Skip to main content

Full text of "Magyar Szent Erzsébet thüringiai hercegn története, 1207-1231"

See other formats 


mm.'.. 

^«l« 

y-íf. 

í^ 

ápQ 

^ 

^•ii      ]       



^t^ 

•*— 

„'  Pfj  g  = 

=  00 

=CD    , 

=  CNI    * 

iRm^S     k  ^^^ 

Jo 

hqI  § 

^T- 

lal^l  z^= 

=  CÛ 

=  D^ 

Í»iJ!« 

~C0 

f 


irhi' 


«     M 


« 


lí. 


■V.'S-'.n.^ 


p^^^ 


•'-«ií 


-Ty.  f^ 


ikL    #^  ««^^ 


^^. 


W: 


"íJT 


iw^iár  : 


j£t, 


i/í 


'?■ 


r/       /'//  r/f/  //</  /"      /■/ 1''  '/  /f    . 


.JiiWi/ AJi/y/   /v.->-/ic. 


MAGYAR 


SZENÏ  ERZSÉBET 


,     THÜRINGIAI  HEKCKGNO 

\-,   . 

í 

TÖRTÉNETE 

(1207-1231.) 
IRTA 

Gr.  MONTALEMBERT, 

a  francia  eredetiből  fordította 

A  PESTI  NÖVKNDÉKPAPSÁG  MAGYAR  EGYHÁZIRODALMI  ISKOLÁJA 


.^J^^,y^  a9^^ 


o-'5=v,^>iíc^X^,^=^-o- 


EGER. 

NYOMATOTT  AZ  ÉR^EK-LYCEmíLKÖNYVNYOMDÁBAN. 


Nem  az  áldozat  mennyiségeve  szokott  vigyázni  az  Ü7',  hanem  az  akarat 
hőségére  ;  ennélfogva  a  csekélyek  is  nagyokká,  lesznek  ;  ellenben  a  nagyok  alá- 
valókká tétetnek,  midőn  nem  szívesen  adatnak.  AranySZájU  SZ.  JáHOS. 


r  f  ^ 


NAGYMÉLTÓSÁGÚ  ES  FOTISZTELETU 


KIS-APPONYI 


URNAK, 


EGRI  ÉRSEKNEK, 


O    KIRÁLYI    APOSTOLI    FOLSEGE    VALÓSÁGOS    BELSŐ    TITKOS 
TANÁCSOSÁNAK,  A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  IGAZGATÓ 
TAGJÁNAK,  HEVES  ÉS    KÜLSÖ-SZOLNOK   MEGYÉK  ÖRÖKÖS   FŐ- 
ISPÁNJÁNAK stb.  stb. 


NAGYLELKŰ  PÁRTFOGÓNKNAK 

FIÚI  KEGYELETTEL  AJÁNLVA. 


Előszó. 

E  fordításban  a  kath.  egyház  és  Franciaország  egyik 
legnagyobb ,  leghívebb  fiának  ,  M  o  n  t  a  1  e  m  b  e  r  t  n  e  k 
müvét  adjuk  át  a  magyar  olvasó  közönségnek. 

A  jelen  mű  magyarítására  kétszeresen  lekötelezve 
éreztük  magunkat,  először  szerzője-  másodszor  és  pe- 
dig különösen  tárgyánál  fogva  ;  ezáltal  ugyanis  nem  csak 
egy  világhírű  író  müvével,  hanem  egyszersmind  magyar 
sz.  Erzsébet  életrajzával  is  gazdagítottuk  hazai  iro- 
dalmunkat. Ezt  tenni  pedig  vajmi  kedves  kötelessé- 
günknek ismertük  ! 

Ha  M  o  n  t  a  1  e  m  b  e  r  t  egyéb  művei ,  tettei  és  nyi- 
latkozatai nem  hirdetnék  is  fönhangon  azon  szilárd  kath. 
elveket,  melyek  keblében  honolnak  :  űgy  a  jelen  míi  maga 
is  a  legfényesb  tanúságot  tenné  a  nemes  gróf  vallásos 
érzületéről,  azon  kellékről  t.i.,  mely  őt  honfiai  közt  mél- 
tán első  helyre  emeli.  E  müvéből  látjuk  különösen,  hogy 
ő  nemcsak  nagy  állampolgár ,  szónok  és  minden  tekin- 
tetben tudós  férfiú,  hanem  vallásos  is  egyszersmind; 
szerintünk  pedig  egyedül  a  vallásosság  az,  mi  az  embert 
igazán  nagygyá,  a  honfit  valódi  honfivá  teszi.  Vallás 
nélkül  nincs  hazafiság,  nincs  nemzetiség  e  földön. 

Szem  előtt  tartva  a  látnók  ama  szavait:  „Elveze- 
tem őt  a  pusztába  ,  és  szivére  szólok  neki"  i)  ott  hagyja 
Montalembert  a  számára  kijelölt  akadémikus  helye- 
ket, hogy  egy  királyi  vérből  származó  ugyan,  de  mégis 

»)  Oze/is  2,  14. 


szegény  nzerzetesnö  látogatására  menjen  ;  visszavonul 
a  világ  zajától,  hogy  —  egyháza  tanácsa  szerint  —  a 
magányban,  csak  egy  kedves  szent  társaságában  élvez- 
hesse Istenének  ajándokait ,  melyeket  az  öt  keresőknek 
osztogat. 

Legnagyobb  örömmel  csatlakoz tmik  azért  mi  is  a 
nemes  grófhoz,  hogy  vele  —  szentünk  életét  tanulmá- 
nyozva, fölötte  hosszasabban  elmélkedve  —  élvezzünk, 
épüljünk,  és  szellemileg  sokat  nyerjünk;  de  csatlakoz- 
tunk továbbá  azért  is,  hogy  fáradalmaink  által  azon  ha- 
tártalan tiszteletnek,  mely ly el  sz.  Erzsébet  iránt  viselte- 
tünk, adóját  legalább  némileg  lerójuk.  Ha  az  összes  ma- 
gyar közönség  is  ily  szempontból  indulva  ki,  fog  a  mü 
olvasásához ,  ugy  mi  célt  értünk,  és  szándékunk  tiszta- 
sága mellett  bizton  számítunk  egy  kis  elnézésre  is  ott. 
hol  ifjuerőnk  a  t.  olvasó  igényeinek  minden  tekintetben 
nem  felelt  volna  meg. 

Mielőtt  azonban  sorainkat  bezárnók^  lehetetlen  a 
kebleinkből  kitörő  érzelmeket  elfojtanunk  ;  nem  tartóz- 
tathatjuk magunkat ,  hogy  fiúi  hálánkat  ne  fejezzük  ki 
nagylelkű  Maecenásunknak,  a  már  annyi  honfi  erényben 
tündöklő  egri  érsek  Bartakovits  Béla  ő  nagymél- 
tóságának, ki  páratlan  atyai  pártfogásánál  fogva  a  nyom- 
dai költséget  kegyesen  födözni  méltóztatott.  Vegye  a 
nagylelkű  jótevő  legforróbb  háláját  azon  ifjú  nemzedék- 
nek, mely  föladatához  hiven,  mint  eddig,  ugy  ezután  is 
minden  tehetségét  és  idejét  egyháza-  és  hazájának 
szenteli.    Ez  Ígéret  szolgáljon  hálánk  zálogául. 

Pesten,  XIII.  rendes  gyűlésünkben,  jan.  13.  1861. 

A  magyar  ec/f/k,  írod.  iskola. 


SZENT  ERZSÉBET 


TÖRTENETE. 


B  E  V  E  Z  i:  T  E  S. 

1833.  évi  sz.  Andráshó  19-én  egy  utas  érkezeit  Marburg-ba, 
Hessen  választó-fejedelemség  egyik  városába,  melyaLahn  fo- 
lyamkies partján  fekszik,  s  ott  megállapodék  a  városban  létező 
gólbegyház  megszemlélése  végett,  mely  akkor  tiszta  és  töké- 
lyes  szépsége  és  a  miatt  vala  nevezetes,  hogy  Németországban 
ez  volt  az  clsö ,  melyen  az  épitészet  nagyszerű  átalakulása- 
kor a  13.  században  a  csúcsos  ivezet  a  körivezeten  diadalt  ara- 
tott. Ezen  egyház  sz.  Erzsébet  nevét  viseli,  és  történetesen  épen 
e  napon  volt  egyszersmind  ünnepe  is.  Az  egyház,  mely  jelenleg 
lutherán,  mint  az  egész  környék,  s  melyben  az  ünnepélyességnek 
legkisebb  jele  sem  volt  látható,  csupán  e  mai  nap  tiszteletére, 
a  protestáns  szokás  dacára  is,  nyitva  állott,  és  kis  gyermekek 
játszanak  abban  ugrándozva  a  sirköveken.  Az  idegen  végig 
járta  az  egyháznak  elhagyott  és  kifosztott  ugyan,  azonban  csi- 
nosságra és  könnyüdedségre  nézve  még  ifjú  hajóit.  Egy  oszlop- 
hoz támasztva  bizonyos  ifjú  női  szobrot  láta  meg  ott ,  özvegyi 
ruhában,  kedves  és  elszánt  arccal,  egyik  kezében  egy  templom 
mintáját  tartva ,  a  másikkal  egy  szerencsétlen  nyomoréknak 
alamizsnát  nyújtva.  Távolabb,  a  meztelen  oltárokon,  melyekről 
papi  kéz  soha  sem  törli  le  a  port ,  kíváncsian  vizsgálá  a  fára 
festett  s  már  féligmeddig  letörlődött  régi  festvényeket ,  és 
megcsonkított  dombormű-faragványokat  ;  de  mégis  mind  ezek 
mind  amazok  a  keresztény  művészet  egyszerű  és  gyöngéd  bá- 
jának mély  nyomait  tüntetek  elő.  A  többek  közt  kivett  azokban 
egy  megrettent  ifjú  nőt,  ki  egy  koronás  harcosnak  mutatá  ró- 
zsákkal telt  köpenyét.  Kissé  továbbra  ugyanazon  hős  erőszak- 

i 


kai  leleplezvén  ágyát,  a  kereszlrefeszítell  Krisztust  látá 
abban  feküdni  ;  még  kissé  távolabb  ,  mindkettő  nagy  fájdalom- 
mal bontakozik  ki  egymás  karjaiból;  majd  ismét  látni  leliete  az 
ifjú  nőt,  a  többinél  sokkal  szebben  festve,  siránkozó  papok  és 
szerzetesek  közt,  halálos  ágyán  kiterítve  ;  végre  az  utolsó  he- 
lyen püspökök  ástak  ki  egy  koporsót,  melyre  egy  császár  ko- 
ronáját tévé  le.  Mondák  az  utasnak,  hogy  mindezek  egyes  ese- 
mények sz.  Erzsébet,  e  tartomány  úrnője  életéből,  ki  ugyan- 
ezen napon,  6  századdal  ezelőtt,  e  városban  —  Marburgban  — 
halt  meg,  s  ezen  egyházban  temettetett  el.  Egy  homályos  sek- 
restyében a  faragványokkal  elhalmozott  ezüst  ereklyetartót 
mutatták  meg  neki,  mely  a  szentnek  ereklyéit  tartalmazá  azon 
időpontig ,  míg  utódai  egyike ,  a  protestáns  hitre  térvén  át, 
azokat  elragadta  és  szétszórta.  Azon  kőmennyezet  alatt  pedig, 
mely  egykor  ezen  ereklyetartót  fődé,  látta,  hogy  minden  lépcső 
mélyen  ki  vagyon  vájva,  miről  azt  mondák  neki,  hogy  azok  ama 
számtalan  zarándokok  nyomai  ,  kik  egykor  itt  térdeltek ,  kik 
azonban  már  három  század  óta  nem  jőnek  többé.  —  Tudta  ő, 
hogy  bár  vagyon  e  városban  néhány  Itivő  s  egy  katolikus  pap,  de 
mégsincs  sem  mise  ,  sem  másféle  megemlékezés  e  szentről, 
kinek  épen  ma  vagyon  évnapja.  A  hit,  mely  mély  nyomait  hagyta 
hátra  a  hideg  kövön,  nem  hagya  hátra  azokból  semmit  a  szi- 
vekben. 

Az  idegen  megcsókolá  e  követ,  melyet  a  vallásos  nemze- 
dék kivájt,  s  tovább  folytatá  vándorutját;  de  ezen  elhagyatott 
szentnek,  kinek  feledékenységbe  ment  ünnepét  zarándokként 
megülni  akaratlanul  jőve  ide ,  édes  és  biís  emléke  nem  hagyta 
cl  őt  többé.  Eletét  kezdé  tanulmányozni,  mindenfelé  kutata  a 
régiségek  ama  gazdag  táraiban  ,  melyeket  oly  nagy  számmal 
mutat  föl  a  tudományos  Németország  ').  Elragadtatva  ,  napon- 
ként mindinkább  elbájoltatva  azok  által,  miket  róla  hallott,  — 
ez  eszme  lassanként  utjának  vezércsillaga  lön.  Miután  pedig  a 
sok  könyvet  s  évlapot  kimerítette  és  a  legelhanyagoltabb 
régi  kéziratokat  is  fölhasználta  volna,  ő  is  ügy  akart  lenni,  mint 
szent  Erzsébet  régi  életiróinak  elseje,  fölkeresni  a  helyeket"), 

0  E  buvárliodáiok  másjk  által  tökélyesen  befejeztettek  a  flandriai  s 
olaszhoni,  —  de  kivált  a  vaticani  s  lőrinci  könyvtárakban. 

^)  Cuin  non  invenirem,  ul)i  requiesceret  pes  alfeclus  mei  ele. 


és  megkérdeni  a  néphagyományokal.  Elment  tehát  városról  vá- 
rosra,  kastélyból  kastélyba,  egyik  egyházból  a  másikba,  — 
mindenfelé  keresni  annak  nyomait ,  kit  a  katolikus  Némethon 
mindenkor  „kedves  sz.  Erzsébet"-nek  nevezett.  Hasztalan  ki- 
sérlelte meg  fölkeresni  bölcsőjét  Pozsonyban,  a  távol  Magyar- 
honban;  de  h^galább  a  hires  vartburgi  kastélyban  mégis  tar- 
tozkodhalolt ,  hova  még  mint  gyermek  jutott,  hol  mint  fiatal  ha- 
jadon élt,  és  hol  egy  hozzá  hasonló  gyöngéd  és  jámbor  férj- 
nek neje  lön  ;  járhatott  a  göröngyös  ösvényeken,  melyeken 
egykor  a  szent  lépdelt,  hogy  legkedvesebb  barátainak,  a  sze- 
gényeknek, kimerílhetlen  alamizsnáit  osztogassa;  követte  öt 
Kreuzbergbe,  hol  első  izben  lön  anya;  a  reinhartsbrunnl  zárdá- 
ba ,  hol  20  éves  korában  volt  kénytelen  szeretett  férjétől  meg- 
válni, ki,  a  keresztesekhez  szövetkezve.  Krisztus  sírjáért  mené 
harcolni;  Bambergbe,  hol  a  kegyellen  üldözések  elől  mene- 
déket talált;  az  andechsi  sz.  hegyre,  családja  bölcsőjébe^  hol 
menyekzői  öltönyét  hozá  az  Urnák  áldozatul ,  midőn  gyöngé- 
den szeretett  hitesből  tévelygő  s  számkivetett  özvegygyé 
lön  ;  Erfurtban  megcsókolá  a  szegény  poharat ,  melyet  az 
alázatos  zárdanőknek  hagyott  emlékül;  végre  Marburgba, 
hol  a  hősies  szeretet  müveire  áldozta  föl  élte  hátralevő  nap- 
jait, s  hol  24  éves  ifjúkorában  meghalt,  jött  vissza  meg- 
'szentségtelenített  sirja  fölé  imádkozni,  s  nagynehezen  össze- 
szedni róla  valami  emléket  azon  nép  ajkairól ,  mely  ősei  hité- 
vel együtt  jótevőnéje  tiszteletét  is  megtagadta. 

E  hosszas  kutatás  és  áhítatos  zarándoklás  gyümölcse  az, 
mi  e  könyvben  foglaltatik. 

Gyakran,  midőn  lerombolt  városainkban,  vagy  régi  diszök- 
től  megfosztott  mezeinken  tévelygünk  ,  honnan  őseink  dicső 
tetteinek  emlékei  napról  napra  mindinkább  elenyésznek,  va- 
lami romnak,  mely  a  pusztítók  után  fönmaradt,  vagy  a  fűben 
heverő  szobornak,  vagy  boltozatos  kapunak,  vagy  szét- 
rombolt diszítménynek  látványa  fölrázza  képzeletünket  ;  elménk 
megütközik  rajta,  nem  kevésbbé  mint  szemünk  ;  megindul  az 
ember  ,  s  kérdi  önmagától  :  mily  szerepet  játszhatott  egykoron 
e  töredék-maradvány  az  egészben?  s  akaratlanul  is  elmélkedés- 
be és  búvárkodásba  sodortatik,  s  lassan-lassan  az  egész  épület 
fölemelkedik  lelki  szemei  előtt,  és  midőn  ezen  benső  ujraépí- 


tés  müve  be  vagyon  végezve,  látja  az  apátságot,  a  templomot,  a 
székesegyházat  egész  fönségében  s  szépségében  újra  felemel- 
kedni ,  s  azt  képzeli  ,  mintha  e  magasztos  ivezetek  alatt  bo- 
lyongna a  hivő  néptömeg  hullámai  közé  vegyülve  ,  a  mély  je- 
lentésű pompák  s  a  régi  isteni  tisztelet  kimondhatlan  össz- 
hangzása  között. 

Ily  módon  hosszú  ideig  vándorolva  idegen  tájakon  s  el- 
múlt századokban,  szedte  össze  ezen  könyv  irója  e  marad- 
ványokat, melyeket  azoknak  ajánl  föl,  kik  vele  egy  hitet  val- 
lanak, és  ugyanazon  érzelmeket  táplálják,  hogy  így  segélje 
őket  képzeletökben  előteremteni  a  múlt  kat.  századok  fönséges 
épületét. 

Hála  e  számos  és  valóban  becses  emlékeknek,  melyek  sz. 
Erzsébet  életéről  Németország  nagyszerű  történeti  gyűjtemé- 
nyeiben s  könyvtárai  kézirataiban  számunkra  fönmaradtak  ; 
hála  e  számtalan  hü  részleteknek,  melyek  róla  ránk  oly  elbe- 
szélőktől származtak,  kik  vagy  vele  egykorúak,  vagy  ama  báj 
által  leigézve  voltak  ,  melyet  jelleme  s  rendeltetése  minden 
kat.  lélekkel  éreztet;  hála  a  szerencsés  körülmények  e  ritka 
összejövetelének,  mert  kettős  célt  tűzhet  ki  magának  az  ember 
ez  életrajz  elbeszélésében.  A  mellett  hogy  hű  marad  oly  mű 
alapeszméjéhez,  melynek  egy  szent  életet,  a  vallásos  századok 
egy  legendáját  kell  rajzolnia,  még  azt  is  remélheti,  hogy  a 
társadalom  szokásainak  s  erkölcseinek  hü  rajzát  adhatja  azon 
korszakból ,  melyben  az  egyház  és  a  lovagosztály  hatalma  te- 
tőpontján állott. 

Régóta  tapasztaltatott ,  hogy  az  emberiség  rendeltetésére 
nézve  egy  oly  nevezetes  korszaknak  csupán  világi  történelme 
is  csak  nyerhet  mélységben  és  szabatosságban  oly  részletes 
kutatások  által,  melyek  e  kor  személyei  legbuzgóbb  hitének, 
legédesebb  érzelmeinek  tárgyait  hozzák.  Elmondhatjuk,  hogy 
a  közéi)kor  történetében  kevés  oly  életrajz  vagyon,  mely  ha- 
sonló célra  alkalmasb  volna  mint  sz.  Erzsébeté. 

Más  részről,  mielőtt  e  szentről  s  az  eszmékről  ,  melyeket 
ö  képvisel,  többet  mondanánk,  illőnek  látjuk  a  ker.  társadalom 
vázlatát  adni  azon  időből,  melyben  ő  élt;  különben  minden 
megmagyarázhatlan  leszen  életében  arra  nézve  ,  ki  századát 
nem  ismeri,  s  következőleg  méltányolni  nem  tudja;  —  nemcsak 


rendellolésc ,  családja,  neve  áll  közelebbi  va^y  távolabbi  ösz- 
szeköttetésben  ez  iilül)eli  számtalan  eseinénynyel ,  hanem  azon- 
fölül  jelleme  is  számos  oly  vonást  nyújt,  melyhez  hasonlók  azon 
kor  előtt  sokkal  nag-yobb  becsben  állottak,  hogysem  elkerül- 
hetlenül  szükséges  ne  lenne  fölemlíteni  az  olvasók  elölt  azon 
lársadalini  élet  főbb  vonásait,  melyben  neve  oly  tisztes  helyet 
foglal  el.  Szabad  legyen  tehát  azonnal  elvonni  róla  az  olvasók 
íigyelmét ,  és  kortársaira  s  korára  irányozni. 

Mintán  sz.  Erzsébet  1207-ben  született,  s  már  1231-ben 
meghalt,  röviden  lefutott  életpályája  a  13-ik  század  első  felé- 
nek közepére  esik,  mely  talán  legfontosb ,  legtökéletesb  s 
legfényesb  kora  a  kat.  társadalom  történetének.  Nekünk  leg- 
alább bajosnak  látszik,  ha  az  egyház  dicsőségteljes  évkönyveit 
átfutjuk,  kort  találnunk,  melyben  ennek  befolyása  a  világra  s  az 
emberi  nemre  teljes  kiterjedésében  nagyobb,  termékenyebb  s 
kézzelfoghatóbb  lett  volna,  mint  ez  időszakban.  Talán  sohasem 
uralkodott  Krisztus  jegyese  oly  korlátlan  hatalommal  a  nép 
gondolkodásmódja  s  szive  fölött.  A  régi  elemeket,  melyek  el- 
len oly  sokáig  kellelt  viaskodnia,  végre  már  legyőzve  s  átvál- 
tozva lábainál  szemlélte.  Az  egész  nyugat  tiszteletteljes  sze- 
reteltei hajtotta  magát  sz.  törvénye  alá.  Ama  hosszas  viadal- 
ban, melyet  isteni  eredetétől  kezdve  kellett  viselnie  az  elesett 
emberiség  szenvedélyei  s  ellenszegülései  ellen,  soha  nem  har- 
colt győzelmesebben ,  soha  nem  szelídítette  erélyesebben. 
Győzelme  ugyan  nem  volt  lökélyes,  és  nem  is  lehelé  az, 
miután  azért  vagyon  itt  len,  hogy  vitézkedjék,  és  hogy  az  eget 
várja  győzelmi  helyéül;  de  legalább  gyermekeinek  szeretete, 
határtalan  önfeláldozása,  naponként  növekedő  száma,  s  az  ezek 
közt  fölvirágzó  szentek  sokkal  több  erőt  s  vigasztalást  nyúj- 
tottak akkor  e  halhatatlan  anyának,  —  mitől  eddig  kegyetlenül 
megvala  fosztva, —  mint  kemény  küzdelmeinek  bármely  más 
korában. 

A  13-ik  század  annyival  nevezetesb  e  tekintetben,  mint- 
hogy a  12-ik  század  vége  távol  volt  attól,  hogy  ily  szerencsés 
következő  korszakot  engedett  volna  jósolni.  Mert  valóban  sz. 
Bernard  nagy  szavának  visszhangja ,  mely  mindent  betölteni 
látszott,  vége  felé  már  elgyengült,  s  vele  a  kat.  gondolkozás- 
mód külereje  is.  A  libériás  melletti  szomorú  ütközet,  a  valódi  ke- 


reszt  elvesztése,  s  Jeruzsálem  meghódílása  Saladin  állal  (1187) 
megmutatta  ,  hogy  nyugatot  kelet  legyőzte  a  sz.  földön,  melytt 
a  kereszteshadak  visszafoglallak  volt.  II.  Henrik  angol  király 
kicsapongása  és  zsarnokoskodása ,  a  szent  életű  Becker  Tamás 
meggyilkoltatása ,  oroszlánszivü  Richárd  fogsága,  Fülöp  Au- 
guszt  kegyetlenkedése  neje  Ingeburga  ellen,  YI.  Henrik  irtóz- 
tató kegyetlensége  Szicíliában,  a  baromi  önkénynek  mindezen 
győzelmei  bizonyára  mitsem  jelentének  egyebet ,  mint  a  kato- 
licismus  erejént'k  néminemű  csökkenését,  míg  más  részről  a 
valdensisi  s  albigensisi  eretnekségek  terjedése,  s  az  átalános 
panasz  az  egyházi  és  szerzetes  rendek  fegyelmének  szétbom- 
lása fölött,  vészteljes  állapotot  tártak  föl  az  egyház  saját  keblé- 
ben. De  a  dicsöségteljes  visszahatás  derüfénye  sem  késhetett 
soká.  E  század  utolsó  éveiben  (1198)  egy  a  kor  teljes  erejé- 
ben levő  férfiút  látunk  sz.  Péter  székére  ülni,  ki  lll.  Ince  név 
alatt  rettenthctlen  bátorsággal  harcolt  az  egyház  s  igazság 
mindennemű  ellensége  ellen,  s  a  világ  előtt  egy  főpapnak  ta- 
lán a  legtökéletesb  eszményét  valósítá  ,  és  az  Isten  földi  he- 
lyettesének kitűnő  jelképe  volt.  —  Minthogy  ezen  óriási  alak  az 
általa  megkezdett  egész  századon  uralkodék,  megengedi  az  ol- 
vasó, ha  róla  némi  adatokat  közlünk.  Kegyes  és  nyájas  vala 
modora,  ritka  testi  szépséggel  megajándékozva  ,  bizalommal  és 
gyöngédséggel-teljes  barátkozásaiban,  a  túlzásig  nagylelkű  ala- 
mizsnái osztogatásában  s  alapítványaiban,  ékesen  szóló  s  termé- 
keny szónok,  kitűnő  asceticus  és  tudományos  iró  ') ,  sőt  költő 
is,  mint  ezt  szép  énekei  bizonyítják,  milyen  például  „Veni  s. 
Spiritus"  és  „Stabat  Mater",  e  fönséges  keserv  ,  melyet  sok 
ideig  az  övének  tartottak;  nagy  s  mély  eszű  jogtudós  ,  mint  il- 
lett is  annak  lennie,  ki  az  egész  kereszténység  ügyeiben  utolsó 
Ítélő  bíró  volt;  —  a  tudományok  s  különösen  a  vallásos  tanul- 
mányok hő  pártolója  ;  —  nagy  erélylyel  őrködő  az  egyház  tör- 
vényei s  fegyelme  kezelésében;  szóval  :  minden  kitűnő  tulaj- 
donnal föl  vala  ruházva  ,  melyek  dicsővé  tehették  volna  emlé- 
két, ha  békés  és  könnyű  korban  vette  volna  föl  az  egyház  kor- 
mányzása terhét,  vagy  ha  e  kormányzás  egyedül  csak  a  lelki 
dolgokra   lett  volna  szorítva.  De  más  föladat  volt  számára  fön- 

')  Lásd  ,, beszédeit''  ;  továbbá  ,,í)e  contemplu  mundi"  s  a  hét  bűn- 
bánó zsoltár  fölött  irt  értekezleteit. 


(arlva.  Mielőtt  a  papi  trónra  lépott  volna,  ma'r  fölfogta  ö  s 
közre  is  bocsátotta  munkáiban  a  pápaság-  célját  s  rendeltetését, 
mely  nem  egyedül  a  lelkek  üdvössége  előmozdításában,  a  kat. 
igazság  föntartásában  áll ,  banem  egyszersmind  a  ker.  társada- 
lom jó  kormányzásában  is.  Önmaga  iránt  bizalmatlansággal  lé- 
vén telve  ,  alig  bogy  mcgválaszlatott ,  könyörögve  kérte  az 
egész  kat.  világ  papjait  :  esedezzenek  az  Istenhez  érte  ,  bogy 
világosítsa  föl  s  erősítse  meg  őt  ;  s  az  Isten  meg  is  hallgatá  ez 
átalános  könyörgést,  erőt  adva  neki  VII.  sz.  Gergely  nagy 
munkájának  folytatására  s  bevégzésére.  Már  ifjú  korában,  mi- 
dőn még  a  párizsi  egyetemnél  tanult,  Canterburgba  zarándokolt 
sz.  Tamás  vértanú  sírjához,  s  így  fölfoghatjuk,  mily  szeretelet 
meríthete  e  sz.  ereklyék  mellett  az  eo-yház  szabadságáért,  mely- 
nek  jövőben  ő  leve  győztes  bajnoka.  Míg  azonoan  e  legszen- 
tebb szabadságot  védte,  Európa  helyzete  e  korban  azon  dicső 
munkakört  is  ráruházta,  hogy  őrködjék  egyszersmind  a  népek 
minden  érdeke,  jogaik  föntartása  s  minden  kötelességök  hü 
teljesítése  fölött  is.  Egész  18  évi  kormánya  alatt  folytonosan 
ez  óriási  küldetés  magaslatán  állott.  —  Bár  szünet  nélkül  fenye- 
getve s  megtámadva  volt  Róma  zavargó  lakosai  által  :  ő  mégis 
rendíthetlen  nyugalommal ,  állandó  s  minden  csekélységre  ki- 
terjeszkedő gondossággal  tervezett  az  egyház  és  a  keresztény 
világ  fölött ,  mindenfelé  fordítva  atyai  és  birói  tekintetét.  Ir- 
landtól  Szicíliáig,  PortugalUól  egész  Örményországig  az  egy- 
háznak egy  törvénye  ellen  sem  történt  kihágás  ,  hogy  ő  azt  ne 
fenyítette,  soha  nem  szenvedett  jogtalanságot  a  gyönge,  hogy 
ő  elégtételt  ne  követelt,  soha  jogos  kereskedés  meg  nem  tá- 
madtafott,  melyet  nem  védett  volna.  Előtte  az  egész  keresz- 
ténység nem  volt  más,  mint  egy  magasztos  egység,  benső  ha- 
tárok és  nemzetkülönbség  nélküli  egyetlen  ország,  melynek  ö 
vala  rettenthetlen  védője  kívülről ,  és  tántorítliatlan  s  megvesz- 
ttíg(Uhetlen  bírája  belülről.  Hogy  biztosságba  helyezze  aztkül- 
ellenségei  ellen  ,  a  kereszteshadak  iránti  lelohadt  buzgalmat 
újra  fölclesztelte  ;  őt  inkább,  mint  bárkit,  emésztette  a  kereszt- 
érti harc  sz.  heve,  melynek  első  rohamát  Vll.  sz.  Gergely  ') 
érezte,  s  mely  minden  pápát  lángra  gyulasztolt  egész  II.  Piusig, 


0  Kp.  s.  Greg.  VII.  lib.  3: 


8 

ki  mint  keresztes  halt  meg.  A  pápák  szive  olyan  volt  akkor, 
mint  valamely  tűzhely,  honnan  e  hév  minden  ker.  nemzetre  szét- 
sugárzott; szemeik  folytonosan  figyelének  a  veszélyre  ,  mely 
Európát  fenyegette  ;  s  míg  Ince  azon  torekvék,  hogy  minden 
évben  küldjön  keresztény  hadat  a  keleten  gyözö  szaraoenek 
ellen  ,  azalatt  éjszakon  a  szláv  és  szarmata  népek  közölt  a  ker. 
hitet  terjeszté  ,  és  nyugaton  is  a  spanyol  királyoknak  az  egyes- 
séget ,  s  a  mórok  ellen  egy  elhatározó  megtámadást  ajánlva, 
csodás  gyözelmöknek  ö  voltfö  okozója.  A  kat,  egységbe  egye- 
dül okokkali  meggyőzése  s  nagy  jellemének  tekintélye  által 
legtávolabbi  országokat  vezetett  vissza  ,  úgymint  Örmény-  s 
Bolgárországot,  melyek  a  latin  hadakon  gyözelmeskedve,  nem 
haboztak  Ince  puszta  szavára  meghajolni.  Az  igazságért  lán- 
goló, fáradhatlan,  magasztos  buzgalmához  a  legnagyobb  türel- 
met tudta  csatolni  a  személyek  iránt;  ö  védte  a  zsidókat  feje- 
delmeik zsarolásai  s  polgártársaik  vak  dühe  ellen,  mint  a  ker. 
igazságnak  élő  tanúit  ');  végre  mint  minden  előde  e  tekintetben, 
lígy  ő  is  levelezett  a  muzulmán  fejedelmekkel  a  béke  és  üdvös- 
ségök  érdekében  "'^).  Ritka  belátással  és  fáradhatlan  állhata- 
tossággal harcolva  folytonosan  a  számlálhatlan  eretnekek  ellen, 
kik  akkorban  föltüntenek,  és  az  egész  világ  társadalmi  és  erköl- 
csi rendének  alapjait  fölforgatással  fenyegették,  soha  meg  nem 
szűnt  a  győztes  és  fölizgatott  katolikusokat,  sőt  magokat  a  püs- 
pököket is  mérsékletre  és  kegyességre  inteni  ^).  Sokáig  igye- 
kezett a  nyájasság  s  kibékülés  szavaival  egyesíteni  az  elvált 
keleti  egyházat  a  nyugatival  ;  midőn  pedig  a  4-ik  kereszteshad 
váratlan  kimenetelével  a  bizánci  császárság  fölforgattatott,  és  a 
keresztény  világnak  ezen  eltévedt  fele  az  ő  tekintélye  alá 
kényszerült,  s  ekként  hatalma  megkettőztetve  lön  :  ő  szelíd- 
séget ajánlott  a  legyőzött  egyház  irányában,  távol  attól,  hogy 
e  hódítás  hirét  véve,  az  örömnek  vagy  büszkeségnek  csak  leg- 
kisebb jelét  is  mutatná,  vonakodott  a  győztesek  dicsőségében 
s  diadalában  részt  venni ,  visszautasított  minden  mentegetést, 
minden  vallási  ürügyet,  mert  vállalatukban    szem  elől  tévesz- 


0  Ep.  II.  302.  ap.  Hurter,  I.  313. 

2)  L.  Malek-el  Alhel  Szultánhoz  irt  levelét. 

3)  Ep.  XII.  67.  69. 


tették  az  igiizsag-  törvényeit,  —  elfeledlek  Krisztus  sírjál  !  Oka 
az,  mert  rá  nézve  a  vallás  és  ig-azság-  minden  volt,  s  ezek  éle- 
tével a  magáét  azonosítá.  —  Szive  az  igazság  hö  szeretetétől 
lángolt,  melyet  semmi  személyválogatás,  semmi  akadály,  sem- 
mi veszély  nem  tudott  kisebbíteni  vagy  fontartoztatni  :  —  nem 
gondolt  az  eredménynyel,  nem  a  veszteséggel,  midőn  Valahol  a 
jog  volt  kérdés  alatt;  nyájas  és  irgalmas  a  gyöngék  és  legyő- 
zőitek iránt;  hajthatatlan  a  hatalmasak  és  kevélyek  iránt,  min- 
dig s  mindenütt  az  elnyomottak,  a  gyöngék  és  jogosság  vé- 
dője volt  a  diadalmaskodó  igazságtalan  erőszak  ellen.  így  lát- 
juk öl  a  nemes  ingerültség  egy  nemével  a  házasság  kötrléké- 
nek  szentségét  védeni,  mint  a  ker.  társadalom  s  élet  szentélyé- 
nek kulcsát.  Meggyalázott  feleség  soha  nem  folyamodott  hasz- 
talanul hatalmas  közbenjárásához.  A  világ  álmélkodással  nézte, 
mint  hareoll  15  éven  át  barátja  s  szövetségese  Fülöp  Auguszt 
ellen,  védvj  a  szerencsétlen  Ingerburga  jogát,  ki  Dániából 
jött,  hogy  megvetés  tárgya  lenne  e  fejedelemnél,  egyedül, 
fogságba  ejtve,  elhagyatva  mindenkitől  egy  idegen  ország  kö- 
zepében, kivéve  a  pápát,  ki  végre  keresztül  tudta  vinni,  hogy 
visszahelyeztessék  férje  trónjára  a  nép  örömkiáltásai  közi.  mely 
szerencsés  volt  látni,  hogy  mégis  csak  vagyon  e  világon  mindenki 
iránt  egyenlően  szigorú  igazság  '). 

Ugyanő  volt  azon  éber  szellem,  ki  atyai  gondossággal 
őrködött  a  legtávolabb  eső  országokban  is  a  királyi  árvák  és 
törvényes  korona-örökösök  sorsa  fölölt.  Látjuk,  mint  ludla 
föntartani  jogaikban  s  örökségeikben  a  norvég,  lengyel  és  ör- 
mény hercegeket,  (1199.)  a  portugál  trónörökösöket,  a  fiatal 
László  magyar  királyt  ,  sőt  az  egyház  ellenségeinek  liait  is, 
mint  péld.  aragoniai  Jakabot,  kinek  atyja  az  eretnekekérti  harc- 
ban meggyilkoltatott,  s  ki  a  kat.  seregtől  elfogatván,  Ince  pa- 
rancsára szabadítatott  meg.  így  IL  Frigyest  is,  a  hohenstaufi 
uralkodó-család  egyedüli  örökösét,  a  szentszék  legfélelmesb  ve- 
télytársát, kit  Ince,  árván  bízatván  őrizetére,  nem  annyira 
gyámi,  mint  inkább  atyai  indulattal  és  áldozattal  nevelt,   okta- 


0  l^gy^^i^^  volt  győztes  védője  Máriának,  Araijonia  királynéjának,  ki 
kicsapongó  férjének  végül  terhére  vált,  valamint  Adelhaidnak,  Csehország  ki- 
rálynéjának is  ,  kitől  férje  el  akart  válni,  hogy  előnyösb  házasságra  léphes- 
sen ,  s  kit  már  egy  zsinat  is  elitélt. 


10 

tolt,  védett  s  atyai  örökségében  megtartott.  Mindenesetre  bá- 
iniilalra  méltónak  tiinik  föl  előttünk,  hogy  toulousi  agg  Raj- 
mundnak, a  katolicismiis  régi  s  makacs  ellenségének  s  ifjii  fiának 
épen  akkor  nyújt  menhelyet  lr(3nja  zsámolyánál ,  midőn  ez  az 
egyháznagyok  és  a  győztes  keresztesek  ellen  kikel,  midőn  a 
leggyöngédebb  tanácsokkal  hasztalan  halmozta  az  ifjú  herce- 
get, s  hiába  igyekezett  kiengesztelni  irányában  legyőzőit,  zu- 
golódásaik  dacára  neki  adta  Comtat  s  Provencet ,  hogy  a  vétkei 
miatt  jogosan  megfosztottnak  ártatlan  fia  ne  legyen  minden 
örökség  nélkül  ').  Hogyan  lehetne  csodálkozni  azon  ,  ha  oly 
korban,  melyben  a  vallás  minden  trón  alapjának  tekintetett,  s 
melyben  az  igazság  akkép  képviselve  trónolt  Péter  székén  ,  a 
királyok  legerősebb  kapcsok  állal  igyekeztek  vele  összeköt- 
tetni? ha  a  hős  aragoniai  Péter  azon  véleményben  vagyon, 
hogy  koronáját,  líj  függetlenségét  jobban  nem  biztosíthatja, 
mint  ha  átkelve  a  tengereken,  azt  Ince  lábaihoz  teszi  le,  és 
annak  kezeiből  hűbéres  gyanánt  fogadja  vissza?  ha  angolor- 
szági János,  népe  méltó  haragja  által  üldöztetve,  szintén  azon 
egyház  hűbéresének  kiáltja  ki  magát ,  melyet  oly  kegyetlenül 
üldözött,  biztos  lévén,  hogy  ott  menedéket  és  bocsánatot  talá- 
iand  ,  mit  az  emberek  tőle  megtagadtak  ?  ha  e  két  országon 
kivűl  még  Navarra  ,  Porlugallia  ,  Skócia  ,  Magyarhon  s  Dánia 
is  szerencséjöknek  tárták  különös  pártfogás  köteléke  által  né- 
miképen  a  szentszékhez  tartozni?  Mindnyájan  tudták,  hogy 
Ince  épen  lígy  tisztelte  a  királyok  jogait  az  egyház  irányában, 
mint  az  egyházéit  a  királyok  ellenében.  Dicső  elődeiként  igaz- 
ság szeretetével  kitűnő  s  előrelátó  politikát  párosított,  valamint 
azok ,  lígy  ő  is  ellenszegülvén  a  sváb  ház  császársági  örökö- 
södésének, s  gyámolítván  Némethonban  a  választások  szabad- 
ságát, megmentette  e  dicső  tájat  az  egyeduralmi  (monarchiái) 
összpontosítástól,  mely  ennek  természetét  megváltoztatta,  és 
ama  csodás  értelmi  termékenységnek  minden  csiráját  elfojtotla 
volna,  melylyel  most  méltán  dicsekszik.  Valamint  azok,  úgy  ő 

'3  Ince  életének  e  voiíása  fölült  az  egykorú  töiténeU  adatokat  kitűnő - 
\eg  moí^erősiti  a  proveucei  versekben  irt  .,1  ílisloiie  de  la  Croisade  contia 
les  Albigeois",  rnelyíU  Fauriel  1^'ranciaország  történelmére  vonatkozó  még 
kiadatlan  emlékiratainak  gyűjteményében  közrebocsátott  ;  olv.  a  3160—3735 
verseket. 


il 

is  a  szcnlszók  földi  uralkodói  lckínlélyí';t  rí'ndílhellcn  ííilhala- 
tossHogal  visszaállítván  s  védvén,  ez  állal  OlaSzorszáír  függíM- 
Icnségét  nom  kovésbbó  mini  az  cg-yházét  biztosította.  Példája  s 
törvényei  által  e  függetlenségért  egyenlőn  bnzffó  főpapok 
egész  nemzedékét  képezte  ,  kik  méltók  valának  segédei  lehet- 
ni,  milyenek  voltak:  Langton  István  Angolhonban.  Gnesen 
Henrik  Lengyelországban,  toledói  Roderik  Spanyolhonban,  lou- 
lousi  Foulgnet  ;  vagy  méltók  valának  az  eretnekek  közepett 
szent  ügyérti  vértaniiságra ,  milyenek  :  Parentice  sz.  Péter  és 
Castelnau  Péter  '). 

Dicső  élete  az  1215-ben  tartott  hires  lateráni  zsinattal 
végződik,  melyet  ő  hivott  össze,  s  melyben  elnökölt,  hol  az 
egyház  minden  köteléke  megerősítetett  ;  hol  az  úgy  nevezett 
„i  s  l  e  n-i  t  é  1  e  t",  melylyel  az  erőszak  visszaélt,  végkép  eltö- 
röltetett; a  húsvéti  áldozás  megparancsoltatott,  és  azon  bűn- 
vádi eljárás"),  mely  minden  világi  törvényszéknek  mintául 
szolgált,  megalapítatott  ;  hol  végre  a  dömések  s  ferenciek 
szerzete  a  keresztény  világnak  úgy  szólván  bemulattatott,  me- 
lyeknek föladatuk  volt  abba  líj  életet  önteni,  s  melyeket  111. 
Ince  pápasága  alatt  keletkezni  látott  ^). 

E  nagy  pápának  utódjai  sem  voltak  méltatlanok  ,  és  azon 
küzdelem  magasztos  látványát,  melyet  majd  fél  századon  ke- 
resztül vivtak  az  emberi  ész  és  hatalom  minden  ereje  ellen, 
mely  11.  Frigyesben  öszpontosűlt ,  és  az  anyagi  erő  diadalának 
elnyerésére  használtatott  föl.  III.  Honorius  volt  először  kény- 
telen a  szentszék  e  háládatlan  gyámíiával  megküzdeni.  Mint 
szelíd  és  türelmes  főpap  ,  a  két  hatalmas  és  hajlhalatlan  bajnok 
III.  Ince  s  IX.  Gergely  közé  helyezve  látszott  lenni,  hogy  meg- 
mutassa mennyire  mehet  az  apostoli  béketűrés.  A  királyokat  a 


')  Az  erelnekok  által  öletlek  meg,  az  első  î  199.  Onictloban.  a  má- 
sik 1209.  Langiiedücban. 

^)  Ezen  zsinat  nyolcadik  kánonjában. 

')  A  némethoni  protestáns  történetírók  ii.  m.  Miiller  János  ,  Vilken, 
Raumer ,  ezen  nagy,  ann)i  íVanc  ia  töilénetiiólól  lelreismert  főp.ip  láng- 
esze és  erényei  előtt  meghajoltak,  lígy  ugyanazon  országbeli  történeliró, 
Hurter ,  az  általa  iit  lII.  Ince  és  kortársai  történele  állal  ,  az  ö  és  az  egy- 
ház dicsőségének  oly  emléket  állilolt ,  moly  az  igazság  minden  barátjának 
elismerésére  méltó. 


i2 

mag-áéhoz  hasonló  nyájasságra  inlé  '),  kincsét  a  kereszlesha- 
dak  költségei  föclözésére  kimeríté.  Neki  jutott  a  szerencse  ,  a 
népek  szivében  létező  hit  és  szeretet  szövétnekei  íoléleszlésére 
alapült  három  szerzetes  rendet,  u.  m.  a  döinésekét  (1226),  Fe- 
renciekét (1223)  és  karmelitákét  (1226)  ünnepélyesen  meg- 
erősíthetni. Szelídsége  dacára  kénytelennek  látta  magát.  Fri- 
gyest először  egyházi  átok  alá  vetni,  a  küzdés  folytatása  gond- 
jait IX.  Gergelyre  bizván.  Ez  nyolcvan  éves  volt,  midőn  hom- 
lokát a  pápai  föveg  övezé  (1227)  ,  s  15  éves  uralma  alatt  leg- 
rettenthetlenebb  erélyt  tanüsíla  ,  mintha  megifjűdott  volna,  mi- 
dőn az  örökkévalótól  nyert  hatalom  tulajdonosa  lelt.  Ö  volt 
védnöke  és  barátja  sz.  Erzsébetnek  ,  ki  minket  e  század  tanul- 
mányozására kísztelett  ;  ő  hozta  assisi  sz.  Ferenccel ,  kinek 
hősi  erényeit  utánozni  tudta,  szorosb  viszonyba;  ö  pártolta  azt 
özvegységében  s  elhagyatottságában;  s  midőn  az  Ur  azt  ma- 
gához szólitá  ,  ő  hirdette  ki  a  hivek  örökös  tiszteletét  illető  jo- 
gait,  midőn  a  szentek  közé  iktatta.  0  átalában  minden  osztály- 
ban a  tehetetlenek  s  zaklatottak  védője  volt,  és  míg  a  thüringiai 
királyi  özvegynek  pártolását  igérte,  atyai  gondoskodásába  fog- 
lalta a  kereszténység  legtávolabb  vidékein  lakó  rabszolgákat 
is,  mint  azt  a  lengyel  nemességhez  irt  leveléből  láthatni,  mely- 
ben ő  nekik  undok  erőszak  gyanánt  szemökre  lobbantja,  hogy 
Krisztus  Jézus  vérével  meo-vállolt  és  nemesített  alattvalóik  éle- 
tével,  sólymok  vagy  ragadozó  madarak  fölvigyázására  ")  visz- 
szaélnek.  Mint  az  igazi  tudomány  buzgó  barátja ,  a  toulousi 
egyetemet  alapítá,  a  párizsit  pedig  sz.  Lajos  által  visszaállítatta, 
s  a  profán  bölcseletnek  a  hittanba  átültetése  ellen  bölcsen  til- 
takozott. A  határozatok  (Décrétâtes)  összegyűjtése  által  az 
egyháznak  oly  törvénykönyvet  nyújtott,  melyet  később  az  egész 
társadalom  is  elfogadott.  Mint  III.  Ince  méltó  unokája^,  az  erős 
lelkületet  az  igazsággal  mindig  ludá  egyesíteni  ;  kibékülvén  II. 
Frigyessel,  miután  őt  előbb  kiközösítette  volna,  dicső  részre- 

0  Az  angol  királyt  :  ut  subjeclos  suos  studeret  regere  in  spiritu  le- 
nilalis.  Csehország  lurályát  pedig  :  siciit  regem  docet  mansuetuoi  habere 
aninium  et  clemenlem.  Regest.  Honor.  Hl.  IX,    i6.  25.  ap.  Raumer. 

^)  Animas  lidelium  quas  J.  C.  redemit  sangvine  ,  avium  intuilu  vei  fo- 
ranim,  Salanae  praedam  eirici ,  delestiíbile  decerniinus  et  iniqiiiim.  Keg. 
Greg.  IX.  H.  ap.  Digby,  Mores  catholici. 


Í3 

hajlatlansággal  vétló  Iázad(3  fia  Henrik  (1235)  és  a  lombardi 
városok  túlzott  követelósoi  ellen,  jóllehet  ezek  az  eg-yliázzal 
mindeddig- a  legszorosl)  szövetségben  vollanak  (1237.).  Midőn 
később  ezen  uralkodó  legünnepélyesebb  Ígéreteit  meg  nem 
lartá  ,  s  midőn  őt  az  egyházból  másodszor  ki  kelte  zárnia,  szép 
volt  látni  e  majdnem  százéves  aggastyánt,  mily  bátrán  elegye- 
dik újra  kétséges  csatába,  meghagyván  briemrei  János  seregé- 
nek, mely  a  hitszegő  császár  ellen  indult,  a  foglyok  iránti  ke- 
gyességet, nyájasságot  és  gondot;  ezután  legyőzetve,  minden- 
kitől elhagyatva,  Frigyestől  Rómában  megszállva,  ki  még  ma- 
gokkal a  rómaiakkal  is  szövetkezett  ellene ,  e  borzasztó  perc- 
ben, az  emberi  gyarlóság  közt,  oly  lelki  erőben  részesül,  mely 
egyedül  Istentől  származhatik  ;  a  sz.  apostolok  ereklyéit  elő- 
veteti a  szentélyből ,  körmenetileg  a  városon  keresztül  viteti,  s 
kérdi  a  rómaiakat,  váljon  azt  akarják-e  látni ,  hogy  veszszen 
ezen  sz.  letétemény,  melyet  ő  nélkülök  tovább  meg  nem  véd- 
het ;  ez  azonnal  szívökre  hatott ,  s  megesküdtek,  hogy  készek 
érte  meghalni  ;  a  császár  visszaveretett ,  s  az  egyház  megsza- 
badult 0. 

Utána  IV.  Ince  (1242)  következett.  Ez  megválasztásáig 
Frigyes  barátja  s  pártolója  volt ,  de  alig  hogy  megválasztatott, 
azonnal  föláldozta  előbbi  összeköttetését  a  rábízott  szent  hiva- 
tásnak s  a  nézetek  azon  csodálatos  egységének,  melytől  két 
század  óta  minden  elődje  át  volt  hatva.  Üldöztetve,  fenyegel- 
tetve  s  körülfogatva  a  császár  zárailól,  melyek  Rómát  ránézve 
mind  éjszakról  mind  délről,  t.  i.  mind  Némethon  mind  Szicília  ré- 
széről börtönné  teszik,  melyből  menekednie  kellett.  De  hol  talál 
menedéket?  Minden  uralkodó,  maga  sz.  Lajos  is  megtagadja 
ezt;  de  mily  szerencse  !  Lyon  szabad,  és  egy  független  érsek- 
hez tartozik.  Itt  Ince  egyetemes  zsinatra  gyűjti  össze  maga 
körül  a  püspököket,  kik  a  zsarnok  elől  menekedhettek,  és  test- 
véreit, a  bibornokokat;  ezeknek  vörös  kalapot  adott,  értésökre 
adandó,  hogy  az  egyházért  verőket  kiontani  mindig  készeknek 
kell  lenniök;  s  e  legfőbb  Ítélőszék  kebeléből,  melyhez  Frigyes 
maga  is  folyamodott ,  melyet  elismert,  s  mely  elé  saját  ügyvé- 
deijöttek, ügyét  ünnepélyesen  védendők,   a  megfutó  pápa  ,  a 


I)  Raynaldus ,  an.  1240. 


14 

világ  leghatalmasabb  uralkodója  ellen,  mint  a  vallási  szabadság- 
elnyomója, az  eg-yház  kizsákmányolója,  eretnek  és  zsarnok  el- 
len letételi  Ítéletet  mennydörgött  ').  Örökké  emlékezetes  győ- 
zelme a  jognak  az  erőszak  ,  s  a  hitnek  az  anyagi  érdekek  fö- 
lött !  harmadik  szakasza  azon  sz.  drámának,  melyben  már  VÎI. 
sz.  Gergely  és  III.  Sándor  a  lázongó  elemet,  a  széniek  és  népr^k 
ürömkiáltásai  közt,  lábaikhoz  gyúrták  !  Tudva  vagyon,  mennyire 
helyeselte  a  gondviselés  ez  ítéletet  ;  ismeretesek  Frigyes  bu- 
kása és  utolsó  évei  ,  fiának  kora  halála  ,  s  e  félelmes  faj  vég- 
romlása. A  szentszék  jogszerűsége  sugalta  határtalan  bizalom 
csodás  működése  következtében  történt,  hogy,  mint  egykor 
maga  Frigyes,  mint  árva,  még  a  bölcsőben  ÍII.  Ince  gyámsága  alá 
helyeztetett:  ügy  unokájának,  Konradinnak,  a  sváb  ház  ez  utolsó 
szerencsétlen  sarjának  gyámságát  rokonai  s  szövetségesei  nem 
akarák  másra  bízni,  mint  szintén  a  pápára  ,  ki  öregatyját  trón- 
jától megfosztotta,  s  ki  törvényszerűen  kezeié  is  ügyét  mind- 
addig, míg  az  csakhamar  a  hűtlen  Mainfroy  által  kezeiből  csak- 
hamar ki  nem  ragadtaiolt. 

A  küzdelem  folytatva  lőn  ez  ellen  s  az  egyház  min- 
den egyéb  ellensége  éhen  ugyanazon  rettenthctlenséggel 
s  állhatatossággal  IV.  Sándor  alatt  is  (1254),  ki  méltó  ivadéka 
volt  a   Contik  családjának,  mely  a  világnak  már  egy  III.  Incét 


')    Följegyeztük   siíjúiól    Nápolyban  sz.   Januarius    (emploaiában    e 
sírverset ,  mely  úgy  hiszszük  kevcssé  isnieí  êtes  : 

Hic  siipeiis  djguiis  leqnie-scit  Papa  beniginis  , 
Oi'tiiíj  de  Fiifjco  *j,  sepuhns  tempore  pi  isco 
Vir  sacer  et  lecdis  ,  saiicto  velaniine  tectiis  : 
Ut  iam   collapso  mnnclo  tenieraria   passo 
Sancta  ministrari  iirbs   posset  qiioqiie  rectificari 
Consilium   f»;cit,  vetcra(jue  iura  refecit, 
llaeiesis  iliisa  tunc  e\t;tit  atque   rccisa. 
Moenia  direxit  :  rite  sibi  crédita   rexit  : 
Steavit  iriiiiKCiini  Christi  coliibium  Fredoi  iciiiu. 
Jaiiiia  de  nato  gaudet  sic  gloriticato  ; 
F^andibiis  imtnensis  uibs  tu  (pioquc  Pai  thenopensis 
PnlcKie,  decoie  salis  dedit  hic  sibi  pliuiina  gratis 
Hoc  titiilavit  ita  Unibeitiis  Metropolita. 

"3   Ttidva  van^  hogy  genuai  származású  és  u  Fie.sco  grófi  család  tag- 
ja vüh. 


15 

s  IX.  Gcrjçolyl  adolt,  s  uluna  IV.  Orbán,  a  varg^afui  alatt,  ki  ta'- 
vol  attól ,  hogy  származása  fölött  piruljon ,  atyját  mestersége 
üzésében  a  troyesi  ablakokra  festeté  ;  ö  a  katolikus  áhítatnak 
líj  tápot  nyújtott  az  lírnapi  ünnep  behozatala  állal  (1264)  ;  és 
ki  tántorílhatlan  a  legnag-yobb  veszélyek  közepett,  meghall 
a  nélkül,  hogy  tudná,  hová  hajtsa  le  fejét;  azonban  az  egy- 
háznak sz.  Lajos  testvére  védnökségét  és  Sziciliában  egy  fran- 
cia királyságot  hagyott  hátra.  E  hódítás  IV.  Kelemen  alatt  be- 
fejeztetett, ki  hasztalanul  igyekezett  Konradint,  a  bűnös  család 
ártatlan  s  kiengesztelő  áldozatát ,  az  életbe  visszahívni.  S  így 
bevégződött  az  egyháznak  a  világi  elnyomás  ellen  viselt  dicső 
küzdelme,  melynek  más  kimenettel  ugyan,  de  nem  csekélyebb 
dicsőséggel,  VIII.  Bonifác  alatt  újra  meg  kellé  kezdődnie. 

Nem  kell  feledni,  hogy  míg  a  nagy  pápák  e  harcot  élet- 
halálra  vivták  ,  koránsem  ezzel  voltak  kizárólag  elfoglalva  , 
hanem  az  egyház  és  társadalom  benső  szervezetére  is  annyi  gon- 
dot fordítottak  ,  hogy  arra  többet  a  legcsöndesebb  béke  idején 
sem  fordíthattak  volna.  Egymásután,  győzhetlen  állhatatossággal 
folytatták  az  óriási  munkát,  melyíyel  meg  voltak  terhelve  a  ró- 
mai birodalom  bukásától  fogva,  —  a  német  és  az  éjszakon  levő  fa- 
jok különféle  elemeinek  művelési  és  szilárdítási  munkáját, — ^^kik 
meghódíták  és  fölélénkíték  Európát ,  megkülönböztették  ezek- 
ben mindazt,  mi  jó ,  tiszta  és  üdvös  volt,  hogy  azt  megszente- 
sítsék és  polgárosítsák,  és  elvessenek  mindent,  mi  valóban  bar- 
bár. Ugyanazon  időben  s  egyenlő  állhatatossággal  terjesztek  a 
tudományt  s  műveltséget,  azokat  mindenki  előtt  lehetségesekké 
tették ,  s  az  emberi  nem  természetes  egyenlőségét  megszente- 
sítették, a  magasabb  egyházi  méltóságokra  oly  egyéneket  is  kí- 
ván,  kik  a  legalsó  osztályban  születtek,  hacsak  egy  kis  erény 
vagy  tudomány  volt  is  bennök;  kidolgozták  s  kihirdették  az 
összes  egyházi  törvényhozást,  s  meggyökeresítctték  e  papi  jog- 
hatóságot, melynek  jótékonysága  annál  inkább  érezhető  volt, 
mert  egyedül  ez  volt  akkor,  mely  nem  ismert  sem  kínzást, 
sem  más  kegyetlen  büntetést,  s  egyedül  ez  nem  tett  semmi  sze- 
mélyválogatást a  keresztények  között. 

Igaz,  hogy  az  egyház  kebelében,  melynek  hasonló  feje- 
delmeivoltak, sok  emberi  gyarlóság  is  találkozott  e  nagyság  és 
szentség  közé   keverve  ;  ez  mindig  így  leszen ,  míg  csak  ha- 


i6 

landók  kezeiben  lesznek  az  isteniek  leiéve  ;  de  mégis ,  ügy 
látszik,  kétkedni  lehet,  ha  volt-e  kor,  melyben  ez  kisebb  mér- 
tékben történt,  s  melyben  az  Isten  s  emberiség  jogai  nagyobb 
erély  s  nemesebb  bajnokok  védelmére  talált  volna. 

E  magasztos  egyház  mellett  emelkedett  föl  a  „második 
felség", 'ïiely  előtt  e  kor  népei  meghajoltak,  —  a  római  szent  bi- 
rodalom-, melyből  minden  másodrendű  királyság  kifolyni  lát- 
szott. Ez,  a  szász  uralkodó  ház  vége  óta  ,  a  tizenegyedik  szá- 
zadban, szerencsétlenii!  ama  két  család  öröksége  lett,  melyekből 
Karolomann  nagy  és  jámbor  szelleme  fokonként  kihall ,  t.  i.  a 
frankoniai  és  sváb  családé.  Ezek,  helyébe  egy  más  lelkületet 
öntöttek,  mely  minden  szellemi  iga  iránt  türelmetlen ,  fegyve- 
res ereje  s  hűbéri  összeköttetései  miatt  büszke,  gőgös,  s  az  a  két 
hatalom  az  egyházat,  melyet  szünet  nélkül  összezavarni  töreke- 
dett, a  császárságba  álönleni  igyekezett.  E  gyászos  törekvést 
VII.  sz.  Gergely,  IV.  Henrik  személyében  s  III.  Sándor  rőt- 
szakáin Frigyesében  legyőzte  ;  II.  Frigyes  személyében  azon- 
ban újra  erőködni  kezdett,  de  ez  is  győztes  ellenfélre  talált  a 
szentszéken.  E  II.  Frigyes  fél  századon  át  uralkodott  '),  mert 
kormánya  majd  az  egészre  terjeszkedik  ki.  Lehetetlen  az  ne- 
künk ,  sőt  még  a  legelfogűltabbaknak  is  ,  hogy  meg  ne  lépes- 
sünk azon  végtelen  különbség  láttára,  mely  uralkodása  eleje 
közt,  midőn  még  hű  volt  a  kiskorúságában  fölötte  -)  annyi 
gonddal  őrködő  római  egyházhoz,  s  azon  húsz  utolsó  év  közt 
létezik,  melyben  ifjúkori  dicsőségét  már  fonnyadásnak  látta  in- 
dulni. Misem  fényesebb  ,  költőibb,  nagyszerűbb  ezen  uralko- 
dói pályánál,  melyet  egy  egészen  fiatal  ,  a  lélek  s  test  minden 
jeles  tulajdonával  tetézett,  a  művészetek-,  költészet-  s  tudomá- 
nyért buzgó  fejedelem  futott  meg,  ki  maga  is  hat  nyelvet  be- 
szélt, a  tudományok  sok  ágában  jártas  volt,  és  míg  a  császári 
koronát  Rómában  a  pápa  tette  fejére  (1220),  a  szicíliai  király- 
ságnak bölcs ,  tudományos  s  összefüggésöknél  fogva  neveze- 
tes törvénykönyveket  adott;  és  későbben  a  szentszékkeli  első 
kibékülése  után  ,  Némethonnak  nemzeti  nyelvén  írt  törvénye- 


0  Sziciliai  kiicíly  1198.,  császár    1215.  és  1250.   meghale. 

*)  III.  Ince,  III.  Honorius  és    IX.  Gergelynek  volt    rés/e    gyámsá- 
gában, ax  elsőnek    mint  pápának,  a  másik  kettőnek    mint  bibornoknuk. 


17 

kel  Maineban  logclsö  hirdetett;   ki  széles  birocJalma  lovaffjai- 
nak  virágát  inaora  köré  gyűjtvén,  nekik  a  vitézség  és  a  költői  te- 
hetség példáját  adta  sziciliai  szép  palotáiban,  hol  a  német,   olasz 
s  keleti  műveltség  különféle  elemei  összegyűjtve  találtatlak.  S 
e   keverék    volt  az  ,   mi  vesztét    okozá  ;  „ö ,  ha  lelkét  szereti, 
vetélytárs  nélkül  lett  volna  e  földön,  mondja  róla 
bizonyos  történetire"  '),  azonban  egy  szerencsétlen  hajlam  öt 
a  kelet  szokásaihoz  vonzotta.  Az,  ki  egy  percben  űgy  látszott, 
hogy  sz.  Erzsébetet,  midőn  ez  özvegységre  jutott ,  nőül  akarja 
venni ,    s  ki   a  csehországi  sz.    Ágnes  -)  keze    után    töreke- 
dett, csakhamar  egy  szaracén  őröktől  környezett  ocsmány  sze- 
rályba  zárkózott.  Ezen  erkölcsi   érzékiség  mellett  azonnal  po- 
litikájában is    bizonyos    anyagi  irányt  kezdett  követni,  mely, 
legalább  a  XIII.  században  még  kora  előtti  volt  ;  lerontott  min- 
den keresztény   eszményt,  midőn,  mint  a  muzulmán  fejedelem 
szövetségese  ,  s  nem  mint  a  sz.  föld  visszahódítója  ment  a  sz. 
sírhoz.  Európába  visszatérte   után  kevéssé     elégedve    meg    a 
ker.  császár  magasztos   helyzetével,  hogy  hatalmasak  és  vité- 
zek közt  az  első,  s  nem  egy  rabszolga-csoport  ura,  az  egyház 
ólalmazója ,    s    nem  annak  elnyomója  volt ,    elvetette   a  társa- 
dalomban azon  gyászos   tanok  csiráit ,  melyek  később  nagyon 
is  gyümölcsöztek.  Mint  később  XIV.  Lajosnak  és  Napóleonnak, 
kiket  a  hatalom  megvakított,  neki  is  minden  lelki  hatalom  befo- 
lyása ellenére   volt,    és  des  Vignes  Péter  kancellárja  által  ki- 
hirdetteté ,   hogy  minden  isteni  s  emberi   ügyről  rendelkezni  a 
császárhoz   tartozik.  E   század  még  sokkal  keresztényebb  volt, 
hogysem  a   kereszténység  életerejére  irányzott  hasonló  roha- 
mokat eltűrhette  volna.  A  meggyőződésre  s  képzelet-fölötti  ura- 
lomra   még  magában  a  világi   halalomban   is  más  szellem  vala 
szükséges  ,   mely  sz.  Lajosban  találtatolt  föl.  így  látjuk  ,  hogy 
Frigyes  ,  ki  a  sz.  király  szavai  szerint  az  Isten  ellen  harcolt  a 
tőle  nyert  adományokkal,  az  egyház  villámai  által  lesújtva,  nap- 
ról napra  új  előmenetelt  teszen  a  kegyetlenség-,  hitetlenség-  s 


<)  Salimbeni  ,  ap.   Raiimer.   III    488. 

2)  Megtagadá  tőle  ,  hogy  s/.  Ferenc  szerzetébe  léplíessen  :  a  csá- 
szár erről  értesülve,  így  nyilatkozott:  Ha  embert  becsülne  többre  nálam, 
niegbosziilnám  magamat;  de  minthogy  csak  az  Istent  becsüli  nálam  több- 
re, uiitsent  szólhatok. 

2 


18 

kétszinüségben  »)  ;  népéi  adók  s  büntetésekkel  halmozza,  s  kicsa-' 
pongásai  sokasága  által  vallását  is  a  nép  előtt  gyanúba  hozza  ; 
végre  Olaszhon  végső  szélére  vonulva,  saját  fiától  fojtatik  meg 
szaracenjei  között ,  kikhezi  viszonya  őt  mindinkább  gyanusítá  a 
keresztények  előtt.  Alatta  s  elődjei  kormánya  alatt  Némethon, 
mely  különben  őt  csak  keveset  látta,  virágzó  állapotban  volt  : 
szemlélte  Bajorhonban  a  Vittelsbachok  hatalmát  növekedni  ; 
csodálta  az  osztrák  hercegek  u.  m.  a  győző  Frigyes  s  a  dicső 
Lipót  fényét,  mely  utóbbiról  mondatott,  hogy  bátor  mint  az 
oroszlán  ,  s  szemérmes  mint  a  hajadon  ^)  ;  dicsőítette  a  thürin- 
giai  háznak  sz.  Erzsébet  ipája  s  férje  alatti  erényeit;  s  a  kölni 
főpásztorban,  Engelbertben  ^),  az  igazság  s  nyilvános  biztosság 
vértanúját  szemlélte  ,  kit  az  egyház  azonnal  a  szentek  közé  ik- 
tatott. Városai,  hasonlóan  a  németalföldiekhez  ,  mind  számra 
mind  halalomra  nézve  növekedtek  ;  Köln  és  Lübeck  befolyásuk 
tetőpontján  voltak,  s  a  hires  Hansa  városok  is  kezdettek  ala- 
kulni. Törvényhozása  is  nagyszerűn  fejlődölt  a  sváb  és  szász- 
országi kettős  tükör  s  más  helyi  törvény  iránti  könyvek  által, 
melyek  mind  a  jogok  iránti  tiszteleten  és  az  uralkodó  eszméken 
alapultak  ,  s  melyekben  a  keresztény  eszmék  oly  szépen  ve- 
gyültek össze  azon  régi  német  törvényekkel ,  melyek  a  gibeli- 
nek  állal  behozott  római  törvényekkel  még  össze  nem  voltak 
zavarva.  Végre  hősei  közt  egy  igazi  keresztény  uralkodót  is 
birt  ;  csendben  növekedett  habsburgi  Rudolf  *)  a  hohenstaufiak 
trónjának  árnya  alatt,  ki  országát  a  féktelenségtől  megment- 
vén, egy  uralkodó  család  méltó  alapítója  lett,  s  a  világ  előtt 
Karolomann  valódi  személyesítője  volt.  Országlását  előre  lehete 
gyanítani  azután,  mi  fölkenetésekor  történt,  hol  t.  i.  királyi 
pálcát  nem  találván  ,  fölvevé  az  oltárról  a  feszületet  és  fölkiált 
vala  :  „íme  királyi  pálcám  !  nem  kell  nekem  más." 

S  ha  a  császárság  természetes  útjáról  eltérni  látszott  is, 
Franciaország  viszont   azt  némiképen  helyeltesíté ,  s  elragadá 

>)  Peldaúl  Tiepol»  tloge  íia'nak  uz  arezzoi  píispöknek  kivégzése, 
azon  biboinokok  bebörtönöztelcse  ,  kik  elmentek  a  zsinatra  ^  melynek  tar- 
tásiít  0  niaji^a  parancsolta. 

^)  A  vartburgi  harc^  57  ,   44. 

3)  Meggyilkoltatott  1225,  AKena  gróf  által. 

*)  II.  Frigyes  által  1218.  évi  IVlária  hóban  tartatot  keresztvízre. 
Raumer  III.  275. 


19 

löle  a  szentség  s  nagyság  azon  jellegét,  mely  annyi  fényt  árasz- 
tott volna  különben  ezen  legkeresztényebb   királyságra.  Azon- 
ban ez  is  mély  sebet  rejtett  keblében  ,  melyet  minden  áron  be 
kellé    begeszteni,  bogy   egysége  s  magas  rendeltelése  örökre 
ne  veszélyeztessék,  mert  azon  társadalom-  s  vallásellenes  eret- 
nekségek tűzhelye  volt,  melyek  az  egész  déli  vidéket  beszeny 
nyezték^sazon  megromlotttömegben  gyökereztek, mely  Albigen- 
seknek  neveztetek.  Tudva  vagyon  időnkben,  mit  kell  tartani  ezen 
emberek  erkölcse  s  vallása  felöl,  kiket  méltóképen  képviseltek 
oly  fejedelmek,  kiknek  gálád  kicsapongásaik  fellázítják  a  ke- 
délyt, és  kiket  a  kötelmökröl  megfeledkezett  történészek  az 
igazság  s  vallás  rovására  oly  sokáig  dicsőítettek.  Tudva  vagyon, 
hogy  legalább  is  annyiban  üldözők  voltak,  mennyiben  üldözöt- 
tek ')  í  tudva  vagyon,  hogy  végre  az  ezen  korbeli  társadalom 
közös  törvényének  megtámadói  voltak.  Nemcsak  Frankhon  ,  ha- 
nem még  Spanyol-  s  Olaszország  is  azon  időtől  fogva  el  lett 
volna  veszve  a  vallásra  s  az   igazi  polgárosodásra  nézve  ,  ha  a 
győztes  kereszteshad    nem  vezettetik  a  pogány  s  keleti  tanok  e 
tisztátlan  tűzhelye   ellen.  Kétségkivül    a   kereszténység    elleni 
ezen  lázadás  csillapítására  sokszor  siralmas   eszközök  használ- 
tattak föl ,  melyektől  a  keresztény  szeretet  irtózik ,  s  melyeket 
az  utókornak  kárhoztatnia  kell,  s  a  sz.  szék  is  folytonosan,  még 
a    legelkeseredettebb    küzdelemben  is    kárhoztatott.   Azonban 
el  vagyon  ismerve  napjainkban,  hogy  e  kegyetlenség  csak  viszo- 
nos  volt,  s  még  eddig  —  mint  tudjuk  —  nem  találtatott  fel  azon 
rendszer,  mely  szerint  háborút ,  leginkább  pedig  valláshábo- 
rútkellemesen s  nyájasan  lehetne  viselni.  Montfort  Simon ,  ki 
ezen  iszonyú  hadban  a  katolikusok  hőse  volt ,  kétségkivül  di- 
csősége egy  részét  elhomályosította  nagyravágyása  s  azon  szi- 
gor által ,  melyet  a  jó  szándék  sem  ment  ki  ;  azonban  még  elég 
marad  benne ,  mit  a  katolikusok  minden  pirulás  nélkül  fönnen 
hirdethetnek.  A  történelem  bizonyára  kevés  hozzá  hasonló  jel- 
lemet mutat  föl ,  tekintve  az  akaratot,  állhatalosságot ,   bátor- 
ságot s  a  halál   megvetését;  és  ha  még  buzgó   ahítatosságát  s 
alázatosságát,  erkölcsei  sérthetlen  tisztaságát  s  az  egyházi  le- 


9  L.  Michelet ,  Histoire  de  France,  IJ.  470;  főképen  pedig  „Vie  de 
saint  Dominique^',  Lacoiduiie  atya  által. 

2* 


20 

kíntély  iránti  tánlorílhallan  hódolatát  tekintjük ,  mely  egyedül 
voná  vissza  öt  a  Zára  elölt  toborzó  keresztesek  közöl ,  mint- 
hogy a  pápa  öt  eltiltotta  a  keresztények  elleni  harctól  :  köny- 
nyen  fölfoghatjnk  azon  túlzott  szigort ,  melylyel  a  lelkiismeret 
nyugalmának  mcgzavarói ,  s  az  erkölcsiség  korlátainak  feldúlói 
ellen  viseltetett.  Jelleme  s  korszaka  kitűnik  azon  szavakból, 
melyeket  bizonyos  kétséges  csata  megkezdése  előtt  kimondott: 
„Az  egés?^  egyház  imádkozik  érettem,  én  nem 
V  e  s  z  t  h  e  t  e  k."  És  ismét,  midőn  az  ellentől  űzetve  ,  lovassá- 
gával egy  folyón  áthaladóit ,  melyen  a  gyalogság  át  nem  kel- 
hetett, ö  csupán  öt  emberrel  visszament,  fölkiáltva:  „Krisz- 
tus szegényei  ki  vágynak  téve  a  halálnak  ,  és  én  biztosságban 
maradjak  !  Legyen  meg  velem  az  Ur  akaratja ,  én  mindenesetre 
velők  mének."  '). 

A  mureti  döjtő  csata  is  (1212),  mely  a  vallás  győzel- 
mét biztosította,  elénk  festi  e  küzdelem  természetét  a  két  fő- 
személy közti  ellentét  által  :  az  egyik,  Montfort,  maroknyi 
sereg  élén,  ima  ,  szentségek  és  törvényesség  által  óhajtott  ki- 
vivni  oly  győzedelmet,  mely  csak  csoda  által  történhetett  meg  ; 
a  másik,  a  r  a  g  o  nia  i  P  é  t  e  r  ,  ki  elgyöngülve  kicsapongá- 
saiban,  nagyszámú  sereg  élén  engedte  magát  megveretni  s  le- 
gyilkoltatni '}.  Míg  e  küzdelem  bevégződött ,  és  az  elfoglalt 
tartományok  egyenes  egyesülése  a  francia  koronával  előké- 
szítetett, egy,  a  „fölséges"  névre  méltó  király,  Fülöp  Au- 
guszt,  árasztá  ele  koronát  azon  dicsőség  s  erkölcsi  befolyás 
első  sugaraival,  mely  a  valláson  alapúit,  melyet  oly  sokáig 
kellé  ennek  föntartania.  Midőn  még  fiatal  korában  kérdeztetett, 
miről  gondolkodik  gyakori  hosszas  mélázása  alatt,  így  felelt  : 
„Eszközről  gondolkodom ,  melylyel  Frankhonnak  azon  fényt  s 
erőt  visszaadhassam,  melyet  Karolomann  alatt  birt."  '*').  S  hosz- 
szú  dicső  uralkodása  alatt  hü  is  maradt  e  nagyszerű  eszméhez. 
Normandia  s  az  orgyilkos  földnélküli  Jánostól  elvett  tartomá- 
nyokkali  egyesülés  által  megveté  a  francia  királyok  halalmának 
igazi  alapját.  Miután  a  keresztes-háborúban  Krisztus  ügyében  is 
megkisérlette   volna  szerencséjét,  egész  életén  által  az  egyház 

')  Vaulx  —  Cernay  ,   ap.  Michelel. 

^)  Ug"ya"Ott. 

^)  Silv.    Giiaid.  Canibrcnsis  ap.  Recueil  des  Historiens,  XVíll. 


2i 

baráljtínak  s  legszilárdabb  támaszának  mutalla  magát  '),  minek 
bebizonyítására  a  legterhesebb  áldozatra  is  kész  volt,  legyőzve 
azon  megrögzött  ellenszenvet,  melylyel  Róma  által  hozzákötött 
neje  iránt  viseltetett.  Jegyeséveli  kibékíilése  által  népével  is 
kibékült,  melyért  az  égtől  csakhamar  jutalmát  is  nyerte  a  bou- 
vinesi  nagy  győzelem  által  (1215),  mely  vallási  és  nemzeti 
volt  egyszersmind,  mert  nem  különben  az  egyház  mint  Frank- 
hon ellenségei  fölött  volt  aratva.  Ez  eléggé  be  vagyon  bizonyítva 
mindaz  által,  mit  a  történetírók  a  szövetségeseknek,  kik  mind- 
nyájan ki  voltak  közösítve ,  a  papság  iránti  ellenséges  meré- 
nyeiről  ránk  hagyományoztak  ;  továbbá  az  áldozároknak  az  üt- 
közet alatti  forró  imái ,  s  Fülöpnek  katonáihoz  intézett  szép 
szavai  által  :  „Az  egyház  imádkozik  érettünk,  én  pedig  harco- 
lok ő  érette.  Frankhonért  és  értetek  -)."  Körüle  harcoltak  a 
francia  lovagok  hősei ,  ii.  m.  Montmorency  Máté  ,  Couci  En- 
guerrand  ,  Barres  Vilmos  és  Sentis  Giiérin  ,  e  főpap,  ország- 
lár  és  harcos  egyszersmind.  Az  ellen  meggyőzetett,  ezek  pe- 
dig királyukkal  egyesülve ,  szűz  Mária  tiszteletére  alapították 
a  győzelemről  nevezett  asszonyunk  apátságát  (Notre  Dame  de 
la  Victoire)  ,  melynek  rendeltetése  volt  Mária  neve  által  azon 
diadal  emlékét  megszentelni ,  mely  Frankhon  függetlenségét 
megmentette. 

A  francia  királyság  nagysága  s  a  déli  tartományok  fö- 
lötti uralma,  melynek  az  volt  vége,  hogy  azokat  önmagába 
szívta  át,  még  inkább  növekedett  VI!I.  Lajos  rövid  de  szeren- 
csés uralkodása  alatt ,  ki  a  szüzeség  áldozata  gyanánt  múlt  ki, 
s  kasztiliai  Blanka  fényteljes  kormánya  alatt,  ki  egyenlő  mér- 
tékben volt  gyöngéd  anya  s  bátor,  bölcs  királyné,  ki  úgy  nyi- 
latkozott, hogy  inkább  szeretné  látni,  hogy  minden  gyermeke 
meghaljon,  mint  halálos  vétket  kövessen  el  :  s  azért  mégsem 
gondoskodott  kevésbbé  földi  nagyságukról  ;  e  Blanka  nagyon 
természetes  tárgya  volt  champagnei  Thibaut,  a  köllőkirály  re- 
gényes szerelmének,  ki  Erzsébetünk  iránt  is  oly  gyöngéd  ke- 
gyelettel viseltetett^).  E  kormányzás  méltó  előhírnöke  volt 
sz.  Lajos  kormányának,  ki   a  királyok  példánya  volt ,  kiről  a 

'j   Vasárnap  snhasein  harcolt. 

2)  Breton  Vilmos. 

»)  L.  a»  életrajz  XXVI.  fej. 


22 

történész  űgy  nyilatkozik  ,  mint  mostani  korunknak  is  legtoké- 
letesb  személyességéről,  míg  a  keresztény  kegyelet  benne  azon 
erények   összegét  tiszteli,   melyek  mennyei  jutalomra  méltók. 
E  magasztos  és  megható  életrajzot  olvasván,  kérdezni  lehet,  volt-e 
az    ég    lírának  valaha  hivebb  szolgája  az  angyalnál  ?  ki    egy 
időre  hervatag  koronával  volt  ékesítve,  hogy  megmutassa  a  vi- 
lágnak,  mennyire  változtatja  át  az  embert  hit  és  szeretet.  Vál- 
jon létezik-e  oly  keresztény  sziv,  mely  örömtől  el  nem  ragad- 
tatnék ,  megiontolva  mind  azt,  mi  volt  sz.  Lajos  lelkében;  azon 
forró  s  tiszta  kötelesség-érzetet,   az  igazság  azon  magasztos  s 
lelkiismeretes  tiszteletét,  a    lelkiismeret  páratlan  gyöngédsé- 
gét, mely  őt  rábírta,   hogy  elődei  törvénytelen  szerzeményeit 
a  közbiztosság  s  az  alattvalók  irántai  vonzalmának  veszélyezte- 
tésével visszaadja;  azon  felebaráti   szeretetet,  melytől  szive 
áradozott,  melylyel,  miután  szeretett  nejét ,  anyját    s  testvé- 
reit,  kiknek  halálát  oly  keservesen  siratá,    elárasztotta  volna, 
legutolsó  alattvalóját  ment  fölkeresni,  s  e  szeretettől  indítatva, 
szünóráiban  a  szegények  kunyhói  felé  tartott ,  kiket  maga  vi- 
gasztalt. S  mindazáltal   mindezen  szent  erények  mellé  a  legel- 
szántabb vitézséget  tudta  csatolni  ;  ö  volt  Frankhonban  a  legvi- 
tézebb bajnok  s  egyszersmind  a  legbuzgóbb  keresztény,    mint 
ezt  Taillebourg-  és  Massoure-nál  megmutatta  ;  ő  az  ,  ki  képes 
volt  küzdeni  s  meghalni  minden  félelem  nélkül  ;  ő  az  ,  ki  az  Is- 
ten és   emberek  igazságával  sérthetlen  szövetséget  kötött,  ki, 
hogy  ehhez  hü  maradhasson,  saját  testvére  iránt  is  szigorú  tu- 
dott lenni;  ki   a  keresztes-háborúba  menendő,  mielőtt  hajóra 
szállt  volna  ,  nem  pirult  egész  országába  kolduló  szerzeteseket 
küldeni  szét,  meghagyva   nekik,   hogy  tudakozzák  meg  a  leg- 
szegényebb emberektől  is:  nem  követtetett-e  el  rajtok  a  király 
nevében  valami  jogtalanság,  s  ha  igen,  azt  önnön  költségére 
orvosolják,  llgy  szintén,  mintha  ő  lett  volna  maga  a  megtestesült 
legfőbb  igazság,  ő   választatott  meg  közbiróúl  korában  minden 
nagypörben,  mi  a   pápa  és  császár,   az  angol  bárók  és  kirá- 
lyuk közt  volt  ;  sőt  még  akkor  is  ő  választatott  közbirónak,  mi- 
dőn a  hitetlenektől  elfogva  bilincsekben  tartatott.  Krisztus  sze- 
retetétől lángolva,  kétszer  nyomult  a  barbárok  földjére,  hol  fog- 
sága után  halálát  is  találta  ;    egyedül  ilynemű  vértanúság  illette 
öt;    egyedül    ily  kimúlás  volt;,   méltó   hozzá.    Halálos    ágyán 


23 

monda  fia  sza'mára  amaz  emlékezetes  oktala'st,  ama  Icírszehb 
szavakat,  melyek  eg-y  király  ajkain  valaha  elhanfrozhattak.  Mi- 
előtt utolsó  sóhaját  kilehelne'',  halk  hangon  snsogá  :  „0  Jeru- 
zsálem, Jeruzsálem!"  Váljon  az  égi  volt-e  az.  vagy  pedig  a 
földi,  melyhez  e  bánatos  sóhajt  vagy  magasztos  reményt  intézé? 
Ö  ez  utóbbiba,  egyezkedés  utján  és  serege  nélkül  nem  akart 
belépni,  félvén,  hogy  példája  feljogosítja  a  többi  keresztény 
fejedelmeket  is  hasonlóan  cselekedni.  Ezek  jobban  cseleked- 
tek :  egysem  ment  közölök  oda  utána.  0  volt  a  keresztes  kirá- 
lyok ,  a  valódi  keresztény  királyok  és  a  főpapi  királyok  leg- 
utolsója és  legnagyobbja.  Két  halhatatlan  emléket  hagyott  hátra 
számunkra,  kápolnáját  és  sirját;  a  Saint-Chapelle-t  és  Saint- 
Denis-t,  mindkettő  tiszta,  egyszerű,  s  mint  ő  maga,  az  ég  felé 
emelkedő.  Egyet  még  ennél  is  szebbet  s  halhatlanabbat  hagyott 
a  nép  emlékezetében  t.  i.  a  vincennesi  tölgyet. 

Angolhonban  a  normanni  királyok  gonosz  faja,  kik 
mind  népeiknek  mind  az  egyháznak  dühös  elnyomói  voltak, 
Fülöp  Auguszttal  csak  a  gyalázatos  földnélküli  Jánost,  sz.  La- 
jossal pedig  a  sápadt  s  erőtlen  III.  Henriket  állíthatá  szembe. 
De  jóllehet  itt  a  kormány  botrányos  volt,  az  egyház  mégis  leg- 
nagyobb fényében  ragyogott,  és  a  nemzet  ott  léterőt  s  tartós 
biztosítékot  nyert.  Az  egyház  Angolhonban  szerencsére  csak- 
hamar nagy  férfiak  hosszú  sorával  lőn  ellátva  a  canlerburyi 
primási  székben,  mely  talán  hasonmás  nélkül  áll  évkönyveiben. 
Langlon  István,  János  uralma  alatt,  ki  sz.  Dunstan,  Lanfrank, 
sz.  Anzelm  és  sz.  Becket  Tamásnak  méltó  utódja  ,  s  III.  Ince 
méltó  képviselője  volt.  Miután  győzhetetlen  bátorsággal  az 
egyház  kiváltságaiért  küzdött  volna,  a  fellázadt  bárók  élére  ál- 
lott, kik  Isten  és  asz.  egyház  hadseregévé  gyűl- 
tek össze.  E  szent  szövetség  kicsikarja  János  királytól  ama 
hires  Ch  ar  ta-Ma  g  n  á-t ,  azon  angol  alkotmány  alapját,  me- 
lyet a  jelenkor  annyira  bámiíl,  kétségkivül  elfeledkezve  arról, 
hogy  ez  csak  a  hűbéri  szervezés  eredménye  volt,  s  hogy  maga 
a  Charta,  távol  minden  újítástól  ,  csupán  szent  Eduárd  tör- 
vényeinek új  érvényesítése,  s  egész  Európa  azon  korbeli  nyil- 
vános törvényeinek  megerősítése  volt  ,  mely  a  régi  s  egyéni 
jog  föntartásán  alapúit.  lII.  Henrik  alatt  is,  kit  egyedül  a  sz. 
szék  tartott  meg  ingadozó  trónján ,  megakadályozván  az  egye- 


24. 

sítést  Franciaországgal,  mely  Fülöp  Augiiszt  fiának  hódítása 
következtében  megtörténi  volna  ;  e  Fülöp  alatt  is  voltak  az  egy- 
háznak hös  védői  s  nemes  áldozatai,  canterburyi  sz.  Edmund- 
ban ,  ki  1242-ben ,  számkivetésben  halt  meg ,  s  winchesteri 
sz.  Richárdban  ;  a  nemzet  is  befejezte  szabadsága  diadalát  a  ne- 
mes Montfort  Simon  fiának  vezérlete  alatt,  ki  bátor  s  jámbor 
volt  mint  atyja ,  s  pályafutása  végén  meggyőzetett  és  megöle- 
tett, előbb  azonban  e  néphadból  kereszteshadat  szervezett,  s 
bevezette  a  nép  követeit  az  első  politikai  gyülekezetbe  (1258), 
mely  később  a  britt  parlament  annyira  dicső  nevét  viselte. 

Skóciában  ugyanazon  időtájban  Vilmosra,  a  jámbor  királyra 
s  III.  Ince  szövetségesére  akadunk,  ki  hogy  az  egyház  s  a  bol- 
dogságos szűz  iránti  szeretetét  bebizonyítsa,  azt  rendelte,  hogy 
a  szegény  nép  minden  szombaton  délután  dolgozni  megszűnjék. 
(1202.)  A  skandináv  tartományokban  a  tizenharmadik  század  a 
nagy  Lund  Absolon  érsek  alatt  veszi  kezdetét  (1201.),  ki  ret- 
tenthetlen  harcos  és  szent  életű  főpap,  népének  jótevője  s  pol- 
gárosítója  volt  egyszersmind.  Svédhon  sz.  Erik  unokája  alatt 
növekedett;  és  Norvégia,  hol  a  német  alkotmány  legszembe- 
tűnőbb nyomai  maradtak  fon,  V.  Hakin  (1217 — ^1263)  első  tör- 
vényhozója alatt  elvezett  szokatlan  nyugalmat.  Waldemar,  a 
győző  (1202 — 1252),  Dánia  legkitűnőbb  királya,  kiterjeszté  bi- 
rodalmát a  balti  tenger  minden  déli  földjére,  s  megelőzve  a 
calmari  uniót,  azon  nagyszerű  terv  foganszolt  meg  agyában, 
és  folytonos  éberséggel  oda  törekedett,  hogy  egy  fő  alatt  egye- 
sítessék  a  balti  tengernek  minden  partvidéki  tartománya,  midőn 
a  bornhovedeni  ütközet  következtében  (1227)  a  német  faj  ka- 
pott túlsúlyra  a  skandináv  faj  fölölt.  Azonban  hódításai  egész 
folyama  alatt  soha  nem  leveszte  szemei  elől  a  pogány  népek 
megtérítését,  mire  őt  a  szentszék  szünet  nélkül  ösztönözte  ; 
Livoniában  a  keresztény  vallás  terjesztése  körül  tett  törekvései 
találkoztak  az  1203-ban  épen  e  célból  alapított  kardosrend 
(L'  Ordre  des  Porte-Glaives)  fáradalmaival,  és  később  a  német 
lovagrend  közremunkálásával.  Ez  utóbbi  rend  főerejének  Porosz- 
honba való  áttétele,  mi  a  kereszténység  terjesztése  végett 
történt  (1234),  nagy  fontosságú  tény  éjszaki  Európa  vallási  s  pol- 
gárosítási  történelmében  ;  s  noha  az  emberi  szenvedélyek  igen 
korán  folytak  be   e  két  századig  tartó  keresztes-hadjáratba,  el 


25 

kell  azonban  ismernünk,  hogy  egyedül  ez  volt  képes  a  keresz- 
tény vallást  e  makacs  népek  közé  bevinni,  és  csak  csodálnunk 
kell  mindazt,  mit  a  pápák  elkövettek,  hogy  a  meghódítottak 
kormányzása  szelidítessék  ').  Ugyanazon  vonalon  Lengyelhon 
már  megveté  az  igazhitű  ország  Ci'cgnum  orthodoxum)  ■)  alap- 
ját; Henrik,  a  gneseni  érsek,  III.  Ince  követe,  László  herceg 
megtámadásai  ellenében  visszaállította  ott  az  egyházi  fegyel- 
met s  szabadságot  ;  sz.  Hedvig,  Erzsébetünk  nagynénje,  a  leg- 
szigorúbb erények  példájával  tündöklött  ott  a  trónon,  s  Isten- 
nek véres  áldozat  gyanánt  ajánlá  föl  fiát,  ki  mint  vértanú  halt 
meg  a  tatárok  elleni  harcban.  Lengyelhon  e  rémítő  csordák 
elé,  melyek  Oroszországot  leigázták  s  Magyarhont  elözönlék, 
egy  mindenkorra  átléphetlen  bástya  gyanánt  állván,  az  egész 
század  folytán  patakként  ontá  vérét,  s  így  tanult  azzá  lenni, 
mi  azután  mindig  volt ,  t.  i.  a  kereszténység  magasztos  ál- 
dozata. 

Visszatérve  ismét  déli  Európába ,  s  szemlélve  Olaszhont, 
melynek  népe  a  legbuzgóbb  s  legkitűnőbb  volt  a  keresztény 
népek  közt,  azonnal  elborzad  a  lélek  ama  kegyetlen  s  véget 
nem  érő  viszályok  szemléletére,  melyek  a  Guelf  és  Gibelin 
párt  között  fönforogtak,  a  gyűlölség  végetlen  uralmának  lát- 
tára ,  mely  a  háborúnak  kedvezve,  azon  elvekből  terjedt  szét, 
melyekből  eme  pártok  is  eredének.  S  a  gyűlölség  e  gyászos 
eleme  az,  mit  Olaszhon  történelmének  minden  korszakában 
uralkodni  látunk  ;  ezen  elem  egy  bizonyos  pogány  s  önző  poli- 
tikával ,  a  római  köztársasági  emlékek  maradványával  szövet- 
kezett, mely  az  egész  középkor  folytán  túlsúlyt  gyakorolt  az 
egyház  és  császárság  eszméi  fölött,  s  nagyon  is  kivonta  a  szent- 
szék üdvös  befolyása  alól ,  melynek  első  tárgya  különben  ők 
lettek  volna  ,  s  melynek  hatalmát  s  áldozatkészségéi  megtanul- 
hatták volna  becsülni  azon  küzdelem  egész  befolyása  alatt,  me- 
lyet a  lombard  városok  a  császárok  ellen  viseltek.  De  bármeny- 
nyire visszataszítók  legyenek  is  e  viszályok  ,  melyek  Olaszhon 
keblét  dúlták,  mégis   mi  tartoztathatna  vissza  a  csodálkozástól. 


•)   1249.   egy  papai  követ  Poroszhoiiba  iiiciit,  hogy  az  elfoglalt  né- 
peknek a  házassági   s  öröklési  szabadságot  biztosítsa,  sat. 
2)  Lengyelországnak  késóbL  a  pápáktól  nyert  cime. 


26 

melyre  ragadlalunk  azon  végtelen  szellemi  s  anyagi  erö ,  haza- 
fiúi buzgalom  és  benső  meggyÖzödéseJí  láttára ,  melyek  a  te- 
rületét elözönlőit  számos  köztársaság  mindegyikének  történel- 
mében följegyezvék  ?  Az  ember  bámulja  ama  hihetetlen  termé- 
kenységet az  emlékekben,  intézetekben,  alapítványokban,  a 
minden  nemben  kitűnő  nagy  férfiakban,  vitéz  bajnokokban,  köl- 
tőkben s  mtivészekben,  mely  Olaszhon  jelenleg  annyira  elha- 
gyott és  elpusztított  városainak  mindegyikében  látható. 

Bizonyára  a  régi  Göröghon  dicső  századai  óta  sohasem 
nyilatkozott  az  emberi  akarat  oly  hatalmasan,  sohasem  része- 
sült az  ember  és  müve  oly  nagy  becsülésben ,  sohasem  tűnt  Föl 
annyi  élet  oly  szűk  térben  !  De  ha  szemügyre  veszszük  a  szent- 
ség csodáit,  melyeket  Olaszhon  a  tizenharmadik  század  foly- 
tán föltűnni  látott,  könnyen  fölleljük  a  köteléket ,  mely  e  hőn 
dobogó  sziveket  összefűzte;  eszünkbe  jut  ekkor  a  szeretet  azon 
mély  s  mérhetlen  folyam-ára ,  mely  a  zivatar  s  bősz  hullámok 
alatt  tova  hömpölygött.  Ez  átalános  vegyülék  közt  városok  ala- 
pulnak s  gazdagodnak,  lakóik  száma  gyakran  tízszer  annyi 
mint  jelenleg,  a  művészetek  remekei  jönnek  ott  létre,  a  kereske- 
*  delem,  de  kivált  a  tudomány  napról  napra  űj  haladást  teszen  ')• 
A  német  tartományokkal  ellentétben,  az  egész  politikai  s  tár- 
sadalmi lét  a  nemességgel  együtt  a  váro'sokban  központosul, 
mely  tényezők  közöl  akkor  még  egy  sem  volt  annyira  túlnyomó 
hatalmú,  hogy  a  többiek  lételét  veszélyeztette  volna,  és  csak 
e  szabad  összemüködésökből  magyarázható  meg  részben  azon 
hallatlan  erő  ,  melylyel  rendelkezhettek.  A  lombardi  városok- 
nak a  konstanci  béke  óta  győztes  szövetsége  diadalmasan  da- 
colt a  császári  hatalom  erőködéseivel.  A  keresztes-háborúk 
felszámíthatlan  haszonnal  voltak  a  genuai  s  velencei  tengeri 
köztársaságok  kereskedelmére  s  jólétére  ;  az  utóbbi,  főképen 
Dandolo  Henrik,  a  80  éves  vak  dogé  alatt  első  rangú  hatalom- 
má lőn  Konstantinápol  és  a  keleti  birodalom  3  negyedének 
meghódítása  által,  melyre  oly  sokáig  büszke  volt.  A  toskánai 
városoknak  Hl.  Ince  által  szentesített  szövetsége  új  biztosíté- 
kot nyújtott     azon     városok     létének,  melyek    történelme    a 


Ï}  A  hires  padnai  egyetem  1222-be»  aiapitatott^  a  vicenzai  r202-beUj 
a  vcrcellii  1228-ban,  a  tievisoi  1260-ban,  a  na'polyi  1224-ben. 


27 

legnag-yobl)  birodalmakóval  vetélkedik,  milyencik  :  Pisa,  Likíc». 
Siena ,  melyek  magokat  az  arbiai  dicső  győzelem  előtt  ünne- 
pélyesen a  boldogságos  szűz  szolgálatára  szentelek  ;  kivállké- 
pen  Florenc,  mely  talán  napjainkban  is  a  legérdekesebb  szö- 
vetség. E  városok  évkönyveinek  minden  lapja  tanúskodik  a  meor- 
haló  buzgóság  s  a  haza  iránti  nagylelkű  áldozatkészségről. 
Hogy  ezer  közöl  legalább  egyet  hozzunk  fel:  midőn  látunk  egy 
népet,  mint  például  a  ferrarait,  mely  fájlalja,  hogy  a  haza 
szükségeinek  fedezése  végett  nem  rovatott  elég  teher  rá  ') , 
nem  merünk  szigorún  Ítélni  oly  intézményekről ,  melyek  a  ha- 
zafiságot s  önzetlenséget  ily  fokra  emelték.  Tudva  vagyon  még, 
hogy  e  tisztán  olasz-mozgalom  mellett  a  szellemi  s  földi  hata- 
lom közli  nagy  küzdelem  itt  hevesebben  dühöngött  mint  bárhol 
másutt,  s  bizonyára  midőn  az  utóbbi  már  arra  szorult,  hogy  a 
kegyetlen  Eccelin  II.  Frigyes  helytarlója  által  képviseltesse 
magát,  eléggé  hódol  az  egyház  ügye  szellemi  fensőbbségének. 
A  sváb  ház  uralma  alatt  álló  déli  Olaszország  II.  Frigyestől  és 
kancellárjától  Desvignes  Pétertől  nyerte  bölcs  és  tökéletes  tör- 
vénykönyvét, nekik  köszönték  a  költészet  s  művészetek  egész 
fenyőket;  de  ugyanakkor  a  császár  s  fia  Mainfroy  által  szaracén 
gyarmatokkal  is  lőn  elárasztva  mindaddig  ,  míg  Róma  egy  új 
francia  ágat^,  t.  i.  az  anjoui  házat  oda  nem  hivta ,  mely,  mint 
egykor  a  hős  normannok,  az  egyház  függetlenségét  biztosítá ,  s 
Európának  ezen  kapuját  a  hitetlenek  elől  elzárta. 

Ha  a  katolikus  történetíró  Olaszhon  fölötti  Ítéletében  bi- 
zonyos szomorúság  ellen  kénytelen  küzdeni ,  csak  zavartalan 
bámulat  tárgyát  leli  föl  Spanyolhonban  a  13-ík  század  idején. 
Ez  volt  minden  tekintetben  e  nemes  nemzet  hős  kora,  melyben 
csakugyan  méltó  volt  a  „katolikus  ország''  dicső  címét  nyerni 
ugyanakkor,  midőn  földét  és  függetlenségét  is  szerezte.  A  fél- 
sziget két  nagy  fölosztásából  Aragónia  mindjárt  III.  Péter  után, 
ki  koronáját  III.  Ince  kezeiből  nyerte ,  és  későbben  Murelnél 
mégis  az  egyház  ellen  harcolva  halt  meg,  ennek  fiát,  hódító  Ja- 
kabot mulatja  föl,  ki  nőül  sz.  Erzsébet  egyik  testvérét  bírta,  s 
megérdemelte  dísznevét,  miután  a  móroktól  x\Iajorque-ot  és 
Valenciát  elfoglalta ,  ki  Caesar  gyanánt  maga  irta  meg  évköny- 


»3  Chroii,  Fenar    p.  133.  ap.  Raumer. 


28 

veit;  ki  halvannégy  évi  kormánya  s  harcai  alatt  sohasem  győ- 
zetett meg,  ellenben  harminc  diadalt  aratott,  s  kétezer  egyhá- 
zat alapított  ').  —  Kasztiliában,  a  század  elején,  Rövid  Alfonz 
(Alphonsele  —  Bref),  a  sz.  Jakab  rendnek  s  a  szalamankai  egye- 
temnek -),  Spanyolhon  e  kettős  dicsőségének  alapítója  ült  a 
trónon  ;  a  király  oldala  mellett  tündöklött  a  hires  Ximenes  Ro- 
derik  toledói  érsek  (1208 — 1215)^  méltó  előde  annak,  ki  két 
század  múlva  e  nevet  halhatatlanná  tévé  ;  ez  egyszersmind,  mint 
sok  más  főpap,  azon  korban  rettcnthetlen  harcos,  mély  eszű  ál- 
lamférfiú ,  nagy  szónok  ,  pontos  történész ,  pazar  alamizsna- 
osztogató volt.  E  király  és  primas  voltak  a  „las  Navas  de  To- 
losa"  (16.  Jul.  1212)  nagy  napnak  hősei,  midőn  Spanyolhon 
Európának  azt  a  szolgálatot  tette,  melyet  Franciaország  Martell 
Káról  s  későbben  Lengyelország  Szobjeszki  alatt ,  midőn  azt  a 
40,000  pusztító  muzulmán  berontásától  megmentette.  A  félhold 
uralma  megtöretett  e  dicső  napon;  egy  keresztény  csata  valódi 
jelképe  volt  ez ,  melyet  a  népek  emlékében  csodás  hagyomá- 
nyok szentesítettek  meg,  és  melyet  III.  Ince,  a  nagy  pápa,  csak  a 
kereszt  diadaláról  nevezett  ünnep  alapításával  vélt  eléggé  di- 
csőíthetni, mely  ünnep  Spanyolhonban  maiglan  ugyanazon  na- 
pon meg  is  tarlalik.  Alfonzot  sz.  Ferdinand  követte ,  ki  szent 
Lajosnak  rokona  s  kortársa  volt ,  s  ki  il^y  dicső  alyafiságnak 
nem  is  vált  szégyenére,  mert  Lajosként  ő  is  egyesíté  a  keresz- 
tény hősnek  minden  dicsőségét  a  szentnek  minden  erényével,  s 
népének  leggyöngédebb  kegyeletét  Istenének  legforróbb  sze- 
retetével. Sohasem  akart  beleegyezni,  hogy  alattvalói  új  adók- 
kal terheltessenek  ;  „Az  Isten  más  módon  fog  majd  ótalmunk- 
ról  gondoskodni",  monda  ő  ;  „jobban  félek  egy  szegény  asszony 
átkától,  mint  a  mórok  egész  hadseregétől."  És  ö  e  mellett  pá- 
ratlan szerencsével  folytatta  a  nemzet  fölszabadítását  ;  elfog- 
lalta Cordovát,  a  nyugati  kalifa  székét,  és  miután  a  legfőbb  me- 
csetet Máriának  ajánlotta  volna  föl,  a  mórok  vállain  vitette  visz- 
sza  Compostellába  azon  harangokat,  melyeket  onnan  Almanzor 
kalifa  keresztény  vállakon  hordatott  el.  Visszafoglalván  Mur- 
ciát  1240,  Jaënl  1246,  s  végre  Sevillát  1248-ban  egyedül  csak 


')  Bern.   Conies.   Vita  Jac.   I. 

^)  Eleinte  P^.lenciában  volt;  Sealantankába  1213-ban  vitetett  át. 


29 

Granadát  hagyta  meg  az  araboknak  ;  azonban  onnyi  dicsőség 
közt  is  ala'zalos  maradt,  s  halálos  ágyán  fekve,  könytelt  szemek- 
kel kiáltott  fel  :  „Óh  uram!  irántami  szeretetből  annyit  elvisel- 
tél !  s  én  szerencsétlen,  mit  tettem  iránladi  szeretetből?"  'j 

Spanyolhon  folytonos  keresztes-háborúi  viselt  tulajdon 
földjén  ;  Európa  többi  országai  a  távolba  mentek  azt  fölke- 
resni ,  t.  i.  vagy  éjszakon  a  barbárok  ,  vagy  délen  a  szentsír 
megbecstelenítői  ellen.  E  nagyszerű  eszme  időről  időre  a  hely- 
beli mozgalmak  és  személyi  szenvedélyeken  átrontva,  mindezeket 
magába  szíva,  egyetlenegybe  olvasztotta  át;  nem  is  előbb,  ha- 
nem csak  sz.  Lajossal  szállott  a  sirba;  a  tizenharmadik  század 
első  felében  pedig  még  teljes  erejében  volt  fön.  Első  éveiben 
Foulques  de  Neuilly  ékesszólására  s  lelkesültség ére  nézve  Re- 
mete-Péternek, sz.  Bernardnak  vetélytársa,  egyik  lovagjátékról 
a  másikra  menve,  az  egész  francia  lovagságot  a  kereszt  megra- 
gadására birta.  A  bárók  egy  serege  Velencében  hajóra  száll- 
ván, a  bizánci  birodalmat  földúlni  sietett,  mintegy  utat  akarván 
ez  által  készíteni  Jeruzsálemhez.  A  roszalás  dacára,  mely- 
lyel  III.  Ince  e  rettentő  hódítást  sújtotta ,  nem  lehet  félreis- 
merni nagyszerűségét  és  azon  keresztény  érzelmet ,  mely  azt 
költötte.  Látjuk,  hogy  a  francia  lovagok,  müködésök  első  cél- 
jául mindig  a  görög  egyháznak  Rómávali  egyesítését  tevék,  s 
győzelmök  első  eredményéül  ezt  ohajták.  Ezen  elfoglalás 
egyébiránt  csak  jogos  megfenyítés  volt  mind  a  görög  császárokra 
azon  álnokságért,  melylyel  a  keresztesek  ügyét  mindig  elárul- 
ták, mind  elfajult  és  vérengző  népökre,  mely  fejedelmeinek  mir.- 
dig  csak  rabszolgája  vagy  orgyilkosa  volt.  Jóllehet  a  keresztes 
háború  eszméje,  minthogy  különböző  volt  az  indok,  szükség- 
kép vesztett  erejéből,  ezen  erőt  mindazáltal  kimutatják  azon  dicső 
fejedelmek,  kik  éltöket  nemhitték  tökéletesnek,  mielőtt  a  szent- 
földet nem  látták;  ilyen  volt  Champagne  Thibaut,  kinek  e  had- 
járat oly  szép  verseket  sugallott;  a  kegyes  és  sz.  életű  Lajos, 
Erzsébetünk  férje,  kiről  látni  fogjuk,  hogy  az  úton  halt  meg; 
osztrák  Lipót ,  s  a  távoli  Norvégia  királya  ,  ki  sz.  Lajos  társa 
kivánt  lenni.  E  vitézek  nejei  sem  haboztak  őket  e  vészleli  za- 
rándokságba követni  sa  kereszteshad  táboraiban  majdnem  any- 


■}  Flos  sanctoruni ,  ap.  Bolluiidist.  25.  maii. 


30^_^ 

nyi  fejedelemnöt  mint  fejedelmet  lehete  látni  ;  még  a  gyerme- 
kekre is  elharapózott  e^en  átalános  elragadtatás.  Európa  min- 
den pontján  megindulással  lehete  látni  1212-ben  a  gyermekek 
kereszteshadát,  melynek  kimenete  oly  gyászos  volt,  minthogy 
mind  elveszlek  ,  mely  azonban  fényes  bizonyságot  teszen  azon 
áldozatkészségről  s  a  hit  és  meggyőződés  iránti  önmegadás- 
ról ,  mely  azon  kor  embereit  a  bölcsőtől  fogva  a  sírig  lelkesí- 
tette. Mit  e  kisdedek  nagykoruk  előtt  tenni  megkísértettek,  azt 
a  hanyatlott  korúak  sem  mulasztották  el  ;  bizonysága  ennek 
Brienne  János  jeruzsálemi  király,  ki  miután  életét  majdnem 
egészen  a  hit  és  egyház  melletti  harcoknak  áldozta  volna  föl, 
még  saját  veje  II.  Frigyes  ellen  is  küzdvén,  már  több  mint  80 
éves  korában  indult  el  a  keleti  latin  líj  birodalom  védelmére,  s 
majdnem  csodálatos  eredmény  után,  nyolcvankilencedik  évében, 
inkább  e  győzelemtől  mint  agg  korától  kimerítve  hall  meg ,  a 
császári  bíbort  s  dicső  fegyverzetét  letéve,  sz.  Ferenc  öltözetét 
vévé  magára  ,  hogy  a  végső  győzelemnek  e  jelvényei  alatt 
hunyjon  el  (1237.) 

A  buzgalom  ezen  egyéni  nyilatkozatain  kívül  Európa  a 
kereszt  állandó  katonasága  gyanánt  még  három  nagy  lovagren- 
det is  látott  fölvirágzaní ,  úgymint  a  templáriusok  ,  jeruzsálemi 
sz.  János  és  a  németországi  sz.  Mária  hadirendeit.  Ez  utóbbiak 
nagymestere  a  tízenharmadik  század  első  éveiben  Saltza  Ármin 
volt ,  ki  az  egyház  és  birodalom  kibékítése  ügyében  kifejtett 
nemes  s  fáradságot  nem  ismerő  ügyekezeteiről  nevezetessé  lőn, 
s  kinek  kormánya  alatt  történt  a  német  lovagok  első  hadjárata 
Poroszhon  ellen ,  míg  e  rend  egyik  kiváló  s  később  főszéke 
sz.  Erzsébet  sírja  közelében,  Marburgban  lett. 

így  tehát  keleten  Konstantínápol  elfoglalását,  s  a  görög- 
birodalomnak egy  maroknyi  francia  sereg  által  történt  földulá- 
sát  látjuk  ;  Spanyolhonban  a  Las  Navas  de  Tolosa  és  sz.  Ferdi- 
nándot; Frankhonban  Bouvínest  és  sz.  Lajost;  Némethonban  a 
Hohenstaufenek  dicsőségét  és  bukását  ;  Angolhonbari  a  Charta 
Magná-t;  a  keresztény  világ  tetőpontján  III.  Incét  s  hős  utód- 
jait, íme,  ez,  úgy  véljük,  elég  arra  ,  hogy  sz.  Erzsébet  korá- 
nak nevezetességet  tulajdonítsunk  az  emberiség  történelmében. 
És  ha  ennek  alapokaít  fürkészszük  ,  könnyen  föllelhetjük  azo- 
kat egyrészt  az  egyház    azon  magasztos  egységében  ,  melynek 


3í 

ligyelmél  misem  kerülte  ki;  mely  legfönségesb  titkaiban  épen 
líí^y  mint  legkisebb  részleteiben,  a  szellemnek  az  anyag- fö- 
lötti határozott  fensőbbségét  hirdette;  mely  okos  és  atyai  gon- 
doskodással szentesítette  az  egyenlőség  törvényéi  az  emberek 
között,  és  a  legszegényebb  rabszolgának  is  biztosítván  házas- 
sági szabadságát  s  családi  szentélyét ,  az  által ,  hogy  a  tem- 
plomban ura  mellett  enged  neki  helyet,  főleg  pedig  minden 
lelki  méltóságra  lítat  nyitván  neki ,  végtelen  különbséget  hozott 
be  ennek  s  az  ókor  legkegyeltebb  rabszolgájának  sorsa  között. 
Az  ő  szemei  előtt  a  világi  halalom,  a  császárság,  a  királyság, 
mely  gyakran  kezelői  szenvedélyei  által  beszennyeztetett ,  de 
ezer  kötelék  által  a  szeretet  ösvényén  tartatott  vissza  ,  mint- 
hogy kicsapogásaiban  mindenütt  a  hit  s  egyház  emelte  gátokra 
talált;  még  nem  tanulván  bele  azon  általános  törvényhozások- 
ba, melyek  a  nemzetek  szellemét  igen  gyakran  ?  rideg  egyforma- 
ság kedvéért  letiporják  ;  ellenben  rá  lőn  szorítva,  hogy  őrködjék 
minden  egyéni  jog,  az  ősi  szent  szokások  ,  a  helyi  szükségek  és 
részletes  hajlamok  szabályszerű  kifejtése  fölött;  s  végre  ural- 
kodóvá tétetett  ama  nagy  hűbéri  szervezetben  is ,  melynek 
alapja  egészen  azon  kötelesség-érzetre  volt  fektetve,  mely  még 
a  törvényt  is  saját  követésére  kényszeríti,  oly  kötelesség-ér- 
zetre ,  mely  az  engedelmességnek  az  erény  és  önmegtagadás 
teljes  méltóságát  kölcsönzi.  Azon  borzasztó  dolgok,  melyeket 
földnélküli  János  az  egyház  elleni  hosszü  küzdelmeiben  vég- 
hez vitt,  továbbá  a  bizánci  birodalom  nyomorült  hanyatlása 
eléggé  mutatják,  mi  volt  e  korban  a  magára  hagyatott  világi  ha- 
talom; míg  ellenben  az  egyházzal  való  szövetsége  koronás 
szenteket  adott  a  világnak,  milyen  volt  sz.  Lajos  és  sz.  Ferdi- 
nánd, vagyis  oly  királyokat,  milyeneket  a  világ  soha  többé  nem 
látott. 

Ennyit  e  század  politikai  s  társadalmi  életéről.  A  hit,  lelki 
élet  s  a  belső  lét,  mennyiben  ezt  az  előbbitől  meg  lehet  kü- 
lönböztetni, nekünk  még  nagyszerűbb  és  csodásabb  látványt 
tár  fel,  és  szorosabban  fűződik  azon  sz.  nő  életéhez,  kinek  tör- 
ténelmét megírtuk.  Azon  nagyszerű  események  mellett,  melyek 
a  birodalmak  színét  elváltoztatják,  még  tökéletesebb  és  tartó- 
sabb mozgalmakat  fogunk  látni  a  szellem  birodalmában;  e  dicső 
harcosok ,  e  trónon  ülő  szentek  mellett  látni  fogjuk  még ,  mint 


32 

nemzi ,  mint  küldi  az  egyház  győzhetetlen  bajnokait,  a  társada- 
lom minden  rendéből  összetoborzott  szentéi  sereffét  a  lelkek 
fölkeresésére. 

Bizonyára  nagy  erkölcsi  romlás  harapózott  el  a  társada- 
lomban ,  melyet  a  különféle  természetű  eretnekségek  okoztak; 
e  romlás  midenfelől  veszélylyel' fenyegette  a  társadalmat;  a 
buzgalom  s  jámborság  lankadozott;  az  előbbi  század  nagyszerű 
alapítványai,  u.  m.  Klunyiak ,  Cisterciek ,  Premontreiek  és 
Karthausiak  szerzetei  már  nem  voltak  képesek  azt  föléleszteni, 
míg  a  száraz  tanmód  igen  gyakran  forrásukat  is  kiszárította.  A 
lankadó  kereszténységnek  űj  és  hathatós  gyógyszerre  volt  szük- 
sége ;  merevedett  tagjait  hatalmas  rázkódás  által  kellé  életre 
ébreszteni;  fejének,  a  római  egyháznak  új,  erősebb  karokra 
volt  szüksége ,  s  az  Isten,  ki  sohasem  hagyta  el  jegyesét ,  ki 
megesküdött,  hogy  soha  sem  hagyandja  el,  a  kivánt  és  szüksé- 
ges segedelmet  meg  is  küldé.  Azon  álmok  valóban  prófétai  lát- 
ványok voltak,  melyekben  III.  Ince  s  III.  Honorius  a  laterán 
egyházat,  e  minden  ker.  egyház  fő-  s  anyaegyházát  ')  roska- 
dása  percében  egy  olasz  koldus,  vagy  egy  szegény  spanyol  pap 
által  láták  föntartatni.  Mert  ime  !  megjött  azon  áldozár,  az  eret- 
nekektől elárasztott  déli  frankhonnak  szélén  Jekvő  pyrenaei  he- 
gyek fia  ,  ki  meztelen  lábbal  hatolt  át  tüskén-bokron  kérésziül 
a  sz.  hit  hirdetése  végett.  S  ez  a  nagy  sz.  Gusman  Domon- 
kos "^),  kit  anyja  ,  midőn  még  méhében  hordozá,  eb  alakban  lá- 
tott égő  szövetnekkel  szájában ,  mi  az  egyházért  lángoló  buz- 
galmának, sebességének  látnoki  jelképe  volt  ;  midőn  kereszt- 
ségre  tartatott ,  csillag  fénylett  homlokán  ;  tisztaságban  és  jám- 
borságban növekedett ,  mást  nem  szeretve  mint  azon  isteni 
szüzet,  kinek  palástja  alatt  az  egész  mennyei  hazát  vélte  rej- 
leni  ^)  ;  kezeiből  azon  illat  párolgott ,  mely  minden  hozzá  kö- 
zeledőben a  szűzi  tisztaság  erényét  kelti  föl  ;  ő  szelid,  kedves, 
s  mindenki  iránt  alázatos  volt,  a  könyek  ajándokát  nagy  mérték- 


•)  Régi  előcsaiiioka  egyedüli  maradványán  ,  a  lateráni  sz.  .fa'nos 
mostani  főbenienefe  fölölti  föliiásban  olvasható  :  Dogmate  papali  datnr  ac 
siinul  imperiali,  quod  sím  ciinctariiiíi  mater  capiit  ecclesiarum  etc. 

9  S/üIetett  1170;  s/ónokolni  kezdett  1200;  meghalt    1221. 

^)  Totam  coelesleni  pátriám  amplexando  diilciter  continebat.  Act, 
SS.  Aiignst.  t.  \,  p.  o83. 


33 

ben  birván  ,  hogy  a  szogónycken  segíthessen ,  még  könyveit 
is  eladá ,  söt  még  önmagát  is  el  akará  adni ,  hogy  az  eretne- 
kek közöl  egy  fogoly-leiket  megmenthessen.  Azonban  hogy 
mindazon  lelkeket,  melyek  üdve  ennyi  szirt  között  veszély- 
nek volt  kitéve  ,  megmenthesse,  egy  szerzetesrend  eszméje  tá- 
madt föl  lelkében,  melynek  tagjai  többé  ne  üljenek  hon  elzár- 
kózva, hanem  átjárva  a  világot,  keressék  föl  mindenfelé  az  isten- 
telenséget, azt  szégyenítsék  meg,  s  hirdessék  a  szent  hitet. 
Üdvös  tervének  megerősítése  végett  Rómába  utazott;  az  első 
éjen  látá  álmában  Krisztust,  mint  a  bűnös  világot  sújtani  ké- 
szül ;  azonban  közbejött  a  szent  Szűz,  s  fiának,  hogy  öt  csil- 
lapítsa ,  bemutatta  Domonkost,  űgy  szintén  egy  másikat,  kit  ö 
még  soha  sem  látott.  Más  nap  egy  templomba  menvén  ,  abban 
egy  foszlányokba  takart  embert  látott,  s  ebben  azon  társára  is- 
mert, kit  Üdvözítőnk  anyja  adott  neki;  azonnal  karjaiba  borült, 
mondván:  „Te  testvérem  vagy,  s  velem  ugyanazon  egy  pá- 
lyán haladsz;  legyünk  együtt,  s  misem  fog  rajtunk  győzedel- 
meskedni;" s  e  perctől  fogva  mindkettő  egy  sziv  és  egy  lélek 
lett').  E  koldus  assziszi  sz.  Ferenc,  Krisztus  dicső  szegénye 
volt  0-  Neki  is  ugyanazon  terve  volt,  t.  i.  alázatosság  és  sze- 
retet által  a  világot  meghódítani,  míg  maga  kisebbé,  (Minor) 

ti 

az  emberek  legcsekélyebbévé  lön.  0  akart  az  isteni  szegény- 
ségnek ,  mely  Krisztus  halála  óta  özvegy  volt,  jegyest  adni  0- 
Huszonöt  éves  korában,  megvetve  minden  családi,  tiszteltetési 
és  jólléti  köteléket,  mezetlenül  szállott  alá  az  assziszi  hegyről, 
hogy  a  világ  előtt  a  kereszt  esztelenségének  legtökéletesb 
példáját  adja,  milyen  csak  létezhetett,  mióta  a  kereszt  a  kál- 
várián fölállítatott  ;  távol  azonban  attól ,  hogy  a  világot  eszte- 
lenség által  föllázítsa,  hanem  inkább  hogy  azt  leigázza.  Minél 


I)  In  oscula  sancta  ruens  et  sinceros  aniplexns  ,  dixit  Domiiiicus  : 
Tu  es  socius  mens ,  tu  cmres  pariter  ;  stenius  simul  et  nullus  adversu- 
rius  praevalebit.  Et  tunc  ergo  facti  snnt  cor  ununi  et  anima  una  in  Do- 
mino, Act.   SS.  Angust,  t.   I  ,  p,  576. 

'^')   II  gJorioso  povciello  di  Christo.    Született  IIS2,  nieghiiU    1220. 

^')  Qnesta  ,  piÍA ata  dcl  primo  marito  , 

jMilIe  e  cent'  anni  e  piíi  dispetta  e  scma 
Fino  à  costui  si  stetíi  sensa  invito  .  .   . 
Dante  ,  Párad.    C.  XI. 


34 

inkább  megsemmisíti  magát  e  dicső  esztelen ,  alázatossága  és 
megvettetése  állal  akarván  magának  érdemet  szerezni  arra, 
hogy  a  szeretet  edényévé  legyen,  annál  jobban  fénylik  és  sn- 
gárzik  szét  nagysága  messze-távolra  ,  annál  jobban  tódulnak 
ösvényére;  az  egyik  mindenből  kivetkezni  vágyva,  mint  ő; 
másik  legalább  ihletett  szavait  óhajtva  hallani.  Hasztalanul  ment 
Egyiptomba  vértanúságot  keresni  ;  kelet  őt  visszaküldé  nyugatra, 
hogy  ezt  termékenyítse,  nem  vérével,  hanem  szivéből  kifolyó 
szeretetével,  s  azon  öt  sebbel,  melyeket  az  osztott  meg  vele, 
ki  a  világot  egész  halálig  szerette.  0  maga  is  az  egész  világot 
átölelte  szeretetével;  először  is  minden  embert  határtalan  oda- 
engedéssel  :  „Ha  nem  adnám  ezt,  mit  viselek,  annak,  — monda, 
midőn  magát  egyetlen  öltönyétől  megfosztá,  hogy  egy  szegényt 
födhessen  be  vele-,  kinek  erre  nagyobb  szüksége  vagyon  mint 
nekem,  rablásról  vádoltatnám  a  mennyben  levő  nagy  alamizs- 
naadótól"; ')  továbbá  az  egész  élő  és  élettelen  természetet  ; 
nem  volt  teremtmény ,  mely  fi-  vagy  nővére  nem  lett  volna, 
melynek  a  közös-atya  igéit  nem  hirdette  volna ,  és  melyet  az 
emberek  elnyomásától  meg  nem  akart  volna  szabadítani ,  s  a 
fájdalmaktól  nem  lett  volna  kész  megváltani  :  „Miért  függesz- 
ted föl,  —  monda  bizonyos  mészároshoz,  —  s  kínzód  így  test- 
véreimet, a  báránykákat?"  ') 

S  a  fogságban  levő  madarakhoz  :   „Gerléim,   kedves   kis 

együgyű,  ártatlan,  tiszta  nővéreim,  miért  engedtétek  magatokat 

if 

így  megfogatni  ?"  0  tudá,  —  így  szól,  hozzá  hasonlón  sz.  életiró- 
ja, —  hogy  minden  teremtménynek  vele  egy  eredete  vagyon  ;  és 
ő  ezek  iránt  mutatott  gyöngédségével,  s  ezeknek  ő  irányában 
tanúsított  csodás  engedelmességével  megmutatta  azt,  hogy  oly 
ember,  ki  a  vétket  legyőzte  ,  és  magában  az  istennel  való  ter- 
mészetes viszonyt  visszaállította  ,  mivé  lehet  e  természet  irá- 
nyában, melynek  sülyedését  csak  ő  okozta  ,    s   mely  tőle  várja 


•)  Pio  fiirto  mitii  repiito  a  inagno  Eleemos}  naiio  inipntandum  si 
hoc  quod    feio,  non  dedero  niagis   egenti.  Act.    SS.   ücfob.,  t.   II. 

^)  Quare  fialrts  nieos  agiiicnlos  sic  ligatos  et  suspenses  exciii- 
cias  ?  .  .  Soiorculae  nieae  tuitnres,  siniplices,  innocentes  et  castae  ,  nt 
quid  ita  vos  cepi  perniisistis  ?  .  .  Scicns  cieatnras  qniuitnnilibet  parvas, 
uniini  secum  habcre  principinm.  S.  Bonaventiire,  Vita  S.  Franc,  17ü,  ap. 
liollandist. 


35 

visszaholyozlelésct  is.  Maga  Jézus  ós  Mária  tárák  föl  előtte  az 
egyház  kincseit,  a  szegéyes  Porciunkula  kápolnában,  mely  anna 
szegénységnek  drága  ereklyéje  gyanánt  maradt  ránk,  melynek, 
Bossuot  szerint,  o  reményvesztett  kedvelője  volt');  «  pápa 
niegcrösíté  ezen  égi  kedvezményeket ,  azon  fehér  s  piros  ró- 
zsák láttára,  melyeket  Ferenc  tél  közepén  mutatott  neki.  Ez- 
után az  alvernói  sziklára  ment,  ott  átveendő  a  győzelmes  bé- 
lyegeket '^),  melyeknek  őt  az  üdvözítőhöz  hasonlóvá  ,  s  a  ke- 
resztény nép  szemeiben  valódi  keresztviselővé,  Krisztus  zász- 
lóvivőjévé kellé  tenniök  ^),  az  egyház  pedig  három  századdal 
későbben  keletről  jött  és  az  élő  Isten  jegyével  megjelölt  an- 
gyalnak nevezte  öt  *). 

E  két  nagy  férfiú  láttára  megérté  a  század  ,  hogy  meg 
vagyon  váltva,  ereibe  új  vér  fog  szivárogni  ;  számtalan  tanítvány 
állott  ezen  magával  ragadó  lobogók  alá  :  a  lelkesülés-  s  rokon- 
szenvnek századokat  átható  szava  hallatszék,  mely  mindenütt, 
a  pápák  rendeleteiben  ép  úgy,  mint  a  költök  énekeiben  vissz- 
hangzott ^)  :  „Midőn  a  mindig  uralgó  fejedelem,  így  szól  Dan- 
te, veszélyczett  seregét  meg  akarta  menteni,  jegyese  segedel- 
mére e  két  bajnokot  küldé  ;  tetteik  s  szavaik  viszatérítették  a 
tévedő  népet"  '').  E  két  rend,  így  szólott  IV.  Sixtus  1479,  har- 
madfél százados  tapasztalás  után ,   mint  a  gyönyörök  édenének 


'}  Boldog-,  e/eis/cr  és  ezeis/ci  boldog  a  szegény  Ferenc ,  a  leg- 
lángolóbb,  legfellengzőbb,  cs  ha  jgy  szabad  szólani,  legreniénynélkiiliebb 
kedvelője  a  szegénységnek  ,  milyen  csak  lehetett  az  egyházban.  Bossuet, 
Panégyrique  de  saint  François. 

^3  Corpore  siio  Christi  tritimplialia  stigmata  praeferenti.  IV-dik 
Sándor  „Benigna''    bullája. 

2)   11   gonfalonniere  di  Cliiisto.  Fioretti  di  S.    Franccsco,  passim. 

*}  Angelum  illuin  ascendenteni  ab  ortu  solis  habentem  signum  Dei 
vivi  beatuni  Franciscuni.  X.  Leo  Bullája:  Itc  et  vos  in  vincain  nieani, 
1517. 

^)  Cieco  era  il  mondó  ;  tu  failo   visarc  : 
Jjibroso;  hailo  mondató: 
Morto;  Thai  suscitato  : 
Sceso  ad  inferno  ;  failo    al  ciel   montare. 

Guittone  d'Arezzo,   Canz    a  S    Fraucesco 

^)  Quando  lo'mperador  che  sempre  rcgna 
Pro  vide  alla   milizia  ch'era   in  forse 

3* 


36 

két  fö  folyója,  az  összes  egyház  földjét  önlözé  tanaival,  eré- 
nyei- s  érdemeivel,  és  azt  napról  napra  termékenyebbé  tette; 
ez  azon  két  szeráf ,  kik  a  magasztos  szemlélődés  és  angyali 
szeretet  szárnyain  minden  loldin  túlemelkedve,  szünet  nélkül 
gyűjtik  a  szentegyház  csűreibe  a  Jézus  Krisztus  drága  véré- 
vel megváltott  lelkekben  tett  tiszta  aratás  gazdag  kévéit,  az  Is- 
ten dicséretének  folytonos  zengedezése  s  azon  véghetetlen  jó- 
tétemények hirdetése  által,  melyekkel  az  emberi  nemet  el- 
árasztotta a  legfőbb  alkotó,  ki  az  Isten.  Ez  azon  két  tárogató, 
melyekkel  az  Isten  a  népeket  sz.  evangéliumának  lakomájára 
hivja  0- 

Csak  alighogy  megszülettek  a  rendek,  melyek  ily  nagy- 
szerű dicséreteket  érdemlének,  máris  elterjedésök  s  hatalmok 
a  korszak  legfontosb  történelmi  tényei  egyikévé  vált.  Az  egy- 
ház azonnal  úrnője  lön  nagyszámú  mozgó  s  mindig  rendelke- 
zésre kész  két  hadseregnek,  melyek  föltarthatlanul  rohanták  meg 
a  világot.  1277-ben,  sz.  Domonkos  halála  után  félszázaddal  ké- 
sőbb, szerzete  már  417  rendházat  birt  Európában.  Sz.  Ferenc, 
még  éltében,  szerzeteseiből  egyszer  5000  gyűjtött  össze  maga 
körül  Assisiban  és  35  évvel  később  Narbonneben,  hol  össze- 
számítatván  a  szeráfi-rend  ereje,  már  33  tartományban  800 
zárdából  és  legalább  20,000  szerzetesből  áÍlónak  találtatott.  Egy 
századdal  később  már  150,000  rendtaggal  birt  ").  A  pogány 
nemzeteknél  a  hithirdetés  ezennel  újra  kezdetik,  a  sz.  ferenciek 


-  • a  sua  sposa   soccorse 

Con  duo  camponi ,  al  cui  faré   al  cui  dire 
Lo  popol  disviato  si  raccoise. 
Paradiso.  XIÍ. 
í)  Instar    duorum  primorum    fluminuni  a  coelestiuni  voluptatum  .  . 
paradiso   egredientiurn  SS.  universalis    Ecclesiae  terram  . . .  irrigantes,  nia- 
gis  in  dieni  fructuosam  efficiunt.    Hi  sünt    duo  Seraphini ,  qui  in  subliniis 
contemplationis  et    seraphici  amoris  alis    elevati,  a    terrenisque  rebus    ab- 
stracti,  assiduo  divinarum   lauduni   claniore,    et  inimensornm  beneficioruni 
buuïano  generi   a   sumnio  opifice  Deo  exhibitorum  declaratione .  . .  Doniino 
Deo  mundae    segetis  aniniaruni   scilicet  Redemptoris    nostri  J.  C.  pretiosi 
sangninis  effusione  redeniptarnni,  copiosos  in  horrea  sanctae  Kcclesiae  m  i- 
nipulos  referunt.  Hi  sünt  duae  tubae,  per  quas  Doniinu.s  praecipit  ad  pu- 
buluin  S.  Kvangtílii  universuui   populiiai  .  .  .  advocari. 

=^3   Wadding  Helyot. 


37 

IV.  Incze  s  sz.  Lajos  állal   küldetve  ,  M^^rokkoba ,  Damaskusba 
egész   a  mong-olokig-  behatolnak;  de  kiváltképen  a  keresztény 
nemzetek  szivében  lappangó  szenvedélyek  leküzdésével  fog- 
lalkoznak ;    elterjednek  azonnal   az    annyi  viszály  dúlta  Olasz- 
országban, és  egyedül  csak  a   szeretet  törvénye  szerint  itélö 
békebirákűl  lépvén  föl ,  megkísérték  egymással  kiengesztelni 
a  pártokat,   és  gyökeresen  kiirtani  a  tévelyeket.    Látjuk  őket 
1233-ban  az  egész  félszigetet  keresztekkel ,  illatfüsttel  és  pál- 
maágakkal bejárni ,  énekelvén   s  hirdetvén  a  békét,  szemökre 
lobbantván  a  városoknak,  a  fejedelmeknek,   söt   maguknak    az 
egyház   fejeinek  is  hibáikat  és  bosszüvágyokat.  A  népek,  leg- 
alább egy  ideig,  e  magasztos  közbevetés  előtt  meghajolnak  ; 
Piacenza  nemességét  és  népét  egy  sz.  ferenci,  Pizát  és  a  Vi- 
scontiakat  pedig   egy   dömés  barát  szava  békíté  ki  egymással  ; 
Verona  sikján  200,000  lélek  tolong  egy  dömés  szerzetes,  bold. 
Vicenzai  János  köré,  kit  a  pápa  Toskana,Romania  s  a  trevisói 
határgrófság   közti    viszályok    lecsendesítésére    küldött.  Ezen 
ünnepélyes  alkalommal  vezérszövegül  e  szavakat  vévé  :  „Békét 
adok   nektek,  békémet  hagyom   nektek",  s  mielőtt   beszédjét 
végezte  volna ,    máris     a  hevesen  kitörő  zokogás   és  könyek 
mutaták,  hogy  minden  jelenlevő  szive  megindult,  és  az  esztei  s 
romanói    versenygő    házak   főnökei    kölcsönös    átölelkezéssel 
adják  az  átalános  kiengesztelődés  jelét.  Az  ily  süker  koszo- 
rúzta eredmények,  igaz,  nem  tártának  sokáig  ;  mindazonáltal  a 
baj  hathatósan  meg  vala  törve,  s  a  kereszténység  éltető  nedve 
a  kedélyekben   újra  fölélesztve  ,  naponként  és  mindenütt  vég- 
hetetlen tusa  folyt  a  méltányosság  nevében,  a  törvény  holt  bö- 
tüje,  a  szeretet  nevében,    az   emberiség  rósz  hajlamai ,  a  ma- 
laszt és  hit  nevében  a  tudományos  okoskodások  szegénysége 
és  szárazsága  ellenében.    Misem   voná  ki  magát  ezen  új  befo- 
lyás alól ,  mely  a   falvakon  szétszórt  földműveseket  mozgásba 
hozta,  az  egyetemek  biralmát  pártokra  szélé,  s  egész  a  kirá- 
lyok trónjáig  fölhalott.  Joinville  beszéli,  hogy  sz.  Lajos  mind- 
járt ,  midőn  keresztes  hadjáratából  visszatérvén,  kikötött ,  egy 
sz.  ferenci  által  e  szavakkal  fogadlatolt  :  „Soha  sem  jut  ország 
tönkre,  más  oknál  fogva,  mint  az  igazság  hiánya  miatt;   köte- 
lessége tehát  őrködnie  ,  hogy  népének  az  igazság  gyorsan  ki- 


38 

szolgáltassék.  Ezt  soha  sem  feledé  el  a  király').  Tudva  vagyon, 
mint  kisérté  meg  gyöngéden  szerető  neje  ,  rokonai  s  tanácsno- 
kai mellől  elvonulni,  hogy  lemondva  az  általa  oly  dicsőén  vi- 
selt koronáról ,  ő  is,  mint  sz.  ferenci,  koldulni  járjon.  De  meg 
kellé  elégednie  avval,  hogy  harmadrendi  vezeklő  lehetett; 
mert  e  hóditó  hadseregükben  helyet  adhatának  bár  az  egész 
világnak.  A  szerzetesek  ezredei  mellett  tágas  tér  nyittatott 
meg  a  magokat  Krisztusnak  föláldozni  kivánó  szüzek  számára; 
a  harmadrendiek  ismert  társulata  alkalmas  helyül  kínálkozott 
a  fejdelmeknek,  vitézeknek,  családapáknak  és  anyáknak,  szóval, 
azon  mindkét  nembeli  híveknek ,  kik  legalább  közvetve  kíván- 
tak a  kereszténység  újjászületése  nagy  munkájában  résztvenni. 
Mint  a  hagyomány  beszéli,  ezen  újjászületés  két  dicső 
törzsatyja  egykor  munkálódásaikra  és  külszinre  lígyis  olyannyira 
összevágó  rendjeik  egyesítését  lervezé,  azonban  az  őket  ve- 
zérlő isteni  ihlet  kinyilalkoztatá  nekik,  hogy  a  két  különböző 
erőnek  s  az  egymástól  eltérő  két  harcmodornak  külön-külön  ha- 
táskört rendelt  a  gonoszság  elharapozása  ellen.  Úgy  látszik,  ők 
az  erkölcsi  világot,  a  magasztos  missiót  is  föloszták  magok  közt 
ugyanegy  időben,  oly  modorban,  hogy  visszavezetve  az 
egyház  ölébe,  ott  egyesítsék  a  szeretetet  és  tudományt,  eme 
két  nagy  vetélytársat,  melyeknek  azonban  egyike  sem  létez- 
hetnék a  másik  nélkül  ;  eme  kiengesztelést  ők  valóban  úgy  esz- 
közlötték ,  mint  előttök  senki  sem.  Míg  a  szeretet,  mely  sz. 
Ferenc  lelkét  fölemészté  ,  neki  az  egyházban  az  assziszi  szeráf 
nevet  szerezte  :  tán  nem  leszen  vakmerőség  Dante-vel  sz.  Do- 
monkosnak a  kerubok  erejét  és  fényét  tulajdonítani').  Fiaik 
mindig  hivek  maradtak  e  különvált  irányhoz,  mely  az  örök  egy- 
ség felé  tört,  és  némely  tündöklő  kivételeket  ide  nem  számítva^ 
lehet  állítani,  hogy  az  egész  egyházi  történelemben  legkülö- 
nösebben a  szeráfi  rendnek  volt  szerepe  :  bő  ár  gyanánt  elter- 
jeszteni s  szétárasztani  a  szeretet  kincseit,  az  önfeláldozás  ti- 
tokszerű  örömeit;  míg  a  döméseknek,  vagy  mint  máskép  nevezik,  a 


')  Joinvilic  édition  Petitot. 

2)  L'iin  fii  tutto  serafico  in  ardore, 
l/altio  per  sapienza  in  terra  fne 
Di  chenibica  Ince  iino  splendore. 

Dante ,  Párad.  c.  XI, 


39 

prcdikátoroknak,  mint  már  ncvök  is  mutatja,  az  igazság  isme- 
retének eltcrjosztcsc ,  annak  ineg-védése  s  mcgg-yükcrcsítése 
jutott  szerepül.  Egyik  sem  mulaszlá  el  kötelmét;  mindkettő 
ugyanis,  első  ifjúsága  óta,  a  félszázad  lefolytán,  melyről  itt  szó 
vagyon,  az  egyháznak  annyi  szentet  és  tudóst  szült,  mennyit  az 
létezése  századai  óta  soha  sem  birt.  Sz.  Domonkosnak,  e  jeles  hit- 
bajnoknak, az  örökkévaló  „Munkálkodó"  0  segédének  nyomaiba 
b.  Jordán  lép,  ki  méltó  volt  arra,  hogy,  mint  rendfőnök,  annak 
első  utódja  legyen;  ezután  a  kitüntetéskép  „Vértanú"  cimmel 
ékesített  veronai  Péter  ^) ,  ki  az  eretnekek  által  meggyilkol- 
talva, sebeiből  kicsorduló  vérével  irá  a  földre  ama  hitvallás  első 
igéit,  melynek  igazságát  élete  árán  hirdeté  ;  ezt  követék  Ja- 
cinth  ^)  és  fivére  Ceslas,  e  fiatal  s  hatalmas  lengyelek,  kiknek 
sz.  Domonkossal  Rómában  egyszer  találkozniok  elég  volt  arra, 
hogy  végbucsüt  mondva  minden  földinagyságnak,  ezen  új  vilá- 
gosságot hazájokba  átvigyék  ,  honnét  annak  villámgyorsaság- 
gal kellé  Lithvániába  ,  Orosz-  és  Poroszhonba  elterjednie.  Ezt 
követé  pennaforti  sz.  Raymund,  a  „Decretales"  cimü  pápai  vég- 
zések összegyűjtője  s  sz.  Domonkos  utóda,  kit  9-ik  Gergely  az 
egyházi  törvénykezés  rendbehozásával  bizott  meg.  Végre  Vi- 
sconti  Theobald  *),  ki  10-ik  Gergely  név  alatt  kormányzá  e  föl- 
dön az  egyházat,  mielőtt  annak  imáira  az  égben  örökre  jogot 
nyert  volna.  Ezen  férfiakon  kivül,  kiknek  szentségét  az  egyház 
szcntesíté,  még  sok  más  hozá  meg  neki  észtehetsége  és  tudo- 
mánya hálaadóját  :  Nagy  Albert  ^),  ez  óriási  tudós,  Aristoteles 
terjesztője  s  sz.  Tamás  tanítója  ;  Beauvais  Vince  '•),  a  középkori 
nagy  Encyclopaedia  szerzője,  Saint-cheri  Hűgo  bibornok,  ki  a 
szentírás  első  Concordantiait  szerkeszté  ;  szuzoi  Henrik  bibor- 
nok, a   „Summa  aurea"  szerzője,  és  a  valamint  tudomány  ügy 


^)  Della  fede  crisliana  il  santo  atléta, 

l'Agricola  che  Christo 

Elesse  air  orto   sno  per  ajutarlo. 

Dante,  Paradis.   XI, 

2)  S/iiletett  1252-ben. 

3)  1183—1257;  s/entte  avattatott  1602-ben, 
*)  Sz.  1210.   Papa  127.1,11275. 

«3  Sz.  1198,  f    1280. 

6}   f  1250.  A  négyes  ,, Spéculum  morale,  históriaié,  naturale  et  «pi- 
rituálé"  szerzője. 


40 

szentség  tekintetében  mindnyájok  fölött  álló  aquinoi  nagy  sz. 
Tamás  ')?  ^^  angyali  tudor,  az  óriási  gondolkodó,  kiben  a  hit- 
beli századok  minden  tudománya  látszott  összpontosulni;  kinek 
nagyszerű  syntheresisét  semmi  későbbi  kísérlet  nem  érte  utói  ; 
ki  egészen  elmerülve  az  elvont  eszmékbe,  ennek  dacára  nem 
kisebb  csodálatra  méltó  köllö  lévén ,  méltó  volt  arra ,  hogy  sz. 
Lajos  öt  kormányzása  legkényesb  ügyeiben  megbízott  tanácso- 
sának válaszsza.  „Jól  irtál  felölem ,  monda  egykor  neki  Krisz- 
tus ,  mily  jutalmat  kivánsz  magadnak  ezért  tőlem?"  „Tenma- 
gadat" viszonzá  a  sz.  férfiű.  Egész  élete  ,  sőt  egész  százada  e 
szóba  vagyon  foglalva. 

Sz.  Ferenc  hadserege  sem  szállt  kevesbbé  dicső  főnökök 
vezénylése  alatt  síkra;  még  életében,  első  fiai  közöl  tizenkettő 
szerzé  meg  magának  a  hitetlenek  közt  a  vértanúság  pálma- 
ágát"). B.  Bernard,  b.  Egyed,  b.  Contori  Gui,  a  boldogok  egész 
serege,  mint  a  sz.  alapító  társai  s  tanítványai,  túlélvén  öt,  föntart- 
ják  a  szeretet  és  alázatosság  azon  letéteményét,  melytől  ö  any- 
nyira  lángolt.  Alighogy  a  szerafi  atya  az  Isten  trónja  előtt  he- 
lyét elfoglalta  ,  máris  a  népek  tiszteletében  s  lelkesedésében 
helyét  az  töltötte  be  ,  kit  mindannyian  egyhangúlag  elsőszülöt- 
tének hirdettek,  t.  i.  páduai  sz.  Antal,  ki  mint  lelkiatya,  szintén 
híres  volt  azon  természetfölötti  uralmáról,  mely  neki  a  „csodatevő" 
(thaumaturgus)  dísznevet  szerzé,  az,  kit  IX.  Gergely  a  két  szö- 
vetség szekrényének  ^)  nevezett,  ki,  mint  az  apostolok,  a  rtyel- 
vekkegyajándokát  bírta,  ki,  miután  Frankhonnak  és  Szicíliának 
épülésül  szolgált,  utolsó  éveit  a  lombard  városoknak  békét  s 
egyességet  hirdetve  tölti  el ,  a  páduaiaktól  a  szabadalmat  ki- 
eszközli,  melynek  erejénél  fogva  szerencsétlen  adósoknak  ja- 
vaikat átengedik;  ki  egyedül  merte  a  vad  s  kegyetlen  Ezzelint 
zsarnokságaért  megfeddni ,  ki,  saját  vallomása  szerint,  reszke- 
tett tőle  ,  s  meghal  36  éves  korában,  ugyanazon  évben,  mely- 
ben sz.  Erzsébet.  Később  Baco  Rogér  ^  ki  a  természcttudo- 


1)  S/.  1225  —  Bene  de  me  scripsisti  Thoma,  qiiamergo  mercedcin 
accipies  ?  Non  aliam  Domine,  nisi  teipsiim.  Brev.  Rom. 

2)  b  IMriiokkbban   1219-ben,    kiket  IV.  Sixtiis  avatott  szentekké  ;   7 
Ceiitában  1221-ben;  tiszteletüket  X.  Leo  törvényesítette. 

'3  Arca  utrinsque  testament!    et  divinariim  sciiptnrarnm  arníariiim. 
*)  Sz.  1214.  Neki  tulajdonítatik  a  lőpor  és  a  távcső  feltalálása  stb. 


41 

mányt  ismétvisszaállítja  s  megszenteli,  osztályozza  a  tudományo- 
kat ,  és  előre  fejti  a  jelenkor  legnag-yobb  találmányait,  ha  nem 
fedezhette  is  föl  azokat.  Duns  Scot  vetélkedik  sz.  Tamással  a 
tanítói  királyságban;  e  nagy  lángész  ismit  vetélytársra  s  barátra 
talál  sz.  Bonaventurában,  a  szerafi  tudorban  '),  ki  dicső  vetély- 
társától, az  angyali  tudortól  kérdeztetve,  mily  könyvtárból  merí- 
tené bámulandó  tudományát,  hallgatva  a  feszületre  mutatott,  és 
rendháza  edényeit  mosogatá  akkor ,  midőn  a  bibornok-kalap 
neki  meghozatott. 

De  különösen  a  nők  által  árasztott  sz.  Ferenc  rendje  e 
században  fényt.  A  kereszténység  által  felszabadított  nőnem, 
mely  a  keresztény  népek  becsülése- s  szeretetében  azon  mér- 
tékben emelkedett,  melyben  a  b.  szűz  tisztelete  naponként  ter- 
jedett,  nem  mulaszthatá  el  hatalmasan  közreműködni  s  tete- 
mes részt  venni  azon  üj  erőkifejtésében,  melynek  köszönte 
szolgaságbóli  fölszabadítását.  Sz.  Domonkos  is  hasonlag  egy 
sikerdiís  újítást  eszközlölt  Krisztus  jegyeseinek  ").  Azonban 
csak  később  hozta  meg  sz.  Domonkos  fájának  ez  ága  magyaror- 
szági sz.  Margitban  ^),  Monte  Pulcianoi  sz.  Ágnesben'*),  s  szienai 
sz.  Katalinban  a  szentség  azon  csodáit,  melyek  azóta  oly  szá- 
mosak. A  sokkal  szerencsésb  sz.  Ferenc,  mindjárt  első  föllépé- 
sekor egy,  az  ő  szövetségére  méltó  nővérre  s  társnőre  talál,  míg 
ö,  a  szegény  kalmárfiű,  néhány  assziszi  szegénypolgárközremun- 
kálásával  megkezdi  e  müvét.  Sciffi  Klára  ^),  egy  hatalmas  gróf- 
nak lánya,  hasonbuzgalomtól  érzi  magát  elragadtatni.  Tiz  éves 
korában,  virágvasárnapon  történt  egykor'*),  hogy  midőn  a  többi 
hivek  által  vitt  pálmaágak  elfonnyadtak,  azon  ág,  melyet  ifjű 
kezében  hordott,  rögtön  kizöldelt  s  fölvirágzott.  Ezen  jel  fö- 
lőlről.jövő  figyelmeztetésül  szolgált  neki  :  még  ugyanazon  éjjel 
elhagyja  szülői  házát,  Porciunkulába  behatolva,  sz.  Ferenc  lá- 
baihoz borúi,   annak  kezéből  veszi  át  a  kötélövet ,   s  a  vastag 

Tudva  vagyon  továhha  ,  hogy  IV.  Kelemen  előtt  a  naptár  javítását  is  indít- 
ványozta ,  mit  XIII.  Gergely   hajtott  vegrc. 

0  S'A.   1221. 

=í)  Romában  1218-ban. 

3)   Sz.  Erzsébet  nnokahi'ign,  szül.    1212. 

')  Szül.   1268.  f   1317. 

5)  Szül.  IID'Í,  f  1253.,  szentté  avattatott  1255. 

«^  Böjtmás  hava   19-kén    1212. 


42 

g-ayapjií  öltönyt,  és  magát  vele  együtt  az  evangéliumi  szegény- 
ségre szánja.  Hasztalan  üldözik  öt  szülői ,  nővérei  ;  számtalan 
más  szűz  jő  hozzá  vele  egyesülni,  vetélkedni  a  nélkülözések- 
ben és  önsanyargatásokban.  Sikertelenül  kérik  a  pápák,  hogy 
buzgóságát  mérsékelje,  s  némi  ingatlan  javak  birtokában  ma- 
radjon, minthogy  a  szigorú  zárfegyelem  tiltja  neki,  hogy,  mint 
a  kisebb  testvérek,  a  hivek  szeretetéhez  folyamodjék  ,  s  így 
kényszerülve  vagyon  mindent  a  véletlentől  várni;  de  ö  követke- 
zetesen ellenáll,  míg  végre  IV.  Ince  pápa  az  örökös  szegénység 
szabadalmát,  mint  olyat ,  melyet  önnön  vallomása  szerint  soha 
senki  sem  kivánt  tőle,  megadá.  „De  az,  ügy  mond,  ki  a  kisded 
madárkákat  táplálja,  ki  a  földet  zöld  virányok-  s  virágokkal  ru- 
házza, jól  fog  gondoskodni  élelmetekről  s  ruházatotokról  addig, 
míg  önmagát  adandja  nektek  örökös  éleimül,  mikor  győzelmes 
jobbjával  karoland  át  titeket  dicsőségében  s  boldogságában  i). 
Három  pápa,  sok  más  szent  és  nemes  egyéniség  jött  ezen  alá- 
zatos szűzhöz  fölvilágosítást  és  vigaszt  keresni.  Kevés  év  le- 
folytával a  jámbor  nők  egész  seregét,  királynékkal  és  hercegnők- 
kel élőkön,  látta  Európában  fölkelni,  s  assziszi  sz.  Ferenc  szabá- 
lyai alatt  táborozni,  kik  igazgatása  alá  állván,  róla  szegény  Klá- 
rának (Klarisszáknak)  neveztettek  el.  Mindazáltal  e  nagy  szel- 
lemi  uralom  közt  oly  nagy  volt  szerénysége,  hogy  csak  egyszer 
láttatok  életében  szemét  fölemelni,  a  pápától  áldást  kérendő,  és 
csakis  ekkor  lőn  tudva  szemeinek  szine"-).  A  szaracenek  egy- 
szer zárdáját  ostromolták  ,  ő  betegségtől  ágyhoz  vala  szegez- 
ve, de  fölkelj  a  szentségtartóval  kezében,  eléjök  megy,  és  meg- 
futamítja őket.  Sz.  Ferenccel  való  áldásos  szövetségének  14-ik 
évében  a  halál  elragadá  Ferencet  tőle  ;  ezután  még  kínosabb 
betegségeiben  magára  hagyatva  ,  miután  magasztos  végrende- 
letét megtette  volna  ,  meghal  ;  a  szentséges  pápa ,  ki  őt  kimúlni 
látta,  a  hivek  köztisztelet  tárgyává  teszi,  kijelentvén,  hogy 
Klára  minden  dicsőültek  közt  ragyog,  hogy  ő  az  Isten  templo- 
mának ragyogó  fényvilága,  a  szegények  fejedelemnője  és  az 
alázatosak  vezére  ^). 


•3   1253.   évi  Alig.   9-érüU  Brève.    1.   P.  Giuseppe  di  Madrid  ,  Vita 
di  S.  Chiaru;  Roma.  i832.  p.    124. 

2;  P.  Giuseppe  di  Madrid   187.  I. 

')  Clara  clar.s  praeclara  . . .  claiissiina  illuxit . . .   Hacc  fuit  altuni 


43 

Valamint  sz.  Ferenc  sz.  Klárában  ,  ügy  páduai  sz.  Anial 
boldoff  Ensimelli  Ilonában  talált  nővér-  s  barátnőre:  bizonyára 
az  isteni  kegyelem  csodás  működése  folytán  történt ,  hogy  fő- 
képen királyi  törzsből  származó  hajadonok  közöl  újoncoz  ma- 
gának szenteket  c  kolduló  szerzet,  mely  mindenütt  a  legszél- 
sőbb szegénységet  kereste  ;  akár  a  szegény  Klára-szüzek  szi- 
gorú rendébe  léptek,  akár  a  házasság  kötelékei  állal  visszatar- 
tóztatva, csak  a  harmadrendick  szabályai  szerint  élhettek.  Vala- 
mint időre  ügy  hírre  s  nevezetességre  is  első  ezek  közt  magyar- 
országi sz.  Erzsébet,  kinek  életét  ecseteltük  ;  nem  ok  nélkül, 
mint  ezt  láthatni  alkalmunk  leszen,  kötelezé  IX.  Gergely  pápa 
sz.  Ferencet,  hogy  ennek  szegényes  köpenyét  elküldje  :  mint 
egykor  Elizeusnak,  ki  Illés  köpenyét  kapta  ,  ügy  neki  is  ebből 
kelleti  merítenie  az  erőt,  hogy  annak  örököse  lehessen.  Unoka- 
nővére, csehországi  Agnes,  az  ő  példája  által  felbuzdulva,  a  ró- 
mai császár  és  angol  király  kezét  visszautasítja,  és  megírja  sz. 
Klárának  ')í  hogy  ő  is  esküt  tőn,  hogy  tökéletes  szegénység- 
ben töltendi  életét.  Ez  neki  egy,  még  fönlévő  csodálatraméltó 
levélben  válaszolt,  és  királyi  újoncának  kötélövet  küldött  ágyé- 
kait körülövezni ,  továbbá  egy  agyag  csészét  és  feszületet.  Eh- 
hez hasonlag  a  francia  Izabella,  sz.  Lajos  nővére  is  vonakodik 
4.  Konrád  császár  nejévé  lenni,  hogy  Klára  szerzetébe  lépvén, 
ö  is,  mint  fivére,  szent  gyanánt  halhasson  meg  -).  E  sz.  király 
özvegye  Margit,  kasztiliai  sz.  Nándor  két  lánya,  és  Ilona,  a 
portugalli  király  nővére,  követik  példáját.  Mintha  a  gondviselés 
áldásaival  tetézni  akarta  volna  a  gyöngéd  köteléket ,  mely  Er- 
zsébetünket sz.  Ferenchez  és  sz.  Klárához  kapcsolá,  kiket  minta- 
képül választott  :  ép  az  ő  családja  az  kiválólag  ,  mely  a  szerafi 
rend  számára  mintegy  a  szentek  növelő-intézetéül  szolgál;  így 
Agnes  unokahűga  után,  ennek  mostoha  nővére,  boldog  Szalome, 
Gácsország  királynéja,  ezután  unokahűga,  sz.  Kunigunda,  len- 
gyel hercegnő ,  és  végre  még  unokahűgainak  egyike,  magyar- 
honi b.  Margit,  sz.  Domonkos  rendének  ad  elsőséget ,  hol  28 


sanctitatis  candelabrum ,  vehcmenter  in  habitaciilo  Doniini  rutilans  .  . . 
Panpcnim  primiceria,  diicissa  liuniiliiim  ,  inai!;istra  continentiiiiii ,  abba- 
tissa  poeniteiitium.  IV.   Sándor  szentté  avattatási  bullája. 

i)  Született  1236. 

^)  Született  i209. 


44 

éves  korában  halt  meg-,  s  nővérének  kis  lánya,  ki  róla  Erzsé- 
betnek ')  neveztetek,  és  portiigalli  királynő  lön  ,  szinte  mint 
ő,  sz.  Ferencz  harmadrendébe  lépnek,  vele  együtt  ott  érdemlik 
ki  az  örök  élet  pálmáit. 

Ezen  királyi  vérből  származott  sz.  Ferenc-rendi  nők  mel- 
lett nem  kell  megfeledkezni  azokról ,  kiket  az  Isten  kegyelme 
a  nép  legalsó  rétegeiből  támasztott;  így  cortonai  sz.  Margit  ■), 
ki  kéjhölgyből  lelt  a  vezeklők  példányképe  ;  továbbá  viterloi 
sz.  Róza  ^),  a  hit  magasztos  és  költőszerü  hősnője,  ki  azon  idő- 
ben ,  midőn  a  futás  által  menekedni  kényszerült  pápának  alig 
volt  Olaszhonban  egy  talpalatnyi  földje,  alig  tíz  éves  korában 
kilép  szülővárosa  nyilvános  terére ,  hogy  ott  az  apostoli  szent- 
szék jogait  hirdesse  a  császár  tekintélye  ellenében,  melyet 
megingatni  sikerült  is  neki;  így  lőn  méltóvá  második  Frigyes 
parancsára  15  éves  koráig  száműzetni,  honnét  az  egyházzal 
diadalmaskodva  visszatért,  hogy  17  éves  korában  múljék  ki 
Olaszhon  csodálkozása  közt,  hol  neve  még  most  is  annyira  tisz- 
teltetik. 

E  két  nagyszerű  rend,  melynek  mindegyike  a  földet  meg- 
indítva, az  eget  népesíté,  jellegök  és  céljokra  vezető  eszközeik 
különbségének  dacára  egy  közös  irányban  találkozott,  Mária 
szeretetében  s  tiszteletében.  Lehetetlen  vala^  hogy  a  szűz  anya 
iránti  magasztos  hit  befolyása,  mely  isteni  anyaságának  az  efe- 
ziisi  zsinaton  történt  kihirdetése  óla  a  sziveken  mindinkább  nö- 
vekvő hatalmat  gyakorolt,  ne  legyen  a  3-ik  század  keresztény 
lelkeinek  véghetlen  mozgalmaiba  befoglalva  ;  sőt  elmondhat- 
juk, hogy  ámbár  sz.  Bernard  már  az  előbbi  századokban  a  sz. 
szűz  iránt,  a  nép  buzgalmának  ép  azon  lendületet  adta  ,  melyet 
a  kereszténység  mindennemű  nemes  indulataiba  öntött;  de  még- 
is a  két  koldiHó  szerzet  volt  az,  mely  ezen  tiszteletet  a  fény 
és  hatalom  azon  tetőpontjára  emelte,  melyről  nem  kellé  többé 
leszállnia.  Sz.  Domonkos  a  sz.  olvasó  terjesztése,  és  a  sz.  fe- 
renciek  a  szeplőtlen  fogantatás  hitágazatának  hirdetése  által, 
kel  hatalmas  emlék-oszlopot  állítottak  neki ,  a  gyakorlat  s  el- 
mélet oszlopát,    melyek   magaslatán    az   angyalok   királynéjá- 

')  Szül,  1271.  szentté  avattatott  VIII.   Orbán  által. 
2)  Szül.   1241  ben. 
33  Szül.  1235.  meghalt    1252-ben. 


45 

nak  kedves  fölsége  trónol  a  katolikus  áhítat  és  tudományosság 
fölölt;  sz.  Bonavcntura,  a  tudós  ós  nagy  hittanán,  költövó  lön, 
hogy  öt  megénekelhesse,  söt  a  zsoltárokat  az  ö  tiszteletére 
két  körülirásba  alakítja  át  ')•  E  korszak  minden  müve  s  minden 
intézménye ,  főképen  a  művészet  ihletése ,  mely  a  nagyszerű 
székesegyházakban  s  a  költök  énekeiben  fönmaradt  a  keresz- 
tény nép  szivében  a  szűz  iránt,  azt  bizonyítja,  hogy  igen  nagy- 
ban volt  már  kifejlődve  a  szeretet  és  tisztelet  Mária  iránt  -). 

Magában  az  egyház  keblében  is,  sz.  Domonkos  és  sz.  Fe- 
renc családjaikon  kivül,  a  sz.  szűz  tisztelete,  a  lelkek  üdvére 
nézve  ép  oly  becses  ,  mint  tartósságukra  nézve  tiszteletreméltó 
müveket  hozott  létre.  Három  üj  szerzet  már  keletkeztében  neki 
szentelé  magát,  és  sz.  neve  árnya  alá  helyezkedék.  Egyik,  mely 
Karmel  hegyéről  ^)  neveztetett,  a  sz.  földről  jőve  ,  mint  utolsó 
sarja  ezen,  a  csodákban  oly  diís  földnek ,  Mária  híveinek  a  lo- 
bogó egy  líj  nemét  gyüjtá  a  skapulare  behozatalával. 

Két  florenci  kereskedő  ugyanezen  időben  ^)  szintén  ala- 
pított egy  rendet,  melynek  már  puszta  neve  is  eléggé  kifejezi 
azon  nagyrabuzgó  versenyt,  melylyel  a  lovagias  áhítat  eme  ko- 
rában vetekedtek  az  emberek  az  egek  királynéjának  oly  édes 
igája  alá  hajlani.  Ez  a  szerviták ,  vagyis  a  Mária  szolgáinak 
rendje,  mely  az  egyháznak  azonnal  Benizzi  sz.  Fülöpöt  adta,  ki 
a  sz.  szűz  hét  fájdalmáról  nevezett  megható  ahítatosságnak  volt 
szerzője.  Végre  e  közkedvességü  névvel  egy  anyai  szivéhez 
méltó  intézvény  diszesítetett  fel,  a  váltságdíjról  nevezett  N.  asz- 
szonyunk  rende  ''),  melynek  rendeltetése  volt  a  hitetleneknél 

i)  E  szent  középkorban  oly  népszerű  Specidnni  B.  M.  V.  kivül 
még  a  Psalterium  Majns  B.  M.  V.  irta,  mely  150,  Davidéihez  hasonló,  a 
sz.  szűzre  alkalmazott  zsoltárt  tartalmaz;  továbbá  a  Psalterium  miiins-(> 
mely  150  négynégy  soros  verstömörból  áll;  végre  a  ,jLaus"  B.  M.  V. 
cs  a  j,Salve'^-t  versekbe  alaki'lá. 

2)  1220-ban  alapították  Henrik,  Morvaország  határgrófja  és  neje, 
Agne=i,  Mária-Cellben ,  Süriában  az  első  imodát ,  mely  egész  napjainkig 
Némethon  egyik  népszerű  s  nevezetes  búcsú  helye.  Az  ^,Ave  Mária'  imád- 
ság csak  1240-ben  lett  átalánossá. 

3)  1209-ben  nyerte  első  életrendjét  Albert  patriarchától  ,  1220-ban 
megerősi'tetett,  1247-ben  lett  kolduló  s/.erzetté.  A  skapulare  a  sz.  s/ i'iz  .íl- 
tal  sz.   Stock  Simonnak  adatott,  ki   1250-ben  halt  meg. 

*)    1 239-ben.  A  lyoni  zsinaton   1271-bcn  megerősítetett. 
*)  Kezdődött  1223,  megerősítetett  1235-ben. 


46 

rabságba  esett  keresztényeket  kiváltani.  Állítólag-  egykor  maga 
ugyanegy  éjjel  jelent  meg  Jakab  aragoniai  királynak,  pennaforti 
sz.  Raymundnak  és  nolaszkói  sz.  Péternek,  erősen  meghagyván 
nekik,  hogy  iránta  való  szeretetből  örködjenek  rabtestvéreik 
V  sorsa  fölött.  Mindhárman  engedelmeskedének  neki.  Péter 
lön  az  űj  rend  főnöke,  moly  sebes  gyorsasággal  terjedett,  és 
csakhamar  sz.  Nonnatus  Raymundot  mutatta  föl,  ki  egy  rab- 
szolga kiváltásaért  önnönmagát  adá  el,  s  kinek  szava  a  hitelle- 
nek előtt  oly  ellenállhatlan  volt,  hogy  lakatot  tettek  ajkaira.  A 
részvét  és  hitterjesztés  ugyanezen  célja  támasztá  az  előbbi  szá- 
zad végén  III.  Ince  pápa  ótalma  alatt  a  trinitariusok  szerze- 
tét Oí  két  szent  férfiú  egyesűit  erőfeszítései  által,  kik,  legalább 
éltök  egy  részére  nézve,  a  i3-ik  századba  tartoznak.  Malhai 
sz.  János  és  valoisi  sz.  Bódog  ")  ki  szinte  Mária  különös  tisz- 
telője volt.  Hat  századon  keresztül  egészen  a  mi  napjainkig 
folytatá  0  két  rend,  bár  csöndes  de  veszélyes  keresztes  hadjá- 
ratait. 

íme  már  öt  űj  szerzetes  rend ,  melyek  mind  e  század  első 
30  évében  születtek  meg,  és  ez  még  nem  minden.  Ama  szük- 
ség, mely  minden  erejök  összpontosítását  igénybe  vévé,  hogy 
elérje  azon  jót,  mely  az  isteni  és  felebaráti  szeretetben  rejlett, 
s  melynek  kifejlesztésére  akkor  minden  közremunkált ,  még 
többet  kivánt;  naponként  más  religiók,  mint  később  nevezettek, 
alakultak  az  anya-religio  keblében.  Az  alázatosak  IIÏ.  Ince  pá- 
pától nyerték  határozott  szabályukat  1201-ben;  az  ágosto- 
niak  ^)  IV.  Sándor  pápasága  alatt  lőnek  a  koldulók  ezen  nagy 
családjának  negyedik  tagja,  melyben  már  a  karmeliták  tekinté- 
lyes helyet  foglaltak  el  a  minoriták  és  prédikátorok  mellett.  A 
coelestinusok  rendje  Murón  Péter  által  alapítva,  ki  későbben 
pápa  lett,  és  ugyanezen  Coelestin  név  alatt  szentté  avattatott,  IV. 
Orbán  által  erösítetett  meg*).  Sokkal  szűkebb  és  helyhez  kötöt- 
tebb körben  alapítá  esztergomi  sz.  Özséb  sz.  Pál  remetéit  Magyar- 
országban ^),  és  a  párizsi  egyetem  három  buzgó  tanára  Fran- 


0  Vag3'   másképen   Mathiirinoké,  alapítatott   I19S-ban. 

2)  Az  előbbi  I2l3-ban,  a  másik  12r2-ben  halt  meg. 

3)  1256-ban. 
^)  1203-ban. 
5)  1315-ben. 


47 

ciaország-ban  Langres  cgyliázmcgyónck  Cí^-y  magányos  völgyóbe 
vonult,  hogy  ott  37  neveltjükkel  az  iskolások  völgyéről  nevezett 
üj  rendet  megalapítsa  ').  Másrészről  e  korok  mellett,  melyek 
azon  lelkek  számára  alakultak  ,  kik  Istennek  szentelek  magu- 
kat; továbbá  a  keleti  és  spanyolhoni  nagy  lovagrendek  mellett, 
melyek  akkor  legnagyobb  fényben  ragyogtak,  úgy  látszik,  hogy 
még  azon  keresztények,  kiket  kételyeik  vagy  hajlamaik  tar- 
tottak vissza  a  közönséges  életpályán,  sem  állhatták  meg,  hogy 
azon  áhítatos  életben  és  áldozatokban  részt  ne  vegyenek,  mely 
szakadatlanul  irigységre  és  bámulatra  gerjesztette  őket  ;  ők  is 
tehát,  mennyire  tehették  ,  hasonló  alakban  szervezni  kezdték 
magukat.  így  magyarázható  meg  a  „Fratri  gaudenli"  vagy  a  sz. 
szűz  lovagjai")  megjelenése,  kik  anélkül,  hogy  a  világról 
lemondanának.  Olaszhonban,  Mária  tiszteletére,  a  béke  s  egyes- 
ség  visszaállításával  foglalkoztak  ;  továbbá  a  Bcguinoké  ,  kik 
még  most  is  számosan  vágynak  Flandriában,  s  kik  sz.  Erzsébetet 
választák  védszentöknek  ;  végre  innét  magyarázhatjuk  meg  sz. 
Ferenc  és  sz.  Domonkos  harmadrendének  megszámlálhallan  né- 
pességét, melybe  minden  házas  és  a  világhoz  kötött  személy  be- 
léphetett, ki  Istenhez  kívánt  szorosabban  közeledni.  Ez  volt  a 
szerzetes  életnek  a  család-  és  társadalomba  való  átültetése. 

Azonban  mintha  az  űj  rendek  véghetetlen  gazdagságát 
a  szentekben  e  dicső  korszak  nem  eléglette  volna,  a  régi  szer- 
zetes rendekből,  a  papi  rend  minden  rangjából  és  a  hivek  min- 
den osztályából,  ugyanazon  időben  kitűnő  jelességü  szentek  lép- 
tek elő.  Említők  már  sz.  Edét  kantuariai  érseket,  úgyszintén  a 
cislerci  rendbe  lépett  lengyelországi  sz.  Hedviget.  Mellé  hely- 
zendő  a  cisterciek  rendéből  sz.  Vilmos,  bourgesi  érsek,  az  egy- 
házi szabadság  rettenthetlen  védője  ,  s  a  keresztes  hadak  hir- 
detője; Montmorency  sz.  Thibaut  (f  1247.);  Chatillon  István 
lyoni  püspök  (f  1280.)  és  Berruycr  Fülöp,  bourgesi  érsek,  mind- 
kettő a  „boldogok"  sorában  ;  egy  másik  sz.  Vilmos  a  dánországi 
Paraclet-ről  nevezett  zárda  apátja  ,  ki  a  párizsi  sz.  Genovéva 
szerzetesei  közöl  lévén,  ezek  tudományát  és  ahítalosságát  oda 


ij    1218-ban, 
^3   1233 -bail. 


48 

átvitte  0;  sz.  Benedek  rendében  osimoi  sz.  Szilveszter  (i267.) 
egy  reform  szerzője,  mely  hirét  napjainkig-  fentartotta  ;  a 
premontreiek  szerzetében,  b.  Ármin  József  (1236),  az  Is- 
ten-anya iránti  áhítatáról  és  az  általa  nyert  kitűnő  kegyekről 
híres;  végre  tolentinói  sz.  Miklós  -),  ki  életének  szentül  töltött 
70  éve  után,  éjenként  az  angyalok  énekét  hallá  az  égben,  s  at- 
tól annyira  elbájoltatott ,  hogy  nem  tudá  miként  küzdje  le  ki- 
múlása utáni  békétlen  vágyakodását.  A  nők  között  b.  Mafalda, 
portugalli  király  lánya,  oigniesi  b.  Mária  (1213)  és  a  szende 
sz.  Humilitas  (Alázatosság)  '^),  az  árnyasvölgyi  (vallombreuse) 
zárdaszüzek  fejedelemasszonya  ,  kinek  puszta  neve  is  eléggé 
ecseteli  egész  életét.  A  szüzek  közt  a  florenci  szigorúan  elzár- 
kózott sz.  Verdiane ,  ki  egész  a  kígyókra  kiterjeszté  leküzd- 
hetlen  szeretetét  *)  ;  sz.  Zita,  ki  Luccában  mint  szegény  szol- 
gáló élt,  s  halt  meg,  s  kit  e  hatalmas  köztársaság  védnökének 
választani  nem  átallott  ^);  Némethonban  sz.  Gertrúd  '')  s  nővére  sz. 
Mechtildis,  kik  a  13-ik  században  ugyanazon  helyet  foglalák  el, 
melyeta  12-ikben  sz.Hildegard,  és  szienaisz.  Katalin  a  14-ikben, 
ama  bölcs  szüzek  közt,  kiknek  az  Úr  világosságát  kinyilatkoz- 
latá  ,  törvénye  legbensőbb  fényoldalait. 

Végre  miként  feledhetnők  ki  Erzsébet  századának  csodái 
közöl,  a  minden  század  által  vetéiytársnélkülinek  elismert  mü- 
vet „Krisztus  követéséről",  melynek  dicső  névtelen  szerzője 
még  eddig  tökéletesen  nem  ismertethetett  meg,  azonban  vélt 
szerzője   Gersen   János,    vercellii   apát  ^),    ezen    korszakban 


Ï)  Meghalt  1209-ben. 

2)  Született  1239-ben. 

3)  Született  1210-ben. 
*)   Meghalt  1222-ben. 

5j  Született  1218-ban  „Ecco  nno  degl'   anzian    di  sánta  Zita,  mond 
Dante,   cant.  XXI.  egy  luccai  hatósági  személy  megjclijlésére, 
^       ^)  Született    1222-ben, 

')  E  mű  szerzője  felől  vitáznak  a  tudósok.  A  benedekrendiek  Ger- 
sen Jánosnak,  ugyanezen  szerzet  vercellii  apátjának  tulajdoni'iák  ;  a  franciák 
közöl  némelyek  Gerson  János  párizsi  kancellárnak,  ki  a  15-ik  század  első 
felében  szűnt  megélni,  itélék  oda;  áíalánosan  azonban  Kempis  (Mamníer- 
chen)  Tamás  (1380. -|- 1471.)  Utrecht  megyei  sz.  Ágnes  hegyéről  r.eveZftt 
szerzetes  kanonok  álhtatik  szerzőjének,  s  ezen  állítást  Maion  brnggci  püs- 
pök (1819.)  és  llef;le  (1850.^  erős  védvekkel  támogatják.  A  ford. 


41) 

élt,  inolylycl  egyébiránt  ezen  isteni  niü  szelleme  is  tökéletes 
összhangzásban  vagyon.  Ez  a  Krisztus  iránti  égö  buzgalom- 
nak legtökéletesebb  és  legmagasztosabb  nyilatkozata  azon  kor- 
ban, mely  már  sz.  Mária  tiszteletére  a  sz.  olvasót  és  skapulá- 
rét  szülte,  és  nagyszerűen  végződik  be  az  űrnap  behozatalával, 
melynek  első  szerzője  egy  szegény  irgalmasnő,  ligái  sz.  Juli- 
anna, erősítője  a  bolzeniai  csoda,')  és  mogéncklője  aquinói 
sz.  Tamás  -)  voltak. 

Nem  félünk  a  szemrehányástól ,  ha  azon  kornak,  melynek 
képét  adni  akartuk,  szentéi  s  vallási  intézményei  elősorolásánál 
tovább  időzünk  ;  mert  mindenki ,  ki  egy  kis  figyelemmel  ta- 
nulmányozta a  középkort,  igen  jól  tudja,  hogy  ezekben  gyö- 
kerezik az  akkori  társadalom  ;  hogy  egy  új  szerzet  ala- 
kulása minden  szellemre  nézve  sokkal  fontosb  eseményül  te- 
kintetett, mint  valamely  új  királyság  kelelkezte ,  vagy  va- 
lamely bölcs  törvényhozás  kihirdetése  ;  hogy  akkor  a  szentek 
a  nép  valódi  hősei  valának,  s  hogy  ezek  magokhoz  ragadák 
lassanként  a  kor  egész  népszerűségét.  Míg  nem  méltányoljuk 
eléggé  azon  szerepet,  melyet  akkor  a  nyilvános  közvélemény- 
ben az  áhítat  és  csodák  játszottak  ;  míg  sz.  Ferenc  és  Domon- 
kos életpályáját  nem  tanulmányoztuk,  és  életét  föl  nem  fogtuk  : 
nem  magyarázhatjuk  meg  magunknak  a  jelenkorban  egy  III. 
Ince  és  sz.  Lajos  tetteit. 

De  nem  pusztán  a  politikai  világ  volt  az ,  melyen  a  hit  és 
katolikus  gondolkodásmód  uralmát  gyakorta,  hanem  dicső  egy- 
ségében kiterjcszkedékaz  az  egész  emberi  szellemre,  s  részesí- 
tette ezt,  vagy  inkább  fölhasználta  minden  találmányában,  kifej- 
tésében. Hatalma  s  dicsősége  mélyen  is  van  rányomva  e  kor 
minden  költői  s  művészi  termékére ,  mert  mcgáldá  s  mcgszen- 
telé  anélkül ,  hogy  megakadályozná  a  tudományosság  bárminő 
előrehaladását.  És  valóban  e  13.  század,  mely  oly  termékeny 
vala  a  hit  mezején,  a   tudományokra  nézve  sem  volt  tcrméket- 


0  r-(í3  b.u».  \a  ünnep  a  csoda  cmleKeic  I2ü4-bcti  ahipi latolt  IV. 
Oibáii  által. 

'^)  Tudva  vagyon  ,  hogy  ű  szcr/.ettc  a/,  oltáii-szentség  miséjenek 
imúitj  és  őt  isníerjük  el  a  Lauda  Sión  pró/.a  és  a  páratlan  Adoro 
te  s  ti  p  p  1  e  \  szeiíűjéneK.  líologJiában  vagyon  egy  festvény  ,  mely  ót  a 
Laiida  Sión  iiása  Kö/.bcn  ábr.í/.oljr»  ,  melyet  angyalok  ntondanak  tolla  alá. 

4 


50 

len.  Említettük  már  Baco  Rog-erl  és   beauvaisi  Vincét  ;  e  ne- 
vek említése  pedig  annyit  teszen,  mint  a  természettudományok- 
nak a  vallás  által   eszközlött  meg-tisztulását  és  megnemesítését 
előadni,  ügyszintén  az  értelmi  kincsek  elrendezésében  az  osz- 
tályozási  s  átalánosítási   szellem  elterjedését   kimutatni.  Meg- 
említök  már  sz.  Tamást   és  kortásait  is  a  kolduló  szerzetesek 
közöl  ;  ez  pedig  nem  kevesebb,  mint  a  hittanra,  a  tudományok  ko- 
ronájának  legszebb   dicsőségére,  visszaemlékezni.  Nem  szabad 
itt  említetlenül  hagynunk  lombardi  Pétert,  a  hires   sententiarum 
Magistert,  ki  oly  sok  ideig  uralkodók  az  iskolákon  ,  s  méltó- 
nak találtatott,  hogy  őt  az  angyali  és  szerafi  tudorok  értelmez- 
zék;  sem    lillei  Aláiítj  a    doctor   iiniversalist,  ki  még  e  század 
első  éveiben  élt;  sem  Durand  Vilmost,  ki  annak  végét  tévé  ne- 
vezetessé ,   és   az   egyházi   szertartások  legtökélciesb  leírását 
nyujtá   „Rationale"   című  müvében.  Ezen  nagy  férfiak  nagyobb 
része  egyszerre  terjeszkedett  ki  a  hit-,  jog-  és  bölcsészettan- 
ra ,   ügy,  hogy  neveik   mind  a  három  tudomány   történetében 
egyenlőn  szerepelnek.  Lulle  Raymund  '),    kit  sz.   élete   miatt 
mint  boldogot  tiszteltek,   leginkább    a  bölcsészeihez  tartozik. 
Aristoteles  müveinek   II.  Frigyes  által   eszközlött  s  oly  hamar 
népszerűvé  vált  fordítása,  ezen  utóbbi  tudományágnak  üj  ösvé- 
nyeket nyitott,  minek  azonban  csak  kezdetét  tehetjük  azon  kor- 
ba, melylyel  foglalkozunk.  A  törvényhozásnak  pedig  talán  soha 
sem  volt  fényesb  időszaka.    Egyrészről  a  pápák,  mint  mind  a  hit 
mind  a  jog  legfőbb  orgánumai,   az  egyházi  jogot  annyira  kifej- 
tették, mennyire  ez  a  ker.  polgárisodás  e  nagyszerüségétmeg- 
illette ,   önmagok   példás  kitartással  bíráskodtak-),  számtalan 
jogi  gyűjteményeket  napvilágra  bocsátottak,  és  számos  iskolá- 
kat alapítottak.  Másrészről  ismét  most  létesült  Európa  nemzeti 
törvényhozásainak    legnagyobb  része  ,     a   Sváb-  és  Szászhon 
„Nagy   Tükre",  mint  II.  Frigyes  által  a   mainzi  országgyűlésen 
kihirdetett  legelső   német  nyelven  irt  törvények,    és  az  általa 
Szicíliának  adott    törvénykönyv  ;    Franciaországban    sz.   Lajos 


0  S/.ületeít  1234*ben. 

*)  Ig:y  ÏII.  Ince  hetenként  háromszor  bíráskodott  ;  l\.  Gergely,  IV. 
Ince,  VIII.  líonifác  hiies  jogüulóáok  voltak.  Már  szóltunk  pcnriaforti  Ray- 
mnn<lról  és  s/u/ói  Iljurik  bibornokról,,  kiljüIDdnte  is  emlékszik ,jParadicso- 
iná''-ban. 


51 

határozatai ,  melyeket  Fontaines  Péter  „Droit  coiiliunier"  és 
Beaumanoir  Fülöp  „Coutume  de  Beauvoisis"  cimü  müve  ki- 
sért ')  ;  végre  az  „Assises  de  Jérusalem"  francia  fordítás,  mely- 
ben a  lehető  legteljesebben  vag-yon  egybefoglalvamindaz,  micsak 
fönmaradt  a  keresztény  és  lovagi  jogból.  A  világ  régi  keresz- 
tény szervezetének  mindezen  becses  emlékei  ámbár  különféle 
népek  különböző  nyelvén  maradtak  ránk,  mindemellett  nem  ez 
állal ,  hanem  inkább  nagylelkű   és  jámbor  szellemök  által  kü- 


•)  Minthogy  az  fg}há/-iiak  már  régóta  nem  vobak  a  jogtiidó.soknál 
elkeseredettebb  ellenei  ,  nem  lehet  itt  egyszerűen  elniellü/.ni  egy  férfit ,  ki 
legjobban  megmutatta  ,  miként  lehetett  valaki  a  köztpkorban  eg)  szei  re 
jogtudós  cs  katolikus.  Beaumanoir  Fiilöp  vermandoisi  lovag  és  főnök  ,  a 
clermonti  grófnak,  sz.  Lajos  fiinak  tanácsosa,  12S3-ban  a  ,, Coutume  de 
Heauvoisis^'-t  bocsátá  kÖzre .  mellet  a  legilletékesb  Ítészek  egyhangiilag 
Frankhon  ama  régi  szokásos  töivényei  legfontosabb  emlélvcnek  tekintenek, 
melyek  oly  termékenyek,  oly  melyreható  igazságnak,  és  az  ország  vidéki 
szükségeihez  oly  jól  alkalmazottak  voltak.  Ezen  könyv  záiadéki,  szerzője 
egé.sz  lelkét  tükrözi  vissza*,  i'me  itt  adjuk  :  ,. Királyuk  kiiálya  ,  urak  ura, 
A  tiióságoá  I.sten  ,  valóságos  ember,  At3a  ,  Fiú  és  Szentlélek,  c»  te  di- 
csőséges anya,  annak  királynéja  cs  fejedeleui nője,  ki  mindent  véghezviszen 
és  mindent  megtehet ,  hálát  mondok  nektek,  és  imádlak  titeket  azért, 
hogy  nekem  időt  és  akaratot  adtatok  elmélkedni  annyiia,  hogy  végéi e  jár- 
halldiu  annak  ,  mit  szivemben  föltettem  ,  hog)  t.  i.  e*^y  ,3Cuutanieá  de 
Keanvoisis  c:nií  könyvet  készítek....  Miután  tehát  rendbeszedtük  és 
Írásba  tettük  a  szokásokat ,  vizsgáltuk  a  századokat  és  azok  mozzana- 
natait,  kik  önkén\  ök  és  szokásuk  szerint  pörölnek,  és  minél  többet  vizs- 
gáltuk ezt,  annál  kevésbbé  bec^íiítiikj  és  annál  inkább  utáltuk,  és  oly 
dolgokat  leltünk  föl  ,  mel)  ek  jobbak  lesznek  e  században  ;  s  nüdun  sokat 
goniolkodiimk  volna  e  tárgy  fölött,  úgy  látszott,  hogy  senki  sincs,  kinek 
szent  békét  nem  kellene  óhajtania  ;  mert  az,  ki  szívében  zavaitalan  békét 
kitött ,  joggal  ura  az  életnek,  és  társa  az  Istennek:  ugyanis  ura  ó  az 
életnek  annyiban,  mennyiben  érzelmei  tiszták,  és  szive  t)ekcben  vagyon,  s 
mennyiben  nem  kíván  semmi  földi  dologban  sérteni  ;  az  Istennek  pedig  tár- 
sa azért,  mert  a  malaszt  és  bűnmentesség  állnpotában  vagyon.  E  két  utón 
kívül  senki  szivében  nem  lehet  állhatatos  béke  ;  mert  ha  ó  báiiniféie  go- 
nosz modorban,  de  megkívánja  a  földi  dolgokat,  szive  már  hjircba  és  küz- 
delembe hozatott  áltatok,  s  így  már  nincs  háborítás  nélkül  szive  békéje  ; 
S  ha  a  malaszt  áll  ipotán  kivííl  vagyon,  halálos  vetekben,  n)ár  saját  lelkisnje- 
rete  furdalja-,  mert  ne  higyük  azt,  hogy  báiniiféle  gonosz  cunber  tudjon 
oly  gonosz  lenni,  hogy  szivét  ne  furdalná  a  lelkismeret.  Tehát  minda/o\- 
nak,  kik  háborítatlan  békét  óhajtanak,  mindenek  fölött  az  Istent  kell  .sze- 
retniök  és  kérniök ,  és  a  földi  dolgokat  megvctniök  ;  és  ki  ezt  megte- 
heti ,  az  birja  az  Istent  és  az  eletet. 

4* 


52 

lönböznek  ama  gyászos  római  jogiól ,  melynek  cltorjecíósc' 
azonnal  meg-változlatta  a  katolikus  társadalom  minden  elvét. 
Ezen  értelmi  tudományok  mellett  a  g-yóg-ytan  is  virágzott  Mont- 
pellier és  Szalcrno  fővárosokban,  mindig  az  egyházzal  szövet- 
kezve ,  és  annak  befolyása  alatt  ;  sőt  XXI.  János,  mielőtt  a  pá- 
pai trónra  lépett  volna  ,  elég  fáradságot  vett  magának  a  „sze- 
gények kincse ,  vagyis  a  gyógyászat  könyve"  megírására. 
Abetüszámtan,  az  arab  számjegyek  behozatala,  0  a  delejtü  föl- 
találása, vagy  legalább  álalános  elfogadása,  2)  ezen  korszakot 
mint  az  emberiség  rendeltetésére  legnagyobb  befolyásút  tün- 
tetik ki.  A  művészetben  azonban  még  sokkal  inkább  nyilatko- 
zik e  kor  teremtő  szelleme  ;  mert  ez  látta  fölvirágzani ,  a  ker. 
művészet  azon  édes,  fönséges  hatalmát,  melynek  fénye  csak  a 
Medicik  alatt  halványult  el,  azon  időben,  mely  ,Renaissance'-nak 
(újjászületésnek)  neveztetik,  s  mely  valóban  a  tudományokban 
és  művészetekben  a  pogány  bálványozás  ujjászűlője  vala  ^).  A 
13-ik  század  volt  az,  mely  Cimabuövel  s  a  kölni  székes  egyházzal 
a  fény  azon  hosszú  sorát  kezdi  meg ,  mely  csak  Rafaellel  és  a 
milanói  főegyházzal  végződik  be.  Először  is  az  építészetnek, 
mely  tartósságra  ,  népszerűségre  s  vallásos  szentesítésre  néz- 
ve a  művészetek  közt  első ,  kellé  éreznie  azon  új  befo- 
lyást, mely  a  keresztény  népeknél  kifejlődött;  ez  volt  az  első, 
melyen  nagyszerű  és  szent  gondolataik  kifejlődtek.  Ugy  lát- 
szik, hogy  azon  nagy  lelki  mozgalmak,  melyeknek  sz.  Domon- 


,,És  mintún  kimondtuk,  l'Ogy  a  szent  béke  a  legjobb ,  kérni  fogjuk 
a?,t  ,  ki  a  békének  kútfeje,  t.  {.  Krisztus  Jézust  a  Fiút,  és  azt,  ki  a  nion- 
dott  kútfőből  mindig  tetszése  szerint  jnen't  békét  barátai  számára,  t  i.  az 
ő  áldott  szent  anyját  Máriát  a  végre,  hogy  nekünk  kegyesen  békét  adja- 
nak és  küldjenek,  miután  tudják,  hogy  mi  a  lelkek  üdvére  dolgozunk,  a 
mi  Urunk  a/ on  nagy  hatalma-  és  irgalaiánál  fogva,  mely  hatalmával  min- 
dent tehet,  s  mely  irgalom  scnimi  más  irgalomhoz  nem  hasonlítható,  adja 
meg  ezt  nekünk  az  ő  legkedvesebb  anyjának  kelésére.  Ámen. 

')  Olaszhonban  II  Frigyes  alatt  hozatott  be  Tibonacci  Lénárd  ál- 
tal; Frankhonban  pedig  sz.  Lajos  alatr. 

^3  Lásd  „Bible  Guyot"  Fülöp  Ágoston  idejéből. 

^)  Ismeretes  VL  Adrián  pápa  fölkiáltása,  ki  midőn  X.  Leo  halála 
után  Rómába  jött,  a  földből  kiásott  régi  szobrok  láttára  igy  kiáltott  föl  : 
„Proh!  idola  Karbarorum '/^  ,, Oh  barbárok  bálvánjai  !'*  Ezt  bizonyai  a  a 
keresztény  művészet  iránti  jogos  érzelme,  s  egy  kai.  egjház  fejéhez  illő 
buzgó  kifakadás  mondatta  vele. 


53 

kos,  sz.  Forenc  és  sz.  Lajos  voltak  képviselői,  nem  nyilvánul- 
hattak máskép,  csak  amaz  óriási  székeseg-yházakban,  melyek 
lígy  tűnnek  í'öl ,  minllia  az  egekig  akarnák  vinni  tornyaik  és 
csúcsaik  magasságán  a  kereszténységnek  szeretet-  és  diadal- 
maskodó hitből  származott  átalános  hódolatát.  Az  előbbi  szá- 
zadok tágas  l'őegyházai  nagyon  meztelenek-,  nehezek-  s  üresek- 
nek tetszettek  buzgalmok  új  élete  és  hitök  megifjodott  röpte 
elölt.  Hitök  ez  élőlángjának  kővé  válva  kellé  az  utókor  szá- 
mára fönmaradnia.  A  pápáknak  és  építészeknek  oly  új  tervek- 
ről kellé  gondoskodniok  ,  melyek  a  katolikus  szellem  miden  új 
kincséhez  alkalmazkodnak  és  idomúinak.  Úgy  jöttek  ezután 
létre  az  oszlopok,  melyek  egymással  szemben  emelkednek  föl 
a  keresztény  bazilikában  ,  valamint  a  fölszálló  imák  Isten  előtt 
találkozva  meghajolnak,  és  testvérként  ölelik  át  egymást;  e  ta- 
lálkozásban lelek  föl  az  ivezetet.  E  tüneménynyel ,  mely  azon- 
ban csak  a  13-ik  században  lőn  átalánossá ,  minden  átalakult, 
nem  ugyan  a  vallási  épületek  benső  és  titkos  értelmében^  ha- 
nem azok  külalakjában.  A  helyeit,  hogy  a  földön  terülnének  el 
mint  a  tágas  háztetők,  melyek  arra  vágynak  szánva,  hogy  a  hí- 
veket az  idő  viszontagságaitól  védjék  ,  ezeknek  ellenkezőleg  a 
magasba  kellé  törniök  és  fölnyúlniok.  A  vízszintes  irány  las- 
sanként eltűnt,  annyira  uralkodott  az  emelkedés  és  égfelé  tö- 
rés eszméje.  Ezen  időtől  fogva  nincsenek  már  kripták  s 
földalatti  egyházak;  a  keresztény  gondolkozásmód ,  melynek 
már  nincs  mitől  félnie,  napvilágra  jő.  „Az  Isten  nem  akarja 
többé,  mond  Titurel  e  kor  legnagyobb  költeménye,  mely  a  ker. 
építészet  eszményének  mintázatát  foglalja  magában  ,  „az  Isten 
nem  akarja  többé  ,  hogy  kedves  népe  félénk  és  szégyenítő  mó- 
don, üregekben  és  barlangokban  gyűljön  egybe  ').  Valamint  utolsó 
csepp  vérét  akará  kiontani  e  kedves  nóp  Istenéért  a  keresztes- 
hadjáratokban; úgy  most  minden  fáradalmát,  minden  képzelő 
erejét,  minden  költészetét  föl  akarja  áldozni ,  hogy  ugyanazon 
Istenének  méltó  palotákat  építsen.  Tengernyi  szépség  virágzott 
föl  mindenfelé  a  katolicismns  termék«^nyítette  földnek  eme  csi- 


•)  Boisseiée  „Kssiii  sur  la  description  du  temple  díi  Saint-Giaal  13 
énekben'^  Tilureltől.  München  1831-.  E  tudós,  ki  tetemes  hírnevet  s/er/ett 
magánuk  a  Kölni  székesegyház  leírása  által ,  új  és  lényeges  szolgálatot 
tőn  a  művészetnek  az  itt  idézett  mií   közzététele  által. 


54 


rázatából  ,  mely  lígy  lálszik  líjolag  lön  előteremtve  miude-ti 
templomban,  az  oszlopfőkben,  apró  tornyok-  és  ablakzalokban. 
Ezerszer  messzebb  ragadtatnánk  még,  ha  részleteibe  bocsátkoz- 
nánk annak,  hogy  az  építészet  ezen  átalakulása  a  13-ik  század- 
ban, mennyi  nagyszerűséget  és  költészetet  eredményezett  a  vi- 
lágnak. Csupán  annak  megmutatására  kell  szorítkoznunk  ,  hogy 
a  góth  vagyis  ivezetes  építészetnek  ,  legalább  Némethonban, 
leofelsö  s  lecrtökéletesebb  terméke  a  kedves  emlékű  sz.  Erzsé- 
bet  sirja  fölé  emelt  egyház  volt  '),  mely  az  ott  egybegyűlt  za- 
rándokok sokaságától  emeltetett.  Illő,  hogy  azon  halhatlan  szé- 
kesegyházak néhányának  legalább  nevét  említsük  meg,  melyek 
akkor  emelkedtek  a  ker.  Európa  minden  pontján,  s  melyek,  ha 
mindjárt  akkor  nem  fejeztettek  is  be,  legalább  tervrajzaik  sze- 
rint oly  lángeszű  egyének  kezei  által  utánoztattak  ,  kik  nem 
akarták  neveiket  az  utókorra  hagyni  ,  sokkal  inkább  szerelvén 
Istenöket ,  s  felebarátjaikat ,  mint  saját  dicsőségüket.  Ilyenek 
voltak  Némethonban  Marburg  után  a  kölni  mintaegyház  (1246)  -), 
melyben  a  hivő  nemzedék  számolása  az  utókorra,  túlhaladta  a 
hitélet  tartamát ,  hol  a  hű  nemzedék  bizalma  elárűltatott  utódai 
által,  mely  azonban  dicsőségében  fönakadva,  kihivólag  tekint  a 
jelenkori  tehetetlenségre.  Köln  az,  mely  ^traszburg-  és  Frei- 
burggal  a  Rajna  pariján  nagyszerű  góth  hármas-beszédet  tart. 
Frankhonban  Chartres,  melynek  egyháza  másfél  százados  ki- 
tartás után  szenteltetett  föl  1260,  Reimszban  a  birodalmi  szé- 
kesegyház (1232),  Auxerre  (1215),  Amiens  (1228),  Beauvais 
(1250),  a  sz.  kápolna  és  sz.  Dénes,  „Notre-Dame"  homlokzata 
(1223).  Belgiumban  sz.  Gudule  a  brüszeli  egyház  (1226),  a 
Dunesek  egyháza,  mely  400  szerzetes  által  50  év  alatt  építe- 
lett.  (1214 — 1262),  Angolhonban  Salisbury,  a  legszebb  mind- 
annyi közölt  (1220),  a  Yorki  egyháznak  fele  (1227—1260),  az 
Ély-nek  karzata  (1235),  a  durhami  székesegyház  hajója,  és  a 
weszlmünszteri  nemzeti  apátság  (1247).  Spanyolhonban  a  bur- 
gesi  s  toledói  sz.  Nándor  által  alapítva  (1228).  És  ezen  óriási 
müvek  csaknem  mind  egyedül  egy  város  vagy  egy  káptalan  ál- 


')  M.   IMollerj  jelenkori  hires  iiémct  epi'les/,  ezen  egyházra  nézve  cg;y 
külön  müvet   bocáútott    közre  ivrétben   (1..  tört.  XXXI.  f«j.) 
*)   A  zarjel  közti  évszámok   annak  kezdetét  jelentik. 


55 


lai  kezdőitek  meg  s  vógezleltek  be  ,  rriíír  most  a  leghatalmasb 
államok  sem  lennének  képesek  csak  egyellenegyel  is  bevé- 
gezni. A  hit  s  alázatosság  fölséges  és  vigasztaló  győzelme 
ez  a  hitellen  gőg  fölött,  oly  győzelem,  mely  azóta  az  egy- 
ügyű lelkeket  is  csodálatra  ragadta,  és  egy  szerzetes  ajkára  a 
nemes  meglepetés  e  fölkiállását  idézé:  „Hogy  lehel  oly  alázatos 
szivekben  ily  nagy  lélek  !  ') 

A  keresztény  szobrászai,  melynek  csak  követnie  kellé  az 
építészet  elöhaladását ,  szintén  ekkor  kezdé  legszebb  gyümöl- 
cseit teremni.  A  szentek  és  angyalok  ama  gyönyörű  sorozatai, 
melyek  a  székesegyházak  homlokzalait  népesítik,  a  kövekből 
azonnal  elötei-mettek  -)•  Oly  síremlékek  jöttek  szokásba,  melye- 
ken férj  és  nő  egymás  mellett  aluszszák  az  igazak  álmát,  olykor 
karuk  összefonva  a  halálban,  mint  ez  az  életben  volt,  vagy  az 
anya  gyermekei  közi  nyugszik.  Ezen  annyira  komoly,  kegye- 
lelleljes  és  megható  faragványok  teljesen  kifejezik  a  keresz- 
tény halál  csendes  nyugalmát  ;  a  fejet  az  angyalok  tartják, 
kik,  ügy  látszik,  felfoglákazufolsó  lehelelet;  a  lábak  keresztbe 
téve,  ha  a  keresztes-háborúban  részt  vett  ^).  A  szentek  erek- 
lyéi, melyeket  a  meghódított  Byzancból  igen  nagy  számmal 
hoztak,  vagy  asz.  kortársak  csodásan  nyilvánult  dicsősége  nyiíj- 
toll,  szüntelenül  alkalmul  szolgált  a  katolikus  szobrászai  és 
aranymüvészet  foglalkodlalására.  Sz  Erzsébet  ereklyéinek  oly 
dúsan  ékesített  szekrénye,  e  mesterség  virágzásának  emléke, 
melyet  akkor  lángoló  buzgóság  ihletett.  A  sz.  Genovéváé  pedig 
készítőjének,  Raoul  ötvösnek,  a  legelső  nemeslevelet  érdemelte 
ki ,  melyei  Frankhonban  adtak,  s  így  történt,  hogy  a  keresztény 
társadalomban  a  művészet  diadalmaskodott  a  születési  különb- 
ség előnyei  fölött. 

Mi  a  festészetet  illeti,  ez  ámbár  még  csak  most  szülem- 
lett  meg,  de  már  is  előrehirdelé  dicső  jövőjét.  A  közhasznála- 
tuakká  vált  üveg  ablaktáblák  annak  új  tért  nyitottak  ,  mi  által 
az  isteni  lisztelet  minden  szertartására    új    s    titokszerü  fényt 


')  Et  niinim  in  tatii  huaiili  corde  pi»(nissc  incsse  tam  n.agininí  aniniiiin. 
Vita  lliigonis  Ahb.  apud   Digby,  Mores  catholici. 

^)  AVartoii:    blssay  on  golhic.   architecture. 

'}  Blox.ini,  ,,MoninnentaI  n'chitcc',  scnlpt/'  p.  ilf,  A  legrrgibh  pol- 
dák  erre  Longue-Eppe-é.  Salysbinjban,  és  s/.   Lajos  íiaié  Iloyaninontban. 


56 

árasztottak.  Sz.  Lajos  iiiiséskönyvcnek  ós  a  sz.  Szűz  csodáinak 
Gautliier  de  Coinsy  által  készített  paránykcpei ,  melyek  a  kirá- 
lyi könyvtárban  láthatók,  eléggé  mutatják,  mit  birt  már  is  létre- 
hozni a  keresztény  ihletés.  Némelhonban  is  kezdett  már  fejlődni 
az  oly  tiszta  és  mysticus  alsó-rajnai  iskola,  mely  sokkal  jobban 
tudta  mint  más,  a  kifejezés  varázsát  és  ártatlanságát  egyesíteni 
a  szép  szinezeltel.  És  ezen,  még  csak  fejlődésében  levő  művé- 
szet népszerűsége  máris  oly  nagy  volt,  hogy  a  szépnek  eszméjét 
már  nem  az  alásiilyedt  természetben  keresték ,  hanem  inkább 
ezen  rejtélyes  és  mélyértelmü  mintákban,  melyek  titkát  az  alá- 
zatos miivész  vallásos  szemlélődésből  mérité  ')• 

Még  nem  cmlítelliik  Olaszhont,  ezt  pedig  azért,  mert  ez 
egy  külön  helyet  érdemel  a  tárgyak  e  rövid  elősorolásában. 
Valóban  a  szépség  ezen  örökös  hazája  fölülhaladá ,  s  meg- 
előzé  a  világ  minden  egyéb  tartományát  a  keresztény  művé- 
szet tiszteletében.  Az  elhagyatottságában  és  bűskomolyságában 
ma  is  oly  szép  Piza  és  Szienna  ezer  művészetnek  bölcsőül  szol- 
gáltak, és  űlat  készítettek  neki  Florencbe,  mely  annak  első  fő- 
városává lett.  Jóllehet  már  egy  század  óta  meg  volt  rakva 
csodálatra  ragadó  épületekkel,  mégis  akkor  vésette  a  „Santa 
Maria  della  Spina"  gyönyörű  müvét  (1230),  s  tett  előkészülete- 
ket a  Campo  Santo-ra  -),  mely  egy  keresztény  város  hitének, 
dicsőségének  és  lángeszének  páratlan  emléke  ;  Szienna  pedig 
egy  űj  székesegyházat  akart  építeni  (1225),  melynek,  ha  bevé- 
geztethetik, minden  mást  fölül  kellett  volna  haladnia  ^).  E  két 
városban  pizai  Miklós  "")  és  jeles  iskolája  alapílák  az  oly  tiszta 
s  életdűs  szobrászatot,  mely  életet  ihletett  a  kőbe,  s  csak  a  ílo- 
renci  „de  Santa-Croce"  cimü  egyház  szószékében  érte  végét. 
Pizai  Giunta  éssziennai  Guido  ugyanazon  időben  a  festészetben 
komoly,  ihletdűs  iskolát  alapítottak,  mely  Cimabue  s  Giotto  alatt 


i)  Eschenbach  Wolfram  ,  e/en  koibeíi  (1220)  hires  német  köllők 
egyike,  fogalmat  akarván  adni  hősei  szépségéről,  azt  mondja,  hogy  a 
köhii  vagy  maestiichti  festészek  sem  festhettek  volna  szebben.  Ap.  Pas- 
savant, Kunstreise  p.  403. 

2)  Terve  1200  ban  IJbdldo  érsek  által  készítetett,  de  csak  i278-ban 
hajtatott  végre. 

3)  Rumohr,   It.ilioenische    Forschungen  II.   k.   127,    lap. 

*)  Vira'gzott  rí07-  1330.  remeknuivei  :  a  pizai  baptisterinm  és  szi- 
ennai  székesegyház  szószéke,  és  sz.  Domonkos  «írja  Bologna'ban. 


57 


oly  kilíinö  nag-yscígra  cmolkeílelt ,  s  a  ficsoloi  buldog- szerze- 
tessel eg-ész  az  egekig-  vitetett.  Florenc  Cimabue  egyik  müvét 
diadal  gyanánt  fogadá,  s  azt  hívé,  hogy  az  égből  egy  angyal 
szállt  alá  ezen  valóban  angyali  szépségű  Máriafö  lestési'-re, 
mely  ott  még  most  is  tiszlelletik  ').  Orvieto  szintén  egy  szé- 
kesegyházat láta  emelkedni,  mely  méltó,  hogy  az  éjszak  remek- 
miivei közt  tündököljék,  Nápoly  II.  Frigyes  alatt  birá  első  t'eslé- 
tészét  és  szobrászát -3.  Végre  Assziszi,  a  sz.  Ferenc  sirja  fölé 
épített  gúla  alakú  hármas  egyházhan,  egyszerre  a  művészeinek  és 
az  ellenállhatlan  hitbuzgalonniak  emelt  szentélyt. 

Több  sz.  ferenci  tünteté  ki  magát  már  a  festészetben  ;  sz. 
Ferenc  befolyása  azonban  a  világi  művészekre  ezentúl  mérhe- 
tetlen volt;  ezek  összes  ihletésök  titkai,  úgy  látszik,  ama  csodás 
szeretetben  lalálák  föl,  melyet  tanúsított;  ők  ezenlúl  ennek  éle- 
tét és  szent  Kláráét,  Krisztus  és  szent  anyjáé  mellé  helyezek  tár- 
gyaik megválasztásában  =^)  ;  láljuk  is  ,  hogy  mind  ezen  mind 
pedig  a  következő  századok  nevezetes  festői  hálaadójokat  ró- 
ják le,  az  assziszii  főegyházat  ékesítvén  festvényeikkel.  Már  ek- 
kor az  umbriai  rejtélyes  iskola  születése  is  közel  volt,  mely 
sülyedése  előtt  Peruginoban  és  Rafaelben  a  keresztény  művé- 
szet tökélyének  legvégső  határát  érte  el.  Az  Isten,  úgy  mondák 
sokan,  kegyes  és  csodás  igazságossága  szerint  a  világ  legszebb 
ékszerét,  a  művészet  koronáját,  a  föld  azon  részének  akarta  át- 
engedni ,  honnét  a  lángbuzgalmu  imák  és  a  legnemesebb  áldo- 
zatok szálltak  föl  hozzá.  *). 

Ha  a  művészet  már  azon  időben  ,  melyről  szólunk ,  oly 
gazdag  volt,  s  oly  jól  megfelelt  a  lélek  érzelmei  kifejezésé- 
nek, mit  nem  kell  mondanunk  nővéréről  a  költészetről  ?  Bizo- 
nyára soha  sem  játszott  oly  népszerű   s  átalános  szerepet  mint 


')  A  szel  viták  egyliu/.ában  ;    a  legcixlu  szerint  festetett  t252. 

'■*)  Toiitniaso  da  Stefani  és  Nicolds  Masiiccio. 

^)  Runiohr  II.  R.  213.    I. 

*)  Mindaz,  mit  áíalában  a  festészetiül  és  miivészetiol,  és  különösen  a 
sz.  Ferenc  által  gyakorlott  befolyásról  inondotUink  ,  ékesen  kifejtve  talál- 
ható azon  könyvben,  melyet  Rio  ,,\z  olaszországi  festészetről''  közrebo- 
csátott sz.  Erzsébet  életrajzának  I-ső  kiadása  óta.  K  nui  már  eddig  is 
üdvös  mozgalmakat  idézett  elő  a  művészet  taniilmáo)  oza'sábun  és  becsü- 
léseben ,  mind   Francia-   mind  pedig   Olaszországban. 


58 

akkor.  Európa  a  költészet  egy  nagy  műcsarnokához  hasonlított, 
melyből  naponként  egy  líj  mü,  valamely  űj  gyűjtemény  kerüli  ki. 
A  népek  az  ihletség  bőségében  oly  eszközhöz  kezdettek  folya- 
modni, mely  képzelmök  kifejlődését  fölszámíthallanul  elősegí- 
tette. Valóban  a  13-ik  század  ezen  első  fele ,  mely  már  annyit 
létrehozott,  egyszersmind  Európa  összes  élő  nyelvei  virágzá- 
sának és  bővítésének  korszaka  is  volt,  melyben  a  ránk  mara- 
dott műemlékek  kezdettek  létre  jönni.  A  bibliai  fordítások  •), 
a  honi  nyelveken  először  létrejött  törvényhozási  gyűjtemé- 
nyek ")  tanúsítják  növekvő  befolyását.  Tehát  minden  nemzet, 
gondolkodás-módjához  egészen  alkalmas  üj  tevékenységi  kör- 
rel rendelkezett,  melyben  a  nemzeti  szellem  szabadon,  önkénye 
szerint  nyilvánulhatott.  A  kötetlen  beszéd  a  történelem  szá- 
mára kimüveltetett ,  és  azonnal  a  nép  számára,  és  gyakran  ál- 
tala irt  évkönyveket  látunk  létrejönni  azon  latin  krónikák  mól- 
lelt,  melyek  oly  soká  megvetés  tárgyául  szolgáltak,  holott 
annyi  ékesszólást  és  a  latin  remekírók  előtt  is  ismeretlen  szép- 
ségi  kincseket  tartalmaznak  ^).  Mindazáltal  a  költészet  sokáig 
föntartá  felsöbbségét ,  melyei  elsőszülötti  jogánál  fogva  nyeri. 
—  Már  ez  régóta  kezdé  csaknem  Európa  összes  nemzeteinél 
mindazon  űj  külalakokat  magára  ölteni,  melyek  oly  sokáig  a 
pogányok  vagy  korunk  polgárisodása  kizárólagos  tulajdonának 
tartattak.  A  hősköltemény,  óda,  alagya,  gűnydal,  sőt  maga  a  szín- 
mű is  oly  közönségesek  voltak  a  költőknél ,  mint  Augusztus 
vagy  14-ik  Lajos  korában.  És  ha  müveiket  azon  rokonszenvvel, 
melyet  vallásos  meggyőződésünknek  az  ővékkeli  azonossága 
szül;  azon  társadalomnak,  melyben  a  szellem  oly  nagy  mér- 
tékben uralkodott  az  anyag  fölött,  részrehajlallan  becsülésével, 
és  a  mai  versalkotás  szabályai  iránt  különben   is  könnyen  meg- 


1}   Span}ol  kasztiliai    nyelvre    AlfoüZ    Kirá'y   rendeletére;  franciára 
Desmoulins  Giiyart  a'ltal. 

2)  \j.  íiilcbb  a  frank  és  néiuct  törvények  gyűjteményeire  né/,vp, 
')  Jobb  példát  neiu  idézhetnénk  njint  sz.  Er/.sébetnek  thiiring:ai 
TheOíIorik  által  iit  életét  :  elbeszélésünk  folytán  belőle  tett  gyakori  idé- 
zetekből fogalmat  szerezhet  magának  az  olvasó,  bi  kor  nevezetesebb  la- 
tin történészei  közöl  említésre  níélló  Saxo  Graiumaticns  a  sl^andináv  biro- 
dalomban, Kadlnbek  Vince  atya  Lengyelhonban  ,  Vitry  Jakab  bibornok 
peiig  a  keresztes-hadjáratokra   és  vallási  háborúkra  nézve. 


59 

szülemlö  küzönyösség-gcl  olvastuk  ;  azl  kórdozziik  magunktól  : 
valljon  mi  újat  találtak  föl  az  újabb  századok  irói  ?  mit  nyert 
a  képzelet  és  elme  azon  tiszta  kincsek  helyett ,  melyeket  el- 
vesztett? Mert  tudnunk  kell,  hogy  e  félreismert  lángelmék 
minden  irodalmi  m(»gtiszteltetésrc  méltó  tárgyat  megénekeltek 
s  megdicsőítettek  kortársaik  elölt,  úgymint  az  IrUent  és  az 
eget,  a  természetet,  szerelmet,  dicsőséget,  hazát,  a  nagy  fér- 
fiakat, szóval  misem  kerülte  ki  figyelmöket.  Nincs  az  emberi 
lélekben  (ílok  ,  melyet  ki  nem  kutattak,  nincs  oly  ideg  az  em- 
beri szívben,  melyet  rezgésbe  nem  hoztak ,  nincs  e  halhatat- 
lan lantban  oly  húr,  melyből  elbájoló  zengzeteket  ki  nem  csal- 
tak volna. 

Franciaországnál  kezdve,  ennek  nyelve  az  előbbi  szá- 
zad troubadourai  által,  s  talán  sz.  Bernard  beszédei  által  kimti- 
veltetve  ,  máris  nemzeti  kincsesé  lön,  főleg  pedig  sz.  Lajos 
alatt  nyerte  Europaszerte  azon  fölemelkedését ,  melyet  azóta 
sohasem  veszteit  el.  MígDante  tanítója,  Brunetto  Latini,  „Tesoro" 
cimű  encyclopaediaféle  munkáját  irta  francia  nyelven ,  mint- 
hogy akkor  szerinte  ez  vala  nyugaton  a  legterjedtebb ,  addig 
sz.  Ferenc  úton  útfélen  francia  éneket  zengedezett  ').  A  fran- 
cia kötetlen  beszéd,  melynek  sz.  Bernard  és  Bossuet  eszközévé 
kellé  válnia,  Villehardouin-  és  Joinvilleben  nyitja  meg  azon  nagy 
mintaférfiak  sorát,  kiket  még  eddig  semmi  nemzet  sem  múlt  fö- 
lül ;  a  költészet  azonban,  mint  akkor  álalán  mindenütt,  sokkal 
termékenyebb  s  kelendőbb  volt.  Nem  fogunk  mi  itt  szólni  a 
Iroubadourok  provencei  irodalmáról ,  ámbár  a  jelenkori  itészet 
meghagyta  ezt  jó  hírében,  és  még  a  13-ik  században  teljesen 
virágzott;  mert  azthiszszük,  hogy  ez  semmi  katolikus  elemet 
nem  tartalmaz;  csak  ritkán  emelkedett  túl  az  anyagi  szépség 
bálványozásán,  és  néhány  kivételt  ide  nem  értve  ,  ezen  korszak 
délről  jövő  eretnek  tanainak  anyagi  és  erkölcstelen  irányát  kép- 
viseli. Éjszaki  Frankhonban  egészen  ellenkezőleg,  a  beszélyek 
és  bizonyos  lantos  müvek  mellett,  melyek  nagyon  közelítenek 
a  troubadourok  szabad  jellegéhez  ,  a  nemzeti  és  katolikus  hős- 
költészet teljes  fényében   tündöklött.    Azon   két    nagy  időkör, 


^)  A/  nioiulatik  róla  ,  I»')gy  a    Francesco  név  is   a  fiaiicia  nyelbeiii 
jart.issdga  kövvtke/.tében  adatolt  neki  atyja  neve  helyett, 


60 

melyekben  a  kat.  századok  legrellengzöbb  köllészele  összponlo- 
siíl ,  vagyis  a  Karolingek,  Table  Rond  és  Saint-Graal  höskölte- 
ményei  ,  melyeket  még-  az  előbbi  században  Troyes  Keresztély 
bozott  be  ,  ekkor  igen  nagy  népszerűségnek  örvendett  regék- 
kel népesedett.  A  „Roman  de  Roncevaux"  azon  alakban, 
melyben  azt  most  is  birjuk,  úgyszintén  „Gérard  de  Nevers", 
„Partenopex  de  Blois-%  „Berlhe  aux  grands  pieds",  „Renard 
de  Monlauban",  „Onatï'e  iils  d'  Aymon''  cimü  regék  ,  a  francia 
hagyományok  ezen  átalakításai  mind  e  korszakból  valók,  nemkü- 
lönben a  „Renart"  és  „Rose"  cimü  regék  is,  melyek  oly  sokáig 
tartották  fön  birokét.  Több  mint  200  költő ,  kiknek  miiveit  bir- 
juk, virágzott  ezen  században  ').  Egyszer  talán  a  katolikusok- 
nak eszökbe  fog  ötleni,  müveikben  a  keresztény  múzsa  néhány 
gyönyörű  termékét  fölkeresni,  ahelyett,  hogy  a  hizelgö  Boi- 
leau  szavának  hivén,  azt  véljék,  hogy  a  költészet  csak  Malherbe 
alatt  lőn  honossá  Franciaországban.  Meg  kell  említni  még  köz- 
tük Thibaut  navarrai  királyt  is  ,  ki  a  keresztes-hadjáratokat,  és 
a  sz.  Szüzet  oly  tiszta  lelkesedéssel  éneklé  meg,  hogy  Dante 
dicséretét  is  kiérdemlettt  ,  s  halálos  ágyán  szivét  az  általa 
Provinsben  alapított  szegény  Klára  szüzeknek  hagyományozta  ; 
ennek  barátját  Sézanne  Albint;  továbbá  Coucy  Rudolfot,  ki- 
nek neve  még  legalább  népszerű  maradt,  s  ki  Massoureben 
sz.  Lajos  szemei  előtt  öletett  meg;  Coinsy  Valter  perjelt  ^),  ki 
„Miracles"  cimü  müvében  Mária  dicsőségének  oly  gyönyörű 
emléket  állított;  ezek  után  az  ismeretlen  eredetű  nőt ,  ki  te- 
hetsége és  a  nemzet  előmenetelére  tett  szolgálata  miatt,  frank- 
honi Mária  szép  nevel  érdemelt  ki  magának  ;  végre  Rutebeuf-et, 
ki  Erzsébetünknél  méltóbb  hősnőt  nem  talált  a  megéneklésre. 
Ugyanazon  időben  Langthon  István,  kit  már  mint  Anglia  prímá- 
sát és  az  angol  „Magna  charta"  szerzőjét  említettünk,  volt  az 
első,  ki  a  kötetlen  beszéd  közé  verseket  vegyített,  és  a  mosta- 
niak előtt  ismert  legelső  színmüvet  irta,  melynek  jelenete  az 
égben  történik ,  hol  a  Jogszerűség,  Igazság,  Valóság,  az  Ir- 
galom és  Béke  dőjtik  el  Ádámnak  eleste   utáni    sorsát ,  kiket 


')   ]j.  „Histoire  littéraire  de  France  XVI.  es  XV'll,  köt.    lloquefort 
„Etat  de  la   Poésie  française;  P.  Paris. '^  „Le  Roîuancero  français. 
2)  Született  1177,   meghalt   1230-ban. 


6Í 

J.  Krisztus  cng-cszlol  ki  ')•  Csak  fúló  pillarialot  velollünk  ill  egy 
korszakra  ,  molybon  a  költószot  a  frauoiák  erkölcseiben  oly 
népszerű  szerepet  játszott,  hogy  sz.  Lajos  ncin  tartá  méltósá- 
gán alólinak  a  vándor  költőket  királyi  asztalához  bocsátani,  s 
hogy  ezeknek  jogukban  állott  egy  énekkel  magokat  bárminő 
vámfizetés  alól  kiváltani. 

Némethonban  a  13-ik  század  volt  a  középkor  ezen  cso- 
dálatra ragadó  költészetének  legfényesebb  korszaka.  Ez  mind- 
azon számos  tudósok  egyhangú  állítása ,  kiknek  sikerült  azt 
újra  népszorüsítni  ezen  országban.  Mi  benső  meggyőződésün- 
ket fejezzük  ki,  ha  azt  mondjuk,  hogy  semmi  költészet  sem 
oly  szép  ,  egyikre  sincs  úgy  rányomva  a  szív  és  gondolat  ifjú- 
ságának, az  annyira  lángoló  lelkesííltségnek ,  s  az  oly  benső 
tisztaságnak  bélyege  ;  végre  sehol  sem  arattak  szebb  győzel- 
met azon  új  elemek  ,  melyeket  a  kereszténység  képzeletbe  ül- 
tetett. Bárcsak  fényesebben  róhatnék  le  hálánkat  azon  gyönyör- 
dús  lelki' élvezetekért ,  melyeket  annak  tanulmányozása  nekünk 
szerzeit,  midőn  mindenoldalról  kívánván  megismerni  Erzsébet 
századát,  felütöttük  azon  müveket,  melyekben  csodás  szépség 
rejtezik.  Mily  meglepetéssel,  mily  bámulattal  láttuk  mindazt, 
mit  a  kecsesség,  a  finomság  és  a  búskomolyság  a  világ  érett- 
ségének látszott  föntartani  az  ős  századok  gyermekded  őszin- 
teségében és  lángoló  komoly  hitében  egyesítve!  Míg  a  tisztán 
német  és  skandináv  fajú  hősköltők  iskolája  a  „Niebelungen"  ■) 
ének,  a  német  faj  ezen  nagyszerű  Iliásza  folytán  tökélyesíti  ma- 
gát ;  addig  a  francia  és  breton  kettős  időkör ,  melyet  már  fön- 
nebb  említettünk,  magasztos  fordítókra  talál  oly  költőkben,  kik 
az  idegen  hagyományok  alapját  szem  előtt  tartva ,  müveiket  a 
nemzetiesség  csalhatatlan  jellegével  tudták  fölruházni.  Neveik 
eddig  Frankhonban  csaknem  ismeretlenek,  mint  volt  Schilleré 
s    Goethéé  ezelőtt  30  évvel,  de  talán  nem  maradnak   azok  min- 


')  De  la  iliie  ,,Archacolügia"'  XIII.  köt.  Ezen  Kor  legnevezetesebb 
.szinnuiküUűjének  airaszi  Kodel  János  tartatik.  Szép  dráuia'ja  ,,Jeu  de  saint 
Nicolas  (sz.  Miklós  játéka)  Leroy  Ouésime  általa  csodákról  irt  müvében 
bocsáttatott  közre. 

^)  R  nevezetes  költemény  azon  alakban  ,  melyben  mi  azt  birjnk^  a 
I3-ik  század  első  éveiből  való. 


62 

dig-.  Ezek  közt  legjelesb  Eschenbach  Wolfram  ')  ;  ez  hazá- 
jának Parceval  bámulatos  fordítását  adta,  és  Titurelót -), 
melyet  a  világ-  egyedül  csak  tőle  bir,  s  melyet,  mint  a  kat. 
lángész  remekmüvét ,  nem  kételkedünk  e  dicső  müvek  kö- 
zött mindjárt  a  Divina  Comedia  ulán  helyezni.  Ezenkívül 
straszburgi  Gottfried  a  közönségesen  „Tristan"  név  alatt  ismere- 
tes müvet  hozá  napvilágra  ,  melyben  a  lovagi  századok  sze- 
relmi eszméi  ^  úgyszintén  a  Table  Ronde  gyönyörű  legendái 
vágynak  újólag  egybefoglalva.  Auei  Hartmann  pedig  „Iwaint" 
ugyanazon  időben,  midőn  a  szegény  Henrikről  szóló  jeles  le- 
gendát irta ,  melyben  a  lovagias  költő  egy  szegény  pór  lányt 
vészen  föl  magának  hősnőül,  és  abban  egyesíti  mindazon  bájt,  me- 
lyet korának  hitében  ,  erényeiben,  az  áldozatkészség,  az  élet 
és  javai  odaengedése  megvetésében ,  és  a  mennyeiek  szere- 
tetében fölmutathat.  Hány  nemzeti  s  vallási  hősköltemény  va- 
gyon még  ,  melyeket  most  megnevezni  is  fölösleges  volna  !  •'^) 
De  a  lantos  költészet  sem  gyümölcsözőit  szűkebben  Némethon 
termékeny  földében  a  hősltöltészetnél.  A  hitetlen  századok  szá- 
raz és  tudatlan  itészetének  iiem  sikerült  a  szerelmi  dalnokok  *) 
fényes  és  számos  seregének  nemzeti  emlékét  kitörleni ,  kik 
1180— i 250-ig  a  német  lovagi  rangból  léptek-elö;  kiknek  élén, 
születésre  nézve  ugyan  VI.  Henrik  császár,  szellemre  azonban 
Vogelweide  Waltervolt,  mely  utóbbinak  iratai,  kora  összes 
szellemi  mozgalmainak  mintegy  tükrét  és  elbájoló  költészeté- 
nek legteljesebb  összefoglalatát  teszik.  Kortársai  s  versenyzői 
egyikének  sem  sikerült  annyira  mint  neki,  a  földi  érzemények- 
kel, a  buzgó  és  féltékeny  honszeretettel,  a  sz.  dolgok  iránti 
lelkesültséget   s   a  keresztes-hadjáratokérli  buzgalmat,  mely- 


0    Virágzott  1215-1220. 

2}  E  külteniénynek  Gnyot  de  Provins  által  készített  fjancia  erede- 
tije  elveszett, 

^)  Uyenek  ,  a  ,,Wig;ilois''  gravenbergi  VViint ,  h]r/sél)et  nagy 
atyjának  hű  béresé  tői  ,  ki  férjét  a  ke)  es/tes-háboiúba  is  kisérte.  ,,Orangei 
Vilmos",  níel}et  Erzsébet  ipája  Ksche:ibach  AVolframtól  kért.  ,,Floires  és 
Blaiichefleur'*  Flecke  Konrádíól.  ,, Roland  éneke",  Konrád  áldozártól,  ;,líar- 
laani  és  Josaphat'^ ,   Flohenenis  Rudolftól. 

*)  Müveik  főgyi'ijteménye  a  párizsi  kir.  könyvtárban  vagyon,  a  Ma- 
ntsse-fcle  kéziraíban  ,  mely  136  költő  verseit  tartalmazza.  Hagen  berlini 
tanár  ezeket   becses  hozzáadásokkal  megtoldva  kiadta. 


63 

ben  ü  is  harcolt,  egyesíteni;  és  mindezt  a  szűz  Anyáért  tévé,  ki- 
nek irgalmát  és  földi  keserveit  oly  páratlan  gyöngédséggel 
énekelte  meg.  Nagyon  meglátszik  rajta ,  hogy  ez  nem  puszta 
emberi  szeretet,  hanem  inkáhb  mennyei,  s  ennek  is  egész 
kincse,  melynek  tudománya  neki  s  a  hozzá  hasonlóknak,  a  ^sze- 
retet költője"  cimet  érdemelte  ki.  Mindenfelé  Mária  volt  a 
költészet  királynéja,  főleg  Németországban,  és  mi  nem  állhat- 
juk mog,  hogy  azok  közt,  kik  költeményeikben  a  legtisztább 
tömjénnel  áldoztak  neki ,  meg  ne  említsük  würtzburgi  Konrá- 
dot, ki  „Forge  dorée"  cimü  költeményében  összpontosítni 
akarta,  ügy  látszik,  a  gyöngédség  és  szépség  mindazon  fénysu- 
garait,  melyekkel  e  szüzet  a  keresztény  világ  tisztelete  kör- 
nyezte. És  hogy  mindent  visszaidézzünk  emlékezetünkbe,  mi  e 
században  minket  szorosabban  fűz  sz.  Erzsébethez  :  ezen  hős- 
költemény és  szerelmi  dalok  hét  főnökét  látjuk  a  thüringi  ud- 
var ünnepélyén  összejönni  Ármin  tartományi  grófnál,  szentünk 
ipájánál,  mint  különös  párlfogójoknál,  épen  sz.  Erzsébet  szüle- 
tése alkalmával;  e  ragyogó  betes  csillag  együttlétéből  szülem- 
lett  költemények  „Wartburgi  harc"  cim  alatt  a  német  szellem 
legfényesebb  nyilvánulását  s  a  középkori  legendaszerü  mysti- 
cismus  leggazdagabb  kincseit  képezik  ,  s  egyszersmind  Erzsé- 
bet bölcsőjére  költészeti  koszorút  tesznek.  E  korban  minden- 
felé találunk  koronás  főket  a  költők  között,  de  leginkább  a  hi- 
berniai  félsziget  az  ,  hol  magok  a  királyok  vezetik  a  költészet 
első  lépteit.  Aragóniái  Péter  legrégibb  troubadourja  Spanyol- 
honnak. Tudós  Alfonz,  sz.  Ferdinand  fia,  ki  már  első  Ferenc 
előtt  kiérdemelte  magának  a  „tudományok  atyja"  cimet,  ez  tör- 
ténész és  bölcsész,  költő  is  volt  egyszersmind,  nincs  is  régiebb 
spanyol  versezet,  mint  az  ő  énekei  a  bold.  Szűzről,  és  azon 
megható  elbeszélése,  melyben  atyja  csodálatos  meggyógyulá- 
sát adja  elő  0-  Első  Dénes  portugalli  király,  országának  első 
költője.  Spanyolországban  kezdődött  legélénkebben  a  keresz- 
ténység fényének  bámulatos  kifejtése ,  mely  ugyanott  tartott 
legtovább  is,  tovább  mint  bármely  más  tartományban  ,  s  csak 
Calderon  után  borült  homályba.  Míg  itt  a  legendaszerü  köllé- 


')  ]j.  Acta   SS.  Bollaiulisí.  Müjus    iíónapra  VII.  köt. 


6* 

szel  hiiilt3  szót  szende  fényét  Berceo  Gonzalo  '3  bencés  müvei- 
ben, ki  valóban  ihletetlen  énekelte  meg  Máriát  és  hazája  szen- 
téit; az  alatt  a  spanyol  hősköltemény  is  emelkedik  ama  hires 
románcokban  -),  melyekből  Spanyolhonra  oly  nagy  és  semmi 
nemzet  által  tőle  el  nem  vitázható  dicsőséget  árasztanak  ;  ezek- 
ben vagyon  följegyezve  történelmének  minden  küzdelme,  minden 
szépsége,  melyek  a  népet  halhatatlan  emlékekkel  gazdagítot- 
ták, s  visszatükrözték  mindazt,  mi  a  mórok  finom  modora-  s  lo- 
vagiasságában  varázs-fénynycl  birt,  anélkül  azonban  ,  hogy  a 
szigorúkat,  jellemet  elvesztették  volna ,  mely  Spanyolhonban 
jobban  megszentelte,  mint  bárhol  az  ember  méllóságát,  a  hü- 
bérességet  s  a   keresztény  hitet. 

Olaszország  Dantét  csak  azon  korszak  végén  lálla  szü- 
letni ^),  mely  most  jő  szemeink  elé,  mely  azonban  ezt  dicsőén 
előre  jósolá.  A  költészet  nem  oly  korán  mint  Franciaország- 
ban s  Némethonban ,  hanem  még  csak  ezen  korban  kezdett 
Olaszhon  kebeléből  kibontakozni ,  de  már  ez  is  bámulatos  ter- 
mékenységgel történt  ^).  E  nemes  és  termékeny  föld  minden 
pontján  emelkednek  költészeti  iskolák,  miként  nem  sokára  mű- 
vészi iskoláknak  is  kellett  alakúlniok.  Az  olasz  múzsa  első  böl- 
csője Szicíliában  vagyon  ^);  ez  ilt  tiszta,  lelkesült,  természetked- 
velő s  gyöngédnek  tűnik  föl,  élénk  rokonszenvvel  a  francia 
szellemhez,  mely  későbben  hajtotta  Szicíliát  uralma  alá;  de 
azért  mindig  gyökeresen  katolikus  marad  '*).  Pizában  és  Szien- 
nában  már  komolyabb  és  ünnepélyesebb ,  mint  ezt  az  ezen  vá- 
rosokban fentarlott  szép  emlékek  bizonyítják.  Florencbcn  és  a 
körülfekvő  városokban  gyöngéd,  gazdag  és  vallásos  ,  egészen 


9  1108—1268.  Müvei  Saiiclicz  áUal  II.   köt.  bocsáttatlak    kö/re. 

^3  A  Cid-féle  rüináncok,  melyek  Icgie^iebbektick  tartatnak^  a  Icg- 
illetékesb  itcs/ek  szerint  a  13-ik  sza'zaduál  előbb  nem  Írattak. 

3)  Született  12G5-len. 

*3  I^áüii  kell  azon  gyiíjtenieii}  t ,  niel}  nek  cinic  ,.Pocti  del  primo 
secolo'^;  mely  tnlajdonképen  a  13  ik  szá/.adbói  való,  s  találni  fogimk  több 
niííi'emcket ,  melyekkel  el  lebet  némítani  mindazokat,  kik  azt  állítják, 
hogy  az  olasz-költészet  csak  Dantevel  kezdődött. 

^3  Ez  legalább  Dante  véleménye  ,,De  vulg.  Eloqii.  I,  12/*  és  Pe- 
trarkáé  ,.Trionfo  d'  amoie  35  v.'* 

*3  í^'  Olrantoi  Gnilebnotto  szép  énekét  a  .sz.  ostyához  l25C-ban, 


65 

méltó  hónához  ').  Valóban  a  kdltökriek  egész  Icpriójokra  talá- 
lunk Olaszországban  ,  kiknek  II.  Frigyes  császár  volt  fejők  ; 
ilyenek  :  ennek  fiai  Enzio  és  Mainfroy  királyok,  s  kancellárja 
Pierre  des  Vignes'-);  továbbá  arezzoi  Cuitlon,  az  annyira 
termékeny,  ékesszóló  s  megható  köllö ,  kit  oly  nagy  hévvel 
dicsért  és  utánzott  Petrarka  ;  végre  Guinicelli  Guido  ,  kit  Dante 
nem  habozott  mesterének  nevezni  '0.  Mindezeket  azonban  fö- 
lülmúlta s  meghaladta  assziszi  sz.  Ferenc  *),  kinek  hathatós  be- 
folyása életet  öntött  a  művészetbe,  s  példája  feltüzelte  a  költő- 
ket. Az  egész  világot  megújítván,  Isten  neki  engedte  megkez- 
deni a  költészet  azon  első  zsengéjét,  mely  később  Dantét 
és  Petrarkát  szülte.  Verseiben  egyedül  lelke  sugalatát  követte, 
mellőzve  minden  szabályt,  s  kijavítás  végett  Pacifikus  szerzetes- 
nek adta,  ki,  miután  II.  Frigyes  koszorúzott  költője  volt,  sz. 
Ferenc  tanítványává  lön;  azután  mindketten  útra  kelvén,  új 
énekeket  hangoztattak  a  nép  előtt,  azt  mondván  nekik,  hogy  ők 
Isten  zenészei ,  kik  semmi  egyéb  fizetést  nem  kivannak,  csak  a 
bűnösök  töredelmes  bánatát.  Még  most  is  birjuk  azon  tiszta 
fényben  ragyogó  énekeket,  melyekben  a  szegény  koldus  a  nép 
nyelvén  dicsőíti  a  mennyei  szeretet  csodáit  oly  szenvedélylyel, 
mikép  maga  is  félt,  hogy  őrültségről  fogják  vádolni. 

Niillu  donci  oraiiiai  píú  mi  lípreiicla  , 
Se  tal  aniore  mi  fa  pi/zo  gíre. 
Già  non  e  core  chc  piú  si  difenda^ 
D'amoJ'  si  preso  ,  che  possa  fnggire. 
Pensi  cíascKü  coine  cor  non  si  fenda , 
Fornace  tal  come  possa  patire  .  .  . 
Data  m"*  é  la  sentenxia  , 
Che  d'  aniore  io  sia  morto. 
Già  non  voglio  conforto  , 


•)  Említésre  méltók  különösen  oltiarnoi  Notajo  sy.e'p  köllemenyei 
(1240)  ;  olvashatók  Crescinibcni-  es  Rime  Anticheben. 

^)  A  legelső  olasz  sonnet  neki   tiilajdonítalik. 

^)  Pnrgat.  cant.  VI, 

*3  Megemlítendő  "itt  Görres  szép  müve  ,  melynek  cime  :  Assziszi 
sz.  Ferenc  mint  tronbadonr,  mely  1833-ban  francia  nyelven  is  megjelent. 
Nincs  sz.  Ferencéinél  régibb  olasz  költeménj',  mellnek  konít  szorosan 
meglehetne  határozni.  Sz.  Bonavpntnra  szép  költeményeit ől  fölebb  volt 
szú. 

5 


66   _ 

Se  non  niorir  d'  amore  .  . . 
Aniore,  aniore  grida  tiitto  '1  mondo  : 
Amore ^  amore  ogni  cosa  clama  .., 
Amore,  amore  tanto  penarmi  fai  , 
Amore,  amore  nol'  posso  patire: 
Amore,  amoie  tanto  mi  ti  dai 
Amore,  amore,  ben  credo  morire  : 
Amore,  amore  tanto  preso  m'  hai , 
Amore ,  amore,  famm'  in  te  transira  : 
Amore    doice  langiiire  , 
Amor  mio  desioso  , 
Amor  mio  dilettoso 
Annegami  in  amore  ') 

Ezen  szerelet,  mely,  miként  láttuk,  sz.  Ferenc  egész  éle- 
tét képezte,  sohasem  tört  ki  oly  lelkesült,  igazán  mennyei  s  a 
földtől  tökéletesen  fölülemelkedett  hangokban,  mint  nála: 
olyanok  ezek,  hogy  a  következő  századok  nemcsak  hasonlót 
nem  tudtak  teremleni,  de  még  csak  érteim jt  sem  voltak  képe- 
sek fölfogni.  Sokkal  ismertebb  azon,  testvéréhez,  a  naphoz  in- 
tézett híres  éneke ,  melyet  azon  elragadtatása  (extasis)  után 
irt,  melyben  üdvösségéről  bizonyossá  lőn.  Alig  foganszott  meg 
szivében,  azonnal  sietett  Asszisznak  nyilvános  terére,  hogy 
azt  elénekelhesse ,  hol  a  püspök  s  a  városi  hatóság  is  a  nép 
közé  vegyült,  hogy  azt  hallhassa.  A  mennyei  lantnak  ezen  hang- 
jaira kialudt  a  szivekben  a  bosszú  s  gyűlölség  ,  az  ellenségek 
sírva  karolák  át  egymást ,  s  a  béke  és  egyetértés  ismét  visz- 
szatért,  visszaidézve  a  költészet  s  a  szentség  által  -). 

Végre  a  költészet  legnemesb  s  legszebb  neme,  az  egyházi 
szertartás  (liturgia)  is  mutat  föl  c  századból  egykét  igen  nép- 
szerű remekmüvet;  jóllehehet  aquinói  sz.  Tamás  a  „Lauda 
Sión''  s  az  oltáriszentség  bámulatra  ragadó  oíTiciumával  gaz- 
dagította; ki  azonban  a  „Dies  irae'--t,  a  borzalom  ezen  fensé- 
ges följajdulását  hagyta  nekünk,  celanoi  Tamás,  sz.  Ferenc  nö- 
vendéke volt,  valamint  Jacopon  is,  ki  III.  Incével  vitáz  a  „Sta- 
bat  Mater"  szerzésének  dicsősége  fölött;  e  remek  dalban  a  leg- 
szebb müvet  hozta  létre ,  melyet  a  tiszta  s  mélyreható  fájdalom 
valaha  sugalt. 


t)  Rime  di  S.  Francesco ,    Cresimbeni ,    Commentarii    della  volgar 
poesia-ban. 

2;  Act.  SS.  Oct.  II.  liiU 


67 

Irno  ismét  visszalùriiiik  sz.  Ferenchez  ,  s  mondhatni,  hogy 
e  korszak  ,  melyet  í'öbb  vonásaiban  ecsetelni  akartunk ,  férfiai 
két  legnagyobbikában,  assziszi  sz.  Ferencben  s  francia  sz.  La- 
josban közponlosíthaló. 

Ezek  egyike  a  nép  gyermeke,  ki  a  szegénységet  a 
legnagyobb  méltóságra  emelvén  íol,  s  azt  életmódúi ,  a  meny- 
nyei  s  földi  dolgokra  való  új  befolyás  eszközlöjeül  választván 
ki,  ezen  néposztályért  annyit  lelt,  mennyit  még  soha  senki  ; 
birt  0  a  kereszténységnek  azon  természetfölötti  életerejével, 
mely  gyermekei  legutolsóinak  is  igen  gyakran  némi  szellemi 
fensőbbségét  kölcsönzött  ;  kortársai  által  oly  embernek  ismer- 
tetett, ki  legszorosabban  követte  Krisztus  nyomdokait;  ki  egész 
éleiét  a  mennyei  szeretettől  ittasan  töltölte  ,  s  ki  ezen  szeretet 
mindenható  ereje  által  szónok ,  köllö ,  törvényhozó  s  hódító 
lett  egyszersmind. 

A  másik,  laikus,  lovag,  zarándok,  kereszles-vitéz  s  ki- 
rály volt,  kinek  fején  a  kereszténység  legelső  koronája  dísz- 
lelt; ki  vitéz  volt  egész  a  vaktnerőségig,  ép  oly  kevéssé  ha- 
bozván életét  veszélynek  kitenni  Istenért ,  mint  fejét  meghaj- 
tani előtte;  szerette  a  veszélyt,  a  niegaláztatást  és  bűnbána- 
tot ;  az  igazságnak  fáradhatatlan  bajnoka,  s  a  gyengébbek  el- 
nyomóinak üldözője;  ő  tüntette  elő  egész  tisztaságában,  s  mintegy 
megszemélyesítette  a  keresztény  lovagiasságot,  és  egész  nagy- 
ságában az  igazi  királyi  méltóságot.  Mindkettőt  majdnem  föl- 
emésztette az  áldozat  s  vértanúság  utáni  szomj  ;  mindkeltő  örö- 
kösen csak  felebarátja  üdvén  dolgozott,  s  végre  mindkettő 
Krisztus  keresztének  bélyegeit  hordozta  ,  Ferenc  ugyan  ama 
dicső  sebhelyekben  ,  melyekel  a  keresztre  feszítettel  különösen 
birt ,  Lajos  pedig  szive  mélyében  ,  hol  a  szeretel  honol  '). 

Ezen,  természetre  s  irányra  nézve  annyira  azonos,  s  a  köl- 
csönös megértés-  és  szeretetre  oly  alkalmas  két  lélek  e  föl- 
dön soha  sem  találkozott  egymással,  de  egy  vallásos  és  szivre- 
ható  hagyomány  beszéli ,  hogy  sz.  Lajos  dicsőült  kortársának 
sírjához  vándorolt ,  hol  sz.  Ferenc  legtiszteltebb  növendékei 
egyikében,  b.  Egyedben,  ennek   igazán  méltó  utódjára   akadt. 


')   IVIitten  an   da«  herzc ,  dá  din  liebe  liget.   Wallhcr   von  der  Vo- 
gelweidc  ;  I^achiiiann  kiad.  42.  ]. 

