Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

2 Spadina Road
Toronto 4, Canada

MAGYAR REMEKÍRÓK

A MAGYAR IRODALOM FŐMŰVEI

Alexander Bernát
Angyal Dávid
Badics Fcrencz
Bánóczi József
Bayer József
Beöthy Zsolt
Berzeviczy Albert
Endrődj Sándor
Erdélyi Pál

Sajtó alá rendezik

Erődi Béla
Fcrenczi Zoltán
Fraknói Viln\os
Gyulai Pál
Heínrich Gusztáv
Koróda Pál
Kossuth Fercncz
Kozma Andor
Lévay József

Négycsy László
Rákosi Jenő
Riedl Frigyes
Széchy Károly
Váczy János
Vadnay Károly
Voinovich Géza
"Wlassics Gyula
Zoltvány Irén

54. KÖTET
MAGYAR NÉPDALOK

BUDAPEST
FRA N K Ll N-TÁR S U LAT

magyar irod. intézet és könyvnyomda

1906

MAGYAR

NÉPDALOK

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
ENDRÖDI SÁNDOR

^

BUDAPEST
FRA N K Ll N-TÁRS U LAT

magyar írod. intézet és könyvnyomda
1906

pH
Sül

M3

JUN 2ö 1968

Franklin-Társulat nyomdája

BEVEZETÉS.

Magyarország sok tekintetben az crőpazarlások hazája.
Sehol a világon nem tékozoltak annyit, mint itt. Az erők-
nek egész halmaza pusztult el, szinte nyomtalanul, az idők
forgatagaiban, a szellemi képességeknek egész raja —
idegen istenek szolgálatában. Uraknak születtünk, a kik
lenéztük a parasztot, a népet, pedig közöttünk mindig
az volt a legmagyarabb és nemcsak költészetünknek, de
minden szellemi föJemelkedésOnknek egyik legterméke-
nyítőbb forrása. Ezzel a becsületes, jóravaló, világos fejű,
ép kedélyű magyar néppel, a ki megőrizte eredetisége
ősvonásait, tőrülmetszett nyelvet beszélt, szűzi naivitását
dalaiban és meséiben ragyogtatta, féltékeny volt erköl-
cseire, szokásaira s hü a hagyományokhoz . . . ezzel a
nagy nemzeti erőforrással sem a politikusok, sem az írók
nem törődtek sokáig.

A népköltés voltaképen egyidejű magával a néppel,
csak az érdeklődők, a feljegyzők, a gyűjtők nem jelent-
keznek sehol. Nálunk pl. a világi dalok, főkép a szerelmi
énekek épen nem voltak ismeretlenek s a pogánykor lel-
kének igazi virágaiként pompáztak valaha. A bennök
sűrűn előforduló virágvonatkozások miatt virágénekeknek
nevezték őket, de a vallásos századok erősen üldözték és
pusztították e profán tartalmú dalokat, úgy, hogy a ke-
resztény középkorból mindössze egy ötsoros virágének-

6 Bevezetés.

töredék maradt ránk s a XVI. század első felében Erdősi
Sylvester János, a kitűnő nyelvész és biblia -fordító, bár
niéltatja őket, mint c melyekben csodálhatja minden nép a
magyar nép elméjének éles voltát a leléshen, mely mm egyéb,
hanem magyar poézis^ — bővebb figyelmet azonban nem
szentelt nekik.

Csak e század elején, mikor a rendi alkotmány teljesen
szűknek s a haladó idők számára elégtelennek bizonyult :
kezdett a politikusok figyelme végre a nép felé fordulni.
A mi az Írókat illeti : vezérférfiaink épen az ellenkező
csapáson haladtak. S itt, ennél a pontnál, egy pillanatra
megállhatunk s kifejezhetjük teljes sajnálkozásunkat. Talán
egyetlen irodalom sincs, mely az idegen hatások befoga-
dására fogékonyabb lett volna, mint a mienk. Egymást
váltották fel, sőt egymás mellett jelentkeztek a deák,
német, franczia befolyás áldásai, s oly fokú vergődések
következtek, melyeknek látványa szinte elkeserítő. Ha
egy-egy jóízű Írónkra gondolunk, pJ. Mtkes T^elemenrtt a
kinek Törökországi levelei már egy század előtt az el-
beszélő próza nemesebb formáiban ömlöttek, vagy a
kurucz idők költészetére, melyben a hamisítatlan magyar
kedélyvilág annyi őseredetiséggel, erővel és bájjal zendült
meg, — azután a múlt század első tizedeinek vajúdásai-
hoz fordulunk : akkor nyilvánvaló lesz előttünk az eltéve-
lyedés, mely szellemi hátramaradásunknak egyik legfőbb
oka s áldatlan viszonyainknak egyik legkirívóbb eredmé-
nye volt.

De hát hiába ! Nem tehettünk róla. Az irók alig álltak
egymással összeköttetésben, — irodalom a szó komolyabb
értelmében nem is volt, — szellemi súrlódás híján aludtak
a vágyak, az eszmék, s a kiben mégis égett az isteni
szikra : magára hagyatva égett. Végre a nyelv is csak

Bevezetés. 7

olyan, mint az ekevas : ha nem • használják, megrozsdáso-
dik, íg)^ történt a mi nyelvünkkel is. Mikor aztán észre-
vettük nemzetiségünk elhanyatlását s nyelvünk silány vol-
tát : akkor elkezdtünk fűhöz-fához kapkodni. Eszünkbe
jutottak a görögök, rómaiak, a németek, francziák, ango-
lok, minden kimívelt európai nyelv, csak a magunk kincses-
bányája, népünk tőzsgyökeres, érintetlenül tiszta, erős
nyelve nem. Nekivetettük magunkat az idegen formák
kultuszának s nem láttuk a saját idomaink nagy változa-
tosságát, nem éreztük azok használhatóságát. Rendkívül
sokat vártunk mindentől, a mi külföldi s a magunk ter-
mészetes erőforrásaitól nem vártunk semmit. Ezek isme-
retlenül lappangtak és poshadtak a homályban.

Mégis ! Nem tartom puszta véletlennek, de már az
idők jelének, hogy ugyanabban az évben, mikor Mikes
Kelemen Levelei Kulcsár István kiadásában napvilágot
láttak, j 794-ben még egy más könyv is jelent meg: a
J^ovdcs "Pál, benedekrendi pap közmondásos gyűjteménye.*
Az érdemes gyűjtő egyik paptársa Tahchtch József, —
egyike ama lelketlen kor legszenvedélyesebb magyarjai-
nak — nagy lelkesedéssel üdvözölte e kis könyvet és el-
ragadtatással kiáltott föl a a nemzeti bélyeget* viselő
gyűjtemény láttára : « Félre, deák, görög íz ! szólanak
im — magyarul Ib Öt év múlva (1799) megjelent az első
népdal-gyűjtemény és századunk elején, 1803-ban, — tehát
ugyanabban az évben, melyben Baróti Szabó Dávid is
kiadta a Magyarság Vtrágait — egy váczi daloskönyv,
1804-bea Szirmay Antal jeles munkája, a Hungária in
Parabolis, mely latinsága daczára a legmagyarabb könyvek

* Kovács Pálnak Magyar Példa és Közmondás. Győrben.
Strcibíg József betűivel. 1794.

8 "Bevezetés.

egyike. 1820-ban, már a rendkívüli munkásságú szerző
halála után, látott napvilágot Dugonics Jíndrds gazdag
gyűjteménye, a ylfagyar Példabeszédek és Jeles Mondások
két vaskos kötetben. Nem érdektelen, hogy egyes megyék,
Komárom, Esztergom is sürgetik a gyűjtést, s hogy
épen Kulcsár István buzdító közlései után határozza el
az akadémia — legalább elvben — a népköltészeti ter-
mékek rendszeres gyűjtését. Maguk az írók is mind-
jobban érzik a szellemi fölfrissülés szükségét s nem haj-
landók vakon követni J^azinczy rideg elveit, a ki fejedelmi
magaslatáról a profán tömeget nemcsak kicsinyli, de föl-
tétlenül megveti. Csokonai ellenkezőleg szivére öleli a
népet s azt tanácsolja költőtársainak: ^'Ereszkedjünk le a
paraszt, tudatlan, egyszerű községhez, akkor majd nem lesz
annyi hallatlan ejtés előttünk- » Kölcsey j 826-ban fennen
hangoztatja, hogy ta valódi nemzeti poézis szikráját a köz-
népi dalokban kell keresni.it — Eötvös, egy évvel később,
mint Székács Józsefnek. Szerb népdalok és hősregék czímű
könyve megjelent j 837-ben, ki meri mondani, hogy
^minden poézis a népből ered», s Toldy Terencz 1843-ban,
a lirai költés kimerülését jelezvén, kikel a bizarr, a dagá-
lyos ellen s fájlalja, hogy «a nyelvünkben meglevő saját
mértéket és ritmust ki nem testük* Ugyanebben az évben
kezdi meg Keeskeméti Csapó Dániel Dalfüzérkéj ének kiadá-
sát s jelenik meg Szakáll Lajosnak. Czimhalom czímű verses
kötete, melyet jóízű népies darabjaiért rövid idő alatt
elkapkodnak.

Mindezek szórványos jelenségek s egymással nem igen
látszanak szerves összefüggésben állani. De kétségtelen,
hogy valami benső szükség, valami erős törvényszerűség
nyilatkozik meg bennök. A fejlődés homályos ösztöne, —
ellenállhatatlan vágy valami tisztább, egészségesebb légkör

Bcvzetés. 9

után. Ugyanerre az okra vezethetjük vissza T^isfatudy
J^droty népdal-próbálkozásait és Czuczor kedélyének dalos
termékeit. Még csak egy-két lépést kellett tennünk, hogy
teljesen érezhetővé váljék e mozgalom nagy jelentősége
s tudatára ébredjünk annak, hogy a magunk egyéniségé-
nek kifejtése tényleg egészen tőlünk függ. Csak egy-két
lépést! És ez az egy-két lépés csakhamar meg is történik.
Az Akadémia késedelmező kezéből a Kisfaludy-Társaság
veszi át a rendszeres gyűjtés munkáját s hozzá is fog
rögtön a kivitelhez. Megbízza Erdélyi Jánost, a jónevű
költőt és a magyar műbölcselet alapvető mesterét, e gyűj-
temény összeállításával. Dolgosabb kezekre nem is bíz-
hatta volna, de lelkesebb emberre sem. Hiszen ő han-
goztatta, épen a Kisfaludy-Társaságban tartott székfoglaló
beszédében : t^ tenger soha ki nem fogy felhőiből, bár-
mennyi eső esik •' ilyen tenger a nép, az élet. 7ia belőle
merít a költő, lesz a ki őt meghallgassa, seregestül találand
megnyílt szívekre mindenkor, ha csak vesztét nem érzi a
nemzet. Tehát tanulni a népet, az életet, — beállni e ten-
gerbe, mint Jézus, midőn a lélek kegyelmét venné, a Jor-
dánba : ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége,*

Maga is a nép fia. De bár atyja egyszerű földmívelő :
házuk nem daltalan. Már gyermek korában vidítója, vi-
gasztalója a nép édes és természetes költészete. Énekek
zsongják körül, mesék és mondák foglalják el képzelődé-
sét. Korán felébrednek benne a költői hajlamok s végig
kísérik az egész életen. Egy elv érlelődik meg benne s
válik komoly meggyőződésévé, melyhez állandóan hű ma-
rad : a népköltészetből kell a nemzeti poézist újjáalkotni !
Mint költő, maga is a néptől tanul legtöbbet s legjobb
költeményeit neki köszönheti. Teljesen át van hatva annak
a tudatától, hogy a népköltészet egyik főérdeme a való-

lO Bevezetés.

ság. A mit ebben találunk, az mind igaz tény, Itt min-
den betű adat, a történet, erkölcs, ízlés földerítéséhez és
kimagyarázásához. Nemzetének lehető k'^udása a cél.
melyért a népi dolgokkal annyi szeretettel és odaadással
foglalkozik. Mert a mi nálunk az idő folytán egyszer
ténynyé vált : az egyszersmind visszamutat a lélekre, a
meggyőződések mibenlétére. S csak e tények és meg-
győződések szigorú egybefoglalása emelhet oda bennün-
ket, hogy saját, egész valónk, nemzeti méltóságunk —
magunk és az emberiség irányában — önismeretté izmo-
sodhassék s egész történelmi étetünk átlátszóvá tehessen a
nemzeti öntudatban.

Mély értelmű, lelkes vallomások, egészen az ő erős és
merész gondolkozására vallók. Átrezeg rajtuk a nieggyő-
ződés melege s az a megbecsülhetetlen fejszeretet, mely
"Erdélyi összes szellemi működésének főmozgatója és irá-
nyítója. A népköltészet termékeivel úgy van, mint Linné
a növényekkel : gazt, gyomot nem ismer, csak virágot.
A világhírű botanikusról följegyezték, hogy kicsi korában,
ha bölcsőjében sírt, virágot adtak a kezébe és rögtön
elhallgatott. Erdélyi élete utolsó estéjén kis fiának egy
népdalt dalolt, kis lányának egy tündérmesét mondott
el, — azután álomra hajtotta fejét és elaludt örökre.

Nagy gyűjteményének első kötete (Népdalok és mon-
dák) 1846-ban jelent meg, ugyanabban az évben, melyben
Tompa Mthály, T^épregék és Mondák czímű verses köteté-
nek első kiadását a magyar olvasó közönség húsz nap
alatt elkapkodta. 3 ime, e pillanatban teljesen nyilvánvaló,
hogy az izlés nem múló szeszélyből, de az uralkodó esz-
mék nyomása alatt s igazán lelki szükségből fordult egé-
szen a nép felé. Ha most, az elmélet határozott útmuta-
tásai s a kísérletező gyakorlat bátor próbálkozásai közt

Bevezetés. i i

egy hatalmas genie, mint a minő Petőfi volt, a maga
merész föllépésével s hódító egyénisége minden erejével
egyszerre diadalt szerez ez igazságoknak ; ez csak azt jelenti,
hogy az eszme megérett s jószerencsénk is segített, hogy
végre csakugyan megtaláljuk — magunkat. És sok szét-
szóródás után, különböző utakon járva, különböző eszkö-
zökkel küzdve, ime, találkozunk egy gondolatban, egy
érzésben : legjobb meggyőződésünkkel szolgálni a hazát s
a művészetek szeretetében föltétlenül tisztelni a nemzeti
jelleget.

lij világ, új élet pompázott előttünk. Eddig nem
ismert erők forrása bugygyant ki s tört elő a régi poézis
mohos szikláiból s szabadon, vidáman szökdellt keresztül
a máskor hangtalan tájakon. Ütköző vizének gyöngyei
fölfrissítettek mindent: a pázsit üdébb lett, a fák lombo-
sabbak, a levegő tisztább. Szeszélyesen csapkodott ide-
oda, szerteágazott ezer felé s mindenütt a saját bánatun-
kat zsongta, a magunk örömét ujjongta. Az elzárt s féken
tartott indulatok végre tombolhattak, a képzelődés repül-
hetett, a szív sírhatott. Nem kellett feszes formák közé
szorítani az érzést, a gondolatot : ömölhetett, kiáradha-
tott tetszése szerint, a hogy bimbóba szökken a rügy s
kicsordul a fák gyantája. Annyi szenvelgés után a termé-
szetes lép előtérbe, — annyi másolás és majmolás után :
az eredetiség. A vékonyhangú gitározást, az ősi ritmus
érczes zengése váltja fel, a mesterkélt és festett bájakat
az egészség rózsás színe. Maga a nép — ez a büszke,
daczos, értelmes, sokerejű és nagyerejű magyar nép —
lép elénk s a maga egyszerű, de igaz dalaiban és mon-
dáiban napnál világosabban mutstja fel nemzeti mivoltunk
egészét és teljességét. Igen, ez mi vagyunk I A mi hevü-
léscink, erkölcseink, vérkeringésünk, — a mi földünk, a

1 2 Bevezelés.

mi levegőnk. Hogy eddig oly keveset láttunk belőle !
Minő áldás ez a fordulat I Minő megváltó ereje van
ennek az önismeretnek 1 Petőfi és ^rany, kik a « naivot
és művészit, az egyénit és az egyetemest egy művészetbe
olvasztják* nemcsak nagy költők, de épen azért nagyok,
mert diadalmas megtestesülései a nemzeti eszmének, mely
koruk minden izét áthatja.

Erdélyi háromkötetes nagy gyűjteménye, mely egyúttal
a magyar nép szellemi életének története, csak kezdete
volt a gyűjtés munkájának, mely azóta folyton foly s
melynek eredményeit itt röviden összegezzük. 1 850-ben
jelent meg Ballagi Mór két kötetes példabeszédes és köz-
mondásos gyűjteménye ; a következő évben Erdélyi, ismét
a Kisfaludy-Társaság megbízásából, új kötettel állt elő, a
Magyar közmondások könyvével; 1863-ban pedig J^riza
János ()8m — J 875) erdélyi unitárius püspök lepett meg
bennünket pompás gyűjteményével, a Vadrózsákkal, mely
a székely nép gazdag kedélyvilágát tárta fel előttünk,
nemcsak dalokban, de hatalmas szerkezetű, ózamatú balla-
dákban is. Majd következtek Thaly J^álmán rendkívül
becses gyűjteményei, a 7\égi magyar vitézi énekek két
kötete (1864). XV]., XVU., és XVIU. századi kéziratok-
ból összeállítva, és később, 1872-ben az Adalékok a
Thököly és J{ákóczi kor irodaiam-történetében, szintén két
kötetben. E közben (1871 — 72) a Kisfaludy-Társaság
Gyulai Pál és Arany László szerkesztésében újra három
kötetes népköltési gyűjteményt bocsátott közre, miután
már előbb, 1866-ban, megindította magyar fordításban a
hazai, nem magyar ajkú ne) költészet tárát (tót, magyar-
orosz, román népdalok) szintén három kötetben. Meg-
említjük itt az újabbak közül J^álmány Lajos nagy gyűj-
teményét, az alföld — különösen Szeged vidéke — nép-

Bevezetés. 1 3

költészeti termékeiből {J^oszorúk az JllfÖld vadvirágaihói),
2 kötet. 1877. Szeged népe. 3 kötet. 1 881.) Mások, mint
Togarasi Jdnof, Bartaius Jshdn, JHátray Gdbor, Szint
J^ároly s legújabban Bogisich Mihály és J^áldy Gyula régi
énekek és népdallamok gyűjtésével szereztek kiváló érde-
met. Népmese-gyűjtőink közül legyen elég Merényi "László.
{'Eredeti népmesék- Sajóvölgyi és dunamelléki népmesék-
1861 — 63), továbbá Arany László ["Eredeti népmesék- 1862),
és végül Benedek Elek [Magyar mese és mondavilág. 5 köt.
1894 — 97) működésére rámutatnunk. A közmondások
gyűjtése körül Sirisaba Anc^or [Magyar közmondások
könyve. 1891) és Marganits Ede [7tíagyar közmondások és
közmondás szerű szólások- J 897) fáradoztak. Ez az utóbbi
érdemes gyűjtemény a megelőző gyűjtemények összes
anyagát feldolgozza s történelmi alapon csoportosítja.

Legújabban (190a) a Kisfaludy-Társaság, a magyar
vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásával ismét
kezébe vette a népköltési gyűjtés megszakított munkáját
s megindította a hozzá beérkezett gyűjtések új és nem
kevésbé értékes sorozatát. Rövid időközökben négy vaskos
kötet jelent meg e gyűjteményből. Dr. Sebestyén Gyula,
T{egős énekek czímű két kötete, melyek népköltészetünk-
nek és népszokásainknak legrégibb emlékeit foglalják
Össze s melyeket a buzgó gyűjtő egész kötetnyi tudomá-
nyos fejtegetéssel magyaráz s világít meg, közölvén a
gazdag variánsok különböző dallamait is. Majd Vikár
Bétától egy kötet somogymegyei p Mailand Oszkártó] egy
kötet székelyföldi gyűjtés.

Ez új sorozat szerkesztésénél azonban más a módszer,
mint a régebbi folyamnál. Az új szerkesztő, Vargha
Gyula, a Kisfaludy-Társaság utasítása szerint többé nem
a kizárólagos aesthctikai szempontot veszi irányadóul, de

1 4 "Bevezetés.

tért enged a folklorisztikai szempont mind hangosabban
nyilvánuló követeléseinek. Észszerű és helyes eljárás, mert
voltaképen ez a két szempont nem áll ellentétben egy-
mással s a népköltés terén aesthetikailag és ethnografiailag
csak az lehet értékes, a mi a népszellem valódi költői
megnyilatkozása.

Ez a mi kötetünk az említett gyűjtemények népdalai-
nak színe-javából van összeállítva. Sok gonddal és szere-
tettel válogattam ki az egyes darabokat s a szerint, a
mint tárgykörük más és más : külön-külön csoportokba
helyeztem őket. Rendkívül gazdag a szerelmi és katona
dalok sorozata, továbbá az «Agról-ágra» czímű cziklus,
mely tekintet nélkül az egyes darabok tárgyi különféle-
ségére, az egyversszakos népdalokat foglalja össze s köti
szeszélyes bokrétába. A műköltők népdalait, melyeknek
nagy része számos gyűjteményben eredeti népdalként
szerepel, szintén külön cziklusba sorakoztattam s minden
darabot megjelöltem irója nevével.

Kívánom, hogy gyűjteményemet a nagy magyar közön-
ség oly élvezettel és tanulsággal forgassa, a minő gyö-
nyört szerzett nekem az összeállítás munkája.

Endrődi Sándor

MAGYAR NÉPDALOK

A népköltészet egyik főcrdeme : a
valóság. A mit benne találunk, az mind
igaz tény. Ha valami benne történetre
vonatkozik, íz történet, ha erkölcsre,
az erkölcs, ha ízlésre, az izlés. Itr
minden betű adat, s minden kis adat
a múltból g^'ökerűl szolgál új virág-
nak a jövőben. Erdélyi János.

].

SZERELEM RÓZSÁI.

I.

Ablak alól a rózsafa nem Játszik,
Minden éjen piros rózsát virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jószagú.
Gyenge rózsám, mért vagy olyan szomorú ?

Megöl engem az iszonyú búbánat.
Szeretőmet viszik el katonának.
Ne szomorkodj', édes rózsám, érettem.
Tiéd leszek még ebben az életben.

A csap-utczán végig, végig, végig.
Minden kis kapuban virág nyiJik,
Minden kis kapuban kettő, három.
Csak az enyém hervadt cl a nyáron.

Ne vigasztalj, édes, kedves anyám I
Hadd sirjam ki magamat igazán.
Ki megbántott, megsegit a bajban :
A jó Isten majd könyörül rajtam!

3-
A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybéli mátkámért.
Jegybéli mátkámért mit nem cselekedném,
Tenger sűrű habját kalánnal kimerném.
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
jegybéli mátkámnak gyöngy bokrétát kötnék.

Míigyar népdaJok.

I 8 Magyar népdalok.

Küküllő kövecse kalamáris voJna,
Tenger sűrű habja mind tintáié volna,
Mezőn mennyi fűszál mind pennaszál volna,
Fán a mennyi levél mind papiros volna,
Bánatom leírni adnak is sok volna.

A fényes csillag is
Ballag haza felé, —
Ballag barna legény
A galambja felé.

De míg oda ballag
Jóformán megvirad.
Gyenge szerel möknek
Hamar vége szakad.

A kend édes anyja A kit én szeretek,

Megátkozott engem, Meg van az szeretve,

Hogy a fekete föld Ha rá tekintek is.

Borítson be engem. El fakad nevetve.

Ne átkozzon engem, A pünkösdi rózsa

Nem vagyok én oka, Kihajlott az útra, —

Mert én az ő lányát Eredj oda, rózsám.

Nem szerettem soha. Köss bokrétát róla.

Tedd az öved mellé
Két szemem láttára,
Viseljed, galambom,
Lányok boszujára!

A ki a rózsáját igazán szereti.
Záporeső esik, mégis megkeresi.

1. Szeretem rózsái.

Lám én a rózsámat igazán szeretem,
Záporeső esik, mégis megkeresem.

7-
Akkor YoJna szép az erdő.
Ha lány volna a kerülő.
Csili-csalárom ! Csili-csalárom !
Ha lány volna a kerülő.

Megkerülném én az erdőt.
Megcsókolnám a kerülőt.
Csili-csalárom! Csili-csalárom I
Megcsókolnám a kerülőt.

8.
Áldd meg isten azt az utczát.
Kibe az én rózsám sétál ;
Kirakatom gyémántkővel.
Nézzen bele este, reggel.

Verd meg isten azt az utczát
Kibe az irigyem sétál :
Kirakatom beretvával,
Essen bele térdenállva !

9-

Állj élőmbe, rózsám, hadd búcsúzzam tőled,
Ha el nem búcsúzom; bujdossunk el ketten l
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek.
Édes szivem 1

Fekete két szemed mire csalt meg engem?
Gyenge szép termeted mire hozott engem ?
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek.
Édes szivem !

ao Magyar népdalok-

hoz menj cl, galambom, ne reptiíj eJ tőlem,
Jöjj vissza madaram, szállj bé ablakomban!
Vagy meghalok érted,
Vagy cnyjmmé teszlek.
Édes szivem 1

Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy.
Igaz szereteted hamisra ne forditsd!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek.
Édes szivem!

Amerre én járok, még a fák is sírnak.
Gyenge ágairól a levelek hullnak.

Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem.
Mert az én galambom sírva keres engem.

Hulljatok, levelek, sűrűn az utamra.

Hogy ne tudja rózsám : merre ment galambja.

A malomba mentem.
Tiszta búzát vittem,
A szerelem miatt
Meg nem őrölhettem.

Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok!
Az atyám is az volt.
Én a fia vagyok!

Amott egy kis madár Én is egy ideig

Elhagyta az ágát. Elhagyom falumat.

Ágról ágra repül. Mint a vándormadár

Keresi a párját. Keresem páromat.

/. Szerelem rózsái. '.

Mint a vándormadár
Messze, messze szállok.
Idegen helyeken
Egyed űJ megállok.

'3-
Ángyom, ángyom, édes ángyom.
Mért szeret kend olyan nagyon ?
Ha szeret kend, titkolja kend,
Ki ne világosítsa kend.

Jó szeretni, de titkosan.
Nem mindenkor világosan.
A ki világosan szeret :
Megitélik az emberek.

•4-

A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
Az én szekeremnek kifelé a rúdja.
Jóra-e vagy rosszra, a jó isten tudja.
Minden horgast-borgast ő fordíthat jóra.

Kimének, kimének, kimének az útra,
Látám édesemet, ő is láta engem,
Akarám kérdeni, szánom busitani.
Mint gyenge iffiat megszomorítani.

Áldott az az anya. ki tégedet szült volt,
A ki téged szült volt, téged fölnevelt volt,
Adjon isten annak ezernyi ezer jót,
Ki a te bölcsődet megrendítette volt.

Nem egyszer, nem egyszer, ezernyi ezerszer,
Ugy halottam, rózsám, rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján hajnalban születtél,
Áldott az a napom, melyen megszerettél!

JHag\ar népdalok-

'5-
Aranyos pillangó az ágon.
Nem kap szivem többé a lányon,
Mert a lány pillangó a réten,
Hamar odább ád a legényen.

Eresz alá fészkel a fecske.
Szeretőnek jobb a menyecske;
Liliomkarját, ha kitárja:
Szeretőjét keblére zárja.

16.
Árokparti csalány,
Kökényszemű kis lány,
Eszem a szemedet
Mért vagy oly halovány.

Nem vagyok halovány,
Mind ilyen a leány.
Kinek a gyűrűjét
Más hordja az ujján.

Hervadj, rózsa, hervadj,
Már az enyém nem vagy ;
Mig az enyém voltál,
Piros rózsa voltál.

Nem tehetek róla.
Hogy szerelmes vagyok,
Az anyám is az volt,
Én meg lánya vagyok.

'7-
Arra alá Baranyában
]ó természet van a lányban,
Maga mondja a legénynek:
Adjon isten engem kednek!

1. Szeretem rózsái. 13

Mondd meg hugám a nénédnck,
Adjon csókot a legénynek!
— Nem mondom meg a nénémnck,
Magam is adok szegénynek.

j8.
Arra kérem Teremtőmet,
Adja vissza szeretőmet;

Ha nem mostan, ha nem mostan, tehát máskor,
Kukoricza-kapáláskor.

Irigyeljék az emberek,
Hogy én, rózsám, tied leszek;
Tied leszek, tied leszek nemsokára.
Vén asszonyok, rossz asszonyok bosszújára.

«9-
Árva vagyok mint gerlicze,
Mint a kinek nincs senkije,
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.

Nincsen senki, ki szeressen.
Csak a rózsám s a jó isten —
Én is árva, te is árva.
Bújjunk egymás árnyékába!

Az ég alatt, a föld szinén.
Nincsen olyan árva mint én.
Nincsen apám, nincsen anyám,
A ki gondot viseljen rám,

Minden virág virágozik.
Csak az enyim hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd száradjon.
Csak az isten el ne hagyjon.

14 Mcgyar népdalok.

Segélj meg oh én istenem,
Te légy nekem hű vezérem.
Hogy egy társat találhassak,
Kivel holtig maradhassak.

Az én ágyam lába Lehajtom fejemet,

Muskátlinak ága, Babám, az öledbe,

A fejtől valója Kicsordul a könnyem

Rozmaringnak ága. Piros kötényedbe.

Haja rózsa, rózsa! Haja rózsa, rózsái

Lehajtom fejemet.
Babám, a válladra,
Kicsordul a könnyem
Feszes dolmányodra.
Haja rózsa, rózsa!

Az én galambomnak Az ablaka alatt

Partba van a háza, Csergő patakocska.

Csinos házeleje, Abban mosakodik

Tükör az ablaka. Páros galambocska.

Ha egyik legény vón,
A másik meg leány!
A legény én volnék,
A lány meg te, rózsám !

Az én rózsám jó kedvéből, haj, haj, haj,
Almát adott a zsebéből, haj. haj, haj,
A kendőjét is id'adta, haj, haj, haj.
Hogy mossam ki vasárnapra, haj, haj, haj.

Édes rózsám válj ördöggé, haj, haj, haj,
Vigy el engem egy kevéssé, haj, haj, haj, haj,
Csak a pitarajtó mögé, haj, haj, haj,
Váljunk ketten egy ördöggé, haj, haj, haj.

y. Szerelem rózsái. 25

Az én rózsám szemöJdökc
Többet ér, mint a hat ökre;
A hat ökre szántó-vető :
De a rózsám hű szerető.

Az én rózsám szeme, szája,
Többet ér, mint a pajtája ;
A pajtája fekete gyász:
De a rózsám arany kalász.

Az én rózsám takaros,
Takaros egy kis menyecske,
Mert ő neki magyaros.
Magyaros a szive, lelke;
Áldja meg az isten őtet.
Az én kedves szeretőmet !

Ne nézz, rózsám, ragyogó,
Ragyogó szép két szemeddel,
Mert nem bírok lángoló.
Lángoló nagy szerelmemmel ;
Bevádollak a birónak,
Hogy te szivgyujtogató vagy!

26.
Azért csillag, hogy ragyogjon.
Azért asszony, hogy megcsaljon ;
Azért jöttem a világra.
Hogy bolonduljak utána.

Azért erdő, hogy zöldeljen,
Azért vihar, hogy tördeljen ;
Azért a sziv, hogy szeressen,
Bánatában megrepedjen.

i6 Magyar n.^pJalok

*7-
Azért, hogy kend kicsit ragyás,
Kend az én szeretőm nem más;
lilik kendnek rettenetes',
Hogy egy kicsit himlőhelyes.

Szeretem én magát nagyon.
Mert fekete szeme vagyon,
Szemöldöke sugár vagyon.
Az enyimhez illik nagyon.

28.
Azon a tenger éjszakán
Ragyog a csillag igazán.
Ahol az a csillag ragyog.
Én is odavaló vagyok!

Ne menj rózsám a mezőre,
Sokat sirtam a zöld fűre;
Szemeimnek zöld harmatja,
Gyenge lábad föláztatja.

Göndör hajad simitsd hátra,
Hadd nézhessek szép orczádra ;
Adj egy csókot utoljára.
Búm eltemet nemsokára.

Azt gondolom eső esik,
Pedig a szemem könyezik,
A szeretőm halva fekszik,
Holnap délre eltemetik.

Bár csak addig ki ne vinnék,
Mig én innen odamennék,
Koporsójára borulnék,
Jaj, be keservesen sirnék 1

/- Szerelem rózsái 17

30.

Azt mondják, nem adnak Pedig az én rózsám

Engem galambomnak, Oly szelíden néz rám,

Inkább adnak másnak, Hogy ha csókot hint rám

Annak a hat ökrös Tizenkét ökörért

Fekete subásnak. Csakugyan nem adnám.

Édes anyám kérem.
Ne hűtse meg vérem,
Hiszen azt ígérem,
Hogy én a rózsámmal
Holtomig beérem !

Barna kis lány megy az Isten házába,
Hova lépik, virág nyílik nyomába.
Imádságos kis könyv van a kezébe,
Tündérország tündöklik a szemébe.

Virágoskert szentannai nagy templom,
Te vagy benne legszebb virág ang)^aIom.
Ugy elnézlek te gyönyörű virágszál
Soh' se tudom, hogy a pap mit prédikál.

32.

Barna pej paripa,
Selyem kantor rajta,
Ott a kútnál rózsám
A lovát itatja.

Nem lovát itatja.
Magát fitogtatja,
Két piros orczáját
Mással csókoltatja.

Magyar nipdalok-

33-
Beteg az én rózsám szegény,
Én vagyok a doktor legény.
Szedek százféle virágot,
Abból főzök urusságot.

Beteg az én szivem tája.
Te vagy annak patikája.
Ne szedj százféle virágot,
Ne főzz nekem urusságot.

34-
Bolond volnék, ha búsulnék,
Ha szeretőt nem tartanék ;
Tartok biz én ötöt-haíot,
Mert én olyan legény vagyok.

Valamit súgok magának,
Vállaljon el galambjának,
Hisz én úgyis olyan vagyok :
Szeretőnek való vagyok!

35-
Bús az idő, bús vagyok én magam is.
Valamennyi szép leány van, mind hamis.
Szeretete nem állandó,
Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be ily korán?
Mert elhagyott, kit szerettem igazán.
Másnak hódolt a hitetlen.
Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej nincsen olyan árva,
Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva.
Nem leszek én árva mindég.
Ború után derül az ég, ihaja!

/. Szerelem rózsái. 5Q

36

Csak azért szeretek falu végén lakni.
Hogy az én galambom arra jár itatni.

Arra jár itatni, magát fitogtatni,
Magát fitogtatni, a Jovát ugratni.

Mig a lova iszik, lehet vele szólni.
Piros két orczáját meg lehet csókolni.

37-
Csak titokban akartalak szeretni,
De ki kellett annak világosodni.
No de sebaj ! hadd tudja meg a világ,
Így is, ugy is hű leszek én tehozzád.

Száraz ágról messze száll el a madár.
Addig repül, mig zöld ágra nem talál.
A kis madár elmaradt a párjátúl,
Ugy maradunk mi el, rózsám, egymástúl.

Sárga dinnye ráfutott a görögre.
Meg kell válni, kedves rózsám örökre.
A kék eget sötét felhő borítja.
Megválásom még az ég is siratja.

38.

Cserebogár, sárga csergbogár.

Nem kérdem én tőled : mikor lesz nyár?

Azt sem kérdem: sokáig élek-e?

Csak azt mondd meg: rózsámé Jeszek-e?

Nem kérdem én tőled, te kis madár.
Derül-e még életemre több nyár?
Úgyis hév nyár lankasztja kedvemet.
Mióta rózsám birja szivemet.

30 Magyar népdalok.

39-
Csillagok, csillagok,
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
Utat mutassatok.

Mutassatok utat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.

40.
Csillagos az ég, csillagos,
Rózsafa levele harmatos ;
Rózsafa \z\z\z, szakadj rám,
Kedves, édes rózsám, nézz reám.

Csillagos az ég, csillagos,
Bű szállt a szivemre, bánatos.
Akárhova hajtsam fejemet:
Seholsem találom helyemet.

41.
Csipkés a sző\6 levele.
Vártalak rózsám az este,
Váratlanul jöttél hozzám.
Áldjon meg az isten, rózsám.

Kék eres a szőlő-level,
A szép asszony szép lányt nevel;
Mióta fölcseperedtem.
Mindig a szépet szerettem.

Csongorádi kis barna.
Fodros szoknya van rajia.
Kényesen jár a kicsi,
jaj, a lába de piczil

7. Szeretem rózsái.

Ez a kis lány de hamis.
Nevetne meg sirna is.
LeJkcm, ha fáj a szive.
Boruljon a keblemre!

43-
Csütörtökön este
Három legény leste.
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.

Tej, túró, tejfel,
Fehér gatya, pendel, —
Azért a kis barna lányért
Majd meghal az ember.

44-

Czin tányéron, czin tányéron pogácsa.
Fáj a szivem, fáj a szivem magára.
Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,
Ugy sem leszek a magáé a nyáron.

Czin tányéron, czin tányéron pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára;
Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa,
Csak az a ki, csak az a ki csinálta.

Három bokor, három bokor saláta.
Három kis lány, három kis lány kapálta;
Nem kell nekem, nem kell nekem saláta.
Csak az a ki, csak az a ki kapálta.

45-
Duna partján sétáltam,
Szeretőmet ott láttam,
Rózsavizben mosdózott,
Az orczája mosolygott.

3 a Magyar népdalok-

Aranyhajú kis leány.

Gyere által a Dunán.

— Mindjárt megyek, angyalom,

A szoknyámat fodrozom.

Károm rojtu a szoknyám,
Ugy-e, babám, illik rám?
Azt is azért vettem rám,
Hogy több legény nézzen rám!

46.

Édes alma terem Megérik az alma,

Az édes almafán, — Leesik a farul, —

Amikor szerelmes Hej, ez a kis lány is

Akkor szép a leány. Megérik magátul.

Fehér kendőt tesz föl Olyan vagy te, rózsám,

Két tüzes szemére, Mint az engedelem,

Ugy megy göndörhaju Piros két orczádon

Galambja elébe. Nyílik a szerelem!

47-
Édes anyám, adjon isten jó estét 1
Haza hoztam a szép barna szüzecskét.
Ha megtetszik, kössön neki koszorút.
Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.

Édes anyám, adjon isten jó estét !
Haza hoztam a szép barna menyecskét,
De nem azért vettem el, hogy szeressem.
Kedves szülém könnyebbségét kerestem.

48.
Édes anyám nem fonok már több szálat,
Gerendába feldugom a rokkámat.
Hej, elhagyott az én régi szeretőm,
Holnap déhe künn leszek a temetőn.

1. Szeretem rózsái. 33

Édes anyám, váljon ismer-e kend még?
Va]jon engem lányának hí-e kend még?
Ha kend engem nem hí többet lányának,
Én se mondom soha többet anyámnak 1

49.
Édes anyám sok szép szava.
Kit fogadtam, kit nem soha;
Megfogadnám még valaha.
Kit fel nem találok soha.

Édes anyám mondta nekem.
Mire a szerető nekem?
De én arra nem hajtottam.
Titkon szeretőt tartottam.

Édes anyám rózsafája.
Engem nyitott utoljára ;
Bár engem se nyitott volna.
Maradtam volna bimbóba.

50.
Egész éjjel nem aludtam egy órát.
Hallgattam a kedves rózsám panaszát.
Éjfél félé elfáradt a jobb karom.
Bal karommal öleltem a galambom.

Ha meguntál, kedves rózsám, szeretni,
Szabad neked más szeretőt keresni.
Adjon isten szebbet, jobbat nálamnál.
Hej, de nekem csak olyat mint te voltál!

5>-
Egy fekete holló szállott ablakomra.
Az ablakrostélyon mind csak az koccsintsa,
Nem leszel te babám szabad soha.
Szabad soha.

Magyar népdalok.

^4 Magyar népdalok.

Azt is súgta holló a fülembe.
Azt is súgta holló a fülembe,
Nem ülsz többé rózsám, az ölembe.
Az ölembe.

Elmennék én tihozzátok egy estve.
Ha az anyád a kapuban nem lesne.
Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet :
Szűz válladra hajtanám bús fejemet.

Nem járok én többet Jcurta subába,
Nem járok én a rózsám udvarába!
A minap is, hogy ott voltam egy estve
Már az anyja az ablaknál kileste.

53-
Elment az én rózsám Azt én be is vetném

Idegen országra; Apró szemű gyöngygyei,

Azt izente vissza. El is boronálnám

Hogy menjek utána. Sürü könyeimmel.

Hogy ha én azt tudnám : Azt én meggyászolnám

Melyik utón ment el, Délig feketével.

Azt én felszántanám Délután pediglen

Aranyos ekével. Patyolat fehérrel.

54-
Elment messze az én párom.
Szerencsés utakon járjon.
Csendes folyóvizet igyék.
Ott is rólam gondolkozzék.

Visszatérte könnyű legyen.
Az ösvénye rózsa legyen.
Puha moha a párnája.
Rólam legyen álmcdása.

7. Szeretem rózsái. 35

55-
Elmész úgy-e? el bizony én.
Itt hagysz úgy-e? itt bizony én.
Elmentedet nem kívánom.
Visszajöttöd holtig várom.

De te elmész, engem itt hagysz.
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elmész, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.

Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről.
Csak az igaz szeretetről.

56.

Elvesztettem lovam Ne keresd a lovat,

A bükkös erdőben, Be van az már hajtva,

Elszakadt a csizmám, A székház udvarán

A nagy keresésben. Szól a csengő rajta.

Ismerem a lovam Ne keresd a babád,

Csengője szaváról. Szavát már nem tartja,

Ismerem a babám, A biró fiával

Kevély járásáról. Lakodalmát tartja.

57-
Elvirágzott már a búza, kaszálják,
Búza között búzavirág, levágják;
Viszik már a regementet.
Vágják ott is már a rendet.
Hej, csak az én virágomat ne bántsák!

58.

(Csíngó dal.)

Elvirult már az én kincsem, kedvesem.
Fáj a szivem érette nagy szüvesen,

3*

36 Magyar népdalok

Elsirattuk a falevél-éréssel.

Hál mit teszek árván maradt ^züvemmel.

Virágáért szomorkodik a mező,
Koronáját busulgatja az erdő.
Én meg téged szomorgatlak, jó lélek,
Szivecskédet, szerető leikecskédet.

Kertecskémben hangicsáló kis madár,
Árva vagyok, te is csak úgy maradtál.
Csaljunk egyet, menjünk a temetőbe.
Nagy búbánat van úgy is a szivünkbe.

Énekeljünk egy szomorút szivünkbői,
Sirassuk meg kedvesemet mindkettűl.
Hadd hallja meg halhatatlan álmába,
Há! hogy örökké sir a lelkem utána!

59-
Én vagyok a falu rossza egyedül
Engem ugat meg a kutya messziről.
Bepanaszlom az Istennek magának :
Mért tartanak engem világ rosszának.

Nem szerettem életemben csak egyet,
Azt is elvették tőlem az irigyek.
Nem kivánok én azoknak egyebet:
Próbálják meg az én bús életemet 1

60.
Én vagyok az a gerlicze,
A ki párját elvesztette;
Egy vadgalamb elkergette
Szerelmünket irigyelte.

Kis kertemben cserfa ződül
Tetejibe vadgalamb ül.
Hogyne sírnék a babámér' ?
Mikor ő is a párjáér?

/. Szeretem rózsái. 37

61.
Erdő, erdő, de magas vagy,
Szép galambom, de messze vagyl
Azt az erdőt Jevághatnám,
Szép galambom megláthatnám !

Szép galambom megláthatnám,
Kalitkámba bezárhatnám,
Környöskörül csókolgatnám,
Könyeimmel áztatgatnám.

62.
Erre kakas, erre tyúk, Egyszer voltam nálatok.
Erre van a gyalogút. Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te, Ide te, oda te.

Subám alá gyere te! Subám alá gyere te!

Ha még elmék hozzátok,
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te.
Subám alá gyere te! .

63.
Esik eső, női a sár,
Ránczig sáros a csizmám.
Megérdemli az a lány.
Kiért sáros a csizmám.

A kutyák is ugatnak,
Talán meg is harapnak,
Ne félj, babám, nem hagylak.
Subám alá takarlak.

64.
Esteledik, a nap halad.
Tőlem a rózsám elmarad.
Esteledik, ? nap nyugszik,
Tőiem a rózsám búcsúzik.

^8 Magyar népríaíok-

Gyászba borút az hajnalom,
Nincs szivembe nyugodalom,
Mert elhagyott a kegyetlen,
Verje meg őtet az Isten.
Vár' meg, vár' meg te kegyetlen,
Mert megver téged az Jsten.
Verjen is meg, azt kivánom :
Szeretetlen társat adjon.
Lelked vele ne nyugodjék,
Bággyadt tested ne aludjék.
Szived rólam gondolkozzék;
Lábad akárhol sétáljon,
Szemed mind utánam járjon.
Szemed akárkit szeressen.
Szived engem ne felejtsen.

65.
Ez a csépi utcza, Nem az ám a rózsa,

Márványkő az alja ; Mely kis kertben nyilik,

Mikor benne járok, Hanem az a rózsa,

Rózsa nyilik rajta. Kik egymást szeretik.

Mi vagyunk a rózsák.
Mi szeretjük egymást.
Szép piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!

66.
Ez a kis lány csak egyre tagadja.
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ;
Megmutatja kis piros orczája,
Mind kihányta a szerelem lángja.

Ez a legény csak egyre tagadja.
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ;
Megmutatja kis pej paripája.
Csupa tajték minden porczikája.

1. Szerelem rózsát 39

67.
Ez a szemem, ez az egyik,
Jobban kacsint, mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám !

Ez a karom, ez az egyik,
Jobban ölel mint a másik,
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám 1

68.
Ez az utcza bánat-utcza
Bánat-kővel van kirakva,
Az én babám rakatta ki,
Hogy ne járjon arra senki.

Ez az utcza bánat-utcza
Bánat-kővel van kirakva.
Bánat-kővel van kirakva.
Hogy én sírva járjak rajta!

69.
Ezt a kerek erdőt járom én.
Azt a barna kis lányt várom én ;
Az a barna kis lány viola,
En vagyok a vigasztalója.

Ezt a kerek pusztát járom én,
Azt a barna legényt várom én ;
Az a barna legény czédrusfa.
Én vagyok a viruló ága.

Téged látlak mindig álmomban,
Almom után minden dolgomban;
Ha sóhajtok, érted a panasz.
Ha örülök, érted vagyon az.

40 Magyar népdalok-

70.
Fakó lovam fel van kantározva,
El is megyek a rózsámhoz rajta,
Repülj fakó, szikrázzék a patkó.
Az a kis lány be kedvemre való!

Az a kis lány be kedvemre való!
Nem hiába fáradt érte hat ló;
Mind a hatnak kese volt a lába,
Barna legény azoknak gazdája.

Suba, suba, göndör szőrű suba,
Hat ökörért nem adnálak oda.
Mert az ökör csak járomba való,
De a suba szép leány takaró.

Fehér ruha a fejemen.
Fekete gyász a szivemen.
Mert a kit én ugy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.

Édes anyám sok szép szava!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám.
Kezét, lábát megcsókolnám!

72.

Fekete pántlikám A bazsarózsának

Fújdogálja a szél, Lehajlott a szára,

Köszönöm galambom. Hej ! én is hajtottam

Hogy eddig szerettél. A rózsám szavára.

Nem én voltam első. Mit ér a rózsafa

Mással is igy tettél, Piros bimbó nélkül?

Verje meg az isten! Mit ér a szerelem

Hamar megvetettél. Igaz hűség nélkül?

/. Szerelem rózsái. 41

Istenem! nagy dolog Nehéz a kis hangyát

Ki egymást szereti. Kősziklán nyomozni,

Mégis a jó isten Két kelletlen párnak

Össze nem vezeti. Egy ágyban nyugodni ;
De még nagyobb dolog : Mikor ölelni kell :

Ki egymást gyűlöli, Karjait fájlalja.

Mégis két vénasszony Mikor csókolni kell :

Összeköszörüli. Könyeit hullatja.

73-
Fekete városban fehér torony látszik.
Az én kis angyalom más ölében játszik ;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.

Fehér falu felett fekete gyász borul.
Az én kis angyalom más ölébe borul ;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja !

74-
Felfogadtam az egekre.
Mind a három istenekre,
Atyja, fiú, szentlélekre :
Tied maradok örökre 1

Boldog az a szentpillantás.
Melyben megismertük egymást.
Szerelmünkről tettünk vallást.
Hogy sohasem szeretünk mást.

75-
Felleg sincsen, mégis esik az eső.
Látom, rózsám, nem vagy igaz szeretőm,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna.
Közel laktam, felkereshettél volna.

7ffagyar népdalok-

Ugy állottam tegnap este kapudba',
Mint valami elszáradott darabfa,
De hogyha te, rózsám, kijöttél volna,
Száraz ágam mindjárt kihajtott volna.

76.
Felsütött a hajnalcsillag.
Nekem soha meg nem virrad.
Dehogy virrad, még hajnal sincs,
Bánatomnak még vége sincs.

Jaj de nagy volt az a mérték.
Mivel a bánatot mérték.
Talán bizony elvétették,
S nékem igen megtöltötték.

77-
Felsütött a holdvilág.
Elmehetsz már gyöngyvirág.
Elmehetsz már el, el, el,
A szerelmed már nem kell.

Felsütött a napvilág.
Elmehetsz már kis virág,
Elmehetsz már utadra.
Nem vágyom a csókodra.

Az ajtómba jösz vissza.
A jegygyűrűm add vissza.
Vége, vége mindennek.
Vége a szerelemnek.

78.
Felszállott a páva vármegye házára.
Sok szegény legénynek szabadulására.

Várj meg páva, várj meg, hadd izenjek tőled,
Apámnak, anyámnak, szivbeli mátkámnak í

/. Szerelem rózsái. 43

Ha kérdik: hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok.
A jó isten tudja, mikor szabadulok.

Rab vagy rózsám, rab vagy, én meg beteg vagyok,
Ha eJ nem jösz hozzám, talán meg is halok.

79-
Felszántom a berek alját.
Vetek bele bazsarózsát.

Bazsarózsa ne virágozz'.
Barna legény ne várakozz',

Mert ha én rám várakozol.
Soha meg nem házasodoll

80.
Fecském, fecském, édes fecském!
Vidd el az én levelecském ;
Vidd el, vidd el messze földre.
Tedd a rózsám kebelére.

Ha kérdi, hogy honnan jöttél.
Kinek a postása lettél :
Mondd meg, hogy egy árva szívtől,
A régi szeretőjétől.

81.
Földváron, a hegy aljba.
Megakadtam egy galyba ;
Rózsafa galyba
Vagyok akadva.
Piros rózsafa galyba.

Kedves babám két karja
Piros rózsafa gally ja ;
Rózsafa galyba
Vagyok akadva,
Piros rózsafa galyba i

44 Magyar népdalok

Gyenge harmat harmatozik a rétre,
Ez a kis lány a szivem megigézte.
Szabadítsd meg a szivemet, galambom.
Inkább, ha keli, neked ingyen od'adom!

— Nem kell nekem a kend szíve, tartsa meg,
Verje meg az a kénköves fergeteg.

Sokat megcsalt, sokat hagyott faképnél,
Azért mind kend felelős az istennél!

83-
Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár.
Csináltattam neked aranyból kaliczkát.
Aranyból kaliczkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántból váluját.

— Nem szoktam, nem szoktam kaliczkában lakni.
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni.
Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni.
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

84.
Gyi, fel, sárga, a tetőre!
Veled megyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron —
Szeret a virágom!

Ha megfázom, ha meghűlök.
Mellette fel melegülök.
Iha, czin, czináron —
Szeret a virágom!

