Skip to main content

Full text of "Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei"

See other formats 


100 


•Cű 


00 


-•  i  &,»'i:!i^7^!'.B:i^j!t'1!£r«fi•-|i:^l:f4as««t«B:4^^(Ii: 


PH 
Mb 


II        JÜM  2  8  1966 


^    A 


iC^33( 


MAGYAR  REMEKÍRÓK 


A  MAGYAR  IRODALOM  FŐMŰVEI 


Alexander  Bernát 
Ang^'al  Dávid 
Badícs  Ferencz 
Bánóczi  József 
Bayer  József 
Beöthy  Zsolt 
Berzeviczy  Albert 
Endrődi  Sándor 
Erdélyi  PáJ 


Sajtó  alá  rendezik 

Erődi  Béla 
Ferenczi  Zoltán 
Fraknói  Vilmos 
Gyulai  Pál 
Heinrich  Gusztáv 
Koróda  Pál 
Kossuth  Ferencz 
Kozn\a  Andor 
Lévay  József 


Négyesy  László 
Rákosi  Jenő 
Riedl  Frigyes 
Széchy  Károly 
Váczy  János 
Vadnay  Károly 
Voinovich  Géza 
Wlassics  Gyuia 
Zoltvány  Irén 


5. KÖTET 
MIKES  K.  TÖRÖKORSZÁGI  LEVELEI 


BUDAPEST 
F  R  A  N  K  Ll  N-TÁR  S  U  LAT 

magyar  irod.  intézet  és  könyvnyomda 
1906 


FrankliD  Társu"; 


CCe^i^^^^  J^ike^. 


E.  H.  N.  fec. 


MIKES  KELEMEN 


TÖRÖKORSZÁGI  LEVELEI 


Sajtó  alá  rendezte  és  bevezetéssel  ellátta 
ERŐDl   BÉLA 


^. 


f=\ 


H7 


BUDAPEST 

F  R  A  N  KLl  N-TÁ  R  S  U  LAT 

magyar  irod.  intézet  és  könyvnyomda 

1906 


Franklin-TíriuUt  nyomdáj*. 


BEVEZETÉS. 


A  XVll.  század  utolsó  s  a  XVIU.  század  első  éveiben 
a  nemzet  jogaiért  vívott  nagy  és  fárasztó  küzdelmek  tel- 
jesen kimerítették  a  nemzet  anyagi  és  szellemi  erejét. 
Az  1711-ben  létrejött  szatmári  béke  után  zsibbadíság  és 
közöny  vett  erőt  a  nemzeten,  mely  a  pihenés  utáni  vágy- 
ban elernyedt  és  tétlenségbe  sülycdt.  Sok  időre  volt 
szüksége,  míg  erejének  tudatára  ébredt  s  a  megújhodás 
utáni  vágy  első  életjelet  adta  abban  a  felbuzdulásban, 
mely  Mária  Terézia  uralkodásában  találta  meg  a  kedvező 
alkalmat  és  feltételeket.  A  politikai  közállapotokkal  össze- 
függésben az  irodalom  terén  is  pangás  áll  be  a  szatmári 
békét  követő  időszakban.  A  XVI 1.  század  íróinak  és 
szónokainak  erőteljes,  színgazdag  és  világos  írásmódjával 
szemben  hanyatlást  mutat  a  próza,  mely  terjengőssé,  szín- 
telenné és  erőtlenné  válik.  De  találunk  ebben  a  vigasz- 
talan időben  két  irót,  Tatudit  és  Mikest,  kik  mindketten 
hazánkon  kívül,  idegen  földön  állanak  irodalmunk  szolgá- 
latába s  maradandó  becsű  műveikkel  megvetik  a  széppróza 
alapját,   miben  igazi  úttöx-őknek  tekinthetjük  őket. 

Zágoni  Mikes  Kelemen,  a  Törökországi  "Levelek  és  más 
művek  írója,  Mikes  Pálnak  és  Torma  Évának  fia,  szüle- 
tett Zágonban,  Háromszék  vármegyében,  i  690.  augusztus- 
ban. Atyját,  ki  Thököly  Imre  pártján  volt,  az  erdélyi  német 
generális,  a  havas-alföldi  vajda  által  kézre  kerítvén,  iszonyú 


6  Beveztléi. 

kínok  között  Fogarasban  kivégeztette.  Anyja  a  század 
vége  felé  Kövesdi  Bóér  Ferenczhez  menvén  nőül.  Kele- 
men nevelését  maga  vezette.  Mostoha  atyja  jóindulattal 
lehetett  a  fiú  iránt;  mert  Mikes  mostoha  öcscséhez,  báró 
Huszár  Józsefhez,  —  ki  a  Bóér  nevet  a  brenhídi  Huszár 
névvel  cserélte  fel,  —  írott  levelében  szeretettel  emlékezik 
meg  róla,  ki  őt  a  protestáns  vallásról  a  katholikus  egyházba 
fölvétette.  Mikes  gyermekéveinek  legnagyobb  részét  Zá- 
gonban  tölte,  hová  gyermekkori  emlékei  fűződnek,  me- 
lyekre kegyelettel  gondol  vissza  öreg  korában  is.  Zágon- 
ból,  a  szülői  házból,  a  kolozsvári  jezsuiták  convictusába 
került,  a  hol  távoli  nagybátyja,  gróf  Mikes  Mihály  fiával, 
Ferenczczel  együtt  folytatta  tanulmányait.  Mikes  azon 
korbeli  szűkebb  körű  nevelését  később  öntanulással  igye- 
kezett pótolni. 

Gróf  Mikes  Mihály  1704-től  kezdve  Rákóczinak  buzgó 
párthíve  levén,  alkalmasint  az  ő  ajánlatára  és  közben- 
járására jutott  Kelemen  1707-ben  11.  Rákóczi  Ferencz 
fejedelem  udvarába,  mint  íbelső  inas*  vagyis  udvari  apród. 
Kelemen  valószínűleg  ott  volt  Rákóczi  oldala  mellett  a 
marosvásárhelyi  országgyűlésen,  a  hol  Rákóczi  erdélyi  feje- 
delemmé avattatott.  Mikes  rajongó  szeretettel  viseltetett 
a  nagy  fejedelem  iránt,  kit  attól  a  percztől  fogva,  hogy 
udvarába  került,  soha  többé  cl  nem  hagyott.  O  maga 
(1727.  november  18-íki  levelében)  ezt  írja  a  fejedelem 
iránti  vonzalmáról  :  t^  bizonyos,  hogy  a  szabadságkéréséi 
az  én  elmémben  akkor  nem  volt,  és  ha  eddig  tart  bujdosásom,  az 
igaz,  hogy  az  uramhoz  való  vak  szeretetem  okozta*.  Másutt 
megint  (1738.  deczember  15-én):  (Énnekem  soha  semmi 
egyéb  okom  nem  volt  hazámat  elhagyni,  hanem,  hogy 
igen  szerettem  az  öreg  fejedelmit t.     Ezzel   a   vak  szeretettel 


Bevezetés.  y 

ment  Mikes  Rákóczi  udvarába,  ezzel  szolgálta  ő  a  feje- 
delmet rövid  jó  napjaiban  és  ezzel  csüngött  rajta  a  buj- 
dosás hosszú,  keserű  éveiben. 

A  marosvásárhelyi  országgyűlésen  történt  beigtatás  után 
Rákóczi  elhagyta  Erdélyt.  Vele  ment  Mikes  is,  ki  akkor 
csak  16  esztendős  volt.  Azóta  soha  többé  vissza  nem 
került  erdős,  bérezés  szép  hazájába,  melyhez  rajongó 
szeretettel  ragaszkodott. 

Rákóczi  fejedelemnek  nem  sokáig  mosolygott  a  sze- 
rencse csillaga.  A  trencsényi  és  romhányi  ütközetek  balul 
végződvén,  a  kuruczok  ugye  gyors  hanyatlásnak  indult. 
Míg  Rákóczi  Lengyelországban  járt  segítségért,  meg- 
köttetett a  szatmári  béke,  melyet  a  fejedelem  érvényes- 
nek el  nem  fogadott.  így  kénytelen  volt  hazátlan  bujdo- 
sásra  adni  fejét,  mely  sorsában  híven  osztozott  Mikes  is. 
Rákóczi  Jaroszlavból  Varsón  át  Danzigba  utazott,  s  onnan 
Fiancziaországba,  hol  Sárosy  név  alatt  tartózkodott. 
XIV.  Lajos  király  szívesen  látta  őt  vendégül  udvaránál, 
hol  mindenki  rokonszenvvel  és  barátsággal  volt  iránta. 
A  királyi  palota  termei  minden  alkalommal  nyitva  voltak 
számára  s  néhány  hozzá  közelebb  álló  embere,  köztük 
Mikes  is,  a  legelőkelőbb  társaságban  forgott.  Részt  vet- 
tek urokkal  az  udvari  vadászatokon  s  hihetőleg  egyéb  elő- 
kelő mulatságokon  is.  Mikesnek,  a  tanulni  szerető  ifjúnak, 
jó  iskolául  szolgáltak  a  fényes  franczia  udvar  és  az  elő- 
kelő társaságok.  Alaposan  megtanulta  a  franczia  nyelvet, 
megismerkedett  a  franczia  nép  műveltségével,  melyről 
dicsérőleg  emlékezik  meg  egyik  levelében  ;  tanulmányozta 
az  irodalmat,  melyből  későbbi  éveiben  sokat  magyarra 
fordított,  a  minek  nyomaira  gyakran  ráakadunk  levelei- 
ben.   Hasznos    szórakozásban,    a    művelt    osztálybeliekkel 


8  Tievezeíés. 

való  társalgásban,  több  oldalú  önműveléssel  és  valószínű- 
leg irodalmi  kísérletekkel  tölte  Mikes  életét  Franczia- 
országban.  XIV.  Lajos  udvarában  élt  akkor  Tleury  Kolos 
apát,  a  nagynevű  egyházférfiú,  a  ki  megalapítója  a  biblia- 
történeti alapon  nyugvó  vallásoktatásnak  s  több  kiváló 
vallásos  műnek  a  szerzője.  A  tudós  apáttal,  a  ki  mint  a 
királyi  berezegek  nevelője  tartózkodott  a  királyi  udvarban, 
közelebbi  ismeretségben  és  sűrű  személyes  érintkezésben 
lehetett  Mikes.  Hogy  mily  nagy  hatással  volt  az  apáttal 
való  társalgás  Mikesre,  az  meglátszik  buzgó  vallásosságá- 
ban, idősebb  korában  az  aszkézisre  való  hajlásában  és 
abban  a  szeretetében,  melyben  Fleury  abbé  némely  mun- 
káját magyarra  fordította  és  átdolgozta.  Későbbi  irodalmi 
munkásságára  is  itt  kapta  meg  az  irányítást,  a  mennyiben 
itt  ismerkedett  meg  az  irodalmi  levélformával,  mely  a 
franczia  irodalomban  akkor  nagyon  kedvelt  volt,  különö- 
sen a  mióta  azt  Sévigné  asszony  mesteri  színvonalra 
emelte.  Levelei  akkor  a  királyi  udvaiban  s  annak  irodalmi 
köreiben  közkézen  forogtak  s  másolatban  valószínűleg 
Mikes  is  bírhatta  azokat. 

Mikor  XIV.  Lajos  király  171  5-ben  meghalt,  nagy  válto- 
zás állott  be  az  udvar  politikájában,  a  mi  Rákóczi  életérc 
és  sorsára  is  befolyással  volt.  A  fejedelem  a  Passy  helység- 
ben birt  lakásában  s  a  franczia  udvartól  megválva  Grobois- 
ban,  a  camalduli  szerzetesek  zárdájában  vonta  meg  magát, 
a  hol  maga  is  a  szerzetesekéhez  liasonló  egyszerű  vallásos 
életet  élt,  vezekelve,  mint  bűnbánó  remete.  Mikesünk  itt 
is  vele  volt  és  kétségtelen,  hogy  itt  folytatott  pictista 
élete  is  öregbíté  benne  azt  a  mély  vallásos  érzületet,  azt 
a  lemondó  megnyugvást,  mely  az  élet  tengerén  való  sok 
hányattatásai   közepett  megőrzé  lelki     nyugalmát,   a   minek 


Bevezetés.  9 

oly  számos  helyen  ad  kifejezést  leveleiben.  A  groboisi 
magányt,  mely  felette  kedves  tartózkodó  helye  volt 
Rákóczinak  és  Mikesnek  is,  csak  akkor  váltotta  fel  a 
fontainebleaui  királyi  palotában  nyert  lakással,  midőn 
1717.  tavaszán  Péter  czár  Francziaországban  időzött. 
Rákóczi  ezen  idő  alatt  gyakran  találkozott  és  értekezett 
a  czárral  ;  de  sorsa  jobbra  fordulását  ez  sem  evedmé- 
ményezte,  míg  végre  11  ].  Ahmed  szultán  hívására  Török- 
országba utazott.  Ezen  utazás  megkezdése  előtt  1717.  évi 
január  25-én  következett  be  Mikesnek  megnótáztatása, 
mely  hazáját  előtte  örökre  elzárta.  Mikes  és  a  bujdosó 
magyarok,  a  kik  a  hazában  történtekről  a  legrészleteseb- 
ben  tájékozva  voltak,   erről  csakhamar  tudomást  vettek. 

A  VI.  Károly  német  császárral  szerencsétlen  ered- 
ménynyel folytatott  háború  arra  birta  a  török  szultánt, 
hogy  Rákóczit  fényes  Ígéretekkel  Törökországba  való 
menetelre  birja.  Azzal  biztatta  a  török  Rákóczit,  hogy 
török  sereg  élén  Erdélybe  küldi  annak  elfoglalására,  mi 
által  a  magyar  király  ereje  megosztva  gyengíttetnék ; 
hihetőleg  azonban  inkább  ijesztőül  akarta  felhasználni, 
hogy  birodalmában  levén  a  rettegett  fejedelem,  előnyö- 
sebb  békét  köthessen  a  császárral,  a  mint  ezt  Mikes  is 
sejteti  egyik  levelében  (1718.  június  6.):  ((Hadakozásra 
hívtak  ide,  de  békeségre  jöttünk*.  írja  171 8.  ápril  27-iki 
levelében.  A  török  ugyan  saját  ügyének  akarta  felhasználni 
Rákóczit ;  de  a  fejedelem  azt  hitte,  hogy  e  háború  által 
a  saját  czélját  is  elérheti.  Szép  remények  vitték  Rákóczit 
és  bujdosó  társait  Törökországba,  azt  hivén,  hogy  innen 
egyenesen  az  ígéret  földjére  mehetnek.  Rákóczi  mintegy 
negyven  emberével  1717.  szeptember  15-én  szállott  a 
Gábor  Angyal  nevű    hajóra    Marseilleben,  a  honnan  egy 


I  o  Btvezetés. 

hónapná]  tovább  tartó  utazás  után  október  i  o-én  érke- 
zett Gallipoliba.  Majd  innen  kocsikon  vitték  őket 
Adrinápolyba,  a  hol  Khalil  pasa  nagyvezér  nagy 
fénynyel  és  megtiszteltetéssel  fogadta  Rákóczit  és  embe- 
reit, köztük  Mikest  is.  A  szép  Ígéretek  és  biztatások, 
melyeket  a  fejedelem  a  szultántól  és  nagyvezértől  kapott, 
csakhamar  füstbe  mentek.  A  török  óhajtotta  a  békét, 
VJ.  Károly  is  szívesen  vette,  maga  a  franczia  követ 
Bonnac  is,  ki  bár  jó  barátja  volt  Rákóczinak,  a  béke 
érdekében  munkálkodott.  így  létre  jött  a  minden  oldalról 
óhajtott  béke,  mely  1^18.  július  21-én  Passzaroviczban 
megköttetett.  Ennek  egyik  pontjában  kikötötte  Ausztria, 
hogy  a  fejedelem  tovább  internáltassék  a  határtól.  így 
kerültek  a  bujdosó  magyarok  a  Boszporus  partján  levő 
Bujukderébc,  majd  Jeniköjbe,  később  Bejkoszba,  a  mi  a 
német  követ  kívánságára  és  unszolására  történt,  a  mint 
ezt  Mikes  levelében  írja.  Rákóczi  ezt  a  többször  ide- 
oda  vitetést  megunva,  visszakívánkozott  groboisi  magá- 
nyába ;  de  a  franczia  udvar  nem  mutatván  hajlandóságot 
e  terv  megvalósítására,  az  abba  maradt.  Ez  alatt  a  porta 
újra  más  helyet  jelölt  ki  a  fejedelemnek  és  társainak ; 
1720.  ápril  i6-án  indítá  útnak  a  Márvány-tenger  partján 
levő  Rodostóba  (törökül  Tekir-dágba),  melyet  végleges 
száműzetése  helyéül  jelölt  ki   számára. 

A  míg  Rákóczi  udvarával  a  Boszporus  partján  lakott, 
azalatt  Mikes  gyakran  ellátogatott  Therapiába,  a  művelt 
lelkű  Bonnac  marquinéhoz,  a  hol  szívesen  fogadták  s  a 
franczia  irodalom  termékeivel  látták  el  őt.  Mikesnek  ezen 
ismeretsége  még  Lengyelországból  való,  a  hol  a  marquís 
ugyanebben  a  minőségben  volt  alkalmazva  a  lengyel  udvar- 
nál. Szívesen  ellátogatott  Mikes  Bercsényiékhez  is  Perába, 


Bevezetés.  i  i 

Konstantínápolynak  keresztényeklakla  városrészébe,  főleg 
Kőszegi  Zsuzsi  látása  végett,  a  kihez  gyöngéd  érzelmek- 
kel viseltetett.  Később  Bercsényit  is  Jeniköjbe  telepítet- 
ték,  a  mi  különösen  kedvére  volt  Mikesünknek. 

Rodostó,  melyet  a  porta  a  bujdosó  magyarok  száműze- 
tése helyéül  kijelölt,  a  régi  Thrácziának,  a  mai  Ruméliá- 
nak  déJkcieti  partvidékén  amfiteatráliter  terül  el  a  Már- 
vány-tenger északnyugati  részén.  A  Tekir-dág  nevű  hegy 
északtól  délre  nyúlik  a  várostól  s  kiágazásai  Rodostónál 
fensík  alakjában  vesznek  el.  A  tenger  felől  jövő  utasra 
kellemes  benyomást  tesz  a  város,  csinos  házaival,  téres  pia- 
czaival  és  kertjeivel.  A  város  egyébként  is  egyike  a  legkel- 
lemesebb török  városoknak;  vidéke  egészséges,  jól  művelt 
és  szőlőkertekkel  van  körülvéve.  Ide  telepítette  a  porta 
szabadságharczaink  egyik  dicső  vértanuját,  történelmünk 
egyik  legrokonszenvesebb  alakját,  ki  a  nemzet  független- 
ségeért vívott  dicső  harczok  után  a  balszerencse  által 
leverve  bár,  de  törve  nem,  készebb  volt  önkénytes  szám- 
űzetésbe menni,  mint  feladni  a  nagy  eszmét,  melyért  annyi 
nemes  kebel  vérezett.  És  vele  ment  a  nemeslelkű,  derék, 
hű  Mikes,  kinek  a  politikában  semmi  része  se  volt ;  ki- 
nek elméjében  a  szabadságkeresés  nem  volt  s  kit  egyedül 
a  vak  szeretet,  az  önfeláldozó  ragaszkodás,  a  példátlan 
hűség  lánczolt  urához.  A  Mikeshez  hasonló  jellemek  oly 
ritkák,  hogy  majdnem  egyedülinek  mondható  az  a  rajon- 
gásig, majdnem  imádásig  menő  határtalan  szeretet,  melyet 
Rákóczi   iránt  Mikesben  bámulunk. 

A  passzaroviczi  béke  huszonöt  évre  levén  megkötve, 
sem  Rákóczinak  nem  volt  kilátása,  hogy  egyhamar  meg- 
nyíljék számára  a  tevékenység  mezeje ;  de  a  töröknek 
sem  levén  egyhamar  szüksége  Rákóczira :    a  nagy  fejede- 


12  Bevezetés. 

lem  most  a  reménytelenség  érzetével,  de  a  vallásból  és 
magas  lelke  ihletéből  merített  nyugalommal  és  lemondás- 
sal ment  szomorú  magányába. 

Mikes  meg  volt  elégedve  Rodostóval,  annak  kies,  szép 
vidékével,  melyről  kedvesen  emlékezik  meg  leveleiben. 
Leírja  a  fejedelem  udvarában  levő  rendet,  az  idő  beosztását, 
a  szórakozásokat,  a  mik  rendesen  a  közel  vidéken  való 
vadászatból  állottak.  A  maga  foglalatosságáról  így  ír  1759 
január  5-iki  levelében  Huszár  József  báróhoz:  (dtt  a 
viláai  bajtól,  dologtól,  gondtól  ment  vagyok ;  a  csendes 
életet  a  könyvek  fordítására  szentelem  és  sok  franczia 
könyveket  magyarrá  változtattam,  a  melyekből,  ha  alkal- 
matosságom adatik,  öcsém  uramat  is  részeltetem. »  Szabad 
idejét  legszívesebben  Bercsényiéknél  tölte,  a  hol  a  kis 
Zsuzsival  találkozott,  a  kinek  Mikes  szerint  « fösvényen 
osztogatták  a  szépséget,  de  rendes,  tisztességes  személy 
és  tiszta  jóság. »  A  leány  is  osztja  Mikes  érzelmeit; 
de  azért  mégis  inkább  lesz  Bercsényi  nejévé,  mikor  ez 
nejének  i7a3-ban  bekövetkezett  halála  után,  megkéri 
kezét. 

Mikes  megszereti  az  egyszerű,  nem  szép,  de  rendes, 
tisztességes  árvát,  de  midőn  másé  lesz,  lemond  róla.  Midőn 
Zsuzsi  özvegységre  jut,  újra  fölébred  iránta  a  remény, 
de  másodszor  is  csalódni  levén  kényszerülve,  nem  ítéli 
el  azt,  ki  bár  szereti  őt,  de  nem  kívánja  vele  a  bujdosás 
bizonytalan  sorsát  megosztani.  Nem  itéli  el,  nem  kívánja, 
hogy  magát  érette  feláldozza.  A  csalódás  fáj  lelkének, 
nem  titkolja;  de  megnyugszik  Isten  rendelésében.  Ezzel 
végzi  be  Zsuzsiról  írott  szavait.  Ez  viszhangzik  lelkében, 
valahányszor  a  múlt  emlékei  szivében  sajgó  fájdalommal 
felújulnak  és  ez    ad    neki    újra  vigasztalást,   megnyugvást. 


"Bevcze'iéí.  1 3 

Valóban  nemes,  keresztényi  bölcseséggel  és  vaüásos  érzés- 
sel áldott  férfias  jellem. 

Mialatt  Mikes  száműzetésében  remény  és  kétség  kö- 
zött élte  napjait,  édes  anyja,  a  ki  1720-ban  másodszor 
is  özvegységre  jutott,  minden  lehetőt  megkisérlett  arra, 
hogy  Kelemen  kegyelmet  s  hazajövetelre  engedélyt  kap- 
hasson. Gróf  Károlyi  Sándor  generális  közbenjárását  is 
kikérte.  I7a2-ben  fiához  irott  levelében  lépésének  ered- 
ményét tudatta  is  vele,  melynek  tartalmából  kivehető, 
hogy  ez  saját  kérőlevelétől  van  függővé  téve.  De  Mikes 
ezt  a  lépést  nem  tette  meg,  bár  mindenekfelett  szeretett 
hazája  utáni  vágya  folyton  megújul  leveleiben.  Ugy  látszik 
a  fejedelem  életében  erre  nem  tudta  elszánni  magát ; 
sokkal  inkább  szerette  urát,  hogysem  tőié  megválni  tudott 
volna.  Édes  anyja  tehát  fiának  közreműködése  nélkül  hiába 
fáradozott.  Mikes  folytatta  egyhangú  életét  a  bujdosás- 
ban,  mely  rája  még  sokkal  fájdalmasabbá  vált  azután, 
hogy  az  özvegy  Zsuzsi  is  elhagyta  a  bujdosók  társaságát. 
Kelemennek  édes  anyja  iránti  forró  szeretetét  mutatja  az 
a  gyöngédség  és  rajongás,  melylyel  anyja  levelét  mindig 
kebelén  hordotta  s  azt  később,  féltve  az  avatatlan  kezekbe 
kerüléstől,  mint  legdrágább  kincsét  haza  kOldé  mostoha 
öcscsének,   báró  Huszár  Józsefnek. 

A  rodostói  magányban  felcsillant  a  remény  sugara 
1733-ban,  mikor  11.  Ágost  lengyel  király  halála  után 
királyválasztásra  került  a  sor  Lengyelországban,  a  mi 
rendesen  fegyveres  beavatkozással  járt.  Rákóczi  engedel- 
met kért  a  portától,  hogy  Francziaországba  térhessen, 
remélve,  hogy  a  maga  érdekében  is  lépéseket  tehet.  De 
a  kilátások  nem  voltak  biztatók,  a  mi  nagyon  leverte  és 
megtörte  lelkét.    Rá   nemsokára  betegség  vett  erőt  rajta  s 


1 4  Bevezetés. 

'735  április  8-án  meghalt  a  nagyfejedelem.  Mikes  meg- 
ható módon  írja  le  Rákóczi  halálát,  azt  a  nagy  fájdalmat, 
melyet  elvesztésén  éreztek,  a  temetésére  nézve  tett  intéz- 
kedéseket. Maga  Mikes  járt  közbe  a  fejedelem  eltakarít- 
tatása  körül.  Tetemét  a  konstantinápolyi  jezsuitáknál  te- 
mették el.  A  klastrom  és  a  templom,  melyben  Rákóczit 
nyugalomra  helyezték,  ma  a  franczia  benczéseké  (St.  Benőit 
fr^res)  és  Galatában,  a  tenger  partjáról  Perába  vezető 
főúttól  (Jükszek  Kaldirim  =  Magas-kövezet)  jobbra  eső 
mellékutczában  van.  A  kápolna  jobboldali  mellékoltárja 
alatt  van  a  sirkő,  mely  hamvait  jelöli,  míg  jóságos 
királyunk  kegyes  engedelmével  a  drága  földi  maradvá- 
nyokat hazaszállítják. 

Mikes  a  jó  öreg  fejedelemben  atyját,  pártfogóját,  bál- 
ványozott urát,  mindenét  elvesztvén,  nagy  fájdalom,  vi- 
gasztalan szomorúság  borult  a  lelkére,  miről  legjobban 
tanúskodnak  levelei,  melyek  tele  vannak  panaszszal,  keserű- 
séggel. Rákóczi  iránti  vak  szeretete  kitűnik  minden  sorá- 
ból. Ennek  kell  tulajdonítanunk  azt  a  békeséges  tűrést 
és  megadást  annyi  sorscsapás  közepette,  Nem  zúgolódik, 
bár  volna  oka  rá ;  mert  Rákóczi  kéretlen  nem  adott, 
Mikes  pedig  nem  szívesen  kért.  Nem  fájt  neki  az,  ha 
szolgálataiért  jutalmat,  köszönetet  nem  kapott ;  de  ha 
becsületességében  kételkedtek,  azt  még  a  jó  öreg  fejede- 
lemtől sem  tudta  szótlanul  eltűrni.  Ha  volt  szegény 
Mikesnek  néha  része  a  keserűségből  a  jó  öreg  fejedelem 
életében,  annál  többet  kellett  tűrnie  halála  után,  főleg 
midőn  rövid  időn  Zsibrik  Miklósnak  bekövetkezett  halála 
után  az  ügyek  vezetése  az  ő  vállára  nehezedett.  Mikes 
mint  lelkiismeretes,  hű  sáfár,  becsülettel  kezelte  ura  hagya- 
tékát, hogy  azt  sértetlenül  adhassa  át   Rákóczi  Józsefnek, 


Bevezetés.  1 5 

a  kit  vártak  a  bujdosók.  Voltak  egyesek,  a  kik  a2t  szeret- 
ték volna,  hogy  Mikes  a  fejedelem  javait  szétoszsza  kö- 
zöttük. E  miatt  folytonos  ellenségeskedés,  irígykedés, 
gyanúsítgatás  folyt  közöttük  Mikes  eilen.  A  magyarság 
átka,  a  megférhetlenség,  czivódás,  egymás  megszólása,  a 
bujdosók  között  is  napirenden  volt,  a  mi  Mikes  lelkét 
nagyon  elkeserítette  s  leveleiben  is  viszhangot  talál.  Fáj- 
dalmat okozott  neki  az  is,  a  mit  az  ifjú  Rákóczi  József- 
től tapasztalt.  Nem  jó  szemmel  nézte,  hogy  az  ifjú  ember 
az  atyja  házi  rendjét  felforgatta,  hogy  gyanakodó,  bizal- 
matlan, zárkózott  természetű  volt,  hogy  könnyelműen  fel- 
használtatta magát  a  porta  által  ijesztőnek.  Semmi  jót, 
csak  rosszat  várt  attól  a  vállalkozástól,  hogy  be  kellett 
volna  törniök  Erdélybe.  Kellemetlenül  követi  urát  erre  a 
kalandos  útra  s  örül,  mikor  a  terv  meghiúsult  s  hazáját 
egy  kellemetlen  felsüléstől  megszabadulva  látja.  Gyerek- 
játéknak, komédiának  tartja  az  egészet,  a  mi  volt  is  való- 
jában. Megkönnyebbült  lélekkel  tér  vissza  megbízatásából, 
melyet  Rákóczi  József  adott  neki,  hogy  követül  menjen 
az  oláh  vajdához  Bukarestbe.  Rákóczit  a  szenvedett 
kudarcz  nagyon  leverte  és  beteggé  tette  s  nemsokára 
megszűnt  élni  (1738.  nov.  9-én)  Csernavodában,  a  hol  a 
görög  templomban  eltemették,  minthogy  a  porta  nem 
adott  engedélyt,  hogy  Konstantinápolyba  vigyék  és  atyja 
mellé  temessék. 

A  porta  Rákóczi  halála  után  Csákyt,  Zayt  és  Mikest 
akarta  felhasználni  arra  a  szerepre,  melyet  Rákóczinak 
szánt,  hogy  a  békétlen  magyarok  hozzájuk  csatlakozva 
török  csspatokkal  törjenek  be  Magyarországba  és  Er- 
délybe s  harczoljanak  hazájuk  ellen.  Mikest  Jassyba  kül- 
döttek ezzel  a   feladattal.  Aggodalommal    nézett  mcgbiza- 


1 6  Bevezetés. 

tása  elé  s  óhajtotta,  hogy  ne  sikerüljön  vállalkozása ;  mert 
féltette  a  hazáját  a  bekövetkezhető  romlástól.  Mikor  az 
erdélyi  havasokat  meglátta,  felébredt  honvágya,  mely 
mindinkább  elfogta  szívét  Ha  nem  láthatta  is  Erdélyt, 
de  látta  köpönyegét,  a  hegyeket,  és  ez  is  jól  esett  neki. 
Látható  öröm  és  könnyebbűlés  szállta  meg  lelkét,  midőn 
ezen  szereplése  véget  ért  és  ő  visszatérhetett  rodostói 
magányába,  honnan  többé  ki  se  mozdult.  Huszonhét  évet 
töltött  itt  másodszori  letelepedése  után,  mialatt  többször 
tett  lépéseket  az  iránt,  hogy  hazájába  visszabocsássák. 
Haszontalan  volt  ez  ügyben  rokonaival  váltott  levelezése, 
majd  a  konstantinápolyi  német  követnél  tett  személyes 
kérése;  szegény  bujdosónak  nem  engedték  meg,  hogy 
ábrándosan  szeretett  hazája  földére  léphessen  és  ott  pi- 
henje ki  hosszú  bujdosásának  fáradalmait.  A  hajthatatlan 
szigorúság  az  ártatlan  Mikessel  szemben,  a  kinek  egye- 
düli bűne  csak  az  volt,  hogy  a  jó  öreg  fejedelmet  vakon 
szerette,  mindenesetre  túlzott  volt.  Ennél  keményebben 
aligha  lakolt  az  őszinte  ragaszkodás  és  rajongó  szeretet. 
Mikesünknek  végre  is  teljesen  le  kellett  mondania,  a  mit 
keresztényi  türelemmel  és  bölcs  megnyugvással  cselekedett 
is  ;  csupán  egyszer  fakadt  ki  keserű  panaszra  miatta,  mi- 
dőn Mária  Terézia  meg  nem  hallgatta  kegyelemkérvé- 
nyét. A  bujdosók  sorából  a  halál  azalatt  újra  szedte  az 
áldozatokat,  mindaddig,  míg  Mikes  egymaga  maradt  azok 
közül,  a  kik  Rákóczival  jöttek  ki  Magyarországból,  s  a 
porta  őt  nevezte  ki  a  bujdosók  fejévé,  básbuggá.  Ezt  a 
méltóságot  négy  évig  viselte  (1758 — 1762),  míg  1762-ben 
vége  szakadt  az  ő  földi  zarándokságának  is.  Október 
2-án  pestisnek  esett  áldozatul.  Földi  maradványait  a  Hor- 
tus   Hungarorumban    temették    el,    Rákóczi   Ferencz    egy- 


Bevezetés.  1 7 

kori  sétakertjei  helyén,  a  hová  a  fejedelem  halála  után  a 
bujdosó  magyarokat  temették  volt.  1830-ban  a  temető 
összes  halottait  kiásták  és  a  csontmavadványokat  egy  új 
sírkertben  közös  gödörbe  tették.  Ott  pihennek  porai 
idegen  földben,  mások  poraivá!  elvegyülve,  jeltelen  hant 
alatt.  Még  halála  után  sem  adatott  meg  neki,  hogy  po- 
rai a  haza  földjébe  térhettek  volna  örök  pihenésre.  Rá- 
kóczinak s  anyjának,  a  hőslelkű  Zrinyi  Ilonának  és  Thö- 
köly Imrének  tetemeit  haza  hozzák  nemsokára.  Megindul- 
nak nagy  halottjaink,  történelmünk  csodás  nagy  alakjai,  a 
kik  a  magyar  haza  jogaiért  harczolva,  idegen  földön  huny- 
ták le  szemeiket  s  távol  a  hazától  pihentek  eddig.  Haza- 
jönnek, hogy  honi  földben  folytassák  pihenésüket,  örök 
álmukat.  Csak  Mikes  nem  jő  vissza,  urának  hűséges  em- 
bere, a  ki  ő  érette  áldozta  fel  magát ;  ott  marad  a  Már- 
vány-tenger   partján,  egyedül,   egyedül    a  bujdosók  közül. 

Mikes  a  bujdosás  hosszú  éveit  gyümölcsöző  munkás- 
sággal tölte.  Elmélyedt  kedvencz  olvasmányaiba  és  üres 
idejét  írással  foglalta  el.  Olvasmányai  vallásos  és  erkölcsi 
iratok,  továbbá  történeti  művek  voltak  s  mint  író  is 
ebben  az  irányban  munkálkodott.  Műveinek  ma  egész 
sorozatát  ismerjük,  míg  előbb  csak  a  ((Törökországi  Le- 
velek»-v6]  volt  tudomásunk. 

Mikes  egész  törökországi  tartózkodása  alatt  foglalkozott 
irodalmi  munkássággal ;  de  ennek  java  része  mégis  a  Rákóczi 
Ferencz  halála  utáni  időre,  második  rodostói  tartózko- 
dására esik.  Szeretett  urának  elvesztése  után  különösen 
érezte  elhagyatottságát,  s  ekkor  annyi  kemény  megpróbálta- 
táson esett  keresztül,  hogy  lelkének  ekkor  volt  legnagyobb 
szüksége  a  munkára,  a  búfelejtés  és  vigasztalás  egyedüli 
balzsamára.  Elővette  korábbi  éveinek  kedvelt  íróit  s  azok 

Mikes   Kelemen  :   Tövökországi   levelei.  2 


(8  Bfvezeles. 

műveit  részint  átültette    magyarra,  részint    azok    nyomán 
írt  eredetieket.   Munkáit  a   következő    sorrendben  adjuk  : 

1.  tJlz  1  fiaknak  J^alauzza  az  Isten  uttyában.  Az  sz. 
Írásból  és  az  sz.  Atyákból  szedegetett  keresztényi  okta- 
tások öt  szakaszra  osztva.  Ut  detur  parvulis  astutia  :  ado- 
lescenti  scientia  et  intellectus.  prov.  i.  Rodostó  17241. — 
A  budapesti  egyetemi  könyvtár  tulajdona.  Abafi  találta 
meg  ezt  a  munkát  az  egyetemi  könyvtár  kézirattárában, 
Toldy  jelzése  nyomán.  Ebben  egy  apa  beszélget  fiával, 
kérdésekben  és  feleletekben,  mindarról,  mit  egy  ifjúnak 
pályáján  tennie  s  mulasztania  kell,  hogy  Isten  előtt  ked- 
ves életet  éljen  (Abafi).  E  kéziratot  Mikes  1744-ben 
átnézte  és  több  javítást  tett  rajta. 

A  következő  műveket  Pulszky  Ferencz  födöztc  fel 
1 873-ban  a  magyar  nemzeti  múzeum  kézirattárában  a 
Farkas   Lajos-féle  gyűjteményben. 

2.  Az  Epistoláknak  és  az  Evangéliumoknak,  Esz- 
tendő alatt  való  vasárnapokra  és  legfővebb  Inncpekrc 
rendeltetett  kérdésekkel  és  feleletekkel  való  Magyará- 
zattya,    1741.  Négy  szakasz   négy  kötetben. 

3.  eCatechismus  Tormájára  való  T^özönséges  Oktatások- 
A  mellyek  rövideden  megmagyaráztatnak  a  Szent  Írások- 
ból és  Traditiokból,  a  Vallásnak  Históriája,  és  Hit  Ágaza- 
tai. A  keresztényi  tudományok,  a  Szentségek,  Imádságok, 
Ceremóniák,  az  Anyaszentegyháznak  rendtartási  és  szo- 
kási.  Mindezeket  szükséges  megtudni  minden  keresztény- 
nek. Rodostó.  1744.1)  Két  kötet,  Fenmaradt  későbbi  át- 
dolgozásban   1752-ből. 

4.  t Mulatságos  J^apok'-  Rodostó  1745.  octobris.  Hat 
beszélyt  tartalmaz,  francziából  fordítva  Gomezné  asszony 
eredetije   után. 


Bevezetés.  19 

5.  tT^eresztényi  Gondolatok',  mellyek  a  Szent  Írásokból 
és  a  szent  Atyák  írásiból  vannak  kiszedegetve.  A  holna- 
pok  minden  napjaira.  1747. 

6.  «Jl  J^risztus  Jézus  Életének  Tíistoriáj'as    1748. 

7.  fJl  Valóságos  J^eresztényeknek  Tüköréi).  Páter  juste, 
mundus  te  non    cognovit.    Joan.    17.    15.   Rodostó,    1749. 

8.  «.Az  Jzraehták  Szokásáróh.  1750.  Egybekötve  a 
következővel:  9.  «A  J^eresztényeknek  Szokdsiróh.    1750. 

10.  «r./íz  Idő  Jól  "Eltöltésének  Módja,  mindenféle  rend- 
ben. Idegen  országban  idegen  nyelvből  fordíttatott  ma- 
gyarra, m    '751- 

1  I.  f^  Sidók  és  az  líj  Testamentumnak  Históriája^.  1754 

1  I.  Fenmaradt  a  címe  Mikes  még  egy  fordításának, 
mely  a  J^eresztről  szólt.  1759-ben  küldötte  féltestvérének 
báró  Huszár  Józsefnek  ;  de  ennek  további  sorsáról  nincs 
tudomásunk.  Végül  a  J^eresztényi  Gondolatokhoz  egy  ív 
van  kötve,  a  mely  egy  imádságon,  két  Mária-éneken  és 
egy  életrenden  kívül  két  kisebb  elbeszélést  foglal  magá- 
ban a  a  Szóhordásról  és  Tíogy  micsoda  tiszta  szokásokat 
kivan  a  kereszténység))    czímen   (Papp   Endre). 

Az  idézett  munkák  legnagyobb  részt  Claude  FJeury 
művei   alapján  készültek,   részint   ezek   fordításai. 

A  8.  és  9.  számúak  Fleurynek  Moeurs  des  Jsraelites 
és  Moeurs  des  Chrétiens  cimű  művének  fordítása.  A  Jo. 
számút  Fleury  Traité  du  devoir  des  maitres  et  des  domesti- 
qties  czímű  művéből  fordította.  A  11.  számúnak  eredetije 
szintén  Fleurytől  aTíistoire  de  i'ancien  et  du  nouveau  testa- 
mentB  czímet  visel.  Mikes  vallásos  műveinek  méltatása 
inkább  az  egyházi   irodalom   körébe   tartozik. 

A  Mulatságos  JVapokhzn,  melyet  Mikes  Gomezné  asz- 
szonynak   a'Les  journées  amusanfess  című  művéből  fordított 


ao  Bevczetfs. 

magyarra,  hat  elbeszélést  találunk,  melyek  erkölcsi  czél- 
zatuak  és  egy-egy  erkölcsi  eszmét  testesítenek  meg. 
Mikes  azért  kedvelte  e  franczia  művet  és  fordította  le 
egy  részét  magyarra,  mert  az  ő  gondolat-világával  és 
erkölcsi  felfogásával  teljes  összhangban  állt  a  mű  irány- 
zata :  lelki  harmónia  volt  az  eredeti  mű  és  fordítója  kö- 
zött. 

Mikes  Kelemen  irodalmi  működésének  koronája  a  ciTörök- 
országi  Levelek"  E  mű  keletkezésének  módjáról  ellen- 
tétes nézeteket  találunk  irodalmunkban.  Toldy  Ferencz 
memoirena.k  tartotta,  melyet  Mikes  régen  gyűlt  anyagból 
öntudatos  műgonddal  élete  végén  irt.  Ezzel  ellentétes 
nézetet  vall  Szilágyi  Sándor,  a  ki  missilis  leveleknek 
tartja  azokat,  melyeket  Mikes  tényleg  gr.  P.  E.  nénjé- 
hez  küld.  Abafi  a  Toldy  nézetének  czáfolatában  arra  az 
eredményre  jut,  hogy  Mikes  munkája  napló,  melyet  a 
fejedelem  m.egbízásából  vezethetett  s  azért  a  fejedelem  e 
naplók  középpontja.  Gyulai  Pál  ezzel  szemben  azt  igyek- 
szik kimutatni,  hogy  Mikes  Levelei  sem  egyfolytában 
Írott  emlékirat,  sem  misszilis  levelek,  sem  rendszeres  napló, 
hanem  tisztán  levé'alakban  írt  irodalmi  mtí,  melyet  irója 
három  időszakban,  egy-egy  szakaszt  egy  folytában  szer- 
zett. E  két  utóbbi  nézet  közelebb  igyekszik  hozni  a 
két  első  felfogást  és  ugy  akarják  tisztázni  a  kérdést. 
E  kérdéshez  hozzá  szólott  újabban  Császár  Elemér,  a  ki 
Mikes  munkáját  oly  iiodalmi  műnek  tartja,  melyen  majd- 
nem egész  törökországi  tartózkodása  alatt,  hol  hosszabb, 
hol  rövidebb  ideig  dolgozott.  Ez  utóbbi  fejtegetés  vég- 
eredménye elfogadható,  mert  az  ellentétek  kiegyenlítésére 
törekszik.  Utóvégre  is  nem  az  a  fontos,  hogy  minek 
tartsuk    a    leveleket    s    hogy    milyen    időben    keletkeztek. 


Bevezetés.  2 1 

hanem  az,  hogy  mit    biiunk  bennük.   Fontos  reánk  azok 
tartalma,   a  levelek   forrása  és  irodalmi  becse. 

Mikes,  ki  minden  meghitt  jó  baráttól,  résztvevő  kebel- 
től  megfosztva    volt    kénytelen    élni,    képzeletében  terem- 
tett    magának    egy    olyan     meghitt    lényt,    kivel    minden 
gondolatát,   szivének  minden    érzelmét    tartózkodás  nélkül 
közölte.     Képzeletében  élő  nénje,    kihez    leveleit    negyven 
éven  át  intézi,    pótolta    neki  a  jó  barátot,   a   szerető  hit- 
vest.   Szüksége    volt    Mikesnek,    a   mélyérzésű    embernek 
ilyen   bizalmas  lényre,  kinek  minden  baját,    minden  viszon- 
tagságát elpanaszolja,   kit  azzal   a   gyöngéd    szeietettel   el- 
halmozzon,    mely     szivében     meg     nem     férhetett.     Ez     a 
körülmény      magyarázza     főkép,      miért     használt     Mikes 
levélformát.  De  Mikes    Rákóczinak    meghitt    embere,  tit- 
kos tanácsosa  is  volt,  s  mint  ilyen  nyomát    akarta  hagyni 
nagynevű    ura    viszontagságos   életének  és   a  vele  bujdosó 
dázsiai      magyarok*      szenvedéseinek,     hogy    intő    például 
szolgáljanak   az  egész    nemzetnek   (145.  levél).   Ez   vezette 
másrészt    Mikes    Kelement  a  Törökországi    Levelek    írá- 
sára.  Hiven   akarja    előadni     Rákóczi    törökországi   bujdo- 
sásának    történetét.      Ezt  a    feladatot     teljesen      meg      is 
oldotta  ;  mert  a  bujdosás  egész  története,  az  erre  vonat- 
kozó    minden    legkisebb    mozzanat    is    fel    van    dolgozva 
leveleiben.  De   Mikes   azt  nem   száraz  történeti   munkában 
akarta    megörökíteni  ;    ez    az    előadási    forma    nem    felelt 
volna    meg  az  ő  egyéni    természetének.    A    száraz    törté- 
neti   előadásban    a   maga    személye,    apró    bajaival,   keser- 
veivel és  sok  egyéb  kiszorult  volna  a   mű  keretéből.   Pedig 
Mikes   ezt    is    felveendőnek    tartotta  s  azonkívül    még    a 
törökországi  viszonyokat,   a  népéletet,  a   mieinktől    eltérő 
szokásokat,    továbbá     több     oldalú    olvasmányait,    böngé- 


2  2  Bevezetés. 

szeteit  is  mind  igen  érdekes  dolgoknak  tartotta  arra, 
hogy  feljegyezze  eket.  Azért  kellett  neki  olyan  formát 
keresnie,  mely  ezt  a  tarka  képcsoportot  magába  foglal- 
hassa. És  ez  a  keret  ismét  csak  a  levélforma  lehetett. 
A  levélalakot  Mikes  Francziaországban  való  tartózkodása 
alatt  ismerte  és  kedvelte  meg.  Itt  a  XV]  1.  században  és  a 
XVlU-ban  is  azon  időtájt,  midőn  Mikes  Parisban  élt,  a 
levélformát  nagyon  kedvelték  és  művelték.  Jcan  Luis  Guez 
de  Balzac  (1594 — '654)  használta  legelőször  a  levélformát, 
melylyel  Cicerónak  mintaszerű  és  velős  irályát  igyekezett 
utánozni.  Vegyes  tartalmú  leveleiben  és  egyéb  írásaiban 
a  astyl  académique»  megteremtője  lett.  Utána  foiture 
(1598 — 1648)  lépett  fel  e  formában,  mely  csakhamar  és 
leginkább  a  női  olvasóközönséget  hóditá  meg.  A  levél- 
forma legkiválóbb  müvelője  volt  Sévigné  marquisné 
(1626 — 1696),  ki  ezt  a  formát  a  tökély  legmagasabb 
fokára  emelte.  Levelei,  melyeket  leányához,  Grignan  asz- 
szonyhoz  irt  (Lettres  á  ma  fille  Madame  de  Grignan),  a 
kifejezés  gyöngédségénél  és  érzelmi  tisztaságánál  fogva 
nagyon  vonzók  és  az  akkori  udvari  életnek  hű  tükréül 
szolgálnak.  Sévigné  leveleit  a  franczia  körökben  azon 
időtájt,  hogy  Mikes  Parisban  volt,  mohón  olvasták  és 
azok  szellemes  és  érzelmes  Írónőjének  emlékét  bálványoz- 
ták. A  levelezés  ekkor  ép  oly  nagy  szerepet  játszott,  mint 
a  művelt  társalgás  ;   keresve  keresték  a   szép  leveleket. 

Nincs  kétség  benne,  hogy  Mikes  szintén  olvasta  és 
megkedvelte  e  leveleket,  mint  a  franczia  művelt  világ 
legkedveltebb  olvasmányát.  S  valóban,  ha  Sévigné  leve- 
leit Mikes  levelei  mellett  olvassuk,  lehetetlen  ez  utóbbiak- 
ban az  elsőknek  hatását  föl  nem  ismerni.  A  mit  Sévigné 
a    levélirásról    mond:     « En    vérité,  il  faut    un    peu  entre 


"Bevezeíét.  2  3 

smis  laisser  trotter  les  plumcs,  comme  elles  veulent:  la 
mienne  a  toujours  la  bride  sur  le  cou»  (Valóban,  barátok 
között,  engedni  kell  egy  kissé  a  tollakat,  hogy  tetszésük 
szerint  nyargaljanak ;  az  enyémnek  mindig  féket  eresz- 
tek), ezt  az  elvet  Mikes  nagyon  is  magáévá  tette.  Ugy 
ír,  minden  tartózkodás  nélkül,  a  mint  tollára  jön.  Nem 
válogat  a  kifejezésekben,  nem  szépit,  nem  tesz  kerülőket, 
hanem  ir,  a  mint  érez  és  gondol.  Sévigné  asszony  elő- 
adása mesterkéletlenül  jóizűen,  kedélyesen  foly ;  ezt 
mondhatjuk  Mikeséről  is.  Sévigné  asszony  levelének 
mindegyike  tele  van  leánya  iránti  gyöngéd,  bálványozó 
szeretetével  ;  Mikesnek  minden  levele,  melyet  nénjéhez 
intézett,  szintén  a  legmelegebb  érzelmek  gyöngéd  tol- 
mácsa. A  kifejezések  egész  sorát  idézhetnők  Sévigné 
leveleiből,  melyek  majdnem  vérévé  váltak  Mikesnek  és 
leveleiben  csaknem  ugyanazon  gonddal  vannak  vissza- 
adva ,*  gyöngédségi  kifejezései  a  franczia  irónő  érzelem- 
virágjainak szakasztott  párjai. 

Mikes  irodalmunk  történetében  a  prózairók  sorában 
kiváló  helyet  foglal  el.  Keresetlen  egyszerűséggel  s  ne- 
mes csínnal  fejezi  ki  gondolatait  és  érzelmeit.  A  humo- 
ros hangot  oly  kellemesen  váltja  fel  a  komoly  szólás,  az 
elmélkedő,  majd  érzelmes  fordulat,  hogy  alig  veszszük 
észi-e  az  átmenetet  egyik  hangból  a  másikba.  Mikes 
irálya  tőrül  metszett  magyaros,  ment  minden  idegen- 
szerűségtől. Bár  jól  tudott  latinul  s  a  franczia  nyelvet 
is  tökéletesen  birta,  mindazonáltal  nyelve  ment  a  lati- 
nizmusoktól és  gaJliczizmusoktól.  Mikes  azt  a  magyar 
nyelvet  használja,  melylyel  Erdély  írói  abban  a  kor- 
ban és  később  is  éltek.  Az  erdélyi  provinczializmus- 
sal   átszőtt  magyar  nyelv  az,   a  mit  ő  találóan    és  jellem- 


24  Bevezetés. 

zően  székely  nyelvnek  mond,  a  mi  valóban  is  ;  mert  azok 
az  idegenszerű  tájszólások,  melyekkel  műveiben  találko- 
zunk, ma  is  megvannak  a  székelységben.  Az  eredeti  ki- 
fejezések egész  gyűjteményét  lehetne  műveiből  összeállí- 
tani, annyira  gazdag  az  ő  nyelve  székelyes  magyarságok- 
ban. Annyi  erő,  szín  és  zamat  van  nyelvében,  mint  a 
minőt  előtte  és  utána  is  kevés  írónál  találunk.  Irálya 
úttörő  volt   s   a  XVlll.   század   íróira  is  képzőleg  hatott. 

A  Törökországi  Levelek  írója  nemcsak  mint  író,  hanem 
mint  ember  is  méltán  kiérdemelte  azt  a  meleg  rokon- 
szenvet,  melylyel  c  jelesünk  iránt  viseltetünk. 

Leveleit  báró  Tót  Ferencz  generális,  Tót  Andrásnak, 
Bercsényi  tisztjének  fia,  a  híres  memoíres-író,  előbb  fran- 
czia,  majd  török  szolgálatban  állott  tüzértiszt  mentette 
meg  számunkra.  Tót  Törökországból  visszakerülvén  hazá- 
jába, Vasvármegyében,  Tárcsán  telepedett  meg,  hol  a 
szomszédos  Szombathelyen  tanárként  működő  Kulcsárral 
megismerkedvén,  Mikes  leveleit  vele  közölte.  Kulcsár  a 
leveleket  1 793-ben  báró  Tót  halála  után  sajtó  alá  adta  és 
azok  1794-ben  láttak  először  napvilágot.  A  Törökországi 
Levelekben  van  összesen  207  levél,  melyek  közül  112 
levél  a  11.  Rákóczi  Ferencz  halála  előtti  időből  való  ; 
innen  kezdve  Rákóczi  Józsefnek  Törökországba  érkezé- 
séig kelt  10  levél.  A  123-ik  levél  fölé  Mikes  e  czímet 
írta:  ((Rákóczy  József  fejedelemnek  ebben  az  országban 
érkezéséről  való  levelek*.  A  J49-ik  levél  az  utolsóig 
Mikesnek  Moldvában  időzése,  majd  Rodostóba  vissza- 
térése  idejéből   való. 

Dr.  Eró'di  Béla. 


MIKES  KELEMEN 
TÖRÖKORSZÁGI  LEVELEI 


KONSTANCZINÁPOLYBAN   GRÓF   P....E... 
ÍROTT  LEVELEI 

M...  K... 
1. 

GaJlipolibóI   Anno    1717-    10.   Octobris. 

Édes  néném,  hála  légyen  az  Istennek,  mi  ide  érkez- 
tünk ma  szerencsésen,  Francziaországból  pedig  15. 
Septembris  indultunk  meg.  A  fejdelmünknek.  Isten- 
nek hála,  jó  egészsége  volna,  hogyha  a  köszvény  bú- 
csút akarna  tőlle  venni :  de  reményijük,  hogy  itt  a  török 
áer  elűzi. 

Édes  néném,  mi  jó  a  földön  járni.  Látja  ked,  még 
Sz.  Péter  is  megijedett  volt,  mikor  a  vízben  sippadoz- 
tak  a  lábai  :  hát  mi  bűnösök,  hogy  ne  félnénk,  amidőn 
a  hajónk  olyan  nagy  habok  között  fordult  egyik  olda- 
láról a  másikára,  mint  az  erdélyi  nagy  hegyek  —  né- 
melykor azoknak  a  tetején  mentünk  el,  némelykor 
pedig  olyan  nagy  völgyben  estünk,  hogy  már  csak  azt 
vártuk,  hogy  reánk  omoljanak  azok  a  vízhegyek ;  de 
mégis  olyan  emberségesek  voltának,  hogy  többet  nem 
adtak  innunk,  mintsem  kellett  volna.  Elég  a,  hogy 
itt  vagyunk  egészségben ;  mert  a  tengeren  is  meg- 
betegszik az  ember,  nemcsak  a  földön,  —  és  ott,  ha  a 
hintó  megrázza,  elfárad,  és  jobb  egyepetyéje  ^  vagyon 
az  ételre :  de  a  hajóban  az  a  szüntelen  való  rengetés, 
hánykódás  a  főt  elbódítja,  a  gyomrot  felkeveri,  és  úgy 
kell  tenni,  valamint  a  részeg  embernek,  a  ki  a  bort 
meg  nem  emésztheti.  A  szegény  gyomromnak  is  olyan 
nyavalyában  kelletett  lenni  vagy  két  első  nap,  de  azután 
úgy  kellett  ennem,  valamint  a  farkasnak. 

A  fejedelmünk  a  hajóból  még  nem  szállott  vala  le, 
hogy  egy  tatár  hám,*  a  ki  itt  exiliumban  vagyon,  holmi 
ajándékot    külde,    és    a   többi    között    egy    szép   lovat 


a  8  Mikes  J^elemen 

nyergelve.  Itt  a  fejdelemnek  jó  szállást  adtak,  de  mi 
ebül  vagyunk  szállva,  de  mégis  jobban  szeretem  itt 
lenni,  mintsem  a  hajóban. 

Édes  néném,  a  ked  kedves  levelit,  vagyon  már  két 
esztendeje,  hogy  vettem.  Igazat  mondok,  hogyha  az 
esztendő  egy  holnapból  állana.  Reménlem,  édes  néném, 
hogy  már  ezután,  minthogy  egy  áerrel  élünk,  gyakrabban 
veszem  kedves  levelit.  De,  minthogy  egynehány  száz 
mélyfölddel  közelebb  vagyunk  egymáshoz,  úgy  tetszik, 
hogy  már  inkább  is  kell  kednek  engemet  szeretni  :  én 
pedig,  ha  igen  szeretem  is  kedet,  de  többet  nem  írha- 
tok ;  mert  úgy  tetszik,  mintha  a  ház  keringene  velem, 
mintha  most  is  a  hajóban  volnék. 

11. 

Gajlipoli,  II.    Octobris    1717. 

Édes  néném,  még  kednek  semmi  levelét  nem  vet- 
tem, amely  nem  igen  jól  esik  nekem,  de  az  igen  jól 
esett :  látván  a  köszvény,  hogy  nem  becsüllik,  a  fejdel- 
met  elhagyá,  a  ki  is  ma  a  tatár  hám  látogatására  mene 
ugyan  a  tatár  hám  lován.  Igen  nagy  barátsággal  fo- 
gadta. Azt  gondoltam  elsőben,  hogy  majd  elrabolnak 
bennünket,  már  csak  azt  néztem,  hogy  melyik  kötöz 
meg :  de  ezek  igen  emberséges  emberek,  jó  szívvel 
beszéllgettek  volna  velünk,  de  oly  kevés  idő  alatt  nem 
leheténk  tatárokká.  A  fejdelem  elbúcsúzván  a  hámtól, 
mi  is  megköszönvén  csak  főintéssel  ő  tstárságoknak 
jóakaratjokot,  a  szállásra  menénk,  és  az  urunknál  egy 
szép  paripát  hagyának. 

Gondolom,  hogy  holnap  idehagyjuk  ezt  a  puszta, 
kies,  szomorú  lakóhelyet,  mivel  a  császár  veres  hintója  ^ 
elérkezett,  a  melyet  urunk  után  küldöttek.  Veresnek 
azért  hívom,  mert  kivül  veres  posztóval  vagyon  bebo- 
rítva, de  a  hintó  nevet  nem  érdemli,  mert  csak  kocsi. 
Aztot  pedig  négy  fejér  szokta  húzni,  vagy  vonni, 
azokot  pedig  az  ügettetéssel  nem  terhelik;  mivel    már 


Törökországi  levelei.  jg 

azt  el  is  felejtették,  annyira  megöregedtek  —  nyolcz- 
van  esztendőt  csak  adhatni  a  négynek.  Lehetetlen, 
hogy  már  ne  szóljak  a  kocsisról.  Azt  gondolná  ked, 
hogy  valamely  polgármester  igazgatja  azt  a  négy  lovat  — 
annak  az  ő  tiszteletre  méltó  fejér  szakálát  nagy  csen- 
desen mozgatja  a  nyerges  ló,  az  egyik  kéziben  a  gyep- 
lőt tartja  mégis  régi  szokásból,  mondom,  régi  szokás- 
ból ;  mivel  lovai  gyeplő  nélkül  is  tudják  a  leczkét :  a 
másik  kéziben  pedig  a  pipát,  gyakorta  füstölvén  öreg 
lovait,  hogy  meg  ne  náthásodjanak. 

E  mind  jó,  édes  néném,  de  Belgrádnál  megverték 
a  törököt.  A  nép  itt  már  szalad  Ázsiába.  Úgy  tetszik, 
mintha  már  a  német  Drinápolynál  volna,  noha  vagyon 
onnét  másfélszáz  mélyföldnyire.  Eleget  mondjuk,  hogy 
mi  azért  jöttünk,  hogy  vélek  hadakozzunk,  de  ők  csak 
szaladnak,  ki  ide,  ki  amoda.  Jaj  I  édes  néném,  hogy 
lehet  ilyen  néppel  hadakozni?  Elég  a,  hogy  holnap 
megindulunk  Drinápoly  felé,  hogy  ott  meglássuk  azt 
a  hatalmas,  és  sok  feleségű  császárt,  és  a  fényes,  tün- 
döklő portát.  De,  édes  néném,  a  restséget  el  kell  űzni, 
a  tőt  le  kell  tenni,  azokban  a  kis  kezecskékben  a  pennát 
kell  venni,  és  énnekem  gyakran  kell  írni,  legalább  min- 
den héten  hét  levelet.  De  az  egészségre  igen  kell  vi- 
gyázni, és  engemet  szeretni  kell ;  mert  ki  szerethetné 
az  édes  nénémet  jobban,  m'nt  én? 

111. 

Drinápoly,   29.  Octobris    1717- 

Ideje  már,  édes  néném,  egy  levelét  venni  kednck,  a 
melyet  itt  adták  meg.  Megérdemli  már  ked  is,  hogy  meg- 
írjam, miképpen  érkeztünk  ebben  a  császári  városban. 
Gallipoliból  22-dik  indultunk  vala  meg.  Az  úton  semmi 
olyan  dolog  nem  történt,  a  mely  méltó  volna,  hogy 
megírjam,  mivel  jöttünk,  amint  jöhettünk,  ki  jó,  ki 
kacsiba''^  lovakon.  Hanem  Uzönküpri  ^  nevű  városban 
urunk  szállásának  az   udvarán   olyan  nagy  szőlőtőt  lát- 


jo  Mikes  faelemen 

tunk  vala,  mint  egy  nagy  szilvafa,  —  abban  sem  hazu- 
dok, ha  azt  mondom,  hogy  a  szőlőszem  is  volt  rajta 
olyan  nagy,  mint  egy  nagy  szilva.  De  a  csudálatos, 
hogy  egyfelől  az  ágain  ért  szőlők  voltának,  másfelől 
még  csak  tiszta  egres  7  volt,  másfelől  pedig  még  csak 
akkor  kezdett  virágozni.  A  három  része  az  esztendő- 
nek hogy  mint  munkálódik  a  szőlőtőn,  itt  egyszer- 
smind meg  lehetett  volna  látni. 

28-dik  pedig  másfél  mélyföldnyire  érkezvén  Driná- 
polytól,  a  kajmakán  tihája,^  azaz  udvari  kapitánya,  vagy 
kétszázig  való  tisztekkei  jőve  urunk  eleiben,  hogy  kö- 
szöntse a  császár  és  az  ura  nevével.  De  a  mi  legjobb 
volt,  fél  mélyföldnyire  a  várostól  sátorok  alatt  meg- 
vendégele  bennünket  az  ura  nevével.  De,  ki  gondol- 
hatná, hogy  a  töröknek  olyan  jó  étele  volna?  A  való, 
hogy  mindenikünk  éhezett,  de  az  is  való,  édes  néném, 
hogy  éhtlen  keltem  fel  asztaltól,  noha  ettem  legalább 
nyolczvan  tál  étekből.  Ezt  ked  el  nem  hinné,  ha  a  szo- 
kást nem  tudná  —  eb  szokás!  kutya  szokás!  —  Jaj! 
édes  néném,  alig  mártottunk  egyszer  a  tálban,  hogy 
azt  elvitték  előliünk,  a  másodikát,  harmadikát,  egy  szó- 
val hetven  vagy  nyolczvan  tál  így  repült  el  előliünk. 
Némelyikben  még  nem  is  mártottunk,  már  vitték,  — 
úgy  tetszik,  hogy  csak  az  orrunkot  akarták  megvendé- 
gelni, és  így  koplalva  keltünk  fel  a  gazdag  ebédtől. 
Ügy  voltunk  valamint  Tantalus  a  tele  vízzel  való  kád- 
ban, de  mégis  nem  ihatik  belőlle.  Felfogadtam  akkor 
haragos  koplalásomban,  hogy  soha  éhen  török  ven- 
dégségben nem  megyek.  De  az  italról  szó  sem  volt. 
A  való,  hogy  amennyit  ettünk,  semmi  szomjúságot 
nem  okozott. 

Ennek  a  száraz  ebédnek  vége  lévén,  azután  igen 
könnyen  lóra  ülénk.  Az  urunk  a  császár  paripáján 
nagy  pompával  mene  a  városon  végig  a  szállására, 
estve  pedig  jó  vacsorát  küldött  nekünk  a  kajmakán,  a 
mely  jobb  volt  az  ebédnél ;  mert  nem  törökök  szol- 
gáltak az  asztalnál,  hanem  a  mi  cselédink,  és  akkor 
vitték  ki  a  tálat,  a  mikor  mondottuk.    Ez   a   kajmakán 


Törökországi  levelei.  3  i 

pedig  igen  kedves  embere  a  császárnak ;  hogy  ne 
volna,  mikor  a  leányával  hál?  Minthogy  a  vezér 
táborban  vagyon,  most  ő  viszi  végben  hivatal  ját.  Ibra- 
himnak híjják.  Az  urunknak  igen  jóakarója.  Ez  is 
jovallotta  egyik  a  császárnak,  hogy  utánna  küldjön 
Francziaországban.  Még  nem  láttam  ő  kalmakánsá- 
gát,  de  ha  soha  nem  látom  is,  szeretem  kedet.  Hát 
ked  engemet? 

IV. 

Drinápoly,  7.  Novembris    1717- 

így  szeretem,  édes  néném,  hogy  elűzze  ked  azt  a 
veszett  restséget,  és  énnekem  írjon.  Éppen  akkor  vet- 
tem a  ked  kedves  levelét,  amikor  lóra  kellett  ülnöm. 
Megmondjam  kednek,  hogy  hová  mentünk?  Ahoz  a 
világiképpen  való  szerencsés  és  boldog  kalmakányhoz,^ 
a  ki  a  császár  leányával  hál,  amikor  lehet ;  de  annyi- 
ban nem  irigylem  szerencséjét,  mert  azt  mondják, 
hogy  nem  szép.  Azt  elhiheti  ked,  hogy  nem  láttam, 
azt  is  elhiheti  ked,  hogy  nem  kívánom  úgy  látni,  vala- 
mint azok  a  kappanformában  herélt  emberek  látják. 
Édes  néném,  nagy  becsület,  de  nem  nagy  gyönyörű- 
ség a  császár  leányát  elvenni.  Micsoda  keserűséggel 
kelletett  megválni  a  gyönyörűséges  szép  feleségitől 
ennek  a  kalmakánynak,  amidőn  neki  adták  a  császári 
leányt  ?  A  szívbéli  szeretet  nagyobb  a  gazdagságnál ; 
nemcsak  a  gazdag  házaknál  lakik  a  jó  házasság. 

üdes  néném,  tudom,  hogy  megcsűfol  ked,  és  azt 
mondja  ked  nekem,  hogy  úgy  beszéllek  a  házasságról, 
valamint  a  vak  a  világosságról,  a  ki  tudja,  hogy  vagyon 
világosság,  de  nem  tudja,  hogy  micsodás  a  világosság; 
de  ha  szinte  a  ked  kis  szája  megnevet  is  érte,  de  én- 
nekem minden  tüdőm,  vesém,  májam  azt  tartja,  hogy 
nem  kell  a  kedves  szegény  feleséget,  a  kedvetlen,  de 
gazdag  feleségért  elhadni  —  hát  nem  jól  mondom?  — 
Nem  beszéllek  hát  a  házasságról ;  úgy  is  itt  attól  két- 
száz mélyföldnyire  vagyok. 


3*  Mikes  J^elemen 

Azt  kell  hát  kednek  megírni,  hogy  minket  a  kalma- 
kán  jó  szívvel  látott,  nagy  pompával  fogadott,  majd 
két  óráig  beszéllgetett  az  urunkkal,  egy  szép  paripával 
meg  is  ajándékozta:  mikor  pedig  el  akart  tőlle  bú- 
csúzni, a  felesége  egynehány  keszkenőt  küldött.  Ezek- 
nek igen  hasznos  a  barátságok ;  mert  ha  olyan  közel 
volnék  Zágonhoz,  mint  ez  a  vezérséghez,  úgy  a  határ- 
jában volnék.  Még  semmit  sem  tudunk  abban,  a  miért 
ide  jöttünk.  De  félek  attól,  hogy  a  mi  hadakozásunk 
füstbe  ne  menjen  ;  mert  a  török  örömest  megbékéllik, 
ha  megverik. 

Édes  néném,  annál  tovább  nem  mehetünk,  hanem 
az  jsten  akaratjára  kell  hadni  magunkot.  0  hozott  ide, 
hadd  vezérelje  ő  is  dolgunkat.  De  azt  elhiszi-é  ked, 
hogy  nehezen  szokhatom  éhez  az  országhoz?  Való,  a 
törökök  bennünket  szeretnek,  semmi  fogyatkozásunk 
nincsen,  senkinek  semmi  bántódása  nincsen,  de  az  ide- 
gen nemzetnek  nehéz  itt ;  mert  semmi  ismeretséget, 
barátságot  nem  tehet.  Ez  a  nemzet  a  keresztényt  nem 
utálja,  de  megveti.  Azt  nem  kell  várni,  hogy  valaki  a 
házához  híjjon  bennünket.  —  Bizony  nincsen  is  az  a 
nagyravágyódásom,  hogy  valaki  magához  híjjon ;  mert 
ugyanis  miért?  ott  ád  egy  pipa  dohányt,  egy  findzsa 
kávét,  azután  egy-két  szó  után  a  hosszú  hallgatás ;  —  - — 
mikor  pedig  a  füstölőt  eléhozzák,  már  az  arra  való, 
hogy  el  kell  vakarodni  a  háztól.  Azt  ugyan  talám  meg 
lehetne  kérdezni  a  gazdától,  hogy:  mint  vannak  a  ked 
gyermekei?  —  de  azt  kérdezni,  hogy:  mint  vagyon  a 
ked  felesége?  azt  nem  jovallom  senkinek,  mert  botok- 
kal kísérnék  ki  a  házból.  Itt  a  gazdasszonyról  nem  is 
kell  emlékezni,  mintha  asszony  sem  volna  a  világon. 
Micsoda  nyájasságért  kívánhatja  hát  valaki  a  török 
barátságot,  hanem  csak  épen  valamely  haszonért  ? 

A  való,  hogy  a  nyelvnek  nem  tudása  is  okozhatja  a 
hozzánk  való  idegenséget;  mert  csak  nem  lehetünk 
olyan  jó  szívvel  ahoz,  a  kivel  nem  tudunk  beszélni : 
mint  a  kivel  kimondhatjuk  magunk  gondolatját.  Még 
eddig,  édes  néném,    igen-igen   keveset    tudok  törökül ; 


Törökországi  levetti.  33 

nem  tudom  ezután  mint  lesz  de :  nékem  úgy  tetszik, 
hogy  ezután  is  annál  a  két  vagy  háiom  szónál,  á  kit 
tudok,  talán  tudósabb  nem  ks7ek ;  mert  nem  lévén 
semmi  társalkodásunk  a  törökökkel,  a  töröknékkel 
pedig  még  annál  kevesebb,  és  így  nem  látom  semmi 
módját,  hogy  tudósabb  legyek  abban  a  nyelvben,  a 
mint  vagyok.  Ítélje  el  már  ked,  hogy,  ha  kell-é  ész, 
három  szót  megtanulni,  és  megtartani.  Itt  még  igen 
új  vendégek  vagyunk,  amikor  pedig  jobban  megüsme- 
rem  a  dolgokat  és  a  várost,  akkor  többet  írok.  És 
arra  kérem  kedet,  hogy  szeresse  ked  ezt  az  új  ven- 
déget. A  restséget  félre  kell  tenni,  és  a  papirosát  nem 
kell  kimélleni. 

V. 

Drinápoly,   29.  Novembris    1717. 

Édes  néném,  micsoda  szerencsés  asszony  ked,  hogy 
közel  nem  vagyunk  egymáshoz  ;  mert  mindjárt  megölel- 
ném kedet,  és,  mentől  szebben  és  jobban  lehetne  tőllem, 
megköszönném  kednek  azt,  hogy  kedvesen  vette  levele- 
met, és  örömmel  olvasta.  Annyi  levelet  írok  kednek,  és 
olyan  hosszú  leveleket,  hogy  még  összeteszi  ked  a  két 
kézit,  és  úgy  fog  kérri,  hogy  ne  írjak  annyit;  mert 
énnekem  nincsen  nagyobb  gyönyörűségem,  mint  mi- 
kor kednek  írok  —  jaj!  hazudtam,  édes  néném;  mert 
a  ked  leveleit  olvasni  még  ..agyobb  gyönyörűség  ne- 
kem, nem  is  lehet  olyan  gyönyörű  leveleket  másnak 
úgy  írni,  csak  kednek,  úgy  tetszik,  hogy  a  meg  vagyon 
tiltva  másoknak. 

Ugyanis,  édes  néném,  ne  kíméljük  egym.'st,  hanem 
szüntelen  írjunk  egymásnak.  Ha  az  idő  annyira  elhánt- 
vetett  egymástól ;  amennyiben  tőll'".nk  lehet,  álljunk 
bosszút  rajta,  és,  ha  másképpen  nem  lehet,  az  írással 
beszéllgessünk  egymással  —  talám  végtére  megunja,  és 
egymás  mellé  teszen  minket.  De,  minthogy  az  soha 
olyan  hamar  meg  nem  lesz,  mint  én  kjvánnám,  azért 
addig  is  csak  írjunk,  és  ismét  írjunk. 

Mikes  Kelemen:  TOrSkorszigi  levelei.  3 


34  Mikes  J^eUmen 

Azt  pedig  méltó  megírni  kednek,  hogy  a  hatalmas 
fővezér  ma  ide  érkezett  a  táborból,  és  nagy  pompával 
jött  bé  a  városban.  A  kalmakány,  és  az  itt  lévő  nagy 
urak  eleiben  mentenek,  kiki  maga  udvarával.  El- 
mondhatni, édes  néném,  hogy  a  vezérek  a  földi  iste- 
nek ;  mert  más  országokban  a  királyokot  sem  fogadják 
olyan  nagy  pompával  és  czeremoniával,  mint  ezt  a  ve- 
zért fogadták.  De,  jaj !  nem  olyan-é  ezeknek  az  ő 
nagy  dicsőségek  és  fényességek,  mint  a  komédiákban 
lévő  királyságok?  Két,  három  óráig  tart  a  komédia,  a 
királyság  sem  megyén  tovább :  ez  a  vezér  is  nagy 
pompával  jött  bé,  talám  holnap  egy  szekérre  teszik, 
hat  ember  kiviszi  a  városból.  Ezt  pedig  igen  könnyen 
megérheti,  talám  maga  is  tudja  ő  azt;  mert,  a  kalma- 
kány veje  lévén  a  császárnak,  a  felesége  kétség  nélkül 
jobban  szereti  vezérné  lenni,  mintsem  kalmakányné. 
Ezt  úgy  hiszem,  mintha  a  szájából  hallottam  volna. 

A  míg  pedig  azt  a  szerencsétlen  napot  eléri,  addig 
azt  írhatom  kednek  a  vezér  felől,  hogy,  ha  távúi  lát- 
tam is,  de  szép  ember.  És  azt  nem  kell  csudálni,  ha 
erős,  izmos;  mert  az  apja  házánál  az  ökrökkel  kelletett 
néki  küszködni,  és  egy  mészáros  fiának  erősnek  kell 
lenni.  Ebből  elitélheti  ked,  hogy  mészáros  família,  és 
hogy  legközelebb  az  apja  is  a  volt,  és  maga  is  azon 
tudományt  követte  egy  darabig.  Hogy  folyna  jól  a 
dolga  ennek  az  imperiumnak,  amidőn  egy  mészáros- 
nak adják  azt  kéziben? 

De  nekem  úgy  tetszik,  hogy  jobban  illik  egy  mészá- 
roshoz, hogy  jó  hadi  ember  legyen,  m.ivel  úgy  is  min- 
den nap  vért  ont,  mintsem  egy  fafágóhoz,  a  kin  min- 
denkor nevetek,  mikor  eszembe  jut.  A  császár  udvará- 
ban voll  egy  fafágó,  törökül  baldacsi.'°  A  császárnak 
megtetszett  az  az  ember,  hogy  jól  vágta  a  fát  —  az 
udvarában  valamely  tisztnek  teszi,  azután  elébb-elébb 
annyira,  hogy  vezérnek  teszi.  De  szerencsétlenségére 
a  császár  olyankor  tette  vezérnek,  amidőn  okosabbra 
kelletett  volna  bízni  a  muszka  czárral  való  hadakozást. 
Elég  az,  hogy  a  baldacsit  vezérnek  teszik,  és  a  muszka 


Törökországi  levelei.  35 

czár  cJJen  küldik,  a  kinek  is  úgy  megszorították  volt  már 
a  táborát  Pruth  mellett,  hogy  egész  táborával  fel  kelle- 
tett volna  adni  magát,  ha  a  baldacsi  okos  lett  volna. 
A  czár  látván,  hogy  rabságban  kell  esni,  a  feleségének 
esziben  jut,  hogy  talám.  ha  ajándékot  küldenének  a 
vezérnek,  azzal  megcsinálhatnák  a  vezért :  másnap  nagy 
ajándékot  küldenek  neki,  a  békeséget  is  megcsinálják 
véle,  és  igy  szabadul  meg  a  rabságtól  a  muszka  czár 
egész  hadával. 

Az  alatt  érkezik  a  svécziai  király  a  vezérhez,  és 
mondja  néki :  ihon  kezedben  vagyon  a  czár,  holnap 
rabbá  teheted,  ha  akarod ;  arra  feleli  a  vezér :  údde, 
ha  rabbá  teszem  a  czárt,  ki  viseli  gondját  az  országá- 
nak? Ítélje  el  ked,  micsoda  méreggel  hallotta  ezt  a 
feleletet  a  svécziai  király.  De  azt  kérdem  kedtől,  nem 
fafágóhoz  illendő  felelet  volt-é  ez?  De  gondolom, 
hogy  a  mi  mészárosunk  okosabb  a  baldacsinál.  Meg- 
válik, mint  folytatja  dolgunkot.  Én  pedig  azt  kívánom, 
hogy  a  ked  egészséginek  dolga  jól  folyjon.  Édes  né- 
ném, ha  tudná  ked,  mint  szeretem  kedet,  hosszabb 
levelet  írna  nekem. 

VI. 

Drinápoly,   lo.  Decembrís    1717- 

Édes  néném,  mi  még  itt  vagyunk,  itt  is  leszünk,  de 
még  nem  tudjuk,  itt  is  mit  csinálunk.  Még  itt  el  nem 
untuk  magunkat,  de  igen  közel  vagyunk  hozzája;  mert 
minthogy  nem  azért  jöttünk  ide,  hogy  itt  sok  időt 
töltsünk,  és  csak  a  drinápolyi  szép  sík  mezőn  vadász- 
szunk,  hanem  azért,  hogy  bujdosásunknak  végit  sza- 
kaszszuk.  De  a  reménység  igen-igen  kezd  fagyni  ben- 
nünk. A  való,  hogy  nagy  hidegek  is  járnak,  hideg 
házakban  is  lakunk.  De  ugyancsak  a  bennünk  való  me- 
leg megoltalmazná  a  fagyástól  a  reménséget,  ha  más 
nemzettel  volna  dolgunk ;  de  mi  lehet  a  világon  hide- 
gebb való  dolog,  mint  a  törökkel  való  dolog?  A  való, 
ád  biztató   szót,    de   végit   nem  lehet  látni  a  véle  való 


3  6  Mikes  'Kelemen 

végezésnck.  Abban  a  rettentő  halogatás  —  holnap  — 
holnap"  —  az  a  holnap  hat  holnapra  halad,  és  ad- 
dig hat  szót  nem  lehet  belőlle  kiránczigálni,  csak  re- 
ménséggel  kell  pihegni. 

O  császársága  megtudván,  hogy  az  urunk  franczia 
köntöst  visel,  titkon  egy  öltöző  köntöst  csináltatott,  és 
ma  ide  küldötte.  A  béllés  többet  ér  a  köntösnél;  de 
itt  moj\dhatni  el,  hogy  nem  kell  az  ajándékot  tekin- 
teni, hanem  azt,  a  ki  küldötte.  A  való,  édes  néném, 
hogy  sokan  vannak,  a  kik  ajándékot  adnak,  de  kevesen 
vannak,  a  kik  tudnák  az  ajándékozásnak  módját,  és 
akik  az  ajándékot  helyesen  tudnák  adni  ;  mert  ugyanis 
helyes  ajándék-é  egy  vezértől  egy  fejdelemnek  virá- 
got, csuprot,  vagy  évegkorsót  küldeni  ?  Az  ilyen  aján- 
dék közönséges  ebben  az  országban,  itt  ilyen  szokás 
vagyon:  de  jó-é?  illendő-é? 

Ne  szóljunk  már  többet  az  ajándékról.  De,  édes 
néném,  ha  volna  mit  írnom  kednek,  még  el  nem  végez- 
ném levelemet;  mert  bizonyságul  veszem  a  ked  szí- 
vecskéjit.  hogy  legnagyobb  gyönyörűségem  az,  amikor 
keddel  beszéllgethetek,  ma  pedig  épen  nagy  egyepe- 
tyém  vagyon  keddel  beszélgetni.  De  inkább,  ha  csak 
hejábanvalóságot  is,  írok,  hogysem  ilyen  hamar  elvé- 
gezzem levelemet.  De  miről  írjak?  a  botozásról?  e 
nem  igen  derék  ajándék;  de  micsoda  nagy  becsület, 
mikor  egy  császár  megbotoz  valakit.  Elég  a,  hogy  a 
császár  megboíozta  a  vejét.  Hihető,  hogy  nem  kereste 
kedvét  a  feleséginek.  Mindazonáltal  az  okát  nem  tud- 
juk az  ilyen  fájdalmas  becsületnek ;  mert  az  ilyen 
dolog  csak  a  háremben,  azaz,  az  asszonyok  házában 
meg^'en  végben,  oda  pedig  egész  férfinak  nem  sza- 
bad menni. 

De  a  botozást  egy  atyánkfiától  tudtuk  meg,  a  mely 
atyánkfiának  a  felesége  a  kalmakányné  szolgalatjában 
vagyon  mosóné  hivatalban.  Ennek  az  ura  magyar,  és 
a  kalmakánynak  rabja,  az  udvarában  pedig  favágó  tiszt- 
séget visel.  Csak  jó  a  jóakaró  mindenütt.  E  hazafiú- 
ságtól   viseltetvén,    gyakran    látogat    minket,    és   olyan 


Törökországi  levelei.  37 

titkos  helyeken  történt  hírekkel  kedveskedik  nekünk. 
Mondja  ked,  édes  néném,  hogy  talám  nincsen  egyéb 
dolgom,  hogy  ilyen  héjában  valóságot  írok :  a  való, 
hogy  a  heverés  legnagyobb  dolgunk,  de  ha  volna  is, 
azt  elhadnám  a  kednek  való  írásért;  mert,  édes  né- 
ném, ki  szereti  kedct  úgy,  mint  én?  De  megszaporí- 
tanám még  két  font  szeretettel  a  többit,  ha  tudnám, 
hogy  jó  gondja  vagyon  az  egészségire.  Hát  engem 
szeret  ked  ? 

vu. 

Drinápoly,    12.  Deccmbris    J717. 

Ma,  édes  néném,  a  vezér  izené  az  urunknak,  hogy 
jó  szívvel  látná,  ha  hozzája  menne.  De,  minthogy  mi 
mind  hajdúk  vagyunk,  csak  az  urunknak  vagyon  három 
lova,  azért  mindenikünk  alá  egy-egy  lovat  hoztanak,  és 
nagy  török  czeremoniával  menénk  a  vezérhez.  D  eltelje 
el  ked,  mint  megijedtem  volt ;  mert  midőn  a  vezér  házá- 
ban léptünk,  a  sok  nép  teli  torokkal  kczde  kiáltozni, 
mint  mikor  azt  kiáltják :  tolvaj  I  —  Csak  azt  néztem 
már,  hogy  melyik  ragad  meg.  De  az  ijedtség  nem  so- 
káig tárta ;  mert  a  vezér  jó  szívvel  fogadá  az  urunkot, 
és  maga  mellé  ülteté.  Kérdeztem  azután,  hogy  mire 
való  volt  az  a  kiáltozás?  Mondották,  hogy  szokás  ki- 
áltani, mikor  a  vezér  valamely  idegen  úrnak  ád  audien- 
tiát:  bljen  Mahumetl  Éljen  a  győzhetetlen  császár! 
Éljen  a  hatalmas  vezéri  Édes  néném,  látja  ked,  mikor 

az  ember  a  szokást  nem  tudja másszor   én  sem 

ijedek  meg.  Elég  a,  hogy  az  urunk  két  óráig  volt  a 
mészárossal.  Azt  mondják  felőlié,  hogy  több  esze  va- 
gyon, mintsem  egy  mészárosnak,  és  nemcsak  a  bárdot 
tudja  forgatni,  hanem  az  ország  dolgát  is.  Csak  el- 
hihetjük, mikor  olyan  nagy  eszű  ember  mondja  azt 
felőlié,  mint  a  mi  urunk,  a  ki  is  a  vezér  paripáján  ment 
vissza,  és  azt  ide  ajándékozta  —  már  e  szokás.  Tu- 
dom, hogy  mikor  a  császárhoz  megyünk,  akkor  is  lesz 
egy  paripánk. 


38  Jffikfs  J^elemen 

Mondottam  már,  hogy  ezek  a  vezérek  a  földi  iste- 
nek. Egy  királyhoz  illenék  ezeknek  nagy  pompájok, 
gazdagságok,  nagy  udvarok.  De  minthogy  a  pompájok- 
nak  egyik  része  abban  áll,  hegy  mindenkor  sok  szolga 
álljon  előtte,  mikor  pedig  országos  dolgokról  beszéli- 
nek,  a  szolgák  ott  nem  lehetnek  :  azért  néma  szolgákot'* 
tartanak,  és  azok  az  intést  úgy  értik,  mintha  szólná- 
nak, és  ezek  vannak  ben  a  házban,  a  midőn  a  vezér 
titkos  dolgokról  beszéli.  Énem  jószokás-é?  taíám  még 
nálunk  is  jó  volna  az  ilyen  szokás,  és  nem  volna  annyi 
temonda  a  háznál. 

Mi  jutott  eszembe?  Ha  nálunk  az  öreg  asszonyok 
némák  volnának,  a  leányasszonyok  nem  bánnák  :  de  én 
azt  bánom,  hogy  a  mi  dolgunk  igen-igen  némán  foly, 
és  semmi  elébb  való  mozdulását  nem  látom.  De  attól 
tartok,  hogy  még  hátrább  ne  menjen,  és  itt  ne  tele- 
pedjünk meg.  Édes  néném,  a  fazakas  akaratján  kell 
járni  a  fazéknak,  és  azt  nem  mondhatja  a  fazakasnak: 
miért  küldöttéi  engem  Drinápolyba?  jobban  szerettem 
volna  káposztás  fazék  lenni  Erdélyben,  mintsem  kávét 
ivó  fincsája  a  császárnak.  Azt  nem  okosan  mondja-é  a 
török,  hogy  az  Isten  rakás  kenyereket  hintett  el  imitt- 
amott  az  ember  számára,  és  oda  kinek-kinek  el  kell 
menni,  és  ott  kell  maradni  valamég  a  kenyérben  tart? 
]tt  vagyon  a  mi  rakás  kenyerünk  elhintve,  azért  együnk 
belőlle,  amíg  abban  tart,  zúgolódás  nélkül,  és  azt  ne 
mondjuk,  hogy  jobb  volna  Erdélyben  málét  enni,  mint 
itt  búzakenyeret. 

Édes  néném,  talám  nem  ok  nélkül  tartok  én  attól, 
hogy,  ha  a  jó  Isten  megtart  ebben  a  bujdosó  testben, 
talám  egy  kazalnyi  rakás  kenyeret  kell  megennem  ebben 
az  országban;  mert,  ha  egyszer  n.egverik  a  törököt,  ha 
lehet  lőlle,  azt  békeséggel  keni  meg.  A  mi  mészáro- 
sunk, ha  jó  vezér  is,  de  nem  jó  hadi  ember;  ha  szinte 
jó  hadi  ember  volna  is,  de  őtet  a  császár  úgy  nem  sze- 
reti, mint  a  kalmakánt,  a  kinek  igen  nagy  esze  vagyon, 
de  a  hadakozást  úgy  szereti,  mint  én  a  prókátorságot, 
csak  annyit  is  tud  hozzá   —   de,  a  vezérségen,    tudni- 


Tvrökoiszági  ltx>elei.  39 

való  dolog,  hogy  kap ;  a  császár  veje  lévén,  el  is  ér- 
heti ;  ha  azt  pedig  eléri,  a  bizonyos,  hogy  a  békeséget 
megcsinálja,  ha  pedig  a  békesség  meglesz,  csak  üljünk 
a  rakás  kenyerünk  mellé ;  mert  innét  ki  nem  megyünk 
addig,  amig  azt  meg  nem  eszszük.  Én  pedig  mind- 
addig, valamig  a  rakás  kenyeremben  tart,  szívesen 
szeretem  kedet.  Hát  ked  engemet?  Az  egészségire  jól 
vigyázzon  ked ;  semmi  nincsen  annál  drágább. 

VIU. 

Drinápoly,  4.  Januári)    171 8. 

Kívánom  Istentől,  hogy  ezen  új  esztendőt  szeren- 
csésen kezdje  és  végezze  ked.  Legalább  két  fontni 
egészséggel  többet  kívánok  kednek,  és  azon  kérem 
kedet,  hogy  legalább  száz  drámmal  '^  jobbítsa  meg  ked 
a  hozzám  való  szeretetit.  Édes  néném,  noha  az  én 
szívemnek  minden  zsebje,  ráncza,  fiókja  tele  a  kedhez 
való  szeretetemmel ;  de  mégis  olyan  vagyok,  mint  egy 
darab  jég,  hát  azért  ne  írjak  kednek? 

A  való,  megérdemlem,  hogy  igen  szépen  megkö- 
szönje ked,  hogy  ilyen  fagyoson  is  örömest  írok,  és 
tudtára  adom  kednek,  hogy  ma  a  győzhetetlen  csá- 
szárnak fényes  portáján'*  voltunk,  ahová  nagy  pompá- 
val vitték  a  fejedelmet.  A  dívánházban '^  fogadta  a  fcj- 
delmet  a  vezér,  azután  a  fejdelem  eleiben  tétetvén 
egy  kis  kerek  asztalt,  és  arra  egy  nagy  ezüst  meden- 
czét,'^  az  étket  elhozták,  de  csak  egyenkét  rakták  azt 
bé.  Se  kés,  se  villa,  se  abrosz,  se  asztalkendő  nem 
alkalmatlankodott  az  asztalon.  Mind  pedig  a  vezér- 
nek, a  kalmakánnak  külön-külön  asztal  volt  előtte,  és 
mindenik  asztalra  egyféle  étket  tettek  egyszersmind. 
Az  ebédnek  vége  lévén  egy  óra  múlva,  azután  a  fej- 
delmet  a  császárhoz  vitték.  Senki  közüliünk  a  fejdel- 
met  nem  kísérte.  És  a  midőn  a  császár  előtt  volt,  egy 
nusztos  kaftánt  adtak  reája.  Az  idő  alatt,  hogy  a  csá- 
szárnál   volt    a    fejdelem,    minékünk    mindenikünknek 


40  Mikes  faelemen 

egy  kaftánt'7  adtak  a  hátunkra.  A  fejdelem  kijővén  a 
császártól,  a  császár  paripájára  ült,  mi  is  mindnyájan 
lóra  ültünk,  és  legalább  harmincz  király  kisérte  vissza 
a  szállására.  Édes  néném,  ne  nevessen  ked  ;  mert,  ha 
minl.et  látott  volna  ked  a  kaftánban,  c'yan,  mintha 
annyi  egyiptomi  király  kisérte  volna  a  fejdelmet  — 
csak  éppen,  hogy  nem  vagyunk  olyan  feketék.  Édes 
néném,  ne  csudálja  ked,  ha  a  felséges  királyoknak  nagy 
hidegek  volt;  mivel  ma  igen  kemény  idő  volt;  azt  is 
tudj?  meg  ked,  hogy  ő  hatalmasságok  éh  ^n  jöttek  vissza 
a  vendégségből.  A  mely  paripán  visszatért  a  fejde- 
lem, azt  a  császár  ide  ajándékozta  egész  szerszámmal ; 
egy  buzogány,  és  egy  kard  is  volt  a  nyergen.  Enge- 
met úgy  szeret  ked,  ha  az  egészségire  vigyáz ;  én  pe- 
dig úgy  szeretem  kcdet,  ha  egészséges. 

IX. 

Drinápoly,    15.   Februarii    171 8. 

Édes  néném,  kedvesen  is  veszem,  nevettem  is  a  ked 
panaszolkodását,  hogy  g}'akrabban  nem  írhat,  alkalma- 
tossága nem  lévén  az  elküldésre.  Olyan  jól  tudja  ked 
menteni  magát,  olyan  kedvesen  panaszolkodik  ked,  hogy 
csak  a  megér  tíz  levelet.  Talám  azt  tudja  ked,  hogy 
innét  nincsen  posta  Konstanczinápolyig  ?  Tudja-é  ked  az 
okát  annak?  Az  oka  annak  a,  hogy  azelőtt,  mikor  a 
császár  itt  lakott,  az  urak  legkisebb  állapotért  is  postán 
küldöttek  Konstanczinápolyba.  A  többi  között  egy  pasa 
ide  érkezvén,  egy  kedves  pipaszárát  Konstanczinápoly- 
ban  felejtették,  azért  postán  küldött  vissza.  Azt  a  csá- 
szár megtudván,  megparancsolta,  hogy  többé  posta  ne 
legyen  ezen  két  főváros  között.  Látja  ked,  micsoda 
kárt  tett  nekem  egy  pipaszár!  Itt  mi  semmit  nem  mú- 
latunk el  abban,  hogy  a  dolgaink  jól  folyjanak.  A  réz- 
efFeiidi  '^  (cancellarius)  gyakran  jő  hozzánk,  mi  is  gyak- 
ran megyünk  incognito  a  kalmakányhoz.  Adja  Isten  jó 
végit!  De  attól  félek,  hogy  úgy  járunk,  mint  a  hegyek, 


Tdrökonzági  levetet.  4  1 

a  kik  esszegyűJvén  egereket  szültek ;  mert,  amint  egy- 
szer megírtam,  százszor  is  csak  azt  írom,  hogy  a  csá- 
szár veje  (a  kit  ha  sokszor  megvernek  is,  a  fafágó  mon- 
dása szerént,  de  a  vezérségre  czéloz)  a  hadakozásra 
pedig  olyan  alkalmatos,  mint  én  a  prókátorságra.  Tá- 
lam még  ahoz  is  többet  tudok ;  mert  hisz  nem  az-é 
egy  prókátornak  a  hívatalja,  hogy  tudja  keresni  a  maga 
hasznát?  hogy  mindenik  résztől  vegyen  ajándékot,  és 
egyiknek  se  szolgáljon  ? 

Oh !  édes  néném,  mely  közel  vagyon  már  ő  a  vczér- 
séghez  :  ha  én  olyan  közel  volnék  a  házassághoz,  talám 
már  is  elvonták  volna  a  menyasszony  tánczát.  Mind- 
azonáltal a  biztatás  megvagyon,  csak  azzal  is  maradunk. 
A  törököt  ha  megverik,  csak  sír  és  megbékéllik.  Azon 
kívül  is.  Isten  tudja  az  okát,  de  Francziaországban  a 
németnek  kedveznek,  és  a  franczia  itt  azon  munkálko- 
dik, hogy  megbékélljenek  a  némettel,  és  ha  a  meglesz, 
ne  oldalt,  hanem  hátat  fordítsunk  Erdélynek.  Hírt  nem 
írhatok;  mert  olyan  hidegek  járnak,  hogy  a  hírek  is 
megfagytak.  Többet  sem  írhatok ;  mert  egy  vén  esi  fut  '^ 
várakozik  a  levelem  után  —  a  lelkemre  fagy  meg.  Bár 
csak  azt  tudhatnám,  hogy  ki  nemzetségiből  való!  Úgy 
tetszik  a  szakáláról,  hogy  a  Zabulon  nemzetségéből. 
Édes  néném,  meg  ne  náthásodjék  ked.  Szeret-é  ked? 
Azt  nem  is  kell  kérdeni,  ha  szeretem-é  kedet. 


X. 

Drinápoly,   15.  Mart.    1718. 

Édes  néném,  éppen  ma,  ha  jól  felszámlálom,  egy 
holnapja,  hogy  írtam  kednek.  De  szakálomra  fogadom, 
(amikor  leszen)  hogy,  ha  az  idő  meglágyul,  gyakrabban 
írok ;  mert  márványkő  volna  is  a  ked  szíve,  de  meg- 
szánna, ha  látná  ked,  mint  vagyok,  vagy  is  inkább  mint 
vagyunk  szállva.  A  házam  négy  kőfalból  áll,  azon  egy 
fatáblás  ablak,  azon  a  szél  mind  szélyirc,  mind  hosszára 
bejöhet;  ha  pedig  papirossal  becsinálom,  az  egerek  és 


42  Mik^s  7(el:'men 

a  patkányok  a  papirost  vacsorájokon  clköJtik.  A  mobi- 
Jjám  egy  kis  fa  székből  áil,  az  ágyam  a  földre  vagyon 
terítve,  és  a  házamot  egy  cserép  tálban  való  kevés 
szén  *°  melegíti.  De  azt  ne  gondolja  ked,  hogy  mind 
ezek  után  én  legyek  legméltóbb  a  szánásra ;  mert  tíz- 
nek sincsen  egy  fa  széke,  se  olyan  ágya,  mint  nekem, 
se  csak  fa  tábla  is  az  ablakjokon.  A  hó  lengedezve  be- 
mehet az  ágyakra  —  de  lehet-é  ágynak  híni  egy  lete- 
rített pokróczot  a  földre  ?  Ilyen  palotákban  lakunk  ám 
mi !  De  a  reménység  igen  szükséges  lévén  az  ember- 
nek, és  olyan  szükséges,  mint  az  eledel,  a  rossz  házak- 
ban lakván  mostanában  azt  reményijük,  hogy  még  jók- 
ban lakunk.  Megérjük-é  még  aztot  valaha?  —  De  azt 
megértük,  hogy  ide  érkezett  a  spanyol  követ,  a  kit  a 
fejdlemhez  küldött  a  király  igen  sok  Ígérettel,  hogy 
mindenekben  segíteni  fogja.  Ma  reggel  szemben  volt 
urunkkal,  a  ki  is  fenn  állva  fogadta,  és  beszéllt  véle  vagy 
fél  óráig.  Azt  tudja  ked,  hogy  szeretem  kedet,  azt  is 
tudja  ked,  hogy  az  egészségre  kell  vigyázni,  azt  is, 
hogy  a  hideg  házban  nem  lehet  sokat  írni. 

XI. 

Drinápoly,   21.  Apr.    1718. 

Nem  tudom,  ha  a  Noé  bárkájából  írom-é  ezt  a  leve- 
let, vagy  Drinápolyból  ;  mert  itt  mindenütt  olyan  nagy 
árvíz  vagyon,  hogy  az  egész  város  vízben  vagyon.  Csak 
a  jó,  hogy  tiszta  idők  járnak,  másként  azt  gondolnók, 
hogy  esmét  özönvíz  leszen.  Hihető,  hogy  a  hegyeken 
levő  havak  szaporították  meg  az  itt  való  folyóvizeket; 
mert,  a  mely  folyóvíz  megyén  el  a  házunk  előtt,  úgy 
megáradott,  hogy  az  utczákon  csónakokon  járnak.  De 
itt  olyan  dolog  történt,  a  mely  csak  az  özönvízkor  tör- 
tént ;  mert  itt  lóháton  kelletett  elhozni  az  étket  a 
konyháról.  Hallotta  ked  azt,  hogy  még  a  római  csá- 
szárok is  ilyen  pompával  küldöttek  volna  a  konyhára  ? 
Csak    épen    Habakuknak    lehetett    volna   száraz  lábbal 


Törökországi  levciei.  43 

étket  hozni.  Ez  a  pompás  étekhozás  talám  két  nap  tar- 
tott. Azt  ne  gondolja  ked,  hogy  teljességgel  gyalog  is 
el  nem  hozhatták  volna,  mivel  a  víz  csak  szárközépig 
ért,  de  a  szolgák  inkább  mentek  lovon  a  konyhára. 
A  bizonyos,  hogy  nem  volt  szükségünk  arra  a  nagy 
óriásra,  a  ki  felől  azt  tartják  a  zsidók,  hogy  az  özönvíz- 
kor, ha  felment  a  legnagyobbik  hegyre,  a  víz  csak  övéig 
ért,  és  mindenütt  a  bárka  mellett  járt,  valamint  a  csat- 
lós a  hintó  mellett.  Már  ezután  lehet  híreket  írni;  mert 
mind  a  házam  melegebb,  mind  pedig  a  hírek  megol- 
vadtak. A  szeretetemet  az  özönvíz  el  nem  oltja ;  hát 
ked   szeret-é   engemet?  Vigyáz-é  ked  az  egészségire? 

Xll. 

Drínápoly,    27.   Apr.    1718. 

Édes  néném,  ked  még  engemet  nem  üsmér  jól ;  mert 
ha  üsmérne,  nem  írná  azt,  hogy  énnekem  is  olyan  rit- 
kán ír,  valamint  én  írok.  Nem  fél-é  ked  az  én  rettentő 
bosszúáilásomtól  ?  Tudja-é  ked  azt,  hogy  nincsen  na- 
gyobb gyönyörűségem,  mint  bosszút  állani  azon,  a  kit  sze- 
retek? Akire  haragszom,  annak  megbocsátok,  amennyi- 
ben lehet,  de  a  kit  szeretek,  azon  bosszút  kell  álla- 
nom —  ezt  híják  édes  bosszúállásnak ;  bosszút  állani 
pedig  azon,  a  kire  haragszunk,  a  keserű  bosszúállás.  Ezt 
sokan  nem  így  tartják,  de  mi  ketten  így  tartjuk,  meg 
sem  bánjuk.  Álljunk  hát  bosszút  egymáson,  és  írjunk 
gyakran  egymásnak.  Hírt  akar-é  ked  tudni?  a  ked  kí- 
vánságát bé  nem  tölthetem.  A  franczia  követ,  Bonac 
itt  nem  azon  munkálkodik,  hogy  a  hadakozás  tovább 
tartson,  hanem,  hogy  csakhamar  vége  legyen.  A  német 
azt  kívánja,  a  török  pedig  már  is  megunta  a  hadakozást. 
Hát  mi  mit  csinálunk  a  kettő  között?  Csak  amint  von- 
ják, úgy  kell  tánczolnunk.  Hadakozásra  hítak  ide,  de 
békeségre  jöttünk.  Lehet-é  mást  kívánni,  hanem  csak 
azt,  a  mi  az  Istennek  tetszik?  és  az  ő  rendelése  után 
kell    járnunk,    és    azon    nem   sétálni  kell,  hanem  futni  ; 


44  Mikes  7(elemen 

mert  az  Isten  azt  szereti,  hogy  fussunk  az  ő  akaratján 
ne  csak  jó  kedvvel,  hanem  örömmel.  Ne  szomorkodjunk 
hát  azon,  ha  a  dolgok  úgy  nem  folynak,  amint  nékünk 
tetszenének  —  a  ki  a  jövendőt  igazgatja,  azt  is  tudja, 
hogy  mint  kell  folyni  azoknak.  De  azon  szomorkodnám, 
ha  nem  szeretne  ked :  ked  pedig  örüljön  ;  mert  rette- 
netesen szeretem  kedet.  Hát  az  egészség  jó-é?  Vigyáz-é 
ked  reája  ?  Jó  étszakát,  édes  néném. 

Xlll. 

Drinápoly,  9.  Maji    1718. 

Némelyeket  az  Jsten  felmagasztal,  némelyeket  meg- 
aláz, és  mindeniknek  hálákot  kell  néki  adni.  Édes  né- 
ném, ma  ez  itt  megtörtént.  Es  régen  mondom  kednek, 
hogy  mely  nagy  világi  boldogság  a  császár  leányával 
hálni,  és  micsoda  nagy  eset  a  mészárosnak  a  vezérségből 
kiesni !  A  kalmakán  ma  a  vezérségre  felhága,  és  a  sze- 
gény mészáros  abból  kiesek.  Ma  a  császár  egy  kapicsi  *' 
pasát  külde  a  vezérhez,  hogy  a  pecsétet  adja  vissza, 
és  mindenit  a  sátorában  hagyván,  onnét  menjen  ki. 
Szegénynek  mindenét  egyszersmind  el  kelleték  hadni  — 
csak  a  rajta  való  köntössel  lóra  ültették,  és  egynehány 
csauz  ^*  kjkésérte  a  városból.  Lehetetlen  vala  a  szívnek 
rajta  meg  nem  esni,  amidőn  az  ablakunk  alatt  mene  el 
vagy  tizenkét  kísérővel.  A  való,  hogy  meg  nem  ölik, 
hanem  valamely  basaságot  adnak  néki.  De  micsoda 
nagy  magosságról  esett  le !  —  Ha  megtekintjük,  hogy 
mészáros  volt,  azt  mondhatjuk,  hogy  nem  nagyot  esett ; 
de  azt  kell  néznünk,  hogy  micsoda  felment  volt,  és  fej- 
delmek  rendin  volt;  úgy  meglátjuk,  hogy  mélységben 
esett.  Az  ilyen  állapotban  látjuk,  hogy  a  királyoknak 
ura  a  porból,  az  eke  mellől,  a  mészárszékből  nagyra 
felemel  valakit,  és  egy  kevés  idő  múlva  az  előbbeni 
állapotjára  hagyja  esni,  és  az  eset  után  való  állapot 
sokkal  nehezebb  a  felemeltetés  előtt  való  állapotnál ; 
mert  a  világi  dicsőséget  megkóstolta. 


Törökországi  tevelei.  45 

Édes  néném,  eleget  elmélkedhetnék  az  ember  az 
ilyen  változásokon  ;  de  azt  kell  meggondolnom,  hogy 
levelet  írok,  nem  könyvet.  Hanem  már  visszatérek 
ahoz  a  világi  boldogságb?n  lévő  új  vezérhez,  a  kinek  is 
minden  boldogságával  csak  olyan  sorsa  lesz  még,  ha 
nem  rosszabb,  mint  az  előttevalójának,  de  addig  csak 
úsz,  amég  lehet. 

Mihent  a  szegény  mészárostól  a  pecsétet  elkérette 
a  császár,  és  kitették  minden  jószágából,  a  kalmakány- 
nak  adta  a  császár  a  pecsétet,  és  azzal  a  hatalmas  ve- 
zérségre felemelte.  És  a  császártól  kimenvén,  pompával 
ment  a  letett  vezérnek  sátorában  —  a  hol  minden  jószá- 
gát kézihez  vette,  és  magáénak  foglalta.  Szép  dolog, 
édes  néném,  ura  lenni  fél  óra  alatt  egynehány  százezer 
tallért  érő  portékának.  Csaknem  bizonyosnak  tarthatta 
ez  a  szerencsés  vezér,  hogy  azt  a  dicsőséget  eléri :  egyik 
a,  hogy  a  császár  a  feleségit  igen  szereti ;  másik  a, 
hogy  magát  is  igen  kedveili ;  hogy  ne  mászott  volna 
fel  a  kerékre?  Ez,  a  való,  nem  volt  mészáros,  de  egy 
szegény  íródeákságból  vette  fel  a  császár,  azután  elébb- 
elébb  vitte,  a  leányát  is  neki  adta,  kalmakánynak  tette  — 
jhon  már  vezér,  és  Ibrahim  pasának  *3  híjják.  Szeretném 
tudni,  hogy  ha  gondolkodik-é  a  világi  változásokról? 
de  ha  gondolkodik  is,  ha  nem  is,  már  a  póczon  vagyon. 
Ott  ül,  amég  lehet,  mi  is  itt  ülünk,  amég  lehet;  mert  a 
csaknem  bizonyos,  hogy  már  hadakozást  nem  kell  várni, 
és  a  békcséget  is  maga  mellé  ülteti.  A  maga  haszna 
keresése  is  azt  hozza  magával :  mert  ő  nem  hadakozó 
ember  ;  elméje  nagy  vagyon,  de  nem  a  hadakozásra. 

Még  most  is  elég  biztatást  adnak,  de  a  mind  füstben 
megyén,  és  a  hazánk  felé  való  menetelünknek  sok  szép 
vigasztalása  úgy  eloszlik,  mint  a  felhő.  Kétségben  kell 
tehát  esnünk?  Távul  legyen.  Bízzunk,  reményljünk,  édes 
néném  I  az  Istenben,  ha  szinte  minden  bizonynyal  tud- 
nók is,  hogy  meg  nem  adja  azt,  a  mit  kívánunk.  A  való, 
nehéz  Zágon  nélkül  ellenni,  nehéz  minden  esztendőben 
12  holnappal  a  vállamot  terhelni,  és  a  házasságtól 
messze,  vagy  teljességgel  elesni ;   e  mind  nehéz  és  sú- 


46  Mikes  T^eíemen 

lyos  dolog,  úgy-é  édes  néném,  de  azért  vagyunk  keresz- 
tények, hogy  bízzunk.  —  jsmét  elfelejtettem,  hogy  le- 
velet írok,  és  nem  könyvet,  és  hogy  kednek  semmi 
szüksége  nincsen  az  én  prédikálásomra.  De  az  asszonyt 
alázatosan  követi  prédikátor  uram  ;  mert  ma  itt  olyan 
nap  vagyon,  hogy  két  embert  a  mértékben  tettek :  az 
egyike  felment,  a  másika  le,  és  mi  a  földön  maradiunk; 
mégis  prédikátor  uram  az  ilyenről  ne  gondolkodjék? 
A  pedig  csak  azért,  hogy  az  asszonynyal  nem  kell  fél- 
ben hagyatni  a  játékot,  és  hosszú  levéllel  nem  fárasztani. 
Megmondám,  hogy  szeretem  a  bosszúállást.  Héj!  ha 
tudná  ked,  mint  szeretem  kedet!  hátked?  Az  egészsé- 
gire vigyázzon  ked.  De  a  gyertyám  mindjárt  elaluszik, 
én  is  alszom. 

XIV. 

Drinápoly,  6.  Jun.    1718. 

Mi  még  itt  vagyunk,  de  nem  tudjuk,  mire  ítéltetünk  : 
hadakozásra- é,  vagy  békeségre?  Gondolom,  hogy  az 
utolsóval  vetnek  itt  lánczra.  A  réz-effendit  (a  kanczel- 
láriust)  gyakran  küldi  a  porta  az  urunkhoz,  a  ki  min- 
den zsebét,  kebelit,  csalmáját  tele  hozza  ide  Ígérettel, 
de  csak  ígérettel  és  nem  valósággal.  Nagyon  biztatnak 
a  hadakozással,  de  mennél  inkább  beszéli  a  török  a 
hadakozásról,  annál  nagyobb  kedve  vagyon  a  béke- 
ségre. De  ki  mérne  gondolkodni  a  békeségről,  holott 
ma  a  vezér  tollason,  fegyveresen,  valamint  egy  Her- 
kules, a  hadakkal  megindult  innét  Sophia  felé?  Tudja 
ő  azt,  hogy  nem  lesz  szüksége  a  sok  hadra,  amint  is 
nem  sok  had  mene  el  véle.  Elég  a,  hogy  mind  a  vezér, 
mind  a  jancsáraga  *"*  igen  nagy  pompával  indultak  meg. 
E  csak  komédia ;  mert  ők  már  régen  járnak  a  békeség 
után,  nem  is  egyébért  megyén  Sophia  felé,  hanem, 
hogy  közelebb  legyen  a  helyhez,  a  hol  a  békeség 
tractájára  gyülekeznek  a  követek. 

Ilyenformán,  édes  néném,  ellene  ne  mondjunk,  de 
bízvást  hátat  fordítsunk    Erdélynek  —  annak  a  kedves 


Törökországi  levelei.  47 

tündér  országnak,  és  imádjuk  az  Istennek  rajtunk  való 
csudálatos  rendelésit,  nem  csak  a  mostanit,  de  még  a 
jövendőt  is ;  mert  ugyan  gondolja  el  ked :  a  császár 
nagy  Ígéretekkel  tele  való  szép  levéllel  küld  egy  kapicsi 
basát  az  urunk  után  Francziaországban  —  Pápai  János 
uramot  is  elküldötte  a  porta  a  kapicsi  basával.^^  A  bi- 
zonyos, hogy  olyan  reménység  alatt  jöttünk  ide,  hogy 
hadakozás  által  menjünk  bé  hazánkban  ;  de  nem  a  volt 
az  irántunk  való  rendelés.  Az  el  volt  végezve,  hogy  mi 
ide  békeségi-e  jőjünk,  és  ebben  az  országban  töltsük 
el  a  bujdosást. 

De  ha  az  Isten  a  hadakozásról  való  reménységünket 
meggátolta,  imádjuk  másfelől  az  ó  hozzánk  való  jósá- 
gát ;  mert  a  micsoda  nagy  szövetségben  vagyon  most  a 
franczia  a  császárral,  az  igaz,  hogy  Francziaországban 
maradása  nem  lehetett  volna,  és  ha  ide  nem  híták  volna 
is,  csak  kételen  lett  volna  Francziaországból  kimenni 
az  urunknak.  Aminthogy,  mihent  ide  érkezett  Orleans 
herczeg,  a  franczia  régens,  az  urunkkal  semmi  corres- 
pondentiát  nem  tartott,  és  leveleire  választ  nem  adott. 
A  császárral  való  colligátiójára  való  nézve  mit  csinál- 
tunk volna  tehát,  hogyha  az  Isten  nem  akarván  idevaló 
jövetelünket,  a  török  utánunk  nem  küldött  volna  olyan 
nagy  tisztességgel?  Talám  hívatlan  is  ide  kelletett  volna 
jönnünk,  és  nem  fogadtak  volna  olyan  nagy  becsülettel. 
Itt  pedig  az  urunk  nagy  becsületben  vagyon.  Pénzt  ele- 
gendőt adnak,  és  annyit,  hogy  Francziaországban  hat 
esztendeig  sem  adtak  annyit,  mint  itt  esztendőre  ad- 
nak. Látja  ked,  mely  jó  az  3sten,  ha  egyik  kézivel  el- 
takarja előttünk  Erdélyt,  a  másikával  táplál.  Édes 
néném,  hát  kétségben  essünk-é?  Nem,  hanem  bízzunk, 
és  mindaddig  reményijük,  hogy  meglátjuk  azt  a  tündér 
országot,  valamíg  élünk.  Ha  meghalunk,  azután  lássa 
meg,  a  kitől  lehet.  De  a  lehet,  hogy  az  egészségire  vi- 
gyázzon ked,  az  is  lehet,  hogy  szeret  ked,  de  azt  nem 
lehet  elhinni,  mint  szeretem  kedet. 


48  Mike$  7(tUmen 

XV. 

Drinápoly,    12.  Jul.    1718. 

Micsoda  sokféle  nyomorúságot  okozott  az  emberek- 
nek az  Ádám  vétke !  A  télben,  édes  néném,  azon  kelle- 
tett panaszolkodnom,  hogy  igen  hideg  vagyon,  és  nehéz 
írni,  most  meg  azon  kel)  panaszolkodnom,  hogy  me'eg 
vagyon.  Azt  ne  gondolja  ked,  hogy  kényességből  cse- 
lekszem; mert  valamicsoda  nagy  hideg  volt,  a  meleg 
szintén  oly?n  nagy.  Ha  télben  jégverem  volt  a  házam, 
vagyis  inkább  a  fogházam,  most  pedig  sütő  kemencze. 
Fogháznak  pedig  azért  hívom,  mert  az  ablakon  ki  nem 
nézhetnék,  hacsak  lajtorjára  nem  másznék,  olyan  közel 
vagyon  a  padláshoz.  —  Még  azokot  sem  lehet  kinyitani, 
úgy  vannak  csinálva :  ked  pedig  jól  tudja  az  okát,  hogy 
miért  csinálják  olyan  magosán  az  ablakokot.  Én  nem  tu- 
dom, csak  gondolom,  azért,  hogy  a  szomszédasszonyát 
ne  lehessen  meglátni ;  mert  a  török  azt  sem  akarja, 
hogy  a  feleségire  nézzenek.  Jól  mondják  azt,  hogy 
Francziaország  az  asszonyok  paradicsoma,  és  a  lovak 
purgatoriuma ;  Törökország  pedig  a  lovak  paradicsoma, 
és  az  asszonyok  purgatoriuma. 

Elég  a,  hogy  nem  lehet  a  házamban  maradnom,  még 
kiint  is  alig  szenvedheti  az  ember  a  nagy  héséget,  —  a 
falt,  vagy  az  asztalt  ha  megtapasztja  az  ember,  meleg- 
séget érez.  A  minap  pedig  a  mezőn  olyan  meleg  szél 
jött  reánk,  valamintha  az  égő  kemencze  mellett  men- 
tünk volna  el,  és  ha  sokáig  tartott  volna,  le  kelletett 
volna  esnünk  a  lóról.  Most  ennél  egyéb  hírt  nem  írha- 
tok. Ez  elég  meleg  hírek,  de  gondolom,  hogy  rövid 
idő  múlva  hideg  híreket  kell  írnom ;  mert  a  békeség 
megcsinálását  csaknem  bizonyosnak  tartják,  és  attól  tar- 
tok, hogy  ott  ölelem  meg  kedet,  a  hol  nem  kívántam 
volna.  De  azért  nem  kell  kétségbe  esni  —  jól  tudja  az 
Isten,  mi  hasznos  nékünk.  Ha  ott  is  nagy  melegek  van- 
nak, féltem  kedet  a  betegségtől  —  arról  rettegve  gon- 


Törökországi  levelei.  49 

dolkodom.  De  azt  tudja-e  ked,  hogy  lehetetlen  már 
jobban  szeretni  kedet,  mint  én  szeretem.  Másszor 
többet. 

XVI. 

Drinápoly,   15.  Aug.  1718. 

Ihon,  édes  néném,  e  lesz  az  utolsó  levelem  ebből  a 
császári  városból.  Itt  már  megettük  a  nekünk  rendel- 
tetett rakás  kenyeret.  Már  tovább  megyünk,  de  nem 
elé,  hanem  hátra,  és  azon  rakás  kenyér  mellé  ülünk, 
a  mely  Konstanczinápoly  mellett  vár  minket;  mert  a 
mitől  tartottunk,  abban  torkig  estünk  —  ki  vészen  ki 
abból  ?  Csak  az  Isten.  Ennek  előtte  egynehány  nappal 
hozák  meg  a  hírit,  hogy  21.  julii  a  vezér  megcsinálta  a 
huszonnégy  esztendeig  tartó  békeséget  a  némettel.*^ 
Ha  addig  itt  kell  ülnöm,  jó  étszakát  a  menyasszony 
tánczának.  Jaj!  édes  néném,  ha  addig  az  édes  lelkem 
marad  a  kövér  testemben,  csak  török  kenyeret  kell  enni 
a  rakásból. 

A  békeség  meglévén,  itt  már  semmi  dolgunk  nincsen, 
meg  is  indítják  holnap  az  urunkot  a  császári  főváros 
felé.  Már  itt  erősen  rakodunk.  Elég  szekereket  adtak 
számunkra,  még  többet,  mintsem  kellene ;  mert  elitél- 
heti ked,  hogy  minden  portékámat  felraktam  egy  kis 
szekérnek  a  negyedrészire.  Az  én  portékám  pedig 
nem  legkevesebb  a  többinél.  Vannak  itt  olyanok,  hogy 
tizen  sem  rakhatnak  meg  egy  szekerecskét.  De  még  lo- 
vakot is  rendeltek  alánk ;  mert  ha  ötvenen  vagyunk  is, 
de  nincsen  több  öt  lovunknál.  Amint  már  megmondot- 
tam, holnap  megindulunk.  Hol  lészen  lakóhelyünk, 
még  nem  tudom.  Elég  a,  hogy  innét  elvisznek  vala- 
hová. Forgács  úr  is  velünk  jő.  Micsoda  örömmel  látom 
meg  kedet !  De  az  egészség  jó  legyen,  hogy  az  öröm 
is  nagy  lehessen.  Többet  is  írnék,  de  mikor  útra  kell 
készülni,  akkor  nem  lehet  sokat  írni.  Isten  keddel,  édes 
néném,  ihon  ebédre  hínak. 

Mikes   Kelemen :  Törökországi  levelei.  4 


50  Miktf  "Kelemen 


XVII. 

Bu]ukdere,*7   aj.  Aug.    jyiS. 

Hála  Istennek,  ide  érkezénk  tegnap.  Drinápolyból 
j6-án  indúlánk  ki.  Semmi  olyan  állapot  nem  történt  az 
úton,  a  melyet  szükség  volna  megírni ;  hanem  azt  meg- 
írom, hogy  az  úton  eleget  nevettem  a  velünk  lévő  fran- 
cziákon,  mert  vannak  olyanok  közöttök,  a  kik  soha  lovon 
nem  ültének,  az  olyanok  miképen  ültek  a  lovon,  és  mint 
várták  a  szállóhelyt  elérni,  az  egész  mulatságom  volt. 
A  Penthesilea  hadnak  hallotta  ked  hírét?  Itt  egy  se- 
reg volt  olyan  közöttünk.  Elég  a,  hogy  tegnap  ide  ér- 
kezvén, azt  gondoltuk,  hogy  mind  palotákba  szállítnak 
bennünket ;  de  itt  a  városban  egy  ép  házat  sem  talál- 
tunk. Azért  az  urunk  kényszeríttetek  a  város  mellett 
lévő  kis  mezőn  sátorok  alatt  maradni  mind  addig,  vala- 
míg más  rendelést  tesznek,  és  jobb  helyre  szállítnak. 
Azt  nem  volna  szükséges  megírni,  hogy  csak  három 
órányira  vagyok  kedtől.  Mivel  azt  elgondolhatom,  hogy 
ezt  a  szép  kanálist  *^  már  ked  feljárta,  azt  sem  volna 
szükséges  megírni,  hogy  a  kanálisparton  vagyunk  a 
Feketetengernek  a  torkától  egy  ágyúlövésnyire.  De  mind 
ezeket  örömemben  azért  írom,  hogy  oly  közel  vagyunk 
egymáshoz.  Egy  kis  három  lapátos  hajóra  felülök,  s 
ebédre  abba  a  nagy  császári  városba  mehetek.  Már 
itt  mind  addig  sátorok  alatt  leszünk,  míg  jobb  helyre 
szállítanak.  A  való,  szép  kis  réten  vagyunk,  de  mellet- 
tünk holmi  régi  elromlott  épületek  vannak,  a  hol  annyi 
a  skorpió,  mint  a  bolha.  Az  olyan  vendéget  éppen  nem 
szeretném  az  ágyamban.  Most  pedig  épen  nem  sze- 
retnék meghalni  —  hát  hogy  ölelném  meg,  édes 
néném  kedet?  A  holt  ember  pedig  olyan  ízetlen,  ked- 
vetlen, hogy  még  a  feleségét  sem  öleli  meg ;  én  pedig 
alig  várom,  hogy  kedet  láthassam  ;  de  a  még  meg  nem 
lehet  három  vagy  négy  holnapig,  vagyis  inkább  három 
vagy  négy   napig.  Héj !  micsoda    szomorúság  volna  az 


Törökországi  levelei.  51 

nekem,  ha  j6  egészségben  nem  találnám  kedet.  Hétfőn 
pedig  ebédre  elvárjon  ked,  káposzta  is  legyen. 

XVUl. 

Bujukdere,    15.  Scptembris.    1718. 

Édes  néném,  már  kétszer  volt  az  a  szerencsém,  hogy 
láttam  kedet:  de  úgy  tetszik,  mintha  még  nem  láttam 
kedet.  De  azt  vettem  észre,  hogy  mikor  kednél  vagyok, 
a  nap  oly  sebesen  repül,  valamint  a  fecske ;  mikor  pe- 
dig itt  vagyok,  akkor  rák  hátán  jár.  De  én  veszeked- 
hetnem keddel  ;  mert  két  naptól  fogvást  levelét  nem 
vettem  kednek,  hogyha  pedig  letennők  a  restséget, 
mindennap  vehetnék  levelet  kétszer  is.  Azt  jó  megtudni 
kednek,  hogy  én  telhetetlen  vagyok  a  ked  leveleinek 
olvasásában.  Ha  azt  akarja  ked,  hogy  jó  kedvű  legyek, 
gyakran  kell  nekem  írni.  Mikor  pedig  a  ked  leveleit 
olvasom,  akkor  nincsen  szükségem  a  hegedűsre,  hogy 
tánczoljak  ;  mert  azt  tudom,  hogy  mások  is  ügy  tartják, 
hogy  egy  kedv  szerint  írott  levél  jobb  egy  táncznál. 
Itt  mi  csak  várjuk,  hogy  szállást  rendeljenek,  addig 
sátorok  alatt  leszünk,  mint  az  izraeliták. 

A  franczia  követnek,  Bonacnak  közel  mihozzánk  egy 
háza  lévén,  gyakorta  jő  ide  feleségestől,  de  még  mi- 
nálunk nem  vo!t,  Azt  akarja,  hogy  mi  menjünk  elsőben 
hozzája,  abból  pedig  semmi  sem  lesz ;  mert  a  mi  urunk 
tudja,  mi  illendő,  és  mi  nem  illenék  hozzája.  Még  a 
titulus  iránt  is  vagyon  valami  akadály,  és  az  ilyen  aka- 
dály megakadályoztatja,  hogy  az  akadály  elvettessék, 
és  ilyenformán  egymást  meg  nem  látják.  De  minthogy 
nekem  semmi  akadályom  nincsen,  se  a  prsecedentia,  se 
a  titulus  iránt  a  követtel,  azért  gyakran  járok  hozzá- 
jok.  Az  asszony  olyan  mint  egy  darab  nádméz  *^  —  azt 
is  elmondhatni,  hogy  olyan  az  asszonyok  között,  mint 
a  jóféle  gyöngy  a  több  gyöngyök  között.  Jaj!  elfelej- 
tettem, hogy  soha  sem  kell  egy  asszonyt  dicsérni  más 
asszony  előtt;  meri  a  nem  esik  jó  ízűn.  Hát  az  nekem 


5»  Mikes  T^elemett 

j6  ízűn  essék-c,  hogy  a  levélben  káposztás  fazéknak  ne- 
veznek ?  De  én  azt  csak  elszenvedem  a  hasznáért.  Mi- 
csoda szép  állapot,  mikor  az  ember  a  nénjire  meg  nem 
haragszik!  Az  egészség  mint  vagyon?  Vigyáznak-e 
reája?  Szeretnek-c,  a  mióta  nem  láttak?  Mert  én  úgy 
szeretlek,  édes  néném,  mint  a  káposztát. 

XIX. 

Jenikő,3o   ij.  Sept.    1718. 

Tudja  már  ked,  honnét  datálom  levelemet?  Azt  is 
észre  veheti  ked,  hogy  már  a  bujdosó  izraeliták  a  sáto- 
rok alól  házakban  szállottanak  végtire.  Az  urunknak 
rendes  és  alkalmatos  szállása  vagyon.  Azt  is  tudja  ked, 
hogy  éppen  a  tengerparton  vagyunk,  és  olyan  igen  a 
tengerparton,  hogy  az  én  házam  alá  vizén  bejöhetni. 
De  azt  nem  tudja  ked,  ki  házánál  lakunk  —  távul  azt 
mondhatná  valaki,  hogy  valamely  főispány  háza,  pedjg 
korántsem  főispány  a  gazdánk.  Mindazonáltal  talám  el- 
mondhatni főispánynak  a  rókák  között ;  mert  szőcs,  de 
igen  gazdag.  A  vezér  szőcse  hogy  ne  volna  gazdag. 

Ma  szállottunk  be  ide,  és  annyi  portékánk  vagyon, 
hogy  félóra  alatt  kiki  berakoskodott  a  szállására.  A  há- 
zamban se  szék,  se  asztal  nem  alkalmatlankodik. 
A  való,  hogy  vagyon  egy  kis  szék  formára  csinált 
székecském  —  ha  le  akarok  ülni,  arra  ülök,  de  még 
más  hasznát  is  veszem  ;  mert  ha  írni  akarok,  azon  kell 
írnom.  Micsoda  szép  állapot,  mikor  el  lehet  lenni  annyi 
sok  házi  eszköz  nélkül  1  így  kell  lenni  az  ilyen  bujdo- 
sóknak, mint  mi,  ma  itt,  holnap  másutt.  Ugy  is  ha  meg- 
eszszük  itt  a  rakás  kenyerünket,  elébb  kell  mennünk. 
Nám  a  régiek  ellehettek  annyi  házi  eszköz  nélkül;  hát 
mi  mért  nem  lehetnénk  el?  Nám  a  zsidóknak  nem  volt 
székök,  a  törököknek  most  sincsen  szükségök  arra.  Egy 
régi  franczia  királynak  láttam  a  székit  —  most  csak  a 
zágoni  bírónak  is  jobb  széke  van  annál.  Mi  szükségem 
vagyon  hát  nekem  is  a  házi  eszközre,  úgy  is  még  az  a 


Törökországi  levelei.  53 

hajó,  a  mely  ide  hozott  bennünket,  még  az  Archipela- 
gusban  várakozik,  az  urunknak  szándéka  lévén  Fran- 
cziaországba  való  visszamenetelre,  de  abban  Tamás 
vagyok. 

Bercsényi  urat  az  asszonynyal  várjuk  ide.  A  ked 
szomszédságában  lesznek  szállva,  de  nem  tudom,  med- 
dig. Elég  az,  édes  néném,  hogy  már  mi  itten  a  rakás 
kenyér  mellé  ültünk,  csak  az  Isten  tudja  meddig  fog 
tartani,  és  hol  hintettek  el  még  másutt  kenyeret  szá- 
munkra ;  mert  oda  csak  el  kell  menni  —  akármint  vo- 
nogassa az  ember  magát,  de  azt  csak  fel  kell  szedni. 
Azt  akarnám,  ha  kcdnek  is  hintettek  volna  el  legalább 
két  kenyeret  itt  nálunk  ;  mert  azt  reménylem,  hogy  eljő 
ked  látogatásunkra.  Ugyanis  micsoda  gyönyörűség  egy 
asszonynak  egy  szép  kis  festett  hajóban  ülni,  a  melyet 
három  erős  török,  úgy  visz  a  habok  hátán,  mint  a  nyíl. 
Keményebb  volna  a  szív  a  kősziklánál,  ha  ide  nem 
jönne  ked  egynehány  órára.  Elvárlak,  édes  néuém,  úgy 
is  szeretlek,  mint  a  káposztát,  ha  ide  jöszsz.  De  az 
egészségre  vigyázzunk. 

XX. 

Jenikő,  22.  Oct.   1718. 

Csak  nem  lehetek  addig  csendességben,  amíg  meg 
nem  tudom,  mint  érkezett  ked  haza ;  mivel  alig  indult 
meg  ked  innét,  hogy  nagy  szél  támada.  Gondolom, 
hogy  a  habok  megrengették  kedet.  Elég  a,  hogy  azóta 
nem  vagyok  nyugodalomban.  Nekem  úgy  tetszik,  hogy 
azóta  egy  levéllel  kitehetett  volna  ked  a  nyughatatlan- 
ságból. A  mely  nagy  halak  elmentek  az  ablakom  alatt, 
mindeniktől  kérdeztem,  ha  nem  ették-e  meg  az  én  né- 
német? De  az  átkozott  egyik  sem  felelt.  Csak  függő- 
ben tartom  elmémet  mind  addig,  míg  bizonyost  nem 
hallok  ked  felől.  Reménylem,  hogy  nem  járt  ked  úgy, 
mint  Jónás,  és  nem  lesz  szükséges,  hogy  valamely  hal 
gyomrába  küldjem  kednek  ezt  a  levelemet ;  mert  úgy 
meg  nem  tudhatná  ked,  hogy  mi  tegnap  a  konstanczi- 


54  Jffikes  Ideiemen 

nápolyi  kapu  elejébe  mentünk  lóháton,  és  ott  az  út 
mellett  egy  kertben  az  urunk  csak  titkon  meg  akarta 
látni  a  császárt,  a  ki  is  Drinápolyból  érkezvén,  nagy 
pompával  ment  bé  a  városban. 

Nem  tudom,  ha  leírjam-e,  kik  mentenek  előtte  és 
utánna.  Ha  leírom,  talám  azt  mondja  ked,  hogy  miért 
terhelem  annyi  írással  :  ha  le  nem  írom,  azt  mondhatja 
ked,  hogy  rest  vagyok.  Rest  nevet  pedig  hogy  ne  vi- 
seljek, inkább  leírom.  Legyen  ked  figyelmetes  hallga- 
tással. Az  utczákon  kétfelől  jancsárok  állottak  sorban. 
Legelői  jőve  sokad  magával  az  assas  basa''  —  azután 
a  csauzok,'*  az  emirek,''  az  ulémák,'"*  (azaz  a  papok, 
az  írástudók),  a  kapicsi  basák,  a  jancsár  aga  a  mistaczi  '^' 
basával,  a  kalmakán  a  kapitán  basával,  —  azután  a  fő- 
vezér a  muftival,'^  a  csauz  basa'^  —  azután  a  Mahumet 
atyjafiai  a  zászlósa  mellett,  a  császár  vezetékji  —  azután 
czifrán  felöltöztetett  két  tevék,  kik  az  alkoránt  vit- 
ték —  azután  egy  festett  és  aranyos  kocsi,  melyben 
vala  a  Mahomet  köntöse  és  fegyvere  ^  ezután  mene 
a  császár  igen  kivántam  paripán,  mellette  lévén  a  fij a  — 
azután  ménének  az  isoglánok'^  ketten-ketten  —  min- 
denik tized  különb-különbféle  színű  köntösben  :  az  első 
tized  köntöse  sárga ;  a  másodiknak  veres  ;  a  harmadik- 
nak zöld ;  a  negyediknek  kék  tafota.  Az  isoglánok  pe- 
dig inas  számban  vannak  az  udvarnál. 

Látja  ked,  micsoda  szép  dolgot  láttam  tegnap.  De 
a  csak  olyan  mint  a  füst,  és  azzal  a  nagy  pompával  a 
császár  nincsen  olyan  csendes  elmével  mint  mi.  Úgy 
is  illik,  hogy  ne  legyen,  legalább  hadd  hasonlítson  vala- 
miben a  mi  alacson  állapotunkhoz,  és  tudja  meg,  hogy 
ő  is  ember.  De  az  ő  pompáját  ne  irigyeljük,  édes  né- 
ném, mert  olyan  napra  jut  még,  hogy  örökké  való  nyo- 
morúságban esik  —  akkor  mit  fog  használni  neki  a 
pompa  ?  A  mi  alacson  rendünkben  pedig  minékünk 
nagyobb  reménységünk  vagyon.  —  Ohl  mi  szép  álla- 
pot a  kereszténység  1  Mennél  nagyobb  pompájit  látom 
a  töröknek,  annál  nagyobb  örömben  vagyok  a  közön- 
séges anyaszentegyházban  való  létemért ;  mert  6  nékik 


Törökországi  levelei.  55 

nem  lehet  az  a  reménységök,  a  mely  minékünk  nem 
csak  vagyon,  de  kell  lenni.  Ha  Pérába^^  megyek,  akkor 
többet  prédikállok.  Addig  az  egészség  jó  legyen.  Édes 
néném,  egy  kevéssé  még  a  káposztánál  is  jobban  sze- 
retlek. 

XXI. 

Jenikő,   16.  Decemb.   1718. 

Mi  lelt  bennünket,  édes  néném,  és  mitől  vagyon  a, 
hogy  már  egy  holnaptól  fogvást  nem  írtunk  egymás- 
nak ?  Lehet-é,  hogy  ilyen  közel  lévén  egymáshoz,  még 
sem  írunk?  Talám  ugyan  az  az  oka,  hogy  közel  vagyunk, 
és  egymást  gyakran  látjuk.  Jaj !  mért  mondám,  hogy 
gyakran.  Megbocsáss  édes  nénécském,  gyakorta-c 
négyszer  látni  kedet  egy  holnap  alatt.  Ha  négyszer 
látnám  is  kedet  napjában,  nem  kellene  megcsömörleni 
a  szememnek.  A  ked  könnyű,  kurta  és  rövid  levelét 
vettem.  Mentől  ritkábban  ír  az  ember,  annál  hosszabb 
levelet  kellene  írni,  ked  ellenkezőt  cselekszik.  A  pe- 
dig nekem  halálom,  mikor  rövid  a  ked  levele.  Mikor 
tudom,  hogy  az  egészség  jó,  akkor  nem  kíméllem  kedet, 
és  a  hosszú   levelet   megvárom,  valamint  az  úr  dolgát. 

