsági adatok
Szent László
0-880, 0-860, 0-820
0-880, 0-860, 0-810
0-900, 0-860, 0-830
0-900, 0-880, 0-850, 0830
0-880, 0-860, 0-850
0-880, 0-870, 0-850, 0-820
Kálmán
0-900,
0-880,
0-890,
0.880,
0-900,
0-875,
0-890,
0-900,
0-880,
0-910,
0-400,
0-860, 0-850, 0-840, 0820
0-850, 0-790
0-850, 0-825. 0-810
0-875, 0-840, 0-800
0-860
0-850, 0-850
0-850, 0 820
0-880, 0-840
0-860, 0-850, 0-810
0-880, 0-875, 0-850, 0825
0-350, 0-200, 0-200, 01 50
//. István •
0-880, 0-860, 0-810
0-880, 0-830
0-875, 0-850, 0-800
0-825, 0-800, 0-750, 0750, 0-710, 0-690
0-775, 0-750, 0-725, 0675, 0325 (!)
0-820, 0-800, 0-775, 0-750, 0700
0-700, 0-620, 0-450 (!)
0-775, 0-750, 0-675
IL Béla
0-710, 0-650, 0-650, 0610, [20 próba átlaga:]
0-525 V,,^ 0-450
0-810, 0-800, 0-780, 0750, 0-700, 0-675
0-800, 0-780, 0-750, 0-680, 0650
' Jeszenszky Géza mérése és szíves közlése. Egyes finomság:
0-624— 0 366 közt
41*
644
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Éremfaj '
(CNH. száma
Finomsági adatok
79
74
83
56
69
88
90
63
269
92/93
64
67
149
169
150
114
115
136
118
124
160
125
126
132
133
145
147
144
94/97
//. Béla
0-800, 0-750, 0-750, 0700, 0*225 (!), réz
0-820, 0-780, 0-700, 0*675
0-800, 0-780, 0-720, 0*550, 5 péld : réz
0-350, 0-275, 0*200, 0*200, 0*200, 0150,
0-150
0-500, 0-400, 0-225, 0200, 4 db.: réz
0-250, 0*200, 0-200, 01 50, 01 50. 150
4. db.: réz
0-400, 0-400, 0-375, 0*300, 0*250, 0-250,
0-200, 0-200, 0-200, 0-200, 01 80
//. Géza
0-480, 0-450, 0*450,
0150, 4 db.: réz
0*350, 0-250, 0*200,
0-650, 0-500, 0*480,
0-700, 0-650, 0-625,
0-610, 0*580, 0*450,
0*300, 0-200
0-600, 0-600, 0-580,
0*600, 0*580, 0*550
0-600, 0*580, 0-500
0*600
0-650
0*600, 0-580, 0*550,
0-600, 0*520, 0*500
0*650, 0-650, 0-600,
0-600, 0-600, 0-580,
0*650, 0-625, 0*625,
0*650, 0*650, 0*625,
0*600, 0-580, 0*550,
0-620, 0*600, 0*600,
0-600, 0-550, 0*550
0*600, 0*550, 0-500
0-580, 0-550, 0*500,
0*400, 0-350, 0-200,
0*150, 3 db.: réz
0*450, 0-400
0-600, 0-575
0-420, 0*380, 0*300,
0*550
0*500
0*550
0*550
0*600
0*600
0-500
0*580, 0*550
0-500, 0*500
0-500, 0-490
//. László
0-480, 0-450, 0*400, 0*380, 0*350, 0*300,
0*200
n. FÜGGELÉK
645
Éremfaj
(CNH. száma)
Finomsági adutok
104
109
IV. István
0-800. 0-750
0-850, 0-820, 0-780
///. István
122
146
151
119
129
123
137
157
153
0-650, 0-
0-580, 0-
0-450
0-600, 0-
0-650, 0-
0-550,
0-600, 0-
0-600, 0-
0-580, 0-
0-580, 0-
0-610, 0-
650, 0-600, 0-600, 0*550, 0500
550, 0-550, 0-500, 0-480, 0480,
580, 0-550
625, 0-600, 0-600, 0*600, 0580,
0-550, 0*550, 0-450, 0-400
550, 0*550, 0-500, 0-400, 0-250 (!)
575, 0*550, 0-550, 0500
550, 0-550, 0-500
580, 0-560, 0-540, 0*510
580, 0-500, 0-480
111
127
117
279
271
280
278
275
272
263
110
135
105
143
108
17
106
///. Béla
0-660, 0-650, 0-620, 0*600, 0525, 0*450,
0-420
0-680, 0-650, 0-600
0-580
0-780, 0-750, 0-700, 0*680
0-750, 0-710, 0-700, 0700, 0680, 0680,
0-650
0-800, 0*780, 0-750, 0-700
0-750, 0-720
0-810, 0-750, 0-700, 0680
0-850, 0*820, 0-800, 0*800, 0780, 0-660
0-800, 0-780, 0-720
0-550, 0-150 (!) 3 db. réz (hamis?)
0-580, 0-550
0-750
0-680, 0-620
0-650
0-800, 0-760
0-920
646
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Éremfaj
1
Finomsági
adatok
(CNH. szama) ,
1 1
1
Imre
113 : 0-650, 0-580
1
//. András
116 i 0-550, 0-500
1
1
1. csoport
171 ; 0-880, 0-850
173 (174) V. 0-790, 0780, 0 750
183 0-800
175 1 0-720
181 (182) 1 0-750
190 0-700
191(191A)
0-650
204
0-720
305 (306)
0-740, 0-700
11. csoport
176(177)
0-780, 0-750, 0-720
224 (225)
0-800, 0-720
189 (189 A)
0-700, 0-675
195(196)
0-720
194
0-700
209 (2 1 0)
0-680, 0-650
226 (227)
0-680
i III. csoport
172 1
0-800
179(180)
0-780, 0-700
199
0-750
200
0-720, 0-700
301 (302) ; 0-680
308 A (309)
0-720
303 (303A)
0-700
' A sárjelben levő ssám a megfelelő obolust jelenti II. Andrástól
V. Istvánig.
n. FÜGGELÉK
647
Éremfaj
(CNH. száma)
Finomsági adatok
IV. csoport
206 (207)
214(215)
208 (208 A)
216(217)
219(220)
221 (222)
212(213)
(223)
0-650, 0-600
0-650
0-700, 0-650
0-750
0-720, 0-680
0-750
0-700
0-700
//. Andráskori érseki veretek
186(187)
184(185)
188
0-680
0-720
0-720
Korponai lalet
33—35
0-710, 0-700, 0-680
IV. Béla
229(231)
0-800, 0-760, 0-720
I. csoport
228 (232)
0-850, 0-800, 0-780, 0780
230
0-820
253 (254)
0-850, 0-800, 0-760
258
0-800, 0-780
II. csoport
234
0-890, 0*780
235 (236)
237 (238)
241 (242)
0-780
0-880, 0-830
0-870, 0-830, 0-790, 0-750
244 (244A,
243)
246 (247)
259
1 0-850, 0-800
0-850, 0-820
0-860
260 (262)
268 (268A)
0-780
0-880
648
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Éremfaj
(CNH. száma)
Finomsági adatok
285 (285A)
287
289
(291)
294
297(298)
310
311
315
316
317
318
323
328
330
331
362
369
370
381
357
363
365
375
378
379
380
383
V. István
0-800, 0-780
0-810, 0-760
0-780, 0-760
0-800, 0-750
0-820
0800 0-760
IV. László
0-830, 0-780, 0-780
0-760
0-780
0-810
0-790
0-800, 0-760
0-800, 0-760
0-800, 0-750
0-780
0-800
///. András
I. csoport
0-760
0-810
0-880, 0-850
0-800, 0-780
II. csoport
0-800, 0-790
0-860
0-900, 0-860
0-780
0-850, 0-800
0-900
0-800
Venczel
0-830, 0-800, 0-760
n. FÜGGELÉK
649
Éremfaj
(CNH. száma)
Finomsági adatok
387
197
203
308
248
251
256
284 (286)
312(313)
319
336 (337)
358
373
347
348
350
Érmihály-
falvi lelet
éremfajai
Oltó
0-800
(IL) András hercueg snlavin veretei
0-750
0-720, 0-680
0-700
Báni hatás alatt vert magyar pénzek
IV. Béla
0-890, 0-820
0-880, 0-840
0-890, 0-850
V. István
0-860
IV. László
0-800
0-820, 0-760
0-810, 0-760
///. András
0-810
0-800
Magyar veretű bécsi dénárok
V. István
0-750, 0-720, 0-680
0-700
Magyar veretű kis bécsi dénárok
IV. László
0-690
0-760, ü-710, 0-680, 0680, 0660, 0650,
0-650, 0-650, 0-650, 0*640, 0630, 0630,
0-630, 0-625, 0-620, 0620, 0620, 0610,
0-600, 0-pOO
JII.
WOLFGER PASSAUI PÜSPÖK
1203—1204. ÉVI ÚTISZÁMADÁSAINAK
PÉNZVÁLTÁSI ADATAI/
A XII. és Xm. század fordulójának pénztörténetére néz?e
elsőrangú fontossággal bírnak Wolfger útiszámadásainak pénzvál-
tási adatai. A számadásokban — a melyeknek jelentőset már
Kropf Lajos is értékük szerint méltatta^ — Bajorország, Ausztria
és Felső-Itália csaknem valamennyi pénznemére taUinpír értékes
adatokat. A szomszédos tartományok pénzeinek ismerete nagy
fontossággal bír a magyar pénztörténet szempontjából is, ezért
szükségesnek véltem — az irodalomban eddig kellőképen meg
nem mag^^arázott ' — adatok feldolgozását.
Wolfger püspök kamarása, Henrik mester, a püspöki kama-
rából veretlen ezüstöt kapott s ezt utazás közben váltotta be
az illető helyen használatos pénznemre. A beváltási adatok pontos
íéíjtgyzése lehetővé teszi az egyes pénznemek ezüstértékéndt meg-
határozását. Ez az érték nem fedi teljes pontossággal az ülető
pénznem sztnsúlyái, mert egyrészt nem tudjuk, hogy a beváltásra
használt ezüst valóban színezüst volt-e? Másrészt — mint az egyes
adatok Összehasonlításából kitűnik — az egyes pénznemek más
és más helyeken és időben más és más árfolyamban, bizonyos
agioval váltattak be. Mivel azonban a két eltérés egymást ellen-
súlyozza, az eredményt az Ülető pénznem megközelítően pontos
szinsúlyának tekinthetjük,
^ Zingerie, Ignác V. : Reiserechnungcn Wolfgers von EUenbrecbts-
kirchen, Bischofs von Passau, Patriarchen von Aqtiileja. Heilbrooo, 1877.
* Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. VI. 1899.
* A külföldi szakirodalom gyakran hivatkozik ugyan egyes
adatokra, az egységes feldolgozást azonban eddig csak a magyar Kropf
Lajos kísérelte meg (id. h. 61. s köv. I.). Eredményeinek legnevesete-
sebbike az a megállapítása, hogy a számadáskönyv adatai csakis egy
kb. 210 — 218 g-os márka alapján fejthetők meg. Részletes eredményei
nem egészen kielégitőek s így kénytelen voltam az újabb kutatások fel-
használásával a számításokat újólag elvégezni.
III. FÜGGELÉK
Kiindulópontul a számadások következő adata
sabbato ante festum apostolorum Symeonis et Jude
Heinricus in camera episcopi X. marcas et unum f<
uno loth ad pondus colon., quae . . .** etc. (Z. 7.
Kitűnik ebből, hogy a passaui püspöki kanr
súlymértéke a pondus Coloniense, vagyis a kölni
A Henrik mestertől használt s a számadásokban k
lés nélkül emh'tett „ márka ^ alatt tehát mindig a
értendő, £ feltevés helyessége azáltal bizonyítandó
pénzváltások adatait egyenként vizsgálat tárgyává t<
rétien márka helyébe mindenütt a kölni márka sül
tendő be. Ha az összes adatok megmagyarázhatók c
eredmények más források adataival összhangban i
tevés helyessége kétségen felül áll.
A Wolfger-féle számadások adatai a 233 '3 5c
márka alapján egyáltalában nem magyarázhatók me
kapott eredmények minden más adattal ellentétben
szemben a XI — XII. században használt 2 15' 49 6
tnárka^ behelyettesítésével az összes adatok kielégít
forrásokkal teljes Összhangban oldhatók meg.^
Előrebocsátandóy hogy forrásunkban a számítási
dénár) táUntum néven szerepel s hogy solidus név
denáros rövid, mint a 30 denáros hosszú solidus e
Az ó-kölni márka sülyfelosztása forrásunkban
Márka
Fél-
márka
2
1
Fertő
4
2
1
Uncia
8
4
2
1
Lat
16
8
4
2
1
32
144
16
72
8
36
4
18
2
9
1
47.
1
2
V
^ Z = Zingerle id. m.
' V. ö. fentebb az 51 — 55. lapon mondottakat.
* Nevezetes, hogy Kropf Lajos, a ki a 215'49(
márka létezéséről még nem tudott, visszafelé következteti
az eredményre jutott (id. m. 64. 1.), hogy a számadá
csakis egy kb, 2í0 — 2J8 g-os márka használata mellett én
* Kropf id. h. 62. 1. Ez a körülmény azonban nei
séget, mert minden esetben megállapítható, hogy melyikről
652 MAGYAK PÉNZTÖBTÉNET
A) OLASZ PÉNZEK.
1. Aquileiai dénár.
a) 9 Aput Ciimmun cambivit fráter Heinrícus trés marc.
pro. XVIII. sol. longis et XXIII. den. aquUegensium.
b) Item ibidem dim. marc. pro. III. sol. longis et IIÜ. den.'
(Z. 58. 1.)
a) 3 márka =18 sol. longus -|- 23 dénár,
646-488 g = 563 dénár,
l'i482 g rzüsi = / aquileiai dénár,
b) Vs márka ^ 3 sol. longus -[- 4 dénár,
107-748 g = 94 dénár,
2*1462 g ezüst s= 1 aquileiai dénár,
2. Vdenczei dénár.
a) ,Apud Pordinum II. marc. pro XVni. tal. venctíanonim.*
(Z. 58. 1.)
b) „Apud Tharvisam III. marc. pro XXX. tal. et XXX.
den. venet.« (Z. 58. 1.)
c) „Apud Paduam unam marc. pro VUII. tal vénet." (Z. 581.)
a) 2 márka =18 talentum,
430-992 g = 4320 dénár,
0-09976 g ezüst = 1 velenczei dénár.
b) 1 márka «s 9 talentum,
215*496 g ^ 2160 dénár,
009976 g ezüst := í velenczei dénár.
c) 3 márka =30 talentum -{-30 dénár,
646-488 g = 7230 dénár,
0-08941 g ezüst =^ 1 velenczei dénár.
3. Veronai dénár.
a) yAput Veronám cambivimus semel octo marc. et dim.
et imum sedin pro octogínta et novem tal. et VIII. sol. verőn.
b) Item ibidem XII. marc. et fertonem et unum loth pro
CXXVmi. tal. et V. sol. verőn.
c) Item Ibidem VIUI. marc. pro nonagínta et quatuor tal.
verőn.* (Z. 59. 1.)
a) 87t márka -f- 1 setin = 89 tal. -|- 8 sol.,
1838-450 g= 21,456 dénár,
0-08568 g ezüst = 1 veronai dénár.
m. FÜGGELÉK 653
b) 12 márka -f 1 fertő -f- 1 lat = 129 tal. -f- 5 soL,
2653-2945 g= 31,020 dénár,
0-085534 g ezüst = 1 veronai dénár.
c) 9 márka «= 94 tal.,
1939-464 g= 22,560 dénár,
0-08596 g ezüst = 1 veronai dénár.
Középszámmal: 0' 0857 246 g ezüst = 1 veronai dénár.
4. Bolognai dénár.
a) „ . . . XL. tal. bon., pro quibus dabantur (apud Bono-
niam) VI. marc. et III. unc. et quarta et dim.** (Z. 28. 1.)
(Ugyané váltásról:)
„ . . . XL. libras ad litteras cambitlonis . . . pro iam dictis XL.
libris date sünt VI. marc. et III. unc. et quarta et dim.'' (Z. 46. 1.)
b) 9 Aput Bononiam XIIII. marc. et fertonem et dim. pro.
CVI tal. verőn, et XXIII. tal. et XII. sol. bononien." (Z. 59. 1.)
c) ,[Aput Bitervam] III. marc. pro XV. tal. et VI. sol.
bonon." (Z. 59. 1.)
a) 6 márka -f- 3^/4 unczia = 40 talentum,
1393-9897 g =» 9600 dénár,
0-145207 g ezüst = / bolognai dénár.
b) 14 márka -f- 17^ fertő = 106 veronai tal. -f- 23 tal.-f-
12 sol.,
14 márka -f- l^a fertő — 25,440 veronai dénár =
23 tal. 4" 12 sol.,
3097-755 g — 2180-8338 gi=916-9212 g= 5664 dénár.
0-16188 g ezüst = / bolognai dénár.
c) 3 márka = 15 tal. -|- 6 sol.
646-488 g = 3672 dénár,
0-17605 g ezüst == 1 bolognai dénár (Bitervában.)
Középszámmal: 0-16104 g ezüst s=z 1 bolognai dénár.
5. Sienai dénár.
a) ,Aput Senam V. marc. et fertonem et dim. pro XXXII.
tal. et XV. sol. senen.** (Z. 59. 1.)
b) „Aput Senam VIII. marc. pro XLIII. tal. et IIII. sol.
senen." (Z. 59. 1.)
c) „Item ibidem (t. i. aput Romám) III. marc. pro XV.
tal. senen. minus III. sol.* (Z. 59. 1.)
d) ,Aput Bitervam in reditu V. marc. pro XXIII. tal. et
XII. sol. et VI. den. senen.* (Z. 59. 1.)
^ 1 veronai = 0*0857246 g a fenti 3 eredmény középszámával.
654 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
a) 5 márka -}- iV^ fertő = 32 tal. -|- 15 sol.,
1158-291 g=7860 dénár,
0' 147 36 g ezüst = 1 sUnai dénár,
b) 8 márka = 43 tal. -f- 4 sol.,
1723-968 g= 10368 dénár,
0' 16627 g ezüst = 1 sienai dénár.
c) 3 márka *= 15 tal. — 3 sol.,
646-488 g = 3564 dénár,
01 8139 g ezüst = 1 sienai dénár {Rómában),
d) 5 márka =23 tal. -f- 12 sol. -f- 6 dénár,
1077-48 g = 5670 dénár,
019003 g ezüst = 1 sienai dénár (Bitervában).
6. Pisai dénár,
,Aput Florentiam V. marc. pro XXVII. tal. et dim. pisa-
norum." (Z. 59. 1.)
5 márka = 27^^ tal.,
1077-48 g = 6600 dénár,
0' 163254 g ezüst = 1 pisai dénár,
7. Római ^denarii provisini''}
a) „Aput Romám semel XI. marc. pro XXVII. tal. et XUU.
sol. provisensium minus III. den.
b) Item ibidem XI. marc. pro XXVII. tal. et dim.
c) Item ibidem XVI. marc. pro XL. tal.
d) Item ibidem III. marc. pro VII. tal. et Vni. sol. et
VI. den.* (Z. 59. 1.)
a) 1 1 márka = 27 tal. -f- 14 sol. — 3 dénár,
2370-456 g = 6645 dénár,
0' 3 56 7 2 g ezüst = / provisinus dénár,
b) 1 1 márka == 27V3 ^'-^
2370-456 g = 6600 dénár,
0' 3 59 16 g ezüst = 1 provisinus dénár,
c) 16 márka == 40 tal.,
3447-936 g = 9600 dénár,
0' 3 59 16 g ezüst = / provisinus dénár,
d) 3 márka = 7 tal. -f- 8 sol. + ö den.,
646-488 g= 1782 dénár,
0' 36727 g ezüst = / provisinus dénár.