5* 


68 

Ezen  találkozásuk  lörlénete  sokkal  jobban  jellemzi  e  szá- 
zad szellemét ,  melyet  jelenleg  tárgyalunk  ,  hogysem  azt  hall- 
gatással mellözhetnök.  Sz.  Lajos  ugyanis  eljővén  Asszisziból, 
Egyed  lakhelyére,  a  perousiai  zárdába  ment,  s  ennél  bejelen- 
tette, hogy  egy  szegény  zarándok  akar  vele  szólani.  De  ugyan- 
akkor egy  titkos  látvány  kinyilatkoztatta  a  szerzetesnek,  hogy 
ezen  zarándok  senki  más,  mint  a  frankok  sz.  királya.  Eléje  siet 
tehát,  s  noha  csak  most  látták  egymást  először ,  amint  meg- 
pillanták  egymást,  azon  percben  borúit  mindkettő  térdre,  s 
karolta  egymást  át  a  legérzékenyebben;  így  egymás  szivén 
fekve,  a  szeretet  s  belső  ömlengés  csókjai  közt  voltak  sokáig 
anélkül ,  hogy  csak  egy  szó  lebbent  volna  el  ajkaikon.  Miután 
igen  hosszú  ideig  így  térden  állva,  s  a  legnagyobb  csendes- 
ségben egymást  átkarolva  tartották  volna  ,  egyszerre  egymást 
elbocsátva  fölkeltek,  s  visszasietnek  ,  —  birodalmába  a  király, 
cellájába  a  szerzetes  ^).  A  zárda  többi  tagjai  azonban  megtud- 
ván ,  hogy  ezen  idegen,  király  volt,  szemrehányásokat  tettek 
Egyednek  :  „Hogy  tudsz  te  oly  durva  lenni,  mondák  neki,  hogy 
midőn  Frankhon  sz.  királya  egyedül  a  te  látásodra  jő,  még  csak 
egyetlen  egy  szót  sem  szólsz  hozzá  ?"  Ah,  kedves  testvérek  !  fe- 
lelt a  boldog,  ne  csodálkozzatok  azon,  ha  sem  ő,  sem  én,  nem 
birtunk  beszélni,  mert  midőn  egymást  átöleltük,  a  mennyei  böl- 
cseség  fénye  megvilágította  s  egymásnak  kinyilatkoztatta  szi- 
veinket, s  midőn  sziveinkben  így  egymást  szemléltük,  sokkal 
jobban  megismertük  egymást,  mint  ha  beszéltünk,  és  sokkal  na- 
gyobb vala  örömünk  ,  mint  ha  érzéseinket  szavakkal  akartuk 
volna  kifejezni;  annyira  képtelen  az  emberi  nyelv  az  Isten  rej- 
télyes titkai  kifejezésére  !  -)  Valóban  lélekemelő   s  bámulatos 

1}  Esce  (h  cella  è  corre  alla  porta  .  .  .  insienie  con  grandissima  íli- 
vo/.ione  iny;inocclíiandosi,  s' abbracciarono  insienie,  e  bacciaronsi  contanta 
(liniestichezza,  sicconie  per  Inngo  tempo  avessono  teniita  grande  amistade 
insienie  ;  ma  per  tiitto  qnesto  non  pai  lava  ne  Tnno  né  l'alf  ro,  ma  stavano  cosi 
abbracciati  j  con  qiielli  segni  d'anioie  caritali^o,  in  silenzio.  tí  stati  che 
fnrono  per  grande  spazio  nel  detto  modo  senza  dirsi  parola  insienie,  si 
partirono  l'nno  d'  alT  altro ,  e  santo  liOdovico  se  n'ando  al  suo  viaggio, 
e  frate  Egidio  si  torno  alla  cella.  Fioretti  di  S.  Francesco,  34  fej.  ne\e- 
zetes  korirat   a  13-ik  század  vegéről. 

*)  O  frate  Egidio,  perche  sei  tii  stato  tanto  villanó  .í*.  .  .  Carissimi 
frati ,  non  vi  maravigliate  de  cio,  imperocche   né  io  a  lui,  ne  egli  a  me 


69 

jelképe  azon  titkos  értelemnek,  azon  szerencsés  egyetértés- 
nek, mely  a  fensöbb,  —  a  szent  lelkeket  akkor  mas^aszlos,  idöl- 
haladó  kötelékkel  kapcsolá  eg-ybe. 

De  hasonlag-  méltán  mondhatni ,  hogy  ezen  két  lélek  tö- 
kéletesen egyesülve  találkozott  egy  nőnek,  sz.  Erzsébetnek  lel- 
kében, kinek  nevét  már  annyiszor  említettük.  A  szegénység- 
hezi  égő  szeretet,  melytől  az  assziszii  szerát"  lángolt ,  a  meg- 
aláztatás és  szenvedések  ellürésébeni  kéjérzet,  s  az  engedel- 
messég oly  nagyszerű  tisztelete  egyszerre  csak  lobbot  vet  egy 
fiatal  hercegnő  szivében,  ki  Némelhonkebeléből  Ferencben  föl- 
ismerte példányképét  s  atyját.  Az  emberré  lett  Isten  szenve- 
dése iránti  határtalan  rokonszev ,  mely  sz.  Lajost  arra  birta, 
hogy  24  éves  korában  a  töviskoronához  mezítláb  zarándokol- 
jon, és  hogy  kétízben  hajózzon  Afrikába,  a  kereszt  lobogója 
alatt  halált  és  foffsáorot  keresendő  ;  a  szentebb  élet  utáni  ezen 
kiolthatlan  szomj  ,  mely  okozta  ,  hogy  a  koronáróli  lemondását 
és  valamely  szerzetes  köntösbe  rejtekezését  ellenző  családja-  s 
barátjaival  összekoccant;  a  szegénység  ezen  becsülése,  mely- 
nél fogva  mindazoknak  kezeiket  csókolta ,  kiknek  alamizsnát 
osztogatott;  gyakori  könyei ,  Joinvilleveli  szoros  barátsága,  s 
halálig  tartó  hü  házassági  gyengédsége  ;  —  minden  föltalálható 
sz.  Erzsébet  életében ,  ki  nemcsak  kedélymozgalmai  s  élete 
benső  vonzalma,  hanem  főleg  sz.  Ferenc  szabálya  alá  közös 
szegödése  által  méltán  volt  nővére. 

Napjainkban  ki  vagyon  mutatva,  hogy  a  13-ik  század  neve- 
zetes volt  azon  növekedő  befolyás  tekintetéből ,  melyet  a  nők  a 
társadalmi  s  polgári  világra  gyakoroltak  ')  ;  midőn  több  nagy- 
kiterjedésű birodalom  ügyeit  fölségi  joggal  igazgatták"),  s  mind 

püteva  dire  parola,  perocchè  sí  tostocoine  noi  ci  abbracciuiirno  insieme,  1h 
Ince  della  divina  sapieii/.a  rivelo  c  iiirtniíestü  a  me  il  cuero  siio  ,  et  a  lui 
il  mio  ,  e  cosi  per  divina  opera/.ioue  ragjjuardandoci  ne'  ciiori  cio  cl^io 
volea  dire  a  lui,  ed  ej^Ii  a  me,  troppo  ineglio  cognosreiiwut» ,  che  se  iioi 
ci  avessinio  paiiato  colla  bocca,  e  cou  mag^giore  consola/ione  .  che  se  noi 
avessiino  volnto  esplicarc  con  voce  quello  che  noi  scntivanio  nel  ciiorc, 
per  lo  dirï'etto  della  lingiia  iinutna ,  la  qtiale  non  pno  chiarameute  espri- 
iiieic   li   inistcrj  .segrefi  di  Dio  ...  Lî.  ott. 

')   IMichelct  ,  Franciaország    története.   Il,  Unt.  511.  I. 

^^  Kasztiliai  Blanka;  Marchi  Izabella,  ki  férje,  íoldnélkiili  János 
egész  politika'ját  kezelte;  Janka,  flandriai  grófnő,  ki  azon  jogát  követelte, 
hogy  sz.   Lajos  temetésén   mint  francia  országnagy  jelen  lehessen. 


70 

a  nyilvános-,  mind  a  magán-éleiben  napról  napra  több  tisztelet 
tanüsítatott  irányukban.  Ez  elkerülhetlen'  következése  volt  a 
szent  Szűz  tiszteletének,  melynek  haladását  fentebb  bizonyítot- 
tuk be.  Minden  nőnek  tudnia  kell  azt,  hogy  az  Isten  anyja  nö 
volt,  mondja  egy  azon  korbeli  költő  ').  S  valóban,  miképen 
választhatták  volna  öt  a  királyok  s  nemzetek  mindennap  magok 
s  fia  közötti  közbenjárónak,  hogyan  vethették  volna  müveiket 
az  ő  szentesítése  alá ,  miként  választhatták  volna  őt  tisztelelök 
különös  tárgyának  anélkül ,  hogy  e  tisztelet  egy  részét  át  ne 
ruházzák  azon  nemre ,  melynek  ő  volt  személyesítője  s  meg- 
váltott előképe  Isten  előtt?  Minthogy  már  a  nő  oly  hatalmas 
volt  mennyben,  igen  természetes  volt,  hogy  olylyá  legyen 
e  földön  is.  Azonban  míg  más  hercegnők  megtanulták  a  legfőbb 
hatalom  jogait  megosztani  a  királyokkal ,  a  magyar  király 
lánya,  egy  szent  nemzetség  e  kitűnő  csemetéje,  kinek  példája 
annyi  szentet  szült,  megmutatta,  hogy  a  nők  számára  vagyon  még 
egy  szellemi  uralom  ,  mely  jóval  magasabban  áll  a  világ  min- 
den pompájánál;  s  ép  ezt  gyakorolván,  vívta  ki  magának  aka- 
rata s  tudta  nélkül  azon  helyet  a  történelemben,  melyet  el- 
foglal. 

Élete  bármily  rövid  volt  is,  majdnem  a  legkülönfélébb 
fázisok,  a  legvonzóbb,  de  egyszersmind  egy  keresztény  herceg- 
nő és  szent  életében  előforduló  leghalásosb  körülmények  párat- 
lan egységét  tünteti  elénk.  De  azon  húsz  évet,  melyek  jegye- 
séhez ezüst  bölcsőben  történt  átszállítási  napjálól,  egész  az 
óráig  folytának  le,  melyben  az  általa  választót  halálos  ágyon  a  ko- 
ródában lelkét  kiadta  ;  ha  jellemében  nem  is,  de  külső  életében 
két  jól  megkülönböztetendő  részre  lehet  osztani.  Az  első  ró,vz 
egészen  hősies,  költői  volt,  mely  nem  csak  a  képzeletet  bájolta 
el,  de  ahítatosságra  is  ösztönzött.  Magyarországból,  ezen  félig  is- 
meretlen keleties  országból,  a  kereszténység  e  halárának  keb- 
léből, mely  a  középkor  képzelete  elölt  egyszerre  titokteli  és 
nagyszerű  k'»p  gyanánt  tűnt  f()l  -),  egész  N'methon  legfénye- 


')  Franeiilolí,    13-ik  .s/,ríy,a(lb»íli   Költeni. 

■''3  A  hu  es,  jíímbor  Berta,  l*ipin  neje,  k'arolomann  anyja,  a  Iviio- 
llngi  hoskölteiucn)  ek  clsűrendt'í  hűsiiőjc,  s/.intrn  a  "ifigy.  király  Iái»)  a 
volt.   íi.    jjLi    Ueali    di     Francia",     és    u      ,,Hertlie    aux      grand     pieds," 


7i 

sebb    s  legküllöibb  udvarai    egyikébe,  a   thüringiaiba    érkezik. 
Gyermeksége  alatt  korán  kifejlett  erényei  félreismerteinek,  ahí- 
tatossága  gyaláztalik  ,  s  már  kudarccal  akarák  öt  atyjához  visz- 
szaküldeni  ;  de  jegyese   törhellen  hűséget   táplál  irányában,  a 
gonoszaklóli  üldöztetésében  vigasztalja,  és  siet  öt  nőül  venni,  mi- 
helyt birodalmának  urává  lelt.  Szivében  a  férjhezi  égö  szere- 
tettel a   testvéri  sz.  vonzalom  egyesül  az  iráni ,  kivel ,  mielőtt 
ágyát  megosztaná ,  már  gyermekéveit  megosztotta ,  s  ki  vele  a 
buzgóságban  s  ahítatosságban  vetekedik  ;   az  ö  egységükben  a 
szeretetteljes  önmegadás,  egy  naiv,  gyönyördüs  bizalom  uralko- 
dott. Házaséletök  egész  ideje  alatt  valóban  a  keresztény  házas- 
ságnak legmeghatóbb  és  legépületesb  példájául    szolgáltak,  s 
bizton  állíthatjuk,  hogy  a  szent  nök  közt  a  keresztény  házas- 
ságnak oly  tökéletes  példányképét,  minő  Erzsébet  volt,  nem  ta- 
lálhatni. De  az  élet  kelteméi ,  az  anyaság  örömei  s  egy  lova- 
gias udvar   fényes  hódolalai  közepett  is  feltör  már  lelke  az  ön- 
sanyargatás, alázatosság  s  legbuzgóbb   áhítatosság  által  a  sze- 
retet örök  forrásához:  s  ezen  szellemi  életnek  magvai,  melyek 
lelkébe  voltak  vetve,  kihajlotlak  s  kivirágzottak,  egy,  a  szegé- 
nyek minden  nyomorára  kiterjeszkedő,  fáradhatlan  gondoskodás- 
ban és  határtalan  szeretetben.  Ez   alatt    a  keresztes-hadakrai 
fölhívás,  melynek  ellenállani  nem  lehetett,   a  fensőbb  kötelem, 
Krisztus  sírját  fölszabadítani,  messze  ragadja  hét  éves  gyengéd 
házasság  után  a  szerető  nőtől  a  fiatal  férjet  :  nem  meri  ugyan  a 
férj  a  még  titkos  tervet  fölfedezni,  de  csakhamar  fölfedi  azt  a 
nő  a  barátság  bizalmas   ömlengései  közt.  Nem    tudta,    miként 
határozza  el  magát  ezen  kemény   végzetre  ;  hazája  határain  túl 
jóval  tovább  elkísérte  öt,  s  alig  bírt  karjaiból  kibontakozni.  A 
kétségbeesésen,  mely  lelkét   e  szivreható  elválásnál  fölszag- 
gatá,  s  melyet  gyengéden  szeretelt  férje  kora  halálának  hiro 
csak  fokozhatott,  vehetjük  csak  észre,  mennyi  gyengédséget  s 
erélyt    rejtett    ezen   fiatal    szív    magában  ;  megbecsülhetlen    s 
gyözhetlen  volt  ezen  erély  ,   és  méltó  arra  ,  hogy    a    menny- 
ország  megszerzésére    fordítatott;  mélyen    gyökerező    s    ki- 


fnagylábii  Berta)  cimii  regét,  kiad.  M.  P.  által  Parisban.  Floires,  a  kö- 
zépkor egyik  hoskülteményének,  ,,FIoires  et  Blancheflem'*  (Floires  és  fe- 
hér-virág^ liő.se,  magyar  tiónörökös  volt.  !..  a  királyi  künyvt.  kézirat.  989.  s/. 


12 

elégíthetlen  azon  gyengédség- ,  melynek  gyógyszere  s  jutalma 
csak  maga  az  Isten  lehetett. 

Hasonlóképen  férjélöli  ezen  elszakadása,  miután  már  egy- 
szer megtörtént,  igen  sokat  változtatott  életén;  lelkében  egye- 
dül Isten  foglalt  helyet.  Azonban  a  szerencsétlenséget  tíj  sze- 
rencsétlenség érte,  midőn  fejedelmi  palotájából  méltatlanul  ki- 
űzetett; az  éhségnek  s  hidegnek  kitéve  bolyong  az  utcán  kis  gyer- 
mekeivel; ö,  ki  annyi  szegényt  látott  el  eledellel  s  szállással  ;  ö, 
kinél  annyiszor  találtak  mások  menhelyet  :  bárhova  forduljon, 
ilyet  nem  találhat.  De  az  élettel  már  többé  nem  békült  ki,  jól- 
lehet a  rajta  elkövetett  méltatlanságok  jóvátétettek.  Húsz  éves 
korában  özvegységre  jutva,  a  leghatalmasb  hercegeknek  meg- 
tagadja kezét  :  s  ennek  megítélésében  a  világ  iránta  igazságta- 
lan ;  mert  miután  nála  a  földi  szeretet  kötelékei  egyszer 
megszakadtak,  keblét  a  mennyei  szeretettől  érezte  sajogni  ')  ; 
szive,  mint  Istennek  szentelt  illatszertartó,  semmi  földinek  sem 
nyilik  meg  többé,  hanem  egyedül  csak  az  égnek  ^).  Krisztussal 
egy  második,  fölbonthatlan  szövetséget  köt  ;  ő  Krisztust  keresi 
föl,  s  neki  szolgál  a  szegényekben  ,  kiknek  miután  minden  kin- 
csét minden  vagyonát  elosztotta  volna,  végre,  minthogy  többé 
más  tulajdona  nincs,  magát  adja  nekik  ;  szegenynyé  lett,  hogy 
jobban  ismerhesse  s  könnyebben  enyhíthesse  a  szegények  nyo- 
morait; egész  életét  arra  szentelte,  hogy  nekik  a  legvisszata- 
szítóbb  szolgálatokat  tehesse.  Hiába  külde  atyja,  a  magyar  ki- 
rály, érte  követet,  hogy  térne  vissza  hozzá  ;  ez  őt  orsója  mel- 
lett találta,  elhatározva  eléje  tenni  a  mennyországot  hazája  min- 
den királyi  pompájának.  Szigorú  életmódja-,  önkényles  szegény- 
sége- s  az  engedelmesség  vas  jármaért ,  melyben  napjai  mind- 
egyikét töltötte,  isteni  jegyese  egy  öröm-  s  természetfölötti  ha- 
talommal ruházta  föl.  A  rágalmak,  nélkülözések,  legkegyet- 
lenebb  önsanyargalások  közöli  ő  a  szomorúságnak  még  árnyé- 


')  Haecsancto  amore  suiicia.  líyinpiis  a  rom.  brev.  a  sz.  nőkről. 

^)  Iji  cueis  doit  estie  — Senilclaris  à  l'encensier, — Tons  clos  envers 
la  Icrre,  —  Kt  overs  vers  le  ciel. —  Le  Sérupliin,  francia  irott  koUenieny 
a  királyi  köji}  \  ta'rban  I8Ö2.  sx.  alatt.  E  névtelen  költő  niegelő/ni  láts/.o.t 
Hossnetet  a/on  remek  kifeje/ésben ,  midőn  Vallière  asszonyság  s/.iveről 
mondja  ,  hogy  csak  ay  egek  után  sóhajtott,  (qn'  il  ne  respirait  plus  que  díi 
côté  du  ciel}. 


73 

kát  sem  ismerte  ;  eg-y  tekintete  ,  egy  kérése  elég*  arra ,  hogy 
testvérei  fájdalmait  megyógyítsa.  Élete  tavaszán  már  elég  érett 
volt  az  örökkévalóságra,  s  haldokolva  egy  diadaléneket  zen- 
gedez, melyei  az  angyalok  az  egekben  hangoztatlak  vissza. 

így  látjuk  öl  élete  huszonnégy  évi  folyama  alatt,  koron- 
ként mint  idegen  üldözött  árvát ,  mint  szerény  s  szívélyes  je- 
gyest, a  házassági  gyengédségben  s  bizalmasságban  páratlan  nöt, 
mint  termékeny  s  önmegadó  anyát ,  s  inkább  jótettekben  mint 
rangban  hatalmas  uralkodónöt;  látjuk  továbbá  mint  kegyetlenül 
elnyomott  özvegyet ,  mint  bűnbánót,  noha  bűnei  nem  valának, 
mint  szigorú  magán-életet  vivőt,  szeretett  testvért,  s  Istennek 
buzgó  s  kedvelt  jegyesét,  ki  öt,  mielőtt  magához  hivná ,  cso- 
dákkal dicsőítette  ;  látjuk,  hogy  élete  minden  változatosságá- 
ban mindenkor  hű  maradt  alapjelleméhez,  azon  tökéletes  egy- 
szerűséghez, mely  a  hit  legédesb  gyümölcse,  s  a  szeretet  leg- 
illatozóbb  magzatja,  s  egész  életét  azon  mennyei  gyermekséggé 
változtatta  át ,  melynek  Krisztus  a  mennyországot  Ígérte. 

Ennyi  kegy  s  ennyi  érdekesség  egy  fiatal  nő  rövid  éle- 
tében, koránsem  valamely  költői  szellem  terméke,  vagy  a  kor 
távolsága  által  nagyított  áhítatos  hiedelem  gyümölcse  ;  sőt  ép  el- 
lenkezőleg, minden  legkisebb  körülményei  igazságaért  a  tör- 
ténelem, tekintélye  egész  súlyával  kezeskedik.  Azon  mély  befo- 
lyás, melyet  Erzsébet  rendeltetése  s  hősi  erényei  századára 
gyakorlottak,  kiviláglik  azon  gyöngéd,  féltékeny  szorgoskodás- 
ból ,  melylyel  élete  legcsekélyebb  tényeit ,  ajkairól  ellebbent 
igénytelen  szavait,  s  száz  meg  száz  egyes  vonásokat ,  melyek 
tiszta  és  kedves  lelke  legtitkosb  redőire  vetnek  világot ,  össze- 
szedték ,  s  nemzedékről  nemzedékre  áthagyományozták.  Csak 
ezek  folytán  lön  nekünk  lehetővé,  hat  század  lefolyta  után  is 
számol  adni  ezen  erénydús  életről,  annak  pusztán  családi  s  leg- 
bensőbb részleteiről,  minőket  csak  egy  minapi  emlékiratban  re- 
mélne az  ember  föltalálhatóknak  ;  elősorolni  ezen  költői,  mond- 
hatnók, csaknem  annyira  regényes  körülményeket ,  melyekbcji 
az  ember  eleve  könnyen  egy  fölcsigázott  képzelőtehetség  szü- 
leményeit látja,  melyek  arra  szánvák,  hogy  valamely  regény  hős- 
nője minden  kecsesei  fölszépítessék.  S  mindamellett  ezek  tör- 
téneti hitelessége  kétségbevonhallan  ;  mertezen  apró  körülmé- 
nyek, miként  csodatettei  s  erényei  is,  azonnal  halála  után  aleg- 


74 

ünnepélyesb  birói  vizsgálat  nyomán  gyűjtetlek  egybe ,  s  a  leg- 
nagyobb hitelt  érdemlő  történészek  által  jegyeztettek  be  az 
egykorú  nemzeti  koriratokba,  melyek  ezen  időnek  egyéb  ese- 
ményeiről is  tanúskodnak  ').  A  jámbor  elbeszélők  előtt,  kik 
kizárólag  a  vallás  befolyása  alatt  irták  azon  társadalom  esemé- 
nyeit, melyben  éltek,  Krisztusnak  ily  szép  győzelme,  a  sze- 
gény nép  iránt  tanúsított  annyi  szeretet  s  gondoskodás ,  az  Is- 
ten hatalmának  legfényesb  nyilatkozatai ,  minőket  egy  annyira 
fiatal  s  gyönge  lény  által  látlak  véghezvitetni  ;  mindez  a  csaták, 
háborúk  s  politikai  forradalmak  közepett,  mint  a  béke  csöndes 
nyugmezeje  tűnt  föl. 

Ezen  oly  költői  s  egyszersmind  oly  épületes  élet  nemcsak 
a  történelem  által  bizonyítatik,  hanem  még  sokkal  magasb  szen- 
tesítést is  nyert;  oly  fénynyel  lön  az  körülövezve,  mely  a 
képzelő  tehetség  minden  csalképét  a  világ  hírével  együtt  el- 
halaványítolta  ,  s  fölülmúlta  azon  népszerűséget,  melyet  a  tör- 
ténészek s  szónokok  kölcsönözhetnek  ;  az  emberek  előtt  isme- 
retes koronák  legszebbikével,  a  szentek  koronájával  diszítetelt 
föl ,  sa  keresztény  világ  tisztelete  által  dicsőítetett  !  Bírta  ő  az 
imádság  népszerűségét,  mely  egyedül  örökkétartó,  egyedül 
álalános  népszerűség,  mely  egyszerre  tulajdonítatik  neki  a  tu- 
dósok s  gazdagok,  a  szegények,  szerencsétlenek  s  tudatlanok, 
s  az  emberek  azon  mérhetlen  tömege  által ,  melynek  sem  ideje 
sem  kedve  bíbelődni  az  emberi  dicsőséggel.  S  azok  részére, 
kiknél  a  képzelőtehetség  uralkodik,  mily  szerencse  erezhetni, 
hogy  annyi  kedves  vonást,  melyekben  mindazt,  mit  csak  az 
emberi  szív  újat  s  kedveset  gondolhat ,  könnyen  ismételhetik 
s  dicsőíthetik,  nem  többé  valamely  regény  lapjain,  vagy  a  szín- 
padon,  hanem  az  egyház  boltozatai  alatt,  a  szent  oltárok  zsá- 
molyánál ,  a  keresztény  szív  Isten  előtti  ömlengésében. 

Meglehet,  hogy  értekezésünk  tárgyának  szépségét  s  je- 
lentőségél igenis  nagyítottuk,  azon  önkénytelen  részrehajlás  ál- 
tal elcsábítatva,  melylyel  az  ember  több  évi  tanulmányozásá- 
nak célja,  és  különös  hajlamának  tárgya  iránt  viseltetik.  Mi  nem 
kétkedünk,  hogy  azon  tökéletlenségen  kívül,  melyet  mi  a  mű- 
vön hagytunk,  többen  úgy  fogják  találni,  hogy  az  így  lefolyt 
század   semmib'-n  sem  hasonlít  a  mi  századunkhoz  ,  s  hogy  ily 


'J   J..  a  kútforrdso'i  jegy/éket. 


75 

részletekre  kilefj*eszkcdö  élctleirás ,  oly  hosszú  idők  során  fe- 
ledékenységbe ment  erkölcsök  jelen  ecselelése,  a  korunkbeli 
vallásos  eszmékre  semmi  tényleges  s  hasznos  befolyással  sem 
birhat  :  azonban  az  egyenes  szivü  s  vallásos  lelkek  ,  kiknek 
számára  egyedül  irtunk,  ezt  jobban  lesznek  képesek  megítél- 
ni. Sokkal  sülyosb  ellenvetést  tett  maga  magának  e  könyv  szer- 
zője. Elcsábítatva  t.  i.  Erzsébet  életének  költői,  legendái,  majd- 
nem regényes  jellege  által ,  minőnek  ez  első  pillanatban  lát- 
szik ;  minél  tovább  haladott  munkájában  ,  annál  inkább  kellett 
mintegy  öntudatlanul  is  éreznie  ,  hogy  itt  az  aszketikai  erőnek, 
melyet  csak  igaz  hit  szülhet,  bámulatos  nyilatkozata ,  s  a  ki- 
nyilatkoztatás legmélyebb  titkai  tárgyalásába  fogott ,  mi  egye- 
dül a  kereszténységbe  beavatottaknak  szabad  :  ezek  megfonto- 
lása után  azon  kérdést  kellett  önmagának  tennie,  váljon  vagyon-e 
joga  ily  munkába  kapni,  s  váljon  nem  kellett  volna-e  a 
vallás  legfönségesb  diadalai  elbeszélését  oly  irók  számára 
meghagynia,  kik  liszteletet  birnak  árasztani  e  vallásra,  vagy 
kik  legalább  ennek  szolgálatára  kizárólagosan  szentelvék.  El 
kellett  neki  ismernie,  hogy  erre  semmi  küldetése  sincs,  s  csak- 
is félve  végezte  be  azon  munkát,  mely  alig  egyeztethető  meg 
gyengesége,  kora,  s  laikus  állapotával. 

Azonban  hosszú  habozás  után,  annak  szüksége  által ,  hogy 
hosszas  és  lelkiismeretes  tanulmányozását  eredménynyel  kell 
koronáznia,  s  azon  óhaj  állal,  hogy  a  vallás  és  történeti  igazság 
barátainak  egy  régi  időbeli  szent  nő ,  azon  lények  egyike  éle- 
tének teljes  s  hü  képét  adja ,  kik  a  keresztény  századok  val- 
lásosságát s  legtisztább  érzelmeit  magokban  egyesítik  ;  rá  hagyta 
magát  venni  a  szerző,  hogy  mindezeket,  mennyire  lehet,  azon 
kor  színeivel  ecsetelje,  s  egész  fenyőkben,  szépségük  azon  tel- 
jében mutassa  föl  ,  minővel  azok  a  középkor  népeinek  szelleme 
előtt  tüntenek  föl. 

Mi  igen  jól  tudjuk,  miszerint  arra,  hogy  egy  ily  életet 
minden  részletében  az  emlékezetbe  visszaidézhessünk,  szüksé- 
ges a  tények  s  eszmék  azon  rendét  újonan  elővenni,  mely 
az  utóbbi  idők  bizonytalan  jellegű  vallásossága  állal  régóla 
megvettetett,  s  melyet  az  őszinte  de  félénk  vallásosság  na- 
gyon is  gyakran  küszöbölt  ki  a  vallás  történetéből  ;  szólni  aka- 
runk t.  i.  természetfölötti  tüneményekről ,  melyekkel  a  szentek 


76 

élete  annyira  bővelkedik',  s  melyeket  a  hit  tsodák  neve  alatt 
szentesített  meg,  míg-  a  világ  bölcsesége  azokat  legendák ,  a 
köznép  babonája,  vagy  mesés  hagyományok  címével  bélyegezte 
meg.  Ilyen  csodák  nagy  számmal  találtatnak  szent  Erzsébet 
életében.  Mi  ezeket  ugyanazon  szorgos  pontossággal  igyekez- 
tünk visszaidézni ,  minővel  élete  más  részeinek  elbeszélését. 
Már  csak  azon  gondolatra  is  :  e  tetteket  elhagyni,  azokat  palás- 
tolni, vagy  íinom  kicsinítéssel  értelmezgetni,  egész  valónk  föl- 
züdiílt.  Készakarva  beburkoltan  előadni,  mit  mi  igaznak  hi- 
szünk, azért,  hogy  századunk  fenhéjazó  szellemének  hízeleg- 
jünk, szerintünk  szentségtörés  és  bűnös  következetlenség,  mert 
ezen  csodák  ugyanazon  szerzők  által  advák  elő ,  ugyanazon  te- 
kintély által  erősítvék  meg ,  melyekkel  az  elbeszélésünkben 
előforduló  többi  események  ;  s  mi  valóban  nem  tudtuk  magun- 
kat elhatározni ,  mily  szabályt  kövessünk  annak  megítélésében, 
hogy  igazságszcretetöket  bizonyos  esetekben  elfogadjuk  ,  má- 
sokban pedig  elvessük.  Végre  ez  képmutatás  is  volna  ;  mert  mi 
bevalljuk,  hogy  mindazt ,  mi  Isten  szentéiről  átalán,  s  különö- 
sen szent  Erzsébetről  csodálatos  mondatik  ,  jobban  hiszszük, 
mint  bármit  e  világon.  S  ez  nem  valami  győzelem,  melyet  e  te- 
kintetben gyenge  eszünkön  kellett  kivívnunk  ;  mert  nekünk 
semmi  sem  látszik  józanabbnak,  semmi  sem  egyszerűbbnek  egy 
keresztényre  nézve,  mint  hálás  elismeréssel  meghajolni  az  Ur  ir- 
galmassága előtt,  midőn  látjuk ,  hogy  fölfüggeszti  vagy  mó- 
dosítja a  természet  törvényeit  ezek  alkotója  azért ,  hogy  az 
erkölcsi  s  vallási  rend  sokkal  fenségesb  törvényeinek  győzel- 
meit biztosítsa  s  dicsőítse.  Mily  könnyű  s  édes  tudni ,  hogy 
annyi  szent,  Erzsébethez  s  kortársaihoz  hasonló  lélek,  e  világ  hi- 
deg okoskodásain  fölülemelkedve,  a  hit  s  alázatosság  által,  az 
áldozatok  s  erények  által  kitisztulva,  s  hozzászokva  előre  is  a 
mennyben  élni ,  Isten  jósága  működéseinek  mindig  kész  szín- 
helyet szolgáltattak,  s  hogy  a  nép  egyszerű  de  buzgó  hite  is 
kikönyörögte  ,  sőt  ha  szabad  úgy  mondani,  törvényszerűsítette 
ezen  mindenható  erőnek  gyakori  s  barátságos  beavatkozását 
a;:  emberi  ügyekbe  ,  mit  napjainkban  az  érzéketlen  büszkeség 
magától  eltaszítván,  mint  nem  létezőt  tagad. 

De  továbbá  mi  a  hivő  nemzedékek  ezen  számtalan  hagyo- 
mányait, melyekben  a  hit  s  keresztény  költészet,  a  vallás  leg- 


77 

fönségcsl)  laiiai,  s  a  képzelölehelsóg  logoryönyörködlelöbb 
szüloinériyoi  oly  szoros  egysógbo  olvadtak  össze  ,  hogy  azokat 
ismét  szétválasztani  majdnem  lehetetlen  :  hosszú  idő  óta  tanulmá- 
nyoztuk a  tisztelet  s  szeretet  bizonyos  vegyületével.  S  ha  nem 
leltünk  volna  is  elég  szerencsések  teljes  egyszerűséggel  hitelt 
adni  az  isteni  hatalom  csodáinak,  melyeket  ezen  hagyományok 
följegyeztek;  soha  sem  éreztünk  volna  magunkban  elég  bátor- 
ságot megvetni  azon  ártatlan  hiszékenységet,  mely  annyi  szá- 
zadon át  megindítá  s  gyönyörködteté  testvéreink  ezreit  ;  mind- 
az mit  ezek  magokban  foglalnak,  legyen  az  bár  gyermekies 
szemeinkben,  csak  azért  is,  mint  valami  fenséges  tűnik  föl  s 
vallás-ébresztő,  mert  atyáink  hitének  tárgyát  képezte,  azon 
atyákét,  kik  sokkal  közelebb  voltak  Krisztushoz  mint  mi  ;  mi 
pedig  nem  birunk  elég  szivtelenséggel  szégyeneiül  azt,  mit  ök 
oly  buzgón  hittek,  s  oly  állandón  szerettek.  Ellenkezőleg,  nyíl- 
tan be  fogjuk  vallani ,  hogy  nem  egyszer  találtunk  bennök  se- 
gítséget s  vigaszt ,  s  ilyenek  nemcsak  mimagunk  vagyunk  ;  mert 
vágynak  helyek,  hol  a  szegények  s  igénytelenek  előtt  ezen  ked- 
ves hiszékenység  tárgyai  tiszteletben  sszeretelben  maradtak,  ha- 
bár azoktól,  kik  magokat  fölvilágosűltaknak  és  bölcseknek  mon- 
dogatják, mindenütt  meg  vettessenek  is.  Mi  ezen  csodatettek 
tiszteletére  akadtunk  Irhon,  Tirol  s  különösen  Olaszhon ,  sőt 
gyakran  nem  egy  frank  tartomány  lakosai  közt;  mi  őket  ezek 
ajkairól  szedtük  össze,  s  azon  könyökből,  melyek  említésökre 
szemeikből  ömlöttek  ;  a  legszebb  egyházakban,  —  a  nép  szivé- 
ben, vagyon  ezeknek  még  oltáruk  emelve.  Sőt  mi  több,  mi  mondani 
mérnők  ,  hogy  a  szentek  földi  dicsőségéből  hiányzik  valami,  ha 
nincsenek  körülvéve  ezen  szívélyes  népszerűség  által  ;  ha  azon 
időben,  midőn  az  egyház  által  megtiszteltettek,  nem  fogadhat- 
ták egyszersmind  az  alázatos  szeretet  s  legbensőbb  bizalom 
adóját, melyet  a  gunyhókban  a  pászlor-tűzek  mellett  szivökkel  s 
szájokkal  rótak  le  az  igénytelenek,  a  szegények.  Erzsébe- 
tet, ki  megáldva  az  ég  által  ily  mértékben  a  gyermekeded  egy- 
szerűséggel,  s  helyzetének  vakító  fénye  közt  is  sokkal  inkább 
kedvelte  a  szerencsétlen  s  megvetett  emberek  társaságát ,  mint 
bárminő  mást;  őt,  ki  barátnő  ,  anya,  s  a  szegényeknek  szolgá- 
lójok  volt  ,  nem  feledhették  el  egykönnyen;  s  épen  ezen  ked- 


78__ 

ves  visszaemlékezés  fejtheti  meg  s  deríthet  némi  fényt  az  álta- 
lunk elmondandó  kedves  tények  egynémelyikére. 

Itt  azonban  nincs  annak  helye,  hogy  a  szentek  történeté- 
ben előforduló  csodák  hitelességének  nagy  horderejű  kérdé- 
sét alaposan  tárgyaljuk  :  nekünk  elég,  hogy  saját  nézetünket  e 
tekintetben  kijelenthettük,  mely,  habár  egészen  különböző  lett 
volna  is,  mégsem  birt  volna  bennünket  fölmenteni  attól,  hogy 
szent  Erzsébet  életét  irván,  tnindazt  elő  ne  adjuk,  mit  a  katoli- 
kusok róla  hittek,  s  számot  ne  adjunk  azon  dicsőségről  s  befo- 
lyásról,  melyre  csodái  által  a  hivők  szemeiben  emelkedett.  A 
középkor  tanulmányozásában  a  tekintély  utáni  hit,  (fides  impli- 
cita)  s  a  közvéleménynek  ahhozi  átalános  ragaszkodása,  a  vallás- 
sugalta  népszerű  hagyománynak  oly  erőt  kölcsönöz  ,  melyet 
lehetetlen  a  történésznek  nem  méltányolnia,  becsülnie,  s  pedig 
oly  annyira,  hogy  bár  elhagyva  theologiai  értekét,  vakság 
nélkül  nem  lehet  félreismerni  azon  szerepet,  melyet  ezen  egész 
időben  a  költészetben  s  történelemben  játszottak  ezen  hagyomá- 
nyok. 

Mi  a  költészetet  illeti,  igen  nehéz  volna  tagadni,  hogy 
ezen  hagyományok  annak  kiapadhatlan  forrását  képezik;  s  azt 
napról  napra  annál  jobban  el  kell  ismerjiünk ,  mennél  inkább 
visszamegyünk  az  igazi  szépség  forrásához.  Sőt  még  akkor  is, 
ha  el  kellene  magunkat  határoznunk,  a  legendát  nem  tekinteni 
egyébnek  keresztény  mythologiánál ,  mely  alacsonyító  kitétel- 
lel napjaink  nagy  bölcsei  élnek,  még  akkor  is  sokkal  tisztább, 
bőségesebb  s  eredetibb  forrását  képezik  ezek  a  költészetnek, 
mint  az  olymphegyről  származott  mythologia.  De  miként  is 
csodálkozzunk  azon,  hogy  igényök  a  költészeti  befolyásra  oly 
hosszú  időn  át  tőlök  megtagadtatott?  Hisz  a  bálványozó  nem- 
zedék, mely  minden  lelkesültséget  a  pogányság  emlékei  és 
sugalatai  körül  pontosított  össze  ;  a  vallástalan  nemzedék,  mely 
az  utóbbi  századokban  az  aljas  múzsák  terményeit  díszítette  föl 
a  költészet  szent  nevével  ;  semmi  esetre  sem  adhatta  a  katolika 
hit  kiválasztott  termékeinek  ugyanazon  nevezetet  ;  ők  nem  ad- 
hattak neki  egyebet,  mint  a  tisztelet  azon  nemét,  mely  rágal- 
mazásból s  kigúnyolásból  áll  ;  —  mint  ezt  tették  is. 

Pusztán  történeti  szempontból  Ítélve  ,  a  népies  hagyomá- 
nyokról, főleg  azokról,  melyek  a  vallással  szorosan  összefügg- 


79 

nek,  habár  nem  bírnak  is  rnalhematikai  bizonyossággal ,  s  nem 
is  olyak,  minők  az  ügynevezett  történeti  tények;  mégis  ezeknek 
egész  erejével  birtak,  s  a  szenvedélyekre  s  népek  erkölcseire 
sokkal  nagyobb  befolyási  gyakoroltak,  mint  az  emberi  ész  által 
legkétségbevonhallanabb  lények.  S  ezen  tekintetből  minden  ko- 
moly s  alapos  itészi  ismeretekkel  biró  történésznek  figyelmét  s 
becsülését  méltán  megérdemlik. 

Szükséges ,  hogy  ezen  hagyományok  minden  embernél 
értékkel  bírjanak,  kit  az  emberi  nem  célhoz  jutásában  a  szel- 
lem fensöbbsege  érdekel,  s  ki  az  erkölcsi  szépnek  tiszteletét 
eléje  teszi  a  puszta  érdek-  s  anyaghoz  ragaszkodás  uralmának; 
mert  nem  kell  felednünk,  hogy  a  leggyermekesb  hiszékeny- 
ségbcn,  a  legnevetségesebb  babonákban,  melyek  valaha  a 
keresztény  népek  közt  uralkodhattak,  találjuk  föl  mindig 
egy  természetfölötti  erőnek,  s  az  elesett,  de  a  visszatérés  le- 
helségével  biró  ember  méltóságának  valódi  ismeretéi;  minde- 
nütt s  minden  időben  mélyen  bevésték  ezek  az  emberek  meg- 
győződésébe a  szellemnek  az  anyag,  a  lálhatallannaR  a  látható, 
s  a  természet  eredeti  tisztaságának  annak  későbbi  romlottsága 
fölötti  győzelmét.  A  legsilányabb  katolikus  legenda  mindenkor 
több  szivei  nyert  meg  ezen  halhatlan  igazságoknak,  mint  a  böl- 
csek mindannyi  tudós  értekezései;  mindig  a  teremtő  s  teremt- 
mény,  az  ég  és  föld  közti  dicső  vonzalomnak  érzése  világít  ke- 
resztül a  századokon;  mert  míg  a  régi  pogány  világ  ezen  vi- 
szonyról csak  hebegve  szólt  az  által,  hogy  isteneinek  az  em- 
beriség minden  vétkét  tulajdonílá  ;  a  keresztény  századokban 
nyíltan  kiállalolt  az  ki  mindenütt,  mert  az  emberiség,  a  megvál- 
tolt világ,  a  hit  állal  az  ég  felé  emeltetett  föl. 

Azon  századokban,  melyekről  beszélünk,  ily  s  hasonló 
védiratok  ugyancsak  rósz  helyen  leltek  volna;  mert  akkor  a  ke- 
resztény társadalomban  senki  sem  kétkedett  ezen  vallásos  ha- 
gyományok igazságáról  s  kimondhallan  kellemes  hatásáról.  Az 
emberek  azokkal,  kiket  Isten  elődeik  közöl  nyíltan  magához 
hitt,  s  kiknek  szentségét  az  egyház  hirdette,  bizonyos  gyöngéd 
s  benső  viszonyban  éltek.  Ezen  egyház  pedig  ,  mely  őket  oltá- 
raira helyezte ,  bizonyára  nem  vehetle  rósz  néven ,  ha  gyer- 
mekei tömegesen  fáradhallan  gyöngédséggel  síellek  elhalmozni 
gondolataik  s  képzelelök  virágtermékeivel  az  örök  igazság  e 


80 

tanúit.  Azok  már  elnyerték  gyözelmök  pálmaágát;  —  ezek,  kik 
még  küzdőitek,  szerencséseknek  Ítélték  magokat,  hogy  meg- 
tanulhatták tölök,  miként  kelljen  gyözniök.  Szavakkal  ki  nem  fe- 
jezhető szeretet,  áldáslerjesztö  védnökségek  keletkeztek  a 
győzelmes  egyház  szentéi  s  a  küzdő  egyház  alázatos  tagjai 
közt.  Ezen  dicsőültek  közt  mindenki  választott  magának  tetszé- 
se szerint,  atyát,  barátot,  barátnőt,  s  ezek  szárnyai  alatt  köny- 
nyebben,  nagyobb  bizalommal  s  biztossággal  haladtak  azután  az 
örök  világosság  felé.  Míg  a  királytól  s  pápától  kezdve  a  legalsóbb 
kézművesig  mindenkit  saját  különös  gondolkozása  vitt  az  égbe  : 
a  csaták,  az  élet  veszélyei  s  fájdalmai  közt  ezen  szent  barátsá- 
gok egész  vigasztaló  s  erősítő  befolyásukat  éreztették  az  em- 
berekkel. Szent  Lajos  a  tengeren  túl  haldokolván  a  kereszt 
miatt ,  teljes  bizalommal  hivta  segítségül  fővárosa  védszentjét, 
az  alázatos  pásztorlányt.  A  vitéz  spanyolok,  midőn  a  mórok 
által  elnyomattak ,  szent  Jakabot  látták  soraik  közé  elegyedni  ; 
erre  föllelkesülve,  helyreállították  az  előbbi  rendet,  s  a  meg- 
veretést  győzelemmé  változtatták.  A  lovagok  s  nemes  urak  sz. 
Mihált  s  szent  Györgyöt  tekintették  példányképökül  s  védnökül  ; 
a  nők,  jámbor  gondolataik  úrnőjéül  ismét  szent  Katalint,  szent 
Margitot  tisztelték;  ha  pedig  megtörtént,  hogy  a  hitért  fog- 
ságba estek  ,  vagy  vértanúhalált  szenvedtek,  sz.  Ágnesre  gon- 
doltak ,  ki  fiatal  hajadon  korában  hajtotta  fejét  a  hóhér  vasa 
alá  0-  A  földmivelő,  az  egyházban  szent  Izidor  képét  szemlélte 
ekéjével ,  s  szent  Nothburgát,  a  szegény  tirol  szolgálót  sarló- 
jával. A  szegény  ember  átalán,  kire  a  legnehezebb  munkák  ne- 
hezedtek, minden  lépten  találkozott  az  óriáserejü  s  testalkatú 
szent  Kristóffal ,  ki  a  gyermek  Jézus  súlya  alatt  összerogyott,  s 
föltalálta  benne  képletét  ez  élet  kemény  fáradalmainak,  melyek- 
nek jutalmok  a  mennyország.  Mindenekfölött  azonban  Némclhon 
bővelkedett  a  vallásosság  ily  nemével ,  melyről  minden  fá- 
radság nélkül  meggyőződhetni  még  napjainkban  is ,  ha  annyira 
naiv  s  tiszta  szellemét  tanulmányozzak,  melyben  sem  a  sértő 
tréfára,  sem  minden  költészetet  becsmérlő  gúnymosolyra  nem 


^)  Et  lors  me  seignai,  et  nrageiioillai  au  piè  de  |-iin  d'eiilz,  qui  te- 
noit  une  haclie  danoise  à  charpentier,  et  dis  ;  ,,\insi  mourut  sainte  Agnès." 
.loin  vil  le. 


81 

találunk  ;  ha  kutaljiikoly  gazdag  s  jelenlósteljcs  nyelvét.  Soha- 
sem érnénk  véget,  ha  részletesen  akarnók  előadni  azon  szám- 
talan köteléket,  melyek,  hogy  ügy  szóljunk,  a  mennyet  a  föld- 
höz csatolták  ;  ha  be  akarnánk  hatolni  ezen  mérhetlen  körbe, 
hol  a  mulandó  élet  minden  érzelme,  minden  kötelme  a  halhatat- 
lan védnökséggel  egybefonva  s  összeelegyítve  találtatik,  hol 
magok  a  legclhagyottabb  s  elkülönzöttebb  lelkek  is  a  vigasz- 
nak egész  világára  s  e  földnek  minden  megvetése  ellenében 
menhelyre  találtak.  Már  e  földön  gyakorlottak  magokat  az  em- 
berek szeretni  azt,  mit  a  más  világon  szeretniök  kellett;  re- 
ményiették a  síronlűl  föltalálni  bölcsöjök  szent  védnökeit,  gyer- 
mekségök  kedves  barátait  s  egész  földi  létök  hü  gyámolait  ; 
az  ember  mindenütt  egy  messze  kiterjedő  szeretetre  talált,  mely 
két  életet  egyesített,  s  mely  a  mulandóság  zivatarai  közt  vette 
kezdetét,    s  az   örökkévalóság  dicsőségén   át   folytattalott. 

De  mindezen  áhítatos  hit,  mindezen  gyöngéd  érzelmek,  me- 
lyek azon  időbeli  emberek  sziveiből  ég  felé  történek,  egy  leg- 
felsőbb képben  találkoztak  és  nyugodtak  meg.  Mindezen,  majd 
helyi  majd  személyi  hagyományok  összeelegyedtek  és  beol- 
vadtak azokba,  melyeket  az  egész  világ  Máriára  ruházott.  Míg 
a  föld  s  menny  királynője  előtt  minden  fő  meghajolt,  s  minden 
szellem  megihletve  lőn  dicsősége  által;  míg  a  világ, az  ő  tisz- 
teletére szentélyeket  s  székesegyházakat  emelt:  e  költői  nem- 
zedék képzelete  sem  apadt  ki ,  s  ezen  legfönségesb  szépség 
kebelében  mindig  fedezett  föl  valami  üj  tökélyt  s  szépséget. 
Minden  nap  valamely  csodaszépségü  legendát  látott  fölvirá- 
gozni ,  valamely  új  ékességet  létrejőni ,  melyet  a  világ  hálából 
nyújtott  annak,  ki  neki  ismét  fölnyitá  a  menny  kapuit,  ki  az  an- 
gyalok sorait  ismét  kiegészíté,  s  kinek  megjelenése  után  nincs 
többé  okunk  Éva  bűne  miatt  bánkódnunk;  azon  aláza- 
tos szolgálónak,  kit  Isten  azon  koronával  díszített  föl ,  me- 
lyet Mihál  Lucifertől  ragadott  el,  midőn  azt  a  pokolba  alá- 
sújlotta  ').  Kell,  mondották  neki  kedves  egyszerüségökben, 
kell,  hogy  te  minket  meghallgass;  mi  oly  szerencsések  vagyunk 


')  ,,.\   waitbuigi  hdic''   ciiiiíí,  Krzsébet  születése  korából,  s  más,  a 
12-iU  és  13-ik  s/.ázadből  való  költemények  »/.avai. 


82 

téged  tisztelhetni  0-  »0h  !  kiált  föl  Walther,  dicsérjük  szü- 
net nélkül  e  kedves  Szüzet^  kitől  mitsem  tagadhat  meg  fia. 
íme  ez  legnagyobb  vigaszunk,  mert  mennyekben  minden  aka- 
rata szerint  történik"  ').  S  a  kereszténység  telve  rendíthetlen 
bizalommal  ily  hö  szeretetének  tárgya  iránt,  s  meggyőződve 
az  ö  anyai  gondoskodásáról,  minden  bajában  s  veszélyében  rá 
hagyta  magát,  s  ezen  bizalmában  megnyugodott ,  mint  ezt  kife- 
jezi azon  gyönyörű  kép ,  melyet  egy,  Erzsébettel  egykorú  iró 
ecsetel  : 

Endornu'e  est  la  périllee  , 
Mais  nostre  Dame  est  éveillée .  .  . 
Oncques  ne  fut  la  glorieuse 
Ne  sonieilianx  ne  pareceuse  .  .  . 
Et  nuit  et  jor  la  Virge  monde 
En  esveille  est  por  tôt  le  monde. 
S'ele  dormoit  une  seule  hore 
To7,  \i  mon/,  ce  desous  de  soie 
ïrebncheroit,    por  les  meffetz 
Que  nous  fesons  et  avons  fez  ^). 

Ezen  századok  szellemében,  melyben  a  hit  s  szeretet  oly 
nagy  mértékben  találtatott  föl,  két  folyam  áradozott  el  a  vilá- 
gon :  az  emberek  nemcsak  meg  voltak  váltva  Jézus  vére  által, 
de  meg  is  voltak  tisztítva  Mária  teje  által;  azon  tej  által, 
mely  Istennek  első  tápláléka  volt  e  földön,  s  mely  által  az  em- 
bereknek a  mennyország  ismét  visszaadatott  *).  Szünet  nélkül 
szükségök  volt  egyikre  is  másikra  is  ;  s  miként  egy  áhítatos 
szerzetes,  ki  előttünk  irta  sz.  Erzsébet  életét,  mondja  :  „Minden- 
kinekjoga vagyon  belépni  Jézus  Krisztus  családjába,  ha  az  ő  meg- 
váltójának s  atyjának  vérével,  s  anyjának  a  sz.  Szűznek  tejével  jól 
él;  igen,  hajói  használja  ezen  imádandó  vért,  mely  fölbuzdítja  a 
vértanukat,  s  elnémítja  fájdalmaikat,  s  ezen  szűz  anya  tejét,  mely 


1)  Ének  Mária  tiszteletére  ,, Histoire  des  chants  de  l'Eglise  en  Alle- 
magne ,  p.   102."  Hoffmantól. 

2)  Walther.   v.  d.  Vogohv.,    I,   126. 

3)  A    sz.   Szűz  csodái  Coinsy    Gautier  perjeltől;  kézirat    a  francia 
kir.  könyvtárb.  20.  sz.  alatt. 

*^  SalvatoreiM    saeculoruni ,    ipsum    Regem  angeloruni ,  sola   virgo 
lactabat  ubere  de  coelo  pleno.  Mat,  in  festo  Circumc.  lect.  VIII. 


83 

az  Lston  harag-ját  s  kcserveiiikot  enyhíti  ').  Söt  meg  kell  val- 
lani :  ezen  áhítatos  lelkek  a  szűz  anya  iránti  íiui  gyöngédség  lel- 
kesültségével  nem  elégedtek  meg.  Nekik,  ha  az  lehetséges  lett 
volna,  sokkal  gyöngédebb,  bensőbb,  bátorítóbb  érzésre  volt 
sziikségök,  sokkal  édesbre  s  tisztábbra,  hogysem  azt  ember  föl- 
foghatná. S  valóban,  nem  volt-e  Mária  egyszerű  halandó,  gyenge 
nö ,  ki  az  élet  minden  nyomorát  ismerte ,  s  ki  tapasztalta  a 
rágalmat,  számkivetést,  hideget  s  éhséget?  Oh!  ö  több  volt 
anyánál;  ö  benne  nővért  kegyelt  a  keresztény  nép!  esedeztek  is 
nála  szünet  nélkül ,  hogy  idézze  vissza  emlékébe  azon  dicső 
testvéri  viszonyt  a  száműzött  nemzedék  iránt  ;  s  egy  szintén 
nagy  szent,  leghőbb  tisztelője,  nem  habozott  őt  így  szólítani  ; 
„Oh  Mária,  mi  esedezünk  előtted,  miként  Ábrahám  esedezett 
Sára  előtt  Egyiptomban  ...  oh  Mária,  oh  Sáránk,  mondd  magad 
nővérünknek,  hogy  Isten,  irántadi  tekintetből  velünk  jót  tegyen, 
hogy  malasztod  által  leikeink  éljenek  Istenben.  Mondd ,  oh 
egyetlen  Sáránk!  mondd,  hogy  nővérünk  vagy,  s  ha  ily  nővé- 
rünk leszen,  az  egyiptusiak,  azaz  az  ördögök,  félni  fognak  tő- 
lünk, s  ily  nővér  iránti  tekintetből  az  angyalok  oldalaink  mellett 
fognak  harcolni  a  csatákban,  s  az  Atya,  Fiu  s  Szentlélek  ily 
nővér  tekintetéből  mint  te  vagy,  nekünk  irgalmas  leszen  -)." 


')  Vit  de  sainte  Elisabetli ,  P.  Apolliiiaiistól  ;  Paris,  tö60  41.  1. 
—  Francesco  Francia  de  Bologne,  a  keresztény  művészet  egyik  legje- 
lesebb képviselője,  egy  gyönyörű  festvényen  szentelte  nieg  ez  eszmét  két 
századdal  elébb,  mintsem  e  fölkiáltása  nevezett  ajkait  elhagyta  volna.  E 
feslvényen  sz.  Ágostont  rajzolja  elénk  álló  helyzetben,  jobbján  a  b.  Szűz, 
mint  emlőit  isteni  fiának  nyújtja  oda  ,  balján  pedig  a  keresztrefeszített 
.Téztis  látható;  eg3'ik  kezében  e  fölirást  tartja:  Hic  ab  nbere  lactor  ;  a  má- 
sikban :  Hic  a  vnlnere  pascor  ;  feje  fölött  pedig  ez  áll  :  Positns  in  medio, 
(pio  me  vertar  nescio  :  Dicam  eigo  :  Jesus  Maria,  miserere.  E  festvény  a  bo- 
lognai képgynjtemén}  ben  vag)  on. 

2)  Obseciare  possumus  Mariam  ,  sicnt  Abraham  obsecravit  Saram, 
dicens:  Dic  ,  obsecro ,  quod  soror  mea  sis,  ut  bcne  mihi  sit  propter  te, 
et  vivet  anima  mea  obgia(iam  (ui.  O  ergo  Maria,  o  Sara  nostra,  dic  qnod 
sis  soror  nostia  ,  nt  propter  te  bene  nobis  sit  a  Deo  ,  et  ob  gratiam  tni, 
vivant  animae  nostrae  in  Deo.  Dio,  inquam,  charissima  Sara  nostra,  quod 
sis  soror  nostra  ,  ut  propter  taleiii  sororcm  Aegyptii ,  id  est  daemones, 
nos  revereantur,  ut  etiam  propter  taleni  sororeni  angeli  nobis  in  acie  con- 
jungantur,  ut  insuper  propter  talem  sororeni  Páter  et  Filius  et  Spir.  San- 
ctüs  nostri  misereantur.  —  S.  Bonaventura,  Spéculum  Mariae,  lect.  IX. 

6* 


8* 

A  hajdani  keresztények  ekként  szerették  Máriát.  De  mi- 
dőn szerctetökkcl  átkarolták  az  eget,  annak  királynéját  minden 
boldogült  lakójával ,  ezen  szeretet  visszaszállt  a  földre  ,  hogy 
azt  is  megnépesítse,  s  szeretetével  körülövezze.  S  így  a  föld  is, 
Istennek  e  gyönyörű  müve,  mely  nekik  tartózkodási  helyül  volt 
kijelölve,  termékeny  gondoskodásuk  s  nemes  érzelmök  tár- 
gyává lön.  Azon  emberek  ,  kiket  talán  joggal  nevezlek  akkor 
tudósoknak,  keresztényhez  illő  gonddal  tanulmányozták  a  ter- 
mészetet ,  mint  Isten  müvét  ;  de  sohasem  birták  magokat 
arra  eltökélni,  hogy  azt  egy  fensöbb  élet  nélküli  testnek  te- 
kintsék; ellenkezőleg,  ők  benne  mindenkor  titokteljes  viszonyt 
kerestek  az  Isten  által  meo-vállolt  ember  hite-  s  kötelmeihez.  Ok 

o 

az  állatok  tartásában,  a  növények  tüneményeiben,  a  madarak  éne- 
keiben s  a  drágakövek  értékében,  a  hit  által  megszentelt  igazsá- 
goknak mind  annyi  képletét  látták  •).  A  nép  s  költők  előtt  nem  volt 
még  ekkor  elzárva  tülszigorü  elnevezések  által  a  természet  ta- 
nulmánya ;  a  pogány  bálványozás  emlékei  nem  hozattak  még 
be,  s  nem  szentségtelenílették  még  meg  a  kereszténység  által 
az  igaz  Istennel  kibékült  világot.  Akkor  még,  midőn  a  szegény 
szemeit  éjjel  az  égre  függesztette,  Jünó  tejes  ütja  helyett  az 
utat  szemlélte,  melyen  testvérei  Composfellába  zarándoklás- 
kor  haladtak,  vagy  azt,  melyen  a  boldogok  mennyországba 
mentek.  Főleg  pedig  a  virágok  szolgáltattak  egy  kecses  képek- 
kel bővelkedő  világot,  s  egy  néma  nyelvet,  mely  a  leggyön- 
gédebb s  legélénkebb  érzéseket  fejezte  ki.  A  nép  összejött  ta- 
nítóival ,  hogy  mindennapi  figyelmének  kedves  tárgyait  azok 
neveivel  jelölhesse,  kiket  legjobban  szeretett;  az  aposto- 
lok, kedvenc  szenteik  ,  vagy  azon  szent  nők  neveivel,  kiknek 
ártatlanságuk  s  tisztaságuk  a  virágok  tiszta  szépségében  látszott 
visszatükröződni.  loy  Erzsébetünknek  is  volt  ily  szerény  rej- 
tett virága ,  minő  ő  akart  mindig  lenni  -).  De  mindenekfölött 
Mária,  a  virágok  virága,    a  tövis  nélküli  rózsa  s  szennytelen  li- 

')  A  teruíés/.ct  c/,on  iiánybani  tanuliiuínyozása  a  l3-ili  sza'zadban 
áta]ános  volf,  niíiU  azt  heauxaisi  Viiice  ..Spccnlnni  natuiale''-ja,  valamint 
a/  iüiatuki  6i,  iiiaclaiakrúl  s  kövekről  táii^yaló  e/.en  korban  megjelent  költemé- 
nyek bizonyítják.  A  természet  egyébiránt  e/.cií  kor  minden  köllészetében 
szerejjel. 

*3  A  Cystus  llelianthemum  NémeUionbau  „hilisabethsblumchen'*  né- 
ven isevezteíik. 


85 

liom  ')  birt  megszámlálhallan  virágot,  melyeket  édes  ncvéröli  el- 
neveztetésök  sokkal  szebbekké  s  kedvesebbekké  tett  népe  elölt. 
Rulíázalának,  melyet  e  földön  tartózkodása  alatt  viselt,  minden 
részecskéjét  ábrázolta  egy,  kecsekben  minden  mást  fölülmúló 
virág,  s  ezek  az  egész  világon  elszórt  s  szünet  nélkül  föléledő 
ereklyék  gyanánt  tekintettek.  Napjaink  tudósai  azt  gondolták, 
jobban  cselekszenek  ,  ha  Mária  emléke  helyett  Vénusct  élesztik 
föl  ').  Ezen  rokonszenv  viszonlaffosnak  tartatott  :  s  azért  a  föld- 
nek,  az  ember  religiójáhozi  fölemeltetéseért,  háladatosnak  kellé 
magát  tanűsítnia.  így  karácsony  éjjelén  az  erdők  fáinak  is  hir- 
dették Krisztus  eljövetelét  •'^)  :  „Aperiatur  terra  et  germinet 
Salvatorem."  De  ellenben  a  földnek  rózsákat  s  kökörcsint  kel- 
lett teremnie  azon  helyen,  hol  az  ember  vérét  ontotta,  s  liliomo- 
kat ott,  hol  az  könyeit  hullatta  ^).  Ha  egy  szent  meghalt,  n  kö- 
rötte levő  virágoknak  ugyanazon  időben  mind  el  kellett  her- 
vadniok  ,  vagy  arra  hajolniok,  merre  koporsójuk  vitetett  ^). 
Fölfogható  így  azon  lángoló  testvériség  ,  mely  szent  Ferencet 
az  egész  lelkes  s  lelketlen  természethez  füzlo,  s  mely  belőle 
oly  siralmas  s  bámulandó  hangokat  csalt  ki.  Akkor  többé  ke- 
vésbbé  minden  keresztény  birta  ezen  érzelmeket;  mert  a  Iflekr' 


•)  j^I.ilinm  .sinc  iMa(  u'a  ,  losa  s.ne  spinis  ,  flos  íloniiii'-',  az  egy- 
ház régi  litíirgia'jíínak  s/avai,  iiieivek  a  J2-ik  és  I3-ik  s/.ázadban  minden 
orsza'gbeli  kölíők  által  ezerszer  meg  ezerszer  ejtettek  ki.  ,,0  vaga  niia 
rosa",  mond  I^ignori  sz.  Alfonz  is  a  ,,Canzoncíne  in  onore  di  Maria san- 
tissinid'*-ban. 

2)  így  p.  azon  vira'g  ,  mely  majd  minden  európai  nyelven  ,,sz. 
Sziíz  sarnja'*  (Soulier  de  la  Vierge)  néven  neveztetett,  „Cypripediuni 
Calceolns*'  ne\et  nyert.  íme  még  egy  példája  a  durva  anyagiságnak,  mely 
ez  elnevezéseket  jellemzi,  JMindenki  isnuii  azon  kedves  égsziníí  virágot, 
,, melynek  köralakú  szirmai  nnníegy  égsziníí  íű/.ért  képeznek  egy  arán}  szinü 
fénykör  körül'',  s  melyet  mi  „Nefelejts '-nek  nevezünk,  a  franciák  pedig 
j.Plus  je  vous  vois,  plus  je  vous  aime"  (Vîennél  inkább  látlak,  annál  job- 
ban szeretlek),  vagy  pedig  átaláuosabban  a  ,-,sz.  Szűz  s/.emé'nek  (\enx  de  la 
sainte  Vierge).  \  njai  tudákossag  e  kedves  nevet  egy  mással  cserélte  föl, 
njely  így  hangzik  ,, Myosotis  srorpioide'',  vagy  magyarul:  skorpió  alakú 
egérfííl  !  Ime  ez  az  ,  mit  a  tudonián}  ok  haladásának  neveznek.  L.  Nodier 
Káról  jeles    kisérletét    a  ,, hasonló   nyelvekről"  a  nyelvészeti  ismeretekben. 

3)  llolsfeinban  ez  most  is  szokásban  v>ig)on.  —    Grimm,  Máhrchen. 
*)  Grimm,  Deutsche  Sagen. 

5)  Portugalli  sz.   .lanka  legendája. 


86 

nézve  napjainkban  annyira  rideggé  s  terméketlenné  változtatott 
föld ,  akkor  halhatatlan  szépséget  rejtett  magában.  A  madarak- 
ra,  a  plántákra,  mindenre,  mivel  az  ember  útjában  csak  ta- 
lálkozott, mindenre  mi  csak  élt,  rányomta  hite  s  reménye 
jellegét.  Az  egész  a  szeretet  s  tudomány  messze  kiter- 
jedő országát  képezte,  mert  mindennek  meg  volt  a  maga  oka, 
és  pedig  a  hitben.  Miként  a  Krisztus  sebeiből  kilövellő  égő 
sugarak  szent  Ferenc  tagjaira  rányomták  a  szent  sebhelyeket; 
ügy  a  keresztény  faj  szivéből ,  —  az  egyszerű  hivő  ember 
kebeléből  előtörő  sugarak,  a  természet  minden  előkerülő  ré- 
szecskéjére rányomták  a  mennynek  emlékét,  —  Krisztus  képét, 
a  szeretet  bélyegét. 

Igen,  a  világban,  mint  valamelyroppant  nagykönyvben,  mely- 
benötven nemzedék,  tizenkét  század  lefolyta  alatt  hitét,  forron- 
gásait, álmodozásait  határtalan  gyöngédséggel  s  béketűréssel  föl- 
jegyezte, nemcsak  a  vallás  minden  titkának,  a  kereszt  minden 
diadalmának  volt  egy  lap  különösen  szánva,  de  minden  virág, 
minden  gyümölcs  s  minden  mezei  állat  a  maga  helyén  föl  volt 
jegyezve.  így  a  régi  mise,  s  az  ős  szentegyházak  nagy  dicsény- 
könyveiben  •)  (Antiphonarium),  a  legfényesb  festvények  mellett, 
melyekben  Jézus  s  a  szentek  életeiből  a  megható  jelenetek  a 
legmelegebb,  s  egyszersmind  legmélyebb  érzelemmel  s  ihlettel 
vágynak  ecsetelve;  az  ember  látta  az  Isten  s  evangélium  tör- 
vényét a  természet  szépségei  közé  foglalva  ;  minden  élő  lény 
össze  volt  ott  gyűjtve  az  Ur  dicséretére  ,  s  minden  virág  kely- 
héből  angyalok  emelkedtek  ki  ugyané  végből.  S  ez  volt  itt  a 
legenda,  a  szegények  s  egyszerűk  olvasmánya,  az  ő  használa- 
tukra készített  „Biblia  pauperum"  !  Ok,  ártatlan  szemeikkel,  eb- 
ben ezer  meg  ezer  szépséget  láttak,  melyek  értelme  napjaink- 
ban örökre  elveszett  ;  a  föld  s  ég  a  leggyönyörködtetőbb  tu- 
dománynyal teljesen  tűnt  föl  előttök,  s  valóban  őszintén  han- 
goztathatták akkor  :  „Pleni  sünt  coeli  et  terra  glória  tua." 

Ki  lenne  képes  kiszámítani  :  mennyire  szegényedett  el 
az  élet  azóta  ?  Ki  gondol  napjainkban  a  szegények  képzeleté- 
vel, s  a  tudatlanok  szivével  ? 


í)  Például  a  sziennai   székcsegyhá/  könyvláiábaii  ,  vagy  a  nürem- 
bergi    szent  Lôrincében. 


87 

íg-en ,  akkor  a  világ^  a  hit  által  mint  valamely  jótékony  fá- 
tyollal volt  bevonva,  mely  eltakarta  a  föld  sebeit,  s  az  ég  fé- 
nyére nézve  átlátszó  volt.  Most  egészen  másként  vagyon  ez  :  a 
földön  minden  födetlen,  az  égben  minden  el  vagyon  takarva. 

Hogy  a  világot  ezen  vigaszteljes  fénynyel  ismét  körül- 
övezhessük ,  szükséges  volna  azon  kél  elemet,  moly  sz.  Erzsé- 
betben sszázadában  egyesült,  —  a  liilet  s  a  lelki  egyszerűséget 
tökéletesen  s  minden  hátralék  föntarlása  nélkül  ismét  egye- 
sítni.  Mert  ki  nem  tudja  s  nem  érzi,  hogy  ezek  napjainkban  a 
társadalom  tömegéből  egészen  eltűntének?  különösen  az  utóbbi 
egészen  ki  vagyon  irtva  nemcsak  a  közéletből,  de  egyszersmind  a 
költészetből,  a  magán  s  családi  életből,  sőt  azon  ritka  menhe- 
lyekből is,  hol  az  első  megmaradt.  A  mostani  századok  isten- 
telen tudományossága,  a  vallástalan  bölcsészet,  nem  minden 
mélyen  belátó  ügyesség  nélkül  választották  el  e  kettőt  egymás- 
tól, mielőtt  halálra  Ítélnék.  Mert  miután  az  ő  szent  gyönyördús 
egyességök  meg  lőn  szakítva,  ezen  két  égi  nővér  csak  néhány 
félreismert  lélekben,  szétszórt  s  feledékenységbe  ment  népnél 
birta  még  egymást  átkarolni,  míg  végre  különválva,  mindkettő 
veszte  felé  haladott. 

De  nem  szükség  mondanunk,  hogy  ezen  halál  nem  volt 
egyéb  színhalálnál ,  számkivetésnél.  Az  enyészhetlen  egyház- 
nak kebelén  találták  föl  ismét  bölcsőjöket,  honnét  kiszálltak 
benépesíteni  s  földíszíteni  a  világot  ;  föltalálhatja  ott  őket  min- 
denki, egyszersmind  mindenki  halomra  is  hordhatja  űtaikról 
azon  halhatlan  romokat,  melyeket  ők  elszórtak,  s  melyeket 
még  senkinek  sem  sikerült  megsemmíthetni.  Számuk  oly  nagy, 
szépségök  oly  ragyogó,  hogy  az  ember  majd  elhinné,  miszerint 
Isten  szándékosan  engedte  a  kalolicismus  külső  fényét  s  pom- 
páját egy  percre  feledékenységbe  menni,  hogy  azok,  kik  hozzá 
a  mostani  kisértetteljes  időkben  hük  maradtak,  részesülhessenek 
azon  kimondhatlan  szerencsében,  azokat  ismét  felfödözhetni,  s 
újból  napfényre  hozni. 

Egy  egész  világ  vagyon  ezekben,  melyet  vissza  kell  hódítani 
a  történelem  s  költészet  érdekében  ;  sőt  még  az  áhítatosság  is 
talál  itt  kincseket.  Nehogy  azonban  szemünkre  vesse  valaki, 
hogy  örökre  kialudt  hamvat  forgatunk  föl ,  s  helyreállíthat- 
lan  romokat   kutatunk;  figyelmeztetünk  mindenkit,  hogy  mi  az 


88 

emberi  intézvényekre  nézve  áll ,  nem  áll  egyszersmind  tanul- 
mányunk tárgyára  is,  legalább  a  katolikusok  szellemében  nem  ; 
mert  ha  igaz,  hogy  az  egyház  halhatatlan,  akkor  mindaz,  mit 
kezeivel  érintett,  mit  szellemével  megihletett,  halhatatlan  örök 
időkre.  Elég,  ha  az  egyház  egyszer  saját  élet-elemének  mag- 
vát, vagy  az  életlel  együtt  nyert  változhallan  s  hervadhatlan 
szépségének  csak  egy  sugarát  hintette  valahová  ;  mert  ha  ezt 
egyszer  megtette,  leborulhat  elölte  a  láthatár,  összehalmozód- 
hatik  fölötte  az  enyészet  telének  hava  ;  az  mindig  él ,  s  mindig 
vagyon  idö  annak  gyökereit  kiásni,  a  korunkban  föléje  tódúlt 
port  szétszórni ,  széltörni  a  készakarva  kovácsolt  bilincseket,  s 
ezen  csirát  újra  jobb  földbe  átültetni,  hogy  virágozzék  újból,  és 
legalább  némely  léleknek  nyújtsa  az  elmúlt  időkben  birt  életét 
s  illatát. 

Fájlalnók ,  mint  mindenki  gondolhatja ,  ha  valaki  a  most 
általunk  kifejtett  eszmék  nyomán,  minket  a  középkor  vakbuzgó 
magasztalójának  hinne ,  ki  előtt  ezen  korban  minden  csodálatra 
s  utánzásra  méltó,  hibátlan,  s  ki  azt  hiszi,  hogy  azon  század- 
ban, melyet  most  élünk,  a  nemzetek  máskép  ki  nem  gyógyítha- 
tók mint  hajdanta  ').  Távol  vagyunk  azon  gondolattól  is,  hogy 
magunkat  haszontalan  bánattal  emészszük  ;  vagy  azon  nemze- 
dékek sírja  fölött,  melyeknek  utódai  vagyunk,  könytengert  sír- 
va ,  látásunkat  is  veszélyeztessük  :  távol  attól ,'  hogy  az  örökre 
lefolyt  időket  vissza  akarnók  idézni.  Tudjuk  mi,  hogy  Isten 
fia  a  kereszten  meghalt,  hogy  az  emberiséget  megváltsa,  s 
hogy  váltságának  díja  nemcsak  öt  hat  század  folytán ,  hanem  a 
világ  végzetéig  élőkért  létetett  le.  Mi  sem  hiszszük  ,  hogy  Is- 
ten igéje  hátramaradt,  vagy  keze  megrövidült  volna.  A  tiszta 
embernek  hivatása  ugyanaz  maradi  :  a  keresztény  ember  köte- 
lessége most  is,  saját  üdvét  előmozdítani,  s  embertársának  szol- 
gálni. Mi  nem  bánkódunk  azon,  hogy  az  emberi  intézmények 
az  idők  folytán  eltűntének  ;  ez  minden  emberi  intézmény  közös 
sorsa ,  jóllehet  csodáljuk  azokat;  de  igenis  keservesen  bán- 
kódunk a  szellem,  azon  isteni  ihlet  eltűnésén,  mely  azon  intéz- 
ményeket lelkesítette,  s  a  helyükbe  következőkben  sehol  sem 
található.  Tehát    nem   a   múltnak  meddő  szemlélete  ,   avagy  a 


Ï)  Saniibiles  fecit  nationes  f errae .  Sap.   I,   14. 


89 

jelennek  lenézése  s  kicsínlö  megvetése  az,  mit  mi  hirdetünk  : 
még-  egyszer  ismételjük  ,  ily  szomorú  gondolat  távol  vagyon  tő- 
lünk. De  miként  a  számkivetett  s  tűzhelyétől  elűzött ,  gyakran 
egy  szeretetteljes  sóhajt  küld  azokhoz,  kik  ót  szerették,  s  várják 
vissza  hazájokba  ,  hogy  az  öt  ezekhez  külö  öríik  törvényekhez 
hűnek  tanúsítsa  magát;  miként  a  harcfi,  csatázván  messze  vidé- 
keken ,  lángra  gyúl ,  hallván  elbeszélni  azon  csaták  történe- 
leit, melyeket  atyái  azon  helyeken  vivtanak  :  így  legyen  sza- 
bad nekünk  is  ,  kik  hitünk  által  a  mai  társadalom  közepett  mintegy 
száműzva  vagyunk  ,  hogy  sziveinket  s  tekintetünket  a  mennyei 
hazában  lakozó  dicsöültekhez  emelhessük,  és  mint  azon  ügy  alá- 
zatos harcosai,  melyüket  megdicsöíté ,  föllelkesülhessünk  az  ö 
viadalaik  s  győzelmeik  hallatára. 

Mi  igen  jól  tudjuk^  hogy  azon  századokban  is,  melyeket 
tanulmányoztunk,  voltak  szenvedések,  vétkek  és  síránkozá- 
sok,  miként  mindig  voltak,  s  lesznek  is  mindig,  míg  a  föld  la- 
kói elesett  vétkes  emberek  lesznek;  de  azt  hiszszük  egyszer- 
smind, hogy  ezen  s  a  moslani  századokban  előforduló  bajok  közt 
két  fölszámíthatlan  kölönbség  vagyon.  Először  is  a  rosznak  erő- 
szakoskodásai mindenütt  a  jónak  erélyére  találtak,  melyet,  via- 
dalra híván  föl  erejét,  csak  növelni  látszottak,  s  dicsőén  le  is 
győzettek  általa  mindannyiszor.  Ezen  dicsőséges  ellenállásnak 
alapja  pedig  az  emberek  meggyőződésében  volt;,  melynek  erejét 
az  egész  élelrei  kihalásában  tanulták  megismerni;  azt  állítani 
pedig ,  hogy  a  meggyőződésnek  ezen  ereje  nem  gyöngült  azon 
mértékben  ,  melyben  a  hit  s  a  vallási  gyakorlatok  alábbhagy- 
tanak,  annyit  tenne,  mint  valóban  ellenmondani  a  tapasztalás, 
történelem  ,  az  egész  világ  emlékeinek.  Mi  távol  vagyunk  at- 
tól, hogy  bizonyos  tekíntetbeni  fényes  előmeneteleinket  két- 
ségbe vonjuk;  de  egyszersmind  napjaink  egy  ékes  tollú  Írójá- 
val, kinek  egyszerű  szavai  mutatják,  hogy  a  régi  idők  magasz- 
talására nézve  nem  gyanús ,  mondjuk  :  .,Bizonyára  az  erkölcsös- 
ség napjainkban  nagyobb  fényben  tűnik  elő  ;  de  váljon  vert  o 
mélyebb  gyökeret?  .  .  .  Kinek  szive  ne  repesne  örömében,  lát- 
ván az  egyenlőség  diadalát?  ...  De  csak  attól  tartok,  nehogy 
az  ember,  öntudatára  jővén  annak,  s  érezvén,  hogy  jogokkal 
bir,  el  ne  veszítse  annak  tudatát  s  érzetét,  hogy  kötelmei  is  vagy- 


90 

nak.  Az  ember  szive  összeszorul,  ha  látja  ,  hogy  minden  hala- 
dásnak indült ,   csak  az  erkölcsi  erö  nem  öregbedett  '). 

Továbbá,  mindazon  bajok,  melyeket  akkor  a  világ  szenve- 
dett ,  s  melyek  fölött  méltán  siránkozott ,  mind  természetiek, 
anyagiak  voltak.  Az  ember  teste,  javai,  anyagi  szabadsága  sok- 
kal inkább  ki  voltak  téve  a  veszélynek,  sérelmeknek,  elnyomás- 
nak, mint  napjainkban  bizonyos  tartományokban;  legelább  mi  sze- 
retjük hinni.  De  a  lélek ,  a  lelkiismeret,  a  sziv  egészségesek, 
tiszták ,  az  erőszaktól  mentek ,  s  szabadok  voltak  azon  iszonyü 
belső  nyavalyától,  mely  napjainkban  rajtok  rágódik.  Mindenki 
tudta,  mit  kell  hinnie,  mit  szabad  volt  tudnia  ,  s  mit  kellett  gon- 
dolnia az  élet  föladata  ,  s  az  ember  célja  felöl ,  melyekről  el- 
mélkedni, korunkban  mindannyi  halálos  kín  a  léleknek  ,  melyet 
újból  siettek  pogánynyá  tenni.  A  szerencsétlenség,  szegénység, 
elnyomatás ,  melyek  most  sincsenek  jobban  kiirtva,  mint  voltak 
akkor,  azon  időben  nem  ügy  tekintettek  mint  valamely  megráz- 
kódtató balsors,  melynek  áldozatává  lett  az  ember.  Tűrtek^  mert 
fölfogták  fontosságukat,  elkeseredhettek  ugyan,  de  kétségbe 
nem  estek,  mert  fölmaradt  még  számunkra  az  ég,  s  még  egyet- 
lenegy üt  sem  volt  elzárva,  mely  őket  a  test  börlönéből  a  lélek  ha- 
>  zajába  vitte.  Megrendílhetlen  erkölcsi  egészség  volt  e  korban 
szemlélhető,  mely  a  társadalmi  testület  minden  betegségét  kö- 
zönyössé tette,  s  egy  mindenható  ellenszert,  a  hit  valódi 
átalános,  s  örök  vigaszát  biztosította  ellenök.  Ezen  hit,  mely  az 
embereket  kivétel  nélkül  szárnayai  alá  hítta  ,  s  mely  a  társa- 
dalom likacsaiba  mint  valamely  jótékony  nedv  szivárgott  be,  s 
minden  betegség  ellen  biztos  ,  egyszerű  gyógyszert  nyújtott, 
mely  mindenkire  nézve  egyenlő,  s  mindenkinek  tehetsegéhez 
szabott  volt,  mely  mindenkitől  megismertetett,  s  mindenkitől 
elfogadtatott. 

Abaj  még  mindig  itt  vagyon  ,  s  nemcsak  jelen  vagyon,  de  is- 
merjük, tanulmányozzuk,  s  a  legfeszültebb  gonddal  elemezzük  azt  : 
szétboncolása  tökéletes,  s  megvizsgáltatása  pontos;  azonban  hol 
vágynak  az  óvszerek ,  melyek  megakadályozzák,  mielőtt  a  test 
hullává  válnék?  Az  új  orvosok  négy  századon  át  igyekeztek  azt 


0  Michelet,  Histoire  de  France,  t.  11.   p.  622. 


91 

kiszárítani  ,  s  kisajtolni  belőle  azon  isteni  nedvet ,    mely  éleiét 
kí'pezle.  S  helyettesítsünk  most? 

S  most  lássuk  s  iléljiik  meg-  azon  lítat  .  melyre  az 
emberiséget  térítették ,  s  azon  ösvényeket,  melyeken  azt  ve- 
zették. A  keresztény  nemzetek  saját  anyjokat  engedték  trónjá- 
tól megfoszlatni;  azon  gyöngéd  de  egyszersmind  hatalmas  ke- 
zek ,  melyek  fegyvert  tartottak  ,  hogy  a  gyermekein  elkövetett 
igaztalanságokat  visszatorolják,  s  melyek  balzsamot  csepegtettek 
sajgó  sebeire,  bilincsekkel  terhelvék;  virág-koronájától  megfosz- 
tatott, melyeta  hamis  észlelödés  savanyába  mártogattak  mind- 
addig, míg  utolsó  levele  is  lehullt,  maga  elhervadt  s  kiveszett.  Az 
álbölcsészet,  kényiiraság  s  fejetlenség,  e  szegény  anyát  fogoly- 
ként vezették  az  emberek  előtt,  s  különféle  boszontásokkal  s  rá- 
galmakkal tetézték;  azután  egy  sötét  verembe  zárták ,  melyet 
sirjának  neveztek,  s  melynek  nyilasánál  mindhárman  őrt  állanak. 

S  ö  a  világon  oly  ürt  hagyott,  melyet  semmi  sem  képes  be- 
tölteni; s  nemcsak  azon  lelkek  siratják  szerencsétlenségét,  kik 
hozzá  hűk  maradtanak^  de  mindazon  még  be  nem  mocskolt  lelkek  is, 
kik  egy  más  légben  szerelnének  lélekzeni  mint  ez,  mely  már  dög- 
leletessé  vált  anyjok  távolléte  által;  —  mindazok,  kik  még  el 
nem  vesztették  méltóságuk  s  halhallan  eredelök  érzetét,  s  ah- 
hoz vissza  akarnak  vezettetni ,  s  főleg  azon  szomorú  lelkek,  kik 
mindenütt  hasztalanul  keresnek  szomorúságuk  ellen  gyógyírt  s 
szerencsétlen  helyzetök  értelmezését,  és  nem  találnak  egyebet 
a  régi  vallásosság  üres  s  vérző  helyeinél ,  s  kik  ép  ezért  nem 
akarnak ,  nem  tudnak  megvigasztalódni ,   „quia  non  sünt  !" 

Azonban  mi  erősen  hiszszük  :  jőni  fog  még  egy  nap,  me- 
lyen az  emberiség  kivergődni  óhajt  azon  kopár  pusztából,  melyet 
számára  készítettek;  hallani  óhajtja  azon  dalok  ismétlését, 
melyeket  bölcsője  fölött  zengedeztek,  és  ismét  be  akarja  szivni 
azon  illatos  léget,  mely  körötte  lengett  ifjúságában;  s  anyja 
emlőihez  értetni  szomjas  ajkait,  hogy  megízlelhesse  még,  mielőtt 
halálra  hajtaná  fejét,  azon  oly  édes  s  tiszta  tejet,  melylyel  gyer- 
mekségében élt.  S  az  anya  börtönének  zárai  le  fognak  patanni 
e  szenvedő  lelkek  megrohanása  által ,  s  ő  kilép  majd  abból 
szebben,  erősebben  s  kegyesebben  mint  valaha  ;  de  arca  nem  fogja 
többé  visszatükrözni  fiatalkorának  az  első  véres  századokban 
átélt  gyermeksége  utáni  naiv ,   élénk  szépségét;  hanem  szép- 


92 

sége  méltóságteljes,  szent  leszen,  mint  olyan  erős  nöé,  ki, 
miután  átlapozta  a  vértanúk  s  liitvallók  szenvedéseinek  történe- 
tét, ezekhez  csatolta  saját  lapjait  is.  Látható  leszen  szemeiben  a 
könyek  helye,  s  homlokán  a  szenvedések  alkotta  ránc;  de  ö  azért 
csak  annál  méltóbb  leszen  a  tiszteletre  s  imádásra  azok  szemei- 
ben ,  kik  vele  szenvedtenek. 

Visszatér  ö  még  dicsőséges  pályájára  ,  s  újból  kezd  ha- 
ladni azon  úton,  mely  csak  Isten  előtt  ismeretes  ;  azonban  te- 
kintetbe véve  ,  hogy  a  világ  isiftét  kezeibefogja  letenni  sorsa 
fonalát  :  hü  gyermekei  igen  jól  tudják ,  hogy  mindenkor  talál- 
nak nála  segítséget  s  kiapadhallan  vigaszforrást.  Igen,  a  vilá- 
gosság fiai  nem  fognak  rettegni  attól ,  mit  a  hitlen  világ  hanyat- 
lásnak nevez  ,  s  a  sötétségnek  közepette  ,  melylyel  őket  körül- 
fogja ,  nem  hagyják  magokat  sem  elvakítatni  s  félrevezet- 
tetni a  kebelében  vészt  rejtő  éj  csalfa  légtüneménye  által. 
Nyugodtan  s  bizalomteljesen  fognak  ők  állani,  szemeiket  meg- 
ingathatlan  reménynyel  függesztve  azon  örök  keletre,  mely  szá- 
mukra fényleni  soha  sem  szűnik  meg,  s  hol  a  halál  uralma  alatt 
nyögő  nemzedékek  is  föi  fogják  egykor  fedezni  azon  egyetlen 
isteni  napot,  mely  kész  dicsőn  ragyogó  fényével  elfödni  az  em- 
berek hálátlanságát. 

Végre  távol  vagyon  tőlünk  azon  nagyravágyás ,  mintha  mi 
oldottuk  volna  meg,  mit  a  század  föladatának  neveznek,  s  adtuk 
volna  kézbe  a  korunkbeli  tudományosság  ellenmondásainak  meg- 
fejtésére szolgáló  kulcsot.  Gyönge  tehetségünktől  igen  messze 
esnek  ily  nagyszerű  gondolatok.  Inkább  hinni  merjük ,  hogy 
mindazon  tervek,  melyeket  az  emberi  tudomány  terjesztett  elő, 
e  tekintetben  már  eredőtökben  szárazak,  s  célra  nem  vezetők. 
A  legkiterjedtebb  s  legelörehaladtabb  rendszerek  ,  melyeket  az 
emberi  bölcseség  szült,  és  a  vallás  helyébe  akart  föltolni,  soha- 
sem birtak  másoknál  érdeket  gerjeszteni,  mint  a  tudósoknál,  nagy- 
ravágyóknál, s  legfölebb  azoknál,  kik  a  világ  javaiban  úsznak.  De 
az  emberi  nemnek  nagyobb  része  soha  sem  számílható  ezen  osz- 
tályokba, mert  az  emberek  legtöbbje  szenved,  s  pedig  úgy  lelki 
mint  testi  fájdalmakban.  Az  embernek  legelső  étke  a  fájdalom,  s 
legelső  szüksége  ,  hogy  abban  vigaszlaltassék.  Már  most  az  em- 
lített rendszerek  melyike  vigasztalt  meg  valaha  csak  egy  elke- 
serült kedélyt,  vagy  melyik  letarolt  szivbe  hozta  vissza  a  nyugat- 


93 

mat?  Ezen  ludósoknak  melyike  tanított  valaha  folszárítani  csak 
egyetlen  könyet  is?  Egyedül  a  kereszténység  igérle  az  idők 
kezdetétől  fogva  ,  hogy  írt  nyűjtand  az  élet  kikerülhetlen  bajai 
ellen,  megnemesítvén  a  sziv  hajlamait,  s  egyedül  ö  váltotta  be 
szavát.  Azért  mi  ügy  vélekedünk ,  hogy  mielőtt  a  keresztény- 
séget akarnák  más  állal  pótolni,  szükséges  volna  megkezdeni  a 
földről  kiirtani  minden  fájdalmat. 

Ilyek  voltak  azon  gondolatok  ,  melyek  bennünket  lelkesí- 
tettek ,  midőn  magyarországi  Erzsébet  életét  irtuk  ,  ki  sokat 
szeretett ,  de  sokat  is  szenvedett ,  s  kinek  indulatait  a  vallás 
megnemesíté,  s  szenvedéseit  enyhíté.  Mi  hitsorsosinknak  nyújt- 
juk ezen,  a  mostani  korszellemtől  mind  tárgyra  mind  külalakra 
elütő  könyvet.  De  az  egyszerűség,  alázatosság  s  szeretet,  me- 
lyeknek csodáit  akarjuk  előadni,  mint  maga  az  Isten,  kitől  szár- 
maznak, minden  időt  s  helyet  túlszárnyalnak.  Vajha  ezen  mü,  né- 
mely igénytelen  de  szenvedő  lélekben  azon  édes  megindulás 
visszfényét  idézné  elő  ,  melyet  mi  éreztünk,  midőn  azt  irtuk  ; 
vajha  fölszállhatna  a  mí^gasságbeli  trónjához,  mint  szerény  félénk 
szikrája  azon  ős  katolikus  lángnak,  mely  még  nem  halt  ki  min- 
den szívből. 


A  SZKNT  ERZSÉBET  ÉLETRAJZÁVAL   HASZNÁLT 
TÖRTÉNELMI  KIJTFORRÁSOK 


JEGYZEKE. 


A  kedves  sz.  Erzsébet  annyira  vonzó  s  minden  vegyülék- 
töl  ment  dicsőségének  e  szerény  emléket  akarván  állítani,  a  föl- 
fedezés vagy  önalkotás  minden  érdeméről  le  kellé  mondanunk  : 
az  egyetlen  tisztelet ,  melyre  törekedtünk  az  ,  hogy  őseink  hite 
emlékeinek  lelkiismeretes  fordítójául  s  hü  összegyüjtöjeíil 
tartassunk.  A  vallásos  pontosság  az  egyedüli  tulajdon ,  melyre 
magunkat  jogosítva  érezzük  ,  s  hogy  ezt  bebizonyítsuk,  idemel- 
lékeljük mindazon  források  jegyzékét,  melyekből,  az  e  célból 
rendezett  kutatások-  s  utazásokban  töltött  3  év  folytán  adatainkat 
merítettük  ,  s  melyek  mindegyike  igazolni  fogja  az  általunk  tett 
idézeteket.  Az  idézetek  sokaságát  s  hosszúságát  vethetné  köny- 
nyen  valaki  szemünkre;  mi  azonban  erre  kényszerítve  voltunk, 
hogy  bebizonyíthassuk  némely  adatok-  s  elbeszéléseknek  minden 
csekélységre  terjeszkedését  s  bensőségét,  melyeket  Francia- 
országban még  kevéssé  ismert  oly  régi  Írókban  találtunk ,  kik 
közöl  némelyek  vagy  Erzsébet  korába,  vagy  a  közvetlenül 
utána  következőbe  tartoznak;  mások  pedig  a  köznép  ajkain  járó 
hagyományok  dús  aknáját  bányászták  ki ,  s  koránsem  véltek 
mindent  elvetendőnek ,  mi  koruk  szokásaival,  vagy  gondolko- 
zsámódjával  meg  nem  egyezett.  Nem  tagadjuk,  hogy  az  ol- 
vasó nagy  különbséget  fog  találni  a  szentek  életei  írásának  ezen 
modora  és  a  között,  mely  már  két  század  óta  leginkább  Fran- 
ciaországban dívott;  de  egy  ettől  különböző  modort  követni 
ránk  nézve  annyi  lett  volna,  mint  lelkiismeretünkkel  s  hitünkkel 


95 

erőszakosan  ellenkezni.  Azok  elöli,  kik  e  lapokban  tdlcsiga'- 
zotl  tiidósság-ot  vélnek  találni ,  mi  szerencséseknek  tarljuk  ma- 
gunkat, ha  csak  gyenge  képét  adhatjuk  is  azon  buzgóságnak, 
türelemnek  és  főleg  lelkiismeretességnek,  melylyel  napjainkban 
a  német  történészek  valláskülönbség  nélkül  müvelik  a  keresz- 
tény századok  történelmének  termékeny,  de  még  ismeretlen 
földét.  Mi  pedig  azon  olvasókat  illeti ,  kiket  szigorú  igazság- 
szeretelünk tekintetében,  némely  helyek  költői  vagy  regényes 
színezete  nyugtalanítana,  nem  lehelünk  jobbat,  mint  őket  az  alább 
elősorolandó  Írókhoz,  és  átalán  a  szentek  történeteinek  azon 
hiteles  emlékeihez  utalni, melyek  a  mostani, csonkítani  s  változtat- 
ni szerető  kort  megelőzik.  Mi  szentünk  életének  az  évkönyvekbőli 
kiírásában  főszabályul  tűztük  ki  magunknak  :  semmit  hozzá  nem 
adni,  de  egyszersmind  semmithallgatással  el  nem  mel- 
lőzni. S  ezen  szabályhoz  a  leglelkiismertesb  hűséggel  ragasz- 
kodtunk. Ünnepélyesen  kijelenthetjük,  hogy  egyetlen  egy  rész- 
letecske  ,  vagy  egy  szó  sincs  e  történet  valamely  személyének 
tulajdonítva  a  nélkül,  hogy  azt  az  elöltünk  elég  tekíntélylyel 
fölruházolt,  nyomtatásban  vagy  kéziratban  levő  okmányokból 
szórül  szóra  ki  nem  irtuk  volna.  Legyen  szabad  sz.  Erzsébet  első 
életirójának  szavait  ezen  alkalommal  ismételnünk,  s  magunkra  al- 
kalmaznunk, boldognak  tartván  magunkat,  hogy  azokat  öt  század 
lefolyta  után  ugyanazon  hűséggel  s  ugyanazon  egyszerűséggel 
ismételhetjük  :  „Istent  s  a  sz.  angyalokat  hivom  tanúbizonysá- 
gul, hogy  ezen  kis  könyvbe  semmit  sem  vettem  föl,  mi  a  hiteles 
szerzők  irataiban  följegyezve  nem  találtatott,  vagy  miről,  a  val- 
lásosságról és  igazságszeretetről  ismeretes  egyének  állal  nem 
értesültem  volna.  Elismerem  ezenfölül,  hogy  méltatlan  vagyok 
a  malaszt  ily  nagyszerű  s  fönséges  müveiről  értekezni;  óhajtom 
azonban  s  reménylem,  hogy  fog  találkozni  valaki  ,  ki  e  törté- 
netet olvasván,  megszánja  azt ,  s  enyémnél  hozzá  méltóbb  tu- 
dományossággal és  ékesszólással  fogja  kidolgozni."  ^) 


I)  Testiíicor  coram  Deo  et  electis  angelis  ejiis,  ine  nihil  in  hoc 
libello  posiiisse  ,  nisi  qiiae  e\  scriptis  probatonini  habere  potiii  ,  et  nisi 
ea  ,  quae  a  personis  religiosis  et  iniiltiiia  veracibiis  intellexi  ....  Postremo 
fateor  me  indignum,  inculte  et  senn'plene  haec  snbliinia  et  grandia  gra^iae 


96 


I.  \yomtatott  emlékiratok. 

i-ör.  A  Szenttel  egykorú-  vag}    a  hitújítás  elő; ti   irók. 

1.  Epistola  magislri  Conradi  de  Marburch  ad  Papám ,  de 
vita  B.  Elisabclli.  Nyomtatásban  megjelent  Allatius  Leo  2\'fAuiy.Ta 
müvében,  s  a  Marburgban,  1735-ben,  Kuchenbeker  J.  P.  által 
kiadott  :  Analecta  Hassiaca  IX.  kötetében,  egy,  Svédhonban,  az 
upszalai  könyvtárban  létező  kézirat  után  (Ep.  Conr.  Marb.)  '). 

Ezen,  IX.  Gergely  pápától  sz.  Erzsébetnek  lelkiigazgatóűl 
s  védnökül  adott  szerzetes  irta  levél,  megelőzi  ugyanazon  szent- 
nek, mindjárt  halála  után,  közbenjárása  folytán  történt  csodák 
elöszámlálását ,  melyeket  a  főpap  által  e  végből  kinevezett  biz- 
tosok összegyűjtöttek  s  elküldtek,  mielőtt  a  boldoggá  avatáshoz 
fogtak  volna.  Ezen  levél  rövid,  s  csak  Erzsébet  özvegységi  ide- 
jét foglalja  magában. 

2.  Libellus  de  dictis  quatuor  Ancillarum  s.  Elisabethae, 
sive  Examen  miraculorum  et  vitae  ejus.  Nyomtatásban  megjelent 
1728-ban  Lipcsében,  ívrétben,  Méneken*  J.  B.  által  kiadott 
„Scriptores  rerum  Saxonicarum"  gyűjteménynek  II.  kötete  2007. 
lapján  (Dict.  IV.  Ancill.). 

Szent  Erzsébet  életének  részleteire  nézve  ez  a  legrégibb 
s  leghitelesb  forrás.  Nem  egyéb  ez,  mint  azon  tanúbizony- 
ság jegyzökönyve  ,  melyet  Erzsébet  négy  komornája  vagy  szol- 
gálója tett,  midőn  1234-ben,  három  évvel  halála  után,  a  szent- 
szék biztosai  előtt  vallattuk.  Ezen  négy  tanú  a  következő  : 
a)  Guda  vagy  Judith,  ki  a  hercegnőhöz  szegődött,  midőn  az 
még  csak  5  éves  volt,  s  később  vele  együtt  sz.  Ferenc  öltö- 
nyét vette  föl.  b)  Hirselgaui  Izcntrud,  ki  a  hercegnő  udvarhöl- 
gye lett  ennek  tizenöt  éves  korában,  s  később  legmeghittebb  ba- 


opera  protiilísse ,  optaiis  et  sperans  aliqueiii  successimiiii  ,  qui  haec  ie- 
gens  et  iniserans  ,  eiuditiori  slylo  ct  elegantiori  eloqueiilia  corrigens 
emeiidabit.  Theod.  ïhiiring.  I^iologus  in  librum  de  vita  beatae  Klisabeth. 
í)  A  za'rjel  között  a'lló  szavak  azon  rövidítések  ,  melyekkel  a  tör- 
ténetünk folytán  clrí'ordiiló  jegyzetek  s  idézetek  alatt  az  iiletó  szerzőket 
megjelöljük. 


97 

rálnoje.  c)  Erzsébet,  ki  marburírbani  elvoniillsaga  alatt  mint 
szolgáló  adatott  melléje,  d)  Inneng-ard  ,  szürke  nénike  (irg-al- 
mas  nö),  ki  hasonlókép  Marbiirgban  vele  tartózkodott.  E  négy- 
nek valloma'sát  egy  névtelen  azon  alakban  gyüjKitte  össze,  mely- 
ben most  birjuk  ,  vagy  miként  tudós  Basnage  mondja  ,  minőben 
magok  a  tanúk  irták.  E  bámulatra  méltó  s  valóban  szivrehaló  el- 
beszélés szolgált  alapúi  minden  későbbi  történetnek. 

3.  Haec  est  forma  de  statu  mortis  Lantgraviao  de  Thurin- 
giâ,  ex  MS.  Liesbornensi,  apud  Martene  et  Durand ,  Collectio 
amplissima  etc.  Pars  1,  p.  1254 — 56  (Mart.). 

Erzsébet  halálának  s  némely  csodáinak  egészen  majdnem 
egykorú  elbeszélése;  mert  a  szerző  mondja,  hogy  nem  akarja  ha- 
marabb életirását  adni,  mielőtt  látná,  mit  szándékozik  Isten  szol- 
gálójával tenni  ,  t.  i.  nem  akart  irni ,  mielőtt  nem  kanonizálta- 
tik. Meghalt  pedig  123i,  s  kanonizáltatott  1235. 

4.  S.  Bonaventurae  sermo  de  sanda  Elisabeth.  Ennek 
munkáival  nyomtatásban  jött  ki  1609-iki  mainzi  kiadásában, 
ívrétben,  III.  kötet.,  289.  lap.  (S.  Bonavent.)  Bonaventura  meg- 
erősít s  ismétel  értekezésében  több  oly  adatot,  melyek  már  a 
4-ik  komorna  elbeszélésében  is  foglaltatnak. 

5.  Theodorici  Thuringi,  ordinis  Praedicatorum,  libri  octo 
de  S.Elisabeth,  Andraa  regis  Hungariorum  filia.  Canisius  H. 
Thesaurus  monumentorum  1725-iki  kiadás,  IV.  kötete,  116 — 152. 
lapján  jelent  meg.  Igen  fontos  kiegészítő  részletek  Mencken- 
nek  II.  kötete  1987  lapján,  s  Slruvius  Act.  litlerar.  II.  kö- 
tete 1.  füzetében  adattak  ki.  Erfurtban  1520-ban  jelent  meg  a 
műnek  egy  német  fordítása,  de  mely  már  igen  ritka.  Nem  meg- 
vetendő toldalékkal  ellátva  a  kasszeli  könyvtárban  vagyon  meg 
e  mű  kéziratban.  Abriiszeli  burgognc-könyvtárban  flamand  for- 
dításban is  létezik  (Theod.). 

Theodorik  1229-ben  két  évvel  sz.  Erzsébet  halála  előtt 
született  Apoldában  Thüringiában  ;  később  pappá  szenteltetett 
s  sz.  Domonkos  rendébe  lépett ,  kinek  életét  is  irta  ,  mely  igen 
becsültetik.  Élőbeszédében  mondja  ,  hogy  midőn  sz.  Erzsébet 
életét  tanulmányozni  kezdte,  és  tapasztalta,  hogy  sem  Konrád- 
nak a  pápához  irt  levele,  sem  a  négy  udvarhölgy  tanúságtétele 
nem  nyújtja  ez  életnek  teljes  s  elég  világos  rajzát,  fáradságos 
kutatásokat  s  több  utazást  lett,  hogy  mielőtt  a  munkához  fogna, 

7 


98 

líj  adatokat  gyűjtsön,  s  így  csak  1289-ben,  következőleg  58 
évvel  Erzsébet  halála  után,  fogott  adatai  rendezéséhez  s  a  mü 
Írásához.  Az  általa  követett  modorról  maga  így  ir  :  Incompo- 
sita  et  sparsa  composui,  ínordinata  ordinavi,  ornavi  prout  potiii, 
impolita.  Multa  interserui  et  apposui  ....  Ouaedam  sicut  in 
scriptis  reperi ,  de  verbo  ad  verbum  posui  ;  et  nonnulla  etiam 
variavi ,  et  universa  et  diversa  in  unum  colligens,  hoc  opuscu- 
lum  compilavi.  Pertractavi  autem  mente  mea,  solus  omnia  con- 
scribens,  emendandoque  rescribens  plurima  saepius ,  caligan- 
tibus  oculis  5  manu  mea.  Idézi  ö  bizonyos  Ottó  nevű  dömés  ér- 
tekezését sz.  Erzsébetről,  mint  „doctissimi  et  devotissimi  viri"  ; 
kinek  nyomára  azonban  sehogy  sem  akadhattunk;  de  hallgatás- 
sal mellőzi  Berthold  szerzetesnek  s  Erzsébet  férje  házi  papjá- 
nak elbeszélését,  melyről  később  a  kéziratok  fölemlítése  közt 
fogunk  szólani,  noha  első  négy  könyvében  vagy  szóról  szóra  le- 
irta,  vagy  fordította  Bertholdot. 

Theodorik  müve  a  legfontosabb  s  legtökéletesb ,  melyet 
szentünk  csak  sugalhatott  Különösen  elvitázhatlan  érdemet  szer- 
zett magának  az  által,  hogy  a  különféle  elbeszélésekbe  hatá- 
rozott időszámítást  s  bizonyos  rendet  hozott  be,  minek  kivite- 
lében, véleményünk  szerint,  több  kegyeletet,  gyöngédebb  val- 
lásosságot s  őszintébb  lelkesedést  senki  sem  tanúsított  volna.  Irá- 
lya megfelel  lelkületének,  s  kivéve  némely  helyeket,  egész  mü- 
vét, mint  azon  szép  keresztény  latinság  legteljesb  emlékiratát 
lehet  idézni ,  melynek  ékesszólása  s  főleg  költészete  egészen 
független  a  pogány  latinságétól,  s  ezt,  véleményünk  szerint, 
fellengzö  szépségében  is  sokszor  fölülhaladja. 

A  német  fordítás  is  a  báj  e  kinyomatát  hordja  magán. 

6.  De  sancta  Helisabeth.  Az:  Aurea  legenda  Sanctorum, 
quae  lombardica  hystoria  nominatur,  compilata  per  fratrem  Ja- 
cobum  de  Voragine,  című  s  a  15-ik  században  gyakran  kiadott 
szentek  életének  híres  gyűjteményéből  kiszakított  legenda. 
(Leg.  Aur.) 

Vorago  Jakab  Domonkos  volt,  s  1298-ban  halt  meg.  Te- 
hát egy  századból  való  volt  szentünkkel,  s  azért  ennek  több 
helyet  is  szentelt  mint  más  szenteknek,  csakhogy  elbeszélése 
kevés  oly  adatot  tartalmaz,  melyeket  már  Theodorik  nem  közölt 
volna. 


99 

7.  Volgarizzamenlo  délia  vita  di  saiila  Elisabelta  di  Un- 
ghcria  :  testo  antico  toscano  ora  per  la  prima  voila  slampata. 
Modena,  1848. 

Ez  szentük  éleiének  egy  olasz  fordítása,  olyan,  milyet  az 
aranyozott  legenda  ad.  A  magliabecchianai  könyvtár  kéziratai 
közt  talállatolt  Florencben,  és  Marc-Anlonio  Parenli  által  köz- 
rebocsáttalolt  jegyzetekkel. 

8.  Auctor  Rhytmicus  de  vita  S.  Elisabethae,  landgraviae 
Thuringiae,  e  codice  bibi.  ducalis  Saxo-Gothan.  Apud  Méneken, 
Script.  Rer.  Saxonicar.  II.  köt.  2034  lap.  (Vit.  Rhyt.) 

Ez  4500  versből  álló  költemény,  mely  48  énekre  vagyon 
osztva.  Tartják  pedig  thüringiai  tájnyelvre  fordított  latin  költe- 
ménynek, melyről  Tentzel  azt  állítja,  (Supplem.  Hist.  Gothan. 
II,  536  lap.)  hogy  a  15-ik  századból  eredt.  Méneken  pedig,  ki 
azt  először  közölte,  azt  mondja,  hogy  a  13-ból.  Bodmer  s 
Groeter  (Bragur.  VI.  köt.  II.  rész.  127  lap.)  e  költeményt  Ro- 
Ihe  kanonoknak  s  a  thüringiai  krónika  (1.  a  8.  számot)  szerzőjé- 
nek tulajdonították  ,  ki  a  15-ik  században  élt,  se  véleményö- 
ket  egy  kézirat  élőbeszédére  alapították,  melynek  mása  Mün- 
chenben vagyon.  Mi  szemügyre  vettük  azon  helyet ,  mely  a 
Mencken-féle  szövegből  hiányzik,  s  azt  találtuk,  hogy  itt  Rothe 
csak  mint  fordító  említetik  : 

Der  mann  der  ditt  buchlyn  gedutschet  hat, 
etc.  Az  utolsó  énekben  Raspon  tartománygróf  1246-ban  történt 
haláláról  mint  egykorú  eseményről  tétetik  említés.  Ezenfölül  a 
mü  belszerkezete  eléggé  bizonyítja  régi  korát. 

E  költemény  nem  kevesbbé  becses  s  érdekes  kiítforrás 
Theodorik  krónikájánál.  S  ámbár  nem  oly  tökéletes  s  jól  ren- 
dezett mü ,  mint  a  krónika,  mégis  Erzsébet  életének  egyes  ré- 
szeiről, melyekről  értekezik,  sokkal  több  adatot  közöl.  Semmi 
sem  látszott  az  elbeszélő  figyelmét  kikerülni ,  s  innét  átalán 
azon  kor  ismeretére  ,  —  az  udvarok  életmódjára,  uralkodó  vé- 
leményekre stb.  nézve  számtalan  megbecsülhetlen  értékű  uta- 
sítást találunk.  Az  elbeszélés  egyszerű,  szivreható  ,  természe- 
tes; a  helyiségek  kijelölése  nagy  gondot  árúi  el;  az  idő  ponto- 
san meg  vagyon  határozva  ;  végre  az  egész  az  igazságszeretel 
s  egykorűság  bélyegét  hordja  magán. 

9.  Monachi  Isenacensis  vulgo  Juhannis  Rothe  ,  Chronicon 

7* 


100 

Thuringiae  vcrnaciiliim  ,  apuci  Méneken  ,  Script.  Rer.  Saxonic. 
II.  köt.  1633  —  1824  lap  (Rotlie). 

Ezen  Rothe  Luxenbiirgból  származott,  s  az  eisenachi  Mi- 
Asszonyunlvról  nevezett  egyház  kanonokja  volt.  Miivét  Anná- 
nak, az  1445  —  1483-ig  uralkodott  Vilmos  herceg  nejének  aján- 
lotta. Beszédmódja,  mint  a  felső  s  alsó  némethoni  szójárás  ve- 
gyüléke,  nehezen  érthető.  Becses  e  mü  különösen  azon  össze- 
köttetés tekintetéből ,  melybe  szentünk  életét  s  Thüringia  nem- 
zeti történelmét  hozza,  valamint  azon  adatokra  nézve,  melyeket 
Lajos  hercegnek,  a  szent  férjének  személyére  s  viseletére  nézve 
tartalmaz.  A  különbség,  mely  ezen  korirat  és  a  7-ik  sz.  alatt 
emiitett  költemény  némely  pontjai  között  észrevehető,  eléggé 
mutatja,  hogy  e  két  mü  szerzője  nem  ugyanazon  egy. 

10.  Légende  von  santElsebetenn^  a  „Passional"nak  neve- 
zett nagy  legendában,  melyet  Knoblauch  1517-ben,  Straszburg- 
ban,  nyomtatásban  bocsátott  közre  ;  ívrét.  (Passiónál). 

Ugyanezen  legenda  még  a  müncheni  könyvtárban  218  és 
735.  sz.  alatt  létező  két  kéziratban  is  találtatik;  e  kéziratok 
egyike  1476,  másika  pedig  1486-ban  kelt ,  nyelvezetek  azon- 
ban egy  századdal  régibb,  mely  körülmény  a  mü  eredetét  leg- 
alább a  XIV.  századba  teszi  át  ;  az  eddig  általunk  említett  em- 
lékiratoktól azonban  egészen  független,  s  nem  egyéb ,  minta 
néphagyomány  egész  gyermekded  egyszerűségében.  Találunk 
ebben  sok  oly  adatot,  melyeket  másutt  hasztalan  keresnénk, 
továbbá  sok  megható  vonást  szentünkről,  s  ennek  legkedvesebb 
szavait.  1 

11.  Sermo  de  sancta  Elisabeth,  a  Nürnbergben  1487.  meg- 
jelent Thesaurus  novus  de  Sanctis-ban.  (Serm.  CLV.) 

Dicsbesz,éd  szentünk  szeretetéről  s  szemlélődő  életéről 
ezen  szöveg  fölött  „Vendidit  omnia  quae  habuit  et  émit  eam*'' 
Sok  szépet  foglal  magában. 

12.  Pomerium  sermonum  de  sanclis  hyemales  et  estiva- 
les, editi  per  fratrem  Pelbarlum  de  Temeswar,  divi  ordinis  San- 
cti  Francisci.  A  kötet  végén  olvassuk  :  Impressi  ac  diligenter  e- 
mendati  expensis  circumspecti  viri  archibibliopolae  Joannis 
Rynman  de  Oringaw  :  in  officina  induslrii  Henriéi  Gran.  Finiunt 
féliciter  anno  salutis  nostrae  mille  quingentesimo  quindecimo. 


íOi 

inense  Octobri;  két  hasábos  ívrélben.  —  Pray  ennek  egy  ma'- 
sik,  1501.  Hagenauban  megjelent  kiadását  is  említi. 

A  96.  97.  és  98-ik  beszéd  sz.  Erzsébetnek  vagyon  szen- 
telve. Semmi  líjat  sem  tartalmaznak  ;  az  egész  a  Theodorik  féle 
legendának  elég  száraz  magyarázata ,  anélkül^  hogy  valamely 
magyarhoni  hagyományt  tartalmazna. 

13.  Vita  illiistris  ac  divae  Elisabeth ,  régis  Hungarorum 
filiae  ,  conscripla  stilo  elegantissimo  opera  Christi  Sacerdotis 
Jacobi  Monlani  Spirensis ,  Surius  „de  Probatis  Sanctorum  histo- 
riis"  etc.  című  gyűjteményében  VI.  kötet  Coloniae  Aprippae 
1581. 

Ez  nem  más  mint  Theodorik  bövitve,  s  a  Renaissance  utáni 
latinsággal  irva.  Az  eredeti  kiadás ,  mely  Ruremondeban  nyom- 
tatásban megjelent ,  és  már  igen  ritka  ,  a  bruxellesi  BoUandis- 
ták  által  összegyűjtött  okmányok  közt  találtatik,  s  magában  fog- 
lal egy,  1511.  évi  Mária  hó  idusairól  kelt,  s  a  szerző  által  a  mar- 
burgi  szerzetesekhez  intézett  ajánló  beszédet,  melyben  kije- 
lenti, hogy  e  miivet  az  előbbi  év  őszén  készítette.  Az  egész  mü 
jegyzetekkel  együtt  a  Sedulius  által  1613.  Antverpben  kiadott 
História  Seraphica-ba  is  átvétetett. 

14.  Annales  de  Hainaut  ,  par  Jean  Lefévre  ,  melyet  Guyse 
Jakab  „l'Histoire  de  Hainaut''  folytatása  gyanánt  a  párizsi  királyi 
könyvtár  kéziratai  után  közrebocsátott  Úrban  Fortia  gróf  1834, 
és  1835.  (Jean  Lefévre.) 

A  46-ik  könyv  22  s  következő  fejezeteiben  sz.  Erzsébet 
legendájának  francia  fordítása  foglaltatik  Voragine  Jakabtól  von- 
zó irálylyal ,  melyhez  a  tudós  kiadó  számtalan  jegyzetet  s  ész- 
revételt csatolt. 

Szándékosan  mellőzünk  el  más  írókat,  milyen  p.  beauvaisi 
Vince  s  mások  ,  kik  müveik  folytán  csak  tökéletlenül  s  röviden 
szóltak  sz.  Erzsébetről. 


2-sxor.  Hitújítás  iit.íni   írűk. 

A)  Katolikusok. 

15.  Sermo   de  Sancta   Elisabeth  vidiia,   ap.  Sermones  Jo- 
doci  Clichtovei  Neoportuensis,  etc,  Paris,  1534,  in  4-o. 


102 

16.  Antonii  Bonfinii  RerumUngaricarum  Décades  quatuor, 
cuin  dimidio.  Francofort.  1581. 

Sz.  Erzsébet  életét  elég  felületesen,  s  a  Renaissance  utáni 
tudósok  egész  nyomatékával  (emphase)  beszéli  el. 

17.  Annales  Minorum ,  seu  trium  ordinum  a  S.  Francisco 
institutorum  a  R.  P.  Luca  Waddingo  Hiberno  etc.  második  kia- 
dás; Roma,  1732.  ívrét  I.  s  11.  köt.  (Wadding.) 

Sz.  Erzsébet  élete  teszi  e  jeles  történelem  két  első  köte- 
tének nagyobb  részét.  A  szerző  azon  adatokhoz,  melyeket  Theo- 
dorik  s  a  négy  szolgáló  könyvéből  merített,  becses  fölvilágosí- 
tásokat  csatolt  azon  viszonyról ,  mely  sz.  Erzsébet,  sz.  Ferenc 
és  ennek  rende  között  létezett,  melyeket  könnyű  volt  meríte- 
nie a  ferencrend  történelem-forrásaiból ,  melyekhez,  sajnos,  mi 
nem  férhettünk. 

18.  Justus  Lipsius ,  Diva  virgo  Hallensis.  Opera, 
lom.  II  p.  808. 

E  müvet  a  tudós  s  áhítatos  iró  egy  csodálatos  képnek 
szánta  ,  mely  eredetileg  sz.  Erzsébeté  volt ,  s  lánya  Zsófia  által 
Brabantba  vitetett ,  hol  a  hali  egyházban  ma  is  tiszteltetik. 

19.  Bavaria  sancta,  descriptaa  Mathaeo  Radero 
de  societate  Jesu,  Monaci  1615.  (Rader.) 

Ezen  érdekes  gyííjtemény  első  kötetében  Erzsébet  életé- 
nek jó  kivonata  található. 

20.  Corat  verhael  van  het  leven  derheyligen  van  S.  Fran- 
ciscus  oirden  met  haer  levende  figuren ,  wt  diversche  historié 
schryvers  genomen  deur  den  E.  P.  Broeder  Cornélius  Tielmans, 
guardiaen  van  der  Minderbroederen  binnen  Aken.  s'Hertogen- 
Bosch.  ScheíTer ,  1620,  nyolcadrét.  gólh  idomokkal,  257  lap.  az 
élőbeszéden  s  helybenhagyásokon  kivül. 

E  sz.  Ferenc  rendének  dicsőítésére  szerzett  mü  132—142 
lapjain  magyarhoni  sz.  Erzsébet  életét  tartalmazza. 

Ezen  életirás  egy  arcképpel  van  földíszítve  s  egy  a  szent 
alázatosságát  dicsőítő  névversezettel  (acrosticon)  végződik  : 


i03 


Elisabeth  s'  conincx  dochlor  van  Hongarijcn  gheboorcn, 
Latende  gelt  ende  goet,  heeft  de  armoede  vercoren, 
In  verscheyden  deuchden  heeft  se  haeren  tyt  overghebracht, 
Syt  naevolghers  ghy  Rycken  ,  van  t'gheene  sy  heeft  veracht. 
Armoede  was  haer  vrient ,  en  haer  seer  aengenaem, 
Boude  gasthuysen  om  d'arme  menschen  t'ontfaen  : 
En  siecken  te  troosten ,  te  genesen  van  haer  smerte, 
Tytelicke  goederen  sy  daer  voor  mildelyc  versette  , 
Hier  voor  heeft  sy  veccreghen  de  glorie  hier  boven  , 

Laet  ons  met  haer  den  Heere  loven. 

21.  La  vie  de  sainte  Elisabeth,  fille  du  roi  de  Hongrie, 
duchesse  de  Thuringe ,  première  religieuse  du  tiers-Ordre  de 
Saint-François,  recueillie  par  le  R.  P.  Apollinaire  ;  revue,  cor- 
rigée et  augmentée  par  le  R.  P.  Jean-Marie ,  du  même  ordre. 
Paris,  1660.  (P.  Apoll.) 

Hévvel  és  lelkesüléssel  iralolt,  de  sok  szónoklattal  és  fö- 
lösleges fejtegetéssel. 

22.  La  vie  de  sainte  Elisabeth,  etc.,  par  le  P. 
Archange,  religieux  pénitent  du  troisième  ordre  de  Saint-Fran- 
çois. Paris,  1692.  (P.  Arch.) 

Alakra  nézve  az  előbbinek  eléje  teendő ,  de  a  szent 
iránti  ugyanazon  áhítatos  érzületre  s  szeretetteljes  odaadására 
nézve  vele  egyenlő.  Mind  a  keltő  a  fönt  nevezett  latin  szerző- 
ket vette  alapul ,  s  a  német  elbeszélések  egészen  ismeretlenek 
voltak  előttök.  Archange  több,  nagyon  jól  constatirozott  adatot 
elhagyván,  más  épületeseket  s  meghatókat  ad  hozzá,  melyeket 
azonban  mi  nem  hoztunk  föl ,  minthogy  nem  ismerjük  a  forráso- 
kat,  melyekből  azokat  meríthette. 

23.  Auserlesenes  history  Buch....von  den 
lieben  Gottes  heiligen,  etc.  P.  Kochem  Márton  kapuci- 
nus által  irt  könyv.  Ágoslában  1732.  (Az  első  kiadás  1692) 
(Kochem). 

E  gyűjtemény  II  köt.  3.  r.  802—836  1.  terjedő  53-ik  tör- 
ténetében értekezik  "sz.  Erzsébetről.  S  noha  az  áhítatos  szerző 
mást  nem  tett,  hanem  csak  Erzsébetnek  Montanus  által  irt  éle- 
tét, miként  ez  Suriusban   találtatik,   németre  fordítva  adja  elő, 


104 

mégis  fordításán  oly  tiszta  kellem  ömlik  el,  s  egész  elbeszélése 
alatt  oly  megható  imákat  intéz  a  szenthez ,  s  szive  oly  őszintén 
röpköd  afelé,  kinek  szenvedéseit  s  erényeit  leirta,  hogy  lehe- 
tetlen azt  mély  megindulás  és  épülés  nélkül  olvasni.  —  Meg- 
valljuk,  hogy  mindazon  szent  életrajzok  között ,  melyeket  ta- 
lálhattunk, egy  sincs,  melynek  a  szerény  kapucinus  müvét  eléje 
nem  tennők. 

24.  Histoire  des  Ordres  m  o  n  a  s  t  i  q  u  e  s,  P.  He  - 
lyot  által  kiadva  Párizsban  1718.  VII.  köt.  287—293  lap. 

25.  Vita  S.  Elisabethae  viduae  ,  landgraviae  Thuringiae, 
ducis  Saxoniae  ,  Hassiae  principis  et  comilis  Palatinae,  nec  non 
D.  Margaritae  Virginis ,  quarum  illa  Andrae  et  hacc  Belae  IV. 
Hungáriáé  regum  filiae  crat ,  MSS.  codicibus  erudita  ,  ac  prae- 
viis  dissertationibus  illustrata  ,  studio  Georgii  Pray  S.  J.  sacer- 
dotis.  Tyrnaviae,  1770. 

E  könyvben  Pray,  a  tudós  jezsuita,  egy,  a  Canisius  által 
használtaktól  különböző  kézirat  után,  Theodorik  müvének  egy 
űj  kiadását,  a  szent  csodáira  vonatkozó  toldalékkal  eszközölte. 
Egy,  tizenkét  fejezetre  osztott  bevezető  értekezése  egészíti  ki 
Erzsébet  életirását,  de  igen  kevés  eredeti  adatot  tartalmaz. 

26.  Die  légende  der  H.  Elisabeth,  von*  Johann  Gráf  May- 
láth ,  a  Hormayr  által  1822-bcn  közzétett  nemzeti  történeti 
zsebkönyvben. 

A  magyarhon,  Erzsébet  és  önnön  hazája  történelme  körül 
tett  kutatásairól  ismeretes  Mayláth  gróf,  csak  az  előbb  idézett 
müvek  nagy  részében  foglalt  legendák  visszaidézésére  szorít- 
kozott. Az  ember  egészen  megütközik  azon ,  hogy  magyarhon 
régi  és  ujabb  történetíróiban,  az  egy  Bonfint  kivéve,  sz.  Erzsé- 
betről mitsem  talál  ')• 


'}  Ila/áiik  tortëiieiinëbeii  járatlan  irók  sokszor  vátíolnak  bennünket 
il}esniivel ,  mit  nem  érdemellek  meg  őseink  ,  sem  nu  !  A  sok  tatár  és  tö- 
rök pusztítás  kiégette,  letombolta  zárdáinkat,  semmivé  tette  Mát}  ás 
könyvtárát.  Ha  e/-  nem  lett  volna,  iMontaíembert  nem  csodálkoznék  Íróink 
hiányán.  Mi  már  elüttök  fcnylettiink ,  és  sohasem  haladtak  volna  fölül, 
ha  a  végzet  pusztító  angyala  szüntelen  nem  irtja  ^ala  e  szegény  haza 
lánglelkíi  fiait!  Ne  hozzátok  eszünkbe,  mily  kincsek  lehettek  elrejtve  elé- 
getett zárdáinkban  ^  kirablott  könyvtárainkban  ,  mert  ekkor  csak  még  mé- 
lyebb sebet  vágtok  hazánk  szomorú  múltját  sirató  szivünkön.  Míg  mi  szén- 


105 


B)  Protestánsok. 

27.  Adaini  Ursini  Molybergensis  chronicon  Tliiningiao 
vcrnaculutn ,  apud  Menckonii,  Script.  Rer.  Saxoiiic,  III.  kol. 
(Ad  Ursin). 

Ezcn  1547-ben  befojezctt  krónika  arról  nevezetes,  hogy 
protestáns  szokás  szerint,  a  sz.  csodáit  elmellozi,  ki  mindazáltal 
az  elbeszélő  képzeletét  élénken  foglalkodtatá  ;  az  ö  és  Lajos 
herceg  személyét,  valamint  történelOk  több  eseményét  illelö 
becses  adatokat  találunk  benne. 

28.  Díva  Elisabctha  magnifiée  coronata  ;  Christliche  Eh- 
rengedaechtniss  der  H.  Elisabeth,  in  zwei  Predigten,  von  .T.  B. 
Happel  (protestáns  lelkész,  s  a  német  rend  tagja).  Marburgban, 
1645.  (Happel) 

Ez  a  szent  liszteletére  mondott  két  beszéd  azért  sajátsá- 
gos, mert  szerzője  lutheránus,  ki  mégis  át  voll  hatva  iránta  a 
tisztelettől. 

29.  Georg.  Michel  Pfefferkorn.  Auserlesene  Geschichte 
von  der  berühmten  Landgrafschaft  Thüringen,  etc.  1684. 

Thüringiának  átalános  történelme,  melyben  minden  új  adat 
nélkül  szentünk  történetét  is  találjuk. 

30.  Winkelman  J.  J.  Bcschreibung  der  Fürstenthümer 
Hessen,  etc.  (Hessennek  történeti  leirása)  Bréma  1698,  ívrét. 
(Winkelm.) 

E  jeles  mü  6-ik  része  Lajos  herceg  s  sz.  Erzsébet  törté- 
netét tartalmazza,  úgy  mint  azon  tájon  népszerűvé  váll  ;  oly 
egyszerűséggel ,  az  adatok  oly  fontos  összekeresésével  s  oly 
rokonszenvvel  vagyon  előadva,  hogy  ez  elbeszélés  azok  egyike, 
melyeket  az  eredeti  kűlforrások  fölvilágosítására  legjobban  lehet 
fölhasználni.  A  szerző  folyton  idéz  egy  kéziratot,  ily  cím  alatt  : 
Thesaurus  antiquilalum  Thuringicarum ,  mely  Crolach  Henrik 
állal  1553-ban  íratott,  s  még  1696-ban  is  létezett.  Mi  azonban 
minden  siker  nélkül  kerestük  azt  Hessen  és  Thuringia  jelen- 
legi könyvtáraiban. 


vefttiinlí,  a  vadcsopí)!!  bős/ült  hullámait  fölfogvii,  addig  ti  .  N}  iigat-líii- 
rop-i  gyermekei,  fulvira'go/JiaHatol-  jótékony  áiiiynnkban.  I falain)!  Ieiíalál)b 
kimcljetclv  a    s/omorú  emlékek  i'oleles/.té<eU)l.  A  fordítók. 


106 

31.  Chr.  Fron.  Panlini  História  Eisenacensis,  etc.  Frank- 
furt, 1698. 

32.  Andréas  Toppius.  História  der  stadt  Eisenach  ,  ver- 
fasset  1660. 

33.  Joh.  Mich.  Koch.  Historisclie  Erzaehlung  von  dein 
Schloss  Wartburg  ob  Eisenach,  etc.  1770. 

34.  Das  im  Jahr  1708  lebende  und  schwebende  Eisenach, 
von  Johann  Limperg.  1709. 

E  négy  mű  különösen  Eisenach  város  és  Wartburg  törté- 
nelmével foglalkozik,  mely  utóbbiban,  Erzsébet,  élete  első  20 
évét  töltötte.  A  különféle  hagyományok,  részletes  adatok,  idő- 
határozás, föliratok,  s  más,  Erzsébetre  s  férjére  vonatkozó  emlé- 
kek egész  halmazát  foglalják  magokban,  melyekre  máshol  nem 
akadhatni.  Az  utolsó  (32.  szám  alalti)  főleg  sajátságos  s  mu- 
lattató. 

35.  Bina  sanctarum  Elisabetharum  (t.  i.  a  schoengaui,  ki 
1056-ban  halt  meg ,  s  a  miénk),  veluti  illustrissimarum  saec. 
XI  et  XII,  testium  veritatis  evangelicae  in  Hassia  memória  mo- 
numentis  et  nummis  declrrata,  a  J.  A.  Liebknecht,  etc.  Giesse, 
1729.  —  Néhány  használható  adatot  foglal  magában. 

36.  J.  H.  Von  Falckenstein.  Thuringisehe  chronik,  3  v.  Er- 
furt,  1738. 

37.  J.  G.  A.  Galletti,  Geschichte  Thüringens.  Golha,  1783. 

38.  Thüringische  Geschichte  aus  Sagittarius  hinterlasse- 
nen  Papieren,  etc.  1787. 

E  három  mü  többé  kevesbbé  a  18-ik  század  jellegét  hord- 
ja magán,  s  csak  az  időszámítás  és  Erzsébet  életével  egy- 
korú események  tekintetében  bir  némi  értékkel. 

39.  Elisabeth  die  heilige,  Landgraefin  von  Thüringen  und 
Hessen,  etc.  von  Dr.  Karl  Wilhelm  Justi.  1-ső  kiadás,  Zürich, 
1797;  2-ik  kiadás,  Marburg,  1835.  (Justi). 

Őszinte  hálával  tartozunk  Justi  tudornak  s  a  marburgi  luthe- 
ránus egyház  superintendensének,  kinek  irataiból  s  tudós  elbe- 
széléseiből birjuk  szentünk  történetére  vonatkozó  első  adatain- 
kat, s  ki  életének  nagy  részét  arra  szentelte,  hogy  Erzsébet 
erényét  s  dicsőségét  napfényre  hozza.  Munkájában  a  legnagyobb 
pontossággal  használta  az  előbbi  emlékiratokat,  melyek  rész- 
letes leírását  is  adja.  Csak  azt  fájlaljuk  ,  hogy  a  mostani  böl- 


107 

cseség-nek  engedve,  több  helyet  hallgatással  mellőz,  s  hogy  ka- 
tolikus-ellenes hibák  s  elöiléletek  által,  melyeknek  helyzeté- 
nél fogva  természetesen  ki  volt  téve  ,  engedte  magát  vezettet- 
ni ;  különben  csak  bámulni  lehet  a  tudományt  s  buzgóságot, 
melyet  a  kat.  századok  egyik  hősnőjének  tiszteletére  kifejtett  ; 
sőt  valóban  óhajtani  lehetne,  bár  sok  mostani  katolikus  viseltet- 
nék egyháza  régi  fénye  iránt  oly  gyöngéd  tisztelettel ,  mint  e 
lutheránus  superintendens. 

Justi  könyvének  második  kiadása  ,  mely  az  első  után  39 
évvel  jelent  meg,  becses  és  fontos  adatokkal  szaporodott,  me- 
lyek ezen  időközbeni  fáradságának  gyümölcse.  Ezenfölül  egy, 
„Die  Vorzeit"  című  évi  gyűjteményben  1823-ban  sz.  Erzsébet 
életének  jeles  kivonatát  közié;  1824- és  26-ban  pedig  mar- 
burgi  egyháza-  s  sirjának  tökéletes  leirását  adja. 

40.  J.  C.  S.  Thon,  „Schloss  Wartburg,"  etc.  4-ik  kiadás. 
Eisenach,  1826.  —  Nagyjelentőségű  azon  helyek  történetére 
és  helyrajzára  nézve ,  hol  Erzsébet  élt. 

41.  Histoire  généalogique  de  la  maison  de  Hesse,  Turk- 
heim  báró  által,  Straszburg.  1819.  —  A  család  viszonyainak  né- 
mely homályos  pontjaira  fényt  derít. 

42.  Geschichte  von  Hessen,  von  Christoph  Rommel.  1820. 
—  Marburgi  Konrádot  kivéve ,  elég  felületes  kivonat. 

43.  Geschichte  der  Hohenstaufen  und  ihrer  Zeit  (A  ho- 
henstaufr  családból  származott  császárok  s  koruk  története) 
Raumer  Frigyes  által. 

E  jeles  mü3-ik  kötetében  Raumer  teljes  igazságot  szol- 
gállat mind  Erzsébetnek  mind  férjének  ,  s  életöket  oly  pontos- 
sággal adja  elő ,  milyent  történetének  határai  csak  engednek  '). 


1)  Staadler,  Ui  e  niiivet  1836-bíin  német  fordításban  adta,  s/.  Krzsé- 
betnek  9  eíjyniástól  liülönbüző,  rejjény  vagy  más  épületes  olvasmány  alak- 
jában irt  életrajzát  említi,  melyek  1828—1831  München,  Hi  fin  t  ,  Passan, 
Agosta ,  Jena,  Koblentz  Eisenach  és  Bécsben  adattak  ki.  l)e  a  történész- 
nek eg)  ik  sem  nyíijt  i'ij  forrásokat. 


108 


II.  Kéziratok. 

1.  Das  Lében  des  edelii  tiiginlhaftin  lantgraven  Ludevvigis 
dcr  de  was  elich  gemahel  unde  wert  der  heiligin  hochgebornen 
Frouwin  Elizabeth  . . .  das  beschrebin  hat  er  Beiit  sin  capellan  der 
yine  heymelich  gewest  ist  von  joggentbis  yn  synen  lod.  —  Né- 
met kézirat,  két  példányban,  melyek  egyike  a  golhai  könyv- 
tárban 52-ik  sz.,  a  másik  pedig  a  kass^eliben  tartalik.  (Berthold 
Mss.) 

E  rendkívül  becses  életrajz,  tekintve  szerzője  állását,  ki 
a  benne  fölhozott  események  legnagyobb  részének  szemtanúja 
volt,  természetesen  első  helyet  foglal  el  kúlforrásaink  közölt. 
Ez  mindarra  nézve,  mi  Lajosra  s  Erzsébet  házas  életére  vo- 
natkozik, ugyanazon  hitelességi  s  pontossági  kezességet  nyüjlja, 
melyet  a  négy  szolgáló  vallomása  özvegységére  nézve.  A  pár- 
beszédek ebben  gyakoriabbak  ,  mint  bármely  más  ktílforrásban. 
Valószínűleg  ismeretes  volt  Theodorik  előtt,  s  le  is  másolta- 
tott általa,  jóllehet  említést  nem  teszen  róla.  Meglepő  azonban, 
hogy  egy  ily  becses  kézirat  soha  sem  bocsáttatott  még  közre 
nyomtatásban.  Berlholdot  illetőleg,  ki  Lajos  herceget  keresztes- 
háborúba  kisérte,  azon  vélemény  vagyon,  hogy  a  reynharls- 
brunni  zárda  tagja  volt,  mert  e  zárdáról  gyakran  teszen  em- 
lítést. 

2.  Vita  S.  Elisabethae  landgraviae,a  fratre  Caesario,  sacer- 
dote  in  monasterio  vallis  sancti  Pelri.  —  E  becses  okmány,  mely 
„Caesarius  Heisterbacensis"  név  alatt  ismeretes,  sa  cistercirend 
egyik  nevezetes  Írójától  származik,  ki  1237-ben,  tehát  hat  év- 
vel Erzsébet  után  halálozott  meg,  igen  felületesen  vagyon  meg- 
említve Leibnitz  által  :  Introd.  in  script,  rer.  Brunsv.  t.  II.  p.  47  ^ 
és  Harzheim  által  :  Bibliot.  Coloniens  p.  45.  Justi  utolsó  kiadá- 
sában szintén  mondja ,  hogy  létezését  sehogy  sem  tudla  bebi- 
zonyítani. Mi  azonban aBollandisták  által  az  „Acta  Sanctor."  foly- 
tatására összegyűjtött  anyagok  között  találtuk,  melyek  most 
Bruxellcsben  a  bourgognei  könyviárban  le  vágynak  téve.  Azon 
másolat,  mely  itt  létezik,  Gamans  atya  által  íratott  1638.  a 
Koblentzhez  közel  fekvő  münstereiífeli  főiskola  egyik  kézirala 
mellé,  s  küldetett  az  antverpi  Jezsuitáknak.  Az  élőbeszédben, 


109 

vagy  inkább  a  némot  lovagrend  marburgi  tagjaihoz  inl(''zelt 
ajánló  levélben,  Caesar  úgy  nyilatkozik,  hogy  Konrád  ,  Erzsé- 
bet lelkiatyja  tanácslá  neki ,  miszerint  vezeklönöje  eletét  irja 
le  ,  mihez  m  jg  barátai  a  marburgi  szerzetesek  kérelme  is  já- 
rult, s  általok  indítatva  irta  a  szöveget,  melyet  hozzájok  küld, 
Keresztély  lestvér,  saját  zárdájabeli  szerzetes  elbeszélése  után, 
ki  a  sz.  átvitelén  jelen  volt  (1236).  írói  s  történészi  hirét,  (me- 
lyet „Históriáé  memorabiles"  című  müve  után  bir),  kétségkívül  a 
marburgi  szerzerzetesek  hozzá  intézett  kérelmének  köszönheti  ; 
mert  jobban,  mint  bár  ki  más,  kezeskedhettek  müve  pontossá- 
gáról. S  így,  mint  látjuk,  nehezen  érdemelhet  ^egykorú  iró  na- 
gyobb hitelességet,  mint  ö.  Quia  ,  úgy  mond  ,  sancta  illa  humi- 
liter  et  simpliciter  in  hoc  mundo  vixit ,  s  kijelenti,  hogy  irálya 
egészen  hasonló  ezen  egyszerűséghez,  t.  i.  minden  ékesszólás 
nélküli.  Elbeszélése  majd  egészen  megegyezik  a  négy  szolgáló 
vallomásával,  sőt  azt  lemásolni  látszott,  de  magában  foglal  még 
ezenfölül  több  fontos  adatot,  s  több  megható  részlet  hiteles 
megerősítését,  melyeket  a  későbbi  századok  költérei  s  legenda 
írói  fölhoznak  ugyan,  de  ki  nem  jelentik,  hogy  ezen  egykorú 
íróból  vették  ki. 

3.  Der  lieben  frowen  sant  Elysabeten  der  landgrefin  le- 
ben.  A  híres  heidelbergi  könyvtárban  a  CV.  sz.  alatt  létező  né- 
met kézirat,  melyet  Miksa  bajor  herceg  1622-ben  Rómába 
küldött,  de  1815-ben  ismét  Heidelbergbe  vitetett  vissza.  (Cod. 
Pal.  Heid.) 

E  kézirat  irásmodora  Wilken  szerint  a  15-ik  századból 
való;  szerzője  azonban,  a  mü  több  helye  után  ítélve,  a  szent- 
tel egykorú.  Önnön  állítása  szerint  ferencrendi  volt  ;  elbeszélé- 
sében átalában  a  négy  szolgáló  vallomásait  követi ,  s  több,  Er- 
zsébet s  Ferenc  közölt  létező  viszonyra  vor.alkozó  ,  valamint 
Berlholdból  átvett  részletet  hoz  föl.  Meggyőződésünk  szerint 
ez  nem  más,  mint  azon  latin  kézirat  fordítása,  melyet  Wadding 
„Annales  Minorum''  című  évkönyveiben  gyakran  úgy  idéz,  mint 
egy  egykorú  ferencrendi  müvét,  s  II.  köt.  217  1.  így  jellemez  : 
Anonymus  coaevius  qui  se  vidisse  vei  ab  aliis  certa  fide 
accepisse,  quae  de  sancta  femina  scripsit,  testalnr.  E  latin  kéz- 
irat Wadding  idejében  Lővenben  voll  ;  hasztalan  fáradtunk  ,  mi- 
dőn ezt  a  nevezett  város  könyvtárában  föl  akartuk  találni. 


110 

4.  Cy  encommence  la  vie  de  sainte  Elisabeth  fille  au  roi 
do  Hongrie.  Kézirat  a  párizsi  királyi  könyvtárban  7633.  szám 
alatt,  irásmodora  XIV.  századbeli.  (Rutebeuf) 

Ez  francia  versekben  adja  szentünk  történetét;  Íratott  a 
híres  Rutebeuf  troubadour  által,  ki,  mint  a  régi  francia  irodalom 
egyik  legtermékenyebb  mivelöje,  a  13-ik  század  második  felé- 
ben élt,  s  1310-ben  meghalt.  A  következő  versekben  maga  is- 
merteti meg  magát  : 

Dont  Rutebeuf  a  fait  la  rime. 
Ce  Rutebeuf  rudement  rime  , 
Et  sa  rudesse  en  sa  rime  a  .  . .  . 

Továbbá  azt  mondja,  hogy  Érard  ur  ösztönözte  öt  e  köl- 
temény Írására  : 

Et  toute  traire 

De  latin  en  rime  fransoise , 

Izabella  királyné,  Thibaut  navarrai  király  nejének  tiszte- 
letére. Azért  a  szent  mindig  Izabellának  neveztetik  benne.  To- 
vábbá mondja  : 

Ceste  esloire 
Qui  est  venue  de  Hongrie,    ^ 
Si  est  le  procès  et  la  vie 
D'une  dame  que  Ihesu  Criz 
Aima  tant  (ce  dit  li  est  escri/), 
Qu'il  l'apela  à  son  servize. 
De  lei  lit  on  en  sainte  église  ; 
Si  com  hon  tient  le  lit  Abel  , 
Doit  on  tenir  sainte  Ysabel 
A  sainte  ,  à  sage  et  à  senée. 
Vers  Dieu  ce  fut  si  asenée 
Que  toz  i  fu  ses  cuers  entiers 
bit  sa  tendue  et  ses  mestiers  .  . . 

Kiválólag,  némely  részletek  hozzáadásával,  a  4  szolgáló 
letéteményét  követi.  Végre  így  fejezi  be. 

Or  prions  donques  à  celi  (celle^ 
A  cui  tant  bien  faire  abeli  , 
Que  pour  nos  deprist  à  celui 
Dieu  qui  ne  refuse  ne  lui, 


ül 

PJt  por  la  proiere  enproit  ccle 

Qui  fut  et  sa  nieíre  et  sancelle  (^son  ancdle^ 

Qu'il  nos  otraie  cele  ioie 

Quelle  et  ccste  dduie  otíoie, 

Kxplicit.  Üiex  en  soit  loetz. 

Ditesanieu  vos  qui  loeiz. 

E  mü  elvilázhallan  költészeti  érdemén  kivül  még  hiteles 
s  eg-ykorú  tanúságot  is  szolgáltat  a  hatásról ,  melyet  a  nagy 
szent  csodái  s  erényei  Frankhonban  előidéztek  ')• 

5.  Chi  commenche  de  sainte  Yzabiel.  13-ik 
századbeli  kézirat  a  párizsi  királyi  könyvtárban,  a  Saint-Ger- 
mains-des  Prés  alapban  1863.  sz.  alatt.  (Le  moine  Robert,  Ro- 
bert szerzetes) 

Ez  is  sz.  Erzsébet  tiszteletére  francia  nyelven  irt  kölle^ 
meny,  szerzője  ,  ki,  mint  irmodora  mutatja,  a  13-ik  századba 
tartozik,  müve  végverseiben  így  ismerteti  meg  önmagát. 

Je  vos  reguier ,  si  vos  agrée  , 

Ke  vos  nous  vouliez  otioier 

Ke  Ihu  Crist  voelliex  piorez  , 

Ki  sires  est  de  tout  le  monde , 

Ke  celui  face  net  et  monde 

Ki  a  ceste  istoire  ri  niée  , 

Kt  ensi  dite  et  compassée  ; 

Ke  tels  oeuvres  face  en  sa  vie 

Kil  en  ait  gloire  deservie  ; 

Ke  Diex  eskience  d'estre  en  duel 

F  j-  è  r  e  Robert  de  C  a  m  b  l  i  n  ni  u  e  1. 

E  szerzetes  költér,  kinek  életéről  mitsem  tudunk,  újra 
dolgozta  föl  a  3-ik  szám  alatt  említett  ferencrendi  legendát,  és 
testvére,  Heisterbachi  Caesar  2-ik  sz.  alatti  elbeszélését  ;  sok 
kecsesei  és  bájjal  adta  vissza  a  szent  azon  vonásait  s  szavait, 
melyeket  ezek  följegyeztek,  kiváltképen  a  közte  s  férje  között 
éjjel  tartott  társalgást.  Különösen  a  két  házastárs  házastársi 
gyöngédségét  tartja  szemelőtt. 

6.  Sente  Elseb  et  L  e  b  c  n.  221  lapból  álló,  német 
költemény  a  darmsladti  levéltárban  a  XIV.  századból,  melynek 


í)  E  költemény  Jubinal  Achilles  által  bocsáttatott  közre  nyomtatás- 
ban Kutebeuf  müvei  teljes  kiadásában. 


ii2 

nyelve  azonban  a  XlII-ikba  látszik  tartozni.  Jelentékeny  része 
nyomtatásban  jelent  meg  a  „Diutiska"  című  gyűjteményben,  me- 
lyet GraíF  berlini  tanár  bocsátott  közre.  (Cod.  Darmst.) 

Nem  más  mint  Theodorik  s  Berthold  müveik  átalakítása 
versekbe,  némely  részletek  hozzáadásával. 

7.  VonsenteElysabethen.  Német  költemény,  egy 
hosszú  rímes  legendában,  hártyára  irva,  a  straszbiirgi  könyvtár- 
ban, Joanniták  alapja  77.  sz.  irásmodora  XIV.  századbeli.  (Cod. 
Argent.) 

Szentünk  élete  a  179 — 203  ívrétü  lapig  terjed,  melyet 
Massman,  a  tudós  tanár,  a  verses  legendák  gyűjteménye  3-ik  kö- 
tetének tart.  E  kis  költemény  kevés  újat  tartalmaz;  de  irálya  s 
eszméi ,  melyek  telvék  gyermekded  egyszerűséggel  s  igazi 
költészettel,  gyöngyörködtetök. 

8.  Von  sente  Elsebethen.  Szentünk  egyik  kötet- 
len beszédben  irt  legendája  Fritzlar  Ármin  kézirat-gyűjtemé- 
nyében, "Lében  der  Heiligen  Praedikten"  címmel  1345,  és  1349- 
böl  a  heidelbergi  könyvtárban  CXIII  és  CXIV.  sz.  alatt.  CHerm. 
Fritz.) 

Massman  egyik  1827  Denckmaehlcr  című  müvében  bocsá- 
tá  közre.  Az  egész  csak  rövid  kivonat,  mely  azonban  több  ere- 
deti becses  adatot  tartalmaz. 

9.  Vita  beaté  E  1  i  z  a  h  e  t  h.  Kézirat  a  vatikáni  könyv- 
tárban 4401.  sz.  alatt,  hártyán,  kötésén  a  Borghése  család  cí- 
mere látható,  irásmodora  XIV.  századbeli.  (Cod.  Vatic.) 

Ez  irat,  szerzője  állítása  szerint,  azon  hivatalos  adatok 
kivonata,  melyek  Rómába  küldettek;  s  valóban  Guda  és  Izen- 
trud  vallomásának  egy  része  föltalálható  benne.  A  mű  egyéb- 
iránt nagyon  tökéletlen,  s  ügy  látszik,  hogy  egy  tanárnak  föl- 
adványul  szolgált;  a  végén  néhány  figyelemre  méltó  gondolat  s 
adat  olvasható.  Idézzük  itt  előszavát  eredetisége  végett  : 

„Cum  multi  discant  verba  scholae  etpauci  verba  vitae,  de- 
crevimus  vilam  Beaté  Elyzabeth  eo  dictamine  Christi  fidelibus 
referendam.  Qiioá  cognovimus  relatione  testium  juramentis  me- 
diantibus  a  reverendis  doininis  et  magistris  eam  conscriptam  ac 
summo  pontifici  et  cardinalibus  universis  recitatam  et  hoc  digne, 
quia  spirituális  homo  dijudicat  omnia ,  ut  a  nemine  judicetur. 
Omne  opus  sanum  trina  provenit  considerationo  :  primum,    an 


il3 

liceal  ;  deinile  .  an  deceal  :  poslrcino  .  ;i!i  r\|M'(lial  ;  Dctcbat 
ergo  ;  el  rêvera  expcdiens  fueral  iil  liac  compilalione  ronver- 
salionis  fainiile  dei  inquisitores  nobis  potins  verbis  siniplicibns 
inpendent  scientiam  tnorum,  quain  scientiam  litlerarum.  Auscul- 
taiiles  ideo  karissimi  silete.  Elhaec  salnlaria  audite  cum  quiète. 
Est  ig-itur  silenlinm  in  Iribns  valde  bonnm  :  serval  paceni  primo  ; 
dat  vim  oralionuni ,  et  bone  conscientie  fngal  delrimenUim  quae 
plus  custodienda  est  qnam  aurnm  et  argenlum.  Ecce  jam  incipi- 
uius.  Vidole  nomoii  mile.  Far  imilari  Doiniiic  honorem  hujus 
vilae.'' 

10.  V  i  1  a  S.  Ë  l  i  s  a  b  e  t  h  a  0  H  n  n  g  a  r  i  a  e  r  e  g  i  n  a  e. 
Florencben,  a  Lőrinc  féle  (laurentienne)  könyvtárban,  Plut. 
XXVII.  1.  Cod.  ÍS.  sz.  alatt  levő  kézirat,  melyet  Monlfaucon 
„Bibliolh.  manusc.  Nr.  292  említ.  (Cod.  Flór.) 

Ez  az  aranyos  legenda  fordítása  némi  hozzáadásokkal. 

il.  Légende  d  e  r  H.  E  1  i  s  a  b  e  (  h  und  St.  G  e  r  - 
t  r  a  u  d  i  r  m  u  1 1  e  r  ,  az  andechsi  írott  krcjnikában,  a  müncheni 
könyvtárban,  Cod.  Germ.  218. 

12.  História  e  c  r  1  e  s  i  a  s  t  i  c  a  I  s  e  n  a  c  e  n  s  i  s ,  per 
M.  Nicolaum,  Rebhahn,  1621 -bol,  az  eisenachi  tanoda  könyvtárá- 
ban. —  E  szerző,  jóllehet  eisenachi  lutheránus  superintendens, 
elég  tökéletesen  gyűjtötte  össze  akalolika  kegyeletnek  a  szentre 
vonatkozó  hagyományait.  Kijelenti  ugyan,  hogy  ,.partim  fabulosa 
sünt,  partim  superstitionem  rcsipiciunt",  de  azért  mindent  elmond, 
uiit  tud,  s  a  keresztény  olvasónak  hagyja  fön  az  Ítéletet. 

13.  Joh.  Waldschmidt,  Commentatio  succinct  a 
d  e  v  i  l  a  e  t  f  a  c  t  i  s  M.  C  o  n  r  a  d  i  d  e  M  a  r  p  u  r  g,  c  o  n  f  e  s- 
s  0  r  i  s  d  i  v  a  e  E  1  i  s  a  b  e  t  h  a  e,  etc.  Latin  kézirat-darabok 
gyűjteménye  a  XVIL  századból,  a  kasszeli  könyvtárban.  cHas- 
siaca.  fol.  Nr.  112.) 

Ezek  egy  oly  mű  Írására  összegyűjtött  adatok,  mely  va- 
szinűleg  sohasem  végeztetett  be. 

14.  L  e  b  e  n  Mag.  C  o  n  r  a  d  i  v  o  n  M  a  r  b  u  r  g,  Schmin- 
kius  J.  N.  által,  a  kasszeli  könyvtárban.  Hass,  4",  Nr.  13(i. 

Konrád  és  sz.  Erzsébet  életének  zagyvaléka,  többmás 
furcsa  darabbal  ;  az  egészen  a  katolicismus  iránti  vakbuzgó 
gyűlölet  ömlik  el. 

8 


ii4 

15.  Az  antverpi  jezsuiták,  illetőleg  a  bollandisták  által 
az  „Acta  Saiictorum"  című  gyűjtemény  folytatására  összegyűj- 
tött anyagok  s  írott  okmányok  közölt,  melyek  most  jól  elrendezve, 
s  keltök  ideje  szerint,  a  brüszeli  Bourgogne  féle  könyvtárban  lé- 
teznek ;  azok,  melyek  sz.  Erzsébetre  vonatkoznak,  egy,  szent 
András  hava  19-ére  esö  szentekről  szóló  ívrétű  kötetnek  két 
harmadát  foglalják  el.  íme  itt  sorban  következnek  úgy  ,  mint 
azokat  Slaedler  ,  e  mű  német  fordítója  nagy  gonddal  össze- 
jegyezte (Ms.  Boll.  Brux.) 

1.  A  négy  szolgáló  vallomásának  másolata. 

2.  Jegyzet  a  cambrayi  székesegyházban  tett,  s  szentünk- 
nek tulajdonított  alapítványokról. 

3.  Névtelen  latin  elbeszélése  a  ruhá]\róli  csodának,  mely- 
ről XI.  fejezetünkben  vagyon  szó. 

4.  A  szentnek  élete  latin  nyelven  3  részre  osztva ,  mely 
MünstereiíFelből  küldetett,  s  melyet  Gamans  atya  eleinte  Cae- 
sarénak tartott;  az  egész  nem  egyéb,  mint  a  régibb  források 
remek  latinsággal  tett  átdolgozása. 

5.  A  szentnek  élete  latin  nyelven,  kivonat  a  löveni  könyv- 
tár egyik  kéziratából,  íratott  1320-ban;  Theodorik  és  a  4  szol- 
gáló vagyon  ebben  sok  szóhalmaz  s  számtalan  kitérések  mellett 
fölidézve  ;  két  könyvre  osztatik ,  melyek  közöl  az  első  életét,  a 
másik  pedig  csodáit  tartalmazza. 

6.  A  Theodorik  állal  készített  életrajz  kiegészítése  ;  ez 
ugyanaz  ,  melyet  Méneken  és  Struve  nyomtatásban  közrebo- 
csátottak. 

7.  Több  fejezet  azon  oktatásra  vonatkozólag,  melyet 
szentünk  egy  angyaltól  nyert;  Gamans  atya  által  küldetett  be 
1641-ben. 

8.  A  szent  élete  Heisterbach  Caesartól  ;  1.  fölebb,  2-ik  sz. 
alatt. 

9.  Brevis  vita  S.  Elisabethae  Thuringiae  ;  minden  fontos- 
ság nélküli. 

10.  Konrádnak  a  pápához  irt  levele,  megloldva  a  cso- 
dák elöszámlálásával,  úgy,  mint  az  ott  nyomtatásban  meg- 
jelent. 

11.  Levelezés,  mely  Kritgradt  és  Willeman  atyák,  né- 
methoni hithirdetők,  és  az  Antwerpben  lakó  Bolland  s  Pape- 


115 

brocli  közölt  váltatott,  szentünkre  vonatkozó  azon  különféle  kéz- 
iratokról s  emlékekről,  melyek  Welzlar-,  Aldenberg-  ésHeras- 
bergben  lü42,  1697  és  1698-ban  létezlek. 

12.  Különféle  legendák,  dicsények  ,  énekek  és  hoiniliák 
a  széniről,  melyek  régi  zsolozsma-  s  misekönyvekből  vonattak 
ki.  Néhányai  fölhozunk  a  függelékben. 

13.  jegyzet  Zsófia  brabanti  hercegné,  szentünk  lánya 
temetkezési  helyéről. 

14.  A  szent  érmének  leírása,  melyei  Reyher  1692-ben 
Golhában,  „Monumenla  Landgraviorum  Thnringiae"ben  bocsá- 
tott közre. 

15.  Revelaliones  bealae  Mariae  factae  beatae  Elisabeth, 
filiae  regis  Hungáriáé.  Történetünk  egyik  legbecsesb  emlék- 
irala  ,  mely  egy  németországi  zárdából  küldetett,  melynek  ne- 
vét kibetűznünk  nem  sikerült. 

16.  A  szentnek  élete  Thcodoriklól^  a  Canisius  által  kiadott 
elbeszélés  némely  változó  olvasásával  és  becses  hozzáadá- 
sokkal, lemásolva  a  wetzlari  sz.  Mária  egyház-karának  egyik 
könyvére.   1696-ban  Wilman  atya  által  küldetett  be. 

\em  véltük  szükségesnek  fölidézni  itt  mind  azon  latin  s 
német  köriratokat,  s  szentek  életeinek  azon  többé  kevesbbé 
fontos  gyűjteményeit,  melyekben  Erzsébetről  vagyon  szó,  s 
melyeket  használtunk  ;  mert  ezek  száma  végetlen  lenne.  Giry, 
ferencrendi  atya,  a  szentek  éleiében,  melyet  a  XVII  század 
folytán  bocsátott  közre  ,  azt  mondja,  hogy  100-nál  több  iró 
foglalkozott  ezen  élettel,  sőt  ezen  számot  ma  bátran  háromszor 
annyira  is  leheljük. 

Vagyon  azonban  még  különösen  szentünkre  vonatkozó  né- 
hány mü  ,  melyek  minden  kutatásunk  dacára  elöltünk  titokban 
maradlak.  Ilyenek  kiváltképen  : 

1.  Egy  egykorú  ferencrendi  latin  kézirata,  melyei  Wad- 
ding  mint  Lövcnben  létezőt  idéz.  (1.  a  nyomt.  között  14,  a  kéz- 
iratok közöli  3-ik  sz.  alatt. 

2.  Thesaurus  Anliquitalum  Thuringicarum.  Crolachius  H.- 
lól,  kézirat  1553. 

3.  Jodocus  Clichtovacus  ,  de  nalali   S.  Elisabethac  sermo. 

4.  H.  Hanckins,  Angii,  Soc.  Jes.,  História  de  S.  Elisa- 
belha,  Párizs,  1632-ben,  8-ad  rét. 

8* 


ÍÍ6 

5.  Végre  gcnli  Honrik,  az  ünnepélyes  tudor  „Ca- 
talogus  virorum  illustrium"  című  müvében,  mely  a  XIII.  szá- 
zadban Íratott  a  végből,  hogy  a  sz.  Jeromos  által  kezdett,  s  gem- 
blouri  Sigebert,  vagy  röviden,  Gérard ,  lillei  szerzetes  állal 
folytatott  egyházi  írók  csarnokának  kiegészítése  legyen  :  „Scri- 
psit  pluríma  míracula ,  quae  B.  Elisabeth  de  Thüringiae  ,  post 
mortem  suam  dicitur  fuisse  operata."  M.  Huet,  ezt  1838.  Cent- 
ben kiadott  „Recherches  sur  la  doctrine  de  Henri  de  Gand"  című 
jeles  müvében,  196  1.  idézi. 


SZEXT  ERZSÉBET 

ÉLETRAJZA. 


jjRespondens  Jésus  dixit  ;  Confiteor  tibi  ,  Páter  , 
Domine  coeli  et  terrae,  quia  abscondisti  haec  a  sa- 
pientibiis  et  prudentibiis  ,  et  revelasti  ea  parvulií. 

Sz.  aiáté,  XI,   25. 


I.  FEJEZET. 

Mint  uralkodott  Hermann  herceg  Thűr!ng':,'í^an  ,  és  Endre  király 
Maçj'îiroriZiigban  ;  mint  s/-iiletctt  a  kedves  'J  szent  Erzsébet  s  vitetett 
Eiseiiachbd. 

Quasi    Stella    matutina  in    niedio  nebnlae 
Sirúk  könyv.  50,  6. 

Elisabeth  fut  fille  d'unç  noble  roy,  et  fut 
no!)le  de  lignage;  mais  elle  fut  plus  no- 
ble par  foy  et  par  religion  ,  et  sa  tres- 
noble  lignée  elle  Tennoblit  par  exemple, 
elle  l'esclaircit  par  miracle  ,  elle  l'eni- 
bellit  par  grâce   de  sainteté. 

Jean  i^efévre,   Ann,  de  Hainant,  1.  46. 

Azon  fejedelmek  között,  kik  a  tizenharmadik  század  elején 
uralkodtak,  Németországban  nem  volt  hatalmasabb  és  tekinté- 
lyesebb, mint  Hermann  thüringi  és  hassiai  tartomány-  és  szász- 
országi palotagróf.  Bátorsága  s  jeles  tehetségei,  melyek  örök- 
ségével együtt  hírneves  atyjától,  a  „Vasasának  nevezett  Lajostól, 
a  középkor  egyik  legnevezetesb  fejedelmétől  ")  szállottak  rá; 
továbbá  III.  Ince  pápa  pártfogása  ;  közel  rokonsága  rötszakállií 
Frigyes  császárral ,  kinek  unokája  volt ,  valamint  Ottokár  cseh 
királylyal ,  a  szósz,  bajor  s  osztrák  uralkodó  házakkal  ;  végre 
széles  államainak  Németország  közepébeni  fekvése ,  melyek  a 
Lahn  folyótól  egész  az  Elbáig  terjedtek  ki  :  —  mindezek  nagy 
politikai  szerepet  jelöltek  ki  számára.  Jóllehet  nem  tartozott  a 

»)  Jónak  láttuk  megtartani  a/.on  naiv  kifejezcnt  ,  nicl}  lyel  a  regi 
német  irók  mindnyájan  .  kik  c^ak  s/.ent  Kr/.sébetrol  Tauíer-  és  S/.uzótól 
egc^z  Kochem  ^lárton  atyáig  iitak,  üt  jellemzik  :  die  liebe  heilige  Elisabeth. 

')  l^ásd  a  Toldalék  I.  számát. 


i20 

római  szeiil  birodaloni  hét  választója  közé,  mindazonáltal  az  ö 
befolyása  döjtotle  ol  választááukat ,  s  pártja  a  különféle  ko- 
ronakövelektöl  lígy  tekintetet!,  mint  elhatározó.  Söt  a  birodalom 
sorsa  is  nem  egyszer  volt  az  ö  kezeiben.  -Ha  találkozik  király,  — 
így  szól  róla  egy  hasonkorű  költemény-,  ki  vagy  nagyon  hosz- 
szií,  vagy  nagyon  rövid  ,  vagy  kevesbbé  képes  az  országot  és 
ax  egész  világot  megörvendeztetni ,  Thüringia  ura  elveszi  tőle 
koronáját,  és  annak  adja.  kinek  akarja''  ').  Nevezetesen  a  híres 
lí.  Frigyes  esászár  egyedül  neki  köszönhette  12H-ben  történt 
császárrá  választatását. 

De  nemcsak  hatalma  által  vivta  ki  Németország  becsülé- 
sét,  hanem  azonfölül  határi  nem  ismerő  bőkezűsége,  művelt- 
sége és  vallásossága  állal  is  kilünt.  Fejét  sohasem  hajtotta  nyu- 
galomra a  nélkül ,  hogy  a  szentírásból  vagy  maga  ne  olvasott, 
vagy  mások  által  ne  olvastatolt  volna  magának.  Ifjúsági  tanul- 
mányait Párizsban  végezte,  mely  akkor  a  sz.  és  világi  tudomá- 
nyok első  szentélye  volt.  "j  lU  a  költészetet  annyira  megsze- 
rette, hogy  egész  uralkod;ísa  alatt  legnagyobb  gonddal  sze- 
dette össze  a  régi  németek  hőskölteményeit ,  és  a  hajdankori 
mesterek  ezen  énekeinek  leírása  végett  több  írót  tartott  udva- 
rában ^).  S  minlhogy  épen  azon  korban  élt  ,*  melyben  a  vallási 
s  hősköltészet  Némethonban  l<^gtisztább  fényében  ragyogott, 
föl  is  fogta  ennek  halhalallan  szépségét  :  s  ámbár  VI.  Henrik 
s  más  akkori  fejedelmek  s  nagyok  módjára  nem  foglalhatott 
helyet  a  szerelmi-énekesek  (Minnesaenger)  között ,  kik  mü- 
veiket a  kastélyokban  s  kunyhókban  hallak  visszhangzani  :  még- 
is egy  sem  miílla  föl  őt  az  életvidámító  niüvészelek 
iránti  szerelete  ,  bőkezűsége  s  a  költők  iránti  jó  hajlamában , 
ezek  képezték  rendes  társaságát  és  gondossága  legfőbb  tár- 
gyát. Udvara  bizonyos  tekintetben  a  költők  hazája  volt,  s  ké- 
sőbbi viharos   éleiében   sem    változott   meg   azon   előszeretete, 


0  Singorkiiee  iit'   Waitbui*;   h«.    \  I, 

•)  Civitas  Parisieiisis  .  .  ,  ,  fons  jiortoniin  ct  piileiis  aquajuni  m- 
varum  iirij^abat  univei.sae  tenac  siipciHcieiii  ,  punciii  delicatiuu  ,  et  iltli- 
cias  pvaebens  regibtis  ;  et  uiiiversae  Dei  licclcsiae  siiper  tavum  et  iiiel 
libéra  dulciora  propinans.  Jac.  de  Vit.   Ilist.  occ.   C.  VII. 

3)  ï'aidiiji  AiinalevS  Ismüc    p.  30. 


i2i 

nielylyel  iráiitok  már  ifjúságában  viselteiéit  ').  Vetekedve  di- 
csőítek is  azért  a  költök  ,  s  hirdették  jeles  tulajdonait,  miért  is 
neve  nemcsak  ïiturel  s  Parcifal,  hanem  a  nemzeti  költészet  min- 
den más  népszerű  költeményében  is  föltalálható  ;  Wallher  von 
(1er  Vogehveide,  ezen  kor  legnagyobb  költője,  így  szól  róla  '). 
-Wás  uralkodók  nagyon  kegyesek ,  de  egy  sem  oly  bökezii 
mini  ö;  ilyen  volt,  s  ilyen  ö  most  is  ;  senkivel  sem  érezteti  sze- 
szélyét .  .  .  Thüringiának  virága  még  a  havon  keresztül  is  tün- 
döklik; dicsőségének  nyara  és  tele  ép  oly  szép  és  kellemes, 
mint  tavasza". 

Midőn  Hermami  120tí-ban  Eisenach  fölöll  fekvő  Wartburg 
várában  tartózkodott,  Németország  hal  leghírnevesb  költője  se- 
reglelt össze  udvarában,  úgymint  :  Schreiber  Henrik.  Wallher 
von  der  Vogelweide  ,  Eschenbach  Wolfram.  Zwetzen  Reinhart, 
mind  a  négy  régi  családból  származol l  nenies  lovag  volt  ;  to- 
vábbá Bitterolf,  háziliszlje,  és  végre  Oflerdingen  Henrik  .  eise- 
nachi  vallásos  családból  származott  egyszerű  polgár  ^).  Nem- 
sokára heves  vetélkedés  támadt  az  öt  nemes  költő  és  a  szegény 
Henrik  között,  ki  azonban  tehetségre  és  hírre  nézve  azoknál  nem 
állott  alább.  A  hagyomány  azzal  vádolja  őket,  mintha  élete  ellen 
is  törtek  volna,  s  említi,  hogy  midőn  egykor  mindnyájan  egy- 
szerre rárohantak,  ínáskép  nem  menekedhetvén  meg,  Zsófia  her- 
cegnő közelébe  futott,  (minthogy  maga  a  (ariomány-gróf  távol 
volt),  s  köpenye  alá  rejtezkedett  ^).  Hogy  vége  legyen  a  civa- 
kodásnak,  abban  egyeztek  meg,  hogy  nyilvános  és  dőjtö  ének- 
harc tartassék  az  uralkodó  s  egész  udvara  előtt  ;  jelen  kellé  a  ba- 
kónak is  lennie,  zsineggel  kezében,  hogy  azonnal  még  a  gyűlés 
alatt  fölhúzza  azt,  kinek  költeménye  vetélytársaiénál  silányabb- 
nak fog  Ítéltetni  ^)  :  mi  által  eléggé  kimutatták,  hogy  az  ő  szemeik- 


'9  Neki  kös/önhetni  ,  hogy  Webleck  Henrik  bevcgezhelte  bJneisef, 
mely   legrégibb  a  kürnnkig   fenniniiradt  német  hoskölteniéyek  kü/.öH. 

^)  Lachmani)   kiad.  35  I.  ücr    Diinge  saf. 

^)  l'jabban  Spann  lovag  Ausztriát  iillitolta  a  liires  kültö  haxa'jaivik, 
és  a  Niebcliingeii  éneket  is  neki  tulajdonítja.  L.  Ileinricli  von  üt'terdiu- 
gen  und  das  Niebelungen  fJed.  Linz,    1810.   (F.  K.) 

*)   Inter  ihren   Mauteller  kroi  h  ,  .  .  .  \'ita  llbyt.    II.    §. 

^)  Decretuni  est ,  ut  jan»  accersito  spiculatore  ,  pracscntique  fu- 
nem  tenenti ,  pars  devicta  darctur  suspendenda.  —  Tentzelt  Suppl.  II, 
Hisl.   fíoth.  p.  520. 


Í22 

ben  a  dicsőség  és  élet  egymástól  elkülöníthellen.  Az  uralkodó 
herceg  beleegyezett  a  föltétbe,  és  az  elnöki  tisztet  is  elfogadá  e 
rendkivüli  vitatkozásnál,  melynek  híre  egész  Némethonban  el- 
terjedt, s  melyre  urak  és  lovagok  seregesen  érkeztek.  Egyik  a 
másik  után  különféle  tárgyat  énekelt  meg,  u.  m.  ki  kedvenc  fe- 
jedelmei dicséretét,  vagy  a  vallás  titkait  dicsöíté  ;  ki  a  léleknek 
a  föltámadás  utáni  összeköttetését  a  testtel,  az  Isten  kimeríthet- 
len  kegyelmét,  a  bánat  halalmát,  vagy  a  kereszt  diadalát,  fő- 
képen pedig  az  Isten  kedveltjének  Máriának  dicsőségét  hirdeté, 
ki  kilencszer  szebb  az  irgalomnál,  és  sokkal  szebb  magánál 
a  napnál.  Énekeiket  a  hallgatók  összeszedték,  s  e  gyüjtemhiy, 
„Wartburgi  harc"  cím  alatt  napjainkig  fenntartatott  ').  E  gyűj- 
temény a  német  irodalomnak  még  most  is  egyik  legjelesb  em- 
léke, mint  a  régi  nép  hitkincse  ,  s  egyszersmind  megcáfolhat- 
lan  tanúsága  azon  nagy  szerepnek  ,  melyet  a  költészet,  a  tudo- 
mány és  a  hit  játszott  e  századbeli  társadalomban.  Lehetetlen 
volt  elhatározni,  kié  legyen  az  előny  a  vetekedő  énekesek  kö- 
zöl; abban  egyeztek  tehát  meg,  hogy  Ofterdingen  Henrik  utaz- 
zon Erdélybe,  s  keresse  föl  a  híres  Klingsohr  mestert ,  ki  any- 
nyira  jártas  volt  a  hét  szépmüvészetben,  főleg  pedig  a  csilla- 
gászatban és  a  szellemidézésben,  hogy  ,  *mint  mondák,  ma- 
gok a  szellemek  is  kénytelenek  voltak  tudományának  engedel- 
meskedni, s  kinek  a  magyar  király,  tett  szolgalataiért,  3  ezer 
márka  ezüst  évdíjt  adott.  Egy  évi  időköz  adatott  Henriknek  ezen 
üt  megtevés^re,  s  ennek  elfolyta  után,  a  kijelölt  napon,  a  nagy 
tudósítással  együtt  Eisenach  kapui  előtt  meg  is  jelent  -). 

Míg  a  német   nemességet  a  költők  e  vitája  foglalkodtalá, 
melynek  emléke  megörökítve,  a  legkésőbbi  utódokig  fönnma- 


'^  Der  SingeiKriec  iif  Wai  tlung.  E  becseíi  g)űj(einéii)  ké/iraía, 
melyhez  még  azonkord  dallamok  is  csaloU  ák  ,  Jenában  vagyon,  s  1830- 
ban   Flttmíilier  által  adafutt  ki. 

^)  ^^'Sy  népszerű  ,  de  a  történés/ek  által  níeghazitdlolt  hagyo- 
mány mondja,  hogy  a  kitűzött  év  m;íi'  eltelt,  n»ieloit  Krdelybul  elindul- 
hattak ,  s  csak  egy  nap  volt  még  luífra,  mtdynek  éjjelén  tehát  Klingsohr, 
védencével  magát  líiisenachba,  a  legelőkelohh  vendég' lobe  tétette  által.  Ilen- 
lik  reggel  fölébredvén  ,  hallotta  a  s/.  Wyörgy  egyhá»  tornyaiban  levő  ha- 
rangok hangját,  midőn  reggel  meg.s/.ólínnlottak  ,  s  ráismert  hangjnkra  : 
axonnal  fölkelvén  fshát,  körnlnéy-eit ,  és  Kiaenachhan  látván  njagát.  a  s/a- 
•  ad  ég  alatt  adott   hálát  Istennek.  I.,   Vita  llhyt.  V.  §. 


i23 

radt;  addig  az  Űr,  ki  választottai  dicsőségére  mindig  féltékeny, 
azt  arra  használta  ,  hogy  legalázatosb  szolgálói  egyikének  böl- 
csőjét a  költészet  és  közlisztelet  dicskörével  övezze  körül.  ') 

S  valóban  I  Klingsohr  szállást  fogadván  Hellgreff  HL?nrik- 
nek  a  sz.  György  egyháza  kapujától  balra  esö  vendégfogadójá- 
ban, megérkezte  napjának  estéjén  lement  a  fogadó  kertjébe, 
hová  már  több  hassiai  és  thüringiai  nemes,  kik  egyedül  látha- 
tása végett  jöttek  Eisenachba ,  hercegi  tisztviselő  s  tisztes  vá- 
rosi polgár  gyűlt  össze,  kik  a  Némethonban  most  is  divatozó 
szokás  szerint  est-poharaztak  ^).  E  jámbor  emberek  körülvé- 
vénőt,  újságot  kivántak  tőle  hallani:  mire  ö  fölállván,  huza- 
mosb  ideig  nagy  figyelemmel  szemlélte  a  csillagokat,  azután 
pedig  így  szólott  :  „Új  s  egyszersmind  örvendetes  dolgot  hir- 
detek nektek,  egy  szép  csillagot  látok  emelkedni  Magyaror- 
szágban, mely  sugarait  Marburgra,  innét  pedig  az  egész  vi- 
lágra 3)  terjeszti  szét.  Tudjátok  tehát ,  hogy  ezen  éjen,  Ma- 
gyarország királyának  lánya  született,  ki  Erzsébetnek  fog  ne- 
veztetni, s  nőül  adatni  az  itteni  uralkodó  herceg  fiának;  szent 
leszen  az  ,  és  szentsége  örömére  s  vigaszára  leszen  az  egész 
kereszténységnek  *).  A  jelenlevők  örömmel  hnlloiták  e  szava- 
kat; a  lovagok  pedig  másnap  korán  reggel  Wartburgba  mtMi- 
tek ,  hogy  a  tartományi  grófot  a  hallottakról  tudósítsák,  kive^ 
épen  akkor  találkoztak,  midőn  misére  ment.  Nem  akarták  tehát 
visszatartoztatni  0?  hanem  vele  együtt  meghallgatták  a  sz.  mi- 
sét, melynek  végével  azonnal  közölték  vele  az  előbbi  napon 
történteket.  A  herceg  s  egész  udvara  ezek  hallatára  igen  meg 
volt  lépetve,  s  miután  lovát  előparancsolta,  maga  nagy  kísérettel 
indult  Klingsohr  mester  fölkeresésére,  s  öt  magával  Wartburgba 


•)  Rothe  Chron.  Thuiing.  p.  IÜ99. 

*)   Und  traiiken  dcn   Abiml   trang  L'.  ott. 

')   Passionale  f.   .57. 

*)  ïheodor.  Thiir.  c.  I.  Rülhe  i.  h  —  Vita  Rliyt.  V.  §.  sat.  Min- 
den esetre  fölöslegesnek  (árijuk  e  helyütt  nyílvan  kijelenttni,  IioíT}  a/.  e;;> - 
liáxnak  ,  különösen  5  ^'ixtns  pajiának,  a  csillagjo.slatt.il  fo^lalko/ók  ellen 
,,CoeIi  et  teiiae  Creator  Deii.s"  bullá)ál).in  kintondott  tilalma  előtt  mi  is 
meghajluiik  ;  a/onban  e  régi  más  irók  iiUá\  újra  fölido/ett  hagyományt 
ígészen   még  se.ii   mellőzhettük. 

0  Viíi*  Hhytm. 


124 

vitte,  hol  legnagyobb  tiszteleiben  részesült,  különösen  az  áldo- 
zárok  részéről,  kik  vele,  egy  egykorú  hagyomány  tanúsága  sze- 
szerint,  ügy  bánlak,  mint  valamely  püspökkel  i).  A  herceg  öt 
asztalához  is  meghítta,  s  vele  a  lakoma  után  huzamosb  ideig  tár- 
salgott, tudakozván:  miként  folynak  a  dolgok  Magyarország- 
ban, mit  csinál  a  király,  békében  vagyon-e  még  a  pogányok- 
kal, vagy  újra  elkezdödölt-e  már  a  háborü")  ;  Klingsohr  a  her- 
ceg kíváncsiságának,  kiben  már  az  atyai  szorgoskodás  fölébredt, 
mindenben  pontosan  megfelelt,  azután  pedig  azon  nagy  vita  el- 
döjtéséhez  fogott,  mely  miatt  Eisenachba  jött.  Az  újra  rende- 
zett ének-harcon  elnökölt,  és  sikerült  is  neki  a  vetélytársak 
Henrik  védence  elleni  gyűlöletét  elnyomni,  s  ennek  érde- 
mét nyilván  elismertetni.  Ezután  visszatért  Magyarországba  azon 
módon  mint  jött,  t.  i.  a  néphagyomány  szerint,  egy  éj  alatt. 

Magyarországot  ezen  időben  II.  Endre  kormányozta  ,  ki- 
nek uralkodása  Isten  és  alattvalói  ^)  előtt  egyiránt  kedves  volt. 
Híres  volt  az  országát  környező  pogányok  ellen  viselt  győzel- 
mes háborúiról .  de   még  inkább  mély  vallásosságáról  ,  és  az 


')   Vita  Kliytm. 

•-)  L'.  ou. 

^)  Bonfín,  Üecud.  I.  VIII.  —  Ki  csak  egy  szerző  után  itel.  nem 
tudja  annyira  a  nemzet  törtenetét,  nienn3ire  kellene.  —  Hog}  an  íogja 
a  belzavaiokat ,  a  királyné  nícgöietéaét  indokolhatni  a  .szerző,  ha  Ger. 
trndot  szentnek,  férjét  Isten  és  enibor  előtt  kedí  esnek  mondja  /  iMierl  \  e- 
tették  interdictum  alá  az  e:^é.sz  orsza'got,  miért  közösítették  ki  még  nia- 
gát  a  királyt  is  az  eg)  házból  .'  (Gregor  IX  }  I^Jndre,  mint  mi  a  történe- 
lemből tudjak,  pazailó,  s  az  országrendezése  helyett  haszontalan  kiilhad- 
dal  foglalkozó,  és  országát  zavarokba  dőjtő  fejedelem  volt^  s  így  alattvalói 
aligha  szerették  más  tekintetből ,  mint  abból ,  hog\'  nem  merte  őket  a  ki- 
rályné  meggyilkoltatásáért  megbiiníetni.  sat.  A  ford. 

Ha  egy  azon  korbeli  francia  költeménynek  hitelt  adhatunk,  a  ma- 
gyar király  udvarában  a  francia  nyelv^  igen  miveltetett  a  Franciahonból 
jött  nevelők  és  nevelőnők    által. 

Tout   droit  à  celui  tems    que  ci   je  vous  devis, 
Avoit  une  coutume  ens  el  Tyoîs   pais 
Que  tout  M  grand  seignor^  li  conte  et  li  marchis 
Avoient,  autour  eus  ,   gent   françoise  tourdis. 
Pour  apprendre  françois  leurs  filles  et  leurs  fils. 
Li  rois  et  la   royne  et  Berte  o   le  cler  vis 


125 

egyház  s  a  szcgényok  ir«nl  tanüsíloll  bökczüsógcröl.  Azoïi 
aranybányák  közöl,  melyek  Magyarhont  ma  is  gazdagítják,  né- 
hány az  ö  uralkotiása  alatt  fedeztetett  föl ,  s  a  hü  nép  ezeket 
Endre  erényei  jutalmának  tekintette.  Egykor  bányászai  hirül 
hozták  neki ,  hogy  ,  midőn  egy  hegyoldal  ásásához  fog- 
tak volna,  szózatot  hallottak,  mely  őket  kitartásra  intette  ,  mint- 
hogy azon  hegy  kimeríthetlen  aranyeret  rejt  magában ,  me- 
lyet Isten  Endre  királynak  szánt,  hogy  az  által  szeretetét  és 
vallásosságát  megjutalmazza.  Endre  ezen  isteni  kegyelmet  há- 
lával fogadta  ,  és  gazdagsága  növekedését  új  egyházak  és  zár- 
dák alapítására  és  bővebb  alamizsna  osztogatásra  használta  '). 
Nőül  birta  meraniai  vagy  andechsi  Gertrudot,  ki  a  német  biro- 
dalom ezen  időbeli  legelőkelőbb  házainak  egyikéből,  egyenes 
ágban  Karolomanntól  származott,  és  déli  Némethon  legszebb  tar- 
tományait birta.  Gertrúd  atyja,  III.  Berchthold,  Merania  és  Ka- 
rinlhia  hercege,  Isztria  határgrófja  és  Tirol  ura  volt.  Fivére, 
IV.  Berchthold,  visszautasította  a  birodalmi  koronát,  melyet  a 
fejedelmek  1198-ban  egyhangúlag  neki  ajánlottak. Egyik  nővére, 
Hedvig,  ki  későbben  szentté  avattatott,  Szilézia  és  Lengyelor- 
szág hercegnője;  másik,  a  szépségéről  s  szerencsétlenségéről 
híres  Agnes,  Fülöp  Auguszt  francia  király  neje  volt  ^).  Gertrúd 
ahítalosságban  nem  állott  férjénél  alább.  A  történészek  magasz- 
talják bátorságát  és  férfias  lelkét  ^).  A  leggyöngédebb  szeretet 
fűzte  egybe  e  két  házastársai  ^). 

A  Klingsohr  által  Eisenachban  kijelölt  napon  és  órában, 
1207-ben,  Gertrúd  királynő  •'^)  egy    lánygyermeket  szült,  ki  a 


Sorent  pré.s  d'aussi  bien    le    frantjois  de  Paris, 
Comme  se    ils  fussent  nés  el  bour  a  Sainct-Denis. 

Kerlhe  aux  grands  p'eds.  Kd.  de  M.  Paris,  es  így  valsziníí,  liogy 
sz    K/,sébet  érteit  és  beszélt    franciául  is. 

0  Vita  Rhytm.   §   II.  t 

'^}  \j.  a  toldal.  sz.  Erzsébet  anyja  részérüli    származási  tábláját. 

5)   Tbeod.  1.  k.  II.  fej. 

^)  Róbert  barát,    kézirat 

^3  A  német  tui  ténetirúk  s/.  Erzsébet  születése  hel)  ének  eg>  bangu- 
lag  I'ozsonyt  mondják  ;  de  temesvári  Pelbait  I.)  ik  századbeli  magyar 
hitszónok,  ,,de  laudib.  s.  Elis,'*  című  értekezésében  Sáros  Patakot  mond- 
ja :  ,.KIisabe(b  duu)  nála   fuissct  ín   oppido  Sáros-Patak   et  in   deliciis  nu- 


126 

keresztségben  Erzsébet  nevel  kapott  ').  A  keresztelési  szertar- 
tás igen  nagyszerű  volt  ;  a  kisdedet  mennyezet  alatt  vitték  az 
egyházba ,  mely  mennyezet  legszebb  volt  mindannyi  között, 
melyeket  Budán  a  keleti  fényűzés  egyik  akkori  főraktárában 
látni  lehetett. 

E  kiválasztott  gyermek  már  bölcsőjétől  kezdve  előjeleit 
adta  rendeltetésének,  melyre  Isten  őt  kijelölte;  a  vallás  állal 
megszentelt  szavak  voltak  az  elsők  ,  melyek  figyelmét  fölkel- 
tették, s  az  elsők,  melyeket  azon  mértékben,  mint  szó- 
láslehelsége  fejlődött,  igyekezett  utánozni  ,  és  midőn  beszélni 
megtanult,  sokáig  csak  imákat  rebegtek  ajkai.  Rendkívüli  figyel- 
met tanúsított  az  első  vallásoktatás  iránta  melyet  nyert,  mert 
kétségkivül  egy  benső  világosság  tette  fogékonynyá  lelkét  e 
szent  igazságokra.  A  történészek  tanúsága  szerint  már  3  éves 
korában  fejezte  ki  a  szegények  iránti  szánalmát ,  és  igye- 
kezett mindenképen  adományok  által  segíteni  nyomorukon  "). 
így  későbbi  egész  élete  már  csecsemő  korában  ,  mint  csirában 
rejlik;  első  telte  alamizsna,  első  szava  ima  volt;  már  ekkor  lát- 
szott birni  Istentől  azoi*  kegyelmet,  melyet  később  oly  bőven 
vala  elhintendő  a  földön.  Alig,  hogy  napvilágot  látott,  máris 
megszűntek  a  háborúk,  melyekbe  Magyaríion  bele  volt  bonyo- 
lódva, és  a  benső  civakodások  is  lecsillapodának.  E  csend  és  nyu- 
galom a  nyilvános  életből  a  magánosba  is  átszivárgott;  az  is- 
teni törvények  megszegése ,  a  kicsapongások ,  káromlások 
mindinkább  kevesedtek;  Endre  teljesülni  látta  mindazon  remé- 


li'ita.*'  E/en  vélenien}  1  fogudta  el  Podlirac/k}  Jósüef  ia  a  ^jChjüiiicun  Bii- 
dense"  i838-ki  kiadásában  ií)0.  1.  Hasonlag  Mojláth  János  gróf  is  l825-)k 
évi  történelmi  Zsebkönyvében,  — Sáros-Patak  rég;i  város  Zemplén  incirvc- 
ben ,  nielj'  egykor  a  király  tulajdona  volt ,  jelenleg  ped'g  BretzeuheMii 
hercegé. 

1}  EiAsebet  vagy  Ei/.ní  a  h^|l:r '«/.ón)  omo/ás  után  anuvit  fes/en 
mint  ,, Istennel  teljes^*  (pleine  ou  rassassiée  de  Dieu),  bi/.eu  érCelÉitet  fo- 
gadta el  IX.  Gergely  pápa  is  a  szentté  avatási  hullában. 

23  Appollinaris  atya  3ö,  37,  39.  így  szól  e  táig}ról  :  incgjegy- 
zendó  j  hogy  a  szél,  mely  hajnalban  támad,  tovább  eltart,  mint  az,  mely 
este  kezd  fújn',  A  kegyelem  ez  első  luozzanata  —  ú'^y  látszik  —  neni 
volt  egyéb  ,  mint   ú  hajnali   8ztllü  kelltmes  lehelete. 


127 

nyéket,  melyeket  egy  kcr.  fejdelem  ')  t^iplálhat.  Nem  hiá- 
nyozlak júmbor  s  vallásos  emberek ,  kik  azonnal  észrevették, 
hogy  e  béke  és  boldogság  egy  gyermek  születésével  esik  osz- 
sze,  kinek  ahítalossága  korát  annyira  megelőzte;  midőn  pedig 
később  a  remény  ,  melyet  első  évei  nyújtottak ,  oly  kilünőlcg 
valósult  :  örömmel  vallották  meg  a  magyarok,  hogy  soha  sem 
hozóit  királyi  sarj  annyi  áldást  hazájokra  "). 

Hermann  fejedelem  ez  alatt  mitsem  mulasztott  el ,  hogy 
megludja,  váljon  beteljesült  e  Klingsohr  jövendölése,  született-e 
Magyarországban  hercegnő  az  általa  kijelölt  napon  ;  —  s  midőn 
megtudta,  hogy  nemcsak  született,  hanem  az  istenesség  jelei  is 
nyilatkoztak  már  rajta ,  s  mennyi  áldást  hozott  születésével  az 
égből  hazájára  ;  élénk  vágy  támadt  benne  ,  vajha  Klingsohr  jö- 
vendölése egészen  teljesülne,  és  fia  számára  ^)  nőül  nyerhetné 
Erzsébetet  ^).  Az  utazók  ,  kik  e  tájékról,  mely  akkor  sem  volt 
jobban  elkülönözve  a  többi  Európától ,  mint  most .  időről  időre 
jöttek,  gyakran  hoztak  neki  egyes  tudósításokat  Endre  király 
lányáról.  Egykor  főképen  bizonyos  szerzetes  Magyarország- 
ból jővén,  elbeszélte,  miszerint  ő  4  évig  vak  volt,  s  a  kis  her- 
cegnő kezeéríntése  által  röglön  visszanyerte  látását.  „Egész 
Magyarország  —  úgymond  —  örvend  e  gyermeknek  .  mert  ma- 
gával hozta  a  békél." 

Ez  elég  voltHerniannt  rábírni,  hogy  urakból  és  nemes  höl- 
gyekből álló  küldöttséget  menessen  Magyarország  királyá- 
hoz, kik  fia,  Lajos  nevében  Erzsébet  kezét  megkérvén,  ezt,  ha 
lehet,  Thüringiába  hozzák.  E  küldöttségre  Mühlberg  Reinhard 
grófot,  főpohárnokát  Varila  Gauthiert  s  Berlha  asszonyi,  Bein- 
deliben  Egilolf  özvegyét  szemelte  ki,  ki  a  lörténetirók  tanúsága 
szerint  bölcseségéről  és  szerénységéről  híres,  azonkívül  szép, 
vallásos  és  minden  tekintetben  tiszteletre  méltó  volt  "').  E  hölgy 
társaságában  volt  két  szép  nemes  hajadon  és  ugyanannyi  nemes 
apród  ,  a  követek  kísérete  pedig  közel  harminc  lovasból  állott. 
Egész  hosszú  utazásuk  alatt  a  fejedelmek  és  főpapok  részéről 

')  Es  gieng  scinem   VaKer  nach  allén  8einesn  willen.  I*dss.  f.  57. 
2j  U.  ott. 
3)  Született  1200. 

*)   í\ch  moccht  das  kind   njeintin  sun  werdeií.  Pays,    f   57. 
»J  ViU  Rhyt.  VIII.  $. 


<28 

miiulemül ,  hol  ökel  líljok  kercszlül  vezetle  ,  mok-  és  tulajdon 
raiigjokhoz  illő  kitüntetéssel  fogadtattak.  így  szerencsésen  Po- 
zsonyba érkeztek,  és  királyi  vendégszeretetet  tapasztaltak  '),  hol 
eljövetelök  utáni  naptól  kezdve  sok  mise  mondatott  -). 

Midőn  küldetésök  okát  a  királynak  előadták,  ez  egy  ta- 
nácsát összehivta ,  hogy  velők  a  thiiringiai  herceg  kívánságáról 
értekezzék.  Klingsohr  lelkesen  támogatta  beszédével  kérelmö- 
ket,  melyből  fogalmat  szerezhetünk  magunknak  Thüringia  ak- 
kori állapotáról.  Hosszasan  magasztalta  Hermann  gazdagságát 
és  halalmát,  előszámlálta  a  12  grófot,  kik,  a  bárókat  és  lovago- 
kat hozzájok  sem  számítva,  hűbéresei  voltak;  továbbá  az  erős- 
ségeket, melyek  országát  védték  ;  elbeszélte,  mily  termékenynek 
és  miveltnek  tűnt  föl  előtte  e  szép  erdőkkel  s  halas  tavakkal 
gazdagon  ellátott  ország;  mily  boldog  ott  a  nép,  mely  erősen 
söröz,  és  jó  fehér  kenyeret  eszik  ^).  Végre  hosszas  dicsbeszé- 
det mondott  a  herceg  személyes  jelleméről,  és  hozzátette,  hogy 
fia,  korában  megkívánható  minden  jó  tulajdonnal  bir;  Gertrúd 
királyné  hasonlóképen  kedvezőleg  nyilatkozott  a  herceg  kérése 
mellett,  s  a  király,  az  ő  befolyásának  engedve,  beleegyezett, 
hogy  szeretett  lányától  elváljék.  De  mielőtt  magától  elbocsá- 
taná,  egy  ünnepélyt  akart  liszteletére  adni;  összehíván  tehát  ud- 
vari nemes  embereit  és  hölgyeit,  fényes  vigalmal  rendezett  ;  a 
játék,  tánc  ,  de  legfőkép  az  ének  és  zene,  három  napig  tartott, 
melynek  végével  a  követség  a  királytól  elbúcsúzott.  Előhozták 
most  az  alig  4  éves  kis  Erzsébetet  arany-  s  ezüstteF  hímzett  se- 
lyem ruhába  öltöztetve  ,  és  tömör  ezüstből  készült  bölcsőbe 
fektetve  adták  át  a  thüringiai  követeknek.  A  király  Varilához  így 
szólott  :  „Lovagi  becsületedre  bizom  legfőbb  vigasztalásomat." 
A  királyné  is  könyezve  ajánlotta  gyermekét,  mire  a  lovag  fe- 
lelt :  „Szívesen  veszem  őt  ótalmamba,  és  mindenkor  hivc  le- 
szek." *)  Miként  látni  fogjuk,  szavát  be  is  váltotta. 

Mielőtt  a  követek  Pozsonyt  elhagyták,  tömérdek  nagybe- 


')  Juciinde  et  regali<ei   sniit  rcrepti.  Thcod.  I,   I. 

*3  Des  morgens  dac  sie  aufgcstunden ,  —  der  messen  sie  gniig 
gefnnden.  Vita  Rhyt.  VIII.  §. 

'3  Dicke  bier  hincken  die  l>aiir  . .  .  Weis  brot  zu  essen  isf  er  slb, 
iu  ott. 

*}  Passiónál    f.    67  Adaru   l.r.s.   p.    1270, 


129 

csü  ajándékokat  kaplak  a  királytól  s  királymUól,  mind  ma^ok 
mind  pedig  Erzsébet  jegyhozománya  fejében,  Hermann  számára 
elviendöket.  Egykorú  irók  történetében  részletesen  elöszám- 
lálvák  ezen  ajándékok  '),  kik  egyesen  kimondják,  hogy  Thü- 
ringiában  sohasem  láttak  hasonbecsü  és  szépségű  tárgyakat  *^j. 
Miből  alaposan  következtethetni ,  hogy  ezen  házasság  közvetí- 
tése által  szivárgott  át  Németországba  a  keleti  ipar  és  fényűzés, 
mi  azon  távoli  korszakban  sem  maradhatott  minden  befolyás 
nélkül  a  német  ipar-  és  mesterségek  történetére  nézve  ^).  A 
királyné  is  ezer  márka  ezüstöt  adott  hozzá  azon  Ígérettel,  hogy 
ha  élend,  ezen  összeget  magán-kincstárából  meg  fogja  kettőz- 
tetni. 

Végre  elutazának  a  követek;  csak  két  kocsin  jöttek,  visz- 
szatértökben  azonban  már  tizenhármon  utazlak  hazájokba  ; 
annyira  szaporodott  podgyászuk.  A  király,  lánya  társalkodó- 
néiúl  tizenhárom  nemes  magyar  hajadont  küldött  velők,  kiket 
Hermann  mind  kiházasítolt  *). 

Visszautazásuk  minden  akadály  nélkül  ment  végbe.  Midőn 
Hermann  gróf  és  neje,  Zsófia,  közeledésök  hirét  és  küldetésök 
sikerét  megtudták,  térdre  borulva  áldák  az  Istent,  hogy  kere- 
sőket meghallgatta.  Azután  sietve  lejöttek  Wartburgból  Eise- 
nachba,  hogy  ott  fogadják  küldötteiket,  kiknek  az  Isten  oly  jó 
tanácsot  adott  ^).  Afeletti  örömük,  hogy  ifjú  hercegnőt  nyer- 
lek ,  egy  udvari  történeliró  tanúsága  szerint  őket  majd  eszöktöl 
fosztotta  meg  '•).  Az  egész  kíséretet  Hellgref  fogadójába 
szállították,  ugyanabba  ,  hol   Klingsohr  jóslatát  monda  ,  s  mely 


0  Cod.  Dannst.   Vita  Hint.   Vili.   §  Cod.  Palát.  Heid.  CV. 

-)  Thcod.  I.  2. 

'J  Voltak  ezen  ajándékok  közíiU  különféle  vésetft  arany  és  ezüst 
edén}  ek^  elefíínfcsont-  ékszertartók,  di  agakövckkel  kirakott  fejdíszek,  nyak- 
láncok ,  g}  iiriik  a  övek,  továbbá  sok  öltözék,  seheni  s  bibor  ágjnéniűk. 
Végre  egy  ezüstből  készült  türdokád  és  több  ezer  forintot  érő  rendkivûli 
szépségű  6  ló ,  melyeket  a  király  különösen  lánya  has/,náUtára  adott. 
Theod.   I.  c.  Vita  Rbyt.  i.  b. 

*^  Fritz  Herniann.    113. 

5)   L)ic  Got  wol  batte  bcratenii.  Vita  Rbyt.  IX.   §. 

^)  Si  wussten  niegt  was  sy  solden  —  Vor  grosser  frende  die  sy 
iialten.  u.  olt. 

9 


i30 

akkor  a  legjobbak  egyike  volt  ').  Ott  a  tartományi  gróf  kar- 
jaira vévé  a  kis  Erzsébetet,  és  keblére  szorítván,  újra  hálát  adott 
Istennek,  hogy  öt  neki  adni  kegyeskedett"-).  Azután  míg  ö 
visszament  Wartburgba,  hogy  ott  a  lakokat  elkészítesse,  Zsófia 
hercegnő  az  egész  éjt  a  gyermek  mellett  töltötte.  Másnap  reg- 
gel pedig  a  várba  vezeté  ,  hol  a  gróf  parancsára  már  az  egész 
udvar  egybegyülekezett  ;  hová  az  előkelőbb  eisenachi  polgárok 
is  meghívattak  nőikkel  együtt,  hogy  láthassák  a  kisdedet,  kit 
Isten  és  a  magyar  király  küldött  nekik.  Ünnepélyesen  jegyezték 
most  el  a  4  éves  hercegnőt  a  11  éves  kis  Lajos  grófnak  ;  t.  i. 
ugyanazon  ágyba  egymás  mellé  fektették  őket  ^).  Ezután  va- 
lamint Pozsonyban ,  ügy  itt  is  lakomák,  táncvigalmak  és  más  fé- 
nyes ünnepélyek  rendeztettek,  melyeken  a  költészet,  a  thürin- 
giai  udvar  e  legfőbb  dísze,  szokott  fényében  ragyogott  *). 

Ezen  időtől  fogva  Erzsébet  többé  nem  vált  el  attól ,  ki 
későbben  férje  lőn,  s  kit  ezentúl  fivérének  nevezett.  Vajmi 
megható,  s  a  vallásos  századokban  üdvös  szokás  volt  az  ,  hogy 
a  kat.  családoknál  azok,  kiknek  későbben  egész  életöket  együtt 
kellett  tölteniök,  közösen  neveltettek.  Fölséges  gondolat,  mely 
aztán  az  ember  szivében  a  testvér  nevezetet  a  házastárs  meg- 
szentelt nevezetével  elegyítette  össze,  mdy  az  életben  semmit 
sem  szalasztott  el,  mi  a  testvéri  szeretet  gyöngéd,  de  múlékony 
indulatait  a  házasélet  hosszú  és  terhes  kötelmeinek  elviselé- 
sére használta  föl ,  mely  az  emberi  szi\^ben  rejlő  heves  s  ki- 
törő érzelmeken  azonnal  uralkodott,  hogy  ezeket  csillapíthassa 
és  megszentesítse ,  ugyanazon  egy  szeretetbe  kapcsolván  össze 
mindazt,  mi  az  életben  legtisztább,  legbensőbb,  annak  legéde- 
sebb emlékeit  és  legszentebb  érzelmeit! 


1)  Des  beste  Herberg  die  zu  der  zeif.  U.  ott. 

2)  Pass.  f.  57, 

*}  Sponso  piiero  infantiila  apposita  est.  —  ïheod.  1.  2, 
^3  Getantzt  wars  dae  und  gespiungen  —  Maiich  froehlich  lydichen 
gesungen.  L.  Rhyt,  IX.  §. 


í 


13i 


11.  FEJEZET. 

Mint  tisztelte  már  kis  korábun  az  Istent  a  kedves  s/.  Erzsébet. 

Elegit  eani  Deiis  ef   piaeelegit  eani. 
A  s%.  nőkről  sxólú  Off.ciuniban. 

V  ans  avoit  d'ayge  droit 
Sainte  Ysabiaiix  la   Dieu  aimée, 
La  fille  le  roi  de  Hongrie 
Quant  a  bien  faire  comniensa. 
Rntebenf.  Kézirat,  a  kir.  könyvt.  7033. 

Azon  magasztos  hivatás  kifejlődését,  melyet  a  kis  Erzsébet- 
ben már  bölcsőjétől  fogva  észre  lehetett  venni,  két  ok  segítette 
elő  jókorán  ama  család  kebelében ,  melyből  így  kiszakítatott. 
Először  ugyanis  minden  keresztény  erénynek  fejedelmi  méltó- 
sággal egyesített  példányát  látta  Hedvigben,  anyjáróli  nagynén- 
jében,  Lengyelország  hercegnéjében  ,  ki  később  megérdemlé, 
hogy  a  nép  szentnek  tisztelje  ,  s  kinek  buzgó  ahítatossága  és 
szigorú  életmódja,  családja  dicsőségének  oka  és  épülésének  tár- 
gya ,  mit  Erzsébet  föl  tudott  fogni  és  követni  '). 

De  a  befolyás  mellett ,  melyet  a  példa  gyakorlott  rá ,  Isten 
megengedte,  hogy  még  egy,  előre  nem  látott  szerencsétlenség 
is  árnyékot  vessen  élte  első  napjaira,  azokat  megszomorítsa, 
hogy  így  jókorán  átlássa  a  világi  nagyság  gyarlóságát.  Két  évre 
ugyanis  Thüringiábaköltözte  után,  édes  anyja,  Gertrúd  királyné, 
kora  virágában,  férje  alattvalói  által  kegyetlenül  meggyilkolta- 
tott. Halálának  okát  különfélekép  adják  elő  ;  némelyek  szerint  a 
horvát-  és  dalmátországi  bán  gyilkolta  meg,  hogy  ez  által  ma- 
gát megboszülja  Berchtold  pátriárkán,  a  királyné  íivérén,  ki  nejét 
megsértette  -).  Egy  másik,  sokkal  hitelesebb  vélemény  szerint 
azonban,  a  férje  élete  ellen  irányzott  összeesküvésnek  lett  ál- 
dozata, midőn  t.  i.  magát  tette  ki  az  összeesküdtek  halálos  dö- 


t)  Mclancbt.   Chron    1.  V.  ep.  I.iebknecht  p.  29  et  57, 
2)  Bonfin.    Dec.    IV.    lib.    Ml.  p.  284.  —   Dlu-josz.  —  En-el ,  Ge- 
schichte  üng. 

9* 


132 


fésénck,  hogy  amaz  időt  nyerjen  menekedni 
nemsokára  Erzsébethez  is  eljutott,  és  a  törtt 
mást ,  melyet  rá  e  hír  okozott,  egyhangúlag  a 
dolkodás  és  benső  áhítatosság  főforrásának 
gyermek  tetteiben  napról  napra  mindinkább  n^ 
A  tartományi  gróf,  mindjárt  Erzsébetnél 
kezte  után,  leendő  menyével  majdnem  egykorú, 
előkelőbb  nemes  családjaiból  származott  hét  h 
ki,  ezek  között  tulajdon  lányát  Ágnest  is, 
együtt  neveltessenek.  Ezek  egyike,  az  Erzs 
évvel  idősb  öt  éves  Guta,  majdnem  egész  hali 
gálatában  ,  s  ki ,  midőn  az  Isten  Erzsébetet  m 
és  szentségének  híre  az  egyházi  tekintélyek 
gára  vonta  ,  nyilvánosan  kikérdeztetvén,  elb 
gyermekkori  emlékeit.  Ugyanennek  gondosan 
székhez  küldött  tanúbizonyság-tételéből  birji 
adatok  ismeretét,  melyeket  Erzsébet  gyerme 
zólag  itt  közlünk. 


1)  Midőn  a  királynak  tanácsolta ,  hogy  meneke 

Et  ion  cn  la  garde  de  Dieu 
Remunrai,  qui  garde  est  de  tous 
De  moi  ne  nie  chaut,  fors  de  vous. 

Le  moine  Rot 
Ez  nom  igaz  ,   mert  Endre  ekkor  Gailiciában  v 

Ké/irat  a  kira'lj 
E  ma'sodik  véleményt  tartja'k  az  egykorú  irók 
steibach  Caesar  is ,  ki  még  a  királyné  két  fivérének  él 
folyásától  menten,  i'gy  ir  :  Quorum  sororem  Ungaror 
sibi  junctam  dum  plurimum  amaret ,  et  ejus  gratia 
multitudo  in  regno  Língariae  est,  foveret  et  exaltarel 
et  invidíae  stimulis  airitati.  iusum  reirem  cum  omni  de 


133  _ 

Ezen  gyönge  korától  fogva  minden  gondolai 
vágyban  látszott  összpontosulni  :  Istennek  szol 
mennyországot  megérdemelni  ').  Valahányszor  c 
hette,  bement  a  várkápolnába,  és  ott  az  oltár  Z! 
riílva,  egy  nagy  zsoltárkönyvet  nyittatott  ki  maga 
még  olvasni  sem  tudott,  ^)  azután  összekulcsolvár 
szemeit  ég  felé  emelvén,  korát  megelőző  komoh 
cl  az  elmélkedésbe  és  imádságba. 

Társnéival  játszva,  például  egy  lábon  ugi 
irányozta  mozdulataikat ,  hogy  mindnyájoknak  t 
kellett  elfutniok  ^) ,  s  ha  ezt  ilyenkor  zárva  U 
csókolta  az  ajtót  s  a  külfalakat,  az  ott  elrejtett  Isi 
retetböl.  Játékaiban  mindenkor  az  Istenre  gonr 
ménylette  ,  hogy  valamit  nyerni  fog,  azt  neki  ig 
nyerni  *),  mert  minden  nyereményét  szegény  lányol 
meghagyással,  hogy  bizonyos  számií  miatyánko 
mondjanak  el.  Mindenkor  alkalmat  keresett  Isteni 
s  midőn  bizonyos  akadályok  miatt  nem  imádkoí 
tehetett  annyi  térdhajtást,  mint  különben  tenni  ak 
szólott  játszótársnéihoz  :  „Feküdjünk  a  földre  ,  h 
nagyobb  közölünk."  0  így  egymásután  mindegyili 
és  ezen  időt  Isten  előtti  önmegalázásra  és  egy  an 
elmondására  használta.  Később,  midőn  már  nő  s  any 
elbeszélte  jókedvűen  ezen  ártatlan  gyermekkori 

Gyakran  kivezette  barátnéit  a  temetőbe,  s  íg 


*)  Coeleslibus  proiit  poteiat  intendebat.  Theod.  I. 
-}  Ciiiii  esset   qiiinqnennis    et   litteras  omnino  igiu 
Anc.  p.  2012. 


134 

zajok:  „Gondoljátok  meg-,  hogy  egykor  nem  leendünk  egyéb 
pornál";  midőn  pedig  a  csontházhoz  értek,  monda  :  „Íme  a  ha- 
lottak csontjai;  ezen  emberek  egykor  éltek,  mint  mi  mostan,  és 
meghallak,  mint  mi  egykor  meghalunk;  azért  szeretni  kell  az 
Istent;  boruljatok  le,  s  mondjátok  velem:  Urunk!  a  te  kegyet- 
len halálod  és  kedves  anyád  Mária  által,  szabadítsd  meg  e  sze- 
gény lelkeket  szenvedéseiktől.  Urunk!  a  te  öt  szent  sebed  ál- 
lal add  meg  nekünk  az  üdvösséget."  Ebben  állott,  egy  történet- 
iró  mondása  szerint,  tánca  s  játéka  ')•  A  lánykák  elmondák  utána 
az  imákat,  és  gyakran  el  voltak  ragadtatva  a  szellemi  hatalom- 
tól, melyet  ilyenkor  Erzsébet  gyakorlott  fölöttük  ,  és  sokszor 
elmondák,  hogy  ilyenkor  a  kisded  Jézus  kereste  föl  őt,  gyön- 
géden üdvözölte,  és  vele  játszott.  Erzsébet  azonban  szigorún 
megtillotta  nekik  eféle  dolgokról  szólani  -)• 

Szórakozási  idején  kivül  annyi  imát  igyekezett  betanulni, 
mennyit  tehetsége  csak  engedett.  Mindazokat,  kik  előtte  Istenről 
s  sz.  törvényéről  beszélni  akarlak,  már  egyedül  ennélfogva  is 
megkedvelte  2).  Föltette  magában,  hogy  naponként  bizonyos  szá- 
mú imákat  mondand  el,  s  midőn  ez^n  önkényt  magára  vállalt 
kötelesség  teljesítésében  az  éj  beállta  előtt  akadályozva  volt, 
azután  pedig  teremhölgyei  lefeküdni  kenyszeríték ,  Dávidként 
megemlékezett  az  Úrról  fekhelyén,  és  sohasem  késett  tartozá- 
sát leróni  az  alatt,  míg  mások  azt  hitték,  hogy  alszik  *).  Már 
a  ker.  szüzeknek  parancsolt  szerénység  becsét  is  fölfogta , 
miért  is  fátyolát  mindenkor  úgy  igazította,  hogy  gyermeki  vo- 
násait legkevesbbé  sem  volt  lehetséges  kivenni  ^). 

A  határtalan  szeretet,  mely  később  életével  azonosult, 
már  most  föllángolt  kiválasztott  lelkében.  Minden  pénzét,  me- 
lyet nevelő-szülőitől  kapott,  vagy  tőlök  bizonyos  szin  alatt  ki- 
csikarhatott ^),  a  szegények  között  osztotta  el.  Folytonosan  ösz- 

I)  Ce  fus  ces  droits  entendement. 
Ces  geux  et  ses  esbatemens.  I  c. 

2)  Passionale    f.  57. 

3)  Vita  Rhyt.  IX. 

■*)  Kl  ab  ancillis  lectum  ingicdi  cogère! ur.  —  Floren.  ké/âr«  151.  sz, 
Memor  fui  tui    sat. 

^)  Passionale  f.  57. 

•^3  Harpag^îtam  a  parentibus  vafre  pecuniam  pie  miserabilibus  ero- 
gasse,  Konfin   Dec.  Hung.    lY.   lib.  VII.  284. 


135 

szejárta  a  vár  konyháit  s  éléstárait,  hogy  ott  a  maradékokat 
összeszedvén,  szegény  kiéhezett  embereknek  elvigye,  mi  által 
természetesen  már  akkor  keltette  föl  maga  iránt  a  házi  cseléd- 
ség elégületlenségét  '). 

A  mint  testben  öregbedett,  s  növekedett  erényben  és 
jámborságban,  akként  mindinkább  magába  visszavonultan  élt, 
egyedül  az  Istent  tartván  szemei  előtt,  ki  öt  kegyelmeivel  már 
akkor  csodásan  fölékesítette. 

E  kor  szokása  szerint  a  hercegnék  és  magas  származású 
ifjű  hajadonok  "")  sorsvetés  utján  a  sz.  apostolok  közöl  különös 
védszentet  választottak  magoknak.  Erzsébet,  ki  már  a  sz.  Szü- 
zetpártfogója-s  különös  védasszonyaűl  választotta^),  azonfö- 
lül  még  tisztelettel,  söt  —  mint  egy  kézirat  mondja  —  különös 
baráti  hajlammal  viseltetett  sz.  János  evangélista,  a  szűzi  tisztaság 
példányképe  iránt  is  '*).  Buzgón  kérte  tehát  az  Urat,  miszerint 
úgy  igazgassa  választásukat ,  hogy  nála  a  sors  sz.  Jánosra  es- 
sék; ezután  társnéival  alázatosan  a  választáshoz  fogott.  Történt 
pedig  e  választás  12  viaszgyertya  által,  melyek  mindegyikére 
egy  apostol  neve  volt  irva  ;  ezekből,  miután  az  oltáron  összeve- 
gyítettek, minden  sorsoló  húzott  egyet.  A  gyertya,  mely  szent 
János  nevét  viselte,  eleintén  azonnal  Erzsébetre  (ísett ,  de  ő 
nem  elégedvén  meg  vágya  ez  első  teljesülésével,  még  kétszer 
megújítatá  a  kísérletet,  de  mindig  ugyanazon  eredménynyel. 
Így  tehát  mintegy  ajánlva  látá  magát  szeretelt  apostolának  a 
gondviselés  különös  nyilatkozata  által;  növekedett  is  irántai 
tisztelete,  melyhez  egész  életén  által  hü  maradt  olyannyira, 
hogy  soha  semmit  sem  tagadott  meg,  mi  tőle  sz.  János  nevében 
kéretett,  lett  volna  az  akár  valamely  bántalom  megbocsátása, 
akár  valamely  jótét  végbevitele  ^). 


')  Cod.  Heidelb.  2.  A  heidelbergi  kéziratok  eletének  e  helyén  em- 
lítik a  ró/sákióli  csodát  ,  melyet  más  hiteles  tekintélyek  is  említenek  azon 
különbséggel,  hogy  néhány  évvel  későbbre  teszik.  1.  a  VIH.  fej, 

*)  Secnndnm  consnetudinem  dominarum.  Dict.  IV.  Ancill.  2013. 

3)   Cod.  Flór.  p.  154.  —  Ann.  de  Hainaiit  I.  XLVI,  c.  XXlf. 

^J  Johannes  Kvangelista  —  Dirme  herzen  lac  vil  na  —  An  sunderli- 
cher  vruntschaft.  Cod,  Arg.  f.  ií)9. 

«3  Theod.  I.  4.  lluteb,  kézir  p,  30. 


136 

Ezen  sz.  védnökség  alá  helyeztetése  űj  ösztönt  adott  ez 
áhítatos  gyermeknek  arra  ,  hogy  magát  a  mennyországra  annál 
érdemesbbé  tegye,  keresztény  kötelmeit  szorgosban  teljesítse, 
és  önmeglagadását  annál  nagyobb  mértékben  gyakorolja.  Az 
Isten  nevét  a  beszédben!  óvatosság  által  is  szentelte.  Vasár-  és 
ünnepnapokon  ékességeiből  valamit  mindig  félretett ,  inkább 
kívánván  Istent  lelki  alázatosság  mint  cifraság  állal  tisztelni. 
Guta  azt  mondja ,  hogy  ilyenkor  keztyüt ,  vagy  akkor  divatozott 
szalagos  kézfodrot  vagy  épen  nem ,  vagy  csak  szent  mise  után 
viselt  '). 

Mindennap  keresett  alkalmat,  akaratját  csekély  dolgokban 
megtörni,  hogy  így  nagy  áldozatokra  is  szoktassa  magát.  Föl- 
hagyott a  játékkal ,  ha  a  nyert  siker  által  örömre  hangoltatott, 
mondván  :  „Most,  midőn  a  szerencse  kedvez.  Isten  iránti  szere- 
tetből el  akarom  hagyni."  Magyarhon  és  mostani  honának  szo- 
kása szerint  szeretett  táncolni  is  ;  de  egy  körlejtés  után  azon- 
nal monda  :  „Elég  ez  egy  a  világért,  a  többitől  Jézus  Krisztus 
tiszteletére  megfosztom  magamat."  ') 

Jegyesét,  az  ifjű  Lajost,  ki  ilyenkor  mindig  közelében 
volt,  s  kit  Erzsébet  is  örömmel  szemlélt  maga  körül,  „kedves 
fivérem"  névvel  szólilá,  s  ez  is  őt  kedvesénél^  vagy  kedves  nő- 
vérének hívta  ^). 

Ilyenek  voltak  e  lányka  gyermekévei  *).  Szép  s  fönséges 
vala  a  hivatás,  melyre  öt  az  Isten  kijelölte,  de  földi  létének 
napjai  meg  is  voltak  számlálva  ,  mert  az  Isten  csakhamar  el- 
hítta  a  földről,  hogy  elfoglalja  helyét  az  égben.  így  tetszett 
Istennek  különös  kegyelmei   kincsét  megnyitni  számára;  élete 

^)  Nec  chirotjiecas  ,  «ec  maiiicas  coosnendo  striiigere  consuevit, 
Dict.  IV.  Ancill  2013  .  .  .  Gebrisene  ermele  ..  .  Co.i.  Cal.  CV.  Anteqiiam 
íjiissarum  solennia  coniplerentur.  Cod.  Flór    151. 

'}  i\lodo  in  optinio  successu  pro  Oeo  diinittain  .  .  .  Snü'icit  niihi  uiius 
pro  imiodo  circuitus  ,  reliquos  pro  .lesii  Cliristi  noniine  interniittam.  Dic^ 
IV.  Ai;c.  i.  h. 

3)  Si  hies  er  sie  biil  und  meiue  liebe  Schu  oester.  Pass.  57. 

*)    Cl!  bien  de  cele  douce  enfance 
Faissoient  au  inonde  domontrance 
De  plus  y;rans  biens  a  en  avant 
Ki   puis  H  sont  venu  devant. 

Le  moine  Robert.  Mas.  18C2. 


137 

sokkal  rövidebb  volt,  hogysem  helyet  találhattak  volna  szivé- 
ben azon  benső  izgalmak,  melyek  sok  dicső  szent  életét  teszik 
nevezetessé.  A  sziv  egyetlen  zivatara  sem  homályosította  el  azon 
mennyei  síigárt,  mely  őt  a  bölcsőtől  a  sírig  kisérte.  Aldástel- 
jes  életében  minden  illett  egymáshoz.  Nem  ö  az  egyedüli  az 
Ur  szolgálói  közöl,  ki  jó  korán  teszen  tanúságot  az  Isten  irgalma- 
és  hatalmáról.  És  bizonyára  misem  ragyog  a  keresztény  sze- 
meiben kedvesebb  fényben,  mint  az  ily  nagy  lelkek  hajnal- 
pirja ,  kiknek  rendeltetésök  az   eget  és  földet  megvilágosítani. 


III.  EEJEZET. 

IVfit  kellé  szenvednie  a  kedves  sz,  Erzsébetnek  Istenért,  férjhez  me- 
nete elütt. 

Euntes  ibant  et  tlebuiit  ,  inittentes  se- 
inina  siia.  Venientes  aiitem  veníent  ciitn 
exultutione  ,  portantes  maoipulos  auos. 

Zs.   125  7,  8. 

Alig  érte  el  Erzsébet  kilencedik  évét,  midőn  jegyesének 
atyja,  Hermann,  tartományi  gróf  (1216)  meghalt.  Ez  egykor  éj- 
jel álmában  látta,  hogy  a  kivégzettek  hullái,  melyek  az  ítélet 
végrehajtása  helyén  Eisenach  kapuin  kivül  ki  voltak  téve,  fehér 
szüzekké  átváltozva,  élőkön  a  boldogságos  Szűzzel  és  sz.  Kata- 
linnal, kiket  különösen  szeretett,  ágyához  jöttek,  és  így  szóltak 
hozzá:  „E  helyen  építs  nekünk  egy  házat ,  és  szállíts  bele  szü- 
zeket, kik  mieink  legyenek,  te  azután  rövid  idő  múlva  egyesül- 
ni fogsz  velünk  ').  Hermann  hiven  engedelmeskedett  e  parancs- 
nak. A  mondott  helyen  nőzárdát  alapított  sz.  Katalin  védnök- 
sége alatt;  első  fejedelemasszonynak  Imaginât,  fiatal  bra- 
banli    özvegy  hercegnét  lette  oda,  -')  s    e    helyen    kivánkozék 


»)   Chron,  Tbnr.  1702.  llotlie. 

*3  Rothe  azt  mondja  ,  bo^y  a/  elsu  fejedcieniassrony  özveg^y  lévén,  a 
fátyolt  fölvéve,  nem  vehette  föl  egyszersmind  a  sziizeség  koronáját  ;  a  többi 
szerzetesnö   is  ,  ki  akkor   telf   fogadást  ,  iránta    való  szeretetből   lemondott 


i38 

egyszersmind  utódaival  temetkezni  is  ')•  Nem  sokára  ezután 
meghalt,  és  rendelete  szerint  oda  el  is  temettetett.  Az  alig  16 
éves  fiatal  "')  Lajos,  mint  atyjának  legidosb  fia,  államai  örököse 
lett,  két  ifjabb  fivére  pedig,  Raspon  Henrik  és  Konrád  birtok- 
részt és  némely  tartományok  fölötti  helytartó-tisztet  kaptak, 
mint  ez  a  thüringiai  udvarnál  szokásban  volt. 

Hermann  halála  Erzsébetre  nézve  nagy  csapás  volt.  E 
nemes  és  vallásos  fejedelem  folytonosan  gyöngéd  szeretettel 
viseltetett  Erzsébet  iránt  korai  ahítatosságaért  ;  mindig  tu- 
lajdon lányának  tekintette^),  és  életében  senki  sem  merészelte 
a  fiatal  hercegnét  vallási  gyakorlataiban  gátolni  ;  halála  után 
azonban  minden  megváltozott.  Jóllehet  Lajos,  kit  jegyesének  és 
urának  *)  tekintett,  volt  az  ország  ura  ;  ifjúsága  miatt  azonban 
még  Zsófia  hercegnő  ,  a  híres  Wittelsbachi  Ottó  bajor  herceg 
lánya  fölügyelete  alatt  volt  :  ez  pedig  nehezteléssel  nézte  Er- 
zsébet buzgóságát,  és  elégületlenségét  gyakran  tudtára  is  adta. 
Agnes,  Lajos  nővére,  ki  Erzsébettel  együtt  neveltetett ,  és  ki 
kitűnő  szépsége  által  könnyen  hagyta  magát  a  világ  hiúságaitól 
elcsábítatni ,  haraggal  vetette  szemére  folytonos  alázatosságát 
és  elvonúltságát.  Minden  tartózkodás  nélkül  ismételgette  előtte, 
hogy  csak  szobalánynak  "*),  vagy  szolgálónak  született.  Többi 
társnéi  pedig  látván,  hogy  Erzsébet  naponként  mindinkább  visz- 
szavonúl  játékaiktól,  s  víg,könyelmü  etetőkben  semmi  részt 
sem  vészen,  ismételték  azt,  mit  Ágnestől  hallottak,  s  Erzsébetet 


arról,  s  hog-y  e  szoKás  a/titán  förunaradt  Ho//átes/i  még  a  szerző,  hogy  e 
szertartáson  a  S  éves  Erzsébet  jelen  volt.  —  Ezen  hely  csaU  annak  figyelembe 
vételével  érthető  ,  hogy  hííjdan  a  za'rdanők  ha'romrendíí  fátyolt  szoktak  föl- 
venni, t,  i.  a  bevételi,  eskületételi  s  fölszentelési  fátyoU.  Az  utóbbit  ,  nie- 
I3  et  most  már  nem  szokás  többé  föladni,  csak  szűz  nyerheté  meg.  (Íj.  Po- 
rubszky  .íns  Ecclesiasticum  Agriae  Í8ő8.  p.  274-275).  És  ezt  látszik 
szer/ő  itt  érteni. 

I)  E  zárda,  mely  az  ország  kat.  fejedelmei  nagyobb  részének  temet- 
kezési helyül  szolgált,  a  reform  által  töröltetett  el,  későbben  II.  János 
György  szinházzá  változtata  át,  most  pedig  egy,  a  csillaghoz  címzett  szál- 
loda foglalja  el  helyé».  —  Thoni.   Schloss   Wartburg  §  72. 

*)   Született  j200.  Sz.  Mihálhó  28  án.  Galletti  Hist,  Thur.  II. 

*)  Kochem  pag.  805. 

*)  Erin  herrer   und  fridil.  Rothe  i.  h, 

5)  Gurteill  maydt.  Vita  Rhyt.   IX.  §. 


i39 

nyilvánosan  kigúnyolták.  Végre  a  fejedelmi  udvar  legbefolyá- 
sosb  tisztjei,  nem  tekintve  királyi  származását,  nemét  és  gyönge 
ifjúságát,  nem  pirullak  öt  nyilvános  gúnyolásaikkal  s  méltatlansá- 
gaikkal  üldözni  0  ?  egyhangúlag  mondogatván,  hogy  Erzsébet- 
ben semmi  sincs,  mi  hercegnőre  mutatna. 

És  valóban,  Erzsébet  bizonyos  idegenséget  tanúsított  is  a 
melléje  adott  grófi  és  nemes  hajadonok  társasága  iránt  ;  ö  in- 
kább a  szegény  eisenachi  polgárlányok  vagy  szolgálói  társasá- 
gát kereste  ''^).  Kiváltképen  szerette  körébe  gyűjteni  azon  sze- 
gény asszonyok  gyermekeit,  kiknek  alamizsnákat  osztogatott. 
A  méltatlanságok ,  melyeknek  ki  volt  téve ,  csak  édesebbé  és 
kedvesebbé  tevék  előtte  ez  alacsony  társaságot,  és  szivében  a 
kevélység,  megsértett  önszeretet  vagy  türelmetlenség  érzeté- 
nek sohasem  engedett  helyei.  Ezen  emberi  igaztalanság  és  vi- 
lági nyomor  azonban  csak  kötelék  volt,  mely  öt  annál  szoro- 
sabban fűzte  Istenhez,  —  ez  adott  neki  új  erőt,  hogy  hívebben 
szolgálhassa,  és  forróbban  szerethesse.  Mint  liliom  a  tövisek 
között,  úgy  virágzott  és  növekedett  az  ártatlan  Erzsébet  a 
keservek  között,  —  mond  egyik  életirója,  —  és  terjeszté  maga 
körül  a  türelem  és  alázatosság  édes  illatát  •'^). 

Ezen  idő  körül  alázatosságának  oly  példáját  adta,  melyet 
életirói  mindnyájan  gondosan  fölemlítenek.  Nagy-Boldogasz- 
szony  napján  a  sz.  Szűz  tiszteletére  szentelt  egyházakban  nagy 
búcsúk  engedtettek,  mely  alkalommal  az  azon  évi  gyümölcsből 
és  gabonából  áldozat  mutattatott  be  a  sz.  Szűznek  *).  E  napon 
Zsófia  fejedelemasszony  így  szólott  Ágneshez  és  Erzsébethez  : 
„Induljunk  be  Eisenachba,  és  menjünk  szeretett  Asszonyunk  egy- 
házába meghallgatni  a  német  lovagok  nagy  miséjét,  kik  őt  kü- 
lönösen tisztelik  ,  talán  sz.  beszéd  is  fog  róla  tartatni  ^).   Ve- 


^)  Potenfes  quidam  secretarii  ...  amaiis  verborum  injiiriis  eam  alTicie- 
bant,  et  protervis  insultationibii.s  ejiis  teneritudinem  pei tinbabant.  Theod.  I,  5. 

^J   Cuiii  aiicillis  seinper  et  pediüseqnis,   n.  otf. 

3)  Veliit  lilímn  iiiter  spinas ,  innocens  lillisabeth  ílorens  et  germinans 
piingcbatnr  aciileis,  sed  hmnilitatis  et  patienhae  fraí^^ians  siiavitatis  diftiinde- 
bat  odorem.  Theod,  I,  ő. 

*)  Innét  vagyon  e  nev  (  Wiirtzweih^  I.  Haltaus  Calend.  Germ, 

^3     i^'àe  singen  scboene  messen  die  deiitschen  herren , 
Die  unser  lieben  frawen  tag  sonderlich   ehrenn 


_   140 

g-yétèk  föl  legszebb  öltönyeitekei  és  arany  koronáitokat"  •).  A 
két  fiatal  hercegné  e  parancs  szerint  elkészülve  ^),  lement  vele 
a  városba,  s  mindnyájan  belépvén  az  egyházba,  egy  nagy  fe- 
szület előtti  imazsámolyra  térdeltek  le.  A  szenvedő  megváltó 
képének  láttára  Erzsébet  levévén  koronáját,  a  padra  tette,  maga 
pedig  haján  kivül  minden  más  fej-ék  nélkül  a  földre  borült  ^).  A 
fejedelemnö  ezt  látván,  nyers  hangon  kérdé  :  „Mi  jut  eszébe  Er- 
zsébet kisasszony?  mit  akar  ismét  tenni  ?  ki  akarja  magát  ne- 
vettetni az  egész  világtól  ?  hajadonoknak  egyenesen  kell  ma- 
gokat tartaniok,  és  nem  a  földre  feküdniök,  mint  az  esztelenek, 
vagy  a  vén  zárdanök  teszik,  kik  fáradt  lovakként  ledőlnek.  Nem 
tehet-e  ügy  mint  mi,  hogy  a  helyett  rosziil  nevelt  gyermek  módjára 
viseli  magát  ?  Talán  nagyon  nehéz  koronája  ?  Vagy  mit  jelent 
az  különben,  hogy  mint  egy  paraszt,  görnyedten  fekszik  itt  ^)  ? 
Erzsébet  fölemelkedve,  alázatteljesen  felelt  :  „Szeretett  asszo- 
nyom! ne  nehezteljen  rám.  íme  itt  vagyon  szemeim  előtt  Is- 
tenem és  királyom,  az  édes  és  irgalmas  Jézus,  hegyes  tövisekkel 


Dae  predigt  man  von  ihr  auch  vielleichten. 
Vita  Khyt.  XIV,  §. 

*)  Dccenter  compo8itue  et  auro   et  gemmis  coronatae.  Theod.  I,   5. 

^3  A  daniistadti  kézirat  itt  pontosan  elüs/ámlálja  a%  öltönyöket, 
melyeket  Erzs.  Agn.  és  két  más,  velők  együtt  nevelt  lány  viseltek  :  „Mind 
«*  "^gy»  —  'gy  s'^'ó\,  —  egyenlő  díszben  volt,  egyenlő  színű  öltöny-,  haj- 
szalag-, karperec- ,  Riell  ék-,  felöltőn) -,  köpenj-,  homlok-szalag- és  fátjoílal. 

Borsén  und  harbant 
fíratchen  und    forspan 
Surkot  und  ki  dele  an 
Hűben  und  hullen 
A  stirnen   unde  an  nüMen. 

^)  Und  Icgt  sich  ío  íren  blossen  haer.  —    Vita  Rh}'t.   i.   h. 

*)   ....  Juugfrau  Elisabet 
Wolt  ir  uns  nu  ein  newes  machen  ..  . 
Dae  unser  die  leute  lachen  .  . 
ín  der  weysen  als  die  alden  nonnen  .  .  . 
üie  dae  seyn  alsó  gar  fawell 
Das  sie  niederfallen  wie  ein  muder  gaull  ... 
Ist  euch  der  krantzs  zu  schwere  wurden  . . . 
Und   liegt  kromb  als  ein  gebawer. 
Vita  Rhyt. 


megkoronázva,  és  én,  ki  nem  vagyok  egyéb  hitvány  teremt- 
ménynél, én  viseljek  előtte  gyöngygyei  s  drágakövei  ékesített 
koronát  ?  az  én  koronám  által  az  övét  csak  kigúnyolnám"  ').  Ez- 
után keservesen  kezdett  sírni ,  mert  Jézus  szeretele  gyöngéd 
szivét  már  megsebzé  ^).  Azután  hátratámaszkodott  ismét  pad- 
jához, mint  előbb  ,  Zsóllat  és  Ágnest  beszélni  engedte  kedvök 
szerint,  maga  pedig  tovább  imádkozott  oly  hévvel ,  hogy  kö- 
penye szeglete,  melyet  szemei  elölt  tartott,  könyeilöl  egészen 
átázott  ^).  A  két  hercegné,  hogy  a  nép  észre  ne  vegye  e  föl- 
tűnő ellentétet,  kényszerítve  látta  magát  hasonlót  tenni,  t.  i. 
köpenyeiket  szemeik  elé  vonni  ;  a  történetíró  hozzáteszi,  hogy 
sokkal- jobban  szeretek,   ha  ezt  tenniök  nem  kell  vala  *). 

Az  eféle  jelenetek  mindinkább  csak  fokozhatták  a  gyűlöl- 
séget ,  melylyel  profán  lelkek  már  előbb  is  viseltettek  iránta. 
Úgy  látszik  ,  e  gyűlölség  évei  számával  folytonosan  növeke- 
dett, és  midőn  már  férjhez  menési  korát  elérte,  az  egész  thü- 
ringiai  udvar  részéről  dühös  rohamként  tört  ki  ellene  a  gyűlölség 
és  üldözés.  A  tartományi  gróf  rokonai,  tanácsosai,  előkelő  hű- 
béresei, mindnyájan  ellene  nyilatkoztak  ^).  Fönnhangon  mon- 
dogatták, hogy  atyjához  vissza  kell  küldeni,  és  az  adott 
szót  visszavenni;  mert  az  ilyen  béguina  **)  (németalföldi  zár- 
danö)  nem  uralkodójoknak  való  ;  ennek  oly  nő  kell ,  ki  széles 
összeköttetéssel,  gazdagsággal  és  királyi  erénynyel  bir;   hogy 


i)     IJebe  fraii  nii  veiaigt  mir  das  nicht  •  .  . 
Wíe  der  siiesse  und  der  milde 
Mit  sciiai'fen  dornen  ist  gekrönt  .  .  . 
Von  meinci'  kron  wiid  er  gehötit 
Vita  llhyt. 
*)   Vulneraverat  juin  Innc    charitas  tenenini  cor  ,  çladinsqiie  demi- 
nicae  passionis  peitransierat  atiinuin  cjus  dclicataiii.  Theo'\  i.   I>. 
»)  Vita  Rhytm.  i.  h. 

*)     Sic  hetteii  als  gerne  von  ir  gcsehen 

Das  es  vor  den  leuten  nicht  war  geschee.        t'.  ott. 
^)  A  cognatís  proximis,  vasallis  et   consiliariis  sponsi  siii  .  . .  mani- 
festas per.secutíonos  perpessa  est.  Theod.  I,  6. 

*3  Eine  solche  béguina  wir  ane  nicht  eben.  VitaRb\  t.  XII.  A  13-ik 
száxad  első  felében  ,  Erzsébet  ideje  körül,  Francia  és  Németország  viíro- 
sai  nagyobb  részében  társnlatok  alakultuk  szii/ek  és  özvegyek  között, 
kik  béguina  név  alatt,  — a  zárdcít  kivéve, —  minden  szerzetesi  fogada- 
lomra kötelezték    magokat.  Megmaradtak  családjaikuál ,  ^  agy  más  házak- 


142 

jobb  volna  neki  eg-y  szomszéd  uralkodó  lányával  egybekelnie,  ki 
neki  szükség  esetében  segélyt  nyújthat,  mit  Erzsébet  atyja  a 
nagy  távolság  miatt  ügy  sem  tehetne  ;  ugyané  távolság  miatt 
a  lányán  elkövetett  sérelmeket  sem  boszülhatja  meg  ,  ha 
csakugyan  szivére  veszi ,  mert  ügy  látszik ,  lányát  már  elfe- 
ledte, minthogy  az  anyja  által  igért  jegyhozomány-pótlékot 
még  nem  küldötte  utána  ')•  Az  ifjú  herceg  társai  mindenképen 
igyekeztek  ct  rábirni,  hogy  elhagyván  Erzsébetet,  küldje  vissza 
hazájába  ,  minthogy  ö  nagyon  félénk  és  tartózkodó  ^).  A  her- 
ceg anyja  minden  üton-módon  igyekezett  Erzsébetet  rávenni, 
hogy  valamely  nözárdában  a  fátyolt  vegye  föl  ^).  Agnes  min- 
denütt üldözte  megvetésével  és  günyolásaival,  szünet  nélkül  is- 
mételvén előtte,  hogy  eltévesztette  hivatását,  mert  inkább  szol- 
gálóvá kellett  volna  lennie  *).  „Erzsébet  kisasszony,  —  így  szó- 
lott egykor  hozzá,  —  „ha  azt  véli,  hogy  bátyám  önt  nőül  veendi, 
nagyon  csalatkozik,  vagy  legalább  is  egészen  mássá  kell  önnek 
alakulnia  ,    mint  milyen  mosl^  *). 

Hasonló  szemrehányásokat  kellett  neki  naponként  hallgat- 
nia :  érezte  is  mélyen  helyzete  keserűségét  ;  alig  bontakozott  ki  a 
gyermekség  karjaiból,  máris  támasz,  barát  és  emberi  vigasz  nél- 
kül láttamagát  hazájából  mintegy  száműzve,  egy  idegen  udvarban, 
megfosztva  az  atyai  védelemtől,  kitéve  azok  durvaságának  és  ül- 
dözésének, kik  mind  Istennek  mind  neki  ellenségei  voltak  ;  átlátta 
mindinkább,  hogy  élete  nem  egyéb  mint  vándorlás  ez  állhatatlan 
világon  ^').  Istenéhez  folyamodott,  ö  rábízta  csöndességben  fáj- 
dalmát, s  egész  szivét  kiöntötte  előtte.  Saját  akaratját  a  meny- 


ban  lalitaU,  melyek  béguinages  iiëv  alatt  kiilöiiosen  az  o  sxámukra  vol- 
tak, hasonlóképen  mint  azok,  kik  még  most  is  Gént-  cs  Brugesben  vagi- 
nák. Kzek  azonnal  P^rzsébetet  választolták  pártfogóoéúl ,  és  így  az  alá- 
zatos hercegnére  nézve  tisztelet-cím  lett  azon  névbői ,  mel}  lyel  ellenei 
gyalázták. 

i)  Ugy.  ott. 

2}  Ettmiiller.  Krieg  uf  die  VVartbmg.  i06.   I. 

^3  Domina  Sophia  satagebat  opejose  .  ...  Theod.    I,  6. 

*)  Eine  dienst  mayt  were   an  ir  vertorben.  Vita  Rhyt.  I.  c. 

^)  Frawiein  Elisabeth  wan  ihr  gedencket  meinen  herrn  brúder  etc. 
Kochem  S05.  1. 

^)    D'e  jungfrawe  erkande 
Daz  sie  elleode  were 


143 

nyei  atyáévei  egyesíteni  törekedett,  és  imádkozott,  hogy  tel- 
jesítse Isten  szeretetteljes  akaratját,  s  bocsássa  rá  mindazon  kí- 
sérteteket, melyeket  alkalmasaknak  itél  ')•  Miután  így  a  feszü- 
let lábainál  újra  megtalálta  a  békét,  és  magát  Istennek  tökélete- 
sen átengedte,  összegyűjtötte  szolgálóit  s  azon  szegényeket, 
kiket  társainak  választott,  és  megkettőztette  irántoki  szerete- 
tét ^)  ;  mi  által  másrészről  a  két  hercegné  és  az  udvarnokok 
maga  elleni  támadásait  és  csufolásait  is  megkettőztette. 

E  helyen  egy  életiró,  elbeszélését  félbeszakítva,  a  követ- 
kező imát  intézi  a  szenthez  :  „Oh  szeretett  sz.  Erzsébet  !  tisz- 
telem erényes  ifjúságodat,  és  fájlalom  veled  együtt  megvetteté- 
sedet  és  üldöztetésedet.  Miért  nem  töltöttem  én  is  gyermek-évei- 
met oly  szentül  el  mint  te?  Miért  nem  tűrtem  én  is  oly  békésen 
nehézségimet  mint  te  ?  Kérlek  boldog  gyermekségedre,  töröld 
el  az  én  gyermekkori  roszaságomat ,  és  hősi  türelmedre  ,  sze- 
rezz nekem  bocsánatot  türelmetlenségemért  és  hibáimért  ^). 


Ven  ir  fader  hűse  hie 
Je  baz  ie  baz  erkaiide  sie 
In  leidé  iinde  auch   in  pine 
Daz  si   eine  pilgerin 
In  dirre  unsteden  welde  wa.". 
Cod.  darnist. 

')  Mediillitus   ingemiscens  cünfiigit  ad  Doniinum,  ïbeod.  i.  h. 

Unde  klagte  ime  ír  leyt  in  dem  stillen 
Und  gab  iren  willen  in  seincn  willen 

Vita  ilbyt.  XII.  §. 
Und  bevalch   sich  iinsern  Ilerin  mit  gant/eni    hertxen  das  er    sínen 
ullerliebsten  willen   mit  ir  in  allén  dingen  vollebrechte.  Cod.  lleid.  CV. 
^)  Mit  in  ir  kosén  si  geíinc.  Cod.  darni. 
3)  Kochem  M.  806.  1. 


144 


IV.  FEJEZET. 

Mint  m;uadt  hű  a  fiatal  í^ajos  herceg  a  kedves  szent  Erzsébethe/, 
és  miként  vette  őt  nőül. 

I^aetare   cum  muliere  adokscentiae  tiiae  .  ,  . 
In  amore  ejus  delectare  jngiter. 

Példb,  5,  28-29. 