No  már  nem  haragszom,  hanem  a  rövid  levelet  is 
kedvesen  vettem,  a  melyben  látom,  hogy  tegnap  érke- 
zett oda  Bercsényi  úr  minden  pereputtyostól.  Annak 
igen  örülök ;  mert  tudom,  hogy  annál  az  úri  asszony- 
nál elmúlatja  ked  magát,  és  nem  lesz  ked  egyedül  ma- 
gyar asszony  Pérában.  A  Bercsényi  úr  embereit  mind 
jól  ismerem,  de  az  asszonyokat,  leányokat  nem  ismerem  ; 
de  ahoz  nem  sok  idő  kívántatik.  Tudom  az  urunkhoz 
eljő  az  úr,  azután  magam  is  látogatásokra  bemegyek  — 
a  szállás  pedig  csak  mindenkor  kednél  leszen.  Magam 
szégyenlem,  micsoda  rövid  levelet  küldök,  de,  ha  rövid 
is,  el  kell  neki  menni  —  egy  pirongatás  elfér  a  val- 
lómra. Édes  néném,  az  egészség?  De  tudja  ked,  med- 
dig szeretem  kedet  ?  Valamíg  dohányozhatom. 


56  Mtkes  faelemen 

XXll. 

Jenikő,   28.  Decemb.    1718. 

Aztot  még  előre  általláttam,  hogy  Bercsényinc  asz- 
szonyom  meg  fog  kednek  tetszeni.  Elmondhatni  való- 
sággal, hogy  méltóságos  asszony;  mert  sokan  viselik 
az  asszony  nevet,  de  nem  mindenik  viseli  érdemesen 
azt  a  nevet,  és  az  olyanokot  csak  asszonyocskáknak 
kellene  hini,  vagy  asszonyállatnak.  Ne  szóljunk  az  asz- 
szonyok  ellen.  Elég  a,  hogy  azzal  az  úri  asszonynyaJ 
inkább  eltöltheti  ked  az  időt,  mintsem  a  görög  kérá- 
czákkal.'*"  Az  asszony  maga  mulatságot  nem  indít;  mert 
tél  felé  meg  kezd  sárgulni  a  fának  is  a  levele ;  de  a  vi- 
gasságról beszéllni  igen  szeret  —  főképpen  a  tavaszi 
idejében  való  dolgokról. 

Azt  írja  ked,  hogy  az  asszony  orczáján  olyan  idős 
korában  is  megtetszik,  hogy  ifjú  korában  szép  volt,  és 
hogy  most  a  szép  télhez  hasonlíthatni.  De  azt  ki  ne 
nevetné,  hogy  azt  szeretné  ked  megtudni,  hogy  mért 
annak  az  úri  asszonynak  az  orra  fekete,  és  orczája  fe- 
jér? Ezt  a  mesét  mindjárt  megfejtem  kednek.  Az  attól 
vagyon,  hogy  már  házas  levén  meghimlődzött.  Azt 
tudja  ked,  hogy  az  úri  asszonyokot  másképpen  gyógyít- 
ják, mintsem  a  közönségeseket  —  nyernek  is  rajta  sok- 
szor, mint  Birtok  a  csikben.  Mihent  megbetegedett, 
egy  sereg  doktorokot  gyűjtöttek  össze  —  ki  egyet,  ki 
mást  jovallott,  hogy  a  himlő  meg  ne  lássék,  és  a  szép- 
ség megmaradjon.  Egyik  a  többi  közt  az  jovallotta, 
hogy  meg  kell  aranyozni  az  orczáját.  Ennek  a  voksát 
bevették,  és  levél  aranynyal  bétapasztották,  és  eleven 
képet  csináltak  belőle.  E  meglévén,  egy  ideig  annak 
úgy  kellett  maradni,  de  azután  csak  le  kelletett  venni  az 
aranyot ;  mert  aranyos  orczával,  elitélheti  ked,  hogy 
nem  lehet  járni,  és  a  piros  orcza  csak  inkább  tetszik, 
mintsem  az  aranyas.  De  már  az  volt  a  mesterség,  hogy 
vegyék  le?  A  sokféle  víz  le  nem  mosta,  hanem  tőhegy- 
gyel  kelletett  lassanként  lefeszegetni  az  aranyot  az  or- 


Törökországi  levelei.  57 

czájáró] ;  mégis  mind  leásták,  de  az  orrára  inkább  oda 
száradott  volt,  azért  nehezebb  is  volt  a  munka :  végtire 
onnét  is  lefeszegették,  de  feketén  maradott.  Azért  nem 
jovallom  senkinek,    hogy  megaranyoztassa  az  orczáját. 

Jmmár  tudja  ked,  hogy  mért  fekete  annak  az  úri 
asszonynak  az  orra?  De  azt  nem  tudja  ked,  hogy  hol- 
nap a  vezér  szemben  akar  lenni  a  fejdelemmel  csak 
magánoson.  Ez  a  vezér  még  eddig  jó  barátsággal  volt 
mihozzánk,  és  a  bujdosó  urak  éppen  nem  panaszolkod- 
hatnak  ellene :  megválik,  mint  végzi ;  mert  itt  a  válto- 
zás könnyen  megesik,  és  az  ajándék  a  vezérekkel  hátat 
fordíttat.  Mi  pedig  nem  vagyunk  abban  az  állapotban, 
hogy  adhassunk,  sőt  még  mi  is  tőllök  várunk.  A  ki  pedig 
hatalmasabb,  az  erősebb,  és  az  kötheti  meg  pénzzel  a 
török  urakoí,  ezek  pedig  úgy  tekintenek  bennünket, 
mint  olyanokot,  a  kik  mindenkor  készen  vannak  a  ké- 
résre, de  az  adást  —  nec  nominetur  in  vobis. 

Itt  mi  elegen  vagyunk,  elég  tahinf^'  ád  a  porta,  ele- 
get eszünk,  de  azzal  ruhásabbak  nem  vagyunk,  sem  én, 
sem  más.  A  mi  urunknak  pedig  természete  a,  hogy 
kéretlen  nem  ád.  Annyi  esztendőktől  fogvást,  hogy 
szolgálom,  soha  semmit  nem  kértem.  Édes  néném,  már 
el  nem  kezdem.  Egy  erdélyi  nemesemberhez  a  nem 
illik,  a  ki  jobban  szeret  szükségben  lenni,  mintsem  kérni. 
Az  én  hivatalom  a,  hogy  szolgáljam  híven,  és  hagyjam 
az  Istenre  a  többit.  Egy  erdélyi  nemesember  felől  nem 
lehet  nagyobb  gyalázatot  mondani,  mint  azt,  hogy  az 
adómért  szolgál.  Tudja-é  ked,  hogy  most  csakhamar 
egy  leányból  asszonyt  csinálnak?  Nem  tudom,  hogy 
mikor  leszen  az  a  szerencsés  nap,  de  azt  tudom,  hogy 
igen  akarnám,  ha  az  én  lakodalmam  olyan  közel  volna, 
mint  azé  a  piros  leányé.  Én  szeretem  kedet,  de  úgy, 
ha  az  egészségire  vigyáz. 


58  Mikes  Ideiemen 

XXllJ. 

Jenikő,    2.  Januarii.    1719- 

Tudom,  abban  nem  kételkedik  ked,  ha  papirosra 
nem  tenném  is,  hogy  sok  új  esztendő  napokot  kívánok 
kednek.  A  hosszas,  és  egy  hétig  tanult  kívánatokot 
hagyjuk  az  idegenekre  és  a  prédikátorokra.  Azért  se 
drágábbat,  se  jobbat  nem  kívánhatok,  mint  azt,  hogy 
az  Isten  adja  szent  kegyelmit  kedre,  és  jó  egészséget. 
Mi  haszna  vagyon  annak  a  hosszas  köszönetnek,  a  mely 
még  nem  is  illik  a  keresztényekhez.  Jákob  sem  adott 
több  áldást  a  tizenkét  fiára,  mint  mostanában  szoktak 
adni  csak  egy  emberre,  úgy  annyira,  hogy  ha  mind 
azok  az  áldások  beteljesednének,  se  gabonás  házat,  se 
pinczét  elegendőt  nem  lehetne  csináltatni.  Hát  azután 
a  sok  marhának  bővségit,  a  sok  zsíros  földet  —  ezt 
pedig  olyan  szókkal  mondják  ki,  hogy  az  embernek  úgy 
tetszik,  mintha  minden  szántóföldje  bé  volna  szalonná- 
val terítve.  De  még  e  nem  elég ;  mert  a  gyermekekre 
való  áldás  eltart  egy  óráig,  és  egy  anya  sincsen,  aki  a 
kívánság  szerint  a  fiainak  fiait,  meg  azoknak  fiait  meg 
ne  lássa:  a  gyermekeknek  pedig  mindeniknek  addig 
kellene  élni,  mint  Mathusalemnek.  Édes  néném,  ezek 
mind  nem  keresztényi  kívánságok.  Az  ó  testamentum- 
ban jó  volt ;  mert  akkor  az  áldást  egy  izraelita  a  föld- 
jének kövérségében  tartotta,  az  Isten  is  nékik  csak  földi 
áldásokot  igér ;  de  a  keresztényi  áldás  mind  lelki  dol- 
gokból áU,  és  egy  kereszténynek  nem  a  kövér  földet 
kell  suhajtani ;  hanem  a  kegyelemmel  való  teljes  szívet, 
hogy  ne  a  földje,  hanem  a  szíve  teremtsen  bő  gyü- 
mölcsöt. 

En  azt  jól  tudom,  hogy  az  ilyen  szokást  el  nem  ha- 
gyatom. Akinek  tetszik,  elhagyja;  akinek  nem  tetszik, 
kövesse,  azon  nem  törődöm.  Mi  pedig,  édes  néném, 
ne  kövessük  az  olyan  iskolabéli  szokásokéi,  hanem  a 
keresztényi  szokást,  mely  megegyezik  az  udvari  szo- 
kással. Az  udvarnál  pedig  még  a  köszvény   is   szokást 


Tőrökországi  levelei.  59 

csinál.  A  mi  fejedelmünk  csak  tegnap  is  lovon  járt,  gya- 
log járt ;  ma  pedig  csak  ülni  kell.  Azt  nem  igazán  mond- 
ják, hogy  gazdagot  keres  a  köszvény;  mert  úgy  a  mi 
urunkra  reá  sem  nézett  volna.  Mi  pedig  ilyenformán 
attól  soha  se  tartsunk,  hanem  csak  attól  tartsunk,  hogy 
ha  valaha  nem  szeretnők  egymást  —  annak  pedig  meg 
lehetne-é  valaha  történni  ? 

De  édes  néném,  ha  minden  levelemben  nem  írom 
is,  hogy  szeretem  kedet,  már  azt  kednek  tudva  kell  tar- 
tani. Esztendőben  tizenkétszer  ha  megújítjuk  egymás 
között  az  Ígéretet,  elég  ;  mert  minden  levélben  azt  írni : 
szeretem  kedet  —  szeretem  kedet  —  a  sok  volna,  és 
végtire  úgy  hozzá  szoknánk,  hogy  azt  sem  tudnók,  mit 
írunk.  A  mi  ritkább,  a  kedvesebb  —  de  nem  minden- 
ben ;  mert  ha  gyakrabban  írna  ked,  a  kedvesebb  volna. 
Reménylem,  hogy  ebben  az  esztendőben  nem  leszünk 
olyan  restek,  a  melyet  kívánom,  hogy  az  Isten  kegyel- 
miben töltse  el  ked  velem  együtt,  másokkal  is.  Ha  hi- 
deg nem  volna,  többet  írnék,  de  az  én  házam  a  tenger 
felett  vagyon,  és  onnét  semmi  meleg  nem  jő  fel.  Az 
egészségre  vigyázzunk. 

XXIV. 

Jcnikő,  24.  Januarii    )7'9- 

Édes  néném,  vevé-e  ked  észre  tegnap,  hogy  mint 
örült  Bercsényiné  asszonyom  azon,  hogy  a  fejdelem 
meglátogatta?  A4indennel  kínálta  volna  —  örömiben 
nem  tudta,  mit  csináljon.  Már  csak  azt  vártam,  hogy 
egypár  tánczczal  kínálja  meg.  De  ne  nevesse  ked;  mert 
az  idő  miatt  még  örömest  eljárná,  vagy  ellépdegelné, 
de  amicsoda  időben  és  állapotban  vag)^'unk,  a  táncz  is 
savanyú.  A  való,  hogy  az  asszony  mellett  az  a  két  be- 
csületes személy  elropnák  az  asszonyokért  is. 

Azt  kívánja  ked  tőlem,  hogy  megmondjam,  micsoda 
Ítélettel  vagyok  az  asszonyok  és  leányok  iránt,  kik  az 
asszony  mellett  vannak.  Az  asszonyokot  vagy  dicsérni 
kell,   vagy   semmit  sem  kell   felölök  mondani,  annál  is 


6o  JffikíS  J^eUmen 

inkább  rosszat  mondani  felölök,  a  nemesi  vérhez  nem 
illik :  mit  csináljak  hát,  hogy  kednek  is  engedelmesked- 
jem? Azt  cseleksi:em,  hogy  az  ítélőszékembe  ülvén, 
onnét  teszek  Ítéletet  —  hallgassa  ked  figyel metességgel. 
Az  óbesternén  kezdem  el.  Ez  egy  szép  asszony  volt, 
főképpen,  a  midőn  legelőször  láttam  gyermekkorom- 
ban —  akkor  görgényi  commendáns  volt  az  ura.  Kaj- 
dacsinét  pedig  soha  senki  nem  dicsérte  a  szépségiért, 
hanem  a  jóságáért ;  azért  is  mondom  neki  mindenkor, 
hogy  micsoda  irtóztató  szép.  De  ez  vagy  egyről,  vagy 
másról,  de  örökké  panaszolkodik.  A  kis  Zsuzsinak  '^^  igen 
fösvényen  osztogatták  a  szépséget,  de  rendes,  tisztessé- 
ges személy,  és  tiszta  jóság;  a  talaba  mátkája  beillik  egy 
szép  leánynak.  Már  leszállok  az  ítélőszékemből,  és  ked 
lássa,  hogy  micsoda  ítéletet  tettem.  De  az  asszonyok 
felől  ítéletet  tenni,  azt  ki  nem  veheti  ketek  a  férfiak 
kezéből :  az  ilyen  bíróság  vélek  születik,  és  az  asszo- 
nyoknak meg  kell  állani  a  végezéseken  ;  meg  viszontag 
micsoda  ítéletet  tesznek  a  férfiak  felől  az  asszonyok,  az 
ellen  már  nem  szabad  senkinek  is  szóllani,  és  azt  a  dolgot 
nem  lehet  más  ítélőszék  eleiben  vinni  ;  hanem  térdet 
fejet  hajtván,  azon  meg  kell  nyugodni. 

Ha  a  törvénycsinálók  bevették  volna  őket  a  törvény- 
tevésbe, az  ő  hathatós  szemökkel  hathatósabb  törvényt 
tettek  volna.  A  zsidóknak  volt  egy  asszony  bírójok  — 
volt-e  jobb  bírójok  annál  ?  Ugyan  is,  ha  az  asszonyok 
az  ítélőszékben  ülhetnének,  nekem  úgy  tetszik,  hogy 
abban  az  időben  nem  kívántatnék  annyi  prókátor;  mert 
az  ember  maga  menne  g)'önyörűséggel  a  baját  meg- 
mondani, és  ott  egy  szép  és  kegyes  bírónak  a  szájából 
meghallván  a  törvények  magyarázatját,  nem  lehetne  az 
ellen  szóllani.  Ha  szinte  perét  elvesztené  is,  de  könnyeb- 
ben szenvedné.  Énnekem  pedig  nehéz  azt  szenvednem, 
hogy  ked  ritkán  ír,  és  énnekem  keli  megítélni  a  ked 
restségét.  Olyan  bíróval  is  vagyon  dolga  kednek,  hogy 
egy  kis  levéllel  minden  haragját  elűzi  ked.  Többet  is 
írhatnék  ilyen  nagy  országos  dolgokról,  de  nem  írok 
azért,  hogy  hamarább  vehessem  a  ked  válaszát. 


Törökortzági  levelei.  6i 

XXV. 

Jenikő,    15.  Apr.    1719. 

Jrtóztató  dolog,  mely  régen  nem  írtunk,  édes  néném, 
egymásnak.  Annak  pedig  mi  az  oka  ?  nem  más,  hanem, 
hogy  csaknem  minden  harmad  napban  látjuk  egymást. 
Kedet  látni,  s  kednek  írni  nagy  különbség.  Ha  min- 
denkor olyan  gyakran  mehetnék  kedhez,  mint  már  egy 
darab  időtől  fogvást,  az  igaz,  nem  volnék  méltó  a  szá- 
násra;  de  nem  lesz  mindenkor  pap  sajtja.  Már  egy 
hete,  hogy  egymással  nem  nevettünk,  és  ez  az  idő 
hosszabbnak  tetszik  nekem,  mint  egy  nyúl  farka:  de 
mit  tehetsz  annak,  mondják  a  tótok.  Egy  részről  nem 
bánom  ;  mert  nem  alkalmatlankodom  kednek,  noha  ked- 
nél  mind  jobb  ágyam  vagyon,  mind  többet  eszem,  mind 
többet  nevetek,  mint  itt.  De  hogy  a  vendéget  meg  ne 
unják,  keveset  maradjon  egy  helyt.  De  még  nagyobb 
okát  is  mondom  —  a,  hogy  az  idő  rossz,  és  olyankor 
járni  a  tengeren  nem  egészséges ;  mert,  ha  az  a  kis 
hajó  hirtelen  el  találna  fordulni,  jó  étszakát  az  egészség- 
nek és  mindennek.  Én  pedig  olyan  bátor  vagyok  a  ten- 
geren, hogy  ha  egy  kevéssé  a  hajó  egy  oldalára  for- 
dul, már  azt  gondolom,  hogy  a  halaknál  leszek  vacso- 
rán. Erre  azt  feleli  ked,  hogy  eleget  jártam  a  tenge- 
ren ;  én  pedig  azt  felelem  a  ked  feleletire,  hogy  azzal 
dicsérhetem  magamot,  hogy  mindenkor  olyan  félénk 
voltam,  és  hogy  nem  tartok  nyomorúságosabb  dolgot, 
mint  a  néma  halak  országában  lakni. 

Tegnap  a  császári  mulatságon  voltunk.  Lehetetlen 
azt  kednek  le  nem  írni,  mint  ment  végbe.  De  mi  is 
csak  úgy  múlattuk  magunkat,  mint  a  kocsis,  a  ki  nap- 
estig ügetvén  a  lovon,  este  azzal  kérkedik,  hogy  mint 
megszánkáztunk.  Ma  igen  jó  reggel  a  vezér  egy  csauz 
basát  külde  a  fejdelemhez,  kit  is  kereté,  hogy  lenne 
jelen  a  mulatságon,  a  melyet  fog  adni  a  császárnak. 
A  fejdelem  lóra  ülvén,  a  csauz  a  Konstanczinápoly  mel- 
lett lévő    rétnek  a  végin  egy   nagy   dombon   megállíta 


6i  Mikes  Ideiemen 

minket,  a  honnét  kelleték  nézni  a  mulatságot.  A  réten 
pedig  sok  számú  nagy  sátorok  valának  verve :  mind  a 
császár  számára,  mind  a  több  urak  számára.  A  mulat- 
ság pedig  abból  állott ;  hogy  lovakot  futtattak ;  flintá- 
ból  és  apró  ágyúcskákból  czélt  lőttek ;  a  császár  előtt 
a  birkózók  birkoztanak.  De  még  is  mindezek  nem 
valának  császári  mulatságok,  hanem  a  vége  jobb  volt  a 
kezdeténél ;  mert  a  vezér  ebédet  adván  a  császárnak 
és  az  egész  udvarának,  meg  is  kell  ajándékozni :  mind 
a  császárt,  mind  az  udvarát.  A  többinek  nem  tudom 
mit  ád,  de  a  császárnak  három  vagy  négy,  válogatott 
virágban  lévő  leányt  adott  —  azoknak  igen  szépeknek 
kelletett  lenni,  és  mindeniket  gazdagon  felékesíteni  ; 
azután  köves  portékákot,  lóra  való  drága  szerszámo- 
kot, szép  paripákot  adott.  Édes  néném,  mely  derék 
állapot  a  császárság!  Ennek  pedig  minden  esztendőben 
meg  kell  lenni  azon  a  napon.'*'  Mi  pedig  mindezeknek 
végét  nem  vártuk;  mert  reggeltől  fogva  estig  egy  hely- 
ben —  lóháton  ülni  étlen,  és  a  többit  csak  messzün- 
nen nézni,  nem  derék  mulatság.  Azért  is  a  fejdelem 
fél  óráig  ott  lévén,  és  semmi  mulatságra  valót  nem  lát- 
ván, ebédre  haza  mentünk.  De  még  azt  kelleték  azután 
izenni  a  vezérnek,  hogy  igen  múlattuk  magunkol,  és 
hogy  császári  mulatság  volt;  pedig  alig  vártuk,  hogy 
eljőjünk  onnét.  Édes  néném,  mely  sokszor  kell  olyat 
mondani  az  embernek,  a  melyet  maga  sem  hiszen.  Ázt 
elhigyje  ked,  hogy  a  vezérnek  minden  ajándékáért  sem 
adnám  kedet  —  még  a  leányokot  is  oda  teszem,  de 
úgy,  ha  szeret  ked,  és  vigyáz  az  egészségire. 

XXVI. 

Jenikő,  56.  Maj.  1719. 

Abban  bizonyos  vagyok,  hogy  tegnap  igen  megijed- 
tünk volt.  De  még  nekünk  is  jutott  benne.  Ebéd  felett 
egyszersmind  a  tálak  is  kezdenek  tánczolni,  mi  is  dő- 
lénkezünk.  Akkor  veszszük  észre,  hogy  földindulás.  Az 


Törökországi  teveJei.  63 

emberek  azt  mondják,  hogy  ennél  nagyobbat  nem  ér- 
tenek- Az  én  házam  alá  a  tenger  bémegycn,  és  min- 
denkor vagyon  ott  térdig  érő  víz ;  de,  mihent  a  föld- 
indulás volt,  szárazon  maradott  —  estvc  felé  jött  haza 
a  víz.  A  kik  a  tengeren  voltának,  jól  megérzették.  A  föld- 
indulás előtt  egy  órával  láttuk,  hogy  a  vezér  ment  magát 
múlatni  a  Feketetenger  felé,  de  mihent  megérzette  a 
földindulást,  azonnal  nagy  sietséggel  visszátért,  és  a 
császárt  ment  látni.  Konstanczinápolyban  sok  boltok  és 
házak  estének  le.  Még  ked  felől  semmi  hírt  nem  hal- 
lottam, szüntelen  is  tartok  attól,  hogy  valamely  kellet- 
len hírt  ne  halljak.  Bercsényiné  asszonyomot  tudja  ked, 
hogy  karon  kell  vezetni  pompával,  mikor  egyik  háztól 
a  másikába  megyén ;  de  tegnap  nem  várta,  hogy  fel- 
emeljék helyéből  ;  mert  futva  ment  a  kertbe,  és  az 
ijedtség  volt  a  hopm estere. ^'^ 

Tegnap  ebéd  után  a  franczia  követnéhez  menvén,  az 
ura  Pérában  volt,  a  kin  igen  búsult,  nem  tudván,  hogy 
ha  nem  esett-é  valamely  szerencsétlenség  az  urán,  vagy 
a  gyermekein.  Azért  is  két  vagy  három  aranyat  ígért 
a  hajósoknak,  csak  vigyék  el  az  emberit,  kit  az  urához 
akart  küldeni ;  de  a  hajósok  úgy  féltenek  a  tengerre, 
menni,  hogy  tíz  aranyért  sem  mentenek  volna  el.  Az 
okát  kérdezték  tőllök,  azt  felelték :  hogy  a  földindulás- 
ban a  víz  alatt  a  föld  iesűlyedhet,  a  víz  leesvén,  a  hajó- 
jok  is  lesűlyedne.  Lehetne- é  ennél  jobban  okoskodni  a 
hét  bölcsek  közül  akármelyiknek  is  ?  Édes  néném,  tu- 
dósíts mentől  hamarébb,  mert  addig  nem  lehet  nevetni. 

xxvu. 

Jenikő,    18.  Jun.  J719. 

Édes  néném,  igen  igen  szükséges  kednek  egy  hírt 
megtudni,  azért,  hogy  bolhák  ne  csípjék  kedet.  Tudni- 
illik, hogy  két  gyorgyiánus'^^  fejdelmet  az  atyjafiai  az 
országból  kiűzvén,  segítséget  jöttek  ide  kérni  a  császár- 
tól. A  ki  is  segítséget  adván  nekik,  a  méltóságos  fejdél- 


64  Mikes  Ideiemen 

mck  ide  jöttének,  hogy  innét  hajón  a  segítséggel  a 
Feketetengeren  visszámenjenek.  ó  méltóságok  pedig 
egy  nyomorult  korcsomára  szállottanak  —  cselédjök 
elég  vagyon,  de  az  udvari  nép  nem  ruhásabb  a  mi  czi- 
gányinknál.  Azt  pedig  ne  gondolja  ked,  hogy  ő  méltó- 
ságoknak pénzek  ne  volna ;  mert  valamég  a  cselédek- 
ben tart,  addig  pénzek  is  lészen,  mert  a  midőn  a  pénzek 
elfogy,  kettőt  vagy  hármat  az  udvariak  közül  eladnak, 
és  így  a  pénz  elfogyván,  az  udvariak  is  elfogynak.  Ma 
tíz  órakora  fejdelmünk  látogatására  jöttének  sok  udvari- 
val, de  azok  olyan  rongyosak  voltának,  valamint  a  szol- 
gák. Nem  is  tudom,  miért  viselik  a  fejdelem  nevet; 
mert  a  bizonyos,  hogy  jobban  szeretném  a  brassai  bíró- 
ságot, mintsem  az  ő  fejdelemségeket.  Való,  hogy  a 
gyorgyiánusok  azelőtt  hadakozók  voltának,  de  mosta- 
nában nyomorultak.  Görög  valláson  vannak.  Nekünk  is 
vannak  ott  missionáriusink.  A  fejér  nép  ott  közönsége- 
sen igen  szép. 

Azt  írta  volt  ked  a  minap,  hogy  már  ért  francziáúl.  — 
Aztot  igen  jól  cselekszi  ked,  hogy  idegen  nyelvet  ta- 
nul. Bár  a  mi  földink  azon  volnának,  hogy  idegen  nyelvre 
taníttatnák  gyermekeket,  de  az  olyan  állapottal  oly  keve- 
set gondolnak,  hogy  még  csak  az  írásra  és  az  olvasásra 
sem  kénszerítenék  a  leányokot,  hogyha  csak  azoknak 
nem  volna  arra  kedvek  —  azt  a  két  dolgot  pedig  egy 
nemes  leánynak  nem  csak  illik,  de  szükséges  is  tudni. 
Azon  kivűl,  hogy  a  valláshoz  a  szükséges,  hogy  holmi 
jó  könyveket  olvashasson  ;  de  a  micsoda  szükséges  egy 
nemes  asszonynak,  hogy  az  ura  távul  létében  az  urát 
mindenekről  tudósíthassa,  és  az  ura  levelét  elolvashassa. 
Nem  lehet  mindenkor  olyan  ember  mellette,  a  kivel  írat- 
tathasson; de,  ha  szinte  volna  is,  a  férjfi  nem  csak  a 
hagymáról  és  a  dézma  borról  kívánna  írni  a  leleségi- 
nek,  hanem  más  egyéb  egyességből,  szeretetből  szár- 
mazó gondolatait  is  leírná,  ha  a  felesége  tudna  írni  és 
olvasni :  de  minthogy  nem  tud,  úgy  ír  néki,  valamint 
egy  idegennek.  Ha  megvizsgálnék,  hegy  micsoda  leve- 
let ír  az  ura  egy  olyan  asszonynak,  a  ki  nem  tud  olvasni, 


Törökorszdgi  levetet.  65 

és  hogy  micsodást  ír  a  tiszttartójának,  mcglátnók,  hogy 
mindenik  egy  húron  pendül,  és  nem  sok  különbség  va- 
gyon közöttök.  Arról  nem  is  szóllok,  hogy  mennyi  külső 
dolog  történik  olyan,  a  melyet  az  ember  örömest  meg- 
írna a  feleséginek,  némelykor  szükséges  is  volna  meg- 
írni ;  de  elhagyja,  mert  a  felesége  nem  tud  olvasni,  és 
azt  nem  akarja,  hogy  más  is  megtudja.  Erre  azt  felelik 
némely  csúfos  és  rövid  eszű  anyák,  hogy  nem  jó  egy 
leánynak,  hogy  írni  tudjon,  azért,  hogy  a  szeretőinek 
ne  írhasson.  Oh!  mely  okos  beszédek  ezek!  mintha  az 
írás  okozná  a  rosszat,  és  nem  a  rossz  az  írást.  Nem 
akkor  történik  meg  a  tilalmas  dolog,  mikor  egymásnak 
írnak,  hanem  akkor,  mikor  egymással  vannak,  és  nincsen 
szükségek  az  írásra.  Akár  tudjon  a  kéz  írni,  akár  ne 
tudjon,  de  a  szív  eljár  a  maga  dolgában.  Nekem  úgy 
tetszik,  hogy  nem  csak  azért  írok  kednek,  hogy  írni 
tudok,  hanem  azért,  hogy  a  hajlandóság  viszen  reá  - 
ha  nem  tudnék  is  írni,  csakugyan  csak  legelső  alkal- 
matosságkor mind  azokot  megmondanám  kednek. 

Mind  ezekből  azt  hozom  ki,  hogy  az  ilyen  anyák  nem 
okosan  gondolkodnak;  a  leányokat  a  vallásbéli  dolgok 
iránt  való  tudatlanságban  nevelik,  és  a  kinek  adják,  az 
el  nem  kerülheti,  hogy  tudatlanságáért  ne  szenvedjen. 
Akármely  szép  legyen  a  gyémánt,  de,  ha  rútul  vagyon 
metszve,  nem  becsülik.  Mind  ezekre,  tudom,  azt  fogja 
ked  mondani,  hogy  még  házas  nem  vagyok,  mégis  az 
asszonyoknak  akarok  leczkét  adni.  —  Nem  akarok, 
édes  néném,  nem  akarok,  tudom,  hogy  ked  is  velem 
egy  gondolatban  vagyon  ez  iránt.  Lássa  kiki ;  szabad  a 
magáéval.  Es  az  Isten  adjon  olyan  feleséget,  a  ki  írni 
és  olvasni  tudjon,  de  ha  nem  tudna  is,  azon  lennék, 
hogy  megtanítanám,  ha  több  esze  nem  volna  is,  mint 
egy  macskának. 

Édes  néném,  szeret-é  ked  úgy,  mint  a  macska  az 
egeret?  V?gyon-é  kednek  jó  egészsége?  Mikor  látjuk 
meg  egymást  ?  Ma  talám  nem ;  mert  már  tizenegy  az 
óra,,  és  le  kell  fekünni ;  de,  ha  lefekszem,  úgy  tetszik, 
mint   ha    fercdném  ;    mert  a  tenger  habja  egészen    bé- 

Mikes   Kelemen  :   TdrOkországi   levelei.  J 


66  Mikes  T^ehnten 

csapván  a  házam    Iá,  sokszor   azt   gondolom,    hogy   az 
ágyamban   locsog  a  víz. 


XXVIIJ. 


Jcnikő,    1 6.  Ju).  1719. 


Aztot  jól  mondják,  édes  néném,  hogy  nincsen  olyan 
jó  társaság,  a  ki  eg^'mástól  meg  ne  váljék.  Bercsényi 
uram  az  asszonynyal  és  minden  pereputyjával  ide  ér- 
kezvén, itt  lesznek  mindaddig,  valamég  Tarabiában  "^^ 
rendelt  szállásokot  elkészíttethetik.  Tarabia  pedig  hoz- 
zánk földön  fél  órára  vagyon,  vizén  pedig  egy  fertály 
óra.  Hogy  így  esetr,  aztot  igen  bánom  kedre  való  nézve. 
Tudom,  hogy  gyakorta  meghántatja  ked  magát  a  ten- 
geren, és  hozzánk  kirugaszkodik  a  tengeri  lovakon. 
Az  asszony  ott  közel  lévén,  gyakrabban  múlathatta 
ked  magát,  és  az  idő  is  inkább  tölt,  de  már  ezután  ten- 
geren kell  ide  jönni,  mikor  az  asszonyhoz  akar  ked 
menni.  Édes  néném,  patientia.  A  ki  erősebb,  a  hatal- 
masabb. 

Azt  jól  tudja  talám  ked,  hogy  ki  követje  cselekedte 
aztot,  hogy  Bercsényi  Pérából  kiköltözködjék  addig, 
amíg  oda  érkezik,  nem  akarván  véle  egy  városban  lakni. 
Már  most  mind  együvé  szorultunk,  valamennyi  bujdo- 
sók vagyunk,  kettőn  kivűl,  és  itt  várjuk,  hogy  hová  fog 
bennünket  vezetni  a  felleg,  valamint  az  izraelitákat  a 
pusztában.  Nagy  csuda  lesz,  ha  még  bennünket  is  el 
nem  ugratnak  innét.  Aztot  csak  éppen  azért  bán- 
nám, hogy  kedtől  messzebb  lennék,  de  másként  azt 
akarnók,  hogy  ma  vinnének  el  innét;  mert  igen  szoros 
helytt  vagyunk,  és  ha  égés  volna,  máshová  nem  szalad- 
hatnánk, hanem  a  tengerbe  kellene  ugranunk.  Én  nyer- 
nék rajta,  mint    Birtok  a  csíkban,  úszni  sem  tudok. 

Édes  néném,  minden  embernek  az  Isten  rendelése 
alá  kell  rnagár  vetni,  főképpen  a  bujdosóknak ;  de  még 
főképpen  azoknak,  a  kik  Törökországban  bujdosnak ; 
mert   sehol   olyan    hirtelenséggel    a  változás  meg  nem 


Törökországi  levetet,  67 

esik,  mint  itt.  Mert  itt  semmi  bizonyosabb  dolgot  ma- 
gának nem  ígérhet  senki,  mint  azt,  hogy  bizonytalan 
az  állapotja.  Ihon  már  a  békeség  megvagyon,  mit  re- 
mélhetünk? Olyan  udvarral  vagyon  dolgunk,  a  hol  a 
ministerek  mindennap  változnak  ;  a  hol,  ha  ma  egy  dol- 
got elvégez  az  ember,  holnap  az  'ijakkal  újra  kell  kez- 
deni ;  aztot  pediglen  ha  az-  ajándékon  nem  kezdik,  jó 
kezdetit  sem  lehet  várni.  Ez  a  mostani  vezér  a  magya- 
rokhoz magát  jól  mutatja,  de  a  boldogulásoknak  esz- 
köze soha  sem  leszen  ;  mert  a  hadakozást  nem  tudván, 
attól  irtózik,  és  kész  inkább  mindenre  hajolni,  csak  a 
hadakozásról  ne  halljon  szólíani.  O  néki  magának  vagyon 
oka  hozzá  ;  mert  legkissebb  szerencsétlenségért  a  hada- 
kozásban leteszik  a  vezéreket;  békeséges  időben  pedig 
e  jól  tudja  a  dolgokot  folytatni.  De  ki  ígérheti  azt  né- 
künk, hogy  állandó  legyen  a  hozzánk  való  jóakaratja? 
Hogyha  pedig  az  elméjit  megváltoztatják,  mit  nem  várha- 
tunk tőlle  ?  Csak  már  most  is  az  ő  kopár  szakállú  Tihájs 
(udvari  kapitánya)  nagyobb  idegenséggel  vagyon  hoz- 
zánk, mint  azelőtt.  Mindenféle  dolog  pedig  ez  által 
megyén  a  vezér  eleiben.  Mindennek  éhez  kell  menni, 
és  csak  ő  általa  kell  folytatni  a  vezérrel  való  dolgot; 
és  ha  ezt  megcsinálják  azok,  a  kik  minálunk  hatalma- 
sabbak, és  rosszunkot  kívánják :  oda  leszünk  a  tyú- 
koknak. 

A  dicséretes  ebben  a  vezérben,  hogy  az  idegen  or- 
szágokról való  dolgokban  gyakorta  kér  tanácsot  a  mi 
fejdelmünktől,  aztot  beveszi  és  követi,  a  kinek  is  nagy 
eszét  megismerte.  De  mindenkor  csak  reá  megyek  arra, 
hogy  holnap,  vagy  holnapután  találkozhatik  olyan,  ki 
megváltoztathatja  elméjit.  Ember-é?  Igen  is  ember, 
megváltoz hátik  hát,  és  az  ide  való  emberek  abban  inkább 
emberek,  mintsem  másutt.  De,  édes  néném,  mit  vizs- 
gálom én  a  jövendőt?  Hagyjuk  azt  a  jövendő  urára; 
én  nekem  csak  azon  kell  törődnöm,  hogy  mikor  látha- 
tom kedet,  mikor  nevethetek  keddel,  és  mikor  ehetünk 
káposztát.  Ah  I  nem  merek  már  a  káposztáról  szóllni  ; 
mert   a   minap   káposztás    fazéknak  nevezének  —  csak 


68  Mtkes  Ideiemen 

azért  is  úgy  szeretem  kcdet,  mint  a  káposztát;  hát  ked? 
Hát  az  egészség  felől  semmit  sem  írunk? 

XXIX. 

Jenikő,   9.   Aug.    1719 

Hiszen  szégyenlem  én  azt,  édes  néném,  hogy  nekem 
kell  a  császári  városban  történt  dolgokot  megírnom.  Ha 
csak  örökké  otthon  nem  ülnénk,  több  híreket  is  tud- 
nánk. A  való,  hogy  ritka  dolog,  de  amikor  ked  híreket 
ír,  azokot  el  lehet  hinni.  De  az  hogy  lehet,  hogy  ott 
helyben  lévén  még  is  tőllem  tudakozza  ked,  hogy  mi- 
kor leszen  audencziája  a  császár  követének,  a  ki  nem 
régen  érkezett?  Végtire  talám  azt  is  tőllem  fogja  ked 
megtudakozni,  hogy  mikor  esik  ott  az  esső.  Ha  szinte 
megnevetnek  is  érette,  de  engedelmeskedem,  és  meg- 
írhatom, hogy  már  megvolt.  De  talám  azt  sem  tudja 
ked,  hogy  mi  formában  volt?  azt  is  megírom.  Aztot 
úgy  tudja  ked,  mint  a  Miatyánkot,  hogy  rendszerént, 
amikor  a  császár  audencziát  ád  valamely  követnek, 
elsőben  ebédet  adnak  néki,  és  azután  viszi  bé  a  vezér 
a  császárhoz,  de  a  most  nem  lehetett ;  mert  a  törökök- 
nek ramazánjok '^^  vagyon  ;  eztet  tudja  ked,  azt  is  tudja 
ked,  hogy  a  ramazán  nállok  olyan,  mint  nálunk  a  nagy- 
böjt, és  egy  holnapig  tart.  Az  is  tudva  vagyon  kednél, 
hogy  ők  akkoron  naplementig  se  nem  esznek,  se  nem 
isznak  csak  egy  csepp  vizet  is ;  még  csak  nem  is  do- 
hányoznak, a  mi  legnehezebb  nekik.  De  sőt  még  nappal 
bizonyos  olyan  édesség  vagyon,  a  melyet  meg  nem  sza- 
bad kóstolni,  ha  a  péterkéjit  elvetné  is  —  gondolja  el 
ked,  mi  lehet  az  az  édesség?  —  De  étszaka  szabad- 
ság. Ramazánja  lévén  tehát  most  a  törököknek,  ma  két 
órakor  reggel  a  követ  a  portára  menvén,  ott  megven- 
dégelték, és  öt  órakor  a  császár  audencziájára  vitték. 
Mind  ezekből  megláthatja  ked,  hogy  az  audenczia  ma 
volt.  Már  tudja  ked,  nem  csak  tőllem,  de  talám  tíz  ember- 
től. Már  azt  várom,  hogy  holnap  azt  fogja  ked  tőllem 


Törökországi  levelei.  69 

kérdeni,  ha  ked  ehetnék-c,  vagy  alhatnék?  Én  pedig 
tudom,  hogy  alhatnám,  mord  kedvű  is  vagyok,  de  mégis 
egy  kevéssé  szeretem  kedet,  jó  étszakát  is  kívánok 
kednek. 

XXX. 

Békós.'í-^    16.  Aug.   1719. 

Látja  ked,  hogy  Ázsiából  írok  kednek.  Ha  Ameriká- 
ban volnék,  Missisipiából  is  írnék  kednek.  Minket  már 
úgy  tekintsen  ked,  mint  ázsiai  magyarokot.  Elég  az, 
édes  néném,  hogy  már  öt  naptól  fogvást  itt  sátorok 
alatt  vagyunk.  A  mellettünk  való  várost  mind  azelőtt, 
mind  mostanában  Békósnak  híják,  a  mely  város  ama  hí- 
res Bithyniában  vagyon.  Tudja  ked,  micsoda  híresek 
valának  a  rómaiak  idejében  a  bithyniai  királyok?-  De 
azon  nem  törődöm,  hanem  azon  törődöm,  hogy  nem 
Háromszéken  vagyok.  De  ott  jobb  volna-é  az  Isten, 
mint  itt?  Nem  mindenütt  egy  arányü  az  ő  jósága. 
Itt  akarja  az  Isten,  hogy  légy,  azért  itt  sétálj  ezen  a 
szép  réten. 

Az  igaz,  édes  néném,  hogy  szép  helytt  vagyunk,  — 
a  sátraink  a  tengerparton  rendiben  ezt  a  gyönyörű 
kanálist  végig  látjuk  a  Feketetenger  zúgását  jól  hall- 
juk —  azok  a  nagy  rettentő  sajkák  előttünk  mennek  el  a 
Feketetengeren.  Ilyen  kanális  nincsen  az  egész  világon 
talám  —  ennek  a  széle  mindenütt  vagyon  egy  jó  ágyú 
lövés,  a  hossza  vagyon  öt  mélyföld,  mindenik  végin  egy 
nagy  tenger,  —  hol  lehetne  másutt  ilyen  kanálist  ta- 
lálni ?  A  való,  hogy  ha  más  nemzet  bírná  ezt  az  oiszá- 
got,  csudát  csinálna  ebből  a  kanálisból  —  két  felől  vá- 
rosokot, szép  kastélyokot,  házakot  építenének.  Való, 
hogy  Európa  szélén  elég  város  vagyon,  de  másutt  csak 
falúknak  hínák  azokot.  A  többi  között  Jenikő,  a  hol  mi 
lakunk,  igen  rút  város,  a  többi  ilyen  sincsen.  Ázsia 
felől  pedig  csaknem  mindenütt  puszta  —  a  császár 
parton  lévő  házai  éppen  .nem  császári  házak,  —  mi- 
csoda nagy  kár,  olyan  szép  és  kies  helyeket  pusztán 
hagyni  I    De   én  ugyan  meg   nem  építtetem,  lássák  ők. 


yó  Áfikes  J(etcmeti 

Lehetetlen,  édes  p.éném,  annyi  haJat  látni,  mint  ebben 
a  kanálisban  vagyon.  Egynehány  ezerét  vonnak  ki  egy- 
szer a  halászok.  Hány  ezer  kél  el  abban  a  császári  város- 
ban, és  hány  százezret  szárasztanak  meg  csak  Jenikő- 
ben? Hát  még  a  rettentő  sok  disznóhal '^^  mennyi  benne? 
Nem  örömest  hazudnék,  a  szükség  sem  hozza  magá- 
val, azért  elmondhatom,  hogy  egyszer  a  többi  között 
láttam  egyszersmind  legalább  ezerét,  mintha  annyi  nagy 
sereg  sertést  hajtottak  volna  le  a  vizén.  Az  igaz,  édes 
néném,  hogy  mi  itt  is  jól  vagyunk,  a  szép  réten  sétálunk, 
a  fejdelem  által  hozatván  a  lovait,  gyakorta  fog  vadászni 
menni.  Aztot  már  észre  vettem,  hogy  itt  Ázsiában  is 
úgy  szeretem  kedet,  mint  Európában,  de  gyakran  kell 
nekem  írni,  és  egy  kevéssé  hosszabb  leveleket,  és  az 
egészségre  kell  vigyázni,  főképpen  mostanában ;  mert 
azt  mondják,  hogy  ott  keteknél  nagy  pestis  vagyon. 

XXXI. 

Békűs,   7.   Octob.    1719. 

Édes  néném,  ha  szivárvánt  nem  láttunk  volna,  már  a 
hegyekre  szaladtunk  volna  innét ;  mert  tegnap  nagy 
záporesső  lévén,  a  víz  csaknem  egészen  elboríta.  — 
Mink  azt  nem  tudtuk,  hogy  mikor  nagy  essők  vannak, 
éppen  ott  foly  le  a  hegyekről  a  víz,  a  hol  mink  vagyunk 
táborban,  de  csakhamar  megtudok;  mert  egyszersmind 
elboríta  a  víz  a  konyhánkot  —  a  konyhaeszközt  sza- 
ladva kelleték  elragadni.  Én  az  essőkor  a  sátoromban 
nem  lévén,  az  esső  után  oda  mentem  megnézni,  ha  va- 
lami kárt  nem  tett-é  az  esső  ?  de  ki  ne  nevette  volna, 
amidőn  a  sátoromon  keresztül  térdig  érő  patak  folyt  cl. 
Az  a  jó  szerencsém,  hogy  mégis  fellebb  volt  az  ágyom, 
és  csak  alatta  folyt  el  a  patak.  A  való,  hogy  az  özön- 
víz csak  estig  tárta,  mert  a  víznek  más  menedéket  csi- 
náltanak ;  de  az  esső  nem  akar  megállani,  és  ha  még 
két  napig  tart,  gondolom,  hogy  ide  hagyjuk  Ázsiát. 
A  való,  hogy  ideje  is  már  kvártélyba  szállanunk;  mert 
a  Feketetenger  igen  fekete  szelet  bocsát  reánk. 


Törökországi  levelei.  71 

Édes  néném,  gondolja  el  ked,  mint  járt  a  minapiban 
Forgács  uram.  Nem  tudom  micsoda  innepen  Ber- 
csényi uramhoz  akart  innét  menni  commúnióra.  Reggel 
a  commúnióra  készülvén  ájtatosan,  parancsolja  egyik 
szolgájának,  hogy  menjen  kaikért,^"  a  ki  által  vigye  Ber- 
csényi úrhoz.  Sokáig  a  tengerparton  sétálván,  a  szol- 
gája is  sokat  késvén,  és  a  sok  jó  gondolatokból  is  ki- 
fáradván elfelejti,  hogy  commúnióra  akar  menni,  és 
hogy  az  idő  hamarébb  teljék,  egy  pipa  dohányt  gyújtat 
magának  ;  és  amidőn  aztot  már  mind  kiszíná,  a  kaik 
érkezik,  és  a  kaikba  akarván  ülni,  akkor  veszi  észre 
magát,  hogy  a  pipa  a  szájában.  —  N^gy  nevetéssel 
visszátér  a  sátorába,  de  mi  is  eleget  nevettünk  egész  nap 
rajta  ;  tudom,  hogy  ked  is  megneveti  az  ő  ájtatos  dohány- 
zását. —  Mert  ő  néki  mindenkor  vannak  ilyen  nevet- 
séges dolgai.  A  minap  a  fejdelem  arról  beszéllgetett, 
hogy  micsoda  nagy  buzgósággal  kell  bevenni  a  com- 
múniót,  és  hogy  csak  arról  kell  akkoron  gondolkodni ; 
Forgács  elfakad  nevetve,  mondván  :  hogy  neki  lehetet- 
len, hogy  holmi  nevetséges  dolgok  ne  jussanak  eszébe  ; 
mert  a  minap  communicálni  akarván,  jsmikor  a  pap 
hozzája  közelített,  az  a  gondolat  jött  az  esziben,  hogy 
mi  jó  volna  a  papon  levő  casula  czafragnak.  Ilyen  ne- 
vetséges gondolatunk  nekünk  is  elég  vagyon.  A  gon- 
dolat úgy  leszen  roszszá,  hogyha  ann?,k  helyt  adunk. 
Én  kedet  szeretem  —  ez  jó  gondolat;  az  egészségre 
vigyázzon  ked  —  ez  is  fínum  gondolat. 

xxxu. 

Jenikő,    10.    Octob.    lyiq. 

Micsoda  szép  állapot  az :  tegnap  ebédet  Ázsiában 
ettem,  vacsorái  pedig  Európában  —  ide  pedig  nem  a 
levegőégben  hoztak,  hanem  a  vizén.  Mindezekből  meg- 
ismeri ked,  hogy  ide  visszajöttünk,  és  a  táborozást  el- 
végeztük. Az  bizonyos,  hogy  nem  az  ellenség  elől  jöt- 
tünk el,  hanem  a  sok  esső  elől,  a  melyet  el  nem  lehetett 


73  Miken  "K'Umen 

öznj,  noha  két  generális  vagyon  velünk.  A  mindennapi 
mulatság  már  itt  abból  fog  állani,  hogy  vagy  Bercsényi 
uram  jó  mi  hozzánk,  vagy  mi  megyünk  hozzája.  -  A  va- 
dászat sem  múlik  el,  hogy  ellenünk  ne  vadászszanak  a 
portán ;  mert  a  német  követ  legtöbbet  azon  elmélke- 
dik, hogy  nekünk  árthasson  ;  mi  pedig  legkisebben  sem 
ártunk  néki.  És  nem  tudom,  mi  végre  kívánja  üldözni 
ezeket  a  szegény  bujdosó  magyarokot,  a  ki^k  itt  a  ten- 
gerparton csak  dohányoznak  suhajtozással.  Édes  néném, 
vallyon  az  olyan  világi  üldözők  olvassák-é  az  evan- 
gyéliumot?  Gondolják-é  azt,  hogy  még  bé  is  kell  a 
szemeket  húnni  egynehány  száz  esztendőkig?  Akkoron 
nem  a  kamaraszék  eleiben  czitáltatunk,  sem  nem  annak 
törvénye  szerént  mondják  ki  a  sententiát:  hanem  a 
szerént  a  kegyes  evangyélium  szerént,  a  mely  azt  paran- 
csolja a  császároknak  is,  hogy  megbocsássanak  az  ellen- 
ségeknek, és  a  rosszért  jót  tegyenek.  Az  olyan  Ítélő- 
szék, a  hol  az  aílegátiót  bé  nem  veszik,  nem  is  az  or- 
szág törvényit,  hanem  az  evangyéliumot  teszik  ott  a 
fejdelmek  eleiben.  Akkoron  egy  fejdelem  héjában  fogja 
azt  allegálni  :  a  ministerim  jovallották  nékem,  hogy  a 
bujdosó  magyarokot  bújdosásokban  is  üldözzem,  és  a 
politica  ratio  arra  vitt,  hogy  őket  olyan  állapotba  ves- 
sem, a  melyben  jövendőben  se  árthassanak  az  ilyen 
mentségre  csak  azt  felelik:  Nem  kellett  volna  azon 
igyekezni,  hogy  elvegyed  tőllök  azt  a  kenyeret,  a  melyet 
én  rendeltem  nékik  idegen  országban,  minekutánna  már 
elvetted  volna  az  örökségeket  -  a  politica  rátióért 
nem  kellett  volna  jövendőbéli  bizonytalan  rosszért  bi- 
zonyos rosszat  követni  felebarátidon.  Ha  mások  is  így 
gondolkodnának,  békeségben  maradnánk  talám  gon- 
dolkodnak, de  az  ilyen  gondolat  csak  általmegyen  raj- 
tok, valamint  a  purgatio. 

A  talám  tudva  nincsen  kednél,  hogy  mi  most  is 
abban  a  szándékban  vagyunk,  hogy  Francziaországban 
visszámenjünk,  és  hacsak  a  mi  akaratunkon  állana,  ma 
indulnánk  meg;  de  csak  az  akarat  áll  mi  rajtunk,  a  te- 
hetség pedig  máson ;   mivel  a  fejdelem  ezen  szándéka 


Törökországi  levelei.  73 

iránt  a  franczia  udvarnak  egynehány  rendbéli  leveleket 
írván,  arra  egyenes  választ  nem  vehetett  még  eddig. 
Az  udvar  se  nem  tiltja,  se  nem  jovallja  az  oda  való 
menetclit  világoson,  a  melyekből  kitetszik,  hogy  nem 
kívánja  oda  való  menetelünket.  Inimicus  homo  hoc 
fecit  —  a  kik  itt  mi  ellenünk  vannak,  ott  is  ugyaiiazok 
gátolták  meg  utunkot :  Francziaországot  Orleans  ber- 
ezeg igazgatván,  mivel  a  király  még  nem  arra  vaíó. 
O  mindenkor  nagy  barátságot  mutatott  a  mi  urunkhoz  ; 
az  anyja  pediglen,  a  ki  is  egy  házból  való  a  mi  fejde- 
lemasszonyunkkal, úgy  szerette  mint  a  fiát  mind  holtig. 
De  a  fejdelmek  között  lévő  atyafiság  és  barátság  olyan, 
mint  a  nádszál ;  ha  jól  vagyon  dolgod,  mind  az  atyafi- 
ság, mind  a  barátság  fennvagyon ;  ha  pedig  rosszul 
vagyon  és  reájok  szorulsz,  csak  azt  mondják :  nescio 
vos.  E  már  rajtunk  beteljesedett ;  mivel  Orleans  ber- 
ezegnek az  urunk  még  egy  levelét  sem  vette.  Annyi 
sok  szép  igéreti  után  legkissebben  dolgait  ebben  az 
országban  a  portán  nem  segítette.  Ilyen  a  fejdelmek 
barátsága,  ilyen  reménység  nélkül  lehet  hozzájok  folya- 
modni mind  azoknak,  a  kikre  szükségek  nincsen.  És  csak 
úgy  bánnak  az  emberrel,  valamint  a  czitronnal,  a  mely- 
ből a  levét  kifacsarván,  azután  elvetik.  Ha  a  forrásból 
jól  iszunk,  azután  annak  hatot  fordítunk.  -  Reánk  pe- 
dig most  nincsen  szükség,  az  elmúltat  elfelejtették,  és 
a  hatalom  kezekben  lévén,  jövendőre  nem  hajtanak. 
A  ked  mondása  szerént  derék  állapot  a  szerencsén  fe- 
künni  —  a  való,  hogy  az  olyan  ágy  nem  igen  állandó, 
de  a  még  tart,  addig  csak  jó  rajta  fekünni. 

Meg  nem  kell,  édes  néném,  az  ígéretet  másolni. 
A  nemes  vér,  a  mit  fogad,  megtartja.  Ha  magyarországi 
volna  ked,  tartanék  valamitől ;  de  erdélyi  lévén,  ott  a 
nemes  asszonyoknak  a  szavok  olyan  állandó,  valamint 
a  brassai  havas  —  tai'tsa  meg  hát  ked  igéreíit,  és  há- 
rom vagy  négy  holnapját  a  télnek  töltse  el  ked  itt  a  ma- 
gyar asszonyokkal.  Való,  hogy  ked  lesz  egyedül  er- 
délyi ;  de  egy  erdélyi  asszony  nem  ér-é  annyit,  mint 
tíz  magyarországi?   A  rózsa   többet  ér  a  kórónál  —  a 


74  Mi*:eí  l^elerjen 

nap  fényesebb  a  holdnál.  Mikor  Magyarországon  fo- 
gyatkozás vagyon  a  napban,  csak  egy  erdélyi  asszonyt 
vigyenek  oda,  annak  szépsége  elég  fényességet  ád. 
E  nem  dicséret,  hanem  igaz  mondás.  Ha  az  Isten  őket 
szebbeknek  teremtette  másoknál,  ki  tehet  arról  ?  Arról 
sem  tehet  senki  is,  ha  lefekszem,  mert  tizenegy  az  óra. 
Ha  a  szerencsén  nem  fekszem  is,  csak  jól  alugyam  — 
jobb  az  egészség  annál.  Ezután  csak  azt  nézem,  mikor 
fog  ked  ide  érkezni,  de  minden  pereputyástól  kell  ide 
jönni. 

XXXI]]. 

Jenikő,   4.   Mart.    1-20. 

No  már  édes  néném,  vegyük  elé  a  pennát  és  tisz- 
títsuk meg  a  penészes  kalamárist ;  mert  m.ár  ezután  az 
íráshoz  kell  fogni,  a  póstákot  kell  küldözni,  a  híreket 
fel  kell  ébreszteni.  Ma  nyolczad  napja,  hogy  itt  a  telet 
kitelelvén  elhagya  ked  bennünket,  mint  szent  Pál  az 
oláhokot,  és  a  császári  városban  lévő  székébe  visszá- 
helyhezteté  ked  magát.  De  már  ott  a  restséget  nem  kell 
hevertetni,  hanem  íratni.  Én  pedig  majd  olyan  hírt 
küldök  kednek  tenger  habjain,  a  melyen  mindakét  füle 
megcsendül  kednek  —  jó,  hogy  több  füle  nincs  kettő- 
nél. De  legelőször  szép  színű  és  jó  szagú  hírt  írok,  az- 
után írom  meg  a  csendülő  hírt.  Tegnsp  a  jancsáraga 
czeremóniával  külde  ajándékot  az  urunknak.  Az  aján- 
dék sok  szép  virágokból  és  sokféle  gyüniölcsből  állott. 
Már  előre  tudom,  hogy  erre  mit  mond  ked  —  erre 
azt  fogja  ked  mondani :  a  bizony  illetlen  ajándék  volt  -  - 
asszonyhoz  illett  volna  virágot  küldeni  ;  jándékban,  és 
ha  a  jancsáraga  azt  az  ajándékot  asszonynak  küldötte 
volna,  azért  dicsérném ;  de,  hogy  egy  generális  virágot 
küldjön  egy  fejdelemnek,  azt  soha  sem  tartom  illendő- 
nek. Ha  ezeket  mondja  ked,  én  azt  mondom:  mert 
más  országban  nevetséges  dolog  volna,  de  azt  tudja 
ked,  hogy  itt  nem  lehet  ajándékot  küldeni  egy  asszony- 
nak,   annál    is    inkább   halálos    vétek    volna  itt,  ha  egy 


Törökországi  teviteí.  ^5 

asszony  ajándékot  küldene  egy  férfinak,  hacsak  egy 
szál  rózsából  állana  is. 

Való,  hogy  az  ilyen  ajándék  nekünk  visszatetszik,  és 
mi  asszonyhoz  illendő  ajándéknak  tartjuk,  de  azt  kell 
megvizsgálnunk,  hogy  itt  szokás,  a  mi  pedig  szokás  va- 
lahol, az  illendő  is  abban  az  országban.  Angliában  ha 
az  asszonyok  a  korcsomára  mennek,  azért  senki  sem 
Ítéli  meg  őket;  mert  szokás.  Spanyolország  szélyin  az 
asszonyok  egy  kis  malaczot  hordoznak  az  ölükben, 
valamint  másutt  hordozzák  a  kis  kutyácskákot.  Fran- 
cziában,  vagy  másutt  egy  úri  asszony  a  hintójába  ül, 
estig  oda  jár,  a  hova  szereti ;  itt  ped'g  egy  török  úrnak 
a  felesége  esztendeig  sem  megyén  ki  a  házból.  Lengyel- 
országban a  papok  a  sekrestyében  lévő  szentelt  vízben 
teszik  az  égett  bort,  hogy  meghűljön,  amíg  a  misét  el- 
végezik; nálunk  megengednék-é  aztot?  Nálunk  szé- 
gyenlene  dohányozni  egy  úri  asszony ;  itt  pedig  mind 
dohányoznak,  Khinában  az  olyan  leány  megyén  hama- 
rébb férjhez,  a  kinek  leghosszabb  a  füle,  és  ha  a  vállát 
éri ;  nálunk  pedig  az  olyantól  elszaladnának.  Itt  csak  az 
ujjokkal  esznek,  nálunk  pedig  késsel,  villával.  Hát  az  jó 
szokás-é,  hogy  a  tatár  nemes  asszonyok  megfúrják  az 
orrokot,  és  egy  nagy  ezüst  karikát  vonnak  belé,  vala- 
mint a  fülbevaló.  Az  országban  lévő  szokást  kell  hát 
megtudnunk,  ha  arról  akarunk  ítélni.  Talám  még  ked 
azt  a  szokást  sem  tudja,  hogy  ha  egy  török  két  csötör- 
tököt  elmúlat,  azért  a  feleséginek  szabad  panaszt  tenni 
ellene  a  bíró  előtt?  Mondjuk  hát,  hogy  a  jancsáraga 
küldhetett  virágot ;  mivel  itt  szokás. 

De,  édes  néném,  készítse  ked  a  füleit  a  rossz  hírre. 
A  való,  hogy  aztot  előre  el  lehetett  látni,  de  teljesség- 
gel nem  gondolhatta  volna  az  ember.  A  mi  jóakaróink 
addig  munkálkodtanak  ellenünk,  hogy  megnyerték  a 
pereket,  és  innét  is  ki  akarnak  bennünket  tudni,  mintha 
terhekre  volnánk.  Ma  reggel  hívatá  a  vezér  Horvát 
Ferenczet,  és  azt  izené  a  fejdelemnek  általa,  hogy  a 
porta  jobb  és  alkalmatosabb  helyt  akar  rendelni  a 
magyaroknak  Jenikőnél.  A  mi  urunk,  mint  igaz  kcresz- 


y6  Mik's  Kelemen 

tény  fejdelem,  csendes  elmével  vette  ezt  az  izenetet, 
és  abban  a  változtatás  változást  nem  okozhata.  Elmond- 
hatta volna  Dáviddal :  Tfsque  quo  exallabibír  inimicus 
meus  super  me?  és :  piruljanak  meg  mind  azok,  a  kik  ^^ 
én  nyomoiMságimon  örülnek-  De  a  Krisztus  tanítását  kö- 
vetvén, áldást  kért  üldözőire,  nem  is  a  portának  tulaj- 
donította azt  a  változást,  hanem  annak  a  követnek,  a  ki 
ártalmunkra  igyekezik.  Ha  Jsten  mi  velünk,  kicsoda  el- 
lenünk? Még  nem  tudhatom,  micsoda  helyre  akarnak 
bennünket  repíteni.  De  még  nem  olyan  hamar  lészen 
az  elmenetel,  a  melyet  szívesen  bánom,  azért,  hogy  egy- 
mástól tovább  esünk.  Mindezekről  legelső  alkalmatos- 
sággal^ tudósítani  fogom  kedet.  Jó  egészséget  is  kívá- 
nok. Ámen. 

XXXIV. 

Jcnikc,    25.   Mártii,    ijio. 

Ma  reggel  a  fejdelmünk  a  Pompejus  oszlopát  volt 
megnézni,  a  mely  oszlop  a  Fekete-tengernek  torkában 
egy  nagy  kőszikla  tetején  vagyon.  Ez  a  kőszikla  egy  kis 
szigetet  csinál.  A  kaikból  kiszállván  egy  darabig  fel- 
mentünk a  kősziklán,  de  éppen  az  oszlopig  nem  men- 
tünk ;  mert  igen  meredeken  vagyon,  és  egyik  kősziklá- 
ról a  másikra  kelletett  volna  ugrándozni  —  a  káposztás 
fazék  pedig  nem  ugrándozhatik  oly  könnyen,  mint  a 
vad  kecske.  Nem  lehetett  megtudnunk,  hogy  micsoda 
magasságú  volt  azelőtt  az  oszlop,  mivel  el  vagyon  törve 
két,  vagy  három  darabba.  A  mely  darab  még  fenn  áll, 
nem  lehet  magosabb  harmadfél  singnél.  Nincsen  mit 
nézni  rajta,  hanem  csak  a  régiségiért  kell  becsülleni, 
ha  igaz,  hogy  Pompejus  tétette  oda ;  mert  aztot  csak 
mondják,  és  minden  a  Pompejus  oszlopának  híjjá,  de 
arról  semmit  nem  találni  írásban.  A  bizonyos,  hogy  az 
a  híres  római  ember  ezen  a  földön  eleget  járt;  de  az 
nem  bizonyos,  hogy  ő  tétette  volna  oda  az  oszlopot. 
Lehet,  hogy  valamely  görög  császár  munkája,  vagy  még 
a    császárok   előtt    tették    oda.    Ha  Pompejus  tette  is, 


Törökországi  levelei.  yy 

nekem  ahoz  mi  közöm?  Inkább  elhiszem,  hogy  6  tette 
oda,  csak  hozzája  ne  küldjön  ked  megtudakozni.  De 
azt  tudom,  hogy  Pompejus  meg  nem  fizeti  nekem  a 
keszkenőmet,  a  melyet  ott  a  kősziklák  között  elvesz- 
tettem. 

Már  most  tudom,  hová  küldenek  bennünket.  Azt 
mondják,  a  város  rendes,  nem  messze  vagyon  ide,  a 
neve  Rodostó.  De  ennél  többet  nem  tudok,  hanem 
azt  tudom.,  hogy  már  elküldöttenek  oda,  kik  szállásokot 
foglaljanak  az  egész  bujdosó  magyarok  számára,  és 
hogy  a  jövő  holnapnak  a  közepe  felé  innét  elillantunk. 
Azért  azon  legyünk,  hogy  azt  a  kis  időt  héjában  el  ne 
töltsük,  hanem  gyakran  meglássuk  egymást,  és  eleget 
nevessünk.  Attól  ne  féljen  ked,  hogy  addig  gyakorta 
meg  ne  látogassam  kedet,  se  attól  ne  tartson  ked,  hogy 
a  nagy  készület  miatt  oda  nem  mehetnék ;  mert  annyi 
portékám  vagyon,  hogy  fél  óra  alatt  mindenemet  el- 
rakhatom. Mi  szép  dolog,  mikor  az  embernek  minden 
gazdagsága  csak  egy  ágy,  egy  kis  láda  és  egy  asztal. 
Látja  ked,  mind  ezek  nem  adnak  nagy  gondot ;  mikor 
pedig  sokja  vagyon,  a  gond  is  nagyobb.  Mit  tehetünk 
rólla,  hogy  többem  nincsen  ?  —  Tizen  is  vannak  itt 
olyanok,  a  kiknek  félannyi  idő  sem  kell  a  készületre. 
Édes  néném,  a  kik  bujdosó  fejdelmet  szolgálnak,  hogy 
lehetne  azoknak  valamijek?  A  való,  hogy  kivált  mi- 
nékünk ketten  hárman,  kik  mindenkor  véle  bujdosunk, 
többünk  lehetne,  de  azt  elhallgatom,  miért  nincsen. 
Az  erdélyi  vér  nem  az  adómért  szolgál,  hanem  a  be- 
csűletért, ha  egy  kis  háladatlansággal  fizetnek  is,  azt 
nem  tekinti.  A  minapi  levelében  az  ilyen  dologra  való 
nézve  pöké  ki  ked  ezeket  a  deák  szókat :  Experto 
credc  Roberto  —  a  való,  hogy  már  én  is  elmond- 
hatom másoknak.  De  vessünk  véget  az  ilyen  gondola- 
toknak, és  örüljünk  még  előre  annak,  hogy  holnapután 
együtt  eszünk  ebédet  és  vacsorát,  és  hagyjuk  a  törődést 
annak,  a  ki  azt  szereti  —  úgy-e,  édes  néném !  Ezzel  ma- 
radok ked  köteles,  lánczos,  madzagos,  spárgás  és  zsi- 
nóros szolgája. 


78  Mikfs  f^eUmen 

XXXV. 

Jenikö,    j6.   Apri).    1720. 

Üssék  meg  a  dobot,  fújják  meg  a  készülőt,  édes  né- 
ném, már  mi  készen  vagyunk.  A  gálya,  a  ki  urunkot 
fogja  vinni,  itt  vagyon.  A  mely  hajók  a  portékát  és  a 
fejdelem  embereit  fogják  vinni,  azok  is  már  rakodva 
vannak.  Bercsényi  úrnak  egy  nagy  hajót  rendeltek.  Már 
mind  az  egész  bagázsia  elindult,  csak  mi  maradtunk 
még  hátra.  Forgács  úr  velünk  lesz,  és  egynehány  alá- 
való cseléden  kivűl  hárman  vagy  négyen  leszünk  a  fej- 
delemmel, és  hét  órakor  reggel  mi  is  abban  a  nagy 
vízi  hintóban  ülünk. 

Tegnap  pedig  a  fejdelem  csak  különösen  szemben 
volt  a  vezérrel,  és  tőlle  elbúcsúzván,  nagy  barátságát 
mutatta  a  fejdelemhez,  és  meg  is  ajándékozta  egy  szép 
török  flintával,  és  nagy  barátságosan  váltak  meg  egy- 
mástól. De  gondolja  el  ked,  hogy  a  török  micsodaféle 
beszédekkel  él.  A  fejdelem  beszédközben  mondotta  a 
vezérnek,  hogy  talám  messze  vagyon  Rodostó,  és  hogy 
közelebb  szeretett  volna  lenni  a  portához.  Erre  a  vezér 
monda,  hogy ;  ha  egy  kevéssé  messze  van  is,  de  a  hely 
alkalmatos.  —  De  ne  gondoljad,  hogy  messze  legyen  ; 
mert  csak  annyira  vagyon,  hogy  ha  a  riskását  itt  megfő- 
zik, oda  vihetjük  melegen.  ítélje  el  az  ember  az  ő  török 
mondását!  Elég  a,  hogy  mindjárt  megindulunk,  és  még 
ezt  a  levelet  be  kell  pecsételnem,  azért  most  többet 
nem  írhatok,  hanem  ha  helybe  érkezünk,  mindenekről 
tudósítani  fogom  az  édes  nénémet,  a  kinek  Istentől  jó 
egészséget  kívánok  és  láthassam  meg  kedet  mentől  ha- 
marébb. Hanem  csak  arra  kérem  kedet,  hogy  írjon 
mentől  gyakrabban  ;  én  pedig  azt  el  nem  múlatom.  Pola 
téti  ^'  édes  néném,  és  az  egészségére  igen  kell  vigyázni. 
Mi  ezennel  megindulunk,  már  hét  az  óra. 


TcrHkországi  levelet  79 

XXXVI. 

Rodostó,   14.  Api.    1J20. 

Édes  néném,  ha  nem  mondanám  is  hogy  ide  érkez- 
tünk, csak  arról  megüsmeri  ked.  hogy  honnét  datálom 
levelemet.  Elég  a,  hogy  az  Isten  szerencsésen  ide  ho- 
zott mindnyájunkat.  És  mihent  ide  érkezett  Bercsényi 
úr,  mindjárt  anagrammát  csinált  a  város  nevéből,  és  c 
jött  ki  belőle :  Ostorod.  Ez  igen  hozzá  illik  a  buj- 
dosókhoz. Elég  a,  hogy  erről  eleget  lehetne  elmél- 
kedni, de  azt  hagyjuk  másszorra,  most  pedig  fogadá- 
som szerént  hadd  írjak  meg  mindeneket  kednek. 

Legelőször  is  ott  kezdem  el,  hogy  Jenikőből  16-án 
indólánk  meg.  Már  a  gálya  készen  várta  a  fejdelmet. 
A  mely  igen  nagy  méltóságára  esett  a  fejdelemnek,  hogy 
a  császár  gályát  küldött  számára.  A  gálya  is  a  nagyob- 
bak közül  való  volt,  mivel  26  pár  lapát  vonta  —  min- 
denik lapáton  kin  4,  kin  3  ember  volt  —  mind  egészen 
220  rab  vonta  a  gályát  —  azon  kívül  100  fegyveres 
léventi,^*  vagy  hajdú  benne,  egyszóval  a  gályában  vol- 
tunk mindnyájan  400.  A  gályás  főtiszt  basa  volt,  a  fej- 
delem mellett  lévő  császár  kapicsi  basája  velünk  volt, 
azon  kivűl  egy  csorbasi.^^  Hét  órakor  a  fejdelem  a 
gályába  szállván,  tiszteletnek  okáért  az  ágyúval  lőtté- 
nek, a  vasmacskákot  felvonák,  és  vonni  kezdek  a  gá- 
lyát. —  A  császár  kastélyát  meghaladván,  ellenkező 
szélre  találánk,  a  szigetek  felé  kételenítteténk  venni 
útunkot,  a  mely  szigeteket  nevezik  Insula  Principum.^* 
Forgács  úr  ezt  észre  vévén,  hogy  nem  az  volna  a  ro- 
dostói út,  és  nem  tudván  az  okát,  hogy  miért  megyünk 
a  szigetek  felé,  azonnal  megijede,  és  kezdé  a  fejdelem- 
nek mondani,  hogy  a  porta  megcsalta,  és  nem  Ro- 
dostóba viszik,  hanem  Nikomédiában,  a  hol  Tököli  volt. 
A  fejdelemnek  haszontalan  vala  bátorítani  és  mondani, 
hogy  talám  a  szelet  akarják  megnyerni,  vagy  más  okok 
lehet,  és  attól  nem  tart,  hogy  Nikomédiában  vigyék, 
és  arra  okot  nem  adott  a  portának,  hogy  akaratja  ellen 


ío  Jfftkeí  faelemen 

vitesse  valahová  -  mind  ez  haszontalan  vala;  mert 
minden  bizonynyal  elhitette  vala  magával,  hogy  Niko- 
médiában  visznek,  és  mindaddig  tárta  attól,  valamíg  a 
szigeteket  el  nem  érők.  Ott  megszállva  i  i  órakor,  ebéd 
után  Bercsényi  úr  is  oda  érkezek.  Másnap  is  a  szél 
ellenkező  lévén  estig,  estve  pedig  hat  órakor  onnét  el- 
indúlánk  jó  széllel  Rodostó  felé  —  egész  étszaka  jó 
szelünk  lévén,  a  vitorlákot  felvonták,  és  nem  kelleték 
lapátokkal  vonni.  A  harmadik  napon  8  órakor  reggel 
a  herakleai  portusba  ^'^  bementünk,  és  vasmacskákot 
vétenek  le.  A  kapicsi  basa  pedig  előre  Rodostóra  mene, 
hogy  rendelést  tenne  a  szállások  iránt,  és  mindaddig 
itt  kelleték  nekünk  maradni.  2) -én  a  kapicsi  basa  a 
fejdelemnek  tudtára  adván,  hogy  már  készen  volnának 
a  szállások,  ma  öt  órakor  reggel  megindúlánk,  és  i  i 
órakor  délelőtt  Rodostóhoz  érkezénk.  A  fejdelem  azon- 
nal kiszálla  a  gályából,  és  a  lovak  a  parton  lévén,  pom- 
pával kísérek  a  városban  lévő  fő  tisztek  a  fejdelmet 
szállásáig. 

Édes  néném,  nem  egy  kis  uraság  a  gályán  járni.  Ott 
a  nagy  rendtartás  legkissebb  dologban  is,  a  nagy  csen- 
desség. Amikor  kétszáz  ember  megrándítja,  csak  elhi- 
heti ked,  hogy  jól  meg  vagyon  rándítva,  aztot  pedig 
mind  egyszersmind,  az  52  lapátot  egyszersmind  teszik 
a  vízbe  —  egy  lapátnak  a  hosszasága  vagyon  legalább 
öt  ölnyi.  Igen  szép  mulatság  azt  nézni,  de  meg,  ha  az 
ember  azt  gondolja,  hogy  azok  a  szegény  rabok  csak- 
nem mind  keresztények,  és  hogy  holtig  ott  kell  maradni 
nekik,  megesik  az  ember  szíve  rajtok.  Azon  kivűl  is  a 
gályavonás  igen  nehéz  munka,  a  ki  azt  nem  látta,  nem 
lehet  annak  azt  kigondolni  —  azt  gondolná  az  ember, 
hogy  mindeniknek  az  egész  karja  kiszakad,  úgy  meg- 
rántja a  lapát  őket. 

A  való,  hogy  az  ételöket  megadják,  de  a  ruházatjok 
csak  rongyból  áll.  A  mieink  mégis  ingben  dolgoztának 
azért,  hogy  a  fejdelem  ott  volt,  és  ugyan  ezért  az  okért 
is  nem  bántak  rosszul  vélek,  de  másként  ing  nélkül 
dolgoznak,  és  a  verést  legkissebbért  szenvedniök  kell. 


Törökországi  levelei.  8  i 

amint  magok  is  mondották  szegények.  Amidőn  valamit 
akarnak  nékik  parancsolni,  csak  süvöltenek  —  már  ők 
azt  tudják,  mire  való,  és  egyszersmind  fognak  a  mun- 
kához. Az  ő  székek  úgy  vannak  rendiben  egymás  után 
kétfelől,  valamint  a  templomban  szoktak  lenni  —  kö- 
zepette utcza  vagyon,  a  hol  szüntelen  járnak  alá  s  fel  a 
tisztek,  és  azt  nézik,  ha  valamelyik  nem  vonja-e  jól  a 
lapátot,  ha  beszéllnek-é  egymással  ?  Kinek-kinek  a  maga 
helyében  kell  maradni,  oda  vannak  lánczolva,  és  mi- 
hent  a  vonást  elhagyják,  le  kell  ülni,  és  ugyanazon 
helyben  kell  alunniok  is.  Egyébkor  soha  sem  szabad 
felállani,  hanem  a  mikor  a  gályát  vonják,  és  olyankor 
igen  szomorú  zörgést  hall  az  ember:  mert  csak  a  sok 
láncz  zörgésit  lehet  hallani. 

Mind  ezekre  azt  mondaná  ked,  hogy  lehetetlen  ezek- 
nek a  szegény  raboknak,  hogy  szabadságokat  ne  su- 
hajtsák ;  mindazonáltal  mégis  vannak  olyanok,  a  kik  azt 
a  nyomorú  életet  megszokták  ;  mivel  én  beszélltem  két 
magyar  rabbal,  a  kik  húsz  esztendőtől  fogvást  vannak 
a  gályán,  és  mondottam,  hogy  ha  nem  lehet-é  olyan 
módot  találni  abban,  hogy  megszabadulhassanak  ?  Csak 
ezt  felelék  erre  :  miért  mennénk  mi  már  Magyarország- 
ban? Feleségünk,  gyermekünk  talám  már  megholta- 
nak —  ott  mi  is  mivel  élnénk?  Itt  ételt  adnak,  és  meg- 
szoktuk már  ezt  a  nyomorúságot.  A  való,  hogy  nem 
vártam  ezt  a  feleletet  tőUök,  másként  is  gondolkod- 
nám, ha  helyettek  volnék.  A  mi  gályánkon  mindenféle 
nemzetekből  valának :  magyar,  német,  franczia,  len- 
gyel, muszka.  A  Noé  bárkájában  nem  volt  ennyiféle 
nemzetség,  kiveszem  az  állatokot. 

Elég  a,  hogy  az  egész  bujdosó  magyarok  itt  van- 
nak. Kinek-kinek  itt  vagyon  elhintve  a  kenyere  —  addig 
csak  itt  kell  lenni,  amíg  abban  tart.  Kinek-kinek  pedig 
bőven  elegendő  és  tágas  szállása  vagyon  —  csak  én 
egy  szolgával  egy  gazdag  örménynek  az  egész  házát 
birom,  és  mindenik  háznak  vagyon  egy  kis  kertje.  Ami- 
dőn meghallották  az  örmények,  hogy  közikben  jövünk 
lakni    (mert    azt  jó   megtudni,  hogy  ebben  a  városban 

Mikes   Kelemen  :   Törökországi  levelei.  6 


8i  Mikes  Ideiemen 

négyféle  nemzetség  vagyon :  török,  zsidó,  görög  és 
örn\ény  —  mi  az  örmények  házaiban  lakunk)  azonnal 
a  kadiához,  vagy  a  török  bíróhoz  mentenek  mondván 
néki,  hogy  azt  hallották,  hogy  a  magyarok  olyan  hami- 
sak, hogy  az  asszonyokon,  leányokon  még  az  utczán 
is  erőszakot  tesznek.  Pápai  Gáspár  éppen  a  kadiánál 
talált  lenni  akkor,  és  monda  nagy  prosopopoeával  a 
kadiának  :  Kadia !  az  örmények  ne  féltsék  a  feleségeket 
a  magyaroktól ;  mert  semmi  hántások  nem  leszen  — 
de  ha  az  ő  tyúkjok  a  mi  kakasainkhoz  jőnek,  akkor 
semmiről  nem  felelek.  A  kadia  nagy  nevetséggel  monda 
Pápainak  :  Aferim,*  magyar,  aferim  (igen  jól  mondád). 
Mink  ezen  eleget  nevettünk,  hát  ked  is  nevessen. 

Elég  a,  hogy  mi  már  itt  helyben  vagyunk  —  a  búj- 
dosásban  is  bujdosnunk  kell  —  az  Isten  fizesse  meg 
annak,  a  ki  az  oka.  Mint  leszünk,  hogy  leszünk  ezután, 
azt  hagyjuk  az  Isten  akaratjára:  —  ő  hozott  bennün- 
ket ide,  ő  is  viseli  gondunkot.  A  kik  mivelünk  rosszat 
akartak  tenni,  azoknak  rossz  szándékjokot  az  Isten  jo- 
vunkra  fordította;  mert  noha  még  nem  ismerem  a  vá- 
rost, se  körül  való  helyeit,  de  azt  elmondhatom,  hogy 
hálaadással  tartozunk  Istennek  ide  való  hozásáért;  mert 
sokkal  tágasabban  vagyunk  szállva,  mint  abban  a  nyo- 
morult Jenikőben.  Az  egész  szállásaink  a  város  szélén 
vannak,  csak  egyet  lépek,  már  a  mezőn  vagyok.  - —  De 
lakóhelyünkről  legelső  alkalmatossággal  bővebben  írok, 
és  nekem  úgy  tetszik,  hogy  most  eleget  írtam,  és  1 1 
órakor  ideje  volna  lefekünni  ;  mert  a  csudálatos  do- 
log, hogy  az  embereknek  és  az  asszonyoknak  itt  is  úgy 
kell  alunni,  valamint  másutt.  De  minekelőtte  elvessem 
a  pennát,  arra  kérem  kedet,  hogy  a  hozzám  való  sze- 
retet meg  ne  fagyjon,  és  az  egészségire  igen  vigyáz- 
zon. Innét  oda  mindennap  mennek  hajók,  és  akármelyik 
hajósnak  a  levelit  oda  adhatja  ked.  Jó  étszakát,  édes 
néném. 


Törökországi  levelei  83 

xxxvu. 

Rodostó,  s8.  Majj,   1710. 

Már  mi  itt  derék  házastüzes  emberek  vagyunk,  és 
úgy  szeretem  már  Rodostót,  hogy  el  nem  felejthetem 
Zágont.  De  tréfa  nélkül,  édes  néném,  mi  itt  igen  szép 
kies  helytt  vagyunk.  A  város  elég  nagy  és  elég  szép, 
a  tengerparton  lévő  kies  és  tágas  oldalon  fekszik.  Az 
is  való,  hogy  Európának  éppen  a  szélén  vagyunk.  Ló- 
háton innét  Konstanczinápolyba  két  nap  könnyen  el 
lehet  menni ;  tengeren  pedig  egy  nap.  A  bizonyos, 
hogy  sehol  a  fejdelemnek  jobb  lakóhelyt  nem  adhattak 
volna.  Akármely  felé  menjen  az  ember,  mindenütt  a 
szép  mező,  de  nem  puszta  mező;  mivel  itt  mindenütt 
a  földet  jól  megmívelik,  a  faluk  mellett  lévő  mezők 
nem  puszták,  és  ennek  a  városnak  a  földje  olyan  mí- 
velr,  valamint  egy  jól  megmívelt  kert  —  kivált  mosta- 
nában gyönyörűséggel  nézi  az  ember  itt  a  szántóföl- 
deket és  a  szőllőket  és  a  sok  veteményes  kerteket.  Itt 
pedig  annyi  szőllőhegyek  vannak,  hogy  másutt  egy  vár- 
megyében elég  volna  —  azokot  pedig  igen  jól  míve- 
lik,  és  azokban  a  sok  gyümölcsfák  úgy  tetszenek,  mintha 
mind  kertek  volnának.  Itt  pedig  meg  nem  karózzák  a 
szőllőt,  mint  nálunk,  azért  is  az  ágak  mind  le  vannak 
hajolva,  a  szőllőgerezdet  a  levelek  befödvén  a  földet 
is  árnyékban  tartják,  e  pedig  szükséges  ezen  a  meleg 
földön,  a  hol  nyárban  igen  kevés  esső  jár  —  így  a  föld 
nedvesen  marad,  és  a  szőllő  nem  szárad  el. 

Itt,  a  való,  sok  veteményes  kertek  vannak,  az  ide 
való  szokás  szerént  mívelik,  de  nem  lehet  a  mieinkhez 
hasonlítani.  Gyapotat  pedig  sehol  annyit  nem  vetnek, 
mint  itt,  és  a  gyapotból  való  kereskedés  itt  igen  nagy. 
Torda  vármegyében,  gondolom,  hogy  megteremne,  de 
a  mi  kokány  földünkön  elegendő  melege  nem  volna. 
Itt  az  asszonyoknak  egész  esztendő  által  csak  az  (a  dol- 
gok), hogy  a  gyapotat  elvessék,  megszedjék,  eladják, 
vagy  megfonják.  Májusban  vetik  el,  és  octoberben  szedik 

6* 


84  Jffikes  faelemen 

meg.  Való,  hogy  sok  bíbelődés  vagyon  a  gyapottal,  de 
minthogy  itt  az  asszonyoknak  semmi  más  külső  mun- 
kájok  nincsen,  azért  arra  reá  érkeznek. 

A  város  felől  azt  mondhatom,  hogy  ezen  a  földön 
elmondhatni  egy  szép  városnak,  a  mely  nem  olyan  szé- 
les, mint  hosszú.  De  akármely  szép  házak  legyenek 
itt  a  városokon,  nem  tetszhetnek  szépeknek  ;  mivel  az 
utczára  nem  hagynak  ablakokot,  kivált  a  törökök  azért, 
hogy  a  feleségek  ki  ne  láthassanak  —  micsoda  szép 
dolog  az  irigység!  A  piacza  a  városnak  igen  bőv  —  a 
sokféle  szárnyas  állat,  gyümölcs,  kerti  vetemény  itt 
olcsó  —  amíg  ide  nem  jöttünk,  még  minden  olcsóbb 
volt.  De  ha  egy  kis  drágaságot  okoztunk  is,  de  a  való, 
hogy  csendességet  is  okoztunk;  mert  a  lakosok  magok 
mondják,  hogy  amíg  ide  nem  jöttünk,  a  hol  most  vagyunk 
szállva,  ott  az  utczákon  nappal  is  félve  jártának  az 
asszonyok  és  leányok,  estve  felé  pedig  a  kit  kivűl  ta- 
lálhattak, azt  elragadták,  és  gondolja  el  ked,  mint  bo- 
csátották el  ?  Még  gyilkosságok  is  estének,  ezeket  pedig 
a  jancsárok,  görögök,  és  örmények  követték,  de  már 
most  legkissebbet  sem  hallani.  Estve  kiki  sétálhat  az 
utczákon,  semmitől  nem  tarthat.  A  való,  hogy  mink  is 
sokan  vagyunk,  de  legkissebb  dolog  ha  történnék,  a 
kapunkon  lévő  30  jancsár  megtanítaná  azokot,  a  kik  va- 
lamely garázdát  akarnának  indítani.  Nem  is  lehet  már 
csendesebb  hely,  mint  a  hol  mi  lakunk  —  estve  idegen 
jancsárt,  se  görögöt  nem  látunk,  noha  a  szép  időkben 
1  )  óráig  is  kint  vagyunk.  Csak  ilyen  hamar  is  már  mi- 
csoda hasznára  vagyunk  a  városnak,  hát  még  ezután. 
Csak  azt  bánom,  hogy  messze  vagyon  Bercsényi  úr 
tőllünk  :  ő  nem  bánja,  mert  ritkábban  megyünk  hozzája, 
és  annyival  kevesebb  lesz  a  költség  De  mit  tudunk 
tenni,  ha  messze  is,  csak  oda  kell  menni  —  hát  hogy 
töltsük  az  időt?  Még  az  asszonyok  sem  szeretik  aztot, 
de  mit  tehetnek  velünk  együtt  rólla?  A  való,  hogy  a 
nem  nékik  alkalmatlanabb,  hanem  nékünk,  mert  csak 
el  kell  hozzájok  menni,  valamint  az  úr  dolgára. 

Alár   eleget   beszélltem    a   városról,    és    a  földjéről ; 


Törökorszdi;i  levelei.  85 

hanem  már  a  mi  házunknál  lévő  szokásról  kell  szólni, 
és  az  idő  töltéséről.  A  való,  hogy  egy  klastromban 
nincsen  nagyobb  rendtartás,  mint  a  fejdelem  házánál. 
Ezek  pedig  azok  a  rendtartások  :  Reggel  haíodfél  óra- 
kor a  dobot  megütik,  akkor  a  cselédeknek  fel  kell  kelni, 
és  készen  kell  lenni  hat  órára.  Hat  órakor  dobolnak, 
és  akkor  a  fejdelem  felöltözik  —  azután  a  kápolnába 
megyén,  és  misét  hallgat.  Mise  után  az  ebédlőházba 
megyén  —  ott  kávét  iszunk,  és  dohányozunk.  Amikor 
az  óra  három  fertály  nyolczra,  akkor  elsőt  dobolnak 
misére,  nyolcz  órakor  másodikát,  és  egy  kis  idő  múlva 
harmadikot  dobolnak  —  akkor  a  fejdelem  misére  me- 
gyén, mise  után  a  maga  házába  megyén,  és  kiki  oda 
megyén,  a  hova  tetszik.  Tizenegyedfél  órakor  megütik 
a  dobot  ebédre,  és  tizenkét  órakor  asztalhoz  ülünk, 
és  törvényt  teszünk  a  tyúkokra.  Harmadfél  órakor  a 
fejdelem  csak  magánoson  a  kápolnába  megyén,  és  ott 
vagyon  három  óráig.  Mikor  az  óra  három  fertály  ötre, 
akkor  elsőt  dobolnak  estvéli  imádságra,  öt  órakor  má- 
sodikát, és  egy  kevés  idő  múlva  harmadikát  —  akkor 
a  fejdelem  a  kápolnába  megyén,  és  azután  kiki  elosz- 
lik. Vacsorára  hetedfél  órakor  dobolnak.  A  vacsora 
nem  tartván  sokáig,  nyolcz  órakor  a  fejdelem  levetke- 
zik, de  leggyakortább  le  nem  fekszik  még  akkor,  és 
reggel  ha  szinte  hat  órakor  öltözik  is  fel,  de  éjféli  két 
órakor  felkél.  Azt  pedig  ne  gondolja  ked,  hogy  leg- 
kissebb  változás  is  legyen  mindezekben.  Ha  szinte  a 
fejdelem  beteg  volna  is,  akkor  is  mind  egyaránt  foly- 
nak a  rendek.  Hatodfél  órakor  felkelni  nem  kicsiny 
dolog,  de  el  nem  múlatom  azért,  hogy  kedvit  találjam, 
és  mindenkor  jelen  vagyok,  mikor  öltözik  —  a  hivata- 
lom is  azt  hozza  magával,  hogy  vigyázzak  a  cselédekre. 
Ezek  tehát  a  mi  klastromunkbéli  rendtartásink.  A  mi 
pedig  a  mulatságot  és  az  időtöltést  illeti,  a  sokféle,  és 
kiki  a  maga  hajlandóságát  követi.  A  fejdelem  minden 
héten  lóra  ül  kétszer,  és  estig  oda  vadászunk  ;  mert  itt 
igen  sok  fogoly  és  nyúl  vagyon  —  veres  fogoly  több 
vagyon,  mint  szürke.    Mikor  pedig  vadászni  nem    me- 


86  JHikei  T^elemen 

gyen  a  fejdelem,  akkor  csak  a  sok  írásban  tölti  az  időt. 
Mink  is  jobban  töltenők,  ha   lehetne,    mert  az  ember 
nem  mehet  örökké  sétálni,  nem  lehet  mindenkor  a  me- 
zőn vándorlani :    az    ide   való   emberekkel    pedig   nem 
lehet  társalkodni.  Itt  az  idegen  senki  házához  nem  me- 
het. Kivált  az  örmények  inkább  féltik  feleségeket,  mint- 
sem a  törökök.  Még  nem  láthattam  a  szomszéd  asszo- 
nyomot.  Napjában  tízszer  is  a  kapuja  előtt  kell  elmen- 
nem,   és,  ha  a  kapuban  talál  lenni,  úgy   szalad   tőllem, 
mint  az  ördögtől,  és  bezárja  a  kapuját.    Nem  törődöm 
rajta;  mert  közönségesen   az  örmény  asszonyok   olyan 
fejérek,  mint  a  czigánynék.  Ebből  elitélheti  ked,  hogy 
itt  a  lakosokkal    semmi    ismeretség  nem  lehet,    nem  is 
vesztünk  semmit ;  mert  itt  ki  szőcs,  ki  szabó.  Valami  fő- 
renden lévő  emberek  itt  nincsenek,  a  kikhez  mehetnénk. 
Török  urak  vannak,  de  unadalmas  dolog  törököt   láto- 
gatni :  egyik  a,  hogy  törökül  nem  tudok ;  másik  a,  hogy 
ha  az  ember  hozzájok   megyén,    elsőben  :  no  ülj  le  — 
azután  egy  pipa  dohányt  ád,  egy  findzsa    kávét  —  ha- 
tot,   vagy   hetet   szól   az  emberhez,  azután  tíz  óráig  is 
elhallgatna,  ha  az  ember  azt   elvárná.    Ok  a  beszéllge- 
téshez,  nyájassághoz  épen  nem  tudnak.  Minden  mulat- 
ságunk tehát  abban  áll,  hogy  Bercsényi  úrhoz  megyünk 
vagy  ebédre,  vagy  vacsorára  —  ott  mégis   nevetünk  a 
kis  Zsuzsival ;  mert  az  asszonynyal  reá  kell  az  ember- 
nek tartani  magát,  valamint  a  kompódi    nemesasszony- 
nak. A  már  csak  a  régi  dolgokot  szereti  beszéllni,  hogy 
leánykorában  micsoda  múlatsági  voltának.  Azt  jól  tudja 
ked,  hogy  nekem  ahoz  semmi  kedvem  nincsen.  —  Én- 
nekem a  micsodás  természetem  vagyon,  elhallgathatom 
az  embert  három  óráig  is,  hogy  egyet  ne  szóljak,  de  az- 
után kérdje  meg  ked  tőllem,  mit  beszélitek  nekem  ?  egy 
szót  sem  tudnék  megmondani  belőlle.  így  vagyok  azzal 
az  úri  asszonynyal.  Két  óráig  sem  szólok  egyet.  Ha  ne- 
vet, én  is  nevetek,   de   sokszor   nem  tudom  mit  —  azt 
gondolja,  hogy  én  azokot  mind  nagy  figyelmetességgel 
hallgatom.  Ugyan  is,  ha  én  régi  dolgokkal  akarom  az  időt 
tölteni,  a  Nagy  Sándor  históriáját  olvasom,  az  elég  régi. 


Törökországi  tevelei.  87 

Mind  ezekből  megláthatja  ked,  hogy  micsoda  város- 
ban telepítettenek  le  bennünket ;  annak  micsodás  lakosi 
vannak,  micsoda  környéke ;  itt  micsodás  szokást  tartunk. 
De  azt  még  meg  nem  mondottam  kednek,  hogy  én  mi- 
csodás szokást  tartok.  Az  én  szokásom  a,  hogy  tíz  órakor 
lefekszem,  és  a  szemeimet  bezárom,  és  rend  szerént 
azokot  fel  nem  nyitom  más  nap  hatodfél  óráig.  Ezt  a 
dicséretes  szokást  mind  télben,  mind  nyárban  megtar- 
tom. Azért  ez  a  levél  olyan  hosszú,  hogy  már  tíz  az 
óra,  alugyunk  hát,  édes  néném.  De  az  egészségre  kell 
vigyázni,  ha  azt  akarja  ked,  hogy  gyakran  írjak.  Más- 
szor többet,  vagy  kevesebbet.  Ihon  azt  majd  elfelejtet- 
tem megírni,  hogy  az  a  veszett  köszvény  az  urunkra 
jött  alkalmatlankodni. 

XXXVUl. 

Rodostó,  23.  Aug.   1720. 

Hogy  a  ked  kis  ujja  meggyógyuljon,  azt  igen  szükséges 
kednek  megtudni,  hogy  mi  négy  napig  elhagytuk  volt 
Rodostót,  és  négy  mélyföldnyire  voltunk  savanyúvizet 
innia.  De  azt  elsőben  meg  kell  kednek  írni,  hogy  mi 
végre  ittuk  a  savanyúvizet?  Ide  nem  messze  egy  tócsás 
hely  vagyon,  a  melynek  szélessége  és  hosszasága  lehet 
tizenöt  ölnyi.  Ebben  az  időben,  a  kiknek  valami  nya- 
valyájok  vagyon,  abban  a  sárban  megferednek.  Negyven, 
ötven  mélyföldnyirőJ  ide  eljőnek  az  emberek  szekere- 
ken feleségestől,  gyermekestől.  Húsz  vagy  harmincz 
szekeret  meg  lehet  látni  a  sár  körül,  és  abban  a  sok 
asszony,  férfi,  gyermek  úgy  hevernek,  nem  külömben, 
valamint  a  sertések  —  mikor  a  sárból  kimennek,  itélje 
el  ked,  micsodások  ?  mert  a  nem  egyéb,  hanem  kemény 
fekete  sár,  a  melybe  erővel  kell  lemenni.  A  lakosok, 
nem  tudom  honnét  vették,  de  azt  tartják,  hogy  igen 
hasznos,  En  ugyan  nem  láttam,  hogy  valakinek  hasz- 
nált volna.  Magam  is  bementem  abba  az  ocsmány  sárba 
a  többivel,  nem  a  szükségért,  hanem  azért,  hogy  mond- 
hassam, hogy  sárban  hevertem. 


88  Miket  T^elemen 

Nyárban  pedig  a  bialoknak  igen  kedves  mulatóhelyek 
az  a  sár.  De  a  görög  papok  azért,  hogy  egynehány 
polturát  nyerhessenek,  azt  mondják,  hogy  elsőben  meg 
kell  azt  szentelni ;  mert  másként  nem  használna.  De  a 
még  nem  elég ;  mert  abból  az  utálatos  sái-ból  kikelvén, 
a  traditio  szerént  és  a  Hippokrates  parancsolatjából  a 
savanyúvízre  kell  menni,  abból  harmad  napig  kell  innia, 
amennyit  lehet,  hogyha  azt  akarja  valaki,  hogy  úgy  meg- 
tisztuljon, mint  a  kristály.  Mi  is  tehát  a  föld  népinek 
régi  bevett  szokását  akarván  követni  oda  mentünk,  és 
ott  találtunk  legalább  kétszáz  férfiat,  asszonyt  és  gyer- 
mekeket. De  minthogy  a  görög  papok  semmi  alkalma- 
tosságot sem  múlatnak  el,  a  hol  egynehány  polturát  nyer- 
hetnek, azért  ezt  a  vizet  is  meg  kelletik  szentelni ; 
mert  a  ntlkül  nem  volna  hasznos.  A  víz  kősziklákból 
foly  ki,  de  mégis  nem  tiszta,  és  a  sok  nép  aztot  fel- 
zavarván sáros  vizet  iszik.  Mink  is  másnap,  hogy  oda 
érkeztünk,  elkezdettük  az  italt,  és  egy  nagy  üst  tele 
volt  vízzel  a  tűzön ;  mert  melegen  kell  innia.  És  sokan 
voltunk,  a  kik  ittuk.  De  micsoda  savanyúvíz,  édes  né- 
ném! Épen  a  sárhoz  illik;  mert  ha  es>yik  utálatos,  a 
másika  fertelmes.  Mi  azt  gondoltuk  elsőben,  hogy  olyan 
savanyúvíz,  mint  nálunk  vagyon,  de  mikor  megkóstol- 
tuk, lehetetlen  volt  egy  cseppet  elnyelni ;  mert  csak 
tiszta  sós  víz,  az  is  rossz  ízű.  Mindazonáltal  lassanként 
egymásra  való  nézve  mindenikünk  megivott  harmad 
napig  tizenkét  ejtelnyit  belőlle.  Némelyik  többet ;  mert 
a  ki  legtöbbet  iszik,  aztot  legtöbbet  is  purgálja.  A  vizet 
ebédig  kell  innia,  és  addig  szüntelen  kell  járni,  vagy 
futni,  hogy  jobban  használjon.  Forgács  úr,  minthogy 
egyiket  sem  vihette  végbe,  azért  lóra  ült,  és  ügettette 
a  lovát,  és  így  rázatta  magát,  és  mikor  érzette,  hogy  a 
víz  munkálódni  akar,  akkor  leszállott  a  lóról.  Elhiheti 
ked,  hogy  eleget  nevettünk  rajta.  Azt  már  nem  tudom, 
mint  fog  nékünk  használni  ez  a  szentelt  savanyúvíz.  Ha 
nem  használ,  sem  törődöm  rajta  ;  mert  jó  egészségem 
vagyon.  Azt  tudom,  hogy  két  betegnek  nem  használt : 
az  egyike  rosszabbul  vagyon  utánna  ;  a  másika  halálán 


Törökországi  tevelei.  89 

vaoyon.  Vagyon-é  olyan  orvosság,  a  ki  mindenféle  be- 
tegséget meggyógyítson  ?  De  olyan  vagyon,  a  ki  ártson. 
Halál  ellen  —  nincs  fű  kertben.  A  mi  urunk  pedig  csak 
a  vadászattal  töltötte  az  időt,  és  azt  nevette,  hogy  mi 
mini  vendégeskedünk.  Édes  néném,  Istentől  jó  egész- 
séget kívánván  kednek,  maradok  kednek  legkissebbik 
szombati  szolgája. 

XXXIX. 

Rodostó,    18.   Novembris,    1720. 

A  ked  szép,  de  igen  kurta  leveleit  kedvesen  vettem. 
Édes  néném,  mért  kíván  ked  olyan  gyönyörűségtől 
megfosztani,  a  mely  egy  pénzjben  sem  telik  kednek? 
A  meleg  házban  nem  mesterség  írni,  a  ked  leveleit 
pedig  a  hideg  házban  is  gyönyörűség  olvasni.  Egy  kis 
pirongatás  nem  árt  némelykor.  Reménlem,  hogy  másszor 
megjobbítja  ked  magát.  Itt  mi  nagy  csendességben 
élünk.  Isten  tudja  meddig;  mert  innét  való  elmenete- 
lünk merre,  és  mikor  lehetne,  azt  nem  lehet  kigon- 
dolni. A  porta  nem  régen  csinált  a  császárral  húsz  vagy 
huszonnégy  esztendeig  való  békességet  —  huszonnégy 
kőfallal  rekesztették  bé  tehát  az  útunkot  Erdély  felé. 
Már  a  felé  nem  is  kell  gondolkodni.  Ugy  tetszik,  hogy 
még  másfelé  is  bevágták  az  utat,  és  amint  mostanában 
folynak  Európában  a  dolgok,  legkissebb  sugarát  sem 
láthatjuk  megszabadulásunknak,  és  még  csak  a  rcménsé- 
get  is  ládába  kell  zárni. 

Szegény  bujdosóknak   Iiogy  adsz  könnyebbséget, 
Ha  tőllök  elveszed  még  a  reménséget? 

De  ezzel,  édes  néném,  csak  vígasztalhatjuk  magunkot, 
hogy 

A   nyomorúságban   lévők  nem  félhetnek 
Semmitől,  de  sőt  még  mindent  remélhetnek. 

A  való,  hogy  az  Istenben  reménség  ellen  is  kell  remén- 
leni ;  mert  ő  igazgatja  a  szíveket.  A  mi  ellenkező  dol- 
gokét   látunk    Európában    a    mi    megszabadulásunkkal, 


9©  Mikes  faelemen 

azokot  is  ő  vezeti,  és  nem  csak  reánk  kell  gondjának 
lenni,  hanem  másokra  is.  Mi  azt  akarnók,  hogy  csak 
a  mi  kívánságink  szerént  folynának  a  dolgok,  és  hogy 
holnap  ugorhatnék  által  a  feljebb  említett  kőfalakot: 
de  nem  oda  Buda ;  mert  se  a  portához,  se  a  francziá- 
hoz  bíznunk  nem  lehet.  A  német  megbékéllvén  a  tö- 
rökkel, a  spanyolba  kapa.  Orleans  herczeg,  a  franczia 
régens,  a  kinek  természet  szerént  kelletett  volna  a  spa- 
nyollal tartani,  mivel  oly  közelről  való  atyafiak,  ellen- 
kezőt cselekszik,  és  a  császárral  allianciát  csinál,  és  a 
spanyol  ellen  hadakozni  kezd.  A  császárral  elvéteti  a 
spanyoltói  a  két  Siciliát,  és  ezzel  az  esztendővel  a  ha- 
dakozás is  elvégeződik.  Orleans  herczeg  a  békeségben 
azt  teszi  fel,  hogy  a  spanyol  király  egy  leányát  a  fran- 
czia királynak  adja,  a  ki  nem  több  hat  vagy  hét  eszten- 
dősnél. Eztet  Francziaországba  fogják  küldeni  most 
minden  órán,  hogy  ott  neveljék  fel.  És  hogy  a  spanyol 
királynak  az  első  és  a  második  fia  az  Orleans  leányai 
közül  vegyenek  feleséget  —  ezt  a  két  leányt  is  Spa- 
nyolországba fogják  küldeni.  A  császár,  a  franczia,  a 
spanyol  és  az  anglus  allianciát  csinálván  egymással,  ki 
merné  ezek  ellen  emelni  a  kezét?  És  kitől  lehetne  re- 
mélleni  valamely  vigasztalást  a  szegény  bujdosó  ma- 
gyaroknak? Mástól  nem  látok,  hanem  a  francziától,  de 
az  is,  elmondhatni,  hogy  háláadatlanúl  bánik  az  urunk- 
kal, a  ki  még  most  is  kéredzik,  hogy  bocsássák  bé 
Francziaországban,  Orleans  herczeg  pedig  nem  hogy 
azt  megengedné,  vagy  még  választ  adna  a  leveleire, 
de  még  azt  sem  akarja,  hogy  nevezzék  előtte,  okúi 
adván  a  császárral  való  allianciáját.  Ilyen  a  fejdelmek  ba- 
rátsága és  atyafisága.  Az  a  herczeg  Francziában  való 
létünkkor  a  fejdelemhez  mindenkor  nagy  barátságát  mu- 
tatta, az  atyafiság  is  megvagyon  közöttök,  mivel  az  ő 
anyja  és  a  mi  fejdelemasszonyunk  egy  famíliából  valók. 
De  a  fejdelmek  azt  tartják,  hogy  úgy  vagy  barátom  és 
atyámfia,  ha  szükségem  vagyon  reád ;  vagy,  ha  reám 
nincsen  szükséged.  Erre  azt  mondhatná  ked :  hát  a 
kereszténység  hol  vagyon?  Hát  az  evangyéliumot  csak 


Törökországi  levelei.  9  i 

a  köznépnek  adták-é  ki  ?  Való,  hogy  azt  mindennek 
meg  kelJenc  tartani,  de  úgy  tetszik,  mintha  a  fejdel- 
meknek  szégyen  volna  ahoz  szabni  magokot.  —  Mind 
ezekből  azt  látjuk,  hogy  csak  az  istenben  kell  bíznunk, 
és  békeséges  tűréssel  vegyük  és  várjuk  irántunk  való 
rendelésit.  A  ki  a  hideget  adja,  a  mentét  is  ád  melléje. 
A  ki  bennünket  ide  hozott,  a  gondunkot  is  viseli.  Bíz- 
zunk tehát,  bízzunk,  és  úgy  nem  hagyatunk  el.  A  mi 
fejdelmünk,  a  bizonyos,  hogy  bízik,  és  a  mellett  min- 
den héten  kétszer  vadászni  megyén  —  aztot,  ha  szinte 
varrótő  esső  volna,  sem  múlatnók  el. 

Nem  elég  azt  megírni  kednek,  hogy  Bercsényi  úrfi 
ide  érkezett  még  septemberben ;  mert  azt  már  régen 
tudja  ked :  hanem  azt  kell  megírni,  hogy  miért  jött 
ide.  A  franczia  király  megengedvén,  hogy  egy  magyar 
regimentet  állítson  fel,  azért  ide  jött,  hogy  magyar 
katonákot  gyűjthessen  Moldvában  és  Havasalföldiben. 
Az  egészségre  vigyázzunk,  édes  néném,  és  úgy  leszek 
mindenkor  a  ked  (nem  lófejű)  hanem  lófő  székelye. 


XL. 

Rodostó,    ).  Jan.    1721. 

Pola  tcti  I  Látod,  édes  néném,  hogy  már  jó  napot 
is  tudok  mondani  görögül.  De  tudja-é  ked,  hogy  ma 
micsoda  nap  vagyon  ?  Tudja-é  ked,  hogy  ma  nekem 
köszöntő  levelet  kell  írni?  Én  pedig  meghajtván  mind 
a  két  térdemet  kívánom,  édes  néném,  szívesen,  hogy  az 
Isten  lelki  és  testi  áldását  adja  kedre,  azaz,  hogy  be- 
töltse a  ked  szívét  malasztjával,  és  egészséget  adjon 
kednek.  Ugyan  jók  vagyunk  mi,  édes  néném  —  mi 
egymást  csak  két  szóval  köszöntjük  —  azt  a  két  szót 
mindenkor  elkíséri  a  mi  szívünk  —  mi  azzal  beérjük, 
s  többet  nem  kívánunk:  nem  úgy  mint  Bercsényiné, 
a  ki  azt  szeretné,  hogy  két  óráig  tartana  a  sok  minden- 
féle kívánság  —  már  azt  megszokta,  én  pedig  el  nem 
hagyatom  véle,  noha  tíz  szóból  állott  a  mái  köszönté- 


92  Miket  faelemen 

sem.  Hát  még  mennyit  nevettünk  a  Kajdacsiné  Icöszön- 
tésin  —  az  urat  nagy  térdhajtással  köszönti :  hogy  sok 
ú)  esztendő  napokot  kívánok  Nagyságodnak  —  ezt  a 
mostani  új  esztendőt  pedig  az  Isten  meg  ne  engedje 
Nagyságodnak  eltölteni  itt,  hanem  maga  hazájában, 
és  így  Bercsényi  uram  el  nem  tölti  ezt  az  esztendőt, 
hogy  ha  csak  hazájába  nem  megyén  ;  annak  pedig  nem 
látom  módját. 

Nem  tudom,  ha  nálunk  szokás-é  ma  egymást  meg- 
ajándékozni ?  mert  Francziában  az  igenis  szokás  —  ott 
a  királyt,  urat,  szegényt,  asszonyt,  leányt,  egy  szóval 
minden  ajándékot  ád  egymásnak,  ha  egyebet  nem  ad- 
hat is,  de  csak  egy  gombostőt  is  ád.  Kedtől  pedig 
egyéb  ajándékot  nem  kívánok,  hanem,  hogy  ebben  az 
esztendőben  is  úgy  szeressen  ked,  mint  az  elmúltban. 
Aztot  pedig  ne  kívánja  ked,  hogy  jobban  szeressem 
kedet;  mert  ha  csak  fél  lóttal  többet  nyomna  a  szere- 
tet, több  volna  az  atyafi  szeretetnél.  Látja  hát  ked, 
mint  szeretem  kedet!  Úgy  szeretlek,  édes  néném,  mint 
a  káposztát.  De  ebben  az  esztendőben  igen  igen  kell 
vigyázni  az  egészségre. 

xu. 

Rodostó,  9.   Sept.    1721. 

Szép  dolog  a  háláadatlanság.  Már  egynehány  leve- 
lemre nem  vehetek  választ;  mégis  ked  panaszoJkodik. 
A  rendes  dolog,  én  nekem  kellene  kígyót  békát  kiálta- 
nom kedrc ;  mégis  ked  ír  olyan  haragos  és  tüzes  leve- 
let nekem,  hogy  ugyan  szikrádzott,  a  midőn  olvastam. 
Megharagudott  Hermán  —  kövér  ludat  kíván.  Ne  ha- 
ragudjunk, édes  néném ;  ked  is  felejtse  el,  én  is  el- 
felejtem. De  lehetetlen,  hogy  meg  ne  írjam,  a  mit  gon- 
dolok, ha  szinte  újontában  fellobbasztom  is  azt  az  édes 
haragot.  Mert  egész  gyönyörűség  nékem  a  ked  hara- 
gos levelét  olvasnom,  és  olyan  formában  tud  ked  pana- 
szolkodni,  és  pirongatni  engemet,  hogy  még  annál  in- 
kább kellene  kedet  szeretni,  ha  lehetne. 


Törökországi  tevelei.  93 

Édes  néném,  azt  már  régen  tudja  ked,  hogy  Bercsé- 
nyi úrfi  innét  elrepült  hajón  még  júliusban.  Viszen  ma- 
gával mintegy  három  száz  katonát  —  annak  a  fele  ma- 
gyar, de  a  más  fele.  Isten  tudja  hányféle  nemzet  — 
talám  magok  sem  tudnák  megmondani.  Elég  a,  hogy 
már  néki  regimentje  vagyon.  A  kinek  pedig  ott  regi- 
mentje vagyon,  a  már  az  előmenetelnek  az  első  grádi- 
csára lépett,  főképpen  az  idegenek  közül.  A  kis  Esz- 
terházy  is  elment,  a  kinek  is  az  atyja  már  egynehány 
holnapja,  hogy  itt  vagyon  —  én  azt  mondom  feleséges- 
től :  mások  azt  mondják,  hogy  nem  feleségestől. 
A  mi  papjaink  azt  mondják,  hogy  az  Eszterházy 
úrnak  úgy  vagyon  a  házassága,  valamint  a  Samaritana 
asszonynak,  a  kinek  azt  monda  a  Krisztus :  hidd  ide  az 
uradot;  az  asszony  megvallá,  hogy  nem  volna  ura, 
mert  a  kivel  akkor  lakott,  nem  vala  valóságos  ura.  Azért 
a  papok  is  azt  mondják,  hogy  Eszterházy  úrnak  nem 
valóságos  felesége  az,  a  kivel  lakik.  Csak  egykét  szóval 
megmondom  kednek,  hogy  miben  vagyon  a  dolog. 
Eszterházy  úr  ebbe  az  országba  jővén  a  több  urakkal 
Lengyelországból,  a  felesége  mellett  volt  egy  lengyel 
leány,  a  kit  egy  tót  nemesember  szolgájának  férjhez 
adta.  A  felesége  meghalván,  és  a  lengyel  asszonyra 
igen  vágyván,  erővel- é,  vagy  jó  kedviböl  nem  tudom, 
de  az  urától  elválasztatta,  és  azután  papok  előtt  meg- 
esküdvén véle,  magának  elvette,  és  azóta  mint  házasok 
úgy  élnek.  A  mi  papjaink  mind  az  elválasztást,  mind 
az  elvételt  az  egyházi  törvénynyel  ellenkezőnek  tart- 
ják —  azt  a  papok  lássák,  ők  ahoz  többet  tudnak  ná- 
lamnál. Én  azt  nem  vizsgálom,  jó-é,  nem  jó-é  a  házas- 
ságok? —  Elég  a,  hogy  az  időt  eltöltőm  nálok  ;  ők 
lássák  a  többit.  Az  asszony  elegendő  szép,  igen  szép 
termetű,  ifjú,  és  a  múlatí.ágot  szereti.  Nekünk  ilyen 
kell  az  unadalmas  Rodostóra.  A  lengyel  tánczot  eljár- 
tam már  egynehányszor  véle.  Magyarul  is  tud  keveset. 
Azt  elmondhatni  felőlié,  hogy  emberségtudó  asszony, 
és  el  nem  unom  magamot,  a  mikor  véle  vagyok. 

Azt   tudja   meg  ked,  hogy  Forgács  úr  elhagya  ben- 


94  Mikes  J^tlemen 

nünket.  Nem  tudom,  ha  az  ide  való  lakást  únta-é  meg, 
vagy  Bercsényi  úrral  nem  lakhatott  egy  városban.  Le- 
het, hogy  mindenik  okozta  az  elmenetelét.  Lengyel- 
országban akar  lakni.  Nekem  úgy  tetszik,  hogy  illen- 
dőbb lett  volna  a  többivel  itt  szenvedni,  mivel  semmi 
rövidsége  nem  volt.  De  kiki  a  maga  kádjáról  dézmál. 
Az  elmúlt  holnapban  mi  ismét  a  savanyúvíznél  voltunk. 
Ugy  látom,  hogy  mindenkor  elmegyünk  oda  annak  ide- 
jében. Én  ugyan  nem  bánom,  mert  még  is  telik  az  idő. 
Ugyan  időtöltésért  is  ment  volt  a  fejdelem  egy 
török  úrhoz,  a  ki  kérte  vala  a  fejdelmet,  hogy  menne 
hozzája,  mivel  ott  igen  szép  vadászó  helyek  vannak. 
A  jószága  öt  mélyföld  ide,  de  csak  két  nap  marad- 
hattunk ott,  addig  is  a  sátorok  alól  ki  nem  búhatott  az 
ember  a  sok  esső  miatt.  Soha  sem  láttam  volt  bialokkal 
vadászni,  csak  ott.  A  ház  mellett  egy  tó  lévén  abban 
vagy  húszig  való  bialokot  hajtottak,  és  azokkal  egészen 
felkevertették  a  tót,  és  a  sárból  a  kezekkel  vonták  ki 
az  emberek  a  sok  halat.  Nem  lehetett  úszni  a  szegény 
halaknak  a  sáros  vízben.  Török  halászat!  Én  valami 
itt  történik,  mindenekről  számot  adok  kednek,  csak 
ne  haragudjék  ked,  és  csak  az  egészségre  vigyázzon. 
Többet  is  írnék,  de  ebédre  dobolnak,  és  a  hajós  meg- 
indul ebéd  után.  Azért  maradok  és  leszek  a  ked  leg- 
kedvesebb és  drágább  atyjafia. 


XLll. 


Rodostó,   20.  Nov.   1721. 


Ugy  tetszik,  hogy  már  ennyi  lakásunk  után  ebben 
a  városban  bővebben  írhatok  kednek  a  lakosiról  és  a 
szokásiról.  Ugy  is  nincsen  egyebet  mit  írnom.  Azt  már 
egyszer  megírtam,  hogy  négyféle  nemzetség  lakja  a 
várost:  görög,  örmény,  török,  zsidó,  és  hogy  nagy  ke- 
reskedés vagyon  itt  mind  földön,  mind  tengeren.  Né- 
melykor háromszáz  szekér  béjő  a  városba  —  e  pedig 
gyakorta  történik,  főképen  őszszel  és  csaknem  minden 


Törökországi  levelei.  95 

nap.  Itt,  a  mit  a  szekereken  hoznak,  hajókra  teszik,  és 
Konstanczinápolyba  viszik.  Tengeren  is  ide  sok  hajók 
jőnek,  a  kik  mindent  hoznak.  —  A  lakosokról  azt  mond- 
hatom, hogy  a  török  lakos  itt  felesen  vagyon,  és  csen- 
dességben élnek,  legjobb  eledellel  is  élnek,  és  külön 
laknak  a  keresztényektől. 

Mert  itt  mindenik  nemzetség  külön  külön  résziben 
lakik  a  városnak ;  a  város  csak  egy,  de  négy  részben 
vagyon,  és  nem  elegyednek  össze.  És  a  midőn  pestis 
vagyon,  ritka,  hogy  mind  a  négy  nemzetség  között 
volna  —  némelykor  csak  a  törökök  között  vagyon,  és 
másutt  nincsen  ;  némelykor  csak  a  zsidók  között,  a  görö- 
gök, vagy  csak  az  örmények  között.  Mind  a  négy  nemzet- 
ségnek egy  bírájok  vagyon,  a  ki  török  —  e  csak  három 
esztendeig  lehet  bíró,  némelykor  addig  is  leteszik.  De 
mindenik  nemzetségnek  vagyon  különös  bírájok,  a  kik 
folytatják  a  dolgokot  a  kádi  a  előtt  (azaz  a  török  bíró 
előtt).  Itt  a  kadia  csakhamar  felépül,  noha  ő  is  sok 
pénzen  veszi  meg  a  bíi^óságot.  És  amint  ő  ítél,  annak 
úgy  kell  lenni,  ha  igazságtalan  is  az  Ítéleti :  példának 
okáért,  ha  városi  tolvajt  fognak  meg,  arra  olyan  Ítéle- 
tet teszen,  hogy  fel  nem  akasztják,  ha  fizethet  neki ; 
de  ha  nem,  abban  bizonyos  lehet,  hogy  meghosszab- 
bítják a  nyakát.  Jtt  pedig  akasztófa,  se  hóhér  nincsen, 
hanem  akármely  bolt  eliben  felakasztják  egy  szegre  a 
piaczon,  és  a  jancsár,  a  kit  megkaphat  az  útczán,  ör- 
ményt, zsidót,  görögöt,  annak  kell  felakasztani. 

A  kadiának  itt  mindenért  kell  fizetni.  Havalaki  épí- 
teni akar  a  szabadságért  fizetni  —  a  temetésért,  házas- 
ságért mind  fizetni  kell  —  hogy  a  gyapotot  és  szőllőt 
megszedhessék,  fizess  —  hogy  kiki  a  maga  borát  árúi- 
hassa, azért  fizetni  kell  —  ha  csak  tele  hordót  akar  is 
megkezdeni,  fizetni  kell  —  az  új  bort  nem  szabad 
addig  árulni,  amíg  nem  fizetnek.  —  A  kadia  meggon- 
dolja magát,  egy  órában  a  korcsomákat  mind  bezá- 
ratja;  akkor  fizetni  kell,  hogy  kinyithassák  —  egy  szó- 
val csaknem  mindenért  kell  fizetni.  Azt  mondhatná  ked, 
hogy   az   ezerekre  megyén:  való,  hogy  sokra  megyén. 


96  Jffiket  Ideiemen 

dc  nem  megyén  olyan  sokra,  mert  a  temetésért,  há- 
zasságért ki  öt  polturát,  ki  tizet,  ki  egy  tallért  ád, 
amint  már  bírja  magát.  A  ki  szabadságot  kér  a  sze- 
désért, borárulásért  is,  ahoz  képest  fizet,  amint  már 
sok,  vagy  kevés  szőlleje  vagy  bora  leszen. 

De  mind  ezekre  nem  kel)  azt  mondani,  hogy  a  la- 
kosokot nyomorgatja  a  török;  mert  ha  a  magáét  meg- 
adja, azután  csendességben  marad,  és  csendesebben 
mint  nálunk.  És  amicsoda  kevély  nép  a  görög,  ha  úgy 
nem  bánnának  vélek,  idegen  nem  lakhatnék  közöttök. 
Mi  itt  meg  nem  maradhatnánk,  ha  a  törököktől  nem  fél- 
nének, de  a  botozástól  félnek;  mert  legkissebb  pa- 
naszért is  a  kadia  száz  pálczát  veret  a  talpán,  ha  eze- 
rekkel  bír  is  —  és  még  azon  felül  fizetni  kell  azért, 
hogy  két  százat  nem  csaptak  rajta.  A  görögök  sokkal 
jobban  élnek,  mintsem  a  mi  örményink,  a  kik  között 
lakunk:  de  nem  is  olyan  munkások,  mint  ezek,  se  nem 
olyan  gazdagok,  nem  is  csuda,  mert  az  örmények  igen 
rossz  ételekkel  éJnek.  Már  ebben  a  holnapban  bialokot 
ölnek  meg,  és  azoknak  a  húsából  kolbászt  csinálnak, 
és  mindenütt  csak  a  sok  kopácsolást  halljuk  egész 
étszaka,  hogy  nem  is  lehet  alunni  —  aztot  megszá- 
rasztják, és  egész  esztendő  által  azzal  élnek.  Az  ör- 
mény asszonyok,  mikor  a  városra  mennek,  mind  fekete 
bélletlen  mentét  vesznek  magokra,  és  igen  munkások. 
Egy  rendbéli  köntösnél  a  leányokkal  többet  nem  ad- 
nak, se  pénzt,  se  más  egyebet.  Egy  örmény  a  laka- 
dalma  után  egy  hétig  vagy  kettőig  a  feleségével  együtt 
nem  eszik  ennek  nem  tudom  az  okát  -  de  együtt 
alusznak.  A  lakadalmaknak  pedig  már  nálok  bizonyos 
idejek  vagyon  —  leginkább  ebben  a  holnapban  háza- 
sodnak, amidőn  már  az  új  bor  megforrott,  és  a  kol- 
bász-csinálást  elvégezték.  Mind  a  városról,  mind  a  la- 
kadalmakról  verset  csináltam,  nem  tudom,  elküldjem-é, 
vagy  sem?  Mindazonáltal  kednek  elküldhetem,  ide- 
gennek el  nem  küldenem  ;  mert  nem  mondhatni  szép 
verseknek.  Itt  mind  görög,  mind  örmény  érsek  vagyon. 
A  zsidó  népről  mit  mondjak?  itt  is  csak  olyan  a  zsidó, 


Törőkországi  levelei.  07 

valamint   másutt.    —   Ezek   tehát   azok  a  szép  versek, 
olvassa  ked  figyelmetes seggel. 

Lakunk  partján  a  tengernek. 
Töltjük  napját  életünknek ; 
Annak  gyakran  nagy  zúgását 
Látjuk,   s  halljuk  hánykódását. 
Abban  nagy  halak  játszanak. 
Örömökben  ugrándoznak. 
De  a  parton  a  kik  laknak 
Szonjorúan  suhajtoznak. 
Régen  Napot  jönni  látjuk 
A  tengerből,  s  azt  suhajtjuk. 

Város  kies  helyen  fekszik. 
Mely  a  szemnek  szépnek  tetszik. 
Konstanczinápolyban  ha  mégy. 
Húsz  mélyföldhöz  még  ötöt  tégy. 
Szép  oldalra  van   építve, 
Szőllőhegygyel   körülvéve. 
Szépnek  várost  nem  mondhatni. 
Se  azt  rútnak  nem  tarthatni ; 
Ez  országban   akárhol  jársz. 
De  szép  várost  itt  nem  találsz. 

Az  élethez  mi  szükséges. 
Az   itt,   mondhatom,   bővséges. 
Sok  százféle  árút  hoznak, 
Melylyel  boltokot  itt  raknak. 
Itt  hajóra  azt  mind   teszik, 
Császár  városába  viszik. 

Itt  az  aér  oly  változó, 
A  mint  a  nép,  hazudozó; 
Télben  délig  tüzet  gyújthatsz. 
Dél   után   ablakot  nyithatsz. 
Nyárban  délig  nagy  meleg  van, 
Estve  felvedd,  ha  mentéd  van. 

Beszélj  földe  jóvoltáról. 
Hallgass  kedves  lakásáról, 
A  tél  hideg,  igen  szellős. 
És  a  mellett  igen   essős. 
Lakni  városban   kedvesen 
Arra  okod  éppen  nincsen  ; 
Mert  a  tavaszt  másutt  várják 
Nagy  örömmel,  s  azt  suhajtják : 

Mikes  Kelemen  :  Törökországi  levelei  J 


9  8  Mikes  Kelemen 

Itt  pediglen  tőlle  félünk, 
Ahoz  tartva  közelítünk. 
Okát  annak  kitalálnád. 
Ha  e  várost  sokat  laknád  ; 
Mert  gyakran  a  mirigyhalál 
Tavaszszal    itt  sokat  sétál. 

Tavasz  kezdete   igen   rút. 
És  a  vége  a  széptől  fut. 
A  nyár  meleg,  minden  kiég, 
Alig  marad  egy  kis  zöldség. 
Az  ősz  tehát  legkedvesebb, 
Azzal   gyümölcs   nem  édesebb. 
Mit  mondhatni  tehát  jónak. 
Ha  az  íze  sem  jó  bornak  ? 

Itt  asszonyokot  ha  látnál. 
Magadra  keresztet  hánnál  ; 
Mert  mindenik  egy   ijesztő, 
Nem   külömb,   mint  egy  kísértő. 
Fekete  vagy   zöld  mentéjek, 
Födözve  van  orrok,  fejek. 
A  fejek  van   bépólálva. 
Csak  a  szemek  van   kinyitva. 
Azt  nem  mondom  hogy  szaladná! 
Tőllök,   ha  vannak   házoknál  ; 
Mert  ott  más  köntösben  vannak 
Mint  mikor   az  utczán  járnak. 

örmény,  görög  lakodalmon 
Ne   kapj   ott  a  vígasságon. 
A  hegedűt  ott  rángatják, 
A  füledet  csikorgatják. 
Annak  nincs  több  csak  két  húrja, 
Melynek   ízetlen   a  hangja. 
Soha  többet  egy   nótánál 
Azon   vonni   nem   hallanál. 

örmény   menyasszonyt  pompával 
Viszik   estve   sok  gyertyával. 
Ki   templomban   vőlegénynyel 
Megesküszik  nagy  örömmel. 
Más   nap  menyasszonyt  útczákra 
Viszik  házakról   házakra. 
Annak  fejét  betakarják. 
Hogy   ne  lásson,  rzt  akarják. 


Törökországi  levelei.  99 

Orrára  könnyen  leesne. 
Ha  segítsége  nem  lenne. 
Otet  kétfelől  vezetik 
Öreg  asszonyok  segítik. 

Menyasszony  nagy  büszkén  megáll 
Minden  háznak  kapujánál. 
Ott  keszkenőt  a  nyakára 
Tesznek,   elég  ajándékra. 
Onnét  elébb  megindítják. 
Meg  más  háznál   megállítják. 
A  vőlegény  pillangóson 
Megyén  előtte  kardoson. 
Az  utczákot  mind  bejárván 
S  elég  ajándékot  kapván 
Viszik  vőlegény  házához. 
Hol  kezdenek  vígassághoz. 

Egy  hétig  tart  lakadalom. 
Három   napig  az   unalom  ; 
Mert  addig  a  vőlegénynek 
Lánczon  kell   lenni    kedvének. 
Csak  száraz  kortyot  kell  nyelni. 
Mert  nem  szabad  megkóstolni. 
Lakadalma  vőlegénynek 
Hasznára   van  erszényének  ; 
Mert  kiki   ád   néki   annyit. 
Hogy  elteszi  annak  felit. 

Lakja  várost  négy  nemzetség: 
Görög,  török,   zsidó,   örménység. 
Ez  mindenik  tart  más  vallást, 
Külön-különféle  szokást. 
Hogy  lehetne   ott  egyesség. 
Ahol   hitben   van  külömbség  7 
Ne   kivánjad  ott  a  lakást. 
Se  sok  ideig  múlatást, 
A  hol  három  napján  hétnek 
Három  vasárnapot  ülnek. 

Talám  e  föld  azért  tetszik 
Olyan  rossznak,  azért  látszik. 
Hogy  itt  töltünk  esztendőket. 
Sok   unadalmas   időket : 
Minden   tetszik   bujdosónak 
Hazáján   kívül   soványnak. 


I  oo  Jfítkes  Ideiemen 

De,   ha  Istennek   szolgálunk. 
Úgy  szent  városában  lakunk. 
Ott  nem  fognak   üldözhetni 
Se  bennünk  onnét  kitudni. 
Ott  öröke  a  koldusnak 
Olyan  nagy,   mint  a  királynak. 
Uram  1  legyünk  mi   bujdosók. 
Azon   városban  lakósok. 

Édes  néném,  ezeket  csak  ked  számára  csináltam ;  mert 
tudom,  hogy  a  ked  ítélőszéke  előtt  meg  nem  ítélik 
őket.  De,  ha  más  kezéhez  akadnak  is,  nem  törődöm 
rajta.  Ha  nem  szereti,  csináljon  szebbeket.  Én  soha 
sem  voltam  a  Parnassus  hegyén.  Hanem  csak  azon  tö- 
rődöm, hogy  ez  a  levél  találja  kedet  fris  jó  egészség- 
ben. Édes  néném,  szeret-é  még  ked?  Pola  téti. 

XUll. 

Rodostó,    i6.  Apr.    172Í. 

Szép  dolog  a  háláadatlanság  és  a  restség.  Már  egy- 
néhány levelemre  nem  vettem  választ,  mi  az  oka?  Be- 
teg-é  ked?  haragszik-é  ked?  Nekünk  nem  kell  úgy 
tennünk,  mint  a  rossz  házasoknak,  a  kik  háttal  fordulnak 
egymáshoz,  amikor  nem  jól  vannak  egymással.  De  édes 
néném,  most  nem  kell  haragudni  reám ;  mert  mi  most 
keserűségben  és  sírásban  vagyunk,  és  az  olyanokra  nem 
kell  haragudni,  hanem  még  az  olyanokkal  sírni  kell. 
Azt  nem  kívánom  kedtől,  inkább  sírok  ked  helyett. 

A  mi  szomorúságunknak  pedig  az  az  oka,  hogy  teg- 
nap vettük  hírét  a  fejdelemasszonyunk  halálának,  a 
ki  is  Parisban  18.  Febr.  holt  meg  43  esztendős  korában. 
A  való,  hogy  a  fejdelem  szívesen  bánja,  de  már  egy 
nagy  bútól  megmenekedett ;  mert  a  fejdelemasszony 
állapotján  mindenkor  kelletett  búsulni.  A  való,  hogy 
igen  keveset  laktanak  együtt,  de  a  kötelesség  minden- 
kor fenn  volt,  és  a  gondviselésnek  meg  kelletett  lenni : 
noha  a  héjával  a  szegény  fejdelemasszonynak  nagy 
nyomorúsággal   és   szegénységgel    kelletett   életét  töl- 


Törökországi  levetet  i  o  i 

tcni.  Édes  néném,  nem  vigasztalására  vagyon- é  az  egy 
szegénynek,  amidőn  azt  látja,  hogy  a  fejdelmi  nagy 
házból  valók  is  szükséget  szenvednek,  és  hogy  ezekkel 
is  úgy  bánhatik  az  Isten,  valamint  ő  véle,  és  ha  ezek 
kenteiének  szenvedni,  ő  is  könnyebben  szenvedhet. 
Valljon,  ha  a  szegények  mindenkor  boldogságban  lát- 
nák a  fejdelmekeí  és  más  nagy  urakot,  nem  gondol- 
hatnák-é  azt  felőllök,  hogy  talám  az  Istennek  rendelése 
nem  bír  vélek,  és  alább  nem  teheti  őket?  - —  Solon,  a 
hét  bölcsek  közül  való,  a  Kroesus  udvarába  menvén, 
Kroesus  nagy  becsülettel  fogadá,  és  megmutatá  néki  a 
kincsét,  és  monda  néki  a  király:  (íLátod-é,  micsoda 
gazdag  és  boldog  vagyok  ?»  De  a  philosophustól  semmi 
dicséretet  nem  véve,  amely  nehezen  esek  a  királynak, 
gondolván,  hogy  majd  fel  fogja  őtet  magasztalni,  és 
még  több  kincset  is  mutata  néki,  de  Solon  mindezekre 
csak  azt  monda  a  királynak  :  Nemo  ante  mortem  bea- 
tus :  Senki  holtáig  nem  boldog.  E  ha  nem  tetszék  is  a 
királynak,  el  kelleték  hallgatni.  Eszébe  is  juta  idővel ; 
mert  Cyrus  felprédáltatván  kincsét,  és  országát,  és 
maga  is  rabságba  esvén,  és  halálra  Ítéltetvén,  akkoron 
eszébe  jutott  a  Solon  mondása. 

Minthogy  históriából  beszélltem  kednek,  még  ez  iránt 
két  rövid  példát  hozok  elé,  hogy  meglássa  ked,  hogy 
mi  is  tudjuk  az  ABC-ét.  Osiris,  az  egyiptomi  leghíre- 
sebb király,  meggyőzvén  öt  vagy  hat  királyokot,  és 
rabságban  tartván,  amidőn  valahová  ment,  a  szekerét 
ezekkel  vonatja  vala,  és  az  asztala  alatt  étette  őket. 
Egyszer  a  többi  között,  amidőn  vonták  a  szekeret, 
egyik  a  hat  közül  csak  a  kereket  nézte.  Osiris  a  sze- 
kérben lévén  aztot  észre  vévé,  és  kérdé  tőlle,  hogy  miért 
nézne  mindenkor  a  kerékre?  A  rab  király  feleié  néki : 
«Azt  nézem,  hogy  a  mely  része  a  keréknek  fent  va- 
gyon, a  lefordul,  és  a  mely  flatt  vagyon,  a  felmegyen.D 
Az  egyiptomi  király  elmélkedvén  erről  a  feleletről, 
azonnal  felszabadítá  a  királyokot,  és  mindenikét  nagy 
becsülettel  a  maga  országába  visszábocsátá. 