^ Az ú. n. provinsi dénárokat Rómában 1184 óta verték, a cham-
pagnei grófok, Provinsban vert pénzeinek mintájára. V. Ö. VatűUmische
Quellén, Hgg. v. Görres-Ges. II. Paderborn, 1911. 110* L
m. FÜGGELÉK 655
8. Milanói pénzek}
A) ylmperialis* dénár.
a) „Aput Ferraríam üli. marc. pro VIII. tal. imperíalium.
b) Item n. marc. pro IIII. tal. imperíal. minus uno sol. brevi.
c) Item II. marc. pro III. tal. et XV. sol. imperíal/ (Z. 59. 1.)
a) 4 márka s= 8 tal.,
861-984 g = 1920 dénár,
0-44895 g ezüst = 1 imperialis dénár,
b) 2 márka = 4 tal. — 1 sol.,
430-992 g = 948 dénár,
0'45463 g ezüst =• 1 imperialis dénár,
c) 2 márka := 3 tal. -f- 15 sol.,
430-992 g =^ 900 dénár,
0-47888 g ezüst == 1 imperialis dénár,
B) yMezzanus** dénár.
[Aput Mutinam] : „XXV. tal. et IIII. sol. verőn, pro X.
tal. mezanorum.* (Z. 30. 1.)
25 veronai tal. -f- 4 veronai sol. «= 10 tal. mezanorum.
6048 veronai dénár = 2400 mezani,
518-46238 g« = 2400 mezani,
0-21602 g ezüst = 1 mezanus.
B) BAJOR-OSZTRÁK PÉNZEK.
1. Bécsi dénár.
9 . . . X. marcas et unum fertonem minus uno loth ad
pondus colon., . . . Dlas dedit ipse pro XI. tal. et hoc erat de
argento . . .* [apud Wíennam]. (Z. 8. 1.)
10 márka -[- 1 fertő — 1 lat = 1 1 talentum,
2195-3655 g = 2640 dénár,
0-83157 g ezüst = 1 bécsi dénár.
^ Kropf (id. m. 66—69. L) nem tudta megállapítani, hogy a
j^denarii imperiales* és „denaríi mezani" miféle pénznemek voltak. Az
újabb kutatások szerint mindkettő milanói pénz volt és pedig a .mediola-
nenses veteres" voltak az ,imperiales* s a felényi értékű .mediol. növi*
a ,mezani« vagy .medianiV V. ö. Vatikanische Quellén, II. 97^—98* 1.
* 1 veronai dénárt 00857246 g-nak véve.
954 MACTAB PÉSOTÖBTÉXET
2. Regemsbmrgi (amgstufxi, nürnbergi, werdt-i) daúr,
aj .Rjttíspoiie VL marc. mmus fertooe ct (fim. pro VL
UL et \1IL toL et dinL* (Z. 60. L)
éy ,Itefii ibídem (t L aput Xuoreniibcrdi) IBíL maic. tf
áittL pro V. taL et VI. toL et VI. den. Ratiqwo.* (Z. 60. L>
c) ,Aput Xuoromberch ül. marc. et fcrtooeiii et dhn. pro
níL tal.* (Z. 60. I.)
d) .Aput Wizemburdi ÜL fertones pro XVIIL soL Nuoran-
bcrg. minus HL den.* iZ. 60. 1.)
e) .Aput Augustam ID. maic. et HL fertones et dim. ioth
pro níL tal. et dím. augusten.* (Z. 60. 1.)
fj ,Aput Werde ÜL marc. pro UL taL et XIL soL
werdeo.
gj Uem íbidem unam marcam et pondus XX. dcnarkmim pro
XXVI. 8oL minus mi. den." (Z. 60. 1.)
a) 6 márka — 1 V, fertő = 6 tal. -j- 8* ^ soL,
1212165 g»» 1542 dénár,
0-78609 g ezüst = / regensburgi dénár,
b) 4^/, márka =5 tal. -|- 6 sol. -^ 6 dénár,
969*732 g= 1278 dénár,
0-75878 g= i regensburgi dénár (Nürnbergben).
c) 3 márka -f- ^V* fertő — 4 tal.,
727-299 g = 960 dénár,
0' 75 76 g ezüst =- / nürnbergi dénár.
d) 3 fertő = 18 sol. — 3 dcnár,
161-622 g = 213 dénár,
0-75878 g ezüst =--■• 1 nürnbergi dénár.
e) 3 márka -{- 3 fertő + V* lat = 47^ tal.,
814-8442 g= 1080 dénár,
0-75448 g ezüst =« 1 augsburgi dénár.
f) 3 márka - 3 tal. -^ 1 2 sol.,
646-488 g = 864 dénár,
074825 g ezüst r=í werdei^ dénár.
g) 1 márka -f- 20 súlydenár = 26 sol. — 4 dénár,
245-426 g = 308 dénár,
0- 7968 g ezüst = 1 werdei dénár.
* Kropf szerint danauwőrthi. {})
m. FÜGGELÉK 657
3. Passaui dénár,
a) yltem de eodem argento cambivit Andreas apud Cremis
decem tal. praeter XXXVHI. den. pattavien. pro VIII. tal. et
dimidio et XL. den. Wicnn. moncte.** (Z. 7. 1. jegyzet.)
b) 9 Aput Pattaviam cambivimus II. marc. et unum saetin
fris[acen,]pon, Item ibidem . . . marc. pro XXII. sol. longis et
dim. fertonem pro XLI. den.*' (Z. 60. 1.)
a) 8^2 bécsi tal. -|- 40 dénár =10 passaui tal. -f- 38 den.,
2080 bécsi dénár = 2438 passaui dénár,
0-8025 X 2080 = 1669*20 g= 2438 dénár,
0*68465 g = 1 passaui dénárt
h) Ys fríesachi fertő = 41 passaui dénár,
1 fríesachi márka =» 224*4917 g =» 328 dénár,
0*68442 g ezüst = 1 passaui dénár,
4. Schongaui dénár,
,Aput Schongowe ÜII. marc. et fertonem pro V. tal. et
dim. et VI. den. Schongow." (Z. 59. 1.)
4^^ márka = 5V2 tal. --|- 6 den.,
915*858 g= 1326 dénár,
0' 69069 g ezüst = 1 schongaui dénár,
5. Fríesachi dénár,
„reddidi . . . lü. tal. et dim. bon. [aput Bononiam] pro
X. sol. frisac." (Z. 45. 1.)
3Y2 tal. bolognai := 10 sol. fríesachi,
840 bolognai dénár = 120 fríesachi dénár,
A bolognai dénár értékéül középszámmal 0*161 g-ot kap-
tunk, tehát
0161 X 7 = 11 27 g ezüst = 1 fríesachi dénár.
Az eredmények fedik az irodalomban más forrásokból meg-
állapított eredményeket, a minek bizonyítására ál^on itt követ-
kező táblázat :
' A becsi dénárnak a 362. l.-on megálUpított szinsúlyával. A fenti
0*83157 g-os eredménnyel 0-70946 g-ot kapnánk.
Hóman : Magyar pénztörténet. 42
658
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
PéosoMn
Sxínsúly gnmmokbftn
A forrásmű
megoevesése
Wolfger
szerint
más forrás
sserífit
Veronai . .
0-08596
0-08568
•
V
Velenczei .
0-08553
0-09976
0-09976
30 veronai
[ — 26 velen-
czei
1 Schafer id. lu»
j 126—127. 1.
[008941]
■
r
Bolognai
[0-17605]
016188
01485
Malaguzzi 19. L*
014520
1
0-149
í 1191—1205 k.
Malaguzzi, 252.1.
' Schafer id. h.
(Vatik. Qu. n.
l 108. 1.)
Sienai . . .
[0-19003
0-18139]
016627
014736
1 1 sienai =
> 1 pisai
1 (01609)
1 Schafer id. h. n.
j 115. l.»
Pisai. . . .
016325
1 pisai =
1 sienai
Provisinus .
0-36727
0-35916
0-35916
(0-1609)
■'
0-35672
* 1 garas =» 30 veronai, 1 garas = 26 velenczeL A veronait véve
fel ismertnek : 0*857246 X 30 = 26 velencsei ; 1 velencsei = 0-09889 g.
* F. V. Malaguzzi: La zecca di Bologna. Milano, 1901. 19. L
Az 1205. ávi pénzvenSrendelet szerint:
1 bolognai font =s 46Vi sol. bolognai ss 558 dénár. A pé&sverő
font keveréke 2V« unczia ezüst + 9V4 unczia rés.
1 bolognai font Pegolotti szerint: 360*3209 g, 1 font pénzv. ezüst =
82-5785 g ezüst + 2777474 g rés ; 1 bolognai dénár = 0*6457 g, ««-
SHÍya : 0-1485 g.
* 1 kölni márka = 5 font 10 soL sienai dénár, 1 kölni márka »
1320 dénár s= 215-496 g, 1 sienai dénár » 0*1609 g szinezüst
m. FÜGGELÉK '
659
Pénznem
Sztnsúly grammokban
A forrásmű
megnevezése
Wolfgcr •
szerint
más forrás
szerint
Mezzanus .
0-21602
0-2227
V
Imperialis .
0-47888
0-45463
0-44895
0-5083
0-4455
Scháfer 89.,
97—98. 1.^
Passaui . .
0-68465
0*68442
Schongaui .
Regensburgi
0-69069
0-78609
0-75878
0-7692
[ MuffatiAbhand-
< lungend.bay. Akad.
[ XI. Bd. 228—230.1.
Werdei . .
0-7968
0-74825
Nürnbergi .
0-75878
0-7576
Augsburgi .
Bécsi . . .
0-75448
0-83157
0-8025
ÍV. ö. a 362—363.
< l.-on a bécsiekről
( mondottakat.
Friesachi .
Aquiiejai . .
1-127
1-1482
1-1462
1-1224
ÍV. ö. a 293. L-on
< a fríesachiakról
mondottakat.
1 V
1
(
1
1
> 1 imperialis = 3 bolognai = 2 mezzanus, 1 bolognai szín-
súlya s= 0*1485 g ezüst, tehát: 1 imperialis szinsúly a = 0-4455 g,
1 mezzanus szinsúlya = 02227 g. Továbbá 1 imperialis : 1 bolognai =
3-423:1; 1 imperialis = 3423 X 01 485 = 0-508315 g.
42
IV.
GLOSSARIUM.'
aco: ako, cubulus magnus: akó; űrmérték.
1237: W. Vn. 29. 1.: j^quilibet aco continet quinque cubolos*. —
1240: F. IV/1. 193. 1.
ako: Lásd: aco.
amplexus: öl.
1200: W. vn. 538. 1. — 1281: W. IX. 325. 1.
amplexus regius (v. regalis) : királyi öl; tőrvényesen 3*056 m,
a gyakorlatban 2'5 — 3 m-es hosszmérték.
1270: Zichy. I. 26. L — 1289: Ph. X. 541. L
aratrum : ekealja, ekeföld; rendszerint 120, máskor 110 vagy
150 holdas területmérték.
1199: H. o. n. 1. — 1218: W. VI. 397. 1. — 1230: W. I. 269. 1.—
1233: Kn. M. I. 298. 1. — 1279: F. V/2. 600. 1.
aratrum mensurae regalis : királyi ekeföld ; 1 50 királyi hold.
1224: Tudománytár. IX. 1841. 261. 1. — 1227: H. o. VIL 13. 1. —
1336: Zichy. I. 493. 1.
argentum Banale v. argentum de Bana: seltneazbányai
ezüst,
1274: H. o. VL 201. 1. — 1290: W. IX. 531. 1. — 1298: Kubinyi
n. 45. 1.
' A szójegyzékbe csupán a Magyarországon 1335-ig használatos
— pénzre és mérű^kekre vonatkozó — latin és latinosan használt magyar
szavakat és kifejezéseket vettem fel. Kívánatos volna, hogy minden mono-
graphia írója hasonló jegyzékbe foglalja össze a tárgyával kapcsolatos
hazai latin szavakat. A magyarországi latirság szótárának új és Bárt al
úttörő művénél tökéletesebb kiadása csakis így, többek közremunkálko-
dásával lesz elkészíthető. (Hasonló jegyzékbe foglaltam már régebben
össze a XI — XII. századi források latin szókincsét is. Századok, 1913.)
Az egyes szavaknál mindig csak 1 — 2 — többnyire a legkorábbiak közül
való — forrásadatot említek fel.
IV. FÜGGELÉK 661
argentum commune: közönséges ezüst; a. m. egyötöd részig
égetett (0-800 finom) ezüst.
1269: Kn. M. L 564. 1. — 1272: W. VIH. 403. 1.
argentum decimae combustíonis : egytized részig égetett
(0-900 finom) ezilst,
1233: Kn. M. I. 292. — 1240: F. IX/7. 657. 1.
argentum finum : finom ezüst; a. m. egytized részig égetett
ezüst. Ld. : marca argenti íini, Uniti, boni.
argentum mercimoniale : arg. commune: kereskedelmi ezüst,
a. m. közönséges ezüst.
1265: H. okL 43. 1. — 1268: H. o. VI. 151. 1.
argentum octavae combustíonis: egynyolczad részig égetett
(0-875 finom) ezüst.
1322 : Anjou. II. 59. 1.
argentum quartae combustíonis: egynegyed részig égetett
(0- 750 finom) ezüst.
1344 : Truhelka id. m. 464. 1.
argentum quintae combustíonis: egyötöd részig égetett
(0-800 finom) ezüst.
1271 : Bárdosy. 109. 1.
argentum sedecimae combustíonis: egytizenhatod részig
égetett (0-937^/^ finom, tehát 15 latos) ezüst.
1335: Szekfű. T. T. 1911. 7. 1.
argentum tertíae combustíonis: egyharmad részig égetett
(0-666 finom) ezüst.
1335: Szekfű. T. T. 1911. 7. 1.
aurifaber: faber, monetaríus: pénzverő.
1248: Kn. M. I. 372.
aurum : pensa, bizancius: i. byzánczi aranysolidus ; 2. 40 dénár
összegű számítási pénz.
Bécsi Képes Krónika. 52. cap.
banális: denarius banális: báni dénár.
1332—1337 : Mon. Vat. I/l. 115. 1.
banális antíquus: régi báni dénár,
1332—1337: Mon. Vat I/l. 91-:96., 103. 1.
banális crucitus: banális cniciatus: keresztes báni dénár.
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 113, 114. 1.
banális Gurhes dictus: Gurhes László kamaraispán pécsi
veretű báni dénárja (?).
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 271—280. 1.
662 MAGYAR PÉNZT6STÉNET
banális Henricianus: Lásd: denarius Henrícianus.
Hungarícalis : magyar báni dénár. Lásd : banális regalis.
1327 : Anjou. n. 280. 1.
banális de Klusvar: kolozsvári báni dénár.
1332>-13d7: Mon. Vat. I/l. 113, 185. L
banális regalis : banális hungarícalis : királyi báni dénár ; báni
dénár mintájára Magyarországon vert dénár.
1329: Anjou. IL 393. 1.
banális Verocensis: veröczei báni dénár,
1332—1337: Mon. Vat I/l. 103, 107. stb. 1.
Bizancius : pensa auri : byzánczi aranysolidus.
Sct. László. II: 11. t.-cc. — Képes Krónika. 52. caput.
Bizancius romanaticus : bizancius : byzánczi aranysolidus.
1041^1061 k.: Magyar Könyvscemle. 1892/93. 19. L
Boeminus: grossus: cseh garas.
1317—1320: Mon. Vat. I/l. 18, 23—27. L
cambiare monetam: pénzt váltani, pénzt újítani.
1271: Wagner. 191. 1. — 1323: Anjou. IL 60. 1.
cambium: (pénz)váltás, (pénz)újitás.
1271: F. V/l. 133. 1. — 1323: Anjou. H. 60. 1.
camera : pénzverő kamara (a pénzveróház : fabrica).
1240: Zimm.— Wemer. L 69. 1. — 1256: Kn. M. L 438. 1.
camera monetam cudens: camera: pénzverő kamara.
1262: Kn. M. I. 474. 1.
camera de Ultra Drawa: szlavóniai kamara.
1272: Kn. M. I. 595, 596. 1.
camerarius: officialis comitis camerae: pénzverő tiszt.
1253: F. IV/2. 171. L
capecia: kepe (kalangya?), gabonacsomó.
Kálmán, I. 44. t.-c«. — 1229; F. 01/2. 169. 1.
celebris moneta : teljes értékű pénz.
1238: F. IV/1. 133. I. — 1265: Orsz. Ltár. D. O. 398. s«. —
1298: Kovachich. Sylloge. 39. 1.
chibrio: csöbör; űrmérték.
1226: Váradi Regestrum. 341. sz.
coUecta dimidii fertonis: félfertós rendkívüli adó; lucrum
camerae fejében szedték.
1298: Kovachich. Sylloge. I. 40. 1.
IV. FÜGGELÉK 663
coUecta lucri camerae: collecta monetae, lucrum camerae:
az el nem fogadott új pénz fejében szedett rendkívüli adó.
1229: W. L 261. 1. — 1234: F. VBt/5. 246. l
collecta monetae: collecta lucri camerae (lásd ott).
1234: F. VII/6. 245. 1.
collecta septem denariorum : hétdenáros adó; lucrum camerae
fejében szedték Szlavóniában.
1255: Smié. IV. 613. 1. — 1271: Smld. V. 595. 1. — 1279: Smié.
VI. 318. 1.
comes camerae : kamaraispán, a pénzverők főnöke.
1219: Ph. L 621. 1. — 1222: Kn. M. I. 235. 1.
concambium : cambium: (pénz)váUás, (pénz)újitás,
1279: F. V/2. 527. 1.
cubitus: rőf; hosszmérték.
1237: H. o. V. 17. L — 1243: .cubitorum, qui vulgo appellatnr
Reyf. Kn. M. I. 364. 1.
cubulus: köböl; űrmérték.
1138: Kn. M. I. 92. 1. — 1209: Smiö. lU. 89. 1.
cubulus Bulgaricus: bulgár köböl.
1240: F. IV/1. 195. L
cubulus magnus: aco: nagy köböl, akó; űrmérték.
1208: F. UI/1. 165. 1. — 1240: F. IV/1. 193. 1.: ,cum znagno
cttbulo, qai vulgo Ako vocatnr".
cubulus quatuor palmarum (v. palmorum): négyaraszos
köböl.
1220: Váradi Regestrum. 15. sz. — 1248: Smiö. IV. 374. 1.
cubulus Simigiensis : cubulus de Sumugy : somogyi köböl.
1220: Váradi Regestrum. 15. sz. — 1264: Kn. M. I. 503. 1.
cubulus Syrmiensis: szerémi köböl.
1237: W. VII. 29. L
cubulus trium palmarum: háromaraszos köböl.
1270: H. o. Vm. 127. 1.
cudo: (pénzt) verni.
1221: W. I. 178. 1. — 1266: Kn. M. I. 437. 1. — 1298: Kovachich.
Sylloge. L 40. 1.
cursus monetae : pénzforgalom, az új pénz forgalombahozatala.
1279: F. V/2. 527. L
decima monetae : decima de proventu monetae : a pénzverési
és -váltási jövedelem tizede.