85.
Gyújtsd föl, babám, gyújtsd föl
Lobogós tüzedet!
Hadd melegítsem meg
Gyenge kezeimet.

/. Szerelem rózsái. 45

Gyenge kezem fázik,
A szavain hibádzik.
Piros csizmám sarka
Ablakodnál ázik.

86.
Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba,
Rávetem szemem gdambom.ra;
Teszek neki olyan fogadást.
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.

Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba,
Rávetem a szemem a papra ;
Teszek neki olyan kacsintást.
Elfelejti, elfelejti a létániát.

Ha kimegyek, ha kimegyek a tanyára,
Ránézek a kevély ispánra ;
Mondok néki olyan jóestét.
Elfelejti, elfelejti a keresztnevét.

87.
Ha elmészsz is rózsám, ne hagyj itt engemet.
Ne vidd el magaddal minden jó kedvemet.
Elejted orsódat, nem lesz ki feladja.
Bánatos szivedet ki megvigasztalja.
Nem lesz, ki kapudnak küszöbét őrizze,
Nem lesz, ki lepergő könnyed letörölje.

Ha én rózsa volnék. Bizony, ha lehetnék.

Hamar elhervadnék, Én csak galamb lennék ;

Senki rám nem nézne. Oh hová nem mennék.

Senki nem szeretne. Ha most repülhetnék!

Ne mondj hát rózsának. Sem rózsa nem leszek.

Engem violának. Sem galamb nem leszek.

Egy viola-szegfüt Mert én, édes rózsám,

A nyári nap elsüt. Csak a tied leszek.

46 Magyar népdalok.

89.

Ha én tudtam volna De el nem kerültem,

Szived álnokságát; Haj, belemerültem!

Elkerültem volna Mint csikó kantárba

Szerelmed hálóját. Bele keveredtem.

Azért én nem bánom,
Ha megvetettél is,
Parancsol az Isten
Szeretőt nékem is!

90.
Haja, haja! hajnal akar lenni,
A szeretőm haza akar menni;
Az ajtóját be nem tudja tenni.
Az ágyára le sem tud feküdni.

Haja, haja! ha én oda mennék.
Az ágyára haj ! én lefeküdnék :
Két karomat alá rakogaínám,
Két orczáját körülcsókolgatnám.

91.
Hallod-e te, barna menyecske.
Mi van a kötődbe bekötve?

— Piros alma, gömbö-gömbö-gömbölyü,
Kóstolja csak, jaj, de jó izü!

Mit tagadod, rózsám, hogy szeretsz,
Hisz te arról semmit nem tehetsz.
De minek is taga-taga-tagadnád,
Ugy is tudja az egész világ!

— Fogadásom tiltja szeretni.
De nem a legényre nevetni.
Kijátszom a tila-tila-tilalmat,
Ugy szerettetem el magamat !

1. Szeretem rózsái. 47

92.
Ha nem voltáJ jó szerető,
Borítson el a temető.
Vigyen el a sárga haláJ,
Takaríjjon szárnya alá.

Ha nem voltál igaz hozzám,
Mért csókoltad meg az orczám?
Hagytál volna békét, rózsám,
Ne is szóltál volna hozzám 1

93-

Haragszik a rózsám anyja,
Hogy engem szeret a fia;
Ha haragszik, tegyen róla.
Vessen békót a lábára!

Pányvázza ki mályvafára,
Szivárványszin-pántlikára,
Engem hivjon istrázsára,
Ott is én leszek a párja.

94-
Három csillag van az égen egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma.
Három között azt az árvát szeretem,
Édes anyja árván hagyta énnekem.

Három dinnye van egy száron, mind sárga.
Három szeretőm van mostan, mind árva.
Három közül a legszebbik halovány.
Arra illik az én csókom igazán.

Három levele vagyon az epernek.
Három szeretője van a legénynek.
Szétszakasztom az epernek levelét.
Elhagyom a szeretőmnek kettejét.

48 Magyar népdalok-

95-
Három fehér kendőt veszek.
Ha felteszem, fehér leszek,
Fehér leszek mint a hattyú, mint a hattyú.
Nem csókol meg minden fattyú.

Három piros kendőt veszek,

Ha felteszem, piros leszek,

Piros leszek mint a rózsa, mint a rózsa.

Rám illik a babám csókja.

Három rendű fodros szoknya, —
htWx álmodtál az éjszaka ?
— Nem álmodtam én egyebet.
Hanem a barna szemedet!

Eszem a barna halálod.
Három városba nincs párod.
Három várost összejártam.
De párodat nem találtam 1

97-
Három szine van a piros almának.
Mért nincs nekem oly szeretőm mint másnak ?
Bűval élem az egész életemet.
Sírva töltöm ki a nyolcz esztendőmet.

Piros alma, nem hittem, hogy férges légy,
Kedves rózsám nem hittem, hogy álnok légy,
Álnoksággal csaltad meg a szivemet.
Verjen meg a három isten tégedet!

98.
Három út előttem; melyiken induljak?
Három szeretőm van; melyiktől búcsúzzak?

Az egyik állandó, a másik mulandó.
A harmadik pedig épen hozzám való.

1. Szerelem rózsái. 49

99.

Hej, be szépen viJágit
Az esteli csillag!
Hej, be szép szőke legény
Ali ablakom alatti
Be kellene híni,
Mellém is ültetni,
Piros szőke legénynek
Puha ágyat vetni.

Ujjamon gyűrűje,
Zsebembe levele,
Piros szőke legénynek
Rajta van a neve.
Nem adnám én a nevét
Két arany almáéit.
Hát őt magát, hogy adnám
Széles e világérti

Hej csicsóka, csicsóka. Hej, iharfa, iharfa,

Fészket rakott a csóka. Iharbimbó van rajta;

Kis angyalom kertyibe, Iharbimbó lehullott,

Rozmaring közepibe. A szeretőm elhagyott.

Hej, jegenye, jegenye, Ha elhagyott, hagyjon is.

Jegenyefa teteje; Megélek én magam is,

Kis angyalom levele. Lám, a piros rúzsa is.

Későn gyütt a kezembe. Kinyilik az maga is.

Hej ! ha nekem száz forintom volna,
Az a kis lány mindjárt enyim volna.
De mit tegyek mikor semmim sincsen,
Ajtómon is fából a kilincsem.

Magyar népdülok.

5© Magyar népdalok-

Én istenem, minek is szüJettem,
Nyomorúság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok,
lc.zzc] ís csak még szegényebb vagyok.

Hej páva, hej páva, Folyóvizre mennék,

Császárné pávája! Folyóvizet innám.

Ha én páva volnék Szárnyam csattogtatnám.

Jó reggel fölkelnék. Tollam hullogatnám.

Szép leányok szednék.
Bokrétába kötnék.
Az én kedvesemnek
Kalapjára tennék.

103.
Hervad az a rózsa
Kinek töve nincsen.
Elhervadok én is.
Mert szeretőm nincsen.

Haj de kerek ég.

Haj de magas ég!

Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?l

Minden ablak alatt
Páros a diófa.
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.

Haj de kerek ég.

Haj de magas ég!

Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?l

104.
Hét csillagból van a gönczöl szekere —
Hét szeretőm volt énnekem egyszerre,
A hét közül hű csak az az egy maradt.
Az is fekszik temetőben, a fekete föld alatt.

L Szeretem rózsái.

Három dinnye van egy indán, mind sárga,
Három babám van énnekem, mind árva.
Három közül egy az igaz szerető,
Azt az egyet két kezével áldja meg a teremtő.

105.
Hová, hová, barna legény? Az erdőre.
Száraz ágért sütni főzni menyegzőre.

Száraz ág ellobban,

Lány szerelme jobban,

Szegény barna legény

Szeme-szája koppan.

106.
1 fiúság sólyom madár.
Addig vig, mig szabadon jár.
De jaj nekem szegénynek már.
Szivem vig örömet nem vár.

Illik annak keseregni.
Ki világát búval éli.
Szeretteit más szereti.
Távol nézi s úgy kesergi.

107.
Isten adta volna.
Ne láttalak volna;
H Íredet, nevedet
Ne hallottam volna ;
Számos esztendőket.
Tovább éltem volna,
Szép két piros arczám
El nem sárgút volna.
Két fekete szemem
Ki nem sírtam volna.

5 2 Magyar népdalok

108.

Isten átkát nem kivánoni.
De ha rád szál], azt se bánom,
Szálljon is rád, azt kivánom,
Gyilkosom benned nem szánom.

Az a fa is száradjon ki,
Amely alatt meg fogsz állni.
Az a csárda gyulladjon ki.
Melyben csendesen fogsz hálni.

Borod, búzád ne teremjen,
Szántó földed ne zöldeljen.
Páros késed kiforduljon,
Az is a szivednek álljon !

109.
]stenem, istenem, Ha erdőn veszek el,

Hol lesz a halálom? Ki temet el engem?

Erdőn-e, vagy mezőn. Ha tengeren veszek.
Vagy pedig tengeren ? Ki sirat meg engem ?

El is eltemetnek
Az erdei vadak,
Meg is megsiratnak
Az égj madarak.

jaj de félek, mikor hűvös szél támad.
Te hűvös szél meg ne fúdd a rózsámat I
Süss ki rá nap, isten szeme, ragyogva,
Szállj el madár feje fölött dalolva.

Az én rózsám tejbe fürdik ha felkel,
Törülközik piros rózsalevéllel,
Fehérebb is az orczája a hónál,
Pirosabb is a hasadó hajnalnál.

/. Szerelem rózsái.

Jaj de szennyes a kendője,
Talán nincsen szeretője?
Adja ide, hadd mossam ki,
Ugy sem szeret engem senki.

Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőre.
Írja fel egy falevélre.
Hogy neki nincs szeretője.

Kinek meghalt szeretője.

Menjen ki a temetőbe,

Írja fel a keresztfára.

Hogy itt nyugszik kedves párja.

Végig mentem a temetőn,
Eszembe jutott szeretőm.
De mi haszna jut eszembe.
Mikor már el van lemetvel

Jere hozzám kincsem, galambom 1
Van virágos padom, asztalom.
Van szép üveges almárjomom,
jere hozzám kincsem, galambom !

Van két ládám, piros virágú,
Tornyos ágyam, szép czifraságú ;
A lepedőm gyolcs, hímes fajta.
Kedves rózsám, elalhatsz rajta.

Tágas tűzhelyem a konyhában,
Tzlc tállal a fal sorjában,
Van dagasztom, teknőm, lapátom.
Valamit látsz, az mind sajátom.

53

54 Magyar népdalok-

Van istállóm, van két tehenem, —
Mit kívánhatsz többet édesem?
Boldog leszesz, lelkemre mondom,
Jere hozzám, édes galambom 1

113.

Káka tövén költ a rucza —
]ó földben terem a búza.
De a hol a hü lány terem.
Azt a földet nem ismerem
Seholsem.

Ki van az én szemem sirva,
Mert a rózsámat más bírja,
Pedig fogadta az egyet.
Rajtam kivül mást nem szeret
Sohasem.

Ha tudtad, hogy nem szerettél.
Hálódba mért kerítettél?
Hagytál volna békét nekem.
Más is elvett volna engem
Valaha.

Azért, hogy én szegény lettem,
S mást választottál helyettem :
Lesz nekem is víg napom még, -
Ború után derül az ég
Nekem isi

114.

Kék a kötőm kerületi.
Barna legény kerülgeti.
De hiába kerülgeti, ,
Nem adnak már engem neki.

/. Szerelem rózsái. 55

A ki szeret, az mindig fél,
Reszket mint a nyárfa levél,
Búval fekszik, bánattal kél.
Nyugodalmat sohasem léi,

Ásd ki holló, azt a szemet,
Amely ötöt-hatot szeret.
Lám én csak egyet szeretek.
Mégis eleget szenvedek.

"5-
Kék pántlika az istrimflim kötője.
Nem is legény, ki nem szeret előre ;
Nékem is nevelt egyet egy jó anya.
De mi haszna, csak nem lehettem párja.

Azt gondolod, kedves rózsám, megcsaltál,
Engem pedig meg se szomorítottál ;
Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat.
Mert énnálam nem találsz igazabbat.

Az élőfa soha sincs virág nélkül.
Az én szivem soha sincs bánat nélkül ;
Az élőfát nagy szél éri, kitöri.
Én szivemet bánat éri, megöli.

Kerek a káposzta.
Borul a levele,
Búsul a kis leány.
Hogy nincs szeretője.

Hej, ne búsulj, ne bánkódj,
Ne is siránkozzál :

Megsegít a jó Isten
Csak jól imádkozzál 1

^b Magyar népdalok-

"7-
Két fa közül kisütött a holdvilág,
Enyém vagy te, egyetlen egy gyöngyvirág,
Eszem azt a szépen szóló nyelvedet,
Kivel sokszor csalogattál engemet!

Megfájult a szivem a nagy bánatba,
Hogy szeretlek, nem tehetek én róla ;
Bár tudnálak, édes rózsám feledni !
Ne tudnálak oly igazán szeretni 1

ii8.

Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől búcsúzzak?

Egyiktől búcsúzok
Piros pünkösd napján.
Másiktól búcsúzok
Halálom óráján.

119.

Kidűlt a fa mandulástól,
Elszakadtam a rózsámtól,
Ugy elszakadtam szegénytől,
Mint őszszel fa levelétől
Elválik.

Nézz ki rózsám ablakodból,
Most megyek ki a faludból,
Vess utánam egy pillantást,
Ugy sem látjuk többé egymást
Sohasem.

/. Szerelem rózsái. 57

Kilenczet ütött az óra, este van,
Haza mennék, jaj, de nagyon setét van !
Kedves rózsám, gyújtsál gyertyát.
Mutasd meg az ország útját,
Merre van.

Nyisd ki rózsám zöJd Jeveles kapudat.
Hadd vezessem be elfáradt lovamat,
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem tölt itt három napot
Te-nálad.

Kinyitottam zöld leveles kapumat.
Vezesd hát be daruszőrü lovadat ;
Adok neki szénát, zabot.
Tölthet nálam két hónapot
A lovad.

Kiöntött a Tjsza vize.
Szőke kis lány fürdik benne,
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.

Ki a Tisza vizét issza.
Fáj is annak szíve vissza !
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.

Kipattant a bűza szeme,
Ragyogó csillagom, galambom!
Kipattant a búza szeme.
Vájjon rózsám, szeretsz-e te?
Ragyogó csillagom, galambom !

j8 Magyar népdalok-

Kacsintásod, hej, szapora,
Ragyogó csillagom, galambom !
Kacsintásod, hej, szapora,
Hol emide, hol amoda,
Ragyogó csillagom, galambom.

Hogyha szeretsz, ne nézz másra,
Ragyogó csillagom, galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz másra,
Ne adj okot kacsintásra,
Kagyogó csillagom, galambom 1

Kis kertemben, rózsafa, rózsafa,
Piros rózsa van rajta, van rajta,
Piros rózsa, piros lány.
Piros kendő a nyakán.
Piros kendő a nyakán, a nyakán.

Végig mentem az utczán, az utczán.
Besároztam a csizmám, a csizmám.
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.

Kiért sáros a csizmám, a csizmám.

i«4.

Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kurjantás.
Tán alusznak, vagy nem hallják.
Vagy hallani nem akarják.

Nem zörög a zugi malom,
Mert a zúgását nem hallom,
Talán beteg a molnárja :
Szerelem a nyavalyája.

1. Szerelem rózJtdi. 59

115.

Kitették a holt testei az udvarra.
De nincs a ki végig, végig sirassa ;
Most tetszik meg, ki az igazi árva,
Senki sem borul a koporsójára.

A csillagok feketébe öltöztek,
Engem babám, az irigyek üldöznek ;
Jó az isten, pártját fogja a jónak.
Tudod babám, sok alja van a szónak.

Gyere babám, vegyünk három paripát,
Szántsuk fel a mi rózsánk kerté alját;
Vessünk bele szőke kis lányt rózsának,
Barna legény hadd arassa magának.

126.
Köszönöm édesem, Adjon Isten neked

Hogy eddig szerettél, Szebbet, jobbat, mint én,
A többiek között Kivel a te szived

Hozzám is eljöttél. Soha se nyugodjék.

Soha se nyugodjék,
órökké bánkódjék,
Mint a tenger habja
Örökké hánykódjék.

117.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza.
Rajtam van a rózsám csókja,
Hej, ha sajnálja, vegye vissza.

Derül, borul a Dunáról,
Jön szeretőm a tanyáról,
Emelgeti ^Jds kalapját.
Hej, velem kedvelteti magát.

6o Magyar népdalok

Ne emelgesd a kalapod,
Ugy is tudod, tiéd vagyok,
Nem a vásárba' vettelek,
He), TÓzsabokorról szedtelek.

128.

Magasan repül a daru, szépen szól,
Haragszik rám a galambom, nem is szól
Ne haragudj kedves rózsám sokáig,
Tiéd vagyok, tied leszek
Koporsóm bezártáig.

Hótól fehér a gyöngyösi hegytető —
Ritka most az igaz szivü szerető.
Ne haragudj kedves rózsám sokáig,
Tied vagyok, tied leszek
Koporsóm bezártáig.

i«9.

Marosszéki piros paris,
Olyan piros a rózsám is.
Szép az alma az ágtetőn.
De szászszor szebb a szeretőm,
Csuhajja !

Ketten szedünk egy kosárba,
Majd eladjuk a vásárba,
Főkötőt veszünk belőle,
Enyim leszel esztendőre,
Csuhajja!

130.
Meg akarnék házasodni, románé.
De nem tudok kit elvenni, románé,
A. szegedi híres lányok — románé,
Nem akarnak hozzám jönni, románé.

/. Szerelem rózsái.

Egyik utczán lemenjek kend, románé,

A másikon feljőjek kend, románé.

Mihozzánk is bejőjék kend, románé,

Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.

131.
Megérem még azt az időt,
Sirva mégy el házam előtt.
Megöleled kapum fáját,
Ugy siratod a gazdáját.

Megérem még azt az időt,
Sirva mégy el házam előtt.
Szólok hozzád egyet-kettőt.
De már nem ugy, mint azelőtt.

131.
Megirták a guzsalyomat,
Tilij, talaj, rátom ;
Felvehetik az orsómat,
Me't én ki nem vá'tom
Nem vá'tom ki, nem biz én
Az idén;

Se hitelbe, se csókért.
Se csókért.

Pecsétes levél jött tőle,

Tilij, talaj, rátom ;

Jó hirt hallottam felőle :

Az őszön meglátom . . .

Jöhet hozzám guzsalyos,

Guzsalyos,

Tág az utcza, benn szoros

Benn szoros.

Együtt járunk a fonóba,
Tilij, talaj, rátom ;
Tíz csókot kap egy orsóra,
S százszor es kivá'tom . . .

6 a Magyar népdalok.

Oh csak egyszer jőne hát,
Jőne háti

Büntetni a galambját,
Rózsáját 1

«33-

Megizentem én az édes anyámnak:
Fogadjon el még engemet fiának ;
Hogy ha el nem fogad engem fiának :
Bujdosója leszek a nagy világnak.

Megátkozott engem az édes anyám,
Hog}^ ne legyen se országom, se hazám,
Tüskebokor legyen az én lakásom.
Ott se legyen sokáig maradásom.

Megvert engem a jó isten teveled.
Hogy én téged olyan forrón szeretlek.
Bár tudnálak, bár tudnálak feledni.
Rajtad kivül mást is tudnék szeretni 1 . . .

134.
Megkötöm a lovamat A vásáron voltam,

Czédrusfa ágához, Vásárfiát hoztam.

Magam meg lefekszem Kedves galambomnak

Galambom ágyához. Egypár csókot adtam.

A szerelmet pénzen
Nem lehet megvenni —
De egy édes csókért
Ki lehet alkudni 1

'35-
Meg vagyok én búval rakva.
Mint a borizü almafa;
Kettó-három terem rajta.
Mégis tcritve az alja.

1. Szerelem rózsái.

Csütörtökön virradóra
Ültem a bánathajóra.
Megváltam a szeretőmtől.
Mint zöldfa a levelétől.

Elmegyek én valamerre,
Valamely ország szélére.
Fészket rakok pálmaágra.
Árva gerlicze módjára.

.36.
Megverek valakit,
Vagy engem valaki.
De az én rózsámat
Ne szeresse senki.

Vagy levág valaki,
Vagy én le valakit.
De a galambomhoz
Nem bocsátok senkit.

.37.
Megvettem a szeretőmet nagy áron,
Általvittem vagy tizenkét határon,
Hol vizeken, hol patakon, hol sáron
El sem hagyom mig élek a világon I

.38.
Mély a Dunának a széle.
De még mélyebb a közepe.
Az én rózsám kerülgeti.
Által akar rajta menni.

Ha az isten megengedi.
Hidat csináltatok neki.
Házamnál az egyik vége,
Győrig ér a másik vége.

64 Magyar népdalok.

139.

Míg élek is bánom,
Hogy szavadnak hittem;
Elhagytál, megcsaltál, —
Verjen meg az isten !

Verjen meg az isten
Dáma feleséggel,
Tizenkét gyerekkel,
Pénzen vett kenyérrel !

140.
Minden falu édes hazám.
Minden asszony édes anyám.
Minden szép lány feleségem,
Kivel világomat élem.

Eszem a teremtő fádat.
Engem szeress, ne anyádat,
Oiyan igaz leszek hozzád.
Mint tulajdon édes anyád.

141.
Mindenféle szeretőm volt.
Csak még czigányleány nem volt.
Czigány leány ne is legyen,
Czigány leány nem kell nekem.

Jó a czigány korcsomára,
Mert rátermett a nótára ;
De nem való szeretőnek,
Egygycl nem is elégszik meg.

142.
Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kigyót-békát rám kiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe
Kinek mit vétettem én életembe.

1. Szerelem rózsái.

Elmennék én hozzátok minden este.
Ha az anyád a kapuban nem lesne.
Nem tennék én ti nálatok egyebet.
Hó válladra hajtanám bús fejemet.

Nagy szaga van a pünkösdi rózsának,
Híre van a vásárhelyi lányoknak ;
Annak határában nevelkedtem én,
Szőke kis lány szeretője vagyok én.

Szőke Tisza kicsapott az alföldre,
Szőke kis lány sirdogál a szélibe.
Szőke kis lány ne keseregj babádon,
Még a madár sem marad meg egy ágon,

144.
Nem ám az a rózsa,
Ki a kertbe nyilik ;
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti.

Mink vagyunk a rózsák :
Mink szeressük egymást,
Szép piros hajnalban,
Mögöleljük egymást.

'45-
Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtél.

Orczáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szivem mellé
Tűzném bokrétának.

Msgyar nápdilűk.

66 Magyar népdalok-

146.
Nem átkozlak, nem szokásom.
De sok sűrű sóhajtásom
Felhat a magas egekre,
Mind te felelsz meg ezekre!

Nekem a legszebbik estve,
Fekete szinre van festve;
Komor felettem az ég is,
Elhagyott a reménység is.

A mi engem vidítana,
Az élethez kedvet adna ;
Attól mind megvagyok fosztva,
A jó mind másnak van osztva.

Fel se venném, a mi nézi,
Él az isten, elintézi,
De hogy értem 6 is érzi,
Ez, a mi szivemet vérzi.

•47-
Nem bánom, én kedves rózsám!

Ha így is, ha úgy is.
Ha szeretsz is, kedves rózsám I

Ha nem is, ha nem isi
Pedig a te kerted alatt
Be sokszor rám viradt a nap.
Apró fürtű gubád alatt,
Be sokszor megcsókoltalak !

.48.
Nem hiszed, hogy beteg vagyok,
Majd elhiszed, ha meghalok.
Nem jöttél el nézésemre,
Jöjj el a temetésemre.

1. Szerelem rózsái. 6j

Kisérj ki a sírhalomig,
Az örök nyugodalomig;
Tán még egy-két kapaföldet
Megérdemlek, rózsám, tőled.

'49-

Nem jöttem volna én ide,
Csalogattak engem ide:
Barna babám szemöldöke
Csalogatott engem ide.

Nem hittem én, de már hiszem ;
Hogy szerelem búra viszen,
Búra viszen, búbánatra . . .
Bár soh'se' láttalak volna!

.50.
Nem szeretek én már ezután,
Megcsalt szőke, megcsalt barna lyány,
Esküszöm a magas egekre,
Szabad leszek, szabad, örökre I

Eszem azt a barna szemedet,
Ne csalogass vele engemet,
Csalfa szemed, csalfa szived is,
Csalfa vagy te, rózsám, magad isi

.51.
Nem vagy lány nem vagy lány.
Nem mersz csókot adni ;
Azt gondolod, rózsám,
Nem t'om vissza adni?

Vissza tudom adni.
Meg is t*om köszönni ;
Páratlan csókodnak
Párját tudom adni.

68 Magyar népdalok

15a.
Nc nézz reám, ne nevess!
Mert megtudják, hogy szeretsz ;
Reám néztél, nevettél.
Megtudták, hogy szerettél.

Ne nézz reám, ne kaczagj,
Mert a szivem meghasad ;
Reám néztél, kaczagtál.
Nálam nélkül maradtál.

M3-
Nincs édesebb m;nt a méz, mint a méz
Ki mit szeret arra néz, arra néz,
Én egy kis lányt szeretek.
Arra nézek, nevetek.

De ő vissza nem nevet, nem nevet,
Attól tartok nem szeret, nem szeret.
Szembe rózsám, ha szeretsz.
Ha nem szeretsz, elmehetsz!

'54-
Nincsen apám, nincsen anyám,
Az isten is haragszik rám;
Árva vagyok mint a gólya.
Kinek nincsen pártfogója.

Ej, be szépen harangoznak
Az én kedves galambomnak!
Most viszik a temetőbe,
El sem búcsúzhattam tőle.

Anyám, anyám, kedves anyám,
Kedves fölnevelő dajkám,
Bárcsak engem ki -, koromba
Zártál volna koporsóba !

/. Szerelem rózsái. 69

•55-
Nincsen feleségem, de majd lesz,
Hazahozom télen, ha jó lesz.
Veszek neki csizmát ha jó lesz,
Megcsókolom százszor, ha szép lesz.

Veszek neki csizmát pirosat.
Üttetek rá patkót magasat;
Fénylik a te csizmád, ragyog is
Ragyogó csillag vagy magad is.

Kérik a szűrömet gubáért.
Szőke szeretőmet barnáért;
Nem adom a szűrömet gubáért,
Szőke szeretőmet barnáért.

.56.
Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,
Egy magas jegenyefára feltette.
Akkor leszek, édes rózsám, a tied.
Mikor az a jegenyefa kivirít.

Kiöntött a Duna vize messzire.
Valamennyi szép leány van, elvitte.
Fogja ki hát minden ember magáét,
Ne szeresse soha senki a másét!

'57-
Nincsen olyan búza, nincsen olyan búza,
A kiben, a kiben konkoly nincs;
Nincsen oly szerelem, nincsen oly szerelem,
A kiben, a kiben hiba nincs.
De a mi búzánkban egy szem konkoly sincs.
A mi szerelmünkben, a mi szerelmünkben
Hiba nincs, hiba nincs, hiba nincs!

Ugat a kutyám a, ugat a kutyám a
Kapuba, kapuba, kapuba,

7© Magyar népdalok.

De sok irigyem van, de sok irigyem van
Faluba, faluba, városba.
Nem félek én, ha irigyem még több lesz,
A te szived, rózsám, a te szived rózsám.
Örökre, örökre enyim lesz!

.58.-
Nincs nekem egyebem a rózsámnál.
A rózsámnál.

Az is zálogba van az anyjánál.
Az anyjánál.

Hej, a ki azt nékem kiváltaná.
Kiváltaná —

Áztat a Krisztus is megáldaná.
Megáldaná!

159.
Nincs szebb madár mint a fecske, —
Fehér lábú kii menyecske.
Fehér lábát mosogatja.
Hideg a víz, nem állhatja.

Tizenhat esztendős vagyok,
]aj, de gyönge gyerek vagyok!
Gyönge vagyok mint a nádszál,
Hajlom mint a rozmaring-szál.

160.
Nyisd ki rózsám ablakodat,
Hagy mondjam el panaszomat.
Nyisd ki, nyisd ki ! mind a kettőt :
Én voltam a te szeretőd.

Te voltál szeretőm nem más,
Álljon beléd a nyilalás ;
Egyik felől tizenkettő.
Másik felől száz meg kettő.

/. Szerelem rózsái.

Pej paripám patkószege de fényes,
Madarasi csárdás lánya de kényes;
Bodor haját illegeti vállára.
Száz talléros kendőt tesz a nyakára.

Felülök a sárga lovam nyergébe,
Beballagok a kovács műhelyébe,
Mig a kovács pej lovamat patkolja,
Kis angyalom két orczámat csókolja.

Pesten jártam iskolába, kuk!
Pesten jártam iskolába.
Térdig jártam a rózsába, kuk!

Lehajoltam, szakasztottam, kuk!
Lehajoltam, szakasztottam,
Kedves galambomnak adtam, kuk!

.63.
Repül a pillangó

Virágról virágra, —
Soha se váJogass

Annyit a leányba.

Szép leány a barna.

Szép leány a szőke.
Legszebb mindenkinek

Az ő szeretője!

164.
Repülj fecském ablakára,
Kérjed, nyissa meg szavadra ;
Mondd ezüstös lapot vevék.
Rá aranynyal irom nevét.

yi Magyar népdalok-

Képéi gyémánt lapra festem,
Rubinkő-ládába rejtem,
S azon leszek, hogy nevének
Nagy ünnepet szenteljenek.

165.
Retteg pej paripám Nincs tavasz, nincsen nyár

Az égcsattogástól. Piros rózsa nélkül,

Az igaz szeretet Az igaz szeretet

FéJ az árulástól. Nincs ölelés nélkül.

Nem volt tél, nem is lesz

Havas idő nélkül,

Az igaz szeretet

Nem lehet csók nélkül.

166.
Rózsa vagy, rózsa vagy.
Még annál is szebb vagy.
Aranynál, ezüstnél
Sokkal ékesebb vagy.

Aranyat, ezüstöt
Mindenkor talélok,
De soha mig élek
Drágábbat tenálad!

,67.
Sajó kutyám, hej de mélyen aluszol !
Nem láttad-e a rózsámat valahol?
Máskor vakkantottál egyet vagy kettőt,
Mikor jönni láttad a hű szeretőt.

Amottan egy n?gy viznek a szélében,
Ul egy kis lány hű kedvese ölében,
Kis lány nézi folyó vizét, a habot,
A legény meg a ragyogó csillagot.

J. Szerelem rózsái. 73

Elszállott már a daru meg a gólya,
Maga maradt a gulyás cs a gulya;
Magam vagyok künn a pusztán egyedül.
Rajtam már a jó Isten sem könyörül !

168.
Sárga csikó, sárga csikó, sárga.
Az én rózsám nem lesz mindig árva,
Az én rózsám nem lesz mindig árva,
Szüret után én leszek a párjai

Azért hogy én szegény legény vagyok.
Barna kis lány szeretője vag)'ok,
Szeret az a barna kis lány engem.
Meghalni is kész volna érettem.

169.
Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik.
Mégis az én bundám két oldalról ázik.

Sír az egyik szemem, a másik könyezik.
Sírjon mind a kettő, mint a sebes eső.

Lehajtom fejemet, rózsám, a válladra.
Hullatom könyemet hószinű nyakadra.

Záporeső után eszterhaj megcsordul —
Talán még idővel szíved hozzám fordul.

170.
Sír az egyik szemem, a másik könyezik;
Mert az én édesem rólam felejtkezik,
Sírjatok hát ti is, édes két szemeim,
Áztassátok sűrűn az én két orczáim.

Majd elveszi Isten a szép fényes napot.
Sötétségben hagyja a szegény parasztot,
Felderiti Isten a fényes csilbgot.
Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.

j4 Magyar népdalok-

Árva vag>'ok árva, én vagyok az árva,
Áldja meg az Isten! ki az árvát szánja,
Búval és bánattal élem világomat,
Búval terítették az én asztalomat.

Siroki erdőben Az ágyok dereka

Egy pár fiatal fa, Majoránna fája,

Ezüsttel bimbódzik, Bár rózsafa volna.

Zölddel leveledzik. Hogy ne csikorogna.

Állatta folyik el Hogy az én galambom

Egy szép patakocska, Csendesen nyugodna.

Oda jár friss vizre Csendesen, édesen,

Egy pár galambocska Ketten, szerelmesen.

172.
Szabad a madárnak ágról-ágra szállni,
Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.

Áldd meg Isten, áldd meg a szeretőm házát.
Verd meg Isten, verd meg a benne lakóját!

Azt se mindeniket, csak az édes anyját:
Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?

Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt.
Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt.

173.
Szabadhegyi dobogó hid alatt
Barna kis lány rozmaringot arat ;
Én vagyok a rozmaring szedője.
Barna kis lány: igaz szeretője.

Mikor viszi a kis lány a vizet.
Akkor leli a szerelem-hideg.
Tedd le, kis lány, a hideg vizedet.
Elhagyatom veled a hideget.

1. Szerelem rózsái. 75

»74.

SzáJl a felhő napnyugatról keletre.
Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én soha többet eszedbe,
Más legényt zársz immár te a szivedbe.

Ha én téged el tudnálak feledni!...
Rajtad kívül mást is tudnék szeretni ! . . .
De én téged nem tudlak elfeledni.
Rajtad kívül nem tudok mást szeretni I

'75-
Széna, széna, széna terem
A réten, a réten ;
Megcsókollak, kedves rózsám,
A héten, a héten 1
Piros alma, gömbö-, gömbö-,
Gömbölyű,

A te orczád gyönyö-, gyönyö-.
Gyönyörű !

176.
Szeretnék szántani, Hat ökröt hajtottam,

Hat ökröt hajtani. Nagyot kurjantottam ;

Ha a rózsám jönne Csálé csákó, csálé,

Az ekét tartani. Barna rózsám feli.
Az ekét tartani, Barna rózsám felé.

Hat ökröt hajtani, Nagyot kurjantottam:

Ha a rózsám jönne Csálé csákó, csálé,

Az ekét tartani. Barna babám felé.

Az ökör a földet
Nem magának szántja,
Asszonyom a lányát
Nem magának tartja.

Nem magának tartja,

Nem magának szántja.

Asszonyom a lányát

Nem magának tartja.

Magyar népdalok-

'77-
Szerettelek, nem kellesz már.
Szidott anyád, ne szidjon már.
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába !

Szerettelek rózsám, nagyon,
De már annak vége vagyon,
Vége vagyon szerelmemnek.
Más parancsol a szivemnek.

,78.
Szerül van a rózsám háza,
Körülfutotta a zsálya ;
Nem futja a szögfü körű,
Mert nem voltál igazszivű.

Szeretőnek szeretnélek,
De elvenni nem mernélek,
Mert az a te kutya szived
A hányat lát, annyit szeret.

'79-
Szól a világ, mit hajtok tá?
Úgy ég a tűz, ha raknak rá:
Ha hajtanék irigyemre.
Megölne a világ nyelve.

Ne hajts a mende-mondára,
Ulj a térdem kalácsára ;
Átölellek két kezemmel,
Hadd nézze más irigy szemmel!

Szomorú az idő.
Meg akar változni,
Taián a rózsámtól
Kelletik elválni.

1. Szeretem rózsái. jj

Csak azt mondd meg rózsám,
Melyik utón mégy cJ,
Felszántatom én azt
Aranyos ekével.

Be is vetem én azt

Szemen szedett gyöngygyei.
Be is boronálom
Sűrű könnyeimmel.

181.
Szomszéd asszony szép leánya
Reá kapott a rózsánkra,
Ha én őtet megfoghatnám,
A törvénynek majd beadnám.

A törvény is csak azt mondja,
Leányt illet meg a rózsa,
Menyecskéket levendula,
Öregeket a korója.

182.
Szőke vize a zavaros Tiszának,
Mondd meg annak a szép barna kis lánynak.
Hogy az egész Tisza vize mentiben
Hamisabb lány nincs nálánál senkisem.

Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott?
Mi dolog az, hogy a rózsám elhagyott?
Szokása a Tiszának a befagyás,
A leánynak a szerető-elhagyás.

183.
Szovátai híd alatt
Meleg forrásvíz fakadt ;
Én is ittam belőle,
Mégse hótam meg tőle.

78 Magyar népdalok

Szovátai híd alatt
Rézsarkantyúm ott maradt.
Eredj babám keresd meg.
Ha megkapod, pengesd meg.

Szovátai hegy alatt
Árulom a lovamat.
Árulom a lovamat,
S a lovammal magamat.

184.

Tavaszi szél utat száraszt,
Minden állat társat választ;
Hát én vajon kit válasszak,
Szivet szívért kinek adjak?

Bolyog elmém mint a felhő.
Hull a könyem mint az eső,
Ki ölembe, ki a földre,
Ki kesergő kebelembe.

Árkot mosott két orczámra.
Mint a zápor az utczára ;
Én istenem, rontsd meg, verd meg,
A ki miatt gyászt viselek!

,85.

Tavasz lesz már, cl fog a hó menni.
De szeretnék kék ibolya lenni !
Kivirítnék a rózsám kertjébe'.
Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény szolga legény vagyok
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sóhajtok s epedek utána!

/. Szerelem rózsái.

186.
Téli, nyári piros alma,
Az én babám tuba rózsa,
A csókja meg édes színméz,
Tüze] a szeme, ha rám néz.

Ha ráhúzzák a nótáját,
Összeüti a bokáját.
Szépen peng a sarkantyúja,
Takaros a fordulója.

Ha megölel, engem úgyse! —
Nem cserélnék senkivel se'.
Igaz, szegény ő kegyelme,
De esküdtnek beillene.

,87.

Tilalom, tilalom Tilalom, tilalom

A szegedi halom> A makai halom.

Nekem is tilalom Nekem is tilalom

A kedves galambom, A kedves galambom.

Nem akkor ölelem, Nem akkor csókolom,

A mikor akarom. A mikor akarom.

Tisza mellett van egy város, Beregszász,
Volt szeretőm, néha ötven, néha száz.
Volt szeretőm néha száz is,
]ó volna most csak egy pár is, ihaja!

Erdélyország fővárosa Kolozsvár —
Volt szeretőm, de elhagyott az is már.
Volt szeretőm, de elhagyott,
Jrgalmatlan megtagadott, ihaja!

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka legény, ritka leány takaros.
Ritka leány, ki megállja,
Hogy a legényt meg ne szánja, ihaja !

79

8o Magyar népdalok

189.
Túl a Dunán zörög az ég.
Kedves rózsám szeretsz-e még?
Mutasd hozzám szerelmedet,
Ugy sem soká látsz engemet.

Egy két pár csók nem a világ!
Száradjon el, a ki nem ád ;
Adjál rózsám e világon,
Ugy sem kell a másvilágon.

190.
Túlsó soron a mi házunk,
Nem eladó még a lányunk.
Esztendőre lesz eladó,
Akkor lesz legényhez való.

Túlsó soron a mi házunk,

Fehér rózsa nyílik nálunk.

Ha fehér kell, abból adok,

Ha piros kell: — magam vagyok

191.

Uram, uram, biró uram,
Adja ki a fakó lovam,
Sietős az utam nagyon,
Subám' zálogban itt hagyom,

Fakó lovam, rúgd fel a port.
Ne nézz árkot, ne nézz bokrot.
Mire a nap nyugvóra száll,
Ott legyek a galambomnál.

192.
Vájjon mit irjak rózsámnak
Legkedvesebb violámnak?
Reszket kezem, nem irhatok.
Fáj a szivem, nem szólhatok.

1. Szeretem rózsái. 8 1

Gyakran nézek házad felé.
Mind reggé], mind este felé;
Kikönyöklök az ablakon,
Mégsem láthatlak, galambom!

'93-
Valamit súgok magának:
Vállaljon el babájának.
Szép is vagyok, jó is vagyok.
Csak egy kicsit hamis vagyok.

Barna legény elbujdosott.
Ráfogták, hogy lovat lopott.
A vármegye elfogatja.
Szeretője megsiratja.

Mondd meg, kis lány, a nénédnek.
Vállaljon el kedvesének.
Szép is vagyok, jó is vagyok,
Csak egy kicsit korhely vagyok.

194.
Végig mentem az ormódi temetőn.
Elvesztettem piros bársony keszkenőm.
Piros bársony keszkenőmet nem bánom.
De a régi szeretőmet
Isten uccse sajnálom!

Barázdában szépen szól a pacsirta.
Levelemet régi galambom irta ;
Azt olvastam könyes szemmel belőle :
Csak a halál, csak a halál
Választhat el őtőle.

195.
Verje meg az isten
Szeretőmnek házát.
Nem is épen házát,
A benne lakóját.

Magyar népdalok. 6

8a Magyar népdalok-

Azt sem mindegyiket.
Csupán az egyiket;
Az ő édes apját.
Mért húzta el tőlem
A kisebbik fiát.
Ha neki fia volt,
Nekem szeretőm volt,
Ha neki kedves volt,
Nekem kedvesebb volt.

196.
Volt szeretőm, szép, de hamis.
Hamis még a zúzája is,
Engem mondott kedvesének,
Mást csókolt a hamis lélek.

Felfogadtam Isten előtt,
Hogy nem tartok több szeretőt;
Ha tartok is, olyat tartok.
Kivel becsületet vallok.

Vörös bársony süvegem —
Most élem gyöngy életem!
Bokréta van mellette.
Barna babám kötötte.

Ha kötötte, jól tette:
Csókot kapott érette.
Kössél babám másszor is.
Megcsókollak százszor isi

198.
Zavaros a Tisza vize, megáradt.
Az én szivem körülfogta a bánat.
Körülfogta mint a dinnyét a szára.
Kis angyalom, itt hagylak nemsokára.

/. Szerelem rózsái. 83

Ez a kis lány kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Te kis leány, ne sirassál engemet.
Másnak adtam cserébe a szivemet 1

199.

Zöld a kökény, majd megkékül.

Nem leszek szerető nélkül.

Kedves rózsám, nálad nélkül.
Nem leszek szerető nélkül.

Magas a torony teteje.

Bárányomnak nincs mezeje.

Bárányomnak zöld mező kell.
Magamnak szép szerető kell.

Azt gondolod, mindig igy lesz,
Hogy szeretőm soha sem lesz,

Dehogy nem lesz, de bizony lesz.
Nálad rózsám különb is lesz.

Hideg szél fuj a hegyekről.
Megbocsáss már mindenekről :

Én galambom ablakába.

De sokat álltam hiába.

Eltörött a kutam géme.

Hol itatok holnap délbe.

Én galambom nyolcz szép ökre,
Nem szokott a folyó vizrc

Zöld erdőben, zöld mezőben
Lakik egy madár.
Kék a szárnya, zöld a lába.
Jaj, be szépen jári

84 Magyfar népdalok

Várj madár, te én galambom,
Csak egy kissé várj.
Míg az Isten ugy akarja —
Tied leszek márl

201.
Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapum festve,
Oda vártam a rózsámat estve.
Nem győztem én a babámat várni.
Be keJJett a, be kellett a rácsos kapum zárni.

Bezárhatod, bezárhatod rózsám a kapudat,
Nem lépem át többé házatokat,
Vethetsz belé szegfűt, majoránnát,
Nem taposom, nem taposom többé le az ágyát.

KATONA-ÉLET.

Adjon isten, adjon isten, kapitány ur, jó napot 1

— Adjon isten, adjon isten, barna kis lány, mi bajod?
Kapitány ur, kapitány ur, csak az az én kérésem :
A babámat, a babámat az egyesből kikérem.

— Nem Jehet azt, nem lehet azt az egyesből kikérni.
Ha betyár volt, ha betyár volt, meg keli annak szenvedni.

— Szenvedett már, szenvedett már két kis évig eleget,
Eressze el, kapitány ur, szabadságra, ha leheti

Adjon isten jó szerencsét
Annak az anyának,
A ki fiát fölnevelte
Lovas katonának!

Ördög adjon rossz szerencsét
Annak a banyának,
A ki fattyat fölnevelte
Gyalogos bakának!

3-
A gőzösnek mind a hat ablaka
Fekete fátyollal van bevonva.
Gyászolja a magyar legényeket.
Katonának viszik szegényeket.

86 MaQfar népdalok.

Lányok, Jányok, szovátai lányok,
Közületek csak egyet sajnálok,
Ha az az egy piros rózsa volna.
Éjjel, nappal kalapomba volnál

Anyám, anyám, édes anyám.
Édes felnevelő dajkám!
Születésemnek örült kend,
jaj, de nagy búra nevelt kend.

Patrontás az oldalamon.
Hozzá puska a vállamon,
Csákó nyomja a fejemet, —
Jaj, beh keserves egy életi

Terméskőből van a szobám.
Szomorú az én éjszakám.
Csak egy gyertya világ virit,
Az is csak engem szomorit!

5-
A mindenit ennek a rongy világnak!
Mért sorozott engem be katonának?
Huszár vagyok, szeretem a lányokat.
Megölelem, megcsókolom azokat.

Barna kis lány, eszem azt a szentedet.
Isten áldja meg a te szép lelkedet!
Köszönöm az eddig való hűséged,
Áldja meg az isten minden lépésed!

6.

Amott kerekedik Várj meg, holló, várj meg.

Egy fekete felhő. Hadd izenjek tőled

Abban tollászkodik Apámnak, anyámnak

Egy fekete holló. Jegybéli mátkámnak.

n. Kafona-élet. 87

Könnyen megösmerhetd Gyémánt az ablakja,

Ennek háza táját : Üveg az ajtaja,

Piros rózsák lepik Magának kék szeme.

Aranyal ma- fáj át. Aranyszínű hajai

Ha kérdik, hol vagyok?
Mondd meg, hogy rab vagyok,
A török udvarban.
Talpig vasban vagyok.

7-
Apczi torony tetejébe.
Ül egy holló feketébe.
Kék a lába, zöld a szárnya.
Katonának vagyok írva.

Megi zenem a rózsámnak:
Benn maradtam katonának,
Ugy vettek be, én nem kértem.
Ne fájjon a szived értem !

A tüzérnek jó ágyú kell, jó fegyver,
Ugy megyén 6 a csatába jó kedvvel.
Nem bánja, ha térgyig is megy a vérbe,
Nem számítja, van-e Isten az égbe?

9-

Az aradi városháza de sárga —
Holnap visznek, babám, vizitálásra.
Ráültetnek valamely zöld lóczára.
Levágják a göndör hajam simára.

Kiugróm a mérték alól begyesen.
Összeütöm a sarkantyúm kényesen.
Még a kapitány úr is azt kiáltja :
Nincsen a pécskai legénynek párjai

Mag}^ar népdalok.

Az éjszaka jaj de furcsát álmodtam:
Ferencz Jóskát tiszta fehérben láttam.
Fényes kardot kötött az oldalára :
jertek fiuk, menjünk el a csatába!

Az én lovam törökországi fakó.
Azt sem tudom, rajta van-e a patkó?
Azon kérem a kovácsot, nézze meg :
Lovam lábát egy szeggel szegezze meg.

Az én lovam a kapuba enyeleg.
Azt sem tudom, rajta van-e a nyereg?
Azon kérem a kocsist, hogy nézze meg
Lovam hátán rajta van-e a nyereg?

Míg a kocsis a lovamat nyergeli.
Addig rózsám a piros bort mézeli.
Míg a kovács a lovamat vasalja.
Addig rózsám a zsebkendőm kivarrja.

Az én lovam világos pej,

Komisz nyereg rajta,

Ha felülök a hálára,

Beugratok korcsmáros udvarába.

Parancsolok korcsmárosné

Lujza nevű lányának ;

Kilencz itcze jó bort hozzon

Ennek a szép szabadságos huszárnak.

Az én lovam tiszta fehér,

De komisz nyereg rajta.

Ha felülök a hátára ,

De beugratok babám udvarába ;

//. J(atona-éíet. 89

Parancsolom a babámnak.
Ej, haj ! szeretőmnek, magának !
Gyújtson gyert)'át, vessen ágyat.
Ennek a szép szabadságos huszárnak.

Az én rózsám sarkantyús csizmája
Nem csörög már többet a csárdába ;
Majd csörög a debreczeni várba,
Debreczeni huszár-kaszárnyába.

Az én rózsám karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani, hajlani ;
Meg kell annak hajlani, hajlani,
Ha meg akar ölelni, csókolni.

Az én rózsám rózsaszin ruhája, —
Rászállott a harmat az aljára.
Gyere babám, verd le a harmatot,
Űzd el a szivemből a bánatot.

14.

(Székely népdal.)

Az Olt vize folydogál csendesen.
Az én rózsám zokog keservesen.
Zokoghatsz már, mert elszalasztottá!
Egy oly hivet, kit rég óhajtottál.

Engem hínak Búslaki Mátyásnak,
Visznek engem holnap katonának,
Fényes kardot kötnek oldalamra.
Tarka övet karcsú derekamra.

Ha meghalok, ki sirat meg engem?
Vájjon kinek marad pergát-ingem?
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre.
Ha meghalok, eltemetnek benne I

9© Magyar népdalok.

Ha meghaJok, szépen temessetek,
A rózsámnak levelet küldjetek ;
Ha nem hallja gyönge szavaimat,
Ölelje bár gyászos koporsómat I

Tán magamnak sírt ások előre,
S lefekszem a sírom fenekére,
Szemeimet vetem az egekre,
S a rózsámat bízom az egekre I

Azt mondja a kapitány a fűrernek:
Ezt a bakát szalutálni tanítsd meg!
— Megtanítnám, százados ur.
De nem megy a fejébe.
Sírva mondja, hogy, aszongya:
Szeretője van mindig az eszébe.

i6.

Bakagyerök ha megunja életét,
Megtölti a hátultöltő fegyverét,
Nekiszögzi az ő elszánt szüvének,
Ugy lesz vége katonaéletének.

Édes anyám, mire nevelt engemet!
A leányok nem tudják a nevemet.
Az én nevem rozmaringszál, liliom.
Ha meghalok, az nyillik a siromon.

'7-
Becskereknél széles árok.
Ott vannak a szerviánok.
Viselik a veres sapkát.
Mellette kardot, puskát —

Magyar huszár!

//, "Katona-élet. 91

Hallod-e te vad rácz fattyú!
Van-e a juhod közt tokjuh!
A kiben van hat font fagygyű,
Hat ponyvára való gyapjú? —

Juhász fattyú!

Hallod-e te magyar fattyú 1
Van-e patrontásban bankó? —
Vagyon, vagyon hatszáz golyó.
Hatszáz szerviánba való,

Vad rácz fattyú 1

18.
Besorozott a német katonának.
Lovat adott még, hogy gyalog ne járjak.
Rózsafából csináltatom a nyerget.
Kedves babám, rávágatom a neved.

De meguntam Ferencz Józsit szolgálni !
Abba, a hunczfut kaszárnyába sétálni.
A prófontját a mellembe' hordani.
Rugós lovát mindég tisztán tartani 1

19.
Boszniába megfútták a trombitát,
A ki huszár, nyergelje meg a lovát.
Én is megnyergelem szürke lovamat.
Karikára verem a sarkantyúmat.

Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek,
Boszniai temetőbe letesznek,
Diófaszin legyen az én koporsóm.
Barna leány legyen az én siratom.

Dalmáczia hegyes-völgyes határa.
De sok kis lány átkott mondott reája 1
Fogadom, hogy meg is fogja az átok.
Barna kis lány, megöl érted a bánat.

pa Magyar népdalok-

Édes anyám postán küldött levelet:
Gyere haza, édes fiam, ha lehet!
Haza mennék, édes anyám, nem lehet,
Holnap reggel kezdődik az ütközet.

Dalmáczia köröskörül füstölög,
Ferencz-József nagy ágyuja de dörögi
Ferencz-József fújja réz trombitáját,
Harczra hijja sok szép magyar bakáját!

Sok ágyuja van a dalmát seregnek.
Csak ugy ropog, még a fák is recsegnek,
Tüzes golyó hasítja a levegőt,
A sok holttest beborítja a mezőt.