Ha  szinte   megunná  is  ked,  de  hozok  még  egy  pél- 


1  o  2  Mtkes  Ideiemen 

dát  elé  ;  mert  nem  mindenkor  vagyon  olyan  jó  ked- 
vem, hogy  históriából  bcszélljek.  Egy  számoszi  király, 
a  neve  nem  jut  eszembe,  soha  legkissebb  szomorúságot 
vagy  szerencsétlenséget  meg  nem  kóstolván,  egyszer 
maga  magának  akart  szomorúságot  okozni,  hogy  hadd 
búsulhasson  ő  is  valaha  valamin,  valamint  mások.  Azért 
egy  igen  kedves  gyűrűjét  kihúzván  az  ujjából,  a  ten- 
gerbe veti ;  már  ő  néki  is  búja  volt  a  gyűrűn  :  de  más 
nap  egy  nagy  halat  visznek  asztalára,  a  kinek  a  torká- 
ban megtalálja  gyűrűit.  De  idővel  ez  a  király  nagy 
nyomorúságokban  esek,  és  akkoron  észre  vévé,  hogy  a 
jó  idők  után  esső  szokott  lenni,  és  hog)'  azt  a  szomorú- 
ságot kell  mi  nekünk  jó  néven  venni,  a  melyet  onnét 
felül  küldenek  reánk,  és  nem  azt,  a  melyet  mi  csiná- 
lunk magunknak. 

Édes  néném,  többet  nem  beszéllek  históriából,  ha- 
nem csak  azt  mondom,  hogy  ne  essünk  kétségben  :  az 
Isten  megvigasztalhat  bennünket,  mivel  nyomorúság- 
ban vetheti  a  nagy  fejdclmcket.  De  itt  még  más  rossz 
hírek  is  vannak  ;  mert  a  pestis  itt  igen  kezd  sétálni. 
Azt  mondják,  hogy  keteknél  bővséggel  vagyon.  Az 
egészségre,  édes  néném,  az  egészségre  kell  most  igen 
vigyázni,  soha  sem  volt  nagyobb  szükségünk  reá,  mint 
most.  Szüntelen  való  félelemben  leszek  kedért;  mert 
a  nem  tréfa.  Bercsényinek  két  vagy  három  cselédje 
már  megholt,  a  jezsuitájok  is  utánnok  ment,  a  ki  méltó 
pap  volt.  Maga  is  az  asszonynyal  hozzánk  jőnek  lakni, 
mintha  már  köztünk  bátorságosabb  volna :  de  én  nem 
bánom,  mert  a  kis  Zsuzsi  közelebb  lesz.  Erre  azt  fogja 
ked  mondani:  Jaj!  hogy  gondolkodik  ilyen  pestises 
időben  az  olyanról  ?  Édes  néném,  amíg  élünk,  addig 
csak  magunkban  hordozzuk  a  természetet  és  az  oldal- 
csontunkot  csak  kell  szeretnünk,  vagy  akarjuk,  vagy 
sem.  Édes  oldalcsontból  való  néném,  arra  vigyázzon 
ked,  hogy  a  csont  egészséges  legyen,  és  czinterem- 
ben^^  ne  vigyék.  Azért  nem  kell  a  házból  kimenni, 
otthon  kell  ülni,  és  remélljük,  hogy  a  jó  Isten  megtart 
bennünket.  Ámen. 


Törökországi  levelei.  103 

XLIV. 

Bújuk  álli.í^    24.  Junii,    1722. 

Édes  néném,  éppen  nem  kell  nevetnünk.  Nézze  ked, 
honnét  írok,  megJátja  ked  abból,  hogy  vagyon  abban 
valami.  Abban  a  vagyon,  hogy  ide  három  mélyföld- 
nyire  kelletett  jönnünk,  és  a  várost  elhagynunk  a  pes- 
tis miatt.  Vagyon  immár  két  napja,  hogy  itt  vagyunk 
sátorok  alatt  egy  nyomorú  falu  mellett.  Bercsényi  úr 
minden  pereputyostól  a  faluban  egy  nyomorult  udvar- 
házban, vagy  is  majorban  vagyon  szállva.  A  városban 
a  pestis  egészen  elhatott.  Vagyon  olyan  nap,  hogy 
másfél  száz  embert  is  eltemetnek.  Közöttünk  még  sen- 
kit sem  temettek,  noha  a  cselédek  közül  kettőn  is  volt 
pestis,  de  kigyógyultak  belőlle.  Mindazonáltal  már  to- 
vább nem  maradhatván  a  városban,  már  két  naptól 
fogvást  itt  táborozunk  egész  háznépestől.  A  való,  hogy 
szép  helyt  vagyunk  szállva,  de  az  a  rút  nyavalya  elvette 
minden  kedvünket,  és  csak  idétlenül  nevetünk.  Ugyanis 
ocsmány  nyavalya  ez ;  reggel  jól  vagyon  az  ember, 
estve  felé  megbetegszik,  és  harmad  napjára  eltemetik. 

Ked  iránt  is  nagy  félelemben  vagyok ;  mert  tudom, 
hogy  keteknél  is  nagy  a  pestis,  de  már  ebben  benne 
vagyunk,  úszni  kell,  amint  lehet,  és  mindenek  felett 
bízzunk  az  Úrban  ;  mert  el  nem  hagy  bennünket :  így 
kell  a  keresztnek  útján  járni.  A  bujdosó  magyaroknak 
a  bújdosásban  is  bujdosni  kell,  hogy  valamiben  hason- 
lók lehessenek  az  Istennek  bujdosó  fiához.  Ezután 
hogy  lészen  dolgunk,  isten  tudja.  Eszterházy  úr  nin- 
csen velünk.  Rodostóhoz  közel  egy  rétre  ment  szállani 
sátorok  alá  a  feleségivei.  Többet  nem  írhatok;  mert  az 
írás  is  ízetlen,  a  micsoda  állapotban  vagyunk.  Az  Isten 
tartson  meg  bennünket.  Az  életére  és  az  egészségire 
vigyázzon  ked. 

Nem  lehet,  hogy  mégis  ilyen  szomorúságunkban 
meg  ne  nevettessem  kedet ;  mert  mi  is  azon  eleget 
nevettünk.  Megírtam  vala  kednek,  hogy   Bercsényi  úr 


104  Mikes  Ideiemen 

az  asszonynyaJ  hozzánk  jöttek  vala  lakni  a  pestis  előtt. 
Amikor  már  nálunk  laktanak,  annak  az  öreg  úri  asszony- 
nak az  ágyékán  valami  kis  dagadás  volt,  mindjárt  azt 
gondolta,  hogy  talám  pestis,  senkinek  nem  szólott,  még 
csak  az  asszonyoknak  sem  mondotta  meg,  valamely 
orvosságot  sem  mert  kérni,  hanem  a  jó  buzgó  asszony 
estve  mikor  lefeküdt,  az  ágya  mellett  való  szentelt  víz- 
zel kente  meg  a  dagadást  mind  addig,  valamíg  el  nem 
oszlott,  és  mindenkor  nagy  titkon,  és  csak  akkor  mon- 
dotta meg  az  úrnak,  amikor  elmúlta  dagadás.  Elhitette 
magával,  hogy  pestis  volt.  Az  ő  ájtatos  orvosságán  mind 
a  fejdelem,  mind  mi  eleget  nevettünk :  egy  keveset 
nevessen  ked  is.  Isten  hozzád,  édes  néném. 

Majd  elfelejtettem  volna  kednek  megírni,  hogy  mi  a 
szomorú  állapotunkhoz  való  színű  köntöst  felvettük : 
mert  mindnyájan  feketében  vagyunk  —  a  fejdelem- 
asszonyt gyászoljuk.  A  micsoda  állapotban  vagyunk,  a 
bizonyos,  hogy  hozzánk  illik  a  gyász,  ha  szinte  senki 
haláláért  nem  viselnők  is. 


XLV. 

Bújuk  alli,    12.   Aug.    1722. 

Ne  csudálja  ked,  ha  az  elmúlt  holnapban  nem  írtam  ; 
mert  olyan  szomorú  állapotban  vagyunk,  hogy  azt  sem 
tudom,  ha  tudok-é  írni.  Az  elmúlt  holnapban,  a  ki  con- 
fectumokot  csinált,  és  a  ki  kávét  szokott  főzni  a  fejde- 
lemnek, reggel  megfőzvén  a  kávét,  ebéd  után  megbete- 
gedett, és  harmad  nap  múlva  a  pestisben  megholt  — 
hozzám  pedig  harmincz  lépésnyire  volt  szállva.  Ezen 
kívül  a  konyhamesterünknek  két  fia  csakhamar  utánna 
ménének.  Ítélje  el  ked  ezekből,  hogy  micsoda  szomorú 
napokat  töltünk  itten.  A  félelem  sokkal  nehezebb  talám 
még  annál  a  nyavalyánál  is  ;  mivel  az  ember  nem  tud- 
hatja a  szempillantását,  a  melyben  abba  eshetik  —  estve 
egészségesen  fekszik  le,  reggel  betegen  találja  magát. 
Istennek  hála  egészségem  jó  vagyon,  de,  minthogy  csak 


Törökországi  levelei  105 

a  pestisről  vagyon  itt  a  beszéd,  a  már  úgy  felzavarta 
az  elménket,  hogy  én  mindenkor  csak  azt  képzelem 
magamban,  hogy  beteg  vagyok,  és  az  ilyen  képzelés 
félelmet  okozván  az  elmében,  szüntelen  való  unodalom- 
ban  és  nyughatatlanságban  vagyon  az  ember.  Hányszor 
feküdtem  már  úgy  le,  hogy  nem  gondoltam  viradtát 
érni,  nem  azért,  hogy  valósággal  érzettem  volna  vala- 
mely változást  az  egészségben,  hanem  azért,  hogy  az 
elmének  nyughatatlansága  okozta  bennem  az  olyan 
gondolatokot. 

Azt  ne  gondolja  ked,  hogy  csak  én  vagyok  így  ;  mi- 
vel mindnyájan  ilyen  állapotban  vagyunk,  és  ilyen  álla- 
potban lévén,  elitélheti  ked,  micsoda  vígassággal  töltjük 
az  időt.  Nem  is  lehet  fél  órát  a  sátoromban  tölteni, 
hanem  a  mezőn  való  sok  járással  töltöm  az  időt,  hogy 
mégis  valamivel  múlassam  magamot.  A  nevetés  pedig 
olyan  ritka  nálunk,  hogy  ha  még  így  leszünk  sokáig,  a 
természet  azt  is  elfelejteti  velünk,  és  csudálni  fogjuk, 
ha  másokot  látunk  nevetni.  Hát  ha  még  olyan  városba 
mennénk,  a  hol  mindenkor  nevettek,  aminthogy  azt  ol- 
vastam egy  régi  városról,  hogy  a  lakosoknak  mindenkor 
nevetni  kelletett,  semmit  sem  mondhattak  nevetés  nél- 
kül —  ha  a  tanácsban  valamely  országos  dologról  vé- 
geztek is  a  tanács  urak,  de  kiki  nevetéssel  mondotta  ki 
a  voksát,  egy  szóval  soha  sem  beszéllhettek  olyan  nagy 
dologról,  hogy  nevetés  nélkül  beszéllhettek  volna — az 
apjok,  anyjok,  feleségek  és  gyermekek  halálát  egymás- 
nak nevetéssel  adták  tudtára.  A  való,  hogy  nem  szeret- 
ném az  olyan  városban  való  lakást,  de  legalább  innét 
egy  olyan  városba  kellene  mennünk,  hacsak  egy  holna- 
pig is  —  de  azt  gondolom,  hogy  talám  még  ott  sem 
nevettethetnének  meg  minket ;  mert  a  mosolygás  is 
nehéz  nekünk. 

És  a  micsoda  processiót  láttunk  itt  a  minapiban,  bi- 
zony nem  lehetett  látni  könnyhullatás  nélkül.  Aztot 
pedig  ezen  szomorú  halál  okozta  :  Eszterházy  úr  ide 
járván  misére  minden  innepekben,  s  legutolszor  Ur 
színe  változása  napján  itt   misét  hallgatván,    és   ebédet 


loó  Mikes  \elemen 

évén,  estve  felé  lóra  ült,  és  visszament,  a  hol  a  felesé- 
givei volt  szállva  egy  réten.  Itt  ebéd  után  nagy  főfájást 
érzett,  de  mi  nem  is  gondoltuk,  hogy  még  a  veszedel- 
mes legyen,  a  pedig  már  a  pestisnek  jele  volt,  és  harmad 
nap  múlva  csak  halljuk,  hogy  pestisben  megholt.  Azt 
a  hírt  a  felesége  hozta  meg  nekünk,  a  ki  is  mihent  halva 
látta  az  urát,  nem  tudván  mitévő  legyen  abban  az  el- 
bódult állapotjában,  kapja  magát  egy  szolgával  és  egy 
kis  leánynyal,  oda  hagyja  az  ura  testit,  és  mindenütt 
gyalog  két  mélyföldnyire  jő  hoznánk.  Amidőn  meglát- 
tuk ezt  a  keserves  processiót,  nem  lehetett  nem  köny- 
nyezni  szomorú  voltán  annak  a  szegény  asszonynak. 
A  fejdelem  visszáküldötte  az  asszonyt,  és  tett  rende- 
lést az  úr  temetése  felől.  Mindezek  után  hogy  lehetne 
legkissebb  jó  kedvünk  is  ?  De,  nem  hogy  jó  kedvünk, 
de  tartozunk  holtig  megemlékezni  erről  a  szomorú 
állapotunkban  való  létünkről,  aminthogy  soha  el  sem 
felejtem,  és  mindenkoron  eszembe  fog  jutni,  hogy  mi- 
csoda napokat  töltöttünk  itt  el. 

De  minekelőtte  elvégezzem  levelemet,  lehetetlen, 
hogy  meg  ne  írjam  kednek  az  égést,  a  mely  bennünket 
megijesztett  volt,  ha  szinte  sátorok  alatt  lakunk  is  ;  mert 
aminap  a  cselédek  egy  vászonból  való  palotát  gyújtot- 
tak itt  meg,  nem  tudom  mi  formában,  a  gyertyát  mel- 
léje tették  volt,  egy  szempillantás  alatt  egészen  meg- 
gyúlt. Zsibrik  lakott  benne,  és  alig  szaladhatott  ki 
alólla,  a  portékáját  is  kikaphatták  —  de  nem  lehetett 
szebb  égést  látni,  mint  a  volt ;  mert  a  sátor  sokféle 
színű  materiákkal  lévén  felczifrázva,  a  láng  is  mind- 
annyiféle színt  mutatott.  Az  égés  nem  tartott  fél  fer- 
tály óráig,  de  olyan  kevés  idő  alatt  elég  drága  palota 
égett  el,  mert  egy  olyan  sátor  legalább  két  ezer  tal- 
lérba kerül.  Édes  néném,  adjuk  a  kőházra  a  pénzünket, 
és  ne  a  vászon  palotára.  Kívánom,  hogy  az  Isten  tartsa 
meg  kedet. 


Törökországi  levetet.  107 

XLVI. 

Rodostó,    II.  Octob.   172Í. 

A  pestis.  Istennek  hálá,  teljességgel  megszűnvén  a 
városon,  tegnap  reggel  mi  is  elhagyók  a  táborozást,  és 
ide  visszajöttünk.  Nem  is  adhatunk  elegendő  hálákét 
az  Úrnak,  hogy  ilyen  nagy  pestisben  megtartott  ben- 
nünket, főképpen  annyi  sok  cseléd  között,  mint  itt 
vagyon,  a  kik  magokot  nem  tudják  úgy  oltalmazni,  mint 
az  okosabbak.  Elhitetheti  ked  magával,  hogy  öröm- 
mel jöttünk  vissza,  és  olyan  örömmel,  mint  mikor  az 
ember  valamely  veszedelemből  megszabadul.  Csak  mi 
tudhatjuk  aztot,  hogy  micsoda  unadalmas  napokot  töl- 
töttünk ott  el ;  mert  azt  le  nem  lehet  írni,  és  mennél 
nagyobb  szenvedésben  volt  a  mi  elménk,  annál  nagyobb 
hálaadással  tartozunk  az  Úrnak,  a  ki  mi  reánk  oly  nagy 
gondot  viselt,  és  megszabadított  az  elmei  ínségből, 
a  mely  se  nem  könnyebb,  se  nem  kissebb,  de  talám  el- 
mondhatni, hogy  súlyosabb  a  testi  ínségnél ;  mivel 
akármely  bőségben  és  jó  állapotban  legyen  a  test,  de, 
ha  az  elme  nem  vidám  és  nem  csendes,  a  test  is  ahoz 
alkalmaztatja  magát.  Ettől  vagyon,  hogy  sokakot  látunk 
olyanokot,  a  kiknek  külsőképpen  jól  vagyon  állapotjok, 
de  mégis  kedvetlenek ;  mert  az  elméjeknek  vagyon 
valami  bajok :  ellenben  pedig  látunk  olyanokot,  a  kik, 
ha  szűkölködnek  is,  ha  jó  renden  nincsen  is  dolgok,  de 
az  elméjek  helyben  lévén,  mindenkor  vídámok  és  jó 
kedvűek.  Sokkal  nagyobb  tehát  az  elme  nyughatatlan- 
sága  a  testi  fáradságnál,  és  egy  óráig  való  bú  és  törő- 
dés sokkal  nehezebb  az  egy  napi  kapálásnál. 

Mindezeket  csak  azzal  fejezem  bé,  hogy  mindenkor 
csak  az  Isten  segítségét  kell  kérnünk.  Akár  az  elménk 
legyen  nyughatatlanságban,  akár  a  testünk  ínségben, 
de  ő  hozzája  folyamodjunk  —  egyedül  ő  adhat  köny- 
nyebbséget  és  csendességet.  Itt  a  pestis  igen  megdéz- 
málta  a  városiakot,  nem  emlékeznek  reá,  hogy  ebben 
a  városban  ilyen  nagy  pestis  lett  volna,  mint  az   idén  : 


io8  JHikes  Ideiemen 

de.  Istennek  hála,  megszűnt,  és  mi  itt  vagyunk.  Bár 
gyakrabban  vehetnem  a  ked  levelét  1  Isten  tartson  meg, 
édes  néném.  Mi  még  nem  nevetünk. 

XLVll. 

Rodostó,    15.  Apr.    1723. 

Édes  néném,  micsoda  feledékeny  nyavalyában  vol- 
tam eddig,  hogy  elfelejtettem  kednek  megírni  a  sze- 
gény Horvát  Ferencz  halálát.  Vagyon  már  két  holnapja, 
hogy  elhagyott  bennünket  örökösön.  Ezt  a  hht  régen 
tudja  ked,  de  azt  is  tudja  ked,  hogy  egy  emberséges 
embert  vesztettünk  el,  a  ki  még  hatvankilencz  esztendős 
korában  is  igen  frissen  bírta  magát,  és  mindenkor  jó 
kedvű  volt  —  nem  is  volt  vígabb  közöttünk  ő  nálá- 
nál. —  Micsoda  szép  dolog  a  jó  természeti  Nem  kell 
csudálni,  ha  elfelejtette  volna  is  a  maga  hazáját;  mert, 
a  ki  43  esztendőt  tölt  idegen  országban,  azt  is  elfelejti, 
hogy  hová  való. 

De  attól  tartok,  hogy  ismét  itt  temetés  ne  legyen, 
és  a  szemét  bé  ne  hunyja  egy  úri  asszony,  a  ki  ifjú  lett 
volna  Ábrahám  idejében  :  de  mostanában  hatvankilencz 
esztendő  semmi  ékességet  nem  ád,  és  egy  olyan  korban 
lévő  asszonynak  nem  szükséges  befedni  az  orczáját 
azért,  hogy  valamely  gondolatokot  ne  okozzon.  Mind- 
ezekből észre  veheti  ked,  hogy  Bercsényiné  asszonyról 
szól  az  írás,  a  ki  is  szemlátomást  fogy,  és  mintegy  olvad. 
Azt  tudja  ked,  hogy  ilyen  idős  korában  is  mindenkor 
piros  ábrázatja  volt,  de  mostanában  egészen  elhalo- 
ványodott,  és  maga  is  veszi  észre,  hogy  nem  sokára 
lekaszálják  a  szénát.  Eddig  legkedvesebb  beszélgetése 
is  a  vissza  való  menetelről  volt,  de  már  látja,  hogy  ha- 
marébb meglátja  Mennyországot  mint  Magyarországot. 
Bizony  jobb  is  az  első  a  másikánál :  de  mit  ártana 
Magyarországból  Mennyországba  menni  ?  Elég  a, 
hogy,  a  micsoda  állapotban  vagyon  ez  az  úri  asszony, 
azt  gondolom,  hogy  az  örökös  hazájába   megyén  most 


Törökországi  levelei.  i  09 

minden  órán.  Kit  adjunk  azután  Bercsényi  úrnak? 
Gondolkozzék  ked  addig  felőlié,  és  írjon  ked  valami 
híreket;  mert  itt  semmit  nem  hallunk. 


XLVIU. 

Rodostó,  a6.  Apr.   1713. 

Édes  néném,  akármennyit  éljen  az  ember,  akár  mi- 
csoda kedvére  töltse  napjait,  de  mindazoknak  a  halál  a 
vége.  Szegény  Bercscnyiné  asszonyom  is  azon  végezé 
el  életét,  a  ki  is  már  egynehány  napoktól  fogvást  bete- 
geskedvén, és  nem  annyira  szenvedvén  fájdalmakot, 
mint  a  természetnek  magában  való  elfogyását,  aki  is 
mint  a  gyertya,  úgy  aludt  el  tegnap  három  óra  felé  dél 
után.  Már  észre  vettük,  hogy  csakhamar  elaluszik, 
holmi  kérdéseket  tettek  tőlle  a  rendelése  iránt ;  az 
urunk  az  ágya  mellett  volt,  és  mindenre  megfelelt,  és 
sőt  még  valamit  akart  volna  mondani  a  fejdelemnek, 
már  el  is  kezdette  volt,  de  egykét  szó  után  csak  csen- 
desen kimúlék  e  világból  —  alig  vettük  észre  halálát. 
Sokat  kívánkozott  szegény  a  mulandó  hazájába,  de  az 
Isten  az  örökös  hazájába  vitte.  Úgy  tetszik,  édes  né- 
ném, hogy  hatvankilencz  esztendő  múlva  csak  gondol- 
kozhatott arról  a  szent  hazáról. 

Azt  elmondhatni  arról  az  úri  asszonyról,  hogy  igen 
jó  erkölcsű  ájtatos  asszony  volt,  azt  is  elmondhatni, 
hogy  mindenkor  nagy  méltóságban  élt,  és  a  szükségnek 
csak  a  hírét  hallotta.  Nem  is  lehetett  másképpen,  leg- 
inkább amikor  Draskovicsné,  és  Erdődiné  volt,  a 
harmadik  urával  is  mindenkor  bővségben  volt  még 
mind  ebben  a  bújdosásban  is.  Ma  tettük  koporsóba 
szegényt,  és  gondolom,  hogy  a  jezsuitákhoz  viszik  bé 
innét  Konstanczinápolyba  —  tudom,  hogy  ott  lesz  ked 
a  temetésin. 

Tudom,  hogy  már  azt  várja  ked,  hogy  megírjam, 
micsoda  állapotban  volt  az  úr  az  ilyen  szomorú  órák- 
ban ?  Amidőn  az  asszony  betegeskedett,  igen  igen  tudta 


I  lo  Jlfikft  faelemen 

kedvit  keresni,  és  amidőn  halálán  volt,  akkor  úgy  tör- 
tént, hogy  aludt  —  nem  akarták  felkölteni,  hogy  jelen 
ne  legyen.  Amidőn  felébredt,  és  megtudta,  hogy  a 
szegény  asszony  nincsen  már  a  világon,  akkor,  a  való, 
hogy  egy  keveset  könyezett.  Mi  azt  gondoltuk,  hogy 
majd  nagy  zokogásokot  fog  tenni,  de  sokkal  csendeseb- 
ben volt,  mintsem  gondoltuk  volna,  és  a  keserűség 
mellett  a  ládákról  gondolkodott.  Ilyen  a  világ  I  Valljon 
nem  házasodik-é  még  meg  ?  Itt  nincsen  más  leány,  ha- 
nem Zsuzsi,  és  két  özvegy  asszony.  Zsuzsihoz  pedig 
még  más  is  tartaná  közit,  de,  a  ki  gazdagabb,  a  hatal- 
masabb. Most  ez  elég ;  mert  a  szomorú  dologról  nem 
kell  hosszú  levelet  írni. 


XLIX. 


Rodostó,   21.  Aug.    1713. 


Az  én  vétkem,  az  én  vétkem,  és  az  én  nagy  vétkem, 
hogy  már  egynehány  levelire  nem  feleltem  kednek.  Az 
utolsó  leveliből  látom  kednek,  hogy  ked  jó  prófétáné. 
De  úgy  tetszik,  hogy  nem  kellene  csúfolni  a  keserűség- 
ben lévőket  mondván  :  hogy  más  kézre  kerül  a  madár. 
Ha  énnekem  is  annyi  volna  a  ládámban,  mint  másnak, 
talám  a  madár  is  megmaradott  volna,  de  rend  szerént 
a  szegény  fogja  meg  a  madarat,  és  a  gazdag  eszi  meg. 
Elég  a,  hogy  a  ked  jövendőlése  bé  fog  telni,  és  ha 
hatvanhoz  közelítünk  is,  de  a  bárányhúst  csak  szeret- 
jük. Már  a  csaknem  bizonyos  mások  előtt,  de  énnálom 
a  bizonyos  ;  mivel  a  titkot  meg  kelleték  tudnom,  hogy 
Zsuzsi  most  minden  órán  Bercsényiné  leszen.  Egy 
részint  bizony  nem  bánom;  mert  jó  erkölcsiért  meg- 
érdemli, és  lehetetlen  lett  volna  ebben  az  országban 
jobbat  választani  nálánál  :  de  iíélje  el  ked,  micsodások 
a  leányok  ?  Aztot  tudom,  hogy  a  szívnek  semmi  része 
nem  lesz  ebben  a  házasságban,  aztot  maga  is  tudja, 
hogy  a  testnek  sem  lészen,  de  hogy  a  grófné  titulus 
zengjen  a  fülünkben,  alig  várjuk,  hogy  elmondhassuk  a 
segélj  ét. 


Törökországi  levelei  i  i  i 

Azt  kedre  hagyom,  hogy  ked  mondja  ki  a  sentcn- 
tját,  hogyha  mind  ilyenek-é  a  leányok?  Elég  a,  hogy  a 
jövendőbeli  vőlegényt,  vagy  is  inkább  vőembert  most 
a  köszvény  nem  háborgatja,  és  Zsuzsiért  gyakrabban 
megmosdik  ;  mert  azt  tudja  ked,  hogy  a  szegény  asz- 
szony  éltében  egy  hónapban  sem  mosdottunk  meg  egy- 
szer, de  most  egy  keveset  csinosabban  tartjuk  magun- 
kot.  Micsoda  szép  dolog  a  szeretet  I  mint  megifjítja  az 
embert  1  hát  ha  még  vagy  húsz  esztendőt  lerázhatnánk 
magunkról  ? 

Látta-é  ked  az  olyan  öreg  embernek  a  kalendárium- 
ját, a  kinek  ifjú  felesége  vagyon,  hogy  miképpen  tart- 
hassa meg  az  egészségit,  és  hogy  micsoda  időkben  és 
napokban  nem  kell  együtt  hálni  a  feleségivei,  és  mikor 
nem  kell  különösön.  Eleget  nevettünk  Zsuzsival ;  mert 
én  egy  kalendáriumot  csináltam  neki.  Azt  mondja, 
hogy  nem  szereti  az  olyan  kalendáriumot. 

Lehetetlen,  hogy  le  ne  írjam  kednek  az  öreg  embe- 
rek kalendáriumját.  A  nem  más  jeleket  mutat,  hanem 
csak  arra  oktatja,  hogy  miképpen  vigyázzanak  életekre 
és  egészségekre.  Valamint  más  kalendáriumban  fel  van- 
nak téve  a  szerencsés  és  a  szerencsétlen  napok,  itt  fel 
vannak  jegyezve  az  olyanok,  a  melyekben  nem  lehet  a 
feleségekkel  hálniok,  és  a  melyekben  különösön.  Pél- 
dának okáért :  A  nagy  böjtben,  és  az  innepek  előtt 
való  böjti  napokon  különösön.  Pénteken,  szombaton 
különösön.  A  négy  kántori  napokon  különösön.  A  há- 
rom sátoros  innepeket  mindeniket  oktávával  meg  kell 
tartani,  azért  különösön.  Az  apostolok  innepeken  kü- 
lönösön. Az  evangyelisták  napjain  különösön.  A  magák 
pátronusok  napjain  nyolczad  napig  különösön.  Ezen 
kívül  télben,  amidőn  havaz,  különösön  :  hanem  mikor 
tiszta  az  idő,  akkor  meg  lehet  együtt.  Tavasz  felé,  ha 
náthások,  vagy  hurutolnak,  különösön  a  májusnak  végiig. 
Nyárban  az  izzadtsággal  is  elég  nedves  humor  megyén 
ki  belőllök,  azért  különösön,  őszszel  meg  lehet  együtt 
mindaddig,  még  a  ködös  idők  nem  kezdődnek,  mivel 
a  ködös  időkben  különösön.   Az  esős  időkben  különö- 


1  1  2  JHikes  Ideiemen 

sön.  Amidőn  sok  mennydörgések  járnak,  különösön. 
Ha  a  gyomor  valamit  jól  meg  nem  emésztett,  nyolcz 
napig  különösön.  Ezen  kívül,  mikor  a  napban  fogyat- 
kozás vagyon,  nyolczad  napig  különösön.  Amikor  a 
holdban  vagyon  fogyatkozás,  akkor  tizenkét  napig  kü- 
lönösön. Ihon,  édes  néném,  az  öreg  emberek  kalen- 
dáriumja.  Nem  tudom,  mint  találja  ked  :  de  Zsuzsi  azt 
mondja,  hogy  el  kell  égetni ;  mert  gyakorta  mondja, 
hogy :  különösön,  bn  pedig  ködös  mint  esős  időben 
szeretvén  kedet  maradok  ked  szolgácskája.  Az  egész- 
ségre YÍgyázunk-é? 

L. 

Rodostó,   15.  Octob.    1713. 

Hol  vannak  a  muzsikások  ?  Fújják  el  a  tehénhús  nó- 
tát, és  vonják  el  a  menyasszony  tánczát.  Mindezekből 
elitélheti  ked,  hogy  ma  itt  házasság  lesz.  De  azt  is  jó 
megtudni  kednek,  hogy  lakadalom  nem  lesz,  és  hogy 
csak  száraz  kortyot  nyelnek  a  mái  lakadalomban,  — 
talám  a  menyasszonynak  sem  leszen  jobban  dolga.  Elég 
a,  hogy  ma  esküdt  meg  Bercsényi  úr  Zsuzsival,  két 
vagy  három  bizonyság  előtt,  de  azt  is  titkon.  Elitél- 
heti ked,  micsoda  örömben  vagyon  Zsuzsi.  A  ki  is  bi- 
zonynyal megérdemli  a  grófné  titulust,  és  az  Istennek 
iránta  való  rendelésit  lehet  csudálni,  a  ki  is  micsoda 
úton  veszi  gondviselése  alá  az  idegen  országban  lévő 
árvakot ! 

Édes  néném,  azt  is  éhez  teszem,  hogy  mi  jól  van- 
nak az  olyanok,  a  kiknek  elég  vagyon  a  ládájokban ; 
mert  Bercsényi  úr  nem  annyira  a  szükségért  házaso- 
dott meg,  mint  azért,  hogy  vagyon  módja  benne.  Mert 
üsmerek  én  olyat,  ked  is  üsmeri,  hogy  nagyobb  szük- 
sége volna  a  házasságra,  mint  Bercsényi  úrnak,  de 
non  habét  pecuniamJ^  És  nem  csak  a  búcsút  járják 
pénzzel,  hanem  a  menyasszony  tánczát  is. 

Nem  jó  törvény  vo)t-é  a  Lykurgus  törvénye  Lacze- 
demoniában,  a  hol  próbaesztendőt  el  lehetett  tölteni  a 


Törökonzági  levetet.  i  i  3 

Icánynyal?  véle  laktak  esztendeig,  kettőig ;  ha  egymás- 
sal meg  nem  alkhattak,  a  házasság  sem  lett  meg,  kiki 
ismét  más  társat  keresett  magának.  De  ne  keressük  ezt 
a  törvényt  a  régieknél ;  itt  is  ezt  feltaláljuk,  mert  a  férfiű 
egy  asszonynyal  vagy  leánynyal  a  török  bíró  eleiben 
meg^'en,  és  ott  megmondja  a  bírónak,  hogy  ezt  a  sze- 
mélyt elveszem  esztendőre,  vagy  kettőre  ;  mikor  az  idő 
eltellik,  ennyi  pénzt  tartozom  adni  neki.  A  bíró  egy 
czédulát  ád  nékik,  és  azután  szabadon  együtt  lakhat- 
nak. De  a  birót  meg  kell  ajándékozni ;  mert  anélkül 
végbe  nem  megyén  a  dolog.  Szeretném  tudni,  hogy 
mit  mondanának  erre  ami  erdélyi  asszonyaink?  Foga- 
dom, hogy  sok  mondaná:  Piacet.  De  talám  még  a  fér- 
fiak sem  vesztenének  rajta,  ha  az  ilyen  törvény  szokás- 
ban volna.  Tudom,  hogy  a  ma  lett  Bercsényiné  fog 
kcdnek  írni,  és  titkosabb  dologról  is  írhat,  mint  én. 
Hanem  azt  kérdem  kedtől,  micsoda  külömbség  vagyon 
a  penitencziatartásnak  szentsége  között,  és  a  házasság- 
nak szentsége  között  ?  Erre  feleletét  elvárom  kednek, 
és  azonban  fris  jó  egészséget  kívánva  kednek  maradok. 

Ll. 

Rodostó,   19.  Deccmbri5,    1723. 

Édes  néném,  már  egynehány  levelemre  nem  vettem 
kednek  válaszát.  Kednek  is  hasonló  panasza  lehet 
reám,  de  annak  azt  az  okát  adom,  hogy  már  egy  hol- 
naptól fogvást  a  mi  urunk  mindenkor  rosszul  volt,  és 
a  lábaira  nem  állhatott  a  köszvény  miatt.  Erre  azt 
mondhatja  ked,  hogy  az  én  ujjaim  nem  voltak  kösz- 
vényesek, és  írhattam  volna ;  én  meg  azt  felelem 
erre,  hogy  mind  a  szívem,  mind  az  elmém  köszvény- 
ben  feküdtek.  Még  az  új  házas  asszonyt  sem  láttam, 
amióta  házas,  hanem  ma.  Ma  sem  láttam  volna  meg, 
ha  kénytelen  nem  lettem  volna  a  fejdelemmel  oda 
menni;  mindazonáltal  azt  meg  kell  vallanom,  hogy  az 
a  kételenség  tetszett  a  köszvényes  szívnek,  és  mikor 

Mikes   Kdíme-'i  :   Törökovszági  levelei.  8 


j  1 4  Mikes  J^eiemen 

Ott  voltam,  egy  kis  haragos  pirongatás  azért,  hogy 
annyi  ideig  látni  nem  mentem,  orvosság  gyanánt  esett. 
De,  édes  néném,  az  olyan  orvosság  még  nagyobb  fáj- 
dalmat okoz ;  micsoda  orvosság  jobb  tehát?  A  talám 
jobb  volna,  ha  lehetne,  hogy  az  orvosságot  is  kerülje 
el  az  ember;  de  ez  a  mesterség.  Mindazonáltal,  ha  jó 
volnék,  azt  kellene  mondani,  hogy  mindeneket  véghez 
vihetek  abban,  a  ki  erőt  adhat. 

Itt  mi  már  úgy  vagyunk,  mintha  mindenkor  itt  lak- 
tunk volna,  és  mintha  mindenkor  itt  kellene  laknunk. 
Alár  nem  csudálom,  mikor  hallom  másoktól,  hogy  a 
hazáját  elfelejtheti  az  ember;  mert  talám  magam  is  el- 
felejteném, hacsak  a  minapiban  az  édes  anyám  levelit 
nem  vettem  volna,  a  ki  is  írja,  hogy  grátiát  szerez,  ha 
bé  akarok  menni,  és  hogy  az  uram  halandó  lévén, 
holta  után  mire  juthatok  idegen  országban.  E  mind 
bételjesedhetik,  és  mindenképpen  csak  bizonytalan 
voltát  látom  a  sorsomnak;  de  mind  itt,  mind  másutt 
sak  az  Isten  akaratjára  kell  magunkot  hagyni.  És  ne 
úgy  gondolkodjunk,  mint  az  olyan  istentelenek,  a  kik 
azt  tartják,  hogy  az  Isten  a  világot  teremtvén,  magára 
a  világra  hagyta,  hogy  menjen,  amint  mehet,  és  hogy 
az  aprólékos  dolgokra  nem  vigyáz,  valamint  az  órás 
megcsinálván  az  órát,  aztot  feltekeri,  és  azután  azt 
járni  hagyja,  amint  neki  tetszik.  Eztet  nem  úgy  kell 
hinni  egy  kereszténynek,  a  kit  is  arra  tanít  az  evangye- 
lium,  hogy  az  Istennek  olyan  gondja  vagyon  egy  sze- 
gényre, valamint  egy  királyra,  és  hogy  minden  dol- 
gunknak az  ő  akaratja  szerént  kell  folyni.  Ha  azt  más- 
képpen hinnők,  azt  is  kellene  tartanunk,  hogy  nincsen 
más  világ,  és  hogy  csak  a  nagy  urakért,  gazdagokért 
teremtetett  ez  a  világ  ;  az  alacsony  rendűek  és  a  sze- 
gények csak  azokért  vannak  e  világon,  valamint  a  víz- 
ben az  apró  halak  a  nagyokért,  és  valamint  az  oktalan 
állatok  a  terhvonásért.  Ne  adja  Isten,  hogy  ilyen  hi- 
szemben  legyünk,  és  hogy  ebben  csak  a  névvel  való 
keresztényeket  kövessük ;  mert  én  azt  hiszem,  hogy  az 
Istennek   olyan  gondja  vagyon   reám,  valamint  egy  ki- 


Törökországi  tevelei.  i  i  5 

rályra,  és  az  én  életemre,  sorsomra  úgy  vigyáz,  vala- 
mint a  leggazdagabbéra.  Való,  hogy  világi  módon  azok 
jobban  vannak,  de,  minthogy  keresztények  vagyunk, 
csak  azt  kell  mondanunk  :  legyen  Isten  akaratja  rajtunk. 
Észre  sem  veszem,  hogy  új  házas  asszonyon  kez- 
dem el  a  levelemet,  és  prédikáczión  végzem.  De,  édes 
néném,  egy  kis  jó  gondolat  nem  árt.  És  látja  ked,  hogy 
az  Isten  akaratjára  hagyom,  hogy  nekem  még  abban 
módom  nem  volt,  a  miben  volt  már  háromszor  Ber- 
csényi úrnak.  Csak  azt  mondom,  valamint  az  Aeso- 
pus  rókája,  a  ki  el  nem  érhetvén  a  szőllőt,  azt  mon- 
dotta: nem  ért  még  meg;  én  is,  hogy  még  el  nem  jött 
az  idő ;  de  arra  eljött,  hogy  ked  írjon,  és  az  egész- 
ségire vigyázzon.  Majd  elfelejtettem  volna  kedtől  egy 
mesét  kérdeni.  Mondja  meg  ked,  micsoda  külömbség 
vagyon  egy  penitencziatartás  szentsége  és  a  házasság 
szentsége  között?  Ezt  a  mesét  talám  másszor  is  meg- 
írtam kednek,  de  nem  jut  eszembe;  de  minthogy  új 
házasokról  kezdettem  el  a  levelet,  azért  írom  még  egy- 
szer. Még  egynehány  vers  is  jutott  eszembe,  az  is  az 
új  házasokról.  De  a  bizonyos,  hogy  Zsuzsira  nem 
szabhatni ;  mindazonáltal  csak  leírom,  nem  lévén  mit 
írni  egyebet. 

A  való,  jó  Kata,  hogy  leánykorodban 
Ha  részessé  tetté]  volna  jóságodban, 
Könnyen   estem  volna  a  barátságodban, 
Az  igaz,  nem  volnék  mostan  rabságodban. 

«0h  én  édes  uram  I   azt  én  régen  tudtam, 
A  kása  hogy  meg  ne  égessen,   megfúttam  ; 
Mert  egyszer  úgy  mástól   nagyon  megcsalódtam  : 
Veled  úgy  ne  járjak,  attól  én  tartottam.)) 

Jó   étszakát,    édes   néném,    többet   nem  írok.    Talám 
ebben  az  esztendőben    sem  veszi  ked   több  levelemet. 


7'í:kfi  T^eU:i  en 


Lll. 

Rodostó,    i8.   Februárii,    1724. 

Édes  néném,  már  egynehány  levelemre  nem  vehe- 
tem kednek  válaszát.  Tudom,  hogy  ked  is  ritkán  és 
későn  veheti  leveleimet,  mert  most  ritkán  járnak  a  ha- 
jók a  nagy  szelek  miatt.  Az  utolsó  levelét  ennekelőíte 
húsz  esztendővel  írta  ked  —  de.  hogy  ne  fillentsck, 
ennekelőíte  hüsz  nappal.  Nem  tudom,  hol  sétált  annyit 
a  tengeren,  mégis  azt  írja  ked,  hogy  már  ideje  volna, 
ked  látni  elmennem. 

Azt  én  szívcsen  kívánnám,  de  ha  én  is  húsz  napig 
maradnék  a  tengeren,  talám  halva  vinnének  kedhez,  és 
káposztát  főzetne  ked  velem.  Több  napokot  is  töltöt- 
tem én  a  tengeren,  de  jó  hajókon,  az  ittvalókon  pedig 
éppen  nyomorúság.  Azért  tegye  le  ked  egy  kevés  ideig 
azt  a  kívánságát,  szeressen  ked,  ha  nem  lát  is,  és  elé- 
gedjék meg  ked  a  leveleimmel. 

Azt  írja  ked,  hogy  nem  emlékezik  reá,  hogy  még 
másszor  is  megírtam  volna  kednek  a  mesét,  és  hogy 
írjam  meg  a  magyarázatját.  Eleget  nevettem  azon, 
amiképpen  magyarázta  ked  ;  mert  ked  csak  azt  tartja, 
hogy  jobb  a  házasság  a  penitcncziatartásnál.  A  való, 
hogy  most  gyönyörűségesebb,  de  nem  minden  férjfiú 
és  asszony  mondaná  azt.  De  amíg  aztot  valaki  jobban 
megmagyarázza,  én  addig  azt  a  külömbséget  találom  a 
penitenczia  és  a  házasság  szentségei  között,  hogy  az 
első  szentséget  szánással  bánással  kell  elkezdeni,  de 
annak  a  vége  örömre  válik ;  a  második  szentséget  pe- 
dig örömmel  kezdik,  de  bánással  és  szomorúsággal  vé- 
gezik. A  kinek  nem  tetszik,  magyarázza  másképpen. 

Édes  néném,  ha  nem  ismerem  is,  de  megszerettem 
azt  a  leányt,  a  kiről  írja  ked,  hogy  micsoda  veszede- 
lemre tette  életét  az  anyjáért ;  mert  a  jó  szívet  méltó 
szeretni.  De  a  pogányok  között  is  látunk  olyan  jó 
szívű  leányokot,  a  többi  között  z  régi  rómaia  kidejé- 
ben  a  tanács    Rómában    egy   asszonyt   halálra   ítélvén, 


Törökországi  íiveíei.  i  17 

nem  akarta  másképpen  megöletni,  hanem,  hogy  éhei 
haljon  meg,  a/ért  a  tömleczbe  vetették,  és  semmi  ételt, 
se  italt  nem  adtának  nékie,  senki  véle  nem  is  beszéll- 
hetett,  hanem  csak  éppen  a  leányát  bocsátották  hozzája, 
aztot  is  mindenkor  jól  megvizsgálták,  hogy  ha  nem 
viszen-é  enni  az  anyjának.  A  tömlecztartó  látván,  hogy 
két  hét  múlva  is  az  asszony  csak  jó  egészséges  a  töm- 
Icczben,  a  tanács  eleiben  megyén,  és  ott  megjelenti, 
hogy  annyi  ideig  az  asszony  étel  nélkül  is  jó  egész- 
ségben él.  A  tanács  arról  beszéllgctvén,  parancsolja  a 
tömlecztartónak,  hogy  nagyobb  vigyázassál  légyen,  és 
hogy  az  asszony  leányát  is  jobban  megvizsgálja.  A  töm- 
lecztartó ezeket  végbe  viszi,  de  az  asszony  ötven  nap 
múlva  sem  akar  meghalni  éhei.  A  tömlecztartó  azon 
csudálkozván,  gondolkodik  magában,  hogy  miképpen 
lehet  az  ?  azt  végezi  el  magában,  hogy  egyszer  meg- 
lesi a  rab  asszony  leányát,  hogy  mit  csinál,  mikor  az 
anyjával  vagyon.  Olyan  helyet  keres  azért  magának, 
ahonnét  titkon  mindent  megláthat,  hogy  mit  csinálnak 
a  tömleczben.  Másnap  a  rab  asszony  leánya  a  szokott 
órában  az  anyjához  menvén,  a  tömlecztartó  is  a  rejtek 
helyre  megyén,  és  akkor  látja  meg,  hogy  mivel  élt 
annyi  ideig  a  rab  asszony ;  mert  mindennap  a  leánya 
tejivei  élt.  A  tömlecztartó  elbeszéllvén  a  tanácsban, 
hogy  miképpen  szopta  a  rab  asszony  a  leányát,  és 
hogy  mindennap  úgy  szoptatta  az  anyját,  a  tanács  azt 
csudálván,  és  nagy  dicséretet  adván  a  leánynak,  az 
anyját  kibocsáttatja,  és  jótéteményiért  a  város  jószá- 
gából megajándékozza.  A  jó  szívű  asszonyt  két  ezer 
esztendő  múlva  is  méltó  szeretni.  De  ilyen  példát  a 
férfiak  között  többet  találunk.  Megbocsásson  ked,  hogy 
ezt  találám  mondani.  Azért  most  nem  is  írok  többet, 
hanem  jó  egészséget  kívánván,   maradok   ked  szolgája. 


1  I  8  Mikes  Ideiemen 

LIU. 

Rodostó,   28.  Junii,    1724. 

Annak  igen  örülök,  hogy  oly  hosszas  betegség  után 
az  ágyat  el  kezdi  ked  hagyni,  és  az  egészség  meg  akar 
keddel  békélleni.  Édes  néném,  ha  békéJlik  keddel,  meg 
nem  kell  többé  haragítani,  hanem  kedvit  kell  keresni 
és  gyakran  meg  kell  ölelgetni,  hogy  legalább  még  vagy 
harmincz  esztendeig  a  ked  szolgalatjában  megmarad- 
jon. Éppen  nem  volt  szükség  bocsánatot  kérni  azért, 
hogy  annyi  ideig  nem  írhatott  ked.  Mikor  valami  nem 
az  akaraton  múlik  el,  hanem  valamely  más  alkalmatlan 
akadályon,  akkor  könnyű  és  tartozunk  is  megbocsátani. 
Talám  nem  volna  szükséges  megírni,  hogy  micsoda 
örömmel  olvastam  a  ked  régtől  várt  levelét.  Köszönöm 
is  most  az  egyszer,  hogy  két  vagy  három  levelemre 
választ  nem  adott;  mert  az  alkalmatlanságára  lett  volna. 

De  annak  pedig  örűiök,  hogy  oly  igen  fogja  ked 
pártját  az  asszonyoknak  ;  mert  abból  észreveszem,  hogy 
már  jobb  erőben  vagyunk.  Nem  mondottam  én  azt, 
hogy  ne  legyen  jószívű  asszony  ;  de  ritka,  és  a  férfiak 
között  több  jószívű  találkozik.  Egy  neápolisi  király  a 
királyné  házába  menvén,  a  királyné  zsinórt  csinált. 
A  király  kérdette,  hogy  minek  csinálja  a  zsinórt? 
Arra  csinálom  ezt  a  zsinórt,  feleié  a  királyné,  hogy 
tégedet  megfojtsam  véle.  Ezt  a  király  tréfának  vélte, 
de  másnap  a  tréfa  valóságra  fordult ;  mert  ugyan  meg 
is  fojtották.  Édes  néném,  az  ilyent  ne  tegyük  a  jószívű 
asszonyok  köziben,  talám  inkább  tegyük  a  vad  állatok 
társaságában. 

Nem  csak  a  közönséges  renden  lévők  között  talá- 
lunk jószívűeket,  de  még  a  fejdelmek  között  is,  a  mely 
ritka.  —  Dom  Antonio,  egy  portugalliai  király,  látván 
Ferdinandussal  és  Izabellával  való  hosszas  és  szerencsét- 
len való  hadakozását,  kincsinek  és  hadának  fogyaték- 
ját, eltökéllé  magában  Francziaországba  való  menetelét, 
hogy  ott  a  királytól  segítséget    nyerhessen.  XJ.  Lajos 


Tőrökországi  leveíei.  í  r^ 

király  udvarába  érkezvén,  királyi  módon  fogadák,  és 
Lajos  szép  Ígéretekkel  biztatván  fogadá,  hogy  nieg- 
segítené.  De  alkalmas  idő  múlva  látván,  hogy  csak  a 
biztatással  tartanák,  újontában  szorgalmaztatni  kezdé 
kérését.  Lajos  nem  akarván  se  megszomorítani,  se 
valósággal  megvigasztalni,  azt  feleié  mindazokra,  hogy 
a  burgundjai  herczeggel  való  hadakozás  volt  az  oka, 
hogy  annyira  halasztotta  a  segítség- adást.  Dom  Anto- 
nio  csak  az  Ígérettel  maradván,  ismét  kezdi  sürgetni  a 
dolgát.  Lajos  akkoron  világoson  kiadván  a  választ, 
megvajlá,  hogy  tőlle  nem  kell  semmit  várni,  és  hogy 
a  mely  segítséget  ígért,  azt  meg  nem  adhatja.  Ez  a 
szomorú  válasz  kétségbeejtvén  a  portugalliai  királyt,  és 
nagy  szégyennek  tartván  ilyen  válaszszal  országába 
visszatérni,  készebb  lett  volna  inkább  akármely  vesze- 
delemre adni  magát.  De  minekelőtte  kimenjen  Fran- 
cziaországból,  két  levelet  ír:  egyet  a  fiának,  a  ki  az 
országára  viselt  addig  gondot,  és  meg  mást  a  franczia 
királynak,  a  mely  levelet  egy  úrnak  adja  kezébe,  hogy 
a  királynak  adja  meg,  amidőn  az  udvartól  távúi  leszen. 
És  azután  csak  titkon  Róma  felé  veszi  útját.  A  portu- 
galliai király  fia  a  levelet  vévén,  a  nagy  urakot  össze- 
gyűjté,  és  a  levelet  elolvastatá  előttök,  a  melyben  pa- 
naszolkodik  Dom  Antonio  a  dolgainak  rosszul  való 
folyásán,  mondván,  hogy  minden  segítségtől  megfosz- 
tatván másnak  nem  tulajdonítja,  hanem  bűneinek, 
a  melyekért  az  Isten  reá  bocsátotta  haragját,  és  ha 
visszamenne,  az  Isten  a  népére  is  tcTJesztené  bünteté- 
sét ;  hogy  pediglen  oka  ne  legyen  nyomorúságoknak, 
az  országát  elhagyja,  Rómába  megyén,  és  onnét  Jeru- 
zsálemben, a  hol  a  klastromban  akarja  életét  eltölteni, 
és  népére  az  Isten  irgalmasságát  kérni.  Hanem  arra 
kénszeríti  az  egész  országot,  hogy  a  fiát  királyoknak 
üsmerjék,  és  nékie  megesküdjenek.  Ez  a  levél  az  ifjú 
fejdelmet,  és  az  egész  tanácsot  mcgkeseríté,  de  enge- 
delmeskedni akarván  a  királynak,  az  ifjú  fejdelmet 
azonnal  királyoknak  koronázák.  —  Az  alatt  Lajos  ki- 
rály is  megolvasván   levelét,    azon  a  szíve  megesék,  és 


I  ao  Mikes  J^etemen 

mindjárt  Dom  Antonio  után  külde,  hogy  térítenék 
vissza  útjáról,  és  megparancsolá,  hogy  segítséggel  vin- 
nék vissza  az  országálDa  és  királyi  székébe.  Dom  An- 
tonio szomorúsággal  vévé  ezt  a  hírt,  tartván  attól,  hogy 
könnyű  volt  letenni  a  királyi  pálczát,  de  már  sokkal 
nehezebb  lészen  aztot  felvenni ;  mindazonáltal  Portu- 
gallia  felé  veszi  útját  a  Lajos  kérésére,  de  nagy  szív- 
fájdalommal, előre  általlátván,  hogy  talám  a  fia  ellen 
lészen  szükséges  hadakozni,  a  kinek  is  oda  engedte  volt 
koronáját,  és  a  ki  talám  vissza  nem  fogja  engedni  köny- 
nyen.  Ilyen  gondolatokban  lévén  az  úton,  és  Portu- 
galliának  első  városába  érkezvén,  micsoda  álmélko- 
dással látá,  hogy  az  új  király  egész  udvarával  ott  várta 
volna  őtet,  és  a  ki  azonnal  lábaihoz  borúiván,  néki  vissza 
ajánlotta  a  koronát,  csak  an-a  kérvén,  hogy  atyai  sze- 
retetétől őtet  meg  ne  foszsza.  Ezt  az  ifjú  királyt  csak 
annakelőtte  két  héttel  koronázták  vala  meg,  a  ki  is,  mi- 
hent  meghallotta  az  atyjának  vissza  való  térésit,  azon- 
nal eleiben  mene.  Dom  Antouio  csudáikozván  a  fia 
cselekedetén,  hogy  egy  olyan  ifjú  fejdelem  oly  könnyen 
adná  vissza  a  koronát  hozzája  való  szeretetéből,  gon- 
dola, hogy  nem  lehetne  nagyobb  hálaadással  fiához, 
mint  ha  egészen  néki  hadná  azt  a  királyi  széket,  a  mely- 
hez oly  érdemesnek  lette  magát.  Azonnal  az  atya  és  a 
fiú  között  kegyes  vetekedés  támada,  a  mely  a  jelen- 
valókat könnyhullatásra  ingerié ;  mivel  a  fijú  arra  kén- 
szeríti  vala  az  atyját,  hogy  ülne  a  királyi  székiben :  az 
atya  pedig  arra  kére  a  fiát,  hogy  abból  le  ne  szállana, 
és  mindenik  helyes  és  bölcs  okokkal  igyekezik  vala 
egyik  a  másikat  meggyőzni,  a  mely  viaskodás,  mind  a 
meggyőzőnek,  mind  a  meggyőzetettnek  dicsőségekre 
fordúla.  Végtire  az  atya  a  fia  sok  kérésére  és  könny- 
hullatására  meggyőzetvén,  a  királyi  székébe  visszáülc, 
és  nagy  pompával  mene  bé  Lisbónában,  a  nép  nagy 
örömmel  áldván  mind  az  atyát,  mind  a  fiat. 

Édes  néném,  ez  a  história  ha  nem  tetszik,  írjon  ked 
szebbet  —  énnekem  tetszik,  azért  írtam  meg.  Az  is 
tetszik  nekem,  hogy  nem  lakom  sátor   alatt,  mert  már 


Törökországi  levelei.  i  i  j 

két  naptól  fogvást  az  urunk  sátorok  aJatt  lakik,  enge- 
met itt  hagytanak  a  ház  gondviselésire.  Erre,  tudom, 
elmondja  ked  a  verset:  ((Bátyám  itthon  maradjon; 
mert  ő  nem  udvaros. »  Ámbár  úgy  legyen,  mert  jobban 
töltöm  itt  az  időt.  Még  jobban  töltenem,  ha  hosszabb 
leveleket  írna  ked  ;  mert  még  a  nyúl  farkánál  is  rövi- 
debbek. Szeret-e  ked?  Visel-e  ked  gondot  ez  egész- 
ségre? Én  többet  nem  írhatok,  úgy  alhatnám. 

LIV. 

Rodostó,    19.  Julii,   17J4. 

Édes  néném,  ha  lakat  volna  is  a  számon,  mégis  ne- 
vetnem kellene  a  ked  levelén,  amikor  azt  mondja  ked, 
hogy  ha  ked  lett  volna  a  felesége  a  poríugalliai  király 
fiának,  nem  engedte  volna  meg  ked,  hogy  letegye  a 
koronát.  Megbocsásson  a  királyné,  azt  nem  mondhatni 
együgyűségnek,  hanem  nagy  jó  erkölcsnek,  a  mely  példa 
mentől  ritkább,  annál  dicséretesebb. 

A  mostani  spanyol  király  nem  tette  volt-é  a  koro- 
nát a  fia  fejébe,  lemondván  a  királyságról  ?  Azért  ki 
dicséri,  ki  nem ;  de  azért  kevesen  dicsérik,  hogy  a  fia 
csakhamar  meghalván,  ismét  felvette  a  királyságot. 

Aztot  olvassuk  egy  római  császárról,  hogy  különös 
életet  akarván  élni,  a  császárságot  a  fiának  engedte; 
de  ott  nyugodalomban  nem  maradhatván,  a  fiához  me- 
gyén, hogy  elvegye  tőle  a  császárságot.  Arra  a  végre 
összegyűjtvén  a  nagy  urakot  és  a  hadat,  előttök  fel- 
megyen  a  fia  mellé  a  thrónusban,  gondolván,  hogy 
mindenek  örülni  fognak  annak.  És  ott  hosszú  beszéd- 
del kiteszi  szándékát,  és  a  fiának  a  császársághoz  való 
érdemetlen  voltát,  s  elvégezvén  beszédit,  a  fiát  letaszítja 
a  thrónusról,  a  kit  is  mindenek  szeretvén,  mindnyájan 
felzendűlének  mellette,  főképpen  a  hadi  rend,  annyira, 
hogy  öléssel  fenyegetek  a  vén  császárt.  A  ki  is  látván, 
hogy  nem  úgy  ment  a  dolog  végbe,  amint  gondolta,  és 
az  élete  is  veszedelemben  forogns,  nagy  okosan  tréfára 


fit  Miket  7(eíemen 

fordítá  a  dolgot,  és  mindenek  hallatára  felkiáltá:  ctCsak 
azt  akarám  megtudni,  hogy  szeretitek-e  a  fiamot,  és 
minthogy  szeretitek,  ide  hagyom  nektek. »  Nsgy  szé- 
gyennel leszállván  a  thrónusról,  visszátére  a  barlang- 
jában. A  portugalliai  király  sokkal  dicséretesebben  cse- 
lekedék ennél  a  császárnál :  a  való,  hogy  egy  keresz- 
tény királynak  jobb  erkölcsűnek  kell  lenni,  mintsem 
egy  pogány  császárnak. 

Azt  jól  mondja  ked,  hogy  soha  sem  kell  hirtelen- 
kedni, mikor  az  ember  valamit  akar  kezdeni,  és  annak 
a  végit  kell  megtekinteni.  Jaj!  édes  néném,  ha  mi  ezt 
követtük  volna,  nem  volnánk  most  bujdosók,  de  vannak 
olyan  dolgok,  a  melyeknek  a  mi  elménkben  a  kimene- 
telek jobbaknak  tetszenek,  mintsem  a  kezdetek ;  de  az 
okosság  azt  hozza  magával,  hogy  mindenkor  mindent 
okosan  kell  kezdeni,  annak  kimenetelét  a  bölcseség 
urára  kell  hadni.  De  mi  olyan  nyomorú  férgek  va- 
gyunk, hogy  semmit  jól  el  nem  végezhetünk,  hogy  ha- 
csak az  égből  segítséget  nem  veszünk,  és  a  mit  ott  el- 
rendeltek felőliünk,  a  bizonyos,  hogy  aszerént  kell 
iromtatnunk,  és  az  a  rendelés  mindenkor  az  Ur  dicső- 
ségit  tekinti,  és  a  mi  hasznunkra  fordul,  ha  jól  élünk 
véle,  —  de  éhez  is  segítség  kell.  Ezt  okozta  nekünk 
az  Ádám  almája,  a  ki  is  csak  könnyen  engedelmeskedék 
a  feleséginek;  de  jaj  1  ki  ne  szeretné  az  olyan  szép 
oldalcsontot? 

ndes  néném,  azt  tudja  ked,  hogy  a  mi  urunk  egy 
darab  időtől  fogvást  sátorok  alatt  lakott,  a  hol  mégis 
az  egészségre  való  nézve  jobb,  mintsem  a  városban, 
noha  a  mulatság  mind  egy;  hogy  pediglen  tegnap 
visszaköltözött  a  városban,  fogadjuk  fel,  hogy  ked  azt 
nem  tudja.  De  azt  könyv  nélkül  is  tudja  ked,  hogy 
szeretem  kedet,  ha  az  egészségre  vigyázunL 


Törökországi  levelei.  faj 

LV. 

Rodostó,   i8.  AugustJ,   1724. 

Édes  néném,  ha  tudná  ked,  micsoda  nagy  búban  va- 
gyok, megesnék  a  ked  szíve  rajtam,  és  elolvadna,  va- 
lamint a  vaj  a  tűznél,  és  rántottát  főzhetnének  véle. 
Gondold  el,  édes  néném,  már  két  naptól  fogvást  az 
urunk  nincsen  itt,  kilencz  mélyföldnyire  ment  vadászni, 
oda  lészen  vagy  két  hétig.  Engemet  itt  hagyott,  hogy 
gondot  visellek  a  házra  és  a  cselédekre;  —  «csak  bá- 
tyám itthon  maradjon,  mert  ő  nem  udvaros. »  Szánj, 
édes  néném,  szánj :  ihon  vadászni  nem  mehettem,  min- 
dennap Zsuzsihoz  kell  mennem,  foglyot  nem  lőhetek. 
Csak  Zsuzsival  kell  beszéllgetnem,  micsoda  nagy  bün- 
tetés e  nekem!  Bárcsak  egy  holnapig  tartana  ez  a  bün- 
tetés! De  akármeddig  tartson,  de  addig  úgy  búsulok, 
hogy  majd  meghalok  örömemben. 

A  minap  Zsuzsival  beszéllgettünk,  hogy  mint  lett  a 
házassága,  és  hogy  ennek  előtte  másfél  esztendővel  nem 
gondolta  volna,  hogy  grófné  legyen  belőlle,  noha  jó 
erkölcsiért  megérdemlette.  Elég  a,  hogy  a  beszéllgetés 
közben  elébeszélltem  néki,  hogy  micsoda  csúfos  és 
szerencsés  házassága  lett  egy  asszonynak ;  kednek  is 
elébeszéllem,  hadd  teljék  az  idő. 

Francziaországban  egy  városi  gazdag  bírónak  az  író- 
deákja, megszeretvén  egy  leányt,  megkéri,  és  a  laka- 
dalomra  napot  rendelnek.  Ott  pedig  közönségesen  az 
a  szokás  vagyon,  hogy  a  lakadalom  napján  az  ebéd  és 
a  táncz  estig  tart,  és  estve  mennek  a  templomban  az 
esketésre,  és  onnét  az  ágyban.  Elég  a,  hogy  az  író- 
deák vígan  volt  ebéd  felett,  és  ebéd  után  tánczba  viszi 
a  mátkáját,  a  ki  is  a  táncz  közben  örömiben,  vagy  mi- 
képpen, egy  kis  szelet  talált  bocsátani,  —  az  íródeák 
azt  meghallván,  elszégyenli  magát,  és  az  a  kis  szél  úgy 
meghidegítj  benne  a  szeretetet,  hogy  a  tánczot  el- 
hagyja és  megízeni  a  mátkájának,  hogy  ellene  mond  a 
véle  való  házasságnak,  éa  férjhez  mehet,    a  kihez    neki 


1  14  Mikes  Ideiemen 

tetszik.  Elítélheti  ked,  hogy  micsoda  szomorúsággal 
fogadá  a  leány  ezt  a  követséget,  mások  pedig  nevetek 
a  deák  együgyűséget.  Elég  a,  hogy  a  bíró  másnap 
megtudván,  hogy  miben  múlt  el  a  házasság,  hivatja  az 
íródeákját,  és  mindenképpen  eleiben  adja  oktalan  cse- 
lekedetit, hogy  olyan  csekély  dologért,  a  melyet  csak 
nevetni  kelletett  volna,  a  házasságot  félben  hadta. 
A  bíró  látván,  hogy  nem  akarna  magában  szállni,  és 
a  leányt  elvenni,  monda  néki,  hogy  mivel  a  leánynak 
ellene  mondottál,  én  nekem  gondom  lészen  reá ;  hanem 
menj  el  a  házamtól.  Azután  a  bíró  megmondja  a  leány- 
nak, hogy  6  elveszi,  ha  ő  hozzája  mégyen,  —  a  leány 
azt  nagy  szerencséjinek  tartván,  reá  áll.  A  bíró  csak- 
hamar a  lakadalmot  m.egcsinálja,  de  öreg  lévén,  csak 
keveset  lakhaték  a  feleségivei,  és  sok  pénzit,  jószágát 
a  feleséginek  hagyá,  a  ki  is  azután  Parisban  ment,  és 
ott  úri  asszony  módra  kezde  élni.  Minthogy  szép  volt, 
egy  öreg  gazdag  generális  megszereti,  de  ezt  is  csak- 
hamar kiszólítják  a  világból,  és  ez  is  mindenét  a  fele- 
séginek hagyja.  No  már  nagy  úri  és  gazdag  asszony 
lett  belőlle  csakhamar,  de  még  a  szerencse  fellebb 
vitte ;  mert  Casimirus  király  letévén  a  lengyelországi 
királyságot,  Parisba  ment  lakni,  és  ott  meglátván  a  mi 
szerencsés  asszonyunkot,  megszereti  és  elveszi,  de 
mindazonáltal  úgy,  hogy  csak  titkos  felesége  legyen. 
Az  asszony  nem  törődvén  azzal,  ha  királynénak  nem 
hittak  is ;  mert  valóságoson  az  volt,  ha  titkon  is. 

Mindezekből  meglátjuk,  édes  néném,  hogy  mely 
csudálatos  úton  vezettetünk,  haszinte  az  utat  nem  üs- 
mérjük  is,  és  hogy  gyakorta  a  szerencsétlenség  szeren- 
csére szolgál,  valamint  a  mi  titkos  királynénkkal  tör- 
tént, mert  ugyan  is  ki  ne  gondolta  volna,  hogy  az  a 
kis  szél  holtig  való  ártalmára  ne  legyen?  De  nem  hogy 
ártalmára,  de  a  tette  szerencséssé,  és  anélkül  csak  ala- 
csony rendben  maradott  volna,  és  az  a  kis  szél  vitte 
őtet  a  szerencsének  partjára.  De  nem  jovallom  mind- 
azonáltal a  leányoknak,  hogy  az  olyan  széltől  várják  szc- 
rencséjöket ;  mert  az  ilyen  példa  íclám  soha  meg  nem 


Törökországi  levelei.  i  25 

történt.  De  mit  mondjunk  az  íródeákról  ?  Azt  mon- 
dom, hogy  csak  az  olyan  szélre  volt  érdemes.  Ugy 
tetszik,  mintha  az  a  fráter  csak  a  szélnek  csinált  laka- 
dalmot :  ugyancsak  azzal  is  maradott.  A  mely  deákból 
az  olyan  szél  kifújja  a  szeretetet,  megérdemli,  hogy  t 
leányok  sok  babot  és  retket  egyenek,  és  úgy  meg- 
füstöljék, valamint  a  sodort  —  tudom,  hogy  ked  is  erre 
ítéli  őket. 

Édes  néném!  itt  most  én  vagyok  az  úr,  úgy  töltöm 
az  időt,  amint  lehet,  hol  jól,  hol  rosszul,  hol  jóban, 
hol  rosszban,  de  csak  telik,  én  is  ballagok  véle  együtt. 
De  azt  kellene  bánnom,  hogy  nem  úgy  töltöm,  amint 
kellene,  és  csak  akkor  akarok  jó  lenni,  amikor  meg- 
házasodom. A  bizonytalan,  és  most  kellene  jó  lenni, 
hogy  akkor  jobb  lehetnék.  Csak  azt  kell  tehát  mon- 
dani, édes  néném,  maradok  a  ked  rossz  szolgálója. 

LVl. 

Rodostó,    15.  Scpt.    1724.. 

Édes  néném,  ha  semmit  nem  írt  volna  is  ked  az 
utolsó  levelében  az  egészség  felől,  de  általláthattam, 
hogy  jól  foly  az  erekben  a  vér;  mert  a  ked  levelén 
eleget  nevettem.  Ki  ne  olvasná  jó  szívvel  a  ked  okos 
és  nyájas  leveleit,  főképpen,  mikor  jó  kedvünk  van? 
De  csak  azért  haragszom,  hogy  némelykor  rövidek, 
holott  soha  hosszú  levelet  nem  írhatna  ked  nekem,  és 
olyan  örömmel  olvasom,  hogy  némelykor  csak  azért 
írok  levelet,  hogy  hamaiébb  vehessem  a  ked  válaszát.  — 
Csaknem  minden  ember  ír  levelet,  de  nem  minden  tud 
olyat  írni,  hogy  tessék,  —  Vannak  olyanok,  a  kik  le- 
írják, a  mit  akarnak  mondani,  de  a  csak  száraz,  sótalan  és 
ízetlen ;  némelyek  pedig  a  legkissebb  dolgot  is  úgy  fel 
tudják  ékesíteni,  olyan  ízt  adnak  annak,  hogy  tetszik. 
Megbocsásson  a  ked  veres  orczája,  hogy  megpirítom, 
de  kevés  asszony  és  férfiú  tud  olyan  szép  leveleket 
írni,  mint  ked :   a  melyek   úgy   tetszenek   az  elmének. 


I  a  6  Mikes  T^eUmen 

valamint  a  szép  és  j6  ízű  étek  a  szájnak.  A  káposztát 
akarám  mondani,  de  nem  merem,  nehogy  azt  mondja 
ked,  hogy  káposztához  hasonlítom  a  kcd  levelit.  De 
meg  ne  haragudjunk,  ha  szinte  ahoz  hasonlítanám  is : 
mit  vétenék  vele?  Csak  azért  is  azt  mondom,  hogy  a 
szépen  írt  levél  az  elmének  úgy  tetszik,  valamint  a 
számnak  a  kapros  és  tejfellel  béboríttatott  káposzta, 
a  mely  távúiról  úgy  tetszik,  mint  egy  kis  ezüstből  való 
hegyecske,  a  melyről,  ha  leveszik  azt  a  lágy  ezüst  fede- 
let, alatta  drágafűet  lehet  találni. 

Erre  tudom  azt  mondjuk :  csak  a  káposzta  neki  1 
Azt  ne  csudálja  ked ;  mert  egy  nagy  könyvet  akarok 
írni  a  káposztáról.  Legelsőben  is  azt  teszem  fel,  hogy 
azok  ?>  híres  rómaiak,  nem  tudom  mi  okból,  az  orvos 
doctorokot  a  városból  kitiltották,  és  kétszáz  esztendeig 
csak  a  káposztával  gyóg>'ítottak  mindenféle  betegeket. 
De  egyéb  dicséretet  nem  mondanék  is  felőlié,  a  nem 
elég-é,  ha  azt  mondom,  hogy  erdélyi  czímcr?  Hogyha 
pedig  a  könyvem  elkészül,  azt  akarom,  hogy  a  többi 
híres  auctorok  közé  számláltassam  ;  mert  ug^'anis,  ha 
az  aranyról,  ezüstről  és  egyéb  metallumokról,  drága- 
füvekről könyveket  írnak,  miért  ne  írhatnék  a  káposz- 
táról ?  holott  száz  font  réznél  jobb  egy  tál  káposzta 
éh  gyomornak. 

Alinthogy  már  a  gyomros  materiába  elegyedtem, 
talám  követem  még  egy  darabig.  Nem  lehet  mindenkor 
beszélleni  nsgy  dolgokról,  —  némelykor  a  cancellariá- 
kon  sem  forognak  szükségesebb  dolgok,  mint  a  kony- 
hákban ;  azért  ma,  amint  észre  veszem,  csak  a  konyhán 
maradok,  és  onnét  írok.  Azért  is  jutott  eszemben,  hogy 
régenten  Siciliában  volt  egy  görög  város,  a  melyet 
Sybaris^°  városának  neveztek.  Ott  a  lakosok  olyan  tor- 
kosok valának,  liOgy  nagy  ajándékokot  adtának  az  olyan 
szakácsoknak,  a  kik  újabb  újabb  étkeket  tudtak  kigon- 
dolni, és  olyan  nagy  kényességben  éltének,  hogy  a 
városban  nem  szenvedték  az  olyan  mesterembereket,  a 
kiknek  zörgéssel  kelletett  dolgozni ;  de  sőt  még  kaka- 
-sokot  sem   tartottak    azért,  hogy  fel  ne  ébreszszék  áJ- 


Törőkországi  íeveíei.  \iy 

mokból.  Lehet-é,  édes  néném,  ennél  kényesebb  élet? 
Ha  ezek  a  lakosok  a  mi  barátinkhoz  mentenek  volna 
ebédre,  mint  laktanak  volna?  A  való,  hogy  vannak 
olyan  barátok,  a  kik  jól  tarthatták  volna  :  de  meg  van- 
nak olyanok,  a  hol  a  fogok  meg  nem  zsírosodott  volna. 
De  hiszem  tudok  olyan  históriát,  hogy  egy  asszony 
meg-ett  egy  milliumot,  még  sem  zsírosodott  meg  a 
foga. 

A  híres  Kleopátra  egyszer  azon  vetekedett  Anto- 
niussal,  hogy  melyik  adhat  közüllök  drágább  ebédet? 
Antonius  mondotta,  hogy  ő  adhat  három  vagy  négy- 
száz ezer  forintos  ebédet ;  Kleopátra  feleié,  hogy  a 
mind  semmi,  és  másnap  egy  millium-érőt  előtte  meg- 
eszik. Antonius  azt  lehetetlennek  tartván,  Kleopátra 
másnap  ebédre  híja  Antoniust,  az  egyik  fülben  valóját 
leveszi,  és  eczetben  teszi,  a  gyöngy  ott  hamar  elolvad- 
ván, az  ételben  teszi,  és  egyszersmind  megeszi,  és 
mondja :  Antonius  látod-é,  hogy  én  megettem  egy 
millium-érőt? 

Édes  néném,  dícsérjük-é  azért  Kleopátra  asszony o- 
mot  ?  Csudálom,  de  nem  dicsérem.  De  ha  azt  nem  cse- 
lekedte volna,  nem  volna  mit  írnom  kednek.  Édes  né- 
ném, meg  ne  egye  ked  így  a  gyöngyeit ;  mert  bujdosók 
vagyunk.  Ha  az  a  királyné  úgy  bujdosott  volna,  mint 
ked,  talám  ő  sem  cselekedett  volna  olyan  drága  bolond- 
ságot. A  való,  bolondság ;  de  annak  a  bolondságnak 
tizennyolcz  száz  esztendőtői  megmaradott  a  híre.  Csak- 
nem minden  bolondság  ezen  a  világon,  hát  az  ilyen 
miért  volna  alább  való  a  többinél  ? 

Nagy  Sándor  nagyobb  bolondságot  cselekedett ; 
mert  a  világot  akarta  bírni,  egynehány  millium  embe- 
reket elvesztett,  és  egy  kevés  idő  múlva  ő  is  csak  úgy 
holt  meg,  valamint  egy  koldus.  A  halál  előtt  mindenik 
egyenlő  volt.  Hát  a  nem  volt-é  bolondság  attól  a  ró- 
mai polgármestertől,  a  kinek  a  városon  kívül  egynehány 
udvarháza  lévén,  és  mindenike  külön-különféle  módon 
volt  felékesítve,  mindenikében  külö)\ös  udvari  cselédje, 
mindenikében  gazdag  ebédet   és  vacsorát  készítettek 


'  i8  M.k«í  T^elffíien 

mindennap,  úgy,  hogy  akármelyikében  ment  a  polgár- 
mester, kész  udvart  és  konyhát  tflált?  Hát  Vitellius 
római  császár  felől  mit  mond  ked,  a  ki  egy  pástétomot 
csináltatott  ebédjére,  a  mely  csak  fáczán nyelvvel  volt 
tele,  ■ —  ötven,  vagy  hatvanezer  tallérában  került,  —  e 
nem  volt-é  bolondság?  Hát  Cajus  császár,  a  ki  a  lova 
istállóját  úgy  felékesítette,  valamint  a  maga  házát,  és 
annak  udvari  tiszteket  rendelt,  valamint  magának,  arany 
tálban  aranyos  árpát  adtának  enni.  és  némelykor  ebédre 
hítta, valamint  eg)'  királyt  hívott  volna  ebédre:  az  ilyen 
nem  bolondság-é?  Ne  féljen  ked,  nem  írok  több  bo- 
londságot, hanem  valóságot,  hogy  szívesen  szeretvén 
kedet  maradok. 

LVIJ. 

Rodostó,    19.  Nov.    1724. 

Mindenkor  pirongat  ked  levelében,  hogy  meg  nem 
írom  kednek,  mint  töltjük  itt  az  időt?  A  nagy  vigas- 
ságban csak  suhajtunk,  s  olyan  jó  kedvünk  van,  hogy 
majd  meghalunk  búnkban,  —  mit  kíván  ked  egyebet  ? 
Ha  jó  volnék,  jobban  tölthetném,  mert  arra  elég  jó 
példát  ád  a  mi  urunk ;  de  rossz  vagyok,  és  attól  tar- 
tok, hogy  az  is  ne  maradjak.  De  talám  az  idő  okosabbá 
tészen,  vagy  akarom,  vagy  sem ;  a  kételen  való  okos- 
ságnak pedig  semmi  érdeme  nincsen.  Akkor  volna 
valami  kis  érdemünk,  amikor  ehetnénk  a  megtiltott 
gyümölcsből,  de  nem  eszünk,  és  nem  akkor,  amidőn 
arra  nem  nagy  egyepetyénk  vagyon.  De  már  most, 
hacsak  eg^^nchány  napig  is  okosabb  leszek ;  mert  teg- 
nap ide  érkezett  a  ketek  érsekje,  itt  fog  egynehány 
napot  tölteni,  és  addig  rátartjuk  magunkat,  valamint  a 
kompódi  nemesasszony. 

Édes  néném,  ez  után  hintót  mit  kelletett  küldeni :  a 
régi  püspökök  pedig  azért  megnehezteltek  volna;  mi- 
vel azelőtt,  főképpen  a  napkeleti  országokban,  a  püs- 
pökök közönségesen  gyalog  jártak,  —  nem  szóllok  az 
öregekről,  akik  szamárra  vagy  öszvérre  ültének.  A  gö- 


Törökországi  íeveíoi.  119 

rög  anyaszentegyházban  e  mindenkor  így  volt  szokás- 
ban ;  mert  a  püspökök,  minthogy  csak  közönséges 
rendből  valának,  azért  nem  vágytanak  aféle  alkalma- 
tosságokra. Konstanczinápolyban  annyi  gazdag  pátriár- 
kák között  talám  csak  egy  volt,  a  kiről  mondják,  hogy 
100  paripát  tartott.  Azt  nem  kellett  csudálni,  mert  a 
császár  öcscse  lévén,  inkább  szerette  az  úri,  mintsem 
a  püspöki  szokást.  Csak  ebből  is  kitetszik,  mert  egy 
kedves  kanczája  lévén,  amidőn  megvemhezett,  akkor 
az  officiumot  mondotta  a  clericusival,  —  azt  megtud- 
ván a  lovászmesterétől,  azonnal  levetkezik,  elhagyja  az 
officiumot,  és  az  istállóban  megyén.  Azt  látjuk,  hogy 
Konstantinus  császár  megparancsolta  a  gubernátorok- 
nak, hogy  szekereket,  vagy  más  egyéb  útra  való  alkal- 
matosságokot  rendeljenek  a  püspököknek,  a  kik  a  ni- 
caeai  gyűlésre  mentenek  ;  mert  messze  földekről  kel- 
letett oda  menni,  és  az  öregek  oda  el  nem  mehettenek 
volna.  De  ebből  látjuk,  hogy  a  püspökök  közönségesen 
nem  tartottanak  magoknak  semmi  alkalmatosságot  az 
utazásra.  A  bizonyos,  hogy  egy  alexandriai  pátriárká- 
tól, a  kik  gazdagok  valának,  kitölt  volna  egy  hintó  és 
egy  ló;  de  mégis  azt  látjuk,  hogy  a  híres  szent  Atha- 
násius  gyalog  járta  fel  a  thébai  pusztát.  A  napnyúgoti 
püspökök  már  inkább  kezdek  az  alkalmatosságot  ke- 
resni, és  lovakot  tártának,  a  Krisztusnak  és  az  aposto- 
loknak hagyván  a  szamáron  való  járást.  A  való,  hogy 
szent  Márton  szamárra  ült,  és  azon  kerülte  meg  a 
dioecesisét,  de  c  még  igen  eleinte  volt,  és  még  akkor 
a  nagy  renden  lévő  familiák  nem  igen  vágytanak  a 
püspökségre ;  de  mihent  a  nagy  urak  gyermekei  a 
püspöki  süveget  a  fejekbe  .kezdek  tenni,  szégyennek 
tartották  volna  szamáron  vagy  öszvéren  járni,  hanem 
paripákon,  és  nagy  sereggel  kísértették  magokot,  ami- 
dőn a  dioecesisöket  mentek  látogatni,  úgyannyira,  hogy 
a  szegény  plébánusok  kínszeríttetének  panaszt  tenni, 
hogy  a  püspökök  sok  kisérőkkel  szállván  reájok,  azok 
őket  mindenekből  kieszik.  De  mindenkor  nevetnem 
kell    a    szent   Gergely   panaszán,    mikor   eszembe  jut; 

Miktf  KeJemen  :  TöröV.ortzágí  levelei.  9 


I  jo  Mik«t  Ideiemen 

mert  a  mely  diakónus  viselt  a  sicillai  jószágokra  gondot, 
az  ennek  a  pápának  szép  öszvéreket  és  szamárokot 
küldött;  a  pápa  ezt  írja  néki:  énnekem  szép  szamá- 
rokot küldöttéi,  de  ha  szépek  is  azok,  csak  szamárok, 
hanem  küld]  egy  lovat,  a  melyen  járhassak.  A  bizonyos, 
hogy  ez  a  szent  pápa  inkább  vigyázott  a  zsoltár  szé- 
pen való  éneklésire,  mintsem  a  szép  lóra.  —  Aztot 
olvassuk  egy  más  szent  pápa  felől,  a  neve  nem  jut 
eszembe,  hogy  Konstanczinápolyban  akarván  menni,  a 
hajóból  Thessalonika  tájékán  kiszállott,  és  ott  valami 
alkalmatosságot  kerestenek  számára,  a  melyen  elvégez- 
hesse útját.  Ott  egy  nemes  ember  feleségének  igen 
kedves  lova  volt,  a  melyen  csak  az  asszony  járt.  Az 
asszony  a  pápának  oda  adja  a  lovát,  és  a  pápa  azon 
Konstanczinápolyba  megyén,  és  onnét  visszaküldi  a 
lovat,  de  a  ló  azután  soha  fel  nem  vette  az  asszo- 
nyát, —  a  ki  is  látván,  hogy  reá  nem  ülhet,  a  pápának 
küldi  Rómában  ajándékban. 

Édes  néném,  a  való,  hogy  mi  azt  igen  szeg  dolog- 
nak tartjuk  még  mostanában  is,  hogy  a  régi  püspökök 
olyan  akaratból  való  szegénységben  éltének,  a  mely 
élet  inkább  hasonlított  az  apostoli  élethez.  Azt  se 
gondoljuk  felőllök,  hogy  szegények  lettének  volna ; 
mert  valamint  mostanában,  úgy  régenten  is  elég  gaz- 
dag és  szegény  püspök  volt ;  hanem  az  a  külömbség 
vagyon,  hogy  régenten  a  gazdag  püspök  is  úgy  viselte 
magát,  valamint  a  szegény:  mostanában  pedig  a  sze- 
gény igen  megkülömböztetik  a  gazdagtól.  Hanem  azt 
mondjuk,  hogy  régenten  úgy  kelletett  lenni ;  mert  úgy 
volt  a  szokás ;  mostanában  pedig  más  szokás  lévén  ; 
egy  gazdag  püspök  megsértené  a  püspöki  méltóságot, 
ha  külsőképen  is  magát  nem  tiszteltetné,  és  csak  sza- 
kadozott ruhában  járna.  Mit  mondanának  mostanában 
egy  tolentinumi  érsek  felől  Spanyolországban,  a  kinek 
három  vagy  négyszáz  ezer  arany  jövedelme  vagyon 
esztendőre,  ha  csak  egy  szolgálót  tartana,  a  ki  babot 
főzne  ebédjire,  és  egy  szamáron  kerülné  meg  a  dioe- 
cesisét.  E  ha  így  volt  is  régenten,    de   mostanában    ha 


T5r8kor$xdgi  levelii.  i  3  1 

Úgy  cselekednék,  csudálnák,  de  nem  követnék,  és  any- 
nyira  nem  tisztelnék,  fösvénynek  is  tartanák.  Miért 
rendelték  a  magyarországi  gazdag  püspökségeket? 
Azért,  hogy  régenten  tartoztanak  a  török  ellen  felülni, 
és  a  királynak  egyik  fiát  eltartani.  Mit  mondanánk,  ha 
a  mi  erdélyi  püspökünket  csak  egy  diakónus  kísérvén, 
szamáron  menne  a  gyűlésben?  Azt  mi  szégyenlenők. 
Csak  a  bevett  szokást  kell  követni.  A  ki  nem  jó  szán- 
dékból kezd  valami  szokást,  megfizet  érette  :  de  a  kí 
azt  a  szokást  mintegy  kételenségből,  és  jó  szándékkal 
követi,  az  ellen  semmit  nem  mondhatni.  Aztot  tudom, 
hogy  a  jó  püspökök  nem  az  uraság  kedviért  tartanak 
udvart,  hanem  azért,  hogy  szokás,  és  hogy  a  püspöki 
méltóság  inkább  tiszteltessék. 

Édes  néném,  most  veszem  észre,  hogy  levelet  írok, 
és  nem  bízták  reám,  hogy  az  egyházi  renden  lévők 
szokásiról  írjak.  Én  ezt  csak  kednek  írom,  —  mégis 
töltsük  az  időt ;  mert  innét  hírt  nem  írhatok,  hanem 
csak  azt  írom,  a  mi  eszembe  jut ;  mert  mikor  kednek 
írok,  úgy  tetszik,  mintha  előttem  volna  ked,  és  keddel 
beszéllgetnék.  Elég  a,  hogy  a  mi  érsekünk  mind  hintó- 
ban, mind  gyalog  megérdemli  a  tiszteletet  —  itt  is 
fog  maradni  egynehány  napig.  Én  pedig  elvégzem 
levelemet,  mert  ha  még  hosszabb  lesz,  felit  sem  ol- 
vassa el  ked.  Kérem  kedet,  büntessen  meg  ked  egy 
hosszabb   levéllel,    és  az  egészségre    igen   vigyázzunk, 

LVIII. 

Rodostó,    13.   Dccemb.    1714- 

Azt  írod,  édes  néném,  hogy  ha  gyakrabban  írnék, 
gyakrabban  venné  levelemet.  A  való  és  igaz,  de  mit 
írjak  ?  Irjam-é  azt,  hogy  haragszom  ?  De  ki  ne  hara- 
gudnék, mikor  azt  írja  ked,  hogy  már  kedből  lehetne 
pap,  úgy  megtanulta  ked  a  levelemből  az  egyházi  szo- 
kásokot? Lesz  mégolyan  idő,  hogy  bosszút  állok  ezért. 
Micsoda  szép  idő  volna  az,  amikor  az  asszonyokot  fel- 


1  3  2  Mikes  J^elcmrn 

emelnék  a  papságra!  Bezzeg  akkor  volna  jó  ídöI  Akkor 
látnánk  új  rendtartásokot.  Oh!  már  is  örülök  annak  az 
időnek,  mintha  abban  volnék.  Már  előre  ellátom, 
hogy  a  nagy  böjtből  igen  kicsidet  csinálnának;  vagy 
talám  kitörülnék  a  kalendáriumból,  és  annyi  idővel 
meghosszabbítanák  a  farsangot,  úgy,  hogy  mikor  most 
hat  hét  a  farsang,  akkor  tizenhárom  lenne.  Oh  boldog 
idő!  A  hetedik  szentség  akkor  az  első  helyre  tétet- 
nék; oh  szerencsés  idő!  Az  elválasztás  akkor  könnyű 
volna,  és  csak  egy  dologra  vigyáznának,  nem  úgy,  mint 
most;  oh  kedves  idő!  Hát  mit  mondjak  a  gyónásról  ? 
Mert  nem  tudok  ítéletet  tenni  felőlié,  ha  eltörölnék-é 
vagy  sem.  Mindazonáltal  ha  jól  meggondolom,  hogy 
az  asszonyok  szeretnek  mindent  megtudni,  azt  ítélhe- 
tem, hogy  talám  meghagynák,  és  hogy  a  penitenczia 
rövidebb  volna,  de  oh  mely  hosszú  volna  a  gyónta- 
tás ;  mert  oly  papné  kéziben  akadhatnék,  a  ki  mindent 
meg  akarván  tudni,  száz  kérdéseket  tenne,  a  ki  még  a 
gondolatokot  is  m.eg  akarná  tudni;  de  meg  ellenben 
könnyű  penitencziát  adna.  Oh  édes  néném,  mint  vá- 
rom azt  az  időt,  de  talám  sokáig  kell  várnom,  és  addig 
el  is  temetnek,  —  azután  asszonyomék  ha  soha  pa- 
pok nem  lesznek,  sem  bánom. 

Valljon  elhinnék-é  azt  nálunk,  hogy  micsoda  mele- 
gek járnak  itt  most,  de  kivált  meleg  esők,  és  sok  menny- 
dörgések? Ked  legalább  higyje  el;  mert  nem  hazu- 
dok. —  Nyárban  sem  hallunk  nagyobb,  se  több 
mennydörgéseket,  mint  most ;  de  a  derék  állapot,  hogy 
igen  igen  ritkán  esik  itt  le  a  mennykő.  Tudom,  hogy 
sokféle  és  csudálatos  erejét  hallotta  ked  a  mennykő- 
nek;  de  talám  csudálatosabbat  nem  hallott  ked,  mint 
a  melyet  én  olvastam.  Mikor  eszembe  jut,  mindenkor 
nevetnem  kell ;  nevesse  ked  is.  Rómában  egy  franczia 
követ,  amikor  egyszer  nagy  mennydörgések  voltának, 
asztalnál  lévén  a  feleségivei,  és  az  ablakok  hogy  nyitva 
voltának,  a  mennykő  általmegyen  a  házban  —  kiki 
megijed,  de  semmi  kárt  nem  tett,  —  amikor  pedig 
általment  a  házon,  a  követné  melegséget  érzett,  találja 


Törökországi  levelei.  1 3  3 

ki   kcd,   hol? és   minthogy  asztalnál   volt,    nem 

lehetett    a   szoknya    alá   tenni    a   kézit,  de    asztal  után 
maga  is  elfakad  nevetve  rajta,  amidőn  észre,  veszi  hogy 

a  mennykő  megperzselte. Gondold   el,  édes 

néném,  hol  kereskedett?  és  ki  ne  nevetné  eztet? 

Most  jut  eszembe,  hogy  egy  kérdésire  meg  kell  ked- 
nek  felelnem.  És  annak  egyéb  okát  nem  tudom,  hogy 
miért  eszünk  hűst  pénteken,  amidőn  azon  a  napon 
esik  karácson,  hanem  hogy  azt  a  szokást  az  ánglusok 
kezdették,  azért,  hogy  az  evangyéliumban  a  vagyon 
írva  :  hogy  az  ige  testté  lett.  És  idővel  azt  a  szokást 
másutt  is  bevették.  —  Hát  a  francziák  sok  helyeken 
karácsontói  fogvást  Gyertyaszentelő  Boldogasszony 
napig  szombatokon  a  húst  megeszik,  azért,  hogy  azon 
időkben  a  Boldogságos  Szűz  gyermekágyban  fek- 
szik. —  Sok  ideje  vagyon  már  annak,  édes  néném, 
hogy  mi  is  a  bújdosásban  fekszünk.  —  Ezt  az  eszten- 
dőt tudjuk,  hogy  csaknem  egészen  itt  eltöltöttük;  de 
azt  nem  tudjuk,  ha  nem  töltjük- é  itt  a  másikát  is. 
Mely  szép  dolog,  hogy  az  ember  nem  tudja  a  jöven- 
dőt ;  mert  ha  tudná,  még  előre  kétségben  esnék ;  de 
nem  tudván,  bízik,  és  reménli,  hogy  úgy  fordul  dolga, 
amint  kívánja.  Nincsen  e  világon  rosszabb  táncz  a 
baráttáncznál,  és  csak  azt  kell  járnunk  mindaddig, 
amíg  vonják.  Csak  az  Isten  egészséget  adjon,  úgy  le- 
gyen, amint  neki  tetszik;  mert  szép  dolog  az  egész- 
ség, azért   arra  vigyázzon    ked,  és  írjunk    gyakrabban. 

ux. 

Rodostó,   16.  Jan.   1725. 

Uj  esztendőben  mi  vigadjunk,  és,  ha  lehet  tőllünk, 
meg  is  házasodjunk.  De  azt  a  lehetet  elvették  mi  től- 
lünk, és  csak  a  gondolatot  hadták  szabadságunkban.  — 
De  már  az  is  unadalmas  kezd  lenni;  mert  ugyan  is  mi 
haszna  itt  arról  gondolkodni?  A  bujdosók  házassága 
igen   szomorú    házasság.    De    kivel?   A    ketek   görög 


I  3  4  MikfS  J^e'iemen 

IcányivaJ  ?  Távul  legyen.  A  bizonyos,  hogy  azok  nem 
érdemlik  a  feleség  nevet.  Csak  arra  valók,  hogy  reg- 
geltől fogva  estig  a  kereveten  üljenek,  legkissebb  gond- 
jok  a  házra  ne  legyen,  de  igen  sok  a  köntösökre,  any- 
nyira,  hogy  minden  nagy  innepre  az  új  köntösnek  meg 
kell  lenni,  és  ha  egyszer  elmúlnék,  az  urának  szemi- 
ben  megmondaná,  hogy  ha  ő  nem  akar  csináltatni, 
talál  olyat,  a  ki  ő  néki  csináltat.  VJtven  ezer  tallér  árú 
köves  portékát  adna  is  itt  az  ura  a  feleséginek;  de 
abból  az  asszony  meg  nem  segítené  egy  polturával  is 
az  urát,  ha  szegénységben  esnék,  készebb  volna  szá- 
raz kenyeret  enni,  mintsem  egy  gyöngyös  nyakravaló- 
ját eladni.  Ha  kétszer  vagy  háromszor  napjában  fel 
nem  öltözhetik,  akkor  elunja  magát.  A  micsoda  selyem 
materiákban  és  gyöngyösön  látja  az  ember,  azt  gon- 
dolná, hogy  mindenik  egy  grófné.  És  az  asztala  is 
hasonlít  a  köntöséhez,  holott  egy  kis  száraz  halból, 
vagy  egy  kevés  riskásából  áll  az  ebédje  és  vacsorája. 
Franczia  asszony  sem  kell ;  mert  annak  csak  a  kár- 
tya és  az  ének  az  eszében.  A  spanyolnék  szintén  úgy 
bujálkodnak  a  köntösben,  valamint  a  görögnék,  és  ab- 
ban, hogy  kis  lábok  legyen,  —  készebb  is  volna  inkább 
mindenét  megmutatni,  mintsem  a  lábát.  Hátha  még 
olyan  kis  lábok  volna,  mint  a  khinai  asszonyoknak  ! 
Ott  amikor  valamely  leányt  jovallanak  valakinek,  hogy 
elvegye,  legelőször  azt  kérdi,  ha  nagy-e  a  füle;  mert 
a  legnagyobbat  tartják  a  legszebbnek,  —  és  ha  nagy-é 
a  lába ;  mert  ha  nagyobb  volna  a  kis  ujjomnál,  már  el 
nem  vennék.  Eztet  pedig  nem  fogja  ked  csudálni, 
mihent  azt  ked  megtudja,  hogy  abban  az  országban  a 
leánygyermek,  mihent  másfél  esztendős,  mindakét 
lábát  kitekerik,  és  ezután  az  úgy  marad,  és  nem  sokat 
ugrándozik  azután.  A  való,  kis  lábai  lesznek,  de  hol- 
tig nyomorult  lesz,  és  csak  a  házból  sem  mehet  ki.  - — 
Azt  tartják,  hogy  a  sánta  asszonynak  olyanforma  moz- 
gási vannak,  a  mely  tetszik ;  de  szeretem  másoknak, 
nekem  pedig,  édes  néném,  erdélyi  feleséget  adjon 
ked  ;  mert  nem   tudok  olyan  országot,   a  hol  az  asszo- 


Törökországi  levelei.  íj^ 

nyok  oly  érdemesen  viseljék  a  feleség  nevet,  mint  a 
mi  tündér  országunkban.  —  De,  a  micsoda  állapotban 
vagyunk,  aztot  még  csak  reménleni  sem  lehet,  — 
mindenütt  a  nagy  békeség  és  csendesség ;  nekünk 
pedig  zavaros  vízben  kellene  halásznunk.  Másutt  nem 
tudunk  hadakozást,  csak  a  törököknek  a  persával,  ez 
is  már  egynehány  esztendőtől  tart.  Mi  nékünk  azt  kell 
kívánnunk,  hogy  a  török  legyen  győzedelmes,  mert 
kenyérit  eszszük.  Nem  is  segítik  úgy  a  bujdosókat 
másutt,  mint  ebben  az  országban.  Ez  a  nemzet  nem 
is  olyan  irtóztató,  valamint  a  híre  vagyon,  —  nem 
tudok  olyan  nemzetet,  a  ki  olyan  csendességben  éljen, 
mint  ez  ;  és  sohult  olyan  békeséges  maradásunk  nem 
lehetne,  mint  itt.  Istennek  légyen  hálál  legkissebb 
szerencsétlenség  még  közöttünk  nem  történt :  akárhol 
találjunk  törököt,  mindenütt  jó  szívvel  látnak  minket; 
mert  a  török  leginkább  a  magyarokot  szereti.  Legjob- 
bat nem  kívánhatunk  mindezekért  nékik,  mint  azt, 
hogy  még  valaha  legyenek  keresztények.  Ámen. 

Hogyha  pedig  ezzel  a  kevély  görögökkel  volna 
dolgunk,  itt  eddig  nem  lakhattunk  volna.  Ezek,  noha 
keresztények,  de  bennünket  gyűlölnek.  A  pedig  bizo- 
nyos, hogy  legkissebb  ártalmokra  nem  vagyunk ;  ők 
ártanának  nékünk,  ha  lehetne,  de  nem  merik ;  mert 
legkissebb  dologért  a  száz  pálczát  megolvasnák  rajtok, 
és  így  becsületben  és  tiszteletben  tartat  minket  a  bot. 
Mert  itt  azt  nem  tekintik,  hogy  micsoda  renden  va- 
gyon, hogy  ha  gazdag-é,  vagy  régi  família?  Mindezek 
meg  nem  mentik,  hogy  a  húsz  körmiről  le  ne  vonják, 
és  a  száz  pálczát  duplán  meg  ne  kóstolja.  Ki  is  lak- 
hatnék az  ilyen  kevély  nemzetséggel,  hogyha  így  a 
földig  meg  nem  aláznák  őket. 

Én  leginkább  azon  búsulok  itt,  hogy  hol  nyomtas- 
sam ki  a  ked  leveleit?  Ha  olyan  könnyen  meglehetne, 
amint  aztot  megérdemlenék,  nem  kellene  törődnöm ; 
mert  azt  tudom,  hogy  mások  is  gyönyörűséggel  olvas- 
nák. Senkit  nem  kell  szemébe  dicsérni,  de  25  mély- 
földnire  meg  lehet.  Azért  ha  megszid  is  ked,  azt  nem 


156  Mikes  T^elemen 

hallom :  de  azt  kívánom  hallani,  hogy  ked  egészsé- 
ges, —  arra  is  kell  vigyáznunk,  mert  az  egészségnek 
étel,  ital,  és  más  egyéb  fentállva  is  jól  esik.  Adjon 
Isten  jó  étszakát,  igen  kedves  álomlátást,  és  holnapra 
felvirradást. 

LX. 

Rodostó,  22.  ApriJ.   1725. 

Hol  vagyon?  Hol  vagyon  az  a  puskás,  ki  meglőtte 
azt  a  farkast,  ki  megette  azt  a  kecskét,  kit  apám  vett 
a  vásáron?  —  —  Hol  vagyon  az  az  ember,  ki  meg- 
találta azt  a  levelet,  kit  innét  írtam  kcdnek  ?  —  Mit 
tehetek,  édes  néném,  rólla,  hogy  már  régen  nem  vette 
ked  levelemet?  Ha  nem  írtam,  azt  nem  kell  csudálni, 
ha  ked  nem  vette;  de  ha  írtam,  hogy  veszett  volna  el? 
De  mit  törődünk  rajta  ?  A  mi  leveleinket  Bécsben  is 
elolvashatják.  Hogyha  pedig  a  tengerben  veszett,  a 
bizonyos,  hogy  a  halaknak  nem  zsírozza  meg  a  fogo- 
kot. Édes  néném,  ha  egy  két  levelünk  elvész,  írjunk 
tizenkettőt  helyekben,  a  nem  nagy  fáradság,  és  a  rest- 
séget meg  nem  háborgatja.  De  mit  írjak?  Mert  itt 
semmi  hír  nincsen,  hanem  ha  azt  írom  meg,  hogy  most 
itt  az  örmény  asszonyok  mgy  munkában  vannak ;  mert 
most  vetik  a  gyapotot  —  írjunk  hát  a  gyapotról ; 
mert  az  itt  nem  bolondság,  de  sőt  még  nagy  haszon ; 
mert  sehol  nem  terem  annyi,  mint  itt,  és  az  itt  nagy 
kereskedés.  A  mi  földünkön  nem  gondolom,  hogy  meg- 
teremne; mert  meleg  földet  szeret.  De  Magyarország- 
ban csudálom,  hogy  meg  nem  próbálják ;  mert  ott  va- 
gyon olyan  hely,  a  hol  megteremne,  és  a  nagy  hasznot 
hozna  az  országnak,  --  legalább  az  a  pénz,  a  kit  gya- 
potért adnak,  megmaradna  az  országban. 

A  gyapotmag  olyan  nagy,  mint  egy  borsószem,  de 
fekete,  és  most  kezdik  vetni.  Nem  nő  nagyobbat  más- 
fél arasznyinál,  de  egy  szálból  három  vagy  négy  ág  is 
jő  ki,  és  azon  mindeniken  egy-egy  gömbölű  gyümölcs 
függ,  a  mely  olyan,  raint  egy  kis  zöld  dió,  és  annak  a 


Törökőr $iági  Itvtlti.  137 

virágja  sárga.  Amég  meg  nem  érik,  ha  felnyitják,  enyv 
forma  matéria  vagyon  benne ;  de  mikor  érni  kezd, 
abból  az  enyvből  lészen  a  gyapot,  és  magában  kinyí- 
lik, hogy  a  meleg  jobban  megérelhesse.  Amidőn  pedig 
septemberben  egészen  kinyílt,  megfejéredett,  és  a 
haja  megszáradott,  akkor  kiszedegetik  a  gyapotot  a  ha- 
jából magostól.  De  minthogy  sok  magja  vagyon,  és  a 
gyapot  úgy  jött  ki  szálanként  abból  a  magból,  hogy 
újjal  is  nehéz  volna  a  magról  letépni  a  gyapotot,  azért 
itt  az  asszonyoknak  olyan  kis  kerekek  vagyon,  a  mely- 
nek két  tengelye  vagyon  ;  egyik  vas,  a  másik  fa,  egyik 
egyfelé  fordul,  a  más  másfelé,  úgy,  hogy  amidőn  a 
gyapotot  magostól  köziben  bocsátják,  csak  a  gyapot 
megyén  által,  a  magról  lefoszlik,  és  tisztán  esik  le  más- 
felé, és  így  könnyen  választják  el  a  magjától.  Az  olyan 
kerék  nélkül  egy  maroknyi  gyapotot  egy  nap  meg 
nem  lehetne  talám  tisztítani  a  magjától ;  de  a  kerékkel 
egy  zsák  gyapot  kevés.  Ihon  már  készen  vagyon  a  gya- 
pot, csak  fonja  ked. 

De  édes  néném,  minthogy  a  gyapot  nálunk  meg 
nem  teremne,  ked  más  hasznot  tehetne  a  mi  orszá- 
gunknak, a  melyért  méltó  volna  a  ked  nevét  aranynyal 
leírni  az  erdélyi  históriában.  Ha  az  ]sten  haza  viszi 
kedet,  miért  nem  lehetne  kednek  annyi  selyme,  hogy 
a  szükségre  valót  nem  kellene  pénzen  venni?  Haked- 
től  meglátnák,  más  úri  asszonyok  is  követnék,  és  las- 
sanként a  haszonért  a  közönséges  renden  valók  is  fel- 
kapnák. Idővel  nálunk  is  elbővűlne,  valamint  más  or- 
szágokban, a  holott  is  csak  lassanként  kezdették.  Ebben 
az  országban  egy  görög  császár  bővön  megajándéko- 
zott két  missionárius  papot  azért,  hogy  ők  hozták  mesz- 
sze  országról  legelsőben  a  selyemeresztő  bogárnak  a 
tojását,  aztot  itt  kiköltették,  felnevelték,  elszaporítot- 
ták, és  megmutatták,  miképpen  kell  bánni  vélek,  és  a 
selyemmel,  ók  azt,  mint  okos  emberek,  mind  meg- 
tanulták volt.  Itt  hogy  elszaporodott,  az  olaszok  is  fel- 
kapták a  görögöktől,  az  oloszoktól  a  spanyolok,  és  a 
francziák  idővel  felvették,   és   így  terjedett   el   lassan- 


158  Mikf*  lőelem fn 

ként,  és  így  jött  bé  a  haszon  a  kereskedéssel  az  or- 
szágban. 

Nevetném,  ha  ked  lenne  az  első  fundátora  a  selyem- 
eresztő bogaraknak  Erdélyben.  Az  ilyen  dolgot  ha  va- 
laki elkezdené,  a  többi  is  követné,  és  az  olyat  olyan- 
nak kell  elkezdeni,  a  ki  ahoz  tud ;  mert  e  csak  éppen 
azért  tetszik  nehéznek,  hogy  nem  tudnak  véle  bánni. 
Hogy  is  lehetne  egy  úri  asszonynak  kedvesebb  mulat- 
sága és  hasznosabb,  mint  mikor  látná,  hogy  egynehány 
ezer  hernyó  micsoda  nagy  serénységgel  dolgozik  szá- 
mára. De  minthogy  azok  az  állatok  nagy  ehetők,  és 
mihent  lesznek,  azonnal  enni  kezdenek,  az  ő  legked- 
vesebb ételek  az  eperfának  a  levele.  A  fejér  és  a  veres 
eperfa  pedig  csaknem  mindenütt  megteremne  nálunk 
csak  kevés  fáradsággal.  Én  nekem  pedig  úgy  tetszik, 
hogy  nem  kellene  sajnálni  a  fáradságot  az  olyan  munká- 
soktól, a  kik  egy  kevés  falevélért  selyemmel  fizetnek 
nekünk. 

Még  előre  megmondom,  és  abban  nem  kételkedem, 
hogy  ked  nem  tudná,  mint  kell  bánni  ezekkel  a  selyem- 
csináló munkásokkal ;  de  minthogy  egyéb  dolgom  nin- 
csen, leírom  kednek,  hogy  mit  olvastam  az  iránt,  az  után 
úgy  dolgoztassa  ked  őket,  a  mint  tetszik.  Legelsőben  is 
egy  tiszta  házat  kell  számokra  elkészíteni,  a  kin  jó  abla- 
kok legyenek,  a  hová  a  verőfény  bészolgálhasson,  és  a 
hová  az  egerek,  se  más  egyéb  kis  állatok  ne  mehessenek, 
a  szél  se  érje.  A  ház  közepin  négy  czövekre  egy  gyé- 
kényt kell  teríteni  ágy  formára,  vagy  ha  gyekén  nincsen, 
apró  vesszőkből  kell  fonni  olyanformát,  valamint  a  szilva- 
aszalókon vannak.  A  ház  már  megvagyon,  hanem  hozzuk 
már  a  világra  a  munkásokot.  A  selyemeresztő  bogárnak  a 
tojása  igen  igen  apró,  hogy  élig  látja  az  ember,  és  amikor 
tojik,  egy  papirosra  teszik,  a  papiroson  hagyván  egyne- 
hány száz  tojását,  az  oda  szárad,  és  azt  jó  helyre  elteszik 
tavaszig.  Azért  vegyük  elé  azt  a  papirost,  és  adjuk  oda 
valamely  kövér  leánynak,  a  ki  aztot  a  kebeliben  tévén, 
a  melegtől  egy  kevés  idő  múlva  ott  életre  kapnak. 
Mihent  azt  észre  veszik,  hogy  mozganak,  a  papirosra 


TPrökorsxági  tiveht.  139 

gyenge  levelecakéket  tesznek,  már  megmondottam,  mi- 
csoda fának  a  levelit.  Amidőn  egykevéssé  nagyobbak 
lesznek,  a  fellebb  megmondott  ágyra  kell  őket  elhely- 
heztetni,  és  csak  gyengén  kell  őket  betakarni  falevél- 
lel, a  derekaljok  is  falevél  legyen.  De  legelsőben  is 
arra  kell  vigyázni,  hogy  ezeknek  olyan  dajkát  kell  adni, 
a  ki  munkás  és  értelmes  legyen,  a  ki  a  fiait  szeresse,  a  ki 
azoknak  mindennap  bizonyos  órában  fris  levelet  adjon, 
elsőben  megtisztítván  az  ágyat  mindennap  a  tisztátalan- 
ságtól és  a  levéltől,  —  c  meglévén,  azután  kell  reájok 
hinteni  szép  lassan  az  új  levelet.  Mivel  semmi  úgy 
nem  árt  ezeknek  az  állatoknak,  mint  a  tisztátalanság 
és  a  nedvesség,  arra  vigyázzon  a  dajka,  hogy  vizes 
levelet  ne  adjon  nékik,  —  az  esős  időben  szedett  leve- 
let meg  kell  szárasztani,  és  ha  látja,  hogy  eső  leszen, 
még  előre  kell  levelet  gyűjteni,  és  nem  kell,  hogy  bőj- 
töltessc  a  fiait ;  mert  ezek  a  kis  állatok,  minthogy  ke- 
vés ideig  élnek,  azért  az  időt  el  nem  akarják  veszteni, 
és  szüntelen  esznek.  Hogyha  olyan  nagy  szükségben 
találnának  esni,  hogy  falevelök  nem  volna,  olyankor  le- 
het saláta-  vagy  káposztalevelet  nékik  adni,  eztet  ők 
megeszik,  mert  a  szükség  reá  viszi ;  de  ilyen  eledeltől 
a  selymök  sem  lészen  olyan  jó.  A  dajka  tisztán  és  jó 
eledellel  tartván  fiait,  arra  igen  vigyázzon,  hogy  ami- 
dőn szép  idő  vagyon,  az  ablakokot  estig  nyitva  tartsa, 
és  a  házat  tisztán  tartsa ;  mivel  a  tisztaság  és  a  jó  áer 
ezeknek  igen  egészséges.  De  egy  kevéssé  nézzük  meg, 
hogy  micsoda  változásokon  mennek  által. 

Ez  a  féreg  a  tojásból  kikelvén,  igen  igen  kicsid  és 
fekete.  Egynehány  nap  múlva  fejéredni  kezd,  de  ezt  a 
köntöst  leveti,  és  minthogy  vastagodik,  fejérebb  és  zöl- 
des ruhát  vészen  magára,  —  egy  kevés  nap  múlva  az 
ételt  teljességgel  elhagyja,  és  elaluszik  mintegy  két 
napig,  —  azután  bánkódni  és  nyughatatlankodni  kezd, 
úgy  annyira,  hogy  a  nagy  erőltetésben  megveresedik,  — 
akkoron  a  bőre  megránczosodik,  és  azt  leveti ;  no  már 
harmadik  köntöst  vészen  magára!  Hát  nem  elég  egy 
holnap  alatt  háromszor  változtatni  a  köntöst?   Azután 


>40  Mikts  "K^íemífi 

enni  kezd,  és  akkor  egészen  más  formájű  leszen,  mint 
annakelőíte.  —  Egynehány  nap  jól  évén,  ismét  mély 
álomban  esik,  —  abból  felserkenvén,  új  inget  vészen 
magára,  azaz :  új  bőrt.  Azután  ismét  egy  kevés  ideig  a 
jóllakáshoz  fog.  De  végtére  mindazt,  mind  az  életet, 
mind  a  társaságot  megunja,  és  mindezektől  el  akarván 
magát  vonni,  olyan  kis  remete  házacskát  kezd  selyem- 
ből csinálni,  a  melyet  nem  lehet  eleget  csudál  i,  se  a 
Teremtőt  eléggé  imádni.  Édes  néném,  eluntam  már  az 
írást  is,  azért  félben  szakasztom  a  mi  remeténk  mun- 
káját, —  másszor  leírom.  —  Hanem  most  arra  kérem 
kcdet,  hogy  az  egészségre  vigyázzunk ;  mert  én  va- 
gyok, a  ki  voltam,  és  leszek,  a  ki  vagyok. 

LXl. 

Rodostó,  13.  Maji,    1715. 

Édes  néném,  megbocsásson  ked,  hogy  hazudtam, 
vagyis  inkább,  hogy  a  pennám  hazudott:  mert  Rodos- 
tóról datáltam,  holott  nem  vagyunk  a  városban,  hanem 
mellette ;  mert  tegnaptól  fogvást  sátorok  alatt  lakunk. 
Ha  tanácsot  kérdettek  volna  tőllem,  másszorrá  hagytuk 
volna  a  táborozást;  mert  a  vászonház  csak  akkor  jó, 
amikor  másképpen  nem  lehet :  de  az  ur  akaratján  kell 
ügetni. 

Elég  a,  hogy  itt  a  sok,  kevés,  semmi  dolgaimtól 
ment  lévén,  szabadoson  elkísérhetem  kedet  a  mi  reme- 
ténk látogatására.  Menjünk  már  most  hozzája,  és  néz- 
zük meg,  micsoda  barlangot  épíí  magának ;  mert  az 
utolsó  levelemtől  fogvást  elég  ideje  volt,  és  ha  egy- 
szer bezárja  magát,  azután  nem  szól  hozzánk.  Ügy  tet- 
szik, hogy  az  utolsó  levelemben  ott  hagyok  félben, 
hogy  ez  az  állat  végtére  egy  kis  selyemházat  épít  ma- 
gának. Amidőn  ez  az  állat  ahoz  akar  fogni,  az  ételt 
elhagyja,  és  mindenütt  keres  magának  olyan  helyt,  a  hol 
építhessen  ;  azért  seprőágakot  hintenek  néki,  és  falra 
is   ágakot    függesztenek   számokra.    Mihent   az  ágokra 


Törökországi  tevelei.  141 

felmásznak,  azonnal  elkezdik  a  sclyemeresztést,  és  kö- 
röskörűi bepólálják  magokot.  Az  első  selyem  nem  olyan 
jó,  mint  az  utánna  való.  Amidőn  magokot  egészen  és 
jól  betakarták  volna,  azt  a  kis  házat  belől  ismét  meg- 
béllik  olyan  gyc'ige  és  tömött  hártyával,  a  hová  az  áer 
nem  férhet.  Ezt  az  utolsó  munkát  elvégezvén,  akkor 
elaluszik,  és  a  változáshoz  készül,  valamint  látjuk,  hogy 
a  hernyók  pillangókká  változnak.  Ahoz  a  változáshoz 
pedig  két  vagy  három  hét  kívántatik.  Amég  ez  eltelik, 
addig  jó  megtudni,  hogy  az  a  kis  házacska  olyan  for- 
májú, és  olyan  nagy,  mint  egy  galambtojás.  A  selymet, 
a  melynek  hasznát  veszik,  úgy  kell  gondolni,  mintha  a 
tojást  selyemmel  beborítanák.  A  hártya,  amelyről  szó- 
lottam ide  feljebb,  olyan,  mint  a  tojásnak  a  haja.  A  há- 
rom hét  eltelvén,  az  alatt  halottaiból  feltámad,  de  más 
formában ;  mert  a  házán  egy  kis  ablakot  fúrván,  onnét 
szép  fejér  ábrázattal,  és  szárnyakkal  repül  ki.  Az  előb- 
beni  köntösét  a  házban  hagyván,  a  házzal  együtt  a 
dajkájának  hagyja  fáradságáért. 

De  minthogy  a  selyem  egészen  elromlik,  amidőn  a 
házát  megfúrja,  azért  csak  egynehányat  hadnak  meg 
magnak,  és  a  többit  a  melegre  kiteszik,  hogy  az  állat 
bennek  meghaljon,  és  fel  ne  támadhasson,  úgy  a  se- 
lyem egy  szálban  megmarad;  mert  az  állat  nem  hagy- 
ván soha  félben  munkáját,  a  háza  is  egy  szál  selyem- 
ből áll,  a  melynek  hossza  kilencz  száz  lábni,  és  né- 
melykor több,  de  még  az  a  szál  dupla,  és  egymáshoz 
vagyon  enyvezve.  Már  gondolja  el  ked,  micsoda  vé- 
kony szálnak  kell  annak  lenni  ? 

Már  visszátérek  azokhoz,  a  kiket  magnak  meghad- 
nak.  A  házokból  kifúrván  magokot,  ők  onnét  el  nem 
távoznak.  A  nősténye  sokkal  nagyobb  a  férjeknél.  Egy- 
nehány napot  szabadságban  töltvén  egymással,  azután 
egy  papirosra  teszik  a  nőstényt,  valamint  a  gyermek- 
ágyban, és  a  papiiosra  tészen  legalább  öt  száz  tojást. 
Ebből  elítélheti  ked,  liogy  nem  kell  sokat  meghadni 
magnak,  és  hogy  nég^'  vagy  öt  pár  elég  maradékot 
hagy. 


143  JHik^  J^f lemen 

Immár  a  selyem  megvagyon,  de  az  erősen  a  ház- 
hoz vagyon  tekerve  és  enyvezve.  Azt  levenni  meg  más 
mesterség,  de  azt  is  megcselekszem,  csak  kedvit  talál- 
jam kednek.  Legelsőben  is  azokot  a  kis  tojás  formákat 
lágymeleg  vízbe  vetik,  hogy  az  enyv  megolvadjon  — 
azután  egy  kevés  seprűszállal  habarni  kezdik  azért, 
hogy  a  selyemszál  a  seprűre  tekerődjék  —  de  csak  hat 
szálat  tekernek  együvé,  és  amíg  egészen  letekerik, 
addig  mind  a  meleg  vízben  maradnak  a  kis  házacskák. 
Aztot  tudja  ked,  hogy  a  selyem  természet  szerént  sár- 
gás, és  ha  megmossák,  szép  fejér. 

Immár  bízvást  nevessen  ked,  hogy  olyan  dologra 
akarom  kedet  tanyítani,  a  melyet  ked  jól  tud.  De  mint- 
hogy ked  úgy  kívánta,  engedelmeskedni  kell.  De  aztot 
talám  nem  tudja  ked,  hogy  voltak  olyanok,  a  kik  meg- 
próbálták, hogy  a  pókháló  még  erősebb  volna  a  se- 
lyemnél, hogy  azt  úgy  meg  lehetne  szaporítani,  mint  a 
selymet ;  de  minthogy  több  költségben  telnék,  azért 
abban  hadták ;  mert  egynehány  ezer  pókot  hússal  kel- 
lene tartani.  Hát  azt  írtam-é  meg  valaha  kednek,  hogy 
Egyiptomban  egynehány  ezer  tojást  tesznek  egy  me- 
leg kemenczébe,  és  húsz  nap  múlva  annyi  ezer  pislent^' 
húznak  ki  belőlle.  De  azt  tartják,  hogy  azért  a  gyúk- 
hús  ott  nem  olyan  jó.  Ma  látom,  hogy  csak  a  gazd- 
asszonyságról  kell  kednek  írni ;  de  félben  hagyom, 
mert  elfelejtettem  volt,  hogy  táborban  vagyok.  De  a 
mi  táborunk  olyan,  mint  az  izraeliták  tábora,  a  hol  egy 
puskaszót  sem  hallani  :  azért  jó  étszakát  is  kívánok  ked- 
nek; mert  itt  nem  kell  félni  az  ellenségtől,  csak  a 
fülbemászótól. 

P.  S.  Aztot  tudja  ked,  micsoda  rendet  tartunk  a 
vásosban :  itt  is  hasonló  renden  és  szokáson  járunk. 
Nincsen  is  szebb  a  jó  rendtartásnál.  Aztot  egy  közön- 
séges ember  is  véghez  viheti  házánál ;  de  arra  a  mi 
földünkön  nem  igen  hajtanak  még  az  urak  is.  De  jó] 
cselekszik-é? 


Tör6kor$%ági  t<v*tti.  143 

LXll. 

Rodostó.   ii.Junii,  1715. 

Eleget  nevettem,  édes  néném,  a  ked  udvaros  köszö- 
nctin,  mintha  én  azt  niegérdemlettem  volna,  és  mintha 
valamely  új  dologra  tanítottam  volna  kedct:  de  el  kell 
vennem,  és  meg  kell  tudnom,  hogy  a  ked  köszönete 
csak  arra  való,  hogy  bátrabban  kinyissam  a  tudomá- 
nyomnak erkélyit.  Jó  némelykor  megbátorítani  az  em- 
bert; mert  soícan  vannak  olyanok,  a  kik  szégyenlik 
világosságra  tenni  gondolatjokot ;  noha  jobban  gondol- 
kodnak sokszor,  mint  azok,  a  kik  aztot  csak  bátran  ki- 
pökik. 

Arról  igen  okosan  gondolkodik  ked,  hogy  úgy  sze- 
retné neveltetni  a  fiát  és  leányát,  valamint  ott  Pérában 
nevelik  a  francziák.  Édes  néném,  ott  pedig  csak  keres- 
kedőket lát  ked :  de  az  országokban  kellene  látni,  hogy 
a  nemesember  gyermekeit  mint  nevelik.  A  való,  hogy 
nekik  magok  királyok  vagyon,  és  a  hol  mindenféle  tu- 
dományok és  mesterségek  virágoznak.  Az  is  való,  hogy 
egy  országnak  a  boldogsága  az  ifjakot  való  jó  nevel- 
tetésekből áll  —  a  hadakozást,  a  tudományokot,  és  a 
mesterségeket  akkor  kezdik  tanulni.  A  mi  boldogtalan 
országunkban  mindezekre  alkalmatossága  nincsen  egy 
ifjúnak,  noha  mindezekre  olyan  alkalmatos  volna,  mint 
akármely  nemzet.  Mindazonáltal  úgy  tetszik,  hogy 
mégis  jobban  lehetne  nevelni  az  ifjakot,  ha  az  atyák 
arról  jobban  gondolkodnának.  Noha  közűllök  sokan  tu- 
datlanok, és  egy  vaknak  nehéz  a  világtalant  vezetni. 
De,  ha  magok  is  a  tanulást  jobban  szerették  volna,  a 
fiakot  többre  taníthatnák;  mert  egy  jól  neveltetett  és 
oktatott  ifjú  a  fiát  is  a  szerént  neveli.  Mert  ugyanis 
nézzük  el,  hogy  neveltetnek  nálunk  az  ifjak  közönsége- 
sen? Legalább  tíz  vagy  tizenegy  esztendős  koráig  a 
faluból  ki  nem  megyén,  hanem  addig  a  falusi  iskolában 
jár  —  addig  az  ideig  megtanul  olvasni,  de  az  olvasás- 


144  Mikes  T\elemen 

sal  sok  paraszti  szokást  is  tanul.  Ha  iskolában  nincsen, 
otthon  egyebet  nem  lát,  hanem  minden  héten  hétszer 
az  apját  részegen  látja,  a  ki  nem  törődik  azzal,  hogy  a 
fiába  valamely  nemesi  és  keresztényi  jó  erkölcsöket 
oltson,  és  csak  a  cselédekkel  való  társaságban  hagyja, 
a  kiktől  mindenféle  rossz  szokást  és  rossz  erkölcsöt  lát- 
ván és  tanulván,  azok  benne  csaknem  holtig  megma- 
radnak, és  a  nagy  parasztságban  való  neveltetése  miatt 
azt  sem  tudja,  ha  nemesember  gyermeke-é?  Talám  meg 
sem  tudhatná  másként,  hogyha  csak  a  jobbágyok  kis 
uroknak  nem  neveznék. 

Tizenkét  vagy  tizenhárom  esztendős  korában  vala- 
mely collegiumba  beplántálják,  a  honnét  huszonnégy 
vagy  huszonöt  esztendős  korában  szabadul  ki.  Olyan 
idejében,  a  melyben  másutt  már  az  olyan  ifjú  jó  deák, 
jó  historicus,  a  gyeometriát,  gyeographiát,  szükségéhez 
képest  tudja,  és  már  jó  hadi  tiszt  ;  nem  csak  hadi  dol- 
got, de  országos  dolgot  is  bízhatnak  reája.  De  már 
vigyük  haza  pompával  a  mi  huszonöt  esztendős  deákun- 
kat a  collegiumból,  és  nézzük  meg,  hogy  annyi  tanulás 
után  mit  tud,  és  hogyha  használhat-é  valamit  tudomá- 
nyával az  országnak,  vagy  magának?  Legelsőben  is  a 
mi  deákunk  azon  igyekezik,  hogy  czifra  köntöse  és 
paripája  légyen  —  egynehány  könyvit  és  philosophiáit 
valamely  almáriomban  eltemetvén,  azután  faluról  falura 
bejárja  az  atyjafiait  —  Aristotelesnek  ott  egynehány 
terminusit  kipöki,  de  deákul  már  szégyenlenc  beszél- 
leni  azért,  hogy  az  asszonyok  tanuló  deáknak  ne  tart- 
sák. Az  atyjafiainál  mit  csinál  ?  Leghasznosabb  beszéll- 
getése  a  vadászatról,  a  lovakról  vagyon  —  ha  asztal- 
nál vagyon,  nagy  gyalázatnak  tartaná,  ha  jól  nem  innék, 
és  még  deáknak  tartanák,  ha  magát  mentegetné  — 
ebéd  után  vagy  az  asszony  vagy  a  leányok  házában 
bontja  ki,  a  mit  Virgiliusból  vagy  Ovidiusból  olvasott. 
De  hogy  az  iskoláról  való  emlékezetet  is  teljességgel 
elfelejtse,  szükségesnek  gondolja  lenni,  hogy  a  szol- 
gálók közül  kettőt  vagy  hármat  szerétéinek  fogadjon. 
E  szerént  felróván  az  atyjafiait,  és  közöttök  egynehány 


Tdrtfkorstdgi  levelei.  145 

részegség  után  megmosván  torkát  a  deák  szótól  és  az 
iskolai  portól,  ismét  haza  iromtat  azzal,  a  mit  az  atyja- 
fiaitól tanult.  De  mit  tanult  ?  Azt  a  tudományt  eléveszi, 
mihent  az  apjához  vendégek  érkeznek ;  mert  legna- 
gyobb gondja  is  a  lesz,  hogy  az  apja  vendégit  meg- 
részegítse, és  az  apjától  is  azért  dicséretet  vegyen  más 
nap.  E  szer  ént  tölt  el  két  vagy  három  esztendőt  vagy 
a  vadászatban,  vagy  az  italban,  vagy  a  Venus  udvará- 
ban, és  a  mit  egynehány  esztendőkig  tanult,  azt  egy 
kevés  idő  alatt  csaknem  mind  elfelejti.  De  mit  tanult 
volt  annyi  esztendőkig  ?  Csak  a  deák  nyelvet,  és  egye- 
bet nem  tanulván,  annak  házánál  hasznát  nem  sokat 
veszi  —  és  a  gazdaságban  olyan  tudatlan,  mint  mások. 
És  a  physikájából  annyit  nem  tud,  mint  a  molnárja, 
vagy  a  kovácsa,  nem  tudván  csak  annak  is  okát  adni, 
hogy  miért  hinti  meg  vízzel  annyiszor  az  égő  szénit. 
Annyi  deáksága  után  csak  azt  is  a  tiszttartójától  kell 
megkérdeni,  ha  a  szőUője  délre,  vagy  északra  fekszik-é? 
Kérdjük  már  aztot,  hogy  mikor  fogja  hasznát  venni  a 
logikájának,  ha  megházasodván  a  gazdaságakor  annak 
semmi  hasznát  nem  veszi?  Az  országgyűlésiben  el- 
menvén, az  ország  dolgához  nem  tud  —  nagy  csendes- 
ségben kell  hallgatni  a  végezéseket,  mivel,  ha  ott  úgy 
disputálnának,  mint  az  iskolában,  azonnal  ő  is  fel- 
ugranék  székéről,  és  felkiáltaná :  Nego  majorem.^*  De 
azokhoz  nem  értvén,  olyan  tanácsot  kell  adni,  hogy 
hányják  el  az  emberfőt.  Nem  hogy  azt  tudná,  hogy 
miben  áll  az  ország  haszna ;  de  azt  sem  tudja,  micsoda 
országok  szomszédi  Erdélynek?  hogyha  a  Alaros  a 
Tiszában  foly-é  elsőben,  vagy  a  Dunába?  de  hol?  a 
meg  más  kérdés  volna.  Mindezekből  látjuk,  hogy  a 
nyolcz  vagy  kilencz  esztendeig  való  tanulásnak  se  maga, 
se  az  ország  hasznát  nem  veszi ;  mert  a  deák  nyelvnek 
úgy  vennék  hasznát,  ha  a  hadakozásról,  az  ország 
igazgatásáról  és  más  tudományokról  való  könyveket 
olvasnának.  De  így  a  mi  philosophusunk  egy-két  esz- 
tendő múlva  olyan  tudatlanná  lészen,  valamint  a  gond- 
viselője,   és    ha   a   tiszttartójának    nem    kelletnék  írni, 

Mik«*  K«lcnt«n  :  TörökoroÁgi  ievcki.  1# 


146  Mikes  faelemen 

talám  az  írást  és  az  olvasást  is  elfelejtené.  Nem  aka- 
rom ezekből  azt  kihozni,  hogy  a  deák  nyelv  haszon- 
talan volna,  hanem  csak  azt  mondom,  hogy  egy  ne- 
mesembernek idővesztés  annyi  esztendőkig  csak  azt  a 
nyelvet  tanulni  ;  mivel  a  mellett  más  egyéb  hasznos 
tudományt  is  tanulhatna :  egy  paraszt  ember  gyerme- 
kének még  haszontalanabb,  és  jobb  volna,  mihent  írni 
és  olvasni  tud,  valamely  mesterségeket  tanulni ;  mivel  a 
mesterségek  és  a  kereskedések  hajtanak  hasznot  egy 
országban.  Tudom,  hogy  a  mi  országunkban  egy  ifjú- 
nak más  tudományt  nem  lehet  tanulni;  mert  nincsenek 
arra  való  collegiumok  mint  más  országokban,  a  hol  egy 
huszonöt  esztendős  ifjú  négy  vagy  ötféle  tudományo- 
kot tud,  és  egy  közönséges  ifjú  két  vagy  három  mes- 
terséget. De  lehetetlent  nem  kell  kívánni  a  szegény 
erdélyiektől :  nem  is  kívánok.  De  az  atyák  nagy  szá- 
mot adnak  azért,  hogy  a  fiakot  nagyobb  gondviselés- 
sel nem  nevelik,  és  a  nemesi  jó  erkölcsre  nem  inger- 
lik még  eleinte,  hanem  még  példát  adnak  a  részeges- 
kedésre,  a  feslett  és  tunya  életre.  Ha  a  fiakot  csak 
arra  vennék  is,  hogy  a  deák  könyveket  magyarra  for- 
dítsák, úgy  a  tanulásokot  a  közönséges  jóra  fordítanák; 
mivel  sokan  vannak  olyanok,  a  kik  arra  alkalmatosok 
volnának.  És  hacsak  egy  könyvet  fordítana  is  meg  éle- 
tében, azzal  mind  magának,  mind  másoknak  használna, 
és  látná  valamely  gyümölcsét  annyi  esztendeig  való 
tanulásának:  de  a  sok  hejjehujja,  a  kopó,  a  virradtig 
való  ital  mindezekre  időt  nem  ád,  és  nem  engedi,  hogy 
az  elme  valamely  hasznos  dologban  foglalja  magát,  ts 
ha  megvénül,  jó  tanácsot  sem  tud  adni  ;  mert  ifjúságát 
haszontalan  töltötte  cl  ■ —  és  egy  tudatlan  tanácsúr 
olyan  egy  országban,  mint  egy  üres  hordó  a  pinczében. 
De,  édes  néném,  most  veszem  észre,  hogy  miben 
töröm  a  fejemet.  Mindazonáltal,  mint  hazafia,  azt 
akarnám,  hogy  a  tudomány  oly  közönséges  volna  ná- 
lunk, valamint  a  tudatlanság.  De  akármely  hosszú  leve- 
let írjak  is  kednek  exről  a  dologról,  azzal  a  mi  ifjaink 
szokásokot  meg  nem  változtatják,  se  az  atyák  az   asz- 


Törökországi  'evetet.  147 

tálnál  való  régi  hévett  rendet  el  nem  hagyják.  Kednek 
pedig  azt  jovallom,  hogy  a  fiának  olyan  tudományokot 
adasson,  a  melyekkel  használhasson  országának.  Én  ele- 
get predikálottam  a  fiakról,  azért  leszállok  a  predikálló- 
székből,  és  menjen  fel  ked  is  oda  predikállani  a  leá- 
nyokról —  a  kedet  illeti ;  mert  a  leányok  nevelteté- 
sére úgy  kell  vigyázni,  valamint  a  férfiakéra.  De  még 
többet  mondok,  és  azt  mondom,  hogy  jól  oktatni 
a  leányokot  olyan  szükséges,  valamint  a  férfiakot,  és 
az  egyike  olyan  hasznos  az  országnak,  valamint  a  má- 
sika. Hogy  lehet  a?  Nem  igaz-é  az,  édes  néném,  hogy 
egy  jól  nevelt,  jól  oktatott  eszes  leány  asszonynyá  vál- 
tozván, a  fiát  is  mind  jól  tudja  nevelni,  oktatni,  és  taní- 
tani és  aztot  az  ország  szolgalatjára  alkalmatossá  tenni  ? 
Ergo,  hasznára  vagyon  tehát  az  országnak,  ha  a  leá- 
nyokot jól  nevelik  és  oktatják. 

A  régi  rómaiak  megajándékozták  az  olyan  anyákot, 
kik  a  haza  szolgalatjára  jól  nevelték  fiókot.  Erről  töb- 
bet nem  írok,  és  többet  nem  írhattam  volna,  ha  szinte 
fiam  volna  is :  de  nincsen,  és  azt  bánom.  De  azt  is 
bánom,  hogy  ma  ismét  sátorok  alá  jöttünk  lakni;  mert 
a  napokban  visszamentünk  volt  a  városban.  Itt  kell  a  vá- 
szon alatt  perkelődni,  és  úgy  süt  a  nap  itt  minket,  va- 
lamint a  koldúslábat  sütik  a  tűznél.  Édes  néném,  az 
egészségre  vigyázzunk,  és  mondjon  el  ked  egy  olvasót 
érettem ;  mert  a  sok  fülbemászóval  tele  a  sátorom. 


LXIII. 

Rodostó,  7.  Sept.   1725. 

Edes  néném,  csudálja  ked  azt,  hogy  lehet  írni  egy 
kocsonyának ;  mert  mi  csaknem  egészen  elolvadtunk 
a  sátorok  alatt,  és  csak  tegnaptól  fogva  kezdek  helyre 
jönni.  Oka  pedig  annak  a,  hogy  tegnaptól  fogvást 
visszajöttünk  a  mi  megunt  kedves  városunkban,  és  már 
itt  töltjük  az  időt,  amint  lehet  szegény  bujdosóktól, 
hol  szomorúan,  hol  kedvetlenül.  De  mi  reánk  is  az  az 


1 48  Jffik*s  7(elemen 

Isten  viscl  gondot,  a  ki  a  hazájokban  lévőket  élteti  : 
azokot  ott  meghadta,  minket  ide  hozott :  aztot  mind 
egy  kéz  cselekedte. 

Egy  régi  philosophus  azt  kérdette  egyszer  a  mási- 
kától, hogy  mit  csinál  az  Isten  az  égben?  A  ki  is  azt 
felelte  reá,  hogy  egyet  felmagasztal,  és  mást  megaláz. 
Okoson  is  mondotta  volt  Solon  Kroesus  királynak, 
hogy :  Nemo  ante  mortem  beatus ;  mert  senki  nem 
mondhatja  magát  boldognak  halála  előtt.  Ha  azok  nem 
boldogok,  kik  hazájokban  vannak,  hát  mi  hogy  volnánk, 
kik  itt  szaporítjuk  a  levegőeget  suhajtásunkkal  ? 