1221: W. I. 178. 1. — V. ö. 1211: Kn. M. I. 198. L
604 MAGYAR PÉNZTOBTÉNET
denarius: nummus: ezMsUUnár.
Sst Lássló. II. 14. ; m. 8. és 20. t-cs.
denarius argenteus: ezüstdmár.
Bécsi Képes Kr. 58. cap.
denarius australis: osztrák (bécsi) dénár.
1222: F. m/l. 367. 1. — V. ö. Zstin: Steyer. ÜL 31. 1. (1220.)
denarius banális: báni dénár,
1272: TK. Civ. L 46. L — 1273: Blagay. 23. 1.
denarius Budensis (v. moneta Budensis) : budai dénár,
1294: W. X. 104. 1. — 1301: Anjou. I. 7. 1.
denarius cardinatus: latus cardinatus: szögletes dénár ; valódi
bécsi dénár.
1332—1337: Mon. Vat Vl. 383—384. 1.
denarius Henricianus (v. Herrici báni) : Henrik bán denárai ;
1301 — 1309 közt vert báni dénárok.
1320: Ai^jou. I. 548. 1. — 1332—1337: Mon. Vat l/L 174,
240, 268. 1.
denarius latus [Wiennensis] : széles bécsi dénár; a valódi
bécsiek neve szemben a magyar veretű bécsiekkel.
1283: H. o. VI. 300. 1. — 1288: F. V/3. 443. 1.
denarius parvus [Wiennensis]: parvus: kis bécsi dénár, magyar
veretű bécsi.
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 201, 271. stb. 1. — 1320: Anjou. L
570. 1. — 1328: Blagay. 106. L
denarius regalis (v. regis): királyi dénár.
1248: Smiö. IV. 374. 1. — 1255: F. IV/2. 323. L
denarius ultra Rabam currens: bécsi dénár.
1265—1270 k.: Kubinyi I. 47. 1.
denarius Ungaricalis: magyar dénár.
1325: Zimm.— Wemer. L 397. 1.
denarius usualis: törvényes (szokásos) dénár.
1291: Kn. M. II. 277. 1. — 1307: Anjou. I. 135. 1.
denarius Wiennensis: 1. bécsi dénár; 2. a bécsi dénár min'
tájára vert magyar királyi dénár,
1264: Kubinyi. L 47. 1. — 1269: W. Vffl. 246. 1.
denarius Zag^abiensis: zágrábi dénár; a. ro. báni dénár.
1260: Smiő. V. 183. 1. — 1261: Smié. V. 193. L
emptores reddituum: a {királyi) jövedelmek bérlői.
1268: Kn. M. I. 551. 1.
IV. fOggelék 665
faber: aurifaber, monetaríus: pénzverő,
1255: Orsz. Ltár. D. O. 398. sz. — 1259: Kn. M. I. 456. 1.
fabrica: pénzveröház, pénzverőműhely.
1255: Orsz. Ltár. D. O. 398. sz.
ferramenta cudencia: pénzverőszerszámok,
1256: Kn. M. L 437. L — 1262: Kn. M. I. 474. 1.
fertő: negyedmárka; súlymérték.
F. m/l. 98. L — Tk. Ep. I. 34. L
florenus: firenzei arany , aranyforint,
1282: W. K. 339. 1. — 1272—1290: F. VII/5. 425. 1. —
1317—1320: Mon. Vat. I/l. 14—38. 1.
Frísaticus (v. frixaticus): friesachi dénár,
1211: Ph. X. 506. 1. — 1212: H. o. VI. 9. 1.
funiculus: mérőkötél; föld(hossz)inérték.
1253; W. n. 243. 1. — 1284: W. IX. 409. 1.
funiculus decem ulnarum: tizöles mérőkötél.
1239: W. VII. 80. 1.
funiculus quindecim amplexuum: tizenötöles mérőkötél.
1284: W. IX. 409. 1.
funiculus vigintíquatuor amplexuum: huszonnégyöles mérő-
kötél.
1275: F. V/2. 306. 1.
funis, qui continet33 amplexus: hartninczháromöles mérőkötél.
1255 k.: H. o. Vm. 60. l.
Grecensis: zágrábi dénár,
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 256., 377. 1.
grossus: grossus denaríus: garas; ezüstpénz.
1308: Mon. Vat 1/2. 459. 1. — 1324: Anjou. n. 143. 1.
grossus Bohemicalis: cseh garas.
1328: Zichy. I. 309. 1. — 1332: Anjou. 11. 616. 1.
grossus de Hungária: magyar garas.
1332—1337: Mon. Vat I/l. 403. 1.
grossus regalis: (magyar) királyi garas.
1333: Anjou. III. 18. 1.
hydria: idria, ydria: vödör; űrmérték.
1249: Kn. M. I. 377. L
idria: ydria, hydria: vödör; űrmérték.
1199: H. o. V. 2. — 1292: Kn. M. H. 314. 1.
666 IIAGYAH PÉNZTÖHTÉNET
idria tríum palmanim: háromaraszos vödör,
1269: Ph. X. 532. L
jugenim: hold: 490, 864 vagy 960 Q-öles területmérték.
1270: Zichy. I. 26. L — 1278: Kubinyi. I. 107. L — 1311: Kn.
M. U. 652. 1.
jugenim mensurae regalis: jugerum iuxta consuetudinem regni:
királyi hold; 864 Q királyi öl.
1294: W. V. 102. 1. — 1311: Kn. M. IL 652. 1.
juvencus: tinó; a magyarok osi terménypénze.
Sst István. L 15., 17. stb. t.-cs.
kuntinus: queníehen; súlymérték, a. m. Y^ lat.
1332—1337: Mon. Vat Vl. 93. L
laneus: lehun, lyhinius: Ulek.
1292: H. o. VL 387. L — 1311: Kn. M. VL. 648. L — 1331: Soprooi
oU. I. 122. L
lapis Budensis: budai súlymérték.
1321 : ,cii]n lapide Badensi*. Anjou. I. 644. L
latus : Lásd : d^narius laius,
libra: fonl; súlymérték.
XI. ssázad eleje: Karácsonyi. Ssent István oklevelei. 58. L —
1075: Kn. M. L 60. L: .libn anriV — 1150: Ph. L 600. 1 : .fibra
auri*.
libra [denariorum] Wiennensium : (egy) font bécsi dénár, a.
m. 240 bécsi dénár.
1315: Kn. M. IL 714. L — 1318: Kn. M. IL 472. L
locatío (cameraruxn): (a pénzverő kamarák) bérbeadása,
1262: Kn. M. L 474. L — 1335; S«ekfű. T. T. 1911. 7. L
locto: lottó: lat; súlymérték, a. m. Yi« niárka.
1332—1337: Mon. Vat 1/1. 93. L — Tört Tár. 1911. 406. L
loquatío: locatio (lásd ott).
1323: Anjou. U. 59. 1.
lottó: lat. Lásd: locto,
lucrum camerae: pénzváltási haszon^ kamara haszna. V. ö.
coUecta lucrí camerae.
1231: Kovachich. SyUoge. 3. L — 1230—1235 k.: F. 01/2. 88. L
xnagister monetariorum: comes camerae: pénzuerömester,
kamaraispán.
1221: Kn. M. L 231. L
IV. FÜGGELÉK 667
mansio: háznép, család; (később) telek, vagyis egy portához
tartozó földek összessége.
(V. ö Századok. 1913. 70. 1.) — 1278: W. IX. 213. 1.
marca: marcha: márka, gira; sülymérték.
1091: ,öO marchas purí argenti*. Századok. 1906. 405. 1. —
1146: Ph. I. 599. 1.
marca ad pondus Albense (v. Alba-Regalense): székesfejér-
vári márka.
1269: Ph. X. 531. 1. — 1328: Blagay. 106. 1.
marca al peso di Bedoara: budavári márka, a. m. budai
márka.
1308: Mon. Vat. 1/2. 425. L
marca argenti: {egy) márka ezüst,
1091: Századok. 1906. 405. L — 1151 körül: Ph. I. 600. 1.
marca argenti boni: marca argenti íini: {egy) márka finom ezüst.
1230: Ph. L 699. 1. — 1248: F. IV/1. 23. 1.
marca argenti communis: {egy) márka közönséges ezüst
1269: Kn. M. L 564. 1. — 1272: KubinyL U. 11. 1.
marca argenti communis Boeminorum: 56 cseh garasos
számítási márka.
1317—1320: Mon. Vat I/l. 23—24. 1.
marca argenti decimae combustionis: {egy) márka egytized
részig égetett {0*900 finom) ezüst.
1240: F. IX/7. 657. 1. — 1248: W. VH. 266. 1.
marca argenti fini: marca argenti uniti: {egy) márka finom
ezüst, a. m. ^Mark lötíges Silbers", nálunk 0*900 finom
ezüstöt értettek alatta.
1227: W. VI. 446. 1. — 1241: Apponyi. I. 1. 1.
marca argenti fínisaimi: m. arg. fini: {egy) márka finom ezüst.
1299: W. X. 355. 1.
marca argenti finiti: m. argenti fini: (egy) márka finom ezüst.
1252 k.: W. XI. 379. 1. — 1263: Ph. II. 322. 1.
marca argenti mercimonialis: m. arg. communis: {egy) márka
kereskedelmi ezüst.
1265: H. oki. 43. 1. — 1267; W. VIU. 181. I,
marca argenti ponderati: marca argenti stateralis: (egy) márka
súlyú ezüst.
1257: W. n. 294. 1. — 1260: Kn. M. I. 456. 1.
marca argenti purí: (egy) márka szinezüst.
1222: Theiner. Hung. I. 37. 1. — 1233. F. m/2. 364. 1.
608 MAGYAR PÉNCTÖBHÉNET
marca argenti purissimi: m. arg. puri: (egy) márka szmezüsi,
1264: W. VnL 119. 1.
marca argenti stateralis: marca arg. ponderatí: (egy) márka
súlyú ezüst,
1270: Ph. X. 533. 1. — 1271: H. o. VH. 131. 1.
marca auri: {egy) márka arany,
1175: Smi6. II. 140. L
marca banalium, lásd: m, denariorum banalium,
marca Belae regis: Béla király márkája; 233*3533 g-os
súlymérték.
1224; Zimm.— Werner. I. 34. ]. — 1426: Eder: De initits juribtisque
Saxonttm. 1792. 217. 1.
marca cerae: egy márka súlyú viasz,
marca cum pondere Ungarico: magyar márka^ a Szepességen
a. m. budai márka.
1280: F. V/3. 54. 1.
marca denariorum: denármárka; számítási márka,
1245: Smié. IV. 270. 1. — 1257: W. VD. 472. 1.
(1) marca [denariorum] banalium: báni denármárka; a. m.
200 báni dénár.
1273: Smié. VI. 50. 1. — 1277: W. IX. 184. 1.
(2) marca denariorum banalium (pro qualibet marca
6 pensas computando): {parányát) báni denármárka;
a. m. 240 báni dénár.
1285: W. IX. 436. 1. — 1288: H. o. VL 338. 1.
(3) marca denariorum banalium: báni denármárka; Erdély-
ben 160y 176 és 192 báni denáros számítási márka.
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 17., 19., 119., 135. 1.
marca denariorum latorum [Wiennensium]: széles bécsi
denármárka; a. m. 400 széles bécsi dénár.
1288: F. V/3. 443. 1. — 1298: F. VII/2. 254. 1. — 1301: F.
Vm/1. 73. 1.
marca denariorum [parvorum] Wiennensium: kis bécsi
denármárka; a. m. 400 magyar veretű bécsi dénár.
1328: Blagay. 106. 1. — 1332—1337: Mon. Vat I/l. 403. 1.
marca denariorum ponderatorum (v. cum pondere): (egy)
márka súlyú dénár,
1256: Ph. II. 302. 1. — 1257: Ph. II. 304. I.
1286 k.: W. XH 448. L
IV. FÜGGELÉK 669
marca denariorum stateralium (v. in denariis staterali-
bus): (egy) márka súlyú dénár,
1238: H. o. VH. 14. 1. — 1262: W. V. 271. 1.
marca [denariorum] Wiennensium: bécsi denármárka; a.
m. 400 bécsi dénár.
1264: Kubinyi. I. 47. 1. — 1265: F. IV/3. 303. 1.
marca denariorum Zagrabiensium: marca denar. banalium:
zágrábi denármárka; a. m. 200 báni dénár.
1261: Smid. V. 193. 1. — 1269: Tk. Ep. I. 149. 1.
*
marca Frisaticorum ad pondus: (egy) márka súlyú friesachi
dénár,
1232: Ph. I. 713. 1. — 1240: F. IX/7. 657. 1.
marca gravis ponderis: nehéz márka,
1291: H. o. VI. 363. 1. — 1306: Zimm.— Werner. I. 234. L
marca grossorum: garasmárka; 48,; 56, 64 stb. garas értékű
számítási márka.
1320: F. VUI/2 272. L — 1321: H. o. V. 97. 1.
marca grossorum ad rationem íini argenti: finom ezüst
garasmárka; 64-garasos számítási márka.
1332—1337: Mon.Vat. I/l. 124., 137. L — 1320: Anjou. I. 556. L
marca grossorum Bohemicalium : (egy) márka cseh garas,
cseh garasmárka,
1328: Zichy. I. 309. 1. — 1329: Anjou. II. 416. 1.
marca grossorum ad numerum (v. computum v. rationem)
Budensem: budai garasmárka ; 5 6-garasos számítási márka.
1332: Zichy. I. 393. 1. — 1333: Anjou. III. 18. I.
marca grossorum compoti Cassensis: kassai garasmárka,
1332: Zichy. I. 385. 1. — 1338; Anjou. m. 461. 1.
marca grossorum Scipsiensis (v. ad numerum Scepusien-
sem): szepesi garasmárka; 48-garasos számítási márka.
1332—1337: Mon.Vat. l/l. 192—193,, 226. 1. — 1343: Schmauk.
92. l
marca Hungaricalis: magyar márka; a. m. budai márka.
1314: Kn. M. II. 695. 1.
marca in denariis: a. m. marca denariorum.
1263: F. IV/3. 178. 1. — 1269: H. o. VI. 157. L
marca in denariis manutentís: denármárka; számiiási márka,
1262: W. V. 271. 1.
marca minoris ponderis: könnyű márka; a. m. erdélyi márka.
1287: Zimm.— Wemer. I. 156. 1.
670 MAGTÁR PÉNZTÖRTÉNET
marca pagamenti: m. arg. communis: (egy) márka közönséges
ezüst értékben forgó denármárka,
1265: Kn. M. I. 524. 1. — 1335: Szckfű. T. T. 1911. 7. L
marca pecuniae: a. m. marca denariorum.
1254: Zichy. L 7. 1. — 1281: W. IX. 337. 1.
marca ponderis Albenais: m. pond. TransilvanI: gyulafehér-
vári (erdélyi) márka,
1329: F. VIII/3. 375. 1.
marca ponderis Bistriciensis (Pystriciensis): m. pond.
Transilvani: beszterczei (erdélyi) márka,
1332—1337: Mon. Vat. I/l. 92., 101., 107—108. L
marca ponderis Budensis: marca cum pondere Budensi: budai
márka; 245*53779 g súlyú súlymérték.
1271: Bárdosy. 109. L — 1297: Kn. M. II. 413. 1.
marca ponderis de Cluswar: m. pond. Transilvani: kolozsvári
(erdélyi) márka,
1350: Bánffy. I. 173. 1.
marca ponderis communis: közönséges márka; a. m. erdélyi
márka.
1330—1356 k.: Zimm.— Wemer. I. 440. í.
marca ponderis Hungarici (v. ad pondus Hungáriáé):
magyar márka; 1271-ig a. m. Béla király márkája.
1192: Muratori. Antiquitates Italicae. V. 874. has. — 1232: Theiner.
HttDg. L 105. 1.
marca ponderis de Rodna: marca pond. Transilvani: radnai
(erdélyi) márka,
1268: Teleky. I. 8. 1.
marca ponderis Scepusiensis (Scipsiensis): szepesi márka;
210-4609 g-os súlymérték.
1264: H. o. VI. 125. 1. — 1279: F. V/2. 599. L
marca ponderis Scibiniensis: marca pond. Transilvani: szebeni
(erdélyi) márka,
1224: Zimm.— Wemer. L 34. 1.
marca ponderis Strigoniensis: esztergomi márka; a. m.
budai márka.
1281 — 1286: Mon. Vat. I/l. 10. 1. — 1286: Kn. M. 11. 211. L
marca ponderis terrestris: helyi márka; a. m.:
1. erdélyi márka,
1283: Zimm.— Wemer. 145. 1.;
2. szepesi márka,
1289: W. IX. 517. 1.
IV. FÜGGELÉK 671
marca ponderis Transilvani: marca ponderís Scibíniensis :
erdélyi márka; 206*7682 g-os súlymérték.
1317—1320: Mon. Vat. I/l. 34—37. 1.
marca ponderis Wiennensis (v. ad pondus Wiennense):
bécsi márka; 280*614625 g-os súlymérték.
1309: F. Vni/1. 621. 1.
marca usualium monetarum: denármárka; számítási márka,
1297: Kn. M. IL 429. 1.
mása: mázsa; súlymérték, a. m. 220 marka.
Xm. sz. eleje: Kn. M. II. 238. 1. — 1255: F. IV/2. 311. L
metreta: mérő; űrmérték.
1279: W. IX. 251. l.
moneta aurea regis Ungariae: magyar aranyforint.
1326: Cod. d. Morav. VI. 243. 1.
moneta Budensis: denarius Budensis (lásd ott).
moneta ducis pro Sclavonia: Szlavónia részére vert herczegi
pénz; néhány báni denárfaj körirata.
moneta Myckbani (Mizbani): Mickbán dénárja; báni dénár.
1832—1337: Mon. Vat. I/l. 403. 1.
moneta nova: lásd nova moneta,
moneta regalis (v. regia): királyi pénz,
1238: F. IV/1. 133. 1. — 1244: F. IV/1. 328. l.
moneta regis pro Sclavonia: Szlavónia részére vert királyi
pénz; a báni dénárok rendes körirata.
monetarius: nummularius: pénzveröy pénzváltó,
1111: FejérpaUky. Kálmán oki. 43. 1. — 1186 k.: IH. Béla király
emlékesete. 1900. 139. L — 1244: F. IV/1. 328. 1.
mutatio monetae: renovatio monetae: pénzújitás, kényszer-
pénzváltás.
Bécsi Képes Krónika. 52. cap. ,non est mutata moneta*.
nova moneta: új pénz; (az évi pénzkibocsátás rendszere mellett)
a folyó évben kibocsátott pénz,
1222: F. ÜI/l. 371. L — 1255: .ternpus novae moneUe*. Orss.
Ltár. D. O. 398. sz. — 1271: Wagner. 191. L
nummularius: monetarius: pénzverő^ pénzváltó.
Bécsi Képes Krónika. 52. cap. — 1212: Zimm.— Werner. 1. 14. 1. —
1238: F. IV/1. 133. 1.
nummus: denarius: dénár, ezüstpénz.
Bécsi Képes Krónika. 52. cap. — Szt. László. I. 42. t*cz.
672 MAGYAR PÉNZTÖinÉNET
obulus: oholus; féldenár.
IV. BéU CNH. L 232. sz. pénie hátlapján: ,obulus*.
officialis comitís camerae: cameraríus: pénzverőiiszt.
1271: Wagner. 191. L
pálma: palmiis: arasz; hosszmérték.
1209: F. IV/3. 491. L
palmus: pálma: arasz; hosszmérték.
1138: Kn. M. I. 92. L — 1230: H. o. VI. 26. I.