Az  igazságos  Isten,  ki  összegyűjtötte  szeretett  lánya,  Er- 
zsébet imáit  és  könyeit,  nem  késett  alázatosságát  és  türelmét 
megjutalmazni.  A  fiatal  herceg  Lajos  egész  udvara  közepett 
egyedül  nem  hagyta  magát  eltántorítatni,  és  füstbe  eresztvén 
övei  0  minden  reményét  és  várakozását,  hü  maradt  ahhoz ,  kit 
gyermeksége  óta  jegyesének  tekintett.  Irántai  szeretete  napról 
napra  nőtt,  és  jóllehet  nem  nyilvánította  azt,  valószínűleg  anyja 
iránti  tekintetből,  de  azért  nem  kevesbbé  gyökerezett  ez  érze- 
mény szivében  :  Anyja  gúnyolódásaira  és  intéseire  oly  kevéssé 
hallgatolt,  mint  álbarátai  tanácsaira  és  a  szenvedélyek  szavára. 
Örömmel  és  csodálkozással  szemlélte  Erzsébetben  azon  erénye- 
ket, melyek  által  a  világ  gyűlöletét  magára  vonta,  t.  i.  véghetetlen 
szeretetét;  boldognak  tartottamagát,  hogy  tőle  ezen  erénye- 
ket eltanulhatja  ").  Káplánja,  Berchthold,  ki  életét  irta,  nem  két- 
kedik, hogy  az  Isten  titkos  sugalat  állal  irányozta  szivét  a  ki- 
rályi számkivetett  felé  ^j,  mert  nemcsak  emberileg  szerette, 
mint  leendő  nejét,  hanem  mint  nővérét  Krisztus  Jézusban  oly 
szeretetlel,  melyet  a  mindenható  keze  látszott  szivébe  oltani  ^). 
Minél  inkább  ostromolták  a  gonoszok  hitszegő  tanácsaikkal,  an- 
nál inkább  érezte  lelkét  az  ártatlan  idegen  iránti  hűség-  és 
gyöngédségtől  áthatva;  mennél  inkább  látta  őt  erénye  s  ahíta- 
tossága   miatt    üldöztetni ,    annál  inkább    érezte   a  szükséget, 


^)  Contra  spe?n  et  oamiiim  opiuionem.  Dict.  IV.   Anc.  2015. 

^)  Da8  wolte  er  von  ir  lerncn.  Vita  Rhj  t.  XIV.  §. 

'3  Occulte  inspiratione  sua  ad  dilectionem  exulis  regináé  cor  et  af- 
fectuni   principis   inclinavjt.  Theod.   ex  Bcrthold  Mss.  p.  41. 

*)  Sunder  mit  einer  ingegussener  godlicher  liebe  und  Minne  in 
Gotf.  Cod.  Heid.  CV.  6. 


hogy  üt  szeresse  és  védje  ')•  Föl  is  használt  minden  kínálkozó 
alkalmat,  hogy  öt  szomorú  pillanataiban,  mennyire  anyja 
mcgbántása  nélkül  tehette,  litkon  vigasztalja  -)•  így  magánosan, 
Istenen  kivül,kisz.  egyességöket  már  megáldotta,  minden  más 
tanú  nélkül  beszéltek  egymással  titkos  kölcsönös  szeretetökröl  ; 
a  fiatal  herceg  gyöngéd  bátorító  szavak  állal  igyekezett  a  se- 
beket, melyeket  mások  ifjtí  lelkének  okoztak,  enyhíteni  2),  s 
ez  édes  beszélgetések  Erzsébetnek  kimondhatlan  vigaszt  nyúj- 
tottak *).  Minden  alkalommal,  midőn  távolabb  útra  menvén,  ke- 
reskedő városon  utazott  keresztül,  volt  valamit,  mi  vagy  igen 
becsesnek  vagy  ritkának  látszott  elölte,  hogy  azzal  jegyesének 
kedveskedhessék.  Üres  kézzel  sohasem  tért  vissza  :  vaírv  ko- 
rállokból  készült  sz.  olvasót,  kis  feszületet,  sz.  képet,  vagy  kést, 
pénztárcát,  keztyüt,  mell-ékszert,  nyakláncot  vagy  arany  mell- 
tüt,  vagy  akármi  olyant  hozott  mindig,  mi  előbb  még  nem  volt 
meg"').  Erzsébet  örömtelten  ment  a  visszajövőnek  eléje  öt  üdvöz- 
leni,  ki  gyöngéden  karjaiba  zárván  őt,  átadta  neki,  mit  ho- 
zott, mint  szerelete  zálogát  és  annak  jelét,  hogy  útjában  rá 
gondolt  "). 


13   Cotl.  Heid, 

-j,)  Sponsuiíi  siiiiiii  luiíerori.s  et  tristitiae  in  omnibus  habiiit  con- 
Kola(oreni  occnlUim.   Dict.  IV.  Anoill.  2013. 

3)  L't  in  solitiidine  secieti  et  nuitiii  amoris  locpieretiir  ad  cor  ejiis 
diilciter  ,  dicens  sibi  vcrba  bona  ,  verba  consoiatona.  Theod.   1.   c. 

^)  Dasselbij^e  lialf  sie  sore  uu.   Vita  Rhyt  XII.  §. 

^)   Ir^end  in  eiiic  giose  statt 

Oae  luan  Koeiiliche  dinge  feji  hat 

AIs  putcr  noster  von  Korallen 

Oder  ein  seiiberlich  creiitxichcn 

Odor  was  der  anders  nioidítejjesein 

Das  sic  vor  hat  te  nicht 

....  Ein  ntesser  oder  ein  peuttel 

Oder  hentschuc ,  vorgeí-pan  ,  nőiden  Ueyt.  U.  ott. 

*)    Zu  war/.eihen  das  cr  an  si  gedacht 
.  .  ,  Und  wenn  er  danne  heim  kaeni 
/\n  seínen  arm  er  sie  naiu 
Wen  sie  guetlich   '.u  inie  gieng 


Und  ine  nach  ircn  sitltn  empfieng 


iO 


146 

Midöu  azonban  egykor  útjában  több  idegen  nemes  kisérte. 
kik  visszautazásáig  tőle  el  nem  távoztak,  elfeledte  Erzsébetnek 
a  szokott  ajándékot  meghozni  ').  Erzsébet  a  sok  üldözés  és 
igaztalanság  által  bizalmatlanná  tételve ,  élénken  szivére  vette 
ezen  elfeledtetést,  mit  ellenségei  észrevévén,  azzal,  mint  Lajos 
változásának  előjelével  dicsekedtek.  Összetalálkozván  Varila 
Gaultierrel,  a  főpohárnokkal^,  ki  őt  Magyarországból  elhozta,  és 
kire  a  király  különösen  bizta  ,  ki  tehetsége  szerint  mindig  küz- 
dött a  többi  udvarnok  ármányai  ellen ,  nem  tartoztathatá  magát, 
hogy  e  régi  barátjának  szive  fájdalmát  föl  ne  födözze.  A  jó 
lovag  megindult  fájdalmán,  s  igérte ,  hogy  urával  felőle  szólani 
fog  ;  mire  nemsokára  alkalom  kínálkozott  is ,  midőn  a  herceg 
öt  egy ,  Wartburg  környékén  tartandó  vadászatra  magával 
vitte.  Az  erdőben  lefeküdtek  a  gyepre  oly  helyen,  honnét  az 
Inselberget  ,  Thüringia  legmagasb  hegyét*)  lehetett  látni; 
itt  így  szólott  Gaultier  űr  a  herceghez  ;  „Kegyes  leszen  uram  egy 
kérdésemre  felelni  ?"  mire  a  jó  fejedelem  így  felelt  :  „Szólj 
egész  bizalommal,  s  minden  kérdésedre  válaszolok."  Tehát  meg- 
mondom, —  szól  tovább  a  lovag,  —  „mit  fog  kegyelmed  tenni  Er- 
zsébet kisasszonynyal,  kit  én  hoztam  ?  nőíil  fogja-e  venni  vagy 
visszavévén  adott  szavát,  atyjához  hazaküldi '^^^  ^)  3Iire  Lajos 
fölemelkedve,  kinyűjtá  kezét  ínselberg  felé,  mondván  ;  „Látod  e 
hegyet  előttünk?  ha  aljától  kezdve  egészen  csúcsáig  aranyból 
volna ,  és  nekem  adatnék  azon  föltét  alatt ,  hogy  Erzsébetet 
visszaküldjem,  nem  tenném.  Gondoljanak  vagy  mondjanak  felőle 
mások,  mit  akarnak  ;  én  csak  azt  viszonzom  :  őt  szeretem,  any- 
nyira  ,  hogy  nála  mitsem  szeretek  jobban  e  földön  ;  én  Erzsé- 
zsébetet  birni   akarom ,    minthogy  erénye-  és  ahítatosságaért 

Dae  gab  er  ir  was  er  bidht  hatte 
AIso  Gr  mii  ir  seine  liebe  bestatte. 

Vita  Rhytm.  XII.  $. 
Ab  initío    sollícitiLs   erai ,  cuin    alíiinde    rediret,  eani    allatis  xeiiiís 
liunorare  j    «t  amplexibus    delinire.    Theod.   1.  0  Snppl,  ap.    Mss.   BoUaiid. 
Hrux. 

0  Adam  Ursin   1279. 
»)   Kttniiilloi   krieg  uf  Wartburg  196.    1. 

'}  Placeat  t'bi  iit  loquar  ad  te  Domine  mi  .  , .  Loquere  contidenter,  ct 
ego  qitidqiiid  tibi  canveniens  fuerit  revelabo.  Hic  ergo  ^  inquit  miles  >  ob- 
secro  mi  etc.   Theod.  I,   7,  Vita  Rhyt.  I.  o 


147 

6  kedvesebb  elöltem  az  egész  földnél,  és  a  világ  minden  gaz- 
dagságánál." ')  „Legyen  teliál  szabad,  —  viszonzá  Gaultier,  — 
neki  ezt  megmondanom.'^' -  „Mondd  meg  neki,  —  szólaa  fejede- 
lem, —  mondd  meg  neki ,  hogy  senkire  sem  hallgatok  ,  bármit 
mondjanak  ellene,  s  hűségem  új  záloga  gyanánt  nyújtod  át  neki 
ezt."  Ezt  mondva,  tárcájából  egy  ezüst  keretű  kettős  tük- 
röcskét  vett  ki,  melynek  egyik  oldalán  csak  a  tűkor  üvege,  a 
másikon  fölfeszitett  üdvözítőnk  képe  volt  látható  ').  A  lovag 
sietve  fölkereste  Erzsébetet,  és  ismételvén  előtte  a  hallottakat, 
átadta  a  tükröt.  Ez  mosolygott  örömében  ") ,  és  megköszönte 
számtalanszor  Gaultiernek  e  tettét .  ki  atya-  és  barátként  gon- 
doskodott róla  ^),  azután  kinyitotta  a  tükröt,  s  látva  Jézus 
Krisztus  képét,  hévvel  csókolta  és  szorította  szivéhez  ^). 

Egyébiránt  a  pillanat  már  elérkezett,  melyben  Lajos  ke- 
resztényi és  fejedelmi  szavát  megtartva,  Erzsébetet  hosszú  tü- 
relmeért megjutalmazza ,  és  sok  szomorúsága  után  megvigasz- 
talja. 1218-ban,  sz.  Kilián  napján,  miután  a  herceg  kora  18.  évét 
elérte,  több  nemes  ifjúval  az  eisenachi  sz.  György  egyházban 
lovaggá  üttette  magát  ;  a  naumburgi  püspök  adta  a  szent  áldást 
kardjaikra  •*).  Idegen  fejedelen»  nem  voltjelen,  mert  Lajos  ki- 
jelenté ,  hogy  csak  Isten  ,  és  hü  alattvalói  által  akar  lovaggá 
lenni  ^).  A  következő  évet  a  mainzi  érsek  ellen  viselt  háború- 
ban töltötte  el  ;   ez  Hermann  fejedelemmeli  civakodások  követ- 


')  Da  erIlob  sich  Ludvig  :  ,,und  weiin  der  Emserbeorg  eitel  gold 
ware ,  und  ich  ihii  habén  sülte  weiin  ich  meine  Elsbeth  verstiesse  .  .  . 
EUfiiüller  i.  h,  Elisabeth  ego  dílígo ,  ejusque  niatiimonio  nihil  praeponu. 
.  .  .  Thcüd.  I.  c.  Man  sage  wus  nian  sage,  so  spreche  ich  das.  Sy  ist  mir 
lieb,  unde  uf  diesein  eati-jche  ich  nichts  lieber  habé.  Berth.  Mss  42.  — 
Ich  will  myn  Elisabetii  habén.  .  .   .  Cud.  Heid.  7. 

^)  Frofci  enü  de  bursa  sua .  .  .  spéculum  duplex  argenteis  inclusuni 
sedibus ,  una  parte  simplex  vitruui ,  et  iu  altéra  parte  imaginem  praefe- 
vens  cruciíixi.  Theod,  1.  c.  —  Ily  tükrök  NcuietursKágban  egészen  aa 
utóbbi  idóliig  használtattak.  Haunier  Hohenstaufok  története  szerint  e  tü> 
kör  keletről  jött  és  elefántcsontba  volt  foglalva. 

a)  Conceptum  gaudium  risu  jucundíssinio   propalavit.  Theod.  I.  c. 

*)   Vita  Rhytm.  I.  c. 

*)  Adaui  Lrsin.  I.  c. 

«3  Vita  Uhytm.  I.  c. 

^3  Nicht  andifj*  wolde  her  syne  rjllerschaft  ein|»taeii,  danne  vou 
gothc  unde   syueu  nianiien.  .'.  Rotho,  Chi.  Th.    1708. 

»  10* 


i48 

kéziében  Lajost  kiközösítette  ;  ez  azonban  hirtelen  Hassiába 
ütvén,  a  főpap  és  barátai  birtokait  pusztította,  s  így  békét  kérni 
kényszerílelte.  1219-ben,  sz.  Bonifác  napján,  Fuldában  gyűltek 
össze,  hol  Lajos  föloldoztatott,  és  teljes  kibékülés  jött  létre.  In- 
nét visszajővén,  kinyilatkoztatta  szándékát,  hogy  arájával  egy- 
be akar  kelni,  s  ez  által  egyszerre  elnémította  a  rágalmakat  és 
hitszegő  tanácsokat,  melyeknek  ez  előbb  áldozatja  volt.  Senki 
sem  mert  mára  herceg  elhatározott  akaratjának  ellenállni ,  s 
az  emberek  ravaszsága  már  ezután  képtelen  volt  két  lelket 
egymástól  elválasztani  ,  kiket  Isten  örök  végzéseiben  egyesí- 
tett. Csodáld,  —  így  szól  életirójok,  —  csodáld  e  boldog  ifjút 
és  szűz  férjet ,  süket  maradt  a  gonoszok  tanácsaira,  és  idegen 
minden  pénzszomjtól,  mert  tudta,  hogy  a  jó  nő  ama  jobb  rész, 
melyet  az  Ur  azoknak  igért,  kik  jót  tesznek  a  földön  '). 

1220-ban  tartatott  meg  az  összekelés  Wartburgban  nagy 
pompával,  Lajos  meghivta  Hassia  és  Thüringiabeli  grófjait,  azon- 
kívül sok  lovagot  és  nemest,  kiket,  mint  vendégeit,  Eisenachban, 
saját  költségén  szállásollaíott  el.  Az  urak  a  tisztet  :  a  meny- 
asszonyt az  egyházba  kisérhetni,  Mühlberg  Reinhard  grófnak  és 
Varila  uraknak  engedek,  mert  ezek  hozták  őt  9  évvel  előbb 
Magyarországból ,  s  így  tehát  most  kellett  nekik  akkori  külde- 
tésöket  bevégezniök  ");  kíséretéhez  azonban  az  egész  ország 
nemes  hölgyei  és  hajadonai  csatlakoztak.  A  történetírók  mitsem 
szólnak  azon  érzelmekről ,  melyekkel  a  nemesség  annak  diada- 
lát tekintette ,  kit  oly  soká  megvetett  és  üldözött  ;  ők  e  helyett 
inkábba  mise  összhangzaíos  zenéjéről ,  az  ünnepélyek  és  vi- 
galmak  fényéről,  és  a  3  napig  tartolt  lovagi  játékok  nagyszerű- 
ségéről beszélnek  ,  hol  magát  több  ifjú  lovag  kitűntette  2).  E  3 
napi  ünnepély  után  a  nemesek  nőikkel  egymásután  váraikba 
visszautaztak,  sa  szokott  rend  Wartburgban  ismét  helyreállt. 
A  két  ifjú  házastárs  már  ezután  tökéletesen  egymásénak  tekín- 


^3  NiiliiK^  deiuceps  aU8Us  eslruiptiis  ct  inatrímoniu  tliisabcth  vc^bis 
vcl  consilíi.s  contraire.,,  nec  valiiit  hominis  separarc  astutia  ,  quos  Dei  pro- 
videiitia  cunjunxit  .  .  .  Iiitiiere  juveneiii  feliccni ,  .Hponsiinique  pudícuiii  .  .  . 
qiioniaii)  pars  bon  a  eic.  Tb.  1.  8. 

-}  Das  syc  die  re3's8  nun  voilent  volibrcclifen.  Vita  Rhytm. 

0   Vita  Ul>j  tni. 


149 

tette  magát  0-  Lajos  20  éves  volt,  Erzsébet  csak  i3,  mind- 
kettő ártallan,  még  inkább  szívre,  mint  korra  nézve ,  egymással 
inkább  lélekben  és  hitben,  mint  testben  egyesülve  ;  az  monda- 
tik rólok  ,  hogy  a  sz.  angyalok  mindenkor  környezték,  mint- 
hogy egymást  hihetetlen  gyöngédséggel  Istenben  szerették  -)• 


V.  FEJEZET. 

Mily  kedves  volt  I^ajos  ,  a  kedves  sz.  Erzsébet  férje ,  Isten  és  em- 
ber előtt. 

Erat  vir  ille  simplex  et  rectus,  ac 
tiraens  Deum,  et  recedens  a  malo. 
Job.   I,   I. 

A  férj,  kit  Isten,  végtelen  irgalmában,  áhítatos  szolgálójá- 
nak adott,  és  kit  ez  annyi  gyöngédséggel,  de  mégis  tartóz- 
kodva szeretett ,  bizonyára  méltó  volt  rá  és  szeretetére.  Thü- 
ringia  történetírói ,  valamint  sz.  Erzsébet  életirói  mindnyájan 
legvonzóbb  alakban  rajzolják  öt;  és,  kivéve  a  vele  hasonnevű 
sz.  Lajos  francia  királyt,  azon  század  történelme  nem  mntát  föl 
fejedelmet,  ki  ily  ifjúkorban,  a  fejedelmi  és  ker.  erényeket  oly 
nagy  mértékben  egyesítette  volna  magában ,  mint  ö. 

Egész  külseje  tükre  volt  lelki  tisztaságának  és  nemessé- 
gének. Férfias  szépségéről  híres  volt  kortársai  között;  életirói 

'3  Némely  irók,  és  kiválta  heidelbeigi  kéziratok  axt  mondják,  hogy 
Krzsébet  csak  iiehe/.eii  határo/halta  el  riiigát  u  íérjhez-menetelre  ,  mint- 
hogy szüzeségét  az  üinak  akarta  fölajánlani,  és  hogy  csak  több  tudós  ál- 
dozárnak  sikerűit  e  részbeni  e!lenáll;ÍMát  legyőzni  ;  bebizonyították  t.  i. 
előtte ,  hogy  az  atyja  által  kötött  egyezményt  már  föl  nem  bonthatja. 
De  e  vélemény  eléggé  meg  vagyon  cáfolva  több  hiteles,  azon  korhoz  kö- 
zel álló  iró  által.  Az  egész,  Erzsébetnek  gyóntató-atyja  előtt  később  tett 
ilyféle  nyilatkozatából   vette)  eredetét.  1.  XIII,    fej. 

'^)  Sanclus  cnm  suncta  ,  innocens  cuin  innoceufe,  et  non  tam  car- 
nale  qiiam  spirituálé  connubium  surtiti,  invicem  sein  charitate  Domini,  su- 
praq;iain  eredi  »aleat,  dilexeiiint.  Thcod.  I.  8.  Der  heilige  Engel  was 
zwischen  an  eyn  Vote.  Berthe  ÍVLss.  4/Í,  Darum  woncten  die  Kngel  bei 
inén.  Pas.sional.  ŐO 


150 

mindnyájan  dicsérik  szabályszerű  testalkatát ,  élénk  arc-szinét, 
hosszú  szőke  haját,  tiszta  jóakaró  arckifejezését  0-  Többen 
meglepő  hasonlatosságot  véltek  benne  látni  azon  arcképpel, 
melyet  a  hagyomány  Krisztus  Urunkról  tartolt  fenn  2).  Mosolya 
varázsának  senki  sem  állhatott  ellen;  járása  nemes  és  méltósá- 
gos ,  szava  szelid  volt  ;  ki  látta ,  megszerette  ^).  Mi  legifjabb 
korától  fogva  jellemzé  ,  az  lelke  s  teste  tisztasága  volt ,  me- 
lyet soha  legkisebb  szenny  sem  ért.  Szerény  és  szemérmes  volt 
mint  egy  szűz  '');  könnyen  pirult,  és  beszédben  igen  óvako- 
dott *).  De  nemcsak  első  ártatlan  éveiben  tudta  ö  a  tisztaság 
ezen  kincsét  megőrizni,  mert  ez  nála  nem  egy,  minden  veszély- 
től gondosan  távol  tartott  ifjúság  gyümölcse  volt,  hol  múló  in- 
dulatok és  őszinte  elhatározás  csak  azért  támad,  hogy  a  ki  sér- 
tetek első  rohamában  eltűnjék;  hanem  erős,  mélyen  gyökerező 
akarat,  mely  egész  életének  szabálya  lőn,  és  őt  a  gyakori  s  ve- 
szélyes kisértetek  irányában  hajthatlan  ellenállásra  birta.  Jól- 
lehet magára  volt  hagyatva  azon  korban,  melyben  ifjúsági  éveibe 
lépett,  16  éves  korában  ura  lőn  Németország  leggazdagabb  s 
leghatalmasabb  fejedelemségei  egyikének  ;  körül  vala  véve  a 
hatalom,  fényűzés  és  ezen  századbeli  háborgó  nyugtalan  élet 
szemfényvesztő  csábjaival ,  körülvéve  főképen  hitszegő  taná- 
csosokkal és  hizelkedőkkel,  kik  erényét  elveszteni  mindenké- 
pen igyekeztek  ;  ö  mégsem  tért  el  az  erény  útjától ,  soha  leg- 
kisebb árnyékot  sem  ejtett  azon  hűségre ,  melyet  Istennek,  ma- 


t}    Ër  was  nicht  xe  laiig  iiocli  %e  kiirz 
In  einer  rechten  messe  hub  icit  gehoeit 
Rot  schoene  waren  iiue  seyne  wangeu 
Gele  was  das  haar  an  Heinén  henbte 
L'nd   sein  lachen  guttlicti  laute 
In  seinem  getien  gíeng  er  aufgericlit. 
Vita  Rhyt.  I, 

Extiilit  eum  mediocris  Mtuttirae  decens  valde  procerítas  et  gratiosi 
vultus  serenitas,  speciosi  forma  prae  filiis  iiominum  in  imagine  jcprac* 
sentans.  Theod^  II,    l.id.   ap.  Ad.   Urs.   Cod.  Darm.  Rothe. 

t)  Cod,  Darmst.  385.  I. 

*)  Eloqnio  diiicis.  Theod.  II,  3.  Süsse  war  er  mit  der  Rene.  Vita 
Rhyt.  i,  2.  íVlit  schoenen  foerstlichen  geberden  ...  es  was  nymant  dcr 
en  sacli  her  eme  gimstig.  Rothe.   Clir,  Thiir.    1702. 

*)  Schamhaftig  als  eine  Jnnckfraw.  Ad.   Ursin.    1278. 

»)  Rothe    1703. 


i5í 

gának,  és  annak,  kit  Istenben  szerelett.  fogadott  ').  Legyen  sza- 
bad ezen  alkalommal  kél  vonást  közölni  életéből,  melyeket  egy- 
korú irók  pontosan  följegyezlek  ,  és  melyek  az  ártatlan  lelkek 
épülésére  alkalmasak  lehetnek  : 

Kevéssel  atyja  halála  után,  midőn  anyjával,  Zsólia  herceg- 
nével, az  ebersbergi  várban  volt,  egy  nemes,  ifjúkora  ártatlan- 
ságát akarta  megkísérteni;  a  közellevö  Auersbach  faluban  talált 
egy  nevezetes  szépségű  ifjú  lányt,  kit  a  várba  hozván,  Lajos 
termébe  vezetett  ;  azonban  hogy  ez  megtörténhessék,  egy  ud- 
varon kellett  keresztül  mennie  .  melyben  Erzsébet  épen  akkor 
társnéivel  játszolt.  Midőn  látta  az  idegen  nőt  jegyeséhez  vezet- 
tetni, elkezdett  sírni ,  s  e  sírás  oka  felől  kérdeztetvén,  így  fe- 
lelt :  „Mert  fivérem  drága  lelkét  akarják  elcsábítani  és  elvesz- 
teni.'* -)  Az  ifjú  fejedelem,  a  nap  heve  alatt,  ágyán  nyugodott, 
midőn  ajtaján  kopogást  hallott ,  azonnal  felszökött  ágyáról,  s 
meztelen  lábbal  ment  ajtót  nyitni.  A  lány  belépett  a  nemessel, 
s  miután  leültek,  kérdé Lajos  :  „Kisasszony,  mit  keres  itten?"  — 
„Én  magam  sem  tudom,  uram",  felelt  ez  ^);  de  a  lovag  azonnal 
szavába  vágott  :  „én  hoztam  őt  ide,  hogy  kegyelmednek  kelle- 
mes időtöltést  szerezzen."  E  szavakra  a  fejedelem  komornái 
közöl  egyet  elő  hitt ,  kinek  meghagyá .  hogy  3  márka  tiszta 
ezüstöt  hozzon,  melyet  a  lánynak  átadott  e  szavakkal  :  „Bocsásd 
le  fátyolodat  szép  lány  ,  s  fogadd  e  kis  ajándékot  tőlem  áldás 
gyanánt,  hogy   örömmel   térhess  vissza   családodhoz."  *).  Az- 


•^  Apud  omnes.  Qui  ciuii  udolescens  esset ,  adeo  custus  exstitit  et 
pudjcus,  ut  plei'íqiie  eiim  matrimonio  repufarent  inhabileni.   Theod.  II,  J. 

2}  Ërat  beata  Klisabeth  parviila  liidens  ín  area  ciim  coaevis  suis 
puelHs  . . .  Quia  volunt  pretiosani  aniniam  fratris  niei  capere  et  damnare. 
Theod.  II,  2. 

^3  In  meridie  se  coniposuerat  niiuque  in  lectulo  ad  quíescenduni 
. .  .  expergefactus  de  stratu  suo  nndis  pedibus  exiliens  apernit  ostium  . .  . 
Cuinque  consedisset  .  .  .  Doniicella  adquid  venisti  Ï  At  illa.  Nescio  domine 
adquid  veni.  ïheod.  II.  2,  K/en  francia  eredetű  cini  :  ,,Doniicellus  ,  do- 
niicella'' apródoknak  és  nemes  házakból  származott  hajadonoknak  adatott. 
L.  Diicunge  és  Seguzins.  Sz.  Ferenc  azt  mondja  müveiben,  hogy  Jézu.s 
Krisztus  e  földön  a  ,,domicelIa'*  név  alatt  a  szegénységet  értette. 

'}  Extende  speciosa  virgo  ,  velum  capitis  tui  et  hoc  munuscuUim 
pro  benedíctione  de  manu  mea  accipc  ,  ut  ad  tuos  cuin  gandío  reverta> 
ris.  U.   ott. 


i52 

után  az  aljas  lovagot  félrevezetve,  megparancsolta,  hogy  alanyt 
minden  sérelem  nélkül  szülöihöz  visszavezesse  :  ^ha  legkisebb 
baja  történendik,  —  tévé  hozzá,  —  fölakaszlatlak.^  ')  Ezen  ese- 
mény elbeszélője  azt  mondja  ,  hogy  a  gyalázatos  lovag  nevét,  a 
botrány  kikerülése  végett  elhallgatja  ^).  Erzsébet  pedig  midőn 
az  idegen  nöt  oly  hamar  elmenni  látta,  letörlötte  könyeit ,  és 
hálát  adván  Istennek,  örömmel  folytatta  tovább  mulatságát. 

Egy  más  alkalommal,  midőn  Eisenachban,  az  ablakon  ke- 
resztül egy  tánchelyre  nézett,  segédei  egyike  egy  eisenachi  pol- 
gár nejére  tette  figyelmessé ,  ki  szépsége  és  kelteméi  által  ki- 
tűnt, és  kínálkozott  azt  hajlandóvá  tenni,  hogy  vágyainak  hó- 
doljon, ha  tetszését  megnyerné.  A  herceg  ingerülten  feléje 
fordulva,  monda  :  „Hallgass,  ha  még  egyszer  merészeled  fülei- 
met ily  beszéddel  terhelni,  elűzlek  udvaromból.  Hogyan  me- 
red tanácsolni  nekem,  hogy  részese  legyek  egy  véteknek, 
melynek  mindennap  birája  és  bünlentöje  lehetek."  ?  ^). 

E  ritka  becses  erénynek  alapja  nem  lehetett  más,  mint  a 
tevékeny  hit,  és  az  egyház  által  parancsolt  kötelmek  teljesí- 
tése. Naponként  sz.  mise  tartatott,  melyen  ő  példás  áhítattal  je- 
len volt;  ö  védte  legbuzgóbban  az  egyház  és  zárdák  jogait, 
jóllehet  helyesen  megtudta  e  jogokat  némely  főpap  személyes 
érdekeitől  különböztetni,  mint  azt  a  mainzi  érsek  ellen  viselt 
háború  is  mutatja.  De  midőn  világi  hűbéresei  durva  igaztalaii- 
ság-  vagy  pénzszomjtól  indítatva,  az  Ur  szolgáinak  békés  jóté- 
kony életét  zavarták  ,  ö  azonnal  lóra  ülvén,  lándzsával  kezében, 
védte  az  Isten  és  szegény  népe  ügyét  *).  A  szerzetesek  társa- 
ságát látszott  leginkább  kedvelni ,  és  béke  idején  közönséges 
kirándulásainak  célja  mindig  a  reynhartsbrunni  sz.  Benedek 
rendi  apátság  volt  ^),  melyet  temetkezési  helyűi  is  választott 
magának.  Odaérkezése  után   első  gondja  volt  a  szegények  és 


')  Absque  condadictione  te  suspendio  faciani  interire.    U.  ott, 

**)  Propter  scandaliini.   U.  ott. 

2)  lliijus  amplexn  si  voliieris  ,  mi  Domine ,  fini  te  faciam.  Tunc 
>ehemenler  iratiis  princeps  :  Obiniitesce  eíc.  Theod.  Hl.  5.  Roihc  17il. 
Kz  ezeii  eseményt  122(i-ik  évbe  helje/l.  Több  hasonló  jellemvonást 
olvashatunk  niús   történés/eknél. 

*)  L.   XIÍ.  fej. 

^)  Hat  mérföldre  Eisenachíól.  —  Adenndo  frequeníiiis  scrnlabatur 
et  curiosin.s.  Theod.    li.   0. 


153 

zarándokok  szállodáját,  mely  az  akkori  zárdáknál  szükség-es  és 
jelentékeny  rész  volt,  meglátogatni.  Itt  leginkább  a  betegekel 
igyekezett  jelenléte  és  szelid  szavai  által  vigasztalni,  s  midőn 
elment,  mindig  vagy  drága  öltönye  valamely  részét,  vagy  más 
egyebet  hagyott  hátra.')  Midőn  azután  várába  visszatért,  a  nél- 
külözésekben és  önsanyargatásban,  melyekre  a  szerzetes  élet- 
ben látott  példát,  gyakorolta  magát.  A  bűnbánat  szellemétől  át- 
hatva, gyakran  nem  evett  sózott  vagy  fűszerezett  étkeket,  és  mi 
egészen  ellenkezett  egy  azon  kori  németországi  fejedelem  szo- 
kásaival, sohasem  ivott  sört  és  bort,  kivéve  akkor,  ha  beteg 
volt.  2) 

E  gyermeki  hűség  és  kitartás  a  legterhesb  keresztényi 
kötelmekben  csak  nagyobb  fénybe  helyezte  benne  a  bátor  lovag 
és  bölcs,  szeretetre  méltó  fejedelem  tulajdonait.  Bátorságban, 
testi  erőben  és  ügyességben  egy  sem  múlta  fölül  azon  korbeli 
fejedelmek  közöl. ^)  E  bátorságot  egy  alkalommal,  melyet  a  tör- 
ténészek gondosan  följegyeztek,  fényesen  tüntette  ki.  A  császár 
t.  i.  egykor  egy  oroszlánt  ajándékozott  neki,  s  ez  egy  reggel, 
midőn  csak  könnyen  öltözve,*)  fegyver  és  védőiem  nélkül  udva- 
rában sétált,  kalitkájából  kiszabadulva, ordítás  között  feléje  ro- 
hant. Lajos  minden  ijedtség  nélkül,  erős  állásban  bevárta  a  vadat, 
és  Istenre  bízván  magát,  öklével  fenyegetve,  dörgő  hangon  rá- 
kiáltott. Az  oroszlán  farkát  csóválva  lábaihoz  feküdt,  mialatt  egy, 
a  bástyán  álló  őr,  az  oroszlán  ordítása  által  ura  veszélyéről  érte- 
sítve, segítséget  hitt,  az  oroszlán  pedig  minden  ellenállás  nélkül 
hagyta  magát  leláncollalni.  Az  emberek  a  kegyetlen  vad  fölölt 
gyakorlott  ezen  hatalomban  azonnal  azon  mennyei  kegyelemre 
ismertek,  melyet  Lajos  ahítatossága  és  a  fialal  Erzsébet  sz.  élete 
által  érdemlett.  ^) 

E    bátorság    mellett,    melynek  a    következőkben     még 
több    bizonyítványával  fogunk  találkozni,  legfőbb  fokban  bírta 


')  U.  ott. 

»)  Vita  Rhytm.  §   1.  et    alii. 

')  AníniO  constans  et  viiilis,  exorcitiis  nnliíanl.iis  ütrenuus  et  agilis. 
Theod.  III.  3. 

*)  Linea  tantiiui  insnper  injtcta  veste,  sotnluiibiisque  indutu",  U.  ott. 
*')   Rothe.    1711.   Mz  ezen  tönénet  idejét  1227-re  teszi. 


154 

ama  nemes  udvariasságot,  melyei  dicső  kortársa,  assziszi  szent 
Ferenc,  a  szeretet  testvérének  nevez.  0  A  nőkhöz  szeméremmel 
párosult  tisztelettel  közeledett;  mindenki,  de  kivált  alattvalói 
iránt  jóakaró  és  leereszkedő  volt;  ^)  szivesen  szerzett  mások- 
nak örömet;^)  soha  senkit  kevély  vagy  hideg  bánásmód  által 
meg  nem  sértett..  Szelid,  őszinte  vidorság,  bizalom  és  szeretet- 
teljes barátság  jellemzék  öt  házi  körében.  Lovagjai  s  apródjai 
bőkezűségét  dicsőítették;  az  udvarába  jövő  grófok  és  nemesek 
iránt  mindig  rangjokhoz  illŐ  tisztelettel  viseltetett.'*) 

E  lovagi  erények  mellett  a  ker.  uralkodó  fényes  tulaj- 
donait is  birta.  Az  egyediili  heves  szenvedély,  melyet  a  történé- 
szek benne  elismernek,  az  igazság  volt;  ezt  szerette  egész 
erélylyel  és  lélekkel,  s  e  szeretet  adta  neki  a  szükséges  szigort 
a  törvényszegők  megbüntetésére.  Udvarából  eltávolította,  vagy 
irgalom  nélkül  méllóságuktól  megfosztotta  mindazon  urakal,  kik 
alattvalóikat  elnyomta  k,  vagy  a  szegények  iránt  gőgösek  voltak;*») 
úgy  szintén  azokat,  kik  erőszakos  tettekre  hagyák  magokat  ra- 
gadtatni, vagy  másokról  előtte  árulkodtak.  A  káromlók  és  azok, 
kik  jelenlétében  nem  pirultak  mocskos  szavakat  kiejteni,  bizonyos 
ideig  a  gyalázat  bélyegének  nyilvános  hordozására  lőnek  kár- 
hoztatva.'')  Hajthatlan  volt  azok  iránt,  kik  a^  Isten  törvényét  át- 
hágták, engedékeny  és  türelmes  azok  iránt,  kik  önnön  személye 
ellen  vétettek.  Midőn  irányában  szolgái  valamelyike  magáról 
megfeledkezett,  csak  azt  monda  neki:  „Kedves  fiam,  ne  tedd  ezt 
többé,  mert  megszomorítod  szivemet.  ^)  Dolgaiban  mély  okos- 
sággal járt  el;  hadjáratai,  politikai  tényei  oly  ügyességet  és 
előrelátást  mutatnak,  melyet  ifjúsága  és  jellemének  egyszerűsége 


')   E  la  cortesia  sciouhia  deila  caritate.  —  Fioretto  di  S.  Franc.  p.  OS, 
^)  Ad  oinnes  feminas  reverens  exstitit  et  vereciindus.  Ciinctisque  gé- 
néralité!' affabilis»  tractabilis  et  amabilis.    Theod.  lil.  5. 

*)  Und  machte  den  leuten  gern  freude.  Vita  Rhyt.  i.  h, 
*)  FaiTiiliaribu8   socialis   et  jiicnndus.  Theod.  i.  h.  A  német  iiók  mind- 
nyájan dicsérik    vidorságát,  —  Gegen  seinen  Rittern  war  er  mild  und  freige- 
big   nnd  freihlich,    gegen  den  grafen  und  Junkern  chreibietig.    Kocheni  8.t. 
')  Wer  mit  armen  leuten  iiochfalirt  treibt.    Vita  Uhyt.  XII.  § 
^)  Némely  iró  szerint  ez  egy  fából  készített  szamáralak  volt,  melyet  a 
tanulók  hátokon  hordoztak,    mint  az  I-eng)  elország.  ma  is  szokásban  vagyon, 
')  Pastional  f.  57. 


155 

mellett  benne  föltételezni  majdnem  lehetetlen  volt)  Buzgalommal 
és  szorgossággal  foglalkozott  mindazzal,  mi  országa  kormány- 
zásához tartozott,  igazságszeretete  minden  kisértellel  dacolt; 
egyetlen  szava  ép  oly  biztosságot  nyújtott,  mint  a  legiinncpélyesb 
eskü;  ezen  szóra  oly  biztosan  lehetett  épíleni  mint  egy  sziklára.*^) 
Nagy  mértékben  irgalmas  és  bökezü  lévén  a  szegények  iránt, 
legnagyobb  gonddal  viseltelett  népe  minden  osztálya  iránt. 
Grófjai  és  országa  legfőbb  nemesei  iránt,  ha  zsarolásról  vagy  el- 
nyomásrólvádoltattak, ép  oly  szigorú  volt,  mint  a  legalacsonyabb 
földmivelö  iránt. ^3  Mindazok,  kik  bárki  állal  megsértve,  bizalom- 
mal hozzá  folyamodlak,  sohasem  maradtak  elégtétel  nélkül.*) 
Fogjuk  látni,  hogy  gyakran  háborúba  keveredett,  egyedül  azért, 
hogy  a  legcsekélyebb  jobbágyán  elkövelett  sérelmet  megbo- 
szúlja.  Ily  fejedelem  alatt  Thüringia  anyagi  s  erkölcsi  jóléte 
csak  növekedhetetl:  az  ország  évkönyvei  is  magaszlálják  a  sze- 
rencsét, melyet  e  rövid  uralkodás  alatt  élvezett,  és  a  bö  gyü- 
mölcsöt, melyet  az  uralkodó  erényeinek  példája  hozóit.  A  ne- 
messég urát  utánzá;  már  nem  lehetett  hallani,  hogy  a  jobbágyok 
panaszkodtak  volna  elnyomás  vagy  civakodás  ellen,  mit  előbb 
némely  urak  gyakorlottak;  a  nép  nyugodt  volt,  az  egyesség. 
béke  és  biztosság  mindenütt  uralgolt.  Mind  az  országban,  mind 
azon  kivül  egyhangúlag  magasztalák  söl  irígylék  a  jólétet,  melyei 
Thüringia  egyedül  Lajos  erényeinek  köszönhetett.  ^ 

Egy  szóval,   egész  jelleme  és  élete  azon  rövid  jelmondat- 
ban foglaltatik,  melyet  még  gyermek-éveiben   választott:  „Buz- 


»)  Und  that  ihit  rate  allé  diiig  — Und  mit  groser  weyshcit  —  Fur- 
sichtig  was  er  sollte  beginnen.    Vita  Rhytm.  12, 

^)  Seyne  wort  waren  also  getraw  —  Das  man  wol  mocht  darnf  bawn. 
V.  R.  §.  12. 

*)  Non  coniitij  non  militi,  civi  sive  rnstico,  si  de  piacdo  furlo  vei  aeqne 
HÍmilibus  vitiis  accusati  et  convicti  fuerant . .  paicere  noiuit  .  . .  piis  piua, 
malis  duras  erat.   Caesar.  Heisterb.  Msf.  Boll.  (T.  K.) 

*)  Trosl  und  hilfe  hatten  allé  arme  Lnthe  b>  Lantgrafin  Ludewigc. 
Rothe   1709. 

»)  Fuerunt  tímcnobiles  veraces  et  pacíhci,  niililes  síii.s  stípendiis  con- 
tenti,  reliqui  de  populo  buniiles  et  quieti  .  .  .  bonurum  omnium  abunduntia.  . 
ubiqne  habítabant  homínes  confidenter.   Theod.  III.  4. 


156 

góság",  szüzeség,  igazság.*'  ')  Ô  inkább,  mint  bárkij  állítolla 
kellő  fénybe  a  kat.  századok  hitét,  mely  állal  a  papság  és  lo- 
vagság között  alapos  viszony  jött  létre,  mely  szerint  az  igazi 
lovagok  az  igazság  és  vallás  fölfegyverezett  papjai,  valaminl  a 
papok  is  a  tanítás  és  imádság  lovagjai  voltak. 


VI.  FEJEZET. 

Mikepen  élt  Lajos  fejedelem  és  a  kedvea  sz.  Erzsébeí  Isten  szme 
előtt  a   há/assag  szentségéhen. 

Pars  bona^  mulier  buna,  in  parte  timentíitni 
Deiim  dabitiir  víro   pro  factis  bonis. 
Féldb.  20,  3. 

Vulnerasti   cor  meurn,  soror   niea  sponsa. 
Ének.   Én.  4.  0. 

A  fejedelem,  ki  a  jó  kereszténynek  ily  tökélyes  példánya 
volt,  nem  nyerhetett  az  égtől  a  földön  szebb  és  édesb  jutalmat, 
mint  egy  sz.  nö  szereletét,-)  kit,  mint  láttuk,  már  más  kölelék 
nem  fűzött  a  földi  éleihez,  mint  ezen,  a  vallás  által  megszentelt 
szeretet.  Lajos  sem  hazudtolta  meg  részéről  ifjú  éveiben  tanú- 
sított gyöngéd  hűségét. 

Erzsébet  is  föl  volt  egyébiránt  ékesítve  mindazzal,  mi  ifjú 
szivre  hatni  képes  ;  mert  mint  Isten  előtt  ahítalossággal  és 
alázatosságal,  úgy  az  emberek  elölt  szépséggel  és  kellemmel 
lündöklött.  A  történészek,  kik  arcrajzát  föntarlák,  mint  szabá- 
lyos és  tökéletes  szépséget  irják  le,^)  egész  alkata  semmi  ki- 


')   Pié,  casté,  juste    -  Apud  o.'nnes. 

*)  Sel  porvil  li  dous  Thurist —  Kiliii  dona  í'enie  de  pris.  —  Feine  sainte 
religieuse  — Boné  cronietans  et  l»onteu>e  .  .  .  Maisons  éttérre  et  avoirs  — 
Vienent  de  par  le  pere  a  soirs  (ses  héritiers)  —  Mais  de  Dieu  vient  tôt  picp- 
rcnient.  —  E  de  son  douch  porvéenient.  —  Savoir  et  feme  de  bones  nieur?^^. 
Cest  grans  trésors  et  rrecieus.  Le  Moine  Robeit   Msf.    1802. 

^3  Corpore  valde  speciosa  erat.   Msf.  Boliand.  Brux, 


157 

vánni  valót  sem  hagyoü  ;  arcszíne  barna  és  tiszta  vala,  ')  haja 
fekete,  testalkata  finom  és  kellemleljes,  járása  komoly,  nemes 
és  méltóságos.  ")  Szemeiben  a  gyöngédség,  szeretet  és  irgal- 
masság sz.  tüze  lobogott;^)  könnyen  láthatjuk  tehát,  hogy  e  testi 
szépség  csak  lelke  halhatatlan  szépségének  kinyomata  volt. 

De  nem  a  kölcsönös  csodálás  mindennapias  érzelmei  vagy 
tisztán  emberi  vonzódás  volt  az,  melyen  e  két  fiatal  házastárs 
szivének  megmásíthallan  egysége  alapúit,  hanem  a  közös  vallás, 
ezen  vallás  erényeinek  szigorú  gyakorlata,  és  az  általa  paran- 
csolt kötelességek  hü  teljesítése  láncolta  leikeiket  egymáshoz. 
Gyenge  ifjúsága  és  férje  iránti  élénk,  majdnem  gyermeki  szere- 
tete dacára,  sohasem  feledte  Erzsébet,  hogy  férje  azöura,  vala- 
mint JézusKrisztus  az  egyháznak  feje,  és  hogy  ennek  alárendelve 
kell  lennie,  valamint  az  egyház  Kr.  alá  vagyon  rendelve.  Ezen 
férje  iránti  szeretettel  még  tiszteletet  is  egyesített;  szívesen 
engedelmeskedett  a  legkisebb  jelre  vagy  szóra,  mely  tőle  jött; 
aggályos  gonddal  ügyelt  minden  cselekedetre  vagy  legjelen- 
téktelenebb szóra,  hogy  öt  valamiképen  meg  ne  sértse,  vagy  tü- 
relmetlenné ne  tegye.  ^)  Egyébiránt  az  iga,  melynek  magát  alá- 
vettette, olyan  volt ,  milyennek  az  egyház  akarja,  t.  i.  a  sze- 
retet és  béke  igája;  ^)  mert  Lajos  teljes  szabadságot  hagyott 
neki  az  áhítatosság  és  irgalmasság  müvei  gyakorlatában,  melyek 
öt  egyedül  érdeklék,  söt  vallásos  buzgalommal  segítette  és  tá- 
mogatta öt  ezen  üdvös  cselekedetekben,  és  csak  akkor  akadályoz- 
ta ,  ha  buzgalma  nagyon  meszszire  ragadta  el ,  és  az  óvást, 
melyei  ilyenkor  a  szeretetteljes  okosság  sugalt,  Erzsébet  a  leg- 
nagyobb készséggel  fogadta  el.  '•) 

')  !S.  Klisabetli  was  voiikommen  an  dein  l<i>  be,  braiiri  an  dein  angc- 
sichíe,  und  sclioenj  crnst  ini  wandel  e(c.   Adam  Vrí'.  1278. 

*)  A  természet  még  adako/.óbb  volt  iriinta  mint  a  szerencse.  O  leg- 
içazdagabb  é.s  legszebb  teátall.atú  ^oit  a  földön,  és  valanú  oly  nemes,  nagy- 
szerű és  fenséges  volt  viseletében,  hogy  lehetetlen  volt  csodálkozás  nélkül 
raaézni.  Nem  \o\í  ttibb  ily  szép  személy  a  világon.  ,.  V.  Archang.  82  1. 
Továbbá:  Jac.  Mon*.  Spirent».  V.  Fej,  és  gr.  Mailalli  J822-ikrùl  majd 
ugyanezen   kitejczéscKet  ha-<ználja  egy  névtelen  krónika  után. 

3)   Adani.  Lis.  i.  h. 

'3  Mai  i inni  ardentissimo  ansorc  compíexa  est,  revei enier  coluit,  ad 
ónuíia  dicla  ejus,  ad  sin^nlob  nuMis  atltndit,  seduloque  cavit  ne  verbulo  aut 
geütu  ullo  enni  otVcnderet  aut  bilcni  ipsi  Uiov^rot.  Rebhahn,  his^  k)ccl.  Mss. 

^)  A  há/assági,  ntiro  pracfatiója. 

'j  Ueneficicruní  cjus  dulcis  fautor,  íidelis  exhortator  .  .  .  ferrorem 
ejus     niminm  suavi  prudentia  tcmpcravit.    Theod.  III,  i. 


158 

Éjenként,  férje  valódi   vagy  csak    sziulett  ')   álma    alatt, 
ölelő  karjaiból  '^)    kibontakozva,   elhagyta  az  ágyat,  és  a  mellett 
térdre   borüli,     és  a    sz.   jászolra   gondolva,  hosszasan    imád- 
kozott, hálát  adván   Istennek,  hogy  az  ö  és  egész  emberi  nem 
megváltásáért,    hidegben  és   szegénységben,  éjfélkor   születni 
méltóztatott.^)  Férje  gyakran  fölébredett,  és  félvén,   hogy  az 
ily  bünbánatnak  gyönge   testalkata   miatt  káros  következményei 
lehetnek,  kérte,  hogy  szűnnék  meg:  ,.kedves  nővérem,   monda, 
—  kiméld  magadat,  és  nyugodjál  kevéssé."  '')  Azután  megfogta 
kezét,    és  tartotta  mindaddig,  míg  le  nem   feküdt,  vagy  maga 
újra  el  nem   aludl;  Erzsébet  azután  gyakran  könyeivel  áztatta 
ama  drága  kezet,   mely  ől,  ügy  látszék,   vissza  akarta  tartani  a 
földön.  0  Lajos  azonban  sohasem  akadályozta  öt  erőszakosan 
ez  istenes  cselekedetekben,   sőt  inkább  szive  mélyéből  örült 
azokon,  s  boldognak  érezte  magát. '^}  Yzentrude,  Erzsébet  leg- 
bizalmasb  társnéja,  egyházi  bírák  előtt  egy  esetet  beszélt  el, 
mely    Lajos   engedékenységét  eléggé  tanüsítja.    Egykor  t.  i.  a 
hercegné,  hogy  álmában  meg  ne  feledkezzék,  és  más  részről, 
hogy  férje  álmát  ne  zavarja,  az  udvari  hölgyek  egyikének  meg 
hagyá,  hogy  őt  bizonyos  órában,  lábát  meghúzva,  keltse  föl.  így 
történt,  hogy  Yzentrude  tévedve,  magát  a  herceget  húzta  meg 
lábánál,  ki   azonnal  fölébredett,  de  gyanítván  e  háborítás  okát, 
a  türelmetlenség  legkisebb  jele  nélkül  ismét  elaludt.'') 

0  látta,— mond  életirója,  —-  hogy  az  Istent  teljes  szivéből 


^j  Singulis  iioctibii!4,  .  .  .  Mai'Uo  qiiaiidoqiie  dormienle,  v.  etiani  dis* 
simulante.  Theod.  IP,  I. 

^)  A  noctmnis  dilecti  «ponsi  amplexibus  se  evcllens,  ...  iit  dilecti- 
oiietn  eo  quetn  in  molli  stiato  reliqueiat  in  coelis  ae  habere  demonstraiet- 
Cod.  Vat  p.  26.  (T.  E.) 

^)  Passiónál  58. 

*)  Liebe  schwester,  schone  dich  selbst  und  le^-e  dich  an  deine  ruhe- 
Berthe.  Capl.    Mss. 

^)  Manum  ejus  caëtissimus  juveniâ  sua  lenuit  manu.  Theod.  I.  c. 
Etwenc  so  nam  er  ir  hant  in  line  hant  und  entslief  .  .  .  Cod.  Palát.  12, — Elle 
lui  mouillait  souvent  le  corps  de  ses  larmes.  Ann.  Hain.  I.  XLVI.  C.  XXIII-  1- 

*)  Congaudebat  enim  vir  pi  us  sanctis  ejus  moribu^,  Theod.  1.  c. 

^)  Traxit  dominum  per  podicam  qui  crus  suum  in  partent  dominae 
duxerat.  Cod.  Vat.  t.  XXIII.  CT.  E.) --  Evigilans  conjugisque  devotionem 
cognoscens  sustulit  patienter,  Dict.  IV.  Acili.  201Ô. 


i59 

szereli,  és  e  gondolaion  megnyugodoll.  ')  Erzsébet  pedig  férje 
ahítalosságára  és  okosságára  bízta  magát,  önsanyargatásait  som 
titkolta  elölte,  -)  tudván,  hogy  maga  és  megváltója  közé  soha 
sem  fog  tillakozólag  lépni. 

A  gyöngéd  viszonszeretet  ennyi  bizonyítványához  járultak 
még  a  kölcsönös  intés  és  serkentés  is,  hogy  együtt  haladjanak 
a  tökéletesség  utján  ;  e  sz.  vetélkedés  erősítette  és  tartotta 
meg  őket  az  Isten  szolgálatában  ;  egymás  iránti  forró  szerete- 
tök  volt  a  kútfő,  melyből  a  legfőbb  szeretet  szépségét  és  az 
iránti  szeretőtöket  merítette.^) 

Szeretetök  komoly  és  tiszta  szelleme  leginkább  azon  szi- 
vélyes  szokás  által  tűnt  ki ,  melynél  fogva  még  egybekelésök 
után  is  egymást  fivérnek  és  nővérnek  nevezek,  mi  által  együtt- 
töltött  ifjúságuk  mintegy  megörökítetett,  és  egész  életök 
egygyé  olvadóit. 

Az  együttlét  rajok  nézve  elkerülhetlen  szükség  volt;  a 
közlök  létező  szűzies  vonzalom  és  lelkeik  benső  egyessége  oly 
erős  voll,  hogy  az  egymáslóli  távollétet,  bár  legrövidebb  időre 
is,  rajok  nézve  elviselhellcnné  telte.'*)  Innét,  midőn  Lajos  csak 
kevéssé  hosszú  kirándulásokat  telt,  magával  vitte  kedves  Erzsé- 
betét, ki  boldogsága  érzetében  szívesen  kisérte  is,  jóllehet 
gyakran  veszélyes  utakon,  nagy  távolságra  kellé  utaznia,  vagy 
szélvészszel  küzdenie.  De  sem  fagy,  sem  hó,  sem  tikkasztó  for- 
róság, sem  áradások  nem  tarthalák  vissza^)  attól,  ki  őt  azlsten- 
lől  soha  el  nem  távolította. 

Történt  azonban  némelykor,  hogy  Lajos,  uralkodói  kötel- 
meinél fogva  hosszabb,  sőt  országán  kivüli  utakat  is  kénytelen 
volt  tenni,  melyekre  nem  vihette  magával  nejét.  E  rövid  egy- 
máslóli távollétnek   is  alkalmat  kellé    szolgáltatnia   kölcsönös 


')  Wenn  er  sach  das  sy  Got  lieb  hàite.  Vita.  Rhyt.  §.   12. 

»3  Kochen»  p.  805. 

'}  Miro  se  affectu  diligentes,  et  se  invicem  ad  Dei  laudern  et  «ervi- 
tium  dulciter  invitantes  et  confortante?.  Dict.  IV.  Acill.  1019.  Yzentrude 
vallomása  felújítva  sz.  Erzsébet  régi  zsolozsnidjának  egyik  leckéjében.  L. 
toldalék  X.  sz. 

♦3  Piidici  amoris  niutuaeque  socictatis  diilcedine  affecti  abesse  ab 
invicem  non  patiebantur  diutius  v.   longius.  Theod.  II.   1. 

'3  Nahnie  er  seine   Líebste   alUeit   mit  sich.  Kucbom   808- 

"3  Quamvis  tclltis  aut  gelii  inhorresceret,  aut  nivibus  tegcretur,  aut 
imbrium  praecipiti  lap8U  niadcret.   Wadding,  Ann,  II. 


i60 

szeretetök  és  hüségök  erösbítésére.  Ily  pillanatokat  választot- 
tak a  gonosz  szellem  barátai,  hogy  rábírják,  miszerint  engedjen 
testi  kivánságainak',  hogy  így  Erzsébet  iránti  szeretete  és  tisz- 
tasága fölött  diadalt  arathassanak.  Egykor  nemesei  közöl  né- 
hányan így  szóltak  :  „Uram,  miért  nem  tészsz  ügy,  mint  más  fe- 
jedelmek és  urak?  nem  lehet  mindig  neje  mellett,  és  ifjúsága 
hevének  sem  állhat  ellen."  Lajos  először  hallgatott,  de  midőn 
ezek  tovább  folytatták,  ingerülten  így  felele  :  „Uraim,  ha  ke- 
gyeimben akarnak  maradni,  gondosan  tartózkodjanak  ezután 
ily  beszédtől;  vagyon  nőm,  és  köteles  vagyok  neki  igért  hűsé- 
gemben megmaradni.  ') 

Erzsébet  is  férje  távolléte  alatt  leiette  fejedelmi  öltöze- 
tét, és  fátyolt  vévén  fejére,  özvegynek  tekínté  magát,  s  "így  ma- 
radván férje  egész  távolléte  alatt,  visszajövetelét  ima,  viraszlás 
és  önsanyargatás  közt  várta.  *)  Midőn  azonban  férje  elközeled- 
tének  híre  hozzá  eljutott,  magára  vette  mindazt,  mi  rangját 
illette  :  „Nem  tetszelgésből,  monda  hölgyeihez  ,  vagy  hiúság- 
ból ékesítem  magamat  ügy.  Isten  tanüm  ;  hanem  egyedül  ke- 
resztény szeretetből,  hogy  minden  alkalmat  eltávolítsák ,  mely 
fivéremnek  elégületlenségre  vagy  vétekre  adhatna  okot, ha  valami 
nem  tetszenék  neki  rajtam;  hogy  csak  az  ürban  szeressen,  és 
az  Isten,  ki  egységben  tartott  meg  bennünket  a  földön,  adja 
meg  mindkeltönknek  az  örök  élet  egységét.^) 

Azután  gyermekded  örömmel  eléje  ment,  és  együltlétök 
alatt  egész  tehetségéből  igyekezett  szemeinek  és  szivének  tet- 
szeni. *)  Asztalnál  sohasem  birhalla  magát  rá,  hogy  férjétől 
távol  üljön,  hanem  oldalánál  foglalt  helyet,  mi  az  akkori  előkelő 


')  Domine  ciir  iioii  facitis  siciit  caeteii  principes  el  nobilcs?  raro  esse 
potestis  cuin  domina  vestja^  et  juventuli  vestrae  difficile  est  conlineie.  Qiiaie 
ergo  pnellis  non  utemini  ? —  Et  (acuitille,  Quod  verbum  ciuii  aliquo  tentpore 
répétèrent,  commotu»  rcspondit  ;    ,,Vos  domini." 

*J  Vigiüis  oradonibns  et   verberibuü  nocles  deduccns.  Theod.  H.  5. 

^)  Ornare  decenter  ct  rcgaliter  se  consuevit .  .  .  Non  pro  carnis  li- 
bidinc  et  mentis  elatione,  sed  pure  pro  Christi  caritate  .  .  .  Siquid  forsan 
in  nie  displiceret,  ut  nie  solam  in  domine  aífectu  maritalí  dtligat  et  licito  .  .  . 
aeternae  vitae  consortinin  pariter  exspectemns,"  Dict.  IV  .  Ancill.  2015. 
Yzenírndc  vuilonia'sa. 

*}   Ut  piacsenti  se  giutio.'iam  se  ufFcrrel  et  amabilem.  Tbeod.  11.5. 


i6i 

hölgyek  szokásával  kiáltó  ellentélben  állolt,  ')  s  ez  által  nem 
csak  azon  benső  szükségnek  lelt  eleget,  mely  öt  szüntelenül  férje 
körébe  vonla,  hanem  jelenléte  által  a  fiatal  lovagok  könnyelmű 
beszédjeit  is  akadályozta;  -)  meri  valóban  semmi  sem  volt 
alkalmasb  a  profán  lelkeket  zabolázni,  mint  ennyi  erény  látása 
két  ily  üalal  személyben.  így  egyesülve  sz.  béke  állal,  Isten 
iránti  szeretet,  tisztaság,  emberek  iránti  szerelet,  jóakarat  és 
egymásiránli  hűség  állal,  az  égnek  és  földnek  a  legszebb^,  leg- 
épületesb  látványt  nyüjlolták,  és  ök  valósíták  legelőször  azon 
gyönyörű  képet,  melyet  a  legnagyobb   kat.  költő  egy  mennyei 

házasságról  rajzolt  : 

La  loi*  concoidiu,  e  i  lor  lietí  sembiantí, 
Aniore  e  niaiaviglia  e  dolce  sguaido. 
Faceaiio   esser   catjion  de'peiisier  santi. 

Dante  Paiad.  c,   XI. 


VII.  FEJEZET. 

Mikepen  sanyargatta  testét  a  kedves  s/.   Er/sebet. 

Or  a  la  daine  ainsi  vescii 
Et  de  sa  vie  a  fait  escii 
Por  l'ame  deífendre  et  couvrir, 
Et  por  saint   paradix  ouvrir, 
Kutebeuf,  Mss,  f.  34. 

Most  láljuk  tehát,  hogy  a  fiatal  hercegné  élvezi  azon  bol- 
dogságot, melyet  az  ifjú  évek  nyújtanak,  és  az  élet  hajnalának 
örömeit,  melyeket  semmiféle  későbbi  öröm  nem  helyettesíthet,  és 
semmi  fajdalom  sem  bír  az  emlékezetből  kitörleni.  Ezek  hiánya 
az  emberek  előtt  az  egész  életet  rideggé  teszi,  egyedüli  emié- 
kök pedig  elég,  hogy  a  legkeservesb  nyomort  is  megédesítse, 
így  az  Isten  is  ad  teremtményeinek  gyakran  ily  hajnali  harma- 
tot, hogy  a  nap  terhét  és  hevét  elbírhassák.  De  Erszébet,  kinek 
lelki  szemei  mindig  ég  felé  voltak  irányozva,  átlátta  e  boldog- 
ság veszélyességét,  s  azért  is  csak  múlékonynak  tekintette; 


1}  Contra  nioreni  aliaruin  subliniiuin  feminaium.  Theod.  lf«  2. 
*)  Herm.  Fritz.  Mss.   Heideib. 

11 


i62 

mert  c  boldogság",  kiválasztott  lelkére  nézve  bizonyos  neme  volt 
a  kísérletnek,  mely  fölött  diadalmaskodnia  kellett. 

0  tudta,  hogy  a  kegyelem,  melyben  Isten  részesítette, 
midőn  egyesítette  azzal,  kit  e  földön  annyira  szeretett,  csak 
buzgóbb  hűségre  és  annyival  mélyebb  hálára  kötelezi  mennyei 
jótevője  iránt.  Jóllehet  fiatal  lelkiismerete  nagy  szemrehányást 
nem  tehetett  neki,  tudta  mégis,  hogy  az  Isten  szigorú  igazsága 
ellenében  még  aleghüségesb  lélek  is  csak  haszontalan  szolga,') 
és  hogy  bármely  emberi  áldozat  elégtelen  az  üdvösség  elnye- 
résére ;  s  ezen  időben  kezdé  gyűjteni  lelke  alázatosságában  a 
kegyelmek  és  érdemek  azon  bőségét,  mely  az  egyház  szép  s 
vigaszteljes  tanítása  szerint  az  Isten  szentéire  nézve  fényes 
dicskoszorű,  a  hivekre  nézve  pedig  gazdag  kincstár  és  biztos 
menedék. 

Először  is  igyekezett  teste  érzékeit  virasztás  által  zabo- 
lázni. Láttuk,  mily  állandó  szigorral  tudta  testét  e  tekintetben 
sanyargatni,  és  mily  szorgos  és  engedékeny  volt  irányában 
jámbor  férje  is,  midőn  látta  őt  maga  mellől  fölkelni  és  Istenhez 
emelkedni.  Gyakran  azonban  jó  akaratja  dacára  sem  bírt  az 
álomnak  ellenállni,  s  elaludt  az  ágy  elötli  szőnyegen,  kezét 
férjéében  hagyva;  udvarhölgyei,  midőn  reggel  belépve  így  talál- 
ták, szemrehányást  tettek  neki,  és  kérdek,  hogy  nem  oly  jó-e  ágy- 
ban aludni,  mint  annak  lábainál?  „Nem,  felelt  ö,  ha  nem  imádkoz- 
hatom  is  mindig,  legalább  sanyargathatom  magamat  az  által,  hogy 
kedves  férjemtől  távozom.  Akarom,  hogy  testem  leigázott  legyen, 
mert  ez  akadályoz  mindabban,   mit  a  lélek  tenni  akar.  ^) 

Midőn  férje  távol  volt,  éjenként  virasztott  Jézussal,  lelke 
jegyesével.^)  De  nem  egyedül  ily  bűnbánati  cselekedeteket 
gyakorolté  fiatal  ártatlan  fejedelemné;  legszebb  öltözete  alatt 
is  testsanyargató  övet*)  — cilicium — hordozott;  minden  pénteken 


1)  Ciim  feceiitíS  omnia^  qiiae  praecepta  sunt^  dicite:  servi  inutiles 
siiinus.  Luc.  17,   10. 

2)  Licet  seniper  orare  non  possiin,  tandem  hanc  canii  meae  violentiani 
inferau),  quod  evellar  a  praedilecto  marito  nieo.Dict.  1  V.Ancill.  I.  c.  Cod.  !*a!. 
13.  Je  veux  que  la  cliair  ait  damage.  —  En  ce  qiiele  soflVir  ne  puet  — 
Affaire  et  que  l'unie  esliief,  Rutebeuf.  IMss.  (.   32. 

^)  Jean  Lefe\je.  Ann.  Hain.  liv.  46,  cap.   29. 
^)  Rot  lie  Chr.  Thur.  1704. 


i63 

Urunk  kínszenvedése  emlékczelére,  valaininl  nagy  böjtben  na- 
ponként szigorún  megostoroztatta  magát,  hogy —  egy  történész 
mondása  szerint,  urunknak,  ki  érettünk  megostoroztatott,  valami- 
képen eleget  tegyen,')  s  azután  vidor  arccal  jelent  meg  udvara 
előtt.  Későbben  egykor  szintén  fölkelt  éjjel  férje  mellől,  s  egy 
szomszéd-terembe  lépve,  szobalányait  kényszerítette,  hogy  szi- 
gorún megostorozzák,  s  ezután  erőt  véve  magán  és  a  szigorú  bűn- 
bánat által  okozott  gyöngeségen,  visszatért  férjéhez,  ki  előtt  vi- 
dorságát  és  szeretetre  méltóságát  megkettőztette.  -)  Egy  egy- 
kori költemény  szerint  igyekezett,  úgyszólva,  Istenhez  köze- 
ledni, és  az  Ur  szeretetének  bátor  harcosnéja  gyanánt  a  test 
börtönének  zárait  megtörni.^) 

Azonban  szabályul  tette  magának,  hogy  sohasem  engedi 
meg,  hogy  e  titkos  önsanyargatás  zsibbasztó  befolyást  gyako- 
roljon közönséges  életére,  vagy  szomorúvá  és  komorrá  tegye. 
Nem  vonakodott  részt  venni  a  világi  ünnepélyekben  és  társas  kö- 
rökben, hol  állásánál  fogva  szerep  jutott  neki,  és  mint  egy  nagy 
és  szeretetre  méltó  sz.  püspök  mondja  ,  játszott  és  táncolt  is 
néha,  midőn  időtöltés  végett  társaságba  jött  a  nélkül,  hogy  ez  által 
ahítatosságában  kárt  vallott  volna,  mert  ez  mélyen  gyökerezett 
lelkében, és  valamint  a  tengerparton  a  szikla  is  erősödik,  ha  a  hul- 
lámoktól korbálcsollatik;  úgy  ahítatossága  is  növekedett  a  fény 
és  hiúság  közepett,  melynek  állásánál  fogva  ki  volt  téve.  *)  A 
jámbor  cselekedetekben  utálta  a  külső  nagyítás  minden  nemét, 
vagy  fájdalomtettetést, és  azokról,  kik  szomorú  arccal  imádkoz- 
koztak,  azt  szokta  vala  mondani:  „Ugy  néznek  ki,  mintha  a  jó 
Istent  ijeszteni  akarnák;  adják  meg  neki  vidor  és  jó  szívvel 
mit  adhatnak."  ^) 

Semmiféle  eszközt  sem  hanyagolt  egyébiránt  el,  hogy  az 
Istennek  alázatossága  és  engedelmessége  adóját  lerója.  Gyón- 


0   Ann.   Hain.  i.  h. 

2)  Laccrabat  duris  verberibus  carneni  puclla  innoceiis  et   piidíca. 

Laetam  se  corani  lioininibus  ostentans  . . .  Ad  lectunique  ninrítí  reversa  hl- 
larein  se  exhibiiit  et  juciindain.  Theod.  11.    1. 

3)  Dar  uz  si  menlich  enprach  —  Sicli  al.s  ein  kampfinne  —  Unseres 
Hcrren  ininne.  Ciid.  Argent,   f.   101). 

*)  Sal.  s/.  Ferenc   ,, Introduction  à  la  vie  dévote."  III.  r.  34  fej. 

^)  Yidentur  Doniinnm  quasi  deterrere,  dent  i>eo  qnod  hubent  cnm 
hilaritate  et  jucnnditate.  Dict.  iV.  Ancili.  2031.  Irmengarde  vallomása.  1^. 
még Heidelb.  Cod.  \\i^ 


164 

tatóatyja  marbiirgi  Konrád  volt,  kiről  későbben  leszen  szó;  ennek, 
férje  beleegyezésével    engedelmességet   fogadott   mindabban, 
mi  a  férj  tekintélyével  és  jogával  nem  ellenkezett  ;  midőn  ez  a 
királyi  asztal  költségei  fedezésére  kivetett  bizonyos  adók  sze- 
désének ellenszegülve,  meghagyá  neki,  hogy  csak  oly  elede- 
lekkel  táplálkozzék,  melyekről  bizonyosan  tudja  ,  hogy  férje 
saját  javainak    jövedelmeiből    vágynak,  nem  pedig  a  szegény 
jobbágyok   keresményeiből,  mit  ő  Isten  akaratjával  ellenkező 
pénzcsikarásnak  tekintett,  ')    a  fiatal  fejedelemné  könyörteljes 
szive  hévvel  osztozott  e  véleményben,  s    végre   is  hajtotta   a 
legnagyobb  szigorral;  némelykor  ugyan  meg  vala  akadályozva, 
mert,  mint  mondottuk,  étkezés  alatt  férje  oldalánál  kellett  ma- 
radnia;  az  áhítatos  fejedelem  egyébiránt  nem  gátolta  őt  kíván- 
ságában, és  midőn  három  udvarhölgy  engedelmet  kért  urnőjök 
példáját  követhetni,  szívesen  megadta,  hozzátévén  még:  „Én  is 
szívesen  tígy  oselekedném  mint  ti,  ha  nem  kellene  tartanom  a 
rágalomtól  és  botránytól;  de  isten  segélyével  én  is  meg  fogom 
változtatni  életmódomat.-)  Gyöngéd  figyelemmel  volt  neje  lel- 
kiismerete iránt;  maga  adta  tudtára,  ha  oly  étkei  voltak,  melyek 
szabályával  ellenkeztek,  úgyszintén  evésre  unszolta,  ha  minden 
saját  jövedelmeiből  volt;  Erzsébet  azonban  alig  mert  a  tálhoz 
nyülni,  félvén,  hogy  a  szegények  keserű  verődékéből  vagyon.  3) 
Gondosan  leplezett  mindent  a  világ  szemei  előtt,  mit  Isten  iránti 
szeretetből  tett,  s  midőn  a  fejedelmi  asztalnál  ült  a  lovagok  és 
házi  tisztek  között,  mindenféle  cselhez  folyamodott,  hogy  ön- 
megtagadását  észre  ne  vegyék.  Úgy  tetteté  magát,  mintha  nagy 
gonddal  ügyelne   a  szolgálatra,  gyakran   rendeléseket   tett    a 
szolgák  között,  minden  vendéggel  szólott,  itallal  kinálta,  gyak- 
ran kenyeret  vagy  más  eléje  tett  étkeket  vagdalt  össze  s  ide 

'3  Ij't  absfineret  de  iis  qiiae  de  offlciis  et  quaestii  ufficiatorum  pro- 
veniebant^  non  utens  cibis,  nisi  scíiet  de  reditibus  et  justis  bonis  niariti 
proveni^so.  Dict.  IV.   Ancill,  2014. 

'^)  Hoc  et  ego  libens  faccrem,  nisi  aliorum  detractiones  et  scandala 
formidarem.  Adjuvante  autem  Domino  statuni    nieum   cito  aliter  ordinabo. 
Ipse     etiani  dulcís  et   pius    maritus  ,  . .    diun  quidquam    scrnpulosnm  fnit 
appositiiin,  praeníunivit  eani,  ne  ejus  ex  hoc  tenera  conscientia  tiirbaretnr. 
Theod.  II.   2.  Koch.  p.   807. 

^)  Fiiichtend  selbige  speisen  waeren  von  dcn  saureu  Schweiss  der 
armen  Untei  thanen  verschafft  Avorden.  Koch.  i.  h. 


i65 

s  lova  nyiíjlogatá  s  lígy  szinlcló,  mintha  maga  is  cnn^'k.  ')  Gyak- 
ran éhen  és  szomjan  kelt  föl  a  legbövclkedöbb  asztaltól;  udvar- 
hölgyei s  a  bünbánatban  társnői  mondják,  hogy  némelykor 
egész  élelme  kevés  száraz  kenyér-  vagy  süteményből  állott, 
melyet  azután  mézbe  mártott;  egykor  nagy  ünnepély  alkalmával 
csak  5  kis  madarat  tarthatott  magának  vissza,  de  ezeket 
is  majd  egészen  hölgyeinek  adta,  mert  ezeken  inkább  szána- 
kodott  mint  saját  nélkülözésén.^)  Egy  más  alkalommal,  midőn 
férjét  a  birodalmi  gyűlésre  kisérte,  semmitsem  talált,  miből  nyu- 
godt lelkiismerettel  ehetett  volna,  mint  egy  darab  oly  fekete  és 
száraz  kenyeret,  melyet  előbb  meleg  vízbe  kellé  áztatnia  ;  de 
minthogy  épen  böjti  nap  volt,  megelégedett  vele,  s  ugyanazon 
napon  e  kevés  élelem  mellett  16  francia  mfdet  lovagolt.^) 

Egy  szép  hagyomány  eléggé  tanúsítja,  mennyire  édesítette 
Isten  rá  nézve  érezhető  módon  mindazt,  mi  nélkülözéseiben  ri- 
deg és  nehéz  volt.  Férje  távollétében  egykor  magánosan  köl- 
tötte el  száraz  kenyér-  és  vízből  álló  eledelét  ;  férje  azonban 
ez  alatt  hirtelen  megérkezvén,  barátsága  jeléül  serlegéből  inni 
akart;  de  nagy  meglepetésére  az  abban  levő  folyadékot  a  világ 
legjobb  borának  találta;  a  főpohárnok  azonnal  megkérdeztetvén 
honnét  vette  e  bort,  azt  felelte,  hogy  a  fejedelemnének  víznél 
egyebet  nem  raktak  föl.  Lajos  erre  többet  nem  szólott,  de,  egy 
történetíró  ép  oly  jámbor  mint  igaz  tanúsága  szerint,elég bölcs'') 
volt  e  dologban  azonnal  az  isteni  kegyelem  jelét  és  neje  sok 
áldozatának  jutalmát  látni. 

Gyakran  átjárta  komornáival  a  vár  éléstárait  és  konyháit. 


')  Nunc  principem  alloquitur,  niinc  his  lautiores  biiccellas  appoiiit^ 
niinc  ilHs  poculum  .  .  .  inmc  statoribiis  ancillisve  negoMiim  aliqiiod  injmi- 
git  .  .  .  Wadding.  Ann.  Minor.  t.  11.  Panem  aliosqiie  cibos  fVaiigeiulo  ct 
hinc  et  iiide  disponendo  se  coniedere  siniulabat. 

*)  So]ís  quinque  tortiilis  melle  conditis,  solo  plenniique  paiie  contenta 
.  .  Quinque  avicnlas  minutissinias  ■  .  .  e\  quibns  parum  leservans  leliqiiaui 
pedisequis  misit.  Dict   IV.    Aucill.  2015. 

"*)  Maritum  secutura  ad  niaguani  diaetam,  ubi  ciat .  .  .  Tantum  gros- 
siim  nigi'um  panem  et  durum  quem  in  calida  aqua  siniplici  niojlefactuni 
comedebat  .  .  .  Hoc  piandio  illa  die  cuui  suis  contenta  ...  et  sic  equiíabant 
eodem  die  octo  milliaria  tbeulonica,  quae  large  faciunt  triginta  italica.  Dict. 
IV.  Ancill.  ),  c.  Caesar  s  a  vatikáni  kë/iratok  tebát  jogosan  mondják 
quadraginta  italica. 

*)  Do  hete  er  weize  also  geiiuc  .  .  .  Cod.  Aigent.  p.  200. 


166 

s  az  ételek  és  italok  honnétlétét  szorgosan  tudakozta.  Midőn 
pedig  oly  húst  talált,  mely  meg  volt  engedve,  így  szóla  hölgyei- 
hez :  „Ti  csak  ezt  egyétek,"  vagy  ha  bort  talált,  mely  meg  volt 
engedve,  milyen  volt  p.  az,  mely  férje  szőlőiben  termett,  ismét 
monda:  „Ti  csak  ezt  igyátok."  S  midőn  mitsem  talált,  mi  nyug- 
talaníthatta volna,  gyermekded  örömben  kezeivel  tapsolva  fel- 
kiáltott: „Ma  jól  leszen,  ma  ehetünk  és  ihatunk.  ')  Már  15  éves 
lehetett  korra  nézve,  de  szivében  s  lelkében  mindig  gyermek 
maradt,  méltóvá  tévén  magát  az  égre  erényei  által,  melyek 
korát  oly  messze  tül  szárnyalták. 

Erzsébeté  szigorú,  kora  szokásaival  és  rangjával  egészen 
ellenkező  életmódja  által  udvara  nyilvános  roszalását  és  szem- 
rehányásait vonta  magára;  még  a  hercegnek  is  kellett  szen- 
vednie engedékenysége  miatt,  melylyel  ,  mint  mondák ,  neje 
szélsőségei  iránt  viseltetett.  De  mindketten  békével  tűrtek, 
mert  inkább  Istennek,  mint  az  embereknek  akartak  tetszeni. 

Azonban  a  fiatal  hercegné  űj  mezőt  talált,  melyen  buzgal- 
mát és  önsanyargatását  gyakorolhatta.  Egykor  nagy  ünnep  lé- 
vén, Wartburg  szokása  szerint  lejött  Eisenachba,  gazdag  öltö- 
zete ez  alkalommal  drága  kövekkel  volt  födve,  s  fejét  hercegi 
diadém  övezte  ;"'^)  társaságában  volt  napája  és  számos  tagból 
álló  kísérete,  melylyel  a  város  egyik  egyházába  ment.  Szokása 
volt,  valahányszor  egyházba  lépett,  szemeit  azonnal  a  feszületre 
irányozni;  ^)  ezt  tette  most  is,  s  midőn  megpillantotta  a  megvál- 
tót mez  nélkül,  tövis  koronával  fején,  kinek  kezei  és  lábai  szö- 
gekkel át  voltak  verve,  bánattól  érzé  magát  áthatva,  mint  más- 
kor még  gyermekkorában,  ^3  s  magába  szálltán  monda  :  „Ime 
keresztre    feszítetett  Istened  ,  és  te  hitvány  teremtmény  drága 


')  Scrutabatiir  ciiriosius  ,  .  .  Dum  officinas  circumiret,  utpote  do- 
mina domesticae  curae  particeps  «  .  .  Wadding  1.  c.  Fréquenter  quaerens 
de  servitiis  yillicoruni  .  .  .  potnni  licitiun  fortédé  vineis  mariti  sui  .  .  .  Cod' 
Vat.  1.  23.  Exultans  et  plaudens  niat»ibiis  cuni  hilaritate  dixit  :  „Bene 
nobis  hodie  comedemus  et  bibemus.''  Dict.   IV.  Ancill.   1.  c. 

2)  Pretiosissimis  vestibus,  monilibiis  gemmisque  multis  ornata  et  día- 
demate  aureo  coronata,  Dict.  IV,  Ancill.  1,  c. 

^^  Oculos  sem  per  ín  introitu  eccicssiae  ad  crucem  dirigere  solebat, 
U.  ott, 

*)  Fölebb. 


167 

mezbe  takarod  magadat;  az  ö  fején  töviskorona,  és  te,  te  arany 
koronát  viselsz,"  s  e  pillanatban  szánalomtól  áthatva,  ájultan 
rogyott  a  földre.  Kiséröi  megrettenve  fölemelek,  s  tiszta  lég 
végett  az  egyház  bemenetéhez  vivék,  hol  arcát  szentelt  vízzel 
meghintették;  ')  magához  jött  nem  sokára;  de  e  pillanattól  fog- 
va lemondott  minden  bármely  fényről,  kivévén,  ha  rangja  vagy 
férje  akaratja  másként  parancsolnának.  Társnéi  valomásaiban  sok 
tárgyról  vagyon  szó  részletesen,  melyek  ugyan  a  fejedelemné 
ékességeihez  tartoztak,  de  melyeket  Erzsébet  viselni  már  nem 
akart.  Lemondott  nevezetesen  a  színes  szövetekről,  az  élénk 
színű  fejfátyolokról,  a  szűk  redözött  kesztyűről,  melyek  ókor- 
ban nagy  fényűzésnek  tekintettek;  a  selyem  hajszalagokról, 
végre  a  nagyon  hosszü  s  uszályos  felöltönyökről.  ^)  Midőn  ud- 
vari fényes  ruháit  ismét  fölvenni  kénytelen  volt,  az  arany  és 
bibor  alatt  mégis  mindig  egyszerű  alsó  ruhát  és  testsanyargató 
övet  hordozott,  melyet  soha  sem  tett  le,  s  így  a  nyilvános  ün- 
nepélyeknél is  a  keresztény  fejedelemné  fenségével  mindenkor 
annak  szerénységét  is  egyesítette.  ^)E  keresztény  szerénységet 
más, öt  látogató  hölgyeknek  is  ajánlotta,  és  serkenté  őket,  hogy 
legalább  e  részben  mondjanak  le  a  világ  hiúságairól,  s  külde 
nekik  példányt,  mely  szerint  ruháikat  készítessék,  olyant  t.  i. 
melyet  állásukkal  egyezőnek  vélt;^)  igyekezete  nem  is  maradt 
minden  siker  nélkül,  mert  sokan  e  hölgyek  közöl  példája  által 
indítatva,  lemondtak  mindarról ,  mi  épen  szükséges  nem  volt , 
sőt  némelyek  még  örök  megtartoztatást  is  fogadtak. 


i)  El)  pendet  Deus  tuns  nudiis,  et  tii  homo  iniitilis  vestibus  protiosis 
operiris.Spinis  capiit  ejus  piingitiírj  et  tuiiin  capiit  redimitur  auro  ,  ,  .  Cecidit 
exaniniis  effecta  ,  .  .  ad  ostiuin  ecclesiae  propter  refrigeriiim  poi  taveriint, 
et  reclinantes  eam,  faelem  ejnsaqua  benedictaj  qiiae  aderat,  consperserimt, 
Theod.  1.  c. 

^)  Coloratis  peplis,  fiicatisqiie  velaminibus  capitis,  manicis  consiitítüs 
nimis  strictis,  crinalibus  sericisqiie  zonis  pro  ornatu  capillis  implícitis,  longis 
vestibus  ,  ,  ,  Dict  IV.  Ancill,  p.  2070,  Dann,  kézir. 

^)  Modesto  seiíiper  et  christiaiiae  rcligioni  congruo  processit  habitii^ 
quantum  principális  dignitas  perniittebat.   Theod.  l.  c, 

*)  Dans  et  mittens  eisdem  exemplaria,  qiiibns  salvis  bonis  moribns 
uti  possent,  Theod.  1,  c.  Adbuc  existens  jnvencnla  viro  noviter  copulata, 
Theod.  I.  c. 


168 

Oh  te  sz.  egyszerűség,  te  régi  kornak  tisztasága,  te  elmúlt 
napok  gyermekded  gyöngédsége,  nem  fogsz  te  többé  vissza- 
jönni ?  Azt  kell-e  hinnünk  hogy  kioltattál  és  meghaltál  örökre? 
És  ha  igaz,  hogy  egy  század  a  világ  életében  annyi,  mint  egy  év 
az  emberében,  kérdezhetnök  :  nem  fogsz  e  visszajönni  te,  a  hit 
tavasszá,  egy  hosszú  rideg  tél  után  megifjítani  a  világot  és  szi- 
veinket? 


Vlll    FEJEZET. 

A  kedves  s/.  Krzsébet  könyörületességéről  és  a  szegénység  iránti  szeretetérűl. 

Da  panperij  ntdestibi:  da  panperi 
niicani,  iit  accipias  totiim  pancm  ; 
da  tectum,  accipe  coelum  ;  da  res 
perituraSy  ut  accipias  aeternas  nien- 
snras. 

Aranyszavú  sz,  Péler  beszéde  a  böjtről  és  alamizsnáról. 

In  te  misèiicordia,  in  te  pietate. 
In  te  magnificenza,  in  te  s'adnna 
Qiiantnnque in  cieat ura  è  di  bontaie 
Dante,  Párad.  c.  XXXIII. 

Míg  Erzsébet  érzékeit  ily  folytonosan  szigorú  életmód 
által  annyira  zabolázta,  addig  szíve  szerencsétlen  embertársai 
iránti  szeretet- és  könyörülettöl  áradozott.  A  gyöngéd  szánalom, 
n^ely  gyermeksége  óta  lelkesíté,  naponként  jobban  kifejlődött, 
ez  szerezte  meg  neki  rövid  idő  alatt  a  „szegények  pártfogója" 
melléknevet,  melylyel  ma  is  tiszteli  a  kereszténység.  A  sze- 
gények iránti  bőkezűség  volt  az,  mi  e  kort,  —  kivált  a  fejedel- 
meknél, —  másoktól  megkülönböztette;  ö  nála  azonban  e  sze- 
retet nem  születése  befolyásából  *származott,  annál  kevesbbé 
számított  pedig  dicséretre  vagy  emberi  hálára,  hanem  inkább 
benső  mennyei  ihletség  volt  forrása.  Bölcsőjétől  kezdve  fájdalom 
marcangolta  szivét  egy  szegény  ember  láttára  ;  0  és  most,  midőn 


')   Arm  menschen  niimmer  ane  gesach —  Si  in  hatte  sunder  nngemach 
—  Unde  jamerlichen  Schnicrzen —  Mit  ime  in  irme  Herzen,  Cod.Darmst. 


i69 

férje  mindenben,  mi  Isten  dicsőséget  és  a  felebarát  javát  ') 
illette,  teljes  szabadságot  engedett  neki,  tartózkodás  nélkül  en- 
gedett e  természeti  hajlamnak,  hogy  Kr.  tagjainak  szenvedéseit 
enyhítse.  Ezen  gondolkodott  mindennap,  sőt  minden  pillanatban'-); 
a  szegényeknek  áldozta  mindazt,  mit  magától  neme,  szokásai 
és  rangja  ellenére  elvont ,  és  nem  tekintve  ama  szeretet-forrá- 
sokat, melyek  férje  részéről  rendelkezésére  állottak,  oly  gyor- 
san ajándékozott  el  mindent,  mivel  birt,  hogy  gyakran  megtör- 
tént, miszerint  a  szegények  nyomorainak  enyhítése  végett  tulaj- 
don ruháitól  kellé  magát  megfosztania. 

E  nagyszerű  önmegtagadás  nem  téveszthette  el  hatását  a 
nép  szivére  és  képzeletére.  Egy  régi  krónika  azt  mondja,  hogy 
egykor  pénteken,gazdag  öltözetben,  koronával  ékesítve  lemen- 
vén a  városba,  a  szegények  nagy  sokaságával  találkozott,  kik 
között  magánál  levő  minden  pénzét  kiosztotta,  de  midőn  már 
mindent  odaadott,  jött  még  egy,  ki  siránkozó  hangon  kért  tőle 
alamizsnát;  eleintén  szomorkodott,hogy  már  nincs  mit  adnia,  de 
hogy  a  szegényt  neszomorítsa,  egyik,  drága  kövekkel  gazdagon 
hímezett  keztyüjél  húzta  le  kezéről  s  adta  oda.  Egy  őt  kisérő 
ifjú  lovag  ezt  látván,  azonnal  ama  szegény  után  menvén,  meg- 
vette tőle  a  keztyüt,  melyet  azután  az  isteni  kegyelem  záloga 
gyanánt  sisakjához  tűzött ,  s  nem  is  csalatkozott  meg  e  re- 
ményben,mert  e  pillanattól  fogva  sohasem  győzetett  meg  ütköze- 
teiben s  bajvivásaiban,  sőt  elleneit  mindig  megfutamítá.  Későb- 
ben keresztes-háborúba  menvén,  tettei  által  nagy  nevet  vivott 
ki  magának.  Hazájába  visszajötte  után  s  haláloságyán  megvallá, 
hogy  egész  dicsőségét  csak  annak  tulajdonítja,  hogy  szerencsés 
volt  életén  által  a  kedves  sz.  Erzsébettől  emléket  bírhatni.-^). 

De^  ajándékok  s  pénz  által  csak  kevéssé  tehetett  Erzsébet 
Krisztus  szegényei  iránti  szeretetének  eleget;  hanem  ehhez 
még  személyes  odaadását,  gyöngéd  gondoskodását  és  türelmét 


0  Theod,  II.  G. 

-)  Fileemosj'nisqiie  et  misericordiis  paiiperiim  insistens,  in  jiistificati- 
oiiibns  Domini  cxerrebatur  die  ac  nocte,  ii.  ott. 

^)  llcbhahn  :  ,,lli.st.  Eccl.  l.sen.  Mss.  Passionale  f.  59.  Ez  utóbbi  sze- 
rint ez  nem  volt  keztyii,  hanem  riiiiajának  egyik  úja ,  mások  s/.crint  váll- 
szalag ("écharpe). 


170^ 

is  kapcsolta,  mely  bizonyára  Isten  előtt  szintúgy  mint  a  szegé- 
nyek szemeiben  legszentebb  és  legbecsesb  adomány;  s  e  gon- 
dokat amaz  egyszerűséggel  és  vidorsággal  viselte,  mely  öt  soha 
el  nem  hagyta.  0  Ha  betegek  vevék  igénybe  szeretetét,  miután 
odaadta  nekik,  mit  adhatott,  még  lakásukat  is  tudakozta ,  hogy 
meglátogathassa  őket;  nem  rettent  vissza  semmi  távolságtól  vagy 
nehézségtől  ;  tudta,  hogy  semmi  sem  erősíti  a  szeretet  érzetét 
jobban,  mint  ha  fölkeressük  az  emberi  nyomort  ott,  hol  az  leg- 
anyagibb  és  legmélyebb.  Bement  a  várától  legtávolabb  levő 
kunyhókba,  bár  mennyire  visszataszító  volt  is  azokban  a  tisztáta- 
lanság és  rósz  lég;  az  alázatosság  és  barátság  bizonyos  nemével 
bement  a  szegénység  e  hajlékaiba,  magával  hozva,  mit  azok  la- 
kóira nézve  szükségesnek  vélt,  s  vígasztala  őket  inkább  édes, 
szeretetteljes  szavai  mint  böadományai  által.  ')  Midőn  oly  adó- 
sokra talált,  kiknek  a  visszafizethetésre  semmi  reményök  sem 
volt,  maga  fizette  ki  adóságaikat  saját  filléreiből.^)  A  gyermek- 
ágyas asszonyok  voltak  szánakodása  legfőbb  tárgyai:  ezeket, 
valahányszor  csak  tehette,  meglátogatta  nyomorúságukban,  se- 
gítette s  bátorította;  ^)  anyai  szeretettel  vette  karjaira  újonszü- 
lötteiket,  önnön  kezeivel  készített  ruhákba  takarta  vagy  kereszt- 
ségre  tartotta, s  e  lelki  anyaságot  azután  új  indoknak  tekintette, 
hogy  őket  egész  éltökben  szeresse,  s  rólok  gondoskodjék.  5) 
Midőn  szegényei  közöl  valaki  meghalt,  ha  tehette,  virasztolt 
hullája  mellett,  saját  kezeivel,  gyakran  önnön  ágyáról  levett  ta- 
karókba burkolta.  *')  Jelen  volt  temetéseiken,  s  csodálkozva  ve- 

^)  Omnia  caritatis  opera  in  maxinia  hilaritafe  et  vultus  constantia 
exhibebat.  Theod.  1,  c. 

2)  Und  wenne  sicchen  zu  ire  kament .  .  .  so  frogete  sie  dene  wo  ir 
lierberge  weie  daz  sie  knnde  daikomnien.  Cod.  Heidel.  18  I.  Qnantum- 
cunque  distabant  hospitio  et  quantunilibet  via  esset  Intosa  vei  aspeia  ,  cos 
visitabat.  Theod.  1.  c. —  Viles  camerulas  faniiliariter  subinti ans  nec  soldes 
abhorrens  .  .  .  Cod.  Flór.  155.  Und  trostete  mit  alnui/.en  und  mit  süssen 
Avorten.  Cod.  Heid.  10,  Cenlx  sermonoit  sainte  Ysabiaux,  -  I^es  nio/-  lor 
dizoit  doulx   e<^  biaux,  —  De   pacience  et  de  salut.  Rutebeuf  Mss.  p.  33. 

9  Cod.  Heidelb.  10. 

*)   U.  ott.  —  Theod.  i.  h. 

^)  De  sacro  fonte  eos  levavit,  ut  compaternitatis  occasione  liberius 
eis  benefacere  pos^et.  Theod.  I.  c. 

6)  Jean  Lefèvre.  1.  XL VI.  c.  24. 


i71 

vék  észre  az  emberek,  miképen  kiséri  a  nemes  fejedelmi  hölgy 
legutolsó  alattvalója  szegény  koporsóját.  ') 

Sohasem  találta  kedvét  a  gazdagok  könnyed  időtöltéseiben, 
hanem  magába  szálltán,  a  sz.  iras  erős  asszonya  gyanánt,  hasznos 
és  fárasztó  munkákkal  foglalkozott;  udvarhölgyeivel  gyapjút 
font,  melyből  azután  saját  kezeivel  ruhákat  készített  szegényei, 
vagy  az  ezen  időben  országába  jövő  kolduló  szerzetesek  szá- 
mára. -)  Gyakran  csak  főzelékkel  táplálkozott,  melyet  szándé- 
kosan roszul,  minden  só  vagy  füszér  nélkül  főzetett  meg,  tapasz- 
talásból akarván  tudni,  miképen  élnek  a  szegények,  és  ő  ezt 
nagy  örömmel  élvezé.^) 

Láttuk  fölebb,  mennyire  éhezett,  csakhogy  szegény  job- 
bágyaitól igaztalanul  kicsikart  étkekkel  ne  táplálkozzék  ;  de  e 
csupán  személyes  aggodalom  azért  nem  akadályozta  őt  az  igaz- 
ságérti buzgókodás,-  vagy  a  szerencsétlenekrőli  gondoskodás- 
ban. Midőn  háztartásában  az  erőszak,  vagy  a  szegény  köznép 
irányában  elkövetett  igaztalanság  legkisebb  nyomára  talált, 
azonnal  följelenté  férjének;  a  szenvedőknek  pedig,  mennyire 
tehette,  igyekezett  kárpótlást  nyújtani.  '*)  Mintha  ezen  erények 
a  magyar  királyi  udvar  elidegeníthetlen  öröksége  lettek  volna, 
föltaláltattak  ezek  egy,  két  századdal  később  élő  fiatal  uralkodó- 
néban  is,  t.  i.  Hedvigben,  ki  szintúgy  mint  Erzsébet ,  magyar 
király  lánya  volt,  és  13  éves  korában  már  Lengyelország  ki- 
rálynéjának választatván,  Jagellovali  házassága  által  Lengyel- 
országot Lithvaniával  egyesítette;  meghalt  28  éves  korában 
1399.  szentség  hírében;  kora  legszebb  0  és  legbátrabb  fejede- 
lemnőjének tartatott.  Erzsébet  rokonságára  méltó  volt  szivének 
kimondhatlan  jósága  következtében;  országa  évkönyveiben  egy 
mondata  vagyon  följegyezve,  mely  talán  legszebb,  melyet  valaha 


I)  Eonim  funera  propriis  manibus  contrectabat  et  ipsorum  obsequiis 
dévote   manebat.  Cod.  Flór.  155. 

^)  Maniiin  niittens  ad  fortia  fiisum  apprehendet  regis  lilia,  et  cuiii 
pcdiseqiiis  suis  lanani  fílabat .  .  .  panperuni  vestes,  insiiper  catechumenorum 
egenonim  propriis   manibus  consiiebat. 

3)  Herm.  Frit/.l.  Mss.Heidelb. 

^)  Yiin  vei  injuriani  passis  pro  viribus  satisfieri  laborabat,  Theod.  I.  c. 

^)  In  orbe  universo  parem   in  forma  non  habere  crédita  est.    DIii- 

gOSS    A, 


172 

keresztény  ajkak  kiejtettek.  Jött  egykor  néhány  szegény  föld- 
mivelö  sirva  panaszkodni,  hogy  a  király  szolgái  barmaikat  el- 
hajtották; férjéhez  folyamodott  tehát,  kitől  a  barmok  közvetlen 
kiadatását  ki  is  eszközölte,  azután  monda:  „barmaik  vissza- 
adattak, de  ki  fogja  könyeiket  visszaadni  ?"  0 

Erzsébet  maga  hozott  titokban  a  szegényeknek  nem  csak 
pénzt,  hanem  élelmiszereket  és  más,  nekik  szánt  tárgyakat  is, 
melyekkel  terhelve,  meredek  és  sokfelé  kanyaruló  ösvényeket 
választott,  melyek  a  várból  a  város  és  szomszéd-völgyek  kuny- 
hóiba vezettek.  így  midőn  egykor  egyik  kedvenc  komornája 
kíséretében  köpenye  alatt  hűst,  kenyeret,  tojást  s  más  élelmi- 
szereket vitt,  ily  kényelmetlen  ösvényen  haladva,  melyet  ma  is 
mutatnak ,  ^)  egyszerre  vadászatról  hazatérő  férjével  talál- 
kozott össze.  Ez,  midőn  terhe  alatt  görnyedni  látta,  nem  ke- 
véssé meglepetve  monda  :  „lássuk  mit  viszesz,"  s  szétnyitotta 
a  köpenyt,  bár  mennyire  tartotta  is  azt  Erzsébet  melléhez, 
de  nem  látott  egyebet  mint  fejér  és  vörös  rózsákat,  melyeknél 
szebbeket  még  életében  sem  látott,  mi  őt  annál  inkább  meglepte, 
minthogy  a  virágok  ideje  már  elműlt  vala.  ^)  Észrevévén  Erzsé- 
bet zavarodását,  hizelgései  által  akará  megnyugtatni,  de  elha- 
gyá  azonnal,  minthogy  feje  fölött  keresztalaku  világosságot 
vett  észre;  intette  tehát  most,  hogy  minden  aggodalom  nélkül 
folytassa  útját ,  maga  pedig  visszament  Wartburgba,  magába- 
szálltan  elmélkedvén  arról,  mit  Isten  nejével  tett,  a  csodálatos 
rózsákból  pedig  egyet  magával  vitt,  s  azt  egész  életén  át  meg- 
tartotta. A  helyen,  hol  a  találkozás  történt,  egy  korhadt,  már 


i)  Etsi  pecora  colonis  reddimiis,  qiiis  illis  efFiisas  lacrynias  resti- 
tiiet  ?  u.  ott.  A.  told.  II.  sz.  igyekeztünk  Hedvig  királyné  rövid  életraj- 
zát adni;  néipcly  irók  s/.entnek  mondják^  de  üssxe  nem  kell  zavarni  szent 
Hedviggel,   Erzsébet   nagynénjével. 

*)  Még  most  is  azon  néven  neveztetik,  melyen  Erzsébet  idejében, 
t.   i.  térdtöró   (Kniebrechen;  casse-genou). 

33  In  ircn  nianleln  und  kruegen— Wan  sy  Avaren  beid  woll  beladen — 
Mit  fleysche,  eycrn  und  fiadén.  —  Er  sprach  lasset  seben  was  traget  ihr  — 
Und  deckte  ine  anf  ire  mentellschier.  —  Vita  Rhyt.  XI.  §.  —  Do  waren  ir 
allés  rote  losen  und  wizze  .  .  .  die  schoenster  die  er  je  gesach  und  waz 
doch  zu  der  zit  in  dem  jare  das  jeman  kein  rosen  habén  mochte.  Cod- 
Hied.  CXIII   et  CV.  f.  * 


i73 

majdnem  kidőlő  fa  mellett,  egy,  csúcsán  kereszttel  díszített  szob- 
rot állítatott  fel  azon  kereszt  örök  emlékére,  melyei  nejének 
feje  fölött  látott.  ') 

A  szerencsétlenek  közölt,  kik  könyörületre  indították, 
szivében  legelső  helyet  foglaltak  el  a  fekélyesek  —  leprosi,  — 
mert  ezek,  betegségök  különös  és  rejtélyes  sajátságánál  fogva 
az  egész  középkorban  a  szeretet-  és  rettegéssel  vegyes  gon- 
doskodás tárgyai  voltak.  -)  Erzsébet,  mint  töbl>  szent,  és  korá- 
nak sok  jeles  fejedelme,  még  ez  utolsó  érzelmen  is  diadalmas- 
kodni és  minden  korlátot  lerontani  igyekezett,  mely  ezen.  Isten 
kezei  által  megjelelt  szerencsétlen  lényeket  a  keresztény  társa- 
ságból végképen  kizárta.  Hol  ilyeneket  csak  tudott,  fölkereste, 
mintha  semmitől  sem  kellett  volna  tartania,  melléjök  ülve,  be- 
szélgetett, s  vigasztalta  őket,  türelemre  s  Istenbeni  bizalomra 
intvén,  bő  alamizsna  nélkül  sohasem  vált  meg  tőlök.  ^)  Nektek 
e  vértanúságot  szívesen  kell  szenvednetek,  monda,  minden  szo- 
morúság s  harag  nélkül.  Mi  engem  illet,  én  bizonyos  vagyok , 
ha  türelmesen  fogadjátok  az  e  világon  rátok  mért  szenvedése- 
ket, mentek  lesztek  a  túlvilágiaktól,  mert  higyétek  el,  ez  nagy 
érdem."*)  Egykor  egy  ily  boldogtalannal  találkozott,  kinél  abe- 


^)  Als  er  mit  ire  begunde  ze  kosén  .  .  .  ir  eischreckeii  war  iine 
leydt  .  .  .  Da  eischien  iin  zii   den  gezeiten   etc.  Vifa  llhyr.    i.  h. 

^)  Fiitzlar  Ármin  a  ferenciendiek  kéziratában  és  Temesvári  Pél- 
bart  XCVI.  értekezésében  e  csodát  gyermekkorára  teszik  Ezek  sxerint 
szegényei  szántára  félretett  élelmiszerekkel  terhelten  kimenvén  a  konyhá- 
ból, férje  atyjával  találkozott,  ki  kérdé  :  ,, Kedves  gyermekem  mit  viszesz 
itten  y *'^  mire  Ô  felelt:  ,, rózsákat,  hogy  koszorút  fonjak  magamnak  belólök.', 
Lássuk  e  rózsákat,  felelt  amaz.  —  Es  valóban  nem  látott  mást  mint  rózsá- 
kat. De  inkább  az  írók  többségét  és  az  átalános  hagyományt  követjük; 
ezek  pedig  férjhezmenetele  utáni  korára  teszik,  úgy  hogy  férje  ennek  atyja 
helyett  jöjjön  közbe  ;  ez  egyébiránt  a  sz.  legnevezetesb  és  legnépszerűbb 
csodája  :  a  kat.  festóktól  és  szobrászaktól  gyakran  rózsákkal  köpenye  alatt 
ábrázoltatik.  A  ró/.sák  még  most  is  bőven  miveltetnek  sz.  Erzsébet  már- 
burgi  egyháza  körül  és  Wartburgban.  A  nép  e  két  helyen,  jóllehet  pro- 
testáns, hivcn  fentartotta  a  hagyományt.  Nekünk  egy  Marburg  környéke- 
beli  földiuivelü  beszélte  el  jan,  29.  1834-ben  azzal  együtt,  mit  azon  rózsá- 
ról, melyet  férje  magával  vitt,  mondottunk,  mert  ezt  semmiféle  történeti 
kiitfőbensem  találtuk. — Ugyané  csoda  még  portugali  sz.  Erzsébetnek,  szen- 
tünk unokahugának,  és  viterbi  sz.  Rózának  is  tulajdonítatik. 

3)  1^,   bővebben  e    tárgyat  a  XXV   fej. 

*3  Rutebeuf  Mss.  de  la  bibi.  Roy.   p.  44. 


174 

tegség  a  fon  miilalkozott,iígy  hogy  már  tekintete  is  visszataszító 
volt;  ezt  kertjének  egy  rejtekhelyére  vezetve,  saját  kezeivel 
metszé  le  undorító  haját,  s  fejét  térdeire  hajtva,  megmosta  s 
kötözte  azt;  udvarhölgyei  e  különös  foglalatosságban  meglepték, 
de  ö  szó  nélkül  mosolygott  csodálkozásukon.  ') 

Nagy-csütörtökön  egykor  sok  ily  fekélyest  gyűjtött  össze 
maga  köré,  s  megmosván  lábaikat  s  kezeiket,  leborult,  s  alázat- 
teljesen csókolá  fekélyeiket  és  sebeiket. 

Egy  másik  alkalommal,  midőn  férje  néhány  napra  éjszaki 
birtokai  közepében  és  Szászország  szomszédságában  fekvő 
naumburgi  várába  ment,  Erzsébet  Wartburgban  maradt;  ez  idő 
alatt  tehát,  melyen  férjének  távol  kellé  lennie, kettőztetett  buz- 
galommal ápolta  a  betegeket,  tisztította  s  öltöztette  őket  azon 
ruhákba,  melyeket  önnön  kezeivel  készített,  dacára  a  nehezte- 
lésnek,  melyet  Zsófia,  az  anya-hercegné  részérói,  ki  férje  ha- 
lála után  fiánál  maradt,  gyakran  kellé  tapasztalnia;  azonban  Er- 
zsébet evvel  keveset  törődött.  A  betegek  között  volt  egy  sze- 
gény kis  Illés  nevű  fekélyes,  oly  siralmas  állapotban,  hogy 
ápolásától  mindenki  vonakodott.  Erzsébet  őt  így  elhagyatva  lát- 
ván, kötelességének  tartá,  inkább  ennek  áj)olásával  foglalkozni 
mint  a  többiekével;  fölvette  tehát  s  megcsókolta,  sebeire  gyógyirt 
alkalmazott,  s  azon  ágyba  fekteté,  mely  neki  s  férjének  nyughelyül 
szolgált.  ^)  Történt  azonban,  hogy  férje  épen  akkor  érkezett 
haza,  midőn  így  foglalkozott.  Alig  tette  azonban  lábát  a  földre, 
már  anyja  eléje  futva  monda:  „Kedves  fiam,' jöjj,  Erzsébeted 
egy  szép  csodáját  akarom  neked  mutatni."  „Mit  jelentsen  ez?" 
kérdé  a  herceg  :  „Jöjj  magad  és  lásd,"  monda  viszont,  —  látni 
fogsz  valakit,  kit  nálad  még  jobban  szeret.  Azután  kezénél  fogva 
vezeté  teremének  egyik  ágyához,  s  monda:  „Most  nézd  kedves 
fiam,  nőd  a  fekélyeseket  saját  ágyadba  fekteti  a  nélkül,  hogy  én 
akadályozhatnám ,  rád  is  akarja  hozni  a  fekélyt,  lásd  most  ma- 


13  Mendicuni  hoirendiiiii  aspectu  capitis  itifírnHtate  laboranteni^  se- 
crète assiimsit,  capiitqne  ejus  in  sinu  suo  reclinans,  honidos  capillos  ipsiiis 
suis  sanctis  manibiis  totondil,  etc.  Siipervenientibiis  coirepta  pediseqiiis  li- 
debat  et  tacebat.  Theod.  II.  I  Cod.  Ileidelb.  —  Et  elle  ne  savóit  qne  dire, — 
Se  prenoit  par  amours  á  rire.  Rutebeuf.  p.  31  Mss. 

^)  Den  zy  batte  schmirte  zwueg  —  Darnacli  sy  ine  in  ir  bette  trneg 
Dae  sy  mit  irem  Herren  inné  lag.  Vita  Rbyt.   20. 


i75 

gad."  E  szavakra  a  herceg  kis  ingerüllesóglol  nem  tarloztalhat- 
ván  magát,  hevesen  félre  húzta  ágyaiakaróját,')  de  e  pillanatban, 
egy  torténetiro  szép  kifejezése  szerint^  megnyitotta  a  mindenha- 
ló lelki  szemeit,  és  fekélyes  helyeit  a  keresztre  feszíteteltJézus 
Krisztust  látta  ágyában.  -)  E  kép  bámulatra  ragadta  öt  ügy  mint 
anyját,  könyei  árként  kezdtek  folyni  a  nélkül,  hogy  egy  szót  is 
ejthetett  volna  ki,  azután  hátrafordulva, látta  nejét,  ki  halk  lép- 
tekkel nyomban  követé  öt,  hogy  a  fekélyes  elleni  ingerültségéi 
lecsillapítsa.  Erzsébet,  szóla  hozzá,  kedves  jó  nővérem!  kérlek, 
add  gyakran  oda  ágyamat  ily  vendégeknek,  én  mindenkor  szi- 
vesen  fogom  azt  látni,  ne  hagyd  magadat  senki  által  sem  aka- 
dályoztatni erényeid  gyakorlásában."  ^)  Azután  térdre  borulva 
következő  imát  rebegett  :  „Uram  légy  nekem,  szegény  bűnös- 
nek irgalmas;  nem  vagyok  méltó  mind  e  csodát  látni,  elismerem 
azt,  de  add  segedelmedet,  hogy  sz.  szived  és  isteni  akaratod 
szerinti  ember  legyek."  *) 

Erzsébet  azon  mély  benyomást,  melyet  ezen  jelenet  a  her- 
cegre tett,  fölhasználta  azon  engedély  kieszközlésére,  hogy  kó- 
rodat építhessen  azon  hegy  alján,  melyen  Wartburg  állott,  azon 
helyre,  melyet  későbben  a  ferenciek  zárdája  foglalt  el,  s  28 
szegény  beteget,  kik  sokkal  erőtlenebbek  voltak,  hogysem  a 
várba  fölmehettek  volna,  látott  el  e  pillanattól  fogva,  ^)  azokat 
naponként  meglátogatta,  őmaga  vivén  nekik  ételt  és  italt. 


Ï)  Und  als  er  von  syn»e  pherde  geíidd,  do  kani  syn  miitliir,  Ein 
wunder  will  ich  zeigen  dir  —  Das  deiue  Elisabeth  treibt  an  .  . . —  (Do  spiach 
her  :  „was  ist  daz  ?"  Do  sprach  sie  :  ,,Konínie  und  siehe  .  .  .  einen  den 
sy  vjel  lieber  hat  dan  dich.'*  Sy  nam  den  son  bey  seiner  hant  —  ,>^-^'*® 
wirdestu  vergiftet  von  —  Nii  sich  selber  zu  niein  h'ebcr  soen.'*  —  Sein 
genuiçth  was  inie  etwas  scharff.  —  Des  belles  decke  er  anfwaif.  Vita 
Rhyt.  20.   Rothe  1707.  Passion.   59. 

2)  Tunc  apeinit  Dens  interíores  principis  oculos,  viditqne  in  thoro 
sno  posituin  crucifíxnm,  Theod.  1.  c. 

3)  Und  begegnet  seyne  EHsabeth  —  Dy  inie  nach  hatte  geschritten — 
Anf  das  sy  vesnnet  seinen  zorn  ■ —  Und  der  sieche  Miébe  nnverwoin.  V. 
R.  20.  Elisabeth  niyn  lieber  schuester  ,  sidche  geste  soltu  vehil  dicke 
zy  niyn  bette   legén,   das  ist  mir  wol  zu   danks.  Berthe  7  fej. 

*}  Passiónál,  f.   57. 

^)  Die  nicht  nioechten  gehn  noch  kiiechen  —  Geiu  Wartburg  waa 
es  was  ze  hoch.     V^ita  Rh*  I.  c. 


176 

így  élvén  a  szegényeknek  és  szegényekért,  nem  csoda, 
hogy  az  Isten  azon  szegénység  iránti  szeretetlel  áldá  meg,  mely 
mindenkor  a  kegyelmekben  dűs  lelkek  ékessége  volt.  Míg  assziszi 
sz.  Ferenc  a  népből  emelkedve  ki,  a  világ  előtt  a  szentély  egy 
üj  kapuját  nyitá  meg,  melyen  az  önmegtagadás-  és  áldozatokra 
kész  lelkek  tolongva  siettek  át;  addig  a  német  nemesség  köze- 
pett az  Isten  e  királylányt  támaszlá ,  ki  alig  15  éves  korában, 
már  érezte  szivében  az  evangéliumi  szegénység  szeretetének 
lángját  lobogni,  ki  nagyjainak  dölyfét  és  büszkeségét  a  földi 
javak  tökéletes  megvetése  által  alázta  meg.  ')  Ily  módon  látszék 
Isten  kijelölni  neki  a  helyet,  melyet  az  egyház  tiszteletében 
és  a  hivek  szeretetében  az  assziszi  szeraf  mellett  elfoglalni 
sietett.  Élte  tavasza  és  szépsége  közepett  sikerült  neki  szivé- 
ből kiszárítani  a  földi  dicsőségnek  még  utolsó  gyökerét  is.  ^) 
Ö,  —  mond  egy  régi  iró,  —  ö  fejedelmi  fénytől  környezve, 
a  szegénységet  kereste,  hogy  a  világnak  semmi  tulajdona 
se  legyen  benne,  s  hogy  szegény  legyen,  mint  Jézus  Krisztus 
volt.  2) 

Nem  tartoztathatta  magát,  hogy  szeretett  férjével  is  ne  kö- 
zölje titkos  sz.  ábrándozásait,  és  gyermekded  képzeletének 
egyszerűbb  s  az  evangéliumi  tökélyhez  hasonlóbb  élet  utáni 
röptéit. 

Egykor  éjjel,  midőn  álmatlanul  együtt  feküdtek^  ezeket 
monda  neki  :  „Uram,  ha  nem  unakoznál,  gondolatimat  közölném 
veled,  melyeket  táplálok  egy  oly  életmód  választása  ügyében, 
melyben  Istennek  jobban  szolgálhatnánk."  ,, Mondd  tehát  kedves 
barátném,  szólt  férje^mit  gondolsz  e  tárgy  felől. "„Én  azt  akarnám, 
hogy  csak  egyetlen  szántóföldünk  lenne,  melyből  élhetnénk,  e 
mellett  200  juhunk;  te  dolgozhatnál,  hajthatnád  a  lovakat,  s  tűr- 
hetnéd Istenért  a  munkát,  én  pedig  a  juhok  körüli  gondosko- 
dással és  azok  nyirésével  foglalkoznám."  A  herceg  magát  el- 
nevetve monda  :  „Kedves  nővérem,  ha  ennyi  földünk  s  juhunk 


1}  Evangelicae  deüideriiini  paupeilatis  spiritui  sancto  in  ejus  diilci- 
ter  accensum  piuecoidÜM  fortiter  aestiiabut.  Thcod.   II.  7. 

2)  Intia  semetipsiiin  spiiitu  panper  mciidicitatcin  prae  iis  oiiinibiis 
aífectabat .  .  .  Flore  juventutis  veruabat  in  corpore^  sed  nuindanae  gloriae 
flos   decideiis   ejus   áruit  in  corde,  u.  ott. 

3;  Jean  Lefévre.  1.  XL VI.  23  fej. 


i77 


volna,   úgy   hiszem  nem  lennénk  nagyon  szegények,   söt  sok 
ember  még  nagyon  gazdagnak  larlana."  ') 

De  elragadtatva  neje  ezen  gyermekded  egyszerűségétől, 
elbeszélte  néhány  nappal  későbben  barátjának,  Tódor  trieri  ér- 
seknek, s  e  főpaptól,  ki  az  utókor  számára  följegyezte,  tudjuk 
mi  is  ezeket.  '^^ 

Máskor,  midőn  komornáival,  kik  egyszersmind  barátnéi  is 
voltak,  hosszasan  beszélt  a  szegénység  gyönyöreiről,  gyakran 
igyekezett  ezen,korará  és  szivére  nézve  még  gyermek  hercegné, 
ily  bizalmas  ömledezéseiben,  jámbor  óhajtásait  legalább  képlet- 
ben valósítani.  Letévén  fejedelmi  öltönyeit,  rósz  szürke  köpenyt 
vett  magára,  mely  már  a  szegények  számára  félre  vala  téve , 
fejét  pedig  rósz  fátyollal  takarta  be,  s  ügy  szegény  koldusnő 
módjára  járt  hölgyei  előtt,  mintha  kenyerét  koldulná,  s  azután 
mintegy  mennyei  ihlés  által  intetve,  a  sorsról,  melyet  Isten  szá- 
mára rendelt,  látnoki  szellemmel  monda  :  „így  fogok  én  járni, 
ha  majd  szegénységben  és  nyomorban  leszek  Isten  szeretetéért.^) 

„Oh  Istenem,  —  kiált  fel  szalezi  sz.  Ferenc,  midőn  e  vo- 
nást kedves  Filoteájának  elbeszéli,  mily  szegény  volt  e  feje- 
delemné  gazdagságában,  és  mily  gazdag  szegénységében  !"*) 

Szívesen  megvalljuk,  hogy  e  sz.  nő  életében,  melyet  annyi 
szeretettel  tanulmányoztunk,  semmi  sincs  annyira  szivre  ható, 
csodálat-  és  utánzásra  méltó,  mint  e  gyermekded  egyszerűség 
mely  némely  ajakra  a  megvetés  mosolyát  is  idézhetné.    Ez  át- 


')  .  .  .  Une  nuit  gisoient  -  Ensemble  eu  lor  lit,  et  viiloient .  « .  Si 
dist:  Sire,  ne  vous  aiinit,  —  Je  dirai  luon  p-înse  danuit  .  ,  .  Douce  amie, 
dites  le  donc  ...  Je  volroie  moult  douceaiient  —  Une  seule   keiue    avoir 

—  De  terre,  dont  nous  vesquissions,  —  Et  il  cens  brebis  ensement  ;  — 
Qu'il  vous  couenroit  ahatier  —  La  terre,  et  mener  les  chevaux, —  EtsouiFiir 
por  Dieu  les  travau.s;  —  Et  iou  dautre  part  overroie  —  As  brebis,  et  les 
tondroie  . . .  —  ï.andegrane  dist  en  riant, —  Par  la  simplece    qui'il   savóit 

—  Que   sa  feme  en  son  cuer  avoit  :  —  E,  douce  suer,  si  nous   aviens,  etc. 

l^e  Moine  Robert.  Mss.    1832. 

*)  Sicut  a  Domino  ïheodorico  didici,  venerabili  Archi  -  Episcopo 
trevirensi  ,  cum  nocte  quadam  siniul  in  lecto  jacerent  et  vigilarent  etc. 
Caesar.  Heist.    ap.  Mss.  Bolland. 

3}  Coram  ancillis  in  palatio  .  •  .  vili  pallie  se  induens.  .  .  processit 
taniquam  paupercula  .  .  .  taniquam  praesago  corde  sui  futuri  status  pro- 
phetissa,  dixit  ad  ipsas  :  „sic  inoedam  cum  pro  Deo  nieo  miserias  susti- 
nebo.  Theod.  I.  c. 

*)  Intrud.  á  la  vie  dévote.  III.  p.  ch.  15. 

i2 


\/ 


i78 

engedés  a  benyomásoknak,  e  mosoly,  g^yakori  könyek,  e  kis 
lányszerü  örömek  s  nyugtalanság,  ezen,  a  mennyei  atya  keblén 
nyugvó  lélek  ártatlan  játékai,  vegyítve  ily  nagy  áldozatokkal,  ko- 
moly gondolatokkal,  buzgó  ahítatossággal,  tevékeny  s  átengedő 
szeretettel,  ezek  szemeink  elé  a  legszebb,  legmeghatóbb  varázst 
idézik,  kivált  korunkban,  hol  a  virágok  elhervadtak  a  nélkül, 
hogy  a  gyümölcs  megérett  volna,  az  egyszerűség  a  szivekből 
kihalt  mind  a  niaganos  mind  a  nyilvános  és  társadalmi  életben; 
keresztény  ember  nem  olvashatja  megindulás  és  az  irigység 
bizonyos  neme  nélkül  Erzsébet  lelkének  fejlődését,  kinek  rövid 
élete  nem  volt  egyéb, mint  egy  hosszantartó  mennyei  gyermek- 
ség, örök  követése  az  űr  azon  szavainak,  melyeket  tanítványai- 
hoz intézett,  midőn  egy  kisdedet  állított  eléjök  :  „Bizonyára 
mondom  nektek,  ha  nem  leendetek  olyanok,  mint  a  kisdedek, 
nem  mehettek  be    mennyek  országába."  Máté.  18.  3. 


IX.  FEJEZET,  * 

A  kedves  sz.  Erzsébet  nagy  ahi'tatosságáról  és  alázatosságáról. 

Mittet radiceni  deorsiim,  et  faciet  fiuctiini  .siirsiim. 

Kir.  Könyve  IV,  19,30. 

Assez  se  íit  dou  siècle  l'estrange, 

\  Dieu  servir  veut  son  cuer  mettre  ; 

Car  si  comme  lesmoigne  la  lettre 

Vertus  planta  dedans  son  cuer  .    .  . 

Tous  vices  de  sa  vie  osta  : 

De  Dieu  sest  (sait)  :  qui  tel  hoste  a 

Ne  peut  ameir  Dieu  par  amers. 

Escole  fu  de  boues  mors, 

Essemple  fn  de  pénitence, 

Et  droit  niiraouers  d'innocence. 

Rutebeuf,  Mss. 

Lehetetlen  lett  volna  Erzsébetnek  embertársait  oly  csodá- 
latos odaengedéssel  szeretnie,  ha  előbb  az  Isten  szeretete  nem 


179 

uralkodik  egész  szivén;  mert  hogy  valaki  emberlársait  úgy  mint 
önmagái,  söt  még  magánál  is  jobban  szerelhesse,  szükséges, 
hogy  előbb  az  Istent  mindenek  fölött  szeresse.  így  látjuk  öt 
naponként  e  fenséges  tudományban  líj  haladást  tenni  ;  az  alá- 
zatosság, mely  első  társnéja  volt  gyermekségében,  növekedett 
lelkében,  és  egy  költői  életirója  kifejezése  szerint,  csodálatosan 
el  is  töltötte  e  sz.  hajlékot.  0  E  mennyei  barátné  segítségével 
naponként  jobban  kiirtá  szivéből  mindazt,  mi  abban  még  földi 
volt,  és  dacára  gyenge  ifjúságának,  dacára  állása  kötelmeinek  és 
helyzete  szórakozásának,  az  Istenbeni  nyugalom-  s  bizalomnak 
oly  fokára  jutott,  melyet  a  legnagyobb  szentek  irigyelhettek 
volna  tőle. 

Hogy  e  fokra  eljuthasson,  s  magát  azon  föntarthassa,  nem 
volt  állandóbb  és  sükeresb  eszköze,  mintáz  egyház  parancsai- 
nak hü  teljesítése  s  a  szentségek  gyakori  fölvétele,  melyeket  e 
kegyelmeiben  kifogyhallan  anya  minden  gyermekének  nyújt. 
Gvakr^^áníl^as^M^áWag^áj^^ 

párosult  félelemmel,  ^^)  mert  e  kincs  becsét  a  hit  egész  értelmé- 
vel fölfogta.  Az  isteni  szolgálaton  félelem- s  szeretettel  vegyes 
tiszteletet  s  oly  buzgalmat  fejtett  ki,  melynek  hasonmása  nem 
található.  Alig  hallá  a  harangszót,  mely  az  isteni  tisztelet  idejét 
hirdeté,  sietett  az  egyházba,^)  s  úgy  igyekezett,  hogy  társal- 
gónéi  előtt  érjen  oda,  hol  azután  térdre  borulva,  forró  imákat 
röpített  az  Úrhoz,  mint  mennyei  atyja  iránti  bizalmának  jeleit.  *) 

Mise  alatt  az  alázatosság  külső  jelei  által  igyekezett  ta- 
núsítani a  gyöngéd  háladatosságot,  melyet  az  ártatlan  bárány 
folytonosan  megújított  áldozata  szivében  ébresztett.  ^}    Midőn 


')  Demuth  die  viel  huhe  tiigend. —  Hete  ir  gevolget  u/,er  ingent  — 

Und  wiiclis  an  ir  von  tagé  zu  tagé.  —  Wan  ir  was  sere  uol  mit  ir.  — 

Çod.  Argent. 

^3  Libenter    et  íVeqtienter  coiunuinicare  studuit,  cuni  tiniore  tanien 

et  reverentia  tanto  sacraniento  se  indignam  reputans.  Caes.  Holland.  Kczir. 

')  .  .  .  Si  genuicli  gerne  vioch  —  Als  man  die  glockeu  en  zoch. 
Cod.  Argent. 

*)  Ancillas  ccleri  gressn  ad  li)cclesiani  praeveniens,  gennflexiones 
faciebat  occulte.  Theod.  II.  iO.  —  Ut  quasi  qnibusdani  clandestini.s  oia- 
tionibus  Dei  giatiani  inipetraret.  Cod.  Flór.  152. 

^)  B'lagrabat  enini  erga  sacranientum  fervore  oniuinni  niedullorum. 

Theod.  l.  c. 

12^ 


180 

férje  jelenléte  miatt,  vagy  bogy  a  híveket  meg  ne  botránkoz- 
tassa, kénytelen  volt  rangjához  illöleg  öltözködni,  szivének  alá- 
zatosságát szerénysége  s  tartózkodása  által  nyilvánította,  vala- 
mint az  által  is,  hogy  lefosztotta  magáról  az  oltár  előtt  mindazon 
ékszereket,  melyeket  tartózkodás  nélkül  letehetett  és  fölvehetett, 
mint  például  hercegi  koronáját,  nyakékeit,  karpereceit,  gyűrűit 
és  keztyiiit  '•),  s  ezt  főleg  a  szent  evangélium,  űrfelmutatása  és 
az  áldozás  alatt  tette.")  Történt  egyszer,  hogy,midőn  a  mise  ká- 
nonja folytán  kezeit  szerényen  összekulcsolva, köpenye  alá  rejté^) 
s  fátyolát,  hogy  a  sz.  testet  jobban  láthassa,  félrevonva,  buzgón 
imádkozott,  égi  fény  özönlötto  körül.  A  sz.  hírben  álló  áldozár 
az  oltárnál  lévén,  épen  az  átváltozás  pillanatában  a  hercegné 
arcát  oly  nagy  mennyei  fénytől  látta  ragyogni, hogy  tőle  egé- 
szen elvakítatott,  és  az  áldozásig  folyton  e  sugaraktól  volt  körül- 
véve, melyek  ügy  villámlottak  ki  belőle,  mint  a  napból.*)  Áthat- 
va e  meglepetéstől,  dicsöíté  az  Istent,  hogy  Erzsébet  sz.  lelké- 
nek benső  fényét  ily  csodás  kiüfénv^^lL^JiyjMko^^^^y^^ 
későbben  másoknak  is  elbeszélte  azt,  mit  látott. 

Legnagyobb  figyelemmel  viseltetett  az  egyházi  törvények- 
iránt, melyek  az  ünnepek  megszentelés^t  parancsolák.  A  böjt 
idejét  a  szokásos  bőjtöléssel  szentelte  meg,  ámbár  ifjúkora  ettől 
fölmenté,  ügy  szintén  imádsággal  és  bő  alamizsnával.  De  semmi 
sem  képes  kifejezni  azon  buzgalmat,  szeretetet  és  tiszteletet , 
melylyel  ama  szent  napokat  ünnepelte  meg,  melyeken  az  egyház 
oly  szivreható  és  jelentésteljes  szertartások  által  emlékezteti  a 
híveket  a  megváltás  fájdalmas  és  kifejezhetlen  titkára.  ^)  Nagy- 
csütörtökön utánozta  a  királyok  királyát,  és  valamint  ez,  azon 
napon  az  asztaltól  fölkelvén,  ruháit  letette  ;  '')    ügy  ő  is,  a  ma- 


0  Theod.  1.  c, 

2)  Rothe  thürifigíai  krónika  szerint   1224. 

3)  Phcatis  sub  chlamyde  manibns.  'Iheod.  1.  c.  Montanns  c    10. 

^}  Rothe,  Chron.  Thür.  1707  vidit  faelem  eiiis  claritatc  ninüa  di- 
vinítus  illustratani,  tamquan»  sciem  radios  Incifliios  eniittenteni  ele.  The- 
od. 1.  c. 

5)  Festivitatcs  qiioque,  qnibus  nostrae  redemtionis  benefieia  reeo- 
luntur,  quanta  veneratione  adoraverit,  qaa  caritate  complexa  fuerit ,  qua 
pietate  snseeperit,  qua  fide  coluerit,  qais  digne  enaiiabit?  Theod.    II   e.  il. 

6)  Surgit  a  coena  et  ponit  vestimenta  sua.  Jooau.  J3,  4. 


181 

gyár  király  lánya,  lelett  mindent,  mi  világi  nagyságra  emlékez- 
telheté,  és  szegény  koldusruhába  öltözködve  látogatta  meg  az 
egyházakat,  aviílt  csizmákban,  milyeket  akkor  csak  a  szegény- 
osztálybeliek  viseltek.  ')  Ugyané  napon  12  szegénynek,  néha 
fekélyeseknek  is,  ^)  alázatosan  megmosta  lábait,  és  mindegyiket 
12  darab  ezüstpénzzel,  posztóöltözettel  és  egy  fejér  kenyérrel 
ajándékozta  meg. 

A  nagycsütörtök  és  nagypéntek  közti  éjt  imában  és  Urunk 
kínszenvedéséről  való  elmélkedésben  töltötte  el,  és  az  isteni 
áldozat  bevégzése  napjának  hajnalán  így  szóla  társnéihoz  :  ,,Ma 
a  megaláztatás  napja  vagyon  mindnyájunkra  nézve  ;  akarom,  hogy 
közöletek  senki  legkisebb  tiszteletet  se  tanúsítson  irántam."  ^) 
Azután  az  előbbi  napon  használt  ruhákat  magára  vévén,  min- 
denben a  szegény  paraszlnők  szokásaihoz  alkalmazta  magát;  12 
köteg  durva  vásznat,  kevés  tömjént  és  kis  viaszgyertyákat  vévén, 
^3  meztelen  lábbal  a  sokaság  közt  zarándokolt  minden  egyházba, 
s  ott  minden  oltár  előtt  térdre  borulva,  egy  köteg  vásznat,  kevés 
tömjént  és  egy  viaszgyertyát  tett  oda.  Midőn  ezen  körmenetet 
az  egyházban  elvégezte  ,  elment  a  nyilvános  térre,  hol  gazdag 
alamizsnát  osztogatott  a  szegények  között,  s  minthogy  senki 
sem  ismerte,  a  tolongásban,  mint  valamely  közönséges  asszony, 
irgalmatlanul  összeszorítatott*  0 

Udvarából  némelyek  szemére  vetették,  hogy  oly  szűken 
áldozott  az  egyházban,  holott  neki,  mint  uralkodónénak,  példát 
kellett  volna  adnia  a  bőkezűségben  ;  *')  de  egy  mennyei  érzet 
azt  sugalta  szivének,  hogy  e  nap  alázatosság  által  jobban  szen- 
teltetik meg,  mint  bármely  más  erény  által.  Még  a  természettől 


')  Calceis  cniri  alligat-s  iitens.  Qiiis  unqiiam  de  legis  filia  audivit 
taüa/  Th.  l.  c. 

*;  L.  8  fej. 

^3  Hodie  dies  hiimiliationis  est,  nullám  a  vobis  volo  rnihi  reveien- 
tiani  exliiberi.  ïheod.   II.   II. 

*)  Ordinavit  more  paiipenim  in  grenno  suo  lini  fascicnlos  plnrimos, 
parviilos  et  plénum  thiire  vasciilum,   de  ceraqiie  Inmina  parva  multa.  u.  ott. 

^3  Ad  síngula  fascicnium  lini  paivuliim  et  tlius  cum  lumine  modico 
obtniit.  £t  inclinans  hnnűliter  discessit.  Ibat  sic  et  comprimebatur  tam- 
quara  una  de  populo,  u.  ott. 

«)  U.  ott 


i82 

adott  bökezöséget  is  el  akarta  nyomni  magában,  hogy  annál  in- 
kább vegyülhessen  a  kicsinyek  s  alázatosak  közé,  s  így  azúrnak 
bánatteljcs  alázatos  szivet  ajánlhasson  föl,  mely  előtte  minden 
másnál  kedvesebb. 

Kereszljáró-hétben,  melyet  még  akkor  világi  vigadozások 
és  kivált  az  öltözetbeni  fényűzés  által  ültek  meg,  a  fiatal  her- 
cegné durva  gyapjuruhát  vévén  magára,  a  sz.  menethez  csatla- 
kozott. A  sz. beszédek  alatt  a  legszegényebb  kiildusok  között  fog- 
lalt helyet,  és  legnagyobb  alázatosságban  követte  asz.  keresztet 
és  ereklyéket  a  mezőkön  keresztül,  ^  mert,  mond  egy  kortársa, 
minden  dicsősége  Krisztus  keresztjében  és  kínszenvedésében  ál- 
lott; a  világ  neki  keresztre  volt  feszítve,  valamint  ö  a  világnak.  -) 

De  Isten,  ki  magát  féltékenynek  mondta,  nem  is  engedhette 
meg,  hogy  hü  szolgálója  szivét  földi  érzelmek,  bár  a  legrövidebb 
időre  is  elfoglalják, bármily  törvényszerük  lehettek  is.  Egy  ne- 
vezetes esemény,  melyet  Berthold  házi  lelkész  beszélt  el,  és  az 
életirók  mindnyájan  följegyeztek,  megmutatja  nekünk,  mennyire 
vitték  Erzsébetet  és  férjét  aggodalmaik,  a  választott  lelkeknek 
e  kilehelt  illataik.  Egykor  eret  vágattak  magoknak  mindketten 
ugyanazon  időben,  és  a  herceg,  azon  idők  szokása  szerint,  a  kör- 
nyékbeli nemeseket  hítta  magához,  hogy  az  ez  alkalommal  ren- 
deztetni szokott  vigalmakban  s  ünnepélyekben  részt  vegyenek.  ^) 

E  napok  egyikén,  midőn  az  eisenachi  szent  György  egyház- 
ban az  ünnepélyes  sz.  misén  mindnyájan  jelen  voltak,  a  hercegné 
elfeledkezvén  az  áldozat  szentségéről,  szemeivel  s  gondolatival 
szeretett  férjén  függött,  ki  mellette  volt,  és  sokáig  elmélyedt 


0  Ctim  quidam  conda  sanctornin  décréta  facientes  preíiosis  et  de- 
licatis  vestibiis  decorantiir,  ípsa  princeps  Regis  íilia  laneis  induta,  midis 
pedibiis  processionem  criicis  et  sanctoniiii  leliquias  seqiiebatiir  et  in  prae- 
dicatoiuni  stationibus  semper  inter  panperrimas  se  locabat.  Theod.  II.  11* 

2)   Cod.  Pal.  Heid. 

^)  Sie  hatten  beyde  gelassen  /h  eiiiem  inal.  Herni,  Fritz. —  Fontos 
és  ünnepélyes  volt  a  középkorban  az  érva'^'ás  ;  midőn  a  mivelet  sikerűit, 
hálát  adtak  Istennek,  s  kis  vendégségre  egj'esiték  barátjaikat  magok  kö- 
rül, A  fejedelmek  és  nemesek  ennek  ürügye  alatt  nagy  vigalmakat  ren- 
deztek. A  házasokra  és  jegyesekre  nézve  ez  alkalmul  szolgált  egy  kü- 
lönös szertartásra.  A  fiatal  ember  jegyeséhez  ment,  tóle  jó  vért  kérni,  a 
jegyes  pedig  megcsókolta  és  megáldotta  a  sebet.  A  boldog  Szuzo  Henrik 
e  jó  vért  a  b.   sz.   szűztől  kérte.  L.  életét    Diepcnbrock.  kiad.  130  1. 


183 

annak  nézésébe,  el  lévén  raj^adlatva  szépsége  által ,  mely  ót 
mindenki  előtt  oly  kedvessé  telte.  ')  Midőn  azonban  épen  az 
átváltozás  pillanata  alatt  magához  jött,  lelkének  mennyei  je- 
gyese azonnal  kijelenté,  mennyire  bántotta  öt  e  tisztán  világi 
foglalatosság  Erzsébet  részéről  ;  mert  midőn  az  áldozár  a  sz. 
ostyát  imádás  végett  fölemelte,  látta  annak  kezeiben  a  fölfeszíte- 
tett megváltót  és  vérzősebeit.'-)  Megsemmisítve  e  látvány  által, 
azonnal  elismerte  hibáját,  leborult  arcával  a  földre  az  oltár  előtt, 
s  könyár  közölt  kért  bocsánatot.  A  mise  végével  férje, ki  hozzá 
volt  szokva,  őt  elmélkedésben  elmerülve  látni,  udvarával  együtt 
az  egyházból  távozott,  ö  pedig  magánosan  itt  maradt  leborulva 
az  ebéd  idejéig.  Midőn  azonban  a  sok  vendég  számára  rendelt 
ebéd  elkészült,  és  a  hercegnét  senki  sem  merte  imáiban  hábo- 
rítani ,  a  herceg  maga  hítta,  s  nagy  szelídséggel  monda  :  „Ked- 
ves nővérem,  miért  nem  jösz  az  asztalhoz,  miért  várakoztatsz 
bennünket  annyira?"*^)  Erzsébet  e  szavakra  fölemelte  fejét,  de 
mitsem  szólott;  de  midőn  férje  látta  ások  könyhullatástóP) 
vérig  kipirosűlt  szemeit, ismét  monda  :  „Kedves  nővérem,  miért 
sirtál  annyit  és  ily  keservesen?'^  Azután  leborult  melléje,  és 
hallván  szomorúsága  okát,  vele  együtt  sírt  és  imádkozott.  ^) 
Néhány  perc  után  felállván,  így  szólott  Erzsébethez  :  „Légy 
bizalommal  Istenhez ,  én  majd  segítek  neked  bűnbánatot  gya- 
korolni, és  ezután  majd  jobb  leszek  mint  te."  ")  De  látván,  hogy 


•)  Aliq;iantisper  a  diviiiis  ubstracta  aiiiabilis  ac  dilecti  mariti  in- 
ttiitii  siispensa,  qiiadam  hiiinaiiae  nfTectionis  dnlccdine  diicebatnr.  Theod. 
II!.  8,  —  Do  er  bi  ir  stuiid  de  vil  ir  an  eiu  gedanc  von  ynie  wanne  er 
wa/i  ein  sciione  faisfe  des  libes,   ílerni.  Fiit/. 

2)  Yidit  Cbiistnm  ci  iiciíixiiin  per  nianns  sacel•doti^5  gultas  sanguiuis 
distillantem.   Theod.   I.  c. 

3)  ïiuic  ipse  dulcissinms  piinccps  accedens.  Theod.  I.  c.  —  Liehe 
schwester,  was  ist  dy  sache  das  dn  nicht  zn  tische  komnist,  etc.  lîerth- 
Mss. 

^)  Yidit  oculos  ejiis  sanguinco  colore  tuibidos  prae  aniaritudine 
lacrjniainm.  Qui   ninno  doiore  percnssiiF.   Theod.   I.   c. 

^)  Liebe  schwester  wariimbe  hast  dn  alszo  sere  gcweynt  unde  zo 
bitteilich.  Berth.    Mss.   Totiis  in  lacrynias  resolutus.  Theod. 

^)  Las  uns  frolich  seyn  in  Gőte,  ich  will  dir  helfen  buzzen  und 
besseren.  H.  Fritz. 


i84 

szomorúsága  sokkal  nagyobb,  hogysem  az  udvar  előtt  megje- 
lenhetnék, letörölte  tulajdon  könyeit,  és  ment  vendégeihez, 
Erzsébet  pedig  hibáját  tovább  siratta.  ^ 

A  jámbor  ifjú  hercegné  tehát  megnyerte  az  égtől  a  kö- 
nyek")  ajándékát,  az  édes  és  üdítő  könyekét,  melyek  az  emberi 
sziv  legmélyén  egy,  kegyelmekben  és  vigaszokban  kimeríthetlen 
isteni  kincs  birtokát  tárják  föl.Társnéi  mondják,  hogy  e  könyek, 
bármily  bőven  folytak  is,  sohasem  hatoltak  károsan  arca  szépsé- 
gére és  vidorságára.  ^)  Ez  egyébiránt  nem  volt  oly  kegyelem, 
melyet  kiválólag  csak  ö  birt  volna,  az  egész  század,  az  egész 
kat.  nép  azon  boldog  században,  élő  s  buzgó  hite  mellett  a  kö- 
nyek ajándékát  is  birta.  A  buzgó  nemzedékek,  melyek  a  Jézus- 
tól barátja  sirja  fölött  hullatott  könyet*)  oly  meleg  kegyelettel 
tisztelték,  ismerték  ennek  becses  tulajdonait.  Könyekkel  volt 
vegyítve  a  középkor  egész  költészete^  és  ahítatossága.  A  lélek 
ezen  vére,  mint  sz.  Ágoston  nevezi,^)  a  sziv  ezen  vize,  mint 
régi  regényeinkben  neveztetnek,^) nagy  árban  folyt  szemeikből; 
ez  volt  bizonyos  nemben  az  egyszerű  jámbor  lelkek  imája,  ez 
szívből  fakadó  jelentésteljes  imádás^)  volt;  ez  csöndes  áldozat 


0  Repressis  lacrymis,  deteisaqiie  facie,  inter  convivas  laetus  ap- 
paraît et  serenus.  At   nmlier  timens  Deuni  peídmavit  in  fletibus  Th.  1.  c. 

^)  Habebat  gratiam  lacrymaium  Dict.  I V,  Ancill.  —  Da  niihi  gratiam 
lacryniaruni  S.    Aiigust,  inédit,  passini. 

3j  Fluebant  tamquam  de  fonte,  viiltti  ejus  serenissimo  et  jucun- 
dissinio  existente.   Dict.  \\.  Ancill. 

^3  Vendonieban  a  sz.  Háromság  sze'p  egyházában  még  látható  az 
oltár,  melyen  egykor  a  sz.  köny,  t.  i.  egy  azok  közoI,  melyeket  Jézus 
Lázár  sirja  fölött  hullatott,  (et  lachrymatus  est  Jesus  Joan.  11,  35) 
tiszteltetett,  azon  föiirással  :  „Ad  bnstum  amici  Christus  olini  flens  dedit 
testem  hanc  amorisque  et  doloris  lacrymam.*'  A  hires  Mabillon  e  szent 
ereklye  hitelességének  bebizonyítására  egy  külön  értekezést  adott  ki,  ugyan- 
ezt már  Thiers  is  bizonyította,  ki,  hála  az  ég?iek,  ma  már  feledékenységbe 
ment  ;    az  általok  előidézett  hatás  azonban  g3'ászos  volt.   (T.  E.) 

5)  L.  Grimm  , .Mondák*^  (Contes)  ,,sz.  Katalin  és  a  lovag  legen- 
dája*^ etc. 

^)  Quidam   sanguis  anímae.  Serm.  351, 

')  Berthe  aux   grands  pieds.  Ed.  de  M.  Paulin  Paris. 

8)  Dabat  pr.<  cantu  lacrymas  plebs  ignara  canendi.  Sz.  Bernard. 
Oper.   Ed.  Mab.  t.   II.  p.   ii,  97. 


185 

volt,  mely  őket  Jézus  Krisztus  s  szentéi  érdemeinek  és  az  egy- 
ház minden  megtiszteltetésének  részeseivé  tette,  mint  pl.  a 
paradicsomról  nevezett  sz.  Dominika,  könyeivel  mosta  le  lelke 
szennyeit,  ')  vagy  sz.  Odila,  könyei  által  váltotta  meg,  mosta  le 
azok  vétkeit,  kiket  életében  szeretett;^)  e  könyek  angyalok 
által  összegyűjtve,  és  az  irgalmas  Atya  lábaihoz  téve,  általa  a 
bánat  és  sz.  szeretet  drága  ajándékai  gyanánt  tekintettek.  ^) 

Nem  csak  gyönge  nők,  nem  csak  a  tudatlan  nép  érzé  a 
könyek  hatalmát  és  édességét;  tekintsünk  ezen  kor  történelmébe, 
s  minden  lapon  látni  fogjuk,  mennyire  olvadoztak  őszinte  aka- 
ratlan könyekben  fejedelmek,  királyok,  lovagok  és  zord  kato- 
nák is.  E  vaskemény  emberek,  e  győzhetetlen  hősök,  kebleik- 
ben gyönge,  gyermekded  sziveket  hordoztak;  nem  jutottak  ők 
még  annyira,  hogy  gyalázzák  érzelmeik  természeti  ártatlanságát, 
vagy  azokon  piruljanak.  Még  nem  volt  kiszáradva  keblökből  az 
egyszerű,  tiszta  s  mély  érzelmek  forrása,  e  mennyei  harmat? 
mely  termékenyíti  és  ékesíti  az  életet.  Ki  ne  emlékeznék  Gode- 
fried  és  az  első  keresztes-harcosok  halhatatlan  zokogására  és 
könyeire,  melyeket  hullattak  Krisztus  sírjának  láttára,  melyet 
oly  csodálatos  tettek  s  kemény  küzdelmek  után  meghódítottak? 
Későbben    oroszlánszívű  Rikárd  keservesen  sirt  Jeruzsálem  fö- 

'J  Megtanitotía  az  Ur,  miként  mossa  meg  lelkét,-  miután  meg  vala 
mosva  és  fölékesítve ,  visszatért  azon  .szándokkal,  hogy  szivét  az  imád- 
ságban mosandja  meg,  és  egykor  leggel  g)  ermeki  egyszerűséggel  sok 
kön}  htillatás  között  kérte  az  Istent,  hogy  mutatná  meg  azon  lelket,  melyet 
meg  kell  mosnia  ;  és  saját  lelke  mntattafék  neki  szive  bensejében  egy  szép 
kecses  csecsemő  alakjában  ,  nnn  annyira  örvendett,  hogy  szemei  örömit- 
tasságában sok  könyet  hullattak  ,  és  látván  könyektől  összeázott  ken- 
dőjét, szétszagattá  azt  szive  mellett,  meg  lévén  győződve,  hogy  más 
vizzel  mint  a  töiedelmesség  könyeivel  nem  moshatja  meg  lelkét. 
Borghigiani,  Intcra  Narrazione  etc.   t.  1  p.    18. 

*)  Öt  nap  és  éjjel  annyira  sirt,  hogy  majd  szemevilágát  elvesztette, 
s  ez  által  megváltotta  atyja  lelkét.  Azért  a  szembajban  szenvedők  pártfo- 
gónéja  gyanánt  tiszteltetik,  A  sz.  Odila  hegyen  Elszaszban  még  látható 
a  ,, könyek  kápolnája'*  (Zaehren  Kapelle^.hol  ezen  áldozatot  bemutatta; 
és  egy  ott  fakadt  forrás  vizét  a  távol  földiül  jövő  zarándokok  ma  is 
szembajok  ellen  használják. 

'3  Kgy  szegény  nő  egykor  egy  egyházban  siratta  vétkeit,  a  püspök 
az  oltárnál  lévén,  látott  egy  galambot,  mely  a  könyeket  összegyűjtvén,  ég 
felé  vitte,  Grimm.  t.   III.  p.   10. 


i86 

lőtt,  melyet  meg  nem  szabadíthatott.  ')  Sz.  Lajos  g-yóntatóatyja 
beszéli  vezeklöjéröl,  hogy  midőn  a  litániaban  e  szavakhoz  ért: 
„Szeretett  űr  Isten,  kérünk  téged,  hogy  nekünk  könyforrást 
adni  méltóztassál ,"  ^)  a  sz.  király  alázatosan  így  imádkozott: 
„0  uram  Istenem,  nem  merek  forrást  kérni,  elég  néhány  csepp , 
hogy  azokkal  lelkem  szárazságát  megöntözzem  .  .  ."  megval- 
lotta azután  gyóntatóatyjának ,  hogy  az  űrimádsága  közben 
könyeit  omlani  engedte,  melyek,  midőn  arcán  szelíden  szájába 
folytak,  édesek  s  ízletesek  voltak  nem  csak  szivének  hanem 
nyelvének  is.  •^) 


X.  FEJEZET. 

Mi  kepén   ismer-e   és  .s/.eictte  meg  a    dicső  fs/.,   Feieiic  a    kedves    sz. 
Erzsébetet,   és  tnikcpen  lolt   niarbiirgi   Konracl  gyóntatóatyja. 

De  panptíitalis  honeo 
Sanctiis   FranciscMs  satiat 
Tnrbam  Christi  famelicam, 
in   via  ne  deficiat  ; 
Itci'  pandit  ad  "jloiiani. 
Fit  vitae  viaiM  amptíat. 
Pro  pnnpertatis  copia 
Régnât   dives   in  patria, 
Reges  sibi  snbstitiiens, 
Qnos  hic  ditat  inopia. 
Antienne  du  Bréviaire  franciscain. 

Mit  eddig  szent  Erzsébetről  mondtunk,  elég  arra,  hogy 
észrevegyük  a  rokonságot,  mely  közötte  és  Krisztus  azon  dicső 


«j  Joinville,  p.  116  ed.  1761.  L,  még  a  Keresztes-harcosok  és  velence- 
iek   1204  évi   csodalatos  jelenetét^  melyet    Villehardouin  elbeszélt. 

*)  A  9  és  utiína  Következő  századok  litania'iban  a  következő  rers 
olvasható:  ,,Ut  cumpmictionem   cordis  et  fonteni  lacrymarum  nobis  dones, 


te   roganiiis  etc  '^ 


^)  A  gyontatóatya  324.  —  Ap.  Michelet.  Hist.  de  France.  —  A  fe- 
renciek  breviáriumában  sz.  Lajos  zsolozsniájában  is  vagyon  sző  köny-bö- 
ségéről,  „l.acrymaruni  assiduitas" 


187 

szegényének  lelke  között  létezett,  ki  Olaszországot  csodahatal- 
mának sugaraival  elárasztotta.  Az  Isten  nem  akarta,  hogy  ezen 
benső  szövetség  terméketlen  s  ismeretlen  maradjon  ;  hanem 
hogy  termékeny  legyen  vigasztalásban  hü  szolgálójára,  és  áldásos 
egész  Németországra  nézve.  Nevezetes  hasonlatosság  volt  már 
külső  életökben  is  :  az  4207-ik  év,  ugyanaz,  melyen  Erzsébet 
magyarhonban  a  királyi  nagyság  ölén  látott  napvilágot,  látta 
Ferencet  újjá  születni  Istennek,  azon  pillanatban,  melyben  egy 
hatalmas  király  lánya  s  Karolomann  unokája  királyi  fénynyel 
környezve  e  világra  jött;  ö,  Bernardone  kalmár  fia,  lemondott 
vagyonáról,  családjáról  és  minden  tiszteletről  Isten  iránti  szere- 
tetből; sőt  atyjától  megvettetve  és  bebörtönöztetve,  de  anyja  által 
kötelékeitől  megszabadítatva,  polgártársaitól  gúny-  és  piszokkal 
halmozva,  elvété  még  utolsó  ruháját  is,  hogy  egyedül  s  mezte- 
lenül küzdhessen  a  világ  ellen.  ^)  De  Erzsébetnek  nem  volt 
szüksége  ezen  újjászületésre;  ő  elejétől  fogva  alkalmas  volt  az 
égre  ;  ártatlan  szive  elég  termékeny  föld  volt  mindazon  magnak, 
melyet  Ferenc  keze,  hatalma  és  élete  a  keresztény  világban 
már  már  elvetett,  és  melynek  épen  Erzsébet  Istentől  adott  ki- 
váltságánál fogva  első  és  legdicsőbb  tárnoka  volt. 

Nem  tartozik  hozzánk  sz.  Ferenc  csodálatos  diadalainak 
történetét  itten  elmondani,  melyeket  tanítása  első  pillanatától 
fogva  Olaszországban  aratott;  meg  kell  elégednünk  azon  tények 
előszámlálásával,  melyek  Erzsébet  életével  egyenes  összeköt- 
tetésben vágynak. 

Néhány  év  alatt  a  forrongás,  melyet  ezen  új  apostol  szava 
a  lanyha  lelkekben  okozott,  oly  átalános,  a  felforgatás,  melyet 
a  társadalmi  és  magános  élet  minden  rétegében  előidézett,  oly 
erőszakos  lett,  hogy  eszközről  kellé  gondoskodnia,  melylyel 
szabályozhassa  s  mérsékelhesse  az  erőt,  melyet  az  Isten  ren- 
delkezése alá  adott.  Minden  lépten  seregesen  jöttek  hozzá 
férjek,  kik  nőiket  s  gyermekeiket  elhagyni  akarák,  hogy  vele 
együtt  a  szegénység  és  az  evangélium  hirdetésére  adhassák 
magokat:  nők,  kik  készek  voltak  lemondani  a  hites  és  anya 
kötelességeiről,  hogy  népesítsék  a  zárdakai,  hol  Klára,  Ferenc 

9  Helyot.  Histoire  des  ordres  religieux,  t.  Vil.  Wadding  Annal. 
Min.  1. 1.  Marc,   de  Lisbonne,  Chronic'.  etc.  etc.  Acta  Sanctonim,  t.  Il, 


nővére  és  vetélytársnéja  igazgatta  szigorú  bűnbánatra  a  szegény 
zárdanöket.  Azon  kényes  helyzetben  volt  most,  hogy  vagy  el- 
fojtsa az  üdvös  magot,  mely  az  emberek  sziveiben  csírázni 
kezdett,  vagy  pedig  tovább  éleszszen  egy  veszélyes  forrongást 
az  Istentől  megszentelt  kötelékek  ellen;  e  helyzetben  oly  esz- 
közhöz folyamodott,  melytől  az  ég,  mint  minden  más  müvétől, 
áldását  meg  nem  tagadta.  ígért  a  neki  engedelmeskedni  kész 
sokaságnak  egy  életrendet ,  mely  azon  keresztényeket  is,  kik 
családi  életben  élni  voltak  kénytelenek,  az  Istentől  megszentelt 
kötelékek  magszakítása  nélkül,  az  imák,  jó  cselekedetek  és  bűn- 
bánat közössége  által  egyesítette  szerzeteseivel.  Először  élő 
szóval  hirdette  ezen  rendet  Florencben  és  a  szomszéd  városok- 
ban mindkét  nembeli  nagy  sokaságnak,  mely  azt  azonnal  gya- 
korlatba is  hozta,  s  naponként  boldognak  hirdette  magát,  hogy 
alkalma  nyilt  a  zárdák  falain  kivül  is  a  világ  veszélyes  örömei- 
ről s  minden  felesleges  birtokról  lemondani.  Ferenc  látván  a 
buzgalmat  e  testvérület  tagjainál,  és  folytonosan  növekedő  szá- 
mukat, „Harmadik  rendi  vezeklők"  (Poenitentes  tertii  ordinis) 
nevet  adott  nekik,  minthogy  családjának  3dik  osztályát  képezték, 
melyhez  „Kisebb  testvérek"  (Fratres  minores),  kiknek  főnökük 
ő  volt,  és  sz.  Klára  zárdanői  is  tartoztak;  1221-ben  pedig  a  sza- 
bályokat, melyeket  követniök  kellett,  Írásban  is  közrebocsátotta. 
A  rendbe  való  fölvétetés  főfeltételei  voltak:  hogy  a  házas  házas- 
társa beleegyezéséi  bírja;  továbbá  minden  előbb  elkövetett 
igaztalanságot  jóvátenni,  és  minden  ellenével  nyilvánosan  kibé- 
külni. Mindnyájan,  jóllehet  családjaikat  s  társadalmi  állásukat  el 
nem  hagyák,  kötelesek  voltak  sötétszürke  ruhát  viselni,  és  a 
fegyverviseléstől  magokat  megtartoztatni,  kivévén  ha  az  egyház 
vagy  haza  védelme  kívánta  volna.  ^)  Az  ünnepélyeket,  táncot  és 
profán  vigalmakat  kerülni,  az  egyház  által  parancsolt  böjtökön 
kivül  hétfőn  és  szerdán  a  hűsételtől  magokat  megtartoztatni , 
sz.  Márton  ünnepétől  egész  Urunk  születése  ünnepéig,  és  egész 
éven  által  szerdán  és  pénteken  böjtölni  tartoztak;  továbbá 
mindennap  sz.  misét  hallgatni,  az  év  három  föünnepén,  u.  m. 
húsvét-,  pünköst-  és  karácsonkor  az  Úr  asztalához  járulni,  esten- 


O   E  két  s/abály  alól    föl  is  mentethetett  valaki ,  ha  az  állás  kötel- 
mei indokolták  a  fölmentetest. 


i89 

ként  némely  különös  imákat  elmondani  ,  a  rend  férfi  és  nö- 
tagjait  betegségeikben  meglátogatni,  és  temetéseiken  jelen  lenni. 
E  szabályok  azonban,  mint  a  mondottakból  kitűnik,  rsak  a  test- 
vérületek bizonyos  nemébe  egyesítették  őket,  semmiképen 
pedig  szerzetesrendbe,  mert  ilyenné  csak  későbben  lett,  midőn 
a  3-dik  rend  az  ünnepélyes  fogadalmak  letevése  által  nyerte 
utolsó  szabályzatát,  melyet  azon  tartományokban,  hol  fönvagyon 
maiglan  is  bír.  ') 

Sz.  Ferenc  rendjének  széles  és  gyors  kiterjedése  ezen 
kor  legnevezetesb  és  leginkább  megállapított  eseményeinek 
egyike  ;  és  állíthatni,  hogy  az  egyház  ezen  haladását  mindenek 
fölött  a  harmadrendiek  testvérületének  köszönheté.  Naponként 
a  mindkét  nembeli  hivek  töméntelen  sokasága  csatlakozott  hozzá; 
Olasz,  Francia  és  Németország  egymásután  hódítattak  meg  ezen 
új  sereg  által.  Minden  esetre  figyelemre  méltó  ezen  esemény 
azon  század  folyásában^  mert  az  egyház  ellenei  azonnal  észre- 
vevék,  mily  hatalmas  akadályokra  fognak  találani  azon  társulat- 
ban, mely  minden  korú,  rangú  s  állású  emberekel,  harcost  ügy 
mint  kalmártj  lelkészt  ügy  mint  ügyvédet,  fejedelmet  ügy  mint 
jobbágyon  foglal  magában,  és  mely  a  vallás  parancsainak  a  legki- 
sebb részletekben  is  szigorú  teljesítése  által  szükségképen  csak 
erősítette  az  engedelmesség  és  szeretet  kötelékét,  mely  tagjait 
Krisztus  halhatatlan  jegyeséhez,  az  egyházhoz  kapcsolta,  s  mint- 
hogy a  társadalmi  s  világi  életben  maradtak,  a  szivökben  új 
lángra  gyúlt  szeretetet  és  odaengedést  önkényt  és  kedvök  sze- 
rint fejleszthetek  ki.  így  Frigyes  császár  nyilván  panaszkodott, 
hogy  a  3-dik  rend  akadályozta  öt  a  sz.  szék  ellen  irányzott 
terveiben;  és  kancellárja,  Vignes  Péter,  azt  irja  levelében,  hogy 
az  egész  kereszténység  azon  rendhez  látszott  tartozni,  s  hogy 
felállítatásának  és  haladásának  lehet  köszönni, hogy  az  ég  hatalma 
már  ezután  félelmesbnek  és  tekíntélyesbnek  mutatkozott  minden 
földi  kormánynál.^)  1221-ben  épen  azon  évben,  melyben  sz. Fe- 
renc a  3dik  rend  szabályait  bocsátotta  közre,  telepedtek  le  szer- 


I)  Helyot   t.  VII. 

2}  W  Apollin.  Vita.     Helyot.  VII.  p.  22. 


190 

zeteseikNéinetországban  is.')  Bizonyára  sehol  sem  találtak  több 
rokonszenvre  és  gyámolításra,  mint  Thiiringia  fiatal  jámbor  feje- 
delemnéjénél ,  ki  mindjárt  jeleit  adá  buzgó  odaadásának,  és 
pártolta  őket ,  mennyire  tehetségében  állott.  Németországba 
jövetelök  után  azonnal  zárdát  épíletett  a  Ferenciek  számára 
fővárosában,  Eisenachban,  0  és  Rodinger  atyát,  ki  a  németek 
közöl  először  lépett  aszerafi  rendbe,^)  mint  buzgóságáról  hires 
szerzetest,  gyóntatóatyjának  választá,  ki  is  őszintén  ragaszko- 
dott hozzá  egész  életén  által.  Minden,  mit  ezen  űj  viszonyok 
következtében  sz.  Ferencről  hallott,  üj  szeretetre  indítá  fiatal 
szivét  iránta,  s  ellenállhatlanul  ugyanazon  ösvényre  vonzá, 
melyen  az  előtte  legdrágább  és  legbecsesb  erények  eme  leg- 
főbb példánya  haladott,  s  őt  választá  azonnal  pártfogó-  és  lelki 
atyául.'*)  Midőn  az  üj  vendégektől  a  3dik  rendnek  Olaszország- 
s  más  országokbani  létezését  megtudta,  csodálkozva  látta  át, 
mennyi  hasznot  meríthetne  egy  buzgó  keresztény  nő  ily  test- 
vérületből  ;  ez  által  vélte  önkénytes  önsanyargatásait  és  szabad 
akaratból  véghezvitt  jó  cselekedeteit  különösen  megszentel- 
hetni; alázatosan  kért  tehát  férjétől  engedelmet  e  testvérületbe 


Ï)  A  ferenciek  első  kísérlete  Némethonban  J2l6-ban  szerencsét- 
len volt.  Waddinjj,  a  rend  hivatalos  történetirója,  egy  eseményt  beszél  el, 
melyet  a  rendelkezésére  álló  szászorsza'gi,  strassburgi  és  németalföldi  kéz- 
iiatokból  irt  ki.  Az  első  szerzetesek ,  kikre  e  niissio  bízatott,  a  német 
nyelvből  csak  egyetlen  szót  ,Ja"  tudtak.  Az  első  városban,  melybe  jöttek, 
i'ij  s  szokatlan  kiilsejök  nagy  sokaságot  csődített  össze,  mely  csak  azt 
kérdezte,  kivánnak-e  szállást  s  élelmet^  mire  ,,ja"val  feleltek,  s  látván 
níily  jól  tartatnak  e  felelet  következtében,  elhatározták,  hogy  bármit  kér- 
deznek tőlök,  núndig  így  felelnek.  SzeiencsétlenségÖkre  mások  azt  kéidez- 
ték,  hogy  nem  volnának-e  történetesen  eretnekek,  kik  egy,  á  kat.  hittől 
külömbözöt  hirdetnek;  mire  a  felelet  ismét  csak  ,,ja'*  vala.  Most  azonban 
megkötöztetve  börtönbe  vettettek,  s  sok  verés  és  rósz  bánásmód  után  ki- 
űzettek az  országból ,  s  közvetlenül  Olaszországba  tértek  vissza,  hol  el- 
beszélésök  oly  rettegést  gerjesztett  lobbi  testvéreiknél,  hogy  imáikban  'is 
kerék  az  urat,  hogy  szabadítsa  meg  őket  a  németek  kegyetlenségétől: 
(ut  illos  a  saevitia  Teutouicornm  liberare    dignaretur)    Wadding  12IÖIX, 

2)  Tbeod.  lib.  VI.    c.   J.  P.  Archange  p.  116   et  122. 

3;  Wadding  1221  IX  V.  Archange  p.  122   et  134. 

*)  Ipsa  sancta  cujusdam  sincerissimae  dilectionis  continua  leneritu. 
diné  trahebatnr  ad  -psum  pauperem  patreüi  Francisciiin.  Wadding"  t.  II. 
l>.  159. 


191 

léphetni,  mit  könnyen  megnyervén,  sietett  az  első  kapcsolatot 
megkötni  a  szenttel,  ki  nem  sokára  oldalánál  látta  öt  uralkodni 
az  égben.  0  volt  az  első,  ki  Németországban  a  3-dik  rend 
tagjai  közé  lépett;  ')  aggályos  hűséggel  teljesítette  szabályait  , 
és  kétségtelen,  hogy  egy  ily  magas  rangú  s  ahítalosságáról 
hires  fejedelemné  példája  nem  volt  minden  befolyás  nélkül  a 
rend  sebes  terjedésére. 

Ferenc  azonnal  tudosítatolt  a  fényes  hódításról,  melyet 
küldölteiNémetországban  Erzsébet  személyében  tettek;-)  ugyan- 
akkor tudta  meg  a  rendbe  fölvétetését,  maga  iránti  ragaszko- 
dását és  erényeit,  melyeken  Thüringia  épült.  Csodálkozás-  és 
háladatosságtól  áthatva  szólt  Hugolin  bibornokkal,  rendje  párt- 
fogójával, ki  III.  Ince  unokája  volt,  s  későbben  IX.  Gergely 
név  alatt  a  pápai  trónra  lépett,  kinek  későbben  Erzsébet  földi 
biztossága  felett  őrködnie  és  mennyei  dicsőségét  m.egszentelnie 
kellett,  s  már  most  szives  érdekkel  viseltetett  iránta,  de  mely 
érzelem  még  növekedett  azon  rokonszenv  következtében,  mely- 
lyel  Erzsébet  viseltelett  ezen  apostol  iránt,  kinek  ö  főtámasza 
s  gyöngéd  barátja  volt. 0  Nem  tehetett  tehát  mást,  mint  Ferencet 
Erzsébet  iránti  hajlamában  megerősíteni.  A  példás  alázatosság, 
melylyel  ezen,  még  ily  fiatal  fejedelemné  fényeskedett,  szigorú 
buzgósága,  a  szegénység  iránti  szeretete  gyakran  bizalmas  tár- 
salgásuk tárgya  volt.  "*)  Egykor  a  bibornok  azt  ajánlá  a  szent- 
nek^ hogy  szeretetének  és  emlékezetének  egy  zálogát  küldje 
Erzsébetnek,  s  levette  azonnal  vállairól  azon  szegény  elviselt 
köpenyt,  melylyel  fedve  voltak,  azon  meghagyással,  hogy  azon- 
nal németországi  lányának  Erzsébetnek  küldje,  mint  az  aláza- 
tosság és  önkénytes  szegénység  adóját,  és  azon  háladatosság 
jelét,  melylyel  Erzsébet  iránt,    rendjének  már  eddig  tett  szol- 


0   Helyot  t.  VII,  p.  289.  P.   Archange  115. 

*)   Ugyanott. 

^)  rirant  enim  ambo,  anlistesscilicet  et  .sanctiiSj  secreta  familiaritate, 
et   íntimo  aiiiore  a  iniiltis   diebiis  conjnncti,  Wad.    122(3   p.   61. 

*}  Dictns  pontífex  ciiin  praedicto  saiicto  super  auditis  aliquando 
de  ipsiiis  fainitlae  Dei  Elisabethae  saiictitate  tani  faniusa,  paupertate  tani 
sti'icta  et  hninilítate  tani  profnnda  faniíliariter  conferebat.  Ibid. 


192 

gálataiért  visellelett.O  „Akarom,  monda,— hogy  neki,  minthogy 
veled  rokonszellemü,  oly  örökséget  hagyj, milyent  Illés  hagyott 
tanítványának  Elizeusnak."  -)  A  szent  engedelmeskedett  barát- 
jának, és  elküldé  annak,  kit  annyi  joggal  lányának  nevezhetett, 
e  szerény  ajándékot  egy  levél  kíséretében,  melyben  örömét 
nyilvánítja  a  sok  kegyelem  fölött;  melyeket  Istentől  nyert,  és 
azok  általai  jó  használata  fölött.  ^ 

Könnyen  képzelhetjük  a  háladatosságot,melylyel Erzsébet 
ezen,  szemeiben  oly  becses  ajándékot  fogadta;  tanusítá  ezt  azon 
becs  által, melyet  birtokában  helyezett;  e  üöpenyt  vette  magára, 
midőn  egy  különös  kegyelemért  könyörgött  az  Istennek,  *)  s 
midőn  későbben  a  földi  birtokról  minden  megszorítás  nélkül 
lemondott;  talált  mégis  módot  szegény  atyjának  e  drága  köpe- 
nyét egész  haláláig  megtarthatni,^)  holta  után  pedig  legdrágább 
ékszer  gyanánt  egyik  barátnéjának  hagyta.  Azután  a  német  lo- 
vagoktólWeissenfelsben,a  speieri  megyében, gondosan  őriztetett 
e  kétszeresen  sz.  ereklye,  ésBerthold,  e  század  egyik  hires  hit- 
szónoka, Erzsébet  szentté  avattatási  pőrében  egyházi  bírák  előtt 
mondja,  hogy  gyakran  látta,  s  tiszteletteljesen  érintette  ezen 
ereklyét,  mint  azon  szegénység  dicső  lobogóját,  mely  a  világot 
és  annak  gyönyöreit  oly  sok  szívben  legyőzte.  ^) 

Ezen  lobogó  árnyéka  alatt  gyűjtötte  Erzsébet  lelke  rej- 
tekébe azon  erőt,  mely  szükséges  volt,  hogy  a  világ  és  saját 
szive  fölött  vívhassa  azon  fényes  győzelmeket,  melyeket  Isten 
számára  föntartott.  Ezen  benső  s  gyermeki  kötelék  által  azon 
szerafi  férfiúhoz  fűzve,  halada  ezután  tovább  azon  keskeny  tö- 
vises ösvényen,  mely  az  örök  dicsőségre  vezet,  melyet  már  né- 
hány év  múlva  el  kellé  érnie. 


^)  Fropiiis  nianihiis  de  scapulis  B.  Francisci  rapuisse  tiicitur,  vo- 
lens  et  praecipiens  eideni  ,  ut  ipsum  humilliinae  filíae  suae  teutonicae 
Elísabethae  taiiiquam  suae  voluntaríae  paupertati  et  humilitati  proprium, 
aptum  et  debitum   transniittere  non  tardaref.  ibid. 

^)  In  signiim  gratitiidinis  multorum  beneficioruni  in  suos  sectato- 
res  coUatonim.  ibid.  —  Heid.  Cod.  CV.  p.  25. 

'')  P,  Archange  p.   125. 

*)  Heid.  Cod.  p.  62  Wad.  I.  c. 

0  P.  Aprl.  1.  c.  Heidl.  Cod.  1,  c. 

^j  Velut  felictssimiim  paupertatis  vexillum.  Wad.  J.  c.  Mas.  Lován. 


i93 

Alig- volt  17  eves,  már  is  gyónlatüatyjától,Roding-cr  atyától 
kellé  elválnia,  ki  legelőször  igazgatta  lépteit  sz.  Ferenc  ös- 
vényén. ') 

Gondoskodni  kellett  tehát,  hogy  pótoltassék,  és  a  herceg, 
kihez  Erzsébet  e  zavarban  folyamodott,  attól  tartván,  hogy  neje 
még  nem  elég  jártas  a  sz.  írás-  és  vallástudományban,  -)  kért  a 
pápától  egy  okos,  belátó  lelki  kalauzt  neje  számára.  Az  egyház 
föpásztora,  feleletében  ügy  nyilatkozott,  hogy  nem  ismer  buz- 
góbb és  tudósabb  áldozárt,  mint  marburgi  Konrádot,  ki  Párizsban 
végezvén  tanulmányait,  ^)  akkor,  mint  apostoli  követ,  Németor- 
szágban tartózkodott,  s  olt  mind  a  papság  mind  a  hivek  előtt  a 
legfőbb  tiszteletben  állolt,  és  kortársai  kifejezései  szerint,  mint 
fénylöcsillag  tündöklött.  *)  Széles  tudománya  s  példás  erényes- 
sége  mellett  szüntelen  gyakorolta  magát  az  evangéliumi  szegény- 
ségben. '')  Lemondott  nem  csak  a  világi  javakról,  melyekre  ne- 
mes származásánál  fogva  jogos  igénye  lett  volna;  hanem  még 
az  egyházi  méltóságok-  s  javadalmakról  is,  s  innét  vagyon,  hogy 
több  történetíró,  egy,  azon  korban  az  egész  ker.  világban  elter- 
jedt kolduló  szerzetes  rendhez  számítja  ;  valószínűbb  azonban, 
hogy  mindig  mint  világi  áldozár  élt. '0  Külseje  átalában  egy- 
szerű, szerény  és  szigorú,  s  öltözete  szorosan  egyházi  volt; 
ékesszólása  hatalmas  befolyással  volt  a  kedélyekre.  Egy  kis 
öszvéren  egész  Németországot  beutazta  ;'')  minden  lépién  az 
egyháziak  s  világiak  nagy  sokasága  követte,  hogy  ajkairól  ve- 
hessék az  isteni  ige  kenyerét.  ^)  Szeretetet  vagy  félelmet  ger- 


0  nel30t  1.  c. 

^)  Nim  was  sie  nit  geleer  daz  was  ireni  henn  gar  layd.  Pass.  p.  58. 

=»}   L.  fülebb  120-ik  lap,  2-ik  jegyzet. 

0  Veliit  clariini  sidus  ín  Aleniannia  praefiilsif.  Theod.  III.  12.  Rothe 
p.  1715. 

*)   Eriiditns  scientia,  conveisatione  punis,    vita  evangelica  .  .  .  Di- 

vitias  et    possessiones  temporales    et    bénéficia   ecclesiastica  habere  nolnit. 
Theod.  1.  c. 

«)  L.  Justi  „Khsabcth  die  heilige''  126,  J29  I.  az  ezen  kéidés- 
fülötti  hosszú  vizsgát. 

^)  Parvissinio  subveclus  niulo,  totani  pene  circuivit  praedicando 
Alenianniani.  Caes.  Heist.    IVIss.   Holl.    (T.  Ë  ) 

8)  Simplíci  modestü  et  hnmili ,  clericali  habíUi  contentus,  gravis  in 
moribus  et  matnrus,  aspectii  austerus,  praedicabat  per  totuin  Tentoniani, 
et  seqnebatur  cuni  cleri  et  populí  innunieia  nuiltitudo.  Theod.  1.  c. 

13 


194 

jesztell  luiîideniill  a  szerint,  miiit  szavait  vagy  buzgó  keresz- 
tényekhez vagy  az  eretnekség  által  beszennyezett  néphez  in- 
tézte. ')  A  nagy  III.  Ince  a  sz.  szék  németországbani  követének 
tisztével  ruházta  fel,  azon  megbízás  mellett,  hogy  a  valdenzek, 
lyoni  szegények,és  más  hasonló, már  a  Rajnán  túli  tartományokba 
is  áthatott  eretnekségek  haladását  meggátolja,  minthogy  ott  is 
az  egyházat  ugyanazon  veszélylyel  fenyegették,  melyet  okoztak 
déli  Franciaországban.  Egyszersmind  a  keresztes-háború  hirde- 
tésével is  meg  volt  bízva,  és  sikerült  is  neki  gyakrabban  a  né- 
metek hidegségét,  magához  Incéhez  is  méltó  állhatatosság  és 
buzgalom  által,  a  sz.  hadjáratok  iránt  fölhevíteni.*)  Ezen  pápá- 
nak két  utóda,  III.  Honorius  és  IX.  Gergely,  e  tisztet  üjra  rá  bíz- 
ták, mely  bizalomra  méltóvá  is  tette  magát  állhatatossága,  buz- 
galma és  gyözhetlen  bátorsága  által,  mely  öt  egész  pályáján 
vezérelte.  Azon  20  év  folytán,  melyen  e  tisztet  viselte,  semmi- 
féle akadály,  semmiféle  bármily  félelmes  erős  ellenzék  előtt 
sem  hajolt  meg;  a  fejedelmek  és  föpásztorok,  ha  érdemlék,  ép 
oly  kevéssé  kerülhették  ki  szigorú  igazságát,  mint  a  legsze- 
gényebb laikus  ;  és  ezen  absolut  részrehajlatlanságnak  lehet 
tulajdonítani  a  népszerűséget ,  melyet  magának  nehéz  tiszte 
gyakorlatában  tudott  szerezni.  3)  0  volt,  eg*y  kortársa  vallomása 
szerint,  a  gonoszságok  legrettenetesb  földerítöje,  a  zsarnokok 
félelme,  és  az  eretnekségek  fáradhatlan  üldözője.  *)  Végre  is, 
mint  látni  fogjuk,  ezen  szigornak  lett  áldozata  ;  az  általa  üldö- 
zöttektől okozott  erőszakos  meggyilkoltatás  azonban  nem  sze- 
rezte meg  neki  a  sz.  szék  részéről  azon  tiszteletet,  melyben 
Parentice  és  veronai  sz.  Péter  részesültek,  kik  szintén  vele  egy 
időben  hallak  meg  a  hit  vértanúi  gyanánt. 


13  Mctiiubant  eum  utpote  viiuiii  sanctuiii  et  justum  omues^  alii 
aniore^  alii  (imoie.  Theod.  I.  c, 

^)   Goiir.  IJjsperg,  ad  an.   1227  Innumeiabiles  signaus.  Caef^.  1.  c, 

^)  Aiictoiitatein  sibi  inagnam  comparaverat  in  populis,  et  atiinii 
constantía  praeditus,  ita  animosiis  factus  est,  ut  neminem  timeret,  tantiqne 
csset  eí  Rex.  v.  lipiscopus,  quanti  pauper  laicus.  Gert.  Aichiep.  Trevir.  ad 
an.  123i.  Bonis  christianis  gratus  et  beniguus,  pravis  aiitem  et  perfidis  in 
judicando  justus  et  districtiis   fuit.   Theod.  1.  c. 

*)  Vitioi um  aceiiiuius  invector^  et  haereticoium  indcfessua  persecu- 
tor,  Caes.  1.  c.   (T.  E.) 


i95 

Konrád,  kit  Lajos  herceg  a  pápa  különös  ajánlása  előtt 
már  ismeri,  azonnal  oly  bizalmat  s  lisztcl(3let  tudott  maga  iránt 
benne  költeni,  hogy  az  maga  s  lestvérei  nevében  ünnepélyesen 
megbízta  ez  egyszerű  áldozárt,  hogy  mindazon  egyházi  java- 
dalmakat, melyek  fölölt  kegyúri  jogot  gyakorolt,  az  erre  leg- 
méltóbb egyénekkel  töltse  be.  Ez  volt  a  legjobb  felelet  azon 
intésekre,  melyeket  Konrád  tett  neki  azon  gondosságra  nézve, 
melylyel  ezen,  a  lelkek  üdvére  nézve  oly  fontos  jog  gyakorlatá- 
ban el  kellé  járnia  :  „Nagyobb  vétket  követ  el,  —  úgymond  a 
buzgó  hitszónok,  —  ha  valamely  egyházat  vagy  oltárt  (t.  i.  az 
egyházzal  vagy  oltárral  járó  javadalmat)  tudatlan  vagy  méltatlan 
áldozárra  bíz,  mint  ha  ütközetben  500 — 600  embert  önnön  kezé- 
vel kivégezne."  ')  Lajos  azután  kérte  neje  lelki  vezetésének 
elvállalására,  mit  Konrád  a  herceg  vallásossága  és  a  pápa  ajánlása 
iránti  tekintetből  mégis  tett.  ") 

Midőn  a  fiatal  fejedelemné,  ki,  mint  mondtuk, még  alig  volt 
17  éves,  megtudta,  hogy  egy, szent  életéről  s  tudományáról  oly 
hires  férfi,  neki  szenteli  fel  különösen  gondjait,  alázatosság-  s 
háladalosságtól  vala  áthalva;  és  minthogy  ezt  mennyei  kegye- 
lemnek tekintette,  üj  önsanyargatás  és  bőjtölés  állal  készült  rá. 
Gyakran  monda:  „Én,  szegény  vétkes  nő,  nem  vagyok  méltó, 
hogy  c  sz,  férfiú  viselje  gondomat.  Oh  Istenem,  mennyire  hálá- 
lom kegyelmeidet  !" '0  Midőn  Konrád  eljövetele  hirül  adatott 
neki,  eléje  ment,  s  előtte  térdre  borulva  monda  :  „Lelki  atyám! 
fogadj  Istenben  lányodnak ,  méltatlan  vagyok  rád,  de  fivérem 
szeretetéből  ajánlom  neked  magamat."')  Konrád  látván  ezen, 
korát  meghaladó  mély  alázatosságot  egy  ily  fiatal  s  hatalmas 
fejedelemnénél,  s  ebben  lelke  jövendő  dicsőségének  egyik  elő- 
jelére ismervén  :  önkénytelenül  felkiáltott:  „Oh  ur  Jézus,  mily 
csodákat  teszesz  te  a  hozzád  tartozó  lelkekben  !"  s  mindképen 
tanüsítá  ezen  találkozás  fölötti  örömét.  ^)  Ez  időtől  fogva  gyón- 

0   llothe.   1716.  I.  c. 

*)  Passion,  p.  58. 

')  Ich  armes  siiiidiges  Aveib  ich  biii  nít  wirdíg  dax  niein  dcr  heih'g 
man   soll   pílegeii.   Ilerr  ich   dank  dir  dciner  genuden.  Fass.  f.  58. 

')  IVIeiii  gcistlicher  vatter  einpt'ahe  itiich  deiner  tochter  durch  Gott. 
Ich  bin  deli)  nit  wuidig    iiud    láss   dir    iiiein  l>riidcr  cmpfohleii  seyn.   u.  ott. 

')  ,;0  herr  Christiis  was  wurckest  du  mit  den  deiner  !**  udwas  fro. 
u.  ott.  I  Q  >: 


196 

tatóatyja  lelt,  s  szokott  buzgalmával  mivclte  a  drága  növényt, 
melyet  az  égnek  kellett  növelnie.  A  lelki  élet  ösztöne  Erzsé- 
betben azonnal  oly  hatalmasan  fejlődött,  haladása  a  ker.  tökély 
felé  oly  sebes  volt,  hogy  Konrád  egykor,  mit  a  pápának  meg  is 
irt,  könyezve  találta  a  fölött,  hogy  szülői  házas  életre  szánták, 
és  hogy  ennek  következtében  e  múlékony  életet  nem  tölthette 
el  űgy,  hogy  sziizesége  virágát  az  Istennek  ajánlhatta  volna 
föl.  ')  Azonban,  jegyzi  meg  egyik  életirója, —  c  buzgóságából 
származott  bánata  dacára, nem  szerété  férjét  kevesbbé  forrón,-) 
s  ez  viszont,  távol  attól,  hogy  akadályozta  volna  azon  utón, 
melyen  Konrád  vezette,  inkább  tehetsége  szerint  segítette.  Nem 
tagadta  meg  beleegyezését,  hogy  tökéletes  engedelmességet 
fogadhasson  gyóntatóatyjának  mindenben,  mit  parancsolni  fog,  ha 
az  a  házasélet  jogaival  s  tekintélyével  nem  ellenkezik,^)  sőt  eh- 
hez meglehető  özvegysége  esetében,  még  a  tökéletes  megtartoz- 
tatás  fogadalmát  is  kötötte.  *)  E  két  fogadalmat  1225-ben,  18  éves 
korában  tette  le  Konrád  kezeibe,  a  sz.  Katalinról  nevezett  zár- 
danők eisenachi  egyházában,  mert  ezeket  különösen  kedvelte. 
Ezen  engedelmességi  fogadalmata  legnagyobb  hűséggel  tartotta 
meg,  soha  sem  vétett  ellene,  s  Istenért  minden,  bármibe  kerülő 
áldozatot  megtett.  ^)  Láttuk  már  felébb,  mily  gyöngéd  gond- 
s  pontossággal  alkalmazkodott  Konrádnak  a  hercegi  asztalt  il- 
lető tilalmához,  hogy  t.  i.  tartózkodjék  mindazon  eledelektől, 
melyekről  gyanítja,  hogy  a  szegényeken  elkövetett  jogtalan- 
ságok által  vágynak  beszennyezve. ♦»)  Konrád  jellemének  hűséges 
és  hajthatlan  szigora  nem  látván  Erzsébetben  egyebet,  mint 
egyszerű  keresztény  nőt,  semmiképen  sem  könnyebbítette  az  igát 

•]  Ipsain  qiierulantem  lepcrivi,  qiiod  aliqiiando  fueiit  conjiigio  co- 
piilata,  et  quod  in  virglnuli  flore  vitám  praesentem  non  poterat  terminale. 
Ep.  Conr.  Maib.  ad   Papám  p.  109.  L.  még  Cod.   Pal.   Heid.    AVadding  efc. 

'^)  Necitamen  ob  hoc  üegnioieinaiitnnidilectione  prosecnta  est.  AVad- 
ding  t.  II.  p.  32  qiient  quamvis  praecoidialis  amoris  affectu  diligeret. 
Theod.    H.  1. 

^)  Lege  et  jure  malrímoníali   sibi  salvo,  Theod.  111.  12. 

*)  Si  contigeiet  eam  snpeiviveie  mortuo  maríto  suo.  Dicf.  IV. 
Ancill.  2014. 

^)  Cíistodivit  ergo  mulier  sancta  obedíentiani  strictam  et  humileni; 
siciit  voverat  piopter  Dcum.   Theod.   I.  c, 

«:)  L.  felébb  1641, 


197 

melyet  ez  önkényt  magára  vett,  s  azonnal  oly  szig-ort  alkalma- 
zott irányában,  mely  Isten  előtti  érdemeit  csak  nagyobbíthatta. 
Egykor  liivalá,  hogy  sz.  beszédet  hallgasson,  de  visszatartoz- 
tatva lévén  Misnia  határgrófnéja,  férje  nővére  által,  ki  látogatá- 
sára jött,  nem  jelent  meg.  ')  Neheztelve  tehát  ez  engedetlenség 
miatt,  azért  is,  hogy  általa  a  20  napi  bücsüt,  melyet  a  pápa  mind- 
azoknak engedett,  kik  Konrád  beszédét  hallgatni  fogják,  "'■')  nem 
nyerte  el,  tudtára  adatán,  hogy  ezután  lelki  vezetését  folytatni 
nem  fogja.  De  más  nap  reggel  Erzsébet  hozzá  sietett,  s  esde- 
kelve kére,  hogy  állna  el  kegyetlen  szándokától,  s  bocsássa  meg 
e  tévedést.  Eleinte  keményen  utasítá  vissza  ;  de  Erzsébet  azután 
lábaihoz  borúit, s  ezen  helyzetben  huzamosan  könyörgött,  s  ek- 
kor nyert  bocsánatot,  dé  szigorú  bűnbánatra  lőn  kárhoztatva 
udvarhölgyeivel  együtt,  mert  ezeknek  is  tulajdonított  egy  részt 
engedetlenségéből,kik  azután  szigortí  fegyelem  alá  kerültenek.^) 
Konrád  nemesvezeklője  fölött  gyakorolta  lelkiigazgatásá- 
nak egyik  drága  emlékét  birjuk  azon  12  szabályban,  melyek 
szerint  életét  kellé  intéznie,  és  a  történészek  által  gondosan 
jegyeztettek  föl.  Mi  azokat  a  szöveg  szerint  átírjuk. 

1-ször.  Tűrd  békével  a  megvettetést  az  önkénytes  sze- 
génység keblén. 

2-szor.  Az  alázatosságnak  add  az  első  helyet  szivedben. 

3-szor.  Mondj  le  az  emberi  vigaszokról  és  a  testi  gyö- 
nyörökről. 

4-szer.  Légy  könyörületes  mindenben  felebarátod  iránt. 

5-ször.  Az  Isten  emlékét  mindenkor  szivedben  hordozd. 

6-szor.  Adj  hálát  Istennek,  hogy  halála  által  a  pokoltól 
s  örök  haláltól  megváltott. 


'J  Accidit  ergo  iit  .  .  .  per  niarchionissam  misnensen,  viri  sni  soro- 
reni,    qiiae  siipervenerat  (iinc  praepedita  non  venlret.   Theod.  1.  c. 

^)  Cod.  Duimst.  p.  31)4  Knchenl).  col!.  III.  ap.  Hőmmel  geschich'e 
von   Hessen.   t.  III. 

2)  Mandavit  ei  servns  Dei  quod  ,  .  .  deinccps  gerere  nollet  ciiram. 
At  illa  seriuenti  die  festinans  Aenit,  recipique  in  gratiam  postulavit,  quod 
dimi  rcnueret  vir  serins  et  f^evcrus,  ad  pedes  ejiis  se  lunnilitcr  proster- 
nens  íilia  regis,  veniam  impetiavit.  Ancillas  verő  ejns  dniius  vciberibus 
castigavit.  Theod.  1.  c.  —  Qiiibus  culpaia  iniposuit,  usqiie  ad  camisiani 
spolialae,  bcne  siint  adeo  verberatae.  Dict.   I\'.  Aiicill.  2017, 


198 

7-szer.  Türelmesen  viseld  te  is  keresztedet,  minthogy 
Isten  is  annyit  szenvedett  érted. 

8-szor.  Testestől  lelkestől  egészen   áldozd  fel  magadat 
Istennek. 

9-szer.  Emlékezzél  meg  gyakran,  hogy  az  Isten  kezeinek 
müve  vagy,  s  azért  ügy  élj,  hogy  örökké  vele  lehess. 

10-szer.  Bocsásd  és  engedd  meg  felebarátodnak  mindazt, 
mit  kivánsz,  hogy  neked  is  megbocsásson  vagy  megengedjen  ; 
meg  neki  mindazt,  mit  kivánsz,  hogy  neked  is  megtegyen. 

H-szer.  Gondold  meg  mindig,  mily  rövid  az  élet,  s  hogy 
az  ifjak  ügy  meghalnak,  mint  az  öregek;  töreiiedjél  tehát  mindig 
az  örök  élet  után. 

12-szer.  Sirasd  szünet  nélkül  vétkeidet,  s  kérd  Istentől 
azok  bocsánatát.  ') 


>)  1-0  Contcmpturn  in  spontanea  panpertate  patienter  feilo.  2-o 
lliimilítatem  tibi  cordi  esse  sinito.  3-o  Missiim  fac  hiimaniiin  solatinm  et 
cainis  voluptates.  4-o  Esto  niisericois  eiga  pioxinuini.  5-o  Seniper  Deuni 
in  pectore  tiio  liabeto  et  ejns  mementó.  6-0  Gratias  Deo  agito,  quod  morte 
sua  te  ab  infeiis  et  morte  aeterna  redenût.  7-o  Qnia  Deiis  multa  pro  te 
passiis  est,  et  tu  cruceni  parienter  fertő.  8-oTotani  te,  corpus  et  animant 
tuam  Deo  consecrato.  9-o  Ad  animum  saepe  revocato  te  manuum  Dei  opus 
esse,  et  propterea  operám  dato,  ut  in  aeternum  cu!u  Deo  esse  possis.  lO-o 
Quidquid  volueris,  ut  faciant  tibi  homines,  et  tu  eis  facito,  II-o  Semper 
cogitato  qiiam  brevis  sit  humana  vita,  quodque  tam  juvenes  quam  senes 
moriantiir.  Ideoque  semper  ad  coelestem  vitám  aspiráló.  I2-o  Seniper 
doleto  de  peccatis  tuis,  Deunique  rogato,  ut  illa  tibi  remittat.  Toppiu.^, 
Beschreibung  der  Stadt  Eisenach.  Rebhahn,  líist.  Isen.  eccl,  Mss,  f.  56.  etc. 


199 


XI.  FEJEZfelT. 

Mint  tetszclt  Istennek  malasztjait  nyilvánítani  a  kedves  s/,  fiiizsé- 
bet  s/.eniélyében. 

Sancti  tiii,  Domine,  florel  unt,  ct  sicut 
0(3or  balsaini  ernnt  anle  te. 
tíiev.  Rom.  Ant.  ex  Com.  Ap03toIoi  uni  et  Mari}  rnnj. 

Miután  eddig  Erzsébetnek  Lajos  liercegg-el  való  egész 
együttléte  alatti  életét  átalános  vonásokban  rajzoltuk  ,  vissza 
kell  térnünk  ismét  házas  élete  elejére,  hogy  előadjunk  némely 
eseményeket,  melyek  az  élet  egyformaságában  néha  változást 
okoztak,  és  egyszersmind  meghatóan  tanúskodtak  Istennek  az  ö 
alázatos  szolgálója  iránt  való  kegyeiről. 

1221-ben,  kevéssel  egybekelésök  után,  megtudá  hiteles 
forrásból  Endre  király,  ki  már  előbb  keresztes-haddal  ment 
keletre,  s  most  dicső  egyiptomi  hadjáratából  visszatért,  ')  hogy 
lánya  férjhezmenetele  végbement,  s  így  valóban  Thüringia 
fejedelemnéje  lett.  Hogy  a  dolog  valóságáról  annál  inkább 
meggyőződhessék,  udvarából  Aachenbe -)  zarándokló  4  ország- 
nagynak  azon  rendelést  adta,  hogy  visszautazásukban  Thürin- 
giát  látogassák  meg,  és  hozzanak  határozott  tudósítást  lánya, 
ennek  életmódja  ,  udvara  s  országa  állapotáról ,  és   híjak  meg, 

I)  Tartott  3  (ívig,  ( J2I8— 1221)  e/  alatt  vevék  bt-  a  keresztesek 
Damiettet,   Ileüopolist  sat.  Bonfin.    Deca»',  lib.  VII, 

*)  Sz. István  kirá!}'  ideje  óta  szokásnk  volt  a  magyaroknak  Aachenbe 
xurándokolni,  azon  nagyszerű  sz.  erek!}  ek  tisztelete  végett,  melyeket  Ka- 
rolomann  ott  letett.  1374,  vagy  máso'.  szei  int  1382  maga  Lajos, magyar  király 
is  fényes  kiscrcttel  zarándokolt  0(la,s  az  ii.n.  ,, Magyarok  kápolnáját  építette, 
mint  a fölirásban  mondatik:  ,,Sziiz  Mária,  sz,  Anna,  sz.  István,  Imre. 
L  á  s  z  I  ó,  li]  r  z  s  é  b  e  t  s  m  á  s  m  a  g  y  a  r  o  r  s  z  á  g  i  szentek  tiszteletére** 
E  nemzet  zarándokai  egéMzen  a  forradalomig  fényes  kiváltságokban  része- 
sültek, Tndjnk  ,  hogy  ezen,  napjainkban  is  folytatott  zarándokiások  igen 
népesek  szoknak  lenni,  kivált  midőn  a  sz.  ereklyék  kitétetnek,  mi  minden 
7-dik  é»ben  történik.  így  1839-!)en  54000  zarándok  gyűlt  oda.  Igaz 
iigyan  hogy    1196-ban  egy  napon  1*2000  volt  ott.  (T,  E.) 


200 

miszerint  férje  kíséretében  jöjjön  magyarorsagba,  és  derítse  föl 
atyja  végnapjait,  ki  hön  kivánta  mindkettőt  látni.  ')  Az  ország- 
nagyok végrehajtván  az  aacheni  miasszonyimk  szentélyéhez 
irányzott  zarándoklást,  visszautazásukban  Frankonia  helyett 
Thüringia  felé  vevék  utjokat ,  s  Wartburgban  megjelentek.  A 
herceg  elragadtatással  fogadta  őket,  de  azonnal  eszébe  jutott, 
hogy  nejének  nincs  öltözete,  melyben  vendégei  előtt  illőleg 
megjelenhemék  ,  mert  menyasszonyi  ruháit  már  elvágta,  hogy 
szerény  életéhez  alkalmasbak  legyenek,'^)  és  már  idő  sincs 
újakról  gondoskodni.  E  tekintetben  való  aggodalmában  elment 
Erzsébethez,  ki  saját  teremében  volt:  „Kedves  nővérem,  íme 
emberek  jöttek  atyád  udvarából;  bizonyos  vagyok,  hogy  azért 
jöttek,  hogy  lássák,  miképen  élünk,  svagyon-e  hercegnéhez  illő 
környezeted.  De  hogyan  fogsz  most  előttök  megjelenni  ?  Te  an- 
nyit foglalkozol  a  szegényekkel,  s  elfeledkezel  magadról,  s  csak 
ily  nyomorült  öltözetet  viselsz,  mely  mindkettőnknek  szégyent 
okoz,  mily  gyalázat  leszen  az  rám  nézve,  ha  Magyarországban 
azon  hír  támad,  hogy  szükséget  hagylak  szenvedni,  és  hogy  ily 
szánandó  állapotban  találtak,  s  már  idő  sincs,  hogy  készítethet- 
nék rangunkhoz  illő  újat.  ^)  De  ő  szelídséggel  viszonzá  :  „Ne 
nyugtalanítson  ez,  kedves  uram  és  fivérem,  m^ert  el  vagyok  hatá- 
rozva, a  ruhában  dicsőségemet  nem  helyezni;  igazolni  fogom 
magamat  azon  urak  előtt;  igyekezni  fogok  irántok  oly  vidorság- 
gal  s  udvariassággal  lenni,  hogy  tetszésöket  ép  ügy  megnyerjem? 


')  Der  erfiire  zn  Ifiingarn  in  deine  lande  —  Von  einem  nianne 
gnter  hande  —  Er  Avolde  Avissen  obs  alsó  were  .  .  .  —  Und  wie  es  des 
Koenigstochter  ginge  —  Ob  ir  lében  were  geringe  —  Oder  ob  iie  herr- 
schaft  wmde  gross — und  ob  sie  niochte  zu  ine  keeme  —  Und  iien  hene 
mit  ir  neeme  —  Uf  das  er  sie  beidé  beschawet.  Vit.  Rhyt.  §   15. 

23  Ire  brautkleider  liatíe  sie  zeschnitten  —  Und  denuithig  gemacht 
nach  iien  s}  tten.  n,   ott. 

^3  Ach  liebe  schwester  er  dae  sprach  —  Deynes  Valers  dyner  die 
seyn  komnien  —    Nii  weys  ich   wol  ect  —  Si  Avollen  dich  nue  beschawio 

—  In  erén  als  eine  lantgraefin.  —  Nu  wils  du  tragen  jamerliche  Kleider 

—  Das  niiis  ich  gar  sere  Klagen  —  Da  sy  dahinie  davon  sagen  —  Das 
ich  dir  lasse  kleider  gebrechen.  Vit.  R.  §  16.  Das  du  dich  mit  armeii 
IfcUthen  alsó  sere  bekummerst,  das  du  din  selber  vergissisK  Rothe  Chr- 
1074. — ïe;npii.s  ut  tibi  in  oinatu  provideani  non  habeo.  Theod.  1.  41.  c.  8' 


_201  _ 

mintha  a  legszebb  ruhában  volnék."  ')  Azonnal  az  imydsághoz 
folyamodván,  kérte  az  Urat,  hogy  barátai  előtt  tegye  kellemessé; 
azután  lehető  legfényesben  öltözködve  ment  férjéhez  és  atyja 
küldötteihez,  kiket  nem  csak  őszinte  szives  fogadása,  szende  s 
kellemes  bánásmódja,  különösen  tündöklő  szépsége  által  bájolt 
el  ;-)  de  még  férje  nagy  meglepetésére  s  az  idegenek  csodálko- 
zására, még  a  legfényesb  selyem  ruhában,  és  legdrágább  gyön- 
gyökkel ékített  köpenyben  jelent  meg.  ^)  A  magyarok  ügy  nyi- 
latkoztak, hogy  ily  fényesen  még  a  francia  királyné  sem  jelen- 
hetett volna  meg.  '*)  Egy  fényes  ünnepély  után  a  herceg  kérte 
vendégeit  hosszabb  ideig  nála  maradni;  de  okúi  adák,  hogy  úti- 
társaik nem  várakoznak  rajok  ,  s  így  lejölt  velők  a  városba,  és 
kifizetvén  a  kiséretök  által  tett  költséget,  bizonyos  távolságig 
elkísérte  őket.  Azután  nejéhez  visszasietett,  és  sok  szorongás 
közt  kérdé,  mit  telt,  hogy  így  öltözködhetett.  Erzsébet  szendén 
mosolyogva  felelt  :  „íme,  mit  tehet  az  Úr,  ha  neki  tetszik."^) 

Sok  író  e  csodát  különféleképen  adja  elő."**)  Mondják, 
hogy  egykor  egy  hatalmas  űr  (némelyek  szerint  maga  a  császár) 
utazott  a  tartomány-gróf  birtokain  keresztül;  ez  eléje  ment  azon 
szándékkal,  hogy  őt  várába  meghívja.  De  az  idegen  a  meghívást 
csak  akkor  fogadta  el,  midőn  a  herceg  megígérte^  hogy  nejének 
bemutalja,  és  társalogni  engedi  vele.  Lajos  e  kívánságba  szíve- 
sen beleegyezvén,  az  idegen  urat  Wartburgba  hozta.  Fényes 
vendégség  után  ezen  ur  emlékezteié  Lajost  ígéretére,  s  ez  Er- 

•J  Liebir  Ilene  luid  briider  .  . .  Rotlie  I.  c.  Ni>ii  magiii  pemlas  lioc,  (jiiia 
in  vestitii  proposui  ntinquciiu  glorimi.  Tlieol.  I.  c.  - -IrhAvill  níich  a!so  fioli- 
lich  und  behaglich  maciién.  —  Das  icli  ire  alsó  wol  mag  behagenn  —  AIso  ich 
scbene  kleider  bette  getragen.  n.  ott. 

')  Et  fut  tant  bele  et  colorée  —  Gomme  rose  et  la  matinée.  iVI»»ine  llob . 

^)  Vita  liUyt.  —  Mss,  Darnist.  —  Kocbem.  p.  808.  —  Hyacintbini  co- 
loris vestibiis  (piae  murgaritis  crant  praetiosissiinis  adoinutae.  Tbeod. 

^)  Eine  Koenigin  von  Frankreicb  —  Nicbt  niocbte  gefragen  cren  gleili». 
Vit  R.  I  c.  A  kö/.épUor  emlékeiben  a  fiancia  királyné  tekintetik  mindenütt  a 
s/épsëg  és  pompa  jelképének.  Olaszban  is  úgy  :  —  lien  nu  jassetnbia  reina  di 
Fran/a  —  Poicbe  dell'altre  mi  par  la  piú  gciite  (gentiie).  Gnido  Gninicclli. 

*)  Pie  siibiidens,  talia,  inqnit,  scit  Üominiis  operaié.  Theod,  I.  c. 

^)  Ilyenek  a  beidelbergi  Ferenciek  és  brösseli  bollandasták  kéziratai, 
llobert  testvér  (fiére)  költeménye  a  királyi  könyvtárban,  aPass.  sat. 


202 

zsébetel,  ki  teremében  imádkozott,  hivatá  az  idegennel  társa- 
logni. 0  azonban  szokása  szerint  ruháit  a  szegényeknek  ajándé- 
kozta vala,  s  így  kénytelen  volt  fölkérni  férjét,  hogy  ez  egyszer 
mentse  ki,  minthogy  nincs  öltözete,  melyben  a  vendégek  előtt 
illöleg  megjelenhetnék.  Az  ür  azonban  kívánsága  mellett  ma- 
radván, Lajos  maga  állott  fel  az  asztaltól,  s  ment  Erzsébetet  meg- 
hivni,  egyszersmind  gyenge  szemrehányást  is  lett  neki ,  hogy 
tüstént  nem  engedelmeskedett;  mire  Ígérte  ,  hogy  azonnal  kö- 
vetni fogja  :  „Kedves  jó  Uram,  —  tévé  hozzá,  —  megteszem  aka- 
ratodat, mert  nagy  esztelenség  lenne  részemről  neked  valami- 
ben ellenmondanom.  A  tied  vagyok,  Uram  !  neked  adattam,  neked 
mindenkor  törvényszerűen  engedelmeskedtem,  s  ezután  is  telje- 
sítem akaratodat;  mert  Isten  után  te  vagy  Uram.*' '}  Midőn  férje 
kiment,  térdre  borült,  s  így  imádkozott  :  „Ur  Jézus  Krisztus  !  leg- 
kegyelmesb  és  leghűségesebb  Atyám,  kegyes  vigasztalója  a  sze- 
gényeknek és  mindazoknak  kik  szükségben  vágynak,  hü  barátja 
és  segélye  minden  benned  bízónak ,  jöjj,  segéld  szegény  szol- 
gálódat, ki  szeretetedért  minden  ékességétől  megfosztá  magát." 
Egy  angyal  azonnal  megjelent,  s  monda  :  „0  te  nemes  jegyese 
az  egek  királyának  !  íme  mit  küld  Isten,  kit  |e  annyira  szerettél, 
számodra  az  égből,  gyöngéd  szeretetlel  üdvözölve  légedet;") 
6  köpenyt  fogod  felölteni,  és  e  koronát  fogod  viselni, mint  örök 
dicsőséged  jelképét."  Hálál  adván  Istennek,  fölvevé  a  köpenyt 
és  koronát,  s  ment  az  ünnepély  teremébe.  A  vendegek  nem  ke- 
véssé lépettek  meg,  látván  őt  ily  gazdagon  és  szépen  öltözve, 
mert  arca  angyaléhoz  hasonlólag  tündöklőit.  Leülvén  közéjök,  vi- 
dáman s  szívélyesen  üdvözlé  őket;  hozzájok  intézeti  szavai  édes- 
bek voltak  mint  a  méz,  annyira,  hogy  épületes  beszédjét  sokkal 
jobb  lápszernek  találták  a  vendégség  falaljainál.  •*)  Azon  ür,  el- 
ragadtatva Erzsébet  látásától,  kit  annyira  kívánt  ismerni,  elbü- 

')  KiauíJonx  síre,  iou  irai,  — Kt  votre  volonté  ferai;  —  Cargrant  fo  lie  ie 
feroie  —  Se  de  liens  vous  coutiedisoie  —  Votre  •'uit  si  vous  sui  donnée  —  Kt 
loianté  vous  ai  portée,  — Et  ferai  des  or  en  avant, — Sire,  trestot  votre  conunant, 
—  Carie  ne  le  dois  contredire:] —  Vons  estes,  après  Dicu^  nie  sire,  I.e  Moine 
Rob.  Mss, 

*3  Spoiïsa  coelestis  rejjis.  —  Josiis  Cliristus  quoiii   tolo   corJe   et  tota 

anima  dilexisti,  amicabiliter  te  salutans.  Mss.  Holl. 

*J  Das  sie  megeipiset  und  gelrostet  wurdent  geii  lichen  dénués  von  al- 
ler der  wirtschaft.  M  ss.  Heid  No.  CV  p.  Í6,  17. 


203 

csuzolt;  a  herceg"  bizonyos  távolságra  kisórle,  s  azután  vissza- 
sietett nejéhez,  s  kórdó  :  „Honnét  van  e  pompa  ?  ez  nem  titkol- 
hatá  előtte  ;  mire  a  herceg  fölkiált  :  „Valóban,  jó  a  mi  Istenünk! 
Gyönyör  ily  jó  Urat  szolgálni, ki  oly  hiven  segíti  öveit.  De  mos- 
tantól kezdve  én  is   örökre  hü  szolgája  kívánok  lenni."  ') 

A  következő  évben,  1222-ben,  az  Endre  által  küldött  meg- 
hívás folytán,  Lajos,  Erzsébetet  Magyarországba  kisérte.  Államai 
kormányát  távolléte  alatt  Muhlberg,  Gleichen  és  más  grófokra 
bízta,  kísérete  pedig  Stolbcrg,  Schwarzbourg ,  Besenbourg,  és 
Beichlíngen  grófokból  és  sok  más  nemesből  állott;  ezek  közölt 
felemlítetik  Gauthier  fia,  Varila  Rudolf,  ki  Erzsébetet  11  évvel 
előbb  Magyarországból  hozta,  s  atyjának  utóda  volt  nemcsak  a 
föpohárnoki  méltóságban,  hanem  a  hercegné  iránti  hódolatban  is. 
Erzsébetet  pedig  a  fölebb  említett  grófok  női  és  más  nemes  höl- 
gyek s  hajadonok  kisérték.  Endre  király  belső  örömmel  fogadta 
lányát  s  vejét;  huzamos  ideig  mulattak  udvarában;  tiszteletökre 
adott  több  ünnepélyben  és  viadaljátékban  vettek  részt,  melyekben 
a  thüríngi  lovagok  magokat  kiválólag  megkülönböztették.  Jelen 
voltak  a  király  második  házasságán,  midőn  a  konstantinápolyi 
francia  császár  lányát,  Courtenay  Jolánkát  nőül  vette.  A  király 
ez  alkalommal  ajándékokkal  halmozta,  különösen  nagybecsű 
drágaköveket  adott  nekik.  Kiséretökhöz  tartozott  minden  lovag, 
hölgy,  sőt  az  utolsó  szolga  is  ajándékot  nyert  a  királytól ,  ki  maga 
csináltatott  egy  különös  alakú  kocsit  az  arany  és  kincsek  szá- 
mára,  melyeket  lánya  magával  vitt.  Az  elutazás  pillanata  elér- 
keztekor  nagy  vadászatot  rendeztet(;tl  még  a  király  Lajos  tisz- 
teletére, ki  szenvedélyes  vadász  volt.  -)  Azután  elváltak,  Lajos 
pedig  nejét,  kíséretét  s  üjonan  kapott  kincseit  Thüringiába  sze- 
rencsésen visszahozta.  ^) 

Visszajövetelök  után  rövid  időre  Lajos  férjhez  adta  nővé- 


')  Werlichener  ist  eiii  gutcr  Gott  :  es  ist  gnt  eiiiie  so  getruwen  ect .  • , . 
Nu  will  auch  von  dieseme  tagé  sin  Kiieclit  fürbut*  íemer  sin.  }/[^a.  Heid.  I.c. 
Váás.  f,  59  Staedtier  e  niíí  nemei  forditásában  ttibb  írót  iitéz,  melyekből  a/,  tű- 
nik ki,  hogy  ezen  csoda  okozta  benyomás  határozta  a  herceget  a  kereszt  föl- 
vételére. (T.  K.) 

^)  I^aiidgraf  Ludewig  ein  beutnieiüter  was.  Vita  R.  17. 

9  Rothcp.  1705.  VitaRh.  27, 


204 

rét,  a  szép  Ag-nest ,  Erzsébet  g-yfirmekkori  társnéját,  Henrik 
osztrák  herceghez  , ')  és  vagy  o  házasság  végett,  vagy  hogy 
országába  való  szerencsés  vissza  jövetelét  megülje,  Wartbnrgban 
nagy  vendégséget  adoti,  melyre  fejedelemsége  grófja,  főneme- 
sei, hölgyeikkel  együtt  hivatalosak  voltak.  Midőn  asztalhoz  aka- 
rának  ülni,  észrevevék,  hogy  Erzsébet  nincs  jelen,  minthogy  nem 
jött  az  akkori  szokás  szerint  a  vendégekkel  kezeit  megmosni/'^) 
s  kijelenték  mindnyájan  ,  hogy  nem  kezdenek  az  étkezéshez, 
míg  a  hercegné  meg  nem  érkezik.  Erzsébet  azonban,  az  egyház- 
ból a  vendégségi  terembe  jövetele  közben,  a  lépcsőkön  egy,majd- 
nem  meztelen  szegényboldoglalant  talált,  ki  betegnek  és  erőtlen- 
nek látszott,  ügy,  hogy  csodálkozott,  miképen  jöhetett  ily  álla- 
potban a  várostól  a  várig ;^)  s  ez  midőn  észrevettea  hercegnét, 
Krisztus  nevében  alamizsnát  kért  tőle.  Erzsébet  panaszkodott, 
hogy  sem  ideje,  sem  mit  adnia  nincsen,  hanem  Ígérte,  hogy  a 
lakomáról  étket  küldend  neki.  A  szegény  folytonosan  könyörgött, 
s  hangosan  kiáltozva  mindaddig  esdeklett,  hogy  azonnal  adjon 
neki  valamit,  míg  Erzséb'^t,  meggyőzelve  a  szánalomtól,  le- 
ölté  a  drága  selyem  köpenyt,  mely  vállait  fődé,  s  a  koldusnak 
odaveté,  ki  sietve  összehajtá,  s  hirtelen  eltűnj.*)  Erzsébet  tehát 
egyszerű  ruhában,  köpeny  nélkül,  nem  mert  a  vendégekhez  me  n- 
ni,  mi  az  akkori  idők  szokásával  Ő  egészen  ellenkezett  volna  is, 
hanem  visszavonulva  saját  teremébe,  magát  Istennek  ajánlotta. 
De  az  országbíró  ,  ki  az  egészet  látta,  elbeszélte  a  történteket 
Lajosnak  a  vendégek  előtt,  s  hozzá  tévé  :  ,, ítélje  meg  ,  Uram, 
észszerű-e  ,  mit  hercegasszonyunk  teszen.  Míg  ennyi  nemes  úr 
itt  várakozik  rá,  ő  a  szegények  öltözésével  foglalkozik,  s  köpe- 


0  Ag;nes  tire'^an}  ja  volt  azon  fiatal  Fii^^yes  os/trák-badeni  lieicegnck, 
ki  .sváb  Koniádílal  a  vci padon  múlt  ki. 

*)  Das  sie  nicht  mit  Írem  jiingfrawe  qncn:c  —  IJiid  wasser  mit  den 
Henc  nehnie.  V.  U.  §.  19. 

3)  Rot  he  Cbron.  1705, 

*3Atillemagis  ct  magis  cla;nabat  .  .  qiiod  ille  mire  celeritale  com- 
plicans  abscessit  Theod.  II.  í). 

*)  Da  stuiidt  sie  iii  ireui  rockén baer  —  tud  das  /.  i  der  zelt  iingewoehn- 
lich  —  Das  sy  alsó  ah  tische  setze  sich  ...  V.  R.  lU, 


205 

nyét  a  koldusnak  adja.')  A  jó  larlománygróf  inosolyogva  monda  : 
„Megnézoni,  mi  vagyona  dologban;  ö  azonnalhozzánk  fog  jönni,"-) 
s  vendégeit  magokra  hagyván,  hozzáment,  s  monda:  ,, Szeretett 
nővérem!  nem  fogsz  velünk  ebédelni?  már  rég  asztalnál  ülnénk, 
ha  téged  nem  vártunk  volna  ?"  ■'^)  Kész  vagyok  mindent  megten- 
ni, mit  te,  szeretett  fivérem,  kivánsz  tőlem,"  feleit  Erzsébet. 
„De  hol  vagyon,  szóla  ismét  a  herceg,— köpenyed,  mely  rajiad  volt 
egyházba  meneteledkor?-'  ,, Elajándékoztam,  jó  fivérem;  de  ha 
nem  ellenzed,  ügy  fogok  menni,  mint  vagyok."  E  szavakra  szo- 
bahölgyei közöl  egy  szóla:  „Asszonyom,  midőn  idejöttem,  lát- 
tam köpenyét  a  szegen  függni  a  szekrényben,  el  fogom  önnek 
hozni,"  s  nem  sokára  visszajött  a  köpenynyel,  melyet  a  szegény 
elvitt.  Erzsébet  pillanatra  térdre  borúit,  s  hálát  adva  Istennek, 
férjével  vendégeihez  ment.'')  Míg  a  vendégek,  de  kivált  az  osz- 
trák herceg  és  fiatal  neje  örömnek  engedek  át  magokat:  addig 
Lajos  magába  zártan  komolyan  elmélkedett  a  kegyelmekről,  me- 
lyeket Erzsébeté  oly  bőven  nyert  Istentől.  Ő  ,,Ki  kétkednék,  — 
mond  egy  jámbor  és  nyiltlelkü  kegyeletes  életirója,  —  hogy  az 
ég  angyala  hozta  vissza  a  köpenyt,  s  maga  Krisztus  vette  föl  a 
szegény  meznélküli  koldus  alakját,  hogy  megkísérthesse  a  sze- 
retett Erzsébetet,  mint  egykor  szent  Mártont  ?"  ")  így  ékesí- 
tette föl  Isten  kedves  virágát,  Erzsébetet,  a  tisztaság  és  hite  li- 

')  Judicut  nuiíc  Doiniiiiis  meus,  si  rulíoni  sit  consoniim,  qiiod  conjiix 
ejus  praedileota  Domina  nosd'a,  ect. —  Time  niitissinius  piiiiceps  subrideiis 
dulcitci-  .  ,  ,  Theod.  1.  c. 

■-)  Und  sprach  :  Ich  niuss  das  besehen  —  Sy  soll  gleichwohl  zii  uns 
gehen,  V.  R. 

^)  Veiiiesne  ad  prandendmn  nobisciiin  dilecta  ?  Th.  I.  c.  —  Swester  was 
st  das  das  du  nicht  avíIs  zu  tische  koinnieu.  V.  R.  —  Cod.  Darui. 

')  Parata  sinn  nt  vis, fráter  dilcctissinie.Theod.  — Bnidcr  ich  hab  ilin  ver- 
gebén  —  Ich  konime  alsó  ists  dir  ebenn . .  .  Zu  hant  dic  Gui  teli  niayd  dae  sprach 
Fiaw  ewern  bestén  njantell  icb  sach  —  Jezun<l  nf  dem  eycke  hangén  —  Als  ich 
zu  euch  kaem  gegangen  -  ~  Dcn  hoIe  ich  euch  wolt  irs  han  —  Sy  sprach:  „Hole 
ine  heer,  so  gae  ich  dann'"  —  Sy  kniet  dae  uf  die  érden  nieder  —  Und  dancket 
Gotte  gar  geschwinde.  X.  R.  19. 

'")  Und  Lantgiaf  Ludwig  vil  sere  —  Der  bedachte  die  gotlichc  ere  — 
Dy  seyner  Elisacet  was  gescheen.  u.  ott. 

6)  Rothe.  Chr.  Thnr.  1706.  VitaRhit.  I  c.2l. 


206 


liomát,  hogy  Salamon  minden  dicsőségében  sem  volt  hozzá  ha- 
sonló. ') 

De  még  egy  nagyobb,  és  szivöknek  minden  előbbinél  ked- 
vesebb kegyelem  várakozott  e  nemes  párra  Istentől.  A  minden- 
haló a  házasság  legdrágább  áldását  nem  tagadhatta  meg  tőlök, 
kik  mindenki  előtt  a  keresztény  házasság  valódi  példánya  gya- 
nánt tűntek  fel.  Hü  szolgálójának  a  női  termékenység  kegyel- 
mét adá,  hogy  az  által  már  a  földön  is  némileg  megjutalmazná 
testi  s  lelki  tisztaságát. 

1223-ban,  16  éves  korában  lett  Erzsébet  először  anya.  A 
szülés  idejének  közeledtével  átvitelé  magát  Kreuzburg  várba, 
mely  Werra  fölött  s  Eisenachtól  néhány  mértföldnyire  feküdt, 
hol  nyugodtabbnak  érezte  magát  mint  Wartburgban,  s  közelebb 
is  volt  férjéhez,  ki  Hassia  rendjeivel  s  államaival  Wartburgban 
országgyűlést  tartott.-)  Sok  nemes  hölgy  jött  szolgálatára,  s  őr- 
ködött felette  éjjel  s  nappal.  Gyümölcsoltó  boldogasszony  hava 
28-án,  3  nappal  a  sz.  Szűz  fogantatása  után,  hozá  első  szülöt- 
tét a  világra.  Lajos  Marburgból  akkor  nem  távozhatván,  ott  eselt 
tudtára,  hogy  fia  született.  Öröme  hevében  gazdagon  jutalmazta 
meg  a  hírnököt,  és  sietett  azonnal  a  fiatal  an^^hoz.  Elég  korán 
érkezett  még  oda,  hogy  jelen  lehessen  a  gyermek  keresztségén, 
kinek,  atyja  emlékére  ,  Hermán  nevet  adott.  Hogy  kimutassa  a 
megelégedést,  melyet  neki  e  fiú  születése  szerzett,  a  Kreuzburg 
városához  vezető  fahid  helyébe  kőhidat  építetett;^)  mely  hid, 
sz.  Libor  mainzi  püspök  tiszteletére  épített  szép  góth  kápolnával 
díszítve,  maiglan  is  fönáll. 

A  következő  évben  (1224)  Erzsébet  Wartburgban  lévén, 
honnét  férje  távozni  nem  akará  engedni,  *)  hogy  mindig  köze- 
lében  lehessen ,    egy  lányt  szült,   ki  az   anya  hercegné   tisz- 


^)  Sicpaler  coelestis  suuin  lilinni  Klisabeth  vestivit,  qtiomodo  iiecSa- 
loíiíon  in  tota  glória  siia  potuit  opeiiri,  Theod.  I.  c.  K  köpeny  az  eisenaclii 
ferencieknélj  kik  misemondó  ruhát  készíttettek  belőle,  egész  a  XVI.  századig 


megvolt. 


*)  Dae  meyntesye  weren  ireni  heire  nae.  —  Und  were  auch  genihet 
dae.  —  V.  Rh. 

*)  Rothe.  Chron.—  Barth.  Capp.  Mss.  —  Winckelmann. 
*)  Der  Lantgraf  wollt  sie  nirgens  lasse.  Vita  R.  20. 


207 

teleiére  Zsófia  nevel  nyeri  ;  ez  későbben  a  brabanli  herceghez 
menvén  nőül,  a  jelenleg  uralkodó  hassiai  ház  töizsanyja  led. 

Erzsébetnek  ínég  más  kél  lánya  is  voll  ,  kik  közöl  az  idősb 
liasonlókép  Zsófia,  a  fiatalabb  pedig  Gerlrud  nevet  nyert;  mind- 
keltő  még  a  bölcsőben  Istennek  ajánltatolt  tel;  és  az  Úr  jegyesei 
gyanánt  föl  is  vevék  a  fátyolt. 

Alázatosságához,  szerénységéhez  hiven,  mely  szabályul  lü- 
zetelt  eléje,  Erzsébet  az  anyai  örömek  közt  is  megtartá  erényeit 
lelkiismeretesen  csakúgy,  mint  a  fejedelmi  fény  közt.  Minden 
szülés  után,  midőn  egyházba  menetelének  ideje  elérkezett  ,  a 
helyett,  hogy  az  akkori  idők  szokását  követve,  ünnepélyekel  s 
világi  mulatságokat  rendezett  volna,  karjaira  vévé  újszülött  kis- 
dedét, s  egyszerű  gyapja  ruhába  öltözve,  ')  meztelen  lábbal  tit- 
kon elhagyván  a  várat,  a  távol  s  Eisenach  falain  kivül  fekvő  sz. 
Katalin  egyházba  ment.  A  várba  levezető  út  hosszú  s  kényel- 
metlen vala;  akiálló  éles  kövek  egész  vérig  sebzék  gyenge  lá- 
bait. ■)  S  az  ulon  maga  vitte  kisdedét,  mint  azt  a  szeplőtelen  Szűz 
tévé,  s  az  egyházban  viaszgyerlyát  s  bárányt  tévén  az  oltárra, 
így  imádkozok:  ,,Úr  Jézus  Krisztus!  neked  és  szeretett  anyád- 
nak, Máriának,  ajánlom  föl  keblem  e  kedves  gyümölcsét.^)  íme, 
Uram,  Istenem!  egész  szivemből  adom  neked  azt  vissza  úgy,  mint 
nekem  adtad,  ki  az  anya  és  gyermek  szeretetteljes  Atyja  és  Ura 
vagy.  Az  egyetlen  kérés,  melyet  ma  hozzád  intézek,  az  egyet- 
len kegyelem,  melyet  tőled  kérni  merészlek,  az,  hogy  méltóztassál 
e  gyermeket,  kit  könyeimmel  öntöztem,  szolgáid  s  barátid 
számába  fogadni,  s  sz.  áldásodat  rá  adni.'*) 


'J  Iw  ulidt  kö/onsegííseii  ei.'}  házLiól  v.iló  »  is  ./a  jövelcle  utuii  egy  oly  sze- 
gény («üViíiiaU  ajcíixleko/á,  ki  vele  e;^y  időben  szült.  Theod.  —  IjefcMe  J.  sat. 

-)  Ibat  siquideiii  per  (liíficileiii  cu^lri  descensiim  via  dura  et  saxosa. 
Theod.  II.  5.  —  Das  ire  fuss  bluleten.  Passion.  58. 

5)  HeiT  Jésus  Krist us.  ich  opfre  dii'  uud  deiner  licber  IMutter  Marie 
inein  allerlicbste  Fi  ucht.  Passon  i.  h. 

*)  P.  Archange  p.  112.  et  Waddiug. 


208 


Xll    FëJEZ£]T. 

Mint  páiloUa  a  jó  Lajos  lierceg  szegétiy  népét 

I^iheiahit  paiiperein  a  potente ,  pan- 
perenicni  non  eratadjiitoi-.  Fs.  71,4.  12. 
Indulii.s  est  jiistitia  ut  loiica,  et  gaica 
salntis  in  capite  ejos  :  indutiis  est  vesti> 
mentis  nitionis  ,  et  opertns  est  quasi 
pallio  zeli...  Qm'a  ego  Dominus  diligens 
judicinni,  et  odio  habens  rapinam. 

Is.  59J7  ;  —  01,8. 

E  kct  sz.  házastárs  éltében  minden  tanúskodik  ama  mély 
rokonszenvről,  mely  őket  egyesítette ,  és  mutatja,  mennyiben 
voltak  egymásra  méltók.  Megmutattuk,  mily  lelki  erővel  s  találé- 
kony szeretettel  igyekezett  Erzsébet  a  körötte  találkozó  sze- 
rencsétleneken segíteni  ;  most  már  azt  kell  megmutatnunk,  mint 
áldozta  föl  Lajos  bátorságát  s  katonai  ügyességét  az  Istentől  rá- 
bízott nép  érdekcinek  védelmére.  Veleszületett  igazságszere- 
teténél fogva,  melyet  már  más  alkalommal  főerénye  gyanánt  tün- 
tettünk fel,  annyira  tisztelte  alattvalói  jogait,  és  oly  mélyen 
érezte  a  rajtok  elkövetett  sérelmeket,  hogy  e  két  indok  elég 
volt  őt  hosszú  s  költséges  hadjáratokra  birni,  min  szomszédai 
s  hűbéresei  gyakran  megütköztek.  ^ 

így  1225-ben  értésére  esett,  hogy  alattvalói  közöl  néhá- 
nyan, kik  a  lengyelekkel  s  más  szláv  népekkel  kereskedelmi  vi- 
szonyban állottak,  Lengyelországban  Lubantsk  vagy  Lubitz  vára 
kőről  kiraboltattak;  a  lengyel-fejedelemtől  e  szerencsétlenek 
számára  kárpótlást  kért,  mi  neki  megtagadtatott.  Az  apostolok 
oszlása  napjára  0  tehát  Hassia,  Thüringia  s  Frankonia  lakóiból 


I)  Nii  nierket  was  der  niilder  logintsauier  forste  aibeit  und  koste  unie 
synearnien  Inthe  wille.  Rothep.  1712. 

*)  Ezen  ünnep  a  régi  naptárakban  a  IX.  századtól  kezdve  sz.  Jakab  lia  va 
i5-ére  vagyon  téve.  Célja  volt  az  apostoink  elszéledését,  nndőn  Urunk  menny- 
bemenete  sasi.  Lélek  eljövetele  után  a  népekhe/.  mentek,  emlékezetbe  idézni. 
Még  ma  is  megtartatik  Németországban  s  alothariugiai  egyházmegyékben. 


209 

egy  jeltMiltîkcny  hadsereget  gyűjtött  össze,  melyhez  az  oster- 
landi  lovagok  is  csatlakoztak,  s  e  sereget  titkon,  a  nélkül,  hogy 
indulása  célját  legkevesbbé  is  nyilvánította  volna,  egészen  az 
Elba  pártjáig  vczelle.  Midőn  Lipcséhez  ért  ,  hozzá  csatlakoztak 
még  a  szász  lovagok,  mert  ö  ezen  országnak  nádorgrófja  volt; 
és  a  misniai  páncélosok,  minthogy  ezen  ország  kiskorú  fejedel- 
mének, mint  saját  nővérétől  való  unokájának,  gyámja  volt;  s  csak 
most  jelenté  ki,  hogy  szándéka  vagyon  Lengyelországba  menni, 
Lubitz  várát  megszállni,  és  a  szegény  jobbágyain  elkövettetett  igaz- 
talanságot megbőszülni.  Átalános  bámulás  fogta  el  a  harcosokat, 
kik  föl  nem  foghaták,  miképen  határozhatá  magát  ily  hosszú  útra 
egyszerű  kereskedelmi  ügy  végett. ')Midön  végre  ellenvetéseikkel 
nem  voltak  képesek  őt  szándokálól  eltéríteni,  sokanvissza  akartak 
menni;  de  a  szégyentől  s  talán  szigortól  való  félelem  letartoztatta 
őket.  Kénytelenek  voltak  tehát  őt  Lengyelországba  követni,  mely- 
be serege  élén  berontott,  megelőzve  3500  válogatott  harcosból 
állóelőhadától,  mely  három  nappal  előbb  mintő,Lubantsk  elé  ért,  s 
míg  őt  várta,  fölgyüjtá  a  várost,  s  megrohaná  a  várat.  A  lengyel 
fejedelem  nem  kevéssé  vala  meglepetve,  midőn  hallá,  hogy  Thü- 
ringia  uralkodója  oly  távolról  jött,  s  egy  ily  hatalmas  sereg  élén") 
országába  rontott;  ajánla  tehát  neki  pénzbeli  elégtételt,  melyet 
Lajos  visszautasítoli,  azon  üzenettel,  hogy  ezt  akkor  kellett  volna 
tennie,  mikor  barátságosan  intette,  és  mielőtt  fegyvert  ragadott; 
mert  nem  akarja,  hogy  e  hosszú  út  hasztalan  legyen. ^  Lubantsk- 
hoz  érve,  azt  erősen  megszállá  ,  mire  a  lengyel  fejedelem  egy 
püspököt  küldött  hozzá  űj  s  még  fényesb  ajánlatokkal.  E  püspök 
monda  Lajosnak,  hogy  nem  kell  elfelednie,  miszerint  a  lengye- 
lek is  jeles  harcosok,  s  ha  haladék  nélkül  v  issza  nem  fordul,  a 
fejedelem  következő  hétfőn  eljő  seregével,  s  leveri  a  némete- 
ket. Mire  Lajos  viszonzá.  hogy  igen  óhajtana  a  herceggel  meg- 


<}  Du  sie düs  vernaiiicii  do  uiinderte  sich  das  gan(/.c  hcci  solches 
/uges,  von  dciii  henn.  I'lllicho  wcieii  gerne  daheiaiien  blciben  cet,  Alaiii  Lr- 
ííin.  p.  1283. 

'•*)  Dü  \er\vnndcrtc  er  sich  dcsscii  gar  sehr  dus  eiu  LaiidgiatVe  zii  I)ii- 
riiigei)  dbo  mit  solchcr  grosser  uiaclit   aiib'  t'cnieii  laiiden  iliii  stichte.  ii«   ott. 

*)  Kr  wolltc  sich  iiicht  iiiuson'^t  so  cin  fcnic  reyse  iiikI  /.«igk  gethuii. 
II.  ott. 

14 


210 

ismerkedni,  s  hogy  liélfôn  túl  még  8  napig  marad  helyben,  hogy 
lássa,  mily  vitézek  a  lengyelek.  ')  De  a  fejedelem,  lengyeléivel 
együtt  elmaradt.  Néhány  roham  után  a  vár  meghódolt,  s  miután 
Lajos  azt  földig  lerontatta,  visszatért,  egész  keleti  Németorszá- 
got a  legkedvezőbb  véleményben  hagyva  igazságszeretete,  bá- 
torsága és  a  szegény  nép  iránti  szeretete  felöl. 

Néhány  évvel  később  ismét  síkra  szállt,  az  előbbinél  még 
jelentéktelenebbnek  látszó  okból;  de  ezen  eseményekből  a  leg- 
jobb fogalmat  szerezhetjük  magunknak  szivjóságáról  ésjelleme 
népszerűségéről,  valamint  azon  kor  erényeiről,  melyeket  még 
részletesen  fogunk  előadni.  Két  vagy  három  évvel  előbb,  az  ei- 
senachi  vásáron,  midőn  a  boltokat  s  kirakványokat  szemlélte,  látott 
egy  szegény  házalót,  kinek  kis  árukészlete  gyüszük-,  tűk-,  kana- 
lak-, ónképecskék-  és  női  ékszerekből  állott.-)  A  herceg  kérdé, 
ellátja-e  e  kis  kereskedés  az  életre  szükségesekkel;  Uram!  felelt 
a  házaló  :  „Koldulni  szégyenlek  ,  erőm  sincs,  hogy  napszámra 
dolgozhatnám  ;  de  ha  magányosan  bátorsággal  járhatnék  egyik 
városból  a  másikba.  Isten  kegyelmével  megélnék  e  kis  kereske- 
désből, sőt  annyira  is  növelhetném,  hogy  az  éwégén  kétszer  annyi 
lenne,  mint  elején."  0  A  jó  herceg  szánalomra  indítatva,  így 
szóla  hozzá  :  „Én  neked  szabad-meneti  levelet  adok  egy  évre  : 
tartományaim  egész  terjedelmében  adót  és  vámot  nem  fogsz 
fizetni.  Mennyire  becsülöd  podgyászodat  ?"  Húsz  schillingre" 
felelt  a  kereskedő.  „Adj  neki  20  schillinget,  szóla  a  herceg  az 
öt  kísérő  kincstárnokhoz,  és  adass  neki  saját  pecsétemmel  ellá- 
tott szabad-meneti  levelet."  Azután  a  kereskedőhöz  fordulva, 
monda;  „En  félig  részt  akarok  venni  kereskedésedben,  igérd  meg, 
hogy  hü  társ  leendesz,  és  én  kártalanítani  foglak."*)  A  szegény 
kereskedő  örömében  bizalommal  és  sikerrel  útnak  indult.  Uj  évre 


')    VVas  dic  Poieu  vor  Leiitc  wereii,  Winkehnami.  p.  259. 

('^  Und  ginge  diirch  korzc  wile  ,  und  besuhe  dy  kraenier.  N(i  lant  er  gar 
eynen  aiincn  krcincr  mit  cynie  verlíchin  krame,  der  hatte  fíngirhiite;  nal«Iin, 
driimmen,  íloiten,  bjieii,  vorspan  und  leflfele.  RoHie  p.  1709. 

')  !ch  wolde  niich  von  Gotcs  gnadin  wo  von  dessenie  krente  irnerin. 
u.  ott. 

*)  Ich  well  din  geselle  werde  mit  der  krenieríe,  globe  mir  gctruwe  ge- 
sellschaftj  und  ich  will  dich  schadelos  haltén.  Rothe. 


211 

fölkereste  nemes  társát  Wartburgban,  s  megmutatá  neki  szépen 
növekedeti  podgyászát,  melyből  a  herceg,  szolgái  számára  némi 
kicsinségeket  megtartott.  Minden  év  elején  megjött  a  kereskedő 
Wartburgba  ,  hogy  kisded  vagyona  növekedtéböl  a  herceget  il- 
lető részt  meghozza  ;  de  ez  nem  sokára  annyira  ment,  hogy 
már  hálán  el  nem  vihette ,  hanem  szamarat  kellé  vennie,  s  ez- 
zel mindig  távolabb  és  sikeresb  utakat  tett. 

Történt  azonban  1225-ik  év  vége  felé ,  hogy  kereske- 
dőnk Velencében  lévén,  sok  külföldi  drága  árút  vett,  u.  m.  gyű- 
rűket, karpereceket,  női  melltüket,  koronákat,  drága  kövekkel 
kirakott  fejdíszeket,  diadémeket  elefántcsont  kupákat  s  tükrö- 
ket, késeket,  kigyónyelveket  sklárisból  készült  sz.  olvasókat  ') 
s  a  t.  Midőn  visszaindult  Thüringiába,  hogy  a  következő  év  ele- 
jére szokása  szerint  Wartburgban  lehessen.  Frankoniában  Würz- 
burgba  érkezett,  hol  áruit  eladás  végett  kirakta.  A  frankok  több, 
tetszésök  szerinti  ékszert  láttak  nála,  melyeket  nőik  vagy  ba- 
rátnéik  számára  szívesen  kiválasztottak,  -)  de  meg  nem  akartak 
fizetni.  A  várostól  bizonyos  távolságra  lesben  várták  elindulását 
a  városból,  s  midőn  arra  utazott,  rárohanva  megfoszlák  áruitól  s 
szamarától  ;  ő  ugyan  előmutalá  a  thüringiai  herceg  szabad-me- 
neti levelét,  de  ez  csak  günyolási  anyagot  szolgáltatott  a  rab- 
lóknak, sőt  még  öl  is  megkötözve  el  akarták  hurcolni ,  s  csak 
nehezen  szabadulhatott  kezeikből.  Szomorúan  jött  tehát  Eise- 
nachba,uráhozstársához,2)selbeszélte  szerencsétlenségét:  „Édes 
komám,"  szóla  a  herceg  nevetve,  „ne  búsulj  annyit  áruink  vesz- 
tén, légy  türelemmel,  s  bizd  rám,  én  majd  visszaszerzem  azo- 
kat." *)  Azonnal  összegyüjté  a  környék  grófjait ,  lovagjait  és 
fegyverhordóit,  sőt  még  parasztjait  is,  kik  gyalog  harcoltak  ,  s 
élőkre  állván,  haladék  nélkül  Frankoniába  rontott,  s  mialatt  sza- 
mara után  tudakozott,  az  országot  egész  Würzburg  kapujáig  fel- 
dúlta. Ezen  berohanás  liirére  a  würzburgi   herceg-püspök  kér- 


'3  Nattinie  zemigeu  und  coiallcn,  puler  iioster,  imd  deigkichin  u.  ol* 

'■*)  Vnde  sy  eriii  wibiii  iinde  aioycn  gebia    woldJn.  n.   ott. 

')  Und  íjuaiu  /en  synic  hcirin  unde  geselliii    tiniig,  ii.   ott. 

^)  Do  aiítwerte  eine  der  niildcr  forstc  lachinde,  nnde  spiach  .  .,iVIyii 
liber  gcselle,  betruwc  didi  niclit  nnrnc  nnsirii  kraiii,  nnd  /ncli  vuch  nci- 
gín.  n.  ott. 

14* 


212 

dczteté^  mit  jelentene  az  ily  viselet;  s  nzon  feleletet  nyerte  a 
hercegtől,  hogy  bizonyos  szamarat  keres,  melyet  a  püspök  alatt- 
valói elragadtak  tőle.  ')  A  püspök  visszaadatá  tehát  a  szamarat 
s  podgyászt ,  a  herceg  pedig  diadalmasan  visszatért  az  általa 
ekképen  védelmezett  szegény  nép  nagy  csodálkozására. 

Azonban  míg  ö  így  foglalkozott,  II.  Frigyes  császártól 
meghívást  nyert,  hogy  Olaszországban  hozzá  csatlakozzék;  el 
is  indult  azonnal,  s  még  a  tél  vége  előtt  átlépte  a  havasokat.  Az 
egész  Bologna  s  más  fölkelő  városok  ellen  intézett  hadjáratban 
a  császár  mellett  volt,  s  1226-ban  hűsvét  körül,  akremonai  nagy 
gyűlésen  is  megjelent. A  császár,  bátorságával  s  áldozatkészségé- 
vel annyira  meg  vala  elégedve,  hogy  nővérének,  Judithnak  ,  az 
utolsó  határgróf  Özvegyének  halála  esetére, Misnio  határgrófságot 
Ígérte  meg  neki,  ügy  szintén  mindazon  tartományokat  is,  melye- 
ket Poroszországban  s  Lithvániában  meghódít,  hova  a  keresztény 
vallást  szándékozott  bevinni.-) 


XIII.  FEJEZET. 

IVlint  pusztította  Tliüringiát  egy  nagy  éhség,  s^niiiK  gyakorolta  a  kedves 
szent  Ei/.sébct  a/-  írg-ilinassag  cselekedetét. 

Esiirivi,  et  dedistis  niilii  mandura- 
re  :  siti\  i,  et  dedistís  iiiiiii  bibére  : 
liospes  ciani ,  et  collegi.stis  nie  : 
niidus,  et  cooperuistis  nie  :  in- 
firnius,  tjt  \  i.silastis  nie  :  in  caicerc 
eraiii,  et  venisfis  ad  mc.  Mattli. 
25,35-30. 

Alig  Utazott  el  a  herceg  a  császár  lobogója  alá ,  azonnal 
egész  Németországban  rettentő  drágaság  jelenkezett .  de  külö- 
nösen Thtíringiát  pusztította  leginkább.  A  szegény  kiéhezett  nép 

•3  Waz  lier  damede  nicyneíc.  Do  antivene  der  Landgrafe,  lier  suclitc 
synen  esil,  den  me  syne  man  genoinnien  lietlc.  u.   ott. 

^)  K  szándok  néha'ny  évvel  későbben  a  német  lovagrend  által  hajta- 
tott végre,  melynek  Lajos  fivére,  Konrádj  egyik  nag} mestere  volt  ;  hihet- 
jük azonban,  hogy  Erzsébet  férjének  tervei  ncra  voltak  minden  befolyás  nél- 
kül ezen  eseménye  nézve,  mely  következményeiben  egyike  a  középkor  leg- 
fontosb  esentényeinek.  Beithold,  Mss.  Goth.  vSagitt.  etc. 


213 

a  végsöre  vala  kényszerítve;  ellepték  a  mezőket,  utakat  s  erdő- 
ket, s  összekeresték  a  g-yökerckot  s  vadgyilmölcsöket ,  melyek 
közönségesen  csak  állatoknak  szolgáltak  táplálékul.  Éhségtől 
kényszerítve  fölemésztették  még  az  elhullott  lovakat  és  szama- 
rakat, sőt  a  legulálatosb  állatokat  is  ;  s  e  sanyarú  élelemforrás 
mellett  mégis  sokan  az  éhségnek  estek  áldozatul  annyira,  hogy 
az  országutak  el  voltak  lepve  tetemeiktől.  ') 

Ennyi  nyomor  láttára  Erzsébet  szive  végtelen  szánalomra 
gerjedett;  egyedüli  gondolatja  ,  éjjeli  és  nappali  foglalatossága 
marosak  szerencsétlen  jobbágyai  nyomorainak  enyhítése  volt. 
Wartburg,  hol  férjétől  hátrahagyatott,  határtalan  szeretet  tűzhe- 
lye lett.  honnét  szünet  nélkül  számtalan  jótétemény  áradott  a  kör- 
nyék lakóira.  Először  is  kiosztott  a  fejedelemség  szükölködői 
között  a  fejedelmi  kincstárban  levő  minden  pénzt,  mi  —  604 arany 
forintot,  azon  időben  nevezetes  összeget  tett,  s  némely  uradal- 
mak legújabban  bejött  jövedelmeiből  állott.  -)  Azután  kinyittatá 
a  szegényeknek,  a  házi  tisztviselők  ellenzései  dacára,  férje  min- 
den magtárát ,  és  a  nélkül,  hogy  legkevesebbet  is  visszatartott 
volna,  kiosztatott  közöttük  mindent,  mi  annyira  ment,  hogy  — 
némely  kortársak  szerint  —  ha  a  szegények  között  kiosztott 
gabonát  vissza  akarták  volna  váltani,  a  fejedelemség  két  legna- 
gyobb várát  és  több  városát  kellett  volna  zálogba  adni.^)  Azon- 
ban e  határtalan  bőkezííségben  eszélyesen  járt  el ,  s  a  helyett, 
^ogy  a  gabonát  nagy  részletekben  osztotta  volna  ki,  mindenkinek 
naponként  székségeihezalkalmazottrészletet  adatott. *)Hogy  végre 
minden  költségtől  megszabadítsa  őket,  nem  osztotta  ki  a  lisztet? 
hanem  kenyeret  süttetett  a  vár  sütőkemencéiben,  mennyire  azok 
száma  s  terjedelme  engedte,  s  így  a   meleg  kenyeret  nyüjtá    a 


')  Sie  sich  neieleii  von  deii  Kreute;)  —  und  Wüizen  giob  als  dic 
Schwein  ...  —  Knoten  holzopffel  iíná  schleeii  —  Aiich  hayntottcn  sy  das 
alleassen.  —  Pferden  csel  sy  iiicht  vergassen.  —  Das  asseii  sy  allés  ane 
brodt ...  V.  Rhyf.  §.  22. 