Hogy  pediglen  ked  a  Konstanczinápoly  megvétele 
históriáját  olvassa,  az  igen  szép  és  hasznos  időtöltés. 
Második  Mahumet  császár,  ki  aztot  megvette,  a  tizen- 
ötödik saeculumnak  a  közepiben  igen  nagy  hadakozó 
fejdelem  volt,  azt  is  írják  felőlié,  hogy  egynehány 
nyelvet  tudott,  a  mely  igen  ritka  a  török  császárok  kö- 
zött. Aztot  pedig  én  is  olvastam,  hogy  a  pérai  hegyen 
vitette  által  a  gályáit  és  nagy  hajóit,  a  mely  mostanában 
teljes  lehetetlen  volna,  és  a  melynek  akkoron  rettentő 
munkának  kelletett  lenni.  Az  olyan  munka  a  régi  ro- 
maiakhoz illett,  a  kik  csaknem  hihetetlen  munkákot  vit- 
tek végbe,  és  a  melyeket  még  mostanában  is  csudálko- 
zással látjuk.  A  mostani  törökök  nem  hogy  olyan  nagy 
munkákot  vinnének  végbe,  de  eszekbe  sem  jutna:  Ma- 
humetnek  pedig  szükséges  volt  olyan  nagy  munkához 
fogni ;  mert  olyan  görög  császárral  volt  dolga,  a  ki  ke- 
ményen oltalmazta  a  városát,  és  meg  is  oltalmazta 
volna,  ha  a  mindennapi  veszedelem  után  újabb-újabb 
hada  lehetett  volna.  De  a  sok  ostromokban  minden 
nap  fogyott  a  népe,  és  végtire  az  utczákon  kelletett 
verekedni  a  törökökkel,  ugyan  magát  is  ott  ölette  meg. 
Mahumet  pedig  a  maga  népit  nem  kíméletté,  és  az 
ostromokkor,  a  ki  csak  visszafordult  is,  maga  ölte  meg. 
De  látván,  hogy  az  egész  népének  megcsökkent  volna 
a  szíve,  és  nem  örömest  menne  ostromra,  az  egész 
táborán  kikiáltatá,  hogy  a  várost  prédára  bocsátja-  Erre 
az  egész  sokaság  felzúdul,  és  parancsolatot  nem  várván 


Törökor$zági  levtíei.  149 

ostromnak  megyén.  A  városbéliek  is  hogy  megoltal- 
mazhassák feleségeket,  gyermekeket,  keményen  viselek 
magokot,  ugyanazért  lőn  olyan  nagy  vérontás  a  város 
megvételekor.  Azután  az  egész  várost  fcldúlák,  rabiák 
és  prédálák,  és  irtóztató  dolgokot  cselekedének  a  törö- 
kök. Azt  a  várost  Konstantinus  építette  vala,  ugyan 
Konstantinus  nevű  görög  császár  is  veszté  el  életével 
együtt. 

De  ha  szinte  a  város  megvétele  históriáját  olvassa  is 
ked,  de  lehetetlen,  hogy  le  ne  írjam  kednek  Mahumet- 
nek  egy  kegyetlen  cselekedetét- — talám  nem  teszi  fel 
mindenik  historicus.  A  város  megvétele  után  egy  igen 
szép  leányt  vittek  egy  basának,  a  ki  is  a  leányt  szép 
voltáért  a  császárnak  adja.  A  császár  megszeretvén, 
harmad  napig  csak  a  leánynyal  töltötte  az  időt,  senki 
feléje  nem  mehetett,  se  semmi  parancsolatot  nem  adott. 
A  vezér  és  a  több  basák  azon  megütközvén,  kérték  a 
vezért,  hogy  menjen  a  császárhoz,  és  jelentse  meg, 
hogy  az  egész  had  nem  tudja  mire  vélni  cselekedetét. 
A  vezér  megjelenti  a  császárnak,  a  ki  is  parancsolja, 
hogy  hívassa  eleiben  a  basákot  —  a  basák  eleiben 
gyűlnek  —  a  császár  nagy  czifrán  felöltözteti  a  leányt, 
a  kinek  is  volt  neve  Erini.  A  basák  csudálni  kezdek 
a  leány  szépségét,  és  a  császár  kérdé  tőllök,  hogy  ha 
nem  volt-é  méltó  olyan  szép  leánynyal  három  napot 
tölteni?  Mindnyájan  felkiálták,  hogy  igen  is.  A  császár 
monda  nékik :  hát  miért  indultatok  fel,  és  mért  gon- 
doltátok, hogy  elfelejtettem  volna  hívatalomot?  De 
mindjárt  megmutatom  néktek,  hogy  ha  a  magam  gyö- 
nyörűségit szeretem  is,  de  azt  el  tudom  hadni,  és 
méltó  vagyok,  hogy  néktek  parancsoljak.  Erre  felin- 
dulván a  basák  ellen,  a  kardját  kivonja,  és  a  szegény 
ártatlan  leánynak  a  fejét  elüti,  és  monda  azután  a  ba- 
sáknak :  a  ki  ennek  oka  volt,  a  megfizeti  ezt  nékem. 
Meg  is  fizetek ;  mert  csakhamar  a  tanácsadóknak  cl- 
ütteté  a  fejeket.  De  ha  szinte  ilyen  bosszút  álla  is  a 
szegény  leányért,  de  annak  nem  kelletett  volna  maga 
lenni  hóhérjának. 


I  50  JHtke.'  faelemen 

Édes  néném,  mintha  üsmértcm  volna,  úgy  megesett 
a  szívem  annak  a  leánynak  halálán.  És  azzal  minden 
nagy  cselekedetit  megmocskolta  Mahumet ;  mert 
ugyanis  egy  olyan  ártatlan  személyt,  a  kit  annakelőtte 
egynehány  órával  szeretett,  és  a  kinek  virágját  elvette, 
ugyanannak  egyszersmind  hóhérja  lenni  irtóztató  ke- 
gyetlenség! Az  ilyen  cselekedettől  irtózik  a  természet; 
mivel  az  oktalan  állatok  között  is  látunk  hálaadókat. 
Ha  Mahumet  meg  nem  vehette  volna  Konstancziná- 
polyt,  nem  lett  volna  a  néki  olyan  nagy  gyalázatjára, 
mint  ezen  cselekedete. 

De  ne  szóljunk  többet  arról  a  leányhóhérról,  és  ne 
sirassuk  tovább  azt  a  szegény  leányt.  Hanem  az  egész- 
ségre vigyázzon  ked,  és  engemet  igen  igen-kel  1  szeretni  ; 
mert  én  azt  megérdemlem,  ügy-é  édes  néném?  Hogy 
pedig  azon  végezzem  el  levelemet,  a  min  elkezdettem, 
hogy  ajánljuk  Istennek  bújdosásunkot,  és  ha  suhajtunk 
is,  ne  törődéssel  suhajtozzunk  ;  mert  igen  sokan  van- 
nak olyanok,  a  kik  rosszabbul  vannak  nálunknál.  Erre 
azt  mondja  ked,  hogy  a  nem  nagy  vigasztalás,  és  hogy 
mi  haszna  vagyon  egy  éhelhalónak  ebban,  hogy  Kolos- 
várt jó  kenyereket  sütnek  ?  A  való,  de  az  is  való,  hogy 
a  nyughatatlansággal  való  vágyódás  az  Istent  megbántja: 
a  suhajtás  enyhíti  a  szomorúságot ;  mert 

Suhajtás  könnyíti   a  nyomorúltakot, 
Nagyon   engeszteli   szomorúságokot. 
Azt  tőllök  nem  tiltják,   halljuk  pogányokot, 
Kik  panaszolkodni   nem  bánják  rabokot. 

De  úgy  a  suhajtás  mind  könnyebb,  mind  hasznosabb 
lészen,  ha  aztot  az  Istennek  ajánljuk,  és  ha  csak  az  ő 
segítségét  suhajíjuk.  Nincsen  könnyebb,  mint  jó  taná- 
csot adni.  Én  olyan  vagyok,  mint  az  a  pap,  a  ki  min- 
denről megfeddette  a  híveit,  és  mindenkor  jó  tanácsot 
adott.  Egyszer  azt  mondották  nékie,  hogy  másoknak 
mindenkor  jó  tanácsot  ád,  de  maga  nem  követi ;  azt 
feleié  reá:  Én  csak  néktek  predikállok,  nem  magam- 
nak. Talám  én  is  azt  mondhatom  kednek,  szerencsés  jó 
étszakával  együtt. 


Törökországi  levelei.  i  5 1 

LXIV. 

Rodostó,  13.  Sept.   1725. 

Az  urunkkal  Bercsényi  úr  látogatására  jöttünk,  a  ki 
is  igen  rosszul  vagyon,  és  ha  egy  darabig  elviszi  is 
betegségét,  de  annyira  nem  viszi,  hogy  abból  kigyó- 
gyuljon. A  lábaiból  igen  sok  víz  foly  ki,  a  melyet  a 
borbélyok  rosszra  magyarázzák,  és  féltik  attól  a  veszett 
gangrénától,  aki  is  az  árviz  után  ha  kvártélyba  száll, 
onnét  egy  compánia  borbély  sem  verheti  ki.  Az  Isten 
oltalmazzon  meg  minket  attól.  De,  ha  az  Isten  azt  reánk 
bocsátja,  Jóbot  kell  követnünk.  Az  Isten  mennyi  szen- 
vedéseket, betegségeket  bocsátott  a  szentekre,  a  kik 
őtet  szerették  és  szolgálták,  azért,  hogy  az  ilyen  rossz, 
mint  én,  megláthassa,  hogy  ha  az  olyan  szentek  szen- 
vedtenek,  hát  én  micsoda  szenvedést  nem  érdemlek  ? 
ók  azért  szenvedtenek,  hogy  például  legyenek,  és  job- 
ban megtisztíttassanak,  valamint  az  arany  a  tűzben : 
én  nekem  pedig  azért  kell  szenvednem,  hogy  akaratom 
ellen  is  végit  szakaszthassam  rosszaságomnak. 

Édes  néném,  mely  jó  az  egészség!  Aztot  pedig  leg- 
gyakortább  mi  magunk  rontjuk  el ;  mert  miért  látunk 
a  szerzetesek  és  a  munkás  emberek  között  annyi  egész- 
séges öreg  embereket  ?  Ennek  igen  könnyű  okát  adni ; 
mert  se  a  szerzeteseknek,  se  a  munkásoknak  az  elméjek 
annyi  változást  nem  szenved  —  a  nagyravágyás,  fös- 
vénység, irigység  nem  gyötri.  Ezeknél  pedig  semmi 
inkább  nem  rövidíti  az  életet.  A  nyughatatlanság,  a 
gyötrődés  az  elmét  megrontják,  és  az  elme  az  egész- 
séget. De  ne  szóljunk  az  elméről,  hanem  nézzük  el, 
micsoda  mértékletes  életet  élnek  a  szerzetesek  és  a 
munkások,  és  nem  kell  csudálni,  ha  sokáig  élnek ;  mert 
az  ő  ételek  és  italok  közönséges  és  mértékletes,  csak- 
nem mindenkoron  egyaránsú  étellel  és  itallal  élnek, 
gyomrokot  meg  nem  terhelik,  és  ha  vasárnap  vagy  más 
innepnap  egy-más  munkás  ember  többet  talál  enni 
vagy  innia,  aztot  más  nap  a  dolog  és  az  izzadás  meg- 


I  j  3  Mikes  Ideiemen 

orvosolja.  De  aztot  csudáljuk,  hogy  látunk  az  urak  között 
öregeket,  és  ne  csudáljuk,  ha  látunk  betegeseket ;  mert 
mi  lehet  nagyobb  ellensége  az  egészségnek,  mint  a 
torkosság,  mértékletlenség.  és  a  tunya  élet?  És  mi  rö- 
vidítheti úgy  az  életet,  mint  a  részegség?  Az  a  sokféle 
savanyú  és  édes,  az  a  sokféle  hidegítő  és  melegítő  mi- 
csoda zenebonát  nem  csinál  gyomrokban?  És  mind- 
ezekkel halmozva  megtöltik  magokot,  azután  nem  hogy 
valami  járással  segítenék  az  emésztést,  de  még  aztot 
meggátolják  két  óráig  való  déli  álommal.  Hát  még  a 
rettentő  ital  mit  csinál  ?  amidőn  nem  az  árvízben,  ha- 
nem az  árborban  kell  úszkálni  a  szegény  gyomornak, 
a  kinek  lehetetlen  megemészteni  mind  azt,  a  mit  belé 
töltenek,  és  vetnek.  Az  okozza  azután  a  sokféle  rossz 
húmorokot  vagy  nedvességeket,  és  a  sűrű  vért,  és  a 
sok  nyavalyák  ezekből  származnak.  Ezért  mondja  egy 
példabeszéd,  hogy :  Az  ember  a  fogával  ás  magának 
vermet. 

Elég  a,  hogy  a  szegény  úr,  nem  gondolom,  hogy 
"^^Sgy^Sy^^'i*^"-  ^  szegény  Zsuzsi  azért  igen  szomorú. 
Eléggé  vigasztalnám,  de  csak  fél  fogra  nevet,  nem  is 
lehet  másként,  amennyi  sok  nyughatatlanságot  kell 
szenvedni ;  mert  akkor  látszik  meg  a  jó  feleség,  amikor 
az  ura  beteg.  Édes  néném,  vigyázzon  az  egészségére 
ked ;  mert  a  derék  állapot  —  és  maradok  ked  szolgája. 
Ámen. 

LXV. 

Rodostó,  4.  Octob.   1725. 

Ma  csak  azért  írok  kednek,  hogy  bizonyos  alkalma- 
tosság vagyon,  és  eztet  ha  elmúlatnám,  tudom,  hogy 
megpirongatnának,  és  bosszút  állanának  ;  mert  az  asz- 
szonyok  bosszúállók,  ki  egyben,  ki  másban.  Hogy  pe- 
dig a  ked  rettenetes  haragját  elkerüljem,  inkább  írok. 
De  mit?  mert  szakállomra  mondom,  hogy  nem  tudom, 
mit  írjak.  Mert  itt  oly  csendességben  vagyunk  (Ber- 
csényi   úron  kívül),   valamint  az  Elizéus   mezején  lévő 


Törökorízági  levelei.  15^ 

lelkek,  a  hol  még  Mahumet  tanítása  szerént  is  a  lel- 
kek nagy  kiességben  vannak,  és  a  kimondhatatlan  szép 
leányokkal  való  gyönyörűségben  élnek.  A  kik  is  olyan 
édesek,  hogy  ha  valamelyike  közűllök  a  tengerbe  találna 
pökni,  azonnal  édessé  lenne,  és  elvesztené  sósságát. 
Mert  a  törökök  azt  tartják,  hogy  ott  másféle  asszonyok 
lesznek,  és  nem  azok,  akik  itt  a  földön  élnek. 

Hát  miről  írjak,  édes  néném?  Azt  megírhatom,  hogy 
ma  nálunk  nagy  innep  vagyon ;  mert  a  mi  urunkot 
Ferencznek  keresztelték.  Ha  pap  volnék,  le  kellene 
tehát  írnom  a  sz.  Ferencz  életét :  de  nem  akarok  úgy 
tenni,  mint  egy  olyan  pap,  a  kinek  minden  predikállása 
csak  a  gyónásról  volt  —  annál  többet  meg  nem  tanul- 
hatott, és  minden  innepeken  csak  azt  mondotta  el.  Egy- 
szer arra  kérik,  hogy  prédikáljon  sz.  József  napján  — 
predíkáczióját  így  kezdi  el '  Atyámfiai !  ma  sz.  Józ.sef 
napja.  Sz.  József  pedig  ács  volt,  és  minthogy  ács  volt, 
gyóntató  székeket  csinált;  azért  beszélljünk  a  gyónás- 
ról. Nem  szükséges  tehát,  hogy  leírjam  a  sz.  Ferencz 
életét  —  arra  mindenik  franciscánus  barát  megtanít- 
hatja kedet.  Aztot  tudjuk,  hogy  angyali  életet  élt ;  de 
aztot  is  tudjuk,  hogy  megharagudott  volna  arra  az 
együgyű  fráterre,  a  ki  sok  idővel  halála  után  az  írásiban 
a  Krisztushoz  hasonlította,  mondván,  hogy  mind  szüle- 
tésében, életében,  szenvedésében,  és  halálában  hasonló 
volt  a  Megváltóhoz ;  hogy  a  ki  franciscánus  köntösben 
hal  meg,  annak  nem  lehet  elkárhozni,  és  hogy  sz.  Fe- 
rencz minden  esztendőben  egyszer  lemegyen  a  purga- 
tórjumban,  és  onnét  felszabadítja  a  franciscánusokat, 
a  kik  akkor  ott  találnak  lenni.  Az  ilyen  írást  mi  sem 
találjuk  jónak,  nem  hogy  egy  olyan  alázatos  szent  ta- 
lálta volna. 

Itt  most  szűrnek,  azért  beszélljünk  a  szüretről.  És 
mondja  meg  ked  nekem  az  okát,  hogy  mitől  vagyon  a, 
hogy  a  szüret  csaknem  mindenütt  egy  tájban  vagyon? 
Az  aratásban  nagy  külömbözések  vannak,  hol  elébb, 
hol  későbben  aratnak.  Voltam  olyan  tartományban, 
a  hol  a  búzát  májusban  aratják :  de  a  szüretet  csak  ak- 


1  54  Mtkes  J^eíemen 

kor  kezdik,  mint  nálunk.  Erre  sokan  azt  felelik,  hogy 
a  régi  római  császárok  megparancsolták  volt,  hogy  az 
egész  birodalmokban  a  szüret  egy  időben  légyen.  Azt 
megengedem,  hogy  a  parancsolat  megvolt ;  de  a  nap 
függött-é  a  parancsolattól  ?  azt  nem  gondolom.  Ebben 
az  országban  a  bizonyos,  hogy  nagyobb  melegek  van- 
nak, mint  Erdélyben  ;  mégis  a  szüret  itt  csaknem  azon 
a  napon  kezdődik,  mint  ott.  Lehet-é  tehát  azt  mon- 
dani, hogy  a  napnak  meg  volt  parancsolva,  hogy  a 
szőllőt  mindenütt  egy  időben  érlelje  meg?  Azt  nem 
lehet  mondani ;  hanem  azt  mondhatni,  hogy  a  termé- 
szet parancsolatjából  vagyon  a  szüret  csaknem  minde- 
nütt egyaránt.  Mindazonáltal  nekem  úgy  tetszik,  hogy 
az  olyan  meleg  tartományokban,  a  hol  majd  tél  sincsen, 
legalább  egy  holnappal  elébb  kellene  szűrni,  mint  ná- 
lunk :  de  elébb  nem  szűrnek,  és  a  szüret  Európában 
csaknem  mindenütt  egy  időben  esik.  Azt  tudjuk,  hogy 
Magyarországban  a  Hegyalján  novemberben  szűrnek, 
de  e  nem  közönséges  még  a  Hegyalján  is.  annál  inkább 
a  több  tartományiban.  Amég  pedig  erre  a  kérdésemre 
megfeleljen  ked,  addig  azt  adom  kednek  tudtára,  hogy 
Bercsényi  úr  igen  igen  készül  a  más  világra ;  mind- 
azonáltal a  kit  az  Isten  meg  akar  gyógyítani  halálos 
betegségiből,  csak  egy  száraz  figével  is  meggyógyít- 
hatja. Most  ez  elég.  másszor  többet.  Csak  az  egész- 
ségre vigyázzunk.  Édes  néném,  mely  régen  nem  kér- 
dettem, ha  szeret-é  ked?  mert  azt  el  nem  kell  fe- 
lejteni. 

LXVl. 

Rodostó,  59.  Octob.    1725. 

Ma  a  szegény  Bercsényi  úr  látogatására  voltunk, 
a  ki  is  éppen  olyan  állapotban  vagyon,  valamint  Jób 
volt,  csak  éppen  abban  külömbözik,  hogy  az  ágyban 
fekszik,  és  nem  a  ganédombon ;  mert  nincsen  olyan 
rész  a  testiben,  a  melyben  valami  kis  épség  volna. 
A   lábaiból    a   víz   kifolyván,  a  rothadás   szállott   belé. 


Törökországi  íeveíei.  i  55 

Megesik  az  embernek  szíve  rajta,  amidőn  látjuk,  hogy 
metéllik  le  a  rothadt  húst  a  szárairól.  És  midőn  halljuk 
jajgatni  és  ordítani  a  nagy  fájdalomban,  úgy  tetszik, 
mintha  a  régi  mártiromokot  látnám  a  kínokban.  A  bi- 
zonyos, hogy  ki  sem  mondhatom  azt  kednek,  hogy 
micsoda  irtózással  kell  azt  látni ;  hát  niég  micsoda 
kínban  vagyon  az,  a  ki  azt  szenvedi  ?  De  a  test  fájdal- 
mival  a  lélek  gyógyul,  és  az  irgalmas  Isten  az  ő  lábaiba 
tette  a  purgatoriumot,  meg  akarván  menteni  a  más  vi- 
lágon lévőtől.  Azért  már  nincsen  is  legkisebb  remény- 
ség életéhez.  Hogy  is  lehetne,  amidőn  mind  belől, 
mind  kívül  rothadni  kezd.  A  testamentumát  már  meg- 
csinálta. És  a  szegény  Zsuzsit  ítélje  el  ked,  hogy  mi- 
csoda szomorúságban  vagyon.  De  azt  el  lehet  hinni, 
hogy  nem  marad  nyomorúságra.  Minthogy  e  szomorú 
levél,  azért  most  nem  is  írok  többet;  mert  a  szomorú 
levélnek  igen  rövidnek  kell  lenni.  De,  hogy  teljesség- 
gel a  szomorúságon  ne  végezzem  el,  egy  kis  históriá- 
val végzem  cl,  a  mely  valósággal  megtörtént. 

Egy  úri  embernek  ifjú  és  szép  felesége  lévén,  gya- 
nakodott reája,  noha  semmi  bizonyost  nem  tudhatott 
felőlié.  De,  hogy  jól  megtudhassa,  egy  pohár  vizet 
YÍszen  a  feleséginek  mondván,  hogy  azt  meg  kell  innia. 
A  szegény  asszony  reszketve  innia  kezdi  —  amikor 
félig  megitta  volna,  az  ura  elveszi  a  szájától,  és  maga 
megiszsza  a  többit,  mondván  :  én  nekem  is  utánnad  kell 
mennem.  Az  asszony  azt  meghallván,  mindjárt  megijed 
azon,  hogy  etetőt  ivutt,  és  az  ijedtség  oly  nagy  volt, 
hogy  mindjárt  beteggé  kezd  lenni,  és  hánni.  Azonnal 
a  papért  küld,  és  az  atyjafiait  is  esszegyűjteti.  Amidőn 
mindezek  az  ágya  körűi  volnának,  az  asszony  minde- 
nek hallottára  a  papnak  gyónást  tészen,  és  amidőn  el- 
végezi, mondja,  hogy  azért  tette  azt  a  gyónást,  hogy 
halála  után  is  az  ura  ne  gyanakodhassék  felőlié,  és 
megtudhassa  ártatlanságát.  Az  ura  az  ágyhoz  megyén, 
és  megöleli  a  feleségét,  és  felszóval  mondja  néki,  hogy 
ne  féljen ;  mert  a  vízben  semmi  étető  nem  volt,  és 
hogy  csak  a  gyanúságot  akarta  megtudni,  hogy  igazán 


156  Mikes  T^eUmen 

való-é,  vagy  sem?  A  kik  a  házban  voltának;  és  a  beteg 
halálán  siránkoztanak,  ezt  meghallván,  a  szemeket  meg- 
törlik,  és  örülni  kezdenek.  A  szegény  asszony  is  semmi 
valójában  való  betegséget  nem  érezvén  magában,  el 
kezdi  magával  hitetni,  hogy  nincsen  megétetve,  és  a 
félelem  is  lassanként  kimenvén  az  elméjiből,  az  ágy- 
ból felkél,  és  jól  érzi  magát.  A  többi  ezt  látván,  a 
szomorúság  örömre  fordul,  vacsorához  ülnek,  és  vir- 
radtig isznak.  Mit  mond  ked  erre?  A  gyanóság,  való, 
hogy  nagy  betegség,  de  aztot  meggyógyítani  az  ilyen 
próbával  nem  jovaslom  mindennek ;  mert  hát  ha  az 
asszony  is  legelső  alkalmatosságkor  az  olyanért  bosszút 
állana?  Ked  ítéletére  hag)'om,  ha  a  férfiú  jól  cseleke- 
dett-é,  vagy  sem?  De  én  jó  étszakát  kívánok   kednelc 

LXVil. 

Rodostó,  6.   Novembris,    1725- 

Édes  néném,  itt  most  elég  sírás,  rívás  és  zokogás 
vagyon.  A  szegény  Zsuzsi  özvegyen  marada,  és  Kajda- 
csinéból  mindenféle  nedvesség  a  szemin  foly  ki,  ameny- 
nyit  a  ma  sírt.  Méltán  is,  mert  a  szegény  Bercsényi  úr 
a  bujdosásának  végit  szakasztván,  ma  reggel  két  óra- 
kor elhagya  bennünket.  Mind  holtig  az  elméje  helyén 
volt,  és  egy  keresztényhez  illendő  halállal  múlt  ki  e 
világból.  E  már  elvette  sok  szenvedésinek  jutalmát, 
és  nem  szükséges  szánni  ;  hanem  azokot  kell  szánni, 
a  kiket  árvául  hagyott  itt  idegen  országban.  De  azokra 
is  gondja  lészen  annak  a  nagy  cselédes  gazdának,  a  ki 
soha  meg  nem  hal.  A  mi  urunk  mindenkor  mellette 
volt,  és  hozzája  való  barátságát  holtáig  megmutatta. 

Micsoda  ez  a  világ?  és  miért  kapunk  annyira  rajta? 
A  benne  való  életnek  kezdete  nyomorúság,  a  közepe 
nyughatatlanság,  a  vége  fájdalom  és  szomorúság.  Ez 
az  úr,  éltiben,  való,  hogy  szenvedett,  de  sok  világi 
jókban  is  volt  része.  Való,  bújdosásban  holt  meg,  de 
nem  szükségben.  így  fogyunk  el  lassanként,  mert  már 


TOrökonzdgi  levelei.  i  57 

itt  elég  szegény  bújdosókot  temettünk  cl.  Ezután  még 
mi  lesz  ?  Hadjuk  a  jó  atyánkra,  és  mondjuk  azt,  hogy 
nem  érdemli  ez  a  világ,  hogy  hozzája  kapcsoljuk  ma- 
gunkot;  mert  akármely  gyönyörűségben  úszunk  is,  de 
abból  ki  kell  kelni,  és  azt  elhagyatják  velünk. 

Elmúlt  gyönyörűség  csak  suhajtást  okoz, 
Jelenvaló  pedig  hasonló  árnyékhoz, 
A  jövendőbelin   kapsz  bizonytalanhoz  : 
Ah  I  mért  hasonlítod   magadot  boldoghoz  ? 

Aztot  már  megmondottam.  Hogy  a  szomorú  levélnek 
nem  kell  hosszúnak  lenni.  Ez  elég  szomorú ;  mert  itt 
a  halálról  kell  beszélleni,  azért  el  is  kell  végezni.  Tudja 
ked,  micsoda  nagy  dohányos  volt  a  szegény  úr — mind 
holtig  is  dohányozott ;  mert  halála  előtt  két  órával  egy 
pipa  dohányt  kiszívott  —  de  megholt,  kedet  pedig  az 
Isten  éltesse.  >\men. 

LXV131. 

Rodostó,   12.  Novemb.   1725. 

Azt  ne  csudáljuk,  édes  néném,  ha  a  szegény  úr  meg- 
holt. A  való,  mindennek  meg  kell  halni  ;  de  ennek  még 
inkább  meg  kelletett  halni,  mintsem  másoknak ;  mert 
holta  után  a  testit  felbontották,  de  annak  legkissebb 
íze  ép  nem  volt,  és  a  belső  részei  el  voltának  rothadva. 
Nem  tudom  valójában,  ha  azért  nem  vitték-é  a  testet 
Konstanczinápolyban,  hogy  sok  költségbe  került  volna, 
vagy  azért,  hogy  nem  engedték  meg.  De  azt  tudom, 
hogy  egy  kis  göiög  kápolnában  temették  el.  A  testa- 
mentumát felnyitották,  Zsuzsinak  ezer  aranyat  hagyott, 
és  holmi  portékát.  A  cselédinek  is  hagyott,  még  ne- 
künk is,  holmi  portékát.  —  Nekem  a  megholt  felesége 
nádpálczáját  hagyta.  Nem  kell  az  ajándékot  tekinteni, 
hanem  azt  kell  tekinteni,  hogy  ki  adja,  és  mint  adja. 
A  több  ládabéli  portékája,  köntösök,  ezüst-  és  arany- 
míves portéka  a  fiára  szállott,  —  a  melyek  mind  együtt 
egy  asszonynak  kedvére  lehetnek. 


158  Mikji  J^elemcn 

Mindenikünk  azt  gondolta,  hogy  kész  pénze,  felesen 
vagyon;  de  holta  után  megcsalatkoztunk  benne.  Mind- 
azonáltal ennek  a  gyenerálisnak  többje  volt,  mintsen\  a 
régi  római  gyenerálisoknak.  A  többi  között  egy  Regulus 
nevű  főpolgármester  száz  nejjyvenezer  emberrel  ment 
Afrikába  a  Karthágóbéliek  ellen.  Amidőn  ott  hadako- 
zott volna,  Re  mából  a  felesége  levelet  ír  néki,  és  tud- 
tára adja,  hogy  miben  vagyon  a  jószága  dolga.  Regulus 
arra  egy  levelet  ír  a  római  tanácsnak,  és  kéri,  hogy 
küldjön  helyébe  más  polgármestert,  a  ki  a  hadakozást 
folytassa  ;  mivel  ő  néki  vissza  kell  menni,  hogy  a  jószá- 
gában rendelést  tegyen;  mert  a  gondviselője  meghal- 
ván, az  emberek,  a  kik  a  földet  szántották,  miinden  ekéit, 
és  a  földi  munkához  való  eszközit  elvitték,  és  ha  nem 
miveltetheti  a  földét,  a  feleségét,  gyermekit  nem  tart- 
hatja. De  nézzük  el,  miből  állott  az  a  nagy  jószág? 
Egy  majorházból,  és  hét  szántóföldből. 

Édes  néném,  mint  megnevetnék  most  az  olyan  gye- 
nerálist,  aki  száz  negyvenezer  embernek  parancsolván, 
azon  panaszkodnék,  hogy  egynehány  ekéit  ellopták,  és 
ha  hét  darab  földet  meg  nem  szántat,  a  cselédje  meg- 
hal éhen.  De  inkább  csudáljuk  azt  a  boldog  időt,  a  mely- 
ben egy  olyan  nagy  hadi  ember  a  maga  szegénysége 
mellett  csak  a  hazája  gazdagságát  kereste,  és  a  melyben 
az  olyan  nagy  emberek,  a  kik  előtt  a  királyok  térdet 
hajtottak,  csak  a  földi  munka  után  alacson  rendben 
éltének.  Látunk  még  más  olysn  főpolgármestert,  a  kit 
az  eke  mellől  vontak  el,  hogy  százezer  embert  adjanak 
kezébe,  és  a  kinek  királyok  mentenek  udvarlására,  — 
de  a  hadakozást  elvégezvén,  ismét  a  szántáshoz  fogott, 
mert  a  régi  rómaiaknak  egyéb  jövedelmek  nem  volt, 
csak  a  szántásból.  A  kit  főpolgármesternek  tettek,  az  a 
majorkodását  elhagyta,  hadakozni  ment,  és  akkor  a  ki- 
rályok és  fejdelm.ek  nagy  tisztelettel  állottanak  előtte. 
Esztendő  múlva  a  tisztséginek  vége  lévén,  Rómába 
vissza  kelletett  menni,  és  letenni  a  tisztségit,  és  a  nagy 
kincset,  a  melyet  nyert  a  hadakozásban,  mind  egy  pol- 
turáig  a  város  tárházában   kelletett   adni,    és   azután    a 


Törökországi  teveifi.  159 

nagy  gyenerális,  a  kitől  annskelőtte  egynehány  holnappal 
az  országok  rettegtenek,  és  a  nagy  városok  a  kinek  egy- 
nehány száz  arany  koronákot  küldöttének,  és  a  ki  nagy 
pompával  menvén  bé  Róma  városába,  előtte  gyakorta 
a  meggyőzetett  királyok  lánczolva  mentenek ;  ugyan  az 
a  gyenerális  közönséges  köntösben  öltözvén  a  major- 
házába  visszatért,  ott  borsóval,  lencsével  élt,  és  kevés 
számű  szántóföldét  szántotta,  vagy  szántatta.  És  az 
ilyen  emberek  vetették  idővel  a  római  birodalom  alá 
csaknem  az  egész  világot.  Boldognak  mondjok-é  az 
olyan  időt?  Én  azt  tartom,  hogy  boldognak  mondhatni 
azt  az  időt,  a  melyben  a  nagy  urak  csak  éppen  a  haza 
hasznát  keresték,  és  a  melyben  az  emberek  oly  közön- 
ségesen éltének.  Mert  azt  elmondhatni  boldognak  mind 
lelki,  mind  testiképpen,  a  ki  keveset  kíván,  és  kevéssel 
beéri. 

De  most  veszem  észre  magamot,  hogy  Rodostón 
kezdettem  el  levelemet,  és  azután  a  régi  rómaiakhoz 
repültem.  De  vissza  kell  repülni,  mert  én  azt  a  régi 
szokást  vissza  nem  hozom,  se  a  mostani  gyenerálisokot 
az  eke  mellé  nem  tehetem.  Azért  visszátérek  Zsuzsi- 
hoz, és  azt  mondom  kednek,  hogy  (ismerek  olyat,  a  ki 
Zsuzsival  le  akarná  már  is  tétetni  a  feketét,  de  nem 
akarja.  —  Nem  tudhatom  az  okát,  noha  azt  tudom, 
hogy  még  leány  korában  szerették  egymást.  —  At- 
tól van-é,  hogy  a  grófné  titulust  nem  akarja  letenni ; 
vagy  attól,  hogy  a  legénynek  nem  igen  villog  ládájá- 
ban az  arany?  De  elég  a,  hogy  nincsen  kedve  hozzá; 
noha  a  szeretet  megvagyon.  Minthogy  keresztények 
vagyunk,  mondjuk  azt,  hogy  a  kit  az  isten  valakinek 
nem  rendelt,  aztot  nem  is  fogja  bírni.  —  Mi  hír  vagyon 
ott  keteknél?  mert  innét  mindenkor  szomorú  hírt  írok. 
Jól  vagyon-é  az  egészség? 


!  6o  Mikes  liftemen 


LXIX. 

Rodostó,  7.  Decemb.   1725. 

Ezt  a  levelet  elkezdem  írni,  de  bajuszomra  mondom, 
hogy  nem  tudom,  mit  kell  írni,  —  és  ha  írok,  csak 
azért  írom,  hogy  kednek  válaszát  vehessem.  —  Azt 
írjam-é  ?  hogy  itt  (íkönyvcm  forrási  s  áradási  indulja- 
tok)), és  hogy  még  a  sírás,  zokogás  meg  nem  szűnt  itt 
az  özvegyek  között  ?  De  idővel  az  is  megszűnik ;  mert 
az  a  kegyetlen  idő  mindent  elront  s  eltöröl.  Erről  írni 
kednek  nem  nagy  vigasztalás ;  de  csak  kell  valamit  írni. 
Azt  írom  hát,  hogy  itt  most  szántanak  és  vetnek,  nálunk 
pedig  azt  már  régen  elvégezték,  hogy  ha  csak  valaki  a 
havat  nem  akarja  szántani.  A  minap  olvastam,  hogy  mi- 
képpen kell  a  búzát  megszaporítani.  Amidőn  a  gazd- 
asszonyságra  visszátér  ked,  akkor  meg  kell  próbálni. 
Példának  okáért  egy  véka  búzát  főzessen  meg  ked  jól, 
de  sok  vizet  kell  reá  tölteni,  —  amíg  a  fő,  addig  tétes- 
sen ked  egy  kádba  négy  véka  búzát.  —  Amidőn  pedig 
a  búza  jól  megfőtt,  a  vizet  szűréssé  le  ked  rólla,  és 
melegen  hadd  töltsék  a  kádban  lévő  búzára,  és  azt  bé 
kell  jól  födni,  —  másnap  vagy  harmadnap,  ha  látja  ked, 
hogy  a  búzaszem  kezd  dagadni,  és  a  vizet  jól  béitta, 
akkor  küldje  a  mezőre  ked,  és  hadd  vessék  el  valamely 
jó  földbe ;  de  mentől  ritkábban  lehet ;  mert  egy  búza- 
szálon három  vagy  négy  ág  terem,  és  mindenikén  egy 
búzafő,  —  és  így  négy  annyival  több  búzája  terem 
kednek,  mint  rendszerént.  —  Ezt  én  olvastam,  igaz-é, 
vagy  sem?  nem  tudom,  de  a  ki  nem  hiszi,  próbálja  meg. 
Nem  nehéz  dolog,  és  ha  igaz  leszen,  akkor  nem  bánja 
meg  fáradságát. 

De  a  micsoda  hírt  hallottam  csak  éppen  ebben  a 
szempillantásban,  azt  nem  lehetne  elhinni,  hogyha  csak 
bizonyosan  nem  tudnók.  Ked  ott  a  francziák  között 
hamarébb  meghallhatta.  De  tudja  vagy  nem  tudja  ked, 
megírom,  hogy  a  franczia  király  5.  Septembris  meg- 
esküdt, és  lefeküdt  a  Stanislaus   király   leányával. ^^  K« 


Törökországi  teveíei.  léí 

hitte  volna  azt,  hogy  egy  olyan  nagy  hatalmas  király 
egy  szegény  bujdosó,  és  csak  névvel  való  királynak 
vegye  el  a  leányát?  és  hogy  visszaküldje  egy  nagy 
királynak,  mint  a  spanyol  királynak  a  leányát,  a  kit 
annak  előtte  akart  elvenni.  Ezek  ám  az  olyan  dolgok, 
a  melyekben  nyilván  kitetszik  az  Istennek  csudálatos 
munkája  és  hatalma,  a  ki  úgy  bánik  a  királyok  szívével, 
valamint  mi  a  viaszszal.  Bízvást  elmondhatja  a  franczia 
királyné  a  Boldogságos  Szűz  után,  hogy  megtekintette 
szolgálójának  alázatosságát,  és  hogy  az  alacson  renden 
lévőket  felemelte,  és  a  fennvalókot  levetette  ;  mert  lehe- 
tetlen volt  csak  hízelkedni  is  magának  azzal,  hogy  még 
franczia  királyné  lehessen.  Ha  az  atyja  Lengyelország 
közepiben  lett  volna,  úgy  mégis  mondhatnám ;  de  búj- 
dosásban  lévén,  mindenektől  elhagyattatván,  és  csak 
reménségc  sem  lévén,  hogy  Augustus  székibe  ülhes- 
sen :  csudálni  és  imádni  kell  az  Istennek  az  ilyen  rende- 
lésit, mert  az  ilyen  munka  feljülhaladja  az  emberi 
elmét :  Ludit  in  humanis.^"*  És  hogy  az  Isten  előtt  a 
királyok  és  fejdelmek  olyanok,  mint  a  gyermekek,  a  kik- 
nek hatalmok,  nagyságok  csak  gyermeki  játék.  Imádjuk, 
édes  néném,  az  Istennek  minden  rendelésit,  és  reméll- 
jük,  hogy  reánk  is  gondja  lészen,  mert  irgalmas,  és 
megsegíthet,  mert  hatalmas. 

A  sophiai  pápista  érsek  ellen  a  görög  püspökök  és 
papok  a  portán  sok  hamis  vádolásokot  tévén,  a  vezér 
parancsolatot  küldött,  hogy  megfogják  mind  az  érseket, 
mind  a  papjait,  és  fogva  vigyék  Konstanczinápolyban. 
Az  érsek  azt  megtudván,  elszaladott,  de  a  papjai  közöl 
hármat  vagy  négyet  lánczolva  vittek  Konstanczinápoly- 
ban. Az  érsek  ide  szaladott,  és  titkon  vagyon  közöt- 
tünk. Tudom,  hogy  az  urunk  azon  lészen,  hogy  kiszaba- 
díthassa azokat  a  szegény  papokot,  a  kik  még  a  botozást 
is  megkóstolták.  így  szenvednek  a  mi  szegény  papjaink 
a  hitért.  De  nem  csak  itt,  hanem  az  egész  világon,  és 
a  legkegyetlenebb  nemzetek  között.  Ki  tudná  megmon- 
dani, hogy  hány  jezsuitát  és  barátot  cttenek  már  meg 
Afrikában   és   Amerikában  azok  a  vad   emberek,  a  kik 

Mik«s  Kelemen  :  TOrfikországi  level«i.  1 1 


i  6  2  Mikes  KeUmen 

igen  szeretik  az  emberhúst  ?  De  a  barátokon  nem  kap- 
nak; mert  egy  kapucinust  megölvén,  jó  ebédet  aakrtak 
belőlle  csinálni,  de,  bogy  megsütötték  a  húsát,  mind 
ösztövérnek,  mind  igen  keménynek  találták,  azóta  nem 
kapnak  a  baráthúson.  Hát  egyszer  egy  szegény  jezsuita 
szokása  szerént  faluról  falura  járván,  hogy  valakit  meg- 
téríthetne, egy  nagy  erdőből  kimenvén,  egy  falura  talál. 
A  vademberek  látván  egy  nagy  embert  feketében,  nagy 
kalap  a  fején,  és  hogy  négy  lábon  jár,  mind  elszaladnak 
tőlle ;  mert,  hogy  soha  lovat  nem  láttak  volt,  azt  gon- 
dolták, hogy  a  ló  és  az  ember  mind  egy.  A  jezsuita  azt 
látván,  leszállott  a  lováról,  és  lassanként  a  vademberek 
is  .visszatértének  hozzája.  Azt  elmondhatjuk  igazán, 
hogy  csak  a  mi  papjaink  követik  valóságoson  az  apos- 
tolokot. Bár  követhetném  én  is  mindenben  őket,  de 
csak  abban  követem,  hogy  ők  aluttak,  én  is  aluszom, 
azért  jó  étszakát  édes  néném. 


LXX. 


Rodostó,    i6.  Jan.    1726. 


A  ked  méznél  édesebb  levelét  igen  kedvesen  vet- 
tem. Édes  néném,  ha  valamely  idegen  olvasná  a  ked 
levelét,  nem  hinné  el,  hogy  atyafiak  vagyunk,  azt  gon- 
dolná, hogy  még  több  vagyon  az  atyafiságnál  közöttünk, 
mert  rendszerént  az  atyafiak  levele  hidegebb  téntával 
vagyon  írva.  Hogy  pedig  mi  egymást  szeretjük,  arra 
mind  az  atyafiság,  mind  a  hajlandóság  kötelez  minket. 
De  még  többet  mondok : 

Mert  kevéssel  kedet  ha  inkább  szeretném, 
Nénémséget  néha  el   is  felejteném. 

De  azt  valljuk  meg,  édes  néném,  hogy  mi  jók  va- 
gyunk azért,  hogy  úgy  szeretjük  egymást.  Annál  is 
inkább,  hogy  a  mi  szeretetünk  nekünk  semmit  sem 
alkalmatlankodik.  Mi  azért  jól  alhatunk,  jól  ehetünk,  és 
semmi  nyugtalanságot  nem  okoz.  A  mi  szívünk  minden- 
kor frissen  és  hívesen  vagyon,  és  nem  peshed  úgy,  mint 


TSrdiorszdgi  levelei.  i6j 

a  füstölt  hűs  a  nyárson.  És  ne  legyünk  olyanok,  mint 
a  kiknek  a  szíveket  a  lángon  vagy  a  rostélyon  égetik, 
amelynek  is  régen  hamuvá  kelletett  volna  lenni,  ha  az 
igaz  volna,  a  mit  mondanak. 

Lehet-é  tőllem  olyat  kívánni,  a  melyet  ott  helyben 
jobban  megtudhat  ked?  Az  örmény  lakadalomról  már 
írtam  kednek,  azt  tudhatom:  mert  közöttök  lakunk; 
de  azt  kérdeni  tőllem,  hogy  micsoda  czeremoniával  adja 
férjhez  a  török  császár  a  leányát,  azt  méltó  nevetni. 
Mindazonáltal  megírom,  nem  azért,  hogy  kedet  arra 
megtanítsam,  hanem  azért,  hogy  megmutassam,  mint 
tudok  kednek  engedelmeskedni. 

A  török  császár,  a  midőn  a  leányát  vagy  atyjafiát  egy 
vezérnek  vagy  egy  basának  akarja  adni,  oda  se  pap  nem 
kívántatik  a  megesketésre,  se  más  egyéb  tiszt  a  con- 
tractus  csinálására ;  mert  oda  csak  a  császár  akaratja 
kívántatik.  Hogyha  egy  fővezérnek,  vagy  más  főtiszt- 
nek akarja  adni  a  leányát  a  császár,  azt  neki  megjelen- 
tetvén, annak,  ha  házas,  minden  feleségeit  el  kell  bocsá- 
tani magától,  sok  ajándékot  és  sok  rableányokot  kell 
venni  a  császár  leánya  számára.  Amidőn  pedig  a  csá- 
szárnak tetszik,  hogy  a  lakadalom  meglegyen,  a  vő- 
legényt magához  hivatja,  és  a  jobb  kezében  egy  buzo- 
gányt ád  és  egy  levelet,  a  levelet  pedig  a  kebelében 
teszi,  és  azonnal  megyén  a  császár  leányához,  a  kit 
annak  előtte  soha  sem  látott  volt.  A  leány  egyedül 
lévén  a  kereveten,  a  vőlegény  bemenvén,  háromszor 
térdet  hajt  neki,  és  azután  megjelenti  neki  hozzája  való 
nagy  szeretetét,  és  hogy  micsoda  nagy  örömmel  vészi 
a  császár  kegyelmességit.  A  leány  nem  várván,  hogy 
elvégezze  beszédit,  mintha  igen  haragudnék,  felkél  a 
kerevetről,  és  a  hanzsárhoz  ^^  nyúl,  hogy  azzal  általverje. 
Hanzsárt,  vagy  hosszú  kést  nem  szabad  más  asszony- 
nak viselni,  csak  a  császári  nemből  való  asszonyoknak. 
A  vőlegény  pediglen  nagy  sietséggel  kiveszi  a  kebelé- 
ből a  császár  levelét,  és  a  leánynak  megadja,  a  kinek  is 
mindjárt  elmúlik  az  örömmel  való  haragja,  a  levelet 
elveszi,  megcsókolja,  és  elolvassa. 


I  6 4  Miket  "Kelemen 

A  melyben  látván  a  császár  akaratját  azt  feleli  a  vő- 
legénynek :  légyen  a  császár  akaratja.  Arra  a  vőlegény 
megcsókolja  a  köntösét,  és  kimégyen.  Másnap  sok  aján- 
dékot kell  küldeni  a  leánynak,  és  nagy  pompával  viszik 
a  férje  házához.  Sokszor  történik  úgy,  hogy  egy  hóna- 
pig sem  lakik  véle,  hanem  más  basának  adják,  főképpen 
ha  asszonyomnak  valamely  panasza  vagyon  ellene,  és 
ha  nem  úgy  keresik  kedvit,  amint  kivánná. 

Mert  a  virágszálat  szükséges  öntözni. 
Másként  a  melegben  el  kéne  száradni. 

Édes  néném,  idétlen  házasságnak  tartom  a  török 
házasságot.  Egymást  annak  előtte  nem  látják,  hanem 
csak  éppen  akkor,  amikor  már  nem  lehet  megmásolni. 
Sokszor  azt  gondolja  a  vőlegény,  hogy  valamely  szép 
személy  mellé  fekszik,  —  másnap  ha  meglátja,  hát 
ijesztő.  De  az  ő  törvények  abban  kedvezett  a  férfiak- 
nak és  ha  így  megcsalatkoznak  a  feleségben,  megengedi 
nékik,  hogy  újra  kezdjék,  mert  egynehány  feleséget 
tarthatnak,  ha  akarják,  és  ha  módjok  vagyon  benne.  De 
még  ezenkivül  annyi  rableányt  tarthatnak,  amennyi 
tetszik,  és  az  ellen  semmit  nem  mondhat  a  valóságos 
feleségek,  csak  nekik  is  megjárjon  az  adó ;  mert  ha  a 
gazda  azt  elmúlatja  három  pénteken,  a  gazdasszonynak 
lehet  azért  panaszt  tenni  a  bíró  előtt,  és  ha  ugyancsak 
továbbra  is  akarják  halasztani  az  adómegfizetést,  akkor 
az  asszony  elválhat  az  urától.  E  ritka  példa,  de  a  tör- 
vény megengedi.  Hogyha  pedig  a  férfiú  elválik  a  fele- 
ségitől,  és  azután  ismét  vissza  akarja  venni,  a  meglehet, 
a  törvény  azt  megengedi,  de  olyan  formában,  hogy  az 
asszonynak  szabad,  ha  akarja,  minek  előtte  visszamenjen, 
az  ura  hírével  egy  étszakát  eltölteni  olyan  férfival, 
a  micsodás  neki  tetszik.  E  csúfos  törvény,  és  nem 
látom,  mi  végre  rendelte  a  törvénycsináló?  O  lássa, 
abban  nem  töröm  a  fejemet,  hanem  csak  abban,  hogy 
ked  egészséges  legyen.  De  éppen  most  jő  eszembe  egy 
jó   gondolat,    hogy   mért   födözik    és   takarják   úgy   be 


Törökortxági  tevelei.  >  65 

magokot    itt  az   asszonyok?  Talám    azért,    hogy   még 
inkább  kapjanak  rajtok ;  mert : 

Mennél   inkább  légyen  valami  megtiltva. 
Légyen   is  előttünk  erősen   elzárva. 
Ámbár  ahoz  juíni  kellessék  fáradva. 
Annál  inkább  bírni  azt  várjuk  suhajtva. 

Kérem  édes  néném,  kedet,  hogy  hadd  ne  írjak  már 
többet ;  mert  télben  nem  lehet  hosszú  levelet  írni,  azért, 
hogy  hideg  vagyon,  nyárban  pediglen  igen  meleg,  — 
itt  pediglen  tizenegy  az  óra,  a  pennám  is  alhatnék. 

LXXl. 

Rodostó,    13.  Mártii,    1716. 

A  ked  nádmézes  téntával  írt  levelét  tegnap  vettem. 
A  minap  is  vettem  volt  kettőt  egyszersmind.  Úgy  tet- 
szik, hogy  hacsak  nem  álmodtam,  hogy  választ  is  adtam 
reájok,  de  nem  vagyok  bizonyos  benne.  De  abban 
bizonyos  lehet  ked,  hogy  ha  nem  írtam,  ked  sem  vehette 
a  választ.  De  oh  mely  könnyen  megbocsátjuk  mi  egy- 
más vétkit!  Mindazonáltal  azzal  el  ne  higyje  ked  ma- 
gát. A  rossz  példát  nem  kell  követni,  se  bosszút  nem 
kell  állani.  Vagy  is  talám  büntetésül  kíván  ked  tőllem 
olyan  dolgot,  a  mely  húsz  esztendőben  egyszer  nem  jut 
eszembe?  Mert  ugyan  is  hogy  jutott  kednek  eszébe, 
hogy  tőllem  azt  kérdje,  hogy  kik  voltának  a  templaris- 
ták,  és  miért  vesztették  el  őket?  Jobban  szeretem  fél 
óráig  Zsuzsival  nevetni,  mint  arról  tíz  óráig  írni.  Mind- 
azonáltal ki  ne  engedelmeskednék  kednek?  Ha  szinte 
írni  nem  tudnék  is,  megírnám.  Én,  édes  néném,  csak 
azt  írom  meg  felőliek,  a  mit  hallottam  és  olvastam,  — 
úgy-é,  hogy  többet  nem  kíván  ked? 

A  máltai  vitézeknek  és  a  templaristáknak  rendi  Jeru- 
zsálemben vettenek  eredetet.  A  máltai  vitézek  régieb- 
bek. Egy  Gerárdus  nevű  franczia  1112.  esztendőben 
Jeruzsálemben  a  jövevények  és  zarándokok  számokra 
egy  nagy  ispotályt  építtcte,  a  melyet  neveze  Keresztelő 


i66  .^ik'S  T^elem -n 

szent  János  ispotályának,  és  oda  béfogadá  mindazokot, 
a  kik  jó  akaratjukból  a  betegekhez  és  a  zarándokokhoz 
való  gondviselésre  szánák  magokot.  De  azok  csaknem 
mind  hadi  emberek  lévén,  Gerárdus  úgy  rendelé,  hogy 
annak  egy  része  az  ispotályban  maradván,  a  másika  a 
saracénusok  ellen  hadakozzék,  és  regulát  szabván  nékik 
az  engedelmességre  és  a  házasságon  kívül  való  életre 
kötelezek  magokot,  és  hogy  holtig  hadakoznának  a 
hitetlenek  ellen.  Ez  a  rend  vagy  szerzet  csakhamar 
megszaporodék,  és  nevezek  őket  jeruzsálemi  szent  János 
ispotálya  vitézinek.  Ezeknek  fekete  köntöst  kelletett 
viselni,  és  a  köntösökön  nyolcz  szegletű  fejér  kereszt 
volt  varrva.  A  saracénusok  elvévén  a  szent  földet  a 
keresztényektől,  ezeknek  is  ki  kelleték  menni,  és  Rho- 
dus  szigetében  megtelepedének.  De  idővel  egy  hatal- 
mas török  császár  ^^  nem  szenvedhetvén  olyan  vitéz 
szomszédokot,  a  szigetet  megszállá  és  nagy  nehezen 
megvévé,  és  a  vitézeknek,  akik  megmaradának  életben, 
megengedé,  hogy  kimehessenek  a  szigetből.  —  A  kik  is 
elhagyván  a  szigetet  Málta,  szigetében  megtelepedének, 
és  máltaiaknak  nevezek. 

A  templaristák  szerzete  Jeruzsálemben  kezdődék 
1118.  esztendőben.  Nyolcz  vagy  kilencz  franczia  nemes- 
ember egy  társaságban  lévén  a  jeruzsálemi  patriárcha 
előtt  fogadást  tevének  az  engedelmességre,  a  házasság 
nélkül  való  életre,  és  hogy  minden  jószágokot,  életeket 
a  szent  földre  menő  zarándokok  oltalmára  és  szolgalat- 
jára fordítják.  Ezek  tehát  egyszersmind  hadi  szerzete- 
sek lének,  azután  megszaporodván,  Baudounius  jeru- 
zsálemi király  nékik  a  templom  mellett  lakóhelyt  adott, 
és  azért  templaristáknak  nevezek.  Második  Honorius 
pápa  ezeknek  regulát  csináltata  szent  Bernárddal,  és 
akkoron  fejér  köntöst  kelleték  viselniek,  és  harmadik 
Eugenius  pápa  1 1 46.  esztendőben  veres  keresztet  pa- 
rancsolá,  hogy  viseljenek.  Ezeknek  mindennap  misét 
kelletett  hallgatni,  —  csak  három.szor  egy  hétben  volt 
szabad  hűst  enniek,  —  több  lovat  háromnál  nem  tart- 
hattak, —  a  vadászat  nékik  meg  volt   tiltva,  —  még  a 


J  örökország?  levelii.  t6j 

madarászat  is,  a  köntösök  a  világiak  köntösöktől  csak 
éppen  a  színben  külömbözött.  A  templaristák  sok  szép 
nevezetes  hadi  dolgokot  vittek  végben,  —  a  jeruzsálemi 
királyok  alatt  igen  elhíresedének,  és  a  nagy  hírrel  igen 
sok  jószágokot  és  kincseket  gyűjtenek  Európának  min- 
den résziben.  De  a  szent  föld  elvesztése  után  a  henyélés 
és  a  sok  jószág  megrontá  őket,  és  a  mindenféle  mértéklet- 
lenségben  elmerűlének,  főképpen  a  részegségben.  Azért 
is  mondják  példabeszédben  a  francziák,  hogy  úgy  iszik, 
mint  egy  templarista.  Az  egész  szerzetnek  pedig  ve- 
szedelmét két  templarista  okozá,  a  kik  a  szerzetből  ki- 
fizettetvén, a  franczia  király  előtt  hamisan,  vagy  igazán 
(mert  azt  még  nem  tudhatni  valóságoson),  bévádolák 
az  egész  szerzetet.  A  vádolás  pedig  ebből  állott,  hogy 
minden  vitéznek,  a  kit  a  szerzetbe  bevesznek,  ellene 
kell  mondani  a  Krisztusnak,  és  a  keresztre  kell  pökni, 
és  ha  az  asszonyoktól  megtartóztatják  is  magokot,  de 
más  utálatos  közösülés  közöttök  megvagyon.  A  király 
másként  is  haragudván  a  szerzetre,  a  pápának  ezeket 
tudtára  adá ;  de  látván,  hogy  a  pápa  csak  halogatja  a 
dolgot,  parancsolatot  ada  ki  titkon,  hogy  bizonyos 
napon  az  országban  lévő  templaristákat  megfogják. 
A  pápa  azért  igen  megneheztele  a  királyra,  mindazon- 
által maga  eleiben  hivatván  vagy  hetven  templaristát, 
csudálkozással  hallá,  hogy  mivel  vádolnák  magokot. 
A  pápa  azonnal  parancsolatot  külde  minden  országok- 
ban lévő  püspököknek,  hogy  vizsgálnák  meg  jól  a  dol- 
got. —  A  kik  is  megvizsgálván,  mindenütt  egyenlő  vét- 
keseknek találtatának.  A  pápa  éppen  akkoron  gyűlést 
tartván  Francziaországban  Bécsben, ^^  az  egész  atyák  azt 
ítélek,  hogy  az  egész  szerzetet  el  kell  szélyeszteni,  és 
jószágokot  el  kell  venni.  Erre  mindenütt  a  királyok  reá 
állának,  és  mindenütt  csaknem  egy  nap  az  egész  szer- 
zettől a  jószágot  elvévék,  és  csaknem  mind  megölete- 
ttek, és  így  az  a  gazdag  és  nagy  rendekből  álló  szerzet 
csaknem  egy  nap  mind  eltöröltetek.^^  Erről  egynehány- 
féle  könyvet  olvastam.  Némelyek  azt  tartják,  hogy 
igazságoson  bántak  vélek ;   némelyek  pediglen,   hogy 


i68  Mikes  "KtUmtn 

nem  kellett  volna  oly  kegyetlenül  bánni  vélek,  és  a  sok 
ártatlant  nem  kellett  volna  a  vétkesekkel  összeelegyíteni, 
és  hogy  a  sok  jószágokért  voltának  annyi  ellenségi. 
Elég  a,  hogy  jól  vagy  rosszul,  de  a  hírek  csak  a  köny- 
vekben maradott  meg.  Még  Magyaroiszágban  látni 
oly  romlott  templomokot,  a  melyek  övék  voltak.  De  azt 
nem  tudom,  hogy  a  magyarok  miért  nevezik  veres 
barátoknak ;  mert  se  a  köntösökről  nem  nevezhetik,  se 
barátok  nem  voltának;  hanem  hadi  szerzet  volt.  De 
ők  lássák :  azon  nem  törődöm,  akárminek  nevezzék.  — 
Elég  a,  hogy  én  engedelmeskedtem,  és  megírtam  rövi- 
deden az  ő  históriájokot  a  parancsolat  szerént.  Annál 
többet  ne  kívánjon  ked  tőllem.  De  azt  szeretném  tudni, 
hogy  volt-é  lakások  Erdélyben  ?  Én  azt  gondolom, 
hogy  nem  volt.  M.ár  többet  nem  írok,  mert  meguntam. 
Hanem  még  azt  megírom,  hogy  itt  ma  alkalmos  föld- 
indulás volt.  Ha  tót  volnék,  úgy  mondanám,  hogy  a 
föld  megrázta  magának.  Édes  néném,  jó  étszakát.  És 
az  ének  szerént :  Ha  szeretsz,  szeretlek  én  is. 

LXXII. 

Rodostó,   II.  Apri].   1726. 

Édes  néném,  nincsen  mit  írnom,  és  ha  írok,  csak 
azért  írok,  hogy  megmutassam  kednek,  hogy  megírnám, 
ha  volna  mit,  és  hogy  vegye  el  ked  a  rest  nevet  róllam. 
Tegnap  vettem  a  ked  levelét,  a  mely  tele  köszönettel  és 
dicsérettel,  —  jó,  hogy  nem  szememben  dicsér  ked, 
mert  elájulnék  szégyenletemben.  Nem  gondoltam  volna, 
hogy  olyan  köszönetet  vegyek  a  veres  barátokért.  De 
a  nem  árt ;  mert  máskor  bátrabban  írok,  és  egy  kis 
bátorság  megélesíti  az  elmét. 

A  régi  rómaiaknál  nem  hogy  gyalázattal  illették  volna 
az  olyan  gyenerálist,  aki  a  harczot  elvesztette,  hanem 
még  dicséretekkel  vigasztalták,  és  alkalmatosságot  ad- 
tak nékie,  hogy  bosszút  állhasson  az  ellenségen ;  mert 
a  nem  lehet,  hogy  az  ember  mindenkor  győzedelmes 


Törökortzdgi  levelii.  1 6^ 

legyen,  mindenkor  okosan  beszélljen.  A  fogyatkozásban 
részinek  kell  lenni  minden  embernek.  Micsoda  nagy 
fogyatkozásokot  nem  látunk  a  legnagyobb  császárok- 
ban? A  nagy  Theodosius  császár  egy  csekély  dologért 
két  vagy  háromezer  embert  ölete  meg  Thessalonikában. 
Való,  hogy  aztot  megbánta  azután ;  de  a  megholtak  azzal 
fel  nem  támadának.  A  való,  hogy  gyönyörűség,  ennek 
a  nagy  császárnak  azon  cselekedeti  ért  való  maga-meg- 
alázását  látni ;  mert  a  templomban  akarván  menni  az 
isteni  szolgálatra,  szent  Ambrus  a  mediolánumi  érsek 
a  templom  ajtajában  megtartóztatá,  és  bé  nem  bocsátá, 
mondván  :  «Még  az  ártatlan  vérrel  a  kezeid  véresek, 
mégis  a  szent  áldozatra  akarsz  menni  ?  Ha  Dávid  királyt 
követted  vétkiben,  kövessed  penitenczia  tartásában  is.» 
A  császár  magában  szállván,  a  templom  garádicsára  le- 
borúla,  és  kére  az  érseket,  hogy  adna  néki  penitencziát. 
A  ki  is  hat  holnapig  kitiltá  a  templomból.  E  szép  példa 
mind  egy  érseknek,  mind  egy  császárnak. 

A  nagy  Konstantinus  császár  nem  öleté-é  meg  a 
fiát  azért,  hogy  ártaí!anúl  azzal  vádoltaték,  hogy  a 
mostohaanyját  szereti  ?  Hs  csak  akkor  tudá  meg  ártat- 
lanságát, a  mikor  már  meg  nem  orvosolhatá  cselekedetit. 
És  ebben  nem  akará  Seleukus  királyt  követni.  Talám 
más  atyák  sem  követnék.  Mert  ennek  az  öreg  király- 
nak igen  szép  felesége  lévén,  aztot  igen  szerette.  Az 
előbbeni  feleségitől  volt  egy  fia,  a  kit  halálba  szeretett. 
A  fia  szerelemben  esvén  a  mostohaanyjával,  és  maga  is 
általlátván  szeretetinek  helytel enségit  és  nagy  akadá- 
lyait, aztot  magában  sokáig  mintegy  eltemetve  tartotta  ; 
de  idővel  a  szeretet  meggyőzvén,  nagy  betegségbe 
esek.  A  doktorok  okát  nyavalyájának  ki  nem  tanulha- 
ták ;  hanem  egy  a  többi  közül  sok  vizsgálása  után  észre- 
véve, hogy  a  szerelem  okozná  betegségit;  de  nem 
tudhatván,  hogy  kit  szeretne,  igen  kezdek  vizsgálódni, 
és  az  ifjú  fejdelemtől  kérdezkedni,  de  e  csak  magában 
tartá  a  titkot,  és  a  betegsége  nagyobbodék.  A  doktor 
pediglen  vizsgálni  kezdé  az  ifjat,  amidőn  valami  asszo- 
nyok és  leányok  mentenek  látogatására,  de  semmit  észre 


i;fO  Jfíik^s  T^iUmen 

nem  veheíe.  Már  nem  volt  több  hátra,  hanem  a  királyné- 
ról kezde  gyanakodni,  a  melyről  ingyen  sem  gondol- 
kodott. A  szokás  szerént  a  király  látogatására  mégyen 
a  fiának  a  királynéval,  a  doktor  is  jelen  vagyon,  és 
minden  mesterségit  arra  fordítja,  hogy  valamit  kitanul- 
jon, amint  is  hogy,  mihent  a  királyné  bement  a 
házban,  a  beteg  hol  hidegben,  hol  forróságban  kezdett 
lenni  ;  hol  elsárgódott,  hol  elfejéredett,  A  doktor  azt 
látván,  csak  elhiteti  magával,  hogy  az  ifjú  a  királynét 
szereti ;  de,  hogy  jobban  kitanulhassa,  és  bizonyosabb 
lehessen  benne,  elvárja,  hogy  a  királyné  háromszor 
vagy  négyszer  elmenjen  látogatására,  és  mindenkor 
hasonló  változásokot  tapasztalván  az  ifjúban,  akkor  az 
ifjúnak  megmondja,  hogy  tudja  okát  betegséginek,  és 
tovább  ne  titkolja,  hogy  a  királynét  szereti.  Az  ifjú 
megvallván  a  dolgot,  a  doktor  magára  vállalja,  hogy 
szolgálni  fog,  amennyiben  tőlle  lehet.  Az  ifjú  reá  áll, 
noha  semmit  sem  reméllvén.  A  doktor  a  királyhoz 
megyén,  és  megmondja,  hogy  a  fiától  csak  vegyen 
örökös  búcsút ;  mert  a  fiát  a  szerelem  csakhamar  meg- 
öli, és  olyat  szeret,  a  mely  szeretetet  a  király  sem  orvo- 
solhatja meg.  A  király  azon  elbúsulván,  mondja  a  dok- 
tornak :  Eredj,  mondd  meg  a  fiamnak,  akárkit  szeressen, 
oda  adom  néki,  csak  az  életét  megtartsa.  A  doktor  arra 
monda:  Hátha  a  királynét  találná  szeretni?  A  király 
igen  szeretvén  a  fiát,  feleié:  Ha  a  királynét  szereti  is, 
oda  adom,  csak  éljen.  —  A  doktor  futvást  megyén  az 
ifjúhoz,  és  megmondja  néki.  Az  ifjú  azon  betegen 
örömiben  felkél,  és  az  apja  lábaihoz  borúi.  A  királynét 
hivatják,  és  megmondja  néki  a  király,  hogy  miért  beteg 
a  fia,  és  hogy  maga  is  azon  kéri,  hogy  mentse  meg 
életét  a  mostohafiának,  és  hogy  mzgengedi,  hogy  hoz- 
zája menjen.  A  királyné  nem  sokáig  mentegetvén  magát, 
másnap  a  király  a  fiának  adja  mind  a  feleségit,  mind  az 
országát.  Ez  igen  ritka  példa.  Most  a  keresztények,  a 
való,  nem  követhetnék  ;  de,  ha  merjlehetne  is,  ritka  apa 
követné.  Példa  a  spanyol  király,  második  Filep,  a  ki 
megkéreti  a  leányt  a  fiának,  és  amikor  odaviszik,  maga 


Törökországi  levelei.  i  y  i 

veszi  cl.  Édes  néném,  jó  egészséget  kívánok.  A  vagyok, 
a  ki  voltam,  és  a  leszek,  a  ki  vagyok. 

LXXIU. 

Rodostó,   14.  Maji,   1726. 

Tegnaptól  fogvást  táborba  szállottunk,  és  sátorok 
alatt  lakunk,  a  szokott  helyre,  a  város  szélyire.  Az  el- 
lenségtől nem  gondolom,  hogy  sokat  kellene  tartanunk; 
mivel  vagyon  vagy  háromszáz  mélyföld  közöttünk,  azért 
csendesen  alhatunk,  és  csak  a  fülbemászótól,  a  szúnyog- 
tól tarthatunk.  Édes  néném,  szeretném  tudni,  hogy 
mint  vagyon  a  ked  egészsége,  a  ked  karja,  és  ujjai ; 
mert  egy  holnaptól  fogvást  egy  levelet  írni,  a  nagy  fá- 
radság, és  igen  bánom,  hogy  annyira  fárasztja  ked  ma- 
gát érettem,  és  annyira  erőlteti.  Mindazonáltal  nem 
kellene  azt  az  úri  asszonyt  követni,  a  ki  soha  sem  olva- 
sott könyvet  azért,  hogy  mikor  levelet  kell  fordítani,  a 
szelet  hajt,  és  hogy  az  a  szél  náthát  ne  okozzon  néki. 
Eztet  bé  lehet  venni  egy  kényességnek.  De  a  ked  tisz- 
teletes kényessége  megbocsásson,  és  mindenkor  ne  tart- 
son ;  mert  az  atyafiságot  félre  tévén,  a  bosszúáliáshoz 
fogok,  és  akkor  mindenikünk  fog  suhajtani. 

Édes  néném,  mi  itt  csak  tengődünk  lengődünk,  mint 
szegény  bujdosók.  Töltjük  az  időt,  amint  lehet.  Az 
urunknak  a  mégis  mulatság,  hogy  a  mezőn  lakunk; 
mert  az  unadalom  itt  igen  bő,  és  a  szegény  urunk  itt 
csak  egynehányunkkal  maradott.  Az  özvegy  Zsuzsihoz 
gyakorta  megyek  —  Lengyelország  felé  készül  —  ha 
itt  nem  marad,  nem  én  rajtam  múlik  el.  Egy  urat  üs- 
mértem,  a  ki  egy  idős  leányt  vévén  el,  azt  szokta  volt 
mondani,  hogy  a  ki  idős  leánynyal  hál,  az  olyan  jócsc- 
lekedet,  mint  a  szegényeknek  való  alamisnálkodás.  De 
ha  itt  nem  marad  is,  azzal  a  barátság  fel  nem  bomlik, 
és  a  hűség  megmarad,  ha  lehet  —  azt  mondom,  ha  le- 
het ;  mert  akármely  nagy  tűz  elaluszik,  ha  annak  eledelt 
nem  adnak.  De  azt  nem  tartom,  a  mit  Forgúcs,  hogy  a 
hűség  csak  a  kutyához  illik. 


j  7 1  JHikts  J^eítmen 

A  nem  újság,  ha  azt  mondom,  hogy  a  házasság  az 
Istenen  áll,  és,  ha  csak  reánk  hagyja,  a  nem  jó,  és  a 
rossz  házasságoknak  az  oka  az,  hogy  ő  lakadalmon  je- 
len nem  volt.  Azzal  fenyegetem  Zsuzsit,  hogy,  ha  el- 
mégyen,  úgy  nem  keresztelünk.  Igaz,  néném,  micsoda 
csúfos  házasságról  olvastam  a  minap !  Csak  leírom,  ha 
szinte  tudja  is  ked ;  mert  egyéb  dolgom  nincsen.  Ez 
igaz,  Olaszországban  történt.  Egy  úri  özvegyasszony- 
nak egy  fia  lévén  aztot  igen  szerette ;  az  asszonynak 
volt  egy  szolgálója,  a  kit  az  ifjú  megszeretvén  sokáig 
kénszerítette  az  engedelemre  —  végtirc  a  leány  meg- 
jelenti az  asszonyának  a  dolgot,  a  ki  is  jó  erkölcsiért 
megdicséri,  és  mondja  a  leánynak :  eredj,  mondd  meg  a 
fiamnak,  hogy  már  engedelmeskedel  kérésének ;  hanem 
jöjjön  hozzád  az  étszaka.  A  leány  megmondja  az  ifjú- 
nak, a  ki  is  azon  megörűle.  Vacsora  után  az  asszony 
mondja  a  leánynak :  te  az  ágyamba  fekügyél,  én  pedig- 
len a  te  helyedre  fekszem ;  a  fiam  majd  eljő,  azt  gon- 
dolja, hogy  te  vagy,  akkor  jól  elverem.  Ez  így  el  lévén 
rendelve,  az  asszony  a  szolgáló  ágyában  feküvén  addig 
várja  a  fiát,  hogy  el  talál  alunni  —  az  ifjú  oda  megyén, 
és  azt  nem  vizsgálja,  ha  alusznak-é  vagy  sem ;  hanem 
cl  az  alkalmatossággal  —  az  asszony  azonban  felébred, 
de,  hogy  zenebonát  ne  csináljon,  és  hogy  a  fiát  is  két- 
ségbe ne  ejtse,  magát  megtartóztatja,  és  békeséges  tű- 
réssel elvárja  a  dolognak  végit  —  a  meglévén  az  ifjú 
kimegyen,  az  asszony  is  szomorúan  a  maga  ágyára 
megyén,  és  semmit  nem  szól  a  szolgálónak.  Más  nap 
az  asszony  minden  tehetségivei  azon  lesz,  hogy  a  fia 
ne  szólhasson  a  szolgálóval,  és  azonnal  készíteni  kezdi 
a  fiát,  hogy  idegen  országra  küldje.  A  csakhamar  meg- 
lévén, elindítja,  és  sokat  szomorkodék  a  fia  után :  de 
még  inkább  szomorkodék  azon,  amidőn  észre  vévé,  hogy 
terhben  esett.  De  módja  lévén  abban,  hogy  azt  eltit- 
kolhassa, és  a  gyermekszülésnek  is  órája  eljővén,  egy 
gazdag  parasztembernek  adá  a  kis  leánykát,  hogy  fel- 
nevelje. A  leány  már  tizenhárom  esztendőt  meghalad- 
ván, az  anyja  mintegy  el   is   felejtkezett  volt  rólla;   az 


Törökországi  tevelei.  1 73 

ifjű  pediglen  azon  időben  idegen  országról  visszá- 
térvén azon  faluban  megszáll,  a  hol  a  leányt  nevelték, 
akit  is  meglátván,  halálos  szerelemben  esik,  és  mindjárt 
kérni  kezdi  a  leányt.  A  parasztember  látván,  hogy  egy 
úr  kéri,  oda  adja,  annál  is  inkább,  hogy  már  régtől 
fogvást  a  leányt  csak  reája  hadták.  Az  ifjú  haza  viszi 
a  feleségit,  az  anyja  haragszik,  hogy  híre  nélkül  egy 
közönséges  leányt  vett  el :  de  kevés  nap  múlva  a  béke- 
ség  meglesz.  Az  asszony  látván,  hogy  a  fia  házas,  a 
leányát  szolgáló  képiben  haza  akarta  hozatni :  de  mi- 
csoda álmélkodásba  esek,  a  midőn  megtudá,  hogy  a 
leányát  a  fia  vette  volna  el.  Az  asszony  másokkal  kö- 
zölvén ezt  a  dolgot,  mindenik  példa  nélkül  való  dolog- 
nak találá,  és  a  házasságot  mcghagyák.  Az  az  ifjú,  édes 
néném,  egy  személyben  hármat  vett  el :  a  leányát,  a 
húgát,  és  a  feleségét.  E  valójában  megtörtént,  de  ha 
megtörtént  is,  mi  szükség  volt  megírni?  Alindazonáltal 
kell  valamivel  tölteni  az  időt :  én  hogy  írjak,  ked  meg 
hogy  olvassa ;  mert  a  dolog  nélkül  való  létei  igen  nagy 
dolog. 

A  sophiai  érsek,  a  ki  hozzánk  szaladott  volt  már  egy- 
nehány holnaptól  fogvást,  egynehány  nap  múlva  innét 
elmégyen  Raguzában ;  mert  noha  eleget  munkálódtak 
azon,  hogy  visszamehessen,  de  végbe  nem  vihették.  — 
És  ezeknek  a  szőlőmíveseknek  csak  hazájokba  kell 
visszátérni,  és  el  kell  hadniok  az  Ur  szőlejét.  Én  is  el- 
végezem levelemet,  de  elsőben  meg  kell  tudnom,  hogy, 
ha  jó  egészségben  vagyon-é  ked?  engemet  szeretnek-é? 
én  nekem  írnak-é? 

LXXIV. 

Rodostó,   16.  Junii,    1716. 

Szánj,  édes  néném,  szánj,  mivel  írni  akarok,  és  nem 
tudom  mit.  De  micsoda  hírt  tudnék  innét  a  sátor  alól 
írni?  Soha  semmi  idegent  itt  nem  látunk,  semmi  hírt 
nem  hallunk  —  egyik  nap  olyan,  mint  a  másik,  hanem 
hogy  egyik  melegebb,  vagy  szellősebb,  mint  a  másik; 
mert  itt  az  csőtől  nem  igen  kell  félni  a  nyárban.   Elég 


174  Mikes  Ideiemen 

a,  hogy  végtire  íalám  ellene  mondunk  a  házaknak,  és 
csak  iátorok  alatt  lakunk.  Persia  szélyin  vagyon  olyan 
nemzet,  a  ki  a  pusztában  sátorok  alatt  lakik,  valamint 
nálunk  a  czigányok.  Azok  pedig  mind  tolvajok,  és  eze- 
ket kürdöknek^^  nevezik.  Egyiptom  szélyin  is  a  szere- 
csenek mind  sátorok  alatt  laknak  minden  pérepútyostól. 
De  minthogy  ezeknek  minden  gazdagságok  csak  a  szép 
lovakból  áll,  a  pénzt  a  más  ember  erszényéből  veszik 
ki,  és  mind  magck,  feleségök,  gyermekek  mezítelenek 
volnának,  hogyhacsak  a  más  ember  köntösével  nem  fö- 
döznék  magokat.  Azért,  a  midőn  valami  útonjárót  jó  kön- 
tösben látnak,  szépen  elkérik  tőlle  mondván:  ffadd  ide 
azt  a  mentét;  mert  apádnak  szüksége  vagyon  reá»  — 
azon  magát  érti  —  vagy  pediglen  ha  valami  jó  porté- 
kát talál  másnál,  arra  is  azt  mondja :  aaz  anyádnak 
arra  szüksége  vagyon,  azért  add  ide»  —  azon  a  fele- 
ségit  érti  —  és  így  kételen  meg  kell  a  szegény  útonjáró- 
nak  az  üsméretlen  apját  és  a  kelletlen  anyját  ruházni. 
De  mi,  édes  néném,  nem  követjük  ezeket,  ha  sátorok 
alatt  lakunk  is,  hanem  inkább  apátriarchákot,  a  kik  meg- 
mutatták vászon  palotájokkal,  hogy  az  ember  ezen  a 
világon  csak  szarándok,  idegen,  és  útonjáró.  Való,  hogy 
azok  a  szent  szarándokok  gazdagon  bújdostanak;  mi 
pedig  szegényen  maradunk  egy  helyben  és  annyiban 
jól  vagyok,  hogy  étszaka  nem  kell  felkelnem,  hogy  enni 
adjak  a  marháknak. 

Édes  néném,  ha  volna  egy  pásztorném,  úgy  tetszik, 
hogy  szeretném  az  olyan  pásztori  életet ;  mert  azok  a 
szent  juhászok  csendes  életet  éltek.  A  rettentő  nagy 
pusztaság,  mezőség  övék  volt,  ott  verték  fel  sátorokot, 
a  hol  akarták,  és  ott  addig  maradtak,  amíg  marhájoknak 
eledelek  volt.  A  való,  hogy  ital  dolgából  kényes  életet 
nem  éltek;  mert  abban  az  országban  az  eső  ritka  lévén, 
a  víz  is  szűk  —  azért  is  emlékezik  az  írás  annyiszor  a 
kutakról.  Azzal  nem  volt  bajok,  hogy  palotákot  építse- 
nek, azokot  gazdagon  felékesítsék.  Az  únadalmas  sok 
perlekedéstől  mentek  voltak.  A  sok  udvarbíró,  szám- 
tartó, kulcsár  nekik  nem  alkalmatlankodtak.  Azon  nem 


Törökországi  íevelei.  175 

gondolkodtak,  hogy  a  telet  ilyen  jószágban  kell  töl- 
teni —  nyárban,  vagy  őszszel  ilyenbe  kell  menni. 
A  sok  hintó,  társzekér  nem  kívántatott.  A  sok  kies 
mezőben  válogathattak,  és  minden  nap  újabb-újabb 
helyre  építhették  vászon-városokot  —  a  helyhez  úgy 
kötelesek  nem  voltak,  mint  mi.  Gyermekségektől  fog- 
yást a  közönséges  eledelt  megszokták  volt.  Közönséges 
ruhával  födözték  magokat,  kivált  a  férfiak ;  mert  az 
asszonyok  akkor  is  csak  asszonyok  voltának,  valamint 
mostanában  :  azaz,  hogy  a  czifraságot  akkor  is  szeret- 
ték —  arany  pereczet,  fülbevalót  küldöttének  nékik 
jegybe.  Most  megnevetnék,  hogyha  látnánk  olyan  pász- 
tornékot,  a  kik  arany  fülbevalót  viselnének  —  mostani 
időben  aztot  nem  jovallanám.  Egy  szóval  mennyi  sok- 
féle baj  nélkül  éltének,  a  mely  közöttünk  közönséges, 
és  a  melyet  már  bajnak  sem  tartunk,  mert  hozzá  szok- 
tunk. A  való,  hogy  ezeknek  a  pásztoroknak  életek 
szent  és  ártatlan  volt,  és  az  Isten  nem  akarta,  hogy 
városokban  lakván,  a  több  nemzetekkel  esszeelegyed- 
jenek. De  én  nekem  úgy  tetszik,  hogy  az  olyan  élet 
igen  vándorló  és  henyélő  élet ;  példa  azok,  a  kik  mos- 
tanában is  sátorok  alatt  laknak,  a  kik  a  más  ember  ke- 
nyerét eszik,  és  a  más  ruhájával  födözik  magokot.  Az 
ilyen  nemzet  mi  hasznára  vagyon  a  több  emberi  nem- 
zetnek? Az  olyan  élet  csak  tunyaság  és  tudatlanság. 
Való,  gond  nélkül  való  élet:  de  üres,  és  a  lakóhelye 
puszta.  Micsoda  gyönyörűség  pedig  egy  gazda  ember- 
nek a  maga  ültetett  gyümölcsfáit  és  szőlőjit  gyümöl- 
csösön látni,  és  fáradságit  a  természettől  megjutalmaz- 
tatni ?  Mind  ezekből  észre  veheti  ked,  hogy  a  sátoros 
életen  nem  kapok.  így  mégis  mind  meglehet,  amint 
vagyunk;  mert  a  városból  ide  halljuk  a  kakasszót,  de 
ez  is  unadalmas  lészen,  ha  sokáig  fog  tartani  ;  mert 
verőfényen  süttetni  valakinek  magát  szükség  nélkül, 
nem  tarthatom  gyönyörűségnek. 

Az  egész  Európa  most  békességben  vagyon,  és  há- 
zokban lakik,  csak  mi  sátorok  alatt.  Hát  ha  valamely 
ország   bennünket   akarna   követni,  itéljc  el   ked,  mint 


I  y6  Mihes  J(^eteme» 

átkoznának  bennünket  a  kőmívesek,  és  az  ácsok.  De 
attól  nem  kell  félni ;  mert  nehezen  válnék  meg  kiki  a 
szőllő  hegyétől.  Kenyeret  szintén  olyan  jót  lehetne 
enni,  mint  a  városokon,  abban  nem  volna  fogyatkozás. 
Tudja-é  ked,  hogy  mit  csinálnak  a  szerecsen  asszo- 
nyok? Ott  kemenczét  nem  lehet  a  földben  csinálni; 
mert  mind  föveny :  se  pogácsát  nem  lehet  sütni,  fa 
nincsen ;  hanem  nagy  fazakakot  tartanak,  abban  kóró- 
ból tüzet  csinálnak,  és  kívül  tésztával  vékonyon  bebo- 
rítják, így  sütnek  magoknak  pogácsát.  Vallyon,  a  melyet 
nálunk  koldúslábnak  hínak,  nem  lehetne-é  így  meg- 
sütni ?  De  megbocsássa  ked,  ha  többet  nem  írhatok ; 
mert  a  nap  is  meleget  süt.  Azért  nagy  alázatoson  el- 
végezvén levelemet,  maradok,  a  ki  tegnap  voltam. 

LXXV. 

Rodostó,   s8.  Julii,    1726. 

Semmi  panaszom  nem  lehet ;  mert  a  ked  levelel  jő- 
nek  s  mennek  a  kezemhez.  De  némelyek  olyan  kurták, 
hogy  alig  kezdem  olvasni,  csak  a  végire  jutok.  Olyan 
leveleket  veszek,  hogy  azt  akarnám,  csak  két  szóból 
állana,  mert  unadaimas:  de  a  ked  levelei  jó  izűek,  csak- 
nem megehetném  a  papirost  is.  Tudja  ked,  mitől  va- 
gyon az?  Attól,  hogy  szeretjük  egymást,  és  a  kedves 
embernek  a  levele  kedves.  De  még  attól  is  vagyon, 
hogy  ked  jól  tudja  a  maga  gondolatit  leírni,  és  a  cse- 
kély dolgot  is  úgy  fel  tudja  öltöztetni,  hogy  nagynak 
látszik,  és  tetszik :  mások  pedig  a  nag^',  vagy  hasznos 
dolgot  ízetlenné  teszik,  és  kelletlen  kell  olvasni.  Azt 
megvallom,  édes  néném,  hogy  ha  olyan  természetű 
volnál,  mint  sokan  vannak,  nem  sok  papirosát  vennék 
a  levélírásra ;  mert  azt  nem  szenvedhetem,  mikor  látom 
némely  asszonyokat  úgy  írni  az  uroknak,  vagy  atyja- 
fíoknak,  mintha  valamely  ítélőmesternek,  vagy  püspök- 
nek írnának.  Ha  egyébképen  nyájasok  is,  de  a  levél- 
ben  reá   akarják    magokot   tartani,  mintha  a  nyájas   és 


VfríSkorsziSgi  íevetei.  ijy 

tréfás  levélhez  nem  kívántatnék  az  ész.  Szeretném  az 
olyanoknak  megmutatni  a  ked  leveleit,  megtanulhatnák 
azokból,  hogy  miben  áll  a  nyájassággal  és  észszel  írott 
levél.  Az  én  leveleimről  nem  is  szóllok ;  mert  már  ked 
azokhoz  szokott,  csak  jóknak  találja  ked :  én  sem  kívá- 
nok egyebet. 

Mi  az  utolsó  levelemtől  fogvást  bementünk  volt  a 
városban ;  mert  a  rút  idők  behajtottak,  és  a  vászon  há- 
zainkot meglyuggatták.  De  tegnap  ismét  más  ellenség 
hajta  ide  bennünket,  a  ki  előtt  a  Dárius  hada  is  elszala- 
dott  volna.  Jaj,  édes  néném,  micsoda  rút  nyavalya  az  a 
pcstisl  A'la  jól  lenni,  holnap  meghalni,  éppen  nem  vígas- 
ságra való  állapot.  Nem  tudom,  ki  hozta  közinkben  azt 
a  nyavalyát.  De  bár  ott  maradott  volna,  a  honnét  jött ; 
mert  más  sok  nyavalyák  vannak  olyanok,  a  melyek  idő- 
vel hatnak  el  más  országokra:  példának  okáért  azt  tart- 
juk, hogy  a  himlőt  a  saracénusok  hozták  Európába.  Azt 
a  nyavalyát  Amerikában  a  vad  emberek  csak  azoltától 
fogvást  üsmerik,  a  miolta  az  európaiak  hozzájok  jár- 
nak —  a  pedig  nem  régi  dolog.  Hát,  édes  néném,  az 
az  ízetlen  nyavalya,  a  melyet  mi  franczia  nyavalyának 
hívunk,  és  a  melyet,  hála  a  mi  egészséges  erdélyieink- 
nek,  nem  üsmerünk?  Aztot  más  messzevaló  tartomá- 
nyokban nem  üsmérik :  Spanyolországban  pedig  oly 
közönséges  az  a  nyavalya,  hogy  egy  úri  asszony  sem- 
minektartja mindennek  megmondani,  hogy  rajta  vagyon 
az  a  nyavalya,  mint  nálunk  azt  mondani,  hogy  fáj  a 
feje. 

De  mi  szükség  nyavalyáról  beszélleni,  másról  be- 
szélljünk.  De,  a  mit  akarok  mondani,  én  nekem  a  sem 
örvendetes  dolog ;  mert  a  kis  özvegy  Zsuzsi  csak  ké- 
szül, és  valamennyi  portékáját  látom,  hogy  a  ládában 
teszi,  mintha  annyi  kést  verne  a  szívemben.  Tudom, 
hogy  ked  azon  nem  törődik  a  ked  kegyetlen  szokása 
szerént :  de  legalább  egy  kevéssé  szánjon  ked,  ha  nem 
bánja  is.  Én  eleget  vagyok  azon,  hogy  megmaraszszam. 
Gondolom,  hogy  talám  a  szíve  is  azt  tanácsolja  néki : 
de    az   elméjit   nem    nyerhetem    meg;    mert    a    szeme 

Mikes   Kelemen  :  Törökországi    levelei  i  2 


1 78  Mikes  J^elemen 

hozzá  szokott  a  tele  ládákot  látni,  az  urának  pedig  az 
erszénye  sokkal  kövérebb  volt,  mint  az  enyim.  ö,  ha 
engemet  czirókál  is,  de  jövendőre  néz  —  az  ezer  ara- 
nyat, a  melyet  hadtak  néki,  félti,  hogy  idő  előtt  el  ne 
keljen.  Tudja,  hogy  én  ahoz  semmit  sem  tehetek  — 
látja,  hogy  minden  szerencsém,  jószágom  jégre  vagyon 
építve.  Azért  nem  a  szívtől,  hanem  az  elmétől  kér  ta- 
nácsot:  mitszóllhatok  ez  ellen?  Mert  a  bizonyos,  hogy 
az  okosság  jobb  tanácsot  ád  nékünk,  mint  a  szívünk ; 
mert  a  szív  csak  a  jelenvalót  suhajtja  :  az  okosság  pe- 
dig az  jövendőről  is  gondolkodik.  A  mi  mostani  álla- 
potunkban pedig  arról  igen  kell  gondolkodnunk,  és 
nekünk  bujdosóknak  inkább,  mint  másoknak,  kik  jószá- 

f okban  fülelnek,  a  melyeket  csak  a  halál  veszi  el  tőllök. 
is  így  semmit  nem  szóllhatok  a  Zsuzsi  szándéka  ellen; 
mert  amint  a  franczia  példabeszéd  mondja,  kinek- 
kinek  kell  tudni,  hogy  mi  fő  a  fazokában  :  az  én  fazo- 
kamban  pedig  semmi  haza-menetelre  való  reménségem 
nem  fő.  Miért  kívánnám  én  azt,  hogy  valaki  a  maga 
szerencsétlenségin  kívül  az  enyimet  is  viselje?  Még 
eddig  ezt  a  mondást  nem  ízelítettem  meg,  hogy :  «végy 
el  engem  te  szegény,  ketten  leszünk  szegények.  í)  A  kik- 
nek tetszik,  kövessék,  nem  bánom :  de  mások  se  bán- 
ják, ha  nem  követem.  Édes  néném,  engedd  meg,  hadd 
végezzem  el  ezt  a  levelet ;  mert  olyan  meleg  vagyon, 
hogy  attól  félek,  a  nap  ma  fel  ne  gyújtsa  a  sátoromot. 
A  házban  pedig  hűvesebb  lévén,  én  nekem  hosszabb 
választ  írhatunk.  Édes  néném,  vigyázzunk  arra  a  drága 
egészségre. 

LXXVl. 

Rodostó,    17.   Sept.    1726. 

Édes  néném,  megbocsáss,  hogy  már  tíz  esztendőtől 
fogvást  nem  írtam,  vagy  nem  írhattam  —  vagy  is  csak 
azért,  hogy  nem  írtam  ;  mert  írhattam  volna.  Mondd 
meg  édes  néném,  hogy  mért  nem  írtam  ;  mert  én  nem 
tudom  —  alkalmatosságom    elég   volt  —  a  dolog  meg 


Törökorsrdgi  tevelei.  i  79 

nem  gátolhatott,  ha  nem  a  sok  heverés  és  dohányzás. 
De,  hogy  meggyónjam  és  valJjam  igazán,  nem  más 
mulattatta  el  velem  ;  hanem  a  halogatás:  a  halogatást 
pedig  a  restség  okozza.  Mert  mikor  az  ember  csak 
holnapra  halogatja  a  dolgot,  a  nem  jó  —  a  holnap 
eljő,  de  a  végbevitel  azzal  el  nem  jő.  Mennyi  kárt 
vall  az  ember  a  halogatásért,  és  mennyi  hátramaradást 
a  dologban !  Én  is  csak  azt  mondottam,  holnap  írok, 
holnap  irok,  azonban  nem  írtam,  és  az  idő  csak  folyt  — - 
mit  nyertem  benne?  Azt,  hogy  irtóztató  pirongató  le- 
velet kelletett  vennem  a  restségem  megjutalmaztatá- 
sára.  De  minthogy  megérdemlem,  hallgatással  is  ve- 
szem ;  mert  mikor  megüsméri  az  ember  magában  a 
vétket,  a  büntetést  könnyebben  szenvedi. 

A  való,  hogy  az  elmúlt  holnapnak  minden  résziben 
és  ránczában  csak  a  restség  nem  engedte,  hogy  írjak. 
De,  ha  menteni  lehetne  a  ked  ítélőszéke  előtt  maga- 
mat, azzal  menteném,  hogy  nagy  melegek  jártak  —  e 
nem  elég  mentség-é?  Mint  egy  igen  kövér  pap  azon 
kérte  a  királyát,  hogy  ne  mondasson  véle  nyárban 
misét ;  mert  sokat  izzad,  és  elrontja  a  misemondó  ru- 
hákot.  De  édes  kemény  ítélő  biróném,  erre  a  mostani 
holnapra  jobb,  vagy  is  inkább  hidegebb  mentségem 
vagyon;  mert  az  elejin  és  kezdetin  a  holnapnak  azt 
gondoltam,  hogy  hideg  étek  lesz  bellőlem  :  de  csak 
háromszor  vagy  négyszer  jött  reám,  az  is  harmadnap- 
ban egyszer.  De  itt  ilyen  nagy  melegekben  is  minden 
ember  reszket  a  hideg  miatt;  mert  itt  mindent  a  hideg 
lel.  Leginkább  az  urunkon  búsulunk,  a  kin  harmadnapi 
hideg  vagyon.  Én  tőllem  ma  búcsúzott  el.  Ugyanezekre 
való  nézve  is  kelletett  tegnaptól  fogvást  a  vászon  háza- 
kot elhagyni,  és  a  városban  költözni.  A  sok  cseléd 
között  sokszor  alig  vagyon  egy,  a  ki  a  fejdelemnek 
szolgálhasson.  A  jó  tűz  mellett  a  szakácsok  reszketve 
főznek.  De,  Istennek  hála,  nem  veszedelmes  hideg- 
lelések, és  nem  tartósok.  A  mi  szegény  urunkon  nem 
annyira  a  hideg  már,  mint  a  nagy  erőtlenség  vagyon, 
és  reményijük,    hogy  Isten    meggyógyítja.    Mindazon- 


1 8o  Miies  J^elemen 

által  ő  keresztényebb  módon  gondolkodik,  mint  mi ; 
mert  készűletiből  kilátszik,  hogy  örömest  mégyen,  ha 
Isten  kiszóllítja  e  világból.  Arra  való  nézve  meg  is  csi- 
nálta a  testamentumát;  de  az  Isten  éltesse.  Nénékám, 
tudod-é,  mivel  gyógyítottam  én  meg  magamot  ?  Egy 
erdélyi  drága  orvossággal.  Minden  nevetett  véle,  fő- 
képen a  fejdelem,  mikor  megmondottam.  Az  a  drága 
orvosság  pedig  a  káposztaleves  —  ha  e  használ,  mért 
kell  az  indiai  drága  orvosságok  után  járni  ?  De  már 
most  nagyobb  hidegleléstől  félek,  a  mely  nagyobb  lesz 
az  elsőnél,  és  a  melyet  egy  hordó  káposztalév  sem 
gyógyíthatja  meg;  mert  három  vagy  négy  nap  után 
Zsuzsi  Lengyelország  felé  indul.  Meglátom-é  valaha, 
vagy  sem?  Isten  tudja.  Ugyan  szép  állapot,  mikor  az 
ember  bújában  meg  nem  hal ;  mert  másként  négy  nap 
múlva,  el  kellene  engemet  temetni  —  azt  Zsuzsi  sem 
akarná,  hát  oztán  ki  írna  néki?  Hát  ő  kinek  ír  azután? 
Az  ilyen  kérdésről  jut  eszemben  egy  vezér,  a  ki  is  mi- 
dőn annyira  megszorította  volt  azt  a  híres  muszka 
czárt  1711.  a  Pruth  mellett,  hogy  egészen  oda  lett 
volna  táborostól  ;  a  svécziai  király  azt  meghallván,  a 
vezérhez  megyén,  és  mondja  néki :  ihol  kezedben  va- 
gyon a  czár  feleségestől  és  egész  táborával ;  vagy  mind 
levághatod,  vagy  rabul  viheted  Konstanczinápolyban. 
A  vezér  erre  feleli :  ha  a  czárt  rabul  fogatom,  hát 
osztán  ki  visel  gondot  az  országára?  A  svécziai  király 
erre  a  feleletire  esszeszidja  a  vezért,  s  kimegyen  a 
sátorából.  Elég  a,  édes  néném,  hogy  szívesen  bánom 
tőlle  való  megválásomot.  Ha  akarná,  itt  maradhatna  — 
vagy  is  inkább  az  Isten  nem  akarja  hogy  ő  akarja. 
Mindennek  rendelés  szerént  kell  végbe  menni,  és  ahoz 
kell  magunkot  alkalmaztatni. 

Azt  írod,  édes  nénékám,  hogy  micsoda  ember  az  a 
franczia,  aki  nem  régen  jött  hozzánk;  mert  igen  hazug. 
A  colonellus  volt  a  muszka  czárnál,  de  ott  kiadtak 
rajta,  mert  senkivel  meg  nem  alkudhatott.  Mindennel 
azt  akarja  elhitetni,  hogy  mindent  tud,  és  mindent 
látott.    Ha  húszat   szól,  a  tizenkilencz  szava  hazugság. 


Törökországi  tevelei  i  8  i 

Már  itt  némelylyel  elhitette,  hogy  ő  tud  aranyat  csi- 
nálni. Gondolom,  a  mint  látom,  hogy  talám  megakad 
itt  közöttünk;  mert  az  olyan  sok  beszédű,  sík  nyelvű 
sehonnai n  itt  igen  kapnak.  Annak  a  neve  Viguru7°  Édes 
néném,  jó  étszakát  —  bona  sera!^' 


LXXVII. 

Rodostó,  4,   Dec.   1716. 

Pola  téti  1  Nénékám,  két  esztendő  múlva ;  mert  már 
két  holnapja,  hogy  innét  eltűntem  volt.  Nem  lehet 
örökké  csak  egy  helyben  ülni  —  az  egészségnek  hasz- 
nál a  járás,  és  a  restség  mellől  el  kell  némelykor 
szökni.  Meg  is  csalod  magadat,  ha  azt  gondolod,  hogy 
nagy  mulatságom  volt  a  faluban,  a  hol  voltam  szüreten. 
Legnagyobb  gyönyörűségem  a  volt,  hogy  itt  addig 
nem  voltam,  és  ott  baj  nélkül  töltöttem  két  holnapot  — 
egy  holnapig  néztem,  mint  szűrnek  :  egy  holnapig  pe- 
dig eleget  jártam ;  mert  itt  az  ősz  legszebb  része 
az  esztendőnek,  a  szüret  pedig  a  legszomorúabb  része  a 
mulatságnak,  nem  úgy  mint  nálunk,  hogy  a  sok  szedőt, 
szedőnét  látja  az  ember  —  az  úri  asszonyok,  leányok 
oda  kimennek,  ebédelnek,  és  múlatják  magokot  —  a 
bort  édesebbé  teszik  jelen-való-létekkel,  és  szedé- 
sekkel. Itt  pediglen  a  szőllősgazda  megfogad  két  vagy 
három  embert,  azok  szedik,  és  puttonyokban  a  szőllőt 
haza  hordják,  és  kiki  a  maga  házánál  szűr  igen  nagy 
csendességgel. 

Minthogy  a  szőllőről  vagyon  a  szó,  Konstanczinápoly 
körűi  láthatott  ked  olyan  vastag  szőllőfát,  mint  egy 
szilvafa,  a  szőllőszemek  is  rajta  vannak  olyanok,  mint 
egy  szilvaszem.  De  a  nagyságát  nem  csudáltam  úgy, 
mint  azt,  hogy  némely  ágain  érett  szőllő  vagyon  ;  néme- 
lyeken a  szőllőszem  még  nem  nagyobb  az  egresnél ; 
más  ágakon  akkor  kezd  virágozni.  E  szép  dolog,  hogy 
egy  szőllőfán  háromféle  jövést  láthatni,  és  ez  mind  így 
vagyon   tavasztól   fogvást  télig.  Erről  talám  már  írtam 


i8i  Mikes  7(elemen 

volt  kednek,  de  nem  jut  eszemben.  De  arról  nem  írtam, 
hogy  egy  görög  püspök  házánál  láttam  olyan  nagy 
rozmarintfát,  mint  egy  közönséges  fűzfa.  Mindezek 
fel  nem  találtatnak  Zágonban,  de  ellehetünk  nálok 
nélkül  —  itt  nincsen  szilvafa,  se  fenyőfa. 

Egynehány  rendbéli  leveleidet  találtam  itt,  édes  né- 
ném, a  melyekben  egy  kis  kegyetlen  bosszontások  van- 
nak, de  könnyű  annak  tréfálódni,  a  kinek  szíve  helyén 
vagyon. 

Nincsen  kegyetlenebb   dolog  megválásnál. 
Titkos   barátjától   való  távozásnál  : 
De  csak  az   időhöz  kell   magunkot  szabni. 
És  suhajtásunkot   a  szívünkben  zárni. 

Azt  szokták  mondani,  hogy  a  megorvosolhatatlan 
dolognak  nincsen  jobb  orvossága  az  elfelejtésnél. 
Nehéz,  de  az  idő  ád  arra  valami  kis  segítséget,  azután 
az  okosság  is  ád  erőt  a  tűrésre.  Nem  próbáltam,  de 
hiszi-é  ked  azt,  hogy  a  szeretet  is  megavasodik,  vala- 
mint a  szalonna  —  a  távúi  való  létei  avassá  teszi. 
Mindazonáltal  nincsen  szebb  dolog  az  állhatatos  barát- 
ságnál. Francziaországban  egy  úri  ifjú  jegyben  lévén 
egy  kisasszonynyal,  nem  tudom  hogy,  az  ifjat  a  ten- 
geri tolvajok  elfogják,  és  Afrikában  eladják,  és  egy- 
nehány esztendőkig  semmit  nem  hallhattak  felőle. 
Addig  a  leányt  sokan  kérték,  de  a  mátkáját  szeretvén, 
hűségét  meg  akarta  hozzája  tartani.  Sok  idő  múlva 
valamely  rabok  arról  a  földről  megszabadulván  hírét 
vitték  a  legénynek,  hogy  ilyen  ]\elyen  ilyen  nevű  török 
úrnak  a  rabja.  A  leány  azt  megtudván,  egy  jó  leány 
barátjával  esszebeszéll,  férfiúköntösbe  öltöznek,  és  a 
leány  annyi  pénzt  viszen  el  a  háztól,  amennyivel  gon- 
dolja, hogy  kiválthatja.  Tengerre  ülvén  Afrikába  ér- 
kezik, felkeresi  a  mátkáját,  a  ki  is  csak  elcsudálkozik  a 
dolgon.  Azután  a  törökkel  beszélnek  a  váltság  felől, 
de  a  pénz  nem  volt  elég,  a  melyet  a  leány  vitt  volt. 
Tanácsot  tartanak  hárman,  hogy  mit  csináljanak. 
Vagy  a  leánynak,  vagy  a  férfiúnak  vissza  kelletett 
menni    több    pénzért.    A    férfiú    azt    tanácsolta,    hogy 


Törökországi  levelei.  i  83 

nincs  más  mód  benne,  hanem,  hogy  a  leány  menjen 
vissza  a  pénzzel,  és  talám  valami  atyjafiai  kiszabadít- 
ják. A  leány  arra  reá  nem  állott  mondván :  «ha  én 
visszamegyek,  soha  semmit  nem  cselekedhetem  éret- 
ted, és  a  szülőim  úgy  fognak  reám  vigyázni,  hogy 
soha  többé  vissza  nem  jöhetek ;  hanem  mi  a  társom- 
mal itt  maradunk  rabságban  helyetted,  és  te  menj  el, 
szerezz  annyi  pénzt,  amennyi  kívántatik  a  többihez.» 
A  férfiú  erre  teljességgel  nem  akart  reá  állani  mondván  : 
hogy  azt  nem  cselekedheti,  hogy  rabságban  hagyja,  a 
legnagyobb  oka  a,  hogy,  ha  a  török  meg  találja  sej- 
díteni, hogy  nem  férfiak,  hát  annyi  pénzen  sem  fogja 
kiadni,  és  rabságban  marad.  A  leány  erre  feleli :  csak 
eredj,  cselekedjél  úgy,  amint  elvégeztük  ;  mert  ha  szinte 
úgy  lenne  is,  amint  mondod,  hogy  a  gazdád  reánk 
üsmérne ;  az  apámnak  vagyon  annyi,  hogy  kiválthat. 
Az  ifjú  a  végezés  szerént  a  gazdájának  mindeneket 
megmonda,  és  a  két  leányt  helyében  hagyá.  Franczia- 
országba  érkezvén,  ott  csakhamar  megszerzé  a  pénzt, 
és  a  gazdájához  visszátére,  a  ki  is  amég  ő  oda  járt, 
megtudta,  hogy  nem  férfiú,  hanem  leány  rabokot  ha- 
gyott helyében ;  mert  a  leány  nem  tehetvén  másként, 
mindeneket  megvallott  volt  a  töröknek.  Aki  is  szép- 
nek találván  mátkájához  való  hűségét,  elbocsátá  őket, 
és  mind  a  hárman  szerencsésen  visszáérkezének  hazá- 
jokba,  és  házokhoz  —  és  a  lakadalom  csakhamar 
meglett  azután.  Talám,  édes  néném,  a  föld  alatt  lakó 
emberek  is  lakadalmaztak,  és  tánczoltak ;  mert  tegnap 
előtt  nagy  földmozgást  érzettünk  alattunk.  Azt  gon- 
doltuk, hogy  valamely  szekérre  tették  az  egész  várost, 
és  úgy  visznek  valahová.  Mindannyi  földindulások 
között  is  ked  szolgája,  édes  néném. 

LXXVJU. 

Rodostó,  8.  Jan.    1727. 

Bdes  néném,  azt  igen  bánom,  hogy  megelőzött  ked 
az  új    esztendőbéli    atyafiságos  és  szíves   köszöntésivei 


184  Jffikes  T^flemen 

és  üdvözlésivel :  holott  nekem  kelletett  volna  azt  a 
kötelességet  végbe  vinni  elsőben.  És  azzal  ne  dicse- 
kedjünk, hogy  a  megelőzés  bizonyos  jele  a  ked  felől- 
iem gyakortább  való  gondolkodásának,  és  az  én  lágy 
szeretetemnek ;  mert  azt  holtig  meg  nem  engedem 
kednek,  és,  ha  mértékben  tennők  a  szeretetet,  az  igaz, 
hogy  a  mérték  felőliem  többet  nyomna  száz  fonttal. 
Mindazonáltal  ked  is  jó,  én  is  jó.  Én  nekem  a  tengeri 
halak  bizonyságaim,  hogy  elébb  nem  írhattam  ;  mert 
olyan  nagy  szelek  jártak  a  tengeren,  hogy  csak  nekik 
lehetett  a  tengeren  járnr,  és  nem  az  embereknek.  Oda 
is  adtam  volna  nekik  a  levelemet,  de  ked  nagy  hegyen 
lakik,  ők  pedig  nem  szeretik  a  hegyre  felmászni. 

A  mi  pedig  a  ked  köszönetét  illeti,  én  azokot  mind 
visszakívánom  dujílán,  és  még  azokon  kívül  új  erőt  a 
sok  levélírásra.  Épen  tegnap  előtt  szedtem  rendbe  a 
szokás  szerént  a  ked  leveleit,  a  melyeket  rendbe  veszem 
minden  esztendőnek  a  kezdetén  :  az  enyimeket  pedig, 
ha  a  tanácsomot  beveszik,  meg  kell  égetni,  vagy  akármi 
szükségre  fordítsa  ked,  nem  bánom. 

Édes  néném,  vettél-é  sok  ajándékot  az  esztendő 
első  napján?  Nem  tudom,  a  francziák  honnét  vették 
azt  a  szokást  —  gondolom,  hogy  a  régi  rómaiaktól ; 
mert  ők  meg  szokták  volt  egymást  ajándékozni  az 
esztendő  kezdetén,  és  az  a  martiusnak  első  napján  volt. 
Pogány  szokásban  jó  szokás ;  főképpen  annak,  a  ki 
vészen.  A  keresztényeknél  sok  pogány  szokás  maradott 
meg :  de  sőt  még  az  anyaszentegyházban  is  látunk  olya- 
nokot, a  melyeket  a  régi  pápák  és  püspökök  meghad- 
ták.  Ilyen  :  lámpásokot  és  gyertyákot  gyújtani  a  tem- 
plomokban. A  bizonyos,  hogy  azt  szükségből  kezdették  ; 
mert  pinczékben  és  rejtett  helyeken  kelletett  tenni  az 
áldozatot  a  régi  keresztényeknek.  Azután  azt  czeremó- 
niából  megtartották;  mivel  a  régi  királyok  előtt  gyer- 
tyákot gyújtottak,  és  mikor  valahová  ment  a  régi  római 
polgármester,  égő  fáklyákot  és  tüzet  vittek  előtte. 
A  királyok  és  gazdagok  holttestek  mellett  pedig  lám- 
pások  égtenek.    Még   most  is  találnak   olyan  régi  bol- 


Törökországi  tevelei  185 

tokra,  ahol  égő  lámpás  vagyon  a  koporsó  mellett.  Hogy 
tarthatott  annyi  száz  esztendőkig  az  olyan  lámpás? 
annak  okát  már  most  nem  tudják :  de  azt  minden  tudja, 
hogy  találtak  olyan  égő  lámpásra,  de  mihent  az  áer 
éri,  elaluszik.  A  farsangot,  a  melyet  mi  olyan  nagy  áj- 
tatossággal  megtartunk,  a  pogányoktól  vettük.  Hát  mi 
honnét  vettük  a  vízbevető  hétfőt,^*  mondja  meg  ked 
nekem  ?  Hát  bizonyos  vármegyében  Francziában 
micsoda  szokás  volt?  Mikor  valamely  úrnak  egy  nemes- 
ember a  földit  bírta,  a  kit  vasallusnak  nevezték  akkor, 
ha  az  olyan  nemesember  megházasodott,  legelsőben  a 
földesúr  feküdt  a  menyasszony  mellé :  de  köntösösön, 
és  csizmáson,  és  csak  egyik  lábát  volt  szabad  feltenni 
az  ágyra,  és  csak  egy  kevés  ideig.  Most  már  elhadták 
azt  a  szokást,  hanem  a  földesúrnak  egy  sodort  adnak. 
Hát  még  micsoda  szokás  vagyon  ott,  ha  egy  nemes- 
ember a  másnak  földére  megyén  vadászni  ?  amennyi 
foglyot,  vagy  nyulat  lő,  azt  a  földesúr  házához  kell 
vinni  —  aztot  meg  kell  készíttetni  úgy,  amint  a  kötés- 
ben vagyon  feltéve,  ha  szinte  a  gazda  otthon  nem  volna 
is,  másként  elvesztené  jószágát.  Űsmértem  olyan  nemes- 
embert, a  kinek  ilyenért  pere  volt  egynehány  eszten- 
deig. 

Jaj,  édes  néném,  talám  valaha  írtam  már  az  ilyenről, 
de  nem  jut  eszemben :  de  azt,  tudom,  még  meg  nem 
írtam,  hogy  tegnap  egy  kis  hideglelés  volt  az  urunkon. 
Eluntam  a  sok  szokásról  írni ;  az  én  szokásom  pedig 
a,  hogy  tíz  órakor  lefekszem,  másnap  hatodfél  óráig  a 
szememet  ki  nem  nyitom  - —  már  tíz  az  óra  ;  mert  későn 
fogtam  az  íráshoz,  és  a  jó  szokást  el  nem  kell  hadni, 
azért  maradok  az  asszonynak  köteles  alázatos  szolgája. 

Az  új  esztendőben  írott  első  levelet  pompával  kell 
végezni. 

LXXIX. 

Rodostó,    15.  Mártii,   17*7. 

Nénékám,  a  leveleidet  igen  kedvesen  és  édesen  vet- 
tem, —  és  csak   ked  tud  nádmézes  téntával   írni,   de 


I  86  JHikes  J^etemen 

más  nem.  Nem  is  illenék  mindennek  követni  nénéká- 
mot;  mert  csak  a  kis  ujjúnkban  több  ész  vagyon,  mint 
másoknak  egész  csontjaiban.  Itt  mi  csak  csendességben 
élünk,  töltjük,  húzzuk,  vonjuk  az  időt.  Minden  mulat- 
ság előttünk  fut.  De  ugyan  is  miért  keresné  a  mulatság 
a  bújdosókot,  mivel  másokot  is  talál.  Mi  nékünk  csak 
suhajtás,  -  annyit  is  suhajtottam  már,  hogy  úgy  tet- 
szik, másféle  áert  nem  veszek  bé,  csak  mindenkor  a 
magam  suhajtásit.  Istennek  így  tetszik,  úgy  legyen. 

Azt  írod  néném,  hogy  feleljek  meg  holmi  kérdésidre, 
és  hogy  időtöltésért  többeket  is  fogsz  tenni.  Micsoda 
bajomra  vagy  nekem!  Ha  Konstanczinápoly  puszta 
volna,  semmit  nem  szóllanék :  de  mindennap  eszes, 
értelmes  emberekkel  vagyunk;  mégis  nekem  tenni 
olyan  kérdéseket,  az  ilyenért  ne  haragudjam?  De  nem 
merek,  inkább  engedelmeskedem,  és  ha  rosszul  is,  meg- 
fejtem kérdésidet.  —  Azok  a  mély  kérdések  pedig, 
ha  eszembe  jutnak,  ezek:  Ha  mindenkor  elsőbb  volt-é 
a  római  pápa  a  konstanczinápolyi  patriarchánál  ?  —  Mi- 
kor kezdődött  a  nagy  böjt?  - —  Három  misét  mondani 
a  karácson  étszakáján?  —  És  hogy  mioltától  fogvást 
hallanak  orgonaszót  a  templomokban?  Azt  nem  csu- 
dálom annyira,  hogy  nekem  teszed  ezeket  a  kérdése- 
ket ;  mert  a  csak  arra  való,  hogy  engemet  bosszont- 
sunk;  de  azt  csudálom,  hogy  honnét  vetted  ezeket  a 
kérdéseket  ? 

Elég  a,  hogy  az  elsőre  ez  a  feleletem  csak  rövide- 
den, hogy  az  én  ítéletem  szerént  az  alexandriai  patri- 
archa  régibb  a  konstanczinápolyi  patriarchánál,  és  őnéki 
kelletett  az  több  patriarcháknak  tudtokra  adni,  hogy 
mikor  kezdődik  a  nagy  böjt,  és  mikor  kell  illeni  a 
húsvétot.  Eztet  pediglen  vízkereszt  napja  után  meg 
kelletett  nékik  írni,  hogy  a  napkeleti  tartományokban  a 
püspökök  egyszersmind  kezdessék  a  böjtöt,  és  egyaránt 
tartsák  a  húsvétot,  —  akkor  nem  volt  annyi  kalendá- 
rium, mint  most.  De  idővel  a  császárok,  kivált  a  görö- 
gök, csak  Konstanczinápolyban  lakván,  a  patriarchájokot 
nagyobb     nagyobb     méltóságra    emelek,    úgy    annyira. 


Törő korszdgi  levelei.  187 

hogy  azt  tették  alexandriai  patriarchának,  a  kii  a  kon- 
stanczinápolyi  patriarcha  akart.  De  mindazokban  a  fel- 
magasztalásokban  is  a  konstanczinápolyj  patriarcháknak 
sok  ideig  eszekben  sem  volt,  hogy  magokot  hasonlók- 
nak tartsák  a  római  pápához,  —  amint  ezt  látjuk  egy- 
nehány conciliumokban,  hogy  a  pápa  követjei  minden- 
kor az  első  helyen  ültének.  Hanem  idővel  a  konstanczi- 
nápolyi  patriarchák  nagy  gazdagságok  miatt  annyira 
felfuvalkodának,  és  olyan  hatalmasokká  lének,  hogy 
magokot  nem  a  pápák  után  valóknak,  hanem  hozzájok 
hasonlóknak  kezdek  tartani.  És  végtire  a  kincs  és  a 
hatalom  annyira  felemelé  őket,  hogy  egyik  a  többi 
között  olyan  színű  papucsot  kezde  viselni,  a  melyet 
csak  a  császároknak  volt  szabad.  Ez  ellen  a  császár 
nem  mert  szóllani ;  mert  másnap  kiugrott  volna  a  szé- 
kiből, ha  szóllott  volna ;  hanem  csak  a  római  pápa 
méré  arról  meginteni.  De  a  kevély  patriarcha  az  intés- 
nek nem  engede,  és  jobban  szerété  a  pápával  össze- 
veszni, és  meghasonlani  a  napnyugoti  anyaszentegy- 
háztól, mintsem  a  császári  papucsot  letenni.  Ugyan  ez 
a  Caeruleus  is  kezdé  az  elszakadást,  és  az  utánnavalói 
őtet  követék.  Egynehányszor  akarának  visszatérni  az 
unióra ;  de  végbe  nem  vitték ;  mert  nem  igazán  kíván- 
ták. Mikor  a  görög  császároknak  szükségek  volt  a 
pápákra,  akkor  mindeneket  fogadtak.  Főképpen  mikor 
a  törökök  kezdenek  közelíteni  Konstanczinápolyhoz, 
akkor  maga  is  a  császár  a  pápához  ment  a  patriarchá- 
jával,  és  ott  mindeneket  ígérének,  de  visszátérvén,  és 
látván,  hogy  a  pápától  annyi  segítséget  nem  vehet, 
amint  gondolta  volt,  a  patriarchájával  is  meg  nem 
tartatá  igéretét.  A  bizonyos,  édes  néném,  hogy  a  római 
püspök  mind  a  napkeleti,  mind  a  napnyugoti  anyaszent- 
egyházban első  volt  mindenkor.  E  leginkább  a  conci- 
liumokból  tetszik  ki,  amidőn  a  patriarchák  együtt 
voltának  három  vagy  négyszáz  püspökökkel. 

A  második  kérdésed  az,  hogy  mikor  kezdődött  a 
nagy  böjt?  Közönségesen  mi  azt  tartjuk,  hogy  a  nagy 
böjt  apostoli  szerzés.  De,  ha  szinte  száz  harminczadik- 


1 88  Mikfs  "Kelemen 

ban  rendeltetett  volna  is,  amint  ezt  így  sokan  tartják, 
úgy  is  olyan  tanítványok  rendelték,  a  kik  {ismerhették 
az  apostolokot. 

A  harmadik  kérdés,  hogy  mikor  kezdődött  a  szokás 
három  misét  mondani  karácson  étszakáján?  A  bizo- 
nyos, hogy  a  misemondásnak  száma  eleinte  nem  volt 
egyre  határozva,  mint  mostanában.  Olvassuk  olyan 
szent  pápákról,  püspökökről,  hogy  a  sok  misemondás- 
ban úgy  elfáradtak  sokszor,  hogy  másoknak  kelletett 
őket  segíteni.  A  görögöknél  napjában  csak  egy  mise 
szokott  lenni,  az  is  innepnapokon.  —  Ha  tíz  püspök 
volna  is  együtt,  de  mind  a  tíz  egyszersmind  mond  egy 
misét,  —  egy  celebrál,  a  többi  mind  utána  mondja.  — 
Némelyek,  a  kik  azon  nem  törődnek,  hogy  bizonyos 
könyvekből  keressék  annak  okát,  miért  mondanak 
három-három  misét  azon  az  étszakán?  azt  tartják  nagy 
ájtatossággal,  hogy  a  papoknak  365  misét  kell  mon- 
dani esztendő  által.  Nagypénteken  és  nagyszombaton 
nem  mindenik  mondhatván,  így  két  mise  marad  hátra, 
hanem  karácson  étszakáján  töltik  ki  a  számot.  —  E  jó 
ok-é,  vagy  sem?  Nem  nekem  kell  elvégeznem.  Hanem 
csak  azt  felelem  a  ked  kérdésére,  hogy  közönségcsen 
azt  tartják,  hogy  azt  a  szokást  száznegyvenedik  esz- 
tendőben vették  bé.  Ez  elég  régi  szokás. 

A  negyedik  kérdés,  hogy  mikor  hallottak  orgona- 
szót a  templomokban?  Erre  az  a  felelet:  hogy  egy 
görög  császár  küldött  ajándékban  egy  franczia  király- 
nak egy  orgonát.  A  volt  első  Európában.  Mely  tájban 
volt  az,  arra  nem  emlékezem.  Hanem  hatszáz  ötven- 
nyolczban  kezdettek  orgonaszót  hallani  a  templomiOk- 
ban.  A  görög  császár  hogy  küldhetett  orgonát,  nem 
tudom;  mivel  az  ő  templomokban  semmiféle  muzsika 
nincsen. 

No  I  édes  néném,  vagyon-é  még  több  ?  Már  most, 
hogy  be  Jé  ízeledtem,  azt  akarnám,  hogy  volna  vagy 
két  fontnyi  kérdés.  Mindazonáltal  a  kérdéseknek 
szakaszszuk  végét,  és  újra  ne  kezdjük.  Hanem  az 
egészségedre   vigyázz ;  mert  a  sok  kérdés   annak  meg- 


Törökországi  levetet.  189 

árthatna.  —  És  azon  légy,  édes  nénékám,  hogy  «Kele- 
menD  ne  « kelletlen í)  hanem  kellemetes  légyen  nálad.  — 
Isten  hozzád  mind  holtig. 

LXXX. 

Rodostó,  7.   Maji,    1727. 

Nénékám!  a  mézes  pogácsánál  édesebb  leveleidet 
vettem  szívbéli  zokogással.  Éppen  nem  volt  szükség 
megköszönni  a  kérdésekre  való  feleletimet ;  mert  a  mit 
ked  jó  szívvel  vészen  tőlem,  az  nekem  köszönet  gya- 
nánt esik.  De  a  köszönet  csak  arra  való,  látom,  hogy 
ismét  megfeleljek  kérdésidre.  A  melyet  jó  és  ép  szívvel 
megcselekszem,  de  úgy,  amennyiben  a  rongyos  elmém 
megengedi.  Mert  ha  rongyos  leves  73  vagyon,  miért  nem 
volna  rongyos  elme?  Elég  vagyon. 

Tudom,  édes  nénékám,  hogy  a  szokás  szerént  ezt  a 
holnapot  a  kanális  partján  töltjük  el.  Bár  én  is  ott  le- 
hetnék ;  mert  nem  lehet  annál  szebb  lakóhely.  Nincsen 
is  Európában  annak  mása.  Aki  azt  nem  látta,  csak 
gondoljon  el  egy  széles  és  hosszú  tót,  - —  vagyon  öt 
mélyföld  a  hossza.  Annak  egyik  vége  a  Feketetengerben 
megyén,  a  másik  a  Fejértengerben.  De  annak  kétfelől  a 
partján  micsoda  szép  városokot  lehetne  építeni !  Most 
is  vannak,  de  ha  másféle  nemzet  lakná,  mind  másfor- 
mában volnának.  Mint  szerettem  nézni,  hogy  a  nagy 
roppant  hajók  az  ablakom  előtt  mentenek  el,  és  a  sok 
szép  kis  hajócskák!  Itt  pedig  csak  a  fekete  ijesztő  ör- 
mény asszonyokot  látom. 

Minékünk  pedig  mindegy  a  mulatságra  való  nézve, 
akár  május,  akár  december,  —  mi  csak  itthon  ülünk, 
és  télben  nyárban  egy  szokást  tartunk.  —  Nem  üsme- 
rek  olyan  klastromot,  a  melyben  a  rendet  úgy  meg- 
tartsák, mint  nálunk.  A  való,  hogy  ha  valamelyikünk 
baráttá  lenne,  nem  kellene  esztendőt  tölteni  a  novi- 
ciátusságban ;  mert  itt  mindent  órára  és  minutára  csc- 
lekesznck.  Egy  kis  kutyám  vagyon,  az  is  már  úgy  tudja 


I  ^O  Mikes  T^eiemen 

a  rendet,  valamint  én.  Mikor  dobolnak,  és  misére  me- 
gyek, reám  sem  néz ;  de  mihent  ebédre  dobolnak, 
azonnal  felugrik,  s  hozzám  jő.  A  bizonyos,  én  arra  reá 
vigyáztam,  hogy  ez  a  kutya  úgy  tudja  a  rendet.  Csak 
arra  vigyáz,  mikor  kimegyek  a  házból,  hogy  merre 
megyek;  ha  a  fejdelemhez,  vagy  a  templomba  megyek, 
meg  sem  mozdul,  ha  hínám  is,  —  már  tudja,  hogy  arra 
a  két  helyre  nincsen  szabadsága.  Nincsen  értelmesebb 
oktalan  állat  a  kutyánál.  Az  elefántot  mondják,  de  még 
nem  láttam  ő  nagyságát.  De  olyan  kutyát  láttam,  aki  a 
kártyát  üsmérte,  és  az  abcét  úgy  tudta,  mint  egy  kis 
deák  gyermek. 

Jaj,  édes  nénékám,  elfelejtettem  volt,  hogy  nekem 
úr  dolgára  kell  mennem,  és  a  ked  kérdésire  meg  kell 
rongyoson  is  felelni.  Azt  kérded  édes  néném,  hogy 
kik  voltak  a  keresztes  vitézek?  Másodszor,  hogy  ha 
régi  szokás-é  a  harangozás  a  templomokban,  mert  ott 
harangszót  nem  hallasz,  és  törököt  sem  látsz  hintó- 
ban? És  hogy  miért  nem  esznek  szentelt  kenyeret  a 
templomban  nálunk,  mint  Francziában,  és  ha  a  régi 
szokás-é? 

Az  első  kérdésre  csak  úgy  felelek,  amint  olvastam. 
A  szent  földet  a  tizedik  sazculum  előtt  sokkal  a  sara- 
cénusok  bírták,  vagy  némelykor  a  mamertusok.  Ezek 
mindenik  a  Mahumet  vallását  követték.  A  saracénusok- 
nak  Damascus  városában  lakott  a  fejek,  és  aztot  Cá- 
lifnak  nevezték.  A  mamertusok  Egyiptomot  bírták.  De 
akárki  bírta  a  szent  földet,  de  oda  a  keresztények  min- 
den időben  elmentenek,  noha  nagy  félelemmel,  a  mál- 
tai szerzet,  és  a  templaristák  Jeruzsálem  városa  és  a 
szarándokok  oltalmokra  állíttatván  fel.  A  tizenegyedik 
saeculumban  ez  a  két  szerzet  csak  egy  ebédre  is  kevés 
lett  volna  a  feljebb  megmondott  kétféle  ellenségnek, 
ha  az  a  két  szerzet  nem  vett  volna  némelykor  valamely 
kevés  segítséget :  de  az  igen  kevés  volt,  és  nem  tartott 
sokáig.  Ebben  az  időben  támada  Francziában  egy 
olyan  barát,  a  ki  a  pápa  engedelméből  kezdé  a  városo- 
kon, falukon  predikállani  a  szent  földre  való  menetelt. 


Törökországi  íeoelei  191 

Onnét  Németországban  ment,  és  a  predikácziója  oly 
hathatós  lett,  hogy  azt  gondolták,  ezek  az  országok 
csak  az  asszonyokra  maradnak,  a  férfiak  mind  elmen- 
nek. Aminthogy  a  fejdelmek  a  főrendek  közül  igen 
sokan  vevék  fel  a  keresztet;  mert  azoknak,  a  kik  el 
akartak  menni,  nem  tudom  melyik  vallókra,  de  posztó- 
ból keresztet  kelletett  felvarratni.  A  köznép  közül  pedig 
számtalan  keresztezé  fel  magát.  Azt  nem  kell  csudálni ; 
mert  ez  új  dolog  lévén,  az  ember  mindenkor  kap  az 
újságon.  Azon  kivűl  a  sok  lelki  ígéret  felindította  őket. 
Még  a  testi  haszon  is  felvétethette  vélek  a  keresztet ; 
mert  egy  keresztesnek  nagy  privilégiuma  volt.  Mert 
mihent  felvette  a  keresztet,  már  azt  nem  lehetett  tör- 
vénybe citálni  mindaddig,  míg  vissza  nem  jött,  és  le 
nem  tette  a  keresztet.  Az  adósságát  is  addig  meg  nem 
fizette,  akkor  is  még  bizonyos  idő  után,  Feleségit, 
cselédit,  míg  oda  járt,  senki  semminemű  okért  nem 
merte  háborgatni.  Nem  kell  hát  csudálni,  ha  mindenkor 
feles  volt  a  keresztes  had. 

És  ezek  valának,  kik  legelőbbször  keresztes  hadnak 
neveztetének.  Ezeknek  fejek  micsoda  király  vagy  fej- 
delem volt,  nem  jut  eszembe.  Elég  a,  hogy  az  a  sok 
nép  nagy  bajjal  és  veszedelemmel  a  tengeren  a  szent 
földre  érkezvén,  arra  sok  idő  kívántatott,  még  az  ellen- 
séggel megütközhetett ;  az  ételnemű  szükséget  pedig 
csakhamar  feltalálta.  Azonban  a  betegség,  az  éhség 
felit  is  a  hadnak  lekaszálta,  és  ott  nem  tölthetvén  sok 
időt,  minden  haszonvétel  nélkül  vissza  kelletett  térni. 
Az  ilyen  kereszteshad-gyűjtés  és  a  szent  földre  való 
menetel  egynehány  ízben  volt,  és  mindenkor  szeren- 
csétlenül. De  még  végtire  az  asszonyok  is  felkcreszte- 
zék  magokat,  —  ki  jó  szándékból,  ki  pedig  szeretőjökkel 
akarának  együtt  részt  venni  a  lelki  és  testi  jóban,  — 
úgy  annyira,  hogy  számtalan  sok  asszony  vala  a  ke- 
resztes táborokon.  Es  a  kik  erről  írnak,  nyilván  felte- 
szik, hogy  a  keresztes  hadnál  elfajúltabb  had  nem 
lehetett  mindenben.  És  nem  kell  csudálni,  ha  az  Isten 
egyszer  sem    áldotta    meg    a    keresztes    hadat,    és    ha 


19^  Mikes  J^elemen 

másfél  száz  vagy  kétszáz  esztendő  alatt  legkisebb  hasz- 
not nem  vittenek  végbe.  Addig  hány  százezer  ember 
hala  meg  a  szent  földön!  Legfel esebb  keresztes  had 
András  királylyal  ^^^  ment  a  szent  földre;  mivel  ő  volt 
fejek  a  franczia  és  a  német  keresztes  hadaknak  is. 
Mindezeknek  a  görög  birodalmon  kelletett  általmenni. 
A  görög  császárok  pedig  annyi  vendéget  nem  szeretvén, 
azon  igyekeztek,  hogy  fele  se  lássa  meg  Jeruzsálemet, 
amint  leggyakrabban  úgy  is  történt.  És  arra  való  nézve 
sok  lisztet  küldvén  a  táborra  kételenségből,  görögi  ha- 
misságból a  lisztet  megelegyítették  oltatlan  mészszel, 
és  amíg  a  táboron  azt  észrevették,  addig  sok  ezer 
megholt.  Csak  fele  érkezvén  az  elindult  hadnak  a  szent 
földre,  annak  felét  a  betegség  és  az  ellenség  elfogyasz- 
totta. A  mely  kevés  rész  azután  megmaradott,  annak 
vissza  kelletett  térni,  és  abból  is  kevés  látta  meg  hazá- 
ját, és  még  kevesebb  házát.  De  mind  ennyi  szeren- 
csétlenség és  veszedelem  után  is  a  fiak  elfelejtvén  az 
apjok  veszedelmeket,  amidőn  hadat  gyűjtöttek,  csak 
elég  találkozott,  a  ki  elment.  Úgy  tetszik,  hogy  utolszor 
szent  Lajos  franczia  királylyal  ment  sok  had  a  szent 
földre;  mert  utána  meg  kezdett  hűlni  mindenekben  a 
szarándoki  buzgóság.  Ezt  a  jó  királyt  is  megverték,  és 
magát  rabul  fogták.  Alexandriánál  két  testvér  öcscsét 
elvesztette.  De  a  király  mind  magát,  mind  a  véle  rab- 
ságban esetteket  csakhamar  kiváltotta.  A  pápák  és  a 
királyok  végtire  látván,  hogy  kevés  haszna  volna  a 
keresztes  hadnak,  a  hadgyűjtést  elhagyák,  és  egész 
Európában  elfelejtek. 

Édes  néném,  ha  rövideden  írtam  is,  de  úgy  tetszik, 
megláthatja  ked,  hogy  kik  és  mikor  voltak  a  kereszte- 
sek. —  Rövidebben  is  leírhattam  volna,  csak  azt  írtam 
volna :  voltak  és  nincsenek ;  de  így  igen  röviden  lett 
volna.  Hosszabban  sem  lehetett,  mert  levelet  írok,  és 
nem  históriát. 

Csakhamar  megfelelek  a  több  kérdésidre  is,  mert 
dobolnak  ebédre,  és  ebéd  után  a  hajó  megindul  a  le- 
véllel.   Harangszót    hallani  a  templomokban  igen   régi 


JörökoTSíiigi  levelei.  193 

dolog;  mert  még  az  ötödik  sxculumnak  az  elején 
kezdették  a  harangszót  hallani.  A  hintó  pedig  igen 
ritka  a  ked  városában,  azt  nem  kell  csudálni,  mert 
ritka  madár  a  török  a  hintóban,  ő  azt  nem  szereti, 
néki  ló  kell.  Olyan  kocsit  pedig,  mint  egy  kaliczka, 
eleget  Iái  ked,  a  melyben  az  asszonyok  ülnek.  Még 
más  nemzeteknél  is  nem  régen  szaporodott  el  a  hintó. 
Egy  franczia  király,  Clovis,  mikor  elvette  a  feleségit 
szent  Batildot,  négy  ökrű  szekéren  vitette  haza,  és 
csak  húsz  ezer  forintot  adtak  véle.  Henricus  quartus, 
más  franczia  király,  e  nem  régi  dolog,  mégis  azzal 
mentette  egy  úrnak  magát,  azért  nem  mehet  hozzája, 
hogy  a  felesége  elvitte  a  hintóját.  Édes  néném,  miért 
nem  esznek  nálunk  szentelt  kenyeret  a  templomban, 
mint  Francziában?  Azért,  hogy  nálunk  nem  szokás. 
ók  is  nevetik  azt,  hogy  nálunk  bárányt  szentelnek  a 
templomban.  A  kenycrszentelés  pedig  régi ;  mert  még 
a  negyedik  saeculumban  kezdődött.  Én  pediglen  a 
tizennyolczadikban  elvégezvén  ebéd  előtt  ezt  a  levelet, 
mindjárt  iszom  a  ked  egészségiért.  A  melyre  vigyázz, 
édes  néném,  és  ne  egyél  sok  cseresznyét.  Pola  téti! 

LXXXI. 

Rodostó,    14.  Junii,   J727. 