Pannónia: Pannónia terra: a XI. századi pénzek hátirata Pétertől
Szt. Lászlóig.
parvus: lásd denarius parvus.
parvua [Wiennensis] : denarius parvus : magyar veretíí his
bécsi dénárok,
1332—1337: Mon. Vat I/l. 91., 97. s köv. 1.
(1) pensa: pensa aurí, aurum, bizancius: bizánczi aranysolidus,
Sxt Lássló. I. 14., 16.; II. 5. stb. t-cz,
(2) pensa: aurum, pensa denaríonim: 40 dénár összegű számí-
tási pénz,
(V. ö. Szt László. 1. 42. t-cz. — Bécsi Képes Krónika. 52. cap.) —
1134: Kn. M. L 85. 1. — 1141—1161 k.: Magyar Könyvszemle.
1892/3. 19. 1.
pensa auri: bizancius: aranypénz, bizánczi aranysolidus,
Szt István. I. 14; n. 9. t.-cz.
pensa denarionun: pensa: 40 dénár összegű számítási pénz,
1277: Smié. VI. 198. 1. — 1280: Smié. VL 379. 1.
perper: bizancius: byzánczi arany,
Smié. II. 170., 188. stb. 1. (dalmát-horvát oklevelekben).
pondus: pisetum: nehezék; súlymérték, a. m. ^/^g márka.
F. II. 388. 1., W. I. 183. 1.
pondus Budense: budai súlymérték, budai márka,
1271: Bárdosy. 109. 1. — 1303: Zimm.— Wemer. L 227. 1.
pondus camerae regiae: pondus regale: királyi kamarai súly-^
mérték; a. m. budai márka.
1280: H. o. VI. 262. 1. — 1291: H. o. VH. 224. 1.
pondus regale: pondus camerae regiae: királyi súlymérték; a.
m. budai márka.
1260—1270 k.; W. VUI. 267. 1. — 1317: Schmauk. 39. L
IV. FÜGGELÉK 673
pondus Theotonicale: német súlymérték; a. m. bécsi márka.
1292: W. X. 87. 1.
quambire: cambiare: {pénzt) váltani, (pénzf) újítani.
1291: .monetam currere faciant et qaambiri*. Kovachich. Sylloge.
20. lap.
quartale: Vs csöb(ir, űrmérték.
1296: W. V. 162. 1.
Regia Ci vitás: királyi város; Szent István pénzeinek hátirata.
Regensburg latin — Regina Civitas — nevének mintájára
késziílt név.
renovatío monetae: mutatio monetae: pénzújitás (az évi pénz-
kibocsátás rendszere mellett).
' 1255: Kn. M. I. 427. 1.
revolutío novae monetae: renovatío monetae: pénzújitás,
1271: Wagner 191. 1.
Romanatus: bizancius: hizánczi arany,
Smié. 11. 15., 31. 1. stb. (dalmát-horvát oklevelekben).
Romanatus auri: a. m. Romanatus.
Smié. U. 184., 218. 1. (dalmát-horvát oklevelekben).
sapo: szapu; űrmérték.
1292: Kn. M. H. 314. 1.
sculpta: pénzverőbélyegek.
1256: Kn. M. I. 437. 1.
statera: mérleg, súlymérték.
1243: F. IV/1. 305. L: .cum sUtera eiusdem loci*. — 1265: Szá-
zadok. 1909. 879. 1.
Statera mag^a: nehéz súly; a. m. marca gravis ponderís.
1248: Zimm.— Wemer. I. 77. 1.
tempus novae monetae: a kényszerpénzváltás, vagyis az új
pénz kibocsátásának ideje; hat hét Virágvasámapjától Szt.
Györgyig.
V. ö. nova moneta és 1265: Századok. 1909. 879. 1. — 1271:
Wagner. 191. l
tuna: hordó; űrmérték.
1316: F. VÜI/l. 600. 1.
tunella: hordó vagy köböl; űrmérték.
1269: F. IV/3. 497. 1. — 1273: F. V/2. 107. 1.
Hónum: Magyar pénatörténet ^"^
(1) ulna: amplexus: öl,
1258: Kn. M. I. 463. 1. — 1278: F. V;2, 482. I.
(2) ulna: cubitus: rőf.
1291: Zimm-Wemer. I. 179. L — 1335: .cmn meoioHiMu nluú
puioonim, que in vnlgui re/ dicitnr*. AnjoB. IlL 177. L
uloa regis: királyi rSf,
1278 Zichy. I. 39. 1.
ulna sílvatica: eriki 61.
1318: F. Vm/2. 188. 1,
ulna de vico: esztergomi röf.
1355: Kn. M. [. 431. 1.
uncia: nyolcxadmárka: súlymérték.
1230: Z^ei oU. I. ü. 1.
uretenus: vereten: sziavon és horvát terOletmértélc.
1262; Smie. V. 228. 1. — 1272: Smü. VL 10. 1.
urna: vödör; űrmérték.
1325: F. Vm/2. 678. I.
venditio reddituum: a jövedelmek bérbeadása.
1Í39: F. 1\71. 175. L — 1263: Kn. M. L 487. L — 1823: Anjou.
U. 59. I.
Verocensis: veröczei báni dénár.
1332—1337; Mon. Vit. I/l. 240., 368. I.
vicUB fabronim: villa fabrorum: a pémverSk tilnája (töesfg')
Eszlerg<ywiban.
1284 és 1272: Kd. M. I. 511., 593—594. l.
villa fabrorum: villa monetoriomm : a pénxveríik községe Esi-
lergomban.
1264: Kn, M. L 512. 1.
villa monetaríorum: villa fabrorum: a pénzverők községe Bn-
tergomban.
1270: Kn. M. I. 576. L
vüllcus fabrorum: vilUcus monetaríomm : a p/nzverük köeségénei
bírája.
1259: Ka. M. I. 466. I.
virga: (vessaö?); fdld(ho3s£)mérték.
1Z95: F. VI/l. 374. 1.
Wiennensis: lásd denarius Wiennensis.
IV. FÜGGELÉK 675
Wiennensis mediocris (v. medius): parvus Wiennensis:
magyar veretű bécsi dénár, közepes bécsi (szemben a széles
és igen kis bécsiekkel).
1332—1337: Mon Vat. I/l. 316.1. — 1338: Szekfű. T. T. 1911.
17. 1. — 1342: Szekfű. T. T. 1911. 26. 1.
Wiennensis valde parvus: igen kis bécsi dénár; bécsi
obolus,
1332—1337: Mon. Vat I/l. 312. 1.
ydria: idria, hydria: vödör; űrmérték.
Szt. László. L 40. t.-cz. — 1211: W. XI. 111. L — 1269: Ph.
X. 532. L
43*
V.
A X— XIV. SZÁZADI' MAGYAR PÉNZ-
TÖRTÉNET BIBLIOGRAPHIÁJA.
1. Irodalomtöriénet^ bíbliographia.
Barcsa Imre: A magyarországi középiskolai értesítőkben meg-
jelent gazdaságtörténelmi értekezések 1850-től 1885-ig.
(M. G. T. Sz. IV. 1897.)
— Az 1860 — 1875. években folyóiratokban és évkönyvekben meg-
jelent gazdaságtörténeti czikkek. (M. G. T. Sz. VI. 1899.)
— Az 1860 — 1875-ig megjelent magyar gazdaságtörténeti köny-
vek. (M. G. T. Sz. IV. 1897.)
— Az 1876 — 1885. években megjelent gazdaságtörténeti köny-
vek. (M. G. T. Sz. VI. 1899.)
— Közgazdasági irodalmunk 1886— 1900. (M.G.T.Sz.VIU. 1901.)
— Gazdaságtörténelmi irodalmunk 1901-ben, . . . 1902-ben. (M.
G. T. Sz. IX, X. 1902—1903.)
Engel Keresztély János; visszapillantások a Magyarországon e
század elején történt érmészeti törekvésekre. (Arch. K. IX.
1873.)
Gárdonyi Albert: Széchényi Ferencz gróf éremgyűjteményé-
nek katalógusáról. (Num. K. II. 1903.)
— Széchényi Ferencz gróf éremgyűjteményének megalapítása
1791—1807. (Num. K. lU. 1904.)
Gohl Ödön: Weszerle József. (Num. K. VI. 1907.)
Harsányi Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum százéves érem-
tára. (Num. K. X. 1911.)
— Réthy László emlékezete. (Num. K. XIV. 1915.)
Hóman Bálint: A középkori magyar pénztörténet bibliogra-
phiája 1597—1913. (Közgazdasági Szemle. 1914.)
Magyar Könyvszemle 1894 — 1900. Pótlék a Magy. Közg. Lexikon
bibliographiájához. (M. G. T. Sz. VIU. 1901.)
Magyar Közgazdasági Lexikon. I. Budapest, 1898. 733. s köv.
1. (, Gazdaságtörténet'' czímss^ó alatt.)
» 1325-ig.
V. FÜGGELÉK 677
Hangold Lajos: Könyvészet. (Árpád és az Árpádok ez. disz-
műben. Budapest, 1907.)
[Miller, Jacobus :] Suplementum ad elenchum librorum de nuniis
Hungarícis et Transilvanicis agentium. (Appendix ad Cata-
logum... 111—114. 1.)
ötvös Gábor: Irodalom. (Állandó rovat a Num. K. I — XV.
évf.-ában.)
Rupp Jakab: Kútfők és magyar pénztudományi írók. (Magyar-
ország ekkorig ismeretes pénzei. I. VIII — X. 1. ; II. 137 —
138. 1.)
[Schoenvisner, Stephanus :] Librorum de numls Hungaricis,
ac Transilvanicis agentium elenchus. (Catalogus . . . inst.
Széchényiani : Pars III. 294 — 302. 1.)
Szinnyei József: Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudo-
mányos repertóriuma. I. oszt. Történelem és segédtudomá-
nyai. 1—2. kötet. Budapest, 1874—1886.(1.914 — 915. L
— 2. 826 — 839. 1.)
Zimmermann Lajos: Visszapillantás a Magy. Numizmatikai
Társulat tízéves működésére. (Num. K. X. 1911.)
2. Folyóiratok.^
Archaeologiai Értesítő. (Arch. Ért.) Szerk. Rómer Flóris, Henszl-
mann Imre, Pulszky Ferencz, Hampel József. I — XIV. évf.
Budapest, 1869—1883. Új folyam. I— XIX. 1884— 1902.
Archaeologiai Közlemények. (Arch. K.) I — XXII. köt. Kiadja a
M. T. Akad. Archaeol. bizottsága. 1859 — 1902.
Magyar -Gazdaságtörténelmi Szemle. (M. G. T. Sz.) Szerk. Tagá-
nyi Károly, majd Kováts Ferencz. I — ^XII. évf. Budapest,
1894 — 1905.
Numismatische Zeitschrift. (Num. Zschr.) I— XLIV. Bd. Wien,
1870—1913.
Numizmatikai Közlöny. (Num. K.) Szerk. Gohl Ödön. I— Xű.
Budapest, 1902—1913.
3. Forrásgyújientények.
a) Éremtáblák és leírások, éremg^'fijteméayek, leletek.
Berkeszi István: Délmagyarország éremleletei. (Történelmi
és régészeti értesítő. XXIII. Temesvár, 1907.)
Bernegger, Mathias : Dissertatio de regno Hungáriáé. Accedunt
numismatum Hungaricorum aliquot icones. Argentorati, 1629.
^ Csupán a magyar numismatikával rendszeresen foglalkozó folyó-
iratokat vettem fel e jegyzékbe.
678 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Borsos István: A pápai ref. főiskola éremgyűjteméDyének
leírása. I. Magyar érmek. Pápa, 1900.
Börzsönyi Arnold: Szent László-féle éremlelet Kiliti hatá-
rában. (Num. K. U. 1903.)
— A győri főgimnáziumi múzeum és a környékbeli kincsleletek.
(Num. K. 1915.)
B r u n g m i d, Josip : Nekoliko Nasa§ca novaca na skupu a Hrvats-
koj i Slavoníji. (Horvát-szlavón éremleletek ismertetése a
yVjesnik archeolog.'' évfolyamaiban. Zagreb.)
Buchenau, H. : Ein ungarischer Fund von Wiener Pfennigen.
(Jahrbuch f . Altertumskunde. V. Wien, 1911.)
Darnay Kálmán: Egervári éremlelet. (Num. Közi. V. 1 906.)
Éber Lászlóné: A ríchárdpusztai éremlelet. (Num. K. OI.
1904.)
E n g e 1, Joh, Christ. : AufTorderung eines Deutschen Gelehrten
zu einem histor. Verzeichniss des antiken u. modemen
Münzsammlungen in Ungem u. Siebenbürgen. (Zeitschrift
von u. für Ungem. V. 1804.)
Érdy János: Kiadatlan magyar érmek az Árpádok korából I — U.
(Arch. K. V. 1865.)
Éremleletek, éremgyújtemények és kiadatlan érmek. (Kisebb ismer-
tetések az Archaeol. Értesítő, Archaeol. Közlemények és
Numizmatikai Közlöny hasábjain.)
F i a 1 a, Eduárd : Collection Emst Prinz zu Windischgratz. I.
Prag, 1895. (296—396. 1.: Das Königreich Ungam.)
Finály Henrik: Érmészeti közlemények. (Erdélyi Múz.-Egyl.
Évkönyve. lU. 1865—1866.)
Frey Imre: Zombori régipénzlelet. (Bács-Bodrog vm. Tört. Társ.
Évkönyve. XXV. Zombor, 1909.)
— Bács-Bodrog megye érmészeti emlékei. (Bács-Bodr. vm. Tört.
Társ. Évk. XXIH. Zombor, 1907.)
Gohl Ödön: A kenézlői honfoglaláskorí lelet éremmellékletei.
(Num. K. Xm. 1914.)
— A korponai középkori éremlelet. (Num. K. VI. 1907.)
— A magyarországi múzeumok, köz- és tanintézetek éremgyűjte-
ményei. (xNum. K. V. 1906.)
— Salamon korabeli éremletet Nyitra-Ludányban. (Num. K. VII.
1908.)
Grosschmid Gábor: A Szemző-szállási lelet. (Bács-Bodrog
vármegyei Tört. Társ. Évk. IV. 1888.)
Gubitza Kálmán: A bácsi középkori éremlelet. (Num. K.
Xn. 1913.)
Gulovics Tivadar: Az ungvári kir. kath. főgimnázium érem-
és régiségtárának ismertetése. (1908 — 1909. évi értesítő.
Ungvár, 1909.)
V. FÜGGELÉK 679
Győrik Márton: A pozsonyi ág. ev. lyceum érem- és régi-
séggyűjteményének katalógusa. II. Pozsony, 1895.
Hagen I. G. F. : Conventions Münz-Cabinet. Nürnberg, 1771.
(13—17. és 186 s köv. 1.)
Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei. (Magyar
Honfoglalás kútfői. Budapest, 1900.)
-^ Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest,
1907.
Harsány! Pál: Árpádházi királyaink kiadatlan pénzei. (Num.
K. XI. 1912.)
— A balmazújvárosi lelet. (Num. K. VII. 1908.)
— Az abapusztai friesachi íillérlelet. (Num. K. XI. 1912.)
— Egy Árpádházi magyar éremlelet. (Num. K. XII. 1913.)
— A Nemzeti Múzeum éremtárából. (A bácsi lelet.) (Közlemények
a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából. I. Budapest,
1916.)
Höfken, R. : Münzfund bei Gross-Kanizsa. (Num. Zschr. XIX.
1887.)
Jeszenszky Géza: Az alsóhelbényi éremlelet töredékéről.
(Num. K. Xm. 1914.)
Juranich László: Újonnan talált' régi magyar pénzek. (Hazai
Tudósítások. 1807. II.)
Kalocsay Endre: A szoros értelemben vett Magyarország
érmei. I. Az Arpádházbeli királyok érmei. (Csurgói ref. fogymn.
1901 — 1902. évi értesítője.)
Kertay Viktor: Egervidéki pénzlelet. (Num. K. V. 1906.)
Kovács Ede: A sólyomkői éremlelet. (Num. K. IV. 1905.)
Krónika. Magyar Régészeti — . Ipolyi Arnold, majd Rómer Flóris-
tól. (Arch. K. U— VII. 1861—1868.)
Lakner Ambró: A csornai leletekről. (A Soprohmegyei Régész.
Társ. II. Évkönyve. 1891.)
Luschin V. Ebengreuth, Arnold : Friesachcr Münzfunde.
(Jahrbuch für Altertumskunde. V. Wien, 1911.) (Az eszter-
gomi és zombori leletről.)
— Beitráge zur Münzgeschichte d. Steiermark im MA. (Gutkeled
István szlavón bán és styriai kapitány pénzéről.) (Num. Zschr.
XI. 1879.)
M a d e r, Joseph : Kritische Beytráge zur Münzkunde des Mittel-
alters. I— Hl. Bd. Prag, 1803—1813. (ID. köt. 50—109.1.)
Má 1 1 y u s, Joh. N. : Catalog von altgríechisch, römisch, ungarisch,
siebenbürgisch und polnisch, dann mittelalterlichen Münzen
u. Medaillien. Pest, 1872.
[Miller, Jacobus Férd. :] Appendix ad catalogum numorum Hun-
gáriáé ac Transilvaniae instituti nationalis Széchényiani.
Pesthini, 1810.
680 MAGYAR PÉNZTÖRIÉNET
Múseumok, gyűjtemények. (ÁJlandó rovat a Num. Közl.-ben.)
Nemzeti Múzeum érem- és régiségosztálya. Ismertetik az osztály
tisztviselAi. Budapest, 1902.
Pálma, Franciscus Carolus: Heraldicae regni Hung. specimen.
Vindobonae, 1766. (Cum tabulis numismatum.)
Petrikovich, Jan. : Katalog numismatickej sblersky muzealuej
Slovensky spolo^uosti v Turcianskom Sv. Martiné. (A turócz-
szentmártoni tót múzeum éremtárának ismertetése a .Sbor-
nik* évfolyamaiban.)
Polikeit Károly: A pozsonyi kir. kath. főgimnázium érem-
gyűjteménye. I. Magyarország. Pozsony, 1904.
Raimann: Der Münzfund zu Dorosma. (N. Zschr. IX. 1877.)
Réthy László: Die ungarischen Mflnzen d. Fűrstlich Monte-
nuovo*schen Münzcabinets. Frankfurt a/M., 1886.
— Kiadatlan magyar érmek. (Arch. Ért. V— VI., XI. 1885.,
1886., 1891.)
— Corpus nummorum Hungáriáé. (Arch. Ért. V. 1885.)
— Montenuovo magyar éremgyűjteménye. (Arch. Ért. II. 1882.)
— Kiadatlan magyar érmek a Nemzeti Múzeum éremtárában.
(Arch. Ért. VI. 1886.)
— Újabb utam az egyetemes magyar éremtári kiadvány érddcé-
ben. (Arch. Ért. VU. 1887.)
— A margitszigeti Árpádkori éremlelet. (Arch. Ért. XIV. 1894.)
— Corpus nummorum Himgariae. I. Arpádházi királyok kora,
n. Vegyesházi királyok kora. Budapest, 1899 — 1907.
R h é Gyula: Veszprémmegyei éremlelőhelyek. (Num. K.VII. 1908.)
— Adatok a Kilitin lelt Szent László-féle éremlelethez. (Num. K.
IV. 1905.)
Rómer Flóris: Éremlelet. (Béla hg. és Salamon korából.)
(Arch. Ért. lü. 1870.)
— Érdekes éremlelet. (Budapesti Közlöny, 1870. 2210. 1.)
— Igen érdekes ércmlelet. (Arch. Ért. V. 1871.)