Írd meg pajtás azt az édes anyámnak,
Hogy a fia beszámolt a világnak.
Ellőtték az egyik karját szegénynek.
Barna kis lányt nem ölel meg már többet

Debrcczeni zöld leveles csárda.
Benne mulat három öreg baka.
Egyiknek sincs pangnét az oldalán,
Szabadságra mennek ezek talán.

Arra jár a csendőrök káplárja.
Megkérdezi: ki van a csárdába?
Feleli a korcsmárosné lányai
Honvédbakák mennek szabadságra.

Korcsmárosné, száz itcze bort, hallja!
Kék atillám itt hagyom zálogba.
Hogyha ki nem váltom holnap délre :
Akasztasson a czégér helyére.

//. 7(afona-élef. 93

De szeretnék a császárra] beszélni,
De még inkább szobájába belépni.
Megmondanám a császárnak magának :
Lányokat is sorozzon be huszárnak.

De a király azt irta a levélbe :

Nem illik a csákó a lány fejébe.

Mert a lánynak, mert a lánynak szoknya kell,

Az aljára harminczhárom fodor kell.

13.
De szeretnék a Kossuthtal beszélni.
De még jobban szobájában sétálni,
Megmondanám én a Kossuth Lajosnak,
Hány forint az adója a magyarnak.

De szeretnék a császárral beszélni.
De még jobban szobájában sétálni,
Megmondanám én a Ferencz Józsefnek,
Ne hordja el a magyar legényeket.

Édes anyám, édes anyám.
Készítsd el a fehér ruhám!
Most indulok olyan útra.
Kiről többet ne várj vissza.

Amottan jön egy katona.
Még azt mondják, atyámfia;
Hogy ne volna atyámfia.
Mikor édes hazám fial

Édes anyám, ha feljön.

Édes anyám, ha feljön Budára,

Nézzen fel a kaszárnya.

Nézzen fel a kaszárnya ablakára.

94 Magyar népdalok-

Ott lát engem komisz baka ruhába,

Göndör hajam rövidre.

Göndör hajam rövidre van levágva.

Édes anyám, ha feljön,

Édes anyám, ha feljön Budára,

Nézzen fel az áristom.

Nézzen fel az áristom ablakára.

Ott lát engem a priccsen megvasalva I

Nem csodálnám, ha szive.

Nem csodálnám ha szive meghasadna.

26.

Édes anyám, hol van az az édes téj,
Amelyiken katonának neveltél?
Adtad volna azt a kicsi macskának,
S ne neveltél volna fel katonának.

^7-
Édes anyám, ki a baka, ha én nem?
Ki fűzi be a bakancsot, ha én nem?
Befűzöm a bakancsomat nyolcz ágra.
Összeütöm magyar huszár módjára.

28.

Édesanyám mi zörög a zsebébe?
Ha dió van, adjon nekem belőle ;
Úgysem eszem sokáig a dióját,
Puczolom a Ferencz Jóska pej lovát.

Édesanyám mi vagyon a zsebébe?
Ha kenyér van, adjon nekem belőle;
Úgysem eszem sokáig a kenyerét,
Puczolom a Ferencz Jóska fegyverét.

11 Katona- élet. 95

29.
Édes anyám most küldött egy levelet:
Gyere haza, édes fiam, ha lehet.
El is mennék, édes anyám, nem lehet,
Holnap reggel masérozunk, ugy lehet.

Ha kiállók a kaszárnya elébe,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Jaj, istenem, merre van az én hazám?
Merre felé van az én édes anyám ? . . .

30.
Édes anyám nem lett volna.
Katona sem lettem volna.
De még akkor beíratott.
Mikor bölcsőben ringatott.

Édes anyám, édes anyám.
Édes felnevelő dajkám!
Jobb lett volna kis koromba
Zártál volna koporsóba!

3'-
El akarnám a bakancsom cserélni.
De már látom cl kell áztat viselni ;
Jaj de rövid az én bakancsom szára,
Esik a hó, fázik a lábam szára.

Hej a bunda, az a bunda, a bunda —
Mikor ketten melegedtünk alatta;
Hej istenem! minek is jut eszembe, —
Tán azóta menyecske lett belőle!

Elindulék a hazámból Gyöngyös város felé.
Fél utamból visszanézek hazám felé.
Látom a nagy hegyeket.
Hogy siratnak engemet:
Arczczal vagyok leborulva.
Hazám felé fordulva!

q6 Magyar népdalok.

Könnyes szemmel feltekintek a nagy magas egekre,

Ott láték egy barna hollót, hazám felé repülve;

Állj meg, holló, ha lehet.

Vidd el ezt a levelet.

Mondd meg az én édesemnek :

Ne sirasson engemet 1

33-
Elindult a gálya.
Lobog vitorlája.
Viszik a sok magyar huszárt
Talián-országba.

Zúgnak a hullámok.

Sírnak a leányok.

Meri elmennek messze földre

A magyar huszárok.

Ne sírjatok, lányok!
A magyar huszárok
Nem vesznek el a csatába.
Vigyáz az ég rajok.

Majd ha fecskék jönnek.
Hogyha szüretölnek.
Majd az őszszel kedvesitek
Újra visszajönnek 1

34.

Elmennék én katonának.
Csak kötéllel ne fognának,
Ugyan kinek volna kedve.
Gyöngyéi étre erőtetve.

Szenvedés a napi dolga.
Sok az ura, maga szolga.
Egyik lába a békóba.
Másik van a koporsóba.

//. T^r.tona-élet. 97

Komisz kenyerében nincs «6,
Húslevese csak néha jó.
Az jár mindennap számára:
Csillagot néz vacsorára.

35-
Én Istenem, jaj de jó a huszárnak,
A csizmáját kipucczolja magának.
Ballábát teszi a kengyelbe.
Maga pedig büszkén ül a nyeregbe.

És Istenem, jaj de rósz a bakának,
A bakkancsát kipucczolja magának,
Bornyuját teszi a hátára.
Maga pedig térdig úszik a sárba.

36.
Esik a fergeteg.
Ázik a köpönyeg, —
Eressz be hát, csárdás kis angyalom.
Mert megvesz a hideg.

Vagy a hideg megvesz,

Vagy a fene megesz.

Kettő közül, csárdás kis angyalom.

Valamelyik meglesz.

Könnyű neked, rózsám,

A paplanos ágyba.

Hej de nehéz a szegény bakának

Térdig érő sárba l

37-
Ez a templomutcza
Végig piros rózsa,
Arra jár az én galambom.
Mind leszakasztotta.

Magyar népdalok.

o8 Magyar népdalok.

Szakítsd babám, szakítsd!
Nekem bokrétába.
JóJ illik az a bakának
Gyászos csákójába.

38.

Ezerhétszáz ötvenegyben
Katonaság tűnt szememben,
Beállottam regementben,
A Prajczoknak seregiben.

Sárga csizma, veres nadrág.
Királynéról maradt jószág:
Mente helyett kabátod lesz.
Az is hátul hasitott lesz.

Gyere pajtás katonának,

]ó lesz dolgod, meg se bánod,

Négy krajczárod fizetésed.

Ha megiszod, — nem lesz pénzed.

Csizma helyett topányod lesz
Az is elől hasitott lesz,
Azt gondolod minden úgy lesz,
De bizony még foltos is lesz.

Mert az isten az katonát
Ugy bünteti mint rossz fiát ;
Majd elvisznek a burkusra.
De nem a jó kvártélyokra.

Az istennek szent angyala
Szálljon az én galambomra!
A katona isten fia,
De a paraszt csak mostoha.

Hajdú volnál : szeretnélek.
Katona vagy: nem szeretlek,
Húzó-Yonyó a te neved.
Akasztófa a te helyed.

U. J(atona-élet 99

Jól megbecsüld a katonát,
Csinálj neki akasztófát.
Lábbal akaszd fel a káprált.
Utána a közkatonát!

39-
Felkötöm a rézsarkantyúm,
Már én innét elmegyek.
Édes-kedves kis angyalom
A jó isten áldjon meg!
Adjon az ég oly szeretőt,
A ki téged el is vesz,
Mert mikor én házasodom.
Isten tudja, mikor lesz!

40.
Ferencz Jóska édesapám,
Felesége édesanyám.
Akkor fogadott fiának.
Mikor bevett katonának.

4J.

Ferencz Jóska ha fölül a lovára,
Visszagondol a rekruta korára.
Elkezdenek a könnyei hullani, —
De sokat kell a bakának szenvedni l

Ferencz Jóska aranyos ládája,
Benne van a kis könyvem bezárva.
Majd kiadja áztat nemsokára.
Szeptembernek huszadik napjára.

Ferencz Jóska új zászlót csináltatott.
Közepébe arany betűt rakatott.
Rózsafából csináltatta a nyelét.
Rávágatta öreg baka idejét.

Magyar népdalok

Ferencz Jóska téli, nyári pokrócza,
Három évig húzogattam magamra.
De már mostan kijutottam alóla.
Húzogassa az a bundás regruta.

Én az éjjel azt az álmot álmodtam,
Ferencz Jóskát komisz ruhába láttam.
Fényes kardját balfelére kötötte,
A fiait a csatába vezette.

Ferencz Jóska azt adta ki parancsba :
Ágyúszóval ébresszenek hajnalba.
Szól az ágyű, ropognak a fegyverek,
Most válik el, mit ér a magyar gyerek?

Ferencz Jóska mezitláb ment sétálni.
Mert nem tudtak néki csizmát vasalni :
Kilencz kovács nem merte elvállalni,
Mert nem tudtak gyémánt patkót csinálni.

Ferencz -József kiállott a kapuba,
Ugy nézi, hogy masiroz a regruta.
Ki is adta mindjárást a parancsot:
Minden baka faszoljon uj bakancsot!

43-

Fiumei kikötőben van egy hadi hajó.
Libeg rajta, lobog rajta nemzeti szin zászló.
Fújja a szél, fújja, haza felé fújja,
A kiszolgált öreg bakák
Haza mennek újra.

Pörge kalap lesz fejemen mire a nap feljő.
Hull a könnye a bundásnak mint a zápor eső.
Ne sírj, bundás, ne sírj! kitelik az idő.
Nekem is volt, de már letelt
A három esztendő !

//. Xaiona-élei. lOl

44.

Fújdogál az októberi hideg szél.
De sok legényt fú be Udvarhely felé.
De sok szőke, barna kis lány sirassa,
Három évig a babáját nem lássa.

Ha még egyszer halvány csillag lehetnék,
A világon jobban szertenézhetnék.
Választanék olyan igaz szeretőt,
Ki elvárja ezt a három esztendőt.

45-

Fúvóm az éneket, de nem jó kedvemből,
Fúvatja a bánat szomorú szivemből.

A fekete hattyú gyászt visel magáért,
Én is azt viselek elhagyott babámért.

Szállj le hattyú, szállj le, a fekete földre.
Hogy írjak levelet régi helységembe.

Egyiket apámnak, másikat anyámnak,
Harmadikat írom elhagyott babámnak.

Írom levelemet, nem adom nevemet,
Jól tudod édesem, hogy' hinak engemet.

Írom levelemet, gyorsan kezeimmel.
Le is pecsételem gyászos pecsétemmel.

Írom levelemet szebeni birónak,
Szebcni birónak, törvényszék fiának.

jaj, hogy ne sorozzon engem katonának.
Hanem inJcább hagyjon az édes anyámnak.

Magyfar népdalok'

46.
Galiczia közcpibe'
Hét kaszárnya egy vcgtibc.
Egybe huszár, másba zsandár,
A többibe bakancsos jár.

Odavitték a rózsámat,
Legdrágábbik violámat,
Nyolcz keserves esztendeig
Talán haza sem eresztik.

Csak legalább levelemet
Küldhetném el, rózsám, neked l
Galiczia hetven posta,
A levelem nem ér odal

47-
Gyászba borul az egész Balaton,
Jön az anglus a hires vasúton ;
Százezer ágyú van a harcz mezején.
Így hát rózsám katona leszek én.

Nem hitted, hogy katona leszek én,
Majd elhiszed, ha masírozok én ;
Rezes csákó nyomja a fejemet.
Barna kis lány siratgat engemet.

48.
, Gyere, pajtás, katonánaki'
a:Nem mék biz én, mert levágnak.*
,Ha levágnak, feltámasztnak.
Téged tesznek kapitánynak.*

c Akkor mék én katonának.
Mikor lányok verbuválnak;
Akkor sem mék én bocskorba'
Sárga sarkantyús csizmába' 1))

11. J^atona-élet. 103

49.
Gyönge szeme van a kukoriczának.
Gyönge szive van az édesanyámnak.
Gyönge szive fájdalmába meghasad.
Hogy a fia katonának benmarad.

Édesanyám, én is katona vagyok,
Nyíregyházi kaszárnyába hervadok.
Ügy hervadok, mint a fügefal evéJ,
£des anyám, katonának neveltél.

50.
Ha bemegyek a sorozó szobába.
Ingem, gatyám levetem az asztalra.
Ingem, gatyám, ej, haj ! leteszem az asztalra,
Könyes szemmel ugy nézek az urakra.

Ha kijövök a sorozó szobából,
Könyeimet letörülöm orczámról.
Könyeimet, ej, haj ! letörülöm orczámról.
Ugy búcsúzom el a gyönge rózsámtól.

5>-

Ha én áztat tudtam volna előre.
Hogy keserű Fercncz József kenyere:
Elbujdostam volna
Még tíz éves koromba,
Hogy ne talált volna
A behívó czédula.

Kilencz napra letettek az egyesbe.

Vasat vertek a lábamra kezemre.

Szorítja kezemet

Még jobban a szivemet,

Más öleli sej, haj !

A kedves szeretőmet!

,04 Magyar népdalok-

Ha felülök szürke paripámra,
Bevágtatok Lengyelországába,
Visszanézek szép magyar hazámra,
Könyem csordul piros két orczámra.

Ha majd Lengyelországba kell mennem :
Hogy' kell ott majd lengyel lányt ölelnem?
Ha ölelem : fájnak a karjaim.
Ha csókolom : hullnak a könycim . . .

53-
Ha még egyszer húsz esztendős lehetnék
S a lányokban válogatást tehetnék:
Választanék olyan igaz szeretőt,
Ki elvárná ezt a három esztendőt.

54.
Harangoznak a toronyba.
Mégse megyek a templomba
Vasárnap,

Ne tarts engem pogánynak,
Nincsen a bakának vasárnap,
Sohasem volt, sohasem lesz
A bakának vasárnap,

Kis kertemben van egy rózsa,

Annak neve bazsarózsa,

Ihajla !

Le is szakasztanám én,

Le is szakasztanám én.

Hervadj rózsa, bazsarózsa,

Már az enyém úgy sem lehetsz, te, soha

55-
Hazám, hazám, édes hazám,
Bár csak határi d láthatnám!
Látok füstöt, de csak alig
Hogy az égen sötétedik.

//. Katona-élet. 105

Felmegyek én egy nagy hegyre,
Annak is a tetejére,
Onnan nézek hazám felé,
Édes anyám háza felél

56.
Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édes anyám, én is közéjök állok.
Én leszek az első század szakaszvezető,
Nem a világ ez a három esztendő!

57-
Hármat rikkantott már.
Hármat rikkantott már,
A rigó, a rigó, a rigó.
Nem parancsol nékem.
Nem parancsol nékem
A biró, a biró, a biró.
Majd parancsol Ferencz József, a császár,
Kinek egzeczéroz.
Kinek szalutéroz
A baka, a tüzér, a huszár.

Magas a kaszárnya,

Magas a kaszárnya

Teteje, teteje, teteje, —

Német baka sétál.

Előtte, előtte, előtte.

Bárcsak egy kis magyar szót is hallanék,

Kitől a rózsámnak,

Kitől a babámnak

] zennek, izennék, izcnnék!

58.
Háromablakos ház
Minden ablakába
Fehér rózsa kitéve.

1 o6 J\i agyar népdalok

Lábamon a bakkancs,
Lábamon a bakkancs
Fényes feketére kefélve.

Fejemet a csákó.

Vállamat a puska,

Oldalamat az Überswung szorítja,

Napbarnított arczom

Az én kis galambom

Minden este forró csókkal borítja.

59-
Hulldogál a rózsalevél
Szegény huszár sok búval él,
Sokat búsul, gondolkodik,
Sokat éhezik, szomjazik.

Édes anyám, ha elgyün kend,
Königgracznél keressen kend.
Ott leszek egy nagy fa alatt,
Idegen föld hantja alatt.

60.

Huszár vagyok, édesanyám, nem baka,
Mert a bornyű nem illik a hátamra,
Nem hordom én senki Riska
Tehenének a súlyát.
Huszár vagyok, kis angyalom.
Lovon járok tehozzád.

61.

Jaj de magas a kaszárnya teteje.
Bús gerlicze fészket rakott fölötte.
Bús gerlicze szomorkodik párjáért,
De sok magyar szenved a hazájáért.

U. J^atona-éíet. 107

Kimentem a burkus gránicz szélire,
Föltekintek a csillagos egekre.
Jaj, istenem, merre van az én hazám?
Sirat-e még engem az édes anyám?

Burkus földjén a temető kapuja,
A zászló is szomorún lobog rajta.
Szomorú szél hajtogatja levelit:
Édes anya mire szülte gyerekit 1

62.

Jaj be magas hegyet látok.
Katonának tett az átok.
Várj még bíró, mert megbánod.
Pártában marad a lányod.

Ne vigadjon senki azon.
Hogy hazámból masírozom,
Hull a zápor a nyomáson . . .
Ha ma rajtam, holnap máson 1

63.
Jaj de nehéz a kis lánytól
Egy-két csókot kapni !
Nagyon soká kell a lánynál
Egy-két csókra várni.

Annál könnyebb, annál könnyebb
A szép menyecskének.
Ad az csókot egy-két szóra
A huszárlegénynek!

64.

Jaj de szennyes a kend inge, gatyája.
Elszennyezte az aradi stokházba;
Mosd ki, rózsám, ingem gatyám fehérre.
Holnap visznek az agyitor elébe —

io8 Magyar népdalok-

Ha bevisznek az agyitor házába,
Leborulok törvényszék asztaJára,
Rablánczomat siralmasan zörgetem —
Jaj be bánom, hogy én katona lettem!

Még azt mondja az agyi tor énnekem,
Hogy a hóhér veszi el az életem —
Trombitások három i*ufot fújjanak,
Jaj istenemi — holnap felakasztanak.

Édes anyám pénz van a kend zsebébe;
Tartsa kend' hát, hadd markoljak beléje,
Csináltatok abból egy szép koporsót.
Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.

65.
Jertek fiuk, kik egyszerre rukkoltunk,
Komisz mondurt, mindent beabfirolunk ;
Abfirolunk csákót, sapkát, egyebet.
Felejtsük el ezt a komisz életet.

Kapitány úr kiadta a parancsot,
Egybeliek vehetnek már kalapot.
Kalap mellé szabadságos virágot,
Hadd sírjanak Debreczenben a lányok,

66.
Kapitány úr, az Istenért, mit csinál
Éjjel-nappal mindig mundért vizitál.
Vizitálja kapitány úr, — nem bánom,
Csak engemet szabadságra bocsásson.

Ezredes úr kiadta a parancsot :
Minden honvéd baka kapjon bakkancsot,
A talpára negyven szöget veressen.
Minden kislány honvéd bakát szeressen.

//. T^atona-élet. 109

67.
Kapitány úr azt mondja a bakának :
Ejnye de szép babája van magának!

— Bizony vitéz kapitány úr, van nékem,
Nem is adnám oda semmi kincsér' sem !

— Add nekem a babád nem lesz károdra,
Három csillagot kapsz a gallérodra.

— Köszönöm én, kapitány úr, ne adjon :
Rózsám szemében ragyog a csillagom!

68.
Kapitány úr csak az a kérésem :
Engedje el évi büntetésem.
Olyan édes volt a babám csókja :
Nem hallgattam a takarodóra.

69.
Katonának vagyok írva,
Föl is vagyok mundérozva,
Puska vagyon a vállamon.
Patrontás az oldalamon.

Ez az élet, igaz élet,
Viczispánnal nem cserélek.
Ha azt mondják: jobbra nézzek.
Csak azért is balra nézek.

70.
Katonának vagyok írva.
Ki van a két szemem sirva.
Katonaságom se* bánom,
Csak édes anyám sajnálom.

Ki van a két szemem sirva,
Mert a rózsámat más bírja,
A csalfa rózsám se' bánom.
Csak szabadságom sajnálom.

1 1 o Magyar népdalok-

7'-
Katonaság az életem.
Jobb vállamon a fegyverem.
Mikor én azt megzörgetem.
Egész világ sirat engem.

Katonaság az életem.
Komisz kenyér az ételem.
Én mikor azt megkóstolom.
Könnyeimmel meg is sózom.

Kedves rózsám virágos kis kertje
Rozmarinttal körül van ültetve,
Rozmarintszál, bazsa rózsa-levél.
Látom én már, hogy a másé levél.

Megérik a szőlő nem sokára.
Árván marad a töve utána.
Te is árván maradsz szép angyalom,
Most már nekem el kell masíroznom.

Magasan jár a csillag az égen.
Ki könyörül a szegény legényen
Elpanaszlom búmat egy madárnak.
Ki énekli az egész világnak.

73-
Kék asztalom, zöld abroszom.
Katona az én galambom,
Ugy megballag Szeged felé,
Szint' ugy fáj a szivem belé.

Kisütött a nap a sikra.
Járnak én utánam sirva.
Ne járj én utánam sirva.
Katonának vagyok irva.

U. Katona-élei.

74-
Kék ruhába gyün a porosz hadsereg.
Szól az ágyú, még a fák is rengenek,
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek.
Most tudni meg: kik a magyar tüzérek?

A csillagok fekete gyászt viselnek,
A tüzérek mind istenhez készülnek,
Srapnel-golyó hasítja a levegőt,
A sok baka beborítja a mezőt.

Már én többet nem irhatok levelet :
Porosz golyó elhordta a kezemet,
Írd meg, pajtás, az én édes anyámnak :
Ne várja már több levelét fiának.

Józsefstadtnál megszólalt már a harang.
Most temetnek három ezer szép magyart,
Fejük fölött márványkőre van vágva:
Magyar tüzér legelső a csatába 1

75-
Kértem a kapitányt : Közibe vezetett

Adjon pej paripát. Száz remonda lónak,

Ugy viselem gondját Megálltam faránál
Soh'se látja kárát. Egy kurta csikónak.

Ez lesz jó, ez lesz jó.
Ez a kurta csikó,
Ez a kurta csikó
Huszár alá való !

76.
Kinyílott már a pünkösdi rózsa.
Katonának be vagyok sorozva.
Ha kitöltőm azt a nyolcz esztendőt.
Különb legény leszek mint azelőtti

Magyar népdalok'

77-
Kis kalapom darutoJlas, virágos,
Ha felteszem, jaj de nagyon betyárosi
Most vettem az elmúlt vásár elején,
Reng a virág, reng a virág
Kis kalapom tetején.

Kis kalapom felakasztom a szegre.
Három évig nem teszem a fejembe,
Viselem a Ferencz-József csákóját.
Három évig, kis angyalom.
Nem öleljük meg egymást.

Kis pej lovam nem szereti a zabot.
Kis korában az árpára rá szokott,
A galambom szoktatta az árpára.
Engem pedig, engem pedig
Az ő édes csókjára,

78.
Kis pejlovam megérdemli a zabot,
Kétszer körülfutta Magyarországot,
Háromszor is körülfutotta volna,
Ha a császár több zabot adott volna.
Megizenem a császárnak magyarul,
Hogy ne bánjon a magyarral czudarul.
Tartsa meg a fogadását, mert ha nem —
Valamennyi szentje van, mind leverem!

79-
Ki van az én rózsám képe
A templomba rajzolva.
Érted vagyok, kedves rózsám
Katonának kiirva.
Érted élek, halok is.
Ha felakasztanak is.
Érted rózsám, a mig élek.
Fekete gyászt viselek.

n. Katona-Hét. 113

Kiindultam a hazámból
Nagy Olaszország felé,
Fél utamból visszanéztem
A kedves hazám felé.
Látom a nagy hegyeket.
Kik siratnak engemet,
Arczczal vagyok leborulva.
Hazám felé fordulva 1

Könnyes szemmel feltekintek
A nagy magas egekre.
Ott látok egy kis madárkát
Hazám felé repülve.
Szállj le madár, ha lehet.
Vidd el ezt a levelet!
Mondd meg az én angyalomnak :
Ne sirasson engemet 1

80.
Korond között nevelkedtem,

Ne, te, nel
Jaj de fene legény lettem.

Ne, te, nel
A parajdi bányász lányok.

Nem is nézek én reájok.
Ne, te, ne, te, ne, te nel

Visznek engem katonának.

Ne, te, nel
A németek kutyájának.

Ne, te, nel
Borjú nyomja a vállamat.
Más öleli a rózsámat.

Ne, te, ne, te, ne, te, ne!

81.
Kossuth Lajos azt izente.
Hibázik a regimentje.

Magyar népdalok. 8

1 14 Magyar népdahk.

Ha hibázik kettő, három
Lesz helyette tizenhárom.
Éljen a magyar.

Kossuth Lajos azt izente.
Nincsen elég regimentje,
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a magyar.

Kossuth Lajos Íródeák,
Nem kell neki gyartyavilág.
Megírja ő a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar.

8a.

Kossuth Lajos udvarába
Muzsikálnak éjféltájba.
Talán azért muzsikálnak :
Engem visznek katonának.

Becskereki nagy köves út.
Csöng azon az én sarkantyúm,
Csörög-börög az én kardom.
Sirathatsz már, kis angyalom!

83.
Kossuth lova megérdemli a zabot.
Kétszer körüljárta M.agyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna
Magyar fiű osztrák baka nem volna.

84.

Könnyű neked rózsám
Meleg ágyba hálni,
De nehéz én nekem
Künn az esőn állni.

77. 7(afona-élet. i i 5

Gyönge iaDam i^ázik»
Köpönyegem ázik.
Piros pejparipám
Kert alatt bánkódik.

85.
Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj !
Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj 1
Mégsem hiszed, hogy elmegyek, jaj, jaj, jaj !

Lovam lába indulóban, jaji
Lovam lába indulóban, jaj !
Magam szája búcsúzóban, jaj, jaj, jaj !

Nézz utánam keservesen, jaj !
Nézz utánam keservesen, jaj !
Látsz e többé, vagy sohasem, jaj, jaj, jaj 1

Ha meg nem látsz az életben, jaj 1
Ha meg nem látsz az életben, jaj!
Meglátsz a magas egekben, jaj, jaj, jaj I

86.
Le van az én rózsám képe
A szivembe rajzolva.
Érted vagyok gyenge rózsám
Katonának kiirva.

Érted élek, halok is,
Most is érted szenvedek . . .
Érted rózsám a mig élek,
Fekete gyászt viselek.

87-
Magas a kaszárnya.
Előtte a strázsa.

« Strázsa uram, az egekre kérem.
Honvédbaka a szeretőm nékem,
Ereszszen hozzája. »

8*

1 1 6 Magyar népdalok.

íNem illik a lánynak
Kaszárnyákba járni. »
aTudom én is, de mikor a rózsám.
Honvédbaka ritkán jön cl hozzám,
Nenéz azt bevárni.))

«Strázsa uram, kérem.

Egy csókkal beérem.

Nem lesz abba' senkinek se kára,

Ereszszen be csak egy minutára, —

Szentül megigérem.:&

88.
Már én többet, már én többet

Polgárlegény nem leszek,
A vállamra, a vállamra

Kaszát, kapát nem teszek.
Kardot kötök, — puskát teszek
A vállamra, nem kaszát.
Azzal védem, azzal védem
Ezt a szép magyar hazát 1

89.
Már látom, hogy katonának kell lennem,
Komisz német mondurba kell öltöznöm,
Édes rózsám, tőled is cl kell válnom,
Muszáj képen kell a császárt szolgálnom.

Háromféle szőre van a lovamnak.
El kell menni katonának magamnak.
Nem félek én a szerető-tartástól,
Jaj, de félek az egreczirozástól 1

90.
Már minálunk verbuválnak kötéllel.
Elfogják a szegény legényt erővel ;
Hátra kötik a két kezét kötéllel,
Ugy kísérik be Kassára fegyverrel.

U. J^ahna-éteh 117

A gazdagnak öt-hat fia: nem bántják;
A szegénynek ha egy van is, elfogják,
Utána megy apja, anyja: siratják.
Kérik pénzért az uraktól : nem adják.

Eredj haza szegény ember, azt mondják.
Neveld apró árváidat, hadd hordják;
De megveri az úristen idővel,
Ki a szegényt elfogatja erővel.

91.
Marsadjusztirungban állok egész nap,
Gyenge vállam feltöri a czakumpakk;
De a szivem nem töri fel semmi sem.
Mundérban is érted dobog kedvesem.

Rapporton voltam a kapitányomnál.
Mért késtem oly sokáig a lányoknál ?
Jelentettem : nem hallék czapistrángot.
Mert a babám a fülembe suttogot.

9a.
Már Szcbenbe megfújták a trombitát,
A ki huszár, nyergelje fel a lovát!
Két napi zab, széna föl van pakolva.
Kis pej lovam mégis játszik alatta.

Ha felülök kis pej lovam hátára.
Letekintek, kesely mind a négy lába,
Kesely lába, csillagos a homloka.
Októberben lettem, babám, katona.

Ha elindult ez a gőzös, hadd m.enjen,
Én utánam senki ne keseregjen ;
A ki pedig én utánam kesereg.
Azt kívánom: a jó isten áldja megl

ii8 Magyar népdalok.

93-
Masíroznak a kék inges huszárok,
Megsiratják az abonyi leányok.
Édes anyám, varrasson kend kék inget,
Mert én bizony kék inges huszár leszek!

Kék az ingem, rojtos gatya van rajtam.
Szilaj csikó rúgja a port alattam, —
Édes szülém, ne búsuljon érettem.
Örüljön, hogy magyar huszár lehettem.

94.
Megérett a búzakalász.
Le lehet aratni.
Elbúcsúzott a szeretőm.
Meg lehet siratni.
Sárga kalász, búzakalász,
Te is velem sírnál.
Ha obsitos katonának
Szeretője volnál 1

Sírhattok már, sírhattok már
Ti trencséni lányok,
Nem lesz többet, nem lesz többet
Ilyen jó világtok!
Nyitva van a csárda-ajtó
Muzsika szól benne.
Búcsúznak a nyolczas bakák.
Mink mulatunk benne!

95-
Tyiegjöttek a szabadságos huszárok,
Örülnek is a menyecskék, a lányok.
Mert a huszár a menyecskék virága
Mindegyiket édes csókkal kínálja.

11. Jiaíona-éíet

96.
Megkérdeztem egy kis Jánytól az este :
Huszársapka miéit van a kzzéhzl
Az a kis lány énnekem azt felelte :
jaj istenem, teremtőm,
Huszár az én szeretőm,
A sapkáját tegnap nálam feledte!

97-
Megy a gőzös fölfelé.
Száll a füstje lefelé, de lefelé.
Benne ül egy regruta.
Ki van a szeme sírva.
Ki van a szeme sírva.
Hull a könnye, mint a zápor, a vasútra
Isten veled, kis angyalom, utoljára!
Hogyha szeretsz engemet.
Ne feledd a nevemet.
Ne feledd a nevemet!

98.
Megy honvédnek, megy huszárnak
A ki arra való ;
Ez a nyalka magyar verbung
De kedvemre való!

Félre innen, zsidó fattyú.
Nem vagy ide való.
Csak a szegény magyar legény
Katonának való.

99.
Mennem kell már énnekem is.
Besoroztak engemet is.

Édes anyám, ne sirj értem,
Gondot visel rám az isten.

Magyar népdalok-

Kisebb, nagyobb jó leányok.
Visszajövök még hozzátok.

Tégedet is lelkem, Kató,
Áldjon meg a mindenhatói

Hagyj föl azzal a sirassál.
Találkozunk még egymással !

lOO.

Mikor a huszárnak el kell masirozní.
Elkezdi a lovát szépen fölnyergelni.
Szépen fölnyergeli, föl is kantározza.
Ballábát teszi a lánczos kengyelvasba.

Mikor a bakának el kell masírozni.
Kiáll a kapuba, elkezd káromkodni.
Szidja a suszternek minden jó angyalát,
Mért csínált a bakának rövid szárú csizmát?

Mikor masírozunk, kapitány uram?

Mikor masírozunk, kapitány uram?
Holnap, holnap, holnap után.
Csütörtökön ebéd után,
Kedves katonáim 1

Mi lesz az ebédünk, kapitány uram?

Mi lesz az ebédünk, kapitány uram?
Lencse, borsó, káposztával.
Jó borocska szalonnával.
Kedves katonáim 1

Elszakadt a nadrág, kapitány uram I

Elszakadt a bakancs, kapitány uram!

Vagyon szabó, csizmadia.

Ki megvarrja, ki megfoldja.

Kedves katonáim 1

11. Tiafcna-éhf.

Vetetíen az ágyunk, kapitány urami

Vetetlen az ágyunk, kapitány uramí

Itt van Sári, majd megveti.

Még magát is belé veti,

Kedves katonáim I

Mikor nyolcz esztendős voltam,
Katonának nem jó voltam.
Most járok a huszadikba.
Kisérnek a háborúba.

Mikor göndör hajam vágták.
Babám kötőjébe rakták.
Nem volt annyi hajam szála,
A mennyi köny hullott rája.

103.

Mikor visznek Olmücz felé,
Nyiljon az ég ezer feU,
Nyiljon az ég ezer felé.
Boruljon be minden felé.
Boruljon be minden felél

Ez az utcza jaj de röges,
A kin Olmücz f^\t visznek,
jaj de röges, jaj de köves,
Ez az utcza jaj de röges,
A kin Olmücz felé visznek 1

104.

Mindenfelől harczi nótát fú a szél.
Verje meg az Ur Isten azt, a ki féli
A török is, a tatár is mit tehet?
Egy életnél egytől többet nem veheti

2 2 Ma^ar népdalok

105.
Mi piroslik ott a sikon távolban?
Magyar tüzér piros vére a hóban.
Sok halált szórt az ellenség sorára,
Hej ! de végre egy golyó őt találta.

Agyú helyett koporsót visz a szekér.
Abban nyugszik egy magyar honvéd-tüzér.
Rajta diszlik csákója és fegyvere,
Szemfedélül honvédi köpönyege.

Bajtársai kivont karddal kisérik.
Komoly arczczal néha meg is könyezik.
Nincs harangszó, csak pár ágyudörrenés :
Ennyiből áU a tüzéri temetés.

io6.
Mosd ki rózsám ingem, gatyám fehérre.
Holnap visznek a tiszturak elibe.
Beállok a mérték alá rendesen.
Összeütöm a bokámat helyesen.

Azt gondolám, hogy nem leszek katona.
Gondot viselek az édes anyámra,
De már látom, nem viselek szegényre...
Reá bizom a jóságos Istenre.

107.
Most akadtam, babám. Minden nap a káplár
Súlyos oskolára. Háromszor vizitál.

Akibe tanitnak A gangon föl-alá

Siralmas nótára. Ajtóm előtt sétál.

Oskolám ajtaja Ezer egésséget

Van három lakatra. Küldenék, drága kincs,

Nég^^ strázsát állitnak Jaj, de honnín küldjek.

Éjjel a gangjára. Mikor magamnak sincs.

11 Iraton a- élet. i 23

Írnék, jaj, de nehéz Elbágyadt kezemből

A könnyű penna is, IrótoU kiesik.

Feketének látszik Két szememből a köny

A hattyú tolla is. Mint patak, ugy folyik.

108.
Most kapott a biró
Egy kis újságot.
Szedi össze mind az
1 fiúságot.

Sok magyar leánynak
Szeme köuyezik.
Mikor a rózsáját
Bakkancsba fűzik.

109.
Nagy- Abc nyban csak két torony látszik.
De Majlandban harminczkettő látszik.
Inkább nézném az abonyi kettőt.
Mint Majlandban ezt a harminczkettőt !

Nagyszebeni brigáda.

Oda vagyok bezárva.

Gyere babám váltsál ki.

Ne hagyj el a nagyszebeni brigádéba hervadni.

Kíváltlak én, ki, ki, ki.

Nem hagylak elhervadni.

Eladom a zsebker csőmet.

Kiváltom a nagyszebeni brigádból a szeretőmet.

Napkeletre Brassó felől jön egy üveghintó,
S abba ül a, abba ül a zsidó szolgabiró.
Zsidó szolgabiró, tedd le a pennádat,
Ne írass be, ne sorozz be engem katonának.

j^ Magyar népdalok.-

Arra kérem, arra kérem, legyen olyan szivesl
Hadd mondjam meg, vagyok-e húsz évesl
Most járok én ép hej 1 tizennyolczadikba
Ne sírj rózsám, kedves rózsám, nem leszek katona.

S mikor engem, mikor engem visznek katonának
A patakok, a patakok akkor megáradnak.
Mert a lányok, mert a lányok akkor mind zokognak
Sűrűn hulló könyeikkel engemet siratnak.

Négy csücske van a strózsáknak,
Négy csillaga a káplárnak,
Százablakos a kaszárnya.
De sok legény kerül oda árvaságra.

Elvennének a strózsákbul,

El a káplár csillagjábul.

Feleznék az ablakszámot,

De meghagyják egészben az árvaságot.

113.
Nem volt párja a faluban
Kerekes Andrásnak,
Sírtak is a lányok, mikor
Elvitték katonának.
Hajh de legjobban siratta
Szeretője piros Panna,
Szeretője, piros Panna.

Kitűnt az ő vitézsége

Sok véres csatában.

Minden csapás tiz halál volt

Ellenség sorában.

Hej, de mig ő küzdött, vérzett,

Panna szíve másért érzett,

Panna szíve másért érzett.

11. T^atona-éíet, 125

Tele volt az egész teste
Fájdalmas sebekké].
Mikor haza megérkezett
Dobogó kebellé],
HajJi de liűtlen szeretője
Mással ment az esküvőre.
Mással ment az esküvőre.

114.

Nénémasszony, mit ízen a fiának.
Mert én mostan berukkolok bakának.
— Jaj istenem, nem t'ok szólni a jajtól.
Mondd meg neki : őrizkedjék a bajtól.

115.

Nincsen a császárnak
Olyan katonája.
Mint ez a szép honvéd baka.
Ha kiáll a síkra.

Ha kiáll a sikra.

Fegyver a vállára.

De sok szőke, barna kis lány

Sirva néz utána.

116.

Nincs énnekem édes anyám,
A ki gondot viselne rám.
Az úristen az én dajkám.
Csak ő visel gondot én rám.

Magyarország, kedves hazám.
De idegen lettél hozzám!
Sem ebédem, sem vacsorám.
Bánat nélkül nincs egy órám.

1 26 Magyar népdalok-

Lóger-knró árnyékában
Fekszem a szomorű ágyban,
Köpönyegem a sátorom,
Magam árnyékában nyugszom.

117.
Nyárád vize lefelé kanyarodik,
Magyar huszár a mellett maséródzik.
Maséródzék, úgy vigyázzon magára,
A szerelem ne álljon az útjába.

118.
Októbernek első napján
Hej, be kell rukkolni.
Akkor fogsz te, kedves rózsám.
Keservesen sírni.
Semmi, babám, semmi,
Így szokott az lenni,
Mindenféle szerelemnek
Vége szokott lenni!

J19.
Perczel Móricz magyarok vezére —
Áldja meg az egek teremtője!
Hej, bevette a római sánczot.
Kihajtotta belőle a ráczot.

Kis-Oroszi, magyarok hodálya.
Elmegyek bel ül ed a csatára ;
Jó magyar nem rakja szegre kardját.
Ha veszélyben látja a hazáját!

lao.

Prága alatt van egy szép uj temető,
Engem temessenek abba legelőbb,
Sirhalmomra ültessenek violát,
Kcdvis rózsám hadd sirhassa ki magát.

11. J{alona-é}et. 127

Édes anya felneveli a fiát.
Drága pénzért kiváltaná, — nem adják.
— Eredj haza, édes anyám, nem adnak.
Neveld föl a többi árvát magadnak 1

Rászállott a vadgalamb a tiszta búzakalászra,
Még ezelőtt két kis évvel rá se néztem a lányra.
De mióta a vadgalamb rászállott,
Elszeretném én az egész világot.

Ez a kis lány, barna kis lány ha bemegy a templomba,
Fehér szoknya, vasalt szoknya vágódik ki alóla.
Az asszonyok azt beszélik felőle:
Honvédbaka ennek a szeretője.

Reczeczel nem vagyok én kapitány,
Reczecze! nem jáiok én paripán.
Hármas honvédbaka vagyok én,
Reczecze! gyalog masírozok énl

Reczecze! nincs a lánynak kötője,
Reczecze! mert elhagyta az este.
Mert elhagyta, csuhaj, az este,
Reczeczel mikor a bakát leste.

Reczeczel ez a kis lány jó fajta,
Reczecze! fog is ám a csók rajta.
Vigyázz kis lány, bizony megjárod,
Reczecze! Szűk lesz majd a kabátod.

113.
Ritka a katona, kinek párja nincsen.
Ritka a szerelem, kiben hiba nincsen.
Mi haszna szeretem, ha el nem vehetem.
Olyat nem szeretek, kit el nem vehetek.

1 28 Maj^ar népdalok.

Akkor lesz, akkor lesz a keserves óra.
Ha az én galambom felül a fakóra.
Bevágja csákóját fekete szemébe,
Ne lássa senki se, hogy hull az ő könnye.

Fújjad szellő, fújjad, zöld erdő harmatját,
Hogy ne lássa senki piros csizmám nyomát.
Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját,
Selyem kendőm habját, bús szivem bánatját.

1S4.

Ritkán szól a rigómadár hajnalba,
Bakagyerök az ágyábul hallgatja.
Kelj föl baka, a csizmádat biczkóni :
Holnap röggel korán ki köU rukkóni.

Édös anyám, mér szült kend a világra,
Kilencz fontos ágyúgolyó számárai
Kilencz fontos ágyúgolyó eltalál,
Az se mondom, hogy kend volt édös anyám.

Rózsám, rózsám, rózsám, a szivedet

Minek adtad oda a czugsführernek ?

— Azért adtam én neki :

Gondját tudja viselni.

Mert a fűhrer igaz szivű.

Tud igazán egy kis leányt szeretni I

126.
Rózsa virít, rózsa nyílik,
A babám udvarán,
Magyar huszár karírozik
Sötét pej paripán.

Ne karírozz, magyar huszár,
Még le találsz esni,
Nincsen itten édes anyád.
Ki fog megsiratni?

//. 7(atona-étet. 129

Nc sirasson engem senki,
jói vagyok tanítva,
Se galopba', se karélyba'
Le nem esem róla.

Magyar huszár, magyar huszár
A nyeregbe termett.
Mint a jó földbe a búza
Belegyökeredzett 1

« Sárga ló, sárga ló, réz a patkó rajta.
Most akartam, rózsám, hozzád menni rajta.
Most akartam, rózsám, veled ismerkedni.
Fújják a trombitát, el kell masírozni. i>

« Katona vagy, rózsám, de nem jó kedvedből.
Szolgálod a császárt nagy kénytelenségből,
Megesett már r?jtam, mi meg akart esni,
Elment a galambom, ki el akart venni. »

128.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia.
Mindig van annak halottja.
Éjjel-nappal sirathatja,
Sirathatja.

Nincsen annak semmi baja.
Kinek katona a fia.
Bár az enyim is az volna.
Többé nem az apja gondja.
Anyja gondja.

129.
Sohasem vétettem Lovasnak állottam,

Székes- Fehérvárnak, Bakancsosnak tettek.

Mégis besoroztak Verje meg az isten.

Engem katonának. De nagyon rászedtek!

Mtgy«T népdalok. 9

1 ^o Magyar népdalok-

A lovas katona Átkozott csizmája,

Mikor masírozik, De rövid a szára!

Felül a lovára Hej minden órában

Csak úgy dohányozik. Elmerül a sárba!

A szegény bakancsos Verje meg az isten

Mikor masírozik, A mészáros bárdját,

Kerüli a nagy sárt, Hej mért vagdosta el

Csak úgy káromkodik. A kis borjú lábát!

Mostan a kis borjú
Nem járhat a lábán
Szegény bakancsosnak
Kell vinni a hátán l

J30.

Söpri k a pápai utczát,
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyén a regiment után.

Kérdi tőle a kapitány :
Hová, hová, barna kis lány?
Mit kérdi azt tőlem a kapitány ?
Megyek a szeretőm után!

131.

Sötét pej paripa,

Selyem nyereg rajta,

Most akartam, rózsám.
Hozzád menni rajta.

Most akartam, rózsám,
Veled mulatozni, —

Fújják az indulót.

El kell masírozni 1

//. l(atona-éUt. i 3 i

132.
Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Fáj a szive sok édes anyának.
Fáj a szíve sok édes anyának.
Mikor fiát viszik katonának.

Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek.
Fáj a szive sok szegény legénynek.
Fáj a szive sok szegény legénynek.
Mikor fűzik bakancsát szegénynek.

Mikor visznek Lengyelország felé,
Visszanézek magyar hazám felé.
De sajnálom apámat, anyámat,
De még jobban a kedves babámat.

'33-
Szárnya, szárnya, kaszárnya teteje.
Ott lakik a legények eleje !
Ott lakik az én kedves galambom.
Kiért fáj a szivem olyan nagyon.

Szárnya, szárnya van a madárnak.
Nincsen párja a Frigyes-huszárnak.
Ha bemegy a brassói csárdába,
Kilencz kis lány borul a nyakába.

134.
Százados ur kiadta a parancsot :
öreg bakák tegyék föl a kalapot.
Kalap mellé szabadságos virágot, —
Hadd sírjanak a városi leányok.

Kitöltöttem három évet, hat napot.
Már én többet szalutálni nem fogok.
Szalutáljon az a bundás regruta,
A kinek van harminczhat kis hónapja.

132 Magyar népdalok-

»35-

Szegény legény feltekint az égre,
Szeretőjét bjzza az istenre.
Arra bizza, az viseli gondját.
Nem öleli már karcsú derekát.

Jaj de szépen kékellik az erdő.
De még szebben zöldellik a mező,
Kis kertemben csillámlik a harmat -
Kedves babám, örökre elhagylak!

Gyenge lábom, gyenge masérozni.
Gyenge karom a fegyvert forgatni,
Ád az isten nekem annyi erőt.
Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.

,36.

Szép a baka, ha kiáll a glédába,
Három megy egy sorjába,
A káplárja utána,
Marsot ver a dobosa

A városba'.

Szép a huszár, ha felül a lovára.
Kardot köt oldalára.
Megcsókolja babája,
Ugy megyén a csatába,

A csatába!

137.

Szép a huszár, ha felül a lovára,
Fényes kardot köt az oldalára.
Fényes karddal védelmezi hazáját.
Két karjával ölelgeti babáját.

//. fiaton a- élet. i^-^

,38.

Szépen szól a harminczkettős banda,
Eszti baka masírozik rajta,
Masirozik idegen országba.
Bosnyák ország szép nagy határába.

Bosnyák ország körül van kerítve,

Eszti baka annak keritése,

Eszti baka a kapufélfája.

Bosnyák kis lány mindig azt strázsálja.

'39-
Tenta, penna, kalamáris, papiros, —
Az cn rózsám más országba masiroz.
írok neki oly szomorú levelet :
Jöjjön haza minél előbb, ha lehet.

140.
Tisza partján van egy hajó kikötve.
Abba' van egy Miklós-huszár megölve.
Kék atilla mellére van gombolva.
Édes anyja felette ^l, siratja.

Menj el haza édes anya, ne sirasd,
Van még otthon három árvád, neveld azt.
Nem megyek én, nem nevelek több árvát.
Nem adok én a császárnak több huszárt.

J4J.

Tizenkét évekre
Be vagyok sorolva.
Telnek bús napjaim
Idegen országba.

Búra termett idő.
Ködnevelő szellő.
Gondolok egy órát,
Lesz — ezer esztendő I . , .

I 34 Magyar népdalok-

142.

Vásárhelyen meszelik a templomot,
Vásárhelyen állítják a verbungot.
Hallod pajtás, de szépen muzsikálnak,
Itt a verbung, álljunk be katonának.

Vásárhelyen megütik a rézdobot,
Kiadják a kemény parancsolatot.
Keljetek fel hű magyarok e szóra :
Itt a muszka, daraboljuk apróra 1

143.

Vége van az aratásnak,
El kell menni katonának.
El kell menni, ha esik is.
Ha csak nehezen esik is.
Esik is.

Nehezen esik a járás.
Tőled rózsám a megválás.
Váljunk meg rózsám, egymástól,
Mint a levél az ágától.
Elválik.

>44-

Verje meg az Isten
Azt az édes anyát,
A ki katonának
Neveli a fiát.

Húsz évig neveli

Világ pompájába',
Azután temeti
Holtig tartó gyászba

n. "Katona-étef 135

»45-
Voltam csikós, voltam gulyás, hej, huj, haj !
Voltam az alföldön juhász, ej, huj, haj I
Nem őrzöm már senki juhát;
Nem ad nekem senki ruhát, hej, huj, haj !

A császár ad nekem ruhát, hej, huj, haj!
Minden esztendőre egy párt, ej, huj, haj !
Komisz inget, komisz gatyát.
És egy pár sarkantyús csizmát, hej, huj, haji

.46.
Zörög a kocsi a fagyon nagyon.
Nem tudom, hol lakik a galambom ;
Itt, itt lakik ebb' a nagy utczába,
Piros rózsa nyilik ablakába.

Lehullott a rózsafa levele,
Árván maradt ennek a vesszeje 1
Lehullott az arczám pirossága.
Ha visszatérsz, nem ismersz reája.

»47-
Zsindelyezik a kaszárnya tetejét.
Mind elvitték a legénység elejét!
Maradt itthon kettő-három nyomorult.
Rátok lányok még az ég is beborult.

Adjon Isten, kapitány ur, jó napot I
Hozott Isten, kedves húgom, mi bajod ?
Elvitték a szeretőm' katonának
Még pediglen Mollináry-bakának.

Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét.
Mert. elvitte a legénység elejét.
Hagyta volna itthon csak az cnyimct.
Nem öit volna a nagy bánat engemet.

^6 Magyar népdalok-

Boszniában hull a magyar rakásra,
Idehaza foly a sírás javába,
Sír az anya, sír a testvér, szerető.
Mikor telik már be ez a temető!?

.48.
Zsindelyezik, zsindelyezik a kaszárnyát,
Kaszárnyát,

Válogatják, válogatják a legények
Legjavát.

Gyolcs ingbe, gatyába.
Sarkantyús csizmába,

Most is selyemkendő, most is selyemkendő
Van a pruszlijába.

Édes anyám, édes anyám, csak az az egy

Kérésem :

Extra ruhát, extra ruhát csináltasson

Én nékem.

Extra ruhát, sej, haj!

Piros zsinórt rája —

Az illik, illik, illik, — az illik, illik, illik

A magyar bakára!

149-

Zsindelyezik a szegedi tornyot,
Meghúzatom a hármas harangot.
Meghúzatom háromszor napjába,
Kedves babám szive fájdalmára.

Ferencz Jóska kerek udvarába
Huszonnégy ló eszik karikába,
Szénát eszik, nem árpa abrakot.
Tőled, babám, jaj de elmaradok.

jaj istenem, jaj, de árva vagyok.
Volt szeretőm, az is megtagadott.
Bár a világ sarokvason áJlna,
Fordítanám a jobb oldalárai

n. J{atona-élet. 137

150.

Zúg az erdő, zúg a mező, —
Vájjon mi zúgatja?
Talán bizony Perczel Móricz
A lovát ugratja.

Szép ő maga, szép mindene.
Szép a paripája,
Vigan vágtat a honvédek
Nyalka táborába.

pAsztordalok, betyArnótAk.

A Dömötör, a Dömötör közeledik,
A juhásztól a birkákat számon kérik;
Nincsen neki egyebe;
Csak egy vezér ürüje,
Rajta van a csengetyüje.

Legelteti, legelteti alá s elé,

Kondorosi, kondorosi csárda felé,

Szolgálója olvassa,

A gazdája számolja.