*J  Rader  Bavaria  Sancta  -  TiircUheiin  hist.  g'eiieal.  de  la  maison  de 
liesse,  Winckeliiiann  p.  200.  \ 

'^)  Das  man  meynt  luan  luiis  gar  gelüsen  —  Beyd  l)m»j;ae  iindetli- 
che  stetc  — Das  man  kiinde  veigelten  damitte  —  Das  Korn  und  das  brot 
alléin,  n.   ott. 

*)  Theod.   m.9. 


214 

szerencsétleneknek.')  Kilencszáz  szegény  jelent  meg  naponként 
nála  élelemért,  s  mindnyájan  jótéteményekkel  halmozva  tértek 
vissza.  ^) 

De  még  nagyobb  volt  azok  száma,  kik  betegség  vagy  gyen- 
geség miatt  meg  nem  mászhaták  a  hegyet,  melyen  a  fejedelmi  lak 
állott;  s  ezek  voltak  azok,  kik  iránt  megkettözleté  gondosko- 
dását és  könyörületet  a  sanyarú  időben.  Maga  vitte  le  a  hegyen 
némely  kiválasztott  betegnek,  önnön  és  szolgálóiéikeinek  mara- 
dékait, mihez  alig  mertek  nyúlni,  félvén,  hogy  a  szegények  ré- 
sze kisebb  leszen.^)  A  várhegy  oldalában  épült,  28  ágygyal  ellátolt 
koródába,  melyről  már  szólottunk,  oly  betegeket  helyezett,  kik 
különös  segélyt  igényeltek,  s  akkép  rendezé,  hogy  midőn  egy 
beteg  meghalt,  azonnal  más  foglalja  el  helyét.'')  Nem  sokára  még 
két  kórodat  építetett  Eisenachban,  az  egyiket  a  Szentlélek  párt- 
fogása alatt,  a  sz.  György  kapu  közelében,  ügyefogyott  nők  szá- 
mára, ^)  a  másikat  pedig  sz.  Anna  védnöksége  alatt,  mindenféle 
betegek  számára,  mely  utóbbi  még  jelenleg  is  fenáll. '')  Kivétel 
nélkül  naponként  kétszer,  reggel  és  este,  meglátogatta  a  fiatal  fe- 
jedelemnő  szegényeit  a  koródákban,  nem  ügyelve  a  várból  leve- 
zető kényelmetlen  út  fáradalmaira,  vitt  nekik  mindent,  mi  nekik 
szükséges  vagy  kellemes  lehetett.  ^)  Odaérkezvén  a  nyomor  e 
menedékeibe,  ágyról  ágyra  menvén,  kérdé  a  betegeket  kí- 
vánságuk felől,  s  a  legvisszataszítóbb  szolgálatokat  is  oly  buz- 
galommal és  gyöngédséggel  végezte  köröttük  ,  milyent  egyedül 


•)  Vita  Rh}  tin.  26. 

■''}  Sed  et  nongenti  panpeies  qnotidie  in  conspectu  eiiis  per  ministros 
de  consolatione  eleemosynariirn  reKciebaiitiir.  Tlieod.  III.  30. 

3)  Theod.  1.  c. 

^)  Infirmos  et  débile*  pl  úrim  os  qui  generalem  expectare  non  pote- 
rant  eleemosynam  .  •  .  Ut  uno  mortuo  contínuo  altér  utebature  ins  leclo. 
u.  ott. 

')  Némelyek  szerint  e  kóroda  az  clso  keresztes-háború  korában 
alapítatott,  de  minden  esetre  Erzsébet  által    nagyobbitatott. 

«)  A  bemenet  fölött  látható  felirat  szerint  1229-ben  Erzsébet  által 
alapitatott,  de  az  év  valószinuleg  hibásan  vagyon   följegyezve. 

'')  Non  obstante  montis  altitudine,  bis  in  die  mane  et  vespere  omnes 
infirmos  suos  personaliter  vjsitavit,  Dict.  IV.  Ancill.  ■—  Mit  grossem  An- 
leeiten  .  . .  Mars  de  Heid. 


2i5 

isten  szeretete  és  különös  kegyelme  volt  képes  szivébe  ön- 
leni.  Önnön  kezeivel  nyújtott  élelmet  a  legundorítóbb  betegség- 
ben szenvedőknek;  önnön  kezeivel  vetette  meg  ágyaikat,  söt  fel- 
emelte, s  egyik  ágyból  a  másikba  hátán  vagy  karjai  között  vitte 
ökel;  saját  fátyolával  törölgcté  meg  arcukat,  orrukat  s  ajkaikat,') 
s  mindezt  oly  vidorsággal  s  szeretetre  méltósággal  tévé,  melyet 
semmi  sem  volt  képes  megzavarni.  Ámbár  természete  undorodolt 
a  rósz  levegőtől,  s  lehetetlen  volt  neki  magát  hozzá  szoktatnia, 
mégis  megmaradt  a  beteg  szobák  fojtó  légkörében  még  a  leg- 
forróbb nyárban  is  ,  anélkül,  hogy  legkisebb  undorodást  mu- 
tatott volna,  míg  komornái  ellankadva  fönhangon  zúgolódtak.^) 

Míg  kíséretének  szive  dobogott  az  undortól,  —  mond  egy 
17-ik  századbeli  jámbor  szerzetes,  —  addig  ö,  az  édeni  fejede- 
lemné  mosolyogva  monda  :  Ha  majd  Isten  ítélőszéke  elé  jövök, 
s  kérdeznek,  szolgállam-e  a  szegényeknek  ;  igen,  Uram  !  fogom 
felelni ,  és  pedig  annyira,  hogy  még  lányaim  és  szolgalóim  is 
gyakran  roszul  lettek  tőle.  ^) 

E  koródák  egyikében  még  egy  különös  menedéket  állított 
föl  szegény  beteg,  elhagyott,  vagy  árva  gyermekek  számára  ; 
ezek  képezek  gyöngédsége  különös  tárgyát,  ezeket  halmozá  ki- 
válólag  szende  szeretetteljes  gondoskodásával;  de  érzék  is  azon- 
nal gyermeki  szíveik,  mily  kedves  anyát  adott  nekik  az  Úr  nyo- 
morukban. Valahányszor  közéjök  jött,  eléje  futottak,  és  mint  a^ 
anyjok  szárnyai  alá  rejtező'*)  kicsi  madarak,  „Anyám,  Anyám!" 
kiáltással  ruhájába  ragaszkodtak.  Ő  Leülteié  őket  maga  körül, 
kis  ajándékokat  oszta  ki  közöttük,  kérdezé  őket  állapotjok  felöl  ; 

')  AbomiiKibiles  magis  inter  eos  et  débiles  qiiosdani  pavit,  qnibns- 
ílain  stravit  alios  ín  hiiineros  snos  sii.>)tiilit  .  .  .  IlilarKer  manibiis  tractans 
eos  fdclei  ipsoniin  salivam.  spiiti'.ni  .  sordes  oris  et  nariiim  velo  siii  capítis 
detergebat.  Theod.  I.  c. 

2)  Kt  licet  nullám  coiniptionein  aëris  alias  ubicuiique  potiierit  sii- 
stinci'c,  infinnoruni  tanseu  eiiani  íii  aestivo  tenipore  foetores  qiios  ancillae 
graviter  et  ciim  nmrmiire  vix  tolerabant,  ipsa  sine  horroré  etc.  Theod.  I.  r. 

')  Les  apanages  d'un  cavalier  chrétien,  descritsen  faveur  de  Her- 
niann  Philippe  de  Mérode,  marquis  de  Tiélon  ect.  par  le  P.  Matthieu  Martin 
religieux   Minime.  Mons.   1028  (T.  bl  ) 

')  Quaedinadnïodum  piilli  congregantur  sub  alis  galUnae,  ita  snb  alis 
maternitatis  cius  parvuli  illi  paupei3S  rcqnioscentes  uvebantur.  Theod.   I.  c. 

^)  Daz  sie  gein  ir  liefen  —  Muter,  muter  riefen.  Cod,  Harnist.  p.  389. 


216 

röképen  pedig  azok  iránt  mutatóit  legfőbb  szeretetet  s  könyörü- 
letet, kiknek  betegségök  legnagyobb  undort  gerjesztett;  térdeire 
vévé  őket,  s  ügy  lialmozá  szeretetével.  ') 

Azonban  nem  csak  jótevönö  volt  e  boldogtalanokra  nézve, 
hanem  barálnéjok  és  meghittjök  is.  Egy  szegény  beteg  egykor 
titkon  elbeszélé  neki^  hogy  lelkiismeretét  bizonyos,  még  ki  nem 
fizetett  adósság  terheli  ;  mindjárt  meg  is  nyugtatta  azon  Ígéret- 
tel, hogy  kifizeti  helyette,  mit  azonnal  meg  is  tett."") 

Azon  idő  alatt,  mely  a  betegek  ápolásából  fenmaradt ,  be- 
járta Wartburg  környékét,  élelmet  és  segélyt  vitt  azon  betegek- 
nek, kik  a  várba  föl  nem  mehettenek;  meglátogatta  ilyenkor  a  leg- 
kisebb gunyhókal,  és  lakóinak  a  legalacsonyabb,  rangjával  leg- 
ellenkezöbb  szolgálatot  tévé.  Egykor  egy  ily  szegénynek  hajlé- 
kába lépvén,  öt  egyedül  találta  ,  ki  siránkozva  tejet  kért  tőle, 
mert  neki,  —  úgymond,  nincs  ereje  a  tehenet  megfejni  ;  az  alá- 
zatos hercegné  azonnal  az  ólba  ment,  s  a  szegény  ember  tehe- 
nét saját  kezeivel  akarta  megfejni;  de  az  állat  nem  lévén  ily 
gyöngéd  kezekhez  szokva,  nem  engedte  meg  neki  e  jó  szándé- 
kot magán  végrehajtani.  ^) 

A  haldoklók  ágya  mellé  iparkodott,  s  hogy  megédesíthesse 
utolsó  küzdelmöket,  végsohajaikat  a  testvéri  szeretet  csókjával 
fogta  föl,  s  órákig  buzgón  kérte  az  Istent,  hogy  e  nyomorultak- 
nak szentelje  meg  végokét,  s  vegye  fel  őket  örök  dicsőségébe.  *) 
Még  hüvebb  volt  mint  valaha  szokásához  a  szegények  temetésén 
megjelenni,  ésahalomás  növekedésének  dacára  naponként  látták 
őt  mint  kisérte  a  sírba  holt  testöket;  miután  előbb  azokat  saját 
kezeivel  bepólyázta  volna  azon  vászonba  ,  melyet  maga  ké- 
szített e  célra,  vagy  ruhái  között  hozott.  ^)  E  végből   egy  nagy 


1)  Sibi  íiliaHter  assidendo .  . .  scabiosos,  infiimos  débiles,  magis  sor- 
didos  et  déformes  specialiter  dilexit ,  capita  eoium  manibus  attiectans  et 
in  siiiu  sno  coliocans.  Th.  1.  c. 

2)  U.  ott. 

^)  In  loco  secreto  vaccani  uinlgere  volebat  .  .  .  Sed  vacca  insolenter 
se  habeiis  non  siistinuit  Dict.  IV.  Ancill  2017. 

*)  Fass.f.  60. 

')Ad  niortuonim  pauperum  sepiiUuram  vestes  propriis  manibus  fecit 
jpsosque  tractans  et  manibus  tangeus,  eorum  humilitercxequiis  studuit  interessé. 
Th.  1.  c. 


217 

("ályolt  vagdalt  össze,  mit  közönségesen  hordozott.  ')  De  azt  nem 
szenvedhette ,  ha  a  gazdagok  temetésére  drága  új  kelmé- 
ket használtak,  hanem  inkább  azt  kivánta,  hogy  ezek  helyett 
ócskát  használjanak,  a  szegényeknek  adván  a  drága  kelmék 
árát.  -) 

A  szegény  foglyok  sem  kerülték  ki  gondoskodását  s  figyel- 
mét; meglátogatta  őket  mindenütt;  mennyire  tehette,  pénzen 
váltotta  ki,  kivált  azokat ,  kik  adósság  végett  sínlettek  börtön- 
ben; kötözte  s  gyógyítgatta  békó-okozta  sebeiket,  azután  térdre 
borült  melletlök,  s  velők  együtt  kérte  az  Istent,  hogy  őrködjék 
fölöttük,  s  mentse  meg  minden  jövendő  büntetéstől  ^) 

Mind  e  foglalatosságok,  melyek  oly  alkalmasak  az  emberi 
lelket  fárasztani,  iszonyra  és  türelmetlenségre  hangolni ,  benne 
örömet  s  mennyei  békét  idéztek  elő.  Míg  így  halmozá  szegény 
lestvéreit  szerelete  kincseivel,  szive  s  gondolata  az  Úrra  volt 
függesztve,  s  gyakran  félbeszakítván  jótékony  foglalatosságát, 
fenbangon  könyörgött:  „Oh  Uram!  nem  hálálhatom  meg  eléggé, 
hogy  alkalmat  adtál  e  szegényeket,  kik  legdrágább  barátid,  föl- 
keresnem, és  megengeded,  miszerint  magam  szolgálhassak  nekik. 
Egykor,  midőn  a  kórházban  épen  e  röpimát  rebegé,  a  szegények 
egy  angyalt  hittek  látni,  ki  megjelent  neki  s  monda  :  „Örvendj 
Erzsébet,  mert  te  is  a  mindenható  barátnéja  vagy,  és  ragyogsz? 
mint  a  hold,  az  ő  színe  előtt.'') 

Más  csodajelenetek  is  nyilvánílák  az  együgyű  hiv  lelkeknek, 
mennyire  tetszik  Istennek  e  fejedelcmné  alázatossága  és  szere- 
lete. 5)  Egykor  a  városban  lévén,  cserépedényeket,  gyűrűket  s 
más  üvegjátékszereket  vett  fölfogadott  kisdedei  számára  ;  *")  s 
midőn  visszatért  kocsiján  a  várba,  a  különféle  tárgyakat  köpenye 
alatt  tartva,  a  kocsis  ügyetlensége   következtében  fölborúit,  s 


^)  Ipsa  velum  liiieuin  albissiinum  et  niagiinui  cet.  ii.  ott. 

^)  Novis  liiiteis  et  camisiis  non  sinebat  involvi.  ii.  ott. 

^)  Pass.  f.  60. 

^  )  Pass.  f.  60. 

^3  Ipse  antem  pietatis  amatőr  Üeus,  in  rebus  vilibiis  opus  suac  ina- 
gnitiidinis  de nionsf ravit.   Tlieod.  I.  c. 

'^)  Pai'vulis  suis  infírniis  vascula  víotilia,  aunulos  vitreos  et  quae- 
dam   alía  puerorum  jocaiia  opportuna  xénia  proprio  pallio  defenet.  u.  ott. 


•-'  218 

egy  magas  szikláról  egy  kőrakásra  esett.  Erzsébet  azonban  leg- 
kisebb sérülést  sem  szenvedett,  s  játékszerei  közöl,  melyeket 
azonnal  a  kisdedek  közölt  kiosztott,  egy  sem  tört  össze.  ') 

Más  alkalommal  ismét  kötényében  élelmi  szereket  vitt  egy 
csoport  szegényhez,  és  kellomellenül  vette  észre,  miszerint  nincs 
annyi,  hogy  mindegyiknek  adhasson,  mert  számuk  minden  pilla- 
natban növekedett.  Az  eloszlás  alatt  tehát  bensöleg  könyörgött  az 
Istennek,  és  íme  az  elosztott  darab  helyét,  más  foglalta  el ,  any- 
nyira,  hogy  még  sok  fönmaradt,  miután  már  mindenki  megkapta 
részletét.")  Midőn  azután  társnéival  a  várba  visszament, dicsöítéaz 
Istent,  ki  mindenható  erejét  vele  közölni  méltóztatott,  azon  vilá- 
gos Ígérete  szerint:  „Bizony  mondom  nektek,  ha  ki  hiszen  bennem^ 
azon  cselekedetekel,  melyeket  én  cselekedtem  ,  ö  is  fogja  cse- 
lekedni, sőt  még  ezeknél  nagyobbakat  is.  Ján.  14,  12. 

De  nem  csak  azok  tapasztalak  szeretetét  s  gondoskodását, 
kik  fejedelmi  székhelye  közelében  laklak,  hanem  férje  államai- 
nak még  legtávolabb  levő  lakói  is  tárgyai  voltak  legfőbb  anyai  sze- 
retetének. Szigorú  parancsot  adott  ki,  hogy  férje  mind  a  négy 
fejedelemségéből  begyülő'^)  jövedelem,  kizárólag  az  éhség  kö- 
vetkeztében Ínségre  jutott  lakosok  gyámolítására,  és  nyomoraik 
enyhítésére  fordítassék,  és  e  parancs  teljesítését,  a  legtöbb  her- 
cegi hivatalnok  ellenszegülése  dacára,  szigorúan  sürgette.  Sőt 
mi  több  ,  hogy  a  segélyt  a  szegények  azon  részénél  pótolja, 
melynek  a  távolság  végett  személyesen  nem  szolgálhatott,  el- 
adatá  drágaságait,  ékszereit  s  más  becses  tárgyait,  s  azok  árát 
osztá  ki  a  szegények  között.*) 

Ezen  intézkedés  egész  az  1226-iki  aratásig  folytatott; 
akkor  összehivá  a  hercegné  az  egész  országból  a  szegény  s 
munkaképes  férfiakat  s  nőket,  s  ezeket  sarlóval,  új  inggel,  és  hogy 
a  tarló  lábaikat  meg  ne  sebezze, 5)  lábbelivel  ellátván,  munkába 
küldötte  ;  azoknak,  kiknek  munkára  nem  volt  elég  erejök,  e  végre 


')  De  i'upc    altlssiiiia    praei  upta  cecidenmt.   Kcce    licet  ad  pctrain 
aliisa.  .  .  at)  ipsa  siint  pneris  pio  solatio  distributa.  ii.  ott. 

2)  Vita  Rhyt,  §.  23.  Theod.  1.  c. 

3)  Thiiringia,    Hassia,  a  sxász  palatinatiis,  és  Osterland. 
»)  Theod.  I.  c. 

'=>)  Ne  pedes  in  culniis  offenderent.  Dict.  IV.  Ancill.  2018. 


2í9 

csináltatott  vagy  vásárlotl  öltünyökel  adott  ;  mindezen  adomá- 
nyokat saját  kezeivel  osztá  ki.  Minden  távozó  szeg-énylöl  sze- 
retetteljesen vett  bucsiít,  ')  s  kis  Osszeo-gel  ollátta  őket,  s  midőn 
pénze  elfogyott, selyem  fátyolait  s  ruháit  oszlá  ki  a  szegény  asszo- 
nyok között,  mondván  :  „Nem  akarom,  hogy  e  tárgyakat  fényűzés- 
re használjátok,  hanem  hogy  eladván  azokat ,  árukon  szerezzé- 
tek meg  magatoknak  a  szükségeseket,  és  hogy  lehetségtek  sze- 
rint munkálkodjatok,  mert  irva  vagyon,  ki  nem  dolgozik,  ne 
is  egyék.''  ')  Egy  szegény  agg  nö,  ki  a  hercegnétől  inget ,  ci- 
pőt és  köpenyt  kapott,  annyira  elragadtatott  az  örömtől,  hogy 
azon  felkiáltással  :  —  életemben  soha  sem  tapasztaltam  ily  sze- 
rencsét, —  halolt  gyanánt  a  földre  rogyott.  A  jó  Erzsébet  meg- 
rettenve, gyorsan  fölemelte,  s  bűnül  rová  fel  magának,  hogy  vi- 
gyázatlansága által  a  szegény  asszony  éleiét  veszel yezteté.  ^) 

Mi  gyöngéd  tisztelettel  s  szorgos  gonddal  vizsgáltuk  a  he- 
lyeket, melyek  a  kimeríthetlen  szeretet  s  mennyei  odaengedés 
színhelyei  voltak  ;  követtük  a  meredek  ösvényeket ,  melyeket  a 
szegényeke  fáradhatlan  barátnt\jának  lábai  tapodtak;  sokáig 
legeltettük  szemeinket  a  gyönyörű  nagyszerű  tájképen ,  mely 
Wartburg  magasáról  a  vizsga  szemnek  kinálkozik,  azon  gondo- 
lattal, hogy  Erzsébet  szemei  is  élte  nagyobb  részén  át  tekin- 
tek e  szélesen  kiterjedő  tájt,  melyet  egészen  átölelt  azon  sze- 
retetpillanatlal,  melynek  e  földön  sem  forrása,  sem  jutalma.  És 
íme,  e  királyi  jótevőnétől  alapított  emlékek  mind  elvesztek;  a 
nép,  atyai  hitével  együtt  őt  is  elfeledé  ;  csak  néhány  név  maradt 
hátra ,  mely  a  kat.  vándornak  e  sz.  nő  nyomait  mutatja.  Magá- 
ból Wartburgból  is  Luthernek,  *)  a  pártos  és  győztes  gőgnek  em- 
léke kiszorítá  az  alázatos  és  szeretetteljes  Erzsébetét;  azon 
ódon  kápolnában,  melyben  oly  gyakran  imádkozott,  az  eretnek- 


1}  Valediceiis  aiUciii  recedeiitibiis  singnlis  dona  ubtiilit.  Tlicod.  1.  c. 

'')  Nolo  qiiod  his  ad  voliiptateni,  sed  vendendo  ad  vestrani  utamíni  ne- 
cessítatem,  et  pro  viribns  justis  laboribiis  insjstatis  ;  Scriptum  est  enim  :  Qui 
non  laborat,  nec  mandncet.  Dict.  IV.  Ancill.  1.  c. 

3;  Theod.  i.  c. 

*}  Oda  rejtette  üt  a  szász  választó  a  woiinsi  gyűlésről  visszatérte 
után,  hojjy  a  rá  kimondott  ítélettől  .nejfszabad;<sa,  K  menedékhelyet  szerényen 
Pathmos  szigetének  nevezé. 


220 

fö  székét  mulatják  az  utasnak.  De  azon  kóroda  helye,  melyet  fe- 
jedelmi palotája  kapui  e!é  építetett,  hogy  a  fejedelmi  fény 
közt  is  mintegy  emlékeztesse  öt  az  emberiség  nyomoraira,  e  sze- 
rény és  elrejtett  hely  föntartá  nevét.  E  kóroda  helyére,  100  év- 
vel halála  ntán,  1331-ben,  komoly  Frigyes,  akkori  országos  gróf 
által  a  ferenciek  számára  zárda  épíletelt ,  mely  a  hitújítás  ko- 
rában Eiscnachban  levő  17  más  zárdával  és  egyházzal  egy  napon 
lön  kirabolva  s  lerontva  ,  mikor  az  áldozárok  s  szerzetesek  a 
nép  ocsmány  gűnykiáltásai  között  a  „Téged  Isten  dicsérünket" 
énekelve,  kettenként  távoztak  a  városból.')  Az  ország  jótevőjé- 
nek emlékszobra  sem  részesült  nagyobb  tiszteletben,  mint  a 
többi;  kövei  a  vár  erődjeinek  kijavítására  használtattak.  De  hátra- 
maradt egy  forrás,  melynek  tiszta  hideg  vize  egy  kőbe  vájt,  min- 
den ékesség  nélküli  medencébe  foly,  hacsak  az  azt  környező 
virágokat  s  zöldelő  füveket  annak  nem  veszszük.  Ezen  forrásnál 
szokta  vala  a  hercegné  önnön  kezeivel  a  szegények  ruháit  ki- 
mosni, -)  és  ez  még  most  is  E  r  z  s  é  b  e  t  kútjának  nevezte- 
tik. A  körötte  levő  sürü  bozót  e  helyet  az  elmenők  legna- 
gyobb részének  szemei  elöl  elrejti  ;  láthatók  még  egy  körfal 
némi  maradványai  is,  s  ezt  a  nép  Erzsébetkertjének  ne- 
vezi. 

Egy  kis  távolságra  kelet  felé,  azon  hegy  aljánál ,  melyen 
Wartburg  áll,  és  ezen  hegy,  s  egy,  1394-ben-^)  sz.  Erzsébet  tisz- 
teletére épített  karthausi  zárda  között  bájos  völgy  terül  el  a  szem 
előtt,  mely  rózsákkal  és  lilimokkal  díszített  rétek  között  csörge- 
döző  pataktól  öntöztetik;  ennek  partjait  tisztes  tölgyek,  Germa- 
nia  őserdeinek  maradványai  árnyékolják.  E  völgy  fordulatai  ál- 
tal egy  elrejtett  szorost  képez,  melyben  egy  kis  gunyhó  látható, 
mely  egykor  kápolna  volt;  itt  jött  össze  Erzsébet  az   Isten  és 


i^  1 524-ben.  Olvasd  erre  nézve  egy  prot.  történésznek  eme  níegható 
elbeszélését:  j^Bericht  von  (1er  Stadt  Eisenach.'"   189.  és  220.  1. 

^)  ^^'^Sy  inasok  szerint  a  szegények  magok.  I..imperg  das  im  Jahr  1702 
lebende  und  schwebende  Eisenacb.  220.   1. 

*)  E  karthausi  zárda,  mely  Ei zsebet  háznak  neveztetett,  hasonlóké- 
pen tökéletesen  lerontatott.  Egyetlen  kő  maradt  meg  belőle^  mely  egy  sír- 
boltra használtatott  ;    helyét  ma  a  javi'tóház  és  fiivészkert  foglalja  el. 


221 

önnön  baráljaivtíl  a  szcgóiiyekkci  ;  oda  oZíilll  le  ('Iclini  szcrokk»:l 
terholvc,  titkos  ösvényeken,  erdőkön  keresztül  a  györiíród,  eszes 
és  íaradliallan  rejedeleniné,  hogy  megkimélje  ökct  a  fáradságos 
fölmenéslöl  a  várba,  vagy  hogy  az  emberek  tekinteteit  kikerülje. 
E  magános  szoros  még  ma  is  „liliomok  mezejének,"  a  kis  guny- 
hó  „szegények  nyughelyének'^')  neveztetik,  az  egész  völgy  pe- 
dig még  kevéssel  ez  előtt  az  „Erzsébet  völgy,"  édes  nevét  vi- 
selte. 


XIV.  FEJKZET. 

IMikép  jült  viss/.u  r^ajos  nejélie/,  és  inikép  szerzett  elégtételt  reynhartsbriiniii 

s/eretett  szerzeteseinek.  \ 

Confidit  in  ea  cor  viri  sui.  Frov,  31,  11. 

In  tribu.s  placituni  est  spiritiii  nieo... 
Concordiu  frahiini  ,  et  amor  pioxi- 
n)oiuni,  ct  vir  et  niuliersibi  bene  con- 
sent len  les.  biccl.  25;,  1—2. 

A  herceg,  kétségkívül  a  nyomorról  értesülvén,  mely  orszá- 
gát pusztítá,  elbocsáttatását  kérte  a  császártól,  hogy  országába 
jöhessen,  mit  meg  is  nyert.  1226-ban  Június  22-én  indült  el,  s 
sz.  János  előestéjén,  midőn  a  magaslatokon  tüzek  gyiíjtattak,  Kre- 
monába  jött.  -)  A  havasokon  szerencsésen  átkelvén,  egy  herceg- 
nél szállt  meg,  kit  a  a  történetírók  ugyan  nem  neveznek  meg, 
azt  azonban  tudjuk,  hogy  közel  rokona  s  barátja  volt.  ^)  Itt  ki- 
tűnő szívességgel  s  pompával  íogadlatott,  és  zenével  s  énekkel 


'3  hilisabetlicnllial,  Lilicn;^iiind,  Arnicnrnb  :  Thon,  Sciiloss  Wartburg 
és  «ne  vonatkozó  1834-ik  évi  jnninsban  olt  hel}  ben  merített  tudósítások.  E 
víil^'y  későbben  ,,IVlaricnlha!"-nak  ncvc/lcUlt  egy  szász- vciinaii  nagy-her- 
cegné tiszlelelére, 

')   Berthold.  M^s. 

^3  Cnjiisdani  principis  sut  ronsanguínei  proxiiiii.  Thcud.  VII.  5.  Hothe. 
p.  1713,  Valósziuíileg  egy  bajor  herceg,  anyja  részéről. 


222 

fűszerezett  estély  után  hálóteremébe  vezettetett,  hol  a  herceg, 
vendége  erényét  kisérteni  akarván,  egy  kitünö  szépségű  fiatal 
nöt  helyezett  ágyába.  ')  A  fiatal  herceg  hü  főpohárnokát,  Varila 
urat  szólítá  :  „Távolítsd  el  csendesen  e  fiatal  nöt,  s  adj  neki  egy 
márka  ezüstöt,  hogy  vehessen  magának  üj  köpenyt,  hogy  a  szük- 
ség ne  tegye  ki  többé  a  bűn  veszélyének.  Őszintén  mondom  ne- 
ked, ha  e  házasságtörés  sem  Isten  előtt  nem  volna  vétek,  sem 
az  emberek  szemeiben  botrány  ,  én  mindamellett  gondolni  sem 
tudnék  rá,  egyedül  kedves  Erzsébetem  iránti  szeretetből,  hogy 
ne  szomorítsam  őt,  s  ne  zavarjam  lelkét."  -)  Másnap  reggel,  mi- 
dőn azon  herceg  e  tárgyról  elménckedni  kezdett,  Lajos  így  felelt: 
„Tudd  meg,  kedves  bátyám,  hogy  az  egész  római  birodalomért 
sem  követnék  el  ily  vétket."^)  Azután  útját  folytalva,  július  2-án 
Augsburgba  érkezett,  hol  15  napot  töltölt  a  császár  fia,  a  fiatal 
Henrik  ügyének  elősegítése  végett  a  bajor  fejedelemnél ,  hogy 
kieszközölje  tőle,  miszerint  e  herceg  udvarában  tartozkodhassék. 
Ezt  elvégezvén,  Thüringia  felé  utazott,  Schweinfurtnál  átkelt  a 
Majnán,  hol  a  polgárság  őt  nagy  kitüntetéssel  fogadta  ;  de  est- 
ebéd után  értesítetett  a  veszélyről,  mely  halálos  ellensége,  Hen- 
neberg  Poppon  gróf  részéről  fenyegette,  ki  őt  az  éj  folytán  meg- 
támadni és  elfogni  akarta.  Hogy  ezt  kikerülje,  azonnal  újra  útnak 
indült,  s  egész  éjjel  utazván,  másnap,  mely  péntek  volt,  a  nóna*) 
órája  felé  >yarlburgba  ért. 

A  szeretett  fejedelejn  közeledtének  hire  egész  Thüringiát 
végnélküli  örömmel  töltötte  el;  a  szegény  kiéhezett  nép,  atyja  s 
bőkezű  pártfogója  visszajövelelét,  nyomorai  végének  tekínté. 
Anyja  s  kisebb  testvérei  élénk  örömre  gerjedtek,  de  Erzsébet 
öröme  mindnyájokét  fölülmúlta.  Ô  Ez  volt  az  első  alkalom,  hogy 


'J  Eiii  alc/ii  sobiilichis  jmigis  weibichiii.  Rothc.  —  \Iiiliercula  qnac- 
dam  ab  iiüpudicis  Icctiilu  ejiis  injecta,  est.  Th.  1.  c. 

2}  Das  sy  eynen  nuvin  lag  inedegckoufte,  und  sieti  fiirbass  vorden  suii- 
den  hiit...  Ich  spreche  dasscu  dir  in  gan/.er  warheit,  weere  etc..  noch  so  wolde 
ich  es  niyner  hebiii  Ëlsbetiiin  zn  liebe  la.ssiu.  Kothe  1.  c.  Pass.  58. 

3)  Pass.  f.  60. 

^^Berthold.Mss.f.  65. 

^)  Ëxultavit  íota  terra ,  príncipcni  suiini  cuni  inaestíniabili  gaadio 
cíuscipiens  laetabunda.  Gaiidebat  praecipue  mater  et  fratres,  sed  jucundabatiir 
doinina  Elisabeth  super  oinnes.  Theod.lll.il.  Herttiold.  Mas.  után. 


223 

hosszabb  ideig  távol  volt  u  kedves  lérj  ,  ki  üt  egyedül  érlelte 
meg,  és  Isten  s  egy  jobb  élet  felé  törő  lelkéhez  benső  rokon- 
szenvvel viselteiéit.  De  Erzsébet  is  ama  csodálatos  ösztönnel, 
melyet  Isten  a  tiszta  lelkeknek  ad,  ismerte  föl  férje  egész  lélck- 
gazdagságát,  míg  az  emberek,  más  azon  korbeli  fejedelmekkel 
hasonló  érzelmeket  s  szenvedélyeket  tulajdonítottak  neki.  A  fe- 
jedelmi ház  főbb  hivatalnokai,  nevezetesen  az  országbíró  és  tá- 
bornok, a  kincsek  s  élelmiszerek  kiosztása  végett  félvén  a 
herceg  haragjától,  eléje  mentek,  s  elbeszélek  neki  a  hercegné 
eszielen  pazarlásait,  mondván,  hogy  minden  ellenzésök  dacára 
is  kiürílé  Erzsébet  Wartburg  összes  magtárait,  s  a  gondjukra 
bízott  pénzt  elpazarlá.')  E  panaszok,  ily  pillanatban,  csak  inge- 
relhetek a  herceget,  ki  kérdé  :  „Jól  érzi  e  magát  szeretett  nőm  ? 
ez  minden,  mit  tudni  akarok,  mit  gondolok  a  többível,"  s  azután 
folytatá  :  „én  akarom,  hogy  jó  kis  Erzsébetemnek  annyi  alamizs- 
nát engedjetek  szétoszlani ,  mennyi  neki  tetszik  ;  li  pedig  in- 
kább segítselek  még  öt,  ne  pedig  gátoljátok  ;  hagyjátok  rá  any- 
nyit  adni  Istenért,  mennyit  neki  tetszik,  nekem  csak  Eisenach, 
Wartburg  és  Naumburg  maradjon  meg,  a  többit  az  Isten  majd 
visszaadja,  ha  jónak  véli  ;  az  alamizsna  soha  sem  fog  bennünket 
megrontani,'- -)  S  azonnal  sietett  kedves  Erzsébetével  találkozni, 
kinek  öröme,  öt  látva,  már  nem  ismert  határt;  karjaiba  veté  magát, 
s  szivével  s  ajkaival  számtalanszor  csókolá.^  „Kedves  nővérem,'^ 
monda,  öt  karjai  között  tartva  :  ,,mivé  lett  szegény  néped  e  rósz 
év  alatt?"  s  ö  szelíden  felelt;  „Megadtam  Istennek  mi  az  övé 
volt,  s  ö  megörzé  azt,  mi  az  enyém  s  a  tied."  *) 


•J  l)ie  vScIívestcr  iiiiil  llaws  ÍVlarschulk.  Wiiickeliiiaini  p.  '200.  Mss. 
Durmst,  Vit.  K.  §,  22. 

^}  Des  verdt'oss  den  lleiiii /ii  liocicii  iiiuI  sprach  :  íst  iiiin  meiii  lieb 
fiaii  gesuiidt  sú  wird  inir  niclits."  Tass.  f.  (K).  Lasset  iiieín  liebes  Klisabelhleiii 
gebén  weiii,  wan  und  was  sie  gebén  wili,  AN'inkelinann.  260.  Sinite  inquit  pi- 
issinius,  cani  beneíacfie  et  quaecunqiiu  vnlí  pro  Deo  darc,  VVarlburg  tantuni 
etNe^cnbmg  nieae  dilioni  servate.  Tbcod.  I.  c.  Vita  II.  22.  §.  Kochcni.  p.  813. 

^3  Si  kiisHte  ín  mit  liei/iiMiiid  mit  mundc  meltr  danne  tusend  stiindc. 
iVlss.  p.  00.  (szemtanú.} 

*)  Kr  ümbling  sie  gar  tVenntlich  nud  spiacli  :  Lieb  schwester  naz  soll 
dein  arm  gesind  lében  du/.  Iiert  jar.  Do  antwoit  sie  :  lvA\  hab  Gott  gebén  daz 
sein  i^t,  das  dein  und  das   mein  hat  uns  Ciott  behalten.  Passion.  1,  c. 


224 

Egy  hagyomány  hozzáteszi,  hogy  inidön  a  herceg,  Erzsc- 
beltel^nagy  teremében,  föl  s  alá  sétált,  a  gabona  mindenfelöl  oly 
bőségben  ömlött  be  az  ajtókon,  hogy  a  fölött  jártak.  A  várpa- 
rancsnokot küldé  tehát  vizsgálni,  honnét  jön  a  gabona,  ki  azt  fe- 
lelte, hogy  a  szekrények  annyira  megleltek  gabonával,  hogy  a 
szemek  már  a  padolatra  hullnak  ki;  nejével  együtt  azonnal  há- 
lát ada  Istennek.  '}  Azután  Varila  ur  is  elbeszélte  ,  mi  történt  a 
herceggel,  miként  hozatott  kísértetbe  férje  hűsége  ;  mire  Erzsé- 
bet azonnal  térdre  borúit:  „Uram!  —  monda,—  nem  vagyok  méltó 
ily  jó  férjre,  de  segéld  mindkettőnket,  hogy  a  házasság  szentsé- 
gét megőrizzük,  hogy  nálad  egykor  együtt  örökké  élhessünk.''-) 

Alig  jött  e  nemes,  jámbor  fejedelem  vissza  tűzhelyéhez, 
azonnal  jobbágyai  érdekeivel  foglalkozott.  Míg  kitűnő  bölcse- 
séggel  járt  el  azon  fontos  ügyekben,  melyeket  a  császár,  fiatal- 
sága dacára,  rábízott,  mindig  kezében  tartá  a  kardot  a  szerzete- 
sek és  szegények  védelmére.  S  így  míg  a  császár  és  Ottokár 
cseh  király  közölt  közbenjárói  tisztet  viselt,  s  az  ezen  király 
lánya,  és  a  római  fiatal  király  között  kötendő  házasságban 
járt  el,  átutazta  államait,  hogy  fölfedezze  s  jóvátegye  a  távol- 
léte alatt  szegény  népe  ellen  netalán  elkövetett  jogtalanságo- 
kat.^) Több  osterlandi  lovag,  kik  jobbágyaikat  elnyomták,  s  a 
közbálorságot  veszélyeztelték,  érkeztét  hallván,  elfutott;  el- 
foglaltatta tehát  váraikat  és  Sulzot  s  Kalbenrücköt  földig  le  is 
rontatta.^) 

Kedvelt  reynhartsbrunni  apátságát  is,  mennyiszer  csak 
lehette,  meglátogatta.  Az  apát  panaszkodott ,  hogy  egy  szom- 
széd ,  Saltza,  ura  távolléte  alatt ,  a  zárdához  tartozó  valamely 
darab  földet  tulajdonított  el  magának,  mely  a  zárdavölgye  fe- 
lelt uralkodó  Aldenberg  hegyen  feküdt ,  s  e  hegyre  erő- 
döt építetetl,  •■')   melyből  szünet  nélkül  háborgatta  a  szerzelesc- 


•)  I»ass.  f,  60. 
=»3  Pass.  f.  58. 
3)  Roliie  i701.  Adani  L'isiii.  p.  1280. 

*)  Bei'thold  Mss.  A  lelliésxtoij  ki    urát  kétségkit  űl  iiiiiideukor  kiférte, 
részletes  ludusitííst  bírunk  eiről. 

5)  Eii  bergfifcd.  Rothe.  1712. 


225 

ket  s  alattvalóikat.  Épen  szombat  este  volt,  midőn  Lajos  odaér- 
kezve, a  panaszokat  hallá  ;  irt  tehát  azonnal  Warthuríf  és  Eise- 
nach  parancsnokainak,  hogy  következő  napon  regirel,  még  viradó 
elölt,  hágcsókkal  ellátva,  katonáikkal  együtt,  az  apátságba  hozzá 
jöjjenek.  Vasárnap  hajnalkor  csendes  misét  hallgatott,  s  megha- 
gyá  az  apáinak,  hogy  a  keresztvitellel  és  nagy  misével  vissza- 
jöveteléig várakozzék  ;  azután  lóra  ülve,  harcosai  élén  az  erőd 
ostromlására  indült.  A  meglepetés  rendkívüli  volt;  megmásztak 
a  bástyákat^  s  magát  Saltza  urát  fogságba  ejtek,  kit  a  herceg 
bilincsekben,  gyalog,  az  apátságba  kisértetett,  hol  odaér- 
kezte  után  előviteté  a  keresztet,  és  a  szokásos  misei  körmenet- 
hez csatlakozott,  mialatt  a  bitorló  lovag,  katonáival  együtt,  bilin- 
csekben a  kereszt  előtt  vezettetett.  Az  énekész  elkezdé  a  zsol- 
tárt: „Domine,  tu  humiliasti  sicut  vulneratum  superbum:"  a  szer- 
zetesek pedig  mindnyájan  felelték:  „In  brachio  virtutis  tuae 
<lispersisti  inimicos  luos."  ')  Mise  után  megesketé  Saltza  urát, 
hogy  már  ezután  a  zárda  minden  további  háborgatásától  megfog 
szűnni,  azután  hazabocsátotta,  s  az  erődöt,  melyet  azon  nap  reg- 
gelén elfoglaltak,  lerontatta.  '^^ 

Mindemellett  mégis  attól  tartott  a  jó  fejedelem,  hogy  a 
zárdát  terheli,  s  azért  ott  tartózkodási  idejére  egy  külön  kony- 
hát s  pincét  szerelt  föl  udvara  számára,  s  annak  maradványait 
melyek  oly  jelentékenyek  voltak,  hogy  az  egész  zárda  még  három 
napig  táplálkozhatott  belőlök,  elmenetele  után  a  szerzetesek- 
nek hagyta.  ^)  De  azon  vasárnapon,  melyen  a  mondott  hadjárat, 
Saltza  ura  ellen  végrehajtatott,  délebédre  vendégül  fölkérte  őt  az 
apát,  és  fényes  lakomát  rendeztetett,  melynek  végével  a  herceg 
félreszólítá  kincstárnokát,  s  meghagyá  neki,  hogy  mindent  bőven 
fizessen  meg.  A  kincstárnok  fölkereste  a  szerzeteseket ,  hogy 
kötelessége  szerint  cselekedjék,  de  ezek  a  pénzt  elfogadni  ma- 
kacsul vonakodtak,    mint  illik  is   nemes  születésű   szerzetesek- 


')   Ps.  88.  10. 

-)   Bcithüld,   Klctidjz,  Mss.  i».  7:j.  Uoll»e.  p.  1712. 

^)  llabuit  etiani  pro  suis  coqiiiiiani  et  celierariiiiii  spéciale,  tion  pas.siií» 
scrvoruin  offirina.s  sui.s  rebiis  vei  servitiis  occupari . . .  (|iiii]  imo  de  residiio  con- 
vcntiis  etiani  per  trititiinn  pascerctin-.  Theod.  III.  6. 

15 


226 

hez,  mond  az  alainizsiiás,  ki  e  jelenelel  följegyezlo.  „Kedves 
kincstárnok  ür,  —  mondák,  —  minden,  mit  mint  szegény  szerze- 
tesek tehetünk,  jó  urunk  rendelkezésére  áll,  nem  csak  ma,  ha- 
nem mindenkor,  mikor  kivánja  ;  mi  nem  akarjuk  pénzét.'-  ')  A 
kincstárnok  továhb  nem  siirg-eté,  s  elutazott  a  herceggel ,  ki 
azonban,  midőn  már  a  félúton  voltak  Eisenach  felé,  feléje  for- 
dulva kérdé,  hogy  hiven  teljesítette-e  parancsait.  A  kincstárnok 
elbeszélte,  mi  történt,  mire  a  herceg-  ingerülten  viszonzá  : 
„Minthogy  az  én  pénzemből  nem  akartad  költségeimet  kifizetni, 
kifizeted  azokat  sajátodból. "És  a  szegény  ember  csakugyan  kény- 
telen volt  visszafordulni  Reynhartsbrunnba,  és  saját  erszényéből 
mindent  utolsó  fillérig  kifizetni.  -) 

Kevéssel  későbben  ugyanezen  zárda  apátja  jelentést  tett  a 
hercegnél, hogy  néhány  nemes  f  r  a  n  k  o  n  i  ai  1  a  k  o  s*^)  egy 
hordó  bort  s  6  lovat  ragadott  el  tőle.  A  herceg  Írásban  sürgette 
az  elrabolt  javak  haladék  nélküli  visszaadását;  de  felszólítása  te- 
kintetbe sem  véletett,  s  így  egy  hadsereg  élén  Frankoniába  ron- 
tott, pusztította  a  vétkesek  javait,  s  kényszerítette  őket  mezetlen 
lábbal,  ingben  és  zsineggel  nyakukban,  a  zárdába  jönni ,  és  bűn- 
bánatot tartani.  Azután  elbocsáttattak,  miután  megígérték,  hogy 
a  zárdának  nagy  mennyiségben  jó  bort  és  több  lovat  fognak 
küldeni. 

Majd  ugyanazon  idő  körül  a  fejedelmek  nagy  gyűlést  tar- 
tottak Merseburgban,  hol  Misnia,  Szászország,  és  a  brandenburgi 
határgrófság  nemeseinek  nagyobb  része  megjelent.  A  hassia-  és 
thüringiabeliek  is  odamentek  fejedelmök ,  Lajos,  példájától  in- 
dítatva,  ki  Erzsébetet  is  udvarával  együtt  odahozta.  Ezen  össze- 
jövetelben jellemző  egy  vonás,  mely  eléggé  rajzolja  azon  kor 
erkölcseit.  Egy,  bátorságáról  s  ahítatosságáról  híres  thüringiai  lo- 
vag, Seltelstaedt  Gauthier,  a  fejedelmi  ház  egyik  hivatalnoka  s  ba- 
rátja, urát  szintén  odakísérte;  társaságában  volt  egy  kitűnő  szép- 
ségű hajadon,  ki  egy  büszke  ménen  ülve,  jeles  sólymot  vitt  ke- 
zében. Az  egész  üt  folytában  minden  3-dik  mérföldre  meg- 

0   Alse  geistliclieii  leule  wolíjeboren  .  .  .  ÍAeh?.  er  kanuiiermeister  was 
eben  vermogcu  wir  aiine  kloslerbruder.  .  .  Beiihold.  Mss.  73. 
-)  Bis  uf  den  understen  pfenning,  u.  ott. 
^)  Ët/.ljche  ehibarlutheax  Fj-ankenlande.  Hotiie.  p.  1713. 


227 


állottak  inindcii  j()vö-  vagy  incnövel  rncfTvivni  oly  föllótcl  alatt, 
hogy  ha  ö  gyözctcndik  le,  győztes  ellene  elveszi  fegyverzetét, 
iitifogatát,  a  hajadon  díszlovát  és  sólymát,  a  hajadon  pedig  maga 
köteles  leszen  magát  egy  aranygyűrű  által  kiváltani  ;  ha  pedig 
gyözend,  vesztes  ellene  leszen  köteles  a  hajadonnak  egy  arany- 
gyűrűt ajándékozni.  Minden  állomásnál  vetekedés  támadt  a  lo- 
vagok köz()lt,  hogy  kinek  jusson  a  tisztelet,  vele  lándzsát  törni, 
annyira,  hogy  az  egyesség  helyreállítása  végett  maga  volt  kény- 
telen a  vállalkozók  közöl  vivótársát  mindenkor  kijelölni.  így 
utazott  Merseburgba  s  onnét  vissza,  a  nélkül,  hogy  csak  egyszer 
is  legyőzetett  volna,  s  midőn  Thüringiába  visszaérkezett,  haja- 
dona  két  kezének  minden  úján  egy,  a  legyőzött  lovagoktól  nyert 
aranygyűrűt  viselt.  ')  Gauthier  e  iO  gyűrűt  Erzsébet  udvari 
hölgyeinek  ajándékozta,  kik  örömmel  fogadták,  s  bensöleg  meg- 
köszönték. ") 


XV.  FEJEZET. 

Mikép  lett  keres/tedsé  a  jó  Lajos  herceg,  és  a  nagy  fájdaiomjól ,   inelylycl 
barátjaiíól,  rsaládja'tól  és   a  kedves sz.  Erzsébettől  elbúcsúzott.  ') 

Oscillantes  se  alterutruni ,  fleveriiiit  pariter. 

i.Reg.  20.41. 

Qiio  abiit  dilectiis  tiiiis,  o  pulcherrinia  mii- 
lierum  ?  Qiio  declinavit  dílectus  ?  Cant. 
5,  17.  Ita  et  tu  alíqueni  necessarium,  et  di- 
lectuin  amicum ,  pro  amore  Dei  disce  re- 
linquerp.  Imit.lib.  II.  c.  0. 

Thüringia  nem  sokáig  élvezhette  szerelett  fejedelme  je- 
lenlétét Olaszországból  visszatérte  után,  és  Erzsébet,  ki  oly  élénk 


>)  Und  sie  bracbte  alsó  mancii  Hngerlein  ;  als  manchen  fínger  sie  an 
beyden  henden  hatte.  Adam  Lrs.  p.  1287. 

■•')  Und  teyletc  da  die  fingerleyn  nnter  die  Frauen  und  Jungfranen,  und 
«luuketen  deu  fronimen  llitter.  ect.  u.ott. 

^)  Lajos  akkor  Ivörülbeliil  28,  Kr/.sébet  pedig  19  eres  voit. 

15* 


228 

s  gyöngéd  Örömmel  fogadta  visszatérő  férjét,  nem  sokára  egy 
liosszű  s  nyngtalanító  elválásra  látta  magát  kárhoztatva.  Német- 
országban minden  keresztes-háborúra  készült.  lí.  Frigyes  csá- 
szár végre  engedve  ÍÍI.  Honoriiis  és  IX.  Gergely  pápák  ismételt 
sürgetéseinek,  összehívta  a  nemességet  és  keresztény  híveket  a 
kereszt  lobogója  alá,  hogy  öt  az  1227-ik  év  őszén  a  sz.  földre 
kövessék.  A  keresztes-háborúk  egyedüli  eszméje  s  nevezete  új 
lüktetésre  bírta  a  sziveket,  és  egész  nemzeteket  izgatott  fel. 
E  nagyszerű  sz.  hadjáratok  oly  vonzódást  gyakorollak  a  lelkek- 
re, hogy  azoktól  egyetlen  bátor  lovag,  egyetlen  buzgó  keresz- 
tény sem  vonhalá  magát  vissza.  Oroszlán  szívű  Rikárdnak  40 
évvel  előbb  véghezvitt  csaknem  mesés  tettei  még  éltek  a  nemes- 
ség és  nép  emlékében.  A  4-ik  keresztes-háborúnak  fényes  és 
nem  reménylett  sikere  egész  Európát  elvakítá.  Az  ős  byzanti 
császárság,  mely  a  hitért  harcoló  keresztényeket  vagy  elárulta, 
vagy  cserben  hagyta,  de  azért  még  jelentékeny  helyet  foglalt  el 
a  népek  hagyományos  tiszteletében,  szemeik  előtt  romba  dőlt. 
és  e  romok  fölött  néhány  francia  nemes  és  .velencei  tengerész 
által  új  birodalom  alapílalott.  Ez  több  volt  mint  elég,  hogy  láng- 
ra gyúljon  mindenkinek  képzelete,  nem  is  említve  a  vallás  lel- 
kesítő sugalatát  ,  mely  még  niitsem  vesztett  erejéből.  Az  egész 
13-ik  század  át  volt  hatva  a  vágytól,  Krisztus  sírját  kiváltani, és 
keletet  a  kereszt  előtt  meghajtani,  s  e  vágy  csak  sz.  Lajossal 
halt  ki.  Németország,  mely  eddig  nem  volt  mindig  első  ,  mely  e 
nemes  veszélyekbe  vetette  magát,  egyszerre  rendkívüli  lelke- 
sültségre  ragadtatott,  mely  ezen  kor  számos  költőjének  énekeiben 
vagyon  leginkább  kifejezve.  Walther  von  der  Vogelweide  mind- 
nyájok  közt  leghívebben  tükrözi  vissza  ezen  kor  szokásait  és 
szenvedélyeit,  ki  részt  vévén  ezen  hadjáratban,  legjobban  fejezte 
ki  a  keresztény  lelkek  azon  óhaját,  mely  őket  a  megváltó  véré- 
vei öntözött  föld  felé  vonta  :  „Mindnyájan  tudjuk,  —  kiált  föl. 
mielőtt  maga  is  indult  volna  e  hadjáríitra,  —  mily  szerencsétlen 
e  nemes  sz.  föld,  mennyire  elhagyatott!  Sirj  Jeruzsálem,  sírj  Î 
mennyire  megfeledkeztek  rólad!  Az  élet  elmúlik,  és  a  halál 
vétkeseknek  fog  találni  bennünket.  A  veszélyben  és  kísérletben 
nyerhetni  meg  a  kegyelmet  ;  menjünk,  gyógyítsuk  Krisztus  se- 
beit;  menjünk,    törjük    össze   hazája  bilincseit.  0  te  minden 


229 

asszony  királynéja,  mutasd  seg-edelmedet  !  olt  g-yilkoltatott 
meg  íiad  !  olt  keresztelkedett  meg  ö,  ki  annyira  tiszta  volt,hogy 
minket  is  megtisztított;  ott  engedé  magát  eladatni,  hoíry  minket 
visszaváltson,  ö,  ki  oly  gazdag^, értünk,  szegényekért  !  ott  szen- 
vedett iszonyú  halált!  üdv  neked  lándzsa,  kereszt,  tövis!  vész 
nektek  pogányok;  az  Isten  bátrak  karjai  által  akarja  a  rajta  el- 
követtetett méltatlanságot  megbőszülni."  ') 

Épen  ily  érzelmek  sugalták  ugyanazon  korban  cham- 
pagnei  Thibautnak,  a  navarrai  költőkirálynak  is  legszebb  verseit, 
midőn  lovagjaihoz  így  szólt:  „Tudjátok  jól^  uraim!  ki  nem  me- 
gyén e  földre,  hol  az  isten  meghalt  és  élt;  ki  a  keresztet  a 
tengeren  át  nem  viszi,  nem  fog,  vagy  csak  nehezen  a  paradi- 
csomba jutni.  Mindenki,  ki  a  legfőbb  Úr  emlékét  és  kevés  ahíta- 
tosságot  hordoz  iránta  szivében,  köteles  öt  megbőszülni,  és  ha- 
záját s  földjei  felszabadítani.  A  bátor  harcosok  mindnyájan  men- 
ni fognak,  mindnyájan,  kik  az  Istent  és  e  világ  becsületét  sze- 
retik ;  mindnyájan,  kik  Istenhez  akarnak  jutni.  Mások  nem  fog- 
nak itthon  maradni,  mint  a  silány  lelkűek  és  hamupipőkék.  Mily 
vakokazok,  kik  az  Istent  egész  éllökben  légkevésbbé  sem  segí- 
tik, és  oly  kevésért  adják  oda  a  földi  dicsőséget  !  Isten,  ki  a  ke- 
reszthalálra hagyá  magát  értünk  hurcoltatni,  egykor,  midőn  mind- 
nyájan hozzájönnek,  azt  fogja  mondani  :  „Ti ,  kik  segítettétek 
keresztemet  hordozni,  oda  fogtok  menni,  hol  az  angyalok  vágy- 
nak ;  ott  fogtok  látni  engemet,  és  anyámat  Máriát  ;  ti  pedig,  kik 
nekem  sohasem  szolgáltatok,  le  fogtok  szállni  a  pokol  torkába. 
Édes  asszonyunk^  koronázott  királynénk,  boldogságos  Szűz!  kö- 
nyörögj  érettünk,,  és  semmi  sem  fog  nekünk  árthatni."  -) 


^)  Jérusalem,  ini  weiiie  —  Wie  dí  vcigezzen  istl  —  líi  s>\ nere 
ist  j^nade  fundcn.  —  Nii  heileut  Kristes  wiinden  ...  —  Kiinj^iii  ob  allén 
fruuweii.  —  Din  kint  vvart  dort  \erhoiiN\en  ...  —  Jlie  leit  ev  den  grinintcn  tôt 
—  Kr  vil  riche  iiber  uns  vil  ariuen  ...  —  AVol  úlv,  sper,  krui/,  nnde  <lürn,  — 
\Vedir,  heiden  !  ect.  ect.  VValrli.  v.  der  Vog.  Kd.  i..achm.  y.  i5,  77,  79. 

^)  Ki  aen  .soi  pitié  ct  reuienibrance  — An  bánt  Seijjnor,  doit  qneiie 
.sa  vcnjance,  —  Et  délivrer  .su  tene  et  .son  pais  ...  —  Or  s'en  iront  ril  vaillant 
bacbeler,  —  Ki  aiment  Dien  et  Tonoiir  «le  cest  mont,  —  Ki  sagement  voe- 
lent  à  Dieu  aler;  —  Et  li  niorveus,  li  cendreus  demourront.  — Avnglc  sunt 
de  cène  dont  je  mie, —  Ki  un  secours  ne  font  Dieu  en  sa  vie,  — fit  por  si  pot  pe 


230 

Hasonló  érzelmek  seholsem  találtak  inkább  visszhangra, 
mint  Lajosnál,  Thüring-ia  fejedelménél,  kinek  Wallher,  a  költő, 
hűbérese  volt;  senki  sem  lehetett  inkább  indítatva  a  sz.  föld  sege- 
delmére császárát  és  harcos  társait  követni,  mint  ö.  Kiliinö  bá- 
torsága, égö  hite  és  ahítatossága,  minden  mi  e  lélekben  nemes, 
buzgó,  önzés  nélküli,  egyszóval  minden,  mi  keresztényi  voll, 
egyesülve  buzdította  öt,  hogy  a  keresztet  fölvegye,  vagy  mint 
akkor  Németországban  mondák,magát  Krisztus  virágjából  föléke- 
sítse. ')  Ezen  személyes  érdekekhez  járultak  még  a  kitűnő  pél- 
dák családja  emlékeiben.  Atyjának  fivére  és  előde  ,  jámbor  La- 
jos, oroszlánszívű  Rikárdot  és  Fülöp  Ágostont  kisérte  Paleszti- 
nába, hol  dicsőséggel  tetézte  magát.")  Nejének  atyja,  Endre,  ma- 
gyar király,  életében  több  évet  töltött  kelet  ege  alatt,  a  hitetle- 
nek  elleni  harcban.  0  is  nemességére  szégyent  hoz  vala,  ha  hon 
marad,  s  így  nem  is  késedelmezett  sokáig.  Egyik  útjában  ösz- 
szetalálkozván  Konráddal,  Hildesheim  tiszteletre  méltó  püspö- 
kével, közölte  vele  szándokát,  s  helyeslését  megnyervén,  foga- 
dalmat tett  a  hadjáratban  részt  venni,  és  ezen  püspök  kezeiből 
fölvette  a  keresztet. 

Visszajővén  azonban  Wartburgba,  lelkét  azon  fájdalom  és 
kegyetlen  szorongás  gondolata  foglalkodtatá ,  melylyel  elhatá- 
rozása szeretett  Erzsébetét  fogja  eltölteni,  ha  azt  megtudja  ;  és 
minthogy  épen  negyedik  gyermekét  hordozá  szive  alatt ,  nem 
volt  elég  bátorsága  szándokál  előtte  kijelenteni.  Elhatározta  te- 
hát, hogy  egész  az  elindulás  pillanatáig  titkol  andja,  hogy  előre  ne 
szomorítsa  meg  azt,  kit  oly  forrón  szeretett ,  vagy  épen  veszé- 

Ja  gloire  del  niont...  —  Diex  se  laissa  por  nos  en  crois  pener.  —  Ktnous 
dira,  au  jour  oíi  tűit  venroMt:  —  .,Vos,  ki  ma  crois  nraidate^  á  porter,  — 
Vos  en  ire%  la  où  li  Angelesonl,  —  La  nie  verrez,  et  ma  niére  iVlarie;  —  Kt 
vos,  par  qtii  je  n'oi  onquss  aie,  —  Descendez  tiiit  en  infer  le  parfont .  .  .*' 
—  Douce  dame,  roine  corenëe, —  Proiez  po.ir  nos,  Virge  bien  eurée,  — 
Et  puis  après  ne  nos  puit  mescheotr. 

Poésies  du  Roy  de  Navarre,  chans.  54. 

')  Hartmann  von  der  Aue.   I.  Í8I. 

^)  E/.en  fejedelemtől  egy,  a  keresztes-hiíboríikra  nézve  nagyon  ér- 
dekes német  költencny  létezik  :  "Wilken  a  keresztes-tiáborúk  története ,  a 
IV.  köt.  toldalék  1 1.  száma  alatt. 


231 

lyczlessc  cgószsógél;  ')  és  így  a  helyett,  ho|ry  a  nyert  kercsz- 
ttít  ruhája  felett  hordozta  volna,  titkolta  azt  mindaflílio-.  iníof  csak 
lehetséges  volt ,  hog-y  közel  elindulását  seminiképen  se  nyil- 
vánítsa. 

De  egykor  este.  niidön  a  hercegnével  magánosan  egymás 
Míellett  ültek,  a  köztük  létezett  gyöngéd  bizalom  egyik  pillana- 
lában  Erzsébetnek  eszébe  jutott  férje  övét  kinyitni,  és  az  ahhoz 
erősített  erszényt  átvizsgálni ,  s  a  kereszt,  melyet  a  keresztes  vi- 
tézek öltönyük  fölött  hordoztak,  azonnal  kezébe  akadt  ;  ennek 
láttára  felfogta  a  szerencsétlenséget,  mely  rá  várt,  s  fájdalom-  és 
rettegéstől  áthatva,  öntudatlanul  a  földre  rogyott."-')  A  vigasztal- 
hatlan  herceg  fölemelte,  s  fájdalmát  édes,  szeretetteljes  szavai 
által  igyekezett  csillapítani;  felhasználta  a  vallás  szavát  és  a  sz. 
iras  igéit,  melyek  Erzsébetet  sohasem  találták  érzéketlennek.'') 
.^Urunk  Jézus  Krisztus  szeretetéért  —  monda  —  teszem  ezt; 
le  nem  fogsz  engem  akadályozni,  hogy  az  Istenért  tegyem  azt, 
mit  egy  világi  uralkodóért,  a  császárértés  a  birodalomért  is,  ha  kö- 
vetelnék, tennem  kellene. *)Hoszü  csend  és  sürü  könyhullatás  után 
Erzsébet  így  szólott  hozzá  :  „Ha  nincs  Isten  akaratja  ellen,  ma- 
radj nálam."  Üe  ő  ismét  viszonzá  :  „Kedves  nővérem,  engedj  el- 
indulnom, mert  fogadást  tettem  az  Istennek."  Mire  magába  szállt, 
s  önön  akaratját  Isten  akaratjának  feláldozta  ;  „Az  Isten  aka- 
ratja ellenére  nem  akarlak  visszatartani;  adja  meg  neked  a  ke- 
gyelmet, hogy  mindenben  tetszése  szerint  cselekedjél;  én  felál- 
doztalak neki  tégedet  és  magamat.  Jósága  őrködjék  fölötted  !  sze- 
rencse kisérjen  folytonosan,  ez  leszen  szakadatlan  imádságom. 
Indulj  léhát  Isten  nevében."^)  Új,  hosszú  hallgatás  után  a  gyer- 


']  Ne  uxor  (juae  eiiiii  teneiTÍnio  deliü;ebat  atl'ectu,  hoc  aspiciens  de  futii- 
ra  ejiis  absentia  anxia  tmbaretiir.  Thcod  I.  c. --  Waniie  sy  was  schwanger. 
Berthold  Mss.  74. 

'^)  Hyiis  abeiidit  sie  s}  iieii  gvertel  begreif  und  begiinste  mi  sunderli- 
cbcH  freiindschaft  )  ii  syiier  taschen  /ii  siiche;ie...  l  iid  ersclirack  dass  sie  recht 
nicdersank.  Hei  th.  Msf,    -  Theod.  I.  c.  k'ocheiii.  ect. 

^)  l)er  susse  i'uirs  hub  sie  uf...  l'iid  trostclesy  mit  der  líeiligin  schrift 
Bei'th.  1.  c.  (.aijus  uiocstitiaui  suavissiniu'?  princcps  divinis  nionitis  et  dictis 
dulcibus  delinívit.  Theod.  I.  c. 

•)  Rolhe.  p.  i716. 

^3  Lieber  brúder  seys  nit  wider  Gott  so  bclib  bei  mir.. .  Liebc  schwoc- 


232 

mekröl  beszéltek,  kit  szive  alatt  hordozott,  s  elhatározták 
mindketten  ,  hogy  születése  után  azonnal  az  úrnak  felajánlják. 
Azon  esetben,  ha  fiú  lenne,  abban  egyeztek  meg,  hogy  a  ramers- 
dorfi  apátságba  ;  ha  pedig  lány,  a  Wetzlar  melletti  premonstrali 
zárdába  lépjen. 

A  herceg  tehát,  nem  lévén  többet  szükséges  szándokát  tit- 
kolnia, azt  minden  alattvalója  előtt  nyilvánítá.  Ki  is  hirdette  egy- 
szersmind, hogy  az  egész  hadjárat  tulajdon  költségén  történendik, 
minthogy  nincs  szándoka  népét  rendkívüli  adóval  terhelnie,  ') 
boldognak  érezvén  magát,  hogy  ekképen  visszafizetheti  az  Is- 
tennek a  tőle  nyert  jótétemények  egy  részét.  Miután  a  szüksé- 
ges harci  előkészületek  meg  voltak  téve,  országa  rendjeit  egy 
ünnepélyes  gyűlésre  Kreuzbergbe  hivta^  hol  szándokát  nyilvá- 
nosan kijelentette  elöltök,  s  velők  az  országnak  távolléte  alatti 
jó  kormányzásáról  intézkedett,  komolyan  megintette  őket,  hogy 
a  népet  szelídséggel  s  ildomossággal  igazgassák,  hogy  béke  és 
igazság  legyen  közöttük  és  alattvalóik  között.  ^)  Mielőtt  a  gyű- 
lést elhagyná,  szelíden  a  következő  szavakat  intézte  hozzájok  :  ^) 
„Kedves  és  hü  fegyvertársak,  bárók,  urak,  nemes  lovagok,  és 
ti  mindnyájan  hü  népem!  ti  tudjátok,  mily  k^egyetlen  háborúknak  s 
hosszú  zavarnak  volt  ezen  ország  boldog  emlékű  atyám  alatt 
alávetve.  Mindnyájan  tudjátok,  mennyi  nyomorral,  fáradsággal  s 
kedvetlenséggel  kellett  atyámnak  küzdenie,  hogy  magát  az  el- 
lene föltámadt  hatalmas  ellenségek  irányában  védhesse,  s  orszá- 
gát a  végrombolástól  megmentse;  erővel  bátorságot  s  bőkezű- 
séget egyesített,  s  nevét  félelmessé  tette.  De  nekem  úgy  mint  Sa- 


ster  gune  mir  da/  ioli  liin  far  waun  ich  l»ab  es  y;elobt  ,.  Do  giib  sy  iren  avíI- 
len  in  Gotes  willen  mid  spracli...  Got  gebe  dir  seinen  willenn  zu  thmi  ,  icb 
habé  dich  iiiid  mích  geopfert.    In  dein  nanien  sollt  dii  reísen.  Fass    f.  59.  6  0 

')  Ut  nulliis  exactione  qnalibet  gravaretiir,  cori  jiderans  rjuod  de  iitanu 
Doinini  onuiiaqiiae  habebat  accepeiat.  ect  Theod.  1.  c. 

'^)  Diligenter  liortabatur  nt  popiilnni  ciini  tranqiiillítate  et  aequitate  re- 
gerent,  ut  ipsi  ciim  subditis  suis  in  pace  et  justitía  renianeient.  Theod.  1.  c. 

-)  E  beszédet  Berthold,  a  ha'zipap,  tárta'  fen  számunkra,  ki  az  utolsó 
éveken  által  mindig  ura  oldalánál  volt.  L.  goth.  kézir.  - — Theod.  és  Win- 
kelmann  ugyanazt  rövidítve  adják  ;  hitelességét  gyanúba  hozni  nem  lehet, 
mert  a  classicus  írptok  kevésbbé ismertettek,  hogysem  irásniodoruk  utánzására 
gondolni  lehetett  volna. 


233 

lamonnak,  Dávid  liának,  az  Isten  bókét  ós  nyuíralmas  napokat  rn- 
gedelt.  Nem  Iátok  magam  körül  szomszédot,  kitől  félnom  kellene; 
de  részemről  sem  kell  eg-ynek  sem  törvénytelen  megtámadtatás- 
lól  tartania.  Ha  volt  is  az  elmúlt  időben  némi  civakodásom,  most 
azonban  az  egész  világgal  békében  vagyok;  hála  az  Urnák,  ki  a 
békét  adja;  e  jótéteményt  tehát  el  kell  ismernetek,  és  az  Istennek 
meghálálnotok.  Mi  engem  illet,  ezen  Isten  iránti  szeretetből,  ki 
kegyelmeivel  halmozott ,  hogy  iránta  háladatosságomat  taniisít- 
sam,  és  lelkem  üdvét  munkáljam  ,  akarok  most  keletre  menni, 
az  olt  elnyomott  kereszténységnek  vigaszt  hozni,  és  azt  az  Isten 
neve  és  vére  ellenségei  ellen  védelmezni.  ')  E  hosszú  had- 
járat költségeit  sajátomból  fogom  fedezni  a  nélkül,  hogy  titeket, 
kedves  alattvalóim,  új  adóval  terhelnélek.  A  mindenható  kegyel- 
mébe ajánlom  jó  és  szeretett  nőmet,  kis  gyermekeimet ,  szere- 
tett testvéreimet,  barátimat,  népemet,  országomat,  végre  mind- 
azt, mitől  sz.  nevének  liszteleteért  jó  szivvel  válom  meg.  Nektek 
komolyan  ajánlom,  hogy  távollétem  alatt  a  békét  magatok  között 
föntartsátok  ;  leginkább  pedig  kivánom .  hogy  az  urak,  szegény 
népem  irányában  keresztényileg  viseljék  magokat.  Végre  kér- 
lek benneteket,  könyörögjetek  az  Istennél,  hogy  az  ufón  minden 
szerencsétlenségtől  óvjon  meg,  és  vezessen  testi  s  lelki  egész- 
ségben vissza  közélek,  ha  ez  kegyes  akaratja  ;  mert  mindenek 
elölt  alávetem  magamat,  titeket  és  mindenemet  az  isteni  fölség 
akaratjának.'"'  ")  E  szivreható  szavak  mulatják  azon  mély  érzel- 
met, melyet  a  keresztes-háborúk  titkának '0  neveztek,  t.  i.  a  hit, 
szeretet  s  odaengedés  lilkál,  mely  a  hitetlen  századok  hideg 
ludákossáffa  előtt  mindiff  álhallan  leszen.  Hallván   ezen  keresz- 

')  Meine  liebc  getreiicn,  ect...  \V  inckelinann  202.  s/.—  Ü  conitiiilitoncs, 
baroiics,  inagnati  cet...  Ciiristo  coiiccdentepaceni  ..  Ego  aiiteni  pro  charitaic 
eji'.s  cí  sainte  nos(ra.  Tlieod.  I.  c.  —  Gottzuehren,  seinerlieben  iinterdruck- 
tcn  Chiistenheit  iii  den  \lorgenlaendeni  zn  Tiost  iiiid  Rettniig  wider  dic  Fein- 
dc  seines  nainens  und   Bliif.s.  Winckelmann  ct  Beitli, 

')  ,,Rogo  igitiir  oinnes  vos  iit  oretis...  Sí  siiae  placueiit  pietati  quia 
siiper  oninia,  me  et  vos  niilii  subditos  siibislciiio  snae  sincerisâiinae  pictatis 
niajestati.''  His  anditis  coiitin  batí  siiiit  nubiles  et  milites  robnslos  obtiiiuit  do- 
lor...  Theod,  l.  c. 

-^3  A  halbeistadti  krónika  a  keres/ites-iiáborúkat  iiiysterinninak  nevezi. 
L.  Hnrter  jjGeschichte  bmor.  III,  VI.   K    213,  jegyzet. 


234 

tény  rejedelcmhez  oly  méltó  beszédei,  az  egész  gyűlés  mélyen 
megindult;  a  legerősebb  lovagok  át  voltak  halva  a  fájdalomtól; 
konyekben  és  sóhajokban  tört  ki  az  aggodalom,  melyet  a  fiatal, 
szeretett  fejedelem  elutazása  okozott. 

Ezután  nagy  bölcseséggel  és  óvatossággal  kiválasztá  a  kü- 
lönféle tisztviselőket,  kiket  államai  kormányának  élére  akart  állí- 
tani ;  a  városi  tanácsot  az  értelmesb  és  hivebb  ')  polgárokból 
állította  össze.  Háza  ügyeit  rendbe  hozá,  és  szeretelt  Erzsébetét 
különösen  anyja,  fivérei  és  a  tisztviselők  gondjaiba  ajánlá  :  „Jól 
tudom,  —  monda  a  pincegondnok  azonnal,  —  hogy  a  hercegasz- 
szony  mindent,  mit  talál,  oda  fog  adni,  sminket  nyomorba  sújta- 
ni'^ 0  Mire  a  herceg  viszonzá ,  hogy  neki  mindegy,  minthogy 
tudja,  hogy  az  Isten  mindent,  mit  elajándékoz,  képes  leend  visz- 
szaadni. 

Hogy  a  népben  is  fölkeltse  az  érzelmeket,  melyek  őt  a  ke- 
reszt fölvételére  birlák,  Eisenachban  saját  költségén  a  papság 
által  Urunk  kínszenvedése  és  halála  minden  jelenetét  elöadalá, 
dráma  alakban.  Képzelni  lehet  a  hatást,  melyet  az  efféle  drá- 
mai cselekvcny  azon  kor  tiszta  s  élénk  képzeletére  gyakorlott. 
De  a  cselekvény  is  oly  meglepő  szabalos^ggal  adatolt  elő,  hogy 
annak  még  egyszeri  ismétlését  azonnal  elhatározta.  ^) 

Minden  eisenachi  zárdát  meglátogatott,  még  a  zárdanőkét 
is,  áldásukat  kikérte,  gazdag  alamizsnát  adott  nekik,  és  imáik- 
ba ajánlotta  magát.  Azután  Eisenachból  neje,  anyja,  gyer- 
mekei s  fivére  kíséretében  először  Reynhartsbrunnba  utazott, 
melyet  minden  más  zárdánál  jobban  kedvelt ,  minthogy  ah- 
hoz különös  ahítalossága  és  őszinte  baráti  kötelékek  vonták.'*) 
Ott  az  isteni  szolgálaton  jelen    volt,  s  midőn    a   szerzetesek 


«3   Rothe  p.  1716, 

-)  Ich  waiss  wol  dass  nieiii  fi'auw  allez  da/  hiugiljt  da/  sy  hat  und 
wirt  uns  bringen  in  grosse  not.   Pass.  f.  60. 

^)  Bíh  iiisignuni  suae  inagnae  devolionis  in  castra  Isennackaper  clc- 
ricos  traditionem  Salvatoris,  passionein  et  murteni,  ácsi  ca  oculis  praesentíali- 
ter  intuerentiir,  praesentari  fecit,  ejusdeni  liidi  onuies  expensas  solvens,  sicut 
ab  illis  didiéi,  qui  praeseutes  erant.  Caesar.  Heist.  ap.  Mss.  BoU. 

*}  Sibi  paedüectum  njonasterium,  ad  quod  singnlari  devotione,  el  fa- 
miliari  dulcedine  ducebatur.  Theod.  1.  c. 


235 

complelorium  nlíín  a  szentelt  víz  szokás  szerinti  elfoí^aílására  a 
karzatból  kijoltok,  a  jó  herceg- a  szentelt  vízzel  őket  behintő  áldó - 
zár  mellé  állott,  ás  amint  a  szerzetesekelőitök  elmentek,  meg-- 
ölelte  őket  szeretetteljesen;  nem  volt  senki,  a  karg-yermekekcl 
sem  véve  ki  .  kit  karjaiba  nem  zárt  volna  ,  s  homlokára  atyai 
csókot  nem  nyomott  volna. ')Meghalvaennyijósáoriól,  a  szerzetesek 
könyeztek,  és  egy  ideig  nem  lehelé  mást  hallani,  mint  zokogást 
ás  sóhajokat ,  melyeket  párlfogójok  távollétének  gondolata  csalt 
ajkaikra.  -)  A  herceg  maga  is  meghatva  a  fájdalmaktól ,  könye- 
zett;  egy  gyászos  előérzeltől  nyugtalanítva,  így  szóla  hozzájok  : 
„Nem  sírtok  híában,  szeretett  barátim,  mert  tudom,  hogy  eluta- 
zásom után  ragadozó  farkasok  fognak  rátok  rontani  ,  s  gyilkos 
fogaikkal  benneteket  kínozni.  Ha  majd  szerencsétlenek  leende- 
tek,  s  elszegényedtetek,  meglátjátok,  hogy  bennem  oly  védőt 
és  fejedelmet  vesztettetek  el,  milyen  kevés  létezik.  De  bizonyos 
vagyok  egyszersmind ,  hogy  a  mindenható,  megemlékezvén  za- 
rándoklásomra,  irgalmát  nem  fogja  elzárni  előttetek,  mit  tőle 
most  és  mindenkor  teljes  szívemből  kérni  is  fogok.  •'^)  Azután 
elvált  tőlök,  de  szereletök  s  könyteljes  tekinteteik  kisérték.  '*) 

A  herceg,  családjától  kisérve,  Reynharlsbrunnból  Schmal- 
kaldba  ment,  hová  lovagjait  s  mindazokat,  kik  a  sz.  földre  kisérék, 
rendelte  ;  ott  kellett  megválnia  rokonaitól,  nejétől  s  mindazo  któl, 
kiket  szeretett.^)  Odaérve,  félreszólílá  fivérét,  Henriket,  s  e  sza- 
vakat intézte  hozzá:  .^En  megtettem  mindent,  mit  Isten  segélyé- 
vel tehettem,  hogy  lelki  üdvösségem  ösvényén  haladhassak ,  és 
semmire  sem  emlékszem,  mi  azt  veszélyeztethetné,  hacsak  az 
nem,  hogy  az  eyterburgi  erődöt,  mely  a  szomszéd  zárda  kárára 


13  Tomporé  complelorii...  Benitjnus  astans  etsaccrdofi  aspergciiti,  sin- 
gillutiin  üenes  ciim  jiuiíuribiis  .sulutavit,  piisillos  qiioqiie  in  iilnas  suas  acci- 
piens  inipressit  <in!ci(cr  omnihiis  oris  siii  Oücnlnni.  m.  ott. 

-J  Tiim  üninc:i  tan>  ^Muiidi  bcnigiiitatis  exhibitione  pennoli  inlacryinas 
proniperunt  iibeirimas...  ii.ntt. 

•*)  Qiios  lamentantes  aspicieiis  lari}  niatn.s  est  stansqne  iiixta  íllos  di- 
xií  :  ^,Non  incaüsum  caiissínií  lugctís  et  Hetis  ;  scío  enini  (jiiod  post  (lisces.sio- 
nem  meam.  ect.  11.  ott. 

'3  l'iis  aflfectibus  et  laciyniosis  aspectibns  seqnebantur.  n.  ott. 

^)  Praecortíialca  sibi,  u    ott. 


236 

építetett ,  még  le  nem  rontattam,  mint  már  atyám  is  parancsolta. 
Kérlek  tehát,  kedves  fivérem,  ne  feledd  el  azt  elutazásom  után 
földig  lerontani,  mert  az  tennen  lelked  üdvére  leszen. "') 

Végre  elérkezett  ker.  sz.  János  születésnapja,  melyre  az 
elutazás  határozva  volt,  s  így  szükségképen  bekövetkezett  az 
elválás.  Lajosnak,  az  országa  minden  vidékéről  összesereglett 
lovagok  s  a  nép  előtt,  mely  nagy  tolongással  özönlötte  körül, 
hogy  szeretett  fejedelmét  még  utolszor  láthassa ,  kellé  magát 
azok  karjaiból  kiszakítania,  kikel  különösen  szeretett.  Először 
is  szeretetteljesen  áldotta  meg  két  könyező  fivérét ,  0  s  buzgón 
ajánlá  nekik  anyját,  gyermekeit  és  Erzsébetét.  Kis  gyermekei 
ruháinál  fogva  tárták  vissza,  zokogás  közt  ölelték  át,  s  a  követ- 
kező gyermeki  búcsúszavakat  rebegek:  ,,Jó  éjt,  kedves  atyánk, 
ezerszer  jó  éjt,  kedves  atyánk."^)  Ö  sem  tarthatá  vissza  könyeit, 
midőn  átölelte  őket;  midőn  pedig  forrón  szeretett  Erzsé- 
betéhez fordult,  a  zokogás  és  köny  annyira  elfojtotta  szavát, 
hogy  mitsem  szólhatott  hozzá  ;  *)  egyik  karjával  öt,  a  másikkal 
pedig  anyját  ölelvén  át,  szivéhez  szorítá,  s  a  nélkül,  hogy  a  köny- 
hullatástól  szólhatott  volna  ,  egy  fél  óránál  továbbig  csókjaival 
halmozá.^)  Végre  monda:  „Szeretett  anyám,  meg  kell  válnom 
tőled;  magam  helyett  más  két  fiadat  hagyom  nálad,  Konrádot 
s  Henriket:  neked  ajánlom  nőmet,  kinek  szivszorongását  te  is 
látod."  **)  De  sem  az  anya,  sem  a  nő  nem  akart  szeretete  tár- 
gyától elszakadni,  s  mindegyik  visszatartá.  Fivérei  s  a  többi  lo- 
vagok zavartan  állották  a  fájdalmas  csoportozatot  körül.  Minden 
szív  meg  volt  hatva,  minden  szemben  köny  csillogott,   látva   e 


')  Vita  Rhy(.  §.  24.  Theod.  1.  c. 

^)  tinde  s;ebeinete  da  gar  freuutlichiii  syne  bi  «dir  bcyde  weincüdc. 
Rothe.  1716. 

*)  Giitenacht  lieber  Vatter  viel  tausend  Guteinacht  Hcrzguldener  Val- 
ter.  Winckelniann  et  Crolach.  M.ss. 

^)  Darnach  sine  libin  fianwin  aente  Elisabethin,  der  knndc  er  vor  jainii 
kiime  /eiigeiede.  Rothe.  1.  c. 

5)  Und  nani  an  itziglichen  armeine  —  Und  beguiide  alsó  hitziglicli  ze- 
weynen  —  das  ernicht  gesprechen  konde  —  ehehir  den  bei  einei'  halben  sliinde 
-  Und  kiiste. syne  daealle  beidé.  Vita  Rhyt.  §,  12. 

•')  Ich  bével  dir  anch  nieine  fraAven  —  Dy  mag  man  elende  schauen. 
u.  ott. 


237 

kegyelelUíljfS  fuit,  c  ^yöu^éd  a  hü  IV'rjel ,  ki  hz  «llala  e  földön 
loo-rorróbban  szoreteti  I(';nv(;k  iilolsó  öleléseib/H  ifryekszik  mn- 
oHt  kiszakítani,  hogy  sajál  ólole  veszóly(*vol  ístomiok  szolgál- 
hasson. A  horceg-ek  és  liarcosok  szomorúságához  nióga  szegény 
nóp  fájílaloinkitörései  is  járultak.  ')  Ez  azonban  nem  az  egye- 
<IUli  család,  melyet  az  elválás  fájdalma  marcangolt;  volt  a  her- 
ceget kisérö  keresztes  sokaság  között  még  sok  atya,  férj  s  test- 
vér; ezek  is  fejedolmökhöz  hasonlólag  sirtak  s  küzdöttek,  míg 
magokat  családjaik-  s  barátaiktól  elszakíthaták.  Úgy  látszott^hogy 
e  helyre  tárták  Ion  a  keserves  kisértet  pillanatát.  A  Ihüringiaiak. 
hassiaiak  és  szászországiak  itt  fájdalmaikban  úgy,  mint  hadjára- 
tuk közös  céljában  egyesültek.  Ennyi  kötelék  csak  természel- 
lölötti  eröködés  által  szakítathatolt  meg  ;  a  minden  oldalról 
hallható  nyögés,  zokogás,  tompa  zavar  ,  jajgatás  átalános  sziv- 
szorongásba  olvadt  össze.'-) 

Ez  alatt  többen,  kik  jobban  erót  tudlak  venni  érzelmeiken, 
minthogy  szeretetteiklöl  távol  voltak,  vagy  annyira  elszigetelten 
álltak  az  életben,  hogy  sem  családjok  sem  megszakítani  való  köte- 
lékeik nem  voltak,  ezen  ünnepélyes  percben  kezdett  vállalatuk  sz. 
jellegétől  voltak  csak  áthatva.  Ezek,  mint  keresztesek,  és  minde- 
nek előtt  zarándokok,  az  alatt,  míg  mások  sirtak,  és  fajdalmoknak 
engedték  át  magokat,  sz.  dallamokat  zengedeztek,  hálát  adva  az 
Istennek,  hogy  őket  választotta  sz.  neve  tiszteletéért  harcolni. 
E  hálaadó  énekek  a  mindenfelöl  visszhangzó  fájdalomkitöréssel  és 
sóhajokkal  vegyültek  egybe,  s  így  fenséges  ellenlétben  egye- 
sültek az  örömhangok,  melyeket  az  Isten  szeretete  a  lélekben 


1)  IVIatci  teneiiN  Uhuin,  lixorqiie  inai iiiiiii, —  In  divcr.sa  pertrahunt  ct 
teneiit  Jnviliiin.  —  Fralres  cuin  luiiitihiis  velut  coinpedituin —  StJingiint...-- 
Krni  iu  cxcicitii  inaxiiuiiü  tuinultti.s^ — Cuin  caiuruni  cenicrent  altcrnari  viiltii^; 
—  Flebaiit  paiiier  senex  et  adultiLs,  — Turbae  ciiin  iiiilitibns,  cultns  et  in- 
oultiis,  Tlieod.  I.  e,  A  darnistadti  kéziratban  e  t.írgyrúi  még  sukkal  többet  le- 
het ülvasni. 

'-)  Tot  huucütus  nubiles  ,  tani  divcrsas  génies  —  Cnni  Tbiiringis. 
Saxunet»  illiic  venienles,  —  It  vjdcntes  suciux  suus  abscedenles,  — Erat  ibi 
tiinc  moeslitiido  inaxinia  ,  liictus  ct  planctus  ingens ,  vuces  niiscrabiles, 
larga  laci}  niaiuin  oíTiisio  ciini  rugitii  anxio  etolamuic.  Tlieud.  ct  Mas.  Uertli. 
>—  Mas  de  Daniist. 


238 

Kelleti,  a  legmélyebb   íájdalomkicíltásokkal ,    melyekkel  ug-yan- 
ezen  szeretet  dacolt,  s  melyekéi  le  is  győzött.) 

Midőn  végre  a  hercegnek  sikerült  anyja  karjaiból  kibonta- 
koznia, mintegy  körülfogva  látta  magát  a  honmaradó  nemesektől 
ésszegénynépétöl,  melytől  méltán  annyira  szerettetett;  mindegyik 
vissza  akará  tartani,  még  egyszer  megölelni,  kezét  megfogni, 
vagy  legalább  öltönyét  érinteni;  de  ő  könyektől  elfojtva,  senki- 
nek sem  felelt.-)  Csak  sok  erőködés  után  sikerült  neki  utat  törnie 
azon  hely  felé,  hol  lova  várta  ,  melyre  magát  fölvetvén,  a  har- 
cosok közé  vegyült,  és  szavával  sz.  karéneköket  kisérve  in- 
dult el.  =^) 

Szeretett  Erzsébeté  még  mindig  mellette  volt,  mert  nem 
határozhatá  magát  rá  ,  hogy  férjétől  a  többiekkel  egy  idő- 
ben búcsúzzék;  megengedtetett  tehát  neki ,  hogy.  azt  Thüringia 
határáig  kisérhesse.  így  lovagoltak  egymás  mellett  fájdalomtelt 
szivvel,  *)  s  a  fiatal  hercegné  ajkai  szavak  helyett  már  csak  só- 
hajokat birtak.  ^)  Midőn  az  ország  határát  elérték,  még  nem  birt 
tőle  megválni,  hanem  szeretettől  s  fájdalomtól  megsemmítve,  még 
egy,  s  azután  még  egy  második  napig  utazott  vele.  '')  E  második 
nap  végén  kijelenté,  hogy  nem  tudja  ,  váljon  megválhatik-  e  tő- 
le valamikor ,  vagy  inkább    mellette  marad-e   egész  végig.  0 


•j  Eraí  iiibiloniinus  dcvota  illic  ineiis  ,  et  vox  grata  beuediceiitimn 
Dctim,  ecL  ihid.  Gat  iniune.san»e  liebc  dmch  Godes  liebe  scheident.  Cod, 
D  amist. 

^)  Aniico  luctamine  cuncti  certavere,  —  Qiiis  eiini  diutiús  posset  rc- 
tjnere.  -  Quidam  collo  brachiis, quidam  iiihaerere  —  Vestibus  ;  iiec  poterat 
cníquam  i  esponderf.  Theod.  1.  c. 

^j  In  nomine  Dumini  ipsiim  cordibiis  et  vocibus  collaudantes.    ii.  ott, 

*)  Seine  herzliebste  bilisabeth  aber  wollte  keinen  abschied  von  ihni 
nehnicn...  AUo  rilten  sie  mit  traurigeni  hertzen  neben  einander  ..  Kochem  p. 
81  5J(3—  Sequebatui  n(Mi  a  longe,  acd  a  prope  coide  moestissimo  millier  fidelis- 
sima  principení  diilcissimum,  aniantissimum  conjugem.  Tbeod.  IV.  3, 

'")  Suf^en  ufte  si  began  —  Si  begab  irz  herzen  nit.  Mss.  de  Darnist. 

<•)  Tunc  revei suram  vis  amoris  et  dolor  separationis  retinuit,  et  aditcr 
unius  diei  progredi  compulit  ;  sed  nec  ista  snffecit  progressio,  protessit  ad- 
huc  discessionis  impatiens,  diei  alterius  iter  complens.  Theod.  1.  c. 

")  In  obvisr.hwerliche  Liebe  sy  wuste  nicht  ob  sy  mit  ime  wolde 
addirobíiy  wolde  Miben.  BerthoM.  M^s.  —  (.s/.e.ntann  J 


239 

Végre  mégis  cSíik  rni^odiiic  kelleti  :  mz  Jsleii  szeríílclc  ,  mely 
őrös  mint  a  halál,  gyozelineskedelt  e  két  nemes  szivben  a  te- 
reintméiiy  szereiele  fölött.')  A  főpohárnok,  Varila  ur,  a  herceg- 
hez közeledvén,  monda  :  „L  ram  !  ideje  már  ;  bocsássa  vissza  her- 
cegasszonyunkal,  mert  meg  kell  lennie."-)  E  szavakra  a  két  hi- 
tes könyökre  olvadt,  zokogás  és  fájdalomiiyögés  közt  görcsösen 
ölelek  egymást,  nú  a  jelenlevőket  mélyen  meghatotta.  ^)  Az 
eszes  Varila  azonban  kívánsága  mellett  maradt ,  s  igyekezett 
őket  egymástól  elválasztani;  de  e  két,  egymást  oly  gyöngéden 
s  bensölcg  szerető  lélek,  e  fontos  pillanatban  legyőzhetlen  erő- 
vel csüggött  egymáson,  míg  végre  Lajos,  erőt  véve  magán,  jelt 
adott  az  indulásra.  Uján  mulatott  a  hercegnének  egy  gyűrűt, 
melyet  magános  leveleire pecsétnyomóűl  fog  használni;*)  Er- 
zsébet, —  monda,  —  o  legkedvesiíbb  nővérem!  tekintsd  meg 
jól  e  gyűrűt,  melyet  magammal  viszek,  melynek  zaíirjába  az  Is- 
ten báránya  lobogóval  vagyon  vésve  ;  ezt  tartsd  biztos  jegynek 
mindarra  nézve,  mi  engem  illet.  Kedves  és  hű  nővérem!  ki 
e  gyűrűt  elhozva  azt  mondja  neked,  hogy  élek  vagy  meghal- 
tam, adj  neki  hitelt  mindenben,  mit  mondani  fog.  ^) 

Azután  folytalá  :  „Az  Úr  áldása  legyen  veled,  drága  Er- 
zsébet, szeretett  nővérem,  édes  kincsem;  a  hűséges  Isten  őrizze 
meg  lelkedet  és  bátorságodat;  áldja  meg  a  szived  alatt  levő 
gyermeket  is,  ügy  teszünk  vele,  mint  megegyeztünk  egymás- 
sal. Isten  veled  !  emlékezzél  együtt  töltött  életünkre,  gyöngéd  sz. 
szeretetünkre  ;    ne  feledkezzél  meg  rólam  imáidban;  Isten  ve- 


<)  Kupit  taiiioii  iiiora.s  afíTcclioiuM  fortis  iit  inors  dilecHo  condíiuris. 
Thcod.  et  Berth. 

')  Gnaediger  Herre  es  ist  /.cyt  :  lasset  unsrc  gnacdige  fiowe  wed- 
dcrkcren  :  es  nuis  dorli   syii.  Berth.  Mss.  80.    —  (]s/,eintaiiú,^ 

•*)  Qiiis  gemitiis,  quae  suspiria,  qui  aingultus^  quae  lacrymae  ,  quis 
iDOtus  vei  strepitus  cordis^  ubi  tani  import una  et  vehemens  scissío.  etc.  Tlieod. 
ct  Berthuid. 

')  Quo  pro  socreto  sigillo  utebatur.  u.  ott. 

')  BUzabet  du  alleiliebste  Schwester...  Getruwe  schuester.  V.  R.  — 
Kothe  el  Horth.  A  Passionale  és  sok  más  iró  s/ieritit  a  helyett,  hogy  a  gyürut 
magával  vitte  volna,  Mi/.sébetnek  adta  :  a  kő  pedig  nem  volt  /aHir  ,  hanem 
jácint,  melynek  azon  tulajdonsága  volt,  hogy  körülfogatábúl  kiugrott,  ha  a 
s/emélylyel,  ki  azt  adta  ,  szerencsétlenség  történt.  Pass.  f.  60.  lîappel  Con- 
clu, il.  p.  23.  Theod.   erre  né/.ve  nincs  tisztában  magával. 


240 

led!  már  nem  maradhatok.,,  ')  Ezzel  elutazott,  szeretett  nejét 
udvarhölgyei  karjai  között  hagyva ,  ki  tekintetével  sokáig  kö- 
veté; azután  pedig  félholtan,  könyekbon  fürösztve,  társnéi  siral- 
mai között  vissza  indult  Wartburg  felé,  szivében  azon  bűssej- 
1  elemmel,  hogy  öt  többé  nem  látandja. 

Visszaérve  szomorú  lakába,  azonnal  letette  fejedelmi  öl- 
tönyét, és  alapos  reménytelenségében  özvegyit  vett  magára,  me- 
lyeit többé  le  sem  tett.-) 

,,Ma,  —  mond  egy  jámbor  ferencrendi  szerzetes ,  ki  XIV. 
Lajos  korában  szent  Erzsébet  életrajzát  irta,  —  napjainkban,  hol 
oly  kevés  igaz  rokonságot  találhatni  még  azon  házasok  közölt 
is,  kik  áhítatosaknak  látszanak  ,  . .  talán  igen  csodálatosnak  lát- 
szik egy  oly  szigorú  s  benső  érzelmű  hercegné  oly  ragaszko- 

I)  Theod,  I.  c.  Vit.  llli.  2i.  Rolhe  1717.  Iferzliebste  Klisabethlein  her/- 
allerliebste  Schwestei ,  meinedlci  Scluit/  ..  bieibe  eingedenk  iinse.s  eheJichen 
Lebei.s  mid  her/Iicli  geplloy^euen  J  Jebe  . ,  gesegnc  dich  der  getretie  allmaech- 
tige  Gott..:  Ciolach.   i\Iss.    Winckelíiiaiinál.  p.  264. 

^J  Neiu  mellőzhetjük  ti,  hogy  ezen  cr/ékeny  bucsuxas  mellett  niég 
egy  ma'sik  Lajost,  íVaHciaor.s/.ági  sz.  J.ajost,  ki  20  éwel  későbben  iig^aiiily 
.sz.  célból  indult  útnak,  elő  ne  hozzuk.  M.  !*.  Pai*iz.sban  közölte  e  csodálatos 
adatot  velünk, —  nielyet  Ijvérétől  már  azóta  közrebocsátva  -  olvashatni  a 
rein)si  krónikában  :  ., Quant  li  rois  ot  atournc  sa  voie,  si  prist  s'eskerpe  et 
son  bourdon  á  Nostre  Dame  á  Paris  ;  et  li  canta  sa  messe  li  evesqnes.  Et  se 
mut  de  N.  I>.  entre  lui  et  la  roine  et  ses  írércs  et  lor  iemuies,  desclians  et  nus 
pies;  et  toutes  les  coíígregal  ions  et  li  peuples  de  Paris  les  convoierent  jus- 
ques  á  S.  Denis,  en  larmes  et  en  plours,  VA  Iá  prist  li  r{MS  congict  á  eu\  et 
les  renvûia  á  Paris,  et  ploja  asscs  au  départir.  —  Mais  la  roine,  sa  mcre. 
donioura  avec  lui,  et  le  convoia  trois  jors,  maleoit  gré  le  roi,  et  li  distadont: 
,,Biéle  1res  douce  n>ére,  parcelle  foi  que  vous  n»e  doez,  retournez  dés  ore 
mais.  .levons  lais  mes  deux  enfants  en  garde.  Loé}s,  Pliîlippc,  et  Ysabiel  ; 
et  vous  lais  á  garder  le  roiaunie  de  Fi  ancc,  et  je  sais  de  fi  que  il  sera  bien 
gardés  et  bien  gou\ernés.*'  A  .dont,  li  dist  la  roine  en  plorant  ;  ,,Hiaus  très 
dons  fils,  coinent  porra  li  miens  cners  endurer  !a  départie  de  moi  el  de  vous  ? 
Ciertes,  il  sera  plus  dur  que  pierre,  se  il  nt,  fent  en  deus  moitiés.  Car  vous 
m'avez  esté  li  mieudres  fils  qui  onqnes  fust  á  niérc.''  A  ce  mot  chéi  pas- 
mée,  et  li  rois  la  redrecha  et  Vcu  leva,  et  prist  congié  á  11  en  plorant  ;  et  la 
roine  se  repasma,  et  fut  une  grande  pièce  en  pan)  i  son  s  ;  et  quant  ele  fu  re- 
venue, si  dist  ;  ,,Biaiis  tenres  fins,  jamais  ne  vous  verrai  ;  li  cuers  nie  le  dist 
bien."  Et  ele  dist  voir,  car  elle  fut  morte  avant  qu'il  revenisf.  '  Chronique 
de  Reims,  citée  ôans  le  Romancero  français,  p.  202. 


241 

dása  férjéhez."  ')  Rli  nem  követnők  e  jó  szerzetest  azon  modor- 
ban, mclylyel  Erzsébet  életének  e  vonását  védeni  magát  köte- 
lezve hitte;  inkább  azt  mondhatnók  róla,  mit  sz.  Bemard  Máriá- 
ról mond:  „Ne  csodálkozzatok  kedves  lestvéreim,  hogy  Máriá- 
ról mondalik,  miszerint  lélekben  vértanú  volt;  hogy  azon  valaki 
csodálkozzék,  el  kellene  felednie ,  miszerint  sz.  Pál  épen  azt 
tekintette  a  pogányok  legnagyobb  vétkének ,  hogy  szeretetük 
nem  volt."  ')  Elég  nekünk  az  eddig  előhozott  számtalan  tény 
után  azt  állítanunk,  hogy  mindazon  szentek  között,  kiket  az  egy- 
ház dicsőségével  koronázott,  egy  sem  érte  el  a  hites  tökélyét 
azon  mértékben  mint  Erzsébet;  egy  sem  valósította  azon  fok- 
ban, mint  ö,  az  igazán  keresztény  házasság  eszményét;  egy  sem 
nemesítette  és  szentelte  meg  annyira  az  emberi  szeretetet  mint 
ö,  ki  az  Isten  szeretetétől  egészen  elárasztott  szivében,  azt  oly 
fényes  polcra  helyezte. 

Egyébiránt  a  földi  törvényes  szeretetnek  és  szigorú  buzgó- 
ságnak ezen  egyessége,  az  erős  tiszta  érzelmek  e  korában,  nem 
tartozott  az  annyira  ritka  látványok  közé.  Bizonyára  kedves  és 
gyümölcsöző  munka  lenne,  melyhez  talán  még  egykor  vissza  is 
térünk,  megmutatni,  miképen  szentelteltek  és  kétszoreztettek 
meg  a  kai.  századok  folytán  az  emberi  sziv  gyöngéd  érzelmei  s 
szenvedélyei  egyszerre  a  vallás  állal ,  és  miképen  merített  ugyan- 
ezen tisztán  emberi  szerelet,  a  megváltó  keresztje  elölt  lebo- 
rulva, erőt  és  lelkesültséget  a  keresztény  alázatosságnak  a  ke- 
vélység és  önzés  fölötti  tartós  győzelmében.  Jóllehet  ez  érzel- 
mek kevésbbé  voltak  változatosak,  terjedelmesek  és  finomak  mint 
napjainkban,  de  azért  mélyebben  gyökereztek  ;  s  ha  a  vallás  a 
halhatatlanság  bélyegét  egyszer  rajok  nyomta,  csodálatos  benső 
erőt  és  az  átszellemülés  bizonyos  kimondhatatlan  nemét  fejtet- 
ték ki,  melyben  a  tartósság  nyugalma  az  ártatlanság  kellemével  , 
a  szenvedélyek  egész  hatalma  a  vallás  tisztaságos  egyszerűsé- 
gével egyesült.  Mindazok ,  kik  a  középkor  történelmi  s  irodal- 


t)  Lel».  Archange,  p.  i«9.  i7(). 

*)  Non  niiremini  fiaties,qno(l  Muria  mari)  r  in  unifna  fuisse  Jicatiir.Mi- 
retur  qui  non  nieiuinciit  se  audivisse  Panlnni  inter  luaxinia  gentiuni  ciiiiiina 
memorantem,  quod  sine  afl'ccUone  fuissent.  S.  Bern,  Serm.  de  12  stellis. 

16 


242 

mi  emlékeit  ismerik,  meg  vágynak  győződve  ez  állítás  igazságá- 
ról. E  kor  benső  s  erkölcsi  életét  is  ezen  forró  s  mély  érzelmek- 
nek törvényes  szentesítésökkel  való  elválaszthatlan  egyessége 
jellemzi,  a  vallási  kötelmek  mindenütt  a  sziv  heves  ömlengéseinek 
fő  eleme  gyanánt  tűnnek  elő.  Mindezen  és  sok  más  tekintetben 
is  Erzsébet  egy  tiszteletre  méltó  s  tökéletes  személyiség  volt 
azon  században,  melyben  sz.  Lajos  egész  életén  által  megörzé 
első  éveinek  őszinte  forró  gyöngédségét  neje,  Margit,  iránt;  ') 
melyben  e  nagy  szent  s  király,  mutatva  azon  gyűrűt,  melyet  min- 
dig magával  hordozott,  s  melybe  e  három  szó:  „Isten,  Francia- 
ország és  Margit"  volt  vésve,  oly  kedves  egyszerűséggel  mon- 
da :  E  gyűrűn  kivűl  nincs  szeretetem. Nemde  ez  volt  azon  század, 
melyben  1.  Eduárd  angolkirály,  ama  15  keresztet,  melyek 
maradványai  a  keresztény  művészet  csodamüvei  közé  tartoznak, 
azon  helyekre  állítalá,  hol  forrón  szeretett  neje,  Eleonóra,  teteme 
volt  örök  nyugvásra  letéve,  midőn  a  városból,  melyben  meghalt, 
Westmünsterbe  átvitetett?  Ez  volt  kétség  kivűl  a  legfenségesb 
és  legmeghalóbb  temetési  szertartás,  mely  valaha  tartatott  ;  de 
koránsem  haladta  fölül  azon  nő  érdemét^,  ki  20  évvel  előbb  fér- 
jével a  keresztes-háború  veszélyeit  megosztá,  ki  önnön  ajkaival 
szivta  ki  a  mérget  azon  sebből,  melyet  egy  szaracén  gyilok  fér- 
jén ejtett,  s  így  önnön  élete  veszélyeztetésével  az  övét  meg- 
mentette. 

Nevezetes  azonban,  mi  még  eddig  tudlunk  szerint  kellő- 
képen nem  méltányoltatott,  hogy  ezen  egyességet  mind  a  költé- 
szet mind  a  valóság  egyenlőképen  megszentesítette,  s  a  kép- 
zelet termékei  épen  ügy  hódolnak  előtte,  mint  a  történet  emlé- 
kei. Az  Erzsébettel  egykorú  vagy  még  előbbi  egész  költészetet 
ily  szellem  lengi  át,  és  csak  sokkal  későbben  kelthetett  a  tör- 
vénytelen, vagy  az  egyháztól  nem  szcntesítelt  szerelem   érdé- 


^ 


'^  J()iu\ille,  piis.siiii.  —  ,,Le  ^rand  saiiil  I.oiiiSj"  iuüíkI  .s/ale/ti  sa. 
Ferenc,  --  ,, également  ligomeiix  a'  sa  chair  et  tendre  en  l'amour  de  sa 
femme  ,  fut  presque  blâmé  d'être  abondant  en  telles  caresses  ;  bien  (juV m 
vérité  il  ntéritat  plutôt  louange  de  savoir  dcniettre  son  esprit  nuiîiial  et  cü::- 
rageuv  á  ces  nieuiKs  otiïces  requis  a  la  conservation  d'iaujour  conjugal.  In- 
troduction á  !a   vie  dvvote.  II!.  88. 


2 'M 

ket.')  Ugy  lalszik,  hogy  addig  a  házasság- vagy  legalább  is  jegy- 
váltás volt  szükséges  két  sziv  történetében ,  hogy  a  költök  a 
kai.  lelkekben  érdeket  kelthessenek  irántok  ,•  a  szerelem  és 
érdek,  távol  attól,  hogy,  mint  a  költészet  mai  termékeiben,  há- 
zassággal végződjenek,  inkább  azzal  kezdődtek;  a  házas- 
sági hűség  képezé  bizonyos  értelemben  e  szép  költészet  sark- 
pontját és  életerejét.  A  legkedélyesb  és  legregényesb  jelene- 
lek épen  a  házasfelek  közt  fordulnak  elő,  s  ilyeneket  nem  csak 
a  legendákban  és  oly  költeményekben  olvashatni,  melyek  a  val- 
lás követelményeihez  különösen  alkalmazvák,^)  hanem  a  látszó- 
lag tisztán  lovagi  és  profán  müvek  az  érzelmek  kötelmek 
általi  megszentelésének  ugyanezen  bélyegét  hordják  magokon. 
A  nőt  csak  mint  hü  és  istenfélő  hitest  dicsőítek  a  lovag  költők 
számos  versekben,  melyekben  csaknem  istenítve  vagyon,  és  az 
egyedül  Máriát  illető  gyöngéd  tiszteletben  látszik  részesülni.-^) 
A  francia  nemzeti  irodalomban  a  Roncevaux  cimü  regényben 
Roland  jegyesének  Audenak  szivrehaló  szűzi  szeretete  ;  továb- 
bá a  Roussillon  Gérard  és  neje  állal  közösen  tűrt  nyomorainak 
csodás  története  elegendő,  hogy  fogalmat  szerezhessünk  ma- 
gunknak arról,  miképen  tudták  a  költök  ezen  egészen  keresz- 
tény adományt  felhasználni.  Németországban  pedig,  Erzsébet 
fogadott  hazájában,  még  termékenyebb  volt ,  és  jobban  tisztel- 
tetett, mint  bárhol  másutt  :  erre  a  legfényesb  és  legnépszerűbb 
példát  látjuk,  a  „Niebelungen"  énekben,  Siegfried-  és  Chriem- 
hildeben,  mely  két  hites  oly  szép  gyermekdedségében,  őszinte- 
ségében és  odaadásában.  A  tiszta  szeretet  ezen  csillaga,  mely 


')  A  Tristan  a/  első  a  kö/épkor  nag}  obbs/orii  költemen}  ei  közül, 
mely  egy,  a  vallás  által  kári)0/:ta(ott  szenvedél}  által  akar  érdeket  költeni  ; 
de  népszerűségié,  kivált  Németországban,  csak  a  XIII.  s/á/ad  kő/epe  táján 
vergődhetett. 

*)  Ilyenek  p.  sz.  Alexis  szép  legendája,  mely  néniét  és  olasz  nyel- 
ven olvasható;  továbbá  sváliországi  sz.  Nuilibnrga,  sz.  Mathild  ;  továbbá 
a  Fanstiníánról  és  Cresccntiáróli  rövid  a  latok  a  Massmann  I\1.  által  közrebo- 
csátott Kaiser  Chroníkban. 

^3  L.  p.  AVinsbccke  költemen}  ét,  Schiller  Thesaurus  antitjiiit.  Gei- 
mau.-ban.  továbbá  b'iaucnlub  Henriknek,  Ileidelbergben  kéziratban  levő  sok 
szép  köheniényét,  ki  még  nevét  a  nők  tiszteletére  irt  szép  énekeinek  kö- 
szönheti. 

16* 


244 

Í1Z  ország  legszebb  löiiéneli  hagyományait  ii.in.  Oroszlán  Hen- 
rikét, Florentiáét,  brabanti  Genovéváét,  gróf  Ulrikét  oly  szépen 
felvilágosítja,  a  lovagok  nagyszerű  költeményeinek  fénypontját 
teszi.  Parseval ,  midőn  a  havon  három  csepp  vért  láía  ,  melyek 
öt  neje  rózsa  s  fejér  arcszinérc  emlékeztelék,  annyira  el  volt  ra- 
gadtatva, hogy  azok  szemlélésében  a  harcról  és  dicsőségről  meg- 
feledkezik. Lohengrin  neje  ájulásba  esik  mindannyiszor,  midőn 
férje  tőle  távozik,  s  öntudatlan  marad  visszatértéig.  Titurelben, 
midőn  a  két  hü  házastárs  a  halálban  egymással  egyesült,  közös 
koporsójokból  két  szép  szőlőtő  nőtt  ki,  melyek  egybefonódva 
egymást  kölcsönösen  támogatták.  Ezek  eme  sz.  érzelmek  szép 
és  nemes  jelvényei,  melyek  e  földön  csak  bájolón  virágoztak, 
de  melyeknek  gyökereik  és  gyümölcseik  máshol  voltak. 


XVI.  FEJEZET. 

iVIikepen  halt   nug  a  jó  L;«jos  liercpg  az  úton  a  sz.  ftikl  felé. 

Consiinuuatiis  in  brevi  explevjt  tempói  a 
iDiilta  :  placítacnini  erat  Dcoaniiua  ii- 
liiis  :  propter  hoc  properavit  emu  e<'ii- 
cere  de  medio  iniqiiitatmn. 

Sap.  IV.  13.  !  4. 

Midőn  Lajos  szemeiből  elveszte  szomorú  kedves  Erzsé- 
betét, víg  s  bizalomteljes  lelkesültsége,  mely  e  távoli  hadjára- 
tokat kormányozta,  és  sz.  vidorsága,  melyet  a  hit  az  önkényt 
tett  áldozatokból  és  az  aratandó  győzelmekből  merít,  ismét  visz- 
szatért.') 

Vele  ment  országa  nemességének  szine  ;  öl  gróf:  Wartburg 
Lajos,  Kefernburg  Günther,  Mühlberg  Meinhard,  Stolberg  Hen- 
rik, és  Brandenberg  Burkhard  ;    továbbá   főpohárnoka  Varila 


•^  Perrexi*   DoiMiniis  cxJiltans  iit  gigás  a'l  curicndam  viam  .  .,  cum 
gaudio  et  jnciinditutc  maxima.  Theud.  I.  c. 


21^5 

Rudolf;  tábornoka  Henrik ,  Ebersborg  ura  ;  kamarása  Henrik. 
Fahnern  ura  ;  várparancsnoka  Hosheim  Ármin  és  sok  más  báró 
t3s  lovag-.')  Az  öl  követő  gyalog-ság-  száma,  oo-y  történész  állítása 
szerint,  a  távolsáfr  miatt  cs(íkély  volt.  Öt  áldozár,  kik  között  volt 
bázipapja  Bcrtbold,  ki  Lajos  életét  is  irta,  ment  vele  misét  szol- 
gálni, gyóntatni,  és  barcosai  egyéb  lelki  szükségeiről  e  badjárat 
folytán  gondoskodni.-') 

Ezen  grófokon  s  nemeseken  kivíil,  kik  mindnyájan  közvet- 
len alattvalói  voltak,  még  sok  más  svábországi  ,  frankoniai  és 
Rajna-parti  lovag  kisérte  őt,  mint  a  közép-németországi  keresz- 
tesbad  főparancsnokát.-^)  Ezek  közt  találjuk  Gleicben  Lajos  ne- 
vét, ki  Németországban  ezen  badjárat  alatti  regényes  kalandjai- 
ról lelt  bires,  s  kiről  egy  régi,  több  tudományos  tanií  állal  is 
megerősített  bagyomány  azt  mondja,  hogy  midőn  Palaestinában 
fogságba  esett,  és  Egyiptomba  vitetett  át,  a  szultán  lánya  Melech- 
sala  állal  megszabadítatott  azon  föltétel  alatt,  hogy  őt  nőül 
veendi,  jóllehet  neje,  született  Orlamunda  grófnő,  Thüringiában 
maradt;  magával  vive  tehát  ezt  Romába,  hol  a  pápától  az  ezen 
kettős  házasságra  szükséges  engedélyt  megnyerte,  és  innét  glei- 
cheni  várába,  hol  a  két  nő  a  legtökéletesb   egyességben   élt.  *) 

Ellátva  ily  jó  kísérettel,  a  hercegFrankonia,  Sváb-  és  Ba- 
jorországon utazott  keresztül,  és  átlépve  Tirol  havasait,  Lombar- 
dián és  Toskánán  keresztül  Apuliába  ment,  hol  a  császárral  egye- 
sült Trója  városában  1227  Augusztus  vége  felé.  A  császár  hatal- 
mas sereget  gyűjtött  vala  össze  ottan,  mert  körülbelül   60,000 


')  Neveik,  iigy  s/iiitéii  laiijfiii/okei,  kikel  idezlüiiK.  Rothe  1717.1.  és 
Jiisti  88.  d.  olvashatók. 

*)  Fíiiirt"  froiiie  priesler,  dy  syiieu  hoff  mit  messin  mule  mit  bich- 
tin  imde  mit  aiideni  ^ottlichiii  mid  iiutlicliin  dii);ii;(Mi  vorsteliíii  solden. 
Roth.   I.  (•. 

3)  Jiistip.  88 Dillicl».  Uess.  Clir.  II.  p    151. 

*3  E/ esemény  nia'rejjy  lö-ik  szá/íidi  krónika'baii  mint  história  nomi- 
iiatissima  comitis  de  Gleichcn,  lu)  ídrgyat  szolgáltatott  a  két  iitóbhi  s/á/ad- 
bcli  német  tudósok  és  történészek  között  a  vit.itko/a'sokra  ;  némelyek  cii^yan  is 
erósi'fettck  ,  mások  pedig  megtániadták  e  kcttós  házasság  valóságát.  Jnsti 
92—94  l  előszámláltatnak.  Tizen  gróf  sii  ja  két  nejéé  közt  látható  a/  er- 
fnrthi  székesegyházban.  A  francia  lovagi  hagyoniány  ugyanezen  kalandot 
Trazegnies  Gillesnek  tnlajdomtja. 


246 

ember  táborozott  a  kereszt  lobogója  alaü.  Hanem  egy  ragályos 
betegség  már  mutatkozott  a  seregnél,  mely  elhajózását  késlel- 
tetéj  melyhez  már  minden  el  volt  rendezve.  A  herceg  a  csá- 
szárral magános  összejövetelt  tartott  szent  Endre  szige- 
tén, hol  a  hadjárat  tervéről  egymással  értekeztek;  mert  nagy 
fiatalsága  dacára,  egy  herceg  sem  birta  oly  mértékben  mind  a 
császár  mind  alattvalói  bizalmát,  mint  ö.  Ezen  értekezés  után  a 
két  fejedelem  Brindenél  hajóra  szállt,  miután  átkeléseket  ünne- 
pélyes imák  s  más  vallási  szertartások  által  Istennek  ajánlották. 
Amint  azonban  Lajos  a  hajóra  lépett,  hideg  láz  fogta  el  testét.') 
Három  nap  után  a  császár  maga  sem  állhatván  ki  a  tengert, 
Otrantonál,  hol  a  császárné  ")  tartózkodott,  partra  szállott.^)  A 
herceg  követte,  jóllehet  seregének  nagy  része,  útját  Palaestina 
felé  folytatta.  Szokott  tisztelettel  látogatást  tett  a  császárnál; 
láza  folyton  növekedett,  s  alig  tudá  elérni  hajóját ,  hol  kényte- 
len volt  ágyba  feküdni.'*)  A  baj  sebesen  növekedett,  annyira, 
hogy  nem  sokára  a  gyógyulás  minden  reménye  eltűnt.^)  A  her- 
ceg maga  legelőször  ismerte  meg  állapota  veszélyességét,  irata 
azonnal  végrendeletét,  s  hivatá  a  jeruzsálemi  pátriárkát,  hogy 
a  haldoklók  szentségeivel  ellássa  ,  ki  a  saint-croixi  püspök  társa- 
ságában jővén,  az  utolsó  kenetet  neki  föladá.  Azután  alázatos- 
sággal s  bánatteljesen  meggyónván  vétkeit,  lovagjait  ágyához 
hivatá,  s  ezek  jelenlétében  mély  buzgósággal  s  a  legélénkebb 
hit  kifejezésével  vévé  az  erősek  kenyerét.**) 

Sem  házipapja  elbeszélésében,  ki  utolsó  pillanatában  mel- 
lette volt,  sem  más  történetíróban,  ki  róla  későbben  irt,  egyet- 
len szó  sem  találtatik,  mely  mutatná  ,  hogy  e  bátor   s  vallásos 


•)  Vita  Rhyt.  25. 

'')  O  is  niegbetegedeH  oMan,  vagy  legalább  annak  tettete  magái,  sel- 
bocsátá  seregét;   miéit  IX.  Gergely  pa'pától  kikö/.ösitetetf. 

')  Briennci  Jolán,  ki  kevéssel  későbbéi'  liait  meg. 

')  Ad  navim  reversus  lecto  decnbuit.  Theod.  IV.  4, 

^)  Több  történész,  11.  m.  Sinogms,  de  Reg.  Ital.  t.  7.  Platina,  de  Vit. 
Cieg,  IX,  és  Kiane/  1.  7.  azt  mondják  ,  hogy  a  csá>ár  erősen  gyanúsitatott, 
mintha  a  liei céget  megmérgeztette  volna  ;  de  nehezen  hagyható  helyben  c 
gjanú,  mert  a  köztök  létezett  benső  s  bizalmas  viszonynál  fogva  egészen 
alaptalannak  látszik. 


247 

fejedelem  legkisebb  sajruílaltal  is  tekínlL-lt  volna  vissza  a  már 
végéhez  közeledő  életre.  Sem  iíjusága.  melynek  virágát  magá- 
val a  sirba  vitte^  sem  hazája,  inelylöl  távol  hall  meg,  sem  ha- 
talma ,  melylyel  oly  nemesen  s  tökéletesen  éli ,  sem  rokonai, 
sem  gyermekei,  kiket  alig  isníerhetelt  meg,  még  maga  Erzsé- 
bet sem,  kit  oly  hiven,  oly  gyöngéden,  oly  egyetlenül  szerelett, 
mind  e  javak  közöl  egy  sem  látszott  égbe  vágyó  leikél  lelán- 
colni csak  egy  pillanatra  is;  söt  inkább  az  mondatik,  hogy  a  ha- 
lált alig  várhalta,  és  a  szerencse,  hogy  Krisztus  lobogója  alatt, 
az  ö  szolgálatában  és  úgy  szólva  zsoldjában  ')  halhalolt  meg,  mi- 
után érette  mindent  feláldozott,  kizárólag  foglalta  el  lelkét,  cs 
nem  hagyott  szivében  helyet  semmiféle  földi  emléknek  vagy  saj- 
nálatnak. Minthogy  csak  Istenben  és  Istennek  élt,  egészen  termé- 
szetesnek látszott  elölte,  a  tőle  rendelt  első  pillanatban,  és  az  ál- 
tala kijelölt  helyen  meghalni  ;  mint  egy  engedelmes  hü  harcos? 
zúgolódás  nélkül  engedelmeskedett  a  hívásnak  még  a  küzdelem 
vége  előtt.  Annak,  ki  annyi  könyt  ontott,  midőn  szeretelt  család- 
ját csak  kis  időre  elhagyá  ;  annak,  ki  oly  nehezen  szakílhalla  ki 
magát  egy  nő  karjaiból,  kit  viszont  látni  még  reménysége  lehe- 
tett, már  most  a  tökéletes  és  végelválás  percében  egyetlen  só- 
haja, egyetlen  könye  sem  volt  számára.  Jóllehet  sóhajthatott  és 
sírhatott^  hogy  e  földön  távol  kellé  tőle  lennie;  de  a  mennyor- 
szág ajtaja  előtt  e  kedves  kép  csak  a  jövendő  örökkétarló  örö- 
mek keblén  jelenhetett  meg  neki. 

Ö  megelégedett  azzal,  hogy  néhány  lovagol  ulnak  indíla- 
loll,  hogy  halála  hirét  családjának  és  Erzsébetének  megvigyék,  a 
gyűrűvel  együtt,  melyet  elutazása  előtt  mulatott  neki;  mit  üzent 
meg  c  mellett,  tudomásunkra  nem  jutott.  Azután  Isten  és  Nagy- 
asszonyunk nevében  kérte  a  jelenlevőkel  ,  hogy  róla  megemlé- 
kezzenek, ha  sz.  vállalatukat  túlélendik  ,  s  tetemét  vigyék  ál 
Thüringiába,  s  temessék  el  Reynhartsbrunnban,  hol  temetkezési 
helyett  választott  ;    valamint   hogy   imáikban  ne   feledkezzenek 


')  llothc  J717.  K/en  Koiban  a/  utolsó  kenet  iuinHi\i;  a  s/.  uti-eledcl 
előtt  adatott  fel.—  I,.  sa.  Kenuíifliiiíl  s/.  MalaUiás  életéi  10  f.  Belldiniiii . 
,,de  arte  bene  moriendi/  2.  E.  7.  fej.  M  inriqne,  Annales  risterclenses  I.  p. 
399,400.  (T.E.) 


248' 

meg  róla.')  Néhány  perccel  kimúlása  előtt  sok  fejér  galambot 
látottá  teremben  ágya  körül  röpködni;  „nézzétek,  nézzétek, 
—  úgymond  —  e  hónál  fehérebb  galambokat."  A  jelenlevők  őt 
lázas  átlapotban  lenni  hitték;  de  kevéssel  későbben  ismét  szóla: 
,, Nekem  el  kell  szállnom  e  szép  galambokkal  ;"  ezt  mondva  el- 
aludt az  Úrban,  elhagyta  e  földi  halandóságot  ,  hogy  átköltözve 
az  örök  hazába,  az  Isten  lovagjai  között  foglaljon  helyet,'-)  három 
nappal  a  szent  Szűz  születése  ünnepe  után,  ^)  alig  27  éves  ko- 
rában. 

Amint  utolsó  sóhaját  kibocsátotta  ,  házipapja,  Berlhold  is 
látta  a  galambokat,  melyekről  elébb  szólott,  kelet  felé  elszállni; 
sokáig  követte  tekintetével,  és  nem  csodálkozott,  hogy  a  Szent- 
lélek, ki  az  Isten  fiára  galamb  alakban  szállá  le  ,  angyalait  is  e 
fehér  mezben  küldé  el,  hogy  e  fiatal  lelket ,  mely  földi  zarán- 
doksága  alatt  ártatlanságát  és  galamb-tisztaságát  megtartotta, 
fölkeressék,  s  az  örök  igazság  napjának  eléje  vezessék.  *)  Arca, 
mely  már  életében  is  oly  szép  volt,  a  halál  állal  még  kellemesb 
lett;  és  csodálkozás  nélkül  ki  sem  szemlélhette  a  bevégzett  hi- 
tet, az  édes  békét  s  kifejezhetlen  örömet,  mely  halavány  orcáin 
ült  azon  szelid  kifejezéssel,  melynek  oly  tiszta  s  mély  a  va- 
rázsa.^) 

')  Und  starb  als  ein  froinmer  Crisleii,  —  Der  sein  lében  nicht  wolt  fri- 
sten,  —  Sondern  dnich  Ciistern  verzeren  ...  —  In  seynem  dienst  nnd  an  sey- 
nem  soldt .  . .  V.  Rliyt.  25. 

2)   Vita  Rhytm.  25. 

2)  Videtisne  has  coliimbas  snper  nivein  candidas?  jjpsum  fantasiis 
decipi  [jutaverunt.  Et  ille  post  paiilnlnm  ileruni  dixit  eis  :  Oportetine  enni  istis 
colnmbis  splendidissimis  evolare.'^'  Quo  dicto  in  pace  obdormiens  vir  chij- 
stianissimus  pro  Cliiisti  norninc  exul  et  peregrinus,  Christi  ciiice  signatus  a 
peregrinatione  vitae  praesentis  rediens  ad  pátriám,  ad  Domiiinm  eniigra- 
vit.  Theod.  I.  c,  —  Do  fur  er  zu  den  rittern  Gottes.  Pass  f,  61- A  középkori 
imakönyvekben  az  angyalok  gyakran  a/-  Isten  lovagjainak  vagy  barátainak 
neveztetnek. 

«)  Sept.  IJ-én  1227. 

5)  Vidit  easdem  coUimbas  ad  orienteni  evolare,  quas  dinlurno  intuitii 
sequebatnr.  Spir.  S.  qui  a  etc.  ïbcod.  ex  Berth.  l.c.  Ismeretes  sz.  Polykarp  szép 
legendája,  kinek  vére,  midőn  megégetett ,  a  lángokat  eloltá,  hamvaiból  egy 
fehér  galamb  láttatott  ég  felé  szállni.  Ily  galamb  Jeanne  d'Arc,  máglyájá- 
ból is  láttatott  kijlinni. 

^)  Berth.   Mss. 


2^^ 

Szívszaggató  volt  a  fájdalom  azokra  nézve,  kik  oly  távol- 
ról követték,  midőn  látták  öt  karjaik  közölt  kimúlni  fiatalsága 
s  ereje  virágában,  s  magokat  e  veszélyes  vállalatban  vezér  s  fő- 
nök nélkül  látták.  De  még  sokkal  szomorílóbb  volt  azokra  néz- 
ve, kik  öt  megelőzték  az  lílon,  s  így  nem  részesültek  a  szomorú 
szerencsében,  utolsó  pillanatában  mellette  lehetni,  és  utolsó  só- 
haját felfoghatni,  kik  csak  a  széles  tengeren  tudták  meg  a  vesz- 
teséget, mely  őket  érte;  ezek  fájdalomhangjai  hasíták  a  levegőt  s 
visszhangoztak  hajóról  hajóra:  ,,0h  !  szeretett  urunk,  — mondák, 
oh  jó  lovag,  miképen  hagytál  el  bennünket  így  számkivetésben, 
idegen  földön!  miképen  vesztettünk  el  téged,  szemeink  világát, 
zarándokiásunk  vezérét^  visszatértünk  reményét!  oh  mi  boldog- 
talanok." ') 

Vissza  is  tértek  azonnal  a  szárazon  maradt  társakhoz,  kik- 
kel együtt  ünnepélycsen  esküdtek,  hogy  urok  végakaratát  hivcn 
teljesítcndik,  ha  a  keresztes-háború  veszélyeit  túlélnék.  Tele- 
mét tehát  fényes  ünnepélylyel  gondosan  eltemették,  azután  fo- 
gadásukat teljesítendök,  újra  útnak  indultak. 


')  Factiis  esi  ploratiis  et  iilulatiis  nuiltiis,  ut  niarc  C(>nciissiiiii  trc- 
ineic  >  idel)iinr  a  vochiis  plin<3^cn(iiini  clamore  iiiiuerabili.  O  lici  !  iiujiiiiuit, 
Domine,  heii  !  incly'e,  (|iiomodo  a  te  in  torra  aliéna  exnles  fleiclicli  .sn- 
iMiis  !  Q'ioniütlu  te  Uüiisinuis,  iiiiiien  ociitorntn  nosti  onini,  (hiceni  peie^;i'i- 
nationis  nostrae,  spem  reversionis  nostrae  !   \'ae  nobis  !  TheoI.I.c. 


250 


XVII    FEJEZET. 

Mikcpcn   erlesi'iU  I^^izsébet   férje  haláláról  ,  nagy    s/omorús.íg-  és    s/ivfaj- 

dalntaról. 

Qiio  milii  aviilsiis  es?  qiio  niiiii  ra- 
ptus  c!»  a  inanibns,  homo  iinanimis,  homo 
seciindnm  cor  menni  ?  Amavimiis  nos  in 
vita  :  qnomo(it)  in  morte  snmns  sepa- 
rati  ?  .  .  .  Oninlno  opus  mortis,  horren- 
dum  divoitinnj.  Qiiis  enim  tam  suavi 
vincíilo  mutiii  nostri  non  pepercissct  amo- 
ris  ,  nisi  totins  snavitaíis  inimíca  nuus  í 
S.  Bern.  in  CanK  ^erm.  26. 
Flebat  igitnr  inemediahilibus  lacryniis. 
Tob.    10,  4. 

Azon  lovagoknak,  kiket  a  herceg,  halála  hírének  megvi- 
tele  végeit,  végórájában  Thiiringába  menetelt,  hosszú  s  fájdal- 
mas utazással  kellé  küzdeniök  ;  egyébiránt  a  gyászhír,  melyet 
hazájokba  hozandók  voltak ,  sem  volt  oly  természetű,  hogy  lép- 
teiket siettette  volna  ;  s  így  csak  a  tél  kezdetével  értek  Thüriu- 
giába.  A  fiatal  hercegné  ezen  idö  alatt  szülte  4-ik  gyermekét 
Gertrudot,  s  így  nem  láthatá  a  követeket,  midőn  megérkeztek  ; 
és  a  kegyetlen  s  váratlan  leverő  veszteségről  először  az  anya- 
hercegné és  a  fiatal  hercegek,  Konrád  és  Henrik  értesültek.  Az 
átalános  levertség  alatt,  melyet  c  hír  a  nemes  kimúlt  családja  s 
népe  között  okozott ,  áhítatos  és  okos  emberek  számítgaták  a 
hatást,  melyet  a  fiatal,  tudtán  kivül  is  özvegy  anyára  gyakorolni 
fog.')  Zsófia  maga  anyai  szívvel  viseltetett  az  iránt^  kit  fia  any- 
nyira  szeretett;  szigorú  intézkedést  tett,  hogy  menyével  senki 
még  ne  is  gyanítassa  a  szerencsétlenséget,  mely  érte,  s  minden 
szükséges  gondot  felhasznált ,  hogy  ezen  intézkedésre  ügyel- 
tessék.') Azonban  a  szülés  utáni  szükséges  idő  már  elhaladt 
vala,  és  már  értesíteni   kellett  a  gyöngéd  híi  nőt  a  csapásról 


')  Providebat  auteni  providentia  pioium  et  discretorum...  ïheod.  IV.  6 
9  Vita  Rhyt,  ^.  26. 


251  _ 

melylyel  Isten  meglátogatta. Zsófia  hercegné  maga  vállalta  magára 
e  fájdalmas  küldetést.')  Több  nemes  s  belátó  hölgy  kíséretében 
meglátogatta  Erzsébetet  saját  lakásában,  ki  tisztelet-  s  szeretet- 
tel fogadta  őket,  s  leülteié  maga  körül  a  nélkül,  hogy  látoga- 
tásuk okát  legkevésbbé  is  gyanította  volna.")  Midón  mindnyájan 
helyet  foglaltak,  így  szólt  Zsófia  fejedelemné  :  ,,Végy  bátorsá- 
got, kedves  lányom,  s  ne  engedd  magadat  szomorítalni  az  ál- 
tal, mi  férjeddel,  fiammal.  Isten  akaratjából  történt,  melynek, 
mint  tudod,  egészen  átadta  magát. "^)  Erzsébet  látván  a  nyu- 
galmat, melylyel  e  szavakat  monda  ,  még  most  sem  gyanította 
szerencsétlensége  egész  terjedelmét,  és  azt  vélvén ,  hogy  talán 
fogságba  esett,  így  felelt:  „Ha  fivérem  fogságban  vagyon,  Isten 
és  barátink  segítségével  nem  sokára  ki  fog  váltatni.  Atyánk,  br- 
zonyosan  tudom,  segítségünkre  leszen,  s  azonnal  megvigasztal- 
tatom.'*) De  Zsófia  fejedelemné  azonnal  viszonzá  :  „0  szeretett 
lányom,  légy  türelemmel,  s  fogadd  c  gyürüt,  melyet  küldött; 
mert  ö  ,  szerencsétlenségünkre,  meghalt.'' ^)  „Oh  asszonyom," 
kiálta  fel  :  „mit  mond  ?  ,,0  meghalt,"  ismétlé  az  anya.**)  E  szavakra 
Erzsébet  elhalaványúlt,  azután  pedig  egészen  elpirult;  karjait 
térdeire  lebocsátva,  s  kezeit  hevesen  összekulcsolva, \)  elfojtott 
liangon  kiálta:  „Oh  Uram  istenem!  Uram  Istenem!  íme  az  egész 
világ    meghalt  rám  nézve  ,   a  világ  és  minden    mi    abban   ked- 


')  ^^Sy  niií.s,  sok  történés/,  által  lámogatofl  elheszélés  s/crint  a  lieiccu^ 
nála  l:ag}ta  a  g;yűrMt,  melynek  köve  a/on  órában  ,  melyben  UmúU,  clva'lt  a 
gjijiíitol,  s  Így  lir/sébet  maga  éitcsíílt  elős/ör  a  szcrerencsétienségrói, 
Jiicly  érte. 

'^)  Assiimfis  qtiibiisdain  nobilibiis  ct  di.scretU  inatronis  .  .  .  Rcveicntcr 
al>  ipsa  et  bénigne  snscepta  est.  Tbeod.  I,  c.  Und  Iiette  kcine  aclilong  uf 
(len  ding  --    Sy  sat/en  sicb  y.ii  ir  iirub  ir  bette  .  .  .  Vita  Hhyt.  I.  c. 

')   Forti  aninjo  esto,  filia   njea  dilecta  .  .  .  Tlieod.  —  Rothc.  I7IS. 

'J  Viuh  das  irc  swiger  ...  —  One  weynen  íj-  das  nicht  kon, le  gesage... 
Vita  Rhjtm.  l.  c.  Sicaptivus  detinetur  fráter  meus,  Uei  et  amicoriini  no- 
stroi  iim  adjntorio  poterit  libcrari.  Theod. 

^)His  gednidig,  dn  allerlibiste  foclitir,  in  ninim  /.n  dir  dis  Hngcilin.  dcn 
l>er  dii"  gesanl  had,  wan  her  ist  leidir  gestorben  .  .  .  llotlie  1718. 

*)  h'y,  frowe  mciii  was  saget  ir.  C.  Dainist.  Ciii  socnis  ,,mortniis  est,*' 
Theod.  I   c. 

')  Dae  wiirde  sic  bleich  imd  darnach  rodt  -  I)y  arm  fylen  ir  in  den 
schos...  Vita  Hhytm.  I.  c.  Connodatos  digitos  super  geniia  mittens,  Theod.  1.  c. 


252 

vcsJ)  Azután  kétségbeesve  föllíel,  s  egész  eröböI  átfutja  a  vár 
termeit  és  csarnokait  azon  kiáltással  :  „ö  meghalt,  meghalt,  meg- 
halt!" és  csak  az  étteremben  állott  meg, hol  egy  fal  volt  útjában, 
melyhez  könyezve  támaszkodott  majd  minden  eszmélet  nél- 
kül.-) Zsófia  hercegné  s  a  többi  hölgyek  követték,  elvonták  a 
faltól,  melyet  átölelt,  leültették,  s  igyekezfek  vigasztalni.  De  ö 
azonnal  sirni,  zokogni  kezdett,  s  szakadozott  szavakban  ismétlé 
mindegyre  :  ,,Most,  most  vesztettem  el  mindent:  oh  szeretelt 
fivérem,  oh  szivem  barátja,  oh  jó  áhítatos  férjem,  le  meghaltál, 
és  engemet  ilt  hagytál  nyomorban!  Hogyan  élek  nélküled? 
Oh  mily  szegény  elhagyott  özvegy  s  szerencsétlen  asszony  va- 
gyok én!  Oh  vigasztaljon  meg  az,  ki  nem  hagyja  el  az  özvegye- 
ket s  árvákat  !  Oh  Istenem!  nyiíjts  vigaszt!  Oh  Jézusom  erősíts 
gyöngeségemben  !"  ^) 

Ez  alatt  eljöttek  komornái,  s  teremébe  akarák  vezetni  ;  tán- 
torogva hagyta  ezektől  magát  vezettetni,  de  alig  ére  oda,  arc- 
cal esett  a  padolatra,  s  midőn  onnét  fölemelték,  újra  elkezdett 
sírni  és  jajvaszékelni.  7sófia  hercegné  szintén  átengedte  magát 
anyai  fájdalmának,  s  kitörő  könyei,  valamint  a  többi  hölgyek-  s 
hajadonokéi,  kik  e  szomorú  jelenetet  szemlélek,  Erzsébetéivel 
vegyültek.  Példájokra  az  egész  fejedelmi  ház,  Wartburg  egész 
lakossága,  melyben  Lajos  rövid  élete  nagyobb  részét  töl- 
tötte, tartózkodás  nélkül  engedte  át  magát  a  fájdalomnak,  me- 
lyet eddig  a  szegény  özvegy  állapota  iránti  kíméletből  vissza- 
fojtott; de  most  az  ö  mély  szomorúságának  látása  még  nevelte 


')  Acli  herre  Gotte,  herre  Gott,  siespiach  .  .,  Vita  Rliyt.  —  Moitiuis 
est   mihi  mundus,  et  onine  quod  in  mutido  blanditiir.  Theod.  I.  c. 

^j  Repente  snrgens  ciim  fletii  céleri  giessn  longitndincm  palatií  ciini 
impedi  pertiansiit.  Extra  se  namqiie  posita  mente  usqiieqiiaqiie  perciir- 
risset,  nisi  paries  obstitisset.  cui  adheserat . .  .  Uude  gin^  snellís  gehins  obiis 
daz  niuez  hnez  hene,  und  red  alsó  ab  sy  ninht  mer  redelichkeit  herte  und 
sprach  :  gestorbin_,  gestorbin,  gestorbin.  Rothe  p.  1718. 

')  Ach  niir  armen  trostlosin  Avetwen  ,  ach  mir  enelindin  frowin,  nu 
troste  mich  der,  der  wetwen  und  weisin  mit  s}  nen  gnadín  nicht  vorlessjt. 
Rothe,  I.  c.  O  mein  herzallerliebster,  ach  mein  lieblcr  frommer  mann  ;  bist 
dii  dann  gestorben,..  ach  wiewille  ich  koennen  lében  ohne  dein  gegenwart... 
O  mein  Jesnsstae:ke  mich  ín  meinem  schwachheit,  Koch.  p.  818. 

*)Kocheni.  p.  818, 


253 

a  benyomást,  inclycl  a  kedveli  fejedelem  vesztesége  előidé- 
zőit.'*) Nyolc  napig  csak  sirás,  sóhajtás  és  fajdalomkiáltás  volta 
fejedelmi  lakban  hallható. 0  De  sem  a  mély  rokonszenv,  sem 
más  bármely  kedvezés  nem  vala  képes  Erzsébet  szenvedéseit 
enyhíteni  :  hasztalan  keresett  ellenszert  kétségbeesése  ellen. 
Azonban,  jámbor  élelirója  szerint,  egy  mindenható  vigasztaló 
volt  mellette,'^)  a  sz.  Lélek,  az  özvegyek^  árvák  és  megtört  szi- 
vek atyja,  ki  a  kisértetet  erejéhez  mérte,  mígnem  fájdalmainak 
véget  vetvén,  kegyelmei  özönével  elárasztani  kezdte. 

íme  tehát,  e  kedves  sz.  nö,  kit  valódi  keresztény  házas- 
ságban az  élet  minden  javával  halmozva  látunk  ,  most  20  éves 
korában  özvegy;  í  me  a  szerető  és  annyira  szeretett  hites,  jöven- 
dőben a  szivmagány  legnehezebb  kísérletére  vagyon  kárhoztatva. 
Nem  eléglé  lelkének  mennyei  ura,  hogy  gyermekségétől  fogva 
a  gonoszak  rágalmainak  és  üldözéseinek  volt  kitéve,  mely  viszon- 
tagságokban korántsem  csökkent  iránta  gyöngéd  bizalma.  Nem 
eléglé,  hogy  a  királyi  nagyság  csillogása,  fényes  nemességének 
hizelgő  hódolalok,  a  házas  élet  benső  örömei  és  tiszta  boldog- 
sága állal  hozatott  kísértetbe  :  mindezen  boldogságnak  köze- 
pette is  mindig  csak  a  mennyország  gondolata  foglalta  el  az 
első  helyet  szivében;  életében  pedig  szegény,  elhagyott,  szen- 
vedő testvérei  nyomorának  enyhítése.  Mindez  még  nem  volt  elég 
az  isteni  szerelet  kívánalmainak:  több  szükségelteiéit  még,  mi- 
előtt a  mennyei  örömek  részese  lehetett  volna;  az,  ki  annyi  nyo- 
mort enyhített,  most  maga  a  legnyomorultabb ,  legelhagyoltabb 
teremtmény  lett;  mielőtt  az  örök  élet  kincse  megnyílnék  előt- 
te, mindennap  százszor  kell  a  világnak,  a  földi  életnek  és  a  ja- 
vaknak meghalnia.  Már  ezentúl  létele  utolsó  napjáig  végnél- 
küli zivataroknak  fogjuk  e  gyönge  növényt  kitéve  látni ,  és  egy 
csodálatos  ,  de  Isten  barátai  előtt  könnyen  érihelő  kegyelem 
által,  a  helyett,  hogy  megtörten  a  földre  hajlott  volna,  fölegye- 


')  FInebunt  ocidi  oimíium  et  inadcbaiit  lacrymis  super  interitii  viri 
tani  amnbilis,  et  compassione  reiictae  uxoris   (ain  miserabilis.  Theod.   1.  c. 

^3  AIlc  gegenA'.  ertige  mussten  weinen  und  heulen.  Kochem.  1.  c.  Hei 
deli  gant/en  ach  tageii  —  Gchoit  ny  aiif  das  grosse  elegen.  V.  U.  1.  c. 

2)  Adeiat  tainenj  qui  pnpillnm  suscipit  ct  vidnarum  cousolator  in- 
teinus  Sp.  S.  Tbeod. 


254 

nesedelt,  levetve  magáról  mindent ,  hogy  a  mennyei  harmatot 
tinnál  inkább  fölfoghassa,  és  üj  s  páratlan  díszben  fölvirágozhas- 
sék.  Ha  egy  oly  gyöngéd  férj  elvesztése,  ha  egy  oly  sz.  egyes- 
ség  váratlan  fölbomlása,  e  kiválasztott  szivet,  egy  napra,  a  két- 
ségbeesés örvényébe  sodorhatta;  nem  sokára  új  s  még  kegyet- 
lenebb kisértet  visszaadja  neki  egész  erejét,  nyugalmát  s  gyöz- 
hetlen  buzgalmát.  Ha  a  földi  szeretet  sebétől  át  meg  áthatva,  egy 
pillanatra  elesett  is,  nem  sokáig  késett  fölkelni,  s  szivét  egészen 
a  mennyei  szeretet  bilincseibe  zárni ,  melyeket  a  mindenható 
trónjához  ügy  megerősített,  hogy  semmi  sem  volt  képes  azokat 
széttörni,  vagy  csak  kissé  tágítani  is.  Azon  mértékben ,  mint 
pályafutásának  végéhez  ért,  a  győzelem  fölmagasztaltsága  he- 
lyettesítette benne  bizonyos  nemben  az  előbbi  küzdelmek  nyu- 
godt bátorságát;  mert  a  diadal  előérzetét  birta. 


XVIll.  FEJKZBT. 

IMikí'peii   ii/elett  ki  a  kedves  sz.  Erzsébet  kis  g)  elmekéivel   együtt  várából 
vég^.sí'í  nyomorba    tus/itva  ,    és    az'   emberek     nagy  háiaJatlansa'gáról    s    ke- 

gyellenségéről  iránta. 

Vidi  lacrymas  innocentiiiin ,    et  ne;u;- 
neni  consolatoreni.  Eccles.  IV. 

Paiipercula,  tempestate  convulsa,  ubsqiie 
nlla  consolatione.  Isaie  54-,  II. 

Egentes,   angustiati,  afflictl,  quibus  di- 
gnns  non  erat  niiindns.  Ileb.  11,37 — 38. 

Midőn  Erzsébet  életének  második  részét  kora  20-dik  évé- 
ben elkezdjük,  nem  mulaszthatjuk  el  olvasóink  azon  csekély  szá- 
mát, mely  bennünket  eddig  kisérni  szives  volt,  eleve  figyelmez- 
tetni, hogy  most  azon  keveset,  mi  az  előbbiben  tisztán  emberi- 
leg vonzónak  vagy  regényesnek  látszott,  eltűnni  látják.  Már  nem 
az  ifjú  naiv  hites  leszen  előttünk,  ki  lelke  gyöngéd  ártatlanságá- 
ban a  mennyei  í»tya  imádását  a  föld  édes  érzelmeivel  összeve- 
gyíteni  törekedett;    hanem  egy  bűnbánót,  ki  a  legszigorúbb 


255 

erónyzö  (nscclicu.s)  életre  adá  magát,  ki  a  liivek  k()Z()S  aliítatos- 
sági  ulain  fülülemelkedett,  ki  gyökeresen  irtott  ki  s  tört  meg 
szivében  mindent,  mi  azt  az  Istennel  megoszthatta  volna  ,  enry,  a 
keresztény  özvegység  méltóságának  legfőbb  fokára  emelkedett 
nöt  fogunk  benne  látni,  ki  mindinkább  kivetkezve  önmagából, 
véglére  a  lelki  önmegtagadás  és  sanyargatás  azon  pontjára  jutott 
el,  mely  az  értelemmel  és  szivvel  ügy,  mint  a  természet  ezeket 
adta,  tökéletesen  ellenkezik,  melynek  megízlelésére  és  megér- 
tésére egy,  minden  idegen  elemtől  ment  hit  ereje  és  odaadása 
szükséges. 

A  szánalomnak,  melylyel,  mint  láttuk,  a  fiatal  özvegy  iránt 
gyásza  első  pillanataiban  viseltettek,  sem  tartóssága,  sem  ha- 
tása nem  volt.  Csak  rövid  idő  múlt  el,  s  jött  az  üldözés  és  az  em- 
berek részéről  a  háladatlanság  egész  keserűségével  szive  fájdal- 
mát növelni.  Míg  ő  egészen  fájdalmának  átadva,  idegen  marad  a 
kormányzási  gondok  iránt,  melyek  férje  halála  és  fia  kiskoru- 
sága  következtében  rá  nehezedlek  ;  megújultak  ellene  a  régi 
ellenségeskedések,  s  fölhasználták  e  kedvező  alkalmat  annak  tö- 
kéletes elnyomására,  ki  már  az  Istentől  is  le  vala  verve,  és  azon 
seb  nagyobbítására,  melyet  az  Isten  keze  ejtett  rajta. >)  Lajos 
bercegnek,  mint  láttuk,  két  fiatalabb  fivére  volt:  Henrik  és  Kon- 
rád; c  két  fiatal  herceg,  körül  hagyá  magát  vétetni  minden  tisz- 
telet- és  igazságérzetről  megfeledkezett  emberektől.-)  E  gya- 
lázatos tanácsosok  mindenképen  igyekeztek  Henriket,  ki  Raspon 
melléknevet  viselt,  elcsábítani,  és  tulajdon  érdekeinek  színe  alatt 
egy  ^  bátyja  neje  ellen  irányzott  összeesküvés  részesévé  tenni. 
Előadák  neki,  hogy  Thüringia  régi  törvénye  szerint  az  ország 
kormánylatának  mindig  az  uralkodó  család  legidősb  fitagja  ke- 
zeiben kell  osztatlanul  maradnia,  ki  is  azért  köteles  volt  házas- 
ságra lépni;  a  fiatalabbak  pedig,  ha  nősülni  akarnak,  legfölebb 
néhány  uradalmat  grófi  ranggal  kaptak  örökségül ,  s  idősb  fivé- 
rök  hűbéreseivé  válnak  ;  ennél  fogva  nagy  fontosságú  rá  nézve, 
a  legfőbb  kormányzói  hatalmat  és  az  uralkodó-ház  elsöszülölt- 


>}  Peioiissaiu  a  Dco  perseciMi  siiiit ,  et  snpoi    dulureiii  vuhieris  eius 
adilentes  .  .  .  Theod.  IV.  7  ex  Psahn. 

'^)  Dei  tiinoi'is  et  iiistitiae,  propriae  honestalis  et  disciplinae  oblitid.ibi. 


256 

je  jogait  Lajos  fiának,  Árminnak')  elmellözésével,  minél  előbb 
magához  ragadni,  és  házasságra  lépvén,  az  országot  utó- 
dainak biztosítani.  Úgy  látszik,  nem  igen  merték  neki  tanácsolni, 
hogy  a  törvényes  örökös  élete  ellen  törjön,  hanem  azon  vol- 
tak, hogy  fivére  özvegyét  gyermekeivel  együtt,  odaszámítva  a  kis 
Ármint  is,  nem  csak  Wartburgból,  hanem  Eisenachból  és  minden 
más  fejedelmi  birtokból  űzesse  ki;  azon  esetre  pedig,  ha  e  gyer- 
mek, tevék  hozzá,  életben  maradna,  elérve  a  férfikort,  boldog- 
nak fogja  magát  érzeni,  ha  majd  nagybátyjától  egy-két  várat  örök- 
ségképen nyerhetend.-)  Sietni  kellé  tehát  eltávolításával,  és  hogy 
ez  megtörténhessék,  anyjának,  a  pazarló  és  szenteskedö  Erzsé- 
betnek is  ki  kellett  űzetnie.^) 

Henrik  herceg  elég  szerencsétlen  volt  ez  aljas  tanácsra 
hallgatni.  Az  igazság  és  becsület,  mond  egy  régi  költő,  eltávo- 
zott^) szivéből,  hadat  üzent  tehát  az  özvegynek  és  árvának,  ki- 
nek védelmét  esküvel  fogadta.  Öcscse,  Konrád,  hasonlólag  ha- 
gyá  magát  eltántorítatni  ;  mely  kettős  beleegyezéssel  ellátva, 
azonnal  futottak  a  hitszegő  udvaroncok  Erzsébethez,  új  urok 
akaratát  vele  tudatni.  Erzsébet  épen  az  anyahercegnénél,  Zsó- 
fiánál volt,  mert  a  közös  fájdalom  egymás  közelébe  vonta  őket. 
Először  is  méltatlanságokkal  kezdek  halmozni ,  szemére  vetek, 
hogy  az  országot  nyomorba  taszította,  az  állam  kincseit  kimerí- 
tette és  elpazarolta,  férjét  megcsalta  és  megbecstelenítette  ,  s 
kijelenték,  hogy  ezen  gonoszságokért,  kárpótlás  fejében,  min- 
den birtokától  meg  leszen  fosztva,  és  hogy  Henrik, ki  már  feje- 
delmi székét  elfoglalta,  parancsolja,  hogy  a  várból  haladék  nél- 
kül távozzék.^)  Ezsébet  a  követség  megtámadásai  által  megle- 
petve, a  durva  elleneket  engesztelni  igyekezett,   s   könyörgött 

alázatosan  halasztásért.  Zsófia  hercegné    szintén  fölingerelve  e 

fi 

bárdolatlanság  által,  karjaiba  zárva  menyét,  fölkiálta:  „0  nálam 
fog  maradni,  senki  sem  fogja  öt  tőlem  elszakasztani.  Hol  vágynak 


•)  Vita  Rhyl.   §.27. 
^)  So    wordc  er  f      das  eme  c\  n   sloz  adir  zwey  wordhi.   ttothe  p. 

1720. 

2)  ïamqiiani  dissipatrix  et  prodíga.  Leg.  Anrea. 

0  Beydc  die  hub.scheit  mid  die  Zucoht  —  Dy  teteii  von  eme  dy  flucht. 

Vita  llhyt.  1.  c. 

0  Leg.  Aiirea;  Kochcai,  819.  P.  Apollin.  287. 


2K    M 
0  / 

fiaim,  akarok  vclök  szólni?"  í)o  a  követekazt  viszonzák  :  „Nem! 
neki  e  pillanatban  el  kell  mennie  ,"  ')  s   ezzel   készüllek   a   két 
nöt  erővel  elválasztani.  Látván,   hogy  minden  ellenállás  hasz- 
talan lenne,  Zsófia  hercegasszony  a  szegény  Erzsébetet  csak   a 
vár  külső  kapujáig  akarta  kisérni.  Még  ezen  engedelem  is  meg- 
tagadtatott a  trónfosztott  fejedelemnétől ,   sőt  még  az   is,  hogy 
valamit,  bármi  keveset  is,  magával  vihessen  ;   hanem  az  udvar- 
ban találta  kis  gyermekeit  két  udvarhölgyével   együtt ,  kiknek 
vele  egyszerre  el  kellé  menniök,  s  kik  e  fájdalmas  jelenet  em- 
lékét fontartották.  Midőn  a  várkapujához  értek,  Zsófia  herceg- 
asszony újra  megölelte  sok  könyhullatás  között  Erzsébetet,  s 
nem  tudá  magát  elhatározni  ^  hogy  őt  keblétől   elbocsássa.  El- 
vesztett  fia    árva    gyermekeinek    látása,   kiknek  ártatlan  any- 
jok  sorsában  kellé  oszlozniok,  még  megkettőztette   a  nagyanya 
fájdalmát  és  ingerültségét.")  Újra  esedezett,  hogy  fiaihoz  bo- 
csássák, mert  meg  volt  győződve,  hogy  nem  állhatnak   kérésé- 
nek ellen.  De  azon  feleletet  nyerte,  hogy  nincsenek  hon  ;  s  ők 
valóban  el  is  rejtek  magokat,  míg  parancsuk  teljesítetett,  s  nem 
mertek  anyjok  könyei-  s  kérésével,  valamint  a  nyomor  képével, 
melyre  Erzsébetet  kárhoztatták,  szembeszállani.  Végre  Zsófia, 
miután  jó  ideig  áztatta  volna  a  karjaival   szorosan   átkarolt  Er- 
zsébetet hulló  könyeivel,  hol  azok  Erzsébetéivel  összevegyül- 
tek, mint  azt  egy  történész  megjegyzi,    újra   érzé   a   fia  halála 
okozta  fájdalom  fölujiíltát ,  sőt  nagyobbodását ,  melyet  életben 
maradt  fiai  hitszegése  élesztett  föl  benne,  s  elhatározá,  menyét 
elbocsátani,  magát  pedig  a  legégetőbb   fájdalomnak  átengedni. 
A  vár  kapui,  melyben  a  fiatal  hercegné  annyi   éven  át  uralko- 
dott, bezárattak  utána.  Azon  udvarban ,  melyből  annyi  nemes 
lovag  Krisztus  sirja  visszafoglalására   indult  ki ,   senki  sem  ta- 
lálkozott, ki  a  lovagiasság  szabályát  teljesítette  s  az  özvegynek 
és  árváinak  hajlékot  vagy  segélyt   ajánlott  volna.  A  királylány 


')  Dy  iniUter  spittcli  :  .,S}  .soUen  dae  oben  piciben  —  Manu  solt 
sie  nirgend  von  ilir  treibenn  —  B)  s  das  ir  soen  ze  ir  qncme.''  Sy  sprachen  : 
,,Sy   soll  und  iniiss  daevon.*'  Vita  Rhyt.  I.  c. 

2)  Znsauícn  giengen  dy  /.wey  —  Fraw  Sophia  «ind  sand  Elisabet  — 
Dy  kinder  schiiettcn  ouch  damit  —  lis  niocht  Goü  in  dcni  hyminel  erbar- 
inen,  etc..  e(c.  Vita  Hhjt.  I.   c. 

17 


258 

egyedül,  gyalog  szállt  le  a  durva  ösvényen,  mely  a  városba  ve- 
zetett, karjain  tartva  a  csecsemőt ,  kit  kevéssel  előbb  szült  : 
más  három  gyermekét  pedig  az  őt  követő  hölgyek  vezették.') 
Mindez  télben, -)  a  legnagyobb  hidegben  történt.^)  Midőn  Wart- 
burg hegyének  aljához  ért,  s  belépett  Eisenachba ,  azon  város- 
ba, melyet  szeretetével,  ügy  szólva,  elárasztott,  hasonló  könyör- 
telen szivekre  s  fogadásra  talált,  miután  Henrik  már  jó  eleve 
kihirdetteté,  hogy  kegyelemvesztés  büntetése  alatt,  senki  az 
özvegyet  vagy  árváit  befogadni  ne  merészelje  ;  és  e  kegyet- 
len parancsnál  még  égbekiáltóbb  hálátlansággal  engedelmes- 
kedtek mindnyájan  :  a  vágy,  az  új  fejedelemnek  tetszeni,  és  ta- 
lán a  vett  jótétemények  öntudata,  mely  az  aljas  lelkeket  oly  sú- 
lyosan nyomja  ,  elfojtott  bennök  minden  emberszeretetet,  ke- 
gyeletet s  igazságérzetet.  Hasztalan  járt  a  szerencsétlen  her- 
cegné, 4  gyermekétől  körülvéve,  ajtótól  ajtóhoz  zörgetni,  kivált 
azokéhoz,  kik  előbb  legtöbb  szeretetet  tanúsítottak  iránta  ;  '*) 
sehol  sem  fogadták  be.  Végre  egy  nyomorult  csapszékhez  ért, 
melynek  fogadósa  vagy  nem  akarta,  vagy  nem  birta  őt  elűzni  ; 
minthogy  egyenesen  kimondá ,  hogy  e  zug  az  egész  világgal 
közös,  s  így  ö  is  ott  akar  maradni  :  ^)  „Mindent  elvettek  tőlem, 
—  monda  siránkozva,  —  nincs  egyebem,  mint  imám  Istenhez. ^^^3 
A  csapláros  tehát  neki  s  öveinek  hajlékül  egy  félszert  adott, 
melyben  háztartási  eszközeit  és  sertéseit  tartotta;^)  ezeket  te- 

')  Descendit  ery;o  de  snhlíiní  íilia  J  égis,  liens  et  trislis,  per  decli- 
vum  montis...  Theod.  I.  c.  Ir  kind  triieg  sy  an  íren  arinen...  Vita  llliyt,  I.  c. 
Jnsti  p.  68,  A  régi  niarbiirgi  festuiényeU  i'gy  ábrázolják  íít.  Azonban  M. 
Staedtier  azon  megjegyzést  teszi^  l^ogy  a  Dict.  IV.  Ancill.  szerint  gyeiniekei 
csak  niá^nup  reggel  vitettek  hozzá  a  vái  bói  azon  egyházba,  nielybe  vonta  nta- 
gát.  (T.  E.; 

2]  1228  elején. 

3)  Rothe  1  c.   Vi(a  Rhyt. 

'')  Weynende...  Dae  sy  nieniend  heibeigen  wolt  —  D}'  ir  vor  fiennt- 
iich  waren  and  holt.  Vita  Rh.  I.  c. 

5)  Der  wirt  konde  sy  nicht  ansgetieibcn  —  Sy  wolt  in  der  tabcrn 
bleiben  —  Dy  allernieniglich  gémein  Avas.  U.  ott. 

^3  líoin  ni'a  'olhi  quanqiie  j'avoie,  —  Dit  la  bonne  dame  en  plorant;  — 
De    ce  vais-je  Dieu  aorant.  Riiteb.  f.  34, 

^)  In  qna  ciantvasaet  snpellectiliaipsins  cauponis  et  in  qiia  fucniut 
poici  illins.  Dict,  ;V.  Ancill.  2019.  In  ara  porcornm  pernoctaie  compnlsa. 
Sermo  S.  Bonaventurae. 


259 

hiíl  onnét  ki  kellelt  terelnie  ,  hogy  egy  Ihüringiai  tartományi 
grófnénak,  s  magyar  királyi  hercegnének  szállást  adhasson.  De 
mintha  a  megaláztatás  ez  utolsó  foka  hirtelen  visszaadta  volna 
lelke  egész  nyugalmát,  alig  érzé  magát  magánosan  e  tisztátalan 
hajlékban,  azonnal  felszáradtak  könyei,  és  természetfölötti  öröm 
szállt  lelkébe,  mely  csakhamar  egész  lényét  áthatotta.  Ezen 
helyzetben  maradt  egész  éjfélig,  s  midőn  hallá  a  harangszót, 
mely  a  még  férje  életében  általa  alapított  ferencrendi  zárda 
tagjait  matulinumra  szólítá  :  azonnal  elment  egyházukba,  s  az 
isteni  szolgálat  után,  melyen  jelen  volt,  kérte  őket,  hogy  a  „té- 
ged Isten  dicsérünk"-et  énekelnék  el,  hálát  adni  a  sok  nyomo- 
rért, melyet  Isten  rábocsátott.')  Buzgó  áhítata,  tökéletes  aláren- 
delése az  Isten  akaratjának,  a  ker.  lélek  sz.  öröme,  kit  a  menyei 
Atya  megkísérte ,  az  evangéliumi  szegénység  iránti  szeretet, 
mindezek  egész  hatalmokat  visszanyerek  fölötte ,  hogy  már 
többé  el  se  veszítsék.  Leborüla  az  oltár  előtt ,  s  míg  ezen,  a  világ 
előtt  annyira  érthetlen  örömhangok  a  szomorú  éj  sötétéből  ég 
felé  szálltak,  addig  ő  buzgósága  s  Istenhez  fel-felvillanó  lel- 
kének alázalossága  által  épülésül  szolgált  kisérő  hölgyeinek. 
Fönhangon  rebegett  hálát  Istennek,  hogy  oly  szegény  lett  s  min- 
denből kivetkezett,  mint  ő  volt  a  bethlehemi  jászolban:  „Uram, — 
monda,  —  legyen  meg  a  te  akaratod  !  tegnap  fejedelemné  vol- 
tam, nagy  s  gazdag  várakkal  ;  ma  pedig  koldusné  ,  kinek  senki 
sem  akar  szállást  adni.  Uram!  ha  jobban  szolgáltam  volna  neked 
mint  fejedelemné,  ha  irántad  való  szeretetből  több  alamizsnát 
adtam  volna,  mi  boldog  volnék  most;  de  sajnos,  nem  történt 
úgy  !«  -)  De  alig  nézett  hideg  s  éhség  gyötörte  gyermekeii*e, 
azonnal  újra  erőt  vett  a  fájdalom  gyönge  szivén:  „Megérdemel- 
tem, hogy  így  lássam  őket  szenvedni ,    keserűn  is  bánom  ! . . . . 


*J  Mansít  cuni  inagna  juciiiulitatc  spiritiis  ..  Media  verő  nocte  stir- 
gens  ad  luatiitinas  fratruin  minoriim...;  rogans  eos  iit  h}  ntnuni  decantarent 
angelicum  :  Te  Deuni  laudamiis  ,  in  tiibnlatiouibiis  suis  glorians  et  gra* 
tias  ágens  Deo.  Tlieod.  i.  Ii.  K  /arda,  a/,  eisenachi  nagy  téren,  azon  helyen 
állt^  hol  ma  a  hercegek  régi  palotája,  a  harangtorony,  és  a  charlotlenburgi 
kert  áll. 

■■*)  Gcstein  was  \c\\  ein  lardgraeffin  und  het  bujg  und  slot...  Das 
habé  ich  leidcr  nicht  gethan.  Pass.  f.  61.—  Happel:  Concio,  p.  25. 

17* 


260 

Gyermekeim  hercegek-  s  hercegnéknek  születtek,  s  íme  éhez- 
nek, szalmájok  sincs,  melyre  lefekhessenek.')  A  fájdalom  mar- 
cangolja lelkemet  miattok.  Mi  engemet  illet,  te  tudod.  Istenem  ! 
liogy  méltatlan  vagyok  tőled  a  szegénység  kegyelmére  kiválasz- 
tatni." 

Ezen  egyházban  ült,  öveitől  körülvétetve^  az  éj  még  hátra- 
levő s  a  következő  nap  egy  részén  által  ;  de  a  hideg  s  éhség 
nagy  foka,  melyről  gyermekei  panaszkodtak,  kimenni  s  űjra  haj- 
lékot és  némi  élelmet  keresni  kényszeríték.  ")  Sokáig  hasz- 
talanul tévelygett  a  városban  ,  melyben  annyi  embert  táplált, 
ápolt,  gyógyított  és  gazdagított,'^)  míg  egy  hozzá  hasonlón  sze- 
gény áldozár  találkozott^  ki  a  királyi  szent  nyomoron  könyö- 
rült, s  megvetve  Henrik  herceg  haragját,  csekély  hajiokát  kimúlt 
fejedelme  özvegyének  s  árváinak  felajánlotta  ,  mely  szeretet- 
müvet Erzsébet  hálával  fogadott;  szalmából  fekhelyet  készített 
nekik,  s  szegénysége  szerint  gondoskodott  rólok  :  *)  de  hogy 
Erzsébet  önnön  s  gyermekei  számára  némi  élelmet  szerezhessen, 
kénytelen  volt  néhány  élíszert,  melyet  Wartburgból  kiűzetése- 
kor kétségkivül  magán  hordott,  zálogba  adni.^)  Üldözői  azon- 
ban még  koránsem  hagytak  föl  ellenségeske^ésökkel  iránta,  mert 
megtudván,  hogy  mégis  hajlékot  talált,  azon  parancsot  adák  ki, 
hogy  azon  udvaroncok  egyikéhez  menjen  lakni,  ki  Eisenachban 
nagy  házzal  s  szép  birtokkal  birt,  s  ki  iránta  mindig  a  legna- 
gyobb ellenszenv  jeleit  tanusítá.  Ez  ember  nem  pirult  a  tartomá- 
nyi grófnét  hozzátartozóival  együtt  egy  szűk  lyukba  zárni,  s 
tőle  még   kebellázítóbb    durvasággal    minden    élelmet  s  fűtést 


<}  Mcinc  l\ind  sein  fürsten  un  fiirsliii  iiiicl  scin  crhiui^ert  und  ligcii 
liyeon  allés  stio.  Das  besclnvcret  mir  iiieiii  heitz...  ii.  ott. 

'^)  Ad  Ecclesiani  mnltiim  moiabatiir  sedendo  in  ea...  In  nnilta  fri- 
goris  asperitale  nesciebat  quo  enni  parvulis  divciteret.  Theod.  1.  c. 

^)  Doging  die  liebe  S.  Klsabct  die  arme  lente  dicke  gehcibeiget  batte, 
unde  gcspisit,  nnde  bad  zen  Ysenachc  berberbe  ,  spise  und  tianke.  Rotb. 
p.  1729. 

<3P.  Apollin.  p.  299. 

5)  Se  suosque  misere  paxcens  pignoribns  ubligalis.  Theod.  i.  1».  — 
h.  níég  lYicK  IV.A'-cill.  llotbe.  P.  Apollin.  Kochcm.  Jnstl.  cs  a  darnust. 
ké/.iratj  mindenik  e/.t  eii'ísi'ti. 


261 

megtagadni,  s  ezen  példát  nojo  s  szolgái  is  követték.')  Erzsébet 
az  éjt  e  méltatlan  helyen  eltölliittc  végtelen  szomorúság  között, 
minthogy  folytonosan  kellett  látnia,  mennyire  gyolri  az  éhség  s 
dermesztő  hideg  kisdedeit.^)  Másnap  reggel  már  nem  akart  e 
vendégszeretet  nélküli  lakásban  maradni,  s  midőn  elment,  így 
szóla  :  „Köszönöm  nektek,  íalak,  hogy  ez  éj  folytán,  mennyire 
leheltétek,  védtetek  az  eső  s  szél  ellen;  szivem  mélyéből  ki- 
vánnék  uratoknak  is  hálát  mondani,  de  valóban  nem  tudom  mi- 
érl."^)  Visszament  ismét  azon  alacsony  menedékbe,  melyet  az  első 
éjen  a  csapszékben  talált;^)  ez  volt  az  egyedüli,  melyet  ellenei  nem 
irigyeltek  tőle.  Egyébiránt  a  nap,  söt  még  az  éj  nagyobb  részét 
is  az  egyházban  töltötte:  „Innét,  monda,  —  legalább  senki  sem 
mer  kiűzni,  mert  ez  az  Istené,  s  egyedül  ő  itt  fogadósom.^)  De 
a  nyomor,  melybe  eddig  sülyedett,  új  áldozatot  kivánl  tőle,  mely 
szivének  minden  eddiginél  nagyobb  fájdalmat  okozott:  ő,  ki 
annyi  árvát,  annyi  szegény  elhagyott  kisdedet  felfogadott  s  táp- 
lált, ki  ezekre  inkább,  mint  bármely  más  szükölködőkre  árasztá 
könyörületessége  kincseit,  ki  gyöngéd  anyjok  volt;  ő  most 
kényszerítve  látta  magát  tulajdon  gyermekeitől  megválni,  hogy 
ne  legyenek  ezek  is  már  gyenge  korukban  a  nyomor  és  szegény- 
ség elviselésére  kárhoztatva;  s  így  le  kellé  mondania  még  a  leg- 
utolsó emberi  vioraszról  is.*')  Biztos  de   a   történelem   állal   meff 

>]  Qiii<luni  acniiilus  ojiis  liahít.ttiiMieni  liulteiis  in  (jiia  imiltue  slriictd- 
rae  el  liahHaciila  pliiiiiiia.  .  í^iio  cuiii  jiis.sa  iiilrasset  ín  urcto  loco  co:n- 
jnilsa  est  rum  lota  siia  faiiiiiia  .  .  .  (iii  hospes  ef  hospita  ejiistpic  faniilia... 
Iiostilitatis  iiitiKa  giavuniítia  iiitiilciiint.  Theod.  i.  h. 

2)  A  merveille  faisoit  fioit  —  De  ses  eiifans  ot  ijrant  aniiis —  ("ar 
moiilt  froit  curent  a  »elc  nnit  —  Ains  ne  mangèrent  ne  ne  bnrent  —  Tont 
come  en  cele  maison  fnrcnl.  I^e  moine   ilobci  t  Mss. 

^)  Ich  (lanUe  ench  ihr  >Vaen(l,  elí...  Kochein  p.  821  l*aiietibtis  va- 
ledicens  ..  llominibns  lil)ens  lienediceiem,  seri  nesci»  unde.  Dict.  IV.  Ancill. 
20 ly.  Cod    Darmsl. 

'}  Iternm  tcdiít  in  priorcm  soKÜdam  dotnnm  in  ({ua  tiieiat  ab  ini- 
(io,  nnilnni  ulind  liabeie   valens  hospitinm.   Oict  IV.  Ancill. 

')  Wcn  syGottes  sciu  und  gémein  —  Und  tí&tt  der  beiher^t  .sy  da- 
rinne  alléin.  V.  Rh.  28. 

'^)  ü  stnpenda  et  inscrnlabilis  Dei  coinpensalio  !  Qiiae  solebal  paupc- 
nim  parvulos  iit  mater  nnt.ire  et  tamqnanj  niitrix  reficere.  nnnc  pressa  ino- 
pia,  parvnlos  ntcri  sni  .  .  .  roaipnlsa  est  a  se  propter  alinionian)  elongare. 
Tbeod,  I.  r. 


262 

nem  nevezett  személyek  értesülvén  az  állapotról,  melybe  sülye- 
dett,  gyermekei  felfogadására  ajánlkoztak,  mely  ajánlatot  cl 
kellé  fogadnia,  mert  naponként  látta  őket  a  szükséges  élelmet 
nélkülözni,  melyet  biztosítani  számukra,  tehetségében  nem  állolt. 
De  mi  ezen  elválásra  leginkább  elhatározta,  egy,  azon  korbeli  tör- 
ténész állítása  szerint,  a  félelem  volt,  hogy  e  forrón  szeretett  lé- 
nyek szenvedéseinek  látása  az  Isten  szeretete  elleni  vétekre 
szolgáltat  neki  alkalmat;  mert  gyermekeit  —  mond  tovább  — 
a  tűlságig  szerette.')  Elvitettek  tehát  tőle,  s  külön  külön,  távol- 
levő helyeken  elrejtettek ,  ")  s  így  sorsukról  biztosítva  lévén, 
közönyösebb  s  elhatározottabb  lett  magára  nézve.  Minthogy  már 
mindenét,  minek  kis  becse  volt,  elzálogosította  vala ,  szűk  napi 
eledelének  árát  fonás  által  igyekezett  megszerezni;^)  s  jóllehet 
már  maga  e  mély  nyomorba  sülyedett,  mégsem  szokhatott  el  attól, 
hogy  mások  nyomorán  ne  enyhítsen,  s  e  csekély  élelemből  is 
mindig  elvont  magától  valamit ,  hogy  a  vele  találkozó  szegé- 
nyeknek alamizsnát  adhasson.'*) 

E  hősi  türelem  s  győzhetetlen  szelídség  leghatalmasb  el- 
lenei dühét  is  lecsillapítani  látszott,  arra  azonban  elégtelen 
volt,  hogy  az  eisenachi  lakosok  sziveit  könyöríiletre  sháladatos- 
ságra  indította  volna.  A  könyörület  vagy  rokonszenv  egyetlen 
vonása  sem  tűnik  ki  mindazon  pontos  tanúságokból ,  melyek  e 
megható  jelenetekre  nézve  hozzánk  eljutottak;  sőt  inkább  azt 
látszottakbizonyítani  akarni,  mennyire  igaz,  hogy  a  háladatlanság, 
valamint  az  emberi  sziv  minden  más  aljas  érzelme, másképen  el  nem 
fojthatja  a  lelki  furdalásokat  és  elvett  jótétemények  emlékét, 
mint  ha  előbbi  igaztalan  tetteit  ujakkal  tetézi.  Volt  a  többi  kö- 
zött akkor  Eisenachban  egy  nehéz  nyavalyában  sínlődő  öreg 
koldusné,  ki  huzamos  időn  által ,  a  most  szintén  koldusnővé  lett 
hercegné  bőkezűségének  és  gyöngéd  gondoskodásának  tárgya 


•)  Das  sie  von  ihrem  leidé  nicht  geirret  wiirde  aii  iinscrs  Herren  liebe 
wanne  si  minnete  ir  kind  gar  sere.  Cod.  Palát,  Heid.'ii. 

=')   Ad  diversa  lóca  et  reniota.  Theod.  1.  c. 

3)  Do  versat/.te  dieheilige  íVowe  ere  pfaiule  ,  da/.  sy  sich  generctc, 
iinde  spaiij  und  erbeitewas  sy  kunde.  Rothe  1.  c. 

*}  Id  ipsnm  p^odiciim  quod  habere  poterat,  ori  siio  snbtralieiis  panperi- 
bus  erogabat.  Theod.  1.  c. 


263 

volt.')  Efirykor  átment  Erzsébet  eg-y  sáros  patakon,  mely  Eise- 
nach  e^yik  lílozáján  még- most  is  végigfut,-)  melynek  medrébe 
az  átmenet  könnyebbílésérc  csak  néhány  keskeny  kö  volt  vet- 
ve ,  •^)  s  épen  ezen  ag-g-  koldusnövel  találkozott,  ki  sietve,  vele 
egyszerre  lépett  a  kövekre,  s  nem  csak  hogy  ki  ii«;m  tért,  ha- 
nem egész  durvasággal  a  gyenge  fiatal  nöt  a  patak  sáros  vizébe 
taszította,  s  ezen  állati  báladallanságot  még  giínykacajával  te- 
tézve, fölkiálta  :  „így  jó  neked!  nem  akartál  mint  hercegné  élni 
míg  az  voltál  :  most  szegény  vagy,  s  itt  fekszel  a  sárban,  és 
nem  foglak  fölemelni.'')  A  mindig  egyenlöleg  türelmes  és  sze- 
líd Erzsébet  tehetsége  szerint  fölemelkedett,  s  tulajdon  estén 
mosolyogva, monda  :  ,,Ime  ez  az  arany- és  drágakövekért  vagyon, 
melyeket  egykor  viseltem."  Ő  Azután,  mond  t()rlénelirója  ,  el- 
ment lemondásteljesen  s  vegyülék  nélküli  örömmel,  szennyes  ru- 
háit egy  közel  levő  vízben,  türelmes  lelkét  pedig  a  Bárány  vé- 
rében megmosni.'') 

Életrajza  e  helyénél,  egy,  általunk  már  idézett  egyszerű 
jámbor  szerzetes,  gyöngéd  szánalomtól  áthatva,  így  kiált  fel  : 
„Oh  kedves  szegény  sz.  Erzsébet!  én  jobban  érzem   nyomoro- 


*)  Aegritiidiiil  per  ineilicinales  species  ....  siiccinreliàt.  TlieOil.  I. 
IV,  c.  8. 

*j  E  patak  a  regi  törteneliioktól  ,,R:viis  Coriaroninr'-nak  nevez- 
tetik, s  ma  is  használtatik  a  vargáktól  s  szovetfestőkto!. 

•*)  Pro  hiti  profiinditate  hipidcs  eraiit  transeiinHbiis  collocati..,  ve- 
tiilu  impegit  proterva  in  mansuctani...  Corniit  ergo  in  lutnni  í)ei  faniiila 
oninino  cuni    vestibns  omnibus  inqninata.  Theod.  I.  c. 

')  Wolte.st  (in  niclit  cin  Líindgiaoffin  sein.  .  I^ig  in  úen  kot,  lelt  lulf 
dir  nynier  ufí\  Pass.  p.Gí. 

'^)  Klevata  mnltnm  risit.  Tlieod.  I.  c.  üas  sey  niir  íiir  daz  ,  das  ich 
uir  gold  nnd  edelgestein  truck.  Pass. 

'^)  Lavit  cuin  gaiiítio  í  estes  suas  sordidas  in  iluniine  et  aniniatn  ^  cio 
patienteni  in  Agni  sanguine.  Theod.  I.  c.  llégi,  Justi  által  idézett  kézirat 
81.  I.  Kz  esemény  a  néphagyomány  által  gondosan  fentaitva,  még  a  pro- 
testáns utódokra  is  látszott  hatni.  \  XVI.  vagy  XV^II  században  egy  szobor 
álhutott  azon  helyre,  hol  a  sz.  elesett  a  patakba  két  hosszú  s  nevetséges  c!as- 
sikus  Ízlésben  készített  fölirattal,  mel\  ékben  a  szegény  szent  a  gratiákkal  ha- 
.sonlitatik  össze!  ,,Tres  inter  divas  Charités,  nymphasque  sorores.  Kn  ! 
quartuai  tenct  hoc  hllisabeih.i  Iocum  ect.  K  szobor  1738-ban  ujég  létezett, 
Pauhni  Ann.  Isen.   p.  39.  Falckenstein.  Chr,  Thur.  t.  II.   p    ()<)3. 


264 

(lat  mint  magad,  s  méltó  haraggal  viseltetem  azon  háládatlan  s 
könyörtelen  emberek  iránt,  jóllehet  te  nem  haragudtál.  Oh  vol- 
tam volna  én  akkor  jelen,  mily  szivesen  fogadtalak  volna  be  té- 
ged s  tieidet;  mily  szeretettel  gondoskodtam  volna  rólad,  s  lát- 
talak volna  el  a  szükségesekkel  !  Legyen  kedves  előtted  leg- 
alább jó  akaratom,  és  ha  majdan  eljövend  a  félelmes  nap,  melyen 
magánosan,  az  egész  világtól  elhagyatva,  isten  előtt  megjelenem, 
jőj  elém,  s  fogadj  az  örök  hajlékba.') 


XIX.  FEJEZET. 

Miképen   >igaszta!(a    a/- irgalomteijes  Jézusa  kedves  sz.  Erzsébetet    1130- 
inorában  s  elhag}  atoü.sagában  ,    és  niiképen  oktatta  s  erősítette  a  szelid  s 

kegyes  sziiz  Ma'ria. 

Ego,  ego  ipse  consolabor  vos.  Is.  51,  12. 
Et  absterget  Dens  omnem  lacrymani  ab 
ociilis  eornni.  Apoc.  Vlll.  17, 

E  sok  sanyarűság  közepett  Erzsébet  soha  sem  feledte 
el,  hogy  az  isten  keze  mérte  mindezt  rá,  s  szivében  panasznak 
vagy  zúgolódásnak  sohasem  engedett  helyet;-)  sőt  ellenkező- 
leg az  imádságban  s  más  áhítatos  cselekvényekben,  melyeket  az 
egyház  bőkezű  anyakint  nyújt  a  szomorodott  sziveknek,  kereste 
az  Istent  szünet  nélkül,  s  azt  föl  is  találta.  Atyai  gyöngédséggel 
bocsátkozott  le  hozzá,  kész  a  csapásokat,  melyeket  oly  nemesen 
eltűrt,  kimondhatlan  örömekre  átváltoztatni.^)  Az,  ki  választot- 


')  0  du  hebe  h.  Elisabetii  dein  Eiend  gehet  niii'  lueiir  zu  herzen. 
ett.  O  waere  ich  damais  gegenwartig  gewesen,  wie  hertzlich  gern  wollte 
ich  dich  aufgeuomnien  . . .  P.  Mart.   á  Kochem. 

^)  Haec  onuiia  venerunt  super  eam,  nec  oblita  est  Dei  et  inique  non 
égit.  Theod,  1.  c. 

3)  Quanto  magis  abundabant  tribulationes  ,  tanto  abundabant  conso- 
lationes.  11.  ott. 


265 

Iáinak  mcgigórlo,  hogy  letörlendi  minden  könyíjjí>kel'),nem  feled- 
kezlicloll  meg  alázatos  szolu-álójáról,  ki  lábailioz  borulva  sóhaj- 
loti  hozzá  mindazon  fájdalom  lerho  alatt  ,  melyek  egy  halandó 
lélekre  csak  nehezedhetnek.  Miért  is  nemcsak  hogy  konyüit 
fölszántotta,  hanem  még  lelki  szemeit  is  megnyitva,  előre  meg- 
engedte neki  az  örök  világosság  országába  bepillantani  .  hol 
helye  már  ki  volt  jelölve. 

Míg  éjjel  s  nappal  az  oltárok  zsámolyánál  imádkozott,  édes 
mennyei  látványok,  s  az  égi  dicsőség  s  irgalom  gyakori  kijelen- 
tései üdítek  föl  lelkét.-)  Ysenlrude,  hölgyeinek  legkedvesbike.-^) 
ki  nyomorában  épen  úgy  mint  örömeiben  sorsosa  kivánl  lenni,  s  ki 
őt  sohasem  hagyá  el,  az  beszélé  el  azután  az  egyházi  birák  előtt 
ezen  csodás  vigasztalásoknak  általa  megőrzött  emlékeit.  Gyak- 
ran észrevette,  hogy  úrnője  az  elragadtatás  bizonyos  nemébe 
esett,  melyet  eleinte  meg  nem  magyarázhatott  magának.  Külö- 
nösen egyszer,  a  nagy  böjt  idejében,  midőn  a  hercegné  térdre 
borulva  misét  hallgatott,  s  hirtelen  a  fal  felé  hajlott,'*)  mely  hely- 
zetben azután,  mintegy  túlemelkedve  a  földi  életen,  sa  legmé- 
lyebb szemléletben  elmerülve,  szemeit  mozdulatlanul  az  oltárra 
függesztvén,'^)  egész  az  áldozás  utánig  maradt ,  s  midőn  ismét 
magához  jött,  egész  alakja  a  legnagyobb  boldogság  kinyomalát 
viselé  magán.  Ysentrude,  ki  minden  mozdulatát  tekintetével  ki- 
sérte, a  legelső  alkalommal  kérte,'*)  hogy  közölje  vele  is  a  lát- 
ványt, melyben  kétségkivül  részesült.  Erzsébet  egészen  eltelve 
az  örömtől,  így  felelt:  „Nincs  jogom  azt  embereknek  elbeszélnem, 
mit  Istennek  tetszett  előttem  kijelenteni;  de  előtted  nem  aka- 
rom titkolni,  hogy  lelkem  a  hígédesb  örömtől  áradozott,  s  hogy 


')  Apoc.8,  7. 

'-)   Militas  divinus  rcvelulioiies,  «piibus  fréquenter  visitubaUir   lioris 
dinrnis  et  nocturnis  in  oiationibiis  instítnta.  Theod.  I.  c. 

^)  Nobilis  illa  et  devota  Ysentrudis  ,   beatuc    FílÍ!>ubetiiae    prac    aliís 
specialissinia.  IJ.  ott.  c.  9. 

*)  Genibns  flexis  acclinutu  est  parieti.   Dict.  IV.  Ancill.  p.  2020. 
-•)   Fcrvore  devotissinio  ignita  et   snper   seuietipsani    mente    et    s\)\- 

riln    devota,    conteniplando     dintíssinie    dctixos   oculos    liabuit    in  altare. 
Theod.  I.c. 

'')  Post  opportnnitute  nacta,  etc.  Ibid. 


266 

az  Úr  megengedte,  miszerint  lelki  szemeimmel  szemlélhessek 
csodálatos  titkokat."  ') 

Utolsó  áldás  után  visszatért  szerény  lakába,  keveset  étke- 
zett, aztán  pedig  gyengének  s  fáradtnak  érezvén  magát,  egy,  az 
ablakkal  szemben  álló  padra  feküdt,  s  fejét  kedves  hü  Ysentru- 
déja  keblére  hajtá,  ki  azt  vélte,  hogy  a  hercegné  beteg,  s  aludni 
akar  ;  ez  azonban  e  fekvő  helyzetben  nyitva  tarlá  szemeit,  s  azo- 
kat égre  függesztette.-)  Ysentrude  azonnal  látá  arcát  lelkesülni  ; 
mennyei  vidámság  és  túlvilági  öröm  tükrözött  azon  ;  ajkain 
pedig  édes  gyöngéd  mosoly  ült;  ^3  nem  sokára  bezáródtak  sze- 
mei, s  bö  könyekben  áradoztak;  '*)  azután  ismét  megnyiltak;  az 
öröm  s  mosoly  visszatért,"'*)  hogy  újra  helyet  engedjen  a  könye  k- 
nek.  Fejét  barátnéja  szivére  hajtva,  igy  maradt  a  completoriumig, 
felváltva  örömbe  s  fájdalomba  elmerülve,  főleg  azonban  az  öröm 
foglalta  öt  el.^)  E  csendes  elragadtatás  vége  felé  azonban  leir- 
hatlan  gyöngédséggel  fölkiáltott  :^)  „igen,  bizonyára.  Uram, ha  le 
velem  akarsz  lenni,  én  is  veled  kivánok  lenni,  és  soha  tőled  el 
nem  szakadni;"  s  ezzel  néhány  pillanat  után  magához  jött. 
Ysentrude  könyörgött  most,  hogy  mondja  meg  ezen  egymást  fel- 


')  Cui  felix  Klisaheth,  etc,..  Hoc  tameii  latere  nolo  qiiod  anima  inea 
svavissimo  peifiisa  fuit  gaudio  et  admiianda  Üei  secreta  interiori  conspexi 
mentis  ocido.   Ibid.  Dict.  IV.  Ancill. 

■')  Cnm  ad  illiid  siiiini  humile  de  ecclesia  lediisset  hospitíuni,  permo- 
diciim  valde  siimsit  cibnrn.  Post  cibuni  debilis  valde  crat,  erumpente  sud-trc, 
in  siniini  Ysentriidis,  tamqnani  ad  quiescenduni  se  repit  Ibid.  —  Ociilos  de- 
fixos  habebat  vcrsns  fenestras  apertas.  Dict.  IV.  Anc.  1.  c.  Vor  innedigkeit 
legte  sy  sich  nieder  —  Und  riiegte  anf  eincr  banck  —  ír  niayt  foichte  sich 
sy  wurd  krank  —  Sy  lag  und  sach  /u  deme  feiister  aus.  Vita  Rhyt  §.  30. 

^)  Seienata  facie,  niagnaque  hilaritate  circumfusa  dnlcis  in  ore  risns 
apparuit  et  jucundus,  ïheod.  1.  c. 

*)  Clausit  oculos,  fluebantqucj  tamquani  rivi,  ex  ipsis  iacrymae  infini- 
tae.  II,  ott. 

5)  Interveniente  morulaapertis  oculis  laetus  apparuit  vultus  ut  prius 
et  in  ore  lisus.  Ibid. 

^^Fletuni  cíausis  oculis  et  risum  ipsis  apertis  aîteruando  usque  a<l  iio- 
rain  completorii.  ü.  ott.  Sed  niulto  plus  ininioians  jucuuditati.  Dict.IV.Anc.l.c. 

')  In  haec  aftectuosa  verba  prorupit...  Theod.  !.  c.  Ita,  Domine,  si  tu  vis 
esse  mecum,  et  ego  »'olo  esse  tecum,  et  nunquam  volo  a  te  separari.  Dict. 
IV.  Ancill,  1.  0. 


I 


267 

váltó  öröm  és  sirás  okát,  s  kiejtett  szavai  jelenlését.  A  min- 
dig alázatos  Erzsébet  eleinte  hallgatni  akart  Istentől  nyert  ezen 
kegyelmekről;  végre  mégis  engedett  a  kérésnek, melyet  az  in- 
tézett hozzá,  ki  őt  oly  hü  odaengedéssol  szerette,  s  előtte  már 
rég-óta  oly  kedves  volt  :  „Láttam,  úgymond,  a  megnyitott  menny- 
országot, s  Uram,  az  irgalomteljes  Jézus,  lehajlott  hozzám,  s  min- 
den szenvedésért  vigasztalt,  melyekkel  halmozíattam.')  Mennyei 
szelídséggel  szólott  hozzám;  barátnéjának  s  nővérének  neve- 
zett. Kedves  anyját  láttatta  velem,  és  szeretett  apostolát,  Jánost, 
ki  vele  volt.-)  Isteni  megváltóm  láttára  örvendenem  s  mosolyog- 
nom kelleti;  néhányszor  elfordítá  tőlem  arcát,  mintha  tőlem  el 
akarna  fordulni,  s  akkor  sírtam,  minthogy  érdemeim  még  sokkal 
csekélyebbek  voltak  ,  hogysem  méltó  lettem  volna  öt  sokáig 
szemlélnem.^)  De  ö  könyörülvén  rajtam ,  még  egyszer  rám  veié 
mennyei  tekintetét,  s  monda:  „Erzsébet,  ha  le  velem  akarsz 
lenni,  én  is  nagyon  kívánok  veled  lenni,  és  tőled  soha  el  nem 
szakadni."  S  én  azonnal  feleltem;  Igen,  igen.  Uram,  én  akarok 
veled  lenni,  és  tőled  soha,  sem  jó  sem  balsorsban  el  nem  sza- 
kadni.*) S  ezen  pillanattól  fogva  ezen  isteni  igék  mintegy  láng- 
belükkel  maradtak  szívébe  vésve,  s  azt  mennyei  fénynyel  árasz- 
ták  el.O  E  sz.  szerződvényt,  e  benső  szeretetteljes  egyességet 


•)  Dilectae  dilecUicis  piecibns  respoiK^it .-  ,,Vi{h  coehim  apertn-n,  ct 
Domítüini  ineuin  Jcsiini  d.ilcis.simuni  inciinanteni  se  arl  nie  ,  et  consolaii- 
tem  ine  de  variis  angnstiis  nieis  et  tribulationibus.  Theod, 

■^)  Er  hiess  niich  swester  U.id  freiiiidiiin...  seiiicn  lieben  zwoelfboteii 
Johaniiem.  etc.  I*as.s.  01, 

*j  Ciini  verő  viiltiin»  taniqiiani  recessurns  averteret,  ílevi.  Tbcod.  — 
Das  n-.eine  Tiigend  seynd  allé  zeit  kleine...  V.  llh>  t.  §.  30.  —  J'ay  vu  le  chiel 
oiivers,  et  Jhesii  Chiist  qui  s'inciinoit  döbonnaireiuent  :  sy  estoie  joyeuse  de  sa 
visiou,  et  plorois  de  sa  départie;  et  niedist  :  —  Si  tu  veulx  estre  avoecques 
inoy,  se  seray  avoec  toy.  —  Etje  respondis  si  coiiune  vous  oystcs.  •  Aun.  de 
Ilaynaut.  liv,  XLVI.ch.  26. 

*)  Qui  luisertiîs  mei  iteruin  vullnni  suum  seieiiissiinum  ad  me  conver- 
tit dicens  :  Elisabeth,  si  tu  vis  esse  niecuni...  Ita  Domine,  et  ego  volo  esse  te- 
cum...Tlieod.  I.  c.  -  In  licbe  noch  in  Itide.  Cod.  Arg.  —  Cornélius  a  Lapide 
c  látványt  a/  apostolok  cselekedeteinek  niafryara/.atában  idé/i.  c.  VII,  p.  1.>I. 
cd.  1048. 

^)  Sich  gruben  in  ir  lior/.e  —  Mit  stetter  uilnue  sujei/c  -  lu  vol 
luchtenden  glaste.  Cod.  Arg^ 


268 

Jézussal,  a  béke  Istenével,  a  szegények  s  szerencsétlenek  aty- 
jával,') özvegysége  végének,  és  egy  halhatatlan  jegyessel  való 
új  s  feloldhatlan  egyesülésnek  tekinthette.") 

De  nem  csak  ezen  egy  alkalommal  nyilvánítotla  e  meny- 
nyei  jegyes,  ily  érzéki  módon,  irányában  gyöngéd  s  örködö  gon- 
doskodását. Egykor  üldözői  részéről  egy,  előttünk  ismeretlen 
gyaláztatásnak  lévén  kitéve,  mely  oly  kegyetlen  volt,  hogy  az  ő 
közönségesen  oly  türelmes  lelke  egészen  fölháborodott,^)  mene- 
déket keresett  az  imádságban;  buzgón  s  könyek  közt  könyörgött 
megbántóiért ,  s  kérte  az  urat,  hogy  a  rajta  elkövetett  meg- 
bántást  mindegyiknek  egy  jótéteménynyel  viszonozza.*)  S  midőn 
ezen  forró  imádságában  kifáradt,'')  szózatot  hallott,  mely  azt 
monda:  „Sohasem  volt  imádságod  előttem  oly  kedves,  mint  ez; 
behatott  szivem  mélyébe.  Azért  megbocsátok  neked  minden  vét- 
ket, melyeket  életedben  elkövettél;'' s  ezzel  előszámlálta  neki 
minden  vétkét,  mondván  :  „Ily  meg  ily  vétkeket  bocsátok  meg  ne- 
ked." ^)  Erzsébet  csodálkozva  felkiáltott:  „Ki  vagy  te,  ki  így 
szólsz  hozzám?-'  Mire  ugyanazon  szózat  feleié:  „Én  az  vagyok, 
kinek  lábaihoz  borúit  Mária  Magdolna,  a  fekélyes  Simon  házá- 
ban."'^) Később,  midőn  egykor  szokott  gyóntató  atyja  távolléte 
miatt  szomorkodott,  az  Úr  azzá  azon  szentet  jeleié  ki  neki ,  kit 
gyermekségében  annyira  kitüntetett,  s  mindig  oly  forrón  szere- 
tett, sz.  János  evangélistát.  A  szeretet  apostola  megjelent  neki, 
kinek,  mint  monda,  hivebb  emlékezettel  s  nagyobb  bánatérzet- 
tel gyónt  meg,  mint  azt  valaha  az  áldozár  lábainál  tette  ;  a  gyón- 

•)  Jesiis,  Deiis  pacis...  páter  paupcnim...  Litánia. 

^)  O  felix  el  firma  pactio  et  fida  despoiisatio  !  Theod.  I.  c  —  Ily  mó- 
don vezette  az  Isten  ót  a  lélek  azon  állapotára,  melyet  a  mj'stikiisok  az  egye- 
sülés utjának  (via  nnionis)  neveznek. 

')  Die  qnadam  fuerat  facta  sibi  magna  verecundia  ,  de  qna  multnni 
turbata  ivit  ad  orationem.  Mss.  Bolland   Rruxeil. 

*)  Instantissime  cum  lacrymis  rogare  coepit...  Üt  pro  qnalibet  injuria 
iiniim  gaudium  rependeiie  Deus  dignaretnr.  u.  ott. 

^)  Cumque  sic  fatigata  oraret... 

"]  Nunquam  ullas  orationes  fecisti  sic  mihi  gratas  sicut  istac  fueiuiit.. 
Penetraveruntistae  ad  intima  cordis  mei.  Qiiapropter  rgo  parco  omnibus  pec- 
catis  tuis,  quae  di\isti,vel  fecisti  totó  tempore  vitae  tuae.  Kt  dinumerans  onuiia 
peccata  sua,  dicebat  :  Iilgo  parco  tali  peccato  tuo,  etc.  ibid. 

')  Ego  sum  úd  cnjus  pedes  venit  Maria  IMagdalena  in  domo  Simonis 
leprosi.  Ibid. 


2()í) 

talóalya  büiihiiiiiilot  jelöli  ki  nrki,  s  oly  ayoïig-LMl  s  hiilásleljos 
oktíitásl  íhIoU  neki,  liog-y  testi  bajai  épen  lín-y  mint  h'lki  sebei 
könnyebbülni  látszottak.') 

Hasonlóképen  meg  volt  neki  enoredve,  hogy  gyakori  élénk 
szemlélődései  állal  a  Megváltó  kínszenvedésének  legkisebb 
részleteibe  is  behalhasson.  Egykor  p.  o.  midőn  buzgón  imád- 
kozott, lelkileg  egy,  fehérségtől  és  világosságtól  tündöklő  kezet 
látott  maga  előli  kinyílni  hosszú  gyenge  ujakkal ,  melynek  te- 
nyerében mély  sebhely  volt  látható;")  ez  utolsó  jegyről  azonnal 
megismerte,  hogy  az  Krisztus  keze  volt,  s  csodálkozott  annak 
sovánYsáorán  és  kiaszottság-án.  Az  előtte  már  ismeretes  szózat 
azonnal  feleié:  ,,Fz  onnét  vagyon,  minthogy  éjjel  az  imádságban 
és  virasztásban,  nappal  pedig  az  Istenországa  hirdetése  végeit 
mezőn  s  városokban  lelt  ulaimban  kimerültem.-^)  Lálla  még  amaz 
aludt  s  zavaros  vért,  mely  a  keresztre  feszített  Jézus  *)  oldalá- 
ból kifolyt,  s  csodálkozott,  hogy  az  nem  tisztább  s  folyékonyabb; 
ismét  ugyanazon  szózat  feleié,  hogy  ez  az  isteni  tagok  megtöré- 
sének és  a  borzasztó  fájdalmaknak  következése ,  melyekel  az 
Isten  fia  a  keresztre   feszítés  által  szenvedett. 

E  csodás  látványok  Erzsébet  gyöngéd  szivét  véghetetlen 
bánattal  tölték  el  vétkei  miatt,  melyekért  a  legfőbb  áldozatnak 
ennyi  szenvedései  kelleti  eleget  lennie  ,  s  midőn  bizonyos  alka- 
lommal, a  végett  nagyon  sirt,  megjelent  neki  isteni  vigasztalója: 
„Ne  bánkódjál  már,  ügymond,  kedves  lányom,  mert  vétkeid  már 
megbocsátvák  ;  én  bűnhődtem  azokért  minden  tagban  és  rész- 
ben, melyekben  le  teremtődet  megbánthattad.  Tudjad,  hogy  tiszta 
vagy  minden  vétektől."')  ,,Ha  én  így  megszentelteltem,   kérdé 

')  Cm»  csset  (le.s(ilat;à  co  iiiaximn  (piol  oonfessoiis  cit^iani  no»  haheret' 
siiinnius  patcr  (leiül  .s  bibcatuni  Jolianneiii  Kvan{jelistam  ín  confessoreni  .... 
IMíro  modo  oiiininm  peccatoriini  snornni  iccontahatiir  ct  coiani  ipso  niagís 
vercciindubatur  qii;wii  cdi  ani  aliqno  de  nkinido.  ]l)id. 

^)  Vidil  nientalibiis  otnilis  anicse  maniini  candidis.siuiaMi  ti  spiendi' 
dissiniain,  8cd  niacilcntani  :  hahebalqiie  dig;i(<>.s  longos  ct  in  pahna  niu^ni  la- 
teris vnlncris  cicatiiceni.  V.  ott. 

^)Qnia  nocte  vIljIIjís  ct  oialionibiis,  tatigabar  ct  ín  die  dísriirre- 
bain.  ctc-   n.  ott. 

')  Viditde  Chri.sti  latcre  san«|iiinc:n  largitcr  c\ire  spissiini  et  tmbi- 
duin  supian»odiini  ;    de  «pio  cnini   pluriiiiuiu  miraretnr  andiut,  etc.  n.  ott. 

')   Die  quadaiii  diim  pcccata  sua  aniari.ssime  fleiet,   apparuit  ei  con- 


270 

Erzsébet  azonnal,  miért  nem  szünhetem  meg  téged  megbán- 
tani?" „Én  nem  szenteltelek  meg,  volt  a  felelet,  annyira,  hogy 
többé  ne  vétkezhessél ,  hanem  kegyelmet  adtam,  engem  annyira 
szerethetned,  hogy  inkább  kivánnál  meghalni,  mint  vétkezni."^) 
Azonban  Erzsébet  szende  alázatos  lelke  távol  attól,  hogy 
az  Isten  e  kiváló  kegyeiből  túlságos  bizalmat  merített  volna, 
ezekben  inkább  líj  indokot  talált  arra,  hogy  magát  még  jobban 
megalázza,  tulajdon  erejéhez  nagyobb  bizalmatlansággal  legyen, 
és  méltatlanságát  tulajdon  szemeiben  nagyobb  mértékben  érezze. 
Míg  a  kívülről  jövő  ellene  irányzott  üldözéseket  és  kísérte- 
teket lábaival  tapodta;  addig  önnönmagában,  aggályai  és 
alázatossága  félelmében,  a  keservek  bő  forrására  talált.  De 
az  Isten,  kinek  szivét  és  életét  tökéletesen  átadta,  őrködött  e 
kincs  felett ,  s  mintha  fokonként  akaría  volna  megizleltetní 
vele  mind  azon  vigaszt,  melyek  szeretett  gyermekei  öröksé- 
gét teszik,  s  mintha  a  legédesebb  s  egyszersmind  legerő- 
sebb kötelékek  által  akarta  volna  magához  vonni,  s  magával 
egyesíteni ,  azt  küldé,  kit  naponkint  a  betegek  egészségének,  a 
bűnösök  menedékének,  a  szomoruakvigasztalójának  nevezünk, 
liogy  gyógyítsa  meg  e  fiatal  lankadó  lélek  sebeit,  kit  végtelen 
szeretete  beteggé  s  vigasztalhallanná  tett,  és  sokszor  a  remény 
és  hit  elleni  vétekre  ragadott.  A  mennyország  királynéja  lett 
ezután  azon  kegyelmek  s  világosság  kezelője,  melyeket  isteni  fia 
a  bölcsőtől  fogva  kiválasztott  ezen  jegyesére  árasztani  akart. 
Mária  Erzsébet  iránt  ép  oly  leereszkedő  volt,  mint  Brigatta  s  más, 
a  keresztények  emlékeiben  élő  szentek  iránt;  sokszor  megjelent 
neki,  hogy  oktassa,  felvilágosítsa  s  erősítse  azon  úton ,  melyen 
Isten  akarata  szerint  haladnia  kellett;  az,  kit  az  egyház  mindigaz 
emberek  anyjának,  királynéjának,  védasszonyának  s  oktatónéjának 
nevez,'0  nem  tagadta  meg  fiának  e  fiatal  alázatos  barátnéja  minden 

solator  Jesus  .  .  .  Noli  ^  caríssiina  fília  ,  amplius  angiistiari  ,  qiiia  omnia 
peccata  sünt  (ibí  dimissa.  Ego  emiin  in  omnibns  nieinbris  et  locis  ac  parti- 
bus  fui   afflictus  in  quibus  offendisti  Crcatorem  tuum.  u.  ott. 

')  8i,  inqnitj  ita  sanctiíicata  suni,  quare  non  possum  cessare  vos  of- 
fendeie  í  .  .  .  Non  te  sanctiíicavi,  quod  peccaie  non  posses,  sed  ratione  gra- 
tiae,  quani  tibi  dcdi,  qua  me  tatn  díligis,  ut  móri  uiagis  eligas  quam  peccare. 

^)  Patrocinio  Virgínis  Sanctissimae  implorato  ,  quae  omnium  mater 
est,  domina,  dux  et  magistra..,XVI.  Gergelynek  ÍM.  renncsi  püspökhö»  1833 
évi  oct.  5-én  intézett  brévéje. 


27< 

lépte  fölölti  örküdésót.  E  sz.  tarsalí^ások,  egész  ponlossiíggal  Er- 
zsébet önnön  elbeszélése  után  összegyűjtve,  a  Ferenciek  év- 
könyveiben-)  hagyományoztallak  át  a  kai.  utókorra,  de  kivált- 
képen  azon  megbecsülhellen  kiílfökben,  melyeket  Belgium  tudós 
jesuitái  ,,Acta  Sanctorum*'  cimü  gyüjleményök  befejezése  végeit 
összegyüjlöltek.^jHálae  becses  emlékeknek,  melyekben  mintegy 
távolról  csodálhatjuk  azon  édes  bizalmat  s  anyai  gondosságot, 
melylyel  Mária  Erzsébet  gyöngéd  és  aggályteljes  kedélyének 
minden  mozdulatát  és  változását  kisérte,  s  miképen  segélte  öt 
azon  belharcokban,  melyek  kiválasztott  lelkeknél  oly  gyako- 
riak. S  így  mitől  sem  tartunk,  ha  e  meghaló  társalgásokat  váz- 
latban itt  előadjuk  azon  bizalommal  s  jámbor  csodálkozással, 
melyet  kétségkivül  minden  igazán  kat.  szivben  elő  fognak  idézni. 

Mi  sem  mülhalja  fölül  azon  szelid  kegyességei,  mely  e 
mennyei  közléseknek  kezdetet  adott.  Egykor  a  szomorodott  öz- 
vegy szivében  kereste  kedveltjét  buzgón  s  aggódva,  de  nem  ta- 
lálta föl,  s  azon  gondolatra  jött ,  hogy  ennek  oka  Jézus  Egyip- 
tomba futásában  vagyon,  s  hőn  óhajtott  e  tárgyra  nézve  valamely 


'}  I.  AVddtliu^',  Ami.  Vliuor-.  II.  köt.  [>.  löl).  iVIaríaiiiis  Florcntiniis 
mán.  LlnoJ  vagyon  .szó  Boiiuvciidiráüál  is:  VI  cl.  vitue  Christ  i  c,  2.  iS.  Autúnin. 
tii.  29.  c.  10.  Dm  and.  I.  7.  de  Div.  off.  c.  4. 

*)  Les  travaux  iiiipiiiué.s  des  Rollaiidistes  s'anctent,  comme  on  sait, 
an  15  octobre;  mais  ils  avaient  préparé  et  coordonné  une  foule  d'extraits 
et  de  documents  sur  i'iiisloirc  de  saints  de  tous  les  autres  joins,  jusqu'à  la 
fin  de  l'année.  Cette  collection  se  trouve  aujourd'hui  á  la  bibliothc(]iic  de 
lîomgogne,  á  Bruxelles.  Ceux  relatifs  á  sainte  Elisabeth,  recueillis  p.ir  les 
Pérès  qui  voyageaient  ad  hoc  dans  diveis  couvents  (rAIlemagne  a  la  iin  du 
dix-septiéme  siècle,  occupent  les  deux  lieis  d*nn  \olume  in-folio  de  pièces 
diverses  consacrées  aux  saints  du  19  novembre  Les  passages  que  nous  allons 
citer  s'y  trouvent  sous  la  rubrique  suivante  :  llevclationes  bcatac  Mariae 
factae  RIisabesh,  filiae  régis  Hniigariae.  l'ne  note,  qu'il  nous  a  été  impossible 
('e  déchiiVrer,  indique  le  nom  du  couvent  où  ce  manu.scrit  a  été  trouvé;  mais 
la  con)paraison  des  écritures  nous  porte  á  croire  qu"!!  a  été  copié  et  envoyé 
par  le  l\  Wilman,  qui  a  transmis  plusieurs  autres  pièces  du  même  volume, 
de  Wet/lar  et  des  environs,  où  il  se  trouvait  en  1006.  —  ÎM.  Staedtler,  dans 
sa  traduction  allenian  le.  de  notre  histoire,  a  reproduit  ces  lévélations  dans 
toute  leur  étendue:  il  croit  qu'elles  ont  été  rédigées  par  Marianus  Florcn- 
tinus,  chroniqueur  franciscain,  mort  en  1523,  et  cité  á  cette  occasion  par 
Wadding,  Ann.  Minorum. 


272 

sz.  szerzetestől  oktatást  nyerni.')  Azonnal  megjelent  a  sz.  Szűz 
s  monda:  ,,Ha  te  tanítványom  akarsz  lenni, én  tanítónőd  leszek  ; 
ha  te  szolgálóm  akarsz  lenni,  én  lírnöd  leszek."-)  Erzsébet  nem 
mervén  magát  ily  tiszteletre  méltónak  tartani,  kérdé  :  „De  ki 
vagy  te,  ki  tanítványodnak  s  szolgálódnak  kívánsz?*'^)  Mária  azon- 
nal felele:  „Én  vagyok  az  élő  Isten  anyja,  és  mondom  neked, hogy 
(•  tárgyról  semmiféle  szerzetes  sem  oktathat  nálamnál  jobban." '') 

E  szavakra  Erzsébet  összekulcsolt  kezeit  az  irgalmasság 
anyja  felé  nyűjtá,  ki  azokat  magáéi  közé  fogván,  monda  :  „Ha  te 
lányom  akarsz  lenni,  én  is  anyád  kívánok  lenni;  és  ha  már  jól 
leendesz  oktatva,  és  engedelmes  mint  egy  jó  tanítvány,  hü  szol- 
gáló s  alázatos  lány,  akkor  fiam  kezeibe  visszavezetlek.  Ke- 
rülj minden  vitázást,  és  a  rágalmak  elöl,  melyek  rólad  mondatnak, 
zárd  el  füleidet.  Emlékezzél  meg,  hogy  fiam  Egyiptomba  futása 
által  kerülte  ki  Heródes  álnokságát.  0 

Azonban  e  kitűnő  kegyesség  sem  volt  még  elég  Erzsébet 
tökéletes  megnyugtatására;  sőt  még  inkább  növelte  maga  iránti 
bizalmatlanságát;  de  az  anya,  ki  oly  nagylelküleg  lányának 
fogadta,  nem  hagyla  el  többé.  Midőn  szent  Agatha  napján  (febr. 
5.)^')  keservesen  siratta  engedetlenséget^  melylyel  égi  tanító- 
néja  oktatása  iránt  viselletett;  azonnal  megjelent  mellette  c  sze- 
líd vigasztalónő ,  s  monda  :  „Oh  lányom ,"  minek  e  heves 
nyugtalanság  ?  én  nem  azért  választottalak  lányomnak  ,  hogy 
annyi  bajt  szerezzek  neked;  ne  esssél  kétségbe  azért,  hogy 
parancsaimat  tökéletesen  meg  nem  tartottad;  már  előre  jól  tud- 


')  üie  (|na(]ain...  ciiu)  dilecüini  siiinn  mente  dcvota  et  anxie  qiiaereiet 
et  non  posset  inveniie,  coepit  cogitai e  ..  Disiderans  hoc  ab  aliqno  sancto  fratie 
aiulii  e...  MsM.  Holiand.  Binx. 

'^)  Si  vis  cs.'-e  inea  dihcipnla.  cgo  eio  tna  magistia  :  ^si  vis  CvSse  mea  an- 
cilla,  egoeio  tiia  doinitiii.  Ibid. 

^^  Qiiae  es  lu,  quae  me  petis  in  díscípiiluni  et  ancillani  .^  Ibid. 

*)  Ego  siini  mater  Filii  Dei  vivi,  ot  dico  tibi  qiiod  niillus  fráter  est  qui 
de  eo  te  ^ciat  nielins  informare.  Ibid, 

"*)  Illa  maniis  junxit  et  penexit  quas  inter  suas  recepit  B.  Virgo  .  .. 
,, Si  vis  esse  filia,  ego  volo  esse  tua  mater;  et  quando  eris  bene  inslructa.., 
ego  te  mittam  in  manus  íilii  mei.  Füge  contcntiones  .  .  Ilecordare,  quod  Hlíus 
mens,  ele.  n.  otl. 

'^)  Valós/.inuleg  1225 -ben. 


273 

lam,liügy  hibázni  fogsz.  Mondd  (.1  egyszer  üdvözleliinet, s  e  mcg- 
I)ánt>ís  lökélelescn  meg  leszen  bocsátva."  •) 

Néhány  nappal  később  sz.  Skolasztika  ünnepén,  (febr.  iO.) 
ismét  sirt  s  hevesen  zokogott  Erzsébet  ;  ")  fáradhallan  vigasz - 
lalónéja  ismét  megjelent  nála,  már  ez  alkalommal  sz.  János  evan- 
gélista ,  mint  gyermekkori  védszentje  társaságában  :  „Te  en- 
gemet válaszlál,  mond  Mária,  tanítóul  s  anyául,  és  egészen  ne- 
kem adtad  magadat,  de  akarom,  hogy  választásod  nyilván  meg- 
erösítessék,  azért  hoztam  magammal  szeretett  Jánosomat."^)  Er- 
zsébet ismét  összekulcsolta  kezeit,  s  azokat  a  mennyország  ki- 
rálynéja kezei  közé  téve  ,  mintegy  hűbéres,  fejedelmééi  közé, 
monda:  .,  Tégy  velem,  asszonyom,  mindent,  mi  neked  tetszik, 
mint  szolgálóddal;''*)  s  azután  fölajánlását,  melyet  önnön- 
magában  elhatározott,  eskü  által  megerősítette,  melyhez  sz.  Já- 
nos okmányt  készített.') 

Midőn  egykor  éjjel  az  angyali  üdvözletet  imádkozá,  meg- 
jelent az,  kihez  e  sz.  ima  intézve  volt,  s  többek  között  ezt  mon- 
da neki  :  ,,Meg  akarlak  tanítani  mindazon  imákra,  melyeket  temp- 
lomban létem  alatt  imádkoztam  .  .  .  Mindenek  fölött  arra  kértem 
az  Istent,  hogy  őt  szeressem,  s  gyűlöljem  ellenségemet.  Nincs 
erény  az  Isten  e  kizárólagos  szeretete  nélkül,  mely  által  a  ma- 
laszt telje  a  lélekbe  száll  ;  de  miután  leszállt,  nem  marad  meg, 
hanem  elenyészik  mint  a  víz,  kiváltba  a  lélek  nem  gyűlöli  ellen- 
ségeit, t.  i.  a  bűnt  és  gonoszságot.  Annak,  ki  e  fölülről  jövő  ma- 
lasztot meg  akarja  tartani,  e  szeretetet  s  gyűlöletet  szivében  ösz- 
sze  kell  egyeztetnie.'')  Akarom,  hogy  úgy  tégy,  mint  én  tettem. 

')  In  festő  S.  Aijalbac  diitn  amaríssiiiie  lleict  . .  .  Adfiiit  sibi  vi- 
gilaiití  (lulcís.sima  coiüsolatiíx,  cl  di\it  ;  „O  fiiia  iiiea,  qiiare  te  veheinenter 
aífligis  ?  non  enim  te  elegei  ín  Ülíani  nt  te  otfen<luin,  ne  despere.*<  ..  hlgu  enini 
bene  sciebani,  qiiod  in  ipsis  ofl'endere^.  Sed  dic  seniel  ineam  sabitationen), 
etc.  Müs.  Bollund.  Biuxoll. 

^)  Dnni  sic  fleret  qnod  u  claiaoribiis  non  se  continere  posset.  n.  utt. 

^)  CoelestLs  iniperatrix  advenit...  Tn  nie  clegisti  in  niagistrani  t-t 
niatreni,  et  te  ípsaui  tradidisti  mihi  ;  sed  ego  >oIn  qiiod  ista  tna  electio  instiM- 
niento  publicuconíirnietni',  et  ideo  niecnni  dilectiun  nienin  Joannem  dti\i.u.of(. 

*)  De  mc  taniqnani  de  ancilla  ve.stra  ,  sicnt  vobis  placct  ,  fac'atis, 
domina,  u.  ott- 

^)  Donalioncni  jiiranicnto  (iniravit,  ot  bcatns  Johainies  de  hoc  i<i8ti-M- 
ment  uni  fecit.  n.  ott. 

'^j   faigo  volo  te  docüie  omnes  orationes  qnas  r^o  facioliani  duai^ita» 

18 


274 

Éjenkint  fölkeltem  s  leborultam  az  oltár  előtt,  s  kértem  az  Istent, 
hogy  törvénye  parancsait  megtarthassam,  s  esedeztem  a  kegye- 
lemért, mely  szükséges  volt,  hogy  elölte  kedvességet  nyerhes- 
sek. Főképen  könyörögtem,  hogy  láthassam  az  időt,  melyben 
élni  fog  azon  sz.  Szűz,  kinek  Isten  fiát  szülnie  kellett,  hogy  egész 
lényem  tisztdhesse,  s  szolgálhasson  neki."  •)  Erzsébet  félbesza- 
kítá,  s  monda  ;  ,,0h  szelíd  asszonyom,  nem  voltál  te  még  akkor 
erénynyel  s  malaszttal  teljes  ?"  Mire  a  sz.  Szűz  viszonzá  :  „Légy 
meggyőződve ,  hogy  én  is  oly  vétkesnek  és  gyarlónak  tartottam 
magamat,  mint  te  tartod  magadat,  azért  kértem  az  Istent,  hogy 
íidja  kegyelmét.'*  "^) 

Az  űr,  folytatá  a  sz.  Szűz,  velem  ügy  tett ,  mint  a  zenész 
hárfájával,  ki  azon  minden  húrt  rendez  és  hangol,  hogy  zenéje 
kellemes  és  összhangzó  legyen,  s  azután  ének  mellett  játszik 
rajta.  Ily  összhangba  hozta  Isten  az  én  lelkemet,  szivemet,  szel- 
lememet s  érzékeimet  sz.  tetszésével. 3)  Bölcsesége  által  így 
lévén  életem  szabályozva,  az  angyalok  által  gyakran  az  Isten 
keblére  vitettem,  hol  aiinyi  örömet  ízleltem,  miszerint  elfeled- 
tem, hogy  valaha  a  földön  éltem;  az  Istennel  s  angyalokkal  ol\ 
bizalmas  viszonyban  voltam,  mintha  mindfg  e  dicső  udvarban  él- 
tem volna.*)  Végre  mikor  az  Atyának  tetszett,  ismét  visszavit- 
tek az  angyalok  azon  helyre,  hol  imádkozni  kezdettem.  Midőn 
ismét  a  földön  látván  magamat,  emlékembe  idéztem,  hol  voltam; 


rem  in  templo  ,.  Ab  isto  eniui  aniore  -descendit  on»nis  gratiae  picnitudo, 
Postquam  aiitem  descendit,  non  persévérât  in  aninid  .  sed  finit  nt  aqua,  nisí 
inimicos  suus^  idest^  vitia  et  peccata  sna  habuerít  odio.  etc.  n.  ott. 

^)  Volo  te  facere  .sicnt  et  ego  faciebani.  Snrgebani  semper  in  noctis  me- 
dio,  ctc..<  ut  facérét  me  vidcre  tempus  in  quo  nata  esset  illa  sancUssíina 
virgo  qnae  Dei  íiliuin  pareret...  Ibid. 

^J  O  dulcissima  Domina^  non  eratis  vo.s  gratiaet  viitutibns  plena?  . .  ■ 
Pro  (irmo  scias  quod  ita  me  reputaban)  reani  et  vilísüiinain,  sicnt  et  tu  . .  . 
u,  ott. 

^)  De  ine  faciebat  Dominas  sicut  citharista  de  cithara  multaruni  cor- 
darum,  qui^etc  ...  et  postea  cantat  cum  ipsa.  Sic  Deus  meam  animam  etc.- 
Ad  suum  beneplacitum  concordaverat. 

♦^  Sic  ipsius  sapientia  ordináta,  ad  siuuni  Dei  Patris  portabar  ab  au- 
gelis,  et  ibi  recipiebam  tantam  cunsolationem  et  gauUiuni,  etc»  Tantam  insu' 
per  familiaritatem  habebam  cum  Deo  et  angeh's  suis  qnod  videbatur  niihi 
semper  stetisse  in  illa  curia  gloriosa 


275 

ezen  emlék  oly  szeretetre  gyulasztá  szivemet,  hogy  a  földet, 
köveket,  fákat  s  más  teremtményeket,  teremtöjök  iránti  szere- 
tetből álölellem.  Szolgálni  akartam  mindazon  szent  nőknek,  kik  a 
templomban  laktanak  ;  minden  teremtménynek  kivántarn  alávetve 
lenni  a  mennyei  alya  iránti  szeretetből,  s  ez  szünet  nélkül  tör- 
tént velem.')  Neked  is  hasonlót  kell  tenned;  de  te  mindig  für- 
készesz,  s  kérded  :  „Miért  részesülök  ily  kegyelmekben,  ki  el- 
fogadásnkra  méltatlan  vagyok?"  azután  a  reménytelenség  bizo- 
nyos nemébe  esel,  s  nem  bizol  az  Isten  jótéteményeiben.') 
Ügyelj  és  ne  szólj  többé  így,  mert  ez  az  Istennek  semmiképen 
sem  tetszik:  0,  mint  jó  űr,  javait  annak  adja,  kinek  akarja,  s  mint 
jó  alya,  annak,  kit  illetnek.  Végre,  tévé  hozzá  végezetül  a  meny- 
nyei  tanítóné,  különös  kegyelemből  jöttem  hozzád  ;  ez  éjre  mel- 
léd adattam;  kérdezz  egész  bizalommal,  én  mindenre  felelek. '^^) 
Erzsébet  eleinte  nem  mert  e  kiváltsággal  élni;  de  midőn  Mária 
ismételve  sürgette  a  kérdezést,  a  következő  kérdést  rögtönöz- 
te :  ,, Mondd  meg,  asszonyom,  miért  óhajtottad  oly  buzgón  látni  a 
szüzet,  ki  az  Isten  fiát  fogja  szülni  ?'•*)  A  sz.  Szűz  azonnal  elbe- 
szélte, mikép  jölt  ezen  eszmére  a  látnokok  olvasása  által,  midőn 
a  természetfölötti  kegyelmek  hiányáról,  melyekről  beszélt,  ma- 
gát vigasztalni  akarta  ;  miképen  határozta  el  magát,  szüzeségét 
az  istennek  fölajánlani,  hogy  annál  méltóbb  legyen  e  kiválasztott 
Szűz  szolgálatára;  végre  miképen  jelentette  ki  az  Isten,  hogy  e 
Szűz  nem  más,  mint  ő  maga.^) 


')  Rc>ei'suii)  terrain...  e\  hac  recordatíone  divini  amorís  igiiita  iu- 
cendio,  terrain  et  lapides,  ligna  et  creatiiras  aniplexabar  et  oscnlabam  illiii.s 
amorc,  qui  ipsas  cieaverat,  et  videbaliir  mihi  esse  ancilla  omnium  domina- 
rnin  quae  erant  in  teniplo  ,  et  optabam  siibjici  oninibns  creatiiris  propter 
amoreni  supiemi  Patris.   Il)id.   Majd   ugyané  kifejezések  Wad-íit»gn;il.     1.  c. 

*)  Srfd  tu  soniper  litigas,  dicens  :  Quare  ,  etc...  et  in  qnadain  despe- 
ratione  cadens,  bénéficia  Dei  non  credis.  Cave  ne  nlterius  sic  dicas...  Ipse 
enim  sicut  bonus  et  sapiens  doniínus,  ele.  u.  ott. 

'j  Kgo  veni  ad  te  de  «peciaii  gratia  ;  hac  nocte  data  sun»  tibl.  In- 
tcrroga  igitur  i>ecurc,  quia  de  omnibus  respondcbu  u.  ott. 

*)  Dicite  niihí,  Domina,  quant  ob  caiisam  cocpistis  vos  laotu  desidc- 
rio.  etc.  li.  ott. 

^)  blnneks/üvege  a  toldalék  V.  sz.  alatt  ulvasliatú,  ininthog}  sokkal 
hosszubbj  hogyscd)   idcn  fölbu/.hatnúK, 

1§* 


276 

Kevéssel  későbben,  niidöii  buzgón  imádkozolt,  ismét  meg- 
jelent neki  gyöngéd  anyja,  s  monda  :  ..Lányom  !  le  azt  véled,  hogy 
e  kegyelmeket  minden  fáradság  nélkül  nyertem  ,  de  nem  lígy 
volt.  Valóban,  mondom  neked,  hogy  e  kegyelmek  közöl  egyet 
sem  nyertem  az  Istentől  sok  fáradság,  folytonos  ima,  égő  vágy, 
mély  buzgalom,  sok  kisértet  és  sirás  nélkül.')  Légy  bizonyos, 
hogy  csak  imádság  és  test-sanyargatás  által  száll  le  a  kegyelem 
a  lélekbe.  Midőn  mindent  átadtunk  az  Istennek,  mivel  birunk, 
bár  mily  kevés  legyen  az,  ő  maga  jő  lelkünkbe,  magával  hozván 
azon  mennyei  adományokat,  melyek,  ügy  szólva,  a  lelket  elgyön- 
gítik, s  mindannak  emlékétől  megfosztják,  mit  Isten  előtt  kedve- 
set tehetett,  és  azt  önnön  szemeiben  megvetendőbbé  teszik, 
mint  előbb  volt.-) És  mit  kell  a  léleknek  akkor  tennie?  alázato- 
san hálát  adnia  Istennek  e  kegyeleméri  ;  mert  ha  Isten  látja,  hogy 
a  lélek  megalázza  magát,  s  hálát  ad,  oly  Ígéreteket  teszen,  melyek 
a  lélek  titkos  vágyait  végetlenül  fölülhaladják. •^)  így  cselekedett 
irányomban  is,  midőn  főangyalát,  Gábort,  hozzám  küldé.  Mit  tet- 
tem akkor?  Ielérdeltem,s  kezeimet  összekulcsolva,  ígyszóltarm: 
„íme  az  Úr  szolgálója,  legyen  nekem  a  le  igéd  szerint."  Az  Is- 
ten azonnal  fiát  és  a  Szentlélek  hét  ajánddkát  adá  nekem,  s  tu- 
dod miért?  mert  hittem  benne,  s  megaláztam  magamat  előtte.*) 
Ezt,  lányom,  azért  mondom,  hogy  a  hit  és  remény  elleni  hibái- 
dat javítsd  meg.  Ha  neked  az  Úr  valamit  igér,  mondjad,  mint  én  : 
„íme  a  te  szolgálód,  legyen  nekem  a  te  igéd  szerint  :  maradj  hi- 
tedben erős,  és  várjad  mindig  az  Ígéret  teljesedését,  s  ha  nem  tel- 
jesül, mondjad  magadnak,  hogy  vétkeztél  Isten  ellen  ,  mi  által 
megszűntél  méltó  lenni  arra,  mit  ígért."  0 

')  Filia  tu  credis  quud  oinnem  ^ratiain  habueiiin  síné  laboré;  sed  non 
estita.  Inio  dico  tibi,  etc.  Mas.   Bolland.  Biux. 

*)  Postquam  dederinius  Deo,  quod  per  nospossunms,  licet  sÍDt  parva, 
ipse  venitín  animain  secmii  ferens  illa  altissiina  dona.  etc.  u.  ott. 

0  Et  quid  débet  faccre  anima  ?  Quando  videt  Deus  quod  atiinia  se 
ipsam  humiliât,  etc   Tunc  facit  (aies  ac  tautas  proitiibuioneSj  etc.  u.  ott. 

O  itafaciebat  milu...  Ego  verő  quid  feci  ?  gcnuílexi  et  junctis  niani- 
bus  dixi...  Tum  douavit  milii,  etc.  Et  scíjí,  quare  fecit  ^  Quia  sibi  credidi. 
et  me  ipsam  liujuiliavi.  u.  ott. 

')  llaec,  fiiia,  ideo  dico  tibi,  quia  de  modica  fide  et  spe  ,  qiiaui  ha- 
bes,  vo!o  qnod  te  euicndes...  dicas  ;  Aliquid  coutia  Dominum  feci,  etc.  u.  o(t. 


277 

Karácson  előestéjén  azon  kegyelmet  kérte  az  Úrtól,  hogy 
öt  egész  szivéből  szerethesse:  a  szent  Szűz  ismét  megjelent  s 
monda  :  „Ki  az,  ki  sziM'eli  az  Islcnl  ?  szereted-e  lo  öt  ?••  Az  aláza- 
tos Erzsébet  nem  mert  a  kérdésre  igenlöleg  felelni,  de  tagadólag 
sem  akart;  s  míg  a  felelettel  habozoll,  Mária  folylalá:  ..Akarod, 
hogy  megmodjam,  ki  szerette  öt?  Sz.  Bertalan  szerelte  öt,  sz. 
János  és  sz.  Lőrinc.  Akarsz  te  is,  mint  ők,  kínozfalni  s  elevenen 
megégetni  ?  ') 

Erzsébet  még  mindig  hallgatóit,  s  iMária  folytatá  :  „Bizony 
mondom  neked,  ha  beleegyezel,  hogy  mindenből  ki  légy  fosztva, 
mi  csak  kedves  és  drága  előtted,  sőt  még  tulajdon  akaratodból  is, 
neked  is  kieszközlOm  azon  érdemet,  melylyel  Bertalan  birt,  mi- 
dőn bőre  lenyuzatott.  Ha  békésen  türcnded  a  bántalmakat,  oly  ér- 
demed leszen,  mint  Lőrincnek,  midőn  megégetett  ;  ha  nem  fe- 
lelsz a  szemrehányásokra  s  méltallanságokra,  oly  érdemed  leszen. 
mint  Jánosnak,  midőn  meg  akarák  mérgezni:  s  mindezekben  én 
foglak  erősíteni  és  segíteni.*) 

Egykor,  midőn  Erzsébet  azon  imákról  gondolkodott,  me- 
lyeket a  sz.  Szűz,  önnön  vallomása  szerint,  a  templomban  imád- 
kozott, és  magától  tudakozta,  miért  kívánta  a  szeplőtelen  lélek 
annyira  azon  kegyelmekel ,  melyek  úgysem  hiányoztak  nála. 
Mária  maga  ismét  megjelent,  s  végetlen  szelídséggel  s  bizalommal 
feleié  :  ^)  ,,Ugy  teltem,  mint  azon  ember,  ki  jó  kutat  akar  ásni. 
Valamely  hegy  aljához  megyén,  s  fürkészi  gondosan,  hol  fakadnak 
a  források;  azután  addig  ás,  míg  azokat  megtalálja,  s  azon  hely 
felé  irányozza,  hol  a  kutat  építeni  akarja.  Megtisztítja  azon  he- 
lyet s  fölékesíti,  hogy  a  víz  is  tiszta  maradjon  ;  körülfoglalja  a 
kutat  fallal  ;  szivatyiU  állít  oda,  s  csatornákat  ás  körötte  ,  hogy 
a  víz  gazdag  hullámokban  ömölhessék   ki  mindenek  vigasztalá- 


'Ji  Quis  est,  (Hii  Üeniii  diligit  f   Dili^i.s  tn  eiim  .' .  .  .   \'is,   nt  cgo   ói- 
cumtibi,  quis  enm  tllligit  í  Dilcxit  emii  líe.itíis,..  \isiie  tii   «limittere   te  dei'ü 
I  íari  el  exnri  ? 

')  In  ^eiitatü  dico  tibi,  (jtiod  ii  tri  diiiiiseris  libi  cooferri  qiiicquid, 
vAc...  bigo  acquit  am  tibi  nicrituni,  quod  habnit  B.  Harttiulouiaeus  pru  deco- 
riatiüne  sua..  .  bt  ad  oiiinín  ista  teiinn  ero  adjnvanset  roiifurtansi  te. 
u.    ott. 

'3  Huspoulit  DuniÍMa  noytra  cum  uiuliajucundítalc  et  laetitia  et  fa- 
luíliarírate. 


278 

sara.')  így  cselekedtem  én  is  •  a  hegynél  voltam,  midőn  a  tör- 
vényt tanulni  kezdtem  ;  a  forrást  feltaláltam,  midőn  az  olvasás  és 
ima  kijelenté  előttem,  hogy  minden  jónak  forrása  :  az  Istent  tel- 
jes szivböl  szeretni;  a  helyet  elkészítettem,  midőn  elhatároz- 
tam magamban,  mindent  szeretni,  mit  őszeret  ;  hogy  a  víz  tiszta 
és  zavartalan  legyen,  azon  akkor  iparkodtam  ,  midőn  föltettem 
magamban ,  a  bűnt  kerülni  és  gyiilölni  ;  fallal  vettem  körül, 
midőn  az  alázatosságot ,  a  türelmet  és  szelídséget  a  sze- 
retet lángja  által  elválaszthatlanul  egyesítettem,  s  így  egyesítve 
egész  halálomig  megtartottam;  a  szivatyiít  akkor  emeltem,  s 
az  árkokat  akkor  ástam,  midőn  magamat  átalános  menedéknek 
tettem  ;  mert  mindenkor  kész  vagyok  a  kegyelmeket  s  vigaszt 
gazdag  hullámokban  mindazokra  árasztani ,  kik  vagy  magokért 
vagy  másokért  hozzám  folyamodnak.^)  Kijelentettem  neked,  monda 
végre,  kedves  lányom,  mikép  imádkoztam  ,  hogy  példámból  ta- 
nülj bizalommal  és  alázatosságban  kérni  Istentől  mindazt,  miben 
hiányt  szenvedsz.  Tudod,  miért  nem  osztattak  ki  az  erények 
egyenlőkép  az  emberek  között?  mert  az  egyik  nem  tudja  azokat 
oly  alázatossággal  kérni,  és  annyi  gonddal  megőrizni,  mint  a  má- 
sik, s  azért  akarja  Isten,  hogy  azt,  ki  azoktój  meg  vagyon  fosztva, 
a  másik  segítse,  ki  azokat  birja.  Én  akarom,  hogy  buzgón  s  alá- 
zatosan tudj  imádkozui  mind  magad  mind  mások  üdvéért'*.^) 

E  szép  társalgások  végével  Erzsébet  egykor  egy  nagy- 
szerű, virágokkal  ékített  sírhantot  látott,  melyből  mennyei  vi- 


I 


')  Ego  feci,  sicut  fecit  hoino,  qui  vult  facere  piilchrum  fonteni.  Vadít 
ad  radices  inontis  etc..  Circulariter  coüocat  cannellas ,  per  quas  e{^rcdiatur 
uqiia  largíssinic  ad  soiafiuin  síngutoruiii. 

-)  Sic  ego  fdciebani.  Tiinc  ego  ivi  ad  níoutein,  quaudu  stiidui  discere 
legem.  Tunc  venaiu  inveni,  quando,  etc.Tiiuc  >miros  erexi  undiqiie,  qnaiido 
vírliitem  liiiiuiiitatisj  palieiitiae;  benignilatis  el  mansvetudínis  caloie  chari- 
tatis  ignitas  et  conjiinctas  usque  ad  vitae  exitnm  inseparabiliter  coiiser- 
vavi...  Farata  siiin  omnibus  pro  se  vei  pro  aliis  postulantibus  subsidium  ct 
solatiiiiu  iiiipeiiíti  gratissime. 

')  Piopterea,  charissima  lilia,  orationos  quus  cgo  faciebau»  tibi  le- 
velaví,.j  8cis  quare  virtutes  non  sünt  aequaniuiiter  datae  '  Quia  nescil  uiia 
persona,  ele...  DiCt)  tibi  quia  volo,  te  pru  tua  et  alio)  um  salute  orare  sollicite 
et  dévote. 


279 

gasztalónéja  emelkedett  ki,  és  megszámhílhatlan  angyal-seregtöl 
fia  karjaiba  vitetett;  egy  angyal  azután  liozzájott,  s  megmagya- 
rázta neki  e  mennybeviteli  látványt,')  melynek  felülről  jovö  ke- 
gyelemnek kellé  lennie,  hogy  szerencsétlensége  közt  bátorsá- 
gát fentartsa,  és  azon  dicsőség  édes  előjelének  ,  melyet  Isten 
neki  ügy  mint  Máriának  tartott  fel .  ha  mindvégig  hiven  enge- 
delmeskedik akaratának. 

Midőn  Krisztus  alázatos  szolgálója  e  csodákat  elbeszélte,  ügy 
nyilatkozott,  hogy  oly  bizonyossággal  látta  és  hallotta,  hogy  in- 
kább kész  volna  meghalni,  mint  valóságukat  tagadni.'-) 

így  jutalmazta  Isten  hű  szolgálóját.  Önnönmagát  adá  a 
magános  özvegynek  jegyesül:  a  fiatal,  elbátortalanított  és  meg- 
szomorított özvegynek  tanítónéül  és  anyául  azt  adá,  ki  egyszers- 
mind a  fájdalom  és  irgalmasság  anyja;  a  lélek  előtt,  melyet  e  földön 
uíinden  javától  megfosztott,  már  itt  tárta  ki  a  mennyország  el- 
enyészhellen  kincseit. 


>}  ToldaléU  Ttieodoiík  ka.-ssze!i  ké^iratáhuK. 

-)  Qiiac  aulem  ita  lucide  undiMt  ancilla  Chiisti  et  apertissiine  vidit 
praedicta,  quod  dicebatse  potius  iiiortcm  eligere  quam  negare,  vera  non  esse. 
Mss.  Bull.  (T  E.) 


280 


XX.  FEJEZET. 

Mikép  utasttolU   vissza  a  kedves    sx.  Erzsébet  a  nfísods/.ori  feijhezmene- 
telt,    .s     mikép  ajánlotta  fel  menyekzôi    öltönyét    Jézusnak,    lelke  jegye- 
sének. 


A  v.ílódi  ö/.\e'^y  az  egyházban, 
mint  a  márciusi  kis  ibolya,  pá- 
ratlan ke(lvesscg;et  terjeszt  ahíta- 
l03sága  illatával  ,  s  magát  n»in- 
dig  rejtve  tartja  alázatosságának 
siirü  levelei  közt  ;  fris  és  mii  vé- 
letlen helyeken  terem,  nem  akarván 
a  világias  társalgás  által  zavartat- 
ni, hogy  annál  jobban  megtarthassa 
szive  épségét  minden  heves  indu- 
lattól ,  melyet  a  javak  ,  a  tisztelet 
vagy  szeretet  kivánata  okozhatna 
neki. 


Ego  dilecto  meo  et  dilectus  meus 
mihi  qni  pascitnr  inter  lilia.  Can\ 

La  vraie  venve  est  en  PÉglise 
une  petite  violette  de  mars,  qni  ré- 
pand nne  suavité  non  pareille  par 
l'odeur  de  sa  dévotion,  et  se  tient 
presque  toujours  cachée  sous  les 
larges  feuilles  de  son  abjection  ;  .  . 
elle  vient  es  lieux  frais  et  non  cul- 
tivés;  ne  v^julant  due  pressée  de 
la  conversation  des  mondains  . 
pour  mieux  conserver  la  fraichenr 
de  son  coeur  contre  toutes  les  cha- 
leurs que  lui  pourrait  apporter  le 
désir  des  biens,  des  honiieurs,ou 
méfne  des  amours.  S  François  de 
Sal(is.  In  r,id.  Ni  2. 


A  szomorii  helyzet,  melybe  egy  ily  fényes  születésű,  és  a 
sz.  birodalom  leghatalmasb  házaival  összeköttetésben  levő  her- 
cegné sülyedett,  szükségképen  rokonai  szánakodását  és  köz- 
benjárását idézte  elö  azonnal,  mihelyt  róla  értesültek.  Zsófia  ,  a 
hercegné,  mintán  hasztalanul  igyekezett  fiánál  a  szegény  Erzsé- 
bet sorsán  enyhíteni,  titokban  Mathildát,  a  kitzingeni  zárdafö- 
nöknét,  és  anyja  részéről  nagynénjét  tudósította  szerencsétlen- 
ségéről. Ezen  áhítatos  hercegné^  fájdalmasan  érintve  e  tudósítás 
által,  két  kocsival  azonnal  biztos  követeket  küldöli,  hogy  uno- 
kahugát  s  gyermekeit  fölkeresve,  az  apátságba  (zárdába)  hoz- 


281 

zák.')  Erzsébet  örülvén,  hogy  gyermekeivel,  kiket  oly  forrón 
szeretelt,  ismét  egyesülhet,  elfogadta  nagynénje  meghívását, 
mit  kétségkívül  üldözői  sem  mertek  akadályozni  ,  és  útnak  in- 
dult nagy  erdőkön  s  hegyeken  keresztül,  melyek  a  frankoniai 
Thüringiát  elválasztják -)  a  Majna  folyó  mellett  fekvő  Kitzin- 
géntől.  A  főnökné  anyai  jósággal  és  könyek  között  fogadta  ,  ') 
rangjához  illő  lakást  adott  neki,  s  a  kiállott  testi  s  lelki  nagy 
fájdalmakat  vele  feledtetni  igyekezett.  De  a  fiatal  fejedelemné 
abban  találta  legnagyobb  örömét,  hogy  a  szerzetes-élet  szoká- 
sait, mennyire  lehetséges  volt,  követhette,  és  gyakran  ki  is  je- 
lentette a  fölölti  sajnálatát,  hogy  gyermekei  iránti  kötelezett- 
ségei akadályozzák,  s  nem  engedik,  hogy  mint  egyszerű  zárda- 
nő  tökéletesen  a  szerzetesi  szabályok  szerint  éljen.*)  Azonban 
Egbert,')  bambergi  hercegpUspök,  Mathild  zárdafőnökné, 
Hedvig ,  lengyel  hercegné  és  Gertrúd  királyné  fivére ,  követ- 
kezőleg Erzsébetnek  anyja  részéről  nagybátyja,  értesülvén  sze- 
rencsétlenségéről és  zárdába  érkezéséről,  s  attól  tartván,  hogy 
családostul  együtti  hosszabb  tartózkodása  a  zárdában,  mind  állásá- 
val mind  a  szerzetes-ház  szabályaival  ellenkezik,  magához  hivta. 
Az  engedékeny  hercegné,  talán  önnön  akarata  ellenére,  szavának 
engedett,  második  lányát  pedig,  a  még  alig  két  éves  Zsófiát,  nén- 
jénél  hagyta  a  zárdában^  hol  későbben,  mint  gyermeksége  böl- 
csőjében, a  fátyolt  is  fölvette,  ünokahugát  a  főpap  oly  tisztelet- 
teljesen fogadta,  hogy  annak  mind  maga  iránti  szeretetéről^  mind 
azon  tisztelőiről,  melyet  ennyi  szerencsétlensége  költött,  meg 
lehetett  győződve.'')  x\jánlatot  tett  neki,  hogy  atyjához  ,  a  ma- 
gyar királyhoz  kisérteti ,  mit  azonban  Erzsébet ,  valószínűleg 
anyja,    Gertrúd    halála    szomorú    emléke    miatt   elfogadni  vo- 


')   Vite  Uh)  {.§.29. 