— Éremtani adalékok. (Arch. K. VIII. 1871.)
Rosos Miklós: Kiadatlan érmek. (Arch. Ért. III. 1870.)
Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. I. Árpádi
korszak. II. A vegyes házakbóli királyok korszaka. Budán,
1841—1846.
— Numi Hungáriáé hactenus cogniti. I. Periódus Arpadiana.
n. Periódus mixta. Budae, 1841 — 1846.
[Schoenvisner, Stephanus :] Catalogus numorum Hungáriáé
ac Transilvaniae instituti nationalis Széchényiani. Pars I — ín.
Pestini, 1807.
S t i p s i c s, Aloys. Emánuel : Anzeige und Erláuterung einiger sel-
tenen Münzen aus den Antiquitáten-Kabinete der k. Uni-
versitát in Pest. (Zeitschr. von u. fíir Ungem. VI. 1805.)
V. FÜGGELÉK 68 1
Szentgáli Károly: A pécsi városi múzeum éremgyűjtemé-
nyerői. Pécs, 1909.
Tóth Sándor: A kecskeméti r. kath. főgimnázium éremgyűj-
teménye. (1908 — 1909. évi értesítő. Kecskemét, 1909.)
Tömörkényi István és Harsányi Pál: A szegedi mú-
zeumba került régipénzleletek. (Num. K. 1912.)
Vay Béla báró: Az én régi pénzeim. Alsó-Zsolcza, 1902.
Végh Ödön: Néhány kiadatlan magyar érem az Árpádok korá-
ból. (Arch. K. Vn. 1867—1868.)
W e 1 z 1, Léopold de Wellenheim : Catalogue de la grandé collec-
tion des monnaies et médailles. Vol. I — II. Vienne, 1 844 —
1845.
Weszerle József: Hátrahagyott érmészeti táblái. Pest, 1873.
— Ugyanaz: 2. kiadás. Budapest, 1912.
Zimmermann Lajos: Árpádházi magyar pénzek. (Pótlék
Réthy Corpusához.) (Num. K. n — m. 1903 — 1904.)
— Pótlék a Corpus Nummorum Hungáriáé I. füzetéhez. Buda-
pest, 1907.
b) Oklevelek, törvények, középkori írók.'
Ansbertus: Ystoria de expeditione Fríderici imperatoris. (Fon-
tes rer. Austriac. Ser. V. Wien, 1863. 19. 1.)
Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. (Történelmi
Tár. XU. 1911.)
III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Buda-
pest, 1900. (A magyar királyi jövedelem XII. századi
kimutatásának szövege: 139 — 140. 1.)
Corpus Juris Hungarici. Szerk. Márkus Dezső. I. 1000 — 1526.
Budapest, 1899.
Kovachich, Joh. Nicolaus. Sylloge decretorum comitialium incl.
regni Hungáriáé. I. Pestini, 1818.
[Kovachich, Martinus Georg:] Sylloge constitutionum aliquot
monetalium et metallicarum Regni Hungáriáé. (Schoenvisner :
Catalogus. ül. 303-399. 1.)
— Accessiones novae ad sylloge constitutionum . . . (Miller : Appen-
dix. 163—252. 1.)
Magyar Numizmatikai Adattár. (A Num. K. melléklete a IX. évfo-
lyamtól.)
[Mátyás Flórián] Florianus: Históriáé Hungaricae Fontes
domestici. I — IV. Pécs és Lipcse, 1881 — 1885. (A magyar
krónikák szövege.)
Monumenta Vaticana Hist. Regni Hungáriáé Ulustrantia. Series I.
Tom. 1 — 2. Budapest, 1885 — 7. (Pápai számadáskönyvek.)
^ Az oklevéitárak jegyzékét lásd a 6 — 9. Upon.
682 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Pegolotti, Francesco Balducci: La pratica della mercatura.
1 340 körül. (Della decima e dí varié altre gravezze imposte
dal commune di Firenze ... ed. Pagnini. III. Lucca e Lisboa,
1766.)
Szekfú Gyula: Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához.
(Történelmi Tár. Xfl. 1911.)
Weszerle József hátrahagyott kéziratos jegyzetei. (A Magyar
Nemzeti Múzeum éremtárában.)
Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kál-
mán korabeli törvények. Függelékül : a törvények szövege.
Budapest, 1904.
Z i n g e r 1 e, Ignaz V. : Reiserechnungen Wolfger's v. EUenbrechts-
kirchen, Bischofs von Passau, Patriarchen von Aquileja.
Heilbronn, 1877.
4. Általános rész. — összefoglaló müvek.
Acsády Ignácz: Mértékek és súlyok. (Magyar Közgazdasági
Lexikon. IL 641. 1.)
Balogh Albin: A magyar pénz története az Árpádok idején.
Budapest, 1912.
Belházy János: A régi magyar pénzverési súlymértékek. Sel-
meczbánya, 1889.
Bohdaneczky Imre: Magyarország pénz- és súlyviszonyai
az Anjouk alatt. Budapest, [1908].
Engel Zsigmond: A pénz keletkezése és fejlődése. Buda-
pest, 1902.
Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. I. Kolozsvár,
1915 (162 — 165. 1.)
Ereky Alfonz: Mérték-, súly- és pénzisme. Székesfehérvár,
1881.
Finály Heiirik:A régi magyar súlymérték. (Erdélyi Múzeum-
Egylet Évkönyve. IV. 1866—1867.)
— középkori magyar metrologiája. Közzéteszi Finály Gábor. (Num.
K. Vn. 1908.)
Kautz Gyula: A nemes érezek az emberiség történetében.
(Budapesti Szemle. XUI. 1877.)
Kerékgyártó Árpád: A műveltség fejlődése Magyarország-
ban. I. Középkor. Budapest, 1880. (IX. és X. fejezetben.)
Kováts Ferencz: Pénztörténet. (Magyar Közgazdasági Lexi-
kon. III. Budapest, 1901. 202 — 206. 1.)
K r a j n e r, Emerich v. : Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungams.
Wien, 1872. (703. s köv. lapok.)
Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korá-
ban. (A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor.
I., II. Budapest 1896.)
V. FÜGGELÉK 683
Ortvay Tivadar: Súlyok, mértékek, pénz. (Pozsony város
története. II. 2. Pozsony, 1898. 451— 502. 1.
Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi kirá-
lyok alatt. I, n. 2. kiad. Budapest, 1899. (Különösen
jegyzetekben.)
Peer, Jacobus : Res numaria regni Hungáriáé. 1778. (Kéziratban
a Nemz. Múzeumban. Ismerteti : Gárdonyi Albert. Num. K.
III. 1904.)
Rupp Jakab: Pénztani böngészet. (Magyarország ekkorig isme-
retes pénzei. II. 150 — 174. 1.)
Salamon Ferencz: Pénz, súly, érték. (Budapest története.
m. köt. Budapest, 1885. 85—245. 1.)
[Schoenvisner, Stephanus :] Specimen dissertationis de prae-
stantia et usu numorum Hungáriáé ac Transilvaniae. (Cata-
logus inst. Széchényiani. P. III. 49 — 281. 1.)
Schoenvisner, Stephanus : Notitia Hungaricae rei numariae.
Budae, 1801.
Schwarz, Godoíredus: Rei numariae e medio aevo specimen.
Osnabrugi, 1747.
Thallóczy Lajos: A kamara haszna története, kapcsolatban
a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Budapest, 1879.
Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. 4. kiadás.
Budapest, 1910. (233—235., 242. 1.)
Tót h Sándor, ko vásznai : A* magyar pénzekről. Marosvásár-
hely, 1 780. (A kéziratból kiadta Dékáni Kálmán. Num.
K. X. 1911.)
Végh Ödön: A nyugoti és keleti érmészet befolyása Magyar-
ország érmészetére a középkorban. Pest, 1867.
5. Különös rész,
Balogh Albin: Adalék a magyar pénz történetéhez I. Károly
idején. (A pannonhalmi főiskola évkönyve. 1914 — 1915.
Pannonhalma, 1915.)
B r u n i m i d Josip : Najstariji hrvatski novci. Zagreb, 1 904. (For-
dítása:) A legrégibb horvát pénzről. (Num. K. IV. 1905.)
Bunyitay Vincze: Szent László király emlékezete. Budapest,
1892. (56—58. 1. Szt. László érmei.)
Cornides M. Dániel : Erláuterung einer merkwQrdigen ungri-
schen Münze aus dem XII. Jahrh. (Ungar. Magasin. 1783.)
Csánki Dezső: Hazánk kereskedelmi viszonyai I. Lajos korá-
ban. Budapest, 1880.
Csinos Albin: Az izmaeliták Magyarországon. Esztergom,
1913.
Despinits Péter: Liliomokról az Anjou-házi magyar királyok
pénzein. (Emlékkönyv. Temesvár, 1873.)
684 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Érdy János: Styría mint magyar vezérség és érmei. (Akad.
Értesítő. XVUI. 1858.)
— Róbert Károly 1335-ik évi érmelési szerződése. (Arch. K. VEI,
1871.)
— Van-e Róbert Károlynak szerb veretű érme? (Akad. Értesítő.
Xn. 1852.)
Érdy K. : Néhány szó a szlavóniai érmekről. (Arch. Értesítő. VI.
1872.)
Fejér, Georgius: Indículus valoris numorum. (Codex diploma-
ticus. Tom. Vn. Vol. 2. Budae, 1832.)
Fridrich István: Befolyások I. Mályás érmeire. (Századok.
II. 1868: a Szűz Mária-kép Szent István pénzein.)
Gálócsy Zoltán: Esztergom-e vagy Székesfehérvár ? Regia
Civitas. (Num. K. V. 1906.)
GasparetzGéza £lemér: Érmek anyagának meghatáro-
zása próbakővön, savak segítségével. (Num. K. Xn. 1913.)
G o h I Ödön: Hazai éremhamisítványok. (Num. Közi. IV. 1905.)
Gumowski Marián: A magyar pénz szereplése Lengyel-
országban a XI. században. (Num. K. IV. 1905.)
[Haiiczky Antal:] Értekezés a pénzekrül és a pénztudományról
(numismatica). (Tudományos Gyűjtemény. 1821. I.)
Hanovius, Mich. Christ. : Sámuel rex Pannóniáé e numo
argenteo exhibitus. Gedani, 1749.
Hóman Bálint: Csák Máté állítólagos pénzverése és egy
trieri oklevél. (Turul. 1915.)
— V. István-kori liliomos obolus. (Num. K. XV. 1916.)
— Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár. (Turul. 1916.)
— A magyar pénzverés Szent István korában (Századok. 1916.)
Horvát István: Miért találtatnak gyakrabban a pénzgyűjte-
ményekben Szent István, Péter, Sámuel és I. András magyar
királyok pénzei, mintsem az ezek után uralkodott magyar
fejedelmeknek pénzeik? (Tudományos Gyűjtemény. 1834.)
Jankovich Mi ki ós: Venczel magyar királynak tulajdonit-
ható, mindeddig meg nem határozott és esméretlen pénzei-
ről. (Tud. Gyűjtemény. 1827. VII. és Hasznos Mulatságok.
1827. II. 81. 1.)
Jerney János: Közlemények a IV. Béla korabeli ismeretlen
rézpénzekről. (Athenaeum. 1842. I.)
Jeszenszky Géza: Egy lappangó vegyesházi dénár. (Num.
K. IX. 1910).
Karabai^ek, V.: Der unmittelbare Einfluss d. mongolischen Inva-
sionaufdieMünzverháltnisseUngams. (Num. Zschr. VI — ^VU.
1876.)
Karácsonyi János: Kik voltak s mikor jöttek hazánkba a
böszörmények vagy izmaeliták? Budapest, 1913.
V. FÜGGELÉK 685
Kemény Lajos: A kassai pénzverőház. (M.G.T.Sz. IX. 1902.)
Kiss Ferencz: A karíkapénz. (Arch. K. I. 1859.)
Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon. I. Buda-
pest, 1884. (70. és köv., 80—95. 1.)
KoUányi Ferencz: Az esztergomi érsek pizetum-joga. Buda-
pest, 1889.
Kovács Ede: Árpádkorí királyaink pénzeinek technikájáról.
(Num. K. n. 1903.)
— IV. István aranypénze. (Num. K. IV. 1905.)
Kováts Ferencz: Pénzértékviszonyok Pozsonyban 1435 —
1460 közt. (M. G. T. Sz. VH. 1900.)
— Városi adózás a középkorban. Pozsony, 1900. 9—17. lap.
— Über die Nachműnzung der Wiener Denare in Pressburg . . .
etc. (Numism. Zeitschrift. XXXIV.)
Kropf Lajos: A magyarországi pápai adószedők számadásai
a XIII. és XIV. században. (M. G. T. Sz. VID. 1901.)
— Középkori pénzek értéke. (M. G. T. Sz. VH. 1900.)
— Magyar viasz, arany és ezüst Flandriában a XIII. sz.-ban.
(M. G. T. Sz. V. 1898.)
— Münzer. M. G. T. Sz. VL 1899.)
— Szent István király ezüst dénárjai. (M. G. T. Sz. VII. 1900.)
— Szent István „pensa auri*-ja. (M. G. T. Sz. VI. 1899.)
— Még egyszer Szent István „pensa auri*-ja. (M. G. T. Sz. VI.
1899.)
— Wolfger püspök utiszámadásai 1203/4-b6l. (M. G. T. Sz. VI.
1899.)
László József: Nyugati pénznemek hazánkban a XIII. szá-
zadban. (Történeti Szemle. 1915.)
Luczenbacher (Érdy) János: A „moneta^ magyar neve
ügyében. (Társalkodó. XIV. 1845.)
— Magyar pénztudományi ritkaság. (Tudománytár. Értekezések.
VI. 1839. 48—64. 1.: L Géza pénzeirőL — IX. 1841.
89—100. 1. : „Libertás Budensium.'')
— Az esztergomi érsekség pénzmestere. (Tudománytár. Értekezé-
sek. V. 1839.)
Luschin V. Ebengreuth, Arnold: Die Wiener Pfennínge.
(Numismatische Zeitschrift. Bd. Vü— IX. Wien, 1876—
1877.) (A magyarországi bécsi dénárokról is.)
— Münzgeschichtliche Vorstudien. (A budai márkáról.) (Archiv f.
Ö. G. XLVn. Wien, 1871.)
— Wiener Münzwesen im Mittelalter. Wien, 1913.
Melich János és Lunzer Vilmos: Marha. (Nyelvtudo-
mányi Közlemények. XXVÜ. 1897.)
Mellen, Jacobus : Series regum Hungáriáé e numis aureis. Lube-
cae, 1699.
686 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
M e y e r, Theodor : Der auswártige Handei des Herssogthums Öster-
rcich im Mittelalter. Innsbruck, 1009. (A magyar ^bécsi
dénárok* -ról.)
Miller, Ferdinánd Jacobus : Positío historico-crítica : Efügiem B.
Marié Virg. auro Hungaríco probabilius Mathias Corvínus
prímus impressit. (Sitnonchiz : Dissertatio . . .)
Miller Jakab nyomán Virág Benedek: Különös letzke a'
Szűz Mária képéről a' magyar aranyon. Pesten, 1804.
Muffat Kari August : Ueber das Gewicht u, den Gehalt d.
österreich. Pfenninge .... und d. böhmische Groschen im
XIV. Jahrh. (Abhandlungen d. bayer. Akad, Hist. Ciasse.
XII. München, 1874.)
N u b e r, C. F. : Beitrag zur Chronologie slavonischer Münzen.
(WissenschafUiche Mittheílungen aus Bosnien und der Her-
cegovina, VI. Wien, 1899.)
Páriz Pápai Ferencz: De antíquis hungarorum monetis.
(Dictionarium Latino-Hungarícum, Cibinii, 1782. 614 —
617. 1.)
Pauler Gyula: Szent István „pensa auri"-ja. (M. G. T. Sz.
VI. 1899.)
Posta Béla: Érmészeti bizonyítékok Magyarország történetéhez.
Budapest, 1886.
— Hazai érmészetünk és a bécsi dénárok. (Arch. Ért V. 1885.)
Régi magyar pénzek. (Békésmegyei Közlöny. VI. 1879. decz. 18.
137. szám.)
Réthy László: A Béla s István-féle pénzek első megfejtője.
Num. K. X. 1911.)
— II. Géza és III. Béla érmei, (Forster: III. Béla magyar király
emlékezete. Budapest, 1900.)
— Magyar numizmatikai adatok Oroszországból. (Num. K. II. 1903.)
— Az első magyar bracteát. (Arch. Ért. XII. 1892.)
— A Béla- és István-féle rézpénzekről. (Arch. Ért. XV. 1895.)
— Jelentés spanyolországi tanulmányútjáról. (A IV. István-féle réz-
pénzek eredetéről.) (Jelentés a M. Nemz. Múzeum 1906. évi
állapotáról. Budapest, 1907. 141— -149. 1.)
— Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. Arad, 1880.
Rómer Flóris: Kettős kereszt. (Arch. Ért. IV. 1870.)
— Még néhány szó a néhány szóra. (Szlavón pénzekről.) (Arch.
Ért. VI. 1872.)
R 0 s n a k, Martinus : De imaginibus Deiparae in numis Hunga-
ricis. £d. altéra Xysti Schier. Wiennae, 1766.
Rosos Miklós: A magyar pénzisméhez. (Győri tört. és rég.
füzetek, ül. 1865.)
Rosty Zsigmond: Egy kis éremtan. (Család könyve. 1857.
és Num. K. X. 1911.)
V. FÜGCÍELÉK 687
Rupp Jakab: A magyar pénzeken ábrázolt tárgyak és azok
jelentése. (Életképek. 1845. I.)
— Magyarhon egykori pénzviszonyairól. (Életképek. 1845. I.)
Sándor István: IV. Bélának réz pénzéről. (Sokféle, 1801. VH.)
Schoenvisner, Stephan : Ober die ungrischen Blechműnzen.
(Zeitschrift von und für Ungcm. I. 1802.)
S c h u 1 1 e r, I. K. : Umrisse und kritische Studien z. Geschichte
von Siebenbürgen. II. 1851. (81—85. 1.)
S c h w a r z, Godofredus : Sámuel rex Hungáriáé, qui vulgo Aba
audit. Lemgowiae, 1761.
S i m 0 n c h i z, Innocentius : Dissertatio de numismatíca Hungá-
riáé diplomaticae accomodata. Wiennae, 1794.
S m o 1 i k, Josef : Nález prazskych gro.^ű v Öaslavi a jejich rozbor.
(Památky archaeologické. XII. 8.)
— Praiske GroSe a jejich díly. 1300 — 1547. (Rozpravy Ceské
Akademie. Roénik III. Tfida I. Ö. 3.)
Számek György: Néhány szó az árpádkor! pénzekről. (Tört.
és Régészeti Értesítő. V. Temesvár, 1889.)
Szentgáli Károly: A sziglák megfejtése felé. Budapest, 1916.
T r u h e 1 k a, Öiro : Die slavonischen Banaldenare. (Wissenschaftl.
Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. VI. Wien,
1899.)
Weisz (Földes) Béla: Adalékok Magyarország árstatisztiká-
jához. (Függelék „Körösi József: Adalékok az árak történe-
téhez. Pest, 1873.* ez. művéhez.)
Weszprémi István: Magyarországi öt különös elmélkedések.
IV. Némelly régi magyar királyok ritka pénzeikről. Pozsony,
1795.
[Weszpémi István]. W. I. O. : Rövid elmélkedés némely
régi magyar királyoknak ritka pénzeikről. (Magyar Hírmondó.
1794. I. 729—758. 1.)
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.'