Az asszony meg siratgatja.

A juhásznak jól megy dolga,

Egyik dombról a másikra

Terelgeti nyáját.

Fújja furulyáját.

Bú nélkül éli világát.

Ha megunta furulyáját,
Előveszi bőrdudáját,
Belefújja búját,
A birka bőrébe.
Szélnek ereszti belőle.

3-
Aladáron azért nem jó szolgálni :
Korán reggel ki kell menni szántani.
Olyan korán ki kell menni szántani —
Még az ökrömet sem látom befogni.

///, 'Pászfordalok. hetyámófák i 39

Befogom a négy ökröm a járomba,
Kihajtom a kis-békási határba.
Addig biz cn, öreg kopasz, nem szántok,
Mig valahogy kis világot nem Iátok.

Állj meg, Jancsi, itt előttünk a csárda,
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.

Fogj ki, Jancsi, hadd érjen itt az est ve,
Jó szállást ad ez a barna menyecske.

Korcsmárosné, egy itcze bort, galambom,
De csak hamar a jobbikból, ha mondom.

Korcsmárosné, eszemadta! be barna,
Bora mellé egyebet is adhatna.

5-
Arra alá az alföldi határon
Mén a juhász, mén a juhász, mén a juhász
Száz esztendős, egérszőrü, keréktalpu, hosszúfülű,
Pöttögetött, mönyéthasu, piczike kis szamáron.

Elvetöttem, a vijolát, nem kelt ki —
Beizentem, beizentem, beizentem,
Simontornyu csaplárosné szép lányának.
Ha kedve van, az erdőre gyüjjön ki.

De ő bizon azt izente : nem gyün ki.
Majd kigyün a, majd kigyün a, majd kigyün a,
Kuliszarvu, csákószarvu, csörgős körmű, sáros hátú.
Lopott tehén az erdőbe valaha.

6.

Arra alá az alföldi csárdába.
Három betyárgyerök iszik bujába;
Kit bujába, bánatjába mögiszik,
Mögkeresi, még más embör aluszik.

I 4» Magyar népdiiíoh

Betyárgyerök alatt zörög a haraszt —
Nyár derekán takarodik a paraszt,
Ugy elhányja-veti szögény erejét:
Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.

Szolgagyerök szalad haza ijedve :
Bátyám uram, elveszött a hat ökre!
Van imádság szögbe', likba', sarokba',
Lótás-futás högyön-Yölgyön, ódáiba'.

Isten terömtötte a betyárokat,
Azok által veri a gazdagokat;
Hogyha betyárgyerök nem találkozna,
Gazdag embör soha nem imádkozna.

7-
A subámnak nincs melege.
Megvesz az isten hidege.
Korcsmárosné, ha van szived,
Gyújts világot, rakjál tűzeti

Hadd kóstoljam meg borodat.
Öleljem a derekadat.
Láng a szemed, arany a szád.
Bolond, a ki haragszik rád!

8.
A szögedi határon Ki egy pipa dohányt ád.

Csősz leszek én a nyáron ; Nem hajtom be a lovát,
Letet item a subámat, Sem a lovát, sem magát.

Veregetem a pipámat. Sem a kedves galambját,

A pipámat. A galambját.

9-

Az alföldön betyár gyerek vagyok én.
Tizenhárom szél gatyába járok én.
Tizenhárom szél gatyába járok én.
Jaj de nagyon betyár gyerek vagyok én!

///. Pdszfordahk. betvdmótdk 141

Kis pej lovam csárda előtt feszeleg,
Azt se tudom, rajta van-e a nyereg?
Kérem szépen, korcsmárosné, nézze meg ;
Lovam hátán rajta van-e a nyereg?

Ha felülök kis pej lovam hátára,
Beugratok az aradi gulyába,
Kiválasztok hatvanhárom darabot:
Nesztek lányok, tik is boldoguljatok!

Az én lovam pejkó. Csak egy maradt rajta.

Magam vagyok Patkó. Az is lotyog rajta.

Hej, lovam négy lábáról Hej, kovács jó barátom

Leesett a patkó! Igazijjon rajta!

Bárcsak hamar május lenne,

Sej, haj, bárcsak hamar május lenne.

Hogy a réten sok ló lenne.

Sej, haj, a nyáron!

Kötőfékem harminczhárom.

Sej, haj, kötőfékem harminczhárom.

Tele lopom még a nyáron.

Sej, haj, ha lehet.

Békókulcsom csak egyféle.

Sej, haj, békókulcsom csak egyféle,

Mégis békót nyitok véle,

Sej, haj, ha lehet.

Viszik a lovam Gyulára,

Sej, haj, viszik a lovam Gyulára,

Magamat vasba utána.

Sej, haj, utána!

I 42 Magyar népdalok.

Becsaliba járnak híres lányok,
Réz itczéből isznak a betyárok;
Hej, huj, nem bánom,
Magam is beállok
Becsali bandába
Becsali betyárnak.

'3-
Befújta az utat a hó,
Czéltalanul fut a fakó.
Eleresztve a kantárja.
Búbánatos a gazdája.

Betyár gyerek ül a lovon.
Nagyot sóhajt olykor-olykor:
Hogy így megcsal, sohse hittem,
Büntesse meg az Ur Isten!

'4-

Béres legény voltam én, Kocsis legény voltam én,

Annak se jó voham én. Annak se jó voltam én.

Eltörettem a jármát, Eltörettem a rudat.

Szidták a vén apámat. Szidták a rósz voltomat.

Juhász legény voltam én,
Annak se jó voltam én,
Nem jól tudtam terelni.
Csak a szép lányt ölelni.

'5-
Be sok falut, be sok várost bejártam,
Be sok rongyos istállóra találtam.
Nem találtam magam alá paripát,
Elloptam a komiszárus pej lovát.

///. PJsztordalok. hetydmófdk. 143

Arra kérem komiszáros uramat,
Ne lőjje ki alólam pej lovamat.
íEjnye, ejnye, azt a betyár mindenit!
Lovát félti, nem a maga életit. lí

16.

Betyár vagyok, szabad gyerek,
Holmi félszet nem ismerek;
Ha kergetnek a hadnagyok:
A pusztába bevágtatok.

Czifra csárda az én tanyám,
Ott szoptatott engem anyám,
Nevelőm volt a jó Isten,
Nyalka szegény legény lettem.

Szép élet a betyár élet,
Szabad, a milyen csak lehet,
A hova szive vezeti, —
Paripája odaviszi.

Enyim egész világ lánya.
Ráadásul az asszonya ;
Belém akad egy-egy utas:
Hoz az nekem elég húszast 1

•7-
Be van az én szűröm ujja kötve.
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába*.
Kapom, fogom, megyek a csárdába ;
Parancsolom a korcsmárosnénak :
Hozzon kend bori jó borivójánaki

1 44 Magyar népdalok

Mépj azt mondják róJam az irigyek
1 hátik az, mert lopott eleget.
Ha loptam is, megszenvedtem érte,
A vármegye se' hányja szememre!

i8.
Bogár Pista szép legény volt.
Az dolmányán hét pityke volt,
Nadrágszija hét lyukra volt,
Hej, beh gyönyörű legény voltl

Által is ment a Körösön,
Bele is hót örökösön,
Nyárfalevél, fűzfalevél,
Mindet összesodri a szél . . ,

19.
Csendes éjjel, messze tájon
Pásztortűz van a határon,
Libeg-lobog piros lángja.
Kedvesét a juhász várja.

A tűz lángja nem lobog már,
A juhász is hiába vár.
Kialszik a tűznek fénye.
Keserűség kél szivébe!

Csikós vagyok az Alföldbe, nem gulás,
Ostor illik a nyakamba, karikás;
Ostoromat lovam szügyére vágom :
Szaladj velem körösztül a világon!

Mos' gyüttem én félegyházi tanyárul,
Hirt mondanék Gulyás Bandi bajárul :
Gulyás Bandi kifeküdt a mezőre —
El is lopták lepszebb lovát mellőle.

///. Vdsztoráatok, betydmétdk- 145

Csütörtökön véradóra,
Találtam egy pej csikóra.
Még jól föl se kantároztam.
Zsandár állott az ajtóban.

Zsandár urak mit akarnak,
Talán bizony vasat adnak?
— Nem jöttünk mink vasat adni.
Szilaj csikót jöttünk vonni.

Szilaj csikó nem eladó.
Nem is zsandár alá való,
Mert ha erre zsandár ülne :
Szabad madár is rab lönne.

Czifra szűröm Veszperémbe vettem,
Érte harmincz forintot fizettem,
Ha vállamra nyalkán felteritem,
Még az angyalát is elkerítem.

Így sétálok végig a korcsmában,
Csuka-orru ficsúros csizmában.
Odaszólok : hallja korcsomáros,
Vagyon-e még olyan nyolczkrajczáros ?

Hej korcsmáros, ne féljen kigyelmed.
Itt hagyom a boráért szűrömet,
S ha ki nem váltom a jövő hétre :
Akasztasson a czégér helyére!

23.
Czo fel 1 édes deresem,
A rózsámat keresem.
Ha elhagyott, majd megvár,
A golopi határnál.

Magyar népdalok.

1 46 Magyar népdalok-

Vékony deszkakcrités.
Jaj be karcsú teremtés!
Mihelyt őtet megláttam,
Mindjárt magamnak szántam.

Disznó a mezőben annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Annyit nem turkál, annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.

Csikó a ménesen annyit nem nyerít,
Hányszor az én rózsám engem beterít,
Annyit nem nyerít, annyit nem nyerít.
Hányszor az én rózsám engem beterít.

Egy ut mellett lefeküttem ;
Alig hogy elszöndöröttem.
Kökény szömöm fölvetöttem :
Kílencz zsandár állt mellettem.

Zsandár urak, mit akarnak,
Talán engöm megvasalnak?
Hogyha engöm megvasalnak.
Még az madarak is sírnak.

A gyutají hídon átül
Hajtottam hat csikót átül —
Kutya zsandár ugy mögkötött:
Kezem-lábom elsenvedött;

Hogy a kezem elsenvedött,
Szolgabíró kínevetött:
(íUgye, betyár, jobb lőtt volna.
Másnak kárt sem töttél volna 1»

///. PJsztordatok. betyámófák- 147

46.

Egy se betyár, ki gyalog jár.
Ki bodor-szőrü paripán nem jár.
Lásd az enyém bodor-deres.
Egész világ engem keres.

Az erdőben, nagy erdőbe.
Rajtam ütött a vármegye.
Ki fokossaJ, ki baltával,
Hej ki-ki maga szerszámával.

Én sem vettem azt tréfára,
Felugrottam paripámra.
Beugrottam Tbr.i'áljára,
Kedves julcsám kapujára.

Nyisd ki Julcsám kis kapudat.
Hadd kössem be a lovamat,
Egy kis szénát, nem abrakot.
Nem tölt az itt harmadnapot.

27.
Éjszakai holdvilágon jó idő,
Betyár fattyú futkározik a mezőn,
Ökröt, barmot, birkár, ménest keresi,
Szépit, javát válogatva elviszi.

Ha elszakajt harmicz ökröt, vörössct,
Elhajti a váczi kereskedőnek,
Betyár fattyú elszakajti a tinót,
Kupecz ember adja érte a bankót.

28.
Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,
Jó legelője lesz ottan a nyájnak;
Fizetésem húsz forint tiz karajczár:
Megél abból egy bojtár.

146 Magyar népdalok-

Husz pár birkatartást is ajánlottak,
Foglalóba ötven kar^jczárt adtak;
Beittam a pipagyujtó-csárdába',
Görgetegi határba'.

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren.
Jönnek értem szengyör'napkor szekéren ;
Fölteszik a tulipányos ládámat,
Furuglyámat, dudámat.

Így maséiozok majd el a pusztára,
Goróf Szécsényinek a jószágára.
S ha a nyáját átolvassák kezemre.
Kihajtom a mezőre.

Aztán addig furuglyálok dudálok,
Míg egy hű szeretőre nem találok;
Van a pusztán elég szőke, barna lány.
Belém szeret egy talán.

Ha megszeret, jól teszi, majd elveszem.
Édes kis feleségemnek nevezem . . .
Hetedhét országon nem lesz több ily pár.
Mint Tarnóczán a bojtár.

29.
Én vagyok a petri gulyás.
Én őrzöm a petri gulyát,
A bojtárom vizén, sáron.
Magam a paplanos ágyon.

A csikósnak jól van dolga.
Egyik lórul a másikra,
De a juhász mint a kutya.
Egyik dombrul a másikra.

30.

Én vagyok az árva gyerek
Napszám után éldegélek.

///. Pdsztordaíok, hetyámóták, 149

Kézi munka a jószágom.
Két tenyerem a jobbágyom
S széles e föld a honom.

Nincsen marhám, sem cselédem.
Száraz kenyér az ebédem.
Napsütött viz az italom.
Kopasz föld a derckalom
S a szállásom zöld halom.

Nem irigylem a kincseket,
A gazdag még koldus lehet.
De szárazon és tengeren
Bizonyos az én kenyerem:
Eltart a két tenyerem 1

3'-
Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
Közepébe' két szál arany vessző.
Gulya, ménes legel benne.
Kedves rózsám az ölembe.
Erdő, erdő, erdő.
Be szép kerek erdő :

Búza, búza, be szép tábla búzal
Közepében két szál piros rózsa.
Azt a rózsát leszakítom,
Kedves rózsám, neked adom.

Búza, búza, búza.

Be szép tábla búzal

Erdő is van, makk is van,
Maj' möghizik a kis kan;
Ha möghizik, levágjuk,
Maj' tarisznyára raktyuk.

Hű nel Kocza nel

Nem a te házatok e!

I 50 Magyar népdalok-

33-
Erdő mélyén kakuk madár búsan szól.
Elbúcsúzik a nefelcjtsbokortól.
Én is, én is elbujdosom,
Elmögyök a világnak,
Vagy elmögyök az alföldre,
Ott beállok betyárnak.

A betyárnak jól mögy dolga, hiába,
Zöld erdőbe nefelejts a tanyája,
Kakukmadár ébresztgeti
A betyárt az álmábul ;
Ébredj, ébredj betyárgyerök.
Éjfélt ütött az órai

34.
Esik eső a haraszton,
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem.
Hej, csikós bojtár vesz el engem 1

Esik eső, zúg a malom,
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon !

35-

Esik eső, nagy sár van a kapuba,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma ;
Ergye rózsám, söpörd le a ló nyomát,
Úgyis te rád rakosgatom az árát.

36.
Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre,
jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre.
Eskü helyett akasztófára visznek, — ra visznek,
Húsz csikóért.
Hat tinóért engem felkötnek.

Ifi. Pásziordalok, betyámóUk. 151

Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak.
Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak :
Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el —
Húsz csikóért.
Hat tinóért mért kötnek engem fel?

Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát.
Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját ;
Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,
Mily jó lélek
Lakik bennök — az istennek megmondom.

37-
Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik;
Három bojtár jó bort iszik
A számadó káromkodik.

Egyik iszik Levelesben,
Második a Cserepesben,
A harmadik a Bügesbe, —
Ejnye, disznó teremtette!

Igyál, betyár, múlik a nyár,
Ugy sem soká duhajkodsz már.
Lehullik a tölgy Falevél,
Hová leszel, szegény legény I

Az angyalát az apádnak,
Mért mondtál engem betyárnak?
Viselem a betyár nevet.
Szenvedek érte eleget.

38.
Ha felülök Fogarasi János bátyám

lopott, fakó esi kajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepi be.
Kiszakajtok tizenhárom darabot :
Netek, lányok! tik is boldoguljatok!

5 2 Magyar népdalok.

Fogarasi János bátyám lopott fakó
csikajának patkószege de fényes!
Kondorosi csárdás Jánya de kényes.
Göndörhaja, hunczutkája a vállán.
Száz talléros selyemkendő a nyakán.

Hogyha megforgatom ezt a rézcsi Hágókkal

kikutyateremtettézett, íölgyfanyelü baltámat,
Elkiáltom az ivóba magamat:
Takarodjon mindenki az utczáral
Így mulat a herczeg Eszterházinak a bojtárjai

39-
Ha látom a fergeteg elejét,
Begy üröm a süvegem tetejét.
Csak ugy nézem az időt alóla.
Még a jég is vjsszapattog róla,
Megérem én a magam sorsával,
Nem cserélek semmi potentáttal.
Ha szegény is, de magamé vagyok.
Szolgálatba szabadságért állok.

40.
Hej, gazd' uram, adja ki a béröm!
Már többet a jószágát nem őrzöm;
Elszegődtem a szomszéd megyébe,
A csikósok, gulyások közébe.

Peti fiam, ne hagyj te itt engem.
Hisz* te voltál a legjobb cselédem;
Uj szűrt veszek majd vásárfiának.
Csak jó gondját viseld a jószágnak.

Hej, gazd' uram, nincsen semmi kedvem,
Meguntam már itten az életem.
Odaadta Juliskámat másnak.
Viselje más gondját a jószágnak!

///. Pásztordalok, betyárnófák. i 5 3

41.
Hej, huj! Sobri pajtás!
De régen nem láttuk egymást.
Hej, huj ! ha nem láttuk,
Csakhogy jó hírét hallottuk 1

Hej, huj 1 Sobri pajtás !
Hogyan tetszik a vándorlás?
Hej, huj ! nem jól tetszik.
Mert kedvesem halva fekszik!

Hej, huj! Sobri pajtás!
Endöréden mi a szokás?
Hej, huj az a szokás,
Diszlik a szeretőtartási

Hej, huj! Sobri pajtás!
Micsoda ott az a nagy ház?
Hej, huj ! Sümeg város :
Ott lakik a komiszáros . . .

Hej, lóra, csikós, lóra !

Be van a ló hajtva,

A biró udvarán,

Ihajja!

Szól a csengő rajta.

Hej, hadd szóljék, hadd szóljék.

Zsebemben a tallér,

Én voltam Gencsen

Ihajja!

A hires gavallér.

Hej, ismerem a hangját

Volt is a kezemben,

Tugári vásáron

Ihajja !

Aranynyal fizettem 1

54 Magyar népdalok'

43-
Juhász legény bundája, hm I
Szőrivel kiforditva, hm!
Azért van kiforditva,
Hogy az cső ne vágja, hm!

juhászbojtár süvegje, hm !
Legyűrve a szemébe, hm!
Azért van az legyűrve,
Hogy a nap meg ne süsse, hm!

Juhászgyerek kendője, hml
Selyemmel van beszegve, hm !
Azért van az beszegve.
Mert az anyja beszegte, hml

Juhászfiu táskája, hm!
Pirossal van kivárva, hm I
Azért van az kivarrva,
Mert valaki kivarrta, hml

Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat,
Esketőre most viszik a babámat,
Vig muzsika kihallik a cserényig,
Fáj a szivem, fáj a megrepedésig.

Felpattanok a szamárra nagy búsan.
Végig ütök füle közt a kampóval ;
Jsten hozzád, szép selymes nyáj, elmegyek.
Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek!

45-
Kanász voltam, kanász leszek.
Három siska disznót veszek;
Ha ellopják, megint veszek.
Azért mégis kanász leszek !

///, Pásztordalok, hetyámóiák- 155

46.

Kaposváron nincs több legény mint három.
Az is elmegy szénát vágni a nyáron.
Lagos csizma, csipkés kötő előtte,
Nem illik a kaszanyél a kezébe.

A faluba nincs több legény mint Pista,
Még a biró lyányát is megszólítsa.
Van is neki egy pár ezör forintja,
Piros bőrbül van a bugyellárissa.

47-
Kaszás csillag jár az égen.
Kaszál a rózsám a réten.
Ha ő kaszál, én meg gyűjtök,
Ugy is rajta könyörülök.

Ezen a hosszú éjszakán
Ragyog a csillag igazán 1
Ahol az a csillag ragyog.
Én is oda való vagyok.

48.
Kedves rózsám, ha igazán szeretnél,
Magad mellé a nyeregbe ültetnél.
Gyenge vagy még kis angyalom a lóra,
Játszik a ló s könnyen leesel róla.

Az én lovam arra vagyon kaptatva.
Többet megyén horpaczon, mint jóllakva.
Én magam is arra vagyok kaptatva,
Szeretem a más babáját titokba!

49-

Kihajtom a ludam a rétre.
Elvágom a nyakát estére,
így rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.

1 ^6 Magyar népdalok-

A ludam a réten legelész,

A rózsám mellette heverész.

Így rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,

Minden legénynek a másé jó.

Rászállott a madár a fára.
Elhagyott a babám bújába.
Így rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.

50.
Kiverem a lovam a rétre.
Magam is kimegyek melléje.
Vágok neki rendet kaszával.
Jól tartom a lovam szénával.

Kihajtom a lovam a rétre.
Magam is lefekszem melléje.
Szedek neki füvet sarlóval,
Jól tartom a lovam sarjúval.

Kiverem a disznóm a nyájra.
Magam is kimegyek utána;
Vágok neki dudvát kapával.
Jól tartom a disznóm dudvával.

Kihajtom az ökröm a gyepre,
Magam is kimegyek melléje.
Vágok neki szárat vágóval,
Jól tartom az ökrömet szárral.

Kihajtom a ludam a gyepre.
Magam is kimegyek melléje;
A ludam a gyepen heverész.
Galambom mellette heverész.

5'-
Korcsmárosné gyújts világot,
Hejl van-e kökényszemü lányod?
Hej 1 Van-e kökényszemü lányod?

///, Vásztordatok, betyámóták, ^57

Serem is van, borom is van.
Hej ! kökényszemü lányom is van,
Hej! kökényszemü lányom is vanl

Pista bácsi, Jancsi bácsi.
Hej ! csak a ládám vigye kend ki.
Hej ! csak a ládám vigye kend ki.

Jól eldugja kend a gazba,
Hej 1 meg ne találja a gazda,
Hcjl meg ne találja a gazda.

Mert ha rátalál a gazda;
Hej I lángot vet a selyem szoknya.
Hej 1 lángot vet a selyem szoknya.

Selyem kötő, selyem kendő.
Hej! lángot vet az mind a kettő.
Hej! lángot vet az mind a kettő.

Korcsmárosné, nekünk halat süssék kend,
Azután meg czitronyos bort adjék kend!
Szolgálóját estrázsára állítsa kend.
Ha zsandár jön, nekünk hirül adja kendi

Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve :
Kilencz zsandár közeledik fegyverbe!
— De a betyár felkap a pej lovára.
Bevágtat a délibábos pusztába . . .

53-
Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az

Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,

Közibe.
Mert megtanulsz lovat lopni izibe.

Ízibe,
Majd ugy kerülsz a vármegye kézibe.

Kézibe.

158 Magyar népdalok.

54.

Leégett a csiribiri csárda,
Benne égett három hires dáma ;
Benne égett három hires dáma.
Számadónak kivarrott subája.

Számadónak nincsen semmi kára,
Másikat vesz szegedi vásárba.
De a szegény Jancsi juhászkgény —
Hej, maga is benne égett szegény 1

55-
Lóra csikós, lóra! A tömlöcz fenéki

Elszaladt a ménes. Az én vetett ágyam.

Csak egyedül maradt Annak két oldala

A pányván a nyerges. Az cn háló társam.

Nem tehetek róla, A tömlöcz teteje

Mert meg vagyok fogva, Takarózó párnám,

Ott az öreg bojtár. Kigyók, békák szeme

Adjon számot róla. Világító gyertyám.

Nyújtsd be rózsám, nyújtsd be
Fehér keszkenődet,
Hadd törülgessem le
Sűrű könyeimetl

Megfogom az eke szarvát.

De harmatos!

Fölszántom az öreg utczát.

Nem lesz hantos.

Vetek bele dupla szekfüt

Virágnak,

Hadd szakasszon minden kis lány,

Hej, huj, magának !

///. Pífsztordatok, hetydmófák. 159

57-
Meghalt a juhász,
Oda a juhász.

Nem mondja már a kutyának,
Nem mondja már a kutyának :
Tatár ne, fity !

Meghalt a kocsis.

Oda a kocsis.

Nem mondja már a lovának,

Nem mondja már a lovának :

Sárga te, csityl

58.
Megismered a kanászt
Ékes járásáról.
Angyal -fűzött bocskoráról.
Tarisznyájáról.

Megismered a kanászt
Hegyes bocskoráról,
Disznózsirral jól kipedrett
Pörge bajuszáról.

59-
Meg vagyok én búval rakva.
Mint a borizü almafa,
Kettő-három terem rajta,
Mégis teritve az alja.

Csütörtökön virradóra
Bementem egy kis kunyhóba,
Még jól el sem szenderedtem,
Kilencz zsandár áll mellettem.

Zsandár urak, mit akarnak?
Talán bizony megvasalnak?
— Megvasalunk, megkötözünk,
Aradra is bekisérünk.

i6o Magyar népdalok.

Az aradi nagy törvényben
Tizenkét ur ül a székben,
Kacsingatnak a szemembe:
Hány pár tinó jut eszembe?

Nem jut nekem több eszembe,
Csak hat tinó Debreczenbe;
Mégis rám verték a vasat,
Babám szive majd meghasadt!

60.

Micsoda lárma az Hadd hajtsák, hadd hajtsák,

Abb' a zöld erdőbe? Hadd fizessen érte.

Talán a galambom Mert a piros hajnaJ

Lovát hajtják ott be? Tilalomban érte.

Tilalom, tilalom,
Karancskeszi malom.
Nekem is tilalom
A kedves galambom I

Mikor Isten a világot rendelte.
Betyár fattyut még akkor teremtette.
Biz' Jsten, ha betyár fattyú nem volna.
Pénzes zsidó imádkozni se tudna.

Ha bemegyek a csárdába bort inni.
Én utánam soha se járjon senki.
Ha beverik ezt a betyár fejemet,
Senki se szánjon, sirasson engemet.

Betyár fattyú, nyergeld fel a lovamat.
Még a Tiszán átúsztatom magamat.
Hajtok rajta tiz-husz lovat, lopottat.
Holnap éjjel mind eladom igaznak.

///. Pászlordaiok, betycirnóták. l6i

61.

Most jöttem a tetétJeni pusztáról,
Leesett a vas a lovam Jábáról,
Míg a kovács vasaJja a lovamat.
Nálad, rózsám, kimulatom magamat.

Verjed kovács, verjed soká a patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót ;
A mennyit ütsz kis pej lovam lábára,
Annyi csók jár addig rózsám szájára.

Nem ér az a béres Nem ér az a kocsis

Három sárga bögrét. Három vereshagymát.

Ki minden hajnalban Ki minden hajnalban

Ihajnárl Ihajnárl

Keresi az ökrét. Keresi a lovát,

Igaz a'I Igaz a*!

Nem ér az a leány
Három piros almát
Ki a legény mellett
Ihajnár!

Összehúzza magát,
Igaz a'I

64.
Nem vagyok én kapitány, Nem vagyok én kapitány,
Nem járok én paripán. Nem járok én paripán.

Juhász legény vagyok én, Kanász bojtár vagyok én.
Csacsin masírozok én. Gyalog masírozok én!

65.
Nem vagyok én kósza betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár ;
Csak ugy járok a tanyára.
Házasodom nem sokára.

Magynr népdalok. * *

i6a Magyar népdalok-

Kecskeméti határ feJüJ,
Csillag ragyog éjfél körül.
A hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.

Oda megyek, ott maradok,
Szerelem madara vagyok.
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.

66.

Nem voltam én addig beteg
Mig téged nem ösmertelek.
Csak azóta lel a hideg
Mióta téged ismerlek.

Mindig kértelek a jóra.
Ne menj a korcsmaajtóra.
Mert behivnak a jó borra,
Vasat tesznek a lábodra.

Fáj a szivem, majd meghasad.
Mikor zörgeted a vasat.
Hasad, hasad, majd meghasad,
Mikor zörgeted a vasat.

Nincsen erdő, nincsen mező,
Hol a lovam legeljen.
Nincsen nekem szép szeretőm,
Ki igazán szeressen.

Lesz még erdő, lesz még mező.
Hol a lovam legeljen.
Lesz még nekem szép szeretőm.
Ki igazán szeressen.

III. Pásztordalok, belyárnóták. i 63

68.

Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes Jovam, agyon csaplak.
Bőröd a zsidónak adom,
Nem lesz reád semmi gondom.

Mi hasznod van a bőr árán,
Ha nem ülhetsz lovad hátán?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.

Édes lovam, ne búslakodj.
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjéből eszel.

69.
,Nincs széna, nincs szalma Van széna, van szalma
A szénatartóba', A szénatartóba'.

Megszidtak, megvertek Megcsókollak, galambom,

Érted az éjtszaka.* A pitarajtóba.»

(íLesz széna, lesz szalma , Hadd hajtsák, hadd hajtsák

A szénatartóba*. Az irigyek a szót.

Megölellek, galambom. Máskor is kinyitom

A pitarajtóba' ! — Rózsámnak az ajtót.*

70.
Oda fenn a felső réten Aranytüsző a derekán.

Ott kaszál az én édesem. Nem hajlik a kasza után.

Ha ő kaszál, én takarok. Selyem kalap a fejibe.

Ott is neki jót akarok. Nem süt a nap a szcmibe.

Ugyan édes párnám csúcsa.
Mit álmodtál az éjszaka?
Nem álmodtam én egyebet,
Csak a te barna szemedet!

1 64 Magyar népdalok.

7'-
Orosházáról fuj a szél,
Zörög az akáczfa-Ievcl,
öBali Gyurka hova lettél.
Hogy Makóra el nem jöttél ?»

(rMentem volna, nem lehetett,
A vármegye nem eresztett;
Megkötözték a lábamat.
Elzárták szabadságomat.

Még a járásom szabad volt,
]ó barátom mindenütt volt ;
De most már, hogy rabbá estem,
]6 barátom sehol sincsen lí

7a.
Patkó Pisla sétált a sik mezőben.
Dupla pisztol a derekán gyüszüben,
Gyüszü-szíja a derekát szorítja,
Meg nem fogja negyven jáger katona.

Patkó Pista uri nemzetből való.
Nem köll néki selyem paplany, takaró,
Nem köll néki a babája dunyhája,
Beéri a tizennyolcz szél gatyája.

Kivirágzott, kizöldelt már az a fa,
Kire vagyon Patkó Pista akasztva,
Fujja a szél duhaj üngét, gatyáját,
A föld szijja vékony-karcsú derekát.

73-
Rongyos csárda két oldalán ajtó,
Oda rúgtat pej paripán Patkó,
Csaplárosné, igy kezdi meg a szót ;
Látott-c már egy lovon hét patkót?

///. Pásztordalok, betyárnóták. 165

Ha nem látott, jöjjön ki, most Játhat,
Négyet visel e g^'önyörü állat,
Az ötödik magam vagyok nemde?
Kettő meg a csizmámra van verve.

74.
Subri Jóska az erdőbe.
Kalamáris a kezébe,
Tenta, penna a markába,
Aranyláncz van a nyakába.

Subri Jóskát agyonlűtték.
Egy gödörbe beletötték,
Fekete föld hullott rája.
Szeretej c burult rája.

75-
Sötét felhők vándorolnak az égen.
És az eső a parajdi nagy réten.
És az eső, ó de szépen csepereg,
Kis angyalom de hiába kesereg.

Sűrű csillag ritkán i*agyog a réten ;
Az én rózsám sarjút kaszál a héten »*
Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját,
Oda várja szeretőjét, babáját.

76.
Szegény legény vagyok én.
Ha lopok, ugy élek én.
Ha nem lopok cserélek.
Azért mégis megélek.

Akár lopok, akár nem.
Mindig tolvaj a nevem.
Inkább lopok hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.

i66 Magyar népdalok.

Akár iszom, akár nem,
Mindig korhely a nevem.
Inkább iszom hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.

77-

Szegény legény vagyok én,
Vásárokra járok én.
Csikót, tinót lopok én,
Csak ugy éldegélek én.
Szegény legény vagyok én.

Nincs nekem több jószágom.
Csak egy barna galambom,
Ha ő vele lehetek,
Véle enyeleghetek,
Minden bút elfelejtek.

Nem bánt engem más baja.
Legyen kenyere, vaja ;
Van nekem egy kis tanyám.
Oda várom a babám.
Oda várom a rózsám.

Nincsen nekem sok kincsem.
Sohase volt, most sincsen.
Nem irigylik éltemet.
Sem a szegénységemet.
Nem óhajtják vesztemet.

Eltemetnek engemet.
Eltemetnek engemet.
Elfelejtik nevemet.
Piros rózsa, viola,
Kiviritja valaha.

/// Pátztordalok, hetyárnóták. 167

78.
Széles az ökröm szarva, Hat ökröm a járomba,
Nem fér az istállómba; Magam az áristomba,
A babámnak két karja Gyere babám, váltsál ki,

Nem ö\z\ meg hajnalba. Ne hagyjál elhervadni!

Kiváltalak, ki, ki, ki.
Nem hagylak elhervadni,
Adok olyan pár csókot :
Megér ezer forintot 1

79-
Teli a zsebem bankóval.
Az istálóm lopott lóvaJ.
Három szürke, hat fekete,
Most is keres, most is keres a vármegye.

Lyukas a tömlöcz oldala,
Hideg szellő dúdol rajta,
Nem bánom én, ha dúdol is.
Megélek én, megélek én, ha lopok is.

80.
Tizenhat esztendős voltam.
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat.
Még sem pöngetem a vasat.

Mikor a biró háborgat.
Lopok neki egy pár lovat.
Beállitom udvarára.
Még meg is hí vacsorára.

Teli a zsebem bankóval.
Az istállóm lopott lóval.
Eladom a lopott loval.
Veszek rajta igaz lovat.

68 Jfíagyar népdalok-

Van is nekem egy szijhátu
Fakó lovam, kese lábú,
Hej, huszonnégy óra alatt
Debreczentől Pestig szalad.

81.
Ugy ég a tűz, ha lobog ;
Ugy élek én, ha lopok.
Ha nem lopok : cserélek.
Még sem igazán élek.

Ugy ég a tűz, ha lobog;
Ugy élek én, ha lopok.
Nem vagyok én szent lélek,
Hogy én igazán éljek.

Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba.
Szeretőm volt tiz esztendős koromba,
Ez a világ megmondhatja szemembe:
Hány szeretőm volt egész életembe.

De meguntam ezt az urat szolgálni.
Éjjel, nappal a marháját kúrálni ;
Inkább ülnék barna babám ölébe,
Kaccsintgatnék két fekete szemébe.

83.
Uj-városi juhász vagyok én.
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.

Házam előtt egy fa, nem látszik,
Minden karácsonba' virágzik.
Terem rajta alma jó szagű.
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?

///. Pdszhrdahk. h^tyámóták- 169

84.

Vagyok olyan legény, mint te,
Vágok olyan rendet, mint te.
Ha nem hiszed, gyere velem.
Fogd meg az én kaszanyelem.

Vagyok olyan béres, mint te.
Rakok olyan kazalt, mint te.
Ha nem hiszed, gyere velem,
Fogd meg az én villanyelem!

85.
Verőczei kukoricza de sárga —
Ott lűtték mög Máté Jóskát bokába.
Piros vére ugy fojik mind a patak,
Bodó Böske siratná, de nem szabad.

86.

Voltál-e már Félegyházán, Berénybe?
Voltál-e n.ár komiszáros kezébe? —
Nem félek én komiszáros kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.

Ha felülök kis pej lovam hátára,
Benyargalok vásárhelyi pusztába.
Megpróbálom kis pej lovam odáig.
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?

Magas a szegedi torony teteje,
Mégis kihallik a harang belőle.
Húzd el nekem azt a szomorú hangot:
Hogy engemet az én rózsám elhagyott.

87.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta.
Rávezetem kis pej lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros.
Nem vagyok én a rózsámmal szabados.

1 7© Magyar népdalok-

Kizöldül az erdő fája, leveles,
A kinek nincs, biztos szállást ott keres.
A kit otthon vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor szállást ad a betyárnak.

Hortobágyon nekünk nő fel a csikó.
Csaplárosné nekünk tartja, a mi jó ;
Elszeretjük a menyecskét urátul,
Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl.

IV.
BOR MELLETT.

Adjon isten bort, búzát, baraczkot,
Tarka farkú malaczot.
Szekerünknek kereket.
Poharunknak feneket,
Hogy ihassunk eleget!

Adjon isten minden jót.
Bort, pecsenyét, olcsó sót,
A lengyelnek sok borsót.
Ellenségnek koporsót.

Adjon isten egészséget.
Magyarok közt békeséget.
Bő szüretet, eleséget.
Szép asszonyt, jó feleséget!

Adjon isten minden jót.
Diófából koporsót.
Énnekem hű szeretőt.
Vén asszonynak meszelőt.

Boszorkánynak lapátot,
Vak koldusnak kabátot,
Elevennek tüzes bort,
A holtaknak csendes tort.

172 Magyar népdalok-

3-

Akó pá'ca czimerünk, keresztünk,
Ez fölirás mellettünk, felettünk :
Eyyc' mérte az torkát, az torkát,
A ná' szájju csutorát, csutorát.

Az bort hát csak ugy igyuk, ugy igyuk,
A még ki nem csirázzuk, csirázzuk,
A leszaladt mogvakat, mogvakat
Fölhajtván mind azokat, azokat.

Majd ébucsuztató papot, fapapot,
É' pár mestert faggatót, faggatót,
Bor prés alul kikapunk, kikapunk,
S véle illést mondatunk, mondatunk:

Az pap az ő nániját, nánijár,'^^
Verje s vig alleluját, hej huját,
Tágtorokkal rikkancson, rikkancson,
Teli kancsót fölhajcson, fölhajcson.

Nem YÓ'na hát az okos, az okos.
Ki nem tunná mi az tus, mi az tus,
A paszitát, meg az tort, meg az tort
Avvá' kezgyük : igyunk bort, igyunk bort!

4-

Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett.
Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral, veres borral itatott az alispán.

Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran,
HaddtánczoljaJc, hadd tánczol jak egyet, aki lelke van!
Tisztujitás, tisztújítás lesz ma itt a vármegyén.
Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.

* Kancsó, korsó.

IV. Bor melíeH.

n

Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajdanán.
Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg, szegény öregl ő már többet nem iszik, —
Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!

Bajusz kell a magyarnak, Magyarország azért jó.

Miről sokat tartanak. Ritkán üres a hordó.

Félre, bajusztalan száj ! Ha kiürül megtöltik.

Orrom alatt ne piszkálj. S vele kedvöket töltik.

Jaj de messze elviszik,
Hogy a magyar bort iszik!
Pedig, a teringettét!
Nem issza meg az eszét.

6.
Bárcsak ez az éjszaka,
Három napig tartana.
Három éjjel, három nap.
Kimulatom magamat.

Megütöttek a birót
Egy nagy bottal, hogy meghó't,
Szegény biró, de kár volt,
Az én kedves komám volt.

Bíró fia vagyok, A kantárom : Julis,

Senkitől se tartok. A terhellőm : Maris,

Paripám: a papné. Hevederem: Sára,

Nyergem: a kántorné. Farmatringom : Klára.

Hozz bort, kocsmárosné! Húzd rá utoljára!

8.
Bort ittam én, boros vagyok.
Haza mennék, de nem tudok.
A ki tudja, mért nem mondja?
Merre van az ország útja.

I 74 Jffagi'ar népdalok.

Leányt láttam, megszerettem,
De a nyomát elvesztettem.
A ki látta, mért nem súgja.
Hol lakik a szivem búbja.

(Göcseji tájszólás szerint.)

Dücsősséges Szent Ivó, Szent Ivó,
Maga sem vó't viz ivó, viz ivó,
Mér' meddig é't tusozott, tusozott :
Szentté azér' vá'tozott, vá'tozott.

Vizbü' lett az vizözön, vizözön,
E'mu't minden é' földön, é' földön
Ha bor-özöny lett vó'na, lett vó'na :
Nojé mást is tusozna, tusozna.

Lám mán moga az Krisztus, az Krisztus
Jó' tutta, hogy mi az tus, mi az tus,
Az vizet meg másétván, másétván,
Monda: a viz be hitván, be hitván.

Mojzses arán vesszeje, vesszeje.
Szőlőnek vó't vesszeje, vesszeje,
Mely az tengört szét véré, szét véré,
A népet át ereszté, ereszté.

É' kodar szőlő levél, zöld levél.
Lesz az fátyol, szemfödél, szemfödél.
Az koporsó ná* hordó, ná' hordó,
1' jár az ki borhordó, borhordó.

Dudujnám, dudujnám, Dudujnám, dudujnám,

De jól megyén a munkám. De jól megyén a munkám.

Ez az élet minket illet, Ez az élet víg ficzkóké.

Nem a régi öregeket. Nem a szürke barátoké.

Dudujnám, dudujnám, Dudujnám, dudujnám

De jól megyén a munkám. De jól megyén a munkám.

JV. Bor mellett. 175

Dudujnám, dudujnám,

De jól megyén a munkám.

Mert a barát imádkozik.

De a huszár jó bort iszik.

Dudujnám, dudujnám,

De jól megyén a munkám.

Eggyik szőllőtüke fehér,

Másik fekete —
Dicsértessék az ur Jézus

Drága szent neve;
Boldogságos szüzanyánk

Légy mindig pátronánk ;

Uram Jézus segél' meg, —
Ezt a kis bort igyuk mögl

Egyszer egy barát azt mondta,
Egyszer egy barát azt mondta,
Hogy Mohámét,
Hogy Mohámét,
Rossz próféta.

Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe,
S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor megokosodott,
Maga is meg,
Maga is meg,
Maga is megittasodott 1

'3-
Ejh, haj, magyar ember
Összeüti bokáját.
Által karolja
Kedves babáját,

76 Magyar népdalok-

S büszkén kiáltja:
Három a táncz halálig!
Ejh, haj, világos
Ejh, haj, virradtig!

Ejh, haj, magyar ember
Mcgüriti kupáját,
Busán siratja
Kedves hazáját.
Busán kiáltja:
Most a táncz is halálos,
Ejh, haj, világos
Ejh, haj, Világos!

14.

Eletemnek végnapjait
Töltöm az korcsmába.
Onnan visznek az angyalok
Fel a mennyországba.
Az angyalok is azt mondják
Odafenn a mennybe :
Uram, ezt a jó borivót
Vedd a kegyelmedbe!

Elindúla egy kalmár

A szürke lovával.

Megrakta a talyigát

Számos portékával ;

Üti, veri a lovát

Csomós ostorával,

Hát egyszer csak nem birja.

Mondja nagy lármával!

Gyihi I . . . gyihi ! . . . gyihi ! . . . hó"^

* Míg ezt mondják, az a]att kell az ivónak poharát kiüríteni.

TV. Bor metíeH. \yj

i6.
Éljen, a ki most issza ki
Borát a pohárból!
Éljen, a ki nem vonja ki
Magát a barátságból ;
Éljen minden jóban járó.
Akár szegény, akár báró;
Éljen minden vig mulatság.
Éljen a barátsági

•7-
Elmegyünk, elmegyünk,
Mindnyájan elmegyünk.
No de nem, nem, nem.
No de nem, nem, nem.
Nem megyünk mi innen el,
Mig a házi gazda minket
Furkósbottal ki nem ver!

Ennek az embernek

Jó kocsija van,

Jó kocsija előtt

Jó két lova van.

Homok hegynek hogyha tartja :

Csipke-bokor megállítja,

Akkor mondja : gyi i . . .

Gyihi ! . . . hi 1 . . . hi ! . . .->^

Hó!

19.
Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi.
Nem paroncsol nékem senki.
Sem a jászság, sem a kunság.
Sem a szegedi biróság.

°^ Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát kiüríteni.

Magyar népdalok. I 2

1^8 Magyar népdalok.

Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó.
Korcsmaajtó nyitogató,
Pintes palaczk hajtogató,
Édes- anya szomorít ó.

Én vagyok az, a ki nem jó,
Kocsma- ajtó nyitogató,
Kocsma-ajtó nyitogató.
Édes anya szomoritó.

Iszom, iszom a csárdában.
Míg hat lovam lesz a hámban ;
Kettőt kifogok lógóra.
Elég lesz borravalóra.

Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a rózsám be nem iszom ;
Ha a rózsámat beiszom.
Arra sem lesz semmi gondom.

Ha bort iszom, jó kedvem van tóie.

Tőle,
Szid az asszony, — nem gondolok véle.

Véle.
Ha haragszik, elfordulok tőle.

Tőle,
Ott a hátam, beszélgessen véle.

Véle.

22.

Hadd múljon ez a világ.
Csak szőlő teremjen,
A mely minden munka nélkül
Bőven termő legyen;
A torkunkat édesitse,
A gégénket nedvesitse.
Hajdi, hajdi, hajdi, hajdi.
Nosza, pajtás, te is hajtsd kii

I

TV. Bor melíett. 179

Haragszik a gazda, A ház a gazdáé.

Hogy mi itt mulatunk, A föld az istené.

Vigye el a házát, Vigye el a házát.

De mi itt maradunk! De mi itt maradunk!

24-

Jde ki az évegcsürnél jó bort mérnek,
jőjön édes komámasszony, igyunk egyet!
Egy-két, három kupa bor
Leszivárog mindenkor.

Komámasszony !

Az a ménkő vén ember nincs ide haza.
Ott vagyon már harmadnapja fogadóba'.
Még oda ül egy hétig,
Meggyógyulok én addig.

Komámasszony 1

Majd haza jő hónap este nagy borosan,
Hol a búza? azt kérdezi haragosan.
Azt hazudom én neki.
Hogy a patkány hordta ki.

Komámasszony !

Iszom, iszom, addig iszom,
Mig a subám be nem iszom.
Ha a subámat beiszom,
Arra sem lesz semmi gondom.

Iszom, iszom, addig iszom,
Mig a babám be nem iszom,
Ha a babámat beiszom.
Arra sem lesz semmi gondom!

i8o Magvar népdalok.

26.
Kedves jó barátom, Szói bátyám dudája.

Vagyon kedved, látom; Hip, hop a nótája,
Ugorjunk a tánczba Ugorjunk utána,

A komám házába Kutya, a ki bánja.

Sarkantyús csizmába. Lábát a ki szánjai

Fordulj egyet, pajtás, Dinom, dánom, sógor 1

Ugrik utánad más; Előtted a jó hor,

Peng a sarkantyúja, Köszöntsük egymásra.

Lóg a mente ujja, Bátorság-adásra

Haja, heje, hújaí És vigasztalásra 1

27.
Két petrencze három kalangya
Ne légy, pajtás, a pap bolondja.
]gy szól a ki mindig bort iszik.
Míg a temetőbe nem viszik.

Három tallérom volt, elástam.
Megszáradt a torkom, felástam.
]gy szól a ki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

28.
Kis szekeres, nagy szekeres.
Mind megissza, a mit keres:
Mig a vásárra oda jár.
Száz forintnak végire jár.

Kis szekeres, nagy szekeres,
Mindig a szép lányra keres;
Mig a szekere oda jár,
A pénzének végire jár.

Azt izente a szekeres.
Kell-e rózsám kendő veres?
Nem kell nekem kendő veres.
Maga sem kell a szekeres.

/!'. Bor melleH.

Korcsmárosné bort ide a
Kupába, kupába,
Hadd igyék a szegény legény
Hej I huj! bujába.

Korcsmárosné, már én többet
Nem iszom, nem iszom.
Mert én kendnek nagyon sokkal
Hej I huj ! tartozom.

Rój ja fel a rézfokosom
Nyelére, nyelére,
Hány itcze bort ittam én meg
Hej ! huj l hitelbe.

30.

Korcsmárosné, gyújts világot !
Van-e kökényszemü lányod?
Ha nincs kökényszemü lányod:
Alugyék el —
Alugyék el a világod !

Beh szépen szól a klarinét 1
Beh szép asszony a csaplárné ;
Megöl az ő nézésével,
Kicsal a — haj ! —
Becsal a — haj ! beszédével.

Zöld asztalon ég a gyertya.
Barna kis lány koppintgatja ;
Hol eloltja, hol meggyújtja:
Csak a szivem —
Csak a szivem szomorítja.

Ma van Jakab-nap,
Hordóban a csap.
Iszunk három nap.

i82 Mag\far népdalok-

De a szegény mesterlegény
Csak harmadfél nap, nap, nap.
Akkor is ugy iszik szegény.
Csak ugy, hogy ha kap!

Sí-
Megállj ék kend, hó I
Itt a staczió!
Itt ázik az őszi kender,
Ki nem iszik, nem is ember!

Megállj ék kend, hó!
Enyim kocsi, ló.
Eladjuk a gyeplőt, hámot.
Élünk egy kis jó világot!

33-

Még azt mondják : ingadozom.
Ha egy pohár bort megiszom.
Hej, a nád is ingadozik.
Pedig mindig vizet iszik.

Még azt mondják : az orromon
Piros bor virága vagyon.
Hej, piros a liba orra.
Pedig soh'se mártja borba!

34.
Meghalt az én apám.
Nagy gazdagság maradt rám.
Hat ökörnek kötele
Három vasvilla nyele.

Ha neki szomorodom
Öt kötelet beiszom,
Hatodikat megfogom
S a nyakamba akasztom.

IV. Bor mellett. 183

35-
Megiszok én ilyennel
Vagy tizenkettővel,
Megiszok én ilyennel
Vagy huszonkettővel ;
Megnyugszok, megnyugszok
Ha én ilyen huszonnégygyei
Megiszok !

36.
Meg ne mondja komámasszony az uramnak,
Hogy eladtam a zabomat a zsidónak.
Ha kérdi, azt mondja kend.
Egy szemet sem látott kend,
Komámasszony !

Van énnekem egy kakasom, majd eladom,
Ha kérdi az én emberem, majd azt mondom :
Hogy a róka megette.
Vagy valaki elvitte,
Komámasszony !

Ördög bújjék komámasszony ködmenébe,
Kilencz itcze pálinka fér a zsebébe;
Tizediket ugy vitte.
Attól ment el az esze.
Komámasszony 1

Ördög bújjék komámasszony bocskorába.
Mit csatangol éjjel-nappal a korcsmába.
Hogy a fránya egye meg,
Mitől hizik kend ugy meg.
Komámasszony 1

Az én uram ilyen-olyan, komámasszony
Az enyém is ilyen-olyan, komámasszony.
Ha hazajön, jól megver.
Az lesz nekem ö:jó reggele.
Komámasszony I

184 Magyar népdalok-

37-
Megvirrad még valaha,
Nem lesz mindig éjszaka.

Eszemadta I
Nem lesz mindig éjszaka,
Megvirrad még valaha,

Eszemadta !
Eszemadta, teremtette, barna fattya,
De sok csókot raktam rája, de hiába I

Iszom én is veletek.
Ha veletek lehetek.

Egy pohár bort.
Ha veletek lehetek.
Iszom én is veletek

Egy pohár bort.
Ha veletek nem lehetek, jaj be bánom,
Mert unalmas a magános dinom-dénom.

38.

Mikor én még legény voltam,
A kapuba ki állottam;
Egyet-kettőt kurjantottam.
Mindjárt tudták, hogy én voltam.

De mióta házas vagyok,

A kapuba kiállhatok,

Akárhányat kurjanthatok,

Még sem tudják, hogy én vagyok.

39'
Mikor én nőtelen voltam, odal
A sarkantyú az peregte, oda!
Sörre, borra, pálinkára, oda!
Lányoknak pántlikára, oda!

IV. Bor melleti. 185

Dc mikor megházasodtam, oda !
A.Z én patkóm azt kopogta, oda!
Sóra, borsra, egy font húsra, odal
Feleségemnek papucsra, oda!

Hát most, hogy megöregedtem, oda!
A bocskorom azt csoszogja: odal
Csisz el, csősz el a templomba, oda!
Onnét meg a koporsóba, oda!

40.
Mindennap, mindennap jó borral kell élni,
Mindennap, mindennap jó borral kell élni.
Annyira-mennyire, annyi ra-mennyire.
Meg kell részegedni.
Annyira-mennyire, annyira-mennyire.
Meg kell részegedni.
Öregapám azt mondta,
Mikor a kulacsot forgatta:
Igyál, igyál, igyál.
Ebadta fattyai

4'-

Nem iszom bort, csak a szőlő levét,
De azt íó úgy, ha megszűrik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét.
De azt is úgy, ha megcsókol elébb.