^)   K  hegység  Thüriiigenvahl  és  Rocdcigehirge  név  alatt  ismeretes, 

^')  L'iid  mit  Aveyneiidcu  armen  umbfaujren.  Vita  Rhyt.  I,  c. 

•)   U.  ott. 

^)  K  főpap  i 235- vagy  37-ben  halálozott  meg,  sírja  a  bambergi  s%é- 
Uesegyha'/.baii  látható  ;  sírkövén  müvésaileg  készített  oldalalakja  álda'sra  emelt 
kézzel  látható;  mely  oldalalak  a  középkori   sirköveken  ritkán  látható. 

'^)  Ipsam  bénigne  et  revcrenter  susceptam,  ciim  onini  honestate  cha- 
ritateqiie  pertractavit.  Theod.  V,  I, 


282 

nakodott.  Lakásul  a  bottensteini  várt  jeleié  ki  neki/)  hol  egy. 
állásához  illő  udvart  adott  melléje,  inelylyel  tetszése  szerint 
rendelkezhetett.-)  Oda  utazott  tehát  gyermekeivel  és  hü  komor- 
náival,  Ysentrudével  és  Gutával,  kik  minden  nyomort  nagylelküleg 
megoszlottak  vele  ;  és  e  csöndes  menedékkelyen  éjjel  s  nappal 
folytaták  ahítatossági  gyakorlataikat.  De  a  püspök  látván,  hogy  a 
hercegné  még  igen  fiatal,  mert  még  csak  20  éves  volt,  és  kiváló 
szépségű/)  megemlékezvén  sz.  Pál  parancsáról.'*)  föltéve  magá- 
ban, hogy  újra  férjhez  adandja.  Több  történész  szerint  II.  Fri- 
gyes császárhoz  ^)  reményié  adhatni,  ki  épen  akkor  vesztette  el 
nejét,  jeruzsálemi  Jolánkát,  és  egy  hasonkoru  hagyomány  szerint, 
hö  óhajt  táplált  Erzsébet  után.^)  A  püspök  hozzá  jövén^  közölte 
vele  szándokát,  hogy  t.  i.  egy,  meghalt  férjénél  nem  kevésbbé 
nemes  és  hatalmas  úrhoz  akarja  nőül  adni.')  Erzsébet  szokott 
szelídséggel  feleié,  hogy  inkább  kívánja  élte  hátralevő  napjait 
magánosan  eltölteni ,  és  egyedül  Istennek  szolgálni.^)  A  püspök 
inté,  hogy  ily  életmódhoz  még  igen  fiatal ,  emlékébe  idézte  a 
szenvedéseket,  melyeket  kiállnia  kellett,  és  figyelmeztette  Er- 
zsébetet önnön  halála  esetében  azok  megújulásának  lehetőségére: 
mert  nohaBottensteint  a  hozzátartozó  birtokpkkal  együtt  neki  adni 
elhatározta,  de  ha  majd  sirba  szálland,  nem  leszen  többé  képes  őt 
a  gonoszok  megtámadásai  ellen  védeni.'*)  Erzsébet  azonban  nem 
hagyá  magát  eltántorítatni;  egy  franciaköltő  fentartotta  nekünk 
akkor  adott  feleletét  :  „Uram.  —  monda  a  szép,  jámbor  fejede- 

•^  VagyPüttensteiiij  a  banibergi  püspöknek  Putlach  felett  Forchheim 
és  Bayreuth  kö/.ött  fckvíí  vára.  honnét  Merianba  kiláta'á  vagyon.  Topograph. 
Fianconiae  p.  30.  és  egy  kornnkbeli  metszet  Lan^í^tól.  L.  még  ,,Handbook  for 
Soutliern  Germany.  (T.  E,  ) 

=')  Mely  két  udvari  hajadonból,  két  nemesből,  két  .«/obahölgyből  c» 
két  más  szolgából  állott. 

^)  S.  Elisabeth  war  damahls  nur  20  jahr  alt,  schoen  von  gestalt,  etc. 
Kochem.  821. 

*)   Adolescentiores  viduas  volo  nubere.  I.  Tin».  v.  II. 

^)  Cod.  Heidelb.  21.  —  Fritsche  CIosener,  Strassbmgischei  Chronik 
p.   123,  Stuttgard.  1842. 

^)  Er   woltesí  genie  zu  dcr  e  genonunen  han...  Ibid.  p.  34. 

')  Ibid. 

*)  Gar  gutlirh  sic  das  Avidersprach,  etc  VitaRhyt.  1,  c. 

í»)  Ibid. 


283 

delcmné  .  —  volt  egy  uram,  ki ,  mint  férjem  ,  forrón  szeretett, 
ki  mindig  törvényes  barátom  volt;  részese  voltam  tiszteletének 
s  hatalmának  :  volt  sok  ékszerem  .  gazdagságom  és  világi  örö- 
mem; mindezeket  birlam;  de  gondolatom  mindig  azon  volt,  hogy» 
mini  ön  is  tudja,  e  világ  örömei  mit  sem  érnek.  Azért  akarom  a 
világot  elhagyni,  s  Istennek  visszafizetni  mivel  neki  tartozom, 
lelkem  adóját.  Jól  tudja  ön,  hogy  a  világi  gyönyörök  csak  kínt 
idéznek  eló.  fájdalmat  és  a  lélek  halálát.  Uram,  már  igen  várom 
az  időt,  mely  Urunk  társaságába  vezet ,  kitol  csak  egyet  kérek  e 
földön:  vagyon  két  gyermekem  uramtól,')  kik  egykor  gazdagok  s 
hatalmasak  lesznek;  igen  örülnék,  és  igen  meghálálnám  az  Is- 
tennek, ha  irántam  való  szeretetből  nekem  megengedné  azokat  ö 
hozzá  vezethetnem."'^)  Úgy  látszik  ,  hogy  Erzsébet,  az  örökös 
megtartoztatási  fogadalmat,  melyet  még  férje  életében  tett,  azon 
esetre,  ha  azt  túlélné,^)  ez  alkalommal  nem  terjesztette  eléje, 
de  gyakran  tanakodott  róla  komornáival ,  kik  vele  egy  időben 
ugyanezen  fogadalmat  tették,  s  most  féltek,  hogy  a  püspök  min- 
den hatalmát  arra  fogja  fölhasználni ,  hogy  őket  annak  megsze- 
gésére birja.^)  Erzsébet  mindenképen  igyekezett  bátorságukat 
föntartani,  és  önnön  állhatatosságáról  biztosítani  :  „Megesküd- 
tem, úgymond,  az  Istennek  és  férjemnek,  midőn  még  életben 
volt,  hogy  soha  sem  leendek  másé.  Az  Isten,  ki  a  szivekben  ol- 
vas, és  azok  legtitkosb  gondolatit  is  fölfedezi,  tudja,  hogy  e  fo- 
gadást egyszerű  tiszta  szívvel  és  őszinteséggel  tettem.  Bízom  ir- 

')  Azokat  éríi  itten  ,  ,liik  nem  szánták  magokat  szerzetes  életre, 
tiát  Arinint,  és  idősb  lányát  Zsófiát. 

2)  Lu  boné  dame  sainte  et  bele.  .  —  Ains  li  a  dit  en  grand  doucher: 
—  Sire,  ion  ni  eu  signor  —  Ki  cstoit  mes  loiaux  amis  ;  —  Et  ses  bonors  et 
grans  délits  —  Ai  eu,  et  mainte  ricbece,  —  Maint  bel  ioe),  mainte  liece,  — 
Tout  <;ou  en  ion,  mais  ie  pensai  Autre  chose  que  vous  dirai:  —  Vous  meis- 
mes  le  savez  bien.  —  Joie  del  monde  ne  valt  rien...  —  Par  <;ou  voel  le 
siècle  laissier,  —  Et  ce  que  doi  á  Dieu  paier.  —  C'est  lame  que  li  doins  da- 
oite,.. --  Sire,  mou!t  longuement  me  tarde  —  Que  soie  en  la  compaignie  — 
Nosire  signor  accompaignie.  —  De  mon  signor  ai  ij  enfans;  —  Cbascunsera 
riche  e(  puissans  ;  —  Je  seraie  lie  et  joyeuse —  Et  envers  Dieu  tjés  gra- 
cieuse—  S'il  m'avoit  faite  tel  amor  —  Quils  fuissent  á  mon  creator.  —  Le 
iMoine  Robert.  Mss.  Í8'J2. 

»)   L.80.1. 

*}  Ëpiscopi  potentiam  formidantos ,  cum  ea  super  haec  querulando 
cum  lacrymis  loquerentur.  Tbeod.  1.  c. 


28» 

galmábaii,  lehetetlen  hogy  ne  védje  tisztaságomat  az  emberek 
minden  ravaszsága  és  erőszakoskodása  ellen.  Ez  nem  csak  fölté- 
teles fogadalom,  azon  esetre  p.  o.  ha  rokonaimnak  vagy  barátaim- 
nak tetszik,  hanem  önkényt,  szabadon  és  minden  megszorítás 
nélkül  szenteltem  egész  életemet  szereteti  férjem  halála  után 
teremtöm  dicsőségére,  Ha  merészlend  valaki  szabadságom  meg- 
szorításával bármely  férjhez  adni ,  oltár  előtt  tiltakozom  ;  s  ha 
más  módon  nem  lehet  szabadulnom,  titokban  fogom  elvágni  or- 
romat, hogy  mindenki  előtt  irtózat  tárgya  legyek.'-  ^)  Azonban 
nem  volt  azért  kevésbbé  nyughatatlan,  s  a  püspök  hajthatlan  aka- 
ratából következtethclé,  hogy  kegyetlen  küzdelmekbe  kerülend 
neki,  ha  Istenéhez  és  lelkiismeretéhez  hü  akar  maradni. Nagy  szo- 
morúság fogta  ol  ;  a  legfőbb  vigasztalóhoz  folyamodott ,  lábai- 
hoz borúit,  s  könyek  között  kérte,  hogy  őrködjék  a  neki  fölaján- 
lott kincs  fölött  ;  '"')  folyamodott  még  a  szüzek  királynéjához  ,  ki 
anyául  volt  neki  adva;  s  mindkettő  nem  késett  őt  biztosítani,  és 
a  békét  szivébe  visszahozni.  Azonnal  megvolt  nyugtatva,  és  bi- 
zalma e  mennyei  védelembe  határtalan  lett.^) 

Erzsébet  éltének  ezen  korába  teendők  kélségkivül  azon 
utazások,  melyeket  némely,  napjainkig  föntarlott  helybeli  ha- 
gyomány szerint  telt ,  akár  nagybátyja  alkalmatlankodásai  ki- 
kerülése végeit,  akár  buzgóság-  ,  vagy  jámbor  kíváncsiságból. 
Ezen  indok  elég  volt  azon  korban,  melyben  anyagi  érdekek  még 
nem  uralkodtak  az  emberek  fölött,  a  közlekedés  nehézségének 
dacára,  több  embert  utazásra  birni,  mint  napjainkban  a  kiváncsi- 


')  Iclí  liabe  i:o<o  írelobt't  nnde  myme  lien  in,  do  ticr  lebete  ,  das  \vh 
vort  niinimer  iiiannis  «lelír  schiildíg  werdiii  wel...  Roilie  p.  1730.  —  Inspe- 
cter cordium  et  absconditoniin  cogiiitor  Deiis  novit  votiiiiw  .  de  pnro  cordée» 
siiiiplicí  et  fide  non  ficta  processissc...  Neqne  eniin  conJitionaluni...  sed  spoii- 
taneiim,  absolutnn)  ac  libeinm  edidí  votniii  isei  >andac  post  moj  leni  dilccti 
mci  intcgetriníae  c;istiíatÍ8  ad  glóriám  condiioiivS.  Vei'om  etsi  contra  liberta- 
tém matrimonii..  occulte  nasnm  propriis  meis  tnmcareni  manibii^f  iil  sic  inc 
onmis  abhorreret  iiouio  tnrpiter  macnlatant.  Tbcoü,  I,  c. 

')  Paveiís  et  tremens  periciilujo  confiigit  ad  Uonwnnm  et  ipsiu^ 
custodiae  castitatem  síuni  lacrymosis  orationibns  commeudabat.  Ibid. 

')  Cele  qui  tant  le  pot  ameir  --  Rendit  gracc  a  Dieu  lou  peire  —  Kt 
a  la  80ie  douce  uieire  —  De  ce  qu'ainsi  la  conieillie  —  De  terreii  cest  apariilie. 
Ruteb.  f  35. 


285 

súg  vagy  unalom.  Meg  a  szegények,  betegek  s  magok  a  nök 
sem  állhaltak  ellen  a  vágynak,  valamely  hires  szentélyben  imád- 
kozhatni, egy  kiválón  szeretett  szentnek  földi  maradványait  tisz- 
telhetni ,  és  öreg  napjaikra  egy  ,  az  Isten  és  sz.  angyalai  ótalma 
alatt  tett  zarándoklás  cdes  emlékeit  megszerezni.  így  zarándo- 
kolt Erzsébet  is  kétszer  a  sok  szép  vallási  emlékéről  híres  Er- 
(urlhba,  mely  férje  birtokának  közepén  feküdt,  de  a  mainzi  érsek- 
séghez tartozott,  hol  a  vezeklő  nök  ')  zárdáját  választá  lakásul, 
melyben  több  napot  tökéletes  visszavonültságban  töltött;  s  mi- 
dőn elment,  szegényes  étkezéseinél  használt  egyszerű  ivópoha- 
rát hagyá  a  zárdanöknek,  hol  az  még  ma  is,  mint  jóságának  és 
alázatosságának  emléke  tiszteltetik.-) 

Ugyanezen  időben  Andechset,  anyja  részéről  ősei  vá- 
rát is  meglátogatta,  mely  a  Bajorhont  Tiroltól  elválasztó  hava- 
sok egyik  kiemelkedő  csúcsán  állott.  E  régi  hires  várat  Henrik, 
Islria  határgrófja,  Erzsébet  második  nagybátyja,  benedekrendi 
zárdává  alakítatta  át,"*)  mely  azután,  mini  a  kereszténység  leg- 
becsesb  ereklyéinek  egyike ,  s  az  azzal  összefüggésben  levő 
számtalan  csodáról  hirhedett  el,  melynek  alapításán  Erzsébet  sze- 
mélyesen jelen  akart  lenni,  minthogy  ez  családjának  maradandó 
tiszteletet  vala  szerzendő.  E  sz.  hegy  magaslatáról  a  természetes 
vallás  kettős  szépségével  biró  Bajorhont  szemlélheté,  mely  el  volt 
lepve  híres  zárdákkal,*)  melyek  közöl  némelyek  az  őserdők  mé- 
lyeibe valának  rejive  ,  mások  a  táj  tavainak  tiszta  s  csendes 
tükreiben  fényleltek,  mint  az  ország  keresztény  művelődésének 
mindannyi  tűzhelyei,  melyek  sok  századon  keresztül  a  tudomá- 
nyoknak sérthetlen  szentélyt,  az  imádság  es  nyugalom  után  só- 
várgó lelkeknek  pedig  biztos  menhelyet ,    és  az  ezen  éjszaki 


'}  Másképen  fehér  nók.  kik  helyütt  niaOr«o!}a  sxtueK  vug}  nak.  — Ej^v, 
az  egyházba  nyiló  kis  (eiein  iimtaltalik  még,  luelyben  vélemény  szerint 
o    lakott. 

*)  Sxentüiik  név  ünnepén  a  ko/.ön.ség  minden  fiatal  tanonca  is/ík  e 
pohárból.  (Jun.  i834.) 

')  ÍNlásük  sxeiiiit  s/,.  Agoslonrendi  szer/.etes  kanonokok. 

')  11}  enok  :  Dicssen  ,  melyet  a  meraniai  házból  származott  Matlűld 
alakította/ Animer  tó  partján  ;  Wessobrunn  ,  nevezetes  a  könyvtárában  ta- 
lált kéziialokró!  ;  xSteingadon  .  Polting,  Rottenhnrh,  etc. 


286 

országúton  az  apostolok  sírjához  költöző  számtalan  zarándok- 
nak határtalan  vendégszeretetet  nyújtottak.  Hányszor  nem  já- 
ratta végig  Erzsébet  szemeit  Tirol  fenséges  hegyláncolatán,  mely 
mögött  a  katolikus  sziv  örömtelten  Rómát  és  Olaszországot 
sejti!  0  szerezte  tudtán  kivül  e  szép  helyeknek  azon  tisztele- 
tet, melyben  azután  részesültek;  mert  ö  fakasztotta  imádságai 
által  ezen  hegy  aljánál  ama  gyógyerövel  biró  sok  forrást,  me- 
lyek vízben  annyira  bővelkednek,  hogy  még  a  legforróbb  nyári 
napokban  sem  apadnak  ki.  E  helyre,  mely  akkor  családja  párt- 
fogásából az  Istenébe  ment  át,  hozta  el  Erzsébet  házas-élete 
egyik  édes  emlékét,  melyet  szive  egyszerűségében  lelke  líj  je- 
gyesének ajánlott  fel,  t.  i.  menyekzöi  ruháját,  azon  öltönyt, 
melyet  szeretett  Lajosával  való  egybekelése  napján  viselt.  Letette 
azt  az  oltárra,  s  e  mellett  a  szerzeteseknek  egy,  a  kínszenvedés 
szerszámaiból  ereklyéket  tartalmazó  kis  ezüst  keresztet,  erek- 
lye-tartót, melyei  mindig  magával  vitt^  és  más  becses  tárgya- 
kat adott.  Csak  néhány  év  fog  még  elmúlni ,  és  e  fiatal  özvegy 
neve  ,  kit  áldozata  bemutatása  végett  szegény  zarándokúé  alak- 
jában láttak  ezen  épülő  szentélybe  jönni ,  az  egész  keresz- 
tény világot  elárasztja  dicsőségével,  és  az^Isten  helytartójának 
keze  azt  az  égbe  átírja.  Lehet-e  így  csodálkoznunk,  hogy  e  szent 
nő  adományai,  melyek  oly  sok  tekintetnél  fogva  e  sz.  hely  sa- 
játjai voltak,  azonnal  megbecsülhetlen  ereklyék  lettek,  és  még 
ma  is,  az  idők  zivatarai  és  sötétsége  dacára ,  az  egyszerű  hivő 
néptől  vallásos  szeretettel  tiszteltetnek  és  csókoltatnak?') 


1 


'J  Az  andechsi  zárda,  niidon  a  szerzetes-javak  1806-ban  Miksa  bajor 
kira'Iy  alatt  világi  kezekre  jutottak  ,  egy  zsidónak  adatott  cl  !  Az  egyház 
azonban  és  az  ereklyék  kincse  megtartatott  :  Erzsébet  menyekzöi  rnhája 
most  a  három  csodálatos  ostyának  takaróul  szolga'.  Az  év  niigyobb  ünnepein 
sok  bncsús  nép  gyúl  oda  ;  a  közellevó  falvakból  szent  énekek  közt  jönnek  oda 
körmenetileg.  Andechs  8  mérföldre  fekszik  Münchentől,  közel  a  szép  Starem- 
berg tavához;  a  magaslatról,  n»elyen  az  egyház  áll,  a  tiroli  havasok  egész 
láncolatát  lehet  látni.  Nemetországnak  kevés  helye  vagyon,  mely  a  katolikus 
utas  látogatására  ennél  méltóbb  volna.  Mindazok^  kik  oda  mehetnek,  kéretnek 
e  kÖBj  v  szerzőjéről  incgdmlékezni. 


aST 


XXI.  FKJEZKT. 

Mikép  jutott  a  kedves  sz.  Erzsébet  férje  testének  birtokába  ,    s  miképen  te- 
mettetette/ el  Reyiihartsbrunnban, 

Beiiedicti  vos  Domino,  qui  fecistis  mise- 
ricordiam  banccuni  Domino  vestroSaul, 
et  sepelistiá  eum.  II.  Heg.  2,  5. 

Reqiiieiu  tibidabit  Dominas  semper, 
ct  implebit  splendoribus  animam  tuam, 
et  ossa  tna  libcrabit. 

Iíiaj.58,  II. 

Alig  jött  Erzsébet  ismét  vissza  Botlensteinba ,  már  is  a 
püspök  egy  hirnök  által  Bambergbe  magához  hivatá,  hogy  férje 
földi  maradványait  átvegye,  melyeket  a  keresztes-háborúból 
visszatérő  thüringiai  lovagok  magokkal  hoztak;')  mert,  mint  láttuk, 
útitársaitól  Otrantóban  temettetett  el,  kik  azután  fogadásukat  tel- 
jesítendök,  ismét  űtnak  indultak  Sziria  felé.  Többen  közölök,  kik 
Jeruzsálemig  mehettek,  imádkoztak,  s  áldozatokat  tettek  érte,") 
mire  halálos  ágyán  kérte  is ,  s  midőn  zarándoklásukból  vissza- 
tértek, ismét  Otrantón  mentek  keresztül,  hogy  fejedelmök  porhü- 
velyét magokkal  elhozhassák.  Midőn  kiásták,  a  csontokat  hófehé- 
reknek találták,  mi  ezen  korban  a  szentül  megőrzött  házassági 
hűség  jele  volt.^)  Egy  drága  koporsóba  zárván  e  kedvelt  marad- 
ványokat, egy  lóra  tették,  s  így  indultak  útnak  hazájok  felé.  A 
koporsó  előtt,  önnön  ahítalosságuk  és  urokhoz  való  radaszkodá- 


*}   Ecce  subito  veuit  nuncius  episcopi.  Theod.  v.  2. 

')  Némely  törtciiés*  dnn3'íra  ment,  hogy  azt  álli'tá,  miszerint  ünnepe 
tartatott  meg  akkor,  minthogy  szentsége  már  számtalan  csoda  dltal  nyil- 
vánult. Kesa,  Chron.  Manusci.  citat.  apud  Wadd'ng.  Ann.  Miuor,  II.,  166.  — 
Script,  rer.  Hung.  I.  149. 

')  Apparuerunt  ossa  candida  super  nivem.  Theod.  1.  c.  —  Das  bedeut 
das  er  sein  Ee  recht  gehaiten  hat.  Pasa.  p,  61.  —  Teste  kifőzetett ,  hogy  a 
hús  a  csontoktól  elváljék^  mely  i)Zokás  azután  Vlil,  Bonifác  pápától  eltilta- 
tott, kivévén  azon  esetet,  ha  a  hitetlenek  között  múlnék  ki  valaki,  Siguius  ,  de 
Reliquiis,  c.  38. 


288 

suk  jeléül,  egy,  drága  kövekkel  kirakoltnagy  ezüst  keresztet  vi- 
tettek.') Minden  városban,  melyben  az  éjt  töltendők  megszálltak, 
a  koporsót  az  egyházba  tevék,  mely  mellett  szerzetesek  vagy 
más  jámbor  személyek,  a  halotti  zsolozsma  éneklése  vagy  más 
imádságok  között,  egész  éjen  át  virasztottak ,  s  mielőtt  másna- 
pon a  helyet  elhagyták  volna,  misét  mondattak,  s  bemntatlák  ál- 
dozatnkat.  Ha  a  templom  székes  vagy  szerzetesi  volt ,  legalább 
a  posztót,  melylyel  a  koporsó  le  volt  takarva ,  hagyták  ottan, 
hogy  ára  a  kimúlt  lelkeért  mondandó  sz.  misére  adassék.'-) 

így  utaztak  egész  Olasz-  és  déli  Németországon  keresz- 
tül. Bambergtől  bizonyos  távolságra  előre  értesítették  a  püs- 
pököt közeledésökről,  ki  a  hercegnét  Bottensteinból  azonnal 
magához  hivatá.  Minden  rendelést  megtett  nemesei  s  udvari 
dignitáriusai  között,  hogy  Erzsébet  részökröl  részvevöleg  fo- 
gadtassék,  és  hogy  a  jövő  nap  gyászszertartásai  alatt  mellelte 
legyenek,  attól  tartván,  hogy  ereje  elhagyandja.  ^)  A  püspök 
maga  is  azonnal  a  testület  élére  állott,  követve  papságától,  a  város 
minden  zárdájának  szerzeteseitől,  a  tanuló  ifjúságtól  és  nagy 
népseregtől,  melynek  szava  az  áldozárok  gyászdallamainak  és  a 
püspöki  város  harangjainak  zúgása  közé  vcígyült.  Több  környék- 
beli gróf  és  nemes  is  csatlakozott  a  menethez,  mely  a  testet  a 
városba  hozta,  és  egészen  azon  nevezetes  székesegyházig  vitte, 
melyben  sz.  Henrik  császár  és  sz.  Kunegunda  *)  testei  el  vol- 
tak temetve,  az  egész  éjen  által  pedig  a  halotti  zsolozsma  mon- 
datott.-^) 

Másnapon    Erzsébet  a  hü  Ysentrude  és  Guta  társaságában 


')  (Jtpote  Ciirístiaiiitatis  ciiltores  et  nüí  doiniiii  íjdeiinsimi  amutorcs. 
Thcod.  I.  c, 

*)  Qiiis  unqiiam  impciiitoiüin  vei  princlpuin,  vei  etiani  sancíornin  ta- 
ies U'gítur  habuisse  eiíequias.^  ii.  ott. 

^)  Ut  ouines  iiobiles  et  digniores  in  occmsu  funoris  ej  ils  assistèrent 
laterij  et  eain  ne  deficeret^  confortaient,  u  ott. 

*]  Eszékesegyháí  még  most  is  létezik,  és  újabb  időben  a  buzgó  l-.a- 
jos  bajor  király  által  eredeti  szépscgobe  visszaállitatott .  elvüette  a  klassikns 
stylü  oltíírokat  és  CKitvén)  eket,  s  azokat,  hol  s/.ükséges  volt,  a/,  újabb  kai- 
oskola  müvei  által  helyettesítette  ;  miből  à/,  következik,  hog>  ez  Kuropában 
a  római  és  byzanti  építészetnek  legtisztább  és  legtökéletesb  entléke.  (T.  E.) 

V  Rolhe,  p.  1731.  Vilu  Ilhyt.  §.  30.  Theod.  I.  C 


289 

a  szereteti  hullához  vezettetett:   a  koporsó  kinyittatott,  s  férje 
maradványainak  szemlélése   neki  megengedtetett.')  Mily  fájda- 
lom és  öröm  egyesült  akkor  szivében.—  mond  ezen  jelenet   egy 
jámbor  elbeszélője,  —  csak  az  tudja,  ki  az  emberek  fiainak  szivei- 
ben olvas.')  Minden  fájdalom,  melyet  szive,  szerencsétlenségé- 
ről való  értesülése  első  pillanatában  érzett,  most  ismét  felújult  : 
hevesen  vetette  magát  a  csontokra,  s  csókolta  azokat;^)  könyei 
oly  bőségben  folytak  alá,  megindulása  oly  nagy    volt,   hogy  a 
püspök,  s  a  fájdalmas  jelenetet  szemlélő  nemesek  szükségesnek 
vélték,  őt,  megnyugtatása  végett  elvonni.  De  Erzsébet  az  Istenre 
gondolt,  s  minden  ereje  egyszerre  visszatért.*)  ..Köszönöm  ne- 
ked, uram,  monda,  hogy  meghallgattad  szolgálódat,  és  megadtad, 
mit  oly  hőn  óhajtottam,  kedvesem  maradványait,  kit   te  is  sze- 
reltél, szemlélhetni.  Hála  neked,  ki  oly  irgalomteljesen   vigasz- 
taltad levert  s  megszomorított    lelkemet.  Ö   önnönmagát  s  én  is 
áldoztam  fel  őt  í^z.  földed  meo  védésére,  és  már  nem  akarok  ezen 
áldozatra  gondolni,  jóllehet  egész  lelkemből    szerettem  öt.  Te 
tudod.  Istenem,  mennyire  szerettem  e  férjt.  ki  téged  annyira  sze- 
retett ;  te  tudod,   hogy  a  világ  minden  öröménél  többre  becsül- 
tem jelenlétét,  mely  rám  nézve  gyönyörteljes    volt.  ha  a  te  jó- 
ságod megengedte;   le  tudod,  hogy  vele  kész  lettem  volna  egész 
életemet  nyomorban  és  szegénységben  átélni,  ajtóról  ajtóra  kol- 
dulva az  egész  világol  bejárni,  egyedül  azért,   hogy  vele  lehes- 
sek, ha  te,  oh  Istenem,  megengedted  volna!  Most  elválok  tőle,  s 
magagamat  egészen  akaratodra  hagyom.és  ha  fejem  egy  hajszálává! 
válthatnám  is  vissza  életét,  nem  tenném,  ha  te,  oh  Istenem,  nem 
akarnád  azt.^) 


<)  Heserata  suiit  ücrima.  «t  0S8a  reTeiata.  Thcod. 

*)  Qiiid  tunc  do]oris«t  aiuuris  in  corde  ejusfiierU,  soliis  poteiitscirc 
is,  qui  novit  corda  omnium  fíliorum  hominiim.  Ibid. 

*)  Renovatiis  est  dolor.  commota  snnt  viscera,  contremuerunt  o.ssa... 
Tiieod.  Le  P.  Ápol.  338. 

*)  Memor  Del,  reHiinipto  8»»iritii.  dixit    .  .  Ttieod.  1.  c. 

^)  Sire,  je  te  rends  grâces  de  ce  que  j*ay  esté  a  recevoir  les  oa  de  mon 
doul/.  homme,  et  tn  aadaignié  conforter  cette  chetive.  Sire,  tn  socs  que  jo 
aymoie  moult  cestni  qui  ("aymoit.  Jean  Lefévre,  I.  XLVI,  c.  25.  -  Ciratius 
tibi  ago  ,  Dominé,  quod  anciliae  tnae  ,  ingens  quod  habni  desiderinm  in 
aspectu  ossinm  ditecti  mei  pire  diffcti  iut,  adimplere...  Ipsum  (ihi   a  semet< 

H) 


290 

Ez  voit  a  legyőzött  termeszei  uloLsó  paiiaszkiáltása ,  ez 
volt  e  20  éves  szívben  a  mennyország  szeretetének  igája  alatt 
haldokló  földi  érzelmek  utolsó  sóhaja. 

Ezt  mondva  letörlölte  könyeit,  melyek  árként  omlottak  sze- 
meiből '),  s  kiment  a  templomból,  és  egy,  avval  összeköttetésben 
levő  virányos  kertben  leült  -),  hol  a  nemeseket,  kik  férje  lestél 
visszahozták,  magához  jönni  kérette.  Midőn  feléje  közeledtek, 
irántok  tiszteletét  tanúsítandó  ,  felállott  ,  de  azután  nem  érez- 
vén magát  állásra  elég  erősnek  ,  kérte  ,  hogy  melléje  ülje- 
nek.-^  Sokáig  szólott  azután  velők  szokott  szelídséggel  ;  az  Is- 
ten és  Jézus  Krisztus  sz.  nevében  kérte,  hogy  szegény  gyerme- 
kei védői  s  gyámai  legyenek ,  elbeszélte  a  kegyetlen  s  méltat- 
lan bánásmódot,  melyben  azok  ügy,  mint  maga,  Henrik  és  Kon- 
rád hercegek  részéről  részesültek,  és  a  nyomort,  melyet  Eise- 
nachban  türniök  kellett.  A  püspök  erősítette  unokahuga  szavait, 
s  értekezett  azután  a  lovagokkal  részletesen  az  eszközökről, 
melyek  által  a  fejedelmök  özvegyén  s  árváin  elkövetett  igazta- 
lanságok jóvá  tétethetnek.  A  zarándokok,  niidőn  a  fiatal  fejedel- 
men elkövetett  méltatlanságokat  haliák,  élénk  ingerültségre 
gerjedtek,  s  kijelenték,  hogy  őt  ismerendik  el  mindenkor  ur- 
néjoknak  s  fejedelemnéjöknek,  s  hogy  készek  őt  bár  ki  és  mi  el- 
len védeni.*)  Élőkre  állott  a  nemes  hü  Varila  ,  annak  fia  ,  ki  16 


ipso  et  a  nie  in  subsidíiun  tenae  tuae  saixtae  uhialiini  non  in^  ideo,  licet  euni 
flilexorini  ex  corde.  Tn  sois,  Deus,  qnod  ipsum  le  nmanttin  mullum  amaterum, 
<{iiod  cjns  desiderabilem  praesentiam,  niiiii  gratiasiniam,  omnibus  hujus  mnndi 
deliciis  et  gandiis  antefeneni  ,  si  ipsnui  rnihi  tua  benignitas  couces.sisset, 
Optarenique  omni  tempore  vitae  meae  cuni  eo  vivcie  tali  conditione  ni  cum 
eo  ipso  paupere  per  totum  munduw  onfia/im  paupercula  mendicareiit,  duni- 
inodo  ejus  fini  contubernio  de  luo  beneplucito  licuisset.  Nunc  vero  ipsinn  et 
me  tuue  vohintatis  dispositiuni  coniinitto.  Nec  enini,  etium  iti  possem,  eitin  ad 
vitam  revocare  niinimo  mei  capitis  capillo,  praeter  (uum  beueplacituni  veliem  . 
Theod.  I.  c.  —  Ugyanez  olasz  njelven  olvasható  a  llorenci  medici  könyv- 
tár kézirataiban  Plut.  XXVII.  Cod.  I.n.  J8. — Továbbá  njajdnem  szóról  .szóra 
a  négy  tiszteiethÖlgy  vallomásában  és  más  forrásokban  is   található. 

')  Repressis  lacrymarum  flununibu.s  conticuit.  Theod.  I,  c. 

^}   In  quodam  pratello  consedit.  Ibid.  Rotbc  p.  173i. 

*)  Reverenter  et  humilitcr  assurcxit..,  Assidere  sibi  faciens...  Wau  sy 
vormuchte  nicht  kcu  stehene...  Ibid. 

M  IHpote  dominaesiiae,  Theod.  1  c.  Vit.  Rhyt.  §  30.  Rothe, 


29Í 

évvel  előbb  a  inagy.  királyok  paiolájábfi  jotl  Erzscbelérl ,  azon 
hercegnéért,  ki(  inosl  elárult  s  elnyomott  özvoo-ynek  látott; 
kétségkívül  eszébe  jött  az  eskü,  inelylyel  atyjának, Endre  király- 
nak, megfogadta,  hogy  lánya  folott  őrködni  fog.  0  és  harcosai  föl- 
kérték a  püspököt,  hogy  bízza  rajok  e  szerencsétlen  nemes  csa- 
ládot, melyet  fejedelmök  földi  maradványaival  egyszerre  Thü- 
ringiába  akartak  visszavinni,  s  esküvel  Ígérték^  hogy  teljes  elég- 
tételt szerzendnek  neki.  A  püspök  tehát,  bizva  Ígéreteikben,  és 
azon  jó  hirben,  melyben  mint  bátor  lovagok  állottak,  rajok  bizla 
azt,  kinek  védőivé  ajánlkoztak  ;  ügy  látszik  azonban,  hogy  ;< 
második  férjhez  menetelt  illető  tervét  még  ez  alkalommal  nem 
közölte  velők.  Miután  a  megholt  lelkéért  ünnepélyes  sz.  misét 
tartolt,  és  vendégeinek  Bambergben  tett  költségeit  nagylelkűen 
kifizette,  elbúcsúzott  tölök,  valamint  a  hercegnétől  s  gyermekeitől 
is.  A  gyászmenet  tehát  útnak  indult  Reynhartsbrunn  felé, 
hová  az  áhítatos  Lajos  temettetni  kivánkozolt.*) 

A  szeretett  fejedelem  hullája  elhozatalának  hire  egész 
Thüringiában  elterjedt,  és  az  egész  tájt  élénk  mozgásba  hozta. 
Nem  csak  Zsófia  fejedelemné,  Lajos  anyja,  és  fivérei,  Henrik  és 
Lajos,  siettek  Reynhartsbrunnba  annak  elfogadására  ,  hanem  a 
grófok  s  lovagok,  az  egész  nemesség  ,  de  kivált  a  szegény  nép, 
melyet  oly  erélyesen  pártolt  és  szeretett.  Végtelen  sokaság, 
gazdag  és  szegény,  polgár  és  földmivelő  ,  férfi  és  nő")  gyűlt 
Reynhartsbrunnba,  utolsó  tisztét  teljesíteni  az  iránt,  kit  kevéssel 
előbb  láttak  elutazni  Isten  dicsőségéért  a  halált  idegen  éghaj- 
lat alatt  keresni,  melyet  oly  gyorsan  feltalált.  De  sokan  más  in- 
dokokból is  mentek  oda  :  azon  igen  természetes  vágy,  láthatni  a 
keresztes  vitézeket,  kik  az  út  veszedelmeit  túlélték,  odavonta 
mindazokat,  kik  rokonokat  vagy  barátokat  birtak  azok  között, 
végre  az  érdek  Erzsébet  iránt, mert  nem  mindenütt  méltatott  oly 
kevés  figyelemre,  mint  Eisenachban,  szerencsétlensége  és  kiűze- 
tésének hire,  mely  a  tartományokat  befutotta:  a  vágy,  tudni,  mi 
leszen  ezen  védelem  nélküli  fiatal  nő  jövendő  sorsa,  sok  áhítatos 


■^  Reggel)  miután  hajnali  misét  iiallgaltuk,  u(u/.(ak  el.  Ruihe,  1731. 
*')  Occiirreriint  comités  et  nobites    miiiteN  et  de  civilatibiis ,  oppidis 
et  iilli>«,  divites  et  paupere»,  iitiinsqiie  sexus  innumera  miiltüiiíit).  Theod. 

49''" 


292 

és  szánalomteljes  lelket  vont  oda.')  Sok  püspök  és  apát  jelent 
meg,  tiszteletét  az  egyház  és  sz.  sír  nemes  bajnoka  iránt  tanú- 
sítandó. Ugyanazon  szerzetesekre,  kiktől  oly  gyöngéd  szere- 
lettel s  oly  gyorsan  valósült  sejtelmekkel  búcsúzott  el ,  szállt 
most  a  szomorú  tiszt,  megadni  neki  az  utolsó  tiszteletet,  melyet 
az  egyház  engedelmes  fiai  iránt  tanúsít.  Ezek,  nagyszámú  világi 
papságtól  és  az  egész  néptől  kisérve,  zsoltár  és  a  sirás  által  gyak- 
ran megszakított  más  énekek  zengedezése  között, a  testnek  eléje 
mentek.')  A  halotti  szertartás  a  zárda  egyházában  tartatott  a 
két  hercegné  és  két  fiatal  herceg  jelenlétében,  kiket  a  közös, 
egyenlöleg  őszinte  fájdalom^  Lajos  ravatala  előtt  egymással  ki- 
békített. A  több  napig  tarló  gyászünnepély  alatt  az  egyházi 
szerlartások  egész  fönsége  fejtetett  ki;  a  nép  gyásza  és  fájda- 
lom-könyei  új,  és  a  többi  között  legszebb  ékessége  volt  a  gyász- 
ünnepélynek. Az  egyháznak  lett  bőkezű  adakozások, '0  a  nép 
között  oly  bőven  kiosztott  alamizsnák  utoljára  tisztelegtek  most 
annak,  ki  annyira  szerette  a  népet  és  tisztelte  az  egyházat. 
Csontjai  egy  szekrénybe  helyezve,  egy  kővágányba  tétettek, 
mely  akként  volt  rendezve,  hogy  a  hivek  tekinteteinek  minden- 
kor ki  legyen  téve,  minthogy  koronkint  sok  zarándoktól  láto- 
gattattak.  A  nép  szeretete,  és  a  szerzetesek  háladatossága 
„szent"  melléknevet  adott  neki,  mely  alatt  a  történelemben  is- 
meretes, mely  tettet  a  sírjánál, és  közbenjárására  történt  szám- 
talan csodás  gyógyulás  igazolt  is^'*)  minek  következése  az  volt. 
hogy  majd  3  századon  keresztül  a  nép  tiszteletének  tárgya  volt. 
mely  azonban  az  egyháztól  sohasem  volt  helyben  hagyva. 1525-ben 


')  \Jf\(\  oiich  erfiireii  die  mere  —  Wie  cs  uinb  fran  Elisabctl»  ucie  ... 
—  Und  was  man  mit  jr  wold  tnn...  Vita  Rtiyt.  f.  30, 

=*)  Cum  laciymosis  modiiIatioiiibns.Theod.  J.  c. 

^)  Henrik  fejedelem  a  szerzeteseknek,  a  g3ásziinnepély  megtartásá- 
ért Luthersborn  mellett,  10  hold  földet  adományozott.  Ju.sti,  Vorzeit  1823. 
p.  280. 

*)  Ezen  fejedelem  kéziratban  levő  életrajzában,  mely  Berlhold  házipap 
által  Íratott, és  a  gothaí  könyv  tárban  található, a  csodák  hosszú  sora  számláltatik 
eló,  melyeket  a  hagyomány  neki  tulajdonított,  s  melyek  közól  az  utolsók 
a  XV.  században  történtek.  Találtatnak  még  ott  tiszteletére  mondott  hymnn- 
sok  UH  imák  ,  molyck  közői  kettő  a  toldalékban  n  A'!!!,  s/.ám  alatt  látható. 


^93 

a  protestáns  liiliíjífók  állal  fölizgatott  paraszlok  kirabolták  a 
reinhartsbninnl  apátságot,  inegforlozlotlók  a  sírokat,  kiragad- 
ták nevezetesüii  Lajos  lierceg  csontjail  koporsójából,  és  játékot 
iizvén,  egymás  lejéhez  verték  sz.  maradványait.  ')  Ma  a  kat.  utas 
még  láthatja  összetört  sírkövét^  egy,  már  nem  kai.  templom  fa- 
lához támasztva.  Egy  ily  nemes  emlék  utolsó  maradványának 
szemléleténél  meg  nem  tartoztathatja  magát  az  ember,  hogy  meg 
ne  induljon  emlékére,  és  ne  tisztelje  azt,  kit,  ha  az  egyház  nem 
számított  is  szentéi  közé  ,  de  legalább  egy  szent  nőnek  méltó 
férje  volt."^) 


XXII    FEJEZET. 

Mikep  báiMi»  meg  hűtlenségét  Henrik  herceg  a  tlűiringiai  lovagok    erélyes 
fellépése  következtében,  és  mily  elégtételt  ityert  a  kedvess/.  Krzsebet. 

Apori  OS  tuum  mnto,  et  caiisis  omni- 
um filiorum  qui  pertranseuat  *,  aperi 
08  tuum,  décerne  quod  iustum  est, 
jiidica  inopeni  et  panperem. 

Prov.3l,  8.  9. 

A  gyászünnepély  végével  Varila  úr  az  Erzsébet  körül  le- 
vő keresztes  vitézeknek  azonnal  visszaidézte  emiékezetökbe  az 
Ígéretet,  melyet  a  bambergi  püspöknek  teltek,  unokahugát  ille- 
tőleg. Félrevonultak  léhát  e  fölött  egymással  határozni  :  „Most 
hiven  meg  kell  tartanunk,  —  monda  Rudolf,  —  az  igérelet,  me- 
lyet fejedelmünknek  s  úrnönkuek, ki  már  annyi  nyomort  állolt  ki, 
tettünk;  ellenkező  esetben  nagyon  félek,  hogy  a  pokol  örök 
tüzére  teendjük  magunkat  méltókká. '^  ^)  Mindnyájan  megértet- 
ték e  nyelvel,  mert  azon  korban  a  legvitézebb  harcos  sem  tár- 
ta szégyennek  ,  a  földi  élet  kötelmei  teljesítésében  a  jö- 
vendő  élet  gondolatától  vezettetni.   Közös    szavazattal    elhatá- 


«^  Justi,  Voi/eit.  1838- lói  \i.  378. 

^}  L.    a  toldalék  VI.  számát,  hol  a  leynliartsbrunni  zárdáról  és  annak 
jelenlegi  állapofr^'ól  vagyon  szó. 

•*)  Ich  furcht  Avir  verdienen  die  swigen  bel  an   ir.  Pass.  f.  61. 


294 

rozták  tehát ,  hogy  Henrik  hercegnél  és  fivérénél  erélyes 
óvást  teendnek,  s  e  terhes  küldöttséggel  különösen  négy  lo- 
vagot bizlak  meg.  kiknek  neveik,  a  történetire  állítása  szerint, 
örök  dicsőségre  méltók.  ')  Első  volt  a  főpohárnok,  Varila  ,  ki. 
minthogy  a  többieknél  nagyobb  ékesszólási  tehetséggel  birl,és 
elődei  által  a  hercegnével  szorosb  összeköltetésben  volt,  a  töb- 
biek nevében  szót  emelt;  -)  vele  voltak  még  Bersletten  Ludolf 
Herba  Hartwig  és  Varila  Ganthier  ,  Rudolf  rokona.^)  Ezektől, 
körülvéve,  a  lovagok  mindnyájan  az  ifjú  hercegekhez  mentek, 
kiket  anyjok  társaságában  találtak.  Varila  űr  Henrik  herceghez 
a  következő  szavakat  intézte,  melyek  méltán  Írattak  az  ország 
évkönyveibe,  hogy  gondosan  föntaitassanak  ;*) 

„Uram  !  barátim  és  hűbéreseid,  kik  itt  jelen  vágynak,  fel- 
szólítottak, hogy  nevökben  szót  intézzek  hozzád.  Frankoniában  s 
Thüringiában  rád  nézve  oly  kárhozandó  dolgok  estek  értésünkre, 
hogy  egészen  meg  voltunk  semmisítve,  és  pirulva  kellé  halla- 
nunk, hogy  hazánkban  és  hercegeink  között  annyi  istentelen- 
ség s  hűtlenség  találkozott,  s  hogy  épen  ők  feledkeztek  meg 
annyira  minden  becsületérzésről. ^)  Ifjú  fejedelem!  mit  tettél,  s  ki 
adott  ily  tanácsol?  Mi!  te  kalandomé^)  gyanánt  űzted  ki  vá- 
raid-s  városaidból  fivéred  nejét,  a  szegény  megszomorított  öz- 

'3  Haec  .snnt  eoi  iiin  nontina  celebri  seinpei'  nietno)  ia  rc(ii)eii(ia,  Theo- 
flor.  V.  8. 

■•*)  Hothe  p.    1733. 

^)  Staedtiei"  IVl.  azon  véleményben  vag}  on  ,  Uogy  e  Gaullhier  ncni  nijís 
mint  Rudolf  atyja,  ki  ErzséLctet  Magyarországból  ide  hozta.  Áll'lja  továbbá, 
hogy  e  Uét  jovag  a  Vaigel-SchenU  családhoz  tartozott.  CT.  E.) 

^3  liehetetlcn  e  beszedet  oly  képzeletsziileménynek  tekinteni,  minőkkel 
a  rc^'ës  a  renaissance  irói  elbeszéléseiket  íöicífi  ázzak  ,•  mert  három  egy  máéitól 
különböző  forrásban  találjuk  majd  szólói  szóra  n,  mint  thiiringiai  Theodorik- 
ban,|Rothe  thüringiai  krónikájában  1733. 1.  és  a  Vita  Rhytm.-ban.  Ezek  közöl 
Rothe  müve  a  legterjedehnesebb  és  legnevezetchb,  mint  mely  nem'csak  a  sz. 
eletét  hanem  az  ország  történetének  egy  részét  is  tartalmazza  ,•  ezt  össze- 
vetve a  másik  kettővel  betűről  betűre  idéztük  ;  ugyanazt  fogadta  el  Raumer 
M.  is  a  Hohenstaufok  cimő  müvében  k.  III  k.581, 1.  hol  hitelességét  meggyő- 
zóleg  kimutatja. 

^)  Operuit  confusío  vullus  noslros  pro  co  quod  talis  vitae  iuhonc- 
sta.s  et  impietas  est  inventa  .  .  .  Eia  !  mi  Domine!  quid  fecisti  {  .  .  .  ïhco. 
dor.  I.  c. 

•*)  Tamquam  ttirpem.  u.  ott. 


295 

vegyet,  eg-y  hatalmas  király  lányát,  kii  ellenkezőleg  tisztelni  s 
gyámolítani  tartoztál  volna.  Önnön  jó  liired  rovására  nyomorba 
sújtottad  öt,  és  megengedted,  liogy  koldnsné  gyanánt  az  utczá- 
kon  tévelyegjen.  Míg  íivéred  életét  áldozta  í'Ol  isten  szereteté- 
ért, addig  te  kisded  árváit,  kiket  védeni  és  egy  hi'i  gyám  szere- 
tetével s  odaadásával  nevelni  tartoztál  volna,  kegyetlenül  eltaszí- 
lod  magadtól,  s  kényszeríted  még  anyjoktól  is  megválni ,  hogy 
vele  együtt  éhen  meg  ne  haljanak.')  Ez  a  te  testvéri  kegyeleted  ? 
erre  oktatott  fivéred  ,  azon  erényes  fejedelem,  ki  még  utolsó 
jobbágyával  sem  cselekedett  volna  így?")  Nem!  egy  durva  pa- 
raszt sem  lehet  oly  álnok  a  magához  hasonlók  iránt, ')  és  te,  her- 
ceg, ilyen  voltál  íivéred  iránt,  míg  ö  az  Isten  szeretetéért  a  ha- 
lált kereste  !  Miként  bírhatjuk  magunkat  jövendőben  hűségedre  és 
becsületérzésedre?  Tudod  azonban,  hogy  mint  lovag,  az  özve- 
gyeket és  árvákat  védeni  tartozol,  és  mégis  te  nyomod  el  fivé- 
red árváit  és  özvegyét  !  Őszintén  mondom,  ez  boszűért  kiált  az 
Istenhez."  *) 

Zsófia,  a  hercegné,  hallván  ezen,  liához  intézett  s  nagyon  is 
érdemelt  szemrehányást,  könyekbe  olvadott.  A  fiatal  herceg  za- 
varodásábanés  szégyenében  lecsüggeszté fejétminden  feleletnél- 
kül,^)  a  főpohárnok  pedig  folytatá  :  ,,öram!  mit  féltél  egy  sze- 
gény beteg, *•)  elhagyott  és  reményfosztott  nőtől,  kinek  sem  ba- 
rátjai,  sem  összeköttetése  az  országban  nincsenek  ?  Mit  tett  volna 
neked  e  sz.  erényes  hölgy,  ha  váraid  úrnője  marad  is?  Minő 
hírben  leszünk  most  más  országokban  ?  Mily  szégyen  !  pirulok 
rá  gondolni.^)  Tudjad,  hogy  vétkeztél  Isten  ellen,  hogy  egész 
Thüringiát  gyalázattal  illetted,  hogy  saját  és  nemes  házad  hírét 
lábbal  tapodtad,  ^)  és  félek  valóban,  hogy  az  Isten  haragja  ne- 

')  A  mutrc  piopíej    inopiam   separari  et  ciongaii  opoiluit.  Ibid. 

*)  Wo  waz  iiwir  brufliiliche  tiiiwe  f  di/  liad  iich  uwir  bnidii  seligir 
líicht  gelait...  Rothe.  I.  c, 

^)  Ein  gioberpauer   woltdas  niolit  pílegen.,.  Vita  Ilhyf.  I.  c. 

*)  Aus  der  imiiide  ich  dyscs  spiech  ..  —  Ks  spricht  Got  íii  demc  hyiii- 
inel  an.  Ibid. 

')  Sing  diiy.  houbit  nedir.  Rothe.  I.  c. 

•^j  An  der  kranckin  verlassener  beti iibetiii  fiowi».  Rothe. 

')  Phi  der  schaiide...  Rothe  I,  o.  Ich  scheiue  mich  des  nuze  leden . 
Vita  Rhyt.  I.  c. 

*j  Denni  initasti.  personam  tiiani  iiihonoiasti.  Thnringiani  confndisti . 
famani  tiiam  núnnisti.  Theod.  1.  c.  —  Rothe  etc. 


296 

hezülend  ez  országra,  ha  nem  teendesz  bűnbánatot,  és  nem  en- 
geszteled meg  0  szent  nöt,  és  vissza  nem  térítesz  fivéred  fiainak 
mindent,  mit  tölök  elraboltál."  ') 

A  nemes  lovagtól  annyi  bátorsággal  kiejtett  ezen  szavak 
a  jelenlevőket  nem  kevéssé  lepték  meg;  de  az  Isten  fel  tudá 
használni  azon  sziv  megindítására,  melyhez  az  igazság  és  szána- 
lom érzete  már  régóta  nem  juthatott.-)  A  fiatal  herceg,  ki  eddig 
némán  állott,  egyszerre  könyekre  fakadt,  és  sírt  sokáig  minden 
felelet  nélkül, 0  azután  monda  :  „Őszintén  bánom  azi,  mit  tetten», 
s  nem  fogok  hallgatni  többé  azokra,  kik  ezt  tanácsolták;  legye- 
tek ismét  bizalommal  és  barátsággal  irántam  ;  szívesen  teszek 
mindent,  mit  Erzsébet  nővérem  kivan  tőlem, és  azért  teljes  hatal- 
mat adok  nektek  életemmel  s  javaimmal  rendelkezni."*)  Mire  Va- 
rila  űr  feleié  :  ,,,Iól  vagyon  így,^)  ez  az  egyedüli  eszköz  az  Isten 
haragja  eltávolítására.**  Henrik  azonban  meg  nem  tartoztat- 
hatá  magát,  hogy  halkan  hozzá  ne  mondja  még:  „Ha  Erzsébet 
nővérem  egész  Németországot  birná  is ,  mi  sem  maradna  meg 
neki,  mert  Isten  szeretetéért  az  egészet  odaadná." '^)  Yarila, har- 
costársaival azonnal  elment  most  Erzsébethez,  föUépésök  sike- 
rét közölni  vele,  s  értésére  adni,  hogy  sóggra  mindenképen  ki- 
békülni s  minden  áron  eleget  tenni  kivan  :  s  midőn  szólni  kezd- 
tek a  föltételekről  ,  melyeket  Henriknek  tennie  kell,  fölkiál- 
tott: „Nem  kellenek  várai,  sem  városai;  uem  kívánok  tőle  sem- 
mit, mi  akadályt  vagy  szórakozottságot  okozhatna  ;  hanem  há- 
lárakötelezne sógorom,  ha  jegyhozományomért,  mely  ugy  is  illet, 
adna  valamit,  mből  a  költségeket  fedezhetném,  melyeket  meg- 
holt szerelett  férjem  és  saját  magam  üdveért  tenni  akarok'*')  A 


')  Tejjede!uie>iboii  «dtuk  e  szóv<íltáNÍ^  l"*gv  ínegmiitasSiik  niínű  volt 
a  keresztény  nemesség  szolga^ága  azon  s/á'/atlokbatij  melyedet  a  kírály.'^iíg 
és  demokratia  irói  fendah's  harbaiságnak  nevexnek.  Ri/onyára  sokban 
különbözik  attúl^  nielybeu  Villcroy  tábornok  a  gyermek  XV.  Lajosnak  ablaka 
alatt  összegyűlt  népre  mutatva  azt  mondU  :    ,,rr.»m.   ezek    mindnyiíjan  tieid. 

^)  Mírabantur  quod  tam  audacter  ad  principeni  vir  constantissimuK 
oq  uebatur  :   sed  vcre   nierito  probata  virtus  corripil  insipicntes  Theod.  I.  c. 

')  Rcsolutus  in  lacryina.s  ninllnm  ilevit.  ïheod.  Rolhe.  I.  c. 
*)  Rothe.  I.  c. 

^)  Das  ist  rechí,  Rollie. 

")  »Sy  gaeb  OS  all  hyn  umb  (jottes  wilten.  Passiónál,  f.  (il. 

')  Caítra,  civitateí  et  oppida  quibus  jniplicari  et  diítrahi  oportetnolo. 


297 

lovagok  fölkeresvén  Henriket,  azonnal  Erzsébethez  vezették,  ki 
anyja  és  fivére,  Konrád,  kisérelében  eljött,  s  niidön  meglátta, 
minden  okozott  roszérl  bocsánatot  kért  tőle  ;  kivallotta  elölte 
lelkiismerete  furdalásait,s  Ígérte,  hogy  hiven  eleget  leend  neki; 
kéréséhez  még  Zsófiáé  és  Konrádé  is  járultak.  Erzsébet  minden 
felelet  helyett  sógora  karjaiba  borulva  sirni  kezdett.')  A  kél 
fivér  és  Zsófia  hercegné  könyei  az  övei  közé  vegyüllek  ;  az  érc- 
mellü  harcosok  sem  tarloztathalák  meg  magokat  a  megindulástól 
e  megható  jelenet  szemléleténél,  s  azon  szelíd  kegyeletteljes  fe- 
jedelem emlékénél ,  ki  ezen  család  közös  köteléke  volt ,  kit 
azonban  visszaszerezhetleniil  elvesztettek.-) 

Gyermekei  jogai  is  biztosítanak  ,  nevezetesen  a  fiatal 
országos  gróf  Árminéi,  ki  mint  elsőszülött,  Thüringia  és  Hassia 
fejedelemségek  törvényes  örököse  volt ,  melyek  kormánya 
azonban  kiskorúsága  alatt  idősb  nagybátyja,  Henrik,  kezeiben 
maradi.  Ezen  rendelvények  megerősítése  után  a  lovagok  tulajdon 
váraikba  visszatérendök,  elbúcsúzlak,  Erzsébet  pedig  és  gyer- 
mekei, Zsófia  és  a  fiatal  hercegek  társaságában  útnak  indultak 
Wartburg  felé,  melyből  oly  méltatlanul  kiüzellek.'^) 

Nem  csak  a  bambergi  püspök  és  Ihüringiai  keresztesek 
karolták  föl  a  fiatal  és  szent  életű  özvegy  ügyét.  Déli-Némel- 
hon  egyik  legbátrabb  s  legnevezetesebb  hercege ,  Bussvarg 
Konrád,  a  hires  szent-galli  monostor  apátja,  minden  erejét  arra 
fordította ,  hogy  Erzsébetet  jogaiba  visszahelyezze.  Ezen  fő- 
apátság évkönyvei  úgy  adják  elő  a  dolgot,  hogy  a  főapát  ezt 
bizonyos  egyezkedés  nyomán  tette,  mely  köztük  létezell,  s  mely 
szerint  ö  igérelel  lett  neki,  hogy  ügynöke  leend  e  földön  azon 
föltétel  alatt,  ha  ő  majd  szószólója  leend  Isten  előtt/) 


A'enim  pro  lits^  qiiae  itiiiiijiiie  debentiir  .  re^pectii  dotis,  peto  exhiberi  de 
gratia  fratrís  niei,  quibiis  iiti,  habeie  et  expendere  ad  votuni  libère  mihi  liceat 
pro  salulc  dilecti  inei  defiincti,  eí  pi  upria.  Theod.  I.  c, 

•)  Unde  naiii  sy  ^iitlichin  un  s}  iicii  arin  nnde  do  bf  gondé  dy  selygen 
frowe  al'«eo  bittcrlichiii  au  weynen..,  Rothe.  1734. 

»)  Rothe  p.   1736. —JnsH,  Vor/.eit  1823-1  ól  p.2()U. 

')   A/.  1228.  év  végén  vagy  1229-ik  elején. 

*)  lld.  V.  Arx,  Gcscliirhte  von  S.  Galf  l,3öl.  ex  Christ,  Kuch- 
meister,  in  CasibuK  S,   Gallí. 


298 


WUi   FEJÜZKT 

Miként  mondott  le  a  kedves  sz.  Er/fjébet  a  világi  elchől  ,    s  luikcnt  vette    föl, 
miatfín  Maibiirgl)a  vis.s/.a\oii.^ilt,  adicno  sx.  Ferenc  öltönyét. 

(Jnani  petií  a  Duntino,  hanc  requirani,  iit 
inhabitem  in  domo  Doniini  oniUibus  diebuK 
vitae  nieae:  utvidcani  voluptateni  Ooniini.. 
Qnoniam  ahsc«ndit  me  in  tabcrnacnlo  sno. 

Fi'O Fiancisci  choidula  , 
Mantello,  tuniciila. 
Pnrpnram  deposnit. 

Ré^l  ének  sz,  Kr/.sébetiól, 
Missel  ferencrenditőf. 

Henrik  herceg  hü  volt  adott  szavához  ,  s  míg  Erzsébet 
nála  maradt,  mindenkor  igyekezett  az  előbb  okozott  méltatlan- 
ságokat szeretet-  és  figyelemleljes  magaviselete  által  vele  el- 
feledtetni. Rangját  illető  minden  tiszteletet  tanűsítatott  iránta, 
és  teljes  szabadságot  hagyott  neki  ahítatossági  gyakorlatai  és 
szeretetmüvei  végrehajtásában ,')  melyeket  Erzsébet  régi 
biizgóságával  ismét  folytatott.  E  korba  tartozik  szintén  a  Mária 
Magdolnáról  nevezett  gothai  kóroda  alapítása,  melynek  eszmé- 
jével már  férje  életében  foglalkozott,  s  most ,  miután  országába 
ismét  visszatért,  végrehajtott."^  Mint  előbb,  ügy  most  is  a  sze- 
gények iránti  szeretet  foglalta  el  élete  mindazon  idejét,  mely 
az  imádságon  s  szemlélődésen  kivül  még  szabad  volt.  Özvegysége 
következtében  fölszabadítva  lévén  a  kötelezettség  alól,  melynél 
fogva  nyilvános  ünnepélyeken  meg  kellé  jelennie  ,  egyenlőké- 
pen minden  alkalmat  került,  mely  társas  körökbe  vagy  az  udvar 
vigalmaiba  vonhatta  volna,  mert  tudta ,  hogy  ezek  gyakran  csak 
szegények  elnyomásának  és  a  szerencsétlenek  nehéz  munkáinak 


0  Theod.  1.  V.  c.  lO.Roti.e  p.  1734. 

^)  E/en  kóroda  Gothában  a  Briel  téren  állott.  Paullíni.  Ann.  I.nen,  p. 
38.  Sagittarius,  in  memorab.  Gothan.  p.  7. 


299 

g-yümölcsei.  A  vila^  halalinasai  gögjénél  többre  becsülte  az  Isten 
szegény  népe  megaláztatását.')  és  ehhez,  mennyire  tehette, ön- 
kénytes  szegénység  által  hasonhj  lenni  igyekezett.  A  lecke,  melyet 
ily  életmód  a  mindennapi  lelkeknek  adott,  sokkal  szigorúbb  volt, 
hogysem  föl  ne  ébreszsze  újra  az  udvaroncok  és  méltatlan  lova- 
gok vakmerőségét,  melylyel  Erzsébet  gyermekségét  és  özvegy- 
sége első  éveit  már  annyira  megkeserítették.  Hogy  a  gazdagságok 
és  gyönyörök  Erzsébet  általi  megvetletéseért,  melyeket  ők  min- 
dennél többre  becsültek,  magokat  megboszűlják,  iránta  tanúsítot- 
tak megvetést.  Méltóságukon  alólinak  tartották  vele  beszélni,  s  a 
véletlen  találkozást  is  megszégyenítésére  használták  tel  ;  t'enhan- 
gon  esztelennek  és  balgának  nevezek.-.)  E  gyaláztatásokat  azon- 
ban oly  boldogsággal  tűrte  „lelke  nyugalmas  boldog  lemondása 
annyira  tükrözött  arcán ,  hogy  végre  azon  szemrehányásra  is 
vetemedtek,  miszerint  meghalt  férjéről  már  elfeledkezvén,  hozzá 
nem  illő  örömnek  engedi  át  magát.  A  boldogtalanok,  mond  egy 
azon  korbeli  iró,  nem  tudták,  hogy  azon  nyugalmat  birja,  mely 
nem  adatik  a  gonoszaknak.^)  Maga  Zsófia  is  látszott  e  rágal- 
maknak hitelt  adni,  és  nyilván  tanusítá  menye  iránt  e  fölötti  ne- 
heztelését  és  csodálkozását;  de  Erzsébet  nem  gondolt  vele, 
mert  az  Úr,  ki  mindene  volt,  olvasott  szivében.*) 

Más  részről  azonban,  a  jámbor  és  igazán  bölcs  lelkek,  kik 
előtt  ismeretes  volt,  becsülték  és  csodálták  alázatosságát.  A 
többi  közt  ezen  korban  részesült  effv  keresztény  lélekre  nézve 
legkedvesebb  bátorítatásban, és  egy  félreismert  nőre  nézve  leg- 
halalmasb  pártfogásban.  A  sz.  széktől,  mely  már  akkor  a  gyön- 
gék- és  üldözöttekre  nézve  biztos  menedék  volt,  atyai  s  baráti 


')  Ue  praedu  el  exactioiie  pauperiioi,  qiiae  suepíiis  iii  ciiríis  princi- 
piiin  íiiiiit,noluit  victiim  liabere.Üict.l  V.Ancill.  2028.  Co^nosteiis.,.fastus  piin- 
cípiiiii.  etdívitiun  de  inconiinodis  oppressiünibiis  patiperuin  pleruiiique  piove- 
nire,  subdnxit  se,  diligcns  magis  afdigi  ciim  populo  Dei  et  iiitei'  popiilaie 
coniputari.  quain   regalibiis  divitiis  ijiteresse.   Tlieod.  1.  c, 

^)  Necalloqiii  nec  videre  eam  uni  aient.  Dict.  IV,  AncÜl.  p.  2022.... 
Insiiltabaiit  aiiteni  et  infaniabaiit  eani  iniiltiplítíter,  ínsanain  ct  latnam  di- 
centes,  Theod.  c.  10. 

^)  Quod  oblita  morti.s  mari  ti  gaudeiet,  cum  Ingendum  illi  foret  ma- 
gis,  ignorantes  miseri,  eam  habere  gaudium  qiiod  non  datnr  impii.s.  Ibid. 

*)  Passiónál,  f.  61. 


300 

szózat  jött  gyámolítására  és  tiszteletére.  Ugyanazon  Ugolln  bibor- 
nok,  ki  közbenjáró  volt  a  hercegné  és  assziszi  sz.  Ferenc  között, 
midőn  mint  pápa,  IX.  Gergely  név  alatt,  nyomoráról  és  Isten  aka- 
ratához tántoríthatlan  hűségéről  értesült,  több  levelet  intézett 
hozzá,  melyekben  az  apostoli  vigasz  minden  nemével  elhal- 
mozta. A  szentek  példái  és  az  örök  élet  Ígérete  által  bátorította 
s  intette,  hogy  önmegtartóztatásában  s  türelmében  állhatatos  le- 
gyen, s  egész  bizalmát  ö  benne  helyezze,  ki,  míg  él,  el  nem  hagy- 
ja,hanem  mindenkor  lányának  fogja  tekinteni,  kinek  javait  s  sze- 
mélyét különös  pártfogásába  fogadta.')  Ugyanakkor  kiváltságot 
adott  neki  egy  templomra  s  temetőre,  sz.  Mária  Magdolnáról  ne- 
vezett golhai  koródája  számára.")  E  gyöngéden  őrködő  atya 
végre  parancsot  adott  marburgi  Konrádnak,  ki  már  előbb  apos- 
toli tekíntélylyel  volt  felruházva  Németországban ,  ki  is  akkor 
épen  Thüringiába  vala  visszatérendő ,  hogy  átalában  mindenki, 
de  különösen,  mit  eddig  még  nem  tőn,  Erzsébet  hercegné  lelki- 
igazgatásával foglalkozzék,  és  védje  mindazok  ellen,  kik  ül- 
dözni merészük.'^)  Vagy  a  kereszténység  közös  atyjának  ez  in- 
tései adtak  lelkületének  új  röptöt,  vagy  az  Isten  kegyelme  szi- 
vére való  csodás  befolyásának  engedett,  írndőn  egy  tökélyesb 
és  Istennel  szorosb  kapcsolatban  álló  élet  hő  óhaja  támadt  lel- 
kében. Jóllehet  már  előbb  lehetőleg  kivetkezett  rangjából, fény- 
űzéséből és  örömeiből,  de  ez  még  nem  volt  elég  buzgalmának, 
lelke  még  sok  részről  érínkezésben  volt  a  világgal ,  s  e  világ 
bántotta  öl.*)  Miután  hosszasan  elmélkedett  mindazon  élelne- 
mekről,  melyekben  Isten  előtt  kedvesek  lehetünk;  miután  sokáig 
habozott  az  akkor  létező  különféle  szerzetes  rendek  s  a  magá- 
nos, elzárt  élet  között:  a  dicső  assziszi  szeráfnak,  kinek  már  előbb 


<)  \'ürum  in  <i  il)iilat  ionibiis  suis  post  Denii)  coiisolatorcm  habiiít 
L)amin«ini"*j)í*P«^">-  Gregorimn  noniim.  qui  patenie  ac  benigiie  scriptis  atqiic 
epistolis  suis  eam  conforíabat,  Dict.  I\^  Aiicill.  p.  2022.  Se  non  dcsertcinim 
eam,  qtiod  viveret,  sed  iit  filiain,  cuiii  oiiinibiis  quae  possideict,  suae  ^  iudi- 
catam  defensioni   habitnrnm.  Wadding,  Ann.  Minoi.  t,  II.  p.  288.  Theod.l.  c. 

^)  Az    erve   vonatkozó  bulla    Sagittariusnál  ol>asbató.    His(.     Goth. 
p.  234 

')  Rp.   Cauiaií    Ma»b.  ad  Papám,  p.  109,  110. 

*  )  ír  was  in  der    Averlde  we.  Cod.  Argent,  p.  20(K 


301 

mint  harmad  rendi  vezeklő,  lánya  volt,  emléke  és  példája  támadt  föl 
lelkében;  ennek  hősiességét  és  Isten  s  a  szegénység  iránti  sze- 
reielét ő  is  érezte  magában,  s  elhatározta,  hogy  eredeti  szigo- 
rában alkalmazandja  magát  annak  szabályaihoz,  és  hogy  az  ö  és 
l)uzgó  tanítványai  példája  szerint,  minden  vagyonáról  lemondva, 
ajtóról  ajtóra  koldulandja  az  életre  szükségeseket.')   Szándokát 
Konráddal  is  közölte,  s  kérte   alázatosan  beleegyezését.    De    a 
bölcs  lelkiigazgaló  ingerülten  félrevetette  ezen  eszmét ,   s  szi- 
gorúan roszalta,  meg  lévén  győződve,  hogy  neme    és  gyönge- 
sége miatt  oly  életmód  rá  nézve    lehetetlen.^)   Erzsébet  köny- 
hullatás  között  élénken  megmaradt  kérése  mellett,  midőn  azon- 
ban folytonosan  ellenállott,  e  felkiáltással  vált  el  tőle  :  „Jól  va- 
gyon, meglátja  ,  lenni  fogok  valamit,  mit  ön  meg  nem  tilthat.''*) 
Látván  végre,  hogy  ez  alkalommal   Konrád  ellenállását  le 
nem  győzheti,  más  ulon  akart  a  buzgalomnak  eleget  tenni,  mely 
leikéi  emésztette.  Az  uralkodó  Henrik,  bármily   véleménynyel 
volt  is  Erzsébet  szokásai  és  eszméi  iránt,  külsőleg  mégis  min- 
dig azon  tiszteleti ('1  s  hajlammal  viseltetett  iránta,  melyet  fivére 
hamvai  előtt  fogadott,  s  azért  minden  alkalommal  tiszteletjelek- 
kel halmozta,  jóllehet  az  alázatos  hercegné  azokat  mindenkor 
tehetsége  szerint  kerülni  igyekezett.  *)  Miután  körében  egyévet 
körülbelül  eltöltöli,  számítva   e  jó  hajlandóságra,  kérte  Henri- 
ket, hogy  oly  lakhelyet  jelöljön  ki  neki,   hol   egészen  magára 
hagyatva,  minden  szórakozottságnélkül,ahítatossága- és  szeretete 
gyakorlásának  élhessen.  Henrik  tehát  anyjával  és  fivérével  kö- 
zölvén a  kívánságot,  özvegyi  nyugdíj  fejében,  a  Hassiaban  fekvő 
Marburg  várost,  a  hozzátartozó  javakkal  s  jövedelmekkel  együtt, 
tulajdonúi  neki   adta.  Áthatva  a  háladatosságtól  sógora  és   napa 
iránt,  monda,  hogy  ez  sokkal  több,  mint  érdemelt,  több  mint  elég 


I)  Triitiiians  ín  aiiimo  lUQiiasticam  perfectioneoi..  praeelejj^it  omnibuji 
ptiblicain  inendicitateni  ,  qua  vícttii  necessaria  in  noniine  Domini  peteret 
ostialim.  Theod,  lib,  VI.  c.  I. 

^)  Indigiiantdi*  et  ciini  seventate  eani  repüli t,  humílitati  et  inibecil- 
litati  providens  muliebri.  Ibid. 

*)  Cum  multis  lacryniis  poposcít...  Hocfaciani,   qiiod  menőn  pote- 
stís  piohibere.  Conrad.   Marb,  Ëpist.  p.   Ili. 
•)  Rothe  p.  1T34. 


302 

initiden  szüksége  fedezésére.  A  tarloinany-gról"  még  ezen  fö- 
lül inegigérte ,  hogy  lakása  első  felszerelési  költségeinek 
fedezésére  500  mark  ezüstöt  küld  neki.') 

Konrád  azonban  nem  látszott  ez  intézkedést  helyeselni, 
mert  a  pápának  irt,  hogy  a  fejedelemné  akarata  ellenére  kö- 
vette öt  hazájába;  '-)  határozottan  azonban  még  sem  ellenzetté; 
Erzsébet  tehát  elhatározta  most,  miszerint  Thüringiát  legköze- 
lebb elhagyja ,  hogy  lelkiatyjával  elfoglalhassa  azon  várost, 
melynek  az  ö  neve  jövendőben  oly  szelíd  vonzó  hírt  val  a  szer- 
zendö. 

Miután  Marburgba  ért,  kinevezte,  —  mindenben  Konrád  uta- 
sítását követve,  —  a  biztosokat  és  hivatalnokokat,  kik  nevében 
kormányozzanak;  a  város  népe  annyira  vetekedett  fiatal  fejede- 
lemnéje  iránti  tiszteletét  kijelenteni,  hogy  alázatossága  mélyen 
meg  vala  sebezve,  és  azonnal  a  Marburgtól  egy  órányi  távol- 
ságra, a  Lahm  patak  kies  partján  fekvő  Wehrda  faluba  vonult 
vissza  ,'0  hol  egy  elhagyott,  romokban  fekvő  kunyhót  választott 
lakásul,  hogy  a  falu  szegény  lakói  közöl  senkinek  se  legyen  ter- 
hére ;  mert  líj  jobbágyai  iránt  ébredt  föl  már  benne  a  gyöngéd 
gondosság.*)  Hogy  az  idö  viszontagságai  ellen  magát  védhesse, 
egy  lépcsözet  vagy  kémény  bolthajtása  alá  kellé  vonulnia ,  a 
nyilasokat,  melyeken  át  a  szél  és  nap  behatott,  zöld  faágak- 
kal kelle  befednie.  Önmaga  készített  ott  magának,  mint  tehette, 
némi  szegény  táplálékot,  hálát  adva  Istennek.  E  nyomorult  haj- 
lék azonban  sem  hideg  sem  meleg  ellen  nem  védhette  ;  kivált- 
képen károsan  hatott  szemeire  a  füst  ;   de  ö  Istenre  gondolva, 


'3  Da/ sy  sich  dannedc  zcu  lathe  geset/c  zcu  deine  erstin.  .  Hollie. 
].  c.  V.Rhyt.  §.  32. 

'')  Me  licet  invitum  seciita  est  IMaibujch.  Kp,  Conrad  ad  Pap. 
Társnői  letéteményei  s/.eiint  a/onba»  Conrad  rendeletére  vonult  Mar- 
burgba. 

^)  t  fabi  mcjf  léte/ik,  és  protestáns  lakói  között  sz.  Krzsébet  endékc 
is  fcnvagyon.  Mutogatnak  egy,  a/  általa  lakott  kunyhó  helyére  épített  házat, 
niel>  1834.  egy  Schutz  nevű  földniíiveló  által  foglaltatott  el,  s  rózsás  kert- 
tel vetetett  kÖrü).  E  faluban  a  legszebb  kilátási  pont  vagyon  a  Marburg  kör- 
nyékén fek^ó  gyöugyörű  mezőre. 

*)Ne  (Miitjiiani  esset  oneri.  .  Theod.  1.  VI.  2. 


303 

ürömmol  türLc  v  haiiyargalást.' )  üzen  i(l(>  alall  épileletl  magá- 
nak Marbur^han,  a  ^kisebb  testvérek-'  (Fralres  Minores)  zárdája 
k()zelóben.  fa-  és  agyagból  egy  házacskái.")  hasonlót  egy  sze- 
gény ember  kunyhójához,  hogy  ez  által  megmutassa  az  egész 
világnak,  miszerint  nem  gazdag  fejedelemné  az,  ki  fővárosába 
jött  lakni,  hanem  egy  szegény  szenvedő  özvegy,  ki  ott  az  Úr- 
nak teljes  aiázalosságban  akar  szolgálni  ;  s  midőn  a  keresztény 
önmegtagadás  e  palotája  be  volt  végezve,  odaszállott  gyerme- 
keivel s  hü  komornáival. 

0  azonban  még  jobban  és  tökéletesben  akart  a  világgal 
minden  összeköttetést  megszakítani,  és  az  Istennel  szorosb  és 
iiyilvánosb  viszon\ha  lépni.  Mivel  gyóntalóatyja  állhatatosan 
megtagadta  az  engedélyt  ,  hogy  szent  Ferenc  szabályaihoz 
egész  terjedelmökbcn  alkalmazkodva,  kenyerét,  mint  sz.  Klára 
zárdalányai,  koldulja  ,  mennyire  tehette,  legalább  közelíteni 
akart  ezen  életmódhoz,  mely  előtte  az  evangéliumi  tökéletes- 
ség példánya  gyanánt  tűnt  fel.  Láttuk,  hogy  még  férje  életében 
szent  Ferenc  harmadrendébe  lépett;  most  azonban  clhatárzá, 
hogy  e  társulatba  való  lépésnek  visszavonhatlan  és  ünnepélyes 
jellemet  adand;  és  jóllehet  szent  Ferenc  családjának  ezen  ága 
még  akkor  nem  tekintetett  tulajdonképeni  szerzetes  rendnek,  ő 
mégis  nyilvános  fogadást  akart  tenni,  mint  a  zárdában  élő  szer- 
zetes nők,  és  ünnepélyesen  megújítani  a  szüzeség,  engedelmes- 
ség és  tökélyes  szegénység  fogadalmait,  mit  szivében  annyiszor 
tett.^)  Így  tehát  erejének  mértéke  szerint  ő  is  vehetett   részt   a 


"^  SuI)  gradu  cujii,s«)um  caiiiiuatae...  Ijmbracniuiii  ad  solis  objectiini 
de  tVotidosis  lignis  casae  appodíatís  fucieui»...  Cibo.s  qiiales  liabeie  poterat, 
ibidem  parabat  ciim  siia  faniiliola...  lii  oninibtts  gratías  ágens...  solis  ardoreoi 
Aentoi'iiinqnc  tnibinosiini  iiKsidtiim  fuinique  molestiam,  oculis  ejiisgravíssi- 
inani  iii  arcto  loco  niisciubiliter  qiiídeiii  sed  (ainen  ciim  gaudío  siistiiiiiit.  Dict. 
IV.  Anr.  2021. 

^3  Matéria  liiti  et  lignorum  domnnciila  humih's.  Ibid. 

^)  llelyotj  a  szerzetes  rendek  története,  VIT.  köt.  38  f.  290. 1.  E  sze- 
rint b^rzscbet  volt  az  első  szerzetesnő  a  3-dik  rendben,  ki  ünnepélyes  foga- 
dalmakat tett.  Egyébiiant  a  rend  csak  későbben  nyert  tökéletes  szerze- 
tesi jellemet  a  három  fogadalom  és  a  zár  fölvétele  által.  De  ezen  átalakn- 
lás  idejére  nézve  kevésbbé  egyezők  a  vélemények,  Helyot  VII.  köt.  XXX.  f. 
meg  vagyon  vitatva.  A3-ik  rend  .sxerKetesnői  mindig  sk.  Erzsébetet  tisztelték 


304 

földi  javak  azon  teljes  meglagadásábaii,  mely  általa  szeráfirend 
annyi  századon  keresztül  az  Isten  fényes  pártolását  és  a  keresz- 
tény mindenség  csodálkozását  magára  vonta.  Konrád  e  határo- 
zatot helyeselte,  azon  kikötéssel,  hogy  a  szegénységi  fogadalom 
által  semmiképen  se  mondjon  le  a  jogról,  mit  tenni  akart,  jegyho- 
zományával és  Henriktől  nyert  javaival  szabadon  rendelkezhet- 
ni; mert  ezeket  neki  magának  fokonkint  a  szegények  fölsegé- 
lésére,  és  férjéről  maradt  bizonyos  adósságok  törlesztésére  kellé 
áldoznia.') 

De  lélekben  ezekről  is,  mint  minden  más  vagyonról  és  világi 
összeköttetésről  le  kelleti  mondania ,  bármily  törvénysze- 
rüek  lettek  volna  is.  Hogy  nem  csak  a  világ ,  hanem  önmaga  fö- 
lött is  arasson  győzelmet,  tudta  a  jámbor  sz.  Erzsébet ,  hogy 
többre  vagyon  szüksége,  mint  tulajdon  akaratjára,  mint  sz.  Ferenc 
vagy  más  szentek  példájára,  kik  előtte  ezen  az  utón  haladtak  ; 
tudta  ő,  hogy  a  fölőlről  jövő  kegyelem  szükséges  mindenek  fö- 
lött, melyért  öltönye  fölvétele  előtt  több  napig  szokatlan  buz- 
gósággal könyörgött  is.  Kibeszélte  barátnéjának  Ysentrudnak  ; 
hogy  szünet  nélkül  három  adományt  kért  az  Úrtól:  1 -szőr  min- 
den világiról  tökéletes  lemondást,  azután  hogy  megvethesse  az 
emberek  méltatlanságail  és  rágalmait,  és  végre  mindenek  fölött 
gyermekei  iránti  túlságos  szeretetének  kisebbedését.-)  Miután 
ezen  szándokból  sokáig  imádkozott,  túlvilági  örömtől  ragyogó 
arccal  kereste  föl  társnéit,  így  szólván  hozzájok  :  „Az  Úr  meg- 


külöiiös  véd.szeiitjölv  gyananí.  e.s  néliati}  g)iileke/etuk  a/  ő  nevét  vette  is  fÖl  ; 
nevezetesen  Franciaor.s/a'gban  a  forradulom  előtt^  és  Német-  s  Csehorsziígban 
még  niii  is  a/-ok,  kik  a  betegek  ápolásával  foglalkoznak.  A  Franciaország- 
ban ,,sziii'ke  iiénék^'  neve  alatt  ismeretes  kóredai  szerzetesnők  mindnyájan 
sz.  Ferenc 3-ik  rendjéből  valók.Helyotj  VII.  301. — Még  ma  is  létezik  Lyonban 
Erzsébet  lányainak  egy  zárdája  ,  mely  az  idők  vibaraival  dacolt ,  hol  sok 
buzgó  nő  éli  azon  elrejtett  ismeretlen  életet  .  melynek  példáját  dicső  véd- 
szentjökben  látták. 

*}  Cum  poMsessionibus  ütiam  renuntiare  veilet  .  reCraxit  eam  piuM 
et  prudens  magíster,  volens  iit  de  hís,  quae  ratione  dotis  habere  poterat ,  et 
mariti  solverentur  débita  et  cgenis  eleeniosyna  largiretnr,  Theod.  Vl^  I,  Wad- 
ding  II,  p;  208.    Vita  Rhyt.  §,  32. 

'')  Ut  piieroitim  dilectionem  ei  tolleret  innnoderatani...  Déposition  d« 
Vspntnidc,  ap.  J)ic<.  IV.  Ancill.  p.  2022. 


305 

hallgatta  kérésemet,  íme  a  gazdagságokat  és  földi  javakat,  me- 
lyeket eddig  szerettem,  már  csak  sárnak  tekintem.')  Mi  az 
emberek  rágalmait,  a  gonoszok  hazudságait  és  a  megvettetést 
illeti,  melylyel  bántanak,  én  azokra  büszkének  és  boldognak  ér- 
zem magamat.  Szeretett  kis  gyermekeim ,  méhem  gyümölcsei, 
kiket  annyira  szerellem,  kiket  annyi  gyöngédséggel  szorítottam 
keblemhez,  még  magok  e  kedves  gyermekek  is  előttem,  az  Isten 
tanúm,  idegenek.  Ennek  ajánlom  föl,  erre  bízom  őket,  legyen 
meg  az  ő  sz.  akaratja  mindenben.  Már  semmit,  egyetlen  teremt- 
ményt sem  szeretek,  nem  szeretek  mást,  mint  teremtőmet.-) 

E  hősies  szeretettől  lángolva,  Erzsébet  már  elkészítve  hitte 
magát  arra,  hogy  fogadalmait  letegye,  és  fölvegye  azon  öltönyt, 
melyet  sz.  Ferenc  és  Klára,  e  dicső  példák,  szenteltek  meg. 
„Ha  találhatnék,  —  monda,  —  még  szegényebb  öltönyt,  mint 
Kláráé,  azt  venném  föl,  hogy  megvigasztalnám  magamat,  misze- 
rint rendjébe  nem  léphetek;  de  nem  ismerek.^)  E  szertartásra 
azon  kápolnát  választotta,  melyet  a  kisebb  testvéreknek  —  Pra- 
ires minores  —  adott,  és  nagypénteket. *)  E  nap  volt  az,  melyen 
Jézus  mindentől  megfosztva,  irántunk  való  szeretetből  a  keresztre 
mezítelen  feszítetett,  és  melyen  az  oltárok,  ügy  mint  ő,  díszök- 
től  megfosztva,  a  híveket  a.legfőbb  áldozatokra  emlékeztetik;  e 
napon  akart  Erzsébet  is,  részéről  mindenről  lemondani,  és  min- 
den köteléket  megszakítani^  mely  őt  még  a  földhöz  kötötte,  hogy 
annál  könnyebben  követhesse  lelke  jegyesét  a  szegénység  és 
szeretet  ösvényén.^)  Tehát  gyermekei,  barátnéi  és  több  fe- 
rencrendi  szerzetes  jelenlétében,'')  e  szent  napon  telte  sz.  kezeit 
az  oltár  meztelen  kövére,  hogy  megesküdjék,  miszerint  lemond 


')  Doniiniis  audivit  oratiuiiem  meaiii.  Kt  ecce  onines  mundanae 
possessiones...  In  caliininiis  quoqiie  honiiiinni  et  detractionibus  malignoruni, 
meique  conteinptu  gratulor  et  delector.  Theod.  VI,  3. 

'-*)  Ipsos  etiani  iiteii  niei  dilectissimos  parviilos,  qiios  (eneirimo  am- 
plexu  affectabam,  jam  velut  alienos  intneor  ,  Deo  íeste  ;  ipsi  eos  obtiili  et 
commisi,  ipse  de  eis  ordínet,  et  inipleatsuae  beneplucitum  voliintatis  .  . .  . 
Nullám  creatiiram  sed  solum  omnium  diligo  Crcatorem.  Ibid. 

3)  Cod.  Ileidelb.  p.  23. 

*)  Valószínűleg  1230,  mások  szerint  pedig  1229.  évében. 

9  Imitatrix  Christi,  ut  nnda  nudum  paupertatis  et  carilatis  gressi- 
bus  sequeretur  Theod.  1.  c. 

6)  Cod.  Heidelb.  f.  22. 

20 


306 

saját  akaratjáról,  rokonairól,  gyermekeiről,  barátjairól  s  e  világ 
minden  gyönyörei-  és  örömeiről.')  Míg  Konrád  misézett,  addig 
Burghard  testvér,  a  kisebb  testvérek  —  Fratres  minores  —  fő- 
nöke,  ki  Erzsébetet  lányának  és  lelki  barátnéjának  tekintette, 
lemetszette  haját,  szürke  felöltönyt  adott  rá,  és  zsineggel  vette 
körül,  mely  sz.  Ferenc  rendének  megkülönböztető  jele  volt.-) 
Megtartotta  ez  öltözetet,  különben  is  mindig  mezítláb  járva,  egész 
haláláig.^)  E  pillanattól  fogva, hogy  egykori  nagyságának  minden 
jelét  megsemmisítse,  még  pecsétnyomóján  is  családja  és  férje 
címereit  egy  mezítlábas  ferencivei  cserélte  föl.'*) 

Mezítlábas  komornája,  Guta,  ki  gyermekségétől  fogva  hü 
és  elválhatlan  társnéja  volt,  most  sem  akart  asszonyáétól  kü- 
lönböző életet  viselni;  ugyanakkor  ő  is  fölvette  a  harmadik  rend 
öltönyét,  megújítván  egyszersmind  ünnepélyesen  a  szüzeségi 
fogadalmat,  melyet  már  előbb,  még  Lajos  életében  tett.  Ezen 
édes,  közös  élet  és  szándék  legalább  egy  vigaszt  biztosított  Er- 
zsébetnek, melyet  ő,  tudva,  talán  visszautasított  volna  magától, 
melytől  különben  is  nagyon  hamar  megfosztatott.  De  gyermekeit 
el  kellé  távolítania  magától  czenlűl,  mert  önmagának  szemére 
hányta,  hogy  oly  nagy  hévvel  szereti  őket.  Elsőszülött  fia,  Ármin, 
atyja  államainak  örököse,  ki  akkor  6 — 7  éves  volt,  Kreutzberg 
várába  vitetett,  hogy  ott  jó  és  biztos  fölügyelet  alatt  legyen 
azon  időig,  melyben  a  kormány  gyeplőit,  melyeket  nagybátyja 
tartott,  megfoghatja.  Valószínű ,  hogy  ugyanazon  helyen  tar- 
tózkodott idősb  lánya  is  Zsófia,  ki  már  a  fiatal  brabanli  herceg- 


')  Ponens  super  nudlim  altare  iiianus  sacras^  voluntati  propiiae,  pa- 
rentibus  ,  liberis  et  cognatis,  omnibusque  hiijus  niundí  pompis  lenuncíavit 
Theod.  U  c. 

'')  Fráter  Burchardus...  ipsaui  taniquani  filiani  suam  can'ssimani  et 
aniicam  spirituálém  féliciter  totoiidit...  Magistro  Conrado  missam  célébrante 
eadeni  hóra,  Wadding,  t.  IV.  ex  Man.  Lov, 

^)  Cod.  Heideíb.  p.  23.  Ezen  eg^kon'i  törtenéaz  hozzáteszi,  hogy 
midőn  István,  magyar  király,  Erzsébet  unokaöcscse.  Esztergomban  egy  zár- 
dát meglá  togatott,  a  templomban  egy  festményt  meglátván,  n»ely  Kv/.í^ó- 
betet  zsineg  nélkül  és  cipővel  ábrázolta  a  királynék  között,  azonnal  megpa- 
parancsolta,  hogy  azt  újra  fessék  zsineggel  és  mezítláb.  Alább  látni  fogjuk, 
mily  nagy  hatást  gyakorlott  Erzsébet  példája  családja  több  hercegére  és  her- 
cegnőjére. 

*)  Cod.  Ileidelb.  CV,  p.  23. 


307 

nek  volt  eljegyezve.  Második  lánya,  Zsófia,  a  kilzingeni  apátság- 
ba ment  vissza ,  hol  a  fátyolt  vévé  föl  és  töllé  el  hátralévő 
napjait.  Getriul,  legkisebb  lánya  pedig,  ki  férje  halála  után  szü- 
letelt, még  alig  két  éves  korában  a  premontrei  zárdanok  kolos- 
torába, a  Vetzlárhoz  közel  Allenbergbe  küldetett.  Az  egész  vi- 
lág csodálkozott,  hogy  e  fiatal  hercegné  e  szegény  házba  he- 
lyeztetett ,  miért  is  Erzsébetnek  erős  szemrehányást  lettek, 
de  ö  azt  felelte,  hogy  ebben  egyezett  meg  férjével  elválásuk 
pillanatában,  még  a  lányka  születése  elölt.  „Az  ég,  —  monda, — 
sugalta  nekünk,  hogy  ezen  zárdát  válaszszuk ,  mert  azt  akarja, 
hogy  lányom  emelje  e  szent  ház  anyagi  és  szellemi  gyara- 
podását.0 

így  tehát  áldozata  teljes  volt ,  és  elválása  az  élettől  be 
vala  végezve  oly  erőmegfeszítés  által,  mely  még  a  ker.  paran- 
csolatokat is  fölülhaladja.  Már  semmije  sem  volt,  miről  lemond- 
hatott volna,  rá  nézve  minden  meghalt  e  világon;  22  éves  korá- 
ban mondhatta  az  apostollal:  „Élek,  de  már  nem  én,  él  pedig 
bennem  Krisztus.  ^) 

A  világ  és  e  világ  fejedelme,  ki  Erzsébetet  gyűlölséggel 
mindig  üldözte,  itt  is  várakozott  rá,  hogy  támadásait  és  méltat- 
lanságait  irányában  megkettőztesse.  E  kor  nagyjai  és  bölcsei 
egyhangúlag  gúnyolták  Krisztus  e  jegyesét,  és  fönhangon  hir- 
dették balgaságát;  '*)  és  nem  csalatkoztak,  mert  ő  megértette  és 
egész  lélekkel  fölkarolta  a  kereszt  balgaságát. 

Mi  akkor  a  thüringiai  udvarban  mondatolt ,  kétségkívül 
elégszer  ismételték  sokan  azok  közöl,  kik  életét  ismerték,  és 
kik,  megízlelvén  valami  költőit  életök  első  éveiből,  ezen  elha- 
tározó lépésétől  visszarettentek.  Az  emberek  kétségkivül   azt 


>}  Chronique  manuscrite  d'Altenberg,  chex  le  prince  de  Solms  á  Braun- 
fels,  citée  parJusti^  Voizeit,  1823,  p  271.  S/eut  Kr/.sébet  jövendölése  be- 
teljesült; mert  Gertrude,  miután  íiatal  kora'ban  a  szerzetesi  erények  leg- 
szebb példáit  tanúsította,  21  éves  korában  zárdafönöknővé  választatott,  és 
azt  50  éven  át  oly  bölcsen  kormányozta,  hogy  e  ház  a  boldogság  legfőbb  fo- 
kára emeltetett.  Itt  meg  is  halt  1297, 

')   Vivo  autem  jani  non  cgo,  vivit  verő  in  me  Christus.     Gal  II,  20. 

^)  A  magnatibus  terrae  contnmelias  ,  blasphemias  et  magnum  con- 
temptum  sustinebat  . .  .  Fréquenter  multorum  detractionibns,  odiis,  pressu- 
ris,  invidiis  et  calumniis  subjacebat,   Dict.  IV.  AnciH.  p.  2028. 

20» 


308 

mondják,  mi  az  !  tehát  oly  fiatal  korában,  midőn  még  annyi  be- 
töltendő kötelessége,  és  oly  sok  szabad  élvezel  vagyon  számára: 
ekkor  kellé  ily  rendkívüli  sorsot  választania  !  oly  fölösleges  fáj- 
dalmakat vállalni  magára,  lemondani  gyermekeiről  !  És  sok  más 
hitvány  észrevételt  tesznek  ,  mihez  oly  nagyon  ért  ama  vilá- 
gias bölcseség,  mely  nem  tud  egyebet,  mint  rágalmazni  mind- 
azt, mi  önzésén  vagy  gyarlóságán  fölül  áll. 

Keresztények!  mi  ne  így  vélekedjünk  e  hős  keresztény 
hölgy  diadaláról;  mert  mi  sokkal  gyöngébbek  vagyunk,  hogy- 
sem utánozhatnók  vagy  követhetnök  őt;  ne  legyünk  oly  vakok, 
hogy  ne  csodáljuk  őt.  Gyöngéd  tisztelettel  hajoljunk  meg  az  is- 
teni szeretet  e  titkainál,  és  az  Üdvözítő  amaz  ünnepélyes  szavai 
iránt  tanúsított  engedelmesség  előtt:  „Ha  valaki  hozzám  jő  ,  de 
nem  kész  megválni  atyjától  és  anyjától,  feleségétől  és  gyerme- 
keitől, fi-  és  nőtestvéreitöl,  sőt  még  életétől  is  :  az  nem  lehet  az 
én  tanítványom/'  ') 

Ha  csúfolja  és  megveti  őt  a  világ,  azért  nem  kell  megijed- 
ni; mert  mint  Krisztus,  ő  is  meggyőzte  a  világot.  A  hadat,  me- 
lyet ez  még  a  bölcsőben  üzen  az  Isten  vérével  megváltott  lel- 
keknek, Erzsébet  dicsőén  végezte  be.  ifjú  kezeivel  félelem 
nélkül  vette  föl  a  keztyül ,  melyet  ez  neki  odavetett.  0 
szembeszállt  a  küzdelemmel ,  magát  vissza  nem  vonva  annak 
csapásai  elől,  hanem  annak  ostromai  és  mcgszámlálhallan  csel- 
szövényei  közt  élve.  Oly  életkorban,  midőn  a  léleknek  még 
csak  alig  kinyílt  szemei  sok  hibát  kimentenek,  ő  már  legyőzött 
minden  álszégyent,  minden  elfogultságot  és  hazudságot.  Nem 
engedé  ezeket  magán  uralkodni,  megvetette  törvényeikel,  dacolt 
rágalmaikkal,  lenézte  megvetésöket.  Győzött  mindenütt  és  min- 
denkor; győzött  az  udvar  gazdagságában  és  fényes  pompájában 
ügy,  mint  az  éhségben  és  nyomor  keserűségében;  győzött  a  szív 
legédesb  érzelmeiben  úgy,  mint  legnehezebb  kísérleteiben,  az 
elhagyottság-  magány-  és  halálban.  Mit  sem  kiméit  magában, 
sem  a  házassági  köteléket,  sem  az  anyai  keblet,  sem  hirét, mely 


'3  Si  quis  veiüt  ad  ine,  etiionodil  patrein  suuiu,  et  iiiati'ein,  et  iixo- 
reiii,  et  íilios,  et  frc.tres^  et  soiores^  adhuc  auteui  et  unlinam  Miani,  non  putest 
meus  esse  disdpuhis.  S.  Liic.  XIV.  26. 


309 

az  ember  utolsó  földi  java.  És  ha  most  visszavonul  ellensége 
elöl^  azt  csak  azért  teszi,  mert  győztesen  bevégezte  küzdelmét. 
Még  mint  gyermek  szállt  ki  a  csatasíkra,  s  azt  el  nem  hagyta,  míg 
ellenét  le  nem  teríté  és  föl  nem  áldozta.  Most,  midőn  a  megszégye- 
nített kigyót  letiporta,  engedtessék  már  meg  neki,  hogy  fegyve- 
reit letehesse  ,  s  a  szegénység  és  engedelmesség  titokteljes 
örömeinek  keblén  várhassa  be  az  örök  győzelem  napját! 


XXIV.  FEJEZET. 

Azon   nagy  szegénységről,  niel)  ben  a  kedves  s/.  Erzsébet  élt,-  és   az  em- 
berek iránti  niegkett(3ztetett  alázatosságáról  és  könyörületességéről. 

Mamim  suam  misit  ad  fortia^  et  digiti 
ejiis  apprehenderiint  f'tisnm.  Manuni  siiam 
apeniit  inopi,  et  palmas  suas  extendit  ad 
panperem.  Prov.  XXXI.  19,  20. 

Ámen  dico  vobis,  quamdíii  fecistis  uni 
ex  his  fratribns  meís  minimis,  mihi  feci- 
stis. S.  Mattb.  V.40. 

Elégi  abject  US  esse.  Psal,  LXXXIII.   II. 

Erzsébet,  most  egyedül  Istenére')  hagyatván,  azt  akarta, 
hogy  önkénytes  szegénysége  lehetőleg  való,  és  mennyire  csak 
lehet,  tökéletes  legyen  ;  azt  akarta,  hogy  életében  minden  ösz- 
hangban  legyen  azon  fa-  és  sárkunyhóval ,  melyet  lakásul  vá- 
lasztott. Minden  jövedelmét;  melyre  nézve  Konrád  sürgetésére 
a  tulajdon  jogot  magának  fentartotta,  a  szegények  segélyezé- 
sére és  szeretet-intézeteire  áldozta.  Mivel  gyóntató  atyjától  arra 
engedelmet  nem  kaphatott,  hogy  kenyerét  koldulja,  elhatározta, 
hogy  keze  munkája  által  fogja  életéi  fentartani.-)  Azonban  a  fo- 
násnál egyébhez  nem  értett;  de  még  a  lenfonáshoz  sem,  hanem 
csak  a  gyapjúéhoz.^)  Az  altenbergi  zárdából  küldetett  magának 
gyapjút,  melyet  összefont,  és  azután   fonalakban  az  apácáknak 


»)   Panpercula  E  isabeth  sola   Dcü  süH   dcrelicta.  Tbeod.  VI,  7. 
'^y  VicUini  manuuni  operc  \elut  quaesfuaria  quaerere.  Id. 
^)  Linum  quidem  fusare  nesciebat.  Tianam  verő.  Id. 


3iO 

visszaküldött;  ezek  munkája  bérét  pénzzel  fizették  meg,  de 
gyakran  kevésbbé  igazságosan.')  0  ellenben  aggódó  gonddal 
ügyelt  munkája  elvégzésére.  Egykor ,  midőn  egy  bizonyos 
mennyiségű  gyapjú  fölfonásaért  a  fizetést  előre  fölvette,  Kon- 
rád őt  meghívta,  hogy  vele  Marburgból  Eisenachba  menjen;  lát- 
ván, hogy  így  dolgát  egészen  be  nem  végezheti,  a  kevés,  még  fo- 
natlanul  maradt  gyapjút  egy  kölni  tízessel  visszaküldötte  a  zár- 
dába, attól  tartván,  hogy  majd  azt  mondandják,  miszerint  többet 
nyert  mint  érdemelt."'^)  Egyébiránt  oly  hévvel  dolgozott,  hogy 
még  akkor  sem  szűnt  meg  a  fonástól ,  midőn  végső  gyönge- 
sége s  gyakori  betegsége  őt  ágyban  maradni  kényszeríték.  Társ- 
női gyakran  kiragadták  a  rokkát  kezeiből,  hogy  kimélje  magát  ;  ez 
mit  sem  használt,  mert  ő  ekkor  tisztítgatni  s  tépegetni  kezdte  a 
gyapjút.^)  Csekély  jövedelmének  nyereményéből  is  lehúzott  va- 
lamit, avval  az  egyházban  kis  áldozatokat  teendő,  a  többivel  sze- 
gény élelmét  szerezte  be.  Mi  sem  lehet  durvább,  ízetlenebb,  mint 
az  ő  tápláléka.  Ha  valaki  jobb  izü  falatot  vagy  épen  csemegét  ho- 
zottneki, anélkül  hogymegizlelte  volna,  azonnal  koródájába  vitte 
a  szegényeknek.  Azonban  nem  vetette  ő  meg  e  tárgyra  nézve  a 
keresztény  okosság  tanácsait,  és  megkérte  orvosát,  jelelje  ki 
neki  szorosan  az  önmegtagadás  lehető  határát;  féltugyanis  attól, 
hogy  annak  túlzása  által  rendkívüli  betegségeket  vonna  magára, 
melyek  őt  az  Isten  szolgálatában  tehetetlenné  tennék,  és  melye- 
kért egykor  szigorú  számot  kellene  adnia;  *)  egyébiránt  gyak- 
ran betegeskedett.  Többnyire  pedig  közönséges  tiszta  vizben, 
só  nélkül  főtt  főzeléket  evett,  melyet  maga  készített  el  úgy,  mint 
tudla.^)El  lévén  igy  foglalva  kisded  háztartása  gondjaival,  szive 


')  Minus  accipiens,  qiiani  debiiit.  íd. 

^)  Reniisít  uniini  denariimi  coloniensem  ciini  lana  aliquanta  qiiani 
non  filaverat.  ue  super  debituiu  et  eo  quod  laboré  non  meruerat^  quicquani 
haberet.  Déposition  d'Irniengardc.   Dict.  IV.  Ancill.  2027. 

')  Saepius  debilis  et  infírma,  lectoque  Jacens,  lanam  fusabat,  quan- 
doque  coium  de  maníbus  illius  nt  sibi  parceret  ancilla  rapíebat .  . .  I^anam 
ad  futuros  labores  trahendo  et  dissípnndo  manibus  praeparabat.  Ibid. 

'')  Adeo  circumspecta  fuit,  quod  medícum  ad  hoc  quaerebat  ,  ut 
eam  sic  diaetaret,  ne  forsan  niinis  sibi  detraheret  et  de  subtractione  inde- 
bita  inflrmitatem  incurreret,  per  quam  divino  obsequio  se  subtraheret,  et 
sic  de  nimia  abstinentiá  Domino  redderet  rationem.  Ibid.  2029. 

*)  Cibos  cum  ancillis  praeparabat  insipidos  et  insulsos  nt   sciebat.,.. 


311 

ezalatt  és  lelke  mindenkor  Istenére  függesztve  maradt  ima-  és 
elmélkedés  által;  midőn  egyedül  maradt  a  tűz  mellett,  hol  sze- 
rény táplálékát  főzte,  vagy  ha  ahhoz,  tagjait  melegítendő,  köze- 
ledett, ügy  elmélyedt  szemlélődéseiben,  hogy  szikrák  és  parázs- 
darabok hulllak  szegényes  öltözékére,  és  azt  összeégették  anél- 
kül, hogy  észrevette  volna_,  jóllehet  társnői  már  belépésöknél 
az  égő  szövet  bűzétől  füladoztak.') 

Ruházatja  egészen  megfelelt  élelmének;  olyan  durva,  szi- 
netlen  posztóból  viselt  ruhát,  milyent  egyedül  a  parasztok  vagy  a 
legszegényebbek  viseltek."")  Ezen,  mindenütt,  de  kivált  újain  sza- 
kadozott öltöny,  más  különféle  szinü  darabokkal  volt  kifoltozva, 
és  vastag  zsineg  által  testéhez  szorítva.  Midőn  köpenye,  mely 
ugyanazon  posztóból  volt  készítve,  melyből  ruhája  volt ,  már 
nagyon  rövid  lett,  másszinü  posztót  toldott  hozzá.  ^)  Valahol 
csak  különféle  szinü  posztódarabokaltalált,  mind  összeszedte,  és 
azokkal  javítgatta  ki ,  mint  tudta ,  ruhája  szakadásait  és  égé- 
seit; varrni  azonban  nem  igen  tudott.*)  Nem  szégyenlette  ma- 
gát ezen  öltözetben  kimenni,  mely  még  inkább  erősítette  az 
emberekben  azon  véleményt,  melynél  fogva  esztelennek  tartot- 
ták; ellenben  az  áhítatos  lélek  szemében  ez  által  második  Klára- 
ként tűnt  fel. ^)  De  még  e  durva  ruházattól  is  minduntalan  megfosz- 
totta magát,  hogy  azokat  a  szegényeknek  adhassa,  ő  pedig  majdnem 
meztelen  maradt,  mi  által  kényszerítve  volt,  kivált  hideg  télen, 

Legnniinibus  vei  coniniiinibiis  oleribiis  saepe  in  simplici  aqua  decoclis  con- 
tenta erat.  Tbeod.  l.  c.  Dépositio  d'Iímcngarde. 

•)  Accidit  niultocius...  ipsa  nianniim  labo.ibus  intendente  ,  vei  oiationi 
instante...  cuni  solitaiia  esset,  ut  ílainnia  vei  scintilla  vestiunculas  ejus  at- 
tingeus  enornúter  laedeiet,  ea  non  advei  tente  adnstionern,  donec  ex  ancillis 
lediret  odoieni  ignis  per  sensnm  et  olfactun»  snffocaret.  Ibid. 

2)  Vestis  vilis  et  aspeia.  Theod.  S.  c.K}  n  ermilichis  Kleid  von  nngc- 
ferwetin  tuche  nnd  grob.  Rothe. 

*)  Tnnica  repetiata  maxime  in  manicis,  snccincta  cbordula  satis  rndi... 
Vadding,  II,  218.  ex  MS.  Lován.  Tnnicae  laptnias  alterius  coloris  panno 
habuit  emendatas...  Pallinm  alterius  coloris  panno  prolongatnni.  Theod.  1. 
c.  ex  Dict,  IV.  Ancill. 

*)  Pdnnicnios  viles  et  abjectos  cnjnsque  coloris  et  nodecumpie  colle- 
ctos...  Propriis  manibus,  nt  poterat,  jactmam  incendii  laris  coquinae  re- 
stanrabat,  veteresque  scissnras...  acn  imperita...  Ibid.  —  ÎMegerositetik  ez 
Gérard  atya,  sz.  ferenci  rendfőnök  tanúbizonysága  által,  ki  őt  gyakran 
meglátogatta. 

5)  Cod,  Heidlb.p.  22. 


312 

tűzhelyénél  maradni,')  vagy  ágyban  két  takaró  közt  feküdni;  de 
még  ilyenkor  sem  födte  be  mindenkor  egészen  magát,  és  mon- 
da :  „íme,  ügy  fekszem  itt,  mint  koporsómban;''  és  ezen  új  sa- 
nyarüság  rá  nézve  üj  örömek  forrása  lön.'O 

Mindezen  nélkülözések  közepett  mit  sem  vesztett  elkel- 
teméből, sem  nyájasságából ,  sem  azon  rendkívüli  jóságából, 
mely  öt  mindenkor  különösen  jellegezte.  Már  kora  gyermek- 
ségétől fogva  a  szegények  és  alázatosak  társaságát  minden  más- 
nak eléje  tette ,  és  most  visszavonulva  ezen  áhítatos  magányba, 
nem  csak  komornál  iránt,  kik  hozzá  csatlakoztak ,  de  még  azon 
szolgálók  iránt  is,  kiket  Konrád  rendelt  melléje,  gyöngéd  és 
édesszivélyességgel  viseltetett.  Sohasem  engedte  meg,  hogy  csak 
egy  is  azok  közöl,  bármily  alacson  rendű  legyen  is,  öt  más  né- 
ven vagy  cimmel  szólítsa  ,  mint  keresztnevén  ;  röviden  Erzsé- 
betnek akart  neveztetni  és  tézetni ,  mintha  hozzájok  hasonló 
vagy  még  alábbvaló  lett  volna. ^)  0  inkább  velők  akart  szolgálni, 
mintsem  megengedni,  hogy  öt  szolgálják.  E  királylány  helyet- 
tök akarta  háztartása  edényeit  és  eszközeit  tisztogatni  és  mo- 
sogatni. Hogy  annál  több  alkalma  legyen  ezen,  az  emberek  előtt 
szolgai,  de  Isten  előtt  az  alázatosság  által  megnemesített  mun- 
kát végrehajtani,  mindig  talált  ürügyet  szolgálói  eltávolítására, 
külső  ügyekkel  bizván  meg  őket.  Midőn  pedig  hazajöttek,  látták, 
hogy  űrnőjök  minden  dolgukat  elvégezte.^)  Miután  étkeit  álta- 
tok elkészíttette,  mint  láttuk,  velők  egy  asztalnál,  sőt  gyakran 
ugyanazon  tányérról  evett. ^)  Egyike  közölök,  Irmengarde  ,  ki 
mindezen  adatokat  később  egyházi  bíráknak  elbeszélte,  zavarba 
hozatva  ezen,  még  kevéssel  elébb  oly  hatalmas  fejedelemné  alá- 
zatossága  által,  ezt  monda  neki  egykor:  „Igaz  asszonyom,  hogy 

1)  Propter  vestium   peuuriani  algida  ,   qiiia  sibi  eas  siibtiahens  de- 

derat  pauperibiis,  igniciilo  appropriaiet.  Dict.  IV.  Anc,  2030. 

'}    Inter  diias  cnlcitras,  super  neutrum  tamen  jacens,  se   celabat  ct 

his  verbis  dicebat  ;  ego  jaceo  quasi  in  sarcophago  ;  et  erat  gaudens  in  tri- 

bulatione.  Ibid.  2028, 

^)  Simplici  suo  noniíne  tantum,  sicut  coaequales  vei  inferiores  coii- 
sueverant  vocitari.  Theod.  VI,  9.  Tantum  numero  singulari  :  Tu  Elyzabeth. 
Dict.  IV.  Ancill.  2029. 

*)  Suis  subserviens  ollas^  scutellas  lavabat,  patellas  ceteraque  vasa 
coquinaria  mundabat  suis  manibus...  ancillulas  eo  tempore  de  donio  emitte- 
bat:  quae  legressae  ipsam  id  agere  vei  egisse  iuvenernnt.  Theod.  VI.  10. 

^)  De  sua  scutella.  Theod. 


3I3_ 

nagy  érdemeket  szerez  magának  irániunk  való  viselete  állal;  de 
elfelediazon  veszélyt,  melybe  bennünket  taszít,  ha  felfuvalkodol- 
takká  leszen  az  állal ,  ha  asztalánál  oldala  mellé  ültet.')  Mire  a 
hercegné  feleié  :  „Ah  !  ha  ez  így  vagyon,  jer,  ölembe  kell  ülnöd;" 
és  azonnal  átkarolván  öt,  mint  monda,  ölébe  ültette.^) 

Türelme  és  szeretete  minden  próbát  kiállóit  ;  misem  ingc- 
relhelte  öl,  vagy  csalhatta  ki  belőle  az  elégületlenségnek  csak 
egyetlen  egy  jelét  sem.  Sokszor  s  hosszasan  társalgott  társnőivel  ; 
szivének  mennyei  édessége  és  vidorsága  áradozott  ezen  bizal- 
mas társalgásokban,  melyek  a  hallgatók  üdvösségére  nézve  sem 
voltak  kevésbbé  hasznosak.^)  De  azt ,  hogy  valaki  elölte  hiú  és 
könnyelmű  vagy  épen  haragos  és  türelmetlen  szavakat  ejtsen  ki, 
nem  türhetle;  ezeket  következő  kérdéssel  szakílá  félbe:  „Ugyan 
hol  is  vagyon  a  mi  Urunk  mostan?"  Ily  kegy-  és  szelídségleljes 
tekíntélylyel  feddette  meg  a  vétkeseket.*) 

Ezen,  látszólag  lealázó  és  szigorú,  de  Isten  elölt  dicső  és 
mennyei  örömekben  oly  termékeny  élet  közepett,  Erzsébet  soha- 
sem feledte  el,  mit  lelke  üdvössége  után  földi  élete  legfőbb 
érdekének  tekintett,  a  szegény  szomorodott  testvérek  vigaszta- 
lását. Miután  már  mindent  megvetett  és  föláldozott,  hogy  annál 
biztosabban  találhassa  fel  Jézust  az  égben  ,  nem  feledhette  el 
annak  e  földön  elszórt  szenvedő  tagjait.  Nem  volt  neki  elég, 
atyai  öröksége  élvezését  annyira  hagyni  a  szegényeknek, 
hogy  még  tulajdon  szükségeire  sem  tartott  vissza  semmit,  miért 
is  lelki  igazgatója  kénytelen  volt  bőkezűségének  gátot  vetni,  ^ 
hanem  még  ügy  mint  gyermeki  éveiben,  a  szegények  nyomo- 


■)  Tu  Domina  in  nobis  tiium  meritum  cumulas,  nostrumque  pericu- 
lum  perpendere  dissimulas  ;  quae  intumescere  possumus,  quod  una  tecum 
comedimus,  étin  tuo  latere  residemus.  Dict.IV-  Ancill. 

*)  Ad  haec  ancilla  ancillarum  Christi  ;  Ecce,  inquit,  oportet  te  in  sinu 
meo  sedere  Theod.  F,  c. 

^)  Sermonibus  aífliiens  dulcíbus  et  jucundis^  et  nihilominus  utilitate 
fecundis.  Ibid. 

*)  Gratiosa  auctoritate  castigavit  dicens;  Ubi  nunc  dominus.^  Ibid. 
—  Sz.  Bonaventura  szerint  pedig,  Ubi  non  est  Dominus  ? 

*)  Nimiam  ei  eífusionem  et  prodigiam  interdixit,  eo  quod  nihil  prorsus 
retineret,  quin  pauperibus  erogaret.  Theod.  VIF,  4.  Quia  mihil  sibi  retinuit 
in  proprias  nécessitâtes  . . .  Quod  illa  ori  proprio  subtrahereí,  tantum  quod 
deficeret  ut  aliis  erogaret.  Dict.  IV,  Ancill.  p  202.3. 


314 


raiban  résztvenni,  testi  s  lelki  sebeiket  behegeszteni  és  gyó- 
gyítani kivánta.  Alig  ért  Marbiirgba,  első  gondja  volt  egy  kóro- 
dat építeni,  melyet  aztán  IX.  Gergely  pápa  meghagyása  szerint 
assziszi  sz.  Ferenc  emlékének  szentelt.  Ezen  főpap,  ki  nem  rég 
avatta  szentté  ez  angyali  embert,  épen  illőnek  hitte,  teste  átvi- 
tele alkalmával  rettenthetlen  királyi  követőjének  egy,  még  be- 
csesebb ajándékot  küldeni,  mint  azon  szegény  köpeny  volt,  me- 
lyet Erzsébet  kevéssel  elébb  annyi  hálával  fogadott,  t.  i.  néhány 
csöpp  vért,  mely  a  sebekből  akkor  folyt  ki ,  midőn  a  szeráf 
Krisztus  bélyegeit  testébe  nyomta.')  Erzsébet  e  szent  adományt 
oly  lélekkel  fogadta,  milyennel  a  pápa  küldte,  mint  az  iránti  sze- 
retete és  azzal  való  összeköttetése  űj  zálogát,  ki  az  emberek  kö- 
zött egész  addig  legközelebbről  követte  az  üdvözítőt  e  vilá- 
gon.^) Nem  vélte  e  becses  szent  ereklyét  jobban  tisztelhetni, 
mintha  azt  az  emberi  nyomorok  menhelyére  teszi,  melyeknek 
hátralevő  napjait  maga  is  áldozni  akarta.  Midőn  e  kóroda 
be  volt  végezve ,  lehető  legnagyobb  számmal  helyzett  oda 
szegény  betegeket.  Azután  két  hü  barátnéja  és  szerzetes- 
társa, Guta  és  Ysentrude  társaságában  naponként  több  órát  töl- 
tött közöttük;  kötözte  sebeiket,  ápolta  őket,  a  rendelt  gyógy- 
szereket ő  nyújtotta  nekik  ,  de  kivált  szenvedéseik  neméhez  és 
lelki  állapotjokboz  alkalmazott  intésekkel  szeretetteljesen  báto- 
rította és  vigasztalta  őket;^)  ez  nem  eredett  csupán  a  szeretet 
bizonyos  ösztönéből,  vagy  a  parancsoló  szükségből,  mely  a  sze- 
gények nyomorai  enyhítését  kivánta ,  melynek  engedelmes- 
kedni látszott,  hanem  mintha  a  szeretet  e  müveiben  utolsó 
módot  keresett  volna  a  már  annyiszor  meggyőzött  testét  felál- 
dozni ;  mert  ö  ezeket  üj  nemű  s  borzasztó  önsanyargatásokká 
változtatta,  és  nehéz  volna  meghatározni,  mi  foglalta  el  inkább 
szivét,  a  felebaráti  szeretet-e,  vagy  a  gyűlölet  bűnös  teste  iránt, 
mely  még  egyedül  választotta  el  őt  isteni  megváltójától.  0  a  sze- 
gényeknek nem  csak  vigasztalójuk  volt,  hanem  még  szolgáló- 
jok  is  lett,  és  nem  létezhetett  oly  dolog,  mely  rá  nézve  kelle- 
metlen, nehéz  vagy  alávaló  lett  volna  ;   mert  előtte  mindegyik- 


I 


i;  Vaddng,  11.216. 

2)    Ut  strictius  confederarct  anncítiani,  ciiltum  et  stúdium,  cet.  Ibid. 

»;  Vita  Rhyt.  §.  32. 


315 

nek  lelke  mennyei  jegyesének  képmása  volt.  Azon  betegek,  kik 
leginkább  undort  gerjesztettek,  és  kiktől  az  egész  világ  vissza- 
vonult és  elfordult,  lettek  az  ö  gondjainak  és  gyöngédségének 
tárgyai;  ezeket  ápolta  ö  királyi  kezeivel.  A  barátság  legszivé- 
lyesb  nyilvánításaival  halmozta  őket ,  fekélyeiket  s  iszonyú  se- 
beiket csókolgatta.  Emlékezetet  haladott  idő  óta  nem  lehetett  hal- 
lani, hogy  egy  halandó  ily  csodával  határos  diadalt  aratott,  da- 
colt érzékei  folott,  és  ennyi  melegséget  és  állhatatosságot  tu- 
dott legyen  egyesíteni  a  legmegasztosabb  önfeláldozással.  Min- 
denki bámulva  állolt  meg  egy  ily  példányélet  látványánál  ,  me- 
lyet egy,  alig  22  éves  királylány^  szabad  akaratból  választott,  és 
melynek  hasonmása  még  a  szentek  életében  sem  fordul  elő  mos- 
tanig, de  a  felülről  jövő  lélek  egész  érélylycl  sugalta  neki  e 
sz.  erőszakot,  melynek  a  menyország  volt  Ígérve.  ') 

De  tetteit,  távol  attól,  hogy  átalános  rokonszenvre  vagy 
helyeslésre  találjanak,  sok^  különben  jámbor  személy  inkább 
még  roszalotta,  mintha  épen  messszire  ment  volna  ;  de  ő  sok- 
kal jobban  megtudta  magát  győzni,  hogysem  az  emberek  véle- 
ményei miatt  visszavonult  volna. "'^)  Egykor  bizonyos  egyházba 
mentekor  egy  szegény  koldussal  találkozott,  s  azt  magával  haza- 
vitte, hol  azonnal  lábait  és  kezeit  akarta  neki  megmosni  ;  de  ezen 
foglalatosság  ez  alkalommal  oly  undort  gerjesztett  benne  ,  hogy 
borzadni  kezdett,  de  hogy  magát  megnyugtassa,  azonnal  így 
szólott  magához:  „Oh,  te  hitvány  zsák,  undorodol  ettől?  tudjad 
hogy  ez  szent  ital."  Ezt  mondván^  megitta  a  vizet,  melyet  hasz- 
nált, azután  monda  :  „Oh  Uram!  midőn  te  a  kereszten  függtél, 
szívesen  ittad  az  ecetet  és  epét;  én  nem  vagyok  méltó  oly  italra, 
segíts,  hogy  jobb  legyek."  ^) 


^)  Circa  hoiTÍdos  ct  foctidoset  oinnibiKs  ubomínatus  iniseros  inaudita 
a  seculis  et  stupenda  feiebatm-  saiicti  spiritus  vehementia,  et  incredibiii  et 
luiranda  commancndi^  contractandij  procurandiqiie  stiidiosissiina  diligentia  .. 
Nulla  scriptura  loqiiitiir  sanctorum  qiiemqiiam  taiita  sedulitate  tantaqiie  fami- 
liaritatesordídissinioriiniiníirinoriini  iinniiinditiasobseqiiiosjsnianibiis  contra- 
ctasse ,  tamqne  indefesso  corde  omnibus  misericordiae  opeiibns  iisque  ad 
mertem  insndasse.   Theod.  I.  VII.  c.  5. 

'3  Apud  quosdani  autem  pios  leprehensibilis  apparuit,  nunc  autem 
tanquam  soi  resplendet.  Ibid. 

')   L)o  gienjg' esso  unsaiiberdass  es  ir  grauAvet.,.  O  du  unreiner  sack 


316 

A  fekélyeseket,  kik  az  emberek  legnagyobb  része  elölt 
borzasztó  nyavalyájok  ragadóssága  miatt  iszonyat  tárgyai  vol- 
tak, ugyanezen  okból  legjobban  szerette  és  leginkább  ápolta. 
0  maga  mosta,  fürösztötte  őket;  függönyöket  és  más  drága  szö- 
veteket vágott  össze,  hogy  legyen  mivel  őket  megtörölni  és  be- 
takarni, mikor  a  fürdőből  kijöttek,*)  ö  maga  vetette  meg  ágyai- 
kat, fektette  le  és  takarta  be  őket  tehetsége  szerint.  0  „Oh 
mily  boldogok  vagyunk  mi,  —  szólott  egykor  komornáihoz,  — 
hogy  így  öltöztethetjük  és  moshatjuk  urunkat!"  Mire  egyik  kö- 
zölök azt  felelte  :  „Meglehet,  hogy  ön,  asszonyom,  jól  érzi  magát 
ezen  emberekkel,  de  nem  tudom,  találkozik-e  még  valaki,  ki 
szint  ily  jól  érezné  magát  mint  ön."  ^)  Konrád  azonban  látván, 
hogy  szeretete  a  keresztény  okosság  határait  áthágja,  megtil- 
totta neki  a  fekélyesek  és  más  betegek  sebeit  érinteni  és  csó- 
kolni, attól  tartván,  hogy  ő  is  ily  betegségbe  esendik;*)  de  ez  elő- 
vigyázat célját  tévesztette,  mert  a  bánat,  melyet  neki  e  tilalom 
okozott,  és  a  parancs,  mely  szivének  határt  nem  ismerő  szánal- 
mával szüntelen  küzdött,  oly  erősen  hatott  rá  ,  hogy  nehéz  be- 
tegségbe esett. ^) 

De  Krisztus  ezen  buzgó  tanítványa  nem  csak  testvérei 
testi  nyomoraira  terjeszté  ki  könyörületet  és  jótéteményeit; 
hanem  leikök  egészségét  és  szellemi  gyógyszereiket  sem  té- 
vesztette soha  szem  elől.  A  testi  ápoláshoz  még  gyakran  szelíd 
intéseket  is  kapcsolt;  gondosan  őrködött  azon,  hogy  a  szegé- 
nyek   lehető  legkorábban   kereszteltessék  meg  gyermekeiket, 


vidersteet  es  dir.^  es  ist  gar  ein  heyliger  geschmack,..  Ilerr  dti  tranckest  an 
den  he)  ligen  creutz  cssich  und  gallen...  Passiónál,  f.  60. 

•)  Leprosos  et  alios  sordidos  balneis  lavabat..,  Velnin  lineuni,  quo 
domus  consiieverat  ornari,  rnpit  et  lînteamina  paupertbus  balneatis  stravit. 
Dict.  IV.  Ancill.  2027. 

2)   Balneatis  stcrnebat,  in  lectos  deponebat   et  tegebat.  Theod.  1.   c, 

3}  Qiiam  bene  nobis  est  quod  Oominnni  nostriim  sic  balneis  lava- 
niiisl...  Tibi,  Domina  bene  est  cum  istis  ;  nescio  si  aliis  ita  est.  Theo- 
dor.  I,  c. 

*)  A  tactil  et  deosciilatione  nlceruni  prohibebat.  Id.  —  Timens  nobilem 
ejus  teneritatem  iníici  vei  conunipi.  Dict.  IV^.  Ancill.  p.  2023. 

*)  Cocpit  iníirniari  nimio  misericordiae  et  conipissîonis  motu  pertur- 
bata.  Ibid. 


317 

továbbá,  hogy  minden  beleg  kérje  és  vegye  föl  a  szentségeket, 
és  pedig  nem  utolsó  órájokban  ,  hanem  mindjárt  a  koródába 
belépésükkor.  Jóllehet  szavait  példájával  mindig  támogatta,  mégis 
gyakran  heves  ellenállásra  akadt  ezen,  a  betegség  állal  felin- 
gerlelt, vagy  az  egyházi  segélyforrásoktól  sok  idö  óta  megfosz- 
tott ellankadó  telkeknél.  De  ö  ilyenkor  szokott  jóságával  a  ke- 
resztény buzgóság  erélyét  is  egyesítette.  ')  A  többi  között  egy 
napon,  egy  vak  beteg  jelentvén  magát  a  koródánál,  fölvétetését 
kérte.  Erzsébet  Konráddal  épen  az  ajtónál  volt;  -)  szívesen  en- 
gedett kérésének  ,  azon  föltétel  alatt,  hogy  betegsége  gyó- 
gyítását a  bűnbánat  itélö  székéhez  járulása  által  kezdje  meg.') 
De  a  vak,  betegsége  és  ezen  intés  által  türelmetlenné  lett,  es- 
küdözni és  szitkozódni  kezdett ,  átkozván  e  babonás  szokáso- 
kat.*) Erzsébet  erre  fölingerülten  söta  leghevesebben  korholni 
kezdte,  mire  azonnal  megbánta  teliét,  s  térdre  borulván,  ott  hely- 
ben meggyónt  Konrádnak. 

Távol  volt  azonban  löle ,  hogy  szeretetét  e  kóroda 
szűk  falai  közé  zárja,  noha  ez  kedvenc  tartózkodási  helye  volt; 
komornál  társaságában  meglátogatta  a  Marburgban  és  környékén 
levő  szegények  minden  hajlékát,  és  ugyanazon  időben  húst, 
kenyeret,  lisztet  és  sok  mást  vitetett  oda,  ^  miket  maga  a 
szegények  között  kiosztott,  ki  szivreható  érdekkel  hatott  be 
kisded  hajlékuk  minden  zugába,  gondosan  megvizsgálta  ruhái- 
kat és  ágyaikat^  hogy  segíthessen  minden  hiányukon.'*)  Elosz- 
totta közöttük  megmaradt  ékszereinek,  u.m.  gyűrűinek,  selyem  fá- 
lyolainak  és  más  világi  drágaságainak  árát ,  melyeket  titokban 
adatolt  el.^)  Még  ott  is  igyekezett  nekik  bizalmasan  szolgálni, 


«)  Ibid.  Theod.  I.  c. 

*)  Goiitigit  prae  foribus  ades^e  cuin  inagistro  Cunrado  fílisabetham. 
Wadding.  II,  220. 

^)  Modo  prius  ageret  de  aniniae  languore  curaiido  per  confessionis  sa- 
cranientum.   Id. 

*)  SuperstitioHas  has  lecipiendoiuni   dicere  conditiones.  Ibid. 

^)  Panes,  carnes,  farinam,  aliaque  victui  necessaria.  Ib.  VI,  10. 

')  Diligenter  lectos  et  vestes  eorum  re.spiciens  visitabat.  Id.  Ibid. 

^)  Occulte  aiireos  annulos^  pepla  serica>  aliaque  \enia  secularia  ven- 
dendo...  Ibid. 


318 

és  legkisebb  kivánságaikat  is  megelőzni.')  Egyszer  bizonyos  hi- 
íícg,  fagyos,  téli  napon,  a  szegény  betegek  egyike  hagymázában 
halat  kivánt  ;  ö  azonnal  egy  közellevö  kúthoz  szaladt,  és  isteni 
kegynökéhez  ily  kéréssel  folyamodott:  „Úr  Jézus  Krisztus,  ha 
tetszik  neked,  adj  nekem  halat  szegény  beteged  számára."  Az- 
után vizet  merítvén,  egy  nagy  halat  talált  abban,  melyet  betegé- 
hez sietve  elvitt.^) 

Ha  ezen  jótékony  kőrútjaiban  oly  betegekre  talált,  kiknek 
nyomoruk,  gyengeségök  vagy  szenvedéseik  azonnali  különös  kö- 
nyörületre méltóknak  látszottak,  vagy  jámborságuk  őket  szemei- 
ben becsesebbekké  tette,  már  nem  csak  koródájába,  hanem  önnön 
csekély  hajlékába  vitte  őket,  hol  egészen  gondjaikra  szentelte 
magát,  és  asztalánál  etette.  Konrád  e  tekintetben  óvást  akart 
tenni,  de  ö  azt  felelte  neki  :  „Oh  nem  !  kedves  tanítóm,  hagyd 
őket  nekem:  gondolj  csak  előbbi  fölfuvalkodottságban  eltelt 
életemre  ;  a  roszat  ellen-orvosszerrel  kell  gyógyítani  ;  most  az 
alázatosak  között  kell  élnem.  E  társaság  számos  kegyelmet  sze- 
rez nekem.  Hagyd  meg  örömemet."  ^) 

A  többi  között  egy  kis  árva  fiút  fogadott  fel,  ki  születésé- 
től fogva  inaszakadt  és  félszemű  volt,  és  több  más  betegség  kö- 
zött folytonos  vérfolyásban  is  szenvedett.  E  szegény  elhagya- 
tott, annyi  nyomorral  halmozott  lény,  benne  többre  mint  anyjára 
talált;  egész  éjeken  át  virasztott  mellette,  s  a  legundorítóbb 
szolgálatokat  teljesítette  körötte,  s  e  fölött  szeretettel  halmozá 
és  legédesebb  szavakkal  vígasztala.  *) 


i)  Quidquid  desideiabanl  paupcrcs  ,  stúdiósé  providebat.  Déposition 
d'lrmengarde,  Dict.   IV.  Ancill.  2027. 

^)  Do  Í7-  sere  gefroren  waz...  Herie  Jhe.su  Christe  i.st  i/.  din  ville  .«»o 
gip  nn'r  vische  dinie  siechen.  Hein».  FritzI. —  Procuiatoreni  suuni  invocans 
Dominum  Jesuni  Chiistunu  Ttieod.  VI,  4. 

^)  Do  sprach  sie  :  Kia  liebe  nein — Wizzet  daz  niir  ir  gémein,  etc. — Dy 
lat  mich  alsus  tiiben.  Cod.  Argent,  p.  201.  Dixit  sibi  necesse  esse,  taliter 
contrario  contrariis  curare.  Ep.  Conr.  ad  Papani. 

*)  Quandoquesex  vicibus  ,  vei  pluries,  ad  hujus  aegritudinis  requi- 
sita  ,  brachiis  sanctis  noctibus  deferens  ,  suis  manibus  sordes  ablue- 
bat  Theodor.  VI.  10.  Eideni  blanJiendo  loquebatur.  Dict.  IV.  Ancill. 
2027. 


3Í9 

Midőn  ez  meghalt,  helyét  egy  fiatal  lány  pótolta,  kit  a  fe- 
kély még-  rendes  alakjától  is  annyira  megfosztott,  hogy  a  koródá- 
ban ki  sem  mert  hozzá  közeledni  vagy  távolról  is  rátekinteni.') 
Erzsébet  ellenben  gyöngéd  tisztelettel  közeledelt  hozzá,  mintha 
a  megváltó  jelent  volna  meg  e  fájdalmak  fátyola  alatt,  és  a  fe- 
jedelemnö  csakugyan  letérdelt  a  fekélyes  lány  előtt,  feloldozta 
saruját,  és  lehuzla  azt  lábairól  ellenkezése  dacára.-)  Miután  se- 
beit megmosta  és  bekötözte,  a  szükséges  gyógyszereket  adta  neki, 
lemetszette  lábairól  és  kezeiről  körmeit,  és  oly  szeretetteljesen 
viselte  gondját,  hogy  a  szerencsétlen  állapota  azonnal  megja- 
vult. Mig  ez  Erzsébetnél  volt,  maga  vetette  meg  ágyát,  sok  órát 
töltött  el  mellette,  és  hogy  szórakoztassa,  játszani  kezdett  vele, 
és  öt  szelid  s  gyöngédségteljes  szavaival  vigasztalni.^)  Azonban 
Konrád  megtudván  Erzsébet  viseletét,  eltávolította  tőle  a  fiatal 
fekélyes  lányt,  félvén,  hogy  a  betegség  ráragadand,  és  buzgalmá- 
nak ezen  túlzásáért  oly  szigorú  vezeklést  rendelt  neki ,  hogy  c 
feletti  bánatát  szükségesnek  gondolta  a  pápa  előtt  kijelenteni.'*) 

De  Erzsébet,  kinek  fáradhatlan  buzgalmát  mi  sem  olthatta 
ki,  azonnal  magához  vett  ismét  egy  gyermeket^  kinek  betegsége 
majd  épen  oly  visszataszító  volt,  mint  a  fekély,  kit  oly  jártas- 
sággal ápolt,  milyent  egyedül  a  szeretet,  a  tudományok  legföb- 
bike  képes  adni.^)  Ezt  egész  haláláig  magánál  tartotta. 

A  fekélyesek  azonban  mindenkor  előszeretetének  és  bi- 
zonyos nemben  irigységének  tárgyai  maradtak,  mert  az  emberi 
nyomorok  közt    ez    volt  az,    mely    leginkább    tüntethette    ki, 


I]  Qiiaindaiii  fetidíssímam  leprosam  et  plenam  iilceribus  et  sanie... 
qiiatn  qiiilibet  a  longe  videré  abhorruit.  Déposition  d'Iiniengaide 
2027. 

'^)  Se  pvosternens  coram  illa  ,  corrigias  calceamentoruin  ejus  sol- 
vit^  et  voliiit  tollere  calceos  ejus,  sed  non  peiniísit.  Ibid. 

^)  Lavabatj  tegebat  et  niedicauientis  fovebat.  .  , .  Unqiies  nianiiiini 
et  pedum  praeeidit, ..  .  Jiicundabatiir  pliirinnini  enni  ea,  et  stravit  iectiini 
ejus  et  dnlcissime  ilii  pauperculae  loquebatur,  et  consolabatur  eam. 
Ibid. 

*)  Q"0  peicep'o  (parcat  niihi  Doniiuus)  quod  veicbar,  eam  inde 
infici    gravissinie  castigavi.  Kp.  Cour,  ad  Papani,  p.    115. 

^)  Ejus  ín  lavando  et  niedicando,  nescio  a  quo  didicerit^  curam 
gessit.  Ep.  Conrad. 


320 

mennyire  képes  ö  életét  föláldozni.  Gérard  atya,  a  ferenciek  né- 
metországi tartományának  rendfőnöke,- ki  Konrád  után  meg-- 
bizottja  és  jámbor  gondolatainak  részese  volt,  egykor  látogatá- 
sára jött,  hosszasan  beszélt  vele  a  sz.  szegénységről,  társal- 
gása vége  felé  igy  kiáltott  föl:  „Ah!  atyám,  mit  szivem  mélyé- 
ből kívánnék,  az  abból  áll,  hogy  mindenben  oly  bánásmódban 
részesülhetnék,  milyenben  egy  közönséges  fekélyes.  Szeret- 
ném, ha  számomra  is,  mint  a  szegény  emberek  számára,  szalmából 
és  szénából  egy  kis  kunyhó  építetnék,  és  annak  ajtaja  előtt 
zsinegre  egy  szekrényke  akasztatnék  föl,  melybe  az  ez  ál- 
tal figyelmeztetett  elmenők  némi  alamizsnát  vethetnének.')  E 
szavaknál  elveszte  öntudatát,  és  az  elragadtatás  bizonyos  nemébe 
esett,  mely  alatt  a  rendfőnök  atya,  ki  őt  karjaiba  felfogta,  sz. 
énekeket  hallott  tőle  énekeltetni  ;  ")  ezután  magához  jött. 

Legyen  szabad  ittten  fölvilágosításűl,  a  szentnek  e  sza- 
vaira, elbeszélésünkbe  néhány  részletet  szőni  arról,  minő  bá- 
násmódban részesültek  a  fekélyesek,  kik  a  kat.  századokban 
szenvedtek.^)  A  vallás  eme  ragyogó  korában  bátran  küzdhetett 
a  társadalomnak,  mely  fölött  korlátlan  hatalmat  gyakorolt,  bár- 
mely bajával,  és  e  legfőbb  nyomorral  szemközt  állott  mindazon 
szelídség  és  szeretet,  melyet  a  hit  és  jámborság  az  emberi  lé- 
lekben ébreszteni  képes.  Ezen  baj  szánandó  anyagi  következ- 
ményeit nem  semmisíthetvén  meg,  legalább  a  morális  kárhozta- 
tást, mely  e  szerencsétlen  áldozatokat  érhette,  lerontotta;  a 
jámbor  megszenteltségbizonyos  nemébe  öltöztette  s  azon  emberi 
fájdalmak  terhének  személyesítői  és  hordozói  gyanánt  tekintet- 
te, melyek  enyhítése  végett  Jézus  Krisztus  a  világra  jött,  és  me- 
lyeket embertársaiknak  könnyebbekké  tenni  az  egyház  minden 
gyermekének  kötelességévé  tette.  A  fekélynek  ezen  korban  bi- 
zonyos szent  jellege  volt  az  egyház  és  hivek  szemeiben  :  Isten 


I)  Sy  lette  mit  iine  von  der  heiligeu  ariniit  mid  s^jrach  :  Ich  beger 
von  allem  heitzen  .  . .  als  eine  andcrn  ussetzigen  nienschen  .  .  .  Cod.  Heí- 
delb.  p.  31.  E:Ik  egy  oly  nemű  kunhóban  történt^  mint  a/t  utóbb  látni 
fogjuk,  mel3'be  bizonyos  vallásos  szertartások  között  azon  bélpoklosok 
vétettek  föl,  kiknek  gyógyitbatlanságát  fölismerni  lehetetlen  vala. 

*)  Ezen  elbeszélések  nagyobb  részét  Brentano  Kelemen  kitűnő 
munkájának  „a  szeretet  leányai"- ról  köszönjük ,  melyben  minden  kor- 
szakon át  gyakorolt  ker.  szeretetről  irt  értekezések  egész  halmaza  olvasható. 


321 

ajándoka,')  különös  kitünletés,hogy  ügy  mondjuk,  az  isteni  fig"yc- 
lem  nyilvános  jele  volt  az.  Normandia  évkönyveiben  olvasható, 
miszerint  egy  igen  fényes  származású  lovag,  Fitz-Giroie  Rudolf,  a 
hódító  Vilmos  hőseinek  egyike,  miután  szerzetessé  lelt,  igen  alá- 
zatosan kérte  az  Istent,  hogy  iránta  való  különös  kegyének  kifeje- 
zéséül gyógyíthatlan  fekélylyel  lepje  el,  hogy  ekkép  bűneit  lerója, 
s  hogy  kérése  csakugyan  meghallgattatott.  0  A  mindenkor  igaz  és 
irgalmas  Isten  keze  megérínte  olykor  egy  keresztényt,  titokteljes 
és  emberi  tudomány  elölt  rejteti  módon  mérvén  rá  csapást,  mely- 
nek elszenvedésében  ö  valami  tiszteletre  méltót  birt.  A  magány,  az 
elmélkedés,  a  visszavonulás  magához  az  Istenhez,  lellek  a  fekély- 
nekszükségeskövetkezuíényei;  de  mindaközl  lestvéreik  szerelete 
és  imái  kisérék  őket  magányukba.  Anyaszentegyházunk  min- 
denkor össze  tudta  egyeztetni  keblének-*)  ezen  boldogtalan  el- 
veteltei iránti  gondosságál  azon  rendszabályokkal ,  melyekel  a 
társadalom  java  szükségesekké  tön  avégre,  hogy  a  tovább  ter- 
jedés megakadályoztassék.  Tán  nincs  egész  liturgiájában  sziv- 
rehatóbb  és  ünnepélyesebb  szertartás  mint  az,  mely  „separatio 
leprosorum"-nak  neveztetik,  mely  szerint  azok  elkülönzése 
hajtatik  végre,  kiket  az  Isten  keze  ért  oly  helyeken ,  hol  a  fe- 
kély esek  számára  nem  voltak  külön  koródák.  Jelenlétében  ha- 
lotti mise  lartatolt,  azután  pedig,  miután  az  eszközök,  melyeket 
magányában  használandó  vala,  megáldattak,  és  a  jelenlevők  az 
alamizsnái  neki  oda  adták,  a  papság  a  kereszt  elövitele  és  a  nép 
kiséretc  mellett  őt  egy  elkülönzött,  neki  lakásul  kitűzött  ,kuny- 


'^  E/i  azuü  kitejczés  ,  mely  a  fekel}  esckrol  köz/.élctt  nyilvános 
okmányokban  cgcs/.en  a  15-ik  szá/.ad  közepe  Iájáig  iiasználtatott.  1541 -ben 
Henrik,  coblentxi  orgonista,  arra  kérte  a  város  tanácsát  :  engedne  fiának 
helyet  a  koródában ,  kit  a  nagyhatalmasságu  Isten  a  lepra  ajándokával 
lepett  meg.  Somit  dem  Uszsatz  von  Gott  dem  allmcchtigen  begabt.  Láss 
más  példákat  Brentanoban   131  I. 

^)  Orderic  Vitai,  l.III.  p.  29,  70.  I.cprévost.  k.  a. 

3)  A  couturi  apátság  okmánytárában  lll-dik  Kelemen  pápa  bnllája 
„dilectis  filiis  leprosis  de  Sabolio"  találtatik  ,  melyet  egyenest  kedves 
gyermekeihez  a  sáblói  fekélyesekhez  1189-ben  intézett,  melyben  nekik  S/.o- 
leszmesben  egy  temetőt  ajándékoz  a  coutnri  apát  ellenszegülése  dacára, 
kitől  a  szoleszmesi  perjelség  függött. 

21 


322 

hóba  vezette.  Ezen  kunyhó  fedelére  az  áldozár  temetöböl  ho- 
zott földet  tett,  mondván  :  Sis  mortiius  mundo  ,  vivens  iterum 
Deo!  —  halj  meg  a  világnak,  hogy  újjá  szülessél  Istennek.  — 
Az  áldozár  azután  vigasztaló  beszédet  intézett  hozzá,  melyben 
megmutatá  neki  a  paradicsom  örömeit  és  az  egyházzal  való  lelki 
közösséget,  melyeket  a  magánybanimádsága  által  bővebb  mér- 
tékben megszerezhet  mint  előbb.  Azután  egy  fakeresztet  állított 
hajléka  ajtaja  elé,  arra  egy  szekrénykét  akasztott  az  elmenők 
alamizsnáinak  befogadására,  mire  mindnyájan  eltávoztak.  Egye- 
dül hiísvétre  jöhettek  a  fekélyesek  is  Krisztus  példája  szerint 
elö  sirjaikból,  és  mehettek  néhány  napra  a  faluba  vagy  városba, 
hogy  a  kereszténység  egyetemes  örömében  részt  vehessenek. 
Midőn  így  elszigetelten  meghaltak,  temetési  szertartásuk  a  nem 
főpap-hitvallók  (Confessores  non  Pontifices)  zsolozsmájával  üle- 
tett  meg. 

Az  egyház  e  gondolatál  minden  gyermeke  megértette.  A 
fekélyesek  a  néptől  a  legédesb,  legvigasztalóbb  neveket  nyer- 
ték; Isten  betegeinek,  Isten  kedves  szegényeinek,  jó  emberek- 
nek neveztettek.  Megemlékeztek,  hogy  maga  Jézus  is  a  Szentlé- 
lektől fekélyesnek  hirdettetett:  Et  nos  putav4mus  eum  quasi  le- 
prosum  ;  ')  hogy  fekélyesnél  volt  mint  vendég,  midőn  Mária  Mag- 
dolna lábait  kente  ;  hogy  a  fekélyes  Lázárt  jelelte  ki  a  választott 
lelkek  példányául  ;  hogy  maga  is  sokszor  ezen  alakban  jelent 
meg  szentéinek  a  földön.'^)  Megjegyzendő,  hogy  a  fekélyességa 
kereszt-hadak  és  a  sz. földre  való  zarándoklás  által  terjedett  el  any- 
nyira  Európában,  és  ezen  eredete  még  növelte  szent  jellegét.  Egy 
lovagrend,  t.  i.  sz.  Lázáré,  Jeruzsálemben  csak  azért  alapítatott, 
hogy  kizárólagosan  a  fekélyeseknek  gondjukat  viselje,  és  nagy- 
mestere is  fekélyes  volt  ;^)  egy  női  rend  is  ugyanazon  városban  e 
célra  szentelte  magát  alamizsnás  sz.  János  koródájában.  A  kirá- 
lyok és  földi  nagyok  is,  nem  csak  Erzsébet  tisztelte   Krisztust 


9  Izaias  53,  4. 

'^)  Lásd  sz.  Gyula,  iX,  sz.  Lco  pápa  és  külüiiöi^eii  Martyrius  szejj 
legendáit,  melyeket  nagy  az.  Gergely    honiiliáíban  elősorol. 

*)  E  rend  sz.  Lajo-s  által  Frankhonba  vitetett  át,  és  későbben  a 
Karmel  hegyről  elnevetett  renddel  egyesi'tetett ,  valamint  Savoyában  sz. 
Móréval. 


323 

Lázár  ezen  ulódaiban  ;  nemes  és  hatalmas  fejedelmek  e  köteles- 
séget koronájok  egyik  kiváltságának  tekintették.  Róbert,  fran- 
cia király,  szünet  nélkül  látogatta  kórodájokat.  Sz.  Lajos  testvé- 
ri szeretettel  ápolta,  minden  kántorböjtre  meglátogatta  őket  és 
csókolta  sebeiket.')  IH.  Henrik, angol  király,  ugyanezttette.  Sibil- 
la,  Flandria  grófnéja,  férjét,  Theodorikot,  1 1 56-ban  Jeruzsálembe 
kisérvén,  azon  idö  alatt,  míg  férje  a  hitetlenek  ellen  har- 
colt, alamizsnás  sz.  János  koródájában  a  fekélyeseket  ápolla.  Egy 
napon,  midőn  e  boldogtalanok  sebeit  mosta,  épen  úgy  mint  Erzsé- 
bet, érzé,  hogy  szive  fölháborodik  ezen  undorító  foglahitosság 
ellen,  de  azonnal,  hogy  magát  megfenyítse,  azon  vizböl,  melyet 
használt,  szájába  vévén,  lenyelte,  igy  szólván  szivéhez  :  „Szüksé- 
ges, hogy  Istennek  az  ö  szegényeiben  tanulj  szolgálni  ;  ez  a  te 
mesterséged,  ha  megkeltene  is  halnod."  Midőn  férje  Palesztinát 
odahagyta,  engedelmet  kért  tőle  ott  maradhatni,  hogy  hátralevő 
napjait  a  fekélyesek  szolgálatára  szentelje.  Fivére,  lU.  Balduin, 
jeruzsálemi  király  kérése  is  a  szeretet  e  hősnőjeéhez  járult; 
a  gróf  sokáig  ellenállott,  nem  akarván  előbb  Sibillától  való  elválá- 
sába beleegyezni,  míg  sógora,  a  király,  egy  megbecsűlhetlen 
ereklyét  adott  neki,  t.  i.  egy  cseppet  Krisztus  véréből,  melyet  ari- 
mateai  József  a  keresztről  levételkor  összeszedett.  Tehát  maga 
tért  vissza  hazájába,  magával  hozván  a  sz.  kincset,  melyet  Brüsz- 
szelben  tett  le,  és  Flandria  jámbor  népe  lisztelve  vette  a  hirt,  hogy 
grófjok,  nejét,  Krisztusnak  és  a  szegényeknek  eladta  ,  és  hogy 
ezen  alku  díja  gyanánt  Istenök  vérét  hozza  magával.-) 

De  leginkább  a   középkori  szentek   tanúsítottak    fenséges 


')  Meg  niiiideiiki  enilcks/ik  Juinvillei  való  társalgására  ;  niidűn  ettől 
kérdc  :  mit  akarna  inkább^  fekélyes  lenni  vagy  halálos  biínt  elkövetnie 
Joinville  azt  felelte,  hogy  inkább  akarna  harminc  halálos  búnt  elkövetr  , 
mint  fekélyes  lenni.  Máskor^  midőn  csak  magok  voltak,  a  sz.  férfiú  barátját 
adott  válaszáért  ekkép  feddé  meg;  Ön  bizonyára  igen  meggondolatlan, 
mert  nem  oly  undorító  a  fekély,  mint  halálos  biínben  lenni,  mert  a  lélek, 
mely  halálos  bíinben  vagyon,  hasonló  az  ördöghöz  ;  és  azért  ueni  lehet  oly 
undok  a  fekély.  Ha  önt  kérném,  mennyire  csak  képes  vagyok,  hogy  ezt 
komolyan  megfontolja,  bizonyosan  inkább  akarná  ,  hogy  fekély  rútítsa  el 
testét,   mint  halálos   bűn   önnek  lelkét. 

*)  Látható  még  Brüsszelben  közel  a  városházhoz  a  ,,sz.  vérről'  elne- 
vezett szép  kápolna,  mely  ezen  ereklye  őrzésére  cpítetett. 

21* 


324 

odaadást  a  fekélyesek  iránt.  Szienai  sz.  Katalin  kezei  örökölték 
a  fekélyt,  midőn  egy  agg  fekélyes  nöt  ápolt,  kit  maga  akart  öl- 
töztetni és  eltemetni  ;  de  miután  áldozatában  egész  végig  állha- 
tatos maradt,  látta  kezeit  tisztülni  és  fehéredni  mint  egy  újszülöt- 
téit, és  gyönyörű  fényt  ömleni  azon  helyekből,  melyek  leginkább  el 
voltak  lepve.  Assziszi  sz.  Ferenc  és  nemes  társnéja  Klára,  alszaci 
sz.  Odilo  ,  lengyelországi  sz.  Judit,  cantorbéryi  sz.  Ödön  és 
sokkal  későbben  xaverii  sz.  Ferenc  és  chantali  Janka  örömüket 
találták,  hogy  a  fekélyeseknél  a  legalábbvaló  szolgálatokat  végez- 
hették. Imáik  gyakran  egy  pillanat  alatt  idéztek  gyógyítást  elő  ■) 
Ezen  dicső  szentek  sorában  foglalt  helyet  már  sz.  Erzsébet 
is,  szivének  Isten  iránti  legyőzhetlen  lüktetései  által,  kit  a  sze- 
gények személyében  szüntelen  képzelt  magának.  És  midőn  hal- 
lotta, hogy  velők  egykoron  a  menny  örök  javait  is  megosztha- 
tandja,  e  földön  mi  sem  volt  képes  könyörületének  hevét,  mely 
szivét  emészté,  enyhíteni,  mi  sem  gyógyítani  eme,  felebará- 
tainak szenvedésétől  beteg  s  marcangolt  lélek  epekedéseit.  '-) 


0  Iq®"  '^o'  ^^  luélyértelmü  iia^Noniány  .s/crÍMt.  melynek  alapja 
különben  a  sz.  irásbaii  rejlik,  a  fekély  a  hun  tökéletes  jelképének  te- 
kintetett, melyet  annakokáért  csak  az  ártatlan  vér  gyógyíthatott  meg.  épen 
ugy,  mint  az  eredendő  bűnt  csak  az  Istenembernek  ártatlan  vére  töröl- 
hette el.  K  hagyomány  a  középkor  számos  legendái  és  költeményei 
közt  találtatik,  és  alapját  képezi  Erzsébet  kora  leghúesb  költeményé- 
nek ,,A  szegény  Henrik^'nek,   melynek   szerzője   HaJtmann  von  der  Ane. 

^)  Ipsa  langnens  eiat  miserationis  affectu  et  in  dolore  compa.ssio- 
nis  intrinsecus  cruciata-  Theod.  VII,  5. 


325 


XXV   FEJEKET. 

Mikepcii    vonakodott  a  kedves  sz.   Krzsebet   atyja    országába    visszamenni, 
hogy    annál  bixtosabbaii    mehessen    mennyek    országába. 

Regnnm  mnndí  et  omneni  orna- 
tum  saeculi  contempsi  propter  amo- 
rem  Domini  mei  Jesu  Christi  quem 
vidi,  qncm  amaví.inquem  credidi, 
qnem  dilexi.  -  Brev.lRom.  Commnne 
sanctarnm  foeminarum. 

In  nidnlo  meo  moríar.  Job.  XXIX. 
18. 

Az  alatta  magyar  király,  a  szegény  betegápoló  Erzsé- 
bet hatalmas  atyja,  ')  Aachenbe  és  más.  a  Rajna  környékén  ^) 
fekvő  egyházakba  zarándokolt  magyaroktól  megtudta  azon  sze- 
gény és  elhagyatott  állapotot,  melybe  lánya  sülyedett.  Elbeszé- 
lek^ mennyire  voltak  megszégyenítve  ,  hallván  hogy  hercegnö- 
jök  mint  él  megfosztva  mindentől,  tisztelet  és  udvar  nélkül.  A 
király  e  hír  által  leveretve,  egészen  a  kónyezésig  megindult, 
panaszkodott  tanácsa  előtt  a  méltatlanságról,  melylyol  lánya  illet- 
tetett, és  elhatározta,  hogy  egy  követet  kiildend,  ki  öt  Magyar- 
honba visszahozza.  ^)  E  küldöttséggel  gróf  Báníit  bizla  meg.  *} 
Ezen  úr  számos  kisérettel  Thüringiába  menvén,  •"*)  először  is 
Warlburgba  jött.  Ottan  Henrik  tartománygrófot  találta ,  kitől 
számot  kért  a  hercegnő  rcndkivűli  helyzetéről.  Az  ifjú  fejede- 
lem így  felelt  neki:,, Az  én  nővérem  egyszerre  elvesztette  eszét, 


'}  Rcx  potens  Ungariae,  patei*  hnjns  panpercniae  tllisabeth...  Theod. 
VI,  8. 

«3   Vita  Rtiyt.   §  33. 

3)  Ibid. 

*}  Kgykorú  irók  e  grófot  Pamiásnak  vagy  Paniásnak  nevezik  ,  mi 
azonban  jónak  véltük  a  nagytekintélyű  Mailáth  véleményét  elfogadni. 

')  Cíini  multo  comitatn.  Theod. 


326 

az  egész  világ  ludja  ;  Ön  maga  is  meg  fogja  látni."  ') 
Elbeszélle  azután  hogyan  vonult  vissza  Marburgba ,  azután  a 
szélsőségeket,  melyeket  itten  véghezvitt,  midőn  csak  koldusok 
és  fekélyesek  közt  akart  lakni ,  és  más  eííéléket.  Megmutatta  a 
követnek,  hogy  Erzsébet  szegénysége  egészen  önkénytes  ,  és 
hogy  önnön  részéről  mindannak  birtokát  biztosította  neki,  mit 
csak  kívánhatott.  A  gróf  nagy  csodálattal  Marburg  felé  indult. 
Midőn  odaért,  tudakozta  a  vendégfogadóstól,  kinél  megszállt,  mit 
kelljen  gondolni  azon  nőről,  ki  Erzsébetnek  neveztetik,  és  Ma- 
gyarhonból jött  azon  országba;  miért  él  ily  nyomorban  ;  miért 
hagyta  el  a  férje  családjabeli  hercegeket;  és  hogy  volna-e  va- 
lami,  mi  homályt  vethetne  rá.  )  —  0  egy  igen  áhítatos,  erény- 
teljes  nő,  —  felelt  a  fogadós,  --  ő  oly  gazdag,  milyen  valaki 
csak  kívánhat  lenni,  mert  e  város,  egész  kerületével  együtt, 
mi  nem  csekélység,  az  ő  tulajdona;  és  ha  akart  volna,  sok 
fejedelemhez  mehetett  volna  nőül.  De  nagy  alázatossága  követ- 
keztében akar  ily  nyomorűltan  élni  ;  e  város  egyetlenegy  házában 
sem  akar  lakni,  hogy  közel  lehessen  a  koródához^  melyet  épí- 
tetett,  mert  e  világnak  minden  javát  megveti.  Az  Isten  nagy  ke- 
gyelmet adott  nekünk,  midőn  e  jámbor  .nőt  hozzánk  küldötte. 
Mindazok,  kiknek  már  dolguk  volt  vele,  megvallják,  hogy  üdvös- 
ségökre volt.  Sohasem  szűnik  meg  a  szeretet  müveiben;  ő  na- 
gyon tiszta  életű,  szelíd,  könyörületes  ,  de  főkép  alázatosságá- 
ban  mindenkit  fölülhalad.  ^)  A  gróf  azonnal  hozzá  vezettette 
magát  a  fogadós  által.  Ez  előre  bemenvén,  monda  :  Aszszonyom  ! 


')   Meine  Schwester  Ellsbet!ien  .  ,  .   die  ist  aller  Welt  tuen'iin    wer- 
den  . . ,  Passiónál,  f.  62.  Stultissimaiii   lilisabeíh  ..,  Koclij  Festung  Wart- 


burg. 


■-)    Und  fraget  den  wirt  der  mére 

AVy  es  unib  dy  frawe  were 

Dy  Klisabet  were  gênant 

Und  dar  komnien  ans  Hungerniandt... 

Ob     sy    das  lyes   ninb  ire  nnere...  — 

Vita  Rhyt.   1.  c. 
3}  Sy  is  fronim    nnd   aller   tngend  woll.... 
Und  wollte  sy  das    habén   gebabt 
So  wurden  ir   reicher  furatén  saet... 
Wan  Got  der   thut  gntlich   dyser  stadt 
Dy  eine  solche  fromme  Frau   hat.  . 
Von  guten  werken   sy    niininier  geruwet 


327 

íme  itt  vágynak  barátjai ,  kik  fölkeresni  jöttek  önt,  s  mint  hiszem, 
hogy  önnel  szóljanak.  ')  A  követ  belépvén  a  hajlékba  ,  és  lát- 
ván királya  lányát  fonás  közt  rokkáját  kezében  tartani,  annyira 
meglepetett  ennek  láttára,  hogy  keresztet  vetvén, könyezni  kez- 
dett. -)  „Azután  fölkiáltott  :  ,, Látta-e  már  valaki,  hogy  egy 
királylány  gyapjút  font  volna"!  ■^)  Azután  melléje  ülvén,  elbe- 
szélte, hogy  atyja  küldte  öt  fölkeresni,  és  visszahozni  szülőföl- 
dére ;  Ígérte  neki,  hogy  ott  mindazon  tiszteletben  részesülend, 
mely  öt  illeti,  és  hogy  a  király  öt  mindig  legkedvesebb  lányá- 
nak tekíntendi.  De  Erzsébet  nem  hajlott  kérésérc  :  ^, Kinek  te- 
kint engemet?  —  monda,  —  én  nem  vagyok  egyéb,  mint  egy 
szegény  vétkes  nö ,  ki  sohasem  engedelmeskedtem  Istenem 
törvényének  úgy,  mint  kellett  volna.  *)  —  ,,Ki  hozta  önt  e 
nyomorült  állapotba?"  ^)  kérdé  a  gróf.  Senki,  feleié  Erzsébet,  ha- 
csak menyei  atyám  véghetlenül  gazdag  fia  nem,  ki  példájával  ta- 
nította a  gazdagságot  megvetni,  és  a  szegénységet  a  világ  min- 
den országa  fölött  keresni.  *^)  Ezután  elbeszélte  egész  özvegyi 
életét  és  szándékát  élte  hátralevő  részére  nézve,  és  biztosította, 
hogy  nincs  oka  panaszra  senki  ellen,  hogy  semmiben  sem  szen- 
ved hiányt,  és  hogy  tökéletesen  boldog.  "^3  De  a  gróf  mindig 
kívánsága  mellett  maradt  :  ,,Jöjön,  nemes  királyné,  —  monda, 
jöjön  velem  kedves  atyjához,  jöjön,  bírja  királyságát,  ön  örök- 


Si  ist  keiisch  barmhertzig  luid  gutig 

Und  ubir  allé  fraAven  secht   demutig.  — 

Ibid. 

')  Der  wirt  sprachFraw  ewer  frennde 

Dy  sínt    hier /(i  euch  komnien... 

2)  Invenit  ftiiani  Doiniui  siii  regis  se  Iciitcin  ait  cvdiitn  et  lanam  iiere. 
Kt  prae  admiralioiies'giio  se  crticis  cansignins  ..  Theod.  I.  •*.  l)o  wcne}  te  er 
mid   ílehete    —  Rothe,  p.    1735. 

')  Acclamavit  :  Nmnqiiid  hacteniis  visuiii  est  filiain  rcgis  laiiaiii  tu- 
saié ?   Thcod. 

*)  Wer  wollcn  ir  wciieii  der  icb  sey  :  ich  biu  eiii  arme  sunderin 
mid  hab  die  gebot  meines  Gottes  nie  alsich  von  recht  soi.  —  l'assional,  í".  t>2. 

^)  Wev  ist  der  jenige,  etc..  ?  Diess  hat  niemand  andei'st  gethan 
als  der  reicheate  sohn  des  hinilischcn  VVatters  welcher,  etc.  —  Kochem,  p.  S26. 

«)  Vita  Rhyt.  l.  c. 

'3  Du  edie  koenígin  far  luit  uns  heim  zn  deinem  Iiebcn  vater  und  bc- 
8ity.  dein  reich  ini.l  sein  erb.  Do  sprach  sie  :  ich  hoflf  ich  besitz  meines  va- 
ters  erb  nnsers  Iiebcn   llerrn  .1.  C.  in.  ewikeit.  —  Passiónál. 


328 

ségét."  —  „Roménylom,  —  viszonzá,  —  hogy  már  birom  atyám 
örökségét,  t.  i.  a  mi  szeretett  urunk  Jézus  Krisztus  örök  irgal- 
masságát."   ')    Végre  kérte  a  követ,  hogy  atyján  méltatlanságot 
ne  kövessen  el  ily  élet  által ,  hogy  ne  szomorítaná  meg  ilyen, 
születéséhez   méltatlan  viselet  állal.  ,, Mondja  meg  uramnak  és 
atyámnak,  —  szóla  Erzsébet,   —  hogy  én  bolgogabbnak    érzem 
magamat  ezen  megvetendő  helyzetben,  mint  ö  királyi  fényében, 
és  hogy  épen  ne  szomorkodjék,  hanem  inkább  örüljön,  hogy  va- 
gyon egy  gyermeke  az  ég  és  föld  nagy  királyának  szolgálatában. 
Csak  egyetlen  dolgot  kivánok  tőle  e  világon  ,  hogy  imádkozzék,  és 
imádkozlasson  érettem;  én  is  míg  élek,  érette  imádkozni  fogok. 
A  gróf  látván ,  hogy  minden  eröködése   hasztalan ,  mély 
fájdalommal   hagyta   el  öt.  A  magyar  király   lánya  pedig    elő- 
vette ismét  rokkáját,  boldognak  érezvén  magát,  hogy  előre  már 
valósíthatja  az  egyház  azon  fenséges  igéit,  melyekkel  tiszteli  azo- 
kat, kik,  mint  ő,  e  világon  mindenről  lemondtak.  A  világ  biralmát 
és  minden  fényét  megvetettem  az  én  Uram  Jézus  Krisztus  sze- 
retetéért,   kit  láttam,  szereltem,  kiben  hittem,  kit  kedveltem.  -) 


XXVI.  FEJEZET. 

Miliëpeii  osKtuKa  el  a  kedves  sa.    Kr/scbct  egész  jegyho/.oma'jíva't  a  szegé- 

11}  el\  közölt 

8i   doderít  hoüio  uMincni  .substantiani    doniiis    ejii^i 
pro    dilictione,   qnasi    nihi)  despiciet  ean».  — 

Cant.  8.  7.  -; 

Calore  charitatis 
Calefacti  pauperes 
Jiixta  primas  nuditatis 
Lactantnr  imniemorcs. 

Sz,   Erzsébeliől  szóló   régi   ének  a  domokosiak 
breviáriumában. 

Ámbár  Henrik  tartománygróf  meg  volt  győződve  Erzsébet 
esztelenségéről,  mégis  kötelezettnek  hitte  magát  önkénytesen 
neki  tett  Ígéretei  teljesítésére;  a  pápától  való  félelem,  ki  Erzsébet 

0  Sa"-et  meinení henn  vater  dass  ich  in  dieseni  nieineni  veracchtli- 
chem  stand  bcsser  zntrieden  seye,  etc.  ,  Kocheni. 

2)  Biev.  Hot».  lesponsorinni  in  officio  de  sanctis  foeniinis. 


329 

pártfogójává  telle  magát,  és  marbiirgi  Konrád  befolyása,  ki  ö 
felette  ép  oly  hatalmat  gyakorlott,  mint  Erzsébet  férjére,  La- 
josra, sokban  elősegíthették  e  hűséget.  ')  Elküldte  tehát  az 
500  márka  ezüstöt,  melyet  igért  neki,  Wartburgból  elutazása- 
kor, új  lakása  fölszerelésére.  ')  Gazdagságának  növekedése  a 
szeretetteljes  fejedelemnére  kedvező  alkalom  volt  régóta  táp- 
lált szándéka  valósítására,  t.  i.  lemondani  tökéletesen  min- 
denjavának lerhéröl,  melyeket  meg  kellett  tartania,  jóllehet 
mit  sem  élvezett  belőlök.  Pénzzé  tette  egész  jegyhozományát, 
melyet  sógora,  a  keresztes  lovagok  visszatérése  után,  kénytelen 
volt  kiadni,  mely  közel  2000  márka  ezüstöt,  akkor  igen  neve- 
zetes összeget  tett.  ^')  Kincseinek,  egy  jámbor  életirója  mon- 
dása szerint,  e  rövid  halandó  élettel  egyező  állhatatlanságot 
akart  adni,  hogy  ez  által  annál  biztosabban  érje  el  az  örök  élet 
állandó  boldogságát.  '')  Eladatta  továbbá  drágaságait  és  éksze- 
reit, melyek  megmaradlak  azokból,  melyeket  szülői  vele  együtt 
Magyarországból  küldtek;  a  többi  között  arany-  s  ezüstedé- 
nyeket, araranynyal  kivarrt  szöveteket,  és  más,  nagy  árú  drága- 
kövekkel kirakott  tárgyakat.  ^)  A  pénzt,  mely  ezen  tárgyakból 
bejölt,  valamint  jószágai  jövedelmeit,  különféle  alkalommal  a 
szegények  közölt  kiosztotta,  és  pedig  oly  pazar  bőkezűséggel, 
hogy  ez  állal  sok  méltallanságot  okozott  magának  azok  részé- 
ről, kik  segítségére  nem  szorullak;  fönhangon  tékozlónak,  pa- 
zarlónak, de  főleg  esztelennek  neveztetett.'"')  De  ö  épen  nem  indult 
meg  ezen  beszédekre,  és  úgy  találta,  hogy  ezen   mulandó  földi 

0   Tlieod.   VII.  I. 

2)  Rothc,   p,   1730. 

')  Fere  duo  miilia  luan-aniin    (jnae.  pro  sna  dote    habiiit.   Dict.  IV 

Ancill,  2022 

*)  Oninia  (piae  habtiit  vendidit,  pro  rebiis  siiae  dotis  immobilibna  rcs 
petcns  et  acceptans  mobiles,  mobilém  per  mortem  se  cognoscens.  de  mobi- 
libiis  sibi  satagens  actenia  et  immobilia  promovere.   Theod.  I.  c. 

■^3  Si  qiia  ei  residiia  fiieiant  ornaineiita  quae  in  sua  tradtictione  de 
domo  patris  sui  regis  Hungáriáé  attulerat,  aurea  et  argentea  vasa  pl<i- 
i'ima,  sericos  pannes  auro  intextos,  pretiosos  et  nniltos  ,  et  corporis  or- 
natum  ex  auro  copioso  et  genimis  nobilissiinis  regaliter  fabrefactum.  Dict. 
IV  Anc.  2022. 

")•  Proptcr  quod  reputabant  eani  dissipatricen»  et  prodigam,  et  cuncti 
appellabant  eam  insanam.    Theod.  I.  c. 


330 

javak  föláldozása  által  igen  olcsó  áron  szerezheti  meg*  magának 
az  (^mber  az  örök  üdvösséget.  ')  Midőn  a  Henriktől  küldött  500 
márka  ezüstöt  kezéhez  vette,  azonnal  elhatározta  magában, 
hogy  azt  egyszerre,  ugyanazon  egy  napon  kiosztandja  a  szegé- 
nyek között.  Hogy  szeretetének  rendelkezésére  álló  összegéhez 
mért  kiterjedést  adhasson,  Marburg  környékén  25  mfre  min- 
denütt kihirdette,  hogy  a  szegények,  egy  meghatározott  napon^ 
Wehrdához  közel  eső  helyen  gyűljenek  össze,  hol  ő  maga 
önkénytes  szegénységének  első  napjait  töltötte.  A  meghatáro- 
zott napon  több  ezer  mindkét  nemű  koldus,  vak,  béna,  beteg  és 
szegény  jelent  meg;-)  ezenfölül  még  sok  olyan,  kik  e  csodás  lát- 
ványt szemlélni  akarták.  Hogy  e  nagy  sokaság  között  a  rend 
fentartassék,  és  a  kiosztás  igazságosan  történjék,  a  nagy  mér- 
lékben  lürelmetlen  és  rendetlen  szűkölködők  között  elég  számú 
hivatalnokokat  és  izmos  szolgákat  állított  oda  a  herczegnö,  azon 
meghagyással,  hogy  mindenkit  azon  a  helyen  marasztaljanak,  me- 
lyet elfoglalva  tartott,  nehogy  némelyek  módottaláljanak,  más  sze- 
gények hátrányára, kétszer  nyerni  alamizsnát.  ^)  Meghagyta  to- 
vábbá, hogy  mindazoknak,  kik  e  rendszabályokat  áthágandják, 
bajok  azonnal  vágassék  le.  Egy  fiatal,  Hild-egarde  nevű  lánynak, 
ki  gyönyörű  hajával  a  többi  között  kitűnt,  habár  azért  távozott, 
hogy  beteg  nővérét  ápolja,  marburgi  lányok  szokásaként  vál- 
lára omló  szép  haja  levágatott.  *3  A  fiatal  lány  látván,  hogy  így 
bánnak  vele,  sirni  és  fönhangon  jajgatni  kezdett,  és  bizonyítani 
ártatlanságát.  ^)  A  fejedelemnéhez  vezettetett  tehát,  ki  szeren- 
csésnek nevezvén  öt,  hogy  haját  elvesztvén,  ezentúl  a  táncban 
és  világi  vigalmakban  részt  nem  vehet,**)  a  szentek  sajátos  indu- 
latával kérdezte,  váljon  nem  volt-e  szándéka  valaha  jobb  élet- 
re? „Már  régóta  akartam  szerzetesöltönyt   felvenni,   és  maga- 

•)  Divitiis  in  omnibus  eleeniosynaiiun  opibiis  expensis  emit  regniiiii 
aeternae  sahitis.  Thes.  nov.  de  Sanctis.  serm.   i55. 

^)  Paiipermn,  debilium,  caecoiuni  et  alionini  eg-entimn  infiiiiter 
iitriusqiie  sexiis  midiqiie  mnltitiido  .  .  .  Theod.  VIÍ.  2, 

^)  Siqnis  de  loco  siiigeret,  vei  aliis  praejiidiciiini  faciens  eleemo- 
synam  iterato  accipere  praesiimeret.   Ibid. 

')  Ezen  szokás  egészen  a  XV^III.  századig  tartott,  P.  Kochem, 
p.  827. 

•')  Coepit  adwlesceiitula  alta  voce  ejiilarc.  Theod, 
^)  Bene,  inqiiit,  pro  eo  factuni  est,  his  capillis  choreas  de  caetero 
non  freqíientabit.    Ibid, 


331 

mat  az  Úrnak  szentelni,  felelt  Hildegarde;  de  a  nagy  áldozat, 
melyet  szép  hajam  elvesztése  állal  kellett  volna  hoznom,  visz- 
szalarlott.  ')  E  szavakra  Erzsébet  örömtelién  fölkiáltott  :  ^.Job- 
ban  örvendek  tehát,  hogy  levágták,  mini  ha  fiam  római  császárrá 
választatott  volna.  *'')"  Magához  vette  tehát  azonnal  a  szegény 
fiatal  lányt,  ki  az  akaratlanul  nyert  meghívásnak  engedve,  a  fe- 
jedelemné  koródájában  a  betegek  ápolására  szentelte  magát. 

Ezalatt  az  alamizsna  kiosztása  a  nagy  sokaság  között  a  leg- 
nagyobb renddel  hajtatolt  végre  azon  hü  és  biztos  emberek  által, 
kiket  Erzsébet  ezen  lisztre  rendelt.  A  kiosztásnál  ö  maga  ügyelt 
föl,  rendről  rendre  ment,  és  fejér  lepellel  körülövezve  szolgált 
a  szegényeknek,  úgy  mint  Jézus  Krisztus  tanitványainak.^)  E  nagy 
embersereg  közölt  járt,  örvendvén  és  boldognak  érezvén  magát 
azon  szerencsén,  melyet  ö  terjesztett;  tiszta,  nyugott  arccal, 
örömtelt  szivvel  intézte  szelid,  szeretetteljes  szavait  kiváltképen 
az  idegen  szükölködökhöz,  kiket  most  először  látott;  szánalmát 
szelid  vidorsággal,  halár  nélküli  bőkezűségét  mennyei  egyszerű- 
séggel egyesítvén,  látta,  hogy  az  líj  nyomort  mindenütt  új  vi- 
gaszszá  változtatta.  Ezen  király-lány  most  látta  végre  magát 
azon  udvarban,  mely  neki  egyedül  tetszett;  valóban  királyné 
volt  ö  e  napon  irgalmassága  által,  úgy  volt  a  szegények  e  nagy 
hadserege  között,  mint  egy  hatalmas  királyné  trónjában,  '')  és 
nyomorult  öltönye  dacára,  naphoz  hasonlón  ragyogott,  öltözete 
pedig  hófejér  volt  azok  szemeiben,  kiknek  nyomorukat  eny- 
hítette.^) 

Midőn  az  éj  beálllával  az  500  marka  ezüst  ki  volt  merítve, 
és  a  hold  teljes  fényében  ragyogott,  '')  a  szegények  különféle 

I)  Diiduni  Domiiio  in  habita  religiuiiis  fainulatuin  exhibiiisseni,  si 
iiuii  iiie  tantuni  caesariei   lucac  claritas  ptilchei  rima  deiectasset. 

^)  Fins  igitur  gaudeo  de  tiioruni  praecisione  capiHorum  qnani  de 
íiiií  mci   gavisnra  forem    in    Roiuaniiin    iujpeiatoreni    provectione.    Tlieod. 

')  Ad  siniilitiidineiu  Dotniiii  liiitco  síiccincta  per  ordinem  tiansi- 
bat  et  ministrabat  eis.   Mss.  Holland.  Hrnx. 

*)  Stabat  piedio  regina  gloiiosa  et  incJyta  ,  vultn  placido,  coide 
jncnndo,  miserans  in  hilaritate,  tribnens  in  sinipliritate.  Ibat  snccincta 
inter  iniseros  consolatrix  ntiserornni.  Gandcbat  in  cxercitn  pauperuin 
filia  piincipis.  Gratulabatnr  in  advenis  et   pnpilli.s  .  .  .  Theod. 

^)  Do  erschinen  iie  Meider  als  die  snn  nnd  waren  weiss  als  dcr 
schnee.   Passión,   f.    61. 

6)  Luna  clara  Inceute.  Dict.   IV.  Anc.   202G. 


332 

helyen  levő  tűzhelyeikhez  visszaindullak;  de  sok  gyönge,  beteg,  kik 
nem  mehettek  azonnal  el,  a  kóroda  és  szomszéd  épületek  minden 
zugát  elfoglalá  az  éjt  olt  töltendő.')  Erzsébet  hazamenvén,  észre- 
vette azt,  és  kimeríthetlen  könyörületétöl  indítatva,  azonnal  mon- 
da komornáinak:  „íme  a  leggyöngébbek  hátramaradtak!  adjunk 
nekik  még  valamit.  "'^)  És  azonnal  mindegyiknek  hat  kölni  pénzt 
adott,  nem  akarván  engedni,  hogy  a  közlük  találkozó  kisgyerme- 
kek a  többieknél  kevesebbet  kapjanak.  ^)  Ezután  kenyeret  ho- 
zatott, melyei  közlük  bőven  osztott  ki.  Végre  monda:  „Én  e  sze- 
gényeknek teljes  vendégséget  akarok  adni,  gytíjtassék  nekik 
tüz/^*)  Meghagyása  szerint  tüzet  gyújtottak  mindenütt,  hol  meg- 
száltak;  lábaik  megmosatván,  illatos  szerekkel  megfüstöltet- 
tek.  A  szegények  e  jó  ellátást  látván,  fönhangon  vigadni  és  éne- 
kelni kezdtek.  Erzsébet  látván  e  vigságot,  egyszerű  s  gyen- 
géd szive  mélyében  megindult  és  örömtelten  kiáltott  fel:  „Jól 
mondtam  nektek,  mennyire  csak  lehet,  boldogokká  kell  tenni 
az  embereket."  S  azonnal  ment  örömükben  részt  venni.  ^) 

Ti  szent  és  gyöngéd  lelkek,  tanulmányoztátok  tehát  és  is- 
meritek a  gyönyörteljes  titkot,  t.  i.  mások  boldogságának  tit- 
kát; ti  tinnenmagatok  iránt  oly  szigorú  kem-ény  lelkek,  egész 
teljeségében  megismertétek  ez  édes  tilkot.  Ti  a  földi  szeren- 
csét, melyei  tökélyescn  megvetettetek  és  tulajdon  éltetekből  ki- 
zártatok, szegény  testvéreitek  számára  nemes  állhatatossággal 
megszerezni  igyekeztetek.  0  mily  boldogok  vagyunk  mi,  ha 
meggondoljuk,  hogy  az  égben,  hol  ily  hő  szeretetetek  jutalmát 
veszitek,  hivek  maradtok  azon  hü  és  kegyes  gondossághoz, 
melytől  szivetek  e  földön  buzgott!  és  mily  jó  tu  Inunk,  hogy  a 
szegény  lelkek,  kik  titeket  segítségül  hivnak,  szükségeikben  és 
szomorúságaikban  el  nem  hagyatnak  e  kimeríthetlen  k  gyeiéitől  ! 

9  Quiqne  in  angiilis  et  in  sepibiis  tiospitalis.    Theod. 

^)  Ecce  debilioies  remansenint,   adhiic  demus  illis. 

^)  Et  noliùt  quod  pneris  nuniis  daretnr.  Ibid. 

*)   Volmniis  islis  facere  plenani  jucnndit-iten».  Fiat  ergo  cis  ignis.  Ibid 

^3  Coepenmt  cantare  pauperes  et  bcne  se  habere...  fcicce  dixi 
vobis,  qiiod  laetos  deberemns  facere  homines ,  . ,  et  ipsa  gaudens  erat 
cum  ga'identibiis.  Ibid. 


333 


XXVII.  FEJEZET. 

Mikepeii    tannlía    u    KímIvis    sz.    Fj/-sél>et    Konrádtól    akaiulját    mindenben 

meggyőzni. 

Melior  est  obedientia  qiianj  vi- 
ctima.   I.   Reg.   15,  22. 

Vae  illis,  qui  rum  parvulis  Iki- 
miiiare  se  spoute  dedignantur, 
qnoniam  luimiiis  janiia  regni  coe- 
lestis  eos  non  admittet  intiaie. 

Imit.   L.  III.   C.   08. 

Azt  hilietnök,  liogy  már  mi  sem  hiányzik  abbó!,  miszerint 
Erzsébet  a  célt,  melyet  magának  oly  bátran  kitűzőit^  t.  i.  az  Isten 
és  Istenben  felebarátja  szeretetét^  a  világról  és  javairól  töké- 
letes lemondása  által  tökéletesen  elérte.  De  a  keresztény  tö- 
kéletesség e  csodás  utján  még  sok  reltenlö  akadálylyal  kellé 
küzdenie,  sok,  és  e  között  még  a  legnehezebb  győzelmet  arat- 
nia. Nem  volt  neki  elég  a  világot  és  mindent  mi  őbenne  eh- 
hez tartozhatott^  legyőznie:  még  önnönmagát  is  meg  kellé  győz- 
nie az  emberi  gyarlóság  legerősebb  menhelyében,  önnön  aka- 
ratjában. Kellett^  kogy  ezen  akarat,  bármily  tiszta  volt,  bár- 
mennyire vágyott  a  mennyország  ulán,  bármenyire  volt  ment 
minden  földi  dologtól,  már  semmiben  se  emelje  föl  magát  ön- 
nön erejétől,  hanem  hogy  gabonával  teljes  kalász  gyanánt 
az  Isten  akaratjánnk  leggyöngébb  lehelete  előtt  meghajoljon, 
míg  a  mennyei  arató  őt  az  örökkévalóságnak  l(U\ratja. 

Az,  kit  a  hivck  közös  atyja  ezen  drága  lélek  vezetésével 
különösen  meg  bizott,  marburgi  Kondrád  volt,  ki  méltányolni 
tudta  benne  mindazt,  mi  őt  az  Isten  szeretelére  képessé  tette  ; 
elhatározta  tehát,  hogy  őt  az  evangéliumi  tökéletesség  legfőbb 
fokára  oly  utón  vezetendi,  mely  korunk  legtöbb  keresztényé- 
nek szokásával  és  gondolkodás  módjával  bizonyára  ellenkeznék, 
mi  azonban  sem  zugolódást,  sem  meglepetést  nem  keltett  a  gyer- 
mekded egyszerűség  eme  korában,  mely  föltétlenül  adá  át  ma- 


334 

gát  —  legalább  szándékban  —  mindannak,  mi  a  lelket  az  Isten- 
hez visszavezeti  és  láncolja.  ') 

Nem  akarunk  azonban  ez  által  mindent  egyenesen  helye- 
selni és  igazolni,  mit  Konrádnak  dicső  vezeklöje  iránti  eljárásáról 
mondottunk  :  jellemének  hevessége,  melynek  áldozata  is  lön,^) 
öt  sokszor  a  keresztény  mérséklet  határain  túl  ragadhatta;  de 
minthogy  ezen  eljárás  a  keresztény  áhítatosság  minden  korában 
számos  példa,  és  több,  szent  hirben  álló  szerzet  szabályai  által 
helyeselve  vagyon;  jobbnak  véljük  a  nevezeit  férfiú  birálgatá- 
sánál  egyszerűen  eléadni  ezen  ritka  hercegnő  legbensőbb  meg- 
alázkodása!, ki  büszke  volt  fejét  az  isteni  szeretet  igája  alá  hajt- 
hatni és  mindenben  annak  nyomait  követhetni,  ki  engedelmes 
volt  érettünk  egészen  a  halálig, 

Konrád  tehát  föltéve  magában  ,  hogy  Erzsébet  lelkében 
elfojtandja  és  megsemmítendi  az  emberi  tetszelgés  azon  utolsó 
szikráját  is,  melyet  az  még  magában  rejthetett;  az  egészet  az 
által  kezdé  meg,  hogy  akaratját  támadta  meg  mindabban,  mit  leg- 
jogosabban  cselekedhetett,  és  legkedvesebben  végzett,  l.  i.  az  ir- 
galmasság müvei  gyakorlásában. 

A  fejedelemné  szivére  nézve  elég  kegyjellen  féket  vetett, 
midőn  bőkezűségét,  melynek  legfényesebb  példáit  elő  fogjuk  szám- 
lálni, megakasztotta, megtiltván  neki,  hogy  semmiféle  szegénynek 
egy  kispénzűéi  többet  ne  adjon.  Mielőtt  Erzsébet  e  kemény  meg- 
szorításba beleegyezett  volna,  azt  különféle  módon  igyekezett 
kijátszani  anélkül,  hogy  az  engedelmességet  egyenesen  megta- 
gadta volna.  Csakhamar  új  pénzt  veretett,  már  nem  rézből, 
hanem  ezüstből,  melyek  mindegyike  egy  országos  schillinget 
tett,  )  és  azokat  a  közönséges  pénzzel  egyenlő  módon  osz- 
totta  ki.   Midőn  azonban  a  rendkívüli   bőkezűségéhez    szokott 


t)  Inlelh'gens  vir  priitleiis  di.scípiilain  Chiisti  ad  snnimac  perfectio- 
nis  Cilimen  velle  coiisceiidere,  oiinie,  qiiod  ab  hoc  propjsito  letardare  eaiii 
putavitamovere,  et  qiiod  promovere  credidit,  studuit  adhibere,  Theod.  VI.  0. 

2)  i233-ban  bizonyos  nemes  lovagok  általj  kiket  szakadárok  gyanánt 
igaztalanul  megszüntetett,  megöletett.  Gyilkosainak  9.  Gergely  pápa  csak 
igen  szigorú   bűnbánat  föltétele  alatt   adott  fölmentést.  V.  Bullar.  Rom.  t.  i. 

3)  Ez  legalább  átalános  hagyomány,  mely  egy,  több  szá/ad  óta 
létező  ezüstpénz  nevén  alapszik  „Elisabethen  pfennigé,  Elisabethen  hel- 
ler*'  milyeneket  még  több  pénztárban  láthatni.  Liebknecht.  p.  55.  Hap. 
pel.  Concio  II.  Justi. 


335 

szegények  szűk  adományai  ellen  panaszkodtak,  azl  monda  ne- 
kik: „Meg  vagyon  tiltva  nekem  egyszerre  egy  ptínznél  töb- 
bet adnom,  de  nincs  megtiltva  mindannyiszor  adnom,  ahány- 
szor visszajöttök.  ')  A  szegónyek  nem  is  késtek  e  tanácsból 
nyereséget  húzni;  és  miután  alamizsnájokat  egyszer  meg- 
kapták, megkerülték  egyszer-kétszer  a  kórházat,  s  ismét  jöt- 
tek kérni,  a  fejedelemné  adott  is  mindenkor;  és  e  cselt  végte- 
l(Miszer  ismételték.'-)  Konrád  azonban  a  helyett,  hogy  aker.  sze- 
retettől égö  léleké  cselfogásán  megindult  volna,  gyakran  egészen 
az  arculcsapásig  hagyta  magát  irányában  haragjától  ragadtatni  ;  de 
ö  e  méltatlanságokat  örömmel  tűrte,  mert  már  régen  kivánt  ré- 
szes lenni  azon  méltatlanságokban,  melyeket  isteni  megváltója 
szenvedett,  mielőtt  érette  meghalt  volna.  •^)  Konrád  még  azt  is 
megtiltotta,  hogy  ezüstöt  a  szegényeknek  bármely  szinalatt  ne 
adjon,  hanem  kenyeret  osztogasson.  Azonban  amint  észre- 
vette, hogy  e  megszorítás  dacára  is  módja  vagyon  még  pazarolni, 
megparancsolta  neki,  hogy  jövendőben  egész  kenyereket  ne 
adjon,  hanem  csak  -larabokban  oszsza  azt  ki^),  míg  végtére  töké- 
letesen megtiltott  neki  minden  alamizsna-osztogatást,  lángoló 
ker.  szeretetének  nem  hagyván  más  menedéket^  mint  a  betegek 
ápolását.  Még  eddig,  mint  láttuk,  óvakodott  őt  eltiltani  a  feké- 
lyesek  részvevő  látogatásától;,  miután  ezeket  legjobban  szerette; 
de  midőn  szánakodása  állal  elragadtatva,  e  tilalmat  áthágta^  nem 
késett  öt  szigorúan  megfenyíteni.  "*) 

Képzelhetjük  magunknak  Erzsébet  fájdalmát,  midőn  látta 
a  torlaszt,  mely  szeretetteljes  könyörültsége  és  a  szegények 
szükségei  között  emelkedett.  Azonban  felfogta  azon  új  köte- 
lességet, mely  minden  egyebek  helyéi  pótolandó  vala  ;  felfogta, 
hogy  a  tökéletes  öinnegtagadás  következtében,  melyet  fogadott. 


')  Mil*  ist  y;ebotten  worden  duss  icii  uicht  nielír  als  ein  pfennig; 
aiif  einmal  gebe.  Wan  ihr  aber  über  eine  zeit  uieder  koinmt  . . .  Kochem, 
p.  831. 

^)  Giengen  niii-  ein  oder  andernialil  uni  das  spital  . . .  Ibid.  Sigil- 
latini   tribuit  qnod  simul   largíri   non  lícnit.   Thcod.  Yll.  4, 

^)  Ita  nt  alapas  ín  faciem  ei  daret  quas,  tamen  ex  desideiio  opta- 
verat   in  memóriáin  alapariun  Domi'ii  sustinere.  Theod.   I.   c. 

*)  Jnbetnr   ne  panes    integros   tríbiiat,   sed    panis   particiilas.    Ibid. 

^)  liásd   fölebb  319.  lap  4-dik  jegyzet. 


336 

mindarról  le  kell  mondania,  mi  legkisebb  emberi  örömei  és 
vigaszt  foglal  magában;  azt  pedig  láttuk, hogy  az  alamizsna-ada's 
kimondhatlan  örömei  szerzett  neki.  Azonban  tudott  ö  áldozatot 
hozni  és  minden  zugolodásnélkiil engedelmeskedni, esnem  sokára 
tökéletes  is  leli  ezen  tudományban,  mely  a  keresztényre  nézve 
a  győzelem  tudománya.  ') 

Semmiféle  fájdalom,  semmiféle  teher  nem  esett  vala  neki 
nehezen,  midőn  annak  akaratjához  kellé  neki  alkalmazkodnia,  kit 
az  Isten  akaratja  személyesítőjének  szokott  volt  tekinteni. 
Semmiféle  távolság  sem  akadályozta  őt  haladék  nélkül  hozzá 
sietni  amint  hivatta.  -)  Konrád  azonban  sohasem  bánt  vele  azon 
kimélettel,  melyei  nemétől,  ifjúkorától  és  rangjától  követelheteti, 
sőt  inkább  azon  volt,  hogy  rögössé  és  tövisessé  legye  neki  az 
üdvösség  útját,  hogy  több  érdemmel  ékesítetten  jelenjék  meg 
örök  bírája  előtt.  Ezl  vele  e  szent  férfiú  azért  lelte,  —  mond 
egy  francia  iró,  —  hogy  megtörje  akaratját,  hogy  minden  szere- 
tetéi az  Istennek  adja,  és  ne   emlékezzék  meg  előbbi   dicsősé- 

r 

géről.  Es  Erzsébet  mindenben  gyorsan  engedelmeskedett  is,  és 
kész  volt  a  tűrésre;  meri  lelkét  békeségben  birta,  és  győzelme 
az  engedelmesség  által  nemesbítelett.  ^>  Ezen  engedelmesség 
ép  oly  pontos  és  tökéletes  volt  a  legkisebb  fontosságú  dol- 
gokban, mint  a  nagy  s  legfontosabb  parancsolatokban.  Midőn 
egykor  útnak  indiíll  egy  remetét  látogatni,  ki  Marburg  környé- 
kén lakott,  Konrád  utána  izent,  hogy  azonnal  jőjön  vissza; 
Erzsébet  azon  pillanatban  visszafordult,  és  mosolyogva  így  szólt 
kísérőjéhez:  „Ha  okosak  akarunk  lenni,  úgy  kell  lenünk  mint  a 
csiga  teszen,  mely  esős  időben  visszahúzza  magát  házába  :  en- 
gedelmeskedjünk lehal  és   forduljunk   vissza  azonnal."  ^)  Nem 


1}  Fiiit  in  omnibus  obcítieuliae  pciiti.s.sin>a.  Dict.  IV.  Anc.  2020* 
Vir  obediens  loqnetni'   vicloiiani.   Piov.   XXI.  28. 

'^)  Ad  lóca  qnautnmcuníjuc  distantia  a  uíagislro  ^ocata  sine  niora 
citiiis  veniebat,   Theod.  J.  c. 

^)  Jean  Lefèvre,  I.  XLVI,  c.  25. 

*)  Nos  sinins  siniiles  testndini  qnae  tentpoie  pinviae  se  retrahit  in 
doniuni  suam  :  sic  nos  obedianius,  retrahanius  nos  a  via  qna  ire  coepe- 
ramus.  Déposition  d'Irniengarde,   2029. 

Amis  bien  pert  que  nos  son  sage 
Sor  ne  resanibions  la  limace. 

Rutebcuf.   p.  39, 


337 

titkolta  ö  ol  a  félelmet,   melyet  lelki  kormányzója  elölt  érzett, 
nem  annyira  személye  miatt,  mint  ilikább  azért,  mert  benne  Isten 
helytartóját  tekínté.  „Ha  én,  úgymond  ö  társnéihoz,  ennyire  félek 
egy  halandó  embertől,  mennyivel  inkább  kell  rettegnem  az  Isten 
előtt,  ki  minden  embernek    ura  és  birája!''  ')    E  félelem  egyéb- 
iránt egészen  szellemi  volt;  mert  akaratját  egészen  Konrád  ke- 
zeibe tette  le,  leginkább  azért,  mert  az  szegény  és  minden  földi 
méllóságságtól  megfosztott  volt,  milyenné  ő  is  kivánt  lenni.,,  Én, 
jegyzé  meg  egykoron,  a  szegény  nénék  életét  választoltam,  mert 
az  a  legmegveteltebb;  ha  méglenézettebb  helyzetetismernék,  azt 
választanám.    Egy  püspök  vagy  gazdag  apát  kezébe  is  letehet- 
tem volna   engedelmességi    fogadalmamat,   hanem  én  Konrádot 
előbbre  tettem,  mert  ö  semmit  sem  bir,  ö  nem  egyéb  mint  koldus, 
hogy  így  ne  legyen  ez  életben  semmi  vigaszom.  '^)  Ez  alatt  Kon- 
rád a  halaimat,  melyei  Erzsébet  neki  személye  fölött  engedett, 
tovább  is  korlátlanul  gyakorolta.  Erzsébet  egykor  az  altenbergi 
zárdában  tartózkodott,  hová  lányát,  Gerlrudot,  Konrád  már  elhe- 
lyezte, s  hová  öt  is  be  akará  léptetni,  midőn  utána  küldöttMarburg- 
ból,  hogy  tüstént  jöne  hozzá,  vele  tanácskozandó.  Erzsébet  azon- 
nal engedelmeskedett  parancsának.  A  zárdanők  megtudván  Erzsé- 
bet eljöttét,   megkérték  Konrádot,  engedné  meg  őt  a  zárdába  ve- 
zethetni, hogy  láthassák.  Konrád  meg  akarván  kisérteni  engedel- 
mességét, miután  előbb  tudósította  volna  a  kiközösítésről,  melybe 
mindazok    esnek,  bár  mily  neműek  legyenek  is,  kik  a  zárda  fa- 
lait átlépik,  azt  felelte:  ,, Lépjen  be,  ha  akar." -^^  Erzsébet  azon- 
ban e  szavakat  parancsnak  vévén,  belépett  a  tiltott  falak  közé. 
Konrád  azonnal  kivezettetvén  őt,  megmutatá  neki  azon  könyvet 

i)  Sed  ill  loco  Dei,  dicens  :  ,,Si  huiniueni  mortaleni  tantum  tinieo 
qiianliuu  Dominus  oninipotens  est  timendus  qui  est  Doniinus  et  judex 
oninium/'    liniengarde^  ibid. 

')  Vita  sororum  despectisBíraa  est,  et  si  essct  vita  despectíor,  illam 
elegissem.  Fecissein  quideni  uni  episcoporuin  aut  abbatuin  qui  possessio- 
nes  habent  obedientiam,  sed  cogitabani  melius  facere  mag.  Conrado  qtií 
non  iiJibet,  sed  omníno  mondicans,  ut  poenitus  iti  hac  vita  nuUam  haberem 
consolatioiieu!.  Ibid.  Nem  kell  elfeledni,  hogy  Konrád  ezen  föltétlen  sze- 
géiij'sége  egészen  önkénytes  volt.  O  egy  kolduló  rendhez  sem  tartozott, 
és  ő  volt  az,  kinek  hatalmában  állott  Thiiringia  minden  egyházi  javadalma 
fűlött  rendelkezni. 

*}  iQtrct,  si  vult,  Ibid. 

22 


338 

melybe  esküje  volt  irva,  melylyel  kötelezte  magát,  hogy  neki  min- 
denben engedelineskedendlk,  ')  azután  megparancsolá  egy,  társa- 
ságában lovö  zárdanönek,  hogy  öt  éstársnéját,  Innengardot,  egy 
hosszú  bottal,  bizonyos  számú  ülésig,  bünbáaat  fejében  fenyítse 
meg.  ■'^)  Ennek  végrehajtása  alatt  Konrád  a  Miserere  zsoltárt 
énekelte.  A  fejedelemnö  zúgolódás  nélkül  és  majdnem  termé- 
szelfölötti  önmegadással  tűrte  ezen  lealázó  fenyítést  ily  cse- 
kély hibáért,  és  kevéssel  későbben,  midőn  Irmengárddal  erről 
szólott  volna,  kiuek  ö  szándéka  nélkül  okozta  e  büntetést,  azt 
monda;  az  ily  büntetéseket  békével  kell  tűrnünk;  mert  olyanok 
vagyunk  mint  a  növények  a  folyók  hosszában,  ha  ezek  kiáradnak, 
a  növény  meghajlik  és  elmerül,  és  az  áradat  elvonul  fölötte 
anélkül,  hogy  megtörné,  s  azután  ismét  éledez  és  egész  friseségé- 
ben  újra  fölemelkedik  és  örvend  új  életének.  Nekünk  is  némelykor 
a  föld  felé  kell  hajolnunk  és  megalázkodnunk,  miután  ismét  öröm- 
mel és  bizalommal  emelkedhetünk  fel.'^  3) 

Egy  más  alkalommal,  —  ha  hitelt  adhatunk  egy  kevesbbé 
alapos  hagyománynak  ,  *)  —  Konrád  szónokolt  a  kínszen- 
vedésről, hogy  Erzsébet  a  beszéden  jelen  lévén,  elnyer- 
hesse a  teljes  búcsút ,  melyet  a  pápa  engedett  mindazoknak, 
kik  biztosának  beszédét  hallgatni  fogják.  De  ő  el  lévén  fog- 
lalva újonan  érkezett  két  beteg  ápolásával,  a  beszéd  hallgatá- 
sától fölmentette  magát.  A  szónoklat  végével  magához  hivatá  és 


9  Praeparatuin  librum  exhibiiit  ut  juraret  stare  mandatís  propter 
excomauinica'ionem,  quani  incunit  íntrando    cíanstruni.   Ibid. 

2)  Ut  bene  verberaret  eas  cnm  quadani  virga  giossa  satis  louga. 
Ibid.  Irmengai'de  azt  mondja,  hogy  6  ezen  iitosek  nyomait  három  hétig  vi- 
selte, és  hogy  Erzsébet  azokat  még  tovább  viselte,  quia  aciius  fuerat 
Verberata, 

^3  Opoitet  talia  sustineie  libenter,  quia  sic  est  denobis  ut  de  gia- 
mine,  quod  ereseit  in  íliiinine  :  fluvie  inundante  granien  inclinatnr  et  de- 
primitur,  et  sine  laesione  ipsius  aqua  inundans  pertransit.  Inundatione  ces- 
sante gramen  erigitur  et  ereseit  in  vigore  siio  jucunde  et  deleotabiliter. 
Sic  nos  qiiandoque  oportet  ínclinari,  huniiliari  et  postmodum  jucunde  et 
delectiabiliter  erigi.  Ibid. 

*_)  A  történet,  melyet  itt  elmondunk,  sem  a  következő  négy  század 
történet-gyűjteményeiben,  Sem  az  egykorúak  jegyzékeiben  nem  találtatik, 
haneot  a  Passiónál  legendájában.  Az  egész  tán  nem  egyéb,  mint  az  elúbb 
történtek  túlságos  aagyttása;  mindazonáltal  mégsem  gondoUuk  azt  egé- 
szen elmellűzendunek. 


339 

kérdozé,  hol  volt  a  helyett,  hogy  beszédét  hallgatta  volna;  mire 
még  mielőtt  felelhetett  volna,  hevesen  megütötte,  mondván:  ,,Ez 
azért  vagyon,  hogy  tanulj  máskor  jönni,  ha  hívlak.  ')  Az  alázatos 
és  türelmes  fejedelemné  mosolygott  e  durvaságon,  és  magát  még 
igazolni  akarta,  de  Konrád  újra  megütötte  és  egészen  a  vérig 
megsebezte.  0  szemeit  az  égre  emelvén,  egy  ideig  föltekintett, 
azután  monda:  ,,Uram,  hálát  adok  neked,  hogy  engemet  ilye- 
nekre választottál. '^  Erre  komornái  hozzá  siettek  öt  vigasztalni, 
és  látván  ruháján  keresztül  a  vért  folyni,  kérdezek,  hogyan  áll- 
hatott ki  ennyi  ütést;  Erzsébet  mosolyogva  felelt  nekik:  „Hogy 
ezeket  békével  tűrjem,  Isten  megengedte  Krisztust  angyalai  kö- 
zepettszemlélnem; mert  oktatóm  ütései  egészen  a  3-ik  égig  ra- 
gadtak."-)  Ezt  Konrádnak  elbeszélték, ki  erre  fölkiáltott:  „min- 
dig bánni  fogom,  hogy  nem  emeltem  egészen  a  9-ik  égig.'-"^) 

Ismételjük,  hogy  az  ily  cselekedeteket  nem  a  mi  korunk 
eszméi  szerint  kell  megítélni.  Ámbár  az  erényzö  (ascétique) 
élet  szokásai  és  keresztény  erények  nem  ugyanazok  az  egyház 
minden  századában;  de  azért  sohasem  vetették  meg  azokat  a 
jámbor  lelkek,  mert  ezok  szereztek  a  szeretetnek,  az  aláza- 
tosságnak és  önmegtagadásnak  halhatatlan  győzelmeket,  tiszta 
és  szent  dicsőséget. 

Míg  a  legfőbb  biró  örök  mérlegében  szolgája  szigorát 
és  alázatos  jegyese  győzhetlen  türelmét  mérlegelte,  addig  az 
aljas  emberek  gonoszságának  e  viszony  bő  táplálékot  nyújtott, 
a  szegény  Erzsébetnek  pedig  alkalmat  adott  áldozatait,  melyeket 
mennyei  jegyesének  már  eddig  fölajánlhatott,  még  egy  újja] 
öregbíteni.  Előbb  pazarlónak  és  esztelennek  kiáltották  ki, 
és  híresztelték,  hogy  eszét  elvesztette;  már  most  gyalázatos  rá- 
galmak és  gondatlan  pletykák  által  jó  hirét  igyekeztek  bemocs- 
kolni. *)  Fönhangon  kiáltották,  hogy  c  szerzetes  Lajos  fejede- 
lem özvegyéi  elcsábította,  és  hazájába  vitte  magával  azért^  hogy 

>3  fclín  andermall  su  komin  Avan  ich  dir  nitt',  und  das  hab  ich  dir  da- 
rum .  .  .  Passion,  59. 

'}  Ych  sahe  da»  inicli  dcr  meistcr  schliig  bís  in  den  dritten  chor. 
Passiónál,  f.  49. 

')  So  miiss  es  mich  }  inor  leuwen  das  ych  sy  iiit  schlug  biss  in  den 
nündten  chor.  Ibid. 

*^  Quidam  perversi  spiiidis  carualiter  sciitieiites  .  .  .  Coeperunt 
falsa  siispicíonc  appeteie  et  verbis  ímpiis  infamare.  Theod.  VI,  5. 

22* 


340 

jegyhozományát  és  gazdagságait  élvezhesse.  ')  A  fejedelem- 
né  ifjúsága,  ki,  mint  mondottuk,  nem  volt  22  évnél  idősebb  midőn 
Marburgba  vonult,  e  rágalomnak  még  igaz  szint  adhatott,  mely 
még  Erzsébet  leghívebb  pártfogója,  Varila  Rezső  űr  előtt  is 
elég  komolynak  látszott,  hogy  rábirja,  miszerint  Erzsébethez 
utazzon,  A  hü  és  okos  lovag  tehát  elutazott  Marburgba,  és  tisztelet- 
teljesen Erzsébethez  menvén,  így  szóla  :  Engedje  meg,  asszonyom, 
hogy  egyenesen,  de  a  tartozó  tiszteletnek  minden  sérelme  nél- 
kül szólhassak  önhöz.'*  ")  Erzsébet  alázalteljesen  azt  felelte,  hogy 
kész  mindent  meghallgatni.  „Kérem  tehát,  —  monda,  —  kedves 
asszonyom,  őrködjék  jó  hire  fölött,  mert  Konráddal  való  bizal- 
mas társasága  a  buta,  nemtelen  köznépnél  gonosz  véleményekre 
és  különös  beszédekre  adott  alkalmat."  •')  Erzsébet,  szemeit  az 
égre  emelvén,  anélkül  hogy  arca  legkisebb  zavart  árúit  volna  el, 
így  felelt:  ,, Áldott  legyen  mindenben  ami  Urunk  Jézus  Krisztus, 
egyetlen  barátom,  ki  kezeimből  e  csekély  adományt  elfogadni 
méltóztatik;  iránta  való  szeretetből,  és  hogy  magamat  szolgálója 
gyanánt  átadhassam,  származásom  nemességéről  lemondottam, 
megvetettem  gazdagságomat  és  birtokaimat,  lábbal  tapodtam 
szépségemet  és  ifjúságomat,  lemondtam  atyámról,  hazámról, 
gyermekeimről  és  az  élet  minden  öröméről;  koldusnővé  tettem 
magamat.  Csak  egy  kis  birtokot  tartottam  meg  magamnak,  jó  hí- 
remet és  női  erényemet.  És  íme,  mint  hallom,  azt  is  kívánja  tő- 
lem, és  én  szívesen  oda  is  adom  neki,  mert  jó  hírem  áldozatát, 
ügy  látszik,  különös  adoniányképen  méltóztatik  tőlem  elfogadni, 
és  a  rám  fogott  gyalázat  által  szemeiben  kedvesebbé  teszen.  Jól  va- 
gyon, én  abba  is  beleegyezem,  hogy  mint  szeplőzötthirü  nő  éljek.*) 


^)  Sí  spracheu  das  ist  nieister  Conrad 
Dy  fraweii  Kiisabet  entfiihit  liat... 
Dds  wollen  sy   mit  einauder  ver/eien. 

Vit.i.  Rhyt.   §  32. 
^)  Vir  prudens  .    .  .   cuni  multa  reveientia  ;    Licpat    mihi  ,  domina^ 
salva  gratia  vestialoqui  cuni  vobis.  Cui    hunnliter  amaienti  .  .  .  Thcoíi.  I.  c. 
^)   Cuia»r»   ígitiir  íiabeat  do  iiina   mea    de    bdno    nomme  .  .  .   Viil^-us 
Stultiim  et  ignoble    opinatnr    perveiise    e*   loqnitiir  iii»ei  ei-nnHe.    Ibid. 

^)  Siispiciens  in  coedim  devofe  ciim  siíifivtale  le-poditt  ,B<Mie- 
dicUis  per  oinnia  D  hhíjuis  Deun  mister  Jesus  Christns.  qui  hoc  milnuscii- 
lllm  a  me  lec  pere  div:naiiis  est.  Kgo  nohilitatí-m  geo'Tis  inei  abiiegans 
pro  amore  ejtis   aiicilium   me  üibi    iiibui;  mutidi  dtvitiaa  contentueits  paü- 


341 

De  ó  édes  megvallom!  csak  szegény,  még-  ártatlan  gyer- 
mekeimet mentsd  meg  a  gyalázallfjí ,  mely  rólam  rajok  is 
hároinolhatnék.  ')  Azonban  hogy  régi  barátja  elölt  minden  gyanú 
nélkül  álljon,  a  megszakasztott  beszéd  fonalát  így  folytatá  :  hogy 
legalább  ön,  főpohárnok  úr,  semmi  gyanúval  se  legyen  irántam, 
tekintse  sebes  vállaimat.  Evvel  megmutatá  neki  a  nem  régen 
kapott  ütések  helyeit.  „íme,  —  monda,  —  ez  azon  szeretet,  mely- 
lyel  e  szent  áldozár  irántam  viseltetik,  vagyis  inkább,  ime,  mi- 
képen  lelkesít  az  Isten  szeretetére."  ")  Csodálatos  egyessége, 
mond  életirója,  az  alázatosságnak,  türelemnek  és  jámbor  okos- 
ságnak, mely  Istennek,  egy  nem  érdemlett  gyaláztatásért  hálát 
adván,  barátja  szivétől  minden  botrányt  el  tud  távolítani.  ^)  — 
Azonban  mindez  nem  csupán  ezen  külső  és  testi  szigorú- 
ságok által  történt,  melyeket  Konrád  a  neki  engedett  korlátlan 
hatalomnál  fogva  gyakorolt  fölötte  :  hanem  ő  még  szivét  is  mint- 
egy megtörni,  és  megölni  akarta,  s  kitépni  onnan  az  indulatok  s 
emberi  előítéletek  utolsó  gyökerét  is,  hogy  az  Isten  gondolata 
és  szeretete  foglalja  el    és  töltse  be  őt  egészen.  —  Előbbi  élte 

peiciilüui  nie  feci.  Juvénile  deciis  parripandens  defoim  íVi  sohiui  hoc  «ii- 
liebcis  tion^stalis  oni-itiim  servare  coiifeiidtíiaiii  ,  \eiuin  Ikic  in  saci  tfício 
siio,  nt  aJidio,  a  me  dítín  itiis  est  accpptare  t.itKjnaiii  aliqiiid  sppciale  vo- 
\cna   nie   sibi    pl<tc!(iiin   pei'   infamiani   et   l>onam    fainaoi     Ttiend.  I.  C 

O   dii  siiessor  H»iie  Jesii   Ctni^t 

Mein   üebhaber  du   alléin   bisr... 

Vatler  und  mntter  nian   und   kynt 

Und  atle  dinjj^  dy  nur  troestlich  sind 

Lan  I  und  lenre,   burge  ün;?  staete  .. 

Em   k'eines   hatte  icb   mir  hehaiden... 

Soll  ich  dcr  ouch  nicht  babcn   mebir 

So  will  ich  dyr  sy  ouch  gebén. 

Und  als  ein  verschnieets  weib  lében. 

Vita  Rhyt.  §.  32. 
')   Abir  lieber   Herre    nieine  k^'iidt 

Dy  noch  unverleunibl  sind 

Dy  behuete  vor  schir.den  nue 

Das  ir  inem  von  inir  nicht   koninien  /.u. 

Ibid. 

'^)  Ne  autem  vos,  duinine   pinceina,  aliqno  suspicionis    sdupulo  la- 

boretis,  ostcndens   pudica  focniina  lividas  scapulas  suas   et   cruentiavS:  hic 

est,  inquit,  amor  quo  circa  me  saceidos  sanctus  afticitur,    vel    potius    me 

afficit   anioris  Dci.    Tlieod    I.  c. 

^)  Theod.  I.  c. 


342 

örömei  közöl  Erzsébet  mit  sem  tartott  meg,  mint  régi  édes  szo- 
kását ifjúsága  barátnőivel  együtt  élni,  —  kik  fejedelmi  állásá- 
nak nagyságát  megoszták  udvari  hölgyek  minőségében  ,  kik 
Wartburgból  kiűzetése  után  együtt  evek  vele  a  nyomor  kenye- 
rét, s  kik  végre  mint  elválhatlan  s  hü  társnők  megoszták  az  ő 
vallásos  életének  önkénytes  nélkülözéseit  a  könyörületesség 
minden  munkájában,  vezekléseil  s  ahítatossága  gyakorlatait. 

E  gyöngéd  és  benső  vonzalmi  viszony,  mely  Erzsébetet  e 
hü  barátnőihez  fűzé,  tán  önkénytelenül  is  édesítette  volna  az  ő 
keserveit,  megkönnyítette  volna  gyakran  az  ö  önmeglagadásainak 
és  nehéz  próbáinak  igáját;  és  e  fiatal  sziv,  melyet  egész  életé- 
ben a  szeretettől  mintegy  felemésztettnek  szemléltünk,  s  mintegy 
elmerülten  amaz  égi  szeretetbe,  mely  kész  minden  embert  kivé- 
tel nélkül  átölelni:  most  lemondani  kényszerült  mindenkorra  ez 
üdvös  és  kegyeletes  vigasztalásról.  Gondolni  sem  lehet  tökéle- 
tesebb s  bensőbb  rokonszenvei,  mint  e  fejedelmi  nő  s  az  ő  kör- 
nyezete közt  uralkodott,  mint  azt  az  adatok  nyíltan  tanúsítják, 
melyeket  róla  ez  följegyzett.  ') 

Ez  édes  és  utolsó  kötelékei  is  szétszaggalandónak  ilélte 
Konrád,  attól  félve,  hogy  társalgásuk  a  fejedelemnő  szivében  fé- 
nyes múltjának  emlékét,  vagy  valamely  fájdalmas  ufóérzetet  idé- 
zend  elő.  ^)  Előbbi  környezőiének  személyeit  időnként  már 
elbocsátgalá,  kiknek  elmenetelét  nem  nézhette  legmélyebb  fáj- 
dalom nyilatkozatai  nélkül.  —  •^)  Végre  két  barátnéjára  jött  a 
sor.  Először  is  Ysentrudctől,  kit  Erzsébet  legjobban  szerété,  ki 
előtt  semmi  titka  nem  volt,  kivel  lelkének  legtitkosabb  gondolatait 
is  közlötte,  úgy  a  világ  elhagyása  után  mint  előtt,  meg  kellé 
válnia.  ■*)  Azonban  meg  kelleti  érnem,  — -  beszéli  e  hübarátné, 
—  hogy  elűzve  legyek  tőle ,  én    Isentrude,  kit  ő  minden  má- 

'3  Mindez  azon  történeti  g-yiíjteinényekben  olvasható,  melyek  alapiil 
s/olgáitak  a  pápa  által  kinevezett  bíráknak  Erzsébet  sz.  élete  vizsgálásában. 
Ezek  a  leghitelesb  és  legbővebb  forrást  képezik,  melyekből  mentbetünk, 
mint  azt  már  ïheodoricns  és  sz.  Ei  zsebet  minden    egyéb  irója  tette. 

*)  Quia  timebat  nos  aliqtüd  de  antehabita  gloi  ia  secum  tiactare, 
et  ex  hoc  eam  temptari    vei  dolere.   Dicta  IV.  Ancill.   p.  2023. 

^)  Omneni  famíliám  pristinam  in  qua  delcctari  vei  solatiaii  con- 
sveverat  paulatii)>  ac  sin^itlatim  ah  ipsa  repulit  qnos  singulos  cum  dolore 
gemituque  dimisit.  Tbeod.  IV.  6. 

*)  Ita  familiuiis  quoi  fuit  conscía  omnium  secretorum  ejus.  Dict. 
IV.  Ancill.  p.  2014. 


343 

sok  felett  annyira  kedvelt,  s  kit  csak  elszorult  szivvel  és  stírű 
könyzápor  között  bocsáthatott  el.  •)  Végezetül  Guta  is,  ki  öt  éves 
korától  fogva  társnője  volt,  s  ki  azóla  sohasem  távozott  oldala 
mellől,  ellávolítatott  szegény  Erzsébet  könyei  s  sziv-repeszlö 
zokogásai  között.  '^')  Úgy  tetszett  neki,  —  Írja  egy  kegyeletes 
törlénetbüvár,  kire  mi  gyönyörrel  hivatkozunk,  —  úgy  tetszett 
neki,  mintha  szive  megszakadt  volna  e  nagy  fájdalom  alatt,  melyet 
istennek  e  magát  mindenben  föláldozó  szolgálója  egész  haláláig 
hűen  megőrzőit. 

Ennek  okát  az  érző  sziv  könnyen  kitalálhatja;  mert  végre 
isnincs  nagyobb  fájdalom  a  földön, mint  midőn  az  egymáshoz  forrott 
hü  szivek  elszakítatnak  egymástól.  Oh  drága  sz.  Erzsébet!  emlé- 
keztetlek ez  elválásokra  s  azon  szivvérző  fájdalmakra,  melyeket 
leghűbb  barátnédtól  való  elválásodkor  éreztél;  kérlek,  nyerd  meg 
nekem  a  kegyelmet,  hogy  megösmérjem,  mit  roszul  tettem,  mi- 
dőn bűnöm  által  annyiszor  elváltam  Istenemtől.   ^) 

Az  áldozat  tehát  egyedül  maradt  Istenével,  kinek  feláldozta 
magát;  ^)  de  a  teljes  magány  nem  nyújtott  vigasztalást  neki. 
Konrád  kedvelt  társnőinek  helyét  két,  egészen  más  fajú  nő  ál- 
tal pótolta  ki.  Az  egyik,  kit,  mint  magát  a  fejedelemnőt,  szintén 
Erzsébetnek  hivtak,  pór  származású  s  elég  jámbor  volt,  hanem 
tudatlan,  bárdolatlan  a  legnagyobb  mertékben,  és  oly  visszata- 
szítólag  rút,  hogy  a  gyermekeket  ijesztgetek  vele.    ^)  A  másik 


>3  Iá  tjuHeiii  riie  Isentrudem  ei  priiedílcctuni  ab  ipsü  expulit 
i]iiae  cuiii  iniiito  cordis  ^ravaniine  et  íttfinitis  laci}  iiiis  me  dímisit.  Ibid. 
p.   2022. 

'*)  Posdenio  Giitun  (jtLuii  spéci. rissiiue  dilexit...  ciini  nuiUis  lle- 
tibus  ac  sHspiiiis  derelinquil.  Thood.  I.  c. 

^)  \]s  uanii  ilir  WevA  mitten  ^\  aere  ent/.wey  gerissen....  Ks  mag 
ein  jedes  ticue  herz  leirhtüch  bey  sicli  eraclíten,  ueil  ja  aiif  Eideii, 
kein  groessercí  leyd  ist.  als  wann  treiie  Heizcn  sich  von  einander  miis- 
sen  sebeiden.  Ich  erinaere  dicii  dièses  traurigen  scheidens,  o  leibe  H.  Eli- 
sabethj  und   bitte  dich  etc.   Kochem  p.  829. 

*)  Reniansit    aiUeni  panpercnli    b^ilsabeth     sola  Deo   soli     derclicta. 

Theod.  VI.  7. 

'^)  Lnd  /.eiitaels  eyschlicb  gestalt 

Das  nian   mit  ir  uol  fleuhcte  dy  kint. 

Vita   Rhyt.  í.  XXXVI. 


344 

özvegy,  öreg-,  süket,  duzzogó  és  mord  természetű,  a  pörleke- 
désre  éjjel  nappal  kész.  —  ')  Erzsébet,  életmódjára  oly  fájdal- 
masan ható  ezen  változásnak,  Krisztus  iránti  szeretetből  teljesen 
alávetette  magát;  azért,  nehogy  magát  elbizza,  a  durva  pornó- 
hoz alkalmazta  magát,  hogy  ez  által  az  alázatosságban  haladjon; 
és  az  öreg  pörlekedőnek  kitöréseit  eltűrte,  hogy  a  béketűrést 
gyakorolhassa.  ')  E  két  nő  naponként  próbakőre  tette  s  durva 
bánásmódjával  keserítette  öt.  ^)  A  töredelem  lelkétől  áthalva,  s 
hogy  minden  viszályt  elkerülhessen,  azon  dolgokat  és  házi  fog- 
lalkozásokat is  maga  végzé ,  melyek  ezek  köréhez  tartoztanak  ; 
ezek  látván  ezt,  még  a  legaljasabb  végzendőket  is  ráhagyták, 
mint  p.  a  ház  fölsűrolását,  s  midőn  a  konyhai  szolgálatokra  szo- 
rított fejedelemasszony  olykor  sz.  merengéseitől  elragadtatván, 
a  silány  étkekről,  melyek  ott  főttek,  megfeledkezék ,  annyira, 
hogy  megkozmásodtak,  tulajdon  szolgálói  merészelték  öt  a  leg- 
durvább szemrehányások  között  megfeddeni,  *)  szemérc  vetve, 
miszerint  egy  kevés  levest  sem  tudna  főzni,  holott,  mint  a  fent- 
idéztük életiró  megjegyzi,  Erzsébet  soha  életében  nem  főzött, 
nem  is  tanült  főzni.  ^) 

Ugyanezen  nők  irgalom  nélkül  vádolák  be  őt  Konrád  előtt, 
valahányszor  látták,  hogy  a  tilalom  ellenére  alamizsnát  oszt,  mely 
tilalom  pedig  részvéttől  buzgó  lelkének  igen  fájdalmas  volt,  s 
melynek  áthágásaiért  annyi  sok  kemény  büntetési  kellé  kiálta- 
nia lelki  vezérétől.  —  ^)  Azonban  mi  sem  volt  képes  öt  hüségé- 


íj  Sy   horle  abir   /.ematl  kleine... 
Sy  zoernet  tag    und  narht.,.   Ibid. 

Virgine  religiosa   valde  despicabili   et  qnadam  nobili  vidnâ  surda 
et  valde  austera  Ëp.  Conr.  ad  Pap. 

*)  Von  der  mayt  wuchs  ir  dy  deniut... 
Und    von  den  weibe  der  altén 
Ijernet   sy  halden  dj'  gedult,  Ibid. 

3)  Per  quas  mnltas  sustinnit  oppresiopes  et  coercitationes.  Theod. 
V!I.  4. 

*3  Cuni  niiserabilis  cibus  cjns  neglectn  adnstionem  saperet,  pro  hoc 
ancillarum  correptionem  cuni  gandio  sufferebat.  Theod.  7.!VÍ. 

5)  Und  lüpften  ihr  für  dass  sie  nicht  einniahl  eine  suppe  kochen 
koent,..  dan  S.  Elisabeth  ihr  lebtag  nicht  gekocht.  noch  das  kochen  gelehrnt 
hatte.  Kochem,  p,  830. 

^)  Acciisata  sic  ab  üli  s  innlta  saepins  verbera  a  magistro  pertnlit 
Theod.  7.  4. 


345 

ben  megingalni ,  habiír  csak  eja^y  porcre  is,  habár  csak  a  lii- 
relmetlonség-önkénytelen  mozzanata  állal  is  ;  megiiitralhallan  volt 
alávetettsége,  melyet  esküvel  fogadott  annak,  kit  úgy  képzelt 
magának,  mint  biztos,  rsalliatlan  vezért  az  örökkévalóság  ha- 
zájába. Engedelmessége  oly  aggályos  volt,  hogy  régi  szeretett 
társnőit,  midőn  látogatására  jöttek,  némelykor  étellel  kinálni 
vagy  iidvözleni  sem  merte  anélkül,  hogy  Konrádtól  erre  enge- 
delmet kért  volna.  ') 

Végre  még  egy  kísérletet  kellett  ezen  gyöngéd,  de  egy- 
szersmind minden  gyengédsége  mellett  annyira  szigorn  léleknek 
kiállania;  és  ez  vala  szerzendö  neki  az  utolsó  győzelmet.  Láltak, 
miképen  váll  cl  gyermekeilől,  kikel  oly  hévvel  szeretelt,  me- 
lyet egyedül  esak  az  Isten  szeretete  nuílliatoti  fölül.  Azonban  líg y 
látszott,  hogy  ezen  elkülönzés  még  nem  volt  tökéletes,  mert  az 
anyai  sziv  még  igen  fenhangon  szólott;  mert  ha  lányai  egyi- 
két vagy  magát  fiát  magánál  nem  tartotta  is,  mi  azonban  némely 
életiró  bizonyos  kifejezései  után  valósziníi,  -)  legalább  gyak- 
ran magához  hozatott  egyet  szeretett  gyermekei  közöl,  hogy 
azt  látva,  ölelve,  és  ártatlan  homlokát  számtalan  csókkal  hal- 
mozva, eleget  tegyen  az  anyai  érzelemnek.  De  nem  sokára  érté- 
sére esett,  hogy  a  szivet  nem  szabad  ketté  szakítani,  és  hogy  bün- 
tetlenül nem  oszthatja  meg  azt  Isten  és  bármely  teremtmény 
közölt.  Észrevette,  hogy  a  sok  szeretet-csók  következtében, 
melyeket  méhe  gyümölcseire  pazarolt,  nem  adhatja  magát  szokott 
szorgalmával  az  imádságnak;  '^)  félt  tehát,  hogy  egy  más  lényt  job- 
ban szeret  Istennél;  és  azért  vagy  Konrád  sürgetésétől  vagy 
önnön  magától indítatva,  végre  eitávolítá  mindenkorra  a  földiből 
dogság  ezen  utolsó  nyomát  is.  '') 

'  )  Amantissimis  suis  et  iiitimis,  dominae  Ysentrudi  et  sorori  Gntae, 
ad   eani  quandoqnc  venientibiis  .    .   Ibid. 

2)  limengarde  bizonyitíísa  s/ennta203U  lapon,  iiol  e/  áll:  pnernin 
eius  amii  etdimidii  habeiis  ;  azonban  fia  i223-ban  születvén,  már  4  éves 
volt,  midőn  özvegygyé  lett.  —  Theodoiic.  (VIl,  7)  azt  mondja  :  Pai- 
vuluni  uteri  sui  infantiiliim,  n.i  csak  valamelyik  lányára  alkalmazható.  — 
Wadding  ellenben,  ki  más  kútfőket  használt,  njondja  ,  hogy  ez  idősbik 
Ha  volt:  Filium  natn   maiorem  M,  2.  7. 

3)  Rutebeuf,  p.  39. 

♦)  Jussit  s>ninino  elongari  a  se  ne  nimis  diligerct  eum,  et  uc  pei  enm 
impediretur  in  servitio  Dei.    limengarde,  2030.    Theod.  I.  c. 


346 

Az  isteni  kegyelemnek,  melyet  Erzsébet  egyedüli  és  kor- 
látlan urának  ismert  el,  ennyi  győzelme  nem  ismertethetett 
sokáig  félre;  nem  csak  az  égben  várta  öt  kimondhatlan  juta- 
lom; az  emberek  is  kezdtek  már  a  hit  és  szeretet  ezen 
hós  asszonya  előtt  meghódolni,  és  elhagyott  gyermekeinek  azon 
szeretetet,  melyet  anyjok  Isten  iránti  szeretetből  tölök  elvont, 
kárpótolni,  átvivén  rajok  azon  gyengéd  tiszteletet,  melyet  egy 
hivő  kor,  egy  szent  nő  magzataitól  nem  tagadhatott  meg.  Alig 
folyt  el  néhány  év,  máris  IX.  Lajos  francia  királynak  Saumur- 
ban  tartott  udvaránál  feltűnt  egy  18  éves  németherceg,ki  Saint- 
Pol  és  Boulogne  grófokkal  egy  időben  szolgált  a  francia  királyné 
asztalánál,  ki  a  középkor  lovagjai  előtt  mindig  a  női  szépség 
és  nemesség  eszménye  volt  ;  és  e  királynő  castiliai  Blanka  volt.  Az 
udvaroncok  vetekedve  és  csodálkozás  közt  mondogatták  egymás- 
nak, hogy  ez  a  thüringi  sz.  Erzsébet  fia,  Blanka  királynépedig 
gyakran  nagy  kegyelettel  zárta  karjai  közé,  keresvén  homlokán 
az  egykor  anyja  által  oda  nyomott  csókok  helyeit.  ')  És  így 
nyilvánílá  tisztelelétegy  szentnek  anyja,  egy  sz.  nő  magzala  iránt  ; 
s  ezen  megható  és  kegyeletes  csókban  találkoznak  sz.  Lajos 
francia  király  és  magyarországi  Erzsébet  a  történelemben  és  az 
emberek  emlékében,  mint  szüntelen  találkozának  Isten  szine 
előtt  gyöngéd,  buzgó  és  szeplőtelen  lelkeik  — 

0  Egy  18  éves  ítéínetröi,  kiről  azt  moiulláu,  hog}  ű  h  ihüiingiai 
sz.  Erzsébet  fia,  akkori  időben  azt  beszélték,  hogy  őt  a  szent  iránti  ke- 
gj'eletből  Blanka  királynő  homlokán  megcsókolta,  mivel  azt  hallotta,  hogy 
anyja  gyakran  ott  csókolta  meg.   Joinville  22.   1.  17Ö1  kiad. 


347 


XWIIl.  FEJEZET 


Miképcn  tüíiletJe  ki  Isten  halaimat    tS   irgalmat   a  ke.ivtfS   <;/.    Kizsébet   ál- 
tal;  cs   imáinak  csodfís  erpjeiűl. — 

Fecit  mihi  m;ign;í,  qui  p'»teiiS 
Cit   Liir.    1. 

V'oliintatem   (imént íum  se  fa- 

ciet,    et    deprecationeni   eoriiiii 

exaudief. 

l>s.   Hl.   V.  20. 

Végre elérkezoll az  nlö, mikor sz.  Er^^sébel  Islene  keblén f(>l- 
találandó  volt  rövid  éltií  szenvedéseinek  örök  jnlalmát;  de  mi- 
elöll  magához  hivla  volna,  hogy  részt  vegyen  dicsőségében, 
tetszett  a  mindenhatónak,  homlokát,  még  éltében,  mennyei  fensé- 
gének dicssugaraival  körülövezni,  az  öt  üldöző  és  rágalmazó 
emberek  szemeiben  oly  hatalommal  felruházni,  mely  az  övének 
kifolyása,  és  e  gyönge  nö  kezeibe,  ki  önnönmagábnn  annyira 
le  tudta  győzni  a  vétkes  természetet,  lelenni  oly  erőt,  mely  által 
legyőzhesse  és  kiirthassa  testvéreinél  is  a  bűnnek  gyászos  kö- 
vetkezését, a  nyomort. 

Már  ezután  nemcsak  könyöríUetessége ,  szeretetteljes 
részvét-érzelme,  határ  nélküli  bőkezűsége,  fáradozása  és  önfel- 
áldozása által  enyhíté  a  szerencsétlenek  nyomorait,  részt  vévén 
minden  bajukban;  nem,  mert  Isten  iránt  lángoló  szerelete,  mely- 
nek mi  sem  vala  legyőzhetlen,  mely  egész  életét  áthatotta,  gyak- 
ran a  magasból  elég  tehetséget  és  erőt  nyert,  hogy  egyetlen  szó* 
ajkairól  elröppent  egyetlen  röpima  eltávolítsa  és  megsemmítse 
a  szenvedéseket,  melyeket  előbb  megosztani  és  örökre  meg- 
édesíteni anuyira  igyekezett.  Márezentülba  ahílatossága  és  sze- 


348 

retete  kivezetik  öt  szegény  liajlokából,  ez  nem  annyira  azért  tör- 
(ént,  hogy  saját  könyörteljes  buzgóságát,  mint  inkább,  hogy  az 
irgalmasság  mennyei  nagy  hatalmát,  melyet  az  Ur  választolt  lel- 
keinek szók  osztogatni,  ragyogtassa;  és  ezennj  jótettek,  melye- 
ket ígykörutjaibanelhintett,  hiveri  megőrizve  a  legmeghatóbb  és 
legkisebb  részleteségekig  a  keresztény  népek  emlékében,  lesznek 
ránk  nézve  szentségének  utolsó  és  legfényesebb  bizonyítványai. 
Nem  telt  el  nap,  melyen  szegény  betegjeit  kórházában 
kétszer  meg  nem  látogatta,  és  a  számukra  rendelt  élelmekel  és 
segélyt  el  nem  vitte  volna.  ')  Egy  reggel,  midőn  a  koródába 
lépne,  látott  az  ajtó  küszöbön  egybéna^  alaktalan,  minden  moz- 
dulat nélkül  elterült  ifjút  feküdni;  ez  egy  szegény  süket- 
néma volt,  kinek  tagjai  egy  kegyellen  nyavalya  következ- 
tében egészen  el  voltak  torzítva,  összevissza  ficamítva  any- 
nyira ,  hogy  csak  kezein  s  lábain  csúszva  járhatott,  mint  az 
állat.  '^3  Anyja,  ki  gyermekét  szégyenlette,  hozta  öt  e  helyre, 
hol  elhagyta,  azon  reményben,  hogy  a  jó  hercegné  majd  könyö- 
rülend  rajta.  —  És  valóban,  mihelyt  észrevette,  részvétteljes  és 
szivet  átjáró  fájdalommal  tekintett  rája  ;  hozzá  lehajolván, 
ezt  kérdezte  tőle;  „Mondd  meg,  kedves  gyermekem,  hol 
vágynak  szülőid  ?  ki  vezetett  ide  ?''  ^)  Amint  a  gyermek  eztnein 
látszott  hallani,  kérdéseit  kimondh-Uatlan  bájos  hangon  ismé- 
telte, smegsimogatván,  így  szólt  :  ,,De  hát  mi  bajod  ?  nem  akarsz 
velem  beszélni  ?*)  A  gyermek  erre  ránézett,    de    minden    fe- 


'3   Und  nymmer  keinen  tag  veiiag 
Sy  Kyng  selbst  zvv^ir  díirein 
Und  brachte  inén  brod  bier  und  wein. 

Vita  Rhyt.   §.   38. 
*)  Es  hat  die  giecht  alsó  gar  zebrochenn 
Das  ime  sein  glied  und  knochen 
Krmnb  stnnden  beyd  aus    und  ein 
Er  lag  dae  vor  ir  als  ein  schwein  .  .  . 
Es  kroch   kaum  auf  allén    vicren.,. 

Ibid- 
3}  Sant  Elisabet  sach  das  kint  an  .  .  . 
Dy  was  ir  von  hertzen  leyt 
Und  spiacli   „Sage  mir,   du  liebes  kint...' 
Inclinata    ad  euni,  dixit  statim:    .,Q,uis    te  huc  add  ixit ,    dilecte  puer?', 

Theod.  Vlf    6. 
*)   Elisabetli     verő  blandiens  et  pic  responsiim  instantius   requisivit. 

Ibid. 


349 

lelet  nélkül.  Erzsébet  nem  tudván,  hogy  néma,  azt  vélte,  hogy  a 
gonosz  szellemtől  vagyon  megszállva,  és  érezvén  irgalmassáorát 
nőni,  fönhangon  így  szóla  :  Urunk  nevében  parancsolom  neked, 
és  annak,  mi  benned  vagyon,  hogy  felelj,  és  mondd  meg, 
honnét  jösz?  ')  A  gyermek  azonnal  egyenesen  fölemel- 
kedvén előtte,  monda:  ,, anyám  hozott  ide."  ^')  Elbeszélte 
azután,  hogy  még  eddig  soha  sem  nem  hallott,  sem  nem  be- 
szélt, hogy  így  született,  mint  látia,  egész  testében  bénán.  És 
íme,  monda,,  minden  tagját  egymásután  kinyújtva,  ime.  Isten 
visszaadá  mozgékonyságomat,  szavamat  és  hallásomat;  szavakat 
mondok,  melyeket  sohasem  hallottam, sem  nem  tanultam  senkitől. 
^)  Ezekután  sirni  és  Istennek  hálákat  adni  kezdett  :  ,,nem  isme- 
rém az  Istent,  —  úgymond,  —  minden  érzékem  el  vala  halva  ; 
eddig  nem  tudtam  mi  az  ember.  Egyedül  most  tudom,  hogy  több 
vagyok  a  baronniál,  most  tudok  Istenről  beszélni.  Áldott  le- 
gyen ajkainak  ama  kérdése,  mely  állal  megnyerte  nekem  Is- 
tentől e  kegyelmet,  hogy  ne  haljak  meg  úgy,  mint  uíostanig 
éltem!  "*)  E  szavakból,  melyek  oly  szivreható  módon  tükrözték 
vissza  egy  lélek  első  érzését,  kit  a  mindenható   Isten  is  önisme- 


,,Abir  was  ist  deiii  Gebrecli 

AViltii  mir  iiicht  /.inprecii" 

Vita   lihyf. 

')    Dds  It}  lit  sy  alsó  ansacli  .  .  . 

Dae  deiiclUe    sy   Avere  bcsessen  •  .  , 

Das    erbarinet  úy  frawe  <rar  .  ,  . 

In  der  liiaft  tiiisers  hern  Jesu  Clnist 

80  gebiete  ich  dir   und  was  bey  dir  ist  .  .  . 

Vita    Rliyt. 
^)   Zu  hant  stiind  das  kynt  dae  uíf .  .  . 

Ibd. 

Tuiic  apertiim  est  os  mnti ...  et  lespondit,   dicen^  :   Mater  mea  me 

addnxit.  Theod. 

'3   Seine  glicder  es  nach  in  elnander    richt 

Unf]  ítprach  :    .,Gott   hat  niir  geu;ehenn 

D  19  ich  kai)^o:)pi'echűa  und  vernanidn  eben 

Dy  wort  ,  .  . 

Der  ich   vor  nit  geleinet  han«^ 

Ibid. 

*)  Und  hiiebe  vor  freudeii  zu  xeweiuen 


350 

rétre  vezérelt,  ele'ggé  látta  Erzsébet,  liogy  Isten  az  ö  közbejá- 
rása következtében  csodát  vitt  véghez;  de  megzavarodva  és  ret- 
tegve c  félelmes  hivatástól,  térdre  esett,  és  sűrűn  hulló  könyeit 
az  általa  meggyógyított  gyermekéivel  együvé  vegyilé.  ')  Mi- 
után így  az  Istennek  e  kegyelemért  a  gyermekkel  együtt  hálát 
adott  volna,  monda:  ,,Menj  most  vissza  szülőidhez,  és  mondd 
meg,  mi  történt  veled;  főképen  rólam  senkivel  se  beszélj  ;  csak 
azt  mondd,  hogy  Isten  megsegített,  és  őrizkedjél  éjjel  s  nappal  a 
halálos  büniöl,  mert  könnyen  visszaeshetnél  nyavalyádba.  Emlé- 
kezzél meg  mindig  azokról,  miket  eddig  szenvedtél,  és  könyö- 
rögj az  Isten  elölt  mindig  értem,  valamint  én  is  érted  imádkozni 
fogok.  '0  Erre  Erzsébet  eltávozott,  mintegy  futni  akarva  ezen 
nem  reménylett  dicsőségtől,  de  a  gyermek  anyja  erre  csak  hir- 
telen visszajött,  és  bámulva  lálja,  hogy  gyermeke  egyenesen  áll 
és  beszél,  s  Örömtelt  harsány  kérdésére  ;  Ki  adta  vissza  szó- 
lásodat? a  gyermek  így  felelt  :  Egy  kedves,  szürke  ruhába  öltö- 
zött nő  parancsolta  nekem,  hogy  Jézus  Krisztus  nevében  feleljek 
neki,  és  visszanyertem  szólásomat,  hogy  felelhessek  neki,  ^)  mire 
az  anya  azonnalazon  irányban,  melyet  Erzsébet  velt,szaladnikez- 
dett,  s  ráismervén,  harsány  szóval  hirdotgeté  csodáját  mindenütt.  *) 


Darnach  sprachs  j,lch  wuste  nicht  umh  Gott 
Wan  ai(e    niyne  sjn  waren    todt  .  .  . 
Und  weyss  nii  von  GoUe  /.u   sag;enii .  .  . 
Gebenedeyt  sey  eweis   mondes  frag-e  .  .  .*' 

Ibid. 
>)  Sy  erscliiag  und    wuste  nicht  was  sy  thet 
Und  fiell  danyder    in   ir  gebét .  .  . 
Und  weinet  mit  dem  l^yndc  seer ... 