Nénékám,  mi  itt  tegnap  kereszteltünk  egy  asinus 
zsidót.  Vagyon  már  harmadnapja,  egy  zsidó  hozzánk 
jött  nagy  titkon,  és  kérette  a  fejdelmet,  hogy  őtet 
kereszteltesse  meg,  mert  kcreszténynyé  akar  lenni. 
Vagy  két  nap  a  papok  mindenkor  véle  voltak,  és  ké- 
szítették a  keresztségre.  Tegnap  megkeresztelték,  — 
a  fejdelem  volt  keresztapja,  a  ki  is  könnyezett  örömében. 
A  zsidó  pedig  jól  tudta  magát  viselni,  és  a  keresztelés  az 
egész  czeremoniával  ment  végben.  Tegnap  a  fejdelemnek 
izeni,  hogy  ő  már  keresztény  lévén,  a  több  atyjafiai  között 
nem  lakhatik,  se  nem  kereskedhetik,  azért  kéreti  a 
fejdelmet,  hogy  segítse  meg  egynehány  pénzzel.  A  fej- 
Mikes  Kelemen  :  Törökországi  Icvclej.  j  3 


!  ^^  Mfke^i  faelemen 

delem  jó  szívvel  küld  néki  száz  tallért.  Ma  reggel  ke- 
resik a  zsidót,  hát  nincsen,  —  mindenütt  tudakozódnak 
felőlié,  és  mondják,  hogy  több  zsidókkal  hajóra  ült,  és 
Konstanczinápolyban  ment.  így  csala  meg  minket  az 
asinus  zsidója,  —  vagy  is  inkább  magát.  Itt  pedig  van- 
nak olyanok,  a  kik  hogy  megtudták  a  dolgot,  mondot- 
ták, hogy  mind  Smyrnán,  mind  pedig  másutt  is  követett 
el  hasonló  dolgot,  és  egynehányszor  megkereszteltette 
volt  már  magát.  Olyan  jól  is  tudta  ő  magát  viselni, 
hogy  semmit  nem  kelletett  neki  mondani,  hogy  mit 
csináljon.  Mi  azt  csudáltuk,  hát  az  asinus,  ő  azt  több- 
ször is  próbálta  volt.  Csak  ezt  akarám  kednek  megírni, 
hogy  a  zsidónak  nem  kell  hinni.  Azt  pedig  bízvást  el- 
hiheted, édes  néném,  hogy  szeretlek.  Ámen. 


LXXXll. 

Rodostó,    17.  Junii,    1727. 

Továbbra  nem  haJaszthatom,  mert  bánnám,  ha  más- 
tól tudnád  meg,  édes  néném,  hogy  a  fejdelem  második 
fia^í  elosontván  Bécsből,  Francziában  ment,  és  onnét 
tegnapelőtt  ide  érkezett.  El  lehet  itélni,  hogy  egy  olyan 
atya,  mint  a  mi  urunk,  huszonhat  esztendős  fiát,  a  kit 
soha  ennekelőtte  nem  látott  volt,  hogy  micsoda  öröm- 
mel fogadta.  Másnak  nem  lehet  azt  megfogni,  hogy 
micsoda  szeretetet  éreznek  az  atyák  a  fiókhoz,  azért 
atyának  kell  lenni.  Azt  pedig  vettem  észre,  hogy  a  fiú 
nem  azzal  a  szívbéli  indulatú  örömmel  köszöntötte  az 
atyját,  mint  az  atya  a  fiát.  Talám  természet  szerént 
nem  érzik  a  fiak  azt  a  nagy  szeretetet,  mint  az  atyák ; 
vagy  pediglen  a  fiakban  is  némelyekben  a  szeretet 
bővebb,  mint  másokban.  A  szép  példa  a  Kroeesus  ki- 
rály fiában,  aki  is  néma  lévén,  és  látván,  hogy  az  ellen- 
ség hátúi  le  akarja  vágni,  olyan  nagy  erőszakot  tett 
magában,  hogy  a  szava  megnyílt,  és  kiálthatta  a  király- 
nak, hogy  vigyázzon  magára.  A  mi  berezegünk  felől 
elmondhatjuk,    hogy   szép   ifjú,    eszes   és    értelmes,  de 


Törökországi  levelei.  195 

természet  szerént ;  mert  a  tudomány  azokot  fel  nem 
ékesítette,  se  a  jó  neveltetés  fel  nem  czifrázta.  Valamint 
egy  szép  leány,  a  kinek  paraszt  neveltetése  lévén,  annak 
se  szájában,  se  maga-viselésében  kellemetesség  nem 
lehet,  és  a  szépség  nem  lesz  annyira  becses.  A  szép 
gyenge  munka  teszi  az  aranyat  is  becsesebbé.  Akár- 
mely szép  legyen  az  elme,  de  aztot  fel  kell  ékesíteni 
a  jó  neveltetéssel  és  tanulással.  A  pallérozatlan  gyémánt 
szintén  olyan,  mint  olyan  kő,  a  melyet  békasónak  hínak. 
A  mi  herczegünknek  semmi  neveltetése  nem  volt,  és 
azon  igyekeztek,  hogy  semmit  ne  tanuljon,  azt  véghez 
is  vitték,  —  és  azt  csudálom,  hogy  írni  tud,  ha  rosszul 
is.  —  Az  atyja,  a  ki  általlát  mindjárt  mindeneket,  ke- 
servesen tapasztalja  mindezeket,  de  mit  tehet  rólla? 
Már  a  nádszál  kezd  vastagodni,  és  nehezebben  hajol. 
A  bátyja  még  Bécsben  sétál.  Elég  sok  jót  mondanak 
felőlié,  ~  meglássuk  még  valaha.  Erről  is  eleget  mon- 
dottak. Amint  észrevettem  természetét,  csendes  és  nem 
haragos.  De  a  fiat  nem  (ismerhetni  addig  meg,  míg  az 
apja  szárnya  alatt  vagyon,  hanem  mikor  onnét  kirepül.  -  - 
Nem  tudom,  hogy  fog  szokni  a  mi  baráti  életünkhöz ; 
mert  itt  a  néki  való  mulatságtól  kopik  az  álla.  Azt 
tudom,    az    apja,    kedvét   keresi,  vadászni    elküldi, 

maga  is  ki  megyén  véle  :  noha  már  esztendőtől  fogvást 
ritkán  jár,  de  azelőtt  minden  héten  kétszer.  Azért  itt 
vadászhat,  amennyi  neki  kell,  csak  egyebet  felejtsen 
cl.  Én  azt  gondolom  pedig,  hogy  ugyan  azt  az  egyebet 
jobban  szeretné  a  vadászatnál.  De  itt  csak  a  baráttán- 
czot  kell  járni,  más  nótát  nem  fúnak.  Én  pedig  úgy 
tudom  már  azt  a  tánczot,  hogy  bízvást  lehetnék  táncz- 
mester.  Egészséggel,  édes  néném.  A  vendég  még  igen 
új,  hogy  többet  írjak  felőlié. 

LXXXIII. 

Rodostó,   19.  Julii,   «7i7- 

Nénékám,    az    evangyeliumi    Simeonnak   ma  adott  a 
fejdelem    audientiát.  De  ha  szinte   maga   nem   volt    is, 

13* 


t^6  Mikes  faelemen 

legalább  az  öcscse ;  mivel  ma  egy  tiszteletes  örmény 
patriarcha  volt  a  fejdelemnél.  A  kivel  a  fejdelem  elvé- 
gezvén a  beszéligetést,  és  látván,  hogy  az  emberkort 
elérte  volna,  kérdé,  hogy  hány  esztendős  lehetne? 
A  patriarchia  feleié,  hogy  csak  száz  hét,  de  azonban 
még  erős  és  jó  egészséges.  Édes  néném,  mi  szép  dolog 
sokáig  élni,  főként  egészségesen ;  mert  betegesen  nem 
kívánhatni.  Ha  az  emberek  közönségesen  a  szüle  ap- 
jokkal  élhetnének,  mi  szép  dolog  volna  a.  A  szüle  anya 
közönségesebb  az  asszonyok  között;  mert  hamarébb 
lehetnek  házasok.  Ha  tizenhárom  esztendős  korában  a 
leány  férjhez  megyén,  amint  a  nem  ritka,  tizennég^'ben 
egy  leánya  lehet,  —  tizenhái'om  esztendő  múlva  férjnek 
adja,  —  annak  tizennégyben  egy  leánya  lesz,  —  mind 
így  számlálva,  egy  asszonyt  negyvenkét  esztendős  ko- 
rában szüle  anyának  nevezhetik.  Nem  gondolom,  hogy 
ked  helyben  hagyja  mindezeket ;  de  nem  tehetek  rólla. 
Azt  magad  is  reá  hagyod,  hogy  keveset  él  az  ember. 
Vannak  olyan  állatok,  a  kik  tovább  élnek,  úgymint  a 
sas,  a  holló,  a  szarvas,  és  más  több  állatok  is,  noha  nem 
tudjuk.  Azt  olvastam  a  minap,  hogy  Raul,  a  burgun- 
djai király,  gyakorta  felült  száz  esztendős  lovára.  De  a 
csuda,  hogy  főként  a  munkás  emberek  annyit  élrek ; 
mert  a  bizonyos,  hogy  az  állatok  között  legtöbbet 
szenved  és  dolgozik  az  ember ;  mégis  mennyi  öreg 
munkás  embereket  látunk! 

Tudom,  hogy  nem  hagyjuk  a  porban  esni,  mikor  va- 
lamit  olyat   írok ;   mert   azt  írod,  hogy  a  berezeg  nem 

olyan,  mint és  hogy  azt  az  egyebet  öcsém  uram 

szereti  jobban  a  vadászatnál.  Én  erre  azt  felelem,  hogy 
öcsém  uramot  üsmérjiik,  azért  beszéllünk  úgy  ;  de  ha  a 
herczeget  is  üsmérnők,  másképen  beszéllnénk.  De  édes 
néném,  már  is  meguntuk  mi  az  itt  való  lakást,  és  szo- 
katlan dolog  előttünk  mindennap  misére  menni,  és  böjti 
napokon  húst  nem  enni,  és  reggeltől  fogva  estig  csak 
a  könyvet  simogatni.  —  Elmegyünk  ugyan  vadászn', 
de  csak  azért,  hogy  otthon  ne  legyünk,  és  fél  óráig  ha 
keresünk  valamit,  a  többi  unadalom.  Volnának  csak  m 


Törökországi  levelei.  197 

valamely  bóbitás  foglyok,  vagy  vcrdigályos  ^^  nyukk, 
óh !  úgy  derék  vadászok  volnánk,  akár  ne  is  ennénk 
estig.  Itt  tilslmas  dolog  az  asszonyokra  jiézni.  Az  olyan 
gyümölcs  közöttünk,  a  melyet  soha  sem  viszik  az  asztal- 
hoz. Még  végtire  olyan  szokás  lesz  közöttünk,  valamint 
a  Monté  Athcs  hegyén  lakó  görög  barátolcnál,  a  hová 
nem  hogy  szab?d  volna  menni  az  asszonyoknak;  de  sőt 
még  semminemű  nőstény  állatot  nem  szabad  tartani, 
még  csak  tyúkot  is.  Ott  bé  nem  bocsátanak  még  tivát 
is,  a  mi  nagyanyánkot.  —  Itt  ugyan  még  olyan  szoros 
rendre  nem  jutottunk,  de  nem  sok  héja.  A  való  pedig, 
hogy  senki  Origenest  nem  fogja  követni  közüliünk.  — 
Kérdje  meg  ked  másoktól,  ki  volt  az  az  Origenes.  ün 
meg  nem  mondom,  —  azonkívül  is  eleget  pirongatsz,  jó 
néném.  De  már  én  ahoz  úgy  hozzá  szoktam,  valamint 
a  muszka  asszonyok  a  veréshez,  a  kik  azon  panaszol- 
kodnak,  hogy  az  urok  nem  szereti,  ha  egy  kevés  ideig 
veretlen  hagyják  őket.  Minden  országban  más  szo- 
kás. A  mi  székely  asszonyaink  eztet  bé  nem  veszik,  és 
másféle  jelét  kívánják  a  .szeretetnek.  Én  pediglen  tőlled 
azt  kívánom,  hogy  az  egészségre  vigyázz,  és  híreket 
írj.  Maradok  édes  nénémnek  holtig,  és  nem  tovább 
való  szolgája, 

LXXXIV. 

Rodostó,  20.  Aug.   1727. 

Ma,  nénékám,  visszaérkeztünk  a  nag^'  vizes  vendég- 
ségből. Mert  azt  jó  megtudni,  hogy  öt  mélyföldnire 
vagyon  innét  egy  orvosságos  forrás.  A  mi  berezegünk 
pedig  mindenkor  beteges  lévén  az  unadalom  miatt, 
(mert  én  egyéb  nyavalyáját  nem  látom),  az  apja  oda 
kivitte,  hogy  abból  a  forrásból  igyék,  és  meggyógyul- 
jon, mint  a  szomjú  szarvas  a  hideg  forrásra.  De,  amint 
észrevettem,  inkább  szomjúhozza  a  meleg  forrást.  De 
az  apja  hírével  nem  fog  olyan  orvossággal  élni.  —  EJ^g 
a,  hogy  minekelőtte  abból  a  vízből  isznak,  a  sárban  meg 
kell  feredni.  Talám  írtam  már  valaha  kcdnek  arról.  Ha 
hasznos,  a  való,  hogy  a  természet  igen  közönséges  or- 


198  Mikfx  Ideiem eii 

vosságot  adott.  Gondolom,  hogy  a  jeruzsálemi  piscina^^ 
tisztább  volt  még  akkor  is,  mikor  az  angyal  felzavarta; 
mert  a  nem  egyéb  valóságos  sárnál.  —  Én  nekem  is 
bé  kelletett  mennem  a  herczeggel.  Nem  tudom  belől,  de 
azt  tudom,  hogy  úgy  jöttünk  ki,  mint  az  olyan  állatok, 
kik  makkot  esznek.  Kell  lenni  valami  hasznának;  mivel 
a  föld  népe  három  vagy  négy  napi  járó  földről  jön  ide. 
Ott  a  sok  asszony,  leány,  kik  felkendőzik  sárral  mago- 
kat, és  a  kik  olyanok,  mint  az  ijesztők  sároson,  de  nem 
másként.  Elég  a,  hogy  ott  meg  lehet  látni  húsz  Sárosit, 
és  annyi  Sárosinét  egyszersmind.  Abból  a  fekete  apoté- 
kából  a  vízre  kell  menni.  Mi  ott  voltunk,  —  jól  meg- 
itattuk a  herczegünket.  De  azt  nem  poháronként  kell 
innia,  hanem  fellegenként,  úgy  annyira,  hogy  a  ki  har- 
madnapig vagy  negyven  ejtel  vizet  a  Inasába  tölthet, 
annak  már  nincsen  szüksége  a  Hippokrates  orvosságira. 
A  való,  hogy  a  mi  berezegünk  annyit  nem  ivott,  de  az 
olyan  orvosságra  nincsen  szüksége,  és  a  nyavalyáját 
baráttánczczal  kell  orvosolni.  Nincsen  is  jobb  orvosság 
annál ;  mert  a  mind  a  testnek,  mind  a  léleknek  használ ; 
se  szebb  táncz  annál  nincsen,  -  Némely  historicusok 
ugyan  azt  mondják,  hogy  a  menyasszony  táncza  ví- 
gabb—  ked  tudja  jobban,  mint  én. 

Azt  írod  hírűi  nénékám,  hogy  a  franczia  királyné- 
nak még  eddig  nem  volt  gyermeke ;  hanem  most  lett 
két  leánya  egyszersmind.  A  kezdet  elég  bőséges.  De 
inkább  akarták  volna,  ha  fiún  kezdette  volna.  De  az  a 
jó  ájtatos  királyné  a  fiúra  is  kiszeizi  az  engedelmet. 
Úgy  is  a  királyok  leányinál  nincsen  boldogtalanabb,  — 
ha  hat  közül  egyet  eladnak,  a  többinek  valamely  klas- 
tromban kell  megkorodzani.  De  a  rendes,  hogy,  a  mely 
klastromban  szokták  a  királyi  leányokot  tenni,  ahhoz  a 
klastromhoz  nem  messze  két  nagy  klastroma  vagyon 
a  barátoknak,  és  mindenik  klastromban  a  fejdelem- 
asszony parancsol,  ő  visel  reájok  gondot,  ő  tőlle  függe- 
nek egészen.  A  ki  ezeket  a  klastromokot  fundálta,  a 
kedvezett  az  asszonyoknak.  De  mit  mondjak  ?  Mert 
azt  tartják   sokan,  hogy    amikor   asszony    uralkodik  az 


Törökországi  levelei.  i  og 

országban,  az  az  ország  abban  az  időben  mindenkor 
szerencsés.  Micsoda  okát  adják  ennek?  Azt  az  okát, 
hogy  rend  szerént  az  asszonyok  a  férfiak  tanácsokot 
követik :  a  királyok,  fejdeJmek  pedig  az  asszonyokét. 
Azt  látjuk,  hogy  az  Isten  megengedte  azt,  hogy  a 
népit  asszony  igazgassa.  A  hadakozásra  ő  adott  paran- 
csolatot, törvényt  ő  tett  a  nép  között.  Egy  fejdelem- 
nek ez  a  két  dolog  a  legnagyobb  hívatalja.  Nézzük 
Angliában  :  mindenkor  jól  igazgattak  a  királynék.  Er- 
zsébet királyné  igen  nagy  királynéjok  volt.  Még 
nagyobb  lett  volna,  ha  két  dologgal  meg  nem  homá- 
lyosította volna  uralkodását:  ha  a  nénjit,  vagy  öcscse 
asszonyát  olyan  ártatlanul  meg  nem  ölette  volna,  a  kinek 
a  legnagyobb  vétke  a  szépsége  volt,  - —  a  királyné  azért 
gyűlölte.  Ez  az  Erzsébet  adott  talám  tíz  fejdelemnek 
szót,  hogy  hozzájok  megyén,  —  soha  egyhez  sem 
ment,  —  ugyan  ó  leányul  holt  meg.  —  De,  a  mi  ne- 
vetésre való,  még  a  pápának  is  izent,  hogy  hozzája 
megyén,  ha  elveszi.  —  A  második  dolog  pedig  a,  hogy 
igen  a  vallás  dolgába  ártotta  magát,  és  magát  főnek 
tette.  És  minthogy  a  pompát  és  a  czeremóniát  igen 
szerette,  azért  a  papi  öltözeteket  megtartatta,  —  azért 
is  szokta  volt  mondani,  hogy  a  kálvinista  vallás  igen 
mezítelen  vallás.  Minden  időbeli  példákból  látjuk, 
hogy  az  asszonyok  alkalmatosok  az  ország  igazgatá- 
sára ;  de  a  füstölő  éppen  nem  a  kezekbe  való. 

Azt  a  kérdést  teszi  ked  tőllem,  hogy  hol  kezdették 
megvakarni  a  lovakot?  Azt  édes  néném,  Rómában  kez- 
dették. Én  azt  kérdem,  hogy  mikor  akasztották  fel  a 
legelső  asszonyt  Parisban?  De,  hogy  akasztáson  ne 
végezzem  a  levelemet,  azt  írom  hírűi,  hogy  mi  ismét 
felszedjük  a  sátorfát  egynehány  nap  múlva,  és  innét 
három  mélyföldnire  táborban  szállunk.  —  A  pedig  mind 
arra  való,  hogy  a  berezegünk  múlassa  magát.  De  neki 
másféle  mulatság  kellene,  —  bizony  nekem  is.  Jó  egész- 
séget. Édes  néném,  nem  tudom,  mikor  írhatok,  se  azt 
nem  tudom,  mikor  vehetem  a  ked  levelét.  E  mind  sok. 


aoo  Mikes  "Kelemen 

nem  tudom ;  de  azt  tudom,  hogy  senki  úgy  nem  szereti 
kedet,  mint  ego. 

LXXXV. 

Rodostó,  8.   Nov.   1727. 

PoJa  téti !  Édes  néném !  azt  igen  szükséges  kednek 
tudni,  hogy  a  ked  kedvesen  írt  levelét  igen  kedvesen 
vettem.  Egy  kevéssé  a  levél  igen  kurta  volt,  de  mit 
tehetünk  rólla?  A  való,  hogy  én  ahoz  nem  szokhatom ; 
de  az  olyant  némelykor  láttatlanná  kell  tenni,  és  meg- 
bocsátani a  vétkekéi',  és  reménleni,  hogy  az  olyan 
szokásban  nem  mégyen.  —  Mi  egynehány  naptól 
fogvást  a  táborból  visszajöttünk,  ahol  is  sok  veres  fog- 
lyoknak kellete  meghalni,  —  a  portázó  nyulakot  pedig 
mind  rabul  elfogtuk.  De  minthogy  az  ellenség  már 
kvártélyba  kezd  szállani,  azért  mi  is  bészál lettünk  a 
magunkéba.  De,  ha  igazat  kell  mondani,  nem  egyéb 
volt  az  oka,  hanem  az  eső  hajtott  bé  bennünket.  A  kinek 
is  már  egynehányszor  megköszöntem  jóakaratját ;  mert 
az  ő  vizes  ereje  nélkül  talám  az  egész  telet  sátor  alatt 
töltöttük  volna. 

Aztot  meg  kell  vallani  édes  néném,  ha  suhajtással  is, 
hogy  a  mi  életünk,  úgy  minden  keresztényeknek  is  az 
élete  csak  szarándokság.  • —  De  a  miénk  duplán  ;  mert 
ha  annak,  a  ki  jószágában  lakik,  úgy  kell  magát  tekin- 
teni, mint  szarándo'cnak  e  földön,  és  mint  örökös  ha- 
záján kívül  valónak;  hát  mi,  akiknek  egy  lábni  földünk 
nincsen,  se  megraarandandó  helyünk?  Csak  a  sok  ván- 
dorlásban töltjük  azt  a  drága  időnket,  a  melyet  most 
a  hejábanvalór.ágra  tékozolunk  el.  Az  eltöltött  idő  pe- 
dig soha  vissza  nem  jő,  és  csak  haszontalan  és  ízetlen 
suhaj'ásokat  hagy  maga  után,  a  melyet  mi  mindennap 
kóstolunk  és  próbálunk,  mint  szomorú  példák.  De  még 
is  szerencsések  volnánk,  hogyha  másoknak  például  le- 
hetnénk; de  nem  leszünk.  Mert  hány  ezer  ember  ve- 
szett, és  vész  mindennap  a  tengeren?  A  felől  elegen 
mennek  a  tengerre.  Hát  mi  nékünk  nem  volt-é  példa 
előttünk?  Volt;    de    tanoltunk-é  rajta?    Mások  is  csak 


Törökországi  levelei  aoi 

Úgy  cselekesznek,  —  megtanulják,  de  el  nem  kerülik. 
De  mi  lehet  ennek  az  oka?  Nem  egyéb,  hanem  a 
nyughatatlanság  és  a  nagyra-vágyódás.  Felinek  sincsen 
esziben  az  ország  jova ;  de  mindenik  teli  torokkal 
kiáltja  a  szabadságot.  Mert  nagyobb  rész  csak  az  újság 
és  a  változás  után  fut;  a  jövendőt  meg  nem  gondolja; 
se  a  jelenvaló  jóval  nem  tud  élni,  se  meg  nem  tudja 
becsülni ;  hanem  a  jövendőbéli  bizontalan  jó  után  su- 
hajt,  a  melyet  vagy  lehetetlen  elérni,  vagy  pediglen  az 
a  jó  azért  tetszik  jónak,  hogy  nincsen  hatalmunkban, 
és  hogy  csak  a  nyughatatlan  elmétől  származik.  Ettől 
vagyon,  hogy  soha  az  embev  nem  lehet  boldoggá,  mert 
soha  sem  becsüli  a  maga  állapotját,  se  ?zt,  a  mit  bír; 
hanem  aztot,  a  mit  nem  bírhat.  A  bizontalanért  a  bi- 
zonyost semminek  tartja,  és  a  nyughatatlan  nagyra- 
vágyódó  elme  mindenkor  arra  ingerli,  hogy  jobban 
volna  ott,  a  hol  nincsen.  És  így  soha  a  jelenvaló  bizo- 
nyos sorsával,  a  melyben  az  Isten  tette,  meg  nem  elég- 
szik, hanem  a  bizonytalanra  vágy,  és  a  jelenvalóval  nem 
élni  tud,  hanem  visszaélni.  Nem  kellene  soha  egy  jó 
hazafiának  zűrzavart  csinálni,  se  kívánni  semmiféle  szín 
alatt.  Az  Isten  adja  a  fcjdelmcket,  mind  a  jót,  mind  a 
rosszat  egyaránt  kell  az  ő  kezeiből  venni ;  a  jó  áldás, 
a  rossz  büntetés.  O  tudja  egyedül,  meddig  kell  tartani 
a  nyomorúságnak  és  mikor  kell  annak  végit  szakasz- 
tani, hogy  meddig  tartson  a  rossz  idő,  és  mikor  legyen 
jó  idő. 

Egy  szántóvető  ember  azt  fogadta  volt  az  istenek- 
nek, hogy  több  ajándékot  fog  nekik  adni,  csak  ők  is 
hallgassák  meg  kérésit,  és  akkor  adjanak  esőt,  vagy 
tiszta  időt,  amikor  ő  kívánja,  és  az  ő  kívánsága  szerént 
járjon  az  idő  az  ő  földén.  Az  istenek  az  ő  kívánságát 
neki  megengedek,  amikor  esőt  kért  a  búzára,  eső  lett ; 
amidőn  jó  időt,  jó  idő  lett.  De  úgy  történt,  hogy 
aratáskor  sokkal  kevesebb  gabonája  volt  mint  mások- 
nak, —  azért  panaszolkcdni  kezdett;  de  az  istenek 
azt  felelték  neki,  hogy  maga  a  vétkes :  mert  nem  hadta 
a  természetre  a  dolgát,  valamint  mások,  és  miért  kívánt 


aoi  Mikes  T^etemen 

bölcsebb  lenni  az  isteneknél,  a  kik  is  tudják  n\ind  az 
esőnek,  mind  a  jó  időnek  idejét. 

A  vallás  arra  tanít  minket,  hogy  az  Isten  vezéreli 
az  országokot,  és  ő  emeli  fel  egyikét,  és  ő  veti  rabság 
alá  a  másikot.  O  keneti  fel  mind  a  jó,  mind  a  rossz 
fejdelmeket.  Ilyen  példával  tele  a  szentírás.  Nem  sza- 
bad tehát  egy  embernek,  nem  is  lehet  abban  változást 
tenni.  Édes  néném,  gyakorta  írok  predíkácziót,  — 
nincsen  egyéb  dolgom.  Le  kell  írnom  a  már  haszon- 
talan gondolatimot ;  —  mivel  mi  olyanok  vagyunk, 
mint  a  vízbe  esett  ember,  a  kinek  mindaddig  kell  ver- 
gődni és  minden  ághoz  kapni,  még  ki  nem  szabadul, 
vagy  el  nem  vész  ;  mert  arról  gondolkodni,  hogy  esett 
oda,  a  bolondság  volna.  A  való,  hogy  még  eddig 
minden  ág  a  kezünkben  szakadott;  mert  nem  az  Isten 
segítségihez  kaptunk.  De  azt  is  elmondhatni  talám, 
hogy  az  Isten  egynehány  ember  kedviért  az  ő  közön- 
ségesen való  rendelésit  meg  nem  változtatja.  Csak 
úszszunk  hát,  édes  néném,  amég  lehet.  Csak  azt  bánom, 
hogy  a  virágból  most  minden  órán  kóró  leszen,  és  a 
kórót  nem  szokták  a  fűző  mellé  tenni.  De  én,  a  ki 
egész  életemben  bujdostam;  és  végtire  i6  esztendős 
koromban  hazámat  elhadtam  ;  a  bizonyos,  hogy  a  sza- 
badságkeresés az  elmémben  akkor  nem  volt,  és  ha 
eddig  tart  bujdosásom,  az  igaz,  hogy  az  uramhoz  való 
vak  szeretetem  okozta.  —  így  mondhatni  természet 
szerént:  de  keresztényi  módon  szóllván  Isten  rende- 
lése, és  meg  kell  csókolni  a  vesszőt,  a  melylyel  osto- 
roz. - —  Többet  már  nem  tudok  írni.  Itt  semmi  újság 
nincsen,  hanem  csak  a  nagy  unadalmas  óság,  főképpen 
télben.  Mindazonáltal  arra  kérem  kedet,  vigyázzon  ked 
az  egészségre.  - —  Én  pedig  maradok,  a  ki  ma  reggel 
voltam. 

P.  S.  A  legelső  asszonyt  Francziaországban  1449- 
ben  akasztották  fel.  De,  ha  ugyancsak  akasztáson  kell 
végeznem  írásomat,  egy  kis  históriát  írok  le.  Parisban 
egy  embert  akasztani  vitték.  Mikor  fel  akarták  akasz- 
tani, csak  ott  közel  talált  elmenni  egy  berezeg,  a  ki  is 


Törökorszifgi  levelei.  203 

a  királyhoz  ment  volna.  És  az  a  herczeg  igen-igen 
tréfás  úr  volt.  Az  akasztani  való  ember  kérdi  :  Micsoda 
úr  megyén  ott?  —  Megmondják  néki  a  nevét.  Arra 
mondja,  hogy  hadd  híják,  mert  nagy  dolgot  mondana 
neki.  A  herczeget  oda  híják,  és  nagy  titkon  mondja 
az  úrnak:  «Látod-é  mind  ezeket,  a  kik  itt  állnak?  Úgy 
megijesztettek  ezek  engem,  hogy  a  nadrágba  kelletett 
bocsátanom  féltemben. »  A  herczeg  nevethetett  volna, 
de  eltitkolván,  monda  a  tiszteknek:  «Ez  az  ember 
nekem  nagy  titkot  mondott ;  hanem  mindjárt  meg- 
jelentem a  királynak,  addig  legyen  kegyelmetek  vára- 
kozásban. í)  A  király  már  tudta,  hogy  vagyon  néki 
mindenkor  valami  nevetségre  való  históriája.  Kérdi 
tőlle,  mihent  meglátja:  «No!  mi  újságod  vagyon?)) 
A  herczeg  elbeszélü  egészen  a  királynak  a  dolgot,  - — 
a  király  azt  igen  nevetvén,  grácziát  ád  neki,  és  a  herczeg 
azt  megizeni  a  tiszteknek. 


LXXXVl. 

Rodostó,    12.  Jan.    1728. 

Édes  nénékámnak  kívánok  szívesen  egy  csínos  és 
takarékos  új  esztendőt,  és  abban  férfiúi  állhatatos,  hű 
és  állandó  egészséget.  —  E  kettőnk  között  elég  kíván- 
ság; hagyjuk  másokra  a  litánia-csinálást,  a  mely  mind 
haszontalan,  mind  pedig  a  mértéken  feljül  való.  Nem 
a  leghosszabb  kívánság  leghasznosabb,  hanem  a  rövid 
és  szíves  kívánat. 

Nénékám  hát  ne  haragudjam  ?  Mindennap  papok- 
kal, barátokkal  vagyon  ked,  a  kik  megfelelhetnének  a 
kérdésire :  de  nem,  hanem  jobb,  ha  én  tőllem  kérdi 
meg.  Felülök  hát  az  itélőszékemben  ;  és  onnét  felelek 
kednek.  Azt  kérded,  édes  néném,  hogy  miért  térdepel- 
nek le  az  anglusok,  mikor  az  Úr  vacsoráját  osztogat- 
ják? Erre  azt  felelem,  hogy  ők  ezt  a  szokást  így  vették 
volt  az  atyjoktól,  a  kik  is  pápisták  voltának ;  mivel 
6  nálok  tartott  ezer    esztendeig   virágjában    a    pápista 


104-  JHike*  Ideiemen 

vallás,  és  Henrjcus  Octavus,  a  ki  haragjában  bévivé  az 
országban  a  kálvinista  vallást,  eleget  írt  volt  ellenök ; 
de  a  harag  és  a  szeretet  megfordíttatá  véle  a  palástot. 
1552-ben  kiűzé  a  papokot  és  a  püspököket  az  ország- 
ból, a  barátokot  elszélyeszté,  a  klastromokot  felnyíttatá 
és  pusztán  hagyatá,  —  és  a  mely  apáczák  a  szűzeséget 
megunták  volt,  azokot  férjhez  adá,  —  a  papi  jószágo- 
kot az  urak  közt  elosztá.  A  püspökségeket  meghagy- 
ván, kálvinista  püspököket  tén.  Hogy  pedig  a  közön- 
séges nép  fel  ne  támadjon  és  észre  ne  vegye  a  vallás- 
nak teljességgel  való  megváltoztatását,  a  templombéli 
papi  ruhákot  szokásban  meghagyák,  úgy  a  külső  czere- 
móniákot  is,  —  a  templomban  a  képeket  és  más  egyéb 
állapotokot,  úgymint  az  oltárokot.  és  a  bérmálást  ugyan- 
azon imádságokkal  és  czeremón^ával,  valamint  szokás 
az  anyaszentegyházban,  és  valamint  a  nálok  lévő  sok 
szent  püspökök  szoktak  volt  cselekedni.  Mindezekre 
pedig  a  vak  szeretet  vivé  a  királyt,  a  ki  is  megszeretvén 
egy  úrnak  leányát,  Bulena  Annát,  ezért  örömest  meg- 
vált volna  a  királynétól :  de  csak  oly  könnyen  nem 
lehcte,  mert  még  akkor  az  anyaszentegyházzal  tartott, 
hanem  a  pápától  kellett  arra  szabadságot  nyei'ni.  A  pápa 
pedig  arra  helyes  okot  nem  látván,  halogatta  az  el- 
választást. —  A  királyt  pedig  mind  a  szeretet,  mind 
Anna  igen  sürgették  az  elválásra.  A  leánynak  pedig  az 
apja  már  titkon  megváltoztatta  vala  vallását,  úgy  a 
leány  is.  Ez  így  lévén,  mind  az  apja,  mind  a  leánya 
foganatoson  kezdenek  predikállani  a  királynak,  és  jo- 
vallani,  hogy  álljon  bosszút  a  pápán;  mivel  nem  akar 
szabadságot  adni.  A.zért  megváltoztatván  a  vallást, 
vigye  bé  a  kálvinista  vallást,  és  tegye  magát  fejének  a 
bevett  vallásnak.  A  leány-predikátornak  ilyen  gyakorta 
való  predikácziójára  a  király  enged,  és  a  leányt  elveszi, 
a  királynét  magától  elküldi,  és  a  kálvinista  vallást  be- 
veszi. A  pápa  ezeket  a  változásokot  meghallván,  hogy 
a  nagy  rosszat  elkerülhesse,  adott  volna  szabadságot ; 
de  már  késő  volt ;  mert  a  régit  kiűzvén,  az  új  vallás 
uralkodott  az  országban. 


Törökországi  levelei.  J05 

Édes  néném,  csak  rövideden  így  lett  Angliában  a 
vallásnak  megváltoztatása,  és  így  tartottak  meg  holmit  a 
régi  szokásokban.  —  De  az  isteni  rendelés  nem  hadta 
büntetetlen,  a  ki  oka  volt  az  ilyen  változásnak ;  mert 
idővel  Annát  bizonyos  állapotért  a  király  megölette. 
És  minthogy  asszonyért  kezdé  az  elszakadást,  ugyan 
asszonyok  által  is  lett  büntetése ;  mivel  Anna  után  még 
két  vagy  három  asszonyt  vett  el  :  de  egymásután  min- 
deniket megöleté.  Az  ilyen  nagy  példa  után  lehetne, 
nénékám,  írni  az  asszonyokhoz  való  szeretetről,  hogy 
a  micsoda  nagy  veszedelmeket  okoz  ;  de  a  héjával  I  egy 
auctornak  tanácsát  kevesen  veszik  bé,  a  ki  is  azt  irja, 
hogy  az  asszonyokot  csak  a  boldogságban  lesz  szabad 
szeretni,  mivel  azokot  a  szép  oldalcsontokot  minden 
időben  szerették,  szeretjük,  és  szeretni  is  fogják,  és 
ebben  a  példa  igen  keveset  használ.  Sokan  írják,  hogy 
a  legelső  gyilkosság  a  két  egytestvér  atyafi  között 
asszonyért  esett.  Micsoda  hadakozások  nem  voltának  ? 
Micsoda  birodalmak  nem  fordultak  fel  fenékkel  egy 
asszonyért  ? 

Egy  franczia  királynak,  a  való,  hogy  a  példáját  nem 
kellene  követni,  a  ki  is  egy  dániai  királynak  a  leányát 
elvévén  feleségül,  amikor  elérkezett,  úgy  megszerette 
a  leányt,  hogy  enni  sem  akart  addig,  amég  meg  nem 
esküdt  véle.  De  mihent  az  esküvés  megvolt,  abban  az 
órában  úgy  megutálta,  hogy  soha  véle  nem  lakhatott. 
Talám  még  egy  más  királynak  sem  sokan  követik  pél- 
dáját, a  ki  szeretvén  az  asszonyokot,  azon  is  igyekezett, 
hogy  a  tíz  parancsolatot  megtartsa.  A  többi  között 
egy  asszonyt  szeretvén,  hogy  mind  a  parancsolatot 
megtarthassa,  mind  a  szeretetnek  kedvezhessen,  vala- 
mikor az  asszonynyal  akart  fekünni,  az  urát  is  az  ágy- 
ban hálatta.  E  nevetséges  példa,  noha  azt  tartják,  hogy 
a  szeretetben  egy  harmadik  mindenkor  alkalmatlan. 
Látod-é  néném,  ha  a  pásztor  ott  nem  lett  volna,  a 
farkas  megette  volna  a  bárányt.  Azt  elmondhatni,  hogy 
a  szeretet  nem  rossz,  csak  arra  a  végre  igyekezzék, 
a  melyre  az  Isten  rendelte.  Azért,    hogy  a  részegesek 


io6  JHikes  Ideiemen 

mennyországban  nem  mennek,  a  szöJJötőkct  ki  nem 
kell  ásni.  Minden  jó,  édes  néném,  mind  az  asszony,  a 
férfiú,  bor,  ezüst,  arany,  csak  arra  a  végre  éljünk  ezek- 
kel, a  melyre  teremtettek  ;  az  Isten  semmi  rosszat  nem 
teremtett,  de  mi  visszaélvén  az  ő  teremtésével,  rosszra 
fordítjuk,  és  rosszunkra  válik.  A  bor  betegeseknek  árt; 
a  bort  kell-é  okozni,  vagy  a  szőílőmunkást  ?  Egyikét 
sem,  hanem  csak  magokot.  Ihon,  édes  néném,  vége 
vagyon  már  a  predikácziónak,  feküdjünk  le.  És  kívá- 
nok jó  étszakát,  és  a  mellé  kevés  bolhát,  édes,  kedves 
álomlátást,  és  holnapra  felvirradást.  Ámen. 

LXXXVll. 

Rodostó,    19.   Febr.    1758. 

Édes  néném,  egy  keveset  nevettünk  a  ked  panaszol- 
kodó  levelén;  mert  kednek  a  panasza  is  kedves.  Azt 
írod,  édes  néném,  hogy  a  konstanczinápolyi  szél  hama- 
rébb megfejéríti  a  hajat,  mint  az  erdélyi.  A  bizonyos, 
hogy  ott  természet  szerént  csak  az  idő  fejéríti  meg  ; 
de  itt  mind  az  idő,  mind  a  sok  suhajtásnak  szele.  Egy 
nagy  király  azt  szokta  volt  mondani,  hogy  a  szakállát 
a  nyomorúságnak  szele  fejérítette  volt  meg.  —  A  bizo- 
nyos, hogy  öt  vagy  hat  esztendő  a  hajat  úgy  meg  nem 
fejéríti,  mint  csak  egy  holnapi  bú,  vagy  gond.  Valamint 
történt  egy  ifjúval,  a  kit  hogy  halálra  Ítélték,  a  haláltól 
való  félelem  és  rettegés  egy  étszaka  olyan  változást 
tett  az  ifjúban,  hogy  másnap,  mikor  a  halálra  akarták 
vinni,  minden  elcsudálkozott  rajta,  hogy  egy  öreg 
ember  lett  belőlle,  —  úgy  megfejéredett  volt  az  egész 
haja,  —  ugyan  azért  grácziát  is  adtának  néki. 

A  bújdosásnak  hosszú  voltáról  panaszolkodni  haszon- 
talan, és  nem  jó ;  mert  azzal  meg  nem  rövidítjük, 
hanem  még  nehezebbé  és  hosszabbá  tészszük.  A  nyug- 
hatatlansággal való  szenvedés  sokkal  súlyosabb,  és  a 
panaszolkodással  való  szenvedést  az  Jsten  meghosszab- 
bítja ;    mert    olyankor    mintegy    lűgódozunk    akaratja 


Törökországi  levelei.  roy 

cJlen.  Ha  elhítctnők  magunkká],  hogy  a  bújdosást  az 
Isten  jovunkra  adta,  könnyen  szenvednők.  A  pedig 
nincsen  másképen,  mert  az  Isten  mindenben  csak  a  mi 
jovunkot  tekinti.  De  az  ő  bölcs  ítélete  máské  pen 
tekinti  a  mi  jovunkot,  mint  mi  magunk;  mert  mi  csak 
azt  tartjuk  jónak,  a  mivel  kívánságunkat  bétölthetjük. 
A  vallásunk  szerént  azt  kell  tartanunk,  hogy  bújdosá- 
sunk  mind  hasznos,  mind  szükséges.  De  azonkívül  is, 
ha  az  Jsten  valakit  haza  vinne  közülünk,  jobban  meg 
tudná  becsülni  hazáját  és  örökét.  Nám  a  tékozló  fiú, 
amég  a  háza  rakva  volt  kalácscsal,  bélessel,  addig  eszi- 
ben  sem  jutott  a  fekete  kenyér  ;  de  mihent  a  makkra 
szorult,  akkor  elfelejtvén  a  kalácsot,  csak  a  fekete 
kenyeret  suhajtá.  Ne  panaszolkodjunk  hát  a  bújdosás- 
ról.  Vegyünk  mindent  jó  szívvel  az  Isten  kezeiből,  és 
úgy  bújdosásunk  igen  könnyebb  leszen.  Vagyok  és 
leszek,  a  mi  voltam. 


LXXXVIll. 

Rodostó,   24.  Mártii,    1728. 

Kedves  néném,  tegnap  egy  kevés  sírás,  könyeknek 
forrási  voltának  itt  nálunk.  A  pedig  azért  volt,  hogy 
György  berezeg  tegnap  elmene  innét  egy  franczia  ha- 
jón Francziaország  felé.  Legnagyobb  fogyatkozást  azt 
találom  benne,  hogy  magyarul  nem  tud.  De  a  nem  az 
ő  vétke.  Németek  nevelték,  a  kik  csak  a  Miatyánkot 
sem  engedték  volna,  hogy  magyarul  megtanulja.  Vagyon 
ugyan  egy  kis  anyai  természet  benne ;  de  idővel  talám 
elhagyja.  De  másként  jó  szívű.  És  a  hová  megyén,  az  az 
ország  még  nagy  hasznára  lehet ;  mert  jó  iskola.  A  sze- 
gény urunk,  a  ki  is  igen  szereti  a  gyermekeit,  nehezen 
válék  meg  tőlle.  De  ebben  az  országban  mit  lehet  ta- 
nulni, azt  tudjuk :  sohult  pedig  úgy  el  nem  unja  az  em- 
ber magát,  mint  itt;  mert  semmi  üsmeretséget  nem 
vethet,  senkihez  nem  mehet,  és,  ha  csak  valamiben  nem 
szereti  magát  foglalni,  mindenkor  a  nagy  unadalomban 


2o8  Mtkes  faelemen 

forog.  Hogy  pedig  minden  úgy  töltse  az  időt,  mint  a  mi 
urunk,  arra  az  Isten  ajándéka  kívántatik ;  mert  ebédig 
az  olvasásban  és  az  írásban  töLi  az  időt;  ebéd  után 
pedig,  a  ki  látná,  azt  mondhatná,  hogy  valamely  mes- 
terember ;  ^vagy  fúr,  vagy  farag,  vagy  az  esztergában 
dolgozik.  És  az  ő  gyönyörű  szakálla  sokszor  tele  for- 
gácscsal, hogy  maga  is  neveti  magát.  És  úgy  izzad, 
mintha  munkája  után  kellene  enni  kenyerét,  ötét  min- 
den csudálja  ;  ő  pedig  neveti  az  olyat,  aki  azon  pana- 
szolkodik,  hogy  elunja  magát.  Ritka,  édes  néném,  a, ki 
így  tudja  az  időhöz  alkalmaztatni  magát,  mind  pedig, 
hogy  úgy  mondjam,  az  időt  magához  alkalmaztatni. 
A  fia,  azt  úgy  végben  nem  vihetvén,  jól  tette,  hogy 
elment.  Kívánjunk  neki  szerencsés  utat,  és  hogy  hazá- 
ját még  láthassa  meg.  Hát  mi?  Mi  is  azért  éljünk 
egészségben,  míg  Jstennek  tetszik. 

LXXXIX. 

Rodostó,   3.   Octob.    1758. 

Kedves  néném,  hogy  e  világon  lévő  szarándokságun- 
kot  el  ne  felejtsük,  az  elmúlt  holnapnak  9-dik  napján 
táborozni  mentünk  volt  csak  három  mélyföldnire  egy 
kis  török  falu  mellé.  Nincsen  e  világon  semmi  szomo- 
rúabb,  mint  a  mely  várost  vagy  falut  csak  török  lakja; 
mert  olyan  helytt  sem  embert,  sem  asszonyt  nem  lát- 
hatni az  útczákon,  még  gyermekeket  sem.  Azt  tudná 
az  ember,  hogy  mind  kiholtak  a  faluból ;  mert  itt  kiki 
csak  a  maga  házánál  ül,  kivált  az  asszonyok,  nem  úgy 
mint  nálunk.  Elég  a,  hogy  ott  úgy  töltöttük  az  időt, 
amint  lehetett.  De  az  urunknak  a  lábai  hogy  dagadozni 
kezdenek,  tegnap  visszájövénk  az  édeskeserű  laktunk 
helyére.  Azt  tudom,  nem  fog  ked  panaszolkodni  a 
hosszú  levélre.  Édes  néném  az   egészségedre   vigyázz. 


Törökországi  teoelei.  2  09 

xc. 

Rodostó,    18,  April,    1729. 

Azt  már  nem  kell  csudálni,  ha  azt  mondom,  hogy 
Igen  kedvesen  vettem  a  ked  levelét;  hanem  a  volna 
csuda,  ha  kedvesen  nem  venném.  De  hogy  vagyon  a, 
hogy  mi  még  egyszer  sem  haragudtunk  meg  egymásra  ? 
Mert  azt  mondják,  hogy  a  barátságban  egy  kis  vesze- 
kedés olyan  jó,  mint  az  étekben  a  bors.  Mindazonáltal 
édes  néném,  hagyjuk  el  az  olyan  borsolást,  és  éljünk 
egyességben ;  mert  én  a  csendes  barátságot  szeretem. 
A  macskákhoz  illik  a  morgolódó  barátság. 

Az  égi  jelekből  nem  tud-é  ked  valamit  jövendölni  ? 
mert  hetedik  napján  a  holnapnak  itt  mi  délután  egy 
órakor  egy  csillagot  láttunk.  Három  óráig  jól  látták. 
Azt  nem  mondhatjuk,  hogy  talám  a  mi  csillagunk  jött 
már  fel  egyszer;  mert  a  csillagok  is  elfelejtkeztek  már 
mi  róllunk.  Hogy  kednek  a  kis  ujja  ne  fájjon,  azt  igen 
szükséges  megtudni,  hogy  az  idevaló  görög  érsek  nagy 
pompával  jött  az  urunk  látogatására  négy  alatta  való 
püspökökkel.  De  ha  gyalog  járnak  is,  azt  ne  gondolja 
ked,  hogy  a  szegénységtől  vagyon ;  mert  a  mi  érsekünk 
kettőt  is  tarthatna,  —  a  püspökök  is.  De  a  török  biro- 
dalma alatt  hintón  nem  járhatnak,  sőt  még  úgy  kell 
magokot  viselni,  mintha  szegények  volnának;  mivel 
azon  kivül  is  gyakran  megvonják  őket  mind  a  török, 
mind  a  görög  patriarcha.  "Mert  ez  azt  teszi  érseknek, 
a  ki  neki  legtöbbet  fizet,  —  az  érsekek  pedig  olyan 
püspököket  választnak  magoknak,  a  kik  legtöbbet  ad- 
nak, —  a  püspökök  pedig,  hogy  az  érseknek  megfizet- 
hessenek, olyan  papokot  tesznek  a  falukban,  a  kik  leg- 
többet ígérnek.  Ítélje  el  már  ked,  hogy  a  püspökök  és 
a  papok  micsoda  sokféle  úton-módon  húzzák  ki  a  pénzt 
a  szegény  ember  erszényiből?  Itt  a  sok  innep,  a  sok 
böjt,  mind  hasznos  a  plébánusnak.  Hát  ezenkivül  esz- 
tendő által  a  sok  haszonhajtó  bevett  szokások  I 

Vasárnap   valam^ely   rongyos   öltözetben   a   misét  el- 

Mikti  Kelemen  :  Törökországi  levelei.  14 


1  !  o  Mikes  "Kelemtn 

mondja,  amint  lehet  tőlle,  de,  hogy  predikáJljon,  azt 
nem  lehet  az  ő  tudatlanságától  kívánni.  De  miből  ta- 
núina valamely  kis  predikácziót  csinálni,  és  mikor? 
Mivel,  egynehány  plébánusnak  voltam  házánál,  egy 
könyvet  nem  láttam  nállok ;  hanem  valamely  szakadozott 
misemondó  könyvet  tartanak,  és  abból  áll  minden 
könyvök.  De  mikor  tanulhatna  valamit?  Mikor  egész 
héten  mezei  munkát  kell  neki  dolgozni,  hogy  a  papádiá- 
ját táplálhassa  egynehány  gyermekeivel,  és  czifrán  já- 
rathassa. Egyszóval  itt  a  pásztorok  nem  csak  őrzik  a 
juhokot,  hanem  megárendállják  őket,  és  ha  meg  nem 
nyúzzák  is,  de  jól  megnyírik.  Erről  éppen  egy  rendes 
históriát  olvastam  —  nevesse  meg  ked  is. 

A  rabinusok  ilyen  nevetséges  okát  írják  a  Koré  Áron 
ellen  való  feltámadásának.  Hogy  egy  szegény  özvegy 
asszonynak,  csak  juha  lévén,  aztot  megnyírvén,  Áron 
elvette  tőlle  a  gyapját,  mondván,  hogy  őtet  illeti  a 
törvény  szerént :  Dabunt  sacerdoti  lanarum  partém  ex 
ovium  tonsione.  Deut.  18.  4.^^  Az  asszony  Koréhoz  folya- 
modék,  és  kére,  hogy  szóllana  Áronnak,  adná  vissza  a 
gyapját;  de  semmit  nem  nyerhete.  Koré  hogy  megvi- 
gasztalja, 4  ezüst  pénzt  ada  neki,  hogy  venne  azon 
annyi  gyapjút,  amennyit  lenyírt  a  juhról.  Idővel  azután 
a  juh  megbárányozván.  Áron  azt  is  vévé,  mondván: 
hogy  a  törvény  parancsolja,  az  tlrnak  kell  szentelni 
minden  első  szülöttet :  \iválaszd  az  "Úrnak  mind,  a  mi 
az  anyaméhet  megnyitja,  és  a  mi  első  fajzás  a  le  barmaid- 
ban, Exod.  19.  2.  12.  A  szegény  özvegy  asszony  lát- 
ván, hogy  semmi  hasznát  nem  veheti  az  egy  juhocská- 
jának,  és  hogy  csak  a  papok  hasznokra  tartja,  elvégzé 
magában,  hogy  megöleti  a  juhot.  De  Áron  azt  megtud- 
ván, oda  mene,  és  kérni  kezdé  tőlle  azt  a  részt  a  juhból, 
melylyel  néki  tartoznak  törvény  szerént,  a  ki  is  azt 
hadja :  Ez  legyen  a  papok  igazsága  a  néptől,  akár  ö'kröt, 
akár  Juhot  öljenek,  adják  <^  papnak  ^  lapoczkáját  és  a 
gyomrát.  Deut.  18.  3.  A  szegény  asszony  ezen  igen 
elkeseredvén,  haragjában  monda :  hogy  az  én  juhom 
húsa   anathéma   legyen    az    Ur   előtt.    —   Áron  erre  a 


Törökországi  levelei.  i  i  i 

szóra  az  egész  juhot  elvévé,  mondván :  hogy  minden 
anathéma  az  Izraelben  a  papokat  illeti.  Csak  a  sze- 
gény asszony  vesztett  mindenképen.  Édes  néném,  jó 
étszakát. 

XCI. 

Rodostó,  5.  Octob.   1730. 

Hol  jársz  édes  néném?  Miért  mentél  Paphlagóniá- 
ban?  Olyan  nagy  dolgok  történnek  Konstanczinápoly- 
ban,  s  ked  ott  nincsen;  hogy  lehet  a?  Hogy  merték 
letenni  a  császárt,  és  mást  tenni  helyébe  ked  híre  nél- 
kül? Ezek  pedig  mind  megtörténtének.  Hihető,  hogy 
másképpen  lett  volna  a  dolog,  ha  ked  jelen  lett  volna. 
A  pedig  csak  rövideden  így  ment  végben. 

Aztot  hallotta  ked,  hogy  már  egy  darab  időtől  fog- 
vást  a  vezér  általszállott  volt  Skutariban  táborban  olyan 
szándékkal,  hogy  a  perzsák  ellen  menjen.  A  császárnak 
ott  sok  szép  múlatóházai  lévén,  gyakran  ment  maga  is 
által  Skutariban.  Aztot  tudja  ked,  hogy  a  császár  kas- 
télya, és  Skutari  között  a  tenger  egy  jó  stucz  lövésni 
szélességű.  Ugy  történek,  hogy  két  köz  jancsár,  kik 
mindenik  a  hajókon  szolgáltának,  rebelliót  indítanak.  Az 
egyikének  a  neve  Muszli  basa ;  a  másikának  Pátrona.^ 
A  császár  nem  lévén  a  kastélyában,  se  a  vezér  a  város- 
ban 28-dik  Septembris,  ez  a  két  jancsár  a  több  társait 
összegyűjtvén  egy  piaczra,  mintegy  ötvenre  ha  teliének. 
Pátrona  négyfelé  osztván  ezeket,  mindenik  résznek  egy 
zászlót  ada,  és  mindenik  kezdé  a  város  utczáit  járni, 
és  kiáltani,  hogy  az,  a  ki  igaz  török,  az  álljon  melléjök ; 
mert  ők  csak  a  vezér  letételét  kívánják.  A  tömlöczöket 
felnyiták,  a  várost  feljárák,  a  boltokat  bézáraták,  és 
estig  felesen  megszaporodának.  De  a  csudálatos  volt, 
hogy  senki  a  városban  ellenek  nem  álla,  holott  vagyon 
legalább  a  városban  negyven  ezer  jancsár  —  lovas  had 
is  vagyon,  de  senki  a  császár  mellett  fel  nem  kelé.  29. 
ma  már  csaknem  az  egész  jancsárság  melléjek  álla,  és 
annyira  elszaporodának,  hogy  lehetetlen  lett  volna  elle- 
nek állani,  noha  még  tegnap  száz  emberrel  el  lehetett 

.4* 


1 1 1  Miket  J^eUmen 

volna  szélyeszteni  őket.  Ma  új  jancsár  agát  is  tevének, 
és  sok  főtisztek  állának  közikben.  30-d.  pedig  a  császár 
a  maga  kastélyában  lévén  a  vezérrel,  a  kapitán  pasával, 
a  vezér  tihájával,  az  ulémákkal  (a  főpapi  rendekkel). 
Mindezeket  niagához  hivatván  kérdi  tőllök,  hogy  mi 
okát  gondolnák  ennek  a  rebelliónak  ?  A  kik  is  ki  egynek, 
ki  másnak  tulajdonítván,  hívatá  a  cancellariust,  és  két 
személyt  is  választván  a  papi  rendek  közül,  követségbe 
kiildé  őket  a  rebellisekhez,  kérdeztetvén  tőllök  szándé- 
kokat. Ók  azt  felelék,  hogy  a  császárral  megelégesz- 
nek;  de  nem  a  vezérrel,  tihájával  és  muftival;  mert 
ezek  a  birodalmat  húzásokkal  elrontották.  És  noha  ők 
elégségesek  a  császárral,  de  úgy  mindazonáltal,  hogy 
azon  három  személyt,  kezekbe  adja  elevenen.  Mind- 
ezeket és  egyebeket  írásban  tévén,  a  császárnak  küldék- 
A  császár  újontában  kénszerítte  mindent  arra,  hogy 
mondaná  meg  okát  a  rebelliónak.  Egy  uléma  a  vezért 
és  a  tiháját  adá  okúi.  A  vezér  pedig  már  észrevette  vala 
veszedelmét,  a  tiháját  és  a  kapitán  pasát  megfogatá,  és 
ezt  az  utolsót  meg  is  fojtatá.  A  császár  meglátván  a 
rebellisek  írásban  tett  kívánságait,  igen  igyekezék  azon, 
hogy  megszabadíthassa  a  vezért :  de  nem  lehete ; 
mivel  már  a  kenyér  és  a  víz  is  szűk  volt  a  kastélyában 
a  rebellisek  miatt.  Az  ulémák  is  kénszeríteni  kezdek, 
mondván  :  ha  életedet  szereted,  engedj  kívánságoknak. 
Ugy  is  kételcn  lévén  a  vezért  és  a  tiháját  kezekben 
adni,  de  a  muftit  kezekben  nem  adjuk ;  mert  az  egész 
világ  előtt  gyalázatos  volna  kezekben  adni  a  főpapi  fej- 
delmet.  Ennekelőtte  27  esztendővel  egynek  haláláért 
ma  is  büntet  Isten  bennünket.  Hanem  inkább  küldes- 
sék holtig  való  exiliumban.- — Végtire  addig  kénszenték 
a  császárt  az  ulémák,  és  a  gyermekei,  hogy  a  vezért 
és  a  tiháját  kételenítteték  megfogatni.  Azután  megize- 
nék  a  rebelliseknek,  hogy  ezek  már  fogságban  vannak 
és  kezekben  küldik ;  de  a  muftit  se  kezekben  nem 
adják,  se  meg  nem  öletik.  Ha  a  kettővel  megelégesznek, 
azokat  nékik  küldik,  hogyha  pedig  meg  nem  elégesz- 
nek, válaszszanak  magoknak  egy  gyaur  muftit  (a  török 


Törökországi  ieveiei.  1 1  3 

a  keresztént  csúfságból  gyaurnak  híja,  azaz  :  hitetlen- 
nek) mert  ők  kezekben  nem  adják  a  muftit.  Bzzel  a 
rebellisekhez  bocsáták  a  követeket:  de  a  még  oda 
járnának,  az  alatt  megfojták  a  szegény  vezért,  —  az  a 
veszett,  undok,  fajtalan  tihája  pedig  látván,  hogy  meg 
akarják  fojtani,  ijedtiben  megholt.  Ezeket  megölék 
azért,  hogy  elevenen  ne  kénszeríttessenek  kiadni  őket. 
A  követek  visszaérkezvén,  a  vezér,  kapitán  pasa  és  a 
tihája  testöket  egy  szekérre  tevék,  és  a  rebelliseknek 
küldék.  A  kapitány  pasán  szánakodának,  és  a  testét  az 
anyjának  küldék,  hogy  temettetné  el,  —  a  tihája  testét 
pedig  a  kutyáknak  vetek,  —  a  vezér  testét  pedig  visz- 
száküldék  oly  szín  alatt,  hogy  ők  a  vezért  elevenen 
kívánják.  A  nép  mindezeket  látván,  egészen  hozzájok 
hajola.  A  császár  látván,  hogy  a  vezér  testét  vissza- 
küldöttek volna,  magában  szállá,  és  hívatván  az  ulémá- 
kat,  monda :  ezen  rebellisek  engemet  is  császároknak, 
uroknak  üsmérni  nem  akarnak,  azért  azt  akarom,  hogy 
senkinek  is  miattam  veszedelme  ne  légyen,  magam  szabad 
akaratjából  tehát  a  bátyám  fiának,  Szultán  Mahmudnak 
engedem  a  császári  széket.  —  Hivassátok  ide  élőm- 
ben, —  jó  szívvel  mindnyájatok  előtt  magamat  ő  alája 
vetem,  csak  hadd  szűnjék  meg  ezen  rebellió,  és  ne 
legyek  oka  senki  veszedelmének.  —  Ez  meglévén,  oda 
vivék  Szultán  Mahmudot.  Szultán  Achmet  székiből  le- 
szállván, eleibe  mene,  megölelé,  és  maga  helyében  fel- 
emelvén császári  székiben  ülteté,  és  legelsőben  is  maga 
megcsókolá  a  kezét  az  új  császárnak,  és  az  ulémákkal 
is  megcsókoltatá.  Azután  monda  nékik :  Mind  nekem, 
mind  néktek  uratok  és  császárotok  ez  a  személy,  —  az 
Istenre,  és  a  ti  lelketek  ismeretire  bízom,  —  legyetek 
azon,  hogy  igazság  ellen  semmit  ne  cselekedjék,  —  ha 
pedig  a  rossz  dologban  meg  nem  intitek.  Isten  előtt 
számot  adtok  az  ítélet  napján,  melyről  nekem  is  tartoz- 
tok felelni  mind  ezen,  mind  a  más  világon,  —  Azután 
Szultán  Mahmudhoz  fordulván,  sok  szép  tanácsokat  ada 
neki,  és  oly  hathatós  beszédekkel  szólla  hozzája,  hogy 
az  egész  hallgatók  sírának.  Végtire  monda  :  Távoztasd 


ji^.  yfíikes  "Kelemen 

cl,  hogy  a  vezérid  kezekben  ne  engedjed  egészen  sza- 
kálladot.  A  gyermekeimet  Istenre  és  reád  bízom,  ne- 
veljed, tápláljad  mint  atyádfiait,  viselvén  gondot  reájok 
istenesen.  El  ne  felejtkezzél  pedig  arról,  hogy  ez  az 
uraság  senkinél  nem  állandó.D  Ezek  mind  így  lévén, 
ezen  holnapnak  második  napjára  virrz.dólag  Szultán 
Mahmud  császárrá  lón,  és  az  Achmet  uralkodása  meg- 
szűnék.  Mely  nagy  változás! 

Édes  néném,  mikor  az  Isten  akar  valamit,  micsoda 
alávaló  eszközökkel  munkálódik,  azért,  hogy  az  alávaló 
eszközökből  kitessék  az  ő  mindenhatósága.  Egy  ilyen 
nagy  birodalomban  kik  tevék  le  a  császárt  ?  Csak 
két  közönséges  jancsár.  Az  egyikét  Pátronának  hittak  — 
arnót^^  volt,  és  nem  török  —  ez  ennekelőtte  egyne- 
hány nappal  dinnyét  szokott  volt  árulni.  —  A  másikát 
hittak  Muszlinak,  ez  a  feredőházban  tellák  volt,  azaz: 
feredős  legény. 

Hát  még  a  szegény  vezérről  ne  szólljunk?  A  kik  is 
itt  olyanok,  mint  a  királyok,  mind  kincsekre,  mind 
hatalmokra  való  nézve.  Kivált  ez  1 2  esztendeig  bírá 
azt  a  nagy  tisztséget.  —  De  még  azonkívül  a  császár 
veje  volt.  —  A  kutyák  ették  meg  a  testét,  holott  ő 
egynehány  ezer  tallért  érő  temetőt  csináltatott  volt 
magának. 

Azt  megvallom  kednek,  hogy  mi  itt  tartottunk,  és 
gondolhattuk,  hogy  itt  is  lehet  zenebona,  és  prédálás, 
vigyáztunk  is  étszakákon  :  de  itt  minden  oly  csendes- 
ségben volt,  mintha  csak  álom  lett  volna  a  rebellió. 
Nem  hinné  azt  el,  a  ki  nem  tudná,  hogy  a  rebellióban 
is  micsoda  rendet  tartanak,  és  hogy  ahoz  képest  mi- 
csoda kevés  károk  vannak.  —  Mert  ugyan  is  ki  gon- 
dolhatná, hogy  olyankor  nagy  prédálás  ne  legyen? 
A  sok  boltokat  felverhetnék,  —  a  császár  kincstartó- 
jára reá  mehetnének :  de  nem ;  mert  a  tárház,  a  hol 
szoktak  mindeneknek  fizetni,  nekünk  is  úgy  nyitva 
állott,  mint  az  előtt. 

Minekelőtte  elvégezzem  ezt  a  levelet,  jó  kednek  azt 
is   megtudni,   hogy   a   birodalomban  a  szokás,   hogy  a 


Törökországi  levelei.  1 1 5 

császárok  változásakor  mindenik  jancsárnak  hópcnzét 
napjában  egy  pénzzel  megszaporítják,  és  azonkívül  min- 
denik jancsárnak  15  tallér  baksis  *°  (azaz  áldomás)  ada- 
tik. Mostanában,  hogy  kiadták,  ment  5000  erszény 
pénzre,^'  —  Tudja  ked?  egy  erszény  ötszáz  tallér  — 
nekünk  fele  elég  volna.  Jó  étszakát  édes  néném,  a  csá- 
szárral álmodjék  ked. 

XCll. 

Rodostó,   17.   Novembris,    1750. 

Édes  néném,  a  komédiának  még  vége  nincsen.  Meg 
is  kell  fizetni  a  komédiásokat.  —  Ma  hozák  hírit,  hogy 
Konstanczinápolyban  25-dik  napján  ennek  a  holnapnak 
a  császár  a  rebelliseket  megölette.  Amely  ilyenformán 
ment  végben:  hallgassa  ked,  rebellisné,  félelemmel; 
mert  semmit  el  nem  veszek  belőlle,  se  hozzá  nem 
teszek. 

Az  utolsó  levelemnek  utolsó  résziben  való  utolsó 
végén  megláthatta  a  füleivel,  hogy  micsoda  formán  lón 
vége  a  rebelliónak,  és  hogy  mint  akará  az  új  császár 
eloltani  a  tűzet,  a  melyet  Pátrona  gerjesztett  vala  fel, 
és  a  melyet  ha  külsőképpen  mint  egyeloltotta  volna  is, 
de  belsőképpen  mind  ez  mái  napig  Pátrona  szüntelen 
gerjeszté;  mivel  az  ő  kívánsági  mindennap  sokféleké- 
pen szaporodának,  úgy  annyira,  hogy  mind  a  császár, 
mind  a  fővezér  mintegy  kételenek  valának  kívánsági - 
nak  eleget  tenni,  tartván  attól,  hogy  újabb  rebelliót  ne 
kezdjen ;  mivel  sokan  tartottanak  hozzája.  A  város  fő- 
bírája (Stambol  Effendi),^*  Deli  Ibrahim  minden  úton 
módon  azon  igyekezék,  hogy  meggazdagodhassék.  Min- 
denekre igyekezék  venni  Pátionát,  úgy  annyira,  hogy 
a  kik  valamely  tisztségekre  vágytanak,  ezeknek  sok  pénzt 
kelletett  adniok  elsőben,  hogy  elnyerhessék.  Pátrona  a 
minap  a  szerdengestiek  agájával ^^  (ez  olyan  sereg,  a  mely 
a  harczon  elől  szokott  menni,  mind  az  ostromokon  — 
ezek  olyan  vitézek,  a  kiknek  nem  is  kell  a  halálról  gon- 
dolkodni) a  vezérhez  kísértete  magát,  a  vezértől  min- 


j  I  6  Mikes  T^eUmen 

dcnckct  megnyervén,  azzal  annyira  elbízá  magát,  hogy 
egy  mészárost^"*  akara  moldovai  vajdának  tenni  a  Deli 
Ibrahim  kérésére,  a  ki  is  sok  pénzt  vett  vala  fel  a  mészá- 
rostól. De  a  vezér  azt  feleié  neki,  hogy  nem  volna  sza- 
badságában fejdelemséget  adni  valakinek  a  császár  híre 
nélkül.  Ezzel  megmenté  magát.  De  hogy  teljességgel 
ez  iránt  való  szándékát  megváltoztathatnák  Pátronának, 
azt  tanálák  fel,  hogy  az  ő  társát  Muszli  agát  vennék 
arra  eszközül,  a  ki  is  tihája  vala  a  jancsár  agának.  Ez 
értelmes  lévén  eleiben  adák,  hogy  micsoda  illetlen  do- 
log volna  egy  mészárost  tenni  vajdának;  hanem  vállalja 
magára,  hogy  végbe  ne  menjen  ez  a  dolog.  Muszli  te- 
hát ekképen  cselekedék.  Pátronához  menvén,  úgy  tet- 
teté  magát,  mintha  neki  is  nagy  kedve  volna  arra,  hogy 
a  nem  okos  mészáros  vajdává  lenne.  —  Azért  monda 
Pátronának,  hogy  ebben  a  dologban  nagy  vigyázassál 
kell  járni,  és  hogy  jó  volna  elmenni  a  kaszáp  hasihoz 
(azaz :  a  mészárosok  fejéhez),  a  ki  is  itt  nagy  tekintet- 
ben vagyon,  és  kell  neki  minden  mészárosról  felelni. 
Oda  érkezvén,  Muszli  kérdé  tőlle:  Mivel  a  moldovai 
vajdaságért  ezer  erszény  pénzt  Ígérnek,  azt  akarjuk 
tudni  tőDed,  ha  akarsz-é  kezes  lenni  azért  a  mészárosért, 
hogy  nekik  azt  a  pénzt  leteszi,  ha  a  vajdaságot  meg- 
nyerik néki  ?  A  főmészáros  feleié,  hogy  ő  nem  lenne 
kezes  azért  a  mészárosért  csak  ötven  polturáért  is.  — 
Pátrona  erre  igen  elszégyenedék,  és  a  nem  okos  nagyra- 
vágyó mészárost  nem  Moldovában,  hanem  a  tömlöczben 
küldé.  Deli  Ibrahim  pedig  semmivel  meg  nem  eléged- 
vén, mindennap  nagyobb  nagyobb  állapotokra  vévé 
Pátronát,  úgy  annyira,  hogy  ez  az  utolsó  mindennap 
újabb  állapotokot  kére  a  ministerektől.  A  mely  nagy 
tisztségeket  akarának  pedig  néki  magának  adni,  egyiket 
sem  vévé  el.  A  császár  nem  tűrhetvén  tovább  kevélysé- 
gét, Konstanczínápolyban  hívatá  Csánum  Kocsát,*^  hogy 
kaptán  pasának  tennék  (a  kaptán  pasa  a  tengeren  lévő 
erőnek  főgyenerálisa)  és  a  nisszai  pasát,  hogy  ez  kísérné 
a  Mekkába  menő  szarándokokot.  —  Mindenik  csaknem 
egyszersmind  Konstanczínápolyban  érkezének.  Pátrona 


Törökországi  levelet.  s  i  7 

megsejdítvén,  hogy  az  utóisót  más  végre  hívatták  volna, 
(amint  is  úgy  volt),  tanácsot  tárta  híveivel,  hogy  miké- 
pen  lehetne  megelőzni  és  meggátolni  a  császár  szán- 
dékát. Erre  való  nézve  az  egész  fő  tisztségeket  magok 
között  eloszták.  Muszlit  arra  kénszerítték,  hogy  venné 
fel  a  kultihája^^  tisztségét,  a  jancsár  agát  vezérré  aka- 
rák  tenni ;  Pátronát  kaptán  pasának.  A  muftit  le  aka- 
rák  tenni ;  hasonlóképen  az  európai  Kádi  Leszkert  *' 
(főbírót).  —  Egyszóval  Pátrona  mind  az  egész  tiszte- 
ket a  maga  híveiből  akará  tenni.  Ha  pedig  ezt  véghez 
vihette  volna,  felfordította   volna  az  egész   birodalmat. 

A  császár  ezeket  megtudván,  úgy  téteté,  mintha 
posta  érkezett  volna  a  babyloniai  pasától,  a  ki  azt  írta 
volna,  hogy  a  perzsa  és  a  szerecsenek  nagy  károkat 
tesznek ;  azért  a  ki  igaz  muzulmánnak  tartja  magát, 
menjen  segítségire.  Erre  való  nézve  a  vezér  nagy  dí- 
vánt  hirdete,  hogy  tartana  tanácsot  az  ulémákkal  és 
hadi  tisztekkel.  A  nem  okos  Pátrona  is  a  dívánban 
mene  Muszlival  és  a  szerdengesti  agá.kkal.  Azután  a 
dívánban  béhívaták  a  postát  a  levéllel,  a  mely  csinált  levél 
vala,  és  sokféle  veszedelmes  híreket  mondatának  véle. 
Ez  így  lévén,  a  vezér  mindjárt  három  boncsokos  pasa- 
ságot igére  Pátronának,  és  más  fő  tisztségeket  a  szer- 
dengesti agáknak,  csak  menjenek  Babylonia  segítsé- 
gire ;  de  egyik  sem  esek  a  tőrben,  mivel  egyik  sem 
akara  elmenni.  A  vezér  látván,  hogy  semmit  sem  végez- 
hetne aznap,  monda,  hogy  másnap  a  császár  előtt  kellene 
más  divánnak  lenni,  azért  arra  int  mindeneket,  hogy 
kiki  jelen  légyen  jó  reggel.  Ez  mind  arra  való  volt, 
hogy  a  lesre  vihessék  a  rebelliseket. 

Másnap  tehát,  25-dik  napján  a  holnapnak,  mindnyá- 
jan a  császár  kastélyában  gyűlének.  A  kastélynak  há- 
rom udvara  lévén,  mindenik  udvarban  egy  dívánházat 
készítenek,  hogy  a  gyűlés  háromféle  helytt  tartatnék. 
A  legbelsőbb  udvarban  lévő  házban  a  fővezér  tárta  dí- 
vánt  a  tatár  kámmal  s  muftival,  jancsár  agával,  Pátroná- 
val  és  más  egyéb  főtisztjeivel  a  rebelliseknek.  —  A  má- 
sodik  udvarban  Csánum  Kocsa  tárta  divánt  a  szerden- 


it8  Mibfs  J^elem^'^ 

gestiek  agáival,  és  mind  azokkal,  kik  Pátronához  tar- 
tottanak.  —  A  harmadikban  vala  a  nisszai  basa  más 
sokféle  renden  lévő  tisztekkel.  A  császár  szolgái  penig 
a  boztansiakkal  **  mindenik  udvarban  fegyveresen  el- 
rejtett helyekben  valának.  Találkozék  pedig  valamely 
Csór  Basi,^9  a  ki  Pátronára  haragudott,  mivel  az  ortáját 
(azaz  :  a  régyimentét)  elvette  vala  tőlle.  Ez  ajánlá  ma- 
gát a  császárnak,  hogy  ő  végben  vinné  szándékát.  És 
sok  olyan  jancsárokkal,  kik  Pátronára  haragudtanak,  a 
császár  kastélyában  titkon  bémene.  —  Midőn  pedig  már 
az  egész  gyülekezet  a  tanácsházakban  kiki  helyére  ült 
volna,  a  császár  hívatá  a  tatár  kámot  és  a  muftit  ma- 
gához. Az  alatt  egy  puskát  kilőttenek,  hogy  a  kapukot 
bezárják.  Azonnal  a  Csór  basi  bémene  a  dívánházban, 
a  melyben  vala  a  vezér  —  a  köntösét  letevé,  és  csak  a 
pánczélingben  maradván,  Pátronát  kezdé  vagdalni,  és 
a  kik  véle  valának,  azok  a  Pátrona  híveit,  a  kik  is  ma- 
gával együtt  összekonczolák.  —  Hasonlóképen  a  más 
két  udvarban  is  a  Pátrona  híveit  m.ind  megölék,  és 
mindenik  udvarban  nagy  vérontás  vala.  —  A  testeket 
szekerekre  rakák  és  a  tengerbe  vetek.  Ez  napon  a  re- 
belliseket kurták.  És  csakugyan  ettől  a  naptól  fogvást 
mondhatja  Mahmud  valóságos  császárnak  magát.  Én 
is  valóságos  atyjafia,  szolgája  maradok  kegyelmednek, 
édes  néném. 

XCIII. 

Rodostó,   25.  Mártii,    1731- 

Édcs  néném,  fillentenék,  ha  azt  mondanám,  hogy  a 
minapi  levelét  kedvesen  nem  vettem  kednek ;  hát  ked 
kedvesen  vette-é  az  enyimet?  Kedvesen?  Már  én  csak 
rebellióról  fogok  kednek  írni,  —  tavai  is  írtam  egy 
nagyról,  most  is  írhatnék,  ha  akarnék.  Azoknak  pedig 
csak  az  az  oka,  hogy  ked  most  nem  lakik  Pérában. 
Elég  a,  hogy  aminap  ismét  támadás  lőn  Konstancziná- 
poiyban.  Eztet  az  arnótok  kezdek,  a  kik  is  esszevervén 
magokot,  jancsárokkal  elegyesleg  két  vagy  három  eze- 


Törökországi  levelei.  j  1 9 

rcn,  a  városon  clszélyedének,  és  olyan  nemesi  szándék- 
ban valának,  hogy  felverjék  a  császár  udvarát.  A  kit 
végben  vittek  volna,  ha  egynehány  órával  eleit  nem 
vették  volna.  A  császár  úgy  maga  is  veszedelemben 
lett  volna.  De  eleit  vévén  a  dolognak,  és  a  főtisztei 
keményen  viselvén  magokot,  a  rebellisek  közű!  sokat 
megölének,  és  clszélyedének  a  többi. 

Ezt  a  rebelliót  a  császár  leányának  tulajdoníták,  a 
szegény  Ibrahim  vezér  feleségének,  a  ki  is  bátor  asz- 
szony  lévén,  a  birodalmot  is  szerette  volna  igazgatni, 
aminthogy  igazgatta  is  a  vezér  éltibcn.  Elég  a,  hogy 
igazán  vagy  hamisán,  neki  tulajdoníták  ezt  a  rebelliót, 
és  büntetésül  a  tenger  halai  közé  vetek.  Egy  ilyen  fej- 
delemasszonyt, úgy  tetszik,  hogy  másképpen  is  gyom- 
lálhatták volna  a  világból.  De  minthogy  így  esett,  mit 
tehetünk  rólla  ?  Az  egészség  jól  van-é,  édes  néném  ? 

XCIV. 

Rodostó,   15.  Apr.   «73i. 

Eddig  is  úgy  kellett  volna,  és  Drinápolyt  régen  el 
kelletett  volna  hadni.  Már  majd  olyan  gondolatok  jöt- 
tek az  oldalaimban,  hogy  valami  mágneskő  tartóztatja 
ott  kedet,  —  ezért  a  szóért  megfizetnek  nekem :  de 
semmi.  Elég  a,  hogy  a  ked  levelét  vettem,  és  leborulva 
köszönöm.  Eddig  való  múlatásának  helyes  okát  látván, 
absolutiót  adok  kednek.  De,  édes  néném,  hadd  ne  írjak 
már  többé  olyan  véres  és  kegyetlen  levelet,  mint  a  mi- 
nap, ugy  tetszett  már,  hogy  a  pennámban  is  nem  ténta, 
hanem  vér  volt.  De  lehetetlen,  hogy  még  egy  véres 
históriát  ne  írjak  kednek,  és  többet  nem.  Az  is  arról 
jut  eszembe,  hogy  azt  írja  ked,  micsoda  bosszúállók  az 
oloszok. 

Oloszországban  volt  egy  úrnak  valamely  nagy  va- 
daskertje, sok  őz,  sok  szarvas  volt  benne.  Az  úr  meg- 
mondotta volt  a  cselédinek,  hogy  ha  valamelyike  egy 
vadat   meg  találna   ölni    a   vadaskertjiben,  hogy  annak 


2  j  o  Mikts  felemen 

meg  nem  kegyelmezne.  Ugy  történek  egyszer,  hogy 
egyik  a  cselédi  közű)  a  vadaskertben  ment  puskával 
madarakot  lőni.  Amint  egy  madárhoz  akart  lőni  a  föl- 
dön, szerencsétlenségire  egy  szarvast  lő  meg,  a  ki  is  ott 
egy  bokorban  feküdt,  de  nem  láthatta.  A  szolga,  mi- 
hent  azt  észreveszi,  azonnal  elszökik.  Az  ura  nem  tud- 
hatván okát  elszökésinek,  csak  úgy  hadja;  hanem  egy 
napok  múlva  a  vadaskertben  hogy  ment  volna  sétálni, 
reá  akad  a  döglött  szarvasra,  azt  is  meglátja,  hogy 
lövés  vagyon  rajta.  Arról  mindjárt  észre  veszi,  hogy  a 
szolgája  lőtte  volna  meg.  O  arra  ír  mindenfelé  levelet, 
hogy  ha  nem  láttak-é  valahol  ilyen  ilyen  legényt?  Sok 
idő  múlva  hírré  adják  néki,  hogy  valamiképen  az  ő 
szolgájaféle  rabbá  esett,  és  a  tengeri  tolvajok  Afriká- 
ban vitték.  Az  olosz  úr  jó  summa  pénzt  igér  a  papok- 
nak, kik  oda  járnak  rabok  váltására,  csak  váltsák  ki  a 
szolgáját,  és  hogy  mindent  megfizet  érette.  A  papok 
kiváltják  és  örömmel  az  urának  küldik.  A  szegény  rab 
legény  is  nem  tartott  már  semmitől,  —  egynehány  esz- 
tendő már  eltölt  volt.  Az  olosz  pedig,  hogy  meglátja  a 
legényt,  fartatni  kezdi,  hogy  mért  lőtte  volna  meg  a 
szarvasát?  A  legény  menteni  kezdi  magát :  de  az  olosz 
azzal  meg  nem  elégedvén,  egy  étszaka  megöleté  a  sze- 
gény legényt.  E  valóságos  olosz  természet. 

Azt  igen  nevettem,  édes  néném,  (mert  hiszem  ne- 
vetni is  kell,  nem  csak  oly  szomorú  dolgokról  írni) 
hogy  azok  a  kalmárnék  is  úgy  reá  tartják  magokot, 
mintha  mindenik  erdélyi  gubernátorné  volna.  A  bizo- 
nyos, hogy  a  gubernátornék  úgy  reá  nem  tudják  ma- 
gokot tartani,  mint  azok  a  görög  asszonyok ;  mert  a 
görög  természet  szerént  kevély,  az  asszonyok  annál 
inkább.  Távul  legyen,  hogy  egyike  a  másikánál  alább- 
valónak tartsa  magát.  Mikor  az  utczán  előtalálja  az 
ember,  azt  gondolhatná,  hogy  mindenik  egy  grófné, 
olyan  czifra  és  olyan  kényesen  lépik:  mikor  pedig  haza 
megyén,  jó,  ha  három  polturás  ebédhez  ülhet. 

Erről  jut  eszemben,  hogy  Carolus  Quintus  Bruxellá- 
ban  lévén,    ott   nagy  vendégséget   készíttetett,    a   ven- 


Törökortzági  tevéiéi.  1 4  i 

dégségrc  pedig  két  nagy  úri  aoszony  nem  akara  elmenni 
azért,  hogy  egyikét  a  másikánál  feljebb  ne  ültessék. 
A  császár  azt  megtudván,  gondola,  hogy  a  valamely 
zenebonát  indíthatna  a  vendégség  közben,  azért  bíró 
akara  lenni  ebben  a  dologban.  E  végre  az  udvarát 
összegyűjti,  és  nagy  czeremóniával  a  székiben  üle,  az- 
után a  két  asszonynak  prókátor!  eleiben  ménének,  és 
ott  kezdenek  erősen  perelni  egymással  kiki  a  maga 
asszonyának  elsősége  mellett.  A  császár  azt  látván, 
hogy  mindeniknek  egyaránsú  oka  vagyon,  és  egyaránt 
kívánhatják  az  elsőséget :  de  nem  akarván  egyikét  is 
magára  haragítani,  ilyen  Ítéletet  monda  reájok:  «hogy 
a  kettő  közül  a  melyik  legszerelmesebb,  az  az  elsőséget 
is  kívánhatja)),  és  a  gyűlésnek  vége  lőn.  Minden  he- 
lyesnek találá  Ítéletét.  Az  asszonyok  is  azután  nem 
hadakozának  az  elsőségért,  nem  akarván  szerelmesnek 
tartatni  a  világ  előtt. 

A  ked  itélőszékénél,  nem  tudom,  ha  ilyen  ítéletet 
tesznek-é?  De  nem  volna-é  jó  valamely  mesterséget 
keresni  arra,  hogy  meg  lehetne  ismerni  a  szerelmes 
asszonyokot?  De  minthogy  a  szerelemről  van  a  szó, 
a  mely  jó  magában,  és  aztot  a  természet  oltotta  belénk, 
vagyis  inkább  a  természetnek  Ura,  a  kinek  jó  minden 
munkája ;  hanem  mi  élünk  rosszul  véle ;  azt  a  kérdést 
teszem :  hogy  egy  kisasszony  egy  erdőben  elaluván, 
egyvalaki  el  akará  ragadni ;  de  amint  oltalmazta  magát, 
halálos  sebben  esek.  A  kisasszonynak  három  szeretője 
ott  közel  vadászván,  a  kisasszonyra  találának  abban  a 
keserves  állapotjában.  Az  első  szeretője  mindjárt  az 
után  mene,  a  ki  el  akará  ragadni ;  a  második  keserűségi- 
ben  elájula;  a  harmadik  mindjárt  segíteni  kezdé,  és 
kötözni  sebeit.  Azt  kérdik,  a  három  közül  melyik  sze- 
rette leginkább  a  kisasszonyt?  Amíg  erről  is  ítéletet 
teszen  ked,  addig  elvégezem  levelemet.  Jó  egészséget, 
édes  néném. 


aaa  Mikes  Xetefrien 

xcv. 

Rodostó,    20.   Sept.    1731. 

A  minapi  leveledben,  édes  néném,  azt  írád,  hogy 
a  vezért  letették.  Én  pedig  a  híriért  hírrel  fizetek; 
mert  tegnap  ment  itt  el  nagy  czeremóniával  az  új  vezér, 
a  kit  vezérségre  visznek.  Azt  mondják,  jó  ember.  Egy 
kevéssé  kemény,  amint  jelét  is  adta  útjában ;  mert  egy 
falusi  kadiát  felakasztatott  az  ajtajára,  —  hihető,  hogy 
nem  tett  jól  igazságot.  —  Eztet  Topal  Ozmán  pasának 
híják  (azaz :  sánta  Ozmánnak)  mert  sánta.  Valamely 
harczon  sántúlt  volt  meg :  de  az  esze  nem  sánta,  mert 
nagy  eszűnek  mondják,  —  noha  keveset  olvasott  és  írt 
életében ;  mert  egyikét  sem  tudja.  E  már  harmadik 
vezér,  amíolta  a  császárt  letették.  Micsoda  rövid  ura- 
ság, de  nagy.  Amint  látom,  az  új  császár  megfogadja 
a  letettnek  tanácsát,  hogy  sokáig  ne  hagyja  uralkodni 
a  vezéreket.  De  a  jó  tanács-é  vagy  rossz,  a  ked  Ítélő- 
széke eleiben  terjesztem.  Mert  ha  a  vezér  jó,  nem  na- 
gyobb hasznára  volna-é  a  birodalomnak,  ha  meghad- 
nák  és  mentől  tovább  uralkodnék,  annál  inkább  meg- 
tanulná az  igazgatást  —  mind  belső,  mind  külső  dolgait 
az  országnak  —  az  idegen  ministerekkel  jobban  tudná 
a  külső  dolgokról  végezni.  De  ezekre  időt  neki  nem 
adnak ;  mert  olyankor  teszik  le,  amidőn  már  egy  ke- 
véssé kezdi  üsmérni  a  dolgokat.  Némelyikét  pedig 
olyan  hamar  kivetik,  mintha  csak  álmában  lett  volna 
vezér.  Mind  ez  a  birodalomnak  nagy  romlására  volna, 
ha  eleit  nem  vennék  ;  mert  noha  gyakrabban  minden 
főtiszteket  letegyenek  is  a  vezérrel,  de  az  alattok  való 
tisztek  megmaradnak.  —  Ha  a  főcancellariust  leteszik, 
az  egész  cancellariákon  lévő  tisztek,  secretáriusok,  írók 
mind  megmaradnak,  és  az  új  cancellarius  azoktól  mind- 
járt megtudja,  hogy  micsoda  dolgok  folynak,  és  azokot 
követi.  —  Az  új  kincstartó  hasonlóképen  megtudja  az 
alattvalóitól,  hogy  micsoda  rendet  tartanak  a  tárházak- 
ban.   E  szcrcnt  az  újak  hamar  ókká  lesznek,  és  a  tisz- 


Törökországi  levelei.  aaj 

tefc  változásival  a  dolgok  és  rendtartások  nem  változ- 
nak. A  birodalom  dolga  ilyen  formán  csak  foly :  de 
nekem  úgy  tetszik,  hogy,  ha  egy  jó  vezért  sokáig  meg- 
hadnának,  hogy  még  jobban  folyna.  De  mit  mondjak, 
az  Ibrahim  pasa  sokáig  vala  vezér,  ugyanazért  is  lön 
az  utolsó  támadás ;  mert  minthogy  amég  vezérek,  ad- 
dig igen  nagy  hatalmok  vagyon,  csaknem  mintegy  lehe- 
tetlen, hogy  vissza  ne  éljenek  hatalmokkal.  E  pedig 
soha  egyik  a  másikáról  nem  tanul  —  csak  mind  egy 
pórázon  futnak.  Valami  mesterséget  kellene  nekik  ki- 
gondolni, hogy  olyan  hamar  ki  ne  tennék  őket.  Ók  a 
szerént  nem  cselekedhetnek,  mint  Pilátus  cselekedett 
volt.  Éppen  most  jutott  eszemben.  A  híres  Pilátus  ellen 
valamely  panasz  hogy  ment  Rómában,  Jeruzsálemből 
Rómában  kelleték  menni,  hogy  ott  mentené  meg  ma- 
gát a  császár  előtt.  Pilátus  pedig  a  Krisztus  varrás  nél- 
kül való  köntösét  a  vitézektől  elvette  volt.  Ugy  törté- 
nek, hogy  mikor  a  császár  eleiben  mene  parancsolatjára, 
az  a  köntös  éppen  rajta  talála  lenni.  Mihent  a  császár 
meglátá  Pilátust,  mindjárt  felkele  székiből,  és  szépen 
fogadá,  azután  elbocsátá  magától.  A  császár  csudálko- 
zék  cselekedetén:  «Hogy  vagyon  a,  hogy  én  azért  hi- 
vattam ide  Pilátust,  hogy  számkivetésbe  küldjem :  de 
nem,  hanem  még  felkelek  előtte,  és  szépen  fogadom  ? 
Mi  lehet  annak  az  oka?»  De  Pilátus  annál  inkább  csu- 
dálkozott  a  császáron  ;  mert  ő  sem  gondolhatta  ki  az 
okát.  —  A  császár  ismét  hivatja  Pilátust  —  Pilátus  is- 
mét azon  köntösben  megyén  a  császár  eleiben,  a  ki  is 
az  előbbeni  czeremóniával  fogadja.  A  császár  annál 
inkább  csudálkozik  dolgán :  Pilátus  hasonlóképpen : 
egyik  sem  tudja  minek  tulajdonítani.  A  császár  egy- 
nehány nap  múlva  ismét  hivatja  Pilátust,  de  Pilátus 
uram,  szerencsétlenségire  hirtelenkedvén,  mind  más 
újabb  köntöst  vett  msgára,  és  a  varrás  nélkül  való  kön- 
tös elmarada,  a  ki  is  megoltalmazta  kétszer.  Azért  mi- 
hent a  császár  eleiben  ment,  nem  hogy  felkölt  volna 
előtte :    de   keményen    szólván    hozzája,   számkivetésre 


3S4  Miket  "KeUmen 

küldé  Galliában.    Eztet   úgy  hidje   ked,   amint  tetszik, 
és  maradok,  a  ki  vagyok. 

XCVl. 

Rodostó,   14.  december,    1731. 

A  szokás  szerént  már  én  nem  merek  szerencsés  ka- 
rácson innepeket  kívánni  kednek;  mert  már  ked  idegen 
szokást  vett  fel.  Idegen  országban  pedig,  főképen  Fran- 
cziaországban,  csak  új  esztendőben  köszöntik  egymást: 
nálunk  pedig  mind  a  három  sátoros  innepeken  is.  Me- 
lyik már  jobb  szokás?  azt  az  írástudókra  hagyom.  Min- 
denik ország  tartsa  meg  a  maga  szokását  - —  a  legjobb. 
Én  is  megtartanám  a  magamét,  ha  lehetne,  és  írnék 
valami  hírt,  ha  volna :  de  mi  itt  oly  nagy  csendes  nyu- 
godalomban élünk,  hogy  úgy  tetszik,  mintha  másutt 
mind  megholtak  volna,  csak  mi  élnénk.  Pedig,  ha  jól 
meggondoljuk,  mások  élnek,  és  mi  csak  aluszunk.  De 
van-é  egyéb  dolga  a  bujdosónak? 

Édes  nénékám,  a  ked  bölcs  és  okos  levelire  hogy 
lehetne  megfelelnem?  Nekem  oly  okos  levelet  nem 
kell  írni  —  az  én  eszem  nem  hasogatja  az  áert,  mint  a 
kedé ;  hanem  csak  a  földön  jár.  Azért  a  többit  nagy 
tisztelettel  félre  tévén,  csak  egyie  felelek  meg.  Azt 
írod  néném,  hogy  a  hihetetlenség,  kételkedés  és  az  a 
fekete  irigység  csak  velünk  bujdosik,  mintha  ők  sem 
maradhattak  volna  az  országban.  E  mind  igaz,  és  úgy 
vagyon.  De  f>z  is  való,  hogy  a  török  császár  nem  ren- 
delt )\ékik  tahint ;  mégis  csak  elélnek.  Mennyi  sokat 
temettünk  el  már  közüliünk,  de  az  a  veszett  irigység 
csak  megmarad,  és  az  egyenetlenség  csak  egészséges, 
és  semmit  nem  vénül.  Talám  ugyanezek  is  temetnek  cl 
minket,  hacsak  a  jó  Isten  el  nem  veszi  közüliünk  őket. 
Úgy  tetszik,  hogy  a  bujdosóknak  jobban  kellene  élni, 
mintsem  az  otthon  lakó  testvér  atyafiaknak :  de  még 
eddig  mind  ellenkezőt  tapasztaltam.  Sőt  még  mentől 
inkább  fogyunk,  annál    inkább    szaporodik    az  irigység 


Törökországi  levelei.  125 

és  egyenetlenség.  E  mindenkor  így  volt  —  szomorúan 
látom,  hogy  így  is  lesz  mind  örökön  örökké  (de  nem 
mondok  reá  Áment).  Azt  el  lehet  mondani,  hogy  a  mi 
ájtatos  urunk  mindenkor  igyekezet  tazon,  hogy  azokot 
elűzze  közüliünk,  de  még  eddig  végben  nem  vihette. 
De,  a  mit  a  halál  végben  nem  vihet,  hogy  vinné  ő  azt 
végben?  Ha  rajtam  állott  volna,  régen  megégettettem 
volna  őket:  mert  ugyan  is  mit  keresnek  közöttünk? 
Egy  állapotban  vagyunk  —  cgy'k  úgy  hadta  el  jószá- 
gát, mint  a  másik.  Itt  tisztségeket,  jószágokot  nem  osz- 
togatnak. Az  éjszaki  szelet  és  a  déli  szelet  mindenik- 
nek egyaránt  osztogatják ;  hanem  csak  az  a  külömbség 
lehet,  hogy  egyikének  jobb  egészsége  vagyon  —  a  má- 
sika többet  ehetik,  ihatik,  —  a  harmadikának  jobb  lába 
lévén,  többet  sétálhat  a  tengerparton.  Ha  már  ezek 
méltók  az  egyenetlenségre  és  az  irigységre,  vigyük  a 
János  pap  Ítélőszéke  eleiben,  hadd  itélje  meg.  De  amég 
oda  érkezünk,  én  azt  gondoltam,  hogy  e  mind  csak  attól 
vagyon,  hogy  a  bujdosóknak  semmiben  sem  telik,  és 
könnyen  megunják  a  bújdosást.  Foglalatosságok  kevés 
lévén,  az  időt  elunják,  és  ha  együtt  laknak,  magokot 
is  elunják  —  és  csak  mindenkor  egymás  ábrázatját  látni, 
azt  is  elunják,  —  és  így  végtire  csak  az  unadalomból 
származnak  a  feljebb  említett  beste  kurafiak. 

A  históriákban  olvasunk  erről  példát,  hogy  nem  jó 
a  másban  való  kételkedés.  Aztot  pediglen  egy  pogány, 
de  szép  fejdelem  asszony  adja,  tudniillik  a  nevezetes 
Kleopátra  asszonyom  ő  nagysága.  Aztot  tudja  ked, 
hogy  mint  szerették  ezek  egymást  Marcus  Antoniussal. 
Az  actiumi  harcz  után  ezek  Egyiptumban  szaladának. 
Marcus  Antonius  gondolta,  hogy  már  szerencsétlen 
lévén,  nem  fogják  őtet  úgy  szeretni ;  mert  a  szeren- 
csétlennek szeretete  is  szerencsétlen.  Azért  mindenkor 
tartott  attól,  hogy  Kleopátra  egy  kis  itallal  a  más  vi- 
lágra ne  küldje,  hogy  azután  szerencsésebbet  vegyen 
magának.  Aztot  Kleopátra  észre  vévé,  és  olyan  vendég- 
séget csinála,  hogy  mindennek,  a  kik  asztalnál  ültének, 
virágból   kötött    koszorú   volt    fejeken.    Elitélheti  ked, 

Mikes  Ktleinen  :  Törökországi  levelei.  ic 


2i6  Mikes  J^f lemen 

hogy  micsoda  szép  koszorút  csinált  Kleopátra  Marcus 
Antoniusnak,  de  azt  talám  cl  nem  Ítélheti  ked,  hogy  ő 
azt  meghinté  mérges  porral.  A  vendégségkor  tehát 
mindennek  a  szokás  szerént  koszorú  lévén  fejében  — 
a  királynénak  jó  kedve  lévén,  nagy  kedvkereséssel  vala 
Marcus  Antoniushoz.  A  kit  is  látván,  hogy  nem  csak  a 
bortól,  de  még  a  szeretettől  is  kezdene  részegülni,  és 
hogy  már  abban  az  állapotban  volna,  amint  kívánná, 
monda  néki,  hogy  a  koszorújában  való  virágot  tenné  a 
poharában,  és  hogy  ő  is  hasonlóképpen  cselekednék. 
Marcus  Antonius  ezt  hallván,  és  mindenekben  csak  a 
királyné  akaratján  járván,  azonnal  leszaggatá  koszorú- 
jából a  virágot  és  a  poharában  veté,  és  meg  akará  in- 
nia a  Kleopátra  egészségiért.  De  a  királyné  a  kézit  a 
szájára  tévé,  és  megtartóztatá  mondván:  «Meg  ne 
igyad  Marcus  Antonius,  és  lásd  meg,  hogy  mit  nem 
lehet  végbevinni,  mikor  valaki  valamit  akar.  Én  azokot 
a  virágokot  méreggel  meghintettem.  ítéld  el  abból, 
hogy,  ha  az  a  gyanúság,  a  melyet  mutatsz  hozzám,  meg- 
menthetne-é  a  veszedelemtől,  hogyha  lehetne  arra  adni 
magamot,  hogy  elveszesselek,  és  ha  lehetne  nálad  nél- 
kül élnem. »  De  látván  a  királyné,  hogy  Marcus  Anto- 
nius kételkednék  beszédében,  azonnal  egy  halálra  való 
rabot  hozata  fel  a  tömlöczből,  és  megitatván  véle  a 
poharában  lévő  bort,  mindjárt  meghala  előttök.  Így 
meggyógyítani  valakit  a  gyanakodásból  és  hitetlenség- 
ből,  az  orvosság  igen  durva  volna.  De  hadd  hozzak 
még  egy  példát  elé  az  irigységről  is. 

Egy  franczia  királynak,  a  ki  még  új  vala  királyságá- 
ban, hizelkedésből  az  udvariak  mindenkor  csak  azt 
hozák  elé,  hogy  az  előbbeni  király  idejében  mennyi 
sok  szomorúságot  és  bántódást  vett  volna  azon  király 
tisztjeitől.  Azért  meg  lehetne  most  rajtok  kimutatni 
bosszúját.  Erre  addig  sürgetek,  hogy  végtire  paran- 
csolá  a  király,  hogy  vinnék  írásban  eleiben  az  előbbeni 
király  udvarában  lévő  tiszteknek  neveket.  Azt  csak- 
hamar béadák  nagy  örömmel.  A  király  kezében  vévén 
a  lajstromot,  sokaknak  a  neveket  megjedzé  egy  kereszt- 


Törökországi  levelei.  217 

tel,  és  azután  elzárá  a  lajstromot.  Az  udvariak  azt  lát- 
ván, nagy  vigassággal  gondolák,  hogy  azok,  a  kiknek 
nevek  meg  vagyon  jegyezve  kereszttel,  hogy  már  azok 
elveszett  emberek.  Nagy  örömekben  azt  sem  várhaták, 
hogy  mit  fog  végezni  irántok  a  király,  hanem  még  előre 
kihirdetek,  hogy  a  király  mint  tett  volna  keresztet  a 
nevekre.  E  hírre  való  nézve  sokan,  a  kiknek  nevek  meg 
volt  jegyezve  kereszttel,  megijedének,  és  csak  titkon 
más  országokban  szaladának,  vagy  az  országban  elrej- 
tek magokat.  A  király  megtudván  okát  az  udvartól  való 
elszaladásoknak,  mindenek  hallottára  és  csudájára  eze- 
ket a  megtartásra  méltó  szókot  monda  :  c  Mi  ért  szalad- 
tanak  el  udvaromtól?  nem  tudták-é  azt,  hogy  a  kereszt 
bizonysága  a  jutalomnak,  és  hogy  a  kereszt  érdeme 
által  a  vétkek  eltöröltetnek  ?»  Azután  megparancsolá, 
hogy  mindeneket  hínának  vissza,  és  midőn  mindenek 
visszajöttek  volna,  mindenikét  meghagyá  tisztségiben. 
Ez  olyan  szép  dolog  volt,  a  micsodás  rút  az  irigység. 
Azért  nem  is  beszéllek  már  többet  felőlié ;  hanem  azt 
mondom,  hogy  itt  meleg  idők  járnak.  Ebben  a  holnap- 
ban csak  kétszer  ha  tüzet  csináltattam. 

Azt  kérdik  kedtől,  melyik  szeret  jobban,  az-é,  a  ki 
egy  jóakarójától  el  nem  búcsúzik ;  vagy  az,  a  ki  bú- 
csúzva megyén  el?  Isten  áldásával  érjed  és  töltsed  el 
édes  néném  az  új  esztendőt.  Hát  új  szívet  ne  kíván- 
junk-é  egymásnak?  mert,  amint  szeretjük  egymást,  a 
miénk  már  egészen  megperzselődött.  De  mért  vettük 
mi  azt  szokásban  a  pogányoktól :  szerencsés  új  eszten- 
dőt, szerencsés  utat  kívánok  ?  Az  Isten  áldását  vagy 
segítségét  elő  se  hozzuk,  csak  a  sok  szerencsét !  Mint- 
hogy Isten  előtt  nincsen  szerencse,  a  keresztényeknek 
sem  kellene  aztot  üsmérni.  No  1  már  elvégezem  leve- 
lemet, és  adjunk  hálát  az  Úrnak,  hogy  ez  esztendőben 
megtartott.  Maradok  stb. 


í* 


228  Mikes  Kelfmen 

xcvu. 

Rodostó,    14.   Mártii,    '.J'i'í. 

Kedvesen  és  gyönyörűséggel  vettem,  édes  néném, 
nádmézzel  írott  szép  leveledet.  Valljuk  meg  a  világ 
előtt,  hogy  mi  ketten  jók  vagyunk,  és  hogy  jól  tudjuk 
egymást  szeretni.  De  a,  hogy  mi  soha  sem  veszeke- 
dünk, mikor  veszekedünk  is,  a  mintegy  megenyvezi 
köztünk  a  barátságot.  Éppen  nem  vártam  volna  a  ked 
hírét  —  azért  már  méltó  haragudni  —  ki  hitte  volna, 
hogy  Topált  ilyen  hamar  kitegyék  a  vezérségből  ? 
Minden  szerette,  és  minden  félt  tőlle.  A  való,  a  né- 
metek elhiszem,  hogy  akarják;  mert  gyűlölte  őket: 
mi  velünk  pedig,  az  Isten  áldja  meg,  olyan  kevés  idő 
alatt  is  elég  jót  tett.  Ha  mind  így  —  két,  három  esz- 
tendő alatt  egy  török  sem  lesz,  a  ki  a  vezérséget  meg 
ne  kóstolja.  Kiveszem  gróf  Bonnevalt,^*^  ha  török  is ; 
mert  az  ]sten  meg  nem  engedi,  hogy  egy  olyan  hittől 
szakadt  itt  is  előmenjen.  Ha  még  az  a  pasa  Babyloniá- 
ban  vagyon,  a  kit  vezérnek  mondják  hogy  tesznek,  mi- 
kor jő  a  még  el?  De  a  mégis  becsületesebb,  hogy 
doctor  fia,  és  nem  borbély  vagy  favágónak  —  amint  a 
már  megtörtént.  ]tt  a  porból  veszik  ki  a  vezéreket, 
és  azután  a  porban  vetik.  Erről  egy  kis  históriát 
hozok  elé. 

]tt  mikor  olyan  szegény  árva  gyermekek  találkoznak, 
a  kik  jó  formák,  az  adóban  elveszik,  és  török  vallásban 
nevelik,  és  a  legszebbeket  a  császár  udvarában  nevelik 
fel.  Egyet  a  többi  között,  hogy  még  igen  gyengének 
láták,  nem  adák  a  császár  udvarában,  hanem  egy 
pasának  adák.  A  ki  is  kedvében  vévén  a  gyermeket, 
a  micsoda  tudományt  itt  lehet  tanulni,  arra  mind  meg- 
taníttatá,  és  nagy  gondviseléssel  neveié.  Az  ifjú  (a  kit 
már  Ibrahimnak  fogunk  híni)  mind  igen  jól  tanula, 
mind  jól  viselé  magát,  úgy  annyira,  hogy  a  pasa  gon- 
dola, hogy  talám  kedvet  nyerne  véle,  ha  a  császár  fiá- 
nak adná,  Szulimánnak,  a  ki  is  olyan  híres  vala  az  atyja 


Törökországi  levelei.  229 

hajála  után.  Szulimán  igen  kedvesen  vévé  az  ajándékot, 
és  mivel  hogy  egy  idősfi  volt  véle,  minden  mulatságá- 
ban Ibrahim  ott  volt,  és  oly  igen  megszereté,  hogy 
csak  Ibrahimmal  kíváná  szolgáltatni  magát.  A  ki  is  azt 
észre  vévén,  kívánt  élni  a  jó  alkalmatossággal :  de  nem 
rosszra  fordítá,  hanem  arra,  hogy  jóakarókat  csinálna, 
és  a  szegényeknek  szolgálna.  Szuümán,  a  kiben  valósá- 
gos fejdelmi  természet  volt,  örömmel  látá  benne  azt  a 
nemes  szívet,  és  annál  inkább  becsülé  és  szerété.  És 
mindeniknek  nagy  jelit  adá,  mihent  császárrá  lőn  ;  mert 
Ibrahimot  kapicsi  pasává  tévé,  és  egy  kevés  idő  múlva 
a  jancsárok  főagájává.  Ibrahim  látván  sebességgel  való 
előmenetelét,  tárta  szerencséjének  állhatatlanságától. 
Gyakran  jut  vala  eszében  a  portán  lévő  nagy  uraknak 
szerencsétJenségök,  és  azoknak  keserves  halálok  elmé- 
jében szomorú  gondolatokot  okozának,  annyira,  hogy 
szomorú  gondolatok  szállák  meg  elméjit,  és  egyszer- 
smind elhagyá  azt  a  jó  kedvét,  a  mely  sokszor  tetszett 
Szüli mánnak.  Aztot  észre  vévén,  és  szeretvén  valóság- 
gal, kérdezni  kezdé  annak  okát.  Ibrahim  azt  megvallá 
igazán,  mondván :  hogy  az  ő  szomorúságának  az  oka 
nem  egyéb  volna,  hanem,  meggondolván  hozzája  való 
nagy  kegyelmességét,  ő  attól  tart,  hogy  az  a  kegyes- 
ség irigyeket  és  ellenségeket  fog  támasztani  ellene, 
a  kik  ő  ellene  árulkodván  abban  a  keserves  állapotban 
ejtik,  a  melybe  már  estének  sok  nagy  urak,  és  hogy 
végtire  ő  is  olyan  utálatos  halállal  vész  el,  valamint 
azok.  Ez  a  félelem  szüntelen  elméjében  lévén  néki, 
azon  kéri,  hogy  csak  módjával  való  jóval  legyen  hoz- 
zája, a  melylyel  közönségesen  való  rendben  tölthesse 
csendességben  és  békeségben  életét ;  mivel  az  alább 
való  rendben  is  megmutathatja  hozzája  való  kegyessé- 
gét szintén  úgy,  mint  abban  a  nagy  rendben,  a  mely- 
ben tette  őtet.  Szulimán  hallván  ezeket  az  okos  beszé- 
deket, megesék  szíve  rajta,  és  megdicséré  jó  természe- 
tét, nem  is  akarván  elmulatni  semmit  is,  a  mi  megvi- 
gasztalhatná ;  erős  esküvéssel  fogadá  neki,  hogy  soha 
életéhez    nem    nyúlna,   mindaddig,  valamég  ő  élni   fog, 


230  Mih>'S  "Kelemcti 

akármely  ok  vihetne  is  arra.  Ibrahim  ilyen  nagy  ígére- 
tekre való  nézve  megvigasztalódván,  annál  is  nagyobb 
buzgósággal  kezdé  szolgálni.  Szulimán  pedig,  hogy 
még  nagyobb  jelit  adhassa  neki  benne  való  hitelének, 
fővezérré  tévé.  Azután  Szulimán  mind  Magyarország- 
ban, mind  Perzsiában  szerencsés  hadakozásokat  vitt 
végben.  Ibrahimnak  mind  azokban  nagy  része  vala  — 
olyan  hatalmassá  és  gazdaggá  lőn,  és  oly  nagy  ked- 
vességben vala,   hogy  mindenek  rettegtek  tőlle. 

A  szultánnék  (úgymint  az  anyja,  és  Roxelán,  a  fele- 
sége Szulimánnak)  mind  ezeket  látván,  igen  kezdek 
irígyleni,  vévén  észre,  hogy  már  a  dolgok  nem  forog- 
nak annyira  a  kezek  között,  és  hogy  minden  csak  a 
vezér  kezében  forog  ;  erre  való  nézve  okot  is  kérésé- 
nek az  elvesztésire.  Ibrahim  ezt  megsejdíté,  és  tartván 
attól,  hogy  a  henyélés  okot  s  alkalmatosságot  adhat 
Szulimánnak,  hogy  meggy őzettess ék  az  anyjának  szere - 
tetitől,  és  a  feleséginek  ölelgetésítől  ;  arra  való  nézve 
újabb  hadakozásra  indítá  Szulimánt  a  perzsák  ellen. 
A  kinek  is  az  ilyen  ösztön  igen  tetszék ;  mivel  soha 
egy  fejdelem  sem  szerette  ugy  a  hadakozást,  és  egy 
sem  volt  olyan  szerencsés.  Mindazonáltal  nem  hajola 
mindjárt  az  Ibrahim  tanácsára  azért,  mert  csak  akkor 
csinált  vala  kötést  a  perzsiai  királylyal.  De  Ibrahim 
csak  arra  akarván  hajtani,  talála  abban  módot,  hogy 
Damaskus  városából  egy  híres  astronomust  hívata, 
kinek  neve  volt  Mulej,  a  kiről  azt  tartották,  hogy  a 
jövendő  dolgokot  jól  tudta.  —  A  fejdelmekben  is  meg- 
vannak a  gyengeségek,  valamint  másokban,  hanem 
azok  boldogabbak,  a  kikben  legkevesebb  találtatik.  — 
Szulimán  kíváná  látni  az  astrologust.  Ibrahim  hozzája 
vivé :  de  elsőben  beszélle  a  fejivei.  Az  astrologus 
azt  jövendőié,  hogy,  ha  a  hadakozást  elkezdi,  perzsiai 
királynak  fog  megtétetni.  Szulimánt  megvakítván  a 
nagyravágyás,  esziben  sem  juta  a  kötés,  melyet  tett  a 
perzsiai  királylyal :  hanem  csak  megindula  ellene  hat- 
száz ezer  emberrel.  Ott  egynehány  esztendőket  tölte, 
de  szerencsétlen  lévén  hadakozása,  visszatére  Konstan- 


Törökországi  levelei.  2  3  1 

czinápolyban  a  hadának  negyedrészével,  és  igen  nagy 
haraggal  mind  az  astronomus,  mind  a  vczérje  ellen. 
A  szultánnék  megsajdítván  a  császár  haragját,  mindjárt 
a  vezér  árulásának  tulajdoníták  a  hadakozásnak  szeren- 
csétlenségit,  és  feltámasztván  ellene  másokot  is,  azt 
kezdek  Szulimánnal  elhitetni,  hogy  a  vezér  a  perzsiai 
királylyal  egyetértvén,  sok  számú  pénzt  venne  föl 
tőlle.  És  a  portára  hivatván  a  babyloniai  pasát,  titkon 
Szulimánhoz  vivék,  a  ki  is  sokat  monda  neki  a  vezér 
csalárdságáról.  Ugyan  abban  az  időben  a  szultánnék 
valami  formában  kitudák,  hogy  a  vezérnek  Carolus 
Quintussal  és  Ferdinandussal  levél  által  sok  corres- 
pondentiája  lett  volna.  Abban  módot  is  találának,  hogy 
azok  közül  a  levelek  közül  kaphatának,  és  azokat  a 
szultánnak  adák.  A  ki  is  látván  mindezekből  főministeri- 
nek  vétkit  és  háláadatlanságát,  eltökéllé  magában  ha- 
lálát. De  megemlékezvén  hittel  tett  fogadásáról,  essze- 
gyűjté  predikátorjait  és  papjait  —  a  mufti  is  jelen 
lévén,  elejékbe  tévé  a  dolgokot  és  fogadását.  Ezekről 
sokáig  vetekedének,  de  semmit  nem  végezének.  Hanem 
egyik  a  papok  közül  monda  Szulimánnak :  ((Minthogy 
azt  fogadtad  a  vezérnek,  hogy  életedben  meg  nem 
öleted  a  vezért,  fojtasd  meg,  amidőn  aluszol  —  mivel 
az  álom  mintegy  halál  —  azért  így  eleget  tészsz  ígé- 
retednek.* —  A  többi  is  ezt  jónak  találák.  Szulimán 
hívatá  a  vezért,  magával  vacsoráltatá,  azután  a  leveleit 
kéziben  adá,  hogy  olvasná  el,  —  a  meglévén,  a  szemire 
hányja  árulását  és  háláadatlanságát,  és  megfogatván 
parancsolá,  hogy  mihent  ő  elaluszik,  a  vezért  fojtsák 
meg  —  a  melyet  végben  is  vivék.  Jó  étszakát  hát,  édes 
néném,  én  is  alunni  megyek,  és  megparancsoltam, 
hogy  mihent  elaluszom,  minden  bolháimat  megöljék, 
mert  már  is  elég  vagyon. 


1^1  Mikes  Ideiemen 

XCVlll. 

Rodostó,  4.  Mártii,    1733. 

Édes  néném,  a  királyok  is  csak  úgy  behunyják  a 
szemeket,  valamint  mi.  Mert  éppen  most  hozák  hírül, 
hogy  első  Februarii  a  lengyelországi  király,  Augustus, 
csak  úgy  holt  volna  meg,  valamint  egy  közönséges 
ember.  A  lélek  kiment  belőlle,  s  a  halál  benne  mara- 
dott. Az  ]sten  nyúgoszsza;  mert  jó  király  volt.  Ha 
sokáig  uralkodott,  meg  is  érdemiette;  mert  talám  soha 
király  úgy  nem  tudott  élni  a  királysággal,  mint  ő. 
Soha  a  lengyeleknek  olyan  királyok  nem  volt,  a  ki  né- 
kik a  sok  vendégséget,  sok  százféle  mulatságot  adott 
volna  mint  ő.  Az  asszonyokról  nem  is  szóllok ;  mert 
azok  száz  esztendeig  gyászolhatják  - —  életében  a 
paradicsomról  sem  gondolkodtak,  úgy  tudta  őket  mú- 
latni és  kedveket  keresni.  Egy  szóval  elmondhatni, 
hogy  méltó  volt  a  királyságra,  és  tudta  annak  mind 
hasznát  venni,  mind  e  világi  gyönyörűségekre  fordí- 
tani. Eleinte,  a  való,  hogy  igen  tövises  volt  királysága 
mind  addig,  még  a  svéciai  királyt  meg  nem  verek ;  de 
azután  tudta  a  sok  rózsát  leszedni.  Micsoda  kimond- 
hatatlan sok  jó  nem  következett  az  ő  vallásunkra  való 
megtérésével  ?  Luther  Mártontól  fogva  Saxoniában 
volt  a  gyökere  és  fészke  a  lutheránus  vallásnak.  Két- 
száz esztendeig  tartott,  azolta  a  saxoniai  electorok 
palotájiban  nem  mondották  a  szent  misét :  de  most 
mind  ott,  mind  másutt  az  országban  azt  mondják. 
Micsoda  nagy  dicsőségire  az  Istennek,  és  nagy  hasz- 
nára lett  az  anyaszentegyháznak  az  ő  megtérése.  Már 
a  fia  pápista  —-  annak  a  gyermekei  pápisták  —  kevés 
idővel  ezután  az  egész  országa  is  a  lesz.  A  mi  urunk- 
nak igen  jóakarója  volt. 

Lehetetlen,  hogy  már  hadakozást  ne  lássunk  Euró- 
pában, annyi  sok  ideig  tartó  békcség  után  ;  mert  a 
lengyelországi  királyválasztás  nem  szokott  csendesen 
végben    menni.    Ahoz    most  kettő  tart  számot :  a  meg- 


Törökországi  levelei.  233 

holt  király  fia  és  Stanislaus.  Az  elsőnek  pártfogója 
lesz  a  császár  és  a  muszka  czárné ;  a  másodikának 
pedig  a  franczia  király  ;  mert  minthogy  a  leányával 
hál,  tartozik  is  segíteni.  Már  ezek  hadd  pereljenek 
egymással.  Tudom,  hogy  ezeknek  réz  prókátorok  le- 
szen —  valamint  mikor  a  franczia  király  a  feleségit 
illető  tartományért  hadakozást  kezde  a  császár  ellen, 
azt  kérdé  Leopoldus  a  franczia  követtől,  hogy  micsoda 
igazsága  vagyon  az  urának,  hogy  hadakozást  akar 
indítani  ?  Azt  feleié  a  követ,  hogy  azt  nem  tudja : 
hanem  azt  tudja,  hogy  az  urának  már  készen  vagyon 
kétszáz  ezer  prókátora,  azok  meg  fognak  felelni.  Meg 
is  nyeré  perit.  Édes  néném,  micsoda  szép  dolog  annyi 
prókátorral  perelni.  De  az  is  szép  dolog,  ha  ked 
egészséges,  főképpen  a  böjtben. 

XCIX. 

Rodostó,    15.  Sept.    1733. 

Mi  itt  csak  fülelünk,  és  várjuk,  mely  felől  zavarják  a 
vizet,  hogy  mi  is  valamit  foghatnánk.  De  a  szegénynek 
a  szerencséje  is  szegény.  Én  innét  holmi  ajándékot 
küldök,  még  abban  néném  gáncsot  találsz?  Szép  dolog 
a  háláadatlanság.  Nem  héjában,  a  ki  görögökkel  lakik, 
göröggé  kell  lenni.  A  görög  asszonyoknál  pedig  nin- 
csen se  háláadatlanabb,  se  kevélyebb,  és  csak  egyedül 
magokot  szeretik,  de  azt  is  görög,  nem  nemesi  szei'C- 
tettel.  A  magához  való  szeretetről  aminap  két  asszony- 
nak a  beszéllgetéseket  olvastam  —  nem  tudom,  ha 
leírjam-é  vagy  sem  ?  De  leírom,  mert  nincsen  egyebet 
mást  írnom. 

Silvia,  Juliánná. 

Juliánná.  Honnét  vagyon  a,  kedves  Silviám,  hogy 
ilyen  idején  sétálsz  kertedben,  és  csak  egyedül  :  ho- 
lott rendszerént  sokad  magaddal  szeretsz  sétálni  ? 

Silvia.  Mindennek  ideje  vagyon.   Vagyon  olyan  idő, 


4  34  Jffikff  J^fleiien 

melyben  sokad  magammal  szeretek  lenni  ;  vagyon 
olyan,  melyben  a  magánoson  való  létei  kedves.  Ugyan- 
ebben az  utolsó  állapotban  is  voltam  ma  reggel.  Azért 
is  küldöttem  éretted. 

Juli.  Ez  a  magános  sétáláshoz  való  hajlandóság  nem 
valamely  szokáson  kívül  való  dologtól  jő-é,  és  a  te 
szívednek  nincsen-é  valamely  része  az  ilyen  sétá- 
lásban  ? 

Silvia.  Nem  azért  hívattalak  ide,  hogy  valamit  el- 
titkoljak előtted.  Azt  megvallom,  hogy  egy  kis  indúJat 
cselekedteti  velem.  Elhitethetnéd-é  magaddal  szép  Juli- 
ánná, hogy  egy  kis  féltő  irigység  van  bennem  ? 

Juli.  Noha  az  ilyen  féltő  irigység  olyan  nyavalya 
legyen,  a  melyért  szánni  kell  aztot,  a  ki  abban  vagyon  ; 
de  mégis  nem  lehet,  hogy  ne  örüljek  annak,  hogy  aztot 
te  (ismered ;  mert  midőn  azt  mondod,  hogy  a  féltő 
irigység  van  benned,  mintha  azt  mondanád,  hogy  sze- 
retsz valakit.  Én  pedig  mindenkor  azt  óhajtottam, 
hogy  okossággal  és  érzelemmel  valakihez  kötelezzed 
magadot. 

Silvia.  Kedves  Juliannám,  a  te  kívánságid  azzal  bé 
nem  telnek.  Való,  hogy  az  a  féltő  irigység  van  ben- 
nem :  de  héjával  senkit  nem  szeretek,  és  a  szeretetre 
semmi  hajlandóságom  nincsen. 

Juli.  Hogyhogy?  a  féltő  irigységet  érzed,  és  senkit 
nem  szeretsz  ? 

Silvia.  Bizonyára  nem.  Aztot  irigylem,  hogy  Tclá- 
mon  Diánnának  oly  igen  kedvit  keresi,  és  azt  nem 
szenvedhetem,  hogy  hozzája  járjon,  és  hozzám  nem. 
Ámbár  a  nekem  szomorúságot  okozzon  is :  de  én 
Telámont  nem  szeretem,  és  soha  nem  is  fogom 
szeretni. 

Juli.  Hogy  ne  csudálnám  beszédidet.  Eddig  én  min- 
denkor azt  gondoltam,  hogy  a  féltés  a  szeretettől  jő, 
és,  ha  a  nekünk  nehéz,  hogy  valaki  másnak  adja  magát, 
attól  vagyon,  mert  őtet  szeretjük. 

Silvia.  Igen  megcsalod  magadot,  szép  Juliánná.  Azt 
pedig  tudd  meg,  hogy  a  magunkhoz  való  szeretet  ele- 


TörÖkortzdgi  levelei.  235 

gcndő  arra,  hogy  bennünk  féltést  és  irigységet  gcr- 
jeszszen  szerelem  nélkül  is. 

Juli.  Hogy  ha  csak  a  magunkhoz  való  szeretetet  ér- 
zed, tehát  az  irigységed  csak  Diánnát  tekinti,  és  nem 
Tclámont;  mivel  nem  szeretvén  őtet,  az  ő  cselekede- 
teire is  nem  kell  vigyáznod. 

Silvia.  Én  irigy  legyek  Diánna  ellen?  Olyan  gyen- 
geségnek lenni  bennem  lehetetlen.  Ö  szép,  esze  va- 
gyon —  azt  tudom,  és  azt  megvallom :  de  az  a 
magamhoz  való  szeretet,  a  mely  megbosszontott  azért, 
hogy  Tclámon  őtet  nálamnál  inkább  becsüli,  ugyanaz 
is  elhiteti  velem,  hogy  nem  vagyok  alább  való  nála  se 
szépségben,  se  észben.  Nem  is  tekintem  őtet  úgy, 
mint  vélem  egy  személyt  szeretőt,  ts  az  a  boszonko- 
dás,  a  melyben  vagyok  azért,  hogy  Telámon  csak  őtet 
látogatja  és  nem  engemet,  nem  egyébtől  vagyon,  hanem 
a  magamhoz  való  szeretettől.  A  melyért  azt  állitom 
magam  felől,  hogy  senkit  nem  kell  nálamnál  feljebb 
becsülni,  és  hogy  legalább  megérdemlem  az  egyenlő- 
séget. 

Juti.  Megvallom,  hogy  soha  a  magunkhoz  való  sze- 
retetet annyira  nem  terjesztettem.  Azt  tartottam,  hogy 
az  olyan  belső  indulat,  mely  igen  becsűlteti  mi  velünk 
magunkat,  és  igen  keveset  tartat  mások  felől.  Ilyen 
formában  úgy  tekintettem  őtet,  mint  olyan  vétket, 
a  mely  ellen  minden  erővel  ellene  kell  állanunk :  de  azt 
sohasem  gondolhattam  volna,  hogy  az  olyan  belső  in- 
dulat lett  volna,  a  mely  nekünk  mind  nyughatatlansá- 
got, mint  féltést  okozhatott  volna  olyan  állapotért, 
a  melyhez  semmi  közt  nem  tartunk. 

Silvia.  Ah  szép  Juliánnal  mely  kevésre  terjeszted 
az  olyan  érzékenységet,  a  melynek  nincsen  határja.  Azt 
megvallom,  hogy  a  magunkhoz  való  szeretet  olyan  ma- 
gunkhoz való  jóakaratnak  indulatja,  a  mely  elsőben  mi 
velünk  magunkot  szeretteti.  De  azt  is  meg  kell  val- 
lani, hogy  annak  köszönjük  a  kivánságot,  a  melylyel 
kívánjuk  szerettetni  magunkot  másoktól,  és  hogy  min- 
dent csak  azért  cselekszünk.  A  magunkhoz  való  szere- 


236  Mikes  "Kelemen 

tet  igazgatja  minden  cselekedetinket.  Ugyanaz  által 
is  szeretünk,  utálunk ;  az  által  adunk  vagy  nem  adunk  ; 
bosszút  állunk  vagy  megbocsátunk ;  egy  szóval  olyan 
indulat,  a  mely  minden  cscíekedetinkben  csak  mi  ma- 
gunkot  tekinteti. 

Juli.  Hogyhogy?  hát  az  én  kegyes  barátságom, 
a  melylyel  hozzád  kapcsolom  magamot,  nem  magadért 
vagyon  tehát,  hanem  csak  magamért  ? 

Silvia.  Nincsen  külömben.  Ha  valamely  kedvessé- 
get nem  találnál  a  velem  való  társalkodásban,  ha  be- 
szédim  neked  nem  tetszenének,  vagy,  ha  szokásim  el- 
lenkeznének a  tiéiddel :  se  engem  nem  szeretnél,  se 
hozzám  nem  jőnél.  Hasonlót  mondhatok  magamról 
irántad :  ha  nekem  alkalmatlan,  haszontalan,  vagy 
únadalmas  volnál,  nem  volnék  barátságban  veled.  Gon- 
dolod-é  azt,  hogy  amidőn  valaki  hozzánk  köti  magát, 
hogy  a  mi  érettünk  vagyon  ?  Nem,  Juliánná,  nem  :  ha- 
nem csak  magáért,  és  azért  a  gyönyörűségért,  a  melyet 
talál  a  minket  lévó  szeretetben.  —  Az  emberekben 
még  nagyobb  a  magokhoz  való  szeretet,  mint  miben- 
nünk ;  mivel  ők  azt  kívánják,  hogy  mi  hűséggel  legyünk 
hozzájok,  és  csak  őket  szeressük :  azonban  ők  szépről 
szépre  ugrándoznak,  és  minden  asszonynak  akarnának 
tetszeni. 

Juli.  De  az  által  eltörölöd  a  szép  hajlandóságokot, 
az  igaz  barátságokot ;  semmivé  teszed  a  sympathiát, 
azt  a  titkos  hajlandóságot,  mely  oly  csudálatosan  tudja 
megegyeztetni  a  szíveket ;  a  legszebb  cselekedeteket 
megkisebbíted;  és  ha  minden  csak  a  magához  való 
szeretetért  megyén  végben,  a  háláadóság  semmivé  lé- 
szen ;  a  kötelesség  csak  bolondság ;  és  a  jó  erkölcsök- 
nek olyan  kezdetet  adsz,  mely  azoknak  nemességeket 
és  fényességeket  meghomályosítja. 

Silvia.  Én  ezeket  nem  cselekszem ;  sőt  még  azt 
tartom,  hogy  a  magához  való  szeretet  nemzi  a  szép 
hajlandóságokot,  erősiti  a  barátságokot,  és  nagy  dolgo- 
kot  vitet  végben.  Két  személy,  kinek  természetek, 
szokások,    akaratjok    megegyeznek,  egymáshoz  hajlan- 


Törökországi  levelei.  237 

dóságot  éreznek.  Felindíttatván  a  magokhoz  való  sze- 
retettől egyenlő  akarattal  fogják  keresni,  hogy  egymást 
megérdemeljék.  A  magunkhoz  való  szeretet  csak  azt 
cselekedteti  mi  velünk,  a  mely  dicséretes  és  dicsőséges. 
Azok  az  országokot  nyerő  híresek  mit  tekintettek 
mást,  hanem  csak  magokot  a  hadakozásokban,  és  nem 
a  magokhoz  való  szeretet  gerjesztette-é  fel  őket?  Egy 
szóval  csak  találunk  mivel  megelégíteni  a  magunkhoz 
való  szeretetet  a  dicsőségben,  állhatatosságban,  hűség- 
ben, háláadóságban  —  e  mindenikben  feltaláltatik. 

Juli.  Arra  reá  állok  magam  is,  hogy  a  mi  azokot  a 
nevezetes  cselekedeteket  illeti,  hogy  a  magához  való 
szeretetnek  azokban  része  lehetett:  de  a  lehet-é,  hogy 
amidőn  én  valamely  nagy  dologgal  kedvit  akarván 
keresni  egy  jóakarómnak,  a  melyet  senki  meg  nem  tud- 
hatja, hogy  én  nem  azért  cselekedtem  aztot,  hogy  őtet 
kötelezzem :  hanem,  hogy  eleget  tegyek  a  magamhoz 
való  szeretetnek? 

Silvia.  Kedves  Juliannám,  ha  szinte  a  te  jóakaratod 
el  legyen  is  rejtve  a  világ  előtt:  de  el  vagyon-é  a  rejtve 
te  előtted,  a  ki  azt  cselekedted?  Nem  érezsz-é  magad- 
ban olyan  belső  örömet,  a  melylyel  vagy  a  te  nemesi 
cselekedetedhez?  Ez  olyan  indulat,  mely  közönséges 
az  emberi  nemzetnél  —  tégedet  sem  vesznek  onnét 
ki,  és  az  az  indulat  nem  a  magához  való  szeretet-é, 
mely  némelyekkel  eltitkoltatja  az  adományt,  némelyek- 
kel pedig  kihirdetteti  ? 

Juli.  A  kivel  én  valamiben  jól  tettem,  semmi  köteles- 
séggel nem  kell  tehát  lenni  hozzám ;  mivel  én  azt 
csak  magamért  cselekedtem? 

Silvia.  A  mely  gyönyörűséget  érzettél  az  adásban, 
meggátolja-é  a  másikának  gyönyörűségét  a  vételben  ? 
A  te  jóakaródnak  nincsen-é  magához  való  szeretete, 
valamint  te  néked?  Az  őtet  nem  ingerli-é  a  hálaadásra? 
nem  mondja-é  azt  magában,  hogy  legháláadatlanabb 
lenne  e  világon,  ha  kötelességgel  nem  volna  hozzád 
azért,  a  mit  cselekedtél  ő  érette  ?  A  magához  való  sze- 


2}8  MHeM  T^elemen 

retet  feltámad  a  háláadatlanság  ellen,  u^yan  ő  is  tészen 
hálaadókká. 

Juli.  Minthogy  már  pártfogója  lettél  a  magához 
való  szeretetnek,  és  hogy  oly  okoson  oltalmazod,  ne 
sajnáljad  meghallgatni  kérdésimet,  és  azokra  megfe- 
lelni. Neked,  a  ki  mind  ifjú  mind  szép  és  eszes  vagy, 
megengedem,  hogy  legyen  egy  kevés  magadhoz  való 
szereteted  :  de  hogy  bizonyítod  azt  meg  nekem,  hogy  az 
megegyezzék  az  öregséggel,  és  azzal,   ami  rút? 

Silvia.  Soha  sem  erősebb,  mint  az  ilyen  állapotok- 
ban ;  mert  a  magához  való  szeretet  minket  arra  viszen, 
hogy  azt  a  kárt,  a  melyet  tett  nekünk  a  természet  for- 
máitatásunkkor, vagy  a  melyet  okoz  öregűlésünkkor, 
helyre  hozzuk  vagy  eszünk  által,  vagy  magunk  szép 
viselése  által,  okosságunk  által,  vagy  valamely  jó  er- 
kölcs által.  Ifjúság  és  szépség  nélkül  is  nem  dicseked- 
nek-é  a  tudománynyal,  az  okossággal,  adakozósággal 
és  bőkezűséggel?  És  a  mit  dicsőségesnek  neveznek, 
nem  lehetne-é  azt  magához  való  szeretetnek  hívni? 
Ez  a  szeretet  nem  csak  arra  kötelez,  hogy  eltakargas- 
suk fogyatkozás!  nkot ;  hanem,  hogy  mások  előtt  tökél - 
letesek  lehessünk.  De  még  többet  mondok :  mert  azt 
nem  hihetem,  hogy  egy  rossz  emberben  magához  való 
szeretet  legyen ;  mivel  ez  a  magunkhoz  való  jóakarat 
csak  attól  jöhet,  hogyha  érezünk  magunkban  valamely 
jót.  A  kiben  pedig  semmi  jó  nincsen,  hogy  lehetne 
abban  a  magához  való  szeretet? 

Juli.  Csak  erre  vártalak.  Hogy  bizonyíthatod  meg, 
a  mit  mondasz  :  holott  mindennap  látunk  olyan  férfia- 
kot  és  asszonyokot,  a  kikben  azok  a  jó  erkölcsök,  me- 
lyeket te  kívánsz,  fel  nem  találtatnak.  A  kik  jó  Ítélettel 
vannak  magok  felől,  nem  ez-é  a  magához  való  szeretet? 

Silvia.  Igen  is,  nem.  Mert  a  mintegy  szemfényvesz- 
tés az  emberek  között,  és  esztelenség  az  asszonyok 
között.  Becsüld  meg  a  magához  való  szeretetet,  és  ne 
keverjed  együvé  ezekkel  a  fogyatkozásokkal.  Az  okos- 
ság anyja  a  magához  való  szeretetnek,  és  te  olyanokot 
hozsz    elő,    a  kiknél  okosság  nincsen.    Az    okosságnak 


Törökországi  levelei.  239 

világánál  üsmérhetjük  meg  jó  vagy  rossz  természetün- 
ket —  és  ugyan  a  magához  való  szeretettel  terjeszt- 
jük mindenek  eleiben  az  egyikét,  és  takargatjuk  el  a 
másikát.  Egy  szóval,  kedves  Juliannám,  még  egyszer 
azt  mondom,  hogy  mindazok,  a  melyekből  lehet  dicsé- 
retet, becsűletet  és  gyönyörűséget  venni,  csak  a  magá- 
hoz való  szeretetből  származnak. 

Juli.  Ez  így  lévén  szép  Silvia,  tehát  a  te  tartásod 
szerént  a  magához  való  szeretet  eredete  minden  jó 
erkölcsöknek. 

Silvia.  Legalább  az  ő  oszlopja,  és  ő  is  terjeszti  ki 
annyira. 

Juli.  Kedves  Silviám,  már  egészen  eláltattál,  és  a 
magához  való  szeretet  részére  tértem.  De  hová  lesz  a 
magadhoz  való  szereteted,  ha  Telámon  Diánnáhcz 
kapcsolja  magát? 

Silvia.  A  mely  magamhoz  való  szeretetért  nehezen 
esett  az  ő  változása,  ugyan  a  meg  is  vígasztal  engem, 
és  azt  is  el  fogja  velem  hitetni,  hogy  nem  érdemli  jósá- 
gomot. 

Édes  néném,  ezekre  mit  mondasz?  Vagyon-é  ben- 
ned magadhoz  való  szeretet?  Azt  nem  lehet  mondani, 
hogy  ne  legyen  az  erdélyi  leányokban  és  asszonyok- 
ban. De  azt  is  elmondhatni  felöllök,  hogy  ők  bízvást 
elmondhatják:  «Ugy  szeretlek,  mint  magamot.))  Mert, 
ha  magokot  szeretik,  másokot  is  tudnak  szeretni  ;  mert 
mind  jó  vér,  mind  jó  szív  vagyon  bennek.  De  egy 
görög  asszoivy  talám  káromkodásnak  tartaná,  ha  azt 
mondaná:  «Ugy  szeretlek,  mint  magamot.))  De  ha 
szinte  azt  mondaná  is,  el  nem  kellene  hinni,  mert  szent 
Pál  azt  mondja :  hogy  a  görögök  hazugok.  Édes  né- 
ném, én  kedet  úgy  szeretvén,  mint  magamot,  és  maga- 
mot úgy,  mint  az  aluvást,    azért  jó  étszakát  is  kívánok. 