Nem iszom bort, fogadásom tartja.
Iszom vizet, ha a rózsám adja.
De azt is úgy, ha szájából adja.
Mint a galamb, ha párját itatja.

Még azt mondják, hogy részeges vagyok,
Hogy én gyakran a zsidónál járok;
Mondja nekem akárki szemembe :
Kiét ittam világ életembe?

i86 Magyar népdalok.

Nem vagyok én senkinek scn\
Adósa, adósa,
Él még az én feleségem
Édes apja, édes anyja,
Meg annak az apósa, anyósa;
Eb fél, kutya fél,
Mig az ipám, napám él,
Eb fé], kutya fél,
Mig az ipám, napám él 1

43-
Nyolczan vannak a mi ludaink,
Három fejér, három fekete.

Gunár a ketteje.

Szabad a mezeje,
Gunár, gunár, gunár, gunár,
Gunár, gunár, gunár, gunár,

Gunár a ketteje.

Szabad a mezeje.

Ember, ember, ember iszik most.

Ember, ember, ember iszik most.
Mondjuk tehát nékie.
Váljon egészségére.

Gére, gére, gére, gére.

Gére, gére, gére, gére.
Váljon egészségére,
Váljon egészségére.

44-

Piros, piros, piros,
Piros, piros, piros.
Piros bort az üvegbe,
Piros, piros, piros.
Piros, piros, piros.
Piros lányt az ölembe,

IV. Bor melleti. 187

Gömbölyű kis karja
Vállamat takarja,
Megölelném, de ő
Nem akarja.

Tilos, tilos, tilos,
Tilos, tilos, tilos
Nagypénteken mulatni,
Tilos, tilos, tilos.
Tilos, tilos, tilos
A menyecskét szeretni.
Piczi piros ajka
Szivem csalogatja.
Megcsókolnám, de ő
Nem akarja.

45-
Sárga rigó, darázsfészek,
Nem is legény, ha nem részeg,
Dráva, Száva, Duna, Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!

46.
Szántani kék, tavasz vagyon,
De az ekém széjjel vagyon.
Széjjel vagyon, széjjel vagyon.
Igen nagyon széjjel vagyon.

A göröndöm Gödöllőn van,
járomszögem Szögeden van,
Czimerszögem Czögléden van,
Jármom, tézslám Gyarmaton van.

]ó hat ökröm a vásárba —
Magam se t'om, hol az ára?
Kit elhánytam, kit megittam.
Kit a szömély éknek adtam.

88 Magyar népdalok-

47-
Száraz kender, szösz fonál,
Ne motoíáij, csak igyál !
Szentkút, Verebély,
Hadd ballagjon lefelé 1

48.
Száz szónak is egy a vege.
Bort ihatnék ez a gigc,
Igyunk, igyunk egy keveset,
Hadd oszoljon a kereset.

Búsulok is, bánkódok is.
Rám fér énrám, ha sírok is ;
Mind a világ rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél.

49.

Széles az én kedvem ma. Kicsi nékem ez a ház.
Nem fér ebbe a házba, Kirúgom az oldalát.
Ej, haj, csuhajna! Ej, haj, csuhajna!

Nem fér ebbe a házba. Kirúgom az oldalát.

Ha akarod galambom,
Veled az égbe ugrom.
Ej, haj, csuhajna!
Veled az égbe ugrom !

50.
Tartozok én a csárdába
Kilencz itcze bor árává'.
Ragyogóm, csillagom!
Kilencz itcze bor árává',
Kilencz itcze sör árává'.
Ragyogóm, csillagom!

Hajnallik, a csillag ragyog.
Mégis a csárdába vagyok,
Ragyogóm, csiJiagom!

IV. Bor meíletf. 189

Félre kell a szégyent tenni.
Végig kell az utczán menni.
Ragyogóm, csillagom!

5'-
Tehát igyunk az elment gólyákért,
Az itt maradott csörgő- börgő szarkákért.
Ez ám annak a görbe tőkének a leve.
Bor ám ennek a neve.
Ezt kapafokkal koczogtatták.
Metsző -késsel sanyargatták,
Tölgyfába szorították,
Mogyorófával körűi vették.
Ez elme mozdító,
Erszény pusztító.
Ruha rongy osító.
Kocsmáros gazdagító.
Ma vigasztaló.
Holnap szomorító. —
Tudod-c a minap mit cselekedtél
Velem? — a sárba kevertél.
Falakhoz vertél.

Más józan embertől megsz égy eni tettél,
A kutyákat rám uszítottad 1
Szólsz? nem szólsz? nem felelsz? —
Katona regula:
Marss az áristombal

5*-
Töltsd meg, testvér, poharamat.
Hadd öblitsem a torkomat.

Mert a pohár megtöltve jó.

Az én torkom öblítve jó.

Ej, huji igyunk rájal

Ugy is elnyel a sir szája.

Töltsd meg öcsém, a pipámat.
Hadd füstöljem ki a számat.

190 Magyar népdalok'

Mert a hus is füstölve j6,
A bor pedig mindenre jó.
Ej, hujl igyunk rájal
Ugy is elnyel a sir szája.

53-
Üresen áll már a kancsó.
Bort bele, bort bele!
Ide hamar a javából,
Le vele, le vele!
Bonczhidáig folyjon a bor
Mint tenger, mint tenger.
Ki a lábán ma megállhat.
Nem ember, nem ember.

Gyere ide kincsem, babám,
Itt a bor, itt a bor!
Ha megittuk, csókra kerül
Majd a sor, majd a sor;
Igyál tehát s tölts nekem, mert
Szomjazom, szomjazom,
Bornál édesb hő csókodra.
Galambom, galambom 1

54.
Vasárnap bort iszom, Csütörtök gyógyulni.
Hétfőn nem dolgozom. Pénteken számolni.
Jó, kedden lefeküdni. Hej ! szombaton kérdezni
Szeredán felkelni. Mit fogunk dolgozni?!

55-
Vásárhelyi Fekete Sas
A házak közt legmagasabb.
Azért lett híres a neve :
Czeglédi Jóska jár bele.

IV. Bor meíiett, 191

A Kan Jancsi muzsikája
Háromezer forint ára.
Azért szól oly keservesen.
Hogy Jóska többet fizessen.

Húzd rá, Jancsi, — azt a szentjét 1
Annyi a pénz, mint a szemét.
Ha a pénzem fogyatkozik:
Ángyom asszony még tartozik.

Húzd rá, Jancsi, három húron,
Hogy a negyedik is szóljon,
Síkasd, ríkasd a húrokat.
Hadd mulassam ki magamat l —

A Kan Jancsi hegedűje
Veszett volna az erdőbe*.
Ha oly szépen nem szólt volna:
Pankrót soh'se lettem volnál

56.
Víz, víz, víz.
Nincsen olyan viz.
Mint a tiszta viz :
Harcsa, potyka lakik benne.
Szép menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan viz.
Mint a tiszta viz.

Bor, bor, bor.

Nincsen olyan bor,

Mint a mádi bor;

Hű barátság poharában

Szürcsölgessük vig óránkban.

Nincsen olyan bor.

Mint a mádi bor.

192 yfíagyar népdalok-

57-
Vörös bort ittam az este.
Ragyogó csillagom, galambom I
Most is részeg vagyok tőle.
Ragyogó csillagom, galambom!
A lábamon alig állok,
Mégis szeretnek a lányok,
Ragyogó csillagom, galambom !

Azt mondják, hogy beteg vagyok.
Ragyogó csillagom, galambom 1
Mint az égő gyertya fogyok.
Ragyogó csillagom, galambom 1
Beteg az én szivem tája.
Te vagy annak patikája.
Ragyogó csillagom, galambom!

V.

VIDÁM ÓRÁK.

Adj egy csókot kis violám 1
Csak azért sel
Borulj reám édes rózsám!
Csak azért se!
Ülj hát ide az ölembe.
Nézz már egyszer a szemembei
Csak azért se, csak azért se!

Mosolyogj rám édes szőkém!
Csak azért se!
Dalolj egyet kis pintyőkém !
Csak azért se!

Ne légy durczás, gyöngyvirágom.
Hisz te leszel az én párom!
Csak azért se, csak azért se!

Más szeretőm lesz hát akkor.
Csak azért se!
El is veszem majd tavaszkor
Csak azért se !
Veszek neki piros csizmát.
Bokorugró selyem szoknyát,
Csak azért se, csak azért sel

2.

A hernádi kovács lánya, A kereki biró lánya.

Tudom, mi a kivánsága, Ttidom, mi a kivánsága.

De a fránya birja ki, De a fránya bírja ki,

Birja, birja, birja ki, Birja, birja, birja ki.

Minden héten uj ruhát Három éjjel, három nap

Csináltatni neki. Vele tánczot járni.

Magyar népdalok. ] 3

94 Magyar népdalok-

A hahóti mester lánya,
Tudom, mi a kívánsága.
De a fránya birja ki,
Birja, birja, birja ki —
Egész éjjel, egész nap
Ölelni, csókolni!

3-
A kis leány sütni akar,
Kovászára vánkost takar.
Még hajnalba be is vetne,
Ha, ha, ha, ha, ha lehetnél

A kunsági leányoknak.
Nincsen szoknyájuk azoknak.
Ugyan hogyan a mennykőbe
Járnak azok egy pendőbe?

A kunsági legényeknek
Nincs nadrágjuk, szegényeknek.
Ugyan hogyan a gutába.
Járnak azok egy gatyába?

4-

Aluszol-e te, juhász?
Aluszol-e te, juhász?

— Jaj» j^i> dehogy alszom.
Csakis szunnyadozom.

Öttél-e ma, te juhász?
Öttél-e ma, te juhász?

— Jaj, jaj, öt télnek a nyarát.
Öt télnek a nyarát.

Ittál-e ma, te juhász ?
Ittál-e ma, te juhász?
Jaj, jaj, /// álhkj uram.
Itt állok, urami

r. Vidám órák. 195

Jártak-e ma farkasok?
Jártak-e ma farkasok?

— Jaj, jaj, nem is angyalok,
Nem is angyalok.

Vittek-e el báránykát?
Vittek-e el báránykát?

— Jsj> Í^j» "^"^ Js hoztak,
Nem is hoztak.

Futottál-e utána?
Futottál-e utána?

— Jaj> jaj, nem is előtte,
Nem is előtte 1

5-
Ángyom, ángyom, édes ángyom I
Kell-e bunda más világon?
Kell-e bunda más világon?

Ángyom, ángyom, édes ángyom !
Nem kell bunda, sem köpönyeg.
Mert a pokol ugy is meleg 1

A nyáron, a nyáron.
Jöjj el hozzám galambom, galambom I
Te lesz' az én kis párom, nem bánom.
Légy jó hozzám, kivánom —
Máskép én ki nem állom.

Magába, magába.
Ördög bújjék magába, magába 1
Mért válogat a lányba, a lányba;
Egyik olyan, mint másik,
A csókért nem haragszik.

I ^6 Magyar népdalok.

Beléje, beléje,
Ördög bújjék beléje, beléje!
Válogat a legénybe, legénybe;
Egyik olyan, mint másik.
Ha lefekszik, elalszik.

7-
A panyiti halas-taóba
Fürgyik a fekete csaóka,
Hijába fürgyik a csaóka.
Mert nem lesz fejér a tolyva.

Már Pannyiton csuda esett.
Mert a pap is korcsmáros lett,
Deélig az istent décseéri,
Deélután a jó bort meéri.

8.
A pécskai legények
Ludat loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Rete, rete, sári lom!

A pécskai legények

Hej, de nagyon szegények!

Bankóért nyúl zsebibe :

Bagó akad kézibe,

Rete, rete, sári lom 1

9-

Asszonyok,
Asszonyok!
Gatya- madzag,
Pöndöl madzag,
Vékony madzag.
Vastag madzag.
Széles madzag.

V. Vidám órdk. 107

Keskeny madzag,
Fehér madzag,
Sárga madzag,
Nem dicsérem.
Jól megmérem,
Tessék, kérem 1

A tárnoki híres urak.

Sári rom!
Mindig a korcsmába vannak.

Sárga liliom!

Czifra bot van a kezükben.

Sárirom !
Egy krajczár sincs a zsebükben.
Sárga liliom!

A Vargáék kertje alatt
Bodri kutya szörnyen ugat.
Mig a gazda álmodozik,
A menyecske kilopódzik,
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

De a Bodri csak nem hallgat.
Mindig erősebben ugat,
Ébresztgeti a gazdáját.
Mert rángatják a szénáját,
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Nagy álmosan észre baktat.
Hallja, hogy a Bodri ugat.
Mi az ördög baja lehet
Tolvajt lát vagy kísértetet ?
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

I ^8 Magyar népdalok-

Csak tapogat maga körül,
Jobbra-balra, KörÖskörüJ,
Nem veszi észre álmosan.
Hogy a kertben két kutya vanl
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Egyszer a mint egyet fordul,
A Bodri is nagyot mordul,
Akkor látja, hogy nagy baj van.
Az asszonynak hűlt helye van!
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Az alapi tó szélében,

Erre gyere, galambom!

Leányvásár lesz a héten.

Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Két krajczárért adnak egyet.

Erre gyere, galambom!

Talán én is veszek egyet,

Erre gyere, ne menj arra, galambom 1

Szőkét ne végy, mert beteges.

Erre gyere, gaJambom!

Vöröset se, mert részeges.

Erre gyere, ne menj arra, galambom I

Barnát végy el, az lesz a jó.

Erre gyere, galambom!

Az a dolog alá való,

Erre gyere, ne menj arra, galambom 1

'3-
Az én csizmám csikorgós,
Csikorgós, csikorgós.
Tegnap vette a csikós.
Hej 1 a babám a csikós.

í^ Vidám órák' 199

Hogyha nekem még egy
Ilyen-olyan csizmát vesz.
Két csikorgós csizmám
Lesz — ha vesz.

Az én szoknyám kanavász,
Kanavász, kanavász,
Tegnap vette a kanász.
Hej ! a babám a kanász.
Hogyha nekem még egy
Ilyen-olyan szoknyát vesz.
Két kanavász szoknyám
Lesz — ha vesz.

14.
Az én juhom elveszett.
Én azt keresni megyek ;
Nincsen annak más jele:
Far-, far-, far-, farka töve fekete.

Igricziből Kapiba
Strimpfliben jár a liba,
Ugyan édes gunárom.
Lesz, lesz, lesz, lesz-e liba a nyáron?

Hej papiros, papiros,
Ugy szép a lány, ha piros,
A szoknyája ha fodros,
Hej, hej, hej 1 pántlikája ha bokros

>5-

Az én uram jó volt, a mire kellett.
Kasza, kapa, neki soha se kellett,
A hol czégért látott, oda sietett,
A ki neki bort mért, annak fizetett.
Annak, annak, annak fizetett,
A ki neki bort mért, annak fizetet*.

aoo Magyar népdalok.

Feleségem jó volt, a mire kellett,
Szita, rosta neki soha se kellett,
A hol bált tartottak, oda sietett,
A ruhaszabónak sokat fizetett,
Sokat, sokat, sokat fizetett,
A ruhaszabónak sokat fizetett.

i6.

Az én uram szitakéreg,
Majd szeretem, ha ráérek.

Három a pulyka,

Bodor a nyaka.

Az én uram Ködmen Jakab,
Már én rajtam senki se' kap.

Három a pulyka.

Bodor a nyaka.

Azt üzenték a malomból.
Kell-e leány vagy nem?
Uram, Jézus, mit csináljak:
Elvegyem-e vagy nem ?

Olyan rongyos a szoknyája,
Megijedtem tőle.
Szűz Mária, Szent József,
Ments meg engem tőle!

Ördög vigye, ha elveszem,
Bajom meggyül véle;
Ha a menykő meg nem üti.
Megüt engem véle!

18.
Berki, Berki, szegény Berki,
Mért haltál meg, szegény Berki?
Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki.

]'. Víddm órák. aoi

Adtak volna jó bort neki,
]ó bort adtak volna neki.
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.

De nem adtak jó bort neki.
Azért halt meg szegény Berki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.

Hát ne mondja nekem senki.
Hogy meghalt a szegény Berki,
Azt se mondja nekem senki.
Mért halt meg a szegény Berki.

Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki.
Adtak volna jó bort neki.
Most is élne szegény Berki 1

19.

Boldog az ember nyilván, Pinczéje tele borral.

Ki a disznát lábán Hoz egy-egy csuporral.

Eladhatja jó drágán. Körülülik nagy sorral,

S nincs folt a nadrágján. S elmennek nagy orral.

Bőrrel kereskedik a vén Áron,
El is indult ő egy vén szamáron.
De a szamár elakadt a sáron.
Így hát Áron nem volt a vásáron.

Ne kunérozz, ne diplomázz, Sára!
Nem iszom én senki rovására.
Ha iszom is, magam rovására.
Neked arra semmi gondod, Sárai

Magyar népdalok-

Csípi nyelvem a paprika,
Nem hallgatok az urfira.
Mert az úrfi szeles állat,
Hazud, míg a szája járhat.

Nem érzi azt, a mit beszél.
Szava mint a tavaszi szél.
Feneke sincs a szivének.
Ablaka van a szemének !

Czjgány asszony sátora, Én a vajdát nem bánom,

Megégett a hátulja; Csak a lányát sajnálom;

Beleégett a vajda, A vajdának szép lányát,

A vajdának szép lánya, Piros bársony topányát.

Piros bársony topánya, Topányának a sarkát,

Tyuhajja! Tyuhajja 1

13.
Debreczenbe kéne menni.
Pulykakakast kéne venni ;
Megállj kocsis, lyukas a kas,
Kiesik a pulykakakas.

Makiáronba csuda esett.
Két kis kakas összeveszett ;
Én a kakasom nem hagyom
Mert a kendé vágta agyon.

Az enyim csak esztendős volt,
De a kendé vén kakas volt.
Én a kakasom nem hagyom,
Mert a kendé vágta agyon.

Felmegyek én ős Budára,
Mátyás király udvarába,
Palatinusnak feladom,
A kakasom még sem hagyom.

V. yidám órák. 203

24.
Debreczenben kidobolták.
Hogy a dongót ne danolják.
Csak azért is: dongó,
Ihajjal
Diri dongól

Debreczcn a híres város,
Professzor ott a csapláros.
Diri, diri, dongó,

Ihajja I

Diri dongól

Délig az istent dicséri.
Délután meg a bort méri.
Diri, diri, dongó,

Ihajja!

Diri dongól

Dula, jula, heje, huja, Dula, jula, heje, huja.

Gyere a karomba. Eredj a pitvarba,

Se a mécses, se a gyertya Nézz ki lelkem hamarjába.

Nem ég a szobámba . . . Mit ugat a kutya?

Tili, túli, túli, túli. TiJi, túli, túli, túli.

Dula, jula, heje, huja.
Add ki a ruhámat.
Kutya ugat, jön a gazda . . .
Viszem az irhámat.
Tili, túli, túli, túli.

26.
Egybegyűltek, egybegyűltek a miskolczi lányok.
Ej, huj, ej, huj I a miskolczi lányok.
Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával.
Ej, huj, ej, huj I egy kis markocskával.

2 04 Magvar népdalok-

Összegyúrták, összegyúrták túrós gombiczának,

Ej, huj, ej, huj ! túrós gombiczának.

Kitálalák, kitálalák egy nagy lapitóra.

Ej, huj, ej, huj ! egy nagy lapitóra.

S mind megette, s mind megette a papné kutyája.

Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája.

D' úgy megütték, d' úgy megütték a laskanyuj tóval.

Ej, huj, ej, huj ! a laskanyujtóval.

Hogy megdöglött, hogy megdöglött a papné kutyája.

Ej, huj, ej, huj! a papné kutyája.

Így lett vége, így lett vége a miskolczi bálnak,

Ej, huj, ej, huj ! a miskolczi bálnak.

27.
Egyszem kökény, két szem kökény —
Tátottszáju juhászlegény !
Sejhaj ! czinögemadár.
Mondd meg, hogy a rózsám kihő' jár.

Mér ötted mög a vakarcsot,
Azér nem nőtt ki a bajszod.

Sejhaj! czinögemadár.
Mondd meg, hogy a rózsám kihő' jár.

28.
Egyszer volt három zsidó.
Az egyik volt Ábrahám,
Ábra, ábra, ábra. Ábrahám,
Az egyik volt Ábrahám.

A második volt Izsák,
1 — i — i — i — i — i — Izsák,
A második volt Izsák,
A második volt Izsák.

A harmadik volt Jákop,

A harmadik volt Jákop,

]á — kop, kop, kop, kop, Jákop,

A harmadik volt Jákop,

V. Vidám órák. 205

Mentek Jeruzsálembe,

Mentek Jeruzsálembe,

Zsálem, zsálem, zsálem, zsálembe.

Mentek Jeruzsálembe.

Bár mind ugy elmennének.
Hogy vissza se néznének,
Nek, nek, nek, nek, nek,
Hogy vissza se néznének.

19.
Elhajtottam száz libát Komáromi kis leány

Komáromig mezítláb ; Vigyél által a Dunán ;

Lidláb, ludláb, Lidláb, ludláb,

Komáromig mezítláb. Vigyél által a Dunán,

Ha galambom láthatnám Ha átvíszel a Dunán,

Tovább is elhajtanám ; Megcsókollak a partján ;

Lidláb, ludláb, Lidláb, ludláb,

Komáromig mezítláb. Megcsókollak a partján.

30.
Elveszett a tarka ludam.
Keresni ment az én uram.

Este, este, már este van.
Még sincs itthon az én uram.

Jobban bánom a ludamat.
Mint a tulajdon uramat.

Mert a ludam tarka, búbos.
De az uram jól megbúboz.

Este vagyon, szürkül be,
A tűzhelyet seperd le I
Mert nem tudod, ki jő be.
Egy szép legény döndül be.

2o6

Magyar népdalok-

Az este is nálunk volt,
Kilencz almát hozott volt,
Mind a kilencz piros volt,
Ő maga is csinos volt.

32.
Esztendőbe egyszer esik karácson.
Férjhez megyén a nagyságos kisasszony.
Cse'bogár, cse'bogár.
Kutya nem agár!

Esztendőbe egyszer esik húshagyó,
Akkor sütik minden háznál a pánkot.
Cse'bogár, cse'bogár,
Kutya nem agárl

Esztendőbe egyszer esik nagy péntek,
A kisasszonyt megcsókolni nem vétek.
Cse'bogár, cse'bogár,
Kutya nem agár!

Férjhez ment a reszelő.
Elvette a meszelő.
Három a pille.
Megállott az ajtóba,
Az is mindjárt egy nóta
Három a pille.

33-

Borbély Bábi beteges.
Nem eheti a levest.
Három a pille.
Vizet inna, vize nincs.
Kútra menne, kútja sincs.
Három a pille!

34.

Fogtam egy szúnyogot
Nagyobb volt egy lónál,
Kisütöttem a zsirját,
Több volt egy akónál,
A ki ezt elhiszi
Sajadom, dajadom.
Nagyobb ló a lónál —
Sajadom, dajadom.

Elvettem egy szép leányt.
Gonosz lett belőle.
Istenem, teremtőm.
Mit csináljak véle?
Istenem, teremtőm,
Szabadits meg tőle.
Ha meg nem cselekszed:
Elszököm mellőle!

V, Vidám órák. 207

35-

Galambom, hallja-e, Galambom, hallja-e

Nem t'om, maga tudja-e, Hát azt maga tudja-e:

De engem az anyám í~logy nekem az apám

Így tanított hajdanán: Csakezt mondta hajdanán:

Fiatal rózsához Fiatal dereka

Vén karó sohse jó, Hajlik jobbra-balra.

Fiatal asszonyhoz Öreg fa árnyéka

Öreg ember nem való. Nyugodalmas, jó párna.

Nem lehet, nem lehet
Elhitetni senkivel.
Hogy a nap télen is
Mint tavaszkor ugy tüzel.

Mutassa bár magát,
Szép fehér sugarát,
Jaj dehát, jaj dehát
Egy csepp meleget se ád.

36.
Ha még egyszer legény lennék :
Megnézném a kit elvennék.
Megválogatnám a leányt.
Mint a piaczon a dohányt.
A dohánynak a pirosát,
A leánynak a csinosát.

Ha még egyszer leány lennék:
Megnézném, hogy kihez mennék ;
Megválogatnám a legényt.
Mint a piaczon az edényt.
Az edénynek a mázosát,
A legénynek a szálosát.

37-
Hála legyen az istennek.
Hogy nincs szarva az egérnek.
Mert ha neki szarva volna.
Sok asztagot széjjelturna.

lo8 Magyar népdalok-

Hála neked nagy úristen,
Hogy a balhán patkó nincsen.
Mert ha rajta patkó volna,
Sok szép asszonyt agyon rúgna.

38.
Három bokor saláta,
Kántor Teri kapálta,
Eg)xl dzsidás belőle,
Isten úgyse megveszekedel tőle.

Kántor Teri azt hiszi,
A kapitány elveszi ;
Ne félj, Teri, előre,
Isten úgyse í semmi sem lesz belőle.

Elment már a regiment,
A házasság füstbe ment.
Kántor Teri itt maradt —
isten úgyse! — két szék közt a pad alatt.

39-
Három itczc keménymag.
Daru Julis ki-é vagy?
— Nem vagyok én senkié.
Csak a Balog Sándoré,
Csak a Balog Sándoré.

Gyere, Sándor, vidd el már,
Mert a tyúk is tudja már;
Ha a kakas megtudja.
Majd kikukurikulja,
Majd kikukurikulja 1

40.
Házasodjék meg az úr, trillárom happl
Mert már az úr vén kandúr, trillárom happ!
Vegye el a Kati ez át.
Nem Katiczát, Pannikát, trillárom happ!

V. Vidám órák' 209

llj-városon mi történt, trillárom happl
Lány kérte meg a legényt, trilJárom happl
De a legény azt mondta:
ó férjhez nem mén soha, trillárom happl

Nincsen neki dunnája, trillárom happ!
Sem három-négy párnája, trillárom happl
Mert a tollát a rucza
Még a réten hordozza, trillárom happl

4'-
Hej, a pesti kis leányok,
Helyre tyú, tyű, tyúl
Mind púderes az orczájok.
Helyre tyú, t^'ú, tyú!
Mind puderos az orczájuk.
Helyre tyú !

Még sincsen semmi formájuk.
Helyre tyú, tyú, tyúl

Hej, a pesti kis leányok.
Helyre tyú, tyú, tyú!
Mind a templom mellé járnak.
Helyre tyú, tyú, tyú!
Szidják, átkozzák a papot,
Helyre tyú!

Mért adott rövid farsangot.
Helyre tyú, tyú, tyú!

44.
Hozott bátyó feleséget,
S csinált egy nagy vendégséget.
Sok vagyont is kapott vele,
Szuszék, láda, mind megtele.
Még tehént is hármat hoztak.
De mind visszabogároztakl

Magyar ncpdaJok. 14

a I o Magyar népdalok-

43-
Húzzák a harangot Mondják vala nagyon,

Sirnak az asszonyok, Gegő ütte agyon ;

Harmad napja vagyon, Gegő mondja nagyon:

EJck oda vagyon. Én nem üttem agyon.

Az Egres tetején

Egy fa alatt vagyon,
Ott sem Isten nyila,
A bor ütte agyon.

44-

Ká-kántor uram ká-káposztája,
Tü-tüvig édes a torzsája,
A-avval vagyok na-nagy vitába,
Ne-nem kaphatok a magvára.

Fe-fehér szőlő ne-nem bakator,
A-az ágy alá bútt a kántor.
]ő-jőjön ki már ká-kántor uram!
Ni-nincs már itthon az én uram.

45-
Ki az urát nem szereti :
Sárga répát főzzön neki,
jól megsózza, paprikázza,
Hogy a hideg is kirázza.

Elment az én uram Pestre,
Majd haza jön szombat este,
Főzök neki jó vacsorát:
Keménymagos isten- nyilát.

46.
Kifordítom, befordítom. Leterítem a bundámat.
Mégis bunda a bunda. Mégis bunda a bunda.

Hej, bunda a bunda. Hej, bunda a bunda.

Juhászbunda a bunda. Juhászbunda a bunda.

Mégis bunda a bunda! Mégis bunda a bundái

7, nddm órák.

21 1

Ha megázik is a bunda,
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda.
Mégis bunda a bundái

Ha rongyos is a bunda.
Mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
Juhászbunda a bunda.
Mégis bunda a bunda!

47-

Lányok fonják a lenszöszt,
Beszélgetik maguk közt:
Jaj anyám 1 a fonás,
Nehéz a várakozás!

Czipőt veszek szülöttem,
Csak ne sirj, ríj előttem.
Jaj anyám, jó anyám.
Nem az az én nyavalyám.

Szoknyát veszek,szülöttem.
Csak ne sirj, ríj előttem.
Jaj anyám, jó anyám.
Nem az az én nyavalyám.

Legényt hozok, szülöttem.
Csak ne sirj, ríj előttem.
Ügy anyám, jó anyám.
Ez ám az én nyavalyám I

48.

Lyukas a szűröm.
Kutya adta!
Lyukas a csizmám.
Kutya adta!
Lyuk hátul, elől,
Lyuk mindenfelől.
Fújdogál a szellő
Kivül, belől.

Otthon ül az asszony
Nagy mérgesen.
Haza megy az ember
Nagy kényesen ;
Kivül kirekeszt.
Belül be nem ereszt ;
Istenem, istenem.
Be nagy kereszt!

49.

Már minálunk megismerni ugy lehet,
A ki személy, sárga szoknyát viselget.
Sárga szoknyát, hármas, négyes fodorra,
Hunczutkája fel van sütve bodorra.

Már minálunk megismerni ugy lehet,
A ki jó lyány, piros szoknyát viselget,
Piros szoknyát, zöld vagy fehér fodorra.
Selyem haja pántlikába befonva.

i 1 j Magyar népdalok.

Már minálunk megismerni ugy lehet,
Ki nem magyar, német plundrát viselget,
A fején nagy emeletes kalapot,
A lábán meg gumi nászting papucsot.

Már minálunk megismerni ugy lehet,
A ki magyar, magyar ruhát viselget,
Sarkantyút meg darutollas kalapot,
Avval kivan a mainál jobb napot.

50.

Még azt mondja az anyám, az anyám,
Ne vegyek nőt ily korán, ily korán.
Majd ha az eszem megnőtt,
Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt.

De nem várok, nem biz én, nem biz én,

Házasodom az idén, az idén.

Mert ha megjön az eszem —

Tudom akkor nem teszem, nem teszem.

5'-
Megdöglött a jani lova. Jó lesz a bőre dudának,
A fakó, a fakó. Janinak, magának.

Utána megy maga Jani, A lába meg kocsonyának,
A biró, a biró. De neki magának.

Füle jó lesz derelyének.
Janinak, magának,
A farka meg legyezőnek.
Az is csak magának.

Messze jártam házasodni. Bár az ördög oly jó volna.

Bár ne jártam volna! Talyigára tenne,

Édes kedves feleségem Mennél jobban sikoltanál,

Bár ott vesztél volna! Annál jobban vinne.

V. nddm órák,

53-

Mindennek van szeretője.
Csak énnekem nincsen,
Kinek kettő, kinek három,
Nekem egy csepp sincsen.
Ha az isten egyet adna.
Jaj, beh megbecsülném ;
Kezét, lábát összekötném,
A füstre feltenném.

A barátok, a barátok
Faczipőben járnak ;
Azok élik világukat,
A kik együtt járnak.
En mint szegény árva legény.
Csak egyedül járok.
Mindenfelé tapogatok,
De csak falat látok.

54.
Minek az a pörge kalap,
Ha a legény csak egy darab?

Minek az a pej paripa,
Ha más nyargalódzik rajta?

Minek az a rojtos gatya?
Huszonötöt vágnak rajta.

Minek az a selyemkendő.
Ha a leány nem kelendő?

Minek a suvikszos stibli.
Ha a legény hibli, hubli ?

Minek az a fényes csizma?
Ötven font vas csörög rajta í

2 1 4 Magyar népdalok'

55-
Nincsen dézsma, nincsen robot,
Mégis csak ütik a dobot,

Seje ridi r adóra!
Hat ökrömet elviszik az adóba.

Zireg-zörög abJak, ajtó,
Gyün be rajt a végrehajtó,

Seje ridi r adóra!
Dunyhát, vánkost fölirják az adóba.

A faluba lótnak-futnak,

Jaj a tyúknak, jaj a ludnak,

Seje ridi radóra!
A vak récze nem elég az adóba.

Lótnak-futnak idestova.
Ez az élet de mostohái

Seje ridi radóra!
Czifra dunyha nem elég az adóba.

Fölírnak ott minden szöget,
A mit csak ott irni lehet,

Seje ridi radóra!
Tunikát is elviszik az adóba.

56.
Nincsen nálunk olyan asszony.
Mint Csimáné, mint Csimáné
Komámasszony.

Megsüti a túrós lepényt.
Arra várja, arra várja
A sok legényt.

Ha a lepényt megettétek
Panni lányom, Panni lányom
Elvegyétek.

I

V. Vidám órák. a i 5

Nem kell nekünk a kend lánya.
Három rőfös, három rőfös
A szoknyája.

Nem kel! nekünk a kend Jánya,
Szőlőzsirral pirosított
Az orczája.

57-
Nincsen nekem semmi bajom,
Csak hogy szegény vagyok,
Életemben korhely voltam.
Mégis rongyos vagyok.

Vermem ugyan elég vagyon,
De kenyerem nincsen,
Ha pénzemet megszámlálom,
Egy fillérem sincsen.

Meg is házasodtam már én.
Feleségem nincsen.
A gyermek is megszületett.
Igaz apja sincsen.

Kereszteltetni kellene.
Jaj de itt pap nincsen.
Komát js kéne hivatni,
]6 emberem sincsen.

Bort is kellene felhoznom.
De pinczémben nincsen.
Vagy a korcsmából hozatnom
De hitelem sincsen.

Kölcsön kellene hát kérnem.
Emberségem nincsen.
Jaj istenem, mit csináljak 1
Mikor semmim sincsen.

2 ] 6 Magyar népdalok-

58.

Oh tulipiros lánykám,
Báránykám, angyalkám,
Nyújtsd ki karod, angyalkám!
Tánczolhatnám.
Hipp, hopp, hopp,
Nosza, juhhé !

jaj, de gyönyörű táncz

Ez a sógoré,

Ré — ré — ré —

Jaj, de gyönyörű táncz

A sógoré —

Hipp, hopp, juhhé!

59-
Rongyos a kend háza vége.
Piros a kend lánya képe.
Adja nekem kend a lyányát,
Megcsinálom a kend házát.

Rongyos a kend háza vége.
Ragyás a kend lánya képe,
Adja nekem kend a házát.
Megcsókolom a kend lyányát.

60.

Színtelen, színtelen Színtelen, színtelen

A legény, míg nőtelen. A leány míg féritelen.

Ázik is, fázik is Ázik is, fázik is

Egyaránt nyáron, telén. Egyaránt nyáron, telén.

De ha lészen párosa. De a férje árnyékában

Pirul arczulatja. Jobban felmelegszik.

Rózsaszínűre mossa Mintha leánykorában

Szerelem harmatja, Parázstűzbe fekszik!

V. Vidám órák- 2 1 7

61.

(Táncr-szók.)

Huzd rá czigány hamarjába!
Ki a legény a csárdába ?

Eb fújja nótáját,
Kutya járja tánczát I

Ez az élet diákoké,
A másik a barátoké!

Utczu, rajta, vén fazék.
Fel tudsz-e fortyanni még?

Utczu, bizony lakodalom.
Magam is megházasodom!

Kitöröm a nyakamat,
Mégse hagyom magamat!

Három a táncz mindhalálig,
Kivilágos kiviradtigi

Ez az élet minket illet,
Nem a régi öregeket!

A kinek ma kedve nincs.
Annak egy csepp esze sincs !

Hopp rongy ! kapaszkodj 1
Kályha mellé rugaszkodj !

Vess figurát olyan czifrát.
Hogy a patkód vessen szikrát.

Törő, tiló, szakadék,
Veled összeakadék!

2 1 8 Magyar népdalok-

Tíz az óra a toronyba,
Tizenkettő a gyomromba.

Ne ülj rózsám az ölembe,
Nem férek el a bőrömbe 1

Jobb a bor a pálinkánál.
Egy menyecske száz leánynál.

Szűrő szita, tejes lábas.
Álljon félre, a ki házas.

Még egy kicsit hörpölök.
Inkább holnap böjtölök.

Haja, szüzek, mindketten.

Én az vagyok, nem t'om ken*?

Magamért csak felelek.

De már kender' nem merek.

A ki engem nem szeret.
Egye meg az egeret!

Rossz katulya, gurgulya,
A vén asszony figura.

Öleljen meg az a rúzsa
Ki a száraz malmot húzza.

Félre gondok, félre bú!
Hejje, hujja, ujjú, ju!

Hó, te Gyurka, hó, te, hó!
Ne szökjél ugy mint a ló!

Csókoljon meg az a madár.
Ki a pocsolyában ugrál.

T'. Vidám órák, 2 1 9

Gombház !

Ha leszakad, lesz más!

Kicsiny nekem ez a ház,
Kirúgom az oldalát !

Összeütöm a bokám,
Ugy ugratom a babám!

Ha igazán nem járod,
Száradjon el a lábod!

Tejes fazék, fatányér.
Majd meghalok a lányér' !

Ugy szeretem az öreget.
Mint a bivaly a tör eket.

Nagy kobakban kicsiny ész.
Ha megkottyan, oda vesz.

Ugy meg vagyok keseredve.
Mint a nyir-gúzs tekeredve.

Kicsi csupor hamar forr,
A vén asszony puskapor.

Fogjad meg, forgasd meg,
Teringesd meg, lógasd meg!

Hajtsad, hajtsad mindaddig,
Mig a szoknya langallik.

Édes kicsi karcsú bogom.
Derekadat öllel fogom 1

Haj, de nagy a Mihók fejel
De kicsiiiy az agyveleje:
Mind hátul van az eleje !

2 20 Magyar népdalok.

Adj egy csókot, holdvilágon,
Ugy sem adsz a másvilágon 1

Ángyom asszony szép asszony
Tedd a szegre, hadd asszon!

Igyenes vagy mint a nád,
Hozzám szabott az apád.

Három éjjel, három nap,
Nem elég a lábomnak;
Bárcsak ez az éjtszaka
Szent György napig tartana.

Édes rózsám, alhatnám,
Árnyékodba nyughatnám !

Erre fordítsd az orczádat.
Hadd csókoljam meg a szádat 1

Éget engem a szemed.
Rólam mégis le ne vedd!

Komámasszony koppantó,
Sógorasszony sótartó.

Nem kell nekem senki búja,
Bár még az enyim se volna!

Tizenhárom réczetojás,
Enyim vagy te, kis rokolyás.

Ez a leány sokat ér.
Sem ösztövér, sem kövér.
Sem fekete, sem fehér.

Akármilyen szenes tőke,
Szebb a barna mint a szőke!

V, Vidám órák' a a

Húzzad nekem : a, b, ez, d, betyárosan.
Hadd tánczoljak e, f, g, h, huszárosán.

Egyik lábam kijárja,
A másik elhibázza.

Hoppl a jézus csizmája.
Bokáig ér a szájal

Megforditlak karikára,
A szeretőm bosszújára 1

Jaj, a szivem 1 jaj, hogy dobog.
Mikor olyan szép leányt fogok.

Sárga virág, veres virág,
Tőlem mehetsz mig a világi

Ugy szeretem a menyecskét
Mint a rigó a cseresnyét.

Öreg asszony régi jó,
Kapufélnek volna jó.

Három marha nem nagy csorda,
Az asszony csak oldalborda.

Ide lábam, nem oda,
Ne vigy oláh faluba.
Mert az oláh faluba
Elől, hátul katrinczal

Fáj a szivem épen itt,
A kiért fáj, nincsen itt.

Czitrom, kávé, kalarábé.
Nem vagyok én a magáé 1

a 12 Magyar népdalok^

Ne ránczoJd a homlokodat,
Nem ettem meg a jussodat I

Addig iszom mig jó bor lesz,
Azután a lug is jó lesz.

61.

Tónainé rongyos háza.
Mind ki van a horogfája.
De sok legény jár hozzája,
Mégse raknak nádat rája.

A legényt is ugy szereti :
Pogácsát süt útra neki,
De a legény nem kedveli.
Foga híjjá, nem kell neki.

63.
Tudós legény Barna Peti,
Magát nagyon hányj a-veti ;
Iskolába járt sokáig.
Elment abéczédéháig;
Ha több volna a fejibe,
Pap lehetne egyszeribei

64.
Ucczu bizony, megérett a meggy,
Ucczu bizony, rajta maradt egy.
Mennél jobban érik a meggy.
Annál jobb a meggy, meggy, meggy, rneggy.
Mennél jobban kérik a lányt.
Annál jobban megyl

65.
llczczu, kis lány, ugordj egyet!
Ne sajnáld a czipellődet.
Ha elszakad, megint veszek,
isten úgyse 1 legény leszek!

V. Vidám órák. 123

Uczczu, kis lány, hol az anyád ?
Hordók közé vette magát.
Ejnye futtom az irgalmát.
De jó helyre vette magát i

I 66.

Utcza, czucza, ég az utcza, messze virít a lángja.
De csak piros, de csak piros a két orczád leányka.
Nem titok, ha kimondom.
Összecsókolt, összecsókolt az én kedves galambom.

Az ölelés meg a csók, kicsi leány, még korán van.
Kárt tehet ám, kárt tehet ám a sok czupp, czupp, a lányban.
Dehogy van, dehogy tesz.
Ez a sora a világon valamig egy leány leszi

67.
Vásárhelyi piaczon
Legényt árul egy asszony.
Húszat ád egy garason, —
Vegye meg a kisasszony!

A szegedi piaczon
Rózsát árul egy asszony;
Jaj, de álnok vén asszony,
Hármat ád egy garason 1

68.
Völgyet keres a fojóviz.

Nem a magas dombot —
Fénye látott szürdolmányon

Apró ezüst gombot !

Urat illet a kevéjség.

Azt is a bolondot —
Fénye látott szürdolmányon

Apró ezüst gombot!

Vl.
VEGYES DALOK.

A hodosi biró lánya,
Nyalka, csinos, mint a páva.
Szép termete magyar fajta.
Bokorugró szoknya rajta.

Zeng-peng, cseneg a sarkantyú,
Tánczra indul minden fattyú.
Az a boldog, kinek párja
A hodosi biró lánya.

Aj de bajos egy párnára fekünni,
A ki egymást igazán nem szereti :
A párnának a két szcjje elszakadt,
A közepe tiszta uján megmaradt.

jaj de nehéz egy párnára fekünni,
A ki egymást igazán nem szereti :
Mert én tudom, én azt tudom, próbáltam.
Még az ellenségemnek sem kivánam.

A kis leány virágszál A legény gyöngyvirág

Tizenhat esztendeig. Huszonnégy esztendeig,

Liliomszál, rózsaszál Válogat a lányba

Tizennyolcz esztendeig, Huszonnyolcz esztendeig.

De ha idejét haladja. De ha idejét haladja,

Csak a legények bolondja! Csak a leányok bolondja!

VL Vegyes datok. 225

4-
Akkor szép a kis lány, mikor kacsingat.
De százszor szebb mikor csókot osztogat.
Eszem a szivedet,
Csókolj meg, ha lehet,
Az isten is a számomra teremtett 1

Akkor szép az erdő, mikor \z.\z\zsy

Akkor szép a kis lány mikor szerelmes.

Eszem a szivedet,

Csókolj meg, ha lehet.

Az isten is a számomra teremtett!

Kis galambnak párja csupán csak egy van.

Kis galambom énnekem is csak egy van,

Eszem a szivedet.

Csókolj meg, ha lehet,

Az isten is a számomra teremtett!

5'
A mi cziczánk férjhez akar menni,
A szomszédé el akarja venni.
Édes cziczáml ne hagyj itt bennünket.
Ki fogja meg a mi egerünket?

A mi kutyánk férjhez akar menni,
A szomszédé el akarja venni.
Édes kutyám! ne hagyj itt bennünket.
Ki ugatja az idegeneket?

6,

Annyi nekem az irigyem
Mint a fűszál a nagy réten,
Hol felvesznek, hol letesznek.
Az irigyek majd megesznek.

A világnak irigyei
El akarnak emészteni.
El akarnak emészteni.
De az isten nem engedi I

Magyar népdalok, 1^

2a6 Magyar népdalok-

A rákosj utcza A várfalvi utcza

Végig tubarózsa. Végig basarózsa,

A^egy a legény rajta, Megyén a lány rajta,

Elhervad alatta . . . Kinyílik alatta . . .

Szegény jó legények! Örvendjünk leányoki

8.
Árva vagyok árva,
Én vagyok az árva,
Áldja meg az isten
Ki az árvát szánja.
Búval és bánattal
Élem világomat.
Búval teritették
Az én asztalomat.
Majd felhozza isten
A szép fényes napot,
Fel déri ti isten
A sok szép csillagot.
Hadd rakhasson minden
Szegény jó asztagot.

9-
A szép asszony drága. De a legény olcsó.
Száz forint az ára, Három marék ocsú,

Ijujuh s ejujuh! ijujuh s ejujuh!

Száz forint az ára. Három marék ocsú.

A' se' búza ocsú.
Hanem csak zab ocsú,
Ijujuh s ejujuh!
Hanem csak zab ocsú.

Az ikrényi csárda ki van festve,
Oda jár a czimbalmos a
Czimbalmával czimbalmozni
Minden est ve.

VI. Tegyes dalok* ii"]

Korcsmárosné azt hiszi,
Hogy a lányát elveszi
Egy valaki.

Az ikrényi csárda ki van festve.
Oda jár a czimbalmos a
Czimbalmával czimbalmozni
Minden estve.
Korcsmárosné ne higyje.
Hogy a lányát elvegye
Egy valaki.

Az ökör a földet Szépen felneveli,

Nem magának szántja, Szárnyára ereszti,

Az asszony a lyányát Keservesen nézi.

Nem magának tartja. ^^ogy '"ás üti veri,

Mit ér a hat ökör
Hangos istállóban,
Ha szerelem nincsen
Tornyos nyoszolyában 1

11.

Beh szép állat a kis őz,
A kis őz a gyorsfutásban,
De még szebb a magyar lány,
Magyar lány a magyar tánczban
Ha derékon fogja párja,
Mint a szellő csak ugy járja.

Húzd rá'czigány! tüz legyen.
Láng legyen a muzsikádban 1
Mig a rózsám forgatom.
Forgatom a magyar tánczban!
Három a táncz virradásig.
Húzd rá czigány mindhalálig!

a 28 Magyar népdalok-

'3-
Búra lermett idő, ködncvelő szellő !
Gondolok egy órát, lesz — ezer esztendő.
Akár merre járok, nem látok egyebet,
Csak a fejem fölött egy sötét felleget.

Gyula városának csak hirét hallottam.
De nem hittem volna, hogy földjét tapossam ;
Gyulai tömlöczbe van egy árva legény,
Kílencz esztendeje mióta rab szegény.

14.

Búsulok is, nem is igen.
Mert a falum mind idegen.
Egész világ ellenségem,
Csak az Isten reménységem.

Felsütött a napsugara.
Mindennek világosságra ;
Mindennek világosságra.
Csak nekem homályosságra.

Búval terített asztal.

Bánattal teli pohara,

Én azt éjjel, nappal iszom.

Soha ki nem fogyaszthatom;

Odaadnám valakinek,

A bánat nem kell senkinek.

A bánatot felosztották.

Nekem legbővebben szabták.

Bánat, bánat, teljes bánat.

Ne rakj szivemre kővárat.

Ha raksz is, csak tollúból rakj.

Kit a szél is könnyen fújhat.

17. f egyes dalok- 229

16.
Búzát vittem a malomba.
Azt gondoltam kukoricza,
Kukoricza, édes málé.
Nincs szebb élet, mint a lányé.

Mert a leány mint a páva
Ugy fekszik a vetett ágyba,
De a legény mint a kutya
Ugy leskődik az ablakba.

Nézi, ki ül a kuczkóba.
Szürke szokmány a nyakába,
Hányja veti haragjába,
Hogy nem mehet be a házba.

Csíkból hoztam feleséget,
De nem hoztam nyereséget.
Hej, feleség, feleség,
De nincs benned nyereség!

Oh te vasfogu vén bába,
Ki szeretne valójába?
Mikor te előttem jársz
A hideg mindenkor ráz.

Szegfű, rózsa, majorán-szál —
Az illatja szivemig száll ;
Jaj, hogy nem szakadhatott,
Jaj, istenem, meghalok!

Donaparti fecske. Nem gyüttem én gyalog.

Bácskai menyecske, Dona vize hozott.

Micsoda szél hozott ide? Az én kedves kis angyalom

Ez idegen földre? Szömc csalogatott.

230 JHag\a r népdalok.

Édes anyám, édes anyám csak az az én kérésem :
Selyem szoknyát, selyem szoknyát varrasson kend énnékem!

Varrass, lányom, téged illet, nem engem,

Ez a legény téged szeret, nem engem.

Szeretnék én, szeretnék én rámás csizmát viselni,
Ha a kovács, ha a kovács szépen tudná vasalni.

Vasald, kovács, három pengő nem drága.

Majd beiszszuk vasárnap a Hajdába'.

Édes anyám is volt nékem,
Keservesen nevelt engem,
Éjszaka font, nappal varott,
Jaj, beh keservesen tartott. 1

Erdők, mezők, vad ligetek,
Beh sokat jártam bennetek!
Beh sok napot, éjszakával,
Töltöttem a bujdosással !

Bujdosik az árva madár,
Minden erdőszélen leszáll ;
Hát az olyan árva mint én,
Hogyne bujdokolna ■ — szegény!

Amint mentem haza felé,
Kínyilt az ég három felé.
Ragyogtak rám a csillagok.
Mert tudták, hogy árva vagyok.

Elátkozom ezt a czudar világot.
Éltem örömvirágára mért hágóit.
Alig virult, már is elhullt levele.
Az én szivem búbánattal van tele.

VI. Vegyei dalok. 231

Búsan síró csalogány lett örömem,
Gyászruhát adott nékem a szerelem.
Gyászruhában fájó sziwel könyezek,
A jó isten látja csak, mit szenvedek.

Elmentem én a szőlőbe, Elmentem én a tanyára,

Ráhágtam a venyigére; Ráhágtam a tökindára;

Venyigéről venyigére, — Tökindáról tökindára,

Fáj a szivem a szőkére. Fáj a szivem a barnára.

Onnan mentem a csárdába.
Barna babám látására;
S mig a barnát ölelgettem,
A szőkét elfelejtettem.

Első házam vala Mi haszna a házat

Rengő bölcsöm fája, ^^ogy ^^ épitettem,

A második lészen Más költözik belé

Koporsóm deszkája. Ma holnap helyettem.

24.
Én Istenem, tégy jót velem:
y/záá el a bánatot tőlem.
Oly nagy bánat a szivemen,
Kétrét hajlik az egeken.

Szovátai sósvíz tudja :
Sokat jártam átal rajta.
Bárcsak soh' se jártam volna,
Akkor a bánat nem nyomna.

Érik a som, piroslik, Az őszszel vagy a télen.

Sötét felleg eloszlik, Isten ucscse megérem.

Hej rikatom-rakatom ! Hej rikatom-rakatom I

Múlik az én bánatom. Meglesz a lakadalom.

aj 2 Magyar népdalok-

Se árok, se barázda, Se barázda, se árok.

Menyecske jön a házba. Akármit is csinálok.

Hej rikatom-rakatom 1 Hej rikatom-rakatom !

Az árát de megadom! Nyelve nem lesz lakaton.

26.
Este felé jár az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől,
Apám, anyám mind elhaltak,
Testvéreim megtagadtak.