A *-gal jelölt lapszámok megfelelő adatai a jegyzetekben keresendők.
Aba Sámuel magyar király 192,
205-206, 208—212.
Adalbert salzburgi érsek 205.
administratio, pénzverési 456—473.
aes signatum 130.
akó 481.
alapsúly 18.
Albert osztrák berezeg
I. 359—361 ;
n. 360.
Alfréd angol király 47.
államjegy 10.
állatárak 522—524.
állatpénz 155, 156—157.
Al-Manszúr kalifa 42
al marco 19, 36—37, 133, 202.
András magyar király
I. 192—193, 198, 205—206,
208—212, 213—217, 233—
235;
n. 86, 102—103, 258—259, 260,
264, 291 -314. 332—334,
442—443, 444—445, 462—
466, 470;
m. 318, 320-321, 324, 326—
328, 339—342, 345—348,
441, 446—447.
angol márka, lásd márka, angol.
angol pénz Magyarországon 298.
aprópénz, XII. századi 236 — 273.
arab font 42—43, 145.
arab hatás a magyar pénzekre
239—240.
arab pénz a magyaroknál 157.
arab pénzverők 463.
áradatok 497—543.
árak átszámítása koronaértékre
476—481, 496.
aranybulla 303.
aranyforint, lásd forint.
aranypénz, lásd anreus, dinár, forint,
semissis, solidns, sxtaUr, iremis-
sis és iriens,
aranypénz, magyar 81, 98 — 09,
240.
aranypénz a magyaroknál 159 s köv.
aranyrúdvalutA 274, 286.
aranysolidus, lásd solidus,
aranyvaluU 19; frank 136—142;
magyar 407—409 ; római 132—
134.
arasz 485.
árfolyamérték 25.
argentei minnti 139 — 140.
Amnlf bajor berezeg 151.
árstatisztika, lásd ártőrténet.
árstatisztikái táblázatok, lásd ár-
adatok.
^ A függelékek anyaga a tárgymutatóban nincs feldolgozva.
Hóman : Magyar pénstfirténei. 44
690
MAGYAR P6NZTÖRTÉNET
ártörténet, feladatai, fogalma 474 —
476.
áitörténeti következtetések 537—
543.
as Ubralis 130.
itlagsúly 20-22.
átlagszámítás 20—22.
augsbtirgi pénzcoagresszus (1760)
71—74.
Augustus császár 132.
anreus ^32.
aurum (= pensa) 165.
avers 17.
Bajor hatás magyar pénzeken
172—191.
bajor márkasúlyok 62—63, 74—75.
bajor pénzrendszer 148 — 153.
Balti-tengermenti magyar utánvere-
tek 186.
báni dénár, lásd dénár, hánt.
báni denármárka, lásd márka, szá-
mítási,
báni ellenőrzés 468.
báni éremrajz 336—338.
báni kamara 334—346, 458—459.
báni pénzverés 329-352,452—455.
bankjegy 10.
bányajövedelem 428*, 435*.
bányavárosi font 115—118.
bányavárosi (budai) márka 94—97,
115—118, 123.
baranyai denármárka, lásd márka,
számítási.
barcelonai márka, lásd márka,
barcelonai.
bécsi dénár, lásd dénár, bécsi.
bécsi dénár, magyar veretű, lásd
dénár, magyar veretű bécsi.
bécsi denármárka, lásd márka, szá-
mítási.
bécsi font 122.
bécsi garasmárka, lásd márka, szá-
mítási.
bécsi gyógyszerfont 41 *, 66.
bécsi hatás a magyar pénzverésre.
384—386.
bécsi márka 64—74, 93, 95, 98,
108, 122, 123, 124.
bécsi (ó-)márka 64-66, 124.
bécsi mázsa 118, 122.
bécsi pénzverés 353—386.
bécsi súly Magyarországon 118 —
121.
becsű 276 — 278.
Béla herczeg, lásd Béla magyar
király, L
Béla magyar király
I. 193, 205—206, 208—212,
217—224, 233—235;
11. 249—250, 255—256, 260—
261. 263—264. 267—268;
III. 102—103, 238, 249-254,
257—258, 260, 264—265,
267—269, 424—439 , 463
471;
IV. 86—87, 315—326, 328, 334
s köv., 346—348, 353—354,
367-372, 454, 461—462,
466, 469-470.
Béla király márkája 92, 102—105,
122, 123.
belsőségek ára 510 — 511.
bélyegváltozatok 199—200.
bérletrendszer, lásá pénzverőkamarák
bérlete.
Bernát karínthiai herczeg 295.
Berthold bajor herczeg 151.
Berthold salxburgi érsek 295.
beszterczei márka, lásd márka,
beszterczei.
birtokárak, lásd földárak.
Boleszláv lengyel király, I. 183.
Boleszláv cseh herczeg, II. 183.
bolgár köböl 482.
bolgár pénz 330*.
bolgár pénzverők 463.
bracteáU 196. 238-239. 253—254,
270. 299, 303.
bronz valuta 134.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
691
budai finom ezüst garasmárka, lásd
márka, számüási,
budai font 114—118, 122.
budai garasmárka, lásd márka,
számüási^
budai kamara 334, 458.
budai márka 83, 91, 94—99, 122,
125.
budai mázsa 122.
budai pénzverőház 99, 104,334,458.
budai török font 112, 122.
budai török kis font 112, 122.
budavári márka, lásd márka, buda-
vári.
budavári pénzverőház, lásd budai
pénzverőkáz.
budavári vásárvámtarifa 530.
byzánczi arany, lásd solidus, by-
zanczu
byzánczi hatás a magyar pénzeken
239—240.
Caracalla 132.
Chlotár frank király, U. 136, 139.
chronologia, lásd éremchrauologia.
coUecta 442 -450, 452—455.
combustio(decima,quinta,tertia stb.)
22, 284—286.
Csanádi kamara 334, 458.
cseh finom ezüst garasmárka, lásd
márka, számítási,
cseh garas, lásd garas.
cseh garasmárka, lásd márka, szá-
mítási.
cseh márkasúlyok 75 — 76.
csereérték 25.
cserekereskedés 154, 156.
csöbör 481.
]>agobert frank király, I. 139.
dalmát pénz 329—331.
darabolás 19.
dénár (pénzdarab), angol 298; bécsi
298—299,353—386; bécsi széles
380—383; bécsi szögletes 383;
bolognai 79; cseh 183, 212, 266;
ennsi 361—362; frank 37—40,
138—147; friesachi 78— 80, 271,
289—314, 331—332, 341—342;
gaU 141 ; KaroUng 31—40, 145—
147, 149—150; kölni 147, 182\
212% 271; kremsi 361—362;
Meroving 138—143; német 178—
183, 212, 266, 291, 298; olasz
266; osztrák 299; regensburgi
151—152. 271; római 131— 132,
135—136; sáli 138—143; vero-
nai 289.
dénár (pénzdarab), magyar 181, 231,
232, 263—266, 299—302, 308—
311, 315—316, 325—327, 382—
333, 346—348, 402—405, 441;
báni (pakráczi, verőczei, szlavón,
zágrábi) 329—352, 441; magyar
veretű bécsi 372-386, 441 ; budai
402 ; esztergomi érseki 313—314;
berezegi 332—334; Styria részére
vert 335; értéke aranykoronában
497—499; mérlegelt 288, 310,
316—317.
dénár (súly) 60
denárfont, lásd font, számítási.
denármárka, lásd márka, számítási.
denariosz, bronz 135*, 139.
denarius, lásd datár.
díjrendszer, lásd vérdijrendszer.
dinár 151^.
dinarius, lásd dénár.
Diocletianus 132.
dirhem 157.
disznóárak 524.
drachma (pénzdarab), attikai 131;
gaU 44*.
drachma (súly) 30.
drávántúli kamara 335—336, 459.
fiberhard bajor herczeg 151.
Eberhard salzburgi érsek
I. 295;
n. 293—295.
44*
6b2
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Edictmn Pistense 146.
Edward angol idrály 47.
Ekbert bambergi pfispök 296.
ekealja, lásd ékefiSld.
ekeföld 487--4S8, 491—495; 110
holdas 492; 120holdas 491 —
492; löOholdas királyi 492—
493.
élelmiczikkek ára 525.
elnésés 19.
előlap 17.
eltérés 19.
Endre magyar király, lásd András.
ércspénz 10, 155—156.
érczrúdvalttta 130—131, 137, 143,
155, 168, 274—288, 316—317,
ércssúlyok (márkák) 50, 90, 114—
115.
erdélyi márka 56*, 92, 100—101,
122, 126.
erdélyi pisetum-súly, lásd pisdum-
súly.
erdélyi török font 101, 122.
érem 11, 17.
éremchronoiogia 203—210, 241—
254, 294—296, 301—302. 319—
320, 337—339, 356—361, 376.
éremleirások, magyar, XI. szásadi
171—175, 192—198; XH. szá-
zadi 236—247; Xm. századi
299—302. 318—320, 347, 372—
376; szlavón báni 336—337.
éremleletek, lásd leletek,
éremrajz, lásd éremleirások,
éremrajztypusok 242—247.
éremtan 11.
éremváltozatok 247—248.
érme, lásd érem.
érseki pénz, esztergomi 312 — 314.
érték 25.
értékarány 25, 140, 188, 221—222,
477—481.
értékpénz 18.
északi márka 48— 49, 51, 55, 56, 126.
esztergomi érseki dénár 312—314.
esztergomi érseki ellenőrzés 468 —
470.
esztergomi kamara és pénzverőtiáz
107, 334, 457—459.
esztergomi márka 93, 106—107,
123.
esztergomi vásárvámtarif a 53 1 — 534.
etruszk pénzek 130, 131.
ejrrir 60.
ezrelékes jelölés a finomságnál
22—23.
ezüst, lásd finom ezüst, közönséges
ezüst, tiszta ezüst, szinezüst, VSti-
ges Süber.
esüstdenár-rendszer 144.
ezüstfínomitás 23—24, 184.
ezüstmárka, lásd márka ezüst.
ezüstpénz, lásd dénár, dirkem,
drachma, fiUér, garas, műUo'
rense, obolus, siUqua.
ezüstrúdvaluta 131, 168, 273,
274—288, 316—317, 407, 422—
424.
ezüstsolidus H4.
ezüstvalnta 19; frank 144—148;
magyar 169 — 409; római 131 —
135.
Familiaritás 468.
fehérvári márka 93, 105, 123.
félbracteáU 196, 252.
féldenár, lásd obolus.
félfertós adó 446—419.
félobolos 224.
féisiliqua, lásd siUqna auri és dénár,
frank.
fémérték 26, 476—477,
Ferdinánd magyar király, I. 98—99.
fertő 60, 108—109, 281.
íiUér 392.
finom ezüst 283—284.
finom ezüstmáiica, lásd márka ezüst,
finom.
finomság 22—24, 183—184, 259,
262*, 362.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
693
finomsági adatok, bécsi 357—362;
cseh 184^ 212*, 266*, 389;
fríesachi 293; német 184*; olasz
266*.
finomsági adatok, magyar, XI. szá-
zadi 183, 208—209; XII. századi
255—259; XIII. századi 304—308,
321—325, 347, 379; szlavón báni
339.
finomsúly 19.
font (súly) 29—45; anconai 44';
apuliai 44*; arab 42—43; arra-
goniai 45*; avignoni 41* 44*;
bagdadi 42; barcelonai 43*;
barletUi 45*; bécsi 122; bécsi
(gyógyszerfont) 41*, 66; berga-
moi 44*; betelfakii 43*; bolognai
45*; bordeauxi 41*; boroszlói
41*; calabriai 44*; castiliai 44*;
cataloniai 44*; cattaroi 44*;
chiarenzai 45*; cremonai 44*;
dalmát 91*; dzseddai 43*; förei
41*, 42, 44*; ferrarai 44*;
firenzei 44 ^ 45*; franczia 41*,
42; frankfurti 78*; gall 44, 59;
genfi 42; genovai 42, 44*;
gyógyszerfontok 45'; Irak 43,
53*; KaroUng 31—43, 56, 89,
145—146; kelte 44; konstanti-
nápolyi 44*, 112—113; kölni 32,
44*, 58; königsbergi 45*; krakói
41*; lembergi 41*; libaui 41*;
lipcsei 78*; lissaboni 44; livor-
noi 45*; loheiai 43*; londoni
Tower 44, 49; löweni41*; luccai
44*, 45*; mallorcai 43*; mar-
seillei 41*, 44*; milanói 44*;
minorcai 43*; miteui 41*; mont-
peUicri 41*, 42, 43*, 44*; morva
76*; moszkvai 41*; Nagy Károly
fontja 31— 43; nápolyi 44*, 45*;
nimest 41*, 42, 44*; nürnbergi
67, 78*; nürnbergi (gyógsrszer)
45*; padovai 44*; palermói 41*;
párisi 42, 59, 114—115; pérai
44*; perugiai 44*; piemonti 44*
pisai 44*; poids de marc 32, 34
59; poids de table 41; poseni
41*; prágai 78*; provencei 41*
ragusai 44*; rigai 41*; római
30—31; római kereskedelmi 44
római nagy 45*; római (új) 44
salzburgi 41*, 78*; saragossai
44*; sziczUiai 44*; síenai 44*
stockholmi 41*; tiroli 45*; Tower
44,49; toulousi 41*; troyesi 44;
turinl 44*; vámfont 53*; varsói
41*; velenczei 44*, 45*, 59; ve-
ronai 44*; zárai 45*; zürichi
78*.
font (súly), magyar 83—90, 112—
115, 117—118, 122, 187, 278—
279; bányavárosi 1 15—1 18; budai
114—118, 122; budai török 112,
122; budai török kis 112, 122;
erdélyi török 101, 122; Szent
István fontja 83—89, 122, 187.
font, számítási 24, 147—148, 278;
bécsi 364—369.
font sterling 24, 147*.
font súlyfelosztása 30, 42.
forgalmi súly 19.
forgalmi súlyátlag 20.
forint, firenzei 98, 406; értéke ko-
ronában 499; magyar 81, 98 —
99, 407—409.
források 13—14.
főpapi tized, lásd királyi Jövedelmek
földárak 601—511, 516—519, 522—
523, 587—543.
földbér 535—536.
földbirtok jövedelmezősége 538 —
542.
főpénzdarab 18.
franczia font 41*, 42, 44, 59, 114—
115.
frank pénzrendszer 135—148.
frank súlyrendszer 30—44.
Freisingeni Ottó 327.
694
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
friasachi d«iár,Usd dénár ^friesachi.
fríesachi denármárka, lásd máHta^
számtídsi.
fríesachi márka 78—80, 125.
fríesacbi typusá magyar pénz 299 —
302, 311, 832.
Frigyei, n. csássár 358, 361.
FOlöp fnnczia király, 1. 53; IV. Szép
433.
Fülöp Ágost francsia király 426.
fünfvierdunger 79, 293—294.
Gabonaárak 524.
gabonamértékek 484-485.
gall font 44, 59.
garas 388; cseh 388—402; magyar
402, 407—409.
garas értéke koronában 499.
garasmárka, lásd márka, számitási.
Gebhard salsbargi érsek 295.
germánok pénsforgalma 135 — 136.
germán súlyrendsser 48*.
germán vérdijrendszer 161.
Gertrúd királyné 296 - 297, 332.
Géxa berezeg, lásd Géza magyar
király, I.
Géza magyar király
I. 193, 205—206, 208—212,
227—228, 233—235;
n. 249—252, 266—257, 260—
261, 263—264. 267.
gira'46.
gölniczi vásárvámtarífa 530.
grftn 60.
grain 47', 60.
gréci (zágrábi) dénár 349.
gurhés báni dénár 350.
Gurfaes László kamaraispán 350.
Gútkeled István, lásd István bán,
gyira '46.
gyógyszerfontok 45*.
gyóri vámtarifa 527.
gyulafehérvári márka, lásd márka,
gynlafekérvári.
fiUlbling, lásd dénár, magyar vé-
rein bécsi,
hallei pénz 392.
hamispénzverők 472 — i73.
Hanno kölni érsek 195.
hányad szerinti jelölés a finomság-
nál 23.
Harun-al RaSid 42—43.
hátlap 17.
házárak 512-513.
házhely 496.
héber feliratok magyar pénzekeo
463 •.
HeUer 392.
helyi márka, lásd márka, keJyi,
Henrik angol király, II. 433.
Henrik angol trónörökös 426—427.
Henrik bajor berezeg
L 152;
n. 88, 152—153, 172—182;
in. 152;
IV. 178—179, 182, 212.
Henrik bán denárai 348.
Henrik császár
n. 179, 182, 212;
UL 52;
IV. 195.
berezegi pénzverés, magyar, XL
századi 217—228, 233—235;
Xm. századi 332; német 146,
151, 182.
hétdenáros adó 452—455.
hiteles királyi mérték 490.
hiteljegy 10.
hold 487—491, 494—495.
hordó 481.
horvát pénz 329—331.
hosszmértékek 485—486.
hybridveretek 248, 473.
Imre magyar király 254, 258>
260, 264.
Irak-font 43, 53*.
István bán pénzverése 335—339,.
349, 351, 367, 454.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
István magyar király
L Ssent 83—89, 122, 169—
191;
IL 249—252, 255, 260, 263,
266, 268;
m. 249—251, 257, 260, 264;
IV. 240—241, 257, 260, 264,
463;
V. 99, 318—319, 321—323,
325—327, 339 s köv., 347—
348, 367, 377, 452—453.
izmaelita kamaraispánok 462 — 467.
ixmaelita pénzverők 239, 462—467.
János cseh király 388—389.
jászói márka, lásd fnárka, jászói,
Julias Caesar 132.
Kalangya 485.
kaUzok 462—463.
Kálmán magyar király 249—250,
255, 260, 263, 266, 463.
kamara, lásd pénzverőkamarák.
kamara haszna, lásd lucrum ca-
merae,
kamarai márka, lásd márka,kamarai,
kamarai nyereség, lásd lucrum ca-
merae.
kamaraispánok 458, 461—470.
Kanut dán király 52.
kapnadó, lásd poridlis adó.
karát 60.
Karimán franczia király 38—39.
Karl's Uth 34, 42*.
Karoling -font 31—43, 56, 89,
145—146.
Karoling pénzrendszer 31, 36 — 40,
144—148.
Károly császár
I. lásd Nagy Károly;
U. Kopasz 37—40, 146, 178—
179, 180.
Károly franczia király, ÜL Együgyű
37—39.
Károly magyar király
I. 98—99, 348—349,
382—386, 397—4
452, 454, 459—4
470;
m. 119.
Károly német király, III.
37—39.
kassai mérték 111.
kaszaalja 487.
kelta font 44.
kényszerárfolyam 25.
kénjrszerpénzváltás, lásd ^
kepe 484 — 485.
képzeleti pénz 24*.
kereskedelmi ezüst, lásd i
ezüst,
kereskedelmi ezüstmári
marha ezüst.
kereskedelmi súlyok (fontc
115.
kereszt (gabonakereszt) 4
keresztes báni dénár 349.
kettős valuta 19; bajor
zánczi 134; frank 1
magyar 407—409.
kilogramm 121.
királyi báni dénár 349.
királyi ekeföld 492—493.
királyi garasmárka, lásd
számítási, 56 garasos p
királyi hold 489—491.
királyi jövedéknek Hl. Béla
424—436.
királyi jövedelmek tizede 4:
királyi márka, lásd márka^
királyi öl 488—491.
királyi súly 104.
kis bécsi dénár, lásd deuár^
veretű bécsi.
kiverési súly 19—22, 36—
kolozsvári báni dénár 349.
kolozsvári márka, lásd
kolozsvári,
kolozsvári mérték 111.