240  Mikes  T^elemen 


Rodostó,   4.  Decemb.    1733- 

Tudod  már  azt  a  hírt  néném,  hogy  most  minden 
órán  nagy  hadakozás  lesz?  De  tudod-é  annak  azokat? 
Octóbernek  a  vége  felé  a  franczia  a  német  császárnak 
nagy  barátságoson  megizené,  hogy  hadakozást  hirdet 
neki.  Ennek  pedig  az  oka  nem  más,  hanem,  mihent 
Augustus,  a  lengyel  király,  a  szemét  béhúnyá,  a  franczia 
udvar  azon  igyekvék,  hogy  Síanislaust  válaszszák  a  len- 
gyelek királynak.  Amidőn  azt  megtudá,  hogy  csaknem 
mindnyájan  reá  állottak  volna  arra  a  palatinusok,  Sta- 
nislaust  Lengyelországban  küldé  a  választásra,  amint- 
hogy csaknem  az  egész  ország  a  gyűlésben  királyának 
választá,  és  annak  felkiáltá.  De  ugyanabban  az  időben 
egynehány  palatínus  és  egynehány  püspök  esszegyűl- 
vcn,  az  Augustus  fiát  választák  királynak.  Ez  a  kis 
gyűlés  pedig  a  császár  és  a  muszka  czárné  segítségével 
mene  végben.  Eleinte  mindjárt  e  nem  tetszék  állan- 
dónak lenni :  de  kevés  idő  múlva  a  muszka  had,  hogy 
Lengyelországban  kezde  bemenni,  a  főrenden  lévők  is 
megváltoztaták  az  elméjöket,  és  erre  a  részre  állának. 
És  mentől  több  had  kezde  Lengyelországban  menni, 
annál  többen  hajolának  Augustus  mellé,  és  eztet  mind 
a  császár  alattomban  való  munkája  cselekedé.  A  fran- 
czia udvar  azért  megharaguvék,  és  hadakozást  hirdete 
mind  a  kettő  ellen.  De  minthogy  Stanislausnak  se  oly 
könnyen,  se  oly  hamar  hadat  nem  küldhetné,  amint 
kívántatott  volna,  azért  Varsováról  ki  kelleték  menni, 
és  helyt  adni  Augustusnak.  Mindezért  hadakozást  na- 
gyot várjunk.  Mi  hasznunk  lesz  benne,  Isten  tudja.  Mi 
csak  reménlünk,  csak  reménlünk  mindaddig,  még  meg 
nem  halunk.  Az  olosz  példabeszéd  azt  mondja,  hogy 
a  ki  csak  reménséggel  él,  az  ispotályban  hal  meg.  Ha 
ispotályban  nem  is,  talám  Rodostón.  Akárhol  legyen 
a,  csak  bé  kell  a  szemünket  húnni  egyszer.  De  addig 
csak  jó  az  egészségre  vigyázni  édes   néném,  és    a   bút 


Törökországi  levetet.  241 

el  kell  fizni,  és  ne  engedjük,  hogy  a  gondolat  és  a 
melancholia  elfogja  elménket.  Ne  legyünk  olyanok, 
mint  egy  franczia  úr  volt,  a  ki  eltemetvén  a  feleségit, 
ugyanazon  estve,  a  vacsorát  hogy  felvitték  az  asztalra, 
le  nem  akart  ülni  az  asztalhoz,  mert  nem  volt  jelen  a 
felesége.  A  várakozást  elunván,  mondja  a  konyhameste- 
rinek, hogy  jelentse  meg  az  asszonynak,  hogy  az  asz- 
talon az  étek.  —  A  konyhamester  mondja  néki,  hogy 
nem  jöhet,  mert  eltemették,  —  akkor  tér  eszére  az  úr. 
Sokféle  bú  van  e  világon. 

Cl. 

Rodostó,    15.  Februarii,    1734. 

Ideje  már  egy  leveledet  vennem  édes  néném.  Én 
hármat  is  írtam  ebben  az  esztendőben.  Azt  írják,  hogy 
Stanislaus  Danczkán^'  tölti  a  telet.  Meglássuk,  mint 
lesz  dolga  a  tavaszszal.  A  franczia  és  spanyol  had 
erősen  takarodik  Oloszország  felé.  A  sardiniai  király  ^* 
is  készül.  Nem  tudom,  mit  gondol  a  császár :  de  én  azt 
gondolom  helyette,  hogy  ha  Stanislaussal  elveszteti  is 
a  lengyelországi  királyságot,  attól  tarthat,  hogy  maga 
is  Oloszországból  ki  ne  költöződjék.  A  spanyol  királya' 
fia  meg  nem  elégszik  az  ő  két  herczegségével  —  az 
apja  még  királylyá  is  teheti  —  most  van  ideje. 

Hát  nekünk  vagyon-é  most  ideje,  hogy  várjunk  va- 
lamit? A  szegény  urunk  a  mit  a  pennájával  tehet,  el 
nem  múlatja.  Eleget  ír  mindenfelé ;  mert  mi  olyanok 
vagyunk,  mint  az  evangyéliumbéli  beteg,  a  ki  harmincz 
esztendeig  volt  a  tó  mellett  várván,  hogy  valaki  vesse 
belé,  amidőn  az  angyal  felzavarta.  Mi  is  ezt  várjuk, 
hogy  valaki  valamely  zűrzavart  csináljon ;  mert  mi  ma- 
gunkkal jótehetetlenek  vagyunk.  Az  Isten  elhozza  még 
a  mi  óránkot  is  —  ha  most  nem,  másszor. 

Ki  ne  nevetné  édes  néném,  micsoda  rendesen  tudod 
leírni,  hogy  a  francziák  micsoda  állhatatlanok  minden 
cselekedetekben.    És    hogy    egy    franczia   két,  három 

Mikes  Kelemen  :  Törökországi  levelei.  |0 


i^i  Mikes  Ideiemen 

leányt,  meg  annyi  asszonyt  is  akar  egyszersmind  sze- 
retni, az  úgy  vagyon.  Két  asszony  rendesen  reá  vett 
volt  egy  francziát,  a  ki  is  mindenikhez  járván,  minde- 
nikkel el  akará  hitetni,  hogy  szereti.  Ez  a  két  asszony 
barátosok  lévén  egymáshoz,  egymásnak  titkokot  meg- 
vallák,  és  egymástól  megtudák,  hogy  a  franczia  mint 
hitegetné  őket.  Egybe  beszéllvén  a  francziához  mennek, 
és  sok  szép  szín  alatt,  mintha  csak  tréfálódnának  vele, 
úgy  bekötözik  és  pólálják,  valamint  a  kis  gyermeket, 
hogy  csak  a  fejét  mozgathatta.  A  meglévén,  a  falhoz 
támasztják,  valamint  egy  faképet,  és  ott  mindenféle 
szép  szókot  mondanak  neki.  Annak  vége  lévén,  az 
asszonyok  egyikének  a  szállására  mennek,  és  két  Ic- 
génynyel  a  bépólált  szeretőjöket  is  oda  vitetik  —  ott 
enni  adnak  neki,  valamint  egy  gyermeknek.  Azután  az 
asszonyok  lefeküsznek  és  közikben  teszik  az  eleven 
bábot,  és  ott  valamit  el  tudnak  rajta  tenni,  el  nem  mú- 
latják: szidják,  pirongatják  és  csúfolják,  és  egész  étszaka 
nem  hadják  aludni.  Reggel  felé  megígérik  neki,  hogy 
elbocsátják,  csak  tisztességesen  viselje  magát.  A  legény 
mindent  felfogad.  Az  asszonyok  felkelnek,  felöltöznek 
és  kimennek  a  házból.  Sok  idő  múlva  egy  vén  asszony 
bémegyen  a  házban,  és  elódja.  A  legény  kérdi,  hogy 
hol  vannak  az  asszonyok?  Mondja  a  vén  asszony,  hogy 
vagyon  már  két  órája,  hogy  hintóban  ültek,  és  kiki  a 
maga  jószágában  ment.  —  Másszor  többet,  jobbat : 
de  most  nincsen  egyebet  mit  írnom  —  azért  maradok 
az  asszonynak  nem  csak   spárgás,  de  köteles   szolgája. 


Cll. 

Rodostó,    )8.  Februarii,    1734. 

Soha,  édes  néném,  nagyobb  kedvem  nem  volt  egy 
igen  szép,  csínos  és  takarékos  levelet  írni,  mint  ma. 
Se  soha  olyan  nagy  egyepetyém  nem  volt,  mint  ma  a 
hosszú  levél-írásra.  De  minthogy  attól  tartok,  hogy 
egyikét  sem  viszem  úgy  végben,  hogy  a  ked  szép  sze- 


Törökországi  levelei  243 

meinek  tessék,  azért  elvégezem  levelemet,  és  ebből 
megtudhatja  ked,  hogy  még  élek,  és  hogy  vagyok  és 
maradok  az  asszonynak  jó  nénémnek  jó  atyjafia. 

P.  S.  Édes  néném,  hová  lehet  annál  szebb  levél,  ha 
rövid  is,  mint  a  melyet  egy  híres  gyenerális  írt  volt  a 
feleséginek  a  harcz  után  mondván :  ((Az  ellenséget 
megvertük,  egy  kevéssé  elfáradtam,  jó  étszakát  édes 
feleségem.* 

cm. 

Rodostó,    15.  Mártii,    >734. 

Mindenünnen  csak  az  a  hír,  hogy  mindenütt  készül- 
nek a  hadakozásra.  A  sok  német,  franczia,  spanyol 
takarodik  Oloszország  felé.  Azt  gondolná  az  ember, 
hogy  talám  ott  valamely  nagy  vendégség  leszen,  és  arra 
gyűlnek  oda.  Eugenius^^  ps<i'g  ^  Rhenus  vize  felé  igye- 
kezik. Azt  mondják,  hogy  a  franczia  is  elküld  odavagy 
százezer  embert.  Hát  ezek,  édes  néném,  mért  gyűlnek 
oda?  Talám  halászni  akarnak?  Stanislaus  király  pedig 
Danczkán  vagyon.  A  muszkák  és  a  saxók  készülnek, 
hogy  Stanislaust  oda  szorítsák.  Ott  még  másféle  muzsika 
lészen.  Mindezekből  mi  lészen,  Isten  tudja.  Ugy  tet- 
szik, mintha  Stanislaus  király  vesztene  legtöbbet,  ha  el 
találja  veszteni  a  lengyelországi  királyságot,  aminthogy 
a  megtörténhetik,  amint  folynak  már  is  dolgai.  De  ha  azt 
elveszti  is,  franczia  királyné  az  ő  leánya.  Oloszország- 
ban  pedig  hogy  állhat  a  császár  három  király  ellen,  a  ki 
mindenik  azon  igyekezik,  hogy  elvesztesse  véle  Sziczi- 
liát  és  Neápolist,  és  oda  új  királyt  tegyenek.  De  mind- 
ezekből nekünk  mi  hasznunk  lesz?  Talám  csak  semmi. 
Még  a  mi  óránk  nem  jött  el  —  addig  csak  baráttánczot 
kell  járni. 

Hogy  valamely  szomorú  gondolatokon  ne  végezzem 
levelemet,  egy  jóakarómnak  levelit  leírom  kednck  —  a 
levelet  küldöttem  volna  el,  de  francziáúl  vagyon. 

«Aztot  jól  tudod,  kedves  jóakaróm,  hogy  micsoda 
szeretettel  voltam  Juliánnához,  és  hogy  micsoda  sok- 
féle  utakon  és  ösvényeken  hordozott  engemet.    Nem 

16* 


?44  Mikes  T^etemfti 

voltam  több  húsz  esztendősnél,  midőn  szolgalatjára 
állottam  :  harmincznál  pedig  többet  vesztettem  el,  ami- 
olta  perlekedem  véle.  Mindaddig  szerettem,  amég  úgy 
megőszült,  mint  egy  ősz  macska  :  de  mégis  olyan,  a  mi- 
csodás. Igen  nehezen  juthaték  hozzája :  mindazonáltal 
az  én  szemeimnek  szép  vénnek  látszik.  A  való,  hogy 
sok  haszontalan  suhajtásokat  bocsátunk  együtt  azért, 
hogy  hamarébb  meg  nem  házasodtunk :  de  ő  a  vétkes, 
nem  én.  Aztot  is  tudod,  hogy  soha  addig  végképen 
nem  álla  házasságunkra,  mindaddig  még  egy  fog  ma- 
rada  a  szájában.  A  jegygyűrűmre  is  ezeket  a  szókot  met- 
szettem :  ((Szeretetemnek  harminczegyedik  esztende- 
jében. í. 

Édes  néném,  mit  mondasz  az  ilyen  emberről  ?  Én 
pedig  azt  mondom,  hogy  az  ilyen  példát  csudálni  kell, 
és  nem  követni.   Néném,  az  egészségre  1 


Amidőn  bé  akarám  a  levelemet  pecsételni,  eszemben 
jutott  a  Carolus  Magnus  leánya.  Ez  a  császár  úgy  sze- 
rette a  leányait,  hogy  férhez  nem  akarta  adni  azért, 
hogy  el  ne  távoznának  tőlle.  Nyert  is  benne,  mint  Bir- 
tok a  csíkban.  Az  egyik  leánya  az  apja  secretáriussá- 
val  jó  barátságban  lévén  —  a  többi  között  egy  estve  a 
secretárius  a  fejdelemasszony  látogatására  menvén,  ott 
addig  múlata,  hogy  az  alatt  nagy  hó  esett.  A  secretá- 
rius elbúcsúzván  a  fejdelemasszonytól,  és  látván,  hogy 
hó  esett  volna,  attól  kezde  tartani,  hogy  a  nyomát  meg 
fogják  látni  az  udvaron.  A  fejdelemasszony  vévén  észre, 
hogy  mitől  tartana  a  secretárius,  monda  néki :  «Majd 
által  viszlek  az  udvaron,  hogy  ne  lássák,  hogy  férfiú 
ment  volna  ott  el.»  Azonnal  nem  csak  monda,  hanem 
meg  is  cselekedé,  és  a  hátára  vévé  a  secretáriust,  és 
általvivé  az  udvaron.  Szerencsétlenségekre,  vagy  jó 
szerencséjekre  a  császár  azon  étszaka  nem  alhatott, 
hanem  az  ablakhoz  ment  időtölteni.  De  ítéld  el  néném, 
mint  elbámula  azon,  hogy  meglátta  a  leányát,  mint  vinné 
terhit.  De  semmit  nem  szólla,  hanem  másnap  a  tanács 


i 


Tör6korsíáf;i  levelei.  145 

uraknak    mcgmondá,    és   elvégezek,    Iiogy    a   fejdelem- 
asszonynak adják  örökösön  a  kedves  terhit. 

ClV. 

Rodostó,    12.  April.    1734. 

Igen  szépen  és  alázatosan  köszönöm,  édes  néném,  a 
halat.  A  mely  duplán  érdemli  a  köszönetet :  egyszer 
azért,  hogy  nénékám  küldötte;  másodszor  azért,  mert 
böjtben  vagyunk,  mert  szükségünk  vagyon  reá.  Mert 
itt  ritka  a  jó  hal :  azért-é,  hogy  e  tájékot  a  hal  nem 
szereti,  vagy  pedig  hogy  a  mi  halászaink  szamárok.  Itt 
igen  mértékletességgel  lehet  böjtölni  a  hallal,  de  a 
tojásban  van  részünk,  mert  csak  azzal  böjtölünk,  ugy 
tetszik  némelykor,  mintha  pisiének  járnának  a  gyom- 
romban. Talán  nem  is  hazudok,  ha  mondom,  hogy  több 
kell  száz  tojásnál  napjában.  Szokotálja  fel  ^^  ked  egész 
böjtön,  és  a  négy  után  tegyen  ked  három  czifrát,^^ 
meglátja  ked,  hogy  négyezerre  megyén  —  még  pedig 
el  is  engedek  egynehány  napot.  Ha  a  Vitellius  császár 
asztalához  járhatnánk,  nem  kellene  rántottát  enni  ;  mert 
azt  írják  felőlié,  hogy  egyszer  az  asztalán  kétezerféle 
hal  volt,  ki  sütve,  ki  főzve  —  és  még  másszor  hétezer- 
féle  madár.  Mind  e  soknak  tetszik,  főképen  olyanok- 
nak, mint  mi,  a  kik  csak  egyféle  halat  is  kegyes  szem- 
mel tekintjük  az  asztalon.  De  ha  meggondoljuk,  egy 
olyan  császártól,  a  ki  minden  nagyságát  csak  az  asztalá- 
ban tartotta,  és  a  ki  a  világot   bírta,  talám   kitelhetett. 

De  azt  kérdhetné  valaki,  ha  vagyon-é  hétezerféle 
madár?  Erre  Noé  megfelelhetne.  De  addig  mi  csak 
eszszük  a  rántottát.  Nem  is  volna  jó  annyi  sokféle 
halban  bujálkodni,  főképpen  ilyen  ritka  böjtön,  mint  a 
mostani.  Mert  talám  soha  sem  érte  ked,  hogy  a  nagy- 
böjtben esett  volna  szent  György. 

A  bort  is  köszönöm  néném,  de  nem  annyira  mint  a 
halat ;  mert  borunk  elég  vagyon.  De  nem  csak  elég : 
de  jó  is  —  asztali  bornak  bevehetni  ;  nem  kényes  italra 


2^6  Mikes  T^^eíemen 

való  borok,  se  nem  konty  alá  valók,  amint  szokták 
mondani.  De  elég  jók  a  szükségre  és  a  táplálásra  — 
mi  kell  egyéb?  A  mértékletes  ital  segíti  a  mi  édes 
egészségünket.  Azt  tartják,  hogy  egy  ebéd  felett  négy- 
szer innya  elég:  az  elsőt  mi  magunkért;  a  másodikát 
jóakaróinkért;  a  harmadikát  a  vigasságért;  és  a  negye- 
dikét az  ellenséginkért.  Eztet  nem  tartják  a  mi  édes 
tündér  hazánkban. 

Azt  mondod  néném,  hogy  a  minapi  levelemben  fo- 
gyatkozást találtál.  A  bizonyos,  hogy  a  fogyatkozást 
mind  meg  tudod  üsmérni,  mind  aztot  megigazítani.  De 
talám  nem  főben  járó  dolog.  Talám  csak  abban  vétet- 
tem, hogy  elfelejtettem  egy  i  feliben  punctumot  tenni? 
Éppen  most  jut  eszemben,  hogy  egynehány  ifjú  kép- 
íróknak ajándékot  tettek  fel,  hogy  a  nyerje  el,  a  melyik 
közűllök  legszebb  képet  ír.  Az  egyike  a  legszebb  képet 
írt,  annak  is  kellett  volna  az  ajándékot  elnyerni,  a  ki  is 
a  Krisztus  utolsó  vacsoráját  leírván,  szerencsétlenségire 
meg  találta  igen  szépen  spékelni  a  húsvéti  bárányt,  mely 
az  apostolok  előtt  volt.  A  zsidók  pedig  nem  ették  meg 
a  szalonnát  —  és  így  másnak  adták  az  ajándékot.  Ha 
ked  is  ilyen  fogyatkozást  talált,  talám  halált  nem  érde- 
mel. A  mi  felől  írt  ked,  bánadalommal  bánom,  hogy 
meg  nem  cselekedhetem :  de  mit  tehetünk  rólla.  — 
Megbocsátom  a  ked  kérését,  bocsássa  meg  ked  is,  ha 
meg  nem  cselekszem.  De  jó  egészséget  kívánván  ma- 
radok. 

cv. 

Rodostó,    i6,  Junii,    1734- 

Most  hozák  hírit,  hogy  a  muszka  és  a  saxo  obsideálta 
Danczkát.  Minden  ösvényt,  lyukat  bedugott,  hogy  Sta- 
nislaus  király  ki  ne  repülhessen.  A  várost  mind  lőni, 
mind  megvenni  könnyű :  de  azt  igen  nehéz  megoltal- 
mazni, hogy  a  király  onnét  el  ne  mehessen.  Akinek  is 
még  arra  kell  szánni  magát ;  mivel  a  franczia  hajók 
nem  igen  nyargalnak  segítségire.  A  mely  várat  pedig 
meg  nem  segítenek,  megveszik.  Annál  is  inkább,  hogy 


Törökországi  levelei.  247 

soha  a  danczkai  praesidium  olyan  játékban  magát  nem 
gyakorlottá.  De  hadjuk  el  Danczkát,  úgy  is  ott  most 
sok  álgyúdörgések  vannak,  és  sétáljunk  Oloszország- 
ban,  és  nézzük  meg,  hogy  ott  mint  vendégeskednek  az 
oda  gyűlt  sokféle  hadak. 

Azt  mondják,  hogy  ott  már  két  vagy  három  várót 
megvett  a  fianczia.  De,  a  mi  legnagyobb,  még  Me- 
diolánumban  sem  kiáltanak  már  berdót.'^  ]lyen  formá- 
ban nem  igen  jól  folynak  a  császár  dolgai  Oloszország- 
ban.  Hogy  ha  pedig  a  spanyol  ház  egyszer  gyökeret 
kezd  verni  Oloszországban,  amint  már  elkezdette,  félő, 
hogy  a  vendég  ki  ne  vesse  a  gazdát  házából.  A  spa- 
nyol király  fia  az  anyjára  maradott  három  herczegsé- 
get  ment  volt  bírni  Oloszországban.  De,  ha  szerencsés 
lehet,  talám  még  felállítja  a  szicziliai  királyságot.  De 
akármit  csinálnának  ők,  csak  nekünk  is  valami  csep- 
penne hasznunkra.  De  se  szememmel  nem  hallok,  se 
fülemmel  nem  látok  olyat,  a  mi  arra  fordulhatna.  Az 
is  meg  lesz  annak  idejében. 

Édes  néném,  mi  szép  dolog  sokáig  élni.  Ebben  a 
saeculumban  33  esztendő  tölt  el,  de  azon  kevés  idő  alatt 
igen  nagy  dolgok  mentenek  végben.  Hát  még,  ha  élünk, 
mit  nem  érünk?  Azt  is  megértem,  hogy  mikor  valamit 
küld  ked  nekem,  megpanaszolja.  De  a  panaszostól  az 
ember  hízik,  noha  azt  szokták  mondani : 

Nincs  keservesb  kenyér,  kit  adnak  panaszszal, 
Bővön  elegyítve  van  mérges  kovászszal. 
Áztatni   keJl   gyakran   sok  könyhullatással. 
És  annak  élete  van  nagy  suhajtással. 

De,  édes  néném,  ha  panaszolod  is,  de  nem  háláadat- 
lannal  van  dolgod,  és  azt  ne  tartsad  azonban : 

Te  nagy   ajándékot  ne  adj   barátodnak  ; 
Mert  őtet  csinálod  háláadatlannak. 

Dc  én  is  utána  teszem,  ha  cl  kellene  egyik  fülemet 
is  vesztenem  : 

Ki  ajándékinak  a  számát  felírja  : 
Már  azoknak  többé  érdemét  ne  várja. 


14^  ^íütcj  T^eUmcn 

Tudom,  azt  fogod  mondani,  hogy  jó]  aludtam  az  ét- 
szaka  ;  mert  a  jó  aluvás  után  könnyebb  verseket  gya- 
lulni. Elrakván  hát  a  verscsináló  szerszámimot,  mara- 
dok édes  néném  mindenkor  stb. 


CVl. 

Rodostó,    27.  Julii,    1734. 

Néném,  irtóztató  nagy  dolgok  mennek  végben  ezen 
a  mi  keserves  lakóhelyünkön.  Mi  csendesen  aluszunk : 
másutt  meg  erővel  fektetik  le  arra  a  hosszú  álomra  az 
embereket.  Ha  szinte  azok  a  nagy  dolgok  minket  kire- 
kesztenek is  magok  közül :  de  imádjuk  az  Istennek 
munkáit  másokon  is,  és  azután  léptessünk  Danczkára. 
A  hol  is  megszűntek  már  az  álgyúlövések ;  mert  a  város 
feladta  magát  a  muszkának.  A  kiknek  is  kell  fizetni 
egynehány  száz  ezer  forintot,  hasonlóképen  a  saxóknak 
is,  hogy  a  várost  fel  nem  prédálták.  Igen  drágán  fizet- 
ték meg  a  vendégfogadást.  Hihető,  hogy  másszor  nem 
kívánnak  szállást  adni  olyan  vendégnek,  a  kiért  úgy  el- 
rontották a  városokot  és  annak  hostátjit,^^  hogy  húsz 
esztendeig  sem  állítják  helyre.  A  várost  pedig  azután 
adták  fel,  minek  utána  onnét  Staníslaus  király  kirepült 
volna  csak  harmadmagával.  A  ki  is  nagy  veszedelemre 
adta  magát,  és  a  kit  minden  rejtekben  megkerestek  a 
muszkák,  de  már  késő  volt ;  mert  a  kaliczkából  kisza- 
ladott  volt  a  madár,  és  a  prussiai  király  földére  ment 
Kénispergában  —  ott  már  ne  féltsük  a  muszkáktól. 

A  való,  hogy  elhagyván  Lengyelországot,  a  király- 
ságát is  elhadta.  De,  a  ki  legelső  indítója  volt  az  aka- 
dálynak, hogy  lengyel  király  ne  lehessen,  drágán  fizeti 
meg ;  mert  ez  a  példabeszéd  :  « A  ki  másnak  vermet  ás, 
maga  esik  belé»,  nem  csak  az  olyanoknak  szól,  mint 
mi,  hanem  a  császároknak  is.  Amint  aztot  meglátjuk, 
mihent  Danczkáról  Oloszországban  érkezünk.  Irom- 
tassunk  oda  tehát,  és  nézzük  meg,  hogy  ott  mint  ven- 
dégeskednek; mert  sok  császármadarát 99  öltek  ott  meg. 


Törökorszcíjs;i  levél  fi  149 

Mivel  azt  bizonyoson  írják,  hogy  a  spanyol,  franczia 
és  a  sabaudus  '°°  megverték  volna  a  németet,  és  a  harcz 
Párma  mellett  lett  volna  az  elmúlt  holnap  végin.  Mind- 
ezek örvendetes  dolgok  a  spanyol  király  fiának,  a  ki 
csak  huszonkét  esztendős  korában  is  igen  közelít  a  ko- 
rona elnyerésihez.  Mi  jól  lovagol  az,  kit  az  Jsten  ke- 
gyelme hordoz !  Mi  könnyen  végben  megyén  dolga  az 
olyannak,  a  kit  az  Isten  segít.  A  Rhenus  mellett  pedig 
a  franczia  megvette  Philipsburgot.  Eugenius  minden 
hadával  ott  volt,  hogy  nagyobb  bizonyságot  tehessen 
a  vár  megvételéről.  A  mely  franczia  gyenerális  meg- 
szállotta volt,  azt  kevés  idő  múlva  egy  álgyúgolyóbis 
homlokban  ütötte.  Ítélje  el  ked,  ki  volt  erősebb.  Ma- 
gunk felől  is  írnék  kednek,  ha  volna  mit.  De  mi  még 
mindezeket  távúi  nézzük ;  mert  a  szegénynek  a  sze- 
rencséje is  szegény.  De  az  a  vigasztalásunk  vagyon, 
hogy  a  ki  ezeket  a  nagy  dolgokot  míveli,  minket  is 
lát,  és  megemlékezik  rólunk  annak  idejében.  Szeress 
néném,  és  légy  jó  egészségben.  Ámen. 

cvu. 

Rodostó,    12.  Octob.    1734. 

Az  urunk  béküldötte  Pápai  sógort  a  portára.  Tudom, 
már  eleget  nevetett  ketck  együtt.  Ha  végbe  mehetne, 
a  miért  ment,  csakhamar  Francziaországban  mennénk 
innét.  Vagyon  immár  két  vagy  három  hete,  hogy  a 
franczia  követ  megizené  az  urunknak,  hogy  a  nagyob- 
bik fia  senkitől  el  nem  búcsúzván,  minden  czeremónia 
nélkül  Bécset  elhadta,  és  Velenczében  érkezett.  Már 
egy  Rákóczi  sincsen  a  császár  keze  alatt.  Azt  is  hal- 
lottuk, hogy  még  nem  jő  ide,  hanem  Rómában  me- 
gyén —  az  apja  pedig  igen  várja.  Nekem  úgy  tetszett, 
hogy  ide  kellett  volna  jőni  elsőben :  de  csak  nehe- 
zebb és  hosszabb  az  atyai  és  anyai  szeretet  a  fiúi  sze- 
retetnél. Eztet  még  az  oktalan  állatokban  is  látjuk.  Az 
oktalan  állat  mennél  kissebb,  annál  inkább  szereti  az 
anyját,  és  a  nevekedéssel  a  szeretet  fogy  benne.  Min- 


150  Miket  Ideiemen 

denik  a  természet  munkája.  Az  anyai  szeretet  szükséges 
mind  a  szaporításra,  mind  a  gondviselésre.  Micsoda 
nagy  gonddal  táplálja  és  őrzi  egy  tyúk  a  fiait  mindad- 
dig, még  magok  is  kereshessenek  ételt,  és  módjok  sze- 
rént magokra  vigyázhassanak.  A  fecske  csak  addig  hord 
enni  fiainak,  amég  nem  járhatnak  az  áerben,  azután 
koplalni  hadja  őket,  hogy  hadd  hadják  el  az  apjok 
házát,  és  szerezzenek  magoknak  más  konyhát.  Ezek  is 
azután  se  vissza  nem  térnek,  se  az  anyjokkal  többé 
nem  gondolnak. 

Mindenikében  a  természet  munkálódik.  Ezt  látjuk 
közönségesen  az  emberekben  is,  noha  mind  más  for- 
mában. A  mely  fiú  látja,  hogy  semmit  nem  várhat  a  szü- 
léitől, olyan  könnyen  elhadja  a  házat,  valamint  egy 
fecskefiú.  De  a  szüléihez  való  szeretetnek  meg  kell 
benne  maradni  mind  azért,  hogy  okos  teremtett  állat, 
mind  pedig  azért,  hogy  azt  parancsolják  néki.  Hogy 
ne  kellene  a  spanyol  király  fiának  szeretni  szüléit,  ami- 
dőn egy  szép  takarékos  királyságot  szereznek  nékie? 
Mivel  az  elmúlt  holnapban  az  apja  hada  ismét  meg- 
verte a  németeket.  A  harcz  Guastalla  nevű  város  mel- 
lett ment  végben.  Már  elmondhatni,  hogy  elvesztette 
a  császár  Oloszországban  a  két  Szicziliát.  A  spanyol  ki- 
rály elvévé  tőlle  Spanyolországot;  annak  a  fia  most 
elveszi  tőlle  a  neápolisi  koronát.  A  ki  is,  ha  jól  jut 
eszemben,  harmadfél  száz  esztendő  múlva  felállítja  is- 
mét a  franczia  házból  való  neápolisi  királyságot.  Meg 
kell  vallani,  hogy  a  császár  drágán  fizeti  meg  a  Stanis- 
laustól  elvett  koronát.  De  a  példabeszédnek  bé  kell 
teljesedni.  De  a  levelemet  elvégezem  ;  mert,  ha  a  levél 
kicsid,  a  hír  elég  nagy,  és  a  hajós  utánom  várakozik. 
Jó  egészséget. 

CVUl. 

Rodostó,    14.   Dec.    i734> 

Édes  néném,  itt  elég  hó  vagyon,  a  mely  itt  nem  igen 
közönséges.  Azt  mondhatnák,  hogy  itt  némelykor  csak 
azért  havaz,  hogy  az  örmények  vendégeskedhessenek. 


TPrf>kországi  levelei.  151 

Ezt  neveti  ked  talám,  de  ez  úgy  van  ;  mert  ők  elmen- 
nek, egy  nagy  tálat  megtöltenék  hóval  —  de  annak 
harmad  vagy  negyed  napi  hónak  kell  lenni  ;  mert  úgy 
mind  jobb  ízű,  mind  pedig  keményebb  és  porczogó- 
sabb.  —  Azt  a  tál  havat  azután  nyakon  öntik  pesz- 
meggel.'°'  De  tudja-é  ked,  mi  legyen  a?  A  szőllőt  nagy 
üstökben  megfőzik,  mindaddig,  amég  olyan  sűrű  nem 
lesz,  mint  a  serélesztő  ;  azután  leszűrik,  hordókba  töl- 
tik. Olyan  színű,  és  olyan  édes,  mint  a  méhser.  így 
elkészítvén  tehát  azt  a  levegő  égből  lehullott  étket,  a 
ház  közepire  teszik.  Akkor  a  gazda  az  egész  cselédi- 
vel  körűiveszi,  kinek-kinek  egy  kalán  lévén  kéziben,  és 
azt  csakhamar  felkalánozzák,  valamint  a  tejfelt.  Abból 
pedig  kell  enni  még  a  szopó  gyermekeknek  is.  Azt  pedig 
ne  gondolja  ked,  hogy  a  gazdasszony  így  vendégelje 
mindennap  a  gyermekeit  —  a  már  sok  volna.  Hs  nem 
mindennap  papsajtja,  hanem  csak  akkor,  amikor  kedvit 
akarja  keresni  a  gyermekinek,  és  hogy  kiki  jó  kedvű 
legyen  a  háznál.  Mikor  a  tél  olyan  fösvény,  hogy  hó 
nem  esik  a  városon,  olyankor  a  cselédes  gazda  egy 
mélyföldnire  is  elmegyen  hóért,  és  azután  abból  ked- 
veskedik az  atyjafiainak.  De  most  kivannak;  mert  mind 
hó  elég  van,  mind  pedig  e  lakadalmas  holnap  lévén,  a 
két  húrú  hegedűt  eleget  rángatják  nékik. 

De  a  csúfos  szokás  nálok,  hogy  mihent  egy  gazda 
asszonynak  a  fia  a  feleségit  a  házhoz  viszi,  a  szegény 
menyecskének  a  száját  bezárják,  valamint  a  pápa  a 
kardinálisoknak,  és  mindaddig  nem  szabad  neki  szólni, 
valamég  az  urának  az  anyja  arra  szabadságot  nem  ád. 
Addig  olyan  a  háznál,  mint  a  néma,  csak  az  urával  be- 
széllhet,  de  mással  senkivel  sem.  Mikor  a  gazda  asszony 
hozzá  szól,  vagy  valamit  parancsol  neki,  a  menyecské- 
nek csak  inteni  lehet.  Az  ilyen  némaság  pedig  eltart 
némelykor  hat,  hét  esztendeig.  Ha  a  gazda  asszony  sze- 
reti a  fia  feleségit,  hamarébb  felszabadítja  a  némaság- 
ból ;  de  ha  nem  szereti,  tíz  esztendeig  is  némán  kell 
maradni,  noha  egy  házban  laknak.  Ennek  a  szokásnak 
pedig  az  az  oka,    hogy  a  menyecske  ne   perelhessen  a 


S52  JHikeí  T^elemen 

házná),  hanem  nagy  csendességgel  függjön  az  ura  any- 
jától. Valljon  nálunk  nem  volna-é  jó  ez  a  szokás?  Elég 
már  az  örményekről  írni,  de  nem  lehet  nem  írni,  mint- 
hogy közöttök  lakunk. 

Mindenfelől  csak  azt  hozzák  hírűi,  hogy  a  spanyo- 
lok mennyi  várót,  várost  vettek  meg  Oloszországban  — 
talám  semmit  sem  hadnak  a  jövő  esztendőre.  Erről  jut 
eszemben,  hogy  Carolus  Quintus  nem  tudom  micsoda 
várót  szállott  meg  az  imperiumban,  de  minthogy  ké- 
sőre adták  fel  a  várót,  azért  megharagudott  az  egész 
lakosokra,  és  megizente  nekik,  hogy  csak  az  asszo- 
nyoknak kegyelmez  meg,  az  embereket  mind  levágatja. 
Azért  másnap  valamennyi  asszony  vagy  leány  vagyon, 
takarodjék  ki  a  várból  —  hanem  azt  megengedi  nekik, 
hogy  a  mit  a  hátokon  elbírnak,  azt  elvihetik  magok- 
kal. Másnap  a  császár  elhűl  belé  az  egész  táborá- 
val, amidőn  látja,  hogy  az  asszonyoknak,  a  kik  a  vár- 
ból mennek,  mindenikének  egy  férfiú  a  hátán  —  az 
asszonyoknak  a  férjek,  a  leányoknak  az  atyjafiok.  A  tá- 
borra érkezvén  így  megterhelve,  mondák  a  császár- 
nak, hogy  az  engedelem  szerént  ők  drágább  portéká- 
val nem  terhelhették  meg  magokot,  mint  a  férjekkel. 
Erre  megkegyelmezett  a  császár  az  egész  városnak. 
Nám  az  asszonyok  is  cselekesznek  valaha  valami  jót. 
Jó  egészséget,  édes  néném.  Engedje  meg  az  Ur,  hogy 
megérhessük  az  új  esztendőt,  nem  csak  ebben  a  bő- 
rünkben, hanem  még  az  egészségünkben  is. 


CIX. 

Rodostó,    16.  Januarii,    1735- 

Ha  minden  dolgunk  úgy  fog  folyni  ebben  az  eszten- 
dőben, valamint  a  Pápai  sógor  munkája  a  portán,  úgy 
minden  dolgunk  hátra  mász,  nem  elé.  A  porta  nem 
adta  teljességgel  válaszúi,  hogy  az  urunkot  el  nem  bo- 
csátja Francziaországban,  hanem,  hogy  most  nem  jo- 
vallja,  és  hogy  még  annak  nincsen  ideje.  De  a  császárok 


Törökországi  íevetei  155 

nem  jovallása  parancsolat,  és  a  mi  elmenetelünkből 
semmi  sem  telik.  Ki  volt  annak  meggátolója,  ]sten  tudja, 
de  azt  hinnünk  kell,  hogy  ő  mindent  a  mi  jovunkra 
cselekszik  —  ez  is  jovunkra  fordul,  hogy  el  nem  bo- 
csátnak.  Eztet  most  lelki  szemmel  nézzük,  de  még 
jövendőben  testi  szemmel  is  meg  fogjuk  látni  ;  mert 
ugyan  is  hát  ha  a  békeséget  oly  hamar  meg  akar- 
ják csinálni,  mint  a  mely  hamar  elkezdek  a  hadakozást, 
akkor  ott  mit  csinálnánk?  Vissza  fogadnának-é  a  fész- 
künkben vagy  sem?  Nyugodjunk  meg  tehát  azon,  hogy 
jobban  tudja  a  mi  Atyánk  nálunknál,  hogy  mi  jó  ne- 
künk. Háláljuk  meg  néki,  amidőn  kérésünket  meghall- 
gatja, és  áldjuk  őtet,  amidőn  akaratunkat  meggátolja. 
Ide  az  Isten  olyan  nép  közibe  hozott,  a  ki  a  másokkal 
való  jótéteményt  követi,  és  az  ő  kezek  által  bőségesen 
táplál  minket,  a  kiért  hálaadással  kell  lenni  a  kézhez  is. 
Micsoda  szép  dolog,  édes  néném,  a  jótétemény!  soha 
senki  azért  meg  nem  szegényedett ;  de  sok  gazdag  ház 
pusztult  cl  azért,  hogy  abban  az  adakozást  nem  követ- 
ték. Az  adakozásnak  megbecsülhetetlen  hasznát  veszik: 
de  ha  szinte  nem  vennék  is,  a  mely  nem  lehet,  micsoda 
belső  örömet  nem  érez  egy  nemes  szív,  amidőn  vala- 
kivel jót  teszen,  amidőn  szükségiben  valakit  megsegít. 
Vizsgáljuk  meg  eztet  magunkban,  és  meglátjuk,  hogy 
inkább  vígad  akkor  a  szívünk,  mint  az  estig  való  tán- 
czolásban.  Ne  szégyeneljük-é,  hogy  erről  egy  pogány 
császár  mi  szép  példát  ád  ?  a  kinek  is  estve  esziben  jut- 
ván, hogy  azon  a  napon  semmi  kegyelmességét  nem 
mutatta,  monda:  ccA  mái  napot  elvesztettem,  mert  sen- 
kivel jót  nem  tettem.)) 

A  minap  olvastam,  hogy  egy  adakozó  embernek  eze- 
ket a  szókot  írták  a  koporsójára :  ((A  mit  elköltöttem, 
azt  elvesztettem ;  a  mit  bírtam,  azt  másnak  hadtam ;  és 
a  mit  másoknak  adtam,  azt  maradandó  helyre  eltettem.)) 
De  attól  nem  tartok  néném,  hogy  az  egerek  megegye- 
nek a  fösvénységért,  mint  egy  lengyel  királylyal  bán- 
tak. Hát  az  egészség  mint  van?  mert  régen  nem  vet- 
tem leveledet  —  vagyon  harmadnapja.  Póla  téti. 


154  Mikes  Tettemen 

cx. 

Rodostó,    12.  Mártii,    1735. 

Talám  májusnak  nevezhetném  ezt  a  holnapot,  olyan 
szép  idők  járnak.  És  az  idő  sokkal  vidámabb  az  el- 
mémnél, mert  már  egynehány  napoktól  fogva  nem  látom 
az  urunkot  oly  állapotban,  mint  az  előtt.  Mert  ha  igen 
titkolja  is,  de  észre  lehet  venni,  hogy  vagyon  valami 
belső  baja.  Az  ő  természet  szerént  való  mindenkori  jó 
kedve  most  nem  olyan  gyakorta  való,  és  mintha  erő- 
szakkal volna.  Azt  is  hozzá  teszem,  hogy  már  egyke- 
vés időtől  fogvást  igen  kezd  apadni,  az  ő  kövér  teste 
és  ábrázatja  igen  vékonyodik.  Mindezek,  édes  néném, 
egy  kevés  nyughatatlanságba  vetettek  engemet ;  mert 
ha  ezek  a  belső  szomorúságtól,  vagy  valamely  belső 
nyavalyától,  vagy  egyszersmind  mind  a  kettőtől  jőnek, 
a  meggyújtott  gyertyát  nem  kell  csudálni,  ha  fogy. 

A  jezsuiták  superiorja  itt  vagyon,  a  ki  is  olyan  papi 
ember,  hogy  az  időt  nem  vesztik  el  véle.  Az  urunk 
véle  tölti  az  időt,  és  a  munkásival ;  mivel  kertet  és  há- 
zat építtet.  Isten  után  csak  azzal  vígasztalom  magamot, 
hogy  az  urunk  igen  erős  természetű,  és  hogy  ötven- 
kilencz  esztendőt  könnyen  elbírhat.  Tudom,  hogy  az 
ilyen  vigasztalás  csak  fövényre  van  építve,  és  boldog, 
a  kinek  nem  kell  küszködni  a  betegséggel ;  mert  akár- 
mely erősnek  is  le  kell  esni  alatta.  De  a  mi  állapotunk 
olyan,  hogy  csak  kell  valami  vigasztalást  keresnünk 
szomorúságunkban.  Noha  nem  kellene,  ha  jó  keresz- 
tény volnék ;  mert  mindent  az  Isten  akaratjára  kell 
hadni.  De  mikor  erősen  szeretünk  valakit,  akkor  a  lát- 
ható elfelejteti  velünk  a  láthatatlant.  —  Hogy  teljes- 
séggel predikáczión  ne  végezzem  levelemet,  azt  írom : 
hogy  Abdullah,  a  kit  most  tettek  jancsár  agának,  és  a 
ki  sok  esztendőkig  mellettünk  volt  úgy  mint  csorbasi, 
olyan  nagy  tisztségiben  is  megtartván  az  urunkhoz  való 
kötelességit,  tegnap  egy  szép  paripát  küldött  több 
egyéb  perzsiai  ajándékokkal.  Édes  néném,  ha  jobb  hírt 


Törökországi  tevelei.  155 

írhatnék  egynehány  nap  múlva,  mint  nevetném  —  mert 
most  nem  nevetek. 

CXI. 

Rodostó,   25.  Mártii,    1735. 

Édes  néném,  ha  nyughatatlan  elmével  írtam  az  előb- 
beni  levelemet,  ezt  szomorúsággal  írom;  mert  az  urun- 
kot  éppen  nem  jó  állapotban  látom.  Ki  is  nyilatkoz- 
tatta már  magát  a  betegsége.  Tegnapelőtt  a  szokás  sze- 
rént nyolcz  órakor  estve  le  akarván  vctkeződni,  a  hideg 
borzogatta.  Én  jelen  lévén,  kérdé  tőllem,  ha  én  nem 
fázom-é?  Felelém,  hogy  az  idő  elég  meleg,  és  nem 
fázom  —  erre  feleié  :  hogy  igen  fázik.  Ezen  mindjárt 
megijedek  ;  de  meg  azután  gondolám,  hogy  tavasz  felé 
valami  változás  esik  az  egészségben.  Az  urunk  levet- 
kezik és  lefekszik,  én  is  a  szállásomra  megyek.  Egy  ke- 
vés idő  múlva  hozzám  jőnek,  és  mondják,  hogy  hányt 
volna.  Én  arra  mondám,  hogy  talám  valamit  olyat  ett, 
a  mit  a  gyomor  nem  szenvedhetett.  Másnap  hat  órakor, 
a  mikor  fel  szokott  öltözni,  a  házában  megyek:  de  mi- 
csoda ijedtségben  nem  esem,  mihent  meglátám  az 
ábrázatját.  A  ki  is  természet  szerént  mindenkor  piros 
lévén,  úgy  elsárgult,  valamintha  sáfránynyal  megkenték 
volna.  Már  két  naptól  fogvást  nagy  gyengeséget  érez  — 
szüntelen  való  hideglelés  van  rajta  —  és,  mintha  az 
egész  vére  sárrá  változott  volna,  úgy  elsárgult  az  egész 
teste.  Ma  innep  lévén,  felöltözött,  és  a  nagy  misét 
meghallgatta.  De  nem  kell  csudálni,  ha  igen  keveset 
ehetett.  Legkisebb  fájdalmat  nem  érez,  de  nagy  bá- 
gyadtságot. Édes  néném,  kérjük  az  Istent,  hogy  tartsa 
meg  ezt  a  nagy  embert,  a  kit  az  ellenségi  is  nagynak 
tartanak. 

CXll. 

Rodostó,  8.  April-   1735. 

A  mitől  tartottunk,  abban  már  benne  vagyunk.  Az 
Isten  árvaságra  téve  bennünket,  és  kivéve  ma  közül- 
iünk   a    mi    édes  urunkot  és  atyánkot,  három  óra  után 


256  Mikes  Ideiemen 

reggel.  Ma  nagypéntek  lévén,  mind  a  mennyei,  mind 
a  földi  atyáinknak  halálokot  kell  siratnunk.  Az  Isten 
mára  halasztotta  halálát  urunknak  azért,  hogy  meg- 
szentelje halálának  áldozatját  annak  érdemével,  a  ki  ma 
megholt  érettünk.  A  micsoda  életet  élt,  és  a  micsoda 
halála  volt,  hiszem,  hogy  megmondották  néki :  (cMa 
velem  lészsz  a  Paradicsomban !» Hullassuk  bő- 
séggel könyeinket,  mert  a  keserűségnek  ködje  való- 
ságoson reánk  szállott.  De  ne  azt  a  jó  atyánkot  siras- 
suk, mert  őtet  az  Isten  annyi  szenvedési  után  a  meny- 
nyei  lakadalomban  vitte,  a  hol  a  gyönyörűségnek  és  az 
örömnek  poharából  itatja,  hanem  mi  magunkot  sirassuk, 
kik  nagy  árvaságra  jutottunk.  Ki  sem  lehet  mondani, 
micsoda  nagy  sírás  és  keserűség  vagyon  itt  mi  közöt- 
tünk, még  csak  a  legalábbvalón  is.  Ítéld  el,  ha  lehet, 
micsoda  állapotban  írom  ezt  a  levelet.  De  mivel  tu- 
dom, hogy  örömest  kívánnád  tudni,  mint  esett  sze- 
génynek halála,  mind  téntával,  mind  könyhullatásim- 
mal  leírom,  ha  szinte  az  által  megszaporítom  is  keserű- 
ségemet. 

Cígy  tetszik,  hogy  az  utolsó  levelemet  az  elmúlt  hol- 
napnak 25-dik  napján  írtam  vala.  Azután  szegény  mind 
nagy  bágyadtságokot  érzett.  Igen  keveset,  de  másként 
mindent  a  szokás  szerént  vitt  végben.  Abban  a  gyen- 
geségibcn  is  az  esztergában  dolgozott  első  Áprilisig. 
Az  nap  pedig  a  hideg  erősen  jött  reá,  és  annál  inkább 
meggyengítette.  Másnap  jobbacskán  volt.  Virágvasár- 
nap a  gyengeség  miatt  nem  mehetett  a  templomban, 
hanem  a  közel  való  házból  hallgatta  a  misét.  —  A  mise 
után,  a  mely  pap  oda  vitte  neki  a  szentelt  ágat,  térden 
állva  vette  el  kéziből,  mondván,  hogy  talám  több  ágat 
nem  fog  venni.  Hetfűn  jobbacskán  volt  —  kedden 
hasonlóképen  —  még  a  dohányt  is  megkívánta  és  do- 
hányozott. De  azt  csudálta  mindenikünk  benne,  hogy 
ő  semmit  halála  órájáig  a  háznál  való  rendben  el  nem 
múlatott,  se  meg  nem  engedte,  hogy  ő  érette  valamit 
elmúlassanak.  Mindennap  szokott  órában  felöltözött, 
ebédelt  és  lefeküdt.  Noha  alig  volt  cl,  de   mégis   úgy 


Törökországi  levelei.  157 

megtartotta  a  rendet,  mint  egészséges  korában.  Szere- 
dán  délután  nagyobb  gyengeségben  esett,  és  csak  min- 
denkor aludt.  Egynehányszor  kérdeztem,  hogy  mint 
vagyon?  csak  azt  felelte:  «En  jól  vagyok,  semmi  fáj- 
dalmat nem  érzek.*  Csütörtökön,  igen  közel  lévén 
utolsó  végihez,  elnehezedék,  és  az  Urat  magához  vette 
nagy  buzgósággal.  Estve  a  lefekvésnek  ideje  lévén,  két- 
felől a  karját  tartották :  de  maga  ment  a  hálóházában. 
A  szavát  igen  nehéz  volt  már  megérteni.  Tizenkét  óra 
felé  étszaka  mindnyájan  mellette  voltunk.  A  pap  kér- 
dette tőle,  ha  akarja-é  felvenni  az  utolsó  kenetet? 
Intette  szegény,  hogy  akarja.  Annak  vége  lévén,  a  pap 
szép  intéseket  és  vígasztal ásokot  mondván  néki,  nem 
felelhetett  reája  :  noha  vettük  észre,  hogy  eszén  van  — 
azt  is  láttuk,  hogy  az  intéskor  a  szemeiből  könyhullatá- 
sok  folytának.  Végtire  szegény  ma  három  óra  után  reg- 
gel, az  Istennek  adván  lelkét,  elaluvék  —  mivel  úgy  holt 
meg,  mint  egy  gyermek.  Szüntelen  reá  néztünk :  de 
mégis  csak  azon  vettük  észre  általmenetelit,  amidőn  a 
szemei  felnyíltak,  ó  szegény  árvaságra  hagya  ben- 
nünket ezen  az  idegen  földön.  Itt  irtóztató  sírás-rívás 
vagyon  közöttünk.  Az  Isten  vigasztaljon   meg   minket. 


cxni. 

Rodostó,    16.  Apr.    1735. 

Itt,  édes  néném,  könyhullatással  eszszük  kenyerün- 
ket, és  olyanok  vagyunk,  mint  a  nyáj  pásztor  nélkül. 
Másnap  szegénynek  a  testamentumát  felnyitottuk  és 
elolvastattuk.  Mindenik  cselédinek  hagyott.  Én  nekem 
ötezer  német  forintot.  Sibrik  uramnak  is  annyit.  De 
mindenikünknek  azt  a  pénzt  Francziaországban  kel- 
lene felvennünk  —  mikor  veszszük  fel,  ]sten  tudja. 
A  vezérnek  szóló  levelit  is  elküldöttük,  a  melyben  kéri 
szegény,  hogy  bennünket  el  ne  hadjon.  A  testet  más- 
nap felbontattuk,  és  az  aprólékját  egy  ládában  tévén  a 
görög  templomban  eltemették.  A  testet  pedig  a  bor- 
Mikii  Ktlíiiiíí!  :  T.^rökorsíág!  l?vil«i,  i  7 


158  Mikes  faelemen 

bélyok  füvekkel  becsinálták ;  mert  még  nem  tudjuk, 
mikor  vihetjük  Konstanczinápolyban.  A  borbélyok  sze- 
rént nem  kell  csudálni  halálát;  mert  a  gyomra  és  vére 
tele  volt  sárral.  Az  egész  testit  elborította  volt  a  sár. 
Az  agya  veleje  egészséges  volt,  de  annyi  volt,  mint  két 
embernek  szokott  lenni  —  esze  is  volt  annyi,  mint 
tizenkettőnek.  A  szívét  Francziaországban  hadta  hogy 
küldjük.  A  testet  húsvét  után  egy  nagy  palotán  kinyúj- 
tóztattuk, a  hol  isteni  szolgálat  volt  harmadnapig.  Min- 
denféle embernek  szabad  volt  a  testet  meglátni.  Har- 
mincz  török  is  volt  egyszersmind,  a  ki  látta,  és  a  kik  jól 
üsmerték  szegényt,  de  mégis  nem  hiszik,  hogy  megholt, 
hanem  azt  hirdetik,  hogy  titkon  elment,  és  mi  mást 
öltöztettünk  fel  valakit  helyében.  Bár  igazat  monda- 
nának !  Tegnap  az  isteni  szolgálat  után  a  testet  kopor- 
sóban zártuk,  és  egy  kis  házban  tettük,  a  hol  leszen 
mindaddig,  még  szabadság  nem  lesz,  hogy  Konstanczi- 
nápolyban vihessük. 

CXIV. 

Rodostó,    17.  Maj5,    1735. 

Rend  szerént,  édes  néném,  mennél  inkább  távozik 
az  ember  a  keserűséget  okozó  októl,  a  keserűségnek 
súlya  annyival  inkább  könnyebbedik,  és  az  idő  lassan- 
ként mindent  elfelejtet  velünk.  És  mennél  távulabb  le- 
gyen az  ember  valamitől,  annál  kissebbnek  tetszik.  De 
itt  nem  úgy  van  ;  mert  úgy  tetszik,  hogy  nevekedik  és 
nem  kisebbedik  az  urunk  után  való  keserűségünk. 
Mert  hová  tovább  jobban  észre  veszszük,  hogy  micsoda 
atyánkot  vesztettük  el,  és  hogy  micsoda  pásztorunk 
hagyott  el.  De  a  mi  jó  Istenünknek  ha  egyik  kéziben 
a  vessző,  a  másikában  a  vigasztalás.  A  porta  ide  kül- 
dötte Ibrahim  Effendit,  hogy  itt  nézze  meg,  miben  van 
dolgunk,  és  végezzen  Csáki  úrral  és  a  több  magyarok- 
kal, kik  itt  vagyunk,  ha  akarjuk-é,  hogy  a  szegény 
üdvezűlt  urunk  nagyobbik  fiát  ide  hozassa?  Erre  min- 
denikünk  reá   állott.    Azután,    hogy   beszélljen    Sibrík 


Törökországi  leve'ei.  559 

urammal,  az  urunk  hofmesterével,  a  kire  szállott  az 
egész  háznak  gondja,  a  tahin  iránt,  a  melyet  rendelt 
nekünk  a  porta  —  tíz  tallért  minden  napra,  hogy  aztot 
feloszszák  a  magyarokra,  kik  a  fejdelmet  szolgáltuk  : 
de  erre  se  Sibrik  uram,  se  én  reá  nem  állottunk,  hogy 
csak  mi  reánk  oszszák ;  mivel  sok  régi  idegen  szolgái 
maradván  az  urunknak,  nekik  semmi  nem  jutott  volna. 
Hanem  úgy  végeztük  el,  hogy  mindazok,  a  kik  meg 
akarnak  maradni,  abból  a  pénzből  éljünk  mindnyájan 
mindaddig,  még  az  ifjú  fejdelem  elérkezik. 

Édes  néném,  eddig  csak  belsőképen  voltam  ma- 
gyar, vagy  székely :  de  már  külsőképen  is ;  mert  hu- 
szonkét esztendő  múlván,  ma  tettem  le  a  franczia 
köntöst. 

cxv. 

Rodostó,  18.  Julii,    1735. 

A  porta  megengedvén,  hogy  titkon  a  szegény  urunk 
testét  Konstanczinápolyban  vihessük,  egy  nagy  ládát 
csináltatván,  a  koporsót  belé  zárattam,  hajóra  tétettem, 
és  egynehány  magammal  4-dikben  megindultam,  6-dik- 
ban  Konstanczinápolyban  érkezvén,  a  ládát,  a  kiben  a 
koporsó  volt,  a  jezsuitákhoz  '°*  küldöttem.  A  koporsót 
kivévén  belőlle,  felnyitották,  hogy  a  testet  meglássák. 
Sírt  pedig  azon  a  helyen  ástak,  a  hová  temették  volt  az 
urunk  anyját.  A  kinek  is  csak  a  koponyáját  találták 
meg,  és  aztot  a  fia  koporsójába  bezárták,  és  együtt 
eltemették. 

Mely  csudálatos  az  Isten  rendelése!  Amég  abban  a 
nagy  városban  múlaték,  a  vezért  letevék.  Én  is  onnét 
megindúlék,  és  tegnap  ide  visszaérkezem  a  szomorú- 
ságnak helyére.  A  hol  is  minden  szomorúságra  gerjeszt. 
Akár  hová  forduljak,  mindenütt  azon  helyeket  látom, 
a  hol  az  urunk  lakott,  járt  és  beszéllett  velünk :  most 
pedig  azokot  a  helyeket  csak  pusztán  látom,  és  azok  a 
puszta  helyek  keserűséggel  töltik  bé  szíveinket.  El- 
hagyattattunk  jó  atyánktól,  és  könyhullatással  vigasz- 
taljuk árvaságban  való  maradásunkét.  Mintha  ez  a  szo- 


2  6o  Mikes  J^elemen 

morúság  nem  elég  volna  rajtam ;  mert  még  attól  is 
kell  félnem,  hogy  az  egész  háznak  gondja  reám  ne 
szálljon  ;  mivel  a  Sibrik  uram  betegsége  nehezebbedik 
mindennap.  És  mikor  meggondolom,  hogy  ha  meg 
talál  halni,  micsoda  bajra  jutok  mindaddig,  amég  az 
ifjú  fejdelem  el  nem  érkezik  :  az  én  velem  szomorú  órá- 
kat töltet.  Elvégzem  ezt  a  levelet,  mert  magamot  ke- 
sergetvén,  kedet  is  keserítem.  A  szomorúan  írt  levelek 
úgy  jobbak,  ha  mentől  rövidebbek. 

CXVl. 

Rodostó,  15.   Sept.    1735. 

A  micsoda  állapotban  vagyunk,  ha  lehetne  vigaszta- 
lást venni,  a  leveleidben,  néném,  eleget  találhatnék. 
Az  is  valóságos  vigasztalás,  melyet  az  igaz  szív  ád  ; 
mert  itt  egy  néhányan  vígasztalnak  olyanok  engem,  akik 
belsőképen  örülnek  szomorúságomon,  és  annak  még 
megszaporodását  is  akarnák :  de  az  Isten,  a  kiben  kell 
bíznunk,  kívánságokot  bé  nem  tölti,  erőt  és  értelmet 
ád  annak  a  keresztnek  hordozására,  melyet  reám  adott. 

Noha  szabadságot  adtak  kinek-kinek  arra,  hogy  innét 
elmehet,  a  hová  tetszik :  de  kevesen  akartak  még  eddig 
azzal  a  szabadsággal  élni,  és  meg  akarják  várni  a  fej- 
delem eljövetelét.  Isten  tudja,  mikor  lészen  al  Vagyon 
már  egy  holnapja,  hogy  elküldöttünk  utána.  Addig 
pedig  itt  senkinek  fizetése  nem  jár,  hanem  kinek-kinek 
asztala  megleszen,  mint  azelőtt.  A  kitelik  a  tíz  tallér- 
ból, melyet  adnak  napjára ;  de  senki  nem  várhat  töb- 
bet. Harmincz  vagy  negyven  személyt  el  lehet  tartani 
a  tíz  tallérból,  de  nem  lehet  se  fizetést,  se  ruházatot 
abból  adni.  A  szegény  urunknak  hatvan  tallérja  volt 
napjára.  Jól  fizethetett,  jól  is  fizetett ;  mert  kinek  6  száz, 
kinek  4  száz,  sokaknak  2  száz  tallérjok  volt.  Most  pe- 
dig a  kevésből  keveset  sem  adnak  —  először  azért, 
mert  a  rendelt  pénz  esztendő  által  az  ételre  elmegyen, 
másodszor,  mert  abból  kell  fizetni  az    alacson    cseléd- 


Törökországi  tevelei.  1 6 1 

nck,  kik  a  konyhán  szolgálnak,  harmadszor  azért,  mert 
ha  egynek  adnának,  a  többi  is  kérne,  és  zúgolódnék : 
de  hogy  senkinek  semmit  nem  adnak,  a  zúgolódásra 
sem  adnak  okot.  Jó  egészséget  kívánok,   édes   néném. 


cxvu. 

Rodostó,  8.  Octob.   1735. 

A  mely  keresztet  még  előre  ellátjuk,  hogy  viselni 
fogjuk,  úgy  tetszik,  hogy  aztot  könnyebben  kellene 
viselni.  A  szegénységet  is  könnyebben  tűrik,  ha  csak 
lassan-lassan  esnek  abban,  mert  hozzá  szoknak,  bdes 
néném,  a  jó  Isten  újabb  keresztet  adott  reám,  a  melyet 
még  előre  általláttam  volt,  hogy  reám  fog  szállani :  de 
azzal  könnyebbnek  nem  találom.  De  remélem,  hogy  a  ki 
reám  adta,  erőt  is  ád  a  hordozására.  ítéld  el  néném, 
ha  nem  nagy  kereszt-é  rajtam,  hogy  a  mi  jó  Sibrik 
apánkot  el  kellé  tegnap  temetnünk.  Annyi  nagy  és  hosz- 
szas  betegsége  után  az  Isten  magához  vévé.  Egy  ré- 
szint halálán  nem  kellene  szomorkodnunk ;  mert  az 
Isten  végét  vetette  sok  szenvedésinek :  de  más  részint 
lehet  szomorkodnom,  mert  az  egész  gond  és  baj  reám 
szállott,  a  mely  nem  kevés  olyan  állapotban,  mint  a  mely- 
ben vagyok.  Kétféle  nemzettel  van  bajom,  a  kik  egy- 
mást nem  szeretik.  Vannak  olyanok,  a  kik  nem  voltak 
kezem  alatt,  és  a  kik  nem  szoktak  a  tőllem  való  füg- 
géshez, a  kik  azt  tartják,  hogy  már  most  felszabadultak 
minden  más  alattvaló  léteitől,  a  kik  azt  gondolják,  hogy 
a  fejdelem  csakhamar  elérkezik,  azért  addig  nem 
szükséges  függeni  valakitől.  Azt  is  tekéntik,  hogy  én 
tőllem,  a  kitől  kell  függeniök  igazság  szerént,  én  ma- 
gam sem  üsmerem  a  fejdelmet,  azt  sem  tudom,  mint 
leszek  elméjiben ;  mivel  az  gyakorta  történik,  hogy 
a  kit  az  atyja  szeretett,  azt  a  fia  nem  kedvelli.  Azt  is 
hozzá  teszem,  hogy  a  kitől  se  adományt,  se  büntetést 
nem  várnak,  ott  az  engedelmesség  sem  egész ;  mert  az 
embereket  vagy  a  haszonkeresés,    vagy   a   félelem    ve- 


2  02  JHikes  T^elemen 

zéreli  —  ritkán  a  szeretet,  vagy  a  becsület.  Egy  fel- 
jebbvalónak pedig  nem  lehet  magának  azzal  igen  hí- 
zelkedni, hogy  szeressék  mindenek  csak  ajándékon, 
hog)'ha  tőlle  valamit  nem  várhatnak :  mint  én  tőllem 
hogy  nem  várhatnak.  A  való,  hogy  mindenkor  csak 
azon  kell  igyekezni,  hogy  az  alattunk  valók  inkább 
szeressenek,  mint  féljenek.  De  azzal  nem  kell  magunk- 
nak hízelkedni,  hanem  azt  kell  egy  feljebbvalónak  ma- 
gában feltenni,  hogy  kinek-kinek  a  maga  rendihez  való 
becsületét  megadja.  A  maga  hivatalját  ne  az  emberek- 
ért való  nézve  kívánja  jól  végben  vinni,  hanem  az  Isten- 
ért, és  igen  szeresse  az  igazságot.  De  ámbár  mindene- 
ket jól  végbe  vigyen  is,  hagyják-é  szó  nélkül  ?  Nem. 
A  tisztségben  lévőkre  mindenkor  balítéletet  szoktak 
tenni :  de  a  ki  az  igaz  úton  jár,  van  mivel  vigasztalni 
magát.  Vigasztalj  édes  néném,  mert  van  szükségem  reá. 
De  egyik  vígasztalásom  a,  ha  egészségedre  vígyázsz. 
A  vezérnek  írott  búcsúzó  levelét  urunknak,  most  jut 
eszemben,  hogy  eddig  el  kelletett  volna  kednek  kül- 
denem. Soha  keresztény  fejdelemhez  a  porta  olyan 
hitellel  nem  volt,  mint  ő  hozzája  szegényhez.  Az  ő  ta- 
nácsát mind  becsülte,  mind  követte.  Hidd  el  néném, 
hogy  tudott  is  jó  tanácsot  adni. 

^  Vényes  Porta  fővezérjének  JIU  Pasának  halála   előtt 
írott  búcsúzó  levelének  párja. 

Ezen  dicsőséges  birodalom  első  méltóságában  tündöklő,  nagy  böl- 
cseséggel  felékesíttetett  fővezér,  kedves  szívbéli  barátom, 
kit  Isten  mindenható  jókkal  megáldjon. 

Kétség  kívül  csudálkozni  fog  a  vezér,  kedves  bará- 
tom, amidőn  halálom  hírével  ezen  levelemet  fogja  venni. 
De  mivel  az  emberi  természetnek  halandósága  a  halált 
elkerülhetetlennek  lenni  mutatta,  az  Istenhez  való  sze- 
retet hívott,  hogy  hozzá  készüljek,  és  a  győzhetetlen 
császárhoz  való  háláadóságom  ösztönözött,  hogy  búcsú- 
vétlen  e  világból  ki  ne  menjek.  Melyre  nézve  még 
egészséges  voltomban  mindenekről  rendelést  tévén,  az 


Törökországi  levelei.  263 

udvarom  főtisztjeinek  megparancsoltam,  hogy  ha  álom 
történvén,  amidőn  a  vezért  tudósítani  fogják,  kedves 
barátomnak  ezen  levelemet  megküldjék.  Hassanak  azért 
szívére  igaz  barátjának  utolsó  szavai,  és  mutassa  bé  a 
császárnak,  kegyelmes  uramnak,  igaz  háláadósággal  tel- 
jes szívemnek  utolsó  beszédit.  Mindenkor  az  Isten 
megfoghatatlan  bölcsesége  rendelésének  tulajdonítottam 
ezen  fényes  birodalomban  való  jövetelemet.  De  kivált- 
képen azon  indulatomat,  a  melytől  viseltetvén,  oly  idő- 
ben jöttem,  amidőn  a  hadakozás  szerencsétlen  sorsa 
által  legnagyobb  változások  között  forgottak  a  biro- 
dalom dolgai.  Meggyőzte  vala  elmémet  az  Istenben 
vetett  bizodalom,  és  fényes  portában  helyheztetett  re- 
ménségem,  hogy  engemet  el  nem  hagy.  És  íme  éle- 
temnek utolsó  órájában  is  mondhatom,  hogy  meg  nem 
csalattam  ;  mert  személyemet  becsületben  tartván,  a  ve- 
lem lévő  kevés  számú  híveimmel  táplált,  és  az  ellensé- 
gim  szándékitól  megoltalmazott.  Én  is  mindezeket  sze- 
mem előtt  viselvén  életemben,  orczám  pirulása  nélkül 
múlok  ki  ezen  halandó  világból ;  mert  nem  vádol  lelkem 
üsmerete,  hogy  a  birodalomban  valakit  megbántottam 
volna,  és  hogy  a  fényes  porta  valóságos  jovát  minden 
tőllem  lehető  módok  szerént  nem  kerestem  volna. 
Vígasztalásomra  volt  életemben  sokszor,  hogy  ezen 
egyenes  szándékomot  a  porta  ministeri  megüsmérvén, 
hozzám  jó  szívvel  voltának.  És  így  csendes  nyugoda- 
lomban élvén,  ezen  utolsó  órámhoz  készültem,  a  mely- 
től egyedül  várhattam  minden  nyomorúságimtól  való 
fclszabadúlásimot.  Mivel  pedig  törvényem  azt  paran- 
csolta, hogy  az  Istent  mindenek  felett,  és  felebarátomot 
6  érette  mint  önnön  magamot  szeressem,  mondhatom, 
hogy  mindazokét,  a  kiket  Isten  ezen  a  világon  gond- 
viselésem alá  bízott,  ámbár  szolgálatomra  rendeltettek, 
fiaim  gyanánt  tartván  szerettem,  és  ezen  indulattól  vi- 
seltetvén, írásban  tett  rendelésim  szerént,  a  mim  volt, 
közikben  osztottam.  De  nem  szégyenlem  megvallani  oly 
megszűkült  állapotomot,  hogy  a  császár  mellém  ren- 
delt, és  engemet  jó  szívvel,  szorgalmatos  hívséggel  szol- 


264  Mikes  J^etemen 

gáló  tiszteinek  illendő  megjutalmaztatásokra  semmit 
sem  hagyhattam.  Melyre  nézve,  ha  a  győzhetetlen 
császár  előtt  valamely  érdemet  tulajdoníthattam  volna 
magamnak,  azon  kértem  volna,  hogy  mindazokhoz,  a  kik 
mellém  rendeltettek  vala,  én  érettem  mutassa  kegyel- 
mességét. De  minthogy  magam  is  annyi  esztendőktől 
fogvást  inkább  terhére  voltam  a  portának,  mintsem 
hasznára,  egyedül  csak  a  császár  kegyelmességében 
ajánlom  egyenként  őket,  de  kiváltképen  Ibrahim  hív 
tolmácsomot.  A  mindenható  Isten  jutalmaztassa  meg 
legdrágább  áldásival  velem  tett  jótéteményit,  és  azon 
Isten  nevében  kérem,  engedje  meg,  hogy  kevés  számú 
híveim,  mintegy  pásztor  nélkül  hagyott  juhok,  írásban 
tett  rendelésimet  véghez  vivén  —  testemet  az  édes- 
anyám mellé  minden  világi  pompa  nélkül  nyugosztat- 
ván  -^  minden  háborgatás  nélkül  bátorságosan  követ- 
hessék más  országokra  útjokot,  vagy,  a  kinek  tetszeni 
fog,  a  birodalomban  megmaradhassanak.  Mindezek 
után  pedig  az  Istentől  mind  testi  és  lelki  áldást  kíván- 
ván a  vezérnek  és  az  egész  birodalomnak,  végzi  sza- 
vait holtig  hűséges  barátja,  már  porrá  és  hamuvá  le- 
endő R.  F. 

CXVIU. 

Rodostó,    15.  Nov.    1735. 

Egynehány  levelidet  vévén,  néném,  a  sok  vígasz- 
talásid  között  annak  leginkább  örülök,  hogy  egészség- 
ben vagy.  Az  ifjú  fejdelemtől  is  vettem  egy  vigasz- 
taló levelet,  a  melyben  szép  ajánlásokot  teszen.  E  mind 
jó,  csak  füstben  ne  menjenek.  Ha  üsmerném,  tudnék 
Ítéletet  tenni  felőlié,  és  tudnám,  mit  várhatok  tőlle.  De 
ki  tudja,  micsoda  természetű?  Az  atyja  ugyan  nagy 
reménységgel  volt  felőlié,  csak  meg  ne  csalta  volna 
magát.  Én  semmi  ítéletet  nem  teszek  felőlié  —  meg- 
lássuk, mikor  eljő.  Az  Isten  segítségivei  azt  feltettem, 
hogy  úgy  adom  kéziben  minden  jószágát,  amint  az 
apja  hadta.  És,  ha  lehet,  az  igazságot  előttem  viselem, 
hogy  mindenekről    számot  adhassak ;   nem  azért,  hogy 


Törökországi  levelei.  265 

kedvit  találjam,  hanem  azért,  hogy  Isten  áldása  legyen 
rajtam.  Hogyha  már  is  sok  balítéleteket  tettek  és  tesz- 
nek felőliem  a  velem  valók,  hát  még  ezután  mit  fog- 
nak irántam  mondani  magának  is  a  fejdelemnek.  De 
én  azt  csak  nevetem ;  mert  nem  igazat  mondanak,  és 
az  Isten  pártfogója  azoknak,  kik  az  egyenes  úton  járnak. 
Ha  őtet  káromlották,  hát  engemet  miért  nem?  Talám 
ked  még  maga  is  azt  gondolja,  hogy  a  szegény  urunk- 
nak sok  jószága  maradott.  Sokan  megcsalják  az  iránt 
magokot.  A  mi  legdrágább  a  portékái  között,  az  asztal- 
hoz való  ezüstmívek  —  a  sem  sok.  Mostani  állapot- 
jához  elegendő  volt,  de  m.ásutt  egy  kalmárnak  is  több 
ezüstmíve  vagyon.  Ládabéli  portékája  igen  kevés,  köves 
portékája  éppen  nem  volt.  Két  gyémántos  gyűrűje 
volt,  annak  is  az  egyikét  nekem  hadta.  Két  lóra  való 
szerszám.  De  házi  eszköz  elég ;  mert  ő  azt  örökké 
csináltatta.  Ládabéli  vagy  köves  portékát  ő  soha  sem 
vett;  mert  azon  éppen  nem  kapott,  hanem  csak  éppen 
a  mi  nélkül  nem  lehetett,  olyat  vett.  Két  zsebben  való 
órája  maradott;  egyikét  a  szegény  Sibriknek  hagyta, 
a  másikát  nekem.  Ezekből  észreveheted  néném,  hogy 
nem  igen  sok  drága  jószága  maradott,  mert  ő  szegény 
egy  asztalt,  vagy  egy  széket,  a  melyet  ő  maga  talált  ki, 
nem  adta  volna  a  köves  portékáért.  Olyan  pedig  sok 
volt ;  mert  az  olyanért  a  pénzt  nem  kímélte.  Es  az 
olyanoknak  se  a  fia,  se  más  hasznát  nem  tudja  úgy 
venni,  mint  ő  vette :  mert  neki  semmi  házi  eszköze 
olyan  formában  nem  volt  csinálva,  mint  másoknak  szo- 
kott lenni.  Azok  mind  más  formájúak  voltak.  A  székek, 
asztalok,  úgy  elbomlottak  egymástól,  hogy  ládákban 
lehetett  elrakni.  Elítélheti  már  ked,  hogy  az  asztalos 
és  a  lakatos  többet  nyertek  rajta,  mintsem  az  ötvösök. 
Egyszóval,  néném,  a  franczia  példabeszéd  bé  nem  tölt 
rajta,  a  mely  azt  mondja :  hogy  boldog  fiú  az,  a  kinek 
az  atyja  elkárhozott  —  értvén  az  olyan  atyát,  a  ki  sok 
hamis  keresettel  való  jószágot  hagy  a  fiára;  mert  ő 
szegény  az  igazán  való  keresetből  is  igen  keveset 
hagyott.  Hat  vagy  hét  aranyát  találtam  a  kalamáris-ládá- 


266  Mikes  faelemen 

jában,  és  minden  kincse,  mikor  megholt,  ötszáz  tallérból 
állott.  Azt  kérdhetné  ked,  hogy  hová  tette  a  pénzit, 
mivel  hol  hetven,  hol  hatvan  tallérja  járt  egy  napra? 
Két  szóval  csak  azt  felelem  kednek,  hogy  sok  embert 
tartott,  azoknak  sok  fizetést  adott :  és  megannyit  költött 
az  építésre;  a  harmadik  és  a  leghasznosabb  költsége 
az  isteni  szolgálatért,  és  a  kápolnájáért  volt.  De  ő 
annak  hasznát  is  vette  szegény.  Nem  is  lehetett  volna 
néki  azt  mondani,  a  mit  mondottak  egy  franczia  király- 
nak, a  ki  is  egy  spanyol  követet  a  visszámenetelekor 
meg  akarván  ajándékozni,  monda  az  urak  előtt :  ezt  a 
követet  meg  akarnám  ajándékozni,  de  olyan  portékát 
szeretnék  neki  adni,  amely  nekem  sokban  tölt,  de 
a  melynek  nem  veszem  hasznát.  Egyik  az  urak  közül, 
a  ki  tréfás  volt,  monda  a  királynak:  add  oda  a  kápol- 
nádot;  mert  arra  sokat  költöttéi,  de  semmi  hasznát 
annak  nem  veszed.  A  bizonyos,  hogy  tudta  szegény 
hasznát  venni  a  kápolnájának.  —  De  sok  más  olyan 
költségeket  tett,  melyek  haszontalanok  voltak.  Talám 
az  is  haszontalan  volna,  ha  többet  ilyeneket  írnék. 
Azért  elvégezvén  maradok,  kedves  néném,  bajban, 
szomorúságban  úszkáló  szolgád. 

CXIX. 

Rodostó,    i8.  Januarii,    1736. 

A  mindeneknek  teremtője  megadta  érnünk  ezt  az 
esztendőt  —  hála  legyen  az  ő  szent  nevének.  Én  elég 
bajban  és  szomorúságban  értem  meg,  de  a  ki  a  keresz- 
tet adja,  a  vigasztalást  is  attól  kell  várni.  A  fejdelem 
levelét  vettem.  Gróf  Bonnevalnak  elküldötte  a  procu- 
rátióját,  hogy  amég  ide  érkezik,  addig  minden  dolgát 
folytassa,  és  minden  jószágát  kézihez  vegye.  A  nekem 
nagy  könnyebbségemre  lesz,  mert  a  ki  panaszolkodik, 
lesz  kire  igazítanom.  De  a  szegény  urunk,  ha  ezt  lát- 
hatná, keserves  szemekkel  nézné  a  fiának  ezen  csele- 
kedetét,   hogy   inkább   bízza    egy  idegenre  dolgát    és 


Törökországi  levelei.  267 

jószágát,  mintsem  olyanokra,  kik  gyermekségektől  fogva 
szolgálták  az  apját.  De  abban  menthetem  a  fiát,  hogy 
az  atyja  szolgáit  nem  üsméri ;  Bonnevalt  pedig  Bécs- 
ben, minekelőtte  a  hitet  megtagadta  volna,  még  gyene- 
rálisságában  üsmérte.  A  kinek  is  a  portán,  hála  Isten- 
nek, igen  kevés  hitele  vagyon.  Isten  azt  úgy  rendelte 
azért,  hogy  mások,  kik  őtet  akarnák  követni,  tanul- 
janak rajta. 

Azt  írod,  néném,  hogy  a  vezér  helyett,  kit  az  elmúlt 
holnapban  letettek  vala,  a  Sziliktár  agát'°^  tették  helyébe. 
Ilyen  a  világ.  Hihető,  hogy  alkalmatosabb  a  hadako- 
zásra; mivel  nincsen  több  negyednapjánál,  hogy  itt  a 
városban  kihirdették  a  muszkával  való  hadakozást. 
Hadakozzanak,  nem  bánom  —  nekünk  abban  semmi 
kárunk,  se  hasznunk,  csak  az  Isten  az  elménkben  való 
békeséget  adja  meg.  Ámen. 


cxx. 

Rodostó,    15.  MajJ,    1736. 

Azt  ne  gondold,  néném,  hogy  megholtunk  volna. 
Még  élek ;  mert  eszem  és  írok :  a  halottak  pedig  úgy 
reá  tartják  magokot,  hogy  egyiket  sem  cselekszik. 
A  testünk  mindennap  jól  lakik,  de  az  elménk  igen 
koplal  a  vígasságtól.  A  többi  is  érzi  a  maga  bibijét ;  de 
én  duplán  érzem  —  mind  a  magamét  érzem,  mind  a 
másét  kell  néznem,  ha  szinte  nem  tehetek  is  rólla.  Én 
soha  ilyen  állapotban  nem  voltam,  ne  is  adja  Isten, 
hogy  többször  legyek.  Legkissebb  vígasztalásom  nem 
lehet  —  a  jó  Isten  valóságoson  magamra  hagyott  enge- 
met. Mindennap  a  sok  bosszút  látom:  de  Isten  kegyelme 
nem  engedi,  hogy  érezzem.  A  kikkel  legtöbbet  vagyok, 
és  a  kik  legtöbb  jó  szót  adnak,  és  nagyobb  barátságot 
mutatnak,  ugyanazok  akarják  meghomályosítani  becsű- 
letemet. Egy  kis  jó  kedvem  nekik  méreg,  és  kedvetlen- 
ségem előttök  kedves.  —  Mindennap  újítják  ellenem 
való    beszedj  eket.    Mindezeknek    pedig,    néném,    nem 


268  Mikes  T^efemen 

más  az  oka,  hanem  hogy  ki  nem  osztogatom  nékik  a 
fejdelem  jószágát.  Hogy  pedig  ki  nem  osztogatom,  azt 
gondolják,  hogy  magamnak  tartom.  Hadd  beszélljenek, 
csak  én  az  igaz  úton  járjak. 

Már  másutt  megcsillapodott  a  hadakozás.  Augustus 
lengyel  király,  Dom  Carlos  neápolisi  király.  A  lotha- 
ringus  berezegnek  Lotharingiáért  a  Toscanumi  her- 
czegséget  adták.  És  Lotharingiát  a  franczia  Stanislaus 
királynak  adta,  hogy  bírja  holtig,  és  így  kiki  megelég- 
szik a  részivel.  Itt  pedig  más  hadakozás  kezd  gyuladni 
a  töröknek  a  muszkával.  Már  a  boncsokokot  kitették 
Konstanczinápolyban.  az  a  jele  a  hadakozásnak,  és  hogy 
egy  holnap  múlva  a  vezér  megindul  a  hadakkal.  Az 
Isten,  a  ki  minden  dolgokot  vezérel,  adja  vigasztalását 
nékünk. 

CXXl. 

Rodostó,  15.  Aug.    1736. 

Egynehány  leveleimre  csak  nem  vehetek  választ. 
Már  elkezdettem  volt  magammal  hitetni,  édes  néném, 
hogy  a  vezérrel  elmentél  volt  táborban.  De  hiszem 
onnét  is  lehetett  volna  már  választ  adni  leveleimre.  Itt 
az  a  híre,  hogy  a  vezér  a  Duna  mellé  szállott  tábor- 
ban. A  muszkák  pedig  Tatárországban  igen  vadászszák 
a  tatárokot  —  ha  mind  megeszik,  sem  bánom.  De  azt 
bánom,  hogy  itt  olyan  szomorú  életet  kell  élnünk. 
Ellankadott  szívünk  és  kedvünk  —  csak  a  sok  suhajtást 
kell  hallanom.  Egynehány  rendbeli  leveleit  vettem  a 
fejdelemnek,  a  melyekkel  mégis  megvigasztaltam  a  több 
kenyeres  társaimot.  —  De  a  vigasztalás  csak  harmad- 
napig tart,  azután  ismét  a  suhajtást  kezdik  el.  Én  nekem 
mindenikét  kell  vigasztalnom  és  biztatnom ;  énnekem 
pedig  még  nagyobb  szükségem  volna  a  vígasztalásra, 
mint  másoknak;  de  engemet  csak  az  egy  Isten  vígasz- 
tal, és  ő  ád  erőt  a  kereszthordozásra.  Magamban  kell 
megfojtanom  szomorúságimot.  Haszontalan  volna  sok 
bajomot  mások  eleiben  terjesztenem.  De  sőt  még,  a  mi 
legnehezebb,  meg  kell  magamot  türtőztetnem,  és  úgy 


I 


Törökországi  levflei.  269 

tétetnem  magamot,  mintha  legjobb  kedvű  volnék ;  holott 
belsőképen  mind  mást  érez  a  szívem. 

Minden  leveleiben  a  fejdelem  írja,  hogy  eljő,  de 
még  itt  nincsen.  Azonban  a  szükség  szaporodik,  a  baj 
és  a  panasz  nagyobbodik,  és,  minthogy  nem  tudnak  kit 
okozni,  engemet  szüntelen  látván  reám  fordítják  pana- 
szokot. Azt  sem  bánnám,  csak  nekik  használna.  — 
A  mely  állapotban  teszen  Isten,  ahoz  kell  magunkot 
alkalmaztatni.  Sokszor  jut  eszemben  a  szegény  urunk 
jövendőlése ;  mert  egyszer  a  többi  között  a  vásárlásról 
való  számadást  hogy  oda  adtam  volna,  —  mert  én 
vásároltattam,  a  mi  a  köntösihez  és  a  házbéli  eszközökhez 
kívántatott  —  a  fizetőmester,  a  ki  vásárolta  parancsola- 
tomból, nekem  számot  adott,  én  pedig  azt  a  számadást 
megmutattam  a  fejdelemnek.  De  azt  jó  megtudni  előre, 
hogy  szegénynek  olyan  természete  volt,  hogy  a  szám- 
adásban nem  nézte,  hogy  miért  adtának  harmincz  vagy 
negyven  tallért  :  hanem,  ha  tíz  vagy  tizenkét  poltura 
érő  portékát  olcsón  vettek- é  vagy  drágán.  Az  olyan 
apró  állapotban  mindenkor  gáncsot  talált.  —  A  szám- 
adásban tehát  egynehány  poltura  érő  portékán  meg- 
akad a  szeme,  és  kezdi  mondani  mintegy  neheztclés- 
sel,  hogy  drágán  fizették,  nem  kellett  volna  úgy  venni. 
Én  azon  szokásom  ellen  felindultam,  mert  nekem  úgy 
tetszett,  mintha  bennem  kételkedett  volna,  és  mondám 
mint  goromba  :  ha  bennem  kételkedik,  parancsolja  más- 
nak, a  ki  vásároltasson.  Erre  szegény  semmit  nem  felel, 
csak  a  kezemben  adja  a  számadást,  és  elfordul  tőllem 
érdemem  szerént.  Ezzel  én  is  kimegyek.  Másnap  semmit 
sem  szól  hozzám,  én  pedig  csak  várom,  hogy  szóljon. 
Még  másnap,  akkor  sem  szól  semmit  is  —  a  már 
nekem  nehéz  volt,  mert  megüsmértem  ostoba  csele- 
kedetemet. Harmadnapján  már  nem  tűrhettem,  be- 
megyek utána  az  íróházában,  ott  eleiben  borulok,  és 
könyes  szemmel  csókoltam  kezét,  és  kértem  bocsánatot. 
Erre  az  a  ritka  és  nagy  ember  megölel,  és  mondja  : 
« Megbocsátok  —  sokszor  eszedbe  jutok  én  neked,  ha 
meghalok  —  sokszor  megemlegetsz  engemet :  de  akkor 


iyo  Mikes  T^etemeti 

késő  Icsz.D  Ha  akkor  sírva  hallottam  ezeket  a  szókot, 
most  könyes  szemmel  jutnak  eszemben.  Bé  is  teljesed- 
tek! —  Jsten  így  akarta  —  mindenben  dicsértessék 
szent  neve.  Megmondottam,  hogy  a  szomorú  levélnek 
rövidnek  kell  lenni,  azért  el  is  végezem. 

cxxu. 

Rodostó,  6.  Decemb.    1736. 

Hála  légyen  Istennek.  Ha  sokára  is,  de  elérkezék 
Rákóczi  József.  Azt  gondoltuk,  hogy  mindakettő  eljő : 
de  csak  a  nagyobbik  jött  el.  A  hajó  Gallipolinál  mara- 
dott —  maga  egynéhányad  magával  ide  jött  szárazon. 
Tegnap  estve  nem  akarván  közinkben  jőni,  csak  a 
vendégfogadóban  szállott.  Elérkezésit  tudtomra  adat- 
ván, oda  mentem  hozzája.  Ma  is  voltam  egynehány 
órát  véle,  mivel  Konstanczinápolyban  ment.  Még  nem 
tudhatok  ítéletet  tenni  felőlié.  —  Isten  tudja,  micsodás 
lesz.  Csak  azt  vettem  észre,  hogy  haragos.  Éppen  jókor 
érkezett.  Nekem  azon  örülni  kell  —  a  sok  bajtól  meg- 
menekedem. Nem  volt  több  tíz  tallérnál  az  egész  ház 
költségire.  De  a  ki  a  fogat  adta,  ennünk  is  ád. 

CXXUI. 

RÁKÓCZI  JÓZSEF  FEJDELEMNEK    EBBEN  AZ  ORSZÁG- 
BAN ÉRKEZÉSÉRŐL  VALÓ  LEVELEK. 

Rodostó,   a.  Jan.    1737. 

Adja  Jsten,  hogy  az  ő  áldásával  és  vígasztalásával 
kezdhessük  és  végezhessük  ezen  esztendőt.  A  fejdelem 
egynehány  napot  múlatván  Konstanczinápolyban,  a  buj- 
dosó felekezeti  közé  az  elmúlt  holnapnak  17-ik  napján 
ide  visszátért.  Ennek  a  hirtelen  való  visszatérésnek 
pedig  oka  az,  hogy  mihent  a  porta  megtudta,  hogy 
Konstancinápolyban  érkezett,  mindjárt  megizente,  hogy 


Törökországi  levetet.  %jt 

ide  visszátérjen.  —  Nem  is  kelletett  volna  oda  menni : 
de  Bonneval  volt  az  oka.  Mert  minthogy  a  portának 
a  császárral  való  békesége  még  tart:  desőt  még  mint- 
hogy a  császár,  a  porta  és  a  muszka  között  való  közben- 
járó, a  porta  nem  akart  okot  adni  a  császárnak  a 
panaszra,  hogy  miért  hozatta  maga  mellé  a  fejdelmet; 
mert  itt  igen  tartanak  attól,  hogy  a  császárt  valamiben 
megboszontsák  —  mert  nem  akarnak  két  ellenséget 
csinálni  —  az  egy  is  elég  most  nekik.  Ezen  okból 
küldék  oly  hamar  vissza  a  fejdelmet,  a  ki  is  mint  fogja 
magát  hozzánk  alkalmaztatni,  nem  tudhatom :  de  amint 
észre  kezdem  venni,  igen  messze  esett  alma  fájától. 
Légyen  Isten  akaratja  —  másszor  többet. 

CXXIV. 

Rodostó,  3,  Mártii,  1737. 

Bezzeg,  néném,  nyertünk  mi  a  változásban,  mint 
Bertók  a  csíkban.  Vígasztalásunkra  vártuk  ezt  az  ifjü 
fejdelmet:  de  szomorúságunkra  jött.  A  szép  rendtar- 
tást, a  melyet  az  atyja  szabott  volt  közöttünk,  és  a  me- 
lyet oly  igen  igyekezett  annyi  esztendők  alatt  meg- 
tartani és  megtartatni  velünk  mind  holtig,  azt  a  fia 
harmadnap  alatt  felfordítá,  és  annak  elrontásán  kezdé 
el  az  itt  való  életét  úgyannyira,  hogy  olyan  kevés  idő 
alatt  abban  a  keresztyéni,  és  fejdelemhez  illendő  rendű 
tartásban  csak  egy  kis  fótocska  sem  marada  meg.  Min- 
den eltöröltetett,  és  csak  a  nagy  rendetlenségnek  ködje 
szállotta  meg  a  házunkot.  Csak  ebből  elítélheti  akárki, 
hogy  mit  remélhetünk,  kivált  mi,  a  kik  olyan  nagy  fej- 
delmet szolgáltunk  volt,  a  kinek  minden  dolga  okosság- 
ból, rendből  és  kegyességből  állott.  Most  pedig  mind 
ellenkezőt  látunk ;  mert  a  rendet  nagy  rendetlenség 
követte  ;  az  okosságot  a  hebehurgyaság,  a  kegyességet 
a  harag  és  az  idegenség,  úgyannyira,  hogy  harmincz 
esztendőtől  fogva  való  bújdosásunk  oly  súlyosnak  nem 
tetszett,  mint  már  ez  a  három  holnap.   Most  suhajtjuk 


272  Mikes  T^elemen 

leginkább  a  mi  megholt  urunkot ;  mert  szomorúan  kell 
néznünk  az  atyja  és  a  fia  között  való  nagy  külömbséget. 
De  már  ebben  benne  vagyunk. 

Mihent  ide  érkezett,  az  atyjának  minden  jószágát 
híven  kéziben  adtam.  Való,  hogy  káromlás  nélkül  nem 
maradtam ;  mert  a  hamis  atyafiak  sokkal  vádoltanak, 
és  a  hamis  vádolásra  a  fejdelem  sokat  vizsgálódott 
utánam  alattomban  ;  de  becsfiietem  megsértésére  valót 
semmit  nem  talált.  Ezt  nékem  maga  is  megvallotta. 
Nincsen  semmi  jobb,  mint  az  igaz  úton  járni.  A  volna 
kívánatos  dolog,  hogy  az  atyja  nyomdokát  követné; 
mert  a  bizonyos,  hogy  a  porta  vizsgálódik  utána, 
hogy  micsoda  természetű?  —  Azt  kérdhetnéd  néném, 
hogy  én  mint  vagyok  az  elméjiben?  Csak  úgy,  mint 
a  többi.  Nékem  csak  istenfizessét  sem  mondott  azért, 
hogy  jószágára,  cselédire  viseltem  gondot.  —  Itt  teqnap 
nagy  földindulás  volt.  A  föld  sem  nyughatik  alattunk. 
Jó  egészséget,  néném. 

cxxv. 

Rodostó,   io.  Julii,    1737. 

Itt,  néném,  minden  dolgaink  rendetlenül  és  zűrzavar 
módjára  folynak,  és  minden  felfordulva  —  csudálom, 
hogy  mi  is  a  lábunkon  és  nem  a  fejünkön  járunk. 
A  bizonyos  pedig,  hogy  az  Isten  ebben  a  fejdelemben 
sok  szép  talentumot  adott.  Eszet  szépet  adott,  és  ha 
azt  úgy  oktatták,  nevelték  volna,  a  mint  kívántatik,  dicsé- 
retre méltó  dolog  lett  volna.  De  a  term.észetét  kellett 
volna  megzabolázni,  és  rendben  venni  még  igen  ifjú 
korában.  De  mindenben  szabaddá  hadták,  és  a  termé- 
szet rendetlenné,  változóvá  és  állhatatlanná  lett  —  azért 
is  oly  haragos  és  változó.  Arra  soha  sem  tanították,  a 
természet  sem  vitte  reá,  hogy  azon  inkább  igyekezzék, 
hogy  szeressék,  mintsem  féljenek  tőlle.  Minthogy  bőv- 
ségben  nem  neveltetett  volt,  hanem  csak  nagy  szaba- 
dosan, azért  se  azt  nem  tudja,  hogy  mi  a  fösvénység  — 


Törökországi  I evetéi.  173 

se  a  helyes  megtartás  —  se  azt,  hogy  mi  légyen  a  he- 
lyes adás  —  se  azt,  hogy  mi  légyen  a  nemzetihez 
való  szeretet ;  mert  soha  a  nemzetivel  nem  társalkod- 
hatott. 

A  már  bizonyos,  hogy  ebben  a  holnapban  a  császár 
a  passzaroviczai  békeséget  a  törökkel  felbontotta,  és 
letévén  a  mediátorságát,  a  muszka  mellé  állott.  Ha  le- 
het-é  olyanformán  a  békeséget  felbontani,  vagy  sem, 
azt  a  theologusok  végezzék  el ;  mert  azt  elvégezték, 
hogy  nem  keresztyéni  tartás  a  hitetleneknek  a  hitet 
meg  nem  tartani.  Mivel  a  töröknek  az  Isten  szintén 
olyan  igazságos,  és  örökös  Istene  lévén,  mint  nékünk, 
ő  hozzája  is  olyan  igazsággal  vagyon,  mint  hozzánk.  Azt 
nem  tudom,  mikor  bontotta  volna  fel  a  török  a  béke- 
séget; de  azt  tudom,  hogy  egy  keresztyén  császár  fel- 
bontotta —  meg  is  büntetődött  érette.  Az  olyan  pél- 
dán most  is  lehetne  tanulni.  A  törökök,  ha  azt  nem  re- 
ménlenék,  hogy  az  Isten  most  is  igazságot  teszen  nekik, 
kétségben  esnének.  A  mint  hogy  igen  tartanak,  méltán 
is ;  mert  két  nagy  és  hatalmas  császár  ellen  kell  hada- 
kozniok,  a  kik  ketten  Európából  kiűzhetik  —  de  tegyük 
utána,  ha  Isten  úgy  rendelte.  Talám  már  errevaló- 
nézve  a  portán  is  inkább  néznek  reánk ;  mert  még  most 
igen  rossz  renden  vannak  dolgaink.  —  Érdemlünk-é 
egyebet  ? 

CXXVl. 

Rodostó,    13.    Sept.   1737. 

A  békeség  fel  lévén  bontva ;  azért  a  portának  sem 
lévén  szükséges,  hogy  arra  vigyázzon,  a  mire  eddig  kel- 
letett vigyázni ;  erre  való  nézve  a  kalmakán  egy  levelet 
külde  ide  egy  vezéragától,  a  melyben  tudtára  adja  a 
fejdelemnek,  hogy  a  porta  kívánja  Konstanczinápolyban 
való  menetelét :  a  porta  meg  akarván  ezzel  mutatni, 
hogy  teljességgel  való  ellensége  a  német  császárnak, 
és  belőllünk  ijesztőt  akar  csinálni.  Szegény  fejdelem, 
ha  most  élne,  mit  gondolna,  és  mit  csinálna?  Mert  azt 
sokszor  hallottam  szegénytől,  hogy  nem  kívánja  a  por- 
Mikes  Kelemen:   Törökországi   levelei.  18 


174  Mikes  faelemen 

tának  a  némettel  való  hadakozását ;  mert  irtózik  a  tö- 
rökkel való  hadakozástól,  és  hogy  inkább  szereti  itt 
halálát,  mintsem  azt  látni,  hogy  érette  rablásokot  te- 
gyenek Erdélyben.  Elég  a,  hogy  mi  bemegyünk.  Isten 
tudja  mire.  Azt  is  jó  megtudni,  hogy  új  vezért  tettek  a 
táboron.  Többet  nem  írok,  mert  készülni  kell.  A  mely 
helyben  pedig  sok  esztendőket  töltött  valaki,  onnét  ne- 
hezen mozdul  ki.  Jó  egészséget,  néném  1 

cxxvu. 

Konstanczinápoly,   21.  Sept.    1737. 

Elhagyók,  néném,  Rodostót  annyi  esztendők  mülva. 
Kibontakozánk  onnét,  de  hogy?  csak  herdiburdi  mód- 
jára. A  fejdelem  csak  kevesed  magával  indúla  meg:  de 
úgy,  mintha  az  ellenség  lett  volna  a  hátunkon.  Még 
csak  annyi  időt  sem  adott  magának,  se  nekünk,  hogy  a 
portékáit  elrakják.  E  talám  csak  arra  való  volt,  hogy 
elmondhassa,  amit  nékem  mondott;  ícNem  halok  én  itt 
meg,  mint  az  apám.D  Nem  felelék  reá,  de  gondolám, 
hogy  talám  még  Erdélyben  sem.  Elég  a,  hogy  tegnap 
ebédtájban  a  város  mellé  érkezvén,  egy  udvarházhoz 
vivének.  Ott  a  császár  tisztei  a  fejdelmet  megvendég- 
lék.  Ebéd  után  mind  a  fejdelem,  mind  mi  alánk  paripa- 
kot  adának.  Onnét  megindulván  pompával  kísérek  a 
császár  tisztei  a  szállására,  a  mely  csak  egy  szőcs  háza, 
de  kényesen  ellakhatik  egy  fejdelem  benne.  A  házak 
mind  fel  voltak  ékesítve  az  ide  való  mód  szerént  a 
császár  parancsolatjából. 

Minthogy  még  itt  igen  újak  vagyunk,  azért  semmi 
új  dolgot  nem  írhatok  többet,  hanem  csak  azt  írom  idő- 
töltésért, hogy  olyan  nagy  állatot  láttam,  a  ki  felől 
gyermekségemtől  fogvást  hallok  beszélieni,  és  kíván- 
tam látni.  Már  ebből  észre  veszi  kegyelmed,  hogy  az 
egy  elefánt.  Ez  a  nagy  állat  egérszőrű.  A  feje  olyan, 
valamint  írják.  A  fülei,  valamint  az  asszonyok  legye- 
zője.  A   szájából  kétfelől  két  vastag  fog  nő  ki,  mint  a 


Törökországi  levelei.  475 

karom.  Azok  pedig  hosszak,  az  ételre  azok  néki  nem 
használhatnak :  de  az  is  bizonyos,  hogy  a  természet 
azokot  neki  hasznára  adta  —  az  is  bizonyos,  hogy  az 
esztergálosok  sok  szép  drága  munkára  fordítják  azokot. 
De  a  mit  leginkább  csudáltam  abban  az  állatban,  — 
az  orrát  —  de  orrnak  nem  mondhatom,  mert  az  orra 
végiből  jő  ki  egy  olyan  fityelék,  valamint  a  pujkának, 
A  pedig  hosszabb  fél  ölnél,  és  vastag  mint  a  karom. 
Az  úgy  hajlik,  mint  egy  korbács  —  annak  a  vége  olyan, 
mint  egy  disznónak  az  orra,  két  lyuk  megyén  fel  rajta 
mind  végig,  valamint  két  szivárványon.  Azon  szívja  fel 
a  vizet,  mikor  iszik,  vagy  mikor  magát  mossa,  azzal 
fecskendezi.  Azzal  ád  magának  enni  —  a  neki  olyan, 
mint  nékünk  a  kezünk.  Ő  azzal  egy  polturát  felveszen, 
ő  azzal  egy  csomó  szalmát  felveszen,  és  magát  min- 
denütt legyezi ;  mert  a  faikának  azt  a  hasznát  nem  ve- 
heti. A  kit  pedig  azzal  megüt,  meg  vagyon  ütve.  Egy- 
szóval, nem  lehet  kigondolni,  a  ki  azt  nem  látja,  hogy 
mennyi  féle  hasznát  veszi  ő  annak.  A  lábai  mindenütt 
egyaránsú  vastagságúak,  mint  az  oszlop  —  vannak 
olyan  vastagok,  mint  egy  embernek  a  czombja.  A  ma- 
gossága  1 3  arasz  volt  —  de  e  még  csak  a  kisdedek 
közül  való.  Csudálatos  az  Isten  az  ő  munkáiban.  Elég 
már  arról  a  nagy  állatról  beszélleni. 

CXXVIU. 

Konstanczinápoly,   11.  Octob.   1737. 

A  fejdelem  7-dikben  a  kalmakánnál  volt  audientián, 
aki  is  egy  paripát  küldött  a  fej  delem  számára.  Hasonló- 
képen mindenikünk  alá  is  szépen  felöltöztetett  lova- 
kot. A  csauz  pasa'°'^  jött  a  fejdelem  után,  és  nagy  pom- 
pával vitte  a  kalmakánhoz.  Ott  csak  kevés  ideig  lévén, 
egy  nyusztos  mentét  adata  a  fejdelemre:  mi  reánk 
pediglen  mindenikünkre  egy  kaftánt,  és  azután  mind- 
nyájan megcsókolok  az  ő  kalmakáni  kezét,  és  visszá- 
térénk  hasonló  pompával.    Elkezdők  a  komédiát,  mert 


176  Mikes  Ideiemen 

itt  azt  gondolják,  hogy  mentől  nagyobb  becsületet 
tes'/.nek  nekünk,  a  német  annál  inkább  megijed.  Én 
már  másodszor  látok  ilyen  komédiát  ebben  az  ország- 
ban. A  theátrumról  hogy  szállunk  le,  meglássuk.  Gra- 
tiánus  azt  mondja,  hogy  mihent  a  czitromból  a  levit 
kifacsarják,  elvetik  - —  és  mikor  az  ember  a  csorgóból 
akar  innia,  meghajol  előtte  ;  de  azután  hátat  fordít  neki. 
Ilyen  a  világi 

A  tegnapi  napot  nem  mondhatom,  hogy  elvesztettük 
volna;  mert  a  moldovai  és  havasalföldi  vajdánékot  volt 
a  fejdelem  látogatni  csak  kevesed  magával.  Mindenik 
reá  tudta  magát  tartani.  A  fejdelmet  megajándékozták  — 
bennünket  is  egy-egy  keszkenővel.  Mindenik  czifrán 
volt.  Mindenikének  pedig  a  szépségével  a  férje  megelé- 
gedhetik. Férfiú  cselédjeket  igen  keveset  láttam,  de 
szolgálót  mindenikénél  nagy  sereggel  —  valamint  egy 
majorháznál  a  sok  tyúk.  A  való,  hogy  a  mi  fejdelmünk 
igen  hideg  szemekkel  nézte  ezeket  a  görög  fejdelem- 
néket,  se  a  szép  tyúkoknak  balfelől  való  gondolatot 
nem  adott;  mert  még  abban  az  órában  is  a  hideg  volt 
rajta,  a  mely  már  egy  darab  időtől  fogvást  csaknem 
mindennap  vagyon  rajta,  és  amiolta  ebben  az  országban 
érkezett,  az  egészsége  teljességgel  megromlott.  Talám 
az  is  okozza  a  minden  kicsidért  való  haragját.  Való, 
hogy  egy  szempillantás  alatt  elmúlik :  de  minden  szem- 
pillantásban megújul,  jó  egészséget,  néném. 


CXXIX. 

Konstanczinápoly,  3.  Decemb.   J737- 

Már  ezután,  néném,  csak  a  pompáról  kell  írnom.  Ma 
egy  nagyon  menénk  által,  a  melyet  leírom,  ha  únadalmas 
lesz  is. 

Tegnap  a  porta  tudtára  adatván  a  fejdelemnek,  hogy 
ma  audientiája  lenne  a  császárnál,  azért  ma  jó  hajnal- 
ban a  fejdelem  hajóra  üle  az  egész  udvarával,  és  a  kon- 
stanczinápolyi  kapu  elött  kiszálla.  A  hol  már  várt  ben- 


Törökortzági  levelei.  iyy 

nUnket  a  csauz  pasa  sok  csauzokkal  és  lovakkal.  — 
A  fejdelem  a  császár  paripájára  ülvén,  mi  is  más  pari- 
pákra, nyolcz  órakor  a  császár  második  kapujához  érénk. 
A  fejdelem  a  lóról  leszállván,  egy  kevéssé  a  kapu  között 
leültetek.  E  pedig  csak  azért  volt,  hogy  megmutassák, 
hogy  a  császár  kapujánál  várakozni  kell,  akárki  legyen 
a.  Egy  kevés  idő  múlva  a  csauz  pasa  megjelenté,  hogy 
már  bé  lehetne  menni.  A  második  kapun  bemenvén 
csaknem  olyan  udvaria  találánk,  mint  az  első.  Ebben 
az  udvarban  pedig  jobbkéz  felől  valának  egy  csuport- 
han  mintegy  ezerig  való  jancsárok  —  az  udvaron  pedig 
vala  lerakva  messze  egyik  a  másikától  ötszáz  tál  étek. 
A  midőn  az  udvar  közepi n  valánk,  egy  kiáltásra  a  jan- 
csárok nagy  zúgással  a  tálakra  rohanának,  valamint  az 
ellenségre,  hogy  ki  kaphat  el  hamarébb  egyet  belőlle  — 
egy  szempillantás  alatt  egy  tál  sem  marada  a  földön. 
A  pedig  szokás,  hogy  a  császár  így  megvendégelje  a 
jancsárokat  azon  a  napon,  a  melyen  fizet  nékik.  A  pedig 
igen  rossz  jel  a  császárnak,  amidőn  a  jancsárok  nem 
akarnak  futni  az  ételre.  —  Balkéz  felől  pedig  az  út 
mellett  i  2  paripa  volt  sorjában  —  mindenikét  két  em- 
ber tartotta  ezüstlánczokon,  és  mindenik  gazdagon  fel 
volt  ékesítve  —  kivált  a  négy  utolsó ;  mindenikének 
rubintos  szerszáma  volt,  a  fejeken  toll,  és  gyöngygyei 
varrott  csábrág  rajtok.  Ezeknél  se  szebb  lovakot,  se 
czifrábbakot  nem  lehet  másutt  látni.  —  A  fejdelem 
előtt  két  csauz  pasa  menvén,  a  dívánházban  bémene. 
A  kalmakán  és  a  több  főrenden  lévők  felkelének,  és 
köszönték,  és  a  szokott  helyre  leültetek.  A  dívánház 
pedig  négy  szögeletű  nagy  bolthajtásos  palota.  A  kal- 
makán a  vezér  helyett  középben  a  fal  mellett  ült,  a 
több  tisztek  kétfelől.  A  vezér  feje  felett  pedig  egy  kis 
ablak  vagyon,  a  honnét  a  császár  mindent  láthat  és  hall- 
hat, de  őtet  nem  láthatják.  Azután  a  szokás  szerént 
olyan  embereket  hívának  bé,  a  kiknek  valamely  perek 
vagy  panaszok  volt  Ezek  egyenként  menvén  a  kalma- 
kán eleiben,  supplicátiót  adának  néki  —  a  supplicátiót 
felszóval  elolvasák  —  egy-két  szóval,  arra  mit  felelt  a 


578  Mikes  T^etemen 

kalmakán,  a  supplicátióra  felírták,  és  a  kérőnek  a  ké- 
ziben adván  a  házból  kiigazították.  Azután  más  rend- 
bélieket vivének  eleiben,  azokkal  is  úgy  bántanak.  Fél 
óra  alatt  húsz  személynek  elvégezé  minden  baját  és 
perét.  A  vezér  egy  szovával  minden  törvénykezésnek 
véget  vet,  igazságot  teszen  egy  szempillantás  alatt 
akármely  nagy  dologról,  a  kit  halálra  ítél,  azt  mind- 
járt viszik  akasztani,  a  kinek  a  jószágát  vissza  akarja 
adatni,  a  mindjárt  végben  megyén.  —  Ezek  a  rövideden 
való  törvényes  dolgok  véghez  menvén,  azt  szép  dolog 
vala  nézni,  azután  a  palota  közepiben  három  sorjával 
kilenczszáz  erszény  pénzt  rakának  mind  bőrzacskckban. 
Egy  kevés  idő  múlva  érkezek  a  csauz  pasa  a  császár 
parancsolatjával,  a  kalmakány  eleiben  mene  az  ajtóig, 
elvévé  tőlle  a  parancsolatot,  a  fejére  tévé  és  megcsó- 
kolá,  és  helyére  üle,  és  elolvasá.  A  melyben  a  volt, 
hogy  fizessen  a  jancsároknak.  Azonnal  parancsolá,  hogy 
kezdjenek  a  fizetéshez.  Egy  óra  alatt  azt  a  sok  pénzt  mind 
kihordák  nagy  renddel  és  csendességgel.  A  meglévén, 
valakik  a  dívánban  ültének,  mindenik  eleiben  egy  asz- 
talt tevének,  és  mindenik  asztalra  egyaránsú  étket  vittek 
egyszersmind.  Legalább  mindenik  asztalra  vittek  egy- 
másután húsz  húsz  tál  étket.  De  azzal  az  ebéd  nem 
tárta  tovább  fél  óránál,  mert  a  török  gyakorta  eszik, 
de  keveset  egyszer.  Egy  tálból  két-három  falatot  eszik, 
azt  mindjárt  elviszik,  mást  tesznek  helyiben  —  abból  is 
annyit,  és  így  mind  végig,  ha  száz  tál  étek  volna  is.  — 
Edéd  után  a  dívánházban  olyan  szomorú  hallgatás  volt 
egy  óráig,  mintha  senki  nem  lett  volna  a  házban  :  noha 
tele  volt.  Azután  két  csauz  pasa  az  ajtóig  jövének,  a 
két  kadileszkert  kiszólítták,  és  a  császárhoz  vivék.  — 
Egy  fertály  óra  múlva  ismét  visszájövének  a  kalma- 
kányért,  a  ki  is  felkelvén  a  kaptán  pasával  a  császárhoz 
ménének.  Egy  kis  idő  múlva  a  fejdelemért  is  eljövének, 
és  oda  vivék,  a  kire  egy  nusztos  kaftánt  adának.  Mihent 
a  császár  eleiben  érkezek,  a  kit  is  köszönr\'én  a  császár 
feleié  néki :  <Az  apád  én  hozzám  sok  ideig  való  hűség- 
gel  volt,    gondolom,  hogy  te  is  fogod   aztot  követni.í 


Törökországi  leveUi.  S79 

A  fejdelem  kijővén  a  császártól,  mi  is  mindnyájan  kaf- 
tánban  lévén,  a  második  kapun  kivűl  a  császár  paripá- 
jára üle,  a  kit  is  ide  ajándékozák ;  mi  is  lóra  ülvén  a 
szállás  felé  indulánk.  A  csauz  pasa  a  fejdelem  előtt 
ment,  a  szállásig  kíséré,  és  vége  lett  a  komédiának,  és 
ennek  a  levélnek. 

cxxx. 

Konstanczinápoly,    16.  Decemb.   1737- 

Ma  megláthatok,  hogy  miért  kap  az  ember  e  vilá- 
gon. Az  Aesopus  mondása  mindennap  beteljesedik; 
mert  ez  a  bölcs,  ha  pogány  volt  is,  de  igazat  mondott; 
mivel  egyszer  azt  kérdették  tőlle,  hogy  mit  csinálnak 
az  istenek  az  égben?  azt  feleié  reá:  «Hogy  minden 
dolgok  csak  a,  hogy  kit  felmagasztaljanak,  kit  megaláz- 
zanak ■ —  egyiktől  elvegyék,  a  másiknak  adják.»  E  ma 
megtörtének  a  vezéren.  A  ki  is  a  táborról  visszátérvén, 
nagy  pompával  ment  keresztül  a  városon,  Talám  ugyan 
érzette,  mert  szomorú  ábrázattal  láttuk.  A  Mahomet 
zászlóját  a  császár  udvarában  letévén,  a  házához  alig 
érkezek,  hogy  a  pecsétet  elvették  tőlle,  és  a  vezérség- 
ből  kiiktatták.  Mindenit  elpecsételték,  és  a  kalmakánt 
tevék  a  kerékre,  hogy  ott  üijön,  amég  lehet.  Ennek  a 
neve  Méhemet  Gyümrühcsi.'°^  Még  eddig  hozzánk  jól 
volt.  De  még  eddig  mi  sem  tudjuk,  miben  vagyon 
dolgunk.  Ez  a  vezér  fővámos  volt  —  elítélhetni,  ha 
tud-é  hadakozni.  Ö  lássa,  csak  hozzánk  jó  legyen.  Jó 
egészséget,  néném. 

CXXXI. 

Konstanczinápoly,   25.  Január.    1738. 

A  vezér  tegnap  megizené,  hogy  három  vagy  négy 
nap  meg  kellene  indulnunk,  és  hogy  ma  a  vezérhez 
kellene  menni.  Oda  is  menénk  nagy  vizes  pompával  ; 
mivel  nagy  eső  volt.  A  vezér  melléje  ültetvén  a  fej- 
delmet,  egy  kevés  idő    múlva   kávét   adata,  és  a  fejde- 


aSo  Miket  Ideiemen 

lemre  egy  nusztos  mentét  adának,  és  minket  felkaftá- 
nyozánalc  E  meglévén,  a  vezér  és  a  fejdelem  felkelének, 
és  a  vezér  a  fejdelem  kezében  adá  az  ethnamét,'**^  a  mely 
levélben  a  császár  erdélyi  fejdelemnek  üsméri  lenni  a 
fejdelmet;  a  fejdelem  is  a  vezér  kéziben  adá  a  portával 
csinált  szövetségnek  levelét,  és  elbúcsúzának  egymás- 
tól —  és  a  nagy  esőben  megáztatok  a  kaftánt.  Ebéd 
után  pedig  a  császár  harmincz  lovat  külde  a  fejdelem- 
nek —  a  fele  szép  paripák  voltak,  a  fele  közönséges 
lovak,  és  ezek  mellé  egy  bécsi  hintót  hat  lóval.  Elég 
a,  hogy  mi  már  készülünk  a  bevett  szokás  szerént, 
tudniillik  igen  szép  rendetlenséggel ;  mert  holnapután 
el  kell  indulnunk,  vagy  akarjuk  vagy  sem.  Azért  nem 
írhatok  többet. 

cxxxu. 

Drinápoly,  5.  Febr.   1738. 

Kedves  néném,  mi  ide  érkezénk  úsztatva ;  mert  azt 
elmondhatni,  hogy  mindenütt  úsztattunk  a  sárban.  De 
már  azt  is  meg  kell  mondani,  hogy  mikor  indúlánk 
ki  abból  a  császári  városból.  Elvégezvén  tehát  ott  a 
komédiát  az  elmúlt  holnapnak  27-dik  napján,  elkészül- 
vén nagy  hirtelenséggel,  elindúlánk  ebéd  után  ritka 
és  fényes  rendetlenséggel.  Mert  hogy  a  portán  és  má- 
sutt nagyobb  ítélettel  legyenek  irántunk,  a  porta  két 
kapicsi  pasával  kísértete  ki  a  fejdelmet  a  városból.  Egy 
pediglen  mindenkor  mellettünk  fog  lenni,  hogy  gondja 
légyen  az  úton  mindenre,  és  egy  defterdár, '°7  a  ki  fizes- 
sen. Még  itt  leszünk  vagy  két  nap.  Előre  ellátjuk,  mi- 
csoda kedvetlen  utazás  lesz  a  miénk,  mind  az  időre, 
útra,  és  más  okokra  való  nézve.  Itt  nagy  tisztelettel  és 
becsülettel  fogadták  a  fejdelmet.  Az  útban  hosszú 
levelet  nem  lehet  írni,  azért  elvégezem,  és  jó  egészsé- 
get kívánok  kegyelmednek. 


Törökorsxági  levelei.  j  8 1 

CXXXUl. 

Csernavoda,   19.   Febr.    1738. 

Mi,  Istennek  hála,  ide  érkezénk  tegnap,  igen  nagy 
bajjal  ;  de  egészségesen.  Tegnap  húshagyó  kedd  volt,  de 
mi  még  tegnap  kezdettük  a  böjtöt,  és  ha  mind  úgy  böj- 
tölünk, amint  elkezdettük,  koplalás  lesz  a  vége ;  mert 
semmit  sem  találtunk.  Talám  jobb  lesz  ezután  ;  mert  itt 
fogunk  maradni  egy  darabig.  Utunk  pedig  igen  havas 
volt  —  főképen,  hogy  általjöttünk  a  heg^'eken.  Csak- 
nem mindenütt  jó  bulgár  faluk  vannak,  a  hol  ennivalót 
lehetett  találni  —  bort  eleget.  Már  azokban  a  falukban 
szalonna  elegendő,  a  mely  Törökországban  igen  ritka 
liktárium.'°^  De  elsőben  a  bulgár  asszony  előtt  keresztet 
kell  vetni,  és  úgy  ád  szalonnát:  másképen  nem  adna. 
Oka  ennek  az,  hogy  ha  egy  töröknek  adna  szalonnát, 
azr  mások  meglátnák,  lakoznék  érette.  Csernavoda  igen 
ocsmán  helytt  vagyon :  de  nagy  falu,  szép  házak  van- 
nak benne.  Fele  oláhok,  fele  bolgárok  lakják,  kevés 
török.  De  gazdag  kereskedők  vannak  itt.  Mind  inkább 
Erdélyben  kereskednek.  A  házak  mind  egyformára  van- 
nak építve.  Többet  is  írnék,  ha  volna  mit.  Én  pedig 
maradok  kegyelmednek. 

CXXXiV. 

Csernavoda,  5.  Mártii,    1738. 

Talám  már  az  írást  el  is  felejtette  kegyelmed.  Én 
még  el  nem  felejtettem,  azért  azt  írón,  hogy  tegnap 
érkeztem  vissza  Bukurestből.  A  fejdelem  Konstantinus 
vajdát  küldött  volt  köszönteni.  Aki  is  nagy  becsülettel 
fogadott,  és  pompával  vitete  magához.  Amég  ott  voltam, 
a  vajda  tartott  tisztességesen,  és  becsületesen  is  bocsátott 
cl.  A  Dunán  száraz  lábbal  mentem,  és  jöttem  által.  At- 
tól igen  féltem,  hogy  a  lábam  belé  ne  sipadjon.  Rosz- 
szabbúl  jártam  volna,  mint  szent  Péter.  A  vezér  levele 


aSi  Miket  Ideiemen 

ma  érkezek,  a  melyben  mindenféle  ígéretek  bővelkednek. 
Abban  a  sok  biztatások,  hogy  30  vagy  40  ezer  embert 
adnak  melléje :  de  abban  Tamás  vagyok.  Végtire  azt 
írják,  hogy  innét  Vidinben  kell  menni  —  mire,  mi- 
végre?  Isten  tudja.  Csak  úgy  bánnak  velünk,  mint  a 
gyermekkel,  és  vázt  akarnak  belőllünk  csinálni ;  mert 
azt  gondolja  a  porta,  hogy  mihent  Vidinben  érkezünk, 
az  egész  Magyarország  és  Erdély  lóra  ül,  és  hozzánk 
jő.  Talám  úgy  lehetne;  ha  az  öreg  urunk  élne.  De  most, 
hogy  hozzánk  jőjön  valaki.  Isten  ne  adja :  hanem  kedet 
tartsa  meg. 

cxxxv. 

Vidin,  y.  April.    1738. 

Már  azt  is  végben  vittük,  hogy  ide  jöttünk,  de  pos- 
tán ;  mert  mi  egyébképen  nem  tudunk  járni,  ha  szinte 
tíz  napig  voltunk  is  az  úton.  Elég  a,  hogy  az  elmúlt 
holnapnak  27-ik  napján  szaladánk  ki  Csernavodáról. 
Azt  nem  kell  gondolni,  hogy  az  ellenség  űzött  volna 
ki,  hanem  hogy  mi  mindent  szaladva  cselekeszünk. 
Postalovakot  mindenütt  adának  alánk,  és  a  portékánk 
alá.  Azt  elmondhatni,  hogy  a  portékánk  több  pénziben 
áll  már  a  császárnak,  mint  magunknak ;  mert  a  sok 
postalovat  mind  a  császár  fizeti.  Az  utunk  nem  volt 
unadalmas;  mert  igen  szép  földön  jártunk  - —  csaknem 
mindenütt  a  Duna  mellett.  A  való,  egy  kevéssé  pusz- 
tás,  mert  a  faluk  is  puszták  most  a  hadakozásban.  Azt 
a  szép  földet  mind  ráczok  bírják,  a  kik  nem  igen  dol- 
gosok —  a  fejér  nép  igen  csúfos  süveget  visel.  Tegnap, 
amidőn  két  mélyföldnire  lettünk  volna  Vi dintől,  a  pasa 
három  vagy  négy  százig  való  lovasokot  külde  élőnkbe, 
a  kik  mind  czifrák,  mind  jó  paripások  valának.  A  Duna- 
parton pedig  egy  kis  mélyföldnire  a  várostól  a  pasa  sá- 
torai fel  valának  verve.  A  tihája  élőnkben  jővén  a  pasa 
nevével  köszönté  a  fejdelmet,  és  a  sátorok  alá  vivé, 
a  hol  megvendégelé  a  fejdelmet.  Ebéd  után  a  fejdelem  a 
pasa  paripájára  ülvén  nagy  pompával  érkezénk  a  város- 
ban  ágyúdörgések    között.    Nem    a   várban,   hanem    a 


Törökországi  levelei,  ií55 

külső  városban  vagyunk  szállva.  Másszor   másról  írok, 
most  ez  elég. 

CXXXVJ. 

Vidin,    II.   April,    1738. 

Tegnap  a  mi  főgyenerálisunk  megvendégelé  a  fejdel- 
met.  Úgy  tetszik,  hogy  ezt  a  pasát  méltán  nevezhetem 
gyenerálisnak  —  ha  e  nem  elég,  gubernátornak  neve- 
zem, mert  a  három  boncsokos  vezér,  és  legalább  hatvan 
vagy  hetven  ezer  embernek  parancsol  hadakozás  ide- 
jében. Az  ő  pasasága  pedig  mind  szélesebb,  mind  hosz- 
szabb,  mint  csaknem  kétszer  Erdélyországa.  Hát  az  ilyet 
nem  lehet-é  híni  gyenerálisnak  vagy  gubernátornak?  — 
0  pediglen  az  ő  tartományának  mintegy  örökös  ura, 
mindaddig,  valamég  ki  nem  teszik  belőlle.  A  pasa  tehát 
sátorokot  vonatván  fel  a  városon  kívül,  tegnap  8  órakor 
oda  menénk  nagy  pompával.  A  pasa  is  egy  óra  múlva 
nagy  czeremóniával  oda  érkezek,  és  a  maga  sátorában 
letelepedék.  Erre  jó  vigyázni,  hogy  nem  ő  várt  minket 
a  sátorok  alatt,  hanem  mi  őtet ;  mert  a  török  igen  meg 
tudja  tartani  a  czeremóniát.  Egy  óra  múlva  a  fejdelem 
hozzája  mene,  és  a  beszéllgetés  egy  óráig  tárta. —  Ez 
a  pasa  szép  ember,  vezéri  módon  termett.  Ez  örmény 
volt,  azért  is  nevezték  Halvács'"^  Mehemetnek.  Igen 
kegyes  és  okos  ember.  Való,  hogy  nem  volt  hadi  em- 
ber; mivel  a  fő  harminczadosságból  tették  pasának. 
Ebben  az  országban  egyszersmind  nőnek  fel  az  embe- 
rek az  ilyen  nagy  pasaságra,  valamint  a  gomba.  Elég 
a,  hogy  most  minden  órán  meg  fog  innét  indulni  leg- 
alább ötvenezer  emberrel  Orsovát  lőtetni.  A  beszéll- 
getés után  a  fejdelem  a  maga  sátorában  mene,  és  a 
tisztjeivel  ebédhez  üle,  a  melyet  a  pasa  készíttetett 
volt  —  legalább  ötven  tál  étek  volt  egymás  után  az 
asztalon.  A  pasa  a  maga  sátorában  ett.  Ebéd  után  vagy 
hatvan  jó  paripással  dzsidáztatott  a  pasa,  azután  czélt 
lődöztetett  flintákból,  azután  nyilakkal,  a  paripáit  meg- 
jártatta. Mindezeknek  vége  lévén,  öt  órakor  a  vacso- 
rát clhozák,  és  vacsora   után  lóra  ülénk  és  haza   ballá- 


184  Mikes  Kelemen 

gánk.  Egy  kevés  idő  múlva  a  pasa  is  visszámcne  a 
várban.  A  török  vendégség  ilyen  szomorú  vigasság. 
Ebédre  hívott,  de  velünk  nem  ett.  Azután  nem  is  lát- 
tuk. Mikor  eljöttünk,  nem  kívántatott  elbúcsúzni  tőlle. 
A  nagy  török  urak  így  szoktak  vendégelni  fő  keresz- 
tényeket, a  kik  bort  isznak. 

A  belső  város  nem  szép,  a  külső  rút,  pusztás  és  sá- 
ros. De  a  városon  kívül  szép  térségek  vannak.  Itt  pe- 
dig mindennap  szomorú  állapotokot  látunk  ;  mert  min- 
dennap látjuk,  hogy  útczáról  útczára  hordozzák  a  ra- 
bokot —  hol  férfiakot,  hol  leányokot,  hol  gyermekes 
asszonyokot.  Boldog  asszony  az  olyan,  a  kit  gyerme- 
kestől együtt  veszik  meg ;  mert  sokszor  történik,  hogy 
egy  az  asszonyt  veszi  meg,  más  meg  a  gyermekét  — 
egy  órában  úgy  elválnak  egymástól,  hogy  soha  többé 
essze  nem  kerülnek.  —  De  a  rendes  dolog  volt,  hogy 
egy  török  szegény  németet  akarván  eladni,  útczáról 
utczára  hordozta,  kiáltván :  tíz  tallér,  hat  tallér,  öt  tal- 
lér az  ára;  de  senki  nem  igére  semmit  is  érette.  A  tö- 
rök szegény  lévén,  nem  hogy  a  rabját  tarthatta  volna, 
de  magának  sem  volt  egy  polturája  is.  Haragjában, 
hogy  senki  meg  nem  akarta  venni,  a  kávéházban  viszi, 
ott  eladja  egy  findzsa  kávéért.  Ilyen  olcsó  itt  a  csá- 
szármadár 1 

CXXXVll. 

Vidin,  9.  Julii,    1738. 

Mi  repülő  félben  vagyunk;  mert  innét  is  szokásunk 
szerént  szaladva  kell  készülnünk  és  megindulnunk.  Ki- 
vel, és  hová  ?  hallgassad  békeséges  tűréssel.  E  holnap- 
nak ötödik  napján  a  vezér  Nissza"°  felől  ide  érkezek 
nagy  sietséggel.  Vagyon  véle  fegyverfogható  80  ezer 
ember.  Minthogy  siet,  azért  a  hadát  tovább  nem  nyu' 
gosztalja,  és  ma  megindulunk  Orsova  felé.  Oka  ennek 
a,  hogy  az  ide  való  pasa  már  vagyon  másfél  holnapja, 
hogy  Orsovát  megszállotta  és  lőttette.  De  már  annak 
vag%'on  két  hete,  hogy  Köriigszeg  gyenerális  eligazította 
volt  alólla,  és  a  várat  megsegítette.    A  vezér  ezt  meg- 


TörSkországi  levetet.  585 

tudván,  azért  jött  ilyen  sietséggel  erre,  és  azért  is  in- 
dulunk ma  meg,  hogy  a  pasát  megsegítse.  Nagy  ál- 
gyúkot  viszen  magával,  és  mident,  a  mi  kívántatik  a 
várvíváshoz.  Olyan  álgyú  is  vagyon,  a  kinek  előtte  hat- 
van bival  sétál. 

Tegnapelőtt  a  vezér  megizené  a  fejdelemnek,  hogy 
hagyná  el  Vidint,  és  menne  táborban  véle.  Elkészű- 
lénk  tehát  a  bevett  szokásunk  szerént,  és  a  vezér  tábo- 
rára menénk.  De  hogy  menénk  ?  —  mert  példa  nélkül 
való  dolog  a  mi  dolgunk  —  senkinek  közüliünk  lova 
nincsen,  se  semmi  tábori  eszköze.  Lovakot  eleget  adott 
a  vezér  alánk,  de  azok  postalovak  —  el  lehet  ítélni,  ha 
postalovakon  kell-é  táborban  menni  ?  Elég  a,  hogy 
mi  azokon  megyünk,  ugyan  postán  is  térünk  vissza. 
De  e  mind  meg  lehet  a  komédiában.  Ugyanazért  is 
hurczol  oda  a  vezér,  gondolván,  hogy  ha  a  táborban 
leszünk,  sok  magyarok  jőnek  hozzánk.  De  hála  Isten- 
nek, egy  valamire  való  nem  jött.  A  kik  jöttek,  azok  a 
fára  való  felmagasztaltatást  kerülték  el.  Csak  a  sok 
szép  szót  adják,  de  nem  akarják  egyéb  hasznunkét 
venni.  Kedves  néném,  egy  kis  imádság  hasznos  volna 
az  olyanért,  a  ki  postalovon  táboroz. 

CXXXVIU. 

Fetislán,'"    1  1.  Julii,    >738. 

A  bizonyos,  hogy  a  vezér  sem  adja  a  császárnak 
tudtára  nagyobb  szorgalmatossággal,  hogy  hová  me- 
gyén, és  mit  cselekszik,  mint  a  melylyel  megírok  min- 
deneket kegyelmednek.  Ugy  tetszik,  mintha  a  kedves 
nénémnek  kellene  igazgatni  ezt  a  hadakozást.  Legelő- 
ször tehát  a  fővezér  megindula  Vidin  mellől  egész 
táborával  igen  jó  reggel.  Mi  is  postán  utána  lépte- 
ténk.  A  megindulás  pedig  9-dikben  volt,  ide  pedig  ma 
1 1  -kén  érkezénk  déltájban.  Tegnap  pedig  reá  vett 
minket  a  vezér,  de  nem  csak  minket,  hanem  az  egész 
táborát.  Azt  pedig  csak  ma  tudtuk  meg.  A  pedig  e  sze- 
rént  mcne   végben.    Tegnap  este  hat  óra  után  a  vezér 


2  86  Mikes  Kelemen 

megindula  az  egész  udvarával  —  sok  fákiyákot  vittek 
előtte  és  utána.  Az  egész  tábor,  és  mi  is  azt  gondol- 
tuk, hogy  azon  helyt  fogjuk  az  étszakát  tölteni,  és  hogy 
a  vezér  azért  indult  volna  meg,  hogy  étszaka  a  hűvö- 
sön érkezzék  Fetislánhoz  ;  mert  a  török  táboron  olyan 
szokás  vagyon,  hogy  a  had  nem  indul  meg  egyszer- 
smind a  vezérrel.  A  had  már  tudja  a  szálló  helyeket, 
vagy  előre,  vagy  a  vezér  után  indul  meg  —  az  is  ki 
egy  úton,  ki  máson.  Mikor  pedig  a  vezér  megindul, 
egyet  lőnek  álgyúból.  A  vezérrel  pedig  más  nincsen, 
hanem  a  maga  udvara,  a  mely  igen  sok,  és  azok  a  test- 
őrzők, a  kik  már  mindenkor  mellette  szoktak  lenni. 
A  jancsár  aga  pedig  mindenkor  meg  szokott  indulni  a 
vezér  előtt  egy  nappal.  —  A  vezér  megindulván  tehát 
tegnap  este,  amint  mondám,  amidőn  két  kis  mélyföld- 
nire  lett  volna  a  tábortól,  taraczkokból  lőtetni  kezde,  és 
azután  Hintákból,  mintha  ugyan  ellenség  ütött  volna 
reája  a  Dunán ;  mivel  mindenütt  a  Dunaparton  kelle- 
tett elmenni.  Arra  az  egész  tábor  felzendül,  gondol- 
ván, hogy  a  vezér  valamely  sajkákra  lőtetne.  Noha 
setét  volt,  de  kiki  felszedi  sátorát,  és  a  vezér  után  me- 
gyén. Egy  kevés  idő  múlva  érkezek  hozzánk  egyne- 
hány csauz  a  vezér  parancsolatjából,  mondván,  hogy 
induljunk  meg  mi  is,  ha  veszedelemben  nem  akarunk 
lenni.  Elkészülénk  tehát  nagy  sietséggel,  és  megindú- 
lánk  a  vezér  után  a  nagy  setétségben. 

A  török  táborral  nappal  is  bajos :  de  étszaka  igen 
veszedelmes;  mert  annak  a  rettentő  sok  rakott  ösz- 
vére, tevéje,  a  csak  megyén  ki  egy,  ki  más  úton  igen 
szép  rendetlenséggel,  és,  ha  szüntelen  az  ember  ma- 
gára nem  vigyáz,  a  bizonyos,  hogy  felüttetik  és  el- 
tapodtatják. Elég  a,  hogy  ma  ebédtájban  ide  érkezénk 
az  egész  táborral.  Ma  tudók  meg,  hogy  a  vezér  azért 
lőtetett  az  esrve,  hogy  a  had  hamarébb  utána  men- 
jen. Mi  egyik  partján  vagyunk  a  Dunának,  a  vidini 
pasa  pedig  Magyarország  felől  való  parton.  Orsova 
pedig  ide  csak  három  óra,  most  nem  lövik.  Az  utolsó 
levelemben  megmondottam  volt  az  okát.  De  már  ismét 


Törökországi  levelei.  287 

kezdik  lőni,  mihent  a  sánczok  készek  lesznek.  Azt 
mondják,  hogy  22-dikén  lőtetni  fogják.  Azt  tartják, 
hogy  a  két  táboron  vagyon  másfél  százezer  ember.  De 
ha  számlálnák  mindazt,  a  ki  kenyeret  eszik,  kétszáz 
ezer  embernél  is  több  volna ;  mert  itt  a  rettentő  sok 
cseléd,  a  sok  mindenféle  mesterember,  a  sok  kufár,  kal- 
már, kereskedő,  valamint  egy  városban.  Egy  szóval  egy 
városban  annyiféle  dolgot  nem  találna  az  ember,  mint 
egy  vezérnek  a  táborán  —  még  ötves  mesteremberek- 
nek is  kell  lenni.  A  sokféle  ételnemű,  és  más  egyéb 
portékát  mind  Konstanczinápolyból  kelletett  a  Duna 
mellé  hurczolni.  Ítélje  el  már  az  ember,  ha  egy  vezér 
táborát  felverik,  mit  nem  nyernek?  Csak  szekér  több 
vagyon  harmincz  ezernél  —  ahoz  mindjárt  harmincz 
ezer  ember. 