Erdők, mezők, vad ligetek,
Hadd bujdossam tibennetek.
Hadd bujdossam a vadakkal,
Sirjak a kis madarakkal.

27.
Este későn föltekintek az égre.
Nincsen csillag, mind lehullott a földre.
Világosnál raktuk le fegyverünket,
A Görgei ott adott el bennünket.

Kossuth Lajos befogatta négy lovát.
Fölültette feleségét, kocsisát.
Kinyitotta üveghintó ablakát,
Ugy mondott a magyaroknak jójszakát!

Este van a leánynak. Vesztél volna anyádba.

Nem kell senki fiának. Mért járattői hiába,

Maradjon az anyjának, Sok esőbe, sok sárba,

Abrakos tarisznyának. Sok sötét éjszakába!

29.
Ez a kazal be széles,
Szélyel vágta a ménes;
Czo fel édes deresem!
Még az éjjel a rózsám felkeresem.

VI. Vegyes datok. 233

Ez a kis lány szomorú.
Nem kell neki koszorú,
Baba-dunna kell néki,
Eszemadtai a babája vesz néki.

Ez a kis lány szomorú,

A deresre ráborul,

Kettőt vág rá a hajdú,

Eszem azt a piczi száját, eljajdul.

30.
Falu végén egy kis ház,
Barna kis lány mit csinálsz?
Hej I csinositom magamat,
Várom a galambomat.

Falu végén keskeny gát.
Barna kis lány ugord át,
HejI de te szőke ne próbáld.
Elszakad a topánkád.

3'-

Faluvégén sütnek, főznek.
Lakodalomra készülnek.
Babám gyúrja a tésztáját.
Csókolnám meg a szép száját.

Olyan a babámnak teste,
Mint a holdvilágos este.
Hogyha térdig sárba járnék.
Mégis reá kaccsintanék.

32.
Fene ember a hevesi viczispán.
Elfogatja szegény legényt az utczán.
Áztat kérdi: (cHol jártál te gaz€mber?)>
^Kedvesemnél voltam biz' én ez-egyszer.

2 34 Magyar népdalok.

Kérem azérl fő viczispán uramat,
Engedje el most ez egyszer hibámat,
Megszolgálom ám én azt még valaha.
Jár az úr is ilyen későn éjtszaka.*

33
Hadnagy uram jó napot!
Már én megint rab vagyok ;
Ha rab vagyok, se' bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.

Kérem hadnagy uramat,
Ne tegyen rám nagy vasat ;
Ha rám teszi a vasat:
Gyenge szivem meghasad.

34-
Három kéve fekete nád,
Tagadd meg értem az anyád,
Olyan igaz leszek hozzád,
Mint tulajdon édes anyád.

Kicsiny a lány, nagy a gondja,
Az anyjának még sem mondja;
Ha nem mondja az anyjának,
Megmondja a babájának.

Eszem adta kis leánya.
Jaj de piros az orczája;
Azért piros az orczája,
Barna legény a babája.

35-
Ha visszanéz a bús magyar
Hajdankora tükrébe.
Egyet sóhajt s keservvel telt
Köny szökik a szemébe;

Vl. T'egyes dalok' 235

Haj, emlékén a gyász múltnak
Keservtől sokszor hulltak
Könyek egy-egy bús nótára,
Torzonborz bajuszára.

36.

Hej, édes magyarom, magyarom.
Ne búslakodj' olyan nagyon.
Feljön még a te világod,
Dicsőséged még meglátod.

Hej, de nem elég, nem elég
Kiabálni csak: segítség!
Légy munkás, okos, állandó.
Csak ugy lehetsz maradandó.

Hej, mert mit sem árt, mit sem árt,
Hogy szenvedtél sok bajt, bút, kárt,
Edzéssel lesz aczél vasbúi,
Magyar maga kárán tanúi.

Hej, de sok is volt már a kár.
Miből okulhattál immár;
Sújtsd le, ki rád törni akar.
Légy mind végig igaz magyar

37-
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a molnár,
Nem megyek hozzája.

Édes anyám, a molnár

Valamennyi csapodár.

Nem megyek hozzája,

Rongyos a csizmája.

2^6 Magyar népdalok.

Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöng>'ömnek az ára !
Kéret engem bádogos,
Nem megyek hozzája.

Édes anyám, bádogos

Valamennyi mind rongyos,

Nem megyek hozzája,

Rongyos a csizmája.

Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a boltos,
Nem megN^ek hozzája.

Édes anyám, a boltos

Valamennyi mind adós,

Nem megyek hozzája,

Rongyos a csizmája.

Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára !
Kéret engem a szabó.
Nem megyek hozzája.

Édes anyám, a szabó,

Valamennyi szurkáló.

Nem megyek hozzája.

Rongyos a csizmája.

Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára I
Kéret engem a suszter,
Nem megyek hozzája.

Édes anyám, a suszter

Valamennyi mind korhely,

Nem megyek hozzAp,

Rongyos a csizmája.

VL Vegyes datok. 237

Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az árai
Kéret engem a diák.
Elmegyek hozzája.

Édes anyám, a diák

Valamennyi gyöngyvirág.

Elmegyek hozzá a.

Csókra áll a szája.

38.
Hideg szél fuj Mátra felől
A lelkem is fázik belől,
Hol vegyek én melegítőt,
ószi éjjel felhevitőt?

Csaplárosné, virágszálom !
Ne hagyj soká kivül állnom.
Egy jó ital borod van-e.
Szőke lányod ébren van-e?

Szőke lányod kökény szeme,
Olyan mint az isten ege,
S ha mosolyog piros szája,
Nyiló hajnal az orczája.

Alom ide, álom oda.
Rám nézz húgom, nem amoda ;
Töltsed teli a kupámat,
Csókban vehetsz érte vámot.

39-
Hires város az Alföldön Kecskemét,
A ki legény, onnan hozzon menyecskét;
Ne csak imigy-amugy szeresse.
Tenyeréből édes mézzel etesse.

Legnagyobb ház a faluban a papé.
Azután jön Török biró uramé ;
Kérdezzék meg levett kalappal :
Cserélne-e tisztelendő urammal?

ai8 JHaQ)ar népdalok

Azt kérdezc tőlem az édes anyám :
Szeretem-e az uramat igazán ?
Ha első nap meg nem szöktem mellőle,
Már azután híve leszek örökre.

40.
Hova lábad teszed,
Bánat-virág keljen,
Te fejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz.
Örökre veszeszd el,
Te búbánatodat
Ne értse meg ember!

4«

Kakas a szemetén Bakter a toronyba

Annyit nem kapar. Annyit nem kiált,

Hányszor az én rózsám Hányszor az én rózsám

Engem betakar. Csókkal megkínált . . .

Pedig éjjel-nappal Pedig éjjel-nappal

Mind egyre kapar, Mind egyre kiált.

Annyit nem kapar. Annyit nem kiált.

Hányszor betakar. Hányszor megkínált.

A malom kereke
Annyit nem fordul,
Hányszor az én rózsám
Engem megcsókol . . .
Pedig éjjel-nappal
Mind egyre fordul,
Annyit nem fordul.
Hányszor megcsókol.

42.
Kalapom szememre vágom,
Mellette hervad virágom,
Sirva nézem.

VJ. Jegyes dalok- 239

Így múlik el ifjúságom,

Ma-holnap oda világom,

Oh be érzem 1

Fogd meg, pajtás, a vasvesszőt,

Verd meg véle a temetőt.

Mert nem kedvez semmi szépnek.

Semmi épnek.

Ah ne bántsd, pajtás, azokat

A mohosuít sirhantokat

Vasvesszővel.

Keress inkább az ut mellett

Kettőnknek egy nyugvóhelyet

S majd idővel

Tűzz mellé egy száraz ágat.

Hadd példázza e világot.

Melyet ketten kinevettünk,

Föl sem vettünk 1

43-
Kedves rózsám ablakába',
Sej, haj, kedves rózsám ablakába'
Kinyílt a rózsa magába^
Sej, haj, magába.

Kétfelé hajlott az ága.
Sej, haj, kétfelé hajlott az ága.
Bort iszok az árnyékába*.
Sej, haj, ha lehet!

44-

Kertem alatt a Berettyó folydogál —
Hársfák alatt szőke kis lány sirdogál.
Állj meg, szép viz, állj meg, rózsám fut tőled,
Hószín nyakát hadd mossa meg belőled.

Megállj, kis lány, csónakom eloldoztad,
A partról a zaj közé taszítottad;
Meglakolsz még, lányka, ezért, megállj csak.
Megcsókollak százszor, ha megtalállak.

a^o Magyar népdalok.

— Hej, jó legény, eloldom én másszor is.
Ha megcsókolsz, visszaadom százszor is;
Ugy is tied a szivem, mig csak élek.
Csókodtól én, barna legény, nem félek.

45-
Két fa között kisütött a holdvilág —
Ej istenöm, de nehéz az árvaság!
Én is azér' választottam szeretőt.
Mer' möguntam a magányos életöt.

Te kis lejány, mögböcsüld az anyádat,
Tisztán tartsad udvarbóli szobádat,
Csináltossál aranylábu nyoszolát,
Kibe babád belevághassa magát.

Kétkerekű kordén járok. Elveszett a kis kert-lakat.

Mégis szeretnek a lányok, Jaj! de vén szeretőm akadt,

Rag^'ogó csillagom! Ragyogó csillagom!

Akár mint jár a kereke, Váltig várom az ördögöt.

Csak a rúdja vigye helyre, Hogy elvigye a vén dögöt,

Ragyogó csillagom! Ragyogó csillagom!

Elveszett a konyha-lakat.

Jaj ! de szép szeretőm akadt :

Ragyogó csillagom !

Jobb szeretném száz aranynál,

Ha az Isten nekem adná,

Ragyogó csillagom!

47-
Kiszáradt a diófa,

Csillárum haj.
Nem játszódunk alatta,
Csillárum haj,

VL f egyes dalok- 141

Majd kiujuJ tavaszra.
Játszódhatunk alatta,

CsilJárum, csilJárum,

Csillárum haj!

Az ajtóig meg vissza,

Csillárum haj,
A gyűrűmet add vissza,

CsilJárum haj,
Mert ha vissza nem adod.
Megcsípem az ajakod,

Csillárum,

Csillárum haji —

48.
Könnyebb a kősziklát Mikor két egyes sziv

Lágy iszappá tenni. Egymástól megválik,

Mint két egyes szivnek Még az édes méz is
Egymástól elválni. Keserűvé válik í

49-
Könnyű a németnek,
A kutya németnek
Adót egzekválni ; -
Nehéz a magyarnak,
A szegény magyarnak
Kossuth Lajost várni I

50.
Körül csillagos az ég, Sűrű erdőt bejártam.

Majd eszedbe jutok még! Csillaghullást is láttam.
De már akkor késő lesz, Lehullott a csillagom,
De már akkor késő lesz, Lehullott a csillagom,
Mert a szivem másé lesz. Elhagyott a galambom.

Beh sok földet bejártam.
Sok szép asszonyt találtam.
De még ilyet egyet se.
De még ilyet egyet se.
Mint ez a kis menyecske !

Magyar népdalok. '6

243 -^a^'ar népdaíoh,

Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet.

Ne nézz rám, ne nézz rám, mert megölsz engemet.

Már a szívem nyugodalma oda vagyon,

Mert utánad fáj a szivem igen nagyon.

Éjféltájban, éjjel, a szép holdvilágnál

Egyéb gondom nincsen te náladnál.

Sem éjjelem, sem nappalom te miattad.

Mert hallom, hogy hamis szived másnak adtad.

Kora reggel, délben, meg a késő estve,
Szivemben egyedül csak te vagy lefestve;
Ámbár te vagy nyugodalmam elrablója :
Áldjon meg a mindeneknek alkotója I

5*-
Megmondtam én bús gerlicze.
Ne rakj fészket az útszélre!
Mert az úton sokan járnak,
A fészkedből kihajhásznak!
Rakjál fészket az erdőbe.
Ennek is a közepébe.
Egy czitrusfa tetejébe.
A czitrusfa teteje.
Behajlott a tengerbe,
Az én rózsám szerelme
Rászállott a szivemre.

53-
Mi füstölög ott a síkon, távolba*?
Talán biz az édes apám kunyhója.
Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
Hej ! de szivem csak azt mondja : jobb otthon.

Késő ősszel jár a fecske messzire,
De tavaszra mégis megjő fészkire;
Bár sokat jár hegyen völgyön és sikon,
Hej! de mégis azt csevegi: jobb otthon.

J

VJ, fe^et daloh, 243

54.
Nagy árnyéka van a diófának,
Csalfa szine van a szép lánynak.
A szép leány aranyos pillangó,
Sohase volt, nem is lesz állandó.

Már ezután nem szeretek szépet,
Keserűség ilyennel az élet.
A csúnyát meg nem tudom szeretni
Jaj istenem, hova is kell lenni ?

55-
Ne higyj magyar a németnek
Akármivel hitegetnek ;
Mert ha ád is nagy levelet
Mint a kerek köpönyeged
S pecsétet üt olyat rája
Mint a holdnak karimája:
Nincsen abban semmi virtus —
Verje meg a Jézus Krisztus !

56.

Nekem olyan asszony kell,
Ha beteg is, keljen fel,
Készitsen jó vacsorát,
Ugy várja, várja,
Ugy várja, várja,
Ugy várja, haza az urát.

Nekem olyan legény kell,
A ki engem megölel.
Félre csapja bajuszát,
Ugy várja, várja,
Ugy várja, várja,
Ugy várja, várja galambját.

2 44 Magyar népdalok.

57-
Ne menj rózsám a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra ;
Ha elvágod kis kezedet,
Ki süt nekem lágy kenyerei ?

Ülj a térdem kalácsára,

Ne hallgass mendemondára,

Átölellek két kezemmel.

Hadd nézzen más irigy szemmel.

Én ültettem a rózsafát,

Más szedi le a rózsáját;

Én szerettem meg a szép lányt.

Más éli vele világát.

58.
Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak ugy kalán nélkül, —
Megélek én a Ián nélkül.

Házam előtt jár a posta.
Levelemet mégse hozza.
Alásnak viszi az újságot,
Nékem a szomorúságot.

Édes anyám édes teje,
De keserű más kenyerei
Ki nem hiszi, kóstolja meg,
A jó Isten ugy áldja meg.

59-
Pántlikás kalapom, Mig engem szerettél.

Fújdogálja a szél; Piros czipőt viseltél.

Köszönöm galambom. De mióta nem szeretsz.

Hogy eddig szerettél. Feketét sem viselhetsz.

VL Jegyes dalok. 245

Pipi a kendője, fíNem vagyok a kendé,

Barna szeretője. Mert kend nyalka legény ;

,Uczczu édes rózsám, Ha kendet megfogják,

De illenél hozzám, Katonának adják.

Ha az enyém volnál!' Szivem szomoritják.])

Rongyos a házam teteje.
Gólya rászállni nem merne;
A nagy adó súlya alatt
A gerendám majd rám szakad.

Egzekválni gyün a bíró.
Nem nézi, hogy hány a siró;
Elviszi minden ruhánkat.
Utolsó véka búzánkat.

A szegénynek igy van sorsa,
Nincs, ki könnyebbítsen rajta;
Bölcsőn kezdi szenvedésit,
Csak a sirnál éri végit!

61.

Rózsabokorba' jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába,
Járt utánam három falu legénye —
Én meg csak ugy csalogattam.
Hitegettem, válogattam belőle.

Hej! ha végig sétálok az udvaron,

Nincs a ki meg ne állana a soron,

Azt susogja fiatalja, öregje:

Jaj de csinos, de takaros

Ez a piczi, barna, piros menyecske.

24<> Mag}<ar n^pdahk-

Már én többet nem hiszek a legénynek.
Két színe van mint a nyár fal évéinek ;
Látom rózsám, másfelé visz az utad.
Eredj erre vagy amarra —
Akármerre, ha már nálam meguntad,

63-

Serkenj föl, szent István 1 Vigadozó fűszál

Mosolyog a hajnal, Szépen felöltözik,

Aranyszál-tollakkal Liliom rózsával

Röpdös mint az angyal. Mán megtörülközik.

Szent István viseli Kívánom szivessen

Bárány két orczáját, Hogy isten éltessen,

E nemes ház fölött Sok jóval, áldással

Tartja vitorláját. Megszerencséltessen I

Sikolt, rikolt a sarkantyú.
Csókot kér a barna fattyú,
Adjon neki ifjuasszonyl
Ne kivánja olyan nagyon.

Erre, erre, most ment erre,
Haragszik rám, nem néz erre.
Ha haragszik, mért jár erre?
Mért jár az én ellenemre?

65.
Simonyiba' van egy malom,
Bánatot őrölnek azon ;
Nekem is van búbánatom —
Oda viszem, lejáratom.

Odvas fába' terem a szú ;
Vén leányhoz illik a bú;
De én ugyan nem búsulok,
Mint a tücsök, szökök, rugók.

VI. Vegves dalch' 247

Azt az Isten megátkozta.
Ki a bút módiba hozta ;
Nekem istenadta búja
Nem kell, akárki módija.

66.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Az a kis lány ha meglátja.
Harmadnapos hideg rázza.

Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Másnak hozza az újságot.
Nékem a szomorúságot.

67
Tisza partján mandulafa virágzik,
Mandulája a Tiszában elázik.
Kiszedem a manduláját, szárasztom.
Szeress babám mást helyettem, nem bánom.

Addig megyek a csillagos ég alatt.
Míg megnyugszom a babám karja alatt.
Gyere lelkem, csókoljam meg a szádat.
Hogy a hideg ne vegye meg a lábad.

68.
Tizet ütött már az óra.
Isten segíts minden jóra;
De nincs írva homlokodra.
Mire virradsz fel holnapra.

Tizenegy az óra nálunk.
Éjfélt többet nem kiáltunk,
Azért a városba járunk.
És ha rósz embert találunk,
Vele törvényesen bánunk.

248 Magyar népdalok.'

Éjfél Után óra három,

A várost többet nem járom,

Szemem álomra lezárom,

Ha nem alszom, az én károm :

Éjfél után óra három.

69.
Túl a Tiszán, Földeákon,
Alma terem a fűzfákon,
Minden ágon kettő három —
Van szeretőm tizenhárom :
Ha tíz elhagy, marad három,
Megérem vele a nyáron.

Túl a Tiszán, Kenderesen,
Alma terem a kenderen.
Minden szálon kettő három —
Van szeretőm tizenhárom ;
Ha tíz elhagy, marad három,
Megérem vele a nyáron.

70.
Ugy meg vagyok határozva.
Mint a csikó kantározva;
Szabadságom el van zárva,
Mint kis madár kaliczkába.

Ha kimegyek az utczára.
Nézek a rózsám házára!
Látom fedeles kapuját,
Kétfelé nyiió ajtóját.

7>-
Verd meg Isten ezt a czudar világot!
Rosszabb életöm van mint a kutyának ;
Mert a kutya bebújik a szénába, szolmába,
De én csakúgy csavargok a világba.

ÍT. Vegyes dalok. 249

Verd meg jsten ezt a czudar világot!
Rosszabb életem van mint a cziczának.
Mert a czicza megfogja az egeret, verebet,
De én rá se tehetem a kezemet.

72-
Vezekényben meg Átányban
Jó természet van a lányban.
Maga mondja a legénynek :
Ajtót is nyitok én kendnek.

Vörös sapka, selyem sujtás,
Jerünk a lányokhoz, pajtás 1
Este, este, még sincs este.
Maga hitt meg a menyecske.

Járok hozzá minden este.
Nem veti senki szememre.
Csirke csipog a nád alatt.
Megfogjuk a garád alatt!

73-
Virágzik a kökényfa,
Apró virág van rajta,
Apró virág, apró lány,
Mégis jobb a nagyobb lány.

Virágzik az almafa.
Fejér virág van rajta.
Fejér virág, fejér lány,
Szebb annál a barna lány.

Virágzik a baraczkfa.
Vörös virág van rajta.
Mégis szebb a piros lány.
Piros kendő a nyakán.

2 50 Magyar népdalok

74
Viszik a menyasszony selyem á^át,
Csengős lovon viszik a ládáját.
A ládája tele, tele, tele,
De a szive vágyik vissza fele.

Zöld koszorút tesznek homlokára.
Arany gyűrűt húznak az ujjára,
Esküvőre indul, indul, indul,
De szeméből a könye kicsordul.

75-
Zöld erdő szállásom, Fényisen tündökJik

Itt sincs maradásom ; Este a holdvilág,

Most lesz kis angyalom. Majd meghalok érted

Tőled elválásom. Egyedül gyöngyvirág.

Csak azt szánom, bánom, Elment a szeretőm
Sok éjjeli álmom ; Szeretőt keresni,

Mint te rólad volt az, Adjon a jó isten
Gyönyörű virágom. Jó szerencsét neki.

Jó szerencsét neki.

Jó szeretőt neki,
Kivel az örökös

Poklokat elnyeri.

76.
Zsidó, zsidó, rongyos zsidó,
Van-e nálad pirosító?
Halvány a rózsám orczája,
Ráfér három forint ára.

A szentesi utcza végén
Megégett a deszka bódé.
Benne égett Mózsi zsidó,
Mindenféle pirosító.

VIJ.
ÁGRÓL-ÁGRA.

Ablakomba három bokor muskátli,
Beizentem a rózsámnak : jöjjön ki.
Én magam is beszólottam, nem jött ki,
Megállj csalfa, megbánja ezt valaki !

A csombordi menyecskék
Olyanok mint a kecskék.
Ha egy repcsent meglátnak,
A házra is felhágnak.

3-
A fának is jól esik.
Ha az ágát felnyesik.
Szomszéd asszony se bájija,
Ha férjhez mén a lánya!

4-

A felszegbe rózsa terem,
Az alszegbe petrezselyem.
Ha a felszeg rózsa volna,
Mégse szakasztanék róla.
Ha az alszeg tövis volna.
Mégis ösvényt vernék rajta.

5-
A fűzfa is lehajtja a levelit.
Hogy az cső ki ne mossa a tövit.
Én is búnak hajtottam a fejemet,
Szeretőmet elszólták az irigyek.

252 Magvar népdalok.

6.

Agas-bogas magas kender,
Nem kell nekem özvegy ember.
Mert az özvegy őszirózsa,
Egyszer nyilik egy hónapba.
De az ifjú bazsarózsa,
Kétszer nyilik egy hónapba.

7-
Akármilyen kicsiny leány vagyok ;
Kilencz huszár szeretője vagyok,
A tizedik el van tőlem zárva
Vásárhelyi huszárkaszárnyába.

8.
A kertemet felszántottam
Ugar gyanánt.

Belé egy szép lányt ültettem
Rózsa gyanánt.
Annak aratása.
Csomóba rakása :
Kedves galambomnak velem mulatása.

9-

A kis madár kaliczkába,
Csipeg, csipeg nagy bujába.
Sírok én is keservembe,
Ha nem látlak szemtől-szembe.

A magyar lány viselete
Nem csak fehér, meg fekete ;
Piros szoknya, fehér kötény,
Zöld keszkenő van a fején 1

1 1 .
A mely házon fecske fészkel.
Onnan a lányt nem lopják el.
Mert a fecske ki csevegi,
Hogy a leányt ki szereti.

VIL Ágról-dgra. 253

A menyecske maga mondja :
Ég a csűrje, nem tagadja.
Ki eloltja, annak adja.
Ha én oltom, nekem adja.

'3-
Amerre én járok, kelek.
Sárgulnak a falevelek.
Amig azok mind elhullnak,
Tőlem minden jók elmúlnak.

14.
A nagy hírű Atillának, -nek, -nak
A nagy Bendegúz fiának, -nek, -nak,
Csak nevének hallására, -re, -ra,
Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.

'5-
Anyám, anyám, édes anyám.
Elmék a szeretőm után,
Elkisérem Szögedébe,
Ott veszek csak bucsut tőle,

16.
A palánki csárdába
Eczet ég a lámpásba,
A lámpásba eczet ég, eczet ég.
Annál mulat a vendég.

'7-
A pántlika könnyű gúnya.
Mert azt a szél könnyen fújja;
A főkötő nehéz gúnya.
Mert azt a bú nyomdogáljai

18.
A papolczi patak elmosta a partot —
Esküd, fogadásod nem sokáig tartott.
Hajnali bimbóból délig rózsa lettél.
Harmatos hajnaltól délig elfeledtél!

2 54 Magyar népJaíok

•9-
Apró fának apró a virága,
Barna legény fekete gubába.
Szőke kis lány alá húzta magát,
Mégis kilátszik a karton kabát.

20.

Arany csacsi, bársony nyereg,
Jaj, de beteg ez a gyerek.
Ne is legyen egészséges,
Míg az én szeretőm nem lesz!

Árva vagyok, árva,
Az isten is latjai
Verje meg az isten,
Ki az árvát bántja.

A szentesi híd alatt

Rézsarkantyúm elmaradt, elmaradt.

Eredj kis lány, barna kis lány, szőke kis lány, keresd meg;

Ha megleleled, huszárosán pengesd meg.

23-

A toronynak a teteje bádogos.
Kicsiny az én kedves rózsám, nem magos.
Ha kicsiny is, nem kell azon búsulni,
Lehajlok én, ha meg akar csókolni.

24.
Az én babám postán küldött levelet.
Még azt mondják : hogy a postás eltévedt.
Igaz postás nem szokott eltévedni,
A jó isten igaz útra vezeti.

25.
Az én babám tejbe mosdik, nem vizbe,
Törülközik tisza piros kendőbe'.
Két orczája fehérebb is a hónál,
Pirosabb is a szép bazsarózsánál!

VJ], JJgról-dgra. 255

16.
Az én rózsám aranybárány,
Aranybetű van a vállán,
A ki áztat elolvassa.
Az én nevem van ráírva.

27.
Az én rózsám rózsaszín szoknyája,
Ráesett a harmat az aljára.
Gyere babám, rázd le a harmatot,
Bús szivemről vedd le a bánatot 1

Az én rózsám szép lány volna.
Ha minden nap ünnep volna,
Rávenné a liszter szoknyát,
Abba mulatná ki magát!

29,
Az én uram olyan jó
Télen disznó, nyáron ló.
Ha kihajtom a rétre
— Eszem adtai —
Haza nyeri t estére!

30.
A zöld halom feketére van festve.
Az ég alja fehérre van meszelve ;
Ugyan, rózsám, jut-e még az eszedbe,
Hogy valaha én ültem az öledbe?

3'-
Babám szerelméért mit nem cselekedném!
Folyó, tengervizét kanállal kimerném.
Annak fenekéről apró gyöngyöt szednék.
Apró gyöngyöt szednék, gyöngykoszorút kötnék!

156 Magyar népdalok.

Bánatfának szomorú a virága,
Sírtam is én, sírok is én utána.
Máma sírok, holnap pedig könyezck,
A jó isten tudja, mennyit szenvedek I

33-
Beteg a szeretőm, ágyban fekszik.
Liliompaplannal takaródzík.
Kelj fel, rózsám, kelj fel, ha lehet.
Vigasztald meg az én szivemet 1

34,
Beteg szegény paraszt legény,
Nem beszél, csak sóhajt szegény.
Egész nap csak azt sóhajtja :
Gyógyítsa meg a galambja!

35,
Csak szűkebben, feleség,
Mert kevés a nyereség.
Ne tálalj ki mindent ma,
^^agyj egy kicsit holnapra I

36.
Csendbiztos ur nem ide, nem oda.
Nem voltam én sehol az éjszaka.
Bizonyság a pej lovam oldala.
Nem volt rajta nyereg az éjszaka.

37-
Czifra pohár, veres bor,
Mindjárt rám kerül a sor.
Mindig iszom olyankor.
Mikor rám kerül a sor.

38.
Debreczeni czédulaház I
Földig beborított a gyász.
Sem anyámért, sem apámért.
Csak a kedves galambomért.

VÜ. ^gróí-ágra. 157

39-
De kékszínű a nefelejcs levele,
Azt kérdezik: mi a szeretőm neve?
Meg nem mondom senki ember tiának,
Csak eg^'edül az istennek magának.

40.
De meguntam Ferencz-Józsit szolgálni.
Mindig csak a kaszárnyába sétálni.
A prof untját a mellembe hoi'dani,
Rugós lovát mindig tisztán tartani !

41.
De szeretnék a császárral beszélni,
De még inkább szobájába sétálni,
Megmondanám a császárnak magának:
Ne vigye a szeretőmet bakának.

De szeretnék a templomba elmenni,
Mikor a babámat viszik esküdni.
Meghallgatnám, hogy dobog ki a szive.
Hogy tagadhat ki engemet belőle.

43-
De szeretnék az erdőben fa lenni.
De még ott is tölgyfa nevet viselni.
Mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül.
Az én szivem soha sincsen bú nélkül.

44-

De szeretnék páva lenni.
Szomszéd asszony lánya lenni.
De még inkább menye lenni,
A fiával enyelegni.

45-

Dombon terem a csihány.
Jaj de hamis a leány.
Egyszer vág a szemedbe.
Ezerszer jut eszedbe!

Magyar népdülok. 17

258 Magyar népdaloh.

46.

Dombon van a házam, dombon lakom én.
Kicsiny az én rózsám, nagyobb vagyok én.
Ha kicsiny is, lehajlok hozzája.
Megcsókolom menyasszony-ruhába.

47-
Édes anyám beállok katonának,
Felöltözök lovagoló huszárnak;
Káplár uram, irjon be a könyvibe,
Itt a kezem, tizenkét esztendőre!

48.
Édes anyám, ha megunt már tartani.
Vigyen ki a nagypiaczra eladni.
Ott is ott lesz barna babám megvenni.
Kész lesz értem száz aranyat letenni.

49-
Édes anyám, tegye el a ruhámat
Majd ád nekem Ferencz Jóska másikat.
Sárga zsinóros nadrágot kapok én.
Magyar király katonája vagyok énl

50.
Édes kicsi dundulikám,
Fekete szemű violám,
Bárcsak egy cseppet alhatnám,
Hogy rólad ne gondolkoznám.
De egy cseppet sem alhatom.
Mindig rólad gondolkozom.

5'-

Édös anyám édös teje . . .
Köserü a más könyere ;
Köserü is, savanyu is,
Néha-néha siralmas is.

VI L jfgról-dgra i^p

52.
Egbői szállott dali madár
Dali tánczát járja;
Elől járja Dorkó biró
Gyöngyös dolománba.
Után járja szép asszonya
Fehér rokolyába.

53-
Egy ösvényen jártam hozzád,
Azt is el kertelte anyád ;
Nem tövissel, se nem fával.
Csak a sok irigy szavával !

54-

Egy sem legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja!

5S-
Egyszer voltam az aradi tömlöczbe,
Vasat vertek a két gyenge kezemre.
Akkor jutott az Ur-Jézus eszembe,
Ha valaki gyünne segítségemre!

Ejhaj, szegfűszál,
De szépen kinyillottál !
Soha el ne hervadjál,
Bokrétának maradjál !

57-
Elmehetsz már a templomba,
Szép hired van a faluba !
Beülhetsz az első székbe
Rojtig sáros keszkenőbe !

'7'

2 6o Magyar népdalok.

EJmégy, babám, itt hagysz engem örökre,
Bús szivemen bánatot hagysz előre.
Ha elmégy is, el ne felejts,
Hűségemrűl megemlegess!

59-
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
Ha visszajösz, visszavárlak.
Szivem közepjbe zárlak.

60.
Én istenöm, add mögérnem :
Kit szeretek, add meg nékem!
Ha azt meg nem hag)'od érnem,
E világban se hagyj élnem.

61.

Én istenem, minek is születtem.
Nyomorúság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok :
Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

62.
Én istenem, valahára
Viselj gondot az árvára.
Hogy ne jusson bujdosásra.
Egyik ajtóról a másra.

*'•

En is voltam, a mi voltam,
Virágok közt rózsa voltam.
De rossz kertészre akadtam,
Bánatomban elhervadtam.

64.

Én vagyok egy bús gerliczc.
Ki a párját elvesztette.
Egy vadgalamb elkergette,
Szerelmünket irigylette.

VIÍ. JÍgróUágra. 261

Esik eső a fenyvesen.
Nem kapok én a nemesen,
Jó az isten, jót ad nekem,
Szolgalegény vesz el engem.

66.

Esik eső, bugyborékol,
Szól a kakas, kukorékol,

Hajjaha !
Most fújják az én marsomat.
El kell hagyni galambomat,

Hajjahal

Esik eső, női a sár.
Szól a gilicze madár;
Nem szól az ám minden fán,
Csak a rózsám ablakán.

68.
Este, este, este akar lenni.
Szőke kis lány haza akar menni,
Haza menne, de nincs kisérője,
Istarázsán van a szeretője.

69.

Ez a kis lány de barna.
Ki van az inge varrva;
De nem maga varrta ki :
Masinával tűzte ki !

70.
Ez az a vörös bor, kinek neve Bánom,
Hej, sárba keverte sokszor a nadrágom.
Ez az a vörös bor, ki az embert rázza.
Ki a széles utczát összeléniázza 1

62 Magyar népdalok-

7'-
Ez az utcza nem szűk, csak szoros,
Nem vagyok én részeg, csak boros.
Nem vagyok én részeg.
Csak a lépést czifrázom,
Ez már nékem régi szokásom 1

72.
Fáj a kis lánynak a szive,
A4egfásult a szerelembe.
Mondaná is, de nem meri :
A szerelem-hideg leli.

73'
Fáj a kutyának a lába,
Megütötte a szalmába.

Ördög bújjék a lábába,
Mért nem húzza topánkába 1

74.
Fáj a szivem, fáj éretted,
De te azt soha sem hitted ;

^gy gy^gy^^^ "^^g szivemet,
Ha szívből szeretsz engemet!

75-
Fáj a szivem, sir a szemem.
Te éretted, drága kincsem.
Kő volna is, meghasadna.
Virág volna, elhervadna.

76.
Finom keze van a jegyzősegédnek.
De a zsebje mindig üres szegénynek.
Két zsemle a vacsorája,
Két deczi bor nincs hozzája!

T7/. Agról-ágra. 263

77-
Fodros szoknya nem is harmatba való,
A kisasszony nem is gulásnak valói
f Fodros szoknyát kicserélem kurtáér',
De a gulást nem adom ez világér*!»

78.
Fölfogadtam száz- meg százszor,
Nem fogok szeretni másszor,
De ha a szép leányt látom,
Meg nem állom fogadásom 1

79-
Fordíts felém arczodat, arczodat.
Ne sajnáld a csókodat, csókodat!
Lám, én tőled nem sajnálom.
Ha száz kell, hát azt se bánom!

Galicziát kisöpörték,

A szemetet kiöntötték,

A szemétből gomba termett,

A gombából — beczirker lett.

8«.
Gólya szállott a házam tetejére,
Beöltözött a szivem feketébe.
Nem is öltözik az addig fehérbe,
Míg rózsám nem ölelem kedvemre.

82.
Gyere, rózsám, a mezőre,
Egészséges levegőre!
Hadd süssön a nap sugara.
Ott lesz búza — pogácsára.
Kössünk ketten egy kévébe.
Költözzünk egymás szivébe I

264 Magyar népdalok.

83-
Gyolcs az ingem, keményített az alja.
Nem vagyok én leányoknak az alja,
Sem az alja, sem az anyja nem vagyok.
Barna legény szeretője, az vagyok l

84.
Ha a csillag leesik, hej, elterül.
Ha a rózsám meglát engem, elkerül.
Ha elkerül, mit tehetek én róla?
Nem lehetek se tulipán, se rózsa.

85.
Ha az alsó malom mind aranyat járna.
Úgy se' kéne nekem a molnár leánya.
Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája,
Azért nem kell nekem a molnár leányai

86.
Ha bemegyek, ha bemegyek az útszéli csárdába,
Beleverem a bicskámat a mestergerendába,
A ki legény, gyüjjön ide, húzza onnan ki 1
Még az éjjel zsandárvérrel pingálom a nevem ki.

87.
Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna.
Jókor reggel felöltöztem volna,
A piaczra kisétáltam volna.
Magam ottan mutogattam volnál

88.
Ha érzed fogad fájását.
Járd körül az akasztófát.
Szakíts egy szálkát belőle.
Piszkáld meg a fogad vélel

89.
Hajlós bozogány —
Húzd rá te czigány !
Ha te húzod, én meg járom,
A rózsámat oda várom.

VIL Agról-ágra. 265

90.
Ha kicsiny is a legény,
Lehet azért vőlegény.
Széket tesznek alája,
Ügy mászik fel az ágyra.

91.
Halálmadár szállott a ház falára.
Meghal nálunk valaki nemsokára.
Én halok meg, hej, megöl a szerelem :
Kis-Szigeten a legszebb lányt szeretem.

92.
Hallod-e te, barna kis lány.
Hát a szoknyád fodros-e mánl
— Mit kérdezed, német kölyök,
Nincsen ahhoz semmi közöd !

93-
Ha még egyszer tizennyolcz éves lennék.
Tizenhárom éves leányt szeretnék,
Mert a melyik tizenhármán fejül van,
Mindegyiknek huszár szeretője van.

94-

Ha meghalok, meghagyom a rózsámnak:
Ne sirasson egyébkor mint vasárnap ;
Ráér engem vasárnap is siratni,
A siromra sűrű könnyet hullatni.

95-
Harangoznak déli tizenkettőre —
Most viszik a babám az esküvőre.
Víg muzsika kihallik a cserjésig,
Fáj a szivem, fáj a megrepedésig l

96.
Hármat füttyentett a masina,
Föl kell ülnöm a gőzkocsira.
Nektek is padéi leányok
Sok jó egészséget kívánok !

2bb Magyar népdalok.

97-
Hármat tojt már a fürjecske,
Fürj, fürj, rendembe,
Renden bokor, csipkevessző,
Ró-ró, reketye.
Sipittyom gyere be
Rózsám az ölembe,
Sipittyom gyere be
Rózsám az ölembe.

98.
Harminczhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam : férjhez megyek a nyáron,
De már látom, nem mék férjhez a nyáron,
Hiába van a fodor a szoknyámon.

99-
Harminczhárom kocsi szalma
Rothadjon el az ágyadba!
Harminczhárom esztendeig
Lakjad az ágyad fenekit 1

Három alma, meg egy fél :
Kérettelek, nem jöttél,
Ha nem jöttél, ott vesztél,
Lányok anyjává lettél.

Ej, haj, nem bánom,
Nékem is lesz virágom.

Ej, haj.
Leszakasztom a nyáron 1

j 01 .
Három éle van a sásnak,
Szebb szeretőm van mint másnak.
Bárcsak ilyen szép ne volna.
Hogy irigyem egy se volnál

VIl. y^gró i~ ágra. 2 ^ 7

Háromszor is eJinduItam, elmentem,
De hozzátok soha be nem mehettem :
A kapuba úgy elfogott valami —
Azt az érzést ki se lehet mondani !

103.
Három tallért kerestem,
Tornyos nyoszolyát vettem,
Majd meglássuk, estére
Ki ül az ágy szélére?
Szőke-c, vagy a barna?
Vagy a — szivem fájdalma?

Három vasárnapja negyedikre fordul
M'óta vigasztalást nem kaptam babámtul,
Jöjj el még estére, vigasztalj meg engem.
Szomorúságomba bátorits meg engem!

105.
Ha szűröm lesz, aszondom :
Bizony megházasodom!
Ha szép feleségem lesz.
Bizony belé takarom,
Utczu belé, meg-meg belé,
Bizony belé takarom!

j 06.
Házad előtt nem járok már,
Ajtódat se zörgetem már ;
Legyél másnál oly keserves
Mint én nálam voltál kedves!

107.
Hat mázsa buzogány.
Húzd rá te czigányl
Van még a zsebembe annyi :
Birok a dádénak adni !

2 68 Magyar népdalok-

io8.
Hej, dunna, dunna, dunnái
Kimaradtunk alóla.
Lesz még olyan éjszaka.
Megpihenünk alatta.

109.
Hej, hogyha én asszony leszek.
Kerek ujjú szoknyát veszek.
Kerek leszek mint a retek,
Nem mondom meg, kit szeretek.

1 10.
Hej, huj, haj.
Letörött a galy
Felmásztam a fára az almáért.
Nem adnám az anyját a lányáért I

11 j.
Hej, rózsa, rózsa, piros vagy.
Hajnali csillag, fényes vagy.
Te pedig, rózsám, enyim vagy.
Te pedig, rózsám, enyim vagyl

Hires község Madaras,
Ott a leány hat garas.
Azon alul nem adják,
Inkább magnak meghagyják.

113.
Hires Szeged városának csak hírit hallottam,
De nem is hittem volna, hogy a földjét tapossam!
Tizenhárom esztendeje már mióta rab vagyok,
Tizenhárom fontos vasat már el is szaggatok!

1 14.
Hitvány legény vagy te, pajtás.
Hogy szeretőre nem találsz.
Lám, én csak úgy hévizálok.
Mégis ölöget találok.

Vll. Agról-dgra. 269

115.
Hörcsök bújjon a mentédbe,
Láttam, ki ült az öledbe!
— Akárki ült az ölembe.
Mégis te voltál eszembei

116.
Húzd rá czigány, az angyalát !
Most járom az apád torát.
Ha nem ütöd czimbalmodat,
Majd ütöm én a hátadat 1

117.
Húzd rá czigány azt a nótát,
A kit régen megtanultál 1
Hadd ugorjak kettőt-hármat,
Szeretőmmel járok tánczot.

118.
Igyunk egyet, kedves testvér,
Míg a gőzös ide nem ér;
Ha a gőzös azt' ide ér :
Isten hozzád, kedves testvér!

"9-
Inkább fekszem rózsám mellé
Mint az árva csalán mellé,
Mert az árva csalán megcsip.
De a rózsám fölmelegít.

110.
Irigyek, irigyek.
Átkozott csúf népek 1
Mért irigyeltétek
Az én szeretőmet?!

Istenem, országom, régi szabadságom.
Hol találom immár sok szép mulatságom?
Hogyha elgondolom egész életemet,
Betöltik a könyek mind a két szememet.

2 70 Magyar népdalok.

Isten hozzád, édes eszem.
Már ma hasznodat nem veszem.
Kiöntlek ürge módjára,
Bornemiszák bosszújára.

Isten hozzád kedves kis angyalom,
Mert már nekem el kell masiroznom !
Három zsandár hozott egy levelet :
Ferencz József hivatott engemet.

114.
Itt minálunk a lányok rózsabokron nyílnak.
Hej, egy kis szöszkét Virág Juliskának hívnak;
Láttam is szép személyét, hallottam szép hangját,
Talán meg is halok én, ha nekem nem adják.

125.
Izeg a vér, mozog is,
Ahol nem gondolnád is.
Hej, van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is I

126.
Jaj annak a fának.
Kit fejszével vágnak;
Jaj annak a lánynak.
Kit mindig gyaláznak.
Engemet is gyaláz
Egy semmirevaló.
Ássa ki a szemét
Két fekete holló 1

Jaj de fázom egy ümögbe,
Takarj rózsám a szűrödbe í
— A szűrőmnek nagy az ára,
Nem takarlak be hiába!

VII. Agról-dgra. 271

118.
Jaj istenem, rendeJj száliást,
Mert meguntam a bujdosást.
Idegen földön a lakást.
Éjjel-nappal a sok sírást !

129.
János gazda, eladó a tanyája,
Hát a földje ki van-e már táblázva?
Selyem szoknyát visel a felesége,
Zsidónak termi a búzát a földje.

130.
Jobb a bor, jobb a bor

Jobb a pálinkánál ;
A magyar menyecske

A német leánynál!

J31.
Jobb a papné, mint a pap,
Mert a pap csak pirongat,
De a papné csókot ad,
Pogácsával tartogat.

132.
Jobb az isten minden papnál.
Teli erszény száz barátnál.
Gazdálkodj és imádkozz:
A konyhádra többet hoz.

'33-
Jobb szerettem volna
Kossuth fényes kardját.
Mint a kit a német adott,
Panganétos puskát.

'34-
Jól meggondold, rózsám, házasságod dolgát,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát.
Mert nem tarka kendő, hogy megfordíthatnád,
S nem is kölcsönkenyér, hogy visszaadhatnád 1

272 Magyar népdalok-

'35-
Kapum előtt folyik csendes árok,
Oda járnak fürödni a lányok.
Édesanyám, kifogom a párom,
Nem élem én búval a világom.

136.
Kerek szeme van a kukoriczának,
Jaj, de álnok szive van a leánynak !
Más ujjamra fordítom a gyűrűmet,
Fölkeresem a régi szeretőmet.

'37-
Két bőre van a czigánynak
Mint a kordovány csizmának;
Szép szine van a leánynak,
Mint a pünkösdi rózsának.

138.
Két legényem, két bojtárom,
Mégis rozsdás a bográcsom.
De nem a sok lopott hústól.
Hanem a nagy — lustaságtól.

J39.
Két szeretőt megtartani nagy dolog.
Attól félek mindkettőből kifogyok.
Jobb lesz nekem, ha csak egyet szeretek.
Annak, tudom, igazságot tehetek.

140.
Kicsiny vagyok én,
Majd megnövök én,
Mint a tüdő a fazékbul.
Kidagadok éni

141.
Kis kertemben rózsa nyílik.
Barna rózsám hozzám illik.
Mi haszna, ha hozzám illik.
Ha nem lehet velem mindig!

Vlf. Jígrót-ágra. 273

J42.
Kis koromba árvaságra jutottam.
Jaj de hamar más karjára maradtam!
Megtanultam, hogy kelJ tűrni, szenvedni.
Jaj, de nehéz e világba megélni !

»43-
Kis menyecske, szép menyecske.
Mért nem jöttél tegnap este?
Ha az este jöttél volna
Egypár csókot kaptál volna.

144-
Kiszáradt a bodzafa. Hm !
Hol hálunk az éjszaka? Hm!
Ajtó mellett a padon. Hm!
A te gyenge karodon. Hm!
Vaj nálatok, vaj nálunk, Hml
Hol jobb helyet taJálunk. Hm!

'45-
Kiszáradt a vadalmafa.
Nem terem több alma rajta.
Kedves babám gyönge karja
Nem ölel meg több hajnalba!

146.
Ki van a szekerem rúdja,
Merre felé, isten tudja!
Vagy lefelé, vagy fölfelé.
Vagy a rózsám háza felé!

'47'

Kizöldelt már a szegedi erdő.
Abba nyilt föl három nyírfa-vessző.
Három vesszőt hároman ültettük,
Ezt a kis lányt de sokan szerettük !

Magyar népdaJok.

274 Magyar népdalok-

148.

Komám asszony, mért oly kényes?
A kend ura csak egy béres,
Lám az enyim csizmadia.
Lábamon a piros csizma!

149.
Korán reggel jókor fel kell öltözni.
A templomba esküvőre kell menni.
Jaj istenem, hogy keil \z\z, esküdni.
Ha nem tudom tiszta szívből szeretni!

J50.
Korcsmárosné, hallja kend.
Tíz liter bort hozzon kend 1
Zsebembe van az ára —
Vágom az asztalára!

151.
Kossuth Lajos azt irta a levélbe:
Takarodjon el a német, fenébe.
Vigye el a strikkölt czipőt, fa kupát.
Vele együtt lapos szőrű kalapját!

'5--
Körtefa, körtefa, gyöngyösi körtefa,
A szegény katona megpihen alatta,
Karddal szántja földjét, vérrel boronálja,
Mégis ő felségét igazán szolgálja.

'SS-
Leányom, leányom.
Diákot ne szeress,
Diákból kispap lesz.
Az téged el nem vesz 1

'54-
Loptam ökröt, loptam lovat,
Mégse csörgettem a vasat.
Most loptam egy pej szamarat.
Azért csörgetem a vasat.

VU. Ágról-ágra. 2y^

Magas a nyárfa teteje,
Sárgul, hervad a leveJe,
Én is olyan hervadt vagyok,
Hej, a szeretőm elhagyott!

,56.
Magas hegyen van a mi házunk,
Tubarózsa nyílik minálunk;
Ha fehér kell, fehért, fehért is adok,
Ha piros kell, — magam itt vagyok I

'57-
Magyar Pécskán, az alvégben, egy házba'
Szép menyecske búslakodik magába.
Vigasztalnám, de nem merem, nem merem.
Pedig majd megöl érte a szerelem 1

,58.
Már a nap is leáldozott az égrűl.
De a bánat nem mén le a szivemrűl;
Olyan bánat fekszik az én szivemen,
Három hajó nem vinné el a vizén.

'59-
Már Aradon megfújják a trombitát.
Minden huszár nyergelje fel a lovát.
Nyergeld, huszár, nyergeld fel a lovadat,
Császár előtt mutogatod magadat!

160.
Már ha elmégy, édes rózsám, kívánom.
Hogy előtted a rét rózsává váljon,
A zöld fű is édes almát teremjen,
A te szived holtig el ne feledjen !

161.
Már minálunk kis kalapot viselnek,
A legények házasodni nem mernek.
Mert mind olyan a mostani menyecske :
Szép az ura, de még szebbet szeretne.

18*

2^6 Magyar népdalok.

162.
Masíroznak a szentesi huszárok,
Édes anyám, én is közéjük állok.
Adnak lovat, adnak szénát, zabot is,
Piros barna kis lányt is!

.63.
Meg akarnám én azt tudni :
El fog-e kend engem venni ?

— Nem is kell azt emlegetni.
Soha sem lesz abból semmi !

,64.
Még azt mondja az osztrák :
Nem lesz több Magyarország.
Hej, hazudik az osztrák :
Mindig lesz Magyarország!

,65.
Még azt mondja nekem az édes anyám :
Kutya vérű, nem élsz te már igazán !

— Isten tudja, édes anyám, hogy élek.
Egy igazért két lopottat cserélek.

166.
Még azt mondják, hogy én korhely vag^'ok.
Éjjel-nappal a korcsmában lakok ;
Ne hányja azt senki a szememre.
Ha iszok is, a magam pénzire!

,67.
Megfogtam az eke szarvát.
Felszántottam kertem alját.
Ne teremjen földi -borzát.
Hanem csak mind bazsarózsát.

168.

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért.
Hej, nem a váráért, csak egyik utczáért.
De nem az utczáért, csak egyik házáért.
Ebben növekedett barna galambomért!

177. Ágról- ágra. 277

1 69.
Megizenem a babámnak levélbe,
Hogy előttem senkit meg ne öleljen,
Mert nehéz azt igaz szívnek elnézni,
Mikor látja, kedvesét más öleli,

J70.
Meg kell a búzának érni.
Mert minden nap új szél éri.
Meg kell szivemnek hasadni.
Mert mindennap új bú éri.

171.
Megzörgettem a galambom ablakát,
Éppen akkor vetette föl az ágyát.
Éppen akkor vetette föl az ágyát,
Rozmarinnal söprötte ki szobáját.

172.
Mért ragyog a sok csillag az égen ?
Mért nyílik a sok virág a réten ?
Miért dalol a sok madár az erdőn.
Ha nincs nekem igazszivű szeretőm?

'73-
Mezítláb a czígánylegény,
ligy didereg, fázik szegény!
Majd kizöldül fa levele
Betakarózhatik vele!

Mikor a világra jöttem.
Nem törődött senki vélem.
Bölcsőm volt a zöld mező.
Keresztelőm az eső.

»75-
Mikor megyek az oltárhoz esküdni,
Egyik könnyem a másikat ott éri.
Jaj, istenem, hogy lehet itt esküdni,
Soh'se tudom tiszta szívből szeretni !

ay8 Magyar népdalok-

176.
Mind azt mondja ez a kis lány : vegyem el,
Azt sem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartom én tisztabúza kenyérrel.
Hej ! a piros rózsa gyenge levelével.

177.
Mind azt mondják : legyek páva,
A rózsámnak legyek párja.
A tavaszon páva leszek,
A rózsámnak párja leszek.

178.
Mindennek azt kommendálom ;
Gyászvirágot ne gyomláljon.
Mert én egyszer azt gyomláltam,
A rózsámtól meg is váltam.

179.
Minek van énreám másnak gondja?
Én nem nézem, ki a más galambjai
Mért járnak az enyém után mások?
Másé után én sohasem járok!