Ibid- 
'^)   Und  .jsracb"   Nu  gang  iiinweg  balde .  . . 
Du  solt  mich  ouch  den  leuten  niciit  nennen. 
Dan  das  dis  Got  geliolií'en  hat .  .  . 
Und  bit  ouch  Gott  allezeit  für  mich.., 

Ibid. 
')  Quis  tibi  ioqnleam  concessit  ?...  Intravjt  quaedam    domina  benigna 
qua  allocüta,  etc  , .  . .  Theod.    I.  c.   —   Kine   frawe  in  giowen  gewande... 
Passiónál. 

*)  Des   kindcs   muter  lief  ir  balde   nach    und    sach   sie  wol  vor  ir 
einweg  fliehcn;..   und  erkante  sie  w-oi.  Tbid. 


35i 

A  hatalomnak  hire,  nielylyel  Isten  Erzsébetet  fölruházta, 
szerénységének  dacára  is  ií^en  ellerjedelt,  és  a  szerencsétlen 
és  szenvedő  esdeklök  egész  seregét  csödílé  Erzsébet  köré. 
S  habár  semmi  által  ol  nem  fojtható  könyörülete  sohasem 
engedé  meg,  hogy  a  hozzá  fordult  szegények  óhajainak  elegei 
ne  tegyen:  mindazállal  az  isteni  kegyelem  eme  fényes  tettei, 
melyeket  a  mindenható,  kezei  által  árasztott  szét,  sohasem  tevék 
hűilenné  azon  mély  s  buzgó  alázatossághoz,  mely  öt  Isten  elölt 
mindenek  fölött  kedvessé  tette.  Egykor  egy  beteg  kért  meggyó- 
gyítatni  általa  sz.  János  apostol  nevében^  ki  iránt,  mint  láituk, 
különös  tisztelettel  viseltetett.  Miután  érte  imádkozott  volna,  a 
beteg  azonnal  meggyógyulva  érzé  magát,  és  térdre  borulván 
elötle ,  hálálkodni  kezdett  neki;  erre  Erzsébet  is  letérdelt  mel- 
léje, s  forró  hálát  rebegett  Istennek,  hogy  kedves  János  apostola 
kérését  meghallgatta.  Azonban,  úgymond  az  iró,  kinek  ez  ese- 
ményt köszönjük,  az  övét  szintén  oly  jól  meg  hallgatta,  mint  sz. 
Jánosét.  ') 

Más  alkalommá  egy,  lábaira  és  kezeire  szerencsétlen  koldus 
folyamodott  hozzá  e  szavakkal  :  0  minden  aszszony  között 
fényességgel  tüdöklö  nap  !  én  Reinhartsbrunnból  való  vagyok, 
hol  férjed  vagyon  eltemelve;  lelke  iránti  szeretetből  jöj  segítsé- 
gemre, és  gyógyíts  meg."  Férje  nevét  hallván  említetni,  megál- 
lolt, s  elérzékenyülve  édes  és  sz.  szeretelének  emlékei  által, 
véghetetlen  gyöngédséggel  tekínte  arra,  ki  öt  e  név  említésével 
hivta  segítségül,  és  ugyanazon  pillanatban  és  egyetlen  tekintés 
által  a  szegény  béna  meggyógyult.  Most  is  első  teendőjének  is- 
mére Istennek  hálát  rebegni.  -) 

Kevéssel  későbben,  midőn  útban  volt  Altenberg  felé,  egy 
szegény   asszony  távolról  így  kiáltott  segítségért  utána  :    ,,Ime 

^)  Üas  leyste  sic  ijenie  luid  williglicli 

In  des  liebcn  sant  Johanns  elire.-.* 
Der  siectie  knict   vor  sy  niácr 

IJiid  (laiicket  ir  fies  :    und  sy  hiiiwíeder 

Knyte  nicder   iif  die  erdeim.  . 

(jot  der  erhorte  sic  beidé  schire 

tíeyd   S.  JoliaiiHeii  und   UiisabeL.. 

Vita  Rhyt.  §.   34. 
')  Aller   wüiber  eiii    khiru  siinii  hilf  iiiir   ditrcli  deines  maiiues    seej 

wau  icii  bín  vuil  Heinliartsbriinii    da     er     lig^...    Do  sa!i     sy  inn   gar    gii- 

tiglichen  aiin  do  waid  er  ku  hanndt  gesuii'U  des  dauket  sy  iiaser  Herrn  J.  C. 

Passiónál.    72.  I. 


352 

a  gonosz  szellemtől  már  i2  év  óta  meg  vagyok  szálva  :  engedd, 
hogy  ruhád  szegélyét  érinthessem ,  és  azonnal  el  kell  tő- 
lem távoznia,  mire  Erzsébet  hirtelen  visszafordult,  az  ut  köze- 
pén melléje  térdre  borült,  és  átölelvén  öt,  Jézus  Kr.  nevében  meg- 
áldotta ,  és  azonnal  megszabadult  a  szegény  no  a  gonosz  lé- 
lektől.  ') 

Végre,  más  alkalommal ,  midőn  azon  egyházhan  volt  volna, 
melyet  koródája  számára  építetett,  mintegy  déí  tájban,  mert  legin- 
kább ezen  időt  választotta  azért,  mivel  ilyenkor  az  ebédről  való 
szorgoskodás  távol  tartotta  a  hiveket,  hol  tehátilyenkor  teljes  sza- 
badsággal átadhatta  magát  ahítatoskodásainak,  -)  látott  egy  va- 
kot, ki  cél  nélkül  bolygott  ide  s  tova  az  egyházban;  szemei  nyil- 
vák,  mint  bárkiéi,  de  szemgolyói  üresek  valának.  ^)  Hozzáment 
tehát  Erzsébet^  s  kérdé  tőle,  mit  csinál  így  egyedül  itten,  és  miért 
bolyong  így  az  egyházban.  A  koldus  azt  felelte:  ^)  Azon  kedves 
hölgyhöz  akartam  menni,  ki  vigasztalja  a  szegényeket,  és  kérni  őt, 
hogy  Isten  nevében  kevés  alamizsnát  adjon;  de  előbb  imádkozni 
akartam  ezen  egyházban,  és  most  körül  akarom  járni^,  hogy  tud- 
jam, mily  nagys  tágas  az,  mert  boldogtalanságomra  nem  láthatom 
szemeimmel.  ^),, Szeretnéd  látni  ezen  egyhazat''?  kérdé  azonnal  a 
résztvevő  Erzsébet,  '')  ha  Isten  akarná,  —  felelt  a  vak,  —  nagyon 


1)  Láss  inich  deineii  saiiin    berüreii  so  iiiuss    tler  bocss   geist   wei- 
chen    von   mir.  Do  liiiyet  sie  iiieder  nff  die  stjass  und  kusset   das  menscli., 

Ibid. 

2)  AI3  sie  viel   geine  umb  die  zeit  thet 

Wan  es  dai'inne  gar  gereumlg  was. 

Vita  Rhyt.  §.  37, 
Tudva  vagyon,  tiogy  napjainl<ban  is  Olasziionban,  Belgiuinbaii   és  Né- 
nietojs/ág  eo;y  részében ;,  a  templomok  déltől    egész  három  óráig  bezárvák. 
33   Matt*  er  seine  ougen  offeu  weyt... 
Und  hatte  dy  ougen  apffel  verlorn 
Dy  waren  ime  verwelcket  alsogar 

Vita  Rhyt. 
*)  Do  fragete  sy  en,  waz  er  do  tede  alleyne,  und  alsó  ummc  giu- 
ge..  Roihe  Clir.    Thur.  p.   1736, 

^)  Ich  wolde    zeu  der    liebin    frowin,  der  armin  lutlie  tiosterynnc, 
gehin,  ob  mir  dy  etwaz  dorch  Got  gebeu   wolde..,    Daz   ich  gewisse    wi 
Tvit  und  gioz  desse  kerche  sy,  der  ich  leider  nicht  beaehin  kan    Ibid. 
")  WoldiStu  sy  icht  gcrne  beseliin?  Ibid. 


353 

szerelném  lálni,  de  szülotésemkor  elvesztcüem  látásomat,  sohasem 
láttam  a  nap  világát,  az  Isten  foglya  lettem.  ')  Azután  elbeszélte 
neki  egész  nyomorát  :  Szerettem  volna  dolgozni  mint  mások,  monda, 
—  mert  mindenkinek  söt  magamnak  is  unalmára  vagyok;  a  leg- 
rövidebb óra  is  hosszú  rám  nézve,  ha  másoknál  vagyok,  nem 
lartozlathatom  meg  magam  az  irigység  bünélöl  ;  ha  magamban 
maradok,  sirok  boldogtalanságom  fölött,  mert  lám  én  nem  tudok 
mindig  imádkozni,  s  ha  imádkozom  is^  nem  tartoztathatom 
meg  magamat,  hogy  szerencsétlenségemről  szüntelen  ne  gon- 
dolkozzam, -)  ,, Javadra  vagyon^  felelt  Erzsébeljiogy  Istene  sze- 
rencsétlenséget kiildé  rád,  mert  talán  kicsapongásra  ragadtattál 
volna,  és  így  több  vétked  lenne,  mint  most  vagyon  ^)  ,,0h  nem, 
szólott  a  vakj  tartózkodtam  volna  a  vétektől  ;  kemény,  munkás 
életre  adtam  volna  magamat;  mai  szomorú  gondolataim  sem  lel- 
lek volna."  ^)  Erzsébet  könyörülettöl  meghalva,  azonnal  ezt 
ajánlá  neki  :  „kérd  az  Istent,  hogy  látásodat  adja  vissza,  én  is 
fogok  veled  imádkozni".  0  E  szavaknál  a  vak  azonnal  észre- 
vette ,  hogy  az,  ki  vele  beszélt,  Erzsébet,  a  sz.  fejedelemné, 
mire  tüstént  arcra  borúit  feléje,  s  így  kiáltott  fel;  „Oh  nemes 
és  irgalmas  asszony,  könyörülj  rajtam".  **)  Erzsébet  azonban  újra 


^)  Werc  68  Gottes   welle  gewest,  ele,  Ibid, 

Und  bin  worden  Gotts  gefangenn.  Vita  Rhyt. 
*)  Dy  Kort/er   stunden  niir  sere  langenn 
Wan  ich  mit  bin  iinder  den    leiiten 
So  kan  ici)  mit  vor  suenden  nicht  gehiieten 
Sit/.sich  duii  ville  alleine 
So  iiiiiss  ich  niein  ungeinach  beweyne 
Und  i<an  oiich  zu  meinem  gebete 
Von  den  geduncken  nicht  bieiben  stete. 

Ibid. 
*3  Sy  spiach  ,,Got  der  thiiet  cs  dir  zu  gnet 
Du  wurdest  zu  wilde  in  deyneni  muele** 

Ibid. 
*)   Er  spiach,   Das  woll  ich  ninímcr   getiiu  .  .  . 

Und  mich  der  sawern  ai'beit  neren...  Ibid. 
^}  Bethe  Gólt    daz    her    dich    irluchto ,    ich   wíl    dir    helflnn    buten- 
Rothe.  1.  c. 

^3   Do  duchtc  den  blendin,  daz  er  sente  EOUzebeth  were  ,  an  dessin 
reden,  nnde  sprach  do  :  Aoh  gnedigo  frovvc,  irwarinet  uch  obir  niich.  Ibid. 

23 


354 

inté,  hogy  egész  bizalommal  kérje  az  Istent,  és  tőle  bizonyos  tá- 
volságra térdelvén ,  maga  is  buzgón  imádkozni  kezdett.  A  sze- 
gény azonnal  visszanyerte  látását,  és  üres  szemgolyója  tüstént 
mennyei  szépséggel  telt  meg.  ')  Erre  a  vak  fölkelt^  maga  kö- 
rül tekintett í  és  Erzsébet  felé  sietvén  :  ,, Asszonyom,  —  monda, 
—  legyen  dicsérve  az  Isten,  kegyelme  kedvezett  nekem;  min- 
dent jól  s  tisztán  Iátok,  szavai  beteljesedtek."  De  az  istenes 
fejedelemnö,  ki  szereteléhez  az  okos  keresztény  gondosságát 
is  tudá  kapcsolni ,  így  szólott  hozzá  :  ,,Most,  midőn  látásodat 
visszanyerted,  igyekezzél  Istennek  szolgálni  és  a  vétket  ke- 
rülni ;  dolgozzál,  és  légy  mindenben  becsületes,  alázatos  és 
nemes.  ^) 

Az  Ur  ezen  alázatos  szolgálójának  imádsága  ,  mely  oly 
hahatós  volt  előtte,  hogy  a  testi  bajokat  meggyógyította ,  nem 
lehetett   kevésbbé  hatásteljes  a  lélek  üdvének  megszerzésében. 

Leinbach  Gertrúd  asszony,  egy  környékbeli  nemes  lovag 
neje,  egykor  a  hercegné  látogatására  jővén,  magával  hozta 
12 — 14  éves  Berthold  nevű  fiát,  ki  csinosan  lévén  felöltözve,  ru- 
hái választékosságában  és  csinosságában  magának  tetszeni  látszott. 
3)  Erzsébet,  miután  előbb  huzamosb  ideig  társalgott  anyjával,  fe- 
léje fordulva  monda  :  ,, Kedves  gyermekem,  te  nagyon  világi- 
asan  és  drágán  látszol  öltözködni  ;  nagyon  igyekszel  a  világnak 
tetszeni.  Miért  nem  igyekszel  inkább  teremtődnek  szolgálni  ? 
mind  testileg,  mind  lelkileg  jobban  éreznéd  magadat.  Mondd 
meg  nekem  kedves  gyermekem,  hiszed  te,  hogy  Urunk  ily  ru« 
hát  viselt,  midőn  mély  alázatosságban  jött  értünk  vérét  ontani? 
*)  Az  ifjú  feleié:  ,,0h  asszonyom,  kérem,  kérje  az  Istent,  hogy 

1}  Daz  eme  . .  ,  der  iiicht  oiigepphel  iiatte,  schoiie  oiigiii  werdin.  Ibid. 

Dy  oiigen  ioecher  wurdeii  íme  voii.  —  Vita  Rhyt.  I,c. 
*3  •  •   •   K'"  schoene  nmb  sich  sach  .  .  . 

Dac  stundt  er  auf  all^^chaiidt 

Und  ging  zu  ir .  . 

Und  srach  „Fraw  Got  sey  gelobet... 

.  .  .  Nii  arbeit  und  bis  ein   fromnier  knecht 

Und  bis  demuttig  und  gerecht." 

Ibid. 
'3  Er  was  gecleit  nach  der  welt 

Kurtxs  und  enge  sein  Kteit  gesclinitten 

£r  dauchte  sich  íreudig  und  bieder    Vita  Rhyt.  §,  35. 

*)  Liebes  kint . .  . 


355 

adja  nekem  azon  kegyelmet,  miszerint  neki  szolgálhassak  !t 
„Igazán  akarod,  —  monda  Erzsébet,  —  hogy  éretted  imádkoz- 
zam?" „igen,  bizonyára/'  ,,Tehát  készítsd  el  magadat  a  kivánt 
kegyelem  elfogadására ,  és  én  szívesen  imádkozom  veled. 
Menjünk  együtt  az  cgyliázba ,  s  kérjük  ott  mindketien''  ')  Az 
ifjú  követvén  öt  azonnal  az  egyházba ,  ottan  az  oltár  előtt  lebo- 
rult anyjával  egyült  bizonyos  távolságra  azon  helytől,  hol  Erzsé- 
bet maga  imádkozni  kezdett.  Midőn  így  az  imádságban  bizonyos 
időt  töltöttek,  az  ifjú  fönhangon  fölkiált  :  „Kedves  asszonyom, 
szűnjék  meg  imádkozni/'  -)  Erzsébet  azonban  az  imádságot  nem 
kevesebb  buzgósággal  folytatta.  Berlhold  azonnal  még  hango- 
sabban  kiáltott  föl  :  ,, Asszonyom  szűnjék  meg  imádkozni;  mert 
nem  birom  tovább,  egész  testem  lángol."  ^)  És  valóban  véghe- 
tellen  hőség  árasztotta  el  testét,  gőz  látszott  testéből  párologni; 
anyja  és  a  hercegné  két  szolgálója,  kiállásaira  elősiettek,  s  ru- 
háit izzadságtól  alázottaknak  s  bőrét  oly  forrónak  találták,  hogy 
alig  érinthetek.  '*)  Erzsébet  azonban  folytonosan  imádkozott, 
míg  az  ifjú  kétségbeesVe  nem  kiáltott  ;  ,, Urunk  nevében  kérem, 
ne  imádkozzék  tovább;  mert  el  vagyok  emésztve  a  benső  lüzlől, 
és  szivem  ennen  magamban  megtörik.  ^)  Most  megszűnt  imád- 
kozni, és  Berlhold  is  lassanként  kihűlt;  de  az  isteni  szeretet  tüze, 


Du  kJcidest  diüh  vie!  zn   weiltiich 
Und  heldest  dich   viel  zii  zartlich 
Und  dynest  der  werlt   al^ii  Seie 
Wariinib  dynest  dn  nicht  dcyneiii  sclioepíFeie ? 
Es   ginge  dir  allerzceid  an   leibe  iinde  an  sele    deste    baz.     Sag   mir 
lieber  jungling,   tnig  niein  llerr,  und  der  dein  anch  soliche  kleider  an  .    . 
lioih^,  {).    Î735.    Vita  lliiyt   §.  35,     -  Passiónál,   f.  59. 

*)  O  Üumina  Diea,  snppiico  vobis,  nt  oretis  pro  nie,  nt  Dominus  det 
niihi  gratiani  siiam  scrvíendi  ei.  Atilla:  Vellesne,  ait,  qiiod  ego  oiaie ni 
pro  te/  Et  ille  :  V^ellcni  utiqiie  .  .  .  Opoitet  ut  te  ad  gratiam  Dei  habiliter 
simihter  orando  .  .  .  Theod.    VII.   8. 

Koiu  wir  wollen  in  dy  kirch  gehen 
Und  wollen  darnnib  flehen.   Vita  Ubyt.  §.  35. 
^)  O  Doiuina    cessate  ab  orationC'  Thcod.  I.iebc  iVaw  .  . .   Vita  Khyt. 
"*)   Altius  vociferarí  coepit .  .  .  Qnia  jaiu  deticio.  Tbeod.  — 

Ich  bín  nbir   min  gantzes  Luib  entbrant.    Vita  Rhyt. 
*)   Sudabat  et  luniabat .  ,  .   Invenernnt  euni    totnni  incaluisse,    vcstes- 
que  nimio  sudore  madidas..  Vi\  caioreni  nianibus  polui  ant  tolciare,  Theod  I.  c. 
^)   In  noniine  Doniini  oro...  qnia  jani  igne  con.suntor.  Thiod. — 
Anders  mir  zeisprlngt    ineiii  hat?,  in  ineiuen  Leib.   Passiónál. 

23* 


356 

melyet  Erzsébet  Icesdeklett  az  ifjú  szivébe,  nem  aludt  el  többé, 
és  nem  sokkal  későbben  sz.  Ferenc  szerzetébe  lépett.  ') 

Hasonló  esetek  a  szenvedő  lelkek  egész  seregét  vonták  Er- 
zsébet körébe,  kik  mind  hathatós  közbenjárásához  folyamodtak, 
s  kérték  öt,  hogy  imádkozzék  érettök,  mit  ö  kegyelemteljes 
alázatossággal  mindig  teljesített  is,  s  valamint  Berthold,  ügy 
mások  is  sokan  érzék  forró  imáinak  ereje  által  szivökben 
a  belső  mennyei  világosságot  földerülni,  elvesztett  lelki  nyugal- 
mokat  visszatérni,  s  mindenről  lemondva,  szerzetes  életre  adták 
magokat.  "^  Ez  édes,  jótékony  befolyás  ezen  élet  határain 
túl  is  terjedett.  Hatalmas  segélye  azoktól  is  igénybe  vétetett, 
kik  még  vétkeikért  nem  tettek  eleget.  Egykor!  éjjel  álmában 
látta  néhány  év  előtt  meggyilkolt  anyját,  Gertrúd  királynét,  ki 
előtte  letérdelvén,  így  szóla  :  „Szeretett  lányom,  ïsten  ked- 
veltje, kérlek,  imádkozzál  értem  ,  mert  életem  hanyagságaiért 
még  bűnhődnöm  kell;  emlékezzél  azon  fájdalomra,  melylyel  a 
világra  szültelek,  és  könyörülj  szenvedéseimen,  kérd  az  Istent, 
hogy  rövidítse  azokat^  és  tekintse  vétkeimnél  inkább  a  gyalá- 
zatos halált,  melylyel  ártatlanul  kimúltam  :  te  teheted  azt,  ha 
akarod  ;  mert  te  az  ö  szine  előtt  kegyelemleljes  vagy.'*'  ^)  Er- 
zsébet sirva  ébredt  föl,  s  felkelvén  ágyából,  azonnal  imádkozni 
kezdett;  s  miután  anyja  lelkéért  buzgón  imádkozott,  ismét  el- 
aludt. *)  Anyja  neki  újra  megjelenvén,  monda  :  „Áldott  legyen 
a  nap  s  óra,  melyen  neked  életet  adtam,  imádságod  megszaba- 
dított, holnap  az  örökboldogságba    mének.  De  imádkozzál  min- 

Ï}  Az  irók  e  történetet  mindnyájan  azon  évre  teszik,  mely  szentünk 
halálát  megelőzte.  Discite  —  úgymond  Theodoricus  e  tárgyról  —  quo  ca- 
ritatis  ardore  fervebat,  qnae  caloresuo  íluxum  secularis  concupiscentiae 
siccat,  et  ad  amorem  aeternitatis  inflammat. 

*)  Contigit  hoc  frequentius  et  aliis,  pro  qtiibus  ipsa  Dominuin  exorabat. 

Ibid 
^)  Flexia  genibus  dixit:   Mi  dilecta  filia,  ora  pro  doloribus  meis  quae 
adhnc  patior,  qiiia  megligenter  vixi  :  potes  eniin.  Theod,  VI.   10. 

Du   gominnete   des    aimaechtigen    Gottes . . .  Gedanke  der    arbeit 
und  not  do  ich  dich  gebar.    Cod.  I leidéi.  íí. 
Du  vermagst  zu   thun   woii 

Dii  bist  seyner  gnadeii  und  liebe    voll.  Vita  llhyt.  §  34. 
Lásd  szinte  Hothenél,  Chr,    Thur.,  p,   1729. 

*)  Evigilyns    Elisabeth    surgit    cum    íletu,    oravit    dévote   et  iternin 
dormivit.  Theod.   —  Und  gieng  da  wieder  in  ir  bette.  Vit.  Rhyt. 


357 

dig  azokért,  kikel  szeretsz;  mert  az  Isten  mindazok  nyomo- 
rait enyhíteni  fogja,  kik  szükségökben  hozzád  folyamodnak/'  *) 
Erzsébet  ere  ismét  fölébredt,  e  kedves  látványtól  még  mindig 
reszkető  szívvel,  s  könyben  üszó  szemekkel;  azonban  lelki 
megindulásai  által  igen  kimerülvén,  újra  mély  álomba  esett, 
annyira,  hogy  nem  is  hallotta,  midőn  a  minoritáknál,  hol  ahíta- 
tosságait  végezni  szokta  volt,  a  malutinumra  harangozlak,  és 
csak  a  primára  ébredt  föl.  Fölébredtekor  első  volt  gyóntató 
atyját  fölkeresni,  s  tunyaság  okozta  elmulasztását  meggyónva,  tőle 
vezeklést  kérni.  '^) 

Erzsébet  hathatós  szava,  mely  az  ég  irgalmát  annyi- 
szor lekönyörögte,  gyakran  annak  igazságát  is  leesdekelte. 
Utjai  egyikében  egykor  Erzsébet,  kit  teljes  joggal  a  szegények 
dajkájának  neveztek,  egy  szegény  asszonyt  talált  szülés  köz- 
ben, ^)  átvitte  tehát  azonnal  koródájába,  és  minden  lehető  ápo- 
lásban részesíté.  Azon  gyermeknek  pedig,  kit  ezen  nő  szülen- 
dő vala,  keresztanyja  kivánt  lenni,  s  az  édes  Erszébet  nevet  adta 
neki. ^Mindennap  elment  a  szegény  anya  látogatására,  kit  meg- 
áldván, minden  segélylyel  ellátott.  *)  Miután  egy  hónapon  át  így 
tartotta,  míg  tökéletesen  fellábadt,  adott  a  boldogtalannak  élel- 
met s  12  kölni  pénzt,  egy  köpenyt  és  sarukat,  melyeket  tulajdon 
lábairól  húzott  le,  új  szölöttét  pedig  kisérönéi  egyikének  köpe- 
nyéből kivett  bélésbe  takarta.  -'^  De  a  természetellenes  anya  csak 


'j   Gebenedeyt    si    der  tag  nnd  die    stiinde  dae  ich    dich   ie    gebar. 

Cod.  Heid. 
Ich  soll  zii  dein  ewigen  lében 
Noch  kommen    ehir  es  wiid  tag.. 
Sí)  vergiss  nymuier  deine  freunde  Vita  Riiyt, 
Dicens  oratíonern  ejus    ciinctis  eam invocantibus    piofuturam.  Theod. 
■^)  Dú  wart  sie  so  herzeclichen  fro,  das  si  von    freiiden   Avart  innen - 
olicbe    weinen  :  nnd  entslief  aber    do    von    niiide.    L'nd   entsiief  der  brnder 
mettenglocken  weder  ir  gewonheit  .  ..  Cod.  Heid.  Némely  irók  e  látványát 
Getrnd   halálának  idejébe  teszik,  midőn  Kizsébetiink  csak    7  éves   volt.    Mi 
itt  a  leghitelesb  fordítást  követtük. 

'3  Midőn  egykor  koródája    hosszában  sétált  egy    asszonyra    akadt, 
Rntebenf,  f.   37. 

Nntrix   panpernm  Klisabeth..  .  Theod.  VII.  7. 
*)  Benedicebat,  pascens  eam  pie  et  dnlciter.  Ibid. 
*)   Calceos  quos  de  sanctis  pedibiis  exnit,  et  pepla,  lardnm    et  fari- 
nam et   12  nummos  coloniensinm,  et  puernni   nianicis,   qnas  de  pelliciofa- 
mulae  tolli  jusserat,  involntum.  Ibid. 


358 

azon  gondolkodott,  miképen  hosszabbítsa  meg-  e  bőkezűséget,  és 
a  helyett  hogy  megindult  volna,  —  miután  a  hercegnétől  estve 
elbúcsúzott,  reggel  jókor  férjével  együtt  elulazván, —  a  csecse- 
mőt hátrahagyta  ;  0  másnap  reggel,  midőn' a  szegényekről  éjjel- 
nappal gondoskodó  Erzsébet  a  matutinumra  az  egyházba  akart 
menni,  elküldé  szolgálói  egyikét  amaz  asszonyhoz  e  szavakkal  : 
,, Vagyon  némi  pénz  erszényemben,  ez  jó  leszen  azon  szegény  a- 
nyának  s  csecsemőjének,  menj,  vidd  el  nekik.  -)  De  a  szolgáló 
csakhamar  visszatért  azon  hírrel,  hogy  azon  asszony  eltűnt,  vissza- 
hagyván gyermekét.  „Fuss  tehát  gyorsan  és  hozd  el  hamar  hoz- 
zám, —  monda  a  jó  Erzsébeí,  ~  nehogy  el  hanyagoltassék.  '') 
Azonban  az  igazság  érzete  is  fölébredt  ez  alkalommal  eme  kö- 
nyörteljes  szívben,  elhivalá  ugyanis  a  város  biráját  s  meghagyá 
neki,  hogy  tüstént  minden  oldalra  küldjön  katonákat,  kik  ezen 
természetellenes  anyát  fölkeressék,  s  visszahozzák.  —  De  ezek 
visszajöttek  a  nélkül,  hogy  megtalálták  volna;  erre  Erzsébet  napi 
imáihoz  látott,  de  szolgálói  egyike,  ki  Konrád  szigorától  tar- 
tott, ha  ez  eseményt  megtudandja,  —  figyelmeztette  urnéját,  hogy 
jó  leszen  kérni  az  Istent,  miszerint  e  háládatlan  anyának  nyomá- 
ba vezessen.  Erre  Erzsébet  azt  felelte  neki  :  „Nem  tudok  mást 
kérni  az  Istentől,  mint  azt,  hogy  legyen  meg  akaratja.  *)  Alig 
telt  el  azonban  néhány  nap,  s  íme!  megjelenni  látják  a  szökevé- 
nyeket, kik  eljöttek,  hogy  a  fejedelemnő  lábaihoz  borulva,  hi- 
bájokért  bocsánatot  nyerjenek,  megvallva,  hogy  utjokban  egy 
láthatatlan  erő  által  tartoztattak  fel,  mely  mindenkép  akadályozta 
őket  utjok  folytatásában,  s  azonnal  visszatérni  kényszerítette. 
^)  Senki  nem  kétkedett  azon,  hogy  ezen  kora  visszatérés  a  fe- 
jedelemnő imáinak  eredménye  volt;  büntetésül  elvétetett  a  vét- 
kes anyától  mindaz,  mit  előbb  kapott,  hogy  más  méltóbb  sze- 


lj Seio  valefacieiis  doniinae  bencficae  lecessit  luane  ciini  marito 
puero  derelicto.  Ibid. 

^)  Mane  cum  esset  in  ecdesia  aute  ince^^itionewi  matiitinanini...  Ha- 
'^co  species  quasdani  iii  marsnpio.  qiiibus  illa  paupercula  cum  puero  uti 
potest  ad  confortationem.  Vadé,  et  apporta  illi.    Dict.  IV.  Ancill  2026- 

^)  Vadé  cito,  apporta  puenim,  ne  negligatiii-.   Dict.   IV.  Ancill.  2026 

^3  Nescio  aliiid    petére  a  Dominó,  nisi  qiiod  ejus  fiat  voluntas. 

n.    ott 

^)  Qiiod  procédera  neqiiaqnani  cum  uxore  sua  peterat  unde  quasi 
coactus  rediit.  n.  ott.  J 


1 


359 

gények  közötl  oszlalhassók  ki;  de  Erzsébet,  kinél  az  irg-almas- 
ság  csak  hamar  visszanyerte  egész  hatalmát ,  más  sarukat  és  bör- 
öltönyökel  adatolt  neki,  ')  hogy  befedhesse  magát. 

Azonban  dacára  íston  előtti  hathatós  közbenjárhatása  eme 
sok  bizonyságának,  alázatossága  gyakran  az  Isten  irgalma  iránti 
nagy  bizalmatlanságnak  szinét  öllé  magára.  Néha  oly  remegés 
és  lelki  sctélség  pillanatai  közt  vala,  melyeken  még  a  mennyor- 
szág utján  legelőbbre  haladt  lelkek  is  összeroskadnak  a  földi 
élet  terhei  alalt,  és  ilyenkor  szive,  melyet  a  szeretel  folytono- 
san emésztett,  kétkedni  mert, váljon  talál-e  majd  Istenben  is  nnaga 
iránt  oly  szeretetet,  mely  arányban  legyen  azzal,  minővel  ö 
Isten  iránt  viseltetett.  Egykor  meglátogatá  öt  régi  gyóntatója, 
würtzburgi  Rodinger  atya,  evvel  ^ehát  három  társnő  kíséretében 
kiment  sétálni  a  Lahn  partjára ,  és  szivömlengései  között  így 
szólott  ezen  régi  barátjához,  ki  nem  gerjesztett  benne  annyi 
félelmet  mint  Konrád  :  „Vagyon  valami,  mi  engem  minden  egyéb- 
nél inkább  háborít,  tisztelendő  atyám  !  kétkedem  teremtőmnek 
irántam  való  szeretetéről,  nem  azért,  mintha  nem  lenne  végtelen 
jó  s  adakozó  szeretetében  ;  hanem  számtalan  vétkeim  miatt, 
melyek  tőle  visszaijesztenekjóllehet  lángolok  az  iránta  való  sze- 
retettől.''-3  Nincs  itten  mitől  félned,  —  feleli  neki  az  atya, —mert 
az  isteni  jóság  oly  nagy,  miszerint  lehetetlen  kétkedni,  hogy 
számtalanszor  jobban  szereti  azokat,  kik  őt  szeretik,  minisem  ál- 
talokszerettetik.^)Hogyan  vagyon  tehát,  —  folylatá  Erzsébet, — 
hogy  megengedi,  miszerint  a  szomorúság  és  levertség  egy  pil- 
lanatra is  eltávolítson  lőle^  kivel  mindig  s  mindenütt  egyesülve 
szeretnék  lenni  ?  *)  A  szerzetes  erre  neki  azt  feleié,  hogy  ezek 
nem  az  elhagyatottság,  hanem  inkább  a  kegyeltség  jelei,  és  a 
szeretet  fokozásának  legbiztosabb  módja;  azután  egy,  a  folyam 
túlsó  partján  álló  fára  mutatva,  monda,  hogy  ez  előbb  át  jő  magá- 

')    Miserta   aiitcm    illiiis    pmperniliic jussit  diui  ci  calceos  et   pelles. 

*3  Nihil  udeo  me  torquet,  religlose  páter,  qnam  qiiod  aliqiiantiiliiin 
difíidaüi  de  Creatoris  mei  cvgà  me  beiievolciitia  :  non  quod  enni  stiaime 
bontim  et  sui  amoris  profnsive  ignorcm ,  sod  (piod  mea  démérita  multa 
esse  comperiam,  proptcr  qnae  repcllar.  (piantninvis  ejjo  illius  ainore  exar- 
descam.  Vadding,  Ann.    Min.  II.  208,  INlariannsnal. 

')    IJt  omnino  certnm  sit,   cum  pins  satis  redamare  amantem. 

Ibid. 

*)  Ve!  ad  momentum  de  velle,  cni  semper  et  ubiqne  vellem  inhaerere  u.  ott. 


360 

tói  azon  partra ,  melyen  együtt  járkáltak,  minthogy  az  Isten  va- 
laha kevésbbé  szeresse  teremtményeit,  mint  ezek  öt.  ')  Alighogy 
kiejté  e  szavakat,  már  bámulva  vették  észre  környezői,  hogy 
a  fa,  melyről  előbb  beszélt,  keresztül  jö  a  folyamon,  és  partot 
vált.  ^)  Az  isteni  szeretet  c  csodás  tanúságára  Erzsébet  azon- 
nal megismeré  annak  hatalmát  és  örökkévaló  igazmondását,  ki 
így  szólott  tanítványaihoz:  Hacsak  akkora  hitetek  leszen,  mint  a 
mustármag,  és  azt  mondjátok  ezen  eperfának  :  váljál  el  gyökere- 
idtől, és  ültesd  át  magadat  a  tengerbe,  engedelmeskedni  fog  nek- 
tek. ^)  Ezután  rögtön  Rodinger  atya  lábaihoz  borúit,  hogy  neki 
bizalmatlanságát  meggyónja  és  bűnéért  bocsánatot  nyerjen.  *) 
Hogy  imádságát  még  inkább  oly  fölülmúlhatlan  hatályúvá 
tegye,  milyen,  mint  láttuk,  volt,  Erzsébet  nem  választhata  jobb 
eszközt,  mint  a  lélek  e  legmagasztosabb  tehetségének  folytonos 
gyakorlását;  dacára  az  irgalmasság  számos  és  fárasztó  cseleke- 
deteinek, melyek  akár  egész  napjait  elfoglalhatták  volna,  min- 
dig talált  hosszas  időközöket  az  elmélkedésre  s  imádságra.  0 
ritka  sükerrel  tudta  egyesíteni  a  cselekvő  és  szemlélődő  életet. 
Miután  Mártaként  munkás  szorgoskodás  által  a  szegények  sze- 
mélyében Jézus  Krisztusnak  eleget  tett,  o^da  ült  Ura  lábaihoz, 
mint  Mária,  hogy  az  ö  kegyelmei  s  irgalma  fölötti  elmélkedés- 
nek magát  egészen  odaengedje.  ^)  „Esküszöm  az  Isten  előtt,  — 
így  írt  szigorú  gyóntatóatyja  a  pápának,  —  hogy  én  ritkán  lát- 
tam ennél  szemlélődőbb  nőt.  '^)  Gyakran  több  órán  át  imába 
merült  el,  szemeit,  kezeit  és  szivét  az  égre  emelve.  ^)   Sokszor 

I)  Non  derelictae,  sed  dilectae  haec  esseindicia...  Priiis  arboreni  pro- 
ceram.  ad  oppositam  rip^m  plantatam,  ad  eam  in  qna  coambulabant, 
transituram,  quam  Deus  in  amore  reciproco  cederet  creatnrae.  n.  ott. 

*)  Non  omnino  dixit  ciim  .  ,  .  tota  arboris  moles  transplantata  fuit 
ad  deambnlationis  locum,  u.  ott. 

^)  Si  habuei'itis  fidem  siciit  grannni  sinapis,  dicetis  hnic  arboii 
moro":   Eradicare  et  transplantaie  in  niaie,    et  obediet  vobis.   Luk.   17,  6 

*)  Ad  religiosi  viii  pedes  piostrata,  veniani  snae  exoravit  diffiden- 
tiae.  Wadding,  1.   c, 

^)  Tanquam  sollicita  et  laboriosa  Martba...  Theod.  VIII.  —  Si  kon- 
de  beides  warten  —  wol  gelicb  und  ebene.  —  ín  einem  heiligen  Ubene. 
Cod.  Arg.  f.  201. 

^)  Coram  Deo  dico,  quod  raro  vidi  nmlierem  magis  conteniplati- 
vam.  Cour.  Marb.  ad  Papám. 

^3    Oculis,     manibus,    cordeque    ad    Denm    suspensis  ...     Theod. 


361 

az  éj  jelentékeny  részét  a  templomban  töltiitte  Konrád  tilalmai 
dacára,  ki  nem  akarta,  hogy  magát  a  szükséges  nyugalomtól 
megfoszsza.  Marburg  templomaiban  nem  érezvén  magát  sem 
eléggé  magányosnak,  sem  eléggé  fesztelennek,  szeretett  imád- 
kozni járni  a  mezökre,  a  szabad  ég  boltozata  alá,  a  nyilt  termé- 
szetbe, melynek  minden  egyes  részlete  emlékezteié  öt  a  te- 
remtő nagyságára  s  kegyességére.  A  hagyomány  beszéli,  hogy 
midőn  így  egyszer  szabad  égalait  imádkozott,  és  esö  esett,  csak 
ö  maga  nem  ázott  meg.  ')  Ezen  áhítatos  kirándulásai  alkalmával 
kiváltkép  egy  bájos  csermely  mellé  szokott  vonulni ,  mely 
Schroeck  nevű  falutól  nem  távol,  egy  meredek  hegy  lábánál  a 
cserjésben  folydogált.  Az  odavezető  út  nagyon  meredek  és  ve- 
szélyes volt,  csináltatott  tehát  egy  jól  kövezett,  mesterséges 
utat,  és  azon  tiszta  forrás  körül  egy  kis  kápolnát  emeltetelt.  E 
mezei  magány  azonnal  Erzsébet-kút  nevet  nyerte  és  azt  maiglan 
is  viseli.  ^)  A  legroszabb  időjárás  sem  tudta  megakadályozni, 
hogy  ezen  kedvelt  magányába  ne  vonuljon.  Menet  közben  min- 
dig imádkozott,  és  mindamellett  míg  Marburgból  forrásához  ért, 
nem  mondott  el  többet  egy  Miatyánknál,  annyiszor  össze  tudta 
kapcsolni  az  imát  elmélkedéssel  és  szemlélődéssel.  ^) 

Példás  ahítatossággal  és  pontossággal  volt  jelen  minden  is- 
tenitiszteleten; az  Isten  szentjei  iránt  különös  tisztelettel  visel- 
tetett, élettörténetök  elbeszélését  vallásos  érdekeltséggel  hall- 
gatta,  ünnepjeiket  lelkiismeretesen  megtartotta,  és    ereklyéik 

«)  Rebhahn.  Hist.  ecci.  Isenac.  Mss.  —  lleim.  Fritz.  Mss.  Heid. 
—  A  hagyomány  ugyanily  csodát  beszél  alkaiitaraí  sz-  Féterről  is. 
;_  *3  Ennel<  fekvése  e  szép  vidék  leggyönyörűbbjei  közé  tartozik. 
Schroeck  falu,  minthogy  1802-ig  a  mainzi  ér.sek  liiitoka  volt^  most  is  ka- 
tolikus. A  forrás  maiglan  is  létezik  ,  hanem  Krzsébet  kápolnája  helyén 
nem  láthatni  egyebet,  mint  a  classions  szentélyek  bizonyos  nemét,  doriai 
és  joniai  modorban,  építve  egy  protestáns  tartományi  gróftól  1596-ban,  egy 
igen  hosszas  és  sok  helyütt  nag}on  nevetséges  fölirattal,  mely  igy  kez- 
dődik : 

Si,  viator,  quis  sim,   quidve  portem  quaerís, 
Fons  sum  dívae  Elisabeth  .  .  . 
Ad   me  venit   saepius 
Deoque,   natnrac  et   mihi  grata.  sat. 
Happel.    Conc.   II,   22.    Koch's   Wartburg,    a.  87.  Justi,   p  266. 
^)  Justi,  263     1.    hozzáadja,  hogy  Marburg    vidékén    a  földművesek 
e  jellemvonást     példakép     szokták    fölhozni     gyermekeiknek,     kik     imái- 
kat   elhadarják. 


â63 

iránt  a  leggyöngédebb  tiszteletet  tanúsította,  s  őket,  képeik  előtt 
viaszgyerlyákat  és  tömjént  égetvén,  szakadatlanul  tisztelte.  ') 
Különös  védszentjén,  sz.  János  evangélistán  kivül  legtöbb  von- 
zalommal viseltetett  sz.  Mária-Magdolna  iránt.  -)  A  boldogsá- 
gos Szűz  természetesen  leghőbb  tiszteletének  tárgya  volt;  az 
egek  ezen  királynéját  ábrázoló  négy  képet  hordozott  mindig 
magával,  azokat  megtartotta  haláláig,  és  idősb  lányának  Zsó- 
fiának hagyományozta.  ^)  Mindazáltal  távol  volt  attól  ,  hogy 
kellelinél  többet  tulajdonítson  a  kül  áhítatosság  ezen  jegyeinek; 
helyesen  megtudta  különböztetni  pusztán  anyagi  értéköket,  me- 
lyeta benső  müérzés  vészen  észre,  a  szellemitől,  melyre  bennün- 
ket a  hit  oktat.  így  meglátogatván  egyszer  egy  zárdát,  midőn 
ennek  huszonnégy  szerzetese  körötte  összesereglett,  s  neki  bi- 
zonyos önelégültséggel  az  ö  templomukat  ékesítő,  gazdagon 
aranyzott  faragványokat  mutogatta,  ígyj  szólt  :  valóban  a  pénzt, 
melybe  ezek  kerüllek,  jobban  használtátok  volna,  ha  ruházatra 
s  élelemre  fordítjátok,  mint  e  falak  ékesitésére;  mert  mindezen 
képeket  úgyis  szivetekben  kell  hordanotok.*)  Nem  kevésbbé 
volt  szigorú  önmaga  iránt  is,  mert  midőn  egyszer  egy  kép  szép- 
ségét dicsérték  neki  oly  czélból,  hogy  megvegye,  monda  :  Ne- 
kem  nincs   szükségem   ily  képre,  mert   szivemben  hordom.^) 

•J  Sacras  eoruiii  leliquias  condigno  et  dulci  aniplectens  aniore,  con- 
svevit  christiano  more  candelis  ardentibiis  ct  thure  accenso  devofe  hono- 
rare.   Theod.  VII,  9. 

2;  Cod.  Argent.  f201. 

')íWadding.  Ann.  II,  224  Jiistus  Lipsius  Diva  Virgo  Hallensis- 
Zsófia,  liésűbb  brabanti  hercegnő,  e  négy  képet  magával  Aitte  Belgiumba  ; 
az  egyik  Vilvordban  helyeztetett  el,  és  a  vigasztatásról  nevezett  Boldog- 
asszony cím  alatt  lett  híressé  ;  a  másik  Gravesandeban  ;  a  harmadik  a 
haarlemi  karmelitáknál  ;  végre  a  negyedik  a  hallei  szép  góth  egyházban, 
hol  maiglan  is  nyilvános  tisztelet  tárgya  és  számos  biicsújárások  célja. 
Jnstus  Lipsius,  mint  tudva  vagyon,  a  I5-ik  század  legjelesb  tudósainak 
egyike;  e  képet  e^y  különös  munkára  sem  találta  érdemetlennek,  mely- 
nek cime  :  Diva  Virgo  Hallensis.  Miután  megszűnt  i'rni,  irótollát  neki  ha- 
gyományozta. 

*)  Ecce  melius  posuissetis  hanc  expensam  in  vestibus  vestris  et  vi- 
ctualibus  quam  in  parietibus,  qnoniam  hanc  sculptur  m  ymaginum  in  corde 
vestro  gererc  deberetis.  Dict.  IV.  Anc.  E  felelet  azon  szomorú  szerencsé- 
ben részesült,  hogy  Luthertől  dicsérettel  idéztetett.  I.    Tischreden. 

^)  Non  habeo  opus  tali  ymagine,  quia  eani  in  corde  n)eo  porto 
Ibid. 


363 

Ugyanily  érzület  lelkesítette  legkitűnőbb  kortársainak  egyikét 
gr.  Montfort  Simont,  noha  jelleme  az  övétől  igen  sokban  külön- 
bözött; csodálva  beszélte  róla  Joinvillenek  sz.  Lajos,  hogy  mi- 
dőn azt  mondották  neki,  hogy  jöjjön  megnézni  Krisztus  írunk 
testét,  mely  az  áhlozár  kezei  közt  hússá  s  vérré  lön,  —  és  a  töb- 
biek ezen  nagyon  csodálkoztak,  a  gróf  így  szólt  hozzájok  :  tá- 
vozzatok, kik  azon  kétkedtek;  mert  mi  engem  illet,  én  azt 
lökélyesen  és  minden  kétely  nélkül  hiszem.  Minélfogva  remény- 
lem, hogy  ezen  hitemért  a  paradicsomban  inkább  nyerek  koro- 
nát, mint  az  angyalok,  kik  öt  színről  színre  látják;  szükséges 
tehát,  hogy  ők  (a  kétkedők)  is  e  hitet  tarisák  '). 

Az  Isten  képe  kétségkívül  sokkal  mélyebben  volt  sz  Er- 
zsébet szivébe  vésve,  sokkal  inkább  folytonosan  szemei  előtt  le- 
begett, semhogy  szüksége  lelt  volna  azon  segédszerekre,  me- 
lyeket az  egyház  nagylelkű  könyörrel  ajánl  föl  a  közönséges 
lelkeknek.  A  szemlélődés  állal  szakadatlanul  az  istenségnek  és 
legfönségesebb  titkainak  közelébe  ragadtatva,  elvesztette  szem 
elöl  mindazon  tökéletlen  alakokat  ,  melyeket  a  képzelet  hite 
tárgyai  gyanánt  tüntethetett  volna  föl.  Minél  inkább  köze- 
ledett rövid  pályája  végéhez,  annál  nagyobb  mértékben  vál- 
toztak át  imái  elragadtatásokká,  és  annál  inkább  növekedtek  a  földi 
életnek  ezen  rejtélyes  félbenszakadásai,  hogy  a  kellemes  át- 
menettel neki  mintegy  könnyítsék  az  örökélet  kezdetét.  Elté- 
nek vége  felé  mindennap,  és  pedig  több  óráig  el  hagyta  a  fáj- 
dalmak és  nyomorok  e  hazáját,  hogy  előre  megízlelje  a  menny- 
ország élveit.  -)  A  kinyilatkoztatások;,  látványok  és  természet- 
fölötti beszélgetések  száma,  melyeket  akkor  nyert,  rendkívüli, 
és  habár  általán  az  isteni  kegyelmek  titkontarlásához  ragaszko- 
dott, egészen  mégsem  tudta  eltitkolni  azok  előtt,  kik  környeze- 
tében éltek;  öröme  és  hálaömlengései  őt  több  ízben  elárulták: 
e  csodás  közlekedéseket  kortársai  kétségbevonhatlanoknak  tar- 
tolták. ^)   Az  Isten   angyalai   valának  a  szokásos  közbenjárók  a 


t)  Joinville,  p.  181,  cd.  Pelilot. 

*)  Rapiebatur  eniin  in  excessum  et  extasin  rnentis,  Sed  non  erat 
in  ejus  laptn  lara  hóra  et  brevis  niora,  vei  iini  multa  freciuentia  et  persislentia 
diiiturna  ;  siquidem  per  aliquot  horas  perduri»vit,  Theod.   VII.  10. 

'j  Non  disci'cdas  nec  mirerís  in  his^  qiiae  andis,  luce  enini  clarius 
cuncta  patent.  Ibid 


364 

mennyország  s  ezen  kiválasztott  lélek  között^  ')  nemcsak  intet- 
tek és  figyelmeztették  öt,  hanem  meg  is  vigasztalták  ideiglenes 
életének  minden  kisértetében,  söt  múlékony  bajaiban  is.  Többek 
között  egyszer  Erzsébet  magához  vett  egy  szegény  beteg  asz- 
szonyt,  s  gyöngéd  gondossággal  ápolta,  és  e  szerencsétlen, 
meggyógyulása  után,  egyszer  korán  reggel  elszökött,  magával 
vivén  jótevönéje  minden  ruháját,  ki,  nem  lévén  semmije,  mit 
felölthetett  volna,  kénytelen  volt  ruhafosztottan  az  ágyban  ma- 
radni. Távol  mégis  a  türelmetlenkedéstöl  vagy  panaszolkodástól, 
csak  ennyit  mondott  :  kedves  Istenem  !  hálát  adok  neked,  hogy 
ennyire  hasonlóvá  teltél  magadhoz,  mert  le  meztelenül  és  min- 
denedből kifosztva  jöttél  a  világra,  s  így  feszíttettél  is  föl  a  ke- 
resztre.-)  Más  alkalommal  minden  ruháját  a  szegényeknek  aján- 
dékozván, rögtön  angyal  jelent  meg  neki  egy  szép  ruházattal, 
melyet  neki  e  szavakkal  adott  át.  Nem  hozok  neked  többé  ko- 
ronát, mint  máskor;  mert  az  Isten  maga  fog  megkoronázni  az  ö 
dicsőségében^}. 

Söt  gyakran  lelkének  isteni  jegyese  ,  éltének  egyetlen 
mestere.  Jézus,  maga  is  színről  színre  megjelent  neki  nagyszámú 
szentek  kiséretében.  Megvigasztalá  öt  mézédes  szavaival,  és 
megjelenésével  bátorítá.*) 

Ezen  mennyei  társalgások  végeztével,  Konrád  gróf  álli- 
tása  szerint,  arca  titokszerü  világosságtól  sugárzott,  mely  a  kö- 
rötte elözönlött  isteni  fény  visszaverődése  volt;  szép  szemei  a 


0  Angelicas  visitatíones,  visiones  et  allocutiones,  imiltas  revelati- 
oncs  tam  diebus  quam  noctíbus  haberc  nieruit.  ii.  ott.  A  bollaníiisták  brüsszeli 
kéziiaU  egy  angyal  beszélgetését  tartalmazza  sz.  Erzsébettel  homilia 
alakjában,  különben  nagyon  kevéssé  emlékezetre  méltó. 

^)  Dan  sy  bloss  und  nackent  sass...  und  .sprach^  inein  lieber  Herr 
du  hast  mich  dir  gelichet  in  dem  van  du  kamest  auch  nackent  und  bloss 
in  die  welt  und  hingest  auch  nackent  en  den  creutz^  und  dancket  un- 
sern  Herrn  der  gnaden.  Passion,  f.  62.  Rebhahn.  Hist.  Isen.   Eccl.  Mss.  p.  87. 

^)  Ich  bring  dir  kein  kron  mer  als  ich  gethon  habé,  wann  du  Icuch- 
test  vor  Got,  der  will  dich  .selbst  kronen  mit  seinen  goettlichen  eeni. 
Ibid.  A  legenda  hozza'adja,  hogy  ezen  ruhát  szintén  azaltenbergi  szerzetnek 
ajándékozta  cserében  azon  rongy  darabokért,  melyekbe  igen  nagy  örömmel 
öltözködött. 

*}  Ipsum  quoque  Dominum  Jesum  facie  ad  faelem...  vidit,  se  benignis- 
sime  alloquendo  consolantem  et  apparendo  confortantem-  Theod.  VII,  10. 


365 

nap  sugaraiként  ragyogó  fényt  lövelltek,  ')  melyre  csak  a  ha- 
lálos bűnben  nem  levők  tekinthettek  szemkáprázás  nélkül.  0 
Ha  ezen  elragadtatások  több  órára  nyúltak,  azokból  annyi  erőt 
merített,  hogy  utánok  igen  hosszú  időn  át  a  legcsekélyebb  táp- 
lálékra sem  vala  szüksége.  A  lélek  tápszere,  melyet  azokban 
nyert,  elég  volt  testi  élete  föntatására.  ^)  Ô  élte  végéig  már 
csak  abban  élt,  kibe  a  szeretet  által  mygát  egészen  átváltoz- 
tatá;*)  azon  állapot  leírására,  melyben  őt  ezen  mennyei  tár- 
salgások hagyták,  nem  talált  más  szavakat,  mint  a  sz.  írás  ezen 
helyét:  Lelkem  olvadozott,  midőn  szerelmesem  beszélt  hozzám.^) 

így  valósult  azon  jóslói  ösztön,  mely  vele  még  gyönge 
gyermekkorában  védszentjeül ,  barátjául  és  mintaképéül  ama 
boldog  evangélistát  választatá,  ki  a  szeretet  szabadalmát  nyeré, 
és  ki  az  üdvözítő  keblén  nyugodva,  abban  olvasá  a  mennyország 
összes  titkait.  '^) 

Isteni  öröm  ömlött  el  egész  életén,  egész  valóján  ;  semmi 
nyomor,  semmi  kisértet  sem  zavarhatá  meg  nyugodtságát  és 
kedvességét.  Sohasem  látá  őt  senki  zavartan  vagy  ingerülten,  ^) 
sőt  ellenkezőleg,  nyomorai  között  még  kétszeres  vigságban  ör- 
vendezett. Azok,  kik  őt  közelebbről  látták,  sohasem  tudtak  ar- 
cán a  szomorúságnak  semmi  jelére  sem  akadni,  ^)   s  mindamel- 


I)  Freqiieiitius  videruitt  faciüin  ejiis  iiiirckbilíter  fulgentem,  et  quasi 
solis  radios  ex  oculis  eiiis  procedentes.  Ep,  Conr,  Marb.  ad  Papám.  p.  113. 
Splendida  qiiippe  fiebat  faciès  eius  duin  respiceiet  in  eain  Domimis.  ïheod. 

•-)  Passiónál,  f.  t)l,  Theod.   YII,  10. 

^)  Dutissiiiie  perinansít  quod  niillo  cibo  corporali,  sed  modícissimo 
pascebatur.  Reficiebatiii-  naniqiie  intiis  invisibili  mentis  cibo. 

Thod.  Vil.  10.  Conrad,  Epist. 

*)  Jani  tota  dic^  transfornmta  et  transfurnians  in  dilectnni.  Pótlék 
Theod.  kéziiatábél  a  kassxeli  könyvCaVban. 

^^  Ibid.  Anima   mea  liquefacta  est  nt  dilectus  locutus  est.  Caut.  5,  0. 
^)   Hic  est  beatissinitis  evangélista...  qui  piivilegio  anioris  nieniit  ho- 
norai'j.    Iste  est  Joannes,  qui  supia  peclus  Doiiiini  lecubuit,  beatus  Apostolus, 
oui  revelata  sünt  secreta  coelestiai 

Krev.  Rom. 

')  Nunquam  euim ,  sicut  lego,  invenitur  irata,  vei  turbata.  Sernio 
S.  Bonav. 

8)  lu  tiibulatione  gaudens  et  jucundissiinaet  patientissima  iía  quod 
nunquam  visa  est  molestiani  páti,  Jíe'posit.  d'  Irmengarde,  p.  2031. 


366 

lett  szakadatlanul  sírt,  és  a  könyek  ajándoka,  melyet  már  böl- 
csőjétől kezdve  bírt,  aszerint,  mint  sírjához  közeledett,  mind- 
inkább nagyobb  és  nagyobb  lön.  Mennél  boldogabbnak  érezte 
magát,  annál  többet  sírt,-  de  könyei  csöndes  és  elrejtett  cser- 
melyként omlottak  anélkül,  hogy  redöket  szántottak  volna  ar- 
cára, s  valamit  akár  tiszta  szépségén,  akár  arcvonásainak  nyu- 
godtságán  változtatlak  volna,  ')  csak  líj  kecsesei  szaporították  : 
^)  ez  volt  utolsó  nyilatkozata  a  léleknek,  melynek  többé  sem- 
mi szó  sem  tön  elégséges  szolgálatot.  ^)  Bizonyára  valamint 
előbb  a  sanyaruság  könyei,  melyeket  emberi  szeretet  vagy  ke- 
gyetlen üldöztetés  sajtolt  ki  szemeiből,  úgyszintén  a  természet- 
fölötti örömnek  ezen  könyei  is  csöppenként  összeszedet- 
tek éltének  kelyhébe  isteni  jegyese  által,  és  az  egekben 
számára  föntartott  örökkévaló  korona  gyöngyei  lettek.  '*) 


'j  Quaniloquc  ipsa  maxime  jociiiuia  fuit,  maxime  flevit,  qiiod  diclii 
mirabile  videtm*,  simul  gaudere  et  flere  ;  et  nunqiiam  ciim  fíebat  facieni  in 
nigas,  idest  deformitatem  vertebat,  sed  laciyniae  quasi  de  fonte,  vultu 
eius    serenissimo  et   iucnndissimo  existante,  fluebant   u.   ott. 

=^3   Haec  quadam  vultus    laetitia  venustaret.jCod.  Florent.    152. 

*)  Aioçois  cheoit  la  lanne  plainne.  —  Corn  li  ruissiaux  de  la  fonfaine 
—  Les  larmes  viennent  ;   c'  est  la  fin  —  Don  cuer  loiaul,  et  pur  et  fin. 

Rufebeuf.  Miss.  f.  40. 

*)  Theodoiil<  l'gy  foglalja  össze  szentünk  életének  jelen  ré- 
szét :  Refulgebut  in  ea  conversatio  amabilís,  actio  humilis,  habitus  con- 
teniptibilis,  afi'ectio  sancta,  cogitatio  sincera.  mundum  cor,  consciefitia 
bona,  intellectus  purus  et  simplex,  fides  non  ficta  ,  spes  invicta  ,  caritas 
perfecta,  vita  immaculata,  contemplatio  continuata.  Hozzáadja  azután, 
hogy  még  számtalan  részletet  beszélhetne  el  Erzsébetről,  de  a  hosszadal- 
masságtól való  félelem  neki  hallgatást  parancsol. 


367 


XXIX.  FEJEZET. 

Miképen    hivatott  meg  íi  kedves  sz.  Er/sébet    24    éves   korában  a  mennyei 

nászra. 

,,Jam  hyems  transiit,  imberabiit, 
et  recessit  ;  suige  antica  mea,  spe- 
ciosa  niea,  et  veni  ;  Veni  sponsa 
mea  et  coronaberis."  Cant.  11. 
11  —  14. 

Alig  folyt  le  azóta  két  év,  hogy  az  alázatos  Erzsébet  sz. 
Ferenc  öltönyével  felölté  azon  lelki  erőt  is,  megvetni  az  élet 
minden  gyönyörét,  s  egy,  annyi  tövissel  hintett  utón  az  égfelé 
haladni  :  az  űr  már  megeléglette  a  próbát,  s  a  terhes  napi  mun- 
kát, melyet  magára  vállalt,  eléggé  bevégzettnek  találta.  —  Azt 
rendelte  tehát,  hogy  az,  ki  a  földi  országot  megveté  :  az  an- 
gyalok ')  országát  birja. 

Mint  az  énekek  könyvének  mennyei  jegyese  jön  ö  ked- 
vesét értesíteni,  miszerint  éltének  szomorú  tele  minden  vihará- 
val elmült,  s  nem  sokára  az  örökös  tavasz  koránya  dereng 
fölötte.  —  Az  1231-ik  év  már  végefelé  hanyalolt,  azon  év,mely- 
ben  sz.  Ferenc  rende  Portugal  és  Olaszhon  büszkeségét,  a 
dicső  paduai  sz.  Antalt  az  égnek  átengedé,  ^)  melyben  a  min- 
denható szentéi  seregét  ^)  növelni  kivánván,  új  áldozatot  kivánt 


I)  Ann.  Hainaut,   l.    46,  c.   27. 

'^)  Meghalt  Sz.  Iván-hó   13-án  1231. 

3}  Dae  es  Gotte  behaget  deme  Heiren 

Das  er  dy  schare  wolt  merenn 

Seyner  seligen  in  deni  ewigen  lében.  Vita  Khyt.  §  40. 


368 

tôle,  ós  legckcsb  virágát  is  leszakította.  —  A  nyugvó,  és  az  éjt 
álom  s  ima  ')  közt  megosztó  Erzsébetnek  megjelenik  egyszer- 
re Krisztus,  mennyei  fénylői  körülsugárzottan,  -)  s  kimondhat- 
lanul  édes  hangon  e  szavakat  intézi  hozzá:  „Jöj  Erzsébet,  ked- 
ves jegyesem,  gyöngéd  barátném^  jöj  kedvesem,  velem  azon 
hazába,  melyet  számodra  öröktől  fogva  készítettem;  jőj,  magam 
foglak  oda  vezetni."^) —  Fölébredése  után,  elragadtatva  a  közeli 
szabadulás  örömétől,  sietve  megtett  minden  előkészületet  e 
szerencsés  utazásra,  mindent  elrendezett  temetése  körül  ;  még 
utoljára  minden  betegét  és  szegényét  is  meglátogatta,  s  őket 
véghetlen  örömmel  megáldotta,  kiosztván  közöttük  és  környe- 
zete között  minden  még  megmaradt  tulajdonát.  '') 

Konrád  atya  maga  is  akkor  nehéz  betegségben  feküdt,  s 
nagy  fájdalmakat  szenvedett.  Bajáról  tudosítatta  engedelmes  ta- 
nítványát, ki  mihelyt  erről  értesült,  küldetéséhez,  mint  a  sze- 
gények vigasza  sbarátnéja,  utolsó  percig  hűn,  hozzá  sietett.^) 
Konrád  őt  szeretetteljesen  fogadta,  Erzsébet  szivből  sajnálko- 
zott, hogy  őt  ily  szenvedő  állapotban  látta.''}  ,,Mi  leszen  belőled, 
—  így  szólítá  meg  Erzsébetet  a  beteg,  asszonyom,  kedves  lá- 


'}  Vita  Rbyt,  §  40,  —  Als  sy  lag  in  enne  innigin  gebete.  Rothe  p.  1736. 
*)  Gar  ein  wunderschoen  lichte.  Vita  Rhyt, 
A      ^)  Vien,  bien    aymée,  au  lieu  qui  est  glorieusement  appareillié.  Jean 
Lefévre.  i  h. 

Koni  /.u  mil'  du  ausservvelte  braut  —  Kom    du   suesse  inuig- 
klich  — '  Und  gehe  froelich   in  das   ewige  leich   —  Dae  will  ich  dich 
selber  angeleyten.  Vita  Rhytm.  i.  b. 

Dn  alleiiiebste  frundynne  myn.  Rothe  i.  h. 
Vocavit  eam  dulciter  loquens  ei  :    Veni    dilecta  inea   in  pre- 
parata  tibi    tabernacula    ab    aeterno.   Theod.  VIII.    !•   Jer  szerelmesem,  a 
számodra  dicsőségesen  készített  helyre. 

*)  Zu  hant  als  es  die  moi'gen  wart  —  Lyes  sy  bereytten  auf  der 
fart...  —  Und  gieng  zu  allen  iren  syclien  —  Und  gesegnet  sy  und 
was  fro ... 

Vita  Rhyt. 
^)  Seyne  pflegere  er  da  bat.    -    Nach  sünt  Elisabet  giengen... 
—  Sy  kaem  da  gar  schier  gegangcn...  Theod. 
Intravit  ad  eum  infírniorum  consolatrix  Elisabeth.  Theod. 
•"'3   Und  warc  von  ime  gar  gutlichen  cntfagen 
Sy  klagt  es  were  ir  leyt 
Das  cr  lyede  so  grosse  krankheit.  Vita  Rhytm. 


369 

nyom,  ha  ón  már  meghaltam,  miképoii  intéződ  életedet?  ki 
fog-  védeni  a  gonoszok  ellen,  és  ki  fog  Istenhez  vezetni  ?"  ')  Erre 
azonban  Erzsébet  azonnal  így  felelt  :  „Kérdésed  fölösleges, 
mert  én  elébb  fogok  meghalni  ;  higy  nekem  ,  nem  leszen  szük- 
ségem kivüled  más  vezetőre. "^  -) 

Negyednapra  ezen  látogalás  után  kezdé  első  jeleit  érezni 
azon  betegségnek,  mely  földi  léte  hosszű  halálának  véget  ve- 
tendő, s  öt  az  igaz  örökéletbe  vezetendő  vala.  ^)  Agyat  öriznj 
kénytelenítetett,  melyben  mintegy  12  vagy  15  napig  mint  forró- 
láz martaléka  senyvedett;  mindennek  dacára  arca  folytonos 
örömtől  s  vidorságlól  sugárzott^  s  ajkai  szünet  nélkül  imát  rebeg- 
tek. *)  A  fenn  kitett  idő  vége  felé  egy  napon,  midőn  szobájának 
fala  felé  fordulva  aludni  látszott^  asszonyainak  egyike,  ki,  mint  ő, 
Erzsébetnek  neveztetett,  ágya  mellett  ülvén,  kimondhatlanul 
édes  és  ritka  kellemü  hangot  hallott  a  beteg  melléből  kifelé 
ömleni.  '^)  Egy  perccel  későbben  a  hercegnő  helyzetét  változlatá, 
s  társnőjéhez  fordulva,  kérdé  :  ,,Hol  vagy  kedvesem?''  „Itt  va- 
gyok", feleié  az  asszony,  —  s  folylatá  :  —  ,,oh,  asszonyom, 
mily  kellemesen  daloltál!"^)  ;,, Hogyan?  —  kérdé  Erzsébet,  — 


ij  Qiiomodo,  mi  domina  et  íilia,  post  mortem  nieani  statuiu  tiiiim 
propouis   ordinare  ?  Theod. —  Und  kegin  Gothe  schicken.  Rothe, 

VVer  sal  dan  ewer  vormunde  worden  —  Das  ir   nicht   werdet 
geleidigt. 

Vita   Rhytra. 
2)  Conrad.  Epist.  ad  Pap. 

Il*  habt  nmbsiist  gefrag-et  —  Ich  sall  ehir  ersterben  dan  ir, 
VerAvahr    das    gleiibet  nu  niir  —  Ich   will    keynen    vorniunden 
liabcn  —  Dan  ench  dieweii  mir  das  Gott  gaen.  Vita  Hhyt.  i.  h. 

^)  Aegritudinem  in  qua  ex  hac  lucesubtracta  mortem  perdidit,  et 
vitám  aeternam   adiit.  Theod.  i.  h. 

'}    Elle  esloit  toujours  lye,  et  ne  cessa  oncques  de  oraison. 

Ann.  Hain.    1.   h. 
5}  Après  douze  jours  d'une  fièvre  ardente.  P.  Apoll.  p.  475.  —  Per 
dies  duodecim  et  amplius...  Audivit  quasi  intra  guttur  ejusvocem    dulcis- 
simam.    Theod.     VI M.    2.  Elle    ouit    doulche    mélodie,    Aun.  Hain.    i.  h. 
—   Eynen   unmassin  sussin  gesang.  Rothe,   i.  h. 

")  Post  pusillum  convertens  se  ad  ancillam  (jacuerat  eniui  ad  parie- 
tem  versus),  dixit:  ubi  es,  dilecta  mea?,..  Adsum...  O  Domina,  quam 
dulciter  cantasti  ! 

24 


370 

hallottál  le  îs  valamîl  ?  ')"  í'  ennek  igenlő  válaszára  folylalá 
a  beteg"  :  „Megmondom  neked  :  egy  gyönyörű  madárka  jött  hoz- 
zám, s  a  fal  felöl  mellém  helyezkedvén,  jó  sokáig  édesdeden 
és  bájolón  dalolt,  min  szivem  és  lelkem  annyira  örvendett,  hogy 
magam  is  kénytelen  voltam  vele  énekelni.  -)  Ez  kijelenté  nekem, 
hogy  Itórom  nap  múlva  meg  fogok  halni".  ^}  Ez  kétségkivül,  — 
jegyzi  meg  egy  régi  életirója,  —  őrangyala  volt,  ki  a  kis  madár 
alakjában  jött  neki  e  végtelen  örömhírt  meghozni.  ^) 

E  pillanattól  fogva,  minthogy  már  csak  kevés  ideje  volt 
hátra  a  végtusára  készülni^  semmi  világi  személyt  sem  akart 
magához  bocsátani,  még  azon  főrangú  hölgyeket  sem,  kik  öt  lá- 
togatni szokták.  '^^  Mindazoktól ,  kik  rendesen  eljártak  hozzája 
öt  látogatandók,  elbúcsúzott,  s  utoljára  megáldá  őket.  ^) 

Senkit  sem  tartott  magánál  asszonyain  kivül,  mint  néhány 
szorosabb  összeköttetésben  levő  szerzetest,  gyóntató  atyját,  s  azon 
kis  gyerkőcöt,  ki  gondosságának  azon,  Konrád  által  eltávolított 
fekélyes  helyét  pótolta.  '^)  És  mikor  kérdeztetett,  miért  zár  min- 
denkit úgy  el  magától?  ezt  válaszolá  :  „Egyedül  kivánok  lenni 
Istenemmel,  és  elmélkedni  megitéltetésem  borzasztó    napjáról.'' 

—  Ezután   könyek   közt  imázni  és  az  Isten"  irgalmáért  könyö- 
rögni kezdett.  ^) 

I)  Hast  du  oiich  etwas  gehaert  ?  Rothe.  p.  1727.  Et  dixit  :  Etiam* 
Theod.  i.   h. 

^)  Dico  tibi  qiiodinter  me  et  parietem  avicala  qiiaedani  niihi  juciindis- 
sime  cantavit;   ciijiis  diilcedine  excitata,  oportebat  et  me  cantare,  Theod.  i  h. 

—  Eyn  schoner  vogel  gesessiii  hat,  iinde  mir  lange  wele  alzo  sussigligchin 
gesungin  had,   daz  sich  mj'n    sete    und  min  herzce  irfrowete.  Rotlie.  i.   li. 

Lors  dit:  Un  oizeles  chantoit  —  Leis  moi,  si  qu'il  matalentoit 
De  chanter,  si  que  je  chantai.  Rutebeuf.  f.  40.  —  Ann.  Hain.  i.  h. 

A  Martéue  es  Durand  a'ital  az  ,,Amplissima  collectio''  I.  köt,  1254  lap- 
ján előhozott  egyliorú  adat  s/erint  lánya  is  hallotta  ez  éneli:et;  ez  az 
egyetlen  adat,  melyből  gyanítani  lehet ,  hogy  gyermekeinek  egyike  jelen 
volt  halála  óráján. 

^)  Rothe  i.  h. 

^)  Illa  enimavicula...  credinius  fuisse  ejus  angelum.  qui  fuerat  ad  sui 
custodiam  deputatus,  quicidem  aeternum  gaudium  nuntiavit.  Cod.  Flór.  p.  161. 

^)  Nec  etiam  nobiles  qui  ad  eam  fréquenter  visitandi  gratia  véné- 
rant. Theod. 

*')  Dy  gesegn^t  sy  und    liess  sie  gehen.  Vita  Rhyt. 

'')  Iste  puer,  ca    nioriente,  stratui   suo   assedit.  Ep.   Conr.   Mar. 

*)  Volo  de  extremo  districti  judicii  examine,  et  de  meo  omnipotenti 
judice  meditari.  Theod. 


371 

1231-ik  évi  sz.  András  hava  18-án,  vasárnapon,  épen  sz. 
Márton  nyolcada  elöesfi'jén,  a  malutinum  után,  meggyónt  Konrád- 
nak, ki  addig  annyira  helyre  jött,  hogy  eme  lisztjét  teljesíthette. 
Erzsébet  kezeibe  vette  szivét,  mond  egy  egykorú  kézirat,  s  ki- 
olvasott belőle  mindent,  mi  abban  olvasható  volt.  Azonban  mi 
sem  volt  abban,  miről  magát  vádolhatta  volna,  semmi  olyan,  mit 
az  őszinte  bánat  már  ezerszer  lisztára  nem  mosott  volna.  ')  A 
gyónás  végével  Konrád  javai  és  bútorai  körüli  végakaratát  tuda- 
kozta. ,, Nagyon  csodálom,  —  feleié  Erzsébet,  —  hogy  ilyen 
kérdést  intézesz  hozzám,  miután  tudod,  hogy  midőn  az  engedel- 
messég fogadalmát  kezeidbe  letettem,  lemondtam  minden  tulaj- 
donomról ;  ugyanakkor,  midőn  önakaratomról,  szeretett  gyer- 
mekeimről és  minden  mulandó  örömről,  csak  annyit  tartva  meg, 
hogy,  mint  parancsolád,  adósságokat  fizethessek  s  alamizsnát  ad- 
hassak; már  régen  akartam,  —  ha  megengedted  volna,  —  le- 
mondani mindenről,  kis  cellában  lakni ,  s  azon  kis  részlettel 
élni,  melyet  más  szegény  szók  kapni  !  ^)  Már  régóta  minden, 
mit  birni  látszottam,  valósággal  nem  tulajdonom,  hanem  a  sze- 
gényeké volt.  Oszsz  ki  tehát  köztök  mindent,  mit  hátrahagyok,  ki- 
véve az  elviselt  ruhát,  mely  rajtam  vagyon,  s  melyben  eltemettetni 
akarok.  Nem  teszek  semmi  végrendeletet,  mert  nincs  más  örö- 
kösöm, mint  Jézus  Krisztus.  ^)  De  midőn    társnői  egyike  kérte, 


Sondern  sich  beUommern  mit  Gott  alléin 

Und  begunde  bedencken  und  beweyne... 

Das  cr  seyne  barmherzigkeit  uber  sy  wendct...   Vita  Rhytni. 
>J  Dy  frowe  ír  herz  vor  sich  nani  —  Dar  n/.  sy  laz     iinde  laz 

Mit    bichte    fwa/    darinne    Avaz    —    Doch     bichte  sy  da  nichtes 


nicht.    Cod.  Argent. 


Veiuin  mundnm  cor  nil  recoUiit  quod  non  per  varam  compun- 
ctioiiein  saepius  fuerit  expnrgatum.  Theod.  —  Ipsa  omnino  nihil  recogitavit 
qnod  pluries  mihi  confessa  non  esset.  Gonr.  Marb.  Ep- 

^)  Miiabiliter  quaeritis  ciim  sciatís...  qnandocunqne  potero  a  vobis 
habere  licentiam,  omnia  libentisime  relinquam,  ita  quod  de  quotidiana  ele- 
eniosyna  vivam  in  reclusoabaiiis  pauperibus  accipienda.  Mart.  p.  1254, 

3)  Omnia  quae  jam  dudum  videbar  possidere  erant  pauperum...  Prae- 
ter  vilein  tunicani  in  qua  sepeliri  voluit.  Testamentum  non  statuit  :  hae- 
redeni  praeter    Christum    habere    .loluit.  Theod.  VIII.  3  Conr.  Marb. 

Einen  bősen  rock  hab  ich  hie  —  In  dem  sal  man  niich  begra- 
ben.  Cod.  Arg. 

24^' 


372 

hogy  emléket  hagyományozzon  neki,  atyja,  sz.  Ferenc  szegényes 
köpenyét  ,  melyet  a  római  pápa  küldött,  hagyta  neki.  ,, Neked 
hagyom  köpenyemet,  —  monda,  ne  gondolj  azzal,  hogy  egészen 
szakadozott,  foldozott  és  kopott:  ez  a  legbecsesebb  ékszer, 
melyet  valaha  birtam.  Elhiheted  nekem,  s  kijelentem  előtted, 
hogy  valahányszor  csak  valami  különös  kegyet  akartam  szere- 
tett Jézusomtól  kinyerni,  és  e  köpenybe  öltözve  könyörögtem;, 
mindig  méltóztatott  végtelen  kegyelménél  fogva  óhajtásomat  tel- 
jesíteni. ') 

Az  általa  sz.  Ferenc  tiszteletére  emelt  kóroda  egyházában 
kivánt  eltakarítatni.  Ezentúl  már  gondolatra  sem  méltatá  a  te- 
metést, melyet  e  földön  nyerendő  vala,  annyira  el  volt  ragadtatva 
előre  is  égbe  menetelétől.  -)  Miután  így  hosszasan  társalgott 
volna  Konráddal,  és  az  a  misét  részére  elmondá,  mintegy  a  Prima 
órája  felé  kiszolgáltatta  neki  a  haldoklók  szentségeit  is,  me- 
lyeket  Erzsébet  áhítatos  nyugtalansággal    várt. 

Ki  tudhatná  s  ki  ítélhetné  meg,  mily  őszinte  gyöngédség- 
gel, mily  szivtisztasággal,  mily  égő  vágygyal  s  mennyei  öröm- 
mel fogadta  el  e  mennyei  eledelt!  Bizonyára  csak  az,  ki  vezetőül 
és  úti  eledelül  szolgált  neki  ez  utolsó  útra.  IVlindaz  azonban,  mi 
külsőleg  történt  rajta,  elég  volt  tudatni  a  jelenlevőkkel  az  isteni 
kegyelem  jelenlétét,  melylyel  el  volt  árasztva,  ^j  Az  ulolsókene- 
tet  és  oltáriszentséget  fölvévén,  '')  mozdúla'lan  és  hallgatag^ma- 

I)  Cuidani  sociae  pcteiiti  aiiqiiid  in  morte...  \laa(elliuii  níeiiin,  in- 
qiiit,  tibi  lelinqiio...  tibi  teste  conscientia,  fateor,  quoi  dilcctus  meus  Cbii- 
stds  votis  nieis  diilciter  condescendeie  coiisiievit,  quoties  ipso  nianteüo  co- 
operta  dulcissimani  facieni  Jesii  conqniiebam.  Cod.  Lov.  ap.  AVadd.  p.  159. 
Du  solt  Ilit  ansehen  daz  der  mantel  gepletzert  itrang  und  verschmehet  ist, 
etc.  Cod.  Heid,  p.  32. 

^)  Nec  de  pompa  funeiis  cogitavit...  Haereditatem  immarcessibilem, 
immortaiitatid  stolam,  societatem  angelicam  ct  coelesteni  quaerens  habita- 
tioneni.  ïheod.   i.  h. 

^3  Qua  siiiceritatis  atfectione,  qua  mentis  piiritatc,  quanto  cordis  de- 
sidei'io,  et  spiritnali  gaiidio  hoc  suave  et  internum  accepcrit  «pulum,  nullum 
aestiinare  posse  arbitio/,  praeter  ipsum  quem  in  hoc  ipso  conviatoreni,  via- 
ticuni,  ducemque,  quo  porgebat  itineris  assumeie  dignata  fuit.  Attamen 
qiiae  apparuerunt...  iuterions  giatiae  exstiterunt  ceitissima  argumenta* 
Theud.  i.  h. 

•}   Lásd  a  247-ik  lap  jegy/eíét. 


373 

radl  egész  napon  a't,  a  vecsernye  idejéig,  elmerülten  égi  szem- 
lélődésben és  mintegy  részegül  len  az  élet  vérétől,  melyben  e 
földön  most  utoljára  rézesült.  ')  Ezután  egyszerre  megnyíltak 
ajkáig  hogy  kibocsássák  lángszavalnak  árját;  kevéssel  ezelőtt 
oly  néma  nyelve  pazaran  terjeszté  benső  világosságát,  mind- 
amellett oly  okossággal  s  hatással,  hogy  jóllehet  elébb  sohasem 
beszélt  annyit,  mégis  egyelh*n  szava  sem  vala  felesleges.  Ügy 
tetszett,  mintha  mindaz,  mit  valaha  egyházi  szónokoktól  hallott, 
vagy  üdvös  olvasmányból  merített,  vagy  elragadtatásiban  tanúit, 
most  emiéjébe  visszajöttvolna,  hogy  azt  örökség  gyanánt  lányaival 
megoszsza,  mielőtt  meghalna.  '^  —  Lelkében  egyszerre  az 
ékesszólás-  és  tudománynak  eddig  ismeretlen  forrása  nyilt  meg, 
épen  azon  percben,  melyben  az  ég  felé  röpködni  kezdett;  áthe- 
lyezvén magát  szellemileg  a  sz.  írásba,  azon  helyeket  választá 
s  idézé  leginkább,  melyek  legalkalmasbak  egy,  az  övéhez  ha- 
sonló szerető  lélek  emiéjét  gyönyörködtetni.  Elkezdé  egész  ter- 
jedelmében elmondani  az  evangélium  azon  részét,  melyben  Lá- 
zár föltámadása  foglaltatik,  ^^  és  átment  csodás  bő  szólással  Jé- 
zusnak a  szerencsés  nővéreknél  Márta- és  Máriánál  tett  látogatá- 
sára, midőn  fájdalmaikban  részt  venni,  őket  fivérök  sírhantjához 
elkísérni,  és  őszinte  és  gyengéd  részvétét  isteni  köjiyeinek  az 
öveikkel  való  vegyítése  által  tanúsítani  kegyeskedett.*)  —  És  itt 
megakasztá  gondolatai  folyamát,  környezete  nagy  csodálkozá- 
sára, mély  értekezésbe  bocsátkozott  Jézusnak  eme  könyeiről, 
nemkülönben  azokról,  melyeket  Jeruzsálem  látása-  és  a  keresz- 
ten függésekor  hullatott;  szavai  oly  élénkek,  oly  áthatok,  lán- 
golók, s  oly  annyira  alkalmasak  voltak  a  szivek  egész  mélyébe 

Ï)  Uiid  liess  sich  oelen  onch  damit .  —  AI.so  lag  sie  stille  bis  /uni 
vesperzeit.  Vita   llh. 

IJtpote...  e  sanguine  vitae,  qui  Christus  est,   meracissimo  ileebiiata. 
Theod. 

^}  P,  Apoll,  p.  477.  —  Loquebatiir  de  optiniis  qiiae  in  praedica- 
tione  audierat  .  Theod. 

')  Seriatini  coepit  recitare  evangélium  de  siiscitationc  liastnri..  Mar- 
téne p.   1255. 

*)  Tractans  queniadniodum  ülis  lacrymantibus  collacryniatiis  flevit 
super  niortuiiiu,  memóriám  abiindantiac  svavitatis  Doinini  eructavit  affectu 
et  eííecti.  Theod.  —  ílt  pariterad  sepulchruin  ierit,  ut  denique  lacrymas 
iiitimae,    verissimaeqiie    compassionis   indices    profuderet.  Wadd.     II,  271' 


37Í 

hatni,  hogy  könyzápor  omlott  mindazok  szemeiből,  kik  öt  hall- 
gatták. 0  A  haldokló  ezt  észrevette,  s  őket  gyöngéden  figyel- 
meztetni akarván,  ismétlé  azon  szavakat^  melyeket  az  Úr  halálra 
mentekor  mondott  :  ■)  Jeruzsálem  lányai!  ne  sírjatok  fölöttem, 
sírjatok  magatok  fölött."  Rokonszenvvel  és  részvéttel  annyira 
teljes  szive,  jóllehet  már  ég  felé  emelkedett,  nyitva  maradt  mind- 
azok számára,  kiket  szeretett;  még  most  is  törekedett  komornái 
fájdalmait  enyhíteni,  s  őket  legszeretelteljesebben  vigasztalta, 
midőn  szünet  nélkül  így  szólítá  :  ,,Barátnéim  !  szeretteim  !  ^)  E 
beszéd  után  elhallgatott,  lehajtá  fejét,  s  hosszú  ideig  mély  hall- 
gatásban maradt.  *)  Kevés  idö  múlva  anélkül  hogy  ajkai  meg- 
nyílni látszottak  volna,  ismét  kimondhatlan  kellemü  halk  dallam 
kezdett  hallatszani  bensejében;  ^)  midőn  e  tárgyban  kérdeztet- 
nék, így  felelt  :  ,,Nem  hallottátok  azokat,  kik  velem  éne- 
keltek? magam  is,  mennyire  tehetem,  énekellem  velők." — ^^ 
Egyetlen  hivő  sem  fog  kétkedni,  —  mond  egyik  életirója, 
—  hogyő  már  ekkor  szavát  azon  diadalénekkel,  és  az  égiek 
bájos  zengeményével  vegyíté,  kik  váriák  a  percet,  melyben  so- 
raikba fog  lépni;  ő   már    éneklé  az  angyalokkal  az  Úr  dicsősé 


9  Qiioniodo  Dominiis  ter  flevit,  scilicet  in  suscitatione  Ijazari  et 
super  Jérusalem  et  in  cruce.  Mart.  p,  1255,  Profuudani  rei  pulcherrimae 
dispiitationem  ingressa ,  cum  stupore  et  admiratioue  praesentium,  de  iis 
Christi  lachrimys  tam  viva,  tam  aculeata,  tam  flanimea,  tainqiie  ad  imum 
spiritum  penetratitia  verba  fecit ,  ut  omnibus  penitssime  compunctas 
lacrymas  excivit.  Wadding,  —  Lacrymis  resolutae  fleverunt,  Theod. 
Conr.  Marb. 

2)  Sancta  Dei  ad  mortem  jam  tendens^  domini  ad  mortera  euntis 
verba  dulcia  memoravit...    ïheod. 

3J  Domina  mea  beata  Elisabeth  jocundissimis  vcrbis  nobis  loque- 
batur,  vocans  nos  diJecias  vel  arnicas.  Dict.  IV.  AncilJ.  —  Eizsébet  val- 
lomása. 

*)  Darnach  sy  mit  dem  houpte  neigt  —  Eine  lange  Aveyle  sie 
schweig...  Vita  Rhyt. 

^)  Tune  voces  suavissimae  sine  omni  niotu  labiorum  in  ejiis  gut- 
ture  audiebanlur.  Theod.  —   Dy  was   dunckell  und  nicht  belle.  Vita  Rhyt. 

^)  Numquid  audistis  aliqnos  niecnm  cantuntes  .'^  Dict.  IV.  Ancill. 
Qua  potui  facultate  concinendi  munus  adjunxi,  quos  mirum  si  non  audi- 
stis.  Wad.   172. 

Habt  ir  sy  nicht  gehoert  —  Doc  dy  eiigele  mit  mir  syngenn?  Vita 
Rhyt. 


v</^ 


375 

gét.  ')  A  nap  hanyatlásától  fog-va  egész  az  első  kakas-szóig  e 
bonsö  örömben,  e  mennyei  elragadtatás-  és  lángoló  buzgóságban 
maradt.'")  A  győzelem  e  percében  joggal  ünnepelte  a  küzdelmek 
vég  befejezésének  idejét.  Égi  koronája  már  biztos  lévén,  éjfél 
előtt  így  szólt  barálnéihoz:  „Mit  csinálnánk,  ha  ellenünk,  az  ördög, 
megjelennék?^)  Kevéssel  ezután  fen-  és  tiszta  hangon  felkiáltott  : 
Távozzál  gonosz!  én  neked  cllcnmondottam.*)  S  nem  sokára  is- 
mét monda  :  ^,Ime,  már  elmegyen  :  beszéljünk  istenről  és  az  ő  fiá- 
ról j  ^)  ne  unatkozzatok,  nem  fog  sokáig  tartani.''  Éjféltájban  arca 
oly  ragyogó  lett,  hogy  alig  lehcte  rátekinteni.  ''')  A  kakas  első 
megszólamlására  imígy  szólt:  íme  az  óra,  melyben  a  boldogságos 
szűz  Mária  az  Urat  szüle  a  világnak,  és  bemiitatá  a  jelenlevők- 
nek. Beszéljünk  Istenről  és  a  kisded  Jézusról;  hiszen  íme  éjfél 
vagyon,  mikor  Jézus  szülelett,  mikor  ő  a  jászolban  feküdt,  s  líj,  még 
eddig  soha  nem  látott  csillagot  teremtett  :  íme  ez  azon  óra,  melyben 
jött  a  világot  visszaváltani,  ő  megvált  engem  is  ;  íme  az  óra,  mely- 
ben alïaloltakat  feltámasztotta  ,  és  megszabadítá  a  lebilincselt 
lelkeket,  ő  megszabadítja  az  enyémet  is  e  nyomorú  világból."  '') 
Öröme  és  boldogsága  minden  percben  nőtt.  ,, Gyönge  vagyok  — 


•)  flic  nulÜ  fideliiim  <liil)nare  coiiceditiir,  qnando  coelestium  agmi- 
niiiii  ejus  exituin  praestolanliiiin  siiaveiii  ac  nia'cebrem  ,  ciii  concinuerit 
tam  diilicteri  audierit  harttioniam  ,  cantaiis  gloriani  Domini  enni  ipsis. 
Theod. 

2)  Qiiasi  exiiltans  et  jtibilans,  eximiaqiie  devotionis  signa  praeferens 
et  ostendens  nsqne  ad  galli   cantuni.  Theod. 

^)  Tainqiiam  jam  seciira  in  Dominó...  Qiiid  faccremiis,  si  se  nobis 
ioiniicns  humani  generis  diabolns  ostenderet?  Theod. 

^)  Alta  et  libéra  voce...  Füge!  fiige!  Kr/.sébet  vallomása.  Du  boeser 
geist,  wan  ich  hab  dir  widersagt.  Passion,  f,  ()2.  A  Flór.  Cod,  azt  mondja, 
hogy  az  ördög,  mint  az  a  szentek  Kimúlásainál  szokása,  jött  megkísér- 
teni, si  forte  aliquod  jns  haberet;  de  látván,  hogy  Erzsébetre  semmi  joga 
sincs,  megszégyenítve  távoznia  kellett.  Caesarius  a  Holland,  kézirataiban 
c  tárgyra  nézve  sz.  Márton   példáját  is  felhozza. 

5)  Puis  dit  après:  Or  s'en  va  cil.  —  Parlons  de  Dieu  et  de  son  Fil  ;  — 
Ni  parler  pas  ne   vos  anuit.  Rutebeuf,  p.  40. 

«;  Passion.  02. 

^)  Kcce  instat  hora  in  qua  virgrt  peperit  Dominiim,  et  intulit  ad  prae- 
sentes.  Modo  loquanuir  de  Deo  et  puero  Jesu,  quia  insUt  média  no\,  quando  .. 
novamquc  stellam...   creavit  quam  nunquam  prins  aliquis  vidit    Theod. 

Der   Avill  niich  nue  ouch  eiloesen...    —  Nu  wirt  uns  ouch  dy  zeit 


376 

úgymond  —  de  nem  érzek  fájdalmat,  mintha  beteg  sem  volnék/'  ') 
Mindnyájatokat  pedig  Istennek  ajánllak."-)  Még  sokat  beszélt,  egé- 
szen lángra  gyűlaszlva  a  Szentlélektől,  szavai  azonban,  melyek 
Isten  iránti  leggyöngédebb  szeretetet  leheltek,  elvesztek  az  utó- 
korra nézve.  ^)  Végre  így  kiálta  fel:  0  Mária!  jöj  segé- 
lyemre... A  perc  eljött,  melyben  azUr  szeretteitmennyei  nászra 
hivja.  A  jegyas  keresi  aráját^'...  *}  Azután  halkan susogá:  „Csend! 
Csend!"  .  .  .  E  szavakat  mondva,  mintegy  édes  álomba  merülten 
lehajtá  fejét,  s  kiadta  diadal  közt  utolsó  sóhaját.  ^)  Lelke  az 
egekbe  röpült  azon  angyalok  és  szentek  társaságában,  kik  eléje 
siettek.  '')  Azonnal  kedves  illat  terjedt  cl  az  alacsony  kunyhó- 
ban, mely  már  csak  földi  hüvelyét  fedte,  "^3  a  légürben  pedig  a 
mennyei  karok  éneke  hallatszott,  melyek  kimondhatlanöszhang- 
ban  éneklék  az  egyház  azon  fenséges  szavait,  melyek  egész 
életét  röviden  magokban  foglalják;  ^)  ^jRegnum  mundi  contempsi, 


kont   —  Dae    Kristus    von    tode    enstondt  ...    —   Alsó    woelle    er    meine 
seele  in  seine  hende  —  Entpfahen  von  dysem  clende.  Vita  Rhyt.  §  40. 

13  Jocundissima  fuit...  Licet  debilis  sím,  nnlliiis  tanien  infirmitatis 
molestiam  sentio,  vei  dolorem.  —  Theod.  -    Rothe^  p.  1727. 

^3  Omnes  sibi  assidentes  Dec  devotissime  conimendavit.  Theod. 
'3  Per  totam  diem  illani   et  noctem...  sacraMssimis  mentis  affectio- 
nibus  in  Deum  elevata,  divjnissimis  quoqiie  eloqiiiis  et  colloquiis  spiritu  in- 
flammata.   Theod.  —  Sponsi  sui  adventum  praestolans   cum  eo  intratura  ad 
niiptias.  Caes.  Mss,  Bolland. 

*)  O  Maria,  kiimm  niir  zu  helf.  Pass.  fol,  52.  Ann.  Hain.  XLVI. 
c.  27.  Tempus  instat  in  qiio  omnipotens  Deiis  eos,  qui  amici  sui  sünt  ad 
nuptias  evocet.  Cod.  Flór.  160.  —  Ks  nahet  der  Braiitigam,  die  Braut  zu 
holen...  Justi,  Vorzeit.  1823. 

^)  Submissa  voce  omnibus  qui  circa  ipsam  erantsilentium  indixit, 
et  ita  quasi  suavissime  obdormiens  eicspiravit.  Mart.  p.  1255.  Tandem  ju- 
bilando  requievit...  inclinato  capite  expiravif.   Theod. 

^)  Occurrentibus  et  comitantibus  angelis  et  sánctorum  choriSj  ad 
regna  evolavit  sideria.   Theod. 

Des  anges  fut  convoie  —  La  sus  en  paradis  celestre.  — 
Quant  du  siècle  déguerpi  l'estre.  Rutebeuf. 
'3   Dae   wart   also  suesser  roch  geleyst 
Als  ob  dy  wurtz  suf  erdenn 

Muston  zu  einer     pulver  A\erden,   Vita  Rhyt  §  40. 
^}  In  aère  quoque  andita  est...    suavissima  melódia  ..  In  nocte  can- 
tus  deprehensae  suiit  fuisse  illius  responsorii  Regnum  mundi,  etc.  saepius 
repetiti.  Petr.   de  Natalibus.  f.  263.  ed,   Í514. 


377 

propter  amorem  Domini  mei  Jesu  Chrisli,  quem  amavi,  in  quem 
credidi,  quem  dilexi."  —  Ez  1231-ik  évi  sz.  András  hava  19-e 
éjén  történt,  mikor  szentünk  alig  töltötte  be  24-dik  évét.  'j 


XXX.  FEJEZET 


Miként  temettetik  el    Kizséet  az,    általa    építetett    kórház    imolájába,   mily 
ünnepélylyel  vettek  részt  az  égi    madarak  temetésében. 

Ecce  qiiod  concapivíj  jam  video  ,  qnod 
speravi ,  jam  teneo;ipsi  sum  jiincta  in 
coelis,  quem  in  terris  posita,  tota  dc- 
votione  dilexi.  Brev.  Rom,  ana  S.  Agn. 

Az  Isten  választottainak  dicsősége^  nem  lígy  mint  a  világi 
a  földön,  hanem  az  égben,  csak  halálukkal  veszi  kezdetét.  Úgy 
látszik^  hogy  az  Úr  atyai  gondosságában  alázatosságukat  a  világ 
feledékenysége  és  igaztalansága  által  akarja  megőrizni  mind- 
addig, míg  veszélyes  hodolatának  csak  porhüvelyök  marad  ki- 
téve. Úgy  Erzsébetünk  lelke  is  alig  találta  meg  a  mennyország 
gazdag  nyugalmát,  '^)  már  is  teste  azon  tisztelet  tárgya  lett, 
mely  éllében  tőle  nagyon  is  gyakran  megtagadtatott.  Látni  fogjuk 
ezen  szegény,  oly  sokáig  üldözött,  megvetett;,  rágalmazott  öz- 
vegyet, miként  foglalkodtatja  a  hivek  gondolatit,  s  miként  hat 
minden  keresztény  szellemére  az  egyház  fejétől  kezdve  le 
egészen  a  jámbor  Germania  legutolsó  zarándokáig. 

Mihelyt  kiadta  utolsó  leheletét,  hű  szolgálói  s  más  jámbor 
nők  megmosták  s  felöltöztetek  lestét,  a  legnagyobb  tisztelettel 


^)  A  salnisi  herceg  ,,Antiqnitates  monasterii  Aldenbergensis'*  című 
ké/.irata  mondja,  hogy  az  akkor  Aldenbergben  levő  4  éves  kis  Gertrúd 
ugyanazon  napon  i'gy  szólott  tiírsnóihea  :  ,,IlalIoni  a  marburgi  halálharang 
szavát,  e  pillanatban  valószinűleg  kedves  anyám  halt  niegi''  Jiisti,  Vor- 
zeit,  1823  806  I. 

^)  Migrante  anima  ad  requiem  opulentam.  Theod.   VHÍ.  0. 


378 

mind  az  iránt,  mi  megmaradt  attól,  kinek  utolsó  percei  annyira 
megfeleltek  élete  dicső  győzelmeinek.  —  Halolti  lepelül  azon 
szakadozott  ruhát  adták  neki,  mely  egyedüli  éke  s  kincse  volt, 
s  melyet  maga  kijelölt  s  kívánt  halotti  öltözékül.  \)  Szent  teste 
azután  sz.  ferencrendi  szerzetesek  által,  sok  pap  s  nép  kisére- 
tében,  mindnyájok  gyász  énekei  és  könyei  között  átvitetett  sz. 
Ferenc  koródájának  szerény  imolájába,  ^)  mely  első  színhelye 
vala  leendő  dicsőségének,  miután  előbb  Isten  és  az  emberek  iránti 
szeretetből  származott  hősi  küzdelmeinek  tanúja  volt.  Ez  imola 
volt  egyszersmind  azon  hely,  hol  imázni  és  vallásos  gyakorlatait 
végezni  szokta.  ^) 

Halálának  hire  csakhamar  elterjedt;  a  környékbeli  papság, 
a  szerzetesek,  különösen  a  cisterci  rend  tagjai,  a  hivők  veret- 
len serege,  szegény  és  gazdag  gyűlt  oda  ,  hogy  megadja  az 
utolsó  tiszteletet  annak^  ki  oly  ifjan  ment  el  földi  munkásságá- 
nak gyümölcsét  aratni.  —  Sokan  indítatva  ez  átalános  ösztöntől, 
mely  oly  gyakran  az  igaz  dicsőség  biztos  előjele  szokott  lenni,  s 
előre  sejtve  azon  nagy  tiszteletet,  melylyel  az  egyház  becses  ma- 
radványait nem  sokára  halmozandó  vala,  a  buzgóbbak  már  arról 
gondoskodtak,  miként  szerezzenek  magoknak  ezen  leendő  sz. 
nő  maradványaiból  ereklyéket.  Koporsóját  vették  körül,  néme- 
lyek ruhájából  darabkákat  szaggattak,  mások  haját  és  körmeit 
metszették  le;  sőt  néhány  nő  annyira  vetemedett,  miszerint  fül- 
hegyeit és  emlői  bimbóit  levágták,  s  ereklyeként  eltették.  *)  A 
fájdalom  azonban,  melyet  e  veszteség  előidézett,  átalános  volt  ; 
minden  szem  könyezett,  minden  oldalról  a  szegények  és  be- 
tegek fájdalom-nyögései  és  siró  panaszai  valának  hallhatók,  kik 
gyöngéd  gondosságától  örökre  meg  valának  fosztva,  és  össze- 
sereglettek utoljára  látandók  jótevőnőjöket  :    mindnyájan  ügy 

^)  Tunica,  sicut  desideraverat,  induerunt...  Theod.  VIII,  4.  In  einein 
growen  versniehten  und  boesem  rocliie  in  deín  sic  got  gedienet  het.  Du 
woUe  sie  oiich    innen    steiben  und   begraben  werden.  Cod.    Heidelb.  ft  32. 

^)  A  religiosis  et  a  clero  et  populo  in  capellam  cum  canticis  et 
orationibua,   et  cum    niultis  lacrynus  deportatum  est.  u.   ott. 

3)  Justi,   189   et  220  I. 

*)  Plurimi  devotione  accensi,  particulas  pannorum  incidebant,  alii 
rumpebant,  alii  pi'.os  capitis'  incidebant  et  ungues.  Quaedam  autem  aurcs 
illius  truncabat  ;  etiam  sumnntatem  mamilliiruni  ejus  quidam  praecidebant, 
et  pro  reliquiis  hujusmodi  sibi  servabant.  Dict.  IV,  Ancill,  2032, 


379 

siratták,  mintha  mindenik  közölök  anyját  vesztette  volna.  •)  De 
ki  kópés  leírni  a  szorongatást  és  levertséget  azok  részéről,  kik 
benne  gyámolukat  s  példányukat  veszték  el  ?  ^)  A  többi  kö- 
zölt a  ferencrendiek  a  leghevesb  fájdalom  kitöréssel  siratták, 
mert  benne  nemcsak  öltönyük  s  szabályuk  szerinti  nővért,  ha- 
nem egy,  őket  folytonosan  pártoló  anyát  vesztettek  el.  „Ha  rá 
gondolok,  mondja  azok  egyike,  kik  égi  barátnéjok  életirását 
tárták  fenn  számunkra,  ha  rá  gondolok,  inkább  kedvem  volna 
könyezni  ,mint  irni/'  ^) 

A  nép  szeretete  és  kegyelete  kívánta,  s  ki  is  vitte,  hogy 
e  kedvelt  maradványok  4  egész  napon  át  kitéve  hagyattak  az 
egyházban,  a  hivők  kimondhatlan  sokasága  közepett,  mely  áhí- 
tatos énekeket  zengedezett  mcUetíe.  '*)  A  szentül  kiműlt- 
nak  arca  leplezetlen  volt,  s  az  őt  látni  kivánó  nézők  pilla- 
natainak kimondhatlan  kedves  és  elragadó  látványt  nyúj- 
tott. ^)  Ifjü  szépsége  egész  pirjában  s  fényében  ragyogott, 
arcain  az  élet  s  ifjúság  rózsái  virítottak.  ^)  Teste,  a  helyett 
hogy  a  halál  következtében  megdermedt  volna ,  puha  s  haj- 
lékony maradt  mint  éltében.  ')  „Halála  előtt,  —  így  ír  egyike 
életiróinak,  —  tekintete  olyan  volt,  mint  rendesen  azoké  szók 
lenni,  kiknek  életökkeserííségben  s  fájdalomban  folyt  le.  De  alig 
hunyt  el,  s  arca  oly  sima,  élénk,  méltóságteljes  s  szép  lelt,  hogy 
ezen  hirtelen  változáson  lehetetlen  volt  nem  csodálkozni;  és 
úgy  látszott,  hogy  a  halál,  mely  másokban  mindent  megsemmisít? 
hozzá  jött  kijavítani  nem  az  aggkor  és   idő,  hanem  a  szenvedés 

ij  0  quantns  dolor  panpeniiu,  concarieiiíiuin  !  o  (jiiantiis  liir^iis  o- 
niniuiii^  qiiantaqiie  praecipiie  lamenta  inílrmorum  et  egeíitinni  smit  auditae. 
u.  ott.   Tainquam  si  mater  omnium  exstitisset.    ïheod.   Vili.  5. 

^)  Difficile  esset  singnioruin  doloiem ,  qiieielas  et  moeiorem 
explicare. 

^)  Dann  was  von  ir  aller  klage  und  janjer  als  gros  das  mich  bas 
gcliistct  zii  weinende  wen  ich  dar  an  gedenke  dcnne  ihtes  iht  zii 
schribende  oder  zu  sagende.    God.   Ileid.  32.    I. 

'3  Kxigente  auteia  devotione  popiili...  in  medio  mullitndinis  et  psal- 
entiuiii.    Theod. 

5)  Erat  non  horror  sed  bonor ,  non  abominabile  sed  amabile,  cer- 
nere  mortuum  corpus  istud...  ii.   ott. 

^)  Sy  bran  under  íren  augen  recbt   als  ob  sy   lebt.  Pas.,  f.  62. 

'3  Inerat  carni  quaedam,  taniquam  viverct,  teneritiido,  et  in  partém 
hinc  et  inde  ad  libitum   contractantium  leniter  flectcbaiur  Theod.  i.  h. 


380 

és  szigorú  élet  szülte  romokat,  mintha  a  kegyelem,  mely  lelké- 
nek egész  addig  éltet  adott,  testét  is  akarta  volna  életre  költeni. 
Úgy  látszott,  mintha  a  halál  árnyán  és  homályán  egy  túlvilági 
szépség  ragyogott  volna  át,  vagy  mintha  a  dicsőség  előre  is  né- 
hány sugarával  árasztotta  volna  el  azon  testet,  melynek  egykor 
egészen  fényben-  s  világosságban  kellé  tíindöklenie.  ') 

Ezen  fönséges  hagyományt,  mely  szerint  Erzsébet  testé- 
nek természeti  szépsége  nemcsak  hogy  visszatért,  hanem  még 
nagyobbodott,  mikor  lelke  abból  elszabadult,  hiven  követte  azon 
ösmeretlen  művész,  ki  a  marbiirgi  egyház  oltáraiba  véste  élté- 
nek nevezKítesebb  vonásait.  Ez  öt  a  többi  közt  ravatalán  fekve  is 
rajzolja  elénk^  s  ezen  álomban  sokkal  szebb  mint  más  jelenetek- 
ben. —  Azonban  a  fiatal  elhunyt  sz.  s  gyöngéd  -)  testének  nem- 
csak külső  tekintete  volt  az,  mi  e  fájdalmas  pillanatban  a  nézőt 
gyönyörködtette  :  hanem  még  kellemes  illatot  is  lehelt  ki  az  is- 
teni kegyelem  és  erények  kedves  jelvénye  gyanánt,  melyek 
tárháza  volt.  ^)  Az  áhítatos  hivők  akkor  emléjökbe  idézhették  ma- 
goknak a  bölcs  azon  mondatát  :  Az  igazak  emléke  olyan,  mint 
a  csodálatos  illat.  Eccl.  49,  1.  Ezen  oly  csodás  illat,  —  irja  élet- 
irója, kit  előbb  idéztünk,  —  sokat  tett  a  szegények  és  az  egész 
nép  vigasztalására  tapasztalt  vesztesége  feletti  fájdalmában.  E 
mennyei  illat  szelíden  enyhítette  szomorúságukat,  s  megállítá 
könyeik  s  panaszaik  szomorú  folyását  ;  biztosítva  lévén  e  cso- 
dás zálog  által  afelől,  hogy  noha  a  szent  már  meghalt,  mégis 
inkább  leszen  most,  mint  volt  eltében,  szerető  anyjok  a  szegé- 
nyeknek, biztos  menedékül  a  szenvedőknek;  és  hogy  imáinak 
sz.  illalja  szünet  nélkül  a  fölséges  Isten  trónja  elé  emelkedvén, 
szétárasztja  minden  időben  erejét  és  hatását  mindazokra,  kik 
sztikségökben  segítségül  hívják.  '*) 

Negyednapra  kimúlta  után  tartatolt  meg  temetése  a  leg- 
nagyobb ünnepélylyel.  E  tiszta  és  becses  balszam  egy  szűk  ko- 
porsóba záratott, —  e  gazdag,  fényes  kincs  egyk  özönséges  kő  alá 


0  P.  Archang.  478.   1. 

^)  Hoc  sacrosanctum  corpusculiim.  Theod.  i.  h. 

^)  Qnoniam  fuit  divinoriim  apotbeca  charismahim,  virtutuni  gra- 
Harum  alabastnim,...  miriíica  suavissimi  odoris  jncunditas  prodiit,  qiiae 
mentes  reíiceret,  sensum  delectaret.  ii.  ott. 

^)  P.  Archang.  479—480  \. 


38i_ 

helyoztelell  ')  koródája  imolájábari  az  áldorok,  a  közellevö  zár- 
dák szerzetesei  és  végtelen  néptömeg  jelenléiében,  melyet  egye- 
dül a  papság  bölcs  intézkedése  volt  képes  fékezni  és  rendben  tar- 
tani. ■)  Az  összegyűlt  hivők  sokaságának  fájdalma  heves  skilörö 
volt,  mi  bizonyára  a  legfényesb  hódolat  volt,  melyben  a  szentül 
elhunyt  e  pillanatban  részesült.  —  De  bőven  hulló  könyeik  és  zo- 
kogásaik közé  ugyanakkor  még  más,  a  szentre  méltóbb  érzelmek 
nyilvánulása  vegyült,  mert  szemeiket  mindnyájan  égre  emelték, 
buzgó  áhítat-  s  háladatosságtól  áthatva,  hogy  Istentől  ily  dicső 
példában  és  csodálatos  figyelmeztetésben  részesültek.  ^) 

De  az  Úr  választoltja  részére  egy  más  édesb  és  megha- 
tóbb  hódolatot  készített.  Az  előtte  való  éjjel,  mi  alatt  a  halottak 
zsolozsmáját  énekelték,  a  weckerei  zárda  fejedelem-asszonya, 
ki  a  temetési  szertartásoknál  való  részvétel  végett  jött  el,  kivül 
zengeményt  hallott,  min  élénken  csodálkozott:  azért  többektől 
kisérve  kiment,  meggyőződni  akarván  a  dolog  mivolta  felöl ,  és 
a  léinek  dacára  egy,  mindaddig  az  emberek  előtt  ismeretlen  nemű 
végtelen  madársereget  látott  az  egyház  fedelén,  mely  kedves 
változatú  dallamokat  énekelt,  hogy  a  jelenvoltak  mind  csodálatra 
ragadtattak.  *}  Ugy  lászott,  mintha  ők  saját  módjok  szerint 
akarták  volna  e  nagyszerű  temetést  megünnepelni.  ^)  Ezek, 
némelyek  szerint  Istentől  küldölt  angyalok  voltak,  kik, 
miután  a  kedves  sz.   Erzsébet  lelkét  az  égbe  elkísérték,  visz- 

')  Post  celebrata  devotíssiine  ac  soleinnissinie  missarum  officia  puris- 
simum  illud  balsamuni  siio  vaKculo  conceptmii  sepiilturae  (ladidenmt,  gem- 
mám pvetiosissimam    siib    despectabili    lapide    reponentes.    Theod.  VIII.  6 

^)  Theod.  VIII.  ö. 

^)  Iterum  fiebat  multai  um  eíFusio  uberrima  lacryinaruin.  Factiis  est 
ploratus  et  ululatus.  lufuiidebatiir  pectoribus  conpunctio  ,  acccndebatur  piis 
devotionis  oratio.  Era'.qiie  omnibus  in  comrauni  vox  laudis  et  gratiarum 
actio,  u.  ott.  Némely  korunkbeli  iró  itten  felhoz,  egy  eléggé  különös  fel- 
iratot, mely  s/.entté  avattatása  előtt  sírkövén  olvasható  lett  volna:  ,,Hic 
jacet  Klisabeth.  Si  bene  fecit,  habét.  —  Pfefferkorn,  geschichte  Thüiing. 
147.  —  1.  A  légi  kútfői  luxokban  azonban  sehol  sem  olvasható, 

■*)  Audivit  jocundissime  decantaie,  et  admirans  ubi  hoc  essct,  exi- 
vit  Ecclesiam...  Dict,  IV,  Ancill.  i.  h.  Vi.sac  suut  aves  infinitae  alias  nun- 
quain  visae  hominibu.s  cunctis  incognitae.  Petr.  de  Natalibus,  f.  203.  Quae 
tam  svavi  modulatione  cantabant,  et  tanta  varietate  módos  cantandi  for- 
mabant,  ut  cunctos  in  admiiationem  adducerent,  God.  Flór.   160.  I» 

5}   Eoque  ejus   exequias   qnodaniodo  agere  vidèrent ur,  Cod.  Flór, 


382 

szajöttek,  hogy  testét  énckök  és  mennyei  örömük  által  tiszteljék. 
')  E  madárkák,  —  mond  sz.  Bonaventiira,  —  szűzi  tiszlaság-áról 
saját  nyelvök  szerint  tanúskodtak,  midőn  temetésénél  koporsója 
fölolt  ily  csodás  kedvességg-el  énekeltek.  —  Az,  ki  egj  szamár 
által  szólott,  hogy  egy  látnók  esztelenségét  megszégyenítse  ; 
annál  inkább  szólhatott  e  madarak  által  egy  sz.  no  ártatlanságá- 
nak nyilvánítására.  ^) 


\\\i    FEJEZET. 

A  szép  csodákról,    melyek  a  kedves    sz.  Erzsébet  közbenjárása  következ- 
tében történtek  ;    s   niiképen    fáradott  sógora  ,  Konrád  ,  szentté-avattatása 

körűi. 

In  vita  sua  fecit  monstra  et  in 
morte  sua  mirabilía  operatus  est. 
Eccl.  48,   15. 

Az  Ur  nem  késett  kinyilvánítani  azon  csodás  hatalmat, 
melylyel  ezután  azt  fel  akarta  ruházni,  kinek  egész  földi  élete 
nem  volt  egyéb  folytonos  alázatosságnál.  "A  gyözhetlen  szere- 
tetnek, mely  az  elhagyatottságot  s  nyomort  minden  földinél 
többre  becsülte,  sietett  győzelme  zálogául  a  mennyei  javakkal 
való  rendelkezés  jogát  tulajdonítani.  Másodnapra  temetése  után, 
bizonyos  cisterci  szerzetes  borült  sírja  mellet  térdre ,  segítsé- 
gét kiesdendő.  Több  mint  40  éve  már,  mióta  a  szegény  nagy 
belső  fájdalomban  sinlödött,  szivén  titkos  seb  rágódott,  mely 
egész  eltén  keresztül  minden  földi  gyógyszerrel  dacolt.  ^)  De 
amint  tökéleles  hittel  a  szenvedők  buzgó  vigasztalónéjá- 
hoz  folyamodott,  azonnal  meggyógyulva  érzé  magát  és  meg- 
szabadítva   azon    bajtól,    melyben    sínlődött,  miről    eskü  alatt 

'J  Credimus  fuisse  angelos  qui  a  D<'0  missi  fuerant  ut  animam 
ejus    in    coelum    déferrent   et  corpus  coelestibus    jubilationibus  honorarent. 

II.   ott. 

2)  In  siguum  puritatis,  ei  aviculae  suo  modo  locutae  snnt  in  se- 
pultura  ejus,  canentes  mira  dnlcedine  supra  locum...  qui  enim  locutus  est 
in  asina  ad  corripiendam  prophetae  vesaniam ,  loqui  potuit  in  avibns ,  ad 
manifestandam  sanrtae  innocentiam. 

^)  Qni  a  plaga  cordis,  ac  mentis  morbo,  quo  per  quadraginta  annos 
ct  amplius  tnrbulentus    languerat.  Theod.  VIII.  6, 


383 

bizonyságot  is  telt  Konrád  atya  és  a  marburgi  lelkész  elölt.  ') 
Ez  volt  az  első,  közbenjárása  állal  kieszközlölt  gyógyítás;  és 
nem  is  minden  érdek  nélkül  veszszíik  észre,  hogy  e  gyön- 
géden szerető  lélek,  ki  annyit  szenvedett  éltén  által  érzés- 
teljes  szive  következtében  ,  mennyei  kegyes  közbenjárása 
első  tárgyául  egyikét  azon  benső  kegyetlen  bajoknak  vá- 
lasztá,  melyeknek  mind  gyógyításukra  mint  kiismerésökre  minden 
emberi  gyógyludomány  képtelen.  Kevéssel  ezután  egy  nemes  csa- 
ládból származott  s  fényes  egyházi  méltóságban  tündöklő  fő- 
pap jött  sírjához;  a  történelem  nem  jegyzé  föl  nevét,  de  arról 
vádolja,  hogy  magát  minden  kicsapongásnak  átengedte,  mi  azon 
szent  méltóságnál  fogva,  melylyel  fel  volt  ruházva,  annál  botrá- 
nyosabb vala.O  Gyakran  ugyan  a  szégyentől  és  lelkiismeret  fur- 
dalásitól  gyötörtetvén,  a  bűnbánat  szentségéhez  fordult,  de  siker 
nélkül  ;  a  legelső  kisértet  alkalmával  újra  elesett,  s  e  vissza- 
esések még  annál  botrányosbak  és  siralmasbak  voltak.  Küzdött 
azonban  folytonosan  gyöngéi  ellen,  s  ügybeszennyezetten  aminő 
volt,  jött  az  egyszerű  szűzi  tiszta  Erzsébet  sírjához,  ottan  erőt 
keresendő.  Imádkozni  kezdett,  és  könyár  közt  könyörgött  köz- 
benjárásaért ,  s  ez  imába  elmerülve  s  áthalva  őszinte  bánaltól, 
sokáig  időzött  ottan.  ^)  Mégsem  szűnt  így  buzgón  könyörögni, 
míg  meg  nem  győződött,  hogy  forró  könyörgései  eljutottak  az 
Isten  trónjához,  s  az  Úr  meghallgatta  az  imát,  melyet  szerette 
Erzsébetje  a  vétek  egy  szegény  áldozata  nevében  neki  bemuta- 
tott. ^)  És  valóban  egy,  a  vétek  minden  gerjedelmeinél  erősebb 
lelki  erőtől  érzé  magát  áthatva,  s  e  pillanatban,  valamint  akkor  is, 
midőn  Konrád  atyának  meggyónt,  kijelenté,  hogy  testi  kivánsá- 

'3  Invocans  iii  beuta  Elisabetli  plena  fídc  Doiiiiuuin  .lesum  Chn'stnin... 
p<ír  nioerentiiim  coiisolatiicein  libcratiis  est.  u.  o[t.  Hoc  juiavit  nie  praescnte 
et  Plebano  de  Marburch.  Conr.  Elp.  ad  Pap.    131   1. 

^}  Vir  nobilis  clarí  sangiiinis  ac  síiblimi  praelationis^  qui  hoirendis 
vitiis    intiicatiis  Iiibrico  cainis  misei abilitcr  ac  detestabiliter  laborabat.  i.  h. 

'_)  Ad  confessioiiis  praesidium  frequentius  venicbat.  Venim...  rursus 
tempestate  tentationis  exoita,  ect...  Is  pollutns  et  immundus  et  obscoenis 
peccatoriim  sordibiis,  tamquam  sus  in  volutabro  rolutalus,  ad  ttimbani  ama- 
tricis  niunditiae^  santae  Elisabeth,  ciini  multa  devotione  recedeiis ,  lacry- 
mal um  ílnvios  Cilin  intima  cordis  fiindens  contritione,  orationi  non  per- 
functorie,  sed  diutissinie  cum  fervoro  valide  assistebat.  U.  ott. 

*)  Nec  destitit  donec  introiret  clamor  ejus  in  aiires  Altissiini.  Pre- 
cibus  dilectae  suae  Elisabeth  siiscepit  orationem  tribtilatí  pauperis...  u.  ott 


_384  _ 

gai  annyira  megzaboláztattak,  hogy  már  csak  csekély  kisértetek 
ellen  kellé  küzdenie,  melyeket  könnyen  le  is  győzött.  ') 

Még  sok  más  szenvedő  s  a  bűnnek  igája  alatt  görnyedő 
lélek  tanulta  azt  lerázni  magáról  e  fiatal  nő  porainál,  ki  azt,  míg  élt, 
oly  hősi  lélekkel  tudta  széttörni.  Azok  közt,  kik  tulajdon  gyön- 
geségeik  ellen  folyamodtak  közbenjárásához,  s  meggyógyítattak, 
találunk  olyanokat,  kik  a  gög,  fösvénység,  gyűlölet  és  harag 
uralma  alatt  álltak;  '^')  s  bizonyára,  hogy  e  szolgaságból  szaba- 
duljanak, nem  kövelheltek  volna  hűbb  vezért,  mint  azt,  ki  magát 
legmélyebben  megalázta,  ki  egész  létét  és  tulajdonát  az  Isten 
szegényeinek  ajándékozta,  kinek  élete  szeretet  és  megbocsátás 
között  telt  el.  —  x\zonban  nem  csak  a  lelki  bajok  találtak  nála 
halásteljes  részvétre,  hanem  a  testi  szenvedések  és  nyomorok  is 
birtak  benne  ezután  egy  mennyei  orvost,  ^)  melyeket  éltében 
annyi  gonddal  és  hősiséggel  enyhített,  s  melyek  egy  részről  vele 
együtt  megfosztattak  ugyan  azon  szeretetteljes  és  szorgos  gon- 
doskodástól, melylyel  azokat  halmozta;  más  részről  azonban  líj 
és  hatalmasb  segélyben  részesültek,  melylyel  őt  Isten  felruházta. 
Egy  megható  elbeszélés  tanúsítja  ,  mily  gyorsan  kéretett 
fel  e  jótékony  hatalmának  gyakorlására,  é^  mennyire  maradt  di- 
csőült lelke  hü  azon  szelíd  barátsághoz,  melylyel  a  szegények  s 
alázatosak  iránt  viseltetett,  mely  annyi  bájt  árasztott  azon  közte 
és  azok  között  e  földön  létezett  viszonyra.  A  reinhartsbrunni 
zárdában,  hol  Lajos  berezeg  ősei  mellett  nyugodott,  élt  egy  vi- 
lági rendtárs,  ki  foglalkozására  nézve  molnár  volt,  buzgó,  áhítatos 
semellett  szigorú  életet  élt:  többi  között  mindig  vasvértet 
hordott  meztelen  testén,  hogy  annak  ingereit  annál  jobban  el- 
nyomhassa. "*)  A  hercegnő,  ki  gyakran  meglátogatta  a  zárdát, 


1}  Sensit  sibi  qiiamdaiii  spirituális  consolationis  superinfundi  gra- 
tiam..,  ex  tunc  stimulus  carnalis  lubricitatis  sic  in  ipso  exstinctus  fuit, 
etc.  U.  o. 

=^)  Aliis  itidem  spiritu  superbiae  inflatis,  aut  iracundiae,  vei  invi- 
diae  stimulis  agitatis,  aut  avaritiae  vinciilo  frenatis...   Ibid. 

3)  Sünt  niinirum  et  alia  exterioris  hominis  curationi  concessa,  qui- 
bus  coruscat  nostra  coelestis  medica  Elisabeth  beatissima  incessanter. 
u.  ott. 

*)  Artc  et  exercitio  serviebat  officio  molendini...  Ad  carneni  lori- 
cam  ferieam  gestuns ,   corpus  propriuni    afflígebat*  Ibid»  c.  7« 


385 

szercicit  í'crjo  sírliaiilja    elolt  imádkozandó,  mcí)kiilOnI)özletle  e 
szegény   leslvért,    és  szent  élelc  végeit  különös  kegyelellel  vi- 
selleletl    íránla.  ')  Egy  napon  különösen,  midőn  a  szeretett  sír- 
lianllioz  menve,  találkozóit  vele,  sok  gyöngédséggel  megszólítá 
és  kivánta  tőle  azon  igéretel,  liogy  vele  lelki  szövetség-  és  lesl- 
vérülelbe    lépend  ,    minek  megerősítésére  kezét  nyiíjtá  neki,  s 
megfogta  az  övét  is,  dacára  a  szegény  szerzetes  ellenszegülésé- 
nek, ki  egyszerűségében  pirult  ily  nemes  hölgy  kezét  érinteni.') 
Kevéssel   későbben,    midőn    mestersége  szerszámainak  kijaví- 
tásával   foglalkozott,    a   malom    egyik   syárnya    véletlenül    úgy 
érínté  karját,  bogy  az  tüstént  eltörött.  E  bal-esemény  következ- 
tében kegyetlen   fájdalmakat  szenvedett;  ö  azonban  nyugodtan 
tűrte  mindezt;,   míg  az  Úrnak  szenvedéseit  enyhíteni  tetszett.  ^) 
Sz.  András  bava  19-dike  éjén,  mialatt  szent  s  nemes  nővére 
kiválasztott  lelkét  az  Istennek  visszaadta,  a  molnár-lestvér  vi- 
rasztott  zárdája  egyházában,  még  mindig  szenvedve  azon  fájdal- 
makban, melyeket  karja  okozott.  ^)  Egyszerre  Erzsébet  bercegné 
királyi,  s  kimondbatlan  fénynyel  tündöklő  öltözetben  jelent  meg 
előtte,  s  szokott  szendeségével  így  szólott  hozzá:  „Mit  csinálsz 
jó  testvérem,  Volkmár,  s  mint  érzed  magad?  ^)"  Ez,  jóllehel  ele- 
inte megijedt,  cl  levén  vakítva  az  őt  környező  mennyei  fénytől, 
ráismert,  s  így  válaszolt:  „De  hogyan  vagyon,  asszonyom,  hogy 
te,  ki  rendesen    oly  nyomorult  öltözetben  jártál,   ma  oly  szép 
cs  fényes  ruhában   vagy  ?''  ''')  Ez,  úgymond,  onnét  vagyon,  mert 

9  líwiíc  \)Ht  sancíitate  síia  speciali    (iili^'ctí.il  artectiouc.  L.  olt. 

')  Huic  Üci  faniula  devotissinie  .se  commeutJans,  cári  táti  >ac  tra- 
teniitatis  ac  cominniiicationis  exegit  maiiualciii,  et  accepit  a  viro  retiitenle 
et  himiili  «poiisiouiiii.  Krubiiit  eiiiin  vjr  riisticus  ct  justus,  manuiii  con- 
t ingere  exccileiitissimae  nnilíeiís.  U.  ott. 

•*)  Multo  (lolore  affectus  coasolationem  a  Doinino  cnm  paticnlia 
cxspectabat.  U.  olt. 

*)  In  ecclesia  siia  vi^üans  ct  orans,  et  in  doloribiis  suis  gemcns,  le- 
s'.debaf.  U.  ott. 

5)  Etecta  Dei  Elisabeth  ín  visu  appamit  legahbns  in<liita,  inaesti- 
inabiliqíie  claiitate  fulgens,  et  dulciter  euni  alloquens  :  Qiialiter  .  inquit, 
agis,  et  quouiodo  vales,  fráter  mi  Volkmare  ? 

")  QiiomodOj  o  Domina  mi,  quae  abjectis  opeiiri  solebas  indn- 
iiientis.  íuinc  taai  spcciosis  vcstibus  et  splcndidissimis  amiciris  f 

25 


386 

állásomat  változtattam."  ^)  Mire  újólag  megérínté  jobbját,  ugyan- 
azt, melyet  azelőtt,  most  pedig  az  érintésre  meggyógyult. 
Minthogy  a  sértett  rész  ezen  érintése  neki  eleinte  fájdalmasnak 
tetszett,  mintegy  álomból  Fölrezzent,  és  kezét  és  karját  töké- 
letesen helyreállítoiinak  találta.  Mire  ö  tüstént  liálaimát  rebegett 
az  Urnák,  s  jó  nővérének,  ki^  midőn  az  égbe  ment,  legelőször  ö 
rá  gondolt.  "-) 

De  ezeknél  nagyobb  csodák  történlek  sírja  mellett  mind- 
járt temetése  utáni  első  napoktól  kezdve.  Sok  terhes  nyavalyában 
sinlődö  szerencsétlen,  siket,  sánta,  vak,  elmebeteg,  fekélyes, 
inaszakadt,  —  kik  azt  hivén,  hogy  talán  még  életben  vagyon^  azért 
jöttek,  hogy  nagylelkűségéhez  folyamodjanak, — tökéletesen  meg- 
gyógyiiltan  tért  vissza,  miután  azon  kápolnában  imádkozott 
volna,  melyben  nyugodott.  Egykorú  elbeszélések  hiteles  pontos- 
sággal tárták  fen  számunkra  e  gyógyításokat.  ^)  Mi  azonban  csak 
egyet  idézünk,  mely  az  apostoli  szék  birái  előtt  esküvel  lőn  meg- 
erősítve, s  ez  fogalmat  adhat  a  többiről  is.  Bizonyos  Henrik  nevű, 
49  éves  marburgi  lakosnak  oly  gyönge  szemei  voltak,  hogy 
sokszor  az  országút  helyeit  a  gabona  földek  felé  ment,  mi  által 
társai  gúnyait  vonla  magára.  ^)  Végre  egészen  megvakult,  s 
kénytelen  volt  magát  vezetőre  bízni,  ha  valahová  menni  akart. 
Elvezettette  magát  azonnal  annak  sírjához  is^  kit  a  nép  már  is 
boldog  Erzsébetnek  nevezett,  0  bol,  két  gyertyát  hozva  áldoza- 
tul, fogadalmat  tett.  A  birák  kérdek,  mily  szavakkal  könyörgött 
közbenjárásaért,  s  ő  a  következőket  ismétlé  előttük  :  „Szerelelt 


t)   Ego  niiitcivi  statiitn  menni. 

^)  Appreheiisa  dexteia  frati  is,  qiia  fraternifatem  spoponderat.  qiiam 
molendinmn  confregerat,  sanavit  enni,  Qni  ad  tactniu  taniqnani  dolens 
expavens  repente  evigilavit...  in  snae  salntis  procnratrjce  Doniinnm  be- 
nedixit. 

^)  A  INlurléne  ,.An)plissinia  Collecdo'-  I.  r.  1255— 5G  I.  foglall  s 
Erzsébet  li.dálái  61  s/.óló  adatban  olvashatólv  azon  csodálatos  gyógy i'tások. 
melyek  közvetlenül  halála  nfán  történtek,  a  napokkal  eg)  iitt  ,  melyeken 
történtek.    Ezek  között    diihbői  kigyógynit  személy   is  találtatik. 

<)  Ita  nt  saepe,  de  via.  declinans  ,  per  média  sata  tranítiiet,  unde 
et  coniites  itinerir  sni  ipsum  saepe  deridebant,  Ep.  Conr.  >laib.  ad 
Fap    130.   1. 

^}  Sepnlcrnm  felicis   Elisabeth  visitans.  n.  ott, 


387 

asszonyom,  sz.  Erzsébet!  gyógyítsd  meg  szemeimet,  s  én  min- 
dig hü  szolgád  leszek,  s  egész  élelem  folytán  minden  évben 
pénzt  fogok  áldozni  kórházad  részére.  ')  S  látása  tüstént  visz- 
szatérl  sokkal  tisztábban,  mint  valaha  volt.  Ez  15-ik  napon  tör- 
tént szentünk  halála  után.  *) 

Csodáinak  hire  mindinkább  szétterjedt  Marburg  kör- 
nyékén, s  mindinkább  növekedett  azon  szerencsétlenek  száma, 
kik  hozzá  jöttek,  különféle  nyavalyákból  való  gyógyításukért 
könyörögni;  az  isteni  irgalom  nem  is  hagyá  a  népet  hitében 
csalatkozni,  mert  naponként  több,  szembetűnőbb  kegyelemben 
részesíté  azokat ,  ^')  kik  Erzsébetet  közbenjáróul  válasziák. 
Nemcsak  a  közellevö  mainzi  és  trieri  püspökségekből  sereglet- 
tek oda  a  betegek  és  szenvedő  lelkek,  hanem  a  távolabb  fekvó 
kölni,  brémai  s  magdeburgi  tartományokból  is  jöttek  naponként 
zarándokok.  Mindazok  helyeit,  kik  megvigasztaltan  vonultak 
vissza,  azonnal  űjonjöttek  foglalák  el ,  kik  nem  sokára  ismét  el- 
nienlek,  hirdetve  az  Úr  hatalmát  s  irgalmát  mindazoknak,  kik- 
kel az  úton  találkoztak.  „Magam  is  ott  voltam  ez  idö  körül,  — 
így  ir  Caezar  szerzetes,  —  és  soha  életemben  nem  láttam  annyi 
embert  együtt,  mint  akkor  Marburgban  és  környékén  ;  alig  volt 
lehetséges  utat  törni  az  egyházba,  vagy  abból  kimenni.  '') 

Konrád  atya  figyelemmel  kisérvén  ezen  élet  fényes  kö- 
vetkezményeit, melyről  részben  felelősnek  érzé  magát,  s  mely- 
nek dicsőségéből  egy  részt  magának  is  teljes  joggal  követelhe- 


13  Requisitiis  qiiibus  verbis  ipsani  invocavil,  rcsponil.l  ;  Cura  Do- 
ntiiid  sancta  BMisabcth  sana  oculos  nteos,  et  seniper  libeiiter  tibi  .sci  «iaiti. 
sat.   II.   ott. 

^3  Reqnisitus  <lc  tempore  ,  dixit,  deciino  qiiinto  die  post  m.ntciii 
pracilictae  doinnae.   U,  ott. 

')  Cateivaíim  venieiis  popnliis  iii  variis  iniseriis  ;  optatuin  conse- 
qiiiiiitnr  piaesidiiiin...  ciini  instaiiti  devutioai.s  pulsaiili  jantia  gratiae  upe- 
litrir.   II.  ott. 

*')  Aliis  reccdeiitiliiKs,  ülii  occiinebant,  ^ianitatell)  ronsecuti,  Dei  vii- 
(iitcm  vcniciitibns  niintiabant...  Kgo  circa  idein  tenipiis  Ibi  fui,  et  non 
locordor  me  in  tota  vita  inea  taiitiim  simul  vidisse  popiihim,  quaiituni  in 
oppido  jMaibiir^  et  ciica  iliud  tuiic  temporis  aspcxi.  Vix  alicjnis  in  ec- 
ctcsi.iiii  si  lie  inagno  laboré  iittraie  vei  exile  potuit.  Caes.  lluÍNietb.  ap. 
Killaiid.  e<^}'  bus/.ódbcn,  luuly  e/.eii  luAnek  Staedllcr  által  kés/,itett  iicai*  t 
foidi'ásában  egész,  terjedelmében  olvasható. 

25* 


388 

tett;  nem  késett  IX.  Gergely  pápát  tudósítaiii  azon  csodákról, 
melyekkel  Isten  a  dicső  elhunyt  sirját  elhalmozta,  s  a  nép  foly- 
tonosan növekedő  tiszteletéről,  s  kére,  hogy  ünnepélyesen  erő- 
sítse és  jelentse  ki  a  hivek  tiszteletét  illető  jogait.  A  jeles  főpap, 
ki  dacára  90  éves  korának,  Isten  s  egyháza  iránti  szeretetben  és 
szorgoskodásban  ifjú  szívvel  bírt,  s  kinek  már  szerencséje  volt 
assziszi  sz.  Ferencet  a  szentek  sorába  iktatni,  sőt  ki  ugyanazon 
évben  annak  legdicsőbb  tanítványát,  páduai  sz.  Antalt  is  mestere 
mellé  iktatá  ,  Konrád  indítványára  szeretetteljes  buzgalommal, 
de  egyszersmind  apostoli  belátással  válaszolt.  „Édes  ürömkö- 
nyek  közt  értesüliünk  leveledből^  —  így  ir,  —  szeretelt  fiúnk, 
Konrád,  miképen  áldotta  meg  a  dicső  alkotó,  kinek  hatalmát 
semmi  sem  korlátolja,  szolgálóját,  a  nemes  emlékű  Erzsébetet^ 
ez  életben  kedves  lányunkat  Jézus  Krisztusban,  a  tliüringiai  her- 
cegnét; miként  tette  öt,  a  természetére  nézve  gyarlót  s  gyön- 
gét, kegyelmének  ajándoka  által  erőssé  s  rettenthetlenné  isteni 
nevének  tiszteletében,  és  miként  nyilvánítja  csodajelek  által  a 
boldogságot,  melyben  részesíté,  miután  őt  szentéi  társaságába 
fölvette.  ')  A  főpap  azonnal  megemlékezett  arról,  hogy  nem 
mind  arany  az,  mi  fénylik,  -)  és  a  gyanakadó  lelkek  minden  két- 
kedését megsemmíteni  akarván ,  a  mainzi  érseknek ,  az  eber- 
bachi  apátnak  és  Konrádnak  parancsot  adott,  hogy  nyilvános  és 
ünnepélyes  tanúbizonyságokat  gyűjtsenek  mindarra  nézve,  mi  a 
hercegné  életében  az  Isten  és  emberek  előtt  kedves  lehetett, 
valamint  a  halála  után  történt  csodákra  nézve  is,  ^)  s  ezeket  Írásba 
foglalva,  pecséteikkel  erősítve,  hiteles  ügynökök  által  Rómába 
küldjék.  Eléjök  adá  egyszersmind  a  rendet  és  módot,  melyet  a 
tanúk  kihallgatásában  kellé  követniük,  s  ezt  oly  gondos  és  min- 
den részletre  kiterjedő  belátással  tévé,  mely  eléggé  tanúsko- 
dik azon  gondosság-  és  bölcs  tartózkodásról,  melylyel  e  kényes 
ügyet  kezelte.  *) 

>}  Sane  ciiin  laelitia  diilciuin  laciyinuiiiai  cuncni-iiibiis  coinítatii^  di- 
lcc(e  íili  Gonrade^  ex  iíteris  tiiae  devotíoiiis  acccpinius^  qiiod  ille  artifex 
gloiiosns,  sat.  Ezen  brève  egész  leijedeltiiébeii  olvasható  a  függelékben 
VII.  sz.  aiatf. 

^)  Eo  quod  onine  rntiiiini  ami  nonien  non  impetrat,  nec  ebur  qnod- 
libet  nivem  inutatnr. 

^)  Vitani  et  convcr.sationem  Laiulgraviae  nienioralae^  quibus  Dominó 
et  liominibus  sancitiir  placuisse,  nec  non  niiiacnla,  stb. 

*)  Testes  legitinn'...  pracstito    prius   ab    eis  jnraniento  .    dilígenter 


389 

Azonban  a  inainzi   érsek,  SziegíVied  is,   —  kinek  egyházi 
megyéjében  feküdt  Marburg  városa  és  Erzsébet  sírja,  —  hason- 
lókép meg  volt  lepve  azon  csodák  által,  melyeket  az  isteni  jóság 
nyája    kebelében   véghezvitt.    ')   Konrád   kérésére  tehát,   s   egy 
látvány  által  nyert  kijelentés  következtében  -)  Marburgba  ment, 
s  ott  sz.  Lőrinc  ünnepén,  (kisasszony  hava  19-én  1232)  fölszen- 
telt két  oltárt,  melyeket  a   hivek  Erzsébet  tiszteletére  emeltek 
ugyanazon  egyházban,  melyben  el  volt  temetve.  ^)  Végetlen  so- 
kaság gyűlt  olt  egybe,  részint  hogy  a  szerlarlásokon  jelen  lehes- 
sen,  részint  pedig  hogy  Konrád    atya  beszédét    hallhassa,    me- 
lyet ö  dicsó  vezeklöje  tiszteletére  mondott.  '')   Míg  ez  szónokolt, 
eszébe  jutott,  hogy  soha  kedvezőbb  alkalma  nem  lehet  a  pápa 
óhajtásának   eleget    tennie,  s  azért  mindjárt  minden  hosszabb 
fontolgatás  nélkül  ^)   fölszólítá   mindazokat,  kik   hallgatói  közöl 
a  hercegnő  közbenjárása  állal  gyógyításban  vagy  más  mennyei 
kedvességben  részesültek,  hogy  másnap  6   órakor   (1'  heur  de 
prime)  a  mainzi  érsek  és  más,  a  fölsxentelési  ünnepélyre  odajött 
főpapok  előtt   tanúikkal  együtt  jelenjenek  meg.    A   megrendelt 
órára  jelentékeny  számmal  jelentek  meg,  kik  mindnyájan  erősí- 
tek, hogy  Erzsébet  közbenjárása  által  kegyelmekben  részesültek. 
Az  érsek  bizonyos  fontos  ügyek  végett  visszatérni  kényszerítet- 
vén,  csak  a  legnevezetesb  és  legjobban  hitelesített  tények  leírá- 
sára szorítkozott;  pecsétjével  el  nem  láthatta,  valamint  a  többi 
főpapok  sem^  mert  pecsétjeik  nem  voltak  nálok.  *•)  Konrád  atya 

examinentuf,  et  interrogent iir  de  omnibus  qiiae  dixeriut,  qiio  niodo  soiiiiit» 
qiio  tempore,  quo  inense,  qno  die,  qiiibiis  praesentibus,  qiio  locoj  ad  cii- 
jiis  invocationein,  et  qiiibttH  vcrhis  interpositis.  Wadd.  lí-  köt.  60íi.  I. 
íiigji;.   Vil.   sz. 

')    Vita  Rhyt.  §  11. 

-)   Piopter  ineaiii    petitionciUj    qiiia   evideiiter  lioc  acceperat  in   le- 
velationc.  Ep.   Conr.   Maib.    108.  I. 

*)  Con.stiucta    siint    in  ipsa    capella    ad    laiideni     ejus    duo  altaria. 
Qiiae  veneialiilis  doniinn.s...   in  die    S.  Lameiitii   dedicaiet.    Theod.    VIII.  7. 

*)   Cnni   ego    ilÜc   niag;nain   ninltitndiii*ím    populoruin    tani    ad   prae- 
dicationem    qiiam   ad  dedicationein  c«)nvoca.s.scni.   Conr.   i>!.    109  I. 

5)  ínfra    ciirsiim    sermonis  ,    sine    omni  con.síJio    ntiqne    praehabito, 
vestrûe  sanctitatis  in  mente  concipiens  sati.sfacere  desideno...  ii,   ott. 

^)  Gnm  non    modica    túrba  convenissent  ;  qni   omnes  asserebant.... 
Dominiís  iMoguntinns,  qiiia  ad  aiia  quaedam  festinabat  atdiia  negotia,  magis 
evidentia  fecit  con.sciibi...  quia  ibi  aigiüa  sna  non  habebnnt.  Cl,  o. 


390 

szóról  szóra  lemásolta  ez  okmányt,  hozzáadván  még  másokai  is, 
melyeket  maga,  esküvel  erősítve,  gyűjtött  össze,  s  miután  össze- 
sen a  mainzi  érsek  és  az  eberbachi  apát  előtt  felolvasta,  —  kik 
abban  semmi  változtatni  valót  nem  találtak,  ')  —  elküldé  a  pápá- 
nak, hozzácsatolván  Erzsébet  éleiének  saját  emlékei  után  irt 
vázlalát.  E  nagybecsű  okmány  fenmaradt  az  utókornak,  "^)  s  a 
szent  élelirójának  egyik  legrégibb  ktítforrását  teszi. 

A  csodáknak  Konrád  atya  által  átküldött  eme  legelső  elő- 
számlálásuk  37  hirtelen,  természetfölötti  gyógyítást  foglal  magá- 
ban, a  pápa  rendelete  szerint  a  legfontosabb  részletekkel,  a  hely, 
idő  és  személyek,  valamint  a  használt  imák  körül  összeállítva. 
Ezen  adatok  legnagyobb  része,  legalább  a  mi  szemeink  elölt,  a 
legszivrehalóbb  érdek  kinyomatát  hordja  magán.  Ezekből  lát- 
hatni ,  hogy  a  boldogtalanok,  kik  hozzá  folyamodtak  ,  mindig 
azon  gyöngéd  és  bizalmas  nyelven  szóltak  hozzá,  melyre  őket 
éltében  végtelen  kedvessége  és  alázatossága  jogosítá.  —  Szol- 
gáljon itt  például  néhány  könyörgés  :  ,, Kedves  sz.  Erzsébet  Î 
gyógyítsd  meg  lábamat,  s  mindig  buzgó  szolgád  leszek.*'  Vagy  : 
,, Szent  asszony  és  hercegnő,  Erzsébet!  neked  ajánlom  szegény 
lányomat/''')  ,,0  boldog  Erzsébet!  —  így  kiálta  föl  egyszer  egy 
szegény  anya,  midőn  épen  elhunyt  fiái  öltöztette,  —  mért  vesz- 
tém el  így  fiamat?  Jőj  hát  segítségemre,  s  add  őt  vissza  az 
éleinek  !*' Egy  perccel  rá  a  gyermek  ütere  újra  verni  kezdett? 
élete  vizszatért,  s  miután  sokáig  igyekezett  szólani,  végre  éjfél- 
tájban kérdé  ;  hol  vagyok,  édesem?"  mert  nem  ismert  még  any- 
jára. '*) 

')   Seiies    snljnotaía ,    quam  de  veibo  ad    veibiun    compilatani    ego 

Conradiis  huinilis  praedicator  vohjs  proximo  dcstinavi  :  nec  qiiippiam  nuiic 

aiiditum  niovit  conscicntias  nostiiini  trium    ad  variandíun    seii  miniiendiim 

aliquid  circa  hanc  seriem    vei  mimiednn».   Komád  levelének  elős/ava.  108.  I. 

2}    lj.    a   kut fon  ások  sorozatát.    96.   I. 

^)  Cara  domina  Klisabctli,  sana  me  in  enne  nieo,  et  semper  iibenter 
áorviam  tibi...  Cara  domina  .sancta  Elisabetb,  suna  ocnios  iiieos. ..  Sanr»a 
domina  landgravia  Elisabeth,  meam  filiam  gratiae  tnae  recoinmcndo..  Ap. 
Tonr.   Marb.   p.    137.    144. 

*)  Beáta  Elisabeth,  piiernni  njeum  quomodo  sic  amisi?  Síiccnrre,  et 
fac  quod  spiritiis  ejus  redeat  intra  ipsiim...  Ét  his  dictis  pucr  revixit... 
Et  pidsus  arteriarrm  vitae  rcdditae  indiciiini  primum  fuit...  Impoten.s 
loqiii  tisque  ad  noctis  mediiun,  et  tnnc  dixit  .•  Ubi  snm,  dilecta.^  et  adhnc 
matrcm  non  recognovit  .   U.  ott.    I2í)  L 


391 

Egy  más  szegény  anya  pedig,  kiack  lánya  5  év  óta  a  Irg- 
kfgyelloncbb  belegségl)en,  nevezclcseü  hátán  és  mellén  támadt 
rendkívüli  daganalokl-an  sínlödölt ,  elvitte  öl  Erzsébet  sírjához, 
hol  két  napig  inia  közt  időzött.  Ez  idö  vége  felé  látván,  hogy 
kérése  meg  nem  hallgattatott,  fenhangon  zilgolódolt  a  szent 
ellen,  mondván  :  ,, Mivel  te  engem  meg  nem  hallgattál,  úgy- 
mond, rábeszélek  mindenkit,  ki  útban  vagyon  sírod  felé,  hogy 
lérjen  vissza.  ')  Végre  ez  ingerült  állapotban  elhagyá  Mar- 
bnrgol,  de  miután  másfél  mérfölnyí  üt  után  Rosdorf  faluba 
jött,  lányának  jajkiáltásai  s  fájdalma  öt  egy  kút  mellett  meg- 
állapodni kényszerítették,  hol  gyermeke  néhány  percre  el- 
aludt, s  fölébredése  után  elmondá  anyjának  ,  hogy  álmában 
szép  hölgyet  látott,  kinek  arca  ragyogó^,  kezei  finomak  s  fehé- 
rek voltak,  hogy  ezekkel  gyöngéden  érínté  teste  legfájdal- 
masb  részeit,  így  szólván  hozzá:  Kelj  föl  és  járj."  S  ekkor  a 
lány  fölkiáltott  :  0  anyám!  íme  egész  testemben  minden  fájda- 
lomtól szabadnak  érzem  magamat.  Ezután  mindketten  visszatér- 
tek a  sírhoz,  hogy  szentünknek  hálát  mondjanak,  a  kosarat  pe- 
dig, melyben  a  beteg  lány  odaviletelt,  ott  is  hagyták.  ") 

Egy  inaszakadt  fiatal  ember,  ki  ezenkívül  hátgerincében  is 
nagy  fájdalmakat  szevedett,  egy  szekerén  a  hercegnő  koporsó- 
jához vitette  magát,  hol  hátgerince  fájdalmaitól  tüstént  megsza- 
badult, s  mikor  ismét  elvitetett,  monda:  ,, Szent  Erzsébet  !  én 
nem  fogok  többé  visszatérni  hozzád,  hahogy  kegyelmed  állal 
saját  lábaimon  nem  jöhetek,  de  bizonynyal  eljövök,  ha  e  ke- 
gyelmet nekem  megadandod.''  ^)  Néhány  nappal  későbben,  mind- 
szent ünnepén,  tökéletesen  meggyógyultnak  érezvén  magát,  tel- 
jesíthette igéretét. 


')  Mute!  irata  nuinniravit  coiitra  doiniiiam  Kli.*a''etli,  dicoMs  :  omne, 
aveilam  hoinincs  a  visitatione  sepiilcri  tiii  ,  q'iia  non  exaiidisti  me. 
U.   ott.  120  t. 

'^)  lleseilit  juxta  fonteni...  filia  e\  doloie  corporis  niiiltmn  plorante.. 
Obilorniicns  paniiii^  cinn  evigilassct,  <ii\ít,  se  in  i>oiniio  .juaiiidain  doniiiaiii 
ad  se  veuieutem  vidi.st:e,  ciijus  facics  spleiidida.  nianiis  j^raciles  et  can- 
didac,  qiiae  manibiis  suis  lenivit  corptis  ejus  in  <l()i.so  ct  peilore  et  di- 
xit  :  "Suige  et  anibida.  .  O  nmtcr,  ccoejani  resolvor  in  totó  corpore  nieo... 
Sportani,  in  qua  pnella  portata  fiieiat,  apud  sepnlchiinn  lelinqíientes.  ii,  ott. 
•*)  Rediictus  in  biga,  iinde  veneiat,  ita  dixit  :  Sancta  Elisabeth,  de 
cuelero  ad  te  non  veniaiii,  nísí,  de  tua  misericordia^  per  nie  vadam  :  et  ibo, 
si  fnerit  mihi  data  facilitas,  u,  ott.  143  1. 


392 

Felhagyunk,  jóllehet  akaratunk  ellenére,  ez  adatok  elso- 
rolásával, melyek  ezen  kor  hitéről  s  erkölcseiről  oly  becses 
tanúságot  nyújtanak.  Az  adatok  összegyűjtése  csak  1222-ik  év 
első  hónapjaiban  fejeztetett  be,  s  Rómába  küldése,  előttünk  is- 
meretlen okokból,  szintén  elhalasztatott,  s  mielölt  az  megtör- 
tént volna,  Konrád  a  hit  iránti  buzgalmának  áldozatul  esett.  A 
bátorság,  melylyel  a  nemeseket  és  hatalmasb  fejedelmeket  vá- 
dolta s  üldözte,  midőn  hitök  előtte  gyanússá  lett,  már  előbb  ha- 
ragot s  gyűlölséget  idézett  elő  irányában,  melyet  Ítéleteinek 
túlszigorü-  s  talán  némelykor  igaztalansága  naponként  még  fo- 
kozott. 1233-ik  évi  sz.  Jakab  hava  30-án,  midőn  Mainzból  Mar- 
burgba  visszatért,  Sayn  gróf  több  lovagjától  és  hűbéresétől,  kikel 
eretnekségről  vádolt,  Kappel  falunál  megtámadtatott,  és  meg- 
fojtatott. Tanítványát  s  útitársát,  Gérard  testvért,  ferenci  szerze- 
test, a  gyilkosok  meg  akarták  kímélni  ;  de  ez  szándékuknak  el- 
lenszegült, és  oly  erősen  karolta  át  tanítója  testét,  hogy  lehe- 
tetlen volt  egyiket  a  másik  nélkül  meggyilkolni.  ')  Konrád 
teteme  barátjáéval  és  más  tizenkét  áldozáréval  együtt,  mint  az 
eretnekek  áldozatai,  a  nép  fájdalomnyilatkozatai  közt  Marburg- 
ba  vitetett,  "0  hol  a  sz.  hercegnővel.  Jézus  Krisztusban  lányával, 
ugyanazon  kápolnában,  nem  messze  sírkövétől,  eltemettetett.  ^) 

Konrád  halála,  ki  Erzsébetnek  holla  utáni  dicsősége  fölölt  ép 
oly  hűn  őrködött,  mint  éltében  lelke  üdve  fölött,  nagy  akadályt 
gördített  szentté  avattatása  elé,  melyet  a  hivek  nagy  része  kí- 
vánt és  reménylelt.  Az  adatok,  melyeket  összegyűjtött,  elha- 
nyagoltának s  elveszlek,  s  a  buzgalom,  melylyel  e  népszerű 
ügy  felkarollatott,  lankadni  kezdett.  *) 

Q  Giutíno  caritatis  corpori  ejiis  a'ihaerens  simul  caiii  eo  pen'it  :  et 
qui  in  tota  vita  sua  se  amaveiant ,  in  morte  non  sünt  separati,  in  uno 
loco  occisi,  ct  uno  loco  sepulti,  hoc  est  in  basilica  beatae  Elisabethae. 
Caes.  Heisí,  ap.  Mss.  Boll. 

*)  Das  V olg  klaget  sy  zumaelie  sere.  VitaRhytni.  —  Crolacti.  The- 
saur.   Antiqu.  Thuring.   ap.  .ïusti. 

')  Thritli,  in  Cluon  Hirsang.  —  Broveri,  Antiquif.  Trcvíj.  Apud 
Justi,  p.  153.  Konríid  gyilkosai  a  main/.i  zsinat  által  azonnal  felmentettek: 
IX  Gergely  pa'pa  azonban  1235  évi  aug:.  hóban  Perugiííból  kelt  nul- 
lájában a  zsinat  ezen  eljárását  szigorún  megrótta  ;  egy  más  ugyanazon 
napon  kelt  balIa  alta!  maga  is  feloldozza  ókét  szigorú  bűnbánat  fellevele 
alatt.  Labbe,   Conc.   tonr   XI.  pars.  II.  col,  2346  és  47. 

*)  Oeinde  neglect;i  vei  deperdita  acta  processus...  paulnlum  remis- 
sns  est  fervor. ..  AVadd.   II,  364. 


393 

Azonban  az  Vv  nem  k(''.sóll  ahizalos  szolgíílójn  dicsöség-L*- 
nek  új  s  buzgó  védőt  támasztani,  és  pedig  épen  ott,  hol  az  leg- 
kevésbbé  volt  reménylhetö.  Erzsébet  férje,  Lajos  herceg,  hátra- 
maradt fivérei  közöl,  kiknek  Erzsébet  irányában  tannsilott  méltat- 
lan viselőtöket  lálluk,az  egyik,  Henrik,  Lajos  riának_.  Árminnak, 
kiskorúsága  alall  a  tartományokat  igazgatta,  a  másik  pedig, 
Konrád,  féktelenül  átengedte  magát  mindazon  erőszakoskodás- 
nak, melyre  ifjúsági  szenvedélyei  ragadták.  i232-ben  a  mainzi 
érsektől  a  reinhartsbrunni  apátra,  a  thiiringiai  ház  természetes 
védencére  vetett  vezeklési  büntetés  miatt  Konrád  gróf  any- 
nyira  felindult  az  érsek  ellen,  hogy  Erfurtban,  az  egész  káptalan 
jelenlétében  rárohanva,  őt  hajánál  fogva  a  földre  vetette,  s  bi- 
zonyosan átdöfi,  ha  szolgái  ebben  meg  nem  akadályozzák.  De 
ezzel  meg  nem  elégedve,  elkezdé  a  mainzi  érseki  szék  javait 
pusztítani,  s  a  többi  között  Fritzlar  várost  is  megszállta,  és  ro- 
hammal bevette.  S  hogy  magát  mcgboszúlja  azon  durva  gúnyo- 
lásért^  melylyel  a  város  ostroma  alatt  a  nők  illették,  tüzet  raka- 
tott, mely  az  egész  várost,  egyházai,  zárdái  és  lakói  nagyobb 
részével  együtt  fölemésztette.  ') 

Erre  Gothához  közel  fekvő  tennebero-i  várába  vonult 
vissza,  hol  az  Isten  keze  nem  sokára  elérte.  Egy  napon  t.  i. 
hozzá  jött  egy  kéjhölgy,  ki  a  legmélyebb  nyomorban  látszott 
fetrengni,  s  alamizsnát  kért  tőle;  a  tartományi  gróf  ez  aljas 
életmódért  keményen  megdorgálta,  mire  a  szerencsétlen  azt 
felelte,  hogy  egyedül  a  szükség  kényszerífette  öt  erre  ;  s  most 
a  szükségnek  oly  szívszaggató  képét  rajzolá  eléje,  hogy  any- 
nyira  megindult,  miszerint  jövőre  minden  szükségében  segélyt 
Ígért  neki,  azou  feltét  alatt,  ha  bűnös  életéről  lemondand.  Ez  ese- 
mény mély  benyomást  tett  lelkére  ;  a  következő  éjt  iszonyú 
lelki  harcok  között  tölte  ,  megfontolván  ;  mennyivel  kárhozta- 
tóbb  ö  e  szerencsétlen  nőnél ,  kit  ö  annyira  megdorgált,  kit 
csupán  szegénysége  vitt  a  bűnös  ösvényre,  míg  ő'gazdag  s  ha- 
talmas létére  annyira  visszaélt  az  Isten  adományaival.  Másnap 
reggel  eme  gondolatjaít  több  cinkosával  és  fegyveres  társával 
közié,  s  csodálkozva  hallá,  hogy  azokat  is  hasonló  gondolatok 
nyugtalanítják.  Ok  c  belső  és  közös  szózatban  felösmerték  az  ég 
figyelmeztetését,    s  elhatározták  éltökct   változtatni  s   bünbá- 


9  Dili ich's  Hess.  Chronica.  —  Rothe,   1720  1    —  Ad.  lis.   1280. 


394 

natot tartani.  Evégett  először  mezítláb,  gyalog,  Gladenbachba, 
onnóí  pedig  Rómába  zarándokoltak,  bogy  magától  a  pápáíól 
nyerjenek  bűneik  alól  feloldozást.  ') 

Rómába  érkezvén,  (1233)  maga  a  herceg  az  ószinle  bűn- 
bánat és  lángoló  buzgalom  legszebb  példáját  adá.  Mindennap 
21  szegényt  vendégelt  meg  asztalánál,  kiknek  maga  szolgált. 
A  pápa  feloldozta,  azon  föltétel  alatt,  hogy  a  mainzi  érsekkel  s 
mindazokkal  kibéküljön,  kiken  igaztalanságot  kövelett  el;  ezen- 
kívül kötelességévé  tétetett  az  általa  leégetett  zárdák  helyett 
egyet  építeni  s  azt  alapítványokkal  ellátni ,  Fritzlár  romjain 
nyilvános  bűnbánatot  tartani,  s  végre  szerzetes  rendbe  lépni. 
Míg  ö  ekképen  Istenhez  visszatért,  vissza  kezde  emlékezni  az 
alázatos  és  sz.  Erzsébetre,  azon  Erzsébetre,  kit  annyira  félre- 
ismert és  üldözött:  elhatározta  tehát,  ellene  elkövetett  igazta- 
lanságát dicsőségének  lerjesztése  által  helyrehozni,  miért  a 
pápával  tartott  értekezleteiben  terjedelmesen  beszélt  nagy  szent- 
ségéről, s  szentté  avattatását  buzgón  kérte.  -) 

Alig  tért  vissza  hazájába,  (1234)  azonnal  sietett  bűnbo- 
csánati föltételeit  teljesíteni.  Először  is  Fritzlárba  ment^  hol 
azon  lakosok  előtt,  kik  a  vérengzésből  megmenekedve,  vissza- 
tértek a  nagy  zárda  romjai  között  menedéket  keresni,  leborult, 
és  összetett  kezekkel.  Isten  szerelméért  kért  bocsánatot  mind- 
azon roszért,  mit  nekik  okozott.  ^)  Ezután  mezítláb,  és  ostorral 
kezében  zarándokolt  az  egyház  ajtaja  elé,  itt  térdre  ereszkedett, 
s  az  ostort  a  jelenlevőknek  nyújtva,  kére  őket,  hogy  mindenki, 
kinek  tetszik,  osíorozza  '^^g"  őt  azzal.  Csupán  egy  agg  nő  en- 
gedett e  fölhívásnak,  s  több  csapást  irányzott  hátára,  melyekel 
ő  türelemmel  viselt  el.  *)  A  zárdát  és  egyházai  közvetlenül  föl- 
építette^ s  kanonokokat  telepített  oda  ;  Fritzlár  városának  pe- 
dig nagy  kiváltságokat  engedett.  Innét  Eisenachba  ment,  hol 
bátyjával,  Henrikkel  egyezőleg  zárdát  alapított  dömés  szerzete- 
sek részére,  sz.  János  liszteletére,  s  leginkább   sógornéja,  Er- 

')  Sagittarius.  —  Tetiihorn,  geschiclite  der  Hesseii  III.  559.  A  nemet 
lovagrend  törtenete,!,  309.   1. 

'■*)  Stetlichin  liatte  er  onch  mit  deme  babste  red  von  sente  Elisc- 
bethin...  Rotho,    1732  i 

2)   U.  ott. 

')  Hist.  de  l'ordre  Tcntoniqne  ,  t.    I,  p.  310. 


395 

zsebet  szándékára  ,  eledet  akarván  lenni  azon  kogyotlonsógrk- 
s  fájdalmakért,  melyokel  ezen  városban  szenvednie  kellett. 
Varlburgból  kiitzetése  után.  ') 

E  perctől  kezdve  ép  oly  buzgalommal  fáradozott  Erzsé- 
bet dicsősége  mellett,  mint  az  elhunyt  Konrád.  Hihelö,  hogy  só- 
gornéjának  fivérével,  Konráddal,  egyesített  könyörgései  eszköz- 
lék ki  neki  a  kegyelmet,  vétkeit  megismerni,  és  mint  mondják, 
,,a  világot  virágában  megvetni."  ')  Végre  elhatározta  magát  a 
német  lovagrendbe  lépni,  melynek  öltönyét  s  keresztjét  az 
Erzsébet  által  Marburgban  alapított  sz.  FiM'cnc  kóroda  egyházá- 
ban föl  is  vévé  :  testvére  által  megerősíttette  az  adománylevelet, 
melynél  fogva  Erzsébet  a  zárdái  s  a  hozzá  tartozó  javakat  e 
szerzetes  lovagoknak  adta, '^)  hozzácsatolván  hassziai  és  thiirin- 
giai  birtokait  is.  Többi  közt  ki  is  nyerte,  hogy  ez  adomány  a 
pápa  által  megszenlesítelett,  s  a  kóroda,  mely  a  német  lovag- 
rend egyik  főhelye  lett,  minden  püspöki  joghatóság  alól  kivéte- 
tett, és  több  kiváltságban  és  előnyben  részesült  ;  mindez  Erzsébet 
tiszteletére  történt,  ki  olt  nyugodott,  azért  a  pápához  intézett 
folyamodványban  mondalik,  hogy  e  sz.  test,  mely  már  is  neve- 
zetes a  hivek  tiszteletéről,  a  szabadság  kiváltságát  is  élvezze.  *) 

Ezután  mindenekfölött  azon  volt  ,  miszerint  sógornéja 
szentségének,  és  azon  számos  kegynek,  melyekben  közbenjárása 
következtében  az  Isten  a  hívőket  részesíté,  nyilvános  elismeré- 
sét kinyerhesse  a  pápától.  A  pápa  engedett  végre  kérésének  ,  s 
nehogy  egyrészt,  —  mint  egy  kortárs  mondja,  --  azon  esetre, 
ha  a  felhozott  tények  igazaknak  nem  bizonyulnának  be,  a  küzdő 

•  )   Kothe,   1732  1. 

-)  Divinitiis  et  precitiiis  iitriiisqiic,  fr;itiis  scilicet  ei  sanctac  Kiisabethie, 
peiinotiis     inmidum   cnin  flore  despexit.   Serm.   Caes.    Heist.  ap    Mss.  Itoll 

^)  E/en  afloiiiányoAiís  idejét  Erzsébet  életében  s/.orosan  nicghata'iozni 
nem  le  bot  ;  de  létezése  a  pa'púUnali  minden  e/.e!J  alapítványra  AOJjatKo/.ó 
okma'nyaik  által  el  vag^yon  ismerve.  Henrik  ez  alkalonimal  az  udoniányo/ásnak 
csak  türvényszeniséjljét  ismerte  el,  niintbogy  véleinénje  s/.erint  iMarbur^; 
sa  hozzá  tartozó  iirndalmak  csak  haszonéhezetiil  nem  pedi*;!;  tnlajdonúi 
voltak  Erzsébetnek  átengedve,  Airniaun,  lljst.  Diplom.  Nacbrichte  von  der 
ersten   Anknnfi    des  dentscben    ordens    zn    M.irburij.    .Instinál      191  — 109. 

*)  Pro  rcverentia  beatae  memóriáé  Elisabetbae  landgraviae  ,  cnjiis 
corpus  requiescit  ibidem,  ut  sicut  est  célèbre  vcneratione  fidelinm,  «ic 
praerogativa  gandeat  libertatis,  Wad.  t.   II.  p.  3C4. 


396 

egyház  jámbor  egyszerűsége  megcsalassék,  vagy  pedig  más- 
részt a  győzedelmes  egyház  dicsőségétől  megfoszlassék,  ha  a 
szárnyaló  hír  a  valósággal  megegyezik:  ')  azért  1234-ik  év 
mindszeiithó  11-éről  kelt  levele  által  meghagyá  a  hildesheimi 
püspöknek,  Ármin,  györgy-völgyi  (Georgenlhal)  és  Rajmond, 
herfordi  apátoknak,  hogy  az  Erzsébetnek  tnlajdonított  csodák 
üj  vizsgálat  alá  vettessenek.  E  brevében  -)  meghagyá  továbbá 
a  három  kiküldöttnek,  hogy  öt  azon  vizsga  eredménye  felől  is 
értesítsék,  melylyel  már  azelőtt  a  mainzi  érseket  és  Konrád 
atyát  megbízta  ,  azon  esetre  pedig,  ha  amaz  adatok  már  nem 
volnának  feltalálhatók,  kölelességökké  leszi^  hogy  ugyanaazon 
és  minden  más  tanú  vallomásait  gyűjtsék  össze,  s  azokat  Írásban, 
a  levél  átvételétől  számítva  5  hónapra  hozzá  menessék.  A  püs- 
pök s  társai,  hűn  követve  a  pápa  rendeletét,  a  ,, brevet"  a  szom- 
széd egyházi  megyékb(3n  kihirdettették,  kitűzve  bizonyos  napot, 
melyben  mindazok^  kik  Erzsébet  imái  álíal  eszközlölt  valamely 
gyógyulásról  tudomással  bírtak,  Marburgba  megjelenni  fölszólí- 
tanak, hogy  arról  fő-  és  lelki  pásztoraiktól  nyert  bizonyítvá- 
nyok mellett  vallomást  tegyenek.  A  kitűzött  napon  megjelentek 
az  apostoli  biztosok  is  Marburgban,  hol  már^Europa  minden  ré- 
széből összegyűlt  több  ezerre  menő  népsereget  találtak  együtt;  ^) 
ehhez  járult  még  több  premontrei  és  cisterci  apát,  sok  perjel, 
ferencrendi,  dömés,  szerzeteskanonok  ,  németrendi  lovag,  és 
más  tudós.  A  tanúk  eskütétel  után  vallomást  tettek  ezen  ünne- 
pies  és  megragadó  ítélőszék  előft^  vallomásaik  szigorún  mér- 
legelteltek s  vizsgáltattak  jogtudósok  s  tanárok  által.  *) 

A  hercegné  négy  társnője  nevein  kivűl,  u.  m.  Gutáén,  ki  öl 
éves  korától  fogva  volt  oldala  melleit,  Ysentrudeén,  ki  megbízott 
és  legjobb  barátnője  volt , Erzsébetén  és  Irmengardén,  kik  őt  Mar- 


'  j  Ut  si  forsan  res  opiniuiií  ininiute  respouderef,  non  circnmveiiire- 
liir  pia  sijuplicitus  Ecclesiae  niflitaiitis,  sed  veio  fáma  verilatis  viribus  et 
siifFiaçio  niterctur,  débita  tans  non  ncgii'i^ei'etnr  Kcclcsiae  trinmpîiantis. 
A  4  szolf^aló  tani'ivalIonía«ainak  élőbeszéde,  2007  1. 

O   L.  függ.  Vili.   s/,  alatt. 

"*)  Multis  niillibiKs  de  diversis  niundi  partibus  ad  \(\em  negotiuiu 
confluenlibus.  Dict.   1^'  Ane.  p.  200S. 

*)  Testibus  cantissinie  examinatis  per  jnris  [iiofessores,  et  circa 
omnia   exactissiniam  exercens  diligentiam.   n    oU. 


397 

burgbîin  való  tarlozkodása   alatl  szolgállak,  a  lobbi  uz  alkalom- 
mal megjol(3nt  tanúk  nevei  nem  lalállialók  tol   •) 

Először  e  négy  tanú  elbeszélte  mindazt ,  mit  űrnojíik  életé- 
ről tudott;  e  négy,  megbecsülhetlen  lanűvallomás  egész  ter- 
jedelmében ')  megőriztetett  az  ulókornak,  s  ezekből  vettük  az 
ilt  elmondott  megbató  tények  nagyobb  részét.  A  többi  tannk 
vallomásainak  nagyobb  része  a  közbenjárására  történt  csodákra 
vonatkozik ,  s  ezek  végetlen  sorában  leginkább  több  halott 
föltámaszlása  említésre  méltó.  ^)  129  lanúvallomást  találtak 
méltónak  a  gyűjteménybe  való  fölvételre  ,  melyek  leiraltak,  s  a 
hildesheimi  püspök  s  a  többi  főpapok  s  apátok  pecsétéivel  lőnek 
ellátva  avégből,  bogy  Rómába  küldessenek.  Bi'rnard  ,  a  buchi 
apát,  Magnus  Salamon  dömés,  és  Konrád,  német  lovagrendi,  az 
egykori  tartományi  gróf,  *)  és  az  elhunytnak  sógora  válasz- 
tattak ki,  hogy  a  pápának  mind  az  általa  rendelt,  mind  a  3  évvel 
előbb  Konrád  által  tartott  vizsgálat  sükerét  megvigyék.  Egy- 
szersmind nagyszámú  püspökök,  apátok,  fejedelmek,  fejedelem- 
nők  s  nemes  urak  leveleit  vitték  magukkal,  melyekben  ezek 
alázatosan  könyörögnek  a  hivek  közös  atyjánál,  hogy  bizto- 
sítsa 0  föld  tiszteletét  annak  számára ,  ki  már  az  angyalok 
üdvkivánataiban  részesült,  s  ne  engedje,  hogy  a  mennyei 
szeretet  emez  élénken  lobogó  lángja,  melyet  az  Isten  kezei 
gyújtottak  meg,  hogy  a  világ  példája  legyen^  a  megvetés  felle- 
geitől elhomályosítassék  ,  vagy  az  eretnekség  rágalmaitól  el- 
oltassék.  ^) 

')  llu'ebeuf,  francia  köHő,  ki  a  szentnek  kij/el  kortársa  voh,  s  életét 
is  iita ,  azt  mondja  ,  lio^y  ô  a  tanúkat  nem  akaija  megnevezni  ,  mert 
míndnyajcínak  nemet  neve  vagyon  :  Dont  je  p;:s  les  noms  ne  vos  nome...  Ce 
il  ne  fussent  allemant,  —  liCS  nomassc;  mais  ce  seroit  —  Tens  perdu  qui 
es  noineroit.  —  IMustost  les  nomasse  et  a  sois,  —  Ce  ce  fust  langage 
Iransois...   Prcurjoninjc  furent  et  créable. 

'-)  Ij.  a  kutforrások  jegyzékét.   90  I. 

"*)  A  tüiténészek  e  csodás  föltámadások  számára  nézve  egymástól 
elütnek  :  Theodorik  s  a  négy  szolgáló  vallouíásai  lO-ra  teszik.  Benedek 
pápa  ,,de  sérv.  Üei  beatif.  Iib.  IV.  p.  I,  c.  XXI.  no  5.  kiüönösen  idézi  e 
fényes  bizonyítványa:  azon  ritka  kengyelemnek,  melyet  Isten  Erzsébet 
iránt   tanúsított. 

*)  Fratrem  Conraduin,  quondanj  Thuringiae  landgraviam.  Dict,  IV. 
Anc.  Prolog. 

^)  Qnatinus    lucernám   ardeutem    in    caritate  ac    lucentom  aliis  per 


398 


XXXII.  FEJEZET. 


IMiképcn   Ion   s/..    Kr/sebel  Gerlei)'   pápa    által  a   szenteU  sorálta    ik- 
tatvíi,  s   a  nagy     ímöiii-  s   ti.s/!eletiől  ,    melyet    Németország  hivei   t;lm^^l'- 
toltali  akkoi-,   iiiíiiőii   ereklyéi   iVfaibiirgban  foleineheltek. 

Anjninciaveniiit  cí)eli  justitiam 
ejii.-i^et  viileiiint  omncs  popiiji  gló- 
riám ejns. 

Ps.   133,   10. 
Mihi  aiiteni    nimis  líonorificati  simt  ainlci  (rji    Deii'í. 

Vr>.  46. 

1235.  (ív  tavaszán  a  pápa  Perugiában  időzött,  ugyanazon 
városban  ,  liol  7  esztendő  előtt  assziszi  sz.  Ferencet  szentté 
avalta;  midőn  a  vezeklő  Konrád  a  többi  küldölíel  hozzá  érke- 
zett, s  könyörgöit^  irná  át  az  égbe  a  szerafi  atya  mellé  azon  fia- 
tal alázatos  nőt ,  ki  Némethonban  ennek  elsőszülött  lánya  és 
legbnzgóbb  tanítványa  volt,  közeledésök  hire  nagy  benyomást 
tett  a  papságra  és  a  népre.  A  pápa  fölnyitotta  leveleiket  a  bibor- 
nokok,  a  római  udvar  eg-yháznag-yjai  és  nagy  sokaságú  áldozár 
jelenlétében,  kik  azok  meghallgatására  összegyűltek,  és  sz. 
Erzsébet  életére,  valamint  a  neki  tulajdonított  csodákra  vonat- 
kozó áthozott  adatokat  pontosan  köztölte  velők.  Mindnyájan  a 
legnagyobb  csodálkozásra  ragadtattak,  és  mint  mondják,  egész 
a  könyekig  megindultak  ennyi  alázatosság,  a  szegények  és  sze- 
génység iránti   ily  nagy  szeretet  és  a  fölülről  jövő  kegyelem 


e\etiipluiu.  .  iioii  siiioiet  miI»  m;i1)Í!o  sinislrae  deiogatioiiis  oh.scüi  ari,  vel 
siih  inodio  haercticac  depres.siouis  siiífocaii,  iil  cui  clioi  us  gandet  ange- 
lüiuiu  ,  devotio  desei viat  terrenorni».  Prolog.  Dict.  IV.  Ancill    200Ö. 


399 

annyi  csodáinak  hallalára.  ')  A  pápa  azonban  olhatározla  e  cso- 
dák folell  a  Icgszifron'ihb  vizsgálatot  tartani,  miben  az  ót  any- 
nyira  jííllonizö  belátással  járt  el,  ügyelvén  mindazon  eljárásra, 
moly  a  kétség  legkisebb  nyomának  eloszlatására  megkívántatik.  ') 
A  szorgosság  s  pontosság,  melylyel  e  vizsgálat  véghezvite- 
leit, oly  nevezetes  volt,  miszerint  méltónak  találtatolt  IX.  Ger- 
gely egyik  leghiresebb  utóda,  XIV.  Benedek  által,  5  századdal 
későbben  példány  gyanánt  idéztetni.  ^)  Azonban  az  elővigyázat 
nem  szolgált  egyébre,  mint  az  igazságot  minden  kétségen  felül 
s  teljes  fényébe  helyezni,  mert  mennél  szigorúbb  volt  a  vizsga 
az  események  és  személyek  köröl  ,  annál  tökcletesb  volt  a  bi- 
zonyosság, és  hogy  az  egykorú  elbeszélők  szavaival  éljünk,  az 
apostoli  szék  tekintélyének  szántóvasa,  eme  kiíürkészheletlen 
mező  folszántásában,  a  szentség  kimondhallan  kincseit  hozá  nap- 
világra ;  világosan  volt  látható,  miszerint  az  Ur  fonala  a  kedves 
Erzsébetet  a  földi  viszontagságok  zivatarai-  s  hullámaiból  az 
öröknyugalom  partjára  vezette.  '*) 

Egy  tanácskozásban,  melyben  a  pápa  elnökölt,  s  melyben 
az  antiokiai  s  jeruzsálemi  pátriárkákon  kivül  sok  bibornok  is 
volt  jelen  ,  felolvastattak  Erzsébet  életének  és  szentségének 
hivatalosan  hitelesített  adatai,  mire  mindnyájan  egyhangúlag 
kinyilatkoztatták,   hogy  nem  kell  tovább  késni  e  dicső  nevet  a 


•'3    Vita  llh>  tin.    §  M. 
Tost  fut  i.i  nouvelle  seiie,  —  I>.a  prestiaille  s'est  csnîene  ;    —   Chas- 
ciins  vientj  cha.schiins  accomt... —  1/apostoles  ces  lettres  ouvre...   MouH  prise 
la    dauie  et  houeuie ,  —  Pour    la    daine  de    pitié    pleure   —   Et  de    grand 
joie  ausiuiciit,  Uuteb.  i.   h. 

■^)  Qua  vero  sollicitudine,  grave  (îistrictinne  negotiuui  curia  tracta- 
verit,  .  Siiigula  tangil  digilo  discussiouiSj  ad  librain  pensât  rationis,  cribio 
rigidi  <ixaniini.s  nicdulluin  indagans  el  eliciens  veritatis,  iiuîc  di.stricti  ju- 
dicii  eliuiinans  fautasiani  palliatae  falsitatis...  Rc  ipsa,  rcruuKjue  circunj- 
.staiitiis  non  perpiiiictorie  transitis  sed  circuinspccto  scrutinio  al  uugiieMi 
liniatis...  Prol.  Dict.  IV.  .\nc.  2009. 

3)   De  serv.   Dei    beatif.  lib.  I.  c   XX.   N-o    10. 

')  Ouini  qunque  auil)iguitati.s  .senioto  scrupido,  cluccbat  tbosauriini 
iiuntensae  sanctitatis  in  agro  iluidue  dnbitatioiiis  abscundilntii  hacteiius 
et  .sepullun»,  rastro  et  vouiere  ..po.stolicac  auctoritatis  effodienduin  ..  Sa- 
gciiani  doniiiiicaui  banc  nostiaui  B^lysabeth  a  1  littus  acteruac  qiuti.s  e  flu- 
clibus  et  lompestatibus  tribniationun»  tiaxisse...  Piol.  Dict.    IV    Anr    !,   h. 


400 

szentek  sorába  hitelcsen  iktatni  e  földön  ,  mely  líg-y  is  már  az 
élők  könyvében  ragyog-,  mint  azt  az  Vr  kitünö  módon  bebizo- 
nyította. ') 

Ugyanez  aztán  felolvastatott  a  nép  előtt,  melynek  tisztelete 
szentünk  iránt  ez  állal  csak  fokoztatott,  s  csodálkozástól  elra- 
gadtatva, egyhangúlag  fölkiáltott:  „Iktaltassék  a  szentek  sorába, 
sz.  atya!  íktattassék  a  szentek  sorába,  és  pedig  minden  halasz- 
tás nélkül!''  -)  A  pápa  könnyen  engedett  e  sürgető  közös  kívá- 
nalomnak ;  a  szertartásnak  azonban  nagyobb  fényt  adandó,  el- 
határozta^ hogy  az  pünköst  napján  (1235  Máriahó  26)  menjen 
végbe.  Konrád  herceg  látva  fáradalmai  sikerét,  kettőztetett 
buzgalommal  vállalta  magára  az  ezen  fontos  ünnepélyre  szüksé- 
ges előkészületek  megtevését. 

A  nagy  ünnep  napja  tehát  fölviradt,  nagyszerű  körmenet 
vonulta  domonkosiak  perugiai  zárdájába,  élén  a  pápa,  pátriárkák, 
bibornokok  s  főpapok  koszorújában,  követve  a  nép  ezeréitől;  ez 
ünnepélyes  menetet  trombiták  s  más  hangszerek  hirdették.  ^) 
Mindenki,  ki  a  körmenetben  részt  vett,  a  pápától  le  az  utolsóig, 
szövétneket  tartott  kezében,  melyeket  Konrád  tartományi  gróf 
saját  költségén  osztatott  ki.  Miután  a  körmenet  a  templomba  meg- 
érkezett, s  az  előkészületi  szertartások  megtétettek,  a  biboros 
szerpap,  pápai  segéd,  hangosan  olvasott  fel  egy  részletet  Er- 
zsébet életéből  s  csodáiból  a  nép  örömkiáltásai  és  szent  örven- 
dezés s  áhítatos  lelkesülés  könyei  között,  melyek  a  buzgó  ke- 
resztények szemeiből  patakként  omlottak,  kik  boldogul  s  elra- 
gadtatva érzék  magukat,  látván  hogy  egy  ily  gyöngéd  és  ha- 
talmas barátnéjokkal  több  vagyon  a  mennyben.  *)    Ezután  ^)  a 


')  Unaniuü  omniüin  approbatioiic  (leci'e(uin  e.sf,  iit  digne  cciiseretiir 
siiper  Ciindclubunn  aposfolicae  (•anouizutionis  collocaada ,  autenticat'onis 
tytulo  decoranda ,  sanctonuii  in  tenis  catha!og;o  annotanda,  cnjus  nomen 
in  libio  vitae  ascriptuni  non  dnbitabatnr  ,  s'cut  per  Üominiini  niagnifice 
conipjobatnr.  U.  olt. 

'■')  P.  Apollin.  514  1.  1*.  Archang-,  5ü8.  I.  Acccnsa  niuhitudinis  dc- 
votio  in  ejiis  canoni/ulionciu  unanimiter  ot  ardentissimo  declamavit. 
Theod.  VIII. 

-)  Cnni  tubis  dnctilibiis  et  voce  tubac  corneae...   Proi.  Dict.  IV.  .4nc. 

■*)  Lectis  itarnie  et  cxpositis  pnpulü  tain  de  vita  quani  de  niiiacnlis, 
etc.  conimuní  oniuiuni  acclaiisu  et  aulaniatione,  laciyniaruni  ílunüne  nber- 
ritnarum    Dei  civitatem  laetificante.  U.  ott. 

')  Mi   a  s/entté  avatási  szertartásoK  leircí.s<íban  leginkííbb  Lö'cUiiK 


401 

pápa  imát'H  inlü  a  joleiilevökel,  mit  ö  maga  is  iiiegtön,  hogy  az 
Isten  ií(!  OMgodjo  ez  ügyben  csalatkozni.  ')  Miiilán  mindenki 
térdre  borúit,  s  e  szándokra  imádkozott,  előhangolá  a  pápa  a 
Veni  Creator  vSpiritus  (Jöjj  el  sz.  lélek  Ur  Isten  !)  hymnust,  mit  a 
jelenlevők  végig  eléneklének.  Hymnus  végével  a  pápa  jobbján 
álló  szorpap  elkezdő  a  ,,Fleclainus  Geniia',-l,  (Hajtsuk  meg  tér- 
deinkel!) mire  a  pápa  s  egész  nép  újólag  térdre  borúit,  s  halkan 
imádkozott  bizonyos  időig,  *)  mikor  is  a  baloldali  bíboros  szer- 
pap hangoztatá  a  „Levate-f'  (Emelkedjetek),  mire  a  pápa,  trón- 
jára ülve,  pápai  föveggel  fején,  kedves  Erzsébetünket  szentnek 
nyilatkoztatta  következő  szavakban  ;  ^)  A  mindenható  Isten, 
Atya,  Fiú  és  sz.  lélek  dicsőségére,  a  katolika  egyház  fölma- 
gasztalására,  és  a  keresztény  vallás  öregbedésére,  ugyanazon 
mindenható  Isten,  boldog  sz.  Péter  és  Pál,  és  a  mi  hatalmunknál 
fogva,  testvéreink  tanácsával  ki«j|J)|tkoztatjuk  és  elhatározzuk, 
hogy  a  boldog  emlékű  Erzsébet,  volt  thuringiai  hercegnő,  szent, 
s  hogy  a  szentek  sorába  be  kell  irva  lennie;  mi  ezennel  beiktat- 
jtík,  s  parancsoljuk,  hogy  az  egyetemes  egyház  ünnepélyesen  s 
vallásosán  tisztelje  emlékét  évenként  halála  napján,  sz.  András 
hó  19-én.  '*)  Ezenkívül,  ugyanezen  tekintélyünknél  fogva,  mind- 
azon hiveknek,  kik  bűneiket  megbánva,  meggyónnak,  és  sirját 


US  ostiai  bibornoknak,  de  Reliq.  et  vcner.  SS.  kivonata  elejtt,  mely  XIV,  Be- 
nedek ,,(le  Sei  V.  Dei  beat.  I.  I,  c  30,  §  5  cs  9.  nnivébe  tie  vag}  oi»  sy.<nc; 
továbbá  az  ex  ordíne  Kuntuiio  saec.  XIV  című  töredéket,  mely  JMabiUoiinál 
ÍM  iKseiim  Italien  m  t.  Il,  p.  422  et  sa.**  olvasbató.  Ë/.ek,  véiemëiiyiink  szerint 
a  legrégibb  emlékek  a  s/.entté  avatá.skor  ha.s/nált  y/ertartásokra  nézve.  Rocca 
Angelo,  tagcstai  püspök  s  a/,  apostoli  s/ckrcsfje  feltjgyelője,  de  cunoui- 
satione  sanctoinni  Romae  1010  n.  66.  s/eiint  IX  Gergely,  ki  Ei/sébelet 
sxenlté  avatta,  elűs/.ör  alapított  c  tekintetben   bi/.onyos  szabályokat. 

')  Quod  Deiis  non  pennittat  cnm  crrare  in  boc  negotio.  Mabillon.  i.  lu 

*)  Domnus  papa  et  cctcri  alii  bas.se  et  secrète  genibus  fle\ls  oiant. 
et  dévote  oratione  facta  ;  post  morulam...  V.  ott. 

^)  Illám  feliceni  et  benedíctam  Klisabeiii  canoní/.avit,...  ipsani  inter 
sanctos  invocavit,  ac  in  Sanctornm  catbalogo  uiinotari  praecepit,  indícens- 
qtie  constituit  per  scriptnram,  demandans^  ut  dies  sacrae  migrationis  ejiis 
annna  devotione  inter  sanctorum  festivitates  ab  «iniveisali  Kccle.sia  vcne- 
labiliter  recolalm*.    Tbeod.  Vili.     10. 

')  S/ól  ól  szóra  fordítva  Mabíllonnak  felébb  td^^zott  törc<Iekéból. 

26 


402 

az  imént  eiulítelt  napon  fneglátogatják,  egy  évi  s  negyven  napi 
búcsút  engedünk/'  ') 

A  pápa  ez  utolsó  szavait  már  az  orgona  és  harangok  össz- 
liuUámzó  hangtengere  nyélé  el,  -)  ki  azonnal  letévén  főpapi 
süvegét,  elöhangolá  a  ,,Te  Deum  laudamus"  (Téged  Isten  di- 
csérünk) örömhymnust,  mely  a  jejenlevöktöl  szép  összhangzat- 
tal-  s  az  egeket  is  majd  megrendítő  lelkesültséggel  énekelte- 
tett el.  ^)  Ezután  a  biboros  szerpap  fönhangon  éneklé  :  Könyö- 
rögj érettünk  sz.  Erzsébet,  Alleluja,  '*)  és  a  pápa  elolvasá  az  új 
szent  tiszteletére  önalkotta  imát.  ^)  Végzetül  a  biboros  szerpap 
a  ,,Confiteor''-t  (Gyónom  a  mindenható  Istennek)  .  .  .  kezdé 
elmondani^  Erzsébet  nevét  közvetlen  az  apostoloké  után  beszőve, 
mire  a  pápa  bűnbocsánatot  és  szokásos  áldást  adott,  hasonlag 
említést  tévén  Erzsébetről  ott,  hol  a  szentek  érdemeiről  s  kö- 
nyörgéseiről  beszélt.  '*)^*i/(í/ 

Most  tüstént  a  vémélküli  áldozat  mutattatott  be  ;  felajánlás- 
kor három  itélö  bibornpk  egymás  után  viaszgyertyából,  kenyér- 
bor- s  egy  gerlepárból,  mint  a  magányos  és  önszemlélcli  élet 
jelvényeiből,  két  galambból,  minta  tiszta  s  hü  tevékenység, - 
végre  egy  kalitkából  szabadszárnyra  bocsálandó  apró  madarakból, 
mint  a  szentek  Istenhez  felszálló  lelkeinekjelvényeiből  álló  li- 
tokszerü  áldozatot  mulatott  be.  '^) 


I)  U.  ott.  XIV  Ben.  de  Sérv.  Dei  beat.  1  1.  c.  36.  ^*  5,  Megjegy- 
zendő, hogy  40  nappal  hosszabb  mint  a/,  mely  ugyanezen  pápától  sz.  Fe- 
renc és  sz,  Döme  sirjaik  látogatóinak  engedményez tetett. 

^)  Rocca  ,  de  canonizatione.  116  I. 

*)  Cum  solemni  decantatione  hymni  angelici  ,  cnjus  dulce  melos 
tangebat  coelos.  Dict.    IV    Anc.  2010. 

*)  jMabillon.  i.  h. 

5)  Cum  orationibus,  quae  collectae  dicuntnr,  quas  dominus  papa  ipse 
dictator  eo  die  in  missa  piomulgavit.  Dict.  IV  Anc.  i.  h. 

«)   Mabillon.   i.  h. 

')  Rocca,  de  Canonizatione,  p.  116,  124,  125.  sz.  Ildefonzot  és  más 
írókat  idéz  e  jelvényes  cselekvény  értelniezésére.  Mi  azonban  nem  akar- 
juk állítani,  hogy  e  szokás  ezen  időben,  melyről  szólunk,  már  divott  ; 
de  hogy  az  ily  alkalommal  használt  szertartások  tökéletes  rajzát  adjuk, 
véltük  azt  ezen  jegyzettel  együtt  fölhozandónak. 


403 

A  perugiai  doinostïk  zárdájában,  hol  ez  iiiincpélyos  szer- 
tartások végbeviteltek,  az  új  szent  tiszteletére  azonnal  oltárt 
emeltek,    melyhez,  a   pápa    harmincznupos  biusút  csatolt   azok 


számára,  kik  nnfa  imádkoznak.  ')  Es  ez  volt  a  föld  kerekségén 
ama  hely,  hol  kedvelt  sz.  Erzsébetünk  tisztelete  először  larta- 
lott  meg  nyilvános  ünnepélylyel,  s  azóta  évenként  nagy  buzga- 
lommal ülik  meg  azon  zárda  lakói  Erzsébet  ünnepét,  zsolozsmáját 
Domonkoséval,  sz.  alapílójokéval  azon  egy  dallamban  zeng- 
vén el.  ^) 

Hogy  a  jó  Konrád  ez  örömteljes  napot  még  jobban  meg- 
ünnepelje, asztalához  háromszáz  szerzetest  hivott  meg,  s  ezen- 
fölül kenyerei,  bort,  halat  és  süteményt  küldölt  a  környék  több 
kolostorának, remetéjének,  a  zárdanöknek,  de  különösen  a  sze- 
gény Klára  szüzeknek, 0  kik,  mint  lálszék,  különös  égi  párlfogó- 
nét  nyertek  e  szentben,  egykoron  az  ö  földi  velélylársnéjokban. 

De  még  más  sok  ezer  szegényt  is  megvendégelt,  t.  i.  különb- 
ség nélkül  mindenkinek,  ki  tőle  alamizsnát  kért,  nagymennyiségű 
húst,  kenyeret,  bort  és  pénzt  osztott  ki,  de  már  nem  saját,  hanem 
a  német  lovaofrend  nevében,  s  különösen  annak  tiszteletére,  k 
minden  szegény  iránt  egész  a  pazarlásig  adakozó  volt.  '*)  És  bi- 
zonyára ez  volt  az  irántavaló  hódolatnak  legszebb  módja,  mi- 
után ebben  telt  gyöngéden  gondoskodó  szivének  éleiében  is 
legnagyobb  kedve.  Az  öröm  édes  érzelmeivel  képzeljük  ma- 
gunknak e  szegény  koldusokat,  kiknél  e  királyi  s  idegen  sz.  nő 
hire  ily  jótevő  hangon  nyilatkoztatá  ki  magát. 

Konrád  e  nagylelkűsége  a  pápa  tetszését  is  annyira  ki- 
nyerte,  hogy  —  mi  nagy  kilünletés  —  öt  ásztalához  meghivá, 
oldala  mellé  ülteté,  és  egész  kiséretét  fényesen  megvendégelé.^) 


«)  Theed.  VIII.    10. 

'^)  Sub    inclodiu  putris  sui   saiicti     Doiniiiici    celebiiter    poragentes. 
u.  ott. 

*)  .  .  .  Heremitis ,  recliisis ,  seivibiis  domcsticae  paupertatis  et 
ordinis  beüti  Francisci ,  ct  paiie  ,  víiio,  píscibiis  et  lacticiniis  sufíicienter 
eo  díe   iiiiiiístrabat.   Díct.  IV  Ancill.  2010. 

*")  Ob  ejiis  revcreiitiam,  quae  cffiisae  liberaWtatis  erat  in  paiiperes. 
II.    ott. 

^)  Ipsuni  iiinlans  in  propria  lueiisj,  qiiod  raniii)  est,  statuit  col- 
lateralem,  totam  ejiis  societatem  lautissime  prucuraiis.  l'.   ott. 

26* 


404 

Midőn  pedig  Nëmethonba  visszatérendő,  a  pápától  elbücsiizolt, 
ez  mindazon  kegyeket,  melyekért  ő  a  sok,  már  régóla  várakozó 
kérelmező  ')  nevében  könyörgött,  megadá  áldásával  együtt,  s 
könyhullatva  öleié  át.  -)  *^ 

1235-ki  sz.  Ivánhó  1-én  a  pápa  kihirdette  a  szentté  ava- 
tási bullát,  mely  azonnal  az  egyetemes  egyház  fejedelmei-,  s 
püspökeihez  ei  küldetett^  s  imígyen  hangzék  :  ^ 


GEEGELY  PÜSPÖK, 

Al  ISTEN  SZOLGÁINAK  SZOLGÁJA, 

«5  érsekeknek,  püspököknek^  apátoknak^  perjeleknek,  föespere^ 

seknek^  áldozároknak,  aie sp ereseknek^  és  más  eg yháznagy oknak , 

kikhez  ezen  jelen  iratunk  érkezik^  üdcöt  ! 

Az  örök  atyának  fölségében  dicsősőséges  fia,  megváltó 
Urunk  Jézus  Krisztus,  tekintvén  az  egek  magasából^  s  látván, 
hogy  az  ember  helyzetének  dicsősége  a  sok  nyomor  által,  mely 
az  első  szülök  vétkéből  eredéit,  mennyire  eltorzítatott  :  kifejez- 
hetlen  kegyeséggel  elhatározá  a  halál  árnyékában  ülőkkel  nagy 
hatalmát  megismertetni,  és  a  száműzetésben  sínlődőket  a  sza- 
badság égi  hónába  visszavezetni.  És  azért,  —  mert  senkit  sem 
illet  meg  teremtményének  megváltása  ügy,  mint  őt,  mennyiben 
mestert  illet,  sőt  kötelessége  ,  a  bármi  esetékesség  által  eredeti 
szépségétől  megfosztott  müvet  önerejéből  régi  állapotába  visz- 
szahelyezni,  —  elhagyva  égi  trónját,  nem  átallott  leszállani  egy 
igénytelen  edénybe, —  ha  ugyan  igénytelennek  lehet  nevezni  mely 
vendégül  béfogadá  azt,  kit  e  mindenség  sem  képes  befogadni-, 
t.  i.  egy  szentség  teljével  ékeskedő  szűz  méhébe;,  honnét  létre  hozá 
azon  mindenki  előtt  ismeretes  müvet,  a  megváltást,  mely  által 
a  sötétség  fejedelmét  legyőzve,  alkotmányának  megváltásában 
diadalmaskodott,  bizonyos  intézményeket  hagyván  hátra  hivei- 


>3    Paupeiunij  in  curia  laboraittnrn.   ii.  ott. 

'^)  Benedicens  ei  et    deosculans  eutn   cuni  ubenimis  lacrymis    vale- 
fecit.  Theod.  i.    h. 

^)  A/  eredeti  a  fii íj;:gelékben  VU.    sz    alatt  olvasható. 


405 

nek  ,  melyek  sogélyévcl  inogkönnyítetnék  nekik  átmenetök  az 
égi  hon  halárain. 

1.  §.  Üdvözílésünk  eme  csodálatos  folyamáról  komolyan 
elmélkedvén  a  királyi  családból  származott  kedves  thiiringiai 
grófné,  boldog  Erzsébet,  folytonos  törekedéssel  használván  üd- 
vössége előmozdítására  megváltónk  nevezett  intézményeit,  hogy 
méltóvá  tehesse  magát  az  örök  világosságra  ,-  élte  napjá- 
nak földerültétöl  annak  lenyugtáig  az  erényekben  gyakorolta 
magát  szakadatlanul,  sohasem  szűnvén  meg  kiváltkép  a  ker. 
szeretet  munkáiban  gyönyörködni. 

Mert  igaz  hite  tanításait  s  a  szentek  életéi  követve,  míg 
egyrészt  kimondhatlan  szeretettel  csüngött  az  égi  királynő  sz. 
fián,  ki  által  az  égi  menyekzö  édességében  reményit  részes  lenni, 
másrészt  el  nem  mulasztá  szeretni  felebarátját,  különösen  azok 
jelenlétének  s  társaságának  örvendve,  kiket  romlottságuk  miatt 
más  emberek  társalgásukra  érdemetleneknek  Ítéltek.  Kész  volt 
ó  inkább  legnagyobb  szükséget  szenvedni,  csakhogy  bökezti  le- 
hessen a  szűkölködők  iránt. 

Már  kisded  korától  fogva  óhajtott  a  szegények  ápolója 
s  barátja  lenni,  mert  jól  tudta,  hogy  az  isten  az  örökéletet  azok- 
nak szokja  jutalmul  osztogatni,  kik  kedvelt  szegényeivel  tett 
jótétemények  által  magoknak  arra  érdemet  szereznek,  és  azért, 
azok  jólétéről,  kiket  a  világi  gőg  természetesen  megvet,  annyi 
szeretettel  gondoskodott ,  hogy  gyakra  î  a  különben  szabad 
gyönyörök  élvezetét  is,  melyet  neki  nemes  és  szeplőtlen  há- 
zassága nyújtott,  megvetette,  gyöngéd  és  sanyargatott  testét 
pedig  a  szegények  kedveért  a  legszigorúbb  takarékosságnak 
alávetette,  miáltal  annál  nagyobb  jutalomra  számolhatott,  mennél 
nagyobb  érdem  az  ily  jócselekedet,  melyet  az  ember  önkényte- 
sen,  csupa  jóakaratból  viszen  véghez,  annál,  mit  a  kötelesség 
parancsol.  Mi  több,  a  test  követelményét  a  mennyei  örömek 
vágyába  olvasztva,  tökélellenségnek  tartotta,  férje  elvesztése 
után  napjait  úgy  élni  át,  hogy  az  engedelmesség  önkénytes  igá- 
ját ne  vállalná  magára,  melyet  különben  is  már  az  előtt  a  há- 
zassági törvénynek  hódolva,  mintegy  öntudatlanul  hordozott: 
miért  is  szerzetes  öltönyt  vön  magára,  melyben  az  Ur  kínszen- 
vedése nagy  titkáról  elmélkedni  élte  utolsó  napjáig  sem  feled- 
kezett meg.    Oh   boldog   asszony!  óh  édes  Erzsébet!  ki  Isten 


406 

éhcsillapítójának  nevezlelel,  ki,  mert  a  szegényeket  eteted, 
most  az  angyalok  eledelét  nyerted  jutalmul  !  —  oh  híres  eré- 
nyekben dús  özvegy,  ki  az  isteni  kegyelemmel  közre  működve 
igyekvél  elérni  azt,  mit  a  természet  erőtlensége  meg  nem  nyer- 
het, legyőzve  a  hit  paizsa,  az  igazság  mellvértje,  a  lélek  kardja, 
az  üdvösség  sisakja  és  az  állhatatosság  dárdája  által  a  lélek 
ellenségeii.  S  így  lön  kimondhatlanul  kedves  halhatatlan  je- 
gyese előtt  ;  így  fűzé  szeretetével  magához  az  erények  ki- 
rálynéját, hatalmát  az  alázatos  szolgáló  kötelmeivel  cserélve 
föl!  S  a  régi  erényes  kezdethez  így  törekvék  Erzsébet  mind 
inkább  hasonlóvá  lenni,  midőn  az  Isteni  törvények  s  a  megiga- 
zúlás  sz.  ösvényén  minden  zúgolódás  nélkül  haladott ,  minde- 
nütt az  Isten  malasztjától  kisérve,  mely  buzgó  szive  titkos  vá- 
gyai állal  megfoganszott,  tettekben  megtestesült,  és  szorgal- 
mas előhaladás  állal  ápoltatva,  fentartott  mindaddig ,  míg  az, 
kiben  minden  benne  reménylőnek  üdve  honol ,  s  ki  az  alá- 
zatosság s  ártatlanság  völgyében  haladóknak  legfőbb  dicsőségök, 
megjutalmazni  sietett  ígérete  szerint  érdemeit,  s  öt  a  halál 
bilincseiből  kiszabadítva,  a  megközelíthetlen  világosság  trón 
jára  emelé  föl. 

2.  §.  Erzsébet  csodálatos  és  kimagyarázhatlan  fényes- 
sége oka,  hogy  míg  egyrészről  szelleme  a  mennyei  dicsőség 
árjában  ragyog,  másrészről  itt  a  földi  sötétség  mélységében 
sok  dicső  csodával  fényeskedik,  melyek  ereje  által  nemcsak 
a  kat.  hívekben  a  hit,  remény  és  szeretet  gyarapodása,  és  a 
hitetleneknek  az  igazság  útjára  való  terelésök  leghatályosab- 
ban  eszközöltetik;  hanem  az  eretnekek  is  csúfosan  megszé- 
gyenítetnek, midőn  bámulva  kell  szemlélniök,  hogy  azon  szent- 
nek, ki,  míg  a  testben  mintegy  fogva  tartalék,  lélekben  oly 
szegény,  érzületében  oly  szelíd  volt;  ki  szüntelen  saját  vagy 
inkább  mások  bűneit  siratá,  az  igazságot  szomjazá  ;  ki  irgal- 
masságot gyakorolt,  tiszlaszivü ,  békeszerető  volt,  amellett 
szüntelen  üldöztetett  s  a  legcsúfosabb  rágalmakkal  illettetett; 
ezen  szentnek  érdemeiért  a  holtak  életet,  a  vakok  látást ,  a 
süketek  hallást,  a  némák  szólást,  a  bénák  járást  nyernek  Isten 
hatalmas  jobbja  által  :  Némethon  messze  terjedő  halárain, 
melyekben  az  örök  halál  tanát  törekedtek  szétszórni,  most  a 
népek  kimondhatlan  örömmel  ragaszkodnak  az  igaz  hit  tanához. 


407 

3.  §.  A  szentnek  ezen  és  más  csodáiról,  melyek  meny- 
nyei  örömmel  s  édes  érzellel  löllikbc  a  lelki  szemekkel  fürkésző 
szivét,  mintha  nagy  belükkel  leírva  látnók,  alkalmas  tanúk 
által  nyertünk  tudomást  teljes  hitelességgel,  milyet  t.  i.  sür- 
get és  igényel  a  mindenek  fölött  becsülendő  igazság  tisz- 
telete. 

4.  §.  Mi,  kiknek  hivatalunk  kivánja,  hogy  folytonos  fá- 
radsággal törekedjünk  arra  ,  mi  állal  megváltónk  dicsősége  a 
nevezett  szentet,  kit  az  Ur  dicsősége  szemlélésére  hivott  meg, 
testvéreink  tanácskozása  s  beleegyezésével,  ügy  szintén  tisz- 
telendő testvéreinkével  a  pátriárkákéval,  érsekek-  s  püspökö- 
kével és  minden  elüljáróéval,  kik  azon  időben  az  apostoli  szent 
szék^ körül  voltak,  a  szentek  lajstromába  beiktatandónak  Ítéltük. 

5.  §.  Mindnyájatoknak  ez  apostoli  irat  által  szigorúan 
parancsolva  meghagyjuk,  hogy  ünnepét,  Andráshó  19-kén, 
mely  napon  t.  i.  a  halál  bilincseiből,  örökélelet  élvezendő,  ki- 
szabadult, a  mennyei  öröm  kútfejéhez  szállolt,  ünnepeljétek  s 
ünnepeltessétek  meg,  és  pedig  érdemeinek  csodálatos  nagy- 
ságához mérve  fényesen,  hogy  mi  is  hathatós  közbejárása  által 
részesek  lehessünk  az  égi  kincsek  azon  nemében ,  melyet  ö 
Krisztus  kegyéből  nyert,  s  melynek  birtokában  örökké  dicsőí- 
tetik. 

6.  §.  Különben,  hogy  az  összes  ker.  hivek  is  részesül- 
hessenek valamikor  a  mennyei  udvar  örömeiben.  Isten  kegyel- 
méből nekünk  adott  hatalmunk  erejénél  fogva,  és  annálinkább 
magasztaltassék  a  magasságbelinek  sz.  neve,  ha  tiszteletre  méltó 
jegyese  sírjának  tiszteletétahivek  látogatása  által  elŐHiozdítjuk  : 
minden  igaz  bűnbánó-  és  gyónónak  ,  kik  évenként  a  nevezett 
ünnepen  és  egész  nyolcadán  át  odajárulnak,  az  áhítatosság  jó 
illatával  áldozván  és  a  hűség  jeleit  adván,  a  mindenható  Isten 
irgalmára  és  Péter  s  Pál  apostolok  tekintélyére  támaszkodva,  a 
nekik  hagyott  bünvezeklésből  egy  évet  és  40  napot  kegyesen 
elengedünk. 

Kelt  Perugiában,  sz.  Ivánhó  kalendáiban,  pápaságunk  9-ik 
évében. 

Alig  hirdettetett  ki  a  bulla,  az  egyház  feje,  úgy  látszik, 
szükségesnek  tartá  az  új  szent  iránti  szeretetét  és  csodálko- 
zását szívélyesebb  és  kitűnőbb  módon  kijelenteni  ;  s  lanakod- 


408 

ván  önmagával^  kinek  keblébe  öntse  át  érzelemdiís  szivét,  egy 
uralkotlónéhoz  irt,  kit  ahítalossága-  és  a  sz.  székhez  való  ragasz- 
kodásaért szívből  kegyelt  :  ')  s  ezen  uralkodóné  Beatrix, 
Fülöp  római  király  lánya  és  III.  Sándor  Castilia  királyának  neje 
volt,  ki  később  szentté  is  avattatott.  Sz.  Ivánhó  7-én  intézeti 
hozzá  egy  hosszú  levelet,  melyben  Erzsébet  erényeit  dicsőíti,  s 
számos  sz.  Írási  példa  alkalmazása  által  magasztalja:^')  Jézus  Sirák 
fia  e  napokban  csodálatos  edényt  nyi'ijta  nekünk,  egy  felséges  mü- 
vet, mely  a  szeretet  kályháját  tettekben  fénylő  lángok  áltál 
melegíté.  Választott  edényt  mondok,  mely  az  ürnak  felajánlta- 
tott,  l.  i.  sz.  Erzsébetet,  mely  névnek  jelenlése  ,,ïslen  éhcsil- 
lapítása''  (saturilas  Dei  mei),  s  ugyancsak  ö  szokta  volt  gyak- 
ran jól  tartani  az  ural  szegényei-  és  betegeiben.  Három  kenyér- 
rel ugyanis,  melyeket  régi  barátjától  szomorúsága  éjén  kölcsön 
kért,  t.  i.  az  igazság,  szeretet  és  lelkierösség  kenyerével 
táplálta  az  Urat...  Az  őrük  üdvösséget  annyira  szerelő  Erzsébet 
három  étket  tőn  az  Ur  asztalára  az  ég  és  föld  ura  elé,  midőn 
t.  i.  a  tilosakról  lemondott,  a  törvényeket  megtartotta  és  az 
üdvözítő  tanácsára  hallgatott ...  0  róla  mondalik  :  ,, Csodálatos 
edény,  a  magasságbelinek  müve/'  Oh  az  alázatosság  erényében, 
a  test  megvetésében  és  a  részvét  tiszta  érzületében  csodálatos, 
minden  századon  át  bámulandó  edény! ...  Oh  választott  edény! 
irgalom  edénye  !  te  nyújtád  a  világ  fejedelmeinek  és  nagy- 
jainak az  igaz  töredelem  borát!  Kik  közöl  különösen  Konrád, 
sógorod,  az  ifjúságában  gyöngéd,  s  a  világ  előtt  kedves  larlo- 
mányi  gróf  lőn  ittas  e  pohár  mámorától,  hogy  a  méltóságokat 
egyaránt  megvetve,  s  kifosztva  mindenből,  mintegy  mezíllenül 
futott  Jézus  Krisztus  istentelen  kínzói  s  megfeszítői  kezei  kö- 
zöl a  kereszt  menhelyére,  melynek  jelét  mellére  véste,  tit- 
kát szivébe  nyomta,  hogy  a  mirha-  köteg  által  vehessen  részt  a 
megfeszített  Krisztus  kínjaiban.  Elbájoltatott  poharad  tartalmá- 
tól nővéred,  Ágnes  szűz  ')  is,  Krisztus  szolgálója,  a  cseh  király 
lánya,  kinek  gyöngéd  korában  s  szigorú  életében  ezen  égi  tár- 
saság jelvényeire  találunk,  úgy  hogy  a  neki  ajánlott  császári  föl- 
ség  dicsőségét  mint  mérges  kígyót  kerülve  ,  és  a  kereszt 
diadalmas  lobogóját  megragadva  ,  égő  szövétnekkel,  szüzektől 
környezve,  már  jegyese  elé  siet ....  Uj  mü ,  melyei  az  Ur  e 
földön  készített  !  mert  sz.  Erzsébet  szive  bensejében  körül  karolá 


409 

Jëzus  Krisztust  mint  jegyesét,  kit  szent  gerjeflelmek  által  fo- 
gant, tettekben  szült,  s  haladásai  által  ápolt  .  .  .  Azonban 
ellenünk,  a  sátán,  két  válaszfalat  látszott  emelni,  hogy  az  örök 
világosság  fényét  bennünk  elhomályosítsa  ,  t.  i.  a  vak  tudatlan- 
ságot az  értelemben  ,  s  a  testben  a  bűnös  vágyakat  : . .  .  De 
Erzsébet  az  alázatosság  erényét  gyakorolva,  egyrészről  a  ludat- 
laság  válaszfalát  leronlá,  s  a  fennhéjázó  kevélységet  megtörve  s 
a  sötétség  ködfályolát  szétoszlatva,  a  megközelíthetlen  világos- 
ság fényének  boldog  birtokába  jutott  :  másrészről  pedig  a  testi 
kívánságot  gyökeresen  kiirtva  s  indulatait  megfékezve,  az  Isten 
szeretetét  ismét  visszanyerte  .  .  .  miért  is  már  az  asszonyok 
között  áldott  Isten-anya  által  mennyei  jegyesének  szűzi  ágyába 
bevezettetett,  és  kimondhatlan  dicsőség  koronájával  földiszíte- 
tett;  mert  míg  a  győzelmes  egyházat  megörvendezteté,  addig  a 
viaskodót  csodái  fényével  ékesíté  ....  Azért  Krisztusban  szere- 
tett lányunk!  két  okból  különösen  tcszszük  eléd  sz.  Erzsébet 
életpéldáját  mint  legdrágább  gyöngyöt:  1-szőr  hogy  gyakran 
a  szenny  nélküli  tükörbe  tekints,  nehogy  lelkiismereted  rejte- 
kében valami  legyen,  mi  az  isteni  felség  szemei  előtt  sértő  volna. 
2-or  hogy  semmi  se  hiányozzék  azon  ékességekből,  melyek  egy 
égi  jegyes  diszéhez  megkívántatnak,  hogy  így,  ha  Assver  vagy- 
is az  örök  mindenható  király  színe  elé  hivatol,  erényekkel  és 
jóságos  cselekedetekkel  díszítve  jelenhessél  meg. 

Kelt  Perugiában,  sz.  Ivánhó  idusai  7-kén,  pápaságunk  ki- 
lenczedik  évében. 

A  bulla  csakamar  Némelhonba  érkezett,  hol  nagylelkűség- 
gel fogadtatott.  '}  Úgy  látszik,  hogy  először  Erfurtban  hirdet- 
tetett ki,  hol  ez  alkalommal  egy  tíz  napig  tarló  ünnep  ületelt 
meg,  mely  alatt  rendkívüli  adakozások  történtek  a  szegények 
között.-)  A  mainzi  érsek,  Siegfried,  azonnal  sz.  teste  föleme- 
lése- és  átvitelére  napot  tűzött  ki,  melyet  a  következő  tavaszig 
elhalasztott  ,   hogy  ez   által   Némethon    püspökei    és  hivei    időt 


')  Ciim   ingenti  populoium  gaiidio',    VVadfliug.   t.    li.  p.  3S8. 

-)  V.  szokás  a  szegények  közöU  sz.  Krzscbet  üiinopén  a  székes- 
egyházban alamizsnát  osztogatni,  Erfurtban  cgésr  1783-ig  fenn  volf.  G.illetti, 
Gesch.  Thiiring.  t.  II,  p.  275.  l'gyane  szokás  a  tiulós  Creuzer  szerint 
Marburgban   is  meg  volt. 


4i0 

nyerhessenek  Marburgba  jöhetni,  s  azon  jelen  lehetni.  Az  1236-ik 
évi  Máriahó  1-je  tüzetelt  ki.  '}  E  nap  elközeledtével  a  hivek 
minden  rangbéli  töméntelen  sokasága  lepte  el  Marburg  kis  vá- 
rosát s  ennek  környékét.  Ha  az  egykorú  történészeknek  hitelt 
adhatunk,  a  vallás  és  buzgalom  1,200,000  keresztényt  gyűjtött 
össze  az  alázatos  Erzsébet  sírja  körül.  "')  Minden  nemzet,  minden 
nyelv  képviselve  látszott  lenni.  ^)  Sok  mindkét  nembeli  zarándok 
jelent  meg  Francia-,  Csehországból,  és  hazájából,  a  távol  fekvő 
Magyarhonból.  *) 

Maguk  is  elcsodálkoztak  nagy  számuk  fölött,  és  nyiltan 
hirdették,  hogy  századok  óta  nem  láttak  annyi  embert  egybe- 
gyűlve, mint  most  a  kedves  Erzsébet  tiszteletére.  0  Az  egész 
thüringi  hercegi  család  természetesen  jelen  volt:  jelesen  Zsófia 
hercegnő,  férjének  anyja,  sógorai,  Henrik  és  Konrád^  kik  bol- 
dogoknak érzék  magokat,  hogy  ily  ünnepélyesen  tehetnek  eleget 
mindazon  Erzsébet  elleni  igazságtalanságért ,  melyeket  ez 
oly  nagylelkűen  megbocsátott  nekik  ;  négy  kis  gyermeke  szin- 
tén ott  volt,  továbbá  sok  herceg,  nemes,  áldozár,  szerzetes  és 
egyháznagy.  Ezek  közt  Siegfrid  mainzi  érseken  kivül ,  ki  a 
szertartásokat  végezte,  láthatók  voltak  ott  a  kölni ,  trieri  és 
brémai  érsekek,  a  hamburgi ,  halbersbadti ,  merseburgi,  bam- 
bergi,  wormsi,  spaieri,  paderborni  és  hildesheimi  püspökök. '') 
Végre  maga  H.  Frigyes  császár,  hatalma  s  fénye  egész  teljében, 
kibékülve  a  pápával,  és  ujonan  egybekelve  a  szépségéről  oly 
hires  ifjú  angol  Izabellával.   A  császár  minden  foglalatosságát 

13  Heiáterbach  Caesar,  a  Chroiiion  Hildesh.  és  Ronuncl  ,,Ilist. 
Hes.  290  1.  e  napot  mondják  ;  a  Feiencrend  /solozsniaUiin}  ve  a/onban 
sz.  Györgyhó  18-kára  teszi  ezen  átviteli  ünnepélyt;  Caesar  továbbá  azt 
mondja,  iioí^y  az  o  idejében  csak  Máriahó  2-kán  ületett  ,  minthogy  az 
előbbi   nap  sz.   Fülöp   é.s  Jakab   apostoloknak    volt  szentelve. 

^)  Qnaruni    omnium    numerus   ad    duodecies    centena   millia    fuerat 
aestimatus.  Tiilhemius,  Chr.  Hirsang.  an.  1231  ex  Gothofredo  de  S.  Paulo. 
3J  Theod.  VIII,   13. 
*)  Caesar  apud  Mss.  Boll. 
53  t)y  lente  merckteí)n  da.s   volg  eben 
Und  sprachen  das   bey  hundeit  iahren 
Sic  das  ny  moechte  offenbaren 
Das  ir  alsó  vicl  bei  einandei*  waren , 
Der  lieben  frawen  S.  Klisabet  zn   erenn. 
«}  Theod.  i.  h.—  Vit.  Rhytm.  i.  h.  -  Rothe  p,  1728.  —  Wadd.  i.  h. 


4ii^ 

és  hadjáratát  félretevőn,  engedett  azon  erőnek,  nnely  annyi 
alattvalóját  Marburgba  vonzotta,  s  eljött  nyilvánosan  hódolni 
annak,  ki  kezét  megtagadta  tőle,  hogy  azt  az  Istennek  adhassa.  ') 

A  német  lovagrend  tagjai  értesülvén  a  császár  jöttéről, 
lehetetlennek  tárták  a  sz.  testet  jelenlétében  a  sirveremböl  ki- 
venni, s  elhatározták  a  kitűzött  napot  megelőzni.  ')  Ulrik  per- 
jel tehát  három  nappal  előbb  hét  társától  környezve  ,  éjjel 
bement  az  egyházba,  hol  a  szent  nyugodott,  s  miután  min- 
den ajtót  gondosan  bezártak,  felnyitották  azon  üreget,  melyben 
koporsója  le  volt  téve.  Alig  hogy  a  kő,  mely  azt  elzárta,  föl-  / 
emeltetett,  kéjdús  illatár  kezdett  sz.  IuiiLá[ából  terjedni.  ^)  A  /^/ 
szerzetes  férfiakat  az  isteni  irgalom  e  záloga  anynyival  na-  j 
gyobb  csodálatra  ragadta,  minthogy  tudták,  hogy  minden;;^,  / 
balzsamillatszer  nélkül  temettetett  el.  A  sz.  testet  egészen, 
a  romlás  legkisebb  jele  nélkül  találták,  dacára  annak,  hogy 
már  közel  5  év  múlt  el  halála  óta.  Kezei  még  mindig  áhíta- 
tosan keresztbe  téve  valának  mellén.  '*)  A  lovagok  egymásnak 
mondák,  hogy  e  gyöngéd  drága  test  halálában  azért  nem  ter- 
jeszti maga  körül  a  romlás  bűzét,  mert  éltében  a  szegényeken 
segítendő,  semmiféle  ragadós  nyavalyától  s  szenylől  nem  irtó- 
zott vissza.^)  Ezután  kiemelek  koporsójából,  s  bíboros  gyolcsba 
takarva,  ólom  szekrénybe  tették  le,  melyet  a  nyitva  hagyott 
üregbe  ismét  vissza  helyezlek'')  akkép,  hogy  azt  a  szertartás  al- 
kalmával minden  nehézség  nélkül  könnyen  ki  lehessen  emelni. 

Végre  Máriahó  1-én  a  regg  első  korányával  már  gyülekezni 
kezdett  a  tömérdek  nép  az  egyház  körül  úgy,  hogy  a  császár 
csak  nagy  fáradsággal  hatolhatott  át  a  tengernyi  néptől  bekerí- 
tett térbe.  *')  Áhítatosság-  és  alázattól  egészen  áthatottnak  lát- 

0  'P*^^  gloriosissimiis  llomanonim  imperátor  omnibus  postpositis 
negoh'is...  fáma  sanctitatis  B.  Elisabeth  attiactus  et  illectiis.  Caesar. 
Heist.   Seiino  ín  exaltatione   B.   Elis.   Mss,   Boll 

■-)   Scientes  fraties  occiipationem    imperatoris.   clc    n.   ott. 

^}  Kt  ecce  tanta  fragrantia  lapide  amotu  de  .saoro  corpore  effer- 
buit,  ul  omncs  odoris  iliius  svavitate  iccreati.  etc.   ii.   ott. 

^)  Ipsum  sacrum  corpusculum  quod  aromatibus  noverimt  non  fuisse 
conditum,  totuni  ínvenerunt  integrum  et  incorruptum.  Habebat  enim  maniis 
forma   crucis  proprio  pectori  superpositas.  U.  ott. 

5)    U.  ott. 

«;  U.  ott. 

"^ )  Turbis  iiinc  inde  ipstiin  comprímentíbus  in  kalcnd  Maii  sumiuo 
dihiculo.  l'.   ott. 


412 

szolt,  midőn  mezetlen  lábbal,  egy  szegényes  szürke  öllönyben 
olt  megjelent,  ')  minőben  a  dicső  szent,  kinek  tiszteletére  jölt, 
járni  szokott;  fején  azonban  mégis  a  császári  korona  ragyogott.'^) 
Körülte  voltak  a  birodalom  hercegei  s  választófejedelmei  szin- 
tén koronázva ,  továbbá  sok  püspök  és  apát  süvegesen.  ^)  E 
nagyszerű  s;  fényes  menet  az  alázatos  Erzsébet  sirja  felé  in- 
dült, s  így,  egy  történész  szerint,  tisztelet  s  dicsőítés  által  fizet- 
tetett le  a  kedves  és  sz.  nő  földi  megaláztatásának  s  önmeg- 
tagadásánák  ára.  *)  A  császár  első  akart  a  sírboltba  lemenni, 
hogy  a  szentet  fedező  követ  fölemelje,'^)  s  egyszerre  ugyanazon 
tiszta  mennyei  illatár,  mely  már  előbb  a  szerzetes  lovagokat  elbá- 
jolá,  ismét  elkezdett  a  körülállók  közt  terjedni,  s  növelni  a  ben- 
nök  lángoló  buzgalmat.'')  A  püspökök  magok  akarták  a  sz.  hul- 
lát az  üregből  kiemelni,  ^)  de  a  császár  segíté  őket,  s  csókot  nyomva 
a  meglátott  koporsóra ,  azt  a  püspökökkel  együtt  kiemelte.  ^) 
Most  a  püspökök  tüstént  lepecsételek,  mire  azután  nagy  ünnepély- 
lyel  összhangzatos  zene  és  ének  kíséretében,  a  császár  által  segí- 
tetve,  azon  helyre  vivék,  hol  a  nép  tisztelete  végett  ki  vala  teendő. 
Ez  alatt  az  egyház  fala  körül  tolongó  ezer  meg  ezer 
hivő  szivét  égető  nyugtalanság  emészté,  kik  mind  óhajtva  vá- 
rak ,  hogy  a  sz.  ereklyéket  megláthassák,  szemlélhessék, 
érinthessék  s  kedvök  szerint  csókolhassák.  ^)  „Oh  boldog 
föld  ,  —  mondák ,  —  mely  ily  nagy  birtok  által  megszentel- 
tettél, s  ily  nagy  kincs  őrzője  vagy!  Oh  boldog  kor,  mely- 
ben e  kincs  világra  jött  !'"  '")  Végre  midőn  a  menet  a  nép  közé 

»;  u.  ott. 

2J  Raiimer,  tom    III.  p.  (120    ~  Hothe,  p.  1728. 

'^)   Rotlie.  i.   11. 

')    Vj.   ott 

^)  Caesarius  i.  ti.   —   Rauincr  i    h. 

•')  Odor  pietatis  et  niunditiae  ledolevit  ,  aedificans  et  laetificans 
assidentes.  Theod.  VIII.    41. 

^j   Do   griffin  dy    biscliofe   selbir  /cn,  etc.    Rothe  i.  h. 

^)  Alberic  ap.  V.  ApoiI.  p  53J,  Sepiiichinm  intravit  et  piincipibus 
archain  cnm  sacro  corporc  elavans...  Caesar,    i.  Ii. 

^)  Kxspectabaiit  autem  et  affectabant  ciim  p'o  desiden'o  ambiente.s, 
qui  aderantj  ciipientes  viderej  aniplecti  et  osculai'i  os.sa  illa  sacra,  Theod. 
VIII  ,  i2. 

'")  O  tena  sanda,  taiito  consocrala  deposito,  lanti  custos  et  conscia 
sacranieiiti  !  hujus  enim  tcnporis  feli \  ae tas,  oui  se  talis  thesaurus  aperuit. 
u.   ott. 


4i3 

julott,  s  az  a  császár,  hercegek  s  püspökök  válliiiii  nyugvó  drága 
szonl  testet  látla,  s  terjengő  drága  illatját  íölszivta,  annak  lelke- 
sülése határi  már  nem  ismert.  ,,0h  te  legszentebb  lest,  —  kiálta- 
nak fel,  ~  mely  oly  kedves  vagy  az  Ur  előtt,  s  oly  halalmas  az 
emberek  gyógyításában!  ')  Kit  nem  vonzaná  bájoló  illatod?  Ki 
ne  követné  e  íialal  hölgy  szentségét,  s  csodás  szépségét?  '-) 
Reszkessenek  az  eretnekek,  remegjenek  a  hitellen  zsidók! 
Erzsébet  hite  megszégyenítette  őket  !  —  Íme ,  kit  a  világ 
esztelennek  vélt,  de  ki  esztelenségével  a  világ  bölcseségél 
megszégyenítette  !  Az  angyalok  tisztelik  sirjál,  s  íme  minden 
nemzet,  a  hatalmasok  és  maga  a  római  császár  leereszkedék 
őt  dicsőíteni!^)  Csodáljátok  az  isteni  fölség  kegyelmét!  Néz- 
zétek azt,  ki  éltében  mcgveté  a  világ  dicsőségét,  kerülé  a 
nagyok  társaságát,  miként  tiszteltetik  most  a  pápai  s  császári 
felségtől!  íme  az,  ki  mindig  az  utolsó  helyet  kereste,  ki  a 
földön  ült,  s  porban  hált ,  most  királyi  kezektől  vitetik  ma- 
gasztaltan ! . . .  És  ez  így  jól  vagyon,  miután  ö  maga  választá 
a  szegénységet,  eladva  mindenéi,  hogy  megvásárolhassa  az 
Öröklét  megbecsülhetlen  gyöngyét.  *) 

A  szent  test  nyilvános  tisztelet  végett  kitétetett,  mialatt 
a  széninek  zsolozsmája  ünnepélyesen  elmondatott;  az  énekes 
misét  a  mainzi  érsek  monda  tiszteletére.  Fölajánlatkor  a  császár 
a  koporsóhoz  közeledett,  s  kedves  Erzsébetünk  fejére  egy 
arany  koronát  illeszte ,  ^)  mondván  :  „Minthogy  nem  korouáz- 

')  O  sanctissiuii  gleba  corpiisculi  ,  tanti  poinleris  apud  Douunnni, 
apud  honiines  tantae  virtiitis  ! .  .  .   u.  ott. 

2)  Qiiis  in  hujus  taiii  suavi  frangiaiitiae  odoré  non  cucuiiat  ?  .  .  . 
Qneni  in  foemina   tant  sanctae  novitatis     pulchiiuido  non   trahat  ?    U.  ott. 

*)  Paveat  haeraeticae  vesania  piavitatis,  et  judaicae  coecitatis 
pcríidia  conlabescat...  Taceat  sapicntia  hujns  mundi...  Cujus  loculuni  se- 
pnlturac  angeli  fréquenter  visitant,  .  hit  Ronianuni  impérium  se  inclinavit 
ad  videndum.  U.    ott. 

4)  Inlueri  iibet  niisericordiac  divinae  majestatis  admiranduiu  in  hoc 
opere  ordinem  clamandunj.  Kcce  haec  qn  »e  mundi  gloiiam  respuit,  ele... 
et  quae  in  hoc  tenipoie  novissimum  locnm  eligens  ,...  «une  regiis  et 
principum  manibus  in  sublime  sustollitur...  nec  immeiito;  vendidit  namque 
omnia  quae  h^íbuit  ..  et  factu  paupeicula...  hanc  sibi  aeternitatis  maiga- 
ritam  inappieciabilem  comparavit,   U.  ott, 

'•)  A  történészek  egyhangi'i  dllítása  s/erint    e  korona  iíia  4,őOO  fit. 


414 

haltam  meg  életében  mint  császárnömel:  legalább  ma,  mintegy 
halhatatlan  királynőt,  az  Isten  országában  akarom  megkoro- 
názni/' ')  Melléje  tett  ezenfölül  egy  aranyserleget,  melyet  la- 
komáiban szokott  volt  használni,  s  melyben  később  a  szent  ko- 
ponyája tartatott.  -)  Majd ,  ugyan  még  fölajánlat  közben  ,  oda 
kiséré  a  szentnek  fiát,  az  ifjú  Henrik  herceget,  a  császárnő  pe- 
dig Zsófia  es  Gertrúd  hercegnőket.  ^)  Közeledett  az  öreg  Zsó- 
fia herczegnő  is  Konrád  és  Henrik  fiával  annak  dicsőült  marad- 
ványaihoz, kit  oly  sokáig  félreismertek,  huzamosan  imádkozva 
mellette,  s  gazdag  ajándékokat  adva  tiszteletére.  Erre  a  jelen- 
volt nemesség  s  nép  egyszerre  az  oltár  aljához  tódúlt,  hol  a 
koporsó  be  volt  téve,  hogy  ajándékaik  által  tanúsíthassák  hódo- 
latukat  iránta.  A  jelenlevő  különféle  nemzetek  mindegyike  saját 
szokása  szerint  s  hona  énekeivel  akarta  őt  dicsőíteni,  mi  a  szer- 
tartást végetlenre  nyújtotta.  *)  A  hozott  ajándékok  hihellen 
mennyiségűek  s  értékűek  voltak;  mi  sem  látszott  az  áhítatos 
hivek  előtt  elégségesnek  ama  csodákkal  viruló  ágy  ékesitésére 
s  díszére,  melyen  a  kedves  sz.  Erzsébet  szendergett.  ^)  A  höl- 
gyek gyűrűket,  melltüket  s  más  ékszereket  adának;  mások 
kelyheket,  misekönyveket,  egyházi  diszöltőnyöket  hoztak  áldo- 
zatul azon  szép  s  nagy  egyház  számára,  melyet  a  szent  tiszte- 
letére azonnal  kívántak  építetni  a  végből,  hogy  testének  hozzá 
méltó  nyughelye,  lelkének  pedig  annál  több  oka  legyen  testvé- 
reiért Istennél  közbenjárni.  ") 


volt.  A  Passiónál  pedig  azt  mondja  ,  hogy  a  császár  tulajdon  koronája 
volt.  Caesar  szerint  a  szeizetesek  egy  késsel  eleve  lefejtették  a  szent  fejé- 
ről a  hajat  és  a  húst  :  ne  illiiis  visio  aliquid  horroris  intiientibus  inctiteret. 

>}  Sít  ich  ír  nit  kronen  sallte  uf  ertrich  zu  eine  keiserin  so  will 
ich  sie  abr  erén  mit  der  kronen  alsó  ein  ewige  kuningin  in  gottes  riche. 
Cod.  Heid.  f.  34.  Fritsch  Closenei',   Strassbiirgische  Chronik.  p.  i24. 

2)  Chron.  Senon.  1.  IV,  c.  3i.  ap.    Spicil.    II.   642. 

^)  P.  Arch.  516.  -  P.  Apoll.  p.  535. 

*)  Ein  itziích  volg  nach  seyneni]  wesen  —  üas  hattc  dae  sunder- 
lichen  gesang  —  Dys  geschefte  das  wart  láng  —  Wf»n  des  volgs  was  alsó 
viel.  —  Das  nian  es  nicht  woll  mogte  geziell...  —  On  massen  gross  op- 
fer  da  geschach. 

Vita  Rhyt.   §.  43. 
^3  Lectuliim  sepulchri  Elisabeth  miracuUs  floridum.  Theod.  VIII,  13. 

«)   Vita  Rhyt.  i.  h. 


4i5 

Dû  azontial  új  csoda  törlurit,  moly  a  nyilvános  tisztelelet 
n\ég  fokozta,  s  még  inkább  kitüntette  az  Úr  állandó  gondosko- 
dását a  szent  dicsőítése  tekintetében.  ')  Midőn  másnap  a  püs- 
pökök pecsétéivel  lepecsételt  koporsót,  melyben  a  tetem  nyu- 
godott, kinyitották,  ezt  valami  finom  olajtól  elárasztva  ta- 
lálták, mely  a  legdrágább  nárdolajélioz  hasonló  illatot  terjesz- 
tett magából.  Ezen  olaj  az  ég  jótékony  harmata  gyanánt")  cse- 
pegett a  sz.  tetemekről,  s  amint  e  cseppeket  felfogák  vagy 
feltörlek,  azonnal  újak  jelentek  meg,  melyek  alig  észrevehetők 
s  inkább  párolgó  izzadáshoz  valának  hasonlók.  «O 

A  papság  és  hivek  ennek  láttára  az  annyi  csoda  isteni 
szerzője  iránt  új  hálára,  s  e  csodák  tárgya  iránt  új  buzgalomra 
ragadtattak.  A  hit  edzette  elmeéllel  azonnal  belátták  e  tüne- 
mény jelvényes  s  titokszerü  érteményét.  Oh  szép  csoda,  —  így 
kiáltanak  föl  némelyek,  —  mily  méltó  hozzá,  s  mennyire  meg- 
felel könyörgéseinek  !  *)  —  E  csontok,  melyek  az  önsanyargatás 
s  sz.  élet  különféle  gyakorlatai  által  megtörödtek,  most  bájos 
illatot  terjesztenek  szét,  mintha  amaz  alabástrom  edény  töretett 
volna  el,  moly  Magdolna  drága  balzsamát  tartalmazta.  ^3  Szent 
és  bájdús  olaj  csöpögött  testéből,  mert  egész  élete  el  volt 
árasztva  az  irgalmasság  cselekedeteitől,  s  valamint  az  olaj  egyéb 
folyadékokra  öntetvén,  fönlebeg,  úgy  az  irgalmasság  is  az  Isten 
minden  Ítéletén  fölülemelkedik.  '*)  Ez  olaj  pedig  leginkább  lá- 
baiból   folyt,    mert    ezek   hordozák  öt  annyiszor  a  szegények 


^)  Adjccit  divinu  Hberalitas  niagnificare  sanctani  siiain  raro  ac  mi- 
raculo  glorioso.  Theod.  VIII,   15. 

'^)  Piocessit  odor  miiifica  et  guttae  liqiioiis  sancti,  tamqiiani  roiis 
super  gianien  vei  herham  descendeiitis,  stant  et  distillant.  U.  ott. 

^)  Ahae  paulatini  nascuntur  subtiiissimae ,  taniquani  sudor  de  po- 
ris  corporis   evaporans.  U.  ott: 

*)  O  vére  condignuni  et  congruum  et  orationi  consoiium  miracu- 
hiin!  u.  ott. 

5}  Tamquani  de  fracto  ungueiití  pretiosi  alabastio.  Haec  nempe  ossa 
exercitioruni    spirítualiuni  attritione  et   moi  tiíicatione  attiita  sunt,  u.  ott. 

*)  In  ejus  corpore  oleum  enianavit,  quae  totó  in  vita  misericordiae 
(►peribus  ledundavit.  tüd  Flór.  101.  Oleuni  cuicumque  liqiiori  infnsnm 
snpernatat ,  unde  misericordiam  «x  similitndine  désignât.  —  Snperexaltet 
enim   miscricordia  judicium.  Canisius  Tlies.  t.  IV.  250. 


416 

kunyhóiba,  ')  s  mindenüvé,  hol  valami  enyhíteni  való  nyomorra 
talált.  E  kedves  Erzsébet,  mint  egy  szép  s  erénydiísan  virágrzó  s 
illatozó  olajfa,  hasonlag-  az  olajéhoz,  világító  ,  táp  és  gyógy- 
eröt  nyert  ajándokiíl.  ■)  Hány  beteg  lelket,  hány  szenvedő 
lestel  gyógyított  ö  meg  szeretete  s  szdntségének  példája  ál- 
tal? Hány  ezer  szegényt  táplált  tulajdon  kenyerével!  Hány 
csoda  által  dicsőítette  az  összes  egyházai  !  Ë  kellemdűs 
folyadék,  ez  illatos  olaj  tehát  jogosan  hirdeti  anítak  szentsé- 
gét, ki  oly  tiszta  fénynyel  tündöklött,  annyi  szelídséggel  gyó- 
gyított, s  oly  bőkezűséggel  táplált^  és  ki  egész  életében  oly 
dúsan  s  kellemesen   illatozott.  ^) 

E  becses  olaja  néptől  vallásos  gonddal  s  véghetetlen  buz- 
galommal gyűjtetett  össze,  s  használata  által  sok  súlyos  nyavalya 
és  veszélyes  seb  gyógyítalott  meg. 

Ennyi,  az  egyház  legfőbb  szava  által  szentesített  égi  ke- 
gyelem, s  a  tisztelet,  melylyel  az  új  szentnek  oly  ünnepélyesen 
hódolt,  csak  növeszthette  azon  hivek  számát  s  buzgalmát ,  kik 
sirjánál  sz.  hevöknek  tápot  vagy  bajaiknak  gyógyszert  kerestek; 
dicsősége  azonnal  az  egész  keresztény  világon  elterjedt,  s 
Marburgba  annyi  zarándokot  vont,  mennyi  Európa  minden  orszá- 
gából Compostellába,  sz.  Jakab  sirjáboz zarándokolni  szokott.*} 

')  Quia  pedibus  portabatur  ad  diversa  paiiperiiin  tiiguria  ,  miseri - 
cordile»'  illos  visítandó  et  beneíicia  iinpendendo,    Caes,   Hcist.    i.  b. 

^}  Speciosa  nenipe  et  pülluleais  olíva  Elisabelh  genoioso  virtuteni 
ndote,  florída  iiiictionis  pacisqiie  termine  foccunda  liiiníiiis  níhiloininus  et 
niedícaminis  refectioíiiaquc  ubeitate  praedita  .  .  .  Tlieod.  i.  h.  —  üieiini 
illuminât,  parcit  et  sanat.   Sic  píetas...  Caiiis.  i.    b. 

^)  Per  e\einplarem  vitae  satictimoniaín  aegiis  mentibus,  et  per  gra- 
tiam  curationum  langiiidis  corporibus  exbibiiit  medicinám.  Multa  paupernm 
míllía.  etc.,.  Merítő  igittír  bujus  dulcífluí  iiquoris  ,  ölei  olivae  odorifero 
decoratur  miraculo,  cujus  sanctítatis  tam  lucutente  piiritas  excellenter 
irradicat,  lenit  suaviter ,  abundantcr  satiat,  fragrat  redoleus  opulenter 
U.  ott. —  !VIÍQda/oli,  kik  a  kö/.épkor  asceticai  íjataiban  s  legendáiban  va- 
lamennyire jártasak  ,  tudni  fogják,  mily  mélj  jelvényes  jelentősége  vag)On. 
azokban  az  olajnak,  K  tárgjról  csodálafo.san  értekezik  sz.  Bern.  Serm. 
1.5.  snper  Cantica,  és  sz.  Gergely  cap  5  in  Reg.  Olvasbató  meg  e  tárgy- 
ról sz.  Waldburga  legendájának  végén,  Fülöp  eicbstadii  püspöktől,  és  a 
Thesaurus  t,  IV.  p.  250.  Canisítól.  Sz.  Erzsébeten  kivűl  még  sz.  Hedwig, 
ennek  nagy  nénje,  sz.  Waldburga,  sz.  Katalin,  sz.  Demeter  vértanú,  és 
kiváltképen  myrai  sz.  Miklós  említetnek  a  szentek  közt  mint  olyanok,  kik- 
nek csontjaikból  ily  gyógyolaj   szivárgott. 

^)  Wadding  p    389.  ex  Cbron.  mag.  Belgic. 


417 

A  györígóíJ  hizalüinnak ,  mely  annyi  szegény  hivöt  ily 
hosszú  s  fáradságlcljes  útnak  indítoll,  számtalan  csoda  lön  ered- 
ménye. ')  A  sok  közöl,  melyek  tudomása  a  legenda  vagy  tör- 
ténelem útján  hozzánk  eljutott,  csak  kettőt  akarunk  itt  megemlí- 
teni, melyeken,  véleményünk  szerint,  egy  különös  meghaló  jelleg 
ömlik  el,  s  melyek  eléggé  mutatják,  mily  fokig,  s  mily  gyorsan 
terjedett  s  gyökerezett  a  szentünk  iránti  bizalom  s  szeretet  a 
legtávolabb  vidékeken  is. 

Természetes  egyébiránt,  hogy  tisztelete  főkép  Magyarhon- 
ban, hol  ő  világot  látott,  vert  gyökeret,  s  hogy  élete  s  szentté  ava- 
tásának hire  a  legélénkebb  örömre  s  csodálkozásra  ragadta  azon 
országot,  mely  őt  oly  különösen  sajátjának  mondhatta.  Ez  időben 
élt  Esztergomban  két  becsületes  istenfélő  házastárs  ,  kiknek 
egyetlen,  még  gyermekkorú  lányuk  meghalt,  s  halála  atyját  s 
anyját  mély  fájdalomba  ejtette.  Sok  sirás,  zokogás  után  lefe- 
küdtek, de  nem  állhatták  meg,  hogy  az  éj  egy  részén  ál  fajdal- 
mokról ne  beszélgessenek.  '•^)  Az  anya  azonban  kevéssé  elszen- 
deredvén, látványban  intést  nyert,  hogy  elhalt  lánya  testét  azon- 
nal Némethonba,  sz.  Erzsébet  sírjához  vigye.  Fölébredvén, 
bizalommal  viseltetett  az  Úr  iránt^  s  monda  férjének:  ,,Ne  te- 
messük még  el  szegény  kisdedünket,  hanem  vigyük  el  bizalom- 
mal sz.  Erzsébethez,  kit  az  Úr  annyi  csodával  ékesít,  hogy 
annak  közbenjárása  által  ismét  életre  hozassék.'^^)  A  férj  hajolt 
neje  kérésére.  Másnap  reggel,  midőn  már  várták  a  gyermek 
testének  egyházba  vitelét  s  temetését,  az  atya  s  anya,  a  nép  bá- 
mulására, azt  egy  kosárba  helyezve,  vele  útnak  indult  Erzsébet 
szentélyéhez ,  dacára  a  nézők  zúgolódása-  s  gúnyolódásainak.*) 

•)  tí  csodák  hosszú  sora  olvasható  Waddingnál.  t.  II,  p.  389  —  391 
és  a  Passionalban  fol.  63 — 65 

2}  Qui  ddin  post  amarissimas  lacrymas  et  graves  singultus ,  ad 
qiúesccndum  se  in  lecto  pariter  collocassent,  de  nuseiabili  eventu  ínfau- 
stae  nioi'tis  doleníer  ad  invinceni  loqiiebantur.  Theod.   VIII.  16. 