A  micsoda  rendetlenség  vagyon,  amikor  a  tábor  me- 
gyén ;■>'  a  rend  szintén  olyan  nagy,  amidőn  helyben 
vagyon ;  mert  itt  nagy  a  csendesség :  gyilkosság,  ve- 
szekedés, lopás  nincsen.  De  azt  itt  nem  kell  keresni, 
hogy  renddel  verjék  a  sátorokot.  tJtczákot  ugyan  hagy- 
nak, de  kiki  oda  veri  sátorát,  a  hová  tetszik  —  senkinek 
szabott  helye  nincsen.  —  Fetislán  pedig  egy  nyomorú 
rácz  falu.  A  Trajánus  császár  híres  kőhídja  is  itt  volt  — 
most  is  még  megvagyon  egy  darab  bellőle.  A  vezér  is 
ott  akar  fahidat  csináltatni  a  Dunán,  a  mely  ott  igen 
keskeny.  Egy  szóval  azt  akarom  (mondani),  hogy  ilyen 
nagy  török  tábort  láttam.  —  De  úgy  tetszik,  hogy  már 
mindenről  elég  tudósítást  adván,  elvégezhetem  levele- 
met, és  csendességgel  várhatom  a  parancsolatokot, 
hogy  hová  tetszik  kegyelmednek  hogy  vigyük  ezt  a 
nagy  tábort,  ha  megveszszük  Orsovát?  Addig  is  ma- 
radok   


*  Az  eredeti  kéziratban,  kétségkívül   hibásan,  vaQfon  áll. 


288  Mikes  T^eíemen 

CXXXIX. 

Fetjslán,  26.  Aug.   1738. 

Kedves  néném,  a  kegyelmed  parancsolatjára  Orso- 
vát  megvevők.  Már  most  nem  berdót,  hanem  Állát 
kiáltanak  benne.  Ez  a  változás  e  szerént  mene  vég- 
ben :  A  commendáns  látván,  hogy  a  vezér  teljességgel 
el  nem  szállana  alólla,  valamég  meg  nem  venné,  azt  is 
látá,  hogy  az  ágyúk  a  kőfalakon  igen  sok  ajtókot  csi- 
nálnának mindennap.  De  leginkább  a  vivé  a  feladásra, 
hogy  a  hada  igen  betegeskedett ;  mert  a  sok  nyugha- 
tatlanságon kívül  a  sziget  igen  egészségtelen.  Tegyük 
éhez  azt  is,  hogy  a  vezér  kikiáltatta  volt,  hogy  a  ki 
ostomra  megyén,  annak  25  tallérja  leszen.  Erre  való 
nézve  sok  száz  jancsár  irata  fel  magát.  Az  ilyen  hírt, 
ha  megvitték  a  várban,  gondolkozhattak  a  feladásról. 
A  commendáns  megizené  j2-kén  a  vezérnek,  hogy  kül- 
dene valakit  hozzája,  a  kivel  végezhessen  a  vár  feladá- 
sáról. A  vezér  Ibrahim  Effendit  küldé,  a  ki  is  mindene- 
ket elvégezvén,  1 5-kén  a  commendáns  a  vezérhez 
jőve  —  nagy  tisztelettel  fogadá  —  és  a  vezérnek  a 
várat  feladá,  a  ki  is  ajándékkal  bocsátá  vissza.  Ugyan- 
azon a  napon  a  jancsárok  elfoglalák  a  várnak  egyik 
kapuját,  amég  egészen  kitakarodik  a  német  belőlle. 
Ugyanazon  estve  meglövék  örömét  a  táboron, 

A  mi  hadunk  már  is  kezd  oszlani,  és  talám  csak  mi 
maradunk  a  vezérrel.  Az  idén  nem  is  tart  tovább  a 
hadakozás.  A  mi  dolgunknak  is  csakhamar  vége  lesz. 
A  vezér  azt  izené  tegnap  a  fejdelemnek,  hogy  készül- 
jön ;  mert  30  ezer  emberrel  Temesvár  felé  mehet.  Ma 
pedig  megizené,  hogy  nem  is  kell  Erdélyről  gondol- 
kodni, hanem  arról,  hogy  véle  Vidin  felé  menjünk. 
Az  Isten  megoltalmazta  édes  hazánkot  a  rablástól.  Elég 
a,  hogy  holnap  innét  megindulunk,  és  elhadjuk  a  fekete 
szalmával,  földdel,  fűvel,  fövénynyel  elegyesen  sült  ke- 
nyeret. A  vezér  megigérte,  hogy  az  úton  szemben 
lesz  a  fejdelemmel  —  meglássuk.  Ezzel  maradok  ke- 
gyelmednek. 


Törökországi  levelei.  1Ő9 

CXL. 

Vídin,    1.  Sept.   1738. 

Már  most  bízvást  elmondhatjuk,  hogy  vége  vagyon 
a  komédiának,  és  a  theátrumról  becsületesen  leszállíta- 
nak, és  a  vezér  minden  czeremónia  nélkül  felada  rajtunk. 
Perdjtio  ex  te  Israel."* 

Az  elmúlt  holnapnak  27-dik  napján  Fetislánt  elha- 
gyók, és  a  vezér  után  menénk  Vidin  felé.  Igen  kevés 
had  volt  velünk.  A  vezér  megizente  volt,  hogy  az  út- 
ban szemben  lesz  a  fejdelemmel.  A  vezér,  minthogy 
mindenkor  előttünk  indult  meg,  kilencz  óra  tájban  meg- 
szállott ebédelni  ;  nékünk  pedig  azt  mondották  volt, 
hogy  ebéd  után  szemben  lesz  a  fejdelemmel.  Azért 
utána  siettünk,  hogy  az  ebédje  után  a  helyre  érkez- 
hessünk. De  minthogy  a  vezérnek  semmi  szándéka  nem 
volt,  hogy  velünk  szemben  legyen,  azért  csakhamar 
ebédelt,  és  amidőn  látta,  hogy  közelítünk  sátorához, 
fogja  magát,  a  hintójában  ül,  és  elmegyen  előliünk. 
E  már  nem  volt  tréfa.  Azután  azt  mondák,  hogy  Vidin- 
nél  lesz  a  szemben  való  létei.  A  vezér  Vidinhez  ér- 
kezvén, sokkal  előttünk  már  sátorok  alatt  volt  az  egész 
udvarával.  Amidőn  mi  is  közelíténk  a  sátorokhoz,  azt 
izenik  nekünk,  hogy  most  nem  lehet  szemben  velünk; 
mert  rosszul  vagyon,  hanem  csak  taitsuk  a  ló  száját  a 
szálló  helyünkre,  a  mely  a  Dunaparton  volt,  a  városon 
túl.  Erre  csak  lesütők  a  fülünket,  látván,  hogy  micsoda 
durván  bánnak  velünk.  Micsoda  változás !  Ennek  előtte 
egynehány  holnappal  nagy  pompával  vittek  be  Vidin- 
ben :  most  pedig  még  a  városon  sem  akartak  keresztül 
vinni  bennünket,  hanem  a  városon  kívül  a  kertek  kö- 
zött kelleték  sokat  kerülni.  Végtire  a  szállóhelyre  ér- 
kezénk  és  itt  sátorok  alatt  vagyunk  csak  magunk,  mint 
a  számkivetettek.  29-kén  érkezénk  ide.  Már  ezután  a 
fejdelem  sem  fogja  mondani  szokása  szerént,  hogy : 
« Nagyobb  becsülettel  vagyon  hozzám  a  porta,  mint 
az  atyámhoz  volt.w 

Ma  ebéd  után  azt  izenék,  hogy  a  fejdelem  szemben 

Mikts  Kelírnen  :    Törökorszígi  levelei.  19 


Itpo  Mikes  J(etetnen 

lehet  a  vezérrel,  csak  menjen  hozzája.  De  egy  kevés 
idő  múlva  ismét  azt  izenék,  hogy  nem  lehet;  mert  a 
feje  fáj.  Nem  akarásnak  nyögés  a  vége.  Tegnap  pedig 
innét  jó  reggel  megindula  az  egész  udvarával,  és  ide 
hagya  bennünket.  Már  itt  meddig  leszünk,  télre  hová 
visznek,  Isten  tudja.  De  azt  tudjuk,  hogy  a  fejdelem- 
nek az  egészsége  igen  rossz  renden  vagyon.  Soha  nem 
is  volt  egészséges,  amiolta  ebben  az  országban  jött. 
De  kivált  egy  darab  időtől  fogvást  igen  sárgódik.  A  ha- 
rag pedig  igen  árt  egészséginek.  Jó  egészséget  kívánok 
kegyelmednek. 

CXLl. 

Vidin,  4.  Octob.   1738. 

E  sem  igen  nagy  vigasztalásra  való  levél  lészen,  se 
semmi  hírt  nem  írhatok  a  nénémnek.  Mit  is  írhatnék, 
mikor  senki  felénk  sem  jő  —  mintha  csak  mi  volnánk 
Törökországban.  A  mi  táborunk  elég  hosszú,  de  igen 
keskeny.  Vagyunk  mindenestől  másfél  százan.  De  most 
minden  órán  fő  nélkül  maradunk ;  mert  a  fejdelem  igen 
rossz  állapotban  vagyon,  szüntelen  való  forróságban. 
Az  ábrázatja  vész,  a  teste  vastagodik,  e  nem  jó.  De  ő 
a  felől  csak  múlatná  magát,  ha  volna  kivel,  és  mivel. 
És  csak  örömest  el  akarná  titkolni  nyavalyáját,  orvos- 
ságot nem  vészen,  hanem  a  ki  való  járással  akarná  ma- 
gát meggyógyítani.  A  minap  a  borbélyok  és  a  doktorok 
tanácsok  ellen  hajóra  üle,  és  messze  lementünk  a  Du- 
nán. —  De  amikor  visszajöttünk,  kétszer  is  elájult. 
Nem  is  gondoltuk,  hogy  életben  érkezik  haza,  négy 
embernek  kelletett  a  hajóból  kivenni,  és  a  sátorában 
vinni.  A  nyavalyának  nyughatatlansága  miatt  már  egy- 
nehány naptól  fogva  a  sátorát  messze  verette  a  többi- 
től. De  ott  sem  maradhatott,  hanem  a  mi  sátorunk 
mellé  vettetett  ágyat.  Estig  ott  feküdt,  estve  a  maga 
sátorában  vissza  akarván  menni,  maga  nem  mehetett, 
hanem  négyen  vitték.  Amint  vitték  volna,  elájult.  Én 
azt  gondoltam,  hogy  megholt,  és  a  kiáltásomra  magá- 
hoz tért.  —  Azoltától  fogvást  mind  nagyobbodik  rajta 


Törökországi  levetet.  291 

a  forró  hideg.  A  hús  mintegy  hull  rólla.  De  a  harag 
el  nem  hadja,  a  melyet  mind  a  természetnek  kell  tu- 
lajdonítani, mind  pedig  annak,  hogy  nehéz  néki,  hogy 
olyan  á  lapotban  látja  magát  lenni.  Mi  nékünk  készül- 
nünk kell.  A  vezér  egy  agát  küldött  ide,  hogy  hajókot 
rendeljen;  mert  a  Dunán  megyünk  le  Oroszcsíkig. "' 
Onnét  Csernavodára  telelni.  Két  nap  múlva  megindu- 
lunk. Azért  a  leveleket  arra  kell  igazgatni,  és  az  egész- 
ségre vigyázni. 

CXLU. 

Oroszcsik,    14.  Octob.   1738. 

Itt  vagyunk  tehát,  minthogy  innét  írok,  annyi  sok 
irtóztató  veszedelmek  között  is.  De  a  nemes  vér  vagy 
veszt,  vagy  nyer,  de  próbál.  Mindazonáltal  ide  érkezénk 
szerencsésen.  Hol  az  ellenség  hátán,  hol  egynehány 
ezer  között  kelletett  eljőnünk,  de  mégis  borbélyra  nem 
volt  szükségünk.  Meg  kell  tehát  mondani  azt  a  nagy 
veszedelmet.  Nem  nagy  veszedelem-é,  a  miden  annyi 
sok  ezer  viza  között  kelletett  elmennünk.  Hátha  fel- 
fordították volna  a  hajónkot? 

Elég  a,  hogy  ezen  holnapnak  6-dik  napján  mind 
hajóra  ülének  a  bujdosó  urak,  úgymint :  Csáky  úr,  Zay 
úrfi,  llosvai,  Pápay,  Dászti,  ez  olosz,  Pázmány  uraimék, 
és  magam.  A  fejdelmet  pedig  igen  nyomorult  álla- 
potban tevék  a  hajóban,  és  nem  akará,  hogy  egyikünk 
is  lenne  véle  a  hajójában,  a  melyet  mi  nem  igen  bán- 
tunk ;  mert  nagyobb  mulatsággal  vittük  végben  a  vízi 
utunkot.  A  bizonyos,  hogy  gyönyörűséges  dolog  jó 
társaságban,  mint  mi  voltunk,  a  Dunán  lemenni ;  mert 
minden  két  óra  múlva  nagy  szép  szigetekre  találtunk, 
és  némelykor  meglehetős  városok  mellett  mentünk  el. 
A  városok  pedig  mind  Törökország  részén  vannak. 
A  híres  Nikápoly  a  többi  között  volna  legszebb,  de 
igen  ocsmány  helyre  vagyon  építve.  A  várossal  által- 
elienben  szakad  a  Dunában  az  édes  Olt  vize.  Csak 
azt    sem   láthattam   suhajtás   nélkül ;   mert   olyan   édes 

19* 


201  Mikes  J^etemen 

hazából  foly  ki,  ahonnét  3 1  esztendőtől  fogvást  vagyok 
kirekesztve. 

Minthogy  veszedelmes  volna  étszaka  járni,  azért 
minden  estve  kikötöttünk  valamely  sziget  mellé.  Gya- 
korta a  szigetparton  csak  a  tormához  kötötték  a  hajót ; 
mert  olyan  vastag  gyökerek  vannak,  mint  a  szekér 
rúdja.  Ha  megreszelik,  sárga,  és  jó,  ha  mindjárt  eszik: 
de  ízetlen,  ha  egy  keveset  áll  reszelve.  Vérontás  is  volt ; 
mert  kivált  Havasaifölde  részén  való  szigetekben  csak- 
nem mindenütt  találni  sertéseket.  Vadok,  vagy  szelídek, 
nem  tudom ;  mert  azok  örökké  a  szigetekben  laknak 
csak  maguk  —  talám  gazdájok  is  lehet.  Elég  a,  hogy 
egy  szigetben  kettőt  megöltünk.  Jól  laktunk,  míg 
bennök  tartott.  De  mennyi  átokkal  ettük?  mert  a  fő- 
hajósunk  török  volt.  Eleget  mondotta,  hogy  megszeplő- 
sítettük a  hajóját.  Mi  azt  csak  nevettük,  ő  néki  pedig 
csak  kelletett  nyelni  a  zsíros  füstöt.  A  micsoda  jó  mu- 
zulmán volt,  talám  el  is  adta  azután  a  hajóját  azért, 
hogy  tisztátalanná  lett  volt  a  disznóhústól.  Tegnap,  úgy- 
mint 1  3-kán,  ide  érkezénk  szerencsésen.  Istennek  hála. 
A  fejedelem  már  ide  érkezett  volt  igen  nyomorult  álla- 
potjában.  Innét  már  csakhamar  Csernavodára  megyünk. 
Ezzel  maradok. 

CXLUI. 

Csernavoda,  7.  Nov.    1738. 

Én,  ha  a  kedves  néném  levelét  nem  veszem  is,  de 
csak  írok.  Legalább  abból  megláthatja  kegyelmed, 
hogy  még  élek.  De  hogy  lehetne  kegyelmed  levelét 
vennem,  amidőn  soha  egy  helyben  nem  maradunk.  Hol 
a  vizén,  hol  a  földön,  hol  az  áerben  járunk.  De  bárcsak 
valamely  jóról,  és  ne  csak  mindenkor  a  nyomorúságról 
kellene  írnom. 

Az  elmúlt  holnapnak  19-dik  napján  indúlánk  meg 
Oroszcsíkról.  Három  vagy  négy  óra  múlván  ide  is  ér- 
kezénk rossz  állapotban.  De  a  fejdelem  végig  meg 
akarja  tartani  a  természetit.  Három  vagy  négy  nap  múlva, 
hogy    ide    érkezénk,    mindenikünket    eltilta     magától, 


Törökországi  levetet,  293 

még  a  borbélyait  is.  Való,  hogy  itt  pestis  vagyon,  de 
az  orvosokot  ugyanazért  kelletett  volna  maga  mellett 
megtartani.  A  körülötte  lévő  cselédeket  is  clküldötte 
szállásáról.  Csak  éppen  egy  kóborló  doktort,  a  sza- 
kácsot, egy  szökött  olosz  muskatérost,  és  két  asszonyt 
fart  maga  mellett.  Ezekből  áll  az  udvara.  Ezek  pedig 
olyan  személyek,  a  kiket  nem  üsmért  ennek  előtte  egy- 
nehány nappal.  Lehet-é  az  ilyenekre  bízni  életét? 
A  minap  étszaka  úgy  volt,  hogy  a  kik  mellette  vannak, 
azt  gondolták,  hogy  megholt.  Mindjárt  hozzám  futot- 
tak megmondani,  hogy  halálán  vagyon.  De,  hogy  meg 
ne  haragítsam,  nem  mentem  eleiben.  Csak  azt  feleltem, 
valamint  Esther:  ((Ha  csak  a  király  nem  hivat,  nem 
merek  eleiben  menni.))  A  török  tisztek  látván,  hogy 
nem  helyesen  cselekednék,  megizenék  a  fejdelemnek, 
hogy  venne  valakit  közüliünk  maga  mellé.  Ha  halála 
történnék,  legyen  valaki  mellette.  Erre  való  nézve 
megizené  nékem,  hogy  legyek  mellette.  Azért  már 
egynehány  naptól  fogvást  mellette  lakom.  A  borbélyo- 
kot mintegy  kételen  maga  mellé  vette,  a  kiknek  taná- 
csok és  akaratjok  ellen,  mintegy  bosszúból  eret  vágata 
magán.  Egy  szóval,  a  micsoda  állapotban  vagyon,  nem 
hiszem,  hogy  innét  kimenjen.  Ezzel  maradok. 

CXLIV. 

Csernavoda,    10.   Nov.    1738. 

Kedves  néném,  végét  érők  Rákóczi  Józsefnek.  Már 
régtől  fogva  láttuk,  hogy  úgy  lesz  mint  a  gyertya.  — 
Tegnap  igen  nagy  gyengeséget  érezvén,  meggyónt  és 
communicált,  a  testamentumát  megcsinálta.  Mára  virra- 
dóra a  forró  hideg  igen  nagy  lévén  rajta,  ma  annyira 
elnehezedék,  hogy  a  gyertya  már  vége  felé  volt. 
Mindazonáltal  jól  beszéllt  tizenegy  óráig,  noha  már  a 
szemei  elhomályosodtak  volt,  úgyannyira,  hogy  csak  a 
szováról  üsmért  meg  mást.  Tizenkét  órakor  a  szova  el- 
állott, és  igen  nagy  forróságban  voit,  és  csak  a  jajgatá- 
sáról  vettük  észre,  hogy  szenved.  Két  órakor  délután  a 


294  Mikes  faelemen 

pap  fel  akarván  néki  adni  az  utolsó  kenetet,  amidőn  az 
imádságot  elkezdé,  az  Istennek  adá  lelkét  —  38  eszten- 
dős korában.  Az  Ur  irgalmazzon  néki.  - —  A  testet 
felbontották  —  a  mája  mód  nélkül  megdagadott  volt. 
A  testet  egy  pinczében  tétettem  ■ —  mindaddig  ott 
lesz,  míg  válasz  jön  a  portától.  A  testamentumban  azt 
hagyta,  hogy  az  atyja  mellé  temessék,  de  nem  hiszem, 
hogy  megengedjék. 

Ebben  a  fejdelemben  a  mi  fogyatkozás  volt,  nem  a 
természettől  volt,  hanem  a  neveltetéstől.  Esze  szép  volt, 
szíve  jó.  De  a  haragról  soha  meg  nem  intették.  Noha 
a  mindjárt  elmúlt,  de  gyakorta  jött  elé.  Se  azt  néki 
nem  tanácsolták,  hogy  kívánja  magát  szerettetni  mások- 
kal. Egy  szóval,  ha  az  atyja  nevelhette  volna,  mind  más 
természetű  lett  volna.  Most   ez   elég,  másszor   másról. 

CXLV. 

Csernavoda,    15.   Decemb.    1738. 

Nem  kétlem,  kedves  néném,  hogy  már  vetted  leve- 
lemet, a  melyben  megírtam,  hogy  ismét  fő  nélkül  mara- 
dánk.  De  nem  sokára  szükségünk  nem  lészen  főre; 
mert  minap  is  eltemetek  egy  atyánkfiát  és  a  mennyin 
már  maradtunk,  egy  szilvafának  is  elférünk  az  árnyéká- 
ban. A  k'i  minket  teremtett,  annak  legyen  meg  akaratja 
rajtunk.  O  minket  például  tett  az  egész  nemzetünknek, 
és  boldogok  azok,  kik  tanulni  fognak  rajtunk,  kik  az 
országgal  együtt  tartanak,  és  a  kik  füsthöz  hasonló  ok- 
ból el  nem  hagyják  nemzeteket  és  örökségeket.  Adja 
Isten,  hogy  soha  senki  bennünket  ne  kövessen,  és  irtózva 
halljon  beszéllni  a  mi  hosszas  bújdosásunkról. 

De,  kedves  néném,  mink  voltunk-é  első  példák? 
Bizony  nem.  Mi  tanultunk-é  másokon?  Nem,  Mások 
fognak-é  tanulni  rajtunk?  Nem.  De  miért?  Mert  min- 
denkor egyféle  okok  vezették,  vezetik,  és  vezetni  fog- 
ják az  embereket  az  olyan  állapotra,  mint  a  melyben 
mi  vagyunk.  Hanem  csak  a  lészen  szerencsésebb,  a  kit 
az    Ur    mintegy   fogságban    tesz    a    maga   jószágában. 


Törökországi  levelei.  195 

Mert  én  nekem  soha  semn\i  egyéb  okom  nem  volt 
hazámot  elhagyni,  hanem,  hogy  igen  szerettem  az  öreg 
fejdelmet.  Noha  a  mennyei  Atyám  előtt  más  okból 
kelletett  elhagynom.  Imádnom  is  kell  rendelésit. 

A  minap  érkezek  ide  egy  vezér  aga,  a  császár  és  a 
vezér  leveleivel,  a  melyekben  szép  Ígéretek  vannak.  — 
Mindeddig  a  szegény  fejdelemnek  rendelése  szerént 
minden  jószága  kezemnél  volt,  de  ennek  előtte  egy- 
nehány nappal  a  porta  parancsolatjából  a  török  tisztek 
ide  gyűlvén,  mindent  felírának,  kezekhez  vevék,  és  el- 
pecsételek. Én  is  elhagyám  a  szállást,  és  más  szállásra 
menék.  Ilyen  a  világi  És  a  mit  gyűjtöttél,  kié  lészen? 
Ezzel  maradok. 

CXLVl. 

Csernavoda,   1.  jun.   1739. 

Az  elmúlt  holnapnak  14-dik  napján  visszáérkezék 
ide  a  porta  parancsolatival  a  defterdár.  És  minthogy 
a  porta  arra  szabadságot  nem  adott,  hogy  a  szegény 
fejdelem  testét  Konstanczinápolyban  vigyék,  azért  teg- 
nap estve  egy  görög  templomban  eltemetők.  A  kit  is 
az  Ur  Jézus  állítsa  jobb  keze  felől  az  utolsó  napon. 

Itt  most  minden  órán  az  apostolok  eloszlása  lészen. 
A  parancsolatok  elérkeztek.  Csáky  úr  Vidin  felé  fog 
menni,  Zay  úrfi  Kocsinban,  én  pedig  Jásziban  :  de  mi 
ketten  együtt  fogunk  járni  egészen  Jászig.  Innét  Buku- 
restre  megyünk,  és  onnét,  keresztül  és  végig  Havas- 
alföldin, Moldovában.  Innét  pedig  megindulunk  négy 
nap  múlva ;  mert  a  fermánunkban  '  ''^  a  vagyon  feltéve, 
hogy  egy  órával  előbb  induljunk  meg.  Mert  itt  nem 
teszik  azt  a  parancsolatban,  mikor  valahová  küldenek 
valakit,  hogy  siessen,  hanem  egy  órával  előbb  induljon 
meg,  mintsem  kellene,  és  egy  órával  előbb  légyen  ott, 
ahová  küldik.  Elég  a,  hogy  ha  Erdélyt  meg  nem  lát- 
hatom is,  de  a  köpönyegit  meglátom ;  mert  az  erdélyi 
havasok  mellett  megyünk  el.  Ha  Zágonban  sert  nem 
ihatom  is,  de  iszom  a  Bozza  viziből  —  köszöntöm 
ezeket  a  kegyelmed  nevivei  is. 


ipő  Mikes  faelemen 

Úgy  tetszik  nekem,  hogy  elég  bőséggel  adtam  ke- 
gyelmednek tudtára  a  szegény  fejdelemnek  minden 
dolgait,  és  életinek  végit.  Már  itt  két  Rákóczit  teme- 
ténk  cl  —  a  harmadikat  Isten  éltesse  —  a  nem  eszik 
török  kenyeret. 

Minek  előtte  ezt  a  levelet  elvégezzem,  és  az  íráshoz 
való  szcrszámimat  elrakjam,  lehetetlen,  hogy  egy  kis 
nevetségre  való  históriát  ne  írjak  —  elég  szomorúságra 
valót  írtam.  Elég  a,  hogy  nálunk  szökött  német  mus- 
katérosok  is  vannak,  a  kiknek  az  erszények  igen  lapos 
lévén,  a  vizet  is  megunván,  nem  tudták,  miképen  ihas- 
sanak bort,  mert  pénzek  nem  volt.  Azért  tanácsot  tar- 
tottak egymás  között,  hogy  miképen  ihassanak  bort 
pénz  nélkül.  Egyik  a  szomjúhozó  gyűlésben  monda  a 
több  tanácsoknak  :  Csak  azt  cselekedjétek,  a  mit  én 
mondok,  és  lesz  borunk.  Elküld  tehát  négyet  a  többi 
közül  ásóval  és  kapával.  Ezek  estve  későn  egy  görög 
papnak  a  kapujához  mennek,  ott  igen  kezdik  ásni  és 
hánni  a  földet,  mintha  sírt  ásnának.  A  pap  meghallván, 
hogy  dolgoznak  a  kapuja  előtt,  kimegyen,  és  kérdi  tői- 
lök,  hogy  mit  akarnak?  Azok  felelik,  hogy  egy  holtat 
akarnak  eltemetni.  A  pap  inti,  hogy  másutt  temessék  el : 
de  ők  csak  ásnak  keményen.  A  pap  gondolkodik,  és  kérdi 
tőllök,  ha  pestisben  holt-é  meg  az  az  ember  ?  ók  felelik : 
hogy  abban.  A  pap  azon  megijed,  és  mondja  :  Barátim ! 
csak  ide  ne  temessétek,  inkább  három  veder  bort  adok 
néktek.  De  azok  csak  ásnak.  A  pap  négyet  igér,  azután 
ötöt.  Mikor  az  alku  megvolt,  a  pap  hátra  néz,  és  látja, 
hogy  hozzák  a  halottat  egy  deszkán.  Arra  annál  inkább 
megijed,  és  a  kapuján  belől  nézi,  hogy  mint  megyén 
végben  a  temetés.  A  muskatérosok  kiáltják  néki,  hogy 
ha  az  öt  veder  bort  megadja,  a  halottat  tovább  viszik. 
A  szegény  pap  megigéré,  csak  megmenekedhessek. 
Ezek  is  mindjárt  bemennek,  és  az  öt  veder  bort  ki- 
hozzák. A  pap  is  utánok  meg^^en,  hogy  lássa,  hogy 
elviszik-é  a  halottat.  De  micsoda  csudálkozással  látá, 
hogy  a  halott  felkelvén,  legelőször  is  ő  kezde  innia 
a  borból.  A  szegény  pap  nem  tudta,  ha  haragudjék-é, 


Törőkországi  levelei.  S97 

vagy  nevesse,  mint  megcsalták.  Kedves  néném,  már 
ezután  Moldovában  kell  a  leveleket  igazgatni,  és  úgy 
nem  kell  tenni,  mint  egy  olyan  úri  asszony,  a  ki  se  nem 
írt,  se  nem  olvasott,  se  nem  varrott  azért,  hogy  szégyen- 
letté  az  oculárét  feltenni.  Én  pedig  maradok  kedves 
nénémnek. 

CXLVU. 

Csernavoda,  4,  Junii,    1739. 

Csak  annak  örülök,  édes  néném,  hogy  egészséges 
vagy.  ]tt  most  minden  órán  eloszolnak  az  apostolok,  ki 
napnyugot  felé,  ki  éjszakra.  A  fermányok  elérkeztenek, 
a  melyekben  olyan  rendelés  vagyon,  hogy  gróf  Csáky  úr 
a  nem  okos,  hazájokot  elhagyó  magyarokkal  Vidinben 
menjen  —  a  ked  édes,  jó  és  szép  szolgácskája  pedig 
Moldovában  iromtat  —  Zay  úrfi  pedig  Kocsinban :  de 
együtt  járunk  Jászig.  Kérdje  ked,  ha  bánom- é  ezt  a 
rendelést?  Azt  felelem  reá,  hogy  nem.  A  fermányinkban 
pedig  azt  parancsolják  a  két  vajdáknak,  hogy  becsüle- 
tesen fogadjanak.  A  postafermányunkban  pedig  a  van 
feltéve,  hogy  egy  órával  előbb  induljunk  meg,  mint- 
sem kelletnék.  Ez  a  cancellaria  szokása ;  mert  itt  nem 
teszik,  hogy  hamar  induljon,  vagy  siessen,  mikor  vala- 
hová küldenek  valakit;  hanem  azt  írják  a  fermányban, 
hogy  egy  órával  elébb  induljon  meg.  és  egy  órával 
elébb  legyen  ott,  mintsem  kelletnék.  Én  ezt  jó  mon- 
dásnak tartom.  Én  nekem  már  ne  írj  néném,  valmíg  Jász- 
ból nem  írok.  De  akkor  egy  órával  elébb  kell  írni,  hogy 
vehessem  elébb  egy  órával.  Én  pedig  még  Bukurestről 
is  fogok  írni.  Mi  jó  vagyok  én :  de  ked  is  jó. 

A  szegény  fejdelem  azt  hadta  volt,  hogy  az  apja 
mellié  vigyék  temetni,  de  azt  meg  nem  engedték,  azért 
cnnekelőtte  egy  néhány  nappal  eltemetek  estve  egy  görög 
templomban.  Az  apja  felől  elmondhatom,  valamint  egy 
régi  nagy  ember  felől  mondották  volt:  «Hogy  ha  szü- 
letett, bár  soha  meg  ne  holt  volna»  ;  a  fia  felől  pedig, 
hogy  ha  a  nyomorult  világra  nem  jött  volna,  semmit 
nem  vesztett  volna  rajta.  Mert  szegénynyel  úgy  bánt  a 


ap8  Mik'S  faelemen 

vezér,  valamint  a  gyermekkel,  noha  már  negyven  esz- 
tendő felé  jártunk.  Csak  a  sok  szép  szót  és  ígéretet 
adták  a  külső  dolgok  iránt :  mert,  a  mi  a  belsőket  illeti, 
arra  nem  lehetett  panaszunk ;  mert  elegendőt  adtának  — 
a  sok  szép  paripát,  a  sok  szép  szerszámot.  És  nyolcz- 
van  tallér  egy  napra  csak  elegendő,  hogyha  tudtunk 
volna  abból  élni,  és  megfelelni  a  méltóságnak.  De 
semmiben  nem  tudtunk  magunknak  segíteni  —  a  tanács 
pedig  nem  kellett.  Sok  dolgokra  esze  szép  volt  szegény- 
nek, de  igen  rossz  neveltetése  volt.  És  nem  szeretett 
semmit  is  tanulni  ;  mert  nem  szokta  meg  a  tanulást. 
Az  ész  pedig  tanulás  nélkül  csak  olyan,  mint  a  mely 
föld  parlagon  áll.  Más  országban  talám  inkább  mehe- 
tett volna  valamire :  de  éppen  nem  erre  való  volt. 
Minden  magaviselése,  szokása  ellenkezett  az  itt  való 
nemzettel ;  mert  sohult  úgy  nem  vigyáznak  az  emberek 
magaviselésire,  mint  itt.  Ha  pedig  a  nemzetit  nem 
szerette,  azt  nem  kell  csudálni ;  mert  olyan  helyt  nevel- 
tetett, a  hol  gyűlölik  a  mi  nemzetünket.  De  kivált  ben- 
nünket, a  kiket  az  apja  szeretett,  éppen  nem  kedvel- 
hetett. Elég  a,  hogy  minden  élete  és  dolga  szegénynek 
ebben  az  országban  csak  olyan  volt,  mint  a  szalmatűz. 
Azért  ne  beszélljünk  többet  felőlié  —  az  Isten  irgal- 
mazzon szegénynek  —  hanem  arról  beszélljünk,  hogy 
nekem  készülnöm  és  rakodnom  kell ;  mert  holnap  vagy 
holnapután  innét  elillantok.  És  ha  magát  Erdélyt  meg 
nem  látom  is,  de  a  köpönyegit  meglátom ;  mert  az 
erdélyi  havasokhoz  nem  messze  megyek  el.  Néném, 
neveddel  is  köszöntöm  őket.  Nem  gondolom,  hogy  a 
Bozzára  menjek  kaszáltatni,  de  bosszúságra  iszom  a 
Bozza  viziből.  Minthogy  minden  írószerszámimot  el- 
rakom, azért  a  levelet  is  elvégezem.  De  engemet  el 
nem  kell  felejteni,  és  az  egészségre  kell  vigyázni.  De 
írni  is  kell,  és  úgy  ne  tégy,  mint  egy  úri  asszony,  a  ki 
se  nem  írt,  se  nem  olvasott,  se  nem  varrott  soha  is  — 
azt  pedig  csak  azért,  mert  szégyenlette  az  oculárét 
feltenni. 


Törökországi  levetet.  3^9 

CXLVllI. 

Bukurest,    11.  junii,    1739. 

Meg  kell  tartani  mindenkor  az  Ígéretet ;  mert  az 
Ígérettel  adóssá  teszszük  magunkot,  és  az  adósságot 
meg  kell  fizetni,  akárminémű  dologból  álljon  a  - — 
példának  okáért,  ha  egy  csókból  állana  is,  de  meg  kell 
fizetni.  Éppen  a  csókról  kell  nekem  most  beszéllnem, 
amidőn  még  innét  hetven  órára  kell  ügetnem.  Hátha 
még  valamely  keringő  embertelen  katonák  bépólálnak, 
és  úgy  visznek  bé  Erdélyben.  A  nekem  rossz  táncz 
volna.  Itt  bennünket  nagy  becsülettel  fogadtak  a  váro- 
son kívül  —  egy  klastromban  az  ebéd  készen  várt  ben- 
nünket ■ —  a  vajda  a  secretáriusát  küldötte  élőnkbe  — 
ugyan  az  is  vendégelt  meg  a  vajda  részéről.  Ebéd 
után  pedig  a  Mari  ásza  voda"^  hintójában  mentünk  bé 
pompával  a  városban.  Én  is  ott  kezdem  el,  a  hol  végezni 
kellene,  mint  a  ki  elsőben  elvette  az  atyjafiát,  és  azután 
kért  szabadságot.  5-dikben  índúlánk  meg  Csernavodá- 
ról  jó  társaságban,  Pápay  János  sógor,  a  ki  gyógyíttatni 
jött  ide  magát,  Zay  úrfi,  s  magam,  mert  magamot  el 
nem  kell  felejtenem.  Tegnap  a  vajda  hintaját  küldötte 
utánunk,  és  szemben  voltunk  véle  —  csaknem  egy 
óráig  voltunk  nála.  A  szeme  kancsal,  de  az  esze  nem  a  ; 
mert  elegendő  van  neki,  ha  szinte  görög  színű  is.  Mert 
a  görögöknek  másféle  színű  az  eszek  —  nem  mondhatni 
teljességgel  hogy  fekete,  de  igen  barna ;  mert  minden- 
kor azon  van,  hogy  csalhasson  meg  másokot.  A  vajdá- 
nak a  városon  kívül  kertje,  háza  vagyon  —  ott  voltunk 
szemben  véle.  Ugyan  maga  is  ott  vagyon  táborban  — 
hát  nem  kell-é  a  káposztát  őrizni  ?  Nappal  házban 
vagyon,  étszaka  a  sátorban  hál ;  mert  mikor  a  vezér 
táborban  vagyon,  a  vajdáknak  is  táborban  kell  szállani, 
ha  szinte  a  káposztáskertben  is,  és  addig  mind  ott  kell 
maradni,  valamég  a  vezér  táborban  vagyon.  —  Már 
mi  nekünk  a  vajda  egy  hintót  is  adott,  postalovakot  és 
szekereket,  azért  Isten  segítségivei  innét  elébb  megyünk 
holnap.  Egynehány  oláh  katonát  is  adnak  mellénk,  hogy 


joo  Mikes  J^elemen 

kísérjenek ;  mert,  hogy  megőrizzenek,  azt  nem  gondo- 
lom. Mégis  hírt  visznek  a  vajdának,  ha  elfognak.  Itt 
semmi  egyéb  hír  nincsen,  hanem  tegnap  ment  itt  cl 
egy  muszka  követ.  A  vezérhez  megyén.  Könnyű  el- 
ítélni, hogy  a  békeséget  járják.  Gondolom,  hogy  itt 
is  reá  ropják.  Soha,  édes  néném,  nem  kelletett  úgy 
vigyázni  az  egészségre,  mint  most.  Inkább  több  fizetést 
kell  neki  igérni,  csak  el  ne  menjen ;  mert  én  az  cnyim- 
nek  pjtcsdi    bort  kell   adnom  —  mely  nagy  büntetés ! 

CXLIX. 

Jász,   2) .  Junii,    1739. 

Ide  érkezénk  mi,  édes  néném,  szerencsésen.  Foksánig 
úri  módon  jöttünk  a  vajda  hintójában.  Talám  még  a 
legelső  havasalföldi  vajdáé  volt.  Akármicsodás  volt,  de 
hintó  volt,  Foksántól  fogva  eddig  nagy  nyugodalom- 
mal koczogva ;  mert  mindenütt  hatalmas  rossz  posta- 
lovak vannak.  De  micsoda  gyönyörű  utazásunk  volt! 
Az  időről  nem  szóllok;  mert  mindenkor  essők  voltak  — 
kivált  Moldovában  olyanok  voltunk,  mint  a  megázott 
kakasok.  De  micsoda  szép  térségeken,  micsoda  helye- 
ken megyén  az  ember  Bukuresttől  fogva  egész  Jászig, 
hogy  a  szem  bé  nem  telhetik  I  Micsoda  kár,  hogy  ezek 
a  szép  és  jó  földek  pusztán  vannak ;  mert  két  nap  alatt 
egyszer  ha  találtunk  valamely  lakóhelyre.  Én  soha 
annál  szebb  földet  nem  láttam.  Gyönyörűség  volt  a  mi 
utazásunk,  és  egy  menyaszony  gyönyörűséggel  járha- 
tott volna  velünk;  mert  Bukuresttől  fogva  Jászig  csak 
a  sok  külömbkülömbféle  szép  virágon  járt  volna  — 
mindenütt  a  mezők  bé  voltának  terítve  virágokkal,  hogy 
csak  a  szegfűre  és  a  tulipánra  léptek  a  lovaink.  Egy 
szóval  mindenütt  virágos  kertben  jártunk.  De  mit  mon- 
dok? mert  nincsen  olyan  kert,  a  kiben  annyi  sokféle 
virág  legyen.  Hátha  még  az  az  elmúló  gyönyörűségünk 
nem  lett  volna  megelegyítve  a  félszszel ;  mert  attól  is 
kelletett  tartanunk,  hogy  valamely  tévelygő  jó  magok  "^ 
reánk  ne  üssenek.  Megmutathattuk  volna   a  török  csá- 


Törökországi  teveíei.  301 

szár  fermányát,  de  tudom,  hogy  ők  arra  nem  hajtottak 
volna,  és,  ha  csak  erővel  is,  Lobkovicshoz  "^  vittek  volna 
ebédre.  Mi  pedig  éppen  nem  óhajtottuk  azt  a  becsüle- 
tet. A  mi  őrzőink  pedig,  ha  valami  lovast  láttak,  mind- 
járt az  erdőt  tekintették. 

Elítélheted  néném,  micsoda  suhajtásokot  bocsátot- 
tam, mikor  az  édes  hazám  havasi  mellett  mentem  el. 
Örömest  bementem  volna  Zágonban,  de  az  Úr  béfödözte 
előttem  az  oda  vivő  útakot ;  mert  az  egész  föld  övé. 
Tegnap  másfél  mélyföldnire  a  várostól  találók  elől  a 
vajda  secretáriusát,  a  ki  is  köszöntvén  bennünket  az  úr 
nevével,  azután  a  vajda  hintójában  helyheztetők  ma- 
gunkot,  és  pompával  menénk  a  városban,  és  a  szállá- 
sunkra. Ma  reggel  a  vajda  megizenvén,  hogy  szemben 
lehetünk  véle,  és  a  hintóját  küldvén  érettünk,  nagy 
czeremoniával  fogada  bennünket  —  sátorok  alatt;  mert 
ez  a  vajda  is  táborban  vagyon.  —  Majd  másfél  óráig 
voltunk  véle.  Inkább  is  tudja  e  magát  alkalmaztatni 
az  idegenekhez  —  nem  is  kell  csudálni ;  mert  a  portán 
főtolmács  volt.  A  beszéllgetés  után  visszávivének  szál- 
lásunkra. Ezek  most  így  fogadnak  bennünket;  mert 
meg  vagyon  parancsolva  nekik :  de  maholnap  reánk 
sem  néznek.  Jlyen  a  görög,  főképen,  ha  csak  egy 
arasznyira  is  felemelik  a  földtől.  Ha  a  közönségese 
meg  vagyon  spékelve  kevélységgel,  hát  ligora"^  hogy 
ne  volna,  amidőn  egy  országnak  parancsol  ?  —  A  musz- 
kák közelítnek  Moldovához.  Most  ezeknél  többet  nem 
írhatok  —  másszor  másról.  Maradok  a  jó  nénémnek, 
ha  egészségire  vigyáz,  jó  szolgája. 

CL. 

Jász,   li.  Julii,    1739. 

Már  egy  holnapja,  hogy  únadalommal  töltöm  az  időt 
ebben  az  ízetlen  városban  csak  egyedül :  mert  Zay  is 
már  régen  elmene  Kocsinban.  A  vajdánál  egynehány- 
szor voltam.  De  a  miért  ide  küldöttek,  a,  látom,  hogy 
csak  héjában  való  lesz.  Az  únadalomra  pedig  minden- 


302  Mikes  Kelemen 

nap  elég  alkalmatosság  adatik;  mert  ezek  a  boérok"' 
olyanok,  mint  a  medvék  az  idegenhez.  Nem  tudom, 
hogy  természetből  cselekszik-é,  vagy  pedig  nem  mer- 
nek az  idegenekkel  társalkodni :  de  igen  vadok.  Voltam 
már  egynehánynál,  a  kiknek  kétfejű  sas  a  czímerek  — 
mert  ezek  mind  a  Cantacuzéna  familájából  mondják 
magokot  —  talám  még  a  gazdám  is  abból  való,  meg- 
nézem a  czímerit,  noha  szabó.  - —  Hogy  itt  valaki  az 
idegenhez  menne,  ebédre  híná,  amint  szokás  az  embe- 
rek között,  azt  nem  kell  várni  ezektől  a  medvéktől.  Én 
is  feltettem,  hogy  egyikhez  sem  megyek.  Mikor  a  vaj- 
dához megyek,  reám  hintik  a  Mariászá  nevet;  mert 
látják,  hogy  a  vajda  mint  van  hozzám.  De  azon  kívül 
úgy  vagyok  itt,  mintha  csak  én  volnék  egyedül  a  vá- 
rosban. 

Még  eddig  senkinek  annyi  barátságát  nem  tapasz- 
taltam hozzám,  mint  az  idevaló  érseknek.  Mikor  hozzá 
megyek,  igen  örömmel  lát,  és  hogy  megmutassa  hoz- 
zám való  jóakaratját,  egynehányszor  már  holmi  étel- 
nemű ajándékot  küldött,  olyat,  a  mi  itt  ritka  a  városon. 
Azt  én  igen  kedvesen  vettem  tőlle,  nem  az  ajándékját, 
hanem  hogy  jó  szívvel  vagyon  hozzám ;  mert  én  nekem 
itt  olyan  asztalom  vagyon,  hogy  tíz  emberrel  többet 
tarthatnék,  mint  amennyi  van.  Mégis  az  a  szerencsém, 
hogy  egy  olosz  páter  vagyon  itt  —  azzal  eszem,  és 
beszéllek ;  mert  ha  a  nem  volna,  soha  se  tátanám  fel  a 
számot,  hanem  mikor  eszem.  Ha  korcsomára  volna 
kedvem  elmenni,  ott  eleget  beszéllgethetnék  az  oláh 
papokkal ;  mert  itt  a  korcsomákon  minden  hordó  mel- 
lett vagyon  legalább  tíz  pap,  és  aztot  úgy  veszik  körűi, 
valamint  egy  halottat.  Mindezekből  el  lehet  ítélni,  hogy 
nem  kopik  a  nyelvem  a  beszédben.  Hadd  koptassam 
tehát  a  pennámot  az  írásban;  mert  arra  elég  időm  va- 
gyon, és  a  beszéllgetés  gyanánt  legyen. 

Beszéllgessünk  hát  mind  a  városról,  mind  az  itt  való 
állapotról  egy  keveset.  A  város  dombon  vagyon,  de 
elég  szép  helytt.  De  a  vizet  messzünnen  kell  hordani 
a  lakosoknak.  Öt  vagy  hat  rongyos  klastrom  cselekszi, 


TdrBkorstdgi  leVeíei.  303 

hogy  J  ászt  városnak  lehessen  mondani ;  mert  másként 
a  benne  való  házakért  csak  falunak  nevezhetnék.  A  ke- 
reskedést a  zsidók  és  az  örmények  tartják.  Hogyha 
pedig  itt  állandó  vajdák  volnának,  és  olyanok,  kik  az 
ország  hasznát  keresnék,  igen  nagy  kereskedést  lehetne 
itt  felállítani  —  sokkal  könnyebben,  és  nagyobbat,  mint 
Bukurestben.  Hová  lehet  szebb  és  jobb  föld,  mint  itt 
vagyon?  Valamit  a  föld  teremt,  az  itt  mind  több  és 
jobb,  mint  másutt  —  mindenféle  mezei  és  kerti  vete- 
mény. Hol  lehet  szebb  marhákot  látni,  mint  itt?  Hol 
lehet  olyan  jó  ízű  tehénhúst  enni?  És  a  borát  akármely 
asztalra  felvihetik  —  a  gotnári  bort  a  konty  alatt  is 
kényesen  és  gyönyörűséggel  megcsemcsegethetik.  De 
a  lakosok  olyanok,  mint  a  vadállatok ;  a  gyönyörű  szép 
és  jó  földet  pusztán  hagyják,  és  az  erdőkben  laknak. 
Itt  a  boéroknak  számok  igen  kevés  - — -  ha  tizen  vagy 
tizenketten  vannak  olyanok,  a  kiket  uraknak  lehetne 
mondani,  a  többit  számban  sem  veszik.  Való,  hogy  a 
török  birodalma  alatt  vannak,  de  bezzeg  a  görög  igája 
alatt  vannak.  A  nagyobb,  hasznosabb,  fő  és  alacson 
tisztségeket  a  görögök  bírják.  A  fejdelem  mindenkor 
görögből  lévén,  kedvez  a  maga  nemzetinek,  és  azok- 
nak inkább  hiszen,  és  azt  cselekszi  a  boérokkal,  a  mit 
akar.  Csak  mostanában  is  kicsoda  itt  a  fő  hekmány,  aki 
az  egész  hadaknak  parancsol  ?  Egy  gazdag  görög  szőcs- 
nek  az  öcscse,  és  előtte  térdet,  fejet  kell  hajtani  a  több 
boéroknak. 

De  mi  közöm  nekem  mind  ezekhez,  amidőn  nagy 
únadalommal  kell  enni  a  kenyeremet,  és  innia  a  gotnári 
bort?  Itt  mindennap  a  sok  rossz  hír:  a  muszka  közelít 
Kocsinhoz,  mindenek  félnek  és  készülnek.  Az  Isten 
viselje  gondomot  —  ő  tudja,  mi  okért  hozott  ide.  A  mi- 
nap egy  muszka  követ  ment  itt  által  —  a  vezér  tábo- 
rára megyén.  Én  is  a  vajdánál  voltam,  elbúcsúztam 
tőllc ;  mert  tegnap  nagy  pompával  mene  ki  innét  az 
egész  hadaival.  De  micsoda  had?  Nem  is  mondhatni 
hadnak,  hanem  csak  szőllőpásztoroknak.  Egy  pasa  van 
véle,   talám  40  vagy  50   emberrel.    Mind   egész   hada 


304.  Mikes  Ideiemen 

volt  talám,  bővön  számlálván,  másfél  ezer  ember.  Leg- 
utoljára vitték  a  faltörő  álgyúkot,  a  melyeket  szükségben 
dióval  is  meg  lehet  tölteni.  Ezek  így  mind  kitakarodá- 
nak,  és  ide  hagyának.  Már  lássam,  akármit  csináljak. 
Azt  tudom,  hogy  a  vajda  jó  rendelést  tett  felőliem,  és 
a  kalmakánokra  bízott;  mert  itt  három  kalmakánt  ha- 
gyott helyében,  a  kik  három  idevaló  főurak  —  az  egyike 
közűllök  a  cancellarius.  Ezek  meg  nem  oltalmaznak 
minket.  Ugy  lehet,  hogy  Csíkból  reánk  üthetnek,  és 
egy  étszaka  az  ágyban  találnak.  Olyan  öltöztetőkre 
nincsen  szükségem.  Maradok  édes  nénémnek  szolgája. 

CLl. 

Jász,   23.  Aug.    1739. 

]tt,  édes  néném,  ebül  vannak  a  dolgok.  Amiolta  a 
vajda  elment,  szüntelen  való  zenebona  a  városon.  Min- 
den készül,  rakodik,  szaladófélben  vagyon.  A  boérok 
már  régen  az  erdőkre  küldöttek  feleségeket.  Kivált 
amiolta  a  muszka  tábor  általjött  a  Neszteren,  azolta 
nagy  félelem  van  itt.  A  vajdának  a  két  fia  is  elillanta 
innét.  Ilyen  felbódúlt  állapotban  magam  sem  tudom, 
mit  csináljak.  Legkisebb  zörgést  halljak,  azt  gondolom, 
hogy  a  kozákok  az  udvaromon  vannak.  A  kalmakánok 
gyakorta  jőnek  hozzám,  biztatnak  :  én  meg  azon  kérem, 
küldjenek  el  innét;  mert  ők,  ha  valami  történik,  akkor 
ülhetnek  lóra,  amikor  akarnak:  én  nekem  pedig  három 
vagy  négy  cselédem  vagyon,  és  nincsen  több  egy  lo- 
vamnál. 

Ítéld  el,  néném,  micsoda  állapotban  vagyok :  csak 
amiolta  ezt  a  levelet  írom,  háromszor  hagyatta  el  vélem 
a  gazda  asszonyom,  mondván  :  hogy  már  a  városon  van- 
nak a  kozákok.  Eleget  biztatom,  de  magam  is  azt  akar- 
nám, hogy  ne  volnék  itt.  Reggeltől  fogva  estig  itt  csak 
a  kozák  hír.  Itt  most  egyéb  litánia  nincsen,  hanem : 
A  kozákoktól  szabadíts  meg  Uram  minket.  Szüntelen 
küldök  a  kalmakánokra,  hogy  küldjenek  el  innét  —  6k 
szüntelen  biztatnak,  hogy  gondjok   lesz  reám.    De  én 


Törökországi  levelei.  305 

szüntelen  való  nyughatatlanságban  vagyok,  és  ilyenben 
soha  nem  voltam.  A  legnehezebb  :  senki  nincsen,  a  ki- 
vel egy  szót  szólljak.  Bár  csak  lehelne  vagy  írni,  vagy 
olvasni,  de  nem  lehet  —  szüntelen  való  lárma  a  kapum 
előtt.  Meg  nem  indulhatok  magam  erejivel,  nem  is 
lehet  addig,  amég  a  vajda  maga  nem  mondja.  Itt  lenni 
pedig  e  megrémült  nem^^etség  között,  egész  nyomorú- 
ság. Nincsen  jobb,  mint  Isten  kéziben  ajánlanom  ma- 
gamot.  Ennek  a  holnapnak  az  elein  mere  itt  el  a  vezér 
postája  Kocsin  felé,  aki  viszi  a  híri.,  hogy  a  németeket 
megverte  a  vezér.  Ka  e/;  igaz,  elmondhatni,  hogy  az 
Isten  ujja  vagyon  itt.  Tegnap  meg  más  posta  hozá  hírit, 
hogy  Belgrádot  megvették.  Ezek  mind  uagy  hírek. 
Arra  felé  az  isten  győzedelmet  ád  a  verőknek.  Erre 
felé  szaladni  kell  a  muszkától.  Tudja  Isten,  mindennek 
mint  kell  lenni :  ő  ?láz,  ő  magasztal.  Elég  a,  hogy  én 
szívesen  kívánnék  innét  elrepüJnj.  De  mii.ek  előtte  elin- 
duljak, írok  csak  azért  is,  hogy  megtudjad  néném,  hogy 
azok  a  veszett  kozákok  el  nem  vittek. 

CLll. 

Jász,   3.   Sept.    1739. 

Itt  csak  a  kozákokról  kell  írnom,  mígis  csak  a  kozá- 
kokról ;  mert  soha  nagyobb  rémülést  nem  lehet  látni, 
mint  itt  van.  Kiváhképen  amiolta  a  törököket  megve- 
rek, már  a  muszka  is  Kocsinnál  vagyon,  valóságoson 
lehet  tartani  a  kozáktól.  Szüntelen  tele  is  vannak  most 
is  a  templomok,  de  nem  azért,  hogy  imádkozzanak,  ha- 
nem azéit,  hogy  a  nép  minden  portékáját  a  templo- 
mokban hordja.  A  vajda  is  tegnap  ide  visszajőve,  de 
nem  olyan  nagy  pompával,  mint  mikor  elmene.  —  Ilyen 
a  világ!  Mihent  ide  érkezek,  én  is  megizeném  néki, 
hogy  küldjön  el  innét.  Ma  pedig  magam  voltam  nála. 
Eleget  beszéllgettünk  a  mos:ani  dolgokról.  De  én  leg- 
inkább azon  sürgettem,  hogy  megindulhassak ;  mert 
tudom,  hogy  ő  vajdasága  sem  várja  bé  azokot  a  jó 
mag   kozákokot.  Vagyon   is   már  rendelés   irántam,  el 

Mikcí  Kelemen  :  Törökországi  levelei.  ao 


3o6  Mikes  Kelemen 

js  készültem,  és  Isten  jóvoltából  elmondhatom,  hogy 
holnap  ide  hagyom  őket,  mint  szent  Pál  az  oláhokot. 
Soha  örömestebb  meg  nem  indultam,  mint  én  fogok 
megindúlnj.  Ha  lehet,  még  egy  órával  indulok  meg 
előbb,  mintsem  kellene       és  maradok  édes  nénémnek. 

CLIU. 

Bukurest,    1 8.  Sepf.    1739- 

Valahogy  tehetem  szerit,  de  csak  elillanték  a  veszett 
kozákok  elől.  Itt  már  talám  nem  kell  tőllök  félni.  De, 
ha  a  kozákoktól  nem  kelletett  félnem  az  úton,  igen 
kelletett  a  tolvajoktól.  Elég  a,  hogy  Jászból  4-kén  in- 
dultam ki.  A  vajda  mind  lovakot,  mind  szekereket  ada- 
tott, és  kétkalarást'^°  is  adott  mellém,  de  azoknak  semmi 
hasznát  nem  vettem,  csak  harmad  magammal  indultam 
olyan  veszedelmes  útra;  mert  a  többit  nem  számlálom. 
Mikor  a  városon  kívül  voltam,  mintha  egy  nagy  követ 
vettek  volna  el  róllam,  és  az  elmém  meg  kezde  csen- 
desedni. A  vajdát  és  a  várost  nagy  zűrzavarban  ha- 
gyám  —  de  ők  lássák  pedig,  hogy  én  megszabadulhat- 
tam. De  ha  egy  veszedelemből  kijöttem,  más  volt  előt- 
tem ;  mert  minthogy  megindulásom  előtt  csak  egynehány 
nappal  verték  volt  meg  a  török  tábort,  azt  gondolhat- 
tam, hogy  elszélyedvén  Moldovában  és  Havasalföldiben 
a  sok  kóborló,  azon  fog  igyekezni,  hogy,  ha  megverték, 
legalább  vihessen  valamit  haza,  és  nyerjen  valamit  tol- 
vajlása  által.  Mert  ilyen  állapotban  a  török  had  igen 
húzóvonó  kivált  az  ázsiai  nyomorú  török,  a  ki  örö- 
mest viszen,  a  mit  kaphat,  a  házához.  Mindezekre  az 
okokra  való  nézve  igen  tarthattam  a  rossz  társaságtól. 
Azonkívül  is  mennyi  sok  erdőket  kell  általmenni,  kivált 
Foksánig.  De  az  Isten  úgy  adta,  hogy  egy  törököt  sem 
találtam  Foksánig:  azon  túl  találtam,  de  azok  idevaló 
törökök  lévén,  nem  kell  tőllök  félni.  Nem  hogy  olyan 
kóborlót  nem  találtam,  de  sőt  még  moldovai  embert  sem 
láttam.  Mintha  csak  én  lettem  volna  egyedül  az  egész 
országban,  vagy  mintha  az  egész  föld  ciszaladotí  volna 


7 öiökországi   levelei.  507 

előttem.  Ezt  a  kis  tartalékot  kiveszem,  de  azonkívül 
gyönyörűséges  utazásom  volt.  A  mező  mindenütt  szál- 
lást adott,  és  a  török  szokása  szerént,  a  mely  igen  jó 
szokás,  idején  indultam  meg,  és  idején  szállottam 
estvére. 

Mindezekből  általlátod  édes  néném,  hogy  szeren- 
csésen érkeztem  ide.  A  kit  az  Isten  oltalmaz,  meg  vagyon 
az  oltalmazva.  Az  érkezés  pedig  tegnap  volt.  A  sze- 
gény Pápay  sógort,  ha  betegesen  is,  de  életben  talál- 
tam, és  igen  nagy  örömmel  látott.  Noha  itt  már  bizo- 
nyoson beszéllik  a  némettel  való  békeséget,  de  azonban 
csak  tart  a  vajda  attól,  hogy  Erdélyből  látogatására  ne 
jőjenek.  Három  vagy  négy  nap  múlva,  hogy  kijöttem 
Jászból,  a  vajdának  is  ki  kelletett  ugratni.  Már  itt  hogy 
leszek,  és  meddig,  és  mint  fog  tartani  az  üres  erszé' 
nyem,  Isten  tudja.  De,  a  ki  a  fogat  adta,  ennivalót  is 
ád.  Mindeddig  csudálatos  gondja  volt  reám  —  ezután 
is  hiszem  a  lesz.  Elég  nagy  bútól,  gondtól  szabadított 
meg  —  ezután  is  ő  viselje  gondomot.  Viselj,  édes  né- 
ném, magad  is  gondot  az  egészségre,  és  írj. 

CUV. 

Bukurest,   13.  Octob.    1739. 

Gondold  el,  néném,  itt  is  kell  félni  azoktól  a  veszett 
kozákoktól,  mert  ha  szinte  a  békeség  meglegyen,  de  a 
muszka  armadából  sok  század  elszakadván,  erre  a  földre 
is  béüttöttek  prédálni.  Úgy  tetszik,  mintha  csak  enge- 
met keresnének.  És  ha  ide  jöttek  volna,  az  ágyban 
találtak  volna;  mert  ennek  előtte  egynehány  nappal 
estve,  amidőn  le  akartam  volna  fekünni,  egy  kis  hideg 
jött  reám.  Egész  étszaka  aludtam,  de  másnap  mintha 
minden  tagomat,  ízeimet  elszedték  volna  egymástól, 
úgy  voltam  semmimet  meg  nem  mozdíthattam,  még 
csak  az  ujjaimot  sem.  Egy  szóval  valamint  egy  darab 
fa,  vagy  a  kiben  egy  csepp  vér  nincsen,  olyan  voltam. 
Se  meg  nem  fordulhattam,  se  még  csak  a  pohárt  sem 
szoríthattam  meg,  noha  igen  nagy  belső  forróság  lévén 


3o8  JHikes  J^eíemen 

rajtam,  szüntelen  szomjúhoztam,  de  legkisebb  fájdalmat 
nem  éreztem.  Így  voltam  harmadnapig.  Azután  egy 
kevéssé  az  erő  meg  kezdett  jőni,  de  úgy  leapadott  ról- 
lam  a  hús,  mintha  egy  holnapig  feküdtem  volna  —  a 
belső  nagy  forróság  emésztette  volt  meg.  Azután  eret 
vágattam  —  fele  a  véremnek  olyan  volt,  mint  a  hideg 
étek,  fele  mint  a  ténta  —  eztet  a  jászi  mulatságos  laká- 
som okozta  volt.  Már  most  úgy  vagyok,  hogy  kime- 
hetek a  szállásomról.  De  elítélheted,  édes  néném,  mi- 
csoda állapotban  voltam,  mert  éppen  azon  a  napon, 
a  melyen  meg  sem  mozdulhattam  az  ágyban,  a  szolgám 
mondja,  hogy  :  Uram  itt  rossz  hír  vagyon  ;  mert  a  vajda 
udvarában  igen  rakodnak  szekerekre  -  a  vajda  kiment 
a  városból  —  és  a  városon  minden  ember  futófélben 
vagyon ;  mert  azt  mondják,  hogy  a  kozákok  nem  messze 
vannak.  Ezt  hallván  csak  gondoltam,  hogy  most  «oda 
vagyunk  a  tyúkoknak. i>  És  csak  azt  vártam,  hogy  mi- 
kor jőnek  bé  a  házomban  ;  mert  tudtam,  hogy  olyan 
embertelenek,  hogy  még  meg  sem  jelentetik  magokot. 
Már  mindenemet  nekik  szántam  volt,  de  az  Isten  úgy 
adá,  hogy  másnap  hozák  hírit,  hogy  csak  a  széleken 
kóborolnak.  Azután  hovatovább  jobban  lecsillapodék  a 
hír,  és  mi  is  lecsendesedénk.  Talám  már  teljességgel 
megmenekedtünk  a  veszett  kozákoktól.  Annyiszor  írtam 
már  felőllök,  úgy  tetszik,  hogy  tégedet  is  megijesztet- 
telek, néném,  vélek.  Itt  már  a  tél  jól  beállott.  De  a 
vajda,  a  ki  mindenkor  jó  volt  hozzám,  most  megválto- 
zott ;  mert  nem  állottam  akaratjára.  Az  ő  vajdaságánál 
drágábbnak  tartom  becsületemet  és  nemzetségemet. 
Vigyázz,  néném,  az  egészségre ;  mert  a  drága  portéka  — 
és  írj. 

CLV. 

Bukurest,    15.  Mártii,   1740. 

Nem  kétlem  néném,  hogy  már  egynehány  rendbéli 
leveleimet  nem  vetted  volna.  Én  is  vettem  a  februáriusi 
leveledet.  Csakugyan  annak  is  tulajdonítom,  hogy  ed- 
dig meg  nem  fagytam ;   mert  itt  rettentő   irtóztató  tél 


Törökországi  levelei.  309 

vagyon.  18-dik  Octobris  állott  bé,  azolta  mindennap 
szaporodott  a  hó,  és  nagyobbodott  a  hideg.  Úgy  tet- 
szik, hogy  városostól  együtt  minket  Lapóniában  vittek 
a  Jegestenger  mellé;  mert  senki  nem  emlékezik  ilyen 
kemény  télről.  E  pedig  közönséges  egész  Európában. 
A  mi  pedig  hallatlan  dolog,  és  talám  soha  meg  nem 
történt,  hogy  a  jégen  szekéren  mentek  volna  Dániából 
Svécziában.  De  nekem  ahhoz  mi  közöm?  Ahoz  több 
vagyon,  hogy  rettentő  hideg  házban  kelletett  a  nagy 
telet  kitöltenem,  és  ha  az  idén  meg  nem  fagytam,  meg- 
fagyhatatlan  leszek  ezután.  A  legényim  magok  csudál- 
ják, hogy  maradhatok  a  hideg  házamban.  Van  is  okok 
hozzá,  mert  nekik  engedtem  a  meleg  házat  —  és  in- 
kább tűrhetek,  mint  ők,  és  nem  zúgolódom. 

De  a  nagy  drágaság  és  szükség  itt  —  az  útczákon 
egymás  kéziből  vonják  ki  a  kenyeret.  Sokszor  történt, 
hogy  ebédhez  ültem  volna,  de  kenyerem  nem  volt. 
Mindezeket  nem  lehet  csudálni ;  mert  máshonnan  sem- 
mit nem  hozhatnak  :  itt  pedig  víz,  malom,  molnár  mind 
összefagyott.  Megvallom,  hogy  örömest  megválnék 
Bukuresttől ;  mert  itt  igen  únadalmas  a  lakás.  Nem 
tudom  én,  micsodaféle  emberek  ezek,  de  ezekkel  nem 
lehet  társalkodni.  Nem  kell  félni,  hogy  se  Moldovában, 
se  itt  egy  boér  is  híjon  ebédre.  Még  gyermekkoromtól 
fogvást  üsmerek  egy  bőért  itt,  de  legkisebb  barátságot 
hozzám  nem  mutat.  Mikor  hozzá  megyek,  a  szót  nem 
kimélli  —  mint  az  a  többi.  Azt  ugyan  veszem  észre, 
hogy  nem  mernek  a  vajdától  az  idegenekkel  társal- 
kodni, de  magok  között  is  csak  oláhok.  Megbocsáss, 
néném,  ha  elvégezem  levelemet ;  mert  egész  peniten- 
czia  írni.  Valahány  betűt  írok,  mindannyiszor  kell  a 
tűzhöz  tartani  a  pennámot,  hogy  a  ténta  megolvadjon. 
De  micsoda  tűz  ez  is?  mert  még  az  is  sokszor  meg- 
fagy. Fát  igen  ritkán,  és  drágán  lehet  kapni  —  a  mi 
keveset  kaphatok,  azt  inkább  konyhára  adom ;  mert 
inkább  szeretem  fázni  és  jól  lakni  —  mert  hidegben 
jobban  esik  az  étel.  Könyörögj,  néném,  hogy  meg 
ne  fagyjak    már  tav2S2Íg.    Noha  már  közel  van,    de  itt 


3  I  o  Mt'k-^  "Kelemen 

olyan  fergetegek  vannak,  mintha  most  kezdené  a  telet. 
Jó  egészséget   néném,    nekünk    meg  egy  kis  lágy  időt. 

CLVl. 

Bukurest,   22.  Maji,   1740. 

Hála  Istennek,  a  tél  elhagyott  bennünköt.  De  mit 
mondok?  majd  a  tavasz  is  elhagy,  még  is  az  időről  azt 
észre  nem  veszszük,  hanem  csak  a  kalendáriumból  tud- 
juk. Már  több  egy  holnapjánál,  hogy  vajdánk  nincsen  ; 
mert  a  német  visszaadván  a  töröknek  azt  a  fele  részit 
Havasalföldinek,  a  melyet  bírt,  azért  Krajovára  ment 
mintegy  visszafoglalni,  és  magát  vajdának  (ismertetni. 
Ilyen  hasznát  vette  a  német  a  békeség  felbontásának. 
És  az  Isten  nem  engedte  meg,  hogy  Erdély  s  Magyar- 
ország másért  büntettessék  ;  mivel  egyikben  sem  tett 
kárt  a  török  —  kivált  Erdélyben,  hála  Istennek 
a  mely  emlékezetre  való  dolog. 

Itt  még  most  is  minden  ritka,  és  drága,  kivált  a  pite. '^' 
De  nem  igen  törődöm  rajta  ;  mert  az  Ur  segítségével 
egynehány  nap  múlva  megindulunk  Zay  úrfival  együtt 
Rodostó  felé,  és  örömest  ide  hagyom  ezt  a  kéreggel 
födött  várost.  De  itt  hagyjuk  egy  kedves  bujdosó 
atyánkfiát,  a  szegény  Pápay  sógort,  a  ki  elvégezé  hosz- 
szas  bujdosását.  így  fogyunk  lassanként,  és  annyi  sok 
közül  négyen  m.aradtunk,  a  kik  a  szegény  fejdelmet 
szerencsétlenségünkre  idegen  országra  kísértük.  Csak 
az  a  vígasztalásunk,  hogy  mások  is  meghalnak,  nem 
csak  mi.  A  való,  hogy  igen  sovány  vigasztalás,  de  csak 
kell  valamivel  vigasztalni  magunkot.  Erdélyből  még 
ide  senki  nem  jött,  hogy  tudakozódhattam  volna,  ha- 
nem csak  egynehány  szász,  a  kitől  csak  a  len  felől  lehe- 
tett volna  tudakozódni.  Egy  jó  magyar  papunk  vagyon, 
nem  régen  érkezett,  csíki  barát.  Azt  gondolta  szegény, 
hogy  itt  is  úgy  megbecsüllik  a  reverendát  és  a  csuk- 
lyát,  valamint  Csíkban.  Mondottuk  egynehányszor 
neki,  hogy  tegye  le  a  szent  Ferencz  köntösét,  de  nem 
akarta.  A  minap  hozzám  jővén  ebédre,  egy  embertelen 


Törökországi   levelei.  3  l  1 

török  a  pipaszárral  az  orczáját  megsimogatta,  ö  azt 
szegény  békeséges  tűréssel  vette,  és  másnap  nagy  tisz- 
telettel megkövetvén  a  köntösét,  oláh  köntöst  vett  ma- 
gára, és  azolta  nem  tart  a  pipaszártól.  A  levelemet 
elvégzem,  de  azért,  hogy  hamarébb  készülhessek,  meg- 
indulhassak és  megláthassalak. 

CLVU. 

Rodostó,   22.  Junii,    1740. 

Néném,  jó  egy  lépés  Bukurestről  ide.  Az  Isten  ismét 
visszáhoza  ide.  Még  volt  itt  a  rakás  kenyérből,  arra 
vissza  kelletett  jőni,  amint  a  török  mondja.  Annyi  időt, 
tudom,  hogy  itt  el  nem  töltök,  mint  az  első  úttal,  és 
már  innét  vagy  mennyországban,  vagy  Erdélyben  kell 
menni.  Az  elmúlt  holnapnak  26-ik  napján  indultunk 
meg,  és  tegnap  érkezénk  ide.  Azt  kérdhetné  ked,  hogy 
mit  csináltunk  annyi  ideig  az  úton?  Én  magam  sem 
tudom,  hanem  azt  tudom,  hogy  sokat  aluttunk.  Későn 
indultunk  meg  mindenkor,  és  igen  idején  szállottunk 
meg.  Sok  helytt  egynehány  polturáért  a  bolgár  leányo- 
kot megtánczoltattuk.  De  ők  soha  el  nem  fáradnak  a 
tánczban  ;  mert  csak  egy  helyben  tánczolnak,  a  lábokot 
ritkán  mozgatják,  egy-két  lépést  tesznek  előre,  meg 
annyit  hátra,  mind  abból  áll.  De  a  sok  éneket  nem  kí- 
méllik;  mert  magok  fújják,  magok  járják.  De  micsoda 
ének?  hogy  ugyan  a  foga  csikorog  az  embernek,  mikor 
hallja,  mint  mikor  a  vasat  reszeli  a  lakatos  :  hanem  csak 
az  a  különbség  van  benne,  hogy  mikor  valamely  szé- 
pecske énekelt,  annak  a  szava  mégis  egy  kevéssé  simább- 
nak tetszett.  Az  ő  czifraságok  abban  áll,  hogy  sokféle 
pénzt  rakjanak  magokra.  Hajokot,  nyakokot,  egyszó- 
val mindeneket  megrakják  a  sokféle  rézpénzzel  és  pol- 
turával. 

De  még  más  czeremónia  is  vagyon;  mert  mikor  bé- 
megyen  az  ember  valamely  bolgár  faluban,  valamely 
vénasszony  egy  rostával  eleiben  megyén  —  abban  búza 
vagyon     -  és  marékkal  az  emberre  hányja.  Kell  ugyan 


3  I  4  Mikes  T^etemen 

neki  valamit  adni ;  mert  ő  sem  tartozik  elhinteni  aján- 
dékon a  búzáját. 

A  Balkány  nagy  hegyeit  harmad  napig  hágván,  az 
Jsten  szerencsésen  ide  hoza  vissza  minket  az  clőbbeni 
régi  és  szomorú  lakhelyünkre  tegnapi  napon. 

Micsodás  a  világ,  és  micsoda  gorombaság  azon 
kapni !  de  mégis  kapnak.  Mi  haszna  már  a  vezérnek 
abban,  hogy  olyan  nagy  dolgokot  cselekedett,  ha  ki- 
tették? Mikor  történt  a  meg,  hogy  a  török  megverte 
volna  a  németet?  De  ő  azt  a  csudát  végben  vitte  —  tu- 
dom, hogy  nem  magától  —  Belgrádot  visszavette,  és 
a  töröknek  a  némettel  való  dicsőséges  hadakozását  jó 
békeséggel  megkoronázta.  Nem  érdemiette  volna-é  a 
holtig  való  vezérséget,  vagy  legalább,  hogy  egynehány 
esztendőkig  bírja?  Annyi  nagy  emlékezetre  való  dol- 
gok után  nem  bírhatá  másfél  esztendeig  a  vezérséget. 
Mit  cselekedett  Achmet  Nissáníi,'**  hogy  helyiben  te- 
gyék, hanem  azt,  hogy  ó  már  jól  tudta  mindenféle  le- 
velekre a  császár  nevét  felírni.  Már  e  mint  lesz  hoz- 
zánk? Isten  tudja.  De  úgy  leszen,  amint  ő  parancsolja. 
]nnét  csakhamar  Konstanczinápolyban  megyünk  azért, 
hogy  meglássuk,  miben  vannak  dolgaink.  A  prussziai 
király  '*'  májusnak  a  végin  holt  meg. 

CLVllI. 

Rodostó,   20.   Aug.    1740. 

Micsoda  nyomorúság,  néném,  abban  a  nagy  város- 
ban lakni,  ott  hegyről  hegyre  mászkálni,  ott  hol  egy- 
hez, hol  máshoz  járkálni?  De  ha  nagy  baj  és  fáradság 
is,  de  annak  meg  kell  lenni  —  főképpen  az  olyanok- 
nak, mint  mi,  a  kiknek  mástól  kell  várni.  De  az  Isten 
ebben  az  elhagyatott  állapotunkban  sem  hagyott  még 
el,  és  rendelt  szükségünkre  valót  ■ —  áldassék  szent  neve 
érette.  tJgy  nem  jártam  mégis,  mint  a  ki  Rómában  ment, 
és  a  pápát  nem  látta;  mert  láttam  a  császárt  — -  éppen 
a  szállásom  előtt  ment  el.  Egyébképen  nem  köszöntöt- 
tem,   hanem   azt  kívántam,   hogy  az  Isten    hozza  ?zent 


Töröokrszdgi  levelei.  5  i  ^ 

anyaszentegyházában,  és  adjon  egészséget  neki ;  mert 
ő  ád  kenyeret  nekünk.  Hálaadással  is  kell  hozzája  len- 
nünk; mert  Jsten  gyűlöli  a  háláadatlanokot.  Elvégez- 
vén tehát  dolgomot  hajóra  ültem,  és  ma  visszaérkeztem.. 
Jgen  jó  hajókázásom  volt,  estve  indultam  meg,  ma  reg- 
gel itt  voltam,  és  itt  vagyok,  és  itt  leszek,  amég  a  min- 
denható Istennek  tetszik.  Ha  itt  lesz  halálom,  legyen 
akaratja:  ha  innét  máshuvá  küld,  abban  akaratja  legyen 
meg,  csak  szent  áldása  legyen  rajtam.   Ámíen. 

CLIX. 

Rodostó,    19.   Nov.   1740. 

Micsoda  nagy  hír  e,  néném  1  cseng- é  a  füled?  A  római 
császár'*'^  megholt  20-dik  Octobris.  E  nagy  dupla  hír: 
mind  a.  hog)'  egy  nagy  császár  holt  meg,  mind  a,  hogy 
az  austriai  ház  elfogyott  a  férfiú  ágról.  Micsoda  szép 
állapot  élni ;  mert  ha  megholtunk  volna,  nem  értünk 
volna  meg  ilyen  nagy  dolgot.  Eztet  a  mi  atyái  k  meg 
nem  érték.  Micsoda  nagy  változást  okozhat  ez  e  világ- 
ban, ebben  a  nagy  vendégfogadóban  1  Az  ó  törvény- 
ben, a  kik  levelesek  voltak,  visszámehettek  a  főpap  ha- 
lála után  —  hát  várhatjuk-é  azt?  Erre  a  hírre  százféle 
gondolatok  jőnek  eszemben  ;  de  talám  egyik  sem  leszen 
úgy,  amint  gondolom.  Azért  hagyjuk  arra  a  nagy  cse- 
lédes gazdára.  —  És  ha  a  levél  igen  kicsiny,  a  hír 
igen  nagy.  Mint  vagy,  néném?  Az  egészség  jó  szol- 
^^\-t  ?  Vigyázz  reá  néném ;  mert  látod-é,  mi  jó  élni ! 
Majd  elfelejtettem  volna,  hogy  az  Isten  jó  pápát  adott : 
augustusnak  a  végin  választották  cardinális  Lambertinit. 
Most  Benedictus  XlV-diknek  híják,  64  esztendős. 

CLX. 

Rodostó,  27.  Dec.   1740. 

A  kalendárium  szerént  már  a  tél  elkezdődött,  de  az 
idő  arra  nem  hajt,  és  úgy  viseli  magát,  mint  a  nyár. 
Még  eddig  tüzet  nem  csináltunk  —  hogy  is  csinálnánk? 


3  1 4  Jffikt'f  faelemen 

micsoda  melegek  járnak!  Éjjel  nappal  nyitva  az  abla- 
kaink. Az  elmúlt  téi  olyan  nagy  volt,  hogy  talám  soha 
Európában  nagyobbat  nem  értek ;  most  pedig  télben 
is  nyári  mentét  kell  viselni.  Ki  mondhatná  meg  annak 
az  okát?  Én  megmondom,  a  ki  jobban  tudja,  mondja 
jobban.  Az  elmúlt  télen  nagyobb  hidegek  jártak,  azért 
fára  is  többet  kelletett  költeni  ;  a  mostani  télen  jó  idők 
járnak,  fa  is  kevés  kívántatik.  Mindezekből  tehát  azt 
hozom  ki,  hogy  most  nem  kell  annyi  fát  venni,  miért? 
mert  nincsen  hideg.  Látod- é  néném,  micsoda  jó  philo- 
sophus  öcséd  vagyon?  Hátha  még  tanultam  volna?  De 
ha  nem  tanultam  is,  üsmerek  olyanokot,  a  kik  philoso- 
phusok,  nem  elég  a? 

Ne  beszélljünk  csak  a  hidegről,  hanem  arról  is,  hogy 
az  idén  igen  nagy  rendeket  kaszáltak  le,  és  a  halál 
megmutatta,  hogy  nem  csak  a  szalma  házakban  kaszál- 
hat, hanem  még  a  palotákban  is.  Legelőbbször  Xll-ik 
Kelemen  pápát  az  Isten  magához  vévé.  -  A  prussziai 
király  31.  Maji  meghala.  -  Egy  özvegy  spanyol  ki- 
rályné utána  mene.  -  VJ.  Károly  császárt  az  Isten 
kiszólítá    20  ik  Octobris.  Eztet    a    muszka    czárné 

csakhamar  követé  nyolcz  nap  múlva.  Mindezek  nagy 
változásokot  okozhatnak  Európában. 

Vagyon  több  négyszáz  esztendejénél,  hogy  a  császári 
korona  ki  nem  ment  az  austriai  házból,  a  mely  háznak 
most  lett  vége.  De  már  azt  a  puszta  házat  is  hárman 
fel  akarják  osztani  :  a  spanyol  király,  a  bavarus  és  a 
prussziai  király  Sléziát  akarja  elfoglalni.  Már  el  is  kez- 
dette ez  az  utolsó  a  hadakozást.  Ezen  kivűl  is  még  tart 
a  spanyol  és  az  anglus  között  való  hadakozás.  A  franczia 
is  segítséget  adott  a  spanyolnak. 

Mindezek  nagy  dolgok,  és  egy  esztendőben  ennél 
nagyobbak  nem  történtének.  A  fejdelmek  mindenütt 
készülnek,  és  nagy  mozgásban  vannak.  Csak  mi  vagyunk 
igen  nagy  bujdosó  csendességben,  mintha  a  mi  dol- 
gunk volna  legjobban.  De  a  gazdag  akkor  eszik,  mikor 
akarja,  és  a  szegény,  mikor  kaphatja.  Már  most  min- 
denünnen gyűlnek  össze  a  követek  Francofurtumban  a 


Törölicrsziígi   íevfh'i.  3  1  j 

császár  választásra,  de  a  nem  lesz  még  olyan  hamar  meg. 
Meglesz,  nem  lesz,  az  ö  dolgok :  mi  csak  imádjuk  a 
Teremtőt,  a  kinek  akaratjából  vagy  engedelméből  lesz- 
nek mindenek,  és  adjunk  hálákot  néki,  hogy  megadta 
eltöltenünk  ezen  esztendőt. 

CLXI. 

Rodostó,   15.  Mártii.    1741. 

Édes  néném,  egynehány  rendbéli  leveleidet  vettem, 
olvastam,  és  választ  is  adtam  reájok.  De  az  elég  szo- 
morú hír,  hogy  a  főtolmácstól  elvették  a  fejit. '^^  Annál 
nem  vallhatott  soha  nagyobb  kárt :  tudom,  hogy  drá- 
gán megváltotta  volna  :  de  nem  lehetett.  Azt  írod,  hogy 
úgy  is  elvették  iiiindenit,  cs  a  feleségit  is  megfogták. 
Micsoda  szamár  ez  a  világ,  vagy  mi  vagyunk  szamárok, 
hogy  úgy  kapunk  rajta.  A  moldovai  vajda  testvéröcscse 
lévén,  tudom,  hogy  most  szepeg.  Mennyi  pénzt,  porté- 
kát nem  találtak  nála!  Csak  elhiszem,  a  fiának  keresett, 
és  a  feleséginek ;  mert  maga  semmijinek  nem  vette 
hasznát.  Igenigen  soványul  és  ösztövéren  élt,  valamint 
szoktak  élni  a  görögök.  Három  esztendős  mentét  is 
láttam  rajta,  noha  tudom,  hogy  nyusztos  mentéje  is 
elég  volt.  Azt  pedig  láttam,  hogy  a  feleséginek  meg 
volt  a  feje  terhelve  gyémánttal  és  smaragddal.  Ugy 
tetszik,  hogy  az  az  úr  még  gyermekség'től  fogva  meg- 
érzette ezt  a  veszedelmit;  mert  én  mindenkor  szomo- 
rúan és  olyan  mord  ábrázattal  láttam,  talám  soha  sem 
nevetett.  Érjük  meg  mi,  néném,  a  mink  van,  azzal,  noha 
igen  kevés.  De  adjunk  hálát  Istennek  a  mi  mindennapi 
kenyerünkért. 

Már  úgy  cselekszem,  mint  mikor  hárman  négyen 
összegyűlünk,  és  nem  lévén  miről  beszéllni,  csak  az 
időről  beszéllünk.  Én  is  arról  írok ;  mert  még  eddig 
csak  ősz  volt.  Mindenkor  száraz  idők  az  egész  télen. 
Háromszor  havazott,  de  az  is  micsoda  havazás  volt? 
Csak  az  örményeknek  sem  volt  elég.  Mi  is  megehettük 
volna,  ha   bodzakása  lett  volna.    —   A  világi    hírek  azt 


3  1  6  Mikes  Ideiemen 

mondják,  (mert  mi  azon  kívül  vagyunk)  hogy  a  prusz- 
sziai  király '^^  dolga  Siléziában  igen  jói  foly,  és  hogy 
mindenütt  mindenek  hadat  gyűjtenek.  Ha  kiki  megérné 
a  magáéval,  micsoda  csendesség  volna  e  világon.  írj, 
néném,  de  igen  ölelgetni  kell  az  egészséget.  Itt  mi 
Istennek  hála  csendességben  töltjük  bujdosó  napjainkat. 
Gazdaságra  is  adtam  magamot;  mert  a  kertemben  egy- 
nehány szőllőfát  ültettem,  meg  is  fogantak,  két  gerezd 
szőllőt  is  hoztak.  Én  azoknak  úgy  örülök,  mintha  a 
tokaji  hegyet  bírnám.  Édes  néném,  mely  kevéssel  meg 
kell  elégedni  egy  bujdosónak. 

CLXU. 

Rodostó,   15.  Maji,    1741. 

Mint  vagy  édes  néném?  Az  egészség  mint  szolgál? 
Szoktak-é  írni  abban  a  nagy  városban  tavaszszal?  Tá- 
lam nem,  mert  már  régen  nem  vettem  leveledet,  vagyon 
hat  napja.  A  jégszívűnek,  mint  az  én  néném,  a  nem 
sok :  de  egy  szé.kely  szívnek  igen  sok.  Én  psdig  nem 
régen  küldöttem  egy  nagy  levelet ;  mert  itt  szeretnek 
írni  tavaszszal  is,  és  még  nagyobb  gyönyörűséggel,  mint 
egyébkor.  Mert  úgy  tetszik,  hogy  tavaszszal  a  virágok- 
kal együtt  a  barátságot  is  meg  kell  újítani,  és  most 
több  édesebb  szók  jőnek  az  elménkre,  mint  más  idők- 
ben. Annak  mi  az  oka,  az  asszonyok  jobban  tudják. 
Elég  a,  hogy  a  nagy  száraz  tél  után  száraz  tavaszunk 
vagyon.  De  minden  bővséggel  mutatja  magát ;  mi  pe- 
dig csak  hervadunk  mind  magunk,  mind  minden  dol- 
gunk. A  hol  meghasonlás  vagyon,  nincsen  ott  Isten  ál- 
dása. —  Hárman-négyen  vagyunk,  mégis  meg  nem 
állhatunk;  mert  az  a  veszett  egyenetlenség  csak  közöt- 
tünk marad.  Noha  tahinja  nincsen  a  portától,  de  csak 
élődik;  mert  mi  magunk  tápláljuk  veszedelmünkre.  Ha 
rajtam  állana,  régen  eltemettem  volna  :  de,  amint  látom, 
ő  fog  minket  eltemetni.  Itt  semmi  olyas  hírek  nincsenek, 
a  melyek  minket  illetnének:  hanem  csak  azt  látjuk,  hogy 
mindenütt  készülnek  a  hadakozáshoz.  A  brandeburgus 


Törökországi   levelei,  3  1  7 

jóformában  elkezdette.  A  követek  mindenfelől  mennek 
nagy  pompával  Francofurtumban  a  császárválasztásra. 
Ok  lássák,  azzal  nem  törődöm,  hanem  csak  azzal  törő- 
döm, hogy  a  néném  egészsége  fris  legyen. 

CLXUl. 

Rodostó,    15.  Julii,    1741. 

Ne  csudáljad,  néném,  ha  gyakrabban  nem  írhatok; 
mert  igen  nagy  szárazságok  járnak  —  a  téntám  is  el- 
száradott. De  a  mind  semmi  volna ;  csak  a  vizek  el  ne 
száradtak  volna ;  mert  csak  szükségre  valót  is  nehéz 
kapni.  Ne  mondják  nékem  ezután,  hogy  a  száraz  esz- 
tendő szűk  esztendő ;  mivel  öt  holnaptól  fogvást  öt 
óráig  tartó  esőnk  nem  volt,  mindazonáltal  az  aratás  bő 
volt  —  termettebb  gyümölcsfákot  pedig  nem  lehet 
látni,  mint  az  idén.  De  a  ki  száz  emberrel  százezerét 
megverettethet,  esső  nélkül  is  adliat  bőséget,  amint  azt 
látjuk  az  idén. 

Ez  az  Istennek  a  mezei  áldását  illeti,  nézzük  már  a 
városon  való  irgalmasságát.  Igen  tartottunk  attól,  hogy 
a  szárazságokban  betegségek  ne  uralkodjanak,  főkép- 
pen a  pestistől  tartottunk :  de.  Istennek  hála,  egy  esz- 
tendő sem  volt  egészségesebb.  A  mi  legnagyobb,  a 
császári  városban  sem  hallatik.  Miről  panaszoJkodha- 
tunk  tehát?  Egyébről  nem,  hanem  ha  háláadatlanok 
vagyunk,  és  leszünk  az  Istenhez  annyi  áldásáért. 

Amég  a  borszüret  elérkezik,  addig  tegyünk  egy 
kis  fordulást  Francofurtumban.  Mindenféle  királyok- 
nak a  követjek  már  régen  ott  vannak  a  császár  válasz- 
tásra, de  még  ahoz  nem  kezdettenek.  A  fcjdelmek  min- 
denütt hadat  készítnek.  A  prussziai  király  negyvenezer 
embert  vitt  Siléziában.  A  bavarus'^^  Csehországra  vágy 
a  franczia  segítségivei.  Legyen  Isten  akaratja.  —  Né- 
ném, jó  egészséget  kívánok. 


3  1 8  7rfikes  Ideiemen 

CLXIV. 

Rodostó,  2  1.  Aug.   1741. 

Azt  kérded,  néném,  hogy  mit  csinálunk,  és  mivé] 
töltjük  az  időt  ?  Az  első  kérdésre  azt  felelem :  hogy  a 
legnagyobb  dolgunk  a,  hogy  eszünk,  iszunk  —  a  má- 
sikára azt,  hogy  aluszunk,  és  a  tengerparton  sétálunk. 
Nem  elég  dolog-é  mindez  egy  bujdosónak?  Azonban 
várjuk,  hogy  valaki  haza  vessen  minket,  valamint 
Jeruzsálemben  a  betegek  várták  a  Silóé  tója  mellett, 
hogy  az  angyal  felkeverje  a  vizét,  és  abban  vessék 
őket.  De  azt  az  angyal  keverte  fel,  és  nem  ember. 
Hagyjuk  a  bölcseségnek  angyalára  magunkot.  O  tud 
mindeneket,  mint  kell  lenni.  Nékem  pedig  a  hazám 
jovát,  és  csendességit  kell  kívánnom,  és  nem  csak 
különösen  a  magamét. 

A  bavarus  a  Csehországért  való  hadakozást  elkez- 
dette a  franczia  segítségével.  A  magyar  királynét  is 
megkoronázták  25-dik  junii.  A  lovon  való  czeremóniát 
is  végben  vitte,  a  világnak  három  részire  vágott  a 
karddal,  megmutatván,  hogy  annyifelől  való  ellenségtől 
megoltalmazza  az  országot.  A  czeremónia  igen  szép. 
Hagyjuk  Isten  akaratja  alá  magunkot.  A  hol  nincsen 
emberi  reménység,  ott  vagyon  az  isteni  segítség. 
Másszor  többet,  Pola  téti. 

CLXV. 

Rodostó,    15.   Sept.    1741. 

Ha  csak  az  idő  járásáról  diáriumot  nem  csinálok, 
nem  tudok  mit  írni.  Ezután  csak  azt  írom  ;  ma  jó  idő 
volt,  tegnap  esett,  tegnapelőtt  nagy  szélvész.  Az  ilyen 
nem  levél,  hanem  kalendárium,  és  már  előre  ellátom, 
hogy  mire  ítélné  ked  az  olyan  levelet.  Istennek  hálá, 
kedves  néném,  nagy  csendességben  töltjük  napjainkot. 
A  mi  napjaink  mind  egyszínűek,  semmi  külömbözés 
nincsen  közöttök.  Ma  olyan  mint  holnap,  holnap  is 
csak  olyan  lesz,   mint   ma   volt,    Alindenkor  egyaránsu 


Tcrökorxícigf   levelei.  519 

doJgokban  foglalatoskodunk,  és  mindenkor  vonjuk  ma- 
gunk után  hosszas  bújdosásunkot,  a  melynek  talám 
csak  a  halál  veti  végit. 

Tartozunk  meghálálni  a  királynénak  hazánkból 
való  kirekesztetésünket,  mivel  ott  az  élet  fogyatkozta- 
tására  több  ok  vagyon.  Itt  nincsen  bajunk  se  tiszttartó- 
val, se  számvetővel.  A  perlekedésben  a  fejünk  nem 
fáj.  A  kvártélyos  nem  szomorgat.  A  jószág  szerzésén 
vagy  elvesztésén  nem  törődünk.  A  más  sorsát,  tiszt- 
ségét, előmenetelét,  udvarházát  nem  irigyeljük.  Gon- 
dolom, hogy  más  sem  irigyli  a  mieinket.  A  gazdasszony 
zsimbelődésit  nem  halljuk,  se  supánkodását,  hogy  ez, 
vagy  amaz  nincsen.  Abban  nem  törjük  a  fejünket, 
hogy  a  gyermekinknek  micsoda  jószágot  hagyjunk, 
mint  neveljük,  micsoda  tisztséget,  házasságot  szerez- 
zünk nékik. 

A  bavarus  a  királyné  ellen  hadakozik  a  francziával 
Csehorí^z ágért,  a  prussus  meg  Siléziáért.  Micsoda 
nagy  telhetetlenség,  mikor  sz  ember  bé  nem  éri  a 
magáéval.  A  bavarus  czisnbora  nélkül  Csehországot  se 
el  nem  veheti,  se  meg  nem  tarthatja.  A  keresztyének 
egymást  fogyasztják,  a  török  azt  békeséges  szemekkel 
nézi.    Én  is  békeséges    egészséget   kívánok  nénémnek. 

CLXVJ. 

Rodostó,    1742.   29.  April. 

Vagyon  immár  egynehány  napja,  hogy  a  vezért  le- 
tették a  kerékről.  Ali  pasát  emelték  fel  helyiben. 
E  már  másodszor  vezér  —  példa  nélkül  való  dolog  — 
de  jó,  emberséges  ember.  A4ikor  nem  akar  is  valamit 
megadni,  legalább  emberségesen  bocsátja  el  magától  a 
kérőt.  E  nem  jó  természet-é?  Igen  jó.  Nem  úgy,  mint 
azok,  a  kik  nem  is  adnak,  mégis  dérrel-duiral  adják  ki 
a  választ.  Ennek  az  apja  a  császár  doktora  volt.  E  mi- 
hozzánk mindenkor  jó  volt. 

Micsoda  szép  dolog,  mikor  az  ember  felől  jót  mon- 
danak,   néki   jót  kívánnak.  A  mindannyi  imádság  isten 


320  Mik^s  T^elemen 

előtt.  Mennyi  sok  száz  szegény  férfi  és  asszony  monda 
jót  a  Krisztusról  holta  után,  a  kikkel  jót  tett  volt.  Mikor 
szent  Péter  feltámasztá  Tábitot,  a  sok  szegény  asszony 
a  vállokot,  szoknyákot  mutogatják  vala  néki,  a  melyeket 
Tábít  csináltata  vala  né.kik.  A  ki  felől  jót  nem  mond 
senki,  igen  szegényül  megyén  ki  e  világból,  ha  gazdag 
is.  Egy  jó  keresztyén  azt  szokta  vala  mondani :  ((Elvesz- 
tettem, a  mit  elköltöttem  —  vMásokra  hadtam,  a  mit 
bírtam  —  A  megmaradóit,  a  mit  másoknak  adtam.* 
A  bizonyos,  hogy  megmarad  nem  csak  az  adomány, 
hanem  még  csak  a  szép,  kegyes,  és  felebaráti  szeretet- 
tel való  szók  is  megmaradnak.  Hát  mit  mondhatni  az 
olyanokról,  a  kik  azzal  nem  törődnek,  akármit  mondjanak 
felölök  holtok  után?  Azt  mondhatni  minden  balítélet 
nélkül,  hogy  durva  volt  a  szívek,  és  kevés  felebaráti 
szeretetek.  Való,  hogy  nem  kell  c^ak  magunkért 
keresni  a  jó  és  emberséges  nevet,  hanem  csak  az  Isten- 
ért. De  meg  az  írás  azt  mondja,  hogy  mások  látván 
cselekedetinket,  azért  az  Istent  dicsérjék.  Való,  szent 
Pál  azt  mondja,  hogy  nem  törődik  azon,  akármit  mond- 
janak felőle  az  emberek,  azaz  a  rossz  nyelvek,  a  hálá- 
adatlanok :  de  soha  senki  több  okot  nem  adott  az 
utána  való  jót-mondásra,  mint  ez  a  szent.  Való,  hogy 
az  írás  azt  mondja,  hogy,  ha  csak  azért  akarunk  ember- 
séges emberek  lenni,  hogy  az  emberek  megdicsérjenek, 
elvettük  a  jutalmat,  a  mely  csak  füst  jutalom  lészen. 
Azért  a  jót  nem  magáért  a  jóért  kell  cselekedni, 
hanem  az  Istenért,  és  nem  a  testi,  hanem  a  lelki 
haszonért.  Mondjuk  el  mind  ezek  xiikn,  hogy  a  keresz- 
tyéni emberséges  ember  felől  midőn  jót  mondanak, 
az  Isten  áldása  száll  reája,  holta  után  pedig  az  ő  irgal- 
massága. Mint  vagy,  néném  ? 

CLXVll. 

Rodostó,    1742.    15,  Junii. 

A   császár   halálától  fogvást  igen    nagy    dolgok    tör- 
téntének. A  leányát  ki  akarák  fosztani  minden  jószági- 


Törökországi  levelei.  321 

ból.  A  bavarus  Csehországot  akará  elvenni,  hadakozék 
is  érette,  de  rossz  vége  lett.  A  prussus  pedig  azt  állí- 
totta, hogy  nagyobb  köze  volna  Siléziához,  mint  az 
austriai  háznak.  A  hadakozást  elkezdvén,  másfél  esz- 
tendeig hadakozék  érette,  végtire  el  is  nyeré,  és  a 
békeséget  megcsinálá  a  magyar  királyné  a  prussussal 
ebben  a  holnapba.  Abban  bizonyos  vagyok,  hogy  az 
austriai  ház  soha  el  nem  felejti  Siléziát.  Valamikor 
akkor,  de  a  békeség  felbomli'-.  Megérjük-é  mi  azt, 
vagy  sem,  az  tlr  tudja.  Azt  tudom,  hogy  a  nénémnek 
egészséget  kívánok. 

CLXVllI. 

Rodostó,    1742,    15.  Octob. 

Csak  a  mennyekből  nem  lehet  leesni,  noha  onnét 
leestek  a  rossz  angyalok  :  de  ezen  a  földön  akármely 
magasságra  hágjon  az  ember,  de  csak  le  kell  onnét 
szállani,  valamint  történek  mostanában  Ali  pasával,  a  ki 
nem  ülhete  másfél  esztendeig  a  kereken,  csak  le  kel- 
leték fordulni.'"^  O  már  kétszer  próbálá  azt  a  kereket. 
De  jó  szerencséje  a  vezéreknek,  hogy  már  egy  vagy 
két  török  császár  megváltoztatá  a  régi  szokást,  hogy 
a  letett  vezéreket  megfojtsák.  Micsoda  nagy  eset  egy 
vezérnek  a  vezérségből  kiesni,  mert  azt  elmondhatni, 
hogy  királyi  tisztség.  Ura  az  egész  imperiumnak. 
Ö  rajta  vannak  mind  a  hadi,  mind  a  törvényes  dolgok, 
egyszóval  minden  igazgatás.  Mindenféle  tisztségek 
ő  tőlle  függnek.  A  vezérek  fizetése  igen  kevés.  De  ki 
mondhatná  meg,  mennyi  ezer  módjok  vagyon  a  gyűj- 
tésbe. De  ebben  az  országban  ha  a  főtisztek  húznak, 
vonnak,  meggazdagúlnak,  az  a  császár  hasznára 
vagyon ;  mert  ha  leteszik  őket,  sok  erszény  pénzzel 
kell  megváltani  fejeket,  hogyha  pedig  megölik,  minden 
jószágok  a  császáré. 

A  vezérségnél  nagyobb  tisztség  Európában  nincsen, 
se  hatalmasabb,  se  nagyobb  jövedelmű  :  de  se  mulan- 
dóbb sincsen  ;  mert  az  óráját  sem  tudja,  mikor  más 
letaszítja  a  kerékről.  Már  a  sok,  a  ki  abban  két  eszten- 

Mikcs  Kelemen  :  Törökországi  levelei.  21 


32 a  Mik^s  faelemen 

dőt  eltölt.  A  vezérek  bízvást  elmondhatják  szent  Pál 
után  :  Nincsen  maradandó  városunk,  A  letett  vezérek 
soha  töobé  meg  nem  látják  Konstanczinápolyt.  iJyen 
fejdelmi  tisztségre  pedig  nem  választnak  mindenkor 
az  uraknak  az  eleiből,  hanem  csak  amint  a  császárnak 
tetszik.  Azt  elérheti  egy  borbély,  egy  favágó,  egy 
mészáros,  egy  hajós.  Ezekből  mind  voltak  vezérek. 
Az  új  vezérünk  pedig  a  fő  jancsáraga.  Meddig  ül  a 
póczon,  azt  maga  sem  tudja.  De  azt  tudom,  hogy  né- 
ném egészségét  kívánom. 


CLXIX. 

Rodostó,    1746.    15.  Aug. 

Itt  a  legnagyobb  hírünk  a,  hogy  a  vezért  letették, 
és  a  tiháját  Méhemet  pasát  '*9  tetiék  helyiben.  E  már 
i^-d)k  vezér,  amiolta  ebben  az  országban  uralkodunk. 
Mondám,  hogy  uralkodunk  ;  mert  Isten  ő  szent  felsé- 
gének nagy  gondja  lévén  reánk,  se  bajt,  se  szükséget 
nem  tudunk.  Való,  hogy  azí  nem  mondhatom,  hogy 
úgy  élünk  mint  a  hal  a  vízben ;  mert  ők  szomjúan 
meg  rem  halnak  :  itt  pedig  a  vizünk  is  megszűkült,  és 
a  csorgok  elszáradtak.  Azt  pedig  nem  kell  csudálni, 
mivel  hat  holnaptól  fogv^st  egy  jó  essőt  nem  láttunk. 
Köpönyegre  nincsen  szükségünk.  De  azt  lehet  csu- 
dálni, hogy  jnégis  elég  termett  minden,  még  bor  is 
elég  lészen.  Másutt  ilyen  szárazságot  az  éhí  zg  követné  ; 
de  itt  csak  terem  minden  bőven.  Úgy  tetszik,  mintha 
a  föld  is  liozzá  szokott  volna  a  szárazsághoz,  amint  is 
hogy  itt  rend  szerént  a  nyár  igen  szár<!z,  és  csak 
tavaszszal  legyen  egy  kevés  esső,  minden  elég  lesz. 
Ha  itt  annyi  essők  járnának,  mint  másutt,  a  bor  igen 
szűk  volna  ;  mert  itt  a  szőllőket  fel  nem  karózván  mind 
elrothadna,  a  melytől  itt  igen  tartanak,  hacsak  két  nap 
vagyon  is  esső.  Minden  országban  más  szokás  ;  mert  a 
természet  is  más  szokást  tart.  Ha  itt  a  szőllcket  fel- 
karóznák,   mind    elszáradna.    Úgy  tetszik,  hogy  eleget 


Törökországi  levetet.  313 

beszállt   a   gazdaságról   egy  olyan,  a    kinek   egy   talp- 
alatni  földje  nincsen  —  maradok  édes  néném. 

CLXX. 

Rodostó,    15.  Sept.   1747- 

Miért  kívánni  hosszú  életet,  mivel  Mathuzsálcm 
megholt  —  és  mért  vágyni  a  nagy  tisztségekre,  mivel 
Méhemet  vezért  letevék  az  elmúlt  holnapban.  Ha  min- 
denik letett  vezér  után  egy  predikácziót  akarnánk 
csinálni  az  életnek,  a  szerencsének  változásáról,  áll- 
hatatlanságáról,  soha  sem  volna  annak  vége.  Hanem 
ezután  csak  azt  mondjuk  a  letett  vezérekről  :  adjatok 
számot  sáfárságtokról.    A    vezér  pedig  Abdula  pasa. ''° 

Ennek  a  holnapnak  az  elein  érkezek  Konstancziná- 
polyban  gróf  d'  Esalleur,'^'  hogy  követ  lenne  a  portán. 
A  felesége  lengyel,  Lubumérczky  familiából.  Ez  a 
franczia  úr  Parisból  Saxoniában,  onnét  Lengyelország- 
ban került  Törökország  felé. 

A  keresztyének  között  nagy  hadakozás  vagyon. 
A  török  békeségben  vagyon.  Adja  Isten  lelki  békeségil 
nekünk. 

CLXXl. 

Rodostó.    1748.   15.  April, 

Imjviár  a  keresztyének  is  megbékéltek.  Ennek  a 
holnapnak  a  kezdetin  volt  meg  a  békeség '3*  a  magyar 
királyné  és  a  franczia  király  között.  Ugyan  ebben  a 
békeségben  engede  a  magyar  királyné  Oloszországban 
két  vagy  három  tartományt  Dom  Filepnek.  Legyen 
hosszas  békeség,  de  a  királyok  között  csak  támad 
valamely  per,  a  melyet  az  álgyú-prókátorokkal  folytatják. 

Itt  mi  csendességben  vagyunk.  A  császárunk  a  béke- 
séget  szereti.  A  szomszédival  jól  vagyon,  a  nép  sze- 
reti. A  ki  pedig  valamely  izgágát  keres,  és  a  bőriben 
meg  nem  fér,  azt  csakhamar  a  halak  országában 
küldi,  de  fő  nélkül.  A  török  urakot  pedig  nem  a 
hazához  való  szeretet  indítja  fel,  hanem  csak  a  veszett 


324  Jffikes  Ideiemen 

fösvénység.  A  jancsárok  itt  ha  feltámadnak,  a  pénzzel 
mindjárt  lefektetik  őket.  Ez  a  császár  olyan  kezlár 
agájának  '^^  véteté  fejét,  a  kinek  fejdelemhez  illendő 
kincse  volt;  mégis  a  bőriben  meg  nem  fért,  hanem  a 
császár  ellen  kezdett  holmit  indítani.  A  kezlár  agáknál 
boldogabb  nem  lehet  e  világon  —  szüntelen  a  császár 
előtt  vannak.  Az  asszonyira  ezek  vigyáznak.  —  Annyi 
kincset  g^'űjthet,  amennyit  akar.  Noha  minek,  mivel 
gyermekek  nem  lehet.  Feleségre  szükségek  nincsen  : 
mivel,  a  mi  azt  a  szükséget  okozná,  azt  tőllök  egy  kés- 
sel elmetszették. 

CLXXU. 

Rodostó,  1748.  20.  Maji. 

Kedves  néném,  látom,  hog^y  már  elfáradtál  a  leve- 
leimben csak  essőről,  hidegről,  melegről  olvasni,  hanem 
azt  kívánod,  hogy  írjak  valamit  is  a  török  udvarról, 
annak  szokásáról,  igazgatásáról,  rendtartásáról.  E  mind 
jó  és  hasznos  :  de  ilyen  formába  nem  levelet,  hanem 
könyvet  kellene  írnom.  Látom  én  azt,  hogy  az  asszo- 
nyok is  megokosodnak  idővel  - —  tegyük  oda  még  a 
férfiakot  is,  azoknak  is  szükségek  vagyon  arra,  hogy 
az  idő  legyen  mesterek.  Azelőtt  csak  a  mulatságról 
gondolkodtunk  :  most  pedig  azt  akarjuk  tudni,  hogy 
mi  szokás  vagyon  a  birodalomban  —  micsoda  változás 
ez  ?  Kedves  néném,  ebben  is  kell  engedelmeskednem, 
és  véghez  vinnem  kívánságát,  amint  tőllem  lehet. 

Legelsőben  is  azon  kezdem  el,  hogy  nem  lehet 
eléggé  nem  csudálni  ennek  a  nagy  birodalomn£k  annyi 
ideig  való  fenntartását,  és  ne  tulajdonítani  annak  a 
fegyver  által  való  nevekedését  inkább  az  Isten  rende- 
lésinek, mintsem  a  török  rendszevént  való  igazgatása 
módjának,  vagy  azok  okosságának,  a  kik  azt  igazgatják. 
Nem  is  gondolhatunk  mást,  ha  meggondoljuk  a  csá- 
szárnak egészen  való  hatalmát,  a  mely  gyakorta  mind 
okosság,  mind  jó  erkölcs  nélkül  vagyon,  és  akinek 
beszédje  és  cselekedete  ha  kevés  okossággal  volna  is, 
de    törvény  és  példa.    A   portán   nem    a  nagy    nemből 


Törökországi  levelei.  3^5 

valóság,  se  nem  az  érdem  emel  fel  valakit  a  nagy 
tisztségekre :  hanem  a  császárnak  hozzája  való  jó 
akaratja.  Micsoda  az  orvossága  az  ilyen  rendeletlenség- 
nek  ?  A  kemény  büntetés  ;  mivel  azt  hamarjában  meg- 
ölik, a  ki  a  birodalom  ellen  kezd  valamit,  és  e  zabolá- 
ban  tartja  a  pasákot.  A  keménység  és  az  erőszak  ter- 
mészete a  törököknek.  Ok  az  igazgatásnak  módját  a 
hadakozásban  kezdették,  azt  meg  sem  változtatták. 
Mindenben  természetté  vált,  hogy  úgy  legyen,  mint  a 
rab.  Ebben  a  nagy  birodalomban  szükséges,  hogy 
mindjárt  még  kezdetiben  eleit  vegyék  annak,  a  ki  az 
ellen  akarna  valamit  indítani.  De  sőt  még  itt  csak  a 
gyanóságot  is  a  megöletés  követi.  Most  ez  elég  :  más- 
szor többet,  vagy  kevesebbet.  Talám  azt  kívánod, 
néném,  hogy  a  birodalom  históriáját  írjam  le  ?  Csak 
azért  is  jó  egészséget,  jó  étszakát.  Ki  látta  májusban 
sokat  írni  ? 

CLXXllI. 

Rodostó,  26.  Julii,    1748. 

Néném,  mint  vagyunk,  hogy  vagyunk  ?  A  vizi  pos- 
táink igen  sokáig  maradnak  az  úton.  Azt  írod  néném, 
hogy  kedvesen  olvastad  a  porta  iránt  való  levelemet, 
és  hogy  csak  kövessem  ;  mert  kedvesen  veszed  —  én 
pedig  mindenkor  azon  igyekeztem,  hogy  kedvet  talál- 
jak. Elkezdem  tehát  nem  az  úr,  hanem  az  asszony 
dolgát. 

Azt  tudod,  néném,  hogy  a  törökök  fegyverekkel 
nyerték  meg  Európában,  Ázsiában  és  Afrikában  a  nagy 
és  gazdag  tartományokot,  a  kiknek  teljességgel  való 
örökös  ura  a  császár.  De  ezekből  ki  kell  venni  a  papi, 
és  a  templomokhoz  való  jószágokot ;  mivel  a  papok 
nálok  is  szeretik  a  jószágokot. 

A  földnek  ős  örököse  lévén  tehát  a  császár,  a  fegy- 
verrel meghódoltatott  tartományokot  a  császár  még 
eleinte  mindjárt  felosztá  a  vitézinek,  hogy  megjutal- 
maztassa jó  magokviselésekct.  Ezeket  a  jutalmakot 
pedig  timároknak'3*  nevezek,  de  nem  a  magyar  timára- 


326  JHík^s  7{ehmen 

inic  És  azok,  a  kik  olyan  jószágokot  bírnak,  tartoznak 
bizonyos  számú  lovasokot  tartani  a  császár  szolgalat- 
jára. De  azt  jó  megtudni,  hog)'  azok  a  jószágok,  noha 
örökösek  legyenek  is,  de  azt  úgy  bírják,  mintha  bér- 
ben bírnák ;  mivel  a  császár  elveheri  tőllök,  amikor 
akarja,  A  császárnak  ilyen  teljes  hatalmára  való  nézve 
nevezik  őtet  a  törökök  földi  Istennek,  vagyis  az  Isten 
árnyékának. '^^  Ezért  is  tartják  a  törvény  doktorai,  hogy 
feljebb  való  a  törvénynél.  Való,  hogy  bizonyos  dol- 
gokban a  császár  a  mufti  ítéletihez  folyamodik  ;  de  ha 
úgy  nem  ítél,  amint  néki  tetszenék,  minden  irgalmas- 
ság nélkül  kiteszi  a  muftiságból,  és  olyant  tészen,  a  ki 
inkább  tudja  kedvét  keresni. 

A  törökök  azt  is  tartják,  hogy  a  császár  megmásol- 
hatja fogadásit  és  igéretit,  amidőn  a  valamiben  meg- 
sérti, vagy  kisebbíti  az  ő  örökös  haralmát.  Való,  hogy 
mikor  császárrá  teszik,  megesküszik,  és  azt  fogadja, 
hogy  oltalmazni  fogja  a  török  vallást,  és  a  Mahumet 
törvényét.  De  ugyanazon  törvény  a  törvény  szájának 
és  magyarázójának  nevezi.  De  az  is  való,  hogy  a  tudós 
törvényes  doktorok  a  császár  hatalmát  meghatározzák 
a  vallás  dolgaiban  :  de  az  országos  dolgokban  egész 
hatalomban  hadják.  Immár  eleget  írtam.  A  krími  tatár 
sem  íratna  ilyen  melegben  a  rabjával  többet. 

CLXXIV. 

Rodostó,   26.  Octob,    1748. 

Itt,  kedves  néném,  bő  szüretünk  vagyon.  Ürmös 
bort  is  csinálok.  A  szőllő  olyan  olcsó,  hogy  egy  polturán 
három  okkát'^^  adnak  a  gyönyörűséges  szép  édes  szőllő- 
ből  —  a  kilencz  fontot  tészen.  Ha  a  szőllő  olcsó,  a 
munkája  sem  sokba  telik,  valamint  a  több  mezei  mun- 
kák. Példának  okáért  a  pamutot  felszedi  ebben  a  hol- 
napban —  ugyan  azt  a  földit  deczemberben  elsőben 
elvetteti,  azután  egy  nyomorú  ekével  s  két  ökörrel 
felszántják  —  júniusban  olyan  búzát   arat,  mint  a  nád. 

Elfelejtettem    vala,    hogy    az  asszony  dolgára  hínak. 


TörB- országi  levelei.  ^iy 

A  törökök  a  több  jó  erkölcsök  között  az  engedelmessé- 
get legnagyobbra  becsülik.  Leginkább  erre  is  tanítják 
azokot,  a  kiket  a  császár  udvarában  nevelik,  és  a  kik  a 
nagy  tisztségekre  rendeltettek.  Amint  is  hogy  azokot, 
a  kik  a  császár  parancsolatjából  való  halált  engedelmes- 
séggel veszik,  mártíroknak  tartják,  és  hogy  azok  mind- 
jártegyenesen postán  mennek  paradicsomba.  Ugyanezen 
okból  is  adják  mindazokra,  a  kik  tisztségekben  vannak, 
a  kul'37  nevet,  úgymint  a  szultán  rabjai.  Sőt  még  a  fővezér 
is  nagy  nagy  tiszteletnek  tartja  ezt  a  nevet  adni,  magá- 
nak. Elmondhatni  azt  is,  hogy  az  egész  birodalom  csak 
rabokból  áll.  Az  ifjakat,  a  kiket  az  udvarban  nevelik, 
ott  20,  30,  40  esztendeig  is  zárva  tartják,  mint  a  töm- 
löczben.  Többnyire  a  pasáknak  az  anyjok  rableány 
volt  —  a  császárok  mindenkor  rabasszonyoktól  valók. 
Ettől  vagyon,  hogy  a  törökök  oly  hajlandók  a  rabhoz 
illendő  szolgálatra.  Többet  nem  írok  ;  mert  tegnap 
nagy  fogyatkozás  volt  a  napban  —  csillagokat  is 
láttunk. 

CLXXV. 

Rodostó,    19.  Dec.  1748. 

Ez  a  levelem  abból  fog  állani,  hogy  mi  formában 
nevelik  az  ifjúságot  a  császár  udvarában  ;  mivel  a  törö- 
kök azt  tartják,  hogy  a  császárt  olyanoknak  kell  szol- 
gálni, akik  tőlle  vették  a  neveltetést  és  az  eledelt.  — 
Azok  az  ifjak  pedig  többnyire  keresztyén  apáktól  és 
anyáktól  valók.  Ezek  a  nagy  tisztségekre  vannak  hiva- 
talosok. A  törökök  ezeket  isoglánoknak'^^  nevezik.  Ezek- 
nek az  ifjaknak  pedig  igen  szépeknek,  és  szép  terme- 
tűeknek  kell  lenni,  minden  testi  fogyatkozás  nélkül ; 
mert  a  törökök  azt  tartják,  hogy  egy  szép  testben 
mocskos  és  piszkos  lélek  nem  lakhatik.  Minek  előtte 
bevegyék  őket,  a  császárnak  bemutatják,  a  ki  elosztja 
őket  az  an-a  rendeltetett  iskolákban.  De  elsőben  a 
könyvben  felírják  neveket,  hány  esztendősek,  hová 
valók,  és  azután  fizetések  jár  —  napjára  négy  vagy  öt 
pénz.  Ezek  el  vannak  osztva   a   nagy,  vagy  a  kis  isko- 


328  ^ikcs  Ideiemen 

Iában.  Rend  szerént  a  nagyban  nnegvagyon  400,  a  ki- 
csidben 200.  És  igen  nagy  vigyázassál,  és  szorosan 
nevelik  őket.  —  A  niesterek  a  vallásra,  török,  persiai, 
szerecsen'^9  nyelvekre  tanítja  őket.  Ezekre  pedig  a  fejér 
herélt  embereknek  a  fejek'"^"  visel  gondot.  Mind  köntös, 
miiid  étel  dolgában  tisztességesen  vannak.  Az  ágyok 
sorjában  vagyon,  és  minden  ötödik  ágy  között  egy 
herélt  ember  fekszik,  hogy  valami  rendetlenség  ne  tör- 
ténjék közöttök.  Amidőn  a  gyermekségből  kikelnek, 
olyan  foglalatosságban  gyakoroltatják  őket,  a  melyekhez 
erő  kívántatik,  dárdát,  láncsát  hajíttatnak  vélek,  a  nyi- 
lazásra  tanítják.  Ezeken  kívül  kézi  munkára  is  tanítják, 
a  nyíl-,  nyereg-csinálásra,  muzsikára ;  kutyákot,  niada- 
rokat  neveltetnek  vélek.  Ezekből  ^z  iskolákból  feljebb 
való  hivatalokra  emelik  őket,  úgymint  a  császár  ingeit 
mosni,  gondot  viselni  a  drága  italira,  a  fizetéseket  is 
megjobbítják,  napjára  8  pénzek  jár.  Ebből  a  két  házból 
még  feljebb  való  házban  fognak  menni,  a  melyet  cház- 
odá-nak''^'  híják,  amelyben  negyven  inas  lakik,  a  kikszűn- 
telen  a  császár  mellett  vannak.  Ezek  közül  tizenkettő 
az  udvari  főtisztségeket  viselik,  ezek  azok :  a  Szeliktár 
aga,'^^  a  ki  a  fegyverhordozója  ;  a  Rikiabdár  aga,  a  ki  a 
kengyelét  tartja;  az  Ibriktár  aga,  a  ki  a  vízét  hordja; 
a  Tulbendár  '"^^  gg^^  a  ki  a  császár  csalmáját  ékesíti ; 
Kemhusár  aga,  aki  a  köntöseire  visel  gondot,  és  fejér 
ruhákra  ;  a  Chernegir  basi  a  feje  azoknak,  kik  a  csá- 
szár ételét  megkóstolják;  Zagárgi  basi,'"^"^  a  ki  a  kutyákhoz 
láttat;  Dirnakgi  basi,'"^^  a  ki  a  császár  körmeit  metélli ; 
Barber  basi,  "^^  az  első  borbély;  Muhascsegi  basi, '*7  aki 
a  költségre  vigyázz;  a  Teskeregi  basi,'"^  secretárius. 
Ma  többet  nem. 

CLXXVl. 

Rodostó,    15.  Februarji,    1749- 

Ma  a  fél  emberekről  írok,  vagyis  a  heréltekről.  Mi- 
vel vannak  a  császárnak  kétféle  herélt  emberi :  vannak 
fejér  és  fekete.  A  császárnak  a  belső  udvarabeli  főtisztei 


Törökországi  levelei.  32(9 

mind  inkább  heréltekből  állanak.  A  császár  első  papja, 
és  a  császári  templomoknak  plébánusi  heréltek. 

A  fekete  heréltek  az  asszonyok  szolgalatjára  rendel- 
tettek. Ezek  teljességgel  meg  vannak  herélve,  és  ezek- 
nél rútabbakot,  se  ocsmányobbakot  nem  lehet  látni. 
Ezeknek  a  legelső  tisztje  a  Kislár  agasi. 

Úgy  tetszik,  hogy  itt  beszélihetünk  a  császár  udva- 
rában való  leányokról.  Ezek  mind  külömféle  országból 
való  rab  leányok ;  kiválasztják  a  legszebbeket.  Ezek 
két  házra  vannak  elosztva,  valamint  az  inasok.  A  fog- 
lalatosságok a  varrás,  mindenikének  különös  ágya  va- 
gyon, és  minden  ötödik  ágy  között  egy  igen  vigyázó 
öreg  asszony  fekszik.  Ezeket  a  muzsikára  és  a  tánczra 
tanítják.  A  császár  anyja  ezekből  vészen  maga  mellé, 
a  kiket  akarja.  Az  öreg  asszonyt,  aki  ezeknek  parancsol, 
nevezik  kaden  kiája''*'^:  a  leányok  anyja. 

Amidőn  a  császár  közűllök  akar  választani,  sorba 
állítják.  A  melyik  megtetszik,  annak  veti  a  keszkenőit, 
és  azt  pompával  viszik  a  császárhoz.  Ha  szerencséjire 
első  fiat  hoz,  megkoronázzák,  és  a  Hasáki  sultana'^°  ne- 
vet viseli  ;  a  többi,  ha  fiat  hoznak  is  azután,  nem  viselik 
ezt  a  nevet. 

A  császár  halála  után,  a  kiknek  leányi  voltának,  az 
udvartól  kimehetnek ;  de  a  kiknek  fiók  volt,  azok  bé 
lesznek  rekesztve  holtig,  hogyha  csak  a  fiók  császárrá 
nem  leszen.  Mindezekből  kitetszik,  hogy  a  császár  belső 
udvara  olyan,  mint  egy  iskola,  a  hol  nagy  rendet  tarta- 
nak. Már  ezután  a  császár  külső   udvaráról  lesz  a  szó. 

CLXXVIl. 

Rodostó,   21.  Junii,   1749. 

Fogjunk  az  asszony  dolgához,  és  kezdjük  el  a  fő- 
vezéren, a  kit  a  törökök  Vizir  Azemnek  nevezik,  úgy- 
mint a  tanács  fejének.  A  császár  csaknem  az  egész 
hatalmát  kezében  adja,  kéziben  adván  a  maga  nagy 
pecsétit,  a  melyen  a  maga  neve  vagyon  metszve.  Ezt  a 
tisztséget  az  első  Amurátes  '^'  kezdé. 


330  Tifikes  7\eletn>'n 

Vannak  még  nnás  hat  dívánvezérek,  a  kik  a  dívánban 
csak  akkor  adhatnak  tanácsot,  amidőn  tanácsot  kér  a 
vezér  tőllök. 

A  vezér  udvara  fejdelmi  udvar ;  a  nagy  czeremóniákba 
a  három  szegeletű  csalmáján  két  tollat  visel,  a  császár 
hármat.  A  vezér  előtt  három  lóf?rkot  visznek.  —  Ezt 
a  nagy  becsületet  csak  három  pasának  adják  meg  az 
egész  birodalomban,  minthogy  a  császár  képét  viseli. 
Minden  a  maga  perét  ő  eleibe  viheti.  Egy  hétben  négy- 
szer tart  dívánt  a  császár  udvarában,  kétszer  pedig  a 
maga  házánál.  A  vezér  oly  hatalmas  légyen  is,  de  meg 
nem  ölethet  egy  basát  a  császár  kezeírása,  parancsolata 
nélkül,  még  csak  egy  jancsárt  is  a  főtisztje  híre  nélkül. 
Ámbár  minden  kérésnek  a  vezér  keze  által  kell  meg- 
lenni, ha  történik,  hogy  valakinek  nagy  igazságtalansá- 
got cselekedtenek,  a  melyben  a  vezérnek  is  része  volna, 
olyankor  szabad  a  császárra  híni,  tüzet  tévén  a  fejére, 
és  úgy  menni  a  császár  udvarában  igazságot  kérni. 

A  vezér  fizetése  csak  húsz  ezer  tallér  esztendőre. 
De  az  ajándékok,  a  melyeket  a  basák  adnak  az  egész 
tartományokból,  és  a  sok  pénz,  melyet  vészen  fel  mind- 
azoktól, a  kiknek  dolgok  vagyon  a  portán,  rettentő  sokra 
megyén  ;  a  melyet  a  császár  látatlanná  teszi ;  mivel  az  a 
kincs  még  az  ő  ládájában  fog  menni. 

Vannak  még  a  vezér  után  nagy  tisztségek,  úgymint 
a  beglerbégségek. '^'  Ezek  a  tartományok  gubernátori. 
Ezek  mind  hárman  boncsokosok,  és  urai  mind  a  hadi, 
mind  a  törvényes  dolgoknak.  Az  anatóliai  beglerbégség 
legelső.  Ennek  egy  milliom  kis-pénze  jár  esztendőre. 
Huszonkét  beglerbégség  vagyon.  Ezeknek  a  nagy  gu- 
bernátoroknak mindenikének  vagyon  magának  muftija, 
reis    effendije  :    cancelláriusa,  defterdárja  :  kincstartója. 

Hát  a  havasalföldi  és  a  moldovai  vajdákról  ne  szól- 
junk? A  kettő  között  a  moldovai  az  első,  és  a  szegé- 
nyebb. A  moldovai  a  császárnak  hatvanezer  tallért  ád, 
hát  még  a  sok  imide-amoda  való  ajándék  még  annyira 
megyén.  A  havasalföldi  vajda  százharmincz  ezer  tallért. 
Régenten  a  törökök  olyan  együgyűek  voltak,  hogy  ma- 


1  ÖTökországi  tevc'ei.  331 

gok  mentek  az  adópénzért.  Volt  olyan  havasalföldi 
vajda,  a  ki  utána  küldött  a  törököknek,  és  tolvaj  képi- 
ben elvették  tőllök  az  adó  pénzt.  A  török  egyszer-két- 
szer csak  elszenvedte,  de  a  szemit  felnyitotta,  és  már 
most  a  vajda  emberei  viszik  az  adópénzt  Konstancziná- 
polyban.  Ha  elvesztik,  nem  a  császár  kára. 

CLXXVIll. 

Rodostó,   21.  Octob.    17-; 9. 

Itt  attól  nem  igen  tarthatni,  hogy  a  távolvaló  tarto- 
mányokban a  gubernátorok  az  engedelmességet  félben 
rúgják,  és  magokot  szabados  urakká  tegyék;  mivel  arra 
igen  vigyáznak,  hogy  olyan  giibernátorokot  tegyenek, 
a  kik  a  császár  udvarában  neveltettek,  a  kik  nem  tudják 
se  apjokot,  se  anyjokot,  se  semmi  pereputyokot,  a  kik- 
nek nem  lévén  semmi  támaszhoz  reménységek,  nem 
lehet  valamit  kezdeni  a  császár  ellen. 

A  császár  azt  meg  nem  engedi,  hogy  az  atyának 
gazdagsága  a  fiára  szálljon.  Minden  pasának  az  örökje 
a  császáré,  és  abból  annyit  ád  a  gyermekeknek,  amennyi 
elegendő,  hogy  élhessenek. 

A  császár  ha  nem  jó  szemmel  látja  valamely  pasának 
nagy  hatalmát  vagy  gazdagságát,  akkoron  vagy  húgát, 
vagy  más  atyjafiát  adja  néki.  Az  eljegyzéskor  nagy 
summa  pénzt  kell  adni,  és  drága  ajándékokot  kell  adni 
a  házasság  előtt :  házasság  után  pedig  tartani  kell  nagy 
fényességgel,  úgy  annyira,  hogy  akármely  nagy  kincse 
legyen,  de  a  felesége  megüresíti  a  ládáit,  még  pedig 
véle  sem  lakhatik;  mert  a  császár  atyafiait  ki  nem  viszik 
soha  Konstanczinápolyból :  magának  pedig  a  pasaságban 
kell  lakni. 

A  régi  famíliákra  itt  semmi  tekintet  nincsen.  —  Az 
olyan  pasa  pedig,  a  ki  császári  vérből  valót  vészen  el,  a 
feleségét,  a  kit  annak  előtte  vett  volt  el,  el  kell  bocsá- 
tani, akármely  nehéz  dolog  legyen  a.  Minthogy  pedig 
az  új  feleségivei  sem  lakhatik,  azért  a  felesége  ád  neki 


33*  Mikes  Ideiemen 

■csemegére  egy-két  halajkát,  vagy  rableányt.  Nekünk  is 
csemegére  elég  bő  szüretünk  volt. 

CLXXIX. 

Rodostó,    1750.    16.  Januarii. 

Kedves  néném,  e  jubileum  esztendő,  szent  esztendő, 
bár  a  szent  Péter  templomában  mehetnénk :  de  oda 
nem  mehetünk.  Imádjuk  itt  az  Istent :  J^agy  az  én  nevem 
tnindenütl,  és  mindenütt  áldozna^  az  én  nevemnek- 

Vag^'on  imm.ár  egynehány  napja,  hogy  a  vezért  le- 
tették. Tihája  béget  tették  helyiben.  Ezt  Méhemet 
pasának'^^  híják. 

Már  mostanában  a  török  vallásról  kell  írni,  és  azt 
mondani,  hogy  minden  hamis  vallások  között  legvesze- 
delmesebb a  Mahumet  vallása ;  mert  azonkívül,  hogy 
az  érzékenységeknek  leginkább  kedvez :  de  másként 
egynehány  punktumokban  megegyezik  a  keresztyén- 
seggel.  Mahumet  a  valóságos,  és  mindeneket  teremtő 
Istennek  ismeretségére  fundálta  a  vallást,  azután  a  fele- 
baráti szeretetre,  a  testi  tisztaságra,  és  a  csendes  életre. 
A  török  vallás  keményen  tiltja  a  bálványozást. 

Mahumet  pogányságban  született  a  szerecsenek  kö- 
zött 570-ben.  Neki  természet  szerént  való  értelme  volt. 
Azt  tartják,  hogy  egy  Nestorianus  Sergius  nevű  barát, 
a  ki  elszökött  volt  Konstanczinápolyból,  hog)'  a  hagyatta 
volna  el  véle  a  pogányságot.  Kitetszik  az  alkoránból, 
hogy  e  két  ember  a  szent  írásból  vették  ki,  a  mi  legjobb 
a  vallásban.  De  mivel  az  ő  idejekbe  Arábiában  sokkal 
több  zsidó  vala,  mintsem  keresztyén,  azért  nem  is  ve- 
vének  ki  annyi  szokást  az  új  testamentumból,  mint  az 
óból  —  arra  az  okra  való  nézve,  hogy  a  zsidókot  a 
magok  vallásokra  hódíthassák,  és  a  keresztyénektől  se 
távozzanak  el  teljességgel.  Ha  a  Mahumet  bolondsága 
a  nem  lett  volna,  hogy  őíet  az  Istentől  küldetett  ember- 
nek tartsák,  az  ő  vallása  nem  igen  külömbözött  volna 
a  sociniánusok  vallásától.  De  rendkívül  való  nagy  dol- 
got akara  cselekedni,  el  akarván  hitetni  másokkal,  hogy 


Törökországi  levelei.  333 

néki  szövetsége  vagyon  a  magasságbéji  leJkekkel.  —  De 
minthogy  se  nem  küldetett  volt,  se  csudatételekre  való 
ajándéka  nem  volt,  kénszerítteték  a  vallása  felállítására, 
hogy  az  okossághoz,  a  világi  tudományhoz,  és  a  csa- 
lárdsághoz tegye  az  ő  elragadtatásit,  a  melyeket  okozák 
vala  a  nagy  nyavalyatörések.  Végtire  mindezek  csak 
elhitetek  a  néppel,  hogy  ö  sokkal  feljebb  való  volna  a 
több  embereknél,  és  hogy  a  mennyekből  venne  oktatá- 
sokot. A  felesége  Fatima,  és  a  jóakarói  tele  torokkal 
kiáltják  vala,  hogy  ő  volna  a  hirdetője,  magyarázója  az 
Clr  akaratjának:  e  világra  pedig  csak  azért  jött,  hogy 
az  ílr  parancsolatit  hirdesse.  A  galamb,  akit  arra  szok- 
tattak vala,  hogy  a  feje  felett  repdessen,  nem  kevéssé 
emelé  fel  a  nép  előtt,  a  ki  azt  tartotta,  jiogy  ez  a  madár 
Gábriel  angyal  lévén,  a  fülibe  beszéli  a  követnek.  Itt 
félben  szakasztom,  másszor  többet. 

CLXXX. 

Rodostó,   1750.   15.  Maji. 

Ki  ne  örülne  a  májusi  szép  napoknak?  De  a  bizo- 
nyos, hogy  itt  a  május  nem  oly  kedves,  mint  másutt; 
mert  leveles  fákot  csaknem  egész  télen  látunk  —  zöld- 
séget szüntelen.  Sőt  még  májusban  a  szárazságok  el- 
kezdődnek, a  fű  is  hervadni  kezd,  a  fák  pedig  már  április 
kezdetén  virágoznak,  ződülnek. 

De  itt  nem  a  gazdaságról  kell  beszéllní,  hanem  a 
Mahumetről,  a  ki,  hogy  magától  el  ne  vadítsa  a  pogá- 
nyokot,  se  zsidónak,  se  keresztyénnek  nem  akará  magát 
mutatni.  De,  hogy  mind  a  zsidóknak,  mind  a  keresz- 
tyéneknek kedvezhessen,  mindenikének  holmi  részecs- 
kéit kivevé  a  vallásából,  és  a  magáé  közé  toldá.  És  azt 
tanítá,  hogy  háromféle  írott  törvényt  adott  ki  az  Ur  az 
embereknek  —  mindenikében  lehet  üdvezűlni ;  mert 
mindenike  azt  hagyja,  hogy  higyenek  az  egy  Istenben, 
minden  emberek  teremtőjében  és  bírájában.  Az  első 
törvény  Mózses  által  adatott  ki,  de  minthogy  igen  ne- 
héz volt,  azért  igen  kevesen  is  vihették  azt  jól  végben. 


334  ymkes  J^elcmcrt 

A  második  törvény  a  Krisztusé,  a  mely  noha  teljes  legyen 
is  kegyelemmel,  de  ennek  sokkal  nehezebb  a  megtartása, 
mivel  igen  ellenkezik  a  megromlott  természettel.  Azoká- 
ért  monda  :  (íAz  Ur  teljes  lévén  irgalmassággal,  én  álta- 
lam küld  nektek  egy  olyan  töi^vényt,  a  mely  könnyű,  és 
a  ti  gyengeségetekhez  való  —  úgy,  hogy  azt  követvén 
egészen  mindnyájan,  boldogok  lehessetek  mind  ezen, 
mind  a  más  világon.)^   Ez  igen  nagy  ígéret. 