180.
Mink vagyunk a rózsák.
Mink szeretjük egymást.
Szép, piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást I

181.
Nagy árnyéka van a fának.
Nagy hire van a szép lánynak.
Ugy folyik annak a Kire,
Mint Dunába Garam vize.

18a.
Nagy az én rózsám ereje,
Kilencz pandúr sem bir vele.
De ha az én szavam hallja,
Sirva borul az asztalra.

VIL Agról-ágra. 279

,83.
Ne búsuljon komámasszony,
Csak az isten rozsot adjon 1
Addig iszunk, míg egy ló lesz,
Azután a lúg is jó lesz.

J84.
Négy ökröt adtam egy lóért.
Negyven tallért egy patkóért,
Csókot adtam egy szép lányért,
El nem hagynám a világérti

,85.
Ne kapj olyan nagyon
A német hadnagyon,
Bugyogója vagyon,
Meny kő csapja agyon í

186.
Ne készíts nagy palotákat jóbarátid számára
Kik borodra beköszöntnek, ott hagynak elfogytára.
Egy kis lóczára mind ráfér, ki igaz barátod
S utoljára magad maradsz azon is, meglátod!

,87.
Nem bánom én, ha rám szakad is az ég,
Úgyis mindig krumpli-leves az ebéd.
Krumpli -leves, mellé meg-meg semmi más,
Vacsorára ^Mg lesz egy — sóhajtás!

188.
Nem forog a szent-iványi szitás malom,
Még én meg nem igazgatom ;
Szomorá a kis galambom,
Még én még nem vigasztalom.

189.
Nem kell hinni a mostani leánynak
Két szine van mint a jeges almának.
Mer' a leány olyan mint a jeges fa,
Rásüt a nap, leolvad a jég róla.

a8o Magyar népdalok-

190.
Nem kell nekem ez a csárdás szerető,
Van már nekem, adott a jó Teremtő.
Szép is, jó is, szeret engem kedvemre.
Nem vet ez majd annyit az én szememre.

191.
Nem messze van, nem messze van karácsony,
Ez a kis lány, ez a kis lány menyasszony.
Én leszek a, én leszek a vőfélye.
Hej de nem a, de nem a vőlegénye !

192.
Nem szeretlek másért :
Két piros orczádért.
Szemed járásáért.
Szád mosolygásáért.

'93
Ne tőccsetek, ne tőccsetek.

Nem iszom,
Hisz lássátok, hogy a fejem

Sem birom.
Nem is iszom, hogy én a bort

Szeretem,
Azért iszom, mert rávisz a

Szerelem.

194.
Nincsen nagyobb gyötrelem.
Mint a titkos szerelem.
Mert a ki azt próbálja
Nincsen boldog órája.

195.
Nincsen olyan keserűség.
Mint a kikapó feleség.
Nincsen olyan szomorúság,
Mint az egyedül-valóság!

\ Jl. JígTÓi-dgra . 281

,96.

Nincsen pénzem, van erszényem,

Jó bort ihatnám.

Nincsen lovam, van kantárom,

Lovagolhatnám.

Ej, haji nincs szeretőm,

Házasodhatnám.

'97-
Nincs jobb étel a turóslepénynél.
Nincs szebb legény a kovácslegénynél;
Ügy is illik reá a csók.
Mint a szegeletbe a pók.

198.
Nincs már nekem szeretőm,
Csak egy veres keszkenőm !
Gondolom a szeretőm . . .
Csókolom a keszkenőm.

199.
Nincs szebb virág a leánynál,
De szomorúbb sincsen annál,
Mert nem tudja, ki veszi el.
Kivel veri meg az isten.

200.
Nincs szebb virág mint a fehér liliom,
Nincs szebb leány, mint az én kis galambon.
Nem is adnám egész világ kincséért,
A tengernek valamennyi gyöngyéért!

Oh de esik, oh de borul.
Oh de fázom bal oldalrul I
Oh de fázik az a karom,
Kivel rózsámat takarom 1

Magyar népdalok'

Oh de parányi kis csupor.
De parányi tűznél felforr I
Hej elmúlik nagy hirtelen
Ez a parányi szerelemi

203.
Oh, hogy fülemile-
Madár nem lehetek!
Kis kertedbe, rózsám.
Fészket nem verhetek I

ao4.
Oh te szegény denevér,
Se nem madár, se' egér,
Az unitárus legény
Se' pogány, se keresztény.

205.
Olyan szeretőm van nékem,
Hazáig elkisér engem f-
Kétszer jön fel a holdvilág
Mikor magától elbocsát.

206.
Orosházi alé alatt,
Három kis lány rózsát arat,
Rózsát arat bokrétánál:,
Szeretőt keres magának.

207.
Pástyi Orzse háza vége leszakadt.
Túzok Jóska egy darabbal elszaladt.
Ne bántsa kend, édes anyám, hadd vigy(
Utoljára úgyis a' lesz a veje!

208.
Piros alma pirosodjál,
Kis legény, ne házasodjál !
Gyönge vagy a házasságra,
Az viszen a más világra!

yJI. Agról-dgra. 283

209.
Pokol kapujába egy nagy cserfa vaía.
Annak minden ágán egy-egy varga vala,
A szél megzúdula, a fa meglódula,
Arról a sok varga mind pokolra hulla.

2]0.

Réten, réten, réten jártam az este,
A vadludat megfogtam a fészkibe.
Körül van a fészke rakva libával.
Mint a szivem a nagy szomorúsággal.

211.
Ritka rendet vágtam.
Sűrű boglyát raktam.
Minden boglya alatt
Egy pár csókot kaptam.

11 2.
Rózsám tegnap megkéretett.
Édes anyám nem engedett.
Mert nincs rózsámnak egyebe,
Csak a szive s két tenyere!

213.
Sajó vize zavarodik,
A galambom házasodik.
Ki elcsalta, éljen vele,
De ne legyen boldog vele!

214.
Sárga csikó, csengő rajta,
Menyasszonyért megyünk rajta,
Megállunk majd egy utczába,
A galambom udvarába!

115.

Sárga csikóm rézpatkója —
Jegyet váltunk húshagyóra.
Jegybe adom a szivemet,
Te meg nekem a tiédet I

284 Magyar népJalok.

216.
Sárga dinnye, görög dinnye, csipke fa,
A kit adtam, a gyűrűmet, add vissza.
Tudom szived álnokságát,
Hozzám való hamisságáti

217.
Sárga virág fekete közepe,
Jaj de gyászos a rózsám élete I
Hogyne volna gyászos az élete :
Mindörökké katona a neve.

218.
Sötét az ég, még csak csillag sem ragyog.
Én istenem, jaj de árva is vagyok!
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm.
Bár magához venne a jó Teremtőm!

2 19.
Sül a liba, sül a kalács.
Papot illet a szentírás,
Urat, úrfit a sétálás.
Szegény legényt a vándorlás.

220.
Szabad madár vagy te rózsám,
Mégis ritkán jösz el hozzám.
Ha én olyan szabad volnék:
Éjjel, nappal nálad volnék!

22).

Szánt az eke, szépen pereg a járma,
Jártam hozzád tizenhárom határra.
Tapodtam már én a sarat eleget,
Még sem szánt meg szíved, lelked engemet.

222.
Száraz ágon nincsen levél,
Tisza szélin nincsen legény ;
7V\ind elvitték katonának.
Kit huszárnak, kit bakának.

Vn. Jigról-ágra. 285

223.
Száraz ágra ráfutott a fityfene,
Irigyemből ötöt-hatot megenne.
Irigyemből ötöt-hatot megenne.
Akkor nekem több irigyem nem lenne 1

224.
Száraz fából könnyű hidat csinálni.
Aj be bajos jó szeretőt találni.
Száraz fahíd megbírja a szekeret.
Szőke kis lány csal meg legényt eleget.

225.
Száraz paszuly, száraz paszuly az ágy alatt,
Hej, de reges, réges-régen nem láttalak 1
Ha nem látlak vasárnapig,
Megszakad a szivem addig.

226.
Szeged felől beborult az ég alja.
Ez a kis lány a babáját siratja.
Ne sirj, kis lány, ne bánkódjál babádon.
Hisz a madár sem hál mindig egy ágon.

227.
Szentes felől jön egy szeles felhő.
Szaladj kis lány, mert megver az eső.
De te, rózsám, ne szaladj z\6W,t
Itt a subám, betakarlak véle.

228.
Szentgerlicze : szekercze.
Harasztkerék a nyele.
Azon alól Madaras,
Ott a leány hat garas.
Azon alul nem adják.
Inkább magnak meghagyják.

i86 Magyar népdalok.

119.

Szép a csillag, homályos a hoJdviJág,
Jó annak, ki becsületjére vigyáz.
Én a tavaly nem vigyáztam reája.
Beleestem a nagy világ szájába.

230.
Szép a huszár, ha felül a lovára,
Ha letekint a baJ kesej lábára,
Kesej Iába, csillagos a homlokja,
A babája a kapuba siratja.

131.
Szép állat az őz a gyors futásban,
De még szebb a lány a magyar tánczbaa ;
Ha magához kapja párja.
Mint a szellő csak ugy járja.

232.
Szép a szép ló, ha szépen felnyergelik.
Szép a rózsám, ha szépen felöltözik.
Ha végigmegy az udvaron előttem,
A lélek is csakúgy röpköd belőlem !

133.
Szép a virágos fa
Május hónapjába,
Ezerszer szebb a lány
Jegyesí korába!

234.
Szép az alma az ágtetőn.
De százszor szebb a szeretőm,
Fehér orczája, mint a hó.
Holdvilágnál csókolni jó.

Szépen szól a hegedű.
Mert az üres belülrűl ;
Szép a leány kivülrűl.
Ezermester belülrűl.

VJl. Jlgról-ágra. 287

Szeretem a madárkát,
De még inkább a lánykát.
Mert a madár elrepül,
A kis leány mellém ül.

137.
Szeretőmnek szerettelek,
De férjeműi nem szeretlek,
De férjeműi nem szeretlek,
Mert nagyon megösmertelek.

138.
Szomorú a kis furulyám nótája,
Enyém volt a falu legszebb leánya ;
Addig-addig ölelgettem.
Csókolgattam, szerettem,
Amig egyszer a másé lett —
No, de sebaj l én is másat kerestem 1

239.
Szomorúan fújdogál az őszi szél,
Árvább vagyok, mint a hulló falevél;
Megsiratja, megsiratja
Őszi szél a levelet.
Senki az én hervadozó szivemet.

140.
Szomorú fűz hullatja levelét,
Barna kis lány siratja kedvesét ;
Olyan árva, mint a madár az ágon.
Kedvesének meg nem bocsát
Sem ezen, sem a másvilágon.

141.
Tán azt hiszed, mákvirág.
Belőled áll a világ ?
Van náladnál szebb virág
Abból sem áll a világ !

a88 Magyar népdalok-

742.
Tedd le, rózsám, a szűrödet,
Hadd ugorjam veled egyet.
— Nem teszem le a szűrömet,
Úgyis ugrom veled egyet!

243.
Térden állva mennék,
Galambom, Rómába,
Csak veled lehetnék
Egy fertály órára!

244.
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled.
Titkon se beszéljek véled.
Mentől jobban tiltnak tőled,
Annál jobban szólok véled!

-45-

Tiszán innen, Tiszán túl,
Nem félek én a lánytúl,
Belenézek szemébe :
Belelátok szivébe!

246.
Tisza szélén egy nagy nyárfa tövibe
Barna leány űl a legény ölibe.
Legény nézi folyó vize nagy habját,
Leány nézi a ragyogós csillagját.

-47-

Tiszta búza virágjában elfagyott.
Szeretőm, a falu gyöngye, elhagyott ;
Soh'se hiszem, hogy a búza elfagyjon.
Szeretőm, a falu gyöngye, elhagyjon 1

248.
Tiszta lisztből sütik a lágy kenyeret.
Hej, csak az fáj, hogy a babám nem szeret!
Ha nem szeret, válaszszon mást magának,
Nem tudok én könyörögni a lánynak.

T 77. Agról-ágra. 289

149-

Tudtam én azt, tudom is.
Hogy a leány mind hamis.
Ej, mikor imádkozik is,
Legényt kivan akkor is.

250.
Túl a Dunán, nem messze,
Tarka szoknyás menyecske.
Ugy szerette az urát.
Hogy kirúgta két fogát.

251.
Túl a vizén Nemestőke,
Szebb a barna, mint a szőke,
A barnától vámot kérnek,
A szőkére rá se néznek.

452.
Túlsó soron megy egy legény
Még a lépése is kevély;
Olyan csárdás a kalapja.
Még a nap is megáll ra}ta 1

253.
Úgy mulatok, úgy vigadok,
Mutatom, hogy boldog vagyok.
Mintha nem fájna semmisem.
Pedig akkor sír a lelkem.

254.
Uj-Aradon ég a világ egy házba.
Barna kis lány hajladozik magába.
Barna kis lány, ne hajladozz, gyere ki.
Régen vár már a szeretőd ide ki I

255-
Újvároson van egy rongyos csárda,
Ottann iszik egy legény bujába.
Igyál pajtás, igyál utoljára.
Holnap visznek nagy Itáliába 1

Magyar népdalok. 1 9

200 Maovar népdalok-

756.
Valamennyi fehér szóló mind bajor.
Valamennyi barna legény mind Jator.
Veszett volna abba kevély anyjába!
De sok kis lányt megcsalt gyönge korába.

Van komának ifjú neje,
De megromlott agyveleje,
Sokat füstöl a pipája.
De többet a koponyája.

.58.
Van mán kis szék, csak lába kék.
Van már gyerek, csak apja kék,
Mama is van, koma is van,
Apja egy sincs, pedig sok van.

259.
Van nekem egy imádságos kis könyvem,
Ha benézek, mint a zápor, hull könnyem ;
Kis könyvembe csak az vagyon beírva :
Érted megyek kedves rózsám, a sírba.

260.
Vásárhelyi kerek puszta,
De sok híres betyár lakta !
Én is laktam kis ideig:
Harminczhárom esztendeig!

261.
Vége Vig Andrásnak,
Most neki sirt ásnak,
Ma ásnak Andrásnak,
Holnap ásnak másnak.

262.
Végigmegyek a temetőn,
Eszembe jut a szeretőm.
De mihaszna jut eszembe.
Mikor már el van temetve 1

\f/. ^^gról-ágra. 291

Végy cl engem, kincsem,
Kész a kiJencz ingem. —
Ujja hías, váüa likas,
Egy csepp alja sincsen!

164.
Vén banya, száraz tuskó.
Vesd a kemenczébe, —
Szép menyecske, piros alma.
Fordulj az ölembe!

.65.
Virágos kert közepibe
Énekel a fülemile.
Fülemile mind azt fújja :
Valamennyi legény csalfa.

266.
Vizet iszom» mikor kedvem tartja.
Azt is csak úgy, ha édesem adja.
Azt is csak úgy, ha szájából adja.
Mint a galamb, ha társát itatja.

267.
Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom,
Tíz elhagyott, tiz elhagyott maradt három.
Kettő megcsalt, maradt csak egy :
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg!

268.
Vörös korsó, égett bor,
Kályhába bujt a rektor.
— Jöjjön ki, rektor uram.
Nincs már itthon az uram!

269.
Zavaros a Duna, nincs tisztogatója.
Szomorú a szívem, nincs vigasztalója ;
Zavaros Dunának lesz tisztogatója,
Szomorú szivemnek lesz vigasztalója.

292 Magyar népdalok'

Zavaros a Nyárád vize,
Szőke kis lány fürdik benne,
Én is megfürdöttem benne,
Reám ragadt a szerelme.

Zöld leveles diófa,
Rám borul az árnyéka.
Hej, haj, ha lehull a levele.
Koporsó lesz belőle.

272.
Zöld vetés közt keskeny az ut.
Én csak akkor kapok, ha jut.
Akkor kapok csókot lánytól.
Ha más elveri magától!

VUl.
ISMERT SZERZŐKTŐL.

I.

Adsza rózsám a kezedet, Ide adtad a kezedet.

Hadd fordulok veled egyet ! Add ide hát a szivedet!

Egyet, kettőt, hármat, A szivedet, édes, —

Aztán adlak másnak, El sem is eresztlek,

Aztán adlak másnak. El sem is eresztlek.

Csak azután másnak! Soha, soha, édes!

Székely József.
1.

A faluban utczahosszat
Muzsikáltatom magamat ;
Tele palaczk a kezembe',
Tánczolok, mint veszett fene.

Húzd rá czigány, siralmasan,
Hogy magamat kisirhassam.
De majd ott az ablak alatt
Húzzatok valami vigat.

Ott lakik az én csillagom,
Az én bujdosó csillagom,
A ki tőlem elbujdosott,
S világát mással éli most.

Hejh czigányok, itt az ablak:

Most a legeslegvigabbat!

Ne lássa az a csalfa lány,

Hogy búsulok csalfaságán. Pe?<5/í.

394 Magyar népdalok-

3-

A Marosra ne járj velem,
Mert az merő veszedelem,

— Eszemadta, barna fattya! —
Meredek a partja,

Csak a moha tartja,
Ravasz az, mint a szerelem.

Ne vigy engem az erdőre.
Se tarlóra, se mezőre,

— Eszemadta, barna fattya! —
Tövises a lábnyom,
Megszúrom a Iáhom,

Hogy' megyek majd esketőre?

Ne vigy engem a tanyára.
Ki vigyáz ott a kutyára,

— Eszemadta, barna faitya! —
Hamis a kutyátok,

Soh'se tagadjátok,
Foga van a rokolyára.

Ne vigy engem a templomba
Ha legény vagy egyre, nyomba,-

— Eszemadta, barna fattyai — -
Minek ez a párta?

Idejét lejárta.

Mit fityeg hát itt potomba?

Állj velem a pap elébe.
Hű szivet viszek cserébe

— Eszemadta, barna fattya! —
Kezed a kezembe.

Magad az ölembe ;
Verd a vasat hevenyébe!

Sárosy Gyula.

Vm. Ismert szerzőktől. 295

4-

Arokháton három bokor,
Rózsa, csipke, kökénybokor,
El-cJnézem mind a hármat,
Bennök látom szép babámat.

Rózsa a babám orczája.
Csipkebogyó piros szája.
És a szeme hamvas kökény,
Mind a hármat szeretem én.

Czuc'^ot Gergely.
5-
ÁrvaJányhaj a süvegem bokrétája,
Árva leány a szerelmem violája;
Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam,
Ezt magamnak a faluban választottam.

Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem.
De hogy jó lesz, abban sem kételkedhetem,
A kék virág tiszta búza között terem.
Mátkámnak is kék virág van a szemiben.

Petőfi.

6.
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem ;
Bele estem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

órizem az apám nyáját.
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegy a zöld vetésre.
Én csak későn veszem észre.

Tele rakta édes anyám
Eleséggel a tarisznyám :
Elvesztettem szerencsésen,
Le5Z módom a böjtölésben.

2ft6 Magyar népdalok-

Édes apám, édes anyám,
Ne bízzatok most semmit rám ;
Nézzétek el, ha hibázok,
Tudom is én mit csinálok! Petőfi.

7-
A virágnak megtiltani nem lehet.
Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet.
Kikelet a lány, virág a szerelem,
Kikeletre viritani kénytelen.

Kedves babám megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek; —
Szép lelkednek, mely mosolyog szeliden
Szemeidnek bűvös bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben :
Mást szeretsz-e gyöngyvirágom vagy engem?
Egymást üzi bennem e két gondolat.
Mint őszszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér arczod tejben úszó rózsája :
Bujdosója lennék a nagy világnak.
Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka ;
Szeress engem, szivem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet. Petőfi.

Az alföldön halászlegény vagyok én,
Tisza partján kis kunyhóba lakom én,
Jöjj be hozzám, szelid lányka, pihenni.
Öreg anyám majd gondodat viseli.

17//. Ismeri szerzőktől. i(^j

Sötét felhők tornyosulnak az égen.
Hull a zápor az alföldi térségen;
Barna kis lány, selyem kendőd megázik,
Gyönge vállad, hószin nyakad megfázik.

Szétoszlanak már a sürü fellegek,
Isten hozzád, kedves legény, én megyek.
Élj boldogul, a jó isten áldjon meg.
Olykor-olykor rólam is emlékezz meg.

Bemdth Gátpár.
9-

Azt gondoltam, virág van,

Virág van az ablakban.

Pedig hát egy leány ül,

Leány ül az ablakban.

Virág volna, kalapomhoz szeretném.

De ha leány, a szivemre ölelném.

Szőke kis lány mit forgat,

Mit forgat az eszébe?

Fehérvári tükröt tart,

Tükröt tart a kezébe.

Szőke kis lány, sose nézz a tükörbe.

Inkább nézzél szerelmes két szemembe I

Gárdonyi Géza.

lO.

Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy m.eguntam a világot ;
A világon senkim sincsen énnekem,
Dehogy ér egy fakovát az életem.

Be-beülök a kocsmába,

Lekönyöklök asztalára.

Iszom, iszom, mig pityókos nem vagyok,

Pit)'ókosan aztán haza ballagok.

2 0 8 Magyar népdalok.

Szomorú a házam tája.

Nincsen, a ki jöttöm várja.

Nem vár reám se vetett ágy, se asszony,

Keservemben mint a bunda ugy alszom.

Sxabó Endre.
1 1.

Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének való.
Szerelem az evezője.
Fej kötő a kikötője.

Szomjas a part, ha nincs árja.
Mit ér a szív, ha nincs párja?
Hejje, hujja lakodalom,
Magam is megházasodom!

Szelestey László.

I 2.

Békót tettem kesely lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára;
Békóba tett engem is a szerelem.
Az alföldön a legszebb lányt szeretem.

Volt egy csikóm, ha magam rá vetettem:
Száz mértföldre maradt a szél megettem ;
Debreczeni szabadságon eladtam,
Áldomáskor csakhogy meg nem sirattam.

De nem bánom, a rózsámnál az ára,
Neki adtam kendőre, pántlikára;
Ne zsugorgasd azt a bankót, jó lélek!
Ad az isten még többet is, ha élek!

Tompa Mihály.

Boldog éjjel együtt vagyok rózsámmal,

A kis kertben mulatozunk egymással ;

Csendesség van, csak az ebek csaholnak,

Fenn az égen

Tündérszépen

Ragyog a hoJd, a csillag.

VJfI. Ismeri szerzőktől. 299

Nem jó csillag lett volna én belőlem :

Tudja Isten, nem maradnék az égen;

Nem kellene énnekem a mennyország,

Lejárnék én

Minden estén.

Kedves rózsám, tehozzád! Petőfi.

Búza közé száll a dalos pacsirta.
Hogy ha magát már odafenn kisírta,
S búzavirág, búzakalász árnyába'
Reáakad megsiratott párjára.

Én is szállok ... a lelkem száll dalolva ;
De leszállni nem szállhatok sehova.
Nem fogad be, hova szállnom kellene :
Búzavirág-szemü kis lány kebele!

Tóth ?( álmán.
•5-
Csillagos az ég, szép csillagos.
Rózsafa levele, harmatos :
Könnyemtől harmatos levele.
Éretted, éretted hulla lel

Csillagos az ég, szép csillagos,

A szellő fuvalma bánatos :

A szellő fuvalma sóhajom,

Éretted, éretted, angyalom ! Gyulai Vái

16.
Czifra beszéd, hegedűszó
Csak fülnek, nem szájnak való ;
De ha szőllő gerezd levit
Iszom, vidám kedvre hevít.
Hejhaj, igyunk rája,
Úgyis elnyel a sir szája:
Ott lesz zajos éltünk
Csöndes hazája!

300 JHagyar népdalok-

Töt iszik most Szakoiczában,
Nem így volt ez hajdanában ;
Hanem mondák: tölts ide is,
Fürödjék meg a bajszom is.
Hejhaj, igyunk rájal stb.

Hiszed, hogy van jóbarátod?
Az ember csak álnok, látod;
Szemben veled mézes-mázos.
Pedig bűnös mint a vámos.
Hejhaj, igyunk rája! stb.

Ez a bortól undoroszik,
Az, mint szapusajtár, iszik;
Az nem okos, ez nem józan,
Itt is, ott is nagy hiba van.
Hejhaj, igyunk rája! stb.

Töltsd ide még, áldjon az ég,
Legyen kedved vidám mindég;
Ne hallgassunk szíre-szóra.
Száz esztendő csak egy óra.
Hejhaj, igyunk rája! stb.

Tartson Isten téged, minket,

Tartsa meg szép vendégjnket;

Tartsa meg a magyarokat,

De nem ám a czudarokatl

Hejhaj, igyunk rája.

Úgyis elnyel a sir szája;

Ott lesz zajos éltünk

Csöndes hazája! Pázmándi Horvát Endre.

'7-
Debreczenbe diszlik egy szép rózsafa,
Illatozó piros rózsa van rajta ;
Mit ér nekem a fa piros rózsája.
Ha semmikép nem férhetek hozzája.

VIII. Ismert szerzőktől 301

Messziről a postalegény sípja szól.
Tán aranyos levelet hoz rózsámtól ?
Mit ér nekem, mit én rózsám \z\z\zy
Ha maga is az angyal nem jön velel

Losonc zy László.
18.

Elesett a Rigó lovam patkója,

Jeges az út, majd kicsúszik alóla;

Fölveretem orosházi kovácsnál, —

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál 1

Volt nekem egy rigó-szörü paripám.
Eladatta a szegedi kapitány ;
Ott sem voltam az áldomás-ivásnál, —
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt nekem egy fehér házam, leégett,

A telekem, azt se tudom, kié lett,

Be van irva vásárhelyi tanácsnál, —

Ej no 1 hiszen több is veszett Mohácsnál !

Volt szeretőm, esztendeig sirattam,

Ez nekem a mindennapi halottam.

Most is megvan az a gonosz, de másnál —

Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Arany János.
'9

Eltörött a hegedűm.

Nem akar szólani,

Rózsi, Rózsi, mi bajod?

Mért nem akarsz szólni ?

A hegedűt majd megreperálom.

Szólalj meg hát rubintos virágom!

Hozok mosdó vizet is

Gyöngypatak vizéből,

Pirositót pediglen

Rózsa leveléből;

Te leszel a legszebb e világon —

Szólalj meg hát rubintos virágom!

"Dankó Pista.

302 Magyar népdalok.

BmeJd reám, kedves rózsám, ha szeretsz,
Gyönyörű szép nefclejcs-kék szemedet I
Szép nefelejcs, patak partján viruló . . .
Hej, patak az én lelkem is, zokogó.

A te szived, a te szived tenger-ár.
Fenekéig száll lelkem, e gyöngybuvár;
Keres, keres igazgyöngyöt mélyiben :
Ottan ragyog a legtisztább szerelem.

Thaly T^álmán.

Estvc jött a parancsolat
Violaszin pecsét alatt;
Egy szép tavaszi éjtszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Épen akkor váJt el tőlem,
Vigan álmodott felőlem.
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában.

Mikor bus trombitaszóra
Ülni kellett mindjárt lóra,
Elindulván a törökre;
Jaj, talán elvált örökre!

Sirva mentem kvártéllyáig,
S onnan a kertek aljáig.
Indult nyelvem bus nótára
Árva gerlicze módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyászpántlikám rákötöztem ;
Tíz rózsát hintek lovára.
Száz annyi csókot magára.

1777. Ismert szerzőktől. 303

A lelkem is sirt beJőJem,

Mikor bucsut véve tőJem.

«lsten hozzád 1j> többet nem szóJt,

Nyakamba borult s megcsókolt. Csokonai.

Ez a világ a milyen nagy.
Te, galambom, oly kicsiny vagy ;
De ha téged birhatnálak,
A világért nem adnálak!

Te vagy a nap, én az éjjel.
Teljes teli sötétséggel :
Ha szivünk összeolvadna.
Ránk be szép hajnal hasadna!

Ne nézz reám, süsd le szemed —
Elégeti a lelkemet!
De hisz ugy sem szeretsz engem.
Égjen el hát árva lelkem 1 ^Pető/i.

E,z az én szeretőm, Ez az én szeretőm,

Ez a piczi barna, Ez a piczi szőke,

Olyan az orczája A Bakonyba termett

Mint a piros alma, Piczi piros körte.

Piczi piros alma Piczi piros körte

Terem minden sorba, Terem minden kertben,

De barna kis leány De szőke kis leány

Nem minden bokorba. Nem minden berekben.

Szeíestey László.

Fürdik a holdvilág az ég tengerében.
Méláz a haramja erdő közelében ;
Sürü a füvön az éj harmatozása.
De sürübb két szeme könyének hullása.

304 Magyar népdalok-

BaJtája nyelére támaszkodva mondja :
Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra?
Édes anyám, mindig javamat akartad,
Édes anyám, mért nem fogadtam szavadat?

Elhagytam házadat, földönfutó lettem,
Rablók, fosztogatók közé keveredtem.
Most is köztük élek magam szégyenére.
Ártatlan utasok nagy veszedelmére.

Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,
Örömest itt hagynám, de most már nem lehet.
Édes anyám meghalt, — kis házunk azóta
Régen összeroskadt, s áll az akasztófa I

Petőfi.

Fütyöl a szél, az idő már őszre jár.
Szebb hazába megy vigadni a madár;
Én is mennék, de mi haszna, ha velem
Akárhová eljön a bú, szerelem.

Széthullott az árvalányhaj, elveszett . . .
Bánatfelhők borítják be az eget:
Nagy sirásuk meglátszik az ugaron ;
Én is szétdúlt nyugodalmam siratom.

Azt kérdezi az a kedves kis leány:
Mért fáj szivem, mért vagyok oly halavány?
Az fáj az én bus szivemnek oly nagyon?
Mért nem tudja az a kis lány, mi bajomi

Tóth "Kálmán.

16.

Gyászba borult az életem te miattad.
Mert a szived, csalfa leány, másnak adtad,
Ha meghalok, ne borulj a koporsómra,
Megtört szivem még a sirban is sajogna.

VIU. Ismert szerzőktől. 305

Nem kívánom, hogy felrójja az Úristen
Azt a sok kínt, a mit érted átszenvedtem.
Majd ha egykor a búbánat elér téged.
Akkor tudod, hogy mi voltam én tenéked.

Szeniirmay "Elemér.

27.

Gyönge violának
Letörött az ága.
Az én bánatomnak
Nincs vigasztalása.
Suhog a szél Késmárk felett.
Édes rózsám, isten veled!

Nagy Bercsényi Miklós
Sirdogál magába*.
Elfogyott szegénynek
Minden katonája.
Suhog a szél Késmárk felett.
Édes hazám, isten veled!

"Endrődi Sándor.

Ha én király volnék, De király nem vagyok.

Édes galambocskám, És igy arany helyett

Gyönyörű termeted Ölelő karomba

Aranyba foglalnám. Foglalom termeted.

Hideg is az arany.
Rósz foglaló lenne ;
Meleg az én karom,
Jobb is neked benne. jakah Ödön.

29.

Hajnalodik, harmatozik.
Az a kis lány álmodozik.
Piros ajka csókot nevet.
Hej, de hamis álma leheti

jViagyar népdalok. ao

3o6 Ma^ar népdalok-

Hamis álom leány-dolog,
Szive olyan furcsán dobog.
Hogyha már az álma ilyen,
Hát a valósága milyen ?

Piros ajkú kis galambom,
Soh'se búsulj a bajodon!
Hiszen mi is, legényfajták.
Így vagyunk az istenadták.

Czuczor Gergety.

30.

Három a táncz! három a tánczl

Mindig az volt Pest-Budán.

Jaj, be szépen, gyönyörűen

Járja ez a kis leányi

Mint a rózsát, ha a szellő lengeti,

Tánczra termett kis lábait ugy szedi.

Tél az idő, zug a vihar.

Hordja a szél a havat.

Elröpitik ezt a kedves

Kicsi leányt maholnap.

Ha röpitik, nem volna baj magába,

Csak ne fájna annyi sziv majd utána 1

Vecsey Sándor.

3'-

Hej, iharfa, juharfa — Patyolating, jegykendő.

Patyolating, kivarrva; M.ulik az ó-esztendő.

Tudod, pajtás, ki varrta? Karácsonban hirdetnek.

Az a kis lány. Ünnep után.

Az a kis lány Ünnep után

A barna. Esketnek.

Verje meg a búbánat.

Ki elszólja babámat!

Jár a világ rossz szája:

Ne hajts rózsám,

Ne hajts rózsám

Reája. Jlrany János.

VUl. Ismert szerzőktől 307

31.
Hej Szécsényi kisasszony, Úrfi vagyok, lóhátos,
Mikor lesz már menyasszony? A paripám pejtátos.
Hej, hiszen már anyányi. Csinos, hintós gavallér.
Minek oly soká várnyi. Van a zsebembe tallér.

Bimbódzik a piczije. Hej Szécsényi kiasszony,

Gyönyörű kis cziczije. No hát hamar ugorjon 1

Jaj, de szép tejdombocska. Tegyük össze amink van

Kis liliom-halmocska. S éljünk együtt boldogan I

Lisznyai J^álmán.
33-
Hórihorgas jegenyefa.
Csekély árnyék van alatta.
Véknyán vagyunk, édes rózsám.
Rég biztatgatsz, nem jösz hozzám.

Terebélyes nagy diófa,
Özönnel a dió rajta :
Sok a kérőd, ugy-e rózsám?
Azért vagy oly íjüszke hozzám.

Szakái Lajos.
34-

Hortobágyi pusztán fuj a szél.
Juhászlegény búsan útra kél.
Hová lett a nyája? eladta.
Hová lett a kedve? elhagyta.

Isten hozzád, puszta s pajtásoki
Furulyámat már nem halljátok.
Hortobágyi pusztán fuj a szél.
Juhászlegény búsan útra kél . . .

Gaat József.
35
Hull a levél a virágról,
Elválok én a babámtól.

Isten hozzád édes.

Isten hozzád kedves

Galambocskám!

3o8 Mag\\ir népdalok-

Sárgul a hoJd az ég alján,
Mind a kettőnk oly halavány,

Isten hozzád édes,

Isten hozzád kedves

Galambocskám !

Harmat hull a száraz ágra,
Könnyek hullnak az orczánkra.

Isten hozzád édes,

Isten hozzád kedves

Galambocskám !

Lesz még virág a rózsafán,
Egymást még mi is látjuk tán,

Isten hozzád édes,

Isten hozzád kedves

Galambocskám! Peiő/i.

36.
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak csendesen ;
Az eleje legyen epe.
Csendes álom a közepe.

Most a vége riadjon fel!
Hogy a lelkem támadjon feJ.
Búbánata messze szálljon —
S ablaka előtt megálljon.

Kopogtassa fel álmából,
Költse fel puha ágyából.
Titkon lopódzék szivébe,
S mint ő engem — ugy gyötörje.

Húzzad, húzzad keservesen.
Hogy a szive repedezzen!
Jusson eszébe még egyszer
A mit hazudott ezerszer!

VI 7 J. Tsmerf szerzőkéi. 309

Jaj, de ne húzd . . . Minek húzod?

Hiszen csak a szivem kinzod.

Hollót küldtem nem galambot,

Nem nyitnak annak ablakot! Tóíb Ede.

37-
Isten adta vize,
Sem ize, sem bize
Bort ide, bortól jól tudom,
Hogy még megifjodom.

Ha boszuság forgat.

Vagy bánat háborgat;

Bort ide nékem, azt mondom,

Elmúlik búm s gondom.

Dúdoljon bár a szél.
Csikorogjon a tél:
Itt benn a kancsót vigyázom.
Bor mellett nem fázom.

Ez a nyúl fark élet
Bor nélkül mit érhet?
Másvilágon is megbánnám,
Ha itt bort nem innám.

Noé szent ember volt
Mégis jó bort kóstolt,
Hát úgy én szegény nyomorék.
Jó bort mért ne innék?

De nem is kimélem.
Míg élek, reménylem.
Nem vetnek vámot gégémre.
Iszom hát kedvemre!

Vázmándi Jíorvái "Endre,

^lo Magyar népdalok.

38.
Jó a bor, jó a bor. Jó a bor, jó a bor.

Jó a bor reggel, Jó a bor estve,

Jól esik száraz toroknak Piros alkonyt piros orron
Ha az ember felkel. Pirosabbra festve.

Jó a bor, jó a bor. Jó a bor, jó a bor.

Jó a bor délbe, Jó a bor éjjel,

Okos ember az ebédért A bút, mint a szél a felhőt.

Nem is hagyja félbe. Ugy oszlatja széjjel.

Jó a bor, jó a bor,

Mindig jó az, kincsemi

Rossz a bor csak egy esetben :

Akkor, mikor nincsen. "Dóczi Lajos.

39-
Keskeny utczán muzsikaszó,
Beh szomorű, beh megható 1
Keservesebb az a nóta,
Mintha a bú maga szólna.

Estve van már, hull a csillag,
Szegény legény haza ballag,
Nehéz neki most a szó is.
Kimenne a világból is.

Estve van már, hull a csillag,

Fehér házban gyertya pislog,

Virág van az ágyra hintve.

Barna kis lány kiterítve. Lévay Józtef.

40.
Kétszer nyílik az akáczfa virága.
Szerettelek galambom de hiába;
Megbánod még, vissza is sirsz engemet.
De szivemnek kétszer nyilni nem lehet!

Vm. Ismert szerzőkf^f. 7 i i

Soh' se tudtam a fejemből kivetni.
Hogy is tudtam én egy csalfát szeretni.
Azt szerettem, aki megcsalt, kijátszott,
Az igaz szív mindig egyszer virágzott.

E. T^ovács Gyula.

Kis furulyám szomorúfűz ága,
Temetőben szomorkodik fája.
Ott metszettem azt egy sirhalomról,
Nem csoda, hogy oly siralmasan szól.

Ott hunytál le, kedves szép csillagom,
Ragyogásod többe nem láthatom.
Hogy ne volna hát sötét világom.
Hogy volna hát élni kívánságom ?

Haza ballag nyájam estefelé.
Én ballagok a temető felé,
Kél a holdnak halovány orczája.
Kél furulyám epedő nótája.

Addig epeszt a bánat engemet.
Addig-addig nyögöm keservemet :
Mig egyszer a hanggal egyetemben
Lelkem is a más világba reppen. Peiőji.

42.

Kondorosi csárda mellett
Gulya, ménes ott delelget ;
Csárdabeli szép asszonynál
Bort iszik az öreg-bojtár.

Öreg-bojtár, kis-számadó,
A főcsikós után való,
Leányokért élő-haló.
Menyecskék kedvire való.

•^ 1 2 Magyar népdalok.

Hej, kocsmáros, hova lett kend,
Furcsa rovás megy odabent:
Hiba van a kréta körül :
Egyet felir, kettőt törül.

Hej, korcsmáros, eb az ingét!

Elszeretik a menyecskét . . .

El van az már réges-régen,

A felől már al hátik ken*. Jlrany János.

43-

Lehever a gulyás a subára,
A báró is bársony paml agára.
Báró eszik czifra asztalárul,
Gulyás eszik csak a föld hátárul.

A bárónak száz felé van gondja,
A gulyásnak csak a gulyájára.
Ha még egyszer a világra jönnék.
Magam is csak gulyás-ember lennék!

Szint J{ároly.
44.

Most kezd mállni a cseresznye,
Már a rigó megcsipdeste ;
Gyenge a lány, csak gyermek még,
Már is víjják a legénykék.

Ha víjják is, isten neki.
Csak a kapun ne járjna ki.
Éjjel tájig a fonóba,
Hajnalig a tánczolóba.

Kicsiny lánynak kicsiny esze.

De nyakig ér a szerelme;

Nyakig érő szerelemből

Holtig tartó gyötrelem nő! Gáifi Sándor.

VllL Ismert szerzőkiőL 313

45-
Nagypénteken esett rajtam a bánat,
Nagypénteken temettem el babámat.
Harmadnapra a kápián azt hirdette :
Mind feltámad, a ki el van temetve I

jaj istenem, jaj ha igaz az a szó,

Messze van-e az a fényes virradó?

Ha messze van, temessetek babámhoz,

Ha közel van, oda állok sirjához, Tóth BJe.

46.
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy szeretlek, mit tehetek én róla?
Nem tehetek, nem is teszek, nem bánom,
Te vag)' nekem egyetlen egy világom.

Haragszom én a lányokra miattad.
Hogy lelkemet olyan nagyon megcsaltad ;
Te reád is haragudnám szertelen, —
Csak ne volna oly nagy úr a szerelem!

Mikor még úgy együtt voltunk jó régen,
S elmerültem szép kék szemed tükrében.
Azt gondoltam: mennyországot láttam ott;
Pedig az egy pokol kékes lángja volt.

Hanem hiszen mindegy nekem, ha az is.
Szeretlek én, ha a lelked csalfa is . . .
Elhazudtam: hogy szerelmem kiégett!
Pedig most is majd meghalok te érted!

Tólb 7(áltnán.
47-

Négy kereke van a gönczölszekérnek.
Gondolatim egész oda fölérnek.
Négy tüzesül ag, gönczölszekér kereke.
Szebben ragyog náluk babám két szeme.

•^14 Magyar népáahk.

Gönczölszckér tudja maga járását,
Isten szabta neki örök futását.
Isten szavát én is hiven követem:
Kedvesemet holtamiglan szeretem.

Szakái Imjos.
48.
Ne hűzd, ne húzd azt a vigat.
Húzd inkább a legbusabbat,
Szomorúan, keservesen —
Mint a milyen az én kedvem.

Mégis szomorúbban húzzad
S közbe-közbe könyed hullasd,
Könyet facsarjon a zene,
Köny hulljon a hegedűbe.

Valami jutott eszembe :

Frisset, vigat most izibe!

Elég! — újra keservesen.

Hogy a húr is szétrepedjen. Zalár Józ»ef.

49-
Nem hallottam soha ily bús harangszót,
Temetőbe kisérnek egy koporsót;
A koporsón piros rózsakoszorú,
Kisérői : sötét bánat, sötét bú.

Hej, koporsó, de szép sorsra jutottáll
Benned fehér, rajtad piros rózsaszál . . .
Sirva halad sok szép leány utánad,
Koszorujok ékességét elzártad. Losonczy^ László.

50.
Nem siratlak, nem vádollak.
Elég, ha mások átkoznak,
Szivemhez se szoritalak,
A'lég csak meg sem szólitalak!

i

Vllf, Ismert szerzőktől. 3 i 5

Ha te azt meg tudod tenni,

Hogy én tőlem eJ tudsz menni,

Ha te el bírsz felejteni :

Istenben sem merek hinni. Tóth Ede.

Nem ver meg engem az isten.
Hogy szeretőt mást kerestem:
Te hagytál el, nem én téged :
Délibáb volt a hűséged.

Iskolába nem járattak.
Olvasni sem tanítottak.
De szemedből kiolvasom,
Hogy szívedben bánat vagyon.

Mért búsulsz? tán megbántad már.
Hogy engemet megbántottál !
Soh' se búsulj, ugy is késő.
A mi elmúlt, vissza nem jő.

Kerestem már mást magamnak.
Keress te is mást magadnak.
Éljed világodat vele.
Áldjon meg az isten vele! Vetőfi.

Nyomorúság az életem,
A sok adót én fizetem ;
Nincs, ki könnyítse sorsomat,
Van, ki nevelje bajomat.

En szántom fel az ugarát.
De búzát róla más arat.
Kapálom a szőlő tövét,
Hej, de más szűri a levét.

■^ 1 6 Magvar népdolok-

Én állítom a katonát,
Én fizetem annak zsoldját,
Én csinálom meg a gátot.
Mégis én fizetek vámot.

Felettem rongyos a fedél,
A gólya rászállni is fél,
A nagy adó terhe alatt
Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bíró.
Nem hatja meg a sok síró ;
Kocsira rakja gúnyámat,
Utolsó véka búzámat.

Sok csak a lábát lógatja,

Mégis zsiros a falatja;

De én, ha rá nem foly könyem.

Sótalan eszem kenyerem. Losonczy László.

53-
Pinpinpinpin kis pintyőke
Mért vagy oly hirtelen szőke —
Ijahaja!

JVlint a mogyorófa haja.
Selyem hajú, selyem arczu.
Selyem lelkű, sugárkarcsu.
Ijahaja 1
Ah! ez az én szivem baja.

Cziczicziczi czirmos alma!

Mért vagy oly hirtelen barna :

Ijahajal

Ah a szivem ugy akarna!

Ugy akarna rózsám téged.

Mint igazi feleséget :

Ijahaja!

Ah, ez az én szivem baja. LisznyaiJiálmán.

VUl. Ismert szerzőktől. 3 1 7

54-
Piros a te kendőd, lobog is.
Fényes a te szemed, ragyog is,
Eszem a szép szemed, beh bogár.
De a szived, kis lány, csapodár.

Gondolnád azt, mit én, angyalom,

Szeress belém, én azt gondolom.

Szeress belém, kedves, ha lehet.

Nem kivánok aztán egyebet. Erdélyi János.

SS-
Régi nóta, híres nóta cseng fülembe.
Régi czigány, hires czigány hegedülte;
Ahány legény, ahány leány mind danolta —
Beh szép is volt az a nóta, az a nóta;

Régi nóta, hires nóta elfeledve,

Régi czigány, hires czigány eltemetve;

Nincs ki húzza, nincs ki járja, — m.ás a nóta,

A világ is más azóta, más azóta ! Szomory 7(ároly.

56.
Rég veri már a magyart a teremtő.
Azt sem tudja, milyen lesz a jövendő,
Azt sem tudja, lesz-e többé jó napja.
Örülj ön-c, busuljon-e, nem tudja.

De ha isten bút adott e nemzetnek.
Azt is adott, mivel a bút ölje meg :
Hol terem több jó bor és több szép leány
Mint itt belül Magyarország határán?

Leányt azért, leányt ide, ölembe!
Hadd szorítsam két kezemmel keblemre,
Hadd szívjam ki édes lelkét csókommal.
Vessek számot sok keserű bajommal.

3 1 8 Magyar népdaloh.

Hát az a bor? hej, a borral ide már!
Sírja belém piros könyét a pohár 1
Piros könye lángol, mint istennyila,
A kialudt életet is meggyújtja.

Te meg, czigány, húzd rá, majd megfizetek,
De úgy húzd, hogy a szivem repedjen megi
Repedjen meg örömébe, bújába' . . .
Így vigad a magyar ember hiába 1 "Petőfi.

57-

Rózsabokor a domboldalon.
Borulj a vállamra angyalom.
Súgjad a fülembe, hogy szeretsz.
Hej, milyen jól esik nekem ez 1

Lenn a Dunában a nap képe.
Reszket a folyó örömébe.
Ringatja a napot csendesen.
Épen mint én téged kedvesem.

Mit fognak rám a gonoszok,

Hogy én istentagadó vagyok 1

Pedig mostan is imádkozom . . .

Szived dobogását hallgatom. Petőfi.

58.

Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem vagyok én az ilyenhez hozzászokva ;
Nem vagyok én biró lánya, nincsen módom,
Csak ugy járok, csak ugy élek árva módon.

Sorba tart a falu engem, szegény árvát.
Én őrzöm az egész helység libanyáját;
Száz a ludam, tizenhárom a gunárom.
Azokkal én a tilalmast meg-megjárom.

Vni. Ismert szerzőktől 3 1 9

Bárcsak rajta kapnának, hogy befognának,

A bíróhoz bcvinnének, becsuknának,

Tán a biró fia be-bekandikálna.

Ha nem szeret, legaJább, hogy megsajnálna.

Temérdek'
59-

Sötét az éj, messze van még a reggeJ,
Ne nézz reám ragyogó szép szemeddel.
Az a szép szem, mint a csillag tündöklik.
De a szívem, szegény szívem haldoklik.

Csendes szellő lebeg a virágokon,
Ha nem szeretsz. Isten veled galambom.
Nem kérem én soha többé szívedet,
Hogy ne is láss, messze, messze elmegyek.

Oszszel száll a fecskemadár keletre,
jutok én még tudom rózsám eszedbe,
Sirva-riva fogsz még engem keresni,
De a sirban késő lesz már szeretni. Zalár.

60.
Száraz ágon bús gerlicze turbékol.
Keresnék én szeretőt ha tudnék hol,
Levetném ezt a gyászruhát, ezt a bút,
Vigan fonnék homlokára koszorút.

Van nekem egy, van nekem egy virágom.
Le sem törtem, el sem hoztam, de bánom.
Távol estünk, messze vagyunk egy mástul.
Én a Sajó partján, ő a Tiszán túl 1

Ha benéznél ablakomon egy este,
Meglátnád a búbánatot lefestve.
Megláthatnád két halavány orczámat.
Meghallanád mint sóhajtok utánad!

Zévay József.

5 2 o Magya r n épdalok.

61.

Szomorúfűz ága Istenem, teremtőm!

Hajiik a virágra, Hát mit is csináljak,

Fáj a szivem érted Hogy vegyem meg szivét

Falu szép leánya, Annak a kis lánynak?

Fáj a szivem érted. Hiába biztatom.

De te azt nem bánod : Hiába igérek.

Van neked nálamnál Nem fog rajta semmi

Gyönyörűbb virágod. Aranyos Ígéret.

Hej ha e kis lánynak

Az jutna eszébe,

Hogy id'adná nékem

A szivét cserébe.

Jaj be jól is járna.

Megtoldanám sokkal . . .

Ezer öleléssel,

Ezerannyi csókkal. Boruth Eíemér.

6a.
Szőke kis lány, csitt, csitt, csitt,
Hallgass, édes, egy kicsit!
Rózsabimbó pattan,
Három a csók, csattan —
Csitt, csitt, csitt!

Szőke kis lány, csitt, csitt, csitt!
Repüljünk csak egy kicsit!
Itt vagyunk az égben,
Viseld magad szépen!

Csitt, csitt, csitt! Pasa Lajos.

63.

Télen nyáron pusztán az én lakásom,
A rózsám is csak vasárnap ha látom ;
Lakásom van hortobágyi pusztába',
Nem járhatok én az isten házába!

VIIL Jsmerl szerzőhtől.

32

Sík a puszta, se halma, se erdeje.
Sugár magas a toronynak teteje :
Sugár torony kilátszik a pusztára.
Harangoznak pünkösd első napjára.

Imádkoznám, de nem tudok, hiába!
Nem jártam én soha az iskolába;
Édes szülém tanitott volna rája,
Jaj de régen temetőn a fej fáj a.

Imádkozz, te, rózsám, a jó istennek!
Aztán gyere, templom után csókolj meg;
Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hétig nem hallod egy adtámat!

Tompa Mihály.
64.

Tz\z van a rózsabokor virággal,
Tele van a falu sok szép leánynyal.
Párosával szakasztom a virágot.
De szeretőt, hű szeretőt, egyet alig találok.

Kalapomnál párosával a rózsa.
Mint szép lányok mosolyognak le róla,
Hej ! ha velük, velük is azt tehetném :
Feleségül, feleségül párosával vehetnem!

Párjával ül a madár a fatetőn.
Volt már nékem sok csapodár szeretőm,
Volt szeretőm, de mi haszna szerettem,
Ha közülök feleségül egyet el nem vehettem.

Boruth Elemér.
65-

Temetésre szól az ének.
Temetőbe kit kisérnek?
Akárki ! már nem földi rab.
Nálam százszorta boldogabb.

/vtagy&i- népdalok. 21

32 2 Magyar népdaloh.

Itt viszik az abJak alatt ;

Beh sok ember sírva fakadt!

Mért nem visznek engemet ki ?

Legalább nem sírna senki . . . Petőfi.

66.
Te vagy, te vagy barna kis lány
Szemem s lelkem fénye!
Te vagy mind a két életem
Egyetlen reménye!
Ha ez az egy reményem is
Elmúlandó álom:
Nem leszek boldog sem ezen,
Sem a más világon!

Álldogálok a tó partján
Szomorú füz mellett.
Nekem való hely : engem ily
Bús szomszédság illet,
Nézem lecsüggő ágait
Szomorú fűzfának.
Mintha azok csüggedt lelkem
Szárnyai volnának.