^)  Inter  qiiae  moestissima  verba  mater  aliqiiaiituluni  soporavit.. 
Nequaqnam  sepuiturae  trademiis  fíliae  nostrae  corpiisculuin  ,  sed  ad  saii- 
ctani  Elisabeth,  qiiaiii  Doininus  tot  decorat  iniraculis,  fídeliter  defeiemiis, 
ipsiiis  sudTâgiis  vivificanduin  in  nomine  Salvatoris.  U.  ott. 

*J  Mane  igitiir  facto,  ciini  putaretur  tiimulanduiri,  etc..  cunctis  ad- 
niirantibiisi  et  ciinctis  reclamantibus  páter  et  mater  involiitum  corpiisulnm 
rapiieriint  ad  sanctue  limina  delaluriim.  U.  ott.  —  Sy  namen  das  kint  in 
einen  korp ..  nnd  die  hiten  spotteten  ir.  Herm.  Fritzl. 

2T 


4i8 

Siránkozva  ,  tórödcs  és  bajlakodás  közt  30  uapig  utaztak  ;  de 
az  Úr  bajaikon  könyörült,  s  engedvén  kedves  Erzsébeté  kérései- 
nelí,  visszabocsátá  a  lányka  ártatlan  lelkét  élettelen  testébe, 
mely  oly  gyermeki  egyszerűséggel  vitetett  oda,  s  újra  életre 
hozá.  0 

Dacára  azonban  határtalan  örömüknek,  be  akarák  végezni 
zarándoklásukat  sz.  Erzsébethez  ,  s  föltámadt  lányukat  egészen 
Marburgig  vivék^,  holott  is  hálákat  adván,  visszaindultak  iMa- 
gyarhonba,  csodás  szerencséjökön  örvendeni.  Ugyanezen  lány 
későbben  a  magyar  királynak  Bajorhon  fejedelméhez  nőül  adott 
lányát  kisérte  Németországba.  Midőn  hercegnőjével  Regens- 
burgba  érkezett,  a  dömés  szüzek  egyik  zárdájába  lépett,  mely- 
nek utóbb  elüljárónéja  lőn,  hol  szent  hirben  élt  még  akkor  is, 
midőn  Theodorik  történelmét  irta. 

Európa  másik  szélén,  Angolhonban  is  volt  ezen  idő  körül 
egy  nemes  hölgy,  ki  20  évig  élt  férjével,  de  kit  tőle  anélkül,  hogy 
valaha  gyermekeik  lettek  volna,  egyszerre  nagy  bánatára  a  ha- 
lál elragadott.  Özvegysége  magányában  vigaszt  keresvén,  szürke 
öltönyt  vett  föl,  lemetszette  fürtéit,  és  12  szegényt  gyermekévé 
fogadott,  -)  kiknek  maga  körül  adott  lakásr,  táplát ,  ruházatot, 
tisztogatá  őket,  s  mindenben  önkezcivel  szolgált  nekik.  Minde- 
nütt, hol  egy  szegényt  vagy  szenvedőt  talált,  hozzá  közeledvén, 
az  Isten  s  sz.  Erzsébet  iránti  szeretetből  alamizsnát  adott  neki, 
mert  Erzsébetről  beszélni  hallott,  s  őt  e  világon  mindennél  s  az 
Isten  más  szentéinél  jobban  szerété.  Szent  kedveltjének  emléke 
sohasem  hagyá  el  szivét,  éjjel-nappal  elmélkedett  boldog  éle- 
téről. ^) 

E  nemes  jámbor  hölgy  az  Istentől  rendelt  pillanatban  jobb 
létre  szenderült.  *}  A  halála  okozta  bánkódás  közepett  gyón- 
tató atyja  jött,  s  tanácslá  a  siránkozóknak,   hogy  vinnék  testét 


0  Misei-tus  Deiis,  videns  fidem  illonim  et  audieiis  geiaitiiin,  meritis 
electae  suae  Klisabelh,  leuiisit  aniiuaiii  iii  visceris  piiclhie,  et  reversus  est 
spiritns  in  cor  ejiis  divino    iniiacnlo  et  icvixit.  Theod.  i.  h. 

^}  Und  naiue  ir  zwoeiff  ann  niencshen  zu  kindcn.  Pass.  f.  63, 

'3  Wunn  sie  hat  sant  Elssbeten  vor  allen  dingeii  h'eb  und  vor  allcn 
gottes  heiligen  ;  und  vergass  ir  gar  selten  in  ireni  hertzen,  und  gedacht 
allzeit  an    ir  heili^es  lében.    U.  ott. 

*)  Die  fraAv  starb  als  es  Gott  wolt  habén.  U,  ott. 


4<9 

sz.  Erzsébet  sírjához,  iiiinthogy  az  még  eletében  fogadást  tön 
oda  zarándokolni.  Azok  engedlek  a  tanácsnak,  s  vizén  s  szá- 
razon kiálloll  7  heti  ntazás  fáradalmai  után,  végre  eljutának  a 
tetemekkel  Marbiirgba ,  hololt  a  szent  közbenjárásaéri  buzgón 
könyöröglek,  minek  végeztével  a  jámbor  hölgy  éledni  kezdett, 
s  életre  térvén,  monda:  ,,Mily  boldog  vagyok!  sz.  Erzsébet  ke- 
belén nyugodtam"  ')  Ismerősei  Angolhonba  vissza  akarták  vinni, 
de  ö  vonakodott  a  mennyei  barátnéja  által  megszentelt  helyről 
távozni,  s  ott  még  15  évig  tartó  sz.  életet  élt  tökéletes  hallga- 
tagságban, nem  szólván  gyóntató  atyján  kivül  senkihez.  Egykor 
hallgatagsága  oka  felől  kérdeztetvén,  így  felelt:  ,, Midőn  Er- 
zsébet keblén  aludtam,  sokkal  nagyobb  boldogságot  s  örömet 
élveztem^  hogysem  már  mással  foglalkozhatnám,  mint  ama  bol- 
dogság örökre  való  megszerzésével." 

Ezen  megható  hódolat  közepett,  melyet  a  jótétemények- 
s  nyert  kegyelmekért  a  hálás  sziv  taniisított  iránta ,  tartatott 
kedves  Erzsébetünk  teste  3  század  folytán  a  tiszteletére  épített 
nagyszerű  egyház  falai  közt,  a  hitért  folytosan  küzdő  németrend 
felügyelete  alatt.  De  szivét,  teste  legnemesebb  részét  Golt- 
fried  cambrai  püspök  kérte  el ,  ki  azt  ünnepélyesen  püspöki 
székvárosába  vitelé  ,  s  székesegyházának  egyik  oltára  alá 
helyezé.  -)  Sem  a  történelem  sem  a  hagyomány  nem  képes  ki- 
mutatni az  indokot,  mely  Némelhon  híveit  rábírta,  hogy  e  be- 
cses kincsről  lemondjanak.  De  ki  nem  látná  itt  a  gondviselés 
azon  titkos  működését,  miszerint  e  gyöngéd  tiszta  sziv  Camb- 
raiba  menjen,  s  ott  egy  más,  alázatossága,  Isten  s  emberek  iránti 


^)  Wol  uiir  !  ich  habé  g^eruet   iiíF  saut  Elssbeteii  bnist.    U.  ott. 

■-)  A  briiszszeli  Bolland.  jegyzete,  kivonva  a  I-.fcarpentier  J.  által 
1069-ben  Lc}denben  kiadott  Histoire  de  Canibiay  et  du  Cunibresis,  t.  I.  p. 
379,  Ezen  iió,  lániaszkodva  Gehcq  Pa'I  kéziratban  levó  töiténelmére,  mely 
a  16-ik  század  elején  íratott,  e  sziv  átvitelét  1232>re  teszi.  S/.óI  továbbbá 
a  szent  által,  vagy  talán  inkább  a  szent  tiszteleteié  Guy  de  ]..aon  püs- 
pök állal  a  caaibrayi  székesegyházban  i238-bau  tett  iiat  alapítványról.  A 
vStacdder  által  e  tárgyban  Canibrayban  tett  vizsgálódások  sikertelenek 
voltak.  A  reuiek  székesegyház  a  forradalom  alatt  elpiisztitatott.  De  mint 
jogosan  inegjegy/i  ,  azon  utcza,  mely  e  városban  sz.  Erzsébetről  nevez- 
tetett el,  eléggé  tanúskodik  ,  hogy  ó  itt  valaha  az  átaiános  tisztelet  tárgya 
volt. 

27* 


420 

lángoló  szeretete  által  hozzá  méltó  szivre  várakozzék,  t.  i.  Fé- 
nelon  szivére? 

Erzsébet  lisztelete  a  kereszténységben  mindenfelé  folyton 
terjedett ,  s  míg  ezer  meg  ezer  zarándok  járult  sirjához  hódo- 
latát teendő,  addig  messze  távolban  számos  egyház  épült  tisz- 
teletére. Mindenütt,  nevezetesen  Trier,  Straszburg ,  Kasszel, 
Winchester  s  Prága  városokban,  s  egész  Belgiumban  sok  zárda 
és  kórház,  mint  lelki  s  testi  betegek  menhelyei,  öt  választák 
pártfogónöül  Istennél.  ') 

A  sz.  galli  apát,  megemlékezvén  azon  Ígéretről,  melyet 
neki  Erzsébet  számkivettetése  alatt  tett,  hogy  t.  i.  mindennap 
könyörögni  fog  érette  Isten  elölt,  nem  kételkedett  azon,  hogy 
ez  Ígéretet  még  hűségesebben  megtartandja  az  égben  mint  a 
földön,  s  ezért  egy  oltárt  és  egy  kápolnát  emeltetett  tiszteletére, 
zárdája  belső  udvarainak  egyikében.  ^)  Magyarhonban,  az  új 
szent  hazájában,  pompás  templom  építetett  tiszteletére  Kassán; 
ez  időtájban  ugyanis  sok  német  vándorlóit  ki  Thüringiából  felsö- 
magyarország  ezen  városába;  szent  fejedelemnöjök  iránti  tisz- 
teletök  kapocsul  szolgált  mind  régi  mind  űj  hálájokhoz.  V.  Ist- 
ván király,  Erzsébet  unoka-öcscse  buzgón  és  királyi  bőkezű- 
séggel adakozott  e  templom  fölépítésére,  mely  a  csúcsíves  épí- 
tési modor  legszebb  példánya  lett  az  egész  országban,  híres 
utódja  pedig,  Corvin  Mátyás,  a  15-ik  században  egy  remek  taber- 
nákulummal  gazdagította.  ^) 

Ünnepe,  a  pápa  rendelete  szerint,  egész  egyházban,  de 
különösen  némely  helyeken,  nagy  pompával  ületett  meg.  Je- 
lesül nevezetes  a  hildesheimi  egyházmegye  az  ünnepélyről, 
melylyel  e  szép  napot  megülte,  s  azon  összhangzatos  énekei- 
ről, melyeket  tiszteletére,  a  jámbor  Lajos  óriási  rózsalöve  kö- 
rül Mária  tiszteletére  épített  székesegyházban  zengedeztek.  *) 
IV.  Ince  alig  foglalá  el  a  pápai  trónt,  már  is  1  évi  s  40  napi 
búcsút   engedett  mindazoknak,  kik  a  nagy  hét  3  végső  nap- 


•  )  A  toldalékban  a  IX  szám  alatt  látni  fogunk  néhány,  az  ó  tiszte- 
letére történt  alapítványt  ;  (igy  szintén  a  Magyarhonban  tiszteletére  épített 
egyházak  jegyzékét, 

2)   Lásd  felébb,  297  1. 

^)  Ezen  adatokat  Dr,   Hentzimann  küldötte  Festrol   1846-ban. 

*J  Leibnitz  Script,  rer.  Brunsw.  t.  I.  p.  750.  Grinim's  Deutsche 
Sagen,  t.  II,  p.  457. 


42  i 

Ján  a  szüiit  sirjál  Marburjirban  meglátogatják.  ')  IV.  Sixlus  pedig 
50  óvi  s  ugyanaíinyiszor  40  napi  biícsiít  engedett  mindazoknak, 
kik  bűneiket  megbánva  s  meggyónva,  sz.  Erzsébet  ünnepén,  ennek 
tiszteletére,  a  ferencrendiek  egyházait  meglátogatják,  -)  Rómá- 
ban pedig  még  ma  is  ugyan  e  napon  100  évi  búcsú  nyerhető  az 
örök  város  7  föegyházának  egyikében^,  mely  a  jeruzsálemi  sz. 
keresztről  neveztetik,  továbbá  a  ,,Sancta  Maria  Angelorum,'^ 
és  a  sz.  Ferenc  harmadik  rendjét  követök  ,,SS.  Cosmae  a  Da- 
miani  ad  Forum''  cimü  egyházában.  Végre  a  magasztos  szel- 
lemű liturgia ,  s  az  igazi  keresztény  költészet  sem  maradt 
hátra  szentünk  tisztelete  ügyében,  számos  magasztaló  be- 
széd^ dicsének  s  antifona  lőn  szerkesztve  s  használativá;  a 
szerzetes  rendek  pedig,  mint  ferenciek  s  dömések,  cisterciek 
s  premontreiek  külön  officiumokkal  ti^i&telék  meg.  ^)  A  biza- 
lom s  hála  ez  ömledezéscin,  a  dicsőségével  egykorú  nemzedé- 
keknél, a  gyermekded  egyszerűség  ,  kellem,  gyöngéd  buz- 
galom ama  bája  árad  el,  mely  a  ma  oly  kárhozatosan  elfeledett 
régi  liturgiát  különösen  jellemzi  ;  s  így  Erzsébetre  nézve,  kit 
oly  mély  alázalosságban  ,  s  önmegvetésben  láttunk,  be  volt  fe- 
jezve tökéletesen  a  fényes  tisztelet,  a  kifejezhetlen  jutalom  s 
páratlan  dicsőség  azon  köre,  melyet  az  egyház  egyedül  szentéi 
számára  alkotolt,  s  tartott  fenn. 

IgeUj  Isten  dicső  szentéi  !  félelem  nélkül  mondjuk  azt,  mely 
dicsőség  hasonló  a  tielekhez?  mely  emberi  emlék  kedveltetik, 
tartatik  fenn  s  szenteltetik  úgy,  mint  ti  a  keresztény  szivekben  ? 
Ha  egyedül  a  földi  dicsőséget  kerestétek  volna,  melynek  meg- 
vetése azonban  legfőbb  díszetek,  soha,  még  legnagyobb  erő- 
feszítéssel sem  juthattatok  volna  oda,  hová  így  elértetek  !  A 
törvényhozók,  remekírók ,  tudósok  feledékenység  homályába 
sülyednek,  vagy  csak  rövid  ideig  élnek  a  nép  lenge  emiéjében, 
a  végetlen  többség  azonban  közönbös  irántok,  s  előtte  isme- 
retlenek maradnak.  Titeket  azonban  ,  általatok  dicsfénynyel 
árasztott    föld  s    megnépesíteti  ég  gyermekei  !   titeket  minden 


1}  Állatott  u  Latei'unban  bujtniás  hava  .idiisaiiiLik  2-án  1244.  Szö- 
vege Waddingiiál.  t.  III,  p.  428  ulvashatú. 

^)  Bulla  ,,Sacri  Piaedicatoiuni.*'   1479-iüi. 

»}  A  függelékben  IX.  sz.  alatt  olvasható  iiiinda/  ,  mit  sz.  hlrzsé- 
bet  régi  litiirgiájcíból  összeszedhettünk. 


422 

keresztény  ismer  s  szeret,  mert  ezek  mindegyikének  vagyon  köz- 
tetek legalább  egy  barátja,  pártfogója,  édes  merengéseinek  egy 
megbízottja,  aggódó  reményeinek  egy  tárnoka,  szerencséjé- 
nek egy  kezelője,  és  bánatában  egy  vigaszlalója  ;  és  az  egy 
öröklétben  osztozván ,  minden  szenvedéstől  mentek,  s  vál- 
tozatlanok vagytok  dicsöséglekben.  Minden  évben  legalább 
egyszer  segédül  hivatástok  mellett  virad  föl  a  nap,  s  a  föld- 
háta minden  részén  ezerek  érzik  magukat  boldogoknak  ,  hogy 
neveiteket  viselhetik,  melyeket  ezer  meg  ezer  angyali  tiszta 
ajak  hirdet  s  dicsőít  az  Úr  szentélyében  ,  kiknek  zengeményél 
legszebben  visszhangozzák  a  szeplőtelen  szüzek,  mint  a  sze- 
retet bajnokai,  leviták  és  áldorok,  szóval  az  cgybázirend  fe- 
jétől kezdve  egész  az  utolsó  magányba  zárkózott  szerzetesig. 
Még  egyszer  kérdem,  Isten  szentéi!  mely  dicsőség  hasonlítható 
a  tietekhez  ? 


XXXIIL  FEJEZf]T. 


A  kedves  Erzsébet  gyermekeinek  és   sziilűiiiek  halála  utáni  sorsáról,   s  több 
más  nagy  szentről,  kik  eme  törzsből   sarjaztak. 

O  qiiam  pnlchra  est  casta  gene- 
ratio  cum  claritate  :  immortalis  est 
enin)  memória  illius  ;  qtioniani  et 
apud  Delim  nota  est  et  apud  ho- 
milles  ...  in  perpetuum  coronala 
tríumphat  incoinquinatorum  certa- 
minum  praemium  vinceu''.  — 
Sap.  IV.   I,   12. 

Kétségkívül  meg  fognak  bocsátani  k.  o.  ha  történetünhöz 
Erzsébet  gyermekei  és  azon  főszemélyek  sorsáról  még  néhány 
adatot  csatolunk,  kik  előttünk  oly  becses  életében  történeti  sze- 
repet játszottak. 

Követvén  ama  rendet,  melyben  a  nevezettek  az  életből 
kiköltöztek,  először  is  Endre  királyról,  szentünk  apjáról  kell 
szólanunk.  —  Endrét  lánya  halálának  híre  mély  bánatba  ejtette, 
melyet  leginkább  élesztett  azon  ludat,  hogy  sz.  lánya  erényeit 


423 

S()îi;iseiii  lisztiíllü  kellökópen,  s  hogy  oly  könnyen  mcgíeledkc- 
zolt  róla  nyomorúsága  lealázlalásában.  Azon  vigasza  azonban 
mégis  volt,  hogy  lánya  szonlségót  az  egyház  által  elösmerve, 
a  kcr.  világban  szerte  hirdeltelni  látta;  de  ez  örömei  nem  sokáig 
élvczhetle;  mert  szentté  avattatása  nlán  nem  sokára  jobb  létre 
szenderült.  ') 

1238-ban  hall  meg  Erzsébet  napája  is  Zsófia  ,  épen  két 
évvel  rá,  hogy  az  oly  sokáig  félreismert  meny  teteme  ünnepé- 
lyes áthelyezésén  jelen  volt,  s  magát  sz.  Katalin  eisenachi  zár- 
dájában^  melyei  férje,  Ármin,  alapított,  temellette  el. 

Leghőbb  tisztelője  s  lovagja,  Konrád  herceg,  és  sógora 
svíin  élte  túl  azon  fényes  elégtételt,  melyet  szentünknek  a  régi 
sok  igazlalanság  fejében  tett.  Buzgósága,  bátorsága  s  rendkí- 
vüli szerénysége  csakhamar  kivívták  neki  a  német  lovagrend 
nagymesteri  méltóságát,  mely  rendbe  őt  vezeklést  szomjazó 
lelke  vezette.  —  Vagyona  és  kincsei  nagy  részét  az  Erzsébet 
nevét  viselő  marburgi  főegyház  építésére  fordítá,  melynek  dicső 
alapítója  ő  volt.  —  Kétségkívül  hogy  a  nagyszerű  munkára  kö- 
zelebbről fölügyelhessen,  s  azt  siettesse,  vagy  talán  azon  helyek 
iránti  kegyeletből,  melyekel  dicső  nővére  szentesített,  Marbur- 
got  választá  központjává  s  székhelyévé  a  rendnek,  melynek  feje 
volt,  s  építé  oda  részére  a  nagyszerű  kormányzói  palotát  (la 
commandarie),  melynek  romjai  máig  is  láthatók.  —  Hesszenben 
hosszabb  tartózkodása  nem  akadályozta,  hogy  rendjének  új  ki- 
terjedését Poroszországban  vezérlőleg  ne  vezesse,  hová  azt  Mas- 
sovia  hercege  a  kereszténységnek  a  pogányok  elleni  védelmére 
hivtameg.  Konrád  ott  bátorsággal  s  eszélylyel  harcolt,  a  rendnek 
űj  birtokokat  szerzett,  s  a  pápától  ama  tartomány  fejedelmévé 
iklaltatolt  be,  mely  későbben  rendje  legnagyobb  dicsőségének 
színhelyévé  vált.  De  halála  elölt  Rómát  ohajtá  még  egyszer  látni, 
hová  megérkezvén,  nehéz  betegségbe  esett/-)  mely  alatt  a  benső, 
sőt  érzéki  tisztaság  azon  fokát  érte  el^  hogy  a  halálos  bűnben 
levő  ember  jelenléte  neki  a  legélesebb  fájdalmat  okozta;^)  azért 

')  Iti<;ciili  trístitia  rex  ille  coneptiis  esi,  qiiod  filiac  pruestantiani. 
eto.  Bonfinii,  Rei.   Ung.  Dec.   II.  lib,  VIÍ,  [>.  28()   —  Wadd  t.   II,  p.  292, 

•^)  Haliílu  evének  fclliozásábaii  a  történészek  egymástól  elütnek; 
némelyek  a/t   1210,  mások   r243-ia  teszik. 

^)  Ntilliiis  qui  criminali  obnoxiiis  esset  peccato,  praesentiam  abs- 
qiie  gravi  cniciatn  poterat  sustinere.  Theod.  VIII.  0. 


424' 

mindazok,  kik  neki  szolgáltak,  kénytelenek  voltak  minden  büntöl 
tartózkodni.  Gyóntatóalyja  a  ciszterci  rend  hageni  apátja  volt. 
Bizonyos  napon,  mikor  e  tiszteletre  méltó  atya  ')  ágya  melleit 
ült,  öt  egyszerre  lelki  elragadtatásba  merülve  lálta.  Visszanyer- 
vén eszméletét  a  herceg,  kérdé  tőle,  mit  látott  elragadtatásában, 
mire  Konrád  ezt  válaszolá  :  Az  örökbiró  ítélőszéke  előtt  álltam, 
hol  jövő  sorsom  szoros  vizsga  alá  vétetett,  végre  az  igtizsÁg  5 
évi  büntetésre  kárhoztatott  a  tisztító  helyben.  Ekkor  azonban  jó 
nővérem,  Erzsébet,  előlép,  s  esedezése  által  még  e  büntetés 
elengedését  is  kieszközölte  az  Ítélőszék  előtt.  —  Tudjad  tehát, 
hogy  én  e  betegségben  meg  fogok  halni,  s  elnyerem  az  örök- 
boldogságot. ''^)  —  És  ő  valóban  meg  is  halt,  meghagyva^  hogy 
teste  Marburgba  vitessék,  és  ott  az  általa  Erzsébet  tisztelelére 
építetní  kezdett  egyházban^  a  szent  oldala  mellé  helyeztessék. 
—  Még  láthatni  sirkövét,  melyen,  mint  az  Úrban  elhunyt,  szem- 
lélhető azon  ostorral  kezében,  melyet  Fritzlár  romjain  ön  osto- 
roztatására  a  népnek  odanyújtott.  ^) 

Ha  Konrádnak  sikerült  is  tökéletesen  jóvá  tennie  azt,  mit 
Isten  s  sz.  Erzsébet  ellen  vétett  :  nem  történt  azonban  ügy  má- 
sik sógorával,  Raspon  Henrikkel,  kinek  élete  fájdalmat  okozó 
összeköttetésben  áll  szentünk  gyermekeiével,  kik,  —  mint  azt 
rólok  szóló,  korunkig  eljutott  minden  okmány  bizonyítja,  — 
Isten  iránti  hálával  eltelve,  hogy  őket  egy  szenttől  engedé 
születni,  s  az  emberek  előtt  jogosan  büszkék  valának  dicső  ere- 
detökre; mert  minden  okmányukban  és  más  hivatalos  iratukban 
fejedelmi  s  nemesi  címeik  előtt  mindig  ezt  irák  :  sz.  Erszébet 
fia  vagy  lánya.*)  Kettő  közölök,  a  két  legifjabbik,  2-ík  Zsófia 


•  3  Homo  valde  vcnerabilis  et  devotus.  U.  ott.  A  cistercii  rend  név- 
könyveiben ily  nevű  apátságot  nem  találtnnk  ;  Theodorik  valószínűleg 
Heyn  vagy  líaina  nevet  akart  itt  mondani ,  mely  Jongelinus  Notitia  Ab- 
batiarum  ord.  Cisterc.  szeiint  1140-ben  alapítatott,  s  Marbnrgtól  öt  mér- 
földnyire volt. 

'^)  Accedens  anteni  soror  mea  Elisabeth  remissionem  hiijus  purga- 
torii  mihi   protinus  impetravit.  ele.  tJ.  ott, 

5)  Lásd  felébb  394.  1. 

*)  Nos  Sophii,  filia    beatae    Elisabeth,;  landgravia    Thiiringiae,  e(c 
okmány   1298-ik    évről.  Több  pél.iát    olvashatni    Gudeniis,    Cod.    diploni. 
I.  p.  543,    és  Wenknél    „Hessische    landcsgesoh.*'    II.  köt.   i55  ;  III.  köt. 
I28j  146.  Sőt  láthatni,  hogy  még  unokája,  Henrik,  brabanti  s  hesszeni  herceg 
is  így  cimezte  magát  :  nepos  sanctae  Elisabethae. 


425 

és  Gerírud,  háborítlan  békében  végezték  be  életöket  azon  ma- 
gányban, melyei  még  maga  választott  nokik  az  Úrnak  szentelt 
szüzek  virág-koszorújában,  az  egyik  Kitzingenben,  a  másik  Al- 
tenbergben  Vetzlar  mellett.  Mindkettő  zárdájának  fejedelemnője 
lett.  Gertrúd  1249-ben  emeltetett  e  polcra,  s  házát  49  évig  kor- 
mányozta, mindenben  anyja  nyomdokit  követve,  ahítatosságban, 
nagylelkűségben  a  szegények  iránt;  csodákat  is  tulajdonítanak 
neki,  s  mindenkor  boldog  névvel  illették.  —  Meghalt  1297-ben 
kisasszony  hava  15 -kén,  70  éves  korában.  Bajorországi  Lajos 
császár  kérésére  VI.  Kelemen  pápa  búcsúkat  engedélyezett 
azoknak,  kik  ünnepét  megülik.  ') 

Sírját  máig  láthatni  Altenbergben.  -)  s  még  több  darab  be- 
cses maradványt  sz.  anyjától,  melyeket  nagy  gonddal,  áhítatos 
szorgossággal  gyűjtögetett.  '^) 

Másik  kél  gyermeke  ,  Ármin  és  öregebb  lánya  ,  Zsófia, 
egészen  különböző  sorsban  részesültek,  s  mint  anyjok,  az  em- 
berek igaztalanságának  lettek  áldozatai.  Ármin  elérvén  16 
éves  korát,  J239-ben  átvette  atyja  tartományait,  melyeket 
addig  nagybátyja ,  Henrik  ,  kormányzott.  Nemsokára  azután 
Franciaországba  utazott  IX.  Lajosnak^  a  sz.  királynak,  megláto- 
gatására, hol^  mint  láttuk,  a  saumuri  összes  udvar  előtt  megjelent, 
s  mint  sz.  Erzsébet  fia  átalános  tisztelel  tárgya  volt^  s  különösen 
a  királyné,  castiliai  Blanka  részéről,  a  leggyöngédebb  érzelmek 
jeleivel  halmoztatolt.  *}  Nőül  vette  Ilonát,  Oltó  braunschveigi 
herceg  lányát.  Mindenki  szép  és  szerencsés  jövőt  igért  ez  ifjú 
hercegnek,  midőn  1241-ben  18  éves  korában,  Kreutzbergben,  szü- 
letése helyén,  meghalt.  Kora  elhunytát  méregnek  tulajdoníták, 
melyet  méltatlan  nagybátyja,  Henrik,  unszolására,  bizonyos  See- 


')  Az  erre  vonatkozó  bulla  olvusliató  az  Acta  .Sanctor.  Oct.  t.  IN', 
p.    142.  De  beata  Gertrude. 

-)  Felirata  így  hangzik  :  „Anno  Oni.  MCCXCVII.  in  díe  Bti  Ypo- 
liti  obiit  Bta  Gertrndis  Félix  mater  iuijiis  conventus  íilia  vSte  Klysabet 
lantgravie  Thuringie.  Justi,  p.  80. 

^)  Ilyenek:  egy  misemondó  ruha,  mely  sz.  Hlrzsébet  egyik  bibor 
ruhájából  készült ,  egy  aranyozott  ezüst  serleg  ,  melyből  kórházában  a 
szegényeket  itatta,  jegygyűrűje,  (melyről  Justi  egy  külön  müvet  irt)  és 
egyéb  tárgyak,  melyek  egy  része  Solnis  hercegnek  braunfelsi  várába  vitetett 
által.  U.  ott. 

*)  L.  felébb  340.  I. 


^26 

bach  Berla  asszony  nyújtott  volna  neki.  Utolsó  sóhajával  is  azon 
óhajtását  fejezte  ki  e  szerencsétlen  fiatal  herceg,  hogy  öt  Mar- 
burgba,  boldogult  anyja  mellé  temessék;  azonban  Henrik,  ki 
tüstént  birtokába  vette  a  fejedelemséget,  még  ez  utolsó  vigaszt 
is  megtagadá  tőle,  s  félvén  attól,  nehogy  anyja  öl  is,  mint  sok  más 
halottat,  feltámaszsza  ,  ')  maradványait  a  hercegi  család  rein- 
hartsbrunni  sírboltjába  vitette,  hol  sirkövét  atyjáé  mellett  máig  is 
láthatni. 

Mostantól  fogva  Raspon  Henrik,  mint  a  nagy  kiterjedésű  thü- 
ringiai  fejedelemségnek  egyedüli  ura  és  törvényes  örököse, 
nem  sokára  feje  leit  azon  Némethonban  naponként  nagyobbodó 
pártnak,  mely  II.  Frigyes  ellen  harcolt,  ki  a  fejedelmek  függet- 
lenségét megszorítani,  s  az  egyház  jogait  megcsonkítani  töre- 
kedett. —  Midőn  tehát  IV.  Ince  pápa  a  lyoni  zsinaton  II.  Frigyest 
trónvesztettnek  nyilvánítá,  természetesen  egyedül  a  thüringiai 
fejedelem  volt  oly  állásban,  hogy  II.  Frigyest  a  császári  trónon 
követhesse. 

Noha  igen  hihető  ,  hogy  a  császári  korona  volt  minden 
vágyának  s  büszke  törekvésének  célja,  mégis  elégtelenségének 
szine  alatt  vonakodott  azt  elfogadni,  de  »pápa  megparancsolta 
neki,  hogy  a  kereszténység  javáért  hódoljon  a  közkívánatnak,  sőt 
tetemes  segélyt  is  küldött  neki,  minek  következtében  engedett, 
és  1246-ban  a  frankfurti  országgyűlésen  magát  a  rómaiak  ki- 
rályává választatta,  s  rá  következő  évben  meg  is  koronáztatta. 
II.  Frigyes  és  fia  Konrád  ellen  elég  szerencsével  harcolt  ;  mél- 
tóságának azonban  nem  sokáig  örülhetett,  mert  már  1248-ban 
meghalt,  s  noha  3  ízben  nősült,  utódot  mégsem  hagyott  hátra.  A 
ker.  nép,  nemzetségének  e  kihalásában  igazságos  büntetést  lá- 
tott, melylyel  Erzsébet  iránti  hitetlensége,  s  unoka  öcscsén  el- 
követett s  neki  tulajdonított  gonosz  tette  miatt  siíjtatotl.  ^)  Szive, 


1)  Rothe,  p.  1733. 

El-  hatte  das  umb  dy  forcht  erkorn 
Wen  er  inén  gein    Martpmg  schickte 
Das  íne  sein  mutter    nicht  erqiiickte. 

Vita  Rhyt.  §.  44 
^3    IJnde  darnnime  vordynete  hcr  daz  en  God  darniede  plagede,  da/, 
lier  libis  erbin  ny  gewnun.  Rotlie,    1729.  Vita  Rhytm.  i.  h. 


427 

rendelete  következtében,  a  dömések  eisenachi  zárdájába  vitetett, 
melyet  Sügornéja  ellen  elkövetelt  gonosz  tetteiért  bűnbánat  fejé- 
ben építelett. 

Halála  után  Thiiringia  egy  hosszú  öröködési  háború  bor- 
zalmainak lön  színhelyévé.  Mivel  Henrikben  a  régi  thúringiai 
fejedelmi  család  fiága  kihalt,  széles  tartományai  a  nöi  ágra  száll- 
tak, így  a  többi  között  jelenkezett  Zsófia,  sz.  Erzsébet  és  Lajos 
herceg  legidösb  lánya^  ki,  mint  láttuk,  H.  vagy  nagylelkű  Henrik 
(így  neveztetett  sok  más  melléknevén  kivül  a  cisterci  rend  iránti 
kegyeletből}  herceg  neje  volt,  s  apai  örökségét  mind  saját  mind 
pedig  fia  csecsemő  Henrik  nevében  kövelelte,  ki  még  csak  3-ik 
évét  érte  el.  —  Hesszenben  minden  nehézség  nélkül  el  is  ismerték 
jogait,  s  azt  kiskorú  fia  nevében  csakugyan  nagy  bölcseséggel  és 
erélylyel  kormányozta.  Thüringiában  azonban  hatalmas  verseny- 
társra akadt  nagybátyjában,  nemes  Henrikben,  amisniaiörgrófban, 
Gutának,  Lajos  herceg  és  Henrik  császár  nővérének  fiában. 

Henrik  herceg  hasznára  fordítván  azon  viszálykodásokat, 
melyek  mindjárt  Henrik  császár  halála  után  Thüringiában  föl- 
merültek, és  azokat,  melyek  egész  Némethon  beljében  dúltak  ; 
szerencsés  volt  Thüringia  nagy  részéi,  s  különösen  Vartburg  vá- 
rát hatalmába  keríteni.  Mióta  a  sváb  uralkodóház  meg  bukott,  egy 
császár  sem  volt  oly  átalánosan  elismerve,  hogy  képes  leU  volna 
igazságot  szolgáltatni  a  római  sz.  birodalomban.  Jóllehet  Zsófia 
Albertben,  a  braunschveigi  hercegben,  kinek  lánya  a  fiatal  bra- 
banti  hercegnek,  Henriknek^  jegyeztetett  el,  bátor  és  hódolattel- 
jes lovagot  birt;  mégis  dacára  e  szövetséges  eröködéseinek, 
dacára  magának,  Zsófia  hercegnő  személyes  bátorságának,  mint 
ki  az  egész  hadjáratban  részt  vett;  a  bitorló  őrgróf,  Henrik,  ra- 
gadmányainak  ura  maradt.  Nem  fogunk  e  véres  küzdelem  részle- 
teinek leírásába  ereszkedni,  csupán  néhány  jelenlésleljes  vonást 
fogunk  fölhozni  Zsófia  jelleméből  ,  melyek  ezenkívül  eléggé 
mutálják,  mennyire  ékesítette  föl  a  kedves  szent  emlékéhez  hü 
nép  utódai  ügyét ,  a  költészet  s  hagyomány  egész  varázsával. 
így  mondják,  hogy  azon  első  összejövetelben,  mely  Zsófia  és  az 
őrgróf  között  létre  jött,  ez  utóbbi  már  késznek  mutatkozott, 
unoka  húgát  meghallgatni,  beszédközben  azonban  félrevonja  öt 
tábornagya;  Schlottheim,  s  ezt  mondja  neki:  ,,Fölség  !  mit  akar 
ön  tenni?  ha  lehetséges  volna,  hogy  egyik  lábával  az  eget. 


428 

a  másikkal  Vartburgot  érintse,  még  akkor  is  azt  tanácsolnám,  vonja 
vissza  azt,  melylyel  az  eget  érinti,  hogy  annál  erösebben  tarthassa 
meg  Marburgot.''  Henrik  engedett  a  tanácsnak,  s  a  fejedelemnö- 
höz  jővén,  ezt  monda:  Kedves  húgom!  ön  meg  fog  bocsátani, 
hogy  ez  ügy  fölölt  elmélkednem  shiveimmel  tanácskoznom  kell. 
Mire  Zsófia  könyezni  kezdett,  s  jobb  keze  keztyüjét  levon- 
ván ,  azt  a  következő  szavakkal  a  légbe  veté  ;  Oh  minden 
igazságnak  ellensége  !  rólad  szólok,  sátán  ,  neked  dobom  kez- 
lyümet,  hordd  el  azt  minden  hütelen  tanácsosoddal  együtt."  A 
keztyü  erre  a  légben  eltűnt,  s  nem  sokára  rá  a  tanácsos  rögtön 
halállal  múlt  ki.  ') 

Később,  1254-ben,  egy  másik  összejövetel  alkalmával,  Zsófia 
elvesztvén  abbeli  reményét,  hogy  vetélytársát  észszel  fogja  meg- 
győzhetni, s  fegyverrel  szintén  nem  boldogulhatván,  utoljára 
jónak  látta  a  valláshoz  folyamodni.  E  célból  sz.  anyja  maradvá- 
nyaiból egy  csontot  magával  hozván,  azt  kivánta  tőle,  esküdjék 
meg  annak  ezen  sz.  maradványaira,  ki  Thüringiát  annyira  lisz- 
telte, miszerint  szivéből  meg  vagyon  győződve,  hogy  jogai  ez  or- 
szágra nézve  igazságosak  és  alaposak.  E  lány  megcsalatkozolt 
anyja  befolyása  s  versenytársa  lelkiismerete  iránt  táplált  nemes 
és  gyöngéd  bizalmában.  Henrik  a  legkisebb  elfogilllság  nélkül 
megesküdött,  s  esküje  20  lovagja  által  lámogatlatoll. 

Eisenach  lakosai  határozottan  Zsófia  mellett  nyilatkoztak, 
ez  által  akarván  Erzsébet  iránti  hálátlanságukat  jóvá  tenni,  hogy 
t.  i.  lányának  hódolnak;  sőt  Varburg  várát,  hol  az  őrgróf  sere- 
get tartott,  ostrom  alá  vették,  két  erődöt  építvén  mellette,  hogy 
azt  könnyebben  körülzárolhassák;  de  Henrik  éjjel  megrohanta 
a  várost,  azt  árulás  következtében  bevette,  s  több  előkelő  pol- 
gárt sz.  Erzsébet  lányának  pártjából  kivégeztetett.  Hogy  a  töb- 
bieket is  elrettentse,  a  legborzasztóbb  barbár  tetthez  folyamodott, 
t.  i.  egy  Velspcch  nevű,  Zsófia  pártjához  leghűbben  ragasz- 
kodó polgárt,  valami  harci  vetőgéppei  a  vartburgi  magaslatról 
Eisenachba  dobatott.  A  rettenthetlen  polgár,  mikor  már  a  leve- 
gőben röpült,  még  így  kiáltott  föl  :  ,,Thüringia  mégis  a  brabanli 


')  O  du  feiiif'  aller  gerechtigkeit,  ich  iiieiiie  <lich,  teufel  !  iiinini  hiii 
den  handschuh  mit  den  falschen  rathgebern  !  etc.  Gríniin,  Deutsche  sageu, 
559.  c\  Imhof.  Chron.  Mss. 


429 

gyermeké."  ')  A  hagyomány  n/A  jegyzó  íöl  róla,  hogy  e  hor- 
zasztó  bünlelést  háromszor  állolla  ki,  mindig  ugyanazon  szava- 
kat ismételvén  :  ,,Thüringia  mégis  a  brabanli  gyermeké, *^'  s  csak 
a  3-ik  dobás  után  műit  ki. 

Zsófia  azután  nem  sokára  Hesszenböl  Eisenachoz,  s  annak 
sz.  Györgyről  elnevezett  kapuja  elé  jött,  melyet  zárva  talált.  — 
Erre  fölszólítá  a  városiakat  hogy  nyissák  föl  a  kaput,  s  mikor 
látta  hogy  feleletre  sem  méltatják,  fejszét  ragadott,  s  azzal  oly 
vágást  tett  a  tölgyfa-kapun  ,  hogy  annak  nyoma  még  két  század 
után  is  látható  volt.  ") 

Végre  miután  braunschveigi  Albert  herceg  1265-ben  tö- 
kéletesen megveretett^  sőt  az  őrgróf  fiaitól  fogságba  is  ejtetett, 
végleges  egyezkedésre  került  a  dolog.  Zsófiának  Thüringiához 
minden  jogáról  le  kellett  mondania,  mely  ezennel  a  misniai  ház 
tulajdonává  lett.  Kárpóllólag  a  hesszeni  hercegség  Zsófia  fia,  a 
csecsemő  Henrik  és  utódai  részére  biztosítatolt,  s  ezzel  a  két 
herceg  egymástól  elszakílalott,  mely  szakadás  napjainkig  tart. 
A  mostani  hesszeni  és  szász  uralkodó  házak  utódai  ezen  két  ve- 
télykedett  fejedelemnek^  kiknek  kölcsönös  követeléseit  az  em- 
lítettük béke  elintézte.  Zsófia  csak  1284-ben  múlt  ki,  miután 
egész  életét  hazája  s  családja  javának  előmozdítására  szentelte 
volna.  Eltemettetett  Marburgban,  ugyanazon  sírboltban,  hol  fia 
feküdt,  a  sz.  anyja  tiszteletérc  emelt  sz.  egyházban.  —  Szobrát, 
köbe  vésve,  láthatni  az  akkjori  kat.  világ  szokása  szerint,  fekvő 
helyzetben,  imára  kulcsolt  kezekkel,  oldala  mellett  kisded  gyer- 
mekével ,  kit  oly  bátran  tudott  védeni ,  s  ki  fölött  oly  anyai 
szorgossággal  őrködött.  Arca  már  egészen  elkopott  a  sok  csók- 
tól,  melyekkel  áhítatos  zarándokok  illették,  kik  anyja  iránti 
szeretőtök  egy  részét  rá  terjesztették  ki. 

I.  vagy  csecsemő  Henrik;,  Zsófia  fia,  sz.  Erzsébet  unokája, 
és  Hesszennek,  mint  külön  választott  és  önálló  államnak  első  feje- 
delme, 1308-ig  sok  szerencsével,  dicsőséggel  uralkodott,  köz- 
szeretetét birta  népének,  melyet  hatalmasan  ótalmazott  a  beülé- 


>)   Thüringen  gehoert    doch  dem  kinde   von  Brabauf.   Giiiiiin,  Dt- nt- 
sche  sagen/  ex  Rothe,  Spangeberg,    Winkeliuann.  etc. 
a)  Ad.  Ursinus,  p.    1294. 


430 

sek  és  zsarolások  elltMi.  56  éves  korában  műit  ki;  siremlékén 
azonban  mégis  gyermek  alakban  látható;  nyughelye  közös  any- 
jáéval. 0  a  hesszeni  hercegi  család  különféle  ágainak  törzse, 
melylyel  Európa  majdnem  minden  uralkodó  családja  rokon, 
melyek  ekként  részesülnek  a  magasztos  kiváltságban,  sz.  Erzsé- 
betben ősüket  tisztelhetni.  ') 

Miután  elősoroltuk  volna  Erzsébet  maradékait,  legyen  szabad 
néhány  szót  szólnunk  azon  sz.  személyekről,  kiket  azon  család- 
ban lalálunk,  melynek  legszebb  virága  ö  volt,  s  melynek  tagjaira 
példájának  szükségképen  nagy  befolyással  kellett  lennie.  Anyai 
ágát  tekintve,'-)  túlélte  öt  nagynénje,  Hedvig,  Lengyelország  és 
Szilézia  hercegnője.  Láttuk ,  mily  nagy  befolyással  volt  eme 
hercegasszony  áhítatos  hire  Erzsébelre  még  úgyszólván  bölcső- 
jében ;  ^)  és  viszont  elképzelhetjük,  mennyire  erősítette  Hedvig 
buzgóságát,  mennyire  fokozhatta  szigorát  élelmodorában  a  fiatal 
unokahugának  csodálatos  eletéről  szárnyaló  hír,  mely  tetőpont- 
ját érte  akkor,  mikor  boldog  halhatatlansága  az  égben  s  e  földön 
nyilván  kihirdettetett.  Ugy  tetszett,  mintha  Hedvig  sietett  volna 
elérni  azon  ösvényt,  melyen  unokahuga  nálánál  sokkal  fiatalabb 
korban  eljutott  már  a  béke  révéhez,  hol  mindkettejök  oly  dicsősé- 
gesen kötött  ki.  Erzsébet  halála  után  neki  egy  fátyol  jutott  osz- 

')  L,  a/  ajánló  hoi/.edet  ,  moí^ct  i'.  Apollinui  iiis  Mííria-Terezia 
kiiálynéhoz  ,  XIV.  I^ajoa  r.ejéluz  iii(éy,ctt.  A  Nenielhoiiban  ,  sőt  Európá- 
ban jelenleg  uralkodó  háxak  többnyire  sz.  tír/scbettől  ves/-ik  eredetöket, 
valaniinl  több  s-/..  birodalmi  ős  nemes  család  is.  A  sxerzők  által  kö/.re- 
bocsátott  Collection  des  Monuments  de  l'histoire  de  sainte  Elisabeth  végén 
látható  több,  a  leghitelesb  kútfők  után  kidolgozott  tábla,  ntelyek  e  szárma- 
zást a  következő  házakra  nézve  kimutatják  :  u.  m.  az  aniialtí  .  badeni, 
Bajor,  a  francia  liouibon,  orleansi,  a  Spnnyo),  a  lukkai  és  szicíliai,  a  dán- 
országi, a  fiiistenbergi ,  hanoverai,  a  hesszenínek  minden  ága,  a  Holstein- 
Beck ,  az  Oszti'  .  iotharingiai ,  a  merodi  ,  a  meklenburgi  ,  modenai ,  a 
nassaui,  a  Porosz  , a  szardíniáig  Szász  királyi,  a  >veimari  és  altenburgí  Schvarz- 
burg-  rudolstadti  ,  a  Solms,  Stolberg,  Turn  cs  Taxis,  és  ïremoille  csalá- 
dok. A  függ.  II.  sz.  alatt  előforduló  tábla  e  származást  a  meredi  házra 
néxve  mutatja  ki. 

'-'}  A  meráni  háznak  már  előbb  is  több  szent  tagja  volt;  ez  nemzé 
a  többi  között  Ottót,  a  bambergi  püspököt  és  Pomerania  apostolát  ;  ennek 
nővérét,  sz.  Mechliüldát,  a  diesseni  fejedelemasszonyt  ;  sz.  Enfemiát  az 
ultomünstcri  fcjedelemassz.   é»   a  b.  gióf  Kassol    stb. 

0   L.  felébb.  131.  1. 


431 

lályrészííl,  melyet  szentünk  használt.  Hedvig  ezen  becses  ma- 
radvány iránt  a  legnagyobb  tiszteletlel  viseltetett,  s  ntolsó 
leheletéig  akarta  viselni,  s  valóban  nem  is  volt  senki  méltóbb  e 
jelvényes  ékességet  viselhetni  mint  ö.  Hedvig  níár  12  éves  ko- 
rában lépett  házasságra  Szakállas  Henrikkel,  kivel  együtt,  miután 
6  gyermeket  szült  neki,  fogadást  lett,  hogy  ezután  mint  fi-  s  nővér 
élendnek.  Rábirta  továbbá  férjét  arra  is,  hogy  a  cisterci  zárdanök 
részére  nagy  apátságot  alapítson  azon  helyen,  hol  egykoron  nagy 
mocsáros  posványba  esett,  s  honnét  öt  angyal  szabadította  ki, 
egy  oda  nyújtott  fa-galy  segedelmével. 

A  zárda  Trebnicnek  hivatott  trzeba  nic  lengyel  szótól,  mely 
„semmi  szükség''-et  jelent.  Minthogy  az  ide  újonan  telepített 
szüzektől  a  herceg  egykor  kérdezte,  nincsen-e  valamire  szük- 
ségök/mire  ök  az  idézett  szavakkal  feleltek  :  ,, Trzeba  nic''  nincs 
semmi  szükségünk.  Hedvig  Gertrúd  nevtí  lányát  azon  zárda  fe- 
jedelem-asszonyává választatta,  hová  ó  maga  is  nem  sokára  vo- 
nult, férje  megegyezésével  egyházi  öltönyt  vévén  magára;  de 
az  engedelmesség  s  szegénység  fogadalmait  mégsem  tette  le, 
nehogy  az  alamizsna  osztogatásban  akadályozhassák.  Egész 
életén  át  sz.  unokahugával  vetélkedett  alázatossága  s  rendkívüli 
önsanyargatása  által.  Ha  az  ember  olvassa  e  hallatlan  szigort, 
melylyel  gyöngéd  törékeny  teste  iránt  viseltetett,  önkénytele- 
nül kérdi  magától  :  mi  inkább  csodálható  benne,  szilárd  akara- 
tának meggyözhellen  ereje-e,  vagy  azon  rendkívüli  segedelem, 
melylyel  Isten  az  embernek  alásülyedt,  de  hozzá  visszakívánkozó 
természetét  támogatta.  Mindenben  mondhatni  aggálylyal  kereste 
az  utolsó  helyei.  Egészen  áthalva  azon  szellemtől,  mely  az 
evangéliumban  említett  ')  canaaní  asszonyt  üdvözítette,  s  arra 
ösztönözte,  hogy  Jézusnál  az  Isten  fiainak  asztaláról  lehullott 
morzsákért  könyörögjön,  Hedvig  sem  kívánt  gyakran  más  táp- 
lálékot, mint  azon  morzsákat,  melyek  a  zárdanök  asztaláról  le- 
hullottak, kiknek  szolgálni  szeretett.  Mindazonáltal  szivének 
határnélküli  szeretele  s  könyörülete  volt  az,  miben  kedves  Er- 
zsébetünkkel vetekedett.  „Neki,  mint  azt  egy  jámbor  szent  író 
róla  megjegyzi,  oly  gyöngéd  szive  volt,  hogy  senkit  sírni  nem 
láthatott  anélkül,  hogy    szemei    könybe  ne  lábbadtak    volna; 

•}  Nam  et  catelU    eduiit    de  inicis,  qnae  cadunt  de  nicnsa  dominó- 
rum  suorum.  Matth.  15,  27. 


432 

nyugalma  ncin  volt,  ha  másokat  inség-  és  keserüsügben  látott. 
Asztalánál  mindig  sok  szegény  táplálkozott,  kiknek,  mielölt 
hozzájok  ült  volna,  térdelve  szolgált.  —  Sokszor,  midőn  senki 
sem  ügyelt  rá,  megcsókolta  a  lábnyomokat,  melyeketa  szegények 
hagytak  maguk  után  ,  Krisztust  tisztelvén  bennök,  a  dicsőség 
királyát,  ki  érettünk  szegénynyé  lett.  A  szegényeket  és  sze- 
génységet oly  gyöngéden  és  szenvedélyesen  szerette ,  hogy 
azon  kenyér-darabokat,  melyeket  azok  a  szerzetesektől  alamizs- 
nakép kaptak,  megvette,  s  azokat  mint  valami  angyali  kenyeret 
élvezte,  s  sz.  tárgyak  gyanánt  illette  ;  volt  neki  különösen  13 
igen  szűkölködő  szegénye,  kiket  a  többiek  fölött  —  mint  meg- 
váltónk s  az  apostolok  jelképzöit —  különösen  szeretett;  ezeket, 
bárhová  ment,  mindig  magával  vitte,  otthon  őket  jól  elhelyezte, 
sőt  előtte  kellett  ebédjökel  végezniök,  mely  alatt  szolgált  nekik. 
Ha  maga  evett  valamit,  a  javát  mindig  nekik  adta;  azonfelül  oly 
szeretettel  volt  irántok,  hogy  bár  mi  lételett  eléje,  azt  a  sze- 
gényekkel megoszlottá,  habár  csak  egy  körte  volt  is;  nem  íz- 
lett neki  semmi,  míg  azl  valami  szegény  meg  nem  érintette.''  ') 

Sohasem  engedte,  hogy  jobbágyai  vagy  szolgái  sanyar- 
gattassanak  azért,  hogy  neki  a  haszonbért  vagy  adót  fizessék 
ki  ;  a  törvényszékek  Ítéletein,  ha  a  szegények  ügye  tárgyalla- 
tott,  mindig  jelen  volt,  s  látván,  hogy  a  birák  szigorra  hajlandók, 
lelkésze    állal ,  ki  késéretében  volt ,    mondatta  ki  az   Ítéletet. 

Férje  ,  ki  ép  oly  tiszteletlel  mint  szerelettel  viseltelelt 
iránta,  valóban  megható  módot  gondolt  ki  rokonszenvezésé- 
nek  bebizonyítására  azon  könyörület  iránt,  melylyel  neje  a 
szegények  iránt  viseltetett;  megparancsolta  t.  i.  hogy  valahány- 
szor Hedvig  az  állami  tömlöcök  előtt  el  fog  menni,  ajtaik  nyit- 
tassanak meg,  s  a  rabok  irántai  szeretetből  bocsálassanak  sza- 
badon. 

Vallásos  gyakorlataiban  mindenkor  a  legélénkebb  hév  jel- 
lemzé;  naponként  annyi  misét  hallgatolt,  ahány  áldozár  volt 
közelében;  részvétét  tanűsítá  azon  sok  köny,  melyeket  ilyenkor 
szemei  hullattak.  A  sz.  anyának  egy  kis  képét  mindig  magával 
hordta,  mely  ártatlan  egyszerűségében  gyakran  mulattató  tár- 
gya volt;  ezt  hordta  kezében,  midőn  betegeket  ment  látogatni; 


*}  Ribadeneira,  a  szentek  viru'ga'* 


433 

ezzel  oszlogalla  álclásnit,  söl  gyakran  ^yógyilolí  is  vele.  —  Mi- 
dőn férje  sebet  kapóit,  s  versenytársa  Konrádnak  fog-Iya  lett, 
g-yalog,  egyedül  kereste  loi  e  dühös  s  győzelmében  gőgös  ellen- 
séget, kire  megjelenése  oly  benoyomást  lőn,  liogy  angyalt  vélt 
maga  előtt  látni,  s  lüstént  minden  ellenvetés  nélkül  békére  lé- 
pett, s  férjét  is  szabadon  bocsátá,  ki  azonban  nem  soká  élte  túl 
e  szerencsétlenségét.  Szeretett  férjét  követte  rövid  időre  egy 
más  kedves,  t.  i.  leggyöngédebben  szeretett  íia,  Henrik,  ki  a 
vallás-  s  Európa  függetlenségeért  a  tatárok  ellen  viselt  harcban 
öletett  meg.  E  két  nagy  csapást  azon  nyugalommal,  s  Isten  aka- 
ratában való  önmegtagadással  viselte  el,  mely  a  természetfölötti 
szeretet  jellege.  De  nem  soká  siratta  ez  elválást.  1243-ban, 
kisasszony  napján,  azon  zárdanő,  ki  őt  ápolta,  egy  természetfö- 
lötti fényben  tündöklő  szép  ifjú  lány-sereget  látott,  kik  Hedviget 
látogatni  jöttek,  ki  egész  örömmel  így  szóla  hozzájok  ;  „Üd- 
vözöllek benneteket,  kedves  szent  s  jó  barátnéim,  Magdolna,  Ka- 
talin., Tekla,  Orsolya,  s  titeket  mindnyájan,  kik  engem  látogatni  jöt- 
tetek.'' Ezután  latinul  kezdtek  beszélni,  mit  a  zárdaszüz  nem 
értett  meg.  —  Végre  a  rákövetkezett  mindszenthó  15-én,  Isten 
dicsőítése  közepett  kiadta  lelkét;  szentségét  sok  csoda  bizo- 
nyította; 1367-ben  pedig  IV.  Kelemen  pápa  őt  a  szentek  sorába 
iktatta.  Ünnepélyes  átvitele  következő  évben  történt  meg.  Midőn 
teteme  kiásatott,  a  sz.  szűz  azon  képe,  melyet  annyira  kedvelt, 
most  is  újai  között  találtatott. 

Míg  sz.  Hedvig  annyi  fényt  árasztott  Erzsébet  anyai  ágára, 
kedves  széniünk  befolyásaiba  talán  nem  is  nemesebb,  de  számra 
mindenesetre  több  gyümölcsöt  érlelt  az  atyai  ágon,  Magyaror- 
szág ezen  fönségesen  uralkodó  házában,  mely  Európa  minden 
királyi  családja  közölt  egyedül  birt  már  szentnek  kihirdetett 
3  királyt  :  sz.  Islvánl,  sz.  Imrét')  és  sz.  Lászlót.")  IV.  Béla,  Er- 
zsébetünk bátyja,  s  atyjának,  Endrének,  utóda,  méltó  testvére  volt 
szentünknek,  s  méltó  atyja  két  más  szentnek,  tekintve  akár  buz- 
góságát, akár  bátorságát,  akár  pedig  önfeláldozását,  melyet  35 
éves  uralkodása  alatt  és  a  győzelmes  talárok  elleni  harcban  ta- 
núsított. 1244-ben  okniányilag  hagyta  helyben  két  hü  szolgájá- 

I)  Mindkettő  VM.  Gergely  által  avattatott  szentté  1083-ban. 
*)  vSzenttë  avattatott  Hl.   Celestin  jíUal   Il91-ben. 

28 


434 

nak  Dávidnak  es  Farkasnak  ,  kik  sz.  Erzséholcl  Thüringiába 
kisérték,  ')  abcli  kérelmét,  hogy  nővérének  tiszteletére  egy- 
házat alapíthassanak.  Nővére  példáját  némileg  követendő,  ö  is 
beíratta  magát  a  sz.  ferenci  harmadrendiek  közé,  tetemét  is  a 
ferencrendieknek  sz.  Erzsébet  védnöksége  alalt  Esztergomban 
épített  zárdaegyházába  takarífalta  el ,  mit  sem  törődve  azok 
ellenvetésével ,  kik  neki  a  magyar  királyi  ősi  sírbolt  mellőzését 
nem  tanácsollak.  ^) 

Szentünk  másik  fivére,  Kálmán,  még  inkább  át  volt  hatva 
a  tökéletesség  azon  jó  illatától,  melyet  szent  hiiga  élete  szé(- 
áraszlott.  ^)  Szalome  lengyel  hercegnővel,  a  krakói  fejedelem 
ritka  szépségű  lányával,  kinek  már  3  éves  korában  eljegyeztetett, 
s  kivel  együtt  növekedeti  föl ,  házasságra  lépett.  Nászünne- 
pök  első  napján  mindjárt  örök  szüzeségi  fogadási  tettek,  me- 
lyet legnagyobb  hűséggel  meg  is  tartottak.  '') 

Gallicia  királyává  választatván,  Lengyelország  ezen  részét 
bajnokilag  védte  a  talárok  ellen,  mígnem  hazája-  s  istenéért 
dicsőségesen  meghalt.  Hátramaradt  özvegye  egy-egy  zárdát 
építvén  a  ferencrondi  és  klarissza-szüzek  részére,  maga  is  ez 
utóbbiaknál  fátyolt  vett,  s  hátralevő  életéi  magányban  s  hősies 
erények  gyakorlatában,  melyeket  rendkívüli  isteni  malasztok  s 
kegyelmek  jutalmaztak  meg,  töltötte  cl.  Halála  napján  (1268) 
a  léorben  kellemes  összhangzatu  bájének  hallatszott^  e  szavakat 
hangoztavta  :   ,jFronduit,  floruit  virgula  Aaron.'' 

Egy  zárdanö  látva  azon  örömeit  és  mosolyt,  mely  arcát  s 
ajkait  deríté,  kérdé  ct:  Talán  lát  valami  kellemest^  asszonyom! 
mi  az,  mi  önt  annyi  fájdalom  közölt  is  képes  felvidámítani? 
„Oh  igen,  feleié  a  tülboldog,  látom  a  szűz  anyát,  Máriát,  meg- 
váltó Uram  anyját,  és  ez  engem  mérték  fölött  felvidámít.'' 
Azon  pillanatban,  midőn  utolsó  lehelete  elszállt,  látni  lehetett  aj- 
kai közöl  egy  kis  csillagot  kiemelkedni,  s  az  ég  felé  röpülni.  0 

n   Az  eredeti  Pray,   Disscit.   prucM'a     §   10.    olvasható. 

*)  Cod.  Heidelb.,  r,X,    —  Vadding,  lí,  p.  392. 

*)  B.  Etisabethae  fratei',  a  sorore,  velut  ab  unguontaria  laberna 
•uavissiinnm  viitntum   oJorem  (jaheiis.  Wadcting.   i.  h. 

*)  U.  ott.  t.   ni.  p.  354. 

^)  Video  Dominain  nicam,  virginem  sanctissinianv>  matrem  Domini, 
qn;ic  nltra  captnni  laetíficat,  etc.    VVaddinSf,   t,  V,  p.  285. 


IV.  Béla  lányai,  küvclkczéskép  Erzs»:l)el  imokaluigai,  ne- 
mökncl  fogva  atyjoknál  közcUíhb  állván  ahhoz,  ki  családjok 
ékessége  volf,  a  Icsl-sauyargalásban  és  sz.  éleiben  is  törekedtek 
vele  vetélkedni.  Ezek  egyike,  az  egyliázló!  magyarhoni  boldog 
xMargil')  név  alalt  ösmervo,  egy  törlénetiró  tanúsága  szerint,  szü- 
net nélkül  foglalkozott  azon  dicső  példával,  melyet  neki  dicső 
nagynénje-)  hagyott,  s  ezen  irány  ki  is  lünt  egész  életéből.  Anyja, 
Mária,  a  bizánci  császár  lánya  állal  már  születése  előtt  mint  jen- 
gesztelő  áldozat  lévén  az  Úrnak  felajánlva  a  végből,  hogy  az  ég 
enyhítse  azon  sebeket,  melyeket  a  tatárok  Magyarországon  ej- 
tettek, szülelése  egy,  a  hitetleneken  nyert  fényes  diadal  által  té- 
totett  nevezetessé,  mintha  Isten  így  akarta  volna  megmutatni,  hogy 
oz  áldozatot  elfogadja.  Vallásos  szülői  fogadásukhoz  hiven, 
a  dömés  szüzek  ó-budai  zárdájába  adták.  Korát  meghaladó 
észszel  és  égő  buzgalommal  megáldva,  már  12-ik  évében  vette 
magára  a  fátyolt,  noha  angyali  szépségénéH)  és  fényes  szárma- 
zásánál fogva  több  hatalmas  fejedelem  esengett  kezéért.  Itt  töl- 
lötte  cl  egész  életét,  mely  csak  28  tavaszt  ért.  Ezen  látszólag 
i'lég  rövid  időt  egészen  a  ker.  szeretet  cselekedeteinek  gyakor- 
lásában, égő  áhítatának  nyilvánításában  és  természetfölötti  lest- 
sanyargatásokban töltötte  el,  szóval  mindabban,  mi  egy  tiszta 
szívben  az  Isten  szeretelét  kifejleszteni  s  külsőleg  nyilvánítani 
képes. 

Mária  és  a  kereszt  valának  az  utak,  melyeken  ezen  szere- 
tete emelkedett  ahhoz,  ki  annak  tárgya  volt.  Sohasem  mond- 
hatá  ki  a  sz.  szűz  nevét  anélkül,  hogy  azonnal  hozzá  ne  mondja: 
,, isten  sz.  anyja  és  reményem."  Négy  éves  volt,  midőn  először 
látott  keresztet  ;  a  zárdanöktől  kérdé  :  micsoda  fa  ez  ?  mire  ők 
azt  válaszolák  :  ehhez  hasonló  fán  ontotta  vérét  az  Isten  fia  a 
világ  megváltásáért.'^  E  szavakra  lehajolt  a  kisded  a  kereszthez, 
s  buzgón  megcsókolá.  ^)  Ez  idő  óta  soha    nem   látott  keresztet 

i)  S/.  \'2ri2.  s  Vegliaban  meghalt  1271.  Fcbr.  15.  Praj .  Vita  S.  Klis. 
et    l).   MargaiK.íc  p.  300.  -. 

-_)  Castiglio ,  Mistül  ia  generálé  di  S.  Domcnico  e  i\e\  .siio  online. 
P. II  t.  I,  lib.  3.   p.  351.  Spanyolból  fordítva. 

^3  Ëra  (jiicsta  sánta  Mar^arita  di  gratia  e  di  bellcz/a  corpoiale 
rom'   nii  angelo.   u.  ott. 

^)  Si  luKcio  síihito  verso  quel  legnn  ,  baciandolo  inolle  volté  con 
le  ginocchíe  in  terra.   V.    ott. 

28* 


436 

anélkül ,  hogy  léiden  nem  imádla  volna  azl,  mielőtt  pedig  el- 
aludt, kis  keresztet  illesztett  szompilláira,  hogy  szemeit  kinyit- 
ván, az  legyen  az  első  tárgy,  melyet  megpillantson.  Az  Isten 
megajándékozá  öt  mind  a  csodatevés  mind  a  jövendölés  kegyé- 
vel, söt  azon  kegyelemmel  is,  miszerint  uralkodhatott  honfiai 
szivén  anélkül,  hogy  a  zárdából  valaha  kilépett  volna.  Gondos- 
kodásában, melylyel  az  öt  látogató  szegények  és  gyöngél- 
kedök  iránt  viseltetett,  annyi  nyájasság,  kegy  és  ügyesség  volt, 
hogy  még  halála  után  is  sok  ideig  nwnden  ügyetlenségre  vagy 
kellemetlenségre  azon  példabeszédet  használta  a  magyar  nép  : 
Látszik,  hogy  ez  sem  járt  szűz  sz.  Margit  iskolájába."')  Csak  28 
éves  volt,  midőn  öt  az  Isten,  családja,  hona  s  szerzete  köréből, 
mely  rá  oly  büszke  volt ,  kiszólítá  ,  hogy  Erzsébettel  űjolag 
egyesítse  az  égben. 

Nővére,  Kunegunda  vagy  Kinga  is,  midőn  1239-ben  a  sze- 
mérmes Boleszlávval ,  Lengyelország  hercegével ,  házasságra 
lépett,  ünnepélyes  és  nyilvános  fogadást  tön,  hogy  férjével  örök 
szüzeségben  élend  ,  mit  ők  40  évig  a  leg  lelkiismeretesben  meg- 
tartottak. 

1279-ben  özvegy  lett,  épen  akkor,  miHőn  harmadik  nővére, 
Jolánta,  kit  szintén  egy  Boleszláv  nevű  kalisci  lengyel  herceg 
vett  nöűl,  hasonlóan  férjét  vesztette  el,  mindketten  elhatározták 
fátyolt  venni,  mit,  miután  minden  vagyonukat  a  szegények  kö- 
zött kiosztották  volna,  teljesítettek  is,  belépvén  a  Klára-szüzek 
rendjébe,  melynek  nagynénjök,  Szalome,  tagja  volt.  E  szegény 
szerzet,  úgy  látszik,  ellenállhatlan  vonzerővel  birt  az  e  századi 
hercegnők  előtt.  —  Kunegunda  1292-ben,  miután  a  legnagyobb 
szigornak  példánya  lett,  s  az  égtől  a  csodatevés  ajándékát  nyerte, 
meghalt.  A  lengyelek  őt  mindenkor  országuk  szentje-  s  védje- 
ként  tisztelték.  Sirja  minden  szláv  faj  legforróbb  tiszteletének 
tárgya  volt,  s  számos  búcsújárások  célpontja  lett;  tiszteletére 
különösen  a  hétfő  volt  szentelve.  -)  Azon  imák,  melyeket  a  jám- 


')  Era  tanta  la  piilitc/.Ka,  la  nianieia^  la  gentilczxa  sua...  Dicevanu, 
ben  pare  che  cíó  non  sUÍ  stato  fatto  secundo  il  libre  di  suora  Margarita. 
ÍJ.  ott. 

^)  In  universo  regno  Poloniae  pro  patrona  ac  tutelari  proclamatur, 
rjusqne    sepulornm    magnn    devotione  invisunt    non  tantuni    Poloni ,    sed 


437 

bor  bücsúsok  használlak,  korunkig  fentarlvák  ;  Kunegunda  neve, 
Mária  dicsőséges  neve  s  szűz  sz.  Kláráé  luellett  látható.  ') 

Három  századdal  halála  után  az  áhítat,  melylyel  irányában 
viseltettek,  távol  volt  még  a  kialvúst(31,  süt  inkább  még  1628-ban 
Zsigmond,  lengyel  király,  sürgős  levélben  kérte  VIII.  Orbán  pá- 
pát, ne  késedelmeznék  a  szentek  sorába  iktatni  azt,  kit  a 
lengyel  nemzet  már  oly  rég  óta  védszenteként  tisztel.  1690-ben 
VIII.  Sándor  pápa  nyilvános  tisztoltetését  helybenhagyta,  későbben 
pedig  XI.  Kelemen  Lengy^ílhon  és  Lithvánia  védszentének  es- 
mérte el.  -) 

Napjainkban  emléke  különösen  Lengyelhonnak  a  Kárpá- 
lokkal érínkező  részét  lakó  egyszerű  de  jámbor  pórnépnél 
liszteltetik  ;  miután  ö  itt  több  ideig  tartózkodott,  s  több  egyhá- 
zat és  zárdát  épített.  A  nép  itt  sok  megható  hagyományt  beszél 
róla,  s  Lengyelországból  újabban  nyert  tudósítások  után  ítélve, 
emléke  az  ottani  katolikusok  szivében  máig  is  oly  élénk,  mintha 
csak  pár  év  előtt  halt  volna  meg. 

Mintha  ezen  magyar  kir.  ház  az  égnek  különös  választott 
kertje  lett  volna,  melyből  a  szentség  legszebb  virágait  kapta; 
ez  áldott  fajnak  nötagjai ,  kik  külföldi  fejedelmekhez  mentek 
férjhez,  mint  Erzsébetünk,  ha  már  személyes  tulajdonaik  által 
különösen  nem  tűntek  is  ki,  legalább  azon  kiváltsággal  látszottak 
bírni,  hogy  szenteket  nemzhetnek.  így  Jolánta,  Erzsébetnővére, 
Aragónia  királyának,  hódító  Jakabnak  neje,  porlugalli  sz.  Er- 
zsébetnek nagy  anyja  volt;  és  Konstancia,  Endre  király  nővére, 
anyja  volt  csehországi  Ágnesnek  ,  kiről  már  láttuk,  mily  dicsérő- 
leg   nyilatkozott  az  akkori  pápa.  •^) 

eliam  provinciáé  Soepusiensis  iiicolae,  Cieiiuaiii,  Riitheni,  Silesii,  Moravi, 
et  Hiingaii...  Dieiu  Innae  sanctae  Cnnegundi  fatalem  jejuniis,  etc..  sacraic 
non  omittunr.  Wadding,  ad  1292,  toni.  5,  p.  3i2.  Lásd  meg  életrajzát 
Dlugosztól,  Bolland.   Act.    SS.  Julii   die   14. 

«)  Sancti  archangeli  Dei  omncs  et  custodes  nostri  ad  aeterna  gaudia 
íllaese,  laete,  pariterque  ct>m  gloriosa  Virgine  Maria,  et  omnibus  Sanctis 
per  te,   sancta  Clara,  et    felix    Kuuegundis  ,  nos   perducant.  \\  add.  i.   h. 

^)  W  adding,  Append.  t.  V,  p.  t32  Erzsébetnek  egy  negyedik  uno- 
kabugáról, s  bold.  Margit,  Kunegunda  és  Jolán  nővérerői,  Konstanciáról, 
teszen  emlitést,  ki  szintén  mint  a  két  utóbbi,  Klára  szűz  lett  ,  s  mcgbalt 
í>embergben  1300-ban. 

i)   !..  felébb.  408  1. 


_    438 

Miután  az  angol  s  római  királynaií,  II.  Frigyes  császárnak 
kezét  még  azon  veszélylyel  is,  hogy  egy  véres  háború  minden 
csapását  hazájára  vonja,  visszautasította;  miután  zárdába  lépelt, 
s  ott  46  évet  töltött,  sz.  Ferenc  kötelövével  körülövezve  ,  me- 
zítláb haladott  sz  Klára  és  sz.  Erzsébet  nyomain  az  alázat  és 
szegénység  s  ker.  szeretet  hősies  gyakorlatában:  meghalt  1283- 
ban ,  s  azóta  Cseh-  és  Némethonban  folyvást  szentként  lisztelte- 
tik, noha  a  sz.  szék  jónak  látta  bele  nem  egyezni  szentté  avat- 
latásába,  melyért  IV.  Károly  császár,  ki  escdezése  által  két  Íz- 
ben mentetett  meg  a  haláltól,  könyörgött. 

Mi  portugalli  sz.  Erzsébetet  ')  illeti,  köteteket  kellene 
Írni,  hogy  megható  s  dicső  életének  rajzát  adhassuk;  mi  azon- 
ban mégis  csak  néhány  sort  szentelhetünk  neki.  1271-ben  szü- 
letett aragoniai  Pétertől  és  szicíliai  Konslanciától  ;  már  a  kereszt- 
ségben kapott  neve  által  az  égi  dicsőségre  mintegy  kiválasztva 
látszik  lenni;  mert  a  Spanyolhonban  átalánosan  elfogadóit  szo- 
kás ellenére,  mely  szerint  a  hercegnők  anyjok  vagy  nagyany- 
jok  nevén  neveztettek,  ő  atyjának  az  anyai  részről  nagynénjéröl, 
sz.  Erzsébetünkről,  szintén  Erzsébet  nevet  nyert.  -)  15  éves  ko- 
rában Dénes  portugalli  királyhoz  ment  férjhez,  de  távol  allól, 
hogy,  mint  sz.  védasszonya,  egy  gyöngéd  és  hozzá  méltó  férjei 
talált  volna,  a  részéről  tapasztalt  rósz  bánásmód  s  hűtlenség 
sokáig  sebezte  szivét.  0  azonban  még  hívebben  teljesíletle  a 
ker.  nő  kötelmeit,  s  kettőztetett  gyöngédség  s  meglörhetlen 
türelem  által  igyekezett  őt  a  jóra  visszatéríteni. 

„Szükséges-e,  ezt  monda  ö  azon  előkelő  hölgyeknek,  kik 
öt  nagy  béketűrése   miatt  megrótták,   hogy  a  király  bűnei  miatt 

«3  Denis  Nándor  ,  ki  Spaiiyollioii  ós  Puitugallia  (öit»'nelmél>en  (cit 
szép  tanulmányairól  nevezetes,  e/.en  sz.  Essssébcdiek  egy  külöu  cletruj/.áiúl 
íeszen  említést,  melynek  teljes  címe  a  következő  :  Vie  de  sainte  Elisabeth 
royne  de  Portugal,  canonisée  par  nostre  vS.  Pere  le  papc  l 'bain  \'U\.  !e 
25  may  de  I'an  de  jubilé  1625,  recueillie  et  publiée  en  latin  p  ir  l<\  11.  I'. 
Hilarion  de  Coste,  prédicateur  de  l'ordre  des  Minimes  de  vS.  Francjois-de- 
Paule,  et  mise  en  françois  par  M.  Jacques  de  Congnée,  Ad.  Paris.  I6*2&. 
I.  vol,  in  18.  Az  eredeti  a  Bollandist.  által  idéztetik  a  sz.  Jakab  havi 
emlékiratok  II.  kötetében. 

^)  ]j.  ezen,  \alamint  minden  e  fejezetben  említett  származásról,  a 
két  származási  táblát  a  fíiggelékben   11.  sz.  alatt, 


439 

a  békülílrcs  erényéről  leiriondjak?  bűnét  az  onyéinmel  is  nagyob- 
bítsam ?  Inkább  meg^elégszom  azzal,  ha  Isten  s  kedves  szentjei 
ösmorik  gyalázatomat,  s  ha  szelídségemmet  férjem  szivét  meg- 
lágyítani képes  leendek."  ') 

Engedékenységében  s  önmegtagadásában  annyira  ment,  hogy 
képes  volt  a  király  ágyasaira  mosolyogni,  s  ennek  természetes 
gyermekeit  a  törvényes  házasságból  nemzettekkel  együtt  ne- 
velni, lelki  s  testi  jólétökröl  egyenlően  gondoskodni.  Azonban 
törvényes  fiainak  legidösbike,  atyjának  viselete  miatti  ingerült- 
ségében páriot  ülött  ellene  ;  a  király  Erzsébetet  is  a  pártosko- 
dásban  való  részvét  ürügye  alatt  hozományától  és  javaitól 
megfoszlván  ,  egy  erősségbe  záratta.  Alig  hogy  kiszabadult  az 
igaztalan  fogságból,  minden  tevékenységét  oda  irányozá,  hogy 
íiál  férjével  kibékítse. 

Látván  ügyekezete  sikertelenségét,  kileste  azon  pillanatot, 
mikor  a  király  s  fia  csatarendben  álló  harcosai  már-már  össze- 
ütközni készültek,  ekkor  a  két  sereg  előrendje  között,  a  nyilak 
zápora  közt,  lóháton  megjelent,  s  kére  a  harcolókat  az  ellen- 
ségeskedés megszüntetésére.  A  mogorva  harcfiak  kevésbbé 
hajlhatlanok  uraiknál,  ennyi  feláldozásra  meg  voltak  hatva,  s 
lehajtván  fegyvereiket ,  kényszerítették  az  apát  és  fiút  a  kibé- 
külésre. Kevés  idővel  ezután  két  fia  között,  kik  véres  harcban 
voltak  egymással,  állította  helyre  a  békét  :  aztán  ismét  fivére, 
az  aragoniai  király,  és  veje,  a  kasztiliai  király  közt,  a  spanyol  nép 
közkívánatára,  mely  őt  választá  közbenjáróvá  uralkodói  között. 
így  érdemiette  meg  ő  ,,a  béke  s  haza  anyja''  dicső  cimét,  -) 
melylyel  az  egész  anyaszentegyháztól  megtiszteltetett.  Midőn 
férje  halálos  betegségbe  esett,  ő  maga  akarta  mellette  a  legne- 
hezebb szolgálatokat  végezni,  és  utolsó  leheletét  felfogni. 

Férje  halála  u!án  sz.  Ferenc  harmadrendjének  ruháját  ölté 
föl,  melyei  régóta  rejtegetett  szekrényében,  hol  már  el  volt 
készítve  özvegysége  első  percére.  Később  Compostellába  za- 
rándokolt férje  lelkéért  esedezni,  hol  szándékára  áldozatul  fel- 
ajánlotta azon  drágakő-koronát,    melyet   násznapján  hordozott. 

')   Kochcni,  p,  8Ő0 

-3   lílis.ibelti  pacis  el   padiue    mater,   iii   coelu  triiiiupliaiis,  <iona   110- 

bis  paceni.  A  ..Magnificat'*     antifonája  s/..  Kr/.sëhct  zsolo/.sinájaban,  a  rÓHiai 

/.solo/sinakönyvben,  sz.  Jakab   hó  8-;ín. 


440 

Élte  hátralevő  részét  az  erények  gyakorlásában  töltötte  el;  min- 
dig 30  szegényt  táplált  egy  kórházban,  melyet  közel  díszlaká- 
hoz építetett  sz.  nagynénje  és  védje  tiszteletére,  kivel  a  ker. 
szeretet  gyakorlásában  és  szigorú  életben,  úgyszintén  az  egyház 
szertartásainak  lelkiismeretes  megtartásában  vetélkedni  kezdett. 
A  sz.  zsolozsmát  és  a  vallásos  énekeket  szenvedélyesen  sze- 
rette; mindennap  két  énekes  misén  volt  jelen,  melyek  egyike 
megholt  férjeért  mondatott.  Halála  előtt  egy  évvel  Compostel- 
lába,  sz.  Jakab  sírjához  akart  visszatérni;  de  gyalog,  pórnönek 
átöltözve,  az  egész  út  hosszában  kenyeret  koldulva,  azon  célból, 
hogy  ösmeretlen  maradván,  a  nép  alkalmatlan  tisztelgéseitől 
ment  legyen.  Végre  még  egyszer  akart  ö  ,,a  békeanya"  szép 
címének  megfelelni.  1336-ban  fia,  a  portugallok  királya,  háborúba 
keveredett  vejével,  Kaszlilia  királyával;  Erzsébet  elhatározta, ma- 
gát agg  kora  dacára  még  utolsó  erejét  is  összeszedni ,  s  7  napi 
utazást  tenni,  hogy  az  ellenséges  feleket  kibélvílse;  szerencsés 
volt  ez  utolsó  győzelmet  is  elnyerni  ;  az  út  fáradalmai  azonban, 
hozzájárulván  a  nagy  hőség,  siettették  halálát. 

„íme,  így  szólt  halála  előestéjén,  íme  a  szent  szűz,  fehér 
ruhába  öltözve,  eljött  engem  értesíteni  boldogságomról."  Sz. 
Jakab  hava  S-án  halt  meg.  Három  századdal  később^  VHI.  Orbán 
pápa  a  szentek  közé  iktatta  nagy  ünnepélylyel,  és  sajátkeziilog 
készíté  tiszteletére  a  római  szertartás  egyik  legszebb  officiu- 
mát.  ')  így  történt,  hogy  kétszer  áldatott  s  hirdetettéit  szentnek 
az  égben  és  a  földön  a  szép  „Erzsébet''  név,  melyet  mindig  oly 
gyönyörrel  ejtünk  ki.  ^ 


^)  Bííoviiis,  Aim.  cccies  (um.  XiV.  ad  ami.  1330.  —  Chiou.  Minor. 
p.  2,  lib.  8,  cap.  26,  etc. 

^)  Saepe  fatae  et  semper  dulciter  nominandae  beatae  t'Iiaabetii. 
Dict.  IV.  Ancill.  p.  2011. —  Nem  végezhetjük  be  sz.  Erzsébet  utódainak 
sorát  anéikiil,  hogy  szicíliai  sz.  Lajost,  a  touloiisei  püspököt  s  a  ferencreiid 
egyik  legnagyobb  dicsőségét  ne  említsük,  mint  ki  Karol  sziciliai  királytól, 
és  magyarhoni  Máriától,  V.  Istvánnak,  Erzsébet  unokaöcscsének  lányától  szü- 
letett. L.  a  származási  táblát. —  Szükségesnek  tartjuk  itt  megjegyezni, 
hogy,  ha  ezen  fejezetben  olyannak  találtuk  is  adni  a  ''szent"  vagy  ;„bol- 
dog"  cimet,  ki  az  egyház  által  ezen  kiváltságban  nem  részesült,  mindig 
tökéletesen  alávetjük  magunkat  az  egyházi  legfőbb  tekintélynek  ,  különö- 
sen   a  YIII.  Orbán  e  tekintetben  kiadja  rendeleínek. 


Ui 


\X\IV.  ES  rTOSÓ  FEJEZET. 

A    kedves    sz.   Krzsébet  tiszteletére    [Vlarburgbaii  épített  s/ép  teniploiiiról  ; 
rmkép  s/.eutségtelenitettek  meg  drága  maradványai,    s  e  történet   kimene- 
teléről. 

Ave,  gemma  speciosa, 
Miilienim    sidiis  ,     rosa^ 
K\    regali     stirpe    nata, 
Niinc  in  coelis  coronata  : 
Salve,   rosa  pietatis  ; 
Salve,  (los  Hungáriáé  ; 
8alve,  fulgens  Margarita; 
In  coelesti  sede  sita  ; 
Roga  regem  Majestatís, 
Lit  nos  salvet  hodie, 
Lumen  mittens  caritatis 
Ac  coelestis  gratíae. 

Sz,.  Krasébet  régi  zso- 
lozs. 

Ama  völgy  közepén,  melyet  a  kanyargó  menetű  Lahn 
habjai  öntöznek,  a  környező  hegyláncok  közöl  mintegy  előre 
nyomulva  egy  magaslat  emelkedik.  Csúcsát  a  sz.  Erzsébet  uno- 
kája által  épített  marburgi  góth  kastély  koronázza  ;  oldalán  s 
lábainál  a  város  s  egyetem  kertjei  s  épületei  terűinek  el.  — 
Erzsébet  egyháza  nyúlánk  két  tornyával  s  magas  hajójával  e 
magaslat  alja  s  a  folyam  partja  közt  emelkedik,  mely  itt  nagyot 
kanyariilva  ,  körülkeríti  a  várost.  Kapuin  kivül  zöldelö  mezők, 
mosolygó  kertek  s  szép  hosszií  fasorok  bájolják  el  a  vándort, 
s  vezetik  a  környék  halmait  borító  árnyas  helyekhez,  honnét  a 
kedves  vidékre  a  legpompásabb  kilátás  nyilik.  Nem  tudjuk,  a 
kegyelel  teszen-e  elfogulttá,  melylyel  mindaz  iránt  viseltetünk, 
mit  Erzsébet  emléke  megszentelt;  de  nekünk  ügy  tetszik,  hogy 


442 

Olaszhont  kivéve,  seholsem  találtunk  festőibb ,  elragadóbb,  s  a 
hozzákötött  emlékekkel  összhangzóbb  tájat.  —  Marburg  kör- 
nyékeinek bármely  pontjáról  szemlélje  is  az  ember  a  vidéket 
s  a  várost,  a  számtalan  változalií  képekben  mindig  ugyanazon 
eredeti  szépségét  találja  fel. 

Lahn  partvidékének  kedves  s  tiszta  jellege,  a  föegyház 
bámulatos  arányossága  s  méltóság-teljes  csúcsa,  mely  egész 
környezetén  túlemelkedik,  a  város  ódon  házainak  s  a  kastély 
tornyainak  festői  s  kellemes  fekvése,  mindez  elbájolja  s  leigézi 
a  szemet.  Mintha  ama  bájoló  tájképek  egyikét  látnók  megvaló- 
sítva, melyek  a  hajdani  misekönyveken  s  a  kat.  iskolák  fest- 
vényein  az  ábrázolt  jelenetek  hátterét  foglalják  el. 

Lehetetlen  tehát  nem  szeretnünk  s  nem  bámulnunk  a  kel- 
lemes fekvésű  Marburg  városát,  még  akkor  is,  ha  az  ember  a 
benne  foglalt  kincsek  legkisebb  képzete  nélkül  látogatja  is  meg, 
miként  az  eleinte  velünk  történt;  de  mennyivel  inkább,  midőn  a 
szeretett  sz.  Erzsébet  életének  nyomait  keresve  ,  mindenütt 
emlékére,  s  minden  enJében,  ajkon,  minden  régibb  maradvá- 
nyon nevére  találunk.  A  zárdának  s  kórháznak,  melyeket  ő  ala- 
pított, s  hol  meg  is  halt,  némely  részei  még  eléggé  megkimélvék 
az  idő  rongálásától.  E  többnyire  most  már  romladozó  épületek, 
melyek  sok  ideig  a  Hesszenben  székelő  német  lovagrend  főnök- 
ségének szolgáltak  lakhelyül ,  ószerü  festői  egészet  képezve, 
környezik  az  egyházat,  s  elválasztják  azt  a  folyótól.  Különösen 
egy  firmaney(infirmaria,....  betegápoló  terem)  nevű  épület  vonja 
magára  a  figyelmet  fokozatos  homlokzatával ,  hová  egy,  több 
történetíró  áltál  ')  hitelesnek  tartott  hagyomány  helyzi  halála 
helyét  is.  A  városkapujának,  mely  az  egyházhoz  közelebb  esik^ 
neve:  Erzsébetkapu;  néhány  lépésre  ezenkívül  (a  csinos  Wehrda 
helység  felé  vezető  úlon,  hol  ő  Marburgban  időzésekor  először 
tartózkodott),  három  kifolyással  ellátott  kút  látható,  melyet  Er- 
zsébet kútjának  neveznek.  Ennél  mosta  ő  a  betegek  ruháit;  egy 
nagy  kékszínű  kő^,  melyen  e  fáradságos  munka  közben  térdelt, 
az  egyházba  vitetett,  hol  még  most  is  látható.  Kissé  távolabb 
Erzsébet  hídjához  és  malmához  érünk;  mindkettő  bizonyosan 
még  a  szentnek  idejéből  való  épület.  A  város  más  oldalán,  míu- 


0  Winkelmanii,  p.  422,  ele. 


443 

Ián  az  ember  Kasszel  felöl  jőve  a  hidon  álhaladf ,  a  töltőit  orszá^r- 
út,  a  heí^y  lábáaál,  melyre  a  kastély  vairyon  építve,  s  a  füvészkert 
kellemes  árnyai  hosszában  vonulván,  egészen  az  eg^yliáz  elé 
vezet.  Ez  üt  még  most  is  zarándok-könek  (Pilgrimslein)  nevez- 
tetik ,  ama  számtalan  zarándok  emlékére  ,  kik  három  századon 
keresztül  nemcsak  Némethon  ,  de  az  egész  keresztény  világ 
minden  részéből  Marbnrgba  sereglettek  a  sz.  sir  látogatása 
végett,  s  kiknek  nagyszámuk  mozdílá  oly  hathatósan  elő  e  város 
felvirágoztatását,  mely   előbb  csak  bekerítetlen   helység  volt.  ') 

Még  a  szigorú  Konrád  emléke  is  meg  vagyon  itt  örökítve; 
egy  kút  felett,  melyet  barátok  kútjának  (Mönchsbrunn)  hívnak, 
szerzetes  öltönyt  viselő  szobra  áll ,  kezében  nyitott  könyvvel, 
melyei  szivéhez  támaszt  ;  a  nép  azt  regéli  róla,  hogy  minden 
éjfélkor  egy  levelet  fordít  a  könyvben. 

De  ideje  már,  hogy  a  hires  egyházról  is  szóljunk,  mely 
inkább  mint  bármi,  sajátlagos  öröksége  s  szüleménye  Erzsébet 
dicsőségének.  Mint  mondók,  a  Lahn  partjain  emelkedik  azon  csücs 
aljánál ,  melyen  a  kastély  áll ,  és  szemben  egy  magas  hegy- 
háttal, mely  az  előre  nyomuló  kúpot  összeköti  a  szomszéd  or- 
mokkal. A  föld,  melyre  épült,  mocsáros,  s  nagy  nehézségekel 
okozott  az  épitésnél  ;  lehetetlen  azonban  szerencsésebben  vá- 
lasztolt helyei  képzelni,  s  alkalmasbat  a  rajta  álló  épület  szép- 
ségeinek kitüntetésére,  s  általa  egyszersmind  a  város  s  a  gyö- 
nyörű környék  szebbítésére.  Az  egész  tájat  össze  kell  kalan- 
dozni, s  a  városba  kilátási  nyújtó  minden  pontot  tanulmányozni, 
hogy  az  ember  e  helyzet  horderejét  méltányolhassa,  s  hogy 
képes  legyen  a  fontosságot  ;fölfogni,  melyet  a  rajta  álló  egy- 
háznak kölcsönöz.  Nekünk  úgy  látszik,  hogy  ha  valaki  bár  tiz 
évig  folytonosan  vizsgálta  volna  c  tájat,  e  célra  ennél  alkalmasb 
helyei  hiába  keresett  volna.  Ez  különben  a  legtöbb  nagy  épü- 
letnek megkülönböztető  jellege,  melyeket  a  régiker.  századok- 
ból bírunk, 

A  nép  meghatva  e  helyzet  kiváló  előnyeitől,  s  magának  az 
egyháznak  szépségétől,  ez  utóbbinak  eredetéi  mindenféle  cso- 
dás mondákba  burkolá.  Szerinte  Erzsébet  volt  az  első,  ki  egy- 
házat   szándékozott    önmagának    emelni,  ő  azt  egy,  maiglan    is 


')  Vínkelmann.  ^.  218. 


444 

egyházcsiícsának  (Kirchspitze)  nevezett  sziklaoromra  akarta  e*pí- 
tetni,  s  melléje  egy  roppant  tornyot,  melyben  oly  harang  lett  volna, 
hogy  hangja  Magyarországig  elhasson.  De  minden  e  cél  létesíté- 
sére fordított  tövekvése  meghiúsul I  ;  még  az  alapot  sem  voltképes 
kiásatni,  mert  mit  nappal  végeztek^  az  éjjel  mindig  el  lön  rontva. 
Hiába  lett  különféle  helyeken  kisérleiekel,  minden  erőfeszítés  si- 
kertelen maradt.  Végre  egy  napon  elvesztvén  türelmét,  egy  követ 
kapott  fel,  s  azt  a  szirltelöről  ledobá  véletlenre,  esküt  tévén, 
hogy  azon  helyen  fog  egyházat  építeni,  hová  a  kö  esni  fog.  — 
A  kö  ép  odaesett^  hol  most  a  pompás  egyház  emelkedik;  azon- 
nal munkához  láttak,  s  most  már  sikerrel.  —  E  monda  hiteles- 
ségének támogatását  épen  a  földnek,  melyre  az  egyház  épült, 
rendkívüli  mocsáros  természetéből  látszik  merítni,  mint  melyre 
építkezni  senkinek  sem  jut  eszébe,  ha  csak  arra  valamely  termé- 
szetfölötti ok  állal  nem  indítatik.  ') 

A  nép  még  azt  is  regéli,  ^'Ogy  míg  e  nagy  munka  tartott, 
a  költségek  fedezésére  szükséges  pénz  nyitott  ládába  volt  le- 
téve, honnét  minden  munkás  maga  vette  ki  bérét;  de  ha  többet 
talált  kivenni  illetékénél,  a  pénz  éjjel  magától  visszatért  a  lá- 
dába. Valóban  e  hagyomány  kifejezésteli  S  megható  jellege  ama 
hitnek  s  önzéstelenségnek,  melyek  gyakorlatát  az  újabb  nemze- 
dékek elhanyagolván,  egyszersmind  a  ker.  művészet  fölülmúl- 
hatlan  csodáinak  titkát  is  elvesztették. 

Közeledjünk  most  az  egyházhoz ,  melyhez  egy  rózsás- 
kerten kell  áthaladnunk,   ügy  látszik,  a  rózsa   itt  is  mint  Vart- 


')  Hasonló  tiagyoiuányt  einleg;etuel<  Aiivergne-ben  is  ,  melyet  mi 
Branche  Domonkos  1842-ben  megjelent  ily  című  munkájának  :  „Auver- 
gne a  középkorban"  498-clik  lapja  után  kiirtunk:  Midőn  a  puy-i  fő 
eiryház  Velayban  bevégeztetett,  és  a  sz.  szűz  tiszteletére  föiszenteltetett, 
SA.  Anna  asszony  leszállott  az  égből ,  lánya  új  palotáját  megtekintendő. 
Megelégedvén  a  munkával,  megragadá  a  kőmives-mester  kalapácsát,  s  hir- 
telen elröpült,  és  a  Durande  begy  tetején  leereszkedett.  Kvvel  Auvergne 
felé  fordulván,  mely  fájdalmára,  még  eddig  egyetlen  egy  templomot  sem 
emelt,  mely  az  égi  királynő  dicsőségéhez  méltó  volna,  elhajítván  a  kala- 
pácsot, ezt  monda  : 

Au  lieu  où  ce  marteau  cbéera 
fine  église  s'elevera 

Mely  helyre  e  kalapács  fog  esni. 
Ott  egy  egyház  fog  emelkedni. 


445 

burgban,külötiöstíri  Erzsóbotnek  vagyon  szoiilclvc.  De  előbb  mt'ír 
kell  mondanunk,  hogy  az  clötliink  emelkedő  méllóságteli  épiilrt 
alapkövét  a  jó  Konrád,  tartományi  gróf,  tette  le  1235-ben,  Mária 
mennybemenetelét  megelőző  napon,  néhány  hónappal  Erzsébet 
szentté  avattatása  után.  ')  Ez  évszámból  kitűnik,  hogy  a  marburgi 
egyház  legrégibb  Némelhon  minden  lökéletes  csúcsboltívben 
(góth)  épült  egyházai  közöl.  -)  Húsz  évig  kellé  dolgozni  csak 
az  alapon,  28-ig  pedig  a  nevezelesb  részeken,  úgy,  hogy 
özek  csak  1283-ban  készültek  el.  Az  egyház  belseje,  a  tám- 
oszlopok ,  s  az  egész  nagyszerű  épület ,  ügy  mint  az  most 
áll  szemeink  előtt,  csak  a  14-dik  század  folyamában  lön  be- 
fejezve. Az  egyház  hossza  230  szélessége  83  láb  ,  az  alap 
43  láb  mély,  a  belső  boltozatok  70  s  a  két  torony  oszlopaikkal 
együtt  393  lábnyi  magasak.  Ez  a  két  torony,  magasságának  k(»- 
zepe  táján,  egy  tornác  által  egyesíletett,  mely  köztük  a  közleke- 
dést fóntarlá,  mint  ez  Boppartban  és  másutt  Némelhonban  most 
is  látható.  E  torony  egyik  oldalán  egy  nagy  vaskarika  volt  meg- 
erősítve, és  a  népies  hagyomány  azt  regéli,  hogy  az  alap  annyi 
láb  mélységre  nyúlik  be  a  földbe,  amenyi  láb  vagyon  a  földtől 
a  gyűrűig.  =^) 

Legmeglepőbb  a  bazilika  külsejének  s  belsejének  bámulatos 
összhangzása  s  egyöntetűsége;  e  tekintetben,  úgy  hiszszük, 
páratlan.  Dacára  annak,  hogy  majd  másfél  századon  át  épüli, 
ügy  látszik,  mintha  egyetlen  pillanat  alatt  jött  volna  létre; 
mintha  a  sz.  s  eröteli  elme,  melyben  eszméje  támadt,  egy  nap 
alatt  létesítette  volna  is.  Minden  germán  tartományban  ez  nem  csak 
a  legrégibb,  hanem  a  leglisztábbb  modorú,  s  a  legtökéletesb 
maradványa  a  góth  építészetnek,    s  azt  véljük,  hogy  Európában 


')  Be  vagyon  bi/.onyitva,  hogy  itt  két ,  eiiiiel  régibb  egyliáz  is  létezett, 
melyekben  Kizsébet  hihetőleg  imádkozni  szokott,  s  melyekben  véglisztelete 
tartatott  meg;  ezek  egyike  a  lovagok  későbbi  építkezései  folytán  eltűnt, 
a  másik  pedig,  mely  sz.  Ferencnek  volt  szentelve,  50  évvel  előbb  még 
fönnállott,  de  az  ntólsó  lovagok  által  lerontatott. 

'■*)  Moller.  Die  kirche  der  heil.  Klisabeth  zn  Marburg ,  in  folio. 
Darmstadt  1823,  18  rajzzal.  Kzen  jeles  miiből  a  homlokzatot,  a  fokaput  és 
az  összes  épületet  ábiázoló  3  rajzt  vettünk  át  sz.  Krzsébet  története  ok- 
mányainak gyűjteményébe,  melyeket  1837-ben  Bobletnél   közrebocsátottunk, 

*)  Az  I677-ki  templom  leírásának  kézirata  Justinál  ,,Vorr,eit  de 
1838. 


446 

nincs  nevezetes  épület,  melyen  az  építészeti  modor  annyira  ment 
maniíll  volna  idegen  befolyástól,  s  az  öl  megelőző  vagy  követő 
alakok  vegyületétől.  Seholsem  láthatni  az  épületen,  —  a  hajó 
egyik  kis  oldalajtaját  kivéve,  —  román  vagy  byzantinak  nevezett 
körívezel  (plein-ceinte)  nyomait ,  sem  a  virágos  s  dús  diszítvé- 
nyekel,  melyek  lassanként  az  ékdedív  egyszerű  szépségét  mes- 
terkéltté tovék. 

Ezen  épület  ritka  bámulatos  egyöntetűsége  s  minden 
részének  tökélyes  arányossága  oly  lökélyes  egészszé  alkotá  azt, 
mely  a  lelket  szelíd  áhítattal  s  benső  megelégedéssel  tölti  el, 
melynek,  úgy  hiszszük,  még  a  művészet  előidézte  vallásos  ih- 
letéstől idegenkedő  kebel  sem  tudna  ellenállni.  Ez  egyszerű, 
könnyűded  s  mégis  szilárd  alkotású  boltozatok  alatt  járván  s 
élvezvén  a  nyugalmat  és  életet,  mely  e  most  elhagyott  tágas 
helyiséget  jellemzi,  mintegy  Erzsébet  légkörébe  véli  magát  az 
ember  átvarázsoltatva,  s  ezen  az  ö  dicsőségére  emelt  nagyszerű 
emlékben  sz.  személyisége  leghívebb  tükrét  láthatja;  szeretetre 
méltó  életének  jellegei  s  ellentétei  mintegy  visszatükröznek 
benne;  mint  Erzsébetben,  úgy  ez  épületben  is  valami  alázatost, 
s  mégis  merészt,  némi  kellemet  és  szigort  találunk,  mi  egyszerre 
elbájol ,  s  mégis  visszatart.  Mintha  ezen,  a  pápai  kereszt  által 
megszentelt  s  megjelölt  kövek  mindegyike,  miként  életének 
minden  telte,  Isten  s  az  ég  felé  törekednék,  levetvén  mindent, 
mi  a  földhöz  köthetne.  Itt  minden  egyszerűséget  s  áhítatot  lehel, 
és  Erzsébet  életének  e  két  alapvonását  kelti  föl  a  szemlélőben. 

Az  ember  kísértetbe  jő,  egyezőleg  a  néppel  és  ellenkező- 
leg a  létező  történeti  adatokkal  azt  hinni,  hogy  neki  kell  tulaj- 
donítni  eme  dicső  épület  alapeszméjét,  tervét,  sőt  kivitelét  is, 
leginkább  azért,  mert  hiába  forgatjuk  ezen  korszak  eseményei- 
nek legkimerítöbb  adatait;  ott  névre,  de  csak  egyetlen  névre 
sem  akadunk,  mely  azon  építészek,  kőmivesek,  vagy  bármi  néven 
nevezendő  munkások  közöl,  kik  150  év  lefolyása  alatt  e  roppant 
épületen  dolgoztak,  csak  egynek  emléket  is  föntartotta  volna. 

Úgy  látszik,  ezek  ép  oly  óvatossággal  őrködtek  azon,  hogy 
ösméretlenek  maradjanak ,  mint  mások  azon  ,  hogy  örökítsék 
jelentéktelen  müveiket.  Nemeslelkű  névtelenek,  kik  minden  di- 
ósÖségöket  azonosítani  akarák  kedves  szentöknek.  Krisztus  és  a 
szegények  eme  kedveltjének  dicsőségével,  és  miután  terhes  fel- 


%^7 

(latiikal  bcvé^a«zck,  úgy  luilltik  incg,  iniiil  ùllok,  szivük  cgy- 
szorüségóbcn  ismerolleniil,  (îs  nem  ismerve  senkii,  elfoledvu 
mindönkiiül  ós  mindönkii,  kiví've  íslenlöl  ('s  Krzsébeüol,  IslenI 
és  Erzsébetet.  ') 

Az  által,  hogy  hasztalan  keressük  neveiket,  aimak  tndo- 
mására  jutunk,  hogy  egészen  más  indok  ösztönözte  őket  az 
anyagi  érdeknél,  vagy  akár  egy  lángelme  kitörésénél,  midőn  ily 
egyházakat  emeltek,  melyek  egyedül  (érdemlik  meg  az  ,, Isten 
háza''  nevet,  s  melyek  megelözék  az  egyházi  építészetnek  a 
16-ik  században  történt  siralmas  hanyatlását.  —  Meglepetve  lalál- 
juk  minmagunkat  ama  hitben,  hogy  tudja  Isten  minő  földfölötti  és 
lilokteljes  élet  nincs  elterjesztve  hiliink  régi  erejének  eme  gyü- 
mölcsében ;  idézzük  csak  emlénkbe  sz.  Ágoston  gyönyörű  sza- 
vait :  ,, Senki  sem  léphetne  ide,  ha  ezen  gerendák  és  kövek  nem 
szorulnának  egymáshoz  bizonyos  lendben,  nem  ragaszkodná- 
nak egymáshoz  békés  összetartásban,  és  ha  úgy  szólván,  nem 
szeretnék  egymást.  -) 

Ha  röviden  meg  kellene  határoznom,  mit  tartok  Erzsé- 
bet templomának  ismertető  jellegéül ,  azt  felelném  ,  hogy  az 
a  szűziesség  bizonyos  nemétől  áthatolt  tisztaság  és  egysze- 
rűség. Az  igazi  keresztény  építészet  látható  rajta  egész  ere- 
deti szépségében,  ékesítve  az  ifjúság  kellőméi  által,  melyek 
nem  rég  nyiltak  Ki,  és  a  hitnek  napja  leié  tárák  ki  kelyhökel, 
párhuzamot  vonva  közte  és  Straszburg,  Köln,  Salzburg  és  Ami- 
enc  szintén  nagyszerű,  de  sokkal  újabb  egyházai  közt;  ösz- 
szehasonlítván  Urunk  halhatatlan  jegyesének  különféle  képeit: 
ugyanazon    különbségre    akadunk ,    mint    mely    vagyon    az    Úr 


')  Nem  Uuljuk  micsola  alapnál  fogva  tulajduniCja  a/,  1.S40  ki  máj. 
i5-ki  „Rcvnc  aichéülogiqiie"  (regészeli  .szemle)  a  mi  e§^}liá»iinfc  épite- 
.sét  hoiinccoiirti  Villáitlnak.  Annyi  i^^a/,  iiogy  ezen  épúés/t,  kinek  l)ecses 
albuma  legújabban  felialàltatolt,  es  Las.sns  nr  által  tétetett  köz/.e  n>ngyar- 
ors/.ági  útja  után,  úgy  tekintik,  mint  a  canibraii  főegyház  építőjét,  melynek 
kerekded  n;üvei  Ctransepts)  a  marbiirgiéia  emlékeztetnek.  De  ezen  egye- 
zés, úgy  lát.szik,  nem  elegendő  érv  és  próba  ana,  hogy  egész  bi/.on>o.s- 
sággal  ruházzunk  ily   nagy   tiszteletet  honfitársunkra. 

*)  Ligna  ista  et  lapides,  si  non  sibi  certo  ordine  cohaererent,  si  non 
se  pacifiée  innecterent,  si  non  se  invicem,  cohaerendo  sibi,  qnodammodo 
amarent.  ncuio  hue  inlrarot.  S.    Aug.  ser.n.   336.  Dcdic/) 


448 


sz.  asztalához  (ílöször   járuló    szerény    szűz  öllözéke,  és  egy 
bázasnö  ragyogó  ruhája  között. 

Megengedi  az  olvasó  ,  hogy  egy-két  részletbe  bocsát- 
kozzunk. Külseje,  melynek  azon  előnye  vagyon,  hogy  minden 
egyéb  mellék  épülettől  ment,  feltűnik  két-két  egymás  fölött 
levő  ablaksor  által  ,  míg  az  oldalfalak  belső  emelkedése  sem 
erkély  ,  sem  pedig  más  felosztás  által  félbeszakaszlva  nincs. 
Ezen  ablakok  egyébiránt  nagyon  egyszerűek  ;  állanak  ugyanis 
kettős  góth  ívezetből,  mely  fölött  kerekded  nyilas  vagyon  ;  az 
egész  ablak  még  egy  hasonalakú  ívbe  vagyon  úgyszólván  be- 
rámázva^  mely  alak  megegyezik  a  párizsi  Miasszonyunkról  ne- 
vezeti egyház  ablakaival,  és  eredetét  aligha  nem  a  pizai,  szinai, 
a  florenci  sz.  Mihály  arkangyal  székes  egyházak,  a  szintén  flo- 
renci  Strozzi  palota,  és  egyéb  más,  Olaszországban  levő  s  a 
középkorból  származó  szép  épületek  körívezeteiböl  veszi.  A 
szemlélő  nem  lát  ilt  pártázatokat,  kis  harangtornyokat  vagy  ív- 
oszlopokat,  vagy  egyéb  ékítményeket,  melyek  a  későbbi  góth 
modornak  tulajdonai ,  egyedül  csak  két  erkély  kerüli  meg  az 
egész  építményt,  A  fő  vagy  nyugati  homlokzatot  a  legszebb 
egyszerűség  díszíti  ;  áll  ugyanis  egy  széles  főajtóból ,  fö- 
lötte egy  nagy  ablakkal  és  igen  ékes  tetővel^  két  oldalán  pe- 
dig emelkedik  egy-egy  torony,  magasba  törő  csúcsaikkal,  mindez 
köböl  s  egészen  '  egy  mintára  készítve ,  úgy  hogy  a  szem- 
lélő eléggé  nem  tudja  csodálni  a  kivitel  merészségét  és  tisz- 
taságát. Közvetlen  a  kapu  fölött  áll  a  sz.  szűznek,  a  némel 
lovagrend;  különös  védnőjének  szobra,  mint  tapodja  össze  lá- 
baival a  bűnt  s  a  vétkeket,  melyek  kis  szörnyek  által  sze- 
mélyesítvék;  jobb  lábából  egy  szőlőtő  tele  fürtökkel  hajt  ki, 
bal  lábánál  pedig  egy  virággal  telt  rózsabokor  áll,  melyen  zen- 
gedező madárkákat  láthatni;  mindkét  oldalról  egy  térdeplő 
angyal  tiszteli  eme  királynét,  ki  legyőzte  a  bűnt,  és  kiből,  mint 
kimeríthetlen  forrásból,  fakadnak  az  igazság  gyümölcsei  és  a 
szépség  virágai.  A  mű  kivitele  megfelel  a  kép  megillető  kelle- 
mének és  mély  értelmének.  ') 


^)  Moller  Sí.  Némethoii  legjelesebb  régésze  s  építesze  megvallja,  hogy 
hosszas  működése  alatt  még  nem  talált  a  b.  sz.  ábrázolasa'ra ,  melynek 
eszméje  a  kivitele  ennél    jelesb  lett    volna.  Die  Kirche  der  heíl.  filisab.öi   I. 


Az  Oíjzloplolök  JoiiibüS  körözclo,  «''ü  oiih'z  ajló  bollívének 
Iccczolci  kikeroseü  ízlctcssóg-gcl  vágynak  kidulgozva.  A  kél  to- 
rony aljának  loniöi^  inintlcn  nyilas  nélküli  (ígyszcrüscirfi  mr<:rlej)ô 
elleniétől  k(''[)L'z  a  kapii  dus  ékítményeivel.  A  dús  és  széles  kö- 
zép ablakkal,  Nalaniini  a  lioinlokfa^l  esü«'sával  párliuzainosan  a 
tornyok  első  emeletében  színién  szépen  felnyúló  ablakok  szeni- 
lélhetök.  Meglepő  azon  ügyesség,  inelylyel  a  homlokfal  ossze- 
kötlelése  a  tornyokkal  mintegy  eltakartalott  világos  mezők  s  a 
csipkézett  korlátok  bizonyos  neme  állal.  A  két  toronyban  hét 
harang  vagyon,  melyek  legkisebbiké  ezüstből  vagyon,  ezek  hangjai 
tökéletes  és  tudományosan  összeszerkesztett  összhangba  olvadnak 
í)ssze. 

Belépvén  uz  egyliáz  belsejébe,  az  embert  meglepi  a  temp- 
lomnak három  egyenlő  uiagasságú  hajóra  való  felosztása.  — 
Ezen  tulajdonság,  mely  igen  ritkán  található  fel  a  középkor  szé- 
kes egyházaiban,  úgy  látszik,  a  német  lovagrend  egyházainak 
kiváló  jellege,  melyet  később  általvittek  Poroszhonba,  mint 
azt  láthatni  azon  roppant  épületekben  ,  melyeket  ott  hátra- 
hagyott, 'j 

Épen  oly  kellemesen  lépetik  meg  a  szemlélő  a  kövek 
természetes  szine  által,  miután  ezek  sohasem  voltak  bevonva 
közönséges  vakolattal  sejn  belülről  som  kívülről;  mindenül 
látni  a  faragott  kövek  összeköttetését,  melynél  a  bámulatra  ra- 
gadó erős  s  mégis  könnyű  összetartást  csodálni  kell,  s  mely  az 
oldalfalat  csak  két  lábnyi,  sőt  némely  helyűit  épen  csak  18 
újnyi  vastagságra  engedé  épülni,  —  Kettős  oszlopsor  osztja  há- 
rom hajóra  az  egyházat;  ezek  mindenike  igen  egyszerű  és  csu- 
pán négy  oszlopkától  körített,  ezeknek  oszlopfői  szőlőlevelekből 
állanak,  borostyán  ,  rózsa  és  here  az  egyedüli  részek,  hol  az 
építész  szobrászali  diszílményt  használt.  A  szentnek  egy  faszo- 
borkája,  kezében  egy  templomot  tartván,  a  hajó  egyik  oszlo- 
pához vagyon  támasztva. 


*)  Schnüa«e,  NéiiietuHüldi  levelei  K)7  lap.  Mullt»r  iiiejjjep'VAi  ,  hogy 
s/.  Kizst'bet  eiryhá/-a  e  teiviiitelben  Hiinta  gyunaiit  s/.olgálni  látszott  a 
kesszeni  többi  g}  üiiyüiü  egybázaUnak  ,  milyenek  a  baini,  friedbergi,  fran- 
henbergi   stb.  apátságokéi, 

29 


450 

A  templom,  mini  mindig  az  elölt,  midőn  eszökbe  jutott  az 
embereknek  keresztény  egyházakat  pogány  minták  után  építeni, 
keresztalakű;  a  karzat,  nem  különben  a  keresztben  álló  folyosó 
végei  gömbölyded  sok  szögbe  végződnek.  A  karzat  fából  ké- 
szült és  apró  csinos  szobrokkal  ellátolt  énekhely  állal  záralik  be; 
a  főoltár,  mely  1290-ben  Máriahó  1-én  szentelteteltföl,  tökéletes 
összhangzásban  épült  az  egyház  többi  részeivel,  és  egy  a  szűz 
koronáztatását  ábrázoló  dombormű  alatt  létezik. 

A  karzat  ablakai  üvegfestvényekkel  diszítvék ,  melyek 
azonban  nem  ábrázolnak,  mint  a  legújabb  egyházakon  látható, 
történeti  jeleneteket,  vagy  pedig  szent  személyeket,  hanem  csak 
vagy  a  virág  vagy  a  növényfüzérek  bizonyos  neméi,  mi  a  szak- 
értők ítélete  szerint,  jobban  illik  az  üvegfestészethez.  A  többi 
ablaktáblák  a  legkeresztényebb  15-ik  Lajos  király  serege 
által  zúzattak  össze,  kik  ezen  egyházból  a  hét  éves  háború  alatt 
takarmány-raktárt  csináltak. 

A  keresztfolyosó  két  karában  négy  elhagyott  oltáron  vés- 
mények  és  feslvények  láthatók  széniünk  életének  jeleneteiből, 
úgy  szintén  ker.  sz.  János  és  György  legendáiból,  részben  Dü- 
rer Albertnek  tulajdonítva,  szerintünk  azonban  régiebbek  és 
vallásosb  ízlésűek,  mint  amilyen  az  övé  volt.  —  Vágynak  itt  fá- 
ból domborművek  is,  dúsan  megaranyozva,  faajtókkal  elfödve, 
melyek  mind  kívülről  mind  belülről  gyermekded  és  kifejezésteli, 
noha  egy  kissé  nagyon  felújított  festésekkel  diszítvék.  így  p.  lát- 
halníazon  csodát,  midőn  sz.  Erzsébet  köpenyét  épen  azon  perc- 
ben adja  át  egy  szegénynek,  midőn  bizonyos  ünnepélyre  a  dísz- 
terembe kellelt  mennie;  azon  csodát,  mely  ama  fekélyessel  történt, 
kit  férje  ágyába  fektetett;  Erzsébet  és  Lajos  búcsúölelését, 
midőn  ez  a  kereszteshadra  utaz  el  ;  szentünknek  Vartburg 
várából  kiűzetését;  sárba  estét;  Bánfy  gróf  látogatását; 
a  szerzetes  öltöny  felvételét.  A  domborművek  halálát,  temetését, 
maradványainak  a  császár  jelenlétében  fölemeltetését  ábrázol- 
ják. Mind  a  3  darab  bizonyára  oly  művésznek  teremtménye, 
ki  méltó  volt  ily  nagyszerű  tárgyakkal  foglalkozni, 

A  kereszt  déli  karában  láthatni  a  thüringi  és  hesszeni 
hercegek  sirLoltjait,  kik  vetélkedtek  azon  tiszteleten,  dicső 
élődjek  egyházában  eltakarítalhatni.  „A  legfőbb  király  ezen 
csarnokában",  mond  egy  történész,  legelsőben    is    királynéja, 


431 

Erzsébet,  leinollelull  ul,  de  kapott  azután  löbb  polgártárst  is  a 
szentek  és  Isten  biizg-ó  szoljíái  sorából,  kik  hivatva  va- 
Iának  vele  együU  elhagyni  e  nyughelyeket  az  utolsó  napon, 
élvezni  társaságában  az  örök  mennyei  jutalmat.  ')  Lelki  vezére, 
niarburgi  Konrád;  Adelhaid,  Braunsveigi  Albert  gróf  lánya,  egy 
szentségéről  söl  csodáiról  is  hires  nö  ;  Gcrárd  testvér,  a  Ferenciek 
szerzetének  egyik  szigorú  életű  rendfőnöke  ;  mindezek  Erzsé- 
beljök  mellé  kívántak  temetkezni. 

Sirjaiknak  azonban  legixisebb  nyomuk  sem  maradt  fönn; 
mégis  kárpótlásul  igen  jó  karban  találtuk  Konrád  tartomány- 
gróf s  Erzsébet  sógora  szép  síremlékét  ostorral  kezében;  Zsó- 
fia hercegnőét  Erzsébet  lányáét,  kinek  arca  a  zarándokok  csókjai 
alatt  simára  kopott,  és  15  más  hesszeni  herceg  és  hercegnőét  a 
13.  és  16.  századból,  melyek  közölt  leginkább  csodáltalik  3-ik 
vagy  Vasas  Henrik  síremléke,  ki  1376-ban  halt  meg,  kinek 
szobra  nejének  Erzsébetnek  igazán  szép  szobra  mellett  fekszik  egy 
talapon  ;  fejaljaikat  három  angyal  látszik  tartani,  míg  lábaiknál 
szerzetesek  és  zárdanők  térdelnek,  lelkeik  üdvéért  hő  imájokat 
rebegve. 

A  kereszt  másik  oldalának  egyik  szögletében  éjszakra 
található  azon  kápolna,  hol  magának  sz.  Erzsébetnek  tetemei 
nyugodtak;  ez  hosszú  négyszög  alakú  tornácot  képez,  négy 
ívvel,  melyek  kelteje  az  oldalfalakhoz  támaszkodik,  kelleje 
pedig  szabadon  áll.  A  belső  ív  kereszlalakú  csúcsív  ,  míg  a 
négyszög  teteje  lapos,  s  magas  karzattal  kerített,  hol  kétség- 
kívül az  Összegyűlt  népnek  mutogatlak  az  ereklyéket,  vagy 
inkább  itt  szoklak  volt  nagyobb  ünnepélyek  alkahnával  tartóz- 
kodni a  zenészek.  —  Az  oszlopok  koronáját  és  a  kápolna  szög- 
letének körűielét  azúrkék  alapon  gyönyörűen  faragott  és  ara- 
nyozott lombozat  ékíti,  mi  által  az  egyház  többi  részének  mez- 
telenségével nagy  ellentélben  vagyon. 

Az  oszlopok  és  a  tető  közötti  szabad  téren  látható  egy, 
már  félig  elmosódott  freskókép,  mely  szent  Erzsébetnek  az  égben 

^J  Piincipilui  iii  hoc  iiiiiniui  regis  pdlat.o,  regalis  illd  t^lisabeth, 
spoiisa  ejiis  .  ,  II08  aliosque  elves  sauctorDin  et  doüic^ticns  Dei  liilisabetli 
iiostra  I)ea>a  in  hoc  suo  .susccpit  doiiiicilio,  resiirrecdiia  cuin  cis  in  iiovis> 
siiito  díe^  et  tViiitiiid  aeteriiitatis   gaudiu.   Theod.  Siippl.  apud.  Mss.  Bollaud 

29* 


452 

inegkoronázlalásiU  ábrázolja  ;  a  föliratból  csupari  a  következő 
szavak  vehetők  mé"^  ki  ;  Gloria  Theutonie.  .  .  .  Dio^num  Gemma 
Sophie  Fons  Decus  Ecclesiae.  Fidei  ...  A  kápolna  oldalagos 
alapierén  látható  egy  féldombormü,  mely  egész  hosszát  elfoglal- 
ja, s  legfőbb  figyelmet  érdemel  mind  régiségénél  fogva,  minthogy 
hihetőleg  szentünk  századából  eredő  ,  mind  pedig  egyszerű  s 
gyermekded  jellege  állal.  Ez  legrégibb  mübecses  maradványa 
szentünknek,  A  kép  közepén  holtan  látható  Erzsébet,,  kereszt- 
alakban  összeknlcsolt  kezekkel,  nyilt  koporsóban  fekve.  Krisz- 
tus urunk  nagy  asszonyunkkal  a  koporsó  Inlsó  oldalán  lát- 
szik, továbbá  Erzsébet  lelke  újonan  születőit  lányka  képében  a 
dicsőség  koronájával  fején  mutattatik  be  őrangyala  által  Krisz- 
tusnak, ki  jobbját  emeli  fel  őt  megáldandó,  egy  más  angyal  meg- 
füstöli őt,  a  szent  szűz  pedig  szeretettel  pillanl  alázatos  lanúlé- 
kony  növendékére  :  ennek  oldalán  áll  még  egv  szakállas  férfi 
láncsával  kezében,  a  keresztesek  jíalásljába  öllözködve.  ki 
líilán  Lajos  hercegeiddé  még  hihetőbben  a  bűnbánó  Konrádot 
ábrázolja.  Jobbján  sz,  János  evangélistát  lálhalni,  szentünk  kü- 
lönös kedveltjét,  sz.  Katalint  és  sz.  Pélerl  a  paradicsom  kulcsá- 
val kezében;  alján  ker.  szent  Jánost.  Mária  Magdolnát,  és  egy 
püspököt,  ki,  mint  hiszik,  Siegfried,  a  mainci  érsek  lehet.  — 
Ezen  dombormű  előtt  térdeltek  le  egykor  a  vándorok,  kiknek 
nyomaik  napjainkban  is  láthatók,  s  a  kövek  löbb  helyütt  egészen 
kivájlak  az  ahítaloskodók  térdeitől, 

A  szekrény,  melybe  1249  ')  körűi  a  szentnek  ereklyéi 
artaltak,  a  fennebi)  leirt  domborműre  tétetett,  melyet  a  napja- 
nkban  is  látható  rostély  védett.  A  szekrény  jelenleg  a  sekres- 
tyébe tétetett  által,  mely  a  karzat  és  az  éjszaki  kereszt-kai" 
közt  áll.  E  szekrény  a  középkori  szobrászat  és  aranymüvészet 
legfontosb  és  leggazdagabb  emléke;  készítőjét,  valamint  az  egy- 
ház építőjét  nem  ismerjük.  A  szekrény  alakja  góth  modorban 
készült  házhoz  hasonlít,  kettős  födéllel  a  tetőn,  hosszú  négy- 
szögben hat  láb  hosszú,  két  láb  széles,  magassága  pedig  há- 


>)  Jiisti  211,  [.  c\  A}riiiann.  Justi  hz  általa  késxi'tett  8/..  Erzsé- 
bet életében  241 — 248  1.  ezen  emlék  pontos  leit  ásat  ailJH  .  elcj,'  jó  rajza 
pedig  látható  a  IVloniimenta  Landgraviorum  Thiiringiae-ben  lleyhcr  Sá- 
mueltől, Gotha,  1(392.  Miemlékgyujteniényünkben  szintén  felidéztük. 


453 

rom  s  fél  lábnyi;  anyaga  aranyozoll  eziistlel  borílotl  tolgvfa, 
két  végének  lapja  ajtót  képoz,  melyek  egyike  alatt  a  szent 
szűz  láthaló  gyémánt  koronával  fején,  s  s  a  gyermek  Jé- 
zussal karján,  a  másik  alatt  pedig  sz.  lürzséhel  szerzetes  ruliá- 
ban  könyvvel  kezében.  Az  egyik  oldalon  Jézus  Krisztus  szobra 
látható,  amint  ülve  laníl,  jobbján  és  balján  hároin-bárom  apos- 
tol ;  a  másik  oldalon  pedig  Urunk  a  kereszten  láthaló,  melynek 
alakja  ágas  fához  hasonlít.  ')  Sz.  János  és  M.  Mag<iolna  ülnek 
lábainál,  kél  angyal  pedig  lehajlott  fejét  koronázza  meg.  Kel 
kis  dombormű  ez  angyalok  oldalainál  Jézus  születését  és  föl- 
lámadását  ábrázolja,  következő  szép  fölirallal  :  Hic  virgo  parit 
rorem  vilae,  retinetque  pudorem;  el  :  Hie  slimulum  mortis  Chrislus 
vincit  leo  fortis.  A  jobb-  és  baloldalon  a  többi  0  apostol  áll. 
minden  apostol  alatt  az  azon  kor  igen  gyakori  szokása  sze- 
rint az  eléggé  termékeny  éís  mély  értelmű  ker.  művészei 
hasonemlékeinél,  melyeket  napjainkban  a  divatos  keresztények 
kevésbbé  méltányolnak^  a  ,,Hiszek-egy'-böl  egy-egy  mondai 
olvasható.  Mindezen  alakok  felett  gazdagon  ékesített  meny- 
nyezett  vonul  el.  A  tető  hajlott  lapjain  S  kisebb  dombormű 
vehető  észre,  melyek  sz.  Erzsébet  életéből  több  jelenetet 
ábrázolnak  ;  főképen  remek  sz.  Erzsébet  bucsűzása  férjé- 
től, midőn  az  a  keresztes  hadakhoz  indul,  minden  egyes  rész- 
leteiben, milyen  a  keresztnek  véletlen  föltalálása  Lajos  er- 
szényében ;  a  gyűrű  átadása  ;  utolsó  csókjok  ;  mindezen 
szobrok  és  domborművek  aranyozott  tömör  ezüstből  készült 
felséges  müvek.  Sok  köszörűit  kő,  onyx,  gyöngy,  vésett  kö, 
zafír,  smaragd  és  más  drágakövek  nagy  mennyiségben  a  szek- 
rénybe és  a  szobrocskák  felületéhe  illesztvék,  legnagyobb  ré- 
sze ódon,  es  nevelte  azon  emlék  majdnem  megbecsűlhetlen  árát. 
melyre  a  jámborság  s  a  híveknek  sz.  Erzsébet  iránti  különös 
lisztelelök  annyi   kincset  áldozott  -) 

'J  Ismercles  ,i  hivő  .s/á/;i'lol\l»au  iinii}  ir.i  oltoijeiU  h/,oii  legend'*. 
mely  szeriHt  Krisztus  keres/tje  a/oii  fából  l<ps/iilt,  mellről  Kva  a  halál- 
hozó gyiiniölcHÖt  s/akítülta.  Kzeii  hagyouuínyra  la'tszik  célo/ní  az  ejy- 
Iwíz   is    Iliiden   nagypénteken    a   kereszt   intaMiisa    közben   így  énekel  • 

De  parentis  protoplasti  —  Frande  factor  condolens  .  —  Qiiandn 
ponti  noxialls  —  iMorsu  in  niorteni  conuit  .  Ipse  lignnm  tunc  notavít,  — 
Damna  ligni  nt  solveret.  — 

'}  Atalában  azon  vélemény  vagyon  elterjedve,  hegye  szekrény  Icg- 


454 

E  köszörült  kövek  nagy  részét  keletről  zarándokok  és 
keresztesek  hozták;  találtattak  köztük  olyanok  is,  melyek  a  ter- 
mészet önalakította  termékeinek  tekintettek  0 

Ösmeretos  mindenki  előtt  a  középkor  azon  hite,  mely 
a  köveknek  annyi  természelfölölli  erőt  tulajdonított;  s  így  a 
kő  volt  legdrágább  ékesség,  a  legnevezetesebb  áldozat,  mely- 
lyel  egy  szentnek  sirját  föl  lehete  ékesíteni.  Többi  közt  oly 
csodálatra  méltó  onyx  vala  ott,  hogy  egy  eléggé  elterjedt  monda 
szerint,  a  mainzi  választó  fejedelmek  egyike  azt  az  amoenburgi 
egész  uradalom  árán  magáévá  szerette  volna  tenni.  Dacára  a 
vallási  háborúk- és  villongásoknak,  1810-ben  még  824  drágakő 
volt  meg  (ide  nem  számítva  a  gyöngyöket),  mely  évben  a 
frank-  vesztfáliai  kormány  parancsára  történi  elvitel  előtt  meg- 
számláltatlak, mikor  is  az  egész  szekrény  Kasszelbe  vitetett,  hol 
mintegy  117  legdrágább  kövétől  fosztatott  meg. 

E  szekrény  alakja  és  szépsége  egy  más  szekrényre  is  em- 
lékeztet, sz.  Szobáidéra  Nürnbergben,  melyet  Fischer  Péter  a 
12  apostol  szobraival  ékesített  £öl,  előnye  azonban  ennél  mégis 
az,  hogy  három  századdal  régibb,  nincs  is  talán  több  a  világon, 
kivéve  a  három  király  szekrényét,  mely  à  régiség  s  gazdagság 
tekintetében  fölülhaladná. 

E  szekrényben,  melyet  a  ker.  nép  buzgósága  és  szere- 
tete méltónak  talált  egy  szenthez ,  sz.  Erzsébet  kedves  tete- 
mei  egész  a  hitújítás    idejéig    nyugodtanak    Mi  az   akkor  tör- 


alább  GOOjOOO    tallért  vagy  két  milÜo   fianknííi   többet   ért  ;   más  becslések 
szerint  ez  ár  hatszor   annyira  tétetil-. 

^)  K  kövek  történelmi  s  niyíhologiui  fontossága  ol}'  nagy  volt,  hogy 
a  híres  Creiizer,  a  Synibolica  üzeizuje,  leírásuk-  és  niegvízsgáltatásuknak 
egy  önálló  müvet  szentelt»  melj  nek  enne:  .,Zur  Gei\Mnenkiiude  ;  antiké 
geschnitiene  Sieíne  von»  Grubntahie  der  H.  Mlif-abeíh,  in  der  nach  ihrgenann»er 
Kiiche  zu  IVlarbiirg,  von  D.  Fr.  Crenzer.  i.eipzig  1834.  Minthog}-  e  tnriós  fér- 
fit már  említettük,  nem  mellőzhetjük  hallgatássul  éi  zelmeiuek  juegbató  leírását 
CBrookhaus  Zeitgenossen  N-o  7  Leipzig,  1822)  ujelyekkel  már  gyermekkorá- 
ban volt  eltelve  Marburgban  tartozl<odása  alatt ,  valahányszor  sz.  Erzsébet 
egyházába  lépett:  a  vallásos  és  mystikns  tanulmányok  iránti  első  bajia- 
mat sz.  Erzsébetnek  tulajdonilja,  megvallja,  hogy  ezen  eg}  ház  adta  lut- 
herán  vallásának  az  eliő  döfést.  ,,E  sz.  Erzsébet,  úgymond,  rán»  nézve 
egy  egész  világ." 


455 

lenieket  ket  prüleslaris  irólól  veszszük  ál,  'j  kiknek  lanüság- 
tételök  menta  győzelem  azon  nemének  gyanüjálól,  melyet  a  most 
ügynevezeit  felvilágosúltSHg  s  lialadás  ügye  akkor  aratott.  1539- 
ben, ,Exauíli^' vasárnap  volt,  midőn  Fal(»j),hesszern  lartományigróf, 
sz.  Erzsébetünk  egyenes  ágban  való  nlúdja,  a  szent  ősének  tisz- 
teletére emelt  egyházba  lépelt,  és  ott  larlolla  a  legelső  protes- 
táns isteni  tiszteletet. Társaságában  valának  Albert  brannschveigi 
herceg,  Izembnrg  gróf,  egy  hírneves  költő,  Ovid  ntánzója'^) 
ki  Eobanus  Hessus  nevet  viselt,  Crato  tanár  és  sok  más  ha- 
sonszerü  tudós  és  ludor,  kik  német  neveiket  furcsa  görögökkel, 
latinokkal  váltották  fel,  '^)  és  kik  között  a  hitújítás  iegbnzgóbb 
követökre  talált.  Az  isteni  tisztelet  végével  a  gróf  magához 
hivatá  a  Marburgl)an  lakó  német  lovagrend  kormányzóját,  Milch- 
ling  urat,  ki  később  nagymesterré  lön,  s  vele  a  sekrestyébe 
ment,  hol  a  sz.  szekrény  letéve  vala.  Követé  öt  a  nép  kimond- 
hatlan  sokasága.  Mihelyt  a  herceg  barátjaival  a  sekrestyébe 
lépelt,  a  kormányzó  bt  csukatta  az  ajtót,  a  népsokaság  kire- 
kesztése végett.  Az  erős  vasrostély,  mely  mögött  a  szek- 
rény állott,  be  vala  zárva,  a  kormányzó  pedig  vonakodott  fel- 
nyitni, s  a  kulcsot  távol  dobla  magától  ;  az  egyházfi  szintén 
mentegette  magái,  azt  állítván,  hogy  nem  tudja,  miként  kelljen 
azt  fölnyitni.  —  Erre  a  tartományi  gróf  megparancsolja,  hogy 
hívjanak  elé  lakatosokat ,  kovácsokat,  kik  nagy  kalapácsokkal 
és  fogókkal  a  rostélyt  feltörjék;  de  mikor  a  kíséret  a  pa- 
rancsot teljesíteni  akarta,  csak  hamar  észrevette,  hogy  az  ajtó, 
melyet  a  kormányzó  bezárt  vala,  belülről  ki  nem  nyitható,  ha- 
nem csak  kívülről.  Nem  volt  tehát  mit  lenni  egyebei,  mint  a 
kulcsot  az  ablakon  ledobni,  hogy  kívülről  alkalmaztassék  a  zárba. 


^)  Dr  Jiisti,  a  iiiurbiiigí  liitheriin  egyház  jelenle<,^i  siiperinteiidense, 
s/..  Krzscbet  élete  el-so  kiadiisábdii  (1797^  és  a  Vurzeitban  ("1821)  igy 
szól  :  O  ma^;a  ezen  tuiiósitasokat  egy  inùbôl  vette  ki,  melynek  ciine  : 
Hi&torisch  diploiiiatischer  Uiiterrícht  und  giiindüche  Déduction  von  des 
huhen     Teutschen-RiUer-Qrdeiis    Gerechtsanen  ,   stb.    1751.   íviétben. 

-)  Kgy  költeményt  Krzsébetiôl  és  a  s/,.  földön  le^ô  férjéről  készített 
Ulysses  és  Pénelopé   alakjára. 

^)  P.  ii)  cltmann  tuior  Dry^^ndernek  iievczé  magát.  Eisenmaun  János 
FeiarriusMontanus-nak.  Tudva  vagyon,  hogy  Melanchton  sem  más,  mint  ere- 
deti német  nevének  —  Schvai'zerd,  fordítása. 


45  é 

Ez  alatt  a  herceg-  ö  magassága  így  nyilatkozék  :  ,,ha  itt 
éhen  kell  meghalnunk  a  sekrestyében,  a  kormányzó  leszen  az  első 
kit  meg  fogunk  enni/'  Mire  a  kormányzó  ezt  válaszolta  :  „Még 
előbb  azt  kell  megtudni,  váljon  leszen-e  kedvem  magam  föl- 
etetni.''  ')  E  közben  a  szükséges  lörőeszközök  előhozatlak,  és 
azon  pillanatban,  hogy  a  rostély  széltöretett,  a  herceg  fölkiáltott  : 
„Rajta!  Hála  Istennek!  ime  sz.  Erzsébet  tetemei!  ime  az  én 
csontjaim  és  az  ö  csontjai  !  jöjj  csak  elő  nagy  anyám,  Erzsébet  ! 
íme  az  én  nagy  anyám!  '-)  Ezzel  szentünknek  eme  méltó  utódja 
a  kormányzó  felé  fordulva,  így  szólott  :  „Kormányzó  űr!  jó  ne- 
héz ,  kívánnám  hogy  egyedül  tallérokkal  volna  megtöltve, 
hanem  hihetőleg  jó  régi  magyar  forintokkal  leszen  leli.  '0 

Én  mit  sem  tudok,  feleié  a  kormányzó,  nem  tudom  mit 
tartalmaz,  még  életemben  sohasem  közelítiíltem  hozzá  eny- 
nyire,  bár  engedte  volna  az  ég,  hogy  most  se  állanék  hozzá 
ily  közel.  ^)  A  szekrény  fölnyittatott,  a  gróf  kezével  belenyúlt,  és 
kihúzott  onnan  egy  négy-öt  rőfnyi  hosszú  vörös  selyembe  bur- 
kolt szekrénykét,  mely  sz.  Erzsébet  csontjait  rejté  magában; 
kivévén  ezeket,  háza  egyik,  Kolmaisch  nevű  lisztjének  adta  ál- 
tal, ki  azokat  a  nála  levő  abrakos  ^^  zsákba^dugla,  és  a  szolga  ál- 
tal azonnal  a  várba  küldé.  A  gróf  erre  saját  kezével  levágott 
egy  darabot  a  szekrényből  azon  véleményben,  hogy  az  tömör 
arany  leend,  s  egy  aranyműves  állal  megvizsgáltatta,  és  midőn 
meglepetve  lálta,  hogy  az  csak  aranyozott  vörös  réz,  így  kiáltott 
fel:  ,, Nézzétek  csak  ezeket  a  papokat,  miként  csalják  a  népet! 


'}  Wiírd  Sein  Fíirstl.  Gnadeii  sageii  ;  w.iii  man  in  (Jer  Cn^torc}' 
Ifnngers  sterben  nniest,  wollen  wir  (len  Land-Coninithtir  am  ersten  cs.sen, 
sajj^t  der  Ijand-Coninithnr  :  es  niüsste  cincr  iiwi  erst  fragen,  ob  nnd  waii 
Er  geessen  seyn  wollte.  —  Kgy  szemtanú  szavai  a  felébb  idé/ett  művek 
másikában. 

^)  Das  watt  Gott  !  Das  ist  S.  Eüsabcfben  Heiliglhiun  !  mein  Ge- 
beines,  ihrc  Kiioc'íen  !  Koníin  hor,  Vlulune  Kit/!  Das  ist  meinc  Altermnt- 
ter  !    V.  ott. 

^)  Herr  Conjmtbiir!  es  ist  schwer,  wollte  wiinschen,  das  es  eitel  Kio- 
nen  véren,  es  werden  der  altén  iingarschen  Gulden  sein  !    n.   ott. 

*J  Er  wiisste  nicht,  was  darinnen  sey,  er  sey  seine  Lcbtage  nicht 
so  nah'  dabei  gekaniincn  ,  und  wollte  Gólt,  er  ware  anch  jet/.o  nxht  7.0 
uahe    dabei  !    n,  ott. 

•^  )  Welcber  solche  in  einrn  by  sich  egehabten  Fnttersack  steckfe.  «i.  ott- 


457 

ok  c  koporsói  veres   rézből  készíttették,  n  tömérdek  aranyi  pe- 
dig magoknak  tárták  fenn.  ') 

Ez  alatt  észrevette,  miként  sz.  Erzsébet  feje  hiányzik  ;  sok 
rábeszélés  után  sikerült  rábírnia  a  kormányzót,  hogy  az  egy 
titkos  szekrényt  fedezett  föl  neki  a  sekrestyében,  hol  a  fej  zárva 
tartatott  azon  arany  koronával  és  kehelylyel  együtt,  melyet 
Frigyes  császár  Erzsébetnek  szentelt  ,  tetemei  ünnepélyes  át- 
helyezésének napján  303.  évvel  ezelőtt.  —  Fülöp  e  becses  tár- 
gyakat röglön  várába  vitelé,  nem  is  lálla  azóta  azokat  soha 
senki  többé!  Ezt  azon  ember  tévé,  kit  a  protestánsok  ,, nagy- 
lelkű Fülöp"  címmel  liszteltek  meg.  Ugyanazon  1539-ik 
évben  Fülöp,  Dr.  Luther  Márton  és  más  hét  Vittenbergában 
összegyűlt  protestáns  thcologus  által  alájegyzett  fölmentvényt 
nyert,  mely  szerint  még  élö  neje  tudtával,  ki  sok  gyermeket 
szült  neki,  mást  vehetett.  Csodálkozhatunk-e  tehát  azon,  hogy 
az  egykor  dicső  hesszeni  uralkodóház  protestáns  utódjaiban  alá- 
sülyedt  annyira,  hogy  majdnem  egy  századig  csak  alattvalóinak 
árából  élt,  kiket  Angliának  adott  el.  hol  Amerika  ös  vadnépei 
legyőzésére  használtattak  ? 

Sz.  Erzsébet  csontjai  kevéssel  azután  a  templom  egyik 
minden  legkisebb  dísz  nélküli  köve  alá  temettettek  el  oly  he- 
lyen, mely  csak  a  gróf  és  két  megbízottja  elölt  vala  ismeretes. 
1546-ban  pedig  azon  ürügy  alatt,  hogy  a  háború  veszélyei  köz- 
ben a  becses  szekrény  elraboltalhatnék,  azt  Ziegenhayn  várába 
viteté.  Hanem  két  év  múlva  Rehon  János  kormányzó  folytonos 
esdekléseinek  engedve,  a  sz.  tulajdont  akkor  ismét  Marburgba 
hozatá,  midőn  5-dík  Károly  császár  e  szentségtörés  évében  ki- 
bocsáloltparancsának  hódolni  szükségesnek  lálla,  melynél  fogva 
sz.  Erzsébet  tetemeit  az  egyházba  vissza  kellett  helyeznie.  -) 
Kiásatván  tehát  azokat,  a  kormányzónak  áladá,  de  nem  lételtek 
vissza  az  előbbi  szekrénybe;  Rehen  Jánostól  1548-iki  sz.  Jakab 
hava  12-éről  kiadóit  átvételi  bizonyítvány  szerint,  a  csontoknak 
nagy  részök  már  hiányzott,  ^)  mely  időtől  fogva  szétszóralásuk  be 
volt  végezve.  Egy    1634-dik  évi  pünkösdhava  31-éről  való  lör- 

^)  ,,Sehet,  die  deiitschen   Pfjflfen  !  aben  á\c  Leiitc  betroijen,  den  Sarg 
kiipfcrit  gemacht,  und  das  Giith   genonnnen  !   stb/'    ii.   ott. 
8)  Jiisti,250I. 
3)  Justi  Vorzeit  1824.  49.  I. 


458 

vényszéki  vallatásból  kiviláglik,  hogy  ez  idötájt  a  főoltár  előtti 
kö  el  lön    törve,  mely  alatt  a  szentnek  csontjai  valának  letéve; 
nem  mondatik  benne,  hogy  becses  maradványait  mind  ellopták, 
d.í  ezt  engedi  a  vallomások  összesége  sejtelni.  Ujolag  kiakar- 
ták  rabolni  a  főoltár   előtti  kövek  tartalmát,    de   nem   találtak 
s  mmit.  A  16-ik  század  vége  felé,  azon  korban,  melyben  Spa- 
nyolhon   semmi  költséget   és    fáradságot   nem    kiméit,    hogy  a 
szentnek  ereklyéit  az  ereinekség  állal  ellepelt  tartományokban 
megmentse,  a  buzgó  ízabella-  Klára- Eugénia  infánsnő,  Német- 
föld kormányzónéja  ,    kinek   élete    még   napjainkban  is  Belgi- 
umban oly  igen  népszerű^  sz.  Erzsébet  csontjaiból  a  koponyát 
s  egynéhány  darabot  szerzett  meg,  melyekel  aztán  Brüsszelben 
a  karmeliták  zárdájában  •)  telt  le;  a  koponya  utóbb  la  Roche- 
Guyon  frankhoni  várba  viteleit,   honnan  legújabban  Rohan  her- 
ceg és  bibornok    állal    Besançonba    vitetett  át.  2)  Tetemeinek 
egy  része   egészen  Bogotába  küldetett,  déli  Amerikába.  Karjai- 
nak   egyike  Magyarországba    küldetett,     s  az  ereklyék  többi 
része    pedig    még  most  is    látható    Hanoverben ,   ^)  Bécsben, 
Kölnben  és  főkép  Boroszlóban,  azon  gazdag  kápolnában,  melyet 
1680-ban  nevére  szentelt  föl  a  hesszeniFridrik  bibornok,  bo- 
roszlói püspök,  s   utódjainak  egyike.  Ugyanezen  kápolnában  őriz- 
tetik fekete  fából  készült  pálcája,  mely  támaszul  szolgált  neki,  mi- 
kor Vartburgból  kiüzelell.  Szóltunk  már  poharáról,  mely  Erfurl- 
ban,  menyasszonyi  ruhájáról,  mely  Andechsben,  jegygyűrűjéről, 
mely  Braunfelsben  tarlalik  imakönyvével  ^  asztalával  és  szalma- 
székével egyetemben.  Fályola  végre  Tongresben  látható,   és  a 
sz.  Károlyról  nevezett  koblentzi  női  konventben  egy  Mge  vagyon 
fön,   mely   önostorozása  közben  vérétől  ázott. 

i833-ban  Boos-Waldeckgróf  a  szent  egyik  karjának  birto- 
kában vala,  s  több  uralkodó  fejedelemnek  ,    kik  sz.  Erzsébetet 


^)  Sandeii  chorographia  sacra  Brabaiitiae,  tom.  II.  p.  348,  és  a 
Bolland.  jegyzete.  A  karmeliták  zárdája,  mint  sok  más,  a  demokratikus 
vandaiismus  rohama  követke/.tébeii  elenycszett,  s  a  becses  ereklyéknek 
méj^  nyomuk  is  elvesztt,-  cdilijjelé  minden  fáradság,  azokat  újra  feltalál- 
hatni, sikertelen  volt. 

*J  Via    e/.en    városban  sz.  Jakab  kórházában  tiszteltetik. 

33  Thesaurus  reliquiaraiu  electoris  Brunswico  Luneburgensis,  Ha- 
noverae,  1713. 


459 

őseik  küzú  számílják,  ajánlotla  megvétel  végeit,  de  vevőre  nem 
talált. 

Marburgban  ereklyéiből  mi  sem  találtatik.  Egy  homályos 
hagyomány  azt  tartja,  hogy  a  főoltár  alá  takarítatlak  el^  honnét 
1634-ben  elraboltaltak.  Marburgban  tőle  egy  nagy  hímzett  sző- 
nyegnél egyebet  nem  láthatni, melyen  maga  dolgozott,  s  a  tékozló 
fiú  történetét  ábrázolja,  s  napjainkban  a  protestáns  úrvacsoránál 
használtatik.  A  szekrény,  mely  három  század  óta  üresen  áll, 
Jeromos  király  uralkodása alattKasszelbe  vitetett,  utóbb  lS14-ben 
ismét  Marburgba  a  sekrestyébe  hozatott  vissza.  A  nevére  szen- 
telt nagyszerű  egyház,  mely  1539  óta  egy  oly  cullusnak  szolgál 
lakhelyül,  mely  a  szentek  tiszteletét  hatványozásnak  bélyegzi, 
ez  idő  óta  egyetlen  egy  nyilvános,  az  ö  tiszteletére  rendelt  ün- 
nepélynek nem  vala  tanúja. 

És  így  az  égben  és  földön  egyaránt  kedves  lélek  nem  ré- 
szesülhetett a  többi  szentek  sorsában,  kiknek  tetemeik  napjain- 
kig a  hivő  nép  kebelében  fenmaradtak,  körülvéve  tisztelettel, 
vagy  az  utó  nemzetségek  szeretetével,  az  oltárok  árnyékában, 
melyeken  naponként  a  szeplő  nélküli  áldozat  mutattatik  be.  Itt  el- 
lenkezőleg történt  .  .  .  minden  tartomány ,  melyben  csak  az 
angyalok  eme  nővére  tarlozkodék,  hitét  megtagadta^  azon  nép 
gyermekei,  melyet  annyira  szeretett,  annyira  vigasztalt,  any- 
nyira  segített,  félrcismvírték ,  megtagadták  hatalmas  pártfo- 
gását. 

Thüringia,  hol  ö  mint  fiatal  lány  és  házas  nő  élt,  Hesszen^ 
hol  özvegysége  lefolyt  ,  mindkettő  elpártolt  a  katolicismustól. 
Luther  büszke  bélyege  elhomályosítá  az  édes  emlékezetet  Vart- 
burg  várában,  melyet  Erzsébet  buzgó  ifjúsága,  fiatalkori  kísér- 
letei, és  gyöngédség-  és  szentségre  nézve  páratlan  házassági 
kötése  által  örökre  megszentelt.  E  régi  tornyok  magasságáról 
honnan  sz.  Erzsébet  szeretete  az  egész  tartomány  fölött  lebegett, 
az  utazó  szeme  hiába  keres  egy  kat.  egyházai,  vagy  csak  egy 
kunyhói  is.  Eisenachban,  e  városban,  hol  Erzsébet  oly  jól  kép- 
viselé  Krisztust,  szeretete  és  s/.envedése  által,  nem  létezik  egyet- 
len egy  katolikus  sem,  ki  öt  segítségül  hivná,  nem  egy  oltár 
vagy  fölszentelt  kő,  hová  az  ember  letérdelhetne,  állandó  édes 
nevét  és  áldását  kikérendő  a  tiszteletére  tett  zarándoklásra. 
Végre  azon  városban,  hol  meghalt,  hol  annyi  ezer  bücsüjárc 


460 

sereglett  össze  tetemeinek  tiszlelctérc,  hol  a  márvány  még  most 
is  megkopva  látszik  a  hivők  térdeitől,  élete  nem  egyéb  történeti 
eseménynél,  és  azon  kevés  katolikus,  kik  ott  laknak,  néviimic- 
pén  is  alig  részesüllicinek  sz.  mise  áldozatban.  0  Még  kopor- 
sója sem  kiméltefeti  meg,  és  niódai  közöl  találkozott  egy 
ember,  ki  kitépte  onnét  csontjait,  gúnyolván  e  szent  maradvá- 
nyokat. 

—  Nem  kötelessége-e  lehal  minden  kalolikusnak  meg- 
adni a  szentnek  az  őt  megillető  tiszteletet,  viszszaállítani 
akarni  fényét  s  dicsőségét,  s  neki  feláldozni  buzgóságának  s 
szeretetének  adójái  ,  legyen  az  bár  a  legjelentéktclenebt) 
alakban  is?  Ezt  érezheté  ama  szegény  kapuncinns,  kit  most 
sajnosán  utoljára  idézünk,  mikor  a  17-dik  század  közepén  így 
szóla  :  ,,meglálogalván  e  nagyszerű  és  szép  egyházat,  és  a 
szentnek  gazdag  koporsóját,  szivemet  a  fájdalom  verte  keresz- 
tül, látván  azt  a  lutheránusok  kezeiben,  s  ily  gyalázatosan  meg- 
fosztva régi  fényétől.  Oh  !  így  panaszkodám  a  hatalmas  Istennek 
az  égben,  s  teljes  lelkemből  kértem  Erzsébetet,  állítsa  vissza 
ott  a  rendet.  De  azért  némi  kárpótlás  fejében  azon  tiszteletlen- 
ségért, melylyel  a  nem  katolikusok  illetnek^téged  ,  le  dicső  szol- 
gálója Istennek  !  kötelességünk  annál  inkább  tisztelnünk  téged, 
annál  hőbben  segítségül  hivnunk  nevedet,  és  mindenkor  örven- 
deni fogunk,  hogy  Isten  téged  gyermekséged  bölcsőjéből,  Ma- 
gyarországból, kihívott,  hogy  mint  legdrágább  kincset  -)  Német- 
honnak ajándékozzon. 

De  magokban  azon  tartományokban  is,  melyek  vagy  elfe- 
ledek vagy  megtagadák  dicsőségét,  a  lalán  mindazon  tisztelet- 
nyilvánítások  közöl,  melyekben  részesült,  a  leggyöngédebb  és 
legkedvesebb  meghagyatott  neki,  meghagyatott  t.  i.  egy  virá- 
gocskának,    mely    csupa    alázatosság,    csupa  szerénység,   mint 


')  1811  óta  a  franciák  hódítása,  s  a/,  új  aÜ.ohnáiiy  kovetke/tcben 
a  kat.  isteni  tis/^elet  Marburgban  ismét  inegszeiitesítetett  ,  hol  a  pro- 
testáns türelem  által  2  század  folytán  szigorún  el  volt  tiltva.  Vagyon  ott 
egy  kis  kat,  egyhá»  és  körülbelül  300  hivő  ,•  de  az  oda  helj^ezett  lelki- 
pásztor megelégszik  azzal  ,  ha  vasárnapon  mond  sz.  misét  ;  midőn  kér- 
deztük, nem  mondana-e  a  sz.  ünnepen  misét. ^  azon  választ  adta,  hogy 
ő  erről  még  nem  is  álmodott. 

^>  P,  Martinns  a  Kochem.  836.  I. 


4íil 

Krzsrbel  volt,  n/.  ö  novc  :  Erzsébel-virá^csa.  'j  E  virííjr,  mikor 
n  nap  l(.Miyiigodoll,  bezárja  kí'lylii'l,  iiiikúiil  lürzsébel  bezárta  szi- 
vét niiiulat'ól,  mi  nem  birt  a  ma<íassái»b('Ii  ketivciiiiénck  és  vi- 
lágosságnak siií>araiva!.  —  Mily  boldogok  leniK'nk  mi,  lia  gyenge 
hódolatunk,  uielyel  dicsősége  iráni  nyilvánítunk,  általa  oly  szi- 
vesen  logadtalnék.  mint  ktilségkivnl  logadlatoll  azon  jámbor 
érzelem  s  bizalomteljes  szerelel  néhány  kai.  íoldmivelö  részé- 
ről, kik  kedvolt  niMével  azon  virágot  ékílellék  föl,  melyei  sze- 
retlek. 

Mielőtt  búcsiít  vennénk  e  lapoktól  ,  engedd  szivünket  s 
gyönge  szavunkat  még  egyszer  hozzád  emelnünk,  oh  édes  szent 
Erzsébet!  hozzád,  kit  rni  és  a  sok  iiiv  lélek  példája  szerint  a 
mi  kedves  Erzsébetünknek  nevezni  !)átorkodunk.  Oh,  Krisztus 
kedveltje  !  légy  lelkünk  barátja  ,  s  segíts  minket  arra  ,  hogy 
egykoron  mi  is  égi  barálod  baráljai  lehessünk..  Vesd  ránk  az 
c^ek  maüassáííából  azon  <rvöncr<''d  tekintetei,  melv  a  földön  az 
emberek  legkegyeíjenebb  betegségeit  is  meggyőgyílá.  Sötét  és 
hideg  században  élünk,  hozzád  jöttünk,  hogy  szent  \ilágossá- 
goddal  világosíts  fel  minket  is,  s  szereteted  tüzével  melegíts 
fel  minket  is,  és  lo  kegyesen  fogadtál,  s  gondolatod  sokszor  adá 
vissza  lelkünknek  a  békél.  Légy  áldott  azon  kényekért,  melyeket 
szenvedésed  ,  lürelmed  ,  s/ereleled  s  angyali  egyszerűséged 
leirása  közben  hullattunk;  légy  áldott  mindazon  gyámolásért, 
melyei  útainkban  s  bolyongásainkban  nyújtottál  ;  azon  társasá- 
gért, melyet  magányos  napjainkban  szolgállattál,  s  azon  kel- 
lemért, melylyel  kedves  képe'd  szomorú  óráinkban  elárasztott 
bennünket.  Légy  áldott  mindörökké  ,  és  áldd  meg  részedről  a 
legutóbbit  és  a  h^gméltatlanabbat  életiróid  közöl. 

RespoiiileiiN  tleHii«i  divit  :  roiiíltcor  tíbi. 
Páter  Doniüsse  coeli  ef  terrae.  quia  abseoii- 
(li8ti  liaee  a  8apíeiitíbii«<  ef  priiileiitibiis.  et 
revela^tí  ea  parviilÍH. 


'3  Elisubelheii-bliiinchen  ;  e/  h/aui  száiiilaldu  iio\ul\  e^'yikc,  ine- 
!ycl\l\cl  elnevették  Németoiszughiiu  a/>on  »  ir.igol,  iiiolyiick  neve  latituil  c\ - 
.stiis  lieliaiilheiniini  ;  fruiicianl  tlüur  án  suleíi  vag}  lu>ibe  d' ur,  olaszul  pedít^ 
flór  del  sole  stb  XeiitoioirM  Catholiooii,  uitcr  polyglotten  lexícon  der  Na- 
turgeshichle. 


FÜGGELÉK. 


I. 

VASAS  LAJOS  THÜlUNGIA  GRÓFJA. 

(Lásd   a  s/öveg:  il9  lapját.) 

Ezen  fejodtílem,  ki  sz.  Erzsébet  férjenek  öregalyja  volt 
és  1149-töl  1168-ig  nralkodott,  igen  népszerű  emléket  ha- 
gyott maga  után  Németországban  az  által^  hogy  a  szegény 
népei  az  urak  elnyomása  ellen  megvédeni  igyekezett.  Uralko- 
dása első  éveiben  azonban  oly  hanyagság-  és  gyengeséggel 
kezelte  a  kormányt,  mely  hübérnökeit  (vasalljait)  erőszakos- 
kodásaik- és  rablásaikban  csak  jobban  báloritá,  sőt  önmagát 
is  hanyag  és  képtelen  fejedelemnek  tüntette  föl.  A  benne 
végbement  nagy  változás  okát  következőkép  beszélik  :  Egykor 
vadászaton  lévén  ,  eltévedi,  s  kénytelen  volt  éjjeli  szállást  kérni 
egy  a  Rhula  rengetegeiben  fekvő  vashámorban.  A  kovács  kér- 
désére :  ki  legyen?  Lajos  gróf  egyik  vadászának  adia  ki  ma- 
gát. „Pfui  a  gróf  —  monda  a  kovács  —  valahányszor  emiili 
valaki  ezen  nyoíuoriílt  fejedelmet,  mindenkor  meg  kellene 
törölni  száját  ').  A  fejedelem  mit  sem  felelt.  A  kovács  pedig 
így  folytatá  :  ,,Én  adok  ugyan  neked  szállást,  de  koránisem 
urad  iránt  viseltető  szeretetből.  Menj  lovaddal  az  istálóba,  ott, 
minthogy  más  ágy  nincsen^  majd    találsz  szénát.'^  Lajos  meg- 


')  Ffui  des  Landgrafen   vver  ilin  nennet  soUte  alle  mai  das  Vlauiwi- 
schen,  des  barmhcrzigen  Herrn!  Gíiinm  ^élnel  mundái,  550  Roihe,  1683  stb. 


463 

szállt  ugyan  az  istálóban ,  de  elaludni  nem  tudott,  és  egész 
éjen  ál  hallá  a  dolgozó  kovácsot,  ki  valuliányszor  nagy  kala- 
pácsát a  vas  ütésérc  criielé^  mindannyiszor  így  kíáltotl  :  ,, Ke- 
ményedjél meg  gróf,  keményedjél  meg,  mint  ezen  vas  'j-  És 
számtalan  szilkokkal  illette ,  mondván  :  Gonosz ,  gyalázatos, 
nyomorult  úr,  mije  vagy  te  szegény  népednek?*'  -)•  És  el- 
számitá  mindazokat,  kik  a  törvényeket  áthágták,  elmeséle 
inasainak  fenhangon  minden  a  vidéken  elkövetett  igazlalansá- 
got,  melyek  orvosolatlanul  s  kárpótlás  nélkül  maradtak  a  fe- 
jedelem hanyagsága  miatt.  S  ez  reggelig  tartott.  A  gróf  e 
szavak  mindegyikét  fontolóra  vévé ,  s  mint  egész  más  ember 
lépett  ki  e  helyről,  mint  midőn  belépett.  Másnap  egészen  meg- 
változtatta rendszerét;  és  miután  a  túlságos  elmélkedéshez 
szokott  uraknál  nagy  ellenszegülésre  talált,  a  legerőszako- 
sabb eszközökhöz  nyúlt.  Sorban  megtámadta  [őket,  bevette  s 
földúlta  váraikat  ;  egykor  pedig  midőn  az  ellene  szövetke- 
zetlek számából  többekel  elfogott  volna,  így  szólott  hozzá- 
juk :  ,,En  —  úgymond  —  nem  akarlak  benneteket  kivégez- 
tetni, mert  ez  állal  néptelenné  tenném  országomat,  sem  pe- 
dig nem  kivánok  tőletek  vállságdíjt ,  mert  ezt  alacsony  telt- 
nek tarlom;  hanem  megkivánlak  benneteket  alázni  a  nép  szeme 
előtt."  Erre  clvezetlelé  őket  egy  szántóföldre,  hol  négyet 
egybefogva  az  ekcbe^  míg  ő  őket  ostorral  hajlottá,  két  szol- 
gája igazgatta  a  kormánydeszkát.  Minden  barázdánál  más 
négyet  fogatott  be,  míg  a  sor  mindnyájokra  nem  került,  azután 
pedig  nagy  kövekkel  rakta  körül  a  földet,  azt  a  nemesek  föld- 
jének nevezvén  el,  a  szerencsétlenek  menedék  helyévé  tevén 
és  fölszenlelé  igazságszerelelc  és  a  szegény  nép  megsérteti 
jogai  iránt  vivellolelt  gondoskodásának  mintegy  örök  emlé- 
kezetére. A  büntetés  ezen  új  nem-Miek  csodálatos  eredménye 
volt  egész  Németországban.   — 

De  az  urak  és  lovagok    miután    Lnjosnak    erőhatalommal 
cUentállani  képesek  nem  voltak,  meg  nem  szűntek  alattomban 


•;  ,,Landgraf  wcrde  liarl,  landyiaf  werde  harl,  wic  dies  Eisen  !" 
*)  ,,Du  schmeliger  bosir  unseligir  herre,  was  saltii  dynen  armen  lut- 

hin  cnger  gelebin  .  .  .  Sehs'.  du  nichl   wic  deine    Raihc    maehren    dir    im 

niunde." 


464 

ellene  ármánykodui.  Hoj^y  pediíj  (őreiket  kikerülje j  kénytelen 
volt  magának    sasból  ruha   készülőiét    kovácsoltatni,  melylyel 
eo"észen  befödő  magát,  s  mclyot  s/.üulelen   viselt,  s  innen  szár- 
mazik ,, Vasas"  melléknove.  S  minél  inkább  haladolt  előre  ko- 
rában, annál  jobban    meg  kélszerezleté  szigorát ,  a  legvélke- 
sebbeket    kivégeztetvén,    a    rendetlenségeknek     véget     vetett 
olyannyiról ,    hogy    végtére    hübóraökeinek    iszonyává    vált.    0 
azonban  tisztelte  őket  haláláig,   mert    egykor  Nanmbnrg  váro- 
sában, midőn    halálos  betegség  szegczé  ágyába,    magához  bi- 
vatá  azon  urakat,   kik  legtovább    állotiak    elleni  és  így  szólitá 
meg  őket  :    ./íudom,  úgymond  —  bogy    meg   kell    halnom,  s 
ezen  betegségből  nem  gyógyulok  ki.  Meghagyom  tehát  nektek, 
hogy  halálom  után,  ha  saját    élteleket    szeretitek^),    adjátok 
meg  nekem  a  temetési  tiszteletet,  vállaitokon    vivén  hullámat, 
innen  Reinharisbrunnig.  Es  erre    esküdjetek   meg.'^    Ok  meg- 
esküdtek, mert  —   mint  a   lörténeliró   mondja  —  jobban  féltek 
tőle  az  ördögnél.  -)•  És  csakugyan  balálozása  után  megtartot- 
ták igéretöket,    és    vállaikon    elvitték    őt  Naumburgból  Rein- 
harisbrunnig, mely  mintegy  20  mértföldnyi  távolságra  van  egy- 
mástól,  attól   tartollak  ugyanis  az  egész  ^idő  alatt,   hogy  ő  csak 
halottnak  tetteti  magát,  hogy  hüségöket  próbára    tegye.    Ugyan- 
azon Lajos  gróf,  ki  Naumburg  várát  építeté,  hol  Erzsébet  fér- 
jével   gyakran    tartózkodón,  s  hol    a  bélpoklossali   csoda   tör- 
tént,   kit   ö  férje    ágyába    fekteteti.    A  vasas   gróf  itt  fogadia 
sógora  rőlszakálu  Frigyes  császár  látogatását.  Egy  reggel,  mi- 
dőn a    császár    sétálván ,  a   vár  építési    modorát    és    helyzetét 
vizsgálta  ,    így    szólott  a  grófhoz  :    ,, Váratok  nekem  igen  tet- 
szik, csak    védfala    hiányzik.    Egy    erő  Ire   csak   és   szép  kör- 
nyékre lenne  szüksége. '^  ,,Oli  —  válaszolá  a  gróf  —   az  er- 
kölcsöt illetőleg  épen  nem  aggódom,  ha  akarom  ,  bármilyet  is 
emeltethetek.^'    „Mennyi  időre  lenne  szükség?-'  kérdé  a   csá- 
csár/'  „Csak  három  napra'*^  monda  a  gróf.^-  Frigyes  nevetésre 
fakadt  s  így    folytatá  :    „Ez    csakugyan    csoda   lenne  ,  még  ha 
a    római    sz.    birodalom     minden    kőművese    lenne    is    együtt. 
Ezután  asztalhoz  ültek.  Ez  alatt  a  gróf  lovas  futárokat  küldött 


0   jjAlzo  Ul'ú  alzo  iicU  wir  lében  sey.'*  Rolhc   1686.  I. 
')  Wan  sy  worchtin  en  nie  danne  den  Tu  111.  u.  o. 


466 


a  környék  grófjai,  —  bárói  —  s  lovagjaihoz,  azon  rendelettel:  jönné- 
nek az  éjjel  mindnyájan  legszebb  öltözeteikben,  s  minden  f<'gy- 
vereseikkel  Naumburg  alá.  Hajnal  hasadtával  olt  voltak  mind 
aranyos  ezüst  fegyverzeteikkel,  selyem  s  bársony  öltönyökben, 
niirilha  lovagjátékra  gyűltek  volna  össze.  A  gróf  a  vár  körül 
helyezte  el  őket,  kard-  s  dzsidáikkal  közökben  ;  azon  pontokra 
pedig,  melyek  előtt  el  kellé  mennie,  egy-egy  grófot  vagy  bárót 
állított  magas  lobogóval.  Midőn  a  császári  fölkereste  volna,  így 
szólítá  meg:  „Az  erőd,  melyről  tegnap  szólottunk,  már  készen 
fill,  ha  tetszik,  megtekinthetjük."  A  rőt  szbkállű  császár  csodál- 
kozva monda  „Ti  megcsaltok."  És  keresztet  vetett  magára,  hivén, 
hogy  babona  van  a  dologban.  De  midőn  kiment  s  a  nagyszerű 
látvány  szemei  előtt  elterült,  így  szólott:  Valóban  életemre 
mondom,  sohasem  láttam  szebb,  díszesebb  s  erősebb  erődöt,  s 
ezt  bevallom  az  Isten  előtt  s  előtted,  kedves  sógor.  Vedd  köszö- 
netemet örökre^  hogy  ezt  megmutattátok  nekem  0- 


')   Griniiii  552.  1.  Kútfők  :  Barge,  Wiiikelm;ina  és  Rothe. 


30 


466 


ó  .^           .2 

o 

ec    c                   O                 M) 

*-                          tJD                      ,— 

O 

^  Zm                  fc-      .          íO  xj 

. 

N  ■«?             íí  ^^      :s  'O) 

ta>4 

■" 

oí 

1 

Jolán 
niai 

ki 

Porti 
E 

s 

J= 

«    s 

ÍO 

6 

loro- 
ófok 

szent 

szül. 

270. 

^ 

1 

co 

AJA 

yettesíti. 

Oh 

te* 

bc 

a>         . 

-  =  u  ^  ■ 

SS   —  '^ 

"1 

"« 

? 

Istv 
sini, 
tör: 

co 

sS 

't^ 

Ifi 

JL  >' 

o  r3 

•1— >"*" 

«J 

xí  il 

w    "^ 

re  "»-i 

e  3    . 

5 

ndms,  neje  az  Örméi 
király  leánya. 

1 
.  Ann 

gár 

neje 

s  tf 

VONAL. 

Franczia  Maria 
Ágost  növi 

1 

Lft 

Ö     5 

yiagyaror-  = 
királya 
235. 

e6eí,  Henrik 
or  herceg 

»-í     4- 

3  11— 

^■IB 

00  "— s  aj 

K5         C 

SALA 

t   jelent 

Z  ATI 

.  királya, 

.    t»:  CM     •• 

1— .     O)    T-I 

1 
— •  í-i   bD 

bD 

<  - 

CM 

«3   ,».   o 

-2Î  o  S 

ET*      <n 

£l3    -5 

L» 
U 

o  -t;  2 

CÛ  iS  ■* 

^^   ~"~* 

M     :^ 

bo 

'Cd 

cő 

Jolán 
az  8 
liszi 
neje, 

«a 

-^^ 

1. 

Cb   CM 

O     03    t- 

co 
1   "^   i 

«J    tS!    C 
N     («     &D 

geo  5CM 

SZENT  E 

jegy    házaSí 

.  Béla,  Mag 
f  1196. 

Merániai  ' 
t  121 

Kálmán,   G 
fejedelme, 
tíVelSalomi 

11 

h-< 

'T               bD      \ 

CM 

i       s.^1 

■^            «>o  1 

>> 

cr> 

rszág 
200. 

yaror 
ÍJ2 

bD 

SE 

,    2.; 

rály. 

iroly 
neje. 

L 

J-l  t-^'2 

c,  Mag 
irálya, 

ászló, 
-ikkiri 

;írály» 

.  V.  Is 
magy 

,  Sánt 
olyi  ki 

1^      ^oo 

t^ 

> 

CM         *« 

o 

»^ 

.fi 

«/»  CM 

"c/>  "~ 
5»  -i 

O  :3 
■^  >l 
?     (A 

O 


467 


o 
> 


CQ 


o 
o 

<    -O 

4,    iO 


.2       M> 

c 

b. 

S 
o 

HO 

Kl 


1 

f 

.:*: 

ta 

>^r 

■— 

^^^ 

0^ 

• 

,<; 

=1 

-a 

^ 

>» 

A. 

X 


:c    e  ~ 

~    eo  -e« 

•—    t_    t- 

Lt.  c^  — 

^ 

-  *    *-• 

s     o    S5 

lîj 

^   Cï  31  -r 

C 

"O 

ce 

\, 

c 

>-. 

<1> 

< 

ai 

— ^ 

eu 

E 

e 

C5 

b- 

^^ 

4) 

.a 


iO 


S 


a  .«  — 


—   l:  î/5  'j     ■> 

!;;    r   «       ~*         _ 

-Q   -   — î  -=  •«   >-   aj 

ej  .c  _3:   •-    in  S  "^ 

X  "z?  w  r  .:;:  i^  .%  ^ 


'43 


O 


^  'c^  '^-  E  iii  bi  -JT  ^ 


< 
■  V. 

a: 


o.  I 


0) 


■  O     SiD"rt    (/3 


^    CM     *-*   ^^      ^     C/5     ^ 


:?■  :3 


^  "Z  -O  -«3  .=    il  —    -  — 


J«  •.« 


«i»  i:  i^  'íí  •:=  •-  ^'co 


I     I    _    I 

.    ,-«='«(  — 

**    OJ    ttJ    t«J  "iO 


Oti 


O/    u 


•«s  en 


—    (D 


I     bl) 

o  -«^ 


-^  ac  "*'  => 


1 

«3 

bti 
4) 
Ü 

3 

1 

c 

O 

bo  =^ 

O 

c 
a> 

5 

C 

O 

»■ 

-a     . 

"cT 

;q 

bC 

-5 

O 

O    ;_ 

•o 

-:« 

-:3.':i 

C 

X)    ac 

c 

> 

r-  —    t.      • 
^   cr  5  CM 


eu  CM 


53    bO     ~ 

ua  o. 


f^^ 


30^ 


468 


PÓTLÉK  AZ  ELŐBBI  TÁBLÁHOZ. 

Szent  Krzsébet  utódjaínak  származása,  a  Merode  család  számára. 

(430  lap.) 
I.  Magyar  sz.  Erzsébet^  f  1231  ,  =  férjhez  megy  VI.  sz.  Lajos  Thurin- 

gia  hercegéhez,  t  1227. 

II.  Zsófia,  a  szentnek  egyedüli  gyer- 
meke, kit  maga  után  hagyott    .    =:  II.  nagylelkű  Henriky  brabanti  her- 
ceg, f  1247. 

III.  Gyermek  Henrik,  Hasszia  grófja, 
f  1300 =^Ad€laid,  braunschweigi  hercegnő. 

IV.  Oí/o,  Hasszia  grófja,  f  1328     .    = -íírfc/aíV,  Ravensbergi  grófnő. 
V.  Lajosj  Hasszia  grófja,  f  1343  .    zzzMargit,  spanheimi  grófnő. 

VI.  I.  Bölcs  Hermann,  f  1414  . 
VII.  I.  békés  Lajos,  i  1458  .    . 


=  Marcit,  nürnbergi  grófnő. 
=:Anna,  szász  hercegnő. 


VHI.  II.  Bátor  Lrt;o.s  f  1471,  .     .     .    =  MaMiVí/,  vürtembergi  grófnő 

IX.  II.  Pilmos,  ki  egész  Hassziát  e- 

gyesíié,  i  1509 =:rv4nnfl',mecklenburgi  hercegnő. 


X.  Nagylelkű  Fw/ó/>,  f  1567    .    .     = /iíríS^/'ínö,  szász  hercegnő 
XI.  IV.  Vilmos,  a  Hessenkasseli  ág 
feje,  11592 


Xll.  MoVícx,  f  1632 =Ju/m,  Nassau-siegieni  grófnő. 

XIII.  Emészt,  aHessen-Reinfelsikalho- 
likus  ág  feje,  f  1692  ....     : 

XIV.  Vilmos,  Hessen-Reinfelsi  őrgróf,  , 
1 1725 =:]lIrtri,Lövenstein-Verlheimi  grófnő. 


XV.  ^rtse'Ae/,  Hessen-Reinfelsi  her- 

ce^-nő,  férjhez  ment  1695-bcn      =zFet'encz,  Nassau-Hadamari  herceg. 

XVI.  Karolina,  Nassau-Hadamari  her- 
cegnő,  férjhez  ment  1721-ben    ~  János,  Merode  s  a  római  sz.  biro- 
dalom grófja,  Westerlooi  Mar- 
schall,  Pignatelli  Maria,  XII.  lu- 
cze  unokájának  özvegye. 

XVII.  Eüló'p,  Merode  gróf,  spanyolgrand, 
megnősült  1759  ben  ....    =r:Merode  3/arm,Rubempréi  herceg. 

XVIII.  Merode  Kdrol,  Rubempréi  s  E- 
verbergi  herceg,  nősült  1778-ban=Mur/i<;d'OngniesdeMastaing,Giim- 

berghei  hercegnő. 
XIX.  Merode  Uódot/  gróf,  nősült  1809  =  Grammont  Rosalia. 

XX   Merode  Maria  Anna,  grófnő  .    =  Monlalembert  Káról,  gróf. 


Sabina,  vürtembergi  hercegnő. 
Júlia,  Nassau-siegiei 
T  Mari,  solmsi  grófnő. 


III. 

HEDVIG  LENGYELORSZ.  KlRÁLNÉJA  SLITHVÁNIA 

HEHCEGNÖJE. 

(171.  lap.) 

Megbocsátand  mindenki,  ha  Lengyelország  régi  történetí- 
róiból merített  néhány  adatot  közlünk  a  középkor  legnevezete- 
sebb fejedelmeinek  egyikéről,  —  kinek  jelleme  s  rendeltelése 
és  kedves  Erzsébetünké  között  könnyen  észrevehető  hasonlatos- 
ság létezik. 

Ezen  adatokat  leginkább  Dlugosz  János  0  lengyellörténel- 
méből,  valamint  Slryikowski  2)  és  Bielski  3)  krónikáiból  merí- 
tettük^ melyek  a  Bohumolec  Jesuita  által  az  utóbbi  században 
lengyel  nyelven  közrebocsátott  történészek  becses  gyűjtemé- 
nyében nyomtatásban  jelentek  meg. 

Nagy  Kázmér,  Legyeiországnak  a  Piaslok  nemzeti  család- 
jából származott  utolsó  királya  1370-ben  meghalván,  koronáját 
nővére  fiának^  a  francziaországi  sz.  Lajos  nemzetségéből  szár- 
mazott,  (Anjoui)  Nagy-Lajos   magy.  királynak  hagyta.    Ez    név 


')  Joannis  Dlugossi  seu  í.ongini, Históriáé  polonicae  libii  Í2  etc.  Lipsiac 
171 L  2.  fol.  köt.  Dlugosz  krakói  kanonok,  Hl  Kázmér  király  gyermekeinek  ok- 
tatója és  lembergi  kinevezett  érsek  volt,  meghalt  1480. 

^)  Krónika  Macieja  Sztryikowszkiego,  1582.  Kőnigsbergben  nyom- 
tatásban megjelent;  njra  1766.  Bohumolec  által  adatott  ki,  szerzője  szamo- 
gitai  kan.  volt. 

")  Krónika  Marcina  Bielskiego.  Szerzője  1576-ban  halt  meg. 


470 

szerint  Í2  évig  uralkodott  (1370  —  82),  de  kizárólag  Magyaror- 
szággalfoglalkozván, Lengyelországot  benső  czivakodásai  és  elle- 
nei zaklatásainak  engedte  át.  Midőn  1382-ben  meghall,  két  leány- 
gyermeket hagyott  hátra,  kik  köz()l  az  idősb  Mária,  Luxemburgi 
Zsigmondnak,   Brandenburgi  határgróf-,  akkor    cseh   király    és 
német   császárnak  neje  volt;   az   1371-ben  született  Hedvig  pe- 
dig 4  éves  korában  Vilmos  oszlr.   berezegnek  jegyeztetett  el, 
kivel  azon  pillanattól    fogva  együtt  neveltetett  is.  A  lengyelek 
e  fiatal  Hedviget  választák  királynéjokúl,  kinek  ereiben  sz.  La- 
jos és  sz.  István   vére  folyt.   Anyja  azonban,  Erzsébet  királyné, 
Lajos  özvegye,  öt  különféle  szin  alatt  magánál  tartván,  a  korona 
több    éven   át  a  különféle  trónkövetelő  pártok,    a  többi  között 
Zsigmond-,  Hedvig  sógora-  és  Ziemowit  Massovia  herczegeinek 
ragadmánya  volt.  Ez  utóbbi  is  meg  volt  választva  királynak  a  fiatal 
királyné  végnélküli  késedelmezése   végett  türelmetlenkedő  al- 
sóbb  rendű  nemesség  által.    Végre  anyja,  rettegve  egész  Len- 
gyelország   fenyegetéseitől,    beleegyezett   a  leányátóli    elvá- 
lásba, s  azt  Demeter  esztergomi  biborosérsek  felügyelete  alatt 
Lengyelországba  küldé.  Lengyeles zág  főpapjai  és  nemsei,  kik 
már  a  reményről,  hogy  őt  valaha   láthassák,  lemondtak,   eléje 
mentek,   és  Krakóban  a  legnagyobb  tisztelet-nyilvánítások  közt 
fogadták.  Még  nem  volt  akkor  15  éves;  de  kitűnő  szépsége,  ke- 
gyei, erényei,  szűzi  szerméme  és  buzgó  ahítatossága  oly  szeretet- 
és lelkesűllségre  ragadta  a  lengyeleket,  hogy  magokat  mintegy 
megtiszteltetve  érezték  az  által,  hogy  e  fiatal  leányt  királynéul  és 
egyedüli  űrnőűl  bírhatják,   s  távolról  sem  gondoltak  arra,  hogy 
férjet  szerezzenek  neki,  ki  király  és  uralkodó  legyen  0  '•  1385-ik 
évi  mindszen'hó  15-én,  épen  sz.  Hedvig,  védszentének  ünnepén 
a  krakói  székesegyházban  megkornáztatta  magát;   a  nemesség 
férjhez  menetele  idejéig  a  királyi  jogok  teljes  gyakorlatát  bizto- 
sítá  számára.  „Miképen  lehetne  ezen  csodálkozni"?  —  mond  egy 
történész,  —  ő  a  természettől  a  legritkább  szépség  adományát 
nyerte  ;   oly  csodásan   szép  volt,  „hogy  egyedül  Heléna  lehetett 

')  Tanta  erat  erga  illám  alfectio,  lam  charilas  immensa,  ut  viros 
se  esse  obliti,  parère  tam  insigni  el  virluosae  feminae  putarent  non 
inglorium.  Ea  insuper  chaiitate  et  aírectione  devicti,  non  date,  non  procii- 
rato  illi  sponso,  quasi  ipsa  sola  ad  gubernandum  regnum  sine  marito  suf- 
liceret  etc.  Dlugosz  lib.  iO.  col.  95. 


471 


hasonló  hozzá"  ')  de  ahítalossác-a,  szűzi  szemérme,  szentsége  és 
szelídsége  szépségét  meg  felülhaladták;  ö  tanúit,  sőt  az  irodalom- 
ban tudós  is  volt;  előkelő  származásának  egész  méltóságával 
még  egy  fensöbb  természetét  is  egyesítette;  az  erényeket  pedig 
már  anyja  lejével  látszott  magába  szivni.  Alig  bontakozott  ki  a 
gyermekség  karjaiból,  s  már  minden  szavában  s  tettében  nyilatko- 
zott azon  komolyság  és  érettség,  mely  az  azokat  sugalta  mennyei 
bölcseségröl  tanúskodott  2). 

Azonban  Lengyelország  szomszédai-és  elleneinek  legfélel- 
mesbikO;  Jagelló,  Lithvánia  nagy  hercege,  hirböl  és  követeinek 
jelentéseiből  értesülvén,  hogy  egy  annyira  szép  és  kegyteljes 
szűz  készül  Lengyelország  trónjára  lépni,  kivel  e  világon  sem- 
miféle nősem  vetélkedhetik^  3)  égett  a  vágytól  őt  nőül  bírhatni. 
Hozzá  menetett  e  végből  egy  követséget,  melynek  feje  Skir- 
gyello,  a  nagyherceg  fivére,  a  királyné  és  ennek  tanácsa  elé 
bocsáttatván,  következő  szavakban  nyilatkozott  előtte:  „A  kirá- 
lyok s  jeles  fejedelmek  már  régóta  sürgetik  hatalmas  uralko- 
dónkat, Jagellót,  Lithvánia  nagyhercegét,  hogy  atyái  hitét  el- 
hagyva, keresztény  vallásra  térjen  ;  de  eddig  sem  ezek  rábeszé- 
lései, sem  a  harcok,  melyeket  a  porcsz  keresztesek  e  végett 
ellene  viseltek  ,  nem  bírhatták  őt  erre.  Neked,  nemes  királyné, 
neked  és  Lengyelhonnak  tartá  a  nagy  Isten  ez  örök  tiszteletet 
fen.  Ha  tehát  felséged  fölebb  említett  urunkat,  Jagellót  férjül 
fogadni  méltóztatik,  ime,  ezt  teendi  ö  :  Először  ő  és  fivérei,  Lith- 
vánia herczegei,  azután  a  nemesek  és  a  lithván,  és  samogitia 
ncp  fölveszik  a  keresztény  vallást,  melyet  Te  és  országod  gya- 
koroltok. Szabadon  bocsátják  a  keresztény  foglyokat,  kik  hadi  tör- 
vénynél fogva  kezeikbe  kerültek,  lithvániai  és  Samogita-  és  Orosz- 
országban meghódított  birtokait  visszavonhatlanul  a  lengyel  ki- 
rályságba kebelezi;  Pomeraniát  Sleziál  és  a  többi  Lengyelország- 
tól elszakított  tartományokat  visszaszerezni  vállalkozik;  ajánlko- 
zik végre  azon  2000  forint  kiűzetésére,  melyei  a  veled  megkö- 
tött házasság  záloga  gyanánt  Vilmos  osztrák  hercegnek  vissza- 


')  Stryikowski,  1.  XIIL  c.  1. 
=-')  Dliigosz  1.  c. 

•')  Adeo  venustam  decoramqiie  exislere,  ut  pro  illa  lenipcslale  in  orbe 
universo,  parem  in  forma  non  haberc  crédita  sil.  Ibid. 


4T2 

adattak."  Ilyenek  voltak  a  barbár  ajánlatai  0-  Sok  elönynyelki- 
náikozók  ugyan  a  nemességre  és  egyháznagyokra  nézve,  de  szo- 
moriink  va  Iának  a  fiatal  királynéra,  ki  szenvedélyesenragaszkodott 
Vilmoshoz,  és  elö  is  hozá,  hoffy  ünnepélyesen  jegyeztetett  el  neki, 
és  ugyanazon  bölcsőben  feküdt  vele  2).  Annyit  ki  tudott  nyerni, 
hogy  anyja  Erzsébet  magyar  királyné  véleménye  kéressek  ki, 
mire   a  lithvániai  követség  három  lengyel  nemesből  álló  követ- 
ség kíséretében  azonnal  Budára  indult  a  fejedelemnöhöz.  Erzsé- 
bet hosszü  tétovázás  után  a  kat.    hit  terjesztésének  érdeke  előtt 
mt^ghajolt  3)  és  beleegyezését  adta  mindenbe,   mit  leánya  Len- 
gyelországra és  a  kereszténységre  nézve   leghasznosabbnak  lá- 
tand  4).   A  követség  viszatérte  után  Krakóban  országgyűlés  hi- 
vatott össze,  hogy  Jagelló  kivánatai,  úgyszintén  Vilmos  jogai  és 
Ziemowit   masoviai    s    László    oppelni    berezeg    követeléseiről 
határozzon,  mely  két  utóbbi  mint  kat.  és    lengyel  szintén  Erzsé- 
bet keze  és  Lengyelország  koronája  után  törekedett.  A  tanács- 
kozás több  napig  tartott:  azon  nemesek,  kik  a   fiatal  királynét 
leggyakrabban  látták,  és  Jagelíovali  egyesség  iránti  ellenszenvét 
ismerték,  folytonosan   vitaták,  hogy  szégyen  egy  idegen  barbárt 
királylyá  tenni  és  a  kai.  nemzeti  hercegeket  háttérbe  szorítani; 
a  nagy  többségre  azonban  a  keresztény  hit  érdeke  és  Lengyel- 
ország   nyugalma   gyakorolt   hatást.    Hedvig    ellenzése  mellett 
előhozták  a  véghetlen   dicsőséget,   melynek  tárgya  leend,  ha  a 
kat.    hit    tiszta  fénye   általa  vitetik    Lithvániába  és  más  barbár 
népekhez  állal.  Egyedül  ezen  gondolat  volt  képes  Hedvig  heves 
ellenkezését  mérsékelni,  mert  fiatal    szivében  a  vallásnak  már 
akkor  adta  vala  az  első  helyet  ^). 

Követség  monotolt  most  Jaggellóhoz,  mely  meghívja 
őt,  hogy  eljővén,  Erj^&é^t  kezét  személyesen  kérje  meg.  Vilmos 
ez  alatt  értesült  az  ellene  irányzott  cselszövényről,  és  tudván  a 
királyné  kívánságát,  ^)  és  bizonyos  lévén  annak  jó  akaratáról,  ki, 

^)  Haec  barbaius.  Dlugosz. 

2)  Sziriikowszki  l.  c. 

3)  Biebki  1.  VII.  p.  225. 

*)  Quod  et  leipublicae  chrislianae  el  suae  profuturuin  duxerint. 
Dlugosz.  1.  c. 

■')  Ha9c  sí^ntenlia  crni  Hedvigis  reginae ,  feminae  jam  tunc 
devotae  et  religíosissimae,  fastidium  solo  fidei  christianae  respectii  tem- 
perasset,  etc.  Dlugosz  l.  c. 

^')  Sztryikowski  1.  c. 


f^ 


473 

némelyek  szerint,  maga  hivatta  öt  el,  sok  kincscsel  és  számos 
kisérctlel  véletlenül  Krukóba  jött.  A  lengyel  nemesek  az  ezen 
eljövetel  okozla  meglepetésben  eleinte  nem  merlek  Hedvig  ha- 
tározott akaratának  elienszegíílni,  ki  Vilmos  iránt  a  legélénkebb 
szereletet  tanúsilá,  s  égelt  a  vágytól,  a  helyett  hogy  egy  ismc- 
reilen  pogányhoz  menjen,  e  gyermekségi  barátjával  egyesítetni  ')• 
A  nemesek  közöl  néhányan,  kivált  pedig  Gniewosz,  krakói  alka- 
marás,  Vilmost  reményében  még  erösílelték;  niig  ellenben  Do- 
beslas  udvarmesler,  a  Lilhvániávali  egyesülés  leghevesebb  pár- 
tolóinak egyike,  magára  vetle  a  tisztet,  a  fiatal  hercegnek  a 
királyné  állal  lakott  krakói  várba  a  bemenetelt  megtiltani.  A 
királyné  azonban  bátorságát  legkevésbbé  sem  vesztve  el,  udvar- 
hölgyei-és  lovagjaitól  kéretve,  jegyesét  egy  ferencrendi  zárdá- 
ban kereste  fel,  hol  a  szerzetesek  étteremében  több  órát  töltött 
vele,  magát  a  tánc  és  más  vígaímak  gyönyörének  engedve  át, 
nTeglartva  azonban  mindenkor  azon  szerénységei  és  illemet, 
mely  öt  megkülönböztetle  23.  Mennél  tovább  látla,  annál  íegyöz- 
hetlenebb  lett  szeretete;  végre  arra  határozta  el  magát,  hogy 
még  Jagelló  elérkezése  elölt  házasságra  lép  vele.  A  lengyel 
nemesség  is  azonban  ugyanakkor  elhatározta,  hogy  azt  min- 
den áron  ellenezni  fogja,  és  többen,  kik  a  herceggel  találkoz- 
tak, midőn  titkon  a  királyné  benső  tereméibe  jutni  igyekezett, 
méltatlanság- és  gyalázattal  halmozva  elüzék  ^).  Hedvig  feltételé- 
ben állhatatosan  elhatároz'a,  hogy  öt  a  városban  fölkeresi;  de  a 
vár  föbemenetéhez  érvén,  azt  a  bárók  rendelete  következtében 
zárva  találta.  Ez  elnyomás  okozla  kétségbeesés-  és  ingerültségben 
a  fialal  leány  szenvedélye  fölülhaladla  szivében  a  királyné  mél- 
tóságát ;  fejszét  kért  a  kapuörtől,  ki  azt  elhozta,  melyet  megra- 
gadva, indulatosan  azon  kapu   zárait   és  reteszeit  kezdé  leverni, 


')  Nemíiie  baronuiu  audeule  bene  pl.iciliim  reginiie  Hedvigis  rcscin- 
dere . .  .  Qaie  nubcre  illi  polius  nolo  visoque  qiisin  baibaro  ignolo  el 
nun(|uam  viso  .  . .  aesluabat.  Dliigosz  1.  c. 

'^)  In  ejiisdem  coenobii  refeclorio,  AVilhelmo  duci,  chorcarum  solatüs, 
parco  tamcn  et  castigato  atque  honestissimo  moderamine  uttbalur.  Ibid. 

3)  Diim  ad  Cracovieiisein  arcéin  thalami  secrela  mm  Iledvigi  regina 
susceplunis  cubilia,  perducius  essél  ...  lam  ex  arcé  quim  ex  Ihalamo  cum 
dcdecore  et  injuria  exclusus  expulsusque  est,  cl  ab  omni  carnali  comaiercio 
regináé  praedirtao  sequeslralus. 


474 


mely  jegyesétől  elválasztá,  deösszcnem  törhette  ^).  A  jelen  levők 
közöl,  kik  a  fcíjdalmas  jelenetel  szemlélték,  egysem  merészlett  sem 
a  bárók  rendeleíe  ellen  cselekedni,  sem  a  királyné  haragját  csil- 
lapítani. Az  ország  kincslárnoka  azonban,  az  öreg  Goraj  Demeter, 
ösz  fürtéi  kölcsönözte  tekíntélylyel  közeledett  a  királyneTíoz  s 
kérte,  hogy  sorsán  nyugodjék  meg,  és  áldozza  fel  hajlamait  a 
haza  java-j  alatvalói  akarata-^  de  kivált  a  vallás  érdekének.  Hedvig 
minden  felelet  nélkül  kiejté  kezeiből  a  bárdot,  s  könyeit  hul- 
latva magában  sirt. 

Végre  azonban  engednie  kellett.  Vilmos  herceg  életét 
féltvén,  titkon  távozott  Krakóból,  kincseit  pedig  Gniewosz  felü- 
gyelete alatt  hátra  hagyta,  ki  azokat  soha  többé  visza  nem  adta. 
Az  1386  év  elején  Jagelló  Lengyelországba  jött.  Közeledésének 
hirére  a  lengyel  nemesség  nagy  számmal  Krakóba  gyűlt,  hol 
1  éréseit  és  sürgetéseit  a  királyné  előtt  megkettőztette,  misze- 
rint a  vallás  terjedhetését  tekintvén,  mely  mindenkor  a  lengye- 
lek legfőbb  érdeke  volt  2),  vissza  ne  vesse  a  pogány  fejedelem- 
meli  egyesülést.  Hedvig  maga  is  egy  bizalmas  ügynököt  bocsá- 
tott Jagellóhoz,  ki  neki  annak  személye-  és  szokásairól  titkon 
részletes  tudósítást  szerezzen. 

E  küldött  azon  felelettel  tért  vissza,  hogy  a  fejedelem  ko- 
rán sem  oly  borzalom  gerjesztő,  mint  a  királyné  előtt  híreszte- 
lek; arca  kevéssé  hosszú,  de  semmi  visszataszító  sincs  benne  ; 
hogy  szokásai  komolyak  és  egy  fejedelemhez  méltók  3).  De  azért 
rendeltetésével  semmiképen  sem  volt  jobban  megelégedve;  leg- 
inkább pedig  a  közte  és  Vilmos  közt  ünnepélyesen  végbement 
jegyváltást  sürgette,  s  e  pont  felett  hosszasan  s  fájdalmasan 
unatkozott  tanácsosaival  ;  és  a  jegyesén  kívül  minden  mással 
kötött  házasságotmakacsul  házasságtörésnek  tekintette.  E  gondo- 
lat több  keserűséggel  töltötte  el  mint  a  halál  0-  Lelkének  fájdal- 


^)  Sztryikowszki,  1.  c  —  Petila  dataque  securi,  violare  illas  manu 
propria  nilebatur.  Dlugosz  l.  c. 

2)  Ut  magnó  íidei  fructu,  qui  principaliter  a  Polonis  quaerebalur,  pen- 
sato,  baibari  principis  non  fastideret  conjugium.  Ibid. 

3)  Faciem  oblongam,  nulla  tamen  turpiludine  notatam,  móres  graves 
et  principe  enunciat  et  regináé  anxietatem  de  agresti  et  deformi  dwcis  cor- 
pore  dudum  conceptam  disseruit.  Ibid. 

*)  Diu  et  graviter  propter   superius   foedus   cum   Wilhelmo  iclum 


475 

Ifff 
mas  rázkoílásaihoz  incg- a  lelkiisiTierelkinzó  aggályai  is  járullak  ')• 

lory  várakozás  közt  Jagelló  fel).  i2-ikén  tartá  hivatalos  bevo- 
nulását Krakóba,  esnem  sokára  a  várban  a  királynénál  látogatást 
lelt,  kit  számos  hölgy-  és  hajadontól  körülvéve  talált,  s  szépsé- 
gének fényétől  egészen  el  volt  ragadtatva'-^).  Másnap  csodálkozá- 
sának zálogául  a  leggazdagabb  ajándékokat  küldé  neki.  Vilmos 
azonban  kalmárnak  átöltözve,  újra,  lilkon,  azonban  Hedvig  tudomá- 
sával, ki  erre  bátorította  is,  Krakóba  jött  ^3.  A  lengyel  neme- 
sek is  azonnal  értesültek  arról,  s  oly  gondosan  kerestették  is, 
hogy  csak  nagybajjal  sikerült  neki  kezeik  közöl  kiszabadulnia. 

Hedvig  végtére  meghHJolt:  szive  meg  vala  győzve  és  hó- 
dílva  ;  expugnala  fuit,  mond  a  főpap,  ki  e  történetet  iria  0-  Egye- 
dül az  Isten  adhatott  e  15  éves,  egy  forrós  töo'éíiyQS  szenve- 
délytől emésztett  szivnok,  e  fájdalmas  áldozat  befejezésére  ele- 
gendő erőt,  s  ahhoz  folyamodolt  is.  Látván,  hogy  már  mi  sem 
szabadíthatja  meg,  fekete  fátyollal  fedve,  a  krakói  székes-  egy- 
házba ment,  s  annak  egyik  kápolnájában,  mely  még  ma  is  mulat- 
talik, egy  feszület  előtt  térdre  omlott,  hol  3  óráig  maradi  ima  és 
sirás  közölt,  és  miután  szivéből  önakcoratát,,  szerelmét,  boldog.- 
sága  reményét  kiragadta  és  a  kereszt  lábához  szegezte,  egy  hji- ^ 
zaja  üdveért  az  égnek  felajánlott  véres  áldozat  gyanánt  kelt. fül. 
Mielőtt  azonban  a  kápolnából  távoznék,,  a  fölfeszített  megválló 
képét  fekete  fatyolával  fedte  be,  mint  egy  szemfedéllel,  melybe 
szerelmét  burkolla.  Egyenesen  fölkereste  most  a  káptalanh 
mely  elölt  alapítványt  tett,  hogy  lelke  gyászának  e  jele  örökké 
fentartassék  és  szükség  esetében  megujítassék.  Ezen  ahjílYá"y 
túlélte  raagát  Lengyelországol;  e  feszület  még  most  is  fönvan,  és 
folylonosan  fekete  fátyollal  van  befedve,  s  maiglan  Hedvig 
feszületének  neveztetik  ^}.   Azután  kijelenté,  hogy  kész  Lithvá- 


reluctabalur . .  .  Alteris  nupliis  suam  contamínarc  pudicitiam,  amaríiis  inortc 
pulabat.  Dlugosz  1.  c. 

')  Timor  quoquc  diviiuis  et  vis  conscientiae  mentem  snam  tcrrc- 
bant.  Ibid. 

-)  Bielski,  Dlugosz. 

^)  Sub  habilu  dis<;itmildto  mercaloris,  non  sinc  annuonlid  lledwigis 
clandestine  advenisse. 

*)  Dlugosz,  1.  c. 

^)  Krakóból  nyert  írásbeli  tudósítás. 


476 


nia  hercegéhez  nőül  menni ,  bizonyára  nem  élvkeresésböl,  ha- 
nem az  igaz  hit  nralmának  terjesztésére,  s  a  keresztények  nyu- 
galmának bizlosííása  végeit.  0  Febr.  14.  vette  fel  Jagelló  a  ke- 
resztségét a  gnescni  érsek  kezeiből ,  és  ugyanazon  napon  tarlá 
meg  monyekzöjét  Hedviggel,  kinél  nem  ludni  mit  kell  inkább 
csodálni,  teste  vagy  lelke  szépségét-e  ^).  Három  nappal  ké- 
sőbben pedig  Hedvig  jelenlétében  nagy  pompával  megkoronáz- 
tatta magát. 

Vilmos  herceg  Krakót  elhagyva,  reményt  vesztve  Ausztriába 
tért  vissza.  Néhány  történész  szerint  nem  akart  házasságra  lépni, 
mig  Hedvig  él.  Későbben  Jankát,  a  nápolyi  király  leányát  vette 
nőül,  s  rá  nem  sokára  meghalt. 

A  fiatal  királyné  Jagellóvali  összeköttetése  után  egész 
gyöngédségét  és  hűségét  uj  férjének  szentelte  ^).  A  böjt  közepe 
felé  Jagelló  nagy  Lengyelországba  vezette,  hogy  népszerűsége 
és  szelídsége  által  vessen  véget  a  nemesek  és  főpapok  köztj 
viszályoknak  ,  melyek  ez  országot  pusztíták.  Ezen  ulban  történt 
azonszép  esemény,  melyet  elbeszélésünk  folyama  alatt  róla  fölhoz- 
tunk. Az  udvar  Gnesenben  volt,  s  költségeinek  fedezésére  a 
környék  földmivelöire  mértéket  meghalandó  adó  vettetett,  s  majd 
minden  barmuk  elvétetett  :  a  szegények  feleségeik-  és  gyerme- 
keikkel jöttek  hozzá,  sírva  panaszkodtak,  s  a  levegőt  jajkiáltá- 
saikkal tölték  el.  Hedvig  mélyen  megindulva  felvilágosította 
férjét  igaztalan  teltéről,  minden  kárt  visszatérítetett  nekik, 
megszüntette  az  egyházi  átkot,  melyet  a  gneseni  káptalan  e 
zsarolás  megbüntetésére  már  kimondott;  azután  felkiáltott: 
„Barmaik  vissza  adatnak,  „de  ki  fogja  könxíykct_^3^iaszalente^ 

Egyedül  e  fiatal,  szelíd  közbenjárónénak  lehet  köszönni^ 
hogy  a  királynak  sikerült  a  békét  és  biztosságot  Lengyelország- 
ban helyre  állítani.  A  következő  évben  (1387)  Lithvániába  is 
magával  vitte,  hogy  uj  hazája- és  uj  alattvalóival  megismertesse, 
és  a  keresztény  hitre  áttérésökön  jelen  legyen.    Felforgatta  az 


^)  Non  voluptatis  explendae  causa,  sed  fulei  orihodoxae  -iraplitudi- 
nem,  et  chríslianonim  quietern  procuralura.  Dlugosz,  p.  104. 

^)  Cuin  virgine  décora  et  insigni  Hcdwigi,  moribusne  incorturn  est 
an  forma  venuslíore.  Ib.  p.  105. 

^)  Niemccwicz,  Spiewy  historyczne. 


477 


ország  bálványait,  kiollüüa  az  örök  tüzeket ,.  a'szent  erdőket 
kivágaltií.  A  Lilhvánok  királyuk  példájára  mindnyájan  felvették 
a  keresztségét.  Hogy  e  szertarlás  megrövidítessék,  mely  vég- 
hellen  lett  volna,  ha  minden  egyén  külön  részesíletik  a  kereszt- 
ségben, a  keresztelendük  némi  különbség  szerint  számos  osz- 
tályra osztattak  ;  azután  összesen  szentelt  vízzel  meghintettek, 
és  az  egész  osztály  egy  közös  nevet  nyert.  Az  első  férfiosztály- 
nak Péter;  az  első  nőosztálynak  pedig  Katalin  név  adatott,  és  igy 
tovább;  csak  a  lovagok  cs  családjaik  kereszteltettek  meg  külön. 
Az  uj  keresztények  lelkesedéssel  fogadták  16  éves  királynéjo- 
kat,  ki  a  békét  és  az  igaz  hit  világát  hozta  hozzájok.  Egész  ott 
tartózkodása  alatt  ft'ínyes  bizonyítványait  adá  mindig  növekedő 
buzgósága-  és  vallás  iránti  hódolatának')i  azon  számtalan  ado-- 
inány  által,  melyeket  a  sz.  Szaniszlóról  nevezett  vilnai  székes- 
egyház-, és  más  székesegyházak-  és  egyházi  alapítványoknak  tett, 
melyeket  férje  az  ő  kívánságára  országának  ucvezelesb  helyein 
állítaiott.  Míg  Hedvig  Lithvániában  ily  dicséretesen  el  volt  fog- 
lalva, értesült  szerelett  anyja  a  magyar  királyné  kegyetlen  ha- 
láláról, ki,  mint  sz.  Erzsébet  anyja,  a  fellázadt  nemesek  által 
jryalázatosan  meggyilkoltatott. 

Miután  a  keresztény  vallás  uralma  Lithvániában  erősen 
meg  volt  alapítva,  visszajött  a  király  s  királyné  Krakóba  CÍ388), 
hol  a  házassági  békét  és  egyességet  Jagelló  féltékenysége  kö- 
vetkeztében veszély  fenyegette.  A  rágalom  heves  gyanút  támaszt 
loti  benne  neje  hűsége  iránt;  szemrehányásokkal  halmozta,  sö- 
elválási  szándékát  is  jelenté  ki  neki.  A  báróknak  sikerült  őt 
megnyugtatni,  söl  Hedvig  maga  is  vádolójának  nevét  és  ünnepé- 
lyes ítéletet  követelt  a  királytól.-)  A  király  Gniewoszl  nevezc, 
ugyanazt,  ki  Vilmos  hercegnek  szállást  adott  és  kincseit  magá- 
nak eltulajdonította.  0  merészelte  vádolni  azt,  kit  már  szent  ki- 
rálynénak neveztek 3),  hogy  már  férjhez  menetele  után  titkos 
viszonya  volt  Vilmos  herceggel.  Az  ügy  a  Wislicában  (1389)  tar- 
tolt országgyűlés  elé  terjesztetett,  s  hozatott  ítélet.  A  királyné 


')  Quanti  cssel    forvoris  in  Deum  el  in  amplitudinoin  siiae  religio- 
nis  monstravit.  Dlugosz,  p.   112. 
*)  Bielszki,  p.  233. 
3)  Stryikowski,  p.  448. 


478 

egész  házának  bizonyítása  eskü  által  igazolta  magát.  Az  udvar- 
mester Tenczynski  János  és  12  más  lovag  hasonlóképen  esküvel 
erősítek,  hogy  a  királyné  erénye  minden  gyanún  felüláll,  s 
ajánlkoztak  azt  viadal  által  megvédeni.  Gniewosz  megszégye- 
nítve hallgatott.  A  tanács  a  rágalmazott  királyné  és  az  egész  gyű- 
lés jelenlétében  különös  büntetésre  kárhoztatta.  Egy  pad  alá 
kellé  hajolnia,  s  e  helyzelben  kijelenteni,  hogy  mint  egy  kutya 
becstelenül  ugatott  az  erényes  szűz  királyné,  úrnője  ellen,  és  e 
szavak  kimondása  után  háromszor  kellé  a  kutyaugatását  utánoz- 
nia. 0  E  pillanattól  fogva  mi  sem  zavarta  többé  Jagelló  és  Hedvig 
egyességet,  kik  hátra  levő  napjaikat  béke-  és  szeretetben  töl- 
tötték el  2).  •  '     . 

Jagelló  1390-berî  Lithvániát  a  i\émet  lovagrend  ellen  vé- 
delmezvén, észrevéve  Er^tsáb^t,  hogy  Lengyelország  határait 
Magyarország  részéről  veszély  fenyegeti:  azonnal  hadseregei 
gyűjtött,  és  ennek  vezérlését,  jóllehet  még  csak  19  éves  volt, 
maga  vette  át.  Mi  sem  hasonlítható  a  lengyel  harcosok  akkori 
lelkesültségéhez,  midőn  fiatal  urnőjöket  századaik  közepett  mé- 
nen látták ,  s  irántai  szeretőtöket  azon  hüscg  által  akarták  tanú- 
sítani, melylyel  legcsekélyebb  parancsait  teljesítették  3).  Serege 
élén  vörös  Oroszországba  tört  ^3,  hadi  tervét  ép  oly  okosan  mint 
rettenthetlenül  intézte  el,  részint  roham  részint  önkénytes  hó- 
dolat által  Przemisl,  Jaroslaw,  Halicz,  Lemberg  és  más  várakat 
bevette,  és  azon  egész  tartományt  visszafoglalta,  melyet  atyja, 
Lajos,  a  lengyel  koronától  elszakított  és  Magyarországéhoz  kap- 
csolt. Hedvig  tehát  hazája  érdekeinek  hódolva,  ekképen  jóvá 
tette  atyja  igaztalanságát,  és  hősi  bátorsága  által  létre  hozta  azon 
egyesülést,  mely  Lengyelország  felbomlásáig  tartolt;  a  lengye- 
lek sziveiben  ~  mond  egy  történet  iró,  —  örök  emléket  szer- 
zett magának^). 


1)  Strjikowski,  p.  4'^9. 

2)  Sine  suspicíone,  sine  jurgiis  rixisque,  in  amoenilate,  dulcedine- 
que  conjugalis  foederís  ,  stabili  concordia  et  charitate  ,  utriusqiie  status 
perinansit.  Diugosz   123. 

^)  Tanta  erat  apud  milites  aíTectio  tt  charilas  ut  omnes  üli  juxla 
ac  viro  parèrent,  et  singula  quae  jubebat ,  obedienler  exsequerenlur. 
Ibid.  p.  126. 

^)  Ma  Gatlicia  királyságnak  neveztetik. 

"'')  Sempiternuin  apud  Polonos  pro  hujusmodi  heroico  opere  habi- 
lura  recordíum.  Olugoss,  l.  c. 


479 

Ezután  Szileziába  ment,  s  visszafoglalta  azon  lengyel  birlo- 
kokat,  melyeket  László,  oppcli  herceg,  a  korona  rovására  bitor- 
lóit. Ily  jeles  győzelmekkel  akarta  hazajiivö  férjét  üdvözleni  '). 

De  a  német  lovagrendtől  szünet  nélkül  sanyargatott  Lilh- 
vániát  ezenkívül  a  Jagelló  ház  egyik  mellékágából  való  herce- 
gek közt  folytatott  kegyellen  bclháborük  is  nyomorgatták.  A 
király  azon  véleményben,  hogy  egyedül  Hedvig  képes  a  békét 
közlök  létre  hozni,  1393-ban  ismét  odavitte  öt.  A  lithván  hercegek 
leigézve  az  általa  kifejteit  varázstól,  öt  ismerték  el  itélöül,s  ügyö- 
ket elölte  vitatták.  Sikerült  is  neki  őket  kibékíteni,  s  nyilvános 
ünnepélyes  fogadást  lettek  ,  hogy  jövőben  a  köztök  támadandó 
viszály  esetében,  fegyver  helyeit  Lengyelország  fiatal  királynéja 
itélend  közlök^) . 

Jagelló  egészen  el  volt  már  készülve,  hogy  kérlclhellen 
ellenségei  ellen  eldöntő  harcot  vívhasson,  melyre  Lengyelor- 
szág és  Lilhvánia  egész  erejét  fölhasználhatta.  Mielőtt  azonban 
ez  kitört,  egy  a  király  és  a  rend  nagy  mestere  közt  Kujavia  Iwo- 
noclavv  városában  történendő  összejövetelben  egyezlek  meg.  A 
nemesek  félvén,  hogy  a  király  igazságos  haragja  minden  egye- 
zést lehetetlenné  tcszen,  a  királynét  kérték,  hogy  helyette  azon 
megjelennék. 

A  királyné  elfogadta  a  küldetési,  és  több  püspök-s  bárótól 
kisérve,  fényes  udvarral  Iwonoclawba  utazott,  hol  a  rend  nagy 
mesterévelJungen  Konráddal  és  főbb  parancsnokaival  találkozott; 
némely  általuk  bitorlóit  birtokok  visszaadása  ügyében  a  legigazsá- 
gosabb feltéleleket  lelte  nekik,  melyeket  ők  azonban  hiú  ürügy 
alatt  visszavetettek.  Azonban,  mond  egy  történész,  ez  áldott  nő, 
az  égtől  ihletve,  ingerültsége  villámai  által  lesújtotta  őket  azon- 
nal^). „Ti  oly  fösvények  vagytok,  monda,  hogy  nemcsak  urato- 
kat s  királyiokai,  de  még  az  istent  is  eláruljátok  fösvénységtek 
által.  Ti  hűséget  és  hűbéri  alárendeltséget  esküdtelek  Lengyel- 
ország királyainak,  mint  uraitoknak  és  jólevöileknek,  kik  gyakran 
megvédtek  benneteket  a  pogányok  ellen,  de  mit  sem  larlollalok 


*)  Sztryilíowszlil,  p.  45 '^. 
2)  Dlugosz,  col.   I3S. 

^)  Foemina    benedicta,  coelesli   qiiodam  sensu    inspirata.    Dlugosz. 
col.  152.  —  Zgromila  ie  moviac  .  .  .  Bielski  p.  233. 


480 

meg!  Ti  egyháziaknak  nevezitek  magalokat,  és  rablók  gyanánt 
erőszakosan  fosztjátok  meg  a  szegény  népet  j-avaitól;  és  mind- 
ezt mint  keresztények,  nem  pogányok  !  Én  valóban  nem  tu- 
dom, mily  szívvel  követhettek  el  annyi  rablást  és  kegyetlensé- 
get. De  meglátandjátok  —  tévé  hozzá  —  mig  élek,  talán  sikerül 
nekem  a  királyt  az  elleneíek  viselendő  háborúról  lebeszélni, 
mert  mindenek  előtt  azt  akarom,  hogy  keresztény  vér  ne  ontas- 
sék.  De  holtom  után  méltatlan  viseletetekhez  illöjutalmat  foglok 
nyerni.  Az  igazságos  Isten  visszafizetend  nektek  háládatlanság- 
lok  és  kielégílhetlen  birlok-vágyatokért.O"  Ekképen  szólott  a 
fialal  bátor  királyné  könyörtelen  elleneihez,  és  jövendölése  nem 
sokára  valósult  is.  Jókor  történt  halála  után  Jagelló  a  Grünberg 
és  Tannenberg  mellett  aratott  fényes  győzelmek  által  oly  sebet 
ejtett  a  lovagrenden,  hogy  abból  soha  többé  ki  nem  gyógyult.  A 
nagymester  és  lovagja  ,  jóllehet  a  királyné  intéseire  meg  nem 
indultak,  mégsem  tartoztathatták  meg  magokat,  hogy  ne  csodál 
ják,  s  meg  ne  hálálják  a  béke  fentartása  ügyében  kifejtett  buz- 
galmát. 

A  szorgosság,  melyet  Hedvig  férje  hazája  ligyében  kifej- 
tett, legkevesbbé  sem  kisebbítette  a  gondosságot,  mely  szivét  ked- 
ves Lengyelországa  iránt  elfoglalta,  melynek  érdekeit  mindig 
meg  tudta  védeni,  valahányszor  a  Lithváníávali  egyesülés  követ- 
keztében veszélyezve  voltak.  így,  midőn  férje,  a  király,  kedven- 
cének, Spithkon  krakói  helytartónak  Podolíát  örökös  hűbéresi 
czimmel  adományozta,  Hedvig  egész  erővel  tiltakozott  ellene, 
minthogy  Lengyelország  szokásai-  és  törvényeivel  ellenkezelt, 
és  meg  is  semmisítette.  Fensőbb  világosságtól  ihletve,  2)  daczára 
azon  csáberőnek,  melyei  Lengyelországra  egy  a  hitetlenek  el- 
len viselendő  háború  gyakorlott,  mégsem  akará  tűrni,  hogy  a 
lengyel  seregek  részt  vegyenek  azon  vakmerő  hadjáratban, 
melyet  a  király  fivére  Witold  a  lithvánokkal  a  tatárok  ellen  vi- 
selt, s  mely  nagy  veszteséggel  végződött. 

Híre  azonnal  annyira  növekedett,  hogy  a  magyarok  is  Má- 
ria nővérének  halála  után  őt  akarák  királynénak  választani  annak 
férje  luxemburgi  Zsigmond  helyett.  De  Zsigmond  Krakóba  jővén 


')  Ibid. 

^)  Spíritu  révélante  ....  Dlugosz,  p.  156. 


481 

kérte  lledvig-üt  a  miigyarok  ajánlatainak  visszavetésére",  s  me^- 
ujílolla  vele  a  szövclség-et.  ')  Mi  egyébiníiil  csak  annyit  Ifisz, 
hogy  HeduMV,  szivében  egészen  lengyelnö  lévén,  más  koronát 
nem  kivánt. 

A  háborúk  ügyeinek  elintézésén  és  országa  kormányzásán 
kivül  fenmaradt  idejét  a  lanulás-,  alamizsna-  és  ahílalosságnak 
szentelte.  Sohasem  láltak  rajta  haragot,  vagy  büszkeséget  ;  soha- 
sem elegyedett  hiú  időtöltésekbe  ;  idegenkedett  minden  fényű- 
zéstől és  felfuvalkodoltSHgtól  ;  kiváltképen  szerelett  bezárkózni, 
hogy  annál  forróbb  buzgósággal  és  szerelettel  imádkozhassék  Is- 
tenhez; 2)  az  úrjöveti  idő  alaltböjlölt,  a  böjt  alatt  pedig  teslsanyar- 
galó  övet  hordozott;  a  szegények,  özvegyek,  árvák,  idegenek 
és  zarándokok  iránt  határtalan  bőkezűséggel  viseltetett  ;  könyör- 
ésszeretetleljes  volt  a  szenvedők  iránt;  alamizsnái  végett  őis mint 
Erzsébet,  pazarlásról  vádoltatott.  Ifjúsága  dacára  is  tudósnak  tar- 
latott;  kiváltképen  a  sz.  iras  olvasására  adta  magát,  melyet  ő  for- 
dítatott először  (1390)  lengyel  nyelvre  ;  olvasta  továbbá  az  egy- 
ház nagy  tudósait,  a  sz.  atyák  életeit,  a  szentek  beszédeit,  sz.  Ber- 
nard és  Ambrus  elmélkedéseit  és  egyéb  müveit,  ugyszinle  sz. 
Brigitta  kijelentéseit.  E  műveket  mind  lengyel  nyelvre  le  is  for- 
dítatta. De  a  tudományokat  nem  csak  önnönmagában  szerette: 
hanem  saját  költségein  sok  szegény  tanulót  tartott  a  főiskolák- 
ban. Visszaállította  a  II.  Kázmér  által  Casimierzban  alapított  fő- 
iskolát, Prágában  pedig  maga  alapított  egyet,  melyet  gazdagon 
ellátva,  kizárólag  a  lithván  jelesb  ifjúság  nevelésére  szentelt, 
hogy^,  mint  mondá^  a  férje  által  Lilhvániában  hintett  igaz  hit  uj 
magvai  megöntöztessenek.  ^^  Halálos  ágyán  ékszereit,  bútorait 
és  pénzét  a  krakói  püspök-  és  várnagynak  hagyta  egy  azon  vá- 
rosban alapítandó  egyetemre.  Kívánsága  halála  után  két  évvel 
teljesült,  s  igy  neki  köszönheti  eredetét  a  hires  krakói  egyelem. 
Egyébiránt  férjével  versenyezve  sok  vallási  alapítványt  tett, 
egyházakat,  koródákat  és  zárdákat,  milyen  a  krakói  kapunál 
ujonan    helyreállított    karmelita     zárda     Sarlós-Boldogasszony 


'j  Bielski  l.  c. 

')  Nulla  in  ea  levita?,  nulla  ira,  nulla  nolare  poleral  superbia,  invidia, 
vei  simultas.  Summa  in  ea  devotio,  immensus  amor  Dei  ele.  Dlugosz  p.  161. 

^)  Planlalionem  lidei  orlhodoxac  novellám  in  Lithvaniae  lerris,  a  rege 
institutam  rigaUira.  Dlugosz,  p.  154. 

31 


482 

ünnepének  tiszteletére;  továbbá  a  Cleparzi  sz.  keresztről  ne- 
vezett apátság  szép  egyháza,  melyet  Prágából  odahozatott  Be- 
nedek rendű  szerzeteseknek  adott,  hogy  az  isteni  tiszteletet  a 
sziavonok  nyelvén  és  kellemes  hangzatu  énekével  tartsák,  minta 
prágai  henceknél  szokásban  volt.  >)  Jó  Ízlése  volt  az  egyházi 
zenére  nézve,  amiért  a  krakói  székesegyházban  egy  16  áldo- 
zárból  álló  társulatot  alapított  a  sz.  szűz  liszteletére,  melynek 
azon  rendeltetése  volt,  hogy  a  zsoltárokat  különös  mód  szerint 
kettős  karban  énekeljék  el.  2) 

Annyi  jeles  tulajdon  és  annyi  erénynek  ily  ritka  és  elra- 
gadóan szép  egyesülése  fiatal  uralkodónéban,  öt,  kinek  testi  szép- 
ségéhez mi  sem  volt  hasonlítható,  nemsokára  az  egész  keresz- 
tény világban  híressé  és  népszerűvé  tette  ;  átalánosan  a  szentség 
élö  példánya  gyanánt  tiszteltetett.  3)  Maguk  á  pápák  e  vélemény- 
benosztoztak; a  történészek  gondosan  is  őriztek  egy  IX  Bonifácz 
pápától  (1391  jauuár  kalendái  4-én)  húsz  éves  korában  hozzá 
intézett  levelet,  melyben  a  romai  egyházhozi  szeretetteljes  ra- 
gaszkodását köszöni,  és  igazolja  magát,  hogy  némelykor  lehetet- 
len a  Hedwig  állal  alattvalói  részéről  hozzá  intézett  kérelmeket 
elintézni.  Félvén,  hogy  némelykor  kénytelen  leend  a  fárasztó 
alkalmatlanságoknak  engedni,  azon  tanácsot  adta  neki,  hogy  egy 
különös  és  bizalmas  jegy  által  különböztesse  meg  mindazon  ké- 
relmeket, melyeket  figyelemre  méltóknak  tart,  s  igéri,  hogy 
ezeket  azonnal  teljesíteni  fogja  ^) 

Hedwig  népének  bálványa  volt  :  sok  hagyomány  napjainkig 
tartá  fen  azon  szerelet  emlékeit,  melyet  épen  sohasem  késett 
tanúsítani  iránta.  Egy  napon  a  „Corpus  Domini"  egyház  látoga- 
tásától visszatérvén,  Krakónak  a  zsidóktól   lakolt  külvárosában 


>j  Sonoio  cantu  et  iectione  in  idioinate  slavoonico.  Ibi.  127.  Az  iró 
ez  alkalommal  boldognak  mondja  magát,  hogy  az  Islen  jóságában  a  szláv  nyelv- 
nek e  kiváltságot  engedte,  hogy  tisztelete  és  szent  titkainak  végrehajtása 
alatt  használtatolt,  mely  kiváltság  eddig  a  latin,  görög  és  héber  nyelvnek 
volt  fentartva. 

2)  Jugi  jubilatione,  cantu  ordinario  cessante,  psalmos  Davidicos  bini 
et  bini  in  dextro  et  sinislro  choro,  vicibus  et  choris  inter  se  partilisex  aequo 
decantaturos.  Ibid.  150. 

^3  Universü  orbi  catholico  adeo  propter  charitatem  grata  et  celebris, 
ut  omnes  illám  veluli  sanclilatis  simulacrum  in  vita  vcncraientur.  Ibid.  p.  161. 

*3  Ibid.  p.  162. 


483 

az  öreg  Visztula  hidján  ment  áf,  és  uljában  a  városban  lakó 
rézművesek  egész  leslülclévcl  lalálkozolt.  E  szegény  emberek 
látván  az  imádoll  királynéi,  öroiukiáltásra  fakadtak,  és  különféle 
nevetséges  alakokat  igyekeztek  képezni  testületökkel.  Egy  kö- 
zölök mutatni  akarván,  hogy  érette  kész  a  halállal  is  megküz- 
deni^ a  hidról  a  folyóba  vetette  magát;  a  szerencsétlennek  nem 
lévén  ereje  partra  vergődni,  a  vizbe  fúlt.  Hedvvig  mélyen  meg- 
indulva kerestette  lestét,  melyet  midőn  élettelenül  megtaláltak, 
sokat  sirt,  és  drága  szövetű  aranynyal  himzett  kötényéi  leoldván, 
azzal  takarta  be  a  hullát,  s  azután  nagyszerű  temetést  rendezett 
neki.  A  kötény  a  rézművesek  testületétől  négy  századon  által 
mint  ereklye  őriztetett.  E  királyi  öltöny  minden  rézműves  ala- 
csony temetését  diszítette,  és  minden  nemzedéknek  elméjébe 
visszaidézte  Hedvvig  királynéjok  szeretetét.  Még  1809-ben  meg- 
volt; azután  pedig  az  osztrákok,  kik  Galli  cia  uraivá  lettek^  föl- 
olvasztották, hogy  a  selyeai  közé  vegyült  aranyt  kivehessek  *) 

Egyetlen  íájdalom  sanyargatta  Lcngyelhont  szeretett  Hed- 
wigc  és  a  lilhván  uralkodó  alatt,  s  ez  gyümölcstelen  házasságuk 
volt;  Lengyelhon  e  gyöngéd  anyjának  nem  volt  gyermeke,  kire 
országa  iránti  szeretelét  és  erényei  példáját  hagyhatta  volna  ; 
de  Í398  év  vége  felé  a  királyné  méhébe  fogant.  Ez  crömhir 
által  az  egész  ország  csodás  örömre  ragadtatott.  '-)  Jagelló,  neje 
reményteljes  állapotát  a  keresztény  királyok  és  fejedelmek  na- 
gyobb részével,  de  kivált  IX  Bonifác  pápával  tudata,  ki  egy  sze- 
retetteljes levelet  intézett  hozzá,  melyben  a  születendő  gyermek 
keresztalyjáúl  kinálkozott,  és  a  királyt  kérte,  hogy  annak  a  ke- 
resztségben Bonifác  név  adassék.  Csak  kevéssel  Hedwig  szülési 
idejének  elérkezte  előtt,  Jagelló  kénytelen  volt  némely  hadjá- 
ratok vezérségének  átvétele  végell  Krakóból  távozni.  Távolléte 
alatt  irt  neki,  hogy  ügyeljen,  miszerint  a  szüléshez  minden  elő- 
készület illő  pompával  megletessék,  és  hogy  ágyát  és  teremét 
függönyök-  s  arany,  gyöngy  és  drágakővel  himzett  szőnyegekkel 
vetesse  körül.  De  Hedwig  ekképen  válaszolt  neki  :  „Már  régen 
lemondtam  a  világi  pompáról,  és  igy  nem  akarom  azt  a  halál 
pillanatában,  melyben  egy  szülő  nő  oly  gyakran  van,  ismét  hasz- 

')  Krakóból  nyert  Írásbeli  tudósítások. 

'^)  Universum  regnum,  luira  implclum  hilarilale,  laetabatur  sepenileri 
reginalis  foecunditatem. 

31* 


484 

iiálni  :  nem  arany  és  ékszer  állal  akarok  a  mindenható  Islen 
elölt  kedves  lenni,  kimegszabadílotl  a  maglalanság  gyalázalától 
és  a  termékenység  áldását  adla,  hanem  alázatosság  és  lemondás 
állal.  1)  1399  évi  jun.  12-én  szült  ezen  majd  szent  nö  —  igy 
mond  Stryikowszki  —  egy  leányt,  ki  a  krakói  székesegyházban 
azonnal  meg  is  kereszleltetett  a  pápai  követ  jelenlétében,  hol  a 
magyarok  előtt  mindenkor  kedves  Erzsébet,  és  keresztafyja  a 
pápa  végeit  Bonifacia  nevel  nyert.  De  alig  hozta  Hedwig  a  rég 
óhajtott  gyermeket  a  világra,  betegségi  állapota  már  roszra  for- 
dult. A  kis  Erzsébet  3  nap  után  meghalt  :  mely  szerencsétlensé- 
get a  fiatal  anya  elölt  titkolni  akarták,  félvén,  hogy  e  hir  sulyos- 
bítandja  állapotát;  de  ö  azt  azon  pillanatban  benső  ihlés  által 
megtudván,  fönhangon  hirdeté  a  körülállóknak.  Nemsokára  a  hal- 
doklók szentségeit  kérte,  melyeket  legnagyobb  buzgalommal 
felvett.  Férjétől  gyöngéden  azon  tanácscsal  búcsúzott  el,  hogy 
újra  nőszüljön,  és  második  hitvesül  nénjét,  Annát,  Cilley  grófnét 
jeleié  ki  neki,  mert  ennek  jogai  voltak  a  lengyel  koronára.  2) 
Végre  július  14-én  délben  jó  tettek  és  Isten  előtti  érdemekben 
gazdagon,  nem  idősb  mint  23  éves  korában  elszenderült. 

A  pápai  követ  tartolta  temetését;  a  kVakói  székesegyház- 
ban a  főoltár  előtt  balra  temettetett  el.  A  nép  szeretete  s  fé- 
nyes erényeinek  emléke  őt  nem  sokára  szentté  tették  3);  ham- 
vainál sok  csodálatos  gyógyulás  történt;  sok  szerencsétlen 
jött  oda  vigaszt  keresni,  melyet  éltében  oly  szivesen  osztoga- 
tott, s  fel  is  találta.  A  történészek,  kik  éleiét  elbeszélték;  ^3  hin- 
ni látszottak,  hogy  a  hálás  utókor  szentségét  ünnepélyesen 
megalapítandja  ;  de  csalatkoztak,  emléke  azonban  örökké  szent 
és  kedves  leend  Lengye'országban.  Halála  után  Jagelló  király 
még  egymásután  háromszor  nősült;  de  mindenkor  kijelenté, 
hogy  Hedviget  legjobban  szerette;  jegygyűrűjét  (menyekzöi) 
mindig  megtartotta,  és  tulajdon  halálos  ágyán  a  krakói  püspök- 


0  Se  pompám  saeculi  dudum  abdícassc,  etc  .  ■  •  sed  in  humilitatis  man- 
suetudine  piacere.  Dlugosz,  160,  2,  p.  481. 

2)  Bielski  I.  c. 

^)  Maga  Godescard  adta  is  e  címet  l.  x.  p.  178. 

O  Bielski  I.  c.  —  Hujus  devotissimae  benediclaeque  mulieris  sandítás 
apud  nos  deciarata  et  monstrata  est .  .  et  apud  futura  saecula  declarabitur. 
Dlug.  p.  162. 


485 

nek  hagyta,  ki  egykor  egy  ütközetben  életét  szabaíjította  meg, 
mint  legbecsesb  vagyonát,  és  örökös  intést,  hogy  a  hazát, 
melyet  Hedwig  annyira  szeretett,  hiven  szolgálja. 

Sirhanljaira  latin  versekben  egy  sirirat  vésetett,  niely- 
böl  ime  néhány  töredék: 

„lit  fekszik  Hedwig,  Lengyelhon  csillaga ...  szivét  az 
ész  állal  zabolázta,  s  önnönmagán  egy  óriás  erejével  gyözel- 
meskedett.  0  volt  az  egyház  oszlopa,  a  papság  gazdagsága,  a 
szegények  harmatja,  a  nemesség  disze^  a  nép  áhítatos  védője. 
Ö  inkább  szelid  mint  hatalmas  akart  lenni;  a  harag  vagy  ke- 
vélység egyetlen  szikrája  sem  találtatolt  benne ....  íme  !  e 
királyi  csillag  leszáll,  elveszett  a  szegények  vigasztalója  ;  el- 
veszelt úrnőnk,  anyánk,  reményünk  és  bizalmunk  ...  Oh  meny- 
nyek  királya,  fogadd  édenedbe  a  lengyelek  e  királynéját."  ') 

IV. 
WARTBURG  VÁRA. 

(219  lap.) 

E  vár,  mely  szentünknek  kora  4  évétől  kezdve  egészen  an- 
nak huszonegyedikéig  lakhelyül  szolgált,  és  elbeszélésünk  any- 
nyi  eseményének  színhelye  volt,  részben  még  most  is  fenáll,  és 
talán  nincs  is  Németországnak  ennél  nevezetesebb  helye  mind 
fekvésének  szépségére,  mind  a  vele  összeköttetésben  levő  számos 
érdekes  emlékre  nézve.  2)  Nincs  utas,  ki  csodálkozásra  ne  ragad- 

')  Sidus  Polonorum  jacet  hic  Hedwigis  . . . 

Scd  more  giganlis  anitnum  ratione  frenabat. 

Se  sibi  subjiciens  :  nota  pupillis  crat. 
Dos  cleri,  ros  miseris  fuit,  Ecclesiaequc  columna. 
Gralia  nobilium,  civiiim  lulrix  pia  . .  . 
Noluit  esse  potens,  maliiit  esse  mitis. 
Non  ibi  delituil  scintilla  faslus  el  irae; 

. . .  Petit  occasum,  heu,  reginaié  sidus  Î 
Occiibuit  inopnm  solamen  ct  iniserum, 

Et  mater  et  domina,  spesque  t'idesque  simul. 
0  rex  Polonorum,  reginam  hanc  Polonorum 
Suscipe  íücandam  in  paradiso  tuo  ! 
-'}  Limberg,  das  im  Jahre   1708  lebende   und  schwebendc  Eisenach  ; 
Thon's  schloss  Wartburg  ;  Grimm's  Deutsche  Sagen  etc. 


486 

tatnék  e  hegy  alján  járva,  melyen  Wartburg  áll,  s  mely  Eisenach 
város  és  a  Frankfurtról  Lipcsébe  és  Berlinbe  vezető  nagy  országút 
felett  uralkodik.  Ritkán  láthatni  oly  festői  tájt,  oly  szélyesen  ter- 
jedő láfponlot,  mely  még  vonzóbb,  mint  az,  mely  Wariburg  ma- 
gasáról kínálkozik;  különösen  nagyszerű  a  körülölte  fekvő  szá- 
mos erdők  tenyészete,  s  nem  hiányzik  egyéb,  mint  egy  patak 
vagy  tó.  Elbeszélésünk  folyamában  leírtuk  mindazon  helyeket, 
melyek  Erzsébet  emlékét  visszaidézik:  hátra  van  tehát  még, 
hogy  ezen,  Németország  évkönyveiben  több  tekintetnél  fogva 
nevezetes  hely  történelmére  nézve  némi  adatokat  közöljünk. 

A  félig  erdőktől  körülvett  szikla,  melyen  e  vár  áll,  két 
csúcsra  oszlik,  melyek  egyike  Mittelstein  (közép  kő)  nevet  vi- 
sel, minthogy  középpontnak  tekintetett  a  Hasszia,  Thüringia, 
Frankonia  és  a  bucheni  s  eichsfeldi  körületek  közti  összekötté- 
sekre  nézve.  A  másikra  106  7-ben  a  hires  Lajos  thüringiai  gróf 
által  Wartburg  építetett,  ki  melléknéven  „Szökőnek"  neveztetett 
azon  szökéstől,  melyet  Giebichenstein  körtili  magaslatról  a  bör- 
tön aljánál  hömpölygő  Saalába  telt,  hogy  az  őt  fenyegető  bünte- 
tést kikerülje.  Sokféle  hagyomány  létezik  ennek  alapításáról. 
Némelyek  szerint  maga  a  gróf  fedezte  fePe  helyet,  midőn  egy- 
kor vadászaton  eltévedvén,  ottan  szolgáira  várakozott;  várako- 
zása közben  megvizsgálta  a  tájat,  mely  őt  annyira  elragadta, 
hogy  azonnal  elhatározá  magát  egy  várat  odaépiteni,  a  hegyet 
pedig  Wartbergnek  vagy  Wartburgnak  (várakozási  hegy  v,  vár) 
nevezte.  Mások  szerint,  midőn  e  sziklát  először  megmászta,  any- 
nyira  meg  volt  hatva  fekvésének  szépsége  által,  hogy  azonnal 
felkiáltott:  „Várj,  hegy^  várat  csinálok  belőled."  (Wart,  Berg, 
du  sollst  mir  ein  Schloss  werden.")  ;  *) 

E  vár  egész  1440-ig  a  thüringiai  fejedelmek  főszékhelyc 
volt.  Ugyanottan  1270-ben  egy  szivreható  s  nevezetes  esemény 
adta  magát  elő.  A  fejedelem,  „Gonosz  Albert,"  ki  sz.  Erzsébet 
gyermekeinek  kárára  Thüringiát  birtokolta^  nőül  birá  H  Frigyes 
császár  leányát,  Margitot,  a  jeles  de  szerencsétlen  Hohenstau- 
feni  ház  utolsó  ivadékát;  de  egy  ágyas  szerelmébe  elmerülve, 
nem  sokára  megunta  ;  szolgái  közöltehát  egy  szamárhajtól  bizotl 
meg,  ki  éjjel  teremébe   menvén,  megfojtsa,  hogy  más  nap  azon 

')  Grimm  560. 


487 

hir  terjesztethessék,  miszerint  a  gonoszlélek  megfojtotta.  A  sze- 
gény szolga  aggódott,  s  midőn  már  a  herczegnó  ágyáig  jutott, 
fölkellvénazl, bocsánatot  kértlülo:  a  no  öt  elébb  esztelennek  vagy 
ittasnak  hitte;  de  ez  elbeszélve  az  ügyet,  melylyel  férje  részéről 
megbizalolt,  monda,  hogy  inkább  vele  együtt  akar  meghalni,  mint 
engedelmeskedni.  A  hercegnő  megrettenve,  udvarmesterét  ke- 
restette, tőle  tanácsot  kérendő,  ki  őt  haladék  nélkül  futás  által 
menekedni  és  gyermekeit  hátrahagyni  kíszlé.  A  hercegné  azo- 
kat előbb  látni  kivánta,  bölcsöjökben  feküdtek,  13  az  egyik  3  éves 
a  másik  pedig  18  hónapos  volt;  a  hercegné  a  bölcső  mellé  ülve 
sirt.  Az  udvarmester  azonban  és  hölgyei  indulni  sürgetek.  Lát- 
Ván  hogy  már  másképen  nem  lehet,  idősb  Frigyes  nevű  fiái  kar- 
jaiba vevé^  csókjaival  s  könyeivel  eláraszlá,  végre  anyai  szíve  szo- 
rongása és  keservében  orcáját  egész  vérig  harapta.  Azután  má- 
sik fiát  akará  fölvenni,  de  az  udvarmester  elvette  tőle  mondván; 
„xMeg akarja  e  gyermeket  gyilkolni?"  „Megharaptam  —  felelt  — 
hogy  egykor  nagy  lévén,  emlékezzék  keservemre  és  ezen  bú- 
csúzásra. 2)  Azután  a  lovagok  teremének  egyik  ablakából  a  sza- 
márhajlóval és  kettővel  hölgyei  közöl  kötélen  lebocsáttatá  magát  : 
egész  éjen  által  futott,  mig  a  herzfeldi  apátnál  menedékre  talált, 
honnét  a  kövelkező  évben  Frankfurtba  menve,  szívfájdalomban 
meghalt. 

A  kis  Frigyes  anyja  harapásának  sebhelyét  egész  életén 
át  megtartá,  melyről  azután  „Harapott  Frigyes"  nevet  nyert  3). 
Atyjának  kérlelhetlen  ellensége  volt,  kin  a  szerencsétlen  anyján 
elkövetett  méltatlanságot  meg  is  boszűlla.  —  Azon  az  atya  és 
fiu  között  viselt  háború  folyama  alatt  Frigyes  Wartburgot  hatal- 
mába kerítvén,  abban  a  római  király  seregei  és  az  eisenachi  pol- 
gárok által  szorosan  körülvétetve  ostromoltatott.  Fiatal  neje, 
Erzsébet,  kit  atyja  kezeiből  kiragadott,  épen  egy  leányt  szült; 
élelemszerei  már  nem  voltak;  a  herceg  elhatározá  magát,  hogy 
éjjel  neje,  leánya,  ennek  dajkája  és  10  emberből  álló  kísérettel 
elhagyandja  a  várat.  Könnyű  volt  neki   futását  eltitkolni  és  az 


'J  Rolhe  1744  l.  szerint,  „uf  das  gemolle  huez  by  deme  lorme  ;"  ne- 
héz megmondani  itten  a  mai  épület  mely  részére  vonatkozik  ez  elnevezés. 

^)  „Wollt  ihr  die  Kinder  umbringen  ?"  —  „Ich  hab  ihn  g(  bissen,  wan 
er  gross  wird,  das  er  an  meinen  Jammer  und  dièses  Scheiden  gedenkt.  Ibid. 

^)  Mit  dcm  WisSy  oder  mit  dem  gebissenen  Backen. 


488 

erdőkbe  mélyedni;  az  eisenachiak  azonban  észrevévén,  üldözni 
kezdek,  s  midőn  lépteit  ekként  sietteté,  elkezdett  a  kis  ujonszü- 
lött  leányka  sírni.  A  fejedelem  a  dajkát  inté,  hogy  csendesítené 
öt  le;  ez  azonban  felelt:  „Uram,  csak  szopás  által  fog  elhall- 
gatni 0-"  Frigyes  azonnal  megálla,  mondván:  „Nem  akarom, 
hogy  e  futás  a  leánytól  elvonja  a  táplálékot,  kerülne  bár  egész 
Thüringiába."  S  ekképen  lándzsával  kezében  mozdulatlanul  állott, 
várva  elleneit,  kik  oly  közel  voltak,  hogy  lovaik  zöreje  is  hall- 
ható volt.  S  midőn  a  kisded  a  szopást  elvégezte,  ismét  folytatta 
útját,  míg  szerencsésen  biztos  helyre  ért. 

.1317-ben  a  vár  nagy  része  villám  okozta  tüz  által  elpusz- 
tult. 1331-ben  komoly  Frigyes  herceg  és  neje  Misniai  Mathild, 
a  kedves  sz.  Erzsébet  tiszteletére  a  vár  kapuja  előtt  az  Eise- 
nachba  vezető  utón  egy  ferencrendi  zárdát  építtettek. 

1440-ben  Thüringia  Szászországgal  egyesítetctt,  s  Wart- 
burg megszűnt  fejedelmi  székhely  lenni,  vagy  legfelebb  koron- 
ként maradt  az.  Luther  színleges  fogsága  e  várban  ismeretes. 
Látható  még  a  terem,  melyben  lakott,  hol  az  ördög  megkísértette, 
és  a  mérges  hitujító  által  a  tintás  üveget  önnön  fejéhez  vágatta, 
mely  a  falon  összetörve  egy  nagy  foltot  hagyott  hátra,  mely 
most  is  gondosan  őriztetik. 

Ma  e  tisztes  s  nevezetes  fejedelmi  lakból,  milyen  sz.  Er- 
zsébet korában  volt,  nincs  egyéb  hátra,  mint  a  Landgrafenhaus, 
egy  tágas  épület,  mely  a  benső  udvar  délnyugati  végén  ónból  a 
szikla  szélére  építtetett;  melynek  fedele,  benső  felosztása,  és 
ablakai  a  mostani  korból  valók.  Egyedül  a  kápolna  és  a  Rilter- 
saal  (lovagok  terme)  van  a  12  vagy  13  századból.  Csodálatra 
méltó  a  nagy  teremben  gyönyörű  változatos  tetőzettel  ékesített 
páros  oszlopokon  nyugvó  ivezet.  A  kápolnában  van  két  szép 
teljes  ivezetü  kereszt  és  egy  elég  jó  féldombormü  a  15  század- 
ból. Látható  még  Luther  szószéke  melleit  egy  mai  Ízléssel  ké- 
szült silány  festmény,  mely,  mint  hiszik,  az  irgalmasság  cseleke- 
deteit gyakorló  szentet  és  sok  más  tárgyon  kívül  a  rózsák  cso- 
dáját ábrázolja.  1708-ban  még  egy  termet  mutogatlak,  mely  a 
tudós  Paulini  véleménye  szerint  valóban  Erzsébeté  volt  2),  mely 


')  „Henc  es  schwigil  nicht,  es  gesu^s  danne."  Rolhe,  17H7, 
-)  Annal.  Isenaren«.   1698  p.  'i2. 


489 

azonban  a  későbbi  javítások  és  építkezések  folytán  eltűnt.  Ma 
nincs  egyéb  ottan,  mint  egy  sz.  Erzsébetének  állított  ágy,  mely 
legalább  már  hiiszszor  megujíttatott,  s  melynek  darabjai  azonban 
fogfájás  elleni  óvszerül  mindig  elherdálnak. 