Az  alkorán  könyve  olyan  könyv,  a  melyben  a  jók 
között  sok  gyermekség  és  haszontalanság  vagyon.  De 
ez  a  könyv  akár  micsodás  leg^'en,  mindazonáltal  magá- 
ban foglalja  mind  ?  papi,  mind  a  városi  törvényt,  és 
elejékbe  adja  a  törököknek  mind  azt,  a  mit  hinni  és  kö- 
vetni kell.  Ok  azt  meg  nem  mernék  nyitani,  hanem 
először  a  fejekre  teszik,  a  mely  rálok  a  tiszteletnek  leg- 
nagyobb jele.  Azt  nagy  szorgalmatossággal  olvassák  a 
parancsolat  szerént,  amely  azt  hagyja:  Toglalatoskodja- 
lok  gyakorid  annak  a  könyvnek  olvasásában,  a  mely  néktek 
küldetell,  és  könyörögjetek  szüntelen ;  mert  az  imádság 
eltérít  a  vétektől.  Azt  tartják,  hogy  a  ki  azt  elolvassa 
annyiszor  amennyiszer  —  már  annak  bizonyos  száma 
vagyon  -  hogy  a  megnyeri  a  paradicsomot.  Ók  azt 
főkönyvnek  nevezik. 

A  török  vallás  három  ágra  szakad.  A  szerecsenek 
tartása  legbabonásabb  ^ —  ezek  Bubeker'^'^  szerént  tart- 
ják a  vallást.  A  persáké,  a  mely  tisztább,  ezek  Halit  '^^ 
követik.  A  töröl- ök  pedig  Omerrel  tartanak'^'  —  ezek 
a  többit  eretnekeknek  tartják  és  kárhoztatják.  —  Én 
pedig  nem  kárhoztatom  azt,  a  ki  hosszabb  levelet  nem 
akar  írni ;  sőt  még  azt  mondom,  emberséges  ember 
érette. 

CLXXXl. 

Rodostó,    16.  Scpt.    1750. 

Mely  szép  dolog  ilyen  mezei  városba  lakni,  mint  a 
miénk  —  akkor  megyén  a  mezőre  az  ember,  mikor 
akarja.  A  nagy  kerített  vái'osok,  mint  a  tömlöczök, 
olyanok.    Most  a  kertekben   enni   gyönyörűség.   Ott  a 


Törökországi  levelei.  335 

sok  gyümölcs,  noha  nem  sokféle ;  mert  a  kertészek 
rosszak,  oltani  nem  tudnak.  Körtvély,  alma,  szilva 
nincsen,  hanem  a  sok  őszi  baraczk  —  a  sok  két,  három- 
féle dinnye,  kivált  most  az  őszi  dinnye, amely  deczember- 
ben  is  tart.  Olyan  őszi  dinnye  pedig,  mint  itt  vagyon, 
nem  adatik  sehol.  Az  igen  hasonlít  az  ugorkához, 
aminthogy,  a  melyik  nem  jó,  egész  ugorka.  De  ennél 
a  dinnyénél  nem  lehet  kedvesebb  gyümölcsöt  enni. 
Kívül  a  szemnek  nem  tetszik,  ha  megmetszik,  még 
annál  inkább,  mert  a  belső  része  tiszta  zöld.  De  ha 
megkóstolják,  gyönyörűséggel  esznek  belőle,  mert  olvad 
a  leányok  szájában,  és  olyan  édes,  mintha  nádmézbe 
főzték  volna   meg.   Menjünk   már  az  asszony  dolgára. 

A  törököknek  egy  hitágazatja  vagyon,  tudniillik : 
(tHogy  csak  egy  Isten  vagyon,  és  hogy  Mahumetet  az 
Isten  küldötte.  A  mi  pedig  a  törvénybéli  parancsolatot 
illeti,  a  törökök  öt  részre  osztják  :  I.  hogy  napjában 
ötször  imádkozzanak ;  11.  hogy  a  Ramszánt  meg- 
bőjtöljék ;  111.  hogy  alamizsnát  adjanak,  és  az  irgal- 
masságnak cselekedetit  köve-^sék ;  IV.  hogy,  ha  lehet, 
búcsúra  elmenjenek  Mekkában ;  V.  hogy  semmi  tisztá- 
talanságot el  ne  szenvedjenek  a  testeken. 

Ezekhez  még  más  négy  parancsolatot  adnak,  de 
ezek  nem  szükségesek  teljességgel  az  üdvösségre: 
1.  hogy  pénteket  megülljék ;  ]].  hogy  környűlmctél- 
tessék  magokot;  111.  hogy  bort  ne  igyanak;  IV.  hogy 
disznóhúst  ne  egyenek,  se  olyan  állatot,  a  kinek  először 
a  vérit  ki  nem  bocsátották. 

A  törökök  tisztelik  a  pénteket,  és  tartoznak  azon  a 
napon  a  templomba  menni  délbe.  Az  asszonyoknak 
megengedik,  hogy  oda  ne  menjenek,  azért,  hogy  a 
férfiak  figyel metesebben  imádkozhassanak.  A  török 
kereskedő  délig  ki  nem  nyitja  a  boltját  azon  a  napon, 
de  sőt  még  egy  ájtatos  török  a  keresztyén  házában  sem 
menne  —  amint  e  velem  megtörtént. 

A  közönséges  jó  vivé  a  törvénycsinálót  arra,  hogy  a 
tanítványinak  megtiltsa  a  boritalt.  aObjátok  magatokot, 
monda,  a  hortóí,  a  koczka,  a  sak  játékoktól.  "Ezeket  azért 


336  Mikes  Ideiemen 

találta  fel  az  ördög,  hogy  gyűlölséget  és  veszekedést 
szerezzen  az  emberek  között,  hogy  őket  eltávoztassa  az 
imádságtól,  és  meggátolja  őket,  hogy  az  Isten  nevét  segít- 
ségül híják-  Minket  pedig  meg  nem  gátol,  hogy  ne 
adjunk  háiákot  az  urnák,  hogy  a  pestisnek  hírét  sem 
hallottuk  ebben  az  esztendőben  —  ne  is  halljuk. 

CLXXXIl. 

Rodostó,    1751.    )  4-  Febr. 

Kedves  néném,  annak  igen  örülök,  hogy  a  ked 
tetszése  szerint  írtam  még  eddig  a  török  szokásról  és 
vallásról.  Kívánom,  hogy  ezután  is  úgy  legyen.  De  azt 
szükséges  megírnom,  hogy  itt  igen  zűrzavar  idők  jár- 
nak, de  a  nekünk  hasznunkra  vagyon  ;  mert  most  far- 
sangba csak  hozzák  iiekJnk  a  sok  túzokot  halva  és 
elevenen,  a  kiket  az  ónos  essőkbe  fogták.  A  török  nem 
kap  rajta  :  mi  pedig  már  meg  is  untuk.  A  túzok  ret- 
tentő fejes,  makscs  állat,  jobban  szereti  éhei  megölni 
magát,  mint  enni,  hanem  a  fiatalt  fel  lehet  nevelni.  — 
Ideje  az  asszony  dolgára  menni. 

A  muftit  a  törökök  úgy  tekéntik,  mint  vallásoknak, 
törvényeknek  fejit  és  oráculumját.  Ennek  választása 
teljességgel  a  császáron  áll,  a  ki  erre  a  hivatalra  okos, 
értelmes,  és  igaz  embert  választ.  —  Ámbár  az  ő  decre- 
tumit  és  végezésit  a  bírák  törvénynek  tartsák  is,  de  a 
császárt  semmire  nem  kötelezhetik.  Mindazonáltal  olyan 
nagy  az  ő  hatalma,  hogy  semmiben  néki  ellent  nem 
mond,  se  ellent  nem  tart  végezésinek.  A  melyek  csak 
egynehány  szókból  állanak,  és  utoljára  mindenkor 
hozzáteszi  :  «Az  Isten  tudja,  melyik  jobb.i*  Mindazon- 
által amidőn  a  császár  tanácsot  kér  a  muftitól  az  or- 
szágos dolgokban,  vagy  vabmely  pasának  haláláról, 
vagy  a  békeségről,  hadakozásról,  és  ha  úgy  talál  lenni, 
hogy  ez  a  főpap  másként  gondolkodik,  mint  a  császár 
mindezekről :  minden  halogatás  nélkül  leteszik,  és 
olyan  főpapot  tesznek,  a  kinek  olyan  gondolati  legye- 
nek, mint  a  császárnak. 


Törökországi  levelei.  337 

A  császár,  mikor  a  muftinak  ír,  ilyen  titulust  ád 
neki:  íEsádnak,'^^  aj^j  minden  bölcseknél  legbölcsebb, 
minden  tudományokban  legfeljebb  haladó  mindazok- 
nál, akik  fent  haladnak.  Te,  a  ki  minden  nem  szabados 
dologtól  megtartóztatod  magadot.  Eredete  a  jó  erkölcs- 
nek, és  a  valóságos  tudománynak.  A  próféták  és  az 
apostoli  tudományok  örököse,  a  ki  megfejted  a  hitnek 
ágazatját,  és  kinyilatkoztatod  annak  valóságos  értelmit. 
Te  vagy  az  igazság  kincsének  a  kulcsa.  Te  világosítod 
meg  a  homályos  magyarázatot.  Meg  vagy  erősítve  a 
felső  igazgatónak,  és  az  emberi  nemzet  törvénycsinálójá- 
nak  kegyelmével.  A  nagy  Isten  adja,  hogy  szüntelen 
megmaradj  a  jó  erkölcsben.)) 

A  muftit  mihent  választják,  a  császár  egy  nyusztos 
mentét  küld  néki,  és  ezer  tallért  aranyúl  egy  kezkenő- 
ben.  Azután  2000  pénzt  rendel  néki  napjára  —  egy 
poltura  három  pénz  —  e  mintegy  16  tallérra  és  30  pol- 
turára  megyén.  Vannak  olyan  császári  templomok, 
a  kiknek  jószági^iól  felvehet  ötvenezer  tallért. 

A  mufti  után  vannak  a  két  kadileskerek :  az  egyik 
európai,  a  másik  ázsiai.  Ezek  eleiben  mindenféle  tör- 
vény elmehet,  és  mindenféle  törvényt  megítélhetnek. 
Ebből  a  tisztségből  a  muftiságra  mennek. 

A  kádi leskerség  után  való  a  molla.'^^  Ezeknek  500 
pénzök  jár  napjára.  Ennek  az  egész  tartományban  való 
kádiakra  vagy  bírákra  hatalma  vagyon.  A  mollákból 
lehet  mufíi.  A  mollákot  és  kádiakot  egyházi  emberek- 
nek tartják  ;  mert  a  törökök  között  a  vallásbéli  törvényt 
a  városi  törvénytől  meg  nem  választják. 

Az  imánok'^9  vagy  papok  olyanok,  mint  a  parochu- 
sok.  Ezeknek  megfeddhetetleneknek  kell  lenni,  de 
szükséges,  hogy  jól  tudják  olvasni  az  alkoránt,  és  hogy 
elsőben  abban  a  hivatalban  (szolgáltak  légyen),  mint 
azok,  a  kik  a  toronyból  a  népet  az  imádságra  szokták 
híni.'  °  De  még  az  is  szükséges,  hogy  a  nép  a  fővezér- 
nek szólljon  mellette :  másképen  abban  a  hivatalban 
nem  állhatna  a  vezér  parancsolatja  nélkül.  Ahhoz  nem 
kívántatik   más   papi    bélyeg,  se  a  mufti    nekik   semmit 

Mikes  Kelemen  :  Törökországi  levelei.  22 


338  Mikes  Ideiemen 

nem  parancsol.  Kiki  szabad  a  maga  parochiájában, 
hanem  a  városi  bírák  alatt  vannak. 

Az  emireket'^'  az  egyháziak  közé  számlálhatjuk,  mivel 
ezek  a  Mahumet  famíliájából  valók.  Hogy  pedig  a 
többitől  magokot  megkülömböztessék,  zöld  csalmát 
viselnek,  a  Mahumet  színét.  Ezeknek  sok  szabadságok 
vagyon.  A  törököknek  meg  vagyon  tiltva,  hogy  gyalá- 
zatosan ne  bánjanak  vélek.'*' De  ha  haragusznak  reájok, 
és  részegen  látják,  a  csalmájokot  leveszik,  és  jól  elverik 
minden  tisztelet  nélkül. 

Az  emireknek  egy  fejek  vagyon,  a  kit  Nákib  Essref- 
nek'^*  nevezik.  Ennek  oly  nagyhatalma  vagyon  rajtok, 
hogy  megöletheti  és  megkegyel.mezhet  nékik.  De,  hogy 
a  botránkoztatást  elkerüljék,  a  büntetés  mindenkor 
titkoson  meg}'en  végben.  A  főnek  egy  viczéje  vagyon, 
a  kit  Alemdárnak'^3  híják.  E  hordozza  a  Mahumet  zászló- 
ját. Az  émirek  mindenféle  nagy  tiszteségekre  felmehet- 
nek :  én  pedig  tovább  nem  megyek,  hanem  jó  egész- 
séget kívánok  nénémnek. 

CLXXXUl. 

Rodostó,    >5.  Aug.    1751. 

Kedves  néném,  azt  igen  jól  cselekeszed,  hogy  bátorí- 
tásra valót  írsz  a  leveledben,  írván,  hogy  kedvesen 
olvasod  a  törökökről  való  leveleimet;  mert  a  bizo- 
nyos, hogy  régen  félbe  hagytam  volna,  ha  tudnám, 
hogy  únadalmasok. 

Azt  jó  megtudni,  hogy  a  törökök  szeretik  a  szép  és 
czifra  templomokot  építeni,  és  igen  bőkezűek  a  templo- 
moknak fundátiókot  tenni,  és  jövedelmet  a  szegények 
számokra,  a  kik  mindennap  imádkozzanak  a  jótévőjök- 
nek  lelkekért. 

A  császári  templomoknak  vagyon  legtöbb  jövedel- 
mek. Ezekre  pedig  a  Keslár  aga,  a  ki  a  császár  asszo- 


*  A  kéziratban  hibásan  így :  hogy  ezeket  gyalázatosan  bánjanak 
vélek. 


Törökországi  levelei.  339 

nyira  vigyáz,  visel  gondot,  és  parancsol  a  templomok- 
hoz való  tisztségekből.  Az  imperiumban  sok  templomok 
vannak,  főképen  olyan  helyeken,  a  hol  a  császárok 
szoktak  lakni,  úgymint  Brúsában,  Drinápolyban,  Kon- 
stanczinápolyban,  a  hol  sok  császároktól  építtetett  drága 
templomok  vannak.  Császárnék  is  építtettek. 

Ezek  között  legfővebb  a  szent  Sophia  temploma. 
Ezt  Justiniánus  császár  építtette  volt;  a  törökök  meg- 
tartották, és  valamint  annak  előtte,  az  Isten  szolgalat- 
jára rendelték.  De  a  jövedelmét  megnagyobbították, 
a  mely  esztendőre  száz  ezer  aranyra  megyén.  Ezt  pedig 
a  városban  szedik  fel.  A  császár  tartozik  maga  is  ezer 
és  egy  pénzt  fizetni  a  földért,  a  melyen  a  kastélya 
vagyon  építve ;  mert  a  keresztyén  császárok  idejében 
az  a  föld  a  templomhoz  tartozandó  kert  volt. 

A  török  császárok  pedig  a  templom  körűi  egyne- 
hány kápolnát  építtettek,  a  hová  temetik  őket.  Azokban 
szüntelen  való  égő  lámpások  vannak,  bizonyos  jövede- 
lem pedig  azoknak  számokra,  kik  az  ő  lelkekért  imád- 
koznak azokban  a  kápolnákban.  Ezenkívül  mindennap 
bizonyos  órákban  sok  számú  koldusoknak  alamizsnát 
adnak.  —  Mely  boldogok  volnának,  ha  a  Krisztusért 
adnák. 

Sok  templomok  vannak,  a  hol  iskolák  lévén,  a  tör- 
vényt tanítják.  Vannak  ispotályok,  szállások  az  utazók 
és  az  idegenek  számára.  Vannak  konyhák,  a  hol  a  sze- 
gényeknek ételt  készítnek.  Mindezeknek  a  jövedelmek 
bizonyos ;  mert  faluk,  földek,  tartományok  vannak  arra 
rendeltetve.'^'^  Szerencsés  falu  az,  a  mely  valami  temp- 
lomhoz tartozik ;  mert  annak  sok  szabadsága  vagyon.  Ha 
valamely  különös  ember  valamely  templomnak  fundá-. 
tiót  akar  tenni,  földet  nem  adhat,  hanem  készpénzt  ád, 
a  melyet  interesre  kiadják.  De  ez  csak  a  templomért 
szabad  ;  mert  a  törvény  tiltja  az  interesre  való  adást.  — 
Az  egészségre  vigyázzunk  néném. 


34^  Miket  J^elemen 

CLXXXIV. 

Rodostó,  26.  Octob.   i75«. 

E  már  rendkívül  való  dolog,  hogy  ma  havazzon.  — 
Ezt  még  sohasem  értük.  Még  pedig  sok  szőllő  és 
pamut  a  mezon.  Talám  jovunkra  esik;  mert  három 
holnaptól  fogván  a  pestis  igen  uralkodik.  A  változást 
tehet  az  áerben.  Hihető,  hogy  a  pestisnek  nincsen 
egészen  való  ereje ;  mivel  sokan  meggyógyulnak  belőle. 
A  törökök  tanítások  szerént  ezeknek  nem  lehet  meg- 
halni pestisben  :  a  kik  pedig  abban  megholtanak,  lehetet- 
len volt  azt  nékik  elkerülni.  Mert  az  ő  tanítások  az 
Jsten  előre  való  rendelésiről  mód  nélkül  szoros.  Sőt 
még  az  Istennek  tulajdonítják  a  vétket;  mert  azt  nem 
lehetett  nékik  elkerülni.  Azt  tartják,  hogy  kinek-kinek 
a  homlokára  vagyon  írva,  hogy  mit  rendeltek  felőle,  és 
a^t  el  nem  kerülheti. 

A  törökök  a  persákot  eretnekeknek  tartják ;  mert 
ezek  Halyt'^^  követik  :  a  törökök  pedig  Mahumetet.  És 
nagy  gyűlölséggel  vannak  egymáshoz,  úgy  annyira, 
hogy  a  császár  udvarában  mindenféle  nemzetből  való 
rabgyermekeket  bevesznek,  de  persát  nem ;  mert  azt 
mondják,  hogy  lehetetlen  egy  persának  megtérni  való- 
ságoson. Egy  szóval  azt  tartják,  hogy  egy  zsidó,  egy 
keresztyén  remélheti,  hogy  még  idővel  a  hívek  közé 
állhat,  de  egy  peria  sohasem.  A  törökök  között  a 
vallás  iránt  véghetetlen  szakadások  vannak,  akik  mind- 
annyiféleképen magyarázzák  az  alkoránt.  —  Vannak 
sokan  olyanok,  a  kik  az  istenséget  nem  hiszik. 

A  törökök  között  is  vannak  egynehányféle  szerzete- 
sek, a  kik  megkülömböztetnek  magok  között  a  ruhájok- 
kal.  Azok  között  legnevezetesebbek,  legközönségeseb- 
bek a  dervisek. '^^  Ezeknek  Ikoniumba  vagyon  a  fő- 
klastromok,  a  mely  klastromba  400-an  vannak  rend- 
szerént. A  dervisek  fogadást  tesznek  a  szegénységről, 
tisztaságról  és  engedelmességről.  A  superiorjok  előtt 
igen  nagy  alázatossággal  vannak.  Az  ő  ingek  igen 
vastag  vászon  ;  azon  feJyűl  vastag  szürke  daróczból  való 


Törifkorízdgi  levelei.  341 

hosszú  dolmány ;  a  vallókra  terítve  egy  fejér  pokrócz  ; 
a  lábok  szára  mezítelen;  a  mellyek  kinyitva ;  az  övök 
vastag  széles  bőrből  vagyon,  elől  kötik  meg;  a  süvegek 
teveszőr,  és  olyan  formájú,  mint  a  csákósüveg  csákó 
nélkül.  Ezek  a  bort  titkon  megiszszák,  és  a  kit  meg- 
csalhatnak, azt  el  nem  múlatják.  Ezeknek  csötörtökön 
nem  szabad  enni  estig. 

CLXXXV. 

Rodostó,   20.  Maji,    1752. 

Kedves  néném,  öt  esztendeje,  hogy  leveledet  nem 
vettem.  Igazán  mondván  öt  holnapja,  nem  sok-é  a  ?  Az 
előtt  gyakrabban  írtunk  egymásnak,  mitől  van  a?  Talám 
attól,  hogy  vénülünk?  De  a  héjával  betöltöm  a  ked 
akaratját,  és  a  törökök  szokásit  végig  leírom.  Az  utolsó 
levelemet  a  derviseken  hagytam  el,  és  ismét  rólok 
írok. 

A  derviseknek  legfővebb  külső  foglalatosságok  a, 
hogy  tánczoljanak  kedden  és  pénteken.  De  amcg  éhez 
a  komédia  ájtatossághoz  kezdjenek,  a  superiorjok 
predikácziót  csinál.  Azt  tartják,  hogy  ezt  a  predikácziót 
akármely  valláson  lévő  meghallgathatja.  A  szerzetesek 
pedig  kerekdeden  ülnek  a  térdeken.  A  predikácziónak 
vége  lévén,  a  chórusba  az  énekesek  és  a  flautások  el- 
kezdik az  éneket,  a  mely  sokáig  tart.  Amidőn  bizonyos 
verset  énekelnek,  a  superior  összeveri  a  kezeit,  és  erre 
a  jelre  a  szerzetesek  felkelnek,  a  karokot  kiterjesztik, 
és  keringeni  kezdenek  kerekbe,  azt  pedig  oly  sebes- 
s^Sg^''  ^'<^gy  ^  ^'  nézi,  a  feje  szédülni  kezd.  Szoknya 
forma  van  rajtok  vastag  posztóból.  És  noha  oly  sebes- 
séggel forogjanak  is,  mint  a  szekérbe  a  kerék:  de 
egyik  a  másikát  meg  nem  éri.  A  superiorjok  jelt  adván 
egyszersmind  elhagyják  a  tánczot,  és  kiki  a  maga  he- 
lyére lekuczorodik.  Minthogy  pedig  éhez  igen  ifjúsá- 
gokba szoktatják  őket,  azért  legkissebb  főszédűlést  sem 
éreznek.  Én  nekem  pedig  a  fejem  szédelgett,  csak  hogy 
néztem  is   őket.    Négyszer  vagy   ötször  kezdik  így  el 


34^  -^ike*  T^elemen 

a   keringést.  —    Ezek   megházasodhatnak,    de   el    kell 
hagyni  a  dervisséget. 

A  török  vallást  jobban  nem  lehet  elvégeznem,  mint 
azon,  hogy  micsoda  tisztelettel  vannak  a  Krisztushoz. 
A  nem  igaz,  hogy  káromlással  volnának  hozzája,  mint 
sokan  azt  tartják ;  mert  itt  nem  a  közönséges  népet 
kell  érteni,  hanem  az  írástudókot.  Ha  pedig  oly  boldog- 
talanok, hogy  nem  hiszik  a  Krisztus  istenségit,  leg- 
alább úgy  tisztelik,  mint  az  Isten  fuvallását,  mint  az  Ur 
mellett  lévő  nagy  szószóllót.  Azon  megegyeznek,  hogy 
az  Isten  küldötte  el,  hogy  olyan  törvényt  hozzon, 
a  mely  teljes  kegyelemmel.  Ha  pedig  hitetleneknek 
hínak  minket,  nem  azért,  hogy  a  Krisztusban  hiszünk : 
hanem  azért,  hogy  nem  hiszszük,  hogy  Mahumetet 
az  Isten  küldötte  volna.  Jól  cselekeszszük. 


CLXXXVI. 

Rodostó,    1752.  2.  Aug. 

Ki  ne  írna,  kedves  néném,  örömest,  mikor  annyi 
sok  jó  dinnyét  eszünk  ;  mert  itt  most  a  dinnyeszüret. 
Azt  tudom,  hogy  nem  jóízűen  eszi  a  dinnyét  a  vezér, 
a  kit  az  elmúlt  holnapban  letevének,  vagyon  is  oka. 
Helyében  pedig  Imrehor  Mustafát  '^^  tették.  E  főlovász- 
mester volt.  Már  most  a  birodalomnak  fejdelme.  Ember- 
séges ember.  Hozzánk  már  is  mutálta  jóakaiatját. 

Az  elmúlt  holnapnak  a  végin  estve  felé  jól  meg- 
ijesztettek volt  bennünket ;  mert  olyan  nagy  föld- 
indulás volt,  hogy  annál  nagyobbat  soha  sem  értem. 
A  házak,  a  falak  úgy  hajladoztak,  mint  mikor  a  szél 
a  fákot  hajtogatja,  de  semmi  szerencsétlenség  nem 
történt. 

Már  most  írjunk  a  törökök  házasságiról,  a  kiknél  a 
házasság  szent  és  tiszteletes  dolog.  A  papoknak  ott 
nincsen  semmi  részek ;  mert  a  köiés  a  bíró  előtt  me- 
gyén végbe.  Amidőn  pedig  valaki  törvény  szerént 
akar  megházasodni,  a  leány  atyjával  és  anyjával  végez 
arról.  A  házasságról  való  levelet  vsgy  kötést  a  bíró  és 


Törökországi  levelei .  343 

két  bizonságok  előtt  csinálják  meg,  a  mely  kötést  el- 
ronthatja a  két  rész.  Egy  asszony  kérheti  az  urától 
való  elválást,  ha  tehetetlen,  ha  háromszor  egymásután 
péntekre  virradó  étszakán  elmúlatja  az  adót  meg- 
fizetni, a  mely  étszaka  arra  az  adóra  rendeltetett.  Egy 
olyan  férfiú,  a  ki  annyira  valót  ne;u  ád  a  feleséginek, 
hogy  kétszer  egy  hétben  a  feredőben  mehessen,  tarthat 
az  elválástól. '^^  A  leánynyal  pénzt  nem  adnak,  hanem  a 
legénynek  kell  adni.  A  lakodalomnak  napján  a  meny- 
asszonyt nagy  pompával,  dobbal,  síppal  viszik  a  legény 
házához.  A  legény  a  kapunál  várja,  és  leveszi  a  sze- 
kérből, kezet  adnak  egymásnak,  de  a  leány  ábrázatja 
bé  vagyon  födözvc  úgy,  hogy  őtet  nem  láthatják,  de 
ő  láthatja  a  legényt.  A  szekérből  les7állván,  fogadást 
tesznek  egymásnak,  azután  a  napot  vendégségben  töltik 
a  férfiak  külön,  az  asszonyok  is  külön.  Annak  idejében 
a  menyasszonynak  valsmely  asszony  atyjafia  viszi  a 
vőlegény  házában,  és  csak  akkor  látja  meg,  ha  szép-é, 
vagy  rút.  Nem  magyar  humorhoz  való  az  ilyen  házasság. 

CLXXXVll. 

Rodostó,   17.  Nov.   175a. 

Itt,  kedves  néném,  szép  idők  járnak,  az  ablakok 
nyitva  vannak.  Lehet  tehát  most  írni  a  török  lakoda- 
lomról. 

A  császároknál  a  házasság  nem  szokás.  Hihető, 
hogy  ők  abban  az  ország  csendességire  vigyáznak,  de 
az  is  hihető,  hogy  a  lakodalmi  irtóztaió  költséget  akar- 
ják elkerülni.  A  császár  annyi  rableányt  tarthat,  ameny- 
nyi  néki  tetszik.  A  kik  férfiú  gyermekeket  hoznak  e  vi- 
lágra, azokot  úgy  tekéntik,  mint  császárnékot,  és  fijok 
császárok  lehetnek  idővel. 

A  törökök  között  kétféle  házasság  vagyon :  a  tör- 
vény szerént  való  házasság,  és  a  bérben  való  házasság, 
a  harmadik  a  rableánynyal  való  ágyasság.  A  törvény 
szerént  egy  török  akármely  gazdag  legyen,  de  három 
vagy    négy   valóságos    feleségnél    nem    vehet    többet. 


344  Mikes  faelemen 

A  bérben  való  házasság  minden  czeremonia  nélkül 
megyén  véghez,  hanem  megalkusznak  a  leány  apjával 
és  anyjával,  a  kik  bérben  akarják  adni  leányokot,  a  bíró 
előtt.  A  ki  írásban  teszi,  hogy  egy  ilyen  legény  egy 
ilyen  leányt  magához  akarja  venni,  hogy  feleség  helyett 
legyen,  kötelezi  magát  arra,  hogy  étellel,  ruházattal 
fogja  tartani  —  úgy  a  tőlle  leendő  gyermeket  is  —  de 
olyan  formában,  hogy  visszáküldheti  az  apja  házához, 
amikor  néki  tetszik,  megfizetvén  a  bért  az  alku  szerént. 
A  mi  pedig  a  rabasszonyokot  illeti,  a  törvény  szerént 
a  törökök  arra  fordíthatják  őket,  a  mire  szeretik. 
A  törököknél  a  gyermekek  egyaránt  osztoznak,  akár- 
mely asszonytól  valók  legyenek.  Hanem  az  a  külömb- 
ség  vagyon,  hogy  a  rabasszony  gyermeke  rab  lesz, 
valamint  az  anyja,  hogyha  az  atyja  fel  nem  szabadítja. 

Amidőn  a  férfiú  hal  meg  előbb,  az  asszony  kiveszi 
a  néki  kötött  pénzt :  ez  a  valóságos  feleséget  illeti ; 
mivel  a  többivel  nem  gondolnak  annyit.  A  török  a 
valóságos  feleségit  elveszi;  a  kinek  fizet,  bérben  tartja; 
a  rabasszonyt  pénzen  veszi. 

Egy  ember,  a  ki  el  akar  válni  a  feleségitől,  tartozik 
néki  megadni,  a  mit  néki  kötött  házasságakor.  Az  el- 
válás a  bíró  előtt  megyén  végben,  és  azután  mindenik 
rész  szabad. 

CLXXXVIU. 

Rodostó,    1753.   22.  Mártii. 

Kedves  néném,  micsoda  régi  lakosok  vagyunk  ebben 
a  városba.  Tegnap  33  esztendeje  múlt  el  itt  való 
uralkodó  bújdosásunknak.  A  bizonyos,  hogy  mint  a 
negyed  része,  annyi  időt  nem  töltöttem  Zágonban. 
Hát  azt  megírjaia-é,  hogy  mennyi  ideje,  hogy  onnét 
kiugrattam?  A  nem  ártalmas,  még  hasznos;  mert  meg- 
látom, micsoda  nagy  hálaadással  tartozom  Jsten  ő  fel- 
ségéhez, a  ki  olyan  hosszas  gondviseléssel  volt  hozzám. 
Annak  jól  felszámlálva  45  esztendeje  vagyon.  Aldassék 
Istennek  szent  n'-^ve.  De  térjürk  az  asszony  dolgára. 

A   törökök,    azaz :    az    írástudók,    a    környűlmetélést 


Tffrökországi  levelei.  345 

nem  tartják  hitágazatnak,  se  az  aJkorán  parancsolatjá- 
nak, és  hogy  a  nélkül  is  lehet  a  paradicsomban  menni. 
A  gyermeket  hét  esztendős  korában  szokták  környűl- 
metélni.  A  környűlmetélésnek  napján  vendégséget 
készít  a  gyermek  atyja  házánál.  A  gyermeket  pedig 
felöltöztetik,  mentől  czifrábban  lehet,  azután  lovon  az 
utczákon  hordozzák  muzsikaszóval.  A  gyermeknek 
kéziben  egy  nyíl  vagyon,  a  melynek  vasát  a  szíve  felé 
tartja,  meg  akarván  azzal  mutatni,  hogy  készebb  azzal 
inkább  a  szívét  általverni,  mintsem  a  hitet  megtagadni. 
A  társai,  jóakarói  nag^'  örömmel  kísérik  őtet  a  tem- 
plomba, a  hol  az  imán  (a  pap)  egy  kis  oktatás  után  a 
hitnek  ágazatját  mondaíja  el  véle,  azután  a  borbély  a 
kerevetre  teszi  a  gyermeket,  két  szolga  lepedőt  tart 
előtte,  a  borbély  a  teste  végin  való  bőrt  kihúzván,  és 
megszorítván  egy  kis  fogóval,  a  borotvával  elvágja,  és 
az  elvágott  bőrt  megmutatja  a  jelenvalóknak,  mondván  : 
ö:Az  Isten  nagy!))  Azonba  pedig  a  gyermek  sír  és 
kiált  a  fájdalomban,  és  a  jelenvalók  köszöntik  őtet, 
hogy  már  ő  is  a  hivők  köziben  vetetett.  Azután  vissza- 
viszik a  gyermeket  czeremoniával  az  atyja  házához, 
a  hol  harmadnapig  vagyon  a  vendégség.  Azt  jó  meg- 
tudni, hogy  a  pap  nem  ád  nevet  a  gyermeknek,  hanem 
az  apja  születése  után  a  kezében  veszi,  és  felemelvén 
az  Istennek  ajánlja,  egy  kevés  sót  tészen  a  szájában, 
mondván:  aTessék  az  Istennek  fiam  Ibrahim  (vagy 
más  nevet)  hogy  az  ő  szent  neve  néked  mindenkor  oly 
jó  ízű  legyen,  mint  ez  a  só,  és  meg  ne  engedje  neked 
a  földi  dolgokot  megkóstolni.)) 

Minthogy  a  törökök  azt  tartják,  hogy  a  mi  a  testet 
megmocskosítja,  a  lelket  is  megszennyesíti,  és  hogy 
a  mi  egyikét  megtisztítja,  a  másikát  is  megtisztítja ; 
erre  való  nézve  a  mosódással  készülnek  az  imádsághoz. 
Istenes  ember,  mondja  az  alkorán,  amidőn  az  imádsághoz 
akarsz  fogni,  mosd  meg  az  orczádot,  kezeidet,  karodat  és 
láhaidol.  Jl  házasok,  kik  együtt  hálnak,  meg/eredjenek- 
Hogyha  a  betegek  és  az  utazók  vizet  nem  találnak,  tiszta  por- 
ral súrolják  meg  orczájokot ;  mivel  az  Isten  szereti  a  tisztása- 


340  JHiket  T^elemen 

got,  azt  is  akarja,  hogy  az  ő  neki  i^ü  könyörgés  tökéUetes 
legyen,  hogy  hálákol  adjanak  néki  kegyelmiért,  és  hogy 
segítségül  híják  az  5  szent  nevét.  —  E  mind  szép  és  jó 
egyrészint,  de  másrészint  haszontalan  való  intés  ;  mert 
szegény  Mahumet  nem  kértél  a  Ki'isztus  nevében  ■ — 
a  nélkül  a  kérés  meg  nem  hallgattatik.  Én  pedig  annak 
nevében  kérem  a  néném  egészségét.  E  most  elég. 

CLXXXIX. 

Rodostó,    1753.    M.  JunJi. 

Kedves  néném,  azt  írod,  hogy  úgy  tudod  a  törökök 
szokását,  vallását,  mint  a  mufti.  Úgy  tetszik,  hogy 
nem  kellene  csúfolódni.  Még  a  muftihoz  tenni  magát! 
a  kinek  térdig  érő  szakálla  vagyon,  és  olyan  csalmája, 
mint  egy  méhkas.  Meg  ne  boszonts,  mert  többet  nem 
írok.  Noha  már  félben  nem  hagyom,  és  azt  mondom, 
hogy  a  törökök  a  mosódásról  való  parancsolatot  két 
mosódásban  tartják :  nagy  és  kicsid  mosódásban.  Az 
első  abban  áll,  hogy  az  egész  testet  megmossák,  ezzel 
leginkább  a  házasok  tartoznak,  és  a  hol  fevedők  nin- 
csenek, a  férfiú  a  folyóvízben  vagy  tengerben  három- 
szor lebukjék,  akármely  hideg  legyen.  A  kis  mosdás 
pedig  abból  áll,  hogy  arczczal  Mekka  felé  forduljon, 
megmossa  orczáját,  orrát,  kezeit,  karját,  lábait. 

A  mosdás  után  szemeket  a  földre  vetik,  és  úgy 
vannak  egy  kevés  ideig,  hogy  magokhoz  térjenek,  és 
az  imádsághoz  készüljenek,  a  mely  ötször  vagyon  nap- 
jában. Az  első  hajnalba;  a  második  délben;  a  harma- 
dik dél  és  napnyugot  között  mintegy  négy  óra  felé ; 
a  negyedik  napnyugotkor ;  az  ötödik  mintegy  másfél 
órakor  napnyugot  ut?u.  Hogy  pediglen  minden  meg- 
tudhassa az  idejét  ezeknek  az  imádságoknak,  nem 
harangszóval  adnak  jelt,  mert  nálok  harang  nincsen, 
hanem  arra  rendeltetett  emberek '^^  vannak,  kik  felmen- 
nek a  mecsetbe,  az  ujjokkal  bedugván  fülököt  egész 
teli  torokkal  éneklik  ezeket  a  szókot :  «Az  Isten  nag)', 
nincsen   más  Isten  az  Istenen  kívül.  Jöjjetek  a  könyör- 


Törökországi  levelei.  347 

gésre,  ihon  világosan  hirdstem  néktek.))  —  Ezek  a 
bőr-hai'angok  ezeket  a  szókot  eiőször  dél  felé  éneklik, 
azután  éjszak,  napkelet,  és  napnyúgot  felé. 

Ezt  mindenek  meghallván  megmosdanak,  és  a  tem- 
plomba mennek.  Az  ajtó  előtt  kiki  leteszi  a  papucsát, 
vagy  a  kéziben  beviszi.  Nagy  tisztelettel  meghajtja 
magát,  és  köszönti  a  rejtekben  lévő  alkoránt,  a  mely 
rejtek  hely  jelenti  Mekkát.  Azután  kiki  felemelvén 
szemeit  a  hüvelykét  a  füleiben  teszi,  minek  előtte 
letérdepeljen.  Azután  a  pap  felkél,  és  kinyitott  kezeit 
a  fejére  teszi,  a  füleit  a  hüvelykével  bedugja,  és  igen 
felszóval,  de  halkkal  énekli :  INagy  Isten  !  dicsőség  te  né- 
ked "Úr,  hog};  a  le  neved  áldassék  és  dicsőíttessék ;  hogy  a 
te  nagy  voltod  megüsmertessék ',  mert  csak  ie  vagy  a  nagy 
Isten.  A  nép  csak  lassan  mondja  utánna. 

Rend  szerént  pedig  ezt  az  imádságot  mondják,  a 
szemeket  a  földre  függesztik.  E  nálok  olyan  imádság, 
mint  nálunk  a  Miatyánk :  Jíz  Istennek  nevében,  a  ki  tel- 
jes jósággal  és  irgalmassággal.  Dicsértessék  a  világ  Ura, 
a  ki  teljes  jóságú  és  irgalmasságú.  Isten !  minden  emberek- 
nek ilélő  líra,  mi  tégedet  imádunk,  mi  te  benned  vetjük 
minden  bizodalmunkot.  Tarts  meg  minket ;  mivel  igazán 
való  utón  hívunk  segítségül.  "Ez  az  ut  az,  a  melyet  te 
választottad,  és  a  melynek  kedvezel  kegyelmeddel.  E  nem 
a  hitetlenek  útja,  se  nem  azoké,  a  kik^e  méltán  haragszol. 
Ennek  az  imádságnak  a  kezdete  jó,  de  a  vége  fari- 
zeusság. 

A  törökök  az  imádságot  mindenkor  azon  végezik 
el,  hogy  köszöntik  a  két  angyalokot,  a  kik  tartások 
szerént  kétfelől  állanak.  Ezt  pedig  így  viszik  véghez  : 
A  szakállokot  kezekben  veszik,  jobbra  és  balra  fordul- 
nak. A  törökök  pénteken  olyan  szándékkal  imádkoz- 
nak, hogy  az  Isten  kegyelmét  nyerjék  az  egész  törö- 
kökre. Szombaton,  hogy  a  zsidók  megtérjenek,  vasár- 
nap a  keresztyének  megtérésekért,  hétfőn  a  próféták- 
ért, kedden  a  papokért,  szeredán  a  holtakért,  a 
betegekért,  a  rabokért,  kik  a  hitetlenek  között  vannak, 
csütörtökön  az  egész  világ  megtérési  ért. 


348  Mikes  Ideiemen 

Kedves  néném,  alkalmasínt  tudja  már  ked  a  török 
vallást.  De  nem  tartok  semmitől  is ;  mert  még  soha 
egy  keresztyén  asszonyt  sem  hallottam,  hogy  törökké 
lett  volna  a  rabokon  kívül.  Ók  azt  tudják,  hogy  a  fran- 
czia  azt  mondja,  hogy  Törökország  a  lovak  paradi- 
csoma, és  az  asszonyok  purgatóriuma. 


cxc. 

Rodostó,    15.  Octob.   1753- 

Kedves  néném,  ha  mind  így  lészen,  most  minden 
órán  vége  lesz  az  én  levél írásimnak  ;  mert  ennek  előtte 
egynehány  holnappal  magam  csudálni  kezdettem,  hogy 
nem  kezdek  jól  olvasni,  mintha  a  szememre  valamely 
vékony  hártyikát  tettek  volna.  A  könyvet  olvashatom, 
de  nehezen  —  az  írást  könnyebben  olvashatom. 
Azoltától  fogvást  a  szemeim  mind  homályosabban  lát- 
nak —  áldassék  Istennek  szent  neve  érette.  De  az 
asszony  dolgát  még  véghez  vihetem. 

A  törökök  böjtje  a  holnapról  neveztetik,  a  melyben 
esik,  amely  Ramazán  holnap.  Az  ő  esztendejek  354  nap- 
ból áll.  Azt  I  2  holdra  osztják.  Az  ő  holnapjok  az  újsággal 
kezdődik.  Az  ő  bőjtjök  Ramazán  holnapban  rendeltetett ; 
mert  Mahumet  azt  hirdeté,  hogy  az  alkorán  abban  a  hol- 
napban küldetett  mennyből.  Abban  az  egész  holnapban 
reggeltől  fogvást  nap  lementéig  nem  szabad  se  enni, 
se  innia  csak  egy  csepp  vizet  is.  A  mi  pedig  nekik 
legnehezebb,  még  dohányozni  sem  szabad.  De  mihent 
a  nap  lemegyen,  a  böjtnek  vége  vagyon,  és  mindnyá- 
jon a  dohányon  kezdik  a  vendégséget ;  mert  akármely 
szegény  török  is,  jól  vendégli  magát,  cselédit.  Sok  egy 
holnap  alatt  elkölti,  a  mit  esztendeig  keresett.  A  ven- 
dégség pedig  estvétől  jó  hajnalig  tart.  Nappal  alusz- 
nak, főképpen  a  kinek  nem  szükséges  dolgozni. 

A  persák  micsoda  nevetségre  való  dolgot  tartanak 
ezen  böjt  iránt.  Azt  tartják,  hogy  Mahumet  az  Isten- 
nek  akarván    tetszeni,    és,    hogy   az   övéit  gondviselés 


Törökországi  levelei.  349 

alá  vegye,  az  Istenhez  felment,  és  azt  ígérte,  hogy  az 
ő  vallásán  lévők  ötven  napig  fognak  böjtölni  :  Isten  ő 
szent  felsége  elfogadta  az  ígéretet.  Mikor  pedig  Ma- 
humet  leszállott  volna,  a  harmadik  égben  találta  a 
Krisztust,  a  ki  is  kérdezte  tőlle,  hogy  honnét  jőne? 
Mahumet  feleié,  hogy  az  Istentől  jőne,  és  hogy  azt 
Ígérte  az  Istennek,  hogy  az  övéi  ötven  napot  fognak 
böjtölni.  A  Krisztus  monda  néki,  hogy  sokat  ígért  volna 
ötven  napot.  Mahumet  arra  felmene  az  Istenhez,  és 
megjelenté,  hogy  sokat  ígért  volna,  hanem  hadd  lenne 
negyven  napig.  Isten  ö  felsége  arra  is  reá  álla.  Mahu- 
met leszállván,  a  Krisztus  kérdé  ismét  tőlle,  hogy  mit 
végezett  volna  ?  Feleié,  hogy  negyven  napot  igért  volna. 
A  Krisztus  monda  néki  :  Látod-é,  hogy  én  az  enyé- 
meknek  negyven  napot  rendeltem,  és  hogy  micsoda 
rosszul  viszik  végben?  Mahumet  ismét  felmene  a  har- 
madik alkura,  és  kére  az  Istent,  hogy  a  böjt  hadd 
lenne  csak  harmincz  napig.  Az  Isten  azt  is  jóvá  hagyá. 
A  Krisztus  pedig  azért  nem  mehete  feljebb  a  harma- 
dik égnél ;  mert  a  köntösinek  az  ujjában  egy  gombostő 
találkozék :  a  mennyekbe  pedig  semmi  földi  dolog 
nem  mehet.  Én  is  elvégezem  a  levelemet  ezen  a  nem 
okos  tartáson. 

CXCl. 

Rodostó.  8.  Dec.   1753. 

Kedves  néném,  csaknem  egészen  megvakultam.  Há- 
rom lépésnire  mást  meg  nem  üsmérhetek.  A  nyom- 
tatást épen  nem  olvashatom,  az  írást  mégis  inkább. 
Magam  pedig  írok,  mert  tudok  írni.  De  nem  tudom, 
mit  írok.  — -  Az  oculárék  semmit  nem  használnak.  Ezt 
már  elvégeztem,  de  a  más  esztendőben  a  levelek  rit- 
kák lesznek. 

A  ramazán  eltelvén,  a  nagy  bairám'7°  következik.  Ez 
olyan,  mint  nálunk  a  húsvét.  A  bairámot  az  újságon 
kezdik  el.  Azt  pedig  a  sok  álgyúlövésekkel  hirdetik  ki, 
dobokkal,  sípokkal,  s  kiki  azon  igyekezik,  hogy  men- 
től kedvesebben  tölthesse  a  három  napokot. 


350  Jfftkes  Ideiemen 

Ezt  az  innepet  nagy  czeremoniával  ülik  a  császár 
kastélyában.  A  császár  a  hajnalba  megyén  paripán  a 
szent  Sophia  templomában.  Amidőn  visszátér,  a  vezér, 
a  pasák,  mufti  - —  egy  szóval  minden  nagy  tisztek  kö- 
szöntik. Legutoljára  a  jancsár  aga  köszönti.  A  császár- 
nék, a  kik  esztendő  által  zárva  vannak,  azon  a  napon 
elmehetnek  a  császár,  a  császárné  látogatásokra.  A  dí- 
vánban  a  császár  nagy  ebédet  ád  ma  a  fő  ministerinek. 

A  jó  törökök  azon  a  napon  megbékélnek  azokkal, 
a  kikkel  rosszul  voltának,  és  az  útczákon  egymásnak 
kezet  nyújtanak.  A  prédikátorok  pedig,  mine':  utána 
holmi  részt  megmagyaráztak  volna  az  alkoránból,  a 
templomba  ezeket  az  énekeket  éneklik :  ((Köszöntés 
és  áldás  legyen  rajtad  Alahumet,  Istennek  barátja.  Kö- 
szöntés és  áldás  legyen  te  rajtad  Jézus  Krisztus,  Isten- 
nek fuvallása.  Köszöntés  és  áldás  legyen  te  rajtad 
Mojses,  ki  kedves  voltál  Istennél.  Köszöntés  és  ál- 
dás legyen  te  rajtad  Dávid,  az  Istentől  rendeltetett  mo- 
nárka.  Köszöntés  és  áldás  legyen  te  rajtad  Salamon, 
a  ki  hű  voltál  az  Clrhcz.  Köszöntés  és  áldás  legyen  te 
rajtad  Noé,  a  kit  megtartott  Isten  kegyelmével.  Kö- 
szöntés és  áldás  legyen  te  rajtad  Ádám,  Istennek  tisz- 
tasága. » 

A  törökök  szeretete  elterjed  az  állatokra,  a  fákra, 
is  a  halottakra.  Azt  tartják,  hogy  a  kedves  Isten  előtt. 
Vannak  olyan  testamentumba  hagyott  fundátiók,  a  hol 
bizonyos  számú  kutyákot,  macskákot  tartanak  eledellel. 

cxcu. 

Rodostó,    1754.    16.  Aug. 

Kedves  néném,  igen  nevető  állapotba  nem  vagyok, 
mert  a  ki  igen  rosszul  lát,  nem  igen  nevethet.  Mind- 
azonáltal mindent  jó  szívvel  kell  venni  az  Istentől.  Már 
tizenöt  holnapja,  hogy  nem  olvashatok.  Mással  kell 
íratnom;  mert  a  mostani  írásomot  még  magam  is 
nehezen  olvashatom.  De  az  asszony  dolgát  el  nem 
kell  múlatnom. 


Törökországi  hveíei.  351 

A  törökök  nagy  szorgalmatossággal  mossák  meg  a 
holttesteket.  A  test  mellett  temjént  égetnek,  hogy  a 
gonosz  lélek  eltávozzék.  Azután  eltemetik  olyan  lepe- 
dőben, a  melyet  bé  nem  varrják  se  fent,  se  alant.  Nékik 
arra  okok  vagyon;  mert  azt  tartják,  hogy  amidőn  a 
test  a  sírban  vagyon,  két  angyal  megyén  hozája,  a  kik 
térdre  állítják,  és  számot  kérnek  tőlle  minden  cseleke- 
deteiről. Ugyanazért  is  viselnek  a  fejek  tetején  egy 
kis  üstököcskét  sokan  a  törökök,  hogy  az  angyal  meg- 
foghassa. A  törökök  sírja  olyan,  mint  egy  kis  pincze  — 
a  tetejét  deszkával  befödik,  és  arra  földet. 

Hogyha  a  halott  istenes  ember  volt,  a  két  angyal 
után,  a  kik  számot  kértének,  más  két  angyal  meg)'en 
hozzája,  kik  olyan  fejérek,  mint  a  hó.  Ezek  csak  arról 
a  gyönyörűségről  fognak  néki  beszélleni,  a  melyekben 
leszen  a  más  világon.  De  ha  igen  vétkes  találna  lenni, 
két  olyan  fekete  angyalok  mennek  hozája,  mint  a  holló, 
a  kik  kínozni  fogják.  Az  egyik  mélyen  a  földbe  leveri, 
a  másika  egy  vashoroggal  onnan  kivonja,  és  a  kik  így 
fogják  magokot  véle  múlatni  mind  a  nagy  ítélet 
napjáig. 

Mahumet  kedvezni  akarván  a  szerecseneknek,  bé  is 
tölte  kedveket;  mert  minthogy  az  ő  földjök  puszta, 
száraz  és  terméketlen.  Hogy  pediglen  őket  megvigasz- 
talja, olyan  paradicsomot  igére  nékik,  a  mely  tele  volna 
forrással,  és  kerteket  olyanokot,  a  melyekbe  olyan  fák 
vannak,  hogy  a  verőfény  meg  nem  hathatja,  minden- 
kor tele  virágokkal,  és  a  fák  rakva  mindenféle  szép 
gyümölcsökkel.  Ebben  a  kedves  helyben  foly  bősége- 
sen a  téj,  a  méz  és  a  bor,  de  az  a  bor  nem  részegítő, 
se  az  okosságot  meg  nem  háborítja.  Ott  is  sétálnak 
azok  a  tökélletes  szépségek,  akik  se  nem  kegyetlenek, 
se  nem  könnyek,  akik  is  olyan  édesek,  hogy  ha  vala- 
melyike közűllök  a  tengerbe  találna  pökni,  mindjátt 
elvesztené  keserűségit.  Azoknak  a  szemek  olyan  nagy, 
mint  egy  tojás,  mindenkor  a  férjekre  néznek,  a  kiket 
úgy  szeretik,  hogy  csak  meg  nem  bolondulnak  érettek ; 
mert    azt    vehetik    el,  a  melyik    nékik    tetszik.   Ott  a 


35*  Mikes  Ideiemen 

leányok  Mahumet  szerént  mind  tiszták,  mert  ott  sem- 
miféle nyavalya  nincsen.  Mahumet  nem  mondott  semmit 
is  jobbat  a  más  világról,  mint  mikor  azt  mondotta, 
hogy  nem  kell  a  holtak  közé  számlálni  azokot,  kik  az 
Isten  útjában  halnak  meg;  mert  azok  az  Istenben  élnek 
az  ő  jovaival  és  szeretetivei  :  de  ellenben  a  kárhozot- 
tak nagy  égő  tűzbe  vettetnek,  a  hol  az  ő  bőrök  min- 
denkor megújul,  hogy  a  kín  is  nagyobbodjék,  szomjú- 
ságot irtóztatót  szenvednek,  más  italt  nem  isznak, 
hanem  mérges  italt,  a  mely  megfojtja  őket,  de  meg 
nem  öli.  De  a  mi  még  legnagyobb,  a,  hogy  ott  asszo- 
nyokot nem  találnak.  Micsoda  rettentő  nagy  kín  a, 
hogy  ott  asszonyok  nem  lesznek!  Ezen  a  világon  arról 
gondolkodni  szükséges,  de  a  másikán  gorombaság.  Én 
nem  tudok  már  mit  írni  többet  a  török  vallásról  — 
úgy  tetszik,  hogy  elég. 

CXCUl. 

Rodostó,  23.   Nov.    1754. 

Minden  bizonynyal  tudom,  hogy  örülni  fogsz  azon, 
hogy  Isten  kegyelméből  a  szomorú  setétség  elhagyta  a 
szemeimet.  Soha  sem  szabad  senkinek  is,  még  az  ellen- 
ségünknek is,  rosszat  kívánni.  De  a  bizonyos,  hogy 
másnak  vakságot  kívánni  nagyobb,  mintsem  halált. 
A  szemem  világa  minden  orvosság  nélkül  csak  az 
Isten  kegyelmével  tért  vissza.  Ennek  a  holnapnak  a 
kezdetén  valamivel  jobban  kezdek  látni.  Ennek  előtte 
pedig  egynehány  nappal  a  szemeimben  kezdem  érzeni, 
mintha  valami  gaz  esett  volna  mind  a  kettőben,  valami 
szúrta  őket  két  vagy  három  nap,  tudom  pedig,  hogy 
semmi  nem  esett  a  szemeimben :  másokkal  is  nézettem, 
semmit  nem  láttak.  A  jutott  eszemben,  hogy  talám  a 
hártyikák,  a  melyek  a  szemeim  előtt  voltak,  talám  azok 
akarnak  leesni,  tigy  is  lett ;  mert  harmadnap  múlva 
nem  érzettem  azt  a  nehéz  szúrást  a  szemeimben,  és 
sokkal  világosabban  láttam.  Egyszóval  az  Isten  kegyel- 
méből ma  az  innepem   napján  az  imádságos  könyvnek 


Törökországi  levelei.  353 

hasznát  vehettem,  a  mely  nem  lehetett  másfél  esztendő- 
től fogva.  Én  is  immár  jobban  szánom  a  vakokot.  De 
ha  a  testi  vakság  nagy  dolog :  a  lelki  százszorta 
nagyobb.  Kedves  néném,  oltalmazzon  meg  az  Isten 
mindenikétől. 

CXCIV. 

Rodostó,   14.  Dec,   1754. 

Kedves  néném,  lehct-é  nagyobb  hírt  írni.  mint  egy 
hatalmas  császárnak  halálát?  Ma  hallottuk  meg,  hogy 
tegnap  Mamut  császár'^'  elhagyá  a  világot.  Egynehány 
napig  betegeskedvén,  a  nép  igen  kívánta  volna  látni ; 
olyan  helyre  viteté  magát,  a  hol  megláthatá.  Tegnap, 
hogy  a  népnek  kedvit  találja,  nagy  erőt  vévén  magán 
lóra  ült,  és  a  szent  Sophia  templomában  ment.  Mikor 
visszatért  volna,  ha  meg  nem  kapták  volna,  leesett 
volna  a  lóról,  és  amidőn  a  házához  érkezek,  csakhamar 
meghala.  Elmondhatni,  hogy  nagy  császár  volt;  a 
hadakozásba  szerencsés  volt,  azt  elmondhatni ;  azt  is 
elmondhatni,  hogy  nem  kívánta  a  hadakozást  elkezdeni, 
és  békeségben  akart  uralkodni.  Egynehányszor  akartak 
zenebonát  indítani  ellene,  de  ő  annak  elejét  vette,  le- 
csendesítette, és  az  indítóktól  a  fejeket  elvétette,  hogy 
többé  azt  ne  cselekedjék.  A  nép  igen  szerette  mind 
keresztyén,  mind  török;  maga  is  a  keresztyénekhez  jó 
akarattal  volt.  A  birodalmat  csendesen  igazgatta : 
kegyetlen  nem  volt,  a  vezérit  sokszor  megváltoztatta, 
de  egyet  sem  öletett  meg.  Elmondhatni  fellőle,  hogy  nagy 
császár  volt,  noha  kis  termetű.  Helyiben  Oszmánt 
tették,  az  atyjáról  való  testvéröcscsét  —  a  pedig  leg- 
kisebb ellenmondás  nélkül  mene  végben.  Oszmánnak 
az  anyja  még  él  —  az  is  megmenekedék  a  rabságtól. 
Mind  Mamut,  mind  Oszmán  a  Musztafa  '^*  császár 
fiai.  —  ]mmár  harmadik  császár  vendégi  vagyunk.  Az 
Isten  ő  szent  felsége  az  ő  kezekből  táplál  minket  bő- 
séggel. Kedves  néném,  kalinícza. '^^ 


Mikes   Kelemen  :   Törökországi    levelei.  25 


354  Mikes   K^hmert 

cxcv. 

Rodostó,  6.  Apr,    1755. 

Az  Új  császár  változtatja  igen  hamar  a  vezérit.  — 
Februáriusban'^*  Jetévé  a  vezért,  és  a  jancsár  agát  tette 
kalmakánnak  addig,  amég  az  új  vezér  elérkezik.  A  kal- 
makánság  pedig  viczevezérség.  Az  új,  vagyis  az  ó  vezér 
Ali  pasa  az  elmúlt  holnapnak  a  végin  érkezek  Kon- 
stanczinápolyban.  Azt  mondám,  hogy  az  ó  vezér,  mert 
e  harmadilcszor  vezér,  és  köszönje  a  császár  anyjának, 
a  ki  is  a  vezér  apjának  rableánya  volt,  és  az  ípja  adta 
volt  a  mostani  császár  atyjának.  Ez  a  császárné  most 
hetven  esztendős. 

CXCVl. 

Rodostó,   26.  Aug,   1755. 

A  császár  változó  tánczot  járat  a  vezérekkel.  A  bi- 
zonyos, hogy  elmondhatják,  hogy  nincsen  maradandó 
városunk.  Ali  pasát  martiusban  tévé  vezérnek,  május- 
ban azt  kiilctatá,  és  májusban  Abdulát'^^"  tévé  helyiben. 
Ez  az  ország  kincstartója  volt.  Ma  hozák  hírét,  hogy 
ezt  is  letették,  és  Sziliktár  Ali  pasát  tették  helyiben. 
E  fegyverhordozó  volt,  és  igen  kedves  embere  a  csá- 
szárnak, tehát  sokáig  kell  maradni  a  póczon  vagy  a 
kereken.  Ennél  többet  most  nem  tudok  mit  írni.  Ha  nem 
sok  is,  de  nagy  emberekről  való  hírek.  Ebben  a  hol- 
napban kczdé  a  prussiai  király  a  hadakozást  a  királyné 
ellen. 

CXCVII. 

Rodostó,   25.  Octob.    1755. 

Ki  gondolta  volna,  kedves  néném,  hogy  az  a  kedves 
Sziliktár  Ali  pasa  oly  hamar  leessék  ?  de  még  nem  úgy, 
mint  a  többi ;  mert  a  többi  a  földre  estének,  de  ez  a 
föld  alá  esett.  Elég  a,  hogy  erre  haragudt  a  császár 
anyja  ;  mert  e  mesterkedett  azon,  hogy  azt  az  Ali  pasát 
letegyék,  a  kinek  a  császárné  pártfogója  volt.  A  csá- 
szárné is  bosszút    állott,  és  addig   beszéllt  ellene  a  fiá- 


Törökországi  levelei.  355 

nak,  és  mások  által  is  tudtára  adatta  a  császárnak,  hogy 
micsoda  húzással  vonással  akar  kincset  gyűjteni  magá- 
nak. A  császár  a  vádolást  igaznak  találván,  a  vezért 
megfogatta,  és  parancsolta,  hogy  fejét  vegyék.  De  a 
császárnak  tudtára  adták,  hogy  nem  szokás  a  vezérek- 
nek fejeket  venní,  hanem  megfojtani;  a  császár  azt 
feleié  reá,  no !  hát  fojtsák  meg  először,  és  azután  fejét 
vegyék.  Úgy  is  lett,  és  a  fejét  kitették  mindenek 
láttára.  Amiolta  ebben  az  országban  vagyunk,  nem 
tudok  egyet  is  mást,  a  kit  a  császár  megöletett  volna. 
E  helyiben  következek  Zaid  Effendi. '7^  E  francziáúl  is 
tud,  mert  Francziában  kétszer  is  volt,  követ  is  volt. 

CXCVUl. 

Rodostó,    1756.    15.  Januarii. 

Kedves  néném,  micsoda  irtóztató  hírt  hallánk  ? 
hogy  első  novemberben  Lisbona  városa  a  rettentő 
földindulásban  elsűlyedett,  és  elromlott  volna.  Egy 
nagy  darab  részit  a  földi  tűz  megemésztette.  A  tem- 
plomok tele  voltának  néppel,  mivel  innep  volt;  a  tem- 
plomok reájok  estek.  Az  egész  város  czinteremmé 
változott  egy  órában,  és  eltemette  a  lakosit.  Az  útczá- 
kon  hintók  emberekkel,  lovakkal  elsülyedtek.  Az  Isten- 
nek micsoda  rettentő  ostora  volt  azon  a  városon? 
mivel  nem  csak  a  földindulás,  hanem  még  a  föld  alatt 
való  tűz  is  kiütötte  magát  az  útczákon.  Hát  még  a 
rettentő  kincse  annak  a  gazdag  városnak  örökké  oda 
Jesz.  —  A  mi  földből  való,  annak  földdé  kell  lenni. 

CXCIX. 

Rodostó,  30.  Apr.   1756. 

Ennek  a  holnapnak  a  kezdetin  a  császár  áprilist 
járata  Zaid  Effendivel ;  mert  letevé  a  vezérségből. 
Az  új  vezér  Imrehor  Musztafa  Móriában  lévén  ma  ide 
érkezek.  Konstanczinápolyban  megyén.  E  már  másod- 
szor vezér. 


356  Mikes  faelemen 

A  franczia  és  az  anglus  hadakozást  hirdetének  egy- 
másnak. Az  anglusok  igen  kegyetlen,  kemény  szívűek 
és  háláadatlanok.  A  minap  olvastam  egy  anglusról,  a  ki 
ugyan  érczherczegje  volt  a  háláadatlanoknak.  Lehetet- 
len, kedves  néném,  hogy  le  ne  írjam.  Tudom,  hogy  azt 
mondod  utána,  hogy  szamár  volt.  Elég  a,  hogy  egy 
rendes  ifjú  anglus  —  az  atyja  kereskedő  volt,  és  gaz- 
dag, de  ő  igen  fösvény  lévén  még  többet  akara  sze- 
rezni, azért  más  több  kereskedőkkel  Amerikában 
indúla.  Mikor  Amerika  szélyin  volnának,  a  hajós- 
kapitány egy  sziget  mellett  megállapodék,  hogy  inni 
való  vizet  hordasson  a  hajójában.  Amég  a  vizet  hordot- 
ták, az  anglus  kereskedők  kimentek  a  hajóból,  hogy 
vadászszanak.  Az  ifjü  anglus  is  kiment  vélek.  De,  mint 
nem  okosok,  igen  eltávozának  a  parttól.  A  vademberek 
reájok  rohanának,  és  mind  megölék  a  többit,  csak  épen 
az  ifjú  anglus  szaladott  el.  A  kapitány  észrevévén  a 
dolgot,  csakhamar  onnét  megindula.  Az  ifjú  ott 
marada,  a  ki  is  rettentő  keserűségben  és  rettegésben 
bujdosott  imide  amoda  az  erdőben,  nem  tudván  hová 
lenni.  Szüntelen  tartott  attól,  hogy  valamely  vademberre 
ne  találjon,  a  ki  mindjárt  megöli.  Az  éhséget  is  már 
kezdette  volt  próbálni.  Megszabadulásról  semmi 
reménysége  nem  lehetett.  Nem  is  mert  a  tenger  part- 
jához közelgetni,  hogy  valamely  hajót  láthasson,  a  kin 
megszabadulhasson ;  se  valami  ételre  valót  keresni, 
hogy  valakire  ne  találjon. 

Elfáradván  az  erdőben  egy  kis  dombocskára  jutott. 
De  mint  elhűle  azon,  hogy  hátra  tekéntvén,  egy  leányt 
láta  a  bokor  közül  kijönni,  a  ki  hozája  mene,  és  minde- 
nik álmélkodni  kezde  egyik  a  másikán,  és  rnindenik 
kegyesen  kezdé  egyik  a  másikát  tekénteni.  És  ha  az 
ifjú  megkedvellé  a  vadleánynak  termetét  és  személyit, 
a  ki  is  mezítelen  volt :  a  leánynak  is  megtetszék  az 
ifjúnak  termete,  fejér  ábrázatja,  és  annyira  megszereté, 
hogy  mindjárt  azon  kezde  gondolkodni,  hogy  tarthassa 
meg  életét.  És  egy  barlangban  vivé,  és  minek  utána 
szép   gyümölcsökkel    megvendéglette  volna,    egy    szép 


Törökországi  levetet.  357 

forráshoz  vivé,  hogy  innék.  Hihető,  hogy  a  leány 
előkelő  renden  való  volt;  mivel  mindennap  fölékesíté 
vala  magát  igen  szép  csiga  nyakravalókkal.  Azután  a 
Jeány  vadállatok  bőreit  vivé  a  barlangban,  hogy  a 
legény  reájok  feküdjék,  és  sokféle  színű  tollakkal  fel- 
ékesíté  barlangját.  Hogy  pediglen  mulatságot  szerez- 
hessen néki,  kiviszi  vala  őtet  estve,  vagy  a  holdvilágon 
valamely  szép  kies  helyre,  valamely  forrás,  vagy  patak 
mellé,  a  hol  a  legény  nyugodhatott :  ő  pedig  addig 
vigyázott ;  vagy  pedig  az  ölében  aludtatta,  és  felköl- 
tötte, mihent  valamely  zörgést  hallott.  E  szerént  töltik 
vala  idejeket,  amég  magoknak  új  nyelvet  nem  találá- 
nak.  —  Akkor  a  legény  megérteié  véle,  hogy  szeren- 
csésnek tartaná  magát,  ha  őtet  bírhatná  a  maga  hazá- 
jában, a  hol  néki  szép  köntösöket  csináltatna. 

Egynehány  holnapokat  töltöttek  vala  el  nagy  sze- 
relemben, amidőn  a  leány  a  tengeren  egy  hajót  meg- 
látván, és  már  tudván,  mit  kellenék  cselekedni,  jeleket 
mutata,  hogy  a  hajó  a  parthoz  közelítene.  Estve 
mindaketten  a  hajóban  űlének.  A  hajó  Barbád  szige- 
tében igyekezett  —  az  ifjúnak  is  oda  kelletett  volna 
menni.  Nagy  örömben  valának,  hogy  megmenekedhe- 
tének  a  sok  nyugtalanságtól  és  félelemtől.  De  a  leány 
micsoda  víg  szívvel  hagyá  el  hazáját  és  szüléit,  hogy 
azzal  tölthesse  életét,  a  kit  úgy  szeretne,  és  a  kinek  élete 
veszedelmével  tartotta  meg  életét.  De  mennél  inkább 
közelgetnek  vala  ahoz  a  szigethez,  a  mi  ifjúnk  annál 
kedvetlenebb  és  gondolkodóbb  kezde  lenni,  megvizs- 
gálván azt  magában,  hogy  ő  mennyi  időt  töltött  el 
héjában,  hogy  azon  idő  alatt  az  ő  pénze  semmi  inte- 
rest néki  nem  hozott,  az  ő  kereskedése  azon  idő  alatt 
nem  folyt.  Hogy  pedig  visszaszerezhesse  azon  veszté- 
seket, és  jó  számot  adhasson  szüléinek  az  útjáról,  el- 
végezé  magában,  hogy  attól  a  társától,  a  ki  véle  annyi 
jót  tett,  megváljék,  mihent  a  szigethez  érkezik.  A  hol 
mihent  a  hajó  oda  érkezik,  a  tengerparton  vásárt  tar- 
tanak —  a  hol  a  rabokot  eladják,  mint  nálunk  a  lovakot 
és  az  ökrököt  adják  el. 


358  Mikes  Ideiemen 

A  szegény  nyomorult  vadleány  sírni  és  reménykedni 
kezde,  de  csak  héjában.  Azt  is  értésére  adá,  hogy 
terhes  volna  tőile,  de  az  ifjúnak  a  szíve  semmin  meg 
nem  esek  :  hanem  csak  a  maga  hasznán.  De  sőt  még, 
hogy  megtudá,  hogy  terhes  volna,  még  nagyobb  áron 
adá  el  a  kereskedőknek.  Kedves  néném,  mit  mondasz 
erről  a  háláadatlanról  ?  Én  csak  azt  mondom,  hogy  az 
Isten  megfizette  irtóztató  háláadatlanságát.  Legalább 
ne  adta  volna  el,  ha  magának  meg  nem  akarta  tartani. 
Oh  fösvénység!  mennyi  lelket  vesztetsz  el. 

A  prussus  ebben  a  holnapban  kezdé  el  a  királyné 
ellen  ok  nélkül  a  hadakozást,  és  foglalá  el  igazság- 
talanul Saxóniát. 

cc. 

Rodostó,   17.  Januarii,    1757- 

Kedves  néném,  tudod-é,  hogy  Imrehor  Musztafát  le- 
tették, és  az  alepi  '^7  pasát  tették  helyében  ?  E  réz- 
efFendi  volt  annak  előtte,  és,  2  mi  még  rosszabb,  keresztyén 
volt ;  mert  görög  nemzet.  Azt  mondám,  hog)'  a  mi  még 
rosszabb;  m.ert  a  bizonyos,  hogy  a  hittagadó  vezérek 
korántsem  voltak  olyan  jók  a  keresztyénekhez,  mint  a 
valóságos  született  török  vezérek.  Ez  az  új  vezér  még 
Alepben  vagyon,  sok  idő  kell,  amég  ide  érkezik.  Azt 
írod,  néném,  hogy  a  török  császár  leányinak  igen  rossz 
az  állapotjok ;  mivel  nem  lakhatnak  a  férjekkel,  és  hogy 
többnyire  öreg  pasáknak  adják  őket.  A  való,  hogy  a 
házasságot  épen  nem  kívánhatják ;  mivel  akár  öregnek, 
akár  ifjúnak  adják  őket,  de  a  férjekkel  nem  lakhatnak, 
és  a  lakodalom  után  Konstanczinápolyból  ki  kell  menni 
valamely  nagy  pasaságra.  Gondolom  azért  cselekszik, 
hogy  valamely  zenebonát  ne  indítson,  hogyha  pedig 
férfiú  gyermeke  lenne,  mihent  születik,  mindjárt  meg 
kell  halni.  Noha  tudok  olyan  vezért,  a  kinél  a  császár 
leánya  volt.  Itt  ám  olyan  dolog  nem  történik,  mint  a 
Nagy  Károly  császár  leányával  történt. 

A  császárnak  volt  egy  Eginhard  nevű  secretáriusa. 
Ez    a   maga   hivatalját   oly  jól  viszi  vala  végben,    hogy 


7 örökországi  levelei.  359 

mindenek  szerették.  De  a  császárnak  egyik  leánya  még 
inkább  szerété  őtet :  viszontag  ő  is  nagy  szeretettel 
volt  Immához.  Minthogy  pedig  ez  a  szeretet  hova- 
tovább nevekedék,  igen  veszedelmes  dologra  és  próbára 
adá  magát;  mivel  egy  étszal.a  az  Imma  ajtajára  mene 
kopogtatni,  mintha  a  császár  küldötte  volna  ótet.  De 
mihent  bébocsáták,  Immának  más  dologról  kezde  be- 
széllni.aki  is  örömmel  hallgatá,  és  nagy  kegyes  szere- 
tettel fogadá,  és  hajnalig  együtt  maradának.  Hajnalban 
pedig  Eginhard  vissza  akarván  térni,  lá+á,  hogy  sok  hó 
esett  volna,  amég  egymással  múlatták  volna  magokot. 
Attól  igen  kezde  tartani,  hog)'  a  hóban  a  nyomáról 
meg  ne  üsmérjék,  és  meg  ne  tudják,  hogy  honnét  jött 
volna  ki.  A  császár  leányának  megmondá,  hogy  mitől 
tartana,  és  micsoda  nyugtalanságban  volna.  Tanácsot 
tártának  együtt,  hogy  miképen  cselekedjenek,  hogy 
semmit  észre  ne  vegyenek.  Végtire  a  fejdelcmasszony 
talála  módot  abban.  A  pedig  a  volt,  hogy  a  szeretőjét 
a  hátán  kivigye  a  hóból.  A  császár  pedig  az  egész 
étszakát  áloin  nélkül  töltötte  volt,  és  igeii  jó  reggel  fel- 
kelvén az  ?blaknál  volt,  és  látá  leányát,  hogy  micsoda 
nehezen  vitte  a  terhét,  és  azt  letévén  nagy  sietséggel 
visszátére.  A  császár  ezen  mind  csudálkozék,  mind  meg- 
keseredék.  Eginhard  bizonyos  lévén  abban,  hogy  a 
cselekedete  nem  maradna  sokáig  titokban,  meg  akara 
válni  az  udvartól,  és  a  császár  lábaihoz  borúiván  kére 
arra  engedelmet,  mondván,  hogy  szolgalatjáért  nem 
vett  volna  jutalmat.  A  császár  feleié,  hogy  fog  gondol- 
kodni, és  bizonyos  napot  ada  néki,  a  melyen  tudtára 
fogja  adni  szándékát.  Azon  a  napon  pedig  a  császár 
összegyűjté  tanácsit,  elejékben  tévé  a  secretáriusnak 
vétkét  és  elbeszéllé,  a  mit  látott  vala.  Tanácsot  kére 
tőllök  olyan  dologról,  a  mely  meggyalázta  házát.  Kiki 
mást  tanácsola ;  maga  pedig  azt  monda :  hogy  Egin- 
hard, ha  megbünteti,  avval  nem    hogy  megkisebbítené, 

de  még   nagyobbá   teszi    a   familiája   gyalázatját,  azért 
inkább  szereti  ezt  a  gyalázatot  elfödözni  a  házasságnak 

palástjával.  Eginhard  béhivaték,  és   azt  mondák  néki. 


3^0  Mikes  J^eíemetl 

hogy  a  szolgalatjáért  jutalomul  a  császár  leányát  adnák 
neki :  ((]gen  is,  néked  adom,  monda  a  császár,  a  ki  téged 
oly  jóvoltából  a  hátán  hordozottí).  A  fejdelemasszonyt 
mindjárt  hívák,  és  az  Eginhard  kézire  adák.  Ók  lássák, 
én  pedig  jó  étszakát  kívánok. 

Ennek  a  holnapnak  a  kezdetin  akará  egy  istentelen 
a  franczia  királyt  megölni,  de  megfizetett  érette. 

CCl. 

Rodostó,  27.  Apr.   J757. 

Az  elmúlt  holnapban  érkezek  az  új  vezér,  Rekeb  '^^ 
pasa,  Alepből.  Csak  jó  legyen.  De  hogy  lehetne  jó, 
mivel  görög  nemzet.  Ugyan  a  görögök  prédálák  fel 
ebben  a  holnapban  húsvét  napján  Jeruzsálemben  a  mi 
kápolnánkot.  Azt  tudod,  néném,  hogy  a  kápolna  azon 
helyre  vagyon  építve,  a  hol  Krisztus  koporsója  volt.  Azt 
a  kápolnát  sok  császárok,  királyok  ékesítették  fel.  Sok 
drágaköves  eszközök  vannak  benne.  A  görögök  sokat 
elvittek  azokból.  Minthogy  pedig  a  vezér  görög,  a 
görögök  elfordították  az  igazságtól  a  pénzzel,  és  így 
az  Isten  tudja,  mint  lesz  annak  vége.  A  törökök  nagy 
csendességben  hagyják  a  mi  papjainkat  Jeruzsálemben 
véghez  vinni  az  isteni  szolgálatot,  de  a  görögök  min- 
denkor irígylették  az  ott  lévő  szent  kápolnát  nékünk. 
Ugyan  a  dühösség  vivé  őket  arra,  hogy  felprédálják. 
Azt  kérdhetnéd,  hogy  merték  ők  azt  megpróbálni  az 
ott  lévő  pasától?  Oh  ebben  az  országban  a  pénz  min- 
dent elcsinál.  Azt  a  várost  sok  görögök,  örmények 
lakják  :  de  ezek  nagy  békeségben  vannak  a  mi  papjaink- 
kal. Húsvétra  pedig  mindenünnen  oda  gyülekeznek. 
De  sőt  még  a  zsidók  is  elmennek,  hogy  csak  a  régi 
templomoknak  a  helyit  megláthassák. 

Ha  ezek  még  most  is  elmennek,  hát  még  a  Krisztus 
idejében  micsoda  szép  dolog  volt  annyi  rettentő  zsidót 
felmenni  (látni)  a  templomba.  A'lennyi  véghetetlen 
számú  zsidó  vala  jelen,  mikor  szamáron  mene  bé  dicső- 
ségesen Jeruzsálemben,  és  mikor  megöletek  egynehány 


Törökországi  levelei.  361 

nap  műlva?  El  lehet  ebből  ítélni,  hogy  az  Üdvözítő 
mennyi  rettentő  népnek  láttára  akara  meghalni  — 
a  kik  mind  kívánák  halálát  —  hogy  rend  szerént  húsvét 
napján  két  óráig  délután  kétszáz  ötvenöt  ezer  hatszáz 
bárányt  öltenek  meg.  Azoknak  megételére  két  millium 
ötszáz  ötven  ezer  személyt  számláltak.  Micsoda  ret- 
tentő gyülekezet  volt  al  Micsoda  rettentő  sok  gyilko- 
sok voltak  azok,  mivel  mindnyájan  reája  állottak,  hogy 
megöljék  királyokot.  De  ők  csak  azt  kiálták:  Feszítsd 
fel,  nincs  királyunk.  —  Ugyanezért  az  irtóztató  gyil- 
kosságért szállá  is  reájok  az  Istennek  rettentő  ítélete  és 
bosszúállása  erre  a  népre.  El  lehet  ítélni  abból,  hogy 
amidőn  Títus  megszállá  Jeruzsálemet,  amég  megvevé, 
addig  a  városban  tizenegyszáz  ezer  embert  temetének 
el.  Hogy  pedig  megvevé  és  elpusztítá,  kilenczvenhét 
ezer  embert  tett  rabbá.  Való,  hogy  a  büntetés  rajtok 
nagy  volt :  de  a  véteknek  nagyságát  micsoda  nyelv 
mondhatná  ki  ? 

CCII. 

Rodostó,  28.  Maji,    1757. 

Kedves  néném,  ebben  a  holnapban  szoktak  eret 
vágatni.  Ennek  a  holnapnak  a  hatodik  napján  sok  ér- 
vágások voltak  Prága  mellett ;  mivel  a  királyné  hadá- 
nak nagy  harcza  volt  a  prussiai  királylyal.  Végtire  a 
királyné  hadát  Prága  felé  nyomák,  és  oda  beszorít ák, 
a  várost  is  megszállották,  Isten  tudja,  mi  lesz  vége, 
hanem  azt  tudom,  hogy,  ha  a  levél  kicsid,  a  hír  elég 
nagy. 

CCIII. 

Rodostó,   30.  Junii,   1757. 

Kedves  néném,  ismét  nagy  hírt  írhatok ;  mert  a  prus- 
siai királyt  megverték.  A  pedig  így  lett  meg.  Marsallus 
Daun  nagy  haddal  Prága  segítségére  ment.  A  király 
eleibe  mene.  Minthogy  pedig  mindakét  résznek  volt 
kedve  a  verekedésre,  kedveket  tölték,  és  nagy  harczot 
adának  egymásnak  Colén  nevű  város  vagy  falu  mellett. 


362  Mikes  Ideiemen 

A  harcz  j8-kán  volt.  A  harcz  sokáig  tárta,  a  győzelem 
a  királyt  clhagyá,  és  Daun  mellé  álla.  Minthogy  kedve- 
sen fogadá,  a  harczot  mégis  nyeré.  Prágát  felszabadítá, 
és  a  kapuit  megnyitá.  De  Prágában  a  harczról  semmit 
nem  tudtak,  hanem,  aznap-é  vagy  másnap,  egy  vitéz 
örömmondó  markotányosné  vivé  legelsőbe  a  hírt  a 
megnyert  harczról.  Hihető,  hogy  meg  is  ajándékozták 
azt  az  asszony  postát.  Azután  a  prussiai  had  eltávozék 
Prágától.  Ki  mondhatná  meg  a  lakosok  örömit,  mivel 
nagy  károkot,  romlásokot,  égéseket  szenvedtek  volt  a 
bombák  és  a  tüzes  golyóbisok  miatt. 

Minthogy  a  minap  olvastam  az  Amurates  '^^  császár 
históriáját,  ott  is  a  harczról  vagyon  a  szó,  a  melyet 
megmondom  csak  rövideden,  hogy  a  levelem  hosszabb 
legyen.  Elég  a,  hogy  az  V.  Lajos  király '^°  békeséget 
csinált  volt  Amuratessel ;  hogy  pedig  a  kötést  még 
jobban  megerősítsék,  zálogul  egy  szentelt  ostyának  a 
felit  adták  volt  a  császárnak.  De  nem  tudom  miért,  a 
király  minden  ok  nélkül  felbontá  a  békeséget,  és  sok 
számú  magyar  haddal  a  császár  ellen  mene.  Sok  püs- 
pökök is  valának  a  táborán,  mivel  azelőtt  az  a  rossz 
szokás  volt,  hogy  a  püspököknek  táborban  kelletett 
menni  a  magok  seregekkel ;  azt  is  tartották  abban  az 
időben,  de  nem  az  evangyélium  szerént,  hogy  a  hitet- 
leneknek nem  kell  megtartani  a  hitet,  vagy  a  fogadást. 
A  harcz  Várnánál  volt;  a  magyarok  eleinte  mindjárt 
tüzesen  viselek  magokot  úgyannyira,  hogy  a  törökököt 
visszanyomák,  és  szaladófélben  valának.  A  császár  lát- 
ván, hogy  csaknem  elvesztette  volna  a  harczot,  a  fél 
szentelt  ostyát  kivevé  a  kebeliből,  és  az  ég  felé  emelvén, 
kére  az  Istent,  hogy  büntetné  meg  azokot,  kik  a  béke- 
séget felbontották,  és  a  kik  az  ő  nagy  prófétájoknak 
olyan  zálogával  erősítették  volt  m.eg.  Ezt  elvégezvén, 
a  hada  közé  nyargal,  visszátéréti,  és  újontában  az  ellen- 
ségre viszi.  Erre  a  magyarok  megrémülnek,  megszalad- 
nak, a  király  is,  amint  szaladott  volna,  valamely  tós 
vagy  mocsáros  helybe  lovastól  odaveszett.  Ebből  a 
példából  látod,  néném,  hogy  a  törökök  nagy  tisztelettel 


Törökországi  levelei.  363 

vannak  a  Krisztushoz,  noha  minket  gyauroknak  hínak, 
hitetleneknek,  mert  nem  hiszszük  Mahumetet,  mely 
jól  teszszük! 

CCIV. 

Rodostó,  2.  Nov.   1757. 

Kedves  néném,  ismét  nagy  hír.  Oszmán  császár  sok 
betegeskedése  után  a  sok  mindenit  másra  hagyá. 
Mondám :  másra  hagyá ;  mert  az  a  más  is  nem  más- 
nak, hanem  másra  hagyja  ■ —  valamint  a  dervis  monda 
egy  pei'siai  királynak.  Egy  dervis,  bemenvén  a  király 
udvarában,  egy  filegorjában  egy  gyékényt  leteréte,  és  a 
pipáját  meggyújtá,  mintha  ő  lett  volna  az  úr.  A  király 
meglátván,  hozzá  külde,  megizenvén  neki,  hogy  merte 
volna  megpróbálni,  hogy  szabadság  nélkül  bemenjen? 
A  dervis  azt  izené,  hogy  a  vendégfogadóban  minden- 
nek szabad  bemenni.  A  királynak  szüle  atyja,  nagyapja, 
apja  egymásra  hagyták  a  kastélyt,  valamint  a  vendég- 
fogadót. A  király  megneveté  a  dervis  bolondságát. 

Oszmán  jó  császár  volt,  békeségszerető,  a  keresztyé- 
neket nem  gyűlölte  —  az  elmúlt  holnapnak  29-dik 
napján  '^'  hala  meg  —  két  esztendeig,  10  holnapig  és 
egynehány  napokig  uralkodék.  Másnap  Musztafái  tevék 
császárnak.  Mintegy  ötven  esztendős.  Ez  az  Achmet 
császár  fia.  Isten  tudja  micsodás  lesz. 

Az  írod,  néném,  hogy  Francziaországba  vadászatba 
egy  lierczegné  leesvén  a  lóról,  kitörte  mind  a  két  karját. 
A  bizonyos,  hogy  holtig  fogja  viselni  a  bélyegét.  Abból 
látjuk,  hogy  az  ifjú  asszonyoknak  nem  kellene  meg- 
engedni, hogy  lóra  üljenek.  Az  öregeknek  mind  inkább 
megengedhetni,  nincsen  annyi  szükségek  a  karokra, 
lábokra,  mint  az  ifjaknak.  Azt  olvastam,  hogy  Tessalo- 
nika  tájékán  volt  egy  úri  asszony,  a  kinek  egy  kedves 
paripája  volt,  a  kin  igen  szereié  járni  —  a  ló  is  olyan 
kevély  volt,  hogy  mást  nehezen  veit  magára.  Ügy  tör- 
tének egyszer,  hogy  Rómából  egy  pápának  Konstanczi- 
nápolyban  kelletett  menni  a  császárhoz.  Minthogy 
földön   ment,   tehát   az   asszonynak   jószágán   kelletett 


3^4  Mikes  J(elemen 

általmenni.  Amidőn  oda  érkezett,  az  asszony  nagy 
tisztelettel  fogadá.  Mikor  meg  akara  indulni,  az  asz- 
szony  kére,  hogy  ülne  a  lovára,  és  vinné  végbe  azon 
az  útját,  A  pápa  kedvesen  vévé  jóakaratját,  és  a  lovára 
üle.  A  pápa  elvégezvén  dolgát  visszátére,  és  a  gazd- 
asszonyához  szállá,  és  a  lovat  nagy  köszönettel  visszá- 
adá,  és  megindula.  Egynehány  nap  múlva  az  asszony 
a  lovára  akara  ülni,  de  nem  lehete ;  mert  azután  soha 
magára  nem  vévé  az  asszonyát,  mintha  mondotta  volna, 
hogy  egy  szent  pápát  hordoztam,  ezután  egy  asszonyt 
nem  hordozhatok.  Néném,  Kalinicza. 

ccv. 

Rodostó,  29.  Nov.   1757. 

Kedves  néném,  a  hadakozáskor  a  verekedésről  kell 
írni.  Mi  itt  csendességben  aluszunk,  de  Sléziába  szün- 
telen talpon  kell  lenni,  ugyan  talpon  is  kell  meghalni, 
valamint  történek  a  prussusoknak  ennek  a  holnapnak 
22-dik  napján  Breszló  mellett.  A  királyné  hadát,  úgy 
tetszik,  hogy  gróf  Nádasdy  kommandírozta,  a  prussiai 
hadat  Bevern  herczeg.  Ha  egészen  leírnám  is,  hogy 
mint  volt  a  harcz,  a  végin  csak  azt  kellene  mondani, 
hogy  a  prussust  megverték,  és  a  herczeget  elfogták, 
egynehány  nap  múlva  Breszlót  is  feladák  Nádasdynak. 

Hát  már  Siléziát  visszanyerte  a  királyné,  Breszlót 
nem  sokáig  ostromiák,  mivel  a  harcz  után  két  nappal 
feladák. 

Pedig  hogy  úgy  nem  történek  Nádasdyval,  mint  egy 
görög  királylyal,  Philippussal.  Ez  a  Nag}'  Sándor  apja 
volt.  A  király  valamely  várat  szállá  meg.  Azalatt  egy 
kevély  görög  a  táborára  érkezek,  és  kereté  a  királyt, 
hogy  fogadná  bé  szolgalatjára  ;  mivel  olyan  nyilas  volna, 
hogy  a  madarat  reptében  lelövi.  A  király  talám  akkor 
nem  lévén  jó  kedvében,  azt  feleié  reá,  hogy  nem  volna 
szüksége  vadászra,  hanem  katonára.  —  A  görög  sokat 
állítván  maga  felől,  a  válaszon  felindúla,  és  ugyanazon 
estve  a  várban  bészökék,  feltévén   magában   a   bosszú- 


Törökországi  levelei.  365 

állást.  Egynehány  nap  nmúlva  a  király  megkerülé  a 
várat,  de  szerencsétlenségére  közelebb  mene  a  várhoz, 
mintsem  kelletett  volna.  Amint  pedig  a  várat  vizs- 
gálná, a  várból  nyíllal  a  szemit  meglövik.  Mikor  pedig 
a  nyilat  a  szemiből  kihúzták  volna,  írást  látának  rajta  — 
c  vala  reá  írva :  A  Filep  jobb  szemére.  Úgy  is  volt ; 
mert  a  jobb  szemén  volt  a  lövés.  —  A  király  és  mind- 
nyájan általlátták,  hogy  a  nyilas  ember  lőtte  meg  boszú- 
állásból.  A  kevélység  és  a  boszúállás  mit  nem  okoznak  I 
Én  nekem  is  bosszút  kellene  állanom,  mert  régen  nem 
vettem  a  néném  levelét. 

CCVl. 

Rodostó,  29.  Dec.   1757. 

Már  mostanában  új  és  hideg  szokást  vesznek;  mert 
a  hó  között  is  hadakoznak,  mivel  ebben  a  hideg  holnap- 
ban, ötödik  napján,  nagy  harcz  volt  Lisszánál  Siléziá- 
ban.  A  királyné  hadát  Károly  fejdelem  és  Marschallus 
Daun  kommandírozták.  A  prussiai  király  maga  koman- 
dírozta  a  maga  hadát.  A  harcz  nagy  volt,  mind  a  két 
rész  vitézül  viselte  magát :  de  végtire  a  győzedelem  a 
király  mellé  hajola,  és  a  harcznak  azt  a  hasznát  vévé, 
hogy  Breszlót  ismét  visszányeré.  Isten  tudja,  meddig 
bírja. 

Ismét  a  halálról  kell  írnom,  mert  Csáki  úrnak  hato- 
dik a  szava  igen  elnehezedvén,  hetedik  1 1  órakor 
reggel  meghala  81  esztendős  korában.  Csaknem  holtig, 
vagyis  holtig  egészséges  volt,  nem  volt  szüksége  se 
doktorra,  se  orvosságra.  Azt  nem  mondhatni  felőlié, 
hogy  ezért  holt,  amazért  holt  meg,  mert  ilyen  beteg- 
ségbe volt,  mert  az  orvosság  nem  jó  volt ;  mivel  csak 
azért  holt  meg,  mert  az  Isten  elvégezte,  hogy  minden 
ember  meghaljon.  Utolsó  generálisa  volt  Rákóczi  Fe- 
rencznek.  Már  mi  csak  ketten  maradtunk  Zay  úrfival. 
Mi  vagyunk  a  legutolsók ;  mert  legutoljára  hagyott 
minket  az  Úristen  —  mire?  meddig?  ő  tudja.  Elég  a, 
hogy  adjunk  hálákot   néki,  hogy  megadta   ezt  az  esz- 


366  Jffikes  Kelemen 

tendőt  eltöltenünk,  és  kérjük,  hogy  ne  hagyja  cl  ez- 
után is  a  szegény  bujdosókat,  el  nem  fordítván  szent 
szemeit  róllok.  De  ne  szájjal,  hanem  szívvel  kérjük; 
mert  az  emberek  a  szájat  hallgatják  meg:  de  az  Isten 
a  szívet  tekénti,  valamint  történt  egy  szent  remetével. 
Egy  püspök,  a  tengeren  utazván,  a  hajósok  egy  sziget 
mellé  a  hajót  megkötik.  A  püspök  maga  mulatságára 
a  szárazra  ki  megyén.  Amint  alá  s  fel  járna,  egy  kis 
gunyhócskát  láta  a  fák  között.  Gondola,  hogy  talám 
valamely  ember  laknék  ott.  Egy  kis  ablakocskához 
közelítvén  csak  csendesen,  emberszót  hallá,  és  mintha 
valaki  imádkoznék.  De,  mint  elcsudálkozék,  hogy  az, 
a  ki  bennt  volna,  eszerént  imádkozék :  Átkozott  legyen 
az  Isten.  Ezeket  a  szókot  pedig  szüntelen  mondja  vala. 
A  püspök  nem  állhatván,  bémene  az  emberhez,  és 
monda  néki  :  Atyámfia  ne  azt  mondjad,  hogy  átkozott 
az  Jsten ;  hanem :  Áldott  az  Isten.  A  remete  úg^' 
kezdé  mondani.  A  püspök,  hogy  erre  megtanította 
volna,  visszátére  a  hajóhoz,  és  megindula  a  hajó. 
A  remete  pedig  azalatt  elfelejté,  a  mit  tanult  volt,  és 
észrevévén  nagy  sebességgel  kezde  a  püspök  után  futni. 
A  hajó  távúi  vala  már  a  parttól.  De  a  remete  nem 
vígyáza  arra,  ha  a  földön  vagy  vizén  futott-é?  néki 
csak  az  imádság  volt  az  esziben.  A  püspök,  és  a  kik 
a  hajóban  valának,  nagy  csudálkozással  láták,  hogy  a 
remete  a  tengeren  futna  utánok.  Aki  is  a  hajót  beérvén 
kiálta  a  püspöknek,  hogy  elfelejtette  volna  az  imádságot. 
A  püspök  látván  a  nagy  csudát  monda  néki :  Atyámfia, 
csak  úgy  imádkozzál,  amint  eddig  imádkoztál.  Ebből  a 
példából  látjuk,  hogy  az  Isten  a  szív  imádságát  szereti, 
és  nem  a  szónkra  figyelmez.  Én  is  szívesen  kívánom 
kedves  nénémnek  az  új  esztendőt  egészségben  elérni. 
Ámen. 


Törökországi  levelei.  367 

CCVII. 

Rodostó,   20.  Dec.   1758. 

Kedves  néném!  nem  csak  mi,  hanem  az  egész  emberi 
nemzet  olyan,  mint  a  halálra  ítéltetett  rabok,  a  kik  nem 
tudják,  mikor  viszik  ki  a  halálra.  A  mi  sorsunk  épen 
olyan.  Mennyi  urakot,  nemes  embereket  temettünk 
már  el,  kit  egy,  kii  más  esztendőben?  Úgy  annyira, 
hogy  már  csak  ketten  maradtunk  volt  Zay  úrral.  Az 
Isten  azt  is  kivevé  a  bújdosásból  22-dik  Octobris.  Már 
most  egyedül  maradtam  a  bujdosók  közűi,  és  nem  mond- 
hatom, mint  eddig,  hogy  hadd  vigyék  ki  ezt  vagy  amazt 
előre ;  mert  egyedül  maradván,  nekem  kell  kimenni  az 
áldozatra.  A  Csáki  úr  halála  után  Zay  urat  tette  volt 
a  porta  a  magyarok  fejévé,  a  kik  ebben  az  országban 
vannak  a  császár  protectiója  alatt.  Halála  után  a  portára 
kelletett  mennem,  hogy  hírré  adjam  halálát.  ■ —  A  szokás 
szerént  engemet  tettek  básbúggá.'^^  Mert  azt  jó  meg- 
tudni, hogy  akik  ebben  az  országban  az  öreg  Rákóczi- 
val jöttünk,  azok  közül  csak  én  maradtam.  Hanem  a  kik 
most  velem  vannak,  azok  újak.  Micsodás  a  világi 
Mennyi  változáson  mentem  már  által,  de  az  Istennek 
gondviselése  mindenkor  velem  volt,  és  vagyon  mind- 
nyájunkkal. Egész  predikácziót  csinálhatnék  a  siralom- 
nak völgyében  lévő  változó  életünkről.  A  mely  változást 
mindaddig  próbáljuk,  valamég  az  örömnek  hegyére 
nem  megyünk. 

Vagyon  immár  egynehány  napja,  hogy  ide  vissza- 
érkeztem. Mit  rendel  az  Ur  ezután  felőlem  ?  az  ő  kezé- 
ben vagyok.  Hanem  azt  tudom,  hogy  a  pornak  porrá 
kell  lenni.  És  boldog  az,  a  ki  nem  az  Urnák,  hanem  az 
tlrba  hal  meg.  Annyi  hosszas  bujdosásom  után  ke]]-é 
mást  kívánnom  annál  a  boldogságnál  ? 

Az  első  levelemet  amidőn  a  nénémnck  írtam,  huszon- 
hét esztendős  voltam,  eztet  pedig  hatvankilenczedikben 
írom.  Ebből  kiveszek  \y  esztendőt,  a  többit  a  haszon- 
talan bújdosásban  töltöttem.  A  haszontalant  nem  kellett 
volna  mondanon ;  mert  az  Isten  rendelésiben   nincsen 


368  7ríikcs  faelemen 

haszontalanság;  mert  ő  mindent  a  maga  dicsőségére 
rendel.  Arra  kell  tehát  vigyáznunk,  hogy  mi  is  arra 
fordítsuk,  és  úgy  minden  irántunk  való  rendelése  üdves- 
ségünkre  válik.  Ne  kívánjunk  tehát  egyebet  az  Isten  aka- 
ratjánál. Kérjük  az  üdvességes  életet,  a  jó  halált,  és  az 
üdvességet.  És  azután  megszűnünk  a  kéréstől,  mind  a 
bűntől,  mind  a  bújdosástól,  mind  a  telhetetlen  kíván- 
ságtól. Ámen. 


JEGYZETEK. 


A  Törökországi  Levelek  ezen  kiadásának  alapjául  szolgált  a 
Toldy  Ferencz  szövege,  minthogy  az  eredeti  kézirat  nem  állott 
rendelkezésemre.  De  az  eredeti  kézirat  nyomán  ké-zült  Császár-  és 
Miklós-féle  (ez  utóbbi  még  eddig  kiadatlan)  szöveggel  való  egybe- 
vetés által  a  Toldy  kiadásában  levő  összes  hibákat  kijavítottam. 
Helyreállítottam  Mikes  stylusának  eredeti  kifejezéseit,  az  erdélyies 
szavakat  és  szólásmódokat,  a  magok  eredeti  alakjában.  Csak  a 
helyesírás  van  a  mai  szabályok  szerint  átjavítva.  A  török  szavakat, 
mint  az  iróra  jellemzőket,  meghagytam  eredeti  hibás  alakjukban 
(rézeffendj,  imrehor,  csauz,  csorbasi  stb).  Ezeknek  helyesbítésére 
és  magyarázatára  szolgáljanak  a  következő  jegyzetek,  melyekben 
néhány  tárgyi  magyarázatra  is  ki  kellett  terjeszkednem.  Igyekeztem 
a  legszükségesebb  magyarázatokra  szorítkozni. 

'    Étvágy,  székely  tájszó. 

*  khán,  persa  eredetű  török  szó,  rövidített  alakja  a  khagan 
szónak,  mely  eredetileg  a  tatár  fejedelem  czíme.  A  török  ural- 
kodók is  viselik  e  czímet  a  név  után,  pld.  Szultán  Abdul  Hamid 
khán.  A  XVll.  és  XVJII.  századbeli  íróinknál  és  a  köznépnél  ma 
is  hám  alakjában  találjuk. 

3  Jldrínápoly  és  1{odosló  vidékén  ma  is  ilyenek  a  kocsik,  me- 
lyeket ott  araíiinak  hívnak,   mint  a  hogy   azokat  Mikes   leírja. 

^  gyarló. 

5  helyesen  lízunköprü  (Hosszúhíd)  a  helység  neve,  mely  nem 
messze  fekszik   Adrinápolytól,  az  Ergene  folyó  mellett. 

°  ezt  a  nagyszemű  szőlőt  csaus  üzümü-nzk  hivják  törökül. 

7  egresnek  nevezik  Erdélyben  az  éretlen  szőlőt  is,  mely  sa- 
vanyú mint  iZ  egres  (pöszméte). 

^  lihája,  helyesen  kjája,  eredetileg  k^dhuda  (persa  szó)  annyi 
mint  házgondnok,  helytartó. 

9  Mikesnél  k^jmakán,  kajmakdm  és  kd^makdny  alakban,  helyesen 
kajmmakdm  a  nagyvezir  helyettese,  helytartó,  arab  eredetű  török 
szó.  Polgári  hivatalban  megfelel  a  mi  szolgabiránknak,  mennyiben 
egy  Írásinak  (közigazgatási  járásnak)  hivatalnoka,  Itt  Ibrahim  kdj' 
makdmró],   a  nagyvezir    helytartójáról,   a  szultán    vejéről    van   szó. 

'°  helyesebben  baltadsi.  Itt  Baltadsi  pasa  nagyvezirről  van  szó, 
aki  1711  július  22-ikén  a  Pruth  folyó  mellett  békét  kötött  Péter 
orosz  czárral,  holctt  6t  teljesen  hatalmában  birván,   hadával  meg- 

Mikes   Kelemen  :   Törökországi    levelei.  24 


370  Jegyzetek' 

semmisíthette  volna.  XU.  Károly  svéd  király  szemrehányása  és 
az  arra  adott  válasz  a  történeti   hűségnek  teljesen  megegyező. 

' '  a  török  csakugyan  a  jarün-jarün  (holnap-holnap)  mondással 
szokta  dolgát  halogatni.  Mintha  mondaná:  Ej,  ráérünk  holnap  még! 

'*  a  bizebánok^i  (nyelvnélkülieket),  kiket  kis  gyermekkorukban 
tesznek  némákká  és  drágán  vásárolnak  meg  a  titoktartó  szolgá- 
latra. Dilsziz  (néma)  is   azt  jelenti. 

'3  száz  dram,  körülbelül  fél  font,  negyed  kilő.  A  török  oi^ában 
van  négyszáz  dram  (dirhem)  s  megfelel   egy  kilónak. 

'+  fényes  porta  törökül  pasa-kapuszu  =  pa*a  kapuja,  arabul 
báb  áli  (magas  kapu)  vagy  devleli  alije,  ez  utóbbi  alakban  a  fényes 
porta  az  állam  jelentésében  vétetik. 

'S  törökül   diván-khane,  tanácsterem,  társalgó   szoba,   iroda. 

'"  a  törökök  ma  is  így  étkeznek. 

'7   l^aflán,  felső  ruha,   díszköntös. 

'°   helyesebben  reisz-efendi,  régebben  a   külügyminiszter. 

'9  csifut  zsidó,  inkább  gúnyos  értelemben;  rendesen  jehudi. 

*°  mangal  nevű  szénserpenyővel,  mely  sárga  v.  vörös  rézből, 
a  szegényebbeknél  cserépből  való,  fűtik  a  törökök  szobáikat.  A  mi 
kályháink  ott  ismeretlenek.  A  mangall  a  szoba  közepére  teszik  s 
köréje  guggolva   társalognak   a  törökök. 

*'  k<tpldsi  v.  kapudsi,  magyarul  kapus.  A  kapidsik  régebben 
palotaszolgák  voltak,  szám  szerint  1960-an,  kik  különböző  osz- 
tályokba voltak  sorozva.  A  11  osztály  egyes  fejei  kopidsi  bast 
elnevezést  viseltek.  A  k'fpudsi  basa  M.-nél  hibásan  áll  kopidsi  basi 
helyett. 

^*  helyesebben  csaus  v.  csavus,  hírnök,  porkoláb,  törvényszolga, 
poroszló  ;  az  újabb  katonai  rangfokozat  szerint  a  csaus  őrmesteri 
rangnak  felel  meg.  Csaus  basi  főajtónálló,  főporkoláb  ;  bas  csaus, 
a  csausok  ezredese. 

*3  Mikes  a  hűségnek  megfelelően  1718  május  19-ikére  teszi 
JSisandsi  Mohammed  pasa  letételét  és  Damad  Ibrahim  pasa  nagy- 
vezérnek hatalomra  jutását. 

^^  jancsár  aga  (janicsárok  ura)  a  janicsár  (jeni  cseri  =  új  sereg) 
parancsnoka,  ezredesi  rangban. 

^S  1.   21.  jegyzet. 

*°  A  passzaroviczi  (pozsareváczi)  béke  1718  július  ai-ikén  d. 
u.  I V2  órakor  íratott  alá.  Az  első  conferenczia  június  5-én  vette 
kezdetét,  melyen  a  császári  biztosok  mindjárt  azzal  a  határozott 
követeléssel  léptek  fel,  hogy  a  török  Rákóczit  és  bujdosó  társait, 
névszerint :  Bercsényit,  Esterházy  Antalt  Forgách  Simont,  Vay 
Ádámot  és  Csákit  szolgáltassa  ki  Ausztriának.  A  török  szultán 
azonban  határozottan  kijelenté,  hogy  inkább  elveszti  fővárosát, 
hogysem  a  vendégszeretet  (muszafirlik)  megsértése  által  magát 
eképen  meggyalázza.  Erre  vonatkozólag  leliát  lemondott  Ausztria 
további  követeléseiről  s  csak  azt  kötötte  ki  a  békekötésben,  hegy 
a   nevezett  bujdosó  magyarok   a  határszéltől  tovább  költöztessenek.- 


Jegyzetek'  371 

minek  teljesítését,  már  e  levélben  jelzi  is  Mikes.  Úgy  látszik, 
ezen  föltételről  nem  birt  tudomással,  különben  alig  hallgatta  volna 
el  e  fontos  körülményt  s  útnak  indításukat  nemcsak  azzal  okolta 
volna  meg,  hogy    ('itt  már  semmi   dolgunk  nincsen». 

*7  helyesebben  :  Böjükdere  (Nagyvölgy)  a  Boszporusz  európai 
partján  fekvő  helység. 

a   Boszporuszt  érti   alatta. 

*9  így  hivják  ma   is  a  czukrot   Erdélyben. 

3°  Jeniköj  (Újfalu)  a    Boszporusz  európai   partján  fekvő  hely. 

3'    asszdsz  bast  város   bíró. 

3*  1.  a  22.  sz.  jegyzetet. 

33  emir  (többese  ümera)  arab  szó,  főnököt,  parancsnokot,  tisztet, 
jelent.    E   nevet  viselik  Moliammed  próféta  utódai  vagy  névrokonai. 

34  ulema  többese  az  alim  arab  szónak,  mely  tudóst  jílent;  tö- 
rökben egyes  számú  alak  s  tudóst,  papi  állású  férfit,  jogtudóst 
jelent;  egyáltalán  a  törvénytudósok  osztályába  tartozó,  a  nagy- 
müftitől  (seikh  ul-;sz!aintó])  lefelé  mindenki, aki  államhivatalra  készül. 

35  mislancst  (v.  Toldy  kéziratában  miszíaczi  hasi)  helyesen 
müzsdedsi  hasi  köznyelven  müsledsi  hasi  az  a  hírvivő,  a  ki  a  zarándok- 
csapatnak Mekkából   Damaskusba  való  visszatérését  hírül  hozta. 

3^  mufti  V.  mufti,  bíró,  törvénytudó  ;  itt  a  nagymüfti  (seikh  ul- 
'iszlám)  az  iszlám   főpapja  értetődik. 

37  helyesen  csaus  basi,  1.  a  22.  sz.  jegyzetet. 

3^  isoglán,  helyesen  icsoglán  (belső  fiú)-nak  nevezték  azokat  az 
ifjakat,  akiket  külön  iskolákban  államhivat.lokra  neveltek  s  előze- 
tesen apródi,  kamarási  teendőkit  végeztek.  Szolgálatba  lépésükkor 
icsaga  nevet  kaptak. 

39  "Pera  (törökül  Bejogíu),  Konstantinápoly  legszebb  és  euró- 
paiaklakta városrésze,  hol  a  követségek,  franczia,  olasz  színházak, 
templomok,  apácza-  és  szerzetesházak,  előkelő  kereskedések,  kávé- 
házak, vendéglők  vunnak. 

4°  a  zooáaiov  új  görög  szó  elferdített  alakja  (koráczimk  is 
mondja  a  nép),   s  leányt  jelent. 

4'  helyesen  ta'jin  napi  járandóság,  ratio,  adag,  természetben 
kiadott  élelem  illeték.  Régebben  az  idegen  hatalmak  követeinek 
adott  pépzilleték  és  élelem. 

4^   T^őszeghy  Zsuzsi,   Rákóczy   fegyvertöltőjének  leánya. 

43  a  J^amazan  (böjt)  hónap  27.  napjának  éjjelén,  melyet  J^adr 
gedseszinek,  az  isteni  kijelentés  éjjelének  tartanak,  mikor  a  Korán 
az  égből  leküldetett,  ajándékozzák  meg  az  igazhivők  uralkodójukat 
minden  évben  egy  élete  virágjában  levő  leánynyal,  kit  ramazáni 
mennyasszonynak   neveznek. 

44  udvarmester,  a   Hofmeister  magyaros   alakja. 

45  georgiai  (törökül  gurdsi). 

4^  helyesebben  Therapia,  a  Boszporus  európai  partján,  Jeniköjtől 
félórányira  fekvő  szép  helység,  pompás  kikötővel,  a  franczia, 
német,   angol,   olasz,   követség  palotáival. 

24* 


37^  Jegyzetek- 

^7  a  mohammedánok  kilenczedik  hónapja  (T{amazan  el-Muharek) 
az  áldott  Ramazán,  mikor  egész  hónapban  böjtölni  tartoznak  nap- 
pal,  éjjel   pedig  kivirradtig  lakmároznak,   dőzsölnek. 

■*°  helyesen  Bejko-tz,  nagy  török  falu  a  Boszporusz  ázsiai  part- 
ján, közel  a  Fekete  tengerhez. 

^9  a  delfin  (Delphinus  Phocaena),  mely  disznóhal  nevét  disznóéhoz 
liasonló  hosszúkás  orrától  kapta.  A  török  is  disznóhalnak  (domuz 
haligi)  nevezi.  A  Boszporuszban  ma  is  töméntelen  számban  látható. 

í°  kaiknzk  hívják  a  törökök  a  hosszú  keskeny  csónakot,  a  csó- 
nakos neve  k^tik^^i-     A  rövidebb  és  szélesebb    csónak  neve  barka. 

S'  rövidített  alakja  V.lc  -oXXá  stt^  (olv.  Isz  polla  éti  vagy  £?? 
£TT)  TvoXXá  olv.  Isz  éti  polla)  új  görög  üdvözlésnek  (Sok  évig,  t.  i. 
élj),   mi   a  magyar   (dsten   éltessenw-nek  felel   meg. 

S^  Lévenli  új  görög  szó  (AePÉviy);,  olv.  Icventisz),  mely  alap- 
jelentményében  a  török  tengerészetben  szolgáló  önkénytest,  mó- 
dosult értelemben  kalózt,  rablót  jelent,  átvitt  értelemben  hőst, 
derék  vitézt  tett,  melyből  aztán  a  magyar  levente  szó  is  szár- 
mazott. 

^3  helyesebben  csorbadsi,  alapjel entményében  levesosztó  (csorba  = 
leves)  régebben  a  jancsárezred  parancsnoka;  ma  tehetős  föld- 
birtokost,  kereskedőt  jelent. 

í*  a  Herczegszigelek  (törökül  J^izil  adalar)  a  Márvány-tenger- 
ben nem  messzire  fekszenek  Konstantinápolytól,  számra  kilencz. 
A  Prítikipó  nevű  kellemes  nyaralója  a  gazdag  konstantinápolyi 
görögöknek. 

55  a  herakleai  k'kötő,  ma  ErekH,  egyike  a  biztosabb  és  jobb 
kikötőknek   a  Márvány-tengerben. 

5°  aferim  eredetileg  aferin  (persa  szó)  a  helyeslés  és  tetszés 
kifejezése  és  felkiáltása,  annyi  mint  a  magyarban  :  helyes,  pompás, 
úgy  van,  nagyszerű,  éljen!  Gúnyos  értelemben  is  veszi  a  török, 
úgy  kell   neki  !  jól  tetted  ! 

57  temető,  a  latin  coemelerium  szóból  ;  Erdélyben  ma  is  közön- 
ségesen így  hivják   a  temetőt. 

5^    Bújuk  v.   Bőjük  dili,   Rodostó   közelében   levő   helység. 

59  nincs  pénze. 

°°  nem  Szicziliában,  hanem  Olaszország  déli  részében  a  Grxcia 
Magnában  a  tarentumi  öbölben  feküdt  görög  város.  Lakói,  a  szi- 
bariták,  kicsapongásukról  voltak  híresek.  Berzsenyinél:  szibaríta 
váz.  Ma  Sibari  falu  van  helyén. 

^'    csirkét. 

^*  Tagadom  a  főtételt  A  syllogísmus  első  tétele  (proposiíio  maior), 
második  az  altétel  (propositto  minor),  harmadik  a  következmény 
(conclusio).  A  főtétel  tagadása  tagadás  az  okoskodás  helyességé- 
nek is. 

°3  JCT^.  Lajos  franczia  király  apósa  Leszczinszky  Szaniszló  volt 
lengyel  király.  A  később  említett  Augusztus  77.  Ágost  lengyel 
király,    a   ki    Szaniszlót  trónjától   megfosztotta. 


Jegyzetek.  373 

"^  szabad  fordítósban  :   az  ember  játékszer  az  Isten   kezében. 

^S  helyesen  handsár,  tulajdonképen  kkandsár  (persa  eredetű 
török  szó)  görbe  kés,  v.  háromélű  tőr. 

^^  T^ag^  Szulejmán  szutlán  1522-ben  foglal: a  cl  Rhodus  szigetét 
a  johannjtáktól. 

7  yienne  francziaországi  várost  Wien  analógiájára  szintén 
Bécsnek  magyarítja  Mikes. 

^^  1312  május  2-ikán  kiadott  bullájában  tőrülte  el  V.  Kelemen 
pápa  a  templomos  rendet.  Az  utolsó  nagymestert  a  80  éves  Guido 
nagypriort  több  lovaggal  együtt  1314  márczius  18-án  a  Paris 
melletti    Seine  szigetén   égették  meg  lassú  tűzön. 

9  l^urdoky  Persia  határán  élő  rakonczátlan  nép,  mely  ma  is  rab- 
lásai  miatt  rettegett. 

7°  helyesen  Vigouroux,  akit  Rákóczi  fontos  megbízásokkal  kö- 
vetéül  küldött  a  porosz  és  lengyel   királyokhoz. 

7'    olasz  köszöntés,   a.   m.  jó  estét! 

7*  húsvéthétfő. 

73  a  csurgatott  tésztalevest  hívják   így   Erdélyben. 

7*  II.  Endre  magyar  király  1217-ben  indított  keresztes  hadat 
a  Szentföldre. 

yS  J^ákóczi  György. 

7°  verdigály,  a.  m.  szoknya,  tehát  verdigátyos  nyúl  tréfás  érte- 
lemben asszony,  leány. 

77  a  Pisctna  probaUca-ró\  v.  Bethesda  taváról  van  itt  szó,  mely- 
ről Szt.  János  evangélista  könyvének  5-ik  része  2 — 4  versében 
írja   le   a  Mikesnél   említett  csodatételt. 

78  J(^kattl  Palrona. 

79  arnől,   arnaul,  arnabud-nak  nevezi   a  török  az   albánt. 
"  borravaló,   áldomás. 

'  ^gy  erszény  (törökül  k^ize  v.  k'sze,  erszény  pénz,  k'sze  akhcse 
v.  népiesen   keszacse)  500   piaszter    1 00   korona. 

^^  Szfambul  efendi,  helyesebben  Isztambul  efendiszi,  Isztambul 
városbirája. 

3  helyesen  szerdengecsti,  a.  m.  önkény tes  katona.  Ezzel  egy- 
jelentesű  a  deli,  gönüllü  szó,  mely  utóbbival  jelzik  ma  az  önkény- 
tesen  katonáskodót.  A  szeidengecsii  szó  alapjelentményében  fejét 
vesztett-et  jelent  ;  a  basi  bozuk  (zavaros  fejű,  romlott  fejű)  szintén 
önkénytes  csapatokat,  nemzetőrséget,  portyázó  mezei  hadakat  je- 
lent s   egyjelentésű  a  szerdengecsti  szóval. 

*■♦  Janaki  nevű  mészárost  érti,  aki  T^halil  Petronának  hite'rc 
adott  húst  a  felkelés   alatt. 

°S   helyesen  Dsanüm  T^odsa, 

^^  kulkjaja,  előkelő  tisztség,   altábornagy   a  jancsárságnál. 

°7   rendesen   k^^diaszker,   főhadbíró. 

^^  Boszíandsi  alapjelentményében  kertész  (bosztán  v.  busztán  = 
kert) :  de  így  nevezték  a  császár  gyalog  őrségét  is,  mely  rendőri 
teendőket  is  végzett. 


374  Jegyzetek- 

°9  a  csorbadsi  szóra  1.  az  53.  sz.  jegyzetet.  Itt  a  csorhadsi  a'att 
Pehliván  J^halil  k^lkjája,  egy  janicsár  ezred  parancsnoka  szerepel, 
a  ki  5000  darab  aranynyaJ  több  jancsárt  megnyert  magának  se- 
gítségül Pairoiia  és   hivei   meggyilkolására. 

9°  Bonneval  franczia  eredetű  renegát.  1716  ban  még  Jenő  zász- 
laja alatt  mint  tábornok  harczolt  Péterváradnál  a  törökök  ellen, 
hol  nehéz  sebet  kapott.  MajH  magándolgok  mi.tt  Jenő  hsragját 
magára  vont?,  mi  mi&tt  elkeseredett  ellensége  l.tt  Ausztriánrk. 
1729-ben  török  szolgálatba  lépett,  mohanmedán  lett  Ahmed  név 
alatt  s  tüzérparancsnoki  méltóságot  kapott.  Mint  a  magyar  ügy 
barátja,  a  törököt  folyton  Ausztria  ellen  izgatta,  j 734-ben  Kara- 
man  helytartója  lett,  majd  kegyvesztetté  lőn,  később  megint 
visszanyerve  befolyását,  rzontúl  msjd  emelkedett  majd  hanyatlott 
szerencsecsillaga.  Az  oszmánok  politikáját  több  éven  keresztül 
majdnem  egymaga  irányozta.  Mrghalt  1747-ben  s  Konstantinápoly- 
ban, a  perai  táncoló  dervisek  lekk^jéhzn  (kolostorában)  vaneltemetve. 

9'    Danzig. 

9^  777.  Carlo  Emanuele,  a  ki  atyjának.  Vittorio  Jlmedeomk 
1730-ban  történt  lemondása   után   a   kormányra  jutott. 

93  r.    Fülöp. 

94  Savoyai  Jenő  herczeg. 

95  Számítsa  ki,  Erdélyben  ma  is  igen  szokásos  kifejezés,  mely 
a  román  nyelvből  a  socofesc  igéből  származik.  Socaleala,  számítás, 
hozzávetés. 

9°  Erdélyben  a  zérus,  nulla  helyett  ma  is  szokásosabb  a  czifra 
szót  használni. 

97  Berdo,  Halt,  wer  da  (Állj,  ki  vagy')  német  katonai  vezény- 
szónak elferdített  alakja.  J\íediolanum,  pár  szóval  előbb,  Milano 
városa. 

9^  Vorstadt  (külváros)  szónak  ferdített  alakja  Erdélyben ;  pl. 
Kolozsvárott  ma  is   ebben  az  alakban  használják. 

^9  német  katonát. 

'°°  a  savoyai. 

■°'  helyesen  pekmez  és  bekmez,  szőllőíz,  befőtt  must,  melyet  a 
törökök  ép  úgy  használnak  süteményekhez,  mint  nálunk  a  málna- 
vagy  baraczkízet.   A  fánkot  (lokma)  pekmezbe   mártva  eszik. 

'°^  A  klastrom  és  templom,  melyben  Rákóczi  tetemeit  örök 
nyugalomra  tették,  ma  a  franczia  benczéseké  (St.  Benőit  fréres). 
Fekszik  Galatában,  a  tenger  partjánál  Peraba  vezető  főúttól 
(Jükszek  T^aldirim  —  Magas  kövezet)    jobbra    eső    mellékutczában. 

'°3  helyesebben  Szilakdár,  fegyverhcrdó,  a  szultán  fegyverének 
hordozója.  Szilikdár  aga  fóudvarnagy.  Ez  volt  az  egyedüli  eset 
és  ritkaság  gyanánt  van  a  török  történelemben  följegyezve,  hogy 
a  szultán  fegyverhordozója  neveztetett  ki  a  nagyveziri  méltó- 
ságra. Ez  Szilihdár  IBsszejd  Mohammed  volt,  aki  1735  deczember 
25-ikén  jutott  e  főtisztségre  és  J737  augusztus  5-ikén  fosztatott 
meg  attól. 


Jegyzetek.  375 

*°^  helyesebben  csaus  hasi  főajtónálló,  főporkoláb. 

*°S  Az  1737  deczember  19-ikén  letett  nagyvezir  Muhszinzáde 
Abdullah  pasa  volt;  utána  yón  Jegén  Mohammed  pussi,  a  ki  fővámos 
(gömrükdsi)  volt,   innen   Gömriikdsi  mellékneve. 

'°  helyesebben  ahdnáme  (ahd,  igéret,  kötés,  rendelkezés,  name 
irat)  okirat,  kötvényirat,   megbizó  levél. 

'°7  pénzügyi  tisztviselő,  számvivő.  A  defterdár  hajdan  pénz- 
ügyminisztert is  jelentett,  ma  valamely  tartomány  pénzügyi  fő- 
igazgatója. 

'°°  Uktarium,  latinosan  elektuarium,  magyaros  változattal  lekvár, 
különféle  gyümölcsökből  főzött  csemegeféle  íz,  gyümölcsíz ;  itt 
csemege. 

'°9  Mikes  hibásan  írja  a  nagyvezir  nevét  Tialvács-nuk,  helyesen 
Elhads  Jluszzade  Mohammed  pasa. 

''°  A'is  városa  (most  Szerbiában). 

'"'  "Felislan  (helyesebben  Telh-ul-iszlám  az  iszlám  győzelme 
rövidített  alakja)  Szkela  Jeladóvá,  a  Duna  melletti  helység  török 
neve,  Orsovától  három  órányira.  1 689-ben  török  kézre  került; 
rövid  időn  a  törökök  elvesztvén,  Jiadst  Mohammed  vidini  pasa 
1737-ben  elfoglalja. 

''^   Magad  vagy  romlásod  oka  Izrael, 

''3  T^uscsuk  (bulgárul  J{itsze\  a  Duna  jobb  partján.  Bolgárország 
egyik  legnevezetesebb  és  élénk  kereskedelmi  városa  és  erős  vára, 
szemben  a  román  Gyurgyevóval. 

''■♦  a  szultán  nevében  kiállított  legfelsőbb  parancs,  mely  a 
szultán  monogrammjával  (ihugra)  és  pecsétjével   van   ellátva. 

"S   Nagyságos  vajda. 

''°  erdélyi   szójárás   szerint  jó  madarat  jelent. 

"7  Lobkovicz  T^ereszíélv  György  herczeg  1707-ben  lépett  a  csá- 
szári hadseregbe.  1739-ben  lett  Erdély  főkor mányzója.  1742-ben 
Csehországban  egy  hadtest  parancsnoka  volt.  Meghalt  i7J5-ben 
Bécsben    Mikes  veszélyes  helyzetével   is  kedélyes  tréfát  űz. 

'        "L'góre,  gúnyos  kifejezés  az  oláhra,  a  Gligor  (Gergely)  szóból. 

''9  bojárok,  arisztokraták,  nemes   urak. 

'*°  calaras  román  szó,  magyarul  hivatalos  lovas  kisérő,  román 
honvédlovas,  csendőr. 

'*'  pite  román  szó,  kenyeret  jelent. 

'^*  Mikes  híven  megemlékezik  a  nagyvczirek  változásairól,  ki- 
véve Jegén  Mohammed  pasát,  kinek  letételekor  (1739  márczius 
23-ikán)  Aloldvában  volt.  Az  ő  helyebe  lépett  Jiadsi  Mohammed 
pasa,  a  volt  vidini  kormányzó,  ki  a  császáriakat  Mehádiánál  és 
Orsovánál  megverte.  Most  ezt  az  érdemes  vezért  fosztották  meg 
méltóságától,  mert  nem  tudta  a  főváros  nyugalmát  fentartani. 
Utóda  lett  Ahmed  J\isandsi,  a  szultán  névaláirója. 

123   j_    "Frigyes  yHmos. 

'*4  777.  J^ároly  magyar  király,  »  ki  mint  német  császár  VJ. 
Károly  nevet  viselt. 


3  "6  Jegyzetek' 

'^S  Ghika  Sándor  főtolmácSj  kivégeztetett   174J    február  25-ikén. 

126  j7    -Frigyes. 

'^7  \ároly  bajor  herczeg. 

'^°  Jíektmzade  (orvos  fia)  Jlíi  pasa  nagyvezir,  a  ki  1742  április 
7-ikén  jutott  méltóságába,  amint  azt  Mikes  )56-ik  számú  levelé- 
ben mondja,  kétszer  volt  negyvezir  ;  állásától  megfosztatott  1743 
október   20-ikán. 

'^9  a  hivatalát  vesztett  nagyvezir,  a  kiről  itt  szó  van,  Tíaszan 
pasa,  a  ki  az  előbbi  jegyzetben  említett  HekimzaJe  Ali  pasa  után 
lett  níígyvezír ;  letétetett  1746  aug.  lo-ikén.  A  kjajából  (1.  a  8. 
számú  jegyzetet)  lett  Elhads  (v.  Jiadsi)  Mokammed  pasa  Terjaki 
(Hasisevő). 

'3°   Az  itt  említett  nagyvezir  neve   "Esszejd  AbduUah  pasa. 

'3'  Desalleurs  marquis  1705-ben  mint  XIV.  Lajos  király  követe 
tartózkodott  Rákóczi  udvarában  s  ott  a  franczia  kormányt  kép- 
viselte.  Most  Castellanet  váltotta  f>íl   méltóságában. 

132  az  örökösödési  háborút  bezáró  béke  Aachenben  köttetett 
meg,  előzetesen  1748  május  30-ikán,  véglegesen  aláíratott  október 
18-ikán. 

'33  J^izlar  aga,  helyesebben  agaszi,  a  háremőrök,  eunuchok 
(khadimok  v.  khaditmok)  feje;   nagy  befolyású  főméltóság 

'34  hűbér,  nyugdíj,  valamely  birtoknak  adományozása  azzal  a 
kötelezettséggel,  hogy  ez  illető  saját  költségén  lovas  hadi  szol- 
gálatot végez.    Az   ilyen  timár  tulajdonosát  limariolnik  hívták. 

'35   Zil-ullah  v.   Zil  ullahi  fi  l'erz  (Isten   árnyéka  a   földön). 

'3"  1.    a    13.   sz.  jegyzetet. 

'37  Jiul  rabszolga,  szolga.  A  török  udvariassági  szőlásmóddal 
élve  magamagát  nem  ^n-nek,  hanem  k^lunuz,  bendeniznzk  (rab- 
szolgájának) mondja ;  egy  török  közmondás  szerint :  Ben,  ben 
dimek  sejlán  isi  (Én,   ént  mondani   ördög  dolga). 

'3°   1.  a   38.  számú  jegyzetet. 

'39  arab   nyelvet. 

'4°   a  k'zlar  agaszi. 

'4'  helyesen  kiassz  oda  a  császári  palota  legbelső  szobája 
(khassz  ^=  kizárólagos,  oda  =  szoba)  ;  az  itt  alkalmazott  komornyi- 
kok, inasok  neve  khasz  odali ;  ezek  feje,  parancsnoka  a  kbasz 
oda  basi. 

'■+*  1.  a    103.  sz.  jegyzetet. 

'4-3  helyesebben  dülbenddár,  v.  dülbend  agaszi,  a  szultán  tur- 
bánjának gondozója  (dülbend  ^=:  turbán). 

'44  helyesen  zagardsi,  kutyaőr  (zagar  =  agár),  zagardsilar  nevet 
viseltek  a  janicsár  hadsereg  61-ik  ezredében   szolgáló  katonák. 

'45  helyesen   lirnakdsi  basi,  körömvágó  főnök    (lirnak  =  köröm). 

'4^  helyesen  berber  basi,  főborbély  (6e/-fce/- =  borbély). 

'47   helyesen   mchasszebedsi  basi. 

'4^   helyesen  teszkeredsi    basi    (teszkere  =  útlevél,    igazoló    irat). 

'49  Szadin  kjdja,    nők    felügyelője    (kadin  =  asszony,    bas    kadin 


Jegyzetek'  377 

első  asszony,  a  szultán  kedvencz  asszonya).  Mikes  itt  helyesen 
írja  e  szót,  másutt  mindig  tihájdt  ír. 

'S°  helyesen   khasszeki  szultán. 

'S'  7.  JWi/rai  szw/W/í  uralkodott  I  359 — j  3 89-jg.  Meggyilkoltatott 
a  Rigómezőn. 

'í^  főkormányzó,  a  többi  kormányzók  feje;  régebben  Rumelia, 
Anatölia  és   Sziria  kormányzójának  czíme. 

'53  Esszejd  Abdullah  pasa  nagyvezir  megfosztatott  állásától 
1750  január   3-ikán ;  utódja  lett   'Emin  Jffohammed  pasa  "Divitdár, 

'Í4  Ahti  Bekr  khalifa,  Jffohammed  próféta  apósa,  akinek  Jlisa 
leányát  vette  el;  a   próféta  halála  után  Jlbu  Bekr  lett  a  khalifa. 

'SS   helyesen  Jlli,  a  negyedik  khalifa,   Mohammed  próféta  veje. 

'S°  helyesen   Omar  khalifa. 

'S7  helyesen  Esszad. 

'5°  moíla  V.  monla,  (eredetileg  mevla,  arab  szó)  törvénytudó, 
doktor. 

'S9  imám,  arab  szó,  főnököt,  elöljárót,  papot,  előimádkozót  je- 
lent (a  khalifák  és  az  egyes  mohammedán  felekezetek  fejeinek 
czíme). 

'°°  müezztn,  imára  hivó  alsóbb  rendű  pap,  a  ki  az  ezant  (az 
imára  hivó  éneket)  énekli. 

'"'    I.  a   33-ik  számú  jegyzetet. 

'°*  helyesen  JNak'i>-u!-esraf  (arab  szó),  a  próféta  utódjainak 
feje,  legfőbb  senf.  (nahih  =  főnök,  esref  középfoka  serifnek  ^=  je- 
lesebb,  kiválóbb,  nemesebb). 

'^3  áíemdár  zászlóvivőt  jelent    (álem,   arab    szó,    zászlót  jelent). 

*°^  vakuf,  az  ájtatos  alapítványok,  hitbizomány,  elidegeníthetlen 
birtok. 

'^S  siiíákn^k,  ellentétben  a  szunnitákka),  a  hagyományhivőkkel, 
hívják  az  JIU  khalifa  felekezetén  levő  orthodox  mohanímedánokat, 
a  szakadárokat 

'^^  mohammedán  szerzetes.  Mikes  itt  a  mevtevi  v.  tánczoló 
derviseket  érti,  kiknek  rendjét  MolIa  Dsetateddin  J{umi  költő  és 
bölcsész  alapította    iJ33-ban. 

'^7  helyesen  Emirakhor  Musztafa  pasa  lett  az  175*  június 
30-)kán  letett  Emin  Mohammed  pasa  Divildár  után  nagyvezir. 
Emir  akhor  főlovász  v.  istállómescert  jelent.  (Emi>  =  főnök ; 
ai^fcor  =  istálló,  skol.)  Köznyelven  imbrakhom^k  v.  mirakhomzV.  is 
mondják  ;   ebből   csinálta   M.  a  mTgyaros  Imrehort. 

'^^  Tíamam  paraszinak  hívják  a  fürdőpénzt  s  most  is  megvan  a 
török  asszonynak  az  a  joga,  hogy  válási  keresetet  indíthat  férje 
ellen,  ha  bizonyos  ideig  nem  adott  neki  fürdőpénzt.  Mikes  téve- 
sen  írja,  hogy  kétszer  egy  héten,  hanem  hetenként  egyszer. 

'°9  a   müezzimk  vagy  imára  hivó  alsóbb  rendű  papok. 

'7°  Mikes  tévedésben  van  a  nagy  bajramot  illetőleg.  A  keresz- 
tények húsvétjának  megfelelő  nagy  bajram,  a  J^urban  bajrami, 
áldozati  ünnep  nem  közvetlenül  a  J^amazan  után  van,  hanem  Zil- 

Alikes  Kelemer.:  TörSkországi   Icvtiei.  ?4<y 


378  Jegyzetek- 

heds  V.  ZulhiJJse  (a  zarándoklás)  hónapja  10  —  j  2-1  kén,  a  mi  66 
napra  van  Ramazan  után.  A  közvetlenül  Ramazan  után  eső  bairam 
a  k's  bajrain  vagy  czukorünnep  (kücsük  bajram  v.  se^er  bajrami). 
Ezt  megelőzi   az  Jd  fitr  (bőjtszegés). 

'7'  7.  Jiíahmud  szultán  a  mecsetből  visszatérve,  a  külső  kapu 
alatt  rogyott  össze  és  halt  meg.  A  müezzinek  azonnal  kihirdették 
Oszmánnak,  II.  Musztafa  fiának  trónralépését.  1.  Mahmud  24  évig 
kegyesen   és  szerencsésen  uralkodott. 

■7*  777.  Jlhmed  (1703 — 1730,  7.  Mahmud  1730 — 1754)  és 
777.    Oszmán  (1754 — 1757)- 

'73  nem  kalinicza,  hanem  kálin  nikla  (KaXr,v  vJ'/.Ta),  görög  kö- 
szöntés  annyi   mint  jó   éjszakát! 

'74  februárius  16-ikán  fosztotta  nieg  állásától  Musztafa  pasa 
nagyvezirt  s  tette  helyébe  Jiekimzáde  Ali  pasát,  a  ki  már  két  ízben 
volt  nagyvezir. 

^75  Jiekimzáde  (Orvos  fia)  Jlli  pasa  harmadszor  csak  53  napig 
volt  nagyvezir ;  ]\'aili  Jlbdullah  pasa,  az  ő  utódja  79  nap  múlva 
követte  elődjét;  J\isandsi  Ali  pasa  (és  nem  mint  Mikes  írja  Szi- 
likdar  Ali  pasa)  58  napi  vezirkedés  után  nemcsak  méltóságát, 
hanem  vele  életét  is  elvesztette  (október  22-ikén).  Ot  követte 
Mohammed  Szaid  pasa. 

'7°  1.  az  előbbi   jegyzetet. 

'77  Emir  akhor  Musztafa,  a  ki  másodszor  viselte  a  nagyveziri 
méltóságot,  1756  évi  deczember  lo-ikén  fosztatott  meg  tőle, 
utódja  lett  T{agh:b  Mohammed  pasa. 

'7°   helyesen  J(aghib  Mohammed  pasa ;    1.    az    előbbi    jegyzetet. 

'79  Mikes  a  várnai  ütközetet  mondja  el  itten,  a  török  csiszár 
11.  Murád   szultán. 

'  Mikes  hibásan  nevezi  V.  Lajosnak  a  magyar  királyt,  a  ki 
alatt  a  várnai  csata  volt;  1.  Ulászló  alatt  történt.  1  25-ik  levélben 
ugyancsak  a  várnai  ütközet  előtti  esküszegést  hibásan  keresztény 
császárnak  tulajdonítja,  1.  Ulászló  magyar  király  szegte  meg  adott 
szavát. 

181  yjj_  Oszmán  császár  nem  októbzr  29-ikén,  hanem  30-ikán 
halt  meg.  Utódja  lett  111.  Ahmed  szultán  fia,  111.  Musztafa,  a  ki 
) 773-ban   halt  meg. 

'°^  Basbug  V.  basbog  összetett  szó,  melynek  alapszava  bog  (tö- 
rökül) főnököt,  urat,  vezért  jelent,  a  határozó  szó  basnak  (törökül) 
értelme  fej,  mindkét  szó  synonymon  s  összetételben  nemzetségfőt, 
csapatvezetőt,  elnököt  jelent. 


TARTAL07YI. 

Lap 
Bevezetés  ™     .~  _     .._     ..-.     _     ™     ™     „     ._        5 

Mikes   Kelemen  tőrökországi  levelei  _,.__.„._     .,..  2^ 

Jegyzetek  „  _  _     ..„     „,     „     „.     ._.     „  371 


PH 

3132 

M3 

köt.  5 


Magyar  remekíróit 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 


UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


^5i5i '■■ 

,    '.M-J  ' 


iittv:  :5Iőí 


./?/ 


•Ii^^''<^;.i2í^'  iM