696
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Konrád salzburgi érsek 295.
konstantinápolyi font 44*, 112—113.
konstantinápolyi oka 101*. 113*.
Konstantinosz (Nagy) pénzreformja
132—134.
köböl 481—483.
kölni éremrajz 195.
kölni márka 57—58, 60,70— 74, 125.
kölni (ó-)márka 51 -52, 55, 57, 126.
kölni kereskedelmi (kereskedő) márka
53, 55, 56, 101, 107, 126.
könnyű márka, lásd márka, könnyű.
könnyű pénzláb 19.
körirat, lásd éremleirások.
köriratnélküli érmek 236 s köv. 1.,
355 s köv. lap.
körülmetszett pénzek 198, 213—215,
229—231.
kötél 485—486.
közepes bécsi dénár, lásd dénár,
magyar veretű bécsi.
középsúly 19; törvényes, lásd ki-
verést súly.
kösépsúlyeltérés 20, 178—179.
közigazgatás, lásd adminiskraiio.
közönséges ezüst 285—287.
közönséges ezüst márka, lásd márka
ezüst.
közönséges márka, lásd márka, kö-
xönsiges.
krakói garasmárka, lásd márka, szá-
mítási.
krakói márka 80—82, 126.
krónika, magyar 219 s köv.
kuntinus 108.
kuttanbergí pénzverőház 388, 389*,
Sv^, 408.
külföldi pénz forgalma Magyarorszá-
gon 163—167, 218*, 291—299,
353—354, 367—372, 380—384,
397.402.
Lajos franczia király
IL és m. 38;
IX. Szent 433.
Lajos magyar király
L Nagy 455.
Lajos német király
IL 37—39;
IV. Gyermek 37—39.
laneus 495.
László magyar király
L Szent 84, 90, 196—199,
207—212, 228—232, 233—
235, 463;
IL 257, 260—261, 264;
IV. 318, 320—321, 324r— 327,
338 s köv., 347—348, 376—
380, 441.
lat 60, 108.
lehen 495—496.
leletek 13, 164, 167, 185, 204—207,
250—254, 272, 291—202, 339,
344, 348, 354—355, 397.
lemezpénz, lásd hracteáta.
lengyel garasmárka, lásd márka,
számítási.
lengyel márka 56, 60, 80—82, 126.
Leovtgild gót király 136.
Lex Salica 138—141.
libra, lásd f<mt (súly).
liptói köböl 482.
livre ttsueUe 53*.
lóárak 522—523.
lombard pénz Magyarországon 167.
londoni márka, lásd ntárka, Umdom,
Loránd bán 453.
Lothár császár 37—39.
lötige Mark 283.
lötiges SUber 283, 364—365.
lucrum camerae 449 — 450, lásd még
pénzverési adó.
Ludolf bajor herceg 152.
Itfijos császár
L 37—40, 146, 178r-180;
n. 38.
Magyar arany, lásd forint, magyar
és triens arany, ínagyar,
magyar báni dénár 349.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
magyar (budai) font 114— 118» 122.
magyar fontsúlyok 83—90, 112—
115, 117—118.
magyar (Béla kir. f.) márka 92,
102—105, 123, 125.
magyar (budai) márka 94, 108,
115-118, 123, 124.
magyar márkasúlyok 84—85, 90 —
110, 116—121, 122—123, 278 s
köv.
magyar mázsa 118, 122.
magyar oka 101% 113, 122.
magyar pénz külföldön 185—186,
213.
malomárak 514— 51 5.
mancosus 150* — 151*.
mansio 495—496.
Margit magyar királyné 105, 298,
426—427.
marhapénz 160 s köv.
márka (súly) 16, 46—61; amster-
dami 59*, 124; anconal 56, 125;
angol (tower) 42*, 49, 55, 56—
57, 60, 103, 125; angol (troy)
59, 124; antwerpeni (régi) 56*;
antwerpeni (troy) 59*, 124; augs-
burgi 57*, 75, 124; aagsburgi
1694. évi ,kölni« 71—74, 125 ;
avignoni 57*, 125; badeni 57*;
bajor 62—63, 74—75; bambergi
57*, 125; barcelonai 58, 124;
barcelonai (régi) 56, 125; bar-
lettai 56, 125; bécsi 66—74, 93,
95, 98, 108, 122—124; bécsi (ó)
64—66, 124; berlini 67*, 125;
boroszlói 56*, 126; brabanti 56*,
125; brannschweigi 57*; brüggei
59*, 124; bniggei 6 anciás 59*,
126; bninni 392; bruxeUesi 56*;
cadixi 56*, 125; castello di cast-
roi 56, 125; castUiai 56*, 125;
cataloniai 58; chiarenzai 56, 125;
ciprusi 126; cseh 51, 75, 124;
dán 56; danzigi 126; drezdai
57*; erfurti 57*, 125;
48—49, 51, 55, 56, 1
59*. 124;ferrarai59*, :
zei 58*, 125; frankf
125; friauli 57*, 124;
78—80, 125; genfi 5
gothai 57*; hamburgi i
hannoveri 57*; hesseni í
57—58, 60, 70—74, 1
(kereskedő) 53, 55, 56,
126; kölni (ó) 51—52,
126;königsbergi56*, 12
56*, 80—82, 126; land
124; la rochellei 56*, 1
gyei 56, 60. 80—82, lí
gesi 58*, 125; lindaui
csei57*, 125; lissaboni S
londoni 49, 125; london
műves) 59*. 124; londoi
59*, 124; lübecki 56; ly
124; maUorcai 57*, i:
chelni 56*; messinai 5
milanói 125; montpellit
125; morva 60—67, 7
392; müncheni 74, 125; m
(új) 57*; nápolyi 126;
57*; nimesi 57*, 125;
49; nürnbergi 57*, 62— (
nürnbergi ,kölni' 69, 121
58, 125; oldenburgi 57*
56; osztrák 64—74, 7
padovai 57*, 124; pápi
126; párisi 54, 55, 58—
124; passaui 56, 124; pi
57*, 125; porosz 56*,
poseni 56, 126; prágai 7i
pugUai 56, 125; regensbui
63,83—84, 124;regensbu
57*; római 58*; 125; sa
77—78, 124; seviUai 56*
szicziUai 56, 125; ska
48—49,60, 126; Skara49;
burgi 59*, 124; svájczi 59'
svéd 49, 51, 126; ssilézia
thomi 66*, 126; tiroli 77
toumaii 59*, 124; Tower 4
698
MAGYAK PÉNZTÖBTÉNET
125; troyen96— 97, 124; vanói
ö6*, 82^ 126; veleocsei51, 105,
124;^ání57^ 124; Zollvereia-
Mark 58, 63*, 125.
márka (súly), magyar 84—85, 90 —
110, 116—121, 122—123, 278
s kőv. ; bánjravárosi 94 — 97,
115—118, 123; bécsi 120—121,
122; BéU király-féle 92, 102—
105, 122, 123; besztexczei 92,
123; budai 83, 91, 94—99, 122,
125, 286—287; budavári 91,
94—95, 123; erdélyi 56*, 92,
100—101, 122, 126, 286—287;
erdélyi ^pisetum" 94, 121, 122,
124; esstergomi 93, 106—107,
123; fehérvári 93, 105, 123;
gyulafehérvári 92, 123; helyi
92, 93, 123; jászói 93, 123;
kamarai 123; királyi 99, 108,
123; kolozsvári 92; könnyű lOl,
123; közönséges 92, 123; ma-
gyar (Béla király-féle) 92, 102—
105, 123, 125; magyar (budai)
94, 108, 115—118, 123, 124;
nehéz 101, 105, 107, 123; német
93, 108, 123; pisetum 94, 121,
122, 124; radnai 92, 123; sebesi
92, 123; szebeni 92, 123; székes-
fehérvári 93, 105, 123; szepesi
56*, 93, 107—108, 122, 126,
286—287; szlavón 105.
márka, számítási 316—317; bécsi
72 cseh garasos 396; cseh 60
garasos 391—392; cseh 64 gara-
sos (finom) 394—395; friesachi
160 denáros 79; krakói (lengyel)
48 cseh garasos 395; morva 62 cseh
'- garasos 392 — 393; morva 64 cseh
garasos 393—394; prágai 56
garasos (királyi) 390 — 391 ; prágai
3 font miéres 892.
márka, számítási, magyar, 5 báni
pensás 343—344, 371—372, 380;
5 királyi báni pensás 405; 6 báni
pensás baranyai 345—346; 10
bécsi pensás 369—372, 380—
382; 12 becs peosás baxaayu
384; 160 báni deaáros 351-352;
176 báni denáros 350—351; 192
báni denáros 351; 48 cseh gara-
sos szepesi 400—401; 50 esdi
garasos váradi 401 — 402; 56 cseh
garasos budai 398—399; 62 cseh
garasos nagyszombati 399—400;
64 cseh garasos budai finom
ezüst 400; kassai 401; 40, 50,
66, 72 magyar garasos 402; ér-
tékűk arany koronában 500.
márka arany 279.
márka ezüst 280—287; finom ezüst
281—287; jó ezüst 282; kereske-
delmi V. közönséges ezüst 284 —
287; színezüst 282; tör\'ényes
ezüst 262; értékük aranykoroná-
ban 500 ; szinezűstértékük 287.
márka súlyfelosztásai 60—61, 108—
109.
márkatypusok 55*-59, 66—70,
123—126.
marobotinus 151*.
mázsa 109, 122.
mellékjegyek, lásd siglarendszer.
mérlegelt dénárok 288, 310, 316—
317.
mériegelt ezüst 281.
Meroving-kori pénzverés 136 — 143.
mérő 481.
mérőkötéi 485—486.
mértékek 481 — 496.
mértéktan 12.
méterrendszer 121.
metrologia 12, 16.
metrologíai adatok, lásd pénzsúlyok,
Mick bán dénárja 350.
milliarense 134—135.
mina (súly) 45; attikai 29, 48
attikai (ó) 101 ; babyloni 48'
boszporoszi 45* ; cyzikoszi 45*
gall 45* ; karthágói 45*.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
699
mohamedán, lásd izmaelita,
morva garasmárka, lásd márka,
számítási,
morva márka 66>-67, 76, 123.
mosoni maró 482.
munkáslétszám 471 — 472.
Nagy Károly fontja 31—43.
Nagy Károly pénzreformja 144 —
148.
nagyszombati garasmárka, lásd
márka, számítási.
nehezék 109.
nehéz márka, lásd márka, nehéz,
nehéz pénzláb 19.
nemesfémek értékaránya, lásd érték-
arány,
német márka, lásd márka, német.
német pénzek 178—183, 212, 266,
291, 298.
nemzetközi forgalom 151,185—186
190, 213, 233—234.
névérték 25.
numizmatika 11. .
nummus 134, 224*, 231.
nürnbergi márka 57*, 62—63, 124.
nyerssúly 19.
Ö-bécsi márka 64—66, 124, 355,
362, 366.
oboltts (pénzdarab), bécsi 382 — 384;
regensburgi 153, 173 s köv.
obolus (pénzdarab), magyar 175 —
231, 301, 305-309, 318—323,
326, 347—348,409; értéke arany-
koronában 497.
obolus (súly) 30.
obon 109*
Odo fanczia király 38—39.
oka 101*, 113.
ó-kölni márka 51—52, 55, 57, 126.
olasz aprópénzek 266.
olasz márka 58, 125.
orosz vérdijrendszer 161.
országos súly 104, 110 — 111.
osztrák dénár, lásd dénár, osztrák.
osztrák márkasúlyok 64—74, 77—
80.
Ottó bajor herczeg 152.
Ottó császár
I. 179;
II. 179;
III. 175, 179.
Ottó magyar király 321, 325,
327—328,
Ottokár cseh király, IL 66—67, 355.
358, 361, 367—368.
öl 485—486, 490; erdei 485; királyt
485—486, 490—491.
őre 48, 60.
őrtug 48, 60.
ötvény 22—24.
Pakráczi dénár, lásd dénár, báni.
pakráczi kamara 334 — 335, 459.
Pannónia (körírat) 192 s köv, 456.
pápai márka, lásd márka, pápai.
papírpénz 10.
párisi font 42, 59, 114—115.
párísi márka 54, 55, 58 — 59, 60,>
124.
pecunia 130*.
pekreczi kamara, lásd pakráczi
kamara
pensa 160.
pensa, arany 158—168, 188.
pensa, számítási 159, 165, 221—
224, 279, 331, 342 s köv., 370;
értéke arany koronában 499.
pensa auri 158 — 168.
pénz 160—161.
pénz (Geld) 10-11; (Münze) 11.
pénz (külföldi) beváltása 419—422.
pénzcontingens, évi 436—439.
pénzcsonkítás 214—215, 229—230.
pénzdarab (Münze) 11, lásd még
érem.
pénzegység 18.
pénzek értéke arany koronában
497—500.
I
70i»
MAGYAR PÉHZTÖmrÉNET
sólTftdMtei. lásd f€uzsml\tfk.
pgajatekcsokteeties 417—41$.
f<ni«;téktiHuatok 497— dOO.
periex-C5t 20Í : UsJ mqs czmsi-
penifor^iloa kexi^rte « BMfQruok-
OAl 157.
p«cxk:bocs«Us e\i osstcge. lásd
pcniiab 19; becsi 356- 36<>, ;:i>2—
j^{; cseh 3>^— 390; rmnk 31,
3b -40. 141—146; fhesachi293;
ru3;jLi 131—134.
iMiIab, BUgrmr, XL smáiidi 186—
1S8, 216» 218, S:i6, 228, 232;
XU. sMSAdi S63-26& ; Xm. ssi-
udi 309, 326—327. 379-380:
síUx-oo buu 340—341.
peniUbeg7sé€:esités 441, 446—448.
péuktotelL, lásd UUité.
póurootos 213—217, 224—237,
266-268, 269— 27a 309-311,
328w 412—414, 466—406.
péoisúlyok, bécsi 367 — 362; csali
183, 212, 266, 389; fnesMlii
294—296; Karalingknri firank
38—39, 178—180; aémtt 178—
1S3, 212. 2ti6: otesx 266^ le-
gensborgí 162.
péossúlyok, ma^mr, XL ssájwdi
176 -183, 208— 211 ; XIL ssásadi
266—261 ; XUL ssándi 302--
308, 320—326, 348, 377—379;
silavÓQ báni 339—340.
pénsHirtéMt 12—17.
pénitörtéool fomsai 13—14.
pénstörtéiMti irodakun 16*.
pcastudomány 11; ebnéleti 12; le-
író 11.
péasójitis 214—832, 269, 269—
272, 412—424, 441---464.
pensújitás eltfiilése 460—465.
péasváltis 271-272, 412—439,
472.
péQS\'áltási administratio 415 — 416,
419, 466—473.
péosváltási adó 439—454.
páDXváltási adó alóli mentesség
332—333, 444—445.
péaxváltási illeték, lásd pénzvcrési
péosváltási jog 412—414.
pénsváltást nyereség, lásd pénz-
ver isi jövedeUm.
pénzváltók, lásd pénzverők,
péiisvefés 18, 410.
pénsverés decentralisatiója 458—
464.
pénsverés ellenőrsése 202—203,
468-470.
pénsverés technikája 199, 473.
pénsverési administratio 456 — 473.
péasverési ala|>súl7 18; magyar
187. 262, 325.
pénsveiési adó, lásd pénxváUási adó.
pénsvexési Sietek, lásd pémverési
jövedelem.
pénxverési jog 170, 217, 329 s
köv., 410—439,
pénsveiési jog eladománjrosása
146—147, 161, 217, 329. 412.
péns vetési jövedelem 133, 146—
147, 188, 216—217, 270, 397,
401, 406. 410—465.
pénsveiési jövedelem tisede 427—
429, 436-436, 463.
pénsveiési nyereség, lásd pénz-
verést jövedelem,
pénsveiési regale, Usd pénzverési
jövedelem.
pénsveiési ssabályok (törvények,
rendeletek) 13.
pénaver5hásak, lásd pémzverQ-
pénsver6helyek 456—460.
pénsverSjegyek, lásd siglaremiszer.
pénsverók 467, 459, 460-461.
407—468, 471—472.
pénsvetók bírája 461.
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
pénxverők községe 460— 461.
pénzverők száma 471 — 472.
pénzverők szervezete 460 — 461,
467—468.
pénzverőkamarák 334—335,. 404,
456-462.
pénzverőkamarák bérlete 461 — 470.
pénz verőmester 458, 460~461.
pénzverőmunkások, lásd pénzverők.
perzsa pénz a magyaroknál 157, 167.
peseta 160.
peso 160.
Péter magyar király 192, 205—206,
208—212.
pfennig 60.
Pile de Charlemagne 31—32, 34—
35, 41.
Pipin frank király 144—145.
pisetum 109.
pisetumjog 469.
.pisetum^-súly, erdélyi 94, 121,
122, 124.
poids de marc 32, 34. 41, 59.
poids de table 41.
pommerániai magyar utánveretek
186.
ponczéllás (ponczolás) 199.
ponczol (poncztű) 199*.
pondus 109, 281.
pondus Caroli 30, 33—34, 42*, 53 •.
portális adó 451—452.
pozsonyi mérték 119.
Pozsony város pénzváltási mentes-
sége 333.
prágai garas, lásd garas, cseh.
prágai garasmárka, lásd márka,
számiiási.
prágai márka 75, 124.
próba 23.
püspöki pénzverés, német 182.
Quart 60.
quartale 481.
quentchen 60, 108.
quinarius 132^
Kadnai márka, lásd ma
ravennat alapítólevél 83
regensburgi márka 59*
84, 124.
regensburgi pénzverés
173 s köv.
Regia Civitas 171, 173-
456.
Regina Civitas 174.
revers 17.
rézpénz, magyar 240 — 5
130—131,
rézrúd valuta 130.
Richárd angol király, I. l
római font 30—31; új 4
római pénzrendszer 130- I
római súlyrendszer 29 — I
rotolo 101*, 113*.
rőf 485.
Rudolf császár, I. 358, 3
ruhaárak 525—526.
Saiga 148—149.
Salamon magyar király
206—206, 208-212,
233—235.
schilling 148.
Schok-Groschen, lásd sext ;
scripulum 30, 141*.
sebesi márka, lásd mdrk i
semissis 133.
semuncia 30.
serviensek 468.
sestertius 132*.
setin 108*.
sexagena, lásd márka, 6C
számiiási
sextula 30.
sicilicus 30.
sigla-rendszer 193, 200—!;
(táblázat), 470.
siliqua (súly) 30.
sUiqua auri 134—135, 138
Skandináv súlyrendszer 48-
126.
702
MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
skot 60.
soldo 888.
solidüs, byxánczi arany 132—136;
bajoroknál 149—150; Dalmát-,
Horvátorsságban 272, 330; ma-
gyaroknál 157, 158, 163—167,
272; értéke aranykoronában 499.
solídus, frank arany 136—142;
frank ezüst 144.
solidus longus 158.
solidus, számítási 24, 143 — 145,
150—151; 40 denáros 143; 36
denáros 148—149; 30 denáros
150—151; 12 denáros 144— 148,
150, 165—166.
somogyi köböl 482.
spalatói pénz 330*.
stájer pénzrendszer 454.
sterling 50, 60.
styriai magyar dénár 335, 367.
súly (mérőeszköz) 93 •—94*, 113*.
súlyadatok, lásd pénzsúlyok,
súlyegység 18.
súly- és mértéktan 12.
súlyrendszer 27—126.
súly szerinti fizetés 137, 274—288.
számítási font, lásd font, szdmitdsú
számítási márka, lásd márka, szá-
mitási.
számítási pénz 24; lásd még font,
márka, pensa és solidus.
szapu 481, 483.
szarvasmarhaárak 524.
szebeni márka, lásd márka, szeheni.
székesfehérvári márka, lásd márka,
székesfehérvári,
széles bécsi dénár, lásd dénár, bécsi
széles.