Íme  ezek  a  sz.  Erzsébetünkről  Wartburgban  napjainkig 
hátramaradt  anyagi  nyomok;  de  emlékével  minden  lépten  talál- 
kozhatni a  rózsák  közölt,  melyek,  csodájának  emlékére,  bőség- 
ben tenyésztetnek  ;  álfiilva  a  gyönyörű  helyeket,  érzi  az  utas, 
hogy  méltók  voltak,  legalább  szépségöknél  fogva  arra,  hogy  Er- 
zsébet lakja  s  szentelje  meg  őket;  s  láttukra  a  szentnek  szelid 
és  menyei  képe  uj  bájjal  lámád  fel  a  vándor  lelkében. 

V. 

A  SZ.  SZÜZÁLTAL  SZ.  ERZSÉBETNEK  TETT  KIJELENTÉS. 

Kivonat  a  brüsszeli  Bollandisták  kézirataiból. 

(272  lap.) 
Quomodo  B.  V.  Maria  proposuit  servare  virginilatem  cum  essél  in  templo. 
Semel  verő  dum  slans  cogi^arem  quod  nunquam  ab  eo  vei- 
lem  discedere,  surrexi  et  ivi  ad  legendum,  desiderio  inveniendi 
aliquid  quod  animam  meam  confortaret,  cumque  librum  aperuis- 
sem,  occurrit  mihi  illud  Isaiae  :  „Ecce  virgo  concipiet.*  Ex  quo 
dum  inlellexi  quod  filius  Dei  virginem  debebat  eligere  de  qua  dc- 
bebat  originem  trahere,  statim  proposui  in  corde  meo,  ob  illius 
virginis  reverentiam  et  gratiam,  virginitatem  servare,  et  me  sibi 
tradere  ancillam  et  ei  servire,  et  nunquam  ab  ea  récédére  el- 
ianisi  expediret  per  totum  mundum  peregrinari  cum  ipsa.  Noclo 
verő  quadam,  ad  orationem  dévote  prostrala,  eíTectuosissime  Do- 
minum  deprecata  sum,  ut  mihi  dignaretur  lanto  lempore  vitám 
praestare  quod  ipsam  virginem  viderem  oculis  meis,  sibi  servirem 
manibus  el  capul  meum  ad  suam  reverentiam  inclinarem,  et  ad  ejus 
obsequia  totaliter  me  conferrem.  Et  ecce  quidam  splcndor  cla- 
rior  sole,  et  de  splendoris  mcdio  audivi  vocom  dicentem  mihi  : 
„Praepara  te  ad  pariendum  filium  meum."  Et  adjunxil  certissimc  : 
„Scias  quod  illa  subjectio,  quam,  mei  amore,  aiteri  vis  facercí 
volo  quod  ab  aliis  tibi  fiat,  el  volo,  quod  sis  Glii  mei  mater.  Do- 
mina el  Dominatrix,  ut  ipsum  non  solum  habeas,  sed  omnibus  qui- 
bus  tibi  placuerit   illum   praestare   possis.  Nec  meam   gratiam, 


490 

nec  meum  habebit  amorem,  nec  filii  mei,  qui  te  non  amaverit,  et 
qui  te  filii  mei  matrem  confessus  non  fuerit,  in  regnum  meum 
non  intrabit.  — 

„Tu,  inquit,  pelisti  a  me  ut  gratiosam  te  reddam  illi  virgini, 
quae  eum  genuerit,  ut  de  te  tantum  confidat  quod  meum  filium 
tibi  praeslet,  et  de  te  ipso  tuus  implealur  affectus  ;  et  ego  dico  tibi 
quod  ipsam  habebis,  et  a  me  non  ab  alio  donabilur  tibi,  et  qui 
tuam  gratiam  non  postulaverlr,  a  filio  et  de  filio  consolationem 
habere  non  poterit."  His  audilis,  prae  timoré  examinis  affecta,  in 
façiem  corruens  meipsam  sustinere  non  potui,  sed  angeli  tune 
venerunt  et  lavaverunt  elconfortaverunt  me,  ex  lune  divinislaudi- 
bus  me  totaliter  dedi,  ita  quod  Deum  laudare  etsibi  gratias  reddere 
satiari  nonpoteram  die  ac  nocte.Et  expectans  cerlissime  divinae 
promissionis  effeclum,  rogaban  Deum  patrem  inslantissime,  dicens: 
„Supplico,  mistricordissime  Pater,  clementissime  et  benignissime, 
ex  quo  tibi  placet  quod  debeam  filium  luum  parère;  supplico,  in- 
quam,  utmihi  donare  digneris  spiritum  sapientiae,  quo  instructa 
sciam  ei  servire  secuni'Um  voluntatem  suam;  donum  intellectus, 
quo  illustrata  valeam  percipere  voluntatem  suam,  quia  si  humano 
more  nascetur,  scio  quod  statim  loquetur  ;  denum  consilii,  quo  infor- 
mata sciam  omnia  consulte  es  discrète  agcre  circa  eum;  donum 
fortitudinis,  quo  roborata  débite  et  reverenter  valeam  portare 
divinitalem  suam;  donum  scientiae,  quo  erudita  sciam  omnes 
prudenter  instruere  quicunque  ab  eo  habuerint  aliquid  facere; 
donum  pielalis,  quo  ordináta  sciam  compati  humanitati  suae  et  ei 
in  omnibus  subvenire  ;  donum  timoris,  quo  humiliata  ei  eum  ti- 
moré et  amore  et  débita  reverenlia  serviam."  Isla  sunt  quae  pe- 
tebam  a  Deo  Pâtre  antequam  mihi  donaret  filium  suum  :  considéra 
ergo  salutalionem  meam  mihi  missam  a  Deo  et  ab  angelo  alla- 
tain, et  invenie^  omnes  petitiones  meas  impletas. 

Ita  faciebat  mihi,  nam  mens  mea  desiderio  concipiebat  fi- 
lium Dei,  spiritus  meus  succendebalur  habendi  ipsum,  ex  desiderio 
anima  tola  pinguefiebat  et  satiebatur  immensa  dulcedine,  quia  vo- 
luntatis  magnitudine  videbatur  mihi  jam  ipsum  habere.  Sed  lingua 
carnis  tantum  vigorem  habere  non  poterat  quod  valeiet  voce 
manifeslare  interiorem  ardorem,  propterea  solum  exteriores 
sensus  rogabam  conservari  et  ordinari  ad  obsequium  virginis 
repromissae.  Sed  Deus  videns  interiorem  nrdorem,  et  cernens 


491 

cxleriorem  humililatem,  tempore  sibi  placito  Gábrielem  milii  ar- 
changelum  destinavit,  qui  mihi  promissiones  a  Deo  mihi  missas 
dctulit,  salulatione  praemissa,  secundum  quod  Evangélium  mani- 
festât. Ego  vero  quid  feci  ?  profunda  devolione  genufiexi  eljun- 
ctis  manibus  dixi;  „Ecce  ancilla  Domini,  fiât  mihi  secudum  ver- 
bum tuum."  Tune  donavit  mihi  Deus  filium  suuui  et  septem  dona 
Spiritus  Sancti.  Et  scis  quare  hoc  fecit?  quia  sibi  credidi  et  mc- 
ipsam  humiliavi.  — 

Vf. 
A  REYNHARTSBRUNNI  ZÁRDA. 

(29i  lap.; 
E  zárda,  mely  Thüringia  uralkodóinak  temetkezési  helyül 
szolgált,  ugy  mint  Wartburg,  mely  szokott  székhelyök  volt^  Szökő 
Lajostól  építetett.  E  fejedelem  elcsáb itatva  a  szerelem  állal 
melyet  Adelhaid,  Frigyes  nádorgróf  nejének  rendkivüli  szép- 
sége költött  benne,  vadászaton  egykor  vitatkozás  alatt  meggyil- 
kolta azt  s  özvegyét  azután  nőül  vette.  Húsz  évi  együttlét  után, 
az  isteni  irgalom,  mely  a  történész  szavai  szerint  mindenki  üd- 
vét kívánja,  és  nem  tűri  szivesen,  hogy  bár  ki  is  elveszszen,  Adél  - 
haid  szivéhez  szólott.  Lelkiismerete  egyszerre  mardosni  kezdé, 
mit  férjével  szeretelt  volna  közölni.  1083-ban  nagypénteken 
vele  kivánt  ebédelni,  s  igy  ketten  asztalnál  lévén,  sok  sült  s 
főtt  húst,  vadhúst  és  más  zsiros  étkeket  hordatott  fel,  a  gróf 
nagyon  megbotránkozva  kérdé,  mit  jelentene  ez,  s  nem  tudja-e 
hogy  nem  illik  a  keresztényhez  húst  enni  azon  napon,  melyen 
teremtője  s  megváltója  őt  megváltandó  a  kereszten  meghalt. 
„Oh!  monda  Adelhaid  —  ha  ez  nem  illik  hozzánk,  mit  mondan- 
dunk  igazolásunkra  a  jó  Istennek  azért,  hogy  egészen  ellenkező- 
leg, mint  más  áhítatos  keresztények,  irgalma  kiérdemlésére  mit 
sem  tettünk,  s  hogy  vétkeinket  egész  az  égig  hagytuk  növe- 
kedni a  bánat  s  fájdalom  minden  árnyéka  nélkül  ?"  Lajos  mélyen 
megindult  s  fejét  lehajtva  keservesen  sirt;  megtérése  be  vala  vé- 
gezve. »)  Más  nap  jó  barátját  a  halbersladti  püspököt  hozatá  ma- 
gához, kitől  lelkiismerete  jó  rendbehozása  ügyében  tanácsot 
kért.  Ennek  tanácsára  nejével  együtt  Rómába  ment,  hogy  a  pá- 

•j  Rothe  1677. 


492 

pától  bűnei  alól  feloldozást  kérjen.  A  pápa  bünbánatúl  megha- 
gyá  neki,  hogy  a  világról  lemondva,  egy  általa  Nagy  Asszonyunk 
és  sz.  János  azon  fájdalmaik  tiszteletére,  melyeket  éreztek,  midőn 
a  kálvárián  együtt  a  kereszt  alatt  állottak,  épített  zárdába  vo- 
nuljon vissza.  1)  Thüringiába  visszatérte  után  méltóságát  fia  ke- 
zébe tévé  le,  kire  államait  is  hagyá,  kivéve  a  schauenburgi  várat. 
Egykor  ezen  várból  Warlburg  felé  lovagolván,  egy  Reinhart 
nevű  fazekassal  találkozott,  ki  egy  igen  bö  vizű  forrás  közelé- 
ben ülve  munkálkodott.  E  fazekas  és  néhány  épen  ott  lévő  fri- 
cherodi  földmivelö  a  gróf  előtt  azt  állíták,  miszerint  éjenként 
két  fényes  lángot  látnak  e  ktít  közelében  lobogni,  az  egyiket 
azon  helyen,  hová  azután  az  egyház  építetett;  a  másikat  pedig 
a  sz.  János  kápolna  helyén.  Lajos  meg  vala  h  pve,  s  megemlé- 
kezvén fogadalmára,  hivé,  hogy  az  Isten  ekképen  jelölte  ki  a  he- 
lyet, melyre  zárdáját  építse  :  azonnal  megkezdé  a  müvet,  mindig 
barátja  a  halberstadti  püspök  tanácsát  követve,  s  midőn  a  zárda 
be  volt  végezve^  azt  azon  a  kút  mellett  talált  cserépmüves  em- 
lékére Reynharlsbrunnak  nevezte.  Ott  töltötte  el  élte  hátralevő 
részét  bünbánatban,  holta  után  ott  is  temettetett  cl,  valamint  utó- 
dai is  mindaddig,  mig  Hasszia  Thüringiátórelválasztatott. 

A  Reynhartsbrunni  apátság  Thüringia  történetének  egész 
folyama  alatt  nagy  szerepet  játszik  :  ugy  látszik,  apátjai  az  or- 
szágban mindig  fontos  személyiségek  voltak;  láttuk,  mily  gonddal 
és  szeretettel  viseltetett  sz.  Erzsébet  férje  e  sz.  hely  iránt.  Utó- 
dai között  a  szerzetesek  nem  is  találtak  több  ily  buzgó  védőre; 
sokat  kellé  szenvedniök  a  szomszéd  nemesek  valamint  a  mainzi 
érsek  mint  a  tartomány  metrepolitája  részéről.  A  zárda  az  1525 
diki  borzasztó  paraszllázadás  alatt  felgyújtatott,  és  a  hitújítás 
behozatala  következtében  nem  is  állítatott  többé  vissza.  Miután 
a  szász-gothai  hercegek  világiasították,  egy  várféle  épületet 
emeltek  helyébe,  melyet  a  jelenleg  uralkodó  herceg  egy  régi 
goth  lakás  alakjában  állítatott  vissza,  elég  jó  Ízléssel  de  kissé 
sok  ékítvénynyel.  2)  A  régi  épületekből  nincs  már  egyéb  hátra 
mint  egy  igen  jó  féldombormü  a  15-ik  századból,  mely  az  udvar 
egyik  kapuján  a  keresztfeszítésl  ábrázolja,    és  sírkövek,   me- 

0  In  unser  ii^b  Frau  und  S.  Johanns  minne,  dei  mit  ihruntcrn  Kreuze 
stand  am  stillen  Kreilago.  Grimm.  549. 

2)  Az  építész,  kire  ezen  javítás  bízva  voll,  Ebe:liardnak  neveztetik. 


493 

lyekre  a  Ihüringiai  házból  származóit  ugyanannyi  uralkodó  em- 
lékszobra állílaloll  t.  i.  Szakállos  I.  Lajos  (f  1036)  11.  Szökő 
Lajos  (t  1096)  III.  Lajos,  ki  az  első  herceg  vagy  országosgróf 
voU;  IV.  Vasas  Lajos  (f  1168)  V.  Szelid  Lajos,  vándor  táskával, 
mert  keresztes  háborúban  halt  meg  (1191)  VI.  Sz.  Lajos,  Erzsé- 
bet férje,  és  végre  fiok,  a  fiatal  Ármin,  e  nemzetség  utolsó  iva- 
déka. Ezen  emlékek  jelleme  elég  hasonkoriínak  látszik  azokéi- 
val, kiket  ábrázolnak;  hitelességök  ellen  azonban  nehéz  kéte- 
lyek merültek  föl:  azon  vélemény  van  elterjedve,  hogy  egy 
szerzetes  ,  emlékezet  után  készíttette  ezeket  egy  tűzvész 
után,  melyben  a  régiek  elpusztullak,  s  melyről  Theodorik  azt 
mondja,  hogy  müvének  kiadásánál  kevéssé  elébb  történt.  A  mi 
Lajosunk  „Maritus  beatae  Elisabethae"-nck  neveztetik,  siriralá- 
ban,  melynek  szerkezete  legalább  halálánál  későbbi  időre  mulat 
néhány  évvel. 

A  kápolnában,  mely  egészen  a  mostani  korból  való,  egy 
régi  szép  feszület  látható,  ez  a  zárdától  egy  mérlfölnyi  távolra 
fekszik,  régi  kápolnából  hozatott  oda,  és  a  sz.  Bonifác  által  épi- 
lett  egyház  romjai  fölé  sz.  János  tisvUeletére  emeltetett,  és  egy 
nagy  kőgyertyatarló  az  erdők  közepén  most  is  visszaidézi  Ger- 
mania  nagy  apostolának  emlékét. 

Végre,  jóllehet  mi  sem  található  már  azon  zárdából,  melybe 
Erzsébet  szeretett  férje  valamint  maga  is  oly  gyakran  ment, 
mindig  megmarad  azonban  ezen  régi  épület  valóban  gyönyörteli 
helyzete  egy  Gothától  3  mértföldnyire  fekvő  völgyben,  mely 
egyike  azon  szép  völgyeknek,  melyeket  az  Isten  keze  egyenesen 
szolgái  magányának  látszott  képezni.  Sűrűség  és  ős  erdők  kör- 
nyezik azon  hegyoldalt,  melyek  azon  völgytorkot  képezik,  mely- 
nek végén  a  zárda  állott:  az  erdők,  rétek  és  csörgedező  pata- 
kok szerencsés  vegyülete  eleveníti  azon  tájt,  melynek  magános, 
nyugodt  és  hívogató  tekintete  a  vele  összeköttetésben  levő,  em- 
lékekkel tökéletes  összhangban  áll.  Legalább  szemeinknek  ugy 
tetszett,  hogy  itt  inkább  mint  bár  hol  mutatkozik  azon  kellemes 
tiszta  varázs,  melyet  az  idő  nem  törölhetett  le  semmiről  sem, 
mire  a  kedves  sz.  Erzsébet  az  ö  jellegét  nyomta. 


494 


VII. 

A  ROMAI  SZENT  SZÉKTŐL  KIADOTT  OKMÁNYOK,  ME- 
LYEK SZENT  ERZSÉBETNEK  A  SZENTEK  KÖZÉ  IKTA- 
TÁSÁRA VONATKOZNAK 

1  szám. 

Kilenczedik  Gergely  pápa  felelete  marburgi  Konrád  mester  le- 
velére, í) 

Manrik.  Annal.  Gistercens  1232  évre.  437-1. 
Sane  cum  laelítia  dulcium  lacrymarum  concursibiis  comitalu, 
dilecti  fili  Conrade,  ex  litteris  tuae  devotioiiis  accepimus  :  qiiod  ille 
artifex  gloriosus,  qui  terram  in  aurum  et  aquam  altérât  in  cryslal- 
lum,  clarae  memóriáé  ancillam  suam  Elisabetham,  quondam  carissi- 
mam  in  Christo  íiliam  nostram,  landgraviam  Thuringiae,  jure  nalurae 
fragilem  et  labilem,  demum  dono  graliae  in  cultu  divini  numinis 
slabilem  et  robustam,  ac  lamen  mundanae  miseriae  compedibus 
expeditam,  aggregát  collegio  siipernorum  glóriám  concessae 
beatiludinis  signis  exprimens  gloriosis.  Nam  circa  sepulcrum  ejus 
et  locis  aliis  per  invocalionem  sui  nominis*et  devolionis  sincerae 
suíTragia,  vita  mortuis,  lumen  caecis,  auditus  surdis,  verbum  mu- 
lis  et  gressus  claudis  caelesli  dexíra  conferunlur.  2)  Verum  elsi 
per  virlulum  insignia,  quibus  olim  jam  dicla  landgravia  extitit 
mullipliciter  insignata,  seu  per  famosa  miracula,  quibus  eius  san- 
cta  rulilare  dicilur  sepullura,  coeleslis  sponsi  vocibus  esse  de 
sanctorum  numero  debent  affirmari  ;  lamen  quia  mentibus  ambigu- 
is  subilo  rei  verilas  non  clarescit,  el  repentinus  non  sólet  mi- 
raculorum  relatibus  quorumdam  spirifus  exallare,  eo  quod  omne 
rulilum  auri  nomen  non  impelrat,  nec  ebur  quodlibet  nivem  imi- 
tatur;  nos  quod  Providentia  praeambula  decet  festinos  in  certis 
et  lentos  in  dubiis  inveniri,  disserlationi  vestrae,  de  qua  plenam 
in  Deo  fiduciam  obtinemus^  per  apostolica  scripla  mandamus, 
quatenus  provide  allendenles  quod  lux  vera,  sanclissimus  Domi- 
nus  Jesus  Chrislus,  signis  publicis  et  prodigiis  evidentibus  Ire- 


0  1.  életrajz  31  fejez. 

2)  Innen  egész  a  levél  végéig  majdnem  szóról  szóra  ismétli  a  pápa 
a  sz.  Domonkos  csodatételeinek  megvizsgáltatására  kiadott  pápai  brevet.  L.  14 
Bened.  műnk.  1  k.  42  1. 


495 

pidantia  discipulorum  pcclora  roboravit,  mentes  corum  dubias 
de  resurrectionis  admiranda  glória  expressac  cerliludinis  clari- 
ficans  fulcimentis,  vitam  et  convcrsalionem  landgraviae  memo- 
ralae,  (juibus  Domino  et  hominibus  noscitur  placuisse,  nec  non 
miracula  quae,  auctore  Domino,  de  sui  corporis  sanclitate  pro- 
cedunl,  habitae  prae  oculis  sola  divina  reverentia  majestatis,  per 
testes  idoneos  studealis  inquirere  cauta  diligentia,  et  sollicitu- 
dine  vigilant!,  quae  in  scriptis  redacta,  sub  sigillis  vestris  fideli- 
ter  conservatis,  illa  nobis  posleaquam  mandátum  receperitis,  per 
fidèles  nunlios  et  solemncs  transmissuri 
Datum  Anagniie  II.  idus  octob.  anno  VI. 

2  szám. 

Az  előbbi  levél  függeléke. 

Wadding  2  k.  606  l. 
melyben  rendeltetik^  hogy  az  Erzsébet  grófnő  csodatetteiröl  ta- 
núskodó bizonyságok,  miként  a  tanúk  vallomásai  is  Írásba  fog- 
laltassanak. 

Regisl.  Vatican.  Episl.  121. 

Testes  legitimi  qui  super  viiâ,  conversatione,  ac  miraculis 
quondam  E.  landgraviae  Tburingiae  sünt  recipiendi  prius  ab  eis 
praestilo  juramenlo,  diligentcr  examinentur  et  interrogentur  de 
omnibus  quae  dixerint,  quomodo  sciunt,  quo  tempore,  quo 
mense,  quo  die,  quibus  praesenlibus,  quo  loco,  ad  cujus  invoca- 
tionem,  et  quibus  verbis  inlerposilis,  et  de  nominibus  illorum, 
circa  quos  miracula  facta  dicunlur,  cl  si  eos  ante  cognoscebant, 
et  quot  dies  ante  viderunt  infirmos  eos,  et  quanto  tempore  fue- 
runt  infirmi,  et  de  qua  civilate  suntoriundi;  et  interrogentur 
de  omnibus  circumstanliis  diligenter  ;  ct  circa  singula  capila  fi- 
ant, ut  expedit,  quaestiones  praemissae.  Et  séries  lestimonii  et 
verba  testium  fideliti;r  redigantur  in  scriptis. 

Anno  Chrisli  MGCXXXIII  Gregoiii  IX  ponlif  anno  VII. 

3  szám. 

Egy  második  vizsgálat  lartását  elrendelő  pápai  levél. 

Wadding  1  k.  365  i. 

Gregorius  etc.  Episcopo  Ildesemensi,  de  valle 

Sancti-Georgii,    et  Hervordensi   abbatibus  Mo- 

ffuntinae   dioecesis. 

Ne  possimus  argui  si  lucernám  dignam  super  candelabrum 

collocari,  detineri  sub  modio  patiamur,  praesertim  cum  éviden- 


496 

libus  indiciis  de  coelo  noscaliir  emillcre  multae  radios  claritalis, 
discrelionem  vestram  per  apostolica  scripta  in  virtute  obedien- 
tiae  praecipiendo  mandamus,  qualenus  inquisitionem,  quam  de 
miraculis  beatae  recordalionis  Elisabethae  landgraviae  Thurin- 
giae  per  venerabilem  fratrem  nostrum  archiepiscopum  Mogun- 
tinum,  et  bonae  memoriae  magislriira  Conradum  de  Marpuch, 
fieri  mandavinms,  nobis  per  solemnes  nuncios  quorum  cornmitti 
meritis  lanti  excellentia  negotii  debeatur  ad  nostram  praesen-- 
tiam,  infra  quinque  menses  post  susceplionem  praesentium  de- 
stinetis.  Verum  si  praefata  inquisitio  forte  prae  manibus  non  ha^ 
betur,  vos  habentes  prae  oculis  divinae  reverentiam  majestatis, 
testes  eosdem,  quos  dicti  archiepiscopus  et  magister  super  i- 
psius  Elisabethae  miraculis  receperunt,  aut  alios  si  habere  pote- 
ritis  fide  dignos,  advocatis  ad  hoc  viris  prudentibus  et  in  jure 
peritis,  examinantes  qua  convenit  sollicitudine  diligenti  dicta 
eorum,  et  seriem  testimonii  de  verbo  ad  verbum  in  scriptis  fideli- 
ter  redigi  faciatis;  quae,  ut  instruamur  de  dono  gratiae,  quam 
circa  gratitudinis  filiam  videtur  virlutum  Dominus  effudisse,  sub 
vestris  ac  praelatorum,  nec  non  religiosorum  virorum  sigillis 
infra  dictorum  mensium  spalium,  omni  occaSione  postposita,  nobis 
mittere  procuratis.  Quoá  si  non  omnes,  etc.  Tu  fr.,  episcope  cum 
eorum  altero,  etc. 

Datum  Peiusil,  V.  idus  oclobris,  pontificatus  noslri  anno  VIIÍ. 

4  szám. 

Szeut  Erzsébetnek  a  szentek  köze  iktatási  bullája. 

Gregorius,  episcopus  ser  vus  servorum  Dei, 
archiepiscopis,  episcopis,  abbatibus,  prioribus, 
archidiaconis,  presbiter  is,  decanis  et  aliis 
ecclesiarum    praelatis,    ad    quos    litteraeistae 

pervenerint. 

Gloriosus  in  majestate  sua  Palris  aeterni  filius  Redemtor 
noster  Dominus  Jesus  Christus,  de  coelorum  summitate  prospi- 
ciens  conditionis  humanae  glóriám^  raiilto  concursu  miseriae 
cui  primi  parentis  culpa  dedit  initiufu  deformatam,  ineffabili  di- 
spositione  providit,  utet  virtutem  suam  sedentibus  inumbra  mor- 
tis  exponeret^  el  in  exilio  positos  ad  libertatis  pátriám  revoca- 


497 

rel.  Igilur    quia  iiulli  polius  quam  sibi  suac  facturac  rodcinpiio 

compctcbat  (oo  quod   arlifici   sit,  et  decens  et  debiluin,  ut  quo- 

cumquc   casu   dcpereat  quod  pulchrius    finxissc   diíriioscilur,  in 

stalum  prislinum  suac  virtutis  studio  restaurctur)  in  exile"  vascu- 

lum,   si   tamen   sit   exiguum,   quod  recepit  liospitem  super  omnia 

spaliosum,   scilicct  in   aulam  Virginis  refertain  omni  plenitudine 

sanclitatis,  de  regali  throno  se  conferens,  opus  inde  cunclis  vi- 

sibile  prolulit,  per  quod  propulso  lenebrarum  principe  de  sui  re- 

domlione  plasmatis  triumphavit;  cerla  relinquens  instiUUa  fideli- 

bus,  per  quae  ipsis  ad  palriarn  reddcrelur  Iransitus  expeditus. 

§  1.   Hujusmodi  quidem  pietalis  seriem  beata  Elisabeth  ex 

regali  cria  progenie,  et  Thuringiae   landgravia  gratiosa,  solcrti 

meditatione   considerans,   et  jam  dicta  eligens  instiluta  continuis 

observare  sludiis,  ut  dignam   perceplione  se  redderel  perpeluae 

clarilatis,  quasi   ab  ortu  vitae  usque  ad   occasum,  virtutum  va- 

cando  cullui,  nunquam  desiit  in  caritatis   amplexibus  delectari. 

Nam  in  confessione  verae  fidei,   vitaeque  dedita  sanctitati,  coe- 

lestis  reginae   diligendo   filium,  per  quem  dulcedinem  consequi 

posset  coelestium  nupliarum,  ita  dilexit  etproximum,  quod  amoe- 

num  sibi    conslituens    illorum    familiareni  habere  praesentiam, 

quam  eorum  inimica  curruptio  cunclis  suggerit  effici  peregrinam, 

se  in  mullis  sibi  rcddidit  inopem,  sollicitam  fore  papcribus  mul- 

tipliciter  alFluentem.  Quorum  ab  aetate  tenera,  tutrix  esse  desi- 

derans  et  amatrix,  eo  quod  sciret  perennis  vitae   praemium  dile- 

ctorum  Deo  acquiri  meritis  egenorum,  adeo  conditionem  illorum 

gralam  sibi  conslituit,  quam  naturaliter  saecularis  elatio  vilipen- 

dit,  quod  etiam  licitissibi  dcliciis  quas  oíí'erebat  status  excellentia 

conjugalis,  deduclis  pluries  in  contemptum,  corpus  delicatum,  et 

tenerum  reddebat  assiduac  parcimoniae  studio  maceratum,  lanto 

sibi  meriti  quantitale  poficiens,  quanto  quod  sponte  geritur,  ma- 

joris  gratiae  praemio  muneratur.  Qmd  ultra?  Ouaeque  jura  san- 

gvinis  in  supernae  dcsiderium  transferens  voluptatis,  et  inperfe- 

ctum  quid  aestimans,  si  jam  viri  destituta  praesidio,  sic  residuum 

vitae   decurreret,  quod  se  ad  jugum  obedientiae  (cujus  sub  lege 

posita   maritali  absque  ipsius  praejudicio  amploxatrix  exstiterat) 

non  arclaret,  religionis  habitum  induit,  sub   quo  dominicae  Pas- 

nionis  in  se  celebrare  mysterium,  usque   in   diem  ullitnum  non 

omisit.  0  felix  raulier  !  o  matróna  mirabilis  !   o  dulcis  Elisabeth 

32 


498 

dicta  Dei  salurilas,  quae  pro  refeclione  pauperum,  panem  merue- 
rit  Angelorum  !  0  inclyla  vidua  virtutum  foccunda  sobole,  quae 
sludens  ex  gralia  consequiy  quod  natiira  non  potcrat  indulgeri, 
diris  aiiimae  hoslibus  per  sculum  fidei,  loricam  juslitiae,  gladium 
spirilus,  salutis  galcam  et  hastam  perseverantiae  debellatis;  sic 
amabilem  immorlali  sponso  se  praebuit,  sic  Reginae  virtutum 
se  dileclione  continua  colligavit,  suum  deprimendo  dominium,  in 
ancillae  humilis  famulatum  !  Sic  sanctis  Elisabeth  antiquisproces- 
sibus  conformem  se  reddidit,  dum  in  mandalis  et  juslificationi- 
bus  Domini  sine  querela  siinplicifer  ambulavit,  Dei  gratiam  se- 
creto  mentis  per  affectum  concipiens,  et  eandem  per  effectum 
pariens,  ac  nulriens  assidue  per  profeclum,  quod  salus  omnium 
in  se  speranlium,  et  exaltalio  in  se  quorumlibel  in  humilitatis  et 
innocentiae  vallibus  posilorum,  in  pomissae  suis  praemia  retri- 
butionis  exurgens,  ipsam  mortis  nexibus  expeditam  provexit  ad 
solium  luce  inaccessibili  luminosum. 

§  2.  De  cujus  stunenda  et  inexplicabili  clarilale  procedit, 
quod  illius  spirilus,  et  in  supcrni  fulgoris  abysso  rutilât;  et  in 
hujus  profundo  caliginis,  mullis  coruscat  miraculis  gloriosis^  quo- 
rum virtule^  catholicis  fidei,  spei,  et  caritatis  augmenta  proveni- 
unt,  perfidis  via  veritatis  exponitur,  et  liaereticis  confusionis  mul- 
táé matéria  cumulatur,  dum  stuporis  turbine  obvoluti,  quod  di- 
ctae  sanctae  merilis,  quae  dum  carnis  clausa  carcere  tenerelur, 
pauper  spiritu,  milis  mente,  propria  vol  polius  aliéna  peccata 
deplorans,  justitiam  sitiens,  misericordiae  dedila,  munda  corde, 
vere  pacifica,  altrita  perseculionibus,  et  opprobriis  exslitit  la- 
cessita  ;  vita  morluis,  lumen  caecis,  auditus  surdis,  verbum  mutis, 
etgressus  claudis  coelestidextera  conferuntur:  partes  Theuloniae 
spatiosas,  quas  mortis  dogmate  gesliebanl  inficere,  in  doctrinae 
coelestis  amplexibus  cernunt  mullipliciter  exultare. 

§  3.  De  hujusmodi  quidem  et  aliis  sanctae  miraculis,  quae 
mentis  inspecta  oculis  uberiorem  laetiliam  proferunt,  quasi  dif- 
fusis  distincta  litteris  viderentur,  facla  nobis  per  testes  idoneos 
tanta  plenitudine  fidei,  sicut  debctur  et  competit  colendae  per 
omnia  veritali. 

§  4.  Nos  quorum  deposcit  officium  his  continue  desudare 
studiis,  per  quae  augeatur  glória  Redemtoris,  dictam  sanctam 
quam  sibi  intuitum  piacúit  suae  majestalis  assumere  ;  de  fralrum 


499 

noslrorum  consilio  et  asscnsu,  el  vcncrabilium  fralrum  noslrorum, 
Palriarcharum,  Archicpiscoporum,  Episcoporum,  el  Praelalorum 
omnium,  qui  lune  apud  scdem  aposlolicam  exicjtcbant^  Sanclorum 
catalogo  duximus  adscribendam. 

§  5.  Universilati  veslrae  per  aposlolica  scripta  districle 
praecipiendo  mandantes  qualenus  XIII  kal.  deeembris,  die  videli- 
cel,  quo  eadam  morlis  absolula  vinculis^  victura  perenniter,  ad 
fonlem  supernae  prodiit  voluplatis,  feslum  ejusdem  prout  miranda 
ipsius  meritorum  magniludo  exigit,  celebrelis,  et  facialis  solen- 
niler  celebrari  ;  ul  id  nobis  de  Ihesauris  coelestibus  ejus  pia  in- 
tercessione  provenial,  quod  ipsa  praeslanle  Chrislo  percepisse 
dignoscitur,  el  possidere  perpeluo  gloriatur. 

§  6.  Caelerum  ut  universilati  fidelium  invisibilis  aulae  con- 
sequendi  delicias  ex  concessa  nobis  polestate,  desuper  propili- 
anle  Domino,  sil  facullas;  quinimo  et  ut  nomen  exaltetur  Altis- 
simi,  si  sposae  suae  venorabilem  sopulluram  fidelium  procuremus 
accessibus  honorari,  omnibus  vere  poenitentibus  el  confessis, 
qui  se  illuc  annis  singulis  devotionis  aromala,  et  sinceritalis  in- 
signia  déférentes  in  memoralo  feslo,  el  usque  ad  oclavas  ipsius 
conlulorint,  de  omnipotenlis  Dei  misericordia,  et  bealorum  Pétri 
et  Pauli  apostolorum  ejus,  auctorilale  confisi,  unum  annum  et 
quadraginla  dies,  de  injuncla  sibi  poenilcnlia  misericordiler 
relaxamus. 

Daluin  Perusii,  kal.  junii,  anno  nono. 

5  szám 

Pápai  levél  Bcalrixhoz,  Fülöp  római  király  leáuya-  szent  Ferdi- 
nánd neje-,  kaszülia  királyncjálioz. 

Rcgisl  Vatican,  nr  120,  Waddingnál,  2.  k.  39*  l. 

Gregoriusetc.  Beatrici,  illustri  regináé  Caste  1- 
1  a  e,  T  0  1  e  l  a  e,  el  L  e  g  i  o  n  i  s. 

Jesus  filius  Sirach  diebus  islis  oblulil  nobis  vas  admirabile,  eccIci.  őo, 

opus  excelsi,  quod  fornacem  caritalis  in  ardoris  operibus  cuslo- 

divit.  Vas,  inquam,  eleclum.  Domino  consecralum,  sandám  scilicel 

Elisabelham,  quae  inlerprelatur   saturilas  Dei  mei,  quae  in  pau- 

peribus  el  infirmis  consuevil  Dominum  saepius  saturare.  Tribus 

sane   panibus,  quos  muluo  in  nocle   tribulalionis  suae  ab  amico 

32* 


500 

anliquo  rccepir,  vcritatis  scilicot,  caritalis  et  foriitudinis  Dominum 
legilur  récépissé,  ut  veritalis  illustrata  fulgoribus,  purificalis  af- 
fcclibus  ,  et  membris  corporeis  roboratis,    Dominum  inlellectu 
cognosceret,  diligeret,  par  affeclum  et  profectum   boni  operis 
satiaret.  Ne  igitur  langueret  per  ignorantiam  veritatis,   voluptas 
per  inopiam  affectionis  deficeret,  caro  suae  conditionis  infirma 
effeclum   boni  operis  impediret,  illuminatus  extilit   intelleclus, 
purificatus  affeclus,  et  effectus  boni  operis  spiritu  fortitudinisro- 
boratus.  Ne   autem  istorum  parcum   usum  quis   profana  facilitate 
iao,  55, 2.  negligerel,  Dominum  dixisse  didicimus  :  Qui  appenditis  argentum 
vestrum  non  in  panibus,  et  subitis  infructuosum  sine  salietate  labo- 
rem.  Quia  quidam  argentum  eloquenliae  suae  in  spiritu  mendacii, 
non  in  spiritu  veritatis  appendunt  ;  sicut  adulationum  artifices,  fabri 
laudis,  figuli  falsitatis,  et  alii  non  in  spiritu  caritatis,  sed  vanitatis 
et  inanis  gloriae  cupidi,  quae  nunquam  suos  satiat  amatores,  lin- 
guam  inslruunt  in  urbanitate  verborum,  laborum,  morum  etope- 
rum  dissonantiam   fabricantes.  Tria  quoque  fercula  in  mensa  do- 
minica  coram  coeli  et  terrae  dominatore  Elisabetha  amatrix  ae- 
ternae  felicilatis  apposuit,  dum  prohibila  renuit,  praecepta  ser- 
vavit,  et  exaudivit  consilia  îledemptoris,  quàe  necessaria  sibi  huma- 
nae  naturae  sublrahens  vigiliis,  j cjuniis  et  orationibus  débita  singu- 
lis  jure  distribuons,  creaturam  Creatori,  sensualitatem  rationi,  et 
es  43, 2.  carnem  spiritui  servire  coegit.   De  hac  quidem  scriptum  est:  V-as 
admirabile   opus  excelsi,  >as  admirabile,  vas  misericordiae,  auro 
sapientiae    et  lapidibus    pretiosis ,  hoc  est  operibus   incorruptis 
ornalum,    in  quo  tôt  eiFudit  Dominus  charismata  munerum   su- 
pernorum,   ut  mundaret  et  tergeret  vasa  irae  in  intcrilum  apta, 
et  ostenderet   divitias,  et  copias   gratiarum  in  vase   misericor- 
diae, quod    Dominus  in  gloriam  praeparavit,  0    vas  admirabile 
in  virtute    humilitatis,  abjeclione  corporis,  alfectu  compassionis, 
cunctis  saeculis  admirandum  !  In  humilitatis  quippe  virtute,  quae 
cum    esset    de  stirpe    regia,    excellenti    principatuum    dignitate 
praecelsa,    facta    pauperum  et  egenorum  ancilla,   exinanivit  se 
formám  servilem    accipiens,  et  usque  ad  mortem    infirmis,  pe- 
regrinis  et    pauperibus    obedivit.  In  abjectione    corporis,  quia 
quae    decorari    consueverat    regalibus    ornamcntis,   muraenulis 
aureis,    argenlo,   monilibus,    margaritis  et   lapidibus    preliosis, 
spoliata  repente  mundanae  ambitionis  exuviis,  habitum  pauperis 


501 

el  aspcrae    vestis  assumpsi»,  ut    vilil)us    involiila    pannis   Jesu- P.ai  21,7 
Chrisli    Domini    noslri     incunabulis     vaí^ientiS;    cum    eo    fierc* 
opprobrium  hoitiinum  el  abjectio  plebis,  et  exprimens  in  prao- 
sepio  vagitus  infanlis,  jam  civis  cocleslis  eíTecla,  cum  Angelis 
ílecantabat  :  Gloria  iii  cxelsis.  Ita  aíTeclu  qiioque  compassionis,  i»""  '.  '* 
quia  non  solum  nnanus  regia  lornalllis,  aurea,  plena  hyacinlhis,Ciu.tir.  -,,  1 
pietatis  propilia,  sordes  tergebat  infirmorum  el  paiiperum  ;  ve- 
rum  eliam  lavabal  et  alligabal  osculans  cunctis  horrida  vulnerale- 
prosorum.  Manus  ci  tornalilis,  quia  facilis  ad  opera  Redemtoris  ;  au- 
rea, quia  scholam  carilalis  ingrediens,  proficiebat  in  studio  pietatis  ; 
plena  hyacinthis,  qui  colorcm    habét    aereum,  quia   pro  amore 
coeleslis  patriae  copiosae  pauperum  compatiebatur    inopiae.  0 
vas  admirabile  !  vas  electum  !  vas  misericordiae  !  in  quo  tyran- 
nis  principibus  et  magnatibus  mundi  vinum  verae  compunctionis 
propinasti.  Inter  quos  sororium  tuum,   fratrem  Conradum,  quon- 
dam   landgravium,  actate    tenerum,    mundo  carum,    mortalibus 
graliosum   incbriasli   praecipue  poculo  vasi  hujus,  ita  ut  calcatis 
dignilalum  fascibus,  rejecta  syndone,  nudus  profugeret  de  ma- 
nibus  impiorum   crucifigentium   J(ísum  Cbristum  ad  asylum  cru-Marc  14, 3; 
cis,  cujus  signaculuin    impressit  pcctori,   mysterium  cordi,  ut  percant  1,  12. 
myrrhae  fasciculum  posset  crucifixi  consortium  promereri.  Ine- 
briasti  quoque  poculo  vasi  hujus  Agnetem  ancillam  Chrisli,  vir- 
gínem,  natam  regis  Bohemiao,  sororem  tuam,  in  cujus  aelate  te- 
nera,  el  rebus  asperis  experimus  coeleslis  conservationis  insi- 
gnia,  ita  ut  imperialis  culminis  oblala  fastigia  fugiens,  sicut  repti- 
lia  venenata,  el  nuda  vexillum   Iriumphale   crucis  arripiens,  jam  Mntt  5.21. 
procédai  obviam  sponso  suo,  accensis  lampadibus,  choro  sacra- 
rum   virginum   comitata.   Opus  excelsi  ;  Palris  el  Filii  el  Spiritus 
Sancti  fuit  opus,  operalum  el  operans  ;  operalum  ab  auclore  na- Jer  sí 
turae,  operans  dono  graliae  exquisita  in  omnes  volunlales  ipsius. 
Opus  nóvum,  quod  fecil  Dominus  super  terra?n,  quia  sanda   Eli- 
sabetha  circumdedit    virum   Dominum   Jesum   Chrislum   gremio 
cordis  sui,  quem  aíTectu   concepil,  aíTeclu  peperit,  profectu  nu- 
trivit;  ad   damna   quippe  praesentia  ol  futura   vilanda   processil 
nuntialio  operis  növi  hujus,  quae  cautelam  praes«Milibus  el  futu- 
ris  indicil.  Nunlialione  hujus  operis  jus  nostrum    conservalur  il- 
laesum,  damnum  depellilur,  ulililas  publica  procuralur.   Nuntialio 
proponilur  növi   operis,   ne   officiatur  luminibus  domus  noslrae, 


502 

quae  cognitionis  et  dileclionis  radiis  illustralur,  ut  uno  cogno- 
scere,  allero  Dominum  nostrum  diligere  valeamus.  Sed  adver- 
sarius  noster  diabolus  duos  videtur  erexissc  parietes,  ut  lucem 
nobis    aeterni    luminis    obscuraret;    ignorantiam    caecitalis    in 

tíen.  1.3.  mente,  cum  dixit  :  Erilis  sicut  dei  scientes  bonum  et  malum,  quia 
cum  homo  elatus  contra  Deum  tumuit  ignorantiae  caecitate  per- 
cussus,  lumen  verilatis  amisit:  alium  parietem,  concupiscentiam 
tbid.  R. in  carne  conslruxit,  cum  dixit:  Cur  praecepit  Deus  ne  comede- 
relis  de  ligno  scientiae  boni  et  mali  ;  et  mulier  videns  quod  po- 
mum  visu  esset  pulchrum  et  ad  vescendum  suave,  tulit  et  co- 
médit  illud,  dedilque  viro  suo.  Unde  juxta  verbum  Domini  ne- 
cessitalem  moriendi  et  poenalitates  mortalitatis  incurrit.  In  primo 
obscuravit  intelleclum  ;  in  secundo  vero  deformavit  affectum,  ne 
cognosci  possit  potenlia  Creatoris,  nec  bénéficia  Redemptoris 
amari.  Verum  nuntialio  hujus  operis  mentem  illuminât,  et  concu- 
piscentiam refraenat,  si  sequi  volumus  lumen  Christi,  cujus  san- 
cta  Elisabetha  illuminata  radiis  domicilium  humilitalis  incoluit, 
et  abstinenliae  gulae  aemulae  deseryivit,  ut  diruto  pariete  igno- 
rantiae, lumore  elationis  erecto,  tenebrarum  abducto  nubilo, 
claritas  ipsi  lucis  inaccessibilis  appareret,  et  deslrucla  macerie 
concupiscentiae  sensualis,  reformato  affectu,  amorem  divini  no- 
minis  inveniret.  Fornacem  etiam  in  ardoris  operibus  custodivit, 
quando  Dominum  et  proximum  ardenter  amavit,  et  habitans  cum 
igné  dévorante,  ac  ardoribus  sempiternis,  avaritia  maire  liligio- 
rum  extincta,  manus  suas  a  muneribus  iniquis  excussit;  ideo  in 
excelsis  habitat,  et  munimenta  saxorum  sublimitas  ejus  est  coe- 
lestiumspirituumfelicitalibusaggregata,  ardoris  opera^  quibus  for- 
nacem caritatisjugiteraccendebatconditionis,reparationiset  retri- 
bulionisesse  considerans  studio  piae  intenlionisinvenit.  Quod  De- 
us  creaverat  ipsam  ad  imaginem  et  simililudinem  suam,  ut  eam  fa- 

I  Cor.  2. 9.  ceret  bonorum  suorum  participatione  parlicipem,  et  quae  oculus 
non  vidit,  nec  auris  audivit,  neque  in  cor  hominis  ascenderunt,  ae- 

Cant.  8. 7.  toma  gaudia pracpararet.  Ignem  igitur  dilectionis  internae  nonso- 
lum  haec  consideratione  triplici  custodivit,  sed  etiam  carilatis  lam- 
padessemper  operibus  pielalis  accendit,  quas  nec  aquarum  inpelus, 
neoventorum  flatus,  nec  torrens  spinarumlribulalionumctangusti- 
arum  extinxit.  Ideoque  jam  coelesli  Ihalamo  collocala  a  Virgine 
matre  Dei,  in   mulieribus  benedicla  ineifabilis  gloriae  diademale 


503 

coronalur,  qiiae  Ecclcsiam  Iriumphanlem  laelificans,  mulilanlem 
fulgore  miraculorum  illustral.  Caeci  enim  vident,  surdi  audiunl, 
miiti  loquuMlur,  claudi  ambulant,  morlui  resurgunl,  et  alii  variis 
detenli  languoribus  recipiunt  per  ipsius  beatae  mérita  sanitatem. 
Carissima  igilur  in  Chrislo  filia,  sanctae  Elisabethae  conversati- 
onis  exemplum  propter  duo  posuimus  coram  te  quasi  preliosis- 
simam  margaritam  ;  primum  ut  in  boc  spcculo  sine  macula  fré- 
quenter aspicias,  ne  quid  in  angulis  consciontiae  tuae  laleat, 
quod  oculos  divinae  majeslatis  offendat.  Secundo  ut  nibil  déesse 
valeat  ad  ornalum,  quam  ad  décore  m  sponsae  coelestis  exigitur, 
ut  cum  invitata  fueris  ad  cubiculum  Assueri,  scilicet  régis  aeterni,  Ksth  2. 
appareas  ornata  virtulibus  et  pielatis  operibus  decorata. 

Datum  Perusii,  VII.  idus  junii,  anno  nono. 

6  Szám. 

Negyedik  Ince  pápa  levele,  melyben  szent  Erzsébet  ereklyéinek 

másodszori  átvitelét  megengedi. 

Ex  Ms.  Meliiciens.  Cod.  in  4  ap.  Ms.  Bolland.  Brüssel. 

Inonocentius,  episcopus  scrvus  servorum  Del, 
venerabili  fratri  nostro  episcopo  Moguntinensi 

salutem  el  aposlolicam  benediclionem. 

Dileclorum  filiorum  magislri  ex  fralrum  hospilalis  S.  Ma- 
riáé Teulonicorum  Jerosotymilani  nobis  oblata  pctitio  continebat, 
quod  cum  sepulcrum  in  quo  beata  Elisabelb  in  ecclesia  S.  Fran- 
cisci  de  Marcburg  requiescit,  ipsius  gloriosis  mcrilis  miraculo- 
rum titulis  refulgeat  venerandis  ac  per  boc  populorum  fidelium 
frcquenlationibus  dicta  ecclesia  cum  laudibus  obialis  Redemtori 
omnium  visitetur,  quem  in  suis  sanctis  humilium  dcvolio  mira- 
bilem  veneralur,  ut  ad  ipsius  sepulcrum  propter  loci  augustias 
in  qua  ejus  tumba  dicilur  collocata  prae  mulli ludine  nimiá  con- 
fluentimn  absque  periculo  valeat  accessus  baberi,  dictus  magister 
cl  fralcr  nobis  bomiliter  supplicarunt,  ut  super  boc  fidelium  de- 
votioni  providere  paterna  solliciludine  curaremus.  Cum  igitur 
ubi  fueril  corpus  sanclum  iliic  aquilae  congregenlur,  illi  videli- 
cet  qui  pus  desideriis  Deum  quaerunt  ac  devotorum  dona  pelunt, 
eorum  exigunt  mérita  poenitentibus  viam  pruepnrent  laliorem, 
fraterni'ati  vestrae  per  apostolica  scripta  mandamus  :  qnatenus 
personaliter  adpraedictam  ecclesiam  accedentes,  et  locelli  cjus- 
dem  snactae  ubi  sünt  conditae  ipsius  reliquiae  circumtantiis  uni- 


504 

vcrsis  diligenter  inspeclis  ad  locum  opporlunum  ac  idoneum  (rans- 
ferre  facias,  si  tamen  videbitur  expedire.  Ut  aiitem  ex  praesenti 
collocationc  munerum  firma  maneat  exspectalio  futurorum,  illis 
vere  poenitentibus  et  confessis  qui  die  translationis  ipsius  ad 
praedictiim  locum  cum  débita  veneratione  accesserint,  prout  tibi 
videbitur,  auctoritate  tua,  opporlunam  indulgentiae  gratiain 
largiare. 

Dalum  Lugdiini,  lî.  nouas  novembris,  pontiiicatus  nostri  anno  Vif.  etc. 

VIII. 

8zeiit  Erzsébet  liszlcletére  rendelt  szertartások. 

E  cim  alá  igyekeztünk  összegyűjteni  mindazt,  mil  a  régi 
karversek-,  solosmák-  és  misekönyvekben  szent  Erzsébet  tisz- 
teletére föllelhettünk.  Kötelességünknek  ismertük  ugyanis  az 
utókor  számára  fentarlani  mindazon  termékeket,  melyeket  a 
szent  Erzsébetrei  gondolat  az  egyházban  s  az  öt  különösen  tisz- 
telő szerzetes  rendeknél  előidézett;  s  szerencséseknek  tarta- 
nok mngiinkat,  ha  a  régi  szertartások  ritka  barátainak  ez  által 
némi  elégtételt  szerezhetnénk  a  szerkönyvek  mostani  átalakí- 
tása miatt,  melyekből  azok  oly  irgalmatlanul  kiküszöböltettek.  0 

A  négy  szolgáló  vallomásaihozi  bevezetésben  mondalik 
ugyan,  hogy  a  pápa  azon  nap,  melyen  Erzsébetet  szentnek  jelen- 
tette, ennek  tiszteletére  egy  külön  misét  is  hozott  be^  s  ez  má- 
solatban a  vallomások  végéhez  csalollatott  2);  azonban  ezen 
másolat  a  Méneken  által  kiadatott  kéziratban  nem  létezett,  s  mi 
sem  jöhettünk  nyomára. 

Bizonyos  Lebeuf  nevű  pap  a  Mercure  de  France  lapban 
1737  év  februárban  239  oldalon  egy  levelet  közöl,  melyben 
Trithéme  után  állítja,  hogy  egy  szent  Quentini  szerzetes,  Gellért, 
szent  Erzsébet  tiszteletére  különös  solosmát  szerkesztett.  Ezen 
solosma  akkoron  még   a  párizsi    egyházmegye   régi  karverses 


»3  Olv.  ezen  érdekes  tárgyról  Guéranger  solesmesi  apát  „Institutions 
liturgiques"  című  tudós  nagybecsű  ínuukájáf,  melynek  első  k.  f840-ben  jelent 
meg,  s  az  egész  mű  5  köt.  terjed. 

0  Olficioque  missarun),  quod  in  fine  huius  legendáé  abbreviatum  re- 
peritur,  insliluto,  cum  orationibus,  quae  colleclae  dicunlur,  secreta  et  com- 
plenda,  quas  dominus  papa  ipse  dictator  eo  die  in  missa  promulgavit,  gra- 
tias  divinae  agentcs  clemenliae.  Dict.  ÍV.  Ancill.  prol.  20,  10. 


505 


könyveiben  megvolt,  melyek  Lebeuf  l)ef()lyásár«T,  sajnos,  hogy  el- 
nyomallak.  Levelében  sokat  gúnyolódik  ezen,  miként  szent  Lajos 
régi   solosmája   fölölt   is  ;   s  a  második  vecsernye  első  karverséi 

gúnyból  idézi  is  : 

ín  secundis  vespcris 

Chorus  noster  gaude  ; 

Jubila  cum  superis 

lí)  ducisae  laude. 
A  királyi  könyvtárban  hiában  kerestünk  oly  párizsi  kar- 
verses könyvet,  melyben  az  említeti  solosma  meglelt  volna  ;  nem 
találtunk  egyebet,  mint  egy  tizenharmadik  századból  való  solos- 
makönyvet,  mely  valószinüleg  a  Verduni  egyházmegyében  a 
Cislercilák  használatára  volt  rendelve,  s  melynek  különféle  éne- 
keit s  karverseit  idézzük  is. 

L 

SZENT  erzsp:bet  solosmája. 

A  kir.  könyvtárban,  negyedrész  kéziratban  létező  cisl  cr.  solosma- 

könyvből  a  13  századból. 

L\  I  VESPKRIS. 
Capitulum. 
Mulierem  fortém,  etc. 

I»p.  Elysabeth  comtemplata  Chrislum  atque  visitata,  flct  el 
ridel  prae  gaudio  fruens  ejus  consortio  ac  diilci  colloquio.  y  Si 
vis  igitur  esse  mecum,  volo  ego  esse  tecum.  Flet. 

Hymnus. 

Nóvum  sidus  emicuit, 
Error  vetus  conlicuit, 
Nüvo  splendore  rutilât; 
Plebs  nova  laudes  intonál. 

In  ejus  nunc  praeconia 
Lingvam  solvat  Ecclcsia 
Novae  praeconis  glóriám 
Promat  sperando  veniam. 

Dies  solemnis  agilur, 
Dies  sahilis  (  olitur, 


506 

In  quo  spes  qiiae  promillitur 
Hac  attestante  redditur. 

Ergo  Domini  famiila 
Elyzabeth,  per  seciila 
Christo  consequens,  veniam 
Nobis  poscas  et  gratiam. 

Antiphona  ad  Magnificat. 

Ave  mater  pietatis, 
Forma  patientiae, 
Exemplar  humilitalis, 
Roga  regem  gloriae. 
Ut  nos  solvat  a  peccatis. 
Te  colenles  hodie, 
In  hac  valle  caecilatis 
Lumen  mittens  gratiae. 

Más, 

Ave  gemma  speciosa, 
Mulierum  sydus,  rosa. 
Ex  regali  stirpe  nata, 
Nunc  in  coelis  coronala  ; 
Mundo  licet  viro  data, 
Christo  lamen  desponsata; 
Utriusque  sponsalia 
Simul  servans  illibata, 
Saram  sequens  iide  pia, 
Et  Rebeccam  prudentia; 
0  dilecta  !  o  beata  ! 
Nostra  esto  advocata, 
Elyzabeth  egregia, 
Ut  noslrorum  peccatorum 
Sic  veniam  consequamur, 
Ouod  tantorom  post  laborum 
Tocum  jungi  mereamur. 


507 


Collecta. 
Tuorum  corda  iidelium  etc.  Qmint  a  solosmakönythen.') 

AD  MUUTIMJM. 
Invitât.  Adorelur  rex  gloriae,  sponsus   malris  Ecclesiac, 
qui   Elyzabclh  dat  gaudia  hodie  coeleslia.  Venile  exuUemus,  etc. 

Hymnus. 

0  Deus  aime  nostris  ave  votis, 
Feslae  dilectae  celebramus  luae, 
Supplices  a  te  veniam  precamur 
Solve  reatus. 

Regia  proies  mater  haec  beala 
Sese  sic  rexit  fragilem  demande, 
Corporis  sexum  quod  hostem  devicil, 
Caste  vivendo. 

Castitate  florens  adhuc  puerili. 
Sitiens  Christum  ore  juvenili, 
Osculabatur  parieles  templi 
Januis  clausis. 

Dehinc  adulla  copulata  viro 
Cum  eo  vivons  modo  valde  mire, 
Jura  conservans  spiritus  in  carne 
More  devolo. 

Post  viri  mortem  castitatis  votum 
Servans  illaesum  Christumque  secuta, 
Ouaeque  possedit  pauperibns  dédit 
Mente  devota. 

Haec  pia  mater  cordis  in  secreto 
Christum  oravit  corde  tam  devoto 
Ouod  Jesum  dulcis  meruit  eiTari 
Ore  beato. 

Oui  sanctam  suam  pie  consolando 
Visilavit  ei  taliter  loquendo  : 
Si  tu  vis  mecum  esse,  volo  lecum 
Jugiter  ego. 


508 

Haec  pia  prece  pro  quibus  oravit  " 

Spiriliis  nece  statim  liberavit: 
Oret  pro  nobis  illi  supplicamus 
Omne  per  aeviim. 

Praesta  hoc  nobis  deitas  beata 
Patrîs  ac  Nati,  parilerqiie  sancli 
Spiritus  cujiis  reboat  in  omni 
Gloria  miindo.  Amen. 

IiN  PRIMO  NOCTURNO. 

Ant,  Ex  regali  stirpe  nata,  mulier  haec  lain  beata  velut  sol 
intor  nebulas  sic  fulsit  inter  alias. 

Ps.  Domine  Dominus  noster. 

Ant.  Mundo  namque  senosccnle  et  ad  fmem  jam  tendenle, 
tamqam  Stella  clarissima  hora  lucet  matutina. 

Ps.  Coeli  enarrant. 

Ant.  Haec  sancta  ab  infantia  manus  misit  ad  forlia,...  mundi 
divilias  conlemnens  ac  delicias. 

Ps.  Domini  est  terra. 

Ant.  Christum  valde  sitiebat  intra  porlas  infantiae,  dum  ba- 
sia  porrigebat  liminibus  ecclesiae. 

Ps.  Eructa  vit  cor  meiim. 

Ant.  Sicut  apis  mellificans  ex  floribus  mel  colligens,  con- 
gregabat  quotidie  coelestis  fructum  patriae. 

Ps.  Dominas  noster. 

Ant.  Caritate  vulnerata,  malis  virlutum  stipala,  mactabat 
carnem  propriam  Chrislo  placentem  hostiam. 

Ps.  Magnus  Dominus. 

y.  Diffusa  est. 

Lectio  I. 

Fuit  in  Alemanniae  partibus  Turingiae  quaedam  nobilissima 
régis  Ungariae  filia,  nomine  Elyzabelh  ;  quae  ab  annis  pucrilibus 
rcligiosan  duxit  vitam,  nulli  unquam  animuin  dédit  voluptali. 

5^.  Elyzabelh  quod  dicitur  Dei  sui  satietas  nomen  opère 
coinplebat,  •""■  dum  pauperes  saliabat.  ^  Christum  enim  tantopere 
saliabal  in  pnupcre.  Dum. 


I 


509 


Lcctio  11. 

Ciirn  cniin  essel  quinquennis  lülcras  ailliiic  ignorarct,  jasti- 
jain  ex  honae  indolis  praesagio  freqiionicr  inirans  ecclesias  et 
coram  allaribus  se  provolvens,  psaltcrium  coram  se  aperiebat,  d 
tanquam  orans  junclis  manibus  legondi  desidcrium  praelcndebal. 

\y  Elyzabeth  jejuniis  se  maclans  ac  vigiliis,  "^  oiTerolial 
quolidie  hosliam  regi  gloriae.  y.  Non  ex  poctore  alieno,  scd  (^x 
corpore  proprio.  OiFerebat. 

Leclio  III. 

Visa  est  eliam  mullolies  ab  ancillis  secum  pergcntibus  qund 
ciim  ecclesiam  intrandi  opportiinilalem  habere  non  potorat,  oc- 
clcsiae  saltem  parielibiis  devota  basia  porrigebat. 

Çr.  Ornatam  monili  filiam  Jérusalem  Dominus  concuplvit,  et 
videntes  eam  filiae  Sion  beatissimam  pracdicaveriinf,  dicenles: 
■'^Unguentum  eiTiisum  nomen  tiuim.  y  Astitil  regina  a  dexlris  luis 
in  vestilu  deaurato  oircumdata  varielale,  Ungucnliim. 

Lectio  IV. 

Sic  in  aetate  tenerrima  nobilis  puellula  jam  spirilus  sancli 
gratia  illustrata,  demonstrabat  quod  postmodiim  devota  con- 
summavit. 

Çr.  Haec  malrona  nobilis  post  decessuni  conjugis  sui,  *  to- 
tum  qiiicquid  habuil  egenis  dislribuir.  f.  Nam  de  dote  propria 
ilispersit  paiiperibus  marcarum  duo  millia  diversis  temporibus. 
Totum. 

IN  SKCUNDO  NOCTUhNO. 

Ant.  Haec  inariti  post  obitum,  castitatis  tenens  votum,  viri 
superavit  consorlia  et  tnagnatuin  connubia. 

Ps.  Benedixisti. 

Ant.  Haec  est  Lya  plena  proie,  (juae  jain  sine  carnis  mole 
suo  Jacob  conjungilur  et  ab  eo  diligilur. 

Ps.  Fundamenta. 

Ant.  Haec  ad  modum  jam  Racbelis  Deum  videt  nunc  in 
coelis,  qui  ejus  est  solalium  sempiternumque  gaudium.  ' 

Ps.    Cantate...  cantate. 

Ant.  Ibi  Martba  non  quaeritur  ubi  Maria  fruitur  dulci  sese 
coUoquio  in  sanclorum  consortio. 


510 

Ps.  Dominus  regit. 

Ant.  Elyzabelh  sponsa  Christi  quae  per  Deum  meruisli  in 
coelesti  cîaritale  ejus  frui  bonitale. 

Ps.  Cantate....  laus  ejus. 

Ant.  Ora  cumsanclis  omnibus  ut  nos  a  pravis  actibus  emun- 
det  Deus  gratia  quae  tibi  «ledit  gaudia. 

Ps.  Dominus  regnavit,  exultet. 

^  Specie  tua. 

Lectio.  V. 

Hacc  cum  ad  nubiles  pervenisset  annos,  tradiderunt  eam 
parentes  ejus  cuidam  illustrissimo  viro  duci  Turingiae,  nomine 
Ludovico. 

Ç-.  Postremo  régis  filia  assumpta  vili  lunica,  *"  caris  abje- 
ctis  vestibus  servit  pauper  pauperibus.  ^.  Sequi  Christumsic  vo- 
luit  Christo  namque  sic  piacúit.  Caris. 

Lectio  VI. 

Ouod  licet  circa  secularia  et  temporalia sui  necessilate princi- 
palus  intenderet  necessario,  Dei  tamen  timorem  habenspro  ocu- 
lis  cordis  in  secreto,  ad  omnia  sane  quae  ad  Dei  spectabant  ho- 
noremreligiosae  sponsae  suae  beatae  Elyzabelh  liberam  conces- 
sit  facultatem. 

Ç^'.  Erat  matróna  nobilis,  totus  ignescit  juvenis,  *  pro  quo 
rogat  incenditur,  ac  repente  convertitur.  ^.  Pro  quo  fundit  pre- 
ces  pias  delet  ei  lascivias.  Pro. 

Lectio.   VIL 

Cum  quo  siquidem  laudabililer  vixit  in  matrimonio,  miro  se 
affeclu  diligentes,  ac  dulciter  se  invicem  ad  divinum  servitium 
invitantes. 

9^.  Elyzabelh  dum  oraret  et  oculis  fixis  slaret,  ''^  in  altaris 
sacra  mensa  resplenduit  lux  immensa.  y .  Ibi  ostensa  sunt  ei  mira 
sécréta  Dei.  In. 

Lectio  JIIL 
Nam  cum  beata  Elyzabelh  saepius  média  nocte  de  leclo  ad 
orationem  surgeret,  marilus  ejus  de  illius  laboré  sollicitus  manu 
sua  manum  beatae  Elyzabelh  conjugis  suae  aliquando  sustinebat, 
rogans  eam  ne  se  nimis  affligeret. 


511 

Çr.  Verc  malronam  felicetn,  vcre  Dci  dücciriccm,  *  quae 
ineruit  prece  pia  dulci  Jesu  praesentia  in  hac  vita  visilari,  ac 
fréquenter  consolari.  y.  0  quanta  Dei  gralia  refulgel  haec  mater 
pia.  Ouae. 

IN  TERTIO  NOCTURNO. 

Ad  Canticum,  antiph.  Salve  rosa  pietatis,  salve  flos  Uncra- 
riae;  salve  fulgens  margarita  in  coelesti  scde  sita  :  roga  regem 
majestalis,  ut  nos  salvet  hodie,  lumen  mit^ens  caritalis  ac  coele- 
slîs  gratiae.  Cant.  Audite  me.  if.  Adjuvabit  eam. 

Lectio  IX. 

In  illo  tempore,  dixit  Jésus  discipulis  suis  parabolám  banc  : 
Simile  est  regnum  coelorum  thesauro  abscondito.  El  roliqua. 

Homilia  lectionis  ejiisdem. 

Thesaurus  iste  in  quo  sunl  omnes  thesauri  sapientiae  et 
scientiae  absconditi,  aut  Deus  verbum  est  quod  in  carne  Chrisli 
videtur  abscondilum,  aut  sancla  est  scriptura  in  quibus  reposita 
est  nolitia  Salvatoris. 

Çr.  Benedictus  sit  Domininus  Deus  omnis  gratiae  qui  coro- 
navit  ad  portám  Paradisi  hodie  *'^  pauperculam  suam  exorlam  ra- 
gum ex  progenie.  ^.  Mulieres  opulentae  audite  et  facile  secun- 
dum  banc  ex  divite  faclam  voluntaric.  Pauperculam. 

Lectio  X, 

Verum  in  omnibus  processionibus  non  lanquam  ducissa  sou 
nobilis  matróna  beata  Elyzabeth,  imo  tanquam  pauper  muliercula 
in  laneis  nudis  procédons  pedibus,  in  remolis  sese  locis  inter 
pauperes  mulieres  abscondebat. 

Çr.  0  mirandam  mulieris  hujus  forlitudinem,  quae  in  se  vi- 
tae ventis  sic  ostendit  hominem  et  poteslatem  aeris  *  vertit  in 
formidinem.  ^.  Haec  pugnalura  stadio  mente  virum  induit,  fé- 
mur cingens  gladio.  Vertit. 

Lectio  XL 
Et  cum  absque  manuum  suarum  laboré  satis  haberel  quod 
pauperibus  erogaret;  ipsa  tamen  cum  ancillis  suis  propriis  ma- 
nibus  nendo  lanam  laborabat  ac  minorum  fralrum  vestes  faciebat 
et  consuebat. 


512 

Çr.  Egens  egenis  largiens  nil  sibi  retinuit,  ^'-^  coeleste  re- 
gniim  ambiens  hoc  pracsens  omnc  respuit.  ^.  Fidc  grandi  spe  sc- 
cura  maniiin  inillit  ad  fulura.  Coeleste. 

Lectio  XII. 

Erga  pauperes  et  infirmos  tain  benignam  et  lam  benevolam 
se  cxliibebat,  quod  eam  omnes  matrein  appellarent,  cl  cum  ea 
tanqnam  cum  paupere  muliere  confidenter  jocarent. 

Ç^.  Caeco  nato  ciijiis  nec  sedes  crant  oculoriim  instrumenta 
suos  dédit  et  naturae  donum  reddit.  Per  momenta  temporum.  ?r. 
Notum  hoc  spectaculum  idem  est,  verum  Christi  rénovât  miracu- 
lum.  Per  momenta. 

AD  LAUDES. 

AntipJionae.  1.  Christo  regnanli  laus  delur  honorque  po- 
tcnli  per  quem  régnât  in  gloria  Elyzabeth  mater  pia. 

2.  Deo  laeti  jubilemus,  matrem  sanclam  collaudemus,  quae 
Jesu  Cbrisli  gratia  coeli  gaudet  in  curia. 

3.  Deus,  ad  te  vigilavit  Elyzabeth,  te  cupiens  ac  praeler  te 
nil  amavit,  te  Chrisle  semper  sitiens. 

4.  Benedicant  creaturae  creatorem^suum  jure  quia  Elyza- 
beth ffaudia  in  coeli  confert  curia. 

5.  Laudes  Deo  persolvamus  malrem  sanctam  vénérantes, 
corde  voces  attollamus  nos  ad  laudem  excitantes. 

Capit.  Muliere  m  fortém. 

Çr.  Famulis  se  famulam  fecit  haec  beata,  coquinae  squalo- 
ribus  gaudcns  deturpata  :  """  et  cor  gerens  indefessum  débiles  de- 
bilior  portat  ad  secessum.  ÍÍ,  Síg  sedula  paupercula  lavit  istos, 
illis  slravit.  Et  cor. 

Hytnnus.  Haec  pia,  sictit  ad  matul. 

Ad  Benedict.  ant.  0  beata  sponsa  Christi.  {l.  az  alább  idé- 
zendő éneknek  :  Laetare  Germ.  38,  39.  v.  c.) 

Collecta  : 

Deus  qui  per  Unigenitum  tumm  viam  humilitalis  et  caritalis 
posteris  sequacibus  reliquisti  ;  concède  ut  sicut  ejus  vcstigiis  in- 
haerendo  beata  Elyzabeth  coadhaesit  :  ita  jugitcr  nos  jani  pcr 
eadam  vestigia  gradiendo  tecum  in  gloria  collectemur.  Per. 

A  Prima  s  Tertiára  megkivántató  karversek  a  Lselaro 
Gorm.  énekből  vágynak  ve'vc. 


513 


Al)  SEXTAM. 

Ant.  Habeiis  coelo  fundamentum  aurum  super  et  argentum, 
prudentes  aedifical,  dum  pauperes  laclificat. 

Capit.  Multae  filiae  congregaverunt. 

Collecta.  Deus  qui  mirabili  virtutnm  iulgore  beatem  Ely- 
zabelh  decorasti,  ut  in  nomine  trinitatis  deiiicac  morluorum  su- 
scita trix  magnifica  dicerelur,  concède  propilius,  ut  ejus  intercc- 
dentibus  meritis  a  morte  animae  resurgamus.  Per. 

AU  NONAW. 

Ant.  Deo  décantant  orania  qui  vitam  rcddit  morluis  Elyza- 
bellî  suiFragiiSj  et  fugat  demonia. 

Capit.  Mulier  timens  Dominum. 

Collect.  Quaesumus,  omnipotens  Deus,  ut  sicut  beala  Ely- 
zabeth  humilitalis  virtute  subnixa^  leprosis  tam  persona  nobilis 
ministret,  annonam  tcmporalem  propriis  manibus  largiendo,  con- 
cédas ut  ejus  pia  inlercessione  annonam  coelestis  gratiae  illabi 
nostris  cordibus  senliamus. 

Al)  VESl'EKAS 
(Les  antiennes  sont  tirées  de  /'Hymne  nr.  III.) 

Uymnus  Novum  sidus,  siciit  in  I.  vesp. 

Ad  Magnif.  Audi  mater,  o  beata,  audi  preces,  audi  vota,  hu- 
jus  parvi  collegii,  in  bac  valle  exilii;  offer  ea  sponso  tuo,  cujus 
gaudes  consortio  in  coelesli  jam  gaudio. 

II. 

D  i  c  s  é  n  e  k. 

A  brüszeli  Bollaudisták  kéziratai  közt  létező  vürzbürg  ineg.vei  régi 

solosma  könyvből. 

f  1.  Hymnum  Deo  vox  jucunda 

Décantai  ecclesiae, 
Nam  congaudet  laelabunda 

Sión  mater  filiae, 
Ascenden'i  de  profunda 

Convalle  miseriac. 

2.  Ouam  regali  stirpe  natauj. 

In  annis  infantiae 

33 


5i4 

Vir  accepit  desponsatam 

Iiidolis  eximiae  ; 
Semper  tamcn  inspiralam 

Voto  continentiae. 

3.  Fide,  proie,  sacramenlo 

Ralum  hoc  conjugium 
Verő  docet  argumenlo, 

Et  palriirn  coelestium 
Vilae  sanclae  succremento 

Alligil  consorlium. 

4.  Lege  carnis  sic  ligata 

Non  exliiixit  spiritum. 
Sed  implevit  fide  vota 

Nec  relinquit  irritum 
Quod  a  Deo  mens  parala 

Gerebat  proposiliim. 

5.  Haec  insignis,  liaec  beata 

Pauperum  nulricia, 
Fastii  mundi  non  elata", 

Nec  parenliim  glória 
In  se  carne  trucidata 

Crucifixit  vilia. 

6.  Aquam  eam  dum  rogavit 

Hostis  innocentiae, 
Polum  lacte  perforavít 

Claro  poenitentiae, 
Et  sic  sese  liberavil 

Virlus  patienliae. 

7.  Tandem  viro  destiliita, 

Munda  mundum  exiiil, 
Christutn  mente  jam  indnta 

Saccum  carni  consuit, 
Et  in  tempus  haec  slaluta 

Sic  lampas  emicuit. 

8.  Veras  censu  pauperlalis 

Redimens  divitías, 


\ 


515 


Do  Ihcsauro  pietatis 

Fudit  auri  copias, 
Et  mullonim  egcslalis 

Siipplovit  iiiopias. 

9.  Fecit  opus  fuso  cihi 

Ouacrens  alimoniain, 
Et  vilosccns  ipsa  sibi 

Sprevit  ignominiam 
Sciens  soli  Chrislc  libi 

Rocto  (Jari  gloriaui. 

10.  Gloria  sit  Josu  bone 

Tibi  nunc  et  jugiter, 
Qui  certarites  in  agone 

Adjuvas  fideliter, 
Et  inercedcm  das  coronae 
Vincenli  viriliter. 
III. 
Dics  é  n  e  k. 
Egy  tizenötödik  századbeli  karverses  könyvből,  mely  Brüsz- 
szelben  található  a  burgundi  könyvtárban;  a  Bollondisták  kézi- 
ratai közt  is  megvan,  ugyanott.  Az  1487-ben,  Norimbergben  ki- 
adott Thesaurus  novus   de  Sanclis-ban  is  idézlelik;  s  az  1538- 
ban  Velenczében  kiadott  domonkosiak  solosmakönyvébe  is  nagy- 
részt fölvétetett;  szent  Erzsébet   külön  solosmájának  karverse 
s  feleletei  is  e  dicsénekböl  vétettek. 

1.  Laelare  Germania, 

Claro  felix  germine 
Nascenli  Elyzabct 
Ex  regali  semine. 

2.  Ouae  nexu  conjugii 

Data  viro  socia, 

Suave  jugum  Doinini 

Túlit  ab  infanlia. 

3.  Apta  landcrn  viro  vol  is, 

Sicut  crevit  viribus 

lia  pus  et  devolis 

Crevit  virtutibus. 

33^ 


516 

4.  Sic  fulgebat  in  aspeclu 

Exculla  decenlius, 
Paupertalem  in  afïectii 
Colebat   altentius. 

5.  Ouanto  se  deprimebat 

Huinilis  nobilitas 

Tanto  magis  clucebat 

Nobilis  bumililas. 

6.  Coeli  fulgens  solio, 

Solis  ainicta  pallio, 

Inler  aslra  gloriae 
Novum  sidiis  gratiae, 
Elysabet  perfidiae 
Tenebras  retundit, 

Et  luccm  laetitiae, 
Moestis  lapsis  veniae 

Gaudium  rcfundil. 

7.  Hujus  orlu  sideris 

Redit  aegris  sanitas, 
Et  laesi  calamitas 
Aeris  rccedit. 

8.  Gaude  coelum,  terra  plaude, 

Dies  adest  digna  laude 
Plena  dies  glória, 
Oua  Elyzabet  antiquum 
Castilalîs  inimicuui 
Elisit  Victoria. 

9.  Pia  mater  et  matróna, 

Tuis  sacris  prccibus 
Interventrix  et  palrona 
Sis  pro  nobis  omnibus. 

10.  Regi  Deo  jubilantes, 

Per  laudum  insignia 
Exultemus  vénérantes 
Elysabet  solemnia. 


517 

11.  Ex  ore  infanlium 

Laudem  Deo  perficit, 
Infantes  cgentiuin 

Dum  quasi  nutrix  reficif. 

12.  A  calore  caritatis 

Calefacti  pauperes, 
Juxta  primas  nuditatis 
Laelantur  immernores. 

13.  Inquinari  manus  sordos 

Repiilans  delicias, 
Infirmorum  mundo  corde 
Tractât  immundilias. 

14.  De  paupertatis  palea 

Dum  quasi  granum  germinat 
Elysabetinsignis  haereses  ab  area 
Fidei  dislerminat 

15.  Merilis  et  signis. 

Aures  surdis  reserat, 
Caecis  visum  réparât 
Et  claudis  inccssum. 

Í6.  Ista  régis  filia 

Haec  contemptibilia 
Mundi  non  elegit, 

Sed  se  ipsa  fortior. 
Se  scque  sublimior 
Se  sibi  subegit, 

17.  Spirilum  jejunio 

Carncm  sub  cilicio 

Jugiter  casligans. 
0  mirandam  inulieris 
Hujus  fortiludinem  ! 

18.  Qime  in  se  vitae  veteris 

Sic  occidit  bomineni, 
Et  potestalem  aeris 
Verlit  in  formidinem. 


518 

19.  Hoc  pugnaliira  sladio 

Mente  viriini  induit, 
Fémur  cingens  gladio. 

Ab  intus  régis  iiliac 
Oinnis  décor  et  glória  :  nil  foris 

Appétit  laudis  ac  honoris. 

20.  Omnium  refugio 

Fortiler  adljaeret 
Dum  viri  solntio 
Vidua  careret. 

21.  Habcns  coelo  fundamentum 
Aurum  super  et  argentuui 

Gaudentes  aedificat 
Dum  pauperes  laetificat. 

22.  Aspernata  saeculum, 

Gencrosi  sanguinis 
Parvi  pendit  titulum, 

Apprehendens  enim  fusum 

Manuum  consilio 
V ictus  quacrit  usum  : 
In  gazophylacio 

Vidua  cum  vidua 
Totum  mitlcns  pretium. 

23.  Egens  cgenis  largicns 

Nihil  sibi  rclinuit, 
Caeîesta  régna  ambiens 

Hoc  praesens  omne  respuit. 

24.  Fide  grandis^  spe  secura 

Manum  mitlit  ad  fulura  : 
Caeco  nato  cui  non  sedes  erant  oculorum 
Instrumentum  lucis  dédit, 
Et  nalurae  decus  rcddit 

Per  momenla  lemporum. 

25.  Novum  hoc  spectaculum 
Idem  isli  velus  Chrisli 


519 

Rénovât  miraculum  : 
Deo  dccantcnl  omnia 

Qui  vilam  roddil  moiiuis 

Elyzabclh  suifragiis 
Et  fiigat  (larmonia 

26.  Juste  luK  orla  ^raliau 

Laie  spargens  radium, 
Rectis  corde  sludium 
Ingerit  lacliliae. 

27.  Dcus  palain  omnibus 

Revelans  justiliam, 
Salularem  genlibus 

Pcr  hanc  infudit  gratiain, 

28.  Famulis  se  famulam 

Fecit  haec  bcata  ; 
Coquinae  squalori])us 
Gaudel  delurpata. 

29.  Sic  cor  gcrens  indefessum 

Débiles  debilior 
Portat  ad  sccessus : 
Sic  sedula  paupercula 
Lavât  islos,  illis  slravit. 

30.  Haman  in  patibulo 

Cum  Hester  appendil, 
Holofernis  dexleram 

In  caput  extcndit, 
Et  suum  periculo 

Populum  défendit. 
Manuin  mitlens  ad  forlia 

Sic  vieil  innocentia. 

31.  Dominus  Elysabet 

Induit  décore, 
Cujus  nunc  parala  est 

Sedes  in  honore, 
Deo  cum  laetitia   sorviens  puclla 


520 

Sui  mag-istri  inanibus 
Sustinet  flagella. 

32.  Haec  ad  Deum  siticns 

Et  currens  in  siti. 
Garnis  dcsideriis 
Didicit  reniti. 

33.  Domo  rebiis  diim  ablalis 

Mendicat  hospitium, 
In  camino  paiiperlalis 
Benedixit  Dominum. 

34.  0  lainpas  Ecclesiae 

Rivos  profundens  olei. 
Medicina  gratiae, 
Nutrimentiim  fidei  ! 

35.  Tutelam  praestans  pavidis, 

Calorem  minus  fervidis, 
Lanffvidis  medelam. 

36.  Tu  Dei  saturitas, 

Oliva  fructifera 
Cujus  liicet  puritas 
Et  resplendent  opera. 

37.  In  tanlis  virlutibns 

Famulac  fidclis, 
Laiidet  omnis  spiritus 
Dominum  de  coelis. 

38.  0  bcata  sponsa  Chrisli, 
Elysabelh  cjuae  meruisti 
Apud  Regem  angelorum 
Suscitatrix  mor'uouum 
Fieri  quam  plurium. 

39.  Félix  lui  depressio 

Superbis  sit  repressio. 
Et  robur  liumilium. 


521 

Tu  pro  nobis  mater  pia 

Roga  regem  omnium 

üt  post  hoc  exilium 
Nobis  (let  vera  gaudia. 

IV. 

Szonl  Erzsébet  solosmája  egy  inozarab  solosmakonvv  nlán. 
A  Ximenes  bibornok  által  1502-bcn  kiadoll  Breviiirium 
Golbico-Hispanum  függelékének  21  lapján  található  e  solosma, 
melyben  gyakran  utasítatik  az  olvasó  a  szent  Asszonyok  köz 
solosmájára;  mi  azonban  ezen  utasításokat  is  kiegészítettük; 
használtuk  pedig  M.  Mignc  Patrologiájának  LXXXVI  kötetében 
közlött  szöveget. 

AD  VESPERUM. 

Lauda.  Confessioncm  et  decorem  indusli  :  P.  Amictus  sieut 
lumen  vestimentum,  f,  Confessio  ct  spes  in  conspectu  ejus  : 
sanclitas  et  magnificentia  in  sanctitate  ejus. 

Soíio.  Confitebor  tibi,  Domine  in  totó  corde  meo  :  narrabo 
mirabilia  tua.  Alleluja,  f.  Laelabor  et  exultabo  in  te,  Domine  : 
psallam  nomini  tuo^  Altissime.  Alleluja. 

Antiphona..  Confitebor  tibi,  Domine,  in  totó  corde  meo  :  P. 
In  concilio  justorum  et  congregalione.  V.  Adorabo  ad  templum 
sanctum  tuum,  et  confitebor  nomini  tuo. 

Lauda.  Confitebor  tibi,  Domine  Rex.  Alleluja:  P.  Et  col- 
laudabo  Deum  salvatorem  meum.  Alleluja,  alleluja.  V.  In  con- 
spectu angelorum  psallam  tibi  :  adorabo  ad  templum  sanctum  tu- 
um, et  confitebor  nomini  tuo. 

Ihjmnus. 

Nóvum  sydus  emicuit, 
Error  vetus  conlicuit, 
Novo  splendorc  rutilât. 
Plebs  novas  laudes  jubilât. 

In  cujus  nunc  praeconia 
Linguam  so'vat  Ecclesia. 
Növi  praeconis  glóriám 
Promat,  sperando  veniam. 


522 

Dies  soleiîinis  agitur, 
Dies  salutis  colilur, 
Dies,  qiio  spes  promitlilur^    - 
Hac  atlestante,  redditur. 

Ergo,  lu  Dei  famiila, 
Elisabelh,  per  saecula 
Christo  conregnans,  veniam 
Nobis  poscas,  et  gratiam. 

Deo  Palri  sil  glória, 
Ejusque  soli  Filio, 
Cum  Spiritu  Paraclilo, 
El  nunc,  el  in  perpetuum. 
Amen. 

Supplicatio.  Oremus  Redemlorcm  inundi  Dominum  nostrum 
Jcsum  Christum,  cum  omni  supplicalîone  rogemiis;  ut  per  inter- 
cessionem  sanclae  Elysabelh  remissionem  peccatorum^  et  paccm 
nobis  donare  dignetur.  Ç^-.  Praesla,  aetcrne  omnipotens  Deus. 

Capitula.  Domino  Jesu  Christe,  aelerne,  omnipotens,  a 
quo  bonum  omne  exoritur,  el  mc-liori  cursu  progreditur:  qui  fi- 
dem  roboras  Confessorum,  praesta  lolcranliae  donum,  dum  saevit 
acerbitas  persequenlium  :  omnipotenliam  tuam,  Domine,  posci- 
mus,  ut  procès  nostras  dignantor  adtondas,et  clemenlor  accipias, 
quas  in  honorcm  fundimus  beatae  Elysabelh:  ut  coopérante  mi~ 
sericordia  tua,  quod  fidc  postulant,  indubitanler  oblineanl  :  et  ab 
omnibus  absoluti  dolictis^  coelesic  rcgnum  sine  fino  possideant. 

Pater  noster. 

Liborali  a  malo,  confirmali  somper  in  bono  tibi  serviro 
moreamur  Deo,  ac  Domino  noslro.  Pone,  Domine,  finem  peccalis 
noslris:  da  gaudium  tribulalis  :  pracbc  rodomtionem  caplivis  :  sa- 
nitatem  infirmis  :  requiomque  dofnnclis.  Concède  pacem  et  secu- 
ritatem  in  omnibus  diebus  noslris  :  frange  audaciam  inimicorum 
nostrorum  :  exau(li,Deas,orationcm  sorvorum  luorum  omnium  fi- 
delium  christianorum  in  hoc  die  el  in  omni  tomporé.  Per  Dominum. 

Benedictio.  Chrislus  Dominus,  qui  bealissimam  Elysabelh 
se  digne  coram  hominibus  conUleri  focit  in  terris,  confileatur 
vos  coram  Paire  suo,  qui  est  in  coelis.  Ç-.  Amen.  El  qui  in  ore 
suo  accepta  sibi  confessionis  contulil  cantica,  ipse  confessionem 


523 

vcslramromunerandam  suscipiat.  f)r.  Amen.  IJlexemplo  bealae  Eli- 
sabeth confilendo  et  laiïdando  nomen  Jesii  Clirisli  in  secuhiin.palri- 
cipes  ejiis,  quem  confessi  eslis,  mercamini  esse  in  coelo.  ^.  Amen. 

Per  misericordiain  ipsius  Dri  noslri. 

Laiida.  Gerininabunl  ossa  lua  quasi  sauces.  Alleluja.  P- 
Juxla  fluentes  aquas.  Alleluja,  alleluja,  y.  Et  erit  lanquam  Hirnum, 
quod  transplantatum  est. 

Oratio.  Deus  qui  bealissimae  Elisabeth  confessionem  ac- 
ccplans,  ila  omnia  verba  oris  ojus  plenissime  exaudisti,  ut  par- 
ticipeui  eain  efficeres  regni  tui^  quo  in  conspectu  Angelorum 
tibi  psalleret;  accipc  nunc  per  eain  coufessionis  nosfrae  voluui, 
qui  illam  produvisti  ad  praemium  ;  et  qui  illam  per  confessionem 
voluisti  esse  beatam,  nos  posl  lapsum  in  hoc  mundo,  demum  ad 
aelernam  coronandos  perlrahas  patriam.  Çr-.  Amen. 

Al)  MATlïIiNUM. 

Ant/phona.  Labia  mea  aperies,  et  os  meum  anmutiabil  lau- 
dem  tuam.  Psalmus.  L. 

Oratio.  Laudet  le,  Domine,  lingva  noslra,  annuntiando  ju- 
stitias  tuas:  et  exultent  labia  noslra  praeconio  veritalis^  ut  non 
dissolvantur  vaniloquio  falsilatis  :  ul  qui  tibi  confilendo,  remissis 
criminibus,  in  te  exultamus;  in  congregatione  justorum,  sacro 
agmine  décantantes,  vilae  bealae  eiriciamur   heredes.   Ç^.  Amen. 

Antiphona.  Confitebor  tibi  in  populis.  Domine  ;  psalmum 
dicam  nomini  luo  inler  gcntes.  y  0  Domine,  ego  servus  luus,  et 
filius  ancillae  luae. 

Oratio.  Deus  Dei  filius,  quem  sancla  Elisabeth,  in  toto 
corde  confessa,  nomen  tuum  honorificando,  perducla  est  ad  coro- 
nam  ;  da  in  ore  noslro  confessionem,  quae  nos  expurget  a  cri- 
mine:  ut  quicquid  in  tuac  laudis  honore  deproinimus,  in  lucro 
nobis  prodesse  aeterni  muneris  senliamus  R-.  Amen. 

Antiphona.  Confitebor  Domino  nimis  in  ore  meo  :  P.  El  in 
medio  multorum  laudabo  eum.  y.  Quoniain  asti  lit  a  dexlris  pau- 
peris,  ul  salvam  faceret  a  persequentibus  aiiimam  meam. 

Oratio.  Beatam  satis,  Domine,  Elisabeth  esse  fecisti  :  quae 
in  tote  corde  suo  tibi  confessa,  in  concilio  justorum,  et  congrega- 
tione  probatur  esse  conspicu.i  :  da  ergo  nos  merilis  ejusdem,  ut 
confessione  simpliciori  mundaria  crimine,  et  sanctorum  mereamur 
consfregalioni,  et  coelibus  intéresse.  R*.  Amen. 


524 

Antiphona.  In  pace  dormiam  et  requiescam  ;  P.  Quoniam  tu, 
Domine,  singulariler  in  spe  constiluisti  me.  ^.  Confitebor  tibi, 
Domine,  in  toto  corde  meo  :  narrabo  omnia  mirabilia  tua. 

Oraiio.  Deus,  qui  bealissimae  Elysabeth  confessionem  ac- 
ceplans,  ila  omnia  verba  oris  ejus  plenissime  exaudisti,  ut  par- 
ticipem  eam  efficeres  reg-ni  tui,  quo  in  conspectu  Angelorum  tibi 
psalleret,  accipe  nunc  per  eam  confcssionis  nostrae  votum,  qui 
illam  produxisti  ad  praemium;  et  qui  illam  per  confessionem  vo- 
luisti  essG  beatam,  nos  post  lapsum  in  hoc  mundo,  demum  ad 
aeternam  coronandos  pertrahas  palriam.  ^.  Amen. 

ÇL-.  Confitebor  Domino  nimis  in  oro  meo  :  et  in  medio  mul- 
torum  laudabo  eum.  Quoniam  aslilit  a  dexlris  mihi,  P.  Ut  salvam 
faceret  a  persequentibus  animam  meam.  y.  Quoniam  abscondit 
me  in  tabernaculo  suo  :  in  die  malorum  protexit  me. 

Oratio.  Exurge,  glória  nosira,  Deus  :  et  eripe  ab  hoste  cap- 
livos,  atque  pro  quibus  magnificatus  es  usquc  ad  coelos,  hos  in 
le  confidentes  intuere  placatus  ;  et  ipso  da  in  tribulatione  auxi- 
lium,  qui  nostrae  salulis  os  complementum.  Confessoris  tuae  ita- 
que  bealae  Elisabeth  sic  nos  tuere  subsidio  :  ne  nostro  exigente 
inerito,  tradamur  in  infernum  ;  sicque  remumîra  praemio,  ut  con- 
iitentes  perducas  in  coelum.  y.  x\men.  Per. 

IN  LAUniBUS. 

Ad  CanticAim.  Antiph.  Confitcbor  tibi,  Domine,  quia  liberasli 
me  a  rugienlibus,  paratis  ad  escam,  et  de  manu  quaerentium  ani- 
man  meam.  Canticum.  Confitebor  tibi,  Domine  Rex.  Canticum  Ec- 
clesiastici  (Cap.  LI.) 

Oratio.  Ineffabilis  bonitatis  auctor,  et  Domine,  qui  beatis- 
simae  Elisabeth  lingvam  impies  confessione,  et  cordis  rémuné- 
ras charitatem  ;  dona  nobis  ejus  meritis,  ut  tuum  confitentes  no- 
men  in  terris,  pacem  habeamus  in  diebus  nostris.  y.  Amen. 

Ad  Benedictus.  Antiphona.  Filia  Sion,  bcnedic  Domino  Deo 
excelso  in  omni  benedictione,  et  laude. 

Canticum,  Benediclus  es.  Domino, 

Sono.  In  conspectu  Angelorum  psallam  tibi,  Domine,  Alle- 
luja :  adorabo  ad  tcmplum  sanclum  tuum,  et  confitebor  tibi,  Do- 
mine Alleluja.  Psalmus  CXLVIII. 

Prophetia.  Muliercm  fortom  quis  inveaiet?  Froverbia  Sa- 
lomonis  cap.  XXXI. 


525 

Hyninus. 

Nunc  cunctorum  vox  jucunda 
Decanlel  Ecclcsiac  : 
Nam  congaudel  laelabunda 
Sion  maler,  filia 
Ascedenle  de  profunda 
Convalle  miseriae. 

Quam  regali  stirpe  natam 
In  annis  infantiae^ 
Vir  accepit  desponsatam 
Indjlis  eximiae  ; 
Super  tamen  inspiratam 
Volo  continenliac. 

Fide,  proie,  sacramento, 
Raliim  lîoc  conjugiiiin 
Vero  docet  argiiincnto  : 
Quod  patrum  coeleslium, 
Vitae  sanctae  succremento, 
Attigit  consortium. 

Loge  carnis  non  extinxit  (?) 
In  se  fortém  spiritum  ; 
Sed  implevit  fide,  volo; 
Nec  reliquit  irritum, 
Quod  a  Dco  mens  peracta, 
Gerebat  propositum. 

Haec  insignis,  haec  beata, 
Pauperum  solatium, 
Faslu  mundi  non  elata, 
Nec  palrum  nobilium, 
In  se  carne  trucidala, 
Crucifixit  vilium. 

Iiinocentem  conservavit 
Doclor  innocentiae, 
Ouam  se  diu  perforavit 
Clavis  poenilenliae  : 


526 

Passionem  consiimmavit 
Cruce  patienliae. 

Feras  sensu  paupertatis 
Redimens  delicias, 
De  Ihesaiiro  pietalis 
Fudit  aiiri  copias, 
Et  multoriim  egestatis 
Supplevit  inopias. 

Fecit  opus,  fuso  sibi  ^ 

Quaerens  alimoniam, 
Et  vilescens  ipsa  sibi^ 
Sprevit  ignominiam  : 
Sciens  soli^  Chrisle,  tibi 
Recte  dare  glóriám. 

Glória  sit  tibi,  boné 
Christe  nunc,  et  jugiter: 
Oui  certantes  in  agone 
Adjuvas  fideliter. 
Et  inercedem  das  coronae 
Vincenti  virililer. 
Ámen.  0 
SuppUcaiio.  Oremus  Redemptorem  mundi  Dominum  noslruni 
Jesum  Chris tum.  Require  in  Vesperis  praecedentibus. 

Capitula.  Gloriose  ad  misericors  Domine,  qui  beatae  Ely- 
sabeth  tibi  nimis  in  ore  suo  confiteri  dedisti,  teque  in  medio  juslo- 
rum,  ejus  confessione  laudari  voluisti^  ut  eam,  et  in  terris  con- 
fitenlem,  et  in  consilio  Sanclorum  glorificans,  faceres  exullan- 
tem  :  exposcimus  tui  muneris  donum,  ut  ejus  precibus  Iribuas  no- 
bis  a  peccati  contagione  purgari,  ab  ardoribus  perpetuis  erűi,  el 
gloriae  tuae  beatitudinein  consequi. 

Paler  noster.  Et  ne  nos.  Liberati  a  malo.  L.  föntebb. 
Lauda.  Germinabunt  ossa  tua.  Benedictio.  Christus   Domi- 
nus,  qui.  Require  in  Vesperis  praecedentibus. 


0   Észrevehelö  azonnal,  hogy  ezen    dicsének  kevés    változásokkal 
ugyanaz,  melyet  föntebb  a  vürzburgi  solosma  könyvből  \ ettünk  ki. 


527 


V. 

MISE  SZENT  EKZSÉBETKÖL. 

A  Premontreiek  i530-ban  Tárisban  nyomtatott  misekünsNcbül. 

Introitus. 
Gaudeainus  omnes  in  Domino  diein  fcslum  célébrantes  sub 
lionore  Elysabetb  eleclac  :  de  cujus  soleninilato  gaiulent  angeli, 
el  collaudant  filiiim  Dei. 

Collecta. 
Tiiorum  corda  fidelium,  Deus  rniseralor,  ijlusíra,  el  B.  Ely- 
sabetb precibus  gloriosis  lac  nos  prospéra   mundi  despicere,   et 
coelesli  seniper   consolalione  gaudere.  (Ez  a  romai  misekönyv- 
ből való.) 

Frosa. 

1.  Decorata  novo  flore, 
Cbristum  menlc^  volis,  ore, 
Collaudet  Ecclesia. 

2.  Nova  nobis  lux  illuxit, 
Nova  Stella  quam  produxit 
Nobilis  Hungária. 

3.  Elysabetb  slirpes  regalis, 
Victis  bujus  mundi  malis, 
Migravit  ad  gaudia. 

4.  Illa  quondam  babens  ralum 
Velle  patris  et  mandátum, 
Contraxit  sponsalia. 

5.  Viro  semper  sic  servivit 
Quod  plus  Cbristum  concupivit 
Qwàwx  carnis  commercia. 

6.  Hoc  defuncto,  tamen  dote 
Spoliata,  üli  motae 
Cessit  vendons  omnia. 

7.  Aegros  inde  procuravit 
Nudis  vestes  erogavit 
Ouasi  Dorcas  altéra. 


528 

8.  Nocle  stralum  flens  rigavit, 
Ejus  carnem  maceravit 
Vestis  pilis  aspera. 

9.  Vitae  cursum  sic  peregit 
Quotl  cum  Christo  modo  degit 
In  aeterna  glória. 

10.  Pro  qiia  Chrislus  condescendit 
Nobis  quibus  nunc  impendit 
Multa  bénéficia. 

H.  Deo  sit  igitur, 

Ouo  duce  regitur 

Praesens  Ecclesia, 

Laus,  honor,  virtus  et  glória. 

Sécréta. 

Munera  Domine,  nostrae  devoiionis  offerimus  :  uttibigrala 
et  nobis  salularia  beatae  Elysabeth  pia  supplicatione  reddanlur. 
Per.  etc. 

Pos  l-  Communio . 

Ouaesumus,  omnipotens  Deus^,  ut  quos  salutaris  dignatus  es 
erudire  mysteriis^  beatae  Elysabeth  intercessio  gloriosa  coele- 
stibus  reficiat  alimentis.  Per  Dominum^  etc. 

VI. 

SZENT  ERZSÉBET  SOLOSMÁJA 

A  Domonkosiak  Velencében  1538-ban  nyomatolt 
n  e  g  y  e  d  r  é  t  s  o  I  o  s  m  a  k  ö  n  y  v  é  1)  ö  1. 

Hymnus  ad  primas  Vesperas 

1.  Gaude  felix  Ungaria, 

Gaude  de  Christi  munere, 
Laudes  in  voce  varia 
Corde  promas  et  opère. 

2.  Elysabeth  sanctissima 

De  te  nascendo  prodiit, 
Fiile  detestans  infima 
Coeleste  regnum  petiit. 


529 

3.  TcrrcTîi  régis  filia 

Regi  coelcsli  placuil; 
Elcclum  super  millia 
Ouaercns  invenil,  lenuit. 

4.  Conjuncla  cocli  civibus 

Vilae  polatur  iluminc, 

Divinis  vacans  laudibus 
Lumen  vidct  in  lumine, 

5.  Sit  laus  Palri  cum  Filio 

Sancto  simul  Paracleto 
Ouod  nos  piirgalos  vitio 
Regno  collocct  coelico. 

Antiphon:i  primi  Nocttirni 

A  calorc  caritalis 

Calefacti  paupcres, 
Juxla  prunas,  nuditatis 

Lactantur  immcrnorcs. 
CA  lobbi  karversek  miként  ez  is  a  Laetare  Germania 

dicsénckböl  vételnek.) 
Hymmis  ad  Laudes 
Laela  slupet  Thuringia, 

Fraclis  naturae  regulis, 
Dum  per  sanclae  suííragia 

Miranda  fiunt  saeculis. 
Vita  dcfunctis  redditur, 

Aegris  conferlur  sanitas, 
Claudus  directe  graditur, 

Caccos  illustrât  cliarilas, 
Hanc  ergo  dignis  laudibus 

Nostra  collaudet  concio  : 
Quae  nos  pcrfusis  prccibus 

Del  commendcl  Filio. 

Antiphona  ad  Magnificat. 

Exullet  vox  Ecclesiae, 

Nam  caput  superbiae 

Elisabeth  conlrivit  hodie  : 

34 


530 


Onao    non  oxautlivit 
Vocem  exactoris  : 
Cujus  intcrcessio 
Nos  ab  hoc  exilio 
Rcvertenles  sociel 
Angelorum  choris. 

VII. 

PRÓZA  SZENT  ERZSÉBET  ÖZVEGYÉRŐL. 

Clichtovacus    „Elucidatorium    Ecclesiasticum'' 
1548-iki  kiadásának4  könyvéből. 

1.  Gaude  Sión  0  quo^î  egressus 

A  te  decor  et  depressus 
Tui  nitor  speculi 

2.  Rediviva  luce  redit: 

0  et  alpha  quod  accedil 
Jam  in  fine  saeculi. 

3.  Poma  prima  primitivos 

Deus  sanctos  adhuc  vivos 
Vidit  in  cacumine. 

4.  Ut  exlremos  addat  primis 

Quamvis  slantes  nos  in  imis 
Sud  visit  lumine. 

5.  Sed  prae  miiltis  te  respexil; 

Odor  tuus  hune  allexit 
Et  saporis  puritas. 

6.  Ut  de  regum  ramis  nata 

Juste  vere  sis  vocata 
Tu  Dei  saluritas. 

7.  Gaudent  astra  malulina 

Ouod  in  hora  vesperlina 
Orlu  novi  sideris, 


'}  Sion  alatt  az  egyházat  értsd,  mely  e  prózában  boldognak  mondatik 
azért,  mert  első  századbeli  fényét  uj  szentek  által  visszakapja  —  így  az 
értelmező. 


531 

8.  Coeli  sidus  illusiratiir. 

In  quo  Icrrae  designalur 
Novi  sigiuim  focderis. 

9.  Verc  sidus  lu  praeclarum 

Ouod  a  sole  diííert  parum. 
Et  luna  lucidius. 

10.  Tu  quod  sole  sis  amicla 

Carne  probat  hic  rclicta 
Lucis  luae  radius. 

11.  0  quam  dignis  luce  signis  ! 

Vasa  *)  rapis  a  malignis 
Possessa  daemoniis. 

12.  Lepros  mundas  labc  tactos 

Claudos  ponis  et  contraclos 
In  pedum  officiis. 

13.  Ouod  negalum  est  naturac 

Tu  virlulis  agis  jure 
Et  potes  ex  gralia. 

14.  Vila  functos  lu  reducis 

Caecis  reddis  membra  lucis, 
Et  membrorum  spatia.  2) 

15.  Eia  mater,  nos  agnosce, 

Libre  vilae  nos  déposée 
Cum  electis  inseri. 

16.  Ut  consortes  luae  sortis, 

Et  a  poenis  et  a  porlis 
Eruaniur  inferi.  Amen. 

Rebbahn  kéziralban  levo  Hist.  Ecclesiae  Isenacensibon  al- 
lilja,  bogy  szent  Erzsébet  tiszteletére  készült  legelső  próza  e 
két  ulolsó  verssel  kezdődött. 


0  E  szó  alatt  az  emberi  test  értetik. 

^)  E  kitelel  azon  csodára  vonatkozik,  mely  állal  Krzsébet  egy  vak- 
nak, kinek  szemgolyója  sem  volt,  ezt,  s  látást  adoU. 

34» 


532 


VIlï. 

PRÓZA  SZENT  EUZSÉBETRŐL. 

A  f  0  r  e  n  c  z  r  e  n  (1  i  0  k  m  i  s  c  k  ö  n  y  v  é  I)  o  1    161 8-ból. 

Conciliai  Eccicsia, 
Celebri  momoria 
Elysabeth  hodie. 

Oiiae  in  coeli  curia 
Coronatur  glória, 
Stirps  rcgis  Ungariae. 

Pro  Francisci  cîiorduîa, 
Mantello,  tuniciila, 
Purpiiram  deposiiit. 

Tandem  maorislerio 
Miillis  facta  Icclio 
Stella  mundo  daruit. 

Lcprosis  obseqiiio 
LaníT-vidis  síiffraffio 
Moestis  fit  in  gaudium. 

Pauperum  refeclio 
Fuit  in  hospitioy 
Cunclis  pátens  oslium. 

Hospitalis  Domina, 
In  luorum  agmina 
Nos  hospiles  eligc. 

Noslra  dele  erimina, 
Et  ad  coeli  culmina 
Pedes  nostros  dirige.  Amen. 

IX. 

LETENYE  SZENT  ERZSÉBETRŐL. 

A  lyoni,    szent   Erzsébetről    c  i  m  z  e  1 1    z  á  r  d  a  h  ö  1- 
gyek  mai  nap  is  használják  e  léte  ny  ét. 

Uram  irgalmazz  nekünk. 
Krisztus  kegyelmezz  nekünk. 


533 

Uram  irgalmazz  ni3küiik. 

Krisztus  hallgass  minket. 

Krisztus  hallfrass  moff  minket. 

Mennybeli  Atya  Isten  —  Irgalmazz  minekünk. 

Megváltó  Fiu  Isten  „  „ 

Szentlélek  ür  Isten  „  „ 

Szent  Háromság  egy  Isten      „  „ 

Szentséges  szűz  Mária,  irgalmasságnak  anyja.  Könyörögj  éret- 
tünk. 

Szent  Erzsébet,  szegények  anyja.  Könyörögj  érettünk. 

Szent  Er.  ki  gyermekségedtől  fogva  az  Istent  félled.  Könyö- 
rögj érettünk. 

Szent  Er.  az  Istennek  legbuzgóbb  imádója.  Könyörögj  érettünk. 

Szent  Er.  Jézus  kedves  tanítványának  tisztelője.  Könyörögj 
érettünk. 

Szent  Er.  assziszi  szent  Ferenc  kövelöjc.  Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  nemed-  s  hitedre  nézve  legnemsb.  Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  Ki  az  alu'tatosságnak  minden  kötelmét  gyakoroltad. 
Könyörögj  érettünk. 

Szent  Er.  ki  imákban  és  szent  elmélkedésekben  egész  éjeket 
töltöttél.  Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  ki  égi  látványokká!  gyakran  megvigasztaltattál.  Könyö- 
rögj érellünk. 

Szent  Er.  ki  Islen-s  embereknek  kedves  valál.  Könyörögj  érett- 
Szent  Er.  a  világ  csodálatos  megvelöje.  Könyoríigj  érellünk. 

Szent  Er.  a  szegénység,  tisztaság  s  engedelmesség  példánya** 
Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  a  házasok  vigasztalása.  Könyörögj  érettünk. 

Szert  Er.  az  özvegyek  tükre,  líönyörögj  érettünk. 

Szent  Er.  a  bünbánás  s  alázatosság  példája.  Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  ki  csodálatra  méltó  szelídséggel  birlál.  Könyörögj 
érettünk. 

Szent  Er.  ki  atyád  királyi  házának  gyíinyöreit  megvelelled.  Kö- 
nyörögj érellünk. 

Szent  Er.   Krisztus  kérészijének  szerelője.   Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  ahílalos  asszonyok  világa.  Könyörögj  érellünk. 

Szent  Er.  ki  szüntelen  irgalmasságot  műveltél.  Könyörögj  érett 

Szent  Er.  árvák  ápolója.  Könyörögj  érdiünk. 


534 


Szent  Er.  minden  szomorúság  vigasza.  Könyörö 
Szent  Er.  ki  minden  javadat  a  szegények  közt 

nyörögj  érettünk. 
Szent  Er.  ki  alatlvalóidlól  igazságtalansággal  sr 

tettél.  Könyörögj  érelliink. 
Szent  Er.  ki  rokonidtól  elliagyattál.  Könyörögj  ( 
Szent  Er.  a  szerencsétlenségekben  béketűrő.  Kö 
Szent  Er.  ki  gyapjat  s  lent  fontál  a  szegények 

nyörögj  érettünk. 
Szent  Er.  ki  az  utasokat  s  betegeket  megvend 

rögj  érettünk. 
Szent  Er.  a  szűkölködők  segítsége.  Könyörögj  é 
Szent  Er.  a  gonosz  szellemek  félelme.  Könyörög 
Szent  Er.  a  lelki  tökély  példánya.  Könyörögj  ér( 
Szent  Er.  ki  a  hiú  s  feslett  életűek  számára  aî 

térés  kegyelmét  kinyerted.  Könyörögj  éreti 

Szent  Er.  ki  égbeköltözésec^kor  az  angyalok  ér 

nyörögj  éretlűnk. 
Szent  Er.  ki  éltedben  s  halálod  után  csodákkalf< 

nyörögj  érettünk. 
Szent  Er.  ki  a  téged  tisztelöket  kegyesen  megh 

rögj  érettünk. 

Szent  Er.   ki   az  örök  üdvösségben  örvendesz.  ] 
Szent  Er.  kegyes  pártfogónk.  Könyörögj  érettün 

Isten  Báránya,  ki   elveszed  e  világ  bűneit.  Bocs; 
Isten  Báránya,    „  „  „  „      llalga 

Isten  Báránya,     „  „  „  „  Kegyek 

Könyörögj  érettünk  szent  Erzsébet  anyánk.  —  1 


hessűnk  a  Krisztus  Ígéretére. 


535 


Kyn  gut  Gcbcn  con  sente  Elyi'd 

Elysabelli  mildo  furstyn, 
Des  kocnjgcs  aller  koennij^e  dyiu 
Du  liasl  vorsmtihel  gaiilz  und  gar 
Der  welde  ricliluin,  das  ist  war. 
Und  ouch  aile  wollusl  dar  zcu. 
Durch  den  wiirdigen  namcn  Jesu 
Mil  dcm  du  dich  hallest  verbuiidci 
Des  liaslu  nu  froeyde  funden. 
Ihn  aus  dine  hiilfe  flissiglich 
Des  bellcn  wir  mit  ynnickeit  dicli. 
Erwirb  uns  lyde  unde  ruwe 
Unde  mach  uns  von  sunden  nuwe. 
Gole  bat  an  dir  gcnugel, 
Und  bat  das  mcisliglicb  vorfugin, 
Das  du  bist  in  dcr  schondc  léger 
Unde  oberircdcsl  der  sonnen  glan 
Macli  fussen  yn  Gott  unsrc  gedani 
Das  sy  nummcr  von  yine  gcwanke 
ïryb  von  uns  aile  schcdelickeil, 
Unde  bewyse  uns  dyne  biilfo  breii 
In  der  zeit  wan  uns  besliecht  der 
So  hilf  uns  uss  ailes  nod, 
Unde  sliess  zcu  die  belle  pforlin 
Mit  diner  belle  unde  ynningcn  wo 
Das  wir  mit  froudin  so  scbone 
Al  obin  in  dem  oberslen  Ibrone 
Bey  dir  moegen  werdin  funden, 


536 

Mit  guler  wandelunge  sicherlich, 
Unde  hast  yr  vorwar  nicht  vorgessin 
Der  abint  spyse  mit  der  zcu  essin 
Obir  dyme  koeniglichen  tysche, 
Das  sy  darme  hat  zcumale  gewyszc  : 
Wir  betin  dich  gar  ynnichlich  süsse  ; 
Vorlieh  uns  das  wy  ir  nachvolgin  mussin, 
In  allen  gollichen  geberdin 
Unde  an  der  seele  mogen  werdin 
Frohlicb,  selig  und  riche, 
Wan  der  tod  uns  wel  ersliche, 
Czu  besitzen  dy  stad  an  frist 
Do  sy  werlich  heuer  komen  ist.  Amen. 

Eyn  ander  Gebct  deme  heiligen  und  seligen  Ludewige 
0  du  herschende  koenig der  hymmlischen  Ritterschaft,  Jhesii 
du  alleredelster  hussvaler,  uss  allerbegerlicheheit  myner  seele 
grusse  ich  dich,  unde  dy  hochwurdigen  jungfrowin  Mariam  dine 
multer,  unde  ouch  dyssen  heilgen  fursten  Ludewigcn,  dinen 
knechl,  mit  allem  hymmelischcn  gesinde;  betende  vormitlelst 
yren  gebelhin  das  ich  moge  erquicket  wurlle  zu  allen  engislin 
mynes  corpers  unde  auch  der  seele.  Amen. 

Collecta, 

0  Got  der  du  hast  erhoeet  mit  der  ere  der  ewighcit  den 
heyligen  furstin  Lude^vig,  lantgrafin  yn  Diiringin,  ehelichen  ge- 
mahl  der  heiligin  frowin  Elyzabeth,  aïs  wie  das  ane  zcweyfel 
glauben  :  yerlich  uns  gnaedeglichn  das  wie  dorch  synen  vordi- 
enst  unde  bete  von  allen  obel  unde  sorfalligin  eno^jstin  orlorst 
mogen  werde.  Unde  das  wir  mogen  virdynen  zcu  kommen  zcu 
der  ewigen  froude  durch  dich  U.  H.  J.  C.  etc. 


A  tizenötödik  századból  van  Velencében  a  szent  Mark 
könyvtárban  egy  nagyszerű  Grimaniról  nevezett  irott  solosma- 
könyv,  melyben  szent  Erzsébet  külön  solosmája  is  megvan,  föl- 
ékesilve  egy  Hemling állal  készültgyönyörü  kisded  festessél, mely 
Erzsébetet  ábrázolja  miként  oszt  alamizsnát  két  szegénynek,  mig 
feje  fölött  egy  angyal  leb^g  koronát  tartva  kezében. 


537 

Auvcrgnehcn,  a  bencések  „Noire  Dame  des  Cliazes"  apát- 
ságában rendkiviili  módon  üllek  meg  hajdan  szenl  Erzsébet  ün- 
nepéi. Branclie  I).  l'Auvergne  au  moyen  âge  cimü  munkája  315 
lapján  ezeket  irja  ;  „Azon  napon,  mondja  a  karénekeskonyv 
1462-böl,  az  ünnep  miall  minden  no  kap  az  apátságból  ebédre 
egy  font  borjú-  s  fris  sertéshúst,  egy  darab  fris  s  két  ujnyi  füs- 
tolt kolbászl,  fél  csirkét,  mustárt,  s  egy  pint  bort;  eslebédre  pe- 

diff  effv  icét." 
^    ^  IX. 

SZENT  ERZSÉBET  EMLÉKEI. 

E  cim  alá  óhajtjuk  egybefoglaltatni  mindazon  adatokat,  me- 
lyeket a  szent  Erzsébet  liszteletére  emelt  egyházak,  alapítvá- 
nyok s  a  művészet  más  termékei  érdekében  telt  kutatásaink  s 
utazásunk  alkalmával  összegyujthetlünk.  Bizonyára  igen  távol 
vagyunk  attól,  hogy  elhitessük  magunkkal,  miszerint  mindazt 
megismertük,  a  mi  még  létezik;  miért  is  csak  azon  egy  évi  jegy- 
zetek eredményét  akarjuk  közölni,  melyet  néhány  évig  tartott 
utazásunkban  szereztünk. 

Hogy  mindannak,  mi  legalább  meggyőződésünk  szerint  ké- 
pes érezhető  módon  visszaidézni  Erzsébet  emlékét,  teljes  lajst- 
romát nyújthassuk  a  katolikus  olvasónak,  először  is  az  erek- 
lyéket s  azon  tárgyakat  soroljuk  elő,  melyek  tulajdonai  voltak, 
s  ma  már  az  egész  világon  szét  vágynak  szórva. 

1.  §,  Szent  Erzsébet  ereklyéi  s  azonlái*g:yíik,  melyek  liiliijdonai  voltak. 

Besaneonban  van  szent  Jakab  kórházában  majdnem  egész 
koponyája. 

Prágában  szent  Vilus  székesegyházában  egyik  karcsontja, 
egy  foga,  s  koponyája  egy  része,  mik  a  Tray  idézte  Pessina  sze- 
rint 1232  év  körül  julotlak  oda. 

Bécsben  szent  István  templomában  egy  ereklye,  melyet 
gróf  Breuner  Fülöp-  Frigyes  püspök  tőn  a  kincstárba.  A  Klára 
szüzek  zárdájában  van  testének  egy  része,  melyet  Miksa  oszt- 
rák főherceg,  a  némelrend  nagymestere  vett  ki  koporsójából 
1 588-ban, s  Frankhonból  vissza  lérö  nő  vérének  osztrák  Erzsébetnek 
ajándékozott,  ki  azt  a  bécsi  klarisszák  zárdájába  telte,  a  mint 
ezt  a  főhercegnek  Pray  Dissert,  praevia  §  XI  ban  idézett,  1609 
dik  évi  boldogasszonyhava  14-érüI  kelt  oklevele  bizonyítja. 


538 

Boroszlóban  koponyájának  egy  része,  s  azon  bot,  melyre 
Wartburgból  lejövet  támaszkodni  szokott;  ez  fekete  fából  ké- 
szült, s  ezüsttel  van  korülfoglalva  ;  e  keskeny  csigaalaku  ezüst 
szalagon  rövid  életrajza  olvasható ,  s  utódainak  származási 
táblája.  Guénébault  gyűjteményében  egy  metszetben  adta  ki. 

Bogotában^  Délamerikában  koponyájának  egy  rcsze^  me- 
lyet osztrák  Anna,  Spanyol  királynő,  második  Fülöp  negye- 
dik neje  ajándékozott  1572-ben  Zapata  de  Cardenas  Ferenc  La- 
jos második  érseknek  Szantafé-Bogotában,  ki  ezen  drága  erek- 
lyét 1573-ban  székesegyházába  vitette,  hol  az  jelenleg  is  meg- 
van; a  bogotai  érsekmegye  fövédszente  szent  Erzsébet.  Ezen 
részletekel  Mosquera  Manó-József  bogotai  érsek  s  hitvalló  szi- 
vcsségéböl  közöljük,  ki  az  egyház  szabadsága  ellen  török  által 
száműzetett,  s  1853-ban  Marseilleban  halt  meg. 

A  Wetzlartól  nem  messze  fekvő  s  a  solmsi  herceg  tulaj- 
donai közé  tartozó  hajdani  apátság  AUenberg  még  most  is  ép 
templomainak  főoltárán  látható  egy  ercklyelartóban  jobb  kéz- 
szárának egy  része. 

A  Wiltgensteini  hercegek  Koblenczhez  közeli  Sayn  vá- 
rának kápolnájában  van  a  Szent  jobbkarjának  alsó  része,  melyet 
1803-ban,  midőn  az  egyházi  birtokok  világiasítattak,  az  alten- 
bergi  apátság  utolsó  apátnője  Bódé  asszony  vitt  el  Alterbcrgből 
s  Boos-Waldeck  grófnak  ajándékozott,  ki  azt  1851 -ben  a  witt- 
gensteini  hercegnőnek  engedte  át. 

Koblentzbeiiy  Szent  Karóiról  nevezett  nénikék  zárdájában 
van  szent  Erzsébet  ingének  egy  része,  melyet  a  szent  saját  vé- 
rében fürösztött,  midőn  testét  sanyargatta.  Ugyanazon  utón  jött 
ide  mint  az  altenbergi  ereklye  Saynba. 

Braunfclsben^  a  solmsi  hercegek  várában  van  l-örjegygyü-, 
rüje,  egy  gránáttal,  mely  a  közepében  van  elrepedve,  s  mely  a 
monda  szerint  akkor  pattant  el,  mikor  férje,  távol  tőle,  a  szent- 
földön elesett.  2.  A  szentnek  egy  ruhájából  készült  vörös  bár- 
sony misemondó  ruha,  melynek  hátulsó  részébe  a  thuringiai 
cimer  két  oroszlánja  van  hímezve.  3.  Egy  ezüst  ibrik,  melylyel 
a  szegényeknek  italt  nyújtott  :  a  födélen  ezen  felirattal:  Can- 
tharus  sanclae  Elisabelhae  —  szent  Erzsébet  kantája.  4.  Egy 
szék  a  hesszeni  cimcrrel,  melynek  régisége  azonban  gyanús, 
s  egy  asztal. 


530 

Andechshen  menyasszonyi  ruliája ,  s  azon  crtklyelarló, 
melyet  mindifr  magával  hordozóit. 

Tongrcsbcn  fiílyola. 

Erfurtban  poliara  lálhaló. 

Marbiirgban  egy  általa  liimzelt  szőnyeg,  melyen  a  tékozló 
fiű  története  van  ábrázolva. 

Halle  és  Vilcordban  a  bold.  szűznek  két  csodálalos  képe, 
melyek  az  övéi  voltak,  s  melyeket  Zsófia  leánya  brabanli  her- 
cegnő vitt  magával  Belgiumba. 

Alsenbergitben  Brüsszel  mellett  a  bold.  szűznek  egy  másik 
képo,  melyet  a  helybeli  hagyomány  szerint  maga  Erzsébet  vilt 
volna  Belgiumba,  noha  ez  Erzsébet  életének  egy  bizonyos  ada- 
tával sem  egyeztethető  meg.  Maga  az  egyház,  melyben  a  kép  van^ 
szép  gólh  izlésü  épület,  mint  a  hallei.  A  szentnek  egy  más  gyű- 
rűjét a  gothai  múzeum  tartolta  fön.  Jámbor  Ernő,  protestáns  lé- 
gère nagy  becsben  tartotta,  s  mint  háza  védvét  tekintc  ez  erek- 
lyét. Néhány  év  óla  azonban  elltínt.  —  Imakönyve,  s  öve  egy- 
koron az  eisenachi  szent  Miklós  zárdában  volt;  Paullini,  az  eise- 
nachi évkönyvek  szerzője  szerint  (1698.  42  1.)  azonban  ez  ér- 
tékes tárgyak  később  Gerandini  Gáspár  nürembergi  olasz  ke- 
reskedőnek adattak  el,  ki  azokat  Olaszhonba  vitte.  Gori,  „Thesa- 
urus veter.  Diplychorum"  müvének  harmadik  kötetében  116  1. 
leábrázolta  azon  zsolláros  könyv  vésett  müvü  kötéséi,  melyet 
E.  az  aquilcjai  patriarchátushoz  csatolt  frióli  egyháznak  aján- 
dékozón, melyben  nagybátyja  Berlhold  címzetes  püspök  volt.  — 
Öve  szentünknek  c  könyv  szerzőjének  birtokában  van,  ki  azt 
a  kölni  szent  Pantalco  egyháza  lelkészétől,  SchalFner  M-től 
kapta,  1844-ben  hitelességi  bizonyítványokkal  együtt;  ez  egy 
bőrszalag,  feldsizítve  némely  helyeken  vörös  bársonynyal.  — 
A  magyar  jezuila  Pray  fölemlít  egy  régi  hagyományt,  mely  sze- 
rint a  szent  ereklyéinek  nevezetes  része  a  budai  szent  Klára- 
szüzekhez vitetett  volna;  megvallja  azonban  hogy  ennek  bebi- 
zonyítására okmányokat  sehol  sem  találhatott. 

II.  §.  Egyházak  s  vallásos  alapítványok . 

Oly    alapítványok,  melyeknek    k  e  1 1  ö  k  bizonyos. 

12  27-ben  maga   a   szent   alapított  Eiscnacliban  egy  szent 
Annáról  nevezett  zárdái,  mely  máig  is  fcnáll. 


540 

1229-bcn  Gothában  szent  Mária  Magdolna  zárdáját  ala- 
pította. 

1233-ban  Hainaiit  Johanna  grófnő  az  1205-ben  „bátor" 
Baudouin  által  Le  Qnesnoy-hdin  épített  kórházat  szerzetes  asz- 
szonyok  apátságává  alapította  át.  (Lelong;  Hist.  du  Dioc  de  Laon 
p.  539.) 

1235-ben  építtetett  Marburgban  szent  Erzsébet  káptalan 
egyháza. 

1236-ban  a  Klára-szüzek  zárdája  Brixenben  szent  Erzsé- 
bet ne\é{  kapta,  miután  a  pápa  alapítványát  megerősítette.  (Grei- 
derer  Germania  Franciscana  2.  k.  102  I.) 

1237-ben  alapított  Bussnang  Konrád  pap  a  Szent  Galleni 
nagy  apátság  gazdasági  udvarában  egy  kápolnát. 

1238-ban  alapíttatott  egy  domonkos  kolostor  Slrassburg- 
ban,  moly  1251-ben  ugyanezen  rend  nőszerzeteseinek  enged- 
tetett át.  (Schoeflin  Alsatia  illustrata  I.  k.  299  1.) 

1240-ben  alapíttatott  Trierben  szent  Erszébet  temploma  e's 
zárdája,  melyei  Brosch  Henrik  apát  a  hires  Maximin  apátsághoz 
csatolt,  és  a  monostor  jószágai-  s  jövedelmeinek  egy  harmadával 
megajándékozott;  e  zárda  időfolytán  roppíint  gazdag  lett,  éven- 
kinl  1141  alapított  halotti  miséje  volt.  A  franczia  forradalom  alatt 
eltöröltetett. 

1244-ben  emeltetelt  Magyarhonban  negyedik  Béla  király 
okmánya  szerint  szent  Erzsébet  tiszteletére  az  első  egyház  Dá- 
vid és  Farkas  nevű  testvérek  által,  kik  őt  Thuringiába  kisérték 
s  haláláig  hiven  ragaszkodtak  hozzá.  {Vv^x^  Dissertai,  praev.  ex 
origin.  23  1.) 

1245-ben  építlelell  Brixenben  egy  zárda  a  szenlfercnciek 
számára,  mely  szent  Erzsébet  nevét  viselte,  s  az  ezen  város- 
ban levő  Kláraszüzek  kolostorától  függött. 

1270-ben  alapított  a  limburgi  hercegségben  Rüremond- 
hoz  közel  levő  Horn  grófságban  Thierry  d'  Aliéna  grófság  bir- 
tokosainak fia  szent  Erszébet  tiszteletére  egy  zárdát  a  Val-des- 
Choux-i  szerzetesek  számára,  kik  öt,  midőn  compostellai  szent 
Jakab  sirjáhozi  vándorlásából  visszajőve  megbetegedett,  dijoni 
zárdájokba  ápolás  végett  befogadták.  1435-ben  a  szerzetes  ka- 
nonokok windeshrimi  gyülekezetének  adatoltál;  1578-ban  a  spa- 
nyolok által  kiraboltalolt,  s  felgyújtatott;  lC03-ban  isméi  hely- 


541 

reáTlítaftolt.   Törlónelc   a  „Délices  du  pays    de  Liége"-bcn  van 
lerrva;  Wrct  4  k.  157  1. 

Í283  elült  épûll  Kassán  Magyarországban  szent  Erzsébet 
tis^teleltíre  egy  székesegyliáz  ;  a  sirboll,  s  a  karzat  egy  része  a 
13-dik  századból  ;  az  öt  bujó,  a  szép  északi  mellék  ajló,  s  a  ke- 
leti homlokzat  hármas  kapuja  pedig  14-ikböl  valók;  a  két  torony 
befcjezcllenül  áll.  E  templomban  egy  gyönyörű  szentségház  van 
mely  1470— 1480-ig  vésetett  s  szépségb'^n  s  magaszlosságban  ve- 
télkedik a  kölni,  s  nüremberg —  szcnllörinci  szenlségházzal. 
Henszelmann  Imre  tudor,  az  egész  egyház  történetét  kiadla,  s  e 
szentségház  vésett  ábráját  is.  Véleménye  szerint  e  templomot 
részben  V  István  király  építette  szent  Erzsébet  liszleletére,  s  az 
c  tájban  Kassa  körül  letelepedett  Ihuringiai  nemet  gyarmat  haszná- 
latára ;  ugyan  ö  fedezett  föl  két  okmányt  is,  melyek  1283,  s  1291- 
böl  valók,  s  bizonyos  Arnoldról  tesznek  említést,  ki  ezen  egyház 
igazgatója  volt;  (Reclor  ecclesiac  S.  Elisabcthae  in  CaíTa.  L 
alább  részletesen.) 

1288-ban  alapított  Frankenbergben,  Hcsszen  fejedelemség- 
ben az  uralkodó  gróf,  szent  Erzsébet  unokája  „gyermek"  Henrik 
a  szent  tiszteletére  egy  kórodat. 

1290-ben  alapítottak  Gravban,  a  brabanli  hercegségben 
szent  Erzsébet  rokonai  János,  Cuyknak  ura,  s  neje  nasszaui  Ju- 
dith szent  E.  tiszteletére,  kit  a  város  védszentévé  választott,  egy 
liat  tagból  álló  lársaskáptalant  egyházzal  együtt.  A  városnak  a 
hollandok  által  1602-ben  történt  bevétele  után  a  templom  a 
kálvinistáknak  adatott;  s  midőn  a  franciák  1674-ben  ostromolták 
a  várost,  a  hajója  leromboltatott.  A  még  fennálló  karzat  és  a 
hajó  keresztrésze  a  katolikusoktól  1804  óta  plébánia  —  temp- 
lomnak használtatik. 

1297-ben  alapított  Mathild,  gyermek  Henrik  neje  Kasszel^ 
ban  szent  E.  tiszteletére  egy  kórodat,  mely  máig  is  fönáll  s  1587- 
ben  Vilmos  gróf  által  megujítatott. 

A  13  században  épült  Ulmban  a  szentíerenciek  zárdája  s 
Remisben  a  klára  szüzeké;  nemkübwiben  Esztergomban  IV  Béla 
király  állal  szent  E.  egyháza  s  kolostora. 

1301-ben  alapította  IFenc/ícsícr^c/í  a  növendékpapság  szá- 
mára Pontoise  János  püspök  az  Erzsébet  oollegiumot.  Az  igen 
szigorü  törvények  értelmében,   melyeket  Dugdalc  „Mojiaslicon'^ 


542 

cimü  iniinkájábaii  olvashatni,  mindennap  nagymise  mondatott  a 
szent  tiszteletére.  Milner,  a  winchesteri  székesegyház  törteneté- 
ben leirja  e  szép  s  nagyszerű  intézetei.  Később  8-ik  Henrik  le- 
foglalta és  Suthampton  grófnak  ajándékozta,  ki  azt  1547-ben  egé- 
szen lerontatta. 

1324-ben  épült  Bolognában  sz.  E.  kolostora  s  egyháza, 
mely  karácsonhó  16-án  szenteltelett  fel  S.  Mamolo  da  Santa- 
]\raria  di  Casa  Pia  utczában,  később  pedig  a  szerencsétlen  házas- 
nök  (Donne  mal  maritale)  menhelyévé  alakílatolt  át.  (Masini 
Bologna  perlustrata  1  k.  524  1.) 

1331-ben  építette  Wartburgban  „komoly" Frigyes  a  szent 
ferenciek  zárdáját,  s  azt  sz.  E.  védnöksége  alá  helyezte. 

1332-ben  alapította  Grimmensteinben  Gótha  mellett  Mor- 
dünek  nevezett  Frigyesnek  özvegye  Erzsébet  szent  Erzsébet 
kápolnáját.  CSagittariiis  Hist.  Goth.  40  I.) 

1337-ben  épült  Florencben  közel  S.  Francescóhoz  egy 
templom  és  zárda,  del  Capitolo  név  alatt,  mely  most  átidomílatott. 

1341-ben  emelte  Monsban  verchini  d'  Antoing  Erzsébet 
sz.  E.  templomát,  mely  1516-ban  plébániává  alakílatolt;  — nagy, 
de  korunk  ízlése  állal  egészen  eléktelenített  templom. 

1378-ban  alapította  Oherspeierben  Svábországban  Horn- 
slein  Lajos  a  harmadrendüek  szent  E.  nevét  viselő  zárdáját. 

Az  1394-ben  Eisenachban  épült  karlhausiak  Elisabe- 
thenhaus  nevű  zárdája,  ma  romokban  hever. 

1450  körül  épült  Parmában  della  Campanellának  hitt  szén 
Ferenc  harmadrendű  nöszerzetesek  temploma  s  zárdája.  A  temp- 
lom 1622-ben  megujílalott;  ma  világi  használatnak  van  átadva. 

1450-ben  épült  Avesnesben  sz.  E.  koródája,  s  a  harmad- 
rendű Isten- leányainak  nevezett  nöszerzetesek  zárdája;  a  ká- 
polnát 1505-ben  Croy  Káról  özvegye  d'  Albret  Joanna  építtette. 

1460-ban  Antverpenhen  a  császáruton  (Kaiserslrael)  épült 
sz.  E.  kápolnája. 

1466-ban  Tachauban  Csehországban  épített  a  város  egy 
sz.  E-ről  nevezett  zárdát  az  Observanlinusok  —  szent  Ferenc 
szigorúbb  fegyelmü  szerzetesei  számára. 

1487-ben  épült  Rómában  szent  András  della  Valle  című 
egyháza  mellék  ajtajának  átellenében  a  német  sütők  —  pékek  — 
szent  Erzsébet  temploma  s  koródája  (Santa  Elisahelha  dei  For- 


0Ï3 

nariTeilesí'lii),  melyet  nyolcadik  íiice  pápa  liílolleljavadrilmakkííl; 
most  a  német  sülök  régi  lársaság^ának  tulajdona. 

1493-I)an  építello  (íranadáhan  védszcnlénck  tiszlelelére 
kalolika  Isabelle  inindjárl  Cranadának  bevétele  után  Dalaborra 
mór  kert  belyén  a  Banla  Isabel  la  iíea/ című  zárdái  s  egybázat. 
A  templom  mellClíkapiija  a  Spanyolbonban  virágzott  gólb  izlés 
furcsa  példányát  tünteti  elénk;  bent  látbatni  Fcrdinand-s  Isabel- 
lának,  kik  elsők  neveztettek  katolikus  királyoknak,  jelképeiket; 
a  boltozat  márványnyal  van  kirakva;  a  főoltár  igen  magasan  fek- 
szik, melybez  sok  lépcső  vezet  föl,  s  melynek  felső  lapja  színes 
kövekbe  vésett  mü.  Isabella  ezen  kir.  alapítványt  ötszáz  fanégas 
(Spanyol  gabonamérték)  búza-  s  báromezer  maravédissel  (Spa- 
nyol rézpénz)  javadalmazta.  —  A  zárdák  szentségtörő  kirabol- 
tatása  előtt  negyven  szerzetes  élt  benne;  i843-ban  marosak 
huszonkettő,  kiknek  újoncokat  fölvenni  tiltva  volt,  hogy  igy 
lassanként  kihaljanak,  s  kik,  az  elkobzott  javaik  kárpótlá- 
sául nekik  adott  nyomorult  fizetés  bizonytalan  időre  felfiig- 
gesztolvén,  éhséggel  küzdeni  kénytelenek. 

1493-ban  alapított  S'er/Z/aJaw  Gonzalo  Farfan  de  las  Godos 
neje  Isabel  Lopez  la  Farfana  a  szent  föld  szolgálatára  alakúit  szent 
János  rend  szerzetesei  (Joanniták)  számára  Santa  Isabel  nevű 
templomot  s  zárdát,  mely  most  tartományi  nőkórodává  alakí- 
tatott  át. 

1504-ben  alapította  Toledohan  Ximenes  bibornok  szent 
Erzsébet  pártfogása  alá  helyezett  szegény  leányok  menhelyét. 

1551-ben  épült  Palermohan  szent  E.  temploma  s  kolostora 
melyet   későbben    a  kapucinusok    foglaltak   el  ;    —  a   templom 
1722-ben  mcgujítatolt. 

1600-ban  épült  Saint  6r/«'5/a/«6íi/i  Ilennegan  tartományban 
szent  Erzsébetről  címzett  perjelség  s  kóroda;  újra  fölépült 
1719-ben. 

1608-ban  épült  Saliíisban  harmadrendű  nőszerzetesek 
zárdája  sz.  Erzsébet  névvel. 

1628-ban  Parisban  az  előbbihez  tökéletesen  hasonló 
zárda  a  templomutczában;  a  templom  még  most  is  fönáll,  s  a 
szomszéd  városrész  plébániájául  szolgál. 

Lyonban  három  kolostor.  Az  elsőt  Bellccourban  Marque- 


5M 

mont  érsek  alapíloUa  Clapîsson  Ferenc,  Frankhon  kincslárnoka 
küllsógein  1617-ben. 

A  másikát,  mely  a  közel  levő  Tombeau  des  Deux  Amants 
nevet  viselő  régi  siremléktöl  des  Deux  Amants-nak  hivalik,  a 
Megváltóról  nevezett  tiszteletreméltó  Magdolna  anya  építtette 
1655-ben.  E  nö  életrajzát  Sándor  atya  adta  ki  Lyonban  1691-ben. 
(R.  P.  Alexander  îlécollet.  Lyon.)  A  forradalom  idejében  még  80 
zárdahölgy  volt  benne. 

A  harmadikát  szent  Klára  halmán  Coligny  őrgróf  építette  ne- 
jével 1666-ban.  E  három  kolostor  egész  1792-ig  fönállott;  s  azon 
tagjai,  kik  a  forradalom  s  császárság  viharait  túlélték.  Chartreux 
beljében  létező  házba  vonultak  1815-ben,  s  egy  társaságot  alakí- 
tottak. Az  ég  megáldá  állhatatosságukat.  Számuk  annyira  szaporo- 
dott, hogy  kény»elenítettek  Croix— Rousse  Saint  Pothin  utcájában 
egy  nagyobb  házba  költözni,  hol  magukat  számra  32-en  1831  év 
karácsonhava  17-én  berendezték,  s  elvonult  életet  élve,  fönséges 
védnökük  példáját  követik  s  Isten  előtt  kedvesebbek. 

1617  —  1650-ig  három  zárda  épült  Roanne-  Avignon- 
s  Marseillben  szent  Erzsébet  nevére  harmadrendű  szerzetes- 
nők  számára,  melyeket  a  lyoni  anyaház  néfiikéi  alapítottak. 

1637-ben  alapított  Sablében  Main  megyében,  Laval  de  Bo- 
is-Dauphin Fülöp  Manó  sabléi  őrgróf  és  neje  Sou>ré  Magdolna 
egy  zárdát. 

1637-ben  Noyenben  közel  Sabléhez  Lannoy  Margit,  Qucr- 
veno  őrgróf  nővére  egy  zárdát,  mely  a  sabléinek  fiókzárdája; 
eltöröltetett  1771-ben;  a  házat  most  a  nénikék  birják. 

1636-ban  alapított  Beaiimont  le  Vicomteben'^YwncWéves  lír 
s  asszony  egy  zárdát;  1697-bon  27  szerzetes  volt  benne;  ké- 
sőbb Freulay  Káról  mansi  püspök  eltörölte. 

1657-ben  alapított  Vilvordban,  Brabant  tartományban  sz. 
E.  liszteletére  Mérode  Margit  Isabella,  middelburgi  grófnő, 
Isenghien  gróf  özvegye,  Mérode  Fülöp  gróf  s  Montmorency  Jo- 
anna  leánya  egy  sarutlan  karmelita  zárdái. 

1680-ban  épült  Boroszlóban  szent  Erzsébet  kápolnája,  me- 
lyet a  boroszlói  bibornok  hercegérsek  Hesszen  Frigyes,  ki  1636- 
ban  tért  vissza  ösoi  vallásához^  és  sz.  Erzsébettől  egyenes  vonal- 
ban származik,  a  székesegyházhoz  csatolt.  Ezen  fehér  márvány- 


545 

ból  épült  kápolna  igen  gazdagon  van  fölékcsilve  kora  Ízlése  után 
készült  faragványokkal. 

1692-bcn  épült  Budán  a  kapucinusok  egy  zárdája  s  ko- 
ródája, mely  ma  szent  Erzsébcl-harmadrendo  nöszerzelcsek 
birtokában  van. 

i692-ben  alapított  Gratzban  Lichtenstein  hercegnő  segít- 
ségével Stein  Mária  Josepliina  egyszerű  szerzetesnö,  a  harmad- 
rendű nöszerzetesek,  Elysabethinák  számára  egy  zárdáts  kórodat. 
1709-ben  alapitott  ugyanazon  grátzi  szerzetesnö  Bécsben  az 
Erzsébetszüzeknek  egy  zárdát,  s  kórodat,  mely  máig  fönáll. 

1718-ban  emelt  Prágában  ugyanily  szerzetesnök  számára 
Waldstein  Margit  szülelett  Czernin  grófnő  egy  zárdát  kórházzal 
együtt. 

1750-ben  Brünnben  Waldorf  grófnő  az  Elisabethinák  szá- 
mára egy  zárdát. 

Oly    alapítványok,    melyeknek    keltük    bizony- 
talan. 

Rómában  a  tizenkét  Apostol  egyházában  van  egy  sz.  Er. 
tiszteletére  szentelt  oldal  kápolna. 

Fe/ewce6^/i  Santa  Elysabeta  del  Lido  egyház,  a  világi  papok 
társulatának  tulajdona. 

Assisiban  miként  Vasari  Memmi  Simon  életrajzában  emliti 
van  egy  templomban,  a  mint  az  ember  a  kápolnákba  megy,  a  be- 
járatnál egy  kápolna  sz.  Er.  tiszteletére  (alFentrar  della  porta 
nelle  cappelle.) 

Florencben  „Delle  convertite"  igen  nevezetes  kolostor  a 
S.  Spirito  városrészben  ;  ma  is  létezik.  Ugyanitt  a  Santa  Maria  Nu- 
ovaban  egy  Erzsébet-kápolna. 

Baselben  Sz.  Erzsébetnek  befejezetlen,  nem  tiszta  golh 
ízlésű  kis  temploma,  mely  a  hajdani  Mária  Magdolna  zárdához^ 
jelenleg  katonai  lakianyához  van  csatolva. 

Batnbergben  Erzsébet-templom. 

Münchenben^  Nevéről  címzett  egyház  s  kóroda,  melyben 
Erzsébetapácák  szolgálnak. 

Koblentzban,  Erzsébet  nevet  viselő  szenlfcroncick  zárdája, 
mely  most  koródává  van  átalakítva.  A  Frankhonból  jött  irgal- 
masnénék  1825  évi  szent  Andráshó  19-én,  Erzsébetnapon  vezet- 
tettek be  e  koródába  a  város  buzgó  kalholikusaí  állal. 

35 


546 

Brüsselben  hajdan  szent  Erzsébet  kolostora,  —  ma  kato- 
nai laktanya. 

Lierreben  Brabant  tartományban,  szent  E.  liszteletére  szen- 
telt eg-yház  s  kóroda  elég  csinos  kolostorral  1648-bül. 

Gentben  a  nagy  beguina-udvar  (béguinage  oly  hely, 
hol  több  ájtatos  nö  vagy  férli,  egyszerű  fogadalommal  egyiilt  él) 
miként  Belgiumban  majdnem  minden  beguina  lak  ez  is  szent  Erzsb. 
védnöksége  alá  van  helyezve.  A  bejárat  fölött  láthatni  szobrát  e 
felirattal  :  Deo  et  regináé  Elisabethao  sacrum.  Igen  tágas  s  szép 
intézet. 

Brüggeben  Beguina-monostor  s  templom  Er.  nevéről  ;  gyö- 
nyörű fekvése,  s  a  csend  és  tisztaság  miatt,  mely  ott  uralkodik,  ez 
példányképe  minden  eféle  intézetnek;  az  épület  eredeti  jellege 
elég  épen  fentartatott. 

Ypernben  iskola  s  kápolna  szent  Erzsébethez. 

Cambraiban  hajdan  szent  Erzsébet  plébániája.  Szivéről 
címzett  oltár  a  székesegyházban  már  elenyészett. 

Saint  Quentinben  Moy  birtokosok  által  emelt  egyháza  s 
zárdája  a  harmadrendűeknek. 

Le  Buironban  Château  Gontier  melleit  Anjouban  harmad- 
rendű szerzetesnők  zárdája  ma  romokban. 

Champagneban  Nogent  canton  Soligny  községében,  Fonte- 
nay  le  Fierreuxban  van  egy  Erzsébetforrás,  melynek  hidegle- 
lés elleni  gyógyerö  tulajdonittatik.  Közelében  van  egy  Erzsé- 
betkápolna, melyről  a  lakosok  azt  tartják,  hogy  kik  oda  zarándo- 
kolnak s  a  vizből  éhgyomorra  isznak  a  betegségtől  megovatnak. 
(Collin,  Nogent  canton  államlana  Annuaire  de  1'  Aubeben  1836-b.) 

III  §.  Feslmények. 

Münchenben  Boissérée  gyűjteményben  egy  névtelentől  a 
Kölni  iskolából  szent  Erzsébet  kifejezés  és  érzésteljes  képe,  me- 
lyen özvegyi  mezben  egynála  sokkal  kisebb  termetű  szegénynek 
ruhát  ajándékoz.  (Másolata  „Collection  des  monuments'^  című 
munkánkban  van  VI  szám  alatt.) 

A  királyi  képcsarnokban  sz.  E.  életnagyságú  képe  Hol- 
beintöl  —  Parisban  kiadatott  szinezctt  nyomatban  (chromo-li- 
tographie) 

Marburgban  fafestmények,  melyek  Dürer  Albertnek  tu- 


547 

lajdonílahiak,  do  rúgibbeknek  lálszanak,  s  Erzsébet  ólcílcböl  kü- 
lönféle jeleneteket  ábrázolnak. 

Nüremberghen  szent  Móric-képcsarnokban  a  szentnek  képe 
egy  névtelentől  a  kölni  iskolából  fatáblán  ;  --  szent  Jakab  egy- 
házában pedig  egy  üvegen  festett  képe  a  karzaton. 

Schvabachban  Nuremberg  uiellell  a  szentnek  képe,  moly 
Wohlgemulh  Mihál  —  Dürer  Albert  tanítójának  tulajdonítatik. 

Kölnben  a  székesegyház  karzata  kápolnájának  külső  nagy 
keretén,  melyben  Hochsteiten  Konrád  érsek  van  eltemelve,  van 
Sz.  E.  képe  fára  vont  vászonon,  melyet  Vilmos  mesternek  tulaj- 
donítanak, s  e  mesterhez  valóban  méltó  munka.  (Passavant  Kunst- 
reise  407  1.) 

A  székesegyház  magasztos  üvegfestményei  közt  láthatni 
egyet  a  templom  hajójának  alsórészében,  melyen  sz.  E.  egészen 
fehérbe  öltözötten,  természeti  nagyságban  van  lerajzolva,  lábai- 
nál Thuringia  égszínű  cimere  fekvő  ezüst  oroszlánnal.  (1.  Mo- 
numents X.) 

Guttenbergi  kápolnában  Wurtemberg  királyságban  van  több 
régi  festmény  s  féldombormü,  melyeken  Erzsébet  életénekjele- 
netei vannak  ábrázolva;  Jager  M.  a  Kunstblatt  1829  év  19  és  20 
számaiban  nagy  szorgalommal  ismertette  őket. 

Baselben  a  könyvtárral  egybekapcsolt  museumban  van  egy 
nagy  festmény  ismeretlen  szerzőtől,  a  felsőrajnai  iskolából  ati* 
zenötödik  század  második  feléből;  e  képen  állóhelyzetben  van 
ábrázolva  szent  E.  a  mint  a  legkecsesebb  mozdulattal  virágkosa- 
rát fölemeli  ;  a  nézőnek  hátat  forditva  áll  ugy  hogy  csak  arcéle 
látható,  s  hullámzó  szép  hajzata.  Karmazsinszínű  hölgymenyéttel 
béllelt,  s  szegélyzett  bárson  felöltöny,  s  kék  hárson  köntös  van 
rajta.  (Monuments  IX.) 

Königsfelden  Sveicben,  az  Agnes  magyar  királynő  által  azon 
helyen,  hol  atyja  Albert  császár  meggyilkoltatott,  épített  apátság 
templomának  üvegfestményei  közt  látható  egy,  melyen  E.  állva 
festetett  ;  kezében  a  fehér  kettős  kereszttel  magyarhon  címeréből  ; 
jobbján  s  balján  az  osztrák  herceg  s  hercegnő  térdelnek  s  köz- 
benjárásaért esedeznek.  Ez  üvegfestmények  1325-1335  készül- 
tek s  az  cnemü  festvények  legszebbikei. 

Brüggehen  két  képe  a  Szentnek  a  hires  Hemlingtől  ;  az  egyik 
a  Megváltó  (Saint  Sauveur)  templomában   azon  szép   festménye 

35* 


548 

koretcnek  szárnyajtaján  van  egy  szinnel  festve,  mely  szent  Hip- 
polyt  vértanuságát  ábrázolja  ;  —  a  másik  a  szépmüvészetek  aca- 
(lemiájában  létező  urunk  keresztelését  ábrázoló  feslménydn  lát- 
ható, melyen  mint  az  adakozó  nö  ve'dszente  lüntettetik  elö.  Kár, 
hogy  e  jeles  festő  szentünk  éleiét  s  jellemét  oly  kevéssé  ismerte, 
e  képekben  semmi  sincs  mi  a  szentre  egy  vagy  másik  tekintet- 
tekintetben  emlékeztetne;  ö  egy  tiszteletre-méltó  aggnöt festett. 
Velencében^  szent  Márk  könyvtárban  van  a  hires  s  bámu- 
latraméltó Grimani  solosmakönyvben  több,  Hemling-  s  más,  a  bel- 
giumi iskolához  tartozó  festőknek  tulajdonított  kisdedfestmény, 
melyek  közt  egy  címkép  szent  Erzsébetet  ábrázolja  a  mint  egy 
szegény  családnak  ruhát  s  kenyeret  osztogat,  mig  az  alatt  feje 
fölött  egy  angyal  lebeg,  s  égből  két  koronát  hoz  számára  (Mo- 
numents no  VII.) 

Florencben^  a  szépmüvészetek  academiájában  létező  Or- 
gagna  Andrásnak  az  angyal  üdvözletét  ábrázoló  szép  festmé- 
nyén a  huszonhét  férfi-  s  nöarc  közt  látható  sz.  Erzsébetnek  bá- 
gyadt aranyból  készült  dicssugártól  körözött  oldalképe.  (Monu- 
ments III.)  Ugyanazon  képcsarnokban  van  Fra  Paolino  de  Pisloja 
Fra  Bartolommeo  tanítványának  egy  nagy<a  Boldogságos  szüzet  a 
mint  szent  Tamásnak  övét  nyújtja  ábrázoló  festménye,  melyen 
szent  E.  is  látható,  a  mint  állva  köpenyében  rózsákat  tart. 

S.  Jacopo  de  Ripoli  egyházban,  a  Mi-asszonyunk  megko- 
ronáztatását  ábrázoló  képen  Botticelli  Sándortól  van  sz.  E.  élet- 
nagyságú képe.  (Monum  V.)  S.  Elisabetta  egyházában,  mely  del 
Capitolo  név  alatt  ismeretes,  egy  képcsoporlozaton,  mely  assisi 
szent  Ferencet,  s  több  más  szentet  ábrázol,  Erzsébet  is  látható 
fcrencszerzetes  nőöltönyben  rózsákat  tartva  köpenyében. 

Perugiahan  j  a  szépmüvészetek  academiájának  gyűjtemé- 
nyeiben szerencsések  valánk  e  könyv  első  kiadása  óta  a  keresz- 
tény művészetnek  szentünk  tiszteletére  vonatkozó  két  nagybe- 
csű emlékét  föltalálhatni.  Az  első,  nagy  s  szép  képcsoportozaton 
mely  Giotto  iskolájából,  alkalmasint  ennek  legjelesb  tanítványa- 
lói  Gadditól  származik  Erzsébet  térden-állva  ábrázoltatik  egy 
felhő  alatt,  mely  a  boldogságos  szüzet  rejti  a  gyermek  Jézus- 
sal, fcrencszerzetes  nőöltönyben,  királyi  koronával  fején,  két 
kezével  rózsákKal  telt  köpenyét  tartva.  Kevéssel  alantabb  látha- 
tó mint  fogad  egy  szegény  nőt  koródájába. 


549 

A  másik  kép  boldog  Angelico  de  Ficsole  baráttól  való, 
mely  Erzsébetet  cg-észcn  fiatal  alakban  ábrázolja  rózsáival  ru- 
hájában. Mind  a  két  kép  másolatlcnyomalban  m.igyarázószöveggrl 
együtt  Monuments  de  S.  Elisabeth  gyűjteményünkben  látható.  (I, 
II,  IV  szám  alatt.) 

Kortonában,  szent  Margit  kolostorában  van  Empoli  Ja- 
kabnak igen  középszerű  szent  Erzsébet  képe. 

Veronában^  a  már  elpusztult  del  Monte  della  Pietá  kápol- 
nában Domenico  Morone,  a  tizenötödik  századbeli  velencei  is- 
kolának egyik  legjelesb  festésze  szent  Erzsébet  történetét  oly 
szépen  festette  le,  hogy  Vasari  munkáját  a  legnagyobb  dicsé- 
retre méltónak  tartolta.  (Vasári  III  k.  269,  272  1.  1647,  kiad.) 
Ugyan  e  városnak  szent  Bcrnardino  egyházában  még  most  is  lát- 
hatni Cavazzuola,  máskint  Morando  Pálnak  egy  nagy  képcsopor- 
tozatát,  mely  szentünket  több  más  jeles  szenttel  szent  Ferenc 
rendéből  —  továbbá  sz.  Lajos  frank  király-  sz.  Lajos  toulousi 
püspök-,  sz.  Bonaventura-  sz.  Ivó-  Sabrani  sz.  Eleazárral  együtt 
ábrázolja.  Vasari  föntebb  idézett  helyen  sz.  E.  képéről  ezeket 
mondja  :  „Szent  Erzsébet  a  leggyönyörűbb  alak,  mosolygó  te- 
kintettel, kecses  arccal  s  ölében  tele  rózsákkal;  örülni  látszik, 
látván  a  kenyeret^  melyet  ö  maga,  nemes  úrnő  létére  vitt  a  sze- 
gényeknek Isten  csudája  állal  rózsákká  változtatva  annak  jeléül, 
hogy  ebeli  alázatossága  és  szeretete  Isten  előtt  igen  kedves." 

Álló  helyzetben,  szerzetes  öltönyben,  olvasóval  kezében, 
köpenyében  egy  maroknyi  rózsát  tart.  Jamieson  asszony  „Lc- 
gends  of  the  monastic  order"  müvének  528  lapján  e  képet  fa- 
metszetben kiadta. 

La  Mandonna  delle  Grazié  Mantua  melletti  hires  búcsújáró 
helyen  a  kápolnának  azon  oldalán,  melyen  a  csudatévő  kép  függ 
láthatni  szent  Erzsébet  és  szent  Lajos  képét. 

Madridban,  Murillótól  egy  remek  kép,  melyet  átalánosan 
a  fesztész  remek  müvének  tekintenek;  ez  Erzsébetet  ugy  tünteti 
elő  a  mint  a  betegek,  s  bélpoklosok  mosásával  foglalkozik, 
Minden  itész  egyhangúlag  dicséri  e  kép  összeállitási  tökélyét  s 
az  eszme  jeles  kivitelét,  mint  a  melyen  a  művészet  legnagyobb 
nehézségei  legyőzettek  s  melyeni  ellentét  a  betegek  utálalos 
sebei,  s  szent  Erzsébet  szépsége  s  vidámsága  közt  csudálatos 
benyomást  gyakorol.  Ezen,  a  sevillai  irgalmas  barátok  zárdája 


550 


számára  készült  kép  sokáig-  diszitéa  louvrei  képcsarnokot  Paris- 
ban ;  1815-ben  visszavitetett,  de  a  helyeit  hogy  törvényes  bir- 
tokosainak adatott  volna;,  a  madridi  muséum  számára  foglalták  le. 
Kőnyomatban  Craene  Florentin  adta  ki;  másolata  a  mi  gyűjte- 
ményünkben is  látható.  (Monum  XÏ.) 

Seüillában,  az  í 837 -ben  igazságtalanul  lefoglalt,  s  meg- 
szentségtelenített városi  zárdából  való  ragadmánynak  egy  részé- 
ből alakult  uj  muséum  1843-ban  Erzsébetre  vonatkozó  két  nagybe- 
csű képet  kapott.  Az  első,  555  szám  alatt  azon  bélpoklosnak  tör- 
ténetét ábrázolja,  kit  Erzsébet  megfüröszlött,  s  azután  férje 
ágyába  helyezett;  e  képen  van  még  Urunk  megfeszitelt  alakja. 
A  történet  minden  mellék  adataival  együtt  ugyanazon  igen  hosz- 
szú  s  nagy  vászonra  van  festve,  melynek  közép  csoportozata  a 
szentnek  alakját  ábrázolja  s  a  fürdőt  melyben  a  bélpoklos  fü- 
röszletik.  A  másikon,  175  szám  alatt  assisi  szent  Ferenc  van  a 
mint  a  rendjebeli  szentek  közt  ül  s  a  balján  térdepelők  egyi- 
kének szabályait  adja;  szent  Erzsébet  a  néző  felé  forditott  arc- 
cal kitűnő  helyet  foglal  el;  áll,  koronával  fején  s  vállain  kirá- 
lyi palásttal,  mely  alatt  a  ferenciek  szürke  ruhája  látható;  ke- 
zeiben olvasót  tart;  a  fiatal  szép  s  büszke  ínagatartás  egész  spa- 
nyolnövé  tette  öt. 

Az  1852-ben  május  hóban  Párizsban  eladott  Soult  tábor- 
nagy s  dalmáciai  herceg  képgyűjteményében  volt  35  szám  alatt 
Zurbaran  Ferenctől  egy  festmény,  melyen  valószínűleg  szent  Er- 
zsébet volt  ábrázolva  állva  fejdiszszel,  mely  alól  hosszú  fekete 
haja  hullámzik  le  vállaira.  Öltözéke  violaszin  köpeny,  s  arany- 
nyal-, ezüsttel  átvert  himszövetű  ruha,  melyet  elől  két  kezével 
összefog  oly  módon,  hogy  néhány  rózsát  lehessen  benne  tarta- 
nia —  miről  őt  megismerhetjük.  Fiatal  tartása  büszke,  szépsége 
spanyol,  de  kevésbbé  eszményi.  A  vászon  körülbelül  4  párizsi 
lábnyi  magas,  s  3  széles,  s  azon  nyolc  szinlily  nagyságú  képek 
egyike  melyeken  vértanúk  vannak  ábrázolva;  meglehet  tehát, 
hogy  ez  alak  szent  Dorotheát  ábrázolja,  kit  szintén  ölben  vi- 
rággal szoktak  festeni.  Most  hajdani  bclügyminister,  Duchatel 
gróf  tulajdona. 

Molanus  (de  Imaginibus  lib.  3.  c.  48.)  azt  állitja,  hogy  a 
régi  katholikus  festészek  szent  Erzsébetet  három  koronával  áb- 
rázolák,  melyek  egyike   fején  volt,  niig  a  másik  ketlöl  kezeiben 


551 

tarlá,  ez  állal  kifojezni  akarván,  miszerint  szent  élete  által,  me- 
lyet líiint  szűz,  nö,  és  özvegy  élt,  három  koronát  érdemelt  az 
éo-ben  (Mi  birtokában  vagyunk  egy  képnek  1535-ból  Leyde  Lu- 
kácstól, melyen  Erzsébet  ferencszerzetes  nöruhában  látható  há- 
rom koronájával.)  Gyakrabban  festetik  egyébiránt  csak  rózsái- 
val, köpenyének  egy  szárnyában. 

Fortia  d'  Urbain  őrgróf  „Annales  de  Hainaul"  munkája  XVI 
könyv-18  lapján  Erzsébetnek  egy  Titiantól  festett  képet  emiili, 
melyet  Beatrice  Miklós  rézbe  metszett  volna  ;  de  nem  mondja, 
hol  található. 

Meg  kell  vallanunk  hogy  a  festészet  terén  létrejött  szent 
Erzsébet  képeinek  legnagyobb  részében  nem  találtuk  visszatük- 
röztetve azon  jellemet,  mely  szent  Erzsébeté  volt.  Ugy  látszik, 
egy  festő  sem  tanulmányozta  életét;  majdnem  mindnyájan  fe- 
ledve, hogy  23  éves  korában  halt  meg,  mint  érettkorií  nőt  ábrá- 
zolják, s  arckifejezésében  szomorú  —  mélakórosnak  festik,  mi 
egyenes  ellentétben  van  szobaleányai  s  az  egykorú  irók  bizony- 
ságaival, kik  világosan  mondják,  hogy  soha,  még  a  legnagyobb 
próbák  idején  sem  lehetett  kivenni  arcán  nyomait  valami  tar- 
tósb  fájdalomnak. 

Pedig  meg  vagyunk  győződve,  hogy  Erzsébet  életének 
részletes  tanulmányozása  a  keresztény  festésznek,  az  ihletnek  ki- 
mcrithetlen  kütforrásátnyujtandná,  s  szép  sikerrel  koronázandná 
fáradságát.  Ebeli  sejtelmünket  máris  igazolá  Müller  Frigyes,  fi- 
atal kasseli  festesz,  ki  azon  tartományban  születvén,  melyet  a 
szent  életével  megdicsőitett,  a  katholika  hitre  térvén  tehetségét 
Erzsébetnek  szentelé,  s  pedig  oly  korban,  midőn  e  gyöngéd  föl- 
ajánló tisztelet  más  korba  valónak  tetszett.  Az  első  fejezet  előtti 
címképet  is  Müllernek  köszönjük;  —  igazolta  Flatz  tiroli  festesz, 
több  tiszta  izlésü  kellemes  rajzok  szerzője;  a  fiatal  Hauser  Ok- 
táv, de  főleg  a  jeles  s  szenléletü  Overbeck,  ki  emlékgyüjtemé- 
nyünket  is  szives  volt  egy  a  rózsacsudát  ábrázoló  képpel  diszileni^ 

IV.  §.  Faragott  emlékek. 

Marhurghan  az  Erzsébettemplom  hajójának  második  oszlo- 
pához támasztott    mind  szobra  a  Szentnek.  (1.  a  könyv   elején.) 

Fába  vésett  domborművek  megaranyozva  s  szinekkel  ki- 
festve a  templom  hajója  elörészének  oltárain;  kellem  s  ihletl- 
séggel  teljes  müvek. 


552 


Koporsója  fölött  életének  különféle  jeleneteit  ábrázoló 
ezüst  szobrok,  s  féldombormüvek. 

KasselbenRTŐla  nevezett  kóroda  egyik  szögletében  szobra. 

Mainzhan  a  székesegyháznak  a  klastromba  vezető  belső 
ajtó  boltivében  van  kellemes  szobrocskája,  mely  a  15  század 
jobb  Ízlésében  készült. 

Ulmbau  a  székesegyházban^  a  kanonoki  székek  fölött  egy 
bámulatra  méltó  szobrocska  Syrlin  Györgytől  1474-ből,  melyet 
Didron  „Annales  archeologiquesének  IX  k.  139  lapján  leir. 

Bécsben  Szent  István  templomában  az  oldal-csarnok  — 
Bischofshofer  Thor-  egy  bollivezetén  van  egy  kedves  kis  szobra, 
a  legjobb  melyet  láttunk;  a  hesseni  születésű  RumpíT Henriknek 
tulajdonittalik,  ki  1404  táján  e  templomon  dolgozott. 

Nűrembergben  Frauenkirche  egyház  szép  előcsarnokát  di- 
szitö  szobrok  közt  van  egy,  mely  Erzsébetet  ábrázolja. 

Forcheimban  kis  faszobra  a  kóroda  kápolnájában 

Boroszlóban^  a  székesegyház  Erzsébetről  nevezett  kápol- 
nájában Zancelti  Hercules  által  készitett  fehérmárvány,  élet- 
nagyságú szobra. 

Gént  és  Brüggében  a  beguinalakokban  lt)bb  szobor. 

Enghienben  Hennegan  tartományban  Arenberg  herceg  vár- 
kápolnájában van  egy  oltárlap  letéve,  mely  a  Monshoz  közeli 
Saint  Denis  apátságból  került  ide.  A  kőbevésett  faragványok 
meg  vannak  aranyozva,  és  színezve^  s  szent  Erzsébet  életének 
három  pontját  ábrázolják,  ~  a  mü  jellem-  s  kecsteljes  ,  Waagen 
tudor  a  16  századból  levőnek  hiszi. 

Solesmesben  egy  kis  szobor,  mely  azon  időben,  midőn  az 
Erzsébetapácák  zárdája  Sabléban  eltöröltetett  hozatott  e  mező- 
város plébániatemplomába. 

Münchenben  egy  féldombormü,  mely  a  rózsacsudát  ábrá- 
zolja; Schwanthaler  szobrász  készitette  Boisserée  úr  számára. 
Ez  egyike  a  jobb  müszüleményeknek  a  katholikus  művészet  azon 
uj  iskolájából,  mely  Némethonban  kezd  emelkedni,  s  némi  vigaszt 
nyújt  a  keresztényeknek,  hogy  a  művészetek  pogány  jellege,  me- 
yet  az  újjászületés  —  renaissance  —  óta  vallásos  szin  alatt 
magukra  öltöttek,  ismét  ki  fog  küszöböltetni. 

Granadában  a  Santa  Isabella  la  Reál  egyház  bejárata  fö- 
lött van  a  szentnek  egy  gyönyörű  szobra  a  három  koronával, 


553 

melyek  egyike  fején,  kelleje  pedig  az  egyik  kezeben  levő 
könyvön  van,  mig  a  másikkal  egy  térdepelő  szegénynek  ala- 
mizsnát nyújt. 

V.  §.  Krmek. 

Némelhon  éremgyüjteményeiben  találhatni  Erzsébelfillér 
—  Elisabethenpfenning-nevü  apró  ezüst  pénznemet,  mely  a  ha- 
gyomány szerint  a  szent  parancsára  veretett,  midőn  gyóntató- 
atyja  megtillotta  neki  a  szegényeknek  többet  adni  egyszerre 
egy  fillérnél.  Némelyek,  kik  Erzsébetet  különös  pártfogójuknak 
választották,  ezen  igen  vékony  pénzdarabol  nyakukon  hordoz- 
ták. —  „Kegyes"  Vilmos  uralkodó  grófnak  a  rajnai  négy  vá- 
lasztófejedelemmel 1502-ben  kötött  szerződvénye  értelmében 
szent  Erzsébet  képének  kellelt  e  fejedelmek  államaiban  forgó 
pénzen  kinyomva  lenni.  S  valóban  gyakran  láthat  az  ember  oly 
ezüst  pénzdarabokat,  melyeken  Erzsébetnek  egész  alakja  ki  van 
nyomva,  a  mint  egyházát  kezében  tarlja  ily  körirattal  :  Sancta 
Elisabeth,  glória  Reipublicae  1502;  a  másik  felén  pedig  az  ural- 
kodó fejedelem  cimere,  neve,  s  címei  láthatók.  (Hü  lenyomatát 
ily  pénzdarabnak  láthatni  Koch  hist.  Erzoechlung  von  Wartburg 
című  könyvében  XI.  ábra.) 

A  gothai  éremgyüjteményben  mutogatnak  egy  arany  em- 
lékpénzl,  melyen  a  szentnek  mellszobra  látható  ily  körirattal  ; 
Elisabeth  filia  Andreáé  regis  Hungáriáé  obiit  Marptirgi  anno 
MCCXXXl;  a  másik  felén  pedig  egy  kéttornyú  templom  van  ez 
irattal:  Dispersit,  dedit  pauperibus,  justitia^  ejusmanetin  secu- 
lum.  Ugy  hittek,  hogy  ezen  emlékpénz  temetése  alkalmával  ve- 
retett, mig  későbben  kitűnt,  hogy  azt  a  16  század  elején  egy 
zsidó  gyártotta.  Lenyomatát  ez  éremnek  szintén  láthatni  Koch- 
nál  —  úgy  Menckennél  is. 


El  nem  mulaszthatjuk  szent  Erzsébet  emlékei  felsorolása 
után  az  ezen  szentnek  tiszteletére  honában  szentelt  egyház  tör- 
ténetének, legalább  rövid  kivonatát  adni 

A  KASSAI  SZÉKESEGYHÁZ.  *) 

„Ezen,  szentünk  tiszteletére  emelt,  valóban  nagyszerű  tem- 
plomnak, a  kassai  székesegyháznak,  melyT  huróczy  szerint  szép- 

♦)  E  történeti  leírást  Henszlmann  és  egyéb  források  után  miga  a.  m 
0.  i.  iskola  állítá  össze. 


554 

scgére  nézve  a  bécsi  sz.  István  templomot  is  fölülmúlja,  alapi- 
tóját egész  bizonyosság-gal  meghatározni  nem  lehet.  Az  általános 
vélemény  szerint  az  épitési  eszme  első  létesítőjéül  egy,  ki- 
rályi családainkból  származó,  Erzsébet  állíttatik,  és  az  irók,  mint- 
hogy hazai  történelmünkben  egynél  löbb  Erzsébet  fordul  elő, 
csak  a  személy  kijelölésében  térnek  el  egymástól,  mig  a  nagyobb 
rész  Róbert  Károly  nejét,  addig  némelyek  Albert,  Zsigmond  ve- 
jének özvegyét  üdvözlik  mint  alapítót. 

Mi  azonban  tr.  Hcnszlmanntól  kölcsönözött  nézetünk  sze- 
rint a  fölhozott  véleményt  minden  általánossága  mellett  is  ha- 
misnak állítjuk,  és  az  alapítási  időt  mindkét  Erszébeténél  előbbre 
tcszszük,  mert  adataink  vannak,  melyek  kétségenkivül  korábbi 
időre  utasítanak  bennünket.  Ilyen  először  azon  oklevél,  melyet 
Márton  pápa  1283-ban  az  esztergomi  érsek-prépost-  és  ének- 
kanonokhoz, a  kassai  sz.  Erzsébetről  nevezett  egyház  ügyében 
intézett,  és  róla,  mint  már,  az  anliquitus  fundata-ról emlékezik; 
másodszor  András  egri  püspöknek  Arnold  kassai  plébánushoz 
küldölt  körlevele  ugyancsak  a  Xlll-ik  század  vége  felé,  mert 
az  említett  plebánusról  az  előbbi  oklevélben  is  történik  említés. 
Róbert  Károly  pedig  csak  1308-ban  midőn  a  főrendek  a  pesti 
országgyűlésen  a  hüségiesküt  lábaihoz  letevék,  ültettetett  tulaj- 
donképen a  magyar  trónra,  a  miért  is  az  alapkőnek  már  jóval 
előtte  kellett  letétetnie.  Ebbeli  nézetünket  megerősíti  azon  al- 
templom is,  mely  a  sz.  István  kápolnája  alatt  létezik,  minthogy 
az  ilyen  úgynevezett  catacombákat  a  XlII-ik  század  vége  felé 
igen  ritkán,  a  XlV-dik  században  pedig  a  legritkábban  építettek. 

Visszamenve  legalkalmasabb  időpontnak  találjuk  a  tatár- 
járás utáni  első  éveket,  tehát  a  XIII  sz.  közepét. 

Azon  gyarmatosok  közt  ugyanis,  kiket  a  második  honala- 
pító IV-dik  Béla  az  elpusztult  ország  benépesítésére  hazánkba 
hozott,  minden  bizonynyal  thüringiaiak  is  voltak,  mert  nem  lehet 
feltennünk,  hogy  Béla  a  külföldi  fejedelmek  közt  épen  sógorát  a 
thüringiai  fejedelmet  megkeresetlenííl  hagyta  volna.  Ezen  uj 
polgárok  az  ország  fölső  részén  különösen  Kassa  vidéken  tele- 
pedtek le.  így  történt,  hogy  ama  kegyelet- és  hálaérzettől,  mely- 
lyel  fejedelemasszonyuk  sz.  Erzsébet  iránt  viseltettek  áthatva 
azon  gondolatra  jöttek,  hogy  a  már  akkor  fönálló  marburgi 
templom  példájára  uj  hazájukban  is  kellene   tiszteletére  egyet 


555 

épilcni.  Igen,  azon  forró  szeretet,  mely  a  szende  özvegy  ira'nt 
keblökben  lionolf,  volt  az  indok,  nu;ly  ökct  mindjárt  mcgtelepe- 
désök  első  éveiben  egy  méltó  emlék  fölállitására  ösztönözé. 
Ezen  emlék  pedig,  különösen  ha  szem  elötl  tarljuk  az  akkori  kor 
dicséretes,  mert  vallásos  buzgalmát,  mi  lehetett  volna  egyéb 
mint  annak  hází,  kinek  szine  elé  sz.  Erzsébet  tisztelőinek  imáit 
mindennap  fölvivé,  hogy  onnan  ismét  áldást  hozzon  a  földre.  Er- 
zsébettel naponkint  akartak  társalogni;  ezt  pedig  legkönnyeb- 
ben és  leggyakrabban  tehették  a  liszteletére  emelt  szentegy- 
házban. 

Igaz  ugyan,  e  vélemény  is  csak  puszta  föltevésen  alapszik  ; 
de  a  fönebb  idézeti  2  oklevéllel  egybevetve,  úgy  látszik,  az 
igazsághoz  mégis  legközelebb  áll.  Mert  ha  1283-ban  már  mint 
regi  említtetik,  ügy  az  alapító  a  XlII-ik  századot  semmi  esetre 
sem  haladhatja  tül,  és  másrészről,  ha  Erzsébetünk,  a  mi  csak  ugyan 
bizonyos  is,  1^4  előtt  nem  igtatlatott  a  szentek  sorába;  ügy  az  az 
általunk  fölhozott  időt  sem  sokkal  előzheti  meg.  Ezek  után  minden 
habozás  nélkül  bátorkodunk  kimondani,  hogy  IV-ik  Béla  illető- 
leg ennek  fia,  ki  mint  atyjának  uralkodó  társa  osztály  részül  felső 
Magyarországot  kapta,  V.  István  alatt  alapíttatott. 

Ennyit  az  alapítóról. 

A  keresztalaku  templom  nagyszerűségét  különösen  clö- 
mozditja  annak  gyönyörű  fekvése,  mert  azon  kivül,  hogy  egé- 
szen szabadon  és  oly  ponton  áll,  hol  a  két  főutca  egymást  ke- 
resztbe metszi,  a  tért,  melyen  az  fölépült,  a  Csermely  patak  két 
ága  keríti  és  a  tájt  egy  bájos  szigetté  varázsolja. 

Törtéhelí  és  építészi  adatok  nyomán  kitűnt,  hogy  az  alap- 
terv kevés  kivétellel  egészen  és  minden  részében  egyöntetű, 
tehát  ugyanazon  mestertől  való,  csakhogy  a  teljes  fölépítés  mégis 
koronként  történt,  és  pedig  : 

A  templom  legrégebben  kiépített  részei:  az  oltárhely  és  az 
ennek  éjszaki  oldalához  közel  fekvő  kettős  kiszökő  építmények, 
melyek  a  sz.  István  kápolnát  képezik,  és  igen  természetes,  hogy 
az  ezen  kápolna  alatt  levő  altemplom  sem  lehet  későbbi  eredetű. 
Hogy  pedig  ezen  altemplom  rendes  szokás  szerint  nem  fekszik  épen 
az  oltárhely  alatt,  annak  oka,  mert  azon  fönebb  említett  patak 
két  ága  közül,  melyek  a  templomot  körűi  veszik,  a  keleti  alig 
két  lábnyi  távolságra  van  az  olíárhelytől  ;  tehát  ezen  irányban  a 


556 

beroskadás  veszélye  nélkül  kiépíteni  nem  lehetett.  Ezek  levén 
a  templom  legrégibb  részei  igen  valószinü^  hogy  azok  építtetéséi 
az  alapítóknak  lehet  és  kell  köszönnünk. 

Régiségre  második,  de  díszre  nézve  az  első  helyen  áll  a 
három,  éjszaki,  nyugoti,  és  déli  kopú^  ezek  levén  a  templom  leg- 
nagyobb ékességei.  Több  körülmény  egybevetése  után  bizonyos, 
hogy  a  kapuk,  különösen  az  éjszaki  Erzsébet  R. -Károly  nejének 
költségén  építettek.  Ha  ezen  állílás  bizoyitásánál  igen  csekély 
súlyt  fektetünk  is,  némely  Íróknak  még  a  közvélemény  által  is 
támogatott  azon  állításukra,  mely  szerint  azért,  mert  Erzsébet 
lengyelhoni  útjában  Kassán  mint  rendes  állomásán  megszokott 
pihenni,  legalább  a  kapukat  ö  neki  kellett  építtetnie;  mindazál- 
tal, ha  a  tanúktól  és  a  nép  száján  élő  hagyománytól  minden  te- 
kintélyt eltagadni  nem  akarunk:  ugy  egy  másik  nem  annyira 
közvélemény  —  mint  történeti  igazságnak  minden  esetre  enged- 
nünk kell.  E  szerint  ugyanis  Kassa  városa  R.  Károlyt  Trencsényi 
Csák  Máté  ellen  vívott  harcaiban,  igen  jelentékenyen  segítette, 
mely  segélyt  Károly  megakdrván  hálálni,  a  várost  királyhoz  méltó 
jutalomban  részesité,  és  az  akkor  épen  épülőfélben  levő  tem- 
plomra tetemes  összeget  áldozott. 

És  valóban  csak  innen  e  királyi  ajándékból  és  pártfogásból 
lehet  kimagyarázni  ama  pazar  fényt,  melyben  különösen  az  éj- 
szaki kapu  úszik,  ebből  lehet  megfejteni  ama  gazdagságot,  me- 
lyet a  nagylelkű  pártfogó  a  kapukra  szentelt,  e  kor,  vagyis  R. 
Károly  kora  hozza  előttünk  tisztába  az  idomot  és  arányt,  me- 
lyek a  XlV-ik  századot  oly  igen  jellemzik;  csak  igy  ezen  föl- 
tevéssel lesz  valódi  értelme  azon  három  szobornak  is,  melyek  az 
éjszaki  kapu  és  a  felső  karzat  fölött  állanak,  és  R.  Károlyt,  Er- 
zsébetet és  Nagy  Lajost  ábrázolják.  Ezeken  kívül  van  még  egy 
adatunk,  mit  hallgatással  nem  mellőzhetünk. 

Az  éjszaki  kapun  létező  sz.  Erzsébet  fölött  ugyanis  két 
angyal  áll,  kezeikben  egy  paizsot  tartva,  melynek  címerén  csak 
egy  liliom  van,  és  épen  e  liliom  egysége  bizonyítja,  mikép  e 
kapu  már  1369  előtt  építtetett,  mert  ezen  évben  Nagy  Lajos  a 
város  címerét  még  két  liliommal  szaporílá  és  később  ezen  évtől 
kezdve  mindig  három  liliommal  lalállalik.  Ez  állítást  igazolja  egy 
1399-ben  kiadott  adomány  levél.  Az  éjszaki  kapu  ritka  díszénél 
fogva  ékes  kapunak  (porta  speciosa)  is  neveztetik. 


557 

A  nyugoli  kapu  igen  szépen  állílja  clônkbe  Megvállónknak 
a  gclhsemani  kertben  kiállóit  küzdelmeit,  és  a  kereszlröli  letétel 
titkait;  megható  továbbá  a  délin  azon  jelenet,  mely  sz.  Erzsébetet 
azon  körülmények  közt  rajzolja,  midőn  a  szűkölködők  sokasá- 
gától, körülvéve  alamizsnát  osztogat.  A  kapuk  küldiszének  elké- 
szíttetését, ügy  látszik.  Mátyás  vitte  a  befejezéséhez  legköze- 
lebb, minthogy  a  középső  választékának  magasságában  Töljegy- 
zett  1498-ik  év  alkalmasint  már  a  bevégzésre  vonatkozik.  A  déli 
kapu  elötli  előcsarnok,  melynek  nyugoti  oldalát  sz.  János  ká- 
polnája foglalja  el,  csak  XVI  sz.  közepe  felé  készült,  el. 

Az  eddig  fölhozoltaknál  sokkal  későbbi  eredetűek  a  tor- 
nyok; de  hogy  az  ott  található  egypár  fölirásnál  (1460  és  1463) 
mégis  régiebbek,  bizonyltja  a  talapzat^  mely  a  templom  többi 
részeivel  egyenlő  ;  továbbá  magoknak  a  tornyoknak  alsó  része, 
mely  kivül  belül  faragott  kövekből  van  összerakva,  mig  a  föl- 
sőbb emelelek  törött  kövekből  állanak,  a  mi  a  hanyagságról  és 
a  buzgalom  hanyatlásáról,  mint  az  utóbbi  kort  jellemző  ismér- 
vekről tesz  tanúságot.  Azon  két  városi  címerről  következtetve, 
melyek  az  éjszaki  torony  fölső  részén  láthatók,  kitűnik,  hogy 
azt  a  városi  polgárok  maguk  épitlették,  és  pedig  még  Ulászló 
előtt.  Ezt  bizonyítják  azon  okiratok,  vagy  jobban  mondva  szá- 
modások is,  melyek  Schwarzenbergtől,  Kassa  néhai  jeles  jegy- 
zőjétől fön  maradtak.  Itt  ugyanis  valami  Czom  István  nevű  épí- 
tész 1446-ban  az  éjszaki  torony  építésére  80  frtot  vesz  ki  a 
város  pénztárából. 

Az  egész  templom,  de  különösen  a  tornyok  fölépítésére 
hatalmas  rugó  volt  Corvin  Mátyásnak  ama  nagylelkű  áldozata, 
melynél  fogva  az  akkor  szokásos  újévi  ajándékokat  (munera 
.strennalia)  tíz  évre  a  városnak  átengedte,  és  pedig,  mint  ezt  a 
város  levéltárában  levő  okirata  bizonyítja,  azon  kikötéssel  hogy 
az  egyenesen  a  templom  építésére  fordítassék. 

Ebből  építtetett  a  déli  torony  fölsőbb  része,  melynek  ma- 
gas ablaka  fölött  hét  cimertáblát  találunk,  és  a  középsőnek  paí- 
zsán  Magyarország  négy  folyója  és  a  királyi  korona  látható;  a  két 
nagyobb  paizst  hat  kisebb  veszi  körül,  melyeknek  egyikén  a  Cor- 
vin család,  a  többin  pedig  a  király  által  bírt  országok  címerei 
díszelegnek,  a  hálának  mind  meg  annyi  jeléül,  melylyel  a  nagy 
király  iránt  viseltetlek.  E  torony  azonban  az  ó  német  slyl  arány- 


558 

talaiisága  mialt  az  akkori  építészi  ízlésnek  nem  nagy  dicsősé- 
gére válik. 

A  nagyobb  torony,  mely  egykori  fedelétől  zöldnek  is  ne- 
veztetik, 1775-ben  rézzel  fedetett  be,  az  aranyozott  kereszttel 
együtt  31^  3'  6"  magassága,  órával  és  nyolcz  haranggal  van  el- 
látva^ melyek  közöl  a  legnagyobb  70  mázsát  nyom  és  ker.  sz, 
János  tiszteletére  önteteit  1558-ban.  Ezzel  kapcsolatban  egy 
másik  kőcsigát  tartalmazó  tornyocska  áll,  melytől  egy  kissé  éj- 
szak felé  van  egy  harmadik,  mely  1807-ben  cserépzsindelylyel 
fedetett  be  ;  az  ebben  levő  harang,  mely  szent  Orbán  liszteletére 
öntetett,  100  mázsát  nyom. 

A  részek  közöl,  melyek  Mátyás  áldozata  folytán  létesültek, 
mint  föépítmények  kiemelendök:  a  szentségház  a  templom  bel- 
sejében azon  vonalon,  mely  a  szentélyt  a  hajótól  elválasztja. 
Ennek  közelében  ugyanazon  helyzetben  volt  egykor  az  oltár, 
melyben  ama  híres  félember  nagyságú  arany  szentség-tartó  (ci- 
borium)  tartatott,  mely  Kassa  városának  Lipót  császár,  —  és 
Kolonits  Cardinal-hoz  (1698)  küldött  követsége  szerint  a  Bocs- 
kayféle  mozgalmak  alatt  elveszett.  Ide  tartozik  továbbá  sz.  Já- 
nos kápolnája  ;  a  déli  csarnok  keleti  oldalához  támaszkodó  né- 
hai sz.  keresztkápolnája,  mely  1825-től  kezdve  a  káptalan  szek- 
restyéjeül  használtatik,  sem  épülhetett  korábban,  mint  a  csarnok 
maga,  ennek  keleti  támja  képezvén  a  szekrestye  nyugoti  falát. 

Szabadjon  végre  a  templom  belsejét  is  egykissé  közelebb- 
ről megtekintenünk.  A  keresztalakot  belőlről  különösen  elölün- 
tetik  a  kápolnák,  melyek  a  négy  sarokban  vannak  helyezve,  és 
pedig  a  sz.  István  kápolnájának  állalellenében  a  sz.  keresztká- 
polna, vagy  jelenleg  a  kanonokok  szckrestyéje,  Nep.  sz.  János 
kápolnája  átellenében  pedig  a  régi  plébánia  szckrestyéje  foglal 
helyet. 

A  templomnak  egy  közép-  és  négy  mellékhajója  van,  mely 
utóbbiakat  a  kettős  boltozatok  képezik.  A  nagyobb  karzatot  két 
orgona  díszíti,  az  egyik  hat,  a  másik  meg  haszonhat  változatú, 
és  négy  oszlopon  nyugszik;  a  kisebbik  pedig  melyre  két  ere- 
deti lépcsőzd  vezet  föl,  a  sz.  király  oltárának  nyújt  helyet. 
A  szentek  tiszteletére  17  oltár  emeltetett. 
A  szentélyt  ckilik  a  püspöki  szék  és  a  kanonokok  székei, 
melyek  mind  megannyi  díszét  képezik  az  egyháznak,  Telekessy 


559 

(t  1560)  és  Rueber  János  de  Pixcndorf  sirboljain  kiviil  inég  öt 
füldalalti  üreg  van,  melyeknek  egyikét  képezi  a  már  emlilelt  sz. 
István  kápolna  alatti  catacomba.  1775-ben  a  templom  teteje  le- 
égett és  helyébe  a  mostani  clrulitatott,  minden  értelem  nélküli 
tető  tétetett.  Az  azelőtt  parochialis  egyházi  Ferencz  alatt  1804- 
ben  lett  székesegyházzá,  a  midőn  í.  i.  az  egri  megyétől  elhasit- 
tatván  egy  külön  kassai  püspökség  alapittatott.  Az  alapítási  tőkék 
létrehozásánál  különös  érdemet  szerzett  magának  Kassának 
nagyérdemű  szülöttje  Szathmáry  György  pécsi  püspök.  A  tem- 
plom e  nagy  férfiú  és  mások  nemeskeblü  adakozásaiból  oly  löké- 
re tett  szert,  hogy  előforduló  szükségeit  kényelmesen  fedezheti. 
Ezek  lennének  tehát  főalkalrészei  ama  templomnak  mely- 
nek bírásáért  majdnem  három  századon  keresztül  kellett  a  ka- 
tholikusoknak  küzdeniök  a  protestánsok  jogtalan  bitorlásai  ellené- 
ben. Ugyanis  a  Hussitákon  kivül,  kiktől  már  Mátyás  a  templom  má- 
sodik alapítója  viszszavevé  a  Zápolya-  Bocskay-  Bethlen-  Rá- 
kóczy- és  Tököly-féle  gyászos  visszályok  alatt  ötször  lőn  a  pro- 
testánsok szentségtelen  kezei  által  elfoglalva,  mig  végre  1687- 
ben  eredeti  rendeltetésére  a  katholikusokhoz  vissza  nem  került, 
mely  évtől  háborittatlanűl  birják  egész  a  mai  napig.'' 


ügy  hiszszük ,  elösorolásainkat  legjobban  avval  zárhaljuk 
be,  ha  az  általunk  összeszedett,  s  1837-ben:  „Collection  des 
Monuments  de  V  historié  de  sainte  Elisabeth"  cim  alatt  kiadott 
könyvnek  részletes  tárgymutatóját  közöljük,  még  pedig  a  művé- 
szet története  által  előirt  rendben  : 

Címlap.  Bevezetés. 

A  vallásos  művészet  jelen  állapotáról. 
/.  Az  olasz  kath  iskola. 

I.  Taddeo  Gaddi.  Sz.  E.  rózsáival  köpenyében. 
II.  Ugyanaz.  A  szent  egy  szegényt  fogad  be  mai'burgi  korodájAba. 
III.  Andi'ea  Orgagna.  A  szent  feje  a  paradicsomban. 
IV.  Fra  angelico  da  Fiesole.  A  szent  rozsaival  köpenyében- 

V.  Alessaudro  Botticelli.  A  szent,  mint  a  paradicsumról  elmélkedik. 

2.  A  német  kath.  iskola. 

VI.  Névtelen  fesztész  a  kölni  iskolából.  A  szent  özvegyi  öltözetben. 
\  VII.  Haus  Hemling.  A  szent,   a  mint  alamizsnát  osztogat. 


560 

VIII.  Lucas  de  Leyde.  A  szent  három  koronájával. 
XX.  Névtelen  fpstö   a  baseli  iskolától.  A  szent  rózaival  a  kosárban. 
X.  A   kölni  székesegyház  üvegfestménye.   A  szent,  a  mint  alamizsnát 
osztogat. 

3.  A  spanyol  iskola. 
XI.  Murillo.  A  szent  mossa  a  bélpoklosokat. 

4.  Kath.  szobrászat  és  építészet. 

XII.  Sz.  E.  marbui'gi  siremléke. 

XIÍI.  A  sirjánál  levő  szobor  és  féldombormü  Marburgban. 
XIV.  Fába  vésett  oltárkép  Marburgban,  A  szent  halála. 
XV.  Sz.  Erzsébet  raarburgi  templomának  külső  átnézete. 

XVI.  Ezen  egyház  nagy  előcsarnoka. 

XVII.  Marburg  város  átnézete. 

5.  A  kath.  művészet  újjászületése  a  mostani  Némethonban. 

XVIH.  Overbeck.  A  rózsákkal  történt  csoda. 
XIX.  H.-Schwanthaler  —  ugyanaz. 
XX.  Müller  Frigyes.  Sz.  Erzsébet  Thuringiába  érkezése. 
XXI.  Ugyanaz.  A  nyomor  idejében  alamizsnát  osztogat. 
XXII.  Flatz.  Alamizsnát  kér  Eisenachban. 
XXni.  Octave  Hauser.  Koronáját  a  kereszt  lábához  teszi. 
XXIV.  Ugyanaz.  Jegyesétől  egy  tükröt  kap.       * 
XXV.         „  Erzsébetnek  Lajos  thuringiai  gróffali  egybekelése. 

XXVI.         „  Kórházában  táplálja  és  ápolja  a  szegényeket. 

XXVII.         „  Az  angyaltól  kap  egy  koronát  s  köpenyt. 

XXVIII.         „  Egy  bélpoklost  fektet  férje  ágyába. 

XXIX.         „  Az  éhség  megszűnte  után  férje  elé  megy. 

XXX.         „  Férje  perselyében  a  keresztet  találja. 

XXXI.         „  Férjének  elutazása  a  keresztes  hadakhoz. 

XXXIL        „  Elüzetése  Wartburgból. 

XXXIII,  ,,  Királyi  atyjának  egy  követét  fogadja. 

XXXIV.  „  Sz.  Erzsébet  halála. 

Sz.  E.  mostani  utódainak  származási  (család-)  fája. 

1.  A  Hessen  ház,  mig  a  Kasseli  és  Darmstadti  ágra  oszlott. 

2.  A  Hessen-  kasseli  ág. 

3.  A  Hessen-  Rhemsfels-  Rottenbm*gi  és  Hessen-  Hilypstháli  ág. 
3.  A  Hessen  Darmstadti  ág. 

5.  A  Hessen-Homburgi  ág. 

Jegyzet.  A  szentnek  két  érme  ugyanazon  rézlemezen  látható,  melyen  a 
Hans  Hemlingnek  tulajdonított  kicsided  metszett  van,  lásd  e  tárgymutató 
7-ik  számát. 


TARTALOMMUTATÓ. 


Lap. 
Előszó ,     .     .     . 

Bevezetés 1 

A  történelmi  kútforrások  jegyzéke 94 

I.  Fej.  Mint  uralkodott  Hermann  herceg  Thüriugiában,  és  Endre  ki- 
rály Magyarországban;  mint  született  a  kedves  szent  Erzsébet 

s  vitetett  Eisenachba        ,     .     .     .     .     liy 

II.  „  Mint   tisztelte     már     kis    korában    az    Istent    a   kedves    sz. 

Erzsébet     .     .     , 131 

III.  ,,  Mit  kellé   szenvednie  a  kedves  sz.  Erzsébetnek  Istenért,  férj- 

hez menete  előtt 137 

IV.  ,,  Mint  maradt  híí  a  fiatal  Lajos  herceg  a  kedves  sz.  Erzsébethez, 

és  miként  vette  öt  uoül 144 

V,  ,,  Mily    kedves  volt  Lajos,   a    kedves   sz.  Erzsébet  férje,  Isten 

és  ember  előtt 148 

VI.  ,,  Miképen   élt  Lajos    fejedelem  és  a  kedves  sz.  Erzsébet  Isten 

szine  előtt  a  házasság  szentségében 156 

VII.  ,,  Miképen  sanyargatta  testét  a  kedves  sz.  Erzsébet      .     .     .     .     161 
VIII.  „  A  kedves   sz,  Erzsébet  könyörületességéről   és  a  szegénység 

iránti  szeretetéről 168 

IX.  ,,  A  kedves  sz.  Erzsébet  nagy  ahítatosságáról  és  alázatosságáról     176 
X.  ,,  Miképen  ismerte  és  szerette  meg  a  dicső  sz.  Ferenc  a  kedves 

sz.  Erzsébetet,  és  miképen  volt  marburgi  Konrád  gyéntatoatyja     186 
XI.  ,,  Mint   tetszett  Istennek  malasztjait  nyilvánítani    a  kedves  sz. 

Erzsébet  személyében lUÜ 

XII.  ,,  Mint  pártolta  a  jó  Lajos  herceg  szegény  népét 208 

XIII.  ,,  Mint  pusztította  Thüringiát  a^y  nagy  éhség,  s  mint  gyakorolta 

a  kedves  sz.  Erzsébet  az  irgalmasság  cselekedetét    ....     221 

XIV.  „  Mikép  jött  vissza  Lajos  nejéhez,  és  mikéj)  szerzett  elégtételt 

reynhartsbrunni  szeretett  szerzeteseinek 221 

XV.  „  Mikép  lett  keresztessé  a  jó  Lajos  herceg,  és  a  nagy  fájdalomról, 
melylyel    barátjaitól,  családjától   és  a  kedves    sz.  Erzsébettől 

elbúcsúzott 227 

XVI.  ,,  Miképen  halt  meg  a  jó  Lajos  herceg   az  úton  a  sz.  föld  felé     244 
XVII.  ,,  Miképen  értesült  Erzsébet  férje  haláláról,  nagy  szomorúság-  és 

szívfájdalmáról 250 

XVIII.  ,,  Miképen  űzetett  ki  a  kedves  sz.  Erzsébet  kis  gycnnekoivel 
együtt  várából  végső  nyomorba  taszítva,  és  az  emberek  nagy 
liáladatlanságáról  s  kegyetlenségéről  iránta 254 


XIX.  „  Miképen   vig-asztalta  az  irgalomteljes  Jézus  a  kedves  sz.  Er- 
.  zsébetet  nyomorában  s  elhagyatottságában,  és  miképen  oktatta 

s  erősítette  a  szelid  s  kegyes  szűz  Mária ,     .     264 

XX.  „  Mikép  utasította  vissza  a  kedves  sz.  Erzsébet  a  másodszori 
férjhezmenetelt,  s  mikép  ajánlotta  fel  meuyekzöi  öltönyét  Jé- 
zusnak, lelke  jegyesének        280 

XXL  „  Mikép  jutott  a  kedves  sz.  F^rzsébet  férje  testének  birtokába,  s 

miképen  temettetett  ez  el  Reynhartsbrunnban 287 

X  XII.  „  Mikép  bánta  meg  hűtlenségét  Henrik  herceg  a  thüringiai  lova- 
gok erélyes  föllépése  következtében,  és  mily  elégtételt  nyert 
a  kedves  sz.  Erzsébet 293 

XXIIÍ.  „  Miként  mondott  le  a  kedves  sz.  Erzsébet  a  világi  életről,  s 
miként  vette  föl,  miután  Marbiu'gba  visszavonult,  a  dicső  sz. 
Ferenc  öltönyét        298 

XXIV.  „  Azon  nagy  szegénységről,  melyben  a  kedves  sz.  Erzsébet  élt, 
és  az  emberek  iránti  megkettőztetett  alázatos ságár (SÍ  és  kö- 
nyörületességéről  309 

XXV.  „  Miképen    vonakodott  a  kedves    sz.  Erzsébet    atyja  országába 

visszamenni,  hogy  annál  biztosabban  mehessen  mennyek  or- 
szágába       325 

XXVI.  „  Miképen  osztotta  el  a  kedves  sz.  Erzsébet»€gész  jegyhozomá- 

nyát a  szegények  között        328 

XXVII.  „   Miképen  tanulta  a  kedves  sz.  Erzsébet    Konrádtól  akaratját 

mindenben  meggyőzni 333 

XXVIII.  „  Miképen  tüntette  ki  Isten  hatalmát  és  irgalmát  a  kedves  sz. 

Erzsébet  által  ;  és  imáinak  csodás  erejéről 347 

XXIX    „   Miképen  hivatott  meg  a  kedves  sz.  Erzsébet  24  éves  korában 

a  mennyei  nászra 367 

XXX.  „  Miként  temettetik  el  Erzsébet  az  általa  építetett  kórház  Imolá- 
jába, mily  ünnepélylyel  vettek  részt  az  égi  madarak  teme- 
tésében  377 

XXX [.  „  A  szép  csodákról,  melyek  a  kedves  sz  Erzsébet  közbenjá- 
rása következtében  történtek  ;  s  miképen  fáradott  sógora,  Kon- 
rád, szentté-avattatása  körül 382 

XXXII.  „  Miképen  lőn  sz.  Erzsébet  Gergely  pápa  által  a    szentek  so- 

rába iktatva,  s  a  nagy  öröm—  s  tiszteletről,  melyet  Német- 
ország hívei  tanúsítottak  akkor,  midőn  ereklyéi  Marburgban 
fölemeltettek 398 

XXX II I.  „  A  kedves  Erzsébet  gyermekeinek  és  szülőinek    halála  utáni 

sorsáról,  s  több  más  nagy  szentről,  kik  eme  törzsből  sarjaztak     422 

XXXIV.  „  Es  utosó  fejezet.   A  kedves  sz,  Erzsébet  tiszteletére  Marburg- 

ban épített  szép  templomról  ;  mikép  szentségtelenítcttek  meg 
drága  maradványai,  s  e  történet  kimeneteléről 441 


FÜGGELÉK. 

Lait. 

í.  Vasas  Lajos  Thüringia  grófja 46'J 

II.  Sz.  Erzsébet  családjának  nemzetségi  fája       ........  466 

III.  Hedvig  Lengyelország  királynéja  s  Lithvánia  hercegnője      .     .     .  469 

IV.  Wartburg  vára 485 

V.  A  sz.  szűz  által  sz.  Erzsébetnek  tett  kijelentés 489 

VI.  A  Reynhartsbrunni  zárda 491 

VII.  A  romai  szentszéktől  kiadott  okmányok,  melyek  sz.  Erzsébetnek  a 

szentek  közé  iktatására  vonatkoznak 494 

VIII.  Sz.  Erzsébet  tiszteletére  rendelt  szertartások  .     ,     , 504 

IX.  Sz.  Erzsébet  emlékei 537 


SAJTÓHIBÁK. 


Lfip 

sor 

helyett 

olvasd 

6 

6  fól 

Ingeburga 

Ingerburga 

70 

1  föl 

tisztelet 

tiszteletet 

175 

1  föl 

ingerülteségtöl 

ingerültségtől 

199 

14  al 

hijak 

hijják 

289 

1  föl 

viré 

viri 

290 

16  föl 

amaverura 

amaverim 

— 

15  föl 

gratiasimara 

gratissimam 

296 

6  föl 

oquebatur 

loquebatur 

329 

18  fól 

araranynyal 

aranynyal 

392 

6  al 

nullájában 

bullájában 

400 

3  al 

acclausu  et  aulamatione  applausn  et  acclamatione 

404 

13  föl 

dicsösÖséges 

dicsőséges 

441 

11  föl 

8  alve 

Salve 

-öOO^Oo-o- 


I/IUIL    ^a 


SZENT  ERZSÉBET 


EREKLYÉINEK 


FÖLTALÁLÁSA, 


D^   DUDIK  B. 

T'TÁN    FORDÍTOTTA. 

A    PESTI   NÖVENDÉKPAPSÁG 

MAGYAR  EGYHÁZIRODALMI  ISKOLÁJA. 


(Függelékül  „Magyar  sz.  Erzsébet  thüi'ingiai   hercegné   történetéhee.") 


PESTEN, 

NYOMATOTT    EMICH    GUSZTÁV, 

M.   ÂKÂD.   NYOMDÁSZNÁL. 

18  6  4. 


Ki 


.i  előtt  ismeretlen  sz.  Erzsébet,  tbUringiai  hercegné 
neve ,  ki  előtt  élete  ? 

Csak  nem  régiben  szentelt  Montalembert  a  buzgó  feleba- 
ráti szeretet  e  példányképének ,  sz.  Erzsébetnek  egy  eddigelé 
már  több  nyelvre  lefordított  önálló  müvet ,  *  )  mely  által  kor- 
társai emlékében  föleleveníté  a  gondviselés  azon  határozatait, 
melyek  e  királyi  hölgy  által  lőnek  teljesítve.  —  Nagy  történeti 
hűséggel  törekszik  Montalembert  nemcsak  angyaltiszta  életé- 
nek legcsekélyebb  körülményeit  is  kellő  fénybehelyezni;  hanem 
azt  is  bebizonyítni  iparkodik,  miszerint  csontjai  idő  multával 
annyira  elszórattak ,  hogy  jelenleg  azon  —  Thtiringiában  lé- 
tező —  raarburgi  egyházban,  hol  sz.  Erzsébet  eltemettetett,  a 
ezentnek  semmiféle  ereklyéje  sem  található  többé. 

E  szerint  Montalembert  s  vele  az  egész  kath.  egyház  azon 
hiszemben  van ,  hogy  sz.  Erzsébet  ereklyéi  jóformán  többé  nap- 
világra sem  fognak  jőni. 

Ama  történelmi  müutazás  alkalmával,  melyet  ő  kir.  fensége 
Miksa  főherceg-,  mint  a  német  lovagrend  nagymesterének  s  az 
egész  magas  német  lovagrendnek  legfelsőbb  megbízásából  az 
1857-ik  év  nyarában  a  különféle  német  államokba  tettem,  többi 
közt  benéztem  Mergentheimban  az  egykori  német  lovagrend  fő- 
okmánytárába  is,  hol  néhány  eredeti  okmányra  akadtam ,  me- 
lyek nemcsak  annak  történeti  bizonyosságáról  győztek  meg, 
hogy  sz.  Erzsébet  ereklyéi  az  eredeti  ólom  koporsócskával 
együtt  még  léteznek,  hanem  egyszersmind  tüzetesen  meghatá- 
rozták a  helyet  is,  hol  azok  jelen  óráig  elásvák. 


*)  Magyarul  1862-ben  jelent  laeg"  c  eim  alatt  :  ^Magyar  szent  Erzsébet 
thüringiai  hercegnő  története.  Irta  gr.  Montalembert ,  fordította  a  pesti  riöven- 
dékpapság'  magyar  egyházirodalmi  iskolája." 

1* 


Előre  bocsátom,  mint  sz.  Erzsébet  életrajza  után  tudva 
levő  dolgot;,  bogy  szülői  II.  Endre  magyar  király  és  meráni 
Gertrúd  voltak  ;  hogy  1207-ik  évben  született  Pozsonyban;  hogy 
1220-ban  ment  férjhez  Lajos  thüringiai  herceghez,  kit  1227- 
ben  vesztett  el  ;  hogy  sógorai ,  Lajos  fivérei ,  Henrik  és  Konrád 
őt  bántalmazták  s  özvegyi  járulékától  megfosztották;  és  hogy 
1231-ki  Nov.  19-én  halt  meg  Marburgban,  hol  az  általa  sz.  Fe- 
renc tiszteletére  alapított  és  épi  tett  kis  templomban  temette- 
tett el. 

Mindjárt  halála  után  sógora ,  thüringiai  Konrád  a  német 
lovagrendbe  lépett  és  sz.  Erzsébet  egykori  özvegyi  járulékát  a 
német  lovagrend  thüringiai  kerületének  adományozta.  Magában 
Marburgban,  mint  a  nevezett  rend  nagymestere  1235.  Augustus 
14-én  a  még  most  is  fönnálló  marburgi  szép  egyház  alapkövét 
tette  le  s  1236.  Május  1-én  nyilvános  tiszteletre  tétette  ki  sz. 
Erzsébetet,  kit  IX.  Gergely  pápa  Perugiában  1235-ki  Június 
1-én  kelt  bullájával  a  szentek  közé  sorozott. 

Régi  jegyzetekben  ide  vonatkozólag  ez  áll  :  „Ezen  canoni- 
satiónál  .  sok  fejedelem ,  nemes  lovag  s  főpap  kíséretében  sze- 
mélyesen jelen  volt  II.  Frigyes  császár  ;  ki  is  szent  Erzsébet 
koponyájára  arany  koronát  illesztett,  melyet  az  igazság  jeléül 
koporsója  mellett  megőrizve,  ma  is  mutogatnak.  A  fölséges  csá- 
szár továbbá  megparancsolá ,  hogy  sz.  Erzsébet  testének  csont- 
jai, ólom  koporsócskába  zárva,  a  német  rend  azon  időbeli  tiszte- 
lendő kormányzójánál  s  rendtársainál  tartassanak  és  őriztes- 
senek ,  —  megőrizve  is  maradtak  igy  308  éven  át.  Azonban 
anno  Domini  1539.  Május  8-ára  eső  Exaudi  vasárnapon  — mi- 
után a  kath.  egyházban  a  Luther  Márton  által  kezdeményezett 
viszálkodások  kitörtek  —  Fülöp ,  a  hesseni  tartomány-gróf, 
ki  szintén  csatlakozott  a  szakadáshoz ,  szent  Erzsébet  csontjait 
a  német  lovagrend  hessen-kerületi  főkormányzó  ja — ,aSchutzbár- 
nak  nevezett  Milchling  Farkas  urnák  minden  ellenvetése  dacára 
hatalmába  kerítette  azon  szándékkal,  hogy  mint  monda  az  azok 
által  eddig  okozott  bálványimádást  és  eretnekséget  megszün- 
tetendő s  jövőre  megakadályozandó ,  a  csontokat  egy  minden- 
ki előtt  ismeretlen  helyre  temesse." 

Mindarról,  mi  e  kifosztás  alkalmával  történt,  valamint  sz. 
Erzsébet  akkor  meglevő  csontjainak  számáról  és  minőségéről 


o 

az  akkori  főkormányzó  jogérvényes  jegyzőkönyvet  vett  fel,  me- 
lyet Cronberg  Walthernek,  a  németrend  akkori  nagymesteré- 
nek küldött. 

E  jelentésben  a  többi  közt  olvasható  :  „Anno  Domini  1539. 
Exaudi  vasárnapon  12  évvel  a  plébánia-egyház  elpártolása  után 
a  németrend  marburgi  háza  is  elpártolt,   eltörülvén  egyszers- 
mind a  sz.  mise  áldozatot,  mely  alkalommal  jelen  volt  2008 
személy,  maga  Fülöp  a  tartomány-gróf  ő  kegyelme,  a  lovagok, 
a  tudorok  és  sok  academicus,  tanács-  és  községbeli.  A  megtar- 
tott   szent    beszéd   után   a   tartomány-gróf   felnyitíatta  a   fő- 
kormányzó   által  a    sekrestyét,    melybe    azután    bement,  és 
szent  Erzsébet    koporsójának    felnyitását  megparancsolá; 
midőn  azonban  senki  sem  akart  a  kulcsról  tudni ,  a  koporsó 
föltörése  végett  előhivatott  az  aranyműves,    ki  a  cövekszege- 
ket csakhamar  kifeszítette.  — ^  Ebben  találtattak  szent  Erzsébet 
csontjai  vörös  damaszkba  göngyölve  ,  a  fő  azonban  hiányzott; 
e  miatt  a  tartomány-gróf  kérdőre  vonta  a  kormányzót  —  hol  a 
fő?  —  ki  azt  adá  feleletül,  hogy  „a  fő  a  szekrényben  van'^  — 
a  szekrény  kulcsáról  azonban  mit  sem  akart  tudni.  Mivel  azon- 
ban a  tartomány-gróf  —   tudván  és  állítván ,  hogy  kevés  nap 
előtt  a  szekrény  nyitva  volt  —  annak  feltörését  parancsolá,  a 
főkormányzó  tüstént  előhozatá  a  kulcsot,  mire  a  fő  kivétetett; 
rajta  4050  aranyforint  értékű  aranykorona  volt ,  melylyel  Fri- 
gyes római  császár  tisztelte  meg  sz.  Erzsébetet  ;  mind  ezt  a  tar- 
tomány-gróf fölvitte  magával   a  várba,  de  nemsokára  ismét  az 
egész  drágaságot  a  koronával  együtt  leküldte  s  a  főkormányzó- 
nak  adatta  át,  a  csontokat  azonban  a  további  babona  megaka- 
dályozása végett  eltemettette,  és  pedig  oly  titokban,  hogy  két 
személyen  kivül  senki  sem  tudott  rólok  semmit'' 

A  németrend  nagymestere  ez  erőszakról  tüstént  értesíté 
fő-capitulariusát,  Mergentheimban  1539-ki  Albaui  után  kelt 
levélben,  e  szavakkal  :  ,.Nebeztelve  adjuk  tudtodra,  hogy 
Fülöp,  hesseni  tartomány-gróf  múlt  Exaudi  vasárnapon  sz.  Er- 
zsébet koporsóját  felnyitotta  s  a  szentnek  csontjait,  úgymint: 
a  koponyát  és  a  többi  csontrészeket ,  egy  kart  kivéve ,  mely 
évek  előtt  Magyarországba  vitetett,  s  mint  mondják  egy  váll- 
csontot,  mely  ott  nem  találtatott,  személyesen  s  azon  szin  alatt, 
hogy  az  azoknak  imádásával  étidig  űzött  babonát  jövőre  m?g 


6 

szüntesse  s  megakadályozza ,  —  erőszakosan  elvitte ,  azokat 
oly  helyre  teendő,  mtlyröl  ő  kivtile  senkinek  se  legyen  tu- 
domása." 

Ezen  értesítés  következtében  elhatároztatott  ,•  az  egész 
ügyet  a  fönnebbi  jegyzőkönyvvel  együtt  V.  Károly  császár  elé 
terjeszteni  s  pártfogását  kikérni.  A  császár  megajállván  párt- 
fogását ögy  Madridban  1539-ki  októberben  kelt  iratot  intézett 
Fülöp  tartomány-grófhoz,  mely  ekképen  hangzik: 

„Tisztelendő  Cronberg  Walther ,  a  német  lovagrend  po- 
roszhoni helyettes  nagymestere,  a  német  tartormányokban  mes- 
ter stb.  panaszolva  adá  tudtunkra ,  hogy  kedvességed  legköze- 
lebb múlt  Május  hóban  sz.  Erzsébetnek  (ki  rendjének  marburgi 
templomában  300  évig  nyugodott  dicsőén  és  ékesen  egy  szép 
koporsóban)  a  szent  dicső  s  canonisait  fejedelemnének ,  és  szü- 
letett magyar  királynőnek  szent  testét  azon  ürügy  alatt,  hogy 
az  által  a  babonaságot  megakadályozza ,  koporsójából  kiszedte 
stb.  valósággal  hatalmába  kerítette  stb.  stb.  Ennek  következté- 
ben ,  mivel  a  halottnak  azontúl  méltányos  kíméletben  kell  ré- 
szesülnie ,  s  nekünk ,  mint  római  császárnak  "jogunk  van  a  dol- 
got megvizsgálni ,  s  kötelmünk  mindenkinek  igaz  jogait  s  ősi 
szokásait  tekintetbe  venni ,  mindenkit  panasz ,  erőszak  s  igaz- 
talanság ellen  védeni  ;  —  intjük  kedvességedet  komolyan  pa- 
rancsolván ,  hogy  említett  sz.  Erzsébetnek  szent  testét  koporsó- 
jába ismét  visszahelyezd,  vagy  azt,  nehogy  megszentségtelení- 
tessék ,  Nekünk  s  barátilag  kedves  testvérünknek ,  a  római  ki- 
rálynak ,  s  a  kit  kedvességed  helyettünk  s  helyette  választand 
vagy  pedig  a  fönnebb  említett  nagymesteri  helyettesnek  átadd 
stb.  stb.  *). 

Hirnheim  Walther  s  lauffeni  Haas  Henrik,  mint  a  német- 
rendnek s  a  császárnak  küldöttei  bízattak  meg  ezen  irat  átadá- 
sával s  az  ereklyék  átvételével ,  ,jhogy  azok  ott ,  hol  egykor 
voltak,  illő  tisztelettel  tartassanak ,  vagy  ha  ez  most  nem  tör- 
ténhetnék, a  tartomány-gróf  ő  kegyelme  e  szent  testet  ő  cs.  k. 
felségéhez  juttassa.^' 

Azonban  mit  válaszolt  a  tartomány-gróf?  „Sz.  Erzsébet," 
így  adá  elő  a  küldöttség  a  tartomány  gróf  szavait  a  császárnak, 


*)  L.  íícharfenbergnel. 


,:SZ.  Erzsébet  ugyan  dicső  és  istenfélő  magyar  királynő  volt.  de  mi 
vei  atartomány-gróf  ő  kegyelme  úgy  talúltu,  hogy  a  babona,  mely 
ereklyéivel  Űzetett,  kétségkiviil  nem  volt  a  szentnek  szándéka, 
azért  azokat  a  németrend  marburgi  házához 
közellévő  sz.  Mihály  temetőbe  temettette, 
azonban  nem  mind  egy  helyre,  hanemelszórva 
a  többi  csontok  közé,  egy  csontot  ide,  mási- 
kat oda;  minek  következtében,  ha  a  tartomány-gróf  ő  kegyel- 
me azokat  es.  Felségednek  át  is  akarná  szolgáltatni,  nem  bírná 
már  többé  megtalálni,  s  azért  legalázatosabb  kérelme,  hogy  cs. 
Felséged  a  tartománygróf  ö  kegyelmét  ez  esetben  felmenteni 
szíveskedjék/^ 

S  ez  azon  válasz  ,  mely  nyilvánosságra  jutván ,  szükség- 
kép ama  hiedelmet  kelté,  hogy  sz.  Erzsébet  ereklyéi  örökre  el- 
tűntek. Azonban  ezen  válasz  dacára  is  fennmaradt  a  német  lo- 
vagrendben azon  meggyőződés,  hogy  az  ereklyék  nem  temet- 
tettek el  a  sz.  Mihály  temetőben,  hanem  a  tartomány-gróf  kezei 
közt  vannak,  minek  folytán  a  németrend  1547-ben  a  tartomány- 
grófnak a  mühlbergi  csatában  történt  elfogatása  után  ismét 
azon  kérelemmel  járult  a  császár  elé,  hogy  a  tartomány-gróftól 
nem  csak  azon  egyházi  ékszereket,  melyek  Kasselben  1546-ik 
Július  7-kén  kelt  határozat  folytán  múlt  évben  a  marburgi  né- 
met lovagiakból  Ziegenhainba  vitettek ,  és  sz.  Erzsébet  kopor- 
sóját a  „12  apostollal  s  3  nagy  képpel^'  s  továbbá  egy  feszüle- 
tet, a  megaranyozott  s  drága  kövekkel  —  különösen  egy  sma- 
ragddal ékesített  ezüst  Boldogasszonynyal  és  szent  Jánossal 
együtt,  —  visszakövetelje  ;  hanem  különösen  az  ereklyék  kia- 
dását sürgesse. — Ez  alkalommal  már  sikeresebbek  voltak  a  csá- 
szár sürgetései.  Hesseni  Fülöp ,  hogy  szabadságát  visszanyer- 
hesse ,  kiszolgáltatta  a  követelt  tárgyakat  s  Farkas  a  nagymes- 
ter örömmel  értesíté  róla  tanácsnokát ,  themari  , Werner  Péter 
tudort  Mergentheimban  1548  ki  sz.  Jakab  utáni  pénteken  kelt 
levélben  : 

„Tudja  meg  azért  kegyelmed  is,  hogy  reliquias  st.  Elisa- 
bethae  a  tartomány-gróf  néhány  nap  előtt  rendünk  marburgi 
házába  szolgáltatta  ,  esk üy el. ülűajtvén ,  hogy  ugyanazok,  me- 
lyeket előbb  koporsójából  kiszedett.*' 

Ugyanakkor  adatott  vissza  a  németrend  marburgi  háza- 


8 

nak,  a  Ziegenhainba  elvitt  ékes  és  drága  koporsó,  a  templomi 
kincsekkel  együtt ,  habár  —  mint  a  meglevő  leltárakból  ki- 
tűnik, nem  egészen  hiány  nélkül.  —  Az  ereklyékről  ugyanis 
azt  mondják,  hogy  visszaadattak:  „nonnisi  caput,  una  mandi- 
bula  et  Costa,  quinque  tibiolae ,  duae  scapulae  et  aliud  quod- 
dam  latius  os." 

Az  okmány,  melyet  a  hesseni  kerület  akkori  főkormány- 
zója  Rehen  János  az  ereklyék  átvételéről  kiállított,  ekkép  szól  : 
„Én  Rehen  János  ,  a  német  lovagrend  hesseni  kerületének  fö- 
kormányzója,  marburgi  kormányzó ,  ezennel  elismerem  s  tud- 
tára adom  mindenkinek ,  hogy  miután   sz.  Erzsébetnek   szent 
teste  és  a  fővel  együtt  Margburgban  egy  koporsóban  vagy  szek- 
rényben őrzött  ereklyéi  fenséges   és  nagyságos  Fülöp   urnák, 
hesseni  tartomány-grófnak,  Catzenelbogen,  Dietz,  Ziegenhain  és 
Nidda  grófjának  stb.  az  én  legkegyelmesebb  fejedelmemnek  és 
uramnak  parancsára  egy  ideig  rejtve  tartattak ,  nekem  azon 
ereklyéket  és  szent   testet   a  nemes  és  becsületes  KoUmatsch 
György  loinei  helytartó  az  alólirt  mai  napon ,  tisztelendő  és  na- 
gyon tudós  Eysermann  János  jogtudor,  fejedelmi  tanácsos  s  al- 
korlátnok  jelenlétében  ismét  átadta  és  kiszolgáltatta,  névszerént 
egy  fejet  álkapocscsal,  továbbá  öt  kisebb  és  nagyobb  csövecs- 
két, nem  különben  egy  bordát,  két  vállcsontot  s  azonkívül  egy 
széles  csontot  ;  ennek  következtében  fölmentem  említett  kegyel- 
mes fejedelmemet  s  ő  fejedelmi  kegyelmének  helytartóját ,  va- 
lamint mindazokat,    kiknek  erről  tudomásuk    van,    minden 
felelőségtől,   melylyel   nekem   vagy   rendemnek    tartoznának 
—   s   bizonyítom ,   hogy  ama   csontok    és   sz.  test  nekem  és 
rendemnek  minden   hiány  nélkül  ismét  visszaszolgáltattak  és 
átadattak.  Ennek  bebizonyításául  jelen  levelem  megpecsételtem 
saját  pecsétgyűrűmmel  s  aláirtam  saját  kezemmel  ;  kelt  Július 
12-én  a  45-ik  évben.  Rehen  János,  a  hesseni  kerület  főkormány- 
zója  stb.  a  német  lovagrendben.  *) 

A  korona;  melyet  II.  Frigyes  a  szentnek  felvétele  alkal- 
mával fejére  tett,  a  visszaadott  kincsek  között  nem  találta- 
tott. Ezt  illetőleg  a  tartomány-gróf  egy  1549-ki  Június  16-kán 
kiállított  kötelezvényben,  mely  „Audenardenben  Flandriában  ^ 


*)  h.  Scharfenbergnél. 


9 

es.  Fönség  ellenörködébe  alatt  kelt*'  többi  k()ZÖtt  következőleg 
nyilatkozott:  „Ami  sz.  Erzsébet  ereklyéit  s  urna  drága  koporsót 
illeti;  melyben  azok  ö  kedvessége  (t.  i.  a  nagymester)  Marburg 
melletti  házában  s  templomában  bárom  századon  túl  feküdtek, 
nem  különben  a  templomnak  többi  kincseit  s  diszítményeit, 
melyeket  mielőbb  kezeink  közé  s  hatalmunkba  kerítettünk, 
minthogy  nekünk  azokat  ismét  összesen  s  egyenként  vissza  kellé 
szolgáltatnunk,  mi  az  egész  említett  tartalmat  a  Lau melletti 
helytartónk  Colmatsch  György  s  alkorlátnokunk  Eiserman  tu- 
dor által  Rehen  János  urnák ,  a  hesseni  tartomány  tokormány- 
zójának  s  marburgi  kormányzónak  adott  elismervény  s  nyugta 
mellett  tömegesen  vissza  is  adtuk.  És  mivel  ezenkivül  említett 
barátunk,  a  német  mester  még  egy  aranyból  készült  pompás  s 
igen  drága  koronát  is  követelt,  melynek  a  régi  leltárak  szerént 
ott  kellé  lennie,  s  vissza  nem  lön  szolgáltatva,  mivel  mi  róla 
semmi  tudomással  sem  birtunk:  kötelezzük  magunkat  s  komoly 
szándékunk  van  felöle  tudomást  szerezni  s  kérdezősködni  ;  g 
azon  esetben,  ha  mi  vagy  utódaink  birtokába  jutandunk,  le- 
gyen az  előbb  vagy  utóbb,  éltünkben  vagy  halálunk  után,  azt  ö 
kedvességének ,  utódainak  s  rendjének  ellenállás  nélkül  kézbe- 
síteni vagy  a  mennyire  lehetséges  elnyerésében  segédkezet 
nyújtani  s  azt  úgy ,  mint  a  többi  átvett  tárgyakat  visszaszol- 
gáltatni/^ Scharfenbergnél.  A  császár  e  szerződvényt  szóról 
szóra  az  általa  Augsburgban  1550.  év  Sept.  4-én  kiállított  ok- 
mányba iktatta.  Marburgban  azonban  c  sz.  maradványokat  nem 
lehetett  többé  köztiszteletre  kiállítani,  mivel  mint  fönnebb 
hallók ,  a  templomot  reformálták,  s  magát  a  tartományt  is  csak 
felváltva  kormányozhatá  lutheránus  s  katholikus  lovag  ;  azért 
nem  csoda,  ha  a  Miksa  főherceg,  mint  na^^ymester  megbizásábó! 
Marburgba  küldött  általános  vizsgáló  bizottmány  őt  Mergent- 
heimból  1608-ki  Okt.  27'én  ekkép  tudósította  :  „A  templomot, 
a  sz.  szereket,  az  ott  talált  néhány  darab  templomi  készletet  és 
diszítményt  oly  annyira  megszentségtelenítve,  elrongálva,  elfe- 
selve, elhányva,  elrothadva  s  általában  az  egész  házat  oly  tisz- 
tátlanságban és  oly  garázda  kezekben  leltük  —  szóval  a  vallá- 
si s  világi  dolgokban  semmi  rendet,  sőt  ellenben  mindent  oly 
ferde  állapotban  találtunk,  hogy  bátran  elmondhatjuk  a  látnok- 
kal:  yidi    abominationem    desolationis    in    loco    sancto  ;    el- 


10 

mondhatjuk,  hogy  az  emberek  nem  a  rendet,  annak  becsét  s 
hasznát  óhajtják,  hanem  nagyobbrészt  saját  fenntartásukat  s 
mind  zsebük,  mind  hasuk  megteltét  hajhászszák.'^  Szerencsete- 
hát,  hogy  ily  kezelés  mellett  a  sz.  csontok  még  elég  korán  he- 
lyeztettek el  a  templomban,  s  a  megszentségtelenítés  kikerülése 
végett  oly  titokban  tartattak,  hogy  midőn  egyszer  a  nagymes- 
ter, Miksa  főherceg  a  sz.  ereklyék  sirja  után  tudakozódott,  ma- 
ga Oeynhausen  Vilmos,  a  hesseni  tartomány  akkori  kormányzó- 
ja, ki  1613-ban  halt  meg,  sem  mutathatott  neki  egyebet  egy  kő- 
nél az  oltár  előtt  :  „mely  alatt  sz.  Erzsébet  csontjainak  kell  el- 
temetve lenniök/^ 

Hivebben  fennmaradt  az  emlékezetben  a  drága  koporsó, 
melyről,  valamint  a  rajta  levő  drágakövekről  és  kincsekről  is,  a 
hesseni  tartomány  kormányzója  Lippe  Ágost  gróf  hozzáértő  becs- 
lők  által  részletes  leltárt  készíttetett,  melyből  ezen  egész  1809- 
ig  eléggé  sértetlenül  fennmaradt  műemléknek  magas  értéke  vi- 
lágosan kitűnik.  —  Még  1810-ben,  midőn  az  akkori  vestphali 
király  e  szekrényt  Kasselbe  vitette,  a  négy  főalakon  kétszáz 
ötvenkilenc  drágakő  volt,  a  kisebb  alakokon.kétszáz  ötvenket- 
tő ;  a  tetőn  s  szélein  stb.  háromszáz  tizenhárom,  összesen  nyolc- 
száz huszonnégy  finom  kő,  két  igen  nagy  és  sok  apró  gyöngy. 
1814-ben  ismét  Marburgba  került  s  a  sekrestyében  állíttatott 
fel,  hol  is  a  középkori  aranymüvészet  legszebb  emlékeként  mai 
napig  őriztetik.  De  az  igen  drága  kövekből  száznál  több  elve- 
szett Kasselben. 

Sz.  Erzsébet  ereklyéire  azonban  ezentúl  senki  sem  gon- 
dolt ;  míg  végre  1718-ban  Ferenc  Lajos,  a  németrend  nagy- 
mestere, egyszersmind  trieri  választófejedelem  abbeli  gondos- 
kodásából, nehogy  a  marburgi  templom  azon  helyének  —  hol 
sz.  Erzsébet  ereklyéi  nyugodtak  —  emléke  s  ismerete  a  német 
lovagrendben  egészen  elenyésznék,  következő,  Ehrenbreitstein- 
ban  1718-ki  Július  22-én  kelt  parancsot  intézett  a  németrend  ok- 
mánytárnokához Kheulhoz  :  „Ferenc  Lajos ,  Isten  kegyelméből 
trieri  érsek,  a  római  sz.  birodalomnak  Galliában  és  Arelátban 
fökorlátnoka  és  választófejedelme ,  a  nagymesteri  hivatalnak 
Poroszországban  helyettes  viselője ,  a  német  rendnek  az  olasz 
tartományokban  mestere,  Vorms  és  Boroszló  püspöke ,  Ellvan- 
gen  apátja  és  ura,prumbi  helynök,  bajorországi  tartomány-gróf 


11 

a  Rajnánál;  Jlilicli,  Cleve  és  Berg  hercege,  Mörss  fejedelme,  a 
mainzi  magas  érsekségnek  coadjutora  stb.  stb.  Mindenekelőtt 
kegyelmünk  veled  :  Tisztelt  kedves  hiviink  !  Miután  mi  kegyel- 
mesen ugy  emlékezünk ,  hogy  a  mi  helytartónk  s  a  frank  tar- 
tomány kormányzója,  gelnhauseni  Forstmeijit^r  halála  óta, 
egyedül  kegyelmed  az  ,  ki  ismeri  a  helyet,  hol  sz.  Erzsébet  teste 
nyugszik,  s  e  szerént  szükséges  részünkről  oly  intézkedéseket 
tenni,  melyek  által  ezen  helyismeretnek  végképeui  elenyésztét 
meggátolhatnók  ;  azért  ezennel  kegyelmesen  kötelességévé 
akartuk  tenni  kegyelmednek,  hogy  mit  kegyelmedre  e  sz.  tes- 
tet illetőleg  biztak  minden  körülményekkel  és  szokásos  forma- 
ságokkal együtt,  a  mi  egyedüli  legkegyelmesebb  tudomásunkra 
juttassa,  hogy  mi  aztán  a  titoknak  magas  rendünk  valamely 
tagjával  történendő  közlését  elrendelhessük.  Kegyelmed  ré- 
széről elvárjuk  ezen  parancsnak  kiválóan  legalázatosb  teljesí- 
tését, s  kegyelmedet  kegyünkről  biztosítva  maradunk/'  — 

Ferenc  Lajos  s.  k. 

Ezen  levélre  a  német  lovagrend  történelmében  jártas  ok- 
mánytárnok Mergentheimból  1718-ki  Július  29-éii  ekkép  vála- 
szolt : 

„Fejedelmi  fönséged  legkegyelmesb  parancsának  legalá- 
zatosb teljesítése  érdekében  hosszas  gondolkodás  után  sem  bír- 
tam többre  vissza  emlékezni,  mint  miben  az  épen  jelenlevő 
Hoheneck  senior,  tanácsnok  s  kamarás  ur,  kivel  én  1684-ben  s 
így  már  34  év  előtt  a  hesseni  és  szász  tartományok  boldog  em- 
lékű akkori  fokormányzójának,Priorturnak halála  alkalmával  a 
fökormányzónak  főhelyeire  t.  i.  hesseni  Marburgba  és  a  bran- 
denburgi területben  levő  Lucklumba  küldettem,  valamint  Hohen- 
eck kormányzó  urnák  akkori  írnoka  és  komornyikja,  a  későbbi 
kamarás  Stain  is  egyetért  quoad  locum,  hogy  t.  i.  egy  ugyan- 
csak Marburgban  a  fökormányzói  háznál  alkalmazásban  volt 
Linker  Burkárd  nevű  házmester ,  ki  vallására  nézve  lutheránus 
ugyan,  de  különben  igen  őszinte,  becsületes  ember  s  a  magas 
rendnek  régi  hü  szolgája  volt,  egyedül  nekünk  hármunknak, 
mivel  a  meghalálozott  főkormányzó  utódjában  Lippe  grófban 
nem  bizhatott,  egy  kormányzói  sirkövet  mutatott  a  karzaton, 
mely  az  evangéliumi  oldalon  sz.  Erzsébet  régi  történelmi  ké- 
pével, díszített  oltárral,  a  lecke   oldalon  pedig  földre  helyzeti 


12 

életnagyságú  régi  hesseni  ésthüringiai  fejedelmi  epitaphiumok- 
kal  határos,  ott  hol  a  porosz  tartományokbeli  nagymesternek, 
Konrád  hesseni  és  thüringiai  választófejedelemnek  sirja  van 
lenn  a  karzat  végefelé  ;  egyszersmind  arról  értesített,  hogy  mi- 
dőn ni  fallor  Neuhof  Fülöp  Lipót  urnák,  a  tartomány  helytartó- 
jának ,  ki  a  fökormányzói  méltóságot  el  nem  érte,  sirját  készí- 
tették ,  a  mélységben  vasszekrényre  akadtak,  melyben  sz.  Er- 
zsébet ereklyéit  vélték  lenni ,  miért  is  az  ismét  egész  csendben 
visszatétetett." 

„Mi  hárman  azonban  sehogy  sem  egyezünk  meg  abban, 
vájjon  az  említett  házmester  állította-e,  hogy  ez  alkalommal  egy 
aranynyal  átszőtt  ruhadarabot  is  láttak  ?  Én  erősítem  ;  de  Hohen- 
eck  kormányzó  ur  és  Stain  tanácsos  mitsem  akarnak  róla  tudni, 
hanem  annál  inkább  megmaradnak  amaz  állítás  és  hit  mellett, 
hogy  ott  sz.  Erzsébet  csontjai  vannak  eltemetve  stb.  stb."  Mit 
Kheul  okmánytárnok  e  levélben  jelentett,  bebizonyult  azon  ása- 
tás alkalmával,  mely  1 854-bcji  Jul.  20-án  ment  végbe  Marburgban. 
Ott,  hol  az  egykori  választófejedelemnek  és  nagymesternek, 
Konrádnak  síremléke  állott  és  áll  jelenleg  ismét,  alább  a  kar- 
zat végefelé  találtatott  az  ólomszekrény  sz.  Erzsébet  maradvá- 
nyaival ;  tehát  ugyanazon  helyen,  melyre  Linker  utalt. 

Ezen  ásatásról  Mainzban  1855-ben  egy  24  nyolcadrétü 
lapra  terjedő  müvecske  jelent  meg  Scharfenberg  Antaltól  e 
cím  alatt  :  „Sz.  Erzsébet  ereklyéinek  föltalálása  ;^^  ennek  20, 
21  és  22-ik  lapjain  szóról  szóra  ez  olvasható:  ,,1847-ik  évben 
Marburgban  felhőszakadás  alkalmával  a  hullámok  az  ajtón  át  sz. 
Erzsébet  templomába  rontottak,  s  különösen  a  választófejedelmi 
karzaton  nagy  rombolást  vittek  véghez ,  a  boltozatba  nyomul- 
tak s  az  alapokat  veszélylyel  fenyegették.  Nemsokára  ezután 
ásatások  történtek  ^  több  rendbeli  sir  nyittatott  föl  ;  sz.  Erzsébet 
ereklyéi  nem  találtattak.  —  Azonban  a  múlt  1854-ik  évben  a 
templomjavitása  alkalmával,  értékes  találmány  került  elő,  — 
egy  ólom  szekrény ,  mely  sz.  Erzsébet  ereklyéit  tartalmazza  le- 
hető legnagyobb  valószínűséggel.  Az  1847-iki  árvíz  által  oko- 
zott pusztulás  után  t.  i.  több  választófejedelmi  sirkő  eltétetett  s 
máshová  helyeztetett.  Ezeknek  a  választófejedelmi  karzaton 
kellett  volna  fölállíttatniok  s  e  végből  új  talapzatok  építésével 
foglalkoztak.  —  Az  ehhez  szükségelt  ásatások  alkalmával  185 1- 


13 

diki  Jul.  20-án  bizonyos  mélységben ,  legalább  is  egy  lábnyi 
magasságú  négyszegű  nehéz  faragott  kövekre  bukkantak, 
ugyanazon  helyen ,  hol  1847-ike  előtt,  Konrád  választófejede- 
lem és  a  német  rend  nagymesterének  jelenleg  a  fökarzaton  el- 
belyzett  sírköve  állott  *),  —  melyeket  midőn  helyökböl  elmoz- 
dítottak ,  alattok  körülbelül  5  láb  hosszú ,  egészen  simának, 
mintegy  kicsiszoltnak  látszó  követ  leltek.  Közelebbi  megvizsgá- 
lás után  alig  észrevehető  rést  vettek  észre  rajta,  melybe  csak 
nagynehezen  dughattakbele  valami  hegyes  vékony  szerszámot. 

Később  kiderült  ,  hogy  a  kő  egészen  ki  volt  vájva ,  hogy 
köszekrény,  valami  koporsóféle  volt.  A  födél  elvált.  Alatta  má- 
sik ólom  födél  volt  látható ,  s  midőn  ezt  fölemelték ,  ólom  szek- 
rény tűnt  elő.  Ebben  szorgosan  összerakva  s  összekötve  több 
csontot  leltek. 

A  mint  értesültem,  karcsövek,  szárcsontok,  bordák,  a  kopo- 
nyának egy  része  stb.  voltak,  még  azt  is  mondták ,  hogy  ezen 
csontok  Rehen  János  kormányzónak  fennebb  közlött  nyugtá- 
jával megegyeznek.  A  mint  a  köszekrény  napfényre  került ,  a 
különös  találmány  hire  csakhamar  elterjedt  a  kis  városban.  A 
gyógyászat  tanárai  is  ott  termettek.  Az  a  kérdés  merült  fel:  váj- 
jon a  kérdéses  csontok  női  csontok-e?  Mintáz  efféle  vélemény- 
adások alkalmával  rendesen  történni  szokott,  a  nézetek  el- 
ágaztak. Az  egyik  igenlőleg ,  a  másik  tagadólag  válaszolt  a 
kérdésre.  A  köfödél  levételénél ,  tudósítóm  szavai  szerint,  az 
ólomfödelen  néhány  gyönyörűen  csillogó  vizcseppecske  volt.  Mi- 
dőn pedig  az  ólomfedelet  is  leemelték  s  a  csontok  előtűntek,  a 
jelenvolt  urak  egyike  fölkiálta  :  „Hisz  ez  csupa  gyémánt  !"  — 
Mások  meg  azt  mondták  és  mondják ,  hogy  a  csontok  kristály- 
ként fénylettek. 

Igen  komolyan  vették  a  dolgot;  a  találmányról  jegyző- 
könyvet vezettek  s  a  ministeriumnak  küldték  Kasselbe.  A  ko- 
porsót még  az  nap  lezárták,  a  sirba  visszabocsátották  s  a  fel- 
hányt földet  újra  elegyengették. 

Jelenleg  ismét  kőtáblák  födik  a  ker.  sz.  János  oltára  előtt 
levő  helyet ,  hol  a  csontok  feküsznek. 


*)  Ismét  régi  helyén  áll.  Az  egyház  ugyanis  Lange  tiinár  művészi  kete 
által  ö  kir.  fenségének  a  hesseni  választófejedelemnek  parancsból,  épen  nap- 
jainkban állíttatik  vissza  eredeti  szépségébe. 


14 

A  kasseli  ministerium  kivánsága,  úgy  látszik  az,  hogy  a 
dolgot  hagyják  abba ,  ne  feszegessék.  Legalább  a  fuldai  püs- 
pöki ordinariatus  által  már  a  múltévben  iudítványba  hozott  kö- 
zelebbi kutatást  még  mostanig  sem  engedte  meg."  így  Scharfen- 
berg.  Az  itt  elmondottak  igazságáról  1857-ben  Sept.  8-án  győ- 
ződtem meg  ott  helyben. 

Ha  már  a  most  közölteket  az  általam  fölfedezett  s  ime  a 
nyilvánosságnak  átadott  okmányokkal  összevetjük  és  köztök 
a  legnagyobb  öszhangot  vesszük  észre  :  szabad-e^  lehet-e  még 
okosan  kételkedni  a  sz.  ereklyék  ugyanazonosságáról?  S  ha  a 
kéznél  levő  okmányok  következtében  kételkednünk  nem  sza- 
bad ,  nem  lehet ,  —  söt  mivel  most  a  hely  is ,  hol  a  szentnek 
csontjai  nyugosznak  —  ker.  sz.  János  oltára  előtt ,  ott;  hol  thü- 
ringiai  Konrádnak  a  nagymesternek  síremléke  van  —  isme- 
retes :  mint  nézheti  még  továbbra  is  oly  közönynyel  a  kath.  világ, 
hogy  annyi  jótevő  társulatnak  s  rendnek  pártfogónője  minden 
tisztelet,  minden  disz  nélkül,  majdnem  elfeledve  fekszik  Mar- 
burgban  ? 

Ez  a  hála  a  millió  köny  felszárításáért  azon  szegények 
és  szűkölködők  arcán ,  kik  szent  Erzsébet  nevében  segélyt 
nyertek  és  nyernek  most  is  !  Ha  valamely  nemzet  igényt 
tarthat  e  drága  kincsre,  ugy  bizonyára  a  magyar  az  ;  —  az  ő 
király-leánya,  kinek  neve  naponként  számtalan  ájtatos  ajkon 
hangzik,  feledve  pihen  ;  kőlapok  födik  a  sz.  helyet  s  a  megszorult 
hivő  szív  nem  közeledhetik  a  drága  kincshez,  hogy  a  szentnek 
közbenjárása  által  megvigasztalódjék.  —  Anagylelkü,  vi- 
téz és  bátor  magyar  nemzetnek  ki  rályisirj  ai 
S z.-F ehérvárott  tiszteletben  tartatnak,  csak  az 
ország  legajtatosb  gyermeke,  a  tevékeny  fe- 
lebaráti szeretet  példánya,  sz.  Erzsébet  van 
minden  tisztelettől  megfosztva!  De  ezenkívül  a 
magas  német  lovagrendnek  is  van  joga  sz.  Erzsébet  ereklyéi- 
hez. Erre  bizták  sz.  Erzsébet  alapítványát,  a  marburgi  kórhá- 
zat, neki  szolgáltatta  át  V.  Károly  a  sz.  csontokat.  Ez  építette  a 
marburgi  szép  egyházat,  hol  aszentnek  sirja  van,  ez  tisztelte  és 
tiszteli  mind  ez  ideig  sz.  Erzsébetben  különös  védasszonyát. 
Magyarországnak  és  a  magas  németrendnek  volna  tehát  köte- 
lessége, célhoz  vezető  lépések  által  sz.  Erzsébet  ereklyéit  a 


15 

liesseni  kormánytól  visszanyerni.  Most ,  midőn  Austria  lakói 
császárjok  és  urok  csodálatos  megmentéseért  tett  fogadalomból 
pompás  egyházat  emelnek ,  most  volna  ideje  felvenni  a  drága 
kincset  s  a  fogadalmi  templomban  sz.  Erzsébet  tiszteletére  ká- 
polnát építeni ,  hogy  a  terjedelmes  birodalom  hü  alattvalóinak 
alkalmuk  lehessen  tisztelni  maradványait  ama  szentnek,  kinek 
nevét  viseli  a  felséges  császárné,  a  birodalom  büszkesége  és  re- 
ménye. À  császár  hatalmáról,  fönségéről  s  a  dicső  császári  ház- 
nak erejéről  fognak  akkor  az  uj  egyház  égbetörő  tornyai  tanús- 
kodni; míg  a  szeretett  császárné  csendes,  jámbor  működése  a 
szentnek  tetteiben  fog  visszatükröződni,  és  a  forró  imák.  me- 
lyek sz.  Erzsébet  koporsója  előtt  hü  szivekből  ömlenek  — Aus- 
tria jövőjének  legbiztosabb  záloga  lesznek.  Magyarország  s 
a  német  rend  cimerei  lennének  akkor  a  koporsó  oszlopai ,  mert 
mindkettőnek  van  joga  ezen  szsnt  ereklyéhez,  mindkettő  ér- 
dekelve van  általa ,  mert  jogaik  az  összállam  jogán,  btiszkesé- 
gök  a  Habsburg  háznak  dicsőségén  alapul. 


M.  I.  N.  D 


Á 


'^^^^^^^ 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS   POCKET 


UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 

^  '-^50161; 


"?ipi( 


%l 


■-«• 


*i» 


m 


o*! 


:^íí5 


P- 


« 


t    J 


^ 


<^:jk^ 


'•'^*, 


v*-^ 


•!-^' 


J> 


\  iLi* 


.^  V