Elszállott már a madár a

Hervadt őszi tájról ;

Hej ha én is kiszállhatnék

Búmnak országából !

Nem szállhatok, mert búm oly nagy,

Oly nagy mint szerelmem.

És szerelmem — és szerelmem —

Oh ez véghetetlen. Petőfi.

67.
Tó közepén bokor-sás.
Ha nem szeretsz, szeret más!
Igazán, igazán,
Tiz szeretőt kap a lány !

vili. Tsmerf szerzőktől. 313

Piros az én ajakam,
Gesztenyc-szin a hajam!
Liliom, liliom,
Liliom-szál a karom I

A kit én megölelek,

Megcsókolok, szeretek,

Tiszán tul, Dunán tul.

Örömében elájul l Tompa Mihály.

68.
Vásárhelyi sétatéren
Béla czigány muzsikál,
Hajlik ide, hajlik oda
Liliomszál, rózsaszál.
Én felém is hajladozott,
Mosolygott egy rózsa,
Bár ne hajlott, hajladozott,
Ne mosolygott volnál

Béla czigány, jó barátom.

Ne kiméld a hegedűt!

Szerelemről, menyországról

Húzz neki egy gyönyörüti

Hegedüld a szivét hozzám

Ennek a kis lánynak!

Hej, galambom, ide hallgass!

Neked muzsikálnak. Pósa Lajos.

TARTALOM.

J. Szerelem rózsái .-. .~. ....
11. Katona-élet _ ,„.

III. Pásztordalok, betyárnóták

IV. Bor mellett ,_

V. Vidám órák

VI, Vegyes dalok,, „„ -„.

VI 1. Ágról-ágra _ ....

Vili. Ismert szerzőktől - ..-. .

Lap

17— 84
85—137
J38 — 170
171—192
193 — 223
224 — 250
251 — 292
293—323

A NÉPDALOK BETŰRENDES
SORJEGYZÉKE.

Ablak alól a rózsafa nem lát-
szik _

Ablakomba három bokor mus-
kátli „„ ..

A csap utczán végig, végig,

végig

A csombordi menyecskék
Adj egy csókot kis violám ,„
Adjon isten, adjon isten ka-
pitány úr „_ .... „

Adjon isten bort, búzát .,_
Adjon isten jó szerencsét
Adjon isten minden jót
A Dömötör, a Dömötör kö-
zeledik „ .. .

Adsza, rózsám, a kezedet
A faluban utczahosszat ,

A fának is jól esik

A fekete holló gyászt visel
magáért ,^ ™ „. ™

Lap

Lap

A felszegbe rózsa terem...

251

>7

A fényes csillag is.™

18

A fűzfa is lehajtja a levelét

251

251

Ágas-bogas magas kender ..
A gőzösnek mind a hat ab-

252

'7

laka

85

251

A hernádi kovács lánya ....

193

193

A hodosi biró lánya

Aj de bajos egy párnára fc-

224

85

künni ,„ . _.

224

j 71

A juhásznak jól megy dolga

138

85

Akármilyen kicsiny leány va-

17J

gyak „. „ _.

252

A kend édes anyja

18.

138
293

A kertemet felszántottam
A ki a rózsáját igazán sze-

252

293

reti .. ™ „- .... „.. .,

18

251

A kis leány sütni akar

194

A kis leány virágszál

224

'7

A kis madár kaliczkába

252

Tartalom.

Lap
Akkor szép a kis lány, nii-

kor kacsingat 225

Akkor volna szép az erdő 19
Akó-páicza czímerünk „ 172
Aladáron azért nem jó szol-
gálni „ ™ ™ _~ 138

Áldd meg isten azt az utczát jp

Állj clőmbe, rózsám 19 j

Állj meg Jancsi, itt előttünk I

a csárda , ._ ' 39 I

Aluszol-e, te juhász ,. 194

A magyar lány viselete 252 ,

A malomba mentem 20 '

A Marosra ne járj velem 294

A mely házon fecske fészkel 252

A menyecske maga mondja 253

Amerre én járok . ..„ 20

Amerre én járok, kelek 253 |

A mi cziczánk férjhez akar ,

menni .... ^25 !

A mindenit ennek a rongy '

világnak.- 86 j

Amott egy kis madár 20 j

Amott kerekedik egy fekete j

felhő - . . 86 !

A nagy hírű Atillának- nek-

nak - ~. -. 253

Ángyom, ángyom, édes án-
gyom ] „, .,. 2J

Ángyom, ángyom, édes án-
gyom. 11. -_ 195
Anyám, anyám, édes anyám 1. 8ó \
Anyám, anyám, édes anyám II. 253 I

Á nyáron, a nyáron 195 i

Annyi nekem az irigyem .. 2251
A palánki csárdába 253 !

A pántlika könnyű gúnya 253 j
A panyiti halas-taóba 196 I

A papolczi patak 253 ;

Apczi torony tetejébe 87 i

A pécskai legények .... 196 I

Apró fának apró a virága . 254. '
A pünkösdi rózsa kihajlott j

az útra 211

A rákosi utcza 226 1

Arany csacsi, bársony nye- j

reg ... 254

Aranyos pillangó az ágon ....

Árokháton három bokor

Árokparti csalány

Arra alá az alföldi határon

Arra alá Baranyában

Arra alá az alföldi csárdába

Arra kérem teremtőmet

Árvalányhaj a süvegem bok-
rétája ... .„ „, ._ .„

Árva vagyok, árva. 1

Árva vagyok, árva. II.

Árva vagyok mint gerlicze

A subámnak nincs melege ...

Asszonyok, asszonyok „„

A szentesi hid alatt .. „

A szép asszony drága... .

A szerelem, a szerelem ...

A szűgedi határon . ™

A tárnoki híres urak

A toronynak a teteje bádo-
gos -..

A tüzérnek jó ágyú kell .

A Vargáék kertje alatt .

A virágnak megtiltani nem
lehet

Az alapi tó szélében

Az alföldön betyár gyerek
vagyok én ..„ ._ ._

Az alföldön halászlegény va-
gyok én._ „.

Az alispán kalapomhoz ró-
zsát tett -..

Az aradi városháza de sárga

Az ég alatt, a föld szinén

Az éjszaka jaj de furcsát ál-
modtam

Az én ágyam lába ..,- ....

Az én babám postán küldött
levelet

Az én babám tejbe mosdik,
nem vízbe

Az én csizmám csikorgós

Az én galambomnak

Az én juhom elveszett .,.

Az én lovam pejkó

Az én lovam törökországi
fakó

Lap

22

295

21

'39

22

'39

23

195
226

254

23
J40
.96

M4
226
295
140
'97

254

87
'97

296
.98

140

296

172

87
23

24

- M4

254
,98

'99
141

32'

Tariahm.

Az én Jovam világos pej .,
Az én rózsám aranybárány,.
Az én rózsám jókedvéből
Az én rózsám rózsaszín szok-
nyája ™ ,... _„ „

Az én rózsám sarkantyús

csizmája.-. „

Az én rózsám szemöldöke
Az én rózsám szép Jány volna

Az én rózsám takaros

Az én uram jó volt, amire
kellett „., ._ „. .,„ „
Az én uram olyan jó
Az én uram szitakéreg._ ,„,
Azért csillag, hogy ragyog-
jon ™ „. _, ™ _

Azért, hogy kend kicsit ra-
gyás,- .,,- ,_ ,..

Az ikrényi csárda ki van
festve _, _,. _„ ,.„ „,

Az ökör a földet

A zöld halom feketére van

festve .„

Az Olt vize folydogál csen-
desen .,„ „„ __ „. „„
Azon a tenger éjszakán .„,
Azt gondolom, eső esik
Azt gondoltam, virág van.,,.
Azt mondja a kapitány a fü-

rernek ,. „

Azt mondják, nem adnak.-.
Azt se tudom, mit csinálok
Azt üzenték a malomból „_

Babám szerelméért ,_

Bajusz kell a magyarnak„.
Bakagyerek, ha megunja éle-
tét _„ „„ .,_ _,. „,

Balatonon jár a hajó„_ _.
Bánatfának szomorú a virága
Bárcsak ez az éjszaka .,„ „,.
Bárcsak hamar május lenne
Barna kis lány megy az is-
ten házába __

Barna pej paripa „,

Becsaliba járnak híres lányok
Becskereknél széles árok ,,.
Befújta az utat a hó_ .„

Lan
88

255

25 I
255;

'99 1
''SS'

26

226 I

227 j

"" - 255

26

26

297

90
27
297
200
^SS
'73

Lap
Beh szép állat a kis őz . ., 227
Békót tettem kesely lovam

lábára _,. .,_ „ 298

Béres legény voltam én 142

Berki, Berki, szegény Berki 200
Be sok falut, be sok várost

bejártam.,,, .._ „^ 142

Besorozott a német katoná-
nak .,_ ,_, _, .,„ „ _ 91
Beteg a szeretőm, ágyban

fekszik „, .„ „„ „„ .-, 256
Beteg az én rózsám szegény 28
Beteg szegény paraszt legény 256
Betyár vagyok, szabad gyerek j 43
Be van az én szűröm ujja

kötve „ „ „ 143

Bíró fia vagyok «. ._, .,. 173
Bogár Pista szép legény volt 144
Boldog az ember nyilván _ 201
Boldog éjjel együtt vagyok

rózsámmal „, „ „ „ 298
Bolond volnék, ha búsulnék 28
Bort ittam én, boros vagyok 173
Boszniába megfúlták a trom-
bitát,-, _„ ,„. „, __ _ 91
Bőrrel kereskedik a vén Áron 201

Búra termett idő „, .„
Bús az idő, bús vagyok

magam is _« „„ „
Búsulok is, nem is igen_
Búval teritett asztal _.
Búzát vittem a malomba,.
Búza közé száll a dalos

csirta .„ „„ „ .-.

„- 228

én

„ 28
„ 228

„, 228
229
pa-

90
298
256
173
141

27
27

142
90

142

Csak azért szeretek falu vé-
gén lakni „ „„ „ „ 29

Csak szűkebben feleség 256

Csak titokban akartalak sze-
retni „, ™ „ .,_ „_ 29
Csendbiztos úr, nem ide, nem

oda„ „ ,„ _». „_ „256

Csendes éjjel, messze tájon 144

Cserebogár, sárga cserebogár 29

Csíkból hoztam feleséget 229
Csikós vagyok az alföldön,

nem gulyás _ ., _ 144

Tarfalom.

3^7

Lap

Lap

Csillagok, csillagok ,„, .,„

30

Dula, jula, heje, huja ..„ .„

203

Csillagos az ég. csillagos .,„

30

Duna partján sétáltam ._

3'

Csillagos az ég, szép csillagos

299

Dücsösséges Szent Ivó

'74

Csipi nyelvem a paprika ™

202

Csipkés a szőlJő levele „„

30

Édes alma terem „, ,„, ™

32

Csongorádi kis barna .„

30

Édes anyám, adjon isten jó

Csötörtökön este ._ „,

3'

estét „- ,„ .„ ,„, _

32

Csütörtökön véradóra .,

'45

Édes anyám, beállok katoná-

Czifra beszéd, hegedűszó .

299

nak __ -„ ,„ ,„, _ ,
Édes anyám, csak az az én

258

Czifra pohár, veres bor .,„

256

Czifra szűröm Veszperémbe

kérésem „ „, „,

230

vettem .,, , „

'45

Édes anyám, édes anyám_

93

Czigány asszony sátora ,.

202

Édös anyám édös teje.„,

258

Czin tányéron, czin tányéron

Édes anyám, ha feljön ,,.

93

pogácsa ,„ _ _

3'

Édes anyám, ha megunt már

Czo fel, édes deresem.^ „„

'45

tartani _„ „„ „„ „„ „_
Édes anyám, hol van az az

258

Dalmáczia hegyes völgyes

édes tej™ _„ „, ™

94

határa .„ ,„ ,.„ „„ „

9'

Édes anyám is volt nekem

230

Debreczenbe díszlik egy szép

Édes anyám, ki a baka, ha

rózsafa -_ — „ - „,

300

én nem

94

Debreczenbe kéne menni ,.

202

Édes anyám, mi zörög a zse-

Debreczenben kidobolták ..

203

bébe? .„, ™ ,^ ,„ „,

94

Debreczeni czédulaház

256

Édes anyám most küldött egy

Debreczeni zöld leveles

levelet ,„ ,„, „„ ™ ™

95

csárda .. . „_

92

Édes anyám, nem fonok már

De kékszínű a nefelejts le-

több szálat „,. .„- „„ „„

32

vele™ „. „- ™ _.

257

Édes anyám nem lett volna

95

De meguntam Ferencz Józsit

Édes anyám sok szép szava

33

szolgálni— — — —

257

Édes anyám, tegye el a ru-

De szeretnék a császárral be-

hámat ™ „„ ._ — „,

258

szélni 1— „- ,^ _

93

Édes kicsi dundulikám ,.,.

258

De szeretnék a császárral be-

Égből szállott dali madár

259

szélni 11. ,- ,.^ „- .^

257

Egész éjjel nem aludtam egy

De szeretnék a Kossuthtal

órát™ ™ ,„, ™

33

beszélnie, .., ,„ „„ „_

93

Egybegyűltek a miskolczi

De szeretnék a templomba

lányok „ ™ ™ ™

203

elmenni _ — —

257

Eggyik szőlőtőke fehér „.,

'75

De szeretnék az erdőben fa

Egy fekete holló szállott ab-

lenni ~- ._. .- „

257

lakomra ™ ™ ™ ™ ™

33

De szeretnék páva lennie.

257

Egy ösvényen jártam hozzád

259

Disznó a mezőben annyit

Egy se betyár, ki gyalog jár

'47

nem turkál — _.

.46

Egy sem legény, ki nem

Dombon terem a csihány ,

257

nyalka ™ ™ _ ™ ™

259

Dombon van a házam _

258

Egyszem kökény, kétszem

Dunapavti fecske

229

kökény ™ ,_ .^ _^ ™

204

Dudujnám, dudujnám _.

'74

Egyszer egy barát azt mondta

'75

3^8

Tavlaior.

Egyszer voltam az aradi töm-

Jöczbe ~

Egyszer volt három zsidó .„,
Egy út mellett lefeküdtem
Ejh, hajh, magyar ember „.
Ejhaj, szegfűszál™
Éjszakai holdvilágon jó idő
El akartam a bakancsom cse-
rélni - - - -

Elátkozom ezt a czudar vi-
lágot — . - -

Elesett a Rigó lovam pat-
kója — .- -

Életemnek végnapjait
Elhajtottam száz libát
Elindula egy kalmár
Elindulék a hazámból

Elindult a gálya

Éljen, a ki most issza ki „..
Elmégy babám, itt hagysz

engem örökre
Elmegyünk, elmegyünk — .
Elmehetsz már a templomba
Elmennék én katonának
Elmennék én tihozzátok az

est ve .,-,

Elment az én rózsám
Elmentedet nem kívánom „..
Elmentem én a szőlőbe . .
Elment messze az én párom
Elméssz úgy-e ? el bizony én
Első házam vala
Elszegődtem Tarnóczára boj-
tárnak

Eltörött a hegedűm _,

Elveszett a tarka ludam

Elvesztettem lovam

Elvirágzott már a búza, ka-
szálják - . . -
Elvirult már az én kincsem,

kedvesem „, _-, .

Emeld reám, kedves rózsám,

ha szeretsz ™

Én istenem, add megérnem
Én istenem, jaj de jó a hu-
szárnak . -,.

Lap

204 !

146 I

ns\
259

147

95 1
230 1

301 ;
.76 i
205.
.76

95
96

177

260

'77

259

96

34

34

260

231

34

35
23 I

'47

301
205

35
35
35

302

260

97

Én istenem, minek is szü-
lettem ™ .„

Én istenem, tégy jót velem

Én istenem, valahára

Én is voltam, a mi voltam
Ennek az embernek
Én vagyok a falu rossza egye-
dül ,„ _

Én vagyok a kunsági fi ,„,
Én vagyok a petri gulyás ™
Én vagyok az a gerlicze.„
Én vagyok az, a ki nem jó
Én vagyok az árva gyerek.,-
Én vagyok egy bús gerliczc
Erdő, erdő, be szép kerek

erdő -.-

Erdő, erdő, de magas vagy
Erdő is van, makk is van,,.
Erdő mélyén kakuk madár
búsan szól -- , , ™ , ,
Érik a som, piroslik
Erre kakas, erre tyúk __ , ,
Esik a fergeteg . , — „ .

Esik eső a fenyvesen

Esik eső a haraszton
Esik eső, bugyborékol , .~.
Esik cső, nagy sár van a ka-
puba . _. . . .„
Esik eső, női a sár 1.

Esik eső, női a sár ll.„,

Esküvőre kéne menni Sze-
gedre .. ~,

Este, este, este akar lenni ,

Este felé jár iz idő

Este későn föltekintek az

égre

Esteledik, alkonyodik
Esteledik, a nap halad ,
Este vagyon, szürkül be .
Este van a leánynak
Estve jött a parancsolat...
Esztendőbe egyszer esik ka-
rácsony _

Ez a csépi utcza ™
Ez a kazal be szélei
Ez a kis lány csak egyre ta-
gadja .„, ,,-

Lap

260
23 J
260
260
177

36
177
148

36
.78
148
260

J49

37

149

150
23 I
37
97
26]
150
261

J50
37

261
232

232
'5«
37
205
232
302

206

38
231

38

Ez a kis lány de barna

Ez a szemem, ez az egyik

Ez a templomutcza

Ez a világ amilyen nagy .,
Ez az a vörös bor._ ™ —

Ez az én szeretőm -„

Ez az utcza bánat-utcza

Ez az utcza nem szűk, csak

szoros ~

Ezerhétszáz ötvenegyben -
Ezt a kerek erdőt járom én

Fáj a kis lánynak a szive .
Fáj a kutyának a lába .

Fáj a szivem, fáj éretted ™

Fáj a szivem, sir a szemem

Fakó lovam fel van kantá-
rozva

Falu végén egy kis ház .~.

Falu végén sütnek, főznek ,

Fecském, fecském, édes fecs-
kém.™ ™ „ -.

Fehér ruha a fejemen .^.

Fekete pántlikám

Fekete városban fehér torony
látszik

Felfogadtam az egekre

Felfogadtam száz meg száz-
szor „ —

Felkötöm a rézsarkantyúm

Felleg sincsen, n^égis esik aj
eső

Felsütött a hajnalcsillag „.,

Felsütött a holdvilág

Felszállott a páva

Felszántom a berek alját

Fene ember a hevesi viczis-
pán , ~,

Ferencz Jóska édesapám

Ferencz Jóska ha fölül a lo-
vára™

Ferencz Jóska mezítláb ment
sétálni ~~ ..

Férjhez ment a reszelő

Finom keze van a jegyző se-
gédnek . - .

Fiumei kikötőben

Tarlü

lom.

329

Lap

Lap

26.

Fodros szoknya nem is har-

39

matba való .^. ™ „„ _

263

97

Fogtam egy szúnyogot .,,

206

303

Fordíts felém arczodat .

263

26)

Földváron, a hegyaljba

43

303

Fújdogál az októberi hideg

39

szél

lűi

Fúvóm az éneket

101

.6,

Fürdik a holdvilág _,

303

98

Fütyül a szél .„ ,„ ,„

304

39

Galambom, hallja-e „

207

262

Galiczia közepibc „,. ™

J02

262

Galicziát kisöpörték „.

263

262

Gólya szállott a házam tete-

262

jére ~. ™

Gyászba borult az egész Ba-

263

40

laton , ,.

102

233

Gyászba borult az életem te

233

miattad ~,. ~

Gyenge harmat harmatozik

304

43

a rétre

44

40

Gyere be. gyere be, gyö-

40

nyörű kis madár .

44

Gyere pajtás katonának

102

4'

Gyere rózsám a mezőre „.

263

4'

Gyi fel, sárga, a tetőre
Gyolcs az ingem, keményí-

44

263

tett az alja

264

99

Gyönge szeme van a kukori-

czának

.03

41

Gyönge violának. .

305

42

: Gyújtsd föl, babám, gyújsd

42

■ föl ' .-..

44

42
43

233

99

99

100

206

262
1 00

Ha a csillag leesik .., 264

Ha az alsó malom mind ara-
nyat járna 264

Ha bemegyek a sorozó szo-
bába 103

Ha bemegyek a templomba 45
Ha bemegyek az útszéli csár-

dába,„ , . 264

Ha bort iszom, jó kedvem

van tőle - -. — 178

Hadd múljon el ez a világ 178

Hadnagy uram, jó napot . 234

330

Tortalom.

Ha clmcszsz is rózsám „, —
Ha én áztat tudtam volna
előre _, „ — .^ „.
Ha én király volnék_ .„
Ha én nekem gyolcsom, kon-
tyom volna „ „ „„ .,.
Ha én rózsa volnék .„ .,_
Ha én tudtam volna __
Ha érzed fogad fájását .^.
Ha felülők Fogarasi János

bátyám „_ .„ .,

Ha felülök szürke paripámra
Haja, haja, hajnal akar lenni
Hajlós buzogány™ ._ ,„.
Hajnalodik, harmatozik,,,, „,
Ha kicsiny is a legény „„
Hála legyen az istennek ,.,
Halálmadár szállott a ház fa-
lára -_„,„,- _., __
Ha látom a fergeteg elejét
Hallod-e te, barna kis lány
Hallod-e te barna menyecske
Ha még egyszer húsz eszten-
dős lehetnék.,- ,_ „, „.,
Ha még egyszer legény len-
nék .„. „,. ,._ .„ -™ .,..
Ha még egyszer tizennyolcz

éves lennék „ „„ .,,,

Ha meghalok, meghagyom a

rózsámnak
Ha nem voltál jó szerető
Haragszik a gazda™ ™ „„
Haragszik a rózsám anyja
Harangoznak déli tizenkettőre
Harangoznak a toronyba „_
Hármat füttyentett a masina
Hármat rikkantott már,„ .„,
Hármat tojt már a fürjecske
Harminczhárom fodor van a

szoknyámon „„

Harminczhárom kocsi szalma
Háromablakos ház „, ™ ™
Három alma meg egy fél
Három a táncz I ™ ™ „,

Három bokor saláta

Három csillag van az égen
egy sorba . . ™ „. . ,

Lap

103 I
305 1

264

45 :
46

.64*

•5' '

104

46

264

305
265

207

265^

152

265

46

104

207

265

265

47
179

47
265
104
265
105
266

266
266
105
266
306
208

47

Lap
266

48
208
234

48

Három éle van a sásnak .„
Három fehér kendőt veszek
Három itcze keménymag ™
Három kéve fekete nád ,, ,
Három rendű fodros szoknya
Három szine van a piros al-
mának „,- „, ™ ._ „,
Háromszor is elindultam, el-
mentem „ ,™ .„,

Három tallért kerestem .,„

Három ut előttem „„ _

Három vasárnapja negye-
dikre fordul,,,, ™ ™ „.,
Ha szűröm lesz, aszondom
Hat mázsa buzogány _, ™
Ha visszanéz a bús magyar 234
Házad előtt nem járok már 267
Hazám, hazám, édes hazám
Házasodjék meg az úr _,
Házunk előtt mennek el a hu-
szárok ,„ ,„

Hej, a pesti kis lányok .„.

Hej, be szépen világit ,,

Hej, csicsóka, csicsóka „,,
Hej, dunna, dunna, dunna „,
Hej, édes magyarom ,,- ,_.
Hej, gazduram, adja ki a bé-
rem.-. _.. ™ „ ,„

Hej, győn-gyön-gyön . . .
Hej, ha nekem száz forintom

volna _ ™ — .„.

Hej, hogy ha én asszony le-
szek.,- ,~ .„. „, _~ „„

Hej, huj, haj -,

Hej, huj, Sobri pajtás,,

Hej, iharfa, juharfa

Hej, lóra csikós, lóra ™ „.
Hej, páva, hej, páva,,- _»
Hej, rózsa, rózsa, piros vagy 268
Hej, Szécsényi kisasszony — 307
Hervad az a rózsa _- ™
Hét csillagból van a gönczől
szekere _-, -„ ™ — ™
Hideg szél fuj Mátra felől
Hires község Madaras™ „..
Hires Szeged városának ,„

48

267

267

48

267
267
267

104
208

105
209
49
49
268
235

152
235

49

268
268

'53
306

>53

50

50.

50
237
268
268

Tarfalom.

33'

Hircs város ar alföldön Kecs-
kemét — „-

Hitvány legény vagy te paj-
tás .,- „. - -

Hórihorgas jegenyefa
Hortobágyi pusztán fuj a szél
Hová, hová, barna legény

Hova lábad teszed™ .„

Hozott bátyó felesfget .„
Hörcsök bújjon a mentédbe

Hull a levél a virágról

Hulldogál a rózsalevél _„
Huszár vagyok, édes anyám,

nem baka ™ —

Húzd rá, czigány, az angya-
lát .„ .„ -.,

Húzd rá, czigány, azt a nótát
Húzzad, húzzad keservesen, „,
Húzzák a harangot..

Ide ki az üvcgcsűrnél jó bort

mérnek _. . ., „

Ifjúság sólyom madár
Igyunk egyet, kedves testvér
Inkább fekszem rózsám melJc

Irigyek, irigyek

Jsten adta vize.,,, — —
Isten adta volna,™ ..„ _
Isten átkát nem kivánom __
Istenem, istenem— ._ „,

Istenem, országom,,,,,

Isten hozzád, édes eszem
Isten hozzád, kedves kis an-
gyalom ™ ,_, ,~ ~„ .„.
Iszom, iszom, addig iszom

Itt minálunk a lányok ,„

Izeg a vér, mozog is —

Jaj annak a fának „ ,-,
Jaj de fázom egy ümögbe.,.
Jaj de félek, mikor hűvös
szél támad — ™ „_ .-,
Jaj de magas a kaszárnya te-
teje .„ .,„ „„ _ „ „„
Jaj de magas hegyet Iátok
Jaj de nehéz a kis lánytól .

Lap

237

268
307
307

5'

238
209
269
307
106

269
269
308

^79,

5' ;
269 i

269 I

269 I

309

5'

5^

5^
269
270

270
179

270
270

270
270

52 !

I

106 i
,07 I
107,

Up
Jaj de szennyes a kend inge

gatyája „ ,07

Jaj de szennyes a kendője 53
Jaj istenem, rendelj szállást 271
János gazda, eladó a tanyája 271
Jere hozzám, kincsem, ga-
lambom „„ „„ „„ „ „„ 53
Jertek fiuk, kik egyszerre

rukkoltunk , . _. „ 108

Jó a bor, jó a bor .,„ ,_, 310
Jobb a bor, jobb a bor . ., 27 j
Jobb a papné mint a pap 271
Jobb az isten minden papnál 271

Jobb szerettem volna 271

Jól meggondold, rózsám_ 271
Juhász legény bundája, hm._, 154
Juhász vagyok, búsan őrzöm
a nyájat.-, „, .,. 154

Kapitány úr, az istenért mit

csinál .„, ^ „
Kapitány úr azt mondja a
bakának,,,, ,„ _„ „,. „.,
Kapitány úr, csak az a ké-
résem .., ,„ _ „„

Kakas ^ szemetén .™ _
Ká-kántor uram ká-káposz-

tája ™ „„ ,„ .,„

Káka tövén költ a rucza„
Kalapom szememre vágom ™
Kanász voltam, kanász leszek
Kaposváron nincs több le-
gény mint három

Kapum előtt folyik csendes
árok™ „,. __ ,„, ™ „„
Kaszás csillag jár az égen

Katonának vagyok irva „

Katonaság az én életem ,. -
Kedves jó barátom,- _„ „„

Kedves rózsám ablakába

Kedves rózsám, ha igazán sze-
retnél — —

Kedves rózsám virágos kis
kertje _,, „« ™ ,— „^
Kék a kötőm kerületi ._
Kék asztalon, zöld abroszon

~ 108

109

109
238

210

54
238

'54
'55

272

'55
109
1 10
180
239

'55

54

lO

3*^^

Tar l alom.

L.p
Kék pántlfka az istrimflim

kötője . . 55

Kék ruhába gyün a porosz

hadsereg— , i j >

Kerek a káposzta 55

Kerek szeme van a kukorJ-

czának ~~ — „ 272

Kertem alatt a Berettyó foly-
dogál _- 239

Kértem a kapitányt jji

Keskeny utczán muzsikaszó-. 310
Két bőre van a czigánynak 272
Két fa közül kisütött a hold-
világ I. — ,... __ . . 240
Két fa között kisüfött a hold-
világ 11 _. . . 56

Kétkerekű kordén járok . 240
Két legényem, két bojtárom 272
Két petrencze, három kalan-
gya 1 So

Két szeretőt megtartani n?gy

dolog - 272

Kétszer nyilik az akáczfa vi-

rága.,.. ™ „„310

Két ut van előttem .„ ., 56

Ki az urát nem szereti .210

Kicsiny vagyok én . . ._. 272
Kidőlt a fa mandulástul .,. 5Ó

Kifordítom, befordítom - ._, 210
Kihajtom a ludsm a rétre 155
Kilenczet ütött az óra, este

van , „ - ._. . 57
Kinyílott már a pünkösdi ró-
zsa I 1 1

Kiöntött a Tisza vize -, 57
Kipattant a búza szeme 57
Kis furulyám szomorúfűz ága 3 1 1
Kis kalapom darutollas, virá-
gos _ .-. - I j 2

Kis kertemben rózsafa 58
Kis kertemben rózsa nyilik 272
Kis koromba árvaságra jutot-
tam , _- .273

Kis menyecske, szép me-
nyecske . 273
Kis pejlovam megérdemli a
zaijot 112

Kis szekeres, nagy szekeres

Kiszáradt a bodzafa

Kiszáradt a diófa . ,. .„,
Kiszáradt a vadalmafa.-. ...
Ki tanyája ez a nyárfás —
Kitették a holítcstet az ud-
varra

Ki van a szekerem rudja._.
Ki van az én rózsám képe.,„
Kiverem a lovam a rétre ,
Kizöídeit már a szegedi erdő
Komám asszony, mért oly ké-
nyes— ... „.- ~.

Kondorosi csárda mellett—
Korán reggel jókor fel kell

öltözni „.. . .

Korcsmárosné, bort ide a ku-
pába . .

Korcsmárosné, gyújts vilá-
got 1. ..- ~- -

Korcsmárosné, gyújts vilá-
got II

Korcsmárosné, hallja kend
Korcsmárosné, nekünk halat

süssék kend .- „

Korond között nevelkedtem
Kossuth Lajos azt irta a le-
vélbe ._

Kos5uth Lajos azt izente
Kossuth Lajos udvarába
Kossuth lova megérdemli a

zabot

Könnyebb a kősziklát
Könnyű a németnek
Könnyű neked rózsám
Körtefa, körtefa
Körül csillagos az ég
Köszönöm, édesem

Lám megmondtam. Angyal

Bandi

Lányok fonják a lenszöszt
Látod rózsám, hogy nyerge-
lek - .... .- -
Leányom, leányom ...
Leégett a csiribiri csárda
Lefelé folyik a Tisza

Lap
180
273
240
273
58

59
273
I i 2
,56

273

274

3M

274

,56
)8i

'57
n3

274
113
j 14

1 '4
241
24J
j 14
274
24J

59

'57
2 I 1

' ' 5
274
ií8

Tarfalom.

33

Lehever a gulyás a subára
Le van az én rózsám képe _
Loptam ökröt, loptam lovat
Lóra csikós, lóra — ™ „..
Lyukas a szűröm

Magas a kaszárnya

Magasan repül a daru, szé-
pen szól ._,

Magas a nyárfa teteje

Magas hegyen van a mi há-
zunk

Magyar Pécskán, az alvégbe,
egy házba

Már a nap is leáldozott az
égről .-, . ._,

Már Aradon megfújják a
trombitát

Már én többet, már én töb-
bet -^

Már ha elmégy, édes rózsám,
kívánom —

Mariskám, Mariskám „_ , .

Már látom, hogy katonának
kell lennem

Már minálunk kis kalapot
viselnek™ ™ ... _

Már minálunk megismerni
úgy lehet

Már minálunk verbuválnak

Marosszéki piros paris .. ..,.

Marsadjusztirungban állok
egész nap _

Már Szebenbe megfutták a
trombitát ~ ,_ ...

Masiroznak a kék inges hu-
szárok „„ ... ™ „. .

Masiroznak a szentesi hu-
szárok ..„ —

Ma van Jakab-nap .. ,.„

Meg akarnám én azt tudni

Meg akarnék házasodni, ro-
máné ._

Megálljék kend, hó . .,~

Még azt mondja az anyám,-

Még azt mondja az osztrák

Lap
312
"5

.58
2 1 I

60
275

275

275

275

275
116

275
242

275

2 1 1

60

"7

117

118

276
181
276

60
182
21 2

276

Lap
Még azt mondják, hogy én

korhely vagyok 276

Még azt mondják, ingadozom 182
Még azt mondja nekem az

édes anyám 276

Megdöglött a Jani lova . 212

Megérem még azt az időt .. 61

Megérett a búzakalász ji8

Megfogom az eke szarvát . ,. 1 58

Megfogtam az eke szarvát 276

Meghalok Csurgóért 276

Meghalt a juhász 159

Meghalt az én apám 182
Megirták a guzsalyomat._, 6)
Megismered a kanászt . 159
Megiszok én ilyennel 183
Megizenem a babámnak le-
vélbe _~ 277

Megizentem én az édes

anyámnak „ , 62

Megjöttek a szabadságos hu-

f zárok ._ 1 j8

Meg kell a búzának érni 277
Megkérdeztem egy kis lány-
tól az este — ,. . .„- 119
Megkötöm a lovamat 62
Megmondtam én, bús gerli-

cze ~ ~~ - 242

Meg ne mondja komámasz-

szony „ — 183

Meg vagyok én búval rakva I. 62

Meg vagyok én búval rakva ]]. j 59

Megverek valakit — . 63

Megvettem a szeretőmet nagy

áron „ „ ,„- 63

Megvirrad még valaha ™ 184
Megzörgetem a galambom

ablakát „, ,„ ,„. 277

Megy a gőzös fölfelé ... i 19
Megy honvédnek, megy hu-
szárnak .„ ,„, _„ — ._. 119
Mély a Dunának a széle.^. 63
Mennem kell már énnekem is 1 19
Mért ragyog a sok csillag az

égen„ 277

Messze jártam házasodni . 212

Mezítláb a czigány legény 277

534

Tartatot

Lap
Micsoda lárma az „_ ._. .-. 160
Míg élek is bánom — — 64
Mi füstölög ott a síkon, tá-
volba „ „ _ „, „,. 242
Mikor a huszárnak el kell
masirozni ™ __ „- _. j 20

Mikor a világra jöttem

Mikor én még legény voltam
Mikor én nőtelen voltam _~
Mikor isten a világot ren-
delte „ _ ™ .„. „,
Mikor masirozunk kapitány

uram ? — — — —

Mikor megyek az oltárhoz
esküdni „„ „ „ „ __
Mikor nyolcz esztendős vol-
tam — —

Mikor visznek Olmücz felé

Mind azt mondja ez a kis

lány, vegyem el „, „ „

Mind azt mondják, legyek

páva „_

Minden falu édes hazám-
Mindenféle szeretőm volt „
Mindenfelől harczi nótát fú
a szél — „ ._ „ „.,
Minden nap, minden nap
Mindennek azt kommendálom
Mindennek van szeretője ™
Minek az a pörge kalap™
Minek van én reám másnak
gondja „__.____
Mink vagyunk a rózsák™
Mi piroslik ott a síkon tá-
volba ? — __ .- „ - —
Mosd ki rózsám, ingem, ga-

tyám fehérre — —

Most akartam, babám . . .
Most jöttem a tetétleni pusz-
táról ™ ™ ™ _ ™
Most kezd mállni a cseresz-
nye — ™

Most kapott a bíró _ ,_

Nagy-Abonyban csak kis to-
rony látszik-,, _. ™ „123
Nagy árnyéka van a diófának 243

277
184
I 84

160

277

121

278

278^

64 I
64'

121

.85
278

2J3

213 I

178

i 22
122

312
1 23

Ltp

Nagy árnyéka van a fának,„. 278

Nagy az én rózsám ereje 278
Nagypénteken esett rajtam a

bánat „ _ _ ™ — 3 1 3
Nagypénteken mossa holló

a fiát _, ™ „ _. „ 64
Nagy szaga van a pünkösdi

rózsának,— „ ^ „ ^ 6^

Nagyszebeni brigáda,„ „ 123

Napkeletre Brassó felől ™ 1 23
Naptól virit, naptól hervad

a rózsa ™ ™ „ ™ —313

Ne búsuljon komámasszony 279
Négy csücske van a strózsák-

nak .-, ™ ™ ™ ™ ™ 124
Négy kereke van a gönczöl

szekérnek _ „ ™ „,313
Négy ökröt adtam egy lóért 279
Ne higyj magyar a német-
nek „ ™ „ ,- „ „ 243
Ne húzd, ne húzd azt a vígat 3 14
Ne kapj olyan nagyon™ ™ 279
Nekem olyan asszony kell 243
Ne készíts nagy palotákat™ 279
Nem ám az a rózsa™ ™ 65

Nem anyától lettél™ ™ 65

Nem átkozlak, nem szokásom 66
Nem bánom én, ha rám sza-
kad is az ég ™ „ _„ 279
Nem bánom én, kedves ró-
zsám™ ,-, ^ .^ -. ^ 66
Ne menj rózsám a tarlóra ™ 244
Nem ér az a béres ™ _ 161
Nem ettem én ma egyebet™ 244
Nem forog a szcntiványi szi-
tás malom 279

Nem hallottam soha ily bús

harangszót 314

Nem hiszed, hogy beteg va-
gyok ™ ™ — ^ „ 66
Nem iszom bort, csak a szőlő

levét™ ™ — ™ „ ™ 185

Nem jöttem volna én ide 67
Nem kell hinni a mostani

leánynak™ ™ „^ „, „ 279
Nem kel! nekem ez a csár-
dás szerető ,_ „ „ 280

Tartatom.

3?5

Nem messze van, nem messze

van karácsony „_

Nem siratlak, nem vádollak
Nem szeretek én már ezután
Nem szeretlek másért ..„ „„
Nem vagy lány, nem vagy lány
Nem vagyok én kapitány .„
Nem vagyok én kósza betyár
Nem vagyok én senkinek sem
adósa „_ „^ __ „_ ,_.
Nem ver meg engem az isten
Nem voltam én addig beteg
Nem volt párja a faluban ™
Néném asszony mit izén a
fiának .— ._ ,_ ,„ _.
Ne nézz reám, ne nevess
Ne tcccsetek, ne tőccsetek „ .
Nincs édesebb mint a méz
Nincsen a császárnak „ „..
Nincsen apám, nincsen anyám
Nincsen dézsma, nincsen ro-
bot „.. -,~ ..„ . -. „, _
Nincsen erdő, nincsen mező
Nincsen feleségem, de majd
lesz,„ ™ _- _ _. ._
Nincsen kedvem, mert a
fecske elviíte „, .„ _„
Nincsen nagyobb gyötrelem
Nincsen nálunk olyan asz-

szony _ ._ ,„

Nincs énnekem édes anyám
Nincsen nekem semmi bajom

Nincsen olya búza™ _

Nincsen olyan keserűség,—
Nincsen pénzem, van erszé-
nyem ™ ,_- . - ™ ™
Nincsen széna, nincsen abrak
Nincs jobb étel a turós-
lepénynél — — — —
Nincs nekem egyebem a ró-
zsámnál _ — ,„ ,_ ™
Nincs már nekem szeretőm
Nincs szebb madár mint a
fecske „-__,„„_
Nincs szebb virág a leánynál
Nincs szebb virág mint a
fehér liliom ,„.

Lap Lap

Nincs széna, nincs szalma 163

280 Nyárád vize lefelé kanyarodik 126

314 Nyisd ki rózsám ablakodat 70
67 Nyolczan vannak a mi lu-

280 daink — ,__ ,_ ™ ™ 186
67 Nyomorúság az életem ™ 315
>6i

]6í Oda fenn a felső réten ._ 163

Oh de esik, oh de borul,- 281

186 Oh, de parányi kis csupor 282

315 Oh, hogy fülemile.^ „- „„ 282

162 Oh, te szegény denevér 282

114 Oh tulipiros lánykám .~, .,, 216

Októbernek első napján 1 26

Orosházáról fuj a szél„„ „ 164
Orosházi álé alatt „ _. 282

125
68
280 I Olyan szeretőm van nékem 282

68 i
125
68

214

162 !
69 I

69 i
280

1
I

214Í
215i

691

280 1
281 !

,63

70
281

70
281

Pántlikás kalapom ,, _ .- 244
Pástyi örzse háza vége le-
szakadt 282

Palkó Pista sétált a sik me-
zőben „. __ — „„ ._ J64
Pej paripám patkószege de

fényes „_ __ ™ „ „, 71
Perczel Móricz magyarok

vezére __ _,. _, .„. ,„ 126
Pesten jártam iskolába, kuk I 71
Pin pin pin pin, kis pintyőke 316
Pipi a kendője.™ _„ ._ „ 245
Piros alma pirosodjál „_ 282
Piros a te kendőd, lobog is 317
Piros, piros, piros_ __ ™ 186
Pokol kapujába egy nagy

cserfa vala _ 283

Prága alatt van egy szép új
temető „ ~ - ™ 126

Rászállott a vadgalamb a
tiszta buzakalászra _ „. 1 27

Reczecze — 127

Régi nóta, régi nóta cseng

fülembe ™ _ ™ ,— _. 3 1 7
Rég veri már a magyart a
teremtő — __ ~ ™ - - 3 ' 7
1 Repül a pillangó -~ __ — 71
281 I Repülj fecském ablakára™ 71

10Ó

Tartalom.

Réten, réten, réten jártam az

este _. ... .. .

Retteg p^j paripám

Rjtka a katona_,

Ritkán szól a rigómadár haj-
nalba -.„ _ ..„ — .„,
Ritka rendet váfi[tam_ ^
Rongyos a házam teteje ..
Rongyos a kend háza vége
Rongyos csárda két oldalán

ajtó ... .„ , .,.-

Rózsabokor a domboldalon
Rózsabokorban jöttem a vi-
lágra ^

Rózsám, rózsám, rózsám, a

szivedet „

Rózsám tegnap megkéretett
Rózsa vagy, rózsa vagy
Rózsa virit, rózsa nyílik .

Sajó kutyám, hej de mélyen

aluszol _.

Sajó vize zavarodik _„
Sárga dinnye, görög dinnye,

csipkefa ... . .
Sárga csikó, csengő rajta
Sárga csikóm rézpatkója
Sárga csikó, sárga csikó, sárga
Sárga ló, í-árga ló, réz a

patkó rajta
Sárga rigó, darázs fészek
Sárga virág, fekete közepe
Selyem kendő, selyem kötény
Sem eső nem esik..
Serkenj föl. Szent István
Sikolt rikolt a sarkantyú ..
Simonyiba van egy malom

Sir az egyik szemem

Sirhat az az édes anya ...
Siroki erdőben „ ...
Sobrj Jóska az erdőbe
Sohasem vétettem Székes-
fehérvárnak „. „

Söprik a pápai utczát ,...
Sötét az ég, még csak csil-
lag sem ragyog

Lap

283

72
127

128
283

2 j 6

.64
3,8

245

128

283

72

128

72
283

284
283
283

73

J29
,87
284
3.8

73
246
246

246

73
129

74
.65

129
130

284

L,p

3'9

.65

J30
284

74
74

.. 284

75
.87

284

319
284

Sötét az éj, messze van még

a reggel „. .„ „,

Sötét felhők vándorolnak az

égen „. ...

Sötét pej paripa ,„

Sül a liba, sül a kalács
Szabad a madárnak ágról

ágra szállni „, ..„

Szabadhegyi dobogó hid alatt
Szabad madár vagy te ró-
zsám —

Száll a felhő napnyugatról

keletre ... __

Szántani kék, tavasz vagyon

Szánt az eke, szépen pereg

a járma „„ . ,_ „„ ,„

1 Száraz ágon bus gerlicze

j turbékol... .-, _. ,.~ .—

; Száraz ágon nincsen levél

Száraz ágra ráfutott a fity-

fene..., 285

Szárazfából könnyű hidat

I csinálni 285

Száraz kender, szösz fonál j88
Szárnya, szárnya, szárnya a

i madárnak ~ . . _ j 3 1

' Szárnya, szárnya, kaszárnya

teteje „ . _^ 1 3 1

Száraz paszuly, száraz paszuly 285
Százados iir kiadta a paran-
csot — ™ 131

Száz szónak is egy a vege 188
Szeged felől beborult az ég

alja.,,, __ „ .... .... 285

Szegény legény föltekint az

égre -, .,. j 3 2

Szegény legény vagyok én (1) 1 65
Szegény legény vágyókén (11) 166
Széles az én kedvem ma , 188
Széles az ökröm szarva „„ 1 67
Széna, széna, széna terem .,.. 7.5
Szentes felől jön egy szeles

felhő . „ . . _ 285

Szentgerlicze : szekercze— 285
Szép a baka, ha kiáll a glé-
dába -.- ]%i

I

Tartatom.

337

Szép a csillag, homályos a

holdvjiág -,- __ ,„ ..,,

Szép a huszár, ha felül a

lovára (1^ „ .„,

Szép a huszár, ha fölül a

lovára (11) ._.
Szép állat az őz.,. ._ „,

Szép a szép ló _.

Szép a virágos fa .... „..
Szép az alma az ágtetőn .
Szépen szól a harminczkettős

banda .„.

Szépen szól a hegedű
Szeretem a madárkát
Szeretnék szántani
Szeretőmnek szerettelek
Szerettelek, nem kellesz már
Szérűi van a rózsám háza ..
Színtelen, szintelen __
Szól a világ, mit hajtok rá

Szomorúfűz ága

Szomorú a kis furulyám nó-
tája .„

Szomorúan fújdogál az ősz

szél __ „

Szomorú az idő..
Szomorúfűz hullatja levelét
Szomszéd asszony szép leánya
Szőke kis lány, csitt, csitt,

csitt „ „

Szőke vize a zavaros Tiszának
Szovátai hid alatt „

Tán azt hiszed, mákvirág ...

Táncz-szók .... „ ._ _.

Tarján végén jön a posta ..

Tartozok én a csárdába __

Tavaszi szél utat száraszt

Tavasz lesz már, el fog a
hó menni _

Tedd le, rózsám, a szűrödet

Tehát igyunk az elment gó-
lyákért .„ „_ „ ._

Télen nyáron pusztán az én
lakásom .^ „„ .„ __ ...

Tele van a rózsabokor virág-
gal „. ._ „
Magy«r népdalok.

Lap

a8ó

132

286
286
286
286
286

'33
286
287

75
287

76
216

76 I
320 j

- ^87!

I
287 I

76 I
287,

''\
320

77
77

287
217

247
188

78

Teli a zsebem bankóval ..
Téli, nyári piros alma_, ._,
Temetésre szól az ének ..,
Tenta, penna, kalamáris
Térden állva mennék
Te vagy, te vagy barna kis
lány..- ™ ,... ™ ™ ..,
Tilalom, tilalom . ™ ™
Tiltnak. rózsám, tiltnak tőled
Tisza mellett van egy város,

Beregszász .,,

Tisza szélén, egy nagy nyirfa
tövibe .„- ._. ™ .„
Tiszán innen, Tiszán túl..„
Tisza partján mandulafa vi-
rágzik ._ -

Tisza partján van egy hajó

kikötve - ^ ._.

Tiszta búza virágjában el-
fagyott .... ._

Tiszta lisztből sütik a lágy

kenyeret ~ — . ..

Tizenhat esztendős voltam
Tizenkét évekre be vagyok

sorolva . __ ~

Tizet ütött már az óra ...

Tó közepén bokor sás

Tónainé rongyos háza ....
Töltsd meg, testvér, pohara-
mat._ __ -' —

Tudós legény Barna Peti
Tudtam én azt, tudom is „„
Túl a Dunán, nem messze
Túl a Dunán zörög az ég.~
Tú) a Tiszán, Földeákon
Túl a vízen szenestőke
Túhó soron a mi házunk
Túlsó soron megy egy legény

Lap

,67

79

32)

133

288

322

79

288

79

288
288

147
•33

288

288
.67

133
247
322

189
222
289
289

80
248
289

80
289

78 Ucczu bizony megérett a
288 n^cggy — — m

Ucczu, kis lány, ugorj egyet 222
189 Ugy ég a tűz, ha lobog — 168

Úgy meg vagyok határozva 248

320 Úgy mulatok, úgy vigadok 289
Úgy nőttem fel mint erdőn

321 a gomba — — 168

22

338

Tartatom.

Új -Aradon ég a világ egy

házban ,_, _ _ __ .-~

Újvárosi juhász vagyok én

Uj városon van egy rongyos

csárda ,_ ,_ __ „

Uram, uram, biró uram ,_
Üresen áll már a kancsó „,-
Utcza, czucza, ég az utcza

Vagyok olyan legény mint te
Vájjon mit irjak rózsámnak
Valamennyi fehér szőllő mind

bajor _ „, _ „

Valamit súgok magának , „
Van komának ifjú neje
Van már kis szék, csak lába
kék„ ™ „ „, _ _
Van nékem egy imádságos
kis könyvem ™ „. ™
Vásárhelyen meszelik a tem-
plomot „, ^ ,„. _
Vásárhelyi Fekete Sas
Vásárhelyi kerek puszta __
Vásárhelyi piaczon „,. -_,

Vásárhelyi sétatéren „

Vasárnap bort iszom .„
Vége van az aratásnak . ,,
Vége Vig Andrásnak
Végigmegyek a temetőn
Végigmentem az ormódi te-
metőn „ ,~ „,____
Végy el engem, kincsem -
Vén banya, száraz tuskó _.
Verd meg isten ezt a czu-

dar világot .„

Verje meg az isten 1. ,_

Verje meg az isten II. _.

Verőczei kukoriczi de sárga
Vezekényben meg Átányban
Virágos kert közepi be

Lap

Lap

Virágzik a kökényfa„. _

249

189

Viszik a menyasszony se-

.68

ly2m ágyát „ _ „,

Vizet iszom, mikor kedvem

250

289

tartja — ™ .„ _ _

291

80

Víz, víz, víz _„ _ „ ...

J91

190

Voltál-e már Félegyházán.

223

Berénybe ?_„___,_

i69

Voltam csikós . = . _ _

'35

169

Volt szeretőm, szép, de ha-

80

mis ,_.„„„ ™ —

82

Volt szeretőm tizenhárom

291

290

Völgyet keres a fojóviz

223

81

Vörös bársony süvegem ,_

82

290

Vörös bort ittam az este ,

192

Vörös korsó, égett bor _.,

291

290

Zavaros a Duna ,...

291

290

Zavaros a Nyárád vize

Zavaros a Tisza vize, meg-

292

'34

áradt ._. -. . . ,_

82

190

Zavaros a Tisza vize, nem

290

tiszta _ __, _. ., „

,69

223

Zöld a kökény, majd meg-

323

kékül ._ „, . „ _

83

190

Zöld erdőben, zöld mezőben

83

'34

Zöld erdő szállásom „. .„.

250

290

Zöld leveles diófa _ _ „

292

290

Zöldre van a rácsos kapum

festve ,„ , „„ „ .

84

8í

Zöld vetés közt keskeny az ut

292

291

Zörög a kocsi a fagyon, na-

291

gyon - ~ -

'35

Zsidó, zsidó, rongyos zsidó

250

248

Zsjndelyezik a kaszárnyát .-.

.36

81

Zsindelyezik a kaszárnya te-

'34

tejét --. , „ „,.

'35

169

Zsindelyezik a szegedi tor-

249

nyot_- .,_ _ „„ „. __

,36

291

Zúg az erdő — ._ __

'37

^

''J PH Magyar remekírók; a magyar ^ffsó

313< irodalom fomírvei |^

^' M3
köt. 5/^

PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

'.•.•.•.'.•.•.•|.iX8^vl