Szent Gellért 85—87.
Szent István fontja 83—89, 122.
Szent István pénzverése 169 -> 191.
Szent László, lásd László magyar
király, I, Szent.
szepesi garasmárka, lásd márka,
számítási.
szepesi márka 56*, 93, 107—108,
122, 126.
szerb pénz 330*.
szerecsen kamaraispánok 462 —
467.
szerémi kamara 334, 458.
szerémi köböl 482.
színezüst 23-24, 183—184, 282.
színsúly 19.
szlavón kamara, lásd báni kamara.
szlavón márka 105.
szlavón pénz, lásd dénár, báni;
dénár, herczegi.
szlavón pénzverés 329 — 342.
szolgaárak 520—523.
szögletes dénár, lásd dénár, szög-
letes bécsi.
szőlőárak 514 — 515.
sztatér 132, 163.
Talentum, lásd font, számítási,
támokmesteri ellenőrzés 468—470.
telek 495—496.
telekárak 512—513.
teljes súly 19.
terménypénz 130, 154—168, 275—
278.
terményvaluta, lásd terménypénz.
területmértékek 487—495.
Theodobert frank király, I. 136.
tinópénz 155, 158 s köv.
tiroli márka 77, 124.
tiszta ezüst, lásd szinezüst
tized, lásd királyi jövedelmek tizede
és pénzverési tized.
Tower-mark 49, 56, 125.
Tower-pound 44, 49.
török súly Magyarországon 101,
112—113, 122.
történeti árstatisztika, lásd ár-
történet.
törvényes érték 25.
törvényes középsúly, lásd kiverési
siHy.
tremissis 133, 136—137, 144, 240,
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ
703
triens-ftrany 136-137, 144.
triens-arany, magyar 240.
troyesi font 44.
troyesi márka 54, 58—59,96-07,
124.
Új pénz ideje 415—416.
új-római font 44.
uncia 30, 60, 109.
uretenus 487.
utánveretek, bécsi Magyarországon
372—384; friesachi Magyaror-
szágon 299—302, 311, 332;
magyar külföldön 181, 186; római
a frankoknál 136—138.
űrmértékek 481—484.
Valódi pénz 18.
váltópénz 18, 134—135, 275, 409.
valuta 18.
valutafém 18.
vámfont 53*.
vámtarifák 527-534.
váradi garasmárka, lásd MÓrka,
szdmitdsi.
váradi köböl 482.
váradi mérték 111.
vásárlóképesség 25, 476.
vásárvámtarifák 530 — 534.
velcnczei márka 57, 105, 124.
velenczei pénz 330.
Venczel cseh király II. 388.
Venczel magyar király 321, 325.
327—328, 397.
vend berezegek magyar utánveretei
186.
vérdíjrendszer 157 — 162.
vereten 487.
veretlen ezüst, lásd ezúsirúdvaluta
veronai dénár, lásd dendr, veronai.
verőczei báni dénár 349.
victoriatus 132*.
vidensky 374.
virga 486.
visszatérő éremtypusok 242 — 247.
vödör 481, 483.
Zágrábi dénár, lásd dénár, báni,
zágrábi denármárka, lásd márka,
számítási 5 pensás,
zágrábi kamara 335, 459.
zágrábi püspökség pénzváltási men-
tessége 332-333.
ZoUverein-Mark 58, 63*, 125.
zsidó kamaraispánok 462—467.
Zsigmond magyar király 104, 110.
TARTALOM.
Laptiám
Eiósxó 3—5
A felhmssnált oUevéltánűt és forrásgyűjtemények jegyxéke . . 6 — 9
Bevezetés, A péns. Pénztudomány, éremtan, pénztörténet A pénz-
történet segédtudományai, forrásai és feladatai. Pénztani
alapfogalmak 10 — 28
L RÉSZ. A KÖZÉPKORI SÚLYRENDSZER.
Blsó fejexet : A /ont. Római font A Karoling-font súlya és
eredete. Új-római font KelU (gaU) font 29—46
Második fejexet : A márka, A márka-súly eredete. Északi márka.
Angol Tower-márka. ó-kölni és kölni kereskedelmi márka.
Párisi (troyesi) márka. Az északi, kölni kereskedelmi és
angol márka elterjedése. Velenczei márka. A kölni márka és
font. Olasz márkák. Barcelonai márka. A párisi márka el-
terjedése. A 16 unciás új fontok. A márka súlyfelosztásai 46 — 61
Harmadik fejezet : Bajor, osztrák, esek és lengyel márkasúlyok.
Nürnbergi és regensburgi márka. Az ó-bécsi márka. A bécsi
márka eredete és súlyának megállapítása. Az 1760 — 1767-iki
súlyreform. Landshuti, müncheni, augsburgi, prágai, morva,
tiroli, salzburgi, friesachi és krakói márkák 62 — 82
Negyedik fejezet : Szent István fontja és a ravennai oklevél,
A súlymértékek XI. századi forrásainkban. A ravennai ok-
levél hitelessége. Szent István fontja 83—89
ötödik fejezet : Közéfkori magyar márkák, A márka meghono-
sodása Mag3rarországon. Különféle márkák a forrásokban.
A budai márka. Erdélyi (szebeni) márka. Magyar márka
(Béla király márkája). Esztergomi márka. Szepesi márka.
Német (bécsi) márka. A márka mag3rarországi súlyfelosz-
tása. A mázsa 90—109
Hőman: Magyar pénztörténet 45
706 MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
Hatodik fejezet : A XV^XIX. századi magyar stUymértékekról.
A budai márka mint oniigos súlymérték. Erdélyi sutyolk.
Tdrok súlymértékek meghonosodása. A bodai (magyar) font
A bodai (bányavárosit magyar) font és márka súlyemelke-
dése. A mássá (magyar és bécsi). As 1715 : LXUL t-cs.
és a bécsi súly behosatala. Ax erdélyi .pisetnm'-súly.
A méterrendsser 110 — 121
Hetedik fejezet: Táblázatok, A Magyarorsságon 1000--1874-ig
hassnálatos súlymértékek. As európai márkasúlyok . . . 122 — 126
n, RÉSZ. MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET.
Blsö fejezet : Romai és frank pénzrendszer, A római réspénz.
Esüst péns : a denarius. Aranypénzek. S»gj Konstantinoss
pénsreformja : a solidus és a siliqua. Római pénz a fran-
koknáL A Meroving-kori aranyvaluta. A frank dénár és a
. 40 denáros solidus. A Karolingok pénzreformja, a közép-
kori ezüstdeoár-rendszer megalapítása, az ezüstsolidus.
A Karolingok utódainak pénzverése. A bajor pénzszámitás,
a 30 denáros solidus. Autonóm bajor pénzverés. II. Henrik
bajor berezeg regensborgi pénzverése 129 — 1S3
Második fejezet : A magyarok terménypénze és a ^pensa anri".
Cserekereskedés, terménypénzek. Az ősmagyarok pénzei,
A magyar vérdíjrendszer, a .tinópénz* és a .pensa auri*.
A spensa auii" jelentése. Összefoglalás 154 — 168
Harmadik fejezet : Szent István pénzverése. Az önálló magyar
pénzverés megalapítása. István pénzeinek leírása. IL Henrik
berezeg pénzverésének hatása Istvánéra. Metrologiai adatok.
As egykorú külföldi pénzek és Szent István obolusai. Ma-
gyar pénz külföldi leletekben. Utánveretek. A Szent István-
kori pénzláb. Eredmények 169 — 191
Negyedik fejezet : A XI, századi pénzromlás és a kerezegdt
pénzverése, A XI. századi magyar pénzek leírása. Körül-
metszett pénzek. Bélyegváltozatok és sigU-rendszer. Érem-
chronologia. Metrologiai adatok. L András pénzrontása, a
pénzújitás rendszere. A berezegi pénzverés. L Béla pénz-
verése és a Krónika. Salamonkorí pénzromlás. Géza pénz-
verése. Szent László és a pénzújitási rendszer. Az első
dénárok verése. Eredmények 192 — 235
ötödik fejezet : A XII, századi aprópénz-korszak, A XH. szá-
zadi pénzek leírása. Visszatérő éremtypnsok. Éremchrono-
logia. Metrologiai adatok; pénzláb. A XH századi pénz-
verés két korszakának jellemzése. Eredmények .... 236—273
TAKIALOM 707
Hatodik fefexd: A XII^XIIL sxáimái termem^ és exmstrmd-
váhda, Am eufőfNU éRsródvaloliL A magjarorssági tennény-
irahita. As eaűstiődtaluta és a máfkasóly meghooosodása.
A márka esoat. A finooi esosl és kősönséges esőst ^^r^ik
ssmesűsttaitaloia. A médegelt esűstpéas 274 288
HtUdik fejezei: A frusadd demmrvk tora, 1200— Í240. Kűl-
loldi péosak fluigyar leietekben. A Ixiesachi deoázok péns-
lába. A íiiesaciiiak ettarjedéséoek <Aai. IL András pénset-
nek leírása, friesaclii hatások. MetrologMi adatok, pénsláb.
VísssaŰések a pénsveiés kőroL Esstergomi érseki veretek 289^314
NyoUzadik fejezd: Az nMsó Árpádok is utódaik pénzverése.
Í235—ÍS08. Ax egustrúdnJnU háttértő ssomlása. A péosek
leírása. Metiologíai adatok, péndáb. A péosverés jellemsése 315 — 328
KOemczedik fejezd : A háai dénárok. 1255—1325. Dalmácsía,
Horvátorsság és Szlavónia pénzforgalma a XI — ^Xn. ssá-
zadban. András herczeg szlavón veretű pénzei. A szlavóniai
báni kamara felállítása. A báni dénárok leírása, chrooolo-
giája és metrologiai adatai. Pénzláb. Az ötpensás báni szá-
mítási márka. A báni pénz elterjedése Magyarországon.
A baranyai faatpensás márka. A báni pénzverés hatása a
magyar királyi pénzverésre. Királjri banalisok. Erdéljri szá-
mítási márkák 329—352
Tizedik fejezd : A bécsi dénárok. 1264—1338. A bécsi pénz
magyarországi leletekben. A bécsi dénárok metrologiai
adatai és pénzlába. A forrásadatok bírálata. A bécsiek
magyarországi forgalmának okai. A magyar számítási mód.
A tízpensás bécsi denármáika. A magyar veretű .bécsi
dénárok*. Metrologiai adatok, pénzláb. A széles, kis, igen
kis és közepes bécsiek. A bécsi pénz hatása a magyar
pénzverésre 353—386
Tizenegyedik fejezd : A cseh garasok és arany fortnUik. 1301 —
1325. A garas. A cseh garasok metrologiai adatai és pénz-
lába. A cseh, morva, lengyel és osztrák garasmárkák. A cseh
garas magyarországi forgalma. Magjrarországi (cseh) garas-
márkák. A pénzforgalom a XIV. sz. elején. Károly Róbert
1323. évi pénzreformja. A firenzei arany. Az ezűstdenár-
valota bukása. A magyar aranjrforint és garas .... 387 — 409
Tizenkettedik fejezd : A pénzverést regale. A pénzverési jog.
Pénzverési illeték és pénzverési nyereség. A pénzváltás
joga. Pénzváltási nyereség. A pénzújításí rendszer. A régi,
külföldi pénz és veretlen ezüst beváltásából származó királyi
jövedelem. A magyar király jövedelme a Xn. században a
m. Béla-kori kimutatás alapján. Az esztergomi érsek pénz-
verési tizede. Az évi pénzkibocsátás összege. A pénzverési
45*
Okték adóvi ■lifcntÍM. A coll«cU locri cuqotm. Mentanégek
BI alóL A fílfertós ctdUcU. A pinsújttási nodusr meg-
uüntetéM 6a • poitálii *dó. A silavóaüi h^eoiros c«dlccU 410 — Í6S
Tittnkarmaáüi ftjezet : A pénivtris is péuxváttas administra-
liója. Péiuveróheljpek. Ai Mstergomi kuun js • kamarák
daceatralÍMtiója, A péawvtrSk sserveiete s XI— XIL uí-
■adbaa, A Xm. siiaadi subád kSziígi szerveset A bérict-
mduw. Iimaelíta is isldó kamaraispinok. A kamarák sier-
v«Mte a bérietraDduer idején. Állami ellenőrsis. A pisetmi],
A péiuverJmDokások létsxáma. A hamispéozveréB . . . 456 — 473
Tixemnegyedik fijtxet : Adalékok Magyarortxag középkori ár-
aaÍKxtHuiJáko*. 1000—1325. As áitöitjaot vagy tSrUneti
intatlsitika feladatai. A TeDdsaerei ártörténet kidolgoúsá'
luk nehássígei. <*) Értékaránj. l) Mértékek: Űr-, ga-
booa-, bosss- éa területmértékek (hold, ekeföld, mansio).
c) Péaaérték> és ártáblásatok: L A magyal és Ma-
gjraiorsságOD forgó ktUfSldi péoMk arao^értéke. H. A in-
initási márkák aranTértóke. HL A .márka ecüst* arany-
értéke. IV. Földárak. V. Kisebb földterületek, belsőségek
ára. VI. Telekárak. VQ. Házárak. VUL Ss^lAarak. IX. Malom-
árak. X. Vegjres iagatlanok áia. XI. Nagrobb birtokok ára.
Xn. Szolgaáiak. xm. Birtok és scolgák együttes ára.
XIV, Lóárak. XV. Szarvaamarha- és disznöárak. XVL Ga-
booaarak. XVn. Éleloniciikkek ára. XVm. Ruházati ciikkek,
vegyesek ára. XIX. Vámtarifák. XX. Földbér. d) Ártőrté-
oeti követkactetísek: A fold ára és jövedelmezősége 474— M3
FÜGGELÉK.
BUÖ fnggtUk : Ax európai Mymirtíluk XIV- XVIII. szdiadi
kertskedtlmi kizikönyedtboí. a) Pegolotti : La pratica della
marcatura. 1340 körül, b) A müncbeni udvari könyvtár
XVL szásadi codeie. c) Schoapp : Eoropaische Gewichts-
vergleichongea. 1722 545— 588
lídsodik fiiggtUk : Metrologíai adaiok. 1. ECaroUn ^pénzek súly-
adatai. 2. Árpádkor! magyar péoiek siíljadataL 3. Árpád*
koii magyar pénzek flaomsági adatai . 587 — 649
Barmadik függcU\ : Wólfger passaui püspök 1203—1204. évi
tíisxámadásainak pénzváltási adatai 650 — 658
HtgyedikfSggeUk: Ghssariiim 660—675
OlödikfiiggeUk: A X—XIV. szatadi magyar fénsctűrtóiia MNm-
graphidja 676 — 687
Btürtndes tárgymutató 689—703
JavUandó kibák 711
TARTALOM
önAlló mellékletek.
!• A márkatypusok elterjedése Európában. Terveste Hóm
Bálint Rajzolta RichterAurél
2. n. Béla CNH. 59. sz. pénzének 160 siglaváltozata« összeállító i
Nuber F. Károly. Rajzolta RichterAurél . . •
8. m. István veretei 1163-tól és a megfelelő hybridveretek a bá ;
leletben. Tervezte Nuber F. Károly. Rajzolta R i c h t i
Aurél
4. Az érmihályfalvi lelet magyar veretű kis bécsi dénárai. (A hybr
veretek összefüggése). Nuber F. Károly tanulmánya.. Rajzó i
RichterAurél , .
5. A XI— Xni. századi magyar pénzek és a Magjrarországon for !
friesachi és bécsi pénzek szinezüsttartalma. Tervezte H ó m i ;
Bálint Rajzolta Richter Aurél
SZÖVEGKÉPEK.
1 — 3. Szent István pénzei
4. Karoling-denár
5. IV. Henrik herczeg dénárja
6 — 8. n. Henrik bajor herczeg obolusai
9. I. András obolusa
10. I. Béla obolusa
11. Géza herczeg obolusa
12. I. Géza obolusa
13 — 15. Salamon obolusai
16—17. Hanno és Siegwin kölni érsekek dénárjainak hátlap.
18 — 19. II. Boleszláv lengyel király pénzei
20—23. Szent László obolusai . . . ,
24—27. Szent László denárai
28. I. András körülmetszett obolusa
29 — 31. Kálmán király pénzei
32—34. Köriratos Xn. századi (II. István— n. Béla) pénzek .
35—38. Köriratnélküli érmek a XIL század első feléből
39—43. Köriratnélkűli érmek a XU. század második feléből
44. IL Géza pénze
45. IL László pénze
46. n. Géza lemezpénze
47—50. IIL Béla denárai
51. IV. István dénárja
52 — 53. IV. István rézpénzei
54—57. n. István és II. Béla köriratnélküU pénzei . . .
XI — xn. századi érmek typusrajzai 2'
710 MAGTÁR PÉNZTÖRTtNBT
58—61. IL Gésa és ÜL István kdrintnélkűli pénsei .... 247
62--64. ÜL Béla lomespéiMi 253
65. Imre dénárja 259
66—68. A legkisebb magyar pénsek 262
60— YO. Kálmán két ntolsó vereté 267
71—72. Priesachi dénárok 296
73— V6; n. András denárai 300
77—80. IL András pénsei 300
81—83. n. András denárai 302
84—87. II. András denárai a megfelelő obolussal 303
88. EL András bractaatája 303
8^—90. Esztergomi érseki dénárok 313
91—93. IV. Béla denárai 316
94. IV. BéU obolasa 317
95—98. IV. BéU pénsei 318
99—101. V. István denárai 319
102—103. V. István dénárja és obolasa 319
104—108. IV. Lássló denárai 320
109—112. in. András denárai 320
113-114. Venczel és Ottó denárai 321
115—116. András herczeg szlavón veretei 332
117—118. Szlavón eredetre valló 11. András korabeli dénárok. . 334
119. Gútkeled István bán styriai vereté 335
120— 122. Báni dénárok 336
123—124. A báni denárrajz őstypusa EL András pénzein ... 837
125. IV. Béla i^Moneta regis pro Hungária* köriratú pénze 346
126—129. Magyar kiráÍ3ri pénzek a báni dénár hátlapjával ... 348
130. L Károly .királyi" báni denária '349
131—134. Bécsi dénárok 356
135. V. István magyar veretű bécsi dénárja 376
136—1.38. Magyar veretű kis bécsi dénárok 877
139. Cseh garas 388
140. Firenzei aranyforint 406
141. I. Károly Róbert aranya 407
142. I. Károly Róbert garasa 408
.•-'
V •>
y
^
'%-/ ¥0.-
14 DAY USE
RJBTURN TO DESK FROM WHICH BORROWED ,
LOAN DEPT.
i
This book is due on the Ust date stamped below, or j"
on the date to which renewed.
Renewed books are subject to immediate recalL
JUJKi 1 1968 0 9.
JDtl27'66 4 0RCD
p
MAR 1 7 7nn4
1
f
1
1
■
1
1
1
1
LD 21A-60m-10.'65
(F77638l0)476B
General Library
Universíry of California
Berkeley
■> n m'^~mm-- -m i
Y.C 7/70^
Live Music Archive
Librivox Free Audio
Metropolitan Museum
Cleveland Museum of Art
Internet Arcade
Console Living Room
Books to Borrow
Open Library
TV News
Understanding 